A​ ​MEGIGAZULTSÁG​ ​KORA 

Egy​ ​új​ ​generáció,​ ​aki​ ​látja​ ​a​ ​láthatatlant 

Jeremiás  próféta  előre  megmondta  ​(prófétált)​,  hogy  jön 

egy  olyan  új  időszak,  –  pontosan  meg  is  mondja  mikortól 
–  ,  amikor  Isten  fő  üzenete,  viszonya  az  emberhez  és  az 
emberé  az  Istenhez  az  lesz,  amit  így  fejezhetünk  ki:  Az  Úr 
a​ ​mi​ ​megigazultságunk.​ ​Ez​ ​az​ ​időszak​ ​az,​ ​amit​ ​úgy​ ​hívunk: 

A​ ​Megigazultság​ ​Kora 

Ez  az  a  kor  amiben  épp  most  élünk,  ez  az  a  kor,  amiben 
az  emberiség  egy  jó  ideje  él,  és  ez  az  a  kor,  amire  mi  is 
csak​ ​most​ ​eszmélünk​ ​rá.​ ​Eszméletlen. 

Itt​ ​olvashatod​ ​Jeremiás​ ​próféciáját: 

“Ímé,  eljőnek  a  napok,  azt  mondja  az  Úr,  és  támasztok 

Dávidnak  igaz  magvat,  és  uralkodik  mint  király,  és  bölcsen 
cselekszik  és  méltányosságot  és  megigazultságot 
(igazságot)​ ​cselekszik​ ​e​ ​földön. 
Az  Ő  idejében  megszabadul  Júda,  és  Izráel  bátorságosan 
lakozik,  és  ez lesz az Ő neve, a mellyel nevezik Őt: ​Az Úr a mi 
megigazultságunk​ ​(igazságunk)! 

Azért  ímé  elközelgetnek  a  napok,  azt  mondja  az  Úr,  a 

melyekben  nem  mondják  többé:  Él  az  Úr,  aki  kihozta 
Izráel​ ​fiait​ ​Egyiptom​ ​földjéből. 

Hanem  inkább  ezt  mondják:​   ​Él  az  Úr,  aki  kihozta  és  aki 
haza  vezérelte  Izráel  házának  magvát  az  északi  földről 
és  mind  ama  földekről,  a  melyekre  kiűztem  vala  őket,  és 
lakoznak​ ​az​ ​ő​ ​földjükön.​”​ ​(Jeremiás​ ​23:5-8) 

Izraelnek  Egyiptomból  való  kijövetele,  az  egyiptomi 

rabszolgaságból  való  megszabadulása  csodálatos 
történelmi,  és  prófétai  előképe  Jézus  Krisztus  új 
szövetségi  megváltó  munkájának,  az  ember  bűnből  való 
megváltásának.  Aki  ismeri  az  ószövetségi  történetet,  az 
tudja,  hogy  ez  egy  valóban  csodálatos  történelmi  és 
prófétai  kép,  amiben  az  Új  Szövetségben  történt 
megváltás  minden  elemének  előképe  gyönyörűen 
megtalálható. 
 Történhetett-e​ ​nagyobb​ ​dolog 
Izrael​ ​életében,​ ​mint 
megszabadulni​ ​a​ ​fogságból? 
Történhet-e​ ​nagyobb​ ​dolog​ ​egy 
ember​ ​életében,​ ​mint 
megszabadulni​ ​a​ ​bűn 
rabságából? 

Micsoda  kérdés,  természetesen  a  válasz  nem,  nincs 

ezeknél  nagyobb  dolog  ami  Izraellel,  vagy  ami  az  Új 
Szövetségben  bárkivel  megtörténhet.  Szabadnak  lenni  a 
bűntől,  a  gonosztól  a  legnagyobb  dolog  ami 
megtörténhet  velünk.  Így  gondoltuk  sokáig  –  sokan  most 
is  így  gondolják  -,  de  közben  nem  vettük  észre  mekkorát 
tévedtünk,  és  sokan  még  ma  is  ebben  a  tévedésben 
‘keringenek’. 

A  keresztény  tanítás  egyik  fő  központja  az  ember 

bűnösségéből  való  megszabadulása,  a  megváltás, 
melynek  történelmi  előképe  Izrael  Egyiptomból,  az 
egyiptomi  rabságból  való  megszabadulása,  ahogy  ezt 
korábban  említettük.  Szinte  mindennek  ez  a  lényege, 
minden  ekörül  forog  2000  éve.  Bár  Jézus  Krisztus 
forradalmian  TÖBBET  TETT  ÉS  HIRDETETT  ennél,  valami 
olyat,  amit  Jeremiás  is  már  előre  megjövendölt,  ami 
viszont  a  megjelenése  után  rövid  néhány  száz  év  alatt  el 
is  süllyedt  az  emberi  tudatlanságból,  értetlenségből 
fakadó​ ​teológiai​ ​sötétség​ ​ködében. 

Vitathatatlan  tény,  az  Egyiptomból  való  kijövetel 

jelentősége,  fontossága,  ugyanúgy,  ahogy  Jézus 
Krisztusnak  a  bűntől  való  szabadításának  az  ereje, 
hatalma,  jelentősége  is  “​Él  az  Úr,  aki  kihozta  Izráel  fiait 
Egyiptom földjéből”​. Valószínű az történhetett velünk, hogy 
ennek  az  óriási  jelentőségű  szellemi  ténynek  a  valósága 
megvakított  bennünket  egy  még  ennél  is  nagyobb 
szellemi​ ​valóság​ ​fontosságának​ ​a​ ​felismerésére. 

Istennek  Izraellel  kapcsolatban  nem  az  Egyiptomból  való 

kihozatal  volt  sohasem  a  fő  célja,  ez  csak  egy  szükséges 
és  elkerülhetetlen  rész  volt  egy  mindig  is  nagyobb,  és 
fontosabb  cél  érdekében,  ami  a  választott  népének  ​az 
Ígéret  földjére  való  bevitelét  jelentette​.  ​(Olvasd  el  az  1 
Mózes​ ​15.​ ​részt) 

Isten  Ígérete,  célja  a  népe  számára:  az  ​ÍGÉRET  FÖLDJE 

volt,  a  hazájuk,  ahol  önmaguk  lehetnek,  ahol 
beteljesíthetik  azt  amire  születtek  mint  nép.  Az  egyiptomi 
fogságból  ​(ami  a  bűn  rabságában  való  élet  előképe)  ​való 
megszabadulás  csak  ennek  a  szükséges  és  fontos 
eszköze,  előfeltétele  volt,  de  nem  a  létezésük  célja, 
értelme,  nem  ez  az  amiért  születtek,  nem  ez  az,  amiért 
Isten  előhívta  őket.  Hasonlóan  ma  is  egy  ember  életének 
a  célja,  értelme,  lényege  nem  határozható  meg  abban, 
hogy  a  bűntől  szabad  legyen.  Ez  elengedhetetlenül 
fontos,  de  csak egy eszköz, egy közbenső lépés. A lényeg 
sokkal  több  ennél  “​Él  az  Úr,  ​aki  kihozta  és  aki  haza 
vezérelte​ ​Izráel​ ​házának​ ​magvát”. 

Erről  jövendölt  Jeremiás  próféta.  Tudta  a  saját 

történelmükből,  hogy  a  nagy  dobás  nem  az  volt,  hogy 
kijöttek  Egyiptomból  –  ​“nem  mondják  többé”  – 
(természetesen  feledhetetlen,  mindig  ünnepeljük,  mindig 
emlékezünk  rá)​,  hanem  ​az  igazi  lényege  annak,  hogy 
kijöttek  az,  hogy  végre  bementek  a  saját,  Isten  adta 
hazájukba,  az  otthonukba,  abba,  amit  Isten  ígért  nekik. 
Ezért  mondja  Jeremiás,  hogy  ​“hanem  inkább  ezt 
mondják”.  Valami  újat,  többet,  jobbat,  teljesebbet,  olyat, 
ami  sokkal jobban összhangban van Isten eredeti céljával, 
azt,​ ​hogy​ ​“​aki​ ​kihozta​ ​és​ ​aki​ ​haza​ ​vezérelte”. 

Nagyon  sokáig  nem  vettük  ezt  észre,  ahogy  sokan  még a 

mai  nap  sem  látják  ezt.  A  lényeg  nem  abban  van,  hogy 
képletesen  kijöttünk  Egyiptomból,  hogy 
megszabadultunk  a  bűn  rabságából,  hanem  valami  ami 
ennél  is  nagyobban,  –  ami  enélkül  természetesen  nem 
teljesedhetett  volna  be  –  ,  ami  az,  hogy  bementünk  az 
Ígéret​ ​földjébe. 

Mit​ ​jelent​ ​a​ ​ma​ ​élő​ ​ember 

számára​ ​az,​ ​hogy​ ​‘bemenni​ ​az 
Ígéret​ ​földjére’? 

Az  1  Mózes  15.  részben,  ahol  Isten  elmagyarázza  ezt 

Ábrámnak,  hogy  az  ő  magva  örökli  ezt  a  földet,  ami  a 
lényeg,  ami  a  cél,  mindezt  azután  teszi,  miután  Ábrám 
felismerte  a  megigazult  voltát.  Ez  az  a  hely  a  Bibliában  ​(1 
Mózes​ ​15:6-7)​ ​ahol​ ​először​ ​szerepel​ ​a​ ​megigazultság​ ​szó. 
  Ami  az  Ígéret  földje  az 
​

Ószövetségben,  az  a  Megigazult 

állapotunk  az  Új  Szövetségben, 
ma 
Izrael  40  évig  vándorolt  a  pusztában,  miután  nem  ment 
be  az  Ígéret  földjére.  Miért  nem  mentek  be?  Miért  nem 
tudtak  bemenni?  Izrael  nem  azért  nem  ment  be,  mert 
nem  hitt  Istenben,  vagy  mert  nem  hitt  Isten  csodatevő 
erejében,  vagy  mert  nem  látta  Istent  hatalmasan 
cselekedni,  nem  nem  ezek  miatt.  Ezek  mind  megvoltak 
Izraelben,  ahogy  mind  megvannak  a  mai 
kereszténységben  is.  Az  ok,  ami  miatt  nem  mentek  be  a 
Biblia  szerint,  mindezek  ellenére  a  HITETLENSÉG. ​(“Látjuk 
is,  hogy  nem  mehettek  be  hitetlenség  miatt.”  –  Zsidó  levél 
3:19) 

  
Miféle​ ​hitetlenség​ ​az​ ​ami​ ​Isten​ ​és 
a​ ​csodái​ ​látása,​ ​tapasztalása 
mellett​ ​is​ ​létezhet? 

Miféle  hitetlenség  ez?  Mit  nem  hittek  el?  A  4  Mózes  13. 

részben  olvashatunk  arról,  hogy  mi  történt  az  Ígéret 
földjére  való  bemenetel  előtt,  mi  volt  az  ami  miatt 
megtorpantak,  ami  meghátrálásra  kényszerítette  őket. 
Talán  az,  hogy  a  bemenetel  még  sem  volt  Isten  akarata? 
Nem.  Talán  az,  hogy  azt  látták  volna,  hogy  Isten  elhagyta 
őket?  Nem.  Talán,  hogy  az  akadályok,  a  felmerült 
problémák  ​(Anákok)  ​nagyobbak  voltak,  mint  Isten?  Nem. 
Akkor  mi  volt  az,  ami  megakadályozta  ezt  az  Istentől 
kiválasztott,  elhívott,  megszabadított  népet,  aki  úgy 
tapasztalta  még  az  érzékei  szintjén  is  Istent,  ahogy  talán 
soha  senki  azóta,  aki  mindezek  ellenére  megtorpant 
azelőtt,  hogy  betöltse  a  célját,  amire  született?  A  4 Mózes 
13:34​ ​szerint​ ​a​ ​válasz: 
 “és​ ​olyanok​ ​voltunk​ ​a​ ​magunk 
szemében,​ ​mint​ ​a​ ​sáskák,​ ​és​ ​az​ ​ő 
szemeikben​ ​is​ ​olyanok​ ​voltunk.” 

Csak  ennyi?  Valóban?  Tudom,  hogy  ez  elsőre  nagyon 

banálisnak,  oly  lényegtelennek  tűnik,  csak  egy  kis 
“önismereti”  problémának  az  Isten  népében,  amikor 
tudjuk,  hogy  ezeknek  az  embereknek  Isten  folyamatosan 
megjelent,  nappal  egy  felhőoszlopként,  éjjel  pedig  egy 
hatalmas  tűzoszlopként  ragyogta  be  a  táborukat.  Ugye, 
hogy ez nem lehetett akkora baj? De igen, ez volt a baj, ez 
volt  az  a  nagy  baj,  hogy  Izrael  nem  úgy  látta  magát, 
ahogy  Isten  látta  őket,  nem  azt  hitte  magával 
kapcsolatban,  amit  Isten  hitt  felőlük.  Isten  semmi 
problémát  nem  látott  abban,  hogy  bemenjenek  arra  a 
földre,  bármilyen  ‘lehetetlennek’  vagy  ‘hihetetlennek’  is 
látszott.  Ez  a  lényegtelenek  tűnő  ‘önismereti’  probléma 
okozta  Izrael  40  éves  pusztai  körbe-körbe vándorlását, és 
az  egész  nép  pusztulását,  miközben  Isten  folyamatosan 
velük​ ​volt. 
Amit​ ​önmagunkkal​ ​kapcsolatban 
nem​ ​hittünk​ ​el,​ ​az​ ​az​ ​ami​ ​miatt​ ​a 
Kereszténység​ ​is​ ​kering​ ​a 
pusztában 

Nem  látjuk  úgy  magunkat,  ahogy  Isten  lát  bennünket, 

nem  hisszük  azt  magunkról,  amit  Isten  hisz  rólunk. 
Mégis  mit  lát  Isten  rólunk,  mit  hisz  Isten  felőlünk?  Ez  az 
ami  az  Új  Szövetségben  az  Evangéliumban,  az 
Örömhírben  lepleződik  le,  az  hogy  Isten  megigazított 
bennünket,  az  hogy  ugyanolyan  minőségűnek  lát 
bennünket  mint  Önmagát  ​(bővebben  erről,  hogy  miért  és 
hogyan  ​A  Biblia  egyik  legfontosabb  Igéje  című  cikkben 
olvashatsz).  ​Nem  csak  kihozott,  hanem  be  is  vitt 
bennünket.  A  megváltás  nem  fejeződött  be  a  kihozatallal, 
hanem  a  bevitellel.  ​Igaz  ember  lettél  Őbenne,  ez  egy 
teljesen  új  korszak.  Ez  olyan  kor,  ami  nem  eljön,  hanem 
már  eljött,  itt  van,  csak  nem  vettük  észre, mert nem hittük 
el,  hanem  el  akartuk  érni,  megszerezni  azt  ami  már  a 
miénk,  azt,  hogy  megigazultak  vagyunk  ​(ami  az,  hogy 
Olyan  vagy  mint  Jézus:)​.  Többé  nem  az  a  központi  téma, 
hogy  milyen  bűnös  vagy,  vagy  milyen  bűnös  voltál,  hogy 
mi  volt  Egyiptomban,  hanem az, hogy milyen szent, tiszta, 
tökéletes,  ártatlan,  bűntelen  vagy,  hogy  megigazult  lettél 
Őbenne. 

A  Megigazultság  Kora  valóban  egy  forradalmi  kor. Lassan 

szokunk  hozzá,  idő  kell  a  vallásos  kábulatunkból  való 
felébredéshez,  belátni,  megérteni  és  nem  haragudni, 
hogy  a  legjobb  igyekezünk,  tudásunk,  ismeretünk 
ellenére  tévedtünk,  nem  könnyű.  Talán  a  legnehezebb 
ebben,  hogy  nem  látod  kezdetben,  hogy  ez  igaz,  hogy 
valóban  így  van.  Keresed  a  bizonyítékokat  az  emberek 
életében, hogy lássad valóban igazak-e, és közben lassan 
rájössz,  hogy  egy  nem  látható  tényről,  –  hogy 
megigazultak  –  kell  meggyőződnöd,  és  közben,  ha 
valóban  őszintén  vágysz  az  igazságra,  felfedezed,  hogy 
valóban  hiszel,  és  meggyőződsz  a  magad  és  mások  még 
nem  látható  állapotáról  ​“szívvel  hiszünk  a 
megigazultságra”  (Róma  10:10)  Valahol  mélyen  a  szíved 
mélyén,  ott  amit  nem  lát  ember,  egy  abszolút  biztos 
meggyőződés  jelenik  meg  önmagadról,  hogy  ‘tiszta 
vagyok,  szent, bűntelen’, és akkor tudod, hogy igaz ember 
vagy, amit Istennek köszönhetsz. Ahogy ez a hit a láthatók 
ellenére  megjelenik benned, észreveszed, hogy ugyanezt 
hiszed​ ​már​ ​mindenkiről. 

A megigazultság, az Isten országa nem látható módon jön 
el.  ​(Róma  14:17,  Lukács  17:20)  Ha  arra  várunk,  hogy 
meglássuk,  eltévesztjük.  Jézus  a  farizeusoknak  mondta, 
hogy  az  Isten  országa  bennetek  van,  de  persze  sem  nem 
látták,  sem  nem  tudtak  róla,  nem  érzékelték,  nem 
tapasztalták,​ ​ezért​ ​is​ ​éltek​ ​úgy​ ​ahogy​ ​éltek. 

Az  Ígéret  földje  ​(a megigazultság) előtt megtorpant népen 

csak  az  segíthetett  volna,  ha  annak  ellenére,  amit  lát,  tud, 
érzékel  magával kapcsolatban “​olyanok voltunk a magunk 
szemében,  mint a sáskák”​ , elkezdi hinni azt, amit még nem 
lát,​ ​nem​ ​érzékel,​ ​azt​ ​ahogy​ ​Isten​ ​látja,​ ​ismeri​ ​őket. 

Ugyanez  a  helyzet  velünk  is  ma.  A  kereszténység  sem 

tud  valójában  bejutni  a  teljességébe,  amíg  mindazok 
ellenére,  amit  lát,  amit  érzékel  magával  kapcsolatban  el 
nem  kezdi  hinni,  meggyőződni  a  már  megigazult,  tiszta, 
ártatlan,  bűntelen,  tökéletes  voltáról  mindenkinek 
(anélkül,  hogy  ennek  lenne  látható  bizonyítéka)​.  Előbb 
győződjünk  meg  arról  (higgyünk)​,  hogy  igazak,  teljesek, 
tökéletesek,  szentek  vagyunk  és  utána  meg  is  fogjuk 
látni.  ​(“Monda  néki  Jézus:  Nem  mondtam-é  néked,  hogy  ha 
hiszel,  meglátod  majd  az  Istennek  dicsőségét?”  János  ev. 
11:40) 

Ha  nem  ez  a  kiindulópontunk,  ha  nem  látjuk,  hogy  ahogy 

kihozta,  úgy  be  is  vitte  őket,  ahogy  a  bűnből  meg  lettünk 
váltva,  azzal  együtt  igazzá  is  váltunk,  ha  nem  ez  az  alapja 
a  meggyőződésünknek,  akkor  biztos  hogy  vallást,  és 
megkülönböztetést  hozunk  létre  és  az  Istenben  és  a 
csodatevő  képességében  való  hit  ellenére  ​hitetlenül, 
Istennek  magunkkal  kapcsolatos  hitének  ismerete 
nélkül  ​elveszetten  keringünk  körbe-körbe  az 
‘életünkben’. 

“Ébredjetek​ ​rá​ ​a​ ​megigazult​ ​állapototokra”​​ ​(1​ ​Kor.​ ​15:34)​, 

arra,​ ​amit​ ​Isten​ ​hisz​ ​felőletek! 

Olyan​ ​vagy​ ​mint​ ​Jézus 

Szeretettel,​ ​Pajó 

Dr.  Palavics  József  (Pajó) ​Az ​Olyan vagy mint Jézus című könyv szerzője. Videó, hang 

és  írott  publikációi  segítik  az  eredeti  valónk  felismerését.  A  ​Megigazultság  Iskolája 
nevű​ ​Transzformáló​ ​Biblia​ ​Iskola​ ​alapítója.