ROMHÁNYI BEATRIX

Ágostonrendi remeték
a középkori Magyarországon
A középkori Magyarország egyik legkevésbé kutatott szerzetesrendje az ágostonrendi re-
metéké. Igaz, Schier F. Xystus a 18. század végén megírta a r e n d magyarországi történetét,
ez a z o n b a n n e m t e k i n t h e t ő t u d o m á n y o s feldolgozásnak, és számos tévedést is tartalmaz. 1
Az eddig egyetlen nekik szentelt „modern' 1 monográfia Fallenbüchl Ferenc m ű v e , 2 melyet
m á r röviddel megjelenése u t á n számos, tegyük hozzá, jogos kritika ért. Közülük a legrész-
letesebb Mályusz Elemér 1943-ban megjelent cikke. 3 De e cikk első m o n d a t a igaz régészeti
é r t e l e m b e n is, hiszen alig van olyan kolostoruk, melyet módszeresen m e g á s t a k volna, sőt
j ó n é h á n y n a k m a még a helye is teljességgel ismeretlen. 4
A r e n d t ö r t é n e t é n e k megírásában az első megoldandó k é r d é s az egykor volt kolostorok
s z á m á n a k eldöntése. A Lexikon fiir Theologie und Kirche 1484-re vonatkozóan 23 kolos-
tort említ, forrás megjelölése nélkül, 5 de m á r Mályusz is hangsúlyozta, hogy az oklevelek
alapján ennél több kolostoruk lehetett. Ő egyébként a 16. század elején 2 5 - 3 0 kolostort
feltételez. 6 M i n d e n t egybevetve jelen t u d á s u n k szerint a r e n d n e k mintegy negyven kolos-
tora m ű k ö d ö t t Magyarországon, ezek meghatározása a z o n b a n n e m m i n d i g egyszerű fel-
adat, mivel bizonyos esetekben, főként a régebbi szakirodalom n e m t u d t a elkülöníteni az
ágostonrendi remetekolostorokat a pálosoktól. A p r o b l é m a oka az, hogy mivel mindkét
rend az ágostonos regulát követő r e m e t e r e n d volt, a kortársak olykor ugyanazzal a névvel is
illették őket: ,,fratres heremitae Sancti Augustini". Ez a tény bizonyos keveredéshez veze-
tett a korábbi szakirodalomban. 7 Az egyes kolostorok történetének, illetve a későbbi hagyo-
m á n y n a k az i s m e r e t é b e n azonban a k é r d é s megnyugtatóan megoldható.

1
Schier, F. Xystus: Memoria provinciáé Hungaricsae Augustinianae antiquae. Graecii, 1778.
2
Fallenbüchl Ferenc: Az ágostonrendiek Magyarországon. Szt. István Akadémia II. oszt. ért. III/3.
Budapest, 1943.
3
Mályusz Elemér: Az ágostonrend a középkori Magyarországon. Egyháztörténet, 1. (1943), 427-
440.
4
Eddig mintegy tucatnyi ágostonrendi remetekolostort kutattak meg, többnyire igen korlátozott
lehetőségek között, régészeti vagy műemléki módszerekkel. A fenti megállapítást jól illusztrálja
a budai kolostor példája, melyet néhány évvel ezelőtt sikerült azonosítania Végh Andrásnak. A ko-
rábbi kutatás a kapucinus templom helyén egykor létezett Tojgun pasa dzsámijáról úgy vélte, az
a középkori ágostonrendi kolostor templomának romjaira épült. Egy véletlen felfedezés azonban
nyilvánvalóvá tette, hogy a kolostortemplom maradványai a mai Szalag utca egyik házának alsó
szintjén találhatók.
5
Lexikon fiir Theologie und Kirche. Bd. I., 821—822.
6
Mályusz Elemér: Egyházi társadalom a középkori Magyarországon. Budapest, 1971. 276.
7
Például Csánki a bátmonostori és a pápóci ágostonrendi kolostort is pálosként említi. Csánki: Ma-
gyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. II. Budapest, 1894. 189., 726—727. Oly-
kor még Györffy is a pálosokról mint „ágostonos (pálos) remeték"-ről beszél.

AETAS 2 0 . évf. 2 0 0 5 . 4. szám 91

 A másik nehézség a r e n d korai történetében gyökerezik. Az ágostonrendi remeték rendje
ugyanis, jóllehet a k o l d u l ó r e n d e k közé sorolható, eredetét tekintve több remeterendből, il-
letve közösségből állt össze, melyeket IV. Sándor pápa 1256-os rendelete szervezett egysé-
ges renddé. 8 Az egyik legjelentősebb csoportot a vilhelmiták r e n d j é n e k kolostorai alkották, 9
akik viszont m á r az ágostonrendi r e m e t é k hivatalos alapítása előtt megjelentek Magyar-
országon. H a g y o m á n y o s a n a magyar szakirodalom a vilhelmita kolostorokat ágostonren-
dieknek tekinti, á m az inkorporáció n e m m e n t m i n d e n nehézség nélkül. A vilhelmiták né-
h á n y kolostora elhagyta az ágostonrendet, és 1264-ben megalapította saját kongregációju-
kat. 1 0 Az ágostonrendi r e m e t é k és a vilhelmiták közti feszültségek n e m c s a k Itáliában, ha-
n e m E u r ó p a m á s részein, így a d é l - n é m e t területeken és M a g y a r o r s z á g o n is jelen voltak.
A kérdést végül is az 1266-ban kiadott ,,Ea quae iudicio " kezdetű pápai bulla oldotta meg. 11
Eszerint a németországi vilhelmita konventek h á r o m kivételével, valamint az összes ma-
gyarországi kolostor az ágostonrendi remeték kezén m a r a d t , míg a többi kolostorukat a vil-
helmiták visszakapták. Az a tény azonban, hogy az újhelyi szerzeteseket, akiknek kolostorát
csak a 14. század elején alapították, 1 2 m é g 1524-ben is vilhelmitáknak m o n d j á k , jelzi a ha-
gyomány mély gyökereit és erejét. 1 3 Az eddigi adatok a l a p j á n összesen négy vagy öt kolos-
t o r t ismerünk, melyeknek valamiféle kapcsolata volt a vilhelmita renddel, ezek név szerint:
Körmend 1 4 , Komár 1 5 , Sáros 1 6 és Újliely 17 , sőt esetleg az esztergomi kolostor is ebbe a körbe
vonható. 1 8 Sajnos a vilhelmiták magyarországi története ezen t ú l m e n ő e n teljesen ismeret-
len. Sem az egyes kolostorok pontos alapítási idejét, sem a r e n d e n belül elfoglalt helyüket
n e m ismerjük. A t o v á b b i a k b a n e kolostorokat is csak m i n t a magyarországi ágostonrendi
r e m e t e t a r t o m á n y tagjait tárgyalom.
E rövid kitérő u t á n lássuk, mikor és kik alapították az ágostonrendi kolostorokat. Az
első két kolostor feltehetőleg még az 1240-es években létesült királyi alapításnak köszön-
h e t ő e n : a k o m á r i kolostort 1237-1256, a körmendit 1 2 3 8 - 1 2 5 6 közé keltezhetjük, ám való-
színűleg mindkettőt csak a t a t á r j á r á s u t á n alapította IV. Béla. A 13. század végéig még to-
vábbi hat vagy h é t kolostorról van okleveles adatunk, nevezetesen Mezősomlyóról (királyi,
1270 előtt), E s z t e r g o m - Ö r m é n y b ő l (királyi, 1272 előtt), Gyulafehérvárról (püspöki, 1295
előtt), Budáról (talán királyi, 1276 előtt), Sárosról (valószínűleg királyi, 1274 előtt), és talán
ide sorolható még a székesfehérvári (talán királyi, 1303 előtt) és a lórévi (talán királyi, ?)

8
Bulla „Licet Ecclesiae Catholicae". In: Augustiniana septimo exacto saeculo a magna unione. New
York, 1956. A szöveget gondozta Alberic de Meijer OSA, kommentálta Rafael Kuiters OSA. Elin,
K.: Italienische Eremitengemeinschaften des 12. und 13. Jahrhunderts. In: L'eremitismo in Occi-
dente nei secoli XI et XII. Milano, 1962. Uő.: Neue Beiträge zur Geschichte des Augustiner-Ere-
mitenordens im 13. und 14. Jahrhundert. Archiv für Kulturgeschichte, 42. (i960). 357—387.
9
Elm, K.: Beiträge zur Geschichte des Wilhelmitenordens. Köln, 1962.
10
Lexikon des Mittelalters Bd. I., 1220-1221.
11
Elm, K.: Die Bulle „Ea quae iudicio" Clemens'IV. Augustiniana, 14. (1964), 15. (1965) és 16. (1966).
12
Kovács Béla: Az egri egyházmegye története 1596-ig. Budapest, 1987. 117.
13
Az újhelyi kolostor gyökerei a 13. század elejére nyúlnak vissza, amikor egy remeteközösség élt itt.
Talán ez szerveződött valamely ismeretlen időben vilhelmita kolostorrá, amiről azonban nem ma-
radt fenn okleveles említés. Az ágostonrendi remetekolostort a hagyomány szerint Károly Róbert
alapította vagy alapította újra 1324 előtt.
14
F. Romhányi Beatrix: Kolostorok és társaskáptalanok a középkori Magyarországon. Budapest,
2000. 39. A kolostor 16. századi történetét a Bakócz-féle per aktái alapján Erdélyi Gabriella dol-
gozta fel doktori értekezésében. Ezúton is köszönöm neki, hogy betekintést engedett kéziratába.
15
Romhányi: Kolostorok, 38.
16
Romhányi: Kolostorok, 57.
17
Romhányi: Kolostorok, 70.
18
Romhányi: Kolostorok, 24.
kolostor is. 19 A nyolc vagy kilenc korai kolostor közül tehát négy biztosan királyi alapítású,
egy p e d i g egyházi volt, d e ismerve a t ö b b i négy birtokviszonyait, okkal feltételezhetjük,
hogy m i n d a budai, m i n d a sárosi, mind pedig a fehérvári és a lórévi kolostor királyi alapí-
tásnak, de legalábbis a királyi család valamely tagjának k ö s z ö n h e t t e létét. Elgondolkodtató
az a tény is, hogy a királyi alapítások szinte kivétel nélkül a t a t á r j á r á s utáni évtizedekre es-
nek, és csaknem bizonyosan nagyobbrészt IV. Béla személyéhez köthetők. A kolostoralapí-
tásokat tekintve IV. Béla egyébként is kiemelkedik 13. századi királyaink közül. Első alapí-
t á s á t m é g h e r c e g k é n t t e t t e , a m i k o r a királynégyilkosság m i a t t elítélt P é t e r b á n javaival
megalapította a péterváradi (más néven bélakúti) ciszterci apátságot. Még a t a t á r j á r á s előtt
megkísérelte Ercsiben az addigra lehanyatlott bencés apátságot a k a r t a u z i a k n a k átadni, és
ezzel a rendet Magyarországra hozni. A t a t á r j á r á s azonban e tervét keresztülhúzta, s a ko-
lostort végül itt is a ciszterciek kapták. E z u t á n viszont a király, úgy tűnik, i n k á b b a lelki-
pásztorkodást is vállaló r e n d e k felé fordult. A következő évtizedekben két p r e m o n t r e i pré-
postságot (Turóc és Csőt), két d o m o n k o s kolostort ( B u d a - V á r , Margitsziget - ez utóbbi
helyen az apácák mellett egy szerzetesközösség is létesült), legalább h á r o m ágostonrendi
remetekolostort (Körmend, Komár, Mezősomlyó), h á r o m ferences kolostort ( B u d a - V á r ,
Margitsziget és Zólyomlipcse), valamint egy pálos kolostort (Újhely) alapított. Ezekhez já-
r u l n a k még azok az ágostonrendi kolostorok, melyeket a fentiekben említettünk, mint
Esztergom, Buda, Sáros, esetleg Székesfehérvár. Ilyen mennyiségű és ennyire szerteágazó
alapításával IV. Bélát okkal sorolhatjuk a szerzetesség legjelentősebb t á m o g a t ó i közé. To-
vábbi figyelemreméltó tény, hogy a királyi udvarnál a jelek szerint mindegyik koldulórend
igen komoly t á m o g a t á s t k a p o t t m á r a k o r a i időszakban, fejlődésük későbbi különbségei
m á s okokra vezethetők vissza.
Az ágostonrendiek helyválasztása szintén felvet n é h á n y kérdést, hiszen a jelentős váro-
sok, m i n t például Buda, Esztergom vagy Székesfehérvár mellett olyan falusias vagy a váro-
siasodás ú t j á n éppen csak megindult települések is f e l b u k k a n n a k , mint Lórév vagy Kaza.
Az eredetileg vilhelmita kolostorok esete nyilván külön kezelendő, hiszen e szerzetesek
nyilván a remeteségnek kedvező környezetet keresték. Ugyanakkor a m á r említett Szigeti
István kalocsai érsek p é l d á j a talán rávilágít e kérdés egyik vetületére. Az érsek ugyanis je-
lentős szerepet játszott a k u n o k és a skizmatikusok térítésében, s ez a r r a utalhat, hogy
olyan környezetből került a főpapi székbe, amely tapasztalatokkal bírt ezen a területen. Ez
m e g m a g y a r á z n á Lórév, Mezősomlyó vagy Bátmonostor, esetleg Vác kiválasztását, de talán
ez a magyarázata a n n a k is, hogy mind a budai, mind az esztergomi ház a város örmények
(vagyis n e m katolikusok) által lakott r é s z é b e n épült fel. 2 0 Persze t o v á b b r a is kérdés, hogy
a belső missziót miért n e m a d o m o n k o s o k vették kezükbe, vagy legalábbis m i é r t n e m osz-
toztak az ágostonrendiekkel, ez azonban további kutatást igényel.

19
Romhányi: Kolostorok, passim - a többi, kolostorokra vonatkozó adatot illetően is. A lórévi kolos-
tor története alig ismert. Bizonyosan létezett már a 14. században, mivel Szigeti István kalocsai ér-
seket, aki az ágostonrend tagja volt, bizonyosan erről a kolostorról nevezték. A kolostor alapítója
ismeretlen, kilétére csak a terület birtokviszonyai utalhatnak. Az alapítás idejét is csak feltételesen
tehetjük a 13-14. század fordulójára.
20
Csak érdekességként jegyzem meg, hogy az egész országban éppen e két helyen tudunk csak ör-
mény közösségről, s mindkét helyen az ágostonrendi remeték kolostorát találjuk. A kérdés esetleg
megérdemelne további kutatást is.
 királyi főúri nemesi egyházi ism. Összesen
-1256 2 2
1256-1308 5 1 6
1308-1342 6 2 1 3 1 13
1342-1387 1 3 1 5
1387-1458 3 1 4
1458-1490 (1) 2 3 3 921
22 2
1490-1541 2
Összesen 15 7 7 5 7 41
Í . Á B R A : A Z A L A P Í T Ó K TÁRSADALMI H E L Y Z E T E

A királyi alapítások m á s o d i k hulláma Károly Róbert személyéhez, illetve részben családjá-

h o z kötődik (Dés - 1310, T o r d a - 1331 előtt, Újhely - 1324 előtt és Szepesváralja - 1328
előtt; Visegrád — 1323—1355 23 ). Szintén a királyi családhoz, azon belül talán leginkább Ká-
roly Róbert özvegyéhez, Erzsébethez k ö t h e t ő feltehetőleg a bártfai kolostor alapítása is,
mely a 14. század m á s o d i k felében épült. A bártfai kolostor egyben az utolsó is a királyi ala-
pítások sorában, hiszen az ercsi ciszterci apátság birtokainak átadása az ágostonrendiek ré-
szére 1482-ben n e m t e k i n t h e t ő valódi alapításnak, annál is kevésbé, mivel szerzetesek iga-
z o l h a t ó a n csak a 16. s z á z a d b a n költöztek rövid időre az elhagyott m o n o s t o r é p ü l e t e k b e . 2 4
Megemlítendő az egyházi alapítások csekély száma és viszonylag szűk időintervallumra
korlátozódása is. Eddigi ismereteink szerint a rend m i n d ö s s z e öt kolostorát köszönhette
püspöki alapításnak: 2 5 Gyulafehérvárott 1295-ben említik először Szt. István protomártír
tiszteletére szentelt k o l o s t o r u k a t , Pécsett 1309-ben említik őket, Vácott 1319-ben létesült
a kolostor, Nagyvárad Olaszi nevű részében valamikor 1339 előtt, Egerben pedig 1346 előtt.
Feltűnő, hogy Vácott és Nagyváradon ismét a nem magyarok által lakott városrészben tűn-
n e k fel (előbbiben a n é m e t e k , utóbbiban az olaszok/latinok között), igaz, ezúttal nem fel-
tételezhető, hogy missziós szándékkal telepedtek volna é p p e n az adott helyre.

21
1473-ban két, Itáliában tanuló ágostonrendi szerzetest említenek kusalyi, illetve pankotai megjelö-
léssel. (Petrovich Ede: Új magyar vonatkozású adatok a XV. századhói egy római levéltárban.
Filológiai Közlöny, 16. [1970] 159-160.) Mivel azonban semmilyen más adat nem bukkant fel
e kolostorokra vonatkozóan sem a hazai okleveles anyagban, sem a rend kolostorjegyzékeiben, létük
kétségesnek tekintendő, a két jelző inkább születési helyüket, semmint a kolostorukat jelölheti.
A királyi alapítások közt szerepel itt a táblázatban Ercsi, azzal a megjegyzéssel, hogy ekkor csak
a birtokokat kapta meg a rend (lásd feljebb). Megjegyzendő továbbá, hogy itt szerepelnek a rend
15. századi jegyzékében említett kolostorok is, melyek azonban biztosan korábban, egyesek akár
jóval korábban létesültek.
22
Az itt szereplő két kolostor mindegyikét csupán egyetlen említésből ismerjük: Nádasdot 1512-ben
említik (azonosítása a veszprémi egyházmegyében fekvő bármelyik ilyen nevű településsel bi-
zonytalan), Kissárost pedig csupán a rend 16. századi jegyzékében említik e néven.
23
CD Sig. IV 2644.1414-ben a visegrádi ágostonos perjel az esztergomi domonkosos procuratora egy
perben. A kolostor első említésének az az 1355-ös oklevél tekinthető, melyben „claustrum S.
Ladislai" néven bukkan fel, a rendi hovatartozás megadása nélkül. Tekintve, hogy a királyi udvar
csupán két évvel ezt megelőzően, 1353-ban tért vissza a városba, az alapítás minden bizonnyal in-
kább Károly Róberthez köthető, mint fiához, Lajoshoz. Ezt támaszthatja alá a titulusválasztás is,
mely a királyi pár 1325-ben meghalt fiára is utalhat. A kolostort később mind a 15. század első fe-
lében, mind a 16. században írott rendi kolostorjegyzékben említik, utóbbiban megszűnésének
idejét is megadva (1542). Dózsa Gábor szíves közlése.
24
Romhányi: Kolostorok, 23.
25
Az esztergomi kolostor alapítója nem az érsek, hanem a király volt.
 U g y a n a k k o r a 14. század a m a g á n a l a p í t á s o k m e g j e l e n é s é n e k ideje is, j ó l l e h e t ezek
mennyisége s o h a s e m érte el a ferencesek vagy a pálosok számára alapított kolostorok szá-
mát. A 15. század végi, 16. század eleji vallási m e g ú j u l á s viszonylag kevéssé érintette az
ágostonrendi remetéket, bár a kolostorok összlétszámához viszonyítva az új alapítások szá-
m a n e m elhanyagolható, mintegy 20-25%-ot tett ki. 2 6
Mindent egybevetve tehát megállapítható, hogy a rend kolostorainak több mint a fele
Károly Róbert halála, 1342 előtt m á r létezett. Ezen alapításoknak c s a k n e m a k é t h a r m a d a
a királyhoz köthető, a maradék pedig felerészben püspökökhöz, felerészben pedig, igaz, csak
az időszak vége felé, m á r magánszemélyekhez. A korai királyi alapítások nagy aránya a ké-
sőbbiekre is kihatott, hiszen az összes kolostornak m é g mindig mintegy e g y h a r m a d a t a r t o -
zott ebbe a körbe. Ez a kimagasló arány m i n d e n k é p p e n kivételes a magyarországi szerze-
tesrendek között, és csupán egyik oka ennek az, hogy a világi alapítók körében a r e n d s o h a -
sem tett szert k ü l ö n ö s e b b népszerűségre. A másik m i n d e n k é p p e n a n n a k a két u r a l k o d ó n a k
a személyében és a rendhez fűződő viszonyában keresendő, akik ilyen nagy számú kolostort
alapítottak és t á m o g a t t a k . További kutatás tárgya lehet, hogy mi állt e talán k ü l ö n ö s n e k
m o n d h a t ó vonzalom h á t t e r é b e n az egyik, illetve a másik esetben.
A fent említett időszakban mindössze egy rövidéletű kolostorról t u d u n k , a mezősomlyói
ugyanis m i n d e n b i z o n n y a l n e m é r t e meg a 14. század közepét. 2 7 Ez e g y é b k é n t s z i n t é n
a rendnek a belső misszióban betöltött szerepét t á m a s z t h a t j a alá, hiszen a kolostor hely-
választása leginkább a korai k u n településterülettel hozható összefüggésbe, s ennek átala-
kulásakor a szerzetesek helyzete is bizonytalanná válhatott. A rend magyarországi t ö r t é n e -
tében egyébként, úgy tűnik, ritkán kényszerültek egy-egy kolostor feladására. Az említett
példán kívül c s u p á n a régeni kolostoralapítás n e m bizonyult m a r a d a n d ó n a k , ha ugyan eb-
ben az esetben egyáltalán beszélhetünk befejezett alapításról. 2 8 Ezektől eltekintve rövidéle-
tűnek csak a 15. század végén, a 16. elején alapított egy-két kolostor bizonyult, e n n e k oka
azonban nyilván az általános politikai, katonai és vallási helyzet volt.
Némi magyarázatot érdemel a kazai kolostor korai feltűnése, melyet környékbeli n e m e -
sek alapítottak a 14. század elején. Az alapítás egyik lehetséges o k á n a k a település iskoláját
tartom, mely igazolhatóan létezett m á r a 13-14. század fordulóján, vonzásköre pedig egé-
szen a szatmári részekig nyúlt. Ez az oktatás iránti elkötelezettség a későbbiekben is nyo-
mon követhető, leginkább a r e n d t a g o k iskoláztatásán, jóllehet e n n e k k u t a t á s a még k o r á n t -
sem tud olyan eredményeket felmutatni, mint akár a domonkosok, akár a ferencesek kül-
földi t a n u l m á n y a i t illetően. 2 9
N e m e l h a n y a g o l h a t ó t a n u l s á g o k k a l szolgál a szerzetesek n e m z e t i s é g i - k u l t u r á l i s h á t -
terét tekintve a titulusok vizsgálata. Körmend Szűz Mária titulusa ugyan teljesen általános,
a többi korai alapítású kolostor patrocíniuma viszont jóval beszédesebb. A legegyszerűbb

26
Néhány konventet ebben az időszakban említenek első alkalommal a rend kolostorjegyzékeiben,
melyek a 15. század, illetve a 16. század közepére keltezhetek. Ebből azonban nem következtethe-
tünk feltétlenül az alapítási idejükre is (lásd például Visegrád esetét). Megjegyzendő, hogy Lippa,
mely először szintén az említett 15. század közepi jegyzékben bukkan fel, biztosan jóval korábbra
keltezhető. Azt sem tartom kizártnak, hogy alapítását szintén Károly Róbertnek köszönhette, akár-
csak a városban található ferences kolostor.
27
Györffy György: Az Árpádkori Magyarország történeti földrajza. III. Budapest, 1987. 493-494.
28
Romhányi: Kolostorok, 54.
29
Mályusz: Egyházi társadalom, 283—284.; Petrovich: Új magyar vonatkozású adatok, 159—160.
Az ágostonosok Studium provinciáiéjára vonatkozóan szintén csak közvetett adatok állnak rendel-
kezésre. A rend előírásai szerint minden rendtartományban kellett lennie legalább egynek, s ezen
előírásnak biztosan eleget tett a magyarországi rendtartomány is. Helyét jelezheti a feltűnően sok
pécsi illetőségű szerzetes a külföldi diákok között.
talán Mezősomlyó védőszentje, Becket Szt. T a m á s . Györfíy véleménye szerint C a n t e r b u r y
vértanú é r s e k é n e k tisztelete szorosan kötődött a királyi udvarhoz, és s o h a s e m lépte túl an-
n a k kereteit. 3 0 Az egyháztörténeti kutatások azóta sem cáfolták ezt a nézetet, s az említett
dedikáció bele is illik ebbe a koncepcióba. Hasonlóképpen a királyi alapítás ténye állhat
Komár Szt. E r z s é b e t titulusának hátterében: IV. Béla ugyanis - lévén Szt. Erzsébet fivére -
sokat tett a k u l t u s z terjesztéséért. Ugyancsak hozzá köthető például a Pest melletti Szent-
falva t e m p l o m á n a k titulusválasztása is, alig n é h á n y évvel Erzsébet szenttéavatása után. 3 1
Ugyanakkor n e m szabad elfelejteni, hogy Szt. Erzsébet tisztelete a korai időszakban első-
sorban T h ü r i n g i á b a n és a vele szomszédos d é l n é m e t területeken t e r j e d t el, s innen j u t o t t
többek között Magyarország n é m e t e k lakta régióiba is. 32 Leszámítva a királyi alapításokat,
nálunk is n é m e t környezetben t ű n n e k fel az első Szt. Erzsébet t e m p l o m o k (pl. a Szepes
v á r m e g y e i K é s m á r k p l é b á n i a t e m p l o m a ) . Szt. A n n a 3 3 és Szt. I s t v á n vértanú 3 4 , a k i k az
E s z t e r g o m - ö r m é n y i , illetve a b u d a i és a gyulafehérvári kolostorok p a t r ó n u s a i , u g y a n e r r e
a vidékre, Dél-Németországra mutatnak. Végül Szt. Szaniszló, a sárosi kolostor védőszentjé-
n e k tisztelete K r a k k ó vidékéről ered, és e b b e n az időszakban n e m is volt m á s u t t elter-
jedve. 3 5 Vélhetőleg tehát az első ágostonrendi szerzetesek délnémet és lengyel területekről
érkezhettek.
A kolostorok területi megoszlása úgyszintén tartogat m e g f o n t o l a n d ó tanulságokat. Tér-
k é p r e vetítve öt jól elkülöníthető csoportot alkotnak. Az ország közepén Esztergom, Viseg-
r á d , Vác, B u d a , Ercsi, Lórév és Székesfehérvár, É s z a k - M a g y a r o r s z á g o n Sáros, Szepesvár-
alja, H a r a p k ó , B á r t f a és Kissáros, Erdélyben és a P a r t i u m t e r ü l e t é n Gyulafehérvár, Dés,
Torda, Lippa, Nagyvárad, Régen és Kusaly - ez utóbbi kettő az említett okok miatt c s u p á n
kérdőjellel, Dél-Magyarországon Pécs, Szekcső, 36 Bátmonostor, Eszék, Boró és Újlak, az
ötödik pedig Nyugat-Magyarországon Körmend, Komár, Zákány, Pápóc, Peleske, Lövő és
Németújvár. Egy hatodik, valamivel lazább csoport alkotható Eger, Kaza és Újhely kolosto-
raiból, egy h e t e d i k , szintén laza csoport pedig a szlavóniai Velike, Kőrös és Peker kolosto-
raiból. Csupán n é h á n y kolostor esik kétségtelenül e csoportokon kívül: a korán m e g s z ű n t
Mezősomlyó és a kétséges P a n k o t a , valamint a Veszprém megyei H á n t a . Ezek a csoportok
lényegében megfelelnek a r e n d 16. századi jegyzékéből ismert beosztásnak, vagyis eltérően
a domonkos vagy a ferences rendtartománytól, az egyes districtusok többé-kevésbé terüle-
tileg is elkülönültek egymástól. 3 7 Ugyanakkor megjegyzendő, hogy teljesen üresen m a r a d

30
Györffy György: Becket Tamás és Magyarország. Filológiai Közlöny, 16. (1970) 156.
31
Györfíy György: Budapest története az Árpádkorban. In: Budapest története I. Budapest, 1973.
286.
32
Réau, Louis: Iconographie de l'art chrétien. (6 vol.) Paris, 1954—1959. l l l / i . 417-421; Hannelore
Sachs-Ernst Badstübner-Helga Neumann: Christliche Ikonographie in Stichworten. Leipzig 1980
(Darmstadt 1998). 113-114., Romhányi Beatrix: Az eredeti esztergomi egyházmegye Árpád-kori
titulusai. Szakdolgozat. Budapest-ELTE, 1991. 35. (kézirat)
33
Réau: Iconographie, III/i. 90—96.
34
Réau: Iconographie, III/3. 444—456.
35
Réau: Iconographie, III/3.1235—1236.
36
A 16. századi kolostorjegyzékbe feltehetően e kolostor nevének elírásaként került be „Esterch". Dó-
zsa Gábor szíves közlése.
37
Az egyes districtusokhoz a 16. századi jegyzék szerint a következő kolostorok tartoztak:
esztergomi: Esztergom, Buda, Vác, Ercsi, Lórév, Székesfehérvár, Hánta; pécsi: Pécs, Bátmonostor,
Eszék, Szekcső, Újlak; egri: Eger, Újhely, Kaza; szepesi: Bártfa, Harapkó, Sáros, Kissáros - a jegy-
zék szerint 1540 óta a lutheránusok kezén; zalai: Pápóc, Peleske, Komár, Körmend, Zákány; szla-
vóniai: Peker, Kőrös, Velike; erdélyi: Gyulafehérvár, Torda, Dés, Nagyvárad, Lippa. A jegyzék ösz-
szesen 32 kolostort tartalmaz. (P. E. E.: Catalogus conventuum O. E. S. Augustini tempore prioris
generalis Hieronymi Seripandi [A. 1539-1551]. Analecta Augustiniana 6 [1915]. 68.) A hiányzók
Erdély szászok lakta vidéke, ahol p e d i g a két nagy k o l d u l ó r e n d igen e r ő s e n képviseltette
magát. 3 8
Ez a területi elrendeződés több kérdést is felvet. Eltekintve az ország közepén, ha tet-
szik, a „Medium Regni" területén lévő csoporttól, melynek tagjai t ö b b n y i r e az ország leg-
j e l e n t ő s e b b v á r o s a i b a telepedtek, a t ö b b i csoport i n k á b b a perifériák felé fordult, ezúttal
a periféria fogalmat n e m csupán a határterületek értelmében használva. Amint arról m á r
f e n t e b b szó esett, az ágostonrendi kolostorok közül n e m egy a kevésbé j e l e n t ő s vagy éppen
kifejezetten jelentéktelen településeken található. Lehetne ezt a rend r e m e t e eredetével
magyarázni, s z á m o m r a azonban ez kevéssé tűnik meggyőzőnek. Sokkal i n k á b b arról lehet
szó, hogy a rend a kolostoralapításokat illetően meglehetősen ki volt szolgáltatva az alapí-
t ó k n a k . Királyaink t ö b b n y i r e n y i l v á n a j e l e n t ő s e b b k ö z p o n t o k b a t e l e p í t e t t é k őket, és
ugyanez igaz a r r a a n é h á n y p ü s p ö k r e is, akik a rend t á m o g a t ó i között f e l t ű n n e k . De mivel
a főúri, nemesi, esetleg városi t á m o g a t á s csak igen visszafogottan és viszonylag későn jelent
meg, a r e n d n e k m a g á n a k pedig, legalábbis a látszat szerint, n e m volt olyan egységes tele-
pítési koncepciója, m i n t amilyen például a domonkosoknál megfigyelhető, a 14. század m á -
sodik felétől kénytelenek voltak b e é r n i a kisebb mezővárosokkal. Eddigre a nagy központok
m á r amúgy is „megteltek", vagyis m á r volt b e n n ü k annyi koldulórendi kolostor, amennyit
el t u d t a k tartani. R á a d á s u l ebben az időben m á r m i n d e n k é p p e n osztozniuk kellett a náluk
jóval népszerűbb pálosokkal, a század végétől pedig az egyre befolyásosabb obszerváns fe-
rencesekkel. Ily m ó d o n az á g o s t o n r e n d i remeték, b á r kolostoraik s z á m á t tekintve azonos
nagyságrendet képviseltek a domonkosokkal, területi elhelyezkedésük, befolyásuk és min-
d e n bizonnyal l é t s z á m u k alapján m i n d e n k é p p e n a m á s o d h e g e d ű s szerepére kényszerültek.
H a a l k a l m a z z u k J a c q u e s Le Goff elméletét, m i s z e r i n t a v á r o s i a s o d á s egyik m u t a t ó j a
a koldulórendi kolostorok száma az adott településen, akkor Buda mellett Esztergomot, Pé-
cset, illetve S z é k e s f e h é r v á r t az o r s z á g legfejlettebb v á r o s a i n a k k e l l e n e t e k i n t e n ü n k . Ez
azonban nyilván n e m felel meg a valóságnak, az ágostonosok t á v o l m a r a d á s a bizonyos ur-
b á n u s központoktól n e m tekinthető a városiasodás h i á n y á t vagy alacsonyabb szintjét jelző
m u t a t ó n a k . A r e n d jelenléte a püspöki székhelyeken egyfelől talán a belső misszióban be-
töltött szerepükkel magyarázható, másfelől viszont r á m u t a t egy jelentős különbségre köz-
tük és a két nagy koldulórend között. Ezt a különbséget legjobban t a l á n Nagyvárad pél-
dázza, ahol a d o m o n k o s o k - f e l t e h e t ő e n egy, a váradi p ü s p ö k k e l és D e b r e c e n városával
a 14. század elején lezajlott összeütközés következtében - egészen a 15. század végéig n e m
telepedhettek le. 3 9 Ezzel szemben az ágostonosok - a ferencesekkel együtt - a 14. század
első h a r m a d á t ó l igazolhatóan jelen voltak a városban. Vagyis a p ü s p ö k n e k nyilván n e m ál-
t a l á b a n a koldulórendekkel szemben volt fenntartása, h a n e m csak a domonkosokkal. A két
alkalmazkodóbb közösség jól beleilleszkedhetett a p ü s p ö k elképzeléseibe. Az ágostonrendi
r e m e t é k kolostorai egyébként a legtöbb Árpád-kori p ü s p ö k i székhelyen megtalálhatók:

Visegrád, melyről más, nem districtusonkénti jegyzékből tudjuk, hogy 1542-ben megszűnt, és nyil-
ván az esztergomi districtushoz tartozott, Régen, melyről tudjuk, hogy gyakorlatilag sikertelen
alapítási kísérlet volt, továbbá a dél-magyarországi Boró (feltehetőleg a pécsi districhis tagja), va-
lamint a nyugat-magyarországi Lövő és Németújvár (feltehetőleg a zalai districtus tagjai). Nem ki-
zárt, hogy a jegyzék készítésének időpontjában már ezek sem működtek. Ugyanakkor néhány már
biztosan elpusztult kolostor is szerepel, mint például Újlak, mely 1526 után aligha működhetett,
vagy a budai kolostor, mely az 1529-es ostrom alatt minden bizonnyal lakhatatlanná vált.
Köszönettel tartozom DÓZSA Gábornak, hogy betekintést engedett készülő disszertációjába.
38
A Székelyföldön a 15. század közepéig más koldulórendek sem telepedtek meg, így az ágostonren-
diek ottani hiánya nem tekinthető kivételesnek.
39
Györffy György: Az Árpádkori Magyarország történeti földrajza. 1. Budapest, 1963. 609-613.;
Romhányi Beatrix: Kolostorok, 20.
E s z t e r g o m b a n , Vácott, E g e r b e n , Nagyváradon, Gyulafebérvárott és Pécsett. Kivételt képez
Kalocsa, C s a n á d és V e s z p r é m , ahol egyáltalán semmilyen k o l d u l ó r e n d i k o l o s t o r sem tele-
pült meg e b b e n az i d ő s z a k b a n , s úgy t ű n i k , legalábbis az u t ó b b i kettő helyett egy közeli,
f o n t o s a b b k ö z p o n t a d o t t h e l y e t a k o l o s t o r o k n a k . Veszprém e s e t é b e n ez S z é k e s f e h é r v á r ,
Csanád esetében pedig Lippa, illetve talán Szeged. Zágrábban, Győrött és N y i t r á n szintén
n e m találunk ágostonrendieket. Az első kettőben egy-egy d o m o n k o s és ferences kolostor
állt, ráadásul mindegyik k o r a i alapítású volt, e városok pedig t ö b b e t nemigen t u d t a k volna
eltartani. Vagyis az ágostonosok egyszerűen túl későn érkeztek. Hasonló a helyzet Nyitrán
is, ahol egy 1 2 4 5 - 1 2 4 8 k ö z ö t t alapított f e r e n c e s kolostor volt, s ez nagyjából m e g is felelt
a település eltartóképességének.
További probléma a kolostorok régészeti és műemléki k u t a t á s a , hiszen mindössze egy
tucat épületet kutattak m e g eddig, inkább kevésbé, mint többé. Márpedig ez a kutatás an-
nál is inkább fontos lenne, mivel - a m i n t fentebb láttuk - az okleveles adatok alapján szá-
m o s kolostor alapítási idejéről és történetéről csupán hozzávetőleges, a n t e q u e m - p o s t q u e m
jellegű a d a t a i n k vannak. Ezekben az e s e t e k b e n a régészet szolgálhatna olyan kiegészítő
adatokkal, melyek a l a p j á n legalább az építkezések ideje p o n t o s a b b a n b e h a t á r o l h a t ó lenne.
A k u t a t á s többnyire i n k á b b csak az épületek helyének m e g h a t á r o z á s á r a korlátozódott,
m i n t például Pécs, Esztergom, Gyulafehérvár és Székesfehérvár esetében. B á r t f á n a kolos-
t o r épületei f e n n m a r a d t a k , és a 17. s z á z a d b a n a ferencesek k e z é r e kerültek. Ugyanez lett
a sorsa a k ö r ö s i és f e l t e h e t ő l e g az eszéki és a velikei k o l o s t o r n a k is. V á c o t t 4 0 és Budán
kisebb á s a t á s r a volt lehetőség, melyek a két kolostortemplom csekély m a r a d v á n y a i t hozták
felszínre. Az á s a t o k m i n d k é t e s e t b e n a 14. századra keltezték a m a r a d v á n y o k a t . Budán
a t e m p l o m mellett nagy k i t e r j e d é s ű t e m e t ő és egy t e m e t ő k á p o l n a is előkerült. 4 1 Legjobban
a b á t m o n o s t o r i és a pápóci kolostort ismerjük. Az előbbit még a 19. században H e n s z l m a n n
I m r e kutatta, 4 2 majd az 1970-es és 8 0 - a s években Biczó Piroska ásta. E b b e n az esetben
azonban az ágostonrendi szerzetesek egy korábbi bencés apátságot kaptak meg, az épületek
t e h á t csak részben köthetők a koldulórendi építészet emlékeihez. A korábbi monostortól
délre előkerült egyhajós, gótikus, sokszög záródású szentéllyel ellátott, torony nélküli temp-
lom m a r a d v á n y a i nyilván ide sorolandók, akárcsak az eredeti m o n o s t o r t e m p l o m h o z hozzá-
épített hosszú, poligonális záródású szentély. 4 3 Ami Pápócot illeti, az ágostonrendiek itt egy
kis négykarélyos t e m p l o m o t k a p t a k meg, ehhez épült egyszárnyú k o l o s t o r é p ü l e t ü k , m a j d
a lelőhely régésze, P. H a j m á s s y Erika szerint a 15. században egy ú j gótikus t e m p l o m o t épí-
tettek kolostoruk mellé. 44 S a j n o s az ásatás máig publikálatlan.
E rövid összefoglalás c s u p á n vázlata lehet az ágostonrendi r e m e t é k magyarországi tör-
t é n e t é n e k . Ö r v e n d e t e s , h o g y az u t ó b b i é v e k b e n két doktori d i s s z e r t á c i ó is készül, mely

40
Romhányi: Kolostorok, 70—71., további szakirodalmi utalásokkal.
41
Romhányi: Kolostorok, 16.
42
Henszlmann Imre: Magyarország ó-keresztyén, román és átmeneti stylű emlékeinek rövid
ismertetése. Budapest, 1876. 114—117.
43
Biczó Piroska: A bátmonostori ásatások. In: Középkori régészetünk eredményei és időszerű fel-
adatai. Szerk. Fodor I.-Selmeczi L. Budapest, 1985. 363-372.; uő.: Bátmonostor régészeti kuta-
tása. Doktori disszertáció. Kézirat. ELTE, 1993.
44
Valter Ilona: Romanische Sakralbauten Westpannoniens Eisenstadt, 1985. 208—209.; uő.: Ár-
pád-kori téglatemplomok Nyugat-Dunántúlon. Budapest 2004. 179—180.; Hajmássy Erika: Pá-
póc: Ágostonrendi kolostor. Rég. Füz., 1976. 82. (156. sz.); uő.: Pápóc: Ágostonrendi kolostor
temploma. ArchÉrt, 104. (1977), 274.; Koppány Tibor-Ivicsics Péter: Pápóc középkori egyházi
épületei. In: Lővei Pál (szerk.): Lapidarium Hungaricum. Magyarország építészeti töredékeinek
gyűjteménye. VI. Budapest, 2002. 117-138. A közösség kis létszámára utal, hogy a kolostornégy-
szöget sohasem építették ki.
Ágostonrendi remeték a középkori Magyarországon Tanulmányok

e méltatlanul elhanyagolt szerzetesrend történetének egy-egy szeletét kívánja feldolgozni.

Egyiküké, Erdélyi Gabrielláé remélhetően hamarosan nyomtatásban is megjelenhet. A fel-
dolgozatlan, lappangó forrásanyag azonban még számos új adattal szolgálhat mind a ma-
gyarországi, mind a külföldi, elsősorban római levéltárakban. Ez utóbbi tekintetben en-
gedtessék meg utalnom Petrovich Ede többször idézett cikkére. Ha ő egy alig több, mint
egy évtizedet felölelő iratcsomóban ennyi magyar vonatkozású adatot talált, akkor talán
érdemes volna az ezt megelőző és az ezt követő időszakot is alaposabban szemügyre venni.
Ugyancsak kívánatos volna a még publikálatlan régészeti kutatások közzététele, és egyes
esetekben az eddig kutatatlan kolostorok azonosítását és feltárását is szorgalmazni kellene.

Ágostonrendi remetekolostorok f jta»\uü.akol<»iorofc

a középkori Mapyurorszápon

31-
12
33
13 •

6.
f l 35
.24 <;,j ^. V -

7T . . ' .5

}
30
i í- "22 39
. y 4 - < 32
". í r
2
38 . U,
' •„ 25
u í S S í r A : " i A
- --S -~-vi t
2 26 • 3«
A s_

KOLOSTOROK:

Név Megye antequem postquem alapító

[Iegut] ? i4óoe 1460U ismeretlen
?
Nádasd I5i2e 1512U ismeretlen
(veszprémi em.)
1. Bártfa Sáros i400e 1528 király?
2. Bátmonostor Bodrog 1345 1543 főúr (Becsei Töttös)
3- Boró Valkó i427e 1526 nemes (Mikolai cs.)
Buda-Szt.
4- Péter külv. Pilis 1256-1276 1541 király
f>. Dés Belső Szolnok 1310 1556 király
6. Eger Heves i346e 1552 püspök?
7- Ercsi Fejér 1482-1521 i529k király
8. Eszék Baranya I400e 1539-1552 nemes
Esztergom- Esztergom i272e
9- Örmény 1543 király?
10. Gyulafehérvár Erdélyi Fehér I295e 1556 püspök

99
Tanulmányok Romhányi Beatrix

Név Megye antequem postquem alapító

11. Hánta Veszprém i4óoe 1552k ismeretlen
12. Harapkó Sáros 1334 1550 főúr (Perényi Miklós)
nemes (Kazai,
13- Kaza Borsod I3i5e 1541 Lórántfi és Feledi cs.)
14- Kissáros Sáros i539e 1539-1552 ismeretlen
15- Kom ár Zala 1237-1256 15240 király
16. Körmend Vas 1238-1256 1524 király
17- Kőrös Kőrös 13250 1529-1540 ismeretlen
18. Lippa Arad i46oe 1539-1552 ismeretlen
Nagysziget
19. Lórév (Csepel) 13456 1541 király

20. Lövő nemes

Zala i48oe 1541 (Salamonvári cs.)
21. Mezősomlyó Krassó 1256-1270 133011 király
Nagyvárad-
22. Bihar 1339G 1556 püspök
Olaszi
23. Németújvár Vas 1475-1485 1526U főúr (Újlaki cs.)
főúr (özv. Magyar
24. Pápóc Vas 1359 1552
Pálné Gersei Margit)
25- Pécs Baranya 13090 1543 püspök
26. Peker Kőrös i46oe 1539-1552 nemes (Pekri cs.?)
27. Peleske Zala i46oe 1539-1552 nemes
28. Sáros Sáros 12746 1541 király
29. Szekcső Baranya i46oe 1542U nemes
30. Székesfehérvár Fejér 1303c 1543 király?
31- Szepesváralja Szepes I328e 1560 király
32. Torda Torda 13316 1556 király
33- Úihely Zemplén 1324c 1546 király
34- Újlak Valkó i344e 1526 főúr (Újlaki cs.)
35- Vác Pest 1319 1541 püspök
36. Velike Kőrös i46oe 1539-1552 ismeretlen
37- Visegrád Pilis 1323-1355 1542 király
38. Zákány Zala i4óoe 1539-1552 főúr
39- Régen Torda 1382-1387 i4()oe főúr (Losonci László)
BEATRIX ROMHÁNYI

Augustinian Hermit Monasteries in Hungary

The article focuses 011 the history of the least researched monastic orders of medieval Hun-
gary: the Augustinian friars. According to recent findings, between the 13th and the i6 l h
centuries the order had about 40 monasteries, which in the I5 l h -i6 t h centuries made up
seven districts (districtus). The first friars are believed to have come from the territories in
Southern Germany and Small Poland. Unlike the Dominicans and the Franciscans, this
administrative grouping corresponds to certain territorial groups. It is striking how many
monasteries were established in small settlements, partly because of the relatively late ar-
rival of the order, and partly because of the lack of a well-designed settlement plan. Mon-
archs were the most zealous supporters of the order, followed - in the early years - by the
bishops. From the second half of the 14th century, however, landlords and nobles play an
increasingly important part in supporting the Augustinians. The late 15th and early 16th-
century religious reforms had little influence on the Augustinian friars, though the number
of new foundations compared to the total number of monasteries was significant, about
20-25 percent. The order must have had a highly developed educational system, though we
can only assume this on the basis of the scanty evidence we have at our disposal. The loca-
tion of the majority of the monasteries have not been precisely identified, the occasional
archeological research mainly focused on topography. Significant findings have only been
discovered in Buda, Vác, Bátmonostor and Pápóc. Though completely rebuilt, the monas-
teries at Bártfa, Kőrös and maybe even Eszék and Velike have survived to the present clay.