X

ÚT AZ ÉRTÉKES ÉLETHEZ
Lelki gyakorlatok
Őszentsége a Dalai Láma
His Holiness the Dalai Lama and Jeffrey Hopkins, PhD. (2002)

Fordította és szerkesztette: Dr. Jeffrey Hopkins

Buddha szavai szerint, tanítása ötezer évig marad velünk. Az ötezer év

letelte után valaki, aki Buddha reinkarnációja lesz, elpusztítja, mert mire az
a nap elérkezik, nem lesz tovább értéke ennek a tanításnak. Azonban
milliárdnyi olyan világrendszer létezik, mint a miénk, végtelenül sok van
belőlük, néhányban a tanítás még csak most kezdődik, néhányban most
halványul el. A tanítás folyamatosan és mindig lenn marad az időben. A
buddhák soha nem tűnnek el, és a tanítás soha nem halványul el.

Amíg el nem érem a megvilágosodást, Buddhában, a Tanban, és a

felsőbb szellemi közösségben keresek menedéket. Adakozásaim, erkölcsöm,
türelmem, erőfeszítéseim, figyelmem és bölcsességem által összegyűjtött
érdemeim segítségével érjem el a Buddhaságot, hogy segíthessek a lobbi
létezőn.
 X

Előszó

1972-ben hallottam először tanítani Őszentsége a Dalai Lámát.

Három nappal az Észak indiai Dharmasalaba történt megérkezésem után
kezdődött egy tizenhat napos előadás, napi négy-hat órában a
megvilágosodás stációiról. 1962-ben kezdtem a tibeti nyelvet tanulni, és a
tibeti buddhizmust gyakorolni. Tanítóim, akik különösen a bonyolult tibeti
magyarázatokban voltak kiválóak, felkészítettek rá, hogy Indiában a tibeti
menedék iskola jogijaival tanuljak együtt. Hogy őszinte legyek, nem
hittem, hogy ez az államilag kinevezett inkarnáció - aki 1935-ben,
Északkelet Tibetben született, és akit próféciák, víziók, különleges
események és vizsgálatok alapján ismertek fel kétéves korában a XI. Dalai
Lámaként - megéri ezt a befektetést.
Igen csak meglepődtem.
Rengeteg dologról beszélt a megvilágosodás felé vezető úttal
kapcsolatban, és szívemet, lelkemet magával ragadta azokkal az apróbb-
nagyobb eszmékkel, amelyekkel tisztázta a régóta megoldásra váró
problémákat, kiterjesztve másokra is, miközben a megértés új területeire
juttatott el.
A Dalai Láma olyan gyorsan és érthetően beszélt tibetiül, hogy
lehetetlen volt nem oda figyelnem. Egy alkalommal különös ihletettséggel
ecsetelte a jóindulat kifejlesztésének hatásait. Hangjában, mely ugrálva
emelkedett, és amit ő ezért tréfásan „kecske-hangnak" nevezett, egy ihletett
költő elragadtatását éreztem. Ezen az előadás-sorozaton a
megvilágosodáshoz vezető gyakorlatok teljes skáláját mutatta be, gyakran
egymás mellé helyezve olyan témákat is, melyeket mások inkább külön-
külön tárgyaltak volna, és mindezt filozofikus mélységekben. Ugyanez a
két hang - a költőé és a filozófusé - van jelen ebben a könyvben is, mely az
élet feltételeinek, és az önzetlen viselkedés szépségeinek leírásával érinti
meg szívünket, majd töviről hegyire bemutatja a napi gyakorlatokat, mint
például az ürességről való elmélkedést, mely éveken keresztül életben tarja
meditációt.
A Dalai Láma ötéves korában került Lhasaba, Tibet fővárosába, ahol a
szerzetessé válás teljes tanmenetén végig kellett mennie. Tibet 1950-es
kínai megszállása után, 16 évesen hirtelen el kellett vállalnia Tibet
 X

kormányzását. Ő pedig ahelyett, hogy megpróbált volna együttműködni a

megszállókkal, inkább vállalta a személyére leselkedő veszélyeket, és
végül 1959-ben Indiába menekült. A száműzetésben sikeresen
újraszervezte a tibeti kultúra központjait. Sokat utazott, és a világ számos
országában fordult meg, hogy elvigye a hírt a kedvesség fontosságáról az
emberi társadalomban - nem csak a buddhistáknak és a többi vallás
híveinek, hanem minden embernek. A tibetiek, illetve az emberiség
érdekeit szolgáló töretlen erőfeszítéseinek elismeréséül 1989-ben Nobel
Béke-díjat kapott.
Őszentsége sok könyvet jelenttetett meg, néhányat általános
témákról, valamennyiünknek, és néhányat azok számára is, akik komolyan
érdeklődnek a buddhizmus iránt.
Ebben a könyvben a tibeti gyakorlatok hagyományait rajzolja fel, és
saját tapasztalatait mondja el, továbbá javaslatokat tesz arra, hogy hogyan
gyakoroljuk azt a lelki utat, amely szellemi világossághoz és érzelmi
átalakuláshoz vezet. Megmutatja, hogy életünk hogyan nyerhet értelmet.
Harminc éve, mióta ismerem, tíz éve, amióta főtolmácsként dolgozom
mellette előadókörútjain az Egyesült Államokban, Kanadában,
Indonéziában, Malajziában, Angliában és Svájcban. Tanúja vagyok annak,
hogy hogyan testesíti meg ezeket a gyakorlatokat lénye legrejtettebb
zugáig. Ne feledjük, hogy ez a bölcs, kiegyensúlyozott, humoros és
csodálatos ember a tibeti kultúrából emelkedett ki. Tekintsünk hát erre a
kultúrára úgy, mint a világ egyik nagy csodájára.

Dr. Jeffrey Hopkins a tibeti tanok professzora, Virginiai Egyetem

 X

HOGYAN GYAKOROLJUNK?

Bevezető

A béke és a jóindulat megteremtése

Sok országban jártam a világon, és amikor csak találkoztam az

emberekkel, úgy beszéltem velük, mintha én is a családtagjuk lennék. Még
ha először is találkozom valakivel, a barátommá fogadom, hiszen már
ismerjük egymást mélyen, olyan emberi lényekként, akik ugyanazt az
alapvető célt tűzték ki maguk elé: mindannyian a boldogságot keressük, és
nem akarunk szenvedést.

KÉT ÚT A BOLDOGSÁGHOZ
Kétféleképpen érhetjük el, hogy boldogok legyünk. Ebből az egyik a
külső megoldás. Ha jobb pozíciót, jobb ruhákat, jobb barátokat szerzünk,
akkor bizonyos szintű boldogságot és elégedettséget érhetünk el. A másik
megoldás a mentális fejlődés, amely a belső boldogságot teremti meg. Ez a
két út azonban nem egyformán járható. A külső boldogság alkotóelemek
nélkül nem tarthat sokáig. Ha hiányzik valami a látókörünkből - ha
hiányzik valami a szívünkből -, akkor hiába élünk a legfényűzőbb
körülmények között, akkor sem leszünk boldogok. Ám ha a lelkünkben
béke uralkodik, akkor akár a legnehezebb körülmények között is
megtaláljuk a boldogságot.
Az anyagi javak néha önmagukban is képesek megoldani a
gondjainkat, viszont ezek helyett újabb gondok teremnek. Például: vannak
emberek, akik meggazdagodtak, műveltek lettek, magas társadalmi
pozícióba kerültek, a boldogság mégis elkerüli őket. Isznak, és altatókat
szednek. Valami hiányzik az életükből, valamivel nincsenek megelégedve,
ezért a palackokból, vagy a gyógyszerekből vesznek maguknak elégtételt.
És vannak, akinek annyi pénzük sincs, hogy aggódjanak miatta, mégis
nagyobb békében élnek. Jól alszanak. És bár szegények, mégis elégedettek
és boldogok. Ez is mutatja a megfelelő mentális hozzáállás bonyolultságát.
 X

A gazdasági előrehaladás önmagában nem képes megoldani az emberiség

szenvedéseit.
Ebben a könyvben technikákat ajánlok az Olvasó figyelmébe,
amelyek lelki békéhez vezetnek. Amint elménkben és szívünkben
megnyugszunk, aggódásaink és bajaink természetes módon tűnnek el, és
sokkal boldogabbak leszünk. Ez hatással lesz a többiekkel való
kapcsolatainkra is. Jobb emberré válva jobb állampolgárok, és végső soron
jobb világpolgárok leszünk.

KEDVESSÉG
Gyámoltalannak születünk. A szülők segítsége nélkül nem hogy
felnevelődni, de még életben maradni sem tudnánk. Ha egy gyermek
állandó félelemben nő fel, anélkül, hogy valakihez tartozhatna, egész
életében szenvedni fog. A kisgyermekek elméje annyira törékeny, hogy
nyilvánvaló a kedvesség iránti igényük.
A felnőtt embernek is szüksége van kedvességre. Ha valaki egy
kedves mosollyal üdvözöl, és baráti érzelmeket mutat felém, azért nagyon
hálás vagyok, és bár nem ismerem ezt az embert, sőt talán még a szavát
sem értem, egy pillanatra mégis megörvendezteti a szívemet. Ha viszont
hiányzik a kedvesség, még ha a saját köreimbe is tartozik az illető, és
régóta ismerem őt, ezt megérzem. A kedvesség és a szeretet, a valódi
testvériség érzése, ezek mind nagyon értékesek. A közösségvállalás
lehetőségét hordozzák magukban, és ezért fontosak a társadalom számára.

Az EMBER LEHETŐSÉGEI
Mindannyiunknak van egy fajta érzékelésünk önmagunkról, az „én"-
ről. Vannak közös céljaink: boldogságot akarunk, és el akarjuk kerülni a
szenvedést. Az állatok és a rovarok is boldogok akarnak lenni, és nem
akarnak szenvedni, de hiányzik az a különleges képességük, hogy
megértsék, hogyan érhetik el a mélyebb boldogságot, vagy hogyan
lehetnek úrrá a szenvedésen. Mi emberként, hatalommal felruházva,
lehetőséget kaptunk erre, és ezt a lehetőséget ki kell használnunk!
 X

A legártalmasabb bajforrások, amelyekkel minden szinten szembe

kell néznünk - egyénekként, családként, csoportként, nemzetként, és
bolygóként -, a harag és az önzés. Az a fajta önzés, amire itt hivatkozom,
nem az én érzékelése, hanem a túlzott én-központúság. Senki nem állítja
azt magáról, hogy boldog, amikor mérges. És amíg a harag uralja az
érzéseinket, addig nincs tartós boldogság. Ahhoz, hogy békét és nyugalmat
találjunk, és igaz barátokra leljünk, a haragunkat minimálisra kell
csökkentenünk, kedvesnek és melegszívűnek kell lennünk. És ezt a
könyvben leírt gyakorlatok segítségével el tudjuk érni.
Ha felmelegítjük a szívünket, ezzel másokat is megváltoztathatunk.
Ahogy egyre kedvesebbek és kedvesebbek leszünk, szomszédaink,
barátaink, házastársunk, gyermekeink is kevesebb haragot élnek át. Ok is
egyre melegebb szívűek, egyre kiegyensúlyozottabbak és
harmonikusabbak lesznek. Boldogabb lesz körülöttünk a légkör, és ez
magával hozza a jó egészséget, és talán még a hosszabb életet is.
Lehetsz akármilyen gazdag, hatalmas, vagy iskolázott, ezek nélkül az
egészséges, boldog, kiegyensúlyozott és harmonikus érzések nélkül nem
tudsz békét teremteni sem önmagádban, sem családodban, ezt pedig a
gyerekeid is megszenvedik. Amint tovább lapozva látni fogod majd, a
legfontosabb módszer arra, hogy boldog legyél az, ha elmédet naponta
edzed, csökkented a negatív, és erősíted a pozitív hozzáállást.
A nagy kérdés az, hogy vajon képesek vagyunk-e gyakorolni a
kedvességet és a békét. Nagyon sok bajunk származik abból, hogy minden
körülmények között magunkat helyezzük előtérbe. Saját tapasztalatomból
tudom, hogy az ilyen viselkedést meg lehet változtatni, az ember
gondolkodásán lehet javítani. És bár az emberi elme színtelen, formátlan,
és néha gyenge is, olyan erőssé válhat, mint az acél.
Az elme edzéséhez a türelmet és a határozottságot kell gyakorolnunk.
Ez teszi majd elménket acélossá. Ha erős elhatározással és béketűréssel
alakítjuk, és alakítjuk, és alakítjuk, nem számít, mekkora kezdeti
nehézségek árán, próbálkozásainkat végül siker fogja koronázni. A
türelmes és kitartó gyakorlás idővel eredményre vezet.
Ne add fel! Ha mindjárt az elején pesszimista gondolataid vannak,
akkor nem is sikerülhet. Ha reményekkel telve, nagy elhatározással
 X

kezdesz hozzá, mindig találsz majd valamit, aminek örülhetsz. Nem baj, ha
nem te nyered meg az aranyérmet. Legalább próbáld meg!

A KÖLCSÖNÖS FÜGGŐSÉG
Szinte már az egész világot összeköti az elektronikus kommunikációs
és információs háló. A XXI. század globális gazdasága az embereket és a
nemzeteket erősen függővé teszi egymástól. A nemzetek közötti
kereskedelem az ókorban még nem volt szükségszerű, napjainkban
azonban már lehetetlen elszigeteltnek maradni. Ha a nemzetek nem
tisztelik egymást kölcsönösen, akkor óhatatlanul nehézségek merülnek fel.
Bár igen komoly jelei vannak a szegényebb és a gazdagabb nemzetek
közötti problémáknak, sőt a nemzeteken belül a szegényebb és gazdagabb
rétegek között is, ezeket a gazdasági különbségeket a globális függőség és
felelősség érzésének erősítésével orvosolni lehet. Az egyik nemzet
polgárainak tisztelniük kell a másik nemzet polgárait, testvérekké kell
válniuk, akik saját szülőföldjük fejlődéséért dolgoznak.
A világ vezetőinek erőfeszítései ellenére a válság kezd
elhatalmasodni. A háborúkban ártatlan embereket ölnek meg. Öregek és a
gyermekek halnak meg egyfolytában, vég nélkül. A katonák, akik a
háborúkban részt vesznek, nem a saját akaratukból harcolnak, ezek a
katonák a valódi szenvedést tapasztalják meg, és ez nagyon lesújtó. A
fegyverkereskedelem és a több ezer féle fegyver és muníció, melyet a
nagyobb országok gyártanak, szítja az erőszakot, de a fegyvereknél és a
bombáknál sokkal veszélyesebb a gyűlölet, továbbá a jóindulat és a mások
iránti a tisztelet hiánya. Mindaddig, amíg az emberek szívében gyűlölet
lakik, nem lesz valódi béke.
Mindent meg kell tennünk, hogy a háborút megállítsuk, és a világot
megszabadítsuk a nukleáris fegyverektől. Amikor Hirosimában jártam,
ahová az atombombát ledobták, és láttam azt a helyet, és hallgattam a
túlélők történeteit, az a szívem mélyéig hatolt. Mennyi ember pusztult el
egyetlen pillanat alatt! Mennyien sérültek meg! Mennyi szenvedést és
pusztulást okozott a nukleáris háború! Mégis, naponta látjuk, mennyi pénzt
költenek tömegpusztító fegyverekre. Ez mérhetetlenül megrázó.
A tudomány és a technológia haladása nagyon hasznos volt az
emberiségnek, ennek azonban ára van. Miközben például, élvezzük a j etek
 X

fejlődésének áldásait, amelyek lehetővé teszik, hogy könnyedén

utazgathassunk a világban, hatalmas erejű pusztító fegyvereket is
létrehozunk. Akármilyen gyönyörű és hívogató is a szülőföld, sok ember él
állandó félelemben, nagyon is valós félelmek fogságában: nukleáris
robbanófejek ezrei várnak bevetésre. A gombot pedig valakinek kell majd
megnyomnia, ez a döntés pedig a végsőkig felelősségteljes.
A tartós béke elérésének egyetlen útja a kölcsönös bizalom, a tisztelet
és a szeretet. Ez az egyetlen út. A globális hatalmak erőfeszítései egymás
legyőzésére a fegyverkezési versenyben - legyen szó akár nukleáris,
kémiai, biológiai vagy hagyományos fegyverzetről - ezzel ellentétes hatást
érnek el.
Hogyan juthatna el egy gyűlölettel és haraggal teli világ valódi
békéhez? Nem létezik külső béke belső béke nélkül. Nagyon nemes feladat
fáradozni a külső megoldásokon, ezek azonban nem hozhatnak tartós
sikert mindaddig, amíg az emberek szívében harag és gyűlölet uralkodik.
Itt kell az alapvető változtatást elkezdeni. Személy szerint nekünk,
magunknak kell megváltoztatnunk azt az alapvető nézőpontot, melyre
érzelmeinket építjük. És ezt csak úgy tudjuk elérni, ha begyakoroljuk, és
elkötelezetté válunk a gyakorlatok célja, vagyis az iránt, hogy fokozatosan
újra megtanuljuk megérteni önmagunkat és másokat.
A világ sivár állapota tettekre sarkall. Mindannyian felelősek vagyunk
azért, hogy az emberiséget, melynek mi is tagjai vagyunk, a
legmélyrehatóbb szinteken segítsük. Sajnos az embereket gyakran áldozzák
fel mindenféle ideológiák védelmében. Ez teljesen helytelen. A politikai
rendszereknek az emberiség javát kellene szolgálniuk, mégis, akár csak a
pénz, a politikai rendszerek is csak irányítanak bennünket, ahelyett, hogy
értünk dolgoznának. Ha nyugodt légkörű tárgyalásokon meleg szívvel és
türelemmel elfogadnánk mások szempontjait, és kicserélnénk eszméinket,
megegyezésre juthatnánk.
Ez a mi felelősségünk - az emberiség szeretetén és a jóindulaton kívül
-, hogy harmóniát teremtsünk a nemzetek, az ideológiák, a kultúrák, az
etnikai csoportok, illetve a gazdasági és politikai rendszerek között. Ha
végre valóban felismerjük az emberiség egységét, akkor a béke iránti
elkötelezettségünk is erősebbé válik. A legmélyebb értelemben valóban
testvérek vagyunk. Tehát osztoznunk kell a szenvedésben is. A kölcsönös
 X

tisztelet, bizalom, és egymás jólétének elősegítése az egyetlen reményünk a

tartós világbéke elérésére.
Természetesen a nemzetek vezetőinek ezen a téren különleges
felelősségük van, de minden embernek, tekintet nélkül vallási vagy hitbeli
hovatartozására, külön-külön is kezdeményeznie kell. Csupán azzal, hogy
boldogok akarunk lenni, és el akarjuk kerülni a szenvedést, a bolygó
polgáraivá válhatunk. Mindannyian felelősek vagyunk a jobb jövő
megteremtéséért. Elménket a barátságos viselkedés megteremtésére, a
melegszívűségre, mások jogainak figyelembevételére és jólétük
elismerésére kell tanítani. Könyvemben egy, a tibeti hagyományokból vett
gyakorlatsort fogok bemutatni, amely segítségünkre lesz ezeknek a
céloknak az elérésében. Fontos, hogy a gyakorlatokkal nyugodt,
kiegyensúlyozott körülmények között naponta foglalkozzunk, egy olyan
tudatállapotban, amely ma különösen fontos az emberi társadalomban. E
gyakorlatok erejével igazi harmóniát érhetünk el a nemzetek, a fajok, az
emberek különféle vallási, politikai csoportosulásai és a gazdasági
rendszerek között.

A HARMÓNIA MEGTEREMTÉSE
A harmóniát és a barátságot, amire családunknak, nemzetünknek, a
világnak szüksége van, csak jóindulattal és kedvességgel érhetjük el.
Egymást segítve, egymást tisztelve és egymásra figyelve, a problémákat
könnyedén megoldhatjuk. A bizalmatlan, csaló, erőszakos, hitvány
versenyszellemben azonban a harmónia nem bontakozhat ki. A
megfélemlítéssel és erőszakkal elért siker jó esetben is csak időleges. Ez az
oka annak, hogy az első világháború szörnyű tragédiája után csupán
néhány évtizeddel kirobbant a második világháború is, és emberek milliói
haltak meg. Ha végignézzük a harag és a gyűlölet hosszú történetét,
nyilvánvalóan belátjuk, hogy jobb módszerekre van szükségünk. A
problémákat csak valóban békés eszközökkel lehet megoldani - nem csak
békés szavakkal, hanem békés elmével és békével telt szívvel. Csak így
alkothatunk egy jobb világot.
Lehetséges ez? Jelenlegi helyzetünkbe a küzdelmek, a csalások és a
terror sodortak bennünket; most pedig egy új módszert kellene
begyakorolnunk, hogy kiutat találjunk. Talán teljesíthetetlennek és
 X

idealisztikusnak tűnik mindez, de nincs más választásunk, mint a jóindulat,

amivel felfedezhetjük az ember értékeit, és az emberiség egységét. Ez az
egyetlen út a tartós boldogság elérésére.
Ezzel az egységérzéssel utazom egyik országból a másikba.
Évtizedekig edzettem az elmémet, ezért ha más kultúrájú emberekkel
találkozom, akkor sincsenek közöttünk korlátok. Meggyőződésem, hogy a
különböző kultúrák és a különböző politikai és gazdasági rendszerek
ellenére is alapvetően mi mind ugyanazok vagyunk. Mennél több emberrel
találkozom, annál erősebb a meggyőződésem, hogy az emberiség egysége,
a megértésen és a tiszteleten alapulva, reális és elérhető alap az
irányításunkhoz. Bárhová is megyek, mindenhol erről beszélek. Hiszem,
hogy a jóindulat és a kedvesség - a testvériség zseniális érzése - univerzális
vallás. Nem számít, hogy buddhista vagy, vagy keresztény, muzulmán,
vagy hindu, vagy hogy egyáltalán vallásos vagy-e. Csak az emberiség
egységébe vetett hit számít.
Egyetértesz? Vagy azt gondolod, hogy ez az egész értelmetlen? Nem
vagyok istenkirály, ahogy azt sokan állítják. Csupán egy buddhista
szerzetes vagyok. Amit mondok, az a saját tapasztalatomból származik,
amely bizony korlátozott. Mégis megpróbálom az elképzeléseket beépíteni
a mindennapi életembe, különösen akkor, amikor problémáim vannak.
Persze néha hibázom. Időnként dühös leszek. Esetenként erős szavakat is
használok, de rögtön eszembe jut: „Ó, ezt nem kellett volna". Azért jut ez
azonnal az eszembe, mert magamévá tettem a jóindulat és a bölcsesség
gyakorlatait, amelyek könyvem lényegét is adják. Tudom, hogy te és én
szívünkben és lelkünkben hasonlóak vagyunk, ezért megosztom veled
ezeket a gyakorlatokat.

Amikor még csak tizenöt éves voltam, a kínai kommunisták

megszállták Kelet-Tibetet. Egy év múlva a tibeti vezetés úgy döntött, hogy
a tibeti államügyeket én irányítsam. Nehéz időszak volt ez, mert láttuk,
hogyan foszlik szét a szabadságunk, és 1959-ben menekülnöm kellett a
fővárosból, az éjszaka leple alatt. Az indiai száműzetésben olyan napi
problémákkal kellett szembenéznünk, mint az alkalmazkodás a másfajta
időjáráshoz, vagy a kulturális intézményeink létrehozása. Lelki
gyakorlatom olyan fokú megértést biztosított számomra, ami lehetővé tette,
 X

hogy miközben a megoldásokat kerestem, nem veszítettem szem elől, hogy

mindannyian jóra hajló, bár hibás eszméktől félrevezetett, mégis
egymáshoz kötődő emberek vagyunk.
Ez tanított meg arra, hogy a jóindulat, a nyugalom és a belátás
mennyire fontosak a napi életünkben, ezeket tehát naponta gyakorolnunk
kell. Bajok mindig vannak, ezért nagyon fontos, hogy gyakoroljuk a
megfelelő viselkedést. A harag csökkenti azt a képességünket, amivel meg
tudjuk különböztetni a jót a rossztól, pedig ez a képességünk a
legmagasabb szintű emberi tulajdonság. Ha ez elvész, akkor elveszünk mi
is. Néha szükségszerű, hogy keményen reagáljunk dolgokra, ám ezt is csak
harag nélkül szabad tennünk. A haragra nincs szükség. Értéktelen.
A jóindulatot globális kapocsnak nevezhetném, hiszen az emberek
boldogságra vágynak, és nem szenvedésre. A lelki béke alapvető szükséglet
minden ember számára. Az egészséges, jóindulatú haladás alapvető
fontosságú a politikusok, mérnökök, tudósok, orvosok, tanárok, ügyvédek,
egyszerű emberek, vagyis minden ember lelki fejlődéséhez.

MIRŐL SZÓL A KÖNYV?

A következő fejezetekben a lelki béke és a jóindulat megteremtését
szolgáló speciális buddhista technikákat fogok bemutatni, olyan formában,
hogy megérthessük belőle, mit tartanak a buddhisták rossz felfogásnak az
élettelen dolgok és az élők létezésével kapcsolatban. A buddhista
fogalomkörben ez a megvilágosodáshoz vezető utat jelenti. Ezeket a
különleges lépéseket végül is bárki, ha úgy akarja, felhasználhatja a
személyiségének fejlesztésére is.
A könyv hat fejezetből áll. Az Alapokkal kezdődik, amely Buddha
történetét felhasználva vezet bennünket az értelmes élet felé; és ebben a
részben ismertetem a lelki gyakorlatok három szempontját is: az
erkölcsösséget, a koncentrált meditációt és a bölcsességet, melyek a könyv
legfontosabb mondanivalóját alkotják. A II. részben, Az erkölcs
gyakorlásában, kétféle erkölcsösséget mutatok be: rámutatok azokra a lelki
és szóbeli megoldásokra, amelyek segítenek abban, hogy mélyebben
 X

megértsünk másokat, és ne okozunk fájdalmat. A III. részben, A

koncentrált meditáció gyakorlásában leírom, hogyan kell mentálisan
összpontosítani, illetve azt, hogy hogyan állíthatjuk helyre nyugalmunkat
stresszes helyzetekben. Ezt követi A bölcsesség gyakorlása, amely a
függőségtől való megszabadulás és az üresség igen nehéz, ám annál
gyümölcsözőbb témájával ismertet meg bennünket. Még jobban
elmélyedünk a buddhista gondolkodásmódban, amikor feltárjuk a
különbséget az elme és annak végső természete között. Remélem, ebben a
IV. részben a valóság és a látszat közötti összefüggések bemutatásával
tisztázni tudom azt a helytelen felfogást is, hogy a buddhizmus nihilista,
pesszimista vallás.
Az erkölcsről, a koncentrált meditációról és a bölcsességről szóló
leírások az V. részben, a Tantrában, ebben a különleges jógagyakorlatban
összegződnek, amely e három téma egybeolvadása. Ebben a részben azt is
elárulom, hogy a hozzáértők hogyan használhatják fel vágyaikat a lelki
úton történő haladás érdekében.
A Tovább az úton című rész levonja a következtetéseket, és rálátást
nyújt a gyakorlatok menetére, a kezdeti lépésektől egészen a
megvilágosodásig, azaz egy olyan állapotig, amelyben a test és a lélek
immár teljesen fejletté válva segíti egymást.
Elejétől a végéig a jószívűség és a jólelkűség kialakítására
összpontosítok, az erkölcsös hozzáállás, a valóság megismerése és a
koncentrálásból adódó hatalom segítségével. Ha úgy gondolunk az
erkölcsre, a koncentrált meditációra és a bölcsességre, mint a
megvilágosodás lenyomatára, akkor ez folyamatosan emlékeztetni fog
bennünket a gyakorlatok legmagasabb céljaira: a békés, jóindulatú és
nyugodt szemléletű, bölcs viselkedés elérésére. A „lenyomat" megértése
maga is az út része, ami tovább visz végső célunk felé. Remélem, hogy
ezek a részek is hasznosak lesznek, vagy ha nem, legalább érdekesek.
 X

I. AZ ALAPOK
1. A három módszer
Buddha megvilágosodása

Némely buddhista iskola szerint Sakyamuni Buddha először Indiában

világosodott meg Kr. e. a VI. században, az út gyakorlásával. Mások úgy
hiszik, hogy Sakyamuni Buddha sokkal korábban világosodott meg, és
hogy ebben a Kr. e. VI. századi megvilágosodásában Buddha csupán az
utat mutatta meg. Tibetben mi ez utóbbit fogadjuk el, és követőink Buddha
példája alapján megtanulhatják, hogyan gyakoroljanak, hogy elérjék a
megvilágosodást.
Akár az egyik, akár a másik nézet követői vagyunk, mindkét esetben
észre kell vennünk, hogy:

- Sakyamuni Buddha egy örömteli életbe született, hercegként, egy indiai

királyi családba. 29 éves korában, a világ szenvedését látva, feladta királyi
életét, levágta haját, elhagyta családját, és az etikus magatartás
elfogadásával kialakította a szerzetesi erkölcsöket.
- A következő hat évben életét az aszkétikus meditációknak szentelte, hogy
eljusson a koncentrált meditációig.
- Ezután a Bodh Gaya-beli bodhifa alatt különleges technikákat alkalmazva
kifejlesztette a bölcsességet, és elérte a megvilágosodást. Ezután huszonöt
évig tanított, és 81 éves korában halt meg.
Buddha élettörténetében megtalálhatjuk a gyakorlatok három szintjét:
az erkölcsöt, ami az első, majd a koncentrált meditációt, és végül a
bölcsességet. És láthatjuk azt is, hogy az út időigényes.

A FOKOZATOS VÁLTOZÁS
Az elme fejlesztése nagymértékben függ a belső okoktól és a belső
feltételektől, talán úgy, ahogy egy űrállomás is tudósok generációinak
munkájától függ, akik a legkisebb alkatrészeket is elemzik és ellenőrzik.
Sem egy űrállomást, sem egy megvilágosodott elmét nem lehet egyetlen
 X

nap alatt létrehozni. Ehhez hasonlóan a lelki tulajdonságokat is sokféle

módszerrel kell kialakítani. Azonban az űrállomással ellentétben, amit sok
ember együtt alkotott meg, saját elménket egyedül csak mi magunk tudjuk
fejleszteni. Mások nem tudják ezt megtenni helyettünk, hogy nekünk majd
csak az eredményeket kelljen bezsebelnünk. Ezzel saját magunknak kell
megdolgoznunk.
A jóindulatú viselkedés kialakítása és a bölcsesség kifejlődése nagyon
lassan megy végbe. Ahogyan magunkévá tesszük az erkölcs, a koncentrált
meditáció és a bölcsesség kifejlesztésének technikáit, az elme vad állapotai
egyre ritkábbak lesznek. Évről évre naponta érezük majd szükségét, hogy
gyakoroljunk. Ahogy elménket átalakítjuk, környezetünk is meg fog
változni. Mások is hasznát látják majd annak, hogy türelmet és szeretet
gyakorlunk, és ezeket a gyakorlatokat végül ők is elkezdik majd beépíteni
az életükbe.
A HÁROM GYAKORLAT
Buddha tanításai a következő három szent könyvre oszthatók:

- Az erkölcsösség diszciplínája,
- Diskurzusok a koncentrált meditációról,
- A tudás megtestesülése, amely bölcsességhez vezet.

A fő gyakorlatot mindegyik könyvben olyan rendkívüli állapotnak

írják le, amit a „maradandó nyugalom", vagyis a koncentrált meditáció,
illetve a „különleges megértés", vagyis a bölcsesség egységével lehet
elérni.
De ahhoz hogy ezt elérjük, először le kell fektetnünk az alapot: az
erkölcsöt.

A GYAKORLAT LEÍRÁSA
Erkölcs, koncentrált meditáció és bölcsesség - lényegében ez a
gyakorlat sorrendje. Ennek a következő okai vannak:

- Ahhoz, hogy a belső megértés bölcsessége érdekében le tudjuk küzdeni a

tökéletes megértés akadályait, és gyökerestől ki tudjuk irtani az elme
 X

hibás állapotait, koncentrált meditációra van szükségünk, a teljes

együgyűség állapotára, amelyben minden belső szenvedély
megszűnik. Máskülönben az elme túlságosan töredezett lenne. E
nélkül az egy pontba koncentrált meditáció nélkül a bölcsességnek
nincs hatása, mint ahogy a gyertya lángja sem világít, ha szellő éri.
Ezért kell a koncentrált meditációnak megelőznie a bölcsességet.

- Az együgyű meditációhoz meg kell szüntetnünk a finom belső

kötöttségeket is, vagyis, elménk nem lehet sem túl relaxált, sem túl
éber. Ehhez a fizikai és szóbeli aktivitások miatt először meg kell
szüntetnünk a külső kötöttségeket. Ez az erkölcs gyakorlásával
történhet, a józanész és a tudatosság megőrzésével, mivel
folyamatosan figyelnünk kell, hogy mit teszünk a testünkkel, és mit
mondunk. Anélkül, hogy túllépnénk ezeken a nyilvánvaló
kötöttségeken, nem juthatunk túl a finom belső kötöttségeken sem.
Mivel, az elme tartós nyugalmát a józanész megőrzésével érjük el, az
erkölcs gyakorlásának meg kell előznie a koncentrált meditáció
gyakorlását.

Tapasztalatom szerint a szerzetesi fogadalomtétel a gyengébb külső

irányításra és aktivitásra vonatkozik, ami számomra azt jelenti, hogy
jobban tudok figyelni lelki tanulmányaimra. A fizikai vagy szóbeli
megnyilvánulásoktól való önmegtartóztatás fogadalma figyelmessé tesz
saját viselkedésemre, és arra ösztönöz, hogy ügyeljek arra, ami az
elmémben történik. Ez számomra azt jelentette, hogy amikor éppen nem a
koncentrációs meditációval voltam elfoglalva, akkor is kontrollálnom
kellett az elmémet, nehogy szétszóródjon a figyelmem, és ez folyamatosan
az egy pontra történő belső meditáció felé vont. Az erkölcsösség fogadalma
pedig alapként szolgált ehhez.
A három gyakorlatot szemlélve - az erkölcsöt, a koncentrált
meditációt és a bölcsességet - azt látjuk, hogy az egyik a másikra épül. A
gyakorlatok sorrendje pontosan mutatja Buddha élettörténetét.
Tulajdonképpen minden lelki fejlődés a tökéletes erkölcs alapján kell, hogy
álljon.
 X

1. AZ ERKÖLCS GYAKORLÁSA
2. Hogyan hat a szenvedés?

Az erkölcs típusai

A buddhista erkölcs fő szabálya, hogy segítsünk másoknak, vagy

legalább ne ártsunk.
Ez az alapvető elkötelezettség az erőszakmentesség mellett, amit
mások figyelembevétele motivál, a háromfajta buddhista erkölcs
középpontja:

- Az egyéni szabadság erkölcse, ami fejezetünk témája, úgy gyakorolható

leginkább, ha visszafogjuk magunkat azoktól a fizikai és a szóbeli
megnyilvánulásoktól, amelyekkel árthatunk. Ezt a gyakorlatot „egyéninek"
nevezzük, mivel utat mutat az ember számára, amelyen haladhat az
ismétlődő születések, öregedések, betegségek és halálok során, amit a
buddhisták úgy neveznek: ciklikus létezés, vagyis szamszára.
- A mások iránti erkölcs, amit a bodhiszattvák - akiknek elsődleges céljuk a
másokon való segítés - erkölcsének is neveznek, főleg azt kívánja
meg, hogy elménket megtartóztassuk attól, hogy az önzés hibájába
essen. Azok számára, akik a bodhiszattvák erkölcsét gyakorolják,
fontos, hogy távol tartsák magukat az önsajnálattól, továbbá a test és a
beszéd beteges megnyilvánulásaitól.
- A tantra erkölcse a másokat hatékonyan szolgáló test és lélek teljesen
kifejlett állapotának képzetét kialakító különleges technikákban
összpontosul.
Megmutatja az utat az önmegtartóztatás felé, ezáltal testi és lelki
érzékelésünk korlátjain is áthat, és így önmagunkat a bölcsesség és a
jóindulat fényében érzékelhetjük.

Az EGYÉNI SZABADSÁG ERKÖLCSE

Az egyéni szabadság erkölcsének gyakorlásához önfegyelemre van
szükségünk, hogy megtartóztathassuk magunkat azoktól a fizikai és
 X

szóbeli megnyilvánulásoktól, amelyekkel árthatunk másoknak, vagyis

attól, amit a buddhisták egyszerűen csak a tíz erénytelenségnek neveznek.
Az erénytelenségeket három kategóriába sorolhatjuk:

- a fizikai erénytelenségek: az ölés, a lopás és a nemi eltévelyedés,

- a szóbeli erénytelenségek: a hazugság, a viszálykodás, a hangos beszéd és
az érzéketlen fecsegés,
- a lelki erénytelenségek: a kapzsiság, a rosszindulat és a rossz nézőpont.

Mivel a motiváció megelőzi és irányítja a tetteket, ennek kontrollja a

legjobb módszer arra, hogy megakadályozzuk az impulzív, és esetleg sértő,
fizikai és szóbeli megnyilvánulásokat.
Amikor hirtelen akarunk valamit és már ki is nyúlunk érte, hogy
elvegyük, anélkül, hogy végiggondolnánk a következményeket, akkor
vágyaink a meggondolás előnyeit nélkülözve, impulzív módon fejezik ki
magukat.
A napi gyakorlatok közben megtanulhatjuk motivációnkat
folyamatosan vizsgálni.
Gyerekkori nevelőm, Ling rinpocse, mindig mogorva volt; soha még
csak egy kicsit sem mosolyodott el. Ez nagyon zavart engem.
Kíváncsiságomban, hogy miért ilyen kedvetlen, egyre több és több dolgot
vizsgáltam meg saját elmémben mindabból, amit tettem. És ez segített
kifejleszteni motivációm fegyelmezését. Mire a húszas éveim elején éretté
váltam, Ling rinpocse teljesen megváltozott: mindig hatalmas mosoly ült
az arcán, amikor együtt voltunk.
Az egyéni szabadság erkölcsének hatékony gyakorlása a hosszú távú
motiváción múlik. Például az ember nem azért lesz szerzetes vagy apáca,
hogy elkerülje a ruházkodásához és étkezéséhez szükséges világi
munkákat. Ugyanígy nem elég egész életünkben csupán azt keresgélni,
hogyan kerülhetjük ki a bajokat. Ha ilyen csekélyke cél motivál csak
bennünket, az nem fog abban segíteni, hogy a ciklikus létezésből
kiszabaduljunk, ami pedig a legfontosabb oka annak, hogy az egyéni
szabadság erkölcsét gyakoroljuk.
Mindezt Buddha élettörténete is megerősíti. Egy napon Sakyamuni
kiszökött a palota falain kívülre, hogy saját maga tapasztalja meg az életet.
 X

Először egy öreg és egy beteg embert pillantott meg, és egy halottat. A
betegség, az öregedés és a halál szenvedése mélységesen felkavarta, és arra
a következtetésre jutott, hogy semmi értelme a világi életnek. Később
néhány vallásgyakorló hatására megérintette a magasabb szintű,
értelmesebb lelki élet lehetősége. Ekkor elszökött a palotából, és
hátrahagyta megszokott életét, hogy kövesse ezt a látomást.
Mire tanít ez bennünket? Buddhához hasonlóan nekünk is azzal kell
kezdenünk, hogy felfigyelnünk a ciklikus létezés szenvedéseire, és hátat
fordítunk az időleges szenvedélyeknek.
Ennek az új hozzáállásnak a hatására a ciklikus létezést megtagadva,
és megfogadva az egyszerű viselkedést, amellyel a tíz erénytelenséget
igyekszünk elkerülni, magunkévá kell tenni az erkölcs rendszerét.

A négy nemes igazság

Ahhoz, hogy felszabadítsuk magunkat a ciklikus létezés alól, meg kell

értenünk annak természetét. Meg kell ismernünk

- azokat a különleges szenvedéseket, amelyeket magába ölel,

- fel kell tárnunk a szenvedések okait,
- meg kell vizsgálnunk, hogy eltörölhetőek-e ezek az okok, és azután
- meg kell határoznunk, hogy mit gyakoroljunk.

A ciklikus létezés tagadása tehát magában foglalja a négy nemes

igazság legalább részbeni megértését:

1. a valódi szenvedést,
2. a szenvedés valódi forrásait,
3. a szenvedésnek és a szenvedés forrásának valódi megszüntetését,
4. a valódi megszüntetéshez vezető igaz utakat.
Amikor Buddha tanítani kezdett, először a négy nemes igazságot
tanította, abban a sorrendben, ahogy itt felsoroltam. Ez a sorrend azonban
nem tárja fel, hogy ezek az igazságok hogyan válnak élővé. Azt hinnénk,
hogy a második nemes igazság - vagyis a szenvedés valódi forrásai -
 X

megelőzi az első igazságot - vagyis magát a szenvedést. És ugyanígy a

negyedik igazság is, vagyis a valódi megszüntetéshez vezető igaz út,
megelőzi a harmadikat, vagyis a szenvedés megszüntetését. Buddha
azonban a négy nemes igazságot az előbbi gyakorlatias sorrendben
tanította, és nem abban a sorrendben, ahogyan előfordulnak.
A gyakorlatban először azonosítanunk kell a szenvedés ható területeit,
meg kell ismernünk, hogy ez az élet titkokkal van tele; és ez elmélyíti
természetes vágyunkat a szenvedéstől való megszabadulásra. Amikor a
szenvedést abból kell felismernünk, ami, ahogyan ezt Buddha is tette,
akkor már az okok felfedezésénél járunk, vagyis a szenvedés forrásainak
megismerésénél. Ahogy az orvosnak is először diagnosztizálnia kell a
betegséget, nekünk is először meg kell értenünk a szenvedés gyökerét,
mielőtt kezelnénk azt.
Nem érthetjük meg, hogyan lehet a szenvedést megszüntetni,
mindaddig, amíg nem határoztuk meg, hogy honnan ered. És ugyanígy, ha
nem értjük meg, hogy a szenvedésnek véget lehet vetni, akkor a
gyakorlatokat is csak sikertelen próbálkozásnak fogjuk tekinteni. És akkor
aztán hiába keressük az igaz utat, hogy véghezvigyük a valódi
megszüntetést. Ezért mutatta be Buddha a négy nemes igazságot az adott
sorrendben.
Az első nemes igazságot a következőkben fogom bemutatni, a többi
hármat pedig az azt követő három fejezetben.

Az ELSŐ NEMES IGAZSÁG: A SZENVEDÉS

A szenvedés olyan, mint a betegség, mindannyian találkozunk vele.
Hogy gyógyítani tudjuk, rendesen meg kell határoznunk minden területét: a
fájdalmat, a változást, és a hatásához szükséges feltételeket.
1. A szenvedés egyik szintje a kifejezett fájdalom, amit mindannyian jól
ismerünk. Még az állatok is igyekeznek szabadulni tőle. A mindennapok
fizikai és mentális fájdalmai, például a fejfájás vagy az elválás gyötrelmei,
mind ebbe a kategóriába tartoznak.
2. Amit legtöbbször örömnek élünk meg, az a fájdalom megszűnése.
Például, ha a finom ételek, italok valóban annyi örömöt adnának, ha
rendelkeznének az öröm belső természetével, akkor mindegy lenne, hogy
mennyit eszünk, vagy iszunk, egyre boldogabbak lennénk, az elfogyasztott
 X

mennyiség arányában. Ehelyett azonban, ha túl sokat ettünk, vagy ittunk,

szenvedni kezdünk testünkben és lelkünkben egyaránt. Ez azt jelzi, hogy
ezeknek az örömöknek a belső természete a fájdalom. Szeretem elmesélni
azt a mesét, amikor egy család új televíziót vásárol. A régihez képest az új
valóban nagyon jó, és mindannyian napokon keresztül, vég nélkül csak az
új készüléket bámulják. Végül belefáradnak. Ez azt jelzi, hogy az eredeti
öröm természete a fájdalom.
Az ilyen fajta ideiglenes boldogságokat nevezzük a változás
szenvedésének. 3. A változás eredeti értelemben vett fájdalmának és
szenvedésének van egy mélyebb szenvedési szintje is, amit úgy nevezünk,
hogy átható kondíciók. A test és a lélek a karma, vagyis az előző tetteink
által létrehozott tendenciák befolyása alatt működik. És az olyan
visszahúzó és ellentmondásos érzelmek hatása alatt, mint a vágy és a
gyűlölet. A normális életben a karma és a visszahúzó érzelmek átható
befolyása alól és alá születünk. Még a semleges érzelmi állapotok is az
ellenőrzési területükön kívül eső okok és feltételek befolyása alatt áll, -
bele vagyunk ragadva a fájdalomtól függő folyamatokba.
Az emberi feltételek
Az életünk a születéssel kezdődik, ami közben szenvedünk. Életünk
végén meghalunk, és ekkor is szenvedünk. A kettő között van az öregedés
és a betegségek. Függetlenül attól, hogy milyen gazdagok vagyunk, vagy
hogy mennyire jó a fizikai állóképességünk, ezeket mindenkinek át kell
élnie.
Ráadásul ott van még az elégedetlenség is. Mind többet és többet
akarunk. Bizonyos értelemben ez a valódi szegénység - amikor
folyamatosan éhesek és éhesek vagyunk, és soha nem tudunk jóllakni.
Mások talán nem annyira gazdagok, mégis az elégedettségük kevesebb
aggódással, kevesebb ellenséggel, kevesebb problémával és igen jó
alvással párosul. Több ízben, amikor gyönyörű otthonokba látogattam el,
igen gazdag körülmények közé, és bepillanthattam a fürdőszoba
gyógyszeres szekrényébe, olyan gyógyszereket találtam, amik biztosítják a
napi szükséges energiát, vagy arra valók, hogy éjjel aludni tudjunk. Az
elégedettség ezeket a bajokat sokkal jobban megoldja, mivel nap közben is
csökkenti az aggódást, és így eljuttat a békés alváshoz.
 X

A modern élet őrületében szem elől veszítjük a valódi értékeket. Az

emberek termékeik végösszegévé válnak. Mint a gépek, amiket
pénzcsinálásra használnak. Ez pedig nagyon rossz dolog. A pénzkeresés
célja az emberiség boldogsága, és nem a következő menet. Nem az
emberek vannak a pénzért, hanem a pénz van az emberekért. Jól akarunk
élni, ezért szükségünk van pénzre, de észre kell vennünk, hogy ha
túlságosan ragaszkodunk a jóléthez, az egyáltalán nem segít rajtunk. Ahogy
India és Tibet szentjei mondják, mennél gazdagabb az ember, annál
keményebben kell szenvednie. Még a barátaink is szenvedést okozhatnak.
Úgy gondoljuk általában, hogy a barátok örömet és boldogságot jelentenek,
néha azonban csak problémákat jelentenek számunkra. Ma még mosolyog
barátunk arca, de a beszélgetés során egyre jobban elkomorul, és kezdhetsz
vele hadakozni, a barátság legkisebb nyoma nélkül. Persze, kaphatunk
boldogságot és elégedettséget a barátainktól, de ez nincs mindig így; ez
nem igazi boldogság.
Mély értelemben véve a hagyományos barátság természete is a
fájdalom.
Nézd meg a testedet. Mindegy, milyen kecsesen van összerakva, és
mennyire jó az alakja, ha csak egy csepp véred kibuggyan, már nem is
olyan szép! A bőr alatt ott a nyers hús; ha mélyebbre nézel, ott vannak a
csontok. A múzeumokban vagy a kórházakban kiállított csontvázak nagyon
kellemetlen benyomást gyakorolnak ránk, pedig legbelül mindannyian pont
olyanok vagyunk. Vannak kövérek, vannak soványak, és vannak jóképűek,
mégis, ha röntgenen megnézzük őket, csak csonthalmazt látunk, és
hatalmas szemüregeket. Ez a test valódi természete.
Vagy vegyük az evés örömét. Ma nagyon finom volt az ebéd. Amikor
ettem, az nagy gyönyörűséget okozott, de aztán, ahogy az étel bekerült a
gyomromba, és végighaladt az emésztőrendszeremen, valami olyanná
változott, ami már egyáltalán nem gyönyörűséges.
Amikor eszünk, nem vesszük figyelembe, hogy valójában ez történik,
és élvezettel gondoljuk azt: „Ó, ez nagyon finom! Nagyon élvezem!" De ez
a finomság fokozatosan végighalad a testünkön, és olyan formában fog
megérkezni a toalettbe, amit már senki sem nevezne gusztusosnak. Ez az
anyag, amit az emberek undorítónak tartanak, épp az emberi testben
készült. Mondhatjuk, hogy a székletkészítés testünk egyik alapvető
feladata. Ha ez életünk célja és értelme, az igen csak szánalmas.
 X

Állhatatosság és remény
Elemezz! Gondolkodj, gondolkodj, gondolkodj! Előbb-utóbb rájössz,
hogy az élet tulajdonképpen teljesen értelmetlen. Ne keseredj el! Vicces
lenne, ha pont most adnád fel. Ott kell a legtöbb erőt kifejteni, ahol a
legreménytelenebbnek látszik a helyzeted. Annyira hozzászoktunk elménk
hibás működéséhez, hogy elég nehéz lesz változatni rajta. Egy csepp méz
nem képes megédesíteni egy óriási adag keserűséget. Ám a sikertelenség
ellenére is ki kell tartanunk!
Nehéz körülmények között az adja a legnagyobb erőt, ha becsületesek
és őszinték maradunk, amennyire csak tudunk. Ha sértő vagy önző módon
reagálunk, azzal csak rontunk a helyzetünkön. Ez különösen a nehéz
családi helyzetekben van így. Észre kell vennünk, hogy a jelen nehéz
körülményei saját múltbeli fegyelmezetlen cselekedeteink következménye,
tehát ha nehéz időszakot élünk át, mindent el kell követnünk, hogy
elkerülhessük az olyan viselkedést, ami a jövőben további terheket ró ránk.
Nagyon fontos, hogy elménk fegyelmezetlen állapotait a minimálisra
csökkentsük, de még ennél is fontosabb, hogy a nehéz helyzeteket pozitív
hozzáállással fogadjuk. Tartsuk mindig szem előtt: ha a bajt optimizmussal
és reménnyel fogadjuk, a bajt a gyökerénél ássuk alá. Ugyanakkor
gondoljunk arra, hogy így mások hasonló gondjait is segítjük megoldani.
Ez a gyakorlat - az, hogy a fájdalmat úgy fogadjuk el, hogy közben azt
képzeljük, minden hasonló sorsú ember negatív karmáját is magunkra
vállaljuk - nagyon hasznos. Néha, amikor beteg vagyok, azt képzelem,
hogy magamra vállalom mások szenvedését, és helyette nekik adom az én
lehetőségemet a boldogságra; és ez hatalmas lelki megnyugvást ad.
Minden nap kora reggel, illetve amikor csak az időm engedi,
elvégzem ezt a gyakorlatot általánosan, minden élőlényre vonatkozóan.
Különösen Kína vezetőit emelem ki, és azokat a hivatalnokokat, akik arról
döntenek, hogy a tibetieket megkínozzák-e, vagy inkább megöljék.
Elképzelem őket, és magamba fogadom tudatlanságukat, előítéleteiket,
gyűlölködésüket és büszkeségüket. Úgy érzem, hogy gyakorlataimból
adódóan, még ha a valóságban magamba is tudnám olvasztani negatív
hozzáállásukat, ez nem befolyásolná viselkedésemet, és nem válnék tőle
negatív személyiséggé, így aztán az, hogy magamba fogadom a
 X

negatívumukat, nem annyira az én problémámmá válik, hanem inkább az ő

problémáikat hozom előtérbe. Mindezt olyan erővel érzem át, hogy később,
amikor az irodámban újabb atrocitásaikról hallok, bár elmém egyik része
kissé ingerült, és mérges lesz, elmém nagyobbik része még mindig a
reggeli gyakorlat befolyása alatt áll; a gyűlölet intenzitása alapszintre
süllyed.
Akár segít ez a meditáció ezeken a hivatalnokokon a valóságban, akár
nem, az én lelkemet békével tölti el; ezért aztán mérhetetlenek az előnyei.

Semmilyen körülmények között ne veszítsük el a reményt!

A sikertelenség valódi oka a reményvesztés.
Ne feledjük, hogy minden probléma leküzdhető. Őrizzük meg a
nyugalmunkat akkor is, ha külső környezetünk összezavarodottá és
áttekinthetetlenné válik; mindez alig lesz ránk hatással, ha a lelkünk békés.
Viszont ha elménk utat enged a haragnak, akkor akármilyen nyugodt és
kényelmes is a világ körülöttünk, a lélek békéje elkerül bennünket.

A napi gyakorlat összefoglalása

1. Vizsgáljuk meg motivációinkat minél gyakrabban.

Reggel, mielőtt felkelünk, készüljünk fel rá, hogy napunk
gyalázkodás- és erőszaknélküli legyen. Este pedig gondoljuk végig,
hogy mi mindent tettünk napközben.
2. Figyeljük meg, mennyi szenvedés van az életünkben. Vannak
betegségből, öregedésből, halálból adódó fizikai és lelki fájdalmak,
amelyeket el akarunk kerülni, és vannak időlegesen élvezetesnek tűnő
benyomások, mint a jó étkezés, ám ha ezeket folyamatosan végezzük,
akkor ezek fájdalmat okoznak: ez a változás fájdalma. Amikor egy
kellemes helyzet fájdalmassá válik, az rávilágít arra, hogy az eredeti öröm
mély természete feltárja magát. Az ilyen elillanó örömökhöz való
ragaszkodás csak még több fájdalmat okoz. Vegyük észre, hogy a karma és
a lehangoló érzelmek hatására hogyan ragad bennünket magával a
feltételek mindent átható folyama, ahelyett, hogy az irányításunk alá
vonnánk őket.
 X

3. Fejlesszünk ki testünkről fokozatosan egy jóval reálisabb képet,

fedezzük fel az alkotórészeket, a bőrt, a vért, a húst, a csontot, és így
tovább.
4. Elemezzük gondosan az életünket. Előfordulhat, hogy így nehéznek
találjuk majd, hogy gépként éljük az életünket, vagy úgy keressünk pénzt,
mintha az lenne a boldogsághoz vezető út.
5. Legyünk pozitívak a nehéz helyzetekben. Képzeljük azt, hogy ha
alázatosan alávetjük magunkat egy nehéz helyzetnek, akkor elejét vesszük
a karmából származó, még ennél is rosszabb következményeknek, amiket
máskülönben a jövőben meg kellene tapasztalnunk. 6. Rendszeresen
értékeljük az érzéseink, például a vágyaink, haragunk, féltékenységünk és
gyűlöletünk lehetséges pozitív és negatív hatásait. Amikor nyilvánvalóvá
válik számunkra, hogy hatásuk nagyon ártalmas, folytassuk az elemzést.
Meggyőződésünk fokozatosan erősödni fog. A hátrányok, mint amilyen
például a harag, ismételt vizsgálata rá fog vezetni arra, hogy ezek az
érzések teljesen értelmetlenek. Ez a felismerés fokozatosan csökkenteni
fogja a haragunkat.
3. A problémák keletkezése és megszűnése
A MÁSODIK NEMES IGAZSÁG: A SZENVEDÉS FORRÁSAI
A szenvedés hatóterületének azonosítása után fel kell ismernünk a
szenvedés forrásait is, amelyek kétfélék lehetnek: a nyomasztó vagy
visszahúzó érzelmek és a tisztátalan karmák.
A nyomasztó érzelmek
Mivel a nyomasztó érzelmek beszennyezik a karmát, illetve a
tetteinket, ezért először ezekről beszélek. A nyomasztó érzelmeket két
osztályba sorolhatjuk - az egyik osztályba azok az érzelmek tartoznak,
amelyek kifejezettebbek, a másikba azok, amelyek kevésbé. Az elsőre jó
példa a múlttól való erős félelem, ami rögzült az elmében. Ebben az
esetben határozottan jót tesz, ha hagyjuk az érzelmeket kifutni, és
kibeszéljük az esetet.
Tizennégy éves lehettem, amikor egy nyáron a Norbulingka palotában
a kormányzó, aki ezzel egy időben a nevelőm is volt, a tanév után
összeszidott. Bántó hangnemben azt mondta: „Még ha valóságérzékelésed
 X

egy istenével egyenlő is, a viselkedésednek akkor is meg kell felelnie az

emberi elvárásoknak." Megsértődtem, mert úgy éreztem, éppen úgy
viselkedem, mint egy rendes tanuló, és figyelek rá, még ha én vagyok is a
Dalai Láma, aki rangban felette áll. Ingerült lettem, és a következő
hónapokban kellemetlenül éreztem magam. Ez után történt az, hogy a kínai
kommunisták megszállták Kelet-Tibetet, 1950-ben, és menekülnöm kellett
Lhássából a dél-nyugat tibeti Tromoba, az indiai határ közelébe. Egy idő
múlva a lhássái hivatalnokok azt javasolták, hogy miután a helyzet
megoldhatónak látszik, térjek vissza. A visszaúton néhány napot
eltöltöttünk Talungdrában, a kormányzó kolostorában is. Egyik nap a
szokásos beszélgetésünk alkalmával megkérdezte tőlem, voltam-e valaha is
rosszkedvű az ő viselkedése miatt. Elmondtam neki ezt a történetet,
leegyszerűsítve, részletek nélkül. Micsoda megkönnyebbülés volt! Attól
kezdve sokkal jobban éreztem magam a kolostorban.
Jobb, ha esetenként az ilyen előforduló dolgokat kibeszéljük, mivel a
másik osztályba tartozó visszahúzó érzelmek - például a vágy, a gyűlölet,
az ellenségesség, a féltékenység és a harc -, ha nem fejeződnek ki, egyre
gyakoribbá válnak. Ha ezeket az érzelmeket kinyilvánítjuk, attól csak még
jobban erősödnek, és egyre inkább uralkodóvá válnak. Jobb, ha feltárjuk az
ilyen érzelmekkel való telítődés hátrányait, és megpróbáljuk a szeretet és
az elégedettség érzésével helyettesíteni. Kényszeríteni kell magunkat, hogy
felülkerekedjünk a negatív érzelmeken, ha azok megjelennek, de az még
jobb, ha legelőször is megtaláljuk a megelőzés módját.
A vágy és a gyűlölet elősegíti a többi visszahúzó érzelem kialakulását,
és ezzel rengeteg bajt okoz a világban. Nem lehetünk elégedettek, ha a
vágy és a gyűlölet következményeivel kell együtt élnünk. A kettő közül
közvetlenül a gyűlölet a rosszabb, mert ez nagyon hamar bajt okoz
másoknak, a vágy viszont a ciklikus létezést hajtja előre - a születés,
öregedés, betegség és halál körforgásának folyamatát - életről életre.
A vágy és a gyűlölet gyökere az élőlények, illetve az élettelen dolgok
valódi természetének nem tudásában rejlik. Ez a nem tudás nem csak
tudatlanságot jelent, hanem azt a fajta gondolkodásmódot is, ami azt
sugallja, hogy a helyes, az az igaz ellentéte; vagyis félreérti azt, ami van. A
félreértésnek sok szintje van, például abban is, hogy mi az, amit a
gyakorlatba átvehetünk, és mi az, amit a napi viselkedésünkből törölni
 X

kell. Most azonban a szenvedések gyökerének nem tudásáról beszélünk.

Ez abban az elképzelésben is megnyilvánul, hogy az érző lények és más
jelenségek a rájuk jellemző módon léteznek, önmagukért, vagy
önmagukban. Ezt a bonyolult témát később fogom tárgyalni, a 8-9. és a
10. részben.

A tisztátalan karmák
Minden öröm és fájdalom a karmából, vagyis azokból a korábbi
tetteinkből keletkeznek, amelyek előre fogékonnyá tették ezekre a
lelkünket. A karma lehet erényes vagy erénytelen, attól függően, hogy
örömet vagy bánatot okoz-e hosszú távon. Például, ha egy tett hatása egy új
emberi élet létrehozása, akkor ez a tett erényes, mert hosszú távú hatása
egy jó testet öltés, azaz új testbe kötözés. Ezzel ellentétben, ha egy tett
hatására éhes szellemként születünk újjá, akkor ez a tett erénytelen, mert
hatása rossz testet öltést eredményez.
Lehet még osztályozni a karmát úgy is, hogy melyik vázolja fel egy új
élet kilátásait, és határozza meg a születés típusát (és az élet hosszát is), és
melyik tölti meg az élettartamot részletekkel, gondolok itt a
meggazdagodásra, a jó egészségre, és így tovább. Az elsőt úgy hívják: a
tett útja, mert itt a tett (akár erényes, akár nem) mutat utat, illetve szolgál
eszközként egy teljes életre, legyen az boldog testet öltés vagy boldogtalan.
Ahhoz hogy a karma a tett útjává váljon, néhány sajátos jellemzővel kell
rendelkeznie: a motivált szándékkal, a személy vagy a dolog megfelelő
behatárolásával, a tökéletes előkészítéssel, és a sikeres befejezéssel. Néha
előfordulhat mind a négy tényező, mint abban az esetben, amikor egy
koldusnak akarsz adni valamit, azután adsz is neki. Néha csak a motiváció
van jelen, és akkor akarsz adni a koldusnak valamit, de azután nem adsz;
vagy elérheted ezt szándék nélkül is, amikor egy kevés pénz kipottyan a
zsebedből az út szélére, és a koldus felveszi. Azok a tettek, amelyek nem
rendelkeznek mind a négy jellemzővel a második kategóriába esnek, amely
az élet részleteit tölti ki.
Végül pedig a karmákat még olyan csoportokba is lehet sorolni, mint
a szervezett adakozás, és az, amit személyesen végzel el. A karma hatását
ugyanabban az életben is meg lehet tapasztalni, vagy a következőben, vagy
egy még azután következőben. Az erősen erényes vagy erénytelen karma,
 X

amely erőteljes motivációval rendelkezik a segítésre vagy a károkozásra,

egy egész élet során kifejtheti a hatását.

A halál folyamata
Ahhoz, hogy megértsük a karma fajtáit, és a legmagasabb szintű
gyakorlatok jellemzőit, meg kell értenünk a következő három állapot
dinamikáját: a halál folyamatát, a jelen élet és a követező élet közötti
köztes állapotot, és a köztes állapotból történő újjászületés folyamatát. A
karma átvitele az egyik életből a másikba a halál során történik, a tiszta
fénynek egy nagyon finom elméjén keresztül. Bár az elmének ez a
legmélyebb szintje az egész élet során létezik, igazából a halálban
nyilvánul meg, ezért gyakran ezzel összefüggésben is tanítják.
Erről a Magasságos Tantra jógaszövegeiből tudhatunk meg többet,
amit Buddha mondott el, ilyen például a Guhvasamaja Tantra. Ezek a
szövegek leírják az elem vagy a tudat különböző kategóriáit a
legdurvábbtól a legfinomabbig. Az elme finomabb állapotai sokkal
erőteljesebbek és hatékonyabbak, amikor szellemi gyakorlatokban
alkalmazzuk őket. A tudatosság legdurvább szintjét a szemünkön,
fülünkön, orrunkon, nyelvünkön és testünkön keresztül tudjuk érzékelni.
A mentális tudatosság, ami maga is a durva szinteknél indul, ennél
sokkal finomabb, a hagyományos gondolkodástól kezdve, a mély alváson
és az ájuláson keresztül, mikor levegőt sem tudunk venni, a tiszta fény
legbelső finom tudatos elméjéig.
A rendkívüli meditatív állapotokat kivéve a legfinomabb, vagyis a
legmélyebb tudatosság csak akkor nyilvánul meg, amikor meghalunk.
A tudatosság egyik kevésbé visszafogott, ezért rövidebb változata
előfordul elalvás előtt, illetve amikor egy álom véget ér, továbbá
tüsszentéskor, ásítás-kor, és az orgazmus során. Ez utóbbit a 11. fejezetben
fogom bemutatni.
A halál folyamata a négy belső elem: a föld (a test szilárd
szubsztanciái), a víz (a folyadékok), a tűz (a meleg), és a szél (az energia
és a mozgás) sorozatos megszűnéseiből és feloldódásaiból áll. A
hagyományosan vett életben ezek az elemek a tudatosság alapját képezik,
a halál folyamatában azonban, a föld elemtől kiindulva csökken a tudatot
befogadó képességük.
 X

A feloldódás minden egyes lépése megnöveli a következő elem

tudatosság-befogadó képességét. Ez lépésről lépésre a következőképpen
történik:

1. Amikor testünk föld eleme, vagyis a szilárd szubsztanciája feloldódik

a víz elemben, a külső jelek azt mutatják, hogy a test soványabb lesz, belül
pedig olyasmit láthatunk, ami pusztai délibábnak tűnik.
2. Amikor testünk víz eleme feloldódik a tűz elemben, a külső jelek azt
mutatják, hogy a testfolyadékok kiszáradnak - vagyis kiszárad a szánk,
ráncos lesz az orrunk, és így tovább -, belül pedig olyasmit látunk, mint
amikor füst gomolyog fel a kéményből, vagy pedig füstpamacs lebeg át a
szobán.
3. Amikor testünkben a tűz elem feloldódik a levegő, vagy szél elemben,
a külső jel az, hogy csökken testünk hőmérséklete, belül pedig olyan, mint
a szentjánosbogarak, vagy a parázs szikrái éjjel. A meleg különböző
módokon húzódhat vissza a testből - a lábtól felfelé a szív irányába, vagy
pedig a fejünk tetejétől lefelé. A kettő közül az első változat a
szerencsésebb, mivel ez azt jelzi, hogy a lélek vagy felfelé, vagy egyenesen
előre fog kilépni a testből, és nem lefelé, így nagy valószínűséggel kedvező
következő életbe fog átmenni. Ezt az erényes karma okozza.
4. Ezután a szél, vagyis testünk mozgási energiája olvad egybe a
tudatossággal. Ekkor külső lélegzésünk megszűnik; és úgy nézünk ki, mint
a lebegő gyertyalángot körülvevő fény, amikor az éghető anyag kifogyóban
van. (Az orvosok az ilyen emberre mondják azt, hogy a halál állapotában
van, a buddhista nézőpont szerint azonban a külső légzés megszűnése még
nem jelenti azt, hogy a tudat is elhagyta a testet.) A lebegő fényt az
egyenletes láng követi.

A halál utolsó négy fázisa a masszív tudatossági szintek beolvadása a

finom szintekbe. Ez akkor történik, amikor a szelek, vagyis a belső
energiák, amelyekre tudatosság ráépült, felbomlanak. Az energiára épített
tudatot úgy kell elképzelni, mint lovast a lován. A következő fázisok
előkészítéseként az energiák, amelyekre a sokféle fogalmi tudatosságok
épülnek, felbomlanak, és a tudatosság alapjait a masszívról a finomabb
energia szintre változtatják. Ez természetesen négy fázisban történik:
 X

5. Elménk egy mindenütt jelenlévő, óriási, élénk fehér mérhetetlenségbe

fordul. Ezt úgy lehet leírni, mint a holdvilágos tiszta égboltot - nem, mint
magát a holdvilágot az üres térben, hanem úgy, hogy ez az üres tér tele van
fehér fénnyel. Megszűnik a fogalmakban való gondolkodás, és nincs
semmi más, csak ez a kis élénk fehérség, ami tulajdonképpen a tudatunk.
Némi tényszerű tárgyi érzés azonban megmarad, így ez az állapot némileg
kettős.
6. Elménk piros vagy narancs mérhetetlenségbe fordul, ami sokkal
élénkebb, mint az előző volt; és nincs semmi más. Olyan, mint a tiszta,
napsütéssel teli égbolt - de nem maga a napsütés az égen, hanem mint az
űr, amit betölt a vörös, vagy narancs fény. Ebben az állapotban az elme
kettőssége tovább csökken.
7. Elménk még finomabb, élénk fekete állapotba kerül; nincs jelen
semmi más. Ezt úgy nevezik: „megérkezéshez közeli" állapot, mert már
közel vagyunk a tiszta fény elméhez. A fekete mérhetetlenség olyan, mint a
nagyon sötét, holdnélküli égbolt, éppen szürkület után, amikor a csillagok
még nincsenek fenn. Ennek a fázisnak a kezdetén még figyelmes vagy, de
ahogy belesüllyedsz a még nagyobb sötétségbe, elveszíted a figyelmet.
8. Amikor a feketeség megszűnik, az elme a tiszta fénybe kerül tovább.
Ezt nevezik az alapvető belső elme tiszta fényének, ez a tudat legfinomabb,
legtisztább, és legerőteljesebb szintje. Olyan, mint hajnalban (nem
napfelkeltekor) az égbolt természetes állapota - holdfény, napfény és
sötétség nélkül.

A tiszta fény elmén való áthaladás lehet akár lassú, akár gyors.
Vannak, akik csak néhány percig maradnak ezen az utolsó állomáson, a
tiszta halál állapotának elméjénél, mások azonban itt maradhatnak akár
egy-két hétig is. A tiszta fény elme annyira erőteljes, a vele való gyakorlás
annyira értékes, hogy sok tibeti gyakorló napi gyakorisággal éli újra ezeket
a halál-stádiumokat. Én magam naponta hatszor gyakorlom úgy, hogy
egyenként elképzelem az elme nyolc szintjét - az első négy állomáson
persze a fizikai elváltozások nélkül.
Az elme nyolc szintje a következő:

1. délibáb,
 X

2. füst,
3. szentjánosbogár,
1. gyertyaláng,
4. élénk fehér ég-elme,
2. élénk vörös vagy narancs ég-elme,
5. élénk fekete ég-elme,
3. tiszta fény.

Tudjuk, hogy a halál folyamatában a személy mindaddig a fehér fény

állapotában van, amíg a testnek nem kezd szaga lenni, és nem kezd el
bomlani. Vannak olyan tibetiek, akiket megkínoztak, majd
börtöncellájukba visszatérve, keresztülésben ültek, a halál folyamatában a
tiszta fény elmét megtartva. A beszámolók szerint a kínai kommunista
börtönőrök ezen nagyon csodálkoztak. Saját dogmájuk nézőpontjából a
buddhizmust ők egyfajta vak hitnek képzelték, és amikor ilyen nyilvánvaló
dolgokkal találkoztak, igyekeztek hallgatni róla. Indiában ugyan csak sok
gyakorló maradt akár néhány napig is ebben az állapotban, egy alkalommal
például, úgy 17 napig. Amikor egy személy megmarad a tiszta fény
állapotában, és ez energia, ami elméjének mély szintjeit fenntartja,
ingadozni kezd, akkor ezen a ponton a tudat végül elhagyja a testet, és a
test, illetve a fej némileg megváltozik.
Sok alkalom van a halálba vezető különféle szakaszok további
vizsgálatára. A modern tudományok sokat tettek az energiahullámok, az
emberi agy és működésének megismeréséért. A tudósok és a buddhisták
egyformán érdeklődnek ezek iránt, és hiszem, hogy együtt dolgozhatunk az
elme és a belső energiák, illetve az agy és a tudat közötti kapcsolatok
feltárásán, és kipróbálásán. A buddhista magyarázatok támogathatják a
tudományos kutatásokat, és fordítva. Ez az együttműködés már
elkezdődött, és mennél gyakoribbá válik, annál hasznosabb lesz.

A köztes állapot
Minden lény, aki emberként születik ujjá, átmegy az egyik élettől a
másikig tartó köztes állapoton. Ebben a köztes állapotban a test olyan
formát vesz fel, ami emlékeztet a következő élet öt-hat éves kori állapotára
- bár vannak, akik azt állítják, ez nem szükségszerű. Amikor a köztes
 X

állapot befejeződik, akkor átjutottunk a következő életünkhöz vezető

hídon. Ezt a folyamatot az elme finomabb szintjei végzik.

Az újjászületés folyamata
Az újjászületéshez a tudatnak akkor kell belépnie az anyaméhbe,
amikor a férfi és a nő megtermékenyítő elemei összekeverednek - feltéve,
hogy nincs semmi baj sem az anyaméhhel, sem a spermával, illetve, hogy a
karmához minden kívánatos tényező helyen van. Azonban a tudatnak nem
szükségszerűen . Akkor kell belépnie a méhbe, amikor a férfi és a nő
egyesül, mivel, ahogy arról az újságok gyakran beszámolnak, olyan is van,
hogy az apa magját később helyezik be a méhbe az aktustól függetlenül.
Úgy tűnik, hogy ezek az elemek akár méhen belül, akár mint napjainkba
elő fordul, méhen kívül, lombikban keverednek, a tudatosságnak addig kell
belépnie, amíg ez megtörténik. Igaz ugyan, hogy erre nehéz határozott
magyarázatot találunk a buddhista írásokban, mivel néhány könyv azt
mondja, hogy a megtermékenyítés akkor történik meg, amikor a férfi és a
nő az erős vágy állapotában vannak.
Ez a komplikált téma napjainkra még bonyolultabbá vált. Vegyük
például azt a pillanatot, amikor egy embriót lefagyasztanak. Amikor a
megtermékenyítéssel létrejött a kapcsolat a régi és az új élet között, vajon
az a személy, akit embrióként lefagyasztanak átéli-e a szenvedést a
hidegtől? A test már elkezdődött, és így, a magyarázatok értelmében a testi
érzékek szervei kezdetleges formában már jelen vannak, még ha maguk a
szervek, például a látásé, és így tovább, még nem. Létezik-e fizikai érzés a
megtermékenyítést követő pillanatban? Ezt a kérdést még nem tudtam
eldönteni, ezen még van mit megtárgyalni.
Ha elfogadjuk, hogy az a lény ott az embrióban szenved a hidegtől,
akkor felmerül a kérdés, hogy vajon az az ember, aki az embriót beteszi a
fagyasztóba, ezzel a tettével rossz karmát idéz-e elő? Ez az illető
motivációján múlik. Nem mondhatjuk azt, hogy csak azért, mert egy másik
ember szenvedésen megy keresztül valami olyasmiért, amit mi okoztunk,
akkor mi már rossz karmát idéztünk elő magunknak. Például: a magzat az
anyaméhben még rendes körülmények között is szenved, csupán attól,
hogy a méhben van, de ezzel az anya mégsem idéz elő rossz karmát. És
ugyanígy, amikor egy gyermek megszületik, megint csak szenved, az anya
 X

azonban mégsem szerez rossz karmát. Ha így lenne, akkor az az anya, aki
sok gyermeknek adott életet, nagyon sok rossz karmát gyűjtene össze, ami
elég abszurd! Ezért a kulcs ahhoz, hogy meghatározhassuk, milyen karmát
szerez magának a személy, az a motiváció.

A HARMADIK NEMES IGAZSÁG: A VALÓDI

MEGSZÜNTETÉS
Mivel az elme tisztátalanságai: a vágy, a gyűlölet, a féltékenység és a
háborúskodás a személyek és dolgok természetének alapvető félreértésén
alapulnak, az a folyamat, hogy ezen felülkerekedjünk, ennek a nem
tudásnak a megoldásán alapul. A kérdés tehát az, hogyan szüntessük meg
ezt a nem tudást, ami a szenvedés oka. Nem tudjuk kihúzni, mint a tövist,
sem kioperálni. Hogy felül tudjunk kerekedni ezen a félreértésén a
személyek és dolgok természetét illetően, meg kell értenünk az igazi
természetüket. Ha majd a folyamatos meditáció segítségével megszokod az
igazságot, akkor megnövelheted a bölcsesség erejét is, amivel alááshatod
ezeket a negatív érzelmeket, amelyek a nem tudásban gyökereznek.
Ezen a ponton nagy segítségünkre lesz az üresség kifejtése, miután ez
az, amit a bölcsesség a személyek, és dolgok természetéről realizál (8.
fejezet). Röviden: az a tény, hogy az olyan tisztátalanságokat, mint
amilyenek a lehangoló érzelmek, teljesen el lehet törölni, abból fakad,
hogy az elme természettől adódóan nem Tisztátalan.
Az elme lényegében tiszta. A tisztátalanságokat az elme, és a dolgok
igazi természetéről való meditálással lehet letisztítani. A harmadik nemes
igazság a megszüntetésről ezeknek a tisztátalanságoknak - a szenvedés és
a szenvedés okai mögött rejlő állapotoknak a megszüntetéséről szól.

A NEGYEDIK NEMES IGAZSÁG: Az IGAZ UTAK

Az igaz utak azt a három edzésfajtát jelenti, amelyek ennek a
könyvnek a fő témáit adják - az erkölcsöt, a koncentrált meditációt, és a
bölcsességet. Ezeken az utakon a lelki gyakorlat elvezet a valódi
megszüntetéshez, ami a nirvánában, és történetesen a buddha-állapotban
kulminál.
 X

Az idők kezdete óta van értékelhető én-figyelmünk, vagy én-

tudatunk. Ez az én, vagyis önmagunk, természettől adódóan eredettől fogva
boldog akar lenni, nem akar szenvedni, és ez a vágy valódi - igazi és
értelmes. Ebből adódóan mindannyiinknak jogunk van a boldogsághoz, és
a szenvedés megszűnéséhez. Az a tény, hogy a boldogság és a szenvedés
percről percre váltakoznak, azt jelzi, hogy ezek okokon és feltételeken
múló benyomások. Ha meg akarunk szabadulni a szenvedéstől, akkor a
lehető legkisebbre kell csökkentenünk a szenvedés okait és feltételeit, és
ahhoz, hogy boldogok lehessünk, rendelkeznünk kell a boldogság okaival
és feltételeivel.
Az első két nemes igazság ahhoz a tisztátalan fogalomhoz kötődik,
amitől meg akarunk szabadulni: az igazi szenvedésekhez, mint hatásokhoz,
és ezek forrásaihoz, mint okokhoz. Az utolsó két nemes igazság egyszerű
kijelentése annak, hogy mit akarunk elérni - a valódi megszüntetést, mint
hatást, és az igaz utakat, mint okokat.
A négy nemes igazság a Buddha által tanította módon két sorrendet
tartalmaz: egyet a szenvedésre, amit el akarunk kerülni, és egyet a
boldogságra, amit a magunkévá akarunk tenni.

A napi gyakorlat összefoglalása

Felismerve a szenvedés hatóterületeit, felkutattuk annak okait, vagyis

a forrásait, és felismertük, hogy a szenvedés alapja a személyek és dolgok
valódi természetének nem tudása, amely vágyat, gyűlöletet, és így tovább,
eredményez.
Ismerjük fel, hogy a szenvedést ki lehet iktatni, bele lehet fojtani a
valóság szférájába. Világítsunk rá, hogy a valódi megszüntetés az erkölcs,
a koncentrált meditáció és a bölcsesség - az igaz utak - elérése által
lehetséges.

4. Tartózkodás az ártalmas tettektől

A buddhisták erkölcsi fogadalmat tesznek arra, hogy a felismerések
állapotában, és a szellemi közösségben Buddha az első menedék. A
menedék az alapja az erkölcsi gyakorlásának. Buddha arra tanít, hogy
 X

hogyan találjunk menedéket a szenvedések és a korlátok elől, és hogy a

legfőbb menedék, vagyis a védelem forrása, ami az erkölcs, a koncentrált
meditáció és a bölcsesség gyakorlásával érhető el, felismeréseken alapul.
A buddhista írások azt javasolják, hogy rejtsd el a jó tulajdonságaidat
és a jó tetteidet, akár a lámpást a tartójába. Ne reklámozd őket, amíg csak
egy nagy cél elérése érdekében ez nem válik szükségessé. A szerzetesi
fogadalom komoly megszegésének számít, ha a szerzetes a megszabadulás
állapotát elérve azt mondja a másiknak: „Én elértem a megszabadulást". Ez
olyan eset, amelyben nehéz meghatározni, hogy a másikat ezzel milyen
benyomások érik. Volt alkalmam találkozni néhány emberrel, akik
rendkívüli szellemi fejlettséget értek el. Volt Namgyelben, a kolostoromban
egy nem túl iskolázott szerzetes, aki 1980 körül érkezett Tibetből Indiába.
Mivel ismertük egymást, egyszer beszédbe elegyedtünk. Elmesélte, hogy
mialatt közel tizennyolc évig egy kínai kommunista gulágon volt, néhány
alkalommal veszélyes helyzetbe került. Azt hittem, a saját életveszélyes
helyzeteire gondol. Mikor aztán megkérdeztem tőle: „Milyen veszélyes
helyzetekbe?" Azt felelte: „Elvesztettem a könyörületet Kína iránt." És ő
ezt úgy fogta fel, mint veszélyt. Legtöbbünk büszkén mesélné el a
többieknek, hogy milyen méregbe gurultunk, mintha csak hősök lennénk.
Nagyon közeli kapcsolatban voltam egy drukpa kagyu hagyomány
szerinti lámával. Gyakran találkoztunk, és tréfálkoztunk, kölcsönösen
ugrattuk egymást. Egy alkalommal a szellemi tapasztalatairól kérdeztem őt.
Elmesélte, hogy amikor fiatal volt, a lámájánál lakott, aki előgyakorlatot
végeztetett vele: százezerszer kellett leborulnia Buddha, a tan és a lelki
közösség előtt. Kora reggel és késő este kellett leborulnia, teljes hosszában
egy alacsony dobogón. A láma a szomszéd szoba sötétjében meditált; hogy
megviccelje, és elhitesse vele, hogy rendesen végzi a lebomlásokat, az
ujjával ütögette az imadobogót. Évekkel később, mikor a láma eltávozott,
visszavonult meditálni egy barlangba, és ekkor visszaemlékezett a láma
legnagyobb kedvességére, a sok éves tanításéra, és csak sírt, és sírt. Kis
híján az eszméletét vesztette, ám ekkor megérintette a tiszta fény, amelyet
folyamatosan gyakorolt. A sikeres meditáció következményeként időnként
élénk képekben visszaemlékezett elmúlt életeire.
Ezek az első kézből származó történetek nagyon inspiráltak engem.
Valóban léteznek ma olyan gyakorlók, akik a buddha-állapot felé tartanak.
 X

Ezekkel az emberekkel találkozva növekedik inspirációnk és

eltökéltségünk, és a tanítás rajtuk keresztül élővé válik. Ilyen módon
szolgáltat modellt a szellemi közösség a gyakorlóknak, amire felnézhetnek,
és ami menedéket nyújt számukra.
Ez a három dolog - Buddha, vagyis a megértés állapota, a tanok, amik
mindezt megtanítják, és a szellemi közösség - olyan benned rejlő tényezők,
amelyek nagyobb képességekkel rendelkeznek a szenvedés
megszüntetésében, mint ahogy azt képzelnéd. Egy buddhista azonban nem
kéri azt, hogy garantálják neki a boldogságot. Ez számukra inkább abból
fakad, hogy a tanokat a valóságba ültetik át. Buddha ténylegesen a
menedéket tanítja - azt, hogy hogyan gyakorold a tant -, a fő felelősség
azonban saját megvalósításodban rejlik.
Hogy alapot tudjunk teremteni egy olyan szellemi állapothoz,
amelyben elkerülhetjük a szenvedést és a korlátokat, a következő
gyakorlatot kell elsajátítanunk:

- azonosítsd a tíz erénytelenséget,

- azonosítsd a tíz erényt (vagyis az erénytelenségek ellentétét),
- kerüld el az előbbit, és tedd magadévá az utóbbit.

A személyi szabadság erkölcsi gyakorlatainak szintjei

Mivel az emberek képessége a fogadalmuk megtartására változó,
ezért Buddha az erkölcsi gyakorlatok hét különböző szintjét írta le. Így az
egyéni szabadság erkölcsén belül vannak:

- azok, akik hétköznapi élet élnek, és nem vonultak kolostorokba, és

- azok, akik elhagyták a hétköznapi életet, és szerzetesek, vagy
szerzetesnők lettek.
Aki képes arra, hogy a szüzesség fogadalmát egy életen át megtartsa,
az elhagyhatja hétköznapi életét, és kolostorba vonulhat. Aki ezt nem tudja
megtartani, de képes egy fogadalmat betartani, az egy egész életre szóló
világi fogadalmat tehet, vagy akár olyat, ami csupán néhány napra szól.

Az ERKÖLCS ELŐNYEI
 X

A különböző vallások szerzetesi fogadalmaiban sok hasonlóságot

találunk - egyszerűség, áhítat az imádságon vagy a meditáción keresztül,
továbbá mások szolgálata. A keresztény egyház különösen elkötelezett
mások szolgálatára a nevelés, az egészségügy és az adományok területén,
és a buddhista szerzetek sokat tanulhatnak ezekből a keresztény
hagyományokból.
A személyi szabadság erkölcsének gyakorlása, legyen az akár világi,
akár szerzetesi, elégedettséget eredményez. Például: a szerzetesrendekben
ragaszkodnak az étkezések korlátozásához. Egy kevés reggeli meg egy kis
ebéd, utána meg semmi. A szerzeteseknek nincs joguk azt mondani, hogy
én ilyen vagy olyan ételt kérek. Amit a napi adománykérő körútjukon
kapnak, azt kell elfogadniuk. A buddhista szerzetesek nem szükségszerűen
vegetáriánusok; azt esznek, amit kapnak. Ez az ennivalóval való
megelégedés gyakorlata. Ez segít felülkerekedni azon az aggodalmunkon,
hogy milyen étel kapunk. A világi emberek átalakíthatják ezt a gyakorlatot
úgy, hogy csak bizonyos fajta táplálékokat vesznek magukhoz. Még ha
gazdagok lennénk is, valójában nem tudnánk elfogyasztani többet, mint a
szegények, illetve csak .1 saját kárunkra, hiszen a szegényeknek és a
gazdagoknak egyforma gyomruk van.
Ami az öltözködést illeti, a szerzetesek és a szerzetesnők csak egy
öltözet ruhával rendelkeznek. Ahhoz, hogy egynél több ruhájuk legyen, egy
másik szerzetes áldására van szükségük, ne feledjük azonban, hogy az a
másik garnitúra a másik szerzeteshez tartozik. Nem viselhetünk drága
ruhákat. A kínai kommunista invázió előtt a szerzetesek és a szerzetesnők
néha fényűző ruhákat viseltek, ami növelte a korrupciót és az önbecsapást.
(A kínai kommunisták valami jót is tettek azért velünk azzal, hogy ezt a
korrupciót lerombolták!) Ez a ruházkodási korlátozás a ruházattal való
megelégedés gyakorlata. A világi emberek a ruházkodás
visszafogottságával végezhetnek hasonló gyakorlatot. Ugyanez áll az
ékszerekre is. Egy gyűrűnél többet hordani egy ujjunkon kétségkívül
túlzás.
Hibás az a gondolkodásmód, amely szerint az az értékmérő, hogy
mennyit költünk ennivalóra és ékszerekre, csak azért, mert pénzünk van.
Költsük inkább a szegények egészségére és a művelődésére! És ez nem
kierőszakolt szocializmus, hanem önkéntes könyörületesség.
 X

A szerzetesek számára az is fontos, hogy legyenek elégedettek az

elhelyezés adott körülményeivel. Nem megengedett a lakájos otthon. Ezt
az elhelyezés körülményeivel kapcsolatos elégedettségnek nevezik. A
világiak ezt úgy gyakorolhatják, hogy csökkentik a jobb lakáskörülmények,
bútorok és dekorációk iránti vágyukat.
Vizsgáljuk meg viselkedésünket az élelmiszerek, a ruházkodás és az
elhelyezés körülményei szempontjából. Az elvárások csökkentésével
elégedettséget érhetünk el. Azt az energiatöbbletet, amit erre fordítunk, a
meditációra és a problémák megszüntetésére, vagyis a harmadik és
negyedik nemes igazság elérésére tudjuk felhasználni. Ezáltal az alap az
elégedettség lesz, az ezt eredményező tettet pedig úgy hívják: szeretet-
meditáció és lemondás.
Elégedettnek kell lennünk az anyagiak terén is, mivel ez tele van
kötöttségekkel, ellentétben a szellemi dolgokkal, amelyek korlátlanok. Az
az elégedetlen ember, aki jóllehet uralja az egész világot, mégis szeretne
egy turistacentrumot a Holdon. Ennek az embernek korlátozott az élete, és
korlátozott az a mennyiség is, amit birtokolhat. A jóakarat és az
önzetlenség tekintetében azonban nincsenek korlátok, és ezért itt nem
lehetünk megelégedve azzal a szinttel, amivel rendelkezünk. Mi meg pont
ellenkezőleg viselkedünk: a szellemiek terén egészen kevés gyakorlattal és
haladással is megelégszünk, bezzeg az anyagiakból mindig többet és többet
akarunk. Ez pedig épp a másik útra visz. Akár világiak vagyunk, akár
szerzetesek, ezt mindenkinek gyakorolnia kell.
Az egyéni szabadság erkölcsének gyakorlása segíti a növekvő értelem
és belső látás elérését is. Ha egy szerzetes valamilyen cselekedetet akar
elkövetni, akár még álmában is, rájön, hogy: „Én szerzetes vagyok (vagy
szerzetesnő), én nem tehetek így." Az odafigyelés, fizikai tetteink és
szavaink olyan magas figyelmi fejlettségéből származik, ami még az
álmunkban is velünk marad. Ha figyelünk a belső irányításra, amikor
eszünk, jövünk-megyünk, felállunk, leülünk, és így tovább, akkor
figyelmünk visszatart.
Az egyéni szabadság erkölcsének gyakorlása a türelmet és a
toleranciát is előmozdítja. Buddha mondta, hogy a türelem a legmagasabb
fokú aszkétizmus, és rajta keresztül a nirvánába juthatunk el. A
 X

szerzeteseknek és szerzetesnőknek négy minőségi szintű türelmet és

toleranciát kell betartaniuk:

- Ha valaki meglök, türelmesnek és toleránsnak kell lenned.

- Ha valaki haragot mutat feléd, nem felelhetsz haraggal.
- Ha valaki megüt, nem üthetsz vissza.
- Ha valaki rád támad, és sérteget, nem válaszolhatsz vissza.

Ezek a gyakorlatok a türelmet növelik. Az az ember, aki ugyan

elhagyta hétköznapi életét, de megbánt valakit, az nincs teljesen
elkötelezve. Vannak történetek olyan szerzetesekről Tibetben, akik még
háborúba is mentek. Belevetették magukat egy csatába, Buddha ismételt
tanítása ellenére, amely szerint egy szerzetes vagy szerzetesnő számára
nem erényes, ha másokat bánt.
A lelkigyakorlatok nem a külsőségekről szólnak - élelemről, ruháról
és hasonlókról. A lelkigyakorlat a szívünkben és az elménkben zajlik. „Az
igazi változás belül történik; a külsőt meghagyhatod olyannak, amilyen."
Ha viselkedésed valóban tiszta lelket és jó szívet tükröz, az nagyon jó
dolog. Ha viszont csak mutatványnak szánod a szellemi beteljesülést,
például azért, hogy pénzt szerezz vele, akkor az képmutatás.
A buddhizmus gyakorlása megváltozott viselkedést jelent. A
szerzetesi gyakorlatok megjelenhetnek a világiak életében is azzal az erős,
tudatos óhajjal, hogy visszatartsuk magunkat mások bántalmazásától, akár
tettekben, akár szavakban. Ez olyan türelmet igényel tőlünk, ami
visszatartja fizikai és szóbeli támadásunkat.
Sokkal jobb, ha ezt fokozatosan érjük el, mintha megpróbálnánk túl
gyorsan túl magasat ugrani, mert ebben nagyon sok kockázat és veszély
rejlik. Most még legyél csak a világi társadalom tagja, és így gyakorold a
tanításokat. Aztán eljutsz majd egy olyan szintre, ahol már csak akkor
gyakorolhatsz tovább nagyobb erővel, ha szerzetessé válsz. A gyakorlatok
lépésről lépésre kapcsolódnak egymáshoz.
A kezdők számára az az általános tanácsom, hogy legyenek
türelmesek, legyen kevesebb elvárásuk önmagukkal szemben. Az a
legfontosabb, hogy becsületes polgárok legyenek, és jó tagjai az emberi
 X

társadalomnak. Akár megértik az alapvető eszméket, akár nem, az a fontos,

hogy ott legyenek jó emberek, ahol éppen vannak.
Soha ne hiúsítsanak meg nagy célokat kisebbek kedvéért. Figyeljenek
a jelenre és a távlatokra is, ahogy a gazdasági eredményeket is összhangba
hozzák a hosszú távú környezeti elvárásokkal.

Szeretem elmondani, hogy Buddha tanítása két mondatban benne van:

Segíts másokon, ha tudsz.
Ha nem tudsz segíteni, legalább ne árts.
Az erkölcsi tanítások megélésének kezdeti szakaszának az a lényege,
hogy tartózkodjunk attól, hogy másoknak ártsunk.

A napi gyakorlat összefoglalása

1. Figyeld meg ragaszkodásodat az ennivalóhoz, a ruhákhoz, a

megfelelő körülményekhez, és alkalmazd az elégedettségek szerzetesi
gyakorlatait világi életedre.
2. Legyél elégedett az adott étellel, ruhával és lakással.
3. A szabadidődet fordítsd meditálásra, hogy felülkerekedhess a
problémáidon.
4. Fejlessz ki az erős vágyat arra, hogy meg tudd magad tartóztatni akár
a fizikai, akár a szóbeli bántástól, függetlenül attól, hogy megzavartak,
hozzád értek, becsméreltek, meglöktek, vagy megütöttek.
5. A segítség kiterjesztése

Az ártó tettektől való tartózkodás gyakorlásával most már mások felé

is kezdhetsz fordulni. A személyi szabadság erkölcsén keresztül először
megtanultunk uralkodni a haragunkon, és egyéb hasonló érzelmeinken,
most pedig hozzáláthatunk, hogy megtanuljuk, hogyan vigasztaljunk és
szolgáljunk másokat. A II. fejezetben bemutatott négy gyakorlat,
melyekben a tíz erénynek szenteljük magunkat, a négy nemes igazságon
keresztül azonosítjuk a szenvedés hatóterületeit, folyamatait, és az ezeken
belüli utakat, és világi életünkbe beépítjük a futó örömöktől való szerzetesi
elfordulást - megteremtik a második szakaszhoz szükséges hátteret, amit az
 X

erkölcs Nagy Szekerének nevezünk. Tehát nem csak ne ártsunk, hanem

viseljünk több felelőséget is mások megsegítésében. A nem ártok
másoknak gyakorlata defenzív, míg a mások segítése előremutató.
Buddha az erkölcs három szintjéről beszél: az egyéni szabadság
erkölcséről, a másokkal való törődés erkölcséről, és a tantra erkölcséről. A
második szakasz lényege a törődés másokkal, vagyis a Nagy Szekér
tanítása, másként fogalmazva a bodhiszattvák erkölcse. Ez lesz a most
következő rész témája.

A nehéz körülmények értéke

Hogyan lehet gyakorolni a másokkal törődést? A kérdés fő
megközelítése az, hogy figyelmünket azzal tudjuk a gondoskodás irányába
terelni, ha meg tudjuk érteni, hogy másoktól függünk. Ez a gyakorlat,
Indiából került Tibetbe. Abból áll, hogy megtaláljuk azokat a dolgainkat,
amelyek másokéval közösek (kiegyenlítés), majd önmagunk felé
fordulásunkat mások felé fordulása változtatjuk. Shantideva, indiai jógi
Útmutató a bodhiszattva életmódba című könyvében elmagyarázza ezt a
kiegyenlítő és az ént másokba fordító gyakorlatot. Ehhez a könyvhöz sok
tibeti író írt kommentárt.
A valódi könyörület minden érző lényre kiterjed, nem csak a
barátainkra és a családunkra, vagy azokra, akik nehéz helyzetben vannak.
A jóakarat gyakorlatának legteljesebb kialakításához az egyénnek türelmet
kell gyakorolnia. Shantideva azt mondja, ha a türelem gyakorlása valóban
meg tudja mozgatni elménket, és változást tud előidézni, akkor
ellenségeinket olyannak fogjuk látni, mint legjobb barátainkat, sőt, mint a
szellemi vezetőnket.
Ellenségeink a legjobb alkalmat teremtik meg a türelem, a tolerancia
és a könyörületesség gyakorolására. Shantideva számos lenyűgöző
példával is szolgál minderről, az elme pozitív és a negatív látásmódja
közötti párbeszéd formájában. Észrevételei a türelemről és a könyörületről
az én gyakorlatomban is nagyon hasznosak voltak.
Olvasd csak el, és megváltozik tőle az egész életed, íme egy példa: A
szeretet és könyörület gyakorlójának az ellenség a legjobb tanítómestere.
Ellenség nélkül nem tudnánk gyakorolni a toleranciát, és tolerancia nélkül
 X

nem tudnánk erős alapot teremteni a könyörületességnek. Tehát ahhoz,

hogy a könyörületet gyakorolni tudjuk, szükségünk van egy ellenségre.
Ha szembekerülünk egy ellenséggel, aki bántani akar bennünket,
akkor elérkezett az idő, hogy gyakoroljuk a toleranciát. Tehát a tolerancia
gyakorlatának oka az ellenség; a tolerancia pedig a hatás, vagyis az
ellenség eredménye. így néznek ki az okok, és a hatások. Vagyis: „Ha
valami kapcsolatba kerül a belőle való felemelkedéssel, az ember azt a
dolgot, amiből keletkezett, nem fogja bajforrásnak tekinteni, hanem inkább
a hatás termékének."
Ha megértjük az ilyen értelmezéseket, az segít, hogy nagy türelmet
fejlesszünk ki, ami viszont az erőteljes könyörületet fejleszti ki. A valódi
könyörületesség a józanészen alapul.
A hagyományos jóakarat vagy szeretet csupán a vágyakra és a
ragaszkodásra korlátozódik. Amikor könnyű az életünk, és minden simán
megy, akkor könnyedén fenn tudjuk tartani a látszatot. Ha azonban igazán
nyomorult helyzetbe kerülünk, nincs idő a színlelésre; akkor a valósággal
kell szembenéznünk. A nehéz idők határozottságot és belső erőt teremnek.
Rajtuk keresztül megint oda jutunk, hogy felismerjük a harag
haszontalanságát. Ahelyett, hogy haragra gerjednénk, óvjuk mély
megértéssel és tisztelettel a bajkeverőket, mert azzal, hogy erőt próbáló
körülményeket teremtenek, túlértékelhetetlen lehetőségeket nyújtanak arra,
hogy gyakoroljuk a türelmet és a megértést.
Az én életem nem volt boldog időtöltés; sok nehézségen kellet
keresztül mennem, a kínai kommunisták inváziója következtében
elveszítettem a hazámat, majd megpróbáltam újra megalapozni kultúránkat
a szomszédos országokban. Mégis hálás vagyok ezeknek a nehéz
időszakoknak, mert ezek életem legfontosabb részei. Új tapasztalatokhoz
jutottam és sok új eszmét ismertem meg általuk - és ezek sokkal reálisabbá
tettek. Fiatal koromban, amikor magasan fenn, a Lhása városa feletti Potala
palotában éltem, gyakran nézegettem egy távcsőn keresztül a város életét.
Sokat tanultam a palota takarítóinak pletykáiból is. Olyan volt ez
számomra, mint az újság. Beszámoltak arról, hogy mit csinál a kormányzó,
meg hogy milyen korrupciók és botrányok történtek. Mindig szívesen
hallgattam őket, ők pedig büszkék voltak rá, hogy elmondhatták a Dalai
Lámának azt, ami az utcákon történt. Azok a durva események, amelyek az
 X

1950-es megszállás után történtek, odáig fajultak, hogy közvetlenül

érintetté váltam olyan problémákban, amelyektől máskülönben tisztes
távolban maradtam volna. Ennek eredményeként rájöttem, hogy számomra
olyan élet lenne megfelelőbb, amelyben társadalmi méretű tetteket
hajthatok végre ebben a szenvedéssel teli világban.
Számomra a legnehezebb a kínai megszállás utáni időszak volt,
igyekeztem eleget tenni a megszállóknak, csak hogy a helyzet ne
rosszabbodjon. Amikor egy kisebb hivatalos tibeti küldöttség aláírt egy
tizenhét pontos egyezményt a kínaiakkal, az én tudtom, illetve a
kormányzat jóváhagyása nélkül, nem maradt más megoldás, meg kellett
próbálnunk együttműködni ezzel az egyezménnyel. Sok tibeti neheztelt
ezért, de amikor ellenkezésüket kifejezésre juttatták, a kínaiak még
durvábban reagáltak. Ott ragadtam a kettő között, és megpróbáltam
lehűteni a kedélyeket. A két hivatalban lévő miniszterelnök panaszkodott a
kínai kormánynak a körülményekről, azok pedig válaszul azt kérték tőlem,
hogy váltsam le őket. Ilyen problémákkal kellett nap mint nap
szembesülnöm, amíg Tibetben voltam. Bár nem tudtunk igazán
összpontosítani helyzetünk javítására, én mégis összeállítottam egy
reformbizottságot, hogy hitel érdekeltségekkel enyhítsem a hatalmas
költségeket.
A kínaiak akarata ellenére először 1956-ban látogattam Indiába, hogy
részt vegyek Buddha kétezer ötszáz éves születésének megünneplésén.
Amíg Indiában tartózkodtam, és egy nehéz döntést készültem meghozni
arról, hogy vajon visszatérjek-e, nyílt lázadásokról érkeztek hírek Kelet-
Tibetből, és a tibeti hivatalos személyek azt tanácsolták, ne menjek vissza.
Múltbeli tapasztalataim alapján tudtam, hogy a kínaiak komoly katonai erőt
fejlesztettek ki, és hogy viselkedésük még durvább lesz. Láttuk ugyan,
hogy nincs remény, ám akkor még nem volt tisztázott, hogy kapunk-e teljes
garanciát hatékony támogatásunkra az indiai, vagy más kormányoktól.
Végül a visszatérés mellett döntöttünk. 1959-ben azután tömeges
menekülés indult meg Indiába, és így könnyebb lett a helyzetünk, mert a
dilemma megoldódott. Minden energiánkat és időnket arra fordítottuk,
hogy kialakítsunk egy egészséges közösséget, a fiatalok számára modern
oktatási rendszerrel, ugyanakkor a buddhizmus tanulmányozására és
gyakorlására fenn tudjuk tartani a hagyományos módszereket is. Már
 X

félelem nélkül, szabadon dolgoztunk. A saját gyakorlatomban igyekeztem

ezt a nagyon mozgalmas és problémás életet hasznosítani. Te is
megtapasztalhatod, hogy mennyire megerősödsz majd, ahogy a
gyakorlatokban egyre jobban elmélyedsz.

KIEGYENLÍTŐDÉS ÉS MÁSOK FELÉ FORDULÁS

Shantideva szerint, ehhez a gyakorlathoz először meg kell értenünk,

hogy minden érző lény boldog akar lenni, együttesen és külön-külön is, és
hozzánk hasonlóan a többiek sem akarnak szenvedni; tehát ebből a
szempontból egyenlők vagyunk. És ha megértettük, hogy a többi érző lény
mérhetetlen számához viszonyítva mi mennyire kicsik vagyunk, akkor azt
is be fogjuk látni, hogy mennyire nevetséges lenne, ha nem törődnénk a
többiek jólétével, vagy ha saját örömeink érdekében kihasználnánk a
többieket. Okosabban tesszük, ha az ő szolgálatukba állítjuk magunkat.
Ha a dolgokat ebből a szemszögből nézzük, akkor érthetővé válnak.
Függetlenül saját fontosságunktól, végül mégis csak egyszerű emberek
vagyunk. Ugyannyi jogunk van a boldogsághoz, mint bárki másnak, azzal
a különbséggel, hogy mi csak egyek vagyunk a sokból, a többiek meg
sokan vannak. Egy ember boldogtalansága fontos tényező, de nem annyira
fontos, mint sok emberé. Ebből a nézőpontból lehet igazán gyakorolni a
könyörületet, a szeretetet és mások tiszteletét.
Bizonyos értelemben minden ember egy nagy családhoz tartozik. Fel
kell vállalnunk az emberiség egységét, és mindenkit figyelembe kell
vennünk - nem csak az én családomat, az én országomat, az én
földrészemet. Figyelembe kell vennünk minden élőlényt, nem csak azt a
néhányat, a szemünk előtt. A vallási, ideológiai, faji, gazdasági
rendszerbeli, és kormányzati különbözőségek csak másodlagos
jelentőségűek.

Legyünk bölcsen önzőek!

Legyenek mások az elsők, te csak utánuk következzél. Ez működik
még az önzés szempontjából is. Elmagyarázom, hogyan.
Boldogok akarunk lenni, és nem akarunk a szenvedni, ha pedig
másokkal kedvesek vagyunk, szeretettel és tisztelettel viseltetünk irántuk,
 X

ők is kedvességgel válaszolnak; ezzel a mi boldogságunk is nőni fog. Ha

haragot és gyűlöletet sugárzunk feléjük, ők is ugyanezt éreztetik velünk, és
így csökken a boldogságunk. Tehát azt mondom: ha önző vagy, akkor
legyél bölcsen önző!
A hagyományos értelemben vett önzés csak az egyén saját
szükségleteire összpontosít, a bölcs önzés viszont azonban úgy bánik
másokkal is, ahogy a hozzá legközelebb állókkal. Végeredményben ez a
hozzáállás még több elégedettséget és még több boldogságot eredményez.
Vagyis még az önzés szempontjai szerint is jobb eredményt érhetünk el, ha
tiszteljük és szolgáljuk a többieket, és csökkentjük önmagunk felé
fordulásunkat.
Ha másokkal törődünk, saját jólétünket is automatikusan
megvalósítjuk. Gondoljunk csak a fizikai és szóbeli erénytelenségekre,
melyek abból fakadnak, hogy valaki rossz körülmények közé születik. Az
ember egy kis körültekintéssel elkerülheti például a gyilkosságot, attól a
motivációtól függetlenül is, hogy lelkében nehogy rossz karmát szerezzen.
Egy kicsit is szélesebb perspektívából nézve: azért kell elkerülni a
gyilkosságot, mert az megakadályozza az embert abban, hogy egy jobb
életben szülessen újjá, ahol tovább gyakorolhatná, hogy kikerüljön az
újjászületések körforgásából. Az önzetlen emberek számára azonban
mások élete épp olyan fontos, mint a saját életük, így ők azért kerülik el,
hogy másokat megöljenek, hogy oltalmazzák az illető életét. A mások
védelmezése igen nagy különbséget jelent a gyilkosságoktól való
tartózkodás motivációjának erejében. Az önző motivációval rendelkezők
azt gondolhatják, hogy ha még el is követnek ilyen bűnöket, de megvallják,
ezzel javíthatnak a karmájukon, míg azok, akik értékelik mások életét,
vigyáznak, hogy ne okozzanak nekik szenvedést, azok tudják, hogy mindez
nem segít azokon, akik a gyilkosság mellett tesznek hitet. Továbbá a lopás,
a házasságtörés, a hazugság, a megtévesztő és megalázó beszéd vagy akár
az értelmetlen fecsegés mellett.
És amiért még értékes lehet mások tisztelete, az az, hogy ez az egyén
saját helyzetét is egy bizonyos perspektívába helyezi.
Egy alkalommal nagyon elkeseredtem a tibeti állapotok miatt. Aztán
eszembe jutott, hogy bodhiszattva esküm mire kötelez, ezért naponta
többször is elmondtam Shantideva imáját:
 X

Amíg létezik az ég,

És amíg érző lények élnek,
Segítek, hogy
Feloldozzam őket fájdalmaik alól.

Ahogy ez eszembe jutott, a lelkemről a teher azonnal elszállt, mintha

nehéz ruhadarabjaimtól szabadultam volna meg. Az önzetlen tettek azáltal,
hogy a csüggedés különös okait szélesebb látókörbe helyezik, fel is oldják;
és így ezek az okok nem bátortalanítják el az embert. Az egyén
problémáinak többsége, az aggódás és a szomorúság, ebben az életben az
ön-sajnálatból adódik. Ahogy már korábban mondtam, a bölcs önzés nem
negatív dolog, viszont a rövidlátóan önző viselkedés, ami csak az azonnali
kielégülést keresi, az visszahúzó. A szűk látókörűség még a legkisebb
problémát is elviselhetetlenné teszi. Ha tiszteled a többi érző lényt, azzal
látókörödet tágítod, amitől az még inkább valósághű lesz. Ezért az önzetlen
magatartás a fájdalmakat azonnal lecsökkenti.
Őszintén kérlek, hogy akár vallásos vagy, akár nem, gyakorold a
szeretetet és a kedvességet. Rá fogsz jönni, hogy mit jelent a jóakarat és a
kedvesség saját lelki békéd számára. Végül is, még ha a többi emberre nem
is lennél tekintettel, magadra akkor is tekintettel vagy - ez nem is kérdés -
és a lelki békét, és a boldogságot te is el akarod érni.
Ha kedvesebb és türelmesebb vagy, nagyobb békét találsz a lelkedben
is. Nem kell hozzá, hogy kicseréld a bútoraidat, vagy hogy elköltözz.
Lehet, hogy a szomszédod nagyon zajos, és igen nehéz ember, de amíg a te
lelkedben béke és nyugalom van, addig a szomszédok sem fognak zavarni.
Ha viszont már eleve ingerült vagy, még ha a legjobb barátod látogat is
meg, nem fogsz örülni neki. Ha nyugodt vagy, akkor még az ellenséged
sem tud bosszantani.
Ezért mondom, hogy ha valóban önző vagy, akkor jobb, ha bölcsen
vagy az. így tényleg el tudod érni önzésed célját, vagyis azt, hogy boldog
legyél. Ez sokkal jobb, mintha csak én-központú lennél, vagy bolond
módon önző, mert azok nem vezetnek eredményre.

Vizualizáció
 X

A következő vizualizációs technika nagyon sokat segít a napi

gyakorlatokban:

2. Legyél nyugodt és tudatos.

2. Magad előtt jobb oldalon képzeld el önmagad mását, aki csak
magával törődő, tömény önzésből áll, az a fajta ember, aki bármit képes
megtenni, csak hogy kielégíthesse kívánságait.
3. Magad előtt balra képzelj el egy csoport szegény embert, akiknek
semmi közük nincs hozzád. Legyen közöttük nincstelen, nagy szükségben
lévő szenvedő.
4. Nyugodtan és magabiztosan figyeld meg ezt a két oldalt. És most
gondolatban mond ezt: „Mind a két oldal a boldogságot keresi, mind a
kettő el akarja kerülni a szenvedést. Mind a két oldalnak joga van elérni ezt
a célt."
5. Gondolkodj el rajta, hogy képesek vagyunk sokat, és keményen
dolgozni a még több pénzért, vagy hogy hatalmas összegeket költünk
abban a reményben, hogy még többet kapunk majd vissza; képesek
vagyunk időnként áldozatokat hozni a hosszú távú megtérülés reményében.
Éppen ezért teljesen logikus, hogy az egy szem ember hozzon áldozatokat
egy nagyobb jó érdekében. Természetes, hogy az elméd a nagyobb
embercsoport szenvedéséhez fog húzni.
A kétség nélküli megfigyelés érdekében gondolj saját önző énedre,
ott a jobb oldalon, aki meghiúsíthatja a többiek jólétét, figyelmen
kívül hagyva, hogy azok ott mennyien szenvednek.
Egyszerűen nem jó ilyennek lenni. Bár mind a két vizualizált oldal
egyenlő mértékben jogosult a boldogságra, nem lehet figyelmen kívül
hagyni a nagy számok tekintélyét. A lényeg az, hogy neked kell
szolgálni és segíteni a többieket.

Kétségtelenül nehéz ez a hozzáállás, de ha mély elhatározással

gyakorlod, akkor az elméd évről évre változni fog, és jobbá válik. A
hatvanas évek közepe táján Tsongkhapa: A megvilágosodáshoz vezető út
állomásai című munkáját tanítottam, és elmeséltem, hogy amikor elérem a
lehangoló érzések megszüntetésének első állomását, akkor hosszan
megpihenek. Ezt valóban így is éreztem. Bár jómagam mindig csodálója
 X

voltam az önzetlenségnek, azt hittem, hogy ezt túlságosan nehéz lenne

kifejlesztenem. Majd 1967 körül Kunu Tenkin Gyeltsen-től, a kagyu
lámától megkaptam Shantideva tanítását Útmutató a bodhiszattva
életmódhoz címmel, és ezzel egy időben Nagardzsunától a Becses füzér-t,
és akkor még jobban megértettem az önzetlenség jelentőségét. Ekkor
kezdtem el bízni abban, hogy ha elég időt szentelek rá, akkor ki tudom
fejleszteni magamban ezt a magas fokú könyörületességet.
Körülbelül 1970 óta reggelenként, amikor az önzetlenségről
elmélkedem, könny szökik a szemembe, így működik az átalakulás. Nem
állítom, hogy az önzetlenséget magas fokra sikerült fejlesztenem, de bízom
benne, hogy előbb-utóbb sikerülni fog. Még ha csak szerény motivációval
is rendelkezünk az önzetlenség kifejlesztésére, a lelki békénk akkor is
érezhetően növekedni fog tőle. A mások iránti figyelem hatalmas energiát
ad elménk átalakításához. A minden élőlénnyel szembeni könyörületesség
gyakorlásával, az állatokat is beleértve, ugyanaz a határtalan érdem a te
számodra is gyarapodni fog.

Saját felelősségünk
Még ha most nem is tudjuk a másokkal való törődést a saját
magunkkal való törődésünk szintje fölé emelni, azért azt be tudjuk látni,
hogy nem helyes, ha másokat semmibe veszünk. Emberi testünk van, és az
emberi elbírálás hatalma áll rendelkezésünkre, de ha ezeket csak a saját
önző céljaink érdekében használjuk, nem vagyunk jobbak az állatoknál.
Még a hangyák is, hogy csak egy példát mondjak, önzetlenül dolgoznak a
közösségükért; mi, emberek ehhez képest elég rosszul állunk. Ha azt
tartjuk magunkról, hogy magasabb rendű lények vagyunk, akkor
viselkedjünk is magasabb rendű mivoltunknak megfelelően.
Ha megnézzük a világtörténelmet, a legtöbb nagy tragédiát, amelyben
rengeteg élet pusztult el, az emberek okozták. Az emberek főzték ki.
Emberek milliói élnek állandó félelemben a faji, etnikai
megkülönböztetések, és a gazdasági konfliktusok miatt. Ki a felelős
ezekért a félelmekért? Hát nem az állatok. A háborúk következtében
rengeteg állat is elpusztul, de ez bennünket egyáltalán nem zavar; mi csakis
magunkkal törődünk. Sokat beszélünk arról, hogy a háborúkat meg kell
állítani, de az ábrándos gondolatoknál tovább nem merészkedünk. Mi az
 X

emberi értékünk, amikor könyörület, és mások figyelembe vétele nélkül

élünk, megöljük, és elfogyasztjuk az állatokat, háborúzunk, és legyilkoljuk
az embereket? A mi feladatunk felszámolni ezt a zűrzavart.
Manapság az egyik leghatékonyabb kommunikációs eszköz a
televízió. Azok, akik a televíziónál dolgoznak, és gyakorolni szeretnék az
emberekkel való törődés nemes eszméjét, komoly mértékben hozzá tudnak
járulni mindehhez. Bár a vágyakkal és gyilkosságokkal teli történetek
nagyon izgalmas szórakozást nyújtanak, a lélek mélyén ez mind negatív
hatást vált ki. Nincs mindig szükségünk az ilyen szórakozásra - ámbár ezt
megítélni nem az én dolgom.
A gyermekeinket meg kellene tanítanunk a könyörületességre. A
tanárok és a szülők bele tudnák oltani a gyermekekbe az igazi, melegszívű
emberi értékeket. Ennek óriási haszna lenne. Az egyik újságban
elmeséltem egyszer, hogy egy játékgyár, amelyik többnyire játék
fegyvereket és ehhez hasonló dolgokat készített, karácsonykor szándékosan
abbahagyta az erőszakos játékok készítését. Milyen csodálatos ötlet!
Micsoda mások felé forduló cselekedet!

HOGYAN HATÁROZZUK EL, HOGY MEGVILÁGOSODUNK?

Ha egyszer eljutunk arra a pontra, amikor lelkünk mélyen szeretnénk
megtenni mindent, amit csak lehet, hogy feloldjuk a szenvedéseket,
gyökeresen kiirtsuk az okait, és segítsünk minden létezőnek, hogy elérjék a
boldogságot, és a boldogság feltételeit, akkor ki kell találnunk, hogy ezt
hogyan tudjuk megtenni. Ez csakis úgy lehetséges, ha más emberek is
rájönnek, hogy mindez hogyan működik, majd ezt a tudást alkalmazzák a
gyakorlatban. Vagyis a mások jóléte iránti elkötelezettségünket leginkább
azzal támogathatjuk, ha másokat is megtanítunk arra, hogy hogyan
gyakoroljanak, és arra, hogy mi a kívánatos magatartás, hogy így saját
maguktól legyenek képesek elérni a boldogságot és elkerülni a szenvedést.
Nincs más mód. Hogy ez megtörténhessen, mi magunknak kell feltárnunk
az ő belső teendőiket, és érdeklődésüket, és azt is, hogy mit kell nekik
megtanítani.
Ezért ahhoz, hogy másokat segíteni tudjunk, nagyon felkészültnek
kell lennünk. Mit jelent ez a felkészülés?
 X

El kell távolítanunk a saját elménkből minden akadályt, hogy

tudhassunk mindent, amit csak tudhatunk. Az elkötelezett gyakorlók -
akiket bodhiszattváknak neveznek - nem csak azokon az akadályokon
akarnak felülkerekedni, amelyek saját megszabadulásukat gátolják;
szeretnék megtisztítani a mindentudás felé vezető utat is, hogy ez által
hozzáférjenek más emberek tennivalóihoz, és meghatározhassák, melyik
technika lesz számukra a legeredményesebb. Ha ez csak egy sima választás
lenne, akkor a boddhisattvák először is egyszerűen csak eltávolítanák az
akadályt a mindentudás elől. Azonban a mindentudás felé az akadályt a
visszahúzó érzelmek - amelyek a ciklikus létezésben fogva tartanak
bennünket - jelentik, vagyis azok az előítéletek az elmében, amelyek
fogalmakat teremtenek, még pedig úgy, mintha ezek a fogalmak örökké
léteztek volna. Anélkül, hogy először ezeken a visszahúzó érzelmeken
kerekednénk felül, azon a nem-tudáson, ami hisz az örökké létezőben, nem
tudunk megbirkózni azokkal az előítéletekkel sem, amelyeket a nem-tudás
ültetett az elménkbe.
Tudatunkat úgy tudjuk átformálni Buddha mindentudó tudatává,
vagyis a teljes megvilágosodássá, hogy megtisztítjuk a visszahúzó
érzelmektől, és a visszahúzó érzelmek által kialakított előítéletektől.
Ahhoz, hogy másokat a tökéletes boldogság állapotába emelhessünk,
az is szükséges, hogy mi magunk is megvilágosodottak legyünk. Amikor
ezt megértjük, és elhatározzuk, hogy a megvilágosodást az ő kedvükért
keressük, azt úgy nevezik: a megvilágosodás önzetlen szándéka, vagy
másként: bodhicsitta. Shantideva gyakorlatát követve, vagyis a
boldogságért folytatott küzdelemben magunkat és másokat egyenlőnek
tekintve, majd a nyomatékot saját céljainkról, a végtelen számú többi
emberre helyezve át, a bodhicsittá-t ki tudjuk magunkban fejleszteni.
Az önzetlen viselkedésnek három különböző stílusa van, ami három
embertípust határoz meg. Az első olyan, mint az uralkodó. Ő az, aki előbb
akarja elérni a buddha-állapotot, mint a mások segítésének leghatékonyabb
módját. A második olyan, mint a hajós, aki az összes többi létezővel együtt
szeretne megérkezni a másik partra, a megvilágosodás partjára. A harmadik
olyan, mint a pásztor, aki azt szeretné, ha először az összes többi létező
érné el a megvilágosodást, és csak utána ő.
 X

Az utolsó két analógia csak jelöli bizonyos típusú gyakorlók

jóindulatú viselkedését; tulajdonképpen nincs olyan eset, mint a hajósé,
hogy mindenki egy időben éri el a megvilágosodást, sem olyan, mint a
pásztoré, aki másokat helyez előtérbe. A megvilágosodás sokkal inkább az
első módszerrel érhető el, ahogy azt egy uralkodó tenné. A bodhiszattvák
azért szeretnének minél előbb megvilágosodni, hogy így sokkal
hatékonyabban tudjanak segíteni másokon. Ahogy Sakya Pandita, a tibeti
bölcs mondja A három fogadalom különbségében: a bodhiszattváknak
kétféle imakérésük van: a teljesíthetők, és a nem teljesíthetők. Shantideva:
Útmutató a bodhiszattva életmódhoz című könyvében sok példát hoz fel
azokra a kívánságokra, amiket tulajdonképpen nem lehet elérni, mégis
léteznek, mert segítik az erős akarat, és a határozottság kifejlődését.
Például saját boldogságunk feladása és mások szenvedésének magunkra
vétele így, szó szerint nem lehetséges, kivéve talán a kisebb szenvedéseket.
Ebben a gyakorlatban a nem teljesíthető kívánságok célja az, hogy növelje
a jóindulat, a könyörület elszántságát. A hajós és a pásztor analógiája is azt
a célt szolgálja, hogy jelezze, milyen erőteljesen szeretnének a
bodhiszattvák másokon segíteni.
Elmondok egy példát erre a felajánlásra, ami az alapvető benyomások
szintjén merült fel. Volt egyszer egy gyakorló, a Drashikyil kolostorban,
Kelet-Tibet északkeleti vidékén, amit Amdonak neveznek. 1950-ben,
amikor a kínai kommunisták megszállták a vidéket, és a kolostor
háromezer szerzeteséből ezret bebörtönöztek, kijelöltek közülük százat,
hogy kivégezzék őket. Az egyik kijelölt ez a szerzetes volt. Mikor a
vesztőhelyre vitték, mielőtt lelőtték volna, imádkozott:
Szálljon rám minden rossz szándék, akadály és szenvedés
Ebben a pillanatban, feltétel nélkül,
És szálljon az én boldogságom és az én érdemeim
másokra.
Töltsön el minden létezőt a boldogság.
Csupán néhány pillanattal azelőtt, hogy megölték, volt annyi
lelkiereje, hogy eszébe jusson gyakorolni mások fájdalmának magára
vételét és saját boldogságának átadását. Nagyon könnyű ilyen dolgokat
gyakorolni akkor, amikor minden jól megy, de ő ezt a legnehezebb időben
 X

is képes volt megtenni. Ez a szellemi eredmények legtisztább jele, amihez

hosszú gyakorlás szükséges.

Shantideva az Útmutató a bodhiszattva életmódhoz című könyvében

azt mondja, ha egy vak kincset talál a szemétdombon, arra nagyon fog
vigyázni. Ha a vágy, a gyűlölet és a tudatlanság - vagyis a lelkünket és a
világot beszennyező érzelmek - szemétdombjának kellős közepén ki
tudunk alakítani egyfajta jóindulatú viselkedést, akkor arra úgy kell
vigyáznunk, mint ha kincsekre vigyáznánk. Ez az értékes felfedezés
boldogsággal és valódi nyugalommal tölthet el bennünket. Az többi
hasonló lehetőség, a nyaralás, a drogok, csak ideiglenes megnyugvást
hoznak. Az igazi, önzetlen, fegyelmezett viselkedés, amikor jobban
vigyázunk másokra, mint saját magunkra, nagyon hasznosak számunkra is,
és a többiek számára is. Sem ideiglenesen, sem hosszú távon nem ártunk
vele senkinek. A jóindulat felbecsülhetetlen értékű kincs.
Vigyázzunk mindig másokra! Ha segíteni nem tudunk, ne okozzunk
bajt! Lényegében ez az erkölcs gyakorlásának lényege.

A napi gyakorlat összefoglalása

Naponta végezd el a korábban leírt vizualizációs gyakorlat öt lépését:

1. Legyél nyugodt és tudatos.

2. Jobbra magad előtt képzeld el önmagad önző, én-központú változatát.
3. Balra magad előtt képzelj el egy csoport szegény, szenvedő lényt, akik
nem tartoznak hozzád, nem barátok, nem is ellenségek.
4. Vizsgáld meg a két oldalt a saját szempontodból. Gondold azt: „Mind
a két oldal boldog akar lenni. Mind két oldal meg akar szabadulni a
szenvedéstől. Mind a kettőnek joga van ahhoz, hogy elérje ezt a célt."
5. Gondolj arra: általában szívesen hozunk ideiglenes áldozatokat a
nagyobb, hosszú távú előnyök érdekében. Ezen az alapon a nagyobb számú
szenvedő csoport sokkal fontosabb, mint ez az egyedül álló önző ember itt,
a másik oldalon. Figyeld meg, hogy a lelked természetes módon a nagyobb
embercsoporthoz fog vonzódni.
6. Törekvés a megvilágosodásra
 X

Miért keressük a megvilágosodást?

Az erkölcsösség mélyebb szintjeinek eléréséhez a jóindulat a

megoldás, hiszen hogyan tudnánk másokon segíteni, amikor bennünket is
visszatartanak a rossz szokásaink. Amíg mi magunk nem vagyunk jobb
helyzetben, nehéz lenne másokon segíteni azon a széles skálán, amit
megbeszéltünk. Például, ha analfabétákon akarunk segíteni, akkor tudnunk
kell írni, olvasni. Ezért, ha segíteni akarunk az érző lényeken, el kell
érnünk a buddha-állapotot, mert egy buddha az összes olyan
tulajdonsággal rendelkezik, amire a segítéshez szüksége van, minden
technikát ismer, ami a szellemi fejlődéshez szükséges, és tisztán látja az
érzelmeket, az érdeklődést, a hajlamokat, és így tovább. Amikor a mások
iránti figyelem jóindulatát gyakoroljuk, akkor elérkezett az idő, hogy új
értékek foganjanak meg bennünk. Lelkünk talaját előkészítjük az új
értékekre, és elmerülünk a megvilágosodásra való törekvés rituáléjában.
Az alapvető tulajdonságok, amelyek szükségesek a megvilágosodás
eléréséhez - az elme értő és tudó természete - már megvannak benned.
Összpontosíts erre a gondolatra: „A végtelen űr érző lényei érdekében el
fogom érni a felülmúlhatatlanul tökéletes megvilágosodást." Dédelgesd ez
a gondolatot, míg meg nem erősödik benned! Az önzetlen
megvilágosodásra való törekvés rituáléja sokat segíthet ebben a
folyamatban.

A HÉT ÉRDEM GYAKORLATA

Ez a rituálé, mely napi meditációnk részévé kell, hogy váljon, hét
lépéssel kezdődik, és ezt majd egy különleges felajánlás követi. Ezek a
gyakorlatok növelik érdemeink erejét, melyek viszonzásképp még
biztosabban vezetnek bennünket az átalakuláshoz. Az áhítat eme formáin
keresztül a jóindulat iránti elkötelezettségünk még intenzívebbé válik; és
ahogy majd láthatni fogjuk, mindegyikben áhítattal adózunk azoknak a
különleges lényeknek, akik a jóindulatot tanítják.
 X

1. Hódolat. Képzeljük el Sakyamuni Buddhát számtalan bodhiszattvája

között, amint betölti az eget előttünk. Hódoljunk előtte testünkkel,
beszédünkkel és elménkkel. Tegyük össze a tenyerünket, és érezzük, hogy
Buddhában és a bodhiszattvákban tiszteletteljesen menedéket találunk.
Mondjuk ki hangosan: „Hódolat Sakyamuni Buddhának és a
bodhiszattváknak."
2. Felajánlás. Nyújtsuk ki magunk elé a felajánlásokat, például a
gyümölcsöket vagy a füstölőt. Képzeljünk el mindenfélét, ami megfelelő
felajánlás lehet, legyen akár a miénk, akár nem - beleértve testünket,
javainkat, saját erényeinket is. Majd képzeljük el, hogy mindezt a maga
teljességében felajánljuk a Buddháknak és a bodhiszattváknak.
3. A bűnök megvallása. Felelősek vagyunk testünk, beszédünk és
lelkünk ártó szándéktól vezérelt bűnös tetteiért. A teljes megvallás
szellemében ki kell fejlesztenünk magunkban a képességet, hogy
megbánjuk ezeket a tetteket, mintha csak megmérgeztük volna magunkat.
És ki kell fejlesztenünk magunkban azt a szándékot is, hogy a jövőben
megtartóztatjuk magunkat ezektől a tettektől, mintha az életünk múlna
rajta. Gondolatban mondjuk ezt: „Szívem mélyéből megvallom Buddhának
és a bodhiszattváknak azokat a bűnöket, amiket elkövettem." A bűnöktől
csak megbánással lehet megtisztulni. Mennél erősebb a megbánásunk,
annál erősebb lesz a szándék is, hogy többé nem követjük el ezeket a
tetteket.
4. Csodálat. Szívünk mélyéből csodáljuk saját magunk és mások erényes
tetteit. Teljesen örüljünk azoknak a jó tetteknek, amiket ebben az
életünkben cselekedtünk. Összpontosítsunk a különösen jó
cselekedeteinkre, például az adakozásra. Az, hogy ebben az
életünkben emberi testünk van, és alkalmunk van arra, hogy
gyakoroljuk a jóindulatot, az előző életeink erényes cselekedeteinek a
következménye. Tehát örüljünk ezeknek az erényeknek, és gondoljuk
azt: „valóban jót tettem". Örüljünk mások erényeinek is, akár láttuk
azt saját magunk, akár nem. Örüljünk Buddha és a bodhiszattvák
számtalan erényének az idők végtelenségében. Amikor saját magunk
vagy mások erényeiben gyönyörködünk, megakadályozzuk, hogy
erényes tetteinket megbánjuk - például, hogy azt kívánjuk, bár ne
adakoztunk volna, mert ezzel jócskán lemerült a bankszámlánk, és
 X

elkerüljük azt, hogy féltékenyek legyünk mások jó cselekedeteire,

vagy esetleg versenyezzünk velük.
5. Közbenjárás. Kérjük a Buddhákat, akik tökéletesen megvilágosodtak,
de még nem kezdték el tanítani a szellemi tanokat, hogy tegyék meg ezt
azokért, akik szenvednek.
6. Könyörgés. Imádkozzunk a Buddhákhoz, hogy ne tűnjenek el. Ez a
különleges kérés azokhoz a Buddhákhoz szól, akik tanítanak, és már közel
járnak az időhöz, amikor eltűnnek.
7. Ajánlás. Ahelyett, hogy az előző gyakorlat lépéseit közvetlenül az
ideiglenes boldogságok felé irányítanánk, és saját jelenlegi vagy következő
életünket tennénk kényelmessé velük, vagy egyszerűen csak a ciklikus
létezésből igyekeznénk megszabadulni általuk, ajánljuk fel a gyakorlatokat
a még tökéletesebb megvilágosodásra. Mondjuk ezt gondolatban:
„Segítsenek engem ezek a lépések a teljes és tökéletes megvilágosodás
elérésében, minden érző lény megvilágosodása érdekében." Ez után
képzeljük el, hogy az egész világ megtisztul, és ajánljuk ezt fel minden
felfogható csodájával együtt a Buddháknak és a bodhiszattváknak. Ez a
különleges felajánlás, melyben minden kívánatos dolgot azoknak ajánlunk
fel, akik tanítják, táplálja a jóindulatot.

KÖTELEZETTSÉGVÁLLALÁS MÁSOK SEGÍTÉSÉRE

Ezzel felkészültünk a megvilágosodásra való törekvés rituáléjára, a
mások iránti gondoskodás érdekében.
Ez a rituálé két részből áll: az első egy rövid kijelentés recitálása a
menedékről: „Amíg el nem érem a megvilágosodást, Buddhában, a tanban,
és a felsőbb szellemi közösségben keresek menedéket" A menedék,
legteljesebben jóindulatú formájában, három attitűd egysége:

1. Saját szenvedésünk helyett a többi élőlény szenvedésének észrevétele.

Gondoljunk arra is, hogy ők nem csak a szenvedésüktől való megváltását
keresik, hanem a buddha-állapot önzetlen megvilágosodását is.
 X

2. A Buddhákba, a felismerés állapotaiba, és a szellemi közösségbe

vetett hit, azzal a meggyőződéssel, hogy általuk minden élő megszabadul a
szenvedésektől.
3. Jóindulat, ami nem azt jelenti, hogy mások rabszolgájává válunk, és
szenvedünk anélkül, hogy ez ellen bármit is tennénk.

Tudnunk kell, hogy Buddha a menedék tanítója, hogy az igaz út és a

valóságos megszüntetés tényleges menedékek, és hogy a bodhiszattvák,
akik közvetlenül felismerték a jelenségek valódi természetét, jelentik a mi
szellemi közösségünket, és ők vezetnek el minden érző lényt a
menedékhez.
Ezzel a tudással törekedjünk a legmagasabb megvilágosodás felé, és
recitáljuk: „Adakozásaim, erkölcsöm, türelmem, erőfeszítéseim,
figyelmem és bölcsességem által összegyűjtött érdemeim segítségével
érjem el a Buddhaságot, hogy segíthessek a többi létezőn". Közben pedig
gondold ezt: „Ezek erejével érjem el a Buddhaságot, de nem azért, hogy
magamon segítsek, hanem hogy szolgáljak vele minden érző lényt, hogy a
Buddhaságot ők is elérhessék". Ezt úgy nevezik: a jó szándék felébresztése
a megvilágosodás elérésére, kívánság formájában.
És ezzel elérkeztünk a rituálé központi részéhez.
A Buddhaság elérésének erőteljes óhajával, hogy segíthessünk általa
másokon, képzeljünk magunk elé egy élő Buddhát, vagy az ő
képviseletében saját szellemi tanítónkat.

1. Recitáljuk a következőket, mintha Buddha színe előtt tennénk:

Amíg el nem érem a megvilágosodást, Buddhában, a Tanban, és a
felsőbb szellemi közösségben keresek menedéket. Adakozásaim,
erkölcsöm, türelmem, erőfeszítéseim, figyelmem és bölcsességem által
összegyűjtött érdemeim segítségével érjem el a Buddhaságot, hogy
segíthessek a többi létezőn.
Mialatt ezeket mondjuk, erényes cselekedeteinket ne egy parányi cél
felé irányítsuk jelenlegi, vagy következő életünkben, hanem egy
ennél sokkal nagyobb cél felé: minden létező teljes
megszabadulásának elérésére. Ezt a hozzáállást nagy elhatározással
alakítsuk ki magunkban.
 X

2. Ismételjük el ezt másodszor, még nagyobb eltökéltséggel, hogy ez az

önzetlen cél napi gyakorlatainkban állandósulni fog:
Amíg el nem érem a megvilágosodást, Buddhában, a Tanban, és a
felsőbb szellemi közösségben keresek menedéket. Adakozásaim,
erkölcsöm, türelmem, erőfeszítéseim, figyelmem és bölcsességem
révén összegyűjtött érdemeim segítségével érjem el a Buddhaságot,
hogy segíthessek a többi létezőn.
3. A harmadik ismétlést még az előzőnél is nagyobb elhatározással
mondjuk, a szívünk mélyéből. Legyen jól felfogott, és szilárd -
mindenféle körülménytől megingathatatlan - az elhatározásunk, hogy
mások jóléte sokkal fontosabb számunkra, mint a sajátunk.
Gondolatban mondjuk ezt: Most, hogy ilyen kiváló alkalmam van, mi
lehetne fontosabb számomra, mint hogy mások jólétére törekedjem.
Mostantól, amíg csak képes leszek, nem fogok saját jólétemre
összpontosítani, hanem mindent el fogok követni, hogy a többi létező
javát szolgáljam. Felülmúlhatatlanul tökéletes megvilágosodást fogok
elérni. Amíg el nem érem a megvilágosodást, Buddhában, a Tanban,
és a felsőbb szellemi közösségben keresek menedéket. Adakozásaim,
erkölcsöm, türelmem, erőfeszítéseim, figyelmem és bölcsességem által
összegyűjtött érdemeim segítségével érjem el a Buddhaságot, hogy
segíthessek a többi létezőn.

Így erős és rendületlen jóindulat magjait vetetted el és tápláltad.

Az elkötelezettség megtartása ebben az életben

A következő négy gyakorlat célja, hogy az önzetlenséget jelen

életünkben megóvjuk a romlástól.

1. Először növeljük lelkesedésünket a mások javára történő

megvilágosodás iránt, továbbá emlékeztessük magunkat újra és újra
az önzetlenség előnyeire.
Ezután növeljük törődésünket másokkal, majd nappalainkat és
éjszakáinkat osszuk külön-külön három szakaszra, és ezekben a
szakaszokban vegyünk el egy kicsit a napunkból, illetve ébresszük fel
 X

magunkat álmunkból, és gyakoroljuk az ötlépcsős vizualizációt (81.

oldal), még ha csak öt percre is. Ez a gyakorlat nagyon hatékony;
ugyanolyan rendszeres szokásunkká válhat, mint az, hogy milyen
időben étkezünk. Ha ezt nem tudjuk gyakran megtenni, akkor
vizualizáljuk a lépéseket reggel háromszor, ami vegyen körülbelül 15
percet igénybe, és ismételjük ezt meg este is. Töprengjünk el célunk
jelentésén: „Érjek el magasabb szintű megvilágosodást mások
érdekében".
3. A következő gyakorlat különös figyelmet igényel: vigyázzunk, hogy a
minden élő javára történő magasabb szintű megvilágosodás keresése
közben ne zárjunk ki mentálisan a jólétből egyetlen létezőt sem.
4. Igyekezzünk felhalmozni az érdem és a bölcsesség erejét, amennyire
csak tudjuk. Az érdemeink növekedése érdekében szándékosan kötelezzük
el magunkat olyan erényes cselekedetek mellett, mint például a
nagylelkűség és az erkölcsösség. A bölcsesség tökéletesítéséhez meg kell
értenünk a jelenségek létezésének igaz módját. Mivel ez elég bonyolult
téma, ezért külön fejezetekben (8-10. fejezet) fogom bővebben kifejteni. Itt
most elég, ha csak annyit tudunk, hogy nagy segítséget jelent, ha
megértjük, hogyan keletkeznek és léteznek a jelenségek az okok és a
feltételek függvényében.
Az elkötelezettség megtartása a következő életekben
Következő életeinkben gyengülhet a jóindulat szándéka a
megvilágosodás elérésére. Ennek megelőzésére a következő négy
egészségtelen tevékenységet kell elkerülnünk, illetve a felsorolt négy
egészséges gyakorlatot kell elsajátítanunk.

A négy egészségtelen gyakorlat:

1. A felsőbb rangú személyek, például apa, beavató mester, láma, vagy

akár egy másik gyakorló megtévesztése az elkövetett negatív tetteinkkel
kapcsolatban.
2. Olyan dolgot művelni, ami miatt mások megbánhatják erényes
tetteiket.
3. Kritizálni és megalázni azokat, akik könyörületet gyakorolnak
másokkal szemben.
 X

4. Csalni és félrevezetni másokat szolgálataik elnyerése érdekében.

A négy egészséges gyakorlat:

1. Ne hazudjunk senkinek. Vannak kivételek, amikor a hazugság sokkal

hasznosabb mások számára, ez azonban elég ritka.
2. Közvetve vagy közvetlenül segítsünk másoknak, hogy elérhessék a
Buddhaság önzetlen megvilágosodását.
3. Ugyanolyan mély tisztelettel viseltessünk a bodhiszattvák, mint
Buddha iránt. Mivel azonban nem tudhatjuk, hogy ki bodhiszattva, és ki
nem, ezért mindenkit tisztelnünk kell. Általános szabály, hogy helyezzük a
többieket magunk fölé. 4. Ne csaljunk meg soha senkit, és legyünk
őszinték.

Ha elhatároztuk, hogy ezeket a gyakorlatokat rendszeresen el fogjuk

végezni, hogy ezzel előidézhessük eltökéltségünket a Buddhaság elérésére
és mások érdekében, akkor ígérjük meg: „Elhatározásomat fenntartom, és
soha nem adóin fel."
Akik ezt a szintet nem képesek elérni, azok kikerülhetik ezt az
ígéretet, és helyette a következőket mondhatják el gondolatban: „Érjem el
a legmagasabb szintű megvilágosodást minden élő javára." Azok, akik
nem buddhisták - keresztények, zsidók, muzulmánok, és így tovább -, azok
ezzel egyenértékű másokra figyelő hozzáállást idézhetnek elő, ha
gondolatban ezt mondják: „Segítséget és boldogságot akarok adni minden
létezőnek".

A megvilágosodás szándékának tudatosítása

Ha szilárddá válik a törekvésünk a megvilágosodásra, akkor ezt be

kell építenünk a tetteinkbe is. Ezeket úgy nevezik: bodhiszattva-
cselekedetek, amelyekben a fő szabály a hat tökéletesség:
 X

A HAT TÖKÉLETESSÉG
1. Adakozás, mely magában foglalja az anyagi javak (pénz, ruhák, élelem)
adományozását; a szeretet adását; a szellemi tanok tanítását és
gyakorlását; a feloldozást minden létező számára a félelmes
helyzetekből, beleértve az állatokat is; akár csak egy hangya
kisegítését is szorult helyzetéből.
2. Erkölcsösség, ez felel meg legjobban abodhiszattvák önzetlen
viselkedésének és hozzáállásának.
3. Türelem, ami a stresszes helyzetekben nyilvánul meg, illetve a
kitartásban a komoly erőfeszítések során, mint amilyen a tanítás vagy a
gyakorlatok végzése hosszú időn keresztül.
4. Erőfeszítés, mely fenntartja az erények iránti lelkesedést, és támogatja
a többi tökéletességet.
5. Koncentráció a stabil és intenzív meditációk gyakorlása során, amit a
következő fejezetben mutatok be.
6. Bölcsesség, mely a ciklikus létezés és a folyamatos változás, valamint
a függőségből keletkezés és az üresség természetének megértéséhez
szükséges.

Ezt a hat tökéletességet pedig három bodhiszattva gyakorlatba lehet

összefogni - az erkölcsi tökéletesség gyakorlatába (mely magában foglalja
az adakozás és a türelem tökéletességét), a koncentráció tökéletességét, és
a bölcsesség tökéletességét.
Az erőfeszítés tökéletessége szükséges mind a három gyakorlathoz.
így van benne a hat tökéletesség az erkölcs, a koncentrált meditáció és a
bölcsesség három részes gyakorlatában, amiről lényegében könyvem is
szól.
Amikor szívedben megérlelődik az elhatározás, hogy elkötelezed
magad a bodhiszattva-cselekedetek - vagyis tulajdonképpen a hat
tökéletesség, vagy másként a hármas gyakorlat - mellett, akkor elérkezett
az idő, hogy letegyed a tudatos megvilágosodás bodhiszattva - fogadalmát.

Lényegében az összes létező azonos abból a szempontból, hogy

mindannyian boldogságra vágynak, és el akarják kerülni a szenvedést.
Ebből a szempontból mi is ugyanilyenek vagyunk, mert szeretnénk, ha
 X

lehetőségünk lenne megszüntetni a szenvedést, és elérni a boldogságot,

amihez mindannyiunknak jogunk van.
Akkor pedig mi a különbség köztünk és a többi létező között? Az,
hogy mi egymagunkban kisebbség vagyunk. Könnyen belátható, hogy azok
a végtelen számú érző lények, akik a boldogságban reménykednek, és
menekülnek a szenvedéstől, sokkal fontosabbak, mint ez az egy személy.
Éppen ezért nyilvánvalóan logikus, hogy feláldozzuk magunkat a végtelen
számú többiek jóléte érdekében, hogy testünket, beszédünket, elménket
arra használjuk, hogy nekik jó legyen, és hogy megszabaduljunk az olyan
magatartástól, amelyben csak magunkkal törődünk.

A napi gyakorlat összefoglalása

Vegyük először a hét előkészítő lépést:

1. Hódolj! Képzeld, hogy Sakyamuni Buddha számtalan bodhiszattvája

körében betölti az eget!
2. Ajánlj fel csodálatos dolgokat - akár a rendelkezésedre állnak akár
nem -, beleértve a testedet, az anyagi forrásaidat, és a saját erényeidet is, a
Buddháknak és a bodhiszattváknak!
3. Valld meg a bűnöket, amiket testeddel, beszédeddel és lelkeddel azért
követtél el, hogy ezzel másoknak árts! Bánd, hogy megtetted, és fogadd
meg, hogy a jövőben távol tartod magad tőlük!
4. Csodáld szíved mélyéből saját és mások erényeit! Találj örömöt
azokban a jó dolgokban, amiket jelenlegi és előző életeidben tettél, és
gondold azt: „tettem valami jót"! Találj örömet mások erényeiben,
beleértve Buddha és a bodhiszattvák erényeit is!
5. Kérd a Buddhákat, akik már teljesen megvilágosodtak, de még nem
tanítottak, hogy tanítsanak azokért, akik szenvednek!
6. Könyörögj a Buddhákhoz, hogy ne múljanak el!
7. Ajánld fel ezt a hat gyakorlatot a magasabb szintű megvilágosodásért!

Ezután végezd el a rituálé központi részét, a megvilágosodásra

törekvésért:
 X

1. Erős elhatározással, hogy eléred a Buddhaságot, és ezzel a többi

létezőt szolgálod, képzelj magad elé egy Buddhát, vagy Buddha
képviseletében szellemi tanítódat.
2. Recitáld háromszor a következőket, mintha ő utána ismételnéd:
Amíg el nem érem a megvilágosodást, Buddhában, a Tanban, és a
felsőbb szellemi közösségben keresek menedéket. Adakozásaim,
erkölcsöm, türelmem, erőfeszítéseim, figyelmem és bölcsességem
által összegyűjtött érdemeim segítségével érjem el a Buddhaságot,
hogy segíthessek a többi létezőn.
Azért, hogy a jelen életünkben fenntarthassuk és erősíthessük ezt az
alapvető önzetlenséget, a következőket kell tennünk:

1. Soroljuk fel újra és újra azokat az előnyöket, amelyek a mások

érdekében történő megvilágosodás szándékának kifejlesztéséből
származnak.
2. Osszuk a nappalt három szakaszra, és az éjszakát is három szakaszra,
és minden egyes szakaszban - ha alszunk, ébresszük fel magunkat -
fordítsunk egy kis időt az ötlépcsős vizualizáció elvégzésére, melynek
leírása az utolsó fejezetben található (159. oldal). Az is elég, ha ezt az öt
lépést reggel egymás után háromszor, illetve este is egymás után háromszor
tizenöt percen keresztül végezzük el.
3. Igyekezzünk elkerülni, hogy akár csak egyetlen lény jólétét is
semmibe vegyük.
4. Ötvözzük az erényes cselekedeteinket jó magatartással, amennyire
csak tudjuk, és érjük el a valóság természetének hozzávetőleges
megértését, vagy legalább tartsuk fenn a vágyat, hogy elérjük ezt, és hogy
dolgozzunk ezen.

Hogy megtartsuk és megerősítsük az alapvető önzetlenséget a

következő életeinkben:

1. Ne hazudjunk senkinek, hacsak ezzel nagymértékben nem segítünk

másokon.
2. Közvetve vagy közvetlenül segítsünk a többi embernek, hogy
haladhassanak a megvilágosodás felé.
 X

3. Tiszteljünk minden létezőt.

4. Ne csaljunk meg soha senkit, legyünk őszinték.

Naponta ismételd el gondolatban újra és újra: „Képes vagyok segíteni

a többi létezőt".

A KONCENTRÁLT MEDITÁCIÓ GYAKORLÁSA

7. Az elme összpontosítása

Álljunk meg kicsit, és vessünk egy pillantást a teljes élet

kifejlődésének folyamatára. Először is az erkölcs alakul ki, azután a
koncentrált meditáció, és végül a bölcsesség. A bölcsesség a meditáció
egypontúságán, a meditáció pedig az erkölcs önfegyelmén alapul. Az
utóbbi öt fejezetben az erkölcs gyakorlásáról beszéltünk, amely elősegíti az
elme békéjét és nyugalmát, felkészítve azt a további szellemi haladásra. A
koncentrál meditáció egy fajta tudatos viselkedéssel érhető el, amit
nyugodt állapotnak is neveznek. Elménk azonban túlságosan is szétszórt a
meditációs gyakorlatok hatékony elvégzéséhez, amihez teljes
összpontosítás szükséges. Akár csak egy kis zaj innen, vagy onnan, és
azonnal kizökkenhetünk. Mivel elengedhetetlenül szükséges, hogy
elménket olyan mértékben összpontosítsuk, hogy az képes legyen
megragadni a bölcsességet, ezért ebben a fejezetben a mélyrehatóan
összpontosított nyugalmi állapot kialakítását mutatom be. Először röviden
bemutatom a meditációk különféle fajtáit, hogy megérthessük, milyen
fontos szerepe van bennük a nyugalomnak.

A meditáció fajtái
Meditálni sokféleképpen lehet. A meditáció két alapvető fajtája az
analitikus meditáció és a rögzített meditáció. Az analitikus meditációban
egy adott témát elemzünk, vagyis megpróbáljuk értelmezni és megérteni.
Például: ha azt akarjuk megérteni, hogy a dolgok miért nem állandóak,
akkor végig kell gondolnunk, hogy hogyan keletkeznek az okokból, mint
az okok termékei, és hogyan bomlanak el percről percre. A rögzített
 X

meditációban elménket egy adott tárgyra vagy témára, például a változásra

rögzítjük. A nyugodt szemlélődést rögzített meditációval érjük el.
A meditációkat feloszthatjuk még szubjektív meditációra és objektív
meditációra. A szubjektív meditációnak az a célja, hogy elménk új, vagy
megerősített perspektívában, vagy ennek megfelelő hozzáállással
működjön. Erre a meditációra a hit művelése lehet jó példa. A hit nem
tárgy, amire összpontosítunk, hanem viszonyulás, amit meditatív módon
végezhetünk. A jóindulat művelése szubjektív meditáció, mert a
jóindulatról nem meditálunk, hanem azt kutatjuk, hogyan lehet tudatunk
jóindulatú. Az objektív meditációban egy adott témán meditálunk, például
a változáson, vagy egy adott tárgyon, például Buddha arany testén.
Meditálhatunk úgy is, hogy kívánunk valamit. Például kívánhatjuk,
hogy töltsön el bennünket Buddha bölcsessége és jóindulata.
És mehetünk egy lépéssel tovább, a képzelet-meditációba, melyben
elképzeljük, hogy olyan tulajdonságaink vannak, amilyenekkel még nem
rendelkezünk. A deiti jógagyakorlatok célja például az, hogy úgy képzeljük
el magunkat, mintha ideális lények lennénk, akiknek a teste a bölcsesség
fényéből áll.
Ezekből a különféle meditációkból most azt beszéljük meg, hogyan
gyakorolhatjuk a nyugodt szemlélődés rögzített meditációját. Amint már az
előbbiekben is említettem, a rögzített meditáció célja, hogy erősítse az
elmének azt a képességét, amellyel összpontosítani tud egyetlen tárgyra
vagy témára, és így a problémákat azok gyökerénél tudja megoldani. Segít
abban is, hogy napi életünkben éberebbek és figyelmesebbek legyünk;
ezzel fokozatosan növeli memóriánk kapacitását, aminek életünk minden
területén nagy hasznát vesszük.

A NYUGODT SZEMLÉLŐDÉS
Mivel ebben a meditációban mély, összpontosított elmeállapotot
szeretnénk elérni, a következőkre van szükségünk:

1. Eredendő okra, erkölcsre, amely békés, relaxált, tudatos

magatartásban nyilvánul meg, és ezért megszünteti a durva szétszórtságot.
2. A gyakorlatok elvégzésének helyére és idejére, ami legyen távol a napi
élet helyszínétől. A meditáció legyen napirendünk része. Az összpontosított
 X

meditációhoz létfontosságú, hogy egyedül lehessünk egy nyugodt helyen.

Mivel a zaj megakadályozza az összpontosítást, kezdetben nagyon fontos,
hogy csendes helyen legyünk. Fogjuk fel úgy, mintha szabadságra
mennénk.
3. Megfelelő diétára, amely támogatja az elme tisztaságát. Egészségügyi
megfontolásokból szükség lehet rá, hogy húst együnk, de általánosságban
jobb a vegetárius étrend. A személyi szabadság erkölcse értelmében nem
tilos alkalmanként húst fogyasztani. De ne együnk húst, ha az állatot csak
miattunk ölik le, és ne is vegyünk belőle, ha megkínálnak vele. Valójában
nagyon üdvös lenne, ha az emberek többsége vegetárius lenne. A Nagy
Szekér néhány írása tiltja a húsfogyasztást, mivel a Nagy Szekér
erkölcsének lényege mások védelme. És az sem jó, ha túl sokat eszünk,
mint ahogy az sem, ha túl keveset. Persze az alkoholfogyasztás nem is
kérdés, mint ahogy minden, az elmére ható drog, vagy gyógyszer sem. A
dohányzás sem ajánlott. Ha egy szakállas férfi dohányzik, amikor mély
meditációba kerül, fennáll a veszély, hogy a szakálla tüzet fog.
4. Megfelelő mennyiségű alvásra. Ha túl sokat alszunk, az tompítja az
elménket, ha túl keveset, az szétzilálja. Meg kell találnunk a megfelelő
mértéket.
5. A testhelyzet nagyon fontos az összpontosított meditációnál,
különösen a korai időszakban. Ha meg tudjuk oldani, akkor teljes
lótuszülésben esetleg féllótuszülésben kell végezni a gyakorlatot.
Használjunk párnákat: egy kisebbet tegyünk magunk alá hátra úgy, hogy a
hátsórészünk magasabban legyen, mint a térdünk. Ennek ugyan nincs
semmiféle hatása a meditáció minőségére, viszont nem fogunk közben
annyira elfáradni. Egyenesítsük ki hátunkat, akár egy íjat; a fejünket csak
egy kicsit hajtsuk előre, tekintetünket irányítsuk az orrunk elé, nyelvünket
támasszuk a szájpadlásunkra, ajkunkat és fogainkat tartsuk a megszokott
módon, és karjainkat kicsit lazítsuk el, ne szorítsuk a testünkhöz.
A kezek helyzetét illetően a japán zen gyakorlói bal kezüket tenyérrel
felfelé a jobb tenyerükbe helyezik, ami ugyancsak felfelé néz. A
tibetiek a felfelé néző jobb tenyerüket teszik a bal tenyerükbe. A
tantrában fontos, hogy a jobb kezet köldök alatt négyujjnyival tegyük
a balba, mindkét tenyerünkkel felfelé, és a két hüvelykujjunkat
szorítsuk össze úgy, hogy háromszöget alkossanak.
 X

A meditáció tárgya
A rögzített meditációban a nyugodt szemlélődés állapotának elérésére
különféle dolgokat választhatunk, amire figyelmünket rögzíthetjük:

- Saját lélegzetünket. Néhány írás azt mondja, hogy figyeljük a

lélegzetünket, amint az orrunkon keresztül ki- és belélegzünk, de ne
törődjünk azzal, hogy milyen mélyen lélegzünk. Más írások azt
mutatják be, hogy hogyan képzeljük el a légzés mozzanatait a test
sajátos részein. Az egyik ilyen légzés gyakorlatban például a levegőt
(vagy energiát) először fel kell húzni, majd a felső energiákat le kell
nyomni, és megtartani úgy, mintha egy edényben lennének, a köldök
alatt.
- Testünket, érzéseinket, elménket és életjelenségeinket, melyek nem
állandóak. Ezeket a meditációkat az értelmen keresztüli megnyilvánulásnak
hívjuk.
- Nevünk első betűjét egy fénykorongon szemlélve szintén a meditáció
tárgyául választhatjuk, akár testen kívül, akár belül.
- Amit éppen teszünk. Thaiföldi gyakorlók gyakran meditálnak úgy, hogy
arra összpontosítanak, ami éppen adódik. Ha például gyalogolnak, akkor
arra figyelnek, hogy előre lépnek a bal lábukkal, utána pedig előre lépnek a
jobb lábukkal. ♦> Szent képzeteket. Egy buddhista számára általában a
legmegfelelőbb meditációs eszköz Sakyamuni Buddha elképzelt teste; egy
keresztény számára Jézus képzete. Úgy kell figyelnünk, hogy a szemünket
lehunyjuk, és a meditáció tárgya megjelenjék a gondolatunkban. Az alakot
körülbelül másfél méter távolságra, szemmagasságban képzeljük el, se túl
magasan, se túl alacsonyan.

Kezdetben nehéz elérni, hogy a meditáció tárgya tisztán jelenjék meg

az elménkben. Hogy ne unjunk bele a próbálkozásba, gyakoroljunk inkább
gyakrabban, intenzív öt perces részletekben, mint hosszasan. Napi négy-
tizenhat rövid gyakorlás elegendő. Amikor végül a tárgy képe megjelenik
bennünk, akkor megtaláltuk meditációnk tárgyát. Most már folyamatosat
erre rögzítsük a figyelmünket.
A feszültség és a fegyelmezetlenség, mint gátló tényező
 X

Tekintettel a meditáció tárgyára, a nyugodt szemlélődéshez mind stabilitás,

mind világosság szükséges. A hosszas meditáció legfőbb akadálya a
feszültség és a fegyelmezetlenség. A feszültség megakadályozza a
stabilitást. Amikor elménk nem a tárgyra figyel, hanem szétzilálódik,
szétszóródik, akkor a meditáció tárgya szertefoszlik. A feszültség finomabb
formája az, amikor a tárgy ugyan nem tűnik el, de az elménk egy rejtett
zugában valami mással foglalkozik. Azonosítsuk a feszültséget, és
tudatosan ne engedjük, hogy elménk a hatása alá kerüljön.
A letargia, az elme és a test elnehezedése meggátolja az elme
világosságát. A letargia fegyelmezetlenséget okozhat, ami szintén
akadályozó tényező. A durva fegyelmezetlenségben az elme elmerül, a
meditáció tárgya elenyészik, elvész. Bár a finomabb fegyelmezetlenségnél
a tárgy nem enyészik el, de a tárgy és az elme világossága kissé csökken,
mert az elme intenzitása feléled; az elme lazul. Az elme figyelmének
teljesen tisztán a tárgyon kell maradnia, valódi éberség nélkül ez az
állapotot gyakran hiányzik ahhoz, hogy a meditáció tökéletes legyen.
Amikor az elménk túl intenzív, és emiatt feszültek vagyunk, akkor el
kell lazítanunk, mintha egy gitár húrját lazítanánk meg kicsit. Ehhez
hasonlóan, amikor fegyelmezetlenné válunk, elménk nem elég intenzív,
ezért növelnünk kell az intenzitást, feszesebbé kell tennünk, mint ha a gitár
húrját megfeszítenénk. Amint látjuk, az elmét ugyanúgy be kell hangolni,
mint egy hangszer húrjait.
Figyelmesség és szemlélődés
A koncentrált meditáció fejlődésének hajtóereje a figyelem, vagyis az
a képesség, hogy a tárgyra figyeljünk, és figyelmünk ne szóródjék szét. A
figyelmet úgy tudjuk gyakorolni, hogy elménket minden alkalommal,
amikor elkalandozik, újra és újra visszahelyezzük a tárgyra. Amikor
begyakoroltuk a figyelem rögzítését a tárgyon, akkor összpontosíthatunk
csak a szemlélődésre. Ahogy Shantideva mondja az Útmutató a
bodhiszattva életmódhoz című munkájában, a szemlélődés különleges
feladata, hogy periodikusan felülvizsgálja aktivitásunkat, akár fizikai, akár
mentális értelemben.
A nyugodt szemlélődés kialakításának folyamatában a szemlélődés
feladata, hogy meghatározza azt, hogy az elme vajon befolyása alá került-
 X

e, vagy fog-e kerülni valamilyen fegyelmezetlenségnek, illetve

feszültségnek. Kezdetben a lazaság és az izgalmi állapot erős, de
erőfeszítésünk hatására egyre gyengül majd, és egyre hosszabbá válnak
azok az időszakok, amikor képesek vagyunk a tárgyra figyelni. A kisebb
lazaságok és izgalmak is fokozatosan elveszítik erejüket, és megszűnnek.
Végül kialakul az elmének az a képessége, hogy lazaságtól és izgalmaktól
mentesen egyetlen pontra figyeljen.
Amikor figyelemmel és szemlélődéssel folyamatosan meg tudjuk
tartani a tárgyat, akkor a koncentrált meditációt hat hónapon belül képesek
leszünk elérni. Kezdetben elménket tudatosan kell a meditáció tárgyára
irányítanunk, és sokat kell gyakorolnunk; majd időről időre erőfeszítés
nélkül is elmélyedünk a tárgy figyelésében; azután relaxált állapotban
folyamatos hozzákapcsolódunk, és végül figyelmünk spontán a tárgyon
marad, anélkül, hogy erőt kellene kifejtenünk a feszültség vagy a lazaság
megszüntetésére.
Ha már négy órán keresztül képesek vagyunk élénken és
folyamatosan a tárgyra összpontosítani, akkor megfelelő stabilitást értünk
el. A test és az elme nem kívánatos állapotai eltűnnek, és elérjük a fizikai és
mentális rugalmasság állapotát. Ekkor jutunk el a nyugodt szemlélődés
állapotába.
A nyugodt szemlélődés tulajdonságai
Hogy eljuthassunk a nyugodt szemlélődés állapotába, elménknek
képesnek kell lennie arra, hogy egy tárgyat megtartson. De ez önmagában
még nem elegendő. Az elmének tisztának kell lennie, de még ez sem elég.
Ennek a tisztaságnak intenzívnek, élénknek és kiélezettnek kell lennie; az
elme még egy kicsit sem lehet homályos.
Elménknek ezt a végső beszabályozását a nyugodt szemlélődés
állhatatossága érdekében, nem könnyű teljesíteni. Az indiai
Dharmasalában az egyik tibeti, aki a koncentrált meditációt gyakorolta, azt
mesélte, hogy az egy pontra összpontosítás rosszabb, mint a kínai
börtönök, mert annyira nehéz. Nagyon fontos, hogy megfelelően
készüljünk fel, és hogy lépésről lépésre haladjunk. Ne siettessük a dolgot,
különösen az elején ne, mert elkedvetlenedhetünk, sőt még annak is
megvan a veszélye, hogy idegösszeomlást kapunk.
 X

A célunk a napi gyakorlás legyen, melyben kiválasztunk magunknak

valamit, amire összpontosíthatunk, és aminek segítségével igyekszünk a
stabilitást, az állhatatosságot, a tisztaságot és az intenzitást elérni.

Összpontosítás az elmére
A nyugodt szemlélődést úgy is el lehet érni, ha magán az elmén
meditálunk naponta. Az elmére figyelés egyik előnye, hogy ezzel, mire
meghalunk, erősödik elménkben a tiszta fény megnyilvánulásának
képessége. Először azonosítjuk az elme felfogó- és felismerő képességének
természetét, megtisztítjuk a gondolatoktól, majd összpontosítunk rá. Ez a
gondolat nélküli állapotok egyike. A meditálást az elme végső
természetéről a 10. fejezetben fogom bemutatni.
Az elmére történő összpontosítás előkészületeként le kell küzdenünk
azokat az érzelmi akadályokat, melyek meggátolnak a pozitív érdemek
megszerzésében, mint amilyen például a jóindulat, mint azt már korábban
elmondtam.
A következő lépés, hogy megbarátkozunk saját elménk természetével.
Erre a legalkalmasabb idő a kora reggel, az ébredés utáni percek, mielőtt
még érzékeink aktívvá nem válnak, mikor még a szemünket nem nyitottuk
ki.
Nézzük magát a tudatosságot. Ez nagyon jó alkalom az elme tiszta
fény természetének megfigyelésére. Ne hagyjuk, hogy elménk elkezdjen
gondolkodni azon, hogy mi történt régen, vagy hogy olyan dolgok után
kutasson, amelyek a jövőben megtörténhetnek; inkább maradjon az elménk
mindenféle elképzelés nélkül, olyannak, amilyen. A régi és új ötletek
közötti űrben fedezzük fel az elme természetes, nem kiművelt, felfogó és
felismerő természetét, amit a gondolatok hatástalanítanak.
Amikor ebben az állapotban maradsz, megérted, hogy az elme olyan,
mint a tükör: visszatükröz bármilyen dolgot, feltételt, és megérted azt is,
hogy az elme természete csupán felfogás és felismerés, csupán tapasztalat.
Miután az elme természetét mint felfogást és felismerést felfedeztük,
maradjunk még itt. Figyelmünk és szemlélődésünk erejét felhasználva,
maradjunk ebben az állapotban. Ha gondolatunk támad, vizsgáljuk meg
annak valódi természetét. A létrehozó feltétel elveszti erejét, és a gondolat
feloldódik saját magában. Némi gyakorlattal azt is megakadályozhatjuk,
 X

hogy egy gondolat teljesen megformálódjon. Még valószínűbb, hogy

amikor eljutunk az elme nem befolyásolt, műveletlen természetének
alapvető megismeréséhez, a gondolatok feloldódnak, mihelyt
megfogannak, vagy ha mégis kialakulnak, nem lesz semmi erejük. Ahogy
az óceán hullámai is csak vízből vannak, a gondolatok is csak az elme
felfogó és felismerő természetének termékei. A folyamatos napi
gyakorlással a gondolatok különösebb erőfeszítés nélkül fokozatosan
gyengülni fognak, és végül feloldódnak.
Ez a meditáció élesíti az elmét, javítja a memóriát, és erősíti azokat a
tulajdonságokat is, amelyek igen hasznosak a szellemi készségeink terén,
akár üzleti, mérnöki, családi, vagy tanári, orvosi, ügyvédi
tevékenységünkben. Ez a gyakorlat segít a bosszúságainkon is. Ha
ingerültté válunk, összpontosítsunk bosszúságunk természetére, és ezzel
aláaknázzuk a hatalmát.
A mentális tréningek másik előnye az elme és test szoros kapcsolata.
Fiatal korban, mikor még életerősek vagyunk, az elménk is erős.
Különösen sokat ér, ha a gyakorlatokat ekkor kezdjük el, mert így, ahogy
öregedünk, elménk friss, és pozitív marad a test változásai ellenére is.
Végül is, az emberi agy különös beruházás, kár lenne hagyni, hogy
legyengüljön, és azzal, hogy nem figyelünk rá, átadjuk az erejét az
enyészetnek, hogy végül, mint az állatoknál, már csak az a dolga maradjon,
hogy vigyázzon a testre.
A gyakorlók számára a korai mentális gyakorlatok, és különösen az
összpontosítás, fontos felkészülést jelentenek az utolsó napra, amikor az
elmének tisztának és elevennek kell maradnia, hogy áthaladva a halál
állomásain, hasznosíthasson egy sajátságos technikát, vagy hogy legalább
az újjászületést befolyásolhassa a következő életben. A homályos elme
ekkor nagy veszélyt jelenthet. A jó újjászületésnek az az igazi garanciája,
ha képesek vagyunk végigvinni a gyakorlatot a halál állomásain. Az
újjászületésünk előtti elmeállapotunk befolyásolja a következő életünk
jellemzőit. Hiába szereztünk érdemeket előző életünkben, ha homályos
elmével hagytuk azt el, veszélyeztetjük a következő életünk létformáját.
Másrészt viszont: ha még oly megbocsáthatatlan bűnöket is követtünk el
életünk során, de az utolsó napon felkészültek vagyunk, és elhatározzuk,
hogy ezt az alkalmat a beteljesedésre használjuk fel, akkor a következő
 X

életünk jó lesz. Ezért igyekezzünk elménket frissen, éberen és világosan

tartani.

TOVÁBBI GYAKORLATOK A MENTÁLIS BÉKE ELÉRÉSÉRE

A nehéz helyzetekben érzelmileg könnyen felőrlődünk. A buddhizmus
sok technikával rendelkezik a stressz feloldására, illetve arra, hogy a
mindennapok megpróbáltatásai közben nyugalmat találjunk. Ezek a
technikák a helyzettől és a személytől függően változhatnak.
Különösen jó hatása van az analitikus meditációnak abban, hogy a
problémákat ne megkerüljük, hanem közvetlenül célba vegyük.
Bemutatok néhány példát erre a technikára:
- Ha egy problémával kerülünk szembe, tegyünk meg mindet, amit csak
tudunk, hogy leküzdjük, ha azonban a probléma leküzdhetetlen, akkor
vegyük tudomásul, hogy ez saját jelenlegi, vagy előző életbéli tetteink
következménye. Ha megértjük, hogy a probléma a karmánkból
adódik, az némi megnyugvással fog eltölteni, mert rájövünk, hogy az
élet nem igazságtalan velünk szemben. Ekképpen a bánat és a
fájdalom értelmetlennek tűnik.
- Eleinte minden probléma nehéznek és megoldhatatlannak tűnik, amíg fel
nem fedezzük annak valódi természetét. Ehhez pedig igyekeznünk kell,
hogy felfogjuk a szenvedés mértékét életünkben. A szenvedés az elme és a
test természete, ahogy a tűznek az, hogy melegít és éget. És ahogy meg
tudjuk tanulni, hogy hogyan kell bánni a tűz természetével, azt is
megtanulhatjuk, hogy hogyan bánjunk a szenvedéssel.
-Nézzük a problémát magasabb szemszögből. Ha valaki megvádol
bennünket, ahelyett, hogy kirobbannánk, képzeljük azt, hogy ez a
vádaskodás meglazítja önsajnálatunk láncát, és serkenti a készségünket,
hogy másokra ügyeljünk. A rossz körülményeket formáljuk át szellemi
fejlődésünket segítő erővé. Ezt a technikát elég nehéz végrehajtani, de ha
sikerül, nagy hasznunkra válik.
- Negatív érzelmek esetén: Ha féltékenyek leszünk, vagy ártani akarnánk
egy ellenségünknek, akkor ahelyett, hogy az illető rossz tulajdonságain
tépelődnénk, vizsgáljuk meg a jellemvonásait. A legtöbb ember jó és rossz
tulajdonságokból van összerakva, nehéz lenne olyan valakit találni, aki
minden tekintetben gonosz.
 X

- Vizsgáljuk meg a létezés ürességét - ez a legmélyebb analitikus meditáció,

amit a következő három fejezetben fogunk felfedezni. Esetleg ideiglenesen,
pihentetésként alkalmazhatjuk a rögzített meditációt.
- Ha nagyon aggódunk valamilyen múltbeli esemény vagy egy jövőben
várható dolog miatt, akkor figyelmünket rögzítsük a ki- és
belégzésünkre, vagy recitáljuk a mantrát: om mani padme hum. Mivel
az elme nem képes egyszerre két dologra figyelni, a meditáció
elhomályosítja az aggódást.

Szerintem minden vallás hasznosíthatja ezeket a buddhista meditációs

technikákat - az egy pontra összpontosítást sok helyzetben lehet hasznosan
alkalmazni. A megnövekedett memória és az összpontosítás az elmére az
élet minden területén előnyös.

A napi gyakorlat összefoglalása

1. Válasszunk egy tárgyat, és összpontosítsuk rá elménket. Próbáljunk meg

stabilitást, világosságot és intenzitást elérni, és ezeket igyekezzünk
megtartani. Kerüljük el a lazaságot és a feszültséget.
2. Másik megoldásként azonosítsuk az elme alapvető állapotát, ami
önmagában gondolatoktól mentes, tisztán csak megértés, vagyis nem más,
mint az elme felismerő természete.
3. Figyelemmel, szemlélődéssel maradjunk ebben az állapotban. Ha
valamilyen gondolatunk keletkezne, nézzük meg annak a valódi
természetét, így a gondolat veszít erejéből, és feloldja önmagát.

IV. A BÖLCSESSÉG GYAKORLÁSA

8. A dolgok és az élők létezése

A lelki gyakorlat bölcsessége

Hogy olyan szeretetet és jóindulatot tudjunk magunkban előidézni,

ami motivál bennünket a Buddhaság keresésében, és még csak nem is
 X

önmagunk, hanem mások miatt, ahhoz először meg kell ismernünk a

szenvedést, és azonosítanunk kell a típusait. Ez az első nemes igazság.
Attól fogva, hogy megszületünk, addig, amíg meg nem halunk,
fizikailag is, és mentálisan is fájdalmakat élünk át, a változás szenvedését,
az irányíthatatlan feltételek átható fájdalmát. A második és harmadik nemes
igazság segítségével megérthetjük, hogy mi a szenvedés oka, és hogy ezt az
okot meg lehet-e szüntetni.
A szenvedés alapvető oka a nem-tudás - vagyis az a téves felfogás,
hogy az élő és élettelen dolgok örökké tartanak. Ebben a fejezetben
megtudhatjuk, hogy az élő és élettelen dolgok nem így léteznek.
Valós, precíz érzettel rendelkezünk önmagunkról, vagyis az énről, de
ezzel együtt rendelkezünk egy bizonyos tévedéssel is, még pedig azzal,
hogy ez az én örökké létezik. Ez a tévedés, vagyis hogy úgy tekintünk az
énünkre, mintha saját magától örökké létezne, és ez a létezése az én
természetéből fakadna, vagyis abból, hogy képes önmagát megalkotni. Ez a
bizonyos örökké-létező érzés azáltal is erősödhet, hogy az én függetlennek
érzi magát a testtől és az elmétől. Például, amikor egy betegség miatt
legyengülünk, úgy érezhetjük, mintha testünket képesek lennénk lecserélni
egy erősebbre. Ehhez hasonlóan, amikor elménk tompa, azt érezhetjük,
hogy elménket le tudnánk cserélni egy frissebbre.
Viszont, ha valóban létezne ilyen különálló, önmaga által teremtett és
saját magától létező én - akkor a hozzáértő elemzésekből ki kellene
derülnie annak, hogy elmeként vagy testként létezik-e, vagy a kettő
együtteseként, vagy egyikként sem. Tény, hogy mennél közelebbről nézünk
egy dolgot, annál kevesebbet látunk belőle. Ez történik minden jelenséggel
minden esetben. Ez nem azt jelenti, hogy saját maguktól nem léteznek,
csupán azt, hogy nem önmaguk által teremtettek.
Egyszer, a hatvanas évek elején, amikor Tsongkhapa egyik passzusára
reflektáltam, olyan érzésem vett rajtam erőt, mintha villámok cikáztak
volna keresztül rajtam. Ez volt az a bizonyos részlet:

„Az összetekeredett kötél színe, foltjai és tekervénye hasonló a

kígyóéhoz, és amikor a kötelet nem látjuk tisztán, azt gondoljuk: ez egy
kígyó. A kötélnek azonban sem részben, sem egészben a leghalványabb
köze sincs a kígyóhoz, bármennyire is annak látszik. Vagyis a kígyó csupán
 X

fogalomként létezik. Ugyanígy: amikor a test és az elme függvényében

felmerül az én gondolata, sem annak múltbeli és a jövőbeli pillanataiból
összetevődő együttesének, sem a részek ideiglenes összességének, sem a
különálló részeknek, sem a különálló részek folyamának - a leghalványabb
köze sincs az énhez. És ugyanígy: a leghalványabb formában sem létezik
az elmétől és a testtől különálló entitás, amire énként lehetne hivatkozni.
Következésképpen az én csupán fogalomként létezik, az elme és a test
függvényében; nem a saját entitása hozta létre."

Jó darabig a szövegrész hatása alatt álltam, és a következő néhány

hétben, olyannak láttam az embereket, mintha egy bűvész illúziói lettek
volna, mert bár örökkévalónak tűntek, én mégis tudtam, hogy nem azok.
Ez a villámként ható felismerés igencsak túl volt a tökéletesen igaz és
kétségbevonhatatlan tanulság határain.
Mostanában reggelente mindig az ürességen meditálok, és
benyomásaimat átviszem a napi tevékenységeimbe is. Ha azt mondom,
vagy csak arra gondolok, hogy például: „én ezt meg ezt fogom tenni", ez az
érzés gyakran beugrik. Mégsem állíthatom, hogy tökéletesen értem az
ürességet.
Az a tudatosság, ami az örök létezést tételezi fel, nem rendelkezhet
valós alapokkal. A bölcs tudatosság, ami a valóság talaján áll, megérti,
hogy az élőlények és más jelenségek - elmék, testek, épületek, és így
tovább - nem léteznek örökké. Ez az üresség bölcsessége. Ha megértjük,
hogy a valóság pontosan az ellentéte az örök létezés téveszméjének, akkor
a bölcsesség fokozatosan a nem-tudás helyére léphet.
Ha megszüntetjük a nem-tudást, amiből az örök létezés téveszméje
fakad, megakadályozzuk a visszahúzó érzelmek, a vágy és a gyűlölet
kialakulását. És ezzel együtt megszűnik a szenvedés is. Ugyanakkor az
üresség bölcsességének együtt kell járnia a mások iránti mély
elkötelezettséggel - és az ezt előidéző jóindulatú cselekedettekkel, mielőtt
még ezek feloldanák a mindentudás akadályát, vagyis a hajlamot arra, hogy
úgy fogadjuk el a hamis jelenségeket, még a tudatalatti érzékeinkkel is,
mintha örökké léteznének. Ezért a lelki gyakorlat tökéletes elvégzéséhez az
szükséges, hogy a bölcsesség gyakorlatát a jóindulattal és a
megvilágosodás szándékával kapcsoljuk össze, vagyis hogy a többieket
 X

magunknál többre tartsuk. Csak ekkor leszünk képesek tudatunkat Buddha

mindentudásává változtatni.

Az én-nélküliség

Buddhisták és nem buddhisták egyaránt meditálnak, hogy örömet

leljenek benne, vagy hogy megszabaduljanak a fájdalomtól, de a buddhista
és nem buddhista rendszerekben a vizsgálódás központi tárgya egyaránt az
önvaló. Vannak olyan buddhisták, akik elfogadják az újjászületést, és
elfogadják az elme és a test mulandó természetét, de hisznek az állandó,
változatlan és egységes belső énben.
Bár a buddhista iskolák elfogadják az újjászületést, úgy tartják, hogy
nincs szilárd én. Számukra a bölcsesség gyakorlásában a fő téma az
üresség, vagyis az én-nélküliség, ami az állandó egységes és független én,
vagy még inkább az örök létezés hiányát jelenti akár az élőlényeket, akár a
jelenségeket illetően.
Két igazság
Hogy jobban megérthessük az én-nélküliséget, be kell látnunk, hogy
minden, ami létezik, két csoportra osztható: változóra (látszólagosra) és
végsőre. Azok a jelenségek, amiket látunk és megfigyelünk magunk körül,
haladhatnak a jóból a rossz felé, vagy a rosszból a jó irányába, az okok és a
feltételek függvényében. A jelenségekről nem lehet elmondani, hogy
örökké jók vagy rosszak; lehetnek jobbak vagy rosszabbak, rövidek, vagy
hosszúak, szépek, vagy csúnyák, de csak az összehasonlításokból adódóan,
nem pedig saját természetüknél fogva. Relatív az értékük. Ebből is látható,
hogy van bizonyos ellentét a között, ahogy a dolgok kinéznek, és
amilyenek valójában. Például: valami - megjelenése tekintetében - jónak
nézhet ki, de eltérő belső természetéből adódóan rosszá válhat, ha olyan
hatás alá kerül. Az étel, ami az étteremben olyan gusztusosán néz ki, már
nem annyira gusztusos a gyomorban. Ez jelzi a megjelenés és a valóság
közötti eltérést.
Az ilyen jelenségeket látszatigazságnak nevezzük. A tudat ezeket úgy
ismeri fel, hogy a nem megy tovább a látszatnál. De ugyanannak a
dolognak van egy belső létezésmódja is, amit végső igazságnak nevezünk,
ami figyelembe veszi a feltételekből adódó változásokat. A bölcs
 X

tudatosság nem elégszik meg csupán a látszattal, hanem megvizsgálja,

hogy vajon a dolgok örökké léteznek-e úgy, ahogy látszanak, illetve az
örök létezésben felfedezi a hiányukat. A megjelenés mögött az örök létezés
ürességét találja.
Az üresség
Az ürességet vagy az én-nélküliséget csak úgy érthetjük meg, ha
először azonosítjuk az üres jelenségeket. Anélkül, hogy értenénk, mi a
tagadás, nem érthetjük meg a hiányt, az ürességet sem. Azt gondolhatnánk,
hogy az üresség a semmit jelenti, pedig nem így van. Csupán olvasás útján
nehéz megérteni és azonosítani a tagadást, amiről a buddhista írások úgy
beszélnek, mint igazi teremtésről vagy örök létezésről. Egy idő után
azonban, amikor a saját vizsgálódásaink eredménye hozzáadódik az
olvasottakhoz, megszokott látásmódunk elhibázottsága érthetőbbé válik.
Buddha sokszor elmondta, hogy a jelenségek rokonságban vannak
egymással, mivel függőségben léteznek, vagyis létezésük saját részeiktől,
illetve más okoktól és feltételektől függ. Egy fa asztal például nem létezik
függetlenül; sőt létezése számos októl függ, például a fától, vagy az
asztalostól, aki készítette, és így tovább, és függ még a saját alkotórészeitől
is. Ha a fa asztal, illetve a többi jelenség valójában nem lenne függő (ha
saját maguktól léteznének), a vizsgálódások során, nyilvánvalóvá válna az
önmaguktól való létezésük, ez azonban nem így történik.
Ezt a buddhista értelmezést a tudomány is alátámasztja. A fizikusok
ma az anyag egyre finomabb és finomabb alkotórészeit fedezik fel,
mégsem értik az anyag végső természetét. Viszont mennél inkább azt
figyeljük, amit a bölcs tudatosság megért, annál több visszaigazolást
kapunk az örök létezés hiányáról. A gyűlöletet és vágyat a tudatlanság
szabályozza, és így ezeket sem lehet korlátlanul előállítni.
Léteznek-e a dolgok?
Amikor egy jelenséget elemzés útján keresünk, és nem találunk, akkor
elgondolkodunk azon, hogy vajon ezek a jelenségek léteznek-e egyáltalán?
Viszont, vannak olyan közvetlen tapasztalataink, hogy az emberek és a
dolgok örömöt és fájdalmat okozhatnak, segíthetnek, vagy kárt
okozhatnak. Ezért a jelenségek valószínűleg léteznek; a kérdés az, hogy
hogyan léteznek. Nem saját maguktól vannak, hanem létezésük sok
 X

tényező függvénye, például a tudaté, amellyel felfogjuk őket. Ha pedig

léteznek, bár nem saját maguktól, akkor szükségszerűen ettől a felfogástól
függően léteznek. Ám amikor a jelenségek megjelennek előttünk, akkor
egyáltalán nem úgy tűnik, mintha így léteznének. Hanem úgy tűnik,
mintha saját maguktól keletkeztek volna, objektíve, a felfogó tudattól
függetlenül.
Amikor a bölcsesség kiterjesztését tanuljuk, akkor az elemzés
módszerével kutatjuk a dolgok létezését, bármilyen dologét, ami csak
eszünkbe jut - a magunkét, másokét, a testünkét, vagy bármi másét. Nem a
puszta megjelenést elemezzük, hanem a dolgok örök természetét. Bár ezzel
még nem igazán azt látjuk be, hogy a dolgok nem léteznek, inkább csak
azt, hogy örök létezésük nem megalapozott. Az elemzés nem tagadja a
dolgok puszta létezését.
A jelenségek valójában léteznek, csak nem úgy, ahogy gondoljuk.
Ami az elemzés után marad, az a jelenségek függőségi létezése. Amikor
például a testünket vizsgáljuk, akkor tagadjuk annak örök létezését, és ami
marad, az az, hogy a test a négy végtagtól, a törzstől és a fejtől függ.

Hogyan működhetnek a jelenségek, ha üresek?

Amikor a dolgokra gondolunk, vajon azt hisszük-e, tévesen, hogy
saját maguktól léteznek? Nem.
A jelenségeket három különféle módon fogjuk fel. Vegyünk például egy
fát; nincs semmi, ami megakadályozná, hogy örökké létezőnek tűnjön, de:

- felfoghatunk egy örökké, saját magától létező fát,

- felfoghatjuk a fát az örök létezés hiányával,
- felfoghatjuk a fát anélkül, hogy gondolnánk arra, hogy létezik-e
örökké, vagy sem.

Csak az első felfogás hibás. A másik kettő helyes, még ha hibás is

bennük a megjelenés módja, amennyiben a fa örökké létezőnek tűnik. Ha a
dolgok nem léteznek örökké, az azt jelenti, hogy nem is működnek? Ha
abból, hogy a dolgok igazi természete az üresség, azt a következtetést
vonnánk le, hogy akkor nem képesek működni, például nem képesek
örömöt vagy fájdalmat okozni, segíteni vagy ártani, az a legnagyobb
 X

félreértés lenne. Ez nihilista nézőpont. És ahogy Nagardzsuna, az indiai

jógi mondja a Becses füzér-ben, egy nihilistának valószínűleg rossz testet
öltése lesz az újjászületésben, míg annak, aki hisz az örök létezésben, még
ha rosszul is hiszi, jó lesz a transzmigrációja.
Megmagyarázom. Ahhoz, hogy az erényt válasszuk ebben az életben,
szükségünk van a tettek következményeiben való hitre, hogy elkerülhessük
az erénytelenséget. Talán túl nehéz az örök létezés ürességének finomabb
szempontjait megérteni anélkül, hogy a nihilizmus csapdájába esnénk, ahol
képtelenek leszünk megérteni, hogy a jelenségek az okok és feltételek
függvényében keletkeznek (függő keletkezés).
Szellemi haladásunk érdekében talán jobb, ha most félre tesszük az
üresség megértését. Még ha azt is hisszük tévesen, hogy a jelenségek
örökké léteznek, ki tudunk alakítani egy fajta megértést a függőségben
való keletkezésről, amit aztán alkalmazhatunk a gyakorlatokban. Ez az,
amiért esetenként Buddha azt tanította, hogy az élőlények és az egyéb
jelenségek örökké élnek. Előfordulnak ilyen tanítások Buddha
szövegeiben, de ezek nem az ő saját végső gondolatai. Néha különleges
okokból nem végleges módon beszélt.

Hogyan téved a tudatosság?

Mivel minden jelenség úgy tűnik, mintha saját magától létezne,
igazából minden megértésünk téves. Csak amikor a tökéletesen
összpontosított meditáció segítségével közvetlenül az ürességet értjük meg,
akkor nincs hamis látszat. Ekkor a szubjektum és az objektum dualizmusa
megszűnik, mivel ez többszintű látszatot eredményez; és csak az üresség
jelenik meg. Ahogy feljövünk ebből a meditációból, az élőlények és a
dolgok még hamisan, maguktól létezőnek tűnnek ugyan, ám az üresség
megértésének erejével felfedezzük a különbséget a látszat és a valóság
között. A meditációval azonosítottuk mind a megjelenés, mind a belátás
hamis voltát.

Térjünk vissza a központi témánkhoz. Mindenki rendelkezik egyfajta

én-tudattal, de azt kell megértenünk, hogy ez csak az elmétől és a testtől
függően van így. Az én-nélküliség, amiről a buddhisták beszélnek, az
 X

állandó, részek nélküli, független én hiányáról szól, illetve még

közelebbről, bármilyen jelenség örök létezésének hiányáról szólhat.
A buddhisták úgy értelmezik az én létezését, mint ami a test és az
elme folytonosságának függőségében pillanatról pillanatra változik.
Mindenki rendelkezik ilyen én-tudattal. Ezzel az énnel mindannyian teljes
jogúan boldogok szeretnénk lenni, nem pedig szenvedni. Akkor kezdődnek
a gondok, amikor ezt az én-tudatot, és a többi jelenséget örök életűre
nagyítjuk fel.

A napi gyakorlat összefoglalása

A dolgok és a jelenségek hamis látszatának megértéséhez a következő

gyakorlatot végezzük el:

1. Figyeld meg, hogyan néz ki egy tárgy, például egy karóra az üzletben,
amikor épp észreveszed, majd hogyan változik meg ez a megjelenés, és
hogyan válik egyre konkrétabbá, amikor még erősebben érdeklődsz iránta,
majd hogyan változik ez is meg, amikor végül megvásárolod, és a
magadénak érzed.
2. Figyeld meg, hogyan érzékeli önmagadat a saját elméd örök
létezőként. Majd figyeld meg, hogy milyennek tűnnek mások, és
milyennek tűnik mások teste az elméd számára.

9. A középút

Az összpontosítás és a bölcsesség
A buddhista írások szerint, mihelyt megértjük az ürességet, az örök
létezés illúziója meggyengül, nem valószínű azonban, hogy ez egy
egyszeri, rövid kis értelmezés után megtörténhet. Addig, amíg nem
sajátítottuk el az egy pontra történő összpontosítást, az elme nyugodt
szemlélődését, addig nem tudjuk az üresség puszta megértését felhasználni
az örök létezés illúziójának megszüntetésére. Újra és újra el kell
mélyülnünk a vizsgálódásban; a koncentrált meditációval elménk egyre
erősebb, mélyebb, stabilabb és érzékenyebb lesz az ürességről való egy
 X

pontba koncentrálásban, és ez fokozatosan munkálkodik a valóság téves

értelmezésének megszüntetésén.
Buddha szútrái, akárcsak a három alsóbb rendű tantra, azt tanítják,
hogy a nyugodt szemlélődés (a koncentrált meditáció) előfeltétele a
különleges belső megértésnek, a bölcsességnek. A nyugodt szemlélődésben
alkalmazott rögzített meditáció és a különleges elmélyedésben használt
analitikus meditáció semmiben sem különböznek a meditáció tárgyát
illetően. Bármelyiknél lehet összpontosítani akár az ürességre, akár a
hagyományos dolgokra. A különbség az, hogy az üresség szemlélése a
nyugodt szemlélődés állapotában egy, az ürességről való rögzített
meditációval előállított fizikai és mentális rugalmasságot kíván meg, míg
az üresség megfigyelésében a különleges megértés, az ürességről való
analitikus meditáció által előállított fizikai és mentális rugalmasságot
igényli. A rugalmasságnak ez a szintje csupán a rugalmasság egy
alacsonyabb szintjének elérése után nyerhető el, amit a rögzített meditáció
teremt meg. Ezért kell a nyugodt szemlélődést a különleges belső megértés
előtt elvégezni.
Bár a nyugodt szemlélődést úgy is el lehet érni, hogy az ürességet
mint tárgyat szemlélem, ez azonban csak azon gyakorlók számára
lehetséges, akik már értik az ürességet. Általában véve a gyakorlók először
az egypontos meditációt végzik el, és csak ez után jutnak arra a fokra, hogy
a vizsgálódásuk tárgya maga az üresség lehessen.

Az értelmezés igénye
A buddhista iskolák megegyeznek abban, hogy az analitikus
értelmező folyamat az alapvető, mert elvezet a közvetlen érzékelés
interferenciájához, vagyis elvi értelmezéséhez. Példaként vegyük a
következő magyarázatot:
A növény nem létezik az örökké függő keletkezése miatt. Kezdjük
azzal, hogy megértjük, hogy a növény függőségből keletkezik, mert
létrejötte bizonyos okoktól és feltételektől függ, ilyen a mag, a talaj, a
napfény és a víz.
A megértés folyamatát azonban közvetlen érzékelésünknek is
segítenie kell, különben nem lesz helytálló. Saját szemünkkel láthatjuk,
hogyan változnak a növények; növekednek, megérnek, és végül
 X

kiszáradnak. Ebben az értelemben a következmény vak, mert esetenként

közvetlen érzékelésre épül. A következtetés az értelmezéstől függ, ami
viszont a közvetlen érzékelés alapvető és vitathatatlan benyomásán alapul.
A megismerésre váró dolgokat fel lehet osztani nyilvánvaló, kicsit
homályos, és nehezen érzékelhető részekre.
Hogy megérthessünk egy nehezen érzékelhető részt, az írásokra kell
hagyatkoznunk. De még az ilyen típusú interferenciáknál sem elég, hogy az
egyik szövegrészt a másik igazolásaként idézzük. Elemeznünk kell, hogy:

- Van-e belső ellentmondás az adott témáról szóló szövegekben?

- Van-e ellentmondás a között, amit az írás mond, és ami a közvetlen
érzékelésünkből adódón nyilvánvaló számunkra?
- Van-e ellentmondás a között, amit az írás mond, és amit az értelmezés
segítségével alapvető következtetésként le lehet vonni?

Tehát még ezekben az íráson alapuló, nehezen érthető esetekben is

szükség van az elemzésre.
Buddha négy lépést jelölt meg a megbízhatóság ellenőrzésére:

1. Ne csupán a személyre hagyatkozz, hanem a Tanra is.

2. A Tant illetően ne csupán a szavakra hagyatkozz, hanem a szavak
jelentésére is.
3. A jelentést illetően ne csak az értelmezéshez szükséges jelentésre
hagyatkozz, hanem a meghatározó jelentésre is.
4. A meghatározó jelentést illetően ne csak a dualisztikus megértésre
hagyatkozz, hanem az igazság közvetlen érzékelésének bölcsességére is.

Buddha ezt is mondta:

Amint az aranyat olvasztják, hasítják, csiszolják,

Úgy kell alkalmazniuk szavaimat a szerzeteseknek és
a növendékeknek,
Hogy helyesen elemezzenek,
És ne csak (az énirántam való) tiszteletből.
 X

Az értelmezés folyamatában nagyon hatékony, ha elvont

következtetéseket vonunk le a helytelen nézőpontokról, hogy ezzel
megelőzhessük a rossz lehetőségek előfordulását, és csak ezután teszünk
biztos kijelentéseket. Amikor, még fiatal koromban logikát tanultam, egy
növendék azt mondta nekem, hogy mind a vitában (az örök létezést
támogató buddhistával szemben), mind a saját elemző meditációnkban,
nagyon finom módszer a szillogisztikus állítások alkalmazása, például:
„testem örök létezés nélküli, mert függő keletkezésű", viszont nagyobb a
hatást érek el, mintha elvont következtetéseket használok, mint például: „a
testem nem lehet függő keletkezésű, mert örök életű", mert a
buddhizmusban alapvető dolog, hogy minden jelenség függő keletkezésű.
A függő keletkezés és az üresség egyenértékűsége

Buddha maga is, és Nagardzsuna, illetve szellemi gyermekei

(Aryadeva, Buddhapalita, Chandrakirti) a szútrák közzétételével, és a
szútrák jelentésének kommentálásában, az üresség valóságának végső
okaként azt a tényt hozza fel, hogy a jelenségek függő keletkezésűek. Ez
azt jelzi, hogy a jelenségek általában nem léteznek, és hogy az adott
jelenségek a feladatukhoz illeszkednek.
Amikor Buddha a négy nemes igazságot tanította, először bemutatta a
valódi szenvedéseket, ezek forrásait, a megszüntetést és az utakat, majd ezt
mondta:

- Fel kell ismerni a szenvedéseket, de nincs mit felismerni.

- El kell kerülni a szenvedés forrásait, de nincs mit elkerülni.
- El kell végezni a szenvedés megszüntetését, de nincs mit elvégezni.
- Meditálni kell az ösvényen, de nincs min meditálni.

Ez azt jelenti, hogy bár vannak tényezők a négy nemes igazságban,

amiket hagyományosan (és érvényesen) fel kell ismerni, el kell kerülni,
végre kell hajtani, és amin meditálni kell, de végső soron nincs semmi,
amit fel lehetne ismerni, el lehetne kerülni, végre lehetne hajtani, és amin
meditálni lehetne. A végső valóság szempontjából ez mind a tevékenységi
körön kívül esik, az örök létezés ürességében minden ugyanolyan. Így
jelölte ki Buddha a két igazság - a hagyományos és a végső - perspektíváit.
 X

Minden jelenség - az okok és a hatások, a tettek és a természeti erők,

a jó és a rossz, és így tovább - csupán hagyományos értelemben léteznek,
csak névlegesen; függőségből keletkeznek. Mivel a jelenségek
létezésükben más tényezőktől függnek, ezért nem függetlenek. A
függetlenségnek ez a hiánya - vagyis az örök létezés üressége - a
jelenségek saját végső igazsága. Ezt az igazságot az örök létezés valódi
hiányáról, akkor érthetjük meg, ha már nem elégedünk meg a puszta
látszattal, hanem elkezdünk elemezni, hogy a dolgok mélyére
hatolhassunk.
Amikor teljesen megértjük a látszatot és az ürességet, azt is meg
fogjuk érteni, hogy ezek harmóniában vannak egymással. A látszat nem
zárja ki az ürességet, és az üresség nem zárja ki a megjelenést. Ha ezt nem
értjük meg jól, akkor elkezdünk hinni az erkölcsökben, az okokban, és a
hatásokban, és így tovább. Ám akkor nem leszünk képesek hinni az
ürességben. Azt is gondolhatjuk, hogy megértettük az ürességet, de aztán
képtelenek leszünk hinni a hatások és az okok tényében - amelyek
segítenek, vagy ártanak, örömöt okoznak, vagy fájnak -, amelyek a
feltételek függvényében alakulnak ki. A helyes megértés hiányában az
üresség és a látszat látszólag ellentétesek egymással.
Tehát a jelenségek üresek az örök létezéstől, mert létükben más
feltételektől függenek. És ugyanígy, a jelenségek azért képesek működni,
mert üresek az örök létezés valóságától. Ha a jelenségek nem lennének
üresek az örök létezéstől, ha saját maguktól lennének, akkor más okok és
feltételek nem idézhetnék őket elő, vagyis nem változnának. Ebben az
esetben nem okoznának örömöt és fájdalmat, hasznot és kárt. A jó és a
rossz lehetetlen volna.
A függő létezés tökéletes megértése a látszat és az örök létezéstől való
üresség kettős megértéséből adódik. A végleges nem létezés és az örök
létezés végletei egyszerre tisztulnak le e kettős megértés által. Tudjuk,
hogy a jelenségek keletkezése megakadályozza a nihilizmus végleteiben
való hitet azzal, hogy hagyja működni a dolgokat és a lényeket ezen a
világon - megengedi a karma okait és hatásait. Az a tudat, hogy a
jelenségek függőek, megakadályozza az örök létezésben való hit
szélsőségeit is, mivel kizárja a dolgok saját maguktól való létezésében való
téves tudást.
 X

E két igazság megértésével érkezünk el a középúthoz.

A SZÍV SZÚTRA
Milyen kapcsolat van a dolgok és ürességük között?
Erről az elmélyült témáról szól a tökéletes bölcsességet adó írás, a
Szív Szútra. A Nagy Szekér (mahajána) buddhista országaiban, Kínában,
Japánban, Mongóliában, Tibetben és Vietnamban naponta idéznek belőle,
és meditálnak rajta. Ez az írás Buddha rövid és velős ismertetése a
problémák mélyreható megoldásához szükséges bölcsességről - a más
lények iránti jóindulattal és motivációval kapcsolatban - Buddha
mindentudásának elérésére.
Íme, a Szív Szútra a maga teljességében:
Tisztelet a bölcsesség világfeletti győzedelmes tökéletességének!
Ezt hallottam: egyszer régen a Világfeletti Győzedelmes a Vulture
hegyen, Rajagrihában tartózkodott, a nagy szerzetesi közösségben és a
Bodhiszattvák nagy közösségében. Abban az időben a Világfeletti
Győzedelmes a mélység érzékelésének nevezeti számtalan jelenségre
összpontosítva meditált.
Ebben az időben a nagy élő Bodhiszattva, a magasságos
Avalokitesvara is a bölcsesség rejtett tökéletességét tanulmányozta, és
összességében szemlélte az öt tényezőt - a formákat, az érzéseket, a
különbségeket, az összetevő tényezőket és a tudatosságokat -, mint az örök
létezésben üres dolgokat. Majd Buddha hatalmából tiszteletreméltó
Shariputra azt mondta magasságos Avalokitesvarának, a nagy élő
Bodhiszattvának: „Mit tegyen az a jó életszármazású gyermek, aki a
bölcsesség rejtett tökéletességét szeretné gyakorolni? " Magasságos
Avalokitesvara, a nagy élő Bodhiszattva így felelt Shariputrának:
„Shariputra, azoknak a jó életszármazású fiúknak és lányoknak, akik a
bölcsesség rejtett tökéletességét szeretnék gyakorolni, a következőképpen
kell szemlélniük (a jelenségeket). Megfelelően és alaposan kell szemlélniük
az öt összetettséget, mint ami üres az örök létezésben.
A forma üresség; az üresség forma. Az üresség nem más, mint forma;
a forma nem más, mint üresség. Ugyanígy az érzések, a különbözőségek, az
alkotórészek és a tudatosságok is üresek."
 X

Így tehát Shariputra, minden jelenség üres -tulajdonságok nélkül,

nem létrehozva, nem megszüntetve, nem beszennyezve, nem külön
választva a szennytől, nem csökkentve és nem növelve. Ezért, Shariputra,
az ürességben nincs forma, nincs érzés, nincs különbözőség, nincsenek
alkotó elemek, nincsenek tudatosságok, nincsenek szemek, nincsenek fülek,
nincsenek orrok, nincsenek nyelvek, nincsenek testek, nincsenek elmék,
nincsenek formák, nincsenek hangok, nincsenek szagok, nincsenek ízek,
nincsenek fogható dolgok, sem (más) jelenségek. Az ürességben nincs
teremtett láncszem a nem mentális teremtéshez és a nem mentális
tudatosság teremtéséhez. Az ürességben nincs nem-tudás, és nincs a nem-
tudás megszüntetése az öregség és a halál eltörlésén keresztül. Ugyanígy,
az ürességben nincsenek szenvedések, források, megszüntetések, és utak;
nincsenek emelkedett bölcsességek, nincs tudás, és nincs nem-tudás.
Ezért Shariputra, mivel a nagy élő Bodhiszattváknak nincs tudásuk,
így csak a bölcsesség rejtett tökéletességére hagyatkoznak, és benne
rejlenek. Elméik gátak nélküliek, és félelem nélküliek; tökéletesen
átjutottak a hibákon túlra, és a végső nirvána felé haladnak. Az összes
Buddha a múltban, a jelenben és a jövőben kinyilvánítottan, és teljesen
ráébrednek a bölcsesség rejtett tökéletességébe vetett bizalom
felülmúlhatatlan, teljes megvilágosodására.
Ezért a bölcsesség tökéletességének mantrája a nagy tudás mantrája:
a felülmúlhatatlan, egyenlő az egyenlőtlennel, és szelíden lecsendesíti a
szenvedést. Tudni kell, hogy mivel nem hamis, ezért igaz.
A bölcsesség tökéletességének mantrája pedig így hangzik:
Tadyata gate gate paragate parasamgate bodhisvaha (vagyis:
tovább, tovább, tovább odaátra, menj tovább odaátra, amely a
megvilágosodásban gyökerezik).
Shariputra, ilyen a módon kell a nagy élő Bodhiszattvának
gyakorolnia a bölcsesség rejtett tökéletességét.
Ezután a Világfeletti Győzedelmes felemelkedett az
összpontosított meditációból, és szólt a nagy élő Bodhiszattvához,
magasságos Avalokitesvarához:
Jó, jó, jó. A jó életszármazású gyermekek esetében ez így van.
így van. Pont úgy, ahogyan kijelölted, úgy kell gyakorolni a
bölcsesség rejtett tökéletességét.
 X

Még a Már Eltávozottak is csodálják ezt.

Miután a Világfeletti Győzedelmes ezeket kinyilatkoztatta, a
tiszteletreméltó Shariputra, a nagy élő Avalokitesvara, és
mindazok, akik a kíséretünkben voltak, továbbá a világi lények,
beleértve az isteneket, embereket, félisteneket, és az aromaevőket -
csodálták ezeket.
És dicsőítették mindazt, amit a Világfeletti Győzedelmes
mondott.

Az üresség és a forma

Bemutatok egy kis elmélkedést, a Szív Szútra magyarázatainak tibeti

és indiai hagyományaiból merítve, erről a fontos részről: „A forma üresség;
az üresség forma. A forma nem más, mint üresség; az üresség nem más,
mint forma."
Ennek a tömör kijelentésnek sokféle jelentése van:

1. Minden dolog és személy saját okaitól, alkotó részeitől függ, és

ezektől függetlenül nem létezhet. Függő keletkezésűek, következésképpen
üresek az örök létezésben.
2. Mivel minden jelenség függő keletkezésű, az üresség a természetük.
3. Ennek megfelelően, mivel a lények és a dolgok nem rendelkeznek
független és örök természettel, más tényezőktől kell, hogy függjenek.
Függő keletkezésűeknek kell lenniük.
4. A formák üressége nem különül el a formáktól. A formák kialakulnak,
és felbomlanak a feltételek kialakulásától függően, saját természetükből
adódóan üresek az örök létezésben.
5. Az örök létezésnek ez a hiánya a végső valóságuk, fennmaradásuk
módja, létezésük végső eszköze.

Összegezve: a formák létrejötte és felbomlása, növekedése és

csökkenése, és így tovább, azért lehetséges, mert a formák üresek, saját
maguktól nem léteznek. Azt mondjuk, hogy a jelenségek, mint a formák is,
az üresség természetének szférájából emelkednek ki.
 X

A Szív Szútra következetesen ezt mondja: „A forma üresség; az

üresség forma. A forma nem más, mint üresség; az üresség nem más, mint
forma." Ezért az üresség és a függő keletkezés harmonikusak egymással.
Röviden: a formák nem az üresség miatt üresek, hanem maguk a
formák üresek. Az üresség nem azt jelenti, hogy a jelenség üres másnak
lenni, hanem hogy saját maga üres a saját örök létezésétől. Az, hogy egy
forma üresség, azt jelenti, hogy a forma végső természete örök létezésének
természetes hiánya, mert a formák függő keletkezésűek, üresek a független,
saját hatalmukból való létezéstől. Az „üresség: forma" azt jelenti, hogy az
örök létezés természetes hiánya - ami az önhatalmú princípium hiányát
jelenti - teszi lehetővé a formákat, melyek ennek játékai, vagyis amelyek a
feltételektől függően belőle keletkeztek.
Tapasztalatom szerint könnyebb megérteni azt, hogy a dolgok azért
üresek az örök létezéstől, mert függő keletkezésűek, mint azt, hogy mivel a
dolgok üresek, függő keletkezésűeknek kell lenniük. Bár intellektuálisan ez
utóbbit tudom jól, az érzések szintjén megtapasztalni ezt már nehezebb.
Mostanában gyakran hivatkozom Nagardzsuna Becses füzérjéből a
következő idézetre:

Az ember nem föld, nem víz, Nem tűz, nem szél, nem
űr, Nem tudat és nem együtt ez mind. Mi még az
ember ezen kívül?

Az idézet először megvizsgálja, hogy vajon a test fizikai alkotó részei

- a föld (a test szilárd részei), a víz (testfolyadékok), a tűz (testmeleg) és az
űr (a test üres helyei, például a nyelőcső) - azonosak-e az önvalóval.
Ezután a tudatosságot vizsgálja meg. Majd azt, hogy ezek összessége lehet-
e az önvaló. Végül felteszi a kérdést: lehet-e az ember valami más még
ezeken kívül. Az önvalót nem találjuk meg ezek egyikében sem.
Nagardzsuna nem azonnal vonja le azt a következtetést, hogy az
önvaló nem valóságos, sőt ez után a versszak után azt mondja, hogy az
önvaló nem nem létező, hanem függő keletkezésű, és a megnevezett hat
alkotórész függvényében áll elő. Majd erre a függőségre alapozva vonja le
azt a következtetést, hogy az önvaló nem valós:
 X

Mivel létezése (a tényezők függvényében) hat részből áll,

Az ember nem valós.

Itt a „nem valós" nem csak azt jelenti, hogy az önvalót nem tudjuk
megtalálni, ha a hat alkotórész között, vagy azokon kívül keressük.
Nagardzsuna rámutat, hogy bár az elme felismeri az örök létezés ürességét,
csak puszta hiányt lát, amit úgy értelmez, mint annak megértését, hogy az
önvaló függő keletkezésű. Szerintem az, ahogyan Nagardzsuna mindezt
bemutatja, igen komplex, és kikerüli azt a szélsőséget, hogy az önvaló
örökké létezik, és azt is, hogy az önvaló egyáltalán nem létezik. Mint
kezünk két oldala: amikor az egyik oldalt nézzük, és megvizsgáljuk a
mélyebb természetét, akkor az örök létezés ürességét látjuk, mikor viszont
a másik oldalt nézzük, akkor magának a jelenségnek a látszatát. Ezek így
együtt képeznek egy entitást. És ezért a forma üresség, és az üresség forma.
Meg kell értenünk, hogy az üresség magával hozza a függő létezést is:
össze vannak kapcsolódva. Ahogy egyre jobban megértjük az ürességet,
egyre jobban látni fogjuk, hogy a dolgok az okoktól, a feltételektől és saját
részeiktől függenek, és örömöt vagy bánatot okoznak, mert nem léteznek
örökké.
Ha egyszer csak úgy érzed, hogy minden haszontalan, mert üres,
akkor az ürességet összekevered a nihilizmussal. Az üresség tökéletes
megértése azt jelenti, hogy felismerjük, mennyire függünk az okoktól és a
hatásoktól. Az üresség természetes és teljes megértése a látszat és az
üresség egységének megértését jelenti.

Ugye, fantasztikus dolog az üresség megértése! Az örök létezés

félreértésének ellenszereként szolgál, ugyanakkor önmagában is segíti az
okok és hatások még tökéletesebb megértését. Nem lehet az üresség
felismerését csupán hallomás, vagy olvasmányok alapján elmagyarázni.
Megértéséért hosszú időn keresztül kell megdolgoznunk az erkölcsök
gyakorlásával: vagyis el kell kerülnünk azt, hogy bajt és károkat okozzunk,
miközben kiterjesztjük a jóindulatot, illetve segítségért könyörgünk a
Buddhákhoz, a bodhiszattvák hoz és a többi tanítóhoz az akadályok
leküzdése érdekében. Mindehhez sok pozitív indokra van szükségünk.

A napi gyakorlat összefoglalása

 X

1. Rendszeresen vizsgáld meg, hogyan keletkeznek a jelenségek az okok és

a feltételek alapján, és próbáld meglátni, hogyan ellenkezik ez azzal,
hogy az emberek és a dolgok mégis szilárd létezőnek tűnnek.
2. Ha a nihilizmus irányába csúszol el, akkor foglalkozz többet a függő
keletkezéssel.
3. Ha az okokra és a feltételekre összpontosítva a jelenségek örök
létezésének erőltetése felé csúszol el, akkor helyezz nagyobb hangsúlyt
arra, hogy hogyan hat a függőség az oly szilárd látszatok ellen.
Meglehet, hogy egyik oldalról a másikra fogsz billegni.
Az igaz középút megtalálása időbe telik.
10. Az elme és az elme mélyebb természete

A tökéletes bölcsességről szóló egyik írásban Buddha a következőt

mondja:

Az elmében nem találjuk meg az elmét; az elme természete a tiszta

fény.
Hogy megérthessük ennek az állításnak a különböző értelmű rétegeit,
meg kell határoznunk, hogy mi az elme, majd elemeznünk kell az elme
mélyebb természetét, és meg kell vizsgálnunk, hogy a jó és a rossz hatások
hogyan keletkeznek.
Nézzük a kijelentés részeit.

1. Az a kifejezés, hogy elme, magára az elmére vonatkozik - ami értő és

megismerő természetű. A 7. fejezetben, ahol a koncentrált meditációról
beszéltünk, szóba került már az elme értő és megismerő természete.
Beszéltünk már arról is, mennyire fontos az, hogy félreállítsuk a
korábbi gondolatokat, és ne kezdjünk el újabbakat, még ha ezek az
elmében folyamatosan léteznek is, annak érdekében, hogy
meghatározhassuk őket.
2. Amikor Buddha azt mondja: „Az elmében nem találjuk meg az elmét",
ez azt jelenti, hogy az értő és a megismerő természet nem az elme
legmélyebb és legvégső természete. Ez azt jelenti: az elme végső
természete sokkal inkább a „tiszta fény", vagyis az üresség az örök
létezéstől.
 X

Úgy tűnhet számunkra, hogy Buddha azt állítja, az elme nem létezik,
ám nem erről van szó. Én (mint magyarázó) ezt az állítást saját elmém
munkájával magyarázom el, a nyájas olvasó pedig saját elméjét használva
olvassa el mindezt. Folyamatosan használjuk az elménket, és elménk
mindig korrekt velünk, csak nem ismerjük elég jól. Mégis, annak ellenére,
hogy az elmét igen nehéz meghatározni, azért létezik, és így meg kell
vizsgálnunk, hogy vajon milyen a mélyebb természete.
Rendben van, hogy az elme létezik, de mivel nem saját maga végső
természeteként és alapvető hajlamaként lett teremtve, akkor vajon hogyan
létezik? Az elme mély természete saját örök létezésének hiánya csupán. Ez
azt jelenti, hogy az esetleges hibák, melyek beszennyezik az elmét -
ilyenek a nem-tudás, a vágy, a gyűlölet - időlegesek, ezért elkülöníthetőek
az elmétől. Ha megértjük, hogy ezek a hibák felületesek, és nem azonosak
az elme valódi természetével, akkor belátjuk azt is, hogy az elme mély
természete a tiszta fény, az üresség.

A hibák felszínesek, az elme mély természete a tiszta fény

A buddhista írások sokféleképpen magyarázzák a következő
kijelentést: „A hibák felszínesek, az elme természete a tiszta fény".
Nem arról van szó, hogy amit Buddha mondott, az annyira jellegtelen,
hogy ki-ki a maga ízlése szerint magyarázhatja, hanem arról, hogy ennek a
mondatuk számos nyilvánvaló, és számos rejtett jelentése van. A
legmagasabb tantra jógában sokféle módszer van arra, hogy egy nehezen
érthető kijelentésből következtetéseket vonjunk le. El lehet magyarázni
valaminek a szó szerinti jelentését, az általános jelentését, a rejtett
jelentését, és a végső jelentését.
Buddha kijelentésének értelmezéséhez, mely szerint „a hibák
felszínesek, az elme természete a tiszta lény", a tantrával összefüggésben
idézem a Varázslatos Soroló Tantrát, ami A Manjushri Tantra neveinek
ismétlése egyik részlete:

A tökéletes Buddha az ”A”-ból keletkezik. Az „A” a legfőbb betű.

Az előzőekben felsorolt négyféle lehetséges jelentés közül az

általános magyarázatot fogom most bemutatni erre a kijelentésre.
 X

Az A betű a szanszkritban negatív töltésű. Az örök létezés ürességét,

hiányát, tagadását jelenti. Amikor a Varázslatos Soroló Tantra azt mondja:
A tökéletes Buddha az A-ból keletkezik, ez azt jelenti, hogy a buddhák az
üresség névleges szférájából keletkeznek; vagy másként fogalmazva - a
buddhák az örök létezés ürességéről meditálva keletkeznek. A meditáció
segítségével a hibák a valóság - az örök létezés ürességének - névleges
szférájában megszűnnek. Az üresség, amit az A betű jelképez, a legfőbb
téma, ezért a Varázslatos Soroló Tantra azt mondja: Az A a legfőbb betű.
A legmagasabb tantra jóga szempontjából az A betű jelenti azt az
elpusztíthatatlan cseppet, amelyben a Buddha testet ölt. A legmagasabb
tantra jógában a Buddhaság a szív közepén található elpusztíthatatlan
cseppre történő összpontosítással érhető el. Buddha végső testének
természete az elpusztíthatatlan csepp. Ez segít megértenünk azt a
kijelentést, hogy a tökéletes Buddha az A betűből keletkezik.
Mi az az elpusztíthatatlan csepp? Az alig észlelhető szél és a nagyon
finom elme egysége. Az elme felismeri a dolgokat, a szél, vagyis a belső
energia pedig azt idézi elő, hogy a tudatosság beleragad a dolgokba. Emiatt
az elme és a szél egységén keresztül a tudatosságban változások állnak be.

A KEZDETEK NÉLKÜLI ELME

A tudatosság nem fizikai dolog. Nem rendelkezik a fizikai dolgokra
jellemző színekkel, formákkal, vagy létrehozott minőséggel. Lényege a
tiszta megértés és felismerés, és amikor bizonyos feltételek közé kerül,
például amikor egy dolog jelen van és az érzékeink jól működnek, az elme
tükrözi a dolgokat. Az, hogy az elme pillanatról pillanatra változik, és
különböző aspektusokban nyilvánul meg, azt jelzi, hogy az elme mások
által irányított okok és feltételek alapján működik. Az elme egy korábbi,
hasonló típusú elme függvényében jön létre, ami feltételezi azt, hogy volt
egy korábbi, kezdetek nélküli elme-sorozat, -folytonosság. Ha az elme
teremtésében nem lenne szükség korábbi pillanatok függvényére, hanem az
elmét ok nélkül lehetne teremtgetni, akkor az elmét bárhol és bármikor elő
lehetne állítani, ami abszurd. Épp így, ha a tudatosság nem korábbi
entitások folyamataként teremtődne, hanem valamilyen fizikai dologból,
akkor vagy mindig elő lehetne állítani, vagy éppen soha, ami megint
 X

abszurd. Ez azt jelenti, hogy a tudatosság a korábbi tudatosságok

entitásának folytatása.
Mivel a tudatosság mindig egy korábbi tudatosság-pillanaton alapul,
ezért nem lehet kezdete. Ez a folyamat teszi lehetővé az elme átalakulását
jobb állapotokba. Amikor a mentális folyamat a tisztátalan állapotokkal
társul, akkor tapasztalataink a ciklikus létezés birodalmára korlátozódnak.
Ha a mentális folyamatosság kitör ebből a tisztátalan állapotból, akkor
elérheti a nirvánát. Vagyis minden jelenség csupán az elme művészete, az
elme játéka. A ciklikus létezés tisztátalan jelensége a tisztátalan elme
sportja, a nirvána tiszta jelensége pedig a tiszta elméé.

Az ELMÉNEK A NEM-TUDÁSON ALAPULÓ HIBÁS MŰKÖDÉSE

Miután azt mondtuk: „Az elmében nem találjuk meg az elmét; az
elme természete a tiszta fény", az elme tisztátalan állapotai - a vágy, és a
gyűlölet -, nem részei az elme természetének, és a nem-tudás - az örök
létezés tudatos félreértése - által kell létrehozni őket akár a jelen
pillanatból, akár egy korábbi forrásból.
Az elme összes hibás állapota alapvetően rendelkezik ezzel a téves
tudatossággal.
A nem-tudás a tudatosság olyan formája, amely a figyelem tárgya
tekintetében téves úton jár; rosszul viszonyul hozzá; nincs alapvetően
érvényes felismerése. Az elhibázott figyelem és az érvényes alapokkal
rendelkező figyelem ellentétes módon ismerik fel a jelenségeket, így az
egyik sérti a másikat.
Amikor saját gyakorlatunkban megszokjuk a helyes viselkedést, az
elme hibás állapotai természetes módon csökkennek, végül eltűnnek. A
buddhista tanítások rendszere a természetes ellentmondáson alapul.
Boldogságot akarunk, és nem akarunk szenvedést. A fájdalom, amit el
akarunk kerülni főleg a mentális hozzáállásból fakad, és mivel a mentális
szenvedés forrása a visszahúzó érzelem, akár közvetve, akár közvetlenül,
fel kell ismernünk, hogy milyen erő áll ezeknek ellen. A haragnál a szeretet
és a jóindulat. És bár a harag, a szeretet egyaránt tudatosságok,
ellenmondóak ugyanannak a dolognak a megítélésében. Ellentétes a
felfogásuk. Ha egy szobában nagyon meleg van, nem lehet a meleget
másként csökkenteni, csak ha beengedjük a hideget. Ahogy a hideg és a
 X

meleg ellentétesek egymással, ugyanígy ellentétesek az elme állapotai is, a

tiszta és tisztátalan állapotok. Amennyire kiterjesztjük az egyiket, annyira
húzódik vissza a másik. Ezért lehet az elme hibás állapotát megszüntetni.
Van ellenszere.

A KÖZÖNSÉGES ÉS A VÉGSŐ IGAZSÁG EGYSÉGE

Az elme önmaga a hagyományos vagy közönséges látszatigazság; az
elme valósága, üressége az örök létezésben pedig a végső igazság. Ez a két
igazság megoszthatatlan egységet alkot. Ahogy az elmére vonatkozóan
igazság is kétféle van, közönséges és végső, u gyanígy van egységben ez a
két igazság minden dolog esetében is, együttesen és külön-külön: a látszat
a hagyományos igazság, és ürességük az örök létezésben a végső igazság.
A végső valóságot a függő keletkezésen keresztül ismerjük meg.
Például, mivel az elme függő keletkezésű entitás, ezért üres az örök
létezésben. Amikor megértjük az ürességet a függő keletkezés megértésén
keresztül, rájövünk, hogy minden jelenség a függő keletkezés és az üresség
egysége; a látszatot és az ürességet egymással harmóniában lévőnek
érzékeljük.
A hagyományos jelenségek látszatának függő keletkezése
szolgáltatják az összefüggéseket a jóindulat tanításához -, amit úgy
neveznek: a hiábavalóság útja, mert a látszatok olyan óriási mértékű
változata létezik. A látszatok örök létezésben való üressége szolgáltatja az
alapot a mélységek útjának tanításához, mivel az üresség a jelenségek
végső természete - békés, előítéletektől mentes, és az egyéni ízléstől
független. E két út - a jóindulat fenséges szempontja és az üresség rejtett
bölcsessége - meditatív művelésével megkülönböztethetetlen módon,
létfolyamatunk hibás elmeállapotai fokozatos átalakuláson mennek át.
Fokozatosan leválnak, és előbukkan Buddha kiváló elméjének és testének
sajátossága.
A Buddhaságot a motiváció és a bölcsesség együttes művelésével
lehet elérni. Tehát a motivációnak és a bölcsességnek megvan a saját
hatáskörű lenyomata a Buddhaságon. A motiváció művelésének
eredményei a Buddha Forma Testei, melyek azért vannak, hogy mások
jólétét szolgálják. A bölcsesség művelésének eredménye a Buddha Igaz
Teste, ami saját fejlődésünk beteljesülése.
 X

Melyek a motiváció és a bölcsesség fő formái? Az elsődleges

motiváció a mások érdekeit figyelembe vevő szándék a megvilágosodásra,
a szeretet és a jóindulat inspirációján keresztül, a jóindulatú tettekre való
ösztönzéssel, mint amilyen például az adakozás, az erkölcs és a türelem. A
bölcsesség fő formája az intelligens tudatosság, amely megérti az örök
létezés ürességét.

A buddhizmus alapjai három nézőpontot takarnak. Az alap a két

igazság: a hagyományos látszatigazság és a végső. Ebből a két igazságból
emelkedik ki az út, a motiváció és a bölcsesség kettős tényezőjével, saját
megfelelő igazságaikhoz kapcsolódva. Az úton való haladás gyümölcse,
vagyis eredménye a két test - a Buddha Forma Teste és Igaz Teste -
realizálása. Ahhoz hogy ezeket egybeötvözzük, a két igazság (a
hagyományos látszat- és a végső igazság) alapján gyakorolnunk kell az út
két tulajdonságát (a motivációt és a bölcsességet), melyek elvezetnek a
gyümölcs - Buddha Forma és Igaz Teste - elnyeréséhez.

A napi gyakorlat összefoglalása

1. Ismerjük fel az elme gondolatok nélküli, értő és felismerő természetét.

2. Próbálgassuk újra és újra az elme mélyebb természetét, és tárjuk fel
ürességét az örök létezésben, rávilágítva az elme függésére az okoktól és
feltételektől, illetve saját alkotórészeitől, beleértve azt a tényt is, hogy
bármilyen időtartam az elmében annak az időszakasznak a korábbi és
későbbi részeitől függ.
3. Próbáld felismerni az elme látszatának és örök létezésben való
ürességének felcserélhetőségét; figyeld meg, hogy ezek hogyan felelnek
meg kölcsönösen egymásnak.
 X

V. TANTRA
11. Deiti jóga

A buddhizmusnak két alapvető gyakorlási formája van: a szútra és a

tantra. Eddig a szútra gyakorlásáról beszéltünk. A tantra különleges célja,
hogy gyorsabb utat biztosítson, úgy, hogy a minősített gyakorlók sokkal
hamarabb szolgálhassák a többieket. A tantrában a képzelet erejét a deiti
jógának nevezett gyakorlattal erősítjük meg a meditációban. Ebben a
gyakorlatban azt képzeljük, hogy
- Az általában zavaró érzelmekkel teli elménket a jóindulatú tiszta
bölcsesség elméjével cseréljük fel.
- A test megszokott megjelenését - azt, hogy húsból, vérből és
csontokból áll - egy jóindulatú bölcsességből álló testtel helyettesítjük.
- Kifejlesztjük a tiszta önvaló érzését, ami egy ideális környezetben
tisztának látszó elmétől és testtől függ, és telve van mások iránti
elkötelezettséggel.
Mivel ebben a különleges tantragyakorlatban saját magunkat látjuk
Buddha-testben, Buddha tettekkel, -energiákkal és -környezettel, azért úgy
nevezzük: „képzeletbeli szellemi út". Nézzük, milyen aggályok
merülhetnek fel. Úgy tekintünk magunkra, mintha Buddha-
tulajdonságokkal rendelkeznénk, pedig valójában nem rendelkezünk velük.
Akkor nevezhetjük-e ezt korrekt meditatív tudatosságnak? Igen. Az elménk
megérti a valóságot, amelyből a deiti előbukkan. Tehát ebből a
szempontból az elménk korrekt.
Azután céltudatosan olyannak képzeljük magunkat, mintha isteni
testünk lenne, még ha jelenleg nem is ilyen a testünk. Ez egy képzeletbeli
meditáció: nem vagyunk mélyen meggyőződve arról, hogy valóban
rendelkezünk tiszta elmével, testtel és önvalóval. Inkább az ideális test és
elme képzetére alapozva gyakoroljuk a deitit, és jóindulatúan segítünk
másoknak.
Ahhoz hogy valaki különleges tantra-növendék legyen - vagyis olyan
tanuló, aki számára Buddha sajátságosan írta elő a tantra gyakorlását -,
kiforrott tulajdonságokkal és stabil bölcsességgel kell rendelkeznie az
üresség megértésében, illetve készen kell állnia ennek a bölcsességnek a
 X

gyors működtetésére. A tantra egyszerű gyakorlásának feltételei közel sem

ennyire merevek; jóllehet a tantra iránti elkötelezettség bármilyen szinten
erőteljes szándékot követel meg a más lények tiszteletét illetően, továbbá
azt az érzést, hogy ennek nagyon gyorsan be kell követeznie.
A tantrikus gyakorlatok elején a nyugodt szemlélődés kifejlesztésének
alapvető módszere a saját testünkről való meditálás, úgy, mintha az már
deiti lenne. Amikor egy isteni testen meditálunk, akkor először az
ürességről meditálunk, és annyi figyelmet szentelünk az örök létezés
ürességének, amennyit csak tudunk.
Amikor hozzászokunk ehhez az állapothoz, akkor magát az elmét
használjuk annak az alapnak, amelyből a deiti előbukkan. Az ürességet
felfogó elme deitinek és saját környezetünknek látszik. Először az
ürességről meditálunk; ebből kialakul a deiti; és ezután a deitire
koncentrálunk.
így tehát a deiti jóga ötvözi a bölcsességet és a jóindulatot; az
egyszerű tudatosság felismerheti az ürességet, és jóindulatúnak tűnhet az
Önzetlen deiti formájában. Bár a szútra rendszerében jelen van a
bölcsesség és a jóindulat egysége, a bölcsesség gyakorlatát csak a
motiváció gyakorlásának ereje idézi elő, és a motiváció gyakorlását a
bölcsesség gyakorlásának ereje; nincsenek közös tudatosságba foglalva. A
tantra megkülönböztető jellemzője, hogy itt igen. A motiváció és a
bölcsesség egybevonása közös tudatba, ez teszi a tantrát annyira gyorssá.
Amikor fiatal gyerek voltam, a tantra még csak a vak hiten alapult.
Huszonnégy éves koromban elvesztettem a hazámat, és akkor kezdtem el
komolyabban foglalkozni Tsongkhapa ürességről szóló magyarázataival,
miután Indiába mentem. Majd amikor Dharmasalába költöztem, még több
erőt fektettem az út, az üresség és a tantra iratainak tanulmányozásába és
gyakorlásába. Tehát csak a húszas éveim vége felé rendelkeztem némi
tapasztalattal az ürességről.
Egyszer a dharamsalai templomban bemutattam egy rituálét,
amelyben a legmagasabb tantra jóga deitijének, Guhyasamajának
képzeltem magam. Elmém folyamatosan recitálta a rituális szöveget, és
amikor az „én magam" szavakhoz értem, teljesen elfeledtem, hogy a test és
az elme kombinációjaként a szokott módon gondoljak önmagamra.
Ehelyett Guhyasamajának képzeltem magam, új, tiszta elméjének, testének
 X

kombinációjaként nagyon tiszta érzetem támadt az énemről. Mivel ez

pontosan a tantra jóga lényegét jelentő önazonosítás volt, ezért azt igazolta
számomra, hogy elegendő időt szánva rá, biztosan elérhetem azokat a
rendkívüli mély állapotokat, amelyekről az írások beszélnek.

Beavatás
A tantra gyakorlásához elengedhetetlenül fontos, hogy elnyerjük az
előző nagy létezők áldását. Áldások a szútra-gyakorlatokban is vannak, a
tantrában azonban kulcsfontosságúak.
A beavatás révén hozzájuthatunk ezekhez az áldásokhoz. A tantrának
négy osztálya van: a tett, a bemutatás, a jóga és a legmagasabb tantra jóga,
mindegyiknek megvan a maga beavatása, amely megérleli az elmét a
gyakorlásra. Mindegyik osztályhoz másmás meditáció tartozik.
Hol kaphatunk beavatást? A mandalában, amely magába zárja az
eszményi kíséretet és az isteni lakókat, akik mindannyian a jóindulat és a
bölcsesség megnyilvánulásai. Mind a négy tantrának változatos mandalái
vannak. Van festett. Vannak színes homokból összeállított mandalák, és
olyanok is, amelyek a mandalák koncentrációjának egy különleges
osztályát alkotják.
A tantra jóga vagy a legmagasabb tantra jóga mandalájában a beavatás
és fogadalomtétel ceremóniáját a minősítések teljes skálájával rendelkező
lámának kell vezetnie. Mind a négy tantra-osztály különös hangsúlyt fektet
a láma tulajdonságaira, vagyis, hogy az összhangban legyen Buddha
részletes leírásával a tanítók minősítéséről az út különböző szakaszain.
Emlékezzünk csak Buddha intésére, hogy ne hagyatkozzunk csak a
személyre, hanem figyeljünk a Tanra is. Nem fontos, hogy túlságosan
lelkesedjünk egy tanító hírnevéért. A legfontosabb, hogy a tanító jól
ismerje a Tant, és a gyakorlatot.

ÍGÉRETEK ÉS FOGADALMAK
A két alsóbb tantra-osztályban - a tettekben és a bemutatásban - nincs
egyértelmű útmutatás arra, hogy a tantrikus fogadalmat a beavatás során
kell letenni, sok ígéretet kell azonban betartani. A két magasabb tantra-
osztályban - a jógában és a legmagasabb jógában - miután a beavatást
 X

annak összes vetületével megkaptuk, le kell tennünk a tantrikus

fogadalmat, az ígéretekkel együtt.
A tantra jógának és a legmagasabb tantra jógának tizennégy alapvető
fogadalma van, és egy lista azokról a fogadalomszegésekről, amiknek ellen
kell állni, de mivel ezek az utak különböznek egymástól, ezért még az
alapvető fogadalmak is különböznek egy kicsit. Mivel a tantra gyakorlata
főleg abból áll, hogy felülkerekedjünk önmagunk és környezetünk
látszatán (vagyis hogy túljussunk azon a felfogáson, ahogyan ezt
megszoktuk), és olyannak vizualizáljuk magunkat, mintha Buddha-testünk,
jóindulatú cselekedeteink, erőforrásaink, és lakhelyünk lenne. Tehát a
legtöbb ígéret arról szól, hogy a szokványos megjelenésünket ideálissal
helyettesítjük, és visszavonjuk saját szokványos megítélésünket
önmagunkról, jóindulatunkról, környezetünkről és tetteinkről.
A személyi szabadságról szóló, huszonnégy órán át tartó különleges
fogadalmat kivéve - a többi személyes szabadságról szóló fogadalmat egy
egész életre tesszük, bár a személyes szabadságról szóló fogadalom
visszavonható, és a rang visszaadható. Ezzel ellentétben a bodhiszattva- és
a tantrikus fogadalmak a legmagasabb megvilágosodás elérésének idejéig
tartanak, mindaddig, amíg nem követünk el alapvető fogadalomszegést.
Az egyén először összegzi a személyes szabadság erkölcsét, majd a
bodhiszattva-erkölcsöket, végül a tantrikus erkölcsöket. Azok az egyszerű
emberek, akik bodhiszattva- és tantrikus fogadalmat tesznek, a személyes
szabadság fogadalmának egyszerű, házi változatát tartják meg. A
kálacsakra tantra, amely Indiában virágzott a XI. században, és Tibetben az
új értelmezés iskolájának fő tantrájává vált, azt mondja, ha három tantra-
tanár közül az egyiküknek egyszerű házi fogadalma, a másiknak
szerzetesújonci fogadalma, a harmadiknak pedig teljes szerzetesi
fogadalma van, az, akinek teljes szerzetesi fogadalma van, magasabban áll
a többieknél.
Ez jól mutatja azt a magas megbecsülést, amit a tantrikus rendszer
szentel a szerzetesi erkölcsöknek. A Guhyasamaja tantra szerint külsőleg a
személyes szabadság gyakorlatának előírásait kell megtartani, belsőleg
pedig fenn kell tartani a vonzódást a tantra gyakorlása iránt. Ilyen módon
működnek együtt a szútra és a tantra gyakorlatai.
 X

A szex szolgálatai az úton

Kezdjük a nemi vágy szerepének ismertetését a tantrában azzal, hogy
megnézzük a személyes szabadság erkölcsének a nemi eltévelyedésre
vonatkozó tilalmát, amely egyértelműen a bántástól való tartózkodáson
alapul. A sajátos nemi eltévelyedéseket Vasubandhu: A tudás
megnyilvánulásának kincsestára című műve részletesen bemutatja.
Férfiaknál ez a más feleségével való hálás tilalma, vagy valaki olyannal
való hálás tilalma, aki a nő családjához tartozik. A nők esetében ugyanígy:
tiltott az együtthálás valaki más férjével, vagy valakivel, aki a férfi
családjához tartozik. Vannak, akik nevetséges módon azt állítják, hogy
mivel Vasubandhu szövege a tíz erkölcstelenséget a férfiak szempontjából
írja le, a nők ragaszkodhatnak az erkölcstelenségekhez, számukra nincs
tilalom.
A buddhisták számára a nemi aktust a szellemi úton fel lehet
használni, mivel ez a tudatosság erős összpontosítását hozhatja létre, ha a
gyakorló szilárd jóindulattal és bölcsességgel rendelkezik. A célja az, hogy
nyilvánvalóvá tegye és meghosszabbítsa az elme mélyebb állapotait - amit
korábban a halál folyamatával összefüggésben már bemutattam -, hogy
ezek erejét az üresség felfogásának megszilárdítására használhassák fel.
Máskülönben magának a puszta aktusnak semmi köze nincs a szellem
műveléséhez. Amikor egy ember magas fokú gyakorlatra tett szert a
motivációban és a bölcsességben, akkor még a két nemi szerv
kapcsolódása, vagyis az úgynevezett nemi aktus sem von le semmit a
személy magatartásának szinten maradásából. Azok a jógik, akik már
messzire jutottak az úton, és teljes minősítéssel rendelkeznek, élhetnek
nemi életet, a szerzetesek pedig ugyanezekkel a képességekkel be tudják
tartani az összes előírást.
Egy tibeti jógi-jelölt, amikor bírálták őt, azt mondta, hogy a mandala
deiti felajánlásaként eszik húst, és iszik sört. Az ilyen tantrikus gyakorlók
úgy vizualizálják magukat deitiként egy teljes mandalában, hogy megértik,
a végső deiti a végső üdvösséget jelenti: vagyis az üresség és az üdvösség
egységét. Azt is mondta, hogy szexuális gyakorlatát a hitvesével a valódi
tudás kifejlesztésének vetette alá. És a cél valóban ez. Az ilyen gyakorló
nem csak a finom húsokból és italokból képes szellemi hasznot húzni, de
még az ürülékből és a vizeletből is. Egy jógi meditációja valódi
 X

ambróziává formálja át ezeket, a hozzánk hasonló emberek számára

azonban nem ez a cél. Mindaddig azonban, amíg nem tudjuk a vizeletet és
az ürüléket átalakítatni, a többi dolgot se tegyük meg.
Buddha éppen ezért pontosan felállította az út sajátos szakaszainak
sorrendjét. A bevezető szakasz a személyes szabadság fogadalmainak
gyakorlása. Ha szerzetesként, vagy apácaként élsz, életviteled sokkal
jobban épül a hangokra - ezért a túlzott figyelemelterelésnek kicsi a
veszélye. Még ha nem is tudod beépíteni teljesen ezeket a fogadalmakat az
életedbe, nincs a dologban semmi kockázat. Ilyenkor egyszerűen csak
gyakorolj, gyakorolj, gyakorolj. Ha végre kifejlesztetted a belső erőt,
irányítani tudod majd a négy belső elemet: a földet, a vizet, a tüzet, és a
szelet, illetve ötöt, ha a belső űrt is ide vesszük. Ha már teljesen irányítani
tudod ezeket a belső elemeket, akkor a külső öt elemet is képes leszel
irányítani. És akkor bármit felhasználhatsz.
Hogyan segíthet az úton a szexualitás? A tudatnak több szintje is van.
A durvább szintek potenciái nagyon korlátozottak, míg a mélyebb,
finomabb szintek igen hatékonyak. Tehát be kell lépnünk az elme finomabb
szintjeire. Ehhez szükség van arra, hogy belső energiánk áramlásában
drámai változásokat hozzunk létre.
Bár az elme mélyebb szintjeinek egyfajta rövidebb változatát akkor is
átéljük, amikor tüsszentünk, vagy ásítunk, ezeket azonban nyilvánvalóan
nem tudjuk meghosszabbítani. A mélyebb szintek megnyilvánulásához
ugyancsak előzetes benyomásokra van szükségünk, hogy a mély álomban
történő előfordulásukat hasznosíthassuk.
És itt jön be a szex. Különleges összpontosító technikák segítségével
a szex során a hozzáértéssel meg lehet hosszabbítani ezeket a mély, finom
és erőteljes állapotokat, melyek így felhasználhatóak az üresség
érzékelésére. Ha azonban a nemi aktust csak a szokványos mentális
tartalommal végezzük, akkor abból semmi hasznunk nem származik.
Egy Buddhának semmi haszna nincs a nemi aktusból. A mandalában
megfestett deitik gyakran egy hitvessel egyesülnek, ez azonban nem jelenti
azt, hogy egy Buddhának nemi aktusra volna szüksége az üdvösséghez. A
buddhák önmagukban is teljes üdvösséggel rendelkeznek. A deitik a
mandalákban spontán jelennek meg egyesülés közben a durva jellemű
 X

emberek számára, akik a hitves és a szexuális egyesülés üdvösségét

felhasználhatják a gyors tantra révén.
Nagyjából ugyanígy: a tantrikus Vadzsradhara Buddha vagy
békésnek, vagy haragosnak látszik, ez azonban nem jelenti azt, hogy
Vadzsradhara csak ezzel a két tulajdonsággal rendelkezik. Vadzsradhara
mindig tökéletesen jóindulatú. A különféle formákban történő spontán
megjelenései inkább az újoncok kedvéért fordul elő. Vadzsradhara pont
olyannak látszik, amilyen formában az újonc meditál róla, miközben az
úton a visszahúzó érzelmekkel foglalkozik: a vággyal és a gyűlölettel.
Ahhoz, hogy az újonc be tudja építeni ezeket az erőteljes érzelmeket a
szellemi út gyakorlataiba, nem gondolhatja azt, hogy Sakyamuni Buddha
békés, szelíd testével rendelkezik. Ehhez a deiti jóga kell. Mivel a gyűlölet
esetében például, ádáz haraggal kell meditálni a testről, Vadzsradhara
automatikusan az ennek megfelelő vad formában jelenik meg, hogy
megmutassa az újoncnak, hogyan meditáljon.
Ugyanez a helyzet az erotikus jóga esetében is: az újonc, aki alkalmas
arra, hogy a gyönyörködést, a mosolygást, a kézfogást vagy az egyesülést
magában foglaló vágy üdvösségét hasznosítsa, annak a megfelelő deiti
jógát kell végeznie; nem képzelheti magát szerzetesnek, mint Sakjamuni.
Vadzsradhara különféle megjelenési formáinak nem az a célja, hogy az
újoncot ijesztgesse, vagy, hogy vágyat ébresszen benne, hanem az, hogy
megmutassa, hogyan kell meditálnia ezekben a formákban, hogy a
visszahúzó érzelmeket le tudja küzdeni.
Buddha hajlamos spontán megjelenni, függetlenül attól, hogy milyen
megjelenés lenne az éppen helyénvaló. A megjelenési formák nem Buddha
kedvéhez igazodnak, hanem a szükségletekhez. Buddha a saját nézőpontja
szerinti Igaz Test teljes önbeteljesítésével rendelkezik, amelyben örökké
megmarad.

Ne feledjük, hogy a tantrikus erkölcs a személyes szabadság és a

jóindulat erkölcsére épül. A tantra célja a Buddhaság gyors elnyerése, hogy
másoknak így minél hamarabb a szolgálatára lehessünk.

A napi gyakorlat összefoglalása

 X

Mivel a tantra gyakorlat elsődleges célja, hogy átalakítsa azt, ahogyan

magunkat, másokat, a környezetünket és cselekedeteinket látjuk, ezért nagy
segítséget jelent, ha úgy vizualizáljuk magunkat, mintha jóindulatú
motivációval, tiszta testtel rendelkeznénk, és mások haszna vezérelne
bennünket.

VI. TOVÁBB AZ ÚTON

12. A megvilágosodás útjának áttekintése

A fokozatos fejlődés
Hogyan juthatunk el a Buddhaságba a motiváció és a bölcsesség
útjának meditatív művelésével? A Szív Szútrában Buddha az út fokozatait
ebben a rövid mondatban fejti ki: Tadyate gate gate paragate parasmagate
bodhi svaha, ami azt jelenti: „Ezért hát: haladj, haladj, haladj át, teljesen
haladj át, alapozd meg magad a megvilágosodásban".
Vizsgáljuk meg ezt közelebbről. Kezdjük az első szóval: gate (haladj,
vagy menj).
Ki haladjon? Az elme kontinuumának függőségében kiválasztott én
vagy önvaló.
Honnan haladjunk? A ciklikus létezésből, vagyis abból az állapotból,
amely a tisztátalan cselekedetek és az ellentétes érzelmek hatása alatt áll.
 X

Merre haladjunk? Az Igaz Testtel felruházott Buddhaságba,

mentesülve mindörökre a szenvedéstől és a szenvedés forrásaitól - a
visszahúzó érzelmektől - és a visszahúzó érzelmekből fakadó hajlamoktól.
Milyen okoktól és feltételektől függünk a haladásunk során?
Haladásunk egy olyan úttól függ, ami tulajdonképpen a jóindulat és a
bölcsesség egysége.
Buddha azt mondja az újoncoknak, hogy menjenek át a túlsó partra.
Az újoncok szempontjából a ciklikus létezés az innenső part, ahol most
vagyunk.
A túlsó part a távolabbi, a szenvedéseken túli hely: a nirvána.

Az ÖT ÖSVÉNY
Amikor Buddha azt mondja: Tadyate gate gate paragate
parasmagate bodhi svaha („Ezért hát: haladj, haladj, haladj át, teljesen
haladj át, alapozd meg magad a megvilágosodásban"), akkor azt javasolja
az újoncnak, hogy induljon el a következő öt ösvényen:

- gate, a felhalmozás ösvénye,

- gate, az előkészítés ösvénye,
- paragate, a szemlélődés ösvénye,
- parasmagate, a meditáció ösvénye,
- bodhi svaha, a nincs-több-tanulás ösvénye.

Vizsgáljuk meg a szellemi fejlődést az öt ösvényből kiindulva.

A felhalmozás ösvénye
Mi is ez a kiinduló ösvény, a felhalmozás ösvénye? Ez az az időszak,
amikor nagyjából a mások érdekét szem előtt tartó motivációt gyakoroljuk,
és ez által töméntelen mennyiségű érdemeket halmozunk fel. Ám
miközben a motiváció és a bölcsesség egyesítését gyakoroljuk, az üresség
megvalósítása még nem éri el a kölcsönösen egymást segítő rögzített
meditáció és analitikus meditáció szintjét, amit „a meditációkból keletkező
állapotnak" nevezünk. Ezen az ösvényen erőteljes koncentrált meditációt
 X

végzünk, és tovább dolgozunk az üresség megértésén való meditáció

irányába.
Az előkészítés ösvénye
Azon a ponton, ahol elérjük az üresség megértésén való meditáció
állapotát, megérkezünk az előkészítés ösvényéhez. Amint egyre jobban
megbarátkozunk ezzel az állapottal, a jóindulatú motiváció gyakorlásával
együtt egyre tisztábban fogjuk fel az üresség látszatát, az ösvény négy
fokozatán (a melegségen, a csúcson, béketűrésen, és a magasabb világi
tulajdonságokon) keresztül.

A szemlélődés ösvénye
Egyes esetekben az üresség közvetlenül is realizálódik, a dualisztikus
látszat meghiúsulásának leghalványabb jele nélkül. Ez a szemlélődés
ösvényének - a jelenségek mélyebb természetéről szóló igazság kezdeti
közvetlen felismerésének - kiinduló szakasza. Itt kezdődik a Nagy Szekér,
a tíz bodhiszattva-szint, amit terepnek is nevezünk, mert különleges
szellemi tulajdonságok nőnek ki belőle.
A szemlélődés ösvényén és a meditáció ösvényén kétféle akadály: az
intellektuálisan szerzett és a veleszületett akadály jelenik meg. Az
intellektuálisan szerzett elmeállapotokat a hamis rendszerekhez való
ragaszkodás miatt gyűjtjük be. Például, vannak követői olyan buddhista
iskoláknak is, ahol azt hiszik, hogy a jelenségek saját jellemvonásaikból
fakadón állandóak, és ezt arra a megalapozatlan okfejtésre támaszkodva
állítják, hogy ha a jelenségek nem ilyen módon lennének teremtve, akkor
nem tudnának működni.
Az ilyen félreértést, amit a helytelen vélemények szennyeznek be,
nevezzük mesterségesen, vagy intellektuálisan szerzett tévedésnek. Még ha
ebben az életünkben a rossz előítéletek alapján nem is szerzünk újabb
hajlamokat, mindenkinek szerepelnek a mentális folytonosságában olyan
előítéletek, melyeket az előző életeinek helytelen nézeteihez való
ragaszkodás idéz elő.
Ezzel ellentétben a velünk született hibás elmeállapotok - a rovaroktól
az emberi lényekig - minden létezőben az idők kezdete óta megvannak és
működnek.
A meditáció ösvénye
 X

Az intellektuálisan szerzett, vagy mesterséges akadályokat a

szemlélődés ösvényén tudjuk eltávolítani, míg a velünk született
akadályokat sokkal nehezebb leküzdenünk (hiszen időtlen idők óta
megszoktuk őket). Az ürességről való folytatólagos meditációkkal kell
ezeket eltávolítanunk. Mivel ezt a meditációt hosszú időn keresztül,
ismételten kell végezni, az útnak ezt a szakaszát a meditáció ösvényének
nevezzük. Valóban, bár az ürességről már korábban is meditáltunk, de a
meditáció ösvényén ezt még jobban megszokjuk és megerősítjük.
Ezen az ösvényen áthaladunk a fennmaradó kilenc bodhiszattva-
terepen is. A tíz terep közül az első hetet tisztátalannak, a többi hármat
tisztának nevezzük. Ez azért van így, mert az első hét terepen még benne
vagyunk a visszahúzó akadályok eltörlésének folyamatában, ezért ebben a
hétben még nem tisztultunk meg. A nyolcadik terep első részében töröljük
el a visszahúzó érzelmeket. A nyolcadik, kilencedik és tizedik terep
egyensúlya tesz képessé bennünket arra, hogy leküzdjük a mindentudás
akadályait.
Itt, a tíz bodhiszattva-terep végén elért, gyémánthoz hasonlatos
összpontosított meditáció segítségével, a még bennünk lévő leküzdendő
akadályok összegyűjtésével, hatékonyan aláaknázzuk a mindentudás alig
észlelhető akadályait. A következő pillanatban pedig elménk mindentudó
tudatossággá válik, és ezzel egy időben az elme mély természete Buddha
testének természete lesz.
A nincs-több-tanulás ösvénye
Ez az ötödik, befejező ösvény. Abból az alig észlelhető szélből,
vagyis energiából - ami tulajdonképpen egységet képez az elmével -
változatos tiszta és tisztátalan fizikai formák törnek elő spontán módon,
hogy segítsék az értelmes lényeket; ezeket a formákat úgy hívják: Buddha
Test Formái. Ez a buddhaság, a segítség forrásának állapota, minden
értelmes lény számára.

Elérhetik-e a nők a Buddhaságot?

Álljunk meg itt egy pillanatra, hogy szót ejthessünk a nők
Buddhaságával kapcsolatos félreértésekről. A Nagy Szekér Szútrában nincs
arra utalás, hogy nők nem érhetik el a Buddhaságot. Az írás azonban azt
mondja, hogy az érdemek felhalmozásának gyakorlata során a
 X

számlálhatatlan nagy eonok, vagyis korszakok három periódusa után

megérkezünk oda, hogy a karma, amelyen dolgozunk Buddha fizikai
jeleiben és szépségében forr ki. És ekkor - a Nagy Szekér Szútrának
megfelelően - segít erős fizikai támaszt szerezni, így természetes módon
juthatunk el a férfi testbe. Ezek a szövegek azt is mondják, hogy a
Buddhaság elérését megelőző életekben szükségünk van a férfi testre. A
legmagasabb tantra jóga azonban, amit a legvégső rendszernek tekintünk,
azt mondja, hogy a nők nem csak hogy elérhetik a Buddhaságot, hanem
hogy ezt akár még ebben az életükben is elérhetik.

A Buddhaság jellemzői
A buddhizmus minden formájában a gyakorlatok azon a szándékon
alapulnak, hogy kikerüljünk a ciklikus létezésből. Ezen túlmenően a Nagy
Szekérben a megvilágosodást mások segítésének szándéka is motiválja. A
tantrában az összpontosított meditáció fejlesztését szolgáló technikákon
keresztül, ami tulajdonképpen a nyugodt szemlélődés és a sajátos belső
látás egysége, elérhetjük a Buddhaságot, amelyben minden akadályt - a
ciklikus létezéstől való megszabadulást megakadályozó visszahúzó
érzelmeket, és a mindentudás gátjait, amelyek megakadályozzák a
Buddhaság elérését - megszűntetünk.
A Buddha-tulajdonságokat úgy lehet leírni, mint „testeket", amelyek
két csoportba sorolhatók:

- az Igaz Test, saját jólétünk megvalósulásáért,

- a Forma Testek, más jólétének megvalósulásáért.

A Forma Testeket még tovább lehet osztani annak alapján, hogy

hogyan jelennek meg az élők számára a különféle tiszta, illetve tisztátalan
szinteken: az erősen haladó szintű újoncok a Tökéletes Öröm Testet
szerezhetik meg. Más szinten az újoncok megismerhetik a különféle
Kiáradás Testeket. Az Igaz Testet szintén két típusba lehet sorolni: a
Természet Teste és az Emelkedett Bölcsesség Test kategóriákba.
A Természet Testet további alcsoportokra oszthatjuk: a természetes
megtisztulás és az előrehaladott (vagy előidézett) megtisztulás állapotába.
Az Emelkedett Bölcsesség Igaz Test számtalan nézőpontnak megfelelően
még tovább osztható. Maitreya: A tiszta megértés ékessége című művében
 X

a már nem szennyezett emelkedett bölcsesség huszonegy fajtáját sorolja

fel, amelyek további száznegyvenhat osztályt alkotnak.

A HOSSZÚ LÉGZÉS GYAKORLÁSA

Ez az alap motiváció és bölcsesség rövid magyarázata - a két
igazságé, a hagyományosé és a végsőé; az ösvényeké, amelyek erre az
alapra épülnek, az ösvények gyümölcséé, a Buddha Forma Testeké és az
Igaz Testé.
Célszerű lesz áttekinteni a gyakorlatok szerkezetét, de ne feledjük, a
megismerést számtalan ok és feltétel idézi elő: a helyes megértés, az
érdemek felhalmozása, és az akadályok leküzdése. Ha nem érdemeket
gyűjtünk először, és nem tisztítjuk meg beteges igényeinket, akkor csupán
meditációval, nehezen jutunk el a megismeréshez. Ezért fontos, hogy
teljesítsünk minden előfeltételt. Az előfeltételek iránti elkötelezettség nem
valamiféle elvárás teljesítését jelenti, és nem valamiféle elvonulást jelent a
világtól három év és három holdfázis időtartamra - ahogy ezt abból
kiindulva gondolhatnánk, hogy sok elvonulás tart pontosan ennyi ideig -,
vagy bármilyen más időtartamra.
Elvonulás helyett gyűjtsünk érdemeket, és számoljuk fel az
akadályokat, amíg bizonyos felismeréseink nem lesznek. Akár egy egész
életet is eltölthetünk azzal, hogy javítsunk a következő életeinken. Néha az
ismeretek hiánya miatt a hosszú időre visszavonult emberek egyfajta
büszkeséget éreznek már csak azért is, hogy egyáltalán képesek voltak
visszavonulni. A büszkeség növekedése pedig haragot, irigységet és
versengést idéz elő. Ez megtörténhet akkor is, ha csak könyvekből
ismerjük a Tant. Nem is olyan egyszerű ez; nagyon furfangosak a
visszahúzó érzelmek.
A gyakorlás nem olyasmi, amit néhány hétig vagy néhány évig kell
végeznünk. Sok életen és korszakon át kell foglalkoznunk vele. Némelyik
írás azt mondja, hogy a megszámlálhatatlan eonok három periódusán
keresztül kell gyűjtenünk az érdemeket ahhoz, hogy elnyerjük a
megvilágosodást. Ha ezt a kijelentést pontosan értelmezzük, segíthet
abban, hogy a nehéz helyzetekben türelmesek és állhatatosak legyünk. Ha
ez elkedvetlenít bennünket, annak az lehet az oka, hogy minél előbb
 X

szeretnénk eljutni a Buddha-állapotba, mert annyira szeretnénk segíteni

másoknak. De lehet a nem kellő mértékű bátorság jele is.
A megvilágosodást nem lehet elérni kemény munka nélkül. Ha ezt
gondolnánk, azt csakis valamiféle önzés okozhatja.

Ez az út teljes folyamata. A tibetieknek nem olyan kincsük van, amit

tarisznyába rejtve őrizgetnek, hanem olyan, amit az elméjükben kell
megtartaniuk. Nem elég a különböző vallások jóindulatát kinyilvánítani; be
kell építeni a társadalom napi gyakorlatába. Ekkor ismerhetjük fel
tanításaik valódi értékét. Ha például a buddhisták meditálnak a
templomaikban, de a templomon kívül nem alkalmazzák azokat a
megszemlélt ideákat, akkor abban semmi jó nincs. Ezért kell a mindennapi
életünkben gyakorolnunk.
A gyakorlatok valódi értékét akkor ismerjük meg, amikor nehéz
helyzetbe kerülünk. Amikor boldogok vagyunk, és minden simán megy,
akkor a gyakorlatok nem látszanak annyira sürgősnek, de amikor olyan
megoldhatatlan problémával kerülünk szembe, mint a betegség, öregség,
halál, vagy egyéb reménytelen helyzet, akkor életbe vágóan fontos, hogy
visszafogjuk haragunkat, uralkodjunk érzéseinken, és használjuk a
józaneszünket, hogy eldönthessük, hogyan szembesüljünk e problémákkal
türelmesen és nyugodtan.
Ha így gyakorolunk, akkor először is arra számíthatunk, hogy
megoldjuk a problémáinkat, vagy ha nem is, legalább a probléma nem
zavarja meg lelki békénket. És ez jó, ugye?
Szembenézni a bajokkal, és megőrizni a belső nyugalmat,
gyógyszerek nélkül, és anélkül, hogy a figyelmünket elterelnénk róla.
Hiszen ezért fordítunk akkora figyelmet a hétvégékre és a nyaralásokra. A
hét öt napján nagyon elfoglaltak vagyunk, keményen dolgozunk, hogy
pénzt keressünk, majd a hétvégén elutazunk a pénzünkkel egy magányos
helyre, és jól érezzük magunkat. Vagyis megpróbáljuk elfordítani a
figyelmünket a problémáinkról. Ám attól a problémák még ott vannak.
Ha azonban, jó a hozzáállásunk, nem szükségszerű, hogy zavartassuk
magunkat, Ha szembe tudunk nézni a problémákkal, és elemezni tudjuk
őket, mint egy jégdarabot a vízben, akkor a problémák fokozatosan fel
 X

fognak oldódni. Ha komolyan gyakorlunk, meg fogjuk tapasztalni a valódi

értékét.
Buddha szavai szerint, tanítása ötezer évig marad velünk. Az ötezer
év letelte után valaki, aki Buddha reinkarnációja lesz, elpusztítja, mert mire
az a nap elérkezik, nem lesz tovább értéke ennek a tanításnak. Azonban
milliárdnyi olyan világrendszer létezik, mint a miénk, végtelenül sok van
belőlük, néhányban a tanítás még csak most kezdődik, néhányban most
halványul el. A tanítás folyamatosan és mindig fennmarad az időben. A
buddhák soha nem tűnnek el, és a tanítás soha nem halványul el.

A napi gyakorlat összefoglalása

Itt egy helyen van a könyvből összegyűjtött gyakorlatok

összefoglalása. Összpontosíts azokra, amelyek jelenlegi szintednek
megfelelnek. Esetleg válogathatsz közöttük heti váltásban. Ha türelmesen
gyakorolsz, egyre jobban megszokod a gyakorlatokat, ezáltal életed sokkal
értelmesebbé válik.

A személyes szabadság erkölcse

1. Vizsgáljuk meg motivációinkat minél gyakrabban. Reggel, mielőtt
felkelünk, készüljünk fel rá, hogy napunk gyalázkodás és
erőszaknélküli legyen. Este gondoljuk végig, hogy mi mindent tettünk
napközben.
2. Figyeljük meg, mennyi szenvedés van az életünkben.
Vannak betegségből, öregedésből, halálból adódó fizikai és lelki
fájdalmak, amelyeket el akarunk kerülni.
Vannak időlegesen élvezetesnek tűnő benyomások, mint a jó étkezés,
ám ha ezeket folyamatosan végezzük, akkor ezek is fájdalmat
okoznak: ez a változás fájdalma. Amikor egy kellemes helyzet
fájdalmassá válik, az rávilágít arra, hogy az eredeti öröm mély
természete feltárja magát. Az ilyen elillanó örömökhöz való
ragaszkodás csak még több fájdalmat okoz.
Vegyük észre, hogy a karma és a lehangoló érzelmek hatására hogyan
ragad bennünket magával a feltételek mindent átható folyama,
ahelyett, hogy az irányításunk alá vonhatnánk őket.
 X

3. Fejlesszünk ki testünkről fokozatosan egy jóval reálisabb képet,

fedezzük fel az alkotórészeket: a bőrt, a vért, a húst, a csontot, és így
tovább.
4. Elemezzük gondosan az életünket. Előfordulhat, hogy így nehéznek
találjuk majd, hogy gépként éljük az életünket, vagy úgy keressünk pénzt,
mintha az lenne a boldogsághoz vezető út.
5. Legyünk pozitívak a nehéz helyzetekben. Képzeljük azt, hogy ha
alázatosan alávetjük magunkat egy nehéz helyzetnek, akkor elejét vesszük
a karmából származó, még ennél is rosszabb következményeknek, amiket
máskülönben a jövőben meg kellene tapasztalnunk.
6. Rendszeresen értékeljük érzéseink, például vágyaink, haragunk,
féltékenységünk és gyűlöletünk lehetséges pozitív és negatív hatásait.
Amikor nyilvánvalóvá válik számunkra, hogy hatásuk nagyon ártalmas,
folytassuk az elemzést. A hátrányok, mint például a harag, ismételt
vizsgálata rá fog vezetni arra, hogy ezek az érzések teljesen értelmetlenek.
Ez a felismerés fokozatosan erősödni fog.
7. Felismerve a szenvedés hatóterületeit, kutassuk fel az okait, vagyis a
forrásait, és ismerjük fel, hogy a szenvedés alapja a személyek és dolgok
valódi természetének nem-tudása, amely vágyat, gyűlöletet, és így tovább,
okoz. Ismerjük fel, hogy a szenvedést ki lehet iktatni, bele lehet fojtani a
valóság szférájába. Világítsunk rá, hogy a valódi megszüntetés az erkölcs,
a koncentrált meditáció és a bölcsesség - az igaz utak - elérése által
lehetséges.
8. Figyeljük meg ragaszkodásunkat az ételekhez, a ruhákhoz, és a
menedékhez, majd alkalmazzuk a szerzetesi gyakorlat világi változatát.
Elégedjünk meg az adott ruházattal, élelemmel és menedékkel.
Szabadidőnket használjuk meditációra, hogy felülkerekedhessünk a
problémáinkon.
9. Fejlesszünk ki erős vágyat arra, hogy másoknak ne ártsunk sem
tettekkel, sem szavakkal, függetlenül attól, hogy az illető zavar, hozzánk ér,
szidalmaz, meglök, vagy megüt bennünket.

A másokra figyelés erkölcse

Végezzük el az ötlépcsős vizualizációt a jóindulat kifejlesztése
érdekében:
 X

1. Maradjunk nyugodtak és tudatosak.

2. Jobbra előttünk képzeljük el önmagunk önző, én-központú változatát.
3. Balra magunk előtt képzeljünk el egy csoport szegény, szenvedő
lényt, akik nem tartoznak hozzánk, nem barátok, nem is ellenségek.
4. Vizsgáljuk meg a két oldalt saját nézőpontunkból. Gondoljuk azt:
„Mind a két oldal boldog akar lenni. Mind a két oldal meg akar szabadulni
a szenvedéstől. Mind kettőnek joga van ahhoz, hogy elérje ezt a célt."
5. Gondoljuk végig: általában szívesen hozunk ideiglenes áldozatokat
nagyobb, hosszú távú előnyök érdekében. Ezen az alapon a nagyobb számú
szenvedő csoport sokkal fontosabb, mint ez az egyedül álló, önző ember ott
a másik oldalon. Figyeljük meg, hogy lelkünk természetes módon a
nagyobb embercsoporthoz fog vonzódni.

Végezzük el a megvilágosodás elnyerésére szolgáló rituálét.

Vegyük először a hét előkészítő lépést:
1. Hódoljunk! Képzeljük el, hogy Sakyamuni Buddha számtalan
bodhiszattvája körében betölti az eget előttünk!
2. Ajánljunk fel csodálatos dolgokat - akár a rendelkezésünkre állnak,
akár nem, beleértve testünket, anyagi forrásainkat, és saját erényeinket is -,
a Buddháknak és a bodhiszattváknak!
3. Valljuk meg a bűnöket, amiket testünkkel, beszédünkkel, és lelkünkkel
azért követtünk el, hogy ezzel másoknak ártsunk! Bánjuk meg, hogy
elkövettük, és fogadjuk meg, hogy a jövőben távol tartjuk magunkat
ezektől!
4. Csodáljuk szívünk mélyéből saját és mások erényeit!
Találjunk örömet azokban a jó dolgokban, amiket jelenlegi és előző
életeinkben tettünk, és gondoljuk azt: „tettem valami jót"! Találjunk
örömet mások erényeiben, beleértve Buddha és a bodhiszattvák
erényeit is!
5. Kérjük a Buddhákat, akik már teljesen megvilágosodtak, de még nem
tanítottak, hogy tanítsanak azokért, akik szenvednek!
6. Könyörögjünk a Buddhákhoz, hogy ne múljanak el!
7. Ajánljuk fel ezt a hat gyakorlatot a magasabb szintű
megvilágosodásért!
 X

Ezután végezzük el a megvilágosodás elnyerésére bemutatott rituálé

központi részét:
1. Erős és mély elhatározással arra, hogy elérjük a Buddhaságot, és ezzel
a többi létezőt szolgáljuk, képzeljük magunk elé egy Buddhát, vagy
Buddha képviseletében szellemi tanítónkat.
2. Recitáljuk háromszor a következőket, mintha ő utána ismételnénk:

Amíg el nem érem a megvilágosodást, Buddhában, a Tanban, és a

felsőbb szellemi közösségben keresek menedéket. Adakozásaim, erkölcsöm,
türelmem, erőfeszítéseim, figyelmem és bölcsességem által összegyűjtött
érdemeim segítségével érjem el a Buddhaságot, hogy segíthessek a többi
létezőn.
Hogy jelen életünkben fenntarthassuk és erősíthessük ezt az alapvető
önzetlenséget, a következőket tegyük:
1. Soroljuk fel újra és újra azokat az előnyöket, amelyek a mások
érdekében történő megvilágosodás szándékának kifejlesztéséből
származnak.
2. Osszuk a nappalt három szakaszra, és az éjszakát is három szakaszra,
és minden egyes szakaszban - ha alszunk, ébresszük fel magunkat -
fordítsunk egy kis időt az ötlépcsős vizualizáció elvégzésére, melynek
leírása az utolsó fejezetben található.
Az is elég, ha ezt az öt lépést reggel egymás után háromszor, illetve
este is egymás után háromszor tizenöt percen keresztül elvégezzük.
3. Igyekezzünk elkerülni, hogy akár csak egyetlen lény jólétét is
figyelmen kívül hagyjuk.
4. Erényes cselekedeteinket ötvözzük jó magatartással, amennyire csak
tudjuk, és érjük el a valóság természetének hozzávetőleges megértését,
vagy legalább tartsuk fenn a vágyat arra, hogy ezt elérjük, és hogy ezen
dolgozzunk.

Az alapvető önzetlenség megőrzésére és megerősítésére következő

életeinkben:
1. Ne hazudjunk senkinek, kivéve, ha ezzel nagymértékben segítünk
másokon!
 X

2. Közvetve vagy közvetlenül segítsünk a többi embernek, hogy

haladhassanak a megvilágosodás felé!
3. Tiszteljünk minden létezőt!
4. Ne csaljunk meg soha senkit, legyünk őszinték!
5. Naponta ismételjük el gondolatban újra és újra: „Legyek alkalmas
segíteni a többi létezőt".

Koncentrált meditáció
1. Válasszunk ki egy tárgyat, összpontosítsuk rá az elménket. Próbáljunk
meg stabilitást, világosságot és intenzitást elérni, és ezeket igyekezzünk
megtartani. Kerüljük el a lazaságot és a feszültséget.
2. Másik megoldásként ismerjük fel az elme alapvető állapotát, ami
önmagában mentes a gondolatoktól - ami tisztán csak megértés, vagyis az
elme felismerő természete. Figyelemmel, szemlélődéssel maradjunk ebben
az állapotban. Ha gondolatunk támadna, vizsgáljuk meg annak valódi
természetét, ezáltal a gondolat veszít erejéből, és feloldja önmagát.

Bölcsesség
A dolgok és a jelenségek hamis látszatának megértéséhez végezzük el a
következő gyakorlatot: 1. Figyeljük meg, hogyan néz ki egy tárgy,
például egy karóra az üzletben, amikor észrevesszük, majd hogyan változik
meg ez a megjelenés, és hogyan válik egyre konkrétabbá, amikor még
erősebben érdeklődünk iránta, majd hogyan változik meg ez is, amikor
végül megvesszük, és a magunkénak érezzük. 2. Figyeljük meg, hogy
saját elménk miként érzékeli magunkat örökké létezőnek. Majd figyeljük
meg, hogy milyennek látszanak mások, és mások teste saját elménkben.
3. Vizsgáljuk meg rendszeresen, hogy hogyan keletkeznek a jelenségek
az okok és a feltételek alapján, és próbáljuk meg észrevenni, hogyan
ellenkezik ez azzal, ahogyan az emberek és a dolgok szilárd létezőnek
tűnnek. Ha elcsúszunk a nihilizmus irányába, akkor foglalkozzunk többet a
függő keletkezéssel. Ha az okokra és a feltételekre összpontosítva a
jelenségek örök létezésének erőltetése felé billenünk, helyezzünk nagyobb
hangsúlyt arra, hogy hogyan hat a függőség a szilárdnak tűnő látszatok
 X

ellen. Meglehet, hogy az egyik oldalról a másikra fogunk billegni. Időbe

telik, míg megtaláljuk az igaz középutat.
4. Ismerjük fel az elme értő és felismerő természetét, gondolatok nélküli
üresség-természetét.
5. Ismerkedjünk újra és újra az elme mélyebb természetével, tárjuk fel
ürességét az örök létezésben, értsük meg, hogy az elme az okoktól és a
feltételektől, illetve a saját alkotórészeitől függ - beleértve azt is, hogy
bármilyen időtartam az elmében annak saját korábbi és későbbi
szakaszaitól függ.
6. Próbáljuk meg felismerni az elme látszatának és örök létezésben való
ürességének felcserélhetőségét; figyeljük meg, hogy hogyan segítik ezek
kölcsönösen egymást.

Tantra
Mivel a tantragyakorlat elsődleges célja, hogy átalakítsa azt, ahogyan
magunkat, másokat, a környezetünket és cselekedeteinket látjuk, ezért
nagyon hasznos, ha úgy vizualizáljuk magunkat, mintha jóindulatú
motivációval, tiszta testtel rendelkeznénk, és mások haszna vezérelne
bennünket.

Bár saját tudásom korlátozott, és tapasztalataim is szegényesek,

igyekeztem legjobb tudásom szerint segíteni az Olvasót, hogy teljes
szélességében megérthesse Buddha tanításait. Kérem az Olvasót, kísérje
figyelemmel könyvemből mindazt, ami a segítségére lehet. Ha más vallás
híve, kérem, vegye át mindazt, ami a hasznára lehet. De ha nem hiszi, hogy
a könyvem a segítségére lehet, akkor ne foglalkozzék vele tovább.