Bartus László

FESZ
LESZ
Kézikönyv kezdő
szabadulóknak

OLIVIA MEDIA
2020
 Kiadja az Olivia Media and Publishing Corporation, USA
Naples, FL United States

ISBN 978 0 578 67196 3

Lektorálta: Tardos János

Címlapfotó: Nagy Béla fotóriporter
eKönyv: Ambrose Montanus

Copyright © 2020 Olivia Media and Publishing Corporation,

USA
All rights reserved. Minden jog fenntartva
Köszönetnyilvánítás

Ezúton mondok köszönetet Kovács Alex és Pálmai Zoltán önzetlen

és nagylelkű anyagi támogatásáért. Segítségük nélkül ez a könyv
nem jelenhetett volna meg.
Ajánlom azoknak, akik kijöttek a Hit Gyülekezetéből,
de a Hit Gyülekezete nem jött ki belőlük. (B. L.)
„Hálás vagyok
Istennek, hogy
megszabadított
attól az ördögi és
vallásos élettől,
ami teljesen
lehetetlenné teszi
az emberek
számára, hogy
élvezzék az életet.
Az az egyetlen
célom, hogy
segítsem az
embereket abban,
hogy merjék
élvezni az életüket,
mert ezt csak
egyszer kaptuk itt
a földön.”
Tallér János

„Ne várja senki,

hogy
megszépítsem az
igazságot, hogy
emészthető legyen
azoknak, akik nem
szeretik hallani az
igazságot. Az
igazság nem
puhítható, mert
attól kezdve nem
igazság. Az ördög
ellen nem könnyű
küzdeni, mert az
ördögöt keresztény
tömegek
támogatják. Kinn a
bárány, benn a
farkas.”
Bartus László
Cardiff

Isten rámosolygott a hajléktalan futball-világbajnokságra. Wales

fővárosában az előrejelzés ellenére napok óta süt a nap. Ez az első
eset, amikor esik az eső. Már sérült vagyok, nehezen vonszolom
magam az esőben. A belvárosi turistaboltban eladják nekem az évek
óta raktáron tartott egyetlen esernyőjüket, amely nem kellett
senkinek. Amikor kinyitom, akkor látom, hogy az egyesített angol és
skót zászlót, az Egyesült Királyság zászlaját, az „elnyomás jelképét”
tartom a fejem fölött. Abban az országban, ahol kétféle embert
ismernek a világon: az egyik walesi, a másik az akar lenni.
A hátamon lévő Hungary felirat megvéd. A magyar
hajléktalanválogatott tagja vagyok. Az arcokon látom: tudatlan
turistának néznek, nem provokátornak. Felvidulok a gondolattól,
hogy a Hit Gyülekezete titkosszolgálata még mindig nem tudja, hol
vagyok. Nem mintha számítana, csak jó érzés. Tavaly már másnap
tudták, melyik szállodában lakunk, és üdvözlő kártyát, gyümölcstálat
kaptunk a szobánkba. Követtek, megfigyeltek, lefotóztak bennünket.
Húsz éve jöttem el a Hit Gyülekezetéből, de ma sem tudok
zavartalanul hazatérni a saját hazámba.
Nem menekültként távoztam Amerikába, de ma már
érezhetném magam annak. Ezért is lehetnék a magyar hajléktalan-
és menekültválogatott tagja. Egy időben nem csupán hajléktalan,
még „hontalan” is voltam. Én tényleg hitből élek húsz éve, nem hívők
kirablásából. Tudok (és szeretek) bőségben lenni, de ismerem a
mindennapi kenyér fogalmát is. Volt, amikor nem volt hol laknunk, de
mindig befogadtak minket. A hajléktalanválogatottban való szereplés
kiállás is azok mellett, akik az utcán élnek, és azok mellett is, akik
gondoskodnak róluk. Orbán csapatába hiába hívnának. De Iványi
Gábor válogatottjában otthon vagyok. Két gólt lőttem a tornán.
Véletlenül mindkettőt Izraelnek. Ez Istennel szembeni lázadásnak
minősülne a Hit Gyülekezetében. Ábrahámnak rúgtam gólt. Messit
ennél kevesebbért küldték a pokolba.
Németh Sándor elveszíti az önuralmát, ha magyar földre lépek.
De nem vagyok egyedül. Tallér Jánost megfenyegették. Övé volt a
budaörsi ház, ahonnan a Hit Gyülekezete indult. Petrőcz Levente
vitte Németh Sándor üzenetét a reptérre, hogy ne merjen hazajárni
Magyarországra. Mintha joga lenne megmondani, ki léphet be az
országba. Még jó, hogy nem hites a határőr. Úgy kell mozognom,
mint a filmekben. Ezúttal egy nappal korábban repültünk, mint ahogy
terveztük. Nem ott szálltunk meg, ahol szoktunk. Nem tudják azt
sem, mi célból érkeztem. A legnagyobb örömöm az, hogy Cardiffban
vagyok, és nem tudják. Van valami, amit nem tudnak. Nagyszerű
érzés. Németh Sándornak nincs természetfölötti „kijelentése”
semmiről. Annyit tud, amennyit a kémhálózata jelent. Minden hites
potenciális kém. Akire szükség van, beélesítik.
Ma volt a Hit Rádió „rendkívüli adása”. Ha Budapestre érkezem,
a Hit Rádió megszakítja műsorát, mint amikor földrengés van,
meghal a király vagy kitör a világháború. Németh Sándor
egyházvezető személyemről tart kétórás előadást. Indulás előtt húsz
percnyit belehallgattam a műsorba. Elég volt. Utána kimentem a
fiúkkal a pályára. Tudom, hogy a műsor mi célt szolgál. De nekem
nem Németh Sándor mondja meg, ki vagyok, hanem a Biblia. Még
azt is a Biblia mondja meg, hogy ő kicsoda. Ezért nem számít a
véleménye, szabad vagyok tőle. Két meccs között a Hit Rádió
helyett az ajándékvásárlást választom. Mennyivel emberibbek a bolti
eladók. Milyen jólesik az emberi hang.
Kicsit nehezen járok a vizes járdán Cardiff belvárosában, mert a
túlterheléstől derékizom-húzódást szenvedtem. A sérülés Isten
kegyelme. A torna nyolcadik napjára teljesítőképességem határára
értem. Sejtettem, hogy nem a „Fűtött utca” lakói lesznek a
csapattársaim, és az ellenfelek sem a meccs idejére kelnek fel a
nejlonszatyrukkal egy padról. De azt nem gondoltam, hogy a
hajléktalan futball-világbajnokságon húszéves edzett gyerekekkel
kell majd felvennem a tempót. Már a bemelegítéstől kikészültem.
Profi játékos koromban sem voltak ilyen intenzív bemelegítések.
Utána jött csak a meccs. Most találkoztam életemben először azzal,
hogy nem tudom megcsinálni, amit szeretnék. Pedig 21 évesnek
éreztem magam közöttük. Amíg pályára nem léptünk.
Az ellenfelek között sem találtam sok korosztályomhoz tartozót.
A portugál hajléktalanválogatottat évek óta a Benfica szponzorálja.
Úgy tippeltem, hogy ez a Benfica U21-es csapata lehet.
Megérzésem szerint Londonból a hongkongi katonaválogatottal
utaztunk Cardiffba. De lélekben nem itt adtam fel, hanem akkor,
amikor Józsi, az edzőnk előző nap azt mondta: „Van bő 40 percünk,
ne lazsáljunk, melegítsünk jól be”. Az egy nagypályás meccs első
félideje. Azt hittem, meghalok. Isten oltalmazott meg ezzel a
húzódással, mert nem kellett szimulálnom: valóban fájt, ezért nem
tudtam játszani, mégis olyan sérülés, ami egyszer elmúlik. E boldog
tudattal sántikáltam a szállásunk felé.
Épp hálákat adtam Istennek a jóságáért, amikor szembejött
velem a skót csapat edzője, és megkérdezte, imádkozhat-e értem,
hogy meggyógyuljak? Te jó ég. Uram, irgalmazz. Egy karizmatikus
csodatevő. Hát már soha nem szabadulok meg tőlük? A szívem
kalapálni kezdett. Mi lesz, ha sikerül? Akaratomon kívül lesérülök,
megmenekülök a további szenvedésektől, minden porcikám fáj, és itt
is belefutok egy karizmatikusba. Egy skót „hitesbe”, aki imádkozni
akar értem, hogy meggyógyuljak. Nem lehetne, hogy csak Isten, és
én, mi ketten rendezzük egymás közt a dolgokat? Mi van, ha én nem
akarok meggyógyulni? Még nem. Szükségem van a pihenésre.
Az atyafi megkérdezte, hiszek-e a gyógyulásban, hogy Isten
meggyógyítja a betegeket. Mit mondjak neki? Hiszek. De hogyan
magyarázzam el, hogy Isten gyógyító szeretetében hiszek, de nem
hiszek a karizmatikus szélhámosokban, akik suhogtatnak,
szuggerálnak, milliárdokat zsebelnek be, de ha valaki nem gyógyul
meg, ő a hibás. Kíváncsi lennék, Budapesten hány ember gyógyult
meg a Hit Csarnokban, amikor Benny Hinn imádkozott értük, miután
anyagilag jól kifosztotta őket. Ez azelőtt volt, hogy elismerte: húsz
éven át piramisjátékot hirdetett a Biblia meghamisításával.
Emlékszik még erre bárki? Benny Hinn mára már szakított a lopás
teológiájával, a vendéglátója nem. De a milliókat Benny Hinn sem
küldte vissza az adakozóknak, akik szegényebbek, mint ő, és a
pénzre jobban rászorulnak, mint ő. Ahogy Németh Sándor sem.
 Vagy mondjam ennek a kedves embernek, hogy jobban örülnék,
ha Benny Hinn vagy Németh Sándor imádkozna értem? Akkor biztos
tartós marad a sérülésem. Ő rendes embernek látszik, ezért
aggódom. Ha Isten meghallgatja, a végén még meggyógyít. Látta a
tépelődésemet, és nem értette. Ha hiszek, mire várok? Erre
mondjam meg neki, hogy az élet bonyolultabb annál, mint ahogy ő
képzeli? Ő Istent kéri, hogy gyógyítson meg, én Istennek adok hálát,
hogy lesérültem. Isten irántam érzett szeretetének bizonyítéka a
csodálatos sérülés. Megkérdezhetném: nem a skóciai Hit
Gyülekezete lelkésze véletlenül? Ebben az esetben elég csak
megmondani a nevem. Akkor nem imádkozik, hanem megátkoz, s
mindenki boldogan mehet a dolgára. De ő egy rendes embernek
látszott. Aki hajléktalan futballcsapatot edz, hitgyülekezetes nem
lehet.
Nem akartam megbántani. A szállásunk konyhájában kezdte az
imádkozást. Azt hittem, elmond egy imát, ő boldog lesz, hogy jót tett,
én pedig megköszönöm, és elsántikálok. Megy tovább az élet. De a
testvér nagyon kitartó volt. Félórán át imádkozott. Hol ide tette a
kezét, hol oda, néha mondta, hogy próbáljak járni. Félve indultam el,
hátha sikerült, de mindannyiszor megnyugodtam, hogy nem. A
fájdalom nem múlik. Ezután leültetett két székre, egymás mellé
kellett tenni a két lábamat. Megfogta a lábfejemet, úgy imádkozott.
Megrémültem. Ilyet már láttam. Akkor szoktak így imádkozni, ha
valakinek az egyik lába rövidebb. De az én lábaim egyformák. Mi
lesz, ha megnyújtja valamelyiket? Megnyugodtam, amikor újra talpra
álltam. Mosolyogtam, hogy nem nyúlt meg egyik lábam sem. Az
edző testvér félreértette a mosolyomat, és azt hitte, valami javulást
érzek, és teljes sebességre kapcsolt. Nyelveken is imádkozott,
angolul pedig azt kiabálta, hogy Isten gyógyítson meg.
Megrémültem. Belül én is hangosan kiabáltam, hogy „ne, ne
gyógyíts meg, ne hallgasd meg, kérlek, kell ez a sérülés nekem”.
Az atyafi még negyedórát imádkozott teljes erővel azért, hogy
Isten gyógyítson meg. Én ugyanennyit, hogy Isten ne gyógyítson
meg (ha már ilyen kedvesen megoldotta, hogy ne a pályán haljak
meg). Mindketten leizzadva és kimerülten befejeztük, amikor újra
lábra kellett állnom. Tétován megtettem az első lépést, és kicsúszott
a számon egy „Halleluja”. Nem gyógyultam meg. Rajtam van a
nagyobb kenet. A fájdalom ugyanolyan élesen szúrt a derekamba,
mint előtte, ami túláradó boldogsággal töltött el. Karizmatikus
barátomra néztem. Nagyon szerette volna, hogy meggyógyuljak.
Kicsit megsajnáltam. „It’s much better” – mondtam, hogy
megháláljam a jóságát. „Sokkal jobb.” Gondoltam, elsütöm a skót
edzőnek azt a viccet, hogy megspóroltuk az orvost. De aztán
letettem róla. Walesben jobb, ha nem viccelődik skótokkal az ember.
Könnyen félreértik.
Így is egyre viccesebb vagyok Wales fővárosában az egyetlen
angol esernyővel. Ma játszik a Manchester United a Cardiff City
stadionjában. Ezt az esernyőt még angol szurkolók sem
kockáztatták meg. Eszembe jut a Hit Rádió. Ha leütne most egy
walesi bárd, szerintük az Isten büntetése lenne. Nekik a sérülésem
is az. Nem ismerik Isten szeretetét. A műsorban nem tudtak várni,
hamar szó esett „A 6-os karton” című névtelen kiadványról, ami az
én „ügynökéletrajzom”. Szerzője állítólag amerikai-magyar
oknyomozó riporter. A névtelen szerző azért nem adta a nevét, mert
állítólag „fél”. De egy amerikainak semmi oka félelemre.
Magyarországon sincs bántódása annak, aki feltárja III/III-as
ügynökök múltját.
A névtelen amerikai-magyar oknyomozónak aztán mégis lett
neve. „Az ügynök tündöklése és bukása: a III/III-as Bartus László
sztorija – tabuk nélkül” címmel elküldte e-mailben a magyar
sajtónak. Köztük nekem. Ismerős eljárás. A „Fesz van”-ban
olvasható, hogy Németh Géza református lelkész is kapott az iratból,
amelyben Németh Sándor nyilvánosságra hozta felesége
öngyilkosságának okát. A mostani küldemény feladója „Pap László”,
ő a névtelen szerző. Eszembe jut „Pásztor László”. Ezen az álnéven
írta Németh Sándor a vállalhatatlan írásait a Hetekben. A Fesz van
című könyvemben ezt is megírtam.
A szerző nyomtatásban is elpostázta a „művet” azoknak, akikkel
meg akarta ismertetni az „ügynökéletrajzomat”. A borítékon én
voltam a feladó. Lakcímem a Google szerint egy lakatlan pásztói
ház, ahol soha nem éltem. A Németh Géza ellen írt leveleknek
Németh Géza volt a feladója. A Reménység szigete. Németh Sándor
módszerei nem változnak. Szélesebb kondenzcsíkot húz maga után,
mint a szuperszonikus repülőgépek.
 Valami oknál fogva a Hit Gyülekezete sajtója nem kapott a
leleplezésből. Sem a Hetek, sem az ATV. Pedig a „mű” Németh
Sándornak a titkosszolgálatokkal vívott küzdelméről szól, amely
azután sem szűnt meg, hogy a titkosszolgálat, amely üldözte,
megszűnt. A polgári titkosszolgálatok nem dolgozhatnak ellene, az
erre irányuló tevékenység törvénytelen lenne. Mi lehet az oka, hogy
a szerző megfeledkezett éppen róluk? S ha nem kaptak belőle,
honnan tudnak róla? Az hogyan lehet, hogy egyedül ők terjesztik, ha
nincs közük hozzá?
Ha igaznak tartják, miért nem lobogtatják? Itt van a halált
megvető bátorsággal megírt oknyomozó remekmű. Pap László
névtelen „amerikai-magyar” szerző örökbecsű munkája, ami leleplezi
végre a fő gonoszt, aki én vagyok. Miért nem hirdetik az igazságot
nyíltan, hogy lebukott az ügynök? Folyamatban van az ellenük
indított személyiségi jogi perem, mert ügynöknek neveztek. Egyetlen
bizonyíték nélkül várják az elmarasztaló ítéletet. Most Németh
Sándor kezében van egy 79 oldalas életrajz rólam, amelyben
kijelentő módban közlik ügynöki tevékenységem állomásait. A Hit
Rádióban ebből idéz, a hallgatósággal elhiteti ezek igazát. Akkor
miért nem csatolja be a bíróságra a minden kétséget kizáró
bizonyítékot, „A 6-os karton” című leleplező művet? Ha abból
egyetlen szó is igaz, megnyerte a pert. De Németh Sándor nem
csatolja a perhez a „leleplező” művet. Ez azt jelenti, hogy tudja: az
iromány egyetlen betűje sem állna meg a bíróság előtt.
A nem létező amerikai-magyar riporter több hamis hivatkozást
tesz arról, kitől kapott információkat. Egyetlen forrást nem említ: ez
pedig a Hit Gyülekezete, és annak vezető lelkésze, Németh Sándor.
A 79 oldalas „mű” pedig róla szól. A szerző mindent tud róla, a
legapróbb részletekig. Tökéletesen azonosul Németh Sándor
világnézetével, jelenlegi pártszimpátiájával. Mindenkit „Úrnak” nevez,
akiket Németh Sándor tisztel. Ezt is úgy használja, ahogy Németh
Sándoron kívül senki más a világon. Nem megszólításban, hanem a
szövegben. Normális ember így nem ír. A „mű” negatív szereplői
olyan személyek, akikkel Németh Sándornak konfliktusa volt. Nincs
kakukktojás. Columbo hadnagynak az ATV-ben nem lenne nehéz
dolga, hogy a tettes nyomára bukkanjon.
 A szerző után kutatni felesleges. Tizenhét éve élek Amerikában.
A legnagyobb amerikai-magyar újság tulajdonosaként jól ismerem az
amerikai magyarságot. Amerikai-magyar oknyomozó újságíró nem
létezik. Sem Pap László, sem más néven. Minden irat, amit
felhasználtak, magyarországi lakcímemről származik. Behatoltak
abba a lakásba, ahol a személyes irataimat tartottam. Ellopták, és
azóta is maguknál tartják őket. Az iratok jelentését kiforgatták, a
személyiségi jogaimat megsértették. Ellopták az anyakönyvi
kivonatomat, magánleveleimet, számláimat, adóbevallásaimat, a
jegyzeteimet. A soha nem látott, nem ismert vér szerinti anyám
büntetéseit. Abból vezették le a személyiségemet. Rossz vér. Ez az
oka, hogy Németh Sándor tevékenységéről – újságíróként – cikkeket
írok. A nehéz háttér. Így már minden érthető.
Egy évvel ezelőtt, amikor Budapesten jártam, Németh Sándor a
Hit Rádióban ugyanilyen rendkívüli adásban idézett az ellopott
irataimból. Vér szerinti anyám ítéleteit sorolta. Akkor még sehol nem
volt az amerikai-magyar oknyomozó, de az ellopott irataim már nála
voltak. Németh Sándor a Hit Rádióban ezzel a nevét adta a névtelen
amerikai-magyar Pap László művéhez, amit a Hit Gyülekezete
terjeszt. A hitesek szerint a névtelen „Pap László” azért titkolja
kilétét, mert az írása „tele van titkosszolgálati információkkal, súlyos
államtitkokkal”. Egy helyen azt írja, hogy ez „egy korabeli szolgálati
jelentés kibővített változata”. A szövegrészt bemásoltam a Google
keresőbe. A Google kiadta, hogy a „titkos” forrás a Magyar Országos
Levéltár által 2001-ben alapított nyilvános archiv.net online
folyóirata. A szöveg nem titkosszolgálati jelentés, hanem Honvári
János és Torda Csaba „Magyarország csatlakozása az IMF-hez és a
Világbankhoz – III. rész” című cikke, amely 2009-ben a folyóirat 9.
évfolyamának 3. számában jelent meg. Innen való az idézet, nem
egy titkosszolgálati jelentésből. Ehhez nyugodtan használhatta volna
„Pap László” az igazi nevét. Ilyen hamis „titkosszolgálati információk”
miatt nem eshet baja. A névtelenségnek más oka van. Ugyanaz,
mint minden névtelen iromány esetén: a szerző nem tud bizonyítani
semmit.
1998-ban jöttem el a Hit Gyülekezetéből. 1990-ben tértem meg,
nyolc évet töltöttem a gyülekezetben, ebből öt évet Németh
közvetlen munkatársaként. A gyülekezetben tapasztalt állapotokról
írtam meg 1999-ben a Fesz van című könyvemet, ami bestseller lett
Magyarországon. Eszembe sem jutott volna, húsz évvel a Fesz van
után, megírni a második részt. Pedig sok embert érdekel, mi történt
azóta. Németh Sándor SZDSZ-alapítóból Orbán legnagyobb
támogatója lett. Liberálisból illiberális, miközben ellenzéki televíziót
tart fenn. Önfenntartó egyháza és intézményrendszere milliárdokat
kap közpénzből. Miközben a Hit Gyülekezete gazdálkodása olyan
átláthatatlan, mint korábban. Németh Sándor a lelkészi fizetéséből
az ország egyik leggazdagabb embere. Egy olyan emberről írtam a
könyvet, aki soha nem engedett békében eltávozni senkit. Érdekes,
hogy mivel jár az, ha valaki a polgári jogaival élve merészeli elhagyni
az állam által támogatott, bevett egyházat, az egyedül üdvözítő Hit
Gyülekezetét. Ha polgári jogaival élve könyvet, cikkeket is ír róla,
akkor minimum ügynök lesz. Mégsem akartam újabb könyvet írni
róla. Nem szeretném, ha beskatulyáznának.
Pedig nagyon sok levelet kaptam az elmúlt húsz évben azoktól,
akik eljöttek, de nem tudnak felszabadulni. Súlyos lelki sérüléseket
szenvedtek, félelmek gyötrik őket, szoronganak. Nem azért kezdtek
el rettegni, mert eljöttek, hanem azután sem tudnak szabadulni a
megfélemlítéstől, hogy távoztak. Félnek, hogy Isten ellen lázadnak,
ha Németh Sándornak bármiben nemet mondanak. Nem találják a
helyüket, tévtanokban hisznek, és a lelki függőségük megmaradt.
Folyamatos kontrollt éreznek, félnek az átkoktól, és az üdvösségük
elvesztésétől. Mintha Németh Sándor továbbra is felettes énként
irányítaná őket. Mintha ellenőrizné a gondolataikat. Állandó
kárhoztatásban, bűntudatban élnek, mintha el sem jöttek volna.
Elveszítették az önállóságukat, a felelős döntés képességét.
Képtelenek felnőni. A kárhoztató prédikációkat keresik, azt hiszik,
csak abban van az erő, abban van a kenet. Az evangéliumot nem
örömhírnek látják, jobban félnek, mint a megtéretlen emberek. A
témának hatalmas szakirodalma van, de a probléma kulcsa a hamis
tekintély. Ha valaki annak látja a vezetőt, aki valójában, akkor
megszabadul. A szabadulás felismerések sorozata. Kötelek
szakadnak el. Nekik hasznos lehet a tapasztalat, amit szereztem. Az
elmúlt húsz évben átmentem ezeken a stációkon. Be kell ismernem,
amikor a Fesz vant írtam, nem ismertem eléggé Németh Sándort.
Illúziókat tápláltam vele szemben. Hosszú út vezetett a felismerésig
és a szabadulásig. De ma már olyan tudás és tapasztalat birtokában
vagyok, amely másoknak is segíthet. Ő gondoskodott arról, hogy
megismerjem olyannak, amilyen ő valójában. Ezért ismerem a
szabadulás lépcsőit is. Ennek a könyvnek ez is a célja. Átadni az
ismeretet. Kézikönyv kezdő szabadulóknak.
De ez a könyv érdekes olvasmány kívülállóknak is Németh
Sándor egyházáról, amely nem titkolt módon avatkozik be a politikai
életbe, akárcsak egy illegális párt, s amely az ő
magántitkosszolgálataként is működik. Családi maffia, vallási
magánvállalkozás, milliárdos profittal. Magyar polgárok tízezrei az
áldozatai, és még nem tudni, mi lesz akkor, ha a szervezet egyszer
szétesik. Ha van homokra épített vár, a Németh Sándor személyére
épült Hit Gyülekezete az. Ha egyszer kiveszik belőle Németh
Sándort, nem marad a függőségben tartott embereknek semmijük.
Emberi roncsok ténferegnek majd a világban, akik nem tudják, mi
igaz, és mi hamis. Nem is lehet tudni, mi a jobb: az, ha maradnak
függőségben, vagy ha egyszer szabadok lesznek. Elkezdődik majd a
marakodás a koncon, ha kiderül, hogy a közösség vagyona a
Németh családé lett. Ha valaki elolvassa ezt a könyvet, megdöbben
azon, hogy ilyen létezhet Magyarországon. Ez a könyv kevésbé
vicces, mint a Fesz van. A diktatúrák abszurdjai nevetést
gerjesztenek, de ez a nevetés nem felszabadult. A helyzet sokkal
súlyosabb annál, mint ami abban olvasható. Szándékosan nem
akartam elviccelni ezt a könyvet, hanem megírni a valóságot, ahogy
van. Ezt a könyvet nem lehet elolvasni Esztergom és Budapest
között a vonaton, bármilyen lassan jár. A helyzet sokat változott, és
ez a könyv mélyebbre ás. Ezt a könyvet nem lehet csak átfutni.
Figyelmesen kell olvasni, koncentrálni kell, rá kell szánni az időt. De
aki ezt megteszi, nem fog csalódni. Ennek a könyvnek két rétege
van. El kell jutni a második réteghez is. Vannak fejezetek, amelyeket
érdemes többször is elolvasni.
Németh Sándor rákényszerített, hogy a Fesz van második
részét is megírjam. Miután a névtelen, nem létező amerikai-magyar
oknyomozó megjelentetett egy olyan gyűlöletkiadványt, amely
bűncselekmények sorozatával készült, és amely a személyiségem
megsemmisítését, lerombolását célozta, felszabadította bárki
lelkiismeretét, hogy ezután bármit megtehet velem, nem hagyhattam
szó nélkül. A társadalmi veszélyessége miatt sem. Egy magát
kereszténynek nevező lelkész és egyházvezető áll mögötte.
Miközben Cardiffban ajándékot válogattam, két órán át öntötte
magából a mérget a keresztény lelkész. Az egyházi rádiójában. A
hatás a hozzászólásokban olvasható. Egy részük azt fejtegette,
miért élek. Már a létezésem probléma. Miközben egy szó sem igaz
abból, amit előadtak. A lelkész szokásához híven felkorbácsolta a
gyűlöletet a hallgatóságában. A Fesz van idején ezt zárt körben
tette, ma van egy rádiója is hozzá. Lerombolta a gátat a
hallgatóságában, hogy akár meg is ölhessenek a fanatikus hívei. Mit
tehetnék? Elképzelem Erdő Péter bíborost vagy Ferenc pápát,
ahogy egyházi és emberi méltóságukat levetve a katolikus rádióban
keresztény egyházfőként újságírót gyaláznak, mert kritikus cikkeket
írt róluk. Úgy látszik, a pénz nem minden. A pénzzel nem jár kultúra.
Németh a Hit Rádióban az általa természetesen nem ismert
„amerikai-magyar” zseni művéből idézi, hogy Dietmar Clodót, a
bombagyárost, arra képezték ki, hogy vallási csoportokat verjen
szét. Engem pedig Dietmar Clodo képzett ki, hogy a titkosszolgálat
útjában álló Németh Sándort tegyem tönkre. Mindezt az egyik
ellopott levél alapján sütötték ki, amelyet Clodo a börtönből írt
nekem. Clodóval a 2001-ben megjelent Maffiaregény című könyvem
révén kerültem kapcsolatba. Clodo később került börtönbe, mint
ahogy én a Hit Gyülekezetét elhagytam. Ha Dietmar Clodo képzett
ki, hogy a Hit Gyülekezetébe épüljek be, és Németh Sándort tegyem
tönkre, akkor én vagyok a világ legzseniálisabb ügynöke. Előbb
hajtottam végre a feladatot, mint ahogy a kiképzést megkaptam.
Itt hagytam abba a Hit Rádió hallgatását. Mintha a diliházat
engedték volna szabadon. Ehhez képest a hajléktalan futball-
világbajnokság maga a tiszta és nagybetűs élet. Cardiffban közben
elállt az eső. Próbálok szabadulni az angol esernyőtől. A Hit Rádió
műsora is véget ért. Nincs az a remek műsor, amelynek egyszer
vége ne lenne. Németh Sándor rettegése enyhült. De csak egy
időre. Leginkább attól fél, hogy börtönbe kerül. Még nálam is jobban
tudja, hogy rászolgált erre. De nem tőlem kell félnie. Nem vagyok se
rendőr, se bíró. Az ő élete Orbán Viktor kezében van. Van miért
izgulnia. Orbán ugyanolyan ember, mint ő. Nem lennék nyugodt a
helyében.
Szomorú vasárnap

Nem lehetett volna találóbb nevet adni a gyülekezet teológiai

folyóiratának, amely jobban kifejezné Németh Sándor vallási
magánvállalkozásának lényegét. Németh Sándor prófétai módon
nevezte el a teológiai újságját Új Exodusnak. Az Exodus kivonulást
jelent. Arra utal, amikor Izrael fiai kivonultak a szolgaság házából,
Egyiptomból. Az „új” Exodus fordított irányt jelent: visszavonulás a
szolgaságba, a szellemi Egyiptomba. Emellett az Új Exodus
forradalmasította a sajtótörténet legtöbb fejezetét. Az például biztos,
hogy nincs a világon egyetlen újság, amely a legtöbb interjúját saját
alapító-főszerkesztőjével készíti.
Ezek mindegyike egy-egy gyöngyszem, mert a televíziós
interjúkkal szemben az interjúalany itt a riporternek közvetlenül
megmondhatja, mit kérdezzen. Ezek a kérdések csak kicsit
emlékeztetnek az ötvenes évek szovjet típusú termelési riportjainak
stílusára: azok nem voltak ennyire dogmatikusak. Az Új Exodus
2008. decemberi számában Szlazsánszky Ferenc riporter ezzel a
kérdéssel nyitja a beszélgetést: „Miközben sokan az egyházak
világméretű válságáról beszélnek, a Hit Gyülekezete továbbra is
fejlődik, építkezik, növekedik, vagyis egy virágzó közösség. Miben
látod e sikerének kulcsát?” Németh Sándor pedig válaszol, és
elmondja a folytonos siker titkát. Az orbáni sikerpropaganda
fényévekkel jár a Hit Gyülekezete mögött. A meglepő csupán az,
hogy egyházként a sikert a látható, külső anyagi dolgokkal mérik. A
Hit Gyülekezete kedvenc szállóigéje, hogy „a kutyák ugatnak, a
karaván halad”. Nem áruljuk el, hogy a mondás kitől származik, bárki
kitalálhatja. Akiknek ellenvetéseik vannak, azok a „kutyák”.
A lenyűgöző Németh Sándor-öninterjúk tipikus forgatókönyve a
kolhozokban játszódó termelési történeteket idézi. A sémák
azonossága szerint a feladat a termelés fokozása, ami itt az
„ébredés” és a gyülekezet növekedése (tizedfizetők szaporítása). Az
egyik oldalon állnak a sztahanovisták, ők az Isten (Németh Sándor)
mellett elkötelezett hívek, a másik oldalon a reakciósok (szakadárok
és lázadók). Közöttük pedig a bizonytalanok, akik nem tudják, kinek
higgyenek. Értük folyik a harc, nekik készül az interjú. Az interjúk
dinamikáját a mindig jelenlévő gonosz adja. Az ördög szolgái soha
nem alszanak. A „frusztrált, irigy, pszichés zavarokkal küzdő,
megrekedt, kudarcot vallott” emberek támadásai olyan ördögi
felvetések formájában jelennek meg, mint az anyagi elszámolás, az
egyszemélyi vezetés, a bibliai minta, a kontroll hiánya, a politikai
tevékenység, a pszichikai terror, a szellemi elnyomás. Ezek közül is
a legsátánibb a vezető lelkész gazdagsága és a tizedfizetés.
Németh Sándor az Új Exodusban tökéletesre fejlesztette a
műfajt, és ezt vitte át az ATV „Vidám Vasárnap” című műsorába. A
műsor elején Németh Sándor felolvassa azokat a kérdéseket,
amelyeket maga írt, majd megválaszolja azokat. Ezek közé
becsúszhat olyan kérdés is, amit valóban egy néző kérdezett, de az
felismerhető arról, hogy nem infantilis és nem hatásvadász. Németh
Sándor a műsornak ezt a részét szereti legjobban, mert ilyenkor
beszélhet arról, ami épp foglalkoztatja, és az legkevésbé sem az
Isten Igéje. Az Observer Médiafigyelő, mint az Amerikai Népszava
médiapartnere, 2008. november 16-án elküldte a Vidám Vasárnap
műsorában elhangzott egyik kérdést és az arra adott választ. Az
állítólagos néző arról tájékoztatta a közvéleményt, hogy elkészült a
Fesz van második része, amit én írtam. Meglepett a közlés, mert
nem tudtam róla, hogy könyvet írtam volna. Magam úgy tudtam, nem
is akarok a Hit Gyülekezetéről újabb könyvet írni. Az ATV-ben pedig
már be is jelentették, hogy elkészült.
Érdemes figyelni a „spontán nézői” kérdés stílusát. Külön
tanulmány lehetne, hogy nem lehet megállapítani, a kérdező kinek
az oldalán áll. A Németh Sándor által felolvasott nézői kérdés így
szólt: „Kedves Németh Sándor! Újságírótól hallottam, hogy Bartus
László elkészült a »barna könyv« második részével, ami Önökről
szól és Önt és a gyülekezetet igyekszik befeketíteni. Vigyázzanak! A
közeljövőben fogják megjelentetni. Jó lesz!” A Fesz van című
könyvemet a Hit Gyülekezete nevezte „barna könyvnek”. Ez alapján
a „néző” hites lehetne. De kívülállóként beszél. Amikor azt mondja, a
könyv „befeketíteni” akarja a Hit Gyülekezetét, akkor olyannak
látszik, mint aki Németh Sándor oldalán áll. A végén azt mondja,
hogy „jó lesz”, ami Németh Sándort fenyegeti. Megjegyzem, ez a
„Vidám Vasárnap” című műsor. Mi lenne, ha szomorú lenne a
vasárnap?
Az ismeretlen „néző” azt sem tudhatja, hogy a könyv „jó lesz”,
hiszen még meg sem írtam. A pszichológiai rejtély megfejtése nem
nehéz. Németh Sándor ezúttal is névtelenül, más nevében, önmaga
tett fel kérdést magának. A végén elhangzó fenyegetés egy
paranoiás ember rettegése, amivel a hallgatóságot is sokkolni
kívánja. Németh Sándor üldözési mániája vonzza a szélhámosokat.
Aki képes őt ijesztgetni, a paranoiás félelmeit hamis hírekkel
visszaigazolni, az megcsinálta a karrierjét a Hit Gyülekezetében.
Abból próféta és közvetlen munkatárs lesz. Ez ellen harcoltunk,
amikor Morvay Pétert, Németh Sándor személyi titkárát igyekeztünk
leállítani, aki mesteri módon „pörgette” a vezető lelkészt. Erről szól a
Fesz van egyik fejezete. Morvay közgazdász, soha nem volt
újságíró. Úgy lett „újságíró”, hogy az internetről levadászott
összeesküvés-elméleteket írta meg Németh Sándornak. Ha Németh
bármit mondott, azonnal talált valamit, ami őt igazolta. Ha
kiszimatolta, mitől fél, azonnal megfenyegette valami hírrel.
Távozásunk egyik oka az volt, hogy nem lehetett a diktátorokra
jellemző tipikus paranoiáját kezelni, és a szélhámosokat távol tartani.
Ezekhez úgy ragaszkodott, mint Brezsnyev az ápolónőjéhez, akiben
egyedül megbízott, és aki végül már maga irányította a Szovjetuniót.
Ha valaki sok pénzt akar keresni, akkor adjon el bármit Németh
Sándornak, ami bizonyítja, hogy üldözik. Így vásárolta meg az én
hamis 6-os kartonomat is. Azt ugyan tagadta, hogy pénzt adott érte,
holott egy prédikációban azt mondta, hogy azonnal pénzt ígért. De a
bíróságon azt mondta, hogy Jeruzsálemig utazott érte. Elment volna
érte Kamcsatkára is. Ha tényleg üldöznék, egy valódi ügynök vagy
titkosszolgálat bárhová elcsalhatná az üldözési mániája miatt. Ekkor
már öt éve Amerikában éltem. A Hit Gyülekezetéről ez idő alatt
semmit nem írtam. Az volt a leggyanúsabb, hogy nem voltam
gyanús. Valaki elhitette vele, hogy elkészült a Fesz van második
része, hogy az ijesztgetéssel jó pontokat szerezzen nála. Az
álhírekre olyan szüksége van, mint egy narkósnak a sarki dílerre. Az
ATV-be biztos útja van annak, aki valami rosszat állít rólam.
 Németh Sándor a váratlanul felbukkant spontán nézői kérdésre
azt válaszolta, hogy nem éri meglepetés, „évek óta zsarolnak
engemet egy második könyvvel”. Kicsoda? Én nem, az biztos.
Eljöttem Magyarországról, eszembe sem jutott a Hit Gyülekezete.
Egyedül állítottam elő egy 32 oldalas hetilapot, amit írtam,
szerkesztettem, tördeltem, szállítottam. Olyan voltam, mint Szergej
Bondarcsuk a szovjet filmművészetben. Németh Sándor a maga
által feltett kérdés kapcsán simán leügynöközött fő műsoridőben, élő
adásban, az ATV-ben. Azt mondta: „ilyen III/III-as hátterű emberek
évek óta a Hit Gyülekezetéhez tartozó emberek magánélete után
kutakodnak”. Amerikából? Hogyan? Eszembe jut „Pap László” és az
irománya, amelyben azt is leírták, hogyan nevelkedtem a falumban.
Ha valami nem érdekel, az mások magánélete.
Németh Sándor azt mondta, az egyik legfontosabb dolog lenne
Magyarországon az ügynökkérdés rendezése. Ez a válasza a Fesz
van második részéről szóló álhírre. A volt ügynökökről ezt mondta:
„ezek az emberek, akik nem tudtak beilleszkedni a társadalomba, a
közösségekből kiesnek, beilleszkedési zavarokkal küszködnek”. Itt
megszakadt a mondat. Németh Sándor valószínűleg Morvayra
nézett, majd így folytatta: „nem minden ügynök, volt ügynök ilyen,
mert nagyon sokan be tudtak illeszkedni a társadalomba, és
hasznos tagjai a társadalomnak”. Van hasznos ügynök, aki Németh
Sándornak dolgozik, mint Morvay Péter, aki Hartmann László
fedőnéven a Közgáz III/III-as ügynöke volt. Aki elhagyja Németh
Sándort, az akkor is ügynök lesz, ha nem volt az, és az rossz
ügynök lesz. Az ügynökmegmaradás törvénye szerint ügynök nem
vész el, csak átalakul. Ha az ügynök új „tartótisztje” Németh Sándor,
akkor nem számít, hogy ügynök volt, az jó ügynök. A társadalmi
hasznosság a Németh Sándorhoz való viszony alapján dől el. A
„társadalom” maga a Hit Gyülekezete.
Akik elmenekültek Németh Sándor terrorja elől, azokról azt
mondja a vezető lelkész: „nem tudnak beilleszkedni, nem tudják
megnyerni az embertársaiknak a bizalmát, és bizalmatlanok feléjük,
és frusztráltak lesznek, és a frusztráltság sokszor közösségek felé
agresszívvá teszi ezeket a hátterű embereket, mert így vannak
szocializálva”. A Hit Rádió rendkívüli adásában Németh Sándor egy
éve azt mondta rólam, hogy ilyen emberek nem tűznek értelmes
célokat maguk elé az életben. Eszembe jutott, hogy nekem van
három diplomám, neki pedig egy sincs. Amije van, azt saját
magának adta a gyülekezet teológiai főiskolája nevében.
Elvégezhetett volna legalább egy tanítóképzőt. Ott tanítottam, azt
elég sokan elvégezték. Tanítóképzőben is elolvasnak az emberek
sok fontos könyvet. Talán mégis számít. Van értelmiségi alapképzés.
Németh Sándor legmagasabb állami iskolai végzettsége érettségi.
Németh képesítés nélküli lelkész. Miután eljöttem a Hit
Gyülekezetéből, írtam öt könyvet öt év alatt. Ismert oknyomozó
riporter lettem. Mégiscsak beilleszkedtem valahogy a társadalomba.
Mielőtt a Hit Gyülekezetébe kerültem, akkor sem voltam elveszett,
főiskolán tanítottam.
Nem jelentettem fel Németh Sándort azért, mert leügynöközött a
televízióban. Egy olyan hír kapcsán, amit ő talált ki. De a Fesz van
második részének réme ott lebegett a feje fölött. Nem tudott
megnyugodni. Nem sokkal később Pákh Imre hívott telefonon. Ha
arra járok New Yorkban, menjek fel hozzá. Pákh Imre Torgyán
József egyik barátja, mentora volt. Jó megjelenésű, nyelveket
beszélő, elegáns úr, egy nagy vagány, szép családdal, csinos
feleséggel. Egy világpolgár. Nem egy fanatikus, az MSZP
kormányzása alatt szocikkal is jóban volt. A vele való beszélgetések
során értettem meg, hogy a határon túli magyaroknak mást jelent a
nemzeti érzés, mint nekünk. Annyit szenvedtek a magyarságuk
miatt, hogy az nagyon értékessé vált számukra. Nem tudják, hogy
Magyarországon ugyanez a „nemzeti érzés” mást jelent. Egyszer
láttam Pákh Imrét nyilvánosan szerepelni egy tömegrendezvényen.
A XII. kerületben avatták a turulszobrot. Mialatt Pákh Imre beszélt, a
háttérben zúgott a „mocskos zsidók”. Nem tudom, hallotta-e, de ezt
nem akarhatta. Megszólalt a magyarországi „nemzeti érzés”. A
Vereckei-hágónál is állított egy turulszobrot, de ott az mást jelent.
Pákh Imre kárpátaljai magyar. Általa értettem meg, hogyan lehet
olyan értelmes ember, mint Gazda Albert, volt kollégám a
Világgazdaságnál, fanatikus Orbán-rajongó. Ő is kárpátaljai, még
szovjet katonának is besorozták.
Pákh Imre sikeres üzletember. Aki abban a közegben sikeres
lesz, tud valamit. Ukrajnában és Oroszországban műtrágyával,
nyersanyaggal kereskedni nem egy életbiztosítás. Pákh Imre a
manhattani lakásában fogadott az 57. utcában, ahol egy időben
gyakran megfordultam: cikkeket írtam a Munkácsy-kiállításokról. Az
volt az érzésem, hogy komoly politikai ambíciói is vannak. Orbán
talán ezért kellemetlenkedett a Golgotával, amit gyakorlatilag
elloptak tőle. Riválist látott benne. Pákh Imre gazdagabb, mint
amennyit Orbán valaha el tud lopni, amíg él. Egyebek mellett a
legnagyobb Munkácsy-gyűjtő a világon.
Pákh Imre a szokásos baráti közvetlenséggel kezdte. Lacikám,
mondta, először elmondok neked egy fiktív történetet. Majd így
folytatta: „Tételezzük fel, hogy valaki betör hozzám. Ellopja egyik
értékes festményemet. Megtudom, ki volt. Felhívom a főnökét
Moszkvában, és megmondom neki, hogy hiányzik nekem a kép.
Megszoktam, hogy ott van a falon. Tudom, hogy az embered
megdolgozott érte. El kell ismerni a szaktudását, a profizmusát, a
gyakorlatát. Kockáztatott, ha elkapják, lecsukják. Ezt ki kell fejezni, ki
kell fizetni, kártalanítani kell. Mondd meg, hogy mennyivel tudjuk
kárpótolni az emberedet, és hozd vissza a képet.”
Értetlenségemet látva így folytatta: „Közös ismerős ügyében
akarok beszélni veled. A közös ismerős Németh Sándor.” Tágra
nyíltak a szemeim. Azt sem tudtam, hogy Németh Sándort ismeri.
Kiderült, Pákh Imre barátja Fásy Ádám, akinek műsora volt az ATV-
n. Így került kapcsolatba Németh Sándorral. Ezután jött a
példabeszéd megfejtése. Pákh Imre azt mondta, hogy Németh
Sándor szeretné, ha az általam megírt második könyv nem jelenne
meg. Dolgoztam vele, mondta, benne van a tehetségem, a munkám,
az elmaradó bevétel, ezeket ki kell fizetni. Azért kérte, hogy
találkozzunk, hogy mondjam meg, mennyit kérek azért, hogy ne
jelenjen meg a könyv, a Fesz van második része.
Megértettem a hasonlatot a moszkvai tolvajról. Megleptem Pákh
Imrét: „Imre, nincs könyv.” Nem értette, zavartan nézett. Nincs könyv,
mondtam, nem is lesz. Nem akarta elhinni. Azt mondta, hogy
Németh Sándor biztosan tudja, hogy a könyv megjelenés előtt áll.
Retteg tőle. Bármennyit hajlandó fizetni, hogy ne jelenjen meg. Nem
kell fizetnie, mondtam, mert nincs könyv. Nem is akarok írni másik
Fesz vant. Valaki becsapta. Nem is tudnék megfelelni ilyen nagy
várakozásnak. Nem foglalkozom Németh Sándorral, nem érdekel,
mit csinál. Nem tudom, mitől retteg, de térjen meg. Pákh Imre
nehezen hitte el, hogy igazat mondok. Aztán azt mondta, ez a
legjobb. Ha úgy sincs könyv, nem kell semmit beáldoznom. De
Németh Sándor nem fogja elhinni, hogy nem igaz a hír. Csak akkor
nyugszik meg, ha fizethet érte, és úgy gondolja, hogy elintézte.
„Annyit ártott neked, hogy megérdemled. Amúgy pedig nem csapod
be, tényleg nem írsz róla könyvet. Ennek is ára van. Te megkapod a
pénzt, én intézek egy szerződést a Fásy Ádámnak, és mindenki
boldog lesz. Mindenki jól jár.”
Pákh Imre azt kérdezte, mi lenne a reális ár, mire azt mondtam,
hogy 30 millió forint, mert az alatt nem hiszi el, hogy sikerült
elintéznie. De én nem akarok Németh Sándortól pénzt elfogadni, ne
higgye azt, hogy meg tudott venni. Ha az általa okozott károkat meg
akarja fizetni, akkor azt fizesse meg. De azért nem kérhetek pénzt,
hogy ne írjak meg valamit. Tényfeltáró újságíró vagyok, egész
életemben a korrupció ellen harcoltam. Nem fogadhatok el pénzt
azért, hogy ne jelenjen meg valami. Akkor sem, ha nincs
szándékomban megírni. Nem akarok becsapni senkit. Pákh Imre azt
mondta, ez tiszta üzlet, nem korrupció, és jót teszek Németh
Sándorral. Nem meglopom, hanem megnyugtatom. Németh az
őrület határán van. Segíts rajta, mondta, kérd el a pénzt, jobban lesz
tőle. Neki ez semmi, neked meg jár. Boldog lesz, ha fizethet.
Azt hiszem, itt rontottam el mindent. Ha elkezdek úgy viselkedni,
mint ő, ha a cinkostársa leszek, megúszom az ügynökvádat, a 6-os
kartont, „Pap Lászlót”, az életen át tartó üldözést. De nem tudtam
megtenni, ahogy most sem tudnám. Azt mondtam Pákh Imrének,
hogy nem süllyedek Németh Sándor szintjére. Nem leszek egy azok
közül, akiket lefizethet. A Fásy Mulató sem tűnt erős érvnek a
szememben, pedig még nem is hallottam Fásy Zsüliett „Azt a kutya
mindenit” című dalát. Pákh Imre korrekt üzletember, nem gengszter.
A gengszterek nem ismernek olyat, hogy a másik is járjon jól.
Gengszter nem ajánlja fel a tolvajnak a kárpótlást, hanem lelövi.
Pákh Imre szerint csak olyan üzletet szabad kötni, ami a másik
félnek is jó. Figyelembe kell venni a másik érdekeit, jó közérzetét,
emberi méltóságát. Olyan üzletet, ami a másik embernek nem jó,
nem szabad megkötni. Üzletember nem áll bosszút, mert hosszú
távon rosszabbul jár. Nem akarja megsemmisíteni az ellenfelet, mert
magát is megsemmisíti vele együtt. Ez a gondolkodás például
Németh Sándortól teljesen idegen. Ő a gengszterek logikáját ismeri.
Ezért cseppet sem biztos, hogy bármit betartott volna. Utólag azt
mondta volna, hogy én zsaroltam meg. Paranoiás ember nem
nyugszik meg soha. Kell az ellenség. Egy diktátor soha nem
bocsátja meg, hogy ellentmondtak neki.
Pákh Imrének azt mondtam, hogy rövidre zárom ezt az ügyet.
Megnyugtatom Németh Sándort anélkül, hogy fizetnie kellene. Írok
neki egy levelet, amelyben megírom, hogy nincs második könyv, és
nem is akarok még egy könyvet írni. Azért teszem ezt, mert nem
mindenki Pákh Imre. Előbb-utóbb lesznek olyanok, akik a nevemben
megzsarolják, és elvesznek tőle tízmilliókat a tudtomon kívül. Ezért
írtam egy levelet a Hit Gyülekezete hivatalos email címére. Kértem,
hogy azonnal értesítsék Németh Sándort, kérjenek tőle egy email
címet, mert levelet szeretnék írni neki. Azonnal megkaptam a
személyes email címét. Megírtam, hogy nem tudom, mitől retteg,
mitől fél, hogy nyilvánosságra kerül, de nem is érdekel. Valaki
becsapta. Nincs másik könyv, és nem is lesz. Nem akarok több
könyvet írni róla. Ha bárki a nevemben jelentkezik, az csaló. Ne
higgyen neki. Ne fizessen senkinek. Ha bármit hallana rólam, ezen
az email címen bármikor megtalál, és kérdezze meg tőlem.
Nincsenek ellenséges terveim és szándékaim. Én a múltat lezártam.
A Hit Rádió műsorában ezt úgy interpretálták, hogy én ki
akartam békülni, és ezért kerestem Németh Sándort, mintha
könyörögtem volna neki. Időnként az is elterjedt, hogy bocsánatot
kértem tőle a Fesz van miatt, amiből egy szó sem igaz. Ez a történet
is egy kicsit másképp történt, mint ahogy előadták. Németh Sándor
boldog volt. Azt írta, tegyük le a csatabárdot. Azt válaszoltam,
csatabárd kizárólag az ő kezében van, az én kezemben nincs
semmi. Ne csak letegye, ássa el. Ezek után kölcsönös
áldáskívánásokkal tűzdelt levélváltások voltak hosszú időn át. Az
ügynökvád miatt indított személyiségi jogi peremben tudtam meg
Szlazsánszky Ferenctől, hogy egy idő után már vele leveleztem, és
nem Németh Sándorral. Szlazsánszky azt vallotta a bíróság előtt,
hogy Németh Sándor őt bízta meg, hogy levelezzen velem, mintha
vele leveleznék. Én őszintén írtam mindenféléről, azt hittem, hogy a
túloldalon Németh Sándor ül, de közben egy strómannal íratta a
leveleit. Akkor még baloldali kormány volt. Az ATV igazi baloldali
csatorna volt, ahol a kollégáim dolgoztak. A rendezett viszony miatt
felajánlottam Németh Sándornak, aki hallotta Pákh Imrétől (akinek
édesapja az Amerikai Népszava előfizetője volt), milyen jó lett az
újság, hogy hirdetheti az ATV online műsorát az amerikai
magyaroknak. Erre nem volt semmi reakció. Szlazsánszky nyilván
nem volt illetékes, hogy nyilatkozzon. A Hit Rádióban erről mondták
azt, hogy azért szakadt meg a kapcsolat, mert én pénzt kértem az
újságomra. Az Amerikai Népszavában 100 dollár volt akkor egy ilyen
hirdetés. Naponta ennek az összegnek a sokszorosát fizettem be a
bankba. Ha kellett volna Németh pénze, akkor nem 100 dollárt kérek
tőle egy hirdetésért, hanem megvágom 30 millióra a semmiért.
Szlazsánszky lett a Bartus-felelős. Morvay alig bírta tartani vele a
tempót, hogy „kenet” alatt maradjon. Szlazsánszky ezzel
megalapozta a karrierjét, megszilárdította a pozícióját. A névtelen
„Pap Lászlót” is közelről ismeri. Reggelente a fürdőszobában
találkoznak borotválkozáskor.
Az igazság az, hogy a „békés viszonynak” az vetett véget, hogy
jött a Fidesz. Németh Sándor pedig átállt Orbán oldalára. Az egyházi
státuszért eladta magát. Eközben megtartotta az ATV-t ellenzéki
televíziónak. Megírtam neki, hogy ez nem tisztességes, elárulta az
elveit, a demokratikus ellenzéket, mindazokat, akik az üldöztetésben
mellette álltak, akik a rendszerváltás után megvédték az MDF-től és
a Fidesztől. Azokat is elárulta, akik pénzt adtak a Hit Parkra. De
ezzel elárulta a Bibliát is. Németh Sándor erre már nem válaszolt.
Megírtam neki azt is, hogy könyvet nem szándékozom írni róla, de
azt nem mondtam, hogy cikket sem írok soha. Elküldtem neki az
első cikkemet, amit erről az árulásról írtam. Ezzel kiújult a háború,
mert ő ezt annak tartja, és annak is akarja láttatni. Aki neki
ellentmond, az személyes háborút indít ellene.
Németh Sándor egy újságcikket nem a nyilvánosság normális
működésének, hanem „támadásnak” tekint. Az ördög támadásának.
S mivel ő titokban szövi a terveit, küldi ki az embereit, azt hiszi,
mindenki így működik. Mindig azt keresi, mi van a látható mögött.
Nem tudja elképzelni, hogy csak egy munkáját végző újságíró.
Valaki küldte. Valaki áll mögötte, ahogy minden hites mögött ő áll.
Innen már csak egy lépés, hogy az illető ügynök. Németh Sándor
soha nem azt vizsgálja, mi igaz abból, amit róla írtak. Nem tekinti
segítségnek a nyilvánosság jelzését. Neki a támadással szemben
mindig védekeznie kell. Soha nem derülhet ki, hogy valamit nem jól
csinál. Nem képes belátni, hogy hibázott. Egyetlen reakciót tud
elképzelni, az ellenség semlegesítését, megsemmisítését. Ekkor jön
először az Új Exodus, a Hetek, a háttérben az illető megfigyelése,
átkozása, a legdurvább támadások ellene. Majd színre lép „Pap
László”.
Amikor Németh Sándor megörült, hogy nem írok könyvet,
megkértem, hogy az ATV-ben tett kijelentéseit igazítsa helyre. Ez
ugyanabban az interjúban történt meg, amit Szlazsánszky készített
vele az Új Exodusban. Németh azt követően, hogy nagy
nyilvánosság előtt, élő televíziós műsorban ügynöknek nevezett, ezt
tudta kipréselni magából a gyülekezet belső teológiai újságjában.
Szlazsánszky feltette a kérdést: „A Vidám Vasárnap néhány héttel
ezelőtti adásába érkezett egy levél, amely szerint a közeljövőben
egy lejárató könyv fog megjelenni a Hit Gyülekezetéről. Mit lehet
tudni az információ valóságtartalmáról?” Németh Sándor válasza:
„Tény, hogy több forrásból is érkezett ilyen hír. Utánajártunk, és arra
a meggyőződésre jutottunk, hogy ez nem így van, nem írt és nem ír
az adásban megnevezett személy könyvet a gyülekezetről.”
Adásban megnevezett személy. Utánajártak. Ezzel helyre vagyok
igazítva. Mégsem vagyok ügynök? Be tudok illeszkedni a
társadalomba? És mi van a szocializációmmal? Ki volt a biztos
információforrás, aki ezt állította?
Ebben semmi meglepő nincs. A Németh-Szlazsánszky
szerzőpáros munkássága ezzel nem ért véget. „Pap László” a
megszólalásig hasonló stílusban írta meg a remekművét, mintha
csak kibővítette volna a szerzőpáros korábbi cikkeit. De a Hetekben
megjelent cikkük után sem hajtották végre a bíróság ítéletét, mely
szerint soha nem voltam III/III-as ügynök. Nem ott közölték a bíróság
ítéletét, ahol az eredeti cikk megjelent. Eldugták, hogy minél
kevesebb ember értesüljön róla. Németh Sándor a bíróságon azt
mondta, nem is tudott a cikkről. Hogy el sem olvasta. Pedig ő a
főszerkesztő, nélküle egy légy sem zümmöghet a Hetek
szerkesztőségében. Egy rólam szóló ügynökös cikk az ő tudta és
akarata nélkül biztosan nem jelenhet meg. Aki a végső változatot
jóváhagyta, az ő volt. De a vezető lelkész hazudhat a bíróságon is,
mert ő az „Isten embere”. Ő Istenért hazudik. Isten rászorul az ilyen
hazugságokra. Ez a Hit Gyülekezete „gyakorlati teológiája”.
Futballista angyalok

„Focizik-e Isten?” címmel szokatlan írás jelent meg 2018. július 27-
én az Élet és Irodalomban. Frölich Róbert főrabbi kényszerült arra,
hogy megvédje Istent Németh Sándortól, aki azt állította, hogy az
argentin válogatott átok alá került, és azért szerepelt gyengén a
világbajnokságon, mert az argentin futballszövetség lemondott egy
tervezett felkészülési mérkőzést Izraelben.
Az írás azért szokatlan, mert olyat láttunk már, hogy valaki az
ószövetségi Istent kegyetlenebbnek gondolja, mint az újszövetség
Istenét, holott ugyanarról a személyről van szó, akihez „a változás
árnyéka sem fér”. De olyat még nem láttunk, hogy zsidó rabbinak
kell megvédenie a szerető Istent egy keresztény lelkésztől, akinek az
istenképe kísértetiesen hasonlít az ördögre. Ez fontos kérdés, mert
nem mindegy, hogy egy lelkésznek milyen istenképe van, milyen
Istenben hisz, milyen Istent közvetít a hívei felé. A főrabbi abba a
helyzetbe kényszerült, hogy egy keresztény lelkésszel szemben
kellett az ószövetségből kimutatnia, hogy Isten nem kegyetlen,
hanem kegyelmes, irgalmas és jószívű. Pedig János apostol
újszövetségi levelében olvasható először a kijelentés, hogy az „Isten
szeretet”. János egészen pontosan ezt mondja: „Szeretteim,
szeressük egymást: mert a szeretet Istentől van; és mindaz, a ki
szeret, az Istentől született, és ismeri az Istent. Aki nem szeret, nem
ismerte meg az Istent; mert az Isten szeretet.”
A tét nem kevesebb, mint az, hogy Németh Sándor ismeri-e az
Istent. Ha szeret, és Istent úgy ismeri, mint aki a szeretet, akkor
ismeri az Istent. Ha nem szeret, akkor nem ismerte meg Istent. Azt
pedig tudjuk, hogy milyen az isteni szeretet. Nem olyan, mint amikor
a Hit Gyülekezete „imakommandója” dolgozik, és átokzsoltárokat
olvas éppen valaki fejére. A Biblia szerint a szeretet nem rója fel a
gonoszt. Jézus azt mondta, hogy áldjátok azokat is, akik titeket
átkoznak. A gonoszt is jóval győzzétek meg. Frölich főrabbi nem az
újszövetség, hanem a Tóra alapján tette fel a kérdést, hogy Isten
ilyen „hirtelen haragos-e”. „Valóban Isten büntetése az, hogy kiestek
az argentinok a futball-világbajnokságon? Isten haragja valóban ily
rapid és kézzelfogható módon manifesztálódik?” – kérdezte. A
főrabbinak az ószövetség Igéiből sikerül kimutatnia, hogy Isten
megbocsát a vétkesnek, már mielőtt vétkezik, mert tudja, hogy mi
rejtezik a szívben. Ismeri a gondolatot, mielőtt megszületne, így
ismeri a bűnös cselekedetet is, még annak elkövetése előtt. Isten
türelme hosszú, nem sújt le azonnal a vétkesre. Isten a gonosz miatt
is bánkódik, és a megtérésében reménykedik.
Bármilyen hatalmas bűn is Németh Sándor szerint lemondani
egy edzőmeccset Izrael ellen, Isten nem veri meg azonnal átokkal az
argentin csapatot. Nem sújt le, ahogy Németh Sándor tenné, hanem
kegyelmes, irgalmas és hosszan tűrő. A főrabbi emlékeztet arra is: a
Biblia számos története bizonyítja, hogy Isten nem bünteti meg az
ártatlant a bűnössel együtt. A felkészülési mérkőzést nem Messi és
csapattársai mondták le, hanem az argentin labdarúgó szövetség.
Németh Sándor azt állította, hogy „Isten megalázta őket, és a világ
zsenije (Messi), mint egy tehetségtelen lúzer, úgy vonult le a
pályáról”. Abba már bele sem merünk gondolni, mi lett volna, ha az
argentin válogatott kiáll Izrael ellen, és megverik Izraelt, mint szódás
a lovát. Akkor micsoda átok jött volna Messire. Talán soha egy gólt
nem tudott volna rúgni, mert Isten megbosszulja az Ábrahámnak lőtt
gólokat. Németh Sándornak ilyen istenképe van.
Mindez csak látszólag vicces. Németh Sándor és az általa
képviselt evangéliumi mozgalom ilyen istenképpel beszél az
abortuszról, a melegekről, és a liberális demokráciáról. Ezek a
tanítások állnak Orbán Viktor, Donald Trump és Putyin támogatása
mögött. Az illiberálisok legnagyobb támogatói az evangéliumi
keresztények. Hogy milyen meggyőződés alapján, ahhoz érdemes
megnézni, miért mondta le az argentin futballszövetség az izraeli
edzőmeccset. Az izraeli fél az amerikai nagykövetség Jeruzsálembe
történt áthelyezése után a meccset is áthelyezte Haifából
Jeruzsálembe. Ez provokatív húzás volt, amivel az izraeli kormány
adott politikai tartalmat a meccsnek. Ők hozták az argentinokat olyan
helyzetbe, hogy állást foglaljanak egy forró világpolitikai kérdésben.
Pedig ők csak focizni akartak, nem Ábrahám ügyében színt vallani,
főleg nem Netanjahu kampányában részt venni. Argentína nem
akarta a válogatottját politikai ügybe keverni, és azt helyesen tette. A
meccs lemondásával nem a gázai övezet és a palesztinok mellé állt,
ahogy Németh Sándor állította, csupán nem akart senki mellé állni.
Futballisták, nem politikusok. Bele akarták rángatni őket valamibe,
amiben nem akartak részt venni. Izrael államáé a felelősség, amely
csapdát állított nekik. Az evangéliumi mozgalom Netanjahut és az ő
politikai irányzatát azonosítja a bibliai Izraellel és „Ábrahámmal”.
Ezzel sikerült a baloldali izraeli zsidókat kirekeszteni Ábrahám
magvából. Az argentinok az Ábrahámnak adott áldás miatt lettek
átkozottak. Aki ellentmond Netanjahunak, egy izraeli politikai
irányzatnak, az átkozott. Isten megbünteti. Ezt képzelik.
Érdemes megvizsgálni azt is, hogy az ilyen bibliamagyarázat
milyen indulatokat szül. Hogyan csapódik le az egyszerű hívők
körében, akik az efféle tanítások alapján szavazni fognak. A
Hetekben Magyary Ferenc tanár úrra, a Bornemisza Péter Általános
Iskola és Gimnázium oktatójára hárult a feladat, hogy megvédje
Németh Sándor próféciáját az átokról, miután Argentína a következő
meccsen nyert, és a világbajnokságon továbbjutott. Magyary tanár úr
„Folytassa, Messi!” című cikke nem mindennapi gondolatokkal zárult:
„a láthatatlan erkölcsi rend működését Izland és Horvátország
jelezte Argentína számára. Amikor a sócsomagoló üzem dolgozója
egyszerűen levette Messit a pályáról, és egy alsóbb osztályú csapat
kapusa kifogta a világ legnagyobb sztárjának büntetőjét, az az élet
győzelme is volt a hormonkezelt műemberek virtuális világa fölött”.
Foglaljuk össze a tényállást. Németh Sándor tévedett és az
argentinok nem estek ki. Az országos főrabbi a Tórából és az
ószövetségi könyvekből levezette, hogy Isten nem kegyetlen és
igazságtalan, ahogy a vezető lelkész képzeli. Argentína válogatottja
nem került átok alá a lemondott edzőmeccs miatt. Németh Sándort
az ószövetség előírásai alapján meg kellett volna kövezni az
argentin győzelem után, mint hamis prófétát, mert a megprófétált
átok nem működött, a prófécia nem teljesült. Ehelyett ők a vétlen
argentinokon, Messin vettek elégtételt. A gyülekezeti újság emiatt
Messit hormonkezelt „műembernek” nevezte. A világ zsenijének
tragédiáját az „élet győzelmének” mondta. Messi egy megvetendő
„lúzer”, ha nem támogatja az izraeli vallási (szélső)jobboldalt. Az
nem elég, hogy az ellenfeleiket sem. Aki nincs velük, az ellenük van.
Ezzel nincs vége. Még van egy csavar: az argentin
válogatottban többen hisznek Jézus Krisztusban, mint az izraeli
kormány tagjai között. Több közük van Ábrahámhoz és Ábrahám
hitéhez, mint azoknak a farizeusoknak, akik majd az Antikrisztust is
ujjongva fogadják – Németh Sándorral együtt. Jézus Krisztus azt
mondta róluk, hogy nem Ábrahám a ti atyátok, mert akkor hinnétek
bennem. Márpedig ki Ábrahám magva, és kik Ábrahám örökösei?
Nem azok-e, akik hisznek Jézus Krisztusban? Ezek pedig az
argentin focisták, és nem Netanjahu. Németh Sándor most Jézus
Krisztusban hisz, vagy belépett az ószövetségbe? De akkor
metéltesse is körül magát. Ám, ha minden leszármazott Ábrahám fia,
Soros György miért nem az? Mert Sorost Németh Sándor a Fidesz
kampányával összhangban támadja. Saját szavai szerint akkor
Németh Sándor is átkozott, mert Soros Györgyben Ábrahámot
átkozza. Hogy legyen még egy fordulat a történetben, érdemes
meghallgatni, mit mondott az „átok alá került”, a lúzer, „hormonkezelt
műember” Messi, miután győztek: „tudtam, hogy Isten megsegít
minket, és nem engedi, hogy kiessünk”. Lehet, hogy Messi jobban
ismeri Istent, Isten szívét, mint Németh Sándor vezető lelkész?
Van a történetnek másik fontos tanulsága is. Az, ahogy
emberekről beszélnek, ha nem illeszkednek a szektás világképbe.
Messi egy betegséggel született, és emiatt megállt a növésben. A
Barcelona melléje állt, még akkor, amikor nem lehetett tudni, hogy
Messi lesz a világ legjobb futballistája. Fizette a kisfiú gyógyszereit,
és Messi egész életében hálás maradt érte. Soha nem hagyja el a
Barcelonát. Kevés szebb történet van ennél. Messi Isten ajándéka a
világnak, hogy szórakoztassa az emberiséget. Mivel Netanjahu nem
tudta propagandára felhasználni az argentin válogatottat, azt
keresztények átkozottnak nevezték. Ezt képzelik ők bibliai
filoszemitizmusnak, amit a főrabbi visszautasít, pedig ő talán nem
vádolható antiszemitizmussal vagy Izrael-ellenességgel. A rossz
istenkép következménye a gyűlölet, amely felszabadult Németh
hamis bibliamagyarázata nyomán a gyülekezetben. Messit ártatlanul
átkozottnak mondták. De ahogy ismerem a társaságot, Messit
nemcsak átkozottnak nevezték, hanem jól meg is átkozták, mint
„Izrael ellenségét”. Az argentin válogatott az izraeli ügy előtt is
vergődött. Messi személyes tragédiája az, hogy mindent megnyert,
csak a válogatottal nem tud trófeát szerezni. Németh Sándort ez
elégedettséggel tölti el. Örül az „átoknak”, amit Messi és a csapata
kapott. Mit mond a Biblia a kárörömről? Mit mond arról, ha elesik a te
ellenséged? Messi soha nem bántotta Némethet, még csak nem is
az ellensége. Németh mégis örül. Egy lelkész nem együttérző,
amikor egy tehetséges ember élete válságát éli át. Ez egy pásztor?
A pásztor nem ölébe veszi a juhot? Isten szíve is ilyen volna?
Ilyen hamis próféciák nyomán születnek az illiberális szavazók.
Ez az istenkép áll a szélsőjobboldal keresztény támogatói mögött.
Pat Robertson, az ismert hamis próféta, akinek „700-as klub” című
műsora látható az ATV-n, a World Trade Center ledöntése után azt
mondta, hogy megérdemelte Amerika. Isten büntetése volt a
melegek miatt. Az ő istenképe szerint pusztuljon el háromezer
ártatlan ember a mások bűnei miatt. De Isten Szodomának is
megkegyelmezett volna, ha Ábrahám jobban számol, és Isten talál
tíz igaz embert a városban. De New Yorkban a háromezer között
csak volt tíz igaz ember a tornyokban. Mit szólna ehhez Frölich
Róbert főrabbi, aki Ábrahámot idézi, amikor Istennek azt mondja,
hogy „elveszted-e az igazat is a gonosszal egybe? Távol legyen
tőled, hogy ilyen dolgot cselekedjél, hogy megöld az igazat a
gonosszal, és úgy járjon az igaz, mint a gonosz: távol legyen tőled!
Avagy az egész föld bírája nem szolgáltatna-e igazságot?” Mindenki
a saját bűneiért felel. Jézus a megváltás előtt is azt mondta a Siloám
tornyáról, hogy az nem az emberek bűnei miatt dőlt le. S mi lett a
terrortámadás eredménye? Hány meleggel lett kevesebb
Amerikában vagy New Yorkban attól, hogy háromezer ártatlan
ember meghalt? Isten pórul járt? Füstbe ment a terve? Vajon a
terrorizmus oldalán állna? Ha ez a módszere, a terrortámadás, hogy
embereket megtérésre indítson, miért áldozta fel a Fiát? Elég lenne
néhány öngyilkos merénylő. A terroristák ugyanazt mondták, amit
Pat Robertson. Azok gyilkosok voltak. Ha Pat Robertson egyetért
velük, akkor ő kicsoda? S akik egyetértenek Pat Robertsonnal, azok
nem tévedtek el?
Feltehetjük a kérdést, milyen Istenben hisznek ezek? Ha
ártatlanok halála nem számít, mit gondolnak a melegekről? Haljanak
meg? Nem arról volt szó, hogy Jézus Krisztus halt meg a bűnösökért
és a bűnösök helyett? Haljanak meg ők is? Ezt gondolhatta az
orlandói melegbár elleni terrortámadás elkövetője is. Az iszlám és
keresztény fundamentalizmus összeér. A pittsburghi zsinagóga elleni
terrortámadás is a gyűlöletbeszéd eredménye. Az elkövető azért
gyilkolta le a zsidókat, mert elhitte, hogy Soros György és a zsidók
szervezik Amerikába a muszlim bevándorlást. A tömeggyilkos
Trumpot és az evangéliumi keresztény prédikátorokat hallgatta. Ez
vezetett mészárláshoz. A Hit Gyülekezete ugyanezt mondja. Ez
keresztény gyűlöletbeszéd. Mert olyan is van. Amiből mészárlás
lesz, az gyűlöletbeszéd.
Mindez azért nem érdektelen, mert ők adnak tanácsokat
Trumpnak, ők döntenek el választásokat. Korábban az iraki háború
elindításában is nagy szerepük volt. Mindent megtennének azért,
hogy siettessék a bibliai próféciákat, hogy mielőbb visszajöjjön a
Messiás. Az, hogy a Messiás visszajövetele előtt olyan mértékű
pusztulás, katasztrófa és gyilkolás lesz, amilyen nem volt a föld
kezdete óta, nekik nem számít. Amikor Trump a kedvükért
Jeruzsálembe költöztette az amerikai nagykövetséget, ami mit sem
változtatott a közel-keleti helyzeten, másnap 60 ember halt meg. De
az evangéliumi keresztények ujjongtak. Nekik fontosabb egy hamis
prófécia, hogy ők Isten előtt és helyett beteljesítsék azokat, mint az
emberek élete. A Biblia szerint nem az ő dolguk, hogy
meghatározzák, mi mikor történjen. Szektás bugrissággal semmit
nem tudnak siettetni. Csak fájdalmat okozni, gyilkolni és rombolni.
Ami az isteni igazságosságról alkotott képet illeti, azt jól
illusztrálják a focizni tudó angyalok, akiket Németh Sándor a futball
Európa-bajnokságon parancsolt a magyar válogatott mellé. A
biztonság kedvéért csak azután tették nyilvánossá Németh Sándor
Gera Zoltánnak írott levelét, miután a magyarok legyőzték az
osztrákokat. Zakó esetén ez nem biztos, hogy megtörtént volna. Így
viszont ő intézte el a győzelmet. Futballista angyalokkal. Németh
Sándor ezt az üzenetet küldte Gerának: „Zoli az Úr hatalmasan
árassza rád és a csapatra az osztrákok elleni játékban kegyelmének
gazdagságát és vezessen benneteket győzelemre. Küldje el az Úr a
futballozni tudó angyalait közétek és minden helyzetben legyenek
segítségetekre: védjék a magyar kaput és rúgjanak gólokat az
ellenfél kapujába, valamint őrizzenek meg benneteket a sérülésektől
és adjanak minden helyzetben erőt nektek, hogy mindenben
felülmúljátok az osztrákokat. Légy vezére a csapatnak, hogy az Úr
neve legyen felmagasztalva kiváló játékod által is. Szeretettel
Németh Sándor.” Ezzel Gera minden megmozdulása neki szerzett
dicsőséget. Learatta a sikerét. Ő intézte el az angyalokkal.
De ez nem vicc. Németh Sándor és hívei valóban úgy
gondolják, hogy ez így működik. Isten beáll, és az angyalaival
elcsalja a meccset, hogy Németh Sándor kedvében járjon. Ezt a Hit
Gyülekezete tagjai szilárdan hiszik. Nem gondolnak arra, hogy a
másik csapatban is lehetnek keresztények, vagy nem sportszerű az
egyik csapatot angyalokkal megerősíteni. Ha az osztrákok elhiszik
azt, amit a hitesek, csalás miatt meg is óvhatnák a meccset, mert
angyalok avatkoztak be a játékba. Nem érdektelen az sem, amit
Gera Zoltán válaszolt: „Kedves Sándor, köszönöm a bátorítást,
jókívánságokat és a támogatást, amit kaptam és kapok Tőled és a
gyülekezettől. Nem lehetnék itt Isten kegyelme nélkül és az áldott
tanácsaid nélkül! Üdv Zoli.” Másodsorban szóba kerül Isten is a
hálaadásban. Az „áldott tanácsok” nyilván azt jelentették, hogy
Németh Sándor mondta meg azt is, mikor mehet külföldre játszani,
mikor nem, az életének minden területén totális kontroll alatt tartotta.
Ezt ismerjük. Gera fontos Németh Sándornak, mert a jobboldali sajtó
szerint ő volt az összekötő kapocs Orbán Viktor felé. Nem is értjük,
Csányi Sándor miért nem figyelt fel eddig a Gera mögött álló „áldott
tanácsokra”, és miért nem tette meg Németh Sándort szövetségi
kapitánynak. Különösen, ha egyetlen szavára jönnek a mennyből a
futballozni tudó angyalok, és eldöntik a meccset. Németh Sándor
olyan lehetne, mint Mézga Géza az akaratátvivő készülékkel. Arra
nincs magyarázat, hogy mi történt Andorra ellen, amikor csúfos
vereséget szenvedett a magyar csapat. Ha csak az nem, hogy Gera
nem játszott. Ilyenkor elhagyja az Úr a csapatot. A futballista
angyalokat egy jobban imádkozó átirányította Barcelonába. Átokról
nem lehet szó, mert Magyarország áldott, hiszen Orbán Netanjahut
támogatja, és Németh Sándor megmondta: „az ország jó úton
halad”.
Szerencse, hogy a FIFA nem csapott le Németh Sándorra.
Ruandában betiltották a futballmeccseken a mágiát. Az előzmény
az, hogy az Uganda–Ruanda Afrikai Nemzetek Kupája selejtező
mérkőzésen tömegverekedés tört ki, mert az egyik fél a másikat
azzal vádolta, hogy juju varázslással védte meg a kapuját a góltól.
Ez a „focista angyalok” bevetésének afrikai mutációja. Az afrikai
pályákon ez gyakori, és gyakorlatilag minden imát mágiának
minősítettek, ami az eredmény befolyásolására természetfölötti
segítséget kívánt igénybe venni. A babona, a mágia keveredik a
bibliai hittel. A bibliai hit nem az, hogy varázsolhatok, az akaratomat
ráerőltethetem bárkire. Ez nem hit és nem ima. Ez mágia.
De Németh Sándor sem bízott mindent a futballista angyalokra.
Leszerződött az olasz Internazionaléval, amely a Szent Pál
Akadémia FC csapatával közös futballakadémiát indított. Ezzel
Németh Sándor biztosította Orbán Viktor és a Fidesz szimpátiáját.
Aki a NER kedvezményezettje akar lenni, annak minimum egy
focicsapatot vagy futballakadémiát működtetnie kell. Az
imakommandónak adhatott egy kevés munkát, hogy a program
fővédnöke, Javier Zanetti 143-szoros argentin válogatott, ami a
fentiek szerint ekkor már az átok jele. Ha a Szent Pál Akadémia nem
lesz néhány éven belül elsőosztályú csapat, akkor itt kell keresni a
kudarc okát. Bejött az argentin átok a Szent Pál FC-be. Az anyagi
áldásról Németh Sándor gondoskodott a szokott módon. Megfejte a
gyülekezet tagjait. Az első nyilvános edzés előtti napon estélyt
rendezett, ahová fejenként 100 ezer forint volt a minimális belépő.
Egy hites nem jelenhet meg a felesége nélkül, tehát ez egy
családnak minimum 200 ezer forintjába került. Figyelték és
megjegyezték, kik jelentek meg, ahogy azt is, hogy kik nem. A
teremben jobb helyeket lehetett kapni 150 ezres, 300 ezres és az
500 ezer forintos fejenkénti belépőkért. Ha valaki ki akart tenni
magáért, és meg akart felelni a vezető lelkész elvárásainak, akkor a
feleségével együtt egymillió forintjába került a vacsora Zanettivel.
Nem tudjuk, Németh Sándor melyik belépőből vásárolt, de
vannak tippjeink. A vezető lelkész személyes meghívójában
hangsúlyozta, hogy szeretnék, ha minél több fiatal is megjelenne
(elvileg róluk szólna az egész), ezért a 18 év alatti hites gyerekek
fejenként 50 ezer forintért szintén elmehettek megnézni Németh
Sándort és Zanetti bácsit. Gyerek egyedül nem jöhet, ezért minden
gyerekjegy vonzott még minimum 200 ezer forintot. Mindezt az
Úrért, mert Németh Sándor azt írta, hogy a keresztény ifjúságot és a
jövőt támogatja, aki az estélyen részt vesz és fizet. A
futballakadémia azt a célt szolgálja, hogy a gyerekek a hit útján
maradjanak. Eddig azt hittük, hogy ez az igehirdetés útján történik. A
hívők elhitték, hogy ez is az egyház dolga, mint a démonűzés, amit
nekik anyagilag támogatniuk kell. Eszükbe sem jutott, hogy az egész
Orbán Viktornak szólhat, nem pedig a keresztény ifjúságnak. Ők
fizetik a futballakadémiát, Orbán pedig fizet Németh Sándornak.
Csak Németh Sándor nem fizet senkinek.
Gera Zoltán a „világban” híres emberekhez hasonlóan nemcsak
futballista. A Hit Gyülekezetéhez tartozó énekesek, sportolók,
politikusok és újságírók nem rendelkeznek szabadon az életük fölött,
ezt a jogot Németh Sándor gyakorolja. Feladatuk hasonló, mint a
híres szcientológusoké. Gera pedig fontos szereplővé vált, miután
egy futballmániás ember lett Magyarország teljhatalmú ura. Ezt
Németh azonnal átlátta. A Heti Válasz című lap azt írta, hogy Gera
Zoltán „jószolgálati nagykövetként is értelmezhető az egyház és a
Fidesz között”. Az „Iszonyból viszony” című cikk szerzője azt
vizsgálta, hogyan lett az SZDSZ „fiókegyházának” nevezett Hit
Gyülekezetéből a Fidesz fiókegyháza. Ebben különös jelentőséget
tulajdonít Gera Zoltánnak, aki bensőséges barátságot ápol Orbán
Viktorral, és a fontosabb meccseire jegyet küld neki: „a
miniszterelnök pedig személyesen járt közbe, hogy a csatár ismét
szerepeljen a válogatottban”. Orbán nem tudta, hogy ezzel a
futballista angyalokat is beküldte a csapatba. Vajon Orbán Viktor
rászorul-e, hogy ingyenjegyeket küldjön neki Gera Zoltán? Vajon
kinek az előrelátását dicséri mindez? Az „áldott tanácsok” nyilván
ezúttal is a megfelelő helyről érkeztek.
Mindez azért nem volt elég. Németh Sándor már 2008-ban
készült a fideszes hatalomváltásra. Pontosan tudta, hogy vagy
kiegyezik a Fidesz vezetésével, akit Orbán Viktornak hívnak, vagy a
Fidesz fogást talál az anyagi ügyeken, elkapják őt, és elkobozzák a
vagyonát. Az Új Exodusban elkezdte puhítani a tagságot. Szokásos
öninterjújában előadta az ideológiát, hogy „az egyházépítés elején a
különbségekre tettük a hangsúlyt”, de „a jövőben nagyon fontosnak
tartom azt is hangsúlyozni, mi az, ami összeköt bennünket a
kereszténység különböző ágazataival”.
 Magyarra lefordítva ez azt jelenti, hogy Németh Sándor tudta:
ha a történelmi egyházakkal nem pacifikálja a viszonyt, Orbánnal
lehetetlen lesz kiegyeznie. Nem hagyják a katolikusok. Ezért
meghirdette az összefogást „a kereszténység különböző
ágazataival”. Az „Alberto” című egykori remekmű indexre került, a
pápaságról szóló illegálisan kiadott könyvek lekerültek a polcokról.
Az Opus Dei pedig kívánatos, édes gyümölcs lett. Németh Sándor
megspékelte ezt még egy katolikusoknak szóló koalíciós ajánlattal
is: „az Egyesült Államokban vagy más nyugati, demokratikus
országokban – tiszteletben tartva a különböző keresztény
felekezetek közötti különbséget – az összefogásra teszik a
hangsúlyt, hogy közösen érvényesítsék bizonyos kérdésekben az
érdekeiket: ilyen például az abortusz vagy a homoszexuális
házasság kérdése. Ezekben az országokban kialakult egy
úgynevezett keresztény koalíció, amely a katolikustól egészen az
evangéliumi kereszténységig magában foglalja az egyházakat, sőt
sokszor még más vallásokat is.”
Amit Németh Sándor e téren előadott, az maga a „parázna
asszony” a Jelenések könyvéből, amely a „Fenevadon”
(államhatalmon) lovagol. Annak érdekében, hogy megússza mind a
börtönt, mind az egyházi státusz elvesztését, a milliárdos vagyona
elkobzásáról nem beszélve, ökumenikus keresztény koalíciót
javasol, amely az államhatalommal összefonódik a közös „erkölcsi
kérdések” alapján: ilyen az abortusz, a melegházasság, a
genderelmélet, amelyeket az állam üldöz. Ha valaki kíváncsi arra,
hogyan lesz a Jelenések Könyvében megírt Antikrisztus
megjelenése, akkor azt itt most elolvashatta. Erre hivatkozva fonódik
össze a „keresztény koalíció” (a „parázna asszony”) a diktatórikus
állammal, amely a világdiktatúrában ölt testet, amelyet az
Antikrisztus vezet, és az izraeli vallási jobboldal pedig ünnepel. Ezért
szavaznak a hívők az illiberális diktatórikus államra, s juttatják
hatalomra az Antikrisztust. Németh Sándor az Új Exodusban
bejelentkezett erre a szerepre. A katolikus Tanítóhivatal sem
mondhatta volna szebben: „Ha azt szeretnék az egyházak, hogy az
alapvető morális normák érvényesüljenek a társadalomban, azt csak
összefogással lehet megvalósítani. Ezt a szerepet mindenhol a
keresztény közösségek, felekezetek vállalják fel, miközben azzal is
tisztában vannak, hogy egy közösség egyedül nem tudja [ezt]
hatékonyan képviselni, ehhez keresztény koalícióra van szükség.”
Vissza kell térni az anyaszentegyház programjához, az állam és
egyház összefonódásához. Íme, az SZDSZ-alapító Németh Sándor:
„Ilyenre volt példa Magyarországon is, amikor a Hit Gyülekezete a
katolikus egyház mellett ugyanazt az állásfoglalást fogalmazta meg
a homoszexuális házassággal, az abortusszal vagy az eutanáziával
kapcsolatban.”
Németh Sándor azonban nem lenne Németh Sándor, ha nem
lebegtetné meg a mézesmadzag mellett a fenyegetést is. Arra az
esetre, ha Orbán netán elutasítaná az ajánlatát. „Én abban bízom,
hogy a Fidesz okult az 1998 és 2002 közötti időszak egyházpolitikai
problémáiból, és nem annak a korszaknak a folytatását tartja
feladatának. Ha viszont egy nagyegyházra fogja bízni az
egyházpolitikát, akkor biztos vagyok benne, hogy ebből kemény
ideológiai küzdelmek, harcok és feszültségek keletkeznek, amelyek
megint elterelik a figyelmet a nemzet sorskérdéseiről, és lekötik az
ezek megoldásához szükséges energiákat is.” Ha Orbán nyugalmat
akar, ki kell egyeznie a Hit Gyülekezetével. Ha a „nemzet
sorskérdéseivel” akar foglalkozni, nem dobhatja oda őt a katolikus
egyháznak. Különben kemény küzdelmek és harcok lesznek.
Mindehhez a tervbe be kellett még kapcsolni egy olyan korrupt
alakot is, mint Semjén Zsolt, aki összekötheti őt egyszerre a
katolikus egyházzal és Orbánnal.
A terv készen állt, de ehhez szükség volt még valamire, amit
Orbánnak cserébe adhat. Németh Sándort ezúttal is a
kopogtatócédulák mentették meg. Most nem az, hogy összegyűjti
őket, hanem az, hogy az utolsó pillanatban nem gyűjti össze őket.
Ezt 1998-ban már majdnem megcsinálta az SZDSZ-szel is. Erről
szólt a Fesz van egyik fejezete. De most odadobta Orbán lábai elé
az MDF-et. Megszületett az egyezség. A Hit Gyülekezete „elvi
alapon” nemzeti egyház lett. Németh Sándor megúszta a fideszes
totális hatalomátvételt. Megmaradt a pénz is, a hatalom is, a
dicsőség is. Futballozhatnak az angyalok. A gyerekek is, ha hoznak
labdát. Eljött az idő leszámolni az ellenséggel. Mindent
megbosszulni.
A pusztító utálatosság

Amikor Semjén Zsolt megjelent a Szent Pál Akadémia

előadótermében, az olyan pillanat volt a Hit Gyülekezete életében,
mint a Dániel próféta könyvében megjövendölt „pusztító utálatosság”
megjelenése a szent helyen. A „pusztító utálatosság” először
Krisztus előtt 167-ben Antiókhosz Epifánész görög király képében
jelent meg, aki Zeusz-oltárt állított a jeruzsálemi zsidó templomban,
és disznót áldozott. Ez a kép szemlélteti tökéletesen, milyen lehetett
az, amikor Semjén az Államelmélet tantárgy keretében előadta
Szent Ágostont a Szent Pál Akadémián. Antiókhosz Epifánész
előképe volt Jézus próféciájának, amelyben az Antikrisztusról
beszél. A „pusztító utálatosság” pedig az Antikrisztust jelenti:
„Amikor pedig meglátjátok a pusztító utálatosságot, ahogy Dániel
próféta megmondta, ott állni a szent helyen – aki olvassa, értse meg!
–, akkor azok, akik Júdeában vannak, meneküljenek a hegyekbe, aki
a ház tetején van, ne szálljon le, hogy kihozzon valamit, és aki a
mezőn van, ne térjen vissza, hogy elhozza felsőruháját. Jaj, a terhes
és a szoptató anyáknak azokban a napokban! Imádkozzatok, hogy
ne kelljen télen, sem szombaton menekülnötök. Mert olyan nagy
nyomorúság lesz akkor, amilyen nem volt a világ kezdete óta
mostanáig, és nem is lesz soha.”
Jézus szavai érzékeltetik a borzalmat, ami a világra vár. Ez
abból az elméletből nőtt ki, amit Semjén előadott. Semjén
megjelenése nemcsak esztétikailag kínos. Amit Semjén képvisel, az
maga a pusztulás. Disznóáldozat a zsidó Templomban és az
Antikrisztus imádása Isten szent helyén. Ez történt a Szent Pál
Akadémián és a Hit Gyülekezetében is. A Semjén által előadott
államelmélet ezzel azonos. Antiókhosz Epifánész esetében
fellázadtak a zsidók. Ez volt a makkabeus felkelés. Az Antikrisztus
ellen is felkel Izrael, ami elindítja a holokausztot is túlszárnyaló
népirtást. A Szent Pál Akadémián Semjén vastapsot kapott.
Elmaradt a „pusztító utálatosság” felismerése. A Hit Gyülekezete
tagjait Németh Sándor meggyőzte. A kételkedőknek az Új Exodus
következő számában (2017. december) megadta a kegyelemdöfést.
A „Folytassuk a Hit Gyülekezete megújítását!” című soron következő
öninterjújában azt mondta, hogy „ha [a] keresztények megértik ezt a
nehéz helyzetet, és megfelelő szellemi-erkölcsi politikai támogatást
nyújtanak a vezetésnek, akkor lehetséges Magyarországot a
kereszténységhez közel álló helyzetben tartani. Ez a legaktuálisabb
feladata hívőknek és egyházvezetőknek egyaránt, hogy tudatosítsák
a keresztényekben: ha hatékony támogatásban részesítik a nemzeti
szuverenitást és a zsidó-keresztény kinyilatkoztatást védelmező
politikai tényezőket, akkor jogi és politikai szempontból biztosítva
van Magyarországon a kereszténység jövője.”
Azt nem tudjuk, hogy Németh Sándor ezt melyik Bibliában
olvasta. Eddig nem tudtuk, hogy a „kereszténység jövője” megfelelő
politikai tényezők támogatásán múlik. Amikor húsz évvel ezelőtt mi
hitesek voltunk, még Istenben bíztunk. De a „jogi és politikai”
szabadságot sem veszélyeztette a liberális demokráciában semmi.
Egészen addig, amíg „a nemzeti szuverenitást és a zsidó-keresztény
kinyilatkoztatást védelmező politikai tényezők” új egyházi törvénye
meg nem szüntette keresztény gyülekezetek és egyházak
tucatjainak az egyházi státusát. Előtte a Hit Gyülekezete által alkotott
1990. évi IV. törvény megvédte mindenki „jogi és politikai”
szabadságát. A Fidesz egyházi törvénye már csak kivételezett
egyházaknak nyújtott megfelelő „jogi, politikai” keretet. De a Hit
Gyülekezete ekkor már ezek közé tartozott. A többiek jogfosztásával
mélyen egyetértett, mert immár a jogfosztók közé tartozott. A korábbi
alapelvek a kukába kerültek.
Ez még az Új Exodus korábbi számaihoz képest is olyan
mértékű istenkáromlás, amit csak az tesz érthetővé, ha megnézzük
bizonyos időpontok egybeesését. Semjén Zsolt „akadémiai”
előadásáról a Hit Gyülekezete 2017. november 24-én adott hírt. A
kormány pedig az ún. „nagy év végi pénzosztás” keretében, 2017.
december 28-án kelt határozatában a Szent Pál Akadémiát 364
millió 159 ezer 800 forint, a Hit Gyülekezetét (mint
kedvezményezettet) 394 millió 30 ezer 200 forint támogatásban
részesítette. Mindkét állami támogatás vissza nem térítendő összeg.
Ez azt jelenti, hogy Németh Sándor egyháza 758 millió 190 ezer
forintot kapott Orbán Viktortól, amit soha nem kell visszafizetni.
Csupán emlékeztetünk arra, hogy a szocialista kormány kezében
lévő Magyar Fejlesztési Bank (igaz, törvénytelenül, a bank profiljába
nem tartozó módon, akkori Fidesz-politikusok szerint csúszópénzért)
500 millió forint magas kamatozású hitelt adott a Hit Parkra, amit
vissza kellett fizetni. Orbán ennek a másfélszeresét adta ajándékba.
Ugye, megéri „a nemzeti szuverenitást és a zsidó-keresztény
kinyilatkoztatást védelmező politikai tényezőket” támogatni? Mint
Németh Sándor mondta, „a legaktuálisabb feladata ma a hívőknek
és az egyházvezetőknek” ez, mert ez a „kereszténység jövője”.
Valóban, ennek a „kereszténységnek” ez a jövője. Erről a
„kereszténységről” a Jelenések Könyve is ezt mondja.
A Jelenések Könyve szerint ez a kereszténység lesz az
Antikrisztus támogatója. Jézus Krisztus az illiberális keresztény
diktatúráról mondja, hogy „olyan nagy nyomorúság lesz akkor,
amilyen nem volt a világ kezdete óta mostanáig, és nem is lesz
soha”. Az állam és az egyház összefonódását hirdető Semjén Zsolt
az Antikrisztus birodalmát építi. Az Antikrisztus olyan világdiktátor
lesz, akinek legtisztább előképe Orbán, a „keresztény állam”
újjáteremtője, s Donald Trump, mint Izrael legnagyobb barátja és
jótevője. Egyes zsidók azt mondják, hogy Trump a világ
történelmének legjobb amerikai elnöke Izrael számára, „akit úgy
szeretnek a zsidók, mint Izrael királyát”, és „úgy szeretik őt, mint aki
Isten második eljövetele”. Trump nem is tiltakozott, hogy Messiásnak
nevezték. Ez már hamisítatlan antikrisztusi vonás. Az Antikrisztus
egy ugyanilyen jó ember lesz Izrael számára. Felépíti a harmadik
Templomot, s hétéves szövetségre lép vele Izrael. Egy olyan Izrael,
amelyet egy Netanjahu-féle illiberális vezet majd. Csakhogy a hét év
felénél az Antikrisztus maga ül be a jeruzsálemi Templomba,
bálványként imádtatva magát. A zsidók ekkor ismerik fel, kivel állnak
szemben. Pál apostol ezt úgy írta le, hogy ez az ember „ellene veti
és fölébe emeli magát mindannak, ami Istennek vagy istentiszteletre
méltónak mondatik, annyira, hogy maga ül be, mint Isten az Isten
templomába, Isten gyanánt mutogatván magát”. Orbán Viktor is
ezen az úton halad. Ebben az antikrisztusi rendszerben találja magát
az a kereszténység, amely „a zsidó-keresztény kinyilatkoztatást
védelmező politikai tényezőket”, így az Antikrisztust támogatja. Az
állam és az egyház (a „keresztény koalíció”, ahogy ezt Németh
Sándor nevezi) tökéletes harmóniába kerül. Ez a „kereszténység”
az, amit a Jelenések Könyve „parázna asszonynak” nevez. Ez a
hamis egyház, amely a „Fenevadon” (az Antikrisztus birodalmán)
lovagol. Becsapva a nemzeteket és a népeket. Az Antikrisztus
birodalma a Szent Ágoston által hirdetett államelmélet
beteljesedése. Pontosan az, amit Semjén hirdetett a Szent Pál
Akadémián.
Ebből a „filoszemitizmusból” lesz a világtörténelem legnagyobb
zsidóüldözése. Ezt készíti elő Trump, Netanjahu, Orbán Viktor és az
őket támogató amerikai és magyar evangéliumi keresztény
mozgalom. Magyarországon a Hit Gyülekezete. Ekkor kezdődik el a
„nagy nyomorúságnak” nevezett három és fél év, amiről Jézus azt
mondta, hogy „imádkozzatok, hogy ne kelljen télen, sem szombaton
menekülnötök. Mert olyan nagy nyomorúság lesz akkor, amilyen
nem volt a világ kezdete óta mostanáig, és nem is lesz soha”. A
„nagy nyomorúságnak” vet véget Jézus Krisztus második eljövetele,
hogy megmentse a maradék zsidókat, akik felismerik őt, és sírva
borulnak elé, mint József elé a testvérei. Pál apostol, akiről
elnevezték a Hit Gyülekezete teológiai főiskoláját, szintén írt erről.
Az itt előadó Semjén és Pál apostol csak a Krisztus és Antikrisztus
ellentétpárjában értelmezhető valóság. Semjén előadása a Pál
apostolról elnevezett Akadémián hasonló szintű istenkáromlás, mint
a disznóáldozat a jeruzsálemi Templomban. A Szent Pál Akadémia
hallgatóinak úgy kellett volna kiszaladniuk a teremből, ahogy Jézus
mondta, hogy vissza se nézzenek. Ha ottmarad a felsőruha, vissza
se menjenek érte, hanem meneküljenek. A Jelenések Könyve is azt
mondja, hogy ez a szellemi Babilon, amiről a Hit Gyülekezete húsz
éve könyvet adott ki. A hívőknek adott isteni parancs, hogy „fussatok
ki Babilonból”. Ne legyetek részesei a bűneiknek, hogy elkerüljétek
az ő büntetésüket.
Pedig, ha valaki meghallgatja Semjén Zsoltot, ezt az áldott jó
embert, akinek mosolyától megolvadnak a klímaváltozásnak is
ellenálló gleccserek, azt mondja a barátjának: „milyen jókat mondott
a Semjén Zsolt”. Az erkölcsöt védelmezte: „A keresztények
küldetése, hogy azon a helyen, ahová a Gondviselés állította őket, a
világot az evangélium értékeinek irányába mozdítsák. Van, akinek a
parlamentben, van, akinek a gyülekezet élén (sajnos, Németh
Sándor nem lehet a parlamentben, pedig milyen jó lenne – A
szerző), van, akinek a kormányban, van, akinek iskolában, van,
akinek egy gyárban, van, akinek egy mezőgazdasági földön, de
minden keresztény embernek küldetése a világ átalakítása az
evangélium értékeinek irányába. (…) Az államnak és egyháznak
elválasztásából nem következhet az egyház és a társadalom
elválasztása, hiszen egyszerre vagyunk tagjai az egyházunknak és
polgárai a hazánknak.”
Na, ebből lesz az Antikrisztus, a „nagy nyomorúság”. Az
Antikrisztus biztosan elítéli a melegházasságot, az abortuszt, az
eutanáziát és betiltja a genderelmélet oktatását minden egyetemen.
Tökéletesen felszámolja a liberalizmust, hogy ne sérülhessenek a
keresztény értékek. Ezért a világi jó erkölcsöket védelmező
evangéliumi keresztények, köztük a Hit Gyülekezete tagjai,
szavazataikkal támogatják az Antikrisztust, aki a keresztény
erkölcsök védelmezőjeként jelenik meg. Németh Sándor szedheti
majd az Antikrisztus kopogtatócéduláit. Amilyen boldogan
támogatták az amerikai nagykövetség Jeruzsálembe helyezését,
ugyanolyan boldogan fogják támogatni az Antikrisztust, aki megépíti
Izraelnek a jeruzsálemi (harmadik) Templomot. Hallelujázva fognak
örvendezni, hogy közeledik Jézus visszajövetele. Csakhogy előtte
lemészárolják a fél világot, főleg a zsidókat. „Halálra fogja adni
testvér a testvérét, az atya a gyermekét, és magzatok támadnak
szülők ellen, és megöletik őket. Nemzet nemzet ellen, ország ország
ellen támad, lesznek földindulások, éhségek, a nap elsötétedik, a
hold nem fénylik. Az ég csillagai lehullnak, és az egekben levő
hatalmasságok megrendülnek. És akkor látják meg az embernek
Fiát eljönni felhőkben nagy hatalommal és dicsőséggel.” Ő azonban
sokak meglepetésére nem a „parázna asszonyért” jön el, amely az
Antikrisztussal akarta megvédeni az erkölcsöket a
melegpropagandától, s a kilencedik hónapban végrehajtott
abortusztól, ahogy Morvay ügynök mondja az orosz titkosszolgálat
álhíreiből. Akkor majd azt mondják: „Uram, nem a te nevedben
prófétáltunk-e, nem a te nevedben űztünk-e démonokat, nem a te
nevedben átkoztuk-e a Bartust és a többi lázadót?” Jézus válasza
benne van a Bibliában.
Amit Semjén előadott, az a katolicizmus ideológiája, amely
vezető ereje lesz az Antikrisztuson lovagoló „keresztény
koalíciónak”, amit Németh Sándor Orbán hatalomra jutása előtt már
szorgalmazott, s amihez máris csatlakozott. Semjént húsz évvel
ezelőtt a bejáratnál Szamóca őrzővédő emberei leteperték volna. Ha
eljut az előadóteremig, a Hit Gyülekezete tagjai harsányan kinevetik.
2017 novemberében megtapsolták. Mindez azt bizonyítja, hogy a Hit
Gyülekezete a Trumpot és Netanjahut támogató evangéliumi
keresztény mozgalommal együtt készen áll az Antikrisztus
fogadására. A Hetek vélhetően ünnepi különszámot ad ki. Az
Antikrisztus tanácsadói az evangéliumi-karizmatikus
tévéprédikátorok lesznek, akik szállítják a keresztény hívők
szavazatait. Az Antikrisztust óriási többséggel demokratikusan
választja meg a világ. Ugyanúgy, ahogy Trumpot, Orbánt és
Barabbást választotta.
A „parázna asszony” öltözik bíborba és skarlátba, ahogy a
Jelenések Könyve mondja. Az antikrisztusi illiberális keresztény
állam önti bele a pénzt, ami csak erősíti a „szellemi látást”, hogy a
zsidó-keresztény értékeket védelmező „politikai tényezőket” kell
támogatni. Ez minden hívő legfontosabb feladata. Akinek van füle a
hallásra, hallja, mit mond az ördög a gyülekezeteknek. November
végén megjelenik a Szent Pál Akadémián Semjén Zsolt, előadja
Ágoston antikrisztusi államelméletét a Hit Gyülekezete tagjainak,
akik ezt nagy tapssal fogadják. Egy hónap múlva megérkezik
csaknem egymilliárd forint vissza nem térítendő „támogatás” a
gyülekezet számlájára. Akik nem értik meg, hogy ez a
„kereszténység jövője”, úgy járnak, mint Iványi Gábor, akinek
többmilliárdos jogos járandóságát sem fizeti ki ugyanez a kormány.
Az állami gázszolgáltató a gáz kikapcsolásával fenyegeti, nemhogy
milliárdokat adna ajándékba. A Hit Gyülekezete bármelyik tagja
megmondja az okát: átok alatt van Iványi Gábor egyháza, mert nem
„a zsidó-keresztény értékeket védelmező politikai tényezőket”
támogatja.
Pedig a mostani helyzet semmi ahhoz képest, amit Jézus ígér a
sikertelen Iványi Gáboroknak: „Akkor nyomorúságra adnak majd
benneteket, és megölnek titeket; és gyűlöletesek lesztek minden nép
előtt az én nevemért. És akkor sokan megbotránkoznak, és elárulják
egymást, és gyűlölik egymást. És sok hamis próféta támad, akik
sokakat elhitetnek. Mivelhogy a gonoszság megsokasodik, a
szeretet sokakban meghidegül. De aki mindvégig állhatatos marad,
az üdvözül.” Ez a vége, a sovány vigasz. Ezzel szemben lesznek
majd a sikeresek, mint a Hit Gyülekezete, akiket csak a frusztrált,
irigy emberek támadnak. Németh Sándor a végén még vadászni is
elmegy Semjénnel. A hívők pénzén, mert fizetni egyikük sem szeret.
Már akkora barátok lettek, hogy Benny Hinnt is lefényképeztették
vele. Vajon Semjén kért-e pénzt érte? Az előadásért mekkora
honoráriumban részesült? Az egyházi státusz vajon ingyen volt?
Vagy azt is pénzért adták, mint a búcsúcédulákat?
Semjén azt mondta a Szent Pál Akadémián: „Nagyszerű, hogy
úgy vagyunk itt együtt, hogy egyikünk sem adott fel semmit.
Mindegyikünk azt mondja, amit mindig is mondott, és kiderült, hogy
az értékeink, a felfogásunk sokkal közelebb van egymáshoz, mint
azt gondoltuk volna, sőt, minden lényeges kérdésben ugyanazt
gondoljuk.” Ennél nagyobb sértés a Hit Gyülekezetét nem érhette
volna, és nem tiltakozott senki. Németh Sándor húsz év alatt eljutott
oda, hogy a liberális demokrácia, az egyház és az állam
szétválasztásának követelése után Semjén Zsolttal azonos elveket
vall. Semjén mondata, hogy „egyikünk sem adott fel semmit”, nagy
hazugság. Németh Sándor mindent feladott, és mindent
megtagadott, amiben húsz évvel ezelőtt hitt. Ha hitt egyáltalán. Ha
nemcsak az akkori „politikai tényezőktől” várt több előnyt és
védelmet. Ahhoz képest, hogy Németh Sándor semmilyen komoly
iskolát nem végzett el, matekból nem rossz. Jól kiszámolta, mi fizet
jobban: ha Semjén tart nála előadást, vagy ha Kuncze Gábor.
Nyolcszázmillió forint Semjén javára. Iványi Gábor kit választana?
Semjén megjelenése a Hit Gyülekezetében szimbolikus
jelentőségű. Semjénnel a katolicizmus legrosszabb irányzata nyert
polgárjogot a Hit Gyülekezetében: a katolicizmus középkori
zsinatokat követő irányzata, a katolikus egyházatyákat ma is
mércének tekintő szellemiség. Semjénnek nemcsak Ágoston a
példaképe, hanem azok az egyházatyák, akiknek antiszemita
nézeteit a Hit Gyülekezete elrettentő példaként publikálta a
gyülekezet sajtójában. Ne higgye senki, hogy Szent Jeromost, Szent
Ambrust, Aranyszájú Szent Jánost vagy akár Origenészt
elválaszthatja Semjéntől. Semjén mindezeket a tanokat is képviseli.
De maga Szent Ágoston is csak az 59. Zsoltárra hivatkozva tanítja,
hogy a zsidókat nem kell megölni, csak megalázni, és emberi
jogaiktól megfosztani, mint Káint. Szent Ágoston a zsidóságot
Káinnal azonosítja. A „keresztény” antiszemitizmus ebben
különbözik a nácizmustól, hogy a zsidók megölését nem javasolja,
csak azt, amit a Horthy-rendszer tett, ami az Orbán-rendszer
mintája. Aki Semjénnel egyetért, azonosul a katolikus
egyházatyákkal is. A meghasonlás tipikus esete, hogy 2012
márciusában még megjelenhetett a Hetekben Finta Szilvia „Lelkek
megrontói: népmérgező tévtanítások” című cikke, amelyben az
egyházatyák zsidóellenes uszításait foglalta össze. De 2017.
novemberében már élőben állt előttük a népmérgező tanítások
megtestesítője, élő szobra, Semjén Zsolt, aki a Fidesz-
kongresszusán „Sneider&Bauer cégtáblával” szórakoztatta a
válogatott antiliberális közönséget.
Ha megengedi a laikus olvasó, a Bibliában hívő embereknek itt
kell tennem egy megjegyzést. A „pusztító utálatosság” előképei
minden egyház és minden hívő életében megjelennek. Az
„Antikrisztust” minden egyház és minden ember előbb engedi be a
szívébe, mint ahogy az a maga valóságában megérkezne. A
„disznó” bekerül a „szent helyre”, a szív frigyládája helyére. Amikor
Semjén Zsolt diadalt ül a Szent Pálról elnevezett Akadémián, és
Szent Pállal szemben előadja Szent Ágostont, akkor a „pusztító
utálatosság” elfoglalja a maga helyét a hallgatóság szívében is.
Ennek meg kell lennie, ez a feltétele annak, hogy megjelenjen a
„törvénytaposó, akit megemészt az Úr az ő szájának leheletével, és
megsemmisít az ő megjelenésének feltűnésével”. De nem mindegy,
hogy mi köztük leszünk-e. A feltétel, hogy a világ szörnyetegei a
becsapott keresztények szavazataival hatalomra jussanak. De mi ott
leszünk-e? Akik a törvényességgel olyan kapcsolatban állnak, mint
Semjén Zsolt, aki Svédországban olyan ember pénzén vadászik
védett háziállatokra, aki szintén vissza nem térítendő állami
támogatásokat kapott, az legyen gyanús. Ez antikrisztusi
tulajdonság. Ha valaki úgy viszonyul a korrupcióhoz, a hamis
fonthoz, ahogy Németh Sándor, az maga a szellemi Babilon, amiből
futni kell. Aki pénzért beengedi a „disznót” a szent helyre, aki szent
dolgokat, az Isten igazságát kiárusítja, az antikrisztusi ember. Hiába
mondja: csak „pályáztunk”. Én még csak nem is pályáztam, mert
tudom, mi az ára. Nem lehet két urat szolgálni.
Semjént a Hit Gyülekezete úgy mutatja be, mint teológust és
szociológust. Ebben a minőségében tartott előadást a Szent Pál
Akadémián. Gábor György filozófus hónapokkal a várva várt előadás
előtt a Facebook-oldalán közölte: Semjén minden diplomáját
csalással szerezte. A Pázmány Péter Hittudományi Akadémián
1991-ben készített teológiai doktori disszertációjáról kiderült, hogy
jelentős mennyiségű szöveget és szó szerinti fordítást vett át korábbi
művekből, idézőjelek alkalmazása nélkül. 1992-ben, az ELTE
Szociológiai Tanszékére beadott szakdolgozata és doktori
disszertációja között átfedések mutathatók ki. Arra is fény derült,
hogy a szociológiai szakdolgozata szó szerint megegyezik Molnár
Attila Károlynak, Semjén egykori konzulensének két később publikált
cikkével. Az ELTE szakmai-etikai vétség miatt elmarasztalta Semjén
Zsoltot. 1997-ben a Pázmány Péter Katolikus Egyetem
szabálytalanul minősítette át Erdő Péter dékán döntésével Semjén
laureatus fokozatát vallástudományi PhD-vé. Az egyetemen ugyanis
nem volt vallástudományi képzés. Semjén a doktori szabályzattal
ellentétben nem tudott (azóta sem tud) tudományos publikációkat
felmutatni, végezetül megfelelő nyelvtudással sem rendelkezett
(rendelkezik). Szent Ferenccel ellentétben a madarak nyelvén sem
beszél, nyilván azért, mert a madarak nem jutnak a mennybe. Ezzel
indokolta, hogy a velük való csiripelés helyett gond nélkül le lehet
puffantani őket. (Ez alapján elég sok mindenkit le lehetne lőni, akik
nem jutnak a mennybe.) Semjén tudományos fokozattal rendelkezik,
de egyetlen szabályosan szerzett diplomája sincs. Olyan oktatási
intézményben adott elő, amit egy vezető lelkész alapított, akinek a
legmagasabb állami iskolai végzettsége érettségi. Aki saját magának
adott diplomát, miután létrehozta a saját főiskoláját. Majd úgy kapott
az SZDSZ-s köztársasági elnök alatt „főiskolai tanári” kinevezést,
hogy tudományos fokozattal, publikációkkal nem rendelkezett
(hacsak az Új Exodusban megjelent szuper öninterjúit nem tekintjük
annak, illetve Pásztor László vagy Pap László műveit). Könnyen
lehet, hogy az SZDSZ-közeli kinevezés után Orbántól díszdoktorit is
kaphat. Vagy megkaphatja azt Pat Robertson egyetemén a
kamudiplomája mellé. Esetleg, ha elég pénzt fizet Izraelben
valakinek, akkor a kitüntetések mellé a Trump-Orbán-Netanjahu
tengelyen díszdoktorit is szerezhet az érettségihez. Ha így lesz,
máris utolérte Semjént. A teológust és szociológust. A doktort.
Flaisz eretnek lett

A magyar köztudatban nem Montesquieu és Condorcet, hanem

Kósa Lajos és Kövér László gondolatai élnek ma a szabadságról. De
a Hit Gyülekezete tagjai még ennyit sem tudnak róla, amit jól
illusztrál Szekeres Gyuri az egyszázalékos felajánlásról szóló
fotójával: „Itt lettem szabad ember”, olvasható a szöveg. A kép
olyan, mint a halálraítélt Henry Fécamp mosolya a Csontbrigádban.
Aki még ezek után is adakozik, az tényleg nem tud semmit a
szabadságról. Szekeres hízelkedése Németh Sándornak viszolygást
kelt egy kívülállóban, és azt még Sztálin is visszautasította volna, de
Rákosi mindenképp. A lelki rabszolgaság üvölt a Facebook-
bejegyzéseiből. Nincs az a Vidám Vasárnap, amely lemossa a Hit
Gyülekezetéről azt, amit takargatni akarnak. A „keresztény” állam is
ilyen embereket nevel. A liberális jogállam pedig öntudatos szabad
polgárt. Felnő egy generáció, amely nem tudja, mit jelent a
liberalizmus. Az ország azt gondolja, a liberalizmus a kereszténység
ellentéte. A kereszténységről azt hiszik, arra való, hogy az állammal
az erkölcsöt javítsa. A Hit Gyülekezete tagjai gyűlölik ma már
legjobban a liberalizmust. Ebben ugyanolyan elszántak és
radikálisak, mint az SZDSZ-es kopogtatócédula-gyűjtésben voltak. A
Hit Gyülekezete még részt vett az SZDSZ megalapításában. Ma már
az illiberális Fidesz támogatója. A „liberális” szitokszó lett a Hit
Gyülekezetében. Mindkét lépés Isten nevében történt. Ugyanabból a
forrásból csörgedezik édes és keserű. Az egymást kizáró elveket
ugyanaz a Németh Sándor hirdeti.
Pedig ha valaki szeretné felvilágosítani a magyarokat a
liberalizmusról, keresve sem találna jobb irodalmat, mint a Hit
Gyülekezete Új Exodus című folyóirata, amely nem szüntette meg az
archívumát, ezért az Orbán-rendszer előtti cikkek is megtalálhatók
benne. Soha senki nem fejtette ki olyan alaposan és világosan a
liberalizmus lényegét, mint a Hit Gyülekezete. A „nemzeti
kereszténységről”, a „keresztény Európa” eszméjéről sem születtek
olyan kiváló elemzések, mint a Hit Gyülekezetében, amelyek
kimutatták ezek antikrisztusi jellegét. Aki Orbán Viktor „keresztény
államának” hazugságát cáfolni akarja, a legjobban teszi, ha a Hit
Gyülekezete 2010 előtti cikkeit használja. Nincsenek annál jobbak.
Külön előnye az Új Exodusnak, hogy a 2010 után született
cikkekben olvasható ennek ellenkezője, ugyanazon szerzők tollából.
Kutatóknak sem mindennapi csemege. Nem kell levéltárak között
ingázni, itt minden megtalálható egy helyen: tézis és antitézis. Az
már csak ínyenceknek való olvasmány, ahogy Hack Péter próbálja a
Hetekben a tüzet és a vizet kibékíteni: úgy megvédeni Orbánt, és
megfelelni Németh Sándor elvárásainak, hogy ne tűnjön úgy, mintha
Szekeres értelmi színvonalán állna. Nem könnyű mutatvány.
Bravúros, ahogy tekeri: „Orbán nem arra utalt, mert ha arra utalt
volna, az rossz lenne”. Bla-bla-bla. Nagyjából ő is ugyanannyira
szabad ember, mint Szekeres.
Németh Sándor az Új Exodus 2001. június 1-jei számában
például kifejtette: „A kereszténység áldás a társadalomra, ha az
államtól független; de a kettő szimbiózisa átkot jelent a nemzet
számára.” Ezzel kapásból előre megátkozta az Orbán-rendszert.
Majd így folytatta: „Ezt Európa másfél évezredes történelme eléggé
nyilvánvalóan bizonyította, így akkor is tény marad, ha a mai magyar
társadalom jelentős része, számos politikusa és vezetője ezt nem
hajlandó tudomásul venni, és olyan kísérletbe fogtak, amely fölött a
történelem már többször is ítéletet mondott.” Ezt mondta Németh
Sándor 2001-ben. Ma már más a helyzet.
Németh Sándor ennek a halálra ítélt kísérletnek a
legelkötelezettebb támogatója. Az Orbán-rendszer ellenfeleinek nem
kellene semmi mást használniuk, csak Németh Sándor korábbi
írásait (némelyiket még nekem diktálta). Minden szava arany: „A
tényleges kereszténység legjobb helyzete az államtól független
státus. Így az illegalitás, üldözés közepette is – mint ahogy ez a
történelem során többször is beigazolódott – hatékonyan képes Isten
Igéjét hirdetni és terjeszkedni. Az egyház és az állam összefonódása
során viszont – különösen, ha egyházi célok szolgálatára állami
szerveket, pénzeket használnak fel – a keresztény hit kirekesztő
jellege szükségképpen politikai rangot nyer, ami negatívan határozza
meg az adott politikai rendszert, eltorzítja a jogállamiságot,
tömegeknek okoz valós jog- és érdeksérelmet, mert az egyházi,
klerikális érdekérvényesítést számos esetben a nemzeti érdekek
kárára helyezi előtérbe.”
Az Orbán-rendszer ellentétes a nemzet érdekeivel, ezt mondta
Németh Sándor. Orbán „keresztény állama” nemzetellenes. Zseniális
gondolat. Németh Sándor azonban nem vállalta az üldözést. Az
összefonódás jobban fizet. Gyülekezete az Orbán-rendszer előtt
kiváló munkát végzett, a „keresztény állam” hazugságának
tudományos szintű történelmi áttekintését adta. Válogathatnánk a
jobbnál jobb szerzők közül, de használjuk ezúttal Flaisz Endre
munkáját, akinek „Lopakodó diktatúra” című írása az Új Exodus
2002. májusi számában jelent meg. A Hit Gyülekezete akkor még
tudta, hogy a „keresztény állam” jelszava politikai katolicizmus,
lopakodó diktatúra. A szerző hitelességét nem kérdőjelezi meg, hogy
megtérése után a Sorbonne helyett a Szent Pál Akadémiát
választotta. Akkor még nem Semjén Zsolt tartott ott előadásokat. Az
alábbi szövegrészeket rövidített, szerkesztett formában idézem az Új
Exodus című teológiai újságból, amely az ideológiai pártok
kiadványainak megfelelő folyóirat. Mintha a cikk az MSZMP idején a
Társadalmi Szemlében jelent volna meg. Ez a hivatalos vonal.
Flaisz ezt írta: „Sokan megkérdőjelezték az állam ideológiai
semlegességének, az állam és az egyház szétválasztásának
demokratikus és alkotmányunkba foglalt elveit, mint amelyek felett
már eljárt az idő, és amelyeknél már létezik korszerűbb, modernebb
államelmélet is. Újra olyan állam igényét fogalmazták meg, amelyet
valamiféle keresztény eszmeiség járna át. Közelebbről szemügyre
véve ezt a vélekedést, azt találjuk, hogy nem éppen modern, hiszen
gyökere a demokratikus államelméleteknél is jóval korábbra nyúlik
vissza, egészen Szent Ágostonig, aki az i. sz. 5. században vetette
meg ennek az államelméletnek az alapjait De civitate Dei (Isten
államáról) című művében.”
Orbán Viktor nem fedezett fel semmit. Az írás így folytatódik:
„Ágoston szerint az államot Isten rendelte, hogy visszaszorítsa az
eredendő bűn következményeit, a társadalmi igazságtalanságokat,
háborúkat stb., azonban az eredendő bűn magát az államot sem
kíméli, emiatt az állam is ki van szolgáltatva a különböző
torzulásoknak, [a] hatalommal való visszaélésnek. Ágoston olyasféle
megoldást javasol, amely szerint az államot lényegében alá kell
rendelni az egyháznak, mert ebben az eredendő bűn csak
korlátozott mértékben van jelen. Így az állam az egyház spirituális
tekintélye alatt legalább viszonylagosan biztosítani tudja a földi
békét. (…) Sajnálatos módon azonban az inkvizíció intézményéből,
a keresztes háborúkból, a zsidó gettók alapításából, a sorozatos
kiátkozásokból az derült ki, hogy a középkori katolikus egyház
szellemi-erkölcsi szempontból nem állt a helyzet magaslatán, a
hatalom csúcsán maga is korrumpálódott, vagyis: a történelemben
bebizonyosodott az ágostoni modell kudarca.”
Ezután jön Flaisz írásában a „Bűnösök ellenőrzik egymást” című
alfejezet, ami a liberalizmus alapjait fejti ki, és mélyen egyetért
azokkal: „Az Ágoston által megfogalmazott problémára a megoldás a
modern demokratikus államfelfogás szerint nem az ágostoni modell,
az egyház külső bábáskodása az állam felett, hanem az állami
hatalomkoncentráció megakadályozása a fő hatalmi ágak
szétválasztásával. Az ötlet Arisztotelésztől származik, aki Politika
című műve IV. könyvének 14. fejezetében elválasztja az
államügyekről tanácskozó szervet (törvényhozás), a vezető
tisztviselői kart (végrehajtás), és az igazságszolgáltató testületet
(bíráskodás). (…) A modern demokratikus államelméletek elfogadták
Ágoston kiindulópontját, az eredendő bűn létét, valamint azt is, hogy
emiatt a hatalom korrumpálódhat, és erkölcsi védelemre szorul.
Azonban Ágostonnal ellentétben más megoldást javasolnak: a
védelmet a hatalom korrumpálódásával szemben nem az egyház
spirituális tekintélyében és külső felügyeletében látják, hanem
abban, hogy a hatalomkoncentráció megbontásával a
hatalomgyakorlás aláveti magát önmaga kontrolljának. A dolog
logikája röviden a következő: az eredendő bűn miatt a hatalomba
kerülő ember óhatatlanul – szükségszerűen – saját önös céljai
érdekében fogja felhasználni az eredetileg a társadalom jólétét
szolgálni hivatott államhatalmat. Ha semmi nem korlátozza,
automatikusan zsarnokság fog létrejönni, ezért hatalmát korlátozni
kell. Miután a történelem bebizonyította, hogy az állam fölé rendelt
egyház nem képes ezt a kontrollt elvégezni, mivel maga is a
zsarnokság eszközévé és szolgájává válik, más módszert kell
keresni. A demokratikus megoldás zseniális ötleten alapul: ha az
államhatalom három fő ágát egymástól elválasztjuk, akkor az egyes
ágakban hatalmat gyakorló emberek önös érdekeiket követve – nem
bizonytalan erkölcsi állapotukból fakadóan – fogják egymás hatalmát
korlátozni és ellenőrizni, így egyik sem tud zsarnoki túlhatalomra
szert tenni – mindaddig, amíg a hatalmi ágak elválasztása
fennmarad. Így nincs szükség arra, hogy felettük különálló szerv (az
egyház) erkölcsi kontrollt gyakoroljon, ami lehetetlenségnek,
illúziónak bizonyult a gyakorlatban.”
Az Új Exodus azt mondja: az ágostoni államban az egyház
szerepe az erkölcsi kontroll. Amikor a Hit Gyülekezete és más
keresztény egyházak a liberalizmust az erkölcsi engedékenysége
miatt bírálják, az egyház kontrollját sírják vissza. Hack Péter hiába
csűri-csavarja, hogy más a „liberalizmus”, és más a „liberális
jogállam”, mert az Orbán-rendszer nem a liberális világnézetet
számolja fel, hanem a liberális jogállamot. Csak így tudja
érvényesíteni az erkölcsi elvárásait. De attól kezdve már nem
liberális jogállam, hanem szentágostoni keresztény állam.
A professzor úrnak tudnia kell, hogy a liberalizmus nem az
erkölcsről, hanem a jogról szól. A liberalizmus nem foglal állást
erkölcsi kérdésekben, hanem az erkölcshöz és az
erkölcstelenséghez való jogot egyformán védi. Még Hack Péter
erkölcshöz való jogát is a liberalizmus védelmezi. De ő nem elégszik
meg ezzel, hanem a keresztény erkölcsöt kötelezővé tenné a nem
keresztények számára is. Vagy legalább megbélyegezné és
államilag korlátozná az erkölcstelenséget, az erkölcstelen emberrel
együtt. Az erkölcstelenséghez való egyenlő jogot vitatja el. Ami
ingoványos terület, mert akkor nemcsak a homoszexuálisok
erkölcseit kellene korlátozni, hanem a Hit Gyülekezete tagjainak
egyéb erkölcsi bűneit is. Hack Péternek több Flaisz Endrét és Új
Exodust kellene olvasnia a 2010 előtti átkos időkből. Akkor tudná,
hogy a felfogása Ágoston államelméletének felel meg, amelyet
Németh Sándor már elátkozott. Igaz, akkor még Hack Péter is ezt
mondta. Ma már egészen másképp beszél. Pedig tarthatatlan
álláspont, hogy a keresztények szabadságát az korlátozza, hogy el
kell tűrniük nem keresztények erkölcstelenséghez való jogát. Hack
úgy érzi, hogy az ő jogait akkor védik meg, ha mások
erkölcstelenséghez való jogát korlátozza az állam. A katolikus állam
sérelmezhetné, hogy sérti a szabadságát, hogy nem működhet az
inkvizíció, nem használhatnak spanyolcsizmát az eretnekek ellen.
De akkor fel kell tenni a kérdést, hogy vajon Hack Péter tökéletesen
betartja-e Isten erkölcsi törvényeit? Képes-e megigazulni a törvény
cselekedeteiből? Ő gondolhatja ezt, de a Biblia szerint lehetetlen.
Nemcsak a homoszexualitás bűn. Ha a keresztény ember jót
cselekszik, annak forrása nem a törvény, hanem az ingyen
kegyelemből kapott megigazult élet Krisztusban: a jó fa termi
magától a jó gyümölcsöket. Nem az állam veri ki belőle. Ezt régen
még tudták a Hit Gyülekezetében, ma tagadják, s a kettőnek egy
simlis keverékét adják elő.
A középkorban az egyház és a világ alá-fölérendelt
kapcsolatban állt: felül az egyház, alul a világ, ahogy ezt Csepregi
András evangélikus lelkész egy értékes tanulmányában kifejtette. Az
egyház vezetett, a világ követte. Ezt már Luther Márton is elvetette,
és mellérendelt viszonyt javasolt. Eszerint Isten két helyen
kormányoz, az egyházban és a világban, méghozzá különféle
eszközökkel. Az egyházban az Ige és a Szentlélek, a világban a
kényszerítés által. Ez a kettő nem keveredhet. Az erkölcs csak az
egyházban változik, és nem kényszerítés által. A keresztény
liberálisellenesség arra alapul, hogy addig tetszik a liberalizmus,
amíg az őket védi. De amivel ők nem értenek egyet, azt ne védje a
liberalizmus. Saját valláserkölcsüket helyeznék a liberalizmus
helyébe. Ennek végállomása az inkvizíció. Ha a liberalizmus a
keresztény erkölcsöt teszi mércévé, nem liberális jogállam többé,
hanem ágostoni keresztény állam. Hiába mondják azt, hogy a
keresztény erkölcs „az emberiség javát szolgálja”. Ezzel a jó
szándékkal van a máglyákhoz vezető út kikövezve. Az Új Exodus
világossá teszi, hogy az állam nem szólhat bele erkölcsi kérdésekbe.
A Biblia ezt mondja. Flaisz Endre ezt is bebizonyította: mert akkor
„egyház” lesz az állam, és „állam” lesz az egyház. Amit a szerző
ezzel szemben zseniális és tökéletes megoldásnak nevez, az maga
a liberalizmus, amely elválasztja az egyházat az államtól. Az állam
liberális, az egyház erkölcsös. Ha a kettőt összemossák, mindkettő
erkölcstelen lesz, s egyik sem lesz szabad.
 Foglaljuk össze, mit tanultunk Flaisz tanár úrtól. Az Orbán által
hangoztatott „keresztény állam” és „keresztény szabadság” eszméje
illúzió. Ez inkvizícióval végződött, és a történelemben már
megbukott. Az egyház helyett a bűnösökre kell bízni az állam
ellenőrzését. A hatalmi ágak szétválasztása alkalmas arra, hogy
megakadályozza a zsarnokság kialakulását. A hatalmi ágak
„megszállása”, amire Orbán Viktor rendszere épül, zsarnoksághoz
vezet. Orbán visszatért Szent Ágostonhoz, és „keresztény államnak”
nevezte el a zsarnokságot. Flaisz Endre kimutatta, hogy ez
megbukott. Németh Sándor ezt tudja. Ha máshonnan nem, az Új
Exodus című folyóiratából. Nagyon fontos, hogy Flaisz Endre
kimutatja a liberalizmus bibliai alapjait. A hatalmi ágak
szétválasztása ugyanis bibliai elv. Íme: „Talán nem véletlen, hogy ezt
a Bibliában is megtalálható elvet (hiszen az ószövetségi zsidó állam
is elválasztotta a papi, prófétai és királyi hatalmat) az újkorban
először az a John Locke (1632–1704) vetette fel hatásosan, aki mély
bibliai kultúrával rendelkező angol puritán családból származott.”
Akinek ehhez nagyobb tekintélyre van szüksége, olvashat Luther
Mártont is, Luther ugyanezt mondja. Szétválasztja az egyházat az
államtól.
Flaisz Endre nem mert újszövetségi mintára hivatkozni, mert a
Hit Gyülekezete akkor is Németh Sándor egyszemélyes, kontroll
nélküli vezetésére épült. Pedig az újszövetségi gyülekezetek
felépítése is a hatalmi ágak szétválasztását követi. A Biblia nem
ismer kontroll nélküli vezetést, amit Németh Sándor gyakorol. Éppen
azért nem, mert minden kontroll nélküli vezetésből diktatúra lesz.
Ezért a bibliai minta a tényleges hatalmat gyakorló „vénekre” bízza
az ellenőrzést. Ez a liberális jogállam mintája is. A parlament
ellenőrzi a kormányt. Nincs olyan ember, aki az eredendő bűntől
mentes lenne. Németh Sándor sem az. Ha egy ember birtokolja az
összes „hatalmi ágat” a gyülekezeten belül, akkor diktatúra lesz
belőle. Zsarnokság jön létre. Ha ez igaz az államra, igaz az
egyházra is. Ha nem így lenne, az egyház alkalmas lett volna, hogy
megakadályozza a zsarnokság kialakulását az államban is. A Hit
Gyülekezete és az Orbán-rendszer ugyanazon elv szerint épül fel:
mindkettő kikapcsolta a hatalmi ágak szétválasztásának bibliai elvét.
A valódi cél a hatalom koncentrációja, a korlátlan hatalom, és a
zsarnokság, nem az erkölcs. Az egyházban is, az államban is. De
maradjunk az államnál.
A kérdés úgy merül fel, hogy vagy erkölcs, vagy liberális
jogállam. Az erkölcs az egyházban érvényesíthető, a jog az
államban. Ezért kell az egyházat és az államot szétválasztani.
Erkölcs és zsarnokság, vagy szabadság és joguralom. Keresztény
hívő ember ezért társadalmi értelemben csak liberális lehet. Miért?
Azért, mert a bibliai elvek csak a liberális jogállamban
érvényesülnek. Isten a megtéretlen bűnös világban nem akar
egyházi erkölcsi normákat érvényesíteni, mert ennek nincsenek meg
a feltételei. A jó erkölcs a hitből való megigazulás gyümölcse, amit
nem lehet állami erővel kikényszeríteni. Nem lehet erkölcsöt állami
erővel szankcionálni. A jó erkölcs csak belülről fakadhat. Előfeltétele
az újjászületés. A szabad akarat. Aki ezt megsérti, Isten ellen vét.
Isten méltóságot adott az embernek. Az emberi méltóság védelme
pedig liberális érték. Ami az emberi méltóságot veszélyezteti, azt a
liberális állam a büntetőtörvénykönyvben védi.
A liberalizmusnak bibliai gyökerei vannak, mondja a Hit
Gyülekezete lapja. A liberalizmus atyjaként emlegetett John Locke
keresztény alapokból indult ki. „Az új katolikus stratégia” című
fejezetben Flaisz azt a helyes következtetést vonja le, hogy a
keresztény demokrácia „formálisan, betű szerint demokratikus,
valójában a demokrácia szellemével tökéletesen ellentétes. Amit
kidobnak az ajtón, visszahozzák az ablakon keresztül.” A leírás
tökéletes definíciója a Hit Gyülekezete által támogatott Orbán-
rendszernek, ami kívülről demokrácia, de belülről diktatúra. Flaisz
Endre kimutatja ennek bibliaellenes voltát is: „Az államhatalommal
kapcsolatos egyik legalapvetőbb kijelentés a Bibliában Pál apostol
Rómaiakhoz írt levelének 13. részében található (1–7. versek). (…)
azt állapítja meg Pál, hogy az állam feladata az ember és ember
közötti viszonyban jelenik meg, nem az ember és Isten viszonyában.
Ha most ezek alapján a szempontok alapján gondoljuk végig Szent
Ágoston tanítását az állam és az egyház viszonyáról, azt vesszük
észre, hogy az ágostoni felfogás nem minden ponton felel meg a
biblikusság követelményének, sőt helyenként kifejezetten veszélyes,
és a Biblia tanításával merőben ellentétes következtetéseknek ad
helyet.” Ergo: a „keresztény állam” bibliaellenes.
 Az egyéni bűn is az eredendő bűn következménye. A
homoszexualitás oka nem a liberalizmus, hanem az eredendő bűn.
Ezért a liberalizmus megszüntetése nem számolja fel az okot: az
eredendő bűnt. Az eredendő bűnt kell felszámolni, nem a
liberalizmust. De ez csak a szabad akaratból való megtérés által
lehetséges. A „keresztény állam” nem tud egyházzá válni, ahol ez
megtörténhet. Ezért a bűnt legfeljebb eltakarja, de nem szünteti
meg. A liberálisellenes keresztények nem akarják látni a bűnt,
mintha akkor nem lenne. A liberalizmus sem szünteti meg a bűnt,
mert nem ez a dolga. Ez az egyház dolga. De a liberalizmus nem is
takarja el a bűnt. A bűnöst nem üldözi a jogállam. Nem kényszerül
senki képmutatásra. A „keresztény állam” képmutatókat nevel, és
emellett felszámolja a társadalmi szabadságot. Az állam nem képes
a bűn uralmát megszüntetni senki fölött, aki szabad akaratából nem
tér meg. Csak képmutató, lelkibeteg embereket nevel.
Ezért az állam és az egyház feladatát nem lehet összemosni.
Flaisz Endre nem is áll meg itt. A Hit Gyülekezete az emberi jogok
védelmét alaposan kidolgozta: „Pál apostolnak a Rómaiakhoz írt
levele kapcsán már megelőlegeztük azt, hogy teljesen más az
egyház feladata, mint az államé, ezért a kettőt élesen meg kell
különböztetnünk egymástól: az egyház feladata az Isten és ember
közötti viszonnyal kapcsolatos, ezzel szemben az állam feladata az
ember és ember közötti viszonyban jelenik meg. Az államnak tehát
nem lehet feladata polgárai üdvösségének a munkálása; nem
avatkozhat bele ember és Isten kapcsolatába; nem írhatja elő az
állampolgárok számára, hogy miben higgyenek, vagy miben nem;
hogy melyik hit követésre érdemes, és melyik nem; ezt még csak
nem is sugalmazhatja; továbbá nem adhat útmutatást a
természetfelettivel kapcsolatos semmiféle kérdésben sem. Az állam
akkor tölti be jól a feladatát, ha az ember és ember közti viszonyt
szabályozó erkölcsi törvények bizonyos csoportján (de nem
mindegyiken!) alapuló jogot érvényesíti a rendelkezésére álló
kényszerítő eszközökkel. Ilyenek például az emberi élet, a
szabadság vagy a tulajdon védelme, a házassághoz, a családhoz
való jog, az egészséges környezethez való jog vagy a becsület
védelme. Ezeket a Bibliából is merítő 17. századi természetjogi
iskolák természetes jogoknak nevezték, arra utalva, hogy ezek az
ember veleszületett, elidegeníthetetlen, emberi mivoltából fakadó
jogai.”
A hívők politikai jobboldalra állítása azért veszélyes, mert az Új
Exodus cikke szerint zsarnokság létrejöttét támogatják. A
zsarnokoktól várják, hogy egyházon kívüli emberek jogait
korlátozzák. A zsarnokok erre hivatkozva felszámolják a
szabadságot, a hatalmi ágak szétválasztását, és eltörlik a sajtó, a
vélemény, a lelkiismeret, a szólás és a vallás szabadságát. Az indok
az erkölcs. Egyelőre az erkölcs semmit nem javult, az
abortusztörvény ugyanaz, a melegek jogai is ugyanazok. De ha
korlátozzák ezeket a jogokat, a valóság attól sem változik. Az
erkölcs ugyanaz marad. De már eltörölték a felekezeti
egyenjogúságot, elvették az egyházi státuszt több tucat
gyülekezettől, és kivégezték a sajtószabadságot. Megszüntették az
egyenlő, tisztességes és demokratikus választásokat, közben
ellenőrizhetetlenné tették a közhatalmat, és ellopták a fél országot,
stb.. A hamis lelkészek tovább uszítanak, azt állítják, hogy a
zsarnoki rendszerek „megvédik” az erkölcsöt és védik a
kereszténységet. Semmilyen erkölcsöt nem védtek meg, nem is
tudnak megvédeni. Megfélemlíteni képesek az embereket,
képmutatókat nevelnek. Ezért a hazugságért cserébe az egyházak
és a lelkészek kedvezményt, pénzt és hatalmat kapnak a zsarnoktól.
Ha az egyház összefonódik az állammal, egy zsarnoki
rendszert, az Antikrisztus uralmát készítik elő, és az ő oldalára
állnak. Az egyház az ördög eszköze lesz. Ehhez kell a
liberalizmusról hazudni, mintha a bűn a liberalizmusból, és nem az
eredendő bűnből, az ember romlott természetéből származna. Erre
az orvosság nem az egyéni jogok és a demokratikus jogállam
eltörlése, vagy a bűn állami kényszerrel való korlátozása, mert az
lehetetlen. A megtéréshez a szabadságot a liberális jogállam
biztosítja. Soha nem volt még olyan szabad az evangélium
hirdetése, mint a liberalizmusban. A liberalizmus éppen az állam és
az egyház szétválasztásával biztosította az evangélium
szabadságát. Akik szitokszóként használják a liberalizmust, mint
például a Hit Gyülekezete tagjai, a liberalizmus nélkül már régen
máglyán pörkölődnének. Éppen olyan államtól szenvedve, amilyet
ma ők építenek. Gyilkosok cinkosaivá lesznek azok a hívők, akik
ebben részt vesznek. Erre utal a Jelenések könyve: részegek
lesznek a szentek vérétől.
Németh Sándor és a Hit Gyülekezete elhagyta a liberális
jogállam eszméit, és felvette a politikai katolicizmust. Ez a köztünk
levő konfliktus legfőbb forrása, az egyházvezetési és teológiai
kifogások mellett. Ha már nem vagyok a terrorja alatt, és lehet eltérő
véleményem a Hit Gyülekezete tanításairól, Németh Sándor
egyházvezetési módszereiről, akkor akár barátok és harcostársak is
lehetnénk az Orbán-rendszer elleni küzdelemben. De ő köpönyeget
váltott. Ez a konfliktus fő oka, és istenkirállyal nem lehet békében
élni, mert annak a feltétele az abszolút engedelmesség és az
alávetettség. Ő pedig egy másik istenkirály, Orbán Viktor mellé állt.
Ez azért is döbbenetes, mert Németh Sándor gyülekezete fejtette ki
leginkább a „keresztény állam” hazugságával kapcsolatos
ismereteket. Németh Sándor mindezt azzal magyarázza, hogy a
liberalizmus megváltozott: „a mai liberalizmus nem azonos a
klasszikus liberalizmussal”. Ez azonban nem igaz.
Miből gondolja? A mai liberalizmus eltörölte a
sajtószabadságot? Korlátozza a vallásszabadságot? Megszünteti a
hatalmi ágak szétválasztását? Nem. Ezt épp Orbán „keresztény
állama” teszi. A mai liberalizmus semmit nem adott fel a klasszikus
elvei közül. Németh azt nevezi „változásnak”, hogy a liberalizmus
megvédi a bibliai erkölcstől eltérő életmódhoz való jogot is. Eddig is
megvédte. Ha nem így lenne, vége lenne a lelkiismereti és
vallásszabadságnak. A vallás szabadsága magában foglalja a
vallástalanság szabadságát is. Abból pedig az következik, hogy az
egyházon kívüli ember nem köteles betartani a bibliai erkölcsöt. Ez
egyébként ellentétes lenne magával a Bibliával is.
A „változás” nem a liberalizmusban következett be, hanem az
egykor üldözött, a liberalizmus által megvédett protestantizmusban.
Ez visszatérés Ágostonhoz, ürügy az állami pénz és a hatalom
megszerzésére. Utána pedig zsarnokoskodás a többi emberen, amit
egyes egyházi vezetők valamiért különösen élveznek. Nekik már
nem elég, hogy a saját gyülekezetükben lelki terrort gyakorolnak, ki
akarják terjeszteni uralmukat a nem hívőkre is. Több Szekerest a
világba! Aki nem fizet tizedet, annak az adóját akarják lenyúlni.
Akkor is fizessen, ha nem hívő. Akkor is legyen olyan, mintha a Hit
Gyülekezete tagja lenne, ha nem az.
Trump, a „férfias”

Flaisz Endre cikke 2002-ben íródott, de az Új Exodusban még

évekkel később is hasonló cikkek jelentek meg. 2002 és 2010 között
nyolc év telt el. Nyolc év alatt nem változik meg egy eszme tartalma.
Nyolc év alatt nem változott meg a liberalizmus. 2002-ben is volt
homoszexualitás, a melegházasság is napirenden volt. A Hit
Gyülekezete akkor tudta, hogy erre nem az antiliberális „keresztény
állam” a megoldás. A liberális jogállam ma ugyanazokat a
követelményeket tartalmazza, mint száz évvel ezelőtt. Ezeket kéri
számon az Európai Unió, nem az erkölcsöt. 2010-ben csak az
történt 2002-höz képest, hogy hatalomra került a Fidesz. Az a
Fidesz, amely családellenes destruktív szektának nevezte Németh
Sándor gyülekezetét, és azzal fenyegette, hogy megvonja az
egyházi státuszát, s elveszi a kedvezményeit. Veszélybe kerülhet
Németh Sándor vagyona. Nem a liberalizmus változott meg, hanem
a politikai helyzet, s Németh Sándor érdeke.
Az Alkotmánybíróság éppen 2002-ben vonta vissza az utolsó, a
melegeket nyíltan diszkrimináló törvényt, a büntető törvénykönyv
(Btk.) 199. paragrafusát. De ez nem homályosította el Flaisz és az Új
Exodus tisztánlátását. Pontosan tudták, mi az ágostoni állam, amely
ezt felváltaná. Amerikában is csak ürügy az erkölcsök védelme. A
megagyülekezetek pásztorai szeretnek a Fehér Házba járni, élvezni
a világi tekintélyt, és hatalmas pénzeket zsebrevágni. Erről szól az
evangéliumi fundamentalisták Trump-imádata. Soha egyetlen elnök
nem engedett ennyire közel magához sarlatánokat, és hamis
prófétákat, akik óriási pénzeket kaszálnak, és még azt is képzelhetik,
hogy ők irányítják a világot. Ezt kínálta fel az ördög Jézusnak a
pusztában, amire Jézus nemet mondott, de ők boldogan kiáltottak
igent. Trump nem fogta fel, kik ezek az emberek, de a többi elnök
igen. Csak annyi befolyást és pénzt adtak nekik, hogy a hívők
szavazatait megszerezzék. Trump viszont csodálattal tekint rájuk,
elhiszi róluk, hogy külön telefonjuk van a Jóistenhez. De az államhoz
való dörgölőzés indoka az erkölcs.
Az erkölcsökre való hivatkozás egyébként is képmutatás.
Ajánlhatjuk a Hit Infó és utódja, a Hetek, valamint az Új Exodus
gazdag archívumát, amelyben Ruff Tibortól Kulcsár Árpádon át Grüll
Tiborig szépen kifejtette a Hit Gyülekezete a „keresztény állam”
romlottságát és bűneit a történelemben, papokról, pápákról, a
Vatikán egészéről nem szólva. Ma sincs másképp. A pedofil papok
mennyivel jobbak, mint két együtt élő nő szerelme? De Isten
leginkább Trump személyével szembesítette az evangéliumi
keresztényeket, hogy megmutassa, milyen mélyre süllyedtek.
Donald Trump szervezte a világ elitprostitúcióját jelentő televíziós
szépségversenyeket. Most a harmadik feleségét veri. Zavaros
viszonyban állt a fiatalkorú lányokat futtató milliárdos Epsteinnel. A
nőket nemcsak zaklatta, hanem meg is erőszakolta. Adóbevallásait
rejtegeti. A világ szörnyetege, akiről már kimutatták, hogy
kétpercenként hazudik.
Az erkölcs védelmezői ebben az emberben nem találnak hibát,
mert ő a hatalom képviselője. Keresztény nők milliói szavaztak arra
az emberre, aki azt mondta, hogy a nők csak arra valók, hogy
elkapják a „pi…jukat”. Pásztoraik hazudoznak a megtéréséről,
miközben a Bibliát még életében nem nyitotta ki, és egyetlen
könyvet sem tudott megnevezni belőle. A nőkkel szembeni
viselkedését Németh Sándor istentiszteleten elnéző mosollyal
férfiasságnak nevezte. A korrupció és a hazugság el sem éri az
ingerküszöbét. Ahogy Orbán korrupt „közbeszerzései”, strómanjai
sem zavarják. Ezek nem bűnök, ezek nem számítanak, ez nekik
nem erkölcstelenség. Pedig sokkal veszélyesebb, mint két azonos
nemű ember békés együttélése, amihez sem Németh Sándornak,
sem a Hit Gyülekezete tagjainak semmi közük nincs. A saját nemük
iránt vonzódó emberek sokszor különbek, mint a képmutató
farizeusok. Jézus ez utóbbiaknak mondta, hogy „a vámszedők és a
paráznanők megelőznek titeket az Isten országában”. Keresztény
embernek az Isten szeretetét kell kifejeznie, amivel feláldozta
önmagát értük is. Felőlük még van remény, de a másokat ítélgetők
felől nincs. A házasságtörő nő kapott kegyelmet, de a farizeusok,
akik megkövezték volna, nem. Magukat zárták ki belőle. Elmentek
attól, aki a kegyelmet adta.
A liberalizmus egy másik bibliai alapelvet is követ: Jézusnak a
konkolyról és a búzáról szóló példabeszédét. Hasonlatos a
mennyeknek országa az emberhez, aki az ő földjébe jó magot vetett,
mondta Jézus. De mikor az emberek alusznak, eljött az ő
ellenségük, konkolyt vetett a búza közé, és elment. Mikor pedig
felnövekedett a vetés, és gyümölcsöt termett, akkor meglátszott a
konkoly is. A gazda szolgái mondták neki: „Akarod-e, hogy
összeszedjük azokat?” Ő pedig mondta: „Nem. Mert amikor
összeszeditek a konkolyt, azzal együtt a búzát is kiszaggatjátok.
Hagyjátok, hogy együtt nőjön mind a kettő az aratásig, és az aratás
idején azt mondom az aratóknak: szedjétek össze először a
konkolyt, és kössétek kévékbe, hogy megégessétek; a búzát pedig
takarítsátok az én csűrömbe.” Jézus el is magyarázta a
tanítványainak: a szántóföld a világ. A jó mag az Isten Igéje, a búza
az Isten országának fiai, a konkoly a gonosz fiai. Az ellenség, aki a
konkolyt vetette, az ördög. Az aratás a világ vége, az aratók az
angyalok. Az aratás, amikor különválogatják a búzát és a konkolyt,
csak a világ végén lesz. Ez nem az egyház és főleg nem a világi
állam dolga. Együtt kell a búzának és a konkolynak nőni. Az egyház
dolga a magvetés. A liberalizmus ezt az elvet követi. Nem szaggatja
a konkolyt, hanem hagyja, hogy az is nőjön a búza mellett. Mert a
konkollyal a búzát is kiszaggatná. A bűn irtása közben az emberi jog
is áldozatul esne. Az emberi szabadság is elveszne. Az ember nem
tudja ezeket szétválasztani, ahogy össze van nőve a természetben
is a búza és a konkoly. Ezért tilos a konkolyt szaggatni. Akinek
fontos, hogy mit mond Jézus, nem teheti meg. Arról nem beszélve,
hogy a Hit Gyülekezete úgy kiszaggatná a búzát is, ha nem tetszik
valaki Németh Sándornak, hogy csak nyekken. Vajon hány ember,
hány gyülekezet menne át ezen a rostán? Közben meglehet, hogy ő
a legnagyobb konkoly. Trumpot meghagynák, de Messit
megégetnék. A végén nem maradna búza, csak konkoly. Ezért a
„keresztény állam” nem játék. Ezt bizonyította a történelem. A
keresztény hívőket égették meg a máglyákon, akik valóban azok
voltak. Most Orbán „keresztény állama” végzi a szaggatást. Iványi
Gábor egyházát kiszaggatta más gyülekezetekkel együtt. Nem
lehetséges, hogy valójában csak a konkoly maradt? Olyan emberek
szavazhatnak az egyházak sorsáról, akik tolvajok, mint Júdás volt.
Ők akarnak gyomlálni.
A hívőknek azt kell eldönteniük, kire hallgatnak. Jézusra vagy a
farizeusokra, akik keresztre feszítették Jézust? Számít, hogy mit
mond erről a Biblia, vagy nem? Pál apostol egyértelműen
megmondta, hogy az egyház nem foglalkozhat a világi emberek
erkölcseivel. Az I. Korinthus 15. rész 11-13. verseiben azt mondja,
„most azért azt írom nektek, hogy ne társalkodjatok azzal, ha valaki
atyafi létére parázna, vagy csaló, vagy bálványimádó, vagy
szidalmazó, vagy részeges, vagy ragadozó. Az ilyennel még együtt
se egyetek. Mert mi közöm ahhoz, hogy a kívülvalókról is ítéletet
tegyek? Avagy ti nem a belüllevők fölött tesztek-e ítéletet? A
kívülvalókat pedig majd az Isten ítéli meg. Vessétek ki azért a
gonoszt magatok közül.” Pál ezzel ugyanazt mondja, mint Jézus.
Majd az Isten ítéli meg a világ végén a világ bűnöseit. Az egyháznak
nincs köze a kívülvalók erkölcseihez. Ha valaki nagyon akarja
gyomlálni a bűnt, akkor gyomlálja a saját bűneit. Németh Sándor
foglalkozzon a saját bűneivel, a hamis ügynökvádjával, a sötét
rágalmaival, a bíróság előtt tett hamis vallomásaival, a
hazugságaival, hogy más ügyekről ne is beszéljünk. Jézus
figyelmeztet, hogy mielőtt más szeméből vennéd ki a szálkát, előbb
vedd ki saját szemedből a gerendát. Mert a farizeus magatartás
lényege éppen az, hogy a képmutató a mások fölötti erkölcsi ítélettel
tereli el saját bűneiről a figyelmet. Az által igazul meg, hogy megítél
másokat. Ugyanez az elv igaz a „keresztény államra” is. A
„keresztény” máz, az erkölcsvédelem, a saját romlottságát takarja.
Igazak nem vádolnak másokat, ezt a bűnösök teszik, ők mutogatnak.
A liberalizmus ettől oltalmazza meg a világot. Mindenki szabadon
élhet, mert nem zaklatja egyetlen romlott farizeus sem, és szabad
marad, hogy meghallja, ha Isten szól hozzá. A Bibliával egyedül
harmóniában álló államforma a liberális jogállam. Keresztény
vagyok, tehát liberális. A Biblia szerint az embernek jogai vannak.
Akkor is, ha bűnös. Már csak azért is, mert minden ember bűnös.
A liberalizmus semmit nem változott, csak finomodik. Újabb
területeken védi meg az emberi jogokat. Kezdődött ez az alapvető
emberi jogokkal, a vallás, a szólás, a vélemény és a sajtó
szabadságával. A feketék jogaival folytatódott, jött a nők
választójoga, a zsidók emancipációja, és így tovább. Ez egy
folyamat. Újabb területeken jelenik meg az egyenlőség, a
jogvédelem. A szexuális kisebbségek társadalmi elfogadása, a
#metoo mozgalom, a nők elleni erőszak elítélése van napirenden
ma. Ez is bizonyítja, hogy a liberalizmus él, fejlődik, mozgásban van.
Nem halott, ahogy Orbán és Németh Sándor mondják, hanem
nagyon is jól funkcionál. A liberalizmus az erkölcshöz és az
erkölcstelenséghez való jogot is védi: ami nem bűncselekmény, azt
az állam nem szankcionálhatja. Erkölcsöt az állam nem üldözhet. A
liberalizmus felfogása 2002 és 2010 között nem változott. Németh
Sándor hivatkozása, hogy nem ő változott, hanem a liberalizmus,
nem felel meg a valóságnak. Az „erkölcsre” való hivatkozással nem
lehet a hatalmi ágak szétválasztását felszámolni. A melegek jogai
olyan jogok, mint bármilyen más bűn elkövetéséhez való jog.
Németh Sándor idézett 2001-es cikkében még azt írta: „a
kereszténnyé válás egyik előfeltétele a szabad akarat alapján hozott
személyes döntés”. Ezért az állam polgárainak nem lehet előírni a
megtérést a bűneikből, nem lehet a bűnösöket állami erővel
korlátozni, mert akkor a kereszténnyé válás alapját, a szabad
akaratot veszik el. Amikor a „keresztény állam” színre lép, elzárja az
utat az üdvösség elől. Ezért olyan egyház, amely „keresztény
államot” támogat, az emberek mennybe jutását akadályozza. Hamis
illúzióba ringatja őket. Azt hiszik, a „keresztény állam” miatt ők
keresztények. Annak születtek. De ez nem igaz.
A keresztény hívők nem maguktól lettek a szélsőjobboldal
támogatói. Emögött propaganda áll. Az antiliberális uszítás hálás
témája például a genderelmélet, amelynek jelentése: a „társadalmi
nemek tudománya”. A genderelmélet nem a szexualitásról szól, mint
ahogy az egyszerű hívő hiszi, hanem a férfiak és a nők társadalmi
szerepével foglalkozik. A társadalmi szerepek tekintetében az ember
lehet apa és fiú, férj és főnök, beosztott, szurkoló és orvhorgász
egyszerre. De a „keresztény” uszítás úgy forgatta ki, mintha a
választható identitás a szexuális identitásokra vonatkozna. Úgy
állították be, mintha a gendertudomány nem a társadalmi
szerepekkel, hanem a szexuális szerepekkel foglalkozna. Már arról
beszéltek, hogy hetvenféle szexuális identitás van, amit el sem lehet
képzelni, mi lehet. Erre csak egy farizeus keresztény pásztor perverz
fantáziája képes.
A genderelméletnek nincs köze a szexuális bűnökhöz. A
társadalmi szerepekkel kapcsolatos sztereotípiák mindenkit
érintenek, mert vagy nőként, vagy férfiként találkozik vele. Ha előbb
nem, akkor a nyugdíjazásnál, mert máskor mehetnek nyugdíjba a
nők és a férfiak. A családon belüli erőszak, a nők bántalmazása, a
munkahelyi megkülönböztetése, a nők anyagi függősége,
alacsonyabb fizetése ugyanazért a munkáért, a férfiak családon
belüli szerepvállalása (mosogathat-e egy férfi) tartozik a
genderfilozófia kutatási körébe. A genderelmélet nem a melegekről,
nem a férfi és a női nem közötti különbség eltörléséről, nem a nemi
identitás megválasztásáról szól. Amikor Pál apostol azt mondja,
hogy a nő ne tanítson a gyülekezetben, az a gendertudomány
körébe tartozó kérdés. Amikor ennek ellenére a Hit Gyülekezetében
évtizedek óta tanít az amerikai Marylin Hickey, akkor Németh Sándor
a genderelméletet elindító feminista mozgalom mellé állt. A
feminizmus nem tévesztendő össze a „leszbikus” fogalmával. A
feminizmus a nők tanulását, munkavállalását, konyhából való
kitörését tűzte ki céljául, nem a Káma-szútra népszerűsítését. De a
gendertudomány témaköre a vak komondor esete is, amikor Terike
„átesett” a kutyán, és ökölnyom maradt a szeme alatt. Ez már a
„keresztény” Fidesznek is ismerős lehet. A szinglihordák is
gendertéma. Ahogy a nők elleni erőszak, a nők erőszakossága is ide
tartozik. Amikor Németh Sándor Jézabelről prédikál, akkor a
legtisztább genderfilozófiát adja elő. Fejlett országokban a
népesedéspolitika a gendertudományra épül. Nem arra a
„keresztény” reflexre, hogy adjunk pénzt a nőknek, akkor szülnek. Ez
a macsó bunkóság Mussolininek sem jött be. Akik „kereszténység”
címén betiltják a genderszakot az egyetemeken, mert azt hiszik,
hogy az a szexről szól, a középkori egyház geocentrikus
világképének szintjén állnak. Újra megégetnék Giordano Brunót.
A transzszexuális jogok elismerése másról szól. A félreértések
elkerülése végett a transzszexualitás nem homoszexualitás, nem
perverzitás, hanem hormonok és születési adottság kérdése. De a
propaganda áldozatainak hiába mondja bárki, nem hiszik ezt el. A
nemzetközi atlétikai szövetség kénytelen szembenézni vele. Vannak
versenyzők, akikről nem tudják eldönteni, hogy férfiak-e vagy nők.
Hol indulhat a versenyző: a férfiak vagy a nők között? Vannak férfi
testbe született nők, és női testbe született férfiak. Ezek az emberek
nem homoszexuálisok. Évtizedekkel ezelőtt még olyan cikkek
jelentek meg a magyar sajtóban, melyek bemutatták ezeknek az
embereknek a hátrányos helyzetét, tragédiáját. Azok a cikkek még
megoldásért kiáltottak. A civilizáció fejlődése most jutott oda, hogy a
liberális állam elismeri az ő jogaikat, és igyekszik lehetővé tenni,
hogy ne másodrendű polgárként kelljen élniük, hanem egyenrangú
emberként. Miért fáj ez bárkinek? Egy keresztényt ez miért zavar?
Ha van külön mosdójuk, az miben sérti a keresztény ember hitét? Ne
menjen be, nem neki építették. Ezekről az emberekről szólnak ezek
az emberi jogok, amelyekben mély humánum lakozik. Ezeket
forgatják ki extrém esetekkel, elmebetegekkel, de azoknak semmi
közük ehhez. A Vidám Vasárnap műsorában Németh Sándor a
genderelméletet súlyos perverziókkal, guminővel és macskákkal való
házassággal azonosította. Ezt úgy adta elő, mintha ez lenne a
liberalizmus. Mindent lehet szélsőséges őrültekkel példálózva
elítélni, mert őrültek mindig lesznek. De akkor a Hit Gyülekezetét is
David Koresh szektájával kell azonosítani. A vége az lesz, hogy a
liberalizmus szitokszóvá lesz, és a Hit Gyülekezete tagjai rohannak
szavazni a Fideszre. Mert az „keresztény”, hiszen nem „liberális”.
Idejutott egy egyház, amely korábban tisztán látta, mi a liberális
jogállam és Ágoston között a különbség. Vannak, akik még
kopogtatócédulát gyűjtöttek az SZDSZ-nek, ma Fidesz-rajongók, és
szidják a liberalizmust. Mi jöhet még? Ha Németh megéli Orbán
bukását, akkor visszatáncolnak liberálisnak? Szinte hallom: „azt mi
soha nem mondtuk”.
Morvay jó munkát végzett. Az orosz propaganda kiemel
szélsőséges eseteket, de ezek hazugságok. Egyszer megkerestek,
hogy mit szólok ahhoz, hogy elítélt a liberális állam egy svéd
lelkészt, mert a bűn ellen tanított. A lelkészt börtönre ítélték. Elsőre
azt mondtam, hogy ez egy jogállamban kizárt dolog. Nézzük meg
közelebbről. A rémhír eredetileg Szabados Ádám vallási blogjában
jelent meg. Utánajártam, és kiderült, hogy a lelkészt nem ítélték
börtönre, pedig börtönre kellett volna ítélni, mert nem a bűn ellen
prédikált, hanem gyűlöletre uszított. Azt állította, hogy mindenféle
betegségek, tragédiák és földrengések mögött a társadalom egy
csoportjának bűnei, a melegek bűnei állnak. Ugyanazt mondta, amit
a holokauszt és a pogromok előtt a zsidókról mondtak. A törvény
szerint a társadalmi csoport elleni uszítás miatt a lelkészt el kellett
volna ítélni (és ha én vagyok a bíró, ma is ülne). De a svédek úgy
döntöttek, felmentik őt, nehogy az a látszat keletkezzék, hogy a
lelkész vallásszabadságát sérelem érte. Mindez a fordítottja annak,
amit Szabados Ádám állított. Erre kértem őt, legyen kedves megírni,
hogy nem igaz, amit közölt. A vita eldurvult. Szabados Ádám nem
volt hajlandó az igazságot leírni (a hamis állításait helyreigazítani),
mert az nem illett volna a liberálisellenes „keresztény” koncepcióba.
Ma pedig egyre inkább ehhez igazodik a keresztény identitás.
Nem csupán a Hit Gyülekezete állt be Orbán rendszerébe,
hanem a kisegyházak egy jelentős része is. Orbán gondot fordít
arra, hogy maga mellé állítsa őket, és nem sajnálja rá az adófizetők
pénzét. A Belvárosi Gyülekezet YouTube oldalára felkerült egy
videó. A felvételen Dombó Zsolt, a Belvárosi Gyülekezet vezetője, a
Budapesti Próféta Suli vezetője prófétált nagy lendülettel. Azt
állította, hogy a magyarok „genetikai” alapon védik Európát („ez a
genetikánkban ott van”), ami „a szellemi és fizikai határok
megvédése”. A „keresztény Európa” ideológiája mentén felmondta
az orbáni propagandát. Isten nevében a magyar keresztények
küldetését az orbánizmussal azonosította, a náci fajelméletet is
belekeverve. A buzgóság nem véletlen, és talán nem is független
attól, hogy az Orbán-kormány egy hónappal korábban 90 millió forint
támogatást nyújtott a Nyári Dicsőítő és Próféta Iskola
megrendezésére, amelyből a „magyar prófétai mozgalom” kinőtt.
Dombó Zsolt 90 millió magyar forintért prófétálta bele a
magyarok vérébe az orbánizmust, miszerint a „magyar egy prófétai
nemzet", a magyarság „az utolsó időkre van elkészítve”, hogy
Európa megmentője legyen. Európa reménysége „az Úron kívül”,
hogy „Magyarország még tartja magát”. Azt állította: a magyar nép
messianisztikus feladatot kapott, és ezt az „Úr mondta neki”, hogy
Európa felébredjen. Miből kell Európának felébrednie? Abból, hogy
még nem törölték el a hatalmi ágak szétválasztását, nem diktátorok
vezetik az országokat? Abból, hogy léteznek emberi jogok, törvény
előtti egyenlőség, sajtószabadság, szabad, egyenlő és tisztességes
választások? Hogy nem „állami kereszténység” van, „mindössze”
vallásszabadság, amely biztosítja a megtéréshez szükséges szabad
választás lehetőségét? Ebből kellene felébrednie Európának, és a
szentágostoni keresztény állam ideológiáját kellene átvennie?
Rekatolizálnak a neoprotestáns gyülekezetek? Modernebb és
megtévesztőbb formában adják el a katolicizmust?
Ha valaki Isten nevében hamisan prófétál, zsebében a 90 milliós
„ajándékkal”, az bibliai mércével mérve nagyon súlyos. S a magyar
prófétai mozgalom már a vidéki városokban is terjeszkedik. Szoros
kapcsolatot ápol a megtért Giró-Szász Áronnal, aki „a keresztény
mozgalmakkal kapcsolatos ügyek” miniszterelnöki megbízottja. Ők
még lelkigondozzák is a miniszterelnöki különmegbízottat. Így
szervezetileg is összeáll a magyar prófétai mozgalom (amely
felekezetek fölött áll) és az állam fúziója, a kisegyházak Orbán-
rendszerbe való integrálása. Ehhez közpénzekkel megveszik a
pásztorokat. Orbán Viktor, mint az evangéliumi „keresztény ébredés”
támogatója és motorja. Micsoda istenkáromlás ez. Dombó Zsolt is
Isten nevében adta elő az állam és egyház összefonódásának, a
„parázna asszonynak” antikrisztusi programját, de legalább nem
ingyen. 90 millió forint szólt a prófécia mellett. Jézus ilyen kufárokat
űzött ki ostorral a templomból.
A „magyar prófétai mozgalom” nem elszigetelt jelenség,
szervesen kapcsolódik az amerikai evangéliumi karizmatikus
keresztény mozgalomhoz. Egy Cindy Jacobs nevű prófétanő vezeti
a Prófétai Vének Apostoli Tanácsát, amely 30-35 „híresnek” mondott
prófétából áll, a világ több országából. A 90 millió magyar adóforintra
azért is van szüksége a magyar prófétáknak, hogy közülük hívjanak
előadókat, akik aztán nem fognak szűkmarkúan bánni a magyar nép
és a magyar keresztények küldetéséről szóló ígéretekkel, és
dicshimnuszokat fognak zengeni Orbánról és Trumpról, mint Isten
embereiről. Főleg, ha jól megfizetik őket. Erre nem sajnálja a pénzt
az Orbán-rezsim. A világ prófétáinak feje, Cindy Jacobs, 2020.
januárjában prófétált egyet „2020 Reset (Újraindítás)” címmel,
amelyben ezt mondta: „2020 lehet a legnagyszerűbb éved. Látom a
láncokat lehullani, a reménytelenség láncait”. Ez a nő vezeti ezt a
világméretű prófétai mozgalmat, de nem tudott arról januárban, hogy
két hónap múlva koronavírus világjárvány lesz, ami nemhogy a
„legnagyszerűbb évet”, hanem a legborzalmasabb évet hozza el a
világba. Ha ez a nő a vezető próféta, akkor milyen a többi? Ilyenek a
történetek is, amelyekkel a hívőket fanatizálják, nacionalista
jobboldali pártok mellé állítják. Valóságos rémtörténetek keringenek
a liberálisok és a melegek keresztényellenes megnyilvánulásairól.
Hiszterizálják a hívőket, hogy tenni kell valamit, azonnal. Ezért kell
az ún. „keresztény” politikai irányzatra szavazni. Felkorbácsolják az
indulataikat, gyűlöletet szítanak a jogállam védelmezőivel szemben.
A keresztény identitás pedig az antiliberalizmussal lesz azonos.
Ezek a hamis próféták, pásztorok pedig gazdagodnak belőle.
Több esetben utánajártam a rémtörténeteknek, amelyekről
kiderült, hogy nem igazak, vagy a keresztény atyafinak nem volt
igaza. Ahogy egy feketét nem lehet lezavarni a buszról, nem lehet
kiküldeni egy üzletből, úgy nem lehet ezt egy homoszexuális
emberrel sem megtenni. Ez még a kereszténységgel is
összeegyeztethetetlen, de a törvények sem teszik lehetővé. Nagyon
helyes, hogy így van, ez diszkrimináció lenne. A cukrász sem
tagadhatja meg, hogy meleg kuncsaftnak tortát készítsen. Semmi
köze ahhoz, hogy azt kik és hol fogyasztják el. Függetlenül attól,
hogy Trump keresztény kultúrharcos legfelsőbb bírósága hogyan
döntött. Trump olyan bírákat nevezett a testületbe, akik nem a jogot,
hanem a vallást képviselik. Ez az abnormális, nem pedig a
jogvédelem. Mert a propagandával ellentétben a melegjogokkal
kapcsolatos eseteket nem melegek, nem a „meleglobbi”, hanem
jogtudósok bírálják el, amíg a „keresztény állam” nem változtat ezen.
Mert attól kezdve a „vallási lobbi” fog dönteni.
Ehhez kapcsolódik az a kifogás is, hogy fejlett demokratikus
országokban már az óvodában is tanítják a gyerekeket a
toleranciára. Ahogy szeretik mondani, az „érzékenyítés”
melegpropaganda. Emlékeztetni szeretnék, hogy a feketék elleni
diszkrimináció után elég sokáig szükség volt az érzékenyítésre, amit
nem lehet elég korán kezdeni. De nemcsak a rasszizmus ellen kell
érzékenyíteni, nemcsak a feketék, romák, más bőrűek, hanem a
zsidók, a nők, a bevándorlók esetében is szükség volt erre. Mégis
újra felbukkanó probléma. Az „érzékenyítéstől” senki nem lett sem
fekete, sem nő, sem hátrányos helyzetű, ahogy meleg sem lesz. Az
is megfigyelhető, hogy az egyes emberi jogok védelmezői akkor és
attól lettek egyre aktívabbak, hogy az egyenjogúságot ellenzők
támadták őket. Ez az oka a melegjogok melletti emberi jogi
mozgalomnak is, mert ma egy társadalom szabadságának és
toleranciájának mértéke abból állapítható meg, ahogyan a
melegjogok érvényesülnek. Mindig a legújabb emberi jogok mutatják
meg a szabadság fokát. Vannak országok, ahol előnyt élveznek a
melegek még a bevándorlás elbírálásánál is, és vannak országok,
mint Magyarország, ahol ez hátrányt jelent. Ha a keresztények azt
akarják, hogy a melegjogi mozgalmak ne erősödjenek, akkor
legjobban teszik, ha békén hagyják őket. Ettől még minden
keresztény úgy élhet, ahogy ő akar.
A tendenciózus propaganda esete Surjányi Dávid „Liberális
boszorkányüldözés tinédzserek ellen” című cikke, amely 2019.
június 26-án jelent meg a Hetekben. A Harvard kitett egy diákot az
antiszemita megjegyzése miatt. „Vajon ki van biztonságban, és kinek
lehet biztos a pályája, ha politikai opponensei szükség esetén a
gyerekkorig ásnak terhelő adatokért, hogy azok megszellőztetésével
tegyék tönkre? Mi az ifjúkori vétkek elévülési ideje?” – teszi fel a
kérdést a szerző. Csakhogy az egyetem nem a gyerekkorig „ásott”,
ahogy Németh Sándor (avagy „Pap László”) teszi az ellenségeivel,
hanem a diák két évvel korábban zsidózott. Tagadta a holokausztot,
niggerezett, egészen durva módon. A fiú nem is tagadta ezeket. Az
antiszemitizmus ellen más esetben fellépő Hetek szerzője ezúttal
megvédte a diákot. Szerinte a liberális egyetem „üldözi” a gyereket,
méghozzá azért, mert „konzervatív”. Trump nagy híve, aki még
fogadta is, mert a diák a floridai Parklandben történt lövöldözés
túlélője, és a mészárlás után is a fegyverlobbi támogatója maradt.
Ha Trumpot támogatja, akkor lehet rasszista, antiszemita,
fegyvermániás. A lövöldözést túlélő diák nem sokban különbözött
attól, aki a mészárlást elkövette. Ezért a Harvard jól tette, hogy
kitette. De ha Trumpot támogatja, akkor „liberális
boszorkányüldözés” áldozata. Nem számít, hogy egy újabb
potenciális lövöldöző.
Minden elmélet lényegét a szélsőségesei mutatják meg, akik
elmennek a falig az elmélet logikája mentén, és nem próbálják
másnak láttatni azt, amit mondanak. Az amerikai evangéliumi
keresztény propaganda egyik élharcosa Rick Wiles, aki a floridai
Flowing Streams Church vezető lelkésze. Wiles-ban az a jó, hogy
egyenes ember, ezért megmutatja ennek az egész propagandának
az antiszemita jellegét. Annyiban különbözik a főáramú evangéliumi
mozgalomtól, hogy nem korlátozza keresztény antiszemita érzelmeit
a nem vallásos, asszimilált zsidóra, azok emblematikus figurájára,
Soros Györgyre, aki megtestesíti „a” liberális zsidót, hanem a
Messiást elutasító egész zsidóságra zúdítja a rágalmait. A Hit
Gyülekezete is zsidózik, mikor a liberalizmust támadja, mert az
antiliberalizmus antiszemitizmus, bármennyire burkolják is. A Hit
Gyülekezete is „sorosozik”, ezt korábban ők is antiszemitizmusnak
nevezték. De a vallásos zsidókkal szemben a kincstári
filoszemitizmust gyakorolják, hogy elkerüljék az Ábrahámnak adott
ígéretet, hogy aki „téged áld, az áldott, aki téged átkoz, az átkozott”.
Rick Wiles vezető lelkész azonban nem szépíti a dolgokat. Van egy
televíziós csatornája, a TruNews, amely összeesküvés-elméletekkel
foglalkozó fake-news csatorna, az evangéliumi keresztény
propaganda kvintesszenciája. Iszlamofób, homofób,
abortuszellenes, melegellenes, antiszemita, antiliberális
gyűlöletpropaganda. Rick Wiles-nek rádiója is van, újságjai, mint
minden evangéliumi karizmatikus vezető lelkésznek.
Rick Wiles ráadásul szakmabeli, marketingesként kezdte a
médiában. Ismeri a médiamarketing eszközeit,
hatásmechanizmusát. Szerinte minden rossz mögött a liberálisok
állnak, a liberálisok mögött pedig a zsidók vannak, akik elutasítják
Jézust. A jobboldaliak mögött is zsidók állnak, de a hitesekkel
szemben azt mondja, hogy ezek is rosszak. Ellenzi azt a befolyást,
amit a vallásos zsidók az evangéliumi kereszténységre gyakorolnak.
A liberálisok azonban rosszabbak, mert ők állnak az összes olyan
deviancia, erkölcstelenség mögött, ami Istennek nem tetszik.
Méghozzá nemcsak azzal, hogy megengedik, hanem szándékosan
terjesztik. Mindezt egy globális összeesküvés-elmélet részeként,
amely odáig is elmegy, hogy szerinte az amerikai kormány mögött
álló zsidók terjesztették el az Ebola-vírust. Amerika és Izrael hozta
létre az ISIS-t. Az iskolai mészárlások mögött egy szupertitkos
gyilkos csoport áll, hogy betiltassák a fegyvereket, és eltörölhessék
az erről szóló második alkotmány-kiegészítést. A zsidó lobbi felel a
melegekért, az abortuszért, a migrációért, a pornográfiáért, a
genderelméletért, a liberalizmusért, amely az emberi jogok leple alatt
pusztítja a kereszténységet, a „keresztény értékeket”, a „keresztény
kultúrát”. Ez mind olyan, mint az Ebola. Már a zsidó lobbi ölette meg
Jézust is a rómaiakkal. A liberális jogállam ezért a kereszténység
ellentéte. Nem véletlen, hogy Rick Wiles szerint a Trump elleni
impeachment is a zsidó lobbi műve, mert az ügyben eljáró mindkét
képviselőházi bizottság vezetője zsidó, és a demokrata pártot főleg
liberális zsidók irányítják. Rick Wiles csupán egy része annak a
fundamentalista evangéliumi keresztény propagandahálózatnak,
amit a Hit Gyülekezete is kiépített, és amely a hívők tízmillióit
manipulálja és uszítja a világban. Ezek egymásnak adják, torzítják a
legvadabb állításokat. Miközben az általuk terjesztett propaganda
hazugság, a Bibliával is ellentétes. A liberalizmus nem azonos azzal,
amit ők állítanak, de a hívők elhiszik. Észrevétlenül lesz a szívükben
a szeretet vallásából a gyűlölet vallása. Nem veszik észre, amikor az
összetartó erő nem a Szentlélek, hanem a közös gyűlölet. A
mesterségesen gerjesztett fenyegetettség érzése.
A liberalizmus jogállam, a törvény uralma. A liberalizmus
ellentéte pedig nem a kereszténység, hanem a törvénytelenség. A
törvények felett álló, a hatalmi ágak megosztását felszámoló, az
emberi jogokat korlátozó, kontroll nélküli zsarnoki hatalom. A
társadalmi erkölcsök semmivel sem lesznek jobbak, ha „keresztény
állam” jön létre, csak a szabadság lesz kevesebb. Hivatkozási alap
az erkölcs, a kereszténység, az egyház. De az egyházak sem
lesznek ettől sem népszerűbbek, sem hatékonyabbak. Legfeljebb
gazdagabbak. A zsarnok hatalom a legitimációs támogatást
közpénzekkel honorálja. Az állam és az egyház összefonódása erről
szól. De ez nem áll meg itt. A zsarnokság nem képes kontrollálni
magát, mindig újabb ellenségeket keres és talál. Soha nem érzi
magát biztonságban, ezért a vége öldöklés lesz. Az ideológiát pedig
a kereszténység adja. A gyilkoláshoz az erkölcsöt. Emberölés az
erkölcs nevében.
Flaisz Endre írása minden ízében cáfolja Németh Sándor
antiliberális fordulatát. Tökéletesen leplezi le, hogy a Hit Gyülekezete
átállt a másik oldalra. Mindezt úgy, hogy elméletileg tökéletesen
kifejtette ennek lényegét. Az érdek változott. Flaisz Endre az
Orbánnal kötött paktum után eretnek lett a Hit Gyülekezetében. Ezt
azért úszta meg, mert Németh Sándor is az lett. Mindketten
észrevétlenül hirdetik az ellenkezőjét annak, amivel tele van az Új
Exodus archívuma. Eljön az idő, hogy szükség lesz az archívum
felülvizsgálatára. Ahogy a fotókról és a videókról kisatírozzák a
„lázadókat” (távozókat), úgy kitörlik az önleleplező cikkeket is. Ezt
mindenki őszintén sajnálhatja, mert nagyon értékes anyag tűnik el.
Flaisz Endrét nem rázta meg, hogy mostantól az ágostoni
államelméletet kell helyeselnie. Pedig a cikke végén még azt írta:
„európai civilizációnk állandó tapasztalata mindmáig, hogy a
demokrácia betűjével látszólag összhangban, ám szellemével
mélyen ellentétes módon hat és működik a katolikus egyház és
valamennyi általa szervezett vagy befolyásolt mozgalom, és végső
soron a monarchikus, diktatórikus, abszolutisztikus rendszerek
visszacsempészésén, a demokrácia megtorpedózásán fáradozik.”
Flaisz Endre és Németh Sándor ma már túljutottak ezen. Az Orbán-
rendszer támogatójaként megtorpedózták a demokráciát.
Németh Sándort senki nem képes jobban cáfolni, mint Németh
Sándor. Mai állításait és tetteit a saját szövegeivel kell szembesíteni.
Amikor azt mondja, hogy nem változtunk, csúsztat. A
melegházasság, az abortusz ügyében és más ügyekben korábban is
ugyanezen állásponton voltak, ez igaz. De korábban nem az
ágostoni államot, a „keresztény államot” tartották megoldásnak,
hanem az evangelizációt. Nem a hatalmi ágak szétválasztásának
megszüntetésében látták a megoldást, hanem az igazság
hirdetésében. Tiszteletben tartották az emberi jogokat. Harcoltak egy
olyan ideológiai állam kialakulása ellen, mint az Orbán-rendszer.
Arról nem volt szó, hogy beállnak melléjük.
Németh Sándor szeret Dávidról és Mózesről prédikálni, mert
Dávid és Mózes történetében mindig magáról beszél. Csakhogy ő
most az a Dávid lett, aki nem vágta le a Góliát fejét, hanem beállt a
filiszteusok seregébe. Az a Mózes, aki a fáraó gazdagságát
választotta, és nem az Isten népével való együttnyomorgást.
Németh Sándor a magyar Heródest sem rókának nevezi, mint
Jézus, hanem az „egyedül alkalmas embernek”. Új fogalmakkal is
megismertet minket Németh Sándor, amikor végezetül ezt mondja:
„Ez nem politika, ez bölcsesség!”
 Nem tudtuk, hogy ez a bölcsesség. Erről eddig azt gondoltuk,
hogy számítás és emberi ravaszság.
Szabadságot Tatabányának!

Jelentős zavart okozott a fejekben a Hit Gyülekezete fordulata. Nem

könnyű követni Németh Sándor ideológiai kanyarjait. A világot
egyszer már szétszedték és összerakták, most pedig szétszedték
újra, és összerakták fordítva. Ez olyan abszurd helyzeteket
teremtett, hogy aki elvégezte legalább az általános iskola nyolc
osztályát, sutba vághatja eddigi ismereteit. Közben állandóan
változik a múlt. A Hit Gyülekezete története félévenként egészen
rejtélyes fordulatokat vesz. Az Új Exodus friss bejelentése mindig új
múltat ígér, de azért van, ami nem változik: „Örömmel értesítünk
minden Kedves Olvasót, hogy megjelent az Új Exodus legfrissebb
száma! Benne: jubileumi interjú Németh Sándorral.” Újabb öninterjú
a lap főszerkesztőjével. Végül is ezért van az újság. Ezekre nem
érdemes reagálni, mert néhány hónap múlva már úgyis minden
másképp volt. Hagyján, hogy Németh Sándor harminc éve nem tud
egy viszonylag állandó történetet elmesélni a gyülekezete múltjáról.
Ám ahogy Kis Jánost felváltotta Semjén Zsolt a gyülekezeti tekintélyi
ranglistán, úgy vesz egyre félelmetesebb kanyarokat a magyar
történelem és a világtörténelem is.
Nem mindenki tudja követni a hajlásszöget, de a tatabányai Hit
Gyülekezete például igen. Megértették a gyülekezeti mitológia
logikáját. Ha le akarnánk ezt írni, úgy kellene kezdenünk a
történetet, ahogy János apostol az evangéliumát: „Kezdetben volt a
Hit Gyülekezete, a Hit Gyülekezete volt Németh Sándornál, és
Németh Sándor volt a Hit Gyülekezete.” Ruff Tibi talán úgy fordítaná,
hogy „Kezdetben volt az Ige, és az Ige volt Németh Sándornál, és
Németh Sándor volt az Ige”. A középpont a Hit Gyülekezete,
körülötte forog a világ.
Aki ezt megértette, mindent tud. Nem jelent problémát, ha 1848
március 15-ről, a liberális polgári forradalomról illiberálisként kell
megemlékezni. A tatabányai Hit Gyülekezete bravúrosan gyúrta
egybe az aktuális irányvonalnak megfelelő ünnepi köszöntőt az
iskolából megmaradt halvány emlékekkel. Íme: „Éljen a magyar
szabadság! Éljen a haza! A 170 évvel ezelőtt történt március 15
eseményei ma is ugyanolyan aktuálisak! Ma is kérjük a szabadságot
a nemzetnek a globalista eszmékkel szemben! Kérjük a
szabadságot a családoknak a gendermozgalom elnyomásától!
Kérjük a szabadságot a kereszténységnek, amit ma ki akarnak
iktatni az egyének, a családok életéből és végső soron Európából!”
Járatlan olvasó a szívéhez kap, és Metternich után kiált. Mentse
meg a nemzetet a globalista eszmékkel szemben. Olyan globalista
eszméktől, amelyek 1848-ban Párizsból és Bécsből szivárogtak
Pestre, és ott megragadtak. Olyanoktól, mint a sajtószabadság, a
cenzúra eltörlése és a törvény előtti egyenlőség. Méghozzá polgári
és vallási tekintetben is, ami a bevett egyházak kivételezett
státuszának megszüntetését jelenti. Ezek a globalista eszmék
fenyegetik a Hit Gyülekezetét Tatabányán. A negatív lista olyan,
mintha a Momentum Mozgalom szórólapja lenne. Csakhogy ezek a
híres 12 pont követelései. A tatabányai Hit Gyülekezete úgy
emlékezik 1848-ra, hogy a 12 pont ellen emeli fel a szavát.
Kereszténységet követel Európába. A Szent Szövetséget élteti,
amely leverte a szabadságharcot. Nekik nem számít, hogy 1848 a
„keresztény Európa” igájából való szabadulás volt, a szabadság friss
szellője. A tatabányai Hit Gyülekezete a felvilágosodás előtti
régmúltba vágyik vissza, mint egy Stockholm-szindrómás fogoly.
Március 15-én a polgári forradalom legnagyobb ellenfeleit, a
keresztény Európát, és annak letéteményesét, a Habsburg-házat
követeli vissza.
Egy hites nagyjából úgy képzeli el az akkori eseményeket, hogy
Petőfi Sándor 1848. március 15-én elindult a Pilvax kávéházba, az
akkori Hit Csarnokba, hogy felszabadítsa a családját a
gendermozgalom elnyomásától. Ezért még az utolsó pillanatban is
egyik kezében „édes szendergője” szelíden hullámzó keble volt,
hogy ne veszítse el nemi identitását az úton. A másik kezében az
„imakönyve”, ami nem a szabadságharcok története, mert az a
„keresztény Európa” uralkodóit támadta, hanem Németh Sándor
Sargentini-jelentésről írt levele, amit amerikai evangéliumi
pásztoroknak írt a „keresztény Európát” ért támadásról. „Talpra
magyar!”, kiáltotta Petőfi Sándor, „fel a globalista eszmék ellen!
Szabadságot a keresztény Habsburgoknak!”. „Éljen a Szent
Szövetség!”, harsogta még Petőfi, mielőtt a Szent Szövetség orosz
katonája tévedésből liberálisnak nem nézte, és le nem döfte.
Ez lesz, amikor a valóságot megerőszakolja egy tévedhetetlen
vezető lelkész, és a hallgatósága lefordítja azt a maga nyelvére. Így
minden elkezd pörögni, és a végén az lesz, hogy 1848-ban a
liberalizmus elnyomásával szemben kelt fel a keresztény magyar
nemzet. Ez vívott szabadságharcot a prédikátor Kossuth Lajos
vezetésével, aki olyan volt, mintha nem a Pesti Hírlap, hanem a Hit
Info szerkesztője lett volna. Tatabányára nem jutott el a híre, hogy
Kossuth volt a legnagyobb magyar liberális, aki azt állította, hogy „a
szabadságot Isten oltotta az ember természetébe”. Kossuth vezette
a parlamenti liberális ellenzéket, az ő felszólítására szüntették meg
az egyházi tizedet. Ha ezt a Hit Gyülekezetében egyszer megtudják,
soha többé nem ünneplik 1848. március 15-ét. Ugyanúgy, mint a
katolikus egyház, amely a forradalom leverése érdekében még
pénzzel is támogatta a Szent Szövetséget. De Kossuth Lajos
javasolta a polgári házasság bevezetését is: ez volt az első lépés a
melegházasság felé. Onnan már csak egy ugrás a
gendermozgalom. Kossuth támogatta a bevándorlást, a külföldi
zsidók bevándorlását is, az olyanokét, mint Soros György ősei. A
rendi és egyházi kiváltságok megszüntetésének, a felekezeti
egyenjogúságnak volt zászlóvivője, amivel Németh Sándor már nem
ért egyet. De ami a legsúlyosabb: az egyházak megadóztatásának is
híve volt. Ha ezt tudnák Tatabányán, 1848 azonnal egy istentelen
lázadássá minősülne át. De ami késik, nem múlik.
Tatabánya kissé összezavarodott. 1848-at éljenzi, ami liberális
elveken nyugvó forradalom volt, és közben 1848 ellenségei, a
„keresztény Európa” programját követeli. Nekik azt jelenti a
szabadság, ami ellen Petőfi harcolt, amiért az életét áldozta. 1848
követelései közé bekerült a genderelmélet eltörlése is, mert a
társadalmi nemek tudománya elnyomja a keresztény családok
szabadságát. Ha meg kéne mondani, hogy a genderelmélet mikor
csöngetett be a tatabányai Hit Gyülekezete családjaihoz, és hogyan
nyomta el a szabadságukat, imaalkalmat kéne tartani a jó válaszért.
A kereszténység európai üldözéséről sem hallottunk még, kivéve
Orbán államát, amely minden ok nélkül keresztény egyházak és
gyülekezetek tucatjainak vette el az egyházi státuszát. A Velencei
Bizottság állásfoglalása szerint a felekezeti egyenjogúság
felszámolása a vallásszabadság súlyos sérelme. A kereszténység
sehol nem szenvedett ehhez hasonló üldözést.
A tatabányai Hit Gyülekezete a tudtán kívül az ellenségnek
kikiáltott Európai Unió oldalára is állt Orbán Viktorral és Németh
Sándorral szemben, mert ma az európai kereszténység szabadságát
az Európai Unió védelmezi. Az Európai Unió kifogásolja a felekezeti
egyenjogúság felszámolását Magyarországon, amiért információink
szerint Németh Sándor is sokat tett. Megbízható források szerint
Németh Sándor nemcsak a Hit Gyülekezetének követelt a katolikus
egyházzal azonos egyházi státuszt, hanem gondja volt arra is, kik ne
kerüljenek be a bevett egyházak közé. Ezért, ha a tatabányai Hit
Gyülekezete szabadságot követel a kereszténységnek Európában,
akkor a „globalista” Európai Unió liberálisainak szekerét tolja, mert
ők a felekezeti egyenlőség védelmezői, nem pedig Németh Sándor
és Orbán. Az Európai Unió próbálja a Hit Gyülekezete által
támogatott Orbán államán számon kérni keresztény gyülekezetek,
köztük Iványi Gábor egyháza és mások kirekesztését. Zavar támadt
az erőben, a kenet megbokrosodott. A prófétálás szelleme altájon
szúrta magát.
De mindez csak egy helyen nem okozott semmiféle problémát.
A tatabányai Hit Gyülekezetében. Ettől még jó lelkiismerettel
átkozták meg az Európai Uniót, és 1848 alkalmából a liberális
demokratákat. Dicsérték az Urat a keresztény Petőfi Sándorért, és
segítségül hívták a Mindenható nagy nevét, hogy állítsa helyre az
európai Szent Szövetséget, amely kivégezte a magyar
szabadságharc vezetőit. Okozhat fejtörést az is, hogy a keresztény
Európát akkor birodalom képviselte, a nemzeti függetlenséget pedig
egy liberális forradalom. Ez most megfordult. A Hit Gyülekezetében
az Európai Unió birodalmi elnyomást, a „keresztény állam” nemzeti
függetlenséget jelent. Csakhogy Orbán Viktor nem a „birodalomtól”
akar független lenni, hanem a liberalizmustól. Az Európai Unió nem
birodalom, a nemzet pedig független: akkor lép ki, amikor akar. A cél
inkább az, hogy az Európai Unió is legyen „keresztény” és
antiliberális. Ebben a formájában már lehetne birodalom, sőt, az
lenne a kívánatos. A keresztény állam ideáltipikus államformája a
királyság, és szerveződése a birodalom. A vezetője a korlátlan
hatalommal rendelkező király, aki összefonódik a papsággal. Szent
Ágoston áll itt szemben a felvilágosodással. A tatabányai Hit
Gyülekezete Szent Ágoston és Semjén Zsolt szellemében éltette a
Szent Szövetség restaurációját az 1848-as forradalom évfordulója
alkalmából. E logika alapján éltethetnék akár az aradi vértanúk
kivégzését is keresztény alapon. Az ítélet a kereszténység
védelmében született a liberális jogokkal szemben. Kossuth Aradot a
„magyar Golgotának” nevezte. A tatabányai Hit Gyülekezete által
követelt „kereszténység” pedig ott feszítette keresztre a magyar
szabadságot. Mint a rómaiak Jézust. A magyar történelmet ennek a
„kereszténységnek” a fojtogatása kíséri. Ez a magyar „balsors”, a
tragikus történelem oka, nem a turáni átok.
De ember legyen a talpán, aki követni tudja a párhuzamokat.
Tatabánya amúgy is megérdemli együttérzésünket, mert már az is
súlyos csapás volt rá, amikor Szekeres Gyurit kapták meg
pásztornak. Most pedig a sok fogalom, idegen szó, a kesze-kusza
történelem. Németh Sándor egymásnak ellentmondó és egymást
kizáró prédikációi, mind-mind komoly kihívást jelentenek még egy
ilyen súlyos tehertétel nélkül is, amit Szekeres jelentett. Ezért a
maradandó károsodást nem lehetett elkerülni. Erre utal a március
15-i ünneplés. Ezen már nem segített az, hogy Szekerest érdemei
elismerése mellett visszairányították Budapestre, mert egy rúgót
sem lehet a végtelenségig húzni, egy idő után úgy marad.
Tatabányán a szabadságharc eszkalálódott. A turulmadár démonai
saját farkukba haraptak.
Szekeres így is hagyott maradandó emléket maga után. Évekkel
a Fesz van után levélben megkeresett „A bolond lány” című fejezet
főhősének bátyja. Nem én bélyegeztem meg a jelzővel a lányt, a
gyülekezetben nevezték „bolondnak”. Ő volt az a tatabányai lány, aki
a szerelmével üldözte Németh Sándort. Petrőcz Levente emberei 24
órás szolgálatban őrizték Németh Sándor házát. Amikor a lány
megjelent, bevágták egy autóba, elvitték messzire, és csak úgy
kirakták valahol az út szélén. Amikor visszatért, újra megpofozták.
Szekeresnek kellett megfigyeltetni, és jelezni, ha elhagyta
Tatabányát. Németh Sándor kikiáltotta ügynöknek, és még a Horn
Gyulával tartott megbeszélésen is csak a tatabányai lányról tudott
beszélni. Azt kérte, Horn Gyula állítsa le a Nemzetbiztonsági
Hivatalt, aki a lányt ráküldte. Amikor aztán évekkel a könyv
megjelenése után megkeresett a lány bátyja, és elmesélte a húga
történetét, a szívem hasadt meg. Kevés megrázóbb levelet olvastam
ennél. Leírta, mi történt ezután. A lány nem volt ügynök, és nem is
volt bolond. Beteg volt. De Németh Sándorban Isten emberét látta,
és segélykiáltás volt a „szerelme”. A keresztény pásztor ezt nem
ismerte fel. Először megverette, majd leügynöközte. A lány később
kórházba, intézetbe is került, tragikus életének részleteit nehezen
lehet megemészteni. Megsirattam őt. Mónika elvált szülők, egy
alkoholista bányász apa lánya volt. A szülők válása után intézetbe
került. Nemhogy „bolond” nem volt, hanem kitűnő tanuló. Angolból,
franciából kiváló, genetikusnak készült. Tanárai támogatták. Az
intézetben egy házaspár patronálta, ők vitték el a Hit Gyülekezetébe.
Boldog volt, kiegyensúlyozott. Két trauma érte: az egyik édesanyja
öngyilkossága, majd Németh Sándor démonokról szóló tanítása.
Bátyja szerint ez rendkívüli módon „összezavarta Mónikát”. Innentől
pedig következzen szó szerint a levél: „Én magam utaztam fel vele
Budapestre, mikor még nem volt olyan súlyos a helyzet és kértünk
imát Sándortól, illetve találkoztunk egy keresztény pszichológus
nővel, aki ígérte, lejönnek Tatabányára beszélgetni. Aztán persze
nem lett ebből se semmi. Bár Szekeres Gyuri hetente kérdezte
tőlünk, mi van Mónikával, miért nem jön, soha nem jött el hozzánk.
Az etióp testvér Teó eljött hozzánk, de sajnos a démonűzés nem járt
sikerrel. Ő legalább próbált segíteni. Akkoriban sajnos be kellett
vonulnom katonának, arra viszont emlékszem, hogy az első
kimaradáskor már mehettem Pestre, a pszichiátriára, a húgomat
látogatni. Ott zokogtam az ágyánál tehetetlenül, értetlenül. Az azóta
eltelt huszonnégy évben az állapota romlott, súlyos skizofréniában
szenved, csont és bőr, kommunikálni képtelen. Egy szerencsétlen
szanatóriumi baleset miatt járóképtelen is lett, olyan 6-7 métert
zuhant, jelenleg is pelenkázzák. Tudomásom szerint a gyülekezetből
soha senki nem látogatta meg. Így lett semmivé az ő nagy álma
röviden.”
Ha valakinek röviden el kellene mondanom, mi a Hit
Gyülekezete, ki Németh Sándor, ennek a lánynak a történetét
mesélném el, a megveretésével, utcára való kidobásával együtt.
Ennyit értenek az emberekhez, ilyen szívük van egy beteg ember
láttán, aki ráadásul náluk betegedett meg. Mert a történet drámai
fordulata az, hogy a lány nem volt beteg, egészségesen csatlakozott
a Hit Gyülekezetéhez. Súlyos családi háttér, de ez, sajnos,
mindennapos a magyar ugaron, tragikusan elveszített anya, intézeti
múlt. Ekkor jön Németh Sándor, a démonok avatatlan szakértője, és
a démonokról szóló tanítása összezavarja a fiatal lányt, aki ettől
megrémül. Ijedtében „beleszeret” az egyetlen emberbe, a zseni
démonűzőbe, aki egyedül lehet képes megvédeni attól a sok
démontól, akiket ő vizionált a szerencsétlen lány köré. Nem
mindegy, hogy a lány nem volt beteg, mielőtt a Hit Gyülekezetébe
ment, mert Németh Sándor démonológiájától lett az. Majd amikor a
problémájával jelentkezett, nem tudták kezelni, félvállról is vették,
nem foglalkoztak rendesen vele. Amikor Némethnek kínos lett, hogy
a háza előtt kiabál, hogy „szerelmes vagyok beléd, Sándor”, verni
kezdték, lakatlan helyen az út szélére dobták. Németh Sándor
ügynökszakértő azonnal kinevezte ügynöknek, és Horn Gyula
miniszterelnökig szaladt, hogy állítsák le róla a titkosszolgálatot,
amely ráküldte ezt a lányt. A lány élete tönkrement, és senkit nem
érdekel, hogy mi lett vele. Legkevésbé Németh Sándort. Ő azt
gondolhatja, hogy a titkosszolgálat trükkje a pszichiátria, vagy Isten
védte meg a lánytól. Ez a lány a Hit Gyülekezete messze földön
híres sikeres pásztorlásainak egyik érett gyümölcse. Németh Sándor
nem ismerte fel, hogy ez a lány segítségre szorul, és a segítségét
kéri. A Szentlélek valamiért nem jelentette ki neki, hogy mi a
probléma, és megveretés helyett mit kellene csinálni, milyen
kezelésre szorul. De az emberség sem jutott eszébe. Azonnal
kikiáltotta ügynöknek őt is, mint mindenkit, akit nem tudott emberi
módon kezelni. A Biblia szeretetről szóló tanítása kevésnek
bizonyult. Az nem képes áthatolni a vasbetonon, amiből ennek az
embernek a szíve van.
Tatabánya ma már szabad. Szabad ettől a lánytól. Csak a
gendermozgalomtól és a liberális európai birodalomtól nem szabad.
Azt nem oldotta meg Petőfi. Ma is aktuálisak március 15-e
követelései. Csak nem úgy. Ám az vesse az első követ a tatabányai
Hit Gyülekezete Facebook-oldalára, aki kiigazodik Németh Sándor
fordulatain, és aki hozzá tudja igazítani a korábbi évszázadokat.
Maga Németh Sándor is nehezen birkózik meg a történelemmel,
amikor a fordítottját tanítja. A hazugság olyan láncolatot indít el,
amelynek végén Németh Sándor felmentette az ATV élő adásában
Adolf Hitlert is. Németh a Vidám Vasárnap műsorában
forradalmasította ezzel a történelemtudományt. Erre volt szüksége
ahhoz, hogy a logikája igaz legyen. Németh Sándor ezt mondta:
„Nem gondolom, hogy a hitleri Németország nacionalista volt.
Legalábbis annyi volt a náci eszmében a nacionalizmusból, mint a
szocializmusból.” Ez a két szó van benne, így nyilván fele-fele. Ott
tart ez az ember, hogy már Hitler sem volt nacionalista, ha éppen a
„nemzeti” retorikával szédíti a hívőket. Csoda, hogy az egész
gyülekezete nincs a pszichiátrián, vagy ő maga.
Németh Sándor szerint a nácizmus nem volt nacionalista. Ezt ki
kellene írni a Hit Park bejáratára. Hasonló formában, mint az „Arbeit
macht frei” feliratot Auschwitzban. Nem számít, hogy a „náci”
kifejezés is a nacionalista szóból származik. A nacionalizmus is
pozitív előjelet kapott, mert Orbán nacionalista, és a pénzt ő adja.
Ezért relativizálja Németh a nácizmus „nacionalista” voltát. Inkább
szocialistának nevezi Hitlert, mert annak van most szezonja, mert
Orbán ellenfelei szocialisták. Mintha a nemzetiszocializmusban levő
szocialista szónak bármilyen köze lenne a mai baloldali
szocialistákhoz. Csak a szó alakja azonos. A nacionalista jelző
egészen más tartalmat ad neki. Így sikerült Lendvai Ildikót közös
nevezőre hozni Adolf Hitlerrel. Ne feledjük, hogy a Hit Csarnok már
áll, a szocialistáktól kapott pénzeket Németh Sándor már
felhasználta. Egy része beépült a Camp David nevű balatoni
nyaralójába, amely a Németh család kényelmét szolgálta. Most épp
a nacionalista Orbán adott csaknem egymilliárd forintot ajándékba,
az egyéb címeken szerzett milliárdokról nem szólva. Ezért Hitler
nem nacionalista többé, hanem szocialista. Éppen csak le nem
zsidózta. Ehhez képest a tatabányai Hit Gyülekezete professzorok
társasága, Petőfi pedig pünkösdista tévéprédikátor.
Mivel meg kellett védeni Orbánt és magát is a Hitlerrel való
párhuzamtól, ezért Németh Sándor kifejtette, hogy Hitlerrel nem az
volt a baj, hogy nacionalista (ő is az), hanem az, hogy egy
birodalmat akart működtetni: „A bajt Európára a birodalom, a német
birodalom hozta.” Ezek után a Horthy-rendszert is felmenti: „ha nem
jött volna létre a német birodalom, akkor Magyarországon nem
irtották volna ki a zsidókat”. Volt már néhány birodalom, de a
holokauszt előzménye nem a birodalom, hanem a német
nacionalizmus volt. Azt mondja Németh, Magyarországon
„antiszemitizmus volt, a jogfosztást is el tudom képzelni”. Németh
Sándor el tudja képzelni a zsidók jogfosztását is. Kissé
elhomályosultak az összes zsidótörvények, a numerus clausus, hogy
minden a német birodalom felelőssége legyen. Szerinte a magyarok
maguktól nem vettek volna részt a népirtásban. Németh Sándor
elfelejti, hogy a kamenyec-podolszkiji mészárlást a magyar állam
kezdeményezte. Nem a „német birodalom”, hanem a nemzeti
függetlenséget élvező magyar állam toloncolt ki 23 600 zsidót,
akikről tudták, hogy meg fogják őket ölni. A részletek megalázó
előadása nélkül idézzük, mi a célja a történelem meghamisításának.
Németh így foglalta össze: „Ezzel csak azt akarom mondani, hogy
sokkal több bajt okoztak a birodalmak, mint a nemzeti szuverenitás
talaján álló országok.” Mondta ezt az Európai Unióról, mert néhány
nappal korábban Orbán Viktor a március 15-i beszédében az Uniót
„liberális birodalomnak” nevezte, amely a nemzeti függetlenséget
veszélyezteti. Németh Sándor elfelejti, hogy minden háború oka a
nacionalista villongás, a nemzeti acsarkodás. A birodalmak kohója
ezt szünteti meg, de csak egy időre, amíg fel nem támad újra a
nacionalizmus. Mint Németországban.
Ezért kellett Adolf Hitlert szocialistának nevezni, a nácizmust a
nacionalizmus bélyegétől megtisztítani és a birodalmisággal
azonosítani. Németh Sándornak ezzel sikerült párhuzamot húznia
Adolf Hitler és az Európai Unió közé. Sikerült az Európai Uniót
lenáciznia. Hitler és a harmadik birodalom lett az Európai Unió
megfelelője. Nem érdeklik a tények, hogy az Európai Unió független
államok szövetsége, amely a döntéseit szavazással hozza. Orbán
egyetlen szavazatával is bármely közös döntést megvétózhat. Meg
is teszi. Németh Sándor az Európai Uniót azonosítja az SS, a
Gestapo és a Wehrmacht által reprezentált Nagynémet
Birodalommal. Azon az alapon, hogy mindkettő birodalom, ami
ráadásul nem is igaz. Az Európai Unió nem birodalom. Orbán
nevezte annak. Németh Sándor szolgai módon átvette, és a hívei
fejébe verte: „birodalom rossz, nemzetállam jó”. Négy láb jó, két láb
rossz. Mert a „birodalom” liberális, a nemzetállam „keresztény”.
Miközben a liberális EU nem birodalom, a nemzetállam pedig nem
keresztény. Ellenben az Isten országa birodalom, amelyben
feloldódik a nemzeti jelleg, és még keresztény is. Az Egyesült
Államok is birodalom, ahol a legtöbb keresztény él. Alkotmányos jog
a vallásszabadság és az USA a pozitív értékek legnagyobb
terjesztője a világban. Ez csak azután kérdőjeleződött meg, hogy a
Németh Sándor által nagyra becsült Donald Trump lett az elnök. De
Németh Sándor azért szereti, mert a liberális jogállamot pusztítja. A
baj nem a birodalommal, hanem a liberalizmussal van. A baj a
szabadság, ami korlátozza a fasizmust. Németh Sándor ez utóbbit
szereti. Végre azonos lehet önmagával: a Hit Gyülekezete, mint
fasiszta diktatúra, nem a liberális demokrácia keretei közt működik.
Az Európai Unió azért „rossz”, mert a liberális jogállam értékeit
követeli meg a tagállamoktól, amelyek ezeket önként vállalták. Azért,
hogy ne legyen többé diktatúra, ne legyen háború. A nemzeti
függetlenség jelszava leplezi a lényeget: azt jelenti, hogy ne kelljen
betartani a liberális jogállami értékeket, fel lehessen számolni a
hatalmi ágak szétválasztását. Így be lehessen vezetni a
szentágostoni „keresztény államot”, amely a hatalmat kiszolgáló
egyházakat milliárdokkal tömi ki, törvények felett állóvá teszi őket.
Kivételezettek lesznek, az ellenfeleik pedig jogfosztottak és
üldözöttek. Adót nem fizetnek, pénzeikkel úgy bánnak, ahogy
akarnak. Senki nem ellenőrzi őket. Mindenféle kontroll megszűnik
felettük. A tizedet és az adományt arra költik, amire akarják. Németh
Sándor mindig is erre vágyott. Nem kell szorongani. A haszon mehet
zsebbe. Diktatúrát működtethet a diktatúrában. Ezért még Hitler is jó
fiú lenne, csak ne épített volna birodalmat. Ha Németh Sándort bárki
ellenőrizni akarja, az elnyomás, a szuverenitás csorbítása, liberális
terror. Érdekazonosság született Orbánnal. Éljen az eredendő bűn
alól felmentő nemzeti szuverenitás. Ahol azért azonos a nemzet és a
kereszténység, mert akkor a nemzeti identitás egyenlő Ágoston
keresztény államával. Mintha az nem egy hamis álkeresztény
ideológia lenne, hanem maga a nemzet. A liberalizmus így lesz
nemzetellenes. S így lesz Szent Ágostonból nemzeti függetlenség.
Ha pedig győz az antiliberalizmus, jön a „Szent Szövetség”. Ha az
Antikrisztusnak egy kevés esze van, így nevezi majd el a
világdiktatúrát.
Ezért lett Tatabányán 1848. március 15-e keresztény-nemzeti
ünnep. A globális eszmék Brüsszelből fenyegetnek. A
gendermozgalom elnyomása alatt nyögnek a tatabányai hites
családok. Csak egy dolog mentheti meg őket, ha Orbánra
szavaznak. Ha mostantól neki gyűjtik a kopogtatócédulát. Ezt
megértették. A Németh család bevételei így menekülhetnek meg a
liberális terrortól: számlák, naplófőkönyvek, banki kivonatok,
adóbevallások, fizetési bizonylatok ördögi elnyomásától. „Akiket a
Fiú megszabadít, azok valósággal szabadok”, mondja a Biblia.
Akiket az Orbán fiú szabadít meg, azok még szabadabbak.
Tatabánya ismerkedhet Orwell Állatfarmjával. Fejlődnek a jelszavak:
„Négy láb jó, két láb jobb!” „Minden állat egyenlő, de egyes állatok
egyenlőbbek a többinél.”
Egyszer elérhetnek ehhez a részhez is: „Az állatok a disznókról
az Emberekre, az Emberekről a disznókra, aztán a disznókról megint
az Emberekre néztek, s már nem tudták megmondani, melyik az
Ember és melyik a disznó.”
Pörög a szélkakas

Németh Sándor ideológiai fordulatát pártpolitikai fordulat előzte meg.

Előbb állt a Fidesz oldalára és utána tette magáévá az ideológiát.
Semmi nem bizonyítja jobban a Hit Gyülekezete diktatúra-jellegét,
mint az a tény, hogy ezt néhány év alatt el tudta fogadtatni tízezer
volt SZDSZ-es aktivistával és kopogtatócédula-gyűjtővel. Olyan
megalapozott volt a Hit Gyülekezetében az egyház és az állam
szétválasztása, a liberális jogállam tisztelete, hogy Németh Sándor
ezt személyi kultusz és isteni tekintély nélkül nem tudta volna az
ellenkezőjére fordítani. Mi is azért szerettük egykor a Hit
Gyülekezetét, mert liberális elveket vallott és ezt egyeztette az
evangéliummal. Ezért néztünk el mindent Németh Sándornak. S ő
volt az egyetlen közülünk, aki nem gondolta ezt komolyan. Annyira
legalábbis nem, hogy Orbán ígéreteire ne dobja el. De ez még
mindig lehetne annak a vitának a része, hogy meddig szabad
alkalmazkodni egy elnyomó államban. Ha megelégedett volna a
kiegyezéssel. De ő megtagadott mindent, amit korábban vallott,
elárulta az evangéliumot, elárulta Jézust, beállt a politikai
katolicizmus hirdetőjének. És nem okozott neki meghasonlást. Ez
az, ami elgondolkodtató.
A Hit Gyülekezete mindig hangoztatta, hogy a Biblia alapján mi
a bűn. Ez Németh Sándor egyik fegyvere. Ebben nincs változás. De
korábban tudta, hogy az erkölcsi bűnt nem üldözheti az állam, és az
nem szűnik meg, csak megtérés által. Ahhoz, hogy ez
megváltozzon, előbb pártot kellett cserélnie. De ezúttal ennél több is
történt. Németh színt vallott. A farkas levetette a báránybőrt, és
farkasként kezdett el viselkedni. Mi korábban is láttuk a farkast, de
azt hittük, ez az „óembere”. Lassan értettük meg, hogy a farkas az,
akinek az óembere nem változik meg. Nem lesz bárány, csak
báránybőrt húz magára. Ma már egyike a farkasoknak Orbán
farkascsordájában.
 Key West a kedvenc nyaralóhelyünk, ahol a kakas a sziget
címerállata. Korán reggel zeng a sziget a kakaskukorékolástól. Ez
ugyanaz a hang, amely jelezte Péternek, hogy harmadszor is
elárulta Jézust. Ez mindig Németh Sándort juttatja eszembe. De van
másik hasonlóság. A reggeli kakaskórust egyetlen disszonáns hang
zavarja meg: egy rozsdás szélkakas, amely nehézkesen mozdul,
amikor fú a szél. Ha érzékeltetni akarnám Németh Sándor korábbi
pártváltoztatásait, erre a kakasra mutatnék. De ha azt akarnám
jelezni, milyen volt az Orbánhoz való átállás, az olyan lenne, mintha
a nyaralók valamelyike megunná a nyikorgást, és megolajozná a
szélkakast, amely ettől kezdve úgy pörögne, hogy majdnem elrepül
Kubába. Az „olaj” nem más, mint Németh félelme. Németh Sándor
nem ímmel-ámmal szolgálja Orbánt, hanem túlteljesít. Túltesz a
katolikus egyházon, amelynek éppen keresztény pápája van, s
liberális társadalmi elveket hangoztat. Németh már pápább a
pápánál. Katolikusabb, mint a római pápa. Hisztérikusan győzködi a
gyülekezetét. 2010-ben ott találta magát egy „katolikus pápa” az
SZDSZ-alapító gyülekezet élén. Tudta, ha nem változtat a
gondolkodásukon, az SZDSZ-es gyülekezet nem követi az Orbánnal
megkötött paktumát. Kicsúszhat alóla minden. Ezért intenzív
agymosás kezdődött. Nyolc év alatt eljutott Semjén Zsolt, a „pusztító
utálatosság” megtapsoltatásáig. Nem kis teljesítmény.
Németh Sándor ezzel utolérte az amerikai evangéliumi
mozgalmat, amely a Hit Gyülekezete megalapításakor még
elkötelezett demokrata szavazókból állt. De később hasonló paktum
eredményeként beállt a republikánusok mögé. Addig a tradíciót
követték, amely naggyá tette Amerikát. Ez az Európából elmenekült
keresztény és zsidó kisebbség liberalizmusa volt. Ők inspirálták az
Egyesült Államok alkotmányát, amelynek alapja a hatalmi ágak
szétválasztása, a sajtó és a vallás szabadsága. A neoprotestáns
evangéliumi mozgalom tagjai nemcsak szellemi örökösei azoknak,
akik elmenekültek Ágoston keresztény Európájából, hanem az
egyenesági leszármazottai. Még Amerika felfedezése is a
„keresztény Európából” való menekülés gyümölcse. Kolumbusz
Kristóf zsidó volt. Az inkvizíció elől menekített zsidókat,
keresztényeket és kikeresztelkedett (de üldözött) zsidókat az
Újvilágba. Kolumbusz a Biblia egyetlen versére építette a
vállalkozását, amely alapján azt gondolta, hogy körbe lehet hajózni a
földet. Ez a Jób Könyve 37. rész 11. verse, amely ezt mondja a
földről: „És az köröskörül forog az ő vezetése alatt, hogy mindazt
megtegyék, a mit parancsol nékik, a föld kerekségének színén.”
Ebből vonta le azt a következtetést, hogy a föld gömbölyű. Amerikát
így az üldözött zsidók és keresztények fedezték fel, ők alapították
meg. Az alkotmányt úgy építették fel, hogy kizárja a keresztény
állam lehetőségét. Ehhez a felvilágosodás eszméit és a liberális
jogállam alapelveit használták fel. Amerika évszázadokon át a
katolicizmustól félt, nehogy átjöjjön Európából. Amerika sikerének
titka éppen a zsidó-keresztény hit és a liberális jogállam harmóniája
volt. Az, hogy Trump antikrisztusi figura, arról ismerhető fel, hogy
meghirdette a „Make America Great Again” jelszót, amely ellentéte
annak, ami naggyá tette Amerikát. Az ördög mindig hamisít,
ellenkezőjére cseréli a szavak jelentését. Trump legnagyobb
támogatói pedig az evangéliumi keresztények, akiket a nyolcvanas
években a pásztoraik eladtak a republikánus pártnak. A hamis indok
az abortusz, a valódi ok a pénz volt. Nem lett semmivel kevesebb az
abortusz, csak a pásztorok hatalma és pénze lett több.
Az amerikai kontinenst Isten tartotta meg a „keresztény
Európából” menekülők számára. Ez most ostrom alatt áll. Nem a
katolikus egyház veszélyezteti, hanem az alapítók, a neoprotestáns
evangéliumi mozgalom. Ravasz volt az ördög. Onnan jött az
illiberális támadás, ahonnan senki sem várta. Németh Sándor is
ehhez csatlakozott. A hiteseket most adta el az ördögnek.
Elfelejtették azt az alapigazságot, hogy „keresztény vagyok, tehát
liberális”. Ha keresztény vagyok, társadalmi értelemben nem lehetek
más, csak liberális. A legnagyobb csalás az, amikor a
kereszténységet szembeállítják a liberalizmussal. Ez a katolicizmus
támadása volt a felvilágosodással szemben. Ez ördögi. Ez a
Sátántól van, hogy stílszerűek legyünk.
Németh Sándor sokáig nem követte az amerikaiakat, mert a
nyolcvanas években a katolikus egyház kollaborált a kommunista
államhatalommal, amely üldözte őket. Németh a katolikus egyházból
jött, a Hit Gyülekezete a kereszténység és a keresztény államelmélet
megújítására és hiteles képviseletére is törekedett. A
szocializmusban a liberális demokratikus ellenzék védte a jogaikat,
és Németh Sándor nem akart a kommunista ideológiai államból jövet
egy katolikus „keresztény államban” kikötni, amire a rendszerváltás
utáni MDF törekedett. Az SZDSZ támogatása egy újjászületett
keresztény gyülekezet részéről természetes szövetség lett volna. Ha
Németh Sándor megelégszik ezzel. De Németh Sándor maga alá
akarta gyűrni az SZDSZ-t, mint egy Keresztapa akarta irányítani a
háttérből. A Fesz van című könyvem erről is tartalmaz részleteket. A
lényeg a párt megszállása volt. Amikor az SZDSZ sorsdöntő
szavazást tartott a párttá alakulásról, nem volt biztos, hogy a tagság
megszavazza ezt. Ha nem szavazzák meg, az SZDSZ nem indulhat
az első demokratikus választáson. A párt kemény magjának
kérésére Németh Sándor egy nap alatt beléptetett több száz hitest,
akik megszavazták a párttá alakulást. Még a párt nevét is Németh
Sándor adta. Ezután már magáénak érezte a pártot és a
későbbiekben mindig ezt a technikát alkalmazta. Az nem tűnt fel a
liberális párt vezetőinek, hogy milyen szabadság lehet egy olyan
egyházban, ahol a vezető lelkész utasítására testületileg belép
mindenki egy pártba. Szó nélkül engedelmeskedtek neki. A liberális
SZDSZ legnagyobb támogatója egy diktatúra lett, ahol mélyebbre
taposták az emberi jogokat, mint bárhol máshol az országban. Ezt
az egyház teokratikus jellegével gondolták igazolni, de ilyen
teokrácia még a keresztény egyházban sem lehet. A feltétlen
engedelmesség Isten Igéjére és nem egy lelkész személyére,
politikai ambícióira és hatalmi játszmáira vonatkozik.
A Fesz van című könyv említi az esetet, amikor Rajk László és
Németh Sándor társaságában látogattunk meg egy vidéki SZDSZ
alapszervezetet, melyet durván elfoglalt a helyi Hit Gyülekezete.
Rajk László képviselte a pártot. Hack Pétert nem küldhették, mert
tudható volt, hogy inkább Németh Sándorhoz lojális, mint a párthoz,
ahonnan a fizetését kapta. Hack a Hit Gyülekezetét képviselte az
SZDSZ-ben. Eleve ilyen megállapodás alapján került oda Mészáros
Istvánnal együtt. Mészi Pistában még volt az SZDSZ iránt érzett
felelősség, de Hackban semmi. Ő még futott egy kört, mielőtt
Németh Sándor ráparancsolt volna. Hack Péternek azonban addig
volt magánvéleménye bármiről, amíg Németh Sándor véleményt
nem nyilvánított. Attól kezdve az volt az ő véleménye is. A Fesz van
egyik fejezete „A király barátja” címmel mutatja be Hack Péter
karakterét és szerepét. Olvasható a történet, amikor a Tocsik-
botrány utáni küldöttgyűlésre írtuk Hack beszédét. Hack Péternek
annyi köze sem volt a saját beszédéhez, mint nekem. Amikor
belepörgettem a Hit Rádió műsorába Cardiff után, ahol Németh
Sándor „beszélgetőtársa” Hack és a „Bartus-felelős” Szlazsánszky
volt, Hack Péter erről azt mondta: nem az számít, mit mondott,
hanem az, hogy ki mondta. Ezt a professzor úr jogi tanszéki szobája
ajtajára kellene írni mottóként.
A Rajk Lászlóval lezajlott kármentő kirándulás egy tipikus eset
volt. A helyi gyülekezetek ugyanis Németh Sándor parancsára
megszállták az SZDSZ helyi alapszervezeteit, majd ha kellett, a
parancsára kivonultak. A neki nem tetsző embereket kiszavazták,
kiszorították a pártból. Németh Sándor úgy teremtett demokratikus
„többséget” magának a pártban, ahogy Orbán Viktor a politikai
rendszerben. Befolyásával azonban soha nem lehetett elégedett,
mert a vezetés ellenállt, nem engedte az ő akaratát érvényesülni.
Nyikorgott a szélkakas. A hitesek hol bevonultak, hol kivonultak,
forgott a bummfa, míg valaki le nem csitította Németh Sándort. Az
SZDSZ koporsójába sokan verték a szöget, de az egyik, talán a
legnagyobb szög ebben a koporsóban Németh Sándor és a Hit
Gyülekezete volt. Jelentős szerepe volt abban is, hogy a párt
megbukott és megszűnt. Miután Hack Péter kilépett, mindent meg is
tett, hogy az SZDSZ eltűnjön. A hitesek agressziója miatt az SZDSZ
igazi tagjai sok helyen kiléptek, és maradtak csak a hitesek. Ők
azonban nem csináltak semmit, ha nem kaptak utasítást Németh
Sándortól. Így a vidéki szervezetek elhaltak. Különösen, hogy
Németh Sándor megsértődött a párt ellenállásán. Ezért testületileg
kiléptette a hiteseket. Akkoriban már az MSZP irányába
tapogatózott. Azt várta, hogy az SZDSZ menjen tönkre: lássa meg,
mire megy „nélküle”.
Ezután az MSZP-vel üzletelt. Megszerezte az ATV-t, hitelt
kapott a Hit Parkra. Az MSZP-ben nem tudott befolyást szerezni,
mert az MSZP-ben soha nem volt egyetlen hatalmi centrum,
amelyhez igazodhatott, amelyet megszállhatott volna. Az MSZP
különféle érdekcsoportok, haveri körök laza szövetsége volt. Az
MSZP-ben nem tudott gyökeret verni, mert ott senki nem tisztelte
úgy, mint az SZDSZ-ben. Emellett soha nem beszélt egy nyelvet a
volt állampárttal. Neki ezek régi komcsik maradtak. Amikor már
látszott, hogy az MSZP nagy bukás előtt áll, átlovagolt az MDF-hez,
amely éppen megszabadult a szélsőjobboldali terhétől, amely a
Fideszben landolt. Németh Sándor kinézte magának az MDF-et,
hogy egy demokratikus jobboldali pártot csináljon belőlük. A stratéga
nem számolt azzal, hogy ezzel Orbán riválisát teremtené meg,
miközben Orbán jött fel, méghozzá annak a Fidesznek az élén,
amely a gyülekezetet családellenes, destruktív szektának tartotta,
korábban pénzügyi visszaélésekkel vádolta. Kövér László
kijelentette: „a Hit Gyülekezete azon körbe tartozik, amiről sok jót
nem tudok mondani, megítélésem szerint társadalomellenes,
közösségellenes és családellenes”. A Fidesz ideológiai horgonya,
Semjén Zsolt új egyházi törvényt sürgetett, amely „kizárja az egyház
kategóriából a destruktív, üzleti vállalkozást folytató, társadalom- és
családellenes álegyházakat”. Ez a leírás maga volt a Hit
Gyülekezete.
Németh Sándor az MDF átvételével újra bizonyította, hogy
pancser politikus, és csak Orbánnak köszönhette, hogy ez zsarolási
potenciál lett a kezében. Olyan veszélybe sodorta magát, amelyből
csak egyetlen módon szabadulhatott: ha az MDF-et kivégzi, és
Orbán oldalára áll. Orbán akkor már régóta hirdette az „egy a tábor,
egy a zászló” programot, ami a politikai jobboldal bekebelezésének
leánykori neve volt. Az MDF ellenállt, s a Hit Gyülekezete
segítségétől remélte a megerősödését. Az MDF megtépázva, tagság
nélkül, boldogan fogadta a hites janicsárokat. Azt hitte, az elvi
közösség alapján a Hit Gyülekezete megoldja a tagság és a bázis
problémáját. Ám néhány kampányember elkötelezettebb
kapcsolatba került Németh Sándorral, mint saját pártjával. A párt
kiszolgáltatott helyzetbe került, mert már függött a Hit
Gyülekezetétől. Németh Sándor otthon érezhette magát. Most is
ugyanazzal házalt, mint mindig: hites kopogtatócédula-gyűjtőkkel,
hites szavazatokkal. Németh Sándor ezzel a portékával üzletelt, így
építette a birodalmát. Eladta a gyülekezet mozgósító erejét,
gyülekezete tagjait, az engedelmességüket. Politikai aprópénzre
váltotta Isten iránti szeretetüket. Elhitette velük azt, hogy ez Isten
munkája, ez a gyülekezet érdeke. Az európai parlamenti választáson
ez a segítség elég is volt Bokros Lajos megválasztásához az MDF
színeiben.
Így indultak neki a 2010-es parlamenti választásoknak is. A
történetet Herényi Károly, az MDF volt elnökségi tagja,
frakcióvezetője idézte fel egy cikkében: „a Hit Gyülekezete
reményeink szerint a kopogtatócédulák összegyűjtésében segített
volna”. Ez eddig ismerős. Herényi Károly így folytatja: „Kiderült, hogy
a Fidesz vezetői meglengették annak a lehetőségét, hogy kormányra
kerülésük esetén a Hit Gyülekezete megkaphatja a bevett történelmi
egyházi státuszt, ami számos előnnyel és még több pénzzel jár. Egy
a feltétel, minden kapcsolat megszakítása az MDF-fel.” Ez konkrétan
a kopogtatócédulák gyűjtésének leállítását jelentette, aminek
eredményeként az MDF kiesik a parlamentből és megszűnik.
Orbánnak ez kulcskérdés volt, mert ha az MDF megmarad, akkor a
jobboldalon versenytárs és alternatíva lesz. Ha az MDF nem szűnik
meg, a NER talán létre sem jöhet. Németh Sándor eldönthette: a
demokráciát és a jogállamot erősíti, és vállalja a politikai küzdelmet,
vagy kivégez egy pártot, és beáll Orbán önkényuralma mellé.
Németh Sándor az utóbbit választotta. A demokrácia csődje, hogy
ezt eldönthette. Már az is alkotmányellenes, hogy egy egyház ilyen
döntési helyzetbe kerüljön, alakítsa a magyar pártstruktúrát. A
Fidesz ezt nem tűrné, ha nem az érdekében történt volna.
A Hit Gyülekezete tagjai az MDF feltétlen híveként éppen
kopogtatócédulákat gyűjtöttek, amikor megérkezett Németh
Sándorhoz a Fidesz ajánlata. Azt kellett eldöntenie, hogy hűséges
marad-e a szavához és kitart az MDF mellett (egy ellenzéki
televízióval a kezében vállalja a demokratikus politikai küzdelmet),
vagy átáll. A Népszabadság 2010. március 17-i számában üzente
meg, hogy elfogadja az ajánlatot. A cikkben tájékoztatta a
közvéleményt, hogy az MDF-et elhagyja, kiegyezett Orbán Viktorral.
A „Fidesz-ígéretek a Hit Gyülekezetének” című cikk szerint „a Hit
Gyülekezete elfordult az MDF-től. A Fidesszel rendeződni látszik a
viszony: egyház-politikai kérdésekben régóta folynak az
egyeztetések.” Ez az új egyházi törvényt és a Hit Gyülekezete
egyházi státuszát jelentette. A két ügy szorosan összekapcsolódik:
Németh a Hit Gyülekezete egyházi státuszáért fordult el az MDF-től.
Méghozzá a kampány kellős közepén, amelyet a párt a Hit
Gyülekezetére épített. Ennek eredménye, hogy az MDF a
kopogtatócédulákat sem tudta összegyűjteni, be sem jutott a
parlamentbe. A többit már a Fidesz titkosszolgálati módszerekkel
elintézte. Az MDF vezetői évekig jártak a bíróságra, mire
felmentették őket. De a párt szétesett.
Az „elitklub” ellenáll

Németh Sándor a paktumot választotta, s a maga szempontjából

„jól” döntött. Egyik oldalon a Fidesz gépezete, börtönfenyegetése és
egy vagyonelkobzás fenyegető réme állt. A másik oldalon a bevett
egyházi státusz és a vele járó kedvezmények, egy meg nem
támadási szerződés, Gera válogatottsága. Németh betarthatta volna
a megállapodást úgy is, mint akit megzsaroltak. De félt attól, hogy a
gyülekezet ellenáll a Fidesznek és nem követi őt ebben a
paktumban. Ezért át kellett vennie az ideológiát. Keresnie a
kereszténységet „összekötő közös pontokat”, az Új Exodusban
meghirdetett „keresztény koalíció” közös nevezőjét. Ezért változott
meg Németh Sándor számára a liberalizmus, amire Ágoston
„keresztény állama” a gyógyír. Normális esetben keresztény egyház
és lelkész ilyen kényszerhelyzetbe nem kerülhet. De Németh Sándor
politikai játszmáival ide lavírozta be magát. A menekülés egyetlen
útja a korrupció, az ellenséggel, az ördöggel való kiegyezés és a
gonosz oldalára való átállás lett. Vagy férfias küzdelem, amit Németh
Sándor soha nem szeretett. Csak rejtőzve, háttérből, álnéven
támadni. Ezért nem lehet korlát nélküli vezető senki, mert mindenkit
magával ránthat. Normális esetben a presbitérium ilyenkor
leválthatja Németh Sándort és a gyülekezet visszavonul a politikától.
Vállalja másokkal együtt az üldöztetést és a jogfosztást. De ez nem
egy bibliai keresztény egyház, hanem Németh Sándor üzleti
magánvállalkozása. Az ő tulajdona. A történet legszebb fordulata,
hogy a Fidesz az új egyházi törvényt ugyan a vallást üzleti
vállalkozásra használó egyházak ellen hozta, de politikai okokból
beválogatta az elismert egyházak közé a legjelentősebb vallási-üzleti
vállalkozást.
A Népszabadságban megjelent a Hit Gyülekezete által tollba
mondott cikk, amelyből ordítanak Németh Sándor ravasznak gondolt
manőverei. Pszichológiai tanulmány tárgya lehetne, íme: „A Fidesz
(és a KDNP) képviselői az elmúlt években többször is konzultáltak a
Hit Gyülekezetével az egyház-politikai kérdésekben. Ezeken a
megbeszéléseken a jobboldali politikusok érzékeltették azt, hogy ma
már máshogyan ítélik meg a gyülekezet működését, mint a Fidesz
kormányzása idején. Megígérték, hogy újból kormányra kerülve
egyeztetik az egyházakkal kapcsolatos törvényalkotási
elképzeléseiket a gyülekezettel. Mindebből az is következik, hogy a
Fidesz-KDNP környékéről – eltérően az 1998-2002 közötti időszaktól
– nem indul politikai-vallási hadjárat a Hit Gyülekezete ellen.”
Németh Sándor szabad kezet kap. Ezt az ígéretet kapta.
Ez a paktum egyik része: az egyházi státusz és a békés
elvonulás. A hivatkozás, hogy „máshogy ítélik meg a gyülekezet
működését, mint a Fidesz kormányzása idején”. Vajon miért? Semmi
nem változott. Már nem családellenes a szekta? A válasz a paktum
másik részéből kiderül. Íme, a ravasznak gondolt szöveg: „Az utóbbi
időben tartott találkozókon az ellenzéki politikusok felvetették, hogy a
parlamenti választások során a Hit Gyülekezete ne álljon ki
központilag az MDF mellett, bízza a helyi csoportokra, melyik jelöltet
és pártot támogatják. Értesüléseinket a pártok és a gyülekezet
részéről is megerősítették, azzal a kiegészítéssel, hogy évek óta
hasonló szakértői egyeztetések zajlanak a Hit Gyülekezete és
valamennyi parlamenti erő között. (…) A hitesek háttérbe
húzódásának egyik bizonyítéka az, hogy az MDF-nek eddig véres
verítékkel sem sikerült összeszedni a kopogtatócédulát.”
A Hit Gyülekezete történetében még nem volt arra példa, hogy
Németh Sándor bármit „helyi csoportokra” bízott volna. A központi
leállás a teljes kivonulást jelentette. Ő küldte be őket, ő hívta ki őket.
A Fidesz pontosan tudta, hogy nem kell „helyi csoportokkal”
tárgyalnia. Ezután a róka megígérte, hogy nem eszik több tyúkot:
„Németh Sándor vezető lelkész pár hónapja bejelentette, hogy a
gyülekezet istentiszteleteit közvetítő Vidám Vasárnap című
tévéműsor mentes lesz a pártpolitikától. Arról is beszélt, hogy a Hit
Gyülekezete nem gyűjt kopogtatócédulát egyetlen pártnak sem, ám
a tagok szabad állampolgárok, azt tesznek, amit akarnak: a
gyülekezet senkit nem utasít semmire, de nem is tiltja a politikai
aktivitást.” Az utolsó mondat fenyegetés a Fidesznek, hogy bármikor
aktivizálhatja őket. Most érdemes olvasni a sorok között: „Lapunknak
többen hangsúlyozták, a hitesek nem pártigényeknek akarnak
megfelelni: arról van szó, hogy a gyülekezet stratégiája és a Fidesz
törekvése találkozott egymással. A Hit Gyülekezete korábban
alaposan megégette magát a szabad demokratákkal, évekbe telt,
amíg megszabadult az SZDSZ fiókegyháza bélyegtől. A saját
érdekében kerülni szeretné, hogy még egyszer ilyen szorosan
összefonódjon valamelyik párttal, már csak azért is, mert kezd
sokféle irányzatot megjelenítő népegyházzá válni.” Bla-bla-bla.
Erre maguktól jöttek rá, a kampány kellős közepén? A Fidesz
pártigényeinek való megfelelés közepette Németh Sándor még
belerúgott egyet az SZDSZ-be, hogy a kapcsolatnak ő a vesztese,
aki „megégette magát”. Németh azzal a hazugsággal hagyta
cserben és szúrta hátba az MDF-et, hogy nem akar többé politizálni,
bármelyik párttal összefonódni. Ehhez képest a 2018-as parlamenti
választás előtt Németh Sándor szabályos kampánykörútra indult az
országban. Orbánnak kampányolt. Azt pedig mindenki láthatja,
mennyire politikamentes a Vidám Vasárnap. Népegyházzá sem
válhat a közösség, amelynek egyszemélyi vezetője van, akinek a
tagok engedelmességgel tartoznak, mert akkor csak egy irányzat
létezik, amely azonos azzal, amerre Németh Sándor megy. Ő pedig
megértette, nincs alternatíva. Ezért teljes erejével Orbán mellé állt.
Megértette, hogy egy nála is nagyobb maffiózóval áll szemben. Itt
nem veheti át a pártot. Legjobb, ha behódol. Orbán nem olyan, mint
az SZDSZ-es liberális értelmiség. A vezető lelkész pedig nagyon fél
a börtöntől. Németh Sándor a végén kivágta az aduászt: „A
Fidesszel folytatott egyeztetések mindenesetre különös fényben
tüntetik fel Orbán Viktor némelyik megnyilvánulását. A Fidesz elnöke
az elmúlt hónapokban többször is kifogásolta, hogy Gera Zoltán
nincs a magyar válogatottban. Az Angliában légióskodó focista a Hit
Gyülekezete legismertebb kampányarca.” Németh még
odakacsintott egyet Orbánnak és tolta maga előtt Gerát. Erre
kellenek neki a gyülekezetben levő hírességek. Ki erre, ki arra.
Németh Sándor kivégezte az MDF-et, s az egyházi státusz az
ellenszolgáltatás. Az új egyházi törvényt hosszú előkészítés előzte
meg. Az eredeti tervek szerint három kategória lett volna, amelynek
csúcsa a történelmi egyházak kategóriája. Németh Sándor
benyújtotta a számlát: az általa addig elutasított és elvi alapon
megengedhetetlennek nevezett „történelmi egyház” kategóriába
akart kerülni. Korábban még az elnevezést is elfogadhatatlannak
tartotta, mert ő az apostolok hitét követi, és annál nincs régebbi
kereszténység. Nem a vallási szervezet kora határozza meg azt,
hogy mire jogosult. Történelmi egyháznak addig a katolikus, a
református, az evangélikus és a zsidó felekezet számított. A törvény
nem különböztette meg őket, de a kormányok mindig külön
egyezkedtek velük. A Hit Gyülekezetét ez a kivételezés rendkívül
zavarta. Mi azt hittük, hogy a megkülönböztetés eltörlése a cél, nem
a kedvezményezettek közé kerülés. De az MDF hátba szúrásának
ára volt, és Németh Sándor ragaszkodott a történelmi egyházi
státuszhoz. Előre ivott az MDF bőrére. Az addig bírált kategóriát ettől
kezdve „elitklubnak” nevezte, azt kommunikálta, hogy bekerül az
„elitklubba”. Úgy adta elő, hogy a Hit Gyülekezete óriási
teljesítményének szól az elismerés. Olyan fantasztikus a gyülekezet,
hogy nem tudtak ellenállni. Még az ATV-ben is adott interjút,
amelyben kioktatta az egyházi státuszukat veszített egyházakat,
hogy „verseny van”. Ebben a versenyben a sikeresek helytálltak, a
sikertelenek elhullottak. Azt elfelejtette megemlíteni, hogy a többiek
nem tudtak versenyezni vele, mert nem tudták egyetlen másik párt
kivégzését sem felajánlani az egyházi státuszért. MDF csak egy van,
mint lekváros üveg Móricka anyjának spájzában. Annak a bőrét ő
már kiterítette. A versenytársaknak nem maradt semmi.
Koppanás akkor történt, amikor a törvény tervezetéből kiderült,
hogy Németh Sándor gyülekezete nem került az „elitklubba”, hanem
a második kategóriába, az „elismert egyházak” közé. Amikor ezt
Németh Sándor megtudta, őrjöngős időszak következett. Kiderült,
hogy a katolikus egyház fúrta meg az elitklubba kerülését.
Megvétózták, a katolikusok semmiképpen nem járultak hozzá, hogy
a Hit Gyülekezete a katolikus egyházzal egyenrangú „történelmi
egyház” legyen. Németh Sándor hiába iktatta ki a parlamenti pártok
közül Orbán jobboldali riválisát, nem teljesült az álma. Hiába a
„versenyben” elért kiváló eredmény. Németh Sándor fenyegetőzött,
és ha Orbán nem visszakozik, Németh Sándorból nem illiberális
erkölcsvédő keresztény-nemzeti Fidesz-támogató, hanem Orbán
„keresztény államának” legádázabb ellenfele lett volna. Megfordult a
fejében az SZDSZ feltámasztása is. Az ATV beélesítését is kilátásba
helyezte. Úgy érezte, hogy Orbán és Semjén becsapta. Míg a
törvény vitája zajlott, izzottak a vonalak. De a katolikus egyház nem
engedett. Ekkor született a javaslat, hogy akkor ne legyenek
kategóriák, hanem legyen egy kategória, amelybe a bevett egyházak
mindegyike bekerül. Az eredeti tervezet elvetése, az éjszakába
nyúló vita oka a Hit Gyülekezete státusza volt. Végül a kormány egy
pillanat alatt visszavonta a több hónapos előkészítés után készült
javaslatát, s teljesen új tervezetet nyújtott be. Mindent lesöpörtek az
asztalról, hogy a katolikus egyház elégedett legyen, és Németh álma
is teljesüljön: azonos kategóriába kerüljön a nagy riválisokkal. Így lett
tizennégy bevett egyház. Eltörölték az I/b listát, amelyen a
gyülekezet még Gerával együtt is csak a második ligába került
volna. Németh Sándor, a felekezeti egyenjogúság élharcosa, aki az
egyházi törvény módosítása ellen harcolt tíz éven át, aki egyik
megalkotója volt az 1990. évi IV. törvénynek, most részese lett a
kirekesztő új egyházi törvénynek. Semmi más nem érdekelte, csak
az, hogy ő a legmagasabb kategóriába kerüljön, akiket pedig
ellenfeleinek tart, azok ne kerüljenek be.
Hack testvér ezúttal is „a kenet vezetése” alatt volt, mert azt
mondta: az általuk alkotott 1990. évi IV. törvény „betöltötte történelmi
feladatát”. Lejárt az ideje a vallásszabadságnak. Ergo: mehet a
levesbe. Ha most ők lesznek kivételezettek, semmi baj a
kivételezéssel. Hack Péter az Indexnek ezt úgy adta elő, hogy a Hit
Gyülekezete számára „elfogadható, ha a kormányzat bizonyos
kritériumok mentén különbséget akar tenni a szervezetek között”.
Ravaszul a „szervezet” szó mögé rejtette el a lényeget, hogy az
állam egyházak között akar különbséget tenni. A történelmi egyház
kategória elnevezésével kapcsolatban ugyan voltak fenntartásaik, de
elfogadták, hogy a kormányzat ragaszkodott hozzá. A farizeus
elmulasztotta megjegyezni, hogy Németh Sándor boldog volt tőle.
De nemcsak Hack Pétert nem zavarta a felekezeti egyenjogúság
megszüntetése. Németh azt mondta, hogy nem tartja elvetendőnek,
ha a parlament dönti el, mely közösség minősül egyháznak. Úgy
látta, „a képviselők részrehajlás nélkül is végezhetik a dolgukat”.
(Erről a Fidesz különösen híres.) Németh szerint Magyarországon
arra sincs „semmilyen garancia, hogy a bíróságok mindig független
döntéseket hoznának”. Véleménye megváltozásának oka, hogy egy
paktum keretében nekik biztosított a parlamenti kétharmados
többség, amely őket biztos megszavazza. A többiek vagy
behódolnak a Fidesznek, vagy úgy jártak. Volt rá idejük.
Amikor ez bekövetkezett, sokan Németh Sándor korábbi
tanításai miatt hagyták el a Hit Gyülekezetét. A távozók arra
hivatkoztak, amit Németh Sándor tanított nekik. Egy idős házaspár
levelet is írt erről: „Alulírottak kijelentjük, hogy a Hit Gyülekezetét
elhagyjuk 29 év után, mert megláttuk, hogy az alaptörvény és a
nemzeti hitvallás elfogadása árán lettek egyházzá elfogadva. Ezzel
kimerítették a Szent Korona bálványimádását. Ezzel a pogány isten
imádásával, tiszteletével nem vállalunk közösséget. Sajnos csak
most értettük meg, elég későn, hogy minket hívőket becsaptak. Nem
mondták el, hogy bevittek az alaptörvény és a nemzeti hitvallás
elfogadásával egy antikrisztusi pogány rendszerbe. Elutasítjuk ezt.
Nem vállalunk vele közösséget. Aláírások.” Németh Sándor tanította
őket arra, hogy a Szent Korona bálványimádás, a nemzeti hitvallás
egy antikrisztusi rendszer alapja. Németh Sándorra hivatkozva
hagyták el Németh Sándort.
A gyülekezet alaptanításainak egyike volt, hogy a szentistváni
magyar állam, a szentkoronára, a történelmi kereszténységre való
hivatkozás az országot hamis istenek uralma alá viszi,
bálványimádás. A Hit Gyülekezete válaszolt a levélre. Ezt írták: „Jogi
értelemben nem kell elfogadni, az automatikusan érvényes minden
magyar állampolgárra, így csak annyira vagyunk bűnösök, mint
mindenki, aki magyar állampolgár maradt. Mindazonáltal a döntést
sajnálattal, de tudomásul vesszük. Kiss Márk titkárságvezető.” A
hívők, akik tartották magukat Németh Sándor bibliai elveihez,
távozhatnak. Nem számít, hogy 29 évig voltak tagjai a
gyülekezetnek. A pásztor nem megy a juhok után, akik csak zavart
keltenek. Mehetnek, ahová akarnak. A paktum fontosabb.
Még az sem igaz, hogy a bevett egyházaknak nem kell
elfogadni az alaptörvény „antikrisztusi és bálványimádó”
preambulumát. Az 2011. évi CCVI.egyházi törvény 7/A paragrafus
(4) bekezdése szerint „vallási közösség kizárólag olyan vallási
tevékenységet gyakorolhat, amely az Alaptörvénnyel nem ellentétes,
jogszabályba nem ütközik és nem sérti más közösségek jogait és
szabadságát.” Ennek elfogadása feltétele annak, hogy bevett
egyház legyen a vallási közösség. Ennek elfogadásával azonban
Németh Sándor lemondott arról, hogy a „Szent Koronát”, mint a
kereszténység és a keresztény állam alapját a Biblia alapján
bálványimádásnak nevezze. Húsz évig az ellen harcolt, hogy ez
bekövetkezzen, a „szentistváni állam” koncepciója alkotmányba
kerüljön. Most azt üzente a Bibliához ragaszkodó hívőknek, akik
emiatt elhagyták a Hit Gyülekezetét, hogy nem tehetett semmit.
Tudomásul kellett vennie. A liberálisokat támogató és a Bibliához
ragaszkodó Németh Sándor ezt mondta volna? Nem vállalta volna a
küzdelmet? Ahogy most is vállalta volna, ha nem veszik be az
„elitklubba”. Akkor a Biblia alapján utasította volna el a „keresztény
államot”, amelynek viszont így boldogan lett részese és
haszonélvezője. A hívők, akik ragaszkodnak a régi Németh Sándor
tanításaihoz, elmehetnek. Lesznek helyettük mások, akik már így
fogadják az evangéliumot. A juhok elveszhetnek, ha a pénz és
köztük kell választani. A „jó pásztor” nem hagyja magára a
kilencvenkilencet és a pénzt, nem megy utána az elveszettnek.
Maradnak azok, akik kompromisszumot kötnek, elárulják a Bibliát.
Csak annyi a különbség, hogy nem ők gazdagodnak meg belőle,
hanem Németh.
Egyesek állítják, hogy Németh Sándornak listája volt azokról,
akiket nem akart a bevett egyházak között látni. A Budapesti
Autonóm Gyülekezet, amelynek vezetői a Hit Gyülekezetéből váltak
ki, biztosan ezek között volt. De Németh Sándornak az is fontos
lehetett, hogy Iványi Gábor egyháza se kapjon bevett egyházi
státuszt. Iványi Gábortól tartott, féltékeny volt rá, neki elégtétel
lehetett, ha az övé bevett egyház lesz, miközben Iványi Gáboré
nem. Ezen kívül gondja lehetett más evangéliumi gyülekezetekre is.
Ha így volt, akkor Németh Sándor ugyanúgy bánt el a szerinte rivális
keresztény gyülekezetekkel, mint Orbán a többi jobboldali párttal.
Németh Sándor kinyírta Orbán riválisát, Orbán pedig Németh
Sándor egyházi riválisait. Igazi maffiamódszer. Később azzal vádolta
Iványi Gábort és másokat, hogy az elismert egyházak égisze alatt
próbálnak bevett egyházzá válni. Németh Sándort még ez is zavarta,
holott semmi köze hozzá, s egyébként sem volt igaz. Amikor az
érzéketlenség ellenérzést váltott ki a jogfosztott egyházakból,
Németh Sándor kiadott egy „sajnálkozó” levelet. Talán még az is
jobb lett volna, ha ezek után egy szót sem szól.
Az új egyházi törvény nem ment volna át ilyen simán, ha a Hit
Gyülekezete nem kerül a kivételezettek közé és ellenáll ennek. De
Németh Sándor úgy sutba vágta az elveit, mintha soha nem is
léteztek volna. Az pedig a rendszerváltás utáni magyar közélet
legsötétebb fejezete, hogy egy családellenesnek, destruktív
szektának minősített vallási közösség az egyik demokratikus párt
kivégzése árán kapjon egyházi státuszt. Miközben számos
tisztességes gyülekezet minden látható ok nélkül elveszítette addigi
jogait és kedvezményeit. Németh Sándor úgy adta át tálcán Orbán
Viktornak az MDF-et, mint Heródes Keresztelő János fejét.
Atombombás angyalok

Németh Sándor megmagyarázta a futballista angyalokat. Az

angyalok mindazt tudják csinálni, amit az emberek, mondta, ebben
semmiféle bonyodalom nincs. Amit az ember tud, azt sokkal jobban
tudják a mennyei lények. S amit tudnak az emberek, az nem
„eredeti”, azt már rég tudják a mennyekben. Jézus sírjáról olyan
angyalok vitték el a követ, akik tudnak súlyt emelni. Súlyemelő
angyalok. De ennél fontosabb dolgokban, például a pénzkeresésben
is segítik az angyalok az embereket, ha kérik őket, mondta Németh
Sándor. Ezt biztosan tudja, de mi még csak Salamon imájánál
tartunk, aki nem gazdagságot, hanem bölcsességet kért. Nem is
vagyunk gazdagok, Istent sikerült lebeszélnünk. Az angyalokhoz
való imádkozás egyébként sem tűnik bibliainak. Az angyalok
teremtett lények. Az ima egyben imádás is, és egyedül Istent illeti
imádás. Jézus arra tanította a követőit, hogy egyedül Istenhez, az
Atyához kell imádkozni. Tőle kell kérni. Milyen angyalokhoz küldi az
imáit Németh Sándor? Kik azok az angyalok, akik a pénzkeresésben
segítik? Milyen angyal az, aki elfogadja, hogy leboruljanak előtte,
imádják, tőle kérjenek? A Jelenések Könyvében az angyal
visszautasítja János apostolt: „ne tedd, mert szolgatársad vagyok
neked. Az Istent imádd!”
Németh Sándor a futballista angyalokról szóló magyarázatában
kifejtett olyan elméleteket is, amelyek nincsenek a Bibliában. Azt
állította: aki ideges, csúnyán beszél, azt elhagyják az angyalok.
Ilyennel kevésbé értelmes szülők ijesztgetik a gyerekeiket. De ez
nem elég. Ilyenkor jön a betegség, a baleset, a rossz dolgok.
Németh Sándor szerint eltávozik a védelem. Csakhogy ez azt
jelentené, hogy Isten védelme távozik el. De Isten a bajban hagyná
el az embert? Aki ideges, nem szépen beszél, az bajban van.
Tehetetlen. Fél, nem tud megoldani valamit. Ilyenkor hagyná el az
Isten? Nem ilyenkor segítenek az emberek is egymásnak? Az Isten
jósága nem éri el az emberi jóság szintjét? Isten hiú, aki a jóságát
csak azoknak adja, akik hozzá jók? Addig számíthatunk rá, amíg jók
vagyunk? Jézus Krisztus nem azt mondta, hogy nem az
egészségeseknek van szükségük az orvosra, hanem a betegeknek?
Nem a bűnösökért halt meg? Nem azokért áldozta fel magát, akik
nem érdemlik meg?
Az emberek megszeppenve ültek, amikor ezt hallották. Éreztem
a megfélemlítő erőt, mint régen, amikor hites voltam. Halálos méreg
az emberi szívnek, amit ez az ember beszél. Ez nemcsak rossz
istenkép, nemcsak Isten ismeretének hiánya. Ez szándékos
megfélemlítés. Erre mondja a Biblia, hogy „senki tőletek a pálmát el
ne vegye, kedvét találván alázatoskodásban és angyalok
tisztelésében, a melyeket nem látott, olyanokat tudakozván, ok
nélkül felfuvalkodván az ő testének értelmével” (Kolossébeliekhez írt
levél 2,8). Németh Sándor soha nem látta az angyalokat, hogy mit
tesznek, ha valaki bajban van és lelki válságot él át. A Biblia sehol
nem mondja, hogy az angyalok ilyenkor faképnél hagynak valakit.
De nem látott még futballozó angyalokat sem. Németh Sándor
platóni világképe (ami leginkább a barlanghasonlatra emlékeztet),
azt mondja, a világ csak árnyéka annak, ami a mennyben van. Ami a
mennyben van, az van itt a földön is. De a magyar szurkolók
könnyen cáfolhatnák ezt, mert edzőangyalok vélhetően nincsenek.
Ha lennének, a belgák elleni meccsen Storck szövetségi kapitány
nem cserélte volna le Gerát. Ezzel elhagyták a futballista angyalok is
a pályát. Így lett belőle nagy zakó. Vannak hamis pásztorok a földön,
akik nem Isten szeretetét hirdetik és nem Krisztus természetét
mutatják be. Hamis pásztor mégsincs a mennyben. Találtunk
valamit, ami van a földön, nincs a mennyben. A Sátán is kivettetett a
mennyből. A Gonosz sincs a mennyben. A földön mégis van. Isten
pedig van a mennyben, de mégsincs a földön. Sántít a példa. Sánta
kutya sincs a mennyben, pedig milyen könnyen utolértük most is.
Ez vélhetően nem győzné meg Németh Sándort, aki szerint
nemcsak futballista, hanem géppisztolyos angyalok is vannak. Még
olyan angyalok is vannak, akik atombombát tudnak dobni valakire,
ha Németh Sándor megharagszik és kéri. A Fesz van című könyvem
megjelenése után, 1999-ben beszélt erről Németh Sándor egy
prédikációban. A kazettáról készült első, szó szerinti leirat Németh
Sándor zalai tájszólását is híven tükrözte. Németh Sándor ebben
arra tanította a gyülekezetét, hogyan kell imádkozni az ellenségek
romlásáért. Ebben fejti ki a futballista és a géppisztolyos angyalok
teológiai alapjait. Ez a következőképpen hangzik: „Hát ne
gondoljátok, hogy ott a mennyben nincs ilyen fegyver! Az emberek
csak azt tudják megalkotni, az igazinak az árnyékát. Tehát ami van
itt, annak az igazija megvan fönn a mennyben. Tehát ha van itt
atombomba, akkor ez csak az igazinak az árnyéka. Ha van itt pajzs,
vért, akkor csak az igazinak az árnyéka. Hát nem tart semeddig sem
az angyaloknak csinálni egyet. Hát ne gondoljátok, hogy a menny
szegényebb, mint a föld. Hogy az emberek többet tudnak produkálni,
mint az angyalok. És a mennyei seregek. Ez nagy tévedés.” Ez már
szó szerint a platóni barlanghasonlat, az igazi árnyéka a látható
világ.
A menny nem szegényebb, mint a föld. Ezt onnan tudjuk, hogy
van atombomba is a mennyben. Nyilván azért, hogy ha Németh
Sándornak szüksége lenne rá, akkor a rendelkezésére bocsássák,
az angyalokkal együtt. Németh Sándor így folytatja: „Isten adta a
megvilágosodást a föltalálásokban is. Figyeljétek meg: a nagy
találmányoknál kimutatható Istennek a vezetése. Hogy ilyen
ötletszerűen, intuitív módon jöttek rá nagy dolgokra. A mennyből
adatott, hogy rájöjjenek. Tehát nem probléma angyalnak egy autót
létrehozni. Őneki nem is kell két hét vagy egy hónap, hogy egy
Mercedest létrehozzon. Szóval a technika fölött is úr az Isten. (Egy
ember: »Halleluja.«) Tehát a fegyver fölött is úr az Isten. Tehát ő tud
fegyvereket ragadni. Fönn van a fegyvertár, megragadja,
fölfegyverkezik, megy érted harcolni. Golyószóróval, géppisztollyal –
amivel kell, amivel akarod, hogy menjen harcolni.”
Tévednek, akik az alvilágból próbálnak fegyvereket beszerezni,
hogy embereket öljenek. A fegyverek igazi forrásához, Istenhez
kellene fordulniuk, aki nemcsak fegyvereket, hanem bérgyilkosokat
is ad hozzá: a „géppisztolyos angyalokat”. Talán érdemes
megemlíteni, hogy nem valamelyik radikális muszlim hitszónok
szövege ez. A szeretet Istenének keresztény pásztora mondja.
Egyházvezető, aki Istenre hivatkozva tízezreket oda kormányoz,
ahová akar. Egy elismert, bevett egyház vezetője, aki az egyházak
közötti versenyben olyan jól teljesített, hogy a keresztény
kisegyházak közül egyedül kapott egyházi státuszt, milliárdos állami
támogatással. Sajnálatos módon a megtiszteltetéshez az MDF-nek
már nem állt módjában gratulálni. Áldozatul esett a sikernek, de
áldozatok mindig vannak.
A mennyből érkező fegyverekre, a géppuskákra, az ún.
„szellemi harchoz” van szükség. A „szellemi harcnak” nevezett
„imatípusról” már szó esett a Fesz van című könyvemben. A szellemi
harc célja a láthatatlan világban befolyásolni a látható világot. Ez
nem könyörgő ima, hanem egy ún. „agresszív ima” (ha a két fogalom
nem zárja ki egymást). Ilyenkor nem Istenhez könyörögnek, hanem
az ellenség ellen harcolnak, az ellenséget rombolják le. Ha
egyszerűen akarjuk megfogalmazni a lényeget, akkor Németh
Sándor ezzel a módszerrel igyekszik ráerőltetni az akaratát más
emberekre. Az eseményeket próbálja befolyásolni, ahogy ő
szeretné. Úgy gondolja, hogy isteni hatalmat és jogot kapott erre.
Derek Prince amerikai bibliatanító, Németh Sándor egyik korábbi
mentora, ezt nevezte „varázslásnak”, boszorkányságnak és fekete
mágiának.
Ennek az „imatípusnak” van egy speciális fajtája, amely azok
ellen irányul, akik Németh Sándor útjában állnak. Ezeket az
embereket a Sátán szolgáinak nevezik, akik az „Isten munkája” ellen
tevékenykednek. Németh Sándor azt gondolja, hogy emiatt
megtehet bármit ezekkel az emberekkel szemben. Ezek között nem
csupán olyan megátalkodottak vannak, mint jómagam, akik
újságíróként írnak könyvet, cikkeket. Bárki, aki Németh Sándort
bírálja, kritizálja és neki ellenáll, aki nem engedelmeskedik,
akadályozza céljai elérésében, máris ördögi személy lesz, aki az
„imakommandó” listájára kerül. Ezek az imakommandók jogosultak
arra, hogy igénybe vegyék Isten fegyvereit, mint a golyószóró, a
géppisztoly és szükség esetén az atombomba. Németh Sándor az
első olyan hadvezér, aki nem sajnál atombombát pazarolni egyetlen
emberre. Van a mennyben elég. Majd szól, és gyártanak újat az
angyalok. Ebből látszik, hogy Németh Sándor vezető lelkészt milyen
indulatok fűtik, milyen sorsot szán azoknak, akiket angyalokkal akar
legéppuskáztatni, felrobbantatni. Arról tanított Németh a
prédikációjában, hogyan kell ezeket a fegyvereket használni. Ezt mi
sem titkoljuk el az olvasó elől.
 Mielőtt az izgalmas részletekbe merülnénk, le kell szögeznünk:
ezek „szellemi” fegyverek. Nem fizikai vaslövedéket juttatnak az
ember szívébe. Ezért Németh Sándor úgy gondolja, hogy az imában
küldött lövedék nem is gyilkosság. Még akkor sem, ha ő maga ezt
annak szánja. Vannak jó bizonyságok, hogy meghalt az ember, aki
Németh Sándor útjában állt. Ha Isten kirepít egy ilyen „szellemi”
golyót, akkor a fenti logika alapján annak nem lehet gyengébb
hatása, mint egy szlovák bérgyilkos géppisztolygolyójának. Németh
Sándor abban hisz, hogy a „szellemi harc” során ugyanazt az
eredményt éri el, mintha valódi fegyvereket használna. Az
angyalokat bérgyilkosként küldik gyülekezete „imádkozó” tagjai az
ellenségre. A Btk. alapján mégsem lehet felelősségre vonni őket. Ez
szellemi harc, nem fizikai fegyverekkel vívják. A feketemágiát nem
tiltja a törvény.
Németh Sándor azt gondolja, hogy neki kell irányítania a világot
és az emberek gondolkodását is. Ehhez három szinten folytat ádáz
harcot. Ezek egyike, amit a nyilvánosság nem lát: a Hit Gyülekezete
titkos akciói. Aki a Vidám Vasárnapot nézi, erről nem tud semmit.
Ezek az akciók a pártpolitika befolyásolásától az egyszerű
kerékkiszúráson át a plakátok megrongálásán, életveszélyes
fenyegető levelek küldésén és az emberek szervezett lejáratásán
keresztül a törvénytelen megfigyelésig, a zaklatásig, a legaljasabb
módszerekig terjednek. A fegyvertár titkosszolgálati módszereket és
eszközöket tartalmaz. Akire Németh kimondja a „fatvát”, azzal
szemben minden eszköz megengedett: a cél szentesíti az eszközt. A
cél az illető kiiktatása, morális megsemmisítése. Ha az nem elég,
„jobb neki, ha meghal”. E célt támogatja a szellemi harc, a mennyei
atombomba-arzenál, a gépfegyverek mozgósítása. A harc harmadik
szintje a propaganda: a gyülekezeti „kommunikáció”, amely az
emberek tudatának manipulációját szolgálja. Ennek eszköze az Új
Exodus, a Hetek és legfőképpen az ATV. Ezek feladata az, hogy az
emberek mindenről azt gondolják, amit Németh Sándor szeretne.
Azt tegyék, amit Németh Sándor szerint tenniük kell.
Amíg Németh Sándor nem jön rá arra, hogy – Iványi Gábor
szavaival élve – a „szellemi harc” annyit ér, mint „az ázsiai
sztyeppéken legelő tehén szellentése”, addig bízhat az összes
kritikus tollforgató, élükön szerény személyemmel, hogy nem jelenik
meg az ablakuk alatt egy szlovák bérgyilkos vagy Németh Sándor
testőrségének valamelyik tagja, hogy besegítsen a géppisztolyos
angyaloknak. De még ez sem biztos. Nem kell mindenkinek
megrendelést adni. Elég lehet egy jól irányzott prédikáció, hogy
mindenki tudja a dolgát. Megérezze, mit vár tőle az „isten”. Németh
Sándor eddig sem bízott mindent csak az „agresszív ima” sikerére,
az „imakommandó” teljesítményére, vagy a géppisztolyos
angyalokra. Titkos akciókkal láthatatlan módon igyekszik
befolyásolni a közéletet, pártokat, politikusokat, a sajtót és az
egyházakat, magánszemélyeket, a kritikusai életét. Saját példám
ízelítőt adhat e tevékenységből.
Miután a Fesz van című könyvet megírtam, megértettem, hogy
nem boldogok. Bár lehetett volna keresztényi módon is viszonyulni
hozzá. Tanulni is lehetett volna belőle. Ehelyett naponta
életveszélyes fenyegetéseket kaptam az autóm szélvédőjére. Azt
hitték, ha a Zsoltárok könyvéből idéznek, keresztényi lesz a gyűlölet
és a gyilkos indulat. Amikor a feleségem koncertet adott Tatabányán,
kiszúrták az autóm kerekét. Az akcióhoz Szekeresnek nyilván semmi
köze nem volt. Akkor a Világgazdaság oknyomozó újságírója voltam
és a Forró Tamás által levetett céges sportkocsival jártam. Ezt az
autót látni kellett volna. Egy épségben maradt rész nem volt rajta.
Karcolták, megrugdosták, bekenték. Egy alkalommal az autópályán
felcsapódott a motorháztető és betörte a szélvédőt. Kevés híja volt,
hogy nem borultam fel. A szerelő szerint nem magától történt. Valaki
kikapcsolta a rögzítést. A Világgazdaság generálszervizre küldte a
Hit Gyülekezete által ronccsá veretett autót. Ők sem voltak
boldogok. Húsz éve 700 ezer forintba került az autó felújítása.
Kikalapálták, lefényezték. A felújított autóval az MTK stadionjánál
parkoltam. A meccs alatt ráfújták a frissen festett kocsira teljes
hosszában fekete festékkel, hogy „Áruló”. Két nappal a felújítás után.
Ekkor felhívtam három rendőrkapitányságot. Senki nem volt
illetékes. Ha nem fogom a tettes kezét és nem vezetem el hozzájuk,
el sem indítják a nyomozást. Ekkor már évek óta megállás nélkül
zaklattak, üldöztek, követtek, rágalmaztak. A főszerkesztőnek
leveleket írtak. Mindent megtettek, hogy veszítsem el az állásomat, a
munkámat. Sehol ne álljanak velem szóba. Névtelen lejárató
leveleket küldtek rólam a pártoknak, a politikusoknak és a sajtónak.
Emellett voltak a napi atrocitások a céges autóm rongálásával.
Reggelente már rutinszerűen vettem le a szélvédőmről a halálos
fenyegetéseket, mocskolódó üzeneteket. Mintha csak egy filmben
szerepeltem volna, amelyben egy újságíró szembetalálja magát egy
kettős életet élő, sötét szektával. Miután a rendőrség segítségére
nem számíthattam, mérgemben hívtam Morvayt és hagytam egy
rendkívül ingerült, haragos üzenetet, amelyben megfenyegettem
Németh Sándort, hogy ha nem hagyják abba a zaklatásomat,
válaszcsapás lesz, mert nem tűröm tovább. Emellett tettem egy
helytelen jelzőt Németh édesanyjára, aki nem tehet arról, hogy ilyen
ember lett a fiából.
Németh Sándor a könyvem miatt nem ment a bíróságra, de
most feljelentett. A bíróság előtt azt kellett bizonygatnom, hogy ezek
indulatszavak, egy tehetetlen ember kifakadásai a zaklatása miatt.
Próbáltam a magam felelősségét elismerni, bármennyire
igazságtalannak éreztem, hogy ezek után még én állok a bíróság
előtt. Bocsánatot kértem Németh Sándortól, amiért a telefonban
szidalmaztam őt és az édesanyját. A bíró azt mondta, hogy
nagyszerű. Ez az ember indulatos volt, elveszítette a fejét, de
bocsánatot kért. Az ügyet lezárhatjuk. Megkérdezte a keresztény
vezető lelkészt, elfogadja-e a bocsánatkérést. Németh Sándor nagy
kísérettel érkezett a tárgyalásra, villogtak a vakuk, vadul
fényképeztek, mint egy bűnözőt. A vezető lelkész közölte, hogy nem
fogadja el a bocsánatkérést. Kéri, hogy ítéljenek el. A bíróság az ő
személyiségi jogai megsértése miatt 300 ezer forint nem vagyoni
kártérítést fizettetett meg velem a Morvay üzenetrögzítőjén hagyott
szövegem miatt. Ez nem nagy nyilvánosság. Az üzenetet maga
Németh Sándor terjesztette, hogy bemutassa, milyen ember vagyok.
Az előzményeket gondosan elhallgatta. Nem fellebbeztem,
kifizettem. Valami haszna azonban mégis volt a kifakadásnak: ettől
kezdve egycsapásra megszűnt az autórongálás. Valami köze
mégiscsak volt hozzá Németh Sándornak, ha azonnal le tudta
állítani. Ezen a nyelven értett. Nem kockáztatta meg, hogy az ő
autójával hasonlók történjenek.
Később hallottam, miért kellett az ítélet. Azt híresztelték, hogy
Németh Sándor pert nyert ellenem a Fesz van című könyvem miatt,
s én bocsánatot kértem tőle. Ilyen soha nem történt. Később pedig
azt állították, hogy én fenyegettem meg „életveszélyesen” Németh
Sándort. Azt írták, „elítélt” vagyok, mintha valami bűncselekmény
miatt ítéltek volna el. De akkor legalább ennyire elítélt Németh
Sándor is, mert a Hetek egy cikkben azt írta, hogy „Bartus egy
patkány”. Ez egy egyházi újság, a főszerkesztője a vezető lelkész. A
bíróság ebben a perben őket ítélte el, ők ugyanannyit fizettek
nekem. Vártam, hogy a perben ők is bocsánatot kérnek. Kész voltam
arra, hogy megbocsátok, már csak azért is, hogy mutassam a vezető
lelkésznek, hogy mit mond a Biblia. De nem kértek bocsánatot.
Inkább fizettek. A Hit Gyülekezete, mint egyház eszköztárába sem a
megbocsátás, sem a bocsánatkérés nem tartozik bele. Beletartozik
viszont más. Minden nyilvános szereplésem botrányba fulladt, mert
a kivezényelt hitesek szétverték. Egyszer Esztergomban a liberális
klubban voltam vendég a könyvtár olvasójában. Nagyfalusi Tibor
vezette a beszélgetést, de a hitesek szétverték itt is a programot. A
végén odajött hozzám egy gyanús külsejű figura. Kérdezte,
felismerem-e. Korábban a mozi és a művelődési ház vezetője is
voltam, sok mindenki ismerhetett engem, de én őt nem. Ezért
gondolkodtam, nehogy megbántsam. De ez olyan sötét figura volt és
annyira egyértelmű volt, hogy életemben nem láttam, hogy azt
mondtam: ne haragudjon, de nem. Erre mondta egy alföldi város
nevét. Ekkor már biztos volt, hogy soha nem láttam ezt az embert,
mert abban a városban még életemben nem jártam. Kiderült, hogy a
pasas egy gyilkos, aki nemrég szabadult a börtönből és Németh
Sándorral azt hitette el, hogy az alföldi városban felbéreltem, hogy
ölje meg őt. Ott álltak körben a hitesek, nézték, hogyan sikerül a
„szembesítés”. Az eset után elgondolkodtam: hogyan képzelhet
ilyet? Hogyan fordulhat meg ilyen a fejében? Ha megkeresi egy
másik őrült hasonló hazugsággal, nem küld rám önvédelemből
valakit? Mi van ennek az embernek a lelkében?
Amikor a Hit Gyülekezetéből elmenekültem, nem gondoltam,
hogy igaza lesz Nemes Palinak, aki presbiterként jól ismerte Németh
Sándort. A Fesz van című könyvemben megörökítettem örökbecsű
szavait. Nemes Pali azt mondta: „Innen nem lehet elmenni. Németh
Sándortól te soha nem szabadulhatsz meg. A távolság nem old meg
semmit. Bárhová mész, utánad mennek. Éjjel-nappal átkozni fognak,
tönkreteszik az életedet. Amilyen fontos vagy neki, bele is halhatsz.”
A könyvben a jelenet így folytatódott: „Ha halni kell – gondoltam –,
akkor haljunk meg emelt fővel, szabadon. És aggódva pillantottam
Nemes Palira: »Rossz bőrben vagy«.”
Nem Németh Sándoron múlott, hogy nem így lett. Mindent
megtett azért, hogy a személyiségemet lerombolja, bensőmet
összezúzza, az életem összeomoljon. Amit ő rám eresztett az elmúlt
húsz év alatt, a hamis ügynökváddal és „Pap Lászlóval” bezárólag,
abba egy embernek normális körülmények között bele kellene
halnia, de legalábbis tönkre kellene mennie. Ahogy én kimenekültem
a Hit Gyülekezetéből, azzal engem nyugodtan leszázalékolhattak
volna már húsz évvel ezelőtt. De talpraálltam, és tényleg Isten
kegyelméből. Szándéka egyetlen ok miatt futott zátonyra. Ahhoz az
aljas módszerhez, amellyel Németh Sándor „kivégzi” az útjában álló
embereket, csupán egyetlen feltétel hiányzott. A totális
„kivégzésnek” szánt legutóbbi irománya is azért nem érte el a hatást,
mert mint árvagyerek, akit örökbe fogadtak, bírtam olyan
istenképpel, amelybe Németh Sándor és az ő magatartása nem fért
bele. Azért éltem túl, mert nem hittem el, hogy „Isten embere” ilyen
lehet, vagy aki ilyen, az nem lehet „Isten embere”. Ennél én egy
sokkal jobb és szeretőbb Istent ismerek. Sokkal régebben, mint
ahogy Németh Sándor és a Hit Gyülekezete megjelent az
életemben. Olyan Istent ismerek, aki nem így bánik az emberrel.
Még akkor sem, ha rossz.
Mindez nem lett volna elég. Ez ahhoz lett volna elég, hogy
kijöjjek a rémségek házából, de tönkremenjek az elszenvedett lelki
terror, a lelki sérülések miatt. Az életben maradáshoz még az kellett,
hogy Németh Sándor hamis evangéliumához képest megismerjem
az igazi evangéliumot. Németh Sándor gyilkos eszköze a
megfélemlítés, ennek gyökere pedig a kárhoztatás. Ez megsemmisíti
az embert. Az életemet annak köszönhetem, hogy megértettem a
hitből való megigazulást. Nem csupán annyit, hogy hit által igazul
meg az ember, nem az erkölcsi törvény megtartásával. Hanem azt
is, hogy az engesztelő áldozat tökéletessége miatt ez a megigazulás
örökkévaló. „A törvény vége Krisztus.” Ahol pedig nincsen törvény,
ott törvény ellen való cselekedet sincsen (Róma 4,15.). Nincsen
többé kárhoztatása annak, aki Krisztusban van. Aki hisz őbenne, az
benne marad. Németh Sándor csodafegyverei, a kárhoztatás, a
megfélemlítés nem működnek. Igaz ember vagyok, mert
megigazultam, nem az érdemeim alapján, hanem Isten kegyelméből.
Isten ajándéka ez, hogy senki ne kérkedjék. Jézus kifizette a bűnök
árát, nincs kárhoztatás és nincs a kárhozattól való félelem. Ezért
Németh Sándor puskája besül, egyetlen ellenem készült fegyvere
sem jó szerencsés. Igaz embert nem tud kárhoztatni, nem tud a
kárhoztatással ölni.
Megtámadott „Pap László”, de nem én félek, hanem ő. Retteg
ettől a könyvtől, amit kiprovokált ezzel. Neki minden szava
hazugság, amitől nem félek, mert az igazságom nem tőlem van.
Nemcsak azért vagyok igaz, mert hazugságokat írt, hanem azért is,
mert megváltott, kegyelemből megigazult ember vagyok. Nem fog
rajtam a varázslás. Ezzel szemben ő az igazságtól is fél. Ez
bizonyítja, hogy nem ismeri az igazi megváltást, a valódi
evangéliumot. Nem igazult meg hit által. Azt felülírják a cselekedetei,
a rossz lelkiismeret. Amikor elmenekültem a Hit Gyülekezetéből, már
nem ismertem az evangélium titkát: a megigazulást és a kegyelem
szövetségét. Németh Sándor hamis evangéliumában hittem. Németh
Sándor kibeszélt az igazságomból. Az ő „ereje” sötét erő, a
kárhoztatás ereje. Ettől féltünk, ettől reszkettünk, ezzel terrorizált
minket. Ezt tudatosan használta, hogy maga alá gyűrjön minket.
Szándékosan zúzta össze a személyiségünket, méltóságunkat, hogy
gondolkodás nélküli eszközei legyünk. Feltétel nélkül
engedelmeskedő, beszélő szerszámok. Olyan mértékű szellemi-lelki
visszaélés ez, amit börtönnel kellene büntetni. Ha Amerikában
csinálja ezt, azért lecsukják, mert ez lelki abúzus, lelki erőszak,
visszaélés. De Magyarországon is lehetne ezt diagnosztizálni.
Miután elmenekültem Németh Sándor lelki terrorja elől, a soproni
neuropszichiátriai szanatórium főorvosa azt mondta, hogy „átment
rajtam az úthenger”. Valaki megpróbálta összetörni a
személyiségemet. Hol találtam egy ekkora diktátort? Németh utólag
azt mondta, hogy „az orvosok fordítottak ellene”. Mert én nyilván
hülye vagyok, aki nem tudja, mi történik vele. Még angyalokkal is
képes megfélemlíteni a hallgatóságot. Vágni lehetett a teremben a
félelmet. Ugyan, ki nem volt már ideges? Ki nem beszélt csúnyán?
Ha az angyalok elhagynak emiatt, mennyivel inkább az Isten. Jön a
betegség, a baleset, a szegénység, az átok, a halál. Ez az ember
természetes reménységét és bizakodását is megöli. De még jó, hogy
itt van „a Sándor”. Mi lenne velünk nélküle? Majd ő segít. Isten
rossz, Németh Sándor jó. De Németh Sándortól is félni kell, nehogy
lássa, hogy idegesek voltunk. Ma csúnyán is beszéltünk. Az
emberek nem Istentől, hanem tőle függnek. Így tud uralkodni rajtuk.
Mindenkit infantilizál és fanatizál a megfélemlítéssel.
Egyszer láttam egy amerikai filmet, amely női zártotthonban
játszódik. Iszonyú lelki terror uralkodott, s felidéződött bennem, ami
a Hit Gyülekezetében történt. Újra átéltem azt a borzalmat,
megfélemlítést, lelki terrort, sötét erőt, tehetetlen szenvedést, ami
Németh Sándort körülvette. Sírtam, mondtam Istennek, fel sem
fogtuk, mi történt velünk. Milyen gonosz erő terrorizált minket, s talán
nem is tudjuk, milyen súlyos lelki sérüléseket szenvedtünk el ettől a
gonosz embertől. Micsoda kegyelem, hogy élünk. A Hit Gyülekezete
szerencséje, hogy nem zárt intézetben élnek, hanem hazamehetnek
az emberek, kicsit felüdülni. Ha nem így lenne, szörnyű tragédiák
történnének, mint egy horrorfilmben. Így is voltak, s nemcsak Víg
Mihály tudna mesélni erről, aki elveszítette a feleségét. A túlélők is
tragédián mentek át. Eszembe jut, hogy Németh közben
közleményeket ad ki, hogy azért jöttünk el, mert mi az ő csodálatos
pozíciójára vágytunk. El akartuk venni az ő pénzét, a Hit Csarnokot,
„lázadók” voltunk. Miközben az életünket mentettük. A
személyiségünket, a maradék tisztességünket. Emberi voltunkat.
Akik ma Németh Sándor körül vannak, ugyanezt élik át. Ők a
túlélésnek azt a formáját választották, hogy megengedik neki ezt a
terrort és uralmat. Rosszul az jár, aki fizikailag eljön, de nem tudja
elszakítani magát, mert a kárhoztatástól soha nem szabadul meg. A
félelem öl, gyötrelemmel jár. Nekik íródik részben ez a könyv, hogy
megszabaduljanak ettől. Ne féljenek, mert nem Istentől van. Az
ördög az, aki kárhoztat. Ha elfogadták Jézus Krisztust és
megigazultak hit által, szabad emberek. Örökre igazzá váltak. Nem a
saját érdemeik alapján, ezért nem kell aggódniuk, hogy rajtuk múlik,
vagyis elveszíthetik. Ember nem árthat nekik. Németh Sándor sem.
Az ördög ordító oroszlán, de csak ordítani tud. Nem tud ártani.
Isten nem ad gyilkos fegyvereket egyetlen ember kezébe sem,
hogy a haragját és a bosszúját másokon kiélhesse. Jézus nem azért
jött, hogy elveszítse az ember lelkét, hanem azért, hogy megtartsa.
A mennyben nem géppisztolyok, gránátok és atombombák vannak,
mint ennek a sötét embernek a lelkében, hanem Jézus vére, amely
jobbat beszél a Biblia szerint, mint az Ábel vére. Ezt kell tudni, és ez
a tudás ad szabadságot az ördögi emberek gonoszságával
szemben. Isten szeret, nem gyűlöl. Nem kárhoztat, hanem
megigazít. Ha még mindig nekem kell elég jónak lenni, akkor miért
halt meg Jézus? Ha nélküle is menne, miért áldozta fel magát? Ha
így is, úgy is saját erőből kell betartani a törvényt, akkor ő nem
használ semmit. Viszont, ha ő megigazít, felszabadít a törvény átka
alól, akkor az ő kegyelme megtisztít, szabaddá tesz. Az igazságom
nem tőlem van. Ezért ezt nem tudja elvenni tőlem senki. Németh
Sándor sem. Ezért nem érnek célt az átkai, mert amit Isten megáld,
azt ő nem átkozhatja meg. Nem kell félni. Nem működik Németh
Sándor embergyilkos fegyvere, a kárhoztatás sem. Hiába szeretné,
hogy meghaljanak az ellenségei, akiket gyűlöl, mert megmondják az
igazat. Nem halnak meg, hanem élnek és túl fogják élni őt Isten
kegyelméből.
Aki nem az örömhírt, a tökéletes megváltást, az ingyen
megigazulást hirdeti, az nem Istentől van. Nem Isten embere. A
kárhoztatás szolgálatában áll. Hamis tanító, aki hamis evangéliumot
terjeszt. Mert az újszövetség nem a bűnösökre, hanem arra mond
átkot, ha valaki „más evangéliumot” hirdet. Az nem Isten, hanem az
ördög szolgája, aki nem ismeri az igazságot, hogy a bűneinket
teljesen eltávolították. Tökéletesek, foltok nélküliek vagyunk Jézus
Krisztus kereszten bevégzett tökéletes munkája miatt. Ezért nem árt
az ügynökvád, s ezért nem éri el a célját, ezért nem pusztít el. Ezért
nem használnak a géppisztolyos angyalok. Nem fognak „Pap
László” hazug rágalmai sem. Nem fogunk meghalni, ahogy ő
szeretné. Nemes Pali ezzel nem számolt: ha eljövünk a Hit
Gyülekezetéből, nem elveszítjük, hanem megtaláljuk Istent. A
kárhoztatást nem fogjuk összekeverni a „kenettel”. Isten nem a
haragját, hanem a szeretetét mutatja meg nekünk. Nem elveszítjük,
hanem megtaláljuk a megváltást. Ez az oka annak, hogy a „szellemi
fegyverek”, atombombák, gránátok, géppisztolyos angyalok, a
tömeges, szünet nélküli átkozások ellenére élünk. Németh Sándor
szomorúságára. Isten vezetett ki Egyiptomból és bevezetett
bennünket az „ígéret földjére” is. A fáraó szalad utánunk a lovakkal,
a tébolyult lovasaival, őrjöng, de nem érhet utol bennünket.
Ezért húsz évvel később nem azt mondom, hogy „haljunk meg
emelt fővel, szabadon”, hanem azt, hogy éljünk boldogan, emelt
fővel, szabadon. Az igazság szabaddá tett bennünket. Előre léptünk,
nem hátra.
Isten szeretete a szívinfarktus

Az „atombombás prédikáció” kiindulópontja az, hogy Németh Sándor

fél, ami önmagában megkérdőjelezi a hitét. Ezt mondta: „Mintha
jönne a levegőben egy nagy nyomás rám, hogy féljek, féljek, féljek,
féljek. Mitől? Tapasztaltatok ilyet? Hányan tapasztaltatok?” Emiatt
kell a „szellemi harcot” bevetni.
A Biblia azt mondja, „a szeretetben nincsen félelem; sőt a teljes
szeretet kiűzi a félelmet, mert a félelem gyötrelemmel jár: a ki pedig
fél, nem lett teljessé a szeretetben” (I János 4,18).Németh Sándor
azonban nem azt állapítja meg, ha fél, hogy nincs benne szeretet,
hanem ezt: „az ellenség belépett a lövészárokba, tüzel rátok”. Ha
Németh Sándort a szeretetlensége okán kínozza a félelem, vagy
nem hisz a megigazulásban, esetleg gyötri a lelkiismeret, azt az
„ellenségeinek” tulajdonítja. Mint mondja: „az ellenség gyalázott,
szidalmazott, rágalmazott. Megérzi az ember, ettől lehet szenvedni.
Higgyétek el, ez olyan szenvedést tud okozni, mintha
megbotoznának tégedet, mintha deresre húznának. Hát mondja is,
hogy olyan a nyelv, mint az ostornak a csapása. Régen deresre
húzták az embert, ostorral megverték. Az körülbelül olyan, amikor
tégedet a hátad mögött szidnak, gyaláznak, hogy ostorral ütnek. És
ezt érzed a szellemedben.”
Helyben vagyunk: amikor beveti az imakommandót, ezt akarja
elérni azokkal szemben is, akiket ellenségeinek vél. Ebből indul ki.
Minimum megbotozni, megostorozni, deresre húzni. Ha rá ilyen
hatással van, akkor az ellenségeire is. Németh „szellemi”
megérzéseivel kapcsolatban Tallér János, a budaörsi ház
tulajdonosa, ahonnan a Hit Gyülekezete elindult, ezt mondta:
„Emlékszem egyszer éppen valamilyen buszon utaztunk, amikor azt
fejtegette nekem, hogy a szellemek jelenlétét fizikai, testi jelzések
kísérik. Vagyis minden testi jelzésnek megvan a szellemi
magyarázata. Ha például fáj a feje, akkor ez azért van, mert a
környezetében valaki démonokat hordoz. Ha depressziót érez
magán, az annak az eredménye, hogy valaki a környezetében
valamilyen szinten okkultizmusban volt. Hasonlóan, ha nyomást
érzett a vállán, az egy másik szellemi erőnek volt a következménye.”
Tallér János is így lett a „Tallér-szellem” hordozója, akit
generációk átkoztak a Hit Gyülekezetében naponta, évtizedeken át,
anélkül, hogy ismerték volna. Ha Németh Sándor „szellemi nyomást”
érzett, csépelni kellett a „Tallér-szellemet”, s annak derék hordozóját,
Tallér Jánost. Görbicz Tamás, a Hit Gyülekezete volt elnöke, a Hit
Gyülekezetéből kilépettek egyike készített interjút Tallér Jánossal,
aki a „szellemi harc” előzményeiről ezt mondta: „Judit fordított neki
valamit, s egész rendszerré fejlesztette azt. Abban hitt, ha fáj a feje,
hányingere van, vagy rossz a közérzete, azt valamilyen gonosz
szellem jelenléte okozza. Úgy adta elő, mintha ez egy táblázatba
foglalható lenne: a fejfájás ilyen szellem, a depressziós hangulat
olyan szellem. Komoly küldetéssé fejlesztette a »látást«, hogy a testi
jeleket az Úr adja neki, mert így akarja a szellemi harcban és a
démonűzésben használni. Úgy fogta fel, hogy ez egyfajta
»értelmező ajándék« a szellemek megkülönböztetésére. Én akkor is
furcsállottam ezt, mert fiatal keresztényként nem tudhatta, mi az a
depresszió szelleme, vagy mitől van rossz hangulata. Én racionális
alkat lévén – a matematikában viszonylag kevés a hangulati elem –,
veszélyesnek tartottam, hogy a saját személyiségéhez kapcsolja a
szellemi kijelentéseket.”
Tallér János később értette meg, hogy azért születhetett a
„Tallér-szellem”, mert ő Németh Sándor némely tanításait
veszélyesnek látta. Elvették tőle a házát, Angliába száműzték és
évtizedeken át átkozták a „Tallér-szellem” miatt. Tallér János ettől
csak egészségesebb és áldottabb lett, de az életét évtizedeken át
megkeserítették. Mindennek az alapja annyi, hogy Németh Sándor
fejfájással ébredt, vagy gyötörte a depresszió, és azt az
„ellenségeinek” és az ellenségeiben levő démonoknak tulajdonította.
Németh S. Judit, a felesége, fordított valamit harmincöt évvel ezelőtt,
ő azt elhitte és autodidakta módon továbbfejlesztette. Valóságos
periodikus táblázatot hozott létre a démonokról.
Miután eljöttünk a Hit Gyülekezetéből, mi is ellenségek lettünk,
mint előttünk mindenki. Azok is, akik soha nem írtak róla semmit, és
akik egyetlen rossz szót sem mondtak róla. Németh Sándor mégis
érezte a „szellemében”. Amikor ott voltunk, az imalista úgy
kezdődött, hogy „Tallér, Hollósi, Vác, Szász, Bán” stb. Ők voltak az
ellenségek, akiket nem is ismertünk. Miután eljöttünk, a „Bartus,
Piszter, Takács, Görbicz” kezdetű lista került a középpontba. A
sorrend néha változott. Németh Sándor meg volt győződve: ha rossz
érzés gyötörte, annak mi vagyunk az oka. Arra tanította a
gyülekezetet, hogyan kell ilyen esetben elbánni az ellenséggel, hogy
nyugalmat találjon az ő lelke. Ekkor jött az „imaharc”, a „szellemi
harc”, ami mindközönségesen annyit jelentett, hogy a vélt ellenséget
meg kellett átkozni. Attól függően, mennyire gyötri félelem, rettegés,
kétség és hitetlenség Németh Sándort, az Isten emberét. Ezt
nevezik „szellemi harcnak”.
Mielőtt ennek technikáját megismernénk, jegyezzük meg, hogy
a szakirodalom szerint a diktátorok mindig félnek. A diktátorok
skizofrén paranoiások, s ennek velejárója, hogy az illető elszakad a
valóságtól. Akikről feltételezik, hogy a félelmüket okozzák, azokat
rendszerint kivégzik, ellehetetlenítik, vagy Németh Sándor esetében
az „imakommandó” indulatos átkai elé állítják. Miközben ezek a
megátkozott emberek (beleértve magamat is), nem hisznek a
szellemi harcban, így nem vágnak vissza hasonló módon. Annyiszor
nem is kritizálják, ahányszor Németh Sándor „szellemi harcot” rendel
ellenük. Ez a harc azzal is végződhet (ha a vezető lelkész félelme,
fejfájása nem enyhül), hogy az ellenségei haljanak is meg. Miközben
ők semmit nem tudnak az egészről, és természetesen semmi közük
ahhoz, hogy Németh Sándort félelem gyötri. Ha tudnák, segítenének
neki, hogy elmúljon. Egyes fejfájáscsillapítók csodákra képesek. Ha
igaz, amit Németh Sándor a nyelvek ostoráról mond, akkor a
„szellemi harc” által ő idézi elő ezt másoknak. Az ő „nyelvének
ostorai” csapnak fültövön ártatlanokat. Szenvedjenek ők. Nem
csupán attól, amit Németh Sándor olvas rájuk, hanem a több tízezer
fős közösség „imájától”. A rendíthetetlen hős nem maga intézi el az
ilyesmit, hanem maga mellé vesz egy tömeget. Őket Németh Sándor
tanítja erre, hogy bevonja őket maga mellé a „harcba”.
Amikor a gyülekezet tagjai voltunk, mi is jártunk
„imakommandókba”, ezért nekünk nem kell bemutatni, mi zajlik ott.
Az imakommandókban a Németh Sándor által megadott személyek
ellen nyomják ezerrel az átokzsoltárokat, akár egy-két órán át és
napi rendszerességgel. Nekem már húsz éve van szerencsém
élvezni ezt, de nem szeretném a babérokat elvenni másoktól, kijutott
ebből mindenkinek, aki eljött. De a megátkozást nemcsak mi
szenvedjük el, kijut ez egyes politikusoknak, a sajtónak és némely
pártoknak is. A megátkozás ugyanis eszköz is arra, hogy
befolyásolja más emberek akaratát és az eseményeket. De kijut
mindenkinek, akire Németh Sándor haragszik, mert ő a saját
haragját olyan jelzésnek tekinti, mely bizonyítja, hogy bizonyos
emberek, az „ellenségei”, ellene tesznek valamit. Ha ő haragszik,
Isten is haragszik, mert ő Isten haragját érzi magában. Ha Isten
boldog, akkor ő is. De Isten inkább haragszik és főleg fél. Legalábbis
ő ezt érzi. Időnként felszólítja a fiatalokat, hogy kapcsolódjanak be
az átkozás áldásos műveletébe. A tanítás legnehezebb része
rávenni kedves embereket arra, hogy ezt megtegyék, és elhitetni
velük, hogy erre szükség van.
Így folytatódik az idézett prédikáció: „A keresztények tudatlanok.
Közömbösen tudomásul veszik ezeket a hangulatokat, nem
csinálnak semmit, hogy ebből kiszabaduljanak. És ha közömbös
vagy, ez a légkör, a borzadály, a félelem, a reszketés, a keserű
bolyongás, a jajgatás teljesen leural. Nincs kedved emberek közé
menni. Úgy érzed, elmennél a pusztába, a tenger másik végére.”
Németh Sándor felkereshetné orvosát és gyógyszerészét is,
fogadhatna jó pszichiátert, ha a hitből való megigazulás, a megváltás
elfogadása nem megy neki. Ehelyett „szellemi harcol”. A technikai
kivitelezést Dávid zsoltáraiból vezeti le. Ezért így folytatja: „Mi a
megoldás? Kinyitom a számat. És az ellenségeim ellen szólok egy-
két szót Istennek. (Nagy nevetés) Értitek? (Nevetés). Utána egyből
látta Dávid, hogy abba kell hagyni a sok panaszt: elsorolni, milyen
állapotban van, a diagnózis-elmondást. A tizedik versszakban azt
mondja: »Rontsd meg, Uram!« (Nevetés). »Oszlasd meg a
nyelvüket.« Olyan egységesen ellenem támadnak, egységesek a
hazugságban, a rágalmazásban. Oszlasd meg őket. Ne rám
irányuljon, hanem egymás felé.” Németh Sándor ezzel egymásnak
ugraszt barátokat a hátuk mögött. Legalábbis a szándéka szerint.
Ha valaki felkeres egy boszorkányt, az körülbelül ugyanezt
tenné. Egymás ellen fordítaná a feltételezett ellenségeket. Németh
Sándor megalapozza a tanítást: „Ne becsüljétek le, mit mondanak
rólad a hátad mögött. Mert itt mondja Dávid: »sima az ő szája, még a
vajnál is simább«. Olyan szépen lehet kenni, mint egy vajas kenyér,
olyan a beszéde. De azt mondja, »szívében háborúság van«. Tehát
felém nincs benne szeretet, hanem gyűlölet, harag van benne.
Lágyabbak a beszédei az olajnál, de ott van az olaj mögött az éles
szablya, fölkoncolna, ha tudna”, mondja Németh Sándor. De ezt
csak feltételezi. Mégis úgy beszél erről a hallgatóságának, mintha
ezek tények lennének. Felkelti bennük ugyanazt a bizalmatlanságot
és paranoiát, ami belőle fakad. Nem is tévedett olyan nagyot a
Fidesz, amikor családellenes szektának nevezte a Hit Gyülekezetét,
mert akinek nincs más ellensége, a családjában véli felfedezni a
rossz érzései okát. Németh Sándor a „sima szájú” ellenségekre,
akiknek a szájuk „éles szablya”, az alábbi példákat sorolja: „Ne
gondoljátok, hogy az ördög jött le, nem kell az ördögnek csinálni: van
annyi napszámosa (nevetés). Anyós, após (nevetés). Barátok. Azt
gondolják, hogy szabdaljuk széjjel ma estére. Jó program!
(Nevetés.) Ess neki, Anyu! És Anyu nekivág (nevetés).” Az ördög
„napszámosai” ezek: após, anyós, barátok, édesanya. Ha sima a
nyelvük, az gyanús, annak nem szabad bedőlni.
Hogy mit érez Németh Sándor, amikor azt gondolja, hogy az
ellenségei bántják, azt érdemes lenne szakembernek megmutatni:
„Az ember csak azt érzi, hogy benne van valamilyen kavarodásban,
az ember olyan, mintha valami betegsége volna, egy ilyen
hengerben, és egy ilyen centrifugális erő feszítené az embert
köröskörül, és nincs valami szilárd talaj, amire az ember meg tudna
állni. Tapasztaltatok már ilyet? Ez azt jelenti, hogy gyaláztak
benneteket. Szidtak benneteket.” A Biblia azt mondja, hogy a hívők a
„kősziklára” állhatnak, de Németh Sándornak nincs szilárd talaj a
lába alatt. Elmondja a belső vívódását, hogy mit lehet tenni ebben a
helyzetben: „Te lemondtál a testi hadakozásról, nem keresed föl, és
nem vered szájba, orrba (nevetés). Tehát ilyen eszközökkel nem
élsz. De ugyanakkor az ember nem tud megnyugodni csak úgy, mert
ez a beszéd ütés után kiált. Én nem üthetek, hát valakinek ütni kell
(nevetés). És mit csinál egy jó hívő, aki Istent szereti? Rábízza
magát Istenre. Tehát könyörög neki.”
 Németh Sándor legszívesebben felkeresné és szájba verné azt,
akiről feltételezi, hogy mondott róla valami rosszat. Egyáltalán nem
biztos, hogy bárki mondott bármit, de véleményt mondani talán még
lehetne. Azért még nem kell senkit szájbaverni. De nem biztos, hogy
Németh Sándor ezért érzi magát „hengerben”. Amit elképzelt, az
kiált „ütésért”. Mivel ő nem üthet, ezért megy Istenhez, hogy Isten
üssön. Mint mondja: „A legrosszabb, amikor nem csinál az ember
semmit. Még jobb a passzivitásnál, hogy legalább kézzel üssön
vissza. Az se jó dolog, nem keresztényi dolog, de inkább azt, mint
semmit.” Nem győzzük ismételni, hogy mindez feltételezés az
„ellenségről”, aki erről mit sem tud, nem is törődik Németh Sándorral.
Naponta órákon át, amennyit az „imakommandó” dolgozik, biztos
nem foglalkozik vele senki. De Németh a fizikai bántalmazást sem
zárja ki.
Hallgassuk tovább, mire tanít fiatal embereket Németh Sándor,
az „elitklubba” bevett egyház, a Hit Gyülekezete vezetője: „Isten
megtanította két igazságra az ő népét: ha megdobnak kővel, dobd
vissza kővel.Ne kenyérrel. Szemet szemért, fogat fogért. Ez volt az
első tanítás. Erre tanította legelőször, szóval ez volt a minimális: ha
megsértenek, sérts vissza. Ha megdobnak, dobd vissza. Tehát ez
volt az első tanítása. A második tanítása pedig az volt, hogy szemet
szemért, fogat fogad helyett. Tehát Istenhez kell fordulnod, Istenre
bíznod a dolgokat. De a legrosszabb az, amikor nem csinálsz magad
érdekében semmit és Istenhez sem fordulsz. Az Ószövetségben
Isten azt mondta a népének, hogy védd meg magadat, és Isten is
megsegít, tehát szemet szemért. Ha kivájták a szemedet, te is vájd
ki az ő szemét. Ha egy embert megölnek közületek… Izraelnek a
mai napig is ez a katonai stratégiája. Persze, ők azt mondják, ha
egyet megölnek közülünk, azért tízet kell megölni, hogy az erőt
demonstráljuk (nagy nevetés). Nem rossz taktika, mit ne mondjak.”
Majd Németh Sándor felemeli a hangját: „Nézzétek, akiknek ez a
taktikájuk, boldogok (nagy nevetés). Mit érnek a nagy humanista
demokráciák, azok mindent eltűrnek. Az ő diplomatájukkal mindent
csinálhatnak, meggyilkolhatják őket a terroristák, legfeljebb egy kis
bátortalan nyilatkozat, elutasítás, fölháborodás, de a terroristákat
érdekli ez? Nevetnek rajta. De bezzeg a másik félnél. Egynek a haja
szála is meggörbül, na, majd akkor megyünk! (Nagy nevetés.) Az
erő! Kimutatják egyből az erőt.” Németh Sándor ezt keresztény
pásztorként adta elő, ami nem egy elmélet csupán, hanem a Hit
Gyülekezete ilyen elvek alapján működik. Ez maga a gyakorlat.
Nemcsak Németh Sándor, Jézus Krisztus is idézte a III. Mózes
24. fejezet 20. versét a hegyi beszédben: „Hallottátok, hogy
megmondatott: szemet szemért és fogat fogért. Én pedig azt
mondom nektek: ne álljatok ellene a gonosznak, hanem aki arcul üt
téged jobb felől, fordítsd felé a másik orcádat is. (…) Szeressétek
ellenségeiteket, áldjátok azokat, akik titeket átkoznak, jót tegyetek
azokkal, akik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok azokért, akik
háborgatnak és kergetnek titeket.” (Máté 5, 38–45) El kell
döntenünk, kinek higgyünk: Jézus Krisztusnak vagy Németh
Sándornak? Németh Sándor ugyanis felülírja Jézust. A Hit
Gyülekezete vezető lelkésze még az ószövetségben él. Nem
fogadta el az újszövetséget, amely félreállította az ószövetséget. A
Zsidó levél 10. fejezetében fejti ki a Biblia, hogy az ószövetségben „a
jövendő jóknak árnyéka, nem maga a dolgok képe van meg”. Ezért
Jézus, az igazi, a tökéletes áldozat, új szövetséget kötött, amely
„eltörli az elsőt, hogy meghagyja a másodikat”. Ezért írja felül Jézus
a hegyi beszédben az ószövetség törvényeit, ad új törvényt, a
szeretetet. Mert a törvény betöltése a szeretet. A „szemet szemért”
nem érvényes. Németh Sándor Jézus parancsa alapján nem
átkozhatna meg senkit. Ráadásul, nem tartja be a „szemet szemért”
elvet sem, mert akiket ő halálba átkoz, azok nem teszik ezt vele. Ha
ő ugyanazzal fizetne, amivel neki fizettek, legfeljebb vitatkozhatna,
kifejthetné az érveit az ellenfelei állításaival kapcsolatban. De az
egyik kritizál, a másik meg akarja ölni.
Ha az olvasónak nem tűnt volna fel, Németh Sándor egy laza
mozdulattal állt a humanista demokráciákkal szemben a terroristák
oldalára, példaképül állítva őket. Ne feledjük, hogy nála csak valami
félelem, bizonytalan belső szorongás, fejfájás a kiváltó ok. Lehet,
hogy hidegfront. De a Hit Gyülekezete tagjai már a terroristák
taktikáját tanulják, hogy ezt legyőzzék. Ebbe a harcba vonja be
Istent Németh Sándor. Istent használja a terrorista harcmodorhoz. A
minta továbbra is Dávid: „Tehát először elmondja a helyzetet, a
jelenséget. Utána elmondja Dávid azt is, hogy az ő látása szerint ezt
mi eredményezte. Dávidnak volt egy látása, hogy az ellenség
beszéde okozta ezt, hogy állandóan tátognak, csácsognak, nem
tudják befogni a szájukat, beszélnek hazugságokat, rágalmakat,
szidalmakat. S ez a második: hogy elmondja, mi az oka.” Majd: „Na
és jön a következő. Ami viszont nehéz kérdés a keresztények
számára. A kérés, kívánság, az ellenség ellen. Úgy érzik a
keresztények, körülbelül úgy imádkoznak: Uram, áldd meg őket,
hogy utána még jobban tudjon szidni engemet, tehetségesebb
legyen a gyalázkodásában, szitkozódásában, még több hazugságot
találjon ki ellenem.”
A Hit Gyülekezete tagjainak be kell látniuk, ez helytelen. Jézus
tévedett, amikor azt mondta: szeressétek ellenségeiteket, áldjátok
azokat, akik átkoznak titeket, a gonoszt is jóval győzd meg. Németh
Sándor nem hisz ebben. Nem hiszi, hogy működnek az Isten
országának törvényei. Jobban bízik az evilági erkölcsben, amely a
Sátán uralma alatt van. Nem hiszi, ha „eleven szenet gyűjt”
ellensége fejére, az megváltoztatja a másik embert. Németh Sándor
nem hisz a szeretet erejében. A terroristák erejében hisz. Ezt így
fejtette ki: „Szeresd ellenségeidet. De hogyan tudod szeretni az
ellenségeidet? Nem pszichikai szeretettel, mondja Jézus, hanem az
agapéval, isteni szeretettel. Ahogy Isten szereti őt, neked is úgy kell
az ellenségeidet szeretni. És Isten hogyan szereti az ilyen
embereket? A haragját mutatja meg nekik. Csapásokat mér rájuk,
ahogy elmondta az én testvérem, hogy jött a szívinfarktus, jött a
migrén. Míg föleszmélt, hogy valamit nem jól csinált, magába szállt.
Ha te azt imádkozod: az ellenség még sikeresebb legyen, még
nagyobb karriert csináljon, magabiztosabb lesz, és azt mondja: hát
ennél jobb üzlet nincs, mint keresztényeket szidni (nevetés). Megéri!
Hát ettől csak emelkedik az ázsióm. Megy a karrierje, a szekere
fölfelé. Ezt csinálhatja büntetés nélkül. És ha ő így megy felfelé, és
hagyjuk ezt, mi szeretjük őt? Nem szeretjük.”
Akit szeretünk, arra csapásokat kérünk. Így szeretjük az
ellenségeinket. Ha ez nem elég, mi mérünk csapásokat. Ezt kell
megtanulnia egy jó kereszténynek a Hit Gyülekezetében. Ezt
tesszük azokkal, akiket szeretünk. Mi vár vajon azokra, akiket nem
szeretünk?
„Haldokoljon, de ne haljon még meg”

Megvan a logikája annak, miért kell megátkozni az ellenséget.

Németh Sándor szerint ezzel teszünk jót vele. Mint mondja: „akkor
szeretjük, ha azt az embert valamilyen módon az Úrhoz vezetjük. Ha
nem hallgat a szép szóra? Tehát a bizonyságtevés szavára? Akkor
kell kérnünk Istent, hogy ő avatkozzon be természetfölötti módon,
valahogyan nyomja oda a megtéréshez (nevetés).”
Csakhogy Dávid a zsoltáraiban nem a megtérés módját mondja
el. Nincs benne semmi képmutatás. Ő valóban meg akar szabadulni
az ellenségeitől, akik fizikai módon üldözik, és ténylegesen az
életére törnek. Nem a feje fáj, s nem szorongó érzései vannak.
Keresik és meg akarják ölni. Ezek kétségbeesett kiáltások, hogy
megszabaduljon egy konkrét helyzetből. De a zsoltárok nem azért
íródtak, hogy valaki megátkozás formájában ráolvassa őket az
emberekre. Ezek kesergések. A Biblia megmondja, mi indítja
megtérésre az embereket: az Isten jósága. Isten jósága a hosszú
tűrésében nyilvánul meg, ami nem erőssége Németh Sándornak.
Németh Sándor úgy tesz, mintha valami jót akarna másnak. De
nem erről van szó. A „megtérés” alatt azt érti, hogy valaki feladja a
vele kapcsolatos kritikus álláspontját. Alárendeli magát az ő
akaratának. Ez nem Istenhez való megtérést jelent, hanem a hozzá,
Németh Sándorhoz való „megtérést”. Annak a gondolata fel sem
merül, hogy neki kell megtérnie, saját gondolatait kell
megváltoztatnia. Önvizsgálat, tűrés, szóba sem jön. Valójában a
harag motiválja. A gondolat, hogy valaki nem ért vele egyet. Ettől
nyugtalan a lelke. Valaki helyteleníti az ő Fideszhez való
csatlakozását. Ez még nem lenne ok valaki megátkozására. Ez a
vélemény nem indokolja azt sem, hogy az illetőnek meg kellene
térnie. Németh Sándor azt tekinti megtérésnek, ha valaki egyetért
mindazzal, amit ő tesz. A „szívinfarktus”, a „migrén”, a többi csapás,
amit Németh Sándor az illetőre kér, ezt a célt szolgálja. Ahogy a
megfélemlítés is: sokan nem mernek menekülni tőle, mert félnek az
átkaitól. Németh Sándor „szellemében” a kritika okozott zavart,
szorongást és félelmet. Nem az, hogy akit ellenségének tart,
megtért-e vagy sem. Nem az illető üdvösségéért aggódik. Németh
szerint a megtérés a hozzá való viszony függvénye. Ő a megtérés
zsinórmértéke. Ha valaki nem ért egyet például az
„imakommandóval”, vagy a lelkészek meggazdagodásával, szerinte
nem megtért ember. Németh Sándor megátkozza és megátkoztatja.
De aki vele egyetért, csinálhat bármit. Ő a szoros kapu, amin át
Istenhez lehet jutni. Ha a megtéréshez vezető út az lenne, hogy a
bűnösöket meg kell átkozni, akkor az egyháznak más dolga sem
lenne, mint egész nap átkozni azokat, akik még nem tértek meg.
Németh Sándor tanításából logikailag ez következik.
A prédikációból kiderül, hogy vannak, akik ellenállnak ennek a
felfogásnak. Az ő ellenállásukat le kell győznie. Németh Sándor ezt
mondja: „De a keresztények sokszor mondják, jaj, hát ez gonosz
dolog. Nem gonosz dolog! Az lenne gonosz dolog, ha nem
csinálnád. Mert akkor érdektelen vagy, közömbös vagy a sorsa iránt.
És el fog veszni. El fog kárhozni. Dávid azt mondta, hogy »Rontsd
meg, Uram, őket!’« Mert ha jön a fizikai betegség, a fejfájás, ha jön
egy szájbetegség a szájukra, akkor abbahagyják a bűnt, és hátha
elkezdenek gondolkodni, hogy valamit nem jól csinálnak. Nem? És
ha rájönnek, akkor fölismerik, hogy mi a baj, hiszen orvosolja, mint a
testvéremét, a problémát. De nem szabad ilyentől félni, hogy nem
szabad ilyet imádkozni. Dávid azt is mondta, hogy »engemet
körülvett a félelem, a borzadály, rettegés – hát őt meg vegye körül a
halál!« (falrengető nevetés). Tizenhatodik versszakban (nagy
nevetés). Tehát ez azt jelentette (nevetve mondja), hogy Dávid itt azt
kérte, hogy állandóan agonizáló állapotban legyen. Szóval állandóan
a halál állapotában legyen. Nézzétek, sok ember nem tér észhez,
csak akkor, ha úgy érzi, ha megmondja az orvos neki, hogy nézze, a
maga betegségén nem tudok segíteni, pár napja van vissza, pár
hete, hónapja. És dicsőség az Úrnak. Ilyenkor tud az Úr szólni a
szívéhez. Ha nem, azt mondja Dávid: »Szálljon elevenen a Seolba«
(falrengető nevetés).”
Németh Sándor 2018. november 14-én, nyilvános
istentiszteleten is azt mondta, azért imádkozik, hogy kritikusai
„elevenen süllyedjenek a pokolba”. A kiváltó ok az volt, hogy Rostás
Zoltán vezetésével a dombóvári gyülekezet kivált. Ezt más
gyülekezetek esetében Németh Sándor üdvözölni szokta, főleg, ha a
kivált csoport a Hit Gyülekezetéhez csatlakozik. Fordítva ugyanez
más megítélés alá esik. De „Isten munkájának” ellenségei azok a
sajtómunkások is, akik megírják Németh Sándor közéleti
ténykedését. Amit ő tesz, mindig Isten munkája, amit csak úgy lehet
értelmezni, hogy ő maga az Isten. Németh Sándor a kritikát nem az
elfogadott közéleti normák szerint intézi. A társadalmi vita számára
ismeretlen fogalom, ahogyan a sajtónyilvánosság kontrollja is. A
sajtóvita helyett az ügy az imakommandóhoz kerül, ahol a felelőtlen
kritikust tetőtől talpig megátkozzák. Addig püfölik, míg aktuálisabb, új
ellenség nem tűnik fel a láthatáron. Mert az ördög soha nem alszik.
A Hit Gyülekezetében mindig van ellenség. Az ellenség a
legnagyobb összetartó erő.
Mindez olyan, mintha Péter apostol Dávid zsoltáraival jól
megátkozta volna Pál apostolt, amikor az megintette a Galata
levélben leírtak szerint. Kinevezte volna ellenségének, s az
imakommandó osztotta volna naphosszat, hogy „megtérjen” és a
vele szembeni kritikáját vonja vissza. Németh Sándor az
ellenvéleményeket úgy állítja be, mintha azok „Isten népét”
támadnák, „gyaláznák”. Ugyanúgy, mint Orbán Viktor, aki a
személyével kapcsolatos bírálatot a magyar nép elleni sértésnek
nevezi. A Hit Gyülekezete tagjait, egyszerű hívőket, soha senki nem
támadta. A kritika mindig Németh Sándort, vagy azokat érte, akik az
utasításait végrehajtják. Németh Sándor eljut oda, hogy aki róla
rosszat mond, „gyalázza az Urat”. Ebben az esetben minimum
egyenlő vagy egylényegű az Úrral. A hívők azt hiszik, Istent
védelmezik, ha halálba átkoznak valakit. Mert Isten ellen hadakozik,
aki Németh Sándor bármilyen megnyilvánulását bírálja. Ő ezt tanítja
a Hit Gyülekezete tagjainak. Ez minimum tévedhetetlenséget
feltételez. A jogos kritikával szembeni ítélet pedig a „halál
simogatása”.
A vezető lelkész így folytatta: „Ha nem vagy támadó, semmit
nem érsz el az ellenséggel. Semmit nem érsz el. Semmit nem fogsz
elérni. Ezért nem szabad abbahagyni a könyörgést, igenis... Lehet...
majd mutatok egy még keményebb zsoltárt. S Jézus nem azt
mondta, hogy ezt tépjük ki, az 55. az 56. a 35. zsoltárt, mert ez most
már nem igaz. Ha gyaláztatol, könyörögj. És a Biblia megmutatja, mi
egy könyörgés. Ez. Ami az 55. zsoltárban és az 56. zsoltárban van.
Mindez szeretetből fakad. Ez szeretet. És inkább legyen
szerencsétlen, kudarcos ember, és ébredjen fel az ő problémájára.
Hogy az a problémája, hogy Isten ellen hadakozik, az Isten népét
gyalázza. De ha ő továbbra is egészséges, sikeres, és gyalázza
Istennek a népét, az Urat, hát ez soha nem fog fölébredni, és
besétál a kárhozatba. Észre se veszi. És szeretjük ezt az embert?
Nem. Tehát nekünk kicsit mélyebben kell látni a dolgokat. Nem
humanista szemmel, hanem Isten szemével kell nézni az embereket.
És nézzétek, csak magatokba szálljatok be, ha bizonyos csapások
nem jöttek volna az életünkbe, nem tértünk volna meg. Ahogy
elhangzott is, az ember ilyen, hogy bajban, meg a nyomorúságban
fordul Istenhez. De ha te állandóan az ellenségeidnek azt kívánod,
hogy sikeresek legyenek, szerencsések legyenek, akkor te azt
kéred, hogy ne jöjjenek soha olyan helyzetbe, hogy Istenhez
forduljanak. És ez szeretet? Nem. Egyáltalán nem. Az a szeretet,
hogy olyan helyzetbe jöjjön a te ellenséged, hogy ő is kibéküljön
Istennel. És ha ez nem megy egy belső megvilágosodás által, hát
akkor menjen csonttöréssel, betegséggel, rombolással, menjen úgy,
ahogyan... az a lényeg, hogy Istent megismerje. Lehet, hogy
sokatoknak ez szokatlan, kemény, de higgyétek el, hogy ezek a
Bibliában szerepelnek. Ez nem véletlenül, ez is Isten beszéde.
Dávidban a Krisztus szelleme mondotta ezeket az igéket.”
Kibékülni Istennel, egyenlő azzal, hogy egyetérteni Németh
Sándorral. Ezekből a hamis tanításokból lesznek azok a félelmek,
hogy még rosszat sem gondolhat senki Németh Sándorról, mert az
Isten elleni lázadás. Isten pedig mindenre úgy reagál, ahogy Németh
Sándor. Ha valakinek bármi baja támad, megbetegszik, elveszíti az
állását, anyagi gondjai lesznek, problémája támad az életében, azt
kutatja, hogy Isten miért bünteti. Isten felé nem bizalom, hanem
rettegés épül ki. Mintha Isten nem a mi oldalunkon állna, mindig
keresné bennünk a hibát és azonnal büntet. Ilyen módszerekkel
próbál megváltoztatni minket. Ha bármilyen nehézség jön az
életünkbe, az Istentől származó jel, hogy valamit nem jól teszünk.
Kivéve Németh Sándor esetében, mert ha esetleg ő kap
szívinfarktust, nem is egyet, az nem annak a jele, hogy meg kellene
térnie valamiből, hanem az ellenségei támadása. Az ördög
cselekedete. Ha Istennek ez lenne a módszere, hogy
megváltoztassa az embereket, ez a módszer egy ember esetében
biztosan nem működik. Annak az embernek az életében, aki ezt
tanítja. Más emberek azonban megtalálják hamar magukban a hibát,
mert senki nem tökéletes, és a lelkiismerete mindenkinek jelez.
Ezzel azonban a hívők bekerülnek az Istentől való állandó
félelembe, a törvény és a bűn állandó körforgásába.
Németh Sándor fejfájásától és belső szorongásától eljutottunk
oda, hogy a vele konfliktusba került embereknek Isten
megismerésére van szükségük, mert aki megismeri az Istent, az
nem kerülhet konfliktusba Németh Sándorral. Mintha egyenlőségjelet
fedeznénk fel ebben is Németh Sándor és Isten között. Istennel való
kibékülést jelent, ha valaki kibékül Németh Sándorral. Ennek alapja
pedig a vele való teljes egyetértés. Ami tartalmilag változhat az
SZDSZ-től a Fideszig, de az ő aktuális véleményével mindig
megegyező. Azt még mindig nem tudjuk, konkrétan mi okozta
Németh Sándor félelmét, de ő ezt azoknak az embereknek
tulajdonítja, akik nem értenek vele egyet. Őket pedig az ő rossz
közérzete miatt már „a halál simogassa”. Csupa szeretetből, az illető
iránti aggódásból. Íme: „Dávid nem tudhatta pontosan, csak azt látta,
hogy őt körülveszi a halálfélelem. Hát, ha engemet, a halálomat
akarják, akkor vegye körül őt a halál! Nekem még van is hatalmam
rá, hogy odamenjen hozzá. És leüljön hozzá és mindennap
simogassa (nevetés). És dédelgesse (falrengető nevetés). Ez így
van!”
Azt nem lehet tudni, miből gondolja Németh, hogy aki vele nem
ért egyet, az mindjárt a halálát is kívánja. Ez azonban feljogosítja őt,
hogy a feltételezései alapján ő mások halálát kívánja. Ne csak
kívánja, hanem kérje Istentől és maga is megtegyen érte mindent,
amit lehet. Azt állítja a Hit Gyülekezete tagjainak, hogy neki „hatalma
is van” ahhoz, hogy a halált odaküldje egy másik emberhez, hogy az
„simogassa”. Ki adta Németh Sándornak ehhez a jogot és a
hatalmat? Hol van ez a Bibliában? Ha neki fáj a feje, szorong, fél,
rossz a közérzete, rossz a lelkiismerete, esetleg túl sok libamájat
evett, akkor másokhoz odarendelheti a halált? Egyelőre azért, hogy
„simogassa”, „dédelgesse”, de amikor ő úgy látja, hogy valakinek
már nincs esélye a „megtérésre”, a vele kapcsolatos véleménye
megváltozására, akkor esetleg a haljon meg? Nem egyedül Isten
szabja meg egy ember életének idejét? Jézus azt mondta, hogy „én
vagyok az út, az igazság és az élet”. Jézus élet. Nem halál. Amikor
nem fogadták be őt egy szamaritánus faluba, és a tanítványai azt
kérdezték, „akarod-e, hogy mondjuk, tűz szálljon alá az égből, és
eméssze meg ezeket”, akkor azt mondta nekik: „Nem tudjátok, hogy
minemű szellem van bennetek. Mert az embernek Fia nem azért jött,
hogy elveszítse az emberek lelkét, hanem hogy megtartsa.” S
elmentek másik faluba.
Jézus is ismerte Dávid zsoltárait. De nem úgy értelmezte és
nem úgy használta, mint Németh Sándor. Nem kapta elő őket a
szamaritánus faluval szemben. Ám Németh Sándor prédikációjának
veleje még csak ezután következett: „Most egy keményebb zsoltárt
mutatok, a 35. zsoltárt. (…) Itt már Dávid fölszólítja az Urat, mint
szövetségesét, hogy »Uram, perelj és harcolj a velem harcolókkal,
és a velem perlőkkel!« És ad utasítást az Úrnak: »Ragadj pajzsot,
vértet. Kelj föl segítségemre. Szegezz dárdát, rekeszd el üldözőim
útját.« Tehát akkoriban ezek a fegyverek voltak, és az Úrnak azt
mondta, hát Uram, neked is van vérted, neked is van pajzsod, neked
is van dárdád; csináld meg, Uram! Te ragadd meg a pajzsodat, a
dárdádat, vértedet, menj az én ellenségeim ellen.Szállj hadba! Egy
atombombát sújts rájuk! Ragadj atombombát! Ragadj egy
géppisztolyt! És így tovább. Szó szerint kell venni, tehát Dávid
fölszólította Istent, hogy fogja meg a fegyvereket. Hát ne
gondoljátok, hogy ott a mennyben nincs ilyen fegyver! (…) Ott fönn
van a fegyvertár, megragadja, fölfegyverkezik és megy érted
harcolni. Golyószóróval, géppisztollyal – amivel kell, amivel akarod,
hogy menjen harcolni. Adott neki hadászati utasítást (nevetés),
hogyan csinálja. A dárdát, Uram, jól szegezd elé, tehát az
ellenségnek szegezd neki a dárdát (nevetés), pont a szívének
(nevetés), és rekeszd el üldözőim útját. Hogy amikor jönnének még
közelebb, egy lépést tennének felém, akkor már a te dárdádba
lépjenek bele, s a te dárdád fúródjon bele az ő szívükbe. De tovább
most már ne lépjenek.”
 Az „ellenség” szívébe fúródjon dárda. Ez konkrétan a másik
ember halálának kívánása. Az ok, hogy Németh Sándornak fáj a
feje, reszket a szíve, valamitől fél, amit a szívenszúrandó ember vele
kapcsolatos kritikus szavainak tulajdonít. Azt mondja ezzel, hogy az
ilyen ember méltó büntetése a halál. Ezt az ítéletet pedig ő hozza
meg, nem Isten. Istent csak felszólítja, mint egy ítéletvégrehajtót,
hóhért, hajtsa végre az általa meghozott ítéletet. Az
eszmefuttatásból kimarad az a mozzanat, hogy már megszületett
egy ítélet és azt végre is hajtották. Jézus Krisztus halt meg az
emberek bűneiért. Kifizette a bűneik árát. Aki hisz őbenne, üdvözül.
Aki nem hisz, az elkárhozik. Ehhez semmi köze nincs annak, hogyan
vélekedik Németh Sándor közéleti szerepéről, a pártokhoz való
viszonyáról, az ATV ellenzékiségéről, Németh gazdagságáról, az
általa hirdetett tanokról. Még a bűneinek sincs köze hozzá, mert a
bűnei miatt senki sem tudja elveszíteni az üdvösségét. A tökéletes
áldozat örökre eltörölte a bűneit, a múltban, a jelenben és a jövőben.
Németh az esetek többségében olyan embereket átkoz meg, olyan
emberekkel szemben utasítja Istent, hogy ölje meg őket, akikért
Jézus Krisztus meghalt, és ők elfogadták Isten Fiának helyettesítő
áldozatát. De ha Németh Sándornak fáj a feje, vagy arra vetemedik
valaki, hogy az ő tevékenységét kritizálja, az felülírja a megváltást,
az semmissé teszi Jézus Krisztus vérét. Aki vele nem ért egyet,
annak nem lehet üdvössége, de még a földi életének is véget kell
érnie.
Ez azonban nem vonatkozik rá, ha ő teszi meg valakivel, hogy
vezető lelkész létére a Hit Rádióban két órán át tart a személyéről
olyan kiselőadást, amelyhez képest az „éles szablya” egy mindennél
„simább száj”. Vele szemben igazságot sem mondhat senki, mert az
neki lelki gyötrelmet okoz, ezért az illetőnek meg kell halnia. De ő a
pulpitusról, istentiszteleten, az Isten tekintélyére hivatkozva
ügynöközhet le bárkit, aki nem volt ügynök. Ezt elismernie sem kell,
bocsánatot sem kell kérnie, a bíróságon is hazudhat, nem felel
semmiért. Rá ugyanazok a zsoltáros törvények, amelyeket másokkal
szemben hirdet, nem vonatkoznak. Valamiért a személye
kivételezett. Rá nem vonatkozik a Biblia verse, hogy nem
személyválogató az Isten. Vitapartnere haljon meg, őt viszont
vigasztalja meg az Isten. Ezzel folytatja a „szellemi harcról” szóló
tanítást: „Az én lelkemhez pedig beszélj, Uram! Mondd az én
lelkemnek, én vagyok a segítőd. Vigasztald az én lelkemet, mert
elcsüggedt bennem. Bágyadt, azt hiszi, nincs segítsége. Nincs
szabadítója. Szóval bátran beszélj a lelkemhez, mondd a lelkemnek,
hogy van segítője, van támasza. Átadja Dávid a lelkét, hogy Isten
vigasztalja. Istent meg fölszólítja, vigasztald a lelkemet, mert nem
tudok vele csinálni semmit.” A megtérés talán segíthetne.
Aztán a hangulat újra fordul: „Keserű, bolyong, fohászkodik,
panaszkodik, szólj neki egy szót, egy szódra meggyógyul. A
negyedik versszakban hamar elkezdi a kívánságait Dávid. Azt
mondja: szégyen és gyalázat érje őket. Tehát ne a siker, hanem a
szégyen és a gyalázat. Vettessenek hátra, piruljanak, mert
vesztemet koholják. Legyenek olyanok, mint pelyva a szél előtt.
Tovább: az Úr angyala verdesse őket. Ők akartak verekedni nagyon,
hát Uram, küldd ki az angyalaidat és hadd verjék őket (nevetés).
Mondják, hogy nincsenek démonok – hát Uram, küldj rájuk egy
sereggel (nevetés). Üljön az ágyukra, egy a fejénél, üljön a lábánál
(nevetés) és éjjel foglalkozzanak vele (nagy nevetés). Sokan
mondják, nincsenek démonok. Hát, nem kell vele vitatkozni, mert ez
Isten igéjének való ellenszegülés. Akkor, ha ennyire, keresztény
létére ellenáll, akkor kell szólni az Úrnak, hogy adjon neki
bizonyságot (nevetés). Küldjön be a lakásába egy hadosztályt
(nevetés). Ő azt biztosan nem fogja kibírni. És be is küld Isten egy
hadosztályt. S ha valakit egy angyal verdes, az tényleg verés. Az
ellen nem tud védekezni. Gondoljatok Saulra. Hogy akármit is tudott
csinálni, hát csak akkor volt neki megoldása, amikor Isten
szolgájához fordult. Ha nem ment Dávidhoz, akkor nem volt
megoldás. A démon állandóan gyötörte és kínozta.”
Jézus Krisztus kiűzte az emberekből a démonokat. Németh
Sándor rájuk küldi. Ha valaki nem engedelmeskedik neki, akkor a
Sátán haderejét mozgósítja. Istent arra utasítja, hogy vitapartnereire,
saját állítása szerint keresztényekre, küldjön démonokat. A Saulra
vonatkozó hasonlat pedig azt jelenti, hogy az ellenfelének ne legyen
semmi nyugalma a démonok zaklatásától, amíg „Isten szolgájához”,
Németh Sándorhoz nem fordul. Ez nem más, mint varázslás,
boszorkányság. A célja az, hogy a másik embert Németh Sándorral
való egyetértésre kényszerítse. Egy másik ember romlására,
betegségére, halálára vonatkozó ima fekete mágia. Ha jól
emlékszünk, Semjén és a Fidesz azért akart új egyházi törvényt,
mert az előző törvény lehetővé tette a Boszorkány Egyház
bejegyzését is. Abban nem vagyunk biztosak, hogy a Boszorkány
Egyház süllyedt-e ilyen mélyre és ilyen tevékenységet
engedélyezett-e a tagjai számára. De az biztos, hogy legalább nem
Jézus nevében varázsoltak. Németh Sándor lelkész létére
démonokat küld az emberekre. Tudatosan, hogy a romlásukat
okozza. Sötét kárhoztatás jöjjön az életükre, elveszítsék Istennel a
közösséget, az iránta érzett bizalmat, ne érezzék a megváltásban
elnyert megigazulásukat. Essenek bűnbe, bűn által szakadjanak el a
hittől, távolodjanak el Istentől. Ha ez megtörténik, máris itt a jó
bizonyság: Isten megbüntette az ellene szegülőt. Németh Sándor
hiszi, hogy a megátkozás rossz életérzést okoz. Az általa
megátkozott ember űzötté válik, hibákat követ el, ami az életét rossz
irányba fordíthatja. A vezető lelkészt ez a szándék vezeti.
Ha valaki még jobban meg akarja ismerni Németh Sándort,
olvassa a prédikáció következő részét: „6. versszak: »Legyen az
útjuk sötét, csuszamlós.« Tudjátok, tél van, tehát jeges. Ha rálépnek,
egyből hátraessenek. Akarnak jönni, futni, s egyből csússzon meg a
lábuk és essenek el. Hogy ne vigyék végbe a rosszat. Mert rosszat
akarnak, bűnt akarnak végrehajtani, és a könyörgésben lehet olyat
kérni, hogy a megelőzésért Isten hozza őket egy olyan helyzetbe,
hogy ne tudják végrehajtani azt a gonosz dolgot, bűnt. Tehát nem
lehetünk ezzel közömbösek, ha tudjuk, hogy az ellenség elhatározta,
most még nagyobb bűnt fog csinálni, akkor kell imádkozni, hogy az
Úr csináljon meg mindent, törje őket, tegye az útjukat sötétté,
csuszamlóssá, kergesse őket az Úr angyala. Ne ők kergessék az
Isten szolgáit. Az Úr angyala kergesse őket. Az olyan, hogy
meghajkurássza őket (nagy nevetés).”
Ha valaki azt gondolná, ez gyűlöletből fakad, Németh Sándor
megnyugtatja: „Tehát fontos, hogy a könyörgés tartalmazza, hogy
szellemi módon kimondd azokat a szellemi gondolatokat. Az
lényeges, hogy ne a gyűlölet mondassa ki veled, hanem a
Szentlélek, hogy mit akar a Szentlélek azzal az emberrel. És van
ilyen, hogy a Szentlélek azt akarja, hogy imádkozz azért, hogy az Úr
verje meg őt, vagy valami ilyesmi. Tehát negatív üzenet. De itt
nagyon lényeges, hogy a Szellemnek a gondolatára kell figyelni. Ilyet
is mondhat a Szellem gondolata, mint Dávidnál mondott, hogy »a
halál vegye körül őt«, tehát haldokoljon, de ne haljon még meg,
hanem hallja a megtérésnek az evangéliumát. Tehát, ha ez a
Szentlélek benned, nem testi bosszúállás, gyűlölet, harag, hanem a
Szellemnek a gondolata, és ezt bátran kimondod, akkor ez
fölszabadul és megcselekszi. És lemegy rólad a nyomás és ő kerül
nyomás alá. És bedugatik a szája. Nem lesz kedve beszélni. Olyan
nagy a migrénje, a gyomorgörcsei, vagy a vesebetegsége, vagy
annyi problémája van a magánéletben, hogy nincs ideje, hogy veled
foglalkozzon. Hogy kidugja a nyelvét rád. És eljön az az idő, hogy
még az eb se nyitja ki a száját, ölti ki a nyelvét rád, ahogy megígérte
az Úr a prófétáinak. Ez a cél, hogy bedugjuk az ebeknek és az
oroszlánkölyköknek a szájukat.”
Ha valaki nem engedelmeskedik, nem ért egyet, vagy kritizál, az
eb, akinek be kell dugni a száját, a fenti módszerekkel. Németh
Sándor igyekszik minden aggályt eloszlatni a híveiben és
megnyugtatni őket, hogy ezt megtehetik, sőt meg kell tenniük. Nem
lesz semmi bántódásuk. Íme: „Tehát a könyörgésben el kell
mondani, hogy mit kívánsz az ellenségeidnek. Mit kérsz az Úrtól.
Mondom, nem szabad ez előtt megállni a könyörgésben, mert akkor
hatástalan az egész. Utána pedig, miután elmondtad, nagyon fontos,
hogy a könyörgés tartalmazza a személyes hitednek a megvallását,
hogy neked viszont nem kell attól félni, hogy amit kívánsz vagy
kérsz, rosszat, hogy az végül vissza fog szállni rád, mert ő nem lesz
rá méltó. Neked meg kell erősítened magadat abban, hogy igenis
terád az öröm vár, a békesség, szabadulás, és meg kell vallanod azt
a reménységedet, hitedet, hogy az Úr meg fog szabadítani téged, a
következő összejövetelen el is fogod mondani az Úr gyermekeinek a
bizonyságodat, hogy hogyan szabadított meg az Úr. Amikor az
ember erre az elhatározásra jut, higgyétek el, fölszabadul rengeteg
nyomás alól, rengeteg beszéd alól. De az a fontos, hogy el kell
kezdeni könyörögni. És végül pedig, meg kell adni az Úrnak a
hálaadást, a tartozást. Tehát a megvallás, hálaadás. A könyörgések
által tudunk, tudtok megszabadulni a szidalmakból, amik nagyon
veszélyesek, a rágalmakból, amik veszélyesek, és a gyalázástól, a
frontból. Ez egy kihívás számodra, hogy gyaláznak tégedet, vállalni
kell ezt a kihívást, el kell menni a frontvonalba és föl kell venni a
harcot. És ha fölveszed, meg fogod látni, hogy semmi nem fog
megakadályozni tégedet az előbbrejutásban, viszont az ellenségeid
meg fognak szégyenülni, te meg az Úrban előbbre jutsz. (Halleluja.)
Én sokszor megtapasztaltam, amikor elég volt egy ilyen zsoltárt
elmondanom, azonosulni vele, elmondani a zsoltárt, nem pontosan
ezt, de hasonlót, és átgondoltam a mondatoknak a tartalmát,
értelmét, s azt tapasztaltam, hogy fölszabadultam a nyomás alól.
(Halleluja.) Elment a félelem, a borzadály, a rettegés, a reszketés, s
nyugalom és békesség lett. Tehát ezt kívánom, hogy a Szentlélek
megtanítson benneteket a harcra, tehát a könyörgésre, hogy ne
hagyjátok magatokat legyőzni, kétvállra fektetni az ellenségtől. És
kifosztani. Mert kifoszt benneteket az ellenség. Nagyon lényeges a
menekülés, ilyenkor mondom mindig, a menekülési kényszer, hogy
ennek is ellene kell állni, mert ha menekülsz, elszakadsz az
igazságtól. Tehát ilyenkor szemtől szembe kell fordulni az
ellenséggel. Ki kell nyitni a szájad és mondani kell az Isten beszédét.
Az igazságot ki kell mondani. És meg fog változni minden. Halleluja.
A könyörgést nagyon hatástalanná teszi, ha csak hálát adsz.
Köszönöm ezt, köszönöm azt, köszönöm, hogy győzelmet adsz. A
győzelem a beszéd által jön. Amikor kimondod a dolgokat, akkor
működik a győzelem. Ha csak állandóan nézegeted magad előtt, az
olyan, hogy köszönöm, köszönöm, hogy van autóm, de soha nem
ülsz be, soha nem indítod be, soha nem mész vele. Tehát így is
lehetsz autótulajdonos, hogy mindig kívülről nézed és mindig
köszöngeted az autódat, de úgy is lehetsz autótulajdonos, hogy
beülsz, beindítod a gépezetet és jársz vele. Ez egy támadó fegyver,
éppen az a része szabadítja föl a Szentlelket, amikor Szellem szerint
imádkozol az ellenségeidért, kívánsz nekik olyan dolgokat, amit a
Szentlélek akar. Ez szabadítja föl a Szentlelket, másképp erőtlen az
egész könyörgés. És rossz vallásos démonok szabadulnak föl és
terajtad se segít. Tehát itt konkrétan, a könyörgésben ki kell mondani
a dolgokat, amire az Úr vezet. Ki kell mondani, nem akarok példát
mondani, hogy miket; de valóban látjátok, nem volt egyetlenegy
mondat felesleges Dávidnál, ő kimondta a dolgokat. (Ámen!) Tehát
ne köszöngessétek, hogy hála ezért, köszönöm, hogy győzelem
lesz, meg ez, az – nem lesz győzelem. Ettől nem lesz győzelem. Ez
az ima nem ima. Csak hatástalan, mint könyörgés. Akkor lesz
győzelmed, ha a Szellemnek a fegyvere felszabadul, kimondod a
dolgokat, az igazságokat, ez fölszabadítja a Szentlélek erejét és
működik azokban az erőkben, támaszpontokban, ahol annak
működnie kell. Mert másképp nem jut el ez az ima odáig. Tehát azt
kell megmondani, mit akarsz, mit kérsz, mit kívánsz. Az ellenségeid
számára. A könyörgésben ez adja a támadást. Legjobb védekezés a
támadás. Te csak mindig ismételgeted, hogy neked mit adott az Úr,
ez nagyon jó, mondom, de csak akkor jó, ha ez az erőgyűjtés arra,
hogy csapást mérsz az ellenségre. De a csapás az ellenségre az,
amikor te kívánsz és imádkozol ellene. Az ellenség ellen, mert ezt a
Szentlélek végrehajtja, ugyanis együttműködik az Úr az igazsággal.
Amikor te ezeket a dolgokat kimondod, az Úr azonnal harcba száll a
te oldaladon és harcol őellene. De amíg nem mondod ki, addig nem
harcol.”
Németh Sándor a végén még bebiztosítja magát, nehogy
valamelyik harcosa őt vegye célba: „Tehát ezért fontos kimondani,
tehát gyakoroljátok, de tényleg az ellenségeitek ellen, hogy ne olyan
katonák legyetek, akik a saját táborukba lövöldöznek, az egy másik
dolog (nevetés). Tudni kell, hogy ki a te testvéred és ki a te
ellenséged. Meg kell különböztetni, nehogy a barátaidat, testvéreidet
lődd, mert akkor nem lesz jó. Tudni kell célokat, kívánságokat,
kéréseket, amit a Szentlélek ad beléd, azokat kimondani, ezek
szabadítják föl a Szentlelket. Így tudod csak elérni őt ima által,
másképp nem.”
Elküldtem a prédikációt egy tekintélyes zsidó rabbinak, mit szól
hozzá. Dávid zsoltárainak valóban ez lenne a célja és erre kell
használni? Zsidó rabbinál nem lehet illetékesebb az ószövetségi
könyvek magyarázata terén, Dávid zsoltárai esetében. A rabbi erre a
következőt válaszolta: „Rabbiként azt tudom így elsőre mondani,
hogy zsidó nem átkoz, sőt, még csak nem is kíván rosszat. Az
idézett helyek (már ami a mi Bibliánkból van) zsidó értelmezés
szerint nem átkok. Nyilván a zsoltáros felindultságában kéri Isten
ilyen-olyan büntetését, ám nem személyre szabottan, és nem az
individuum ellen, hanem a negatív jelenségek, a zsidósággal össze
nem egyeztethető rituálék gyakorlói, a zsidósággal ellenséges
viszonyban levők ellen. Ez nem ugyanaz, mint amikor X. Y.-t
személyében megátkozzák. Azt mi nem gyakoroljuk, elítéljük.”
Péter apostol első levelében szintén ír arról a helyzetről, amiről
Németh Sándor beszél. Ha valaki kritizálja, sőt szidalmazza a
hívőket: „Végezetre mindnyájan legyetek egyértelműek,
rokonérzelműek, atyafi szeretők, irgalmasak, kegyesek. Nem
fizetvén gonosszal a gonoszért, avagy szidalommal a szidalomért;
sőt ellenkezőleg, áldást mondván, tudva, hogy arra hívattatok el,
hogy áldást örököljetek. Mert aki akarja az életet szeretni, jó napokat
látni, tiltsa meg nyelvét a gonosztól, és ajkait, hogy ne szóljanak
álnokságot. Forduljon el a gonosztól, és cselekedjék jót; keresse a
békességet, és kövesse azt. Mert az Úr szemei az igazakon vannak,
és az ő fülei azoknak könyörgésein; az Úr orcája pedig a gonoszt
cselekvőkön. És kicsoda az, a ki bántalmaz titeket, ha a jónak
követői lesztek? De ha szenvedtek is az igazságért, boldogok
vagytok, azoktól való félelemből pedig ne féljetek, se zavarba ne
essetek. Az Úr Istent pedig szenteljétek meg a ti szívetekben. Mindig
készek legyetek megfelelni mindenkinek, aki számot kér tőletek a
bennetek levő reménységről, szelídséggel és félelemmel. Jó
lelkiismeretetek lévén, hogy amiben rágalmaznak titeket, mint
gonosztevőket, megszégyenüljenek, akik gyalázzák a ti Krisztusban
való jó élteteket. Mert jobb, ha jót cselekedve szenvedtek, ha így
akarja az Isten akarata, hogy nem gonoszt cselekedve. Mert Krisztus
is szenvedett egyszer a bűnösökért, mint igaz a nem igazakért, hogy
minket Istenhez vezéreljen; megölettetvén ugyan test szerint, de
megeleveníttetvén lélek szerint.” (I Péter 3,8-18) Németh Sándortól
ez a krisztusi szenvedés és tűrés kissé távol áll.
Péter apostol azt mondja, keresztény ember nem fizet
gonosszal a gonoszért, szidalommal a szidalomért. Nem azt mondja,
hogy ilyenkor meg kell átkozni az „ellenséget”, hanem azt mondja,
hogy áldást kell mondani, mert mi is arra hívattunk el, hogy áldást
örököljünk. Aki áldást örököl, annak száján áldás jön ki. Ugyanennek
a levélnek a második fejezetében Péter apostol valami tűrést
emleget, ami feltételezhetően igaz lehet fejfájás vagy rossz közérzet
esetére is: „Kedves dolog, ha valaki Istenről való meggyőződéséért
tűr keserűségeket, méltatlanul szenvedvén. Mert micsoda dicsőség
az, ha vétkezve és arcul veretve tűrtök? De ha jót cselekedve és
mégis szenvedve tűrtök, ez kedves dolog Istennél. Mert arra
hívattatok el. Hiszen Krisztus is szenvedett érettetek, néktek példát
hagyván, hogy az ő nyomdokait kövessétek: aki bűnt nem
cselekedett, sem a szájában álnokság nem találtatott: aki
szidalmaztatván, viszont nem szidalmazott, szenvedvén nem
fenyegetőzött; hanem hagyta az igazságosan ítélőre.” (I Péter 2,19-
25)
Németh Sándor ezzel szemben emberek átkozására tanítja a
gyülekezete tagjait. Ez ellentmond a Biblia kijelentésének, hogy
keresztény embereknek „nem test és vér ellen van tusakodásuk,
hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet
sötétségének világbírói ellen, a gonoszság szellemei ellen, melyek a
magasságban vannak”. Az Efézusi levél pedig felsorolja a legitim
szellemi fegyvereket, amelyeket fel kell venni „ama gonosz napon”,
amikor valaki úgy érzi, hogy szellemi támadás éri. Ezek között
nincsenek átokzsoltárok, nincsenek atombombák és géppisztolyok,
géppuskás angyalok, nincs szívenszúrás. Ilyen fegyvereket lehet
használni: a hit pajzsa, az igazság mellvasa, az igazlelkűség öve, az
üdvösség sisakja, a békesség saruja és az Isten beszéde. Ez utóbbit
sem átkozás céljából. Amiről Németh Sándor beszél, hogy valaki
kárhoztatja, azzal szemben a hit pajzsa lenne a menedék, amely
megoltja „a gonosz minden tüzes nyilát”. Feltéve, hogy a kritika
gonosz, nem pedig a javát szolgálja. Mert mi van, ha Isten használja
a sajtót, hogy szóljon hozzá? Mi van akkor, ha a 444.hu szerzője
tudtán kívül prófétál neki? Akkor ő a prófétát megátkozza?
Az a furcsa helyzet állt elő, hogy a Hit Gyülekezete vezető
lelkésze a hit pajzsa helyett emberek megátkozását használja. Ha
lenne hite, megvédené a nyilaktól. Nem igaz, hogy Németh Sándor
jót akar az ellenségeinek, amikor megátkoztatja őket. Nem a
megtérésüket akarja, mert akkor nem átkozná, hanem áldaná őket,
és nem démonok hadosztályait küldené rájuk, hanem Isten
Szellemét. Konkrét betegséget kér az ellenségére, ráolvassa a
lábtörést, a szívinfarktust, a migrént, a halálos kórokat, sőt magát a
halált. Nem szellemekről beszél, hanem konkrét emberekről. Ez
fekete mágia. Nem jó szándék vezeti, hanem gyűlölet. Amikor ezt
azzal indokolja, hogy ez a másik ember javát szolgálja, az
képmutatás. Nem akar ő semmi jót az ellenségének, csak azt, hogy
pusztuljon el, ha nem hajlandó alárendelni magát neki.
Németh nem érti a Bibliát sem, és a saját igazolására használja.
Az a hivatkozás, amikor Pál apostol az I Korinthus 5. fejezet 5.
versében azt mondja: „Átadjuk az ilyent a Sátánnak a testnek
veszedelmére, hogy a lélek megtartassék az Úr Jézusnak ama
napján”, nem az illető megátkozását jelenti. Ez az ember nem Pál
apostolt kritizálta, hanem az apja feleségét vette el. Pál apostol nem
a fejgörcse, vagy hitetlen félelme miatt mondja ezt, hanem azért,
mert ez az ember azonosult a bűnével. A világ szerint él. A Sátánnak
való átadása visszaengedés a világba, ahová való. Hátha ott
megérti, hogy Isten országában jobb volt. Ez nem jelenti azt, hogy
Pál apostol ráolvas betegséget, átkokat, démonokat, a halál
simogatását. Megerősíti a választást, amit az ember tett. Kikerül az
egyházból és visszamegy a Sátán uralma alatt lévő világba.
Isten emberei mindig imádkoztak a bűnösökért, nem átkozták
őket. Ábrahám könyörgött Szodomáért, Mózes Izraelért, Jézus
siratta Jeruzsálemet azért, ami történni fog vele az ő elutasítása
miatt. Nem a kezét dörzsölte. Nem dobatott az angyalokkal
atombombát a városra, mert megfeszítették. Amikor elfogták és
valaki kardot rántott, azt mondta: „Tedd helyére szablyádat; mert akik
fegyvert fognak, fegyverrel kell veszniük. Avagy azt gondolod-e,
hogy nem kérhetném most az én Atyámat, hogy adjon ide mellém
többet tizenkét sereg angyalnál?” Jézus nem kért géppuskás
angyalokat, hanem azt mondta, a tanítványai nem lehetnek
nagyobbak a mesterüknél. Ha neki szenvednie kellett, nekik is kell.
Egyedül Jónás volt, aki mérgében várta Ninive, a bűnös város
elpusztítását, de Isten nem pusztította el, mert még a barmokat is
sajnálta. Ez Isten szíve. Ez a Biblia szellemisége. Ismertem egy
embert a faluban, ahol felnőttem. Estére már mindig részeg volt. Aki
rosszat szólt, azt leütötte egy sörösüveggel. Agyba-főbe rugdosta a
bolt előtt, amit egyesek kocsmának használtak. Ez Németh Sándor
magatartásának képe.
Ez nem kereszténység. Ez még a bűnös pogány világ normáit
sem üti meg. Ilyet nem tesz hitetlen ateista ember sem, akiben van
egy kevés jó érzés. Ez ördögi. Aki erre képes, az nem ismeri a
kegyelmet, nem ismeri Isten szívét és jóságát. Az félreérti Isten
erejét, és azt is, hogy az mire való. Ez nem Isten ereje, hanem az
övé és az ördögé, akivel összekeveri Istent. Jakab apostol azt
mondja, „ember haragja Isten igazságát nem munkálja”. A Biblia
szerint a szívnek bőségéből szól a száj. Mi van Németh Sándor
szívében, ha a szájából naponta átkok törnek elő és erre tanítja a
követőit is? Akiket megátkoz, azokon nem fog az átka, de a saját
életét lángba borítja. Ezek okozhatnak félelmet és gyötrést. Jakab
apostol a nyelvről azt mondja: „Ezzel áldjuk az Istent és Atyát, és
ezzel átkozzuk az embereket, a kik az Isten hasonlatosságára
teremttettek: ugyanabból a szájból jő ki áldás és átok. Atyámfiai,
nem kellene ezeknek így lenni! Vajon a forrás ugyanabból a
nyílásból csörgedeztet-e édest és keserűt? Avagy atyámfiai,
teremhet-e a fügefa olaj magvakat, vagy a szőlőtő fügét?
Azonképpen egy forrás sem adhat sós és édes vizet. Kicsoda
köztetek bölcs és okos? Mutassa meg az ő jó életéből az ő
cselekedeteit bölcsességnek szelídségével. Ha pedig keserű
irigység és civódás van a ti szívetekben, ne dicsekedjetek, és ne
hazudjatok az igazság ellen. Ez nem az a bölcsesség, a mely felülről
jő, hanem földi, testi és ördögi.” (Jakab 3, 9-15) Abból, hogy mi jön ki
Németh Sándor szájából, az látható, hogy mi van a szívében.
Azzal a szájjal, amivel az embereket átkozzuk, nem lehet Istent
áldani. Ugyanaz a forrás nem adhat egyszerre édes vizet és keserűt.
Ez képtelenség. A Biblia ezt mondja. Az a forrás, amelyből átok jön
ki, nem édesvizű forrás. Az elmúlt húsz évben sok bocsánatkérő
levelet kaptam. Ezekben a Hit Gyülekezete volt tagjai, akiket nem is
ismertem, bocsánatot kérnek azért, mert ismeretlenül éveken át
átkoztak engem. Nem haragszom, nem kell tőlem bocsánatot sem
kérniük, mert nem tudták, hogy mit cselekszenek. Azt szoktam
mondani, csak akkor kérjenek bocsánatot, ha nekik van szükségük
erre. Nekem ez nem fontos. Nekem nem ártottak ezzel annyit, mint
maguknak.
A prédikációról készült hangfelvétel így végződik: „Legközelebb
vasárnap lesz összejövetelünk.” Lehet állítani a csapot, melyik víz
folyjon belőle: édes vagy keserű.
Az SZDSZ és a „kenet”

A Hit Gyülekezetében nagy jelentőséget tulajdonítanak a „kenetnek”,

ami nem más, mint a Szentlélek jelenléte. Ez többletjelentést kap,
mintha „kenet” csak a Hit Gyülekezetében lenne, vagy legalábbis a
Hit Gyülekezetében több lenne belőle, mint máshol. Németh Sándor
gyakran emlegeti, hogy „itt van a kenet”. Mármint a Hit
Gyülekezetében. Ezért ne menj máshová. Jézus maga a „felkent”.
Isten Jézust Szentlélekkel kente fel, hogy a szolgálatát végezhesse.
A megváltás után maga Jézus ígéri, hogy minden hívőt „felken”
Szentlélekkel, aki bennük marad. Nemcsak a Hit Gyülekezetében,
hanem bárhol a világon. János apostol befejezett tényként mondja a
hívőknek az első levelében: „nektek kenetetek van a Szenttől, és
mindent tudtok”. Továbbá azt mondja: „És az a kenet, amelyet ti
kaptatok tőle, bennetek marad, és így nincs szükségetek arra, hogy
valaki tanítson titeket; hanem amint az a kenet megtanít titeket
mindenre, úgy igaz is az, és nem hazugság, és amiként megtanított
titeket, úgy maradjatok ő benne.”
Isten nem személyválogató. A Hit Gyülekezete tagjainak
semmivel nem ad több „kenetet”, mint bárki másnak. A Szentlélek
ajándék, nem érdem alapján kapja senki. Jézus nemcsak a
hiteseknek ígérte meg a Szentlélek ajándékát. A „kenet” minden
hívőt elvezet az igazságra. Ez egyrészt jelenti az igazság
megismerését, a megigazulás átélését, de az igazság képviseletét
is. Nemcsak az evangéliumi igazság képviseletét, hanem általában
is az igazmondást. A hívő jó esetben nem hazudik. Tévedhet, de
nem hazudhat, mert az konfliktust idéz elő az igazság szellemével,
aki benne van. Ezt éreznie kell. A hazugság kínzó érzés a számára.
A Szentlélekről Jézus azt mondja, hogy az igazság szelleme, nem a
hazugság szelleme: „És én kérem az Atyát, és más vigasztalót ad
néktek, hogy veletek maradjon mindörökké. Az igazságnak ama
Lelkét: akit a világ be nem fogadhat, mert nem látja őt és nem ismeri
őt; de ti ismeritek őt, mert nálatok lakik, és bennetek marad.” Akit
betölt az igazság szelleme, ha nem is mond igazat, legalább
vonakodik hazudni. Nem érzi jól magát benne. A hazugság nem
válik életformájává. Az igazság szelleme és a gátlástalan hazudozás
kizárja egymást, ellentéte egymásnak. Ezért feltételezi a világ, hogy
lelkész nem hazudik. Ezért esketnek sok helyen a Bibliára, mert
elvárható az, hogy a Bibliát senki nem használja hazugságra.
A „kenettel” kapcsolatban sok kérdés felmerül, ha az igazság és
az igazmondás követelménye háttérbe szorul. A Szentlélek
használható-e csak úgy, mint „erő”? Egyáltalán, lehet-e használni a
Szentlelket, vagy ő használja a hívőket? Lehet-e a Szentléleknek
parancsolni, küldözgetni? Van-e a Szentléleknek akarata, vagy
olyan, mint a Dzsinn az Aladdin című mesében? Meggyógyultak
Jézus ruhája szegélyének érintésétől, de a Szentlélek közvetíthető-e
tárgyak segítségével úgy, mint az elektromos áram? Számos kérdés
a karizmatikus mozgalomból. Németh S. Judit zongoráján nem
játszhatott senki más, nehogy lemenjen róla a „kenet”. Nagy Iván,
aki abban a megtiszteltetésben részesült, hogy a Bornemisza Péter
Általános Iskola és Gimnázium első igazgatója lehetett (így
bepillantást nyerve a gyülekezet működésébe, az első távozók
egyike volt), helyettesíthette Németh S. Juditot. De neki egy másik
hangszert állítottak be, hogy a rajta lévő piarista démonok ne verjék
le a „kenetet” Németh S. Judit zongorájáról. A gyülekezeti dicséretet
vezethette a piarista gimnáziumból hozott démonaival, de a „felkent”
zongorát nem használhatta. Az a kérdés merül fel ilyenkor, hogy
erősebbek-e a piarista démonok, mint az Isten szelleme, az Isten
harmadik személye? A Hit Gyülekezetében sokan úgy tekintik, a
„kenet” forrása maga Németh Sándor. A mellette eltöltött tíz év miért
nem elég, hogy a piarista démonok kimenjenek? Mert a Hit
Gyülekezetében vannak olyanok, akik a „kenet” jelenlétét Németh
Sándorhoz kötik, mintha ő lenne a Szentlélek forrása. De akkor miért
félnek a démonoktól? Jézus nem félt démonoktól. Nem félt attól,
hogy betegek, bűnösök megérintik. Nem ment le róla a „kenet”, mint
az amerikai prédikátorokról, akik azért vásárolnak
magánrepülőgépet, hogy ne kelljen bűnösökkel érintkezniük a
menetrendszerinti járatokon, mert akkor lemegy róluk a „kenet”.
Jézus a leprást is megérintette. De a Hit Gyülekezetében egy hívő
nem érintheti meg Németh S. Judit zongoráját. Mindez azt a kérdést
veti fel, hogy a Szentlélek személye, „kenete” tekintetében, mennyire
bibliai a hites látásmód, és mennyire keveredik a bibliai igazság és a
babona.
Van azonban az igazi „kenet” jelenlétének egy minden kétséget
kizáró jele. Aki a Szentlélek „kenetét”, az „igazságnak ama
szellemét” hordozza, nem hazudhat minden adandó alkalommal,
amikor az érdekei úgy kívánják. Nem váltogathatja a világnézetét,
mint az alsóruháját. Jézus azt mondta, hogy az ördög a hazugság
atyja. De az igazságban nincs semmi hazugság. A Szentlélekkel
kibékíthetetlen ellentétben van a hazugság. Istenért nem lehet
hazudni, mert Isten igaz és nem szorul hazugságra. A világi
ravaszság, számítás távol áll tőle. A Biblia szerint Isten gyűlöli és
utálja a hazugságot. A Példabeszédek azt mondja: „E hat dolgot
gyűlöli az Úr, és hét dolog utálat az ő lelkének: a kevély szemek, a
hazug nyelv, és az ártatlan vért ontó kezek, az álnok gondolatokat
forraló elme, a gonoszra sietséggel futó lábak, a hazugságlehelő
hamis tanú, és aki szerez háborúságokat az atyafiak között!”
(Példabeszédek 6,16–19.)
Megszámlálhatatlan példát hozhatnánk arra, amikor Németh
Sándor nem csak az igazságnak, hanem önmagának is ellentmondó
nyilatkozatokat tett. Németh Sándor 2002-ben a Magyar Narancsnak
adott interjújában ezt mondta: „Hack Péter nem valamiféle összekötő
volt a Hit Gyülekezete és az SZDSZ között. Erre egyik szervezetnek
sem volt szüksége, Péter nem is vállalta volna el. Ő saját magát
képviselte az SZDSZ-ben, és amikor úgy döntött, hogy elhagyja a
pártot, mi tudomásul vettük a döntését.” Ennek ellentmond Kőszeg
Ferenc „K. történetei” című írása, amely szintén a Magyar
Narancsban jelent meg. Ebben leírja az SZDSZ megalakulásának
történetét. Kőszeg Ferenc részletesen kifejti, hogy „K.”, aki minden
bizonnyal Kis János, mikor és hogyan találkozott először Németh
Sándorral és miben állapodtak meg. Kőszeg Ferenc ezt írta: „K. egy
belvárosi eszpresszóban találkozott Németh Sándorral. Meglepte,
hogy a neves hitszónok milyen töredezetten beszél: keresi,
elharapja, ismételgeti a szavakat. K. találkozott már karizmatikus
emberekkel, olyanokkal, akik, ha egy vitában – akár ismeretlenként –
megszólaltak, egyszerre csend lett, mert mindenki érezte, hogy az
illető a lényeget mondja ki, a vita utolsó szavát. Találkozott
olyanokkal is, akiknek meg se kellett szólalniuk: kutató, mélyreható
pillantásuk azt a kínos és mégis jóleső érzést keltette, hogy ez a
szempár átlát rajtad, figyel és megért. Németh Sándor azonban nem
ilyen volt, nem a beszédével, nem a szellemével, nem a tekintetével
hatott, de ahogy ott ült a széken, zömök, inkább nehézkes testtel, az
embernek az az érzése támadt, körülveszi valami erő, aminek a
fizikai erőhöz semmi köze. (…) A lelkész két helyet kért a Hit
Gyülekezete számára a létrehozandó szervezet 35 tagú tanácsában.
K. ezt méltányosnak tartotta, ám megígérni csak azt tudta, hogy a
két javasolt személy rajta lesz a jelöltek listáján. A résztvevők nem
ismerik őket, a megválasztásuk tehát bizonytalan. A lelkész
jóindulatúan pillantott K.-ra. – Arról én gondoskodom – mondta
szelíden.”
Németh Sándor első perctől kezdve nem önzetlenül segített,
hanem benyújtotta a számlát. Kizsarolt magának két vezető helyet a
pártban. Az említett „erő” lenne hivatalosan a Szentlélek „kenete”,
azonban zavarba ejti az embert, ha azt tapasztalja, hogy ettől az
erőtől félni kell. A Szentlélek kedves személy, mint a vigasztaló
szülő, és nem fenyeget. A Szentlélektől nem kell félni. A Németh
Sándort körülvevő erőtől viszont igen. Kőszeg Ferenc ezután így
folytatta: „1988. november 13-án K. legyőzve örökös hajlamát a
késésre már jóval 9 előtt elindult a közgyűlés színhelye, a Jurta
Színház felé. Ahogy a Népligetnél kiszállt a metróból, már bizonyos
volt: attól nem kell tartani, hogy a rendezvény érdektelenségbe
fullad: az aluljáró lépcsőin tódultak az emberek a Jurta felé. A
sokaság és az újat kezdés izgalma mintha szétfújta volna az előző
napok kételyeit. A regisztrált résztvevők száma meghaladta a 990-et,
holott a színházban mintegy ötszáz férőhely volt. A színpadról
lepillantva K. a nézőtér közepén egy népes csoportot fedezett fel,
amely jellegét, állagát tekintve jól elkülönült a lent hullámzó tömegtől.
Tömbben ültek, azaz nagyjából egyszerre kellett érkezniük, még a
sokaság beáramlása előtt. Számukat K. 350-re becsülte. Németh
Sándor ennél nagyobb számot mondott. Ötszáz embert mozgósított
– jelentette ki évekkel később, de elismerte, hogy annál azért
kevesebben voltak.”
 Kőszeg Ferenc szerint erre nem is lett volna szükség. Mint
megjegyezte: „A parázás indokolatlannak bizonyult. Az SZDSZ a
hitesek nélkül is létrejött volna. Puccsnak a szervezetté alakulást
már csak az a »törpe minoritás« nevezte, akiket leszavaztak.”
Ezután következett a jelöltekről szóló szavazás: „A tanács és az
ügyvivői testület megválasztása előtt a résztvevők további tizennégy
nevet javasoltak a jelöltlistára, köztük a hitesek két képviselőjét,
Hack Pétert és Mészáros Istvánt. Németh Sándor a szavának állt: a
helyszínen jelöltek közül csak ők lettek a tanács tagjai. A szavazás
előtt Németh Sándor félrevonta K.-t, és megkérdezte, kik azok,
akiknek a megválasztását különösen fontosnak tartja. K. nem akart
válaszolni, végül azonban a lelkipásztor megtörte az ellenállását. A
radikális esztergályost, Vass Istvánt K. ajánlotta ügyvivőnek:
bizonyára a hitesek jóvoltából kapott több mint 300 szavazatot.”
Hack Péter és Mészáros István csak Kis János és Németh
Sándor megállapodása alapján került fel az SZDSZ megválasztandó
jelöltjeinek listájára, az SZDSZ párttá alakulásához nyújtott
támogatásért cserébe. Őket a kivezényelt hitesek választották meg.
Nem igaz, amit Németh Sándor mondott, hogy Hack Péter saját
jogán lett az SZDSZ politikusa, és saját magát képviselte a pártban.
Erre vonatkozóan Kőszeg Ferenc a megalakuláshoz közel eső
példát említ: „1989. március 19-én, az SZDSZ programalkotó
közgyűlésének első vitanapján a Corvin moziban Hack Péter komor
arccal lépett oda K.-hoz. – Ha ez így marad – mondta –, akkor
elhagyjuk a közgyűlést, megszakítjuk a kapcsolatot az SZDSZ-szel.
Lassanként derült ki, a lelkiismereti és vallásszabadságról szóló
programtéziseknek az a része, amelyet Göncz Árpád írt,
felbőszítette a hiteseket: az író nem ítélte el kellő eréllyel a katolikus
egyházat, amely »némán asszisztált« a zsidóüldözéshez, 1956 után
pedig kollaborált a kommunista rendszerrel. A hitesek ebben az
időben sokkal nagyobb súlyt képviseltek az SZDSZ-ben, mint Göncz
Árpád. K. rémülten ígérte meg tehát, hogy továbbítja a gyülekezet
kifogásait a program szerkesztőinek, Magyar Bálintnak és Pető
Ivánnak. A programtéziseket végül nagyrészt a hitesek fogalmazták
meg, Göncz neve csak a program bevezetőjének szerzői között
fordul elő. A hitesek kifogásaival K. részben, de csak részben,
egyetértett. De el kellett (volna) gondolkoznia azon, nem jelent-e
veszélyt egy pártra, amely egyébként a vallást magánügynek tekinti,
és távol kívánja tartani a politikától, hogy elhatározásait olyan
döntések befolyásolhatják, amelyek a párt szervezetein kívül, egy
vallási közösségben születtek meg.”
Ez utóbbi kulcsmondat az SZDSZ és a Hit Gyülekezete
múltjának történetében. Az SZDSZ, mint liberális párt ezen a ponton
elvtelen kompromisszumot kötött, amely részben a végzete is lett.
Mondhatjuk a bibliai igazsággal azt is, hogy „a ház, amely
meghasonlik magával, elpusztul”. Az SZDSZ törököt fogott Németh
Sándorral, aki ettől kezdve ugyanezzel a módszerrel igyekezett
maga alá gyűrni, informálisan irányítani a pártot. Hack Péter vitte
már az SZDSZ programalkotó közgyűlésén is a zsaroló üzenetet Kis
Jánosnak. A párt sorsa azzal pecsételődött meg, hogy ennek a
zsarolásnak engedett. A kevés kovász megposhasztotta az egész
tésztát. De a hitesek erről azt gondolták, hogy az ő kovászuk
„keleszti” a tésztát. Ám a zsarolás nem „keleszt”, hanem poshaszt, a
„bűn kovásza”. Németh Sándor 1988 novembere és 1989 márciusa
között olyan hatalmat és befolyást épített ki az SZDSZ-ben, hogy
már nagyobb súlyt képviselt a pártban, mint az SZDSZ későbbi
legendás köztársasági elnöke, Göncz Árpád. Ezzel visszaélt és
maffiamódszerekre használta. Ezért Németh Sándort felelősség
terheli a magyar demokrácia bukásában már első pártpolitikai
ténykedése kapcsán is. A liberális jogállamot képviselő párt eltűnése
részben az ő lelkén szárad.
Ez „eredendő bűnként” követte végig a politikai pályafutását.
Ezért nem tudja Németh az SZDSZ-szel kapcsolatos múltat kétszer
ugyanúgy elmondani. A 24.hu című online újság „Előfordult, hogy a
szocialisták zsaroltak” című interjújában szót ejtett az SZDSZ-szel
való szakításról is. 2018-ban azt mondta: az SZDSZ az
„ultraliberalizmus irányába akart menni, ez az 1998-as választási
vereség után nyilvánvaló is lett, így kihúzták a szövetségünk alól a
talajt”. Ezzel magyarázta, hogy „nem mi változtunk meg, mi az
abortuszról, a homoszexuális kapcsolatokról, az eutanáziáról, a
drogliberalizációról ugyanazt mondtuk, mint korábban”. Csakhogy az
SZDSZ is ugyanazt mondta erről, mint korábban. Az SZDSZ a
kilencvenes évek elején sem volt homofób, elutasította az
abortusszal kapcsolatban a zéró toleranciát (ahogy a KDNP is, és a
mai napig a KDNP által készített abortusztörvény van érvényben,
amely meghatározott feltételek mellett lehetővé teszi a művi
terhesség-megszakítást). Az SZDSZ az egyéni jogok elsőbbségét
hirdette és elutasította a drogfüggők kriminalizálását. De Németh
Sándor ennek ellenére a párttal együttműködött. Azt képviselte, hogy
az állami törvények nem rendelhetők a vallási törvények alá. A
változást ott kell keresni, abban a kifejezésben, hogy „a választási
vereség” után. Németh a vesztesek mellől távozik és a győztesek
oldalára áll, legyen az bárki. Ott próbál előnyhöz jutni. Ez csak akkor
történik másképp, ha a győztesek nem fogadják be.
A múlt azonban megváltozott. Németh Sándor megfeledkezett
arról, hogy két évvel korábban, az Új Exodus a 2016. májusi
számában „A Hit Gyülekezete és a titkosszolgálatok” címmel írt egy
komplett összeesküvés-elméletet arról, hogy a polgári titkosszolgálat
ügynököket épített be a közösségbe. A gyülekezethez tartozó
Vigyázó blog „Titkosszolgálati akció miatt szakított az SZDSZ és a
Hit Gyülekezete” címmel kiemelte az írás SZDSZ-re vonatkozó
részét. Eszerint a polgári titkosszolgálat „a rendszerváltás után a
legnagyobb veszélyt a Szabad Demokraták Szövetsége és a Hit
Gyülekezete politikai kapcsolatában látta, ezért nagyszabású akciót
indított ennek szétverésére”. Ennek az akciónak a logikája teljesen
abszurd, mert a jogállam titkosszolgálata parlamenti ellenőrzés alatt
áll, ilyen akciókat nem indíthat. Az ügynökös sztori szerint „mindez a
kilencvenes évek elején kezdődött, amikor meghatározó szerephez
jutottak azok az emberek, akik ügynökként épültek be. Volt múltjuk a
gyülekezetben és bíztak bennük.” Csakhogy a Hit Gyülekezete és az
SZDSZ kapcsolata töretlen volt 1994-ig: Németh Sándor az SZDSZ-
től remélt védelmet az MDF-kormánnyal szemben. A titkosszolgálat
1994 és 1998 között az MSZP-SZDSZ kormány irányítása alá került,
amely feltételezhetően nem dolgozott önmaga ellen. 1998 után
viszont a feltételezett „ügynökcsoport” egyetlen tagja sem volt már a
Hit Gyülekezetében. Rejtély, mikor zajlott az a titkosszolgálati akció,
amely az Új Exodus szerint nagyon sikeres volt: „a gyülekezet
viszonya megromlott az SZDSZ-szel, utóbbi meg is szűnt”. Az
SZDSZ megszűnése is az ügynökök munkájának eredménye, mert a
gyülekezet viszonya megromlott az SZDSZ-szel, amelyről így lement
a „kenet”, mint Németh S. Judit zongorájáról. Az Új Exodus szerint
mindez úgy történt, hogy „3-4 embert sikerült magas szinten
beépíteni a közösségbe. Irányítójuk az a személy volt, aki lejárató
könyvet is írt a Hit Gyülekezetéről”. Ez így kijelentő módban: mint
tény, minden azonosítható forrás és bizonyíték nélkül.
Rajtam kívül senki nem írt könyvet a Hit Gyülekezetéről. Ez azt
jelenti, hogy nemcsak a titkosszolgálat ügynöke voltam, hanem 3-4
ügynököt irányítottam is a Hit Gyülekezetében. Innen kellett
megtudnom, hogy ügynökcsoport vezetője voltam, én rontottam meg
a Hit Gyülekezete viszonyát az SZDSZ-szel, és ennek köszönhető
az SZDSZ megszűnése is. Ezek szerint mégsem az volt az SZDSZ-
szel való szakítás oka, hogy a párt az „ultraliberalizmus irányába
akart menni”, és ezzel „kihúzta a szövetség alól a talajt”. A két évvel
korábbi verzió szerint még a titkosszolgálat ügynökei rontották meg
a viszonyt, akiket én irányítottam. Ügynöki zsenialitásomat dicséri,
hogy ezt úgy tettem meg, hogy közben már nem voltam a Hit
Gyülekezetében, mert 1998-ban kiléptem. Távozásom után a Hit
Gyülekezete tagjai még gyűjtötték a kopogtatócédulákat az SZDSZ-
nek, ami azt jelenti, hogy fikarcnyit sem tudtam rontani a
kapcsolaton. Egy korabeli feljegyzés szerint Németh Sándor
nemcsak a vallásszabadság miatt segítette a kopogtatócédulák
gyűjtését. Az SZDSZ százmillió forintot ajánlott 1998-ban a
cédulákért. Ha nincs meg mind a 176 körzetben a négyezer cédula,
a kifizetendő összeg arányosan csökken. Németh Sándor
istentiszteleten, Istenre hivatkozva hajtotta a gyülekezet tagjait, akik
éjt nappallá téve gyűjtötték a cédulákat, mert ez volt „Isten munkája”.
A gyülekezet tagjai (akik között volt, aki nem ment nászútra, hogy
gyűjtse a cédulákat Istennek) semmit nem tudtak a százmillió
forintról. Ők szolgálták az Urat. De arról sem tudtak, hogy Németh
Sándor 15 nevet leadott, akiket befutó helyre kellett tenni a párt
országos és megyei listáin. Első helyen Hack Pétert és Mészáros
Istvánt. A Fesz van című könyvemben megírtam, hogy Németh
Sándor a kopogtatócédulák elégetésével fenyegette meg a pártot,
mert a listáról Székely Gábor nem került biztos befutó helyre. Ez a
mozzanat a bizonyítéka annak, hogy Németh Sándor zsarolta az
SZDSZ-t. Ez az, ami nem tett jót a viszonynak. Nem kellett hozzá
sem a titkosszolgálat, sem az ultraliberalizmus. Elegük lett a Hit
Gyülekezetéből. Csak túl későn. Németh Sándor kiszorításába
belerokkant a párt. Olyan mértékben épült be, hogy amikor
kivezényelte az embereit, összeomlott minden. Akiket pedig a Hit
Gyülekezete elüldözött az SZDSZ alapszervezeteiből, azok már nem
tértek vissza.
Amikor Németh Sándor aláaknázta a liberális pártot, mint
Matuska Szilveszter a biatorbágyi viaduktot, szólt Hacknak, hogy
lépjen ki. Mivel Németh Sándor már az MSZP-nél helyezkedett, az
egyre élesebb MSZP-SZDSZ konfliktus miatt úgy vélte, hogy az ő
helyzetét nehezíti, ha az SZDSZ-hez tartozónak gondolják. De
mindez csak 2002-ben következett be, amikor a titkosszolgálat
feltételezett ügynökei már rég elfelejtették volna Németh Sándort és
a Hit Gyülekezetét, ha nem zaklatja őket. De 1998-ban, a mi
távozásunk idején, még olyan szoros volt a kapcsolat, hogy a fenti
megállapodásban az SZDSZ két rendezvényéhez kért „telt házat”.
Május 1-jén a Margitszigetre, ahol kétezer hitesnek kellett SZDSZ-es
szimpatizánsként sétálgatnia. Annyit kötött ki a gyülekezet, hogy
„parázna és okkult programok” nem lehetnek. Ez azt jelenti, hogy az
SZDSZ-ben már akkor is jelen voltak a „parázna” démonok, de a
százmillió forintos ígéret hatására ezek a démonok megerőtlenedtek,
Németh Sándort nem zavarták. A lényeg az, hogy ne legyen látható
a paráznaság. Ha nem látszik, akkor lehet parázna bárki. A másik
rendezvény, ahová kellett a „vatta”, a Nyugatinál rendezett koncert
és nagygyűlés volt. Emellett Németh Sándor követelte, hogy az
önkormányzati választásokon száz hites nevet átadhasson, akiket az
SZDSZ bejuttat a települési önkormányzatokba. Ez behatolás állami
és önkormányzati testületekbe, ahová Németh Sándor a saját
ügynökeit ültette. Ő küldött ügynököket az SZDSZ-be, azok verték
szét a pártot, nem a titkosszolgálat. A titkosszolgálat rossz munkáját
bizonyítja, hogy ezt nem akadályozta meg. A megegyezésről készült
feljegyzés szerint az SZDSZ részéről felmerült az a javaslat is, hogy
számukra előnyösebb lenne, ha „támogatójuk, mint alvállalkozó,
közvetlenül a Gyömrői úti építkezés kivitelezőjének utalná át az
összeget”. Ez alapjáraton tiltott pártfinanszírozás az SZDSZ oldalán,
a Hit Gyülekezete részéről hamis számlázás és pénzmosás, ha ez
az akció létrejött, mert ez fekete pénznek minősül. Ha valaki más
kifizet százmillió forintot, akkor ennyi pénz felszabadul a projekt
költségvetésében. Az vajon hova megy? Ez a Hit Csarnok
építkezése volt.
De aki azt gondolja, hogy a Hit Gyülekezete és az SZDSZ
múltja mindössze ennyi változáson ment át, az nem olvas elég
Orwellt és Shakespeare-t. Nem kell mondani, hogy a Németh
Sándoron lévő „kenet” mozgása hozott még meglepő fordulatot.
Mielőtt Németh Sándor a Fidesz mellé állt volna, a Fidesz destruktív,
üzleti vállalkozást folytató, társadalom- és családellenes
álegyháznak nevezte a Hit Gyülekezetét, és Semjén Zsolt az
egyházi státuszának megvonását javasolta. Azt kell mondanunk,
hogy a motívumaiktól függetlenül, ez egy helyes döntés lett volna.
2018-ban azonban ez elhomályosult. A 24.hu interjújából kiderült,
hogy a Hit Gyülekezetét nem is a Fidesz üldözte, hanem az SZDSZ.
Németh Sándor erről ezt mondta: „Az 1998-as üldözést nem a
Fidesz indította el, már 1996-ban volt Jeruzsálemben egy
konferenciánk, amit vizsgálat követett. Aztán megjelent Bartus
László minket támadó könyve, amelynek kéziratát liberális
politikusok elolvasták, megjelenését támogatták, mert az SZDSZ
egyes vezetői is szabadulni akartak tőlünk.”
Tehát nem a Fidesz, hanem az SZDSZ indította el a Hit
Gyülekezete üldözését. A jeruzsálemi konferencia története is
olvasható a Fesz van című könyvemben. Itt egy 30 millió forint körüli
sikkasztás történt, amit Morvay Péter követett el, aki Németh Sándor
személyi titkára, s a gyülekezet propagandáját koordinálja. Ez is úgy
derült ki, hogy véletlenül bevallotta, mert a befizetésekről nem
készült szigorú gyülekezeti könyvelés. Abban semmi meglepő nincs,
hogy ezt követően vizsgálat zajlott, a meglepő az, hogy a vizsgálat
nem talált semmit. Lehet, hogy ez a vizsgálat volt az, amikor a
gyülekezet ablakából röhögve figyeltük, ahogy az APEH embere
futólépésben távozik, kezében a nejlonzacskóval, amelyben
egymillió forint kenőpénzt szorongatott, hogy ne találjon semmit. Az
ellenőrzés Németh Sándor szótárában üldözést jelent. Utólag ezt is
az SZDSZ számlájára írta. A többi állítása sem igaz. A Fesz van
című könyvem kéziratát nem olvasta az SZDSZ egyetlen vezetője
sem. Kuncze Gábornak felajánlottam ugyan, hogy elkerüljem az
esetleges tévedéseket, de azt üzente vissza, hogy ő nem cenzúráz
semmit, elolvassa nyomtatásban. A könyv megjelenéséhez az
SZDSZ semmi támogatást sem nyújtott. Nem is lett volna érdeke,
mert a könyv lebuktatta a Hit Gyülekezetével ápolt kapcsolatuk kínos
részleteit. Hack Péter olyannyira nem magát képviselte a pártban,
hogy még a küldöttgyűlésen elmondott beszédét is Németh Sándor
írta, és a szöveget én szerkesztettem. Hack bármilyen beszédet
elmondott volna, amit Németh Sándor elé tesz: ezt is, és ennek
ellenkezőjét is.
Németh Sándor hihette azt, hogy így történt, amikor az érdekei
úgy kívánták, de a benne levő Szentléleknek, a „kenetnek” tudnia
kellett, hogy mindez nem igaz. Hogyan lehet az, hogy egy hites
Budapesten kívül sem mer meginni egy sört, mert attól fél, hogy
Németh Sándor a benne levő „kenet” által megtudja, de nem szól
neki a Szentlélek ilyen nyilvánvaló dolgokban? A Szentlélek ne
tudná, hogy én sem voltam ügynök, ügynöktársaim sem voltak, és
az SZDSZ-nek sem volt köze a könyvemhez? A hitesek azt hiszik,
Németh Sándort a Szentlélek vezeti, és szinte mindent lát, mint
Isten. A Szentlélek csak ezeket ne tudná? Hogyan lehet, hogy
Németh Sándor nem tudja ezeket, ha a Szentlélek vezeti? Vélhetően
a hiba abban van, hogy nem jól közelítjük meg a problémát. A
megfejtés kulcsa az, hogy amikor Németh Sándor ezt állította, éppen
a Fideszt támogatta. Amikor a riporter emlékeztette, hogy Semjén
Zsolt családellenes, destruktív szektának nevezte a Hit
Gyülekezetét, Németh Sándor azt válaszolta: „Megbocsátottam
neki.” A riporter megkérdezte: „Könnyen ment?” Németh ezt
válaszolta: „Hallották már a Miatyánkot? És bocsásd meg vétkeinket,
miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. Nagyon sok
barátom vétkezett ellenem, igyekszem minél kevesebbet vétkezni
ellenük.”
Amikor ezt elolvastam, megemlékeztem a kiszúrt kerekeimről, a
lefújt, ronccsá vert autómról, a hamis ügynökvádról, „Pap Lászlóról”,
a nyakamra küldött démonok hadosztályairól, az imakommandóról
és a halál simogatásáról. Nem értettem, miért nem szakad le
azonnal az ég. Tallér Jánost és másokat harminc éve átkozza. Hol
van a „kenet”, az „igazságnak ama szelleme”? Hogyan képes ez az
ember ilyet kiejteni a száján? Aztán rájöttem, legjobb, ha
megfeledkezem a Szentlélekről, a „kenetről”. Eszembe jutott, hogy
800 milliót kapott Németh Sándor a Fidesztől. Még csak nem is
százmilliót. Persze, hogy megbocsátott. Ennyiért talán még nekem is
megbocsátana. Jézus kifelejtette a Miatyánkból, hogy bocsáss meg
az ellened vétkezőknek, ha eleget fizetnek érte. Az érdek és a pénz
megváltoztatja a múltat és az igazságot.
Németh azt is mondta, hogy „az SZDSZ egyes vezetői is
szabadulni akartak tőlünk”. Kőszeg Ferenc ezzel kapcsolatban írt
egy felettébb érdekes bejegyzést a Facebookon: „Legkésőbb akkor
kellett volna megszabadulni tőlük, amikor paramilitáris alakulatként
őrséget álltak a Nagy Imre-temetésen. Vagy amikor tömegesen
beléptek egy-egy alapszervbe, hogy az ő emberük legyen az
alapszerv vezetője. Erre volt válasz az az alapszabály-módosítás,
hogy az új tagok csak három hónap elmúltával kaptak szavazati
jogot.”
A párt elkésett önvédelmi reakcióját nevezte Németh Sándor
üldözésnek. A párt beleroppant ebbe, a Hit Gyülekezete nem.
Németh Sándor egyház. Nem függ a nyilvánosságtól, nem függ a
szavazóktól. A morális válság a Hit Gyülekezetét nem tette tönkre,
csak az SZDSZ-t. Németh Sándor csupán pártot váltott. Amíg van
kopogtatócédula-gyűjtés, addig rá szükség lesz. Örökbecsű
jelszavát, amely pontosan kifejezi a Hit Gyülekezete, de nem
Krisztus egyházának szellemiségét, visszhangozzák a hívek: „A
kutyák ugatnak, a karaván halad.”
Kutyák azok, akiknek ez nem tetszik. Németh Sándor karavánja
akadálytalanul halad. Isten nevében. Rajta van a „kenet”.
A Fidesz sem végállomás

A Hit Gyülekezete és az SZDSZ együttműködésének hivatalos oka a

politikai katolicizmussal szembeni védekezés volt. A politikai
katolicizmus (az állam és az egyház összefonódása, a szentistváni
állam) szószólója Semjén Zsolt. De a 2010 után beállt fordulatot
követően Németh Sándor már azt nyilatkozta, hogy „teológiai és
spirituális dolgokról szeretek beszélgetni Semjén Zsolttal”. Semjén
Zsolttal szeret teológiáról beszélgetni Németh Sándor? Semjén Zsolt
spirituális ember? Ha valaki ezt mondja 1998-ban, azt orvosi
vizsgálatra küldik, sürgősen hozzálátnak, hogy kiűzzék belőle a
démonokat. Pedig, ha valaki nem változott semmit, az éppen
Semjén Zsolt. A politikai katolicizmus kívánatos gyümölcs lett, mint
Évának az alma az Édenben, ahol a kígyó maga Semjén Zsolt.
Németh Sándor bátran szakított a jó és gonosz tudásának fájáról és
adott belőle a vele tartó gyülekezetének is. Németh Sándor elbukott,
mint az első emberpár.
A politikai katolicizmus a vallásszabadság ellentéte. Erről tudna
mesélni néhány millió katar, valdens és az inkvizíciónak áldozatul
esett zsidó. Vagy az egyházi státuszát 2010 után elveszítő
gyülekezetek, egyébként a kilencvenes években az SZDSZ oldalán
harcoló Németh Sándor is. E daliás időkről Németh Sándor a 24.hu
interjújában azt mondta: „úgy láttuk, az SZDSZ a
legkövetkezetesebb erő. Az alternatíva az MDF volt, de a
nacionalizmusa nekünk nem volt vállalható. (…) A magyar
történelem folytonosságát megtörő eseményekhez nyúlt vissza,
tehát például a Horthy-korszaknak a nemzeti identitásához.”
Ami a Németh Sándor számára elfogadhatatlan
„nacionalizmust” illeti, ma már Hitlert is felmenti a nacionalizmus
vádja alól, mint azt láttuk. A Horthy-korszak „keresztény-nemzeti”
identitása nem az MDF alatt, hanem Orbán „keresztény államában”
érte el csúcspontját. De ami Németh Sándort zavarta az MDF
esetében, azt ünnepelte Orbán Viktor oldalán. Még Pat Robertson
amerikai televízióját is vendégül látta Budapesten a Hit Gyülekezete.
A „Keresztény nemzet Európában” című tudósítás a Hit Park
istentiszteletével indul. Balogh Feri nyomja a dicséretet, majd
Németh Sándor prédikál. A hites Vigyázó blog külön bemutatta a
műsort, és kiemelte belőle azt a részt, mely szerint „van egy nemzet,
amely nemcsak ragaszkodik a keresztény gyökereihez, de némelyek
szerint még virágzik is [ez a kultúra]. Képzeljenek el egy kormányt,
amely elkötelezetten keresztény, amely azt gondolja, hogy a
keresztény értékeket érdemes megvédeni; és amely meg akarja
védeni és meg akarja erősíteni a család intézményét. Köszöntöm
önöket Magyarországon – mutatja be hazánkat Dale Hurd”, számolt
be róla a Hit Gyülekezete blogja. Ki mástól hallotta volna a CBN
News riportere, hogy Magyarországon keresztény kormány van, mint
a vendéglátó Hit Gyülekezetétől? A „keresztény kormány” Németh
Sándor szerint Orbán Viktor kormánya. Ezt mondja az az ember, aki
cikkek tucatjait íratta arról, hogy „keresztény nemzet” és „keresztény
kormány” nem létezik, fogalmilag kizárt.
A CBN News lelkendező riportja szerint: „Magyarország
mindössze visszatért ezeréves történelmi gyökereihez”. A Hit
Gyülekezete mindig e gyökerek ellen harcolt. Ez a Horthy-rendszer
ideológiája, amely ellen Németh Sándor az MDF idején mindent
megtett, a Fidesznél viszont a keresztény értékek védelmeként
üdvözölt. Németh Sándor eljutott oda, hogy Magyarország ezeréves
keresztény gyökereit élteti. Ez volt az Eucharisztikus
Világkongresszus megrendezésének alapja is, csak 1938-ban még
István halálának 900. évfordulója adott alkalmat erre. Ezek a
gyökerek a Hit Gyülekezete korábbi elvei szerint a kereszténység
meghamisítását jelentik. Ez az a névleges kereszténység, amellyel
szemben a Hit Gyülekezete létrejött, ami ellen a kezdetektől fogva
harcolt. Ez a harc az identitásának az alapja. Ezt adta föl Németh
Sándor Semjén, Orbán és a Fidesz oldalán. Németh Sándor mintha
két különböző ember lenne: amikor az MDF nyúlt vissza a Horthy-
korszak nemzeti identitásához, az elfogadhatatlan volt. Amikor a
Fidesz tette ugyanezt, azt „a kereszténység védelmének” nevezte és
azonosult vele. De ez már nem csupán politikai kérdés, hanem a
bibliai hit alapjait érintő árulás.
 1998. március 14-én jelent meg a Hetekben „Új keresztes
hadjárat lovagjai” címmel „Pásztor László” cikke az Opus Dei
működéséről. Az „Opus Dei” célja az, hogy olyan „keresztény
kormányok” jöjjenek létre, mint amilyen Orbán kormánya. A „Pásztor
László” álnevet Németh Sándor használta a Hetekben. A „Pásztor”
volt ő, a „László” voltam én, aki a cikket szerkesztettem. Ez a cikk
volt az, amely a „Fesz van” című könyvem címadó fejezetében
szerepelt, amelyet Camp Davidben, Németh Sándor akkori balatoni
nyaralójában írtunk. Ekkor történt az, hogy Czingiszer Imre, a család
sofőrje, nem mert megállni az autóval, hogy felvegyen, mert már
érezte, hogy „fesz van”. Hiába mondtam neki a telefonba, hogy „nem
látnak, Imre”, nem mert megállni. Morvayval repesztettünk utána és
az egyik mozgó autóból kellett a másik mozgó autóba átugranom.
Czingiszer félt, hogy lebuktat bennünket a „kenet”. Németh Sándor
halljában kellett aludnom, ahol a szökőkútban aranyhalak úszkáltak,
mint a kínai éttermekben Amerikában. A csobogás vizelési ingert
váltott ki, de a WC-t nem mertem használni, nehogy felébressze a
szobában békésen alvó „szolgálati ajándékot”, az Isten emberét.
Azóta is rémálmaim vannak, ha éjszaka ki kell mennem, és földöntúli
boldogság tölt el, hogy ezt megtehetem.
Akkor még nem is figyeltem fel arra, hogy az „Opus Dei” magyar
jelentése „Isten munkája”. Németh Sándor pedig ugyanezt a
kifejezést használja minden ténykedésére, amivel a közéletet
próbálja manipulálni. Sokkal világosabb lenne, milyen tevékenységet
folytat, ha azt általában nem magyarul, hanem latinul mondaná:
„Opus Dei”. Az imakommandó azokat átkozza meg, akik Németh
Sándor szerint akadályozzák „Isten munkáját”. Latinul: az Opus Deit.
Ha meg akarjuk érteni Németh Sándor közéleti tevékenységét, akkor
azt kell megérteni, hogyan értelmezte ő az Opus Dei tevékenységét.
Az Opus Dei katolikus világi rend, amelynek lényege, hogy az
elkötelezett katolikus hívők a világi munkájuk során is képviselik az
egyház tanítását, útmutatásait, érdekeit. Tevékenységüket
felfoghatjuk úgy is, mint akik saját világnézetüket érvényesítik az élet
minden területén és a döntéseik során figyelembe veszik azt. Nem
feltétlenül kell ezt kriminalizálni. Ám Németh Sándor az Opus Dei
működését a Hit Gyülekezete kamukönyvkiadója által megjelentetett
műből ismerte meg. A szerző, Robert Hutchison, nem történész,
nem kutató, hanem szélsőjobboldali amerikai író, aki mértékadó
kritikák szerint uszító összeesküvés-elméletet írt az Opus Deiről.
Németh Sándor ennek ellenére úgy olvasta azt, mint a Bibliát,
mintha objektív, megdönthetetlen igazságot tartana a kezében.
Robert Hutchison a szélsőségesen elfogult Fox News és Pat
Robertson CBN televíziójának közreműködője. Mondhatnánk úgyis,
hogy egy amerikai Morvay Péter, aki megrendelésre ír konspirációs
teóriákat. Morvay a Hetekben a „20 éve kerültek nyilvánosságra a
Torontói jegyzőkönyvek – Titkos dosszié” című írásával magasra
tette a lécet az összeesküvés-elméletek műfajában, de nem Robert
Hutchison számára. Az ő Opus Deiről szóló könyvének címe, „A
pápa titkos ügynökei”, mindent elárul, mi tetszett meg benne Németh
Sándornak. Amikor a cikk született, már tudtam, hogy a Hit
Gyülekezete „alkotmányát” írjuk. A modellt, ahogyan a Hit
Gyülekezetének működnie kell. Miközben a mű készült, Németh
Sándor elismerően nézett fel Hutchison könyvéből: „Van mit
tanulnunk a katolikusoktól”. Eszembe jutottak a véres évszázadok.
Aztán eszembe jutott az is, hogy a könyv leírása alapján nem
vagyunk mi olyan távol ettől. De nem mertem kimondani. Az
mindenesetre biztos volt, hogy ez lesz a minta: az Opus Dei. A
könyv olyan titkos szervezetet mutatott be, amelynek van egy látható
és egy láthatatlan része. Ez a könyv megjelenésekor is megegyezett
a Hit Gyülekezete működésével. Tevékenységének csupán egy
része az, amit az emberek látnak. A lényeg láthatatlan marad. Ez
tetszett Németh Sándornak. Minden hívő potenciális ügynök. A Hit
Gyülekezete minden egyes tagja a pápa helyett Németh Sándor
titkos ügynöke. Akkor élesíti be őket, amikor akarja, amikor
szüksége van rájuk. A Hit Gyülekezete minden tagja Németh
Sándorhoz lojális, és nem a munkáltatójához. Számukra ez az
Istennek való szolgálattal azonos.
Az Opus Deit nyilván használja a katolikus egyház, hogy az
érdekeit segítse, de bőven elég lenne ebből az, ami a valóság. Ám
Németh Sándor elhitte, hogy a katolikus egyházban van egy titkos
agytröszt, amely központilag szervezi az emberek életútját, hogy a
világi hatalom csúcsaira jussanak és ott „a pápa titkos ügynökei”
legyenek. Ez imponált neki, ezt próbálta utánozni. Amit Hutchison
leírt, a legsötétebb titkosszolgálatok tevékenységével vetekedik,
gyilkosságokat is beleértve. Németh Sándor beleélte magát ebbe a
helyzetbe. Azt a küzdelmet vizionálta, hogy a Hit Gyülekezete a
katolikus egyház ügynökei ellen harcol. Úgy képzelte: amit a külvilág
lát, az csupán a felszín, a valódi harc láthatatlan. Mindebbe
beleszőtte a Bibliát: „minden, ami látható, a láthatatlanból áll elő”. A
Biblia szerzője nem titkos társaságokra, nem vallási
titkosszolgálatokra gondolt. De Németh Sándor feltételezte
Hutchison könyve alapján, hogy a katolikus egyház így dolgozik,
ezért neki is ezt kell tennie. Ha az ördögnek ez a taktikája, Isten
oldalán is ezt kell tenni. Bár ez csupán feltételezés volt, de ő valóban
egy félig titkos társaságot épített fel. Mindig vonzotta a misztika, a
titkos társaságok, a szabadkőművesek világa. Úgy gondolta, ezek
valóságosak, s úgy működnek, ahogy az összeesküvés-
elméletekben leírták. Érezhetően beleremegett, amikor eljutott
Rodoszba, ahol a várban egykor a Jeruzsálemi Szent János
Ispotályos Lovagrend működött, egy „nagymester” vezetése alatt.
Ezt szerette, hasonlónak képzelte magát. A legokkultabb
konspirációs teóriákat falta. Ebben a műfajban különösen erősek az
evangéliumi karizmatikus ponyvairodalom szerzői. Azt gondolják,
nekik nem kell tudományos követelményeknek megfelelniük. Nem
szükségesek levéltári források, dokumentumok és bizonyítékok.
Nekik van „látásuk”, van „kijelentésük”, ez elég. Az Opus Deiről szóló
Hutchison-könyv is ilyen. De Németh Sándorból ez nem viszolygást
váltott ki, hanem vágyat.
Meggyőződése, hogy ez az „Isten munkája” (latinul: Opus Dei).
Isten országát építi vele. Ezért minden eszköz megengedett, ami
„Isten munkáját” szolgálja. Akik bármilyen módon Németh Sándort
bírálják, kritizálják, akadályozzák, az ördög szolgái, akikkel szemben
ő bármit megtehet. Éppen ezért nincs Németh Sándor
tevékenységének sem emberi, sem törvényi gátja, emiatt nincs is
neki lelkifurdalása. Ezért lesz mindenkiből „ügynök”, aki vele
konfliktusba kerül, mert ő mindenben az ügynökök harcát látja. Ő
ügynököket használ, ezért azt feltételezi, hogy mindenki más is. Ők
az ellenség ügynökei. Kezdetben Semjén is ellenség volt, az ördög
szolgája és Opus Dei-ügynök. De Németh Sándor elhitette magával,
hogy ha úgy menti meg a Hit Gyülekezetét, az aranytojást tojó
tyúkot, és a személyes vagyonát, hogy átáll a Fidesz oldalára, az is
„Isten munkája” lesz. A kereszteslovagok sem voltak szegények. A
katolikus egyház megszépült.
Németh Sándor titkosszolgálatot játszik. Méghozzá élesben.
Néha úgy éreztük a gyülekezet központjában, mintha a
Pentagonban, a Fehér Házban dolgoznánk. Mintha mi irányítanánk a
világot. Mert a titkosszolgálatok ilyenek. Alakítják a világ folyását,
úgy, ahogy azt egy egyszerű ember nem láthatja át. Utóbbiaknak
szól a „Vidám Vasárnap”. A „szellemi ember” látja a „láthatatlant”. A
Vatikán túlélt mindent. Ezért lehet, sőt kell is köpönyeget forgatni.
Megkérdezték Németh Sándort, mit szól ahhoz, hogy egy
hódmezővásárhelyi plébános a templomban mondott
kampánybeszédet. Németh Sándor azt mondta: „ahogy joga van
világi tisztséget betöltő embernek a politikai pályafutáshoz,
véleménynyilvánításhoz, joga van egy plébánosnak is elmondania a
gondolatait. Ebben az égvilágon semmilyen botrányt nem látok.” A
kilencvenes években egyebet sem tett a Hit Gyülekezete közéleti
kommandója, mondhatni, a „titkosszolgálata”, mint ezeket az
eseteket leplezte le, tiltakozott ellene. Amikor egészoldalas leleplező
cikket írtam erről a Magyar Hírlapba, Németh ötvenfős ebédet adott
egy budaörsi étteremben a gyülekezet vezetőinek. A boldogság csak
akkor hagyott alább, amikor meglátta a számlát.
Amikor Németh Sándor megütötte a bokáját, orrba vágták, egy
másik párt mellé állt, akkor a Hit Gyülekezete álláspontja az volt,
hogy visszavonul a politikától. A „szellemi életre” helyezi a hangsúlyt.
Amikor a fideszes kopogtatócédulák gyűjtésére készült, akkor Pál
apostollal indokolta azt: „Az egyetemes keresztény egyház
történetének ismeretében nem látok semmi szokatlant a
politizálásban. (…) Pál apostol teológiája egyértelmű, azt mondja:
Krisztus evangéliumához illően vegyetek részt a közéletben, a
politizálásban.” A Biblia néha arra indok, hogy befejezze a
politizálást, máskor a politizálását gondolja alátámasztani vele. Pál
apostol nem a pártok zsarolására gondolt. Nem is a gyülekezet
paramilitáris szervezetként való felhasználására biztatott, nem a
hívek istenhitének politikai pártok részére történő kiárusítására tett
javaslatot. Ellenkezőleg. Pál a hívők önkéntes magánéleti
felelősségére biztatott, hogy a köz ügyeiben vegyenek részt,
méghozzá Jézus Krisztus evangéliumához illően. Ez kizárja Németh
Sándor módszereit, amelyek a bűnös pogány világ mércéje szerint is
álságosak, törvénytelenek és botrányosak. Az pedig még inkább,
hogy ehhez felhasználja a gyülekezetét, miközben az anyagi
haszonszerzésre koncentrál. Amikor lebukik, bemenekül az egyházi
státusz alá. Azt állítja: üldözik, mint a keresztényeket, akiket
oroszlánok elé vetettek.
Propagandamunkájának eszköze az ATV is. Az ATV ugyanolyan
Opus Dei-módszerrel működik, mint az egész Hit Gyülekezete.
Kívülről egy „ellenzéki televízió”, belülről pedig Orbán Viktor oldalán
manipuláló propagandacsatorna. Németh Sándor először tagadta,
hogy Orbán Viktor oldalán állna, aztán nyíltan felvállalta Orbán
rendszerét. A világon ő lenne az első magántévé-tulajdonos, akinek
a televíziója saját maga ellen dolgozik. Németh televíziója látszólag
a liberális ellenzék csatornája, miközben a liberalizmus ellen harcol.
Erre találta ki azt a cirkuszi világszámot, hogy az ő magántévéje
független a tulajdonosától, a tulajdonos érdekeitől. Németh Sándor
azt állította, hogy az ATV független attól, amit ő képvisel. Ezt akarja
elhitetni egy olyan ember, akinek a tudta nélkül még a bolha sem
ugorhat a Hit Gyülekezete egyetlen intézményében sem, aki mindent
a kezében tart és mindent kontrollál. Aki azért szerezte meg az ATV-
t, hogy befolyásolja a közéletet, az emberek gondolkodását, a
hatalmi-politikai viszonyokat. Akkor lehetne elhinni a „szerkesztői
szabadságot”, ha kinevezett volna egy személyétől független vezetőt
az ATV élére. De Németh Sándor a fiát nevezte ki az ATV
vezérigazgatójának, mert rajta keresztül tud kontrollálni mindent.
Nem bízik meg senkiben, csak a fiában, aki kiszolgáltatott neki. Erről
Friderikusz Sándor egy interjúban azt mondta: „Németh Szilárd egy
személyben – az apja igen szoros kézi vezérlése mellett – irányítja
az ATV-t”. Fridi ugyanebben az interjúban elmesélte az Indexnek,
hogy mielőtt megszűnt a műsora, Németh Sándor ezt kérdezte tőle:
„Orbán Viktor vesztét akarom-e? Szó szerint ezt és így kérdezte.
Nem értettem már a kérdésfelvetést sem, így elmagyarázta, hogy
eltúlzottnak találja azokat a kritikákat, amelyekkel a műsorban
rendszeresen illettük Orbánt és a kormánya működését.”
Az ATV szerepét csak akkor lehet megérteni, ha tudjuk, hogy
Németh Sándor még a televízióját is titkosszolgálati módszerekkel
működteti. Mást mutat, mint ami a valóság. Becsapja a nézőit. Volt
olyan munkatárs, aki azt állította, hogy a televízió épületén belül
megfigyelték az embereket. Egyesek lehallgatásokra is
gyanakodtak, és a nem egészen megbízható emberek közelébe
helyeztek egy-egy hitest, aki azt a benyomást keltette bennük, hogy
figyeli őket, kihallgatja a beszélgetéseiket, jelent róluk. A televízió
működése rejtett módon az ellenkező érdeket képviselte, és ehhez
felhasználta a munkatársakat, a behívott vendégeket is. Németh
Sándor mesteri módon ugrasztotta össze az ellenzék tagjait, és
kreált álproblémákat, terelte a szót a lényegről. Szisztematikusan
tartotta távol azokat, akik nem illettek ebbe a koncepcióba. A
bulvárosodás célja, hogy elringassa a nézőket, és a rendszerbe
konszolidálja őket, hogy ne politizáljanak. Egy dolog azonban
elárulja: a pénz útja. Valódi ellenzéki televízió nem kaphatna
Orbántól pénzt. A pénz annál több lett, minél több legendás ellenzéki
újságírót távolított el a képernyőről. Ez lépésről lépésre történt, amit
jól illusztrál a betelefonálós műsor. Először maga a riporter
választhatott témákat. Később megmondták, milyen témákat
kerüljön. A következő lépés az volt, hogy a riporter megkapta a
témát. Végül a riportert is leváltották egy Hit Gyülekezetéhez tartozó
„bizalmi emberre”, egy hites „ügynökre”, Szlazsánszky Ferencre. S
még két emberre, akik bármire hajlandók. Szlazsánszky megkapta
az ATV Híradó főszerkesztői posztját is. A „Pap László” projekt
elnyerte méltó jutalmát, az ATV Híradója is még erősebb kontroll alá
került.
Németh Sándor szerint korábban ő el volt zárva a reklámpiactól,
mert 2010-ig kevés hirdetés volt az ATV-ben. Ezzel szemben a
valóság az, hogy 2010 előtt volt csak igazán szabad a reklám, ahol a
piac törvényei érvényesültek. Ez Orbán rendszerében megszűnt. A
rendszer propagandáját támogató médiumokat állami cégek
hirdetéseiből és állami reklámokból tartják el. Németh Sándor azzal,
hogy a Fideszt kiszolgálja, ennek a rendszernek a
kedvezményezettje lett. Egy Mészáros Lőrinc érdekeltségébe tartozó
cég biztosítja az ATV hirdetési bevételeinek nagy részét, amely a
központi propagandát folytató sajtót is ellátja hirdetésekkel. Ha
Németh Sándor valóban ellenzéki televíziót működtetne, Mészáros
Lőrinc cége nem közvetítene neki állami hirdetéseket. A sajtó 2018
októberében megírta, hogy az ATV reklámidejét a Mészáros
Lőrinchez tartozó Atmedia értékesíti. Ezen kívül érkeznek hozzájuk
azok a hatalmas pénzek, amelyeket az egyes tárcák fizetnek
turisztikai és egyéb PR-műsorokért. Németh tévéje így bekerült
Orbán médiabirodalmába. Felkerült a Fidesz fizetési listájára. Erről
Németh S. Szilárd, Németh Sándor fia, az ATV vezérigazgatója, azt
mondta: „Ez a cég számos televíziós csatorna reklámidejét
értékesíti. Nem hiszem, hogy Mészáros Lőrincnek van köze Miki
egérhez attól, hogy az Atmedia adja el a Cartoon Network
reklámidejét.”
Csakhogy a Cartoon Network nem Magyarországon működik,
ahol az Orbán-rendszer szisztematikusan éheztette ki a szabad és
független médiát. Csak azok kapnak állami hirdetést, akik
kiszolgálják a rendszert, a rendszert erősítik. Ha Magyarországon
piaci viszonyok működnének, úgy, mint 2010 előtt, Miki egér bátran
kifigurázhatná a magánrepülőgépen futballmeccsre járó kormányfőt.
De az Orbán-rendszerben Miki egérnek a felcsúti lelátón kellene
szurkolnia, ha a Cartoon Network reklámbevételhez akarna jutni.
Németh Sándor azt mondja: „A jelenlegi médiafinanszírozás
kedvezőbb, mint amilyen a 2010 előtti volt.” Ebben nem is
kételkedünk. Hozzátette: „Bevételünk is több, és nem vagyunk
kiszolgáltatva a zsarolásnak, pressziónak, követelésnek.” Németh
Sándor az MSZP holdudvarát vádolta meg azzal, hogy
megzsarolták. Nyilván részesedést akartak abból, amit az ATV
keresett. Adtak volna ők is hirdetést, ha Németh Sándor részt ad le
belőle. A Fidesznek nem kell a pénz. Nekik elég, ha az ATV kontroll
alatt tartja a demokratikus ellenzéket. A Fidesznél nincsenek zsebre
dolgozó „szabadcsapatok”. A Fidesznél központilag irányítják a
közpénzek ellopását. Ez a különbség. Németh Sándor panaszkodik,
hogy megzsarolták. Aki korpa közé keveredik, azt megeszik a
disznók. Aki másokat megzsarol, ne csodálkozzon, ha időnként őt is
megzsarolják. A kérdés inkább az: hogyan juthat egy lelkész,
egyházi vezető ilyen helyzetbe? Nyilván úgy, hogy olyanná válik,
mint a világ. Maffiózó a többi maffiózó között, ahol alvilági törvények
érvényesülnek. Erre mondja a Biblia, hogy „egyetlen harcos sem
elegyedik bele az élet dolgaiba; hogy tessék annak, a ki őt harcossá
avatta”.
 Magyarországon az állami hirdetés nem ugyanazt jelenti, mint
egy demokrácia esetében. Ezek a hirdetések sok esetben
menekültellenes propagandát, uszítást, gyűlöletkeltést tartalmaznak.
Hazugságokat. Ezek közlése keresztény mércével nem lehet
elfogadható. Különösen nem a Soros-ellenes antiszemita
propaganda. De Németh Sándor erről azt mondja: „Az állami
hirdetések befogadása nekünk nagyon fontos a televízió
finanszírozásához.” Ám az egyházi sajtó közvetíthet-e a
kereszténységgel össze nem egyeztethető gyűlöletkeltést az üzleti
bevételek miatt? De ennél többről is szó van: állami hirdetést csak
olyan médium kaphat, amely tartalmi szempontból figyelembe veszi
a hatalom érdekeit. Németh ezt tagadja. Azt mondta a 24.hu-nak,
hogy „paktumról szó sincs, Rogán úrral még csak nem is beszéltem”
erről. Ennek ellentmond Havas Henrik nyilatkozata, amely szerint
egyszer Rogán Antal méregdrága táskájáról beszéltek volna, de
Szlazsánszky Ferenc azt mondta, hogy ez ne kerüljön műsorba.
Havas Henrik elmondása szerint Szlazsánszky ezt azzal indokolta,
hogy az ATV Rogántól kapja a pénzt: „Rogán osztja a hirdetési
pénzeket”. Havas Henrik meglehetős őszinteséggel erről ezt
mondta: „Hogy aztán van-e pofája Szlazsánszkynak letagadni, hogy
ő kért meg arra, hogy a Rogánt ne bántsuk, mert ő osztja a hirdetési
pénzeket, (…) és Németh Sándornak lesz-e pofája letagadni,
hogyan adta el a gyülekezetet a Fidesznek, az egy másik kérdés.”
Nem szeretném Havas Henrik kifejezéseit használni, de Németh
Sándor simán letagadta, hogy a Hit Gyülekezetét eladta a
Fidesznek. Németh Sándort azzal is szembesítették, hogy a fia
Rogán Cecília társaságában mulatozott a Szigeten. Felesége is
ebbe a hölgytársaságba tartozik, ő maga a NER-lovagok életmódját
éli és az öltözködése is ezt tükrözi. Németh Sándor erre azt
válaszolta: „szeret divatosan öltözni, de ezt az apjától örökölte”. Ez a
kijelentés lenullázza az ATV-ben nagy sikert aratott Sas-kabaré és a
Fásy Mulató összes műsorát. Mi még emlékszünk arra, hogy a
gyülekezet vezetője az öltönyéhez csehszlovák Botas csukát viselt.
Németh Sándor azt mondta: „én már a NER-lovagok előtt is
szerettem az eleganciát. A rokonságomban volt két szabó, egyikük
Sinkovits Imre öltöztetője volt.” Lehet, de Sinkovits Imrén nem
feszültek a zakók. Az első sorokban vigyázni kell, nehogy a
lepattanó gombok szemen találják az embert.
Németh Sándor a legteljesebb mértékben elköteleződött Orbán
Viktor mellett. A Fidesz választási kampányát megelőzve indult
országos kampánykörútra, hogy a 2018-as választáson mindenkit
Orbán melletti szavazásra buzdítson. Németh Sándor nemcsak az
orbáni „keresztény állam” ideológiájával azonosult, hanem a
legteljesebb mértékben Orbán mellé állt. De ha valaki azt képzelte
volna, hogy Németh Sándor politikai irányvonala már nem változik
meg soha, hanem tűzön-vízen át kitart Orbán mellett (hiszen ő ugye
a keresztény értékek védelmezője), akkor nagyot téved. A 2019-es
önkormányzati választás alkalmával Budapesten elszenvedett
vereség is elég volt ahhoz, hogy Németh Sándor pánikba essen és
előkészítse a Fidesztől való „rugalmas elszakadás” forgatókönyvét.
Senki nem hitt a szemének, amikor ezt olvasta. Mindenki rettegve
várja a pillanatot, amikor Morvay újra liberális lesz, Németh Sándor
pedig feltámasztja az SZDSZ iránti nosztalgiát. Orbán még semmit
nem veszített el, de a Hit Gyülekezete vezető lelkésze már készül a
Fidesz hátbaszúrására. A választás után úgy értékelte az
eredményeket, mint egy pártvezér. Azt állította: az önkormányzati
választáson elért ellenzéki siker előrevetítheti Orbán parlamenti
választási vereségét. Ezért a Fidesz veresége azt a rémképet idézte
fel a lelki szemei előtt, hogy esetleg ő is Orbánnal együtt bukik és
elverik rajta a port.
Németh Sándor ezért előkészítette az utat visszafelé az
ellenzékhez. Karácsony Gergelyt megfenyegette: „ha továbbra is
támogatni fogja a meleg mozgalmat, akkor nagyon nagy ellenállás
fog létrejönni, amiben a Hit Gyülekezete is nagy szerepet fog
vállalni.” Megfélemlítette a megválasztott új főpolgármestert, hogy ne
merészeljen kiállni egy kisebbség jogai mellett, mert ha ezt
megteszi, akkor ő ellenállást fog szítani ellene. Egy bevett egyház
vezetője megfenyegetett egy főpolgármestert, hogyha nem a hitesek
egyházi értékrendje szerint politizál, ha tiszteletben tartja azonos
nemű magyar állampolgárok jogait és egyenjogúsági küzdelmét,
akkor támadást indít ellene. Németh Sándor Orbánnal szemben
soha nem merne ilyen hangot megütni. Pontosan tudta, hogy
Karácsony Gergely ezt soha nem veti a szemére. Ugyanakkor a
„fenyegetés” valójában a hivatkozási alap megteremtése volt, arra az
esetre, ha Orbán Viktortól el kell szakadnia és az ellenzékhez kell
csatlakoznia. Tegyen bármit Karácsony Gergely, ha Németh Sándor
majd újra liberális szeretne lenni, csak annyit kell mondania: elhárult
az akadály, Karácsony Gergely már nem támogatja a meleg
mozgalmat. Eddig is ez az egy dolog állt közé és a liberális
demokraták közé. Ahogyan emiatt kellett az SZDSZ-től is elválnia.
Más esetekben még felmerülhet az általam vezetett titkosszolgálati
ügynökhálózat tevékenysége is, amely előidézte, hogy Semjén Zsolt
a Szent Pál Akadémia ünnepelt sztárja lett, s Németh Sándor nem
tudott elugrani a bevett egyházi státusz, s néhány milliárd forint
állami támogatás elől. Szegény Németh Sándor áldozata lett a
cselszövésünknek. De lelepleződtünk.
Azt már nehezebben tudja elképzelni bárki, hogyan lehet ilyen
nyílt színvallás után Orbánt is hátbadöfni. Hogyan lehet
megmagyarázni, hogy a szemérmetlen összefonódás,
kopogtatócédula-gyűjtés, kampány és „keresztény kormányozás”
után Németh Sándor úgy tehet, mintha ez soha nem történt volna
meg, eközben ő semmit nem változott? Ahogy „Isten munkája” volt
Orbán támogatása, „Isten munkája” lesz Orbán megtagadása is.
Különösen úgy, hogy az önkormányzati választás előtt a hitesek
ismét a Fidesznek gyűjtötték a kopogtatócédulákat. A VIII.
kerületben is, ahol a tét az volt, hogy a hajléktalanokat, a
szegényeket, az árvákat és az özvegyeket üldöző párt képviselője
vagy az irgalmas szamaritánus lelkülete győz. Németh Sándor
természetesen Krisztus tanításával szemben, a hajléktalanokat és a
szegényeket üldözők mellett állt – és veszített. Még olyan
szimbolikus helyeken is Orbán Viktor és a Fidesz mellett
kampányolt, amelyek a kereszténységet megcsúfoló jelképei az
egész országnak. Németh Sándor a vereséget Orbánnal közösen
szenvedte el, de egy pillanat alatt elhatárolódott Orbántól, amikor
meglegyintette a parlamenti választási vereség előszele.
Mégpedig úgy, hogy nyilatkozatban ítélte el a „keresztény állam”
teóriáját, amit addig hirdetett és amiről Pat Robertson televíziójával
híradást is készíttetett. Németh Sándor a budapesti vereség után
felfedezte, hogy a Fidesz lejáratja a „kereszténységet”. Ezt mondta
erről: „a képmutató keresztény propaganda jó, ha lekerül a
napirendről. A hatalomnak meg kell tanulnia, hogy nem tud
kereszténnyé tenni senkit sem. Nem lehet a társadalmi igény felett
preferálni a kereszténységet. Hagyni kell, hogy az egyházak
hirdessék az evangéliumot. Nagyon vigyázni kell a keresztény
névvel való visszaélésre.” Ez újra a liberális Németh Sándor hangja,
de a keze még mindig Orbán pénzeszsákját markolja. A hang
Jákobé, a kéz Ézsaué. Németh Sándor elkezdte félteni a
„kereszténységet” Orbántól. Mennyivel hitelesebb lett volna, ha a
választási vereség előtt teszi ezt. Persze, az elhatárolódása ettől
még nem lett volna hitelesebb, hiszen éppen a kereszténységre
hivatkozva támogatja Orbánt már 2010 óta. És kilenc év alatt
egyszer sem jutott eszébe, hogy ez visszaélés Jézus Krisztus
nevével. Ha Orbán visszaélt a „kereszténység” nevével, az Isten
nevét hiába vette a szájára, akkor Németh Sándor is ezt tette. Ebben
bűntársak voltak. Ha Németh Sándor ezt most tudja, hogy Orbán
állama az Isten nevével való visszaélés, akkor miért gyűjtötte a
kopogtatócédulát a Fidesz-KDNP-nek? Mert ne feledjük, amikor ő a
Fidesznek kampányolt, akkor a katolikus egyház pártjának, az Opus
Deinek, a KDNP-nek is kampányolt.
Ezek a mondatok már Orbán és a Fidesz elárulását készítik elő.
Ismét fordítani készül a köpönyegén a Hit Gyülekezete vezető
lelkésze. Ez a szöveg már arra az esetre szól, ha Németh
visszatáncolni kényszerülne a liberális demokratákhoz. Erre
hivatkozik majd: Orbán visszaélt a kereszténység eszméjével. Ezért
a Hit Gyülekezete nem vállalhat közösséget vele. Németh Sándor
tehát – eszerint legalábbis – megint „nem változott”. Orbán változott
rossz irányba, Karácsony Gergely jó irányba, ő pedig maradt az, aki
mindig is volt. Feltéve, hogy az ellenzéki szövetség megnyeri a
parlamenti választást is. Akkor Németh Sándor bejelenti, hogy ő
mindig is demokrata volt és az ATV-vel életben tartotta az ellenzéket.
Ő csupán a homoszexuálisok, az abortusz és az eutanázia miatt
támogatta átmenetileg Orbánt. Az ellenzék a felelős, mert támogatta
a meleg mozgalmat. Ő a „keresztény államot” mindig is elítélte. Ne
legyen kétsége senkinek afelől, hogy a balliberális ellenzék minden
további nélkül napirendre tér efölött. Sokaknak rossz a lelkiismerete.
Kivéve az SZDSZ egykori alapítóit, a „kemény magot”, akik az
elmúlt harminc évben szilárdan álltak az elveik mellett, akik nem
forogtak szélkakas módjára. Kőszeg Ferenc ezt írta a Facebook-
oldalára, miután Németh megfenyegette a frissen megválasztott új
főpolgármestert, Karácsony Gergelyt: „Én meglehetős becsületes
vagyok, mondanám szívesen Hamlet nyomán. De azért jócskán
vannak bűneim, ezeknek egy részét megvallottam különböző
írásaimban, más részüket titkolom. Az egyik már megvallott bűnöm,
hogy a Hit Gyülekezetét én vittem be az SZDSZ-be. A Pokolra
fognak kerülni, írtam, amikor Orbán nyomán ugatni kezdtek a
migránsok ellen. A Pokol legmélyebb bugyrába, Lucifer fogai közé,
teszem hozzá most, amikor Németh Sándor Karácsony Gergelyt
meri átkozni. Elhunytakra nem illik hivatkozni, mert nem tudják
cáfolni, ha valaki olyan kijelentést ad a szájukba, amit nem mondtak.
Én csak becsületemre tudom állítani: Solt Ottilia a Sátán kutyájának
nevezte Hack Pétert.”
Ennél keményebb szavakat kevesen mondtak Németh
Sándorra, de igazabbakat sem. Ha Hack Péter a „Sátán kutyája”,
akkor Németh Sándor a „Sátán”. Ezt jelenti, amit Solt Ottilia mondott.
A Hit Gyülekezetében agyonátkozott liberális politikusok erkölcsi
mércéje magasan meghaladta Németh Sándor erkölcseit. Ez nem
jelenti azt, hogy bármi elbizonytalanítaná a Hit Gyülekezete tagjait. A
Hetek Facebook-oldalán felhívás jelent meg az önkormányzati
választás után: „olvasói csoportunkban kifejthetik a választási
eredményekkel kapcsolatos gondolataikat.” Az első hozzászólás így
hangzott: „Vezető lelkészünk korrekten értékelte a történteket,
amivel én speciel mindenben egyetértek!”
Mindenben. Mindenkor. S az ellenkezőjével is, ha ő mondja.
A „mennyei mandátum”

Az amerikai sajtó általában idézi, ha Pat Robertson mond valamit.

Ennek oka, hogy a kijelentései szórakoztatóak, mert minden
alkalommal botrányosak és barométerként jelzik, hogy az amerikai
tévéprédikátorok által manipulált hívők politikai magatartása hogyan
változik. Az amerikai evangéliumi keresztény szavazók ugyanis
éppen úgy a pásztoraik útmutatása szerint szavaznak, mint a Hit
Gyülekezetében. Elhiszik ugyanazt, hogy a tévéevangélisták
szájából Isten szól hozzájuk. De ha Pat Robertson hamis próféciái
esetében is az ószövetségi normát használnák, akkor a CBN
televíziónak már régen élőben kellett volna közvetítenie, ahogy a
saját alapítóját megkövezik. Nem is egyszer. Kiváló példa erre,
ahogy Pat Robertson megvonta a „mennyei mandátumot” Trumptól.
A Hit Rádió is beszámolt arról, hogy Pat Robertson a 700-as Klub
című műsorában figyelmeztette Trumpot, hogy elveszítheti a
„mennyei mandátumát”, ha döntése következtében – miszerint
kivonta az amerikai csapatokat Szíriából – a kurd szövetségeseket
lemészárolják. Robertson a kurdok elárulása után ezt mondta: „Az
Elnök, aki megengedte, hogy bármiféle következmény nélkül
feldarabolják a Washington Post újságíróját, Jamal Khashoggit, most
megengedi, hogy a törökök keresztényeket és kurdokat
mészároljanak le. Az Egyesült Államok elnökét az a veszély
fenyegeti, hogy elveszíti a »mennyei mandátumát«, ha hagyja, hogy
mindez megtörténjen.”
Pat Robertson és tévéprédikátor társai Istent játszanak. Honnan
veszi Robertson, hogy Donald Trumpnak valaha is volt „mennyei
mandátuma”? Látta? Hogyan értesült arról, hogy a „mennyei
mandátumot” elveszíti, ha a kurd szövetségesek magukra
maradnak? Valóban súlyos árulás, amit Trump a kurdokkal szemben
elkövetett, de honnan tudja Pat Robertson, hogy a mennyben ezt a
galádságot nem tűrik el, miközben az összes többit eltűrték? Ki
mondta neki, hogy ezt prófétálja meg? Isten? Az angyalok? Fent járt
a mennyben? Levelet kapott erről? Mit képzelnek vajon ezek az
emberek, hogy ők osztogatják a „mennyei mandátumot”, és ha nekik
nem tetszik valami, akkor visszavonják azt? Mert Donald Trumpnak
eddig sem volt semmiféle „mennyei mandátuma” (amit Pat
Robertson csak az ószövetségi királyok életéből olvashatott ki), ezért
nem is veszítheti el azt a szíriai kivonulás miatt. Mert ha lenne, akkor
a „mennyei mandátumát” már régen el kellett volna veszítenie. Istent
vajon csak a kurdok érdeklik? A mexikói határon elfogott családok
sorsa nem? Isten közönnyel nézte, amikor Trump utasítására
elválasztották a szülőktől a gyermekeiket, akiket ismeretlen helyekre
vittek? A gyerekek azt sem tudták, hová tűntek a szüleik. A szülők
nem tudták, hová kerültek a gyermekeik. Trump emberei ugyanazt
mondták az aggódó szülőknek, amit a nácik a zsidóknak, hogy
fürdeni viszik őket. Aztán elkerültek az ország távoli vidékeire. Még
jó, hogy nem gyilkolták le őket. A kormányzat hónapokkal később
sem tudta, melyik gyerek hol van. A gyerekek nem beszéltek
angolul, nem értettek semmit. Sírtak az anyjuk után. Ezzel büntette
Trump azokat, akik gyilkos bandák elől menekültek. Az életüket
mentették, menedéket kerestek, amikor illegálisan átlépték a határt.
Jézus talán beállt volna a gyerekeket ellopni a szüleiktől a mexikói
határon? Hiszen őt is így menekítették a szülei. Hol volt Trump
„mennyei mandátuma”, amikor ezt megtette? A szerető Istent ez ne
érdekelné? A nagy keresztények krokodilkönnyeket hullatnak a
magzatokért, de a megszületett gyerekekkel úgy bántak, mint az
állatokkal. Igaz, ezek spanyolajkú gyerekek. Egy rasszista elnök
szemében nem egyenlő emberek. A rasszizmus nem ok a „mennyei
mandátum” elvesztésére?
Érdemes megfigyelni, hogyan változott a Hetek hangvétele Pat
Robertson bejelentése után. A Trumpot addig istenítő Morvay Péter
kapta a megtisztelő feladatot, hogy köpje szemközt magát, s vonja
meg a bizalmat a világ immorális szörnyetegétől, akit addig „Isten
választott emberének” neveztek. Morvay Péter szemrebbenés nélkül
megírta ezt a cikket. A „Trump megbukik a kurd teszten? –
Megdöbbentek az evangéliumi keresztények” című írás szerint
„veszélybe került Trump újraválasztása. Az ok nem a demokraták
által indított vádemelési eljárás, hanem az evangéliumi szavazótábor
bizalmának meggyengülése”.
Szétfeszítené e könyv terjedelmét, ha fel akarnánk sorolni,
mennyi ok lett volna arra, hogy az amerikai evangéliumi mozgalom
és a Hit Gyülekezete elforduljon Trumptól. Ehhez képest Morvay a
kétpercenként hazudozó amerikai elnöknek azt veti a szemére, hogy
„az előjelek nyár végén mutatkoztak, amikor felmerült, hogy Donald
Trump hajlandó lenne találkozni Rohani iráni elnökkel az ENSZ
közgyűlésén. Végül az a telefonbeszélgetés sem jött létre, amelyet
Emmanuel Macron francia elnök igyekezett tető alá hozni, de ez
nem felejteti el azt, hogy az amerikai elnök előfeltétel nélkül szóba
állt volna annak az országnak a vezetőjével, amely a mai napig
»nagy sátánnak« tartja az Egyesült Államokat.”
Ezek szerint Trump legnagyobb bűne az, hogy szóba akart állni
az iráni elnökkel? Egy meg sem történt telefonhívás miatt rendült
meg ennyire az evangéliumi szavazótábor bizalma abban az
emberben, akinek legkisebb vétke az adócsalás, s akinek még a
magát keresztény prédikátornak valló Paula White-hoz, a józan
keresztények által is „sarlatánnak” és „eretneknek” tartott, férfifaló,
szélhámos nőhöz fűződő viszonyától is elpirulna egy ateista? Miért
nem zavarta Morvayt az, hogy Trump kétszer találkozott az észak-
koreai diktátorral? Istent csak az zavarja, ha az iráni elnökkel
találkozik Trump? Az nem számít, ha egy népirtó tömeggyilkossal?
Éppen az iráni elnök miatt szállna el a bizalom? Azért, mert „nagy
sátánnak” tartja az Egyesült Államokat? Az orosz elnök minek tartja?
Akkor Putyin miért nem zavarta a Hit Gyülekezetét?
Ez azért is érthetetlen, mert Trump Iránnal kapcsolatban
mindenben a sarlatán evangéliumi tanácsadók útmutatását követte.
Ők pedig kiszolgálták Netanjahu belpolitikai érdekeit. Izrael addig
volt biztonságban, amíg az atomalku létezett, mert a nemzetközi
ellenőrzést nem lehetett kijátszani. Miután Trump felrúgta a
megállapodást, Irán nyíltan nem tartja be a korlátozást és
atomfegyvert gyárt. Az amerikai evangéliumi hamis próféták ezzel
Izrael ellenségei kezébe adják az atomfegyvert. Ilyen tanácsokkal
látják el a dilettáns Trumpot, aki csupán addig „Isten embere”, amíg
győzelmi esélyei vannak, ők pedig „spirituális tanácsadó” státuszban
bejáratosak a Fehér Házba és hatalmas pénzeket markolhatnak fel.
 Nem elhanyagolható szempont, hogy Pat Robertson próféciája
előtt indították el a demokraták a vádemelési eljáráshoz vezető
procedúrát Trump ellen, mert megzsarolta az ukrán elnököt, hogy
avatkozzon be az amerikai elnökválasztásba az ő oldalán.
Kísérteties az egybeesés a Robertson által megvont „mennyei
mandátum” és az impeachment eljárás lehetősége között, melynek
kimenetele e könyv megírásakor már ismert. Trump a
bűncselekményeket elkövette, de az őt támogató republikánus párt a
szenátusban meglevő többségével leszavazta a vádat. De az
amerikai evangéliumi keresztények haszonleső prédikátorai
megkezdték a tervszerű visszavonulást, a kihátrálást Trump mögül,
hátha nem így lesz, ezért nehogy vele bukjanak. Úgy ejtették
Trumpot, mint Németh Sándor Orbánt az elbukott önkormányzati
választás után. Mindaddig, amíg a bukás esélye ott lebegett felette.
Ezek az emberek a saját köpönyegforgatásukat, az érdekeik
változását Isten tekintélyével próbálják alátámasztani. A hívők ezt
elhiszik, és Isten nevében hajtják végre a legelképesztőbb
fordulatokat. A gyűlöletet hol ezek, hol azok ellen fordítva.
Ezért semmi meglepő nincs abban, hogy miután a
republikánusok döntöttek, hogy az impeachment ellenére kitartanak
Trump mellett, a mennyei mandátum megmaradt. Pat Robertson
bizalma is megerősödött. Ennyi kellett ahhoz, hogy a mennyei
mandátum örök időkre szóljon. Morvay mintha soha nem írt volna
Trump bukását jelző cikket. A Trump-imádat régi dicsőségében
ragyogott. Az angyali seregek szemlesütve szégyellték magukat,
hogy bizalmuk megingott az Isten által kiválasztott Trumpban.
Morvay pedig az impeachment képviselőházi megszavazása után
olyan dicshimnuszt zengett a Facebookon, hogy Sztálint is a sárga
irigység kerülgette volna. Akkor már tudhatta, hogy a szenátusban
nincs esély az alkotmányos vádeljárás megszavazására. Morvay
szerint nem véletlen, hogy a szavazás karácsony és hanuka előtt
történt. Azt írta: „nem Ukrajna miatt haragszanak az elnökre, hanem
mindazon értékek melletti kiállásért, amelyeket a karácsony és a
hanuka képvisel. Nem tudják megbocsátani Donald Trumpnak azt,
hogy a karácsonyi ünnepekbe visszahozta Jézus Krisztus nevét.”
Donald Trump hozta vissza a karácsonyi ünnepekbe Jézus
Krisztus nevét. Jézus Krisztus neve sehol nem lenne Trump nélkül.
Jézus mindent neki köszönhet. Ezért van az impeachment is.
Morvay felsorolja Trump úgynevezett érdemeit, de ezúttal nem említi
még véletlenül sem, hogy az iráni elnökkel akart telefonon beszélni,
ami megbocsáthatatlan. Csupán két hónap telt el azóta, hogy
megírta a hírhedt „Trump megbukik a kurd teszten? – Megdöbbentek
az evangéliumi keresztények” című cikkét, amely szerint veszélybe
került Trump újraválasztása, mert annyira megingott benne „az
evangéliumi szavazótábor bizalma”. Mintha ez meg sem történt
volna. Változott a megrendelés. Ez azt bizonyítja, hogy az
„evangéliumi szavazótábornak” semmi köze nincs saját
szavazataihoz, azt majd megmondják a „pásztoraik”, kire
szavazzanak, attól függően, hogy az érdekeik hogyan változnak. Hol
látszanak győzelmi esélyek, kihez érdemes dörgölőzni.
Miközben majdnem ezzel egy időben, az egyik
legtekintélyesebb evangéliumi keresztény újság, a Christianity Today
főszerkesztője kijelentette: „A tények egyértelműek. az Egyesült
Államok elnöke arra akarta használni politikai erejét, hogy rávegyen
egy idegen vezetőt, hogy zaklassa és hiteltelenné tegye az elnök
egyik politikai ellenfelét. Ez nemcsak alkotmányellenes, hanem
erkölcstelen tett is.” Ezért azt mondta, hogy Trumpot el kell
mozdítani az elnöki székből. Lett is nagy pánik az evangéliumi
vezetők között, hogy a cikk megzavarja a hívők fejét és
elbizonytalanítja őket Isten kiválasztásában. Mert ha ez igaz, akkor
minden, amit eddig mondtak, hazugság. Mindenkit meg is lepett,
hogy az evangéliumi mozgalomban még van keresztény hívő ember,
aki a világ legerkölcstelenebb szörnyetegének bűncselekményeit
nem tagadja le, hanem a hívők felelősségére figyelmeztet:
„Emlékezzetek arra, kik vagytok és kit szolgáltok. Gondoljatok bele,
milyen hatással van Urunkról és Megváltónkról tett
tanúbizonyságotokra az, hogy igazolni próbáljátok Trump tetteit.
Fontoljátok meg, hogy a nem hívő világ mit fog mondani, ha
legyintetek Trump erkölcstelen szavaira és tetteire a politikai
célszerűség okán. Ha most nem változtatunk azon az irányon,
amerre haladunk, ki fogja komolyan venni azt az elkövetkezendő
évtizedekben, amit az igazságról és az igazságosságról mondani
fogunk? Képesek vagyunk egyszerre komoly arccal azt mondani,
hogy az abortusz a legnagyobb gonoszság, amelyet nem
tolerálhatunk, és azt, hogy nemzetünk vezetőjének elferdült, sérült
jelleme nem is igazán lényeges a nagy egészet tekintve?”
Minden szava igaz. Morvay azonnal „elitpárti liberális keresztény
magazinnak” nevezte a lapot, amelyet még Billy Graham alapított. A
„liberális” jelzőből már értenek a Hit Gyülekezete tagjai, az már egy
szitokszó, amely orientálja őket. A Christianity Today ettől kezdve
ellenség. A kurdok mészárlása mintha meg sem történt volna. Az a
feledés homályába veszett. Ahogy Németh Sándor is azonnal
visszatáncolt, miután az önkormányzati választási vereség után
Orbán erősödött. Németh Sándor október közepén az
önkormányzati választási vereség után még arra figyelmeztetett,
hogy „jobb, ha a képmutató keresztény propaganda lekerül a
napirendről. Jobb, ha az evangélium hirdetését az egyházakra
hagyják”. Azt is mondta: „Vigyázni kell a keresztény névvel való
visszaéléssel. A keresztény kifejezés, a Krisztus kifejezésből
származik, Krisztus pedig Isten. A Biblia világossá teszi, hogy Isten
nevét hiába nem szabad felvenni.” November 6-án pedig már részt
vett a Puskás Aréna állami felszentelésén, ahol a fotóról levágta a
beöltözött katolikus papot: ne legyen nyilvánvaló, hogy hova jutott.
Mintha a retusálás megoldotta volna a problémát. Mintha a katolikus
pap ott se lett volna. Mintha Németh Sándor nem vette volna hiába
az Isten nevét és nem katolikus pappal szentelt volna fel állami
intézményt. Megszámlálhatatlan levelet írtunk egykor az ellen, hogy
egyházi személyek szentelnek állami objektumokat. Ez az egyház és
az állam összefonódásának leglátványosabb formája. Szűk három
hét telt el a kereszténységgel való visszaélés felismerése, a
kereszténység politikai célokra való felhasználásának elutasítása és
a stadionszentelés között. Németh Sándor ezzel a kereszténységet
az állami propaganda szintjére süllyesztette. Tárgyakat
megszentelni, megáldani, bibliaellenes dolog. Ezt még tőle tanultam.
Amikor tárgyakat szentséggel ruháznak fel, az bálványimádás. De
semmi nem számít, ha az érdek így kívánja. Egy hónapon belül lehet
köpönyeget váltani.
Miközben az egész mögött kizárólag a hatalom és a pénz
szeretete áll. A lopott vagyon elvesztésétől való félelem az úr. Ne
feledjük, az amerikai prédikátorok milliárdjai, birtokai, kastélyai,
magánrepülőgépei mind a hívőktől kicsalt, lopott pénzek, amelyek az
adószabályokat sértik. Ezek a „pásztorok” a pénzt nonprofit egyházi
szervezetként zsebelik be, de az magánvagyonná válik, amely után
nem adóznak. Alig van olyan milliárdos tévéprédikátor Amerikában,
aki ellen még nem nyomozott az IRS (az amerikai szövetségi
adóhivatal) vagy az FBI. Még kongresszusi meghallgatások is
zajlottak az ügyben, de „Isten tolvajai” eddig mindent megúsztak.
Nem azért, mert nem találtak a hatóságok törvénytelenséget,
hanem azért, mert minden „misszióban” választ magának a
prédikátor egy „vezető testületet”, ami igazolja, hogy a napi
háromezer dolláros szállodákra, három magánrepülőgépre,
hatalmas tengerparti villára, a pásztor gyerekeinek házaira,
birtokaira, autóira, a rezsijük kifizetésére is az evangélium szolgálata
miatt van szüksége. Mindez a nonprofit tevékenység része. Ezek a
testületek válogatott emberekből állnak és a pásztortól függnek.
Nekik Isten szolgálata a hazudozás. Lelkiismereti okból hazudnak.
Igazolják, hogy a „pásztornak” erre van szüksége, hogy a feladatait
elláthassa. Ezek olyan bűncselekmények, amelyekért
vagyonelkobzás, évtizedes börtönbüntetés járna. Érthető, ha a
„pásztorok”, a tévéprédikátorok, mindent megtesznek azért, hogy
feltüzeljék a hívőket a „liberális veszedelem” ellen, hazudjanak a
meleg mozgalomról és a legképtelenebb hazugságokat terjesszék a
demokraták abortuszra vonatkozó terveiről. Ha sikerül republikánus
elnököt megválasztani, az négy év mennyei nyugalom a hatóságok
zaklatásától (értsd: a „keresztényüldözéstől”). Szorongásmentes élet
és négy év szabadrablás. Négy év bejárás a Fehér Házba.
Négy boldog év, amikor a világ urainak képzelhetik magukat, ha
elég korlátolt elnököt sikerül találni, aki fél tőlük, mert elhiszi, hogy
Isten szól általuk. Akkor eljátszhatják a prófétát. De ha az emberük
bukásra áll, bejelentik a „mennyei mandátum” végét. Isten lefalcol,
vele együtt ők is. Amikor e könyvet írom, még sem Orbán, sem
Trump nem bukott meg, de a bukás előszele már megérintette őket
és a dögkeselyűk már elkezdtek körözni felettük. Csak beteljesítik
saját próféciájukat, ha megbuktatják őket, s csőrükkel a húsukba
vágnak. Még Orbán is járhat úgy, hogy nem lesz elég békemenetes,
aki gyűjtse a kopogtatócédulát, és ha vesztésre áll, Németh Sándor
leállítja a hiteseket. Bejelenti, hogy megint visszavonul a
politizálástól (amíg nem talál mást, akit megfejhet), mert Orbán
visszaélt Isten nevével, amit ő már nem tűrhet. Orbán ugyanúgy
járhat, mint az MDF. De amíg vannak esélyei, addig Németh Sándor
kiszolgálja, és Orbán addig Isten embere lesz, aki keresztény
értékeket védelmez. Akárcsak Trump.
A mennyei kijelentés is mandinerből érkezett a tévedhetetlen
„karizmatikus” keresztény vezetőkhöz, akik eleinte, az előválasztási
küzdelemben Ted Cruz szenátort támogatták. Akkor még nem volt
Trumpnak „mennyei mandátuma”. Akkor lett, amikor az esélyei
nőttek. Az evangéliumi keresztény szavazók 81 százalékát
mozgósítani képes tévéprédikátorok azonnal meglátták benne „Isten
emberét”. Amikor Trump élre tört, úgy hagyták ott Cruzt, mint texasi
sakálok a lerágott dögöt, és felfedezték a prostitúcióipar legnagyobb
mecénásában Isten elhívását és a „mennyei mandátumot”. Azok az
erkölcscsőszök, akik a Disney-filmeket is betiltanák paráznaság
miatt, szemet hunytak a közönséges nőpecér személye fölött, aki
nemcsak erőszakolta, csalta, de verte is a nőket. Ki tudja, hány
abortusz maradt utána.
Képesek voltak azt hazudni, hogy Trump újjászületett
keresztény. Megtért, aki a hit útján jár. Amikor Trumptól
megkérdezték, melyik a kedvenc könyve, azt mondta, hogy a Biblia.
Óriási tapsvihar. Amikor megkérdezték, hogy melyik a kedvenc része
a Bibliából, nem tudott mondani semmit. Azt mondta, hogy „az
egész”. Egyetlen verset nem tudott idézni a kedvenc könyvéből. De
még arra sem tudott válaszolni, hogy a Biblián belül melyik a
kedvenc könyve, amit annyira szeret. Mondhatta volna az ujjongásra
kész hallgatóságnak bármelyiket, de egyetlen könyvet nem tudott
megnevezni a Bibliából. Még Mózes bármelyik könyvét sem. De ez
nem zavarta a mindenkit lenéző evangéliumi karizmatikus
keresztényeket, akik azt képzelik magukról, hogy egyedül ők
„szellemiek”, mindenki más tudatlan „testi”. Még az sem zavarta
őket, amikor kiderült, hogy Trump a választási kampányban fizetett
Stormy Daniels pornószínésznőnek a hallgatásáért, mert amikor a
felesége terhes volt, viszonya volt vele. Azokról a szentfazék
prédikátorokról van szó, akik korábban azt hangoztatták, hogy egy
elnöknek a morális háttere mindennél fontosabb. Ezért nem lehet
liberálisokra szavazni, mert ők elnézőek erkölcsi kérdésekben.
 Trump „mennyei mandátuma” sértetlen a Stormy Daniels
pornószínésznővel folytatott viszonytól, az Atlantic City szállodai
szobáiban „bibliaórákat” nyújtó Paula White-tól, attól a tucatnyi nőtől,
akik Trump ellen feljelentést tettek nemi erőszak miatt. De attól, hogy
kész lett volna beszélni az iráni elnökkel, és a törökök kurdok elleni
támadását nem akadályozta meg, megingott a „mennyei mandátum”.
Amikor Trump mellett bűncselekménye ellenére kitartott a pártja, a
„mennyei mandátum” helyreállt. Ha valaki figyeli az evangéliumi
keresztény vezetők magatartását, azt hiheti, hogy nincs Isten, sem
menny, mert akiknek leginkább tudniuk kellene róla, a keresztény
prédikátorok, nem hisznek benne. Magukkal helyettesítik az Istent.
Mert ha hinnének benne, hogy van Isten, van menny, ezt nem
mernék megtenni. Mintha Isten visszavonult volna és rájuk bízta
volna a menny és a föld kormányzását. Rájuk hagyta, hogy
használják nyugodtan az ő nevét. Ők pedig virágzó üzleti
vállalkozásokat működtetnek, kiárusítják Jézus megváltó vérét,
amihez felhasználják a világi hatalmat és ezt nevezik Isten
áldásának. Nekik ez a „siker”.
Mindezt úgy tudták elfogadtatni a hívőkkel, hogy a liberálisokat
az ördöggel azonosították. Hisztérikus prédikációkat tartottak arról,
hogy ha a demokraták győznek, akkor elszabadul a pokol
Amerikában, mert a kilencedik hónapban is lehet abortuszt csinálni.
A melegek betiltatják a kereszténységet, meggyilkolják még a
megszületett magzatokat is. A New York államban megszületett
törvény tartalmilag csak utolérte a Magyarországon érvényben levő
szabályozást, amely a KDNP javaslata alapján készült, de tipikus,
ahogy Morvay például ezt tálalja. A saját Facebook-oldalán ezt írta:
„Modernkori élő gyermekáldozatok Moloch oltárán: a liberális
többség New York államban a szülés napjáig engedélyezte az
abortuszt. (…) A liberális képviselők ezzel lehetővé tették a teljes
mértékben, önállóan életképes csecsemők meggyilkolását is.”
Morvay Péter minden szava hazugság, de ugyanezt terjesztették a
karizmatikus keresztények Amerikában és egész Magyarországon.
Az abortusz az alábbi három esetben engedélyezett az új New York-i
törvény alapján: a terhesség kezdetének időpontjától számított 24
héten belül, vagy a magzat életképtelensége esetén, vagy az anya
életének és egészségének védelmében. Hazugság, hogy a törvény
„a szülésig legalizálta az abortuszt”, mert az továbbra is csak a
terhesség 24. hetéig megengedett. Késői abortuszra abban az
esetben kerülhet sor, ha a kezelőorvos megállapítja, hogy a magzat
életképtelen. Akkor ki kell venni az anyából. De ez nem abortusz.
Vagy akkor, ha a terhesség az anya életét veszélyezteti és a
terhesség megszakítása orvosilag „szükségessé válik”. Szó sincs
életképes csecsemők meggyilkolásáról. A „késői abortusznak”
nevezett helyzeteket, ha a magzat életképtelen vagy az anya életét
kell megmenteni, nem is lehet, nem szabadna abortusznak nevezni.
Az abortusz csak a „nem kívánt” terhesség megszakítására
vonatkozó kifejezés. Ezt „életmentésnek” kellene hívni, s ezt is
védeni kellene, mert az anya élete is élet, s erről sokan hajlamosak
megfeledkezni.
Amikor az evangéliumi keresztények Trump megválasztása
érdekében azt is terjesztették, hogy Hillary Clinton még a kilencedik
hónapban is engedélyezné az abortuszt, ő azt mondta: kinek jut
eszébe ilyen hülyeség, ekkora „állatság”? Sokatmondó, hogy amikor
a Morvay Péter által terjesztett álhír eljutott Rónai Egonhoz, az ATV
szerkesztőjéhez, s nem tudta, hogy az a saját gyülekezetétől
származik, mindenkit józanságra intett. Közölte, hogy ez álhír, ami
nem igaz. De amikor kiderült, hogy az álhírt a Hit Gyülekezete
propagandistája terjeszti, méghozzá Németh Sándor teljes
támogatását élvezve, elhallgatott. Mert Németh Sándor minden
hasonló hazugságot, álhírt, összeesküvés-elméletet boldogan és
örömmel fogad, mert neki csak a kiváltott hatás számít. A hívők
manipulálása.
Az abortusz az egyik legfontosabb propagandaelem, amivel a
prédikátorok a hívőket becsapják. Senki nem örül az abortusznak,
senki nem boldog. Mindenki azt szeretné, ha minden gyermek
megszületne. A kérdés az: a teljes tiltás vezet eredményre, ami az
alvilágba, sarlatán miskárolók kezébe taszítja az anyákat, a
szenespincékbe, ahol kínszenvedések közepette halnak meg, vagy
ha megfelelő egészségügyi és szociális hálóba kerülnek, ahol
megpróbálnak segíteni rajtuk és a magzaton. De ha nem sikerül,
akkor is egy szakember, egy orvos megfelelő körülmények között
hajtja végre az abortuszt és kizárólag törvényes feltételek mellett. Ez
akkor is tragédia, de az abortuszok, az elhalálozások száma sokkal
kevesebb lesz így, mint zéró tolerancia esetén. A teljes tiltás esetén
csak a pénz számít, amit a sarlatánok kérnek. Ha megvan a pénz, a
beavatkozást egy mosókonyhában is elvégzik.
2017. január 26-án jelent meg a „Kötőszó” nevű evangélikus
közéleti blogban magyarul az „Abortusz és politika: egy háttéralku
hatása és története” című írás, amelynek szerzője az evangéliumi
Frank Schaeffer. A szerző egy 2014-ben született cikkében írta le
annak hiteles történetét, hogyan állították a keresztény vezetők a
híveiket a republikánus párt oldalára. Az evangéliumi neoprotestáns
keresztény hívők a hetvenes években még bibliai alapon elkötelezett
demokrata szavazók voltak. Ezt mesterségesen változtatták meg.
Frank Schaeffer apja, Francis Schaeffer presbiteriánus pásztor volt,
a L’Abri közösség megalapítója, Billy Graham után a
legbefolyásosabb vezető az evangéliumi mozgalomban. Ő egyik
résztvevője volt annak a paktumnak, amit a republikánus párttal
kötöttek.
Frank Schaeffer cikke így kezdődik: „Befolyásos egyházi
elöljárók az Egyesült Államokban, a hetvenes években,
rendszeresen találkoztak a republikánus párt vezetőivel, akiket csak
egy dolog érdekelt: hogyan lehet a tárgyalópartnerek gyülekezeteit
alkotó milliós tömegeket a párt számára szavazóként mozgósítani.
Ehhez kellett találni egy témát, aminek az egyházi közbeszéd
középpontjába emelésével elfogadhatatlanná lehet tenni a
demokrata pártot a keresztény szavazók számára.” Ezt a témát az
abortusz kérdésében találták meg. A kitalált koncepció szerint, „ha
az abortuszról, úgy lehet beszélni, mint az Istentől elfordult emberek
által szervezett tömeges gyerekgyilkosságról, akkor az abortuszt
támogató politikai pártok egy kalapba kerülnek a szovjet kommunista
párttal, vagy a német nemzetiszocialista párttal.” Ez így is lett, az
abortuszt a holokauszthoz hasonlítják, amivel még a holokauszt
relativizálásának bűnét is elkövetik. Frank Schaeffer írása arra a
kérdésre kereste a választ: „Hogyan lett egy marginális teológiai
témából kampányszlogen, amellyel ma is választásokat lehet
nyerni?” A „szívdobbanástörvény” követelői tudják az eddigi
hisztériát is fokozni, pedig orvosok szerint olyan szívnek
tulajdonítanak szívdobbanást, amely abban az állapotban
biológiailag még nem is létezik. De a legsúlyosabb probléma az,
hogy ezt a szívszaggató kérdést, melyben megoldást kell találni, a
politikai haszonszerzés és az uszító propaganda szintjére rántják.
Frank Schaeffer szerint ő maga, az apja és más befolyásos
egyházi elöljárók a hetvenes években tárgyaltak a republikánus párt
vezetőivel, köztük több későbbi elnökkel. Utóbbiak azt akarták, hogy
a több tízmilliós evangéliumi mozgalom tagjait a prédikátoraik
republikánus szavazókká tegyék. Mint írja: „Cserébe a
gyülekezetvezetők a politikába való beleszólást kértek: az
idealistábbja Krisztus tanításainak, a cinikusabbja saját hatalmi
vágyainak akart érvényt szerezni.” Nem volt könnyű ehhez az
abortuszt kampánytémává tenni, mert a hetvenes évekig az abortusz
egyházon belüli megítélése más volt, mint ma. Senki sem gondolta,
hogy a magzat ne Istentől lenne, vagy az elpusztításához elégséges
ok lenne a nők és férfiak „joga” a felelőtlen szexuális élethez.
Ugyanakkor kevesen tartották úgy, hogy a magzat ugyanolyan élő
lélek lenne, mint egy megszületett ember. A keresztény álláspont az
élet kezdetének nem a fogantatás pillanatát tekintette, hanem azt a
pillanatot, amikor Isten a megformált testbe Ádámhoz és Évához
hasonlóan beleleheli az élet szellemét. A mai propagandisták a
mozgó magzatot mutatják, de azt nem tudják kimutatni, hogy a
fogantatás pillanatától kezdve Isten belélehelte volna az élet
„leheletét”. A magzat az anya testének részeként képes életben
maradni, önálló életre már csak a megszületett gyermek képes. A
legtöbben a születés pillanatát fogadták el az Isten által teremtett
élet kezdeteként. 1968-ban még a híresen konzervatív Dallas
Theological Seminary professzora így írt erről: „Isten nem tekinti élő
léleknek a magzatot, akármilyen előrehaladott is a fejlődése. A
mózesi törvény egyértelmű: »Ha valaki agyonüt egy embert, akárkit
is, halállal lakoljon!« (III Mózes 24:17). A II Mózes 21:22-24 szerint
viszont a magzat elpusztítása nem halálos bűn. Ebből fakadóan
tehát, szemben az anyával, a magzatot nem tekinti teljes értékű
embernek a Biblia.”
Ezt a bibliai értelmezést kellett átalakítani ahhoz, hogy
republikánus szavazóvá váljanak az evangéliumi protestáns hívők. A
változás a republikánus párt és az evangéliumi keresztény pásztorok
paktumának köszönhetően bekövetkezett. Frank Schaeffer szerint
az első lépés a változás felé a „Whatever Happened to the Human
Race?” című, többrészes könyv- és dokumentumfilm-sorozat volt,
melyet maga Schaeffer írt és rendezett. Ezután következtek az
abortuszt brutális gyilkosságként bemutató filmek, könyvek, TV- és
rádióprogramok. Ezek mind azt sugallták, hogy egyszerű törvényi
tiltás megoldaná a problémát. Miközben elhallgatták azt, hogy az
abortuszt tiltó és engedélyező országokban ugyanannyi abortusz
történik. A különbség a körülményekben, a beavatkozásokat végzők
szakértelmében és a szövődményekbe belehaló nők számában van.
Még több is az abortusz ott, ahol teljes tiltás van érvényben, mert a
„látencia” is hatalmas.
Ám mindez nem elég: a hetvenes évek óta nem változtatták
meg a törvényt, s gondosan ügyelnek arra, hogy ez ne is
következzék be. Az 1973-as legfelsőbb bírósági végzés
visszavonására – mely mindig is a mozgalom legfőbb deklarált célja
volt – soha nem került sor. Hiába volt, hogy a „pro-life” mozgalomhoz
tartozott az elnök, a szenátus és a képviselőház többsége is. Akkor
ugyanis nem lehetett volna soha többé az abortusz témájával
kampányolni. Így viszont a kérdéssel továbbra is lázban lehet tartani
a társadalmat. Választásokat lehet eldönteni, s nekik kulcsszerep jut,
amiért számíthatnak a republikánusok anyagi és erkölcsi
megbecsülésére. Schaeffer visszaemlékezése szerint a kampány
kevés lett volna a sikerhez, mivel sok befolyásos egyházi vezető
továbbra sem osztotta az abortusszal kapcsolatos új nézeteket. Ám
ahogy nyilvánvalóbbá vált a politikai körökben szerzett befolyásuk,
ahogy egyre többet mutatkoztak együtt vezető republikánus
politikusokkal, más gyülekezeti pásztorok is újragondolták a
nézeteiket, remélve, hogy nekik is jut a hívők szavazataiért cserébe
juttatott előnyökből, köztük a nem kevés pénzből.
Az alku nyertesei nem a keresztények lettek, akik hagyják, hogy
eladják őket a pásztoraik és elvegyék tőlük a közügyekbe való
beleszólás szabad lehetőségét. Naponta olyan politikai harc első
sorába küldik őket, ahol képtelenség hitelesen képviselni a szerető
és megbocsátó Istent, s ahol egy ország másik felét teszik gyűlölt
ellenségükké. A nyertesek a politikusok, akik több millió szavazatot
zsebelnek be azzal, hogy beszélnek az abortuszról, de sohasem
tesznek ellene, nehogy bármi megváltozzon. Emellett nyertesek a
hamis pásztorok, akik saját céljaikra használják fel a hívőket. Egy
bonyolult szociális, egészségügyi, jogi probléma megoldását és
szakszerű kezelését pedig akadályozzák azzal, hogy az Istenre
hivatkozva lehetetlenné teszik a józan és felelős párbeszédet.
Nem meglepő, hogy az abortuszról szóló hazug propaganda
következményeként több mészárlás is történt abortuszt végző
klinikáknál. Többgyermekes anyákat mészároltak le fanatikusok az
„élet védelme” címén. Keresztény nők állnak a nőgyógyászatok előtt,
köpködve és nagy táblákon gyalázva az odaérkezőket. A
szerencsétlen anyák, akik ezt meglátják, megerősítik a rossz
döntésüket, mert nem szeretnének az ott tiltakozó emberekhez
hasonlóak lenni. Akkor inkább az abortusz. A keresztények feladata
inkább az lehetne, hogy segítséget nyújtsanak a bajba jutott nőknek,
hogy legyen reménységük megszülni a gyermeküket. Lelki támaszt
kellene nyújtaniuk nekik, krízisotthonokat fenntartani, anyagi
segítséget adni. De az nem szerezne szavazatokat a republikánus
pártnak, s nem szerezne befolyást egy prédikátornak sem. Ettől nem
képzelhetik azt, hogy ők irányítják a világot. Nem adna védelmet egy
politikai párt anyagi visszaélések esetén.
A Hit Gyülekezetében is azok a rémtörténetek keringenek,
melyeket az amerikai evangéliumi sajtó kibocsát. Ezek jelentős
részét az orosz titkosszolgálat állítja elő. Ezek uszítják a hívőket a
liberális demokráciák, a jogállamiság ellen. Egy alabamai
polgármester le is vonta a logikus következtetést az evangéliumi és
karizmatikus gyűlöletpropagandából. Ezt mondta: „Olyan
társadalomban élünk, ahol homoszexuálisok oktatnak ki erkölcsből,
és transzvesztiták az emberi biológiából, babagyilkosok az emberi
jogokról, szocialisták a közgazdaságról.” Majd hozzáfűzte: „egyetlen
módon lehet változtatni ezen, ha kiirtanánk őket. Tudom, hogy ilyet
nem szabad mondani, de a kinyírásuk nélkül egyszerűen nincs
megoldás.”
Minden gyűlöletpropagandának ez a végállomása. Az Isten
nevében folytatott uszításnak is. A „pro-life” mozgalom eljutott a
„végső megoldás” gondolatához. A gyilkolás elfogadásához. Mindezt
Isten nevében.
Isten diktátorai

Az Állatfarm olvasói már tudják a folytatást. A Biblia olvasói is

tudhatnák, de ők veszik észre legkevésbé azt, ami a Bibliában van.
Kántálják, hogy „az ördög, mint ordító oroszlán szerte jár, keresvén,
kit elnyeljen”. De ők sorban állnak, hogy mielőbb elnyelhesse őket.
Hiába írja a Biblia azt, hogy „az ilyenek hamis apostolok, álnok
munkások, akik a Krisztus apostolaivá változtatják át magukat. Nem
is csoda; hisz maga a Sátán is átváltoztatja magát a világosság
angyalává. Nem nagy dolog azért, ha az ő szolgái is átváltoztatják
magukat az igazság szolgáivá.” Ezt azok érzékelik legkevésbé,
akikre vonatkozik.
A történet úgy folytatódik, hogy az evangéliumi prédikátorok
nemcsak eladták magukat és a gyülekezeteiket politikai pártoknak,
hanem ebből még ideológiát is gyártottak. Eszerint nem csupán
eltévesztették a feladatukat, hanem ez maga a feladatuk. Nem
elégedhetnek meg azzal, ha egyes pártok jelöltjei mellé állnak,
hanem nekik kell kiválasztaniuk azt a szörnyeteget, aki leginkább
megfelel a gyülekezetben prédikált antiliberális propagandának.
Mivel a hívőket a liberális „erkölcstelenséggel” lehet a kiszemelt
pártok mellett mozgósítani, a keresztény prédikátorok a
legszélsőségesebb antiliberális politikusok támogatói lesznek. A
hívők nem veszik észre, hogy az erkölcsök ettől semmivel sem
lesznek jobbak, viszont a jogállamot elpusztítják. Az abortusz, a
melegjogok miatt felkorbácsolt hisztéria felülírja a józan észt és a
Bibliát.
A Biblia szerint Isten utálja az elnyomó uralkodókat. Jézus épp
azt tanítja, hogy „ne így legyen köztetek”. Isten országában a vezető
nem uralkodhat, hanem szolgál. A Bibliát még a biciklin is
szorongató hívőknek azonban ez nem jut el a tudatáig. A világ
legnagyobb szörnyetegeit nevezik „Isten embereinek”, akiket Isten
arra választott, hogy a liberális jogállam erkölcsi szabadságát bármi
áron korlátozzák. Annak ellenére, hogy ez nem lehetséges, és a
Biblia is ezt mondja. A bibliai erkölcsi törvényeket még az
újjászületett hívők sem tudják betartani, különben nem Isten
kegyelméből lennének „igaz” emberek, hanem az erkölcsi érdemeik
alapján. Mennyivel inkább lehetetlen ez azoknak, akik a kegyelmet
sem ismerik. Állami erővel senkit nem lehet erkölcsössé, csupán
képmutatóvá tenni. Ha valaki figyelmesen olvassa a Bibliát, akkor ez
kiszúrja a szemét. De aki nem a Bibliára hallgat, hanem a hamis
apostolokra, az a Sátán borzalmas figuráinak elkötelezett és
fanatikus híve lesz. Utána ezt hiszi kereszténységnek.
A Hit Gyülekezete esetében nem könnyű azt mondani, hogy
ennél sötétebb már nem lehet, mert bármi bekövetkezhet. Azonban
e könyv írásának pillanatában Németh Sándor gyülekezetének
mélypontja az asztrológus, numerológus, hamis próféta, Steve
Cioccolanti fellépése volt a Hit Csarnokban. Steve Cioccolanti azt
hirdeti, hogy az evangéliumi prédikátorok olyan próféták, akiket Isten
arra hívott el, hogy „felkenjék a királyokat”, a politikai vezetőket az
uralkodásra. Az tekinthető a földön legitim politikai vezetőnek, akit ők
„felkennek”. Nem számít az ország alkotmánya, a demokratikus
választás, ha valamelyik prédikátor nem „keni fel” a vezetőt az
uralkodásra. Márpedig ők nem kennek fel akárkit, ahhoz minimum
tömeggyilkosnak, a világ elitprostitúcióját szervező üzletembernek, a
tolvajok fejedelmének kell lenni. Cioccolanti be is mutatta, hogy kik
az Isten választottai. Vetítettképes előadásán mutatta be a „jó fiúkat”,
Putyint, Trumpot, Orbánt. Ez volt a Hit Gyülekezete „istentisztelete”
2018 húsvét szombatján. Eközben a legsötétebb okkultizmussal
magyarázta a csillagokból az égi jeleket, amelyek a világ
diktátorainak kiválasztottságát bizonyítják. Ez még a Hit
Gyülekezetében is felháborodást keltett, a fellépésről készült
videofelvételt törölték a gyülekezet internetes oldalairól. Steve
Cioccolanti elmélete nem légből kapott. Logikus továbbgondolása az
evangéliumi gyülekezetek által képviselt ideológiának. A középkori
katolikus egyház invesztitúraharca és Nagy Károly csellel történt
pápai megkoronázása szinte csak előképe volt ennek a
mozgalomnak.
A világgal való összefonódás a legsötétebb erőkkel hozta össze
a neoprotestáns evangéliumi mozgalmat. A rombolás nemcsak
abban mérhető, hogy az amerikai Planned Parenthood klinikák
elveszítették az állami támogatást, ami az amerikai nők millióit vágta
el attól, hogy nőgyógyászati kezeléshez, ingyen rákszűréshez
jussanak. A Planned Parenthood nonprofit szervezet
tevékenységének csupán 3 százalékát tette ki a törvényes feltételek
mellett végrehajtott abortuszok száma. A szervezet főleg
fogamzásgátlással, felvilágosítással, rákszűréssel foglalkozik. Az
evangéliumi keresztények nyomására (és újraválasztása érdekében)
Trump megvonta tőlük az állami támogatást, amivel a szegény
rétegekből származó nők tömegeit lökte a kezeletlen nőgyógyászati
betegségek, illetve az ingyenes szűrés elmaradása miatt a
rákbetegségek Taigetoszára. A szervezet tevékenységi köréből
csupán egy dolog nem lett kevesebb: az abortusz. Mert a páciensek
erre valahogy mindig előteremtették a pénzt. Egy magzat nem olyan
észrevehetetlen, mint egy alattomos rák.
Az amerikai kereszténység az alkoholtilalom „páratlanul sikeres”
bevezetésével már megmutatta a problémakezelésben tanúsított
zseniális képességeit, a rajtuk levő „kenetet”. Soha annyi részeg
még nem volt Amerikában, mint a tilalom idején. A rossz minőségű
alkoholtól az emberek hullottak, mint a legyek, s a szerencsésebbek
csupán megvakultak. Kitermelték Al Caponét. Virágkorát élte a
szervezett bűnözés, tombolt az alvilág, és virult a prostitúció. Fényes
nappal géppisztollyal lövöldöztek az utcán, és nem az Isten angyalai.
Megvalósult a fundamentalista neoprotestáns fehér keresztény
férfiak álma: Isten erkölcsös országa, amelyben az alkohol a fő
ellenség. Mint ma a melegek és az abortusz. De hasonlóan sikeres
„keresztény projekt” volt, amikor George W. Bush elnök evangéliumi
hamis prófétái hazugságokkal belevitték Amerikát a második iraki
háborúba, katasztrofális következményekkel. De nem elégszenek
meg ennyivel. A végső cél Jézus Krisztus második eljövetelének
meggyorsítása. Ez azonban szükségessé teszi a világdiktátor, az
Antikrisztus megjelenését, az armageddoni csatát, ami a
legszörnyűségesebb világháború lesz. Ehhez építik kapcsolataikat a
világ elnyomóival. Mindezt az „erkölcsvédelem” címén. Ami az
amerikai fehér heteroszexuális neoprotestáns keresztény férfiak és
az abortuszellenesség kapcsolatát illeti, jól mutat rá a lényegre
Alexandria Ocasio-Cortez, bronxi képviselőnő: „Ha a férfiak is
szülhetnének, Amerikában annyi abortuszklinika lenne, ahány
postahivatal.”
Az evangéliumi keresztény mozgalom képmutatását és végtelen
romlottságát jól példázza, amit Wayne Flint alabamai baptista
pásztor mondott: a neoprotestáns evangéliumi fehér férfiak két bűnt
üldöznek. Az egyik az, amit nem akarnak elkövetni
(homoszexualitás), a másik az, amit nem tudnak (ez az abortusz).
De nem zavarja őket a házasságtörés, a válás. Ezért nem zavarta
őket Trump három felesége, a szeretői és a prostituáltakkal tartott
kapcsolatai, mert az nem idegen tőlük. A Pew Research Center egy
2015-ös tanulmánya szerint a neoprotestáns evangéliumi
keresztények között sokkal több a házasságtörés és a válás, mint a
katolikusok, a zsidók, a muszlimok és az ateisták között. Könnyen
harcol a homoszexualitás ellen az, aki nem homoszexuális, könnyen
harcol egy férfi az abortusz ellen, akinek soha nem lehet abortusza.
Viszont szemet huny a főbenjáró bűnök fölött, amelyekben maga is
vétkes. Ezek az emberek papolnak az erkölcsről, ezek akarnak
Amerikának és a világnak mértéket szabni. Ezek az emberek
képzelik azt, hogy az „Isten országát” védik és építik a gyűlöletükkel,
amellyel más bűnösök ellen fordulnak. Ezek az emberek állítanak az
erkölcs nevében szörnyetegeket a világ élére.
A „családvédelem” fogalma a melegek és az abortusz elleni
harccal lett azonos, ami az orosz titkosszolgálat ellenőrzése és
irányítása alá került. Az evangéliumi mozgalom az oroszok
csapdájába esett. Az oroszok felismerték a mozgalom befolyását és
annak felhasználási lehetőségét az amerikai belpolitikában. Az
amerikai prédikátorok azt hitték, az oroszországi evangelizálással
megtérítik az oroszokat. Ehelyett az orosz titkosszolgálat tőrébe
szaladtak bele. Ezzel együtt két bőrt húztak le a hazugságukról:
amerikai hívők hatalmas pénzzel támogatták az orosz
evangelizációs missziót, s az orosz titkosszolgálat is tárt karokkal
várta őket és azóta is nyomja beléjük a pénzt. Az orosz
titkosszolgálat beépült a „család” jelszavával indított projektbe.
Uszító álhíreket gyárt az evangéliumi hívők számára a
homoszexuális lobbi és az abortusz veszélyeiről, hogy így is
rombolják a liberális jogállamot. Lelki szemeinkkel láthatjuk, ahogy
mulatnak, amikor ezt a sok sületlenséget írják, de nincs az a
hazugság, amit a keresztények el ne hinnének. Ezeket az álhíreket
adják tovább Amerikában és a világ minden részén. Részük volt
Trump megválasztásában is, mert az orosz propagandának sikerült
a hívőkkel elhitetnie, hogy nem számít, Trump milyen ember. Az a
fontos, hogy akadályozza a „meleg mozgalmat”, korlátozza az
abortuszt, mert különben a liberálisok pokollá teszik Amerikát és a
világot. Az evangéliumi mozgalom és az orosz titkosszolgálat
érdekei egybeestek. Putyin, a KGB volt tisztje, az orosz ortodox
egyház nagy támogatója, aki Orbánhoz és Trumphoz hasonlóan
„keresztény” országot épít, az oligarcháit beépítette a családvédelmi
projektbe. Az egészet pedig az orosz titkosszolgálat irányítja.
Az Állatfarm olvasói tudhatják, hogy nem ez a történet vége. A
fedővállalkozás a „családvédelem”, ezalatt homofób propagandát és
szélsőséges abortuszellenes mozgalmat kell érteni. Ezeknek semmi
közük a családokhoz. A World Congress of Families (WCF) nevű
nemzetközi családszervezetben egyesült formálisan is az
evangéliumi mozgalom és az orosz titkosszolgálat. Ez a folyamat
jutott el odáig, hogy az amerikai evangéliumi gyülekezetek orosz
közreműködéssel, már hatalmas pénzekkel támogatják az európai
szélsőjobboldali pártokat, akik Orbán elvbarátai. Ezzel segítik az
európai szélsőjobboldal hatalomra jutását.
2019. március 27-én az Opendemocracy.net internetes oldal
közölte azt az összeállítást, amely szerint a Trumpot támogató
evangéliumi fundamentalisták legalább 50 millió dollár fekete pénzt
juttattak az európai szélsőjobboldalnak. Az olasz és más
szélsőjobboldali pártokat Trump egykori kampányfőnöke és
tanácsadója, Steve Bannon igyekezett egységes tömbbe szervezni.
A World Congress of Families az egész mozgalmat
„családvédelemnek” álcázza. Ebben a szervezetben egyesült a
három érdekcsoport: az európai szélsőjobboldal, az orosz
titkosszolgálat és az amerikai evangéliumi mozgalom. Ma már a
hívőktől arra gyűjtenek pénzt, hogy támogassák a fasisztákat. Az
amerikai hívők pénzén az orosz titkosszolgálat spórol. Ennyivel
kevesebbet kell Putyinnak Európa rombadöntésére költenie.
A World Congress of Families 2017-ben az Orbán-kormány
támogatásával Budapesten rendezte a Családok XI.
Világkongresszusát. Nem véletlenül. Az eseményt Orbán Viktor
nyitotta meg. Ez alkalomból a Hit Gyülekezete Szent Pál
Akadémiáján előadást tartott Travis Weber, a washingtoni
Családvédelmi Tanács (Family Research Council) munkatársa. A Hit
Rádió is interjút készített vele. Petrőcz Katalin az Új Exodusban „A
lelkiismereti szabadság védelmében” címmel írt cikket a Családok
XI. Világkongresszusa alkalmából, gyakorlatilag a
homoszexualitásról, mint ami a keresztény emberek lelkiismereti
szabadságát sérti. Ez mindent elmond arról, mit jelent nekik a
„családvédelem”. Szerintük nem a homoszexuálisokat üldözik a
keresztények, hanem fordítva. Méghozzá azzal, hogy léteznek és
jogot követelnek arra, hogy ők is emberként élhessenek. Ha lehet, a
Hit Gyülekezetén kívül.
Az amerikai Family Research Council képviselője egy
istentiszteleten is beszélt a Hit Parkban. A szervezet elnöke pedig
úgy foglalta össze a Hit Gyülekezete törekvéseit, hogy „hozzánk
hasonlóan olyan szekuláris kulturális erőkkel kell harcolniuk, mint
Soros György, aki magyar származású és továbbra is népszerűsíti a
szexualitással kapcsolatos destruktív képzeteit a budapesti
székhelyű CEU egyetemének genderszakán keresztül. A Hit
Gyülekezete tagjai értik a veszélyeket. Nem hagyták, hogy
megfélemlítse őket a kommunizmus. Azt sem fogják hagyni, hogy az
agresszív liberális progresszivizmus megfélemlítse őket. Ilyen
módon (mi, akiknek nem kellett megvívnunk a kommunizmussal, de
ugyanazzal az agresszív liberalizmussal kell szembenéznünk
Amerikában) tanulhatunk az ő bátor kiállásukból. Ezzel együtt
továbbra is szükségük van az imáinkra, ahogyan odaállnak a résre
Magyarország és Európa érdekében.” Németh Sándor odaállt a
résre.
Eszerint a liberalizmus egyenlő a kommunizmussal. Akár a Mein
Kampfban. Vajon az amerikaiak tudják-e, hogy Németh Sándor a
liberális SZDSZ egyik alapítója volt? Pajor Tamás a Hősök Terén
kétezer hites fiatalt táncoltatott meg azzal a félrevezető jelszóval,
hogy „a család ma is érték”. Ez volt a Családok
Világkongresszusának nyitánya. Mondanunk sem kell azt, hogy a
Családok Világkongresszusán egy család sem vett részt. A
„családok” világkongresszusát nem családoknak rendezik. A 444.hu
az eseményről így számolt be: „A WCF-et 1997-ben hívta életre
Allan Carlson. Az amerikai szélsőjobboldali mozgalmakat összefogó
ernyőszervezet mára nemzetközi mozgalommá vált, több mint 80
országban vannak jelen. Hivatalosan a természetes család
koncepciója mellett állnak ki, a munkájuk jelentős részét az teszi ki,
hogy az abortusz- és az LMBT-jogok ellen kampányolnak.” Ehhez
tegyük hozzá, hogy ennek leple alatt a cél a liberális jogállam elleni
harc és a szélsőjobboldal hatalomra juttatása.
De kövessük a 444.hu híradását: „Carlson egy panelben
szerepelt Budapesten az orosz-amerikai szélsőjobboldali mozgalom
legfontosabb alakjával, Natalia Jakunyinával, aki egy Putyin-közeli
(ex-)csúcsoligarcha, Vlagyimir Jakunyin felesége. A férfi 2015-ig
vezette az orosz államvasutakat és az orosz államfő közeli
gazdasági bizalmasának számított. Jakunyina alapítványa, az
Anyaság Szentsége fontos összekötő szerepet tölt be az orosz
szélsőortodox mozgalmak és az amerikai republikánusok
jobbszárnyán található szereplők között. (…) Az amerikai-orosz
együttműködés 2010-től indult be igazán, évente rendeznek
összejöveteleket Oroszországban amerikai részvétellel. A
rendezvények mögé két orosz oligarcha, a már említett Vladimir
Jakunyin és Konstantin Malofejev állt be finanszírozóként. A
programoknak hála a vallási szélsőséges amerikaiak befolyásos
orosz politikusokkal is összeismerkedhettek. A rendezvényeknek
gyakori részvevője Jelena Mizulina is, az az orosz politikus, aki a
homofób törvényeket és a családon belüli erőszak dekriminalizálását
is jegyzi. A program szerint Budapestre tartott a WCF oroszországi
képviseletében Alekszej Komov is, aki feltételezések szerint a
közvetlen kapcsolatot jelenti a családjogi szervezet és a Putyin-
közeli oligarchák pénze között.”
Ennyi talán elég arról, hogy ez a szervezet az orosz állam és a
titkosszolgálat fedővállalkozása, amely összefonódott az amerikai
(és a magyar) evangéliumi kereszténységgel. Állami és egyházi
szinten egyaránt. A homofób propaganda és az abortuszellenesség
a liberális jogállamok elleni támadás és a világdiktatúra kiépítésének
trójai falova. A rendezvényt 2019-ben Veronában, Olaszországban
rendezték. Jelen volt Matteo Salvini fasiszta olasz belügyminiszter
és a teljes európai szélsőjobboldal. A kongresszuson beszédet
mondott Dmitrij Szmirnov orosz ortodox esperes is, aki korábban
kannibáloknak nevezte az abortuszon átesett nőket. Ugyancsak ő a
2017-es budapesti kongresszuson azt mondta, hogy a nők „igáslóvá
tétele” – ami alatt azt érti, hogy munkahelyen dolgoznak – valami
ördögi terv része. Fontos tétele, hogy a nők és a férfiak nem
egyenlők. Erre alapul az a javaslata, hogy a családon belüli erőszak
ne legyen büntethető. A férfinak joga van verni a nőt. Szerinte ez a
családvédelem. Homoszexuális ne legyen senki, ez a lényeg.
Abortuszt akkor se hajthasson végre senki, ha az anya halálos
veszélyben van. Akinek pedig ez nem tetszik, az a család ellensége
és agresszív ultraliberális keresztényüldöző, aki sérti a keresztények
lelkiismereti szabadságát.
A keresztények számára az orosz titkosszolgálat gyártja a
propagandaanyagot, ami uszít a liberalizmus ellen. A Hit
Gyülekezete Morvay Péter személyében megtalálta a megfelelő
embert a megfelelő feladatra, aki az amerikai sajtóból vett
idézetekkel fertőzte nemcsak a saját gyülekezetét, hanem névtelen
blogok és a hites sajtó segítségével egész Magyarországot. Létrejött
a magyar Breitbart is, amely talán az amerikainál is szélsőségesebb.
A minden bokorban ügynököt látó Németh Sándort nem zavarják az
orosz titkosszolgálat által működtetett orosz álhírportálok, és az sem,
hogy a Russia Today nevű propagandacsatorna az ATV egyik
hírforrása. A Hetek büszkélkedik, ha írásait átveszi a magyar
szélsőjobboldal és bekerül a kormánypropaganda fősodrába. A Hit
Gyülekezete médiája szellemileg már össze is nőtt ezekkel. Pedig
demokrata szenátorok ezt írták az amerikai külügynek:
„Magyarországon egyre csökken a független újságírás tere, s a
budapesti kormány közpénzekből támogatja az orosz kabinet
szócsövének számító Russia Today és Sputnik történeteit”. Az
említett tevékenység egyik zászlóvivője a Hit Gyülekezete és az
ATV. A családvédelem a jéghegy csúcsa. Ma már ez egy egész
rendszert alkot. Hálózat, amelynek célja a világ elfoglalása és a
liberális demokratikus világrend felszámolása. És „Isten
munkájának” álcázva keresztény tömegeket állítanak mögé.
Azt állítják az amerikai evangéliumi keresztények, hogy „abba
kell hagyni az erkölcsös, tisztességes, kedves emberek (a
keresztények) megválasztását”, mert olyan „utcai harcosokra” van
szükség, mint Trump és Orbán. Jerry Falwell Jr., Trump egyik
legnagyobb támogatója, az evangéliumi Liberty University elnöke,
akinek egyetemén a diákok tüntettek, mert többet hallanak Trumpról,
mint Jézus Krisztusról, azt mondta: „az állami kormányzat minden
szintjén harcolni kell a liberális fasiszták ellen, akik a demokraták”.
Már „fasisztázzák” is az emberi jogok védelmezőit, a liberális
demokratákat. Méghozzá azok, akik fasisztákat választanak meg.
Számukra Amerika és a világ ellensége nem Oroszország, Irán és
Észak-Korea, hanem az amerikai liberálisok. Nekik egyre inkább ezt
jelenti a kereszténység. Eközben a legnagyobb ellentmondás az,
hogy az evangéliumi kereszténységben megmaradt a hivatalos
filoszemitizmus, mint korábbi énjének öröksége, miközben a
liberálisok elleni propaganda tökéletesen illeszkedik a szélsőjobb
antiszemita, neonáci programjába. Az ellentmondást azzal oldották
fel, hogy az izraeli vallásos (szélső)jobboldalt tekintik csupán
„zsidónak”, s velük azonosítják Izraelt. Netanjahu pedig követte az
illiberális ideológiát és módszereket, amivel sikeresen osztotta meg
a világ zsidóságát és szúrta hátba a diaszpórában élő liberális
zsidókat. A „jó zsidó” és „rossz zsidó” is tipikus antiszemita toposz,
amelyet kiválóan alkalmaz Orbán Viktor a magyar zsidóság
megosztására, önmaga és rendszere antiszemita jellegének
leplezésére. Köves Slomó, mint a magyar „nemzeti” zsidó, a fából
vaskarika, lett a „jó zsidó”, aki antiszemitákat és fasisztákat támogat,
pénzért. Az asszimilált és liberális zsidók, beleértve a neológ
vallásos zsidóságot is, szinte nem is „zsidó”. Ha ezek nem zsidók,
akkor az antiliberális üldözésük sem antiszemitizmus. Ez logikus. Az
evangéliumi keresztények ehhez asszisztálnak. Közben
észrevétlenül elhagyták a farizeusokkal harcoló zsidó Jézus
Krisztust, az evangéliumot és Istent.
Ez a kereszténység meghamisítása, amelynek előképe a
konstantinusi fordulat. Amikor a keleti és nyugati ortodoxiára szakadt
ortodox irányzat (utóbbiból lett a római katolikus egyház) kiegyezett
a hatalommal, a kereszténység elszakadt a szellemi igazságától.
Kisajátította a keresztény nevet, de meghamisította annak tartalmát.
Ez volt a világtörténelem legnagyobb csalása. Ennek mintájára jött
létre a NER, amely ugyanezt tette a demokráciával. A nevet, a külső
formákat megtartotta, a belső tartalmát kibelezte. Azt azonosították a
kereszténységgel, ami nem volt az. Ahogy Orbán is azt nevezi
demokráciának, ami nem az. Nincs más demokrácia, csak a liberális
demokrácia. A nem liberális demokrácia nem demokrácia. Nem
létezik „keresztény” demokrácia sem. Kereszténydemokrácia van, de
az a liberális demokrácia része. Ez a konfliktus oka, ami az európai
kereszténydemokráciák és az orbáni „kereszténydemokrácia” között
feszül. Az orbáni „kereszténydemokrácia” nem
kereszténydemokrácia, különösen nem demokrácia. A keresztény
állam nem demokrácia. Az Orbán-rendszer modellje a névleges
kereszténység, amely az igazi kereszténység meghamisítása.
Kívülről kereszténység, belülről pogányság. Orbán rendszere is
kívülről demokrácia, de belülről diktatúra. Nem véletlen az sem, hogy
a hamis kereszténység és a hamis demokrácia kéz a kézben jár. Az
evangéliumi neoprotestáns kereszténység ebbe a csapdába esett.
Amikor hamis demokráciát, illiberális politikusokat kezdett támogatni,
maga is a hamis kereszténység útjára lépett. Ugyanazt az ideológiát
és logikát követi, amelyen a római katolicizmus elindult.
Az pedig a Bibliát felhígította görög filozófiával, elszakadt az
evangéliumtól és a kereszténység eredeti zsidó gyökereitől. Az
egyház összefonódott a pogány állammal. Ezzel elveszítette
Ábrahám, Izsák és Jákób Istenével a kapcsolatát. A valódi „szellemi”
élet helyett az erkölcsöt helyezte a hitélet középpontjába a
„mennyeiekkel” való foglalkozás helyett. A világ megjavítása és Isten
evilág feletti uralmának megvalósítása lett a cél, aminek semmi köze
a Bibliához. A kereszténység célja újjászületés. A jó erkölcs a
kegyelemből való megigazulás gyümölcse. A cél az élet, de a
névleges, hamis kereszténység nem vezetett életre senkit.
Legyilkolták az igazi keresztényeket és a zsidókat, s valóban pokollá
tették a földet. Ennek vetett véget a reformáció az egyházban, a
felvilágosodás a világban. A protestáns egyházak liberális társadalmi
elveket vallottak, mert az van összhangban a Bibliával. Az egyház és
az állam szétválasztása és az igazi kereszténység is kéz a kézben
jár. A liberális demokratikus elvek szolgálják a vallásszabadságot. Ez
fordult meg, amikor a protestáns egyházak ezt elhagyták. Mégpedig
nem azért, mert a „liberalizmus megváltozott”. Ők változtak meg.
Arra senki nem számított, hogy a legfelvilágosultabb és a
„legszellemibb” keresztény irányzat, az evangéliumi kereszténység
múlja felül a katolicizmust, lesz a hamis „keresztény állam”
zászlóvivője.
A szellemi és morális csődöt az érzékelteti a legjobban, hogy az
evangéliumi kereszténység képes volt Donald Trump, Orbán Viktor
és a szélsőjobboldal támogatójává válni, s az orosz titkosszolgálat
partnerévé szegődni. Mindez csupán azzal kezdődött, hogy a
republikánus pártnak szavazók kellettek, a pásztorok pedig
befolyásra és politikai védelemre vágytak az anyagi ügyeik miatt, a
vagyonuk védelmében. Egy kis kovász megposhasztotta az egész
tésztát. A középkorban is Istennel megfélemlített agymosottakra volt
szükségük az uralkodóknak, az egyház pedig világi hatalomra és
pénzre vágyott. A hamis indok ugyanaz: Isten törvényeinek
érvényesítése a világban. A világ végén a két aposztata egyház
találkozik és összefonódik, belőlük lesz a „parázna asszony”, amely
a Jelenések Könyvében a Fenevadon, az Antikrisztus diktatórikus
államán lovagol. Nem a liberálisok lesznek Istennek a legnagyobb
ellenségei. A Jelenések Könyvében nem ez áll. A hamis egyház
Isten ellensége, amely összefonódott a diktatúrákkal. A jelszó az
„erkölcs” és a „család” védelme. Ezzel tévesztik meg a naiv hívők
tömegeit. Ravasz az ördög.
Ravaszabb, mint gondoltuk.
Sargentini és a háttérhatalom

Emlékszem, hogy még a Hit Gyülekezete tagja voltam, amikor egy

amerikai evangélista a Vasas Sportcsarnokban prédikált.
Moszkvából hazafelé ugrott be egy haknira Németh Sándor
gyülekezetébe, ahol az orosz misszió csodálatos eredményeiről
beszélt. Az amerikai prédikátorok nagyotmondásával állította, hogy ő
készítette az orosz alkotmányt. Isten ilyen kapukat nyitott meg neki
Oroszországban. Ez a Hit Gyülekezetében is harsány nevetést
váltott ki, pedig a hívők általában elhisznek mindent. Amerikában
ezzel a hazugsággal sok pénzt gyűjthetett. Egy idő után az lett a
legjobban fizető misszió, ha valaki oroszokat akart téríteni. Az
amerikai evangélisták így sétáltak be az orosz titkosszolgálat
csapdájába.
A belső körökben elfogadott antiliberális propaganda és
nagyotmondás tipikus keveréke, amikor Rodney Howard-Browne
amerikai prédikátor egy interjúban azt állította, hogy „minden
segítség nélkül, egyedül a Hit Gyülekezete rúgta ki Soros Györgyöt
Magyarországról”. Azt követően állította ezt, hogy 2018-ban a Hit
Gyülekezete vendége volt. Előtte azt mondta, hogy a mennyből szólt
egy hang, hogy ejtse útba Budapestet. Talán akkor szólt hozzá ez a
mennyei hang, amikor eszébe jutott, hogy húsz éve járt ott utoljára
és akkor is jól megfizették. Németh Sándornak akkoriban épp
szüksége volt arra, hogy egy neves külföldi prédikátor megerősítse
az isteni „elhívásába” vetett hitet, ami kissé megrendült a gyülekezet
tagjaiban. Túl sok volt éppen a dezertőr. Nem mindenkinek tetszett
az Orbán-mánia és a Trump-imádat, s az, ahogy Németh Sándor
„vizezi a bort”.
A Soros Györgyre vonatkozó állítást a Charisma magazin is
közölte, mindezt Isten hatalmának tulajdonítva. A propagandának
köszönhetően olyan mértékben terjedt el az evangéliumi
mozgalomban az antiliberális gyűlölet, hogy egy olyan
antidemokratikus lépés, mely szerint Soros Györgyöt „kirúgják” egy
országból, osztatlan lelkesedésre számíthat közöttük. Abban az
Amerikában is, amelyben Soros György él, ahol állampolgári jogait
élvezi. Németh Sándornak kínossá vált Magyarországon a sztori,
ezért azt állította: ő ilyet nem mondott. Kérdés, hogy Rodney
Howard-Browne képes-e ilyet kitalálni, ha neki Németh Sándor nem
mondta. A kérdés az, hogy ő hazudott vagy Németh Sándor? Mert a
két prédikátor közül valamelyik nem mond igazat. A 444.hu
ismertette a Charisma cikkét és első fokon pert is veszített Németh
Sándorral szemben. Hiába idézte pontosan, amit Rodney Howard-
Browne mondott és csatolta be a hangfelvételt, amely megtalálható
az interneten, ahogy az amerikai evangélista saját szájával mondja
ezt. Ha Németh Sándor tagadja, Rodney Howard-Browne pedig nem
vall ellene, a 444.hu „valótlan tényt híresztelt”. Azt a látszatot
kelthetik, hogy a liberális 444.hu hazudott. Ilyen a liberális sajtó. Ez
az eset jól példázza, hogy az antiliberális és a demokráciaellenes
uszítás elborította az amerikai evangéliumi mozgalmat és ennek
nyomán a neoprotestáns egyházi világot. Az álhír, a fake news, a
propaganda megtette a hatását. Mindezt Isten munkájának
tulajdonítják és az orosz titkosszolgálat propagandája mögé Istent
állítják. Íme, Putyin, mint próféta, az Isten szolgája. Miközben az
orosz titkosszolgálat csak kihasználja a hívők hiszékenységét a
pénzéhes prédikátorok hazugságait, fényűzését és a hatalom iránti
olthatatlan vágyát. A fundamentalista fanatizmust, hogy szétverje a
szabad, demokratikus világot, amely valójában a kereszténység
szabadságát adta.
Mindez a fanatikusok szintjén úgy fogalmazódik meg, ahogy
Petrőcz Levente, Németh Sándor legbizalmasabb embere (aki talán
még azt is tudja, mennyi tized folyik be Németh Sándornak havonta)
összegezte: „Most jelenleg az országunk arról híres, hogy van egy
olyan miniszterelnökünk, akire ácsingózik nagyon sok országnak a
társadalma”. Petrőcz Levente felrajzolta még a Fenevad és a hamis
próféta kapcsolatát is, amit ő az ószövetségi királyok és próféták
mintájának gondol: „Van egy országban egy szellemi vezető és egy
politikai vezető, akik egymás mellett haladnak”. Magyarország két
vezetője eszerint Orbán Viktor és Németh Sándor. A politikai és a
szellemi vezető, akik kiegészítik egymást. Csakhogy ez nem Dávid
király és Sámuel próféta leképezése, hanem a Fenevad és a hamis
próféta előképe. Az Újszövetségben nincs az állami vezetők mellé
rendelt „szellemi” vezető. Pál apostol sem volt az. Pál ezeknek a
politikai vezetőknek a börtönében sínylődött. Próféta csak Izrael
királyai mellé adatott. Orbán Viktor azonban nem Izrael királya,
ahogy Németh Sándor sem Sámuel próféta. Ha az ószövetségi
prófétákhoz kéne hasonlítani, akkor inkább a hamis prófétákhoz
sorolnánk, akik pénzért adtak ilyen vagy olyan próféciákat. Illés
próféta nem kapott ajándékot Akháb királytól. De még Sámuel sem
Dávidtól.
Németh Sándor a saját személyét, Orbán Viktort és
Magyarországot elhelyezte a fent vázolt folyamatban, amelyben az
amerikai evangéliumi kereszténység a világ végének prófétai
eseményeit igyekszik önszorgalomból megvalósítani, de a kép,
amelyet rajzolnak, a valóság ellentéte. Ennek részeként írt egy
nyilvános levelet az uniós Sargentini-jelentésről Amerikába, „a
világméretű evangéliumi-karizmatikus mozgalom vezetőinek”. A
szöveg „Ez még nem a fenevad, de azzá válhat” címmel jelent meg
a Hetekben. Németh olyan látszatot próbál kelteni, mint aki nemcsak
Magyarország, de egész Európa legfőbb apostola és prófétája. Egy
hitgyülekezetes számára ez egyébként evidencia. A cím arra utal,
hogy a Jelenések Könyve alapján a protestáns keresztény felfogás
az Európai Uniót tartja a Fenevadnak, az Antikrisztus birodalmának.
Ezért mondja Németh azt, hogy „ez még nem a Fenevad, de azzá
válhat”. Németh Sándor erről azt írta: „A jelenlegi Európai Unió még
nem birodalom, tévedésnek tartom azokat a keresztény körökben
elterjedt minősítéseket, melyek a mostani Európát a Jelenések 13.
fejezetében szereplő fenevaddal azonosítják. De kétségkívül lehet
belőle ilyen birodalom, illetve létrehozhatja annak fundamentumait,
ráadásul már a közeljövőben”.
Az Európai Unió valóban lehet a Fenevad, ha Orbán Viktor és
társai, a liberális jogállamiságot tagadó politikai erők, akiket Németh
Sándor és a „világméretű evangéliumi-karizmatikus mozgalom”
támogat, hatalomra jutnak az Európai Unióban. Németh Sándor
csúsztatása abban áll, hogy az Európai Uniónak nem a birodalmi
jellege a meghatározó kérdés, hanem a tartalma: a jogállamiság, a
törvények uralma. Az Antikrisztus legfőbb jelzője a „törvénytaposó”,
aminek az ellentéte a liberális jogállam, amelyben a törvények
uralkodnak mindenki felett. Nem véletlen, hogy Isten is törvényt adott
és a törvénytelenséget gyűlöli. A törvény vége ugyan Krisztus, de ő
a törvényt betöltötte. A Sargentini-jelentés épp a törvényességet
kérte számon Orbán illiberális államán, amelyben nyíltan hirdetik,
hogy a fékek és ellensúlyok rendszere „hülyeség”, s Orbán szlogenje
aforizmává lett: „majd csinálunk rá egy törvényt, oszt jónapot”. Az
Orbán-rendszer lényege, hogy Orbán önmagát a törvények fölé
helyezi. Nem a törvény uralkodik, hanem Orbán uralkodik a
törvények felett. Pál apostol azt mondja, „működik ugyan már a
törvényszegés titkos bűne: csakhogy annak, aki azt még most
visszatartja, félre kell az útból tolatnia”. A törvényszegésnek mi áll
ellene, ami azt visszatartja? A törvényesség. A törvényesség pedig
nem más, mint a liberális jogállam, amelyre a jelenlegi Európai Unió
épül. Ennek kell az útból félretolatnia. Ezen dolgozik Orbán és a
szélsőjobboldal. Putyinnal, Trumppal együtt. Ezt támogatja Németh
Sándor az evangéliumi mozgalommal.
Ha Németh Sándor az Európai Unió fenevaddá válását akarná
megelőzni és az Antikrisztus világdiktatúráját szeretné visszatartani,
minden erejével a liberális Európai Unió és a liberális jogállamok
védelmén kellene dolgoznia, ahogyan azt korábban tette. De ma
ennek az ellenkezőjét teszi. Egy alkalommal még azt is mondta: ki
kellene lépni a jogállami Európai Unióból. Ennek a keresztény
irányzatnak a képviselői úgy tartják, hogy amit félre kell tolni az
Antikrisztus útjából, azok ők maguk. Ez hatalmas tévedés, mert az
evangéliumi keresztény mozgalom készen áll az Antikrisztus
fogadására, akit lelkesen üdvözölnek majd. Ennek bizonyítéka
Donald Trump. Az Antikrisztus útját ők egyengetik, azzal a levéllel is,
amit Németh Sándor írt az amerikai kollégáinak. Németh globalisták
és szuverenisták harcaként írja le a helyzetet, de azt elhallgatja,
hogy a küzdelem a jogállamiság körül zajlik. Akik szorosabbra
akarják vonni az európai integrációt, azokat a jogállami normák
érvényesíthetősége hajtja. Akik a „szuverenitást” hirdetik, azok azért
akarnak az Uniótól szuverénné válni, hogy az európai normák ne
akadályozzák meg az antiliberális diktatúrák működését. De azt
mindenki tudhatja: amint a szélsőjobboldal többséget szerez az
Európai Unióban, Orbán és társai az európai integráció és az
Európai Egyesült Államok hívei lesznek, hogy mindenkire
kiterjeszthessék az illiberális diktatúrák normáit. Ez nem zavarja
majd Németh Sándort és az evangéliumi keresztényeket, mert ezzel
mindenhol kötelezővé teszik majd a melegek elleni és az
abortuszellenes intézkedéseket. Mintha ez lenne a világ
legfontosabb dolga. Ekkor már nem lesz probléma a globalizálódás,
éljen az európai birodalom.
Németh Sándor hazugságnak nevezi a Sargentini-jelentést, s
azt állítja, hogy a „demokráciadeficit Magyarország
posztkommunista jellegéből fakad” és éppen Orbán és kormánya
akartak ezen túllépni. Németh Sándor szerint Orbán építi a
demokráciát és a jogállamiságot. Ezzel szemben a valóság az, hogy
Orbán visszafejlesztette az ország demokratikus szintjét, amely
pedig már túllépett a posztkommunista jellegén. Németh Sándor
olyan állításokra ragadtatja magát azért, hogy megvédje Orbánt,
hogy a demokráciadeficit a nyugati országokra is éppen úgy igaz.
Egyenlőségjelet húz az illiberális Orbán és a nyugati liberális
demokráciák között. Németh Sándor olyan hazugságokkal traktálja a
magyar viszonyokról mit sem tudó amerikaiakat, hogy „a bíróságok
függetlenségének kérdése azért problematikus szerintem még
hazánkban, mert a kiváló és felkészült bírák mellett olyanok is
vannak, akiknek a régi rendszerhez kötődő titkosszolgálatokhoz való
viszonyuk befolyásolja döntéseiket”. Ezt vajon kitől hallotta, „Pap
Lászlótól”? Egy harminc éve nem is létező titkosszolgálathoz fűződő
feltételezett viszony miatt nem kívánatos a bírói függetlenség – ezt
állítja Németh. Ezért jobb, ha a bíróságok inkább a Fidesztől
függenek. Szerinte „a felsőoktatással szemben a liberálisok
sivalkodása csak az után lett hangos, hogy a Soros-féle egyetem
jogtalan privilégiumait kezdte el piszkálni a kormány”. Ez nettó
hazugság. Ahogy az is, hogy csak az szította a „balliberális kör
indulatát, hogy a kormány megakadályozta egy magyar egyetemen,
hogy az gender tanszéket működtessen. A kormány beavatkozását
a magyar társadalom többsége is támogatta, mert a magyar
adófizetők döntő többsége nem akarja finanszírozni a szexuális
devianciát hirdető aktivisták képzését.” Neki a „társadalmi nemek
tudománya” nem más, mint „szexuális devianciát hirdető aktivisták
képzése”. A középkori geocentrikus világkép képviselői Németh
Sándorhoz képest földrajzprofesszorok és a föld körül keringő
asztronauták.
Németh Sándor azt állította, hogy „nevezett hölgy úgy készítette
el a jelentését, hogy csak balliberális újságírókkal, Soros György
szervezeteinek aktivistáival és homoszexuális, leszbikus
szervezetek képviselőivel konzultált, miközben nem volt kíváncsi
sem a magyar kormány, sem jobboldali beállítottságú értelmiségiek,
egyházi személyek és közéleti tényezők álláspontjára”. Hazugság ez
is: a magyar kormány mindenben kifejthette az álláspontját. Az
egyházügyi helyzetről Németh ezt írta: „elsősorban egy olyan lelkész
véleményét építette be a jelentésébe a szerző, aki közösségének
taglétszáma kétszáz fő körül jár, és szoros szövetségben áll a
balliberális politikai erőkkel, azok rendezvényein rendszeresen
szerepelve”. Ezt vélhetően Iványi Gáborra értette, akivel Németh
Sándor még vállvetve készítette azt az egyházügyi törvényt, aminek
eltörlését modernkori inkvizíciónak tartotta, mielőtt ki nem derült,
hogy az új törvény neki is privilégiumokat nyújt. Németh azt állította,
hogy „az ő konfliktusát a kormányzattal speciálisnak is lehet nevezni,
és nem tükrözi reálisan a magyar egyházügyi helyzetet”, „az
idevonatkozó magyar törvények a legliberálisabb jogszabályok
európai viszonylatban is”. Németh a felekezeti jogegyenlőség
felszámolásáról mondja ezt, ami a Velencei Bizottság szerint a
vallásszabadság példátlanul súlyos sérelme Európában. Azért ez a
szöveg már túlvan mindenen.
Németh Sándor a médiáról azt írta, hogy „a média
függetlenségének problémája európai probléma is, a magyar
helyzettel kapcsolatban olyan kritikák hangzanak el, melyeket
minden európai országról el lehet mondani”. Melyik európai ország
közszolgálati televíziójából dobnak ki a lábuknál fogva ellenzéki
parlamenti képviselőket? Németh azt állította, „a magyar média
helyzete nem lett rosszabb az előző kormányzatok ideje alatti
helyzetnél”. Azt állítja, hogy a „balliberális pártokhoz és Soros
György szervezeteihez kötődő médiumok ugyanolyan elfogultak és
kirekesztőek, mint a kormányzati média”. Melyik szabad médium
köthető Soros György szervezeteihez? Hol van olyan uszítás,
hírhamisítás, mint az Orbán által működtetett propagandagyárban?
Németh Sándor még a közös európai határőrizetet is úgy állította be,
hogy „a döntés az országunkat katonai megszállás alá helyezné és
gyarmati helyzetbe taszítaná”. Azt állította, hogy ez mutatja,
Merkelék nem adták fel Hitlernek a német birodalom megteremtését
ambicionáló koncepcióját, „csupán a metódus, az ideológia és a
taktika, az eszközök igazodnak a mai kor követelményeihez, az
Európa feletti hatalom és uralkodás akaratát változatlanul őrzi a
német elit”. Hitlert emlegeti, miközben ez a javaslat annak az
állapotnak akar végetvetni, amelyben Orbán éhezteti a menekülteket
a magyar határon. De a keresztény Németh Sándort ez nem zavarja.
Családokat éheztet az általa támogatott rezsim, de a családvédelem
erre nem terjed ki, csak a melegek jogfosztására.
Németh Sándor szerint Orbánnal szemben nem a jogállamiság
felszámolása a kifogás, hanem „az a baj, hogy megállította az
illegális migrációt”, ami nem is igaz. „Különösen Soros György
civilnek hazudott szervezeteivel került éles konfliktusba a magyar
kormány”, írja Németh Sándor, „az elmúlt időben már az olasz
kormány is, akik a tengeri úton zajló embercsempészettel és
migrációval szemben léptek fel, mondván: nem lesznek Európa
menekülttábora”. Ez a „fellépés” az emberiesség ellen elkövetett
bűncselekmények kategóriája, hogy nem mentik ki a fulladozó
embereket, nem engedik kikötni a menekülteket szállító
mentőhajókat. Németh Sándort láttam egyszer hajón, amely
Aqabába tartott és a fedélzeten kisebb tumultus alakult ki. Én még
olyan reszkető, gyáva embert életemben nem láttam, pedig Németh
Sándor nem a vízben fulladozott, nem heteken át étlen-szomjan
hánykolódott a tengeren, csak egymást taposva szálltak partra a
Jordániában munkát kereső egyiptomiak. Németh megijedt, hogy
eltapossák.
Németh szerint a Sargentini-jelentés célja, hogy „Magyarország
megbélyegzése, megbüntetése által megfélemlítsék a szabad
nemzetek Európáját képviselő kormányokat és mozgalmakat”. Azt
állította, hogy „Soros és a háttérhatalmak más képviselői mindent
megtesznek, hogy meghiúsítsák az antiglobalista,
bevándorlásellenes, nemzeti és keresztény politikai erők
megerősödését Európában”. Németh Sándor már attól sem riadt
vissza, hogy a szélsőjobboldal összeesküvéselméleteit hirdesse. A
„Soros és a háttérhatalmak” kifejezés a neonáci, nyilas Szent
Korona és Szittyakürt című újságok lapjairól való. Miféle „keresztény
politikai erőkről” beszél Németh Sándor, aki az önkormányzati
választás után azt mondta, hogy ez az Isten nevének hiábavétele és
visszaélés Krisztus nevével?
Németh Sándor levele végén még stílszerűen meghamisítja a
Bibliát, amikor azt mondja: „A liberálisok Európa-képének erkölcsi
tartalma köztudottan szemben áll Isten törvényével. Így az európai
parlamenti választás kampányának a keresztények azért sem
lehetnek passzív elszenvedői, mert hitvédelmi feladat
megakadályozni olyan hatalmi rendszer létrejöttét az Unióban, amely
rá akarja kényszeríteni a tagországokra a melegházasságot, az
áltudományos gender elméletet, az abortusz liberalizációját, a soft
drogok legalizálását, a kötelező menekültkvótákat és minden
olyasmit, ami ellentétes a zsidó-keresztény kinyilatkoztatással.
Orbán Viktor magyar miniszterelnök ezekkel szemben vette fel a
kesztyűt, s lett a nyugati elitklub előtt persona non grata és első
számú közellenség. Ha Orbán feladná elveit, az ifjú osztrák
kancellárhoz hasonlóan politikai szupersztár is lehetne belőle, de
remélhetőleg ő a nehéz, keskeny utat választja a jövőben is, ami az
eljövendő új korszakba vezeti Magyarországot.” A „keskeny út” a
Bibliában az üdvösségre vezető út. Németh Sándor ott tart, hogy
neki az illiberális diktatúraépítés lett az üdvösségre vezető út. Mi
még úgy tudtuk, hogy Jézus Krisztus a keskeny út, amely az életre
visz. Az út, az igazság és az élet.
Isten törvénye nem a pogány világi államoknak adatott, hanem
a zsidóságnak. Németh Sándor az önkormányzati választás után
maga mondta azt is, hogy senkit nem lehet állami erővel
kereszténnyé tenni. A Sargentini-jelentés nem a melegházasságot,
nem is a genderelméletet kérte számon, nem is az abortusz
liberalizációját követelte, nem a soft drogok legalizálását, és nem is
a kötelező menekültkvótákat, amelyek nem is léteznek. A
sajtószabadságot, az egyenlő és tisztességes választásokat, a bírói
függetlenséget, a civilszervezetek szabadságát, a tanszabadságot,
az általános emberi jogokat, valamint a jogállamiságot, a tényleges
parlamenti ellenőrzést hiányolta. Ezeknek semmi közük a Németh
által felidézett propagandához. A levélben „hitvédelmi feladatnak”
nevezi a jogállamiságot védő rendszer elleni harcot, a törvényuralom
megszüntetését. Németh Sándor nem jelképesen gondolja ezt,
hanem nagyon is valóságosan. Harcolni minden eszközzel minden
olyan szervezet és személy ellen, akik e „hitvédelmi feladat” útjában
állnak. Németh Sándort az Orbán-rendszerrel kötött paktum belevitte
az amerikai evangéliumi keresztény mozgalom szellemi
korrupciójába, teljes hitehagyásába, amelynek ellenállt egészen az
Orbánnal megkötött egyezségig. Az MDF hátbaszúrásáig ennek az
ellenkezőjét hirdette. Németh Sándor betagozódott, de azért
maradtak különbségek. Az evangéliumi keresztényeket a világ
minden részén és Magyarországon is a gyűlölet járja át a hazug
propaganda és a hamis bibliai magyarázatok alapján. Szavaznak a
világ szörnyetegeire, illiberális fasisztáira, de ezen kívül semmi mást
nem tesznek. Pásztoraik befolyásolják a politikai vezetőket az
Antikrisztus eljövetelét segítve, de erről ők nem sokat tudnak.
Ám olyan szervezet, amilyen a Németh Sándor által irányított
Hit Gyülekezete, amely egy maffia, egy egyház és egy
titkosszolgálat keveréke, a világon nem sok van. Ez olyan szervezet,
amely nem retten meg a törvénytelen eszközök használatától sem,
bármikor köpönyeget vált, tagjai feltétlen engedelmességgel
tartoznak egy isteni tekintéllyel felruházott embernek, aki minden
eszközt elfogadhatónak tart az ellenfelei kiiktatására. A Hit
Gyülekezete tagjai a nap 24 órájában rendelkezésre állnak, hogy
paramilitáris feladatokat hajtsanak végre, s a lelkiismeretüket Istenre
hivatkozva előre felmentik minden bűncselekmény alól. Ilyen
szervezet a világon nem sok van. Ahogy kereszténynek mondott
pásztor sem sok van, aki ilyen mondatokat ejt ki a száján: „A hit
emberei nem adják fel egészen addig, amíg el nem érik az áttörést.
Egy katona nem arra néz, hány katonatársát lövik ki mellette. Ha
katona vagyok, azért harcolok, hogy életben maradjak. Azok élik túl,
akik lőnek, és megelőzik azokat, akik meg akarják őket ölni.” A Hit
Gyülekezete vezető lelkésze elárulta azt is, honnan veszi az ihletet.
Azt mondta, régebben állandóan háborús filmeket nézett. Minden
háborús filmet megnézett. Mit mondana erre egy pszichológus?
Amúgy pedig nála ezt nem írta felül a Biblia? Nem homályosította el
Jézus Krisztus, a békesség fejedelme?
Németh Sándor azt hablatyolja, hogy meg akarják ölni, amit
csak úgy élhet túl, ha megelőzi az ellenséget: megöli azokat, akik
meg akarják ölni. Gyilkosságra uszítja a hallgatóságát is. Szó szerint
mások megöléséről beszél. De ki akarja őt megölni? S kiket akar ő
megölni? A liberális újságírókat? Azokat, akik nem értenek vele
egyet? Esetleg a CEU genderszakos diákjait, vagy az abortuszt
végző orvosokat, a melegeket, vagy a menekülteken segíteni akaró
civileket? Ami pedig a melegeket és más kisebbségeket illeti, a
társadalmi „hasznosságuk” felmérhetetlen. Ha nem lennének
többségtől eltérő kisebbségek, másságok, akik kénytelenek
megvédeni a különbözőséghez való jogukat, az emberiség már
régen belefulladt volna a fasizmusba és felfalták volna egymást az
emberek. Az egyéni jogokat mindig a kisebbségek védik meg. Néha
a vallási kisebbségek, a faji kisebbségek, más bőrszínűek, a nők,
máskor a szexuális kisebbségek, vagy a nemzeti kisebbségek. Ezek
jogai nem támadások más jogaival szemben, velük szemben nem
kell „önvédelmet” hirdetni és önvédelemből üldözni őket. Ez a
társadalmi funkciójuk. Ma, ahol melegek vannak, nem kell tartani
attól, hogy a fasiszták mindent elárasztanak. A velük szemben
hirdetett önvédelem fasizmus.
A nácik e teória alapján gyilkolták le a zsidókat is. A Horthy-
rendszerben ezt a keresztény önvédelmet hirdették a zsidókkal
szemben. Nem is ölték meg őket a zsidók. Na, ugye. Hitler még olyat
is írt, hogy „amikor a zsidó ellen védekezem, az Úr művéért
harcolok”. Neki a holokauszt is „Isten munkája” volt. Jó lesz, ha
vigyáznak a „Soros-bérencek”.
Németh Sándor angyalt látott

Nem tudjuk, mit vacsorázott Németh Sándor mielőtt meghívta volna

Budapestre Rodney Howard-Browne amerikai evangélistát. Talán a
libamájadagot emelte a szakács, mert az evangélista felesége,
„Adonica pásztor”, aki Rodney helyett tartotta az istentiszteletet a
floridai Tampában, arról számolt be, hogy Németh Sándornak
megjelent egy angyal, s ő mondta neki, hogy hívja meg az amerikai
prédikátort Budapestre.
Németh Sándor szerénységére jellemző, hogy elhallgatja ezt a
világ elől, pedig angyal megjelenése még a Bibliában sem volt
gyakori. Angyal akkor jelent meg Ábrahámnak és Lótnak, amikor
Isten elpusztította Sodomát. Néha az angyal képében maga az Úr
jelent meg. Egy angyali látogatás nem mindennap történik. Dániel
prófétát Gábriel angyal a világbirodalmak alakulásának titkába avatta
be. Németh Sándornak még ahhoz is angyalt küld a menny, hogy
hívjon meg egy prédikátort a szomszéd országból. Angyal egyebek
mellett Szűz Máriának jelent meg, hogy értesítse Jézus Krisztus
fogantatásáról. Jézus Krisztus feltámadását is angyalok jelentették
meg. Most pedig Németh Sándornak is angyal jelent meg,
méghozzá az irodájában. Angyal mondta neki, hogy hívja meg
Rodney Howard-Browne-t. Angyal mozdította el Jézus sírjáról a
követ. Nyilván ehhez mérhető fontossága volt Rodney Howard-
Browne meghívásának is.
Természetfölötti csoda történt Budapesten. Isten egyik angyala
jelent meg a X. kerületben a Gyömrői úton a mennyből, nem messze
a gyönyörű Kőbánya-Kispest metróállomástól, s erről nemhogy
Magyarország, de még Budapest sem értesült. Csupán azok, akik a
Facebookon találkoztak a hírrel a Hit Gyülekezete oldalán. Ez
csupán azért furcsa, mert ha a prédikátor titokban tartja az angyal
megjelenését, akkor a Facebookra sem teszi ki. Ha viszont nem
titok, akkor egy ilyen esemény sokkal nagyobb publicitást
érdemelne, minthogy Facebook-poszt legyen csak belőle.
Az elmondás szerint az történt, hogy Németh Sándor
Pozsonyba küldte a vejét, ahol Rodney Howard-Browne európai
körútja egyik állomásán prédikált. Az amerikai prédikátor találkozott
is Németh Sándor vejével, aki az istentisztelet közben kapta Németh
Sándortól az üzenetet, hogy hívja meg az evangélistát Budapestre.
Ehhez kellett angyalt küldeni a mennyből. Annak ellenére, hogy
Németh Sándor internetes oldalán (nemethsandor.hu) Rodney
Howard-Browne a „Barátok” rovatban szerepel. Németh Sándor
talán húsz éve látta utoljára, de angyali segítségre volt szüksége,
hogy a barátját meghívja Budapestre. Nekem más fogalmaim
vannak a barátságról, de én nem vagyok vezető lelkész. Nem
kellemes Németh Sándor ellenségének sem lenni, de barátjának
lenni sem lehet nagy élvezet. Németh Sándornak csak külföldi
„barátai” vannak, akiknek egy része már halott (a halott barát a
legjobb barát). Olyan barátja egy sincs, aki a közelében élne, és
közös nyelvet beszélne vele, mert az illető magyarul is tud. Az is
lehet barátság, amihez mindig kell egy tolmács. Legfeljebb a
bíróságon kell tisztázni, ki mit mondott a másiknak.
Az angyal megjelenése azért különleges, mert Németh Sándor
szerint az angyal láthatóan volt jelen. A futballista angyalok is jelen
voltak az osztrákok elleni meccsen, de azokat nem lehetett látni,
csak a góljaikat. Az történt ugyanis, hogy Németh Sándor az
irodájában imádkozott, és úgy érezte, valaki áll a bal keze felől.
Kinyitotta a szemét, és erre ott volt az Úrnak egy angyala. S az
angyal azt mondta neki: „Hívd Rodney Howard-Browne-t, és kérd
meg, hogy jöjjön el.” Németh Sándor egy angyalt látott Budapesten,
Rodney pedig a mennyből hallott egy üzenetet Pozsonyban.
Szakasztott úgy, mint Jézus Krisztus az átváltozás hegyén. Nincs
okunk kételkedni. Isten emlékezhetett a huszadik évfordulóra,
Németh Sándor talán nem. Akkor prédikált utoljára Rodney Howard-
Browne a Hit Csarnokban, méghozzá a csarnok avatásán. Ezért
lehetett szükség angyal kiküldésére, akinek szerencsére nem állta
útját egyetlen gonosz angyal vagy fejedelemség sem, így át tudta
adni az üzenetet, amely még időben megérkezett Pozsonyba. Arról
nincs tudomásunk, sajnos, mekkora volt a gyűjtés bevétele, amikor
„Adonica pásztor”, az angyallal meghívatott Rodney Howard-Browne
felesége elmondta ezt a csodát Tampában. De látatlanban
elfogadnám a felét is, hogy az életben ne legyen több anyagi
gondom.
Rodney Howard-Browne beszámolója szerint neki a mennyből
szólt egy hang, hogy menjen Budapestre, és erősítse meg Németh
Sándort és gyülekezetét, mert „támadás alatt vannak”. De mikor
nincsenek? Van-e egy pillanat, amikor ne így lenne? Szerencsére
Németh Sándor világnézete megváltozott. Már az illiberális politikai
rendszerek és a diktátorok támogatója, így a támadás vélhetően
nem a politikai hatalomtól érkezett. Nem az Orbán-kormány támadja
őket, hacsak nem újabb egymilliárd forint körüli összeget akarnak az
önfenntartó egyházmodell magyarországi apostolára erőltetni.
Fogalmunk sincs, Németh Sándorra honnan támad az ördög, csak
azt tudjuk, hogy az ördög soha nem alszik, és vannak, akiket
állandóan üldöz. Miközben az Isten országa a Biblia szerint
„igazság, békesség és a Szentlélektől való öröm” – lenne. Ha nem
támadna az ördög, aki ezek szerint nagyobb Isten országának
békességénél és öröménél. A Charisma magazin írta meg, mint
korábban jeleztem, hogy Rodney Howard-Browne egy interjúban azt
mondta, hogy Németh Sándor Soros Györggyel szemben kérte a
segítségét, mert az adományozó amerikai dollármilliárdosnak
állítólag Németh Sándor pénzére és tizedbevételére fáj a foga.
Keresztény lelkészt annál durvább támadás nem érhet, minthogy a
pénze kerül veszélybe. Ha Németh Sándor ezt megmondja Rodney
Howard-Browne-nak, angyalra sem lett volna szükség, az
együttérzés garantált. De a támadás jöhetett a független magyar
bíróságtól is, ahol a meghívás előtt két héttel kellett Németh
Sándornak előadni a személyem ellen koholt ügynökvád
bizonyítékait. Keresztény lelkész számára az lehet még súlyos
ördögi támadás, ha jót kell állni a szavaiért, vagy ha nem tud, akkor
el kell ismernie, hogy nem mondott igazat. De ne szaladjunk ennyire
előre.
Érzésem szerint Németh Sándor a természetfölötti élménnyel
szűkmarkúan bánik. Mégsem jelenik meg mindennap az Úrnak
angyala Budapesten. Ekkora csoda zarándokhellyé is tehetné
Budapestet. El kellene mondania nyilvánosan, hogyan zajlott az
esemény. Mekkora volt az angyal, milyen ruhába öltözött, az angyal
kitől örökölte az eleganciát? Mit szólt volna a ruhájához Sinkovits
Imre öltöztetője, a Németh família egyik szabója? Hogyan tűnt el?
Mit mondott még? Mosolygott? Kérdezett tőle valamit? A bibliai
példákban az angyalok gyakran elbeszélgetnek a meglátogatott
prófétával. Kérdezni lehet tőlük, vendégül látják őket. Hogyan élt
Németh Sándor a lehetőséggel? Mit kérdezett az angyaltól? Kínálta-
e libamájjal az angyalt vagy azt azért eldugta előle, mint Gedeon a
termést? Nem lehetett volna annál többet megtudni Isten angyalától,
minthogy másnapra hívjanak meg egy prédikátort Pozsonyból? A
bibliai példák nem úgy mutatják az angyali látogatásokat, hogy az
angyalok türelmetlenek lennének és túlságosan idegbeteg tempót
diktálnának. Szeretnek elidőzni, elbeszélgetni.
Annyi fontos kérdésre választ adhat egy angyal. Nem lehetett
volna, hogy maga az angyal erősíti meg Németh Sándort és
szabadítja meg a támadásoktól? Akkor nem kellett volna Rodney
pásztornak két órát autóznia éjszaka Pozsonyból. Sokkal olcsóbb is
lett volna. Jézust angyalok erősítették, angyal szolgált neki a
pusztában, amikor az ördög kísértette. De ezek emberi, földi
gondolatok. Ezért Németh Sándor többet is mondhatna egy ilyen
találkozásról, ha Isten angyala érkezik Budapestre. Néhány dolgot
megoldhatott volna az angyali látogatás. Az angyalok érintése is
hatalmas változásokat eredményezhet. Elég lett volna egy érintés.
Például Németh Sándor nyelvére, hogy elhagyja a hamis
ügynökvádat, a rágalmazásokat, hazugságokat, és máris nem
támadná az ördög a lelkiismeretét. Nem kellene a bírói
függetlenségtől tartania a személyiségi jogi perekben. Nem kellene
követelnie, hogy a bírókra rá lehessen küldeni Semjén Zsoltot, hogy
akit Németh Sándor ügynöknek nevez, azt a bíróság bizonyíték
nélkül is minősítse annak.
Németh Sándor szavaiban nincs okunk kételkedni, annak
ellenére sem, hogy egy ilyen természetfölötti jelenés megerősíti a
pozícióját és az „istenfélelmet” a gyülekezetében, ahonnan a hírek
szerint egyre többen válnak ki és távoznak el. Németh Sándor élhet
egy hamis ügynökváddal, de egy angyalról talán mégsem hazudik.
Továbbra sem értjük, miért nem lett ebből egy világra szóló
esemény, miért nem tudhattunk meg többet az angyalról és a
látogatás részleteiről. Volt-e például az angyalnak géppisztolya?
Nála volt-e a mennyei atombomba indítókulcsa, amit akkor élesít be,
ha Németh Sándor imakommandója csapást kér az ellenségeire? Mi
az oka, hogy az angyal nem tudott segíteni? Mit tud Rodney
Howard-Browne, amit egy angyal nem? Vagy ezek szerint
mégiscsak a hallgatóságra kellett hatást gyakorolni? Egy amerikai
prédikátornak kellett a Hit Gyülekezete tagjai előtt megerősítenie,
hogy Németh Sándor Isten nagy embere? Megingott a szellemi
tekintély? Németh Sándor megteheti, hogy a Fővárosi
Törvényszéken lelkész létére nem mond igazat, mert ez a
lelkészeknek meg van engedve. Isten kivételezik velük. Ám
angyalról mégsem mondhatja, hogy megjelent, ha nem jelent meg.
Az ördög azzal támadta meg a vezető lelkészt, hogy miután azt
állította, hogy III/III-as ügynök voltam, a bíróságon be kellett volna
mutatnia a bizonyítékokat, amelyek a hamis ügynökvádat igazolják.
Elmondása szerint a titkosszolgálat épített be a Hit Gyülekezetébe,
méghozzá fél évvel azután, hogy a III/III-as szolgálat jogutód nélkül
megszűnt. Ez is egy természetfeletti csoda. De Németh Sándort az
ördög tőrbecsalta, és be kellett volna mutatnia azt a beszervezési
kartont, amiről azt állította egy istentiszteleten, hogy a birtokában
van, s azt bizonyítja, hogy ügynök voltam. Németh Sándor azonban
a bíróságra üres kézzel érkezett. Mint mondta, amit beszervezési
kartonnak nézett, az csupán egy „cetli” volt, amit azóta meg is
semmisített. Már arra sem emlékezik, mi volt rajta. Arra sem, hogy 6-
os karton volt vagy sem. A papírhoz úgy jutott, hogy valaki felhívta
telefonon egyenesen Jeruzsálemből, Dávid városából („Isten
emberét” csakis innen hívják magyar ügynökök hamis 6-os kartonja
ügyében), hogy nála van a beszervezési kartonom. Németh Sándor
azonnal pénzt ajánlott érte, mert tudja, hogyan működik az a világ,
amelyben ő a mindennapjait éli. Nehogy az ördög megszerezze
előle, s többet ígérjen érte. Mert ravasz az ördög, ahogy Márkus Joe
mondaná (lásd: Fesz van).
Elmondása szerint a lányával elutaztak Jeruzsálembe, és
megkapta, amiért ment. Bejelentette prédikáció közben, a
szószékről, istentiszteleten, ahol egy vezető lelkész nem hazudhat,
hogy a beszervezési űrlapomat birtokolja. Abból tudta meg, hogy
ügynök voltam. Azt is mondta, a Jeruzsálemből hozott dokumentum
csomó államtitkot tartalmaz, ezért nem ő hozza nyilvánosságra, de
gondoskodik róla, hogy megismerje az „utókor”. Nekem gyanús,
hogy Jeruzsálemben is nem egy angyaltól kapta-e az állítólagos
beszervezési kartont, ellenkező esetben arra kellene gyanakodnunk,
hogy egy közokirat-hamisító alvilági bűnözővel üzletelt, ami vezető
lelkész esetében nem lehetséges. Az megkérdőjelezné, hogy ennek
az embernek valaha volt-e bármi köze Istenhez. Nem sokkal ezután,
a beszédes nevű Gój Motorosok hozták nyilvánosságra a hamis 6-os
kartont, amelyen minden adat hamis volt. Talán azért, mert
Mészáros Imre Gój Motoros-elnök nem angyallal találkozott, hanem
egy „megbízható baloldali személlyel” (aki jöhetett akár az ATV
környékéről is), aki nem Rodney prédikátor meghívását kérte,
hanem azt, hogy a Bartus László nevére kiállított hamis 6-os kartont
hozza nyilvánosságra.
Miután erről a hamisítványról kiderült, hogy valótlan, még a rajta
levő nevek is nem létező személyek nevei, a beszervezési karton
(amely a prédikációban még tele volt államtitkokkal) hirtelen „cetlivé”
változott, amiről Németh Sándor nem tudta megállapítani azt sem,
hogy azonos-e a Gój Motoros 6-os kartonnal. Ez is természetfölötti
csoda. Mintha a megszaporított halak és kenyerek egy pillanat alatt
kövekké változtak volna. Mintha a Németh Sándor bal keze felől
megjelent angyal egy pillanat alatt a takarítószemélyzet tagjává
transzformálódna vissza. Evilági testi emberek számára furcsa lehet
mindez, s a materializmusukkal azt mondanák: Németh Sándor
vezető lelkész közönséges hazudozó, aki képes a bíróságon és még
istentiszteleten is hazudni. Szélhámos bűnözőkkel üzletel, s
Jeruzsálemig utazik, hogy az általa gyűlölt ember lejáratásához,
tönkretételéhez bizonyítékokat szerezzen. S ezért még pénzt is
hajlandó adni. A hívők pénzét. De mindez csak látszat lehet, a
háttérben valami természetfölötti esemény áll. Mert Isten nem küld
angyalt olyan emberhez, aki úgy hazudik, mint a vízfolyás, aki hamis
tanúbizonyságot tesz a felebarátja ellen.
Nem kérhetett volna Németh Sándor az angyaltól másik
beszervezési kartont? A bíróság támadja „Isten emberét”, Rodney
Howard-Browne-t kell Pozsonyból áthívni, hogy megerősítse,
miközben csak jobb hamisítványra lenne szüksége, hogy lemenjen
róla a sátáni nyomás. Magyarország éhes és szomjas, hogy a mai
szűkös időkben megismerje az angyali látogatás részleteit. Orbán
keresztény országában, az ország „szellemi vezetőjénél” angyal
vizitelt, akit a Mindenható Isten küldött. Másik hamis 6-os kartont is
hozhatott, hogy az ördög minden munkáját lerombolja. Erről kellett
volna szólnia a lapoknak. Címlapon Németh Sándorral és Morvay
Péterrel, aki a kezében tartja saját valódi 6-os kartonját, mellette a
rólam szóló hamisítványt, s az angyal lehullott szárnyatollát. Németh
Sándor még saját olvasóit is megfosztja a mennyei látogatás
élményétől, mert az Új Exodus sem tartja említésre méltónak az
angyali látogatást. Pedig Németh Sándor interjúi és három
titkosszolgálati rémtörténet közé a mennyből az angyal elfért volna.
Megjelenik a mennyből valaki, s Németh Sándor úgy tesz, mintha ez
mindennapi jelenség lenne. Ha az angyal akarta a látogatást
titokban tartani, akkor miért lett belőle poszt a Facebookon? A Hit
Gyülekezete titkosszolgálata nem tud titkot tartani? Lassan
rosszabbak, mint Trump Fehér Háza, ahonnan minden kiszivárog.
Németh Sándor szerint ott a „Deep State” működik, a titkos „mély
állam”. Ezt a Klu-Klux-Klan és Morvay Péter is megírta, ezért
abszolút hiteles. De a Hit Gyülekezetében csak nem a „Deep State”
helyezte el Németh Sándor Facebook-oldalán az angyali látogatás
hírét.
Angyal segíthetett volna korábban is egy másik hamis 6-os
kartonnal. De nem tette. Így Németh arra kényszerült, hogy
bemutassa az ügynökvád bizonyítékait, ami képtelenség. Ezért az
ügynökvádról azt mondta: ez csak az ő feltételezése. Ebben az
esetben el kellene ismernie, hogy valótlant állított, és visszavonni a
rágalmat. Esetleg javasolhatta volna az angyal ezt is. Megszűnt
volna a bírósági ítélet formájában fenyegető ördögi támadás. Nem
kellett volna megautóztatni Pozsonyból Budapestig egy húsz éve
nem látott közeli barátot. De Németh Sándor a Hit Gyülekezete
tagjainak nem azt mondja, amit a bíróságon, hanem ellenkezőleg:
fenntartja a hamis ügynökvádat, ami a feltételezése. A „Kizárólag
belső használatra, a Hit Gyülekezete imaláncában résztvevők
számára” készült tizenegy oldalas imalistán az áll, hogy „Isten
tegyen sikeressé bennünket jogi küzdelmeinkben, különös tekintettel
Bartus László írómédiumra. Vezetőink, jogászaink kapjanak
védelmet az Úrtól!”
 Mihez kell a védelem? Hogy Németh Sándor bizonyíték nélküli
„feltételezéseit” igazságnak tudják beállítani? Németh Sándor
valótlant állított, de a bíróság ne ítélje el? Tudják kijátszani a
bíróságot, hogy ne kelljen elismerni az igazságot? Amikor e sorokat
írom, a negyedik éve húzódó elsőfokú eljárásban, ahol az első
perctől kezdve egyetlen bizonyíték sincs, azt találták ki, hogy mivel
Németh Besztercebányán sértett az ügynökváddal, a szlovák
törvények alapján bírálják el azt, amiről már elismerte, hogy
semmiféle bizonyítéka nincs. A Hit Rádióban nem az erről szóló
nyilatkozatát olvasta be, hanem a maguk által készített, „Pap László”
álnéven küldözgetett irományból bizonygatta, amire nincs
bizonyítéka. Nem kérhetett Németh Sándor a futballista és a
géppisztolyos angyalok mellé hazudozó angyalokat is, akik a
„feltételezéseit” igazolják? Istennek semmibe nem kerül hamis
bizonyítékot gyártani, vagy akár hamis tanúbizonyságot tevő
angyalokat küldeni. Ha „Isten munkája” a tét, nem lehet ennyire
kicsinyes. Most ott tartunk, hogy a bíróság bekérte a szlovák
igazságügyi minisztériumtól, mit mond az aktuális szlovák jog a
személyiségi jogsértésről. A szlovákok viszont nem válaszolnak. A
bíróság már tárgyalást sem tart, amíg nincs szlovák válasz.
Miközben a törvény szerint én dönthetem el, hogy a szlovák vagy a
magyar jogot választom, ezért a szlovák válaszra már semmi
szükség, ha én a magyar jog mellett döntök. Lehet, hogy az angyal
az eljárást vezető bíró személyében jelent meg, és zsákutcába vitte
az eljárást. Kérdés az, melyik angyal bírálja el a benyújtott
panaszomat. De ha a bíró mégsem angyal, akkor a Németh Sándor
által védett magyar igazságszolgáltatás képviselője, amelynek
Németh Sándor szerint nem kell függetlennek lennie.
Az említett tizenegy oldalas imalistán szerény személyem és a
bírósági ítélet elleni imádkozás olyan nemes imatémák között
szerepelt, minthogy „A Soros György és elvbarátai által Európára
kényszerített terv ne valósuljon meg”. A „liberális média ne tudja
lejáratni Magyarországot és a V4-et, bővüljön más országokkal is a
szövetség”. A „gendermozgalom fészkei (CEU és a hasonszőrű
intézmények, alapítványok, szervezetek) sorvadjanak el”. Valamint
ezekhez a témákhoz méltó kérés: „A Hit Gyülekezete bevett egyházi
státusza maradjon meg, jusson egyházi státuszának megfelelő jogi,
intézményi, anyagi lehetőségek birtokába. A gyülekezet váljon
megkerülhetetlenné egyházpolitikai kérdésekben és egyenjogú
partnerként kezeljék a többi bevett (a „történelmi”) egyházakkal.
Jöjjön létre mindezeket biztosító átfogó megállapodás a Kormány (a
magyar állam) és a Hit Gyülekezete között.”
Ez utóbbi kérés mellbevágó, mert ez nem más, mint egy
konkordátum igénye a magyar állam és a Hit Gyülekezete között.
Életemből sok órát elvett, amikor Horn Gyula konkordátumot kötött a
Vatikánnal, és a Hit Gyülekezetében teljes erővel azon dolgoztunk,
hogy ezt megakadályozzuk. A tervezett konkordátumot a Hitlerrel
kötött egyezményhez hasonlítottuk. A Hit Gyülekezete janicsárjai a
köztéri posztereket festették át arra a szövegre, hogy „1242 Batu
kán – 1997 Vatikán”. Ezzel a Vatikánnal kötött konkordátumot
(„átfogó megállapodást”) a tatárjáráshoz hasonlította a Németh
Sándor vezette Hit Gyülekezete. Soha nem gondoltuk volna, hogy
eljön az idő, amikor Németh Sándor konkordátumot akar magának.
A következő lépés talán a pápai trón. A római pápának nincsen
olyan megfellebbezhetetlen tekintélye a katolikus egyházban, mint
Németh Sándornak a Hit Gyülekezetében. Érthetetlen, miért nem
akar trónt és tiarát magának.
A Hit Gyülekezete imalistája úgy is tekinthető, mint amikor
Jézus imádkozni tanította a tanítványait. Németh Sándor Jézus
imáját már régen elvetette, mert abban az áll, hogy bocsásd meg a
mi bűneinket, amiképpen mi is megbocsátunk az ellenünk
vétkezőknek. A megbocsátás helyett Németh Sándor a hamis 6-os
kartonokat, az ügynökvádat és „Pap László” irományait részesíti
előnyben. Jézus Krisztus a „Miatyánk, ki vagy a mennyekben ”
kezdetű imát tanította a követőinek (amit a Hit Gyülekezetében
eltöltött idő során úgy imádkoztunk, hogy „Miatyánk, kivagy a
mennyekben, amiképpen mi is kivagyunk a földön”). Ez a Károli
Bibliában tizenhárom sor, nem tizenegy oldal, mint Németh Sándor
esetében. De Jézus akkor még nem tudta, milyen veszélyes Soros
György, a gendermozgalom, a CEU, írómédium személyem, a
független bíróság, akkor is, ha ügynökmúltam feltételezésen alapul.
Ha Németh Sándor feltételezi, akkor az már maga a valóság. Meg
van írva, hogy a „hit a reménylett dolgok valósága, és a nem látott
dolgokról való meggyőződés” (Zsidókhoz írt levél 11. fejezet 1. vers)
Németh Sándor pedig „a hit embere”. A bíróságokon viszont
materialisták ülnek, úgy is mondhatnánk, hogy kommunisták, akik
csupán a látható dolgokról vannak meggyőződve. Ezért lenne
helyes, ha a bíróságokon is hitgyülekezetes bírók ülnének. Mint
Tatabányán, ahol a bíró úgy adott igazat első fokon Morvay
Péternek, hogy ahhoz megváltoztatta a perbeli mondatot, és az
ítéletben azt írta, hogy a határozathozatalhoz nem volt szükséges a
másik fél meghallgatása is.
Reméljük, Németh Sándor bal keze mellől az angyal nem
bizonyul csupán az ő „feltételezésének”. Csalódottak lennénk.
Budapestet már meg sem látogatják az angyalok. Németh Sándor
ezért adós a részletekkel. Pál apostol és más bibliai szereplők is
beszámoltak az ilyen természetfölötti jelenéseikről. Érdeklődéssel
várjuk, hogy Németh Sándor ezt tegye meg, mert így csak
reménykedni tudunk abban, hogy a bal keze felől nem a jeruzsálemi
bűnöző állt, és nem hozott neki megint valami minden kétséget
kizáró hamis bizonyítékot.
A „keresztény fasizmus”

Sokan hiszik, hogy a „keresztény fasizmus” szitokszó. Azok találták

ki, akiknek nem tetszik, hogy a kereszténység nevében diktatúrát
építenek. Ezzel szemben a valóság az, hogy a „keresztény
fasizmus” kiérlelt ideológia, amely az illiberális rendszerek mintájául
szolgáló Putyin-rezsim alapja.
Putyin kezdetben demokratizálta Oroszországot. Az Európai
Unió vezetőinek kedvence volt, aki jogállamot kezdett építeni, amíg
nem találkozott a modern orosz messianizmus filozófiájával, a
keresztény fasizmus híres teoretikusa, Ivan Iljin műveivel. A
„keresztény fasizmus” nemcsak létező ideológia, hanem a Putyin-
rendszer alapja, amely a többi illiberális rezsim mintájául szolgál.
Nem szeretnénk az olvasó türelmét a szükségesnél jobban
igénybe venni, de a „keresztény fasizmus” teóriájának megismerése
nélkül nem lehet sem ezeket a rendszereket, sem az őket támogató
keresztény mozgalmakat megérteni. Még az Index is megírta, hogy
Putyin Ivan Iljin keresztény fasizmusról szóló elméletére építette fel a
rendszerét. Az Orbán-rezsim ennek a szisztémának a másolása. A
legfontosabb, amit tudni kell, hogy Ivan Iljin elméletét nem mások, s
főleg nem az ellenségei nevezték „keresztény fasizmusnak”, hanem
ő maga. Ha röviden akarnánk összefoglalni az ideológia lényegét,
akkor azt mondanánk, hogy Iljin szerint a kereszténység földi
megvalósításához fasiszta államra van szükség. Az elmélet zseniális
összegzése és hibátlan levezetése annak, hogy a kereszténység
világi hatalom útján történő terjesztése csakis fasizmus útján
lehetséges.
Ezért a „keresztény állam” építőiről százszázalékos
biztonsággal állapíthatjuk meg, hogy fasiszta rezsimet építenek. A
következtetések nem állnak meg ezen a ponton: azok az egyházak,
amelyek ezen államok támogatói, kompatibilisek a belső
működésüket illetően. Magyarul is lehet olvasni erről Timothy Snyder
„A szabadság felszámolása” című könyvében, amelynek egy
részlete az Indexben is megjelent. Ivan Iljinről annyit, hogy a
Szovjetunió megalakulása után, 1922-ben száműzetésbe vonult.
Berlinből próbált programot adni a „fehéreknek”, akik a „vörösök”
ellen harcoltak az orosz polgárháborúban, majd emigrációba
kényszerültek. Iljin életműve az általa „keresztény fasizmusnak”
nevezett teória kidolgozása volt, amely profetikus módon a
Szovjetunió bukása utáni időre adott politikai programot
Oroszországnak. Iljin 1954-ben Svájcban halt meg. 1991-ben
(amikor a Szovjetunió romjain létrejött az Orosz Föderáció) már új
kiadásban terjedt a „Nasi zadacsi” (Feladataink) című műve. Putyin
később fedezte fel, és akkora hatással volt rá, hogy Iljint
újratemettette Moszkvában, majd visszaszerezte személyes iratait,
amelyek a Michigan Állami Egyetem tulajdonában voltak.
Putyin minden jelentős beszédében idézi Iljint. Amikor kérték,
nevezzen meg egy gondolkodót, akire leginkább támaszkodik, Ivan
Iljinre hivatkozott. Iljin befolyása gyakorlati kérdésekben is
tettenérhető. Vlagyiszlav Szurkov, Putyin propagandafőnöke, aki
főnökét a hatalomba segítette, Iljin eszméire építette fel a rendszer
propagandáját. Medvegyev is Iljint ajánlotta az orosz fiataloknak.
2014-ben minden orosz közalkalmazott megkapta Ivan Iljin politikai
írásainak gyűjteményét. Snyder azt írta, hogy „Iljin nevét említették
az álellenzéki pártok vezetői, akik a demokrácia Iljin által javasolt
színjátékában szerepet vállaltak”. A 20. század egyetlen teoretikusa
sem részesült olyan mértékű rehabilitációban, mint Iljin. Senki nincs,
aki ekkora befolyást gyakorolt a mai világpolitikára, mint ő.
Megteremtette a világ szörnyállamainak új típusát, a „keresztény
fasizmust”. Mindez jól harmonizált a hagyományos orosz
messianizmussal. Gyakorlatilag útmutatást adott annak
megvalósításához.
Iljin jogot tanult, ismerte a jogállamiság elméleti alapjait, de
szélsőjobboldalra sodródott, Mussolini hívének állt. Iljin a fasizmust
tekintette az eljövendő új világ politikai rendszerének, amelynek nem
akármilyen küldetése van. Célja helyreállítani a világban az isteni
rendet, Isten törvényeinek érvényesülését. Ezért számára a
fasizmus nem egy lehetséges állami berendezkedés a sok közül,
hanem az egyedül tökéletes, mert Isten jelenlétét hozza vissza a
romlott világba. Erre a jogállamok nem képesek, egyedül a fasizmus.
Iljin nem értette, miért az olaszok jutottak először a fasizmus
felismeréséhez, hiszen ők nem is fogták fel annak igazi célját és
értelmét. Iljin szerint az orosz népben sokkal mélyebben él a
messiástudat és a kereszténység iránti olthatatlan vágy. A
keresztény világ megteremtésének eszköze a fasizmus, ezért az
igazi fasizmust az orosz népnek kell elhoznia a világ számára.
Iljin a húszas években is úgy szólította meg a „vörösök” ellen
harcoló „fehér” bajtársait, mint orosz keresztényeket, hogy „fehér
testvéreim, fasiszták!”. Hitler Mussolinihez hasonlóan mély
benyomást tett Iljinre, ráadásul ő német anyja révén tökéletesen
beszélt németül. Hitlert a civilizáció nagy védelmezőjének tekintette,
antiszemitizmusát az orosz fehérek ideológiájából gondolta
levezetni. Iljin maga is antiszemita volt. Logikája szerint Hitler nem
azért támadta és ölte meg a zsidókat, mert zsidók, hanem a
baloldaliságuk és a liberalizmusuk miatt. Mint minden antiszemita, a
zsidókat Iljin is kommunistákkal és liberálisokkal azonosította, akik a
nemzeti kereszténység útjában álltak a parlamentarizmussal, a
jogállamisággal és a vezér által irányított önkényuralommal
szemben. Iljin Oroszországra még a Szovjetunió idején sem úgy
tekintett, mint kommunista fenyegetésre, hanem a „keresztény
fasizmus” nagy ígéretére, mely egyszer még megmentheti a világot,
ha elhagyja a kommunizmust.
Iljin logikája a következő: Isten volt az egyetlen tökéletes a
világegyetemben. A teremtés után a bűnbe esett ember miatt
felbomlott a tökéletes egység, sőt a földi világ a tökéletes Isten
ellentéte lett. A mindenség két részre oszlott: Isten tökéletessége és
a tökéletlen emberi világ szembekerült egymással. A cél most már
az, hogy a megbomlott egységet az ember helyreállítsa. Ezt a
diszharmóniát szünteti meg a „keresztény fasizmus”, amely elhozza
a tökéletlen világba Isten tökéletességét. A tökéletes egység
felbomlásának oka az egyén, a személyiség, amely döntést hozhat,
és így utat nyit a szenvedélyei előtt. Ezért a „keresztény fasizmus”
olyan államforma, amely az egyént és az egyén jogait számolja fel.
Az embert magasabb értékek, vagyis Isten tökéletessége alá rendeli.
Az isteni harmónia helyreállításának módja olyan állapot
létrehozása, amelyben „mindannyian egyként gondolkodunk és
érzünk, azaz nem is gondolkodunk, nem is érzünk, hanem
megszűnünk egyénként létezni. A gonosz ott lakozik, ahol a
személyiség kezdődik” – írta Iljin, aki a keresztény fasizmus
teóriájával megváltást hirdetett, de a megváltó nála nem Isten,
hanem az ember. Ennek eszköze a fasiszta állam. A
„kereszténységet” (a tisztaságot) a fasiszta állam hozza létre. Iljin
szerint az olyan társadalmi rendszerek, amelyek teret engednek az
egyénnek, az emberi élet legalantasabb és legalsóbb fokát jelentik.
Ivan Iljin elméletében a megváltó egy ember, és az általa vezetett
nemzet. Nála a nemzet értelemszerűen Oroszország. Az orosz
népnek messiási küldetése van. Ezúttal erre nem térünk ki
részletesen, csak utalunk az orosz messianizmus 1830-as években
kialakult gyökereire, a nyugatellenességre, az orosz néplélekre,
amelynek a világ népeinek megváltása a feladata: az oroszok Isten
választott népe. Az orosz messianizmus jelenik meg Iljin
ideológiájában is, amelyet ő a fasizmus által tart egyedül
megvalósítható programnak. Putyin erre építette a mintaállamát.
Ez arra a téveszmére épül, hogy az orosz nép lelke mélyén
megőrizte ártatlan és tiszta jellegét. Minden rossz Nyugatról
érkezett, és csupán rárakódott erre az alapvetően tiszta orosz
néplélekre, tehát csak le kell hántani róla. Iljin csak azért nem lett
nemzetközi illiberális sztár, mert a megváltó fasiszta rendszer
szerepét leszűkítette az orosz népre. Hatása közvetve érvényesült,
ahogyan például Orbán manapság Putyin rendszerét másolja. De az
sem véletlen, hogy Orbán ilyen közel került a keleti ortodox
egyházakhoz. Szíriában az oroszokkal együtt építenek újjá egy
kolostort. Orbán ezen kívül komoly összegekkel támogatja a keleti
ortodox egyházakat. Másfelől a magyar jobboldali mitológiában is
megtalálható az „eredendő tisztaság”. A Horthy-rendszerben a
parasztság őrizte ezt a nyugatias urbánusokkal szemben, aztán az
erdélyi magyarok töltötték be ezt a szerepet. Nem véletlenül
zarándokol Orbán minden évben Tusványosra. Orbánnak egyébként
van egy saját elmélete is a magyar nemzeti tisztaságra: a
„keresztény gyökerek”, amelyek jelen vannak minden magyar lelke
mélyén. A misztikus „keresztény gyökerek” hiányoznak például a
zsidók, az idegenek, a migránsok lelkéből, s ugyanez jellemzi az
úgynevezett nemzetárulókat is. Orbán teóriája szerint ezeket a
„tiszta gyökereket” kell megőrizni, védeni, felszínre hozni, s ezáltal
lehet „kereszténnyé” tenni Magyarországot és a világot. Az orbáni
ideológia Iljin logikáját tükrözi. Az illiberalizmus pontosan ezt jelenti.
A részletek elemzése nélkül csak megemlítjük, hogy a
kereszténység szerint Ádám eredendő bűne minden emberre
egyformán elhatott. Egyetlen embernek vagy nemzetnek sincs a
lelke mélyén „tiszta gyökér”.
Hogyan lesz ebből megváltó fasizmus? Mivel minden
erkölcstelenség gyökere a jog, amely ezt megengedi, a jogot kell
megszüntetni. Addig van egyén, amíg az embernek jogai vannak, és
ezekkel a jogokkal megkülönbözteti magát, döntést hoz. Ezek a
döntései mutatják az egyéniségét. Ha azonban az egyén feloldódik a
nemzetben, akkor eggyé válik a nemzet romlatlanságával és
tisztaságával. A néplélekkel való azonosulás tisztítja meg az egyént.
Az „egyén” felmagasztalása Iljin szerint zsidó teória, amely szemben
áll a nemzet megváltó szerepével. Ez az oka annak, hogy a zsidó
„erkölcstelen”, míg a messianisztikus fasiszták a nemzetet szűz
képében idealizálják. Iljin szeme előtt is afféle szűzként lebegett az
ártatlanságában tiszta orosz nemzet. Az egyén az eredendő bűn
miatt terhelt, de „a nemzet” nem. Ez ostobaság, hiszen nincs az
egyéneken kívül álló nemzet, mert a nemzetet emberek alkotják. De
Iljin szerint elvont eszmeként is létezik a nemzet. Ez a nemzet
megőrizte paradicsomi állapotát. A nemzet lelke mélyén ott van az
isteni tökéletesség. A fasizmusnak kell a romlott egyént
visszavezetnie a tiszta nemzethez. Ennek két nagy akadálya van: a
tények és a szenvedélyek. A tények, a romlott valóság ismerete
benne tartja az embert a romlott világban. Ezért a tények helyett az
ideálist, az eszményit kell mutatni, nem a rút valót. Az ideális világ
képét kell az ember elé állítani, aki azonosul vele, és miközben
egyesül azzal, meg is tisztul. Ez az elmélet teológiailag ahhoz
hasonlít, mint amikor azt mondják, hogy viselkedj úgy, mintha igaz
lennél. Ez azonban nem így működik. Ez csak akkor működik, ha
nem csupán a képzelet által vagyunk igazak, de a valóságban is. A
kereszténység lényege pedig éppen ez. Iljin hamis megváltási
elmélete ezt torzítja el.
Iljin szerint minden más politikai rendszer, leginkább a jogállam,
nemzetellenes, idegenek, külföldiek, gyökerüket veszített
idegenszívűek ármánya. Tőlük kell őrizni a nemzet tisztaságát.
Ehhez a védelemhez van szükség a fasizmusra, mert csak ezáltal
lehet megvédeni a keresztény nemzetet a zsidóktól, a söpredéktől, a
bevándorlóktól. Azért kell megvédeni a keresztény kultúrát, mert ez
egyesíti az egyént a közösséggel. Ezért kell a kultúrát és a sajtót is
megtisztítani az idegen elemektől, káros befolyástól. Ezért
kényszerül a fasiszta állam arra, hogy saját embereit ültesse vezető
kulturális pozíciókba, és ezen a téren is felszámolja a káros liberális
befolyást. Ezért van szükség a rút tények helyett propagandára. A
gonosz világ tényei helyett a nemzet „keresztény tisztaságát” kell az
egyén elé példaként állítani. A nemzet tisztaságának bizonyítéka,
hogy állandó támadás alatt áll. Ha nem lenne tiszta, nem kellene
védeni, mert befogadhatna minden rosszat. A nemzet a
fenyegetettség és az önvédelem állandó harci ciklusaiban él. Ezért a
nemzetnek nem jogállami intézményekre, hanem erős vezetőre van
szüksége, aki ezektől a sorozatos és ismétlődő támadásoktól
megvédi. Erre a jogállam nem képes, mert a jogállam lényege az,
hogy mindent befogadjon, integráljon, az egyén választását is
jogszerűvé tegye. Iljin szerint a liberalizmus, a jogállam ezért
ellensége Istennek, a tökéletes emberi társadalomnak, amelyet a
fasizmus hoz létre. A liberálisellenes keresztény elvek fasiszta
gondolatok. Ezt állítja a „keresztény fasizmus” ideológusa.
A „keresztény fasizmus” a nemzet történelmét a külvilág
támadása és a nemzet jogos védekezése történeteként írja le,
amelyben a nemzet mindig önmaga létét, fennmaradását védi a
gonosszal szemben. A nemzet mindig a jó oldalon áll, és minden
más gonosz, vele szemben áll. Iljin azt javasolja, hogy az embereket
állandóan emlékeztetni kell erre a harcra, az önvédelemre.
Ugyanezen az elven működik a fasiszta államot támogató
keresztény egyház is. Erről szólnak az Új Exodusban megjelenő
Németh Sándor-interjúk is, az ellenséggel vívott, soha véget nem
érő harcokról. Az áthallásos párhuzamok önmagukért beszélnek. A
fasiszta állam és a vele összefonódó egyház kompatibilis
egymással. Ennek alapja az, hogy a két szervezet strukturálisan
hasonló módon épül fel és azonos elven működik. A fasiszta állam
önmagában öncélú és bukásra ítélt. A fasiszta állam célja a
kereszténység, s ehhez szüksége van olyan egyházak
támogatására, amelyek az államtól remélik a „keresztény értékek”
képviseletét, Isten erkölcsi törvényeinek érvényesülését. Ezért ezek
az egyházak minden alkalommal az önkényuralmi rendszert, modern
formájában a „fasiszta” államot támogatják. Ez akkor valósulhat meg
igazán, ha az egyház maga is önkényuralmi szervezetként, fasiszta
logika alapján, egyetlen erős ember pszichikai uralma alatt működik.
Az egyszemélyes vezetésű gyülekezetben a pásztor önkéntelenül
vágyik világi hatalomra is. Ki akarja terjeszteni a hatalmát a
gyülekezeten kívüli világra is. Ez az együttműködés és az
összefonódás alapja.
Iljin, mint egykori joghallgató, megértette, hogy a jog útján nem
lehet célt érni. A fasizmus önkényét szükségesnek és erénynek
tartotta, amely elengedhetetlen a győzelemhez, a „keresztény állam”
létrehozásához. Iljin szerint „a fasizmus hazafias önkény”. Ezért a
keresztény állam nem alapulhat jogra, csakis egyetlen tisztánlátó
vezető személyére, akivel szemben feltétlen engedelmességet kell
tanúsítani. Iljin a „keresztény fasizmust” a nemzet és a világ
megváltásának tekintette, és ehhez az orosz „szpaszityelnij” szót
használta, amely a keresztény megváltással azonos jelentésű. Az
ortodox keresztények ezt a szót használják Krisztus megváltására is.
Iljin szerint a nemzetnek „megváltóra” van szüksége: a nemzet
egyszemélyi vezetőjére, aki azonban nem a saját, hanem mások
vérét áldozza fel, hogy a „keresztény állam” számára megszerezze a
hatalmat. Mint írta, „a fasiszta államcsíny a megváltás aktusa, első
lépés a világegyetem totalitásának visszaállítása felé”.
Magyarországon nem volt szükség szó szerinti „vérre”, ezért sokan
nem is vették észre, hogy a fasiszta államcsíny megtörtént.
A „keresztény fasizmus” a karizmatikus vezér köré épül, aki
messiás szerepbe kerül, s antikrisztusi feladatot lát el. Az
orbánizmus vallás, amelyben Orbán a messiás, ő az isten. A
némethizmus is vallás. Németh Sándor is isteni tekintélyt kölcsönöz
magának. A „keresztény fasizmus” mindkét oldalon ugyanazon elv
alapján működik. A „keresztény állammal” összefonódó egyház
struktúrája azonos a vezérelvű fasiszta diktatúráéval. A vezérek
szerepe azonos a saját közösségükön belül. A keresztény államban
a hatalom szakrális jelleget ölt, míg az állammal összefonódó
egyház evilági jellegű lesz. A vezér mindkét oldalon megistenül. A
NER-ben az imádat tárgya Orbán Viktor, a Hit Gyülekezetében
ugyanezt a szerepet Németh Sándor tölti be. Ez automatikusan
következik az antikrisztusi szerepekből. Ez vallás, ám nem
kereszténység. Amit képviselnek, azok nem keresztény értékek. Az
imádat bizonyítéka, hogy a hívőket nem győzi meg a racionális
érvelés, nem hatnak rájuk a tények. Így ezek nem is képesek
kiábrándítani őket. A hamis messiás, a bálvány felismerhető arról,
kinek adják a hívők a dicsőséget. A Hit Gyülekezetében nem Jézus,
hanem Németh Sándor a legfőbb tekintély, az imádat tárgya. Jézust,
vagy az Atyát, lehet bírálni, őt nem.
Iljin ugyanazt mondja, amit Németh Sándor az
imakommandónak: a megváltói szerepbe került messiásvezérnek
„nem szabad tudomást vennie arról, amit Isten mondott a
szeretetről”. Jézus a felebaráti szeretetet tanította, de Iljin számára
ilyesmi nem létezik. Ahogy egyetlen „megváltó” diktátornak sincs
igazi barátja. Nekik az „Isten szeretete” az állandó harc az isteni
rend ellenfeleivel szemben, itt a földön. Iljin azt mondja, hogy akik
nem csatlakoznak ehhez a harchoz, azok a gonoszt segítik: „Aki
ellenzi az ördög elleni vitéz harcot, az maga is ördög.” Iljin szerint a
hit háborút jelent: „legyen imád kard, és kardod legyen ima”. Ezt
nevezhetjük a „keresztény fasizmus” jelszavának is. Aki hallotta már
Németh Sándort tanítani a „szellemi harcról”, annak Ivan Iljin
elmélete semmi újat nem mond. Ez ugyanaz a „szellem”. Ahogy
Orbán is élet-halál harcot hirdet politikai ellenfeleivel szemben. Ezek
a „keresztény fasizmus” egymást kiegészítő oldalai.
Iljin szerint a fasizmus soha nem „belső helyzetértékeléssel”
kezdődik, hanem a külvilág elutasításával. Soha nincs önvizsgálat,
belső korrekció. Csak ellenség, ellenséges ügynök létezik. A külvilág
a fasiszta diktátor ellenségképének alapja, államban és egyházban
egyaránt. A közös ellenség a legfőbb összetartó erő. Ivan Iljin szerint
„a politika az ellenség azonosításának és hatástalanításának
művészete”. A nemzetnek mindig vannak ellenségei, mert a nemzet
a gonosz külvilággal szemben az isteni tökéletességet hordozza
magában. A korlátlan hatalommal rendelkező pásztor gyülekezete is
állandóan támadás alatt áll, amit Isten és a romlott világ
ellentéteként magyaráz. Azért van „támadás” alatt, mert Istent
képviseli. Ezért a külvilág támadása soha nem jogos, és emiatt
nemcsak a gyülekezet, hanem Isten ellen is irányul. Az önmagát
Istennel azonosító pásztor, az önmagát Isten országával azonosító
gyülekezet mindig jogos harcot folytat, mert az mindig a gonosz ellen
irányul. Ez a „keresztény fasizmus” logikája.
A „keresztény fasizmus” célja az egyéniség megszüntetése.
Németh Sándor „janicsárképzésének” célja is a személyiség
összezúzása és felszámolása. Isten az embernek szabad akaratot,
szabad választást, szabad döntést adott, amit egy külső kontroll
nélküli egyszemélyi vezető elvesz, mert a „keresztény fasizmus”
olyan rendszer, amely feltétlen engedelmességet követel. Az állam
fizikailag is megszünteti az egyén jogait, az egyházi gyülekezetben
pedig lelki elnyomással és zsarolással számolják fel az egyéniséget.
Minden, ami jogot ad, ami egyéni szabadságot hirdet, ellenség. Az
egyházban erre kiválóan alkalmas a bűntudattal való manipulálás és
a bűnnel való fenyegetőzés. A „keresztény fasiszta” állam is
gyakorolja a lelki terrort, a megfélemlítést azokkal szemben, akik a
nemzet eszméjével, felettes énként való szerepével nem
azonosulnak. A felvilágosodás éppen az egyéni jog elsőbbségét
hirdette, mert abból következik a szabadság az egyházi dogmákkal
és a lelki szolgasággal szemben. De Soros György „nyitott
társadalma” is szöges ellentéte a fasizmusnak. Méghozzá
szándékosan az. Iljin szerint ezek ellen kell harcolni, és az
emberben levő szenvedélyt erre a harcra kell mozgósítani. Azt
mondja: „az igaz szenvedély a fasiszta erőszak, a felemelt kard,
amely egyben térdre borulás és ima”. Ez a módja a bűnös
szenvedélytől való megtisztulásnak. Mindez ellentétes azzal, amit a
Biblia mond. Pál apostol szerint „a bűn nem uralkodik rajtatok, mert
nem vagytok a törvény alatt, hanem kegyelem alatt vagytok”. A
„keresztény fasizmusban” a kegyelem szerepét a gyűlölet és az
ellenséges külvilággal szembeni harc helyettesíti.
A fasizmus szándékosan szünteti meg a jogintézményeket,
amelyeket a vezető személyes uralma vált fel. Iljin szerint a
jogintézményeket meg lehet szüntetni úgy is, hogy fizikailag
megmaradnak, de a funkciójukat elveszítik. A jogállam lehetővé teszi
a hatalomváltást: a vezetők cserélődnek, de az állam marad, mert az
állam nem egy ember személyére, hanem a jogrendre épül. Így a
társadalom sokszínű, befogadó, az egyén szabad és kibontakozhat.
Ezzel szemben a „keresztény fasizmus” a „megváltó” vezető és a
nemzet közötti szent és örök kapcsolatról szól. A nemzet nem
létezhet a megváltó vezető nélkül, mert a vezető testesíti meg a
nemzet önazonosságát. Ugyanez a helyzet a „megváltó” pozíciójába
került egyházi vezető esetében is. A Hit Gyülekezete nem létezik
Németh Sándor nélkül, mert Németh Sándor a Hit Gyülekezete, és
fordítva. Ez azt jelenti, hogy a gyülekezet létezésének alapja nem az
Ige és a Szentlélek, hisz ebben az esetben bárki, aki ismeri, érti és
hiszi az Igét, betölti a Szentlélek, mint minden hívőt, lehetne a Hit
Gyülekezete vezetője, mert a hívőket nem a vezető személye,
hanem a közös hit kapcsolja össze. Az igazi vezető nem Németh
Sándor, hanem Jézus Krisztus. De a valóságos hierarchiában nincs
feljebb, a legmagasabb szinten Németh Sándor áll. Felette nem áll
senki és semmi. Istenre hivatkozik, de csak úgy, mint saját hatalma
forrására. Ami az államban a „jog”, az egyházban az „Ige”. Ha a „jog”
a vezető fölött áll, a vezető felelősségre vonható. Ha az „Ige” a
vezető lelkész fölött áll, akkor Németh Sándort az Ige alapján
kérdőre és felelősségre lehet vonni. De ma mindenki tudhatja, hogy
ez lehetetlen. Az már „lázadásnak” minősülne. Ha egy vezető
bírálata, ellenőrzése, kritikája „lázadás”, az a vezető diktátor. Ahogy
a „keresztény fasiszta” államban csupán formálisan léteznek a
jogintézmények, úgy az egyszemélyes diktatúrát megvalósító
egyházban is formális minden tisztség, testület, presbitérium, stb..
Pedig a Biblia valóságos szerepet szán ezeknek, amelyek tényleges
ellenőrzést gyakorolnak az Ige alapján a pásztor fölött. Aki ezt nem
tűri el, az zsarnok. Biblikusan: farkasa, nem pásztora a nyájnak.
Szent Ágoston szerint is az ideális államforma a császárság. Az
ideális uralkodó az egyeduralkodó. Az állammal összefonódó
egyháznak mindig a monarchia és a totális társadalom felel meg,
amelyet egy zsarnok irányít, és amely bűnözők tanyája. Ugyanúgy,
mint az egyház, amely összefonódik vele. Talán az sem véletlen,
hogy az orosz „keresztény fasiszta” mintaállam egy KGB-s
keresztény vezetése alatt áll, aki igyekszik „megváltani” a világot.
Mint ahogyan az orbáni „keresztény fasiszta” állam egyik
legjelentősebb támogatója is egy olyan gyülekezet, amely maga is
titkosszolgálati logikával és módszerekkel dolgozik.
Szegény Jézus.
Puccs

Diktatúrákban semmi nem változik olyan gyorsan, mint a múlt.

Különösen a Hit Gyülekezetében, amelynek története sokáig úgy
kezdődött, hogy Budaörsön egy hétfős imacsoportból alakult. A Hit
Gyülekezete honlapján található történetből azóta eltűnt a hétfős
imacsoport. Annyi található, hogy az alapítók 1979-ben bibliai hiten
álló evangéliumi csoportot hoztak létre. Majd az olvasható, hogy a
gyülekezet „alapító lelkészét, Németh Sándort és a feleségét,
Németh Juditot, 1980-ban szentelték fel pásztornak”. Ez állítólag
Fort Lauderdale-ben történt, a Good News Church-ben, de rajtuk
kívül ezt senki nem látta, erről szóló igazolás sehol nem jelent meg.
Azt nem tudhatjuk, hogy Németh Sándor felszentelése miből állt, s
milyen felhatalmazás alapján történt. A pásztorrá szentelés kellékei:
teológia elvégzése, sokéves tapasztalat, kipróbáltság, a legteljesebb
mértékben hiányzott. Németh Sándornak teológiai végzettsége
nincs. Élete első diplomáját magának állította ki, amikor
megalapította a gyülekezet teológiai főiskoláját, a Szent Pál
Akadémia elődjét, a hangzatos Közép-Kelet-Európai Bibliaiskola és
Lelkészképző Intézetet (becenevén a „Kökebilit”), amelynek első
ténykedése az volt, hogy diplomát adott Németh Sándornak. Ezen
kívül még Pat Robertson keresztény egyeteme ajándékozott
diplomát Németh Sándornak, aki a katolikus teológián töltött néhány
szemeszteren kívül nem vett részt teológiai képzésben. Állami
iskolai végzettsége a mai napig érettségi. De azért még doktor is
lehet belőle, ha a Szent Pál Akadémián lesz doktorképzés. Erre az
esetre van egy tippünk, ki kapja az első doktori oklevelet.
Amikor Németh Sándort Fort Lauderdale-ben „felszentelték”
pásztornak, akkor még csak egy éve alakult meg a „hétfős
imacsoport” és kezdődött az önálló gyülekezet építése. Fort
Lauderdale-ben, a Good News Church-ben, senki nem ismerhette
annyira Németh Sándort, a szolgálatát, a felkészültségét, hogy
annak alapján pásztorrá szentelje. A pásztorral szembeni
legfontosabb követelmény, hogy ne uralkodjon a nyájon, hanem
szolgáljon. Az biztos, hogy a felszentelés bibliai feltételei nem voltak
adottak. Nagyobb hitele lenne a felszentelésnek, ha az
Magyarországon történik, mindenki előtt látható, ellenőrizhető
módon. Olyan pásztorok által, akik tudnak valamit Németh
Sándorról, hosszabb ideje ismerik őt. Egyesek úgy emlékeznek,
hogy miután Németh Sándor és felesége visszatért Floridából, nem
történt hivatalos bejelentés, hogy ők fel lettek szentelve. Nem
véletlen, hogy a Biblia támaszt követelményeket, amelyek itt meg
sem jelentek. Derek Prince is a Good News Church-ben szolgált, de
annyira nem ismerhette Németh Sándort, hogy bibliai követelmények
szerint felelősséget vállaljon érte. Egyébként Derek Prince a
kilencvenes években keményen konfrontált Németh Sándorral: az
egyszemélyes vezetését elfogadhatatlannak tartotta. Megintette őt,
hogy helyre kell állítania a bibliai rendet, be kell fejeznie az emberek
terrorizálását és elnyomását. De amikor Németh Sándor
„felszentelése” megtörtént, Németh Sándor már ugyanolyan
korlátlan egyszemélyi vezető volt, mint később. Derek Prince ennek
alapján nem is támogathatta volna a felszentelését. Németh Sándor
Derek Prince intése után hozta létre formálisan „a gyülekezet
elnöke” pozíciót, amely annak felel meg, amikor Orbán Viktor a
Fideszből kinevezi maga fölé a nem létező köztársaság elnökét.
A karizmatikus mozgalom kezdetekben nem helyezett hangsúlyt
a képzésre, mindent az isteni „elhívásra” épített. Ennek a
szemléletnek a leglátványosabb kudarca Németh Sándor és a
Donald Trump támogatásáig eljutott karizmatikus evangéliumi
mozgalom. Ma már a karizmatikusok is egyetemeket működtetnek,
de azokban a már megromlott hamis próféták tanítanak. A magyar
érettségi az amerikai iskolarendszerben a „high school”-nak felel
meg, ami a gimnáziummal azonos. Az biztos, hogy ma Amerikában
senkit nem szentelnek „pásztorrá” high school végzettséggel. Nem
véletlen, hogy el kell olvasni néhány pszichológiai alapművet az
egyetemeken, mielőtt valaki emberekkel kezd el foglalkozni. A
képzetlen emberek „műveletlen halászokra” való hivatkozása erősen
sántít. A „műveletlen halászok” nem avatkoztak be a hívők életébe
és nem uralkodtak rajtuk. Nem akartak mindenhez érteni. A
„műveletlen halászok” látták az Isten Fiát. Jézus példája nem
indította őket arra, hogy totális kontrollt gyakoroljanak más emberek
élete fölött. A „műveletlen halászok” annyira azért nem voltak
műveletlenek, hogy maffiózók akartak volna lenni. A szolgálatuk is
más volt. A tudás nem ellentéte a hitnek. Pál apostol, aki a
kereszténység tanítását kifejtette, kora egyik legképzettebb embere
volt. A világ bölcsességénél valóban nagyobb az Isten „bolondsága”,
de ez nem azt jelenti, hogy kötelező lenne műveletlennek és
képzetlennek lenni. Az Isten „bolondsága” nem szó szerint értendő,
cseppet sem bolondság, csupán a világ gondolkodása szerint az.
Németh Sándornak is bolondság az, hogy áldjátok azokat, akik
titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, akik kergetnek titeket. Ez a
„bolondság” az igazi bölcsesség.
Úgy tűnik azonban, hogy Németh Sándor is elkezdte becsülni
az evilági iskolai végzettséget. A Wikipedia róla szóló szócikkében
ez áll: „1977-ben végzett a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen.”
Ez hazugság, ami azért meglepő, mert a Wikipedia szerkesztői
egyeztetnek az érintettel. A rólam szóló szócikk adatait tőlem kérték,
én adtam meg. Németh Sándor esetében sem lehetett ez másképp.
Ha ő írta be, hogy „1977-ben végzett a Pázmány Péter Katolikus
Egyetemen”, akkor nem mondott igazat. Tallér János 1976
májusában tért meg és június 30-án fejezte be az egyetemet. A
megtérése miatt nem adta be a doktori értekezését szociológiából,
mert akkor már „kárnak és szemétnek” ítéltek minden „emberi
bölcsességen” alapuló tudományt. Németh Sándor 1976-ban a
második évet fejezte be, és ez volt az utolsó éve, mert a megtérése
után az egyetemet nem kívánta folytatni. Ha pedig 1976-ben a
második évet fejezte be, akkor 1977-ben semmiképpen nem
végezhetett. Németh Sándor azt a látszatot akarja kelteni, mintha
lenne felsőfokú egyetemi végzettsége és lennének befejezett
teológiai tanulmányai. Ez azonban nem igaz. A legmagasabb iskolai
végzettsége, amelyet iskolai rendszerű oktatás révén szerzett, s
nem csak úgy „kapott”, az érettségi.
A Példabeszédek 28. rész 16. verse azt mondja, „az értelemben
szűkölködő fejedelem nagy elnyomó is”. A korinthusbeliekhez írt
levélben Pál apostol nem a műveltséget és a felkészültséget állítja
szembe Isten bölcsességével, hanem az Isten Igéjét tagadó evilági
filozófiát, bölcselkedést. A görög filozófiát, amivel a katolikus
egyházatyák felhígították és keverték a Bibliát. Nem minden tudás
ellentétes a Bibliával. Az értelem Istentől van. A korinthusiak
görögök voltak, akik emberi bölcsességet és okoskodást kerestek,
míg a zsidók jelt kívántak. Pál szerint a keresztről való beszéd, az
igehirdetés „bolondsága” rejti a legnagyobb bölcsességet és ez a
legnagyobb jel. Pál nem a tudatlanságot, a butaságot, s nem a
képzetlenséget magasztalta fel, hanem az Isten megismeréséről
beszélt csupán, hogy az nem emberi értelem, hanem az isteni
kijelentés által lehetséges. Akik az értelmükkel keresik az Istent, és
nem a szívükkel, azoknak valóban akadály lehet az értelmi
magaslat. De nemcsak azok találják meg az Istent a szívükkel,
akiknek a fejükben semmi nincs. Filozófusok is megtérnek, amire
legjobb példa a Hit Gyülekezetében a kiváló Rugási Gyula. A baj
nem az értelemmel van, hanem azzal, ha valaki felfuvalkodik a saját
emberi értelmével és azt az isteni kijelentés fölé helyezi. Az értelmet
nem elvetni kell, hanem a Biblia szerint „megújítani”, alárendelni
Isten Igéjének. Az értelemre nagyon is szükség van. Nem véletlen,
hogy a diktátorok infantilizálják, elbutítják az alattvalókat és
felmagasztalják a tudatlanságot. A tudatlan embert lehet elnyomni.
Miközben a diktátorok maguk is értelemben szűkölködnek, mert
különben nem lennének elnyomók. Aki elnyomja a többi embert, az
nagyon korlátolt személyiség.
A Németh-házaspár a hétfős imacsoport két tagja, a másik öt
tagot kiretusálták a történetből, mint a Lenin mellett álldogáló Trockijt
a szovjet kommunista párt korabeli fotóiról. Illendő, hogy
megemlítsük: a Hit Gyülekezetét alapító másik öt ember Tallér János
és a felesége, Tallér István (Tallér János öccse) és az ő felesége,
valamint Paksa Mária voltak. Utóbbi hölgy vidékről került Budaörsre
és nem játszott szerepet a későbbi eseményekben. Semmi nem
változik olyan gyorsan, mint a Hit Gyülekezete állandóan „hiteles”
története. De az még edzett idegzetű embereket is meglepett,
amikor 2019. február 11-én Németh Sándor a Facebook oldalán
képriportban számolt be arról, hogy Pat Robertson televíziója, a
CBN stábja ellátogatott Budaörsre, hogy Németh Sándort
meghallgassa arról, hogyan alakult meg a Hit Gyülekezete. Németh
Sándor még egy fotót is feltett arról, ahogy mutatja: „négyen voltunk
először”. Hogy a hét alapítóból kit tagad le, az nem világos. De a
tendencia abba az irányba tart, hogy a végén már csak ketten
maradnak, ő és a felesége. Megkérdeztem Tallér Jánost, aki a
következő választ adta: „Bereczkiék után heten kezdtük az
imacsoportunkat Budaörsön. Paksa Marika, Gál Mária (ő István
felesége, akit később Eszternek hívtunk), Tallér István, Németh
Sándor, a felesége, Judit, és mi ketten a feleségemmel. Először
Sándor és Judit, aztán István és mi laktunk a házban, mivel a régi
bérlők a házban maradtak. De Paksa Marika és Eszter már akkor is
jöttek imádkozni, és amikor a megörökölt albérlők kiköltöztek, akkor
ők is beköltöztek a budaörsi házba.” Hogyan lehet elhinni egyetlen
szavát olyan embernek, aki letagad ilyen nyilvánvaló tényeket,
amelyeknek élő tanúi vannak?
A hétfős imacsoport tagjai egyenlők voltak, nem volt senki,
akinek nagyobb szava, hatalma lett volna, mint a többieknek. Ez
azonban nem maradt így. Orwell kedvelői már tudják, mi következik.
De a fantáziájuk nem elég gazdag ahhoz, hogy a valósággal lépést
tartsanak. Horrortörténet következik, Németh Sándor korlát nélküli
vezetővé válásának története. Annak az egyeduralomnak a
létrejötte, amely a „keresztény fasizmus” iljini elméletének
elengedhetetlen része, és a bibliai minta tagadása. Mielőtt ennek
elmondásába kezdenénk, annyit észre kell vennünk, hogy a Hit
Gyülekezete honlapján az áll, hogy nemcsak Németh Sándort,
hanem a feleségét, Németh S. Juditot is „felszentelték” pásztornak.
Németh S. Judit is alapító pásztor lett. Ha Németh Sándorral bármi
történne, marad minden a család kezében, mert csak előlép a másik
felszentelt alapító pásztor, Németh S. Judit. Németh Sándort
azonban ez sem nyugtatta meg, mert igyekezett még ennél is jobban
bebiztosítani az utódlást, hogy a Hit Gyülekezete a Németh család
vállalkozása maradjon. 2018. október 20-án a Hit Gyülekezete
vendége volt a híres amerikai bibliatanító, Marilyn Hickey, aki a
Németh család évtizedes barátja. Elég sok pénzt keresett már
Németh Sándor gyülekezetében, hogy baráti szívességekre meg
lehessen kérni. Prédikációja végén váratlanul felhívta a színpadra
Németh Sándor fiát, Németh Szilárdot, az ATV vezérigazgatóját.
Marilyn Hickey zavarban volt. Még inkább Németh Szilárd, aki a
NER-lovagok gondtalan életét éli és nem hiányzott neki a
gyülekezeti nyilvános szereplés. Marilyn Hickey még saját magában
sem bízott, mintha kétségei lettek volna az akcióval kapcsolatban.
Először megkérdezte, hányan bíznak benne, tegyék fel a kezüket.
Ezzel jelezte azt is, hogy most „hivatalos” aktusra kerül sor, isteni
tekintéllyel tesz valamit. El kell fogadniuk az isteni tekintélyét. Utána
kijelentette, van néhány szava Szilárd számára. De Németh Szilárd
eltűnt. Elbújt, mint Saul a holmik közé, Sámuel próféta elől. Miután
mégis előkerült a trónörökös, felment a színpadra. Hickey azt
mondta neki: „Isten akar használni a csodák terén, a gyógyulásban.
Különleges dolgokat fogsz megtapasztalni, emberek fognak felállni a
tolószékből, mentálisan helyreállnak. Démonok fognak kimenni, ettől
az estétől kezdve. Különleges keneted van a csodákhoz, a Jézus
nevében, Ámen.”
Ez is egyfajta „felkenetés” volt. A Németh családnak Marylin
Hickey megtette a szívességet, feltehetően utolsó budapesti útja
alkalmával, hogy a gyülekezet színe előtt beprófétálta Németh
Szilárdnak a csodákat, a karizmákat, melyekkel apja nyomdokaiba
léphet. Az azóta eltelt időben nincs tudomásunk arról, hogy Németh
Szilárd érintése nyomán bárki felállt volna a tolókocsiból, akárcsak
egy heveny influenzából meggyógyult volna. De ha szükség lesz rá,
lesznek majd „bizonyságok”. Ha a katolikus egyházban is találtak
minden szenthez valami csodát, akkor a Hit Gyülekezetében sem
lesz másképp. Ellenkező esetben azt kellene gondolnunk, az
amerikai prédikátornő a honoráriumért „kente fel” Németh Szilárdot,
hogy a Hit Gyülekezete, a tizedfizető aranytojást tojó tyúk, a
korlátlan lelki hatalom, a hatalmas bevétel, az ingatlanvagyon a
Németh család kezében maradjon. Ha így lenne, a simónia bűne
lenne. A Szentlélekről hazudni nagy merészségre vallana, bár nem
ez lenne a Hit Gyülekezete és Németh Sándor életében az első
eset. A tét az, hogy a korlátlan egyszemélyes hatalom generációkon
át a családban maradjon és a „kenet” öröklődjön. Nem is kell
Istennek mindenbe beleszólnia, törődjön csak a maga dolgával.
Németh Sándor gondoskodott az isteni elhívásról. Ha majd arra
kerül a sor, hivatkozhatnak rá, hogy Marilyn Hickey „felkente”
Németh Szilárdot: ő az Isten által választott és elhívott utód,
akárcsak a hűséges fiúgyermek az észak-koreai diktatúrában.
Németh Szilárd már korlátlan hatalmat örökölhet az apjától és
uralkodhat, mint a posztkommunista diktátorok fiai. Vezérigazgatóból
vezető lelkész is lehet.
Ennek a hatalomnak a forrásához vissza kell térnünk a hétfős
imacsoporthoz. A csoportban egyetlen ember volt, aki nem volt
alárendelt szerepben Németh Sándorhoz képest, és aki
megakadályozhatta volna az egyszemélyes, kontroll nélküli vezetés
kialakulását: Tallér János, aki közel egy időben tért meg Németh
Sándorral. Ismerte a Bibliát, istenfélő ember volt, tudta, hogy a
pásztoroknak szolgálniuk kell és nem uralkodniuk. Talpig becsületes
ember, a tisztesség élő szobra, akit Németh Sándor 35 éve átkoztat,
ő mégis a legjobbakat tételezi fel róla a mai napig. De soha nem
engedte volna meg, hogy Németh Sándor családi magánvállalkozást
hozzon létre a Hit Gyülekezetéből, szolgákat tartson és úgy éljen,
mint egy király. Nem tűrte volna, hogy Németh Sándor elnyomja az
embereket, feltétlen engedelmességet követeljen magának és
diktatúrát hozzon létre Isten egyházában. Mindenki, aki később
csatlakozott a gyülekezethez, kész helyzetet talált, amelyben
Németh Sándor már megfellebbezhetetlen tekintély volt. De Tallér
Jánosnak Németh Sándor nem volt az. Ezért Tallér Jánost félre
kellett állítani az útból. Ez nem volt könnyű: a budaörsi ház, ahol a
gyülekezet megalakult, az ő háza volt.
Innen érdemes az eseményeket Tallér János interjúja alapján
követni, amelyben elmondta Görbicz Tamás lelkésznek, a Hit
Gyülekezete volt elnökének (aki másokkal együtt 1998-ban távozott)
hihetetlen kálváriája történetét. Tallér János és Németh Sándor
egyaránt katolikus háttérből tért meg. A katolikus teológián
ismerkedtek össze. Tallér János ötödéves, Németh Sándor csak
másodéves volt. Jártak együtt Bereczki Sándor gyülekezetébe és a
Hőgyes utcai gyülekezetbe is. Tallér János házat keresett a
családjának, így talált rá a legendás Farkasréti út 1. szám alatti
házra, amelybe még én is jártam a kilencvenes évek elején, amíg a
gyülekezet tulajdonában volt. Tallér János így emlékezik: „Az akkori
tulajdonos (bizonyos Józsi bácsi) megkedvelt engem. Létrejött az
üzlet. Letettük a foglalót, megkötöttük a szerződést. Sándorék ekkor
Budakalászon laktak albérletben, elég rossz körülmények között. A
házban nem volt fürdőszoba, a WC is csak a kert hátsó részében,
Judit terhes volt… De maguk a körülmények is veszélyesek voltak
egy kismamára nézve. Ezért megkértem a budaörsi ház
tulajdonosát, vegye oda albérletbe Sándorékat. Józsi bácsi attól
tartott, hogy ha megszületik a gyerek, nem akarnak majd kiköltözni
és mi ezért nem fogjuk kifizetni a vételárat. Ezért szerződésbe
foglaltuk, hogy Sándorékat mint albérlőket akkor is átvesszük, ha
birtokba lépünk. Így történt, hogy ők előbb költöztek a budaörsi
házba, mint mi.”
Tallér János a budaörsi ház vételárának a felét kifizette, a másik
felét havonta törlesztette. A ház teljes egészében az ő tulajdona volt.
Németh Sándor ugyan tett egy olyan ajánlatot a ház megfelezésére,
amilyen ajánlatot csak ő tesz, de abból nem lett semmi: „Sándor
ugyan tett egy javaslatot arra, hogy vegyük meg felesben, de mi
akkor már kifizettük a foglalót és alá is írtuk a szerződést. De így is
beleegyeztünk volna, mert ha egy összegben fizetünk, akkor
olcsóbban megkaphattuk volna. Azonban nem sikerült
előteremteniük a vételár rájuk eső részét. Ekkor Sándor azzal az
ötlettel állt elő, hogy adjuk ki a hátsó három szobát albérletbe (hat
szoba volt a házban), az így befolyó összegből törlesszük a vételár
másik felét. Ez fedezné az ő részét. Kissé csodálkoztam ezen az
ajánlaton, hiszen ők maguk is a mi albérlőink voltak, és ha kiadtuk
volna a többi szobát (ahogyan az később meg is történt), azt mi
adtuk volna ki, és nem ők. Így a közös tulajdonlás kútba esett.
Kifizettük a vételár felét, és a másik részét szépen törlesztgettük,
ami a gyakorlatban azt jelentette, hogy az albérlőktől beszedett
pénzt továbbítottuk az eladónak.”
A hétfős imacsoport növekedni kezdett. A kis gyülekezet Tallér
János budaörsi házában működött, ahová Németh Sándort és
feleségét is befogadta. Bereczkiék nem fogadták el a felnőtt
vízkeresztséget, így útjaik elváltak. A nazarénusokkal is közölték,
hogy önálló gyülekezetet hoznak létre. Elindult a helyezkedés.
Németh Sándor úgy kezdett a növekvő csoportban tekintélyre szert
tenni, hogy elzárta a többiek elől a külföldről kapott tanításokat,
amelyeket angolszakos felesége fordított magyarra. Azokat úgy adta
elő, mint a saját tanításait. Tallér János így emlékszik erre:
„Akkoriban nehéz volt jó, egészséges tanításokhoz hozzájutni.
Néhány becsempészett könyvet leszámítva szinte kizárólag angol
nyelven volt elérhető az evangéliumi és karizmatikus tanítás.
Értelemszerűen adódott, hogy Judit (angoltanár lévén) lefordított
anyagokat, amiket Sándor elmondott a csoportban. Ez lehetőséget
adott neki, hogy a szolgálata kialakuljon és kiforrjon. Így vált
fokozatosan elfogadottá, mint vezető. Én azt gondolom, Sándor nem
másolta le szolgaian a tanításokat, hanem miután tanulmányozta,
velünk is megosztotta azokat a prédikációin keresztül. Inkább az volt
furcsa, hogy mi sohasem láthattuk az eredeti anyagot (egy-két
kazettát kivéve, amit a Judit alámondott magyarul). Így azt sem
tudtuk megítélni, hogy az eredetihez képest mi jött át. Mindannyian
nagyon szomjasak voltunk a jó tanításokra, a jó látásokra és hálásak
voltunk szinte mindenért, amiből tudományt és ismeretet
szerezhettünk. Utólag visszagondolva, talán egészségesebb lett
volna, ha a forrást is mindenki megismeri, és az alapján beszéljük
meg a tanításokat.”
Ez azt jelenti, hogy Németh Sándor olyan prédikációkkal
kápráztatta el a többi hívőt, amelyeket másoktól vett át. Nem
közvetlen mennyei „kijelentések” által tett szert vezető szerepre,
hanem mások tanításait dolgozta fel és azt adta elő. Vakok között a
félszemű lett a császár, de ezt a fél szemet is másoktól szerezte.
Ennek azért van jelentősége, mert az egyházban „szellemi
kijelentés” útján érkezik a tudás. Mindenkit a Szentlélek tanít. Ennek
alapesete az, amikor Péter azt mondta: „Te vagy a Krisztus, az élő
Istennek Fia”, s Jézus megdicsérte őt: „Boldog vagy Simon, Jónának
fia, mert nem test és vér jelentette ezt meg neked, hanem az én
mennyei Atyám.” A kereszténység azzal a mennyből való „szellemi
kijelentéssel” kezdődik, hogy „Jézus Krisztus az élő Isten Fia”. Ez a
kőszikla, amelyre a hívők „szellemi háza” épül. A keresztény élet
kijelentések sorozata, amelyek közvetlenül a mennyből származnak.
Minden ilyen kijelentés és felismerés, megvilágosodás, „rhéma”,
egy-egy kő ebben a szellemi házban. A keresztény hívő kijelentések
által épül fel, amelyeket közvetlenül Istentől kap. Nem test és vér,
nem másik ember világosítja fel, hanem a Szentlélek. Megtérni sem
lehet emberi rábeszélés és meggyőzés által, kizárólag Isten
természetfölötti kijelentése alapján. Ebből kifolyólag a jó prédikátor, a
jó pásztor sem másoknak a beszédét mondja el, hanem azt, amire
bibliaolvasás és imádkozás közben Isten tanította. Miközben
prédikál, a hallgatóságnak is a Szentlélek ad kijelentéseket,
megvilágosító értelmet és tudást. Ha Németh Sándor amerikai
prédikátoroktól vette az ismereteit, amelyeket a felesége fordított
neki magyarra, akkor ő nem a szellemi kijelentéseit osztotta meg,
hanem azt, amit testtől és vértől vett. Lehet olyan, hogy valaki más
tanításait tanulmányozza, s úgy kap szellemi kijelentést, de az a
gyakorlat, ahogy Németh Sándor elrejtette a többiek elől az
amerikaiak eredeti tanításait, hogy azokhoz más ne férjen hozzá,
egyértelműen mutatja azt a szándékot, hogy hamis módon tört
vezető szerepre. Nem Isten elhívására és kiválasztására bízta a
vezető szerepét, hanem az ügyeskedésre. Azért tudhatott többet,
mert a forrást másoktól elzárta. Németh így tanult bele a
karizmatikus teológiába. Az amerikaiak tollával ékeskedett, erre
építette fel a tekintélyét, nem Isten szellemi ajándékára,
„karizmájára”. Így lett vezető lelkész és pásztor. Még a pásztori
„elhívása” is kérdéses, mert nem hagyott időt arra, hogy kiderüljön,
Isten mit akar. Megragadta a vezető pozíciót, lenyúlta magának a
gyülekezetet, mintha az egyetlen ember tulajdona lehetne, egyetlen
ember uralma alá tartozna. Neki ahhoz volt tehetsége, hogy
tekintéllyel beszéljen, de erre képes volt már a megtérése előtt is.
Németh Sándor arra a képességére építette a tekintélyét, hogy
mindent úgy tudott előadni, mint valami hatalmas újdonságot, amit
más nem tudhat. A hatásvadász előadás alapja az, hogy az
újdonság neki volt újdonság. Móricka beszél így, amikor a
spanyolviaszt felfedezi. Németh Sándor az ATV-ben is képes volt
előadni csodaként, hogy a repülőtereken már átvilágítják az emberek
ruháját. Ezt is úgy adta elő, mint a feltámadás csodáját. Mindent
Isten tekintélyével képes előadni, a legnagyobb ostobaságot is, mint
amikor az egyik Woody Allen-filmről azt hitte, hogy az megtörtént. Ez
a képesség keveredett a „szolgálati ajándékról” szóló hamis
tanítással, amely lehetővé tette azt, hogy minden szavát úgy
fogadják, mint Isten szavát. Ennek köszönhető, hogy Hack Péter is
szájtátva hallgatta a repülőtereken zajló átvilágítás csodáját, mintha
egy ufó lenne, aki ilyesmiről még életében nem hallott. A „szolgálati
ajándék” a Hit Gyülekezetében Istent jeleníti meg az emberek előtt.
De ez egy hamis tanítás, mert a „szolgálati ajándék” szolga, aki a
hívek szolgája. Szolgálat munkájára adatott. A Biblia nem ismer
egyszemélyi vezetőt újszövetségi gyülekezetekben. A „pásztor” nem
egy hivatal, hanem egy tevékenység. De Németh Sándor ebből
korlátlan hatalommal rendelkező pozíciót csinált magának.
Gyakorlatilag Jézus helyébe lépett. Így lett Németh Sándorból isteni
tekintéllyel bíró egyszemélyes vezető. Az Istentől való félelmet
nevelte az emberekbe, és ezt a félelmet magára ruházta át. Mint
minden hamis vallás guruja. A Hit Gyülekezete tagjai el sem tudják
képzelni, hogy újszövetségi keresztény gyülekezetben ilyen nem
lehet.
Mindehhez azonban még meg kellett szabadulni Tallér Jánostól.
Mivel Tallér János istenfélő ember volt, csak úgy lehetett
megszabadulni tőle, ha valamilyen „szellemi problémát” talál nála.
Lehetett ez ösztönös is, mindenesetre Németh Sándor felfedezte a
„Tallér-szellemet”, amely „ártott” a gyülekezetnek, s ördögi nyomás
alá helyezte a szolgálatot. Mindez összefügg Németh Sándor
„szellemi harcról” és démonokról szóló tanításaival. Tallér János így
idézte fel ennek a folyamatát: „Ez körülbelül ilyen gondolatmeneten
alapszik: furcsán ébredtem, mi lehet ennek az oka? Fáj a fejem,
miért? Depressziós érzések támadtak meg, mitől? Én megtértem,
újjászülettem, a Szentlélek lakik bennem, ez nem lehet az enyém.
Akkor honnan jön? A múltamból fakad, a meg nem bánt vagy meg
nem vallott bűneimből? Ha abból nem, a környezetemben lévő
emberek gyötrődnek valamitől. Mitől? Vétkeztek, eltértek? Ha nem,
valamilyen hatás alá kerültek és passzívan hordozzák magukon a
szülők, a rokonok, a barátok, az ismerősök, stb. »varázslását«.
Mindezek középpontjában Sándor és Judit testi jelzései álltak,
hiszen ők voltak azok, aki »megérezték» a tisztátalan szellemek
támadásait.”
A „szellemi megérzési” képesség is Németh Sándor hamis
tekintélyének egyik alapja. Miközben ennek csupán az ellenkezője
igazolódott. Ám Németh Sándor elkezdte érezni a „Tallér-szellemet”,
amely állítása szerint a Tallér-családból származik. Rendkívül erős
démonikus erő, amit a Tallér-család hordoz. Egyszer mondott
valamit, emlékezetem szerint, hogy a Tallér-család az ország egy
olyan környékéről származik, ahol spiritiszták és varázslók éltek, s
rájuk ment ez a sötét démonikus, sátáni erő. A „Tallér-szellemet”
először csak a két szellemi szakértő, Németh Sándor és Németh S.
Judit „érezte”, utána mindenki, akinek beszéltek róla. Fejgörcs,
fejfájás, sötét hangulat, szerencsétlenségek. Ha bárki rosszul érezte
magát, ha valami baj érte, az a „Tallér-szellemtől” volt. Nyomta
Németh Sándor a „szellemi harcot”, űzték a „Tallér-szellemet” éjjel-
nappal. A házban is, amely Tallér János tulajdona volt, ahol Tallér
János jóvoltából laktak. Tallér János és felesége pedig hallották ezt.
A „Tallér-szellem” olyan erős volt, hogy még a kilencvenes években
is elromlottak a hűtőszekrények, mosógépek, összetörtek az autók,
ha a Tallér-családról akár egy kósza hír érkezett. Annyira azonban a
„Tallér-szellem” nem volt erős, hogy Németh Sándor és felesége
kiköltözzön Tallér János házából, mert Németh Sándor hősiesen állt
ellene az ördögnek. Ehelyett Tallér Jánosnak kellett kiköltöznie a
saját házából. Nem is akárhogyan.
Tallér János így emlékezett meg az előzményekről: „A Tallér-
szellem teológiája elkezdett felépülni, a hónapok folyamán egyre
kifinomultabb és egyre hihetőbb lett. Mi pedig megnyitottuk
magunkat ez előtt, keresgéltünk a múltunkban, a kapcsolatainkban.
Megvallottunk minden bűnt, radikálisan elfordultunk minden
kapcsolattól, amire csak a gyanú árnyéka is vetült. Közben már a
többi hívő is elkezdte érezni a Tallér-szellemet. Azt hiszem,
kitalálták, Sándor mit szeretne hallani, s így figyelmet és
megbecsülést értek el. Űzték belőlünk a démonokat, szinte
állandóan szellemi harcot folytattunk, de a nyomás egyre rosszabb
lett. Bennünk pedig az a kényszerérzés fogalmazódott meg, hogy mi
reménytelen esetek vagyunk, a legjobb pedig az lenne, ha mi csak
eltűnnénk. Ha nem is szándékosan, de mégis csak romboljuk az Úr
munkáját, hordozunk valami fertőzést. Azt hiszem, ha sokáig fennállt
volna ez az állapot, tudathasadásba vagy teljes lázadásba vitt volna
bennünket. Elfogadtuk, hogy probléma van velünk és ez a rettenetes
gyanú-rendszer (ki is hozta be, milyen átok alatt élünk?) a
házasságunkat is majdnem kikezdte. Szerencsére az egymás iránt
érzett szeretetünk erősebbnek bizonyult a gyanakvásnál.”
Fel sem merült, miféle szellem lehet az, amely még Jézus
nevének sem enged, imádkozás és böjtölés által sem megy ki.
„Furcsamód tapintatból még magunk között sem beszéltünk arról,
hogy ez az egész lehet, hogy nem is igaz – mondta Tallér János. –
Az volt az általános vélekedés, hogy Sándor felkenetése (még) nem
elég erős ahhoz, hogy ezzel az átokkal vagy szellemmel elbánjon.
Ilyen előzmények után történt, hogy Sándor egy napon meg is kért
bennünket, hogy a legjobb az lenne, ha elköltöznénk a házból.”
Görbicz Tamás felteszi a tízpontos kérdést: „A saját házatokból?”
Mire a válasz: „Igen. Ekkor már nagyon sokszor át kellett élnünk azt,
hogy Sándor felszólított bennünket, hogy ne menjünk az
istentiszteletekre addig, amíg ő vissza nem jelez. Így sokat mentünk
ki sétálni a hegyekbe és ott imádkoztunk együtt az Évával és a kis
Gabival, hogy nehogy akadályozzuk a Szentlélek működését. Ha a
Hajnit (Németh Sándor legnagyobb gyermekét) elvittük sétálni
(legyen a Sándoréknak is egy kis idejük), hallottuk, ahogy utána
órákig űzték róla a démonokat. Tényleg az látszott a legjobbnak, ha
elköltözünk. Sándorék felajánlották, beszedik helyettünk az albérleti
díjakat, és mi elköltöztünk. A Mészáros utca közelében találtunk egy
albérletet, amit a saját fizetésünkből álltunk. De örömmel tettük.
Tudtuk, hogy ami a házunkban folyik, az az Úr munkája, ezt se
akadályozni, se megkérdőjelezni nem akartuk. A másik ok az örömre
az volt, hogy családi életünk végre nyugodtabb mederbe került.”
Talán egy év telt el. Tallér Jánost és feleségét (a hétfős
imacsoport két tagját), Németh Sándor kizárta a gyülekezetből és a
saját házából is. Beszedte a lakbért a hitesektől, akik a házban
laktak, és fizette a tulajdonosnak a részletet. Később úgy tekintette,
mintha ettől kezdve ő fizette volna Tallér János helyett a vételár
részleteit, holott a ház továbbra is Tallér Jánosé volt, az albérlők az ő
albérlői voltak. Ha találkoztak valakivel a gyülekezetből, akkor a régi
„testvér” átment az út másik oldalára. De Németh Sándor ettől sem
nyugodott meg. Még mindig túl közel volt Tallér János, vele együtt a
„Tallér-szellem”, amivel zavarta „Isten munkáját”. Futár jött lihegve és
szólt. Tallér János ezt nem felejti egyhamar: „Ebben az állapotban
éldegéltünk, mikor egy testvér késő este eljött hozzánk, és azt
mondta, hogy azonnal menjek Sándorhoz. Emlékszem, hogy nagyon
nagy hó volt. Az utcán találkoztunk. Sándor azzal a hírrel várt, hogy
meg van szervezve, hogy elhagyjuk az országot” – idézte fel Tallér
János, akinek soha nem fordult meg korábban a fejében, hogy
elhagyja az országot. Ezt mondta: „Abban az időben mindenkinek,
aki nem szerette a kommunista ideológiát, megfordult a fejében,
hogy Nyugaton jobb élete lenne. Akkor úgy látszott, a szocialista
rendszer megingathatatlan. Mi azonban sokkal fontosabbnak
tartottuk az Úr munkáját, és igen odaszántak voltunk. Készek lettünk
volna üldözést és börtönt is vállalni.” De Németh Sándor elüldözte
őket az országból.
Hogy mi lett a budaörsi házzal? Elmondja Tallér János: „Mivel
disszidensként az a veszély fenyegetett, hogy házunkat az állam
elkobozza, Sándor javaslatára ingyen és bérmentve öt testvér
nevére írattuk. Sándorék vállalták, hogy továbbra is beszedik az
albérleti díjat, és abból fizetik a törlesztés hátralevő részét.” A jó
pásztor külföldre üldözte a juhot, de aggódott a házáért, amelyben
lakott, emiatt azt javasolta, hogy írassák az ő embereinek nevére.
Neki ne legyen baja belőle. Úgyis elvenné az állam, ezért inkább
legyen az övék. Ő megteszi a szívességet, ha már így elmegy Tallér
János, törleszti helyette a ház részleteit, amelyben ő lakik, s amelyet
átíratott a strómanjai nevére. Az elüldözött Tallér János bűne az volt,
hogy útjában állt Németh Sándor totális uralmának, emiatt Németh
Sándor ördögi, démonikus erőt fedezett fel rajta. Ez a minta már az
apostolok idején elkezdődött, de ők még visszaverték. János apostol
írja le az egyháztörténetben ugyanezt a folyamatot, a „puccs”
lényegét. Ezt mondja a Gájusnak írt levélben: „Írtam a
gyülekezetnek; de Diotrefesz, aki elsőséget kíván közöttük, nem
fogad el minket. Ezért, ha odamegyek, felemlítem az ő dolgait,
amelyeket cselekszik, gonosz szavakkal csácsogván ellenünk; sőt
nem elégedvén meg ezzel, maga sem fogadja be az atyafiakat, és
akik ezt akarnák, azokat is akadályozza, és az egyházból kiveti.” (III.
János 9-10)
A Biblia helyteleníti, ha valaki elsőséget kíván magának.
Diotrefesz elsőséget kívánt, ahogy Németh Sándor is, s kivetette
azokat, akik útjában álltak. Németh Sándor másolta az
egyháztörténet legtragikusabb fejleményét, a puccsot, amely a
hivatalos keresztény egyházat holtvágányra vitte. Háló helyett
piramist épített, amelynek tetejére fáraóként ő maga ült. Jézus nem
véletlenül halászokat hívott el, akik hálót szőnek, és nem piramist
építenek. A hívők nem a fáraó rabszolgái, hanem Jézus Krisztus
barátai, akiknek Jézus szolgál, és nem uralkodik rajtuk. Németh
Sándor egyházmodellje a pápizmus lett, amelyben ő a pápa. Csak
annál nagyobb hatalommal. A katolikus egyházban a pápának nincs
akkora hatalma, mint Németh Sándornak a Hit Gyülekezetében.
 Tallér Jánosnak és családjának el kellett hagyniuk nemcsak a
házukat, de a saját hazájukat is a Németh Sándort kínzó „Tallér-
szellem” miatt. Tallér Jánosnak 200 angol fontja volt, ezzel vágott
neki az ismeretlen világnak. Minden pénzük benne maradt a
budaörsi házban, amelyet eredetileg – akkori értéken – 600 ezer
forintért vásároltak. A felét kifizették készpénzben, majd az albérlők
havidíja is ment a házba. A házban maradt Németh Sándor és a Hit
Gyülekezete, amelynek immár ő volt a tényleges tulajdonosa, és
kontroll nélküli egyszemélyi vezetője. Tallér János néhány bőrönddel
távozott, egy alig több mint kétéves kisgyerekkel, egy 8 hónapos
csecsemővel és egy terhes feleséggel. Angol nyelvtudás nélkül, a
semmibe. Befogadta Németh Sándort és családját, aki aztán kitette
nemcsak a saját házából, de még az országból is elüldözte.
Megpakolva a „Tallér-szellem” bélyegével és lelki terhével.
Németh Sándor néhány évvel később felajánlott a házért 150
ezer forintot, de Tallér János ezt elutasította. Arra hivatkozott, hogy a
házat az Úr munkájára ajándékozta, amikor a Németh által kijelölt
személyek nevére íratta, hogy el ne vegye az állam. Erről
ajándékozási szerződés is készült. Németh Sándor ennek ellenére a
pénzt elküldte Tallér János és felesége szüleinek. Az elküldött
összeg a lelkifurdalás enyhítésére szolgált, és Tallér Jánost
megfosztotta attól, hogy az ajándékozás jó érzésével éljen tovább.
De az összeg csupán a negyede volt az akkori vételárnak. Németh
ezzel nem fizette ki Tallér Jánost, csak azt a látszatot kelti, mintha
nem tartozna semmivel. Ha az ajándékozást elfogadta, ezt a pénzt
meg kellett volna tartania. De ha nem fogadta el az ajándékot, akkor
mai értéken tartozik annyi pénzzel, ami megfelel a ház árának. A
házat magánemberek nevére írták, ajándékként, egyetlen fillér
pénzmozgás nélkül. A tulajdoni lap szerint végül a Közép-Kelet-
Európai Bibliaiskola és Lelkészképző Intézet adta el, ezek szerint a
kilencvenes években valamilyen formában a „Kökebili” nevére került.
A pénzt vélhetően beleforgatták valamelyik később vásárolt
ingatlanba. Németh Sándornak kezdettől szokása volt, hogy a
környező telkeket és házakat is felvásárolja, hogy ne kelljen
érintkeznie a bűnös pogány világgal. Voltak befektetései, amelyek
esetében cserbenhagyták a híres szellemi „megérzései”, mint
például a Hit Csarnoknak először megvett Kistext pálya, amiből nem
lett semmi. A Hit Csarnok sem lenne, ha Piszter Ervin és mások nem
akadályozzák meg, hogy a pénzből temetőt vegyen és a
temetőbizniszbe vágjon.
De az ügyben történt egy érdekes közjáték. Tallér János és
felesége elüldözése után a budaörsi rendőrőrs jegyzőkönyvet
készített „Tallér Jánosné jogellenesen külföldre távozó személyről”.
Ez másolatban megtalálható az Állambiztonsági Szolgálatok
Történeti Levéltárában (ÁBTL). Az állambiztonsági levéltárban
kutatói engedéllyel rendelkezem, ami önmagában bizonyítja, hogy
nem voltam ügynök. Volt ügynökök nem kutathatnak állambiztonsági
iratokat. Úgy találtam rá a budaörsi jegyzőkönyvre, hogy Tallér János
disszidálásának körülményeit kerestem: hogyan „szervezhette meg”
Németh Sándor azt, hogy Tallér János Angliába távozzon? Mit tudott
erről a Belügyminisztérium? Erre vonatkozóan nem volt elég időm
kutatni, mert Cardiff-ba mentem focizni, de a budaörsi rendőrség
jegyzőkönyvét megtaláltam.
Ebben az áll, hogy a Farkasréti út 1. szám alatti ingatlanban
1982. szeptember 4-én két albérlő volt jelen: Nagy László és Petrőcz
Levente (aki Németh Sándor legmegbízhatóbb embere), s egy Tóth
Tamás nevű soproni gyülekezeti tag, a ház tulajdonosa, aki nem
lakik a házban. Elmondták, hogy amikor albérlők lettek, Tallér János
és felesége volt a tulajdonos, tőlük azonban Tóth Tamás
megvásárolta a házat. A jegyzőkönyv szerint 1981. december 10-én
adásvételi szerződés alapján a VII. kerület Lenin körút 26. szám
alatti 13-as Ügyvédi Munkaközösségnél Tóth Tamás kifizetett Tallér
Jánosnak és Tallér Jánosnénak 350 ezer forint vételárat, amely
alapján a tulajdonjogot bejegyezte a Budapesti Földhivatal a
7891/1982 betétszámon az ő nevére. A jegyzőkönyv szerint az
ügylet öt nappal Tallér János és felesége disszidálása előtt történt.
Ám Tallér János és felesége nem kapott 350 ezer forintot senkitől.
Ők nem eladták, hanem „elajándékozták” az ingatlant a Németh
Sándor által kijelölt strómanoknak. Petrőczék hazudtak, vagy a pénzt
nem Tallér Jánosék vették át. Ha nem fizettek senkinek, akkor
jegyzőkönyvbe hazudtak a keresztények. Ha fizettek, akkor nem
tudni, kinek. Ahogy azt sem, hogy az kinek a pénze volt. Az
albérlőknek ennyi pénzük soha nem volt. A hazugság és a
gazdasági ügyeskedés már ekkor is belefért „Isten munkájába”. Sőt,
kívánatos volt. A minta a bibliai Gedeon, aki eldugta az adószedők
elől a termést.
Mindenesetre Tallér János és családja elüldözésével Németh
Sándor hozzájutott egy később százmilliós értékű ingatlanhoz. Azt
hihetnénk, hogy Anglia talán elég messze van ahhoz, hogy a „Tallér-
szellem” békén hagyja Németh Sándort. De nem így van. A „Tallér-
szellem” titokzatos módon észrevétlen maradt, amíg Németh Sándor
és Tallér János nem kezdett új gyülekezet építésébe. De aktív volt
azután is, hogy Tallér János Angliába költözött. A Tallér-család
távozása után is gyötörte a makacs „szellem” Németh Sándort. Ezért
kénytelen volt az imakommandókkal évtizedeken át „szellemi
harcolni” ellene, ami – mi tagadás – esetenként belecsúszott Tallér
János és családja szisztematikus megátkozásába is. Generációk
nőttek fel a Hit Gyülekezetében, akik a Tallér-családot nem ismerték,
csak az imalistáról, mint a „gonosz” megtestesítőit, és szakadatlanul
átkozták őket. Németh Sándor azonban nem bízott mindent azokra
az ügyetlen géppisztolyos angyalokra: nyomon követte Tallér János
pályafutását és ott tett be neki, ahol tudott. Később meg is
fenyegette. Ahogy meg is van írva: „A hazug nyelv gyűlöli az általa
megrontott embert”. (Példabeszédek 26.28)
Arra nincs magyarázat, hogy Németh Sándor kitalált egy „Tallér-
szellemet”, és úgy megbélyegzett egy embert, hogy kerülni kellett,
mint egy leprást. De Jézus a leprást is megérintette. Tallér János
pedig nem volt leprás. Csak konkurens.
Németh Sándor, fedőneve „Elizeus”

Nyitott kérdés maradt az, hogyan szervezhette meg Németh Sándor

Tallér János disszidálását. Olvassuk el újra Tallér János mondatát,
melyben Németh Sándort idézi: „Sándor azzal a hírrel várt, hogy
meg van szervezve, hogy elhagyjuk az országot.” Ilyet az ember
nem felejt el és nem talál ki. 1981-ben vagyunk, a pártállami
Magyarországon. A Belügyminisztérium III/III-as Csoportfőnöksége
megfigyelés alatt tartotta az egyházakat, különösen a törvényen
kívüli vallási csoportokat. Németh Sándort és a budaörsi csoportot
megfigyelték. Nem adtak nyugati útlevelet annak, akit megfigyeltek.
Tallér János beszámolt a Görbicz Tamásnak adott interjújában arról,
hogy a Hit Gyülekezetét zaklatta a hatóság: „Az üldözés
gyakorlatilag azt jelentette, hogy egy gimnazista lány megtért
Budaörsön, akinek szülei az orosz nagykövetségen dolgoztak. Ő
boldogan bizonyságot tett nekik, azok pedig ránk uszították a
rendőrséget meg a KGB embereit. Házkutatásokat tartottak,
beidéztek bennünket, és persze fenyegettek: elvisznek Szibériába.”
Tallér János angliai menekültstátuszát is annak köszönhette,
hogy az Amnesty International nevű emberi jogi szervezet aktivistája
korábban a budapesti angol nagykövetségen dolgozott és innen
ismerte Tallér János ügyét: „Tudta, hogy a rendőrség kihallgatott,
házkutatás volt, egy keresztény csoport tagja vagyok, hogy a ház
tulajdonosai voltunk.” Ha az akkori angol nagykövetség munkatársa
tudta, akkor a BM III/III-as Csoportfőnöksége is tudta. Ha pedig
tudta, hogyan kaphatott Tallér János és felesége útlevelet Angliába?
A kérdések kérdése pedig az: mit érthetett Németh Sándor azon,
hogy a disszidálás „meg van szervezve”? Hogyan „szervezhetett
meg” bármit a megfigyelés alatt tartott Németh Sándor? Németh
Sándor Tallér János kérésére vagy az akarata ellenére „szervezett
meg” bármit? Tallér Jánosnak segített a távozásban vagy elüldözte
az országból?
 Tallér János szerint Németh Sándor felszólítására költöztek ki
saját házukból, a budaörsi házból, ahova befogadták Németh
Sándort és családját. Hasonlóan Németh Sándor vetette fel, hogy
talán „az lenne a megoldás”, ha Tallér János a családjával együtt
elhagyná az országot. Ez 1981 májusában történt, amikor Tallér
János Eszter lánya (aki ma a brüsszeli British Private School vezető
tanára) alig volt egyhónapos. Ekkor volt az is, hogy Németh Sándor
megkérte Tallér Jánost és a feleségét, ne látogassák a saját
házukban működő gyülekezet összejöveteleit, mert a tőlük jövő
„szellemi nyomás” árt a gyülekezetnek: veszélyezteti a gyülekezet
jólétét és növekedését. Tallér Jánost és családját már annyira
elszigetelték mindenkitől, hogy senki nem merte látogatni őket. Vácz
Andrea kivételével, akinek nem lehetett könnyű, és nagyon hálásak
is ezért. Aki talán nem véletlenül került fel szintén az imakommandó
listájára. Ebben a sötét helyzetben a disszidálás kivezető útnak tűnt
Tallér János és felesége számára is. Németh Sándor elviselhetetlen
légkört teremtett számukra, valósággal kiüldözte őket az országból.
Ezért Németh unszolására 1981 május végén beadták az
útlevélkérelmüket. A felesége Baján, Tallér János Budapesten. A két
útlevél egymástól függetlenül a nyár közepén megérkezett. Az
útlevél megvolt, a Tallér-család azonban nem tudta magát elszánni a
távozásra, ezután sem. De Németh Sándor gondoskodott róla.
November 15-e és 20-a között lehetett, amikor Németh Sándor
magához hívatta Tallér Jánost, s közölte vele: „meg van szervezve,
hogy elhagyják az országot”. A bejelentés tulajdonképpen egy
felszólítás volt, hogy most már távozzanak. A „megszervezés” azt
jelentette, hogy Németh Sándor angliai keresztény hívőkkel
megbeszélte, átviszik a hivatalos magyarországi dokumentumaikat a
határon és valaki fogadja őket a londoni vasútállomáson. Tallér
János nyugodtan magával vihette volna a papírjait, ez nem volt
„megszervezés”. De Németh Sándor nem nyugodott, addig
ügyködött, míg kész tények elé nem állította pici gyerekekkel, terhes
feleséggel a Tallér családot, és ki nem piszkálta őket az országból.
Tallér János a Görbicz Tamásnak adott interjúban a
„megszervezésről” ezt mondta: „A londoni pályaudvaron várt
bennünket az a szolgáló testvér, aki a papírjainkat kicsempészte.
Nála töltöttük az első éjszakát furcsa körülmények között. Nem volt
fűtés és rettenetesen hideg volt. Eszternek már az úton elkezdett
fájni a füle és rettenetesen sírt, aztán Gábor is megfázott. Másnap
tovább indultunk Birminghambe, ahol egy hetet töltöttünk, majd
Szűcs Feri és Vácz Ágota fogadtak be nagy szeretettel, amíg Annie
meg nem születik. Anyagilag is rájuk voltunk utalva.” A
menekültkérelmüket elsőre elutasították. Mint Tallér János felidézte,
ennek oka az volt, hogy „nem mondhattuk el nekik az igazságot,
hogy azért jöttünk el, mert a »Tallér-szellem« miatt kirekesztettek a
keresztények. Így a zaklatásról és üldözésről beszéltünk nekik egy
tolmács segítségével, s közben nagyon kényelmetlenül éreztük
magunkat. Az a látszat keletkezett, hogy gyáva keresztények lettünk,
akik nem mernek kiállni amellett, amit prédikálnak, és amibe
másokat is belerángattak, hanem összeroppantak és
megfutamodtak. Még hosszú évekig hallgatni kényszerültünk, nem
mondhattuk el senkinek a teljes igazságot. Így még keresztény
barátaink és ismerőseink is ebben a hiszemben voltak. Csak az
Úrnak önthettük a ki szívünket.”
A hatóságot elsőre nem is győzték meg: „Az elutasító határozat
azon a napon érkezett meg, amikor Annie lányom megszületett.
Köteleztek, hogy két héten belül hagyjuk el az országot, ráadásul
laknunk sem volt hol. Meg kellett kérnem az orvosokat, hogy Éva
hadd maradjon néhány napot még a kórházban, mert nincs hová
mennünk. Ez volt az abszolút mélypont.” Ezután jött az Amnesty
International segítsége. Erre nem lehet azt mondani, hogy bármi
nagyon meg lett volna szervezve és Németh Sándor gondoskodott
volna Angliában az általa elüldözött Tallér Jánosról és a családjáról.
Németh Sándor egyszerűen kilökte a semmibe, a nagyvilágba Tallér
Jánost, és a világon semmit nem szervezett meg, hogy mi lesz vele.
Az a tény, hogy a BM figyelmét elkerülte Tallér János és a felesége
útlevele, Nyugatra távozása, megkérdőjelezi Németh Sándor
paranoiás elméletét a III/III-as megfigyelése szigoráról. Ha olyan
nagy megfigyelés alatt tartották őt és a gyülekezetét, hogyhogy nem
vették észre a „szervezkedést”, hogy Tallér János és felesége
külföldre távozását szervezi Németh Sándor. A kanadaiakkal is
próbált megegyezni, de velük nem sikerült. Jellemző, hogy azt
képzelte, csak a papírok határon való átjuttatását kell megszervezni,
aztán Tallér Jánossal lesz, ami lesz. Azzal, hogy elvette tőlük a
magyarországi papírjaikat és átadta az angoloknak, hogy vigyék át a
határon, Tallér Jánost kész helyzet elé állította, nem is tudtak volna
maradni. A „Tallér-szellem” miatt megfélemlítette őket, és az „Isten
embere” kezdetű hazugsággal maga alá gyűrte Tallér Jánost és
feleségét. Ezért nem mertek nemet mondani neki.
Tallér János meg is lepődött, hogy kapott útlevelet.
Reménykedett, hogy ez nem történhet meg: „Amikor Sándor
bejelentette, hogy minden meg van szervezve a disszidálásunkhoz,
azt gondoltam, lehet, hogy mégis ez az Úr akarata. Amikor beadtuk
a kérelmünket, legnagyobb csodálkozásomra megkaptuk az
útlevelet. Arra számítottam, a KGB-s incidens miatt nem adnak
engedélyt a kiutazásra. Emlékszem, kicsit csalódott is voltam,
amikor kezemben tartottam az útlevelet. Megértettem, hogy az Úr
megnyitotta ezt a lehetőséget előttünk. Egyfelől úgy nézett ki, a
könnyebb megoldást választjuk, másfelől úgy látszott, ez volt a
kimenekedés abból a zűrzavaros állapotból, amibe kerültünk.”
Kitaszítva, két pici gyerekkel, terhes feleséggel, a senki földjére,
nyelvtudás nélkül, egy idegen országba. Emlékezzünk arra: nem
sokkal korábban Németh Sándor és családja volt hasonló
helyzetben. Tallér János őt a házába befogadta. Tallér János
Budapesten ekkor is normális körülmények között élt, nem szorult
arra, hogy Németh Sándor segítse. Még azután sem, hogy Németh
Sándor saját házából elüldözte. Nagy bajba akkor került, amikor
Németh még a disszidálását is „megszervezte”. Németh Sándor
találta ki, hogy távozzanak külföldre, ezután adták be az
útlevélkérelmet, amit meglepetésükre a BM elfogadott. Pedig még
olyanokat sem engedtek Nyugatra távozni, akiket nem tartott
megfigyelés alatt a BM. Sokakban felmerült a kérdés: lehetett-e
bármi köze Németh Sándornak ehhez? Erre utaló nyom nincs.
Németh a kommunista állambiztonság áldozataként tünteti fel
magát. A BM III/III-as Csoportfőnökségét ma is működő
háttérhatalomnak mondja, és minden bokorban ügynököt lát, kivéve,
ha azok neki dolgoznak. Ha Németh Sándor akárcsak közvetve is
igénybe vette volna a BM segítségét, hogy Tallér Jánost eltüntesse
az országból, akkor olyan súlyos bűnt követett volna el, aminek
nincs párja. Ha valaki megszervezte volna, hogy az ő érdekében
Tallér János útlevelet kapjon a BM-től, ha erről tudott, ebbe
beleegyezett, vagy ebben közreműködött volna, akkor Németh
Sándornak több köze lenne a III/III-hoz, mint nekem, akit
leügynöközött, mert én nem intéztettem semmit a III/III-as
Csoportfőnökséggel és a pártállami Belügyminisztériummal. Ha
Németh Sándor a Szabadegyházak Tanácsánál érte volna el, hogy
Tallér János útlevelet kapjon, az sem lenne jobb, mert az is a BM
irányítása alá tartozott. Az útleveleket nem a Szabadegyházak
Tanácsa, hanem a BM állította ki. De Tallér János szerint ez lehetett
véletlen figyelmetlenség. Nincs semmi bizonyíték arra, hogy Németh
Sándornak bármi köze volt hozzá. A BM megfigyeléseit néha
misztifikálták, de nem működött olyan tökéletesen a rendszer, hogy
mindent észrevett volna.
Németh Sándor tudta, hogy a Szabadegyházak Tanácsa (SZET)
a BM irányítása alatt működik és a vezetői III/III-as beépített
ügynökök. Ahogy 1985-ben is tudhatta ezt, amikor a „Szaniszló Pál”
fedőnevű ügynökkel, Szakács József volt adventista lelkésszel, a
SZET elnökével találkozott. Mint az Állambiztonsági Szolgálatok
Történeti Levéltárának kutatója, megtaláltam a jelentést, amelyet
„Szaniszló Pál” Németh Sándor „látogatásáról” írt. Az ÁBTL M-
41918/11 számú ügynöki feljegyzésében az áll, hogy Németh
Sándor azért kereste meg a SZET elnökét, mert a Hit Egyháza
néven önállósítani akarja az általa vezetett csoportot. Függetleníteni
akarja magát Ungvári Sándoréktól. Németh Sándor azt mondta,
hogy megengedhetetlennek tartja, hogy olyan utat válasszon, mint
Bereczki Sándor, aki „a pünkösdiek neve alatt végzi az önálló
tevékenységét”. Németh Sándor ezzel a megjegyzésével finoman
feljelentette Bereczkit a BM III/III-as ügynökének, hogy csak álcának
használja a pünkösdi gyülekezetet. Németh Sándor arról tájékoztatta
a BM „Szaniszló Pál” fedőnevű ügynökét, hogy biztatást kaptak
Iványi Tibortól is, aki felajánlotta a segítségét. Ez is bizalmas
információ egy diktatúrában. Németh Sándor azt mondta, hogy
szeretnék felvenni a kapcsolatot a Szabadegyházak Tanácsával
(ezzel egyben azt is mondta, hogy a BM ellenőrzése alá szeretné
helyezni magát), de azt is állította, hogy „csak a közösségük egy
része” támogatja ezt, másik része minden legális kezdeményezést
ellenez. Németh Sándor a gyülekezete egy részének háta mögött
próbált egyezkedni a BM emberével és üzengetni, hogy bevinné a
Hit Gyülekezetét az „akolba”? A felkínálkozásra „Szaniszló Pál”
ügynök, a SZET elnöke azt mondta neki, hogy „a siker érdekében
óvakodjanak minden törvénytelenségtől, ne is próbálkozzanak
különböző magánszemélyek nevére objektumot szerezni”, mert
„kihatásai lehetnek”. Javasolta, hogy mindennemű politikai
tevékenységtől, még „ezek látszatától is” tartózkodjanak.
Ezután még érdekesebben folytatódott az ügynöki jelentés. Az
ügynök azt írta, Németh Sándor „Iványi Gábor személyében
testesítette meg a gondolatot”, ami a politikai tevékenységre
vonatkozott, jelezve azt, hogy „ő és más személyek befolyásolni
kívánják a csoportjukat”. Magyarra fordítva, Németh Sándor kvázi
„feljelentette” a III/III-as BM-ügynöknél Iványi Gábort is. Ezzel azt
mondta, hogy ő tartózkodna a politikai tevékenységtől, de Iványi
Gábor megrontani készül, rossz irányba próbálja befolyásolni őt. A
BM-ügynök a feljegyzésében jelezte is ezt a feletteseinek, az
információ eljutott a belső elhárítás vezetőihez. Németh Sándor
ezzel „besúgta” őt, hogy a kommunista magyar állam elismerje a
gyülekezetét, amely azonban tartózkodott ettől, mert Németh Sándor
szektája „szétszakította a családokat, Németh lelki uralom alá
helyezte a tagokat”. A feljegyzés úgy kezdődött, hogy 1985. március
5-én kereste fel Németh Sándor (egy magával vitt tanúval)
„Szaniszló Pál” ügynököt az irodája félhomályában, méghozzá „egy
korábbi találkozás után ismét”. Ez azt jelenti, hogy Németh Sándor
„bejárt” a Szabadegyházak Tanácsa elnökéhez, a köztudottan III/III-
as ügynökhöz, legalábbis nem először volt nála. Ahol azzal
próbálkozott, hogy csatlakozzon az ellenséghez, bekerüljön a BM
által felügyelt szabadegyházak közé. Ennek érdekében finoman „fel
is jelentgette” a kisegyházi lelkésztársait, akik segíteni próbáltak
neki. S ez az ember ügynököz engem minden ok nélkül. Én soha
nem jártam ügynököknél felnyomni másokat.
Nem kell ahhoz „Pap Lászlónak” lenni, hogy egy ilyen ügynöki
feljegyzésből megállapítsuk: Németh Sándor kapcsolatba került a
BM III/III-as ügyosztály emberével, akiről tudhatta, hogy kicsoda.
Értékes információkat is adott neki. Nem úgy, mint ügynök, nem úgy,
mint egy hálózati személy, hanem a III/III-as ügynöknek információt
szolgáltató személy. Mindezt annak érdekében, hogy az ellenséges
kommunista rendszer elismerje a gyülekezetét. Ez nem utal nagy
„ellenálló” tevékenységre. Voltak olyanok, akik nem jártak be
„Szaniszló Pál” ügynökhöz. A Németh-Szlazsánszky szerzőpáros,
avagy „Pap László”, ennél sokkal kevesebb információból is komplett
ügynök-életrajzot állított elő rólam.
A jegyzőkönyv szerint Németh Sándornak voltak belügyes
kapcsolatai, akikről tudni lehetett, hogy nem lehetnének abban az
állásban, ha nem lennének III/III-as ügynökök. Németh Sándor maga
is a III/III-1. osztály célszemélye volt, és egy úgynevezett „F” figyelő
kartont vettek fel róla. Megfigyelt célszemélyként „Elizeus” volt a
karton fedőneve. Érdekes, hogy Németh Sándor a fedőnevével soha
nem dicsekedett, talán nem is tud róla. Ha „Pap László”
módszereivel dolgoznék, az „F” figyelő kartont úgy mutatnám be,
mint egy ügynökkartont. Németh Sándor nem ügynök volt, hanem
megfigyelt célszemély. Megfigyelését pedig arra hivatkozva
rendelték el, hogy „engedély nélküli vallásos jellegű csoportosulást
szervez és vezet. A hatása alá került személyeket negatív irányba
befolyásolja. Vallásos érzületüket kihasználva lelki kényszer alatt
tartja.” Ami igaz.
Azt kell mondanunk, hogy az előző átkos rendszer belügyi
szervei nem is voltak annyira ostobák. Ebből a leírásból minden szó
igaz. Szlazsánszky Ferenc rólam úgy írta le, hogy III/III-as ügynök
voltam, hogy még a lábát sem tette be az Állambiztonsági
Szolgálatok Történeti Levéltárába. A cardiff-i futballtorna előtt egy
napot töltöttem az állambiztonsági levéltár iratai között, de
megtaláltam legalább egy III/III-as ügynököt, aki beépült a Hit
Gyülekezetébe. Jellemző, hogy Németh Sándor az igazi ügynököket
nem kereste, pedig megtalálhatta volna. Csak azokat ügynöközte le
bizonyíték nélkül, akik elmenekültek a lelki terrorja elől. A „Skorpió”
fedőnevű ügynök az alternatív zenekarokról adott jelentéseket, így
került kapcsolatba Pajor Tamással és más zenészekkel. A Hit
Gyülekezetébe rajtuk keresztül jutott el, ahol „megtért”, s onnan
rendszeresen jelentett. A „Skorpió” fedőnevű ügynök jelentései
alapján készültek azok a beszámolók, amelyek szerint Németh
Sándor már 1984-ben is ugyanazt tette, amit most. Egy beszámoló
szerint Budaörsön azt kiabálták, hogy „Uram, törd össze a rádiókat”,
„Uram, törd össze a televíziókat”, „Uram, pusztítsd el a
tisztátalanokat”. Németh Sándor már akkor is elpusztítani kérte
azokat, akikért Jézus Krisztus az életét áldozta. A kommunista
állambiztonság felelősen járt el, amikor ilyen szélsőséges szektának
nem adott egyházi státuszt, s ebben igaza volt. Ha egy muszlim
hitszónok összejövetelén ilyenek hangoznának el, akkor melyik
demokratikus országban lehetne a közössége bejegyzett egyház?
Az „Elizeus” nevére kiállított dossziéban ez áll: „tagjaik részére
megtiltják az újságolvasást, hírközlő eszközök hallgatását,
rábeszélik hivatásuk feladására őket, megbetegedés esetén nem
vehetnek igénybe orvosi szolgáltatást”. Tallér János már régen
Angliában volt, amikor a házában, amelyet az „Úr munkájára”
ajándékozott, egy sötét szekta működött, amely elzárta a hívőket a
külvilágtól. Ha megtéretlen hitetlen is tudott a pártállam sajtójában a
sorok között olvasni, miből gondolta Németh Sándor, hogy egy
Szentlélekkel betöltekezett ember nem tud? Ezért neki kell eltiltani a
hívőket az újságolvasás káros hatásaitól. Az egyik jelentés szerint
pedig „a csoport tagjai – Németh utasítására – nem tartják a
kapcsolatot a szüleikkel. A feltétel nélküli engedelmesség mellett
megköveteli tőlük, hogy fizetésük 10 %-át a szekta költségeinek
fedezésére adják. A tagok lelki kényszer alatt vannak, a külvilággal
minden kapcsolatot meg kell szakítaniuk és teljes egészében
elutasítják a szocialista életformát.”
A „szocialista életformát” leszámítva az állambiztonság
rátapintott a lényegre. Jól állapította meg Németh Sándor
társadalomra veszélyes voltát, ami azóta is fennáll. A „feltétlen
engedelmesség” és a „lelki kényszer” alkalmazása nemcsak a
„szocialista életformát” sértette, hanem a Bibliát is, a polgári jogokat
és a demokratikus törvényeket is. Az „Elizeus” dossziéban található
jegyzőkönyvek egy része arról számol be, hogy sok fiatal elhagyta a
középiskolát, egyetemet, illetve a családját, kétségbeejtve a
szülőket, hogy mi lesz belőlük. Akkoriban a tanulmányok, az
egyetem elhagyása is része volt a hites „Németh Sándor-féle”
megtéréseknek, aminek semmi köze nincs a Bibliához. A megvetett
belügyesek igyekeztek a fiatalokat meggyőzni arról, hogy ne tegyék
tönkre az életüket, ezt Isten nem várja el tőlük. Menjenek vissza az
iskolába, és elsimítják az ügyüket. Nehéz lett volna megállapítani,
hogy ekkor ki állt a jó oldalon: a fiatalok életét romboló szektavezér
vagy a diktatúra, a BM által irányított állambiztonság? Isten nem
követeli azt, hogy a hívők „feltétlen engedelmességet” tanúsítsanak
a pásztor iránt, mert a pásztor nem uralkodhat a nyájon. Nem
alkalmazhat „lelki kényszert”. Iskolai továbbtanulástól senkit nem
tilthat el. Ezen ismérvek alapján Németh Sándor gyülekezete ma
sem lehetne bevett egyház és az nem sértené a vallásszabadságot.
A vallás szabad gyakorlása nem jelenthet lelki terrort, mert ez durva
visszaélés az emberek hitével. Amit Németh Sándor Tallér Jánossal
és a családjával tett, az is a lelki terror, a hittel való visszaélés, a
megfélemlítés és a manipulálás rendkívül súlyos formája.
Tallér János erről azt mondja: „valóban ez okozta azt a sok és
rettenetes lelki és érzelmi gyötrelmet, amit én is átéltem. Amikor
alávetettük magunkat az Úrnak és újjászülettünk, nem arra
születtünk újjá, hogy valaki is uralkodjon rajtunk, hanem élvezzük a
vele való közösséget.” Tallér János szerint az elnyomás nem Istentől
van: „Megtapasztaltuk a tőle kapott szabadságot, és felfedeztük,
milyen kincsek vagyunk, ha Ő az életét adta értünk.
Megtapasztaltuk, hogy benne nincs semmi erőszak vagy kényszer.
Megízleltük az Ő jóságát, hogy ő valóban feltétel nélkül szeret
minket. Van ránk ideje, türelmes, meg tud bennünket várni, mint a jó
pásztor, aki sürgetés nélkül tudja terelni a legkisebb és leggyengébb
bárányt is, megvédi a veszélytől és közben élvezi a társaságunkat, a
velünk töltött időt.” Ezt azért is írtam le, mert Németh Sándortól ilyen
Isten iránti szeretetről szóló sorokat, az Isten jóságát bemutató
szeretetet soha nem olvashat senki. Ő csak a harcról, az
ellenségekről, a politikáról tud írni, de ilyen bensőséges kapcsolatról
nem. Ezekből a mondatokból annak ismerete árad, hogy nem az a
szeretet, hogy mi szeretjük az Istent, hanem az, hogy Isten szeret
bennünket. Mi nem tudjuk szeretni az Istent, csak elfogadni az ő
szeretetét. Nem nekünk kell erőlködni, bizonyítani, csak elfogadni az
Ő szeretetét. Akkor lesz bennünk szeretet, ha az Ő szeretetét
beengedjük a szívünkbe. Nekünk hagynunk kell, hogy szeressen
minket. Ha megértjük, mennyire szeret bennünket, akkor leszünk
teljessé benne, akkor leszünk teljessé a szeretetben. Ez a tudás
árad abból, amit Tallér János mond. Azért, mert Tallér János ismeri
az Istent, Németh Sándor pedig nem. Tallér János, akit évtizedek óta
átkoztat Németh Sándor a Hit Gyülekezetében, holott semmi rosszat
nem tett soha ellene, még cikkeket vagy könyvet sem írt róla, pedig
megtehette volna, Isten szeretetének és jóságának ismerője,
valóban Isten embere. Ezt mondja: „Eszméletlen értékű kincset
hordozunk a mi törékeny edényünkben, ha Istennek ilyen fontos volt
a megváltásunk.” Mint mondja: „Ő valóban tudja, látja, hogy mi az Ő
képére és hasonlatosságára lettünk teremtve kezdettől fogva és
ebben örvend.”
Tallér János az Isten szabadságát hirdeti, miután megismerte a
szolgaság igáját és megszabadult tőle. Németh Sándor úgynevezett
„szolgálatának” egyetlen jó gyümölcse, hogy az általa megtaposott
és agyonterrorizált emberek megértették az Isten szabadságának és
szeretetének lényegét: „Az igazi szabadulás az, hogy belépjünk
abba a korlátlan szabadságba, s erre másokat is elvezessünk, hogy
mi áldások vagyunk másoknak. Ez Isten ajándéka a világnak, mert Ő
úgy szerette és szereti a világot, hogy az egyszülött Fiát adta érte.
Mi pedig Őbenne élünk és mozgunk. Rendkívül izgalmas és örömteli
életet kaptunk már most arra, hogy megízesítsük az emberek életét,
mint ahogy a só.” Ha valaki elolvassa ezeket a sorokat, megértheti,
hogy Németh Sándor miért üldözte el, miért kellett átkozni
évtizedeken át. Tallér János ebből is Isten jóságát látja meg: „Amint
említettem, törékenyek vagyunk, de éppen ez nyitotta meg
számunkra a kaput arra, hogy Isten megáldjon bennünket, most már
a harmadik generáción át (9 unokánk van, ebből 7 lány). Mind az öt
gyermekünk magas végzettségű, sikeres ember, akik élvezik Isten
áldását és ebben élnek.” Ennyit ér az imakommandó, ennyit érnek a
képzeletbeli géppisztolyos angyalok. Szégyellheti magát mindenki,
aki ebben a gyalázatos tevékenységben részt vett. De Tallér János
nem haragszik érte, ezt Isten a javára fordította. Például most
olvashatnak a jelenlegi és volt hitesek egy kis Tallér Jánost, ami a
javukra válik. Van mit pótolniuk.
Ami Németh Sándor tévedhetetlen prófétai képességeit és
messze földön híres „szellemi érzékelését” illeti, azt példázza egy
1987-ben készült jelentés, amely szerint Budaörsön az hangzott el,
hogy „az Antikrisztus előhírnökei a hamis próféták, ezek: Marx,
Engels, Lenin. Az Antikrisztus a Szovjetunióban jelenik meg.” 1987-
ben Németh Sándor még a Szovjetunióból várta az Antikrisztust. A
Szovjetunió néhány évvel később megszűnt, de Németh Sándor
azóta is próféta. A jelentést készítő ügynököt Egri Attila, aki tíz évvel
később már a Hetek kiadójának első vezetője volt, vitte be a
budaörsi házba. Egri Attilának fogalma sem volt arról, hogy 1987.
október 24-én egy III/III-as ügynököt terelget éppen a Hit
Gyülekezetében. Ha Németh Sándor igazi próféta lenne, akkor
1987-ben azt kellett volna mondania, hogy három évvel később
megszűnik a Szovjetunió, ezért nem jöhet a Szovjetunióból az
Antikrisztus. De a „Skorpió” nevű III/III-as ügynökre sem tehette
volna rá a kezét, akinek még a „Szentlélek keresztségéért” is
imádkozott. Németh Sándor a „Tallér-szellemet” megérezte, de egy
III/III-as ügynökről nem érezte meg, hogy nem valódi megtérő. De ez
fordítva is igaz: ha én valóban III/III-as ügynök lettem volna, ám
Németh Sándor ezt nyolc éven át nem vette észre, és a
legbizalmasabb embereinek egyike lehettem, akkor neki semmiféle
„szellemi megérzése” nincs. De akkor sincs, ha hat év pereskedés
után nem jelentette ki neki a Szentlélek, hogy nem voltam ügynök,
és fejezze be egyházvezető lelkész létére a rágalmazást. Ám ha
szólt neki a Szentlélek, de a gyűlölet, az emberek megtévesztésének
szándéka fontosabb Isten Szelleménél, akkor Németh Sándor nem
„Isten embere”, hanem sarlatán.
Németh Sándor politikai ténykedésére jellemző információ is
található egy napi jelentésben: „A Hit Gyülekezete elnevezésű vallási
szekta vezetői megbeszélést tartottak a Szabad Kezdeményezések
Hálózatához tartozásukról. Értékelésük szerint előbb vagy utóbb ki
kell vonulniuk az SZKH-ból, mert a programját túl radikálisnak
tartják, ilyen programmal szerintük nem lehet a tömegeket
megnyerni.” Németh Sándor az antikommunizmust túl radikálisnak
tartotta. Az „egyenes beszéd”, az elvszerűség nem tetszett neki.
Lágyabb énekre vágyott, amely nem ennyire radikálisan fordul
szembe a kommunista diktatúrával. Az intézkedéshez az
állambiztonságiak azt írták, hogy „operatív úton elősegítik a szekta
SZKH-ból való kiválását”, de ezek szerint Németh Sándor volt az, aki
beavatkozás nélkül is a Szabad Kezdeményezések Hálózatából való
kiválást fontolgatta. Nem kellett ehhez sem ultraliberalizmus, sem
genderelmélet, sem abortusz, sem ügynökök. Csak politikai
számítás, az is immorális és hibás.
Ami legmeglepőbb, hogy az „Elizeus” dossziéből nem az látszik,
hogy Németh Sándor valami kiemelt célpontja lett volna az
állambiztonságnak. Szó sincs róla, hogy bárkit kiképeztek volna
ellene. Mezítlábas III/III-as ügynökök szédültek be a budaörsi házba,
akik ifjúságvédelmi területen dolgoztak és az alternatív zenekarok
környékéről jelentettek. A „Skorpió” fedőnevű ügynök is ott értesült a
budaörsi szektáról, így jutott el a Hit Gyülekezetébe.
Megajándékozom most Németh Sándort azzal, hogy leleplezek
számára egy igazi III/III-as ügynököt. A „Skorpió” fedőnevű volt III/III-
as ügynök neve Pulai János Ottó, aki 1962-ben született,
beszervezésekor targoncavezető volt, általános iskolai
végzettséggel. Ezt Németh Sándor kikérhette volna bármikor az
Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárából, de őt az igazi
ügynökök nem érdeklik. Kiderülne, hogy „Bástya elvtársat meg sem
akarták ölni”. Németh Sándor cseppet sem volt egy fontos
célszemély, ha egy piti targoncavezető jelentett róla. Sokatmondó,
hogy 2019. decemberében Ilkei Csaba kutató, állambiztonsági
szakértő megjelentette „Kisegyházak, szekták, vallási közösségek és
az állami, állambiztonsági szervek a jelentések tükrében” című
tanulmányát, amely teljesen feldolgozta a témát. Az állambiztonsági
levéltárban ő sem talált több III/III-as ügynököt, aki Németh Sándort
figyelte volna. A Hit Gyülekezete ünnepelte a tanulmány
megjelenését, megfeledkezve arról, hogy Németh Sándor húsz éve
ügynöközik, de a lábukat nem tették be az állambiztonság
levéltárába, hogy meggyőződjenek bármiről. Az ünneplés mérsékelt
volt azért is, mert ahhoz képest, amit Németh Sándor az
üldöztetéséről előad, a valóság sokkal szerényebb képet mutat a
tanulmányban. Nem beszélve arról, hogy Ilkei Csaba minden
részletre kiterjedő tanulmánya szót sem ejt a félelmetes III/III-as
ügynökről, akit Németh Sándor tönkretételére képeztek ki: Bartus
Lászlóról. Egyetlen cetli vagy utalás nincs arra, hogy a Hit
Gyülekezetében már egész ügynökcsoportot irányító Bartus László
ügynök lett volna. Ez azt jelenti, hogy az Új Exodus erről szóló
nagyszabású „leleplezése” az első szótól az utolsóig hazugság.
Pedig angolra is lefordították, amitől nem lett igazabb.
Tallér János ez idő alatt keményen küzdött a „Tallér-szellem”
bélyege ellen és az életbenmaradásért. Idővel rendeződtek a
körülményei, isteni csoda révén anyagilag is megerősödtek.
Eközben Budaörsön kitartóan „űzték, kötözték”, átkozták az „Úr
munkájára” ajándékozott házában. Az „Úr munkája” az ő átkozásuk
(is) volt. A „Tallér-szellem”pedig rányomta a bélyegét a
kapcsolataikra: „Féltünk, hogy bajt hozunk azokra az emberekre,
akik befogadnak bennünket. Nem mertünk keresztényeket igazán
közel engedni magunkhoz, mert féltünk, hogy megérzik rajtunk a
nyomást és csalódnak a barátságunkban. Netán kezdődik elölről az
egész tortúra. Felkerestünk néhány elismert szolgálótestvért, hogy
beszéljünk velük a problémánkról és szabadulást kérjünk, de senki
nem értette, mit akarunk.”
Ilyen párbeszédek hangzottak el:

„– Jól vagytok?
– Jól.
– Depresszió támad?
– Nem.
– Betegség, bűn, függőség van az életetekben?
– Nincs.
– Házasság rendben?
– Igen.
– Gyerekek?
– Szépek, egészségesek, okosak.
– Anyagi nehézségek?
– Bővölködünk minden mérték felett.
– Barátok, hívő testvérek?
– Sok remek kapcsolatunk van.
– Gyülekezet?
– Jól érezzük ott magunkat, szeretnek, tisztelnek,
megbecsülnek.
– Hát akkor mit akartok?”

Eleinte arra gyanakodtak, hogy ezek a testvérek nem elég

„mélyek”. Miután azonban mindenki – még világi szomszédjaikat is
beleértve – kifejezte, hogy mennyire élvezi a társaságukat, milyen jó
látni rajtuk az Úr áldását, fokozatosan elkezdtek felszabadulni.
Megfogalmazódott bennük a kérdés: „Létezik-e, hogy nincs is velünk
semmi baj? Volt a szomszédságunkban egy világi zsidó család,
akikkel nagyon jó barátságba kerültünk. Tudták rólunk, hogy hívők
vagyunk, láthatták, hogyan élünk – úgy is, mint család. Amikor a férfi
megismerte a történetünket, arra kért bennünket, hogy imádkozzunk
érte és áldjuk meg őt. Megdöbbentő kérés volt. Nem mertünk nemet
mondani, de egy darabig félve figyeltük, hogy mi történik vele a mi
áldásunk után. De nem került semmilyen nyomás alá. Továbbra is
hálás volt. Ezek a bizonyságok érlelték meg lassan azt a belső
meggyőződést, hogy a Tallér-szellem nem létezik, soha nem is
létezett. Ez volt a szabadulásunk napja. Rá kellett jönnünk, hogy az
egész Tallér-szellem nem a mi problémánk volt, hanem Sándoré. Ez
az ő szelleme volt minden értelemben és soha nem is bántott és
nyomott mást, csak őt, meg akiket ő beoltott ezzel. A bujaság, a
varázslás meg a többi szellem, ha létezett, akkor csakis őbenne.
Nekünk ahhoz semmi közünk nem volt. A mi életünk majd’ tíz évét is
beárnyékolta ez a hazugság, de azt gondolom, hogy Sándornak még
többet ártott. Megfosztotta attól, hogy szembenézzen a saját
problémáival, hogy fejlődhessen, csiszolódhasson ezen a területen.
Másra vetítette ki azt, amivel neki kellett volna szembenéznie, és ez
nem oldotta meg, hanem konzerválta a problémáját.” Még az is
lehet, hogy Tallér-szellem nincs, de Németh-szellem van.
Németh Sándortól azonban nem volt olyan könnyű
megszabadulni, mint a soha nem is létezett Tallér-szellemtől. Tallér
János elmesélte, hogy évekkel később vendégül láttak egy régi
testvért a budaörsi gyülekezetből, aki kérdezgette őket a
szerencséjük felől: „Látszott rajta, őszintén csalódott, hogy jól
vagyunk és virágzunk. Fejtörést okozott neki, hogyan fogja megvinni
ezt a rossz hírt az otthoniaknak. Minket pedig megdöbbentett, hogy
szemmel láthatólag az lett volna a jó hír, ha tönkremegyünk, elválunk
és nyomorban élünk. Ekkor újra megéreztük, mivel is állunk
szemben. Egy másik esetben üzenetet kaptunk egy testvéren
keresztül, hogy Sándor olyanokat tud rólunk, amivel az egész
szolgálatunkat tönkreteheti. Visszaüzentem vele, hogy itt a
telefonszámom, hívjon fel, szembesítsen a vétkeimmel, kész vagyok
minden bűnből megtérni, de ne próbáljon megzsarolni. Nem
értettem, hogy miért olyan fontos neki, hogy tíz év után, kétezer
kilométeres távolságból is megpróbáljon megfélemlíteni. A
legmegdöbbentőbb esetünk azonban Derek Prince nevéhez kötődik.
A Prince házaspár egy közeli városban szolgált, és a testvérek
rábeszéltek, hogy menjünk el hozzájuk. A szolgálat elején Derek
bejelentette, hogy úgy érzi, át kell adnia inkább a szót Ruthnak.
Annyira spontán volt az ötlet, hogy úgy kellett Ruthot valahonnan
előrehívni. Ruth pedig ezúttal nem prófétált, hanem elkezdte a
magyarországi élményeit mesélni: hogy van Budaörsön egy ház, és
az ottani gyülekezetben az Úr milyen csodálatosan munkálkodik. A
szolgálat után az angol testvérek, akik tudták, hogy a mi egykori
házunkról van szó, unszolni kezdtek, hogy menjünk oda Ruthhoz,
mert szeretnének bemutatni bennünket, hogy mi vagyunk az a
házaspár. Engedtünk az unszolásnak, és Ruth nagyon meg is örült
nekünk. Úgy érezte, az Úr különleges vezetése volt, hogy mi is ott
voltunk a hallgatóságban. Szólt Dereknek is, hogy itt van egy
házaspár Budaörsről. Derek odafordult hozzánk, megkérdezte a
nevemet, aztán elfordult, és sietve távozott. Ruth nem is értette,
hogy mi történt. Mi értettük, és le voltunk forrázva. Hogyan létezik,
hogy Istennek ezt a nagyszerű emberét is így be lehet csapni.”
Hacsak úgy nem, hogy az egész szellemi harcról, tekintélyről és
átkokról szóló hamis tanítást Németh Sándor is részben Derek
Prince-től tanulta. Nem volt könnyű a megbocsátás, ami érthető, de
Tallér Jánosnak végül sikerült: „Hosszú éveken keresztül tudatosan
újra és újra meg kellett küzdenem, hogy szívemből megbocsássak,
és valóban minden tartozást elengedjek. Különösen az volt nehéz,
amikor a gyerekeink felnőttek és belátók lettek, és kérdezgettek
ezekről az időkről. Teljesen jogosan vetették fel, miért nem álltam
ellent, ha magamért nem is, legalább a feleségemért és a
családomért. Miért hagytam, hogy egy hataloméhes érzéketlen
ember így beletiporjon a családunk életébe.” Tallér János végül
elhatározta magát: „Húsz év után megírtam Sándornak, hogy mikor
vagyok Magyarországon és szeretnék vele találkozni. Két dolgot
szeretnék vele tisztázni. Az egyik az, hogy ne legyen félreértésben,
nem a kommunista üldözés miatt mentünk el az országból, hanem
őmiatta. A másik pedig, hogy minden meg van bocsátva. Minden
teljes mértékben meg van bocsátva. Nem adósom semmivel sem.” A
kezdeményezett találkozó soha nem jött létre, de Németh Sándor
egyszer kivágtatott Petrőcz Leventével a reptérre és számon kérte
Tallér Jánost, hogy miért jár haza és kinek ad interjút. Mire ő azt
mondta, hogy szabad ember, odamegy, ahová akar, annak ad
interjút, akinek akar.
Görbicz Tamás az interjúban megkérdezte, miért hagyta, hogy
Németh Sándor ezt az egészet megtehesse vele. Tallér János így
válaszolt: „Egyrészt nem volt világosságunk. Ma már tudom, hogy az
Úr milyen finoman és érzékenyen bánik mindannyiunkkal. Mennyire
tiszteletben tartja a személyiségünket, a privát szférát. Hogy
elsősorban a barátunk akar lenni, együtt sétálni velünk hűvös
alkonyatkor. Mi kelet-európai emberek hozzászoktunk, hogy
megfosszanak bennünket az emberi jogainktól, az emberi
méltóságunktól és belegázoljanak a lelkiismeretünkbe, s
uralkodjanak felettünk. Talán hiányozna is, ha valaki nem nyomna el.
Másrészt semmiképpen sem akartunk ártani az Úr munkájának. Mai
eszemmel azt kellett volna mondanom: nézd Sándor, ez a mi
házunk, ha nem hagyod ezt abba, van három hónapod, keress
magadnak másik helyet. De ehhez sem az erő, sem a bölcsesség
nem volt meg bennem. Könnyen barátkozom, sok kapcsolatunk volt
a világban, amit majdnem mind feladtunk saját akaratunkból a
megtérésünk után. De amikor a testvérektől is elszeparálódtunk,
légüres térbe kerültünk, ami visszahatott még a személyiségünkre is
és elveszítettük a józan ítélőképességünket. Az alapvető jogaink
megtiprása megfosztott attól, hogy egyenrangú partnerek
lehessünk.”
Döbbenetes, hogy így lehet emberek fölött uralkodni, ilyen
eszközökkel lehet a józan ítélőképességüket lerombolni. Megrázó,
hogyan lehet valakit szándékosan lenullázni. Tallér János felállt
lelkileg, szellemileg és anyagilag is. Túlnőtte Németh Sándort. Ő már
szabad a Németh Sándor által ráolvasott hazugságoktól. Németh
Sándor még nem. Ez is tanulság lehet kezdő szabadulóknak. Ha
valaki megszabadul Németh Sándortól, akkor nem valami rossz
történik vele, hanem valami jó. Megerősödik benne Isten jelenléte,
szeretete, a vele való kapcsolat az életében. Eltűnik Isten és az
ember közül a legfőbb akadály, Németh Sándor, aki Istent
helyettesíti az emberek életében és mindent kontrollál. Csakhogy ő
nem olyan, mint Isten, hanem az ellentéte. Belőle nem az Isten
szeretete árad.
Ennél még azok is jobban járnak, akiknek Szűz Mária a
bálványuk, mert az is megkötözi őket, de legalább nem gyötri, nem
szipolyozza a lelküket. Nem kell átkozniuk, gyűlölniük senkit. Van
egy néma bálványuk, aki nem félemlíti meg őket. Micsoda áldás az
Németh Sándorhoz képest.
Meghátrál a hurrikán

Sokat köszönhetünk a világhálónak. Németh Sándor prédikációi, a

közösségi médiában megosztott elméletei, igazi csemegét kínálnak
az abszurdra fogékony ínyenceknek. Az a „keresztény” világkép,
amelyet a hallgatóságával megoszt, a budaörsi időkben kivívták a
riasztóberendezések mögé beültetett hívek őszinte csodálatát, de a
nagy nyilvánosság előtt kikezdik a „Tanú” című film nimbuszát.
Németh Sándornak valóságos rajongótábora alakult ki, akik az általa
közvetített hites világszemlélet narkósai lettek. Németh Sándor
mondataihoz hasonlókat a világ legtehetségesebb írója sem
találhatna ki. Orwell egész nap jegyzetfüzettel loholna a sarkában.
A Németh-jelenség egészségügyi haszna sem elhanyagolható,
mert az emberek hasizma erősödik, a rekeszizmaik tágulnak a
nevetéstől. A kifinomult ízlésűek egymásnak küldik a jobbnál jobb
idézeteket, amelyek közül a legjobbak még kommentárt sem
igényelnek. Ezek mind elvesztek volna az internet nélkül, de így
heteken át pótolhatatlan szórakoztatást nyújtanak sokaknak, akik
térdüket csapkodják a gyönyörűségtől, ha felkerül a Facebookra
egy-egy prédikáció. Nem is kell figyelni az online oldalakat, mert
vannak, akik várják a frissítéseket és már küldik is tovább.
Németh Sándor a „Vidám Vasárnap” egyik műsorában Józseffel,
Jézus apjával példálózott, hogy politizálni kell, mert József is
politizált. Már a videó címe is sokkoló, mint egy Kósa Lajos-interjú:
„Tudtad? Jézus apját Isten tanította politikára.” Nem, ezt nem tudtuk.
Álmunkban sem gondoltunk arra, hogy Jézus apját Isten tanította
politizálni. Németh azt állította, hogy Jézus azért menekült meg
Heródes csecsemőgyilkossága elől, mert az apja, József politizált:
„Ha nem foglalkozott volna József a politikával, nem is tudom, mi lett
volna a názáreti Jézussal” – jelentette ki drámai hangon. Németh
Sándor szerint innen tudta meg József, mikor kell emigrálni. A
politikából olvasta ki, hogy meg akarják ölni a fiát. Németh szerint így
tudta meg József azt is, hogy visszamehet Izraelbe, mert már nem
fogják üldözni Jézust. „Mi ez, ha nem politika?” – teszi fel a kérdést a
vezető lelkész. A várt hatás nem marad el. Ez bizony az. Ez politika.
Sajnos, József nem abból tudta meg, hogy el kell menekülnie
Egyiptomba, mert politizált. József olyannyira nem politizált, hogy
egy angyal jelent meg neki. Az mondta, hogy menjenek Egyiptomba,
mert veszélyben vannak. Ezt mondja a Biblia, nem azt, hogy József
politizált. Ezen kívül Hóseás próféta is megírta azt, hogy
„Egyiptomból hívtam ki az én fiamat”. Mintha nem a napi
politizálásból derült volna ki, hogy Egyiptomba kell menni. József
annyira nem törődött a politikával, hogy megint angyalt kellett küldeni
hozzá a mennyből, különben örökre Egyiptomban marad. Németh
megfeddte a megszeppent hívőket, hogy ha József nem politizál,
Messiásuk sem lenne. De a legszebb az, amit ezután mond:
„Ostobaságokat beszélnek istentelen keresztények, akik már régen
megtagadták a hitet, egyszer az életükben nem olvasták el a Bibliát.”
Azt mondja Németh Sándor, hogy az istentelenek, akik nem
olvassák a Bibliát, megtagadták a hitet. Ostobaságokat beszélnek,
mert még azt sem tudják, hogy a politizálás mentette meg Jézust.
Nem tudjuk, Németh Sándor kiről beszélt, mert neki kell feltennünk a
kérdést, hogy vajon melyik Bibliát olvassa és mikor lapozott bele
utoljára?
Németh szerint, akik nem tudják, hogy József politizált, nem is
rendelkeznek olyan intelligenciával, hogy a bibliai világnézetet el
tudják sajátítani és „ezek okítanak benneteket”. De úgy tűnik, nem
ártott volna neki sem elvégezni egy teológiát. Habár annyit teológiai
végzettség nélkül is tudhatna, hogy angyal szólt Józsefnek, mert a
Máté evangélium második fejezetéig általában eljutnak az emberek.
Ezzel a példabeszéddel újabb állomásához érkezett Németh Sándor
szürreális Orbán melletti kampánya. Ez azonban nem
megfejthetetlen. Németh Sándor családját – Józseffel ellentétben –
nem az isteni kijelentések, hanem a politikai tevékenysége vezeti. A
beszédből kiderül, mi motiválja a politizálást: „így lehet figyelembe
venni, mikor üldöznek, mikor nem”. Az „üldözéstől” való félelem miatt
kell politizálni. Németh fél az adóhivataltól és a rendőrségtől.
Lepaktált Heródessel, belevitte a gyülekezetét a politizálásba és a
diktatúra szolgálatába állt. Mi lesz, ha megbukik a diktatúra? Nyolc
éven át becsapta az ATV nézőit, és eladta őket Orbánnak.
Megtagadta keresztény testvéreit, akiknek az egyházi törvény elvette
az egyházi státuszát. Retteg, mi lesz, ha elveszíti a politikai
védelmet. Adó, pénz, vagyon, ingatlanok, biznisz, mi lesz veled?
Ezért kell egy evangéliumi karizmatikus lelkésznek politizálni.
Angyalra hiába várna, mert angyal ilyen okból nem keresi fel.
Úgy is van megírva, ugyebár, hogy menjetek el széles e világra,
s politizáljatok, hogy megússzátok az üldözést. Belerántotta a
gyülekezetét a piszkos politikába, vagyont gyűjtött, csúnyán
becsapott embereket, most fél. Arra akarja használni a gyülekezetét,
hogy húzza ki a csávából és ne kelljen elszámolnia semmivel.
Rémeket lát. Retteg. A vezető lelkész fél, félti magát, a vagyonát, a
kiváltságait, és fél a lelepleződéstől. Ezért kell a Hit Gyülekezete
tagjainak politizálni, nem József miatt. Ezért kell a menekülteket
gyűlölni, nemzeti hazugságokat szajkózni, sorosozni, összeesküvés-
elméleteket terjeszteni, emberi jogokat, demokráciát ócsárolni, a
liberalizmust meghamisítani, egy diktátort támogatni. Mert Németh
Sándor fél. Félti a zsákmányt. Ebbe keveri bele Józsefet, Jézust, azt
a borzalmat, amikor Heródes legyilkolt gyermekeket és Isten Fiát
angyal mentette meg. Ezt a párhuzamot használja saját helyzetére,
amikor félti a rablott holmit.
Ha József ma Jézussal a Közel-Keletről Magyarországra
menekülne, és Németh Sándoron múlna, akkor nem úszná meg,
mert ő az ilyeneket nem fogadja be. Egyiptom nem egy pozitív
szereplő a Bibliában, de Németh Sándor Egyiptom szintjét sem üti
meg, mert ő a menekülteket elutasítja, Egyiptomban viszont az Isten
Fia megmenekült. Szíriából ugyanilyen emberek menekülnek
mostanában a gyerekeikkel a biztos halál elől. De neki, a milliárdos
lelkésznek, nem esik meg rajtuk a szíve. A politika jut róluk eszébe,
hogy olyan politikát támogasson, amely megvédi a vagyonát. Ez
fontosabb, mint a menekültek megsegítése. A „keresztény állam”
felmenti a lelkiismeretét.
Az „üldözés” abban is megnyilvánulhatna, ha Németh Sándor
„ellenzéki” ATV-je nem kapna többé milliárdos állami támogatásokat.
Több évi pereskedés után az Erzsébet Utalványforgalmazó Zrt.
(EUF) nyilvánosságra hozta, hogy 2010 és 2016 között mennyi
pénzt költött az Erzsébet-utalványok hirdetésére és milyen
médiumok részesedtek belőle. Az állami cég a legtöbb közpénzt az
ATV-nek adta. A magyar adófizetők 1,7 milliárd forintot juttattak a
Fidesz jóvoltából az ATV-nek, amely akkor is hatalmas összeg, ha
nem egyszerre kapták. Mivel az Erzsébet-utalványok hirdetésének
nincs kereskedelmi célja, ez egyértelműen médiafinanszírozásnak
minősül. Egy valódi hirdetés célja az, hogy vásárlásra, fogyasztásra
ösztönözzön. Ám ezek olyan reklámok, mint amilyeneket Torgyán
József helyezett el a Fradi-pályán, de annak börtönbüntetés lett a
vége. Olyan cégeket hirdettek, amelyek nem adtak el semmit. Annak
idején Szabadi Bélát hűtlen kezelés miatt elítélték ezért. Németh
Sándor a bibliai Józsefre hivatkozva küldte a hívőket
kopogtatócédulát gyűjteni, maga pedig országjáró körútra ment és
Orbán Viktor mellett kampányolt. Ez olyan, mintha József azzal
úszta volna meg az üldözést, hogy Heródesnek kampányol. Pénzt
csinál a hitéből és a vagyonát Heródessel védeti meg. Orbán ilyen
hirdetésekkel honorálta Németh Sándor szolgálatait.
Az ATV-ben Pat Robertson azt állította, hogy „a Trump iránti
tiszteletlenség a Las Vegas-i tömegmészárlás oka”. Egy fehér
keresztény férfi 59 ártatlan embert mészárolt le. Pat Robertson
szerint ez azért történhetett meg, mert Amerika nem tiszteli eléggé
Trumpot. A „tömeggyilkos Istennek” félrevisz a fegyvere, mert Las
Vegasban a déli államokból verbuválódott a közönség, amelybe
belelőttek. Ezek többsége republikánus szavazó, és ha evangéliumi
gyülekezetbe jár, még Trump-imádó is. A teóriát Németh Sándor
tekintélyről szóló tanítása alapján védte meg a Vigyázó blog.
Eszerint az elnöki tekintély Istentől van, és aki nem tiszteli Trumpot,
Isten ellen lázad. Isten pedig az ilyenekkel végez, ugyebár, és jól
teszi. Ha tisztelnék Trumpot, nem lenne sem hurrikán, sem
tömeggyilkos. Tulajdonképpen e logika alapján érthetetlen, hogy
miért egy szálloda ablakából lövöldözik le az Isten ellen lázadókat.
Ha megérdemlik, államilag kellene kivégezni az összes lázadó
újságírót, ellenzéki politikust, vagy amerikai polgárt, aki nem
Istenként tiszteli Trumpot. Csak azt nem értjük, hogy Obamának
miért nem járt ugyanez az isteni tekintély? Őt például Trump cseppet
sem tisztelte. Még szerencse, hogy Isten nem lövette le. Az
evangéliumi hamis próféták tévedése az, hogy egy alkotmányos
demokráciában nem az amerikai elnök a legnagyobb tekintély,
hanem az amerikai alkotmány. Erről a „keresztény fasizmus” derék
képviselői megfeledkeznek. Németh Sándor tekintélyelmélete Iljin
teóriájával cseng össze. Az embert a törvényesség fölé emeli.
Ilyen és ehhez hasonló szórakoztató elemekkel teli programok
Németh Sándor prédikációi. Ezért a Vidám Vasárnap elnevezés
teljesen helyénvaló, legfeljebb egy kissé visszafogott. De a
kuriózumok kedvelői tudják, hogy ennél mélyebbre kell ásni: azokat
kell figyelni, akik a Németh Sándor által előadott világképet
interpretálják, s lefordítják Németh Sándort a saját nyelvükre. Amit
megértenek belőle, az a némethi szürrealizmus lényege. Letisztítják
a mondanivalóról a sallangot. Ebben az a szép, hogy amikor egy-
egy ilyen interpretáció visszajutott Németh Sándorhoz, és
szembesült azzal, amit mondott, maga is elképedt. Felemelte a
hangját, hogy „én nem ezt mondtam”. Miközben, de. Pontosan ezt
mondta és a lényegét jól értette meg a szektás gondolkodásmódra
trenírozott hallgatóság. Csak amikor ez találkozik a normális, épeszű
világgal, akkor tárul fel az elmélet borzalmas volta. Ha valaki
értelmezni, elemezni kezdi, hogy mit is mondott valójában.
Hack Péter zsenialitása ennek a fordítottja: ő arra képes, hogy a
Németh Sándor által elmondottakat úgy forgassa ki, hogy az a józan
külvilág számára is érthető és elfogadható legyen, senki ne kapjon a
szívéhez. Ez azonban Németh Sándor meghamisítása. Németh
Sándor világképe a nem túl képzett vidéki pásztorok előadásában
rajzolódik ki leginkább, s Morvay Péter ún. „publicisztikájában” és
propagandatevékenységében nyeri el tökéletes formáját. Ha van
valaki, aki képes Németh Sándorra hangolódni, az Morvay Péter. A
volt III/III-as ügynök kivételes képessége ez, aki óriási pályát
futhatott volna be az állambiztonságnál, ha nem a nyolcvanas évek
végén áll besúgónak, s ha kedves barátnője, későbbi felesége miatt
nem áll be a Hit Gyülekezetébe és nem cseréli akkori tartótisztjét
Németh Sándorra. Az abszurd kelet-európai valóság egyik legszebb
pillanata az „Elizeus” fedőnéven megfigyelt, „III/III fóbiás” Németh
Sándor, valamint a „Hartmann László” fedőnevű volt III/III-as ügynök
Morvay Péter találkozása, harmonikus együttműködése és lelki
rokonsága. Megkülönböztetni sem könnyű őket, Morvay néha ellopja
a show-t.
 Morvay Péter ennek köszönhetően sokáig volt Németh Sándor
személyi titkára, ideológiai- és propagandaügyekben a legfőbb
bizalmasa. Morvay „Hartmann László” fedőnéven volt a III/III-as
Csoportfőnökség ügynöke a Marx Károly Közgazdaságtudományi
Egyetemen. Ebből csak akkor származhatna baja, ha el akarná
hagyni a Hit Gyülekezetét. Ám ettől nem kell tartani, amíg a
számításait itt találja meg és nem a világban: amíg nem tűnik
jobbnak a lefalcolás, mielőtt a rendőrség megszállja az
intézményeket, már ha erre valaha is sor kerül. Addig ő a
legszilárdabb oszlopa lesz a Hit Csarnoknak.
Morvay élő példája az ügynökmegmaradás törvényének,
miszerint ügynök nem vész el, csak átalakul. Élő bizonyítéka annak,
hogy a volt III/III-as ügynököket el kellett volna tiltani örökre a
közélettől, mert a Németh Sándorhoz hasonló politikai, gazdasági és
alvilági szereplők szolgálatába szegődtek, s már a KGB-s
kiképzésen átesett állambiztonsági tisztek is jó érzékkel választották
ki őket. Ez egy speciális lelki alkat, amely lelkifurdalás nélkül hajt
végre bármit és annak ellenkezőjét is. Képes a saját személyiségét
is feloldani a másik emberben, akit szolgál, ezért esetében nincs
szükség a személyiség összezúzására, megteszi ezt ő maga.
Nemlétező személyiséget nem kell összezúzni. Morvay Péter Ivan
Iljin mintapolgára, az egyéniség és személyiség nélküli ember, aki
nem elmenekül a diktátor halálos öleléséből, hanem vágyik rá.
Morvay különleges képessége, hogy éleslátóan fedezi fel a
lényeget, a tartótiszt elvárásait, és képes arra, hogy megelőzze a
gondolatait. Már azelőtt kiszolgálja a legnagyobb őrültséget is,
mielőtt a tartótisztben, esetünkben Németh Sándor gondolataiban,
megfogalmazódna. Mivel önbecsülése a legteljesebb mértékben
attól függ, akinek a lelkébe bújt, mindig túlteljesít a lelki jutalom
reményében. Így válik Morvay Péter interpretációjában a keresztény
fundamentalizmus és a szektás némethizmus riasztó szörnyűséggé,
amely leleplezi önmaga lényegét. A világ legkiválóbb alattvalója
diktátorok számára, és életveszély minden korrekt és tisztességes
cég munkatársaként. Képes még rendes emberből is szörnyeteget
csinálni, mert nélkülözhetetlenné kell tennie önmagát. Egy
szörnyeteg kezében pedig nélkülözhetetlen fegyver, amely
hosszútávon visszafelé sül el.
 Morvay Péter legcsodálatosabb önleleplezése az volt, amikor „A
szolgálóleány meséje” című TV-sorozat Indexben megjelent kritikája
alapján azonosította a Hit Gyülekezetét és a fundamentalista
kereszténységet a vallási diktatúrával, amelyben a történet játszódik.
A Margaret Atwood regényéből készült sorozat nem a
kereszténységről, nem is a fundamentalista kereszténységről szól. A
cikk meg sem említi a kereszténységet. Az Index mindössze saját
Facebook oldalán ajánlotta a kritikát azzal az olvasók figyelmébe,
hogy „Milyen lenne a világ, ha keresztény fundamentalisták
irányítanák? Ilyen.” Tökéletes definíció. Csakhogy Morvay azonnal
meglátta, hogy az a világ, amelyről a sorozat és a cikk szól,
pontosan olyan, mint a Hit Gyülekezete, amely világot ő is
szorgalmasan építi. Senki nem hozta összefüggésbe sem a
keresztény fundamentalizmussal, sem a tévésorozattal a Hit
Gyülekezetét, amely a maga részéről szintén elítélhette volna a
vallási fanatizmusra épülő diktatúrákat, de Morvay magukra ismert.
Túlbuzgó szorgalmában magukra rántotta a keresztény
fundamentalizmust is, a diktatúrát is, „A szolgálóleány meséjét” is.
Ezzel tartalmilag úgy változtatta meg a Facebook-oldal
ajánlásának jelentését, hogy „Milyen lenne a világ, ha a Hit
Gyülekezete irányítaná? Ilyen.” S ez a tökéletes megfogalmazás. A
legpontosabb megragadása ennek a „szellemnek”. Ha valaki eddig
nem tudta, most már tudhatja. Morvay nem hagyott kétséget a
kívülállókban sem, hogy ez róluk szól. Azonnal a militáns szektáktól
elvárható támadásba lendült. Ha valaki azt gondolná, hogy ilyenkor
egy volt III/III-as ügynök vitacikket ír, amelyben tételesen cáfolja a
valótlan állításokat és kifejti a tudományos nézőpontot, téved.
Morvay felhívást tett közzé. Arra szólította fel a Hit Gyülekezete
tagjait, hogy „Tiltakozz az Index újabb kereszténygyalázó cikke
ellen”. Így akarták letiltani az Index Facebook-posztját.
Morvay részletes gyakorlati útmutatást adott, hogyan kell
feljelenteni az Indexet a Facebooknál gyűlöletbeszéd miatt.
Hangsúlyozzuk, hogy a „keresztény” szót a cikkben le sem írták, az
csupán a Facebook-oldalon jelent meg. Az sem a kereszténységet
gyalázta, csupán a „keresztény fundamentalizmus” ellen emelt szót,
ami nagyon helyes. Morvay szerint a cikk „alkalmas a keresztények
elleni gyűlölet szítására”. Ez az első olyan gyűlöletbeszéd, amelyben
el sem hangzik a szó, amely ellen állítólag gyűlöletre uszítanak. A
444.hu bemutatta a hihetetlen módszert, ahogy Morvay screenshot-
okkal illusztrált folyamatábrán mutatta be az üldözött keresztény
olvasóknak, hogyan jelenthetik fel az Indexet. Mint írták, „az
unortodox korban ilyen unortodox módon intézik a sajtóvitákat”.
Morvay nem a kereszténységet védte, hanem a keresztény
fundamentalizmust és a Hit Gyülekezetét, amely magára ismert a
vallási diktatúra ábrázolásában.
A keresztény fundamentalizmus ugyanis nem azonos a
kereszténységgel. Nem azonos a Biblia ihletettségét vallókkal sem,
akik hiszik, hogy a Biblia minden szava igaz és az Isten szájából
származó szó. Ezt minden kereszténynek hinnie kell. Ha ezt hinnék,
akkor nem is lenne „keresztény fundamentalizmus”, mert az
ellentétes a Bibliával. A kereszténység abban különbözik a többi
vallástól, hogy hiányzik belőle a militáns és erőszakos jelleg,
amellyel a világot a saját képére akarná formálni. Egy Jörg Zink nevű
fundamentalista teológus így fogalmazta meg a keresztény
fundamentalizmus lényegét: „Ha a Lélek vezérel bennünket, akkor
nem olyan uralomban reménykedünk, amely valamikor eljön, hanem
azért könyörgünk, hogy Isten országa épüljön bele e föld uralmi
rendszereibe.” Ez a Biblia elferdítése. Ez nem különb, mint az iszlám
fundamentalizmus. Nem véletlen, hogy a keresztény
fundamentalizmus és az iszlám fundamentalizmus egymás ellen
harcol. A menekültellenesség mögött az iszlám fundamentalizmus
elleni keresztény fundamentalista harc áll, amely a világot
kereszténnyé akarja tenni. Ennek trójai falova az „erkölcsi értékekre”
való hivatkozás. Valójában a világot akarják uralni, aminek nincs
köze a kereszténységhez.
Morvay ezzel a tiltakozásával nagy szolgálatot tett azoknak, akik
próbálnak kiigazodni abban, hogy a keresztény egyházaknak hol van
a helyük: helyes-e az, amikor „keresztény államot” akarnak
létrehozni és állami erővel akarják a bűnt korlátozni? Morvay kijelölte
ennek a hamis keresztény irányzatnak a helyét: ez a keresztény
fundamentalizmus, amely éppen olyan szörnyű világot hozna létre,
mint amely „A szolgálóleány meséje” című sorozatban látható. Ha
nem így, akkor másképp, de mindenképp diktatórikus, elnyomó,
szörnyeteg világot. Ez nem Isten akarata, hanem az ördögé, mert
Isten szereti az embert. Morvay révén arra is képes lehet az olvasó,
hogy a Trumpot támogató amerikai evangéliumi keresztény
mozgalmat is azonosítsa: bibliai értelemben ez nem kereszténység,
hanem keresztény fundamentalizmus, amely épp olyan veszélyes és
kártékony, mint az iszlám fundamentalizmus. Ha valaki nem tudná,
Amerikában vannak fundamentalista keresztény terrorcselekmények
is. A fehér keresztények több terrorcselekményt követnek el, mint a
muszlimok. Ehhez az irányzathoz tartozik az Orbán Viktort támogató
Hit Gyülekezete is, amely terrorcselekményt ugyan még nem hajtott
végre, de az eszköztára megvan hozzá, csupán a fegyverei még a
géppisztolyos angyaloknál vannak. De vajon meddig? Szellemileg
már ölnek. A halált küldik azokra, akiket Németh Sándor „Isten
munkája” ellenségeinek vél.
A „keresztény fundamentalizmus” Amerikában részben az 1878-
as „Niagarai hitvallásból” jött létre. Követőik 1910 és 1915 között
kiadtak „Fundamentals” címmel egy tizenkétkötetes sorozatot.
Később ez az irányzat két részre szakadt, s ennek egyik ága az
„evangelical” (fonetikusan is ejtik magyarul: evangelikál mozgalom,
ami nem azonos az evangélikus egyházzal). Ez zászlóvivője a
melegeket, az abortuszt, a genderelméletet üldöző politizáló
kereszténységnek, amely világi uralomra tör és a „keresztény állam”
hazugságával téveszti meg a hívőket. De Morvaynak nem kell a
történelmet tanulmányoznia, neki elég „A szolgálóleány meséje”
című sorozat kritikáját elolvasni és azonnal magukra ismer. Pedig a
Hit Gyülekezetében nem lenne könnyű dolga, ha a Hetek régi
számait elolvastatnák a hívőkkel. Ezekben a Hit Gyülekezete
kiválóan kifejtette a katolikus egyház helyettesítési elméletét, mely a
keresztény fundamentalizmus ősalapja. Ennek lényege az, hogy
Isten a zsidókat elvetette, mert megölték a Messiást, a zsidók
üdvtörténeti helyébe pedig az egyház lépett. Ennek cáfolata a
Rómabeliekhez írt levél 11. fejezetének 2. verse: „Nem vetette el
Isten az ő népét, melyet eleve ismert.” A helyettesítési teológia
azonban azt mondja, hogy az egyház lett a „szellemi Izrael”.
Ebből levezetik azt, hogy Jézus Krisztus ezeréves királysága
nem a jövőben jön el, hanem már elérkezett a földre és Jézus
Krisztus helyett az egyház uralkodik a földön. Az Egyház feladata
pedig Isten uralmának megvalósítása. Elvben az evangéliumi
mozgalom tagadja ezt a katolikus eretnekséget, amelynek alapján a
katolikus egyház akart 1500 éven át uralkodni a világban. Az
invesztitúraharc és a császársággal folytatott küzdelem alapja is ez
volt. Ahol az egyház sikeres harcot vívott a „keresztény állam”
megvalósítása érdekében, ott megelevenedett a valóságban „A
szolgálóleány meséje”, az elképzelhető legsötétebb szörnyűség. A
pápa ezért lett Isten „földi helytartója”, aki a királyok fölé rendeltetett.
Most ugyanez zajlik, csak nem a katolikus egyház, hanem az
evangéliumi mozgalom vezetésével. Ők is Isten uralma alá akarják
rendelni a világot.
Ma ők állítanak a világ élére szörnyetegeket és fasisztákat,
hivatkoznak erkölcsi értékekre és éltetik a keresztény államot.
Készítik elő a rettenet világát, amelyet ennek az irányzatnak a
képviselői önkéntelenül először saját gyülekezeteikben hoznak létre,
és ezt terjesztenék ki az egész világra. A Hit Gyülekezete ennek a
terméke, s Németh Sándor nem véletlenül találta meg önmagát a
„keresztény fasiszta” mozgalomban. A Hit Gyülekezete már akkor a
keresztény fasizmusnak nevezett fundamentalista irányzat vonásait
hordozta, amikor még a liberális pártot támogatta. Kis János és
Németh Sándor találkozása egy liberális és egy fundamentalista
találkozása volt, ahol a liberális politikus elkövette az ősbűnt, mert
beengedte a keresztény fundamentalizmust az SZDSZ-be. A
„keresztény fundamentalizmus” Ivan Iljin teóriájában „keresztény
fasizmust” jelent, ami a liberalizmus ádáz ellensége.
Németh Sándor azzal, ahogy a gyülekezetben egyszemélyes
hatalomra tört, félreállította a belső kontrollt: a hatalom megosztását,
az egyházon belüli fékeket és ellensúlyokat, és diktatórikus hatalmat
épített ki. Ettől kezdve nem is volt választása: nem tudott volna
másképp működni, csak diktátorként. De ő ezt szerette, ma is
ragaszkodik hozzá. Ezért az embertelen világ, az elnyomás, az
ellentmondást nem tűrő lelki terror, totális kontroll, megfélemlítés és
fasizmus először a Hit Gyülekezetében alakult ki, és ezt tennék
általános normává, ha Németh Sándor, a Hit Gyülekezete és a
keresztény fundamentalisták irányítanák a világot. Ezt ismerte fel
Morvay az Index cikkében, ezt mondta ki helyettük. Morvay az
ideáltipikus végrehajtó embere ennek a világnak. Az sem véletlen,
kik azok, akik a kontraszelekcióból kiesnek: akik a fasizmusra
alkalmatlanok. Sem elviselni, sem gyakorolni nem hajlandók.
Maradnak azok, akik ezt szeretik, illetve az áldozatok.
Az olyan emberek, akik ezen átlátnak, és meg is írják, mint én,
halálos ellenségek, akiket néhány évszázaddal ezelőtt simán
legyilkoltak. Most vesződni kell ehhez az imakommandóval, a
géppisztolyos angyalokkal, „Pap Lászlóval”, rágalmak, ügynökvádak
tömegével, hogy végre ugyanaz az eredmény megvalósuljon. De a
gyilkos gyűlölet ott van. Morvay ennek a mechanizmusnak
szorgalmas robotosa és kiváló ügynöke. Mozgatja a
sajtókapcsolatokat, gyártja az álhíreket, önti az
összeesküvéselméleteket, becsapja a hívőket és irányítja a hazug
propagandát. Tevékenységének fontos része a hamis látszat
fenntartása, hogy mindez Isten munkája, és akik a keresztény
fasiszta fundamentalizmust irányítják, azok Isten emberei. Fel kell
építeni a nimbuszt. Németh Sándor lábai előtt hever a világ. A világ
hamis prófétáiról csodatörténeteket kell zengeni, amelyek hiába
okoznak a valósággal kapcsolatban álló embereknek vidám
perceket, a hívők tömegeit megvezetik.
Csupán példaként álljon itt egy gyöngyszem, amikor Morvay
beszámolt arról, hogy Pat Robertson megállította a Florence
hurrikánt Amerika partjainál. Pat Robertson, az ATV-ben sugárzott
700-as Klub című szélsőjobboldali vallási műsorban „Jézus
nevében” megparancsolta a hurrikánnak, hogy álljon meg és térjen
vissza az óceánba. Imapajzsot állított a hurrikán elé, és Morvay
szerint ez sikerült. Morvay szerint az ima működött, a hurrikán
engedelmeskedett, mert mint írta: „Végül mégiscsak Pat
Robertsonnak és az imádkozó keresztényeknek lett igaza. A
Florence hurrikán két napra megállt az amerikai partok előtt, és ez
idő alatt 4-es fokozatúról 1-es kategóriára gyengült.” Amikor Morvay
a sikert bejelentette, már öt halálos áldozata volt a hurrikánnak,
közöttük egy anya és egy csecsemő, akik nem haltak volna meg, ha
nincs hurrikán. Ha ez Robertson referenciaimádkozása, akkor az
gyengére sikerült. Ha Jézus ezzel a hatásfokkal csendesítette volna
le a tengert, mind belefulladtak volna. A hurrikán még a bejelentés
pillanatában is életveszélyes volt, szabályosan folyók ömlöttek egyes
városok utcáin. Kétszáz embert a biztos halálból mentettek ki és 150
ember életéért a Nemzeti Gárda küzdött. Ennyit arról, mennyire lett
Pat Robertsonnak és az imádkozó keresztényeknek igazuk. Az ügy
azonban túlmutat önmagán, és azt a kérdést veti fel, hogy meddig
lehet butítani az embereket Isten nevében.
Aki hallott már arról, hogy milyen iszonyatos természeti erők
játszanak szerepet a hurrikán kialakulásában, amelyben még a Föld
mozgása, forgása is részt vesz, s a szél ereje a tenger felett akkora,
hogy egész városokat képes lenne elsöpörni, az tudja: minden
hurrikán a szárazföldre érve veszít az erejéből, mert megszűnik a
nedves levegő utánpótlása. Ez az oka annak, hogy a Florence a
partok előtt 4-es fokozatúról 1-esre szelídült. Nem az, hogy Pat
Robertson parancsolt neki és egyetlen szavával lecsendesítette a
tengert. Ha Pat Robertson a tenger közepén parancsol a
hurrikánnak és a hurrikán ott megszelídül, ahogy azt Jézus tette,
akkor lecsendesítette a tengert. Így azonban csak becsapja az
embereket. Pat Robertsonnak semmiben nem lett igaza, mert nem
állított meg semmit. A tudósoknak és a meteorológusoknak lett
igazuk, akik a légköri nyomásból előre prognosztizálták a hurrikán
erejének változásait.
Jézus Krisztuson kívül még soha senki nem csendesítette le a
tengert. Mózes kettéválasztotta, de hurrikánt nem csendesített le.
Erre még Pál apostol sem volt képes, pedig ő halottat is
feltámasztott, de egy hurrikánnál gyengébb viharban is hajótörést
szenvedett és majdnem megfulladt. Ezért a botjára támaszkodó Pat
Robertson sem állította meg a hurrikánt. Sarlatánság azt mondani a
hívőknek, hogy hatalmuk van a hurrikán felett és csak
parancsoljanak neki. Még jó, hogy nem állnak a hurrikán útjába.
Nem beszélve arról, hogy imának nevezik azt, amikor ők akarnak
parancsolni az elemeknek és a természeti erőknek. Az ima Isten
keresése, az Isten előtt való megalázkodás, kérés, nem
parancsolgatás. Az ima meglágyítja a szívet, a parancsolgatás
megkeményíti. Felfuvalkodottá teszi az embereket, holott Jézus azt
mondta, egy arasszal sem képesek megnövelni a saját termetüket
sem. Istenben azonban bízhatnak, hogy gondoskodik róluk.
Vajon hány szívinfarktuson van túl Németh Sándor, amit eltitkolt
a hívei elől, hogy megmaradjon a hamis és hazug nimbusz? A
hurrikánt akarják megállítani? Először saját magukat próbálják
megmenteni, mert ránézésre megmondjuk azt, hogy Pat
Robertsonnak a vizelés is nehezére esik, nemhogy a Földet és
annak iszonyatos víztömegét akarná a hőmérsékletével együtt
megváltoztatni. A vicc az, hogy Pat Robertson örült, ha valaki
lesegítette a pódiumról, és így el tudott botorkálni a mosdóig.
Természetesen, miután a hurrikánt elintézte. Szerencse, hogy nem
parancsolta vissza a tengerbe, ha ugyanis a hurrikán visszamegy a
tengerbe, akkor nem szűnik meg, hanem újra erőre kap és tovább
tombol. Még jó, hogy nem engedelmeskedett a hurrikán. De a hívők
ezeket elhiszik.
A koronavírus terjedése újabb alkalom volt arra, hogy a
pünkösdi-karizmatikus prédikátorok megmutassák, mit tudnak. A
járvány ijesztő méreteket öltött és a hamis próféták azonnal
működésbe léptek. Kenneth Copeland Jézus Krisztus nevében
megparancsolta a koronavírusnak, hogy távozzon Amerikából. A
vírust kivégezte, megkötözte, lerombolta és elzavarta. Megítélte a
vírus mögött álló Sátánt, mert ő azt gondolja, hogy megteheti, és a
Sátán a vírusaival együtt enged neki. Kinyilvánította, hogy a
koronavírus le van győzve, elment, vége, nincs tovább. Amerika
felszabadult alóla. Kijelentette, hogy Amerika újra egészséges,
meggyógyult. Ez olyannyira jól sikerült, hogy a következő napon 917
ember halt meg a koronavírustól Amerikában, köztük egy
hathónapos csecsemő. A pünkösdi-karizmatikus hamis próféták
csalók, akik mindentől függetlenül (is) zavartalanul folytathatják a
sarlatán tevékenységüket. Az általuk támogatott szélsőjobboldali
politikusok az adófizetők millióit adják cserébe azért, hogy
félrevezessék az embereket. Ők mondanak olyanokat, hogy Trump
megtért keresztény, akit Isten küldött. Ők prófétálnak olyanokat,
hogy Orbán jogtipró állama majd megmenti Európát. Ők készítik elő
az Antikrisztus, a világdiktátor megjelenését és a világ végének
pusztítását. A legmegdöbbentőbb az, hogy a hívők egy ilyen ima
után nem kérik számon, mi lett a megkötözött vírussal. Ha az általuk
támogatott Trump leállította volna emiatt a védekezést, mert Kenneth
Copeland kizavarta a vírust Amerikából, és Isten nevében
kijelentette, hogy Amerika meggyógyult, annak tömeges halál lett
volna a következménye. De Copeland és társai nem felelnek
semmiért. Azért sem, ha a saját híveik közül valaki ezt elhitte és
végül belehalt. A CNN riportban számolt be arról, ahogy ezeknek a
prédikátoroknak a hívei tömegesen mennek az összejöveteleikre,
ölelkeznek, kezet ráznak világjárvány idején. Büszkén mondták a
riporternek hazafelé menet, hogy őket „Jézus vére megvédi, ők nem
kaphatják el a vírust”. Közben Kaliforniában kimutatták, hogy a vírus
áldozatainak egyharmada ilyen gyülekezetekben fertőződött meg. A
pásztoraik a fanatizmust és a vakhitet prédikálták nekik. Mint amikor
az ördög azt mondta Jézusnak (amikor elvitte a templom tetejére),
hogy ha Isten fia, vesse alá magát, mert meg van írva, hogy az
„angyalainak parancsol felőled, és kézen hordoznak téged, hogy
meg ne üsd lábadat a kőbe”. Meg van írva? Igen. De mit mondott
erre Jézus? Azt mondta: „Viszont meg van írva: Ne kísértsd az Urat,
a te Istenedet.” Ezek a prédikátorok félrevezetik az embereket, nem
a helyénvaló igéket mondják. Ezek leugrasztanák az embereket a
templom tetejéről. Azért veszélyes ez, mert ha ők azt mondják, hogy
ugorjon a hívő a kútba, sokan megteszik. Azt gondolják, Isten
mondta. A legtragikusabb Landon Spradlin, egy evangélizáló
amerikai lelkipásztor esete, aki New Orleansban kapta el a vírust. A
szerencsétlen férfi hisztériának nevezte a vírussal kapcsolatos
intézkedéseket, végül ő maga is belehalt a fertőzésbe. Azt mondta,
hogy a járványt csak azért találták ki, hogy lejárassák vele Trumpot.
A New Orleansban rendezett Mardi Gras fesztiválon jazzt játszott
egy bárban és hirdette az evangéliumot a bár közönségének. Haza
sem értek, már útközben a koronavírus áldozata lett. Négy gyermek
maradt utána.
Rodney Howard-Browne sem vett tudomást a vírusról, nem
engedelmeskedett a tiltásnak, hogy nem lehet tömegrendezvényeket
tartani. Őrizetbe kellett venni, mert ezerfős összejöveteleket tartott a
járvány közepén, s azt mondta, hogy csak akkor hajlandó
megváltoztatni a magatartását, ha eljön az „elragadtatás”. Aztán
ötszáz dollár óvadék ellenében szabadon engedték és egycsapásra
megváltozott a véleménye. Azt mondta, „ebben a helyzetben úgy
gondoljuk, hogy megfontolt döntés az, ha nem nyitjuk meg a
gyülekezetünk kapuit most vasárnap”. Nem várta meg mégsem az
elragadtatást. Elég volt neki egy óra a rendőrségi fogdán.
Felelőtlenség volt, amit tett, s utána az elvi szilárdságáról is
meggyőződhettünk. Pál apostol éveket töltött börtönben, de nem
változtatta meg a nézeteit. Igaz, nem is beszélt olyanokat, hogy felül
kellett volna bírálnia önmagát.
De videoösszeállítás készült arról is, hogy a pünkösdi
karizmatikus prédikátorok hogyan kötözték és hogyan rombolták le a
koronavírust, félrevezetve a hívőket. Miközben a vírus fütyült a
sarlatánok akarnok imáira. Az ószövetségben ezt korrektebből
tették, mert ha valaki hamisan prófétált, és a prófécia nem teljesült,
meg kellett kövezni a hamis prófétát. De ezek a próféták minden
következmény nélkül prófétálhatnak Isten nevében akármit. A hívők
pedig elhiszik azt, hogy hatalmuk van erre, ezek legitim imák, nekik
is így kell imádkozniuk. Ez csalás. Ezzel csupán a saját egójukat
növelik, eltávolodnak Krisztus természetétől és a prédikátorok pénzt
keresnek vele. A hívőkből pedig szavazógépeket csinálnak, eladják
őket a politikusoknak.
A Hit Rádió online oldalán jelent meg a hír, miszerint „Az
amerikaiak 44%-a szerint a koronavírus Isten figyelmeztetése”. A
forrás a Christian Headlines című amerikai keresztény
propagandaújság. Maga a cikk megtévesztő, hiszen azt állítja egy
ezer fős reprezentatív minta alapján, hogy „Isten figyelmeztetése a
koronavírus és akár egy közelgő ítélet előjele is lehet”. A felmérés
teljesen szakszerűtlen, mert nem veszi figyelembe, hogy ilyen
események kapcsán az emberek könnyen kerülnek világvége
hangulatba és tulajdonítanak átmenetileg eszkatologikus jelentést
bárminek.
Árulkodó, hogy amikor rákérdeztek, hogy az „isteni
figyelmeztetés” mennyire fordította Isten felé a válaszadókat,
siralmas eredmények születtek, amelyeket a kutatást végző, elfogult
és tendenciózus „Joshua Fund” elnevezésű keresztény alapítvány
vezetője a szokásos pünkösdi-karizmatikus kincstári optimizmussal
„lenyűgözőnek” nevezett. Ezzel jelezte, hogy üdvözli a világjárványt.
Nézzük a lenyűgöző adatokat: „A kutatás megkérdezte a nem
keresztény válaszadókat arról is, hogy az események következtében
nőtt-e az érdeklődésük Isten és a kereszténység felé. Az adatokból
kiderül, hogy 7% elkezdett Bibliát olvasni, 8% százalék számolt be
arról, hogy a családdal többet beszélgetnek szellemi kérdésekről,
5% kezdett el a Biblia próféciái után kutatni és 2% még keresztény
tanításokat is elkezdett hallgatni”.
 Ezek a lenyűgöző adatok. Ha Isten ilyen hatékonysággal képes
használni egy világjárványt, az egy csődtömeg, akkor a menny
megbukott, Isten mondjon le, mert ez egy nagy nulla. Isten ezért öl
meg tízezreket, ezért omlasztja össze a világot, hogy a járvány
idejére 2 százalék meghallgassa valamelyik hamis próféta
tévéprédikátort? Még a koncepciózus kutatás eredménye is azt
mutatja, hogy a 44 százalék semmit nem ér, mert hiába gondolják
ennyien, hogy Isten keze van a járványban, csak 7 százalék veszi
kezébe a Bibliát, 2 százalék fordul kereszténynek mondott tanítások
felé. Megtérő egy szál sem.
A boldog híradás az evangéliumi pünkösdi-karizmatikus
mozgalom csődjét és a kereszténységtől való elszakadását
bizonyítja. Milyen Istenben hisznek azok, akik Istennek tulajdonítják
a vírust, aki ezzel az eszközzel akarja jobb belátásra bírni az
embereket? A Biblia nem azt mondja, hogy az Istennek a jósága az,
ami megtérésre indít? Nem azt mondja, hogy az igehirdetés
bolondsága tartja meg a hívőt és nem a vírus? Nem azt mondja a
Biblia, hogy a keresztről való beszéd bolondság azoknak, a kik
elvesznek, de nekünk, kik megtartatunk, Istennek ereje? Milyen
hívők, akik szerint az Isten ereje nem a keresztről való beszéd,
hanem a koronavírus? Üdvözlik a koronavírust, mint Isten
figyelmeztetését, amely néhány ember kezébe Bibliát adott. Nyilván
addig, amíg az életveszély fennáll. Ha vírus által szól Isten a
világhoz, mi értelme volt Jézus Krisztusnak megszületnie,
meghalnia, feltámadnia és megmentenie a világot? Elég lett volna
félévente egy vírust legyártani és ráereszteni az emberekre.
Az sem zavarja ezeket az embereket, hogy ebben az esetben
Kenneth Copeland és társai helytelenül teszik, ha „megkötözik” a
vírust, és parancsolnak neki, mert akkor Istennel szállnak szembe,
aki a vírust ráengedte az emberiségre. Akkor mi értelme úgy
imádkozni, hogy Isten vessen véget neki? Ez az egész hamis öröm
megkérdőjelezi az Isten jóságát és kegyelmét. Ha Isten a Fiát
áldozta fel azért, hogy megmentse az embereket, hogyan képzelheti
bárki, hogy szándékosan elpusztítja őket? Köztük válogatás nélkül
hívőket és nem hívőket. Ábrahám azt mondta, amikor Isten el akarta
pusztítani Sodomát, hogy „Távol legyen tőled, hogy ilyen dolgot
cselekedjél, hogy megöld az igazat a gonosszal, és úgy járjon az
igaz, mint a gonosz: Távol legyen tőled! Avagy az egész föld bírája
nem szolgáltatna-é igazságot?” Isten nem pusztította el az igazat a
gonosszal, hanem kivezette az ártatlanokat. Amit a pünkösdi-
karizmatikus mozgalom képzel Istenről, az ellentétes a Biblia
istenképével. Amikor azt mondták a tanítványok Jézusnak, hogy
tüzet hozzanak-e le az égből, hogy elpusztítsa az engedetleneket,
Jézus azt mondta, hogy az Istennek fia nem azért jött, hogy
elpusztítsa az emberek lelkét, hanem azért, hogy megtartsa őket. A
koronavírus esetében Németh Sándor csak terjesztette, de nem
hirdette a hamis próféciákat, aminek oka, hogy láthatóan nagyon félt
tőle. Elsők között vonult karanténba, s azt nyilatkozta, hogy segíteni
kell az egészségügyi intézkedéseket. Ezt legalább józanul felfogta.
De azért a Hit Rádió közölte az Isten figyelmeztetéséről szóló
örömhírt. Mert ha Németh Sándor retteg is, azért a híveket továbbra
is hülyíteni kell. Az evangéliumi karizmatikus pásztorok nagy része
közveszélyt okozott a magatartásával.
Babonás, hamis tanítók, a Bibliához nem értő hamis próféták
kuruzslása ez. S ezek az amerikai elnök tanácsadói. Egy másik
esztelen ember azt mondta, hogy Trumpnak jogában áll egy másik
ország vezetőjét meggyilkolni. Isten nevében erre fel is hatalmazta.
Ezek az emberek uszítanak a melegek, az abortuszra kényszerülő
anyák, az emberi jogok ellen Isten nevében. Ők adják az ideológiát a
Biblia meghamisításával fasiszta diktátorok kezébe. Minden szavuk
annyira igaz, amennyire a saját lábán állni is alig tudó Pat Robertson
megállította a hurrikánt. Öt halálos áldozata lett utána még a
megállított hurrikánnak, de az nem számít. Morvayt sem érdekli,
hány halott van, a propaganda a fontos. Nem ismerik be, hogy ez az
ima, amit Robertson eleresztett, nem bibliai, semmit nem ér. Ez nem
hit. Ez akarnokság, ráolvasás, kevélység. Aki ilyet tesz, nem ismeri
Istent. Isten nevét hiába veszi, hamisan használja. Ez istengyalázás.
Ennél hasznosabb lenne, ha a károsultakon segítenének. Pat
Robertson elintézte egy imával a dolgot, ahelyett, hogy a
magánrepülőjével adományokat küldött volna a szerencsétleneknek.
Ők a hurrikánnal izmoznak, miközben Isten segít a bajbajutottakon,
velük van a szíve. De az erő és hatalom bűvöletében élő hamis
próféták ebből semmit nem értenek. Nem értik, hogy mit jelentett,
amikor Isten megjelent Illésnek, de nem volt a szélben, amely
megszaggatta a hegyeket és meghasogatta a kősziklákat. A szél
után földindulás lett, de Isten nem volt a földindulásban sem. Majd a
földindulás után tűz jött, de Isten nem volt a tűzben sem. A tűz után
egy halk és szelíd hang hallatszott. Ez volt Isten. Így jelent meg. Egy
finom személy, akit a fundamentalisták nem ismernek, s olyannak
képzelnek, mint amilyenek ők maguk. Akit Istennek hisznek, az
kísértetiesen hasonlít a Sátánra.
A „pozitív erkölcsiségű” ügynök

Németh Sándor nemcsak a Hit Gyülekezetében kampányolt

Józseffel, Jézus apjával, hanem pendlizett a szélsőjobboldali
propagandasajtóban is. Aggódott, nehogy Orbán Viktor elveszítse a
választásokat. Neki ez felérne azzal, amikor a szent családnak
menekülnie kellett a csecsemőgyilkosság elől. A Magyar Idők című
lapban 2018. március 28-án „Orbán Viktor a legalkalmasabb” címmel
adott interjút. Azt állította, „van olyan miniszterelnök-jelölt is, akivel
szemben a társadalom nyolc éven keresztül pozitív benyomásokat
gyűjthetett. Más jelöltnél inkább azt látom, évente kicseréli a
nézeteit, s a vele kapcsolatos tapasztalatok is riasztók”.
Lehet, hogy Németh Sándor nyolc éven át pozitív
benyomásokat szerzett Orbán rendszeréről, de azért ez nem
általános. Akkora utat pedig senki nem tett meg a liberális Fidesztől
az illiberális Fideszig, mint Orbán Viktor. Senki nem cserélte olyan
radikálisan a nézeteit a közéletben, mint ő. Vele csak Németh
Sándor versenyezhet, aki a liberális SZDSZ-től jutott el az illiberális
Fidesz-ig. Németh az interjúban az illiberális politikusok támogatását
a világ pozitív jelenségének nevezte. A példa, amellyel érzékeltette
ezt a folyamatot, újabb gyönyörűséget szerzett a Németh Sándor-
idézetek rajongóinak. Ezt mondta: „Mára azonban kialakulóban van
egy emancipált, öntudatos keresztény életstílus, magatartás, amely
nem engedi, hogy megfélemlítsék. A legjobb példa Donald Trump
megválasztása, amelyben az amerikai keresztény közösségeknek
jelentős szerepük volt. Ez a folyamat Európában is megindult, itt is
egyre aktívabbak a keresztény közösségek, akik már nem tűrik
szótlanul, hogy az úgynevezett liberális mainstream a világnézeti
meggyőződésük miatt kirekessze őket. A vallás elleni támadások
ellenkező hatást váltottak ki: a hívő emberek részt akarnak venni a
közéletben, politikában, olyanokat szeretnének megválasztani, akik
a kereszténység védelmét is vállalják.”
 A keresztényeket senki nem félemlíti meg, magukat rekesztik ki
a demokratikus közbeszédből. Aki mások jogait elvitatja, miközben
saját jogait megköveteli, az nem szalonképes. Nézetei jogállamban
nem tolerálhatók. Nem tudjuk, Németh Sándor milyen „vallás elleni
támadásról” beszél, de a Hit Gyülekezetében egy hónappal az
interjút követően is azt kellett prédikálni, hogy József a politikából
tudta meg, menekülni kell Jézussal, hogy rávegye a politizálásra a
keresztény hívőket. Isten angyalát is le kellett tagadnia. A Bibliából
ecetes ollóval kellett kivágni ehhez Máté evangéliuma 2. fejezetének
13-14. versét: „Íme, megjelent az Úrnak angyala Józsefnek álomban,
és mondta: Kelj fel, vedd a gyermeket és annak anyját, és fuss
Egyiptomba, és maradj ott, amíg én mondom néked; mert Heródes
halálra fogja keresni a gyermeket.” A legképtelenebb hazugságokat
kellett Isten Igéjeként prédikálni, hogy Németh elmondhassa, „a hívő
emberek részt akarnak venni a közéletben, politikában, olyanokat
szeretnének választani, akik a kereszténység védelmét vállalják”.
Ekkor még nem számított istengyalázásnak a kereszténység
felhasználása, mint egy évvel később, az önkormányzati választási
vereség után. Németh ekkor még ugyanazt az istengyalázást
követte el, amiért Budapest „eleste” után megfeddte Orbánt. Ezzel
készítette elő az újabb világnézeti fordulatot, hátha Orbán mégis
megbukik. De nem úgy tűnik, hogy a vallás elleni támadások
váltottak ki hatást. Nem azért gyűjtöttek a hitesek
kopogtatócédulákat a Fidesznek, mert a bőrükön érezték a
liberálisok kirekesztését. Liberális jogállam nem üldöz keresztényt. A
„kereszténységen” esett sérelem az, hogy nem keresztények is
gyakorolhatják az emberi jogaikat és ők ezt nem akadályozhatják
meg. De a probléma igazi gyökere nem is ez, hanem a „keresztény
fasiszta” állam pénze. Kedvezmények kerülnek veszélybe, ha
elveszítik a hatalmat. Megszűnik a védelem. Új politikai mentort kell
keresni, hogy ne jöjjön a rendőrség és az adóhivatal, ami maga az
üldözés. A jogállam réme olyan, mintha oroszlánok elé vetnék
Németh Sándort.
Németh Sándor szerint Donald Trump megválasztása az
„öntudatos keresztény életstílus”. Egy nőket erőszakoló, prostitúciót
támogató, adócsaló hazudozó, aki sok pénzt, nagy befolyást jelent a
keresztény fundamentalistáknak, az öntudatos „keresztény
életstílus” ideálja. Kezeit dörzsölte a Németh Sándor-rajongótábor,
amikor Németh az interjúban kifejtette a globalista világelitről szóló
antiszemita összeesküvés-elméletet is, amelynek célja, hogy „a
nemzeteket alárendeljék egy globális akaratnak, melynek útjában áll
a kereszténység”. Ha Prohászka Ottokár és Bangha Béla ezt
hallhatta volna, az Ébredő Magyarok Egyesülete Németh Sándort
kérte volna fel vezérszónokának. Héjjas Iván segítségét ajánlotta
volna fel az imakommandónak. A Heteket sürgősen át kellene
keresztelni „Ébredő Magyarország” névre.
De a Németh Sándor-idézetek mindig a választások előtt a
legjobbak, amikor Németh Sándort elfogja a rettegés, hogy ki kerül
hatalomra. Ilyenkor mondja a legjobbakat. Egyesek fogadni
mernének arra, hogy a „globális világelitnél” már nem tud jobbat:
„Ennek a szándéknak az egyik legfelháborítóbb kiszolgálója és
végrehajtója az Európai Bizottság.” Németh Sándor valóban kitette
az ászt, de aki ismeri, az tudja, ennél nagyobb poén is várható tőle.
Tud ő ennél jobbakat is. Például ez sem akármi: „szemünk előtt zajlik
a demokratikus legitimitás nélküli, önkinevezett világelit által kitervelt
szuperállam és nemzetállamok küzdelme.” Drábik János holnap
nyugdíjba mehet. De az sem akármilyen kijelentés, hogy „az Európai
Unió vezetése homogenitásra tör”. Miközben Németh Sándor szerint
az Európai Unió ezzel egy időben „etnikai keveredéssel, az
őslakosság másodrendűvé tételével” akarja a nyelvet és a
szülőföldet eltörölni. Mintha nem Orbán beszélt volna etnikai és
kulturális homogenitásról. Orbán ezt mondta: „a mi bőrszínünk, a mi
hagyományaink, a mi nemzeti kultúránk ne keveredjen mások
bőrszínével, hagyományaival és kultúrájával”. Ez fajelmélet.
Németh Sándor felmondta a szélsőjobboldal és a kuruc.info
teljes repertoárját a nyugati, véleménymonopóliumot tükröző médiáig
bezárólag, amely „elképesztő szitokszavakkal illeti azt, aki
ellentmond”. Ilyen szitokszavakkal, mint jogállam és hasonlók.
Szerinte látszólag demokráciát akarnak kialakítani, ám „az NGO-kat
tekintik mérvadónak, amelyeket többnyire szintén kívülről
szerveznek, finanszíroznak”. A civil társadalom, mint összeesküvés.
Helyben is vagyunk. Soros György, az irányított migráció, a felülről
vezérelt keveredés, a kulturális relativizmus kontra kereszténység. A
kilencvenes években ezeket a Szittyakürt olvasóin kívül mindenki
szégyellte. Futóbolondok elméletei voltak ezek.
Ám a Soros Alapítvány éves támogatásai évtizedekre
visszamenőleg elérhetők az interneten. Soha senki annyi pénzt nem
adott keresztény egyházak számára, mint Soros György. A
kedvezményezettek között van a Hit Gyülekezete is, amit Németh
Sándor megpróbált letagadni. Amikor Rodney Howard-Browne azt
állította, hogy a Hit Csarnokban tudta meg azt, hogy Németh Sándor
rúgta ki Soros Györgyöt Magyarországról, közzétettem a Hit Csarnok
finanszírozásáról készült, 1997. október 13-án kelt pénzügyi
jelentést, melyben a várható források között ez állt: „már elnyert
Soros pályázat”. Ez egy hivatalos belső irat volt. Ha már elnyert
támogatás volt, meg is kapta a Hit Gyülekezete. Németh Sándor úgy
fogalmazott, hogy a Hit Csarnokra nem adott pénzt Soros György.
Lehet, hogy arra nem adott. Adott másra. A Hit Gyülekezetében
ezek a pénzek összefolytak, mert a Hit Csarnokra minden pénzt
összesöpörtek. Ezt tükrözi az összefoglaló jelentés. De elküldtek
nekem olyan levelet is, amit a Tedisz, a Hit Gyülekezete ifjúsági
szervezete (a hites KISZ) írt a Soros Alapítványnak. Támogatást kért
és kapott. Ha Németh Sándor igazat mond, akkor a globalista világ-
összeesküvés része a Hit Gyülekezete is, de az összes katolikus
plébánia, parókia, imacsoport is, amelyek élvezték a Soros
Alapítvány támogatását. Tudjuk, a zsidó ravaszság miatt.
Németh Sándor nem hagyja cserben a rajongóit. A „kulturális
marxizmusról” és Marx felelősségéről eleresztett bölcsességei
asztaltársaságokat hoztak össze. Ezt már ki kellett elemezni, minden
apró részletét ízlelgetve. Németh Sándor szerint „a marxizmus ismét
itt dörömböl a kapuinkon. A kulturális marxizmus egyfajta
valláspótlék lett”. Németh Sándor szerint még Pol Pot sem tudott
volna Marx nélkül gyilkolni, de nekünk lenne egy fogadásunk, hogy
igen. Azonban ez mind semmi. Marx felel a liberalizmusért is, amivel
Németh Sándornak sikerült Hitler oldalára állni, aki összemosta a
kommunizmust a liberalizmussal. Ami összeköti őket, a zsidó gyökér.
Ahogy Marx is zsidó rabbiktól származik. Németh Sándor szerint
Marx tehet a liberális jogállamról is: „Ezen alapul számos mai tévtan,
a genderideológiától a migrációt piedesztálra helyező politikáig.
Kialakult egy párhuzamos valóság, amelyet sokan a deep state,
mélyállam néven emlegetnek. Ennek az önjelölt, nemzetek feletti
elitnek a szemében a mai napig a marxizmus a követendő
ideológia.” Németh egy mondatban egyesíti a szélsőjobboldali
konspirációs elméleteket. Mindennek a gyökere – most éppen –
Marx.
A „nemzetek feletti elit” az 1930-as évek óta nem hangzott ilyen
jól keresztény lelkész szájából, aki mindezt összekapcsolja a
marxizmussal is. Van egy enyhe ideológiai zűrzavar, amikor az
amerikai szélsőjobboldal „deep state” teóriáját belekeveri a
genderideológiába, de abban a szellemi körben, ahol ilyen elmélet
megfogalmazódhat, ez belefér. A „mélyállam” a jogállamot tisztelő
hivatalok és az alkalmazotti réteg elnevezése, amely betartja az
alkotmányt és a törvényeket, s ezzel útjában áll Trumpnak. Ezt
mutatják be úgy, mintha összeesküvés lenne Trump ellen, és a
törvénytelenséget nem vállaló kormányzati alkalmazottak egy
„árnyékállamot” alkotnának. Németh Sándornak vigyáznia kell, mert
Szaniszló Ferenc nehezen viseli, ha a babérjaira törnek. Mindez
marxizmussal vegyítve az amerikai vadkapitalizmus közepén, már
annyira bizarr, hogy Szaniszló sem érti.
A Hit Gyülekezete struktúráját és működési logikáját nem ismeri,
aki egy ilyen Németh Sándor-interjú megjelenésekor nem pillant bele
a Hetek számaiba. Az interjú idején futott Morvay Péter Marxról
szóló sorozata. Ha Németh Sándor „talál” valamit, mint most például
a szélsőjobboldal „kulturális marxizmusról” szóló teóriáját (amivel a
liberalizmust azonosítják), akkor az lesz az alfa és az ómega, a
kezdet és a vég, mindennek a megfejtése. Ekkor jön el Morvay ideje,
aki ezt a kérdést a totális elmezavar széléig tolja. Ezzel feltárja az
elmélet valódi forrását és szellemi színvonalát.
A „Közgáz III/III-as ügynöke tökön rúgja Marxot” címmel írtam
publicisztikát arról, hogy Morvay a Németh Sándornak gyűjtött sok
hasznos ismeretet most sem pazarolta el, hanem kiadott belőle egy
általa könyvnek nevezett brosúrát „A köztünk élő Marx” címmel.
Bámulatra méltó, hogy Németh Sándor milyen nagy önbizalmat
képes adni az embereinek, hogy a németül egyetlen szót sem tudó
Morvay a Füles újságnál kisebb alakú könyvvel, amelyben 18-as
betűmérettel sikerült elérnie a hetvenoldalas terjedelmet, zúzza
porrá Karl Marx százkötetes életművét. Ekkora méretű
keresztrejtvényeket meg lehet fejteni az Esztergom és Tát közötti
vasútvonalon. Monográfiát csak olyan ember ír, aki eredeti nyelven
olvassa a szerző műveit. Morvay német nyelvtudás hiányában
egyetlen Marx művet nem olvasott, viszont a filozófus
munkásságának értékelését adja. Olyan megállapításokat tesz, hogy
Marx a „végső megoldás” hirdetője, s Marx álmát valósította meg a
nemzetiszocializmus. Marx halálos áldozatainak számát 100 millióra
teszi. Mivel Morvaynál a liberálisok Marx ideológiáját követik, sikerült
a liberálisokat a nácikkal, a zsidókat az antiszemitákkal
egybeszerkeszteni. A szekularizált állam nem más, mint újmarxista
modell, amelynek himnusza nem az Internacionálé, hanem John
Lennon „Imagine” című dala. Marx minden tekintetben megfelel a
szektás keresztény ellenségképnek, azt leszámítva, hogy nem volt
transgender, nem volt meleg és nem volt abortusza. De ha a szerzők
belemelegednek, még lehet. „Pap Lászlónak” ez nem
megoldhatatlan feladat. Morvay Marxot egyszerűen „sátánistaként”
mutatja be. Észak-Koreát „marxista rezsimnek” nevezi, de Marxhoz
képest Észak-Koreát pozitív színben tünteti fel, amely szabadulni
kíván a gyötrő marxista múlttól. E megállapítás értékelésénél
figyelembe kell venni, hogy a zsebkönyvnek sem nevezhető „mű”
születésekor az észak-koreai diktátor éppen találkozott Donald
Trumppal, emiatt személye pozitív megítélés alá esik. Minden
mindennel összefügg és minden elfoglalja a neki megfelelő helyét a
Hit Gyülekezete univerzumában.
Németh Sándor személyesen írt bevezető tanulmányt Morvay
„könyvéhez”, ami azért szokatlan, mert korábban álnéven adta
magát szélsőséges irományokhoz. A Marx-könyv szót ejt az egyház
és az állam elválasztásának kérdéséről is, amit Németh Sándor
előszava hitelesít. A könyv Marx szemére veti az egyház és az állam
szétválasztásának követelését, és ezt úgy adja elő, mintha az
egyház és az állam összefonódása a világ egyetlen elfogadható és
kézenfekvő megoldása lenne. Akik ezt tagadják, azok „a társadalom
polgárait elidegenítik a vallástól”. Mintha az államnak kellene a
társadalom polgárait vallásossá tennie. Morvay azt állítja, a vallástól
elválasztott („emancipált”) állam következménye nemcsak az, hogy
az emberek tudatából kitörlik a vallást, hanem ezzel a lehetősége is
megszűnik annak, hogy „a hit valaha is újra megelevenedjen”.
Eszerint hit csak akkor van, ha az állam a keresztény egyházzal
összefonódik. Ha nem fonódik össze, akkor nincs hit. A Biblia ezzel
szemben azt írja, hogy a hit hallásból van, a hallás pedig az Isten
Igéje, és nem az állam által. Morvay szerint az egyház és az állam
szétválasztása a kereszténység elleni támadás.
Morvay azért jó, mert koppanásig viszi a gyülekezeti
„tartótisztje” logikáját, aminek végeredménye az a zseniális
kijelentés lesz, hogy a „keresztény állam” elutasítása a
kereszténység felszámolása. Minden rosszban van valami jó: ennél
talán már nincs lejjebb. Az egyház és az állam szétválasztása
keresztényellenes marxista csökevény lett. Ebben az a fenomenális,
hogy a Hetek és az Új Exodus tele van marxista csökevénnyel, mert
csupán a fotókról retusálták ki az oda nem illő arcokat, a lejárt
szavatosságú katolikusellenes és liberális cikkeket még nem
cenzúrázták a hites újságokból. Vészes mulasztás ez olyan
diktatúrában, amely néhány évente váltogatja az ideológiáját és ilyen
gyorsan cserélgeti a nézeteit.
Morvay szörnyülködve idézi Karl Marx sorait az állam
vallástalanításáról, mint a kereszténység felszámolásának
programját. Marx olyan pusztító sorokat írt le, hogy az a jó, ha „az
állam, mint állam, semmilyen vallást nem vall”. Morvay szerint: „akik
ma az európai alkotmányból (vagy a nemzeti alaptörvényből) a
zsidó-keresztény hivatkozások kirekesztését követelik, a rombolás
prófétájának tanítását követik”, akiről tudjuk, hogy 100 millió ember
haláláért felelős. A Hit Gyülekezete egykor olyan örömmel
ünnepelte, hogy az uniós alapszerződésből kimaradt a
kereszténység említése, mint Orbán Viktor disznóvágáskor a véres
hurkát. A Hetek megírta, hogy a Vatikán még szélsőjobboldali
csoportokkal is egységre lépett, de hiába. Céljuk a „keresztény
Európa” létrehozása volt – írta szörnyülködve a Hetek. A „keresztény
állam” a Hit Gyülekezetének olyan volt, mint ördögnek a szenteltvíz.
Ma pedig maga a kereszténység.
Morvay legfőbb forrása nem a marxi életmű, hanem Paul
Johnson, vallásos brit történész, aki a Morvay-Németh szerzőpáros
eszmefuttatásainak alapjául szolgáló „Értelmiségiek” című
könyvében megkérdőjelezi Marx életművének tudományos jellegét.
Mondja ezt egy olyan ember, aki magát történésznek nevezi,
miközben hatalmas könyvekben megírta a zsidók, a kereszténység,
Egyiptom, az írek, Bizánc, a reneszánsz, az újkor, a legújabb kor,
Napóleon, Washington, Churchill és mások történetét. Aki ennyi
mindenhez ért, az nem ért semmihez. Az ilyen történész eszköze
nem a levéltár, hanem az olló. Mindent összeollóz egy
prekoncepcióhoz igazítva. Paul Johnson ebben a cseppet sem
tendenciózus kötetben kizárólag baloldali és liberális értelmiségiek
magánéletét teregeti ki. Azt sugallva, hogy akik így éltek, azoknak
gondolatai és a művészi alkotásai is megkérdőjelezhetők. Valamiért
jobboldali, keresztény hívő híresség magánélete nem került a
kötetbe. Egy pedofil pápa, egy evangéliumi tévéprédikátor nem sok,
annyi nincs a másik oldalon. Arra kíváncsiak lennénk, ha valaki
megírná Paul Johnson magánéletét, vajon mennyire hitelesítené az
életművét. Morvay ettől függetlenül, mint valami történész, tudós és
szakértő az országot járta a füzetecskével, s „előadásokat” tartott,
még a pécsi egyetemen is. Természetesen, a Hit Gyülekezetéből
toborzott hallgatóság előtt, és dedikálta a „művét”, mint valami
professzor. De Morvay erkölcsi érzékére jellemző, hogy fel sem
merült benne, hogy ő egykor a marxista-leninista pártállam
állambiztonsági ügynöke volt, éppen a Marx Károly
Közgazdaságtudományi Egyetemen. Azt a rendszert szolgálta,
méghozzá a legaljasabb eszközökkel, melyet hazug módon Marxnak
tulajdonított, pedig Marxnak a szovjet típusú rendszerhez semmi
köze nem volt. Marxot felülírta Lenin. Ahhoz a rendszerhez Morvay
ügynöknek több köze volt, mint Marxnak. S ebben a minőségében
még a 100 millió halotthoz is, mert része volt a kommunista diktatúra
elnyomó apparátusának.
Morvay újságírónak is kinevezi magát, de egyháza
propagandakiadványainak szerkesztőségi szobáin kívül igazi
szerkesztőségben életében nem dolgozott. Önjelölt „újságíró”, aki
ennek a szakmának soha egyetlen szabályát nem tartotta be.
Felkérésre gyárt jelenlegi „tartótisztjének”, Németh Sándornak
koncepciós összeesküvés-elméleteket, emellett orosz álhíreket oszt
meg. A Vigyázó blogon terjesztette, hogy Amerikában a liberálisok
tantervbe iktatták, hogy negyedikes kislányokat orális szexre és a
végbélen keresztüli közösülésre tanítanak, tízéves kislányoknak
abortusz tablettákat adnak az iskolában és spirált helyeznek fel
nekik. Mindezt azért, hogy a liberális erkölcstelenséget bemutassa.
Mindebből egy szó sem igaz, de a hívők elhiszik. Ez egy ügynök
munkája, nem egy újságíróé. Morvay műfordítónak is nevezi magát.
Az amerikai szélsőjobboldali keresztény ponyvairodalmat ülteti át
magyarra, hozzáigazítva az aktuális prekoncepcióhoz. Ezen kívül
olyan irodalmi nagyságok könyveit „műfordítja”, mint a holland
szélsőjobb vezére, Geert Wilders. Eddigi úgy tudtuk, hogy Arany
János, Babits Mihály és Kosztolányi Dezső voltak műfordítók, akik
Shakespeare-t és másokat fordítottak, nem fasisztákat.
Morvay Péter és Németh Sándor veje, Kauzál Márton, az általa
vezetett Patmos Records (a gyülekezet kiadója) révén
összeesküvés-elméletekkel támogatja a szélsőjobboldalt. Morvay
Péter fordította Bernard Goldberg Médiahazugságok című hazug
könyvét, amelyről még az előszóra felkért Seres László is azt írta:
„Goldberg e könyvvel bosszulta meg személyes sérelmeit”. A könyv
arról szól, hogy az amerikai média balra húz, a demokraták javára,
és a republikánusok kárára elfogult. Morvay ténykedéséből
kiemelkedik Geert Wilders Halállistán: Az iszlám háborúja a
Nyugattal és velem (!) című borzalmának fordítása (kiadó a Patmos
Records). A könyv alcíme az, hogy „A szólásszabadság bajnoka”. A
bajnokot hazája gyűlöletbeszédért, kisebbség elleni uszításért,
diszkriminációért elítélte. Ez nem akadályozta meg Németh Sándort,
hogy közös fotón szerepeljen vele, kampánykörutat szervezzen neki,
az objektumait rendelkezésére bocsássa. Németh segítette abban,
hogy terjessze a gyűlöletbeszédet, mérgezze az amúgy is feluszított
magyar társadalmat.
Morvay azonban eddigi életművére Udo Ulfkotte könyveivel, „A
menekültipar” és a „Megvásárolt újságírók” című rettenetekkel tette
fel a koronát, amelyeket szerkesztőként és lektorként jegyez.
Utóbbiról az Átlátszó azt írta, „tele bizarr összeesküvés-elméletekkel,
a németországi megjelenését olyanok üdvözölték, mint Lovas István
és Bayer Zsolt. Az Ulfkotte-könyv emellett USA-, és Izrael-ellenes,
valamint Soros-ellenes, továbbá Moszkva-barát. Ergo durván ütközik
a Hit Gyülekezete, mind a Németh Sándor vezette egyház
médiabirodalmához sorolható ATV műsorait domináló balliberális kör
értékrendjével”. A könyvet az ATV reklámozta. Az Átlátszó
megkeresésére Németh Szilárd vezérigazgató, Németh Sándor fia,
azt írta: „ez ugyanolyan piaci alapú reklám, mint mondjuk a Zeatax
fogyókúra-tablettáé. Nem szelektálunk ideológiai alapon a hirdetők
között”. Vajon ennek az ellenkezőjét is reklámozták volna-e? Németh
Szilárd elfelejtette említeni, hogy a könyvet kiadó cég vezetője a
sógora, akivel közös cégben is szerepeltek, s úgy számláznak
egymás közt, ahogy akarnak. A pénz a család egyik zsebéből megy
a másikba. Emellett Németh Sándor, a „Család” feje, nyilván
fontosnak tartotta, hogy minél több ember olvassa a konspirációs
elméleteket, formálja a világnézetüket a szélsőjobboldal ideológiája
szerint. Ez a csatorna lenne az, amely állítólag „független a
tulajdonosától”.
Mindezeket csupán azért említettem, hogy érzékeltessem,
Szent Józseftől és a Fidesz kopogtatócédula-gyűjtésétől az
imakommandón és a szélsőjobboldali könyvek kiadásán át a
kerekek kiszúrásáig milyen széles tevékenységet folytat a Hit
Gyülekezete. Pártok, újságírók, politikusok megátkozása, közéleti,
politikai események kétes tartalmú „imákkal” való befolyásolása, a
pártstruktúra illegális alakítása, kampánykörutak szervezése, tiltott
megfigyelés, követés és zaklatás, személyes adatokkal való
visszaélés és titkosszolgálati módszerek használata ugyanúgy
belefér Németh Sándor eszköztárába, mint a magáningatlanokba
való behatolás. Mindez „közszolgálati” csatorna funkcióját
helyettesítő televízióval, mint manipulációs eszközzel a kezében. Az
eszközök széles skáláját öleli fel Németh közéletet befolyásoló
tevékenysége: kiterjedt családi céghálóval, üzleti kapcsolatban álló,
egymásnak számlázó családi vállalkozásokkal, az adómentes Hit
Gyülekezete beiktatásával. Ha valaki erre azt mondja, hogy ez egy
egyházi tevékenység, amelyet Jézus irányít a mennyből, az még
soha nem vett Bibliát a kezébe. Mindez egy több tízezer embert 24
órában mozgósítani képes militáns szervezet, ahol a tagok a
jövedelmük 10 százalékát leadják a vezetőnek, akinek feltétlen
engedelmességgel tartoznak, aki isteni tekintéllyel rendelkezik.
Minden szava Isten szavával egyenértékű. Az egész átláthatatlan,
csupán tevékenységük egy része nyilvános. Ha ez nem egy
veszélyes szervezet, melyben vallási, lelki, politikai és anyagi
visszaélések tömegei lehetnek, akkor semmi. Németh Sándor
állandóan attól retteg, hogy őt megfigyeli a titkosszolgálat, de a
titkosszolgálat hatalmas mulasztása, hogy ezt nem teszi. Ez a
konstrukció ugyanis önmagában nemzetbiztonsági kockázat. A
szcientológusok ehhez képest elsőáldozók.
Mindebben kulcsszerepet játszik Morvay, a volt III/III-as ügynök,
aki emellett névtelen bloghálózatot és sajtókapcsolatokat mozgat.
Megírtam, hogy vélhetően az iszlamofóbiás és a jobboldalhoz
csatlakozott Seres László és mások révén hogyan helyezett el
cikkeket még a HVG-ben is, miközben elsősorban az orbáni
propagandasajtót használják az üzeneteik továbbítására. Morvay
beperelt ezért: kiforgatta egy mondatomat, hogy perben állhasson
velem. Hamis ügynökvádja miatt ekkor már pereltem Németh
Sándort, a Heteket és Szlazsánszkyt. De egy jó ügynök nem
maradhat ki. Ha Németh Sándor perben áll velem, neki is pert kell
indítania, hogy sorsközösségben legyen vele. A kereset másik célja
az volt, hogy egy ellenem szóló elmarasztaló ítélettel ajándékozza
meg Németh Sándort és ezzel jópontokat szerezzen magának.
Ennek érdekében úgy forgatta ki egy mondatomat, mint a delphoi
jósdában. Hangsúlyok ide-oda helyezésével négy egymást kizáró
értelmezést adott ugyanannak a mondatnak. A kereset hamisítatlan
ügynöki munka volt, amibe elsőfokon besegített a bíró, aki félt a
démonoktól, ezért a perben nem hallgatott meg, mint „másik felet”.
Így hozott ítéletet, amit a másodfok csont nélkül, teljes egészében
eltörölt, elutasította az egész keresetet. Morvayt meg kellett volna
büntetni azért, hogy rosszhiszemű keresettel zaklatta az
igazságszolgáltatást és főleg engem.
A perbeli cikk azt mutatta be, hogy Kálmán Olga távozása után
Németh Sándor a HVG-ben tett hűségnyilatkozatot Orbánnak.
Megrémült, hogy a senki földjére kerül. Morvay Péter ezt a mondatot
perelte be: „S hogyan lehet a HVG a Hit Gyülekezete szócsöve?
Csak meg kell nézni a Hit Gyülekezete médiáját, milyen szoros a
kapcsolat az iszlamofóbiás Seres Laci és az utolsó aktív III/III-as
ügynök Morvay Péter (fedőneve: „Hartmann László”), Németh
Sándor legbizalmasabb munkatársa, személyi titkára között. Ezen
kívül már csak az orbánista és a szélsőjobboldali médiába van ilyen
bejárásuk, azokat mozgatják.”
Ezzel azt mondtam, hogy Morvay az utolsó volt III/III-as ügynök,
aki jelenleg is ügynöki jellegű munkát végez. Ő az utolsó aktív volt
III/III-as ügynök. Németh Sándor a tartótisztje. Nem megtért, csak
titkosszolgálatot és tartótisztet cserélt. Ezért lehetett a HVG a Hit
Gyülekezete szócsöve. Morvay ezt úgy forgatta ki, mintha a cikkben
azt állítottam volna, hogy ő volt az utolsó távozó a III/III-as
hálózatból. A tatabányai bíróságon talált egy olyan bírót, aki
ugyanúgy félt a személyes meghallgatásomtól, mintha hites lenne,
és a démonoktól tartana. Az ítéletében azt írta, hogy „az ügy
elbírálásához nem volt szükség a másik fél meghallgatására”. A
fellebbezésemben javasoltam, hogy ezt a mondatot írják ki
aranyozott betűkkel a Legfelsőbb Bíróság homlokzatára: „Nálunk az
ügyek elbírálásához nem szükséges a másik fél meghallgatása”.
Magát az ügyet tegyék be a jogi kar tananyagába.
Szekeres Gyuri írta is a Facebookon azt, hogy „Tatabánya
veled”. A tatabányai bíróság tényleg Morvayval volt. A bíró olyan
mondat miatt ítélt el elsőfokon, ami nem volt a cikkben. Az ítélet azt
a mondatot marasztalta el, hogy Morvay „volt az utolsó aktív III/III-as
ügynök”. A bíró a szövegbe betoldotta a „volt” szócskát, hogy a
szöveg pontosan azt jelentse, amit Morvay állít. A magyar
igazságszolgáltatás különleges esete, amikor a bíró hozzáigazítja a
keresethez a perelt mondatot, hogy azzal elmarasztaló ítéletet
hozhasson. A bíró nemcsak meghamisította a szöveget, de túlment
a kereseten is: a „való tények hamis színben való feltüntetésének”
nevezte, hogy a cikkben nem mutattam be Morvay ügynökké
válásának és távozásának dicsőséges történetét. Morvay ennek
alapján alkotta meg ugyanis a „pozitív erkölcsiségű ügynök”
fogalmát, aki ő maga. A bírósági ítélet alapján „A hős ügynök”
címmel musicalt kellene írnom a hős Morvayról, mert egy nőügy
miatt előbb kilépett a III/III-ból, mint ahogy az magától megszűnt
volna. Azzal sértettem meg a bíróság szerint a jó hírnevét, hogy az
„utolsó távozónak” neveztem, miközben „utolsó távozó ügynök” nem
is volt. Az állambiztonság megszűnésével több ezer ügynök státusza
egyszerre szűnt meg. Az „utolsó” jelző az „aktív” szóra irányult, nem
a távozás időpontjára. A bíró nem tudta, hogy a magyar nyelvben a
jelző a jelzett szó előtt áll.
Maga a per bolondokháza, a józan ész elleni brutális támadás
volt, ahol a szavak elveszítették eredeti értelmüket, s két egymást
követő mondatban nem ugyanazt jelentették. Morvay azt hazudta,
hogy a rendőrség zsarolással kényszerítette, hogy ügynök legyen.
Csakhogy az Új Exodus első számában már igyekezett Németh
kegyeibe férkőzni, ezért megírta, miért és hogyan lépett be a
hálózatba. Miután egy hét gondolkodási időt kapott, ő döntött: „A fő
ok – írta Morvay –, amiért tudtam, hogy igent fogok mondani, az a
titkos vágy volt, hogy ezáltal én is emberek élete felett kapok
hatalmat. Ez a gondolat teljesen megigézett, alig vártam, hogy
leteljék az egy hét.”
Alig várta Morvay, a „pozitív erkölcsiségű ügynök”, hogy leteljen
az egyhetes gondolkodási idő, és beléphessen besúgónak. Így
hatalmat kapjon mások fölött azzal, hogy titokban jelentget róluk. Az
ügynökök történetében voltak különféle erkölcstelen motívumok: a
haszonszerzés reménye, a haza szolgálatának hazug vagy naiv oka,
de ehhez hasonlóan aljas indokból kevesen léptek be spiclinek a
hálózatba. Morvay azt adta elő, hogy „lelkiismereti okokból” lépett ki
másfél év és két BM-jutalom után, de ez sem igaz. Az Új Exodusban
megírta azt, hogy az akkori barátnője (a későbbi felesége), megtért a
Hit Gyülekezetében, s emiatt elhagyta őt. Morvay nem azért jutott a
Hit Gyülekezetébe, mert valami mennyei kijelentést kapott, egy
angyal jelent meg neki, hanem azért, mert a barátnőjét követte, akit
nem akart elveszíteni. Ezt egyetlen módon tudta elkerülni, ha ő is
„megtér”. Ezért miután csatlakozott a Hit Gyülekezetéhez, kilépett a
III/III-as hálózatból. Jól ismerte fel, hogy így átléphet egy másik
„hálózatba”, ha átáll a másik oldalra. Hasznot húzott abból is, hogy
belépett, és hasznot húzott abból is, hogy kilépett. A Hit
Gyülekezetében nagy sikert aratott a „bizonyságával”, hogy egy
ügynök megtért. A belépéséből is haszna lett, a kilépéséből is. Ő volt
az egyetlen ügynök, akinek nem kínos volt a beismerés, hanem
dicsőség. Németh Sándor pedig kapott egy gyakorlott, képzett
ügynököt, akit a KGB fiókszervezete szemelt ki, és talált
alkalmasnak az ügynöki munkára. Németh Sándor gyakran mondta,
tíz évbe kerülne, mire egy Morvayt kiképezne. Megtették helyette.
Morvay a perben utána azt hazudta, hogy a hálózatból való
kilépése miatt komoly retorziót szenvedett el: kirúgták az egyetemről.
Csakhogy az Új Exodusban leírt történet alapján kiderült, hogy
Morvayt nem rúgták ki az egyetemről, hanem ő kért halasztást.
Semmiféle negatív következménye nem volt a távozásának. Az
elsőfokú ítélet után Morvay a Hetekben ünnepelte magát, a pozitív
erkölcsiségű ügynököt, a hős besúgót, akiről nem lehet leírni, hogy
ügynök volt, csak az ő hazugságaival együtt. Aztán jött a másodfok,
ahol már nem a démonoktól félő tatabányai bíró ült, akit a
másodfokú bíróság szinte szó szerint lehülyézett. Nem
megváltoztatták az ítéletét, hanem Morvay egész keresetét
elutasították, mint a bíróság megtévesztésére irányuló rosszhiszemű
beadványt. Morvay fizette az összes perköltséget is. Maga a per
annak bizonyítéka volt, hogy Morvay ma is ügynöki jellegű munkát
végez. Ami a megtérést és a nagy jézuskrisztusozást illeti, az első
fokú ítélet után Morvay ezt írta: „Jó lelkiismeretetek lévén; hogy
amiben rágalmaznak titeket, mint gonosztevőket,
megszégyenüljenek, akik gyalázzák a ti Krisztusban való jó
életeteket.” (1Péter 3,16) Nem értem, miután a másodfokú bíróság
előtt megszégyenült, hol a jó lelkiismeret, a „Krisztusban” való jó
élet? Mi köze ennek a zaklató keresetnek Krisztushoz? Most akkor ki
a gonosztevő? Ő vagy én? Morvay még a korrupt ítéletet is úgy adta
elő, mintha a hite miatt érte volna „rágalom”, az ő „Krisztusban való
életét” gyaláztam volna. Ha van valaki, aki antitézise Krisztusnak,
akkor azt Morvay Péternek hívják.
Morvayt senki nem rágalmazta, mert valóban III/III-as ügynök
volt, amit maga is elismert. Ezzel szemben Morvay megjelent a
Hetek ellen indított sajtóperben, ahol ellenem tanúskodott. Egy azóta
elhunyt New York-i magyarra hivatkozva azt állította, hogy én úgy
kerültem az Amerikai Népszavához, hogy bementem a
szerkesztőségbe, ahol mindenki előtt előadtam szomorú
élettörténetemet, mint egy ágrólszakadt veréb, s könyörögtem, hogy
adjanak nekem munkát. A Hetek, az „Isten lapja”, az „igazság
szócsöve”, ugyanis ezt írta. Csakhogy az Amerikai Népszavának
nem volt szerkesztősége, ahol a jelenet lejátszódhatott volna, nem
voltak munkatársak sem. Az előző tulajdonos a saját házában
szerkesztette a lapot, ahol rajta kívül senki sem volt. A bíróságnak
ezt levélben igazolta. Azt is, hogy ő hívott az Amerikai Népszavához,
amikor megtudta: újságíró vagyok. Morvay olyat tanúsított, amit nem
látott, nem hallott, amiről semmit nem tudott. Olyan jelenetet adott
elő, amely nemlétező helyen, nemlétező emberek előtt játszódott,
ahol ő nem volt jelen. A hivatkozott ember egy halott. Ez Morvay.
 Morvay, a volt III/III-as ügynök, merészelte Isten Igéjét idézni a
rágalmazásról, mert én III/III-as ügynöknek neveztem őt, a volt III/III-
as ügynököt. De elment a bíróságra tanúskodni egy olyan perben is,
amelyben a Heteket pereltem, mert III/III-as ügynöknek nevezett
engem, aki soha nem voltam III/III-as ügynök. Érdekes módon én
kihagytam a perből Krisztust, kizárólag a polgári törvénykönyvre
hivatkoztam. De a valóság mindig abszurdabb annál, amit az ember
elképzelni képes. Morvay, egy volt III/III-as ügynök, nem csupán a
Hetek által elveszített perben tanúskodott, hanem egy attól független
másik ügynökvádat is kreált ellenem, és fél éven át szisztematikusan
azzal fenyegetett, hogy lebuktat, mint volt III/III-as ügynököt. Mindezt
azután, hogy már bírósági ítélet született arról, hogy nem voltam
ügynök, s az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára
igazolta: semmiféle operatív nyilvántartásban nem szerepelek. A
titkosszolgálat igazolta, hogy soha nem voltam az ügynökük. 2016
tavaszán Morvay elkezdte a Facebook-oldalára feltenni a sejtelmes
D 1614 „fedőnevet”, mintha az én lennék. Az Amerikai Népszava
fórumába pedig jött a fenyegetés, hogy „Laci, Laci, még mindig
elhiszed, hogy megúszod a lelepleződést? A feleséged tudja?”
„Hiába erőlködsz D 1614. A vélemény szabad, de a tények viszont
makacs dolgok.” „D 1614. Helga tudja?” „Laci, szánalmas a
vergődésed, de logikus: nyilván érzed, hogy közeledik a D nap. D
1614. Ez van, ez vagy.” „Augusztusra lebuksz, Ludman Laci.”
Morvay tényleg megérdemelné, hogy musical készüljön róla, a
pozitív erkölcsiségű ügynökről, aki egy szerelmi történet keretében
követi a nőt, aki belép egy szektába, Morvay pedig utánamegy és a
szekta ügynöke lesz. A drámai színházak színpadára való történet.
Itt már megjelent a vér szerinti anyám leánykori neve, ami arra
utal, hogy ekkor már behatolhattak abba az ingatlanba, ahol a
személyes holmimat tartottam, és ellopatták a személyes
papírjaimat. Morvay egyes üzeneteket tagadott, amikor a bíróság
előtt bemutattam a fenyegetéseit, ezért lehetséges, hogy
Szlazsánszky is közreműködött már a fenyegető zaklatásban. A „D
1614” ügynökvád 1982-es beszervezést emlegetett, ami azonos a
névtelen „Papp László” művében közölt évszámmal. Szlazsánszky
már dolgozhatott a nagy művön. A „lebukást” 2016 augusztusra
ígérte a fenyegetőzés, ami elmaradt. Megkérdeztem Kenedi János
állambiztonsági szakértőt, milyen fedőnevet takarhat a D 1614. Kik
használtak ilyen fedőnevet? Szerinte a megyei
rendőrkapitányságokon működő titkárnők, akik az állambiztonságnak
dolgoztak. Mivel a Papp László-féle iromány alcíme „Titkosítás alól
feloldva”, ez arra utalhat, hogy a „titkosítást” 2019-ben Németh
Sándor oldotta fel. Ekkor adhatott engedélyt a 79 oldalas névtelen
ügynökvád beélesítésére. A „D 1614” fedőnév azonban eltűnt. Elhalt,
mint a kommunista rendszerben az állam. Ha ezt Marx megélhette
volna… De nem élte meg.
Morvay ezen kívül is naponta közölt a különböző oldalain maró
gúnnyal olyan irományokat, amelyekben a vállalkozásaimat, az
újságomat és a személyemet pocskondiázta. Minden nap arra
nyitottuk az internetet, milyen aljasságot talált ki aznapra. Ez is a Hit
Gyülekezete és Németh Sándor tevékenységének szerves része. Ez
zaklatás, karaktergyilkosság, fenyegetés, a másik ember
kikészítésére irányuló ügynöki munka. Ez is titkosszolgálati
tevékenység. Ekkor kezdtem el Morvay munkájáról cikkeket írni.
Naponta leírtam, hogy III/III-as ügynök volt. A hatás szerencsére
nem maradt el. Morvay elérte azt, hogy aljaskodásainak
következményeként most már mindenki tudja, hogy III/III-as ügynök
volt. Ez Németh Sándornak is kezdett kínossá válni, s leállította
rólam az ügynökét. A puska, a Hit Gyülekezete jó szokása szerint,
ezúttal is visszafelé sült el. A zseni vezető lelkésznek ellenáll a
világmindenség. Ez a könyv sem íródott volna meg a hamis
ügynökvádja, s „Pap László” remekműve nélkül. Mindig kicsalogatja
a „pofont” az élettől.
Morvay semmit nem változott, csak újra lett hasznosítva. Az
idomítás csodája. Már Fesz van című könyvemben megírtam azt,
hogy Németh Sándor ügynöke. Mintapéldája az
„ügynökmegmaradás törvényének”, miszerint ügynök nem vész el,
csak átalakul. Morvay a rendszerváltás után újrahasznosított
ügynökök prototípusa. Egy „gyémánt” olyan hozzáértő „tartótiszt”
kezében, mint Németh Sándor. Csak azt nem értem, ezeknek az
embereknek mi bajuk volt a III/III-al? Ugyanazt csinálják. Nem
véletlen az, hogy Németh jobbkeze egy volt III/III-as ügynök. Morvay
a III/III-ból való kilépése után beállt egy másik diktatúrába, s
„tartótisztet” cserélt. Az egyik legkártékonyabb volt III/III-as ügynök,
aki egyik napról a másikra megváltoztatja a propaganda irányát.
Korábban a liberálisokat favorizálta, ma orosz hamis propagandát
terjeszt. Ahogy a megrendelő kívánja. Mindent eltúloz, kiforgat,
meghamisít, szabályos fake news hálózatot működtet, antiszemita
összeesküvéselméleteket terjeszt, uszító, gyűlöletkeltő propagandát
folytat. Mindezt újságírónak álcázva. De amit ő művel, annak semmi
köze nincs az újságíráshoz. Az másik szakma. Amit ő tesz, az
ügynöki munka. Észre sem veszi, amikor saját magát „leplezi le”. A
Hetek 1993. december 8-i számában a Vatikán kétes pénzügyeiről
írt egy cikket, ami éppen belevágott a gyülekezeti trendbe, amelyet
Pál apostoltól származó idézettel zárt: „Aki azért mást tanítasz,
magadat nem tanítod-e? Aki azt hirdeted, ne lopj, lopsz-e?” Írta ezt
az az ember, aki elsikkasztott a hívők pénzéből, amit a jeruzsálemi
konferenciára fizettek be. De Németh Sándor nem tudott
megszabadulni tőle, mert ilyen ügynököt sehol nem talál. A
zsarolható ügynök pedig a legjobb ügynök.
Morvay megtalálta helyét, amikor lapozgatott és felfedezte, hogy
a Bibliában is van Jelen(t)ések könyve. Morvay és Németh Sándor a
zsák és a foltja. Semmi nem minősíti jobban Németh Sándort, mint
Morvay. A Vigyázó blog beszédes szlogenjével kérdezhetjük:
„Meddig még az éjszaka, meddig még ez éj?” Nem csodálkoznánk,
ha ezt a mottót is Morvay találta volna. Saját magára.
A Józsi a mennyből néz

Németh Sándor egy prédikációja részletét ezzel a kísérőszöveggel

helyezte fel a Facebook-oldalára: „A mennybe kerülés nem
automatikus, mert ha a halál bűnös állapotban éri az embert, akkor
semmilyen erő, vagy hatalom nem tudja őt megmenteni…” Ezt olyan
hívőknek mondta, akik elfogadták Jézus Krisztust, akik már
üdvözültek. Németh Sándor azt állította, hogy az erkölcsi törvények
betartása, a mózesi tízparancsolatnak való megfelelés az üdvösség
feltétele. Aki a cselekedeteivel megsérti a törvényt, a pokolba kerül,
aki megtartja a törvényt, az üdvözül. A megváltott hívők is a törvény
megtartása alapján jutnak a pokolba vagy a mennybe. Németh
Sándor azt állítja, hogy a törvény cselekedeteiből van az üdvösség,
és nem ingyen kegyelemből. Ez a legnagyobb eretnekség, amit el
lehet képzelni. Németh Sándor hamis evangéliumot hirdet. Ha ő ezt
hiszi, akkor nem ismeri a megváltást.
Az „örömhír”, amit Németh Sándor hirdet, a lehető legrosszabb
hír, amit valaha mondtak. Ebben az esetben senki nem üdvözülhet,
senki nem juthat a mennybe. A Biblia azt mondja: a törvény
cselekedeteiből nem igazul meg egy test sem. Németh Sándor
állítása a megváltás és az Isten kegyelmén alapuló újszövetség
tagadása. Ez Jézus Krisztus vérének, tökéletes engesztelő
áldozatának taposása, a megváltás elutasítása. Ha Németh Sándor
ezt hiszi, akkor ő nem fogadja el a megváltást. Ha emberek meg
tudják tartani a törvényt, és azáltal üdvözülhetnek, akkor Jézus
Krisztus feleslegesen halt meg. Ha nem üdvözülhet más, csak az,
aki betartja a törvényt, akkor felesleges volt a megváltás. Ha a
törvény betartása által meg lehet igazulni, akkor Jézus Krisztus
megváltása nélkül is mennybe lehet jutni, lehet üdvözülni. Jézus
ugyanis azok helyett áldozta fel magát, akik nem tudják betartani a
törvényt. Aki azt hiszi, hogy ő képes valaha megtartani a törvényt, az
nincs tisztában a törvény tökéletes voltával, amelynek megtartására
egyetlen ember sem képes. Pál apostol azt mondja, hogy a törvény
cselekedete által nem igazul meg senki, egyetlen ember sem
üdvözül az érdemei által. Aki a hit által való megigazulást elutasítja,
az nem keresztény. Aki azt hiszi, hogy a megváltott hívő a bűnös
cselekedetével elveszíti az üdvösségét, és csak akkor nyeri vissza,
ha a bűne és a halála között egy újabb megtéréssel visszaszerzi azt
Jézustól, az kétségbevonja Jézus Krisztus tökéletes áldozatát. Ha
Jézus Krisztus egyszeri áldozata nem szerzett örök üdvösséget,
hanem a bűnbeeséssel a hívő elveszíti az üdvösségét (amit vissza
kell szerezni), akkor Jézus Krisztusnak újra meg kellene halnia, és
fel kellene támadnia, minden bűnbeesés után. Ahogy a bakok és
tulkok vére sem törölte el a bűnöket örökre, ezért meg kellett
ismételni évente az áldozatot.
A Zsidókhoz írt levél ennek az ellenkezőjét állítja: „Minthogy a
törvényben a jövendő jóknak árnyéka, nem maga a dolgok képe van
meg, ennélfogva azokkal az áldozatokkal, a melyeket esztendőnként
szüntelenül visznek, sohasem képes tökéletességre juttatni az
odajárulókat; Különben megszűnt volna az áldozás, mivelhogy az
egyszer megtisztult áldozók többé semminemű bűntudattal nem
bírtak volna.” (Zsidó 10,1-2) Ez volt az ószövetség, amiről azt írja,
hogy eltörölte az újszövetség: „Eltörli az elsőt, hogy meghagyja a
másodikat.” Jézus Krisztus áldozatáról pedig ezt írja: „Ő azonban,
egy áldozattal áldozván a bűnökért, mindörökre ült az Istennek
jobbjára, várván immár, míg lábainak zsámolyául vettetnek az ő
ellenségei. Mert egyetlenegy áldozatával örökre tökéletesekké tette
a megszentelteket. Bizonyságot tesz pedig erről mi nékünk a Szent
Lélek is.” (Zsidó 10,12-15) Hogy-hogy Németh Sándornak nem
jelenti ki ezt a Szentlélek? Milyen kapcsolata van az Igével és a
Szentlélekkel? Ha Jézus áldozata tökéletességre juttatja a hozzá
járulókat, akkor azoknak nem kell semmiféle bűntudattal bírniuk. Ezt
jelenti, hogy megtisztítja a lelkiismeretet: ez maga a megigazulás, a
kegyelemből elnyert igaz állapot.
A bűnbe esett Ádám volt az „első Ádám”. Jézus Krisztus a
„második Ádám”, aki megváltotta az „első Ádám” bűnös
leszármazottait. Aki a megváltása után elveszítheti az üdvösségét,
az már a „harmadik Ádám” lenne, akit Jézusnak újra meg kellene
váltani. Ezért Jézusnak újra meg kellene halnia, mert ha az egyetlen
áldozata nem volt elég, akkor újra fel kellene áldoznia magát az
üdvösség után elkövetett bűnökért is, hogy a „harmadik Ádám” is
üdvözülhessen. Akkor ő a „negyedik Ádám”. Jézus Krisztusnak
végtelen mennyiségben kellene meghalnia és feltámadnia, ha az
egyszeri áldozata nem törölte el a jövőben elkövetett bűnt és a
büntetését is.
Németh Sándorral szemben a Biblia ezt írja: „Tudván azt, hogy
az ember nem igazul meg a törvény cselekedeteiből, hanem a Jézus
Krisztusban való hit által, mi is Krisztus Jézusban hittünk, hogy
megigazuljunk a Krisztusban való hitből és nem a törvény
cselekedeteiből. Mivel a törvény cselekedeteiből nem igazul meg
egy test sem.” Ennél világosabban elmondani ezt nem lehet. Ha az
ember nem igazul meg a törvény cselekedetéből, akkor nem is
kárhozik el a törvény elleni cselekedetétől. A mennybe azok jutnak,
akik igazak, a törvény megtartása által viszont nem igazul meg
senki. Nem a tízparancsolat betartása által kerül valaki a mennybe.
A tízparancsolatnak nincs köze a mennybe jutáshoz. Ez azt jelenti,
hogy aki a törvény cselekedeteiből akar a mennybe kerülni, az nem
jut a mennybe. Fordítva van minden, mint ahogy Németh Sándor
tanítja. Aki Németh Sándorra hallgat, és nem hit által igazul meg, az
nem megy a mennybe.
A hit által való megigazulás nem az, hogy ha vétkezünk, akkor
elkárhozunk, de ha a halál pillanatáig minden vétkezés után hit által
elfogadjuk Jézus áldozatát, és akkor üdvözülünk, a mennybe
kerülünk. Minden ember vétkezik, ebben az esetben az élet egy
orosz rulett, hogy megelőzzük a sorozatos újjászületésekkel a halált.
Mert ha a hívő a bűne miatt elkárhozhat, akkor minden bűne után
újjá kell születnie. Ez bolondság. A törvény és a kegyelem
összekeverése, egymás mellé helyezése ez, miközben a kegyelem
nem kipótolta, hanem felváltotta a törvényt. A törvény vége Krisztus.
Az üdvösség hitből van, nem cselekedetből. Németh Sándor szerint
bűnös cselekedettel el lehet veszíteni az üdvösséget, és hittel vissza
lehet nyerni. De csak addig, amíg nem vétkezik újra. Ez hamis
evangélium. Mert ha nem szabad a törvény ellen vétkezni, mert aki
vétkezik, az elveszíti az üdvösségét, akkor az üdvösség megtartása
a törvény cselekedete által van. A törvényből lesz igaz a hívő, és
nem kegyelemből. Akkor kérkedhet. Így megmarad a törvény.
Másrészt, ez azt feltételezi, hogy a hívő csak akkor kap üdvösséget,
ha minden bűnét megbánja és megvallja. Nem a bűnbánat és a
bűnvallás által üdvözülünk, hanem kizárólag Jézus Krisztus
engesztelő áldozata által. Az viszont megtörtént. Ahhoz az
embernek nem kell hozzátennie semmit. Attól, hogy valaki megbánja
a bűneit, nem üdvözül. Jézus engesztelő áldozata pedig nemcsak a
bűnbánattal érvényes. Azt nem kell „működésbe” hozni. Az működik.
Ki lett fizetve az ár. Az áldozat tökéletes. Ez elvégzett dolog.
Németh Sándor a földi erkölcsös életet, és az Istennel való
járást összekeveri a megigazulással és az üdvösséggel. Németh
Sándor nem érti a Bibliát. Nem tudja szétválasztani, hogy mi mire
vonatkozik. Amikor a Biblia a megváltott hívők cselekedeteiről
beszél, s a helyes életmódot tanítja, az nem a megigazulásra
vonatkozik. Az nem az üdvösség feltétele. A megigazulás és az
üdvösség már elvégeztetett: ingyen ajándék, hit által adatik. Bűnös
cselekedetek a földi életet befolyásolják, nem az üdvösséget. A
Biblia szerint Németh Sándor még átok alá is viszi a híveit. Pál
apostol azt mondja, hogy „akik a törvény cselekedeteiből vannak,
azok átok alatt vannak”. (Galata 3,10)
Ezt még világosabban is kimondja a Biblia: „Átkozott mindenki,
aki meg nem marad mindazokban, amik megírattak a törvény
könyvében, hogy azokat cselekedje. Hogy pedig a törvény által senki
sem igazul meg Isten előtt, nyilvánvaló, mert az igaz ember hitből él.
A törvény pedig nincs hitből, hanem amely ember cselekszi azokat,
élni fog azok által. Krisztus váltott meg minket a törvény átkától.”
(Galata 10-13) Jézus Krisztus a törvénytől is megszabadított,
nemcsak a bűntől. A törvény átok az embernek, mert nem tudja
megtartani, de ha nincs törvény, nincs bűn, ami miatt elkárhozna. A
törvény egyébként sem volt alkalmas arra, hogy a mennybe jussunk,
sem arra, hogy szent életet éljünk. Ezért a törvényt jobb szövetség,
a kegyelem szövetsége váltotta fel, amelynek alapja Jézus Krisztus
engesztelő áldozata.
Ezt mondja a Biblia, de Németh Sándor ezt felülírja. Neki
törvény által van az üdvösség, a mennybe kerülés. Németh Sándor
meghamisítja a Bibliát, elvágja a hívők elől az üdvösség útját.
Kiderül az, hogy a Hit Gyülekezete által istenített Németh Sándor,
akiről a hívei azt képzelik, hogy a 21. század apostola, nem csupán
politikai kérdésekben tévelyeg, nemcsak a vezetési módszerei
ördögiek, nemcsak a pénzzel bánik úgy, mint Júdás, de az
üdvösséget is hamisan tanítja. Eretnekséget hirdet, és mindez
nyilván összefügg a magatartásával is. Németh Sándor nincs
tisztában a megváltással, a Biblia legalapvetőbb tanításaival. Nem
érti azt, hogy a tízparancsolat nem arra adatott, hogy azáltal
üdvözüljenek. A törvény nem képes senkit megeleveníteni és nem
tud megigazítani: „Ha olyan törvény adatott volna, amely képes
megeleveníteni, valóban a törvényből volna az igazság” – mondja
Pál apostol. „De az Írás mindent bűn alá rekesztett, hogy az ígéret
Jézus Krisztusban való hitből adassék a hívőknek. Ekként a törvény
Krisztusra vezérlő mesterünkké lett, hogy hitből igazuljunk meg.”
Németh Sándor összemossa a törvényt és a kegyelmet. A
törvényt a kegyelem mellé teszi. Nem elég a kegyelem, a törvényt is
be kell tartani. A kettőt együtt akarja használni, de a Biblia szerint ez
lehetetlen. Pál apostol erről azt mondja: „Hogyha pedig kegyelemből,
akkor nem cselekedetekből: különben a kegyelem nem volna többé
kegyelem. Hogyha pedig cselekedetekből, akkor nem kegyelemből:
különben a cselekedet nem volna többé cselekedet.” (Róma 11,6)
Vagy az egyik, vagy a másik. „Aki munkálkodik, a jutalom nem
tulajdoníttatik kegyelemből, hanem tartozás szerint”. (Róma 4,4)
„Elszakadtatok Krisztustól, akik a törvény által akartok megigazulni,
a kegyelemből kiestetek.” (Galata 5,4) „Kegyelemből tartattatok meg
hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez.” (Efézus 2,8) „Azt
tartjuk tehát, hogy az ember hit által igazul meg, a törvény
cselekedetei nélkül.” (Róma 3,28) „Tudjuk pedig, hogy amit a törvény
mond, azoknak mondja, akik a törvény alatt vannak; hogy minden
száj bedugassék, és az egész világ Isten ítélete alá essék. Annak
okáért a törvénynek cselekedeteiből egy test sem igazul meg ő
előtte: mert a bűn ismerete a törvény által van. Most pedig törvény
nélkül jelent meg az Istennek igazsága.” (Róma 3,19-21) Isten a
törvény megtartása nélkül adja az igazságot, a megigazulást. Az
evangélium kulcsa a megigazulás. Aki ezt érti, az szabad ember.
A törvény azt mutatja meg, hogy megváltóra van minden
embernek szüksége, mert a törvény nem képes üdvözíteni. De
minekutána eljött a hit, nem vagyunk többé a vezérlő mester alatt. A
megváltás után nem vagyunk a törvény alatt, hanem kegyelem alatt
vagyunk. Kegyelemből van a megigazulás, nem a törvény
cselekedeteiből. A kegyelem hit által adatik a hívőknek, nem a
tízparancsolat betartása által. Az ígéret Ábrahámnak adatott, és
Ábrahám lett a hitből való megigazulás atyja. Ábrahám pedig előbb
volt, mint a törvény. Ábrahám hitt az Istennek, és az ő hite
tulajdoníttatott neki igazságul. Akik hitből vannak, azok az Ábrahám
fiai. A pogányokról is azt mondja a Biblia, hogy „előre látván pedig az
Írás, hogy Isten hitből fogja megigazítani a pogányokat, eleve
hirdette Ábrahámnak, hogy: Te benned fognak megáldatni minden
népek”. Ezért a törvénynek semmi köze az üdvösséghez, mert nem
is arra adatott. A Biblia azt mondja: az Ábrahámnak adott ígéretet „a
négyszázharminc esztendő múltán keletkezett törvény nem teszi
erőtlenné, hogy megsemmisítse az ígéretet”. Még azért is
nevetséges, ha egy pogány hátterű gyülekezet a törvényt hirdeti,
mert a törvény, benne a tízparancsolat, a zsidóknak adatott, nem a
pogányoknak. Ezért a pogányok a törvény nélkül mehetnek
közvetlenül a kegyelembe.
Nem érti a törvény szerepét és funkcióját, aki a törvény
megtartása által akar a mennybe jutni. A törvénynek semmi köze az
üdvösséghez, ahogy a személyes bűnöknek sem, mert a bűn a
törvény által létezik. Ahol nincs törvény, ott nincs bűn. A megváltott
ember igazzá válik hit által, ha hisz Jézus Krisztusban, aki
felszabadítja a törvény átka alól. A megváltott ember igazzá válik a
törvény cselekedeteitől függetlenül. De testben él továbbra is a
földön, ezért elkövet a törvény szerinti bűnöket, amit a Biblia a hívő
esetében a „test cselekedeteinek” nevez. Ezzel magának árt, de
nem veszíti el az üdvösségét. Ha azonban a hit és a kegyelem által
üdvözült, hatalmat kap arra, hogy kevesebb bűnt kövessen el. Ha
nem tekint a törvényre, hanem a kegyelemre, felszabadul a bűn
uralma alól. Akinek a törvényt helyezik a szemei elé, azt a bűn alá
rekesztik és elvágják a kegyelemtől. Testi embert csinálnak belőle.
Ezt teszi Németh Sándor.
A bűn a testben van a Rómabeliekhez írt levél 7. fejezete
szerint, és a test nem engedelmeskedhetik a törvénynek, mert a
törvény szellemi, a bűn pedig testi. De a „test cselekedetei” a
megváltott ember megigazult szellemi állapotát nem változtatják
meg. Amíg a törvény uralkodik az emberen, addig a testében lakozó
bűn alá van rekesztve, a bűn uralkodik rajta. Amikor a törvény alól
felszabadul, a bűn uralma alól is felszabadul, mert a bűn ereje a
törvényben van. Ekkor válik alkalmassá arra az ember, hogy
felszabadulva a bűn uralma alól, a kegyelem által, ne test szerint
éljen, hanem Szellem szerint. Csupán ekkor lesz választási
lehetősége. Míg a törvény alatt van, nincs választása. A kegyelem,
az ingyen, hit által kapott megigazulás teszi lehetővé, hogy a „test
cselekedetei” helyett a Szellem (Szentlélek) gyümölcsei jelenjenek
meg a hívő életében: „szeretet, öröm, békesség, béketűrés,
szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség”. Ezeket a
szellemi gyümölcsöket kell keresni, s ezek mutatják meg, ki
üdvözült. Németh Sándoron hiába keresünk ezek közül akár
egyetlen pici, sárga, apró gyümölcsöt, ami az övé lenne, mert nincs
kegyelem alatt, hanem a törvény alatt van. Ezért a testi cselekedetek
látszanak. A részletek ismerete nélkül is tudható, hogy ez egy bűnös
ember, mert a törvény alatt van. Az imakommandó létezése,
alapgondolata és működése mindent elmond róla. Aki másokat
megátkoz, az nem egy áldott ember. Aki a pénzben méri az áldását,
az főleg nem.
A Biblia tanítja, hogy Isten országa fordított elven működik, mint
a világ, amely a Sátán uralma alatt van. Jézus Krisztus erre tanította
a tanítványait is. De az evilági gondolkodás azt hiszi, hogy a bűn alól
az szabadít fel, ha valaki betartja a törvényt. Ezért az a legjobb, ha
ráolvassák a törvényt. De az Isten országában fordítva van, mert a
bűn ereje a törvényben van. Minél jobban be akarjuk tartani a
törvényt, a bűn annál jobban uralkodik rajtunk. Akire ráolvassák a
törvényt, az még bűnösebb lesz. Aki a törvény és a bűn körül forog,
nem tud felszabadulni a bűn uralma alól. Ez látszik Németh Sándor
sötét tekintetén is. Ezek az emberek azt hiszik, hogy akkor tesznek
jót, ha a törvénnyel és a bűnnel fenyegetőznek, s ettől lesz „szent”
és tiszta a gyülekezet. Ennek ellentéte igaz. A megfélemlítés, a
fenyegetőzés és a pokollal való riogatás átmeneti eredményhez
vezethet, ha az ember fél. De a test erőtlen, a bűn pedig ott
leselkedik. Ezért ez csak az emberi uralmat erősíti meg a hívők
fölött, a bűn nem erőtlenül meg. Mindenki annyira szabad a bűntől,
amennyire kegyelem alatt van.
 A bűntől annyira lesz szabad mindenki, amennyire az ingyenes
megigazulásban, a kegyelemben hisz. A hamis tanítók „testi módon”
gondolkodnak. Az evilág fejedelme szerint hiszik, hogy a kegyelem,
a törvény cselekedeteitől független megigazulás bűnre csábít,
felhatalmazás a bűnre. Ezzel szemben a valóság az, hogy a bűnt
egyedül a kegyelem, a megigazult hívő tudja legyőzni. Ez a bűntől
való megszabadulás egyetlen módja. Az erre vonatkozó bibliai vers
pedig így hangzik: „Mert a bűn ti rajtatok nem uralkodik; mert nem
vagytok a törvény alatt, hanem kegyelem alatt.” Aki a törvény alatt
van, azon uralkodik a bűn. Aki a kegyelem alatt van, azon nem
uralkodik a bűn. Ez utóbbi nem is követhet el bűnt? De, elkövethet,
csak neki nem muszáj. A törvény alatt levőnek viszont nincs
választása. Pál azt kérdezi, hogy „vétkezzünk-e mivelhogy nem
vagyunk a törvény alatt, hanem a kegyelem alatt? Távol legyen”,
mondja Pál. Minden ember azért (is) tér meg, hogy felszabaduljon a
bűn uralma alól, ne tegye azt, amit nem akar. Erre csak akkor van
módja, ha megigazul hit által, és tudja, hogy a cselekedeteitől
függetlenül igaz ember. Ha vétkezik valaki, attól sem veszíti el az
üdvösségét: nem a cselekedeteivel szerezte meg, a cselekedetei
által nem is veszítheti el. Ellenben saját magának árt, mert a bűn
rombolja a testet, a lelket, sietteti a földi halált. A megváltás után ez
a bűn következménye. A bűn zsoldja halál, mondja a Biblia, de ez
földi halált jelent, nem az üdvösség elvesztését. Mert a bűn nem a
szellemben, hanem a testben van, ezért a test halálát okozza, nem a
szellemét. A szellemben az Isten kegyelmi ajándéka van, ami pedig
„örök élet a mi Urunk Krisztus Jézusban”. Ez az, ami a szellemre és
az üdvösségre vonatkozik.
Németh Sándor az eretnek tanítását épp a Rómabeliekhez írt
levéllel támasztotta alá, azzal az igével, amely azt mondja: „Mert ha
test szerint éltek, meghaltok; de ha a test cselekedeteit a lélekkel
megöldökölitek, éltek.” (Róma 8,13) Németh Sándor azt hiszi, hogy
ez a pokolba jutást jelenti. Ez éppen arról szól, hogy a megváltott és
a hit által megigazult ember előtt két lehetőség áll, mert kettős
identitása jött létre. Újjászületett mennyei lény, aki fel van ültetve
Krisztussal a mennyekbe, akiben a Szentlélek lakozik, de fizikailag a
földön él, a testben, amelyben még a bűn lakozik a kívánságok által.
De Jézus Krisztus feltámasztott a szellemi halálból, s megeleveníti a
halandó testet is a bennünk lakozó Lelke által. A test és a bűn ezért
nem uralkodik a hívőn, így képes legyőzni azt. Azért, mert nem a
törvény, hanem a kegyelem uralkodik rajta és a kegyelem Szelleme
benne van. Ezért mondja előtte egy verssel a Biblia, hogy nem
vagyunk adósok a testnek, hogy test szerint éljünk. Majd úgy
folytatja: „ha test szerint éltek, meghaltok”. A testetek meghal.
Siettetitek a halált. De a szellemetek nem hal meg, mert a Róma
levél 6. részében olvasható, hogy a hívő Krisztussal meghalt a
keresztségben, s vele együtt fel is támadt. Ebben az esetben nem
fizikailag halt meg, nem a teste halt meg. A szelleme azonosult
Jézus Krisztus halálával és feltámadásával. Aki pedig egyszer
meghalt, az többé meg nem halhat, s „aki meghalt, felszabadult a
bűn alól”. A szelleme szabadul fel a bűn uralma alól, a teste nem, de
hatalmat kap arra, hogy a testben lakozó bűn felett is uralkodjon.
Krisztus, aki feltámadott a halálból, többé meg nem halhat, a halál
többé rajta nem uralkodik. „Mert, hogy meghalt, a bűnnek halt meg
egyszer; hogy pedig él, az Istennek él. Ezenképpen gondoljátok ti is,
hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek a mi Urunk Jézus
Krisztusban.” (Róma 6,10-11) Ez azt jelenti, hogy így kell
gondolkoznotok róla, így kell látnotok magatokat, hogy veletek
ugyanez történt meg. A test bűnei miatt nem hal meg szellemileg a
megváltott ember, mint Ádám, hanem csupán a testi halálát sietteti.
Ebben az esetben, ha az Ádám esete szerint elveszítené a hívő az
üdvösségét, akkor Jézus Krisztusnak újra meg kellene váltania az
embert. A megváltott embernek csak a teste hal meg, az is csak a
feltámadásig, a szelleme soha többé nem halhat meg. Németh
Sándor ezt az üdvösség elvesztésének hiszi, s pokolba küldi a hívőt.
Ez az igazi szellemi sötétség.
Miben hisz Németh Sándor, és üdvözült-e valaha, ha nem hisz a
kegyelemben, a hit által elnyert üdvösségben? Pál apostol azt
mondja, hogy „ha mégis leplezett a mi evangéliumunk, azoknak
leplezett, a kik elvesznek.” (II. Korinthus 4,3) Ez a kereszténység
alapja. Ha Németh Sándor nem hisz a törvény cselekedetei nélküli
üdvösségben, akkor megtagadja a Bibliát. Ez súlyosabb, mint
emberek megátkozása, a fasiszták támogatása, az anyagi
visszaélések, a pszichikai terror. Az emberek üdvösségéről van szó.
Isten ingyen ajándékától zárja el a hívőket. Hiábavalóvá teszi Jézus
Krisztus kereszthalálát. Becsapja őket, elveszi tőlük a megváltást. Ez
azt is jelenti, hogy akik az erkölcsöt hirdetik „kereszténység” címén,
hamis evangéliumot, a törvény cselekedeteiből való megváltást
hirdetik. A bűn, az átok és a halál alá rekesztik az embereket, és
megakadályozzák, hogy a mennybe jussanak. Ezért a „keresztény
állam” teóriája, Semjén Zsolt és Orbán Viktor ideológiája azt jelenti,
hogy az üdvösség elől zárják el az embereket. A „keresztény
szabadság” helyett szolgaság alá kényszerítik a keresztény-nemzeti
ideológia híveit. Jézus Krisztus a törvény szolgasága alól váltotta
meg a hívő embert. Németh Sándor ezekhez csatlakozott, és ezt
azért tehette meg, mert a törvény cselekedetei által való
megigazulást hirdeti maga is, akár a katolikus egyház. Akik a
melegek, az abortusz, a genderelmélet és bűnök ellen harcolnak, a
kereszténység legnagyobb ellenségei, mert elfordítják a figyelmet a
megváltás valóságáról. A kereszténység nem a bűn, hanem a
hitetlenség ellen harcol. Nem az a keresztény, aki erkölcsös, hanem
az, aki hisz. A kegyelem dicsőíti Istent, s nem az emberi érdem. Ez
utóbbi az Isten elutasítása.
Németh Sándor ezzel az állításával az egész bibliai kijelentést
kérdőjelezi meg, az üdvtörténetet hamisítja meg. Ábrahám elhívása,
a zsidóság kiválasztása azért történt, hogy a Messiást előkészítse,
és a hit által való megigazulást hirdesse. A Rómabeliekhez írt levél
azt mondja, hogy „nem a törvény által adatott az ígéret Ábrahámnak,
vagy az ő magvának, hogy e világnak örököse lesz, hanem a hitnek
igazsága által. Mert ha azok az örökösök, akik a törvényből valók,
hiábavalóvá lett a hit, haszontalanná az ígéret”. A levél 10.
fejezetének 4. verse azt mondja: „a törvény vége Krisztus minden
hívőnek igazságára”. A mózesi törvényt felváltja a kegyelem
szövetsége: „Mert a törvény haragot nemz: ahol pedig nincsen
törvény, ott törvény ellen való cselekedet sincsen.” A törvény elleni
cselekedet maga a bűn. Ha nincs törvény elleni cselekedet, akkor
nincs bűn, ami szellemi halált okozna, mert Krisztus megváltott a
törvény átkától. Ezért a bűn nem törli el az üdvösséget. Németh
Sándor pedig azt mondja, hogy a bűn pokolba juttathatja a hívőt. A
Biblia szerint Isten a törvény cselekedete, a tízparancsolat betartása
nélkül ad üdvösséget. Ingyen kegyelemből, hogy senki ne kérkedjék.
A Biblia azt mondja, hogy „a törvényig volt bűn a világon; a bűn
azonban nem számíttatik be, ha nincsen törvény.” (Róma 5,13)
Istennél nem számíttatik be a bűn, Németh Sándornál beszámíttatik.
Ezért ő megvonja az üdvösséget azoktól, akiknek Isten megadta. Ő
a pokolba küldi azokat, akiket Isten a mennybe visz.
Ebből a szempontból érdemes elolvasni, mit mondott pontosan
Németh Sándor a prédikációjában. A prédikációrészlet „Honnan
tudod, hogy Józsi a mennyből néz?” címmel felkerült Németh
Sándor YouTube csatornájára is. A szöveg így hangzott: „Tudjuk,
hogy ma olyan könnyen mondják az emberek, ha valaki meghalt,
hogy na, már a mennyben van, már a Józsi a mennyből néz. Honnét
tudod, hogy a Józsi a mennyből néz? Ha nem tért meg, nem szakadt
el a bűntől, ha bűnös életmódot folytatott, és a halál a bűnös
állapotban tartotta (találta), nincs az a hatalom, amely őt a mennybe
tudja vinni. Jézus nem küld ilyen emberekért angyalokat, hogy
felvigyék a lelkét és a szívét a mennybe. Értsétek meg, ezt ti
miattatok mondom, meg magam miatt is, hogy az Isten Igéje által
bennünk létrejött erkölcsi értékítélet ne tompuljon meg. Ez nem
létezik, hát az angyalok szentek. Ők nem fognak tévedésből lejönni
bűnös emberekért és felvinni. Ott a mennyben kérdezik ezeket a
szent angyalokat, hogy hoztál ide ilyen bűnös embert? A mennybe
egyetlen bűnös gonosz ember nem jön föl, ezt világossá teszi Isten
az ő beszédével. Tehát éppen ezért itt a földön kell megszentelődni.
Hála Istennek, adott erre kegyelmi időt, van idő rá, és most a
készülés ideje van, tehát a ruhádat mosd meg.”
Először is, azt állítja, hogy ezt a jelenlevő hívők és saját maga
miatt is mondja, ami azt jelenti, hogy hívők üdvösségét köti ahhoz,
hogy a haláluk pillanatában bűnösök vagy nem. Németh Sándor
képzeletében Isten arra adott időt, hogy a hívő magát igazítsa meg,
„megmossa a ruháját”, így elnyerhesse az üdvösséget és a
mennybe juthasson. Ellenkező esetben Józsi megy a pokolba. Azt
állítja Németh Sándor, hogy azért nem juthat a mennybe olyan
ember, akit a halál bűnös állapotban talál, mert az angyalok szentek.
Nem mehet bűnös a mennybe. Csakhogy, aki elfogadta a
megváltást, az nem bűnös, akkor sem, ha a törvény szerint bűnös
lenne. Németh Sándor nem fogadja el azt, hogy a bűnös ember
megigazul hit által. Ezért már nem bűnös, hanem igaz. Ha meghal,
akkor nem bűnös, gonosz emberként, hanem igaz emberként megy
föl a mennybe, mert nem a törvény megtartásától lesz igaz ember.
Mert akkor haszontalan az ígéret és hiábavaló a hit. Ábrahám hit
által igazult meg, nem a törvény cselekedetei által. Németh a Biblia
hasonlata szerint Izsák helyett „Izmaelt” választja és a szabadság
helyett a szolgaságba viszi a hívőket. A törvény szolgaságába.
Éppen fordítva van: ha Németh Sándor a törvény alá viszi a hívőket,
akkor azok nem örökölnek. Aki nem hit által akar megigazulni, nem
jut a mennybe. A törvény cselekedete által az lehetetlen. Ha Józsi a
törvény megtartásával akart igazzá válni, ahogy Németh Sándor
tanítja, akkor nem biztos, hogy a mennyből néz.
Nem azok az örökösök, akik a törvényből valók, hanem akik
hisznek, és hit által igazulnak meg. Nem a törvény szerint lesz igaz
valaki. Józsi a mennyből néz akkor is, ha a törvény szerint bűnös
lenne, mert a hite által megigazult. De ha elutasítja a hit által való
megigazulást, s a törvény cselekedetéből akar mennybe jutni, akkor
nagy bajban van. Ha hisz, üdvözül. Németh Sándor elvitatja Józsi, s
a jelenlevő hívők üdvösségét is. Megfenyegeti őket a törvénnyel és a
pokollal. Németh Sándor nem érti a Bibliát: Isten a kegyelmi időt a
hitetleneknek adja, hogy elfogadják a megváltást. A hívőknek nem
„kegyelmi időt” adott, hanem „kegyelmet”. Óriási különbség. Nincs
mosakodás azoknak, akiket Jézus már megmosott, mert azok
teljesen tiszták. Józsi a cselekedeteitől függetlenül tiszta, ha hit által
megigazult. S egy igaz ember már nem bűnös. Az angyalok nem az
önmegváltókat viszik a mennybe, mert azok nem tudnak igazzá válni
a törvény cselekedetei által. Ez a csodálatos örömhír, hogy Isten
ingyen kegyelemből adja az üdvösséget, és ezért feláldozta a saját
Fiát. Mivel az Atya és a Fiú egyek, úgy is mondhatjuk, hogy saját
magát. Ezért hitte a Sátán, hogy megoldhatatlan lett az ember
helyzete, mert önmagát nem tudja megváltani, nem tud igazzá válni,
s Isten hiába szereti, nem tudja mennybe vinni az embert, mert
szentsége ezt nem engedi. Azt nem tudta elképzelni az ördög, hogy
Isten annyira szereti a porból való embert, hogy önmaga emberré
lesz és meghal az emberért. Magára veszi az emberek, a világ
minden bűnét, hogy engesztelést szerezzen nekik. Semmi nem az
emberen múlik. Ezt a csodálatos szeretetet, kegyelmet, áldozatot
teszi semmissé Németh Sándor hamis tanítása.
 Mindez megmutatja azt is, hogy Németh Sándor (és az
evangéliumi mozgalom nagy része is) nincs tisztában a megtérés
fogalmával. A „megtérés” nem a bűnre vonatkozik, hanem a
hitetlenségre. Aki megtér, hitetlenségéből tér meg, és hívő lesz
belőle. Nem a bűnös cselekedeteiből tér meg. A bűnbocsánatot
ingyen és kegyelemből kapja, a bűntől való szabadulás a hit által
elnyert megigazulásának gyümölcse lesz. Isten megtisztítja az életét
és képes elhagyni a bűneit. Németh Sándor ezzel szemben azt
tanítja, hogy a megtérés a bűntől való elfordulás. A „metanoia”, a
megtérés görög szavának jelentése ezzel szemben a gondolkodás
megváltozását jelenti. Minden „szellemi kijelentés” metanoiát
eredményez, ha az ember megváltoztatja valamiről a gondolkodását.
Ahogy gondolkodunk, úgy élünk. Ahogy hiszünk, úgy gondolkodunk.
A hitből indul a jó cselekedet.
A hívő ember Istenhez megy. Ha valaki elfordul a bűntől, az
rajta nem segít. A bűntől való elfordulás és az erkölcsös élet nem
ment meg senkit. Ennek oka, hogy olyan tökéletesen senki nem tud
a bűntől elfordulni, hogy azáltal tiszta, szent és igaz ember legyen.
Ha valaki azt reméli, hogy akkor jut a mennybe, ha a cselekedeteit
megszenteli itt a földön, akkor nem jut a mennybe. Isten teheti az
embert igazzá, ha hisz. Senki nem tudja tisztára mosni magát. Isten
adhat üdvösséget, amikor Jézus Krisztus igazságát a hívőnek
tulajdonítja. Ennek alapja pedig nem Isten „elnézése”, hanem a
legtökéletesebb engesztelő áldozat, minden bűn megbüntetése
Jézus Krisztusban a kereszten. Ő az engesztelő áldozat, a húsvéti
bárány, aki elvette a világ bűneit. Megfizetett mindenért, minden meg
lett büntetve őbenne keményen. Ezért az embernek már nem kell
bűnhődnie semmiért, a mennybe kerül, ha hisz. A bűneivel pedig
csak magának árt itt a földön, de Isten ebben is mellette áll: nem
bünteti ezért, hanem segíti, korrigálja, építi, megszabadítja, mint
szeretett gyermekét.
A legjobb példa a Németh Sándor-féle megtérésre Júdás, aki
elárulta Jézust. Az ő megtérése tökéletes mintája annak a
megtérésnek, amit Németh Sándor tanít: „látván Júdás, a ki őt
elárulta, hogy elítélték őt, megbánta a dolgát, visszavitte a harminc
ezüstpénzt a főpapoknak és a véneknek, mondván: Vétkeztem, hogy
elárultam az ártatlan vért. Azok pedig mondának: Mi közünk hozzá?
Te lássad. Ő pedig eldobván az ezüstpénzeket a templomban,
eltávozott; és elmenvén felakasztotta magát”. Júdás nem azért került
pokolba, mert elárulta Jézust. Nem is azért, mert felakasztotta
magát. Júdást a Németh Sándor-féle megtérés juttatta a pokolba.
Mindent tökéletesen csinált a Németh Sándor-féle megtérés szerint:
szembenézett a bűnével, elismerte, hogy bűnös, megbánta a bűneit,
megvallotta, elfordult a bűnétől és visszaadta a pénzt. Ez egy
mintaszerű, tökéletes Németh Sándor-féle megtérés. Minden
részletében úgy járt el, amit a megtérésről a Hit Gyülekezete tanít.
De ez rajta nem segített. Júdás kegyelmet kaphatott volna, ha
Istenhez megy, de ezt nem tette. Kevély maradt, aki maga akarta
rendbe tenni a számlát és helyreállítani azt, amit elrontott. Ezért nem
Istentől kérte az ingyen kegyelmet. Ha visszament volna az Atyához,
mint a tékozló fiú, akkor üdvözül.
A tékozló fiú kegyelmet kapott, annak ellenére, hogy meg sem
közelítette Júdás „megtérésének” erkölcsi szintjét. A tékozló fiú azt
ismerte fel, hogy elfogyott a pénze. Jobb az atyja házában, az atyja
házának küszöbén is, mint a gonoszok sátorában. „Az én atyámnak
mily sok bérese bővölködik kenyérben, én pedig éhen halok meg!” –
ez volt az ő felismerése, ezért ment haza. De hazament, és ezért
kegyelmet kapott. Júdás sorsára juthatott volna, ha nem ezt teszi,
hanem megbánja a bűneit, megvallja, elfordul a bűneitől és elkezd
egy erkölcsös életet élni, de nem megy haza az atyai házba. A hívők
maguk is átélhetik, hogy nincs megnyugvásuk, amíg gyötrődnek a
bűneik miatt, és azt hajtogatják, hogy soha többet nem csinálják.
Nincs bűnbocsánat és nincs szabadulás. Nem változik semmi. Aki a
bűne és a maga cselekedetei körül forog, nem tud megigazulni.
Csak amikor Istentől elfogadja az ingyen kegyelmet, hogy Jézus
Krisztusban igaz ember, és az engesztelő áldozat igazzá tette, ha
elfogadja, hogy igaz ember, nem a cselekedetei által, akkor jön a
megnyugvás, a megtisztulás, a szabadság, a bűnbocsánat érzése. A
tékozló fiúról a bátyja jól állapította meg az erkölcsi állapotát, amikor
felháborodott, hogy egy ilyen gazembernek levágta az apja a hízott
tulkot örömében. Miközben ő rendes, becsületes, erkölcsös, amire
büszke, s az apja neki még soha nem vágott le semmit. Erre az apja
azt mondja, hogy a tied minden, ami az enyém. Észre sem vette,
mije van. Anélkül, hogy tenne érte. Örülnöd kellene, hogy a „te
testvéred meghalt, és elveszett, és megtaláltatott”. De ő nem örült,
mert kemény munkával, a cselekedeteivel akarta kiérdemelni az
áldást, miközben az már ott volt feltétel nélkül előtte. S nem tetszett
neki, ha valaki ingyen kegyelemből kapja meg ugyanazt, amit ő
kiérdemelni próbált. Az elsőkből lesznek az utolsók, és az utolsókból
az elsők. A farizeusokból lesznek az utolsók, a paráznákból az
elsők, ha nem erkölcsösek akarnak lenni, hanem hisznek. Ha
elismerik, hogy a maguk erejéből úgysem tudnak megváltozni, Jézus
Krisztus megváltására van szükségük. Nem akarják azt a látszatot
kelteni, hogy ők jók, erkölcsösek, tiszták. Ebből csak képmutatás
lehet.
Ilyenek azok, akik jó cselekedeteikkel akarnak kiérdemelni
bármit. Nem tudnak örülni annak, hogy a Józsi a mennyben van,
pedig nagy csirkefogó volt, de jószívű, alázatos ember, aki tudja,
hogy ő egy senki, semmire nem képes magától, s az atyai házba
ment. Istenhez fordult, kegyelmet kért és kapott tőle. Józsi ezért a
mennyből néz, a lábát lógatja boldogan és integet. Németh Sándor
ennek nem örül, mert Józsi nem „tért meg” úgy, ahogyan ő tanítja,
nem gyötörte magát egy életen át, még tizedet sem fizetett neki
azért, mert állandóan kárhoztatta, pedig már régen igaz ember volt.
Az ilyeneket Németh Sándor „angyalai” nem viszik a mennybe,
hanem géppuskát szegeznek rá, ha még rosszat is mondott róla. A
Hit Gyülekezete tagjainak ezért úgy kell megtérniük, ahogy Júdás
tért meg. De ha egy kevés szerencséjük van, és hisznek, akkor így
is üdvözülnek, csak nem tudják, hogy örök életük van, amit Németh
Sándor sem vehet el tőlük. Csak ennek öröme, a megigazulás
áldása nélkül élik le az életüket, megfélemlítve és agyonterrorizálva.
Abban a szilárd meggyőződésben, hogy a világ legjobb
gyülekezetében vannak. Arra az emberre bízva az életüket, aki a
legtöbbet árt nekik. Elveszi tőlük azt, amit Isten nekik ajándékozott.
Természetesen ismerem azokat a bibliai helyeket, amelyeket
ilyenkor felhoznak a hit által való megigazulással szemben. Azoknak
nincs közük az üdvösséghez, másról szólnak. Amikor valaki megérti
a kegyelem szövetségét, akkor a Biblia elkezd az összefolyt
karizmatikus katyvaszból szétválni és értelmet nyerni. A jó erkölcs
nem feltétele, hanem gyümölcse az üdvösségnek, a
megigazulásnak. A kegyelem nem bűnösebbé tesz, hanem
felszabadít a bűn uralma alól. A törvény tesz bűnösebbé, nem a
kegyelem. Ahogy a Róma levél 7. fejezete mondja: „amikor a testben
voltunk, a bűnök indulatai a törvény által dolgoztak a mi tagjainkban”.
Amíg az ember nincs kegyelem alatt, addig „testi”. A kegyelem alatt
lenni azt jelenti, hogy elfogadni az ingyen megigazulást, méghozzá
örökre. Ha ez megtörténik, „megszabadultunk a törvénytől,
minekutána meghaltunk arra nézve, amely által lekötve tartattunk;
hogy szolgáljunk a léleknek újságában és nem a betű óságában”. A
törvénytől való megszabadulás után jön a Szellem szolgálata. Amíg
a törvény él, nincs Szellem. Ez különösen figyelemre méltó: Pál
apostol mindig szembeállítja a törvényt és a Szentlélek vezetését,
mint ami kizárja egymást. Ha valaki a törvényt, a törvény
megtartását hirdeti az üdvösség feltételeként, azt nem a Szentlélek
vezeti, hanem a törvény. Vagy törvény, vagy Szentlélek. A
Szentlélekhez az vezet el, ha valaki megszabadul a törvény igájától.
Ez azért különösen érdekes, mert a karizmatikus mozgalom a
Szentlélekre helyezi a hangsúlyt, de hogyan lehet a Szentlélek
uralma alatt az, aki a törvény uralma alatt van?
A törvény nem arra adatott, hogy betartsák, mert azt nem lehet,
hanem arra, hogy Krisztusra vezessen. Hogy az ember rájöjjön: a
maga erejéből nem megy, Megváltóra van szüksége. A törvény
„Krisztusra vezérlő mester” csupán. Arra adatott, hogy az ember
felismerje, mi a bűn, s rájöjjön, hogy a bűn a halálhoz vezet, ezen
pedig nem tud változtatni, mint ahogy azt Németh Sándor hamisan
tanítja. De van örömhír. Isten önmagát áldozta fel, hogy megváltson
a bűn és a törvény átkától. Mindezt lesöpörje, félretolja, megoldja,
lezárja, és egy új életet adjon ingyen, kegyelemből. Jézus Krisztus
engesztelő áldozata, Jézus megváltó vére és kereszthalála miatt. Ez
az evangélium.
Pál apostol felteszi a kérdést: a kegyelem azt jelenti-e, hogy
vétkezzünk? Nem. Nem azt jelenti, hanem csupán azt, hogy a
törvény nem alkalmas arra, hogy a bűnt legyőzze, és igazzá tegye
az embert. A kegyelem az, amely által az ember megszabadulhat a
bűntől. Aki a törvényt hirdeti, a tízparancsolatot nyomja, az
megerősíti a bűn uralmát a hívő fölött. Azt mondja a Biblia, hogy a
törvény a parancsolat által nemzett bennem minden kívánságot. A
bűn ereje a törvényben van. A Róma 7. azt mondja, „a törvény nélkül
holt a bűn”. A bűn akkor holt, ha az ember felszabadul a törvény alól,
ha tudja azt, hogy igaz ember. A helyzete a megigazultság. Az
állapota változó, de a helyzete nem változik. A megigazulás nem
féktelenséget, hanem valódi szentséget eredményezhet. A kegyelem
nem bűnre visz, hanem fordítva: a kegyelmet kell félretolni, hogy a
hívő kicsapongó legyen. A kegyelem alatt az ember nem lesz
kicsapongó, csak ha a kegyelmet kiengedi a szívéből és az életéből.
Ha az igaz állapotára tekint, elillan a bűn és a kívánság a
gondolataiból. A kegyelem megvéd a bűntől, és nem a bűnre
késztet. A megigazulás érzése a szívet azonnal felszabadítja. Az
hisz, aki az ingyen, hit által, kegyelemből elnyert megigazulásban
hisz, melyet a tökéletes áldozat miatt soha nem veszíthet el. A
kereszthalál, a vér, a kifizetett ár miatt. Ez az üdvözítő hit. Ebben a
könyvben ezt sokat elismétlem, mert nem lehet eleget mondani, és
azt szeretném, ha erről szellemi „kijelentése” lenne az olvasónak.
A kegyelmet nem lehet a bujálkodásra használni, csak
bujálkodásra cserélni. A Júdás levélben az eredeti görög kifejezés
„cserére” utal. Aki azt hiszi, hogy a kegyelem azt jelenti, hogy bármit
megtehet, mert a bűn nem befolyásolja az üdvösségét, az evilági
módon gondolkodik, és nem érti a kegyelem fogalmát. A kegyelem
valóban örök üdvösséget jelent, amit bűn miatt nem lehet
elveszíteni, de a kegyelem nem törvénytelenséget jelent, hanem a
törvény betöltését. A bűn nem a törvény által győzhető le, hanem
kegyelem által. Aki kegyelem alatt van, annak hatalma van a bűn
fölött, aki a törvény alatt van, annak nincs. Kegyelem tisztítja meg az
ember életét, mert az igazság, az élet felszabadít a test kívánsága
alól. A törvény viszont megerősíti azt. Amíg az ember a kegyelem és
az igazság tudatában, a kegyelem alatt van, addig a szeretet betölti
a törvényt, a test többé nem uralkodik őrajta. Ha erről leveszi a
tekintetét, követhet el bűnt, de az nem juttatja őt a pokolba. Az
üdvössége megmarad, mert Jézus Krisztus kifizette a bűneiért a
büntetést. Kifizette az árat. A megigazultság, a kegyelem övé marad.
Ez a feltétele annak is, hogy ne maradjon a bűn szolgája akkor
sem, ha elbukik. A kegyelem és a megigazulás miatt azonnal vissza
tud állni szellemi állapotba. Csak tudnia kell, hogy igaz ember, aki
ingyen kegyelemből megigazult hit által, Krisztus tökéletes
engesztelő áldozata miatt. A hívő ember átkapcsolhatja magát
szellemi állapotból testibe s fordítva. Szellemibe csak kegyelem,
megigazulásba vetett hit által kerülhet. Ha elesik, akkor kell
leginkább tudnia, hogy igaz ember, a cselekedeteitől függetlenül.
Nem gyötörnie kell magát, hanem a megigazult állapotába vetett
hitet kell megerősítenie. Amikor betölti ezért az Isten szeretete, a
kegyelem alatt nem gondol bűnre, nem a test kívánsága vezeti.
Akkor betölti a törvényt, a törvény számára nem létezik. Szabad tőle.
Nem a betű, hanem a Szellem vezeti. Amikor a kegyelmet elfeledi,
akkor sem veszíti el a kegyelmet, mert nem neki kell megtartania
saját magát, hanem ajándékba kapta.
Megigazulásunk alapja, hogy minden bűn megítéltetett, minden
bűn meg lett büntetve. Isten az életünk minden bűnét Jézusra
helyezte a keresztfán. Azokat is, amelyeket a megtérésünk után
követünk el. Azok nemcsak akkor „múlnak el”, ha megbánjuk és
megvalljuk őket, mert ettől függetlenül ki lett fizetve értük az ár. Már
igaz állapotban vagyunk. Nem kerül a pokolba, akinek nem volt ideje
Istentől bocsánatot kérnie a halála előtt, minden bűnéért, amit előtte
elkövetett. Ha attól függne, akkor minden bűn után az ember
elveszítené az üdvösségét, amit állandóan vissza kellene szereznie.
De ez nem így van, mert akkor Jézus vére nem szerzett volna örök
engesztelést a jövőben elkövetett bűnökért is. Ha Jézus vére a
jövőben elkövetett bűnökért is engesztelést szerzett, akkor az igaz
állapotunk állandó. Jézus Krisztus áldozata nem az időben
érvényes, hanem az örökkévalóságban. Ha ennek feltétele a
bűnbánat és a bocsánatkérés, akkor az engesztelő áldozat nem
tökéletes, ki kell egészíteni az ember erőfeszítésével. Ha ez nem
sikerül, s emiatt a pokolba lehetne kerülni, akkor az áldozat
tökéletlen. Isten szívtelen és kegyetlen lenne. Ez haragot nemz, mert
újabb törvényt állít az ember útjába. Elhúzza a mézesmadzagot, de
nem adja át. Mint a szamár, aki elé répát tesznek, hogy húzza a
szekeret, de a répát soha nem érheti el.
De Isten nem ilyen, és a megváltása sem ilyen, hanem
tökéletes. Isten a szeretet. Jézus egyszeri tökéletes áldozatával
örökre tökéletessé tette a megszentelteket, ezt mondja a Biblia. Ez
az Isten népének a szombatja, ez jelenti a nyugalomba való
bemenetelt. A feltámadás Jézus megváltásának nyugtája és
igazolása. Ha Jézus nem támadott volna fel, nem lehetnénk igazak,
mert nem volt tökéletes az áldozat. Úgy is mondhatjuk, hogy ha mi
igazak vagyunk, akkor Jézus feltámadt. De ha feltámadt, az
bizonyítja, hogy az engesztelés tökéletes volt, és mi igazak vagyunk.
Isten elégedett a kifizetett árral. Valóságosan igazzá váltunk. Nem
azt gondolja rólunk Isten, hanem azok vagyunk. Nem az igazzá
válás folyamatában vagyunk, hanem azonnal igazzá váltunk, amikor
elfogadtuk Jézus Krisztust, és örökre azok is maradunk. Ha valaki
nem olvasta volna ezt az igét, érdemes most megtennie:
„Megigazulván ingyen az ő kegyelméből, a Krisztus Jézusban való
váltság által.” (Róma 3,24) Ezt lehet ízlelgetni. Soha nincs olyan
helyzet, mikor nem vagyunk igazak. Akárcsak Besenyő Pista bácsi,
mindig igazak vagyunk. Isten bűnné tette értünk Krisztust, akiben
nem volt bűn, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne. Ha azt
mondjuk, hogy nem vagyunk igazak, akkor hazuggá tesszük őt. A
megváltatlan emberre igaz az, amit János apostol mond, hogy „ha
azt mondjuk, hogy nem vétkeztünk, hazuggá tesszük őt”. A
kegyelem alatt egy pillanat sincs, amikor ne lennénk igazak. A
törvény alatt egyetlen pillanat sincs, amikor igazak lennénk és nem
bűnösök. Ezt is jelenti, hogy az újszövetség jobb ígéret alapján
köttetett.
Ha mindez nem lenne elég, hogy lássuk, milyen sarlatánsággal
állunk szemben, tegyük hozzá azt a borzalmat, amit Németh Sándor
a videó alatti szövegben kifejtett: „Sokan a halálkor automatikusan
azt hiszik, hogy az ember a mennybe kerül, pedig ha a halál bűnös
állapotban éri az embert, akkor semmi nem tudja őt a mennybe
vinni. Sajnos, ma korjelenség, hogy azt hiszik, ha pusztán sokat
imádkoznak, meghallgatja őket Isten, pedig ennek van egy másik
feltétele is: a szentség és az erkölcsi állapot. Ha az ember bűnös
módon él, és úgy imádkozik Istenhez, hogy közben nem akarja
megváltoztatni az életmódját, akkor még az ünnep is utálatos Isten
előtt.” Törvénykező, Istent nem ismerő embereknek jól hangzik, de
egy szó sem igaz belőle.
Az emberek nem azért fordulnak Istenhez, hogy bűnös módon
éljenek, és nem akarják megváltoztatni az életmódjukat. Az ember
azért fordul Istenhez, mert meg akar változni, de nem tud. Esetleg
azért, mert a hamis pásztora a törvényt hirdeti, ami megerősíti rajta a
bűnt. Olyat még nem látott a világ, hogy lelkész azt állítsa: Isten nem
hallgatja meg a bűnösöket. Mert annak feltétele az, hogy valaki
erkölcsös és szent legyen. Ha magától szent, minek fordul az
Istenhez? Az Istenhez azok fordulnak, akik bűnösök és bajban
vannak. Jézus azt mondta, hogy a betegeknek van szükségük
orvosra, nem az egészségeseknek. Isten szíve a bűnösökkel van. A
Fiát adta értük. A nyomorult kiáltásán van a füle, az árvák, özvegyek,
betegek, jövevények, bűnösök, mindenféle csonka-bonka, elesett és
nyomorult emberek Istene ő, aki azt mondja: aki őhozzá jön, azt
semmiképpen ki nem veti. Ha csak erkölcsös és szent ember mehet
Istenhez, mert ő elutasítja a nyomorult bűnös embert, akkor Istenhez
senki nem mehet. Kivéve Németh Sándort, aki ezek szerint
erkölcsös és szent ember a saját cselekedetei által. Másoknak Isten
ad bűnbocsánatot, és ő ad nekik szabadulást, megszentelődést.
Isten az alázatost felemeli, de a kevélyeket, akik azt képzelik, hogy
ők igazak és szentek a maguk cselekedetei által, megalázza.
Németh Sándor éppen olyan imákat mondat ezzel az állításával,
mint a farizeus, aki ezt mondta, amikor a vámszedő közelében
imádkozott: „Isten! Hálákat adok neked, hogy nem vagyok olyan,
mint egyéb emberek, ragadozók, hamisak, paráznák, vagy mint ím,
e vámszedő is. Böjtölök kétszer egy héten, dézsmát adok
mindenből, amit szerzek.” A vámszedő távol állván, még a szemeit
sem akarta az égre emelni, hanem verte a mellét, mondván: „Isten,
légy irgalmas nekem, bűnösnek!” Jézus erre azt mondta, hogy a
vámszedő megigazulva ment haza, míg a farizeus nem. A farizeus
magát „megigazította”. Jézus erre mondta: aki felmagasztalja magát,
megaláztatik; aki megalázza magát, felmagasztaltatik. Aki
felmagasztalja magát, annak nincs kijelentése a kegyelemről. Jézus
Krisztus a példabeszédet is úgy kezdte, hogy némelyeknek, kik
elbizakodtak magukban, hogy „ők igazak, és a többieket semmibe
sem vették, ezt a példázatot mondta”. Németh Sándor nem veszi
észre, hogy a Biblia ellene szól. Jézus ilyenek ellen mondta a
példabeszédet, mint ő. Amikor másoknak azt mondta, hogy szent és
erkölcsös embernek kell lenniük, különben Isten nem hallgatja meg
őket, azzal azt is mondta, hogy olyannak kell lenniük, mint ő. Isten őt
nyilván meghallgatja. Németh Sándor ezzel azt állította, hogy ő is
úgy imádkozik, mint egy farizeus, hogy ő szent és erkölcsös, nem
úgy, mint a vámszedő, és nem úgy, mint a Józsi. Jézus szerint az
ilyen ember semmibe vesz másokat.
Németh Sándor ezzel a szövegével ismét csak azt támasztotta
alá, hogy nem érti a Bibliát. Az utolsó mondatában az Ésaiás könyve
1,13 versére utalt, amely ezt mondja: „Ne hozzatok többé hazug
ételáldozatot, a jó illattétel utálat előttem; újhold, szombat s ünnepre-
felhívás: bűnt és ünneplést el nem szenvedhetek.” Csakhogy ez a
farizeusok, a vallásos képmutatók ellen íródott, akik betartják a
vallási külsőségeket, annak szellemi tartalma nélkül. Ez a hamis
papokról szól, akik a ceremóniákat megtartják, de a szívük távol van
Istentől. Ez nem azokról beszél, akik a Hit Gyülekezete lelátóin
ülnek, és őszintén Istent keresik. Ez nem a nyomorult vámszedőnek
üzenet, aki bűnös, de Istenben reménykedik. Ez a felfuvalkodott
farizeusoknak szól, nem a Józsinak. A Józsi nyugodtan mehet olyan
állapotban Istenhez, amilyenben van. Emellett, a hívők már nem
bűnösök, hanem igazak, bármikor bizalommal mehetnek a kegyelem
királyi trónszékéhez.
Ésaiás az önmegváltóknak szól, a törvény alatt levőknek, akik a
cselekedeteik alapján akarnak igazak lenni. Azoknak a
képmutatóknak szól, akiknek mindegy, mit mond a Biblia a
szeretetről, a megbocsátásról, az ellenségek áldásáról, ők felülírják
azt, és géppisztolyos angyalokért imádkoznak, miközben átkozzák
az ellenségeiket. Jézus azt mondta a farizeusoknak, hogy „eljött
hozzátok János, az igazság útján, és nem hittetek neki, a
vámszedők és a parázna nők pedig hittek neki; ti pedig, akik ezt
láttátok, azután sem tértetek meg, hogy hittetek volna neki.” Jézust
is azzal vádolták, hogy a vámszedők, a paráznák és a bűnösök
barátja, aki együtt is evett velük. Jézus azt mondta nekik, az ilyen
önmagukat megigazító, magukat erkölcsösnek és szentnek mutató
farizeusoknak, mint Németh Sándor, hogy „a vámszedők és a
parázna nők megelőznek titeket az Isten országában”.
Lehetséges, hogy Józsi bejut, és nagyobb lesz az Isten
országában, mint Németh Sándor, aki hamisan tanítja az Isten
Igéjét, s még az üdvösséget is elvitatja Józsi barátunktól, aki nagy
lókötő volt ugyan, de nem volt farizeus képmutató. Józsi a mennyből
néz valóban. Jó lesz vele lenni, öröm rágondolni. De azt nem tudjuk,
hogy Németh Sándor honnan néz majd nagyokat, ha a törvény
cselekedetei által akar megigazulni, és azt képzeli, hogy képes bűn
nélküli lenni a törvény szerint a halála pillanatában. Ha pedig „a szád
alapján ítéllek meg gonosz szolga” elv érvényesül, akkor ő nagy
bajban van.
A hamis evangélium

Egyszer volt egy belső képem a jelenetről, amikor Németh Sándor

és emberei bevonulnak a mennybe. Krokodilbőr csizmában, a
cowboykalapban, amelyben szeretett járni, tölténytáskával, tele
fegyverrel, mellette a szolgái cipelik a még nagyobb fegyvereket.
Masírozik Németh Sándor a királyi trón felé, ahol azt képzeli, hogy
egy másik cowboykalapos ül, mellén tölténytárral, még nagyobb
fegyverekkel, mellette a géppisztolyos angyalok, keze ügyében az
atombombák. Amint magabiztos léptekkel közelednek, várva a nagy
kitüntetéseket, és hogy Németh Sándor a mennyben is nagy
hadvezér lesz, akit rettegnek az angyalok, meglátják, hogy a trónon
nem egy mexikói haramiavezér, hanem egy Bárány ül. Németh
Sándor megrémül, s elkezdi ledobálni magáról a fegyvereket,
dugdossa Petrőcz Leventének és a többieknek a töltényeket, mint az
aranyláncokat a vám elől, amikor a Mózes-túráról megérkeztünk
Ferihegyre. Bukjanak le ők. Mire a trón elé jut, már mezítláb van,
csak egy szál ruha van rajta, semmi más. Szolgáit rugdossa le
magáról. Nem gondolta volna, hogy ilyen az Isten. Iványi Gábort és
Tallér Jánost ilyen meglepetés nem érheti. Legfeljebb azon
csodálkoznak, hogy Isten szelídsége, kedvessége, a jósága még az
ő várakozásaikat is felülmúlja. De akit nagyképűvé és
hatalmaskodóvá tesz a tudat, hogy Istent ismeri, az nem ismeri
Istent. Isten szívének nem ilyen emberek kedvesek, hanem az
alázatosak, akik másokat különbnek tartanak maguknál és mindenki
szolgái. Az ilyenek tudják Isten Igéjét hitelesen hirdetni. A kevély
emberek nem, mert Isten elrejti magát előlük. Ha Németh ismerné az
Istent, nem ilyen lenne. Ahol Némethnek örülnek a fegyvereivel, az
az ördög birodalma.
A Hit Gyülekezete tagjai meg vannak győződve arról, hogy
sehol nincs olyan igehirdetés, mint náluk. A merészebbek elismerik,
hogy lehetnek hibák. Németh Sándor is ember. De abban biztosak,
hogy náluk van az igazi evangélium. Sehol nincs olyan bibliai
igazság, mint a Hit Gyülekezetében. Sokakat az tart vissza a
távozástól, hogy azt gondolják: sehol máshol nem találhatnak olyan
jó „szellemi táplálékot”, mint a Hit Gyülekezetében. Ezért hajlandók
eltűrni bármit. Amikor mi eljöttünk, ugyanebben a meggyőződésben
éltünk. A karizmatikus gőg olyan mértékben ivódik a Hit Gyülekezete
tagjaiba, hogy még azok is hordozzák azt, akik eljönnek. A legtöbb
volt hitest ez akadályoz meg abban, hogy találjon egy új
gyülekezetet, emberi közösséget. Ez ránk is igaz volt. Elképzelni
sem tudtuk, hogy bárhol tud valaki újat mondani nekünk. De olyan
mértékben elegünk volt Németh Sándor elviselhetetlen
természetéből, kíméletlen diktatúrájából, a lelki terrorból, Bibliával
összeegyeztethetetlen vezetési stílusából, hogy azt mondtuk: bármi
áron, csak el innen. Nem gondoltunk arra, hogy a kettő összefügg:
ha a „szellemi világosság” olyan nagy lenne, akkor mindez nem
történhetne meg.
Nem tudtuk elképzelni, hogy Isten megbüntet majd bennünket
ezért, de ha így van, akkor is elegünk volt belőle. Ennél még a bűnös
pogány világ is jobb. De a legnagyobb meglepetést az okozta
számunkra, hogy Németh Sándor nemcsak visszaélt az Isten iránti
szeretetünkkel, hanem az általa hirdetett evangélium is hamis. A Hit
Gyülekezete tagjainak többsége ezt még elképzelni sem tudja. A
politikai köpönyegforgatást, az anyagi visszaéléseket sem hiszik el.
De abbéli szilárd hitükből, hogy Németh Sándor nagy prédikátor,
semmiképpen nem lehet kimozdítani őket. Sokan a tekintéllyel
mondott beszédet, a populizmust, és azt a képességet, hogy
meggyőzően ad elő bármit, azonosítják a „kenettel”. Sok esetben a
kárhoztatást, a megfélemlítést és a pszichikai erőt keverik a mennyei
kijelentéssel. Azt sem értik, hogy a kenet bennük van. Ezért egy
másik Németh Sándort keresnek. Ha nem találják, akkor csalódottan
állnak tovább. Valójában a zsarnokot hiányolják. A Németh Sándor-
függőség betegségében szenvednek. Ez már önmagában is a
Szentírással ellentétes.
Pedig a hirdetett igazságot a beszéd tartalma dönti el, nem a
formája. Isten Igéje szabaddá tesz, jó gyümölcsöt terem. A félelem
nem jó gyümölcs. Gyümölcséről lehet megismerni a fát. Nekem
először azt mondták a barátaim, hogy hallgassak Jézusra és
keressem a gyümölcsöket. Németh Sándoron szellemi gyümölcsöt
nem találtam, egy darabot sem, de a félelmem erősebb volt,
minthogy merjem az isteni tekintélyt megkérdőjelezni. Amikor a Fesz
van című könyvemet írtam, Németh Sándort még Isten emberének
tartottam. Azóta annyi aljasságot követett el ellenem, hogy ennek
alapján minden okom meglett volna, hogy tévedésemet
felülvizsgáljam. De még ez sem volt elég. Nem voltam szabad
ember, és nem tudtam szellemileg megszabadulni tőle. Azért, mert
belém nevelték, hogy Istent is elutasítanám vele együtt. Németh
Sándor pedig ezzel élt vissza. Ez az ember tudatosan és
szándékosan tartja szellemi és lelki uralma alatt azokat, akik az
istenfélelmüket őreá cserélik. Akik elhiszik, hogy Isten ellen való
lázadás az, ha Németh Sándor lelki uralmát, kontrollját, terrorját
elutasítják. Pontosan tudja, ki van az uralma alatt. Akkor is tudtam,
hogy „varázsló”, de az okkult erejétől, ördögi technikájától
függetlenül sem mertem kétségbevonni az isteni elhívását, isteni
tekintélyét. Ebben a lelki „betegségben” szenvednek a legtöbben. De
van szabadulás.
Amikor megértettem az evangéliumot, és annak alapján
világossá vált előttem, hogy ez az ember tagadja a megváltást,
akkor hullottak le rólam a bilincsek és a láncok. Ez tett szabaddá,
mert megértettem, hogy ez az ember nem ismeri az Istent, és nem
fogadja el Isten megváltását. Ebben az esetben nem lehet Isten
embere. Elfogadtam volna minden tévedését, emberi gyengeségét.
Megértettem volna, hogy lehetnek hibái, attól még Isten szolgája. De
ha elutasítja a hitből való megigazulást, és nem fogadja el a
cselekedetek nélküli üdvösséget, akkor neki az istenhit alapjai
hiányoznak, és megtérésre van szüksége. Akkor ő nem Isten
embere, nem lehet hatalma sem felettünk. Tévedésben él, az
evangéliumot kell hirdetni neki. Ez volt az én szabadulásom napja.
Ez mindent megmagyaráz. Nem kell Isten felé elnézőnek lennünk,
hogy ilyen embert kell isteni tekintéllyel tisztelni. Megértettem, hogy
Németh Sándor egy csaló. Jó oldalon állok, és Isten nem az ő
oldalán áll. Megértettem, hogy Istent nem érdeklik a gyülekezetek, a
felekezetek, az egyházak. Egyének érdeklik. Velük tart személyes
kapcsolatot. Jézus Krisztus a benne hívőkkel egy teljesen külön
egyházat tart fenn, amely a „szellemi Egyház”, ami nem azonos a
földi egyházi szervezetekkel, bármilyen gyülekezettel. Ez az Egyház
szemmel nem látható. A megtérők pedig az Isten Igéjére térnek
meg. A megtérők nem Németh Sándor „gyümölcsei”, hanem az Ige
gyümölcsei. A megtérők Istenéi, nem az övéi. Az Ige nincs bilincsbe
verve, ha bárki mondja, arra az emberek megtérnek.
Emlékszem, az Ige a katolikus teológián is behullott a szívembe,
mert az Igének természetfölötti ereje van. Ha jó földbe hullik a mag,
akkor gyümölcsöt terem. Ezért nincs ellentmondás, mert a Hit
Gyülekezetében megváltott ember is Jézus Krisztus szellemi
egyházába tartozik, ha hit által megigazult, miközben a saját
pásztora nem tért meg, mert nem fogadta el a „kegyelem
szövetségét”. Arra is emlékszem, hogy amikor Németh Sándor a
törvényt és a kárhozatot prédikálta, mindig elment a békesség a
szívünkből. Az mindig hozzá vitt közelebb, nem Istenhez. Isten
rosszabb színben tűnt fel előttünk. Ő viszont azt a reménységet
jelentette, hogy megvéd minket az Isten büntetésével szemben:
alkalmassá tesz, hogy megfeleljünk a szigorú és gonosz Istennek.
Megvéd bennünket a bűntől a megfélemlítéseivel. Ő segít rajtunk,
nem az Isten. Méghozzá Istennel szemben. Németh Sándor jó, Isten
rossz. Ettől a hazugságtól úgy lehet megszabadulni, ha ellenőrizzük
az általa prédikált tanításokat az Ige állításaival. Ez tehet szabaddá
mindenkit. Aki komolyan veszi és elfogadja azt, hogy az Istennek kell
inkább engedni, mint az embereknek, az megszabadul.
Mert a szellemi szabadság feltétele az, hogy össze kell vetni a
Bibliával, amit ez az ember tanít. Annak alapján arra a
megállapításra jut az ember, hogy Németh Sándor nem ismeri az
Istent. Elutasítja a kegyelmet, Isten szeretetét. Aki pedig nem ismeri
Isten szeretetét, nem ismeri az Istent. Isten minél jobb megismerése
az Isten jóságának minél mélyebb megismerését jelenti. Pál apostol
levelei úgy kezdődnek, hogy növekedjetek a kegyelemben, az Isten
megismerésében. Ha Németh Sándor ismerné Isten szívét, ez az
ismeret megváltoztatta volna. Akkor az önfeláldozó szeretet,
kedvesség, öröm és békesség sugározna róla. A feltétlen elfogadás.
Ezért nem Isten formálta őt a saját képére, hanem ő formálta az
Istent saját képére és hasonlatosságára. A Németh Sándorra
hasonlító Isten pedig nem egy szimpatikus jelenség. Magunk között
szólva, inkább az ördögre hasonlít.
 Emlékszem, a Hit Gyülekezetéből való szabadulás egy folyamat
volt, azután is, hogy fizikailag eljöttünk onnan. Különösen a Németh
Sándortól és a tanításaitól való szabadulás volt a legnehezebb.
Olyan mélyen belénknevelte a „szolgálati ajándékról”, az „Isten
emberéről”, a „lázadásról” szóló tanításait, hogy lépésről lépésre
kellett megszabadulnunk ezektől. Ezekhez éppen olyan
„kijelentésekre” volt szükségünk, mint a megtéréshez. Isten szellemi
kijelentései által szakadtak le rólunk a láncok. Eközben voltak olyan
dolgok, amelyekről kezdettől fogva tudtuk, hogy hamisak. A
legnehezebb láncszem az volt, amikor találkoztunk az igazi
evangéliummal, s azzal kellett szembenéznünk, hogy Németh
Sándor még a megváltást is hamisan hirdeti: hamis evangéliumot
hirdet, amire Pál apostol még átkot is mondott. Pedig annyira
egyszerű és világos az egész. Azonban elhomályosított bennünket a
hamis és téves tanítás, a felekezeti gőg, hogy a Hit Gyülekezete
mindenben a legjobb, és itt hirdetik a legtisztább evangéliumot.
Amikor mi elmenekültünk a rémségek házából, azzal is számoltunk,
amivel mindig fenyegettek bennünket, hogy elveszíthetjük Istent,
Isten ismeretét, sőt az igehirdetést. Annak ellenére, hogy a
szívünkben tudtuk, hogy Isten jó, és Isten szeret minket. De annyira
meg voltunk félemlítve, hogy kettősség volt bennünk. Bíztunk is
abban, hogy Isten nem hagy el bennünket, de féltünk is, mert
annyira belénk oltották a megfélemlítést, a kárhozattól, az Istennel
szembeni lázadástól való félelmet. De amikor a Bibliával mértük meg
magunkat, akkor azt láttuk, hogy nekünk van igazunk. Nem Isten
ellen lázadunk. Isten Igéjét választjuk a hazugságokkal és az emberi
terrorral szemben.
A szabadulásunk egy folyamat volt, amely húsz éven át tartott.
Az utolsó lánc akkor szakadt le rólunk, amikor megértettük, hogy
Németh Sándor nem Isten embere, mert elutasítja az evangéliumot.
Nem fogadta el az ingyen kegyelemből való megigazulást és a hit
által elnyerhető üdvösséget. Olyannyira nem, hogy a mai napig
tagadja. Ez volt a szabadulásunk napja, amikor nem volt soha többé
Németh Sándornak hatalma felettünk. Már nem féltünk tőle, hanem
annak láttuk őt, aki. Hamis tanítónak, és hamis pásztornak, aki
tagadja az újszövetséget, nem fogadta el a megváltást, nem ismeri
Istent. Egy képesítés nélküli állelkésznek, egy pénzéhes és
hataloméhes diktátornak, aki visszaél az emberek hitével, és a saját
céljaira használja fel őket. Aki egyház címén maffiát működtet.
Tisztában vagyok azzal, hogy ez a legkeményebb eledel, amit a
legnehezebben fogadnak el, akik oda jártak, vagy ott vergődnek. De
nem lehet szépíteni az igazságot. Aki meg akar szabadulni, aki
szabad életet akar élni, annak el kell jutnia ehhez a felismeréshez.
Különben soha nem lesz szabad ember, s nem tudja élvezni Isten
jóságát. Útjában állnak a hamis tanítások, a megfélemlítések és a
kárhoztatások.
A Bibliát nagyon sokféleképpen lehet olvasni. Attól függ, milyen
lélekkel olvas az ember. Pál apostolt lehet olyan kárhoztatóan,
törvénykezőn olvasni, hogy az ember rettegve teszi le a könyvet. Aki
nem tudja azt, hogy a Róma levél első fejezete egy időrendi
sorrendet mond el, és a megváltatlan emberre vonatkozik, annak
félelem és rettegés az élet. Miközben Pál apostol a kegyelem
legnagyobb hirdetője, ahogy az egész Biblia is az Isten szeretetéről
szól. De aki nem érti, az melléfoghat nagyon. A hit által való
megigazulást tagadók olyan törvénykező egyházakat hoztak létre,
hogy világi emberek megdöbbentek a kegyetlenségen. A hamis
egyház eljutott a tömeggyilkosságig. Róla mondja a Jelenések
könyve, hogy „részeg a szentek vérétől”. Mindezt ők is a Bibliából
olvasták ki. Ezért Jézus Krisztus a fundamentum. Az ő megváltó
vére, önfeláldozása, a megváltás tökéletessége, az ingyen ajándék
és a megigazulásban kifejeződő isteni szeretet. Ezért ezt kell
megismerni, megérteni, elfogadni, és ez megváltoztatja a szívet. A
Szentlélek ekkor megvilágítja az Igét, s megmutatja benne az Isten
szeretetét és jóságát. Aki megváltatlan és kemény szívvel olvassa a
Bibliát, az a saját lelki és szellemi állapotához, szükségletéhez olvas
ki belőle muníciót. Nem a Szentlélek fejti ki a rejtett kincset, hanem a
betűt látja, ami a Biblia szerint „öl”. A Szellem az, amely
„megelevenít”. Aki harcot, bosszút és keménységet lát, az magát
látja, nem az Isten természetét és szeretetét. Az a világ szelleme
által olvas. A Biblia valódi értelme Jézus Krisztus engesztelő
áldozata és az ingyen elnyert kegyelmi ajándék elfogadása által válik
világossá. Mert ebben van az Isten szeretete.
Németh Sándor tagadja az engesztelő áldozat tökéletességét, a
megváltás valódi tartalmát. Nem fogadja el az újszövetséget,
ehelyett az ószövetséget prédikálja, de azt is hamisan. A zsidó
rabbik és híveik java tudja, hogy az ószövetségben is hit által igazult
meg az ember. Ábrahámnak is a hite tulajdoníttatott igazságul, nem
a cselekedetei. A Zsidó levél 11. fejezete leírja a hit zsidó hőseit.
Ezek nem a farizeusok, és nem a képmutatók, akik a törvény
cselekedeteit kérték számon még Jézustól is. A Biblia hősei mindig
mindent hit által tettek. Amikor a Zsidó levél a szent életre
figyelmeztet, akkor is azt írja, hogy „vigyázván arra, hogy az Isten
kegyelmétől senki el ne szakadjon; nehogy a keserűségnek bármely
gyökere, fölnevekedvén, megzavarjon, ezáltal sokan
megfertőztettessenek.” Az erkölcsös életre való intésnek is olyannak
kell lennie, hogy a kegyelemtől, a hit által elnyert üdvösségtől el ne
szakítson. A törvény hirdetése keserűséget okoz.
Az Apostolok Cselekedetei 15. fejezetében a zsidó Péter
apostol is ezt mondja: „Most azért mit kísértitek az Istent, hogy a
tanítványok nyakába oly igát tegyetek, melyet sem a mi atyáink, sem
mi el nem hordozhattunk? Sőt inkább az Úr Jézus Krisztus kegyelme
által hisszük, hogy megtartatunk, miképpen azok is.” Kegyelem által
tartatunk meg. Az igazi zsidó tanítók és hívők tudják, hogy Isten
mindig ugyanolyan kegyelmes, irgalmas volt, mint az
újszövetségben. A farizeusok a Bibliában nem az igazi ószövetséget
képviselték. Jézus képviselte azt, aki szintén az ószövetség alatt élt,
és szolgált, de a törvénnyel dicsekedő farizeusok ellen tanított, akik
megmossák a pohár külsejét, de belül tele vannak szennyel. Akkor is
a hit tisztította meg a szívet. Németh Sándor azonban nem a jézusi
szemmel olvassa az ószövetséget sem, hanem a képmutatók
szemével. A törvény cselekedeteiből való megigazulást tanítja, amit
a zsidóság is másképp értelmez. Ő ráadásul a keresztény megváltás
után tanítja ezt. A hívők így nem tudják, hogy örök üdvösségük van.
A hitükből is kibeszéli őket. Nem tudnak bemenni a nyugalomba és
békességbe, amit Isten megszerzett nekik.
Emlékszem, hogy nekem abszolút kijelentésem volt az örök
üdvösségről, amit otthon a Biblia olvasása közben nyertem. Valóban
nem test és vér jelentette ki nekem. Megértettem, hogy mit jelentett
a kereszten az „elvégeztetett” kifejezés. Tudtam, hogy örök
üdvösséget kaptam. Boldog lettem, ugrándozva rohantam az utcán.
Ebből a hitemből Németh Sándor beszélt ki, és tette önmagától
függővé az üdvösségemet. Miután eljöttem a gyülekezetből, kemény
munkámba került, mire megvívtam újra „a hit harcát”, mert a hamis
igemagyarázat megkötözött. Az elnyert örök üdvösségem akkor is
megvolt, de nem voltam biztos benne, ha bármit rosszul tettem. De
ugyanígy voltak ezzel mások is a Hit Gyülekezetében, amely éppen
a nevét cáfolja. Hívők rettegnek az öröm és a megnyugvás helyett.
Jobban féltek Istentől a megtérésük után, mint a megtérés előtt.
Isten büntetését várták minden pillanatban, miközben Isten mindent
megbüntetett a Fiában. Ha valamit rosszul tettek, várták a büntetést.
Ha valami rossz történt, keresték, mit csináltak rosszul, miért bünteti
őket az Isten. Keresték az átkot. Miközben rájuk ez már nem
vonatkozik. Isten elkötelezetten mellettük áll és soha nem hagyja el
őket. De ebben nem mernek hinni, mert Németh megfenyegette
őket, hogy nem így van.
Nem tudják, hogy Isten Ábrahám minden áldását is nekik adta.
Feltétel nélkül, mert a feltételeket betöltötte a Fiában. Az igazsága
megelégült, mi pedig Isten igazsága vagyunk Krisztus Jézusban. Mi
vagyunk a bizonyítékai annak, hogy ő igaz. Ha a bűneink miatt
elveszíthetjük a megszerzett üdvösséget, akkor Jézus vére nem volt
jobb, mint a bakok és a tulkok vére. Ez pedig lehetetlen. Egy
detonációval ért fel Jézus vére, a megváltás, a bűnökért kifizetett
tökéletes áldozat. Akiért letöltötték a büntetést, azt nem lehet újra
elítélni. Aki hisz, az üdvözül. Függetlenül a cselekedeteitől. Ez pedig
nem a bűnre, hanem a szent életre teszi alkalmassá. Ezt is Isten
végzi el, törvény nélkül, szeretet által. Isten nem tekint a megváltott
ember bűneire, soha meg nem emlékezik azokról, mert azok már
elnyerték méltó büntetésüket. A megváltott ember új emberré lesz,
és ez megváltoztathatatlan. Igazzá válik, amit nem befolyásol a
bűnös cselekedet. Nem a cselekedet tesz igazzá. Az igaz állapot
változtatja meg a cselekedetet. Ettől örömhír az evangélium. Ez
mutatja meg Isten szeretetét, ez szabadítja fel a hálát és a
szeretetet. Kicsoda vádolja Isten választottait? Isten az, aki
megigazít. Nem az ember igazítja meg magát. Erre csak Németh
Sándor képes, legalábbis ő ezt állítja.
Az evangélium lényege a megigazulás, az alapja pedig a
tökéletes áldozat. A bűn legteljesebb, legtökéletesebb, mondhatnám
legkegyetlenebb megbüntetése, az ár, ki lett fizetve. Ezért Isten
nemcsak akkor jó hozzánk, ha mi jók vagyunk, hanem mindig jó
hozzánk. Ezt ő akarta így, nem ellenére történt. Ezért adta a
Messiást. Krisztusban megbüntetett minden rosszat: minden bűnt,
amit minden ember elkövetett a jelenben, a múltban, a jövőben.
Előre és hátra. Ezt a kérdést mindörökre megoldotta és ezzel végleg
lezárta. Az újszövetség nem a törvény, hanem a kegyelem
szövetsége. A megigazulás ingyen ajándék, de Isten drága árat
fizetett érte. Nem maradt büntetés nélkül a világ egyetlen bűne sem,
hogy Isten igazságossága ne sérüljön. Ez az alapja a kegyelemnek:
a kiengesztelés, a tökéletes áldozat, a hibátlan Bárány vére, mely
eltörölte a bűnt az örök üdvösség útjából.
Németh Sándor az ellenkezőjét tanítja. A törvény
cselekedeteihez, a bűntelen életmódhoz köti az üdvösséget. Az
embernek kell hibátlannak lennie, nem a Báránynak. Szerinte be kell
tartani a törvényt az üdvösséghez. Különben senki nem jut a
mennybe. Ez a Messiás nélküli üdvösség. Mert ha valaki betartja a
törvényt, akkor nem kell helyettesítő áldozat. Akkor nem
kegyelemből kap az ember üdvösséget, hanem az érdemei alapján.
Németh Sándor nem ismeri a törvény és a kegyelem közötti
különbséget. Azt hiszi, hogy a kettő kiegészíti egymást, holott a
kegyelem felváltotta a törvényt. Azt hiszi, hogy be kell tartani a
törvényt, de ha mégsem sikerül, akkor ott van Jézus vére, amit
leakasztunk a falról. Nem érti, hogy Jézus vére eltörölte a bűnöket, a
törvényt pedig felváltotta a kegyelem. Az üdvösség vagy törvényből
van, vagy kegyelemből. Nem lehet a kettő együtt. De az üdvösség
kegyelemből van, nem törvényből. Ezt mondja Pál apostol.
Nincs olyan, hogy be kell tartani a törvényt, és ha nem sikerül,
újra elölről kell kezdeni a könyörgést a kegyelemért, hogy az ember
a naponta vagy percenként elveszített üdvösségét visszaszerezze.
Nem az a kegyelem, hogy ezt állandóan megtehetjük. A kegyelem
az, hogy Isten a világ minden bűnéért feláldozta a Fiát, aki minden
bűnért kifizette az árat, és örökre igazzá tette a benne hívőket. Az
ember bűnös cselekedetei nem befolyásolják a Krisztusban
kegyelemből kapott üdvösséget, az igaz állapotot, amellyel az ember
a mennybe jut. A bűne miatt senki nem kárhozik el. Csak hitetlenség
miatt, ha nem hisz Jézus vérében, a kereszthalálában és a
feltámadásában. Ha a megváltott ember a pokolba jut, ha vétkezik,
akkor a bűnös cselekedetével elveszíthetné a már elnyert
üdvösséget. De ha az üdvösséget elveszítheti, akkor az áldozat nem
volt tökéletes, hozzá kell tenni az embernek ugyanazt, mintha
áldozat sem lett volna. Ez nem megváltás. Ha valaki kifizette a
bűneinkért az árat, akkor nem veszíthetjük el ugyanazért a bűnért az
üdvösségünket, mert akkor kétszer lenne megbüntetve ugyanaz a
bűn: Jézust is megbüntették érte és bennünket is. Ez nem
lehetséges.
Van még egy logikai bukfenc, ha a megváltott hívő elveszítheti
az üdvösséget. Ebben az esetben ugyanis Jézus áldozata nem
vonatkozott a megváltása utáni bűnökre. De ha így van, akkor a
bűnbeesett hívő miképpen mehet hozzá, hogy vétkezett, törölje el a
bűnét, ha az áldozat a jövőben elkövetett bűnökre nem vonatkozik?
Ám, ha Jézus vére a megváltás után elkövetett bűnöket is eltörli,
mert azokért is kifizette az árat, akkor hogy veszíthetné el a hívő az
üdvösségét a bűne miatt, hiszen a jövőben elkövetett bűnökért is
már Jézus bűnhődött és kifizette az árat? Isten kétszer büntetné
ugyanazt a bűnt: egyszer a Fiában, utána bennünk? Miért kellene
akkor bűnbocsánatért és az üdvösség visszaszerzéséért könyörögni,
ha Jézus elszenvedte a büntetést és kifizette az árat? A bűn kérdése
le van rendezve. Mindörökre le van zárva. Felszabadulva és
boldogan lehet élni Istennel.
Ha az egyszeri áldozat, csupán akkor használna, ha minden
bűn után Jézushoz megyünk és kérjük a bocsánatot, különben a
pokolba kerülünk, akkor Jézus vére nem tökéletes áldozat, mert ki
kell egészíteni, hozzá kell tennünk a magunk részét. Az megint a mi
cselekedetünk, rajtunk múlik, hogy üdvözülünk-e. Isten ennél sokkal
jobbat készített az embereknek. Akiket megváltott, azokat örökre
megváltotta. Aki üdvözült, az üdvözült. Ez Isten minden értelmet
felülhaladó szeretete. Akit Isten megváltott, azt senki és semmi nem
szakíthatja el tőle és az ő szeretetétől. Ő maga gondoskodott róla,
nem bízta ezt az emberre. Ajándék a megváltás és az üdvösség.
Kegyelem. Ez az újszövetség. Ez a kereszténység.
Aki ezt nem hiszi, az nincs tisztában Isten szentségével, s a bűn
fogalmával. Aki azt képzeli, hogy az ember akár egy pillanatig is
képes Isten mércéje szerint bűn nélkül élni és megfelelni Isten
törvényének, az nem tudja, mit beszél. Amikor Jézus azt mondta,
hogy aki csak gonosz kívánság okáért is asszonyra tekint, az
vétkezett már azzal a szívében, akkor azzal nem szigorította a
törvényt, hanem csak kifejtette: nemcsak a bűnös cselekedetek
tisztátalanok, hanem a gondolat, a vágy és a kívánság is. Ez pedig
benne van az ember testében, amit nem lehet legyőzni, az nem
múlik el. Erről szól a Róma levél 7. fejezete. Ezért mondja azt a
Biblia, hogy nem lehet a törvényt betartani. A törvény annyira
tökéletes, hogy senki nem képes megfelelni. Egyetlen pillanatra
sem. Amikor Németh Sándor azt hiszi, hogy a törvény szerint képes
megtisztítani magát, becsapja a hívőket. Ha ehhez köti az
üdvösséget, akkor senki nem üdvözül. Ő sem. Aki azt képzeli, hogy
erre képes lehet, az felfuvalkodott, képmutató. Aki ezt követeli az
emberektől, szélhámos sarlatán. Ha ezt lehetne, Jézusnak nem
kellett volna meghalnia. Ezért a bűnt Istennek kellett legyőznie,
örökre megszabadítani az embert a törvény és a bűn átkától. Ez az
újszövetség, amelynek alapja Jézus vére, a megváltás ára.
A tévedés részben a karizmatikus mozgalomból fakad, amely
„elszellemiesíti” a Bibliát. Mindent szellemi módon értelmez. Nem
számít, hogy egy apostoli levél kinek íródik, zsidóknak vagy
pogányoknak, holott nem mindegy. Az sem fontos nekik, hogy egy
ige a megtérteknek vagy a nem megtérteknek szól, pedig akkor
egészen mást jelent. Dávid a törvény alatt volt (ennek ellenére hit
által igazult meg), ami szintén semmit nem számít egy karizmatikus
hívőnek, pedig ez óriási különbség. Nekik nem jelent semmit a
szövegkörnyezet sem. Mindent magára vonatkoztat a karizmatikus
hívő, bármit kiragadhat a Bibliából. A Róma levél első fejezetéről
nem tudja, hogy az egy kronológiai sorrend kezdete. Magára
vonatkoztatja az ott leírt bűnöket, miközben a Róma levél harmadik
és negyedik fejezetétől írottak vonatkoznak rá. A Róma levél 8.
fejezete elmondja, hogy a hívő igaz ember, akinek vannak testi
cselekedetei, de attól ő még igaz.
A bűnt csak megerősíti a törvény, a bűn uralma alól a kegyelem
szabadít fel. A kegyelem pedig az ingyen örök üdvösség elfogadása.
Az szabadul fel a bűn alól, aki a törvény cselekedete nélkül igazul
meg. Előbb válik igazzá az ember, mint ahogy a cselekedete
megváltozna. Aki azt hiszi, hogy akkor lesz igaz, amikor a saját
cselekedetei szerint bűntelen lesz, az soha nem lesz igaz, és soha
nem tud uralkodni a bűnei fölött. Szenvedés lesz az élete. Előbb lesz
az ember igaz, mint ahogy a bűntől megszabadul. Belül igazzá válik,
kívül bűnös, ami megváltozik. A Németh Sándor-féle „kegyelem”
azért nevetséges, mert ha a bűnbeesés után a hívő elveszítette az
üdvösségét, de utána a megtérő imával bűnbocsánatot kér, hogy
újra üdvözüljön, a bűnbocsánatot akkor is ingyen kapja,
kegyelemből. De ha a halála olyan pillanatban érte, amikor éppen
nem vallotta meg, és nem kért bűnbocsánatot, és ezért pokolba
kerül, akkor az elsődleges feltétel nem Krisztus vére, az engesztelő
áldozat, hanem a bűnbánó ember. De ha a bűnbánat nélkül nincs
üdvösség, akkor nem az üdvözül, aki hisz, hanem az, aki bánkódik.
Ám a bűnbánat nem szerez megigazulást, csak az örök
megváltásba, a megigazulásba vetett hit. Próbálja ki bárki: ha magát
gyötri, bánkódik, megszaggatja a ruháját, fogadkozik, soha nem fog
megszabadulni a bűntudattól és a kárhoztatástól. Ha azonban hittel
elfogadja, hogy Jézus vére már a megszületése előtt minden bűnt
eltörölt, minden bűnért megfizetett, és ezért Isten Jézus Krisztus
igazságát neki tulajdonítja, akkor belül megtisztul és abban a
pillanatban igazzá válik. Átéli az igaz voltát, megszabadul a bűntudat
és a kárhoztatás alól. Ez azonban állandó, mert a megváltás
megtörtént, az ár már az elkövetés előtt ki lett fizetve.
Az üdvösséget a bűnös cselekedetek által soha nem tudja
elveszíteni senki, mert már akkor igazzá lett, amikor a törvény
szerint még bűnös volt. Hit által igazult meg, a bűn miatt nem tud
többé a pokolba jutni. Mivel nem a cselekedetei miatt lett igazzá,
nem tudja bűnös cselekedettel elveszíteni az igaz állapotát.
Ábrahám körülmetéletlen állapotában nyerte el az igazságot, és az ő
hite tulajdoníttatott neki igazságul. Isten Jézus igazságát a hívőnek
tulajdonítja. Nem úgy, mintha a hívő igaz „lenne”, de valójában nem
az, csak Isten annak látja, hanem a hívőt valóságosan igazzá teszi.
Ha nem így lenne, akkor Jézus nem halt volna meg a kereszten,
csak Isten úgy látta volna, mintha meghalt volna. A hívő igazzá válik.
Isten nem csupán „becsukja a szemét”, hanem az engesztelő
áldozat a hívőt igazzá teszi. Ha nem tenné, akkor Isten Jézus
Krisztus áldozatát nem fogadta el. Ha elfogadta, muszáj igazzá
tennie az embert, mert akkor nem lenne igazságos.
 Ezért az igazság hit által, kegyelemből adatik, nem a törvény
betartása által van. Isten ajándéka ez, hogy senki ne kérkedjék. Aki
a törvény megtartásából akar megigazulni, az dicsekedhet, de nem
az Isten előtt. Ez volt a reformáció alapja, mert Luther Márton a
Rómabeliekhez írott levélből megértette a hitből való megigazulást.
Ez a kereszténység. Ez az oka annak, hogy az erkölcsi hivatkozás
nem jelent „keresztény” értéket, ahogy Németh Sándor mondja. A
keresztény érték nem a törvény, nem a tízparancsolat, és nem is az
erkölcs, hanem a hit és a kegyelem által elnyert megigazulás. Így
nem tesz semmit a kereszténységért a „keresztény állam”, amikor
erkölcsöket véd. Csupán becsapja az embereket, és távol tartja őket
a mennytől. A jó erkölcstől nem üdvözül senki, de erkölcstelen
ember is üdvözülhet, ha hisz. A törvény szigorával minden ember
erkölcstelen.
A Biblia szerint a bűn, a halál és a kárhozat (a pokolba jutás)
Ádám bűne miatt elhatott minden emberre. Azért, mert a
leszármazottak minden nemzedéken át megörökölték az ő állapotát.
Ezért az ádámi ember kárhozatra van ítélve. Isten jósága, hogy ez
alól fel akarja az embert szabadítani. Ez csupán úgy lehetséges,
hogy a „bűnös” ember „igaz” emberré válik. „Igaznak” lenni azt
jelenti, hogy az emberben nincs bűn. A tízpontos kérdés az, hogyan
válhat a „bűnös” ember „igaz” emberré? Mert a bűnös ember a
pokolba, az igaz ember a mennybe kerül. Ahhoz, hogy az ember
„üdvözüljön” (a pokoltól megszabaduljon), a mennybe jusson,
„igazzá” kell válni. Az igazzá válás a megigazulás. A kérdés tehát az,
hogyan igazul meg az ember? Az erkölcsi törvény megtartása, vagy
a Krisztus áldozatába vetett hit által. Törvény vagy kegyelem által?
Az egyházaknak erről kell tájékoztatniuk az embereket. De csak
akkor lesz vidám a vasárnapjuk, ha a prédikátor erről az igazat
mondja. Németh Sándor helyett ezt most megtesszük.
A törvény vége Krisztus, minden hívő megigazulására. A
törvényből senki nem igazul meg. Senki nem üdvözül, csak
kegyelem által. Ezt mondja a Biblia. Az ószövetség alapja a törvény,
az újszövetség alapja a kegyelem. Jézus tökéletes engesztelő
áldozata miatt. Aki ezt nem érti, a megváltást sem érti. Semmit nem
ért abból, amit a Biblia mond. Németh Sándor és a Hit Gyülekezete
elutasítja a kegyelmet és a törvényt hirdeti. Márpedig a kegyelem
elfogadása a Szellemben való járás előfeltétele. Aki törvény által
akar megigazulni, a törvény megtartása, a cselekedetei
megtisztítása, s a bűntől való tartózkodás révén akar üdvözülni, az
testi ember. Akkor nem a Szentlélek, hanem a test vezeti. A „törvény,
a bűn, a félelem, a kárhozat, a halál, a test” egy kategória. Ahogy „a
hit, a kegyelem, az igazság, az élet, a Szellem” is összetartozik. A
Róma levél szerint pedig a Jézus Krisztusban való élet szellemének
a törvénye felszabadít a bűn és a halál törvénye alól. Ez a kettő
kizárja egymást. Aki a törvényt hirdeti, a bűn és a halál törvényét
hirdeti, méghozzá a Jézus Krisztusban való élet szellemének
törvénye helyett. Aki ezt teszi, az megfélemlíti a hívőket. A
megfélemlítés varázslás, uralkodás az emberek lelke fölött. Az
kárhoztat, aki azt képzeli, hogy ő különb másoknál. Ezt teszi Németh
Sándor. Ezért az emberek nem Istentől, hanem tőle függnek. Még az
üdvösségük is tőle függ. A félelem és a szorongás tartja meg a hívőt,
nem a hit és a kegyelem. Már amennyire az képes.
Számunkra is idő kellett, amíg megértettük, amíg
szembenéztünk a valósággal, hogy Németh Sándor nemcsak hamis
pásztor, aki veri a szolgatársait, hanem hamis tanító is, aki hamis
evangéliumot hirdet, tagadja a megváltást, nem ismeri az
üdvösséget. Nem fogadja el az evangéliumot, amit Pál apostol
hirdet. Ezért nem ment be Isten „nyugodalmába”, ami az „Isten
népének a szombatja”, ahogy a Biblia mondja. Ez az örök biztonság,
amibe Isten helyezi a megváltott embert. Németh Sándornak az
imakommandó helyettesíti az Isten békességét. Ez volt számunkra a
legdöbbenetesebb felismerés. A személyi kultusz önteltté teszi az
embert. Németh Sándor megrekedt a fejlődésben. Nem érti a Bibliát.
Németh Sándor meg van győződve arról, hogy ő Európa legnagyobb
prédikátora. De a legalapvetőbb ténnyel, a megváltás lényegével
sincsen tisztában. Nem tudja, kicsoda üdvözülhet. Erre mondta
Jézus: ami az embernek lehetetlen, az Istennél lehetséges. Ami
Németh Sándornak lehetetlen, mert nem hiszi el, az az Istennek
lehetséges, mert ő megadta.
Mi azt hittük, elveszítünk mindent, ha a Hit Gyülekezetét
elhagyjuk. Mi annak tudatában tettük ezt, hogy erre is készek
voltunk. Kárnak és szemétnek ítéltünk mindent, ami Németh
Sándortól jött, és ha Istennek bármi köze is van ehhez, akkor
vállaltuk ennek a következményeit. Ehelyett megnyertük, amit ő nem
tud, amit ő nem fogad el. Istent választottuk helyette. Ez Isten
csodálatos természete, aki a kevélyeknek ellene áll, de az
alázatosoknak kegyelmet ad. Németh Sándor elől, aki nagy
embernek hiszi magát, el van rejtve. Nekünk, senkiknek, lenézett,
megvetett, agyonátkozott üldözötteknek pedig kijelentette az Isten.
Könnyen lehet az, hogy az egyetlen ember, aki a Hit
Gyülekezetében nem ismeri Istent, maga a prédikátor, Németh
Sándor. Ez minden probléma forrása. Ez magyarázza a
viselkedését, a nyomokban sem található szellemi gyümölcsöket.
Mindez pedig könnyen ellenőrizhető. Nem kell ezen vitatkozni,
hiszen ő maga tagadja nyíltan az evangéliumot, amit Pál apostol
hirdetett, amikor Józsitól elvitatja a mennyet.
Németh Sándornak ez a kijelentése abszolút bizonyíték arra,
hogy semmit nem ért a Biblia kijelentéséből és a megváltásból.
Kevélyen azt meri állítani, hogy egyetlen ember is képes a
cselekedetei által megigazulni és a cselekedetei által igaznak lenni a
halála pillanatában. Nem csoda hát, hogy Németh Sándor fél az
Istentől, az ítélet napjától, mert ha neki az a reménysége, hogy a
halála pillanatában éppen nem lesz a cselekedetei által bűnös
állapotban, akkor soha nem jut a mennybe, mert ez lehetetlen. Ezzel
félemlíti meg azokat, akikért Jézus meghalt. Ha akár egy ember is
képes lenne a törvénynek megfelelni és saját magát a bűntől távol
tartani, megtisztítani, ezáltal a mennybe jutni, akkor Jézus Krisztus
teljesen feleslegesen áldozta fel magát. Nélküle üdvözülhetne
minden ember a törvény betartásával. Németh cselekedetek által
való megigazulást, önmegváltást hirdet, amely tagadja az engesztelő
áldozat valódi tartalmát.
De aki megtartja magát a bűntől, annak nem kell helyettesítő
áldozat. Aki nem bűnös, mert megoldja ezt maga, az elutasítja
Jézust. Németh azt a hazugságot hiteti el a követőivel, hogy
bármikor kész arra, hogy mennybe jusson, mert az életének van
akár egyetlen pillanata, amikor a cselekedetei által nem bűnös,
hanem igaz ember. Azt hiteti el a benne hívőkkel, hogy ez nekik is
lehetséges, és ez a feladatuk. Ezzel elhordozhatatlan terhet akaszt a
nyakukba, elszakítja őket az evangélium örömhírétől. Ez nem Jézus
Krisztus könnyű, gyönyörűséges igája. Ez Németh Sándor és az
ördög elhordozhatatlan terhe. Németh Sándor farizeus, aki olyan
terhet rak a követői nyakába, amelyekhez ő maga egy ujjal sem
nyúl, és olyat követel tőlük, amire maga sem képes. Németh Sándor
életében sincs egyetlen pillanat sem, amikor a törvény megtartása
által igaz ember lenne a maga cselekedetei által.
A kárhozattal és a pokollal való fenyegetés mindig hatásos, mert
minden ember bűnös. Aki pedig kárhoztat, az manipulál, mert a
megfélemlítéssel uralkodik a bűnösök fölött. Magától teszi függővé a
bűntudattal manipulált embereket, akik nem Istenben bíznak, mert
nem Isten igazítja meg őket, hanem benne bíznak. Németh
Sándornak nem is arra van szüksége, hogy a bűneiből „megtérjen”
és elhagyja őket, hanem arra, hogy elfogadja Jézus Krisztus ingyen
ajándékát, a cselekedetek nélküli megigazulást. Ha nem fogadja el,
hanem a cselekedeteiben bízik, és abból akar megigazulni, akkor
nincs reménye, esélye. Akkor tényleg nem jut a mennybe.
A hívőknek azt kell tudniuk, hogy a megváltás idő feletti, az
örökkévalóságban történt. A megváltás tökéletes csere. Jézus
Krisztus magára vette a bűneinket és átadta az ő igazságát. Magára
vette a betegségeinket, szegénységünket, magára vette az átkainkat
és megkaptuk az ő egészségét, gazdagságát és az áldásait. Ő
azonosult a mi bűneinkkel, mi azonosulunk az ő igazságával. Isten
elvette a mi bűneinket, és az ő igazságát adta nekünk. Ezért ez
tökéletes, és nem részleges. Ha csak részben lennénk igazak, akkor
Jézus Krisztus csak részben volt igaz. De ha ő tökéletesen igaz,
akkor mi is azok vagyunk. Ez nem tőlünk függ. Az eredeti
evangélium az Apostolok Cselekedetei 10,43-44-ben olvasható. Íme:
„Erről a próféták mind bizonyságot tesznek, hogy bűneinek
bocsánatát veszi az ő neve által mindenki, a ki hisz ő benne. Mikor
még szólta Péter ez igéket, leszállt a Szent Lélek mindazokra, akik
hallgatták e beszédet.” Itt a törvény betartásáról egy szó sincs. Aki
hisz, bűnbocsánatot nyer, és aki hisz, hit által megigazul, betölti a
Szentlélek. Úgy pontos, hogy azt tölti be a Szentlélek, aki hisz. Pál
apostol azt kérdezi, hogy a Szentlelket a törvény cselekedeteiből
vagy a hit hallásából kaptátok-e? Aki be akarja tartani a törvényt, az
elrekeszti magát a Szentlélektől.
Németh Sándornak az az Ige szól, hogy amit Isten megtisztított,
azt ne nevezze ő tisztátalannak. Amikor a megtért hívőket
visszaviszi a törvény alá, feldúlja a lelküket, megháborítja őket,
elveszi a nyugalmukat és a biztonságukat. Ezt azért teszi, hogy újra
kiszolgáltatottak legyenek, ne Istentől, hanem tőle függjenek.
Kifosztja a hívők lelkét abból az áldásból, stabilitásból, amit ingyen
elnyertek, amit soha nem veszíthetnek el, amely megtartja őket. A
Biblia azt mondja, hogy az evangélium az Isten ereje. Németh
Sándor az erő kultuszában él, állandóan a szellemi erőt keresi, de
Isten ereje az evangélium. Azt nem tudjuk, ő milyen erőt használ, de
azt tudjuk, hogy azt az evangéliumot, amelyben az Isten ereje van,
azt elutasítja. A hívő ereje ebben van. Aki a törvény alá kerül,
elveszíti minden szellemi erejét. Ha bármilyen szellemi ereje van, az
nem Istentől van.
Németh Sándor azt állítja, hogy az ember nem igazul meg csak
hit által, vagy ha mégis, akkor is csak arra az időre, míg cselekedetei
által újra bűnössé nem lesz, mert akkor elveszíti a megigazultságát,
elveszíti az üdvösségét is. Ez azt jelenti, hogy az üdvösség tőlünk,
emberektől függ. Az jut a mennybe, aki megigazítja magát a
cselekedetei által. De aki bűnös állapotban hal meg (bűnös a halála
pillanatában), az megy a pokolba. Annak semmit nem számít a
megváltás. Ha ez így van, és Németh ebben hisz, akkor ő könnyen
pokolba juthat, mert ez az önmegváltás hirdetése. Csak azok vannak
bajban, akik nem fogadják el Isten kegyelmét, akik a törvény
cselekedeteiből akarnak megigazulni. Ezért fenyegeti a Zsidókhoz írt
levél azokat, akik elutasítják Jézus kegyelmét, hogy nincs más. Ha
ezt elutasítják, nem marad más, csak az ítélet rettenetes várása.
De Németh öntörvényű ember, még a Biblia törvényeit is a saját
érdekei szerint szelektálja. Attól, hogy minden hívő nő frigid
boszorkány lesz, és minden hívő férfi impotens, még a bűn és a
törvény problémáját nem oldotta meg. Ahhoz Jézus Krisztus
kegyelme szükséges. Németh Sándor a törvénykezésével, amely
szinte kizárólag a szexre irányul (lopni, adót csalni, hazudni vagy
rágalmazni nem bűn, csak a paráznaság az), mindössze azt érte el,
hogy bevallása szerint a Hit Gyülekezetében hemzsegnek az
„aszexuális, prűd, frigid, gyermektelen, fellációs problémákkal küzdő
házasok”. Lelki betegeket nevel. Ugyanazok a gyümölcsök, mint a
katolikus egyházban, ahol a törvény által a bűn növekszik, vagy
természetellenes módon próbálnak megszabadulni tőle, mint az
apácák kolostoraiban, a szerzetesrendekben. A Bornemisza Péter
gyülekezeti általános iskolában már lányok csókolóznak egymással.
Hol máshol, mint a kényszeres és beteges homofóbia
fellegvárában? Ez a Biblia beteljesülése. A törvény által az emberek
még romlottabbak, depressziósok, vagy képmutatók lesznek. Ahhoz
nem kell egyház, hogy valaki az erkölcsösséget hirdesse, és a
törvénnyel fejbe verjen másokat. Erre mindenki képes. Isten útja
egészen más.
Ha valaki nem fogadja el az ingyen kegyelmet, nem képes
megoldani a bűn problémáját. A bűn ereje a törvényben van, amit
magukra kényszerítenek. Isten az önmegváltókkal, akik saját
magukat próbálják megigazítani, tartozás szerint számol el. A
törvény az embert magasztalja fel, s magára irányítja az ember
figyelmét, amit ő tesz. A kegyelem Krisztusra mutat, amit ő tett. Ezért
a törvény az embert dicsőíti, a kegyelem Jézust. A hívők akkor
változnak el dicsőségről dicsőségre, ha őrá néznek. Péter csak
addig tudott a vízen járni, amíg Jézusra nézett. Ez a kegyelem általi
szellemi élet. Németh Sándor arra tanítja a híveit, hogy úgy
próbáljanak vízen járni, hogy nem Krisztusra, hanem önmagukra és
a mélységre tekintsenek.
Aki ezeket nem érti, nem ért semmit a Bibliából, az üdvtervből, a
megváltásból. Soha nem ismerte meg az Istent, és az igazi
evangéliumot soha nem fogadta el. Talán ez az oka annak, hogy
Németh Sándoron nem nagyon mutatkoznak a Szentlélek
gyümölcsei: szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság,
hűség, szelídség, mértékletesség. A Vidám Vasárnap műsorában
egy erőszakos, durva ember vicsorog, fenyegetőzik, aki nem érti a
Bibliát, aki feszültségben, harcban áll. Isten békességének és
nyugalmának nyoma sincs rajta. Az erkölcsöt ostorozza, állami
erővel akarja a világot megváltoztatni. A pénz és a hatalom
bűvöletében él, saját híveit fenyegeti, megfélemlíti és terrorizálja.
Mindenki fölött kontrollt akar gyakorolni. Ennek semmi köze az Isten
országához, amely igazság, békesség és a Szentlélektől való öröm.
Németh kirekeszti és elüldözi a gyülekezetéből azokat, akik ezt nem
tudják összeegyeztetni a Bibliával. Jézus mondja: „A
gyülekezetekből kirekesztenek titeket; sőt jön idő, hogy aki öldököl
titeket, mind azt hiszi, hogy isteni tiszteletet cselekszik. És ezeket
azért cselekszik veletek, mert nem ismerték meg az Atyát, sem
engem.” Az egész Hit Gyülekezete idegzsába, skizofrén paranoia és
stresszgyár. Ennek oka, hogy Németh nem fogadja el az
evangéliumot, nem ismeri Istent. Azt hiszi, hogy Isten olyan, mint ő.
Aki elfogadja Jézus Krisztus megváltását, és hisz ő benne,
annak akkor is örök élete van, és akkor is megszentelt, örökké igaz,
kegyelemből megigazult ember, ha nem tud róla. De feleslegesen
teszi ki magát egy hamis tanító, ráadásul egy borzalmas természetű
ember fenyegetéseinek, hamis tanításainak. Feleslegesen mellőzi
Isten „végére mehetetlen” gazdagságát és szeretetét, ami jog szerint
az övé: „Amiket szem nem látott, fül nem hallott, embernek szíve
meg se gondolt, amiket Isten készített az őt szeretőknek.” (I.
Korinthus 2,9) Emellett még ki is fosztják, mert a tized éppen olyan
bibliaellenes, mint a törvény cselekedeteiből való üdvösség. Aki fizeti
a tizedet, mind szegény lesz. Csak az gazdagodik meg, aki kapja.
Aki törvényből fizet tizedet, éppen úgy átok alatt van, mint mindenki,
aki a törvényből akar megigazulni. Nem akkor lesz átkozott, ha nem
fizet, mint ahogy Németh Sándor mondja, hanem akkor lesz
átkozott, ha fizet.
Jézus Krisztus egyháza nem „családi maffia”. Csak a Hit
Gyülekezete az. Isten nem erre hív el senkit. Aki ezt elutasítja,
kedves az Isten előtt. Némethnek nincs hatalma arra, hogy bárkinek
ártson, aki Istent választja és nem őt. „Fussatok ki Babilonból!” – ezt
mondja a Biblia.
Táncórák kezdő szabadulóknak

Kevés ember kapott annyi levelet a Hit Gyülekezete volt tagjaitól,

mint én az elmúlt húsz év alatt. Ezekben a legszórakoztatóbb
sztoriktól a rémtörténetekig minden volt, de a legmegrázóbbak azok,
amelyek arról számoltak be, hogy a Hit Gyülekezetéből távozott
hívők – évtizedek múlva is – súlyos lelki gyötrelmeken mennek át.
Egy önálló könyvet is ki lehetne adni a levelekből, pszichológusok
számára igazi csemege lenne. Vannak olyanok is, amelyeket a Hit
Gyülekezete tagjai írnak, amikor elszabadulnak a kiadott minta
alapján írott sablonlevelek, ahogyan Gábor Gyuri barátom mondja:
elszabadulnak a hites „tálibok”. Akit ez érdekel, látogassa meg a
Facebook oldalakat, amelyeken a Hit Gyülekezete publikál, vagy
ahol róluk van szó. Ezek közül legjobbak azok, melyek nemcsak a
levélmintát követik, hanem a „szellemiséget” közvetítik. Kedvenceim
egyike, a „Bejelentés” címmel írt email, amelyben egy J. András
nevű gyülekezeti tag feljelentett saját magamnál az Amerikai
Népszavában írt cikkem miatt: „Tisztelt szerkesztőség! Bejelentést
szeretnék tenni önöknek arról, hogy az internetes újságjukban a Hit
Gyülekezete vezetőjéről hazugságokat tartalmazó cikkeket közöltek
le. Meddig hagyják félrevezetni magukat egy gyűlölködő exhitestől?
Harminc éve vagyok aktív tagja a közösségnek, fel vagyok
háborodva. Én már nem is élnék, ha nem lenne ez az értékes
gyülekezet. Üdv. András.”
Különös olvasni ezeket a leveleket, visszaemlékezni, hogy mi is
ugyanilyen leveleket írtunk. Mindenkinek hasonló érvei vannak:
minimum nem élne, ha nem lenne a Hit Gyülekezete, s főleg Németh
Sándor. Mi is ilyeneket irkáltunk, ismerjük. A levelekben és
kommentárokban soha egyetlen alkalommal nem hangzik el az,
hogy mindössze annyi történt, hogy megváltott ember vagyok, a
mennybe jutok, s itt hallottam az evangéliumot. A legszebb az, hogy
mivel az írásaimban Jézust és a kereszténységet szoktam
megvédeni Németh Sándorral szemben, a hitesek választás elé
kerülnek, és ők biztos kézzel választják Németh Sándort Jézussal
szemben. Egy ellentétes tartalmú levélben valaki más azt írta, hogy
„egyszer ennek a sötét mágiát űző fősátánnak is le kell lepleződnie.
Bár, ha nyilvánosan elfogyasztana egy csecsemőt, a híveit még az
sem zavarná. Jó sok pénze van. Nagyon fontosnak tartom, hogy van
Amerikai Népszava. Gratulálok, és sok erőt kívánok Neked a további
munkádhoz”.
A híveket valóban nem zavarja semmi. A legszebb ezekben a
levelekben az, hogy felismerhetők a Németh Sándor által használt
fordulatok, mint J. András levelében az „exhites” jelző. Németh ezt
használja a Hit Gyülekezetéből kivált lelkészekre, a Budapesti
Autonóm Gyülekezet vezetőire: „exhites félvezetők”. J. András
levelére ezt a választ írtam: „Tisztelt J. András, megijeszt bennünket,
kérjük, írja le, milyen hazugság jelent meg a Hit Gyülekezete
vezetőjéről. Ön azt mondja, már nem is élne a gyülekezet nélkül,
munkatársunk pedig azt, hogy már nem is élne, ha ott marad. Ön
kinek köszönheti az életét, Istennek vagy a gyülekezetnek?” Válasz
nem érkezett.
Ami csak azért érthető, mert az ilyen ember nehezen
különbözteti meg a kettőt. Pedig nem Németh Sándor halt meg
András barátunkért, hanem Jézus Krisztus. De J. András érte még
nem emelt szót, és nem tett bejelentést miatta. Az efézusi Diána
istennőért buzgólkodtak ilyen hisztérikusan a bálványimádói a
Bibliában. Mindezt csupán azért írom le, hogy kívülállók számára is
érthető legyen, miért olyan nehéz a szektákból megszabadulni és
miért okoz ez súlyos lelki sérülést. Könyvtárnyi az irodalma a lelki
függőségből, elnyomásból való szabadulásnak. Minderről azoknak is
fogalmuk lehet, akik nyomasztó és sötét filmeket láttak a vallási
terror, a lelki elnyomás különböző formáiról. Egy levél így számol be
erről az érintettek oldaláról: „hadd fejezzem ki elismerésem,
köszönetem a Fesz van-ért, egyetlen könyvet se olvastam el
ennyiszer (annak ellenére, hogy sokat olvasok) mint ezt a művet.
Rengeteget jelentett/jelent sokunknak, akik ebből a rendszerből
szabadultunk és a mai napig érezzük az onnét áradó nyomást,
varázslást stb.. Úgy érzem, hogy ezek ellen a legjobban úgy lehet
védekezni, ha az ember beszél róla, ha szó van a HGY-ben zajló
gonoszságokról, ha kell a családban, barátok, hívők között is. A
Fesz van, illetve a cikkeid, amik felidézik ezeket, örök alapjai ennek
a küzdelemnek, és általuk mindenki emlékezhet az ott átéltekre,
minden körülmények között. Ne add fel Laci, sokan vagyunk ebben
az országban is, akiknek fontos, amit csinálsz! H. E.”
Egy másik levél azt mutatja be, hogy valakinek Kanadáig kell
menekülni, hogy el merje olvasni a Fesz van-t. Vajon milyen ember,
akitől annyira félnek, hogy egy könyvet sem mernek elolvasni, csak
a tenger túloldalán, évekkel a távozás után? „Magunk, családommal
együtt, 15 évet húztunk le a Hit Gyülekezetében, részint
szolgálókként, a tűzhöz közel, úgyhogy csak alátámasztani tudom a
leírtakat, beleértve egyesek átkoztatását is, amiben lelkiismereti
okból sohasem vettem részt. A Fesz van-t már csak idekint,
Torontóban olvastam el, ahová az utunk kanyarodott. Bevallom,
hogy eddig nem mertem elolvasni. Ha nem hangzik cinikusan, akkor
gratulálok hozzá: a bátorsághoz, a tartalomhoz, a stílushoz (egyes
részeinél jókat szórakoztunk, nagyokat nevettünk, bár ez így eléggé
tragikomikus). A Mindenható védelmét kívánom, és további sok
sikert, erőt a munkájához. Tisztelettel és szeretettel: P. B.” Felhívom
a figyelmet, hogy a Hit Gyülekezete és Németh Sándor ismerői
szerint a Fesz van megírásához is „bátorság” kellett, pedig akkor
még demokrácia volt, jogállam. Németh Sándor nem állt a törvények
felett álló Orbán Viktor védelme alatt, s még nem szállt el ennyire.
Ma már ott tart, hogy az újra megjelent Fesz van terjesztését be
akarta tiltatni.
Azért is félnek sokan, mert Németh Sándor szellemi
szakértőnek adja ki magát, aki ismeri a szellemvilágot, szinte látja a
démonokat. Egy volt híres rockzenész ezt írta: „Az, hogy elhagyjátok
a gyermekhez illő dolgokat, és kemény eledellel táplállak titeket, azt
jelentette, hogy a kemény eledel éppen az volt, hogy akit ők
rendesen megátkoznak, annak annyi. Csak ne a kívül valók előtt. Az
Új Exodus, és Német S. Judit cikkeiből kiderül, mennyire központi
témája volt az átok a tanításnak. Rosszabb dolgod lesz, mint előtte
volt, ha... Ha nem fizetsz tizedet, ha nem hiszed el, hogy mi új
teremtés vagyunk. A Dönciből rock szellem árad, a Balogh Feriből
cigányszellem, Bach zenéjéből, meg másokból a buzi szellem, a
pogányszellem, vallásos szellem, kommunista szellem, az emberek
szeméből, füléből, orrából démonok jöttek elő, amit Sándorunk
hősiesen elűzött. Ő látta, ahogy előtekerőznek a démonok. Így
tanított bibliaórán: itt jó, máshol rossz. Iszonyú mély hipnózis.” Akik
eljönnek, utána is félnek a démonoktól. Félnek a megátkozástól, de
önmagában az átoktól is, ha valamit nem jól csinálnak. Ha a vezető
lelkész ellen fordulnak, a legkevesebb az átok. Ennél azonban
rosszabb következményeket is ígérnek a „lázadókkal” szembeni
durva fenyegetések. De ezek hamisak. Ha ez így működne, én már
régen nem élnék. Valóban iszonyú kárt képes okozni egy
tévedésben élő vallásos, fanatikus ember, aki nem ismer kegyelmet,
magát pedig mindenhatónak hiszi. Ezért nincs mit csodálkozni, az
inkvizíció logikus következmény, az is ebből fakadt.
Biztosan érdekes olyan emberek leveleit olvasni, akik átélték
mindezt, nemcsak a filmekben látták és nem a könyvekben olvasták.
Ezekből érezhető, mennyire megnyomorították az embereket. Íme,
egy hölgy megrendítő levele: „Világi háttérből jöttem, először igét N$
szájából hallottam prédikálni. Ő szinte egyenlő volt nekem az
Istennel. Az első szeretet tüze semmi máshoz nem fogható, és
valahogy a megtérés, istenkövetés utána egybekapcsolódott N$
személyével. Ő pedig mindent meg is tett, hogy így legyen, azt a
személyi kultuszt, ami hozzá fűződött, azt hiszem, nem kell
ecsetelnem. Nem volt, és nem létezett számomra más, csak a nagy
HGY, és a nagy N$. Őt otthagyni? Más gyülibe menni? Ez nagyon
sokáig elképzelhetetlen volt. Persze, ehhez hozzájárultak az állandó
megfélemlítések, riogatások is. Átokkal, pokollal való
fenyegetőzések, ha más gyülekezetbe járunk, nem lesz elég és
megfelelő világosságunk. FÉLELEM, csupa nagybetűvel. Ez utólag
is félelmetes, milyen rabságban, kiskorúságban, szolgaságban
tartottak bennünket. Csak az a baj, hogy amíg az ember benne van,
nem látja. S mindent meg is tesznek azért, hogy ne lássa. Mi tartott
vissza? A félelem. N$-ra, mint egy Istenre tekintettünk, bálvány volt,
amit ő mondott, az (szinte) Szentírásnak volt tekintendő. Másrészt,
semmilyen kapcsolatom nem volt, vagy alig, a gyülekezeten kívül,
mivel így voltunk szocializálva. Minden és mindenki odakötött. Ha
otthagyom, mi vár odakint? S így is lett, miután eljöttem, a régi
barátok, szolgálótársak közül legtöbben megszakították velem a
kapcsolatot. De Isten nagyobb, mintsem a HGY, s más közösségek
felé sikerült utat találnom. Igaz, nem volt könnyű a beépülés, a rossz
beidegződések miatt. Ami különösen nehéz volt még számomra,
hogy az akkor, ott eltöltött idő alatt kötött jegyességemet
szétbombázták, mivel az illető kis pünkösdi közösséghez tartozott. S
a nagy Hit Gyülekezetének az nem OK. Szóval a társválasztásba is
rendesen beleszóltak. De az Úr mára ezt is jóra fordította, van egy
Istentől rendelt vőlegényem. Járunk egy másik közösségbe, s a Hit
Gyülekezetének a tájékára sem nézünk. De az elmúlt évek nagyon
küzdelmesek voltak, mert azzal, hogy ott hagytam a HGY-t, olyan
volt először, mintha Istent hagytam volna el. Aztán kiderült, hogy
nem. Köszönet a Fesz van című könyvért. S nagyon várjuk a
folytatást! N. E.” Itt a folytatás, amelynek célja éppen az, hogy
segítsen megérteni, feldolgozni, ami a Hit Gyülekezetében történt,
és megkönnyíteni a beilleszkedést a normális életbe, méghozzá
félelem és bűntudat nélkül. Jézus Krisztus a főpapi imájában azt
mondta: „Nem azt kérem, hogy vedd ki őket e világból, hanem hogy
őrizd meg őket a gonosztól.”
A „világ szeretete” és a világban élő emberek szeretete
(függetlenül attól, miben hisznek), két külön dolog. Isten teremtette a
világot, amiben sok szépség van. A szektásság, a bezártság, a
befelé fordulás, a világtól, az emberektől való félelem nem
„szellemi”, hanem „testi” dolog. Nem a szentséghez vezet, hanem a
szektás babonás félelmekhez. Az emberek lelkében okozott károk
felmérhetetlenek. A lelki sérülések azért is gyógyulnak nehezen,
mert a vallásos szorongások és a félelmek nem múlnak. Vidéken is
Németh Sándort másolták, s a legprimitívebb diktatúrákat
működtették. Ezért előbb-utóbb majdnem mindenkit elér Németh
Sándor terrorja. Ha máshogy nem, akkor az emberein keresztül. Egy
hölgy által leírt hosszú történetből egy kis részt idézek: „Én ebbe
annyira belebetegedtem, hogy magas lett a cukrom, kb. két éven
keresztül nem tudtam enni, nem voltam éhes, és egyáltalán nem
éreztem semminek az ízét. Édesanyának pedig térdtől lefelé el
kezdett égni a lábszára, amitől rengeteget szenvedett. Amikor a
másik gyülekezetben imát kért, a külföldi vendégszolgáló azt
mondta, hogy ennek lelki eredetű okai vannak, meg van írva az,
hogy a szomorú lélek megszárasztja a csontokat. Az okát kell
megszüntetni. Én ott maradtam, és elmondtam, mi az oka ennek. Az
volt a válasz, hogy ahol ilyen megtörténik egy pásztor tudtával és
közreműködésével, az nem gyülekezet, hanem szekta. Leírhatatlan
fájdalmat éreztünk, amellett rá kellett döbbennünk arra, hogy
tehetetlenségünkben olyan mértékben kezdett eluralkodni rajtunk a
félelem, ami fizikai fájdalmakat okozott mindkettőnkben.”
Pszichoszomatikus betegségektől szenvednek sokan. Ugyanaz
a jelenség eljutott mindenhová, ahol Németh Sándor irányítása alatt
működnek a pásztorok, és őt tekintik mintának, az ötvenes éveket, a
sztálinizmust idéző terrort. Egy határon túlról érkezett levél egy
részlete: „Ön az a Bartus László, aki a Fesz van című könyvet írta
Németh Sándorról, aki csak libamájat eszik? Jó könyv, tetszett. Az
elmúlt 2 hónapban olvastam a lapjukban az írásokat Németh
Sándorról. Nagyon jók. Ha megkaphatnám azokat a lapokat
nyomtatott formában, másokkal is el tudnám olvastatni. A Hit
Gyülekezete ide Marosvásárhelyre is eljutott. A vezető lelkészük
Fodor Sándor, és ő is itt ugyanazokat műveli, amit Németh Sándor.
Á.” A mechanizmusok ugyanazok, ezért mindez nem csupán
azoknak üzenet, akik a magyarországi Hit Gyülekezetében
szereztek súlyos sérüléseket.
Nem szívesen beszélek róla, mert szégyellem, de én például
olyan állapotban menekültem el Németh Sándor pszichikai terrorja
elől, hogy azt hittem, ezt nem élem túl. Két hónapot töltöttem
összesen kórházban, mire megnyugodhattam, hogy túlélem. A
félelemtől először nem tudtam levegőt venni, utána a tüdőm letapadt
a szorongás miatt. Németh Sándor utána kitalálta, hogy ügynök
voltam, ezért távoztam. Kiképeztek, hogy őt tegyem tönkre. De a
kórházban én voltam, nem ő. Diagnosztizálták azt, hogy pszichikai
terror áldozata lettem. Németh Sándor szisztematikusan
megpróbálta összezúzni a személyiségemet. Ez olyan mértékű
illegális beavatkozása az emberi személyiségbe, és olyan visszaélés
az istenhittel, amiért börtön járna. Az volt a kérésem a
feleségemhez, hogy Iványi Gábor temessen el, és Németh Sándor
vagy bármelyik embere ne lehessen jelen a temetésemen. Ne
mondhassanak beszédeket, mint Uzoni Péter koporsójánál. Ha
koszorút küld, égesse el. Nem volt ebben semmi túlzás, semmi
önsajnálat. Élet és halál között lebegtem. Még a kórházban is
rettegtem tőle. Bujkáltam, hogy ne tudjanak Németh Sándorhoz
visszavinni, amíg meg nem erősödök, és fel nem épülök. Az utcán is
félve jártam, nehogy elraboljanak. Németh Sándort bármire
képesnek tartottam: ő az „Isten embere”, bármit megtehet. Az
mentett meg, hogy ismert ember voltam, így nem mert hozzám
nyúlni. Isten megvédett.
Ha ez Amerikában történik, eltiltották volna a kuruzslástól, amit
folytat. Életem végéig fizetné a hatalmas kártérítést azért, amit
okozott. De én csupán az egyike voltam az áldozatainak. Isten
nevében az emberek lelke fölött uralkodik. Gyötri, kínozza,
megalázza őket, azért, hogy megtörje a lelküket. Maga alá
kényszeríti őket, hogy tőle függjenek, és feltétel nélkül
engedelmeskedjenek neki. Ez egy törvénytelenség, a legdurvább
abúzus, bántalmazás és pszichikai erőszak, amit ember ellen el
lehet követni. Innen kellett, a totális megfélemlítésből és a lelki
terrorból felállni. Ha ilyen következményei voltak másoknál (akik nem
is voltak mellette), mint amit fent olvashattunk, el lehet képzelni azt,
milyen durva terrort éltem át én. De ha nekem sikerült felállnom,
akkor másnak is sikerül. Ha engem nem tudott a sírba átkozni, mást
sem tud.
Amikor 1999-ben megjelent a „Fesz van – A Hit Gyülekezete
másik arca” című könyvem, nem gondoltam volna, hogy húsz évvel
később meg kell írnom e könyv folytatását, amely azoknak nyújt
segítséget, akik onnan jöttek ki vagy a jövőben távoznak onnan. Az
elmúlt évtizedek tapasztalataiból, mások leveleiből értettem meg,
hogy nem elég egy diktatúrából távozni. Sokan egy életen át
hordozzák ennek terheit, sebeit, s nem tudnak megszabadulni.
Nagyon sok ember szenved, nem tudja, hogy az idő nem oldja meg
a problémát. A szabadulás felismerések sorozatán keresztül vezet,
és lépésről lépésre valósul meg. Ez a könyv ebben nyújt segítséget.
Egy olyan ember tollából, aki végigjárta a szabadulás állomásait.
Amikor ezeket a sorokat írom, elérkeztem a végső felismerésig.
Ehhez nekem is húsz évre volt szükségem, pedig abban a
szerencsés helyzetben voltam, hogy Németh Sándor zaklatásai
közepette lehetőségem nyílt e felismerésekre eljutni, könnyebben,
mint másoknak. De nagyon erősek az Isten tekintélyével mondott
hazugságok hatásai. A vallás veszélyes üzem, az emberi lélek pedig
rendkívül törékeny.
 A szabadulás utolsó állomása annak felismerése volt, hogy
Németh Sándor nem Isten embere. Ehhez csak félve teszem hozzá,
hogy egy szélhámos és bűnöző is, mert azt már végképp nehezen
képesek elhordozni egyesek. De aki elolvassa ezt a könyvet, az nem
juthat más következtetésre. Ez a felismerés pedig segítség a
szabadulásban. A baj mélységét mutatja, hogy az érintetteket ennek
a gondolata is rémülettel tölti el. Németh Sándor azért teszi
ellenségessé a külvilágot, hogy uralkodhasson az emberek fölött és
senki más befolyása ne érvényesülhessen. A Hit Gyülekezete nem
keresztény egyház, hanem a lelki terror és az elnyomás szörnyű
helye, ami nem Istentől van. Inkább hasonlít átnevelő koncentrációs
táborokhoz, mint Jézus Krisztus egyházához, ahol a megváltottak a
Messiás nyugalmában élvezik az ő könnyű és gyönyörűséges igáját.
Ez megcsúfolása a szeretet Istenének. Hogyan is lehetne Isten
embere az, aki házasságtörőnek és nemi erőszakolónak nevez egy
vidéki pásztort, mert merészelte elhagyni a Hit Gyülekezetét? Azt
mondta róla, hogy ha „meg nem tér”, szálljon „elevenen a pokolba”.
A „megtérés” azt jelenti, hogy megbánja a távozását, és Németh
Sándor előtt csúszik-mászik a megbocsátásért. Az illető nem tett
mást, mint állampolgári jogával élt, kilépett egy felekezetből. Ez már
elég ahhoz, hogy elevenen süllyedjen a pokolba. Egy lelkész a
pokolba küld hívő embereket, ha azok nem engedelmeskednek neki,
bírálni merészelik. Ha nem távozik az illető, akkor nem lenne
házasságtörő, nemi erőszakoló, akkor szolgálhatna tovább a Hit
Gyülekezete pásztoraként. A Németh Sándornak való
engedelmességtől függ minden. Tőle függ az üdvösség és ő küld a
pokolba is.
Piszter Ervin, a Hit Gyülekezete rangidős presbitere akkor (és
azért) hagyta ott a Hit Gyülekezetét, mikor Németh Sándor azt
prédikálta, hogy ő bocsáthatja meg a bűnöket, de ő nem bocsátja
meg. Jézus vére nem számít, Isten szeretete sem, ha Németh
Sándor haragszik valakire. Akkor az a pokolba megy, mert a legfőbb
bűn a neki való engedetlenség. Ez volt a Hit Gyülekezete
szakadásának az egyik oka, a pszichikai terror és a kontroll nélküli
egyszemélyes vezetés mellett. De Németh Sándor azt állította, hogy
Piszter Ervin és társai a Hit Csarnokot akarták ellopni tőle. Hogyan
tehették volna ezt meg, hiszen a Hit Csarnok nem Németh Sándoré,
hanem a gyülekezeté? De Piszter Ervin azt mondta, ha ők a
csarnokot akarták volna „ellopni”, akkor azt simán megtehették
volna. Németh Sándor ugyanis soha nem írt alá semmit, hogy ne
lehessen felelősségre vonni semmiért. Ha börtönbe kell menni a
pénzügyi manőverei miatt, akkor menjenek mások. Gyávasága miatt
minden Piszter Ervinék nevén futott, nekik kellett vállalniuk a
felelősséget. Azt írtak volna alá, amit akarnak, ha el akartak volna
lopni bármit. De ők csak az életüket akarták menteni. Kezükbe
venni, amit Németh Sándor évtizedeken át elrabolt tőlük. Véget
akartak vetni Németh Sándor terrorjának, és szabadok akartak lenni.
Istent akarták, Németh Sándor helyett, és főleg Németh Sándor
nélkül. Elegük volt belőle. Amikor Istenné is tette magát, lelkiismereti
kötelesség volt a megszólalás, majd a távozás. Ezért vállalták, hogy
egy életen át üldözni fogja őket, mint mindnyájunkat, akik eljöttünk.
Sokan ódzkodnak, akiknek sikerült elhagyniuk Németh Sándor
gyülekezetét. Az első reakció, hogy jobb, ha nem is beszélünk róla.
Sokan úgy gondolják, akkor magától elmúlik az átélt borzalmak
nyoma és hatása. Mások félnek valamitől: a meg nem bocsátástól,
Isten büntetésétől, lázadástól, nyomástól, megátkozástól. Sokszor
épp a témától való menekülés akadályozza, hogy a fizikai
szabadulást olyan lelki-szellemi szabadság kövesse, amely nélkül
nem lehet normális életet élni. A szőnyeg alá söprés nem segít. Meg
kell érteni, mi történt. A levelekből, amelyeket a Hit Gyülekezete volt
tagjaitól kaptam, tudatosult bennem, hogy ezrek nem tudnak
évtizedek múltán sem nyugodt és békés életet élni. Lelkükbe épített
kötelek tartják fogva őket. Nem tudják sem feldolgozni, ami történt,
sem megszabadulni nem tudnak. Ez nemcsak a Hit Gyülekezetére,
hanem minden olyan vallási közösségre igaz, amely felszámolja a
szellemi és lelki szabadságot, s emberektől való függőséget épít ki.
Ez a könyv szándékai szerint abban segít, hogy a szabadulás
szükségességét és lépcsőfokait megismerjük. Az emberi uralommal
megkötözött embert olyannak tekintem, mint Lázárt, aki meghalt, és
a sírba temették. Amikor Jézus kiszólítja a sírból, hogy „Lázár, jöjj
ki”, Lázár kijött a sírból, de a „lábain és kezein kötelékekkel
megkötözve, és az arca kendővel volt leborítva”. (János 11,1-44)
Ilyen állapotban van az ember, amikor kijön a Hit Gyülekezetéből. A
fizikai szabadság nem old meg semmit. Jézus nem elégedett meg
azzal, hogy Lázár kijött a sírból, hanem „mondta nékik Jézus:
Oldozzátok meg őt, és hagyjátok menni.” Jézus az, aki kihívja az
embert, de a köteleket a segítőknek kell róla leszedniük. Aki
fizikailag kijön, még nem szabad: kezei és lábai megkötözve, arca
kendővel borítva. Még azt sem ismeri fel, hogy Jézus hívta ki. Ez a
legnagyobb akadálya a szabadulásnak: az önvád és a kétely, hogy
helyesen cselekedett-e. De aki olyan gyülekezetből távozik, amely
megfélemlítette őt, ahol egy ember uralkodik a többiek felett, biztos
lehet abban, hogy Isten hozta ki. Jézus mondta, hogy „a pogányok
fejedelmei uralkodnak azokon, és a nagyok hatalmaskodnak rajtuk.
De ne így legyen közöttetek; hanem aki közöttetek nagy akar lenni,
legyen a ti szolgátok; És aki közöttetek első akar lenni, legyen a ti
szolgátok”. (Máté 20,25-27)
Ahol a pásztor nem szolgál, hanem ő tart szolgákat, az nem
Isten országa szerint való. A Biblia nem szellemiesíti el a szolgálatot.
A szolgálat alatt nem az igei szolgálatot érti. Jézus nem prédikálásról
beszél, hanem fizikai dolgokról. Jézus megmosta a tanítványai lábát.
Akkor értjük meg, hogy milyen szolgálatról beszél, ha megnézzük a
„pásztor” szolgáit, hogy azok mit csinálnak. Azt kellene a pásztornak
is tennie velük. Ahol ezen a gondolaton is megbotránkoznak, ahol
elképzelhetetlen, hogy a pásztor vásároljon be a szolgáinak
karácsonyra, mert azok túl elfoglaltak, ott nem az Isten országának
szellemi törvényei uralkodnak, hanem evilág fejedelme. A pásztor
nem az Isten természetét hordozza, hanem evilág fejedelmének
természete van benne. Nem pásztor, hanem farkas. S még a
báránybőr is hiányzik róla.
Olyanok, mint a meszelt sírok, azok a gyülekezetek, ahol nem
Jézus Krisztus, hanem ember az úr. Ahol nem az Istent „félik”,
hanem embertől félnek. Ahol a legnagyobb nem szolgál, hanem neki
szolgálnak. Akit Jézus „feltámaszt” és kihoz a temetőből, a
szabadságtól is fél. Ilyenkor sok minden történhet Lázárral, aki
feltámadt és kijött a sírból. Rajta maradhatnak a kötelek, egyesek
néha másik sírban kötnek ki, ahol újra nem „hagyják menni”. A fizikai
szabadulók belső szükséglete a szellemi szabadság. Lázár
feltámadását megelőzte a sokszor idézett rész, amikor Mártha
megvallotta Jézusba vetett hitét, hogy „te vagy a Krisztus, az
Istennek Fia”. Lázár is hitte, hogy Jézus a Krisztus, az élő Isten fia. A
párhuzamra is értendő, amit Jézus mondott: „Én vagyok a
feltámadás és az élet: a ki hisz én bennem, ha meghal is, él; És a ki
csak él és hisz én bennem, soha meg nem hal. Hiszed-e ezt?” Fel
lehet támadni, ki lehet jönni az emberi uralom, a lelki terror alól. Meg
lehet gyógyulni, meg lehet szabadulni. Ennek döntő jelentősége van
abban, hogy a fizikailag kiszabadult, szellemileg megkötözött ember
milyen utat választ a szabadulásra. Jézust vagy mást. Ennek alapján
a szabadulásnak két útja lehetséges.
Akik elveszítették a bizalmukat, s nem Jézustól várják a kötelek
leoldását, azok visszamennek a „világba”. Lázadnak a helyzet ellen,
amibe kerültek. A magát Istenné tett ember köteleitől úgy
szabadulnak, hogy Istent is elvetik, akinek a nevében ezt velük
megtették. Mivel Isten és az elnyomó ember olyan mértékig
összetartozik az elméjükben, hogy nem tudják szétválasztani a
kettőt, csak úgy tudnak megszabadulni az elnyomó embertől, ha
elvetik az Istent is. Mindazt, ami történt, hazugságnak minősítik, mert
ha továbbra is Isten emberének kell látniuk azt, akitől szabadulnak,
akkor nem tudnak megszabadulni tőle. Másrészt olyan mértékben
azonosítják Istennel, hogy nem mernek szembefordulni vele, és
elszakítani a jelenséget Istentől. Nincs bizonyítékuk, felismerésük
arra, hogy ez az ember azért ilyen elnyomó, mert nincs köze az
Istenhez. Azt érzik, hogy ilyen Isten nem kell, aki ilyen embereket
választ vagy megtűr. Vagy kétségbe vonják azt is, hogy van Isten.
Azt az Istent, akit ők kerestek, ez az istenkép nem tartalmazza.
Ebben nekik igazuk van, csak a következtetéseik helytelenek. De
nem képesek eljutni a felismerésre, hogy ennek az embernek semmi
köze nincs az Istenhez. Isten jó, a gonosz neki nem barátja, de
félnek ezt kimondani. S amíg erről nincs bibliai alapon
meggyőződésük, nem tudnak megszabadulni, csak menekülni. Akár
Isten elvetésének árán is. Szellemi kijelentésre van ehhez
szükségük, akárcsak a megtéréshez.
Emiatt szenvednek sokan „hajótörést”, mennek vissza a világba
hosszabb vagy rövidebb időre, esetleg örökre. Ezekért Németh
Sándor a felelős. Lázadnak, és egy paradox helyzet áll elő, mert a
lázadásuk mögött valódi istenszeretet és az Isten ismerete áll,
amelyet nem tudnak összeegyeztetni a terrorizáló pásztorral, sem
azzal, hogy Isten ezt elnézi. Nem tudják feloldani az ellentmondást.
Amíg Isten emberének hiszik az istentelen pásztort, addig lázadnak
az Isten ellen is. Senki nem tudja megtéveszteni magát: az nem
elégséges, hogy kitalálja magának, hogy ennek az embernek nincs
köze Istenhez, hogy az Istenbe vetett hitet és szeretetet
megtarthassa. Ez nem elég, ez nem segít. Erre vonatkozóan
bizonyosságra van szüksége, hogy ez a valóságban tényszerűen így
van. Ez csak egy folyamat eredménye lehet, amelyre sokan azért
nem jutnak el, mert ezekben a szektákban a hamis pásztorok eleve
kiépítenek a személyük köré egy védelmet, és magyarázatot arra,
miért áll a természetük ellentétben az Isten természetével, az Isten
Igéjével. Még az Isten természetére vonatkozóan is hamis
tanításokat adnak, és az Istent a saját meg nem tért emberi
természetük képére formálják. Akik könnyelműen ítélnek, elfelejtik,
hogy ezek az emberek jogos és mindenki által megválaszolandó
kérdéseket tesznek fel. Miután nem találják rá azonnal a választ,
nem akarnak szenvedni, hanem levágják magukról a köteleket. A sír
köteleivel együtt vágják el azokat a kötelékeket is, amelyek az
Istenhez és a többi hívőhöz kötik őket, amelyekről az efézusi levél
beszél. Azt mondják, ha ez az ember Istenhez tartozik, akkor ők nem
tudnak Istenhez tartozni. Az egész tévedésen alapul, amely emberi
életeket tesz tönkre. Ezért fontos ezekre a kérdésekre megadni a
tényszerű választ.
Hogyan lehet, hogy ezt értelmes emberek eltűrik? – teszik fel a
kérdést. Sokan az elnyomást a pásztor karizmatikus képességének
tulajdonítják. De a Bibliából tudhatjuk, hogy ilyen „karizma” nincs
Istentől. A pásztorlás karizmája ellentéte ennek. Az igazi pásztornak
olyan szíve van, hogy meghalni is kész a juhokért. A jó pásztor
elmegy és megkeresi az elveszett juhot és az ölében hozza vissza.
Ez nem azonos azzal, hogy a pokollal és az átokkal fenyegeti, és az
embereit küldi rá, mint egy maffiában. Ez a képesség nem Isten
„szellemi ajándéka”, nem Isten karizmája. Ez Isten tekintélyének
hamis felhasználása. Ha Németh Sándor nem Istenre hivatkozva
tenné ezt, hanem egy cég, szervezet vagy intézmény vezetője
lenne, már rég otthagyta volna a legtöbb ember. Ez nem az ő
személyes varázsa, hanem Isten tekintélye miatt van így. Az Istenre
való hivatkozás a legitimáció alapja. Ha Németh Sándor nem Istenre
hivatkozva tenné azt, amit tesz, hanem egy cég vezetőjeként, már
meghuzigálták volna néhányan a fülét.
A megtaposott ember meghasonlásba kerül, mert éppen az
Istenről alkotott képe alapján nem tudja elviselni Németh Sándort,
aki viszont pozíciója szerint Istent képviseli. A tanítás szerint Isten
ezt tiszteletben tartja, és ezt követeli másoktól is. Ez azonban
hazugság. Isten nem viseli el a hamis pásztort, és utálja azt, ha
visszaélnek a nevével, és nyomorgatják a nyájat, a hívőt, a juhokat.
Jeremiás azt mondja: „Jaj a pásztoroknak, a kik elvesztik és
elszélesztik az én mezőmnek juhait, azt mondja az Úr. Ti
szélesztettétek el az én juhaimat és űztétek el őket; és nem néztetek
utánuk; íme, megbüntetem a ti cselekedeteiteknek gonoszságát, azt
mondja az Úr.” „És pásztorokat rendelek melléjük, hogy legeltessék
őket, és többé nem félnek és nem rettegnek, sem meg nem
fogyatkoznak, azt mondja az Úr.” Isten pásztorai mellett nem félnek
és nem rettegnek a juhok. Ahol félnek és rettegnek, ott nem Isten
pásztora ténykedik, az ilyet nem kell követni. Ha a juh Istentől fél,
mert a pásztora ilyen Istent mutat neki, az sem Istentől van. Akkor a
farkas egy nála még nagyobb farkasra mutat, de az akkor nem
Istentől van. A jó pásztort követik a juhok, mert ismerik a hangját, és
nem azért követik, mert valakire hivatkozik. Jézust nem azért
követik, mert fenyegetőzik és félnek tőle. Hanem szeretetből. Ha a
gyülekezet pásztora nem ilyen, akkor a hívő válaszút elé kerül, kit
kövessen: Jézust vagy a gyülekezet pásztorát. Aki nem olyan, mint
Jézus, az nem a juhok pásztora, hanem farkas. Azt nem Isten
küldte, s nem is áll Isten védelme alatt. A juhoknak nem kell a
farkasok akoljában maradni.
A juhoknak nem kell farkast követniük, Isten ezt nem várja tőlük.
A jó pásztor az ajtón megy be, az ajtó pedig Jézus Krisztus. A jó
pásztor Jézus Krisztus természetét hordozza, nem pedig hatalomra,
pozícióra vágyik. Németh Sándor soha nem hordozta Jézus Krisztus
természetét, emlékezzünk csak Tallér János történetére. Minden a
kezdeteken múlik, ott lehet meglátni, ki milyen ajtón ment be a juhok
akoljába. Az ajtó Krisztus: krisztusi kegyelem, krisztusi természet.
Ezeket Németh Sándor tagadja: „ne tégy jót a te ellenségeddel, ne
áldjad azt, aki téged átkoz”. Nem számít az, hogy Jézus Krisztus mit
mondott. Ezékiel próféta könyvében is olvashatók a pásztorokkal
kapcsolatos alapelvek. Ezek alapján Németh Sándorról teljes
bizonyossággal megállapítható, hogy nem pásztor: „Jaj Izráel
pásztorainak, a kik önmagokat legeltették! Avagy nem a nyájat kell-e
legeltetni a pásztoroknak? A tejet megettétek, és a gyapjúval
ruházkodtatok, a hízottat megöltétek; a nyájat nem legeltettétek.” A
jó pásztor esetében a juhok kövérek, nem a pásztor. Majd így
folytatja: „A gyöngéket nem erősítettétek, a beteget nem
gyógyítottátok, s a megtöröttet nem kötözgettétek, s az elűzöttet
vissza nem hoztátok és az elveszettet meg nem kerestétek, hanem
keményen és kegyetlenül uralkodtatok rajtok; szétszóródtak hát
pásztor nélkül, és lőnek mindenféle mezei vadak eledelévé, és
szétszóródtak.”
Ez Németh Sándor pontos leírása. A kegyetlen uralkodás. Az
„elveszettet” nem keresi, hanem üldözi, „lázadónak”, ügynöknek
nevezi. A pásztor „ügynöknek” nevezi a juhot, amely elmenekült tőle.
Látott már valaki ilyen pásztort? Isten az ilyen pásztorokról azt
mondja, hogy „kiragadom juhaimat szájukból, hogy ne legyenek
nekik ételül”. Ezek alapján azonosítani lehet Németh Sándort, és
nem kell Istentől is elszakadni azért, hogy Németh Sándortól el
lehessen szakadni. Mert Isten is elszakítja magát tőle és ő hozza ki
a juhokat. A szabadulás kulcsa annak megértése, hogy aki Németh
Sándort elutasítja, az nem Istennel fordul szembe, hanem az
ördöggel. Aki Németh Sándort elutasítja, az Istent választja, ami
kedves Isten előtt. Már a szándékot is Isten munkálja, s ő ad hozzá
szellemi erőt. Isten vezet ki az elnyomásból, a megfélemlítésből, a
lelki terrorból. Isten hatalmasabb, mint Németh Sándor, bármennyire
is hihetetlen ez sokaknak, és megvéd tőle. Látható-e, amikor Isten
nem támogat egy pásztort? Hogyne lenne látható. Az ilyen pásztor a
világban keresi az érvényesülést, a pénzt, a hatalmat, a védelmet,
és az állammal fonódik össze. Ebbe az irányba tereli a nyájat is.
Isten lesújt rá? Nem. Megteheti. De a juhoknak fel kell ismerniük, és
Krisztust kell választaniuk. Abból látszik, hogy Isten nem áll Németh
Sándor mellett, hogy kikben bízik, hol keresi a biztonságát. Ez az
állam, a politikai hatalom és a pénz. Nem Isten.
A sírból feltámadók másik típusához tartoznak azok, akik
elhalasztják a jogos kérdésekre a válaszokat. Mint láttuk, vannak,
akik visszamennek az elnyomás alá, ahonnan kijöttek. Vannak, akik
nem mennek vissza a sírba, de az Istent is elvetik, hogy az elnyomó
ember kötelékeitől megszabaduljanak. A harmadik kategóriába azok
tartoznak, akik azt mondják: „Istenem, ezt nem értem, de bízom
benned, és inkább ezt a kérdést nem is feszegetem”. A titkok az
Úréi, majd egyszer ezt is megtudom. Még ez a legjobb álláspont
abban az esetben, ha valaki a szabadulás állomásaként így éli meg
a helyzetet. Önmagában véve ez sem igazán jó, mert a szívben ott
marad a rossz istenkép, megmarad a fal, ami nem engedi Isten
szeretetét akadály nélkül megtapasztalni. A félelmek, görcsök, a
rossz beidegződések, a hamis tanítások egy életen át kísértenek.
Akik ezt az utat választják, ugyanazokkal a kérdésekkel
szembesülnek, és egész életükben nem találják rájuk a választ.
Emiatt életük végéig megkötözve élnek. Sokan emberileg, fizikailag
is tönkremennek. Hozzászoknak, sokan nem is tudják, hogy életük
kudarcának oka, hogy még a sír köteleivel járnak, és az orcájukon
ott van a kendő, amelyet az emberi uralom helyezett rájuk. Mások
kijönnek, keresnek egy másik sírt, ahová befeküdhetnek, vagy a
szabadságban is azt kérik számon, amit már a sírban megszoktak.
Nem is tudnak elképzelni mást. Azt hiszik, ez az egyház, így kell az
egyháznak működnie. Azt kérik számon máshol is, ami elől
menekültek.
Németh Sándor Isten helyét foglalja el az emberek szívében.
Erősebb kötelék ez, mint bármilyen más kötelék. Először ez
önkéntes, és akkor derül ki, hogy ez fogság, amikor valaki távozni
akar a kötelékből. Mindjárt ez a tény is mutatja, hogy a függőség
nem természetes. Az pedig különösen nem, ha ez a függőség a
távozás után is megmarad. Mintha az eltávozott ember agyát
kontrollálnák. Megmarad a szellemi rabság, mintha hálóban
vergődne az ember. A gyülekezet vezetője felettes énként marad az
eltávozott hívő lelkében, akit akkor is irányít, ha nincs jelen, és
bármennyire szeretne, nem tud szabadulni. Meg van kötözve. Nem
tud elszakadni, mintha távolból is manipulálnák. Mintha chipet
ültettek volna belé. Borzalmas állapot, amit csak azok ismernek, akik
átélték ezt. Akkor is félnek tőle, ha nincs ott. Ez a varázslás. Isten
helyének elfoglalása az ember szívében. Ezt Isten teheti meg az
emberrel, és így működik, ha az ember Isten uralma alatt van. De
akkor ez nem kényszer, nem gyötrelem és nem szenvedés.
 Vannak, akik belebetegszenek, csendben belehalnak, mások
öngyilkosok lettek. Ismerek olyat, aki bekattant, s azóta zárt
elmeosztályon van. Mondhatnám, hogy Németh Sándor nem
kispályás. Iszonyatos pusztítás van mögötte, és talán még előtte is.
Ha egyszer elköltözik ebből az árnyékvilágból (a hitesek egy része
ezt el sem tudja képzelni), azzal nem szűnik meg a romboló hatása.
Az nem a bajok vége lesz, hanem az újabb tragédiák kezdete. A
legnagyobb katasztrófa nem az lesz, hogy a család próbálja majd az
egész vállalkozást egyben tartani, és ehhez még nagyobb terrorra
lesz szükségük. Elindul majd a koncon való marakodás, az
osztódással való szaporodás. Ennél sokkal nagyobb katasztrófa
lesz, ha ott lesz több tízezer agymosott ember, akiknek eltűnik az
„istene”, a bálványa, akit úgy adagoltak maguknak, mint drogos a
kokaint. Nem tudják, mi a teendő. Mi igaz, mi nem? Lelkibetegek és
vallási fanatikusok szédelegnek majd, akik elveszítik az iránytűt, a
hamis „apát”, aki azt is megmondta nekik, hogy milyen zoknit
hordjanak. Elveszítik a diktátorukat és nem tanultak meg felnőtt
módjára, szabadon élni. Nem tudnak szabadok lenni. Sokan
ugyanazt látják, amit leírtam, mégis azt hiszik, hogy a Hit
Gyülekezetében az igazi evangéliumot hirdetik és képviselik. A
könyvem nekik is szól. Ha eljutnak oda, hogy el merik olvasni, és
nem félnek attól, hogy emiatt élve szállnak a pokolba, akkor nekik
kíméletlenül szembe kellene nézniük a valósággal, ha lelkileg,
szellemileg és fizikailag is egészségesen túl akarják élni a
szörnyűséget. Attól kell tanácsot elfogadniuk, akit évtizedeken át
átkoztak. Ez a „büntetésük”. De ha képesek lesznek rá, elindultak a
szabadulás útján. Ha azt megértik, hogy a rólunk szóló rágalmak
mind hazugságok voltak, ha felismerik, mint Józsefet a testvérei,
hogy mi, akik eljöttünk, a testvéreik vagyunk, és „egy vérből valók
vagyunk”, Jézus véréből. Nem úgy, mint a magyarok a Nélküled
című giccsben. Közülük valók vagyunk, akik az igazat mondjuk. Az
igazságért gyűlöltek bennünket.
Az is jogos megfontolásnak tűnik, hogy húsz évvel a Hit
Gyülekezetéből való távozás után, sokan nem akarnak régi sebeket
feltépni, sem újabb frontot nyitni a Hit Gyülekezetével és vezetőjével,
aki e könyvet a személye ellen irányuló támadásnak tekinti, és
ürügynek az ellenségeskedésre, amelyről csaknem húsz éve nem
mondott le, s feltehetően (hacsak valami isteni csoda nem történik),
nem is mond le soha. De az írás legfontosabb üzenete mégiscsak
az, hogy nem lehet elfutni onnan úgy, hogy az ember magával hoz
bármit. Sokan nem hiszik, nem akarnak szembenézni azzal, hogy a
szabadság megszerzéséhez el kell jutniuk a felismerések végéig.
Minden embert a felismerésnek valamilyen szintje szabadít meg, s
később az életét mindenki olyan mértékben éli szellemi rabságban
vagy szabadságban, hogy a felismerésnek ez a szintje milyen
mértékű elszakadást tesz lehetővé. Személyesen elmondhatom,
hogy elsők között voltam, akikben a felismerés a fizikai
szabadsághoz vezetett, legalábbis a Hit Gyülekezetéből való
tömeges kiválás időszakában. De amikor kijöttem, nem voltam olyan
szinten a felismerések terén, mint akár csak néhány évvel később.
Elmondható, hogy mindig azok között voltam, akik a legnyíltabb
konfrontációt vállalták és felelősséget éreztek, hogy tapasztalataikat
másokkal, az ő javukra is megosszák. Ezzel kitettem magam a
legdurvább támadásoknak is, ahogy ezt a könyvet is minden
bizonnyal a legelképesztőbb rágalmak és vádak kísérik majd. A
lépésről lépésre történő felismerések vonatkozásában élvonalhoz
tartozónak tekinthetem magam. De be kell vallanom, hogy csaknem
húsz év után jutottam a felismerésnek arra a szintjére, amikor olyan
tényekkel szembesültem, amelyek elfogadására évekkel ezelőtt nem
lettem volna képes. Az életemet azonban mégis gyökeresen
megváltoztatta.
Mielőtt azonban a tárgyra térnék, számba kell vennem azokat
az ellenvetéseket, amelyek magát a szándékot is helytelenítik.
Sokak szerint az is megfontolandó lehet, hogy van-e értelme
feszegetni ennyi idő után bármit. Lehet-e valami újat mondani még
erről a kérdésről? Személyesen szembe kell néznem azzal is, hogy
sokan úgy gondolják majd, képtelen vagyok túllépni a régi
történeten, nem tudtam megbocsátani, valamiféle bosszú vezérel.
Ezeket a hamis vádakat nem tudom elkerülni, ennek ellenére mégis
úgy gondolom, fontos közzétennem a témával kapcsolatos
felfedezéseimet, mert ez segítségére lehet másoknak is. Aki őszinte
érdeklődéssel közeledik, az meggyőződhet arról, hogy nem
személyes indíték áll e könyv mögött, hanem a mások
nehézségeivel szemben érzett empátia és felelősségérzet. Mi húsz
éve jöttünk el, de azóta semmi nem változott. A probléma és az
okozott kár újratermelődik. A legnagyobb krízis pedig még előttünk
van. Ha másért nem, azért kell komolyan venni mindezeket, mert
diagnosztizálható poszttraumás tünetekkel kerülnek ki emberek az
ilyen gyülekezetekből. Különösen a Hit Gyülekezetéből.
Segítségére lehetek azoknak, akik onnan jöttek, de a
szabadulás megkezdett, ám be nem fejezett útján járnak. Fontos
lehet ez azoknak is, akik ezután jönnek el, esetleg részesei lesznek
a nagy összeomlásnak, ami az alapító-vezető lelkész valamikori
eltávozásával következhet be. Egyszemélyes diktatúrák nem élik túl
alapítójuk bármilyen későn bekövetkező halálát. Ez a könyv segítség
azoknak, akik nem a Hit Gyülekezetéből, hanem más hasonló
szervezetből szabadulnak, esetleg abban élnek. Ugyancsak hasznos
lehet azoknak is, akik még soha nem tapasztaltak meg hasonlót,
legfeljebb hírből ismerik mindazt, ami történt, de el akarják kerülni,
hogy hasonló helyzetbe jussanak. Elkerülhetik a csapdákat,
amelyeket mi nem tudtunk elkerülni, de végül a javunkra váltak. A mi
tapasztalataink fontosak lehetnek másoknak, ezért tovább kell
adnunk azokat. Sokan felvértezhetik magukat azokkal a bibliai
tanításokkal, amelyek Jézus Krisztus egyházának mibenlétével és
működésének módjával foglalkoznak. Ezek élesen szembenállnak a
Hit Gyülekezete felépítésével és működésével, és magyarázatot
adnak érthetetlen jelenségekre. Felismerhetővé tehetnek más
gyülekezetekben is nem bibliai jelenségeket, segíthetnek abban,
hogy elkerüljék ezeket a csapdákat a jó szándékú hívők.
A legfontosabb oka ennek a könyvnek mégis az, hogy ez a
folyamat teljessé és befejezetté váljon. Sokan azt hiszik, hogy
megszabadultak azoktól a kötelektől, amelyeket a Hit Gyülekezete
rakott rájuk, de mégsem tudnak teljes és szabad hívő és civil emberi
életet élni, mert valójában ez soha nem történt meg. Azért írom e
könyvet, mert csaknem húsz év után jöttem rá, hogy ez a
szabadulás nálam most történt meg. Ennek legfőbb akadálya az volt,
hogy bizonyos bibliai alapelveket továbbra sem vettem figyelembe,
hanem olyan magyarázatokat találtam rájuk, amelyeket a Hit
Gyülekezetében ültettek belém. A félelem nem engedte, hogy
levonjak bizonyos következtetéseket. Ez a félelem nincs benne
olyan emberekben, akik kívülállók voltak. Most néztem szembe
azzal, ki ez az ember. Ezért úgy gondoltam, a szabadulás
állomásait, az általam megtapasztalt lépéseket megosztom azokkal,
akik hasonló helyzetben vannak. Különösen az utolsó
felismerésemet, amely sokak számára nehéznek tűnhet, mégis azt
hiszem, hogy a teljes szabadulás elengedhetetlen része.
A szabadulás többlépcsős folyamat. Az emberek többsége a
bűneitől is több lépcsőben szabadul meg. Felismerések sorozatán
vezethet az út a szabadsághoz. Ebben az esetben hívő emberekről
van szó, akiket az istenhitükkel és a Biblia meghamisításával
manipuláltak. Ezért számukra a szabadulás is ezen az úton át vezet.
Ehhez a Bibliára van szükség, a Szentírás tekintélyének
helyreállítására, méghozzá Németh Sándor tekintélyével szemben.
Valamit rosszul hisznek, amit fel kell cserélni az igazságra. Meg kell
változtatniuk a gondolataikat Németh Sándor tanításairól. Ennek
előfeltétele annak elfogadása, hogy az Ige nagyobb, mint Németh
Sándor. Ha a kettő ellentmondásba kerül (már az is egy lépcső, ha
valaki elfogadja, hogy ez megtörténhet), akkor az Igének kell inkább
engedni, nem embernek. A Biblia az egyetlen mérőzsinór, amelyhez
a felismeréseinket mérhetjük. Az általam elmondottakat is az Ige
próbájának kell alávetni. Minden vallási közösségben, ahol emberi
elnyomás és uralom alá kerülnek a hívők, láncok kerülnek rájuk. A
hazugság láncai, a félelem kötelei. Ezért nem könnyű szabadulni a
szektákból. Emiatt nem érti a külvilág, miért nem képes valaki
szabadulni egy lehetetlen helyzetből. Aki nincs megkötözve a
láncokkal, annak ez könnyűnek látszik. De aki láncokat hord, annak
nem könnyű. A szabadulás mindig a kívülállók és a hozzátartozók
türelmét is igényli.
Vannak, akik eljutnak oda, hogy fizikailag ki tudnak jönni, de
életükben tovább hordozzák ezeket a láncokat. Nem tudják, nem
merik levetni őket. Így a fizikai szabadság nem válik szellemi
szabadsággá. Sokan azt hiszik, hogy Isten a létével egyedül is
megszabadítja őket e kötelektől, de a tapasztalat azt mutatja, hogy
ez nem minden esetben történik meg. Vannak, akik így élik le az
egész életüket, és vannak, akik a fizikai szabadulásig sem jutnak el.
Isten felnőttnek tekinti az embert, akinek rendelkezésére bocsátja az
igazságot, de megadja számára ehhez a szabadságot. Nem lehet a
személyes felelősséget, akaratot mellőzni semmiből. Ismert azoknak
az embereknek a története, akik fizikailag megszabadulnak,
szellemileg nem, ezért aztán visszamennek, mert nem bírják a fizikai
szabadság és a szellemi fogság közötti konfliktust, ellentmondást és
feszültséget feloldani. A félelem erősebb. Míg mások szabadok
lesznek.
Sorolhatnánk a jogos kérdéseket, amelyekre a szabaduló nem
tud választ adni. Vannak válaszok, de azokat nem ismeri fel azonnal
a sírból kilépő ember. A kötelek miatt, amelyek rajta vannak. A
kendő miatt, amely az arcát takarja. Amikor Lázár kilépett a sírból,
nem látott semmit, még Jézust sem. Istent is vádolhatta, miért
fektették sírba. Pedig ott állt a sír mellett az Isten, aki kihozta onnan,
aki azt mondja: vegyék le róla a köteleket, amelyekkel megkötözték.
Az ember pedig fél elhagyni a köteleket, mert néha azokkal
azonosítja az Isten országát. Ezért külső segítségre szorul.
A kötelek hazugságok, amelyek nincsenek az Igével
összhangban. De a hívő igazságként fogadta el ezeket, mert isteni
tekintéllyel mondták neki. Hamis tanítások, amelyeket nem mer
elvetni, felülbírálni, mert fél, hogy Istennel kerül szembe. Hamis
tanítások, amelyek hamis voltát nem ismeri fel. Mindenekelőtt a
félelem miatt, amellyel megfélemlítették. A rossz istenképpel. Végül
a hamis tanító hamis tekintélyével, amelyet nem kérdőjelez meg,
mert attól fél, hogy ha „Isten embere” ellen lázad, akkor Isten ellen is
lázad. A belső feszültség, a nehezen feloldható ellentmondás abból
fakad, hogy érzi a hamisságot, ezért menekül, de nem ismeri fel az
igazságot, ezért nem szabadul. A félelem, a szorongás és a kétely
mindig ott bujkál benne. Nem ismeri fel, hogy varázslás,
boszorkányság, feketemágia áldozata. Ezért nem tud szabaddá
válni. Fizikailag kiszabadul, de az uralom megmarad a lelke fölött.
De ebből a helyzetből is meg lehet szabadulni.
Nemcsak a bűn kötöz meg. A hamis tanítások, a hamis tanítók
is megkötöznek. A szabaduló embernek félelme támad, hogyan
nevezhet hamis tanítónak valakit, akit addig Isten emberének
fogadott el. Hogyan nevezhetne hamis tanítónak valakit, aki
betegeket gyógyít, démonokat űz? Lehet ilyen? Lehet, bizony. Az Ige
mondja, hogy mennek Jézushoz olyanok, akik betegeket
gyógyítottak, sok csodát tettek, démonokat űztek, és Jézus azt
mondja nekik, nem ismerlek titeket. Lehet olyan, hogy valaki soha
nem tért meg, de csodákat tesz és démonokat is űz. Ezt mondja a
Biblia.
De ezt olyanokról gondolják a hívők, akik tagadják az
újjászületést, vagy nem fogadnak el alapvető bibliai igazságokat. Ám
ez olyanokról szól, akik nem tagadják a teljes evangéliumot, csak
annak lényegét, a hitből való megigazulást. Márpedig ez jelenti
Jézus Krisztus megváltásának elfogadását, ez a megtérés. Lehet
pásztor olyan ember, aki soha nem tért meg? Lehet. Az
egyháztörténelem erről szól, tele van ilyenekkel. Jézus ragadozó
farkasokról beszél, és ez nemcsak a katolikus egyházra érvényes.
Karizmatikus farkasok is vannak. Elég, ha valaki az amerikai
tévéevangélisták műsorait látja. Ha juhok ruhájában vannak, akkor
hívőknek látszanak. Jézus azt mondja róluk, hogy a hamis próféták
ragadozó farkasok, akik a gyümölcseikről ismerhetők fel. Előtte
beszél azokról, akik sok csodát tettek, démonokat űztek, de nem
ismeri őket. Utána mondja azt, hogy a gyümölcseiket kell nézni.
El kell döntenie annak, aki szabadulni akar, hogy Jézusra
hallgat vagy nem. Jézus megmondta, hogy a gyümölcsöket kell
megvizsgálni. Be kell azonosítania az embert, akinek az elnyomása
alatt él. Jézus szabadító. Aki elnyom másokat, nem Jézustól van. A
szabadítás nem elnyomás, nem megfélemlítés, nem totális kontroll.
Ha ilyen lenne az Isten, milyen az ördög? Lehet olyan, hogy valakit
Jézus megvált, megszabadul a bűneitől, és egy hamis pásztor által
sátáni uralom alá kerül? Bizony lehet.
A személyes gyümölcs fontosabb, mint bármilyen csodatevés,
gyógyítás vagy akár démonűzés. A juhokat és a farkasokat nem a
csodatevő erők különböztetik meg, hanem a gyümölcsök. Erre sokan
azt mondják, hogyan térhetnek meg az emberek egy „farkas”
prédikációjára? Neki tulajdonítják a megtért embereket, azt
gondolják, hogy a pásztor gyümölcsei a megtértek. Ez tévedés. A
megtérés az Ige gyümölcse, nem emberé. Jézus személyes
gyümölcsökről beszél. Minden megtért hívőnek ezeket a
„gyümölcsöket” kell megteremnie: „szeretet, öröm, békesség,
béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség. Az
ilyenek ellen nincs törvény”. (Galata 5,22-23) Százszor is leírom ezt,
ha kell. Ezeket a gyümölcsöket kell keresni, nem a csodákat. Ez
dönti el, ki bárány, ki farkas. Keresztelő János azt mondja a
farizeusoknak, akik megkeresztelkedtek nála, hogy teremjenek
megtéréshez illő gyümölcsöket. Az mutatja meg, ki vagy. A farizeus
az elméjével azonosul, de a szívét soha nem adja oda. Istent olcsó
nyerészkedésre használja, belül soha nem változik meg. Azt mondja
Keresztelő János, hogy „a fejsze pedig immár a fák gyökerére
vettetett. Azért minden fa, a mely jó gyümölcsöt nem terem,
kivágattatik és tűzre vettetik”.
Nagy Iván barátom mondta nekem először, hogy Németh
esetében vizsgáljam meg a gyümölcsöket. Látok-e ezen a fán akár
egy iciripici gyümölcsöt is, ami „kicsi, sárga, de a miénk”, ahogy
Virág elvtárs mondta a Tanúban. Vizsgáljam meg, Németh
Sándorban mennyit látok ezekből: „szeretet, öröm, békesség,
béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség”.
Semennyit sem láttam, de ettől függetlenül nem voltam képes arra
jutni, hogy ez az ember soha nem tért meg, mert nem teremte meg a
Szentlélek gyümölcseit, hanem ragadozó farkas. Pedig aki meg akar
szabadulni, annak tudnia kell, hogy a saját fejszéjét kell a
gyümölcstelen fa gyökerére vetnie, és a szívéből ki kell vágnia, a
tűzre kell vetnie. Számomra ehhez nem volt elég a gyümölcsökről
szóló felsorolás. Meg kellett értenem a kereszténység és a
megváltás lényegét, a kegyelem szövetségét, az ingyen kapott
megigazulást, az örök biztonságot, és szembe kellett néznem a
ténnyel, hogy Németh Sándor ezt soha nem fogadta el. Nála a
törvényt is be kell tartani az üdvösséghez. Ez pedig nem lehet az ő
törvénykező prédikálása nélkül. Aki nem kapja meg a heti két dózisát
Németh Sándorból, az elkárhozik. Ezért Németh Sándorra is
szükség van az üdvösséghez. Nélküle és a Hit Gyülekezete nélkül
nincs üdvösség. Ő ebben hisz, nem a tökéletes engesztelő
áldozatban.
Megértettem, hogy ebből fakad a krisztusi természet hiánya,
amely ellentétben áll a vezérelvű gyülekezetek tanításaival és
gyakorlatával. Ennek összevetése tette világossá számomra a
különbséget, és leplezte le előttem egy szempillantás alatt Németh
Sándor antikrisztusi természetét. Amikor megértettem, hogy kivel
állok szemben, és feltárult a „mezítelenségének rútsága”, akkor a
„fejsze a fa gyökerére vettetett”, és kivágtam ezt az embert onnan,
ahol csak Istennek van helye. Éreztem, leszakadnak rólam a
kötelek. Megsemmisült előttem ennek az embernek a hamis
tekintélye, amely abból származott, hogy Istent gondoltam mögötte.
Visszaélt Isten tekintélyével, amelyet magára húzott.
Ez azt jelenti, hogy megtéretlen ember is lehet pásztor? Igen.
Arra is megtérnek emberek, ha egy megtéretlen ember mondja az
Igét? Bizony, megtérnek. Az Ige természetfölötti, mi pedig földiek
vagyunk. Az Igéhez nem tudunk hozzátenni, nem tudunk elvenni
belőle, nem mi tesszük az Igét életté és szellemmé, ahogyan egy
ember kevesebbé vagy hatástalanná sem teheti az Igét. Emlékszem,
amikor még a katolikus teológián kerestem az igazságot, ahol senki
nem volt megtért, mondtak két igét. Heteken át nem tudtam
szabadulni tőlük, azokat mondogattam magamban. Az Ige hatása
nem attól függ, ki mondja, hanem attól, aki hallgatja. A mag
ugyanolyan, a kérdés az, milyen földbe hull.
Pál feddi a hívőket, mikor a megtérőt, mint gyümölcsöt,
embernek tulajdonítják: „mindenitek ezt mondja: Én Pálé vagyok, én
meg Apollósé, én meg Kéfásé, én meg Krisztusé. Vajon részekre
osztatott-e a Krisztus? Vajon Pál feszíttetett-e meg érettetek, vagy a
Pál nevére kereszteltettetek-e meg?” Pál azt mondja, csak akkor
lehet valakinek tulajdonítani a megtérőt, ha ő halt meg értük a
kereszten. Versengés, ha valaki magának tulajdonítja azt, amit az
Isten adott. Az olyanok nézik le mások szolgálatát és mások
gyülekezeteit, akik maguknak tulajdonítják a megtérőket. Később
pedig a sajátjukként bánnak velük. Kisajátítják azt, ami az Istené. Pál
apostol azt mondja, ha valaki embernek, akár Pál apostolnak adja a
megtérőkért a dicsőséget, az testi. Az ember semmi, mindezt az
Isten adja. De az is erről szól, amikor Jézus azt mondja a
farizeusoknak, hogy „adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és
az Istennek, ami az Istené”. A hívők Istenéi. Nem veheti el őket
Németh Sándor az Istentől. Ennél nincs súlyosabb bűn.
Aztán mondják némelyek: ha a gyümölcsök nélküli ember nem
Isten szolgája, akkor a gyülekezet már régen összeomlott volna. Ez
sem igaz. Vannak több ezer éves hamis vallások. A katolicizmus
tömeggyilkosságok után sem omlott össze. Jézus azt mondta, az ő
országa nem evilágból való, és nem szemmel láthatóan jön el. Isten
országa, Jézus Krisztus szellemi egyháza nem azonos a
felekezetek, egyházi szervezetek határaival. Nem befolyásolja, ki,
miért, hány ilyen egyházi szervezetet hoz létre, és hogyan működteti
azokat. Jézus egyháza sértetlen és tökéletes, mert a földi
szervezetektől független. Ha valaki létrehoz egy evilági szervezetet,
az nem omlik össze, ha evilági szempontból jól építi fel azt. Ahogy
más evilági szervezetek, úgy a világi mintára létrehozott vallási
szervezetek is jól működnek és megállnak. A gyülekezetek
némelyikét alig lehet megkülönböztetni a multilevel marketingtől.
Csak a csúcson lévő ember egy karizmatikus gyülekezetben jobban
keres. Csupán az áru, amire fizetnek, az más. A gyülekezetekben
Jézus vérével kufárkodnak, nem mosószerrel. Ez a különbség.
Emellett annyi, hogy más piramisjáték miatt börtönre ítélnek, de az
Isten nevében adott hamis ígéretekért, beszedett tizedért állami
státusz, pénz jár. Jobb multilevel rendszerekben nincs
megfélemlítés, a hamis gyülekezetekben viszont minden erre épül.
A félelem a legkínzóbb gyötrelem. Fizikai terror nem tud olyan
károkat okozni az embernek, mint a lelkébe oltott félelem. Egy
diktatúrából nem elég fizikailag megszabadulni. A diktátorok azzal
uralkodnak az ember fölött, hogy félelemmel kötözik meg őket. A
félelem rabságban tart. Amíg a diktátor által az emberek lelkébe
oltott félelem nem múlik, addig nem oldódott meg semmi. Isten
szeretet, a szeretet pedig kiűzi a félelmet. Ahol embertől való félelem
van, ott nincs Isten szeretete. Egy vallási diktatúra végnapjait éli, ha
csak fizikailag tudja elnyomni az embereket, de belül szabadok. Aki
belül fél, az nem szabad. Akkor sem, ha fizikailag megszabadult. A
szabadság alapja a felismert igazság. Ha „meztelen” a király. Ha az
„Isten emberéről” kiderül, hogy szélhámos, azon a szinten sincs,
mint az istenfélő hallgatósága, akiket nyomorgat.
Íme, néhány gyors kérdés és válasz: Hogyan engedhette meg
ezt az Isten? Nem Isten engedte meg, hanem a hívők. Nekik nem
lenne szabad ezt megengedniük. Isten nem engedte ezt meg, az
elszámoltatás nem marad el. Miért nem segített, hogy ez ne
történjen meg? Segített úgy, hogy a Bibliában minden megtalálható,
csak el kellene fogadni, és annak megfelelően cselekedni. Hogyan
lehet, hogy megengedi az emberi elnyomást, terrort, megfélemlítést,
totális kontrollt, bénító félelmet a gyülekezetben? Isten nem engedi
meg, hanem tiltja, de az ember ezt áthághatja és választhatja az
elnyomást is. Hogyan lehet, hogy az ember megtér Istenhez, és nem
kerül biztonságos helyre? Az ember biztonságos helyre kerül
Istennél, örök üdvössége van. Emberi szervezetekben akkor van
biztonságban, ha betartják a bibliai normákat. Ha nem így van, azt
nem kell elfogadni. Nem lehet Istenben megbízni? De igen, Németh
Sándor azonban nem Isten. Hogyan lehet ilyen ember Isten
szolgája, aki nem üti meg a bűnös pogány világ mércéjét sem? Nem
a szolgája, önmagát nevezte ki. Ha a hívők a bibliai mintákat kérnék
számon, nem uralkodhatna. Igaz lehet, hogy Isten gonosz embert
használ? Nem. Isten az újszövetségi keresztény gyülekezetekben
nem használ gonosz embert. Figyelmeztetett arra, hogy jönnek majd
ilyen farkasok, akiknek ellene kell állni. Isten személyválogató? Nem.
Ez az ember megteheti, mások nem? Ő sem teheti meg. Az
igazsággal szemben is mellette áll? Nem. Isten nem áll ember
mellett az igazsággal szemben.
Akik kijönnek a Hit Gyülekezetéből, de a Hit Gyülekezete nem
jön ki belőlük, rabságban élhetik le az egész életüket. Félelmek és
gyötrelmek közepette, akkor is, ha a Hit Gyülekezete már nem is
lesz. A rossz mag belehullott a szívükbe, és amíg ki nem gyomlálják
onnan, addig rossz gyümölcsöt terem. Rabságban tartja az életüket.
Az ördög rabságában. Miközben a hitük alapján üdvösségük van, a
mennybe jutnak, és Isten szabadságában, áldásában és
jelenlétében élhetnének. A döntés mindenkinek a kezében van. Aki
akar, megszabadul. Hatalmat kapott rá, és a bátraké az élet. Az
igazság szabaddá tesz.
N. S., a legnagyobb magyar

A janicsárképzés a Hit Gyülekezete egyik fő profilja, amely

sajnálatosan nem csupán a felnőttekre, hanem a gyerekekre is
kiterjed. A gyülekezeti iskola, a Bornemisza Péter Általános Iskola és
Gimnázium létrehozása számos vidám és iszonyatos percet szerzett
már a megalapítása pillanatától fogva. Itt ütközött ki leginkább a
szektás jelleg, amikor Németh Sándor nevelési elvei találkoztak a
kiszolgáltatott gyerekekkel és tanárokkal. A Fesz van című
könyvemben már érzékeltettem azt a besúgó rendszert és abszurd
világot, amit a Hit Gyülekezete iskolája jelent. Elképzelhető a légkör,
amikor az iskola tornatanára és a felesége, aki szintén az iskola
tanára volt (órái alatt Németh Szilárdka a Heteket olvasta a pad alatt,
de őt nem volt szabad fegyelmezni), azt vették észre, hogy otthon is
csak suttogva mernek beszélgetni egymással. Ráadásul Németh
Sándor ráérzett az iskolabiznisz ízére, és sorban szereztek meg
iskolákat az országban. Így az állam fizeti Németh Sándor
agymosását, amelyet egy-egy ilyen iskolával végez a gyerekek és a
szülők körében. Németh Sándor korábban elítélte a katolikus
egyházat, hogy az iskolát trójai falóként használja: állami
támogatással, a kiszolgáltatott gyerekek és szülők felhasználásával
terjeszkedik. Helytelenítette, hogy az állam egyházi iskolákat
támogat.
Ez is addig tartott, amíg létre nem jött a Hit Gyülekezete első
iskolája és nem szerzett hozzá újabbakat. A nagy nyomulásnak nem
örültek mindenhol, számos botrány kísérte a hites janicsárképzést.
Németh Sándornak szembe kellett néznie azzal is, mekkora a Hit
Gyülekezete elutasítottsága. A székesfehérvári ligetsori Vörösmarty
Mihály Általános Iskola tervezett lenyúlása előtt megszavaztatták a
szülőket, hogy szeretnék-e, ha a Hit Gyülekezete átvenné az
iskolájukat. Olyan eredmény született, amely az egyházi iskolák
viharos történetében is páratlan: a szülők 99 százaléka tiltakozott,
hogy Németh Sándor szellemi kapacitása határozza meg az iskola
irányvonalát. Ez az arány kifejezi azt az elutasítást, ahogy a magyar
társadalom viszonyul Németh Sándor magánegyházához. A szülők
levélben is tiltakoztak az ellen, hogy gyermekeiket agymosásnak
vessék alá. A szülők a tények ismerete nélkül fogalmazták meg a
tiltakozásukat. Ha a Hit Gyülekezete iskoláját ismernék, a várost is
elhagynák, ha nem lehetett volna az iskolaátvételt megakadályozni.
A 99 százalékos szülői elutasítás után a Hit Gyülekezete írt egy
levelet, amelyben közölte, hogy a koronavírus miatt lemond az iskola
átvételének szándékáról. Az a fránya vírus közbeszólt.
Alábbiakban a Bornemisza Péter Általános Iskola és Gimnázium
egyik volt tanulójának beszámolója következik, amely bepillantást
enged Németh Sándor janicsárjainak életébe: »Egy Hit
Gyülekezetében nevelkedett fiatal életében, pláne, ha a felekezet
iskolájához tartozott, a nyár esetenként gyökeres fordulatot hozott.
Augusztus heteiben került megrendezésre a Debreceni Hit
Gyülekezete szervezésében, annak csarnokában és oktatási
intézményében, a Huszár Gál Gimnázium és Általános Iskolában, a
gyülekezet nyári ifjúsági tábora.
Ezek egyhetes rendezvények voltak, ahol minden nap két
hosszú összejövetelen világosították fel az ifjúságot, hogyan
gondolkodjanak az élet dolgairól. A témák közül különös hangsúllyal
bírt az aktuálpolitika, a jövőre vonatkozó próféciák (épp az adott évre
igazítva), a gyülekezethez való lojalitás, illetve mindenek előtt a
tekintélyhez való helyes hozzáállás. Mindez hat nap alatt röpke
tizenkét alkalmat jelent. A délelőtti és délutáni összejövetel közötti
időszakban (egy kis szusszanás) kikapcsolódási lehetőségeket
kínálnak: megcsillanthatták briliáns golftudásukat a város közelében
levő pályán. Vigyázat! Belépés csak megfelelő védőfelszerelésben,
mert habár a hites fiatalság ütései labdát ritkán találnak, de ha
mégis, akkor az feltétlenül rossz irányba süvített. A golfozáson kívül
lehetett választani egyéb programok közül, lovaglás, úszás
(természetesen nem koedukáltan) stb.. De az igazán „szellemi”
fiatalok sorban állnak, hogy bűnvallást tehessenek. Ez a fogalom
kissé szokatlan lehet, a római katolikus egyházból jól ismert gyónás
intézményével hasonlítható össze leginkább.
 E táborok különlegessége, hogy habár rengeteg kiskorú
gyülekezeti tag szülői és egyéb kényszer hatására vett részt rajta,
mégis a lelkészeknek sikerült olyan hatással lenni rájuk, hogy a
tábor végére a fiatalok szinte mindegyike önként vallotta meg az
összes elkövetett bűnét (sok esetben barátaikéval egyetemben).
Sőt, akadtak olyanok is, akik gyakorlatilag nem a saját bűneiket
vallották meg, hanem iskolatársaikat jelentgették fel bosszúból, vagy
csupán „féltő testvéri szeretetből”. A táborban fokozatos nyomást
helyeztek a fiatalokra, hogyha nem vallanak meg a lelkészeknek
mindent, amit vétkeztek, vagy amiről tudtak, hogy más vétkezett,
akkor az elkövetett bűnök miatt Isten elérhetetlen lesz számukra.
Isten haragja, utálata és ítélete van rajtuk, amíg nem rendezik
azokat, azaz, be nem avatják a szolgáló testvéreket a dolgokba. A
probléma csak az volt, hogy a szolgáló testvérek a diszkréciónak
még csak a nyomát sem ismerték, így a tanév első felének jó része
azzal telt, hogy a megvallott „ügyek” alapos felderítése során
mindenki megtudott mindent mások vétkeiről, gyengeségeiről.
Amikor minden megoldódott, a legnyakasabb lázadó ifjonc is
beismerte tettét és „megtért” a kénköves pokollal, a kirúgással
fenyegetések, valamint a rettenetes szégyenérzet hatására (hogy a
fél iskola tudja milyen bűnöket követett el), ezek után jött a
kegyelemdöfés. Ugyanis jött a bibliaóra, mikor a tanár eldicsekedett
az eset tanulságairól, név nélkül, mi azonban pontosan tudtuk
kiről/kikről van éppen szó, a felderítés során hallottunk már róla
eleget. Így zárult be a kör, akik esetleg addig nem is tudták
összekapcsolni, hogy ki mit csinált, hol, kivel, ekkor már össze
tudták tenni az információk darabkáit.
Hogy ezeknek a bűnvallásból származó ügyeknek a
„felgöngyölítése” hogyan zajlott, azt röviden ismertetem. A
legeslegkönnyebb esete a bűnnel szemben mindenre elszánt
szolgálóknak az volt, amikor az ifjonc mindenről részletesen
beszámolt és minden kérdésre választ is adott. Tehát nemcsak a
saját vétségeit ismertette, hanem szemrebbenés nélkül kevert bele
mindenkit, akiről csak tudott bármi rosszat. Ilyen kedves, istenfélő
gyermekből bőven akadt, ők voltak azok, akik féltő szeretetből
gondoskodtak a társaik „szellemben” történő járásáról. Megvallották,
hogy elestek, mert puskáztak a töriröpiben, majd végigsorolták, ki
melyik bulihelyre jár péntek esténként, ki hol volt sörözni, kiről
hallották, hogy kipróbálta a füves cigit stb.. Ők voltak az „Őrzők”. Ők
arra a szolgálatra kaptak elhívást, hogy tévelygő testvéreiken tartsák
figyelő szemüket, áldozatos munkájukkal segítsék az ifjúsági
pásztorlás szövevényes útjait. Besúgás volt a feladatuk. Erre
szoktatták, tanították és képezték ki őket.
Az „Őrzők” még véletlenül sem kaptak intést az ifjúsági
lelkészektől azért, mert ügynöki tevékenységet folytattak.
Ellenkezőleg, bizonyos alkalmakkor ki lettek emelve a testvéri
szeretet megtestesítőjeként. Konkrét példa a jobb érthetőség
kedvéért. B. A. gimnazista fiú, péntek este szabadidejében az
Akvárium Klubba (bűnös, démonokkal teletűzdelt hely) ment
megnézni és meghallgatni egy koncertet (világi előadótól, szintén
démonokat közvetít). Büntetlenül azonban nem sikerült megúsznia a
programját, ugyanis egy „Őrző” ugyanígy készült ellazulni a közelgő
hétvégére. Az Őrző meglátta B. A.-t, iskolatársát a klubban, és már
tárcsázta is az ifjúsági lelkésze telefonszámát a hallatlan eset
kapcsán. „Itt van B. A. az Akváriumban és két sorral előttem
iszogatja a whisky-kóláját.” A jelentés megtörtént, a fotó is megvan,
ahogy B. A. szájához emeli a poharat.
Hétfőn B. A. az igazgatóiban kötött ki, nekünk pedig bibliaórán
nagyban meséli a tanár a történetet példaként a testvéri szeretetre.
Ne zavarjon senkit, hogy az „Őrző” ugyanúgy azt csinálta, mint B. A.,
hisz ő saját elmondása szerint még nem áll készen a megtérésre, de
már így is azon fáradozik, hogy többi társát az Úr munkája felé
terelje. Ilyen „ügyek” hetente keletkeztek. Az igazi az volt, amikor rá
két nappal egy másik ,,Őrző” is bejelentkezett fotókkal alátámasztva,
hogy a B. A.-t bemártó tag végigfüvezte a szóban forgó koncertet, és
segítség nélkül még taxit se tudott volna hívni magának hazafelé.
Voltak azonban olyan fiatalok is, akik nem adták ki ilyen
könnyen mások titkait (legalábbis részletekbe menően nem), vagy
éppen nem tudtak átadni konkrét bizonyítékokat bűnös társaikról.
Ilyenkor kezdődött az igazi felderítés. Az adott egyén osztálytársait
kezdték kérdezgetni, majd ismerősök, barátok következtek, amíg
nem akadt a kezükbe valami bizonyíték, vagy egy tanú. Egészen
rafinált módszereket is megtapasztaltunk. Volt olyan eset, mikor még
azt sem tartották etikátlannak, ha arra kértek minket, hogy
mutassunk meg olyan internetes privát üzenetváltást, amiből
feketén-fehéren kiderül, hogy a szóban forgó illető hova ment
pénteken iskola után.
Számtalanszor akadt olyan eset is, hogy egy-egy általános
iskolástól egyszerűen elvették a mobiltelefonját és végignéztek rajta
mindent. A fotókat, a zenéket, a legeldugottabb mappákat is, hátha
fellelik, mi lehet az a káros tényező, hóbort, függőség, ami
elválasztja a tévelygő kisdiákot az Úr akaratától. Nem számított,
hogy mit találtak. Lehetett az pornográf tartalom, de elég volt
mindössze a világi zene is egy „ügy” kirobbantásához. A vége
minden esetnek az volt, hogy a tanulónak választania kellett Isten
vagy az ördög között. Vagy megtér, és megvallja a bűneit, vagy
pedig a kárhozatot választja, de természetesen züllött útját egy
másik oktatási intézményben folytathatja.
A diákok függetlenül attól, hogy egyáltalán hitték-e az
engesztelő áldozatot és a bűnbocsánatot, a megtérést választották.
Se szüleikre, se magukra nem akartak még nagyobb szégyent
hozni. Többen színjátékra kényszerültek, amikor az istentiszteleten a
megtéréskor előrevonultak, hogy az iskolában maradhassanak az
„ügyeik” után is. Igaz azt sem tudták sok esetben, hogy kihez térnek
meg. Azon kívül, hogy a gyülekezetben és az iskolában agresszívan
öntötték belénk, hogy miben KELL hinnünk, az a „szellemi
vezetőknek” nem jutott eszébe, hogy a hit és Isten országa nem így
működik. Nem úgy válik egy gyermek hívő emberré, hogy
beleszületik egy keresztény családba, majd a gyülekezetben és az
oktatási intézményekben addig verik szét az agyát az igékkel, és
addig járkál bűnvallást tenni, amíg be nem törik; hogy Istent és az
igazi keresztény életet választani csakis szabad akaratból lehet, nem
kényszer által.
A személyiségbeli torzulások közül ez okozta a
legveszélyesebbet. Ugyanis az évfolyamok diákjai úgy váltak
„keresztényekké”, hogy nem őszinte szívvel keresték Istent és nem
fokozatosan ismerték meg az Ő jelenlétét és szeretetét. A hitük nem
tapasztalatokon alapult, hanem egyszerűen megfelelési kényszeren.
Ez volt az egyetlen út az előmenetelhez, elfogadottsághoz (ez
sokakban persze nem tudatosult és abban hittek, hogy ez a normális
folyamat). Onnantól kezdve, ha egy fiatal megfelelt a
követelményeknek, rendszeresen járt a gyülekezetbe és annak
táboraiba, megtette a bűnvallást, péntekenként ott volt az „ifiben”, és
ha barátkozott a gyülekezeti elöljárók gyerekeivel, sőt, még
valamilyen szolgálatot is vállalt, innentől kezdve a mellény mérete S-
ről minimum XXXL-re ugrott (utóbbi amerikai méretezés szerint).
Ugyanis így bekerült a klikkbe, és a kisdiák rögtön úgy elszállt
magától, mintha a sánták csupán az árnyékától is dobálták volna el a
botjaikat.
A Hit Gyülekezetében ilyesmi sohasem számított. A lelkek korra
való tekintet nélkül törhettek, torzulhattak Isten munkájának
nevében. Az ifjúsági táborok agymosodaként működtek. Egy hét
alatt a különböző gondolkodású, heterogén gyerektömegből
egyetlen homogén, minden területen azonos véleményű massza lett,
akik a tábor végeztével zombiként vetették magukat azokra a
társaikra, akik nem vettek részt a rendezvényen. Nem lehet
visszaadni egyetlen hét hatását. A kijövő fiatalok átprogramozott
értelmükkel támadtak a korábbi barátaikra, számon kérve őket, hogy
bukott keresztény módjára vették a bátorságot, hogy a nyári
szünetüket istentelen hobbijaikra pazarolják, ahelyett, hogy jöttek
volna az „ifibe” kenetért. Eszükbe nem jutott, hogy ők is csak azért
mentek oda, mert „kellett”, és nem a szabad akaratukból.
Barátságok szakadtak meg olyan pitiáner dolgokért, mert az egyik fél
(aki nem volt a táborban) nem hagyott fel olyan gonosz és evilági
cselekedetekkel, mint a kedvenc sorozatának nézése, vagy
egyszerűen a moziba járás. Ott ugyanis rengeteg okkult démon van,
amik arra várnak, hogy a gyanútlan hites palánták nyakába vessék
magukat, hallottuk ezt számtalanszor. Azt az igét, mely szerint
„nagyobb az, aki bennünk van, mint aki a világban”, csak olyan
alkalmakkor hallottuk, mikor „támadás” alá került a Hit Gyülekezete
vezetője, akár a mérhetetlen vagyonának összeharácsolása, vagy a
személye köré tudatosan kiépített kultusz miatt. Támadás alatt az
értendő, hogy a vezető lelkész átgondolatlanul és hatalmas arccal
kiprédikált más meggyőződésben élő közösséget – lásd jógázók –,
majd azok megvédték magukat az ő durva kijelentéseivel szemben.
Az imént említett vezető lelkészt körülölelő személyi kultuszra
rövid kitérőként két példát említenék. Az első a Bornemisza Péter
Általános Iskolába repít minket (valahova az ötödik osztály
környékére), egy osztályfőnöki órára. Bármennyire nehezen
elképzelhető, de megtörtént eset. Az órán megkérdeztek minket, az
elveinkben törhetetlen kisdiákokat arról, hogy mit gondolunk, ki a
valaha élt legnagyobb magyar. Válaszainkat még papírra is kellett
írjuk, bár értelme nem sok volt, hiszen mindenkinek színt kellett
vallania és hangosan el is kellett mondania, kire esett a választása, s
milyen okból kifolyólag. A legtöbb nebuló azonnal vésni kezdett. A
kérdést végig sem hallgatták, de a „Németh Sándor bácsi” felirat már
ott virított a cetliken. Néhányak arcán összpontosítás látszott, mivel
annyira nem voltak még „szellemi” tizenévesek, hogy a vezető
lelkészt írják a papírra, de már annyira „világiak” sem, hogy nem a
keresztény hitéről közismert zenészt vagy írót említsenek.
(Keresztény előadónak csakis az számított a gyülekezetben, akinek
a könyvét vagy lemezét a felekezet kiadója is kiadta. Mindenki más
bukott, aposztata, vagy álkeresztény.)
Így születtek meg a kissé félénken benyögött válaszok között
Gera Zoltán, vagy Pajor Tamás nevei. Ezen kívül volt értelmes
vélemény is – igaz mindössze egy, vagy kettő –, minthogy a
legnagyobb magyar például Neumann János volt. Az arányok az
előbbi ismertetés sorrendjében nagyjából a következőek voltak: 87%
- Németh Sándor bácsi, 11% - Gera Zoltán, Pajor Tamás, 2% -
egyéb. Ki lehet számolni a viszonylag pontos szavazati megoszlást
egy 30 fős osztályra vetítve. Egészséges eredmény.
Másik példám egy gyülekezeti alkalom során történt, a dicsőítő
dalok közepette. Mögöttünk idős nénik daloltak, táncoltak, akik
szemlátomást belefeledkeztek az áldott légkörbe. A zenészek egy
héber dalciklusba kezdtek bele, ilyenkor a gyülekezet tagjain
érezhető, ahogy a felszabadultság szinteket lép, és a kenet azonnal
a duplájára nő. Egyszer csak arra lettünk figyelmesek, hogy míg a
refrén a jól ismert héber „hevenu shalom aleichem” [ejtsd: hevenu
sálom alehem], a mögöttünk dalolászó, fütyürésző idős asszonyok
önfeledten üvöltik kórusban azt, hogy „EZENTÚÚL SÁÁNDOOR A
NEVEM, EZENTÚÚL SÁÁNDOOR A NEVEM”. A Hit
Gyülekezetében, persze, szó sincs személyi kultuszról, ez csak az
egészséges bibliai alapokra épülő tekintélytisztelet. Ezt a
szemléletet, lojalitást és feltétel nélküli imádatot sulykolták a
fiatalokba az iskolákban és a táborokban is.
 Sosem fogom elfelejteni, mikor egyik évben Morris Cerullo
amerikai prédikátor járt a Hit Gyülekezetében. A külföldi szolgálat
beharangozása óriási volt, ahogy mindig. Hetekig arról szólt a
gyülekezeti élet, hogy Istennek mekkora embere fogja ismét
látogatását tenni a Hit Parkban. Az üzenet végül mindenkinek a
legnagyobb megdöbbenésére nem úgy alakult, mint azt a vezető
lelkész és a hívek várták. Sok mindenre nem emlékszem az időtávlat
miatt, azonban az kristálytisztán megmaradt bennem, mikor a
prédikátor elkezdte meginteni a gyülekezet vezetőségét. Olyanokat
is mondott, hogy hiába tart fenn a gyülekezet iskolákat, ha az egész
rendszer a célját tévesztette. Beszélt az indokolatlan fényűzésről és
mindez elképesztően szokatlan volt. Soha senki ilyet még nem
hallott, de nem is gondolt a hallgatóság soraiban: „Hogyan lehet
ilyeneket mondani, amikor egész Európa legnagyobb ébredése zajlik
e rendszer keretei között, Németh Sándor szolgálata által?”
Azóta óvatosabban kezelik a vendégszolgálatokat, rájöttek,
hogy nagyok a torzulások a pünkösdi vonalon, mert kiveszett a
tekintély iránti tisztelet. De Marilyn Hickey viszont négyhavonta
meséli a Gyömrői úton, hogy miért szeret annyira repülőgépen
evangelizálni (aki netalán nem ismerné a csattanót: azért, mert ott a
hallgatóság nem tud kiugrani az ablakon). Morris Cerullo látogatása
után ki lett adva az ukáz, és a következő iskolai bibliaórákon addig
soha nem tapasztalt lökettel injekciózták belénk, hogy Németh
Sándor a valaha élt legnagyobb apostolok egyike. Az a munka, amit
ő ebben az országban, ezen a kontinensen véghez vitt, egyedül Pál
apostollal hasonlítható össze. Az biztos, hogy az elkövetkezendő
világkorszakban Németh Sándor az egész országon fog uralkodni,
hacsak nem az egész kontinenst kapja jutalmul.
A gyülekezet életében voltak nehezebb időszakok. Nehezebb
időszak alatt nem azt értem, hogy a gyűjtésből származó
adományok és más bevételek nem haladták meg a kiadásokat. Ezek
valós, a tagokat érintő nehézségek voltak. Például, hogy ekkora
ébredés és „szellemi világosság” közepette, hogyan lehet
feldolgozni, miért halnak meg gyülekezeti tagok daganatos
megbetegedésekben. Volt olyan ciklus, amikor különösen sok ilyen
jellegű megrázkódtatással kellett szembenéznie a hívőknek és
feltűnően sorban mentek el ismerősök, barátok, sőt a gyülekezeti
iskola diákjai által köztiszteletben és szeretetben álló tanár is. Volt
olyan eset is, amikor egy hatvan év körüli férfi a szemem láttára
esett össze az istentiszteleten a dalok alatt. Beletelt egy kis időbe,
mire a körülötte álló tagok felismerték, hogy nem a „betöltekezéstől”
esett össze, hanem valami komoly probléma lehet. Először hozták a
paravánokat, hogy minél kevesebb ember láthassa, mi történik a
valóságban mialatt ők éppen a gyógyulásról énekelnek magasztos
sorokat. Magam a lelátón ültem, így mindent láttam (felülre nem
terítettek takarót). Sorra jöttek egyesével a nagyobbnál nagyobb
nevű szolgálók, mindegyik épp csak bekukkantott a ponyvák fölött
(be senki nem ment, hogy imádkozzon vagy bármi). Majd kívül
maradva folytatta a tapsolást, dalolászást egészen addig, mígnem
továbbállt.
Eszébe nem jutott senkinek, hogy talán meg kéne állítani az
alkalmat és akár közösen imádkozni egy élet-halál között levő
gyülekezeti tagért, aki lehet, hogy lelkét pont most leheli ki Bözsi
néni mellett, aki viszont épp „töltekezik”. Végül megérkeztek a
rohammentősök, akik egyedüliként tettek valami értelmeset az
emberi élet védelmében, felkötözték a gyülekezeti tagot a gurulós
hordágyra és elvitték a kórházba. Hogy mi lett szerencsétlen
emberrel, aki elment áldást venni az alkalomra és végül lehet, hogy
ott veszítette el az életét, nem tudom. A környezetemben sem tudta
meg senki soha, én onnantól kezdve nem láttam őt, persze lehet,
hogy minden szerencsésen alakult. Megdöbbentő volt számunkra,
hogy ez az egész jelenet ugyanígy játszódott volna le a Moszkva
téren is, mint ahogy jelen esetben a Hit Gyülekezete egyik alkalmán
az „Úr jelenlétében a szerető testvérek és nagykenetű pásztorok”
közepette. Lehet, hogy a Moszkva téren nem lettek volna ennyire
közömbösek az emberek.
Ez az eset pontosan abban az időszakban történt, amikor
egyébként is sok volt a daganatos haláleset és mindezt már a
vezetőség sem hagyhatta szó nélkül. Mi ifjak is megkaptuk a számos
halálesetre vonatkozó megalapozott magyarázatot a bibliatanárunk
részéről (aki nyilvánvalóan magasabb körből, azaz a legfőbb vezér
kijelentését továbbította, mint mindig). Az egész osztály szemébe lett
mondva, hogy mindez miattunk történik, a mi bűneink miatt halnak
meg a gyülekezeti tagok, a bűneink miatt, amiket magunkkal viszünk
az istentiszteleti alkalmak szent atmoszférájába.
Minden bizonnyal az olvasó érthetően nem tudja átérezni, hogy
ez milyen lelki hatással van tizenéves fiatalokra, akik természetesen
nem tökéletesek, mint ahogy senki sem. Mindenki azonnal saját
magára gondolt ledermedve és sorolta magában a vétkeket,
amellyel ugyan senkinek nem ártottunk, mégis miattunk haltak meg
elég sokan a gyülekezetben. Valószínűleg nem érezhető, hogy ez
milyen „teher” egy önérzetes, jóra törekvő és megfelelni igyekvő
fiatal számára, aki amúgy is küszködik és bukdácsol a vétkekkel és
emiatt a gyülekezetben belénk vert tanok miatt amúgy is brutális lelki
gyötrelmek alatt van. Erre még számoljon el a lelkiismeretével amiatt
is, hogy ártatlan emberek halnak meg miatta. Ilyen és ehhez hasonló
eszközökkel próbáltak meg hatalmat gyakorolni a fiatalok felett, s
hogy ez mennyire távol áll Istentől és munkájától, valamint, hogy
mindez mekkora lelki, szellemi sötétségre vall, nem kell hosszasan
magyarázni és fejtegetni.
Nem csoda, hogy azokat a fiatalokat, akiket ezekkel a
módszerekkel nem tudtak a gyülekezetbe integrálni olyan messzire
vetették Istentől és a Bibliától, hogy azok hallani sem akartak
semmiféle hitről és egyházasdiról. Sokan menekültek az életükre
valóban káros és veszélyes dolgokba, mert nem bírták elviselni és
összetenni ezeket az abszurd dolgokat Isten személyével. Ez a
gyülekezet vezetőségének felelőssége, mert sok-sok fiatalt űztek el
Istentől azzal, hogy a saját képükre és hasonlatosságukra akarták
formálni aberrált nézeteikkel.«
Ezeket nem én írtam, nem én találtam ki. A Hit Gyülekezete
iskolájának egy volt tanulója írta. Amit leírt, az horror. Olyan
visszaélés a gyerekekkel, amelyekért a Hit Gyülekezete összes
iskoláját be kellene záratni, s kivenni a fejlődésben levő gyerekeket a
fanatikus sarlatánok kezéből. Amit felnőttekkel tesznek, az is bűn,
esetenként azt is erős gyógyszerekkel kezelik. De az, hogy
kiszolgáltatott gyerekeket is terrorizálnak, lelkileg kínoznak és
gyötörnek, nem játék. A személyiségüket összezúzzák, lelki
rabszolgaságba kényszerítik őket. Ez a legsúlyosabb visszaélés.
Arról nem is beszélve, hogy a nagy ügynökvadász Németh Sándor
termeli ki a legtöbb spiclit, besúgó ügynököt, akikbe már
gyerekkorukban belenevelik, hogy jelentsék fel a társaikat. A
Németh Sándor iránti vallásos tisztelet bálványimádás, a személyi
kultusza lelki torzulásokat eredményez a tizenéves gyerekekben.
Lenin elvtársat dicsőítették így az iskolákban, vagy még őt sem. De
az egy totális diktatúra volt.
Mindez a szülők felelőssége is, hogy ilyen terrornak teszik ki
saját gyereküket, s feláldozzák azok egészséges lelki fejlődését,
jellemük erősödését egy fanatikus ember kínzásainak és
gyötréseinek. Azzal nekik kell elszámolniuk, hogy saját félelmeik
miatt nem mernek ellentmondani ennek az embernek. De a
gyerekeik életét nincs joguk tönkretenni emiatt. Ha meghallanám,
hogy általános iskolás gyerekem azt mondja, hogy Németh Sándor a
valaha élt legnagyobb magyar, és Pál apostollal azonos szinten
emlegetik, azzal a Pál apostollal, aki halottakat támasztott fel, az
iskolából azonnal kivenném, és ebből a szektából távoznék. De ha
meghallanám, hogy az ötödikes gyerekemet teszik felelőssé
elmebetegek, hogy az ő „bűnei” miatt halnak meg a gyülekezeti
tagok betegségekben, még fel is jelenteném őket. Ez pszichikai
terror.
Ez lenne az első eset, amikor nem besúgás történik ebben a
szektában, hanem életmentés.
Volt még egy Istened, egész jó Isten

Farizeusok dala

Megtérsz vagy megtörsz!

Úgy megátkozlak
Süketté és vakká teszlek:
Meggyógyítottalak.
Pénzéhes gazember leszel:
Megvilágosítottalak.
Lehetsz farizeus,
csak kövess engem!
Kiűzöm belőled a démonokat - holnap.
Ma fáradt vagyok.
Nagy dolgokat fog cselekedni
- holnap -
az Úr.
(Víg Mihály - Versek és novellák,
1996. Bahia Kiadó)

Németh Sándor tevékenységének kezdetektől voltak áldozatai,

ahogy láthattuk ezt Tallér János történetében. Németh Sándor nem
változik. Ebben hasonlít Istenre. Tegnap, ma és mindörökké
ugyanaz. Tévesek azok a feltételezések, hogy „jól indult”,
„kezdetben más volt”, „csak később siklott félre”. Németh Sándor
mindig is ilyen volt. Ennek az ellenkezőjét csupán azok hiszik, akik
csak később találkoztak vele. A csecsemőknek minden vicc új. Az új
tagok elhiszik az „Isten emberéről” szóló hazugságokat, hogy
Németh Sándornak Istentől rendelt „tekintélye” van, és bármi köze
lehet Istenhez ennek a tevékenységnek. Nekem is idő kellett, hogy
megértsem, Németh Sándor bibliai értelemben még csak nem
pásztor, nem szolgálati ajándék, nem lelkész. Komoly kétségek
vannak, hogy elfogadta-e a megváltást, a szavaival ugyanis tagadja
azt. De erre utalnak az áldozatok is, akik a „szolgálatát” követik.
Ebben a könyvben a tiszteletemet és az együttérzésemet szeretném
kifejezni mindenkinek, aki Németh Sándor áldozata lett. A könyvem
vigasztalás, igazságszolgáltatás és elégtétel is azoknak, akik
előttünk jártak, és akik minket követtek. Reménybeli segítség
azoknak, akik még nem áldozatok.
Sokaknak sokféle szenvedést okozott a sarlatánság, a primitív
szektásság, ahogy Németh Sándor felkészületlenül, hozzáértés
nélkül, oly mértékben avatkozott emberek életébe, ahogyan ehhez
senkinek nincs joga, és mindezt felelőtlenül Istennek tulajdonította.
Az emberek pedig ezt elhitték és komolyan vették.
Megszámlálhatatlan tragédia, kín, gyötrelem, szenvedés és
széthullott családok szegélyezik az útját, a mágia alatt tartott
emberek hisztérikus imádása közepette. Ahol Krisztus szelleme van,
ott ilyenek nem fordulhatnak elő. Mindennek oka, hogy ő a világ
közepe, az alfa és az ómega, a kezdet és a vég. Semmi és senki
nem számít, csak ő. A hozzá való viszony dönti el az üdvösséget.
Soha semmit nem ismert el, soha semmit nem bánt meg, soha
semmiért nem kért bocsánatot. Mindig más a hibás, legfeljebb még
az ördög, akinek nem állt ellen az, akinek ő ártott. Az áldozatnak
kellene még tőle bocsánatot kérnie, a bűnbocsánat a hozzá való
viszony függvénye. Az tér meg, aki behódol neki. Ezért a
sarlatánságért, az imakommandóért, a démonokról szóló
hablatyolásáért, a „szolgálati ajándék” címén elkövetett lelki terrorért,
Isten nevével való visszaélésért, a sok embernek okozott kárért a
földi igazságszolgáltatás nem vonhatja felelősségre, de lesz
mennyei igazságszolgáltatás is.
Emberi életek száradnak a lelkén, a tönkrement emberi sorsok.
Ezeken ő átlép, mintha semmi köze nem lenne hozzá. De aki ilyen
mértékben avatkozik be az emberek életébe, az felelős mindenért,
ami azokkal az emberekkel történik. Ám Németh Sándor nem felel
semmiért. Ha valakinek nem tetszik, és szót emel, azt ellenségként
üldözik, megátkozzák, hazudoznak róla, rágalmazzák. Hihetetlen,
hogy a 21. században az Európai Unió közepén állami támogatással
működhet egy ilyen sötét szekta, politikai támogatásért cserébe. A
politikai támogatásnak mindig ez volt a célja: állami védelmet
szerezni Németh magánvállalkozásához. Mert a Hit Gyülekezete az.
Vannak veszteségek, amelyek földi mércével nem mérhetők.
Sebek, amelyek soha nem gyógyulhatnak be. Van olyan
sorstársunk, akinek vesztesége semmi mással nem mérhető. Akihez
képest a mi sérelmeink semmit nem számítanak. Aki előtt minden
jelenlegi, volt és jövőbeli gyülekezeti tagnak, aki Németh Sándor
ámokfutását tudatlanságból, jószándékból, vagy cinikus számításból,
esetleg gyávaságból támogatta, elősegítette, védelmezte, le kell
borulnia. Nem azért, hogy imádja, hanem azért, hogy sírva
bocsánatot kérjen tőle. Azért, mert mi akár így, akár úgy, benne
voltunk, és ennek a működéséhez hozzájárultunk. Van valaki, aki
mindegyikünknél többet veszített, és a vesztesége nem pótolható.
Könyvem az ő vesztesége előtti főhajtás is, bocsánatkérés és
megkövetés. Ezzel a könyvvel lehetőséget kívántam adni a
legfontosabb személyeknek, akiket előbb-utóbb rehabilitálni kell,
hogy a történetüket egyszer minden hazugságtól, fenyegetéstől
mentesen elmondhassák a világnak. Legalább ennyit kapjanak, hogy
kibeszélhessék magukból a fájdalmukat, kimondhassák az
igazságot. Az egyik legnagyobb veszteséget elszenvedett Víg
Mihálynak is megadtam ezt a lehetőséget. Megkértem, mondja el, mi
történt vele. Víg Mihályt nem nagyon kell bemutatni. A magyar zenei
élet klasszikusa, egyik legendás alakja. A Hit Gyülekezete újabb
generációi számára talán ismeretlen, de a magyar kulturális életben
nem az. Víg Mihály zenész, író, költő, dalszövegíró, gitárművész és
énekes. A Balaton és a Trabant együttesek alapító tagja, kultikus
alakja. Xantus János, Müller Péter, Tarr Béla, Szabó Ildikó filmjeinek
zeneszerzője. Tarr Béla A torinói ló című filmjéhez írt zenéjéért az
Európa Filmdíj „legjobb zeneszerző” díjára jelölték. A magyar
filmtörténet klasszikusa, az Eszkimó asszony fázik című film
dalainak szerzője. A Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje
polgári tagozatának kitüntetettje. Öt kisgyermekkel maradt egyedül.
Minden úgy kezdődött, hogy feleségét elvitte Németh Sándor
budaörsi gyülekezetébe...
Víg Mihály története következik. Németh Sándor mindent
megtett, hogy Víg Mihályt elnémítsa. Még lefizetni is próbálta (ami
nála nagy dolog, mert pénzt nem szívesen ad ki a kezéből), de ő
nem kért a hívektől kizsarolt pénzből. Az alábbiakban változtatás
nélkül közöljük a történetet, ahogy ő maga megírta e könyv számára.
Maradjon meg az utókornak, és tanuljanak belőle az utódok. A
szöveg közlésével kifejezem mély együttérzésemet, részvétemet,
fájdalmamat és egyetértésemet. Bocsánatot kérek, hogy ennek a
rendszernek, Németh Sándor felelőtlen és kártékony
magánvállalkozásának, működtetésében részt vettem. Szeretettel
emlékezem és osztozom a fájdalmában. Íme, Víg Mihály története a
saját szavaival elmesélve:

1987-ben harmincéves voltam. Felnőtt férfi. „Életútjának

felén...” Könnyűzenével, filmzeneszerzéssel foglalkoztam,
nem volt sok pénzem. Elég sokat ittam és nagyon éreztem
a rendszerváltozás mindent elbizonytalanító szeleit. De
valahogy, nyilván tapasztalatlanságom miatt is, még el
tudtam képzelni, hogy varázsütésre megoldódnak a
problémáim, rendbe jönnek a dolgaim.
Jézusról nem Budaörsön hallottam először. Római
katolikus családban születtem, megkereszteltek
gyermekkoromban, óvodás koromban azt mondta egy
gyerek, hogy nincs Isten, és jól emlékszem, mennyire
éreztem, hogy nem mond igazat. Apám a kérdésemre, „Mi
végre vagyunk itt a Földön?”, azt felelte, „Isten nagyobb
dicsőségére”. (Úgy látszik, sokat olvasgatta a Bach
partitúrákat fakszimile kiadásban.) Templomba nem jártunk,
csak amikor a nagyszüleimnél nyaraltam. Az
evangéliumokat tizennégy éves korom körül olvastam
először. Volt elképzelésem a kereszténységről. A
kereszténység szent testvériség, Isten gyermekei vagyunk,
Jézus pedig a legidősebb testvérünk. Van valamilyen
természetfeletti lény, akinek a nevét hiába fel ne vedd,
akinek a nevét nem véletlenül tilos a zsidóknak
kimondaniuk, és oly messze vannak az ő gondolatai az
enyémektől, mint az ég a földtől. Vallásosságommal nem
kérkedtem, sohasem ebből éltem. Olvasgattam a
buddhizmusról, a hinduk, vagy a görögök isteneiről.
Mindenesetre azt képzeltem, hogy Jézus beszédeiből
tudhatok meg a legtöbbet a kimondhatatlan nevűről.
Miatyánk, hegyi beszéd, és még sok beszéde lenyűgözött,
tetszett a beszélgetése a házasságtörő asszonnyal,
megrendített imája a Gecsemáné kertben, és mindenben
igazat adtam neki, ha a szegényekről, a gazdagokról, a
farizeusokról beszélt. „Képmutató, ne keresd a szálkát…”
Tetszett, hogy szociálisan érzékeny, van humora.
Szerettem volna minél többet tanulni ezekből a
beszédekből. Azt gondoltam, hogy a keresztények azok,
akik hallgatják Jézus beszédeit, és megpróbálják a
parancsolatokat minél jobban megtartani. Hogy ez
mennyire sikerül, majd kiderül az ítélet napján. De nem volt
ez fanatikus vakhit. Ezt gondoltam, és kész.

„Pedig valahogyan: van Isten,

Nem nagyon törődik velünk,
De betakar, ha nagyon fázunk.

Imádkozzunk, hogy higyve higgyünk:

Van Isten, de vigyáz Magára,
Van Isten s tán éppen olyas,
Kilyenekben valaha hittünk.

Adjuk Neki hittel magunkat,

Ő mégiscsak legjobb Kísértet,
Nincs már semmi hinnivaló,
Higgyünk hát a van-vagy-nincs Úrnak.
(Ady)

Amikor elkezdett a városban híre terjedni, hogy van egy

csoport, akik „neo-őskeresztények”, nem is voltam
meglepve. Ki tudja, hátha nemsoká visszatér Jézus a
Földre?
Több barátom számolt be rendkívüli
megtapasztalásokról. Rájuk tette a „gyülekezet” vezetője a
kezét, és ettől fényt láttak, elragadtatást éreztek. Teljesen
megváltoztak. Ott „munkálkodik” a Szentlélek, Jézus él, ezt
személyesen tanúsíthatják, rátaláltak az élet problémáinak
mindennél könnyebb megoldására. Mindenkinek meg kell
keresztelkednie, ezért minél hamarabb, és mindenképpen
el kell menni Budaörsre, a többit majd meglátom.
1987.november 15-én Pajor Tamás és mások
unszolására végül elmentem a budaörsi „alkalomra” (ahogy
a gyülekezet összejöveteleit nevezték). Néhány öltönyös
állt az ajtóban, nyakkendőben, nyakkendőtűvel. Ez volt az
egyenruha. Volt az egészben valami militáns. Ők voltak a
beengedő emberek, amit meg lehetett érteni, mert valahogy
a félillegalitás határán lebegtek akkoriban a vallásos
csoportok. Nők „takarosan”, szerényen, de csinosan
felöltözve. A férfiakon rögtön látszik, ki a régi motoros. Ők is
öltönyben vannak. Az érdeklődők civilben. Legtöbben
lelkesen éneklik a gyülekezet dalait. Amatőr keresztény-
rock együttes játszik. (Ez nálam egyáltalán nem jelent
lekicsinylést. Voltaképpen én is az vagyok.) Dob, basszus,
gitár, a szintetizátornál (mint később kiderült) a főpásztor
felesége. Mikrofonnál az a hölgy, aki a mai napig feltűnik,
mint vezérénekes a Vidám Vasárnapban a Hit Parkból.
1987-ben a terem és a felszerelés még jóval szerényebb
volt. A „dicséretek” szövege füzetbe nyomtatva volt
kapható, és szinte mindenki kezében ott volt, a Biblia
mellékleteként, gyorsan odalapoztak az éppen felcsendülő
számhoz.

„A világ sötétben élt, de eljött Ő.

Az igaz világosság megjelent a Földön.
Nem úgy jött, mint király,
Akit népe hódolva vár…”
„Életem ura, és megváltója,
Jézus, téged ünnepellek boldogan.”
Úgy látszik: amerikai zene magyar fordításban. A nálam
egy picit később megtért Dönci (Dénes József) jó ideig a
falra mászott tőle, medvetáncoltató zenének nevezte, de
neki érzékenyebb füle volt. Szerintem könnyen
megjegyezhető, kisegyházaknál megszokott lelkesedéssel
előadott gospelek voltak.
Azután következett a már sokszor beharangozott
csodatévő prédikátor, Németh Sándor. Egyszerű embernek
látszott, de „a lélek ott fú, ahol akar”. Jézus tanítványainak
sem volt diplomája. Hátha tényleg van közösség, ahol
könnyebben megoldódnak a problémáim, mert nem vagyok
egyedül. Úgy látszik, egy le nem diplomázott embert küldött
a gyülekezet vezetésére a Teremtő. És ez a szintén
öltönyös, nyakkendős, tájszólásban, számtalan nyelvtani
hibával ékes férfiú ma éppen egy zsoltárról beszél, melyet
Isten adott a benne hívőknek. „Az Úr az én pásztorom, nem
szűkölködöm. Füves legelőkön nyugtat engem, csendes
vizekhez terelget engem.” Rokonszenves gondolatok.
Milyen szép versek vannak a Bibliában.
Körülbelül másfél órát beszélt. Láthatóan jól ismerte az
írásokat, és ahogy a prédikációknál általában szokás, az
aznapra kiemelt igehely körül forgott a szó. Minden
tömegbe szorult ember akaratlanul is átveszi a tömeg
hangulatát, és itt aztán nagyon lelkes volt a hangulat,
ámen, halleluja kiáltások hangzottak fel gyakran, különösen
az első sorok felől. Mégis be kell vallanom, nem győzött
meg teljesen az előadás. Levezetésképpen még játszott
egy félórát a zenekar, és ekkor egy szintén szakállas
presbiter (már nem emlékszem, vagy a Szekeres Gyuri,
vagy a Piszter Ervin) a mikrofonhoz lépett, és azt mondta,
ha valaki meg akar keresztelkedni víz által, jöjjön le a
pincébe, és ott megkeresztelik.
Olvastam, hogy Keresztelő Szent János azért jött a
Földre, hogy Jézus minden törvényt betöltsön, vagyis víz
által megkereszteltetvén új életre szülessen, de az
akkoriban működő kis keresztény közösségekről azt
hallottam, hogy nagyon sokára történik ez meg, hosszas
felkészítés után végzik el ezt a nagyon fontos szertartást.
Akkor, úgy látszik, ezek nem annyira vaskalaposak. Ha
szükség minden törvényt betölteni, legyen, gondoltam
magamban, és lementem a pincébe.
Volt ott egy fürdőkád, a frissen megtérők lepedőbe
burkolózva várták, hogy rájuk kerüljön a sor. Ma a főpásztor
keresztelt, rövid áldásszerű imát mondva minden bemerítés
előtt. Közben a belső kör tagjai, a régi, bevált tagok
nyelveken imádkoztak, láthatóan nagyon örült mindenki.
Fölöltöztem, kérdeztem, hogy elmehetek-e. Mondták, hogy
persze, jöjjek két nap múlva, további megbeszélésekre.
Még mindig olyan benyomásom volt, hogy egy nyitott,
szabad társaság tagja lettem.
Elmentem egy barátom születésnapjára, ott tovább
örültem a nagy változásnak, ami velem történt. (E
születésnap miatt tudom pontosan a dátumot.) Két nap
múlva egy kisebb szobában pár friss megtértnek tartott
rövid, nem valami lelkes beszédet Piszter Ervin, egy
különben szimpatikus férfiú, hogy lesz egy tanfolyam, amit
a Sándor fog tartani, hogy megtudjuk, amit tudni illik.
Én hazaérve rögtön nekiültem, mivel elhatároztam,
hogy elolvasom a Bibliát az első betűtől az utolsóig. Nagy
élmény, mindenkinek csak ajánlani tudom.
Kétszer egy héten volt „alkalom”, össznépi ülés, és már
nem emlékszem, hogy kétszer egy héten, vagy csak
hetenként a mondott Bibliaiskola. A sok frissen betért ifjú
hites jegyzetelt, hallgatták a hosszas monológokat. Szabad
előadások voltak ezek, volt szó a fociról, arról, hogy ha
Isten azt akarná, hogy dohányozzunk, volna egy kémény az
emberek fején. Ha megtér valaki, a mennyben az angyalok
máris beadják a lakásigénylést, sőt (ami még meglepőbb),
angyalok fölött fogunk uralkodni. Sokat volt szó arról is,
hogy miért démoni a Mária-kultusz, minémű sokféle
démonok vannak. Van nyelveken szólás, „szegények
mindenkor lesznek köztetek”, ez már csak így van, és még
számtalan dolog, hiszen hosszú szöveg van a Bibliában, és
még több minden jutott a Pásztor eszébe, amit nem
restellett megosztani ajkain csüngő hallgatóságával. „Nagy
volt az ébredés”, elég sokan voltak ekkor is a teremben.
Volt valami zenélgetés is, a Sándor mikrofonját is be kellett
állítani, ezért engem, mint könnyűzenében jártas egyént a
keverő mögé ültetett Petrőcz Levente. Szárnyai alá vett,
amit akár megtiszteltetésnek is vehettem volna, hiszen
később kiderült, hogy ő a gyülekezet egyik legfontosabb
embere, afféle intéző. Például az ő zakójának belső
zsebébe került a tized, melyet a hívek borítékba zárva
csúsztattak diszkréten a bejáratnál a kezébe. Egy ideig
gitároztam a veszprémi fiókgyülekezetben, amelynek ő volt
a vezetője. Sokat ültünk együtt autóban, voltam a lakásán a
Veres Pálné utcában, sokat beszélgettünk az Írásokról, és
kiderült, hogy is van elképzelve belső körökben a hit
gyakorlata. Egyre furcsábbnak tűnt az egész.
A vízkeresztség előtt felsorakoztunk egyenes vonalban
a Sándorral szemben, aki mondta a szöveget, amit utána
kellett mondani. Olyan volt ez, mint mikor a sorkatonákat
felesketik. Ez is a megkötözés része. Már a csoport tagja
vagyok, komolyan elköteleződtem. Az embert nem is olyan
nehéz elhitetni, ha cserébe ígéretes dolgokkal kecsegtetik.
Mennyire szeretné az ember hinni, hogy megigazult,
„nincsen immár semmi kárhoztatása”, ahogy ott mondani
szokás. Mily édes a megváltás, milyen hívogató az örök
élet. De a rettegést sem nehéz beleplántálni. Szörnyű az
elkárhozás, rettenetes a gyehenna, iszonyatos a pokol. A
gyakran ismételgetett szövegek beragadnak a tudatba.
Pláne, ha tömegbe szorult embert hipnotizálnak. Azt is
mindenki tudja, mennyire rontja az önbecsülést a be nem
tartott ígéret, fogadalom. De ezek a dolgok csak jó idő
múlva tudatosultak.
Az első pár hét különös eufóriában telt, minden
szembejövőt el akartam vinni a gyülekezetbe. Lelkes levelet
írtam a húgomnak és Lukin Gábornak. Mindketten
Amerikában éltek, mind a ketten figyelmeztettek, hogy
vigyázzak, mert jól ismerték az amerikai karizmatikus
egyházakat. Nekem aztán beszélhettek, mint ahogy hiába
beszélt sok okos ember, akinek nyomtam a sódert
megmásíthatatlan meggyőződésemről, amely nem volt
más, mint a többi frissen megtért emberé. Mindenki el
akarta vinni minden ismerősét Budaörsre.
Ha senki mást nem is, de a feleségemet, Zakariás
Mária Magdolnát én vittem oda. Én elég hamar eljöttem, de
ő benn maradt. „Felemás igában éltünk”, ahogy ezt
mondani szokás a gyülekezetben. Hogy ez mit jelent, azt
csak az tudja elképzelni, aki átélte.
Persze, ha az ember új társaságba keveredik, meg kell
ismernie a többieket, a viszonyokat, amik csak lassan
derülnek ki igazán. Vagy be tud illeszkedni, vagy nem, és
ha nem, eltűnik és nem is fog hiányozni. Így lehet ez
máshol, de nem a Hit Gyülekezetében.
Itt, mint ezt nagyon hamar a tudomásomra hozták, ha
elhagyod a gyülekezetet, biztos, hogy elkárhozol. Hétszer
rosszabb dolgod lesz, mint előtte volt. Aki nem jár ide,
elkárhozik, minden világi (nem szektás) ember teli van
démonokkal. Ezek a démonok nagyon jelentős szerepet
játszottak a hiedelemvilágukban. Sándor azt mondta, látja,
ahogy kígyóznak ki az ember füléből és szeméből, orrából,
szájából a démonok. Ha ez igaz, neki se lehet könnyű.
Szörnyű, folyamatos rémlátomás lehet nézni az őt
körülvevő embereket, sőt tárgyakat, hiszen, mint kiderült, a
tárgyakban is démonok vannak, ha nem űzi ki őket. Más
ember megrémülne, vagy legalább egy orvost
megkérdezne, de Sándor rendületlenül haladt tovább
démonoktól hemzsegő útján.
Természetes, hogy a démonokat űzni kell.
Mindenkiben van, vagy legalábbis lehet démon, függetlenül
attól, hány éve jár a „gyülibe”, ahogy nevezni szokták.
Valahogy újra és újra visszamegy az emberbe. Sőt, hétszer
gonoszabb, ami azért elég fenyegetően hangzik.
Szerencsére a Sándor mindenkiből ki tudja űzni, kivéve, ha
nem, de ilyenkor az illetőnek nagyon „sötét a háttere”,
például római katolikus volt régebben, ami nem volt túl
szerencsés, mert a katolikusok nagyon tele vannak
katolikus démonokkal. De nem csak ők, hanem mindenki,
akiből a Sándor nem űzi ki. Materialista démon, buddhista
démon, művész (egoista) démon. Ha tudnák a „kívülvalók,”
a „világiak”, mi mindenben lát démonokat a Sándor, fel sem
kapták volna a fejüket a jógával kapcsolatos „kijelentésén”.
Egyedül a Sándorból nem kell űzni, mert ő az egyetlen,
akiben nincs és nem is lehet démon. Beszélték a
gyülekezetben, néha maga is utalt rá, hogy egyszer, régen,
mikor egy társával együtt imádkoztak, bejött maga Jézus
Krisztus a szobába, és személyesen felkente a Sándort. E
jelenés óta bír csodatévő erővel. Ha néha, „friss kenet alatt”
úgy érzi, ismét a tettek mezejére kell lépnie, űzni, ütni,
vágni kell a démonokat. Ilyenkor leviszik a pincébe a
vállalkozó szellemű újoncokat a haladott hívek,
szakkifejezéssel „presbiterek”, nyelveken imádkoznak.
Elmagyarázzák, hogy a nyelveken szólás nem jön azonnal,
gyakorolni kell. Mozgasd a szádat, adj ki hangot.
Halandzsázz, ha tetszik. Majd megjön. Ha ma még nem
sikerül, sikerülhet holnap. Csinálj úgy, tettesd, szuggeráld
magad, hagyd, hogy szuggeráljanak. Kinek lenne
bátorsága felordítani, hogy: itt mindenki téved, csak én
nem? Gondolkodás nélkül kivezetnék.
Ha mint amatőr csoportterápiát vizsgálnám, amint hogy
az is, elég félelmetes eseménynek mondanám az ilyen
démonűző ceremóniákat. Nem mondtam, és nem is
gondoltam soha, hogy azok, akik részt vettek ilyen rituálén,
nem élték át azt, amiről később beszámoltak. Csak ők
tudják, hogy valóban átélték-e. Ami engem illet, úgy látszik
(Dönci jellemzése szerint) túl „zárkózott, individualista”,
vagy nehezen hipnotizálható vagyok, ezért nem kerültem
abba a transzhoz hasonló állapotba, mint látszólag
mindenki más. Mindenesetre én így emlékszem arra az egy
szeánszra, melyen volt szerencsém jelen lehetni. Hörgő,
démonoktól megszállt, eszelős tekintetű, vagy csukott
szemmel tántorgó alakok között magabiztosan, elszántan
sétál a Sándor, hol egyik, hol másik ember homlokára teszi
a kezét, akik elkezdenek még nagyobb elánnal, görcsök
között szabadulni. Sibibiribi, uruburubirubu, bórobero, ímé,
ilyen hát a nyelveken szólás, erős alapzaj, melyet
túlkiabálnak azok, akik azt hiszik, hogy bennük már nincs
démon, „Jöjj, Jézus, Jöjj Szentlélek.” Előre szóltak,
kitanítottak mindenkit, hogy a démonok gyakran
köhögéssel, köpéssel távoznak, ezért mindenki köhög,
köpköd az előre előkészített papírzsebkendőkbe. Sokan
érezték, hogy megszabadulnak. Én ezt nem éreztem. Pedig
megpróbáltam, annál is inkább, mert magamon éreztem
Németh Sándor, Takács Feri, Szekeres Gyuri és még pár
presbiter vizslató, fürkésző szemét, hogy „No! Sikerül? Jön
már az a gonosz démon kifelé? Nem jön az a makacs
démon? Nem baj, majd legközelebb.” Ha sikerül, az az ő
érdeme, ha nem, az az én hibám. Így volt ez a gyógyítás
ajándékának gyakorlása közben is. „Sajnos, a ma még
csekély hited nem gyógyított meg téged.”
Azt éreztem, hogy mindenki szerepet próbál játszani,
Cipolla bácsi pedig a Sándor. Volt egy fiú, aki olyan lelkes
szabaduló művész volt, hogy Houdininak neveztük el. Ő a
nagy össznépi szeánszokon, „alkalmakon” is földhöz vágta
magát habzó szájjal, hogy végül már magának a
főpásztornak kellett rászólni, hogy hagyja abba. Nagy
hatalma volt a démonok fölött, elég volt szólnia, nem volt itt
szükség még kézrátételre sem, a nyilvános szájhabzások,
földre zuhanások abbamaradtak. Pedig szegény csak meg
akart felelni az elvárásoknak. Imponálni akart, de véletlenül
túlteljesített. De Németh Sándor nem csak
démonűzésekkor használta a reá bízott karizmatikus erőt.
Időnként, alkalmak végén kezét a hívek fejére tette, így
adva át a Szentlélek (vagy, ahogy ott nevezték: Szent
Szellem) kenetét. Nem volt kötelező odamenni, de én
beálltam a sorba. Homlokomra tette a kezét, hanyatt kellett
volna vágni magam, félnivalóm nem volt, mert ott álltak
gyakorlott segéderők, hogy elkapjanak, ahogy mindenki
mást. Be kell vallanom, én szegény bűnös, nem éreztem
semmit. Nyomta a homlokomat. Kinyitottam a szemem, egy
másodpercig a szemembe nézve továbblépett osztani az
áldást.
Fokozatosan kezdtem úgy érezni, végül az lett a
véleményem, hogy egy durván kirekesztő, dogmatikus,
saját tévedhetetlenségében megingathatatlanul hívő,
hatalommániás, lelkiismeret-furdalást hírből sem ismerő,
öntelt, minden ellenvéleményt, kritikát gondolkodás nélkül
elutasító, és meglepően anyagias, a tizedből jócskán
megtollasodott pásztor szektájába kerültem, aki valamilyen
mágiával behatolt a tudatalattimba, hogy megtagadott,
eldobott, kiüresített személyiségemet tökéletesen le tudja
uralni. Hogy szorongjak, irracionális félelmek ébredjenek
bennem, ha egy pillanatig kételkedni merészelek.
Esküdözni kellett, amit különben Jézus szintén tilt. „Ne
esküdjetek semmire, se az égre… se a Földre.”
Képmutatóskodni kellett volna, pedig meg van írva:
„óvakodjatok a farizeusok kovászától”. Azt mondta egyszer
a Pajor Tamás, hogy „Nem tudom, de talán a világ
legelhívottabb embere a Sándor”. A legszebb ebben az
eufemisztikus „talán”. Lázadás a tekintély, az ajándék
ellen? (Az az egyik legeslegszigorúbb bűn.) Mi az, hogy
„talán”? Ő a legelhívottabb, ez nem lehet kérdés. Kiderült,
hogy aki a Pásztort bántja, Istent bántja. (Remélem,
komolyan gondolták, mert viccnek kicsit erős lett volna.) De
azon kívül, hogy a Pásztort orákulumként, minimum nagy
prófétaként kell tisztelni, még jó pár dolgot meg kellett
tennie annak a hívőnek, aki a brancshoz akart tartozni,
pláne, ha feljebb szeretett volna lépkedni a nagyon is létező
hierarchikus ranglétrán.
A régi könyvtártól feltétlenül meg kell szabadulni, nem
szégyen a könyvégetés, hiszen régen is égettek könyveket.
Dosztojevszkij? Nagyon démonikus. Mozart?
Szabadkőműves, tehát démonikus. Hamvas? Mondani sem
kell, szintén démonikus. A régi ruhákat ki kell dobni.
Bizonyos régi tárgyaktól meg kell válni. Ezekben is
démonok vannak. Németh S. Judit pianínóján nem lehet
Bartókot játszani, mert a hangszerbe démonok mennek.
Bach halhatatlan zenéjéből árad a buzi szellem. Elkezdtem
észrevenni, hogy nem áldanak, hanem átkoznak, amit
„megkötözésnek” neveznek. A jóslásban,
boszorkánykodásban nagyon hisznek, mert nagyon tiltják,
pedig napi gyakorlat. Ima, imádkozás. Tévét nézni nem illik,
ők mégis mindig tudják, mi volt a tegnapi műsor. Ilyenkor
jobban kiárad a „Dzsoki szellem”. Ha bármilyen marginális
lapban, kalózrádióban elhangzik róluk egy szó, ők máris
értesülnek róla, s felöltvén a teljes szellemi fegyverzetet,
szellemi harcba indulnak, hogy visszaverjék az ördög és a
démonok támadását. Vannak ők, és vannak a nem ők.
Vannak „immár elkárhozott” lelkek, akik elhagyták a
gyülekezetet. Az olyannak ne is köszönj. Szegények mindig
lesznek köztetek. Minek törődnél vele? Nem a te
problémád. Ez van. Térjen meg, és mindjárt nem lesznek
anyagi problémái. Persze voltak konok atyafiak, akik
minden fenyegetés ellenére hátat fordítottak a
gyülekezetnek, az istennek se akartak visszatérni. Nem és
nem. Egy ilyen, démonoktól, ördögtől megszállt hajdani
testvérről mesélte az elhívott szellemi vezető, hogy „addig
makacskodott, míg végül átadtuk a sátánnak.” Ez a mondat
szíven ütött. Ezt is szabad egy kereszténynek? Ajándék a
sátánnak? Mintha egy pillanatra megéreztem volna, hogy
én is erre a sorsra fogok jutni. Mármint, hogy a Sándor
átad. De még elvarázsolva is tudtam, hogy Jézus sosem
tenne ilyet. Lehet nagyhatalmú szellemi ember a pásztor,
de most túllépte a hatáskörét. Sátánnak átadni egy embert:
nem az ő dolga.
„Bővölködésre hívott el az Úr.” Ez a mondat szintén
ellentmondott annak, amit a kereszténységről tudtam, s
amit fő csábításként oly gyakran ismételgettek. Pedig a
Miatyánk azt mondja, „a mindennapi kenyerünket add meg
nekünk ma”. Meg hogy „Ne gyűjtsetek magatoknak
kincseket a földön.” (Máté 6:19)
Könnyebb a tevének átmenni. Oszd szét a vagyonodat.
Ne kívánj másnak olyat, amit magadnak nem akarsz. Ne
ítélj. Szeresd ellenségedet, tartsd oda a másik arcod,
hetvenhétszer bocsáss meg. Ha elkérik a felső ruhádat,
add oda az alsót is. Ezek a szövegek nincsenek túl
komolyan véve.
Szerencsére azt sem veszik komolyan, hogy a jó
pásztor a kilencvenkilencet odahagyva elmegy a századikat
megkeresni. Ez nem az ő dolga, nem ér erre rá. Azért pár
tagot utána küld, hogy paráztassa, ha lehet, hogy kellő
szellemi nyomás alatt tartsa. Részt kell venni bűnvalláson,
ahol az egész életrajzot, és minden fontos gondolatot
elmond mindenki, amiről feljegyzést is készítettek, úgy
tudom, nem csak az én esetemben. Ennek utána lehetett
nézni, ha a Sándornak gyanús lett valaki. Teljes, feltétel
nélküli önátadást követeltek, totális kontrollt gyakoroltak,
vagy legalábbis szerettek volna gyakorolni. Az emberek
figyelték egymást, próbáltak minden szabályt követőnek
látszani, de komolyan nem nagyon érdekelte őket senki,
csak a Sándor, akiért viszont kétséget nem ismerve
rajongtak.
Hogy egyre több dolgot értettem, vagy egyre kevésbé
értettem a dolgokat, mindegy ma már. Valami nem
stimmelt. Beköszöntött a legveszélyesebb pillanat: komoly
kételyeim támadtak, mert nem így képzeltem el Krisztus
szolgáit. Kételyeimmel a legjobb emberhez, Petrőcz
Leventéhez fordultam, aki megszervezett egy találkozót
magával a főpásztorral. A Veres Pálné utcai lakásból
lesétáltunk a Duna-partra, az Intercontinentalig és vissza.
Valami olyasmit próbáltam motyogni, hogy szerintem sok
minden nehezen hihető, túl intézményesült. Azt válaszolta,
hogy ilyen nagy csoportnál muszáj, hogy intézményesült
legyen, és hogy olvassam el az Apostolok Cselekedeteit.
Olvastam már, de persze nekiültem, hogy a lehető
legfigyelmesebben újra végigolvassam.
Benne volt a közismert, nagy vita, hogy kell-e kezet
mosni. Mely ételek tiszták a keresztények számára, szabad
például kagylót enni. Újra elgondolkodtam azon a furcsa
tényen, hogy Pál személyesen nem találkozott Jézussal,
mégis Pál írta a legtöbb levelet. (Jézus nem levelezett.)
Hogy az Agórán volt egy szobor sok más isten szobrai
között, az ismeretlen istennek. Anániás és Safira. Ez a
gyülekezetben elég sokszor előkerülő, fontos rész, hiszen
nagyon fontos dologra hívja fel a figyelmet: kell tizedet
fizetni, különben meghalhatsz. Sehol nem találtam azt a
részt, amely arra indított volna, hogy minden kételyemet
sutba dobva térjek vissza a gyülekezet kebelébe. Sőt, arra
a talán eretnek gondolatra jutottam, hogy ha Jézus nézte
ezt a csetlést-botlást, amit a tanítványai bemutattak,
csóválta a fejét. Mintha nem sokat értettek volna abból,
amit mondott.
Tovább pusmorogtam a Leventének, aki új találkozót
szervezett. Ezúttal a budaörsi gyülekezeti ház
nagytermében várakoztam legalább egy órát. Állítólag
dugóba kerültek, vagy egyszerűen így akartak megfelelően
felpuhult lelkiállapotba keríteni. Mindegy. Felálltam, gyalog
elmentem a Farkasréti temetőig, és elmondhatom,
forgószélben haladtam utamon, úgy éreztem, hogy hiába
tombolnak az elemek, nem maradhatok ott, mert a lelki
üdvösségemről van szó. Ha már annyira hisznek az
Írásoknak, próbálják legalább ők betartani.
Pont egyedül a Szentlélekkel nem szabad viccelni,
helyette varázsolgatni, mert az az egyetlen bűn, ami nem
bocsájttatik meg. Az volt a szöveg, hogy „a csecsemőket
tejjel etetik, de a felnőtteket kemény eledellel”. Mivel az
áldást és az átkot az Atya nekik adta, ők tudnak áldani és
átkozni. A kemény eledel valami olyasmi, hogy akit ők
megátkoznak, az aztán rendesen meg van átkozva. Az
áldást hanyagolták, de az átkozódást olyan komolyan
vették, hogy volt „imakommandó”, pár megbízható, pincébe
bújt, böjtölő atyafi, akik akkurátusan végigátkozták a
Sándor minden vélt, vagy valódi ellenségét, akiknek a neve
egy hosszú, az aktuális események szerint megváltoztatott
listán szerepelt.
A tizedet eltették. Morzsáit kegyesen osztogatták,
hiszen a sajátjuknak tekintették. Nekem egyetlenegyszer
adott személyesen a Sándor háromezer forintot, gondolom
a „zenei szolgálat” miatt. Isten fizesse meg.
Akkoriban alakult az SZDSZ elődje, a Hálózat, melynek
megszületésénél a Sándor is bábáskodott. Kifelé egészen
másként beszélt. Ne a kívülvalók előtt. Vagyunk mi, és
vannak ők. Én pedig tudtam, hogy amit a Sándor gondol a
világról, annak semmi köze a liberalizmushoz. Nem mondta
meg liberális ismerőseinek, hogy fürtökben lógnak ki
belőlük a démonok, és bizonyosan el fognak kárhozni, ha
nem térnek meg. Tárgyalt ő később mindenkivel, Hornnal,
Torgyánnal, Andy Vajnával, akivel a nyers hal egészségre
gyakorolt hatásáról beszélgetett, ekkor futott össze (igaz,
csak véletlenül) Habony Árpáddal is. Ahogy a különböző
szellők fújdogáltak. Ezt a démon dolgot nekik se mondta.
Hogy ha nem térnek meg nála, nem járnak a Hit
Gyülekezetébe, elkárhoznak. Végül is mit tehetett
csodatévő erő nélkül? Előbb őket is el kellett volna
varázsolni.
Egy darabig jártak utánam, de végül azt mondtam,
hogy „ha van valamilyen mennyország, és ők oda kerülnek,
én nem kívánok ott lenni”, erre békén hagytak. Ad acta
tették a mennyekben az angyalok által nemrég beadott
„lakásigénylésemet”.
Ha ott van a Szentlélek, akkor elkárhoztam, ha nincs
ott, akkor nem. Szerintem nincs ott, ezért nem is látszott
olyan bonyolultnak ez a „lelki üdvösség” probléma, de
mégse lett egyszerű az élet a már mondott „felemás iga”
miatt.
Elképesztő nyomás volt a feleségemen, hogy vigyen
oda vissza engem, de én nem tudtam volna visszamenni,
mert kezdtem ott úgy érezni magam, mint egy idegen a
falusi lakodalomban, ahol színlelik a jókedvet, ahol egymást
vizslatják az emberek, ahol kínosan meg akarnak felelni
valaminek.
Egyszer csak, 1991 tavaszán elhatároztam, hogy
megpróbálom rendbe hozni a házasságunkat, teszek egy
kísérletet, hogy „helyreállítsam az ékes rendet”. Elmentem
a Folyondár utcába, ahol akkoriban az összejövetelek
zajlottak. Végignéztem a jócskán megnövekedett
gyülekezeten a nagy sportcsarnok karzatáról. Szól a zene,
jó nagy cucc, visszafogott beszélgetések a régi
ismerősökkel, de semmi „mit csináltál, hol kódorogtál, te
renegát ilyen-olyan-amolyan?”, inkább „Áldjon meg az Úr”.
Nem volt szokatlan ez a szép köszönés. Mindenki mindig
mindenkinek így köszönt. Máshogy nem illett, nem is
lehetett. Végül valahogy ott álltam a Sándor előtt.
Visszajöttem, jó, örül. Nem tartott lelki fröccsöt. Rendes
volt. Fejemre tette a kezét. Megint semmi. Egy
másodpercig óhatatlanul ismét egymás szemébe néztünk.
Ő továbblépett, én visszamentem a karzatra, nézni a
műsort.
Hatalmas prédikáció következett arról, hogy a „jókedvű
adakozót szereti az Isten”. ( Ez valószínű.) Két nagy cél van
a gyülekezet előtt. Saját csarnok, saját TV. (Mint később
kiderült, jól imádkozott.) Ma rendkívüli alkalom van, itt van a
rendkívüli lehetőség, hogy mindenki minden pénzt adjon
oda, de egy pillanatig se kételkedjen abban, hogy
kamatostól fogja visszakapni. Azért esett szó persze
Jézusról, a Szent Szellemről, az Atyáról, a Zsoltárokról,
Illésről, nagy és kis prófétákról, sok fontos dologról, de főleg
arról, hogy ne légy „sóher”, irigy, Isten látja, hogy mennyit
adsz, „nyomtató ökörnek ne kösd be a száját”, „méltó a
munkás a maga bérére”. A testvérek nagy kosarakban
gyűjtötték a pénzt. Elég hamar megszámolták, mert
megjelent valaki, nagyot kurjantva a mikrofonba: „Halleluja,
Testvérek! Összegyűlt (a pontos számra már nem
emlékszem) öt-hat millió forint.” Ekkor újra Sándor lépett a
mikrofonhoz, és a Biblia egyik kísérletekkel igazolható,
tapasztalati tényeken alapuló bölcsességét vette elő. „A
birka annál jobban növeszti a gyapját, minél jobban nyírják.”
(Ezt bármelyik mezei pásztor megerősítheti.) Ezután
közölte, hogy nagyon érzi a kenetet, meg a sugalmazást,
ezért holnapra ismét rendkívüli alkalmat hirdet. Arra kérte a
híveket, hogy mindenki menjen haza és hozza el, ami még
otthon van. Amit még tud nélkülözni. Jobban be volt
csomagolva, de ez volt a lényege. Erre a másnapi
„alkalomra” már nem mentem el. Végképp valószínűnek
tűnt, hogy nem fogok rövid időn belül visszatérni.
Nem látod – kérdeztem a feleségemet –, hogy ha a
farizeusokról beszél Jézus, akkor Németh Sándorról is
beszél? Aki színleg, hosszasan imádkozik, nem megy be a
belső szobába, ahogy kellene, a szúnyogot megszűri, a
tevét lenyeli, kívül törölgeti a tálat, szereti a gyülekezetben
való elölülést, az oltár előtt azt mondja, a mentából és
köményből áldoztam, szerencse, hogy nem vagyok olyan,
mint ez itten.
Hét évig folyt a meddő vitatkozás.
Engem közben a biztonság kedvéért átadtak a
Sátánnak, ami csakugyan lovagias keresztényi cselekedet,
kijelentették, hogy gonosz kegyetlen ember vagyok, az
„ördög erős embere”. Ő pedig a fősátán, mondtam én
szegény Micánkának, a feleségemnek, aki őrlődött.
Gyermekeket szült, heti két „alkalomra” sietett, vasárnap
hajnalban Petrőczné házi csoportjába, aminek a
jelentőségét szintén csak az tudja felmérni, aki ismeri
valamennyire a szektában uralkodó viszonyokat. Volt
valami felsőbb képzés, hébert tanult, bibliaismeretet,
teológiát, dereng valami démonológia szak is. „Nem szereti
a gyermekét, aki megtartóztatja a vesszőt tőle…”
tanfolyam.
Egyik kezében fakanál, másikban Biblia. Semmi másról
nem lehetett beszélgetni vele. A szülei, testvérei nem
akartak „megtérni”, megszakította velük a kapcsolatot, mint
ahogy az én családom tagjaival is, és lényegében
mindenkivel, aki nem járt oda. (Ez is követelmény, illik
betartani.) Ahogy az idő telt, születtek a gyermekek. Első
házasságom idején, 1980-ban született Sára lányom.
Később, már a Micánkától 85-ben Katalin, 87-ben a
Mártikával volt terhes, azután sorban megszületett Péter,
Dániel, végül 1991-ben Aliz.
 A könnyűzenélést abbahagytam, parkgondozó voltam,
és volt valamennyi pénzem a filmzenékből. Nem
nyomorogtunk tehát, mint ezt például a Sándor elképzelte,
hogy a feleségem tragikus hirtelenséggel bekövetkező
halálát az elviselhetetlen anyagi helyzet okozta volna. (Arra
persze nem gondolhatott, hogy egy „testvér” nyomorán akár
enyhíteni is tudna. Másra kellett a szorgosan gyűjtögetett
pénz. Például gyülekezeti csarnokra.)
Szegény Micánka már hosszú ideje fáradt volt,
ráadásul radikális böjtbe kezdett, hiába kérlelte mindenki,
hogy ne tegye. Szokatlanul viharos tavasz volt. Azokban a
napokban, hosszú szünet után kiment a szüleihez, elment
az anyámhoz is. Azt szerette volna, ha megtérnek. Anyám
később elmesélte, hogy a szomszédba is átment, de hiába
csengetett, nem voltak otthon. Nekem sajnos két napra
vidékre kellett utaznom, 13-án érkeztem haza. Minden
ablakot tárva-nyitva találtam, üres volt a lakás. Nemsokára
megérkezett a gyerekekkel. Láttam, hogy nincs jól, de ő
nem kért segítséget, hiszen Isten a gyógyító, a hit a
gyógyító. A gyerekeket kivitte a nagyszülőkhöz Micánka
bátyja, János, gondolom a közelgő ünnep miatt is, meg
azért is, mert mindenki látta, hogy pihenésre van szüksége.
Az utolsó estén arról beszélgettünk, hogy pár napra
elutazunk. Reggel, mikor felébredtem, már nem volt otthon.
A kanári a konyhában ült a gázcsövön, az óra megállt.
Amikor felhívtam a barátnőit, tudják-e, hol van, kiderült,
hogy semmit sem tudnak róla.
Senki sem tudta, hogy 1994. március 15-én reggel fél
nyolckor Micánka a Hév alá vetette magát. Erre az
elképzelhetetlen tragédiára senki sem gondolt.
Ötgyermekes anya, egy keresztény gyülekezet tagja.
Mindenkit végigtelefonáltam. A mamája azonnal hívta a
rendőrséget, akik eltűntként nyilvántartásba vették.
Hetvenkét óráig nem adnak ki körözést, ennyi idő alatt
legtöbben előkerülnek.
Ez alatt a három nap alatt a stressz egyre fokozódott a
családban, de a gyülekezetben is. Végül behívtak a
rendőrségre, kihallgattak. Valószínűleg már úgy gondolták,
hogy ő az a fiatal lány, akit személyi igazolvány hiányában
eddig nem tudtak azonosítani, de ezt még nem mondták
meg. Kíváncsiak voltak, mit tudok az eltűnt személyről,
veszekedtünk-e, meg a többi szokásos kérdés. Nézték,
hogy igazat mondok-e, és én igazat mondtam. Nem
veszekedtünk és fogalmam sem volt, hol lehet. Délután két
testvérével izgultunk a lakásomon, mikor csöngött a telefon.
A rendőrség hívott. Menjek a Lenhossék utcába,
azonosítani egy holttestet. Autóba ültünk hárman,
odamentünk, lementünk egy sötét boltíves pincébe, egy
hordágyon feküdt. Kopasz volt, kissé már felpuffadt. Kérem
a kezét, mondtam, és szabaddá tett karján láttam a
tetoválást. Ő az, mondtam és kaptam valami
idegösszeroppanásszerűt.
Három napig hevertem, mint egy darab fa, inni se
tudtam, nemhogy enni. Jöttek, persze, később a
gyülekezetből is, akiknek megmondtam, hogy nem kellett
volna ennyire ellenem vadítani, meg hogy akarok beszélni a
fősátánnal. Ismét Petrőcz Levente intézte a találkozót. Én
megkértem Micánka legidősebb bátyját, hogy jöjjön velem,
mert két tanúbizonyságra megáll minden dolog. Autóval
értünk jöttek, tekeregtünk úgy háromnegyed órát, nyilván
azért, hogy lejárjon a magnó, ha van (nem volt nálam),
aztán kikötöttünk az akkori székházukhoz legközelebb eső
presszóban. Tíz-húsz perc múlva megérkezett,
bőrkalapban, hosszú ballonkabátban, voltak vele még
heten-nyolcan, gondolom, jól beimádkozva, hogy
megkötözzék a bennem lévő gonosz démonokat.
Persze, mindenki tudta, mi történt. Egy darabig csend
volt, egymás szemébe néztünk, ezúttal hosszabban. Végül
megkérdeztem: hol van a szellemek megítélése, hol a
gyógyítás ajándéka? Azt válaszolta, hogy nem lehetett
észrevenni, mert mindig hátul állt. Persze, nem volt arról
szó, hogy nagyon nekiálltam volna szájalni. Megkérdeztem,
hogy történhetett szerinte, annak ellenére, hogy ilyen lelkes
szektatag volt. Azt felelte, hogy pillanatnyi elmezavar.
Észszerű magyarázatnak szánta, de én azt gondoltam,
hogy egy (természetesen a tragédia pillanatában is
fennálló) megváltozott tudatállapot volt, amit szerintem
gyakorlatilag ő maga idézett elő, de amit meggyógyítani
nem hogy nem tudott, de észre sem vett. Ezt gondoltam, de
nem mertem mondani, mert gyáva voltam, összetört, és (mi
tagadás): féltem is. Tudja, hogyan uralja le a környezetét.
Kicsit azért aggódott, mit fognak szólni az emberek, ezért
közölte, hogy ad egymillió forintot. Mondtam, hogy még el
sem temették. Korai volna még pénzről beszélni. Szóval
nem volt sok értelme találkozni vele.
Néha szoktam arra gondolni, hogy azért csinálta a
Micánka, amit tett, hogy beszéljük meg mi ketten a
Sándorral, hogy melyikünknek van igaza. De hát mi
beszélnivalónk volna egymással? Engem nem zavar, ha
nem jár a koncertjeimre, jó lenne, ha őt sem zavarná, hogy
nem hallgatom a prédikációit. Nem tudja senki, csak a
feleségem, meg az Isten, miért történt valójában.
Egy pillanatig sem gondoltam, hogy a szektából bárki a
halálát kívánta volna, de azt szoktam gondolni, hogy azzal
a nagy átkozódástömeggel, amit rám árasztottak, őt találták
el, hiszen ő valóban érzékenyítve volt arra a démonoktól
hemzsegő pszeudo valóságra, amelyben ők élnek. Halála
után úgy olvastam a szerintük szintén „démonoktól
hemzsegő” pszichológiai könyveket, mintha felvételizni
akartam volna az egyetemre. Paranoia (grandiózus),
depresszió, hipnózis, pszichopata cezarománia,
tömeglélektan. Meglepett például az a kelleténél kevésbé
közismert tény, hogy a paranoia fertőző. Lelki infekciónak is
nevezik. Akkor már késő volt.
Orvoshoz nem fordult. Csak otthon, vagy a
gyülekezetben volt, csak hitesekkel érintkezett, és én hiába
láttam, hogy baj van, rám egyáltalán nem hallgatott. A
felemás iga nagyon rossz dolog, annyira, hogy a Sándor
szerint, ha az Istennek se akar megtérni a renegát férj,
akkor szabad elválni. Püff neki. Jézus nem sűrűn változtatta
meg a törvényt, hisz azért jött, hogy minden törvényt
betöltsön, ez esetben mégis azt mondta, hogy „hallottátok,
megmondatott a régieknek, hogy szabad elváló levelet
adni, de én új parancsolatot adok”.
Nincs világi bíróság, amely ítéletet tudna hirdetni a Hit
Gyülekezete vezetője (felesége, pár fanatizált haverja) és
az én peremben. Csak az Isten tudja eldönteni, hogy
melyikünk méltó a főtörvényszékre és a gyehennára. Ez
majd halálunk, vagy az utolsó ítélet napján fog kiderülni, és
én tényleg kíváncsian várom, lesz-e ilyen
igazságszolgáltatás, és ha igen: mi lesz az ítélet.
A pénzt végül nem fogadtam el, mert azt gondoltam,
hogy még a végén a nyakamra járnának, joggal.
Szerencsére sokat nem érdekelte őket, mi van az árváival,
vagy akár velem, viszont voltak jó emberek, akik segítettek.
Most kell elmondanom, milyen meghálálhatatlanul sok
segítséget kaptam a feleségem szüleitől, Zakariás
Sándortól és Pálffy Évától, akik sokkal jobb példát mutattak
keresztény erkölcsből, mint akárhány szektás. Ártó
szándékú, anyagi érdekektől sem mentes felelőtlen
varázslásnak tartom ma is azt, amit a Hitben művelnek.
Friss gyászomban megkerestem Fodor Gábort, mint
SZDSZ-est, hogy figyelmeztessem arra, mennyire
(korszerű kifejezéssel) illiberális a szekta, mire ő közölte,
hogy minden tizennyolc éven felüli azt csinál, amit akar.
Legalább ezt is megtudtam. Mondhatta volna azt is, hogy
szabad országban élünk. Különben felkerestem még Iványi
Gábort is, aki jól ismerte a Sándort, hiszen egy darabig
együtt küzdöttek a független vallási csoportokat ferde
szemmel néző államhatalom ellen. Gondolkodott, sajnált,
mondta, hogy szóljak, ha bármiben segíthet, de éreztem,
hogy nem hiszi, hogy bármit is tehetne.
Az 1994-es választások előtt Pajor Tamás feljött a
Döncivel, körülbelül egy hónappal a haláleset után, és azt
mondta, tudja, hogy ki akarom borítani a bilit, de ne a
választások előtt. Mindenesetre ez is szép példája a
keresztény felebaráti szeretetből fakadó vigasztaló
szavaknak. Különben semmiféle bilit nem akartam, de nem
is tudtam volna kiborítani, tehetetlen voltam, és náluk
összehasonlíthatatlanul gyengébb.
El akartam felejteni őket, és azt szerettem volna, ha ők
is elfelejtenek. Pajor Tamás viszont szokta köszörülni
rajtam a nyelvét, azt hívén, hogy bármiben is hibáztattam.
Nem volt így. Ő vitt oda. Ez egyszerű ténymegállapítás volt.
Ha mondtam rosszat a szektára, azt nem rá mondtam,
hanem az ott uralkodó bornírt középkori dolgokra. Ő
valóban hívott ki többször is, hogy menjek, mert ő nem
tudja elmesélni, személyesen kell megtapasztalnom azt,
amit ő is megtapasztalt, és a többi. És én voltam a
vakmerő, tapasztalatlan, én hagytam magam hipnotizálni.

„Volt még egy Istened, egész jó Isten,

s könnyelmű percedben feledted őt.”
(Bereményi)

Mindez velem történt, én vagyok egyedül a hibás, a

felelős, hogy beleestem ebbe a csapdába. Úgy látszik,
hirtelen nem jutott eszembe, pedig olvastam előtte, hogy
„Vigyázzatok, hogy valaki el ne hitessen benneteket!”
Engedtem magamat elhitetni. Azt gondolom, hogy Pajor
Tamás is, és mindenki tapasztalatlan elhitetett volt. Ő
nyilván másképp gondolja, de sehol sincs megírva, hogy
mindenről ugyanazt kell gondolnunk. Mindenesetre a
lényeg, amit belénk szuggeráltak, az volt, hogy minél több
embert vigyünk oda. Ő elég jó munkát végzett. Odavitte az
egész zenekarát, jó sok haverját, és többen ma is ott
egzisztálnak, mások (hozzám hasonlóan) eljöttek onnan,
életre szóló sebet cipelve. Ha benéztél egy függöny mögé,
hiába húzod vissza, tudni fogod, mi van mögötte.
De ha már szóba jött, végül nem is olyan régen egy
lovagiatlan, tapintatlan interjújával valóban kissé magára
haragított. Azt mondta, hogy a feleségem „terhelt” volt. Ilyet
keresztény ember nem mond, már csak azért sem, mert
írva vagyon: „Aki azt mondja embertársára, hogy „ráka”,
immár méltó a főtörvényszékre.” „Ne ítélj, hogy ne ítéltess.”
Ha csak erről tud beszélni, hogy ő mennyire megjavult,
milyen szorosan tartja magát Jézus beszédeihez, akkor
legalább kicsit figyeljen is oda. Ha annyit ért a halottak
feltámasztásához, mint a vízen járáshoz, még van mit
fejlődnie a hitben. Arra nem gondol, hogy vannak
gyermekeim? Miközben szeretetlenül engem akar bántani,
elfelejti, hogy éppen ezek a szavak bizonyítják, hogy a
szektában szó sincs semmiféle „szellemek megítéléséről,
gyógyításnak ajándékáról”, amivel olyan szívesen
kérkednek. Hogy nincs ilyen, az abból is látszik, hogy
Németh Sándor maga szokta arra kérni a híveket, hogy „ne
szolgáljatok elmebetegek felé”.
Mi ez, ha nem nyílt beismerése annak, hogy az ő saját
terminológiája szerint „démonoktól megszállt” emberrel nem
tud mit kezdeni. Ha az állítólag terhelt feleségem hét évig
ott volt, hogyan lehetséges, hogy nem vett észre senki
semmit? Komolyan gondolták, hogy erősebb bennem a
gonoszság, mint a Sándorban a Szentlélek? A Micánka
természetesen „derék” asszonyokkal tartott fönn szorosabb
kapcsolatot. Németh S Judit, Petrőczné, Hack Márta, és
persze még jó pár ismerőse volt. Ezek a hölgyek állítólag
betöltekeztek Szent Szellemmel, és rájöttek, hogy nem baj,
ha a Biblia azt írja: a nőknek nem szabad prédikálniuk, mert
Németh S Judit „vett erőt”, mégis prédikációt tartott, pedig ő
is jól ismeri az írásokat. Most akkor komolyan kell venni,
vagy nem? Ha pedig nem, mondják meg, melyik részét
nem? Ami nekik nem tetszik? Németh S Judit nem csak a
zenei szolgálatot vezette, de tanított is, emellett számos
cikket írt, áldás, átok, démonok tárgykörben. Ezeknek az
asszonyoknak, ha bírták volna a szellemek megítélésének,
a gyógyításnak ajándékát, vagy meg kellett volna
gyógyítani, vagy (ha ez nem sikerül), orvoshoz kellett volna
küldeni őt. Akkor nem „hátul” állt, amikor velük beszélgetett.
Hogy miért nem küldték orvoshoz? Azért, mert szerintük
nincs vagy csak nagyon ritkán van szükség orvosra, hisz
Isten a gyógyító, ők is gyógyítanak a Szentlélek erejével,
ráadásul itt van még az „ajándék”, a nagy gyógyító maga.
Gyümölcseiről ismeritek meg...
Miért csak engem ítélnek meg, és (talán, egy kicsit) őt
hibáztatják? Valóban kizárt, hogy bármi közük legyen a
bekövetkezett tragédiához?
„Nem jár a férje a gyülekezetbe, az minden baj oka.”
„Tarts ki, imádkozz, hozd vissza, ne élj felemás igában”.
Azóta sem értem, miért is volt ez olyan fontos nekik? A
pénzünk tizedét persze befizette a Micánka is, de ez nem
volt olyan hatalmas összeg, ami megér ennyi
energiabefektetést. Ezt a bizonyos „felemás igát” kellett
hallgatnia folyamatosan, meg hogy (ó, balsors) a
Sátántangó című filmet forgatom. Nyilván rendkívül erős
démonoktól megszállt lehetek, valóságos Antikrisztus.
Jobban tudták, mit kell diktálni a lelkiismeretemnek, mint én
magam. Ez okozta a legtöbb feszültséget, ez volt a legfőbb
probléma.
Visszatérve Pajor Tamásra. Nem tudom, honnan veszi,
hogy én otthon balhéztam, és mit ért „balhézás” alatt? Miért
tartja ezt fontosnak harminc évvel a történtek után
felemlegetni? Ennyit az empátiáról. Én már kezdtem örülni,
hogy végre majdnem teljesen sikerült elfelejtkeznem róluk,
naiv lélekkel reméltem, hogy ők is így vannak ezzel. Ha
átkoznak, ha nem: tökmindegy. Különben nem balhéztam,
és ezt jól tudják a gyermekeim, akiket békében és
szeretetben felneveltem, jól tudják a barátaim, és
mindazok, akik kicsit is ismernek.
A feleségem halála után egy évvel Dani fiamnál rákot
diagnosztizáltak, egy évvel később meghalt. Ötéves múlt
akkor. Ehhez aztán végképp semmi köze nem lehet a
gyülekezetnek, hiszen jószerével azt sem tudták, hogy él,
honnan tudták volna, hogy már nem? Nekem legalábbis a
gyülekezetből senki nem fejezte ki a részvétét. De nem is
volt itt szükség varázslásra. Elég volt a fájdalom, amit
édesanyja elvesztése miatt érzett.
Szokták kérdezni, hogyan lehetett ezt épp ésszel
kibírni? Elárulom. Sehogy. Poszttraumás stressz, így
nevezik a betegségemet, amelyet csak kezelni tudok, de
életem végéig nem fogok belőle teljesen kigyógyulni. Hogy
mégsem haltam meg, nem omlottam teljesen össze, annak
az volt az oka, hogy nem értem rá, mert fel kellett nevelnem
a gyermekeimet. Gyermekeit egyedül nevelő főállású apa,
alkotóereje teljében lévő zeneszerző.
Lehet, hogy nem volt sok értelme ennek a sok
irkafirkának, kellett, mint üveges tótnak a hanyattesés, de
egyrészt Bartus László felkért, és „ha egy útra késztetnek,
menj el vele kettőre”. (Fesz van című könyve szerintem
eddig messze a legpontosabb leírása annak, ami a
gyülekezetben történt.) Másrészt „ki tiltja meg, hogy
elmondjam”? Miért hallgassak? Félelemből?
Végül: hátha tanul valaki az én hibámból, nem fog
lemondani az integritásáról, a szabadságról, óvakodik a
fanatizált tömegektől, a tévedhetetlenségüket hirdető
álmegváltóktól, ragaszkodik a kételkedés jogához.
Isten azt csinál, amit akar. Mindenható. Jót teremt és
gonoszt teremt. Vagyok, aki vagyok. Könyörülök, akin
könyörülök. Enyém a bosszúállás, majd én megfizetek, azt
mondja az Úr.
Én más lehetőségem nem lévén az Istenre bízom az
ítéletet, de pár igehelyet javaslok újratanulmányozás
céljából a mai írástudóknak és farizeusoknak: akik
bizonyosan fejből tudják, hogy mi az alant következő
idézetek számozása. Vigyázzatok, és még egyszer
mondom, vigyázzatok, mert az utolsó időkben jönnek hamis
krisztusok, álpróféták, akik azt mondják, én vagyok.
Vigyázzatok, hogy el ne hitessenek benneteket. Juhoknak
álarcában közelítenek felétek, de bévül ragadozó farkasok.
Aki a parancsolatok közül a legkisebbet megrontja, és úgy t
a n í t, súlyosabb büntetést kap. Ezt írja a Biblia. És azt is,
hogy: „Sokan mondják majd nékem ama napon: Uram!
Uram! Nem a te nevedben prófétáltunk-e, és nem a te
nevedben űztünk-e démonokat, és nem cselekedtünk-e sok
hatalmas dolgot a te nevedben? És akkor vallást teszek
 majd nékik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti
gonosztevők.”

Most tartsunk itt egy kis szünetet.

Pajor vízen jár

Az Index valódi csodáról számolt be 2014. szeptember 16-án „Pajor

Tamás a vízen jár” címmel. A gyengébbek kedvéért odaírták a bibliai
helyet, ahol Jézus a vízen járt, és tett egy sikertelen kísérletet Péter
apostol is, aki azért nem süllyedt el, mert Jézus az utolsó pillanatban
elkapta, és mondta neki: „Kicsinyhitű, miért kételkedtél?” A jelenet a
Máté evangélium 14. fejezetében a 22-től 32-ig tartó versekben
olvasható. Az Index csatolta is a videót, melyen mindenki láthatta,
hogy Pajor Tamás a Duna közepén áll, és nem süllyed el. Nyilván
azért, mert ő nem kicsinyhitű, mint Péter apostol. Zavarbaejtő, hogy
Pajor nemcsak áll a vízen, hanem suhan, anélkül, hogy lépkedne.
Anélkül, hogy a lábát emelné, halad a vízben, mint egy motorcsónak.
Látszik, ahogy hasítja lábaival a vizet. Nagyobb lett, mint a Mestere.
Pajor Tamás túltett Jézuson. A hitetlen liberális sajtó meg is
fogalmazta a kétségeit. Először feltételezték, hogy a nézők „ügyes
greenbox-trükk” áldozatai. De Pajor Tamás nem színész, hanem
evangélista. Maga is „szolgálati ajándék”. A vízen járó Jézus
tanítványa. Karizmatikus gyülekezet arca, és egyik vezéralakja,
akitől jogos elvárás az, hogy vízen járjon. Ha nem vízen jár, hanem
trükközik, az olyan, mintha a betegek, akikre veti a kezét, nem
gyógyulnának meg, csak láthatatlan kötelekkel emelnék ki őket az
ágyból. A Messiás tanítványa nem használhat „ügyes greenbox-
trükköt”.
Hasonló következtetésre jutott az Index szerzője, de csak
azután, hogy „Sajó Dávid átszólt a newsroomból és azt állította: a
saját szemével látta, amint Pajort egy kisebb hajó húzta a Dunán –
valószínűleg egy víz alá süllyesztett platón”. Jézus alatt is plató lett
volna? Lehet, hogy galileai halászok evezőkkel húzták? És Péter
csak azért süllyedt, mert alatta nem volt plató? De ez nem
lehetséges, mert Jézus nem volt szélhámos, nem volt bűvész.
Valóban csodákat tett. Pajor pedig csodákat hirdet, evangélistaként
csodatevő karizmával rendelkezik. A Szentírás szerint az
evangélium hirdetését jelek és csodák kísérik. Pajor nem járathatja
le a csodákat, mert Jézus Krisztus hitelét rombolná le, ami semmi,
de a saját hitelét is aláásná. Hitünket megpróbálja az a mondat,
hogy a nevezett Sajó Dávid (aki a „newsroomban” dolgozik, és így
megszokta, hogy álhíreket nem terjeszthet) Pajor vízen járásáról azt
állította, hogy a saját szemével látta, „amint Pajort egy kisebb hajó
húzta, ő pedig egy víz alá süllyesztett platón állt”.
Azt a felvételen is látjuk, hogy Pajornak nem esik nehezére a
vízen járás. Még énekel is közben, amire Jézus például nem volt
képes. Méghozzá arról, hogy „Szeretem Pestet”. Ez a dal címe. De a
dal úgy kezdődik, hogy „csodák, jelek kövessenek, ne fonák cselek”.
Ha pedig ő nem a vízen járt, hanem csónak húzta, és plató volt
alatta, akkor az nem csoda, hanem „fonák csel”. Ami elfogadható
egy hitetlen énekestől, aki gúnyolja, legjobb esetben ízléstelenül
felhasználja a krisztusi csodát üzleti célra, de elfogadhatatlan egy
karizmatikus evangélistától, aki a csodákat hirdeti, és akinek a hite
szerint valóban vízen kellene járnia. Az hitelesítené az általa
hirdetett igazságot. Pajor nem csalhat a vízen járással. Tőle azt
várják, ha a csodákat hirdeti, akkor járjon is a vízen. Mert mi
könnyebb, azt mondani a betegnek, hogy „kelj fel és járj”, vagy vízen
járni? Istennek nem mindegy? A legszebb, amikor a „vízen járás”
felvétele után megjelenik Pajor, és azt mondja, hogy „az én
csatornámon tiszta dolgok folynak, iratkozz fel”. Majd felmutatja az
egyik ujját. Jól meg kell nézni, de szerencsére a mutatóujját tartja fel,
nem a középső ujját. Pedig valahogy olyan érzést kelt.
Afelől nem lehet kétségünk, hogy a megtéréséről híres Pajor
Tamás a Dunán készült felvétellel a vízen járásra utal. Pajor minden
dalával Jézust hirdeti. Nem él kettős életet, hanem vállalja, hogy ő
megtért, a Hit Gyülekezete evangélistája. A videón van egy jelenet,
amikor Pajor Tamás, a háttérben Budával és Pesttel, széttárja a
karjait, ami a keresztre feszített Jézus jelképe, aki bizony járt a
vízen. Az utolsó képsorokon az látszik, ahogy Pajor néhány lépést
megtesz a vízben, a háttérben Orbán Viktor álparlamentje látható.
Mintha csak azt jelképezné, hogy ez a parlament éppen olyan
hamis, mint a vízen járás. Mivel az utolsó lépésen látszik, hogy Pajor
kilép a szárazra, vélhetően az őt húzó csónakba, kísértést érzünk,
hogy az ateista, istentelen, liberális sajtónak higgyünk: Pajor Tamás
nem a vízen járt, miközben csodákról énekelt. S arról is, hogy
„tovább megyek az úton, ami hozzád vezet”. A Duna vízén át.
Pajornak először bokáig ért a víz, aztán sípcsontig, utána térdig.
Tamásunk a platóval is süllyedt, a kicsinyhitű. De ha nem is Jézus,
azért volt valaki, aki megragadta. Látszik az utolsó képsoron, hogy
az eredeti elképzelés a vízen való sétálás lett volna. De nem lehetett
látni, hogy a víz alatt meddig tart a padló, így Pajor még a platón
sem mert elindulni, mert félt, hogy a deszka mellé lép, s eltűnik az
örvényben. Nemcsak a vízen járáshoz volt kicsinyhitű, hanem ahhoz
is, hogy Jézus akkor majd elkapja. Mint Pétert.
A történetet azért meséltem el, mert példaértékű. Nem is
lehetne jobban leírni a Hit Gyülekezete lényegét, mint amit Pajor
vízen járása szimbolizál. Ez a jelenet mindent elmond Németh
Sándorról és a Hit Gyülekezetéről. Minden a paródiája a valódi
egyháznak. Minden csalás, hamisítása az igazinak. A Hit
Gyülekezete egy négycsíkos kínai Adidas cipőre emlékeztető
hamisítvány. Giccses gagyi. Olyan karizmatikus gyülekezet, ahol
motorcsónak húzza a vízen járó, csodákról éneklő evangélistát
(hajóvonták találkozása tilos, vízen járó evangélisták jobbra
tartsanak). Olyan ez, mint a gyülekezeti televízió. Az ATV fél napon
át hamis ékszerek reklámjait mutatja, amellyel átverik a fogyasztót.
Gagyi bizsut árulnak háromszor annyiért, amennyiért boltban
kapható. Ízléstelen bóvli, hamisítvány. Csalfán csillog a gyémántnak
látszó üveg. Még az arany WC-kefe hiányzik az amerikai
tévéevangélisták klotyójából. Az ATV nézőinek sárgarézből. A Hit
Gyülekezete is ez. A bizsu és a Vidám Vasárnap ugyanaz a
kategória. Giccs, bóvli és hamis utánzat. Becsapják az embereket,
abból szedik a pénzt. Ebben legalább következetesek: ami az ATV
ékszere a kereskedelemben, ugyanaz a Vidám Vasárnap az
egyházak között. A Hit Gyülekezete is ugyanolyan hamis, mint az
ATV által kínált „gyémánt”. Hitből való megigazulás helyett a törvény
átkát kínálják. Isten békessége helyett az állandó harcot. Áldás
helyett az átkot. Bővölködés helyett a kifosztást. Az egészség helyett
testi és lelki betegségeket. Isten helyett Németh Sándort.
Hamisítványt árusítanak és szedik érte a pénzt. A Németh család
ebből gazdagszik. Az istenhamisítás jobban fizet, mint a bizsu.
 Németh Sándor a gagyi kínálatban a legnagyobb hamisítvány.
Érthető, ha érte fizetik a legtöbbet. Műanyag „Isten embere”
kedvezményes áron, a jövedelem tíz százalékáért és hétvégi
leárazással. A szerető Isten helyett egy bosszúálló és gyűlölködő
pásztor, aki a menekültek ellen agitál. Az emberek tiszteletére épülő
tekintély helyett egy autoriter tekintélyuralmi rendszer, ahonnan lelki
sérüléssel és egy életen át tartó babonás félelmekkel menekülnek el
a hívők. A helyettesítő áldozat után a kárhozattól és a pokoltól
rettegő, tetteiket nagyítóval vizsgáló emberek, akik a haragos és
bosszúálló Istentől félnek. De ez a hamisítás, csalás, utánzat,
giccsparádé, szektásság a szerető és önfeláldozó Isten nevében,
csupán a felszín. Mint a Duna felszíne, amikor mutatják, hogy Pajor
motorcsónakként jár a vízen. A hamis tekintély, Isten tekintélyének
felhasználása ennél súlyosabb következményekkel jár.
Igazából még nem fogták fel az emberek a Németh Sándor-
jelenség mélységét, sötétségét és következményeit. Mindenki a
felszínt kapargatja. A Fesz van is csak egy diktatúra groteszk
ábrázolása volt, amely annak abszurd voltát mutatta be. Ennek a
könyvnek a célja az, hogy ennél mélyebbre ásson, és megmutassa a
probléma gyökerét, segítsen azoknak, akik nem tudnak szabadulni.
Nemcsak lelki sérelmekről van szó, hanem szellemi kötelékekről,
amelyektől sokan nem tudnak szabaddá válni. Ez már nem vicces,
nem nevetséges, nem csak abszurd, hanem közveszélyes. Hogyan
lehetséges, hogy emberek öngyilkosok lesznek? Milyen félelem kell
ehhez? Milyen lelki kínok? Milyen tévhiteket ültettek el a hívők
fejében? Milyen visszaélés ez a „lelkészi” hivatással? Hogyan
merészel valaki Isten tekintélyével parancsolgatni, üdvösséget
osztani és megvonni? Hogyan teheti meg, hogy sarlatánságával,
szektás dilettantizmusával, a babonás butaságával és az ördögi
praktikáival lelki betegek tömegeit termeli ki, akiket az különböztet
meg egymástól, hogy egy részük még bent van, másik részük már
kint. Akik bent vannak, ugyanolyan lelkibetegek, mint azok többsége,
akik már távoztak. Egy részük az irracionális Németh Sándor-imádat
fogságában vergődik, égeti magát szektás megnyilvánulásaival,
amelyekkel véd és takargat egy szörnyű embert. Másik részük már
felvilágosult állapotban bolyong, de azt sem tudja, mi történt vele.
Fel sem fogják, milyen beavatkozás történt az életükbe, s milyen
súlyos károkat szenvedtek el a személyiségükben. Láncokkal
megkötözve, és megfélemlítve, távolban is ettől az embertől
rettegve, hogy „felettes énként” ne irányítsa az életüket. Ahogy Víg
Mihály mondta, hogy ez az egyház az, „ahol nem a halottak
támadnak fel, hanem az élők halnak meg”. Akik életben maradnak,
azok sem szabadulnak tőle. Ahol volt hitesek ketten vagy hárman
összegyűlnek, Németh Sándor ott van közöttük. Úgy, mint az Isten.
Ez hogyan lehetséges?
A #metoo mozgalom után ideje vallási területen is feltárni a
visszaéléséket és megvédeni az áldozatokat. Ma már nem lehet a
nőket zaklatni, ami nagyon helyes. Ha valaki ráüt egyet egy
riporternő fenekére „viccből”, azt letartóztatják. Azt a szektavezért,
aki halálba kergethet embereket, lelkileg megnyomoríthatja,
megfélemlítheti őket, semmiféle retorzió nem éri, mert ő a
„vallásszabadságát” gyakorolja. Miközben nemcsak a dilettantizmus
pusztít. Szándékos manipuláció zajlik. Ezeket a módszereket
szakértők a mágia és a varázslás kategóriáival írják le. Céljuk, hogy
valaki ráerőltesse az akaratát másokra, és uralkodjon felettük. Egy
olyan ember, akinek a célja az, hogy összetörje a személyiségüket,
feltétlen engedelmességre kényszerítse őket. Németh Sándor ezt
tudatosan teszi, mert tudatosan kapcsolt ki minden kontrollt,
elszámoltathatóságot, amivel hatalomra törekszik az emberek fölött.
Isten helyébe lépett. Élet és halál urának képzeli magát. Azzal
dicsekszik, kiket átkozott a halálba. Ki, hogyan halt meg, miután vele
konfliktusba került. Szándékosan is próbál halálba kergetni
embereket. Saját hite szerint a halált küldi oda azokhoz, akik nem
engedelmeskednek neki, hogy az „simogassa őket”. Ki ez az ember,
hogy azt képzeli, ezt megteheti?
Ez akkor is rombol, ha nincs semmi alapja. Neki ehhez nincs
joga, hatalma, ez illegális tevékenység. Boszorkányság, és mivel az
emberek félnek tőle, hatással van rájuk. Mindezt a Biblia
kiforgatásával, meghamisításával, a tekintélyről, a „szolgálati
ajándékról” szóló bibliai tanítások elferdítésével teszi. Felfogta már
valaki ennek a következményeit? De ennél még fontosabb kérdés,
hogyan szabadulhat meg az emberfüggés áldozata? Méghozzá úgy,
hogy annak az embernek, akitől függ, üdvösséget, mennyet és
poklot, a túlvilági életet is befolyásoló isteni tekintélye és hatalma
van fölötte? Fizikailag már elmenekült (vagy még nem), de
szellemileg és lelkileg megkötözött fogoly. Pedig szabad is lehetne,
csak valamit rosszul hisz. Ez csak azokkal szemben működik, akik
elfogadják a bibliai igazságokról szóló hazugságokat. De ki véd meg
ettől? A szabaduláshoz meg kell érteni a csalás lényegét, hogy
lemenjen a varázslat. Meg kell érteni, hogy nem Isten kényszeríti
rájuk ezt.
Ennek kulcsa nem más, mint a hamis tekintély, amely a
„szolgálati ajándékról” szóló bibliai tanítás meghamisításából fakad.
Azt mondanám, hogy Németh Sándor maga is áldozata ennek a
tévedésének, ha nem lehetne látni, hogy ezt a hamis tekintélyt
szándékosan építi fel, és tartja fenn, hogy uralmat szerezzen az
emberek élete fölött, és korlátlan hatalommal rendelkezzen fölöttük.
Nemcsak tudatlan és ártatlan sarlatán, mert akkor lelepleződne
hamar, és nem lennének követői. A baj az, hogy ő manipulál,
szándékosan megtéveszt. Szélhámos. Tudatosan csinálja, s visszaél
az emberek hitével és istenfélelmével. A könyv további fejezeteiben
feltárom ennek a mechanizmusát, a Biblia hamisításának fortélyát.
Bizonyítom ezt a kételkedőknek. Először azonban azt kell megérteni,
hogy a Hit Gyülekezete a hívőkben súlyos lelki és szellemi
károsodást okoz, akiknek gyógyulásra lehet szükségük. Az
alábbiakban érthető lesz az is, hogy miért.
Bevezetésként felidézek az Amerikai Népszava fórumából egy
levelet, amely rávilágít a témára, az ezzel kapcsolatos vívódások,
kételyek természetére és mélységére. A „Morgós Freeman” név alatt
hozzászóló olvasó ezt írta: „Kedves F. Ferenc! Mint olyan valaki, aki
a szerzőhöz hasonlóan eltöltöttem a gyülekezetben jó pár évet,
aztán eljöttem onnan, megértem, ezért meg kell védjem segítő
szándékú, leleplező erőfeszítéseit. Először igyekeztem nem is
gondolni a múlt ezen szakaszára, azonban bizonyos helyzetekben
reflexszerűen előjönnek a felvett magatartások, a bevésődött
szemléletmód (agymosás), amik a szektás szubkulturális közegen
kívül értelmezhetetlenek. Ilyenkor az ember rádöbben, hogy nincs
már az a kontroll, nem kell a saját gondolatait háttérbe szorítani,
lehet önmaga. Ezzel a rádöbbenéssel együtt azonban eszébe jut,
hogy mennyi időt, elszalasztott lehetőségeket, energiát,
kapcsolatokat, pénzt áldozott fel a Németh család oltárán. A saját
életét áldozta fel. A szektából szabadultak helyzete hasonló ahhoz
(nem egyenlőségjelet téve a kettő közé), ahogy a gyerekkori
bántalmazást átélt emberek felnőttkorukban is szenvednek emberi
kapcsolatok terén. Nem hatol át az értelem meggyőződése a gyötrő
emlék miatt beivódott rettegés falán (az ember, akiben megbíztam,
bántott). Még egyszer hangsúlyozom, nem ugyanazon súlyosságú
esetekről van szó, csak a működése hasonló. Kezelni kell, tudatosan
fel kell dolgozni az éveket, akár évtizedeket. Ebben óriási segítség
az a tudat, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki ezzel küzd, hanem
vannak mások is, olyanok is, akik már előrébb jutottak, olyanok, akik
szókimondóbbak, bátrabban fogalmaznak. Nekem mérföldkő volt
elolvasni a Fesz van-t, várom a folytatást.”
A helyzet súlyosságának megértéséhez szeretnék még egy
levélből idézni. Nem az egész levelet. Személyiségi jogok miatt
igyekszem felismerhetetlenné tenni a levél íróját. Annál is inkább,
mert az ő problémája az, hogy retteg, fél. A hölgy színész volt,
sikeres színésznő, aki klasszikus darabokban játszott, szenzációs
rendezők keze alatt. A Hit Gyülekezetébe került. Sok év után lelki
gondozást kért, így derült ki, hogy színésznő. Azonnal közölték vele,
hogy el kell hagynia a pályát, amit ő sírva és zokogva, meg is tett.
Egy hívő nem akar Istennek ellene tenni. Márpedig az ilyeneket úgy
közlik, mint az Isten akaratát. Úgy érezte, nem tehet mást. Olyan
szellemi és lelki nyomás nehezedett rá, hogy elhagyta élete értelmét.
Ne feledjük, hogy egy szektásnak a színésznő szinonimája minimum
a „kurva”. Képzeljük el ezt olyan helyen, ahol 2007-ben még egy
összejövetelre is csak úgy engedtek be valakit a Hit Csarnokba,
hogy kapott valami kendőt, amit a térdére kellett terítenie, hogy ülő
helyzetben ne látszódjék ki a térde. Szoknyája térden aluli volt, de a
kapunál álló beengedő úgy ítélte meg, hogy amikor leül, felcsúszik
annyira, hogy kilátszik a térde. Ha kettejük közül valaki parázna volt,
akkor a beengedő kapus volt az. Nem mellesleg, ez az a képmutató
gyülekezet, ahol a térdkalács ugyan nem látszódhat, a gyülekezeti
iskola WC-jében viszont egymással csókolóznak a kislányok. Ez
abszolút bibliai. Ez lesz a törvénykezés következménye. A bűn ereje
a törvényben van. Titokban Németh Sándor, a legfőbb törvénykező,
vajon milyen életet élhet? A bibliai törvényszerűség rá is vonatkozik.
Gyanús ez a sok köpködés a perverzekre és paráznákra. Valami
beteges élvezet és elfojtás érződik rajta. Normális embert hidegen
hagyják ezek a dolgok. A Hit Park kapusa sem magától találta ki,
hogy lesse a szoknyákat és a térdeket.
A hölgy egyszer ima közben felkiáltott Istenhez: „Uram, miért
nem lehetek én színésznő?” Ekkor kiderült, hogy akikhez lelki
gondozásra járt (akik azóta már nem is tagjai a gyülekezetnek),
imádkoztak érte, hogy ne lehessen színésznő. Vagy imádkoztak
érte, vagy nem, de ő különös jelentőséget tulajdonít annak, ha
imádkoznak, s az ettől való félelmeitől nem tud megszabadulni.
Innen már a levélből idézek: „Eldöntöttem, hogy elhagyom a
gyülekezetet. Konfrontáció nélkül kihátráltam. Azon a nyáron
imádkozott úgy N. S. az ATV-ben: Ó Uram, akik nem a te utadon
járnak, tedd őket sikertelenné, hogy a sikertelenségük által
rátérhessenek a helyes útra. Leesett a második tantusz, döntöttem
és eljöttem. Ekkor még naiv módon semmit nem tudtam arról, mi
folyik a Hit Gyülekezete színfalai mögött. Igaz, kaptam egy olyan
Igét, hogy könyörgés a hamis atyafiak ellen. De csak sejtettem,
éreztem, információm nem volt arról, mit jelent ez. Rátérnék a
lényegre: a színházi probléma kisebb, a második a súlyosabb, úgy
nevezném: 24 órás karizmatikus varázslás. (…) Már mindent
megpróbáltam ellenállni, elűzni, a kötözgetéseket szétvágni Jézus
nevében. A kazettákat kidobtam. Én sajnos szellemileg nagyon
érzékeny vagyok, azonnal megérzem, ha imádkoznak értem. Ezért
is kérem, hogy ne imádkozzon értem. Lehetséges, hogy a Szentlélek
meghasonlott önmagával? Ahol az Úrnak Szelleme, ott a
szabadság. A Szent Szellem olyan, mint egy gép? Vagy ez egy
olyan szellemi rend működése, amit emberek döntöttek el? És
imacsoportok hajtanak végre?”
Alább egyben idézem azt a részt, mely rámutat arra, milyen
állapotban távoznak az emberek a Hit Gyülekezetéből, milyen
segítséget kérnek tőlem a leveleikben. Ne feledjük, a levelet egy
színésznő írta, aki teljesen normális, nem is akárki. Csehov,
Shakespeare, Madách, Bródy, Vörösmarty, Dürrenmatt, T. Williams,
Lessing stb. műveiben játszott. Rendkívül finom és intelligens
hölgyről van szó. Ezeket nem magától találta ki, ezeket Isten
tekintélyével hitették el vele. Íme, a levelének folytatása: „Úgy
gondolom, egy pásztor elveszíti a legitimitását, amikor visszaél a
hatalmával. N. S. szerint az Úr nem vonja vissza az elhívását és az
ajándékait. Ezzel az Igével legitimálja a diktatúrát? Lehetséges az,
hogy ő ennek alapján bármit megtehet? Ön szerint ez az öröm kenet
a Toronto Blessing-ből jövő erő? Ami a Kundalini jógából ered? Vagy
ez egy keresztény hipnózis: a szabad akarat letörése, és
akaratátvitel? Egy hipnotizőr mondta, hogy az emberek 99%-a
hipnotizálható. Idéznék Derek Prince Átok és áldás című könyvéből:
Működik a kísértésnek egy olyan típusa, amely az ima hatalmával
való visszaélésre csábít. Ez az imával való leuralásban ölt testet.
Van valami az ember romlott természetében, ami arra hajt minket,
hogy uralkodjunk más embereken. Ebből a kívánságból fakad a
varázslás. Három kulcsszó világítja meg a varázslás mibenlétét:
manipulálás, megfélemlítés, leuralás. A leuralás a végső cél. Az
egyik kulcsszó, amely ennek az erőnek a működését jelzi, a
manipuláció. A manipuláció azonban nem Isten akarata. Az ilyen
imák mögött gyakran az az elképzelés áll, hogy jogunk van Istent
játszani mások életében. Valójában azonban az a hatás, amely
figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy Isten szuverén módon van
jelen minden személy életében, nem lehet a Szent Szellemtől.
Amikor másokért imádkozunk, belép a képbe az ő szabad akarata.
Szellemi bántalmazás: az ember szellemi mivoltának megsértése,
amely meggyengíti és aláássa az illető szellemi méltóságát, mivel
kihasználja, manipulálás, leuralás, illetve kontroll által. Ha valakit,
akivel lelki kötődésben vagyunk, úgy akarunk irányítani, hogy
uralkodást vagy manipulálást használunk, olyan pusztító lehet, mint
a közvetlen varázslás. Mindezeknek a tanításoknak régóta
birtokában vagyok. Mégsem tudom megélni. Tudom, hogy hol
követtem el hibákat (most nem részletezem), de tanultam belőle.
Amit szabad Jupiternek, azt nem szabad az ökörnek. Hiszen ők az
Isten fölkentjei. Végül föltenném a konkrét kérdéseimet: Ön hogyan
harcolt a szellemi harc, kötözgetés ellen? Ha Ön is érezte, mit
imádkozott? Elmúlt? Vagy Amerikában nem ilyen erős a
karizmatikus varázslás? Valóban ez a kenet, a Toronto Blessing, a
Kundalini jóga erejével működik? Karizmatikus hipnózis? Egy dolog
van, amit még nem tettem meg: a személyes verbális konfrontáció.
Elhatárolódási nyilatkozat: határozottan, higgadtan és erélyesen
NEM-et mondok minden olyan imára, ami nem az én
kezdeményezésemre történik. Az imaéletem a magánügyem. Nem
közpréda. Öt éve fogalmazom ezt a mondatot, de nem volt rá
lehetőségem hogy kimondjam, minden, ami rombolja az egyén
függetlenségét, szuverenitását, felelősségérzetét az ördögtől van.
Isten nem báboknak teremtett bennünket. Zárom levelemet,
megpróbáltam objektíven szellemi dolgokat megfogalmazni, az
érzelmeimet félretéve. Ha már az elmúlt tíz évemet tönkretették, a
következő 10-15 évben szeretnék EMBER-ként élni, nem
megkötözve, falakkal, csapásokkal körülvéve. Ha van valami kiút
ebből, kérném a segítségét. Nem érdekel a hitesek jelleme, sem a
korrupciós ügyek, manipulációk, csak az, hogy hagyjanak békén.”
A levélíró nem találja a megoldást, pedig kimondta a szabadulás
kulcsát. Azt írta, „ők az Isten fölkentjei”. Ezért nem képes
megszabadulni, mert ezt hiszi. Amíg azt gondolja, hogy Németh
Sándor tekintélye és tevékenysége mögött Isten áll, addig nem tud
megszabadulni, mert semmit nem mer elutasítani, amit Németh
Sándor mond vagy tesz, mert azzal Istent utasítaná el. Holott Isten
azt várja, hogy ezeket utasítsa el, ezek nem tőle vannak. Ez a könyv
ahhoz próbál segítséget nyújtani, hogy a Biblia alapján rámutasson,
hogy Németh Sándor nem „Isten embere”, a tekintélye nem Istentől
van. Ez a szabadulás kulcsa, amely megszabadít a varázslástól, a
szellemi rabságtól. Ez által lehet kijönni az elnyomásból, amelyet
Isten nevében követett el. Ahogy azt Derek Prince a könyvében
leírta. Derek Prince ugyanazt állította a könyvében, amit én. Ez nem
Istentől van, nem lehet a Szent Szellemtől. Ezért nem szabad félni
attól, hogy valaki elutasítsa, hanem ellenkezőleg: ez Isten elvárása.
Fussatok ki Babilonból, idézem újra. Ez a hölgy eljött, szabadulni
akar, és nem tud. Pedig amit Derek Prince könyvéből idézett, az
Németh Sándorról szól, és a probléma gyökerét jelenti. De
fogvatartják a tanítások, az elhitetett babonák, ostobaságok, mert
működik a hamis tekintély. Bármennyire úgy tűnik, nem intelligencia
kérdése, hogy ezen túltegye magát az ember. Ez a szívben levő hit
kérdése, ami az ember személyiségének iránytűje, központja. A
becsapás ezért nem veszélytelen. Egy életre tönkretehet valakit.
Emberi roncsok ezrei ténferegnek kisebb és nagyobb lelki
sérülésekkel. Németh Sándor termékei. Ők Németh Sándor
gyümölcsei, akikről meg lehet ismerni a fát, amelyről származnak.
 Ezek a levelek talán érzékeltetik, milyen hatása van Németh
Sándornak, a hamis tekintélynek, a hamis tanításainak és a sarlatán
tevékenységének. Ezek nem elszigetelt jelenségek és nem
szélsőséges esetek. Tele van Budapest, amit Pajor annyira szeret,
és a vidék is ilyen emberekkel. Amikor az alapító eltávozásával
darabjaira hullik a Hit Gyülekezete, akkor várható majd a káosz és
katasztrófa: tömegesen tántorognak majd poszttraumás tünetekkel
az emberek az országban. Nem értik majd, mi történt, mit tudnak
csinálni, hogyan tudnak megszabadulni a káros hatásoktól, hogyan
lesznek képesek egészséges emberként beilleszkedni a
társadalomba úgy, hogy a hitüket és az üdvösségüket se veszítsék
el. Gyakran írogatnak nekem a Hit Gyülekezete volt tagjai, akik már
eljöttek onnan. A levelekből az derül ki, hogy ugyanazt mondják,
mint amikor ott voltak. Németh Sándort és az elferdült evangéliumi
karizmatikus mozgalmat visszhangozzák. Nem tudnak mást, és
elképzelni sem tudják azt, hogy az egész hamis. Ha azt elveszítik,
nem marad semmijük. Minden mást kizártak az életükből. Nem
tudják a hazugságot az igazsággal felcserélni, mert a távozás után is
azt hiszik, hogy az az igazság. Valamiért eljöttek. Érezték, hogy
valami nem stimmel. De nem számoltak le azzal, ami a probléma
gyökere. Nem tudják szétválasztani az igazit a hamistól. Tele vannak
előítéletekkel és babonákkal. Ők ugyan kijöttek, de a Hit
Gyülekezete nem jött ki belőlük. Ami még rosszabb: Németh Sándor
nem jött ki belőlük, hanem uralkodik bennük.
Pszichológus nem tud segíteni, ha nem hívő, mert nem tud
olyan fogalmakkal mit kezdeni, mint hogy kenet, tekintély, üdvösség
és Szentlélek. Ha pedig hívő, a szakmája nem menti meg attól, hogy
ugyanazzal a problémával küzdjön, mint azoké, akiken segítenie
kellene. A Hit Gyülekezete tagjaiba belenevelték, hogy rajtuk kívül
mindenki más „testi”, alulképzett, tévelyeg és „száraz csont”. Ezért
más gyülekezetek pásztoraira sem lehet számítani, az ő
karizmájukat, hitelességüket és hozzáértésüket nem fogadják el.
Nincs rajtuk akkora „kenet”, nincs akkora „világosságuk”, ha nem
ugyanazt mondják, amit Németh Sándor, akit nem is lehet kritizálni,
mert erre már megvannak a kiépített reflexek. Nem beszélve a
teológiai ellenvetésekről, amelyekre készen állnak a hamis hites
válaszok. Még a legfelvilágosultabb volt hites sem mer kételkedni
abban, hogy Németh Sándor „Isten embere”. Márpedig, amíg ezt
gondolja, addig nincs esélye arra, hogy valaha megszabaduljon tőle:
a hamis tanításaitól és a következményeitől. Ez a hazugság tartja a
szívében a hamis tanításokat, és vele a láncokat.
Ezért nincs más, csak egymáshoz fordulhatnak. A betegek
gyógyítják egymást. Az Autonóm Gyülekezet lelkészei nekik
lázadók, istentelenek, akik a pokolba jutnak. Nem különben én, akit
Németh Sándor a belső körökben „kis Sátánnak” nevez. Nem is
értem, mire a „kis” jelző, mivel érdemeltem ki, hogy így lefokoz. Én
valóban az antitézise vagyok neki, mert átlátok rajta. Ezért gyűlöl
legjobban. Akik évtizedekkel utánunk jöttek el, a kölcsönös tisztelet
legkisebb jelét sem mutatják, mert ugyan nekik is elegük lett, de a
rólunk szóló hazugságokat azért az évtizedek alatt elhitték. Emellett
szembe kéne nézniük az imakommandóban eltöltött rengeteg idővel,
amit az átkozásunkkal töltöttek. A legzavarosabb módon keverednek
bennük az új felismerések a legdurvább némethizmussal. A Hit
Gyülekezetét sok „kis Németh Sándor” hagyja el. Ezért a szükség
nagy úr. Rám maradt a feladat, hogy az alapvető fundamentumokat
a helyükre állítsam, s én ezt meg is teszem. Eddig is én adtam a Hit
Gyülekezete és Németh Sándor legtisztább leírását. Ebben a
könyvben pedig továbblépek ezen. Méghozzá úgy, hogy mind a
világi, mind a hívő olvasó számára érthető, világos és meggyőzően
hiteles legyen, amit írok. Mindent a Biblia kontrollja alá kell helyezni,
amit írok, mert a Biblia alapján mutatom ki a hamisítást.
Az szól mellettem, hogy ennek a konfliktusnak élharcosa
vagyok, tapasztalt ember, aki átment már mindenen, amin átmehet
valaki, aki szembefordult Németh Sándorral. Senki nem konfrontált
vele úgy, mint én. Senki nem ismeri a belső lényegét úgy, mint én.
Nem sokan voltak olyan közeli munkatársai, mint én. Nekem
kijelentésem van róla, hogy ki ez az ember, amit a kívülállók sokkal
jobban látnak, mint azok, akik a hatása alatt voltak. Én nem
elméleteket adok elő, hanem tudom, miről beszélek, mert átéltem.
Tudom, kivel állok szemben. Az életbenmaradásom hitelesíti, amit
mondok. Voltak, akik belehaltak. Az én receptem, hála Istennek,
működik. Könnyebb volt távolból, de a távolság önmagában nem
segít.
 Van egy másik bizonyítékom is. Nagy Iván, volt dicséretvezető,
a Bornemisza Péter általános iskola első igazgatója, miután elhagyta
a gyülekezetet, abban az utcában lakott, ahol Németh Sándor és
családja. Néhány száz méter választotta el a házától. Tőle úgy
imádkoztak, úgy átkozódtak, ahogy akartak. Rajta semmi nem
fogott. Naponta ment el mosolyogva Németh Sándor háza előtt,
integetett a biztonsági őröknek. Nem félt tőlük, ezért nem árthattak
neki. Ennek titka az volt, hogy előbb tudta, mint én, hogy Németh
Sándor csaló, szélhámos, nem „Isten embere”. De ennek minden
részletére ő is csak akkor eszmélt rá, amikor elolvasta ennek a
könyvnek a kéziratát.
Ezt ismerhetik meg azok is, akik a szabadulást keresik, de a
világ túlsó részén sem tudnak olyan szabadok lenni Németh
Sándortól, mint Nagy Iván volt vele egy utcában. Rajta nem volt
„nyomás”. Nem a távolság segít. Sem a térben, sem az időben.
Csak az igazság felismerése.
Bevezetés a szabadulásba

Az első, amit meg kell érteni, hogy a Németh Sándortól tanult

„szellemi harcot” el kell felejteni. Senki nem fog megszabadulni attól,
ha kötözi, ha űzi, vagdossa a Németh Sándortól jövő, tőle származó
démonokat, láncokat és köteleket. Az igazság tud szabaddá tenni.
Aki megérti azokat a bibliai igazságokat, amelyeket elmondok, és
amelyek Németh Sándor hazugságait és manipulációit leleplezik,
megszabadul. Az Ige megszabadítja. Imádkozni lehet azért, hogy
Isten jelentse ki ezt, és ezt meg is teszi. De az ember által végzett
ún. „szellemi harcot”, amit Németh Sándortól tanultak, mindenki
felejtse el. Azzal csak magát kötözi meg, a szívét keményíti meg az
ember. Egyre távolabb kerül az Istentől, s olyan lesz, mint Németh
Sándor, akitől szabadulni akar. A varázslást fejezzük be. Az Ige, az
igazság, a szellemi fegyver. A szabadulás felismerések, szellemi
kijelentések sorozata. A józan észnek több a szerepe, mint a levegő
csapdosásának. Aki nem ismeri a szellemvilágot, a démonokról csak
annyit tud, mint Németh Sándor, az amatőr módon ne erőltesse,
hogy Jézus nevében ő rendet tesz a levegőégben. Bízza Istenre.
Isten az Igét, a Szentlelket és a szellemi kijelentést adta. Ez elég. Ez
hatalmasabb mindennél. Emellett a hit, hogy amit Isten mondott, az
igaz. Ha azt mondta, hogy semmi nem árthat neked, akkor semmi
nem árthat neked. A varázslás ereje a hazugságban és a
megfélemlítésben van. Aki nem fél, arra nem hat. Azt kell
megtanulni, miért nem kell félni. Ezért körmölöm ezt a könyvet.
A másik előfeltétel az emberi előítéletek lerombolása, és a
nyitottság arra, hogy az igazság fájdalmas és meghökkentő is lehet.
Tudomásul kell venni: az egyház olyan, mint a „gyalom”. Olyan, mint
a háló, amely mindent összefog: „Szintén hasonlatos a mennyeknek
országa a tengerbe vetett gyalomhoz, amely mindenféle fajtát
összefogott; melyet, minekutána megtelt, a partra vontak a halászok,
és leülvén, a jókat edényekbe gyűjtötték, a hitványakat pedig
kihányták. Így lesz a világ végén is: Eljönnek majd az angyalok, és
kiválasztják a gonoszokat az igazak közül. És a tüzes kemencébe
vetik őket; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.” Lehet a hálóban
hitvány. Jézus megmondta, hogy az egyház nem tökéletesen tiszta
és mentes ezektől. Nem kell sem félni, sem megijedni ettől, csak
szembe kell nézni vele. A legrosszabbra is fel kell készülni, azon
sem kell meglepődni. Ahol legkevésbé várná az ember, ott van az
ellenség, mondaná Virág elvtárs. Meg van írva, hogy a Sátán is a
világosság angyalának mutatja magát, nem csoda, ha a Sátán
szolgái is Isten legnagyobb embereinek mondják magukat. Ne
lepődjünk meg, ha a Sátán legerősebb emberei, varázslói azok,
akiket a legnagyobb prófétáknak hisznek a hívők. Minél nagyobb a
kultusza, annál sötétebb, ördögibb a varázsló.
Jézus a Thiatirabeli gyülekezet angyalának mondja, hogy nem
ismerik a „Sátán mélységeit”. Még azt sem veszik észre, hogy a
Sátán tanítja őket: „megengeded amaz asszonynak, Jézabelnek, aki
magát prófétának mondja, hogy tanítson és elhitesse az én
szolgáimat, hogy paráználkodjanak és a bálványáldozatokból
egyenek”. Itt nem csupán a testi paráznaságról van szó, hanem
annak szellemi gyökeréről. A „szellemi paráznaság” a
bálványimádás. Ha valaki Isten helyébe helyezi magát, az „szellemi
paráznaságot” követ el, ez Jézabel szelleme. Jézabel Isten helyébe
helyezi magát, de Isten leggyűlöltebb ellenfele. Hamis tekintélyt
használ és varázslást folytat. A hívők fogságban tartása, a
láthatatlan kötelek okozta szenvedések oka Jézabel, aki elfordítja
Istentől az embereket, akik nem Istentől, hanem tőle függnek.
Szembefordulni nem mernek vele, mert az Isten emberének hiszik
azt, aki Jézabel szolgája, s félnek tőle. Jézabel nem más, mint a
Sátán Istennek álcázva. Ne feledjük el: nem tagadja az Igét nyíltan,
mert tanít az egyházban. Az igazságot nem nyíltan tagadja, hanem
elferdíti. Jézabel már a spájzban van. A belső kamrában.
Jézabel a „parázna asszony”, de a Thiratirabeli gyülekezet
nemcsak a katolikus egyház, ahogy a neoprotestáns szakirodalom
tartja. Pápája és bálványa nemcsak a katolikus egyháznak van. A
pápa csak szeretné, ha valaha az életben olyan hatalma lenne és
olyan imádás tárgya lehetne, mint Németh Sándor. A pápaság
tévedhetetlenségi dogmája csak írott malaszt. Annak tökéletesen
megvalósult formája a Hit Gyülekezetében van. Németh Sándor
nemcsak utolérte a katolikus egyházat, hanem messze túlszárnyalta
azt. Azzal a különbséggel, hogy képeket, szobrokat, szenteket nem
tart. A konkurenciát nem szereti. Fel kell készülni arra is, hogy a
Thiatirabeli gyülekezet problémája előfordulhat egy gyülekezetben,
amely magát a legkiválóbbnak, legfelvilágosultabbnak tartja. Egy
hites számára a legnagyobb felismerés az, hogy amit Isten
legfantasztikusabb gyülekezetének hitt, az a Sátán fogsága. Akiről
azt hitte, hogy Isten legnagyobb embere, az a Sátán szolgája.
Jézabel tanít általa. A Sátán mélységét ismeri meg, aki ennek a
végére jár. A Hit Gyülekezete és Németh Sándor hamis
tekintélyének bibliai elemzése ebben nyújt segítséget.
A harmadik előfeltétel annak a bibliai elvnek a megtartása, hogy
hazugsággal nem lehet gyógyítani. Ha nem az igazat mondjuk,
akkor hazudunk. A hazugság nem megszabadít, hanem megkötöz.
Egyesek szerint a Hit Gyülekezete sérültjei mindent elutasítanak, ha
Németh Sándor isteni elhívását megkérdőjelezzük. Úgy gondolják,
be kell csomagolni, nem kell kimondani, hogy Németh Sándor nem
„Isten embere”. Szerintük nem tudják elhordozni, és ezzel
elidegenítjük őket attól, hogy megismertessük velük az igazságot.
De ez maga az igazság. Ez az, amit meg kell ismerniük, különben
soha nem szabadulnak meg. Ebben a hazugságban van ugyanis a
varázslás ereje. Ez a Sátán mélysége. Ha takargatjuk Jézabelt,
akkor a thiatirabeli gyülekezet sorsára jutunk. Isten azt akarja, hogy
leplezzük le. Aki az igazságot szereti, az elfogadja. Aki nem szereti,
annak az sem segítene, ha táncot járnánk Németh S. Judit
zongorakíséretére. Azoknak sírhatunk is, táncolhatunk is, semmi
nem használ. Szépítgethetjük is, de csak megigazulnak a
hazugságban. Jézus így írta le őket: „Mihez hasonlítsam azért e
nemzetségnek embereit? És mihez hasonlók? Hasonlóak a piacon
ülő gyermekekhez, akik egymásnak kiáltanak, és ezt mondják:
Sípoltunk néktek, és nem táncoltatok; siralmas énekeket énekeltünk
néktek, és nem sírtatok. Mert eljött Keresztelő János, a ki kenyeret
sem eszik, bort sem iszik, és ezt mondjátok: Ördög van benne. Eljött
az embernek Fia, a ki eszik és iszik, és ezt mondjátok: Íme, a falánk
és borivó ember, a vámszedők és bűnösök barátja.”
 A negyedik előfeltétel, hogy megértsük, Németh Sándor
szellemileg „fertőz”. A skizofrén paranoia nehezen gyógyítható, mert
a betegnek nincs betegségtudata és fertőz. A paranoiás ember
megfélemlít, s a paranoia átragad a hallgatóságára. Minden diktátor
paranoiás. Akik hallgatják, azok is paranoiás, rettegő emberek
lesznek. Ez a varázslás része, megfélemlítéssel és manipulálással
uralják le azokat, akiket maguk alá kényszerítenek. A Hit
Gyülekezetéből távozók nagy része is ilyen paranoiás. Elhisznek
mindent, és az Iljin-féle „keresztény fasiszta” mozgalomban egész
iparág segít nekik álhírekkel, ahogy láttuk. Érzékeltetem ezt egy
példával. A Hit Gyülekezetében ismertem még a kedves hölgyet, aki
azóta eljött, de hívő maradt. Rendszeresen küldözgeti nekem
ugyanazokat a borzalmakat, amelyeket Morvay szokott terjeszteni, s
amit leginkább az orosz titkosszolgálat talál ki. Nemrég elküldött egy
„Titok Terminál” című online újságot, amelynek az alcíme: „Amikről
máshol nem beszélnek”. Kapásból látszik, hogy egy összeesküvés-
elméleteket terjesztő oldal. Az elküldött cikk címe: „Macron
bejelentette a 21. századi Új Világrend létrehozását”. Idézet az
írásból: „A háttérhatalom tagjai Macront használták fel
szócsövükként, hogy tudassák a világgal, már küszöbön van a
nemzetek felett álló világuralom létrejötte.” Igen, a „háttérhatalom”…
Németh Sándornál vagyunk.
Ez természetesen az Antikrisztusra történő utalás, és az üzenet
lényege, hogy a gonosz liberálisok hozzák létre az Antikrisztus
nemzetek fölötti uralmát. Már írtam korábban, hogy az Antikrisztus
egy világdiktátor lesz, akinek az ereje a hazugságban van, és
legfőbb jellemzője az, hogy „törvénytaposó”. De a Biblia szerint,
mielőtt a „törvénytaposó” eljön, el kell az útból tolatni azt, ami még
visszatartja. Ez viszont nem a keresztény egyház, mert a keresztény
egyházak, a neoprotestánsok a katolicizmussal összefogva,
illiberális diktátort támogatnak, parázna asszonyként lovagolnak a
Fenevadon, az Antikrisztus birodalmán. Ezek az egyházak készen
állnak rá, hogy szívélyesen üdvözöljék az Antikrisztust. Az
Antikrisztus előképeit támogatják és segítik a hatalomba: Orbánt,
Trumpot és Putyint, stb.. Ami a világdiktatúrát, a törvénytaposó
Antikrisztust visszatartja, az a liberális jogállam, amely a törvény
uralmára épül. Ezt rombolják le azok az egyházak, amelyek az
„erkölcs” nevében antiliberális propagandát folytatnak, és fasiszta
politikusokat választanak meg.
Érdemes figyelni, mi a „volt hites” hölgy ellenvetése erre: „A
liberalizmus a jog uralmával Szodoma és Gomora, Isten okádik
tőlük.” Ez a hölgy kijött már a Hit Gyülekezetéből, de akár bent is
lehetne. A szövegére azt írtam, hogy Isten nem okádik a bűnös
embertől, hanem meghalt érte. Bűneit Jézus felvitte a fára. Isten
minden bűnös minden bűnét megbüntette a Fiában. Akkor is, ha
még nem tud róla, vagy nem fogadja el. Az, hogy nem üldözik a
jogállamban azokat, akik a tízparancsolatot nem tartják be (ahogy
senki nem képes betartani), az nem teszi erkölcstelenebbé a világot
annál, mint amilyen akkor lenne, ha üldöznék. A katolikus középkor
mennyivel volt erkölcsösebb? Kéne olvasni Boccacciót. A középkori
keresztény Európa ezerszer romlottabb volt, mint a jelenlegi. Amikor
szabadság van, akkor a bűn kevesebb. Éppen a liberalizmus
biztosítja a szabad választás lehetőségét, ami a megtérés feltétele
is.
Erre jönnek a szokásos érvek, hogy Isten miért pusztította el
Szodomát, miért írja a Róma levél első fejezete, hogy elváltoztatták
egyesek a természet folyását, ezért bocsátotta rájuk Isten a
tévelygés szellemét. De Szodomában nem volt tíz igaz ember, nem
volt megváltás és nem volt újszövetség, amelybe Isten bevonta a
pogányokat is. A Róma levél első fejezete időrendben mondja el, mi
volt a megváltás előtt. A hölgy a Róma levél második fejezetét már
nem idézte, amely azt mondja: „menthetetlen vagy, óh, ember, bárki
légy, a ki ítélsz: mert amiben mást megítélsz, önmagadat
kárhoztatod; mivel ugyanazokat műveled te, a ki ítélsz.” Azt írta a
hölgy: „Ma már 3 éves gyerekeket oktatnak transzszexuális buzik.
Láttam a Youtube-on. Erre mondom, hogy Isten okádik.” Erre azt
írtam, hogy ezek hazugságok, propaganda, antiliberális uszítás.
Sehol nem oktatnak 3 éves gyerekeket „transszexuális buzik”. Amire
pedagógusok oktatják őket, az teljesen normális, és helyesen teszik,
ha nem nevelnek olyan farizeusokat, mint a Hit Gyülekezete. Bár 3
éves gyerekeket nem tudom, hol tanítanak bármire a tiszta
beszéden kívül. Másrészt, kértem, ne buzizzon, mert „ha a bűn
beszámít, akkor te sem vagy különb senkinél sem, mert te sem vagy
bűn nélküli a törvény szerint. Ha egyet megrontasz, azzal az egészet
megrontottad. Ha őket megítéled, magadra is ítéletet mondasz. Ha
tőlük okádik az Isten, akkor tőled is okádik. De Isten nem okádik
tőlük, hanem szereti őket, ahogy téged is. Életét adta értük, és nem
a haragját mutatja nekik, mert azt ráhelyezte a Fiára. Épp azért,
hogy rájuk ne kelljen. Nem ítélkezik felettük, a bűneiket már
megbüntette a Fiában. Hívja, várja őket szeretettel, ti pedig
gyűlölködtök, mocskolódtok, különbséget tesztek az ő bűneik és a ti
bűneitek között. Te is ingyen kaptad a megigazulást, nem tettél érte
semmit, nem a te érdemed. Mennyivel vagy különb másoknál?”
Erre a válasz: „A pokolról és a bűnről is kell beszélni, különben
senki nem tudja, mitől menekült meg. Megmenekülnek attól, ami a
Jelenések Könyvében le van írva. Erről kell beszélni.” Erre azt írtam,
hogy nem erről kell beszélni, és ő sem erről beszél, hanem csak
kárhoztatja őket és uszít ellenük. Nem is azért, hogy megtérjenek,
hanem csak rájuk olvassa a bűneiket, miközben ha ezzel a mércével
mérünk, ő semmivel nem különb. Az egyik így vétkezik, a másik úgy.
De az apostolok nem a bűnt hirdették, hanem a kegyelmet. A bűnt
az ördög hirdeti, és akinek a fejére olvassák a bűneit, az soha az
életben nem tér meg. Vagy ha igen, akkor a félelem miatt tér meg,
de azt nem tudni, hogy kihez, mert az Isten szeretetét, a megváltást,
soha nem ismeri meg, ugyanis nem arra adott választ, amikor
állítólag „megtért”. Nem a bűnnel és pokollal való fenyegetés, hanem
az Isten jósága az, ami megtérésre indít. A megtérés nem a bűnből
van, hanem a hitetlenségből. Az apostolok nem beszéltek bűnökről,
hanem a bűnbocsánatról, amikor az evangéliumot hirdették.
Kizárólag a Jézus Krisztusba vetett hitet és a bűnbocsánatot
hirdették, nem a pokollal fenyegetőztek: „Bűneinek bocsánatát veszi
az ő neve által mindenki, a ki hisz ő benne. Mikor még szólta Péter
ez igéket, leszállt a Szent Lélek mindazokra, a kik hallgatták e
beszédet.” (ApCsel 10,43-44) Ez Péter apostol evangéliuma, amire
leszállt a Szentlélek. A Jézus Krisztusba vetett hitet hirdette. Nem
fenyegetőzött a pokollal, nem élvezkedett a bűneiken. Nem
mocskolta a másképp vétkezőket. Nem játszott ezzel politikusok
kezére, akik így fordítják szembe az embereket és rombolják le a
szabadságot.
Ezért a hölgynek azt írtam: „Ha Isten okádik valamitől, akkor az
nem a bűnös ember, mert értük Krisztus meghalt. Kifizette a bűneik
árát, megváltotta őket, akkor is, ha nem tudják, vagy nem hiszik. Az
nem evangélium, amikor a képébe vágják valakinek a bűneit, és a
pokollal fenyegetőznek. Az evangélium a megváltás és a
bűnbocsánat hirdetése. Isten nem a bűneire akarja emlékeztetni az
embert, hanem a kegyelmét kínálja, a bűnbocsánatot adja. Nem
okádik a bűnöstől, mint a Hit Gyülekezete jelenlegi és volt tagjai
közül sokan. Ám ettől a gonosz, törvénykező, farizeus, ujjal való
mutogatástól, amit te folytatsz, meg akiktől ezt te tanultad, attól
okádik, de nagyon. Ez a meghamisítása, semmibevétele az Ő
áldozatának, emberek távoltartása az üdvösségtől.” Nem folytatom,
pedig ez a hölgy még a „jobbik eset”, aki másokat kárhoztat és nem
magát. Ezért kevésbé lelkibeteg, mint azok, akik önmagukat
kárhoztatják, és nem tudnak igazzá válni hit által. Így védekeznek. A
kárhoztatás az önkárhoztatástól való menekülés is. Aki bűnösnek
érzi magát, másokat kárhoztat. Aki megigazult kegyelemből, az
senkit nem kárhoztat. Tudja, hogy Isten az, aki megigazít. Nem
kárhoztatja azokat, akikért az Isten Fia meghalt. Tehát ebben a
pontban meg kell érteni, hogy a paranoia fertőz, a populista
hazugságok, a propaganda erre épül. Az egyház küldetése nem a
bűnösök elleni uszítás, nem a bűnösök fölötti ítélet, nem egyes
bűnök kiragadása és kriminalizálása, hanem Isten szeretetének és a
megváltás csodálatos voltának bemutatása. Nem kell rettegni a
bűnösöktől, nem szabad engedni, hogy pásztorok megfélemlítsenek
hamis propagandával. Nekik mindig jön valami félelmetes dolog,
amitől velük együtt rettegni kell. Ez éppen úgy megkötöz, mint a
hamis evangélium. Aki elhiszi az antiliberális propaganda
hazugságait, átadja magát a megfélemlítő erejének, elvéti az egyház
küldetését.
Az ötödik előfeltétel – ha már így megszámoztuk – annak
felismerése, hogy a „fertőzés” elérte a vidéki gyülekezeteket is. Ezért
mondandónk nem csupán a budapesti gyülekezet (volt) tagjaira
vonatkozik. A kontraszelekció alapján csak olyanok lehetnek
pásztorok, akik Németh Sándor hasonmásai és őt utánozzák.
Vidéken „kicsiben” történik az, ami Budapesten, de „kicsinyesebben”
is. A Hit Gyülekezete vidéki pásztorai magukra veszik ugyanazt a
tekintélyt, amit Németh Sándor. Ez legfeljebb abban segít, hogy
felismerhetőbb legyen ennek a tekintélynek a természete. Vidéken
jobban látszik a „hamis tekintély” mibenléte. Vidéken erősebb a
kontraszt az ott élő emberek és a „királyt” utánzó gyülekezeti vezető
között. Ez a fajta tekintély világi emberekhez mérten is botrány,
Jézus személyéhez hasonlítva még inkább. Ez már elsőre feltűnik
annak, aki ellátogat egy ilyen vidéki gyülekezetbe. De a beépülés
után senki nem veszi észre, mennyire mulatságos a magyar ugaron
az, ha Izrael királyát játssza a felemás, színes konfekcióöltönyében
egy senki, akinek Németh Sándor a mintája. Ő a helyi „szolgálati
ajándék”, a helyi „Isten embere”. A nagy tekintély, aki előtt
hajbókolnak a többiek. Feltételezem, a Hit Gyülekezete határon túli
csoportjaiban sem jobb a helyzet. Nem szívesen lennék egy erdélyi
vagy felvidéki pásztor keze alatt sem. De a magyarországi vidéki
gyülekezetek állapota az tragédia. Amit ott el kell szenvednie egy
embernek, az kriminális.
A kontraszt még erősebb attól, hogy ezek a „pásztorok” a
szegények, a betegek, az árvák és az özvegyek, mindenféle
nyomorultak, elesettek Istenének hirdetői, akiknek Bibliája tele van
az alázatról és a pénzimádat elvetéséről szóló igékkel. De az a
„tekintély”, amit ők Istentől származónak vélnek, s Istenből vezetnek
le, nem nélkülözheti a pénzt, a pózt, a státuszszimbólumokat és a
szolgák hadát, a hatalommal való visszaélés legprimitívebb formáit.
Amikor Móricka megjátssza a búcsúban, hogy ő Elvis Presley, és
úgy ül fel a körhintára, mintha ő énekelne, az megengedhető az év
egy napján. De hétfőn már csak szép emlék a műanyag mikrofon, a
helyi termelőszövetkezetben másnap az istálló várja Elvist, amit ki
kell takarítani. Képzeljük el azt, amikor ennek nincs vége, a búcsú
egész évben tart, és Mórickát mindenkinek Elvisként kell tisztelni.
Márpedig ez a helyzet a vidéki gyülekezetekben, ahol Móricka a Hit
Gyülekezete pásztora, és „Izrael királyát” játssza az Alföldön. A
hívők istenként tekintenek rá, kiszolgálják, úgy tisztelik, mint egy
nagy királyt. Még az sem mindegy, milyen ásványvizet visznek neki
a prédikáció közben. Ha nincsen a helyi boltban a neki tetsző, „kenet
alatt lévő” márka, azt bárhonnan be kell szerezni. Nem mindegy,
hogyan viszi a biztonsági szolgálat embere a vizet a pulpitushoz. Ezt
is el kell sajátítani. Nem mindegy, hogy a szolga merre tekint, hová
néz, hogyan tartja a kezét. A minta Németh Sándor és környezete.
Képzeljük ezt el egyszerű magyar vidéki emberek között. Az ő
világuk természetesebb és normálisabb.
A vidéki gyülekezetek „biztonsági szolgálata” nagyjából úgy
dolgozik, mint az amerikai Secret Service. Az összejövetelek előtt
bombákat keresnek egy vidéki magyar városban a székek alatt, a
színpad mögött és mindenhol. De ez nem elég. Hetente esténként
gyakorlatoznak, mint a polgári védelemnél, hogyan kell bombát
keresni, megtalálni, ha szükséges, bombariadót elrendelni, s a
termet kiüríteni. A vezető lelkész paranoiája gyűrűzik lefelé a legalsó
szintekig. Ezek a jelenetek arra emlékeztetnek, mint amikor a
kislányom a barátnőjével focizott. A játszótéren a szájuk elé tették a
kezüket, mint a Barcelona játékosai, ahogyan a tévében látták, hogy
a nézők ne tudják leolvasni a szájukról azt, amit mondtak. Csak a
játszótéren nem volt kamera és nem közvetítették a meccsüket.
Ehhez képest semmi meglepő nincs abban, hogy a Hit
Gyülekezete gyerekeinek „túlélőtáborokat” szerveznek, ahol a
kisgyerekek megtanulják a keresztény táborban a sorozatlövő
géppisztolyok összerakását és szétszerelését. Hátha a
géppisztolyos angyalok nem értenek hozzá. Lőgyakorlat van
gyerekeknek a Hit Gyülekezete túlélőtáborában. Csak azt nem
tudjuk, kire akarnak majd lőni a keresztény gyerekek, ha felnőnek.
Volt néhány fegyvereket jól kezelő szekta, például a texasi
Wacóban. Németh Sándornak nemcsak biztonsági szolgálata,
fegyveres testőrei vannak, hanem magánhadserege is lesz? A
bombát egyelőre keresik, nem elhelyezik, ami csupa öröm, de az
ilyen militarizmusból soha nem származott jó. Mintha Jézus is
mondott volna valamit, hogy aki fegyvert ragad, fegyver által vész el.
Vannak a Hit Gyülekezete tagjai között olyanok (egyikük a Paris-
Saint-Germain jobbhátvédjére hasonlít), akik börtönben ültek, mert
nem voltak hajlandók még sorkatonaként sem fegyvert fogni. Ma
lőgyakorlat van a gyülekezeti gyerektáborban. Mit szólnak ehhez
azok, akik lehúztak másfél évet a börtönben, mert a fegyvert és a
kereszténységet nem tudták összeegyeztetni? Mi változott erről az
örökkévalóságban?
A vidéki pásztorok egy része ugyanúgy szolgákat (csicskákat)
tart, mint Németh Sándor. Ezek intézik az ügyeiket, szállítják őket,
bevásárolnak nekik, elvégzik a kisebb munkákat. Ide bekerülni
bizalmi pozíció és megtiszteltetés. Mindent ki kell állni, mert ez „Isten
szolgálata”. Olyan, mint Dávid fegyverhordozójának lenni. A pásztor
gyerekeire külön biztonsági ember figyel, nehogy bármi bajuk essen.
Meghatározott időnként rádió adóvevőn ad jelentést a főnökének,
hogy a gyermek vidám, egészséges, nem rabolták el a migránsok és
jól van. Miközben a gyereket szemmel tartja, mindezt úgy kell tennie,
hogy a gyereket semmiben ne korlátozza. Kihasználhassa azt, hogy
a gyülekezetben az apukája korlátlan úr, ezért ő azt csinálhat, amit
akar. Ha a biztonsági szolgálat emberének nem tetszik, hogy a
pásztor gyereke majmot csinál belőle, és ennek esetleg hangot is
ad, leváltják a szolgálatból, megfeddik és megfigyelés alatt tartják
egy ideig, hogy milyen démon férkőzött a biztonsági szolgálat
közelébe. A legdurvább, ha apuka előtt meg kell jelenni, akinek
számot kell adni a „testi” magatartásukról. Ekkor az egész biztonsági
szolgálat leizzad. Mindezt ingyen. Még a szolgálónak kell fizetnie a
tizedet és az adományt. És hálásnak kell lennie.
A gyülekezet többi tagjának gyerekeivel nem kell így törődni, ez
csak a királyi családnak, a „tekintély” családjának jár. Hasonlóan
megkülönböztetett figyelem jár a pásztorfeleségeknek, akiknek a
First Lady-hez hasonló tisztelet dukál. Az elöl ülők székeit lefoglalják,
a „tekintély” embereinek névtábláját is kiteszik, oda senki nem ülhet.
A csórók mehetnek hátra, onnan bámulni a nagyokat, elkapni egy-
egy pillantásukat. Megállapítani belőle, vajon mit gondolnak róluk,
milyen „szellemi állapotban” levőnek gondolják őket. A tekintélyek
egyetlen pillantás alapján felmérik. Ezért mutatni kell, hogy „jól
vannak”. Mindezt ki kell fejeznie az öltözetnek, a megjelenésnek, a
lelkes éneklésnek, a szüntelen mosolygásnak. Mutatni kell az áldást.
Különösen a „tekintélyek” felé, akiket megszólítani sem lehet. Aztán,
ha senki nem figyel, ha már nem kell megfelelni senkinek, Isten is
szóba jöhet. Akivel jól megfenyegetik őket.
Ha Jézushoz így lehetett volna közelíteni, a vérfolyásos asszony
a mai napig is vérezne. De Jézus nem is lehetett volna pásztor a Hit
Gyülekezetében, egyetlen vidéki gyülekezetben sem. Nem tudott
volna megfelelni a tekintélyektől elvárt viselkedésnek. A szakadt
papucsában legfeljebb hátul kapott volna helyet, hogy meghallgassa
a palócföldi „szellemi tekintélyt”, „szolgálati ajándékot”. De azért az
összejövetel végén megmondanák neki, hogy öltözzön fel rendesen,
mert az áldásnak látszódnia kell rajta, esetleg elkezdenék űzni
belőle a szegénységet és az átok mögött levő démonokat. Biztatnák,
kezdjen el tizedet fizetni, adakozni, bőven vetni, és akkor Isten majd
megáldja őt is, mint a pásztort. Ne kritizálja az ő gazdagságát, ne
legyen kommunista, mert különben az irigység démonait is kiűzik
belőle, ha még mindig Marx a bálványa. Olvasta Morvayt? …
Nagyjából így képzelik el a Hit Gyülekezetében a mennyet is, ahol
hasonló tekintélyelvű parancsuralom van, a hétvégén túlélőtáborba
mennek géppisztolyos lövészetre. Az álhíreket Morvay szerkeszti,
Németh Sándor az alapján prédikál az Istennek.
Egy vidéki pásztor attól lett „valaki”, hogy az alázatos szívű,
önfeláldozó Jézus evangéliumát hirdeti a gyülekezetben, azt is
hamisan, s másokat utánozva. De a királyság külsőségeihez
ragaszkodik, noha hiányzik az arisztokráciában eltöltött kétszáz év, a
családi tradíció, a kulturális hagyomány. Ezért a királyi szerep úgy áll
a vidéki pásztorocskákon, mint Jézus szamarán a bársonygatya, az
ATV-ben árult hamis gyémántokkal kirakva. Azonban a felvett póz
még csak nem is egy nagylelkű királyé, hanem egy diktátoré, egy
közönséges haramiavezéré. Németh Sándoré nem különben.
Körülveszi a világváros, amelyben élnek nagypolgárok, akik között
Németh Sándor megjátszhatja magát. Annak ellenére, hogy ő soha
nem volt, és soha nem is lesz nagypolgár, mert ahhoz nem elég
csak a pénz. A hivalkodás látszik, de a gelsei dombok árnyékát nem
lehet eltüntetni pénzzel. Kultúra is kellene hozzá, amely ha lenne,
tisztelne más embereket, kerülné a kivagyiságot, a hivalkodó
urizálást, a befolyásosnak vélt emberek majmolását.
Ami igazán groteszk a Hit Gyülekezetében, az az, hogy a
„szellemi tekintélyek” olyan nevetséges külsőségek rabjai (Németh
Sándor kisebbségi komplexusai nyomán), amilyenek a befolyásos
világi emberek képzelt világában vannak. De ezt azon a színvonalon
előadva, mint amikor az orosz maffiózó próbálja átvenni azok
életformáját, akiket kirabol. Ez még világi szempontból is szánalmas
és mulatságos, bibliai egyházként azonban önellentmondás, hiszen
az egyház a „világból kihívottak” közösségét jelenti, akiknek nem
lehet sóvárgásuk tárgya, követendő mintája a világ gazdagjainak
életmódja, s annak is a parodisztikus és giccses utánzata. Pedig ez
az amerikai tévéprédikátoroknál is így van. Arany WC-t normális
ember nem tart, bármilyen gazdag. Csak a velük egy szellemi
színvonalon lévő Trump fújja le arannyal a műanyag oroszlánt.
Saul és Dávid ellentéte mutatja a különbséget. Saul a világi
embereket jelképező szamarakat kereste, melyek elkóboroltak,
mielőtt találkozott Sámuel prófétával. Dávid viszont az atyja juhait
őrizte. Németh Sándornak a juhok csak eszközök, hogy elnyerje a
„szamarak” tetszését, és olyan lehessen, mint a szamarak közül egy.
Ő a szamarak után futkározik. Ésaiás próféta könyvének 53.
fejezetében az áll, hogy Jézusnak még az is megaláztatás volt, hogy
halálában ilyen emberek közé fektették, nemhogy hozzájuk
hasonlóan élt volna: „És a gonoszok közt adtak sírt néki, a gazdagok
mellé jutott kínos halál után: pedig nem cselekedett hamisságot, és
álnokság sem találtatott szájában.” (Ésaiás 53,9) Saul mindig a
tehetséges, a világban sikeres embereket kereste, azokból csinált
hadvezéreket. Dávid az üldözötteket, az elkeseredetteket, az
adósokat, a nyomorúságosakat vette magához, akikből kiválóságok
lettek. Mert Dávidnak pásztori szíve volt és úgy bánt az embereivel,
mint a juhokkal. Saul jelenlétében az erősek gyengék lettek, Dávid
jelenlétében a gyengék is erősek. Ez a Hit Gyülekezetében úgy néz
ki, hogy a hírességekkel dicsekednek. Németh Sándor pedig úgy
bánik velük, mint a tulajdonaival, felhasználja őket. Isten
megmentette őket, Németh leveszi róluk a sápot és a saját korlátai
közé kényszeríti őket. Ezt nevezi pásztorlásnak.
Az egész bohózat mögött azonban véres valóság áll: egy olyan
hamis istenkép, amelynek nevében tízezrek életét teszik tönkre. A
tekintély nem elégszik meg a külsőségekkel, hanem a tekintélyelvű
vezetés uralkodást jelent a többi ember fölött. Olyan szintű kontrollt
és pszichikai terrort, amihez képest a földesurak liberális
jogvédőként bántak a középkorban a jobbágyaikkal. A félelem és a
rettegés világa ez, amit súlyosbítanak azzal, hogy nemcsak tőlük kell
félni, hanem még az Istentől is. A feltétlen engedelmesség a túlélés
záloga és egyetlen útja. Saul állandóan félt, hogy Isten haragszik.
Ezért Saultól is félni kellett. Dávid tudta, hogy Isten kegyelmes.
Dávidtól nem kellett félni. A félelem szorongást okoz, a szorongás
bátortalanná tesz, infantilizál. Németh Sándort legjobban az általa
leamortizált emberek bénasága zavarja. Megdöbben, amikor
szembesül azzal, mivé lesznek az infantilizált, megfélemlített,
agyongyötört emberek a keze alatt. Vidéken ez hatványozottan így
van, a szektásság erősebb.
Azt kellene egyszer élőben közvetíteni az ATV-ben, amikor
Németh Sándor az emberei társaságában „megbeszélést” tart.
Azokat az ijedt tekinteteket, lesütött szemeket mutatni, azt a
félelmet, amit vágni lehet a jelenlétében, s a bólogatást, a teljes
egyetértést, ahogy mindenki igyekszik megúszni a helyzetet.
Németh Sándor ezt akarja eladni úgy, mint a „tekintély” és a
„szolgálati ajándék” bibliai formáját. Ha valaki pisszenni mer, az
lázadó, aki alatt ott helyben megnyitná a földet, ha tehetné. Vidéken
még szörnyűbb a helyzet, mert ami Némethből a maga
természetességében jön ki, azt az emberei csak másolják. Ebből
nagyobb borzalom származik, mert ezek az emberek megjátsszák
magukat, és még rá is tesznek egy lapáttal. A legszörnyűbb
visszaélések zajlanak „pásztorlás” címén. Minden „kis Németh
Sándor” egy paródia, csak éppen nevetni nem lehet rajtuk.
De ez csak a jéghegy csúcsa. A „tekintélyről” és „szolgálati
ajándékról” szóló hamis tanításnak sokkal súlyosabb kárai és
következményei vannak. Közhely, hogy az ördög soha semmit nem
tagad, hanem hamisít. Minden ördögi rendszer valaminek a
hamisítása. Létezik tekintély, Isten ad „szolgálati ajándékot”, de
annak semmi köze Németh Sándor kontroll nélküli hatalmához. A
Biblia nem ismeri azt a „tekintélyt” és „szolgálati ajándékot”, amit
Németh Sándor előad. Ennek megértése rendkívül fontos, mert a
megfélemlítés és a manipuláció alapja ez.
Végül a hatodik feltétel a megbocsátás kérdése. Ha valaki azt
hiszi, hogy most kárhoztatni fogom, hogy meg kell bocsátania, és az
a baj, hogy nem bocsát meg, akkor nagyot téved. Először is szót kell
ejtenünk arról, hogy Németh Sándor emberei ugyanazt teszik, amit a
mesterük: a kárhoztatás a lételemük. Ezért azzal támadják állandóan
a kritikusaikat, köztük engem, hogy nem bocsátottunk meg. Ezért az
Autonóm Gyülekezet videósorozatának címével mondom, „Tegyük a
helyére” ezt a megbocsátás kérdést. Szögezzük le, hogy amit
Németh Sándor tett velem, például „Pap László” förmedvényével, a
hamis ügynökváddal, azt soha az életben nem lehet megbocsátani.
Erre nincs bocsánat. Ha csak Németh Sándorra nézek, és arra, amit
tett, és valaki a megbocsátásról beszél, attól csak ideges leszek.
Még azért sem kért bocsánatot soha, amit a Hit Gyülekezetében tett
ellenem, nemhogy azért, amit azóta. Aki azt mondja, képes
megbocsátani ezt, az hazudik. Ilyenre nincs bocsánat. Ne
képmutatóskodjunk: emberi, evilági alapon ez lehetetlen. A
megbocsátásnak természetfölötti alapja van. Csak ezen az alapon
lehet igazán megbocsátani. Ez másfajta megbocsátás, ami független
Németh Sándortól. Ez az egyetlen valódi módja a megbocsátásnak.
Jézus sem mond mást. Nem is vár el lehetetlent. Ez pedig arra a
tényre épül, hogy Jézus Krisztus megbocsátott nekem. Én tudom
igazán, hogy mennyit bocsátott meg, és milyen fontos ez nekem. Az
életét adta ezért, hogy eltörölje az ellenem szóló kézírást. Nem
kellett kifizetnem a cselekedeteim árát, mert ő kifizette helyettem.
Eltörölte minden adósságomat és tartozásomat, kimosott minden
bűnből. Igaz emberré tett engem. Ezért azt kérte, hogy én is
bocsássak meg másoknak. Ennek alapján lehet megbocsátani. Ez
felszabadítja az embert a meg nem bocsátás alól.
Ha Németh Sándorra néznék, nem tudnék megbocsátani, de
nem is akarnék. De ha Krisztusra nézek, akkor elengedek minden
adósságot, sérelmet mindenkinek. Ebben az univerzális
elengedésben benne van Németh Sándor, s a sarki fűszeres is. Ha
Krisztusra nézek, megbocsátok mindenkinek mindent. Akkor nem
nézek Némethre, nem nézek az ő cselekedeteire, hanem megtisztul
és felszabadul ez alól a szívem. Az ő kegyelme olyan hatalmas,
csodálatos, annyira fantasztikus, hogy földi ember a közelébe sem
ér. Németh létezése is eltörpül, nemhogy az, amit tett. Szertefoszlik.
Így lehet megbocsátani. Ebben a megbocsátásban járok, és ez az
oka, hogy Németh Sándor felé is megbocsátás van bennem. Ami
nem neki szól, nem is az ő cselekedeteinek szól, hanem Krisztus
kegyelmére adott válasz. Ez egy szellemi megbocsátás, ami a szív
mélyén van.
Ezért hazugság, hogy nem bocsátottam meg. Én mindenkinek
megbocsátottam, és Krisztus megbocsátásán és kegyelmén át
tekintek mindenkire. Ezért szabad a szívem, nincs bennem meg nem
bocsátás. Mindezt azért mondtam el, mert azt látom a Bibliában,
hogy Jézus erre a megbocsátásra tanít. Az tud megbocsátani,
akinek megbocsátottak. Aki átélte a bűnbocsánat és a kegyelem
érzését. Gyanús az, amikor valaki húsz év múlva is képtelen a
megbocsátásra, mint Németh, aki továbbra is a vélt sérelmei körül
forog, és állandóan erről beszél. Ezt adja elő a Hit Rádióban, az Új
Exodusban, a Hit Gyülekezete nyilatkozataiban. Mondhatja az
olvasó, hogy ebben a könyvben én is ezt teszem, de ez nem igaz.
Nem ez jár a fejemben, nem ez van a szívemben, és nem is ez
pörget engem. Eszembe sem jut. Ezeket azért vagyok kénytelen
ebben a könyvben elmondani, hogy a vallási diktatúra természetéről
és a következményeiről beszéljek, és segítsek másoknak a
szabadulásban. Ha ez nem tenné szükségessé, egy szóval sem
említeném, mert nem érdekel a múlt, és univerzális megbocsátás
van a szívemben. Jézus Krisztus bocsánatára nézek. Ha cikket írok
Németh Sándor közéleti tevékenységéről, vagy az egyházvezetési
módszereiről, nem azért teszem, mert nem bocsátottam meg,
hanem azért, mert az a nyilvánosságra tartozó kérdés, amit
kötelességem a sajtó útján közzétenni. De ezzel nincs vége a
megbocsátásról szóló gondolatnak.
A megbocsátásra mindig annak van nagyobb szüksége, aki
meg akar bocsátani, nem annak, aki felé meg kell bocsátani. A meg
nem bocsátás elsősorban nekünk árt, ha nem vagyunk
megbocsátásban. De a Biblia alapján, és a tapasztalataim szerint is,
a valódi megbocsátásnak egyetlen alapja lehet: nem az elnézés,
nem a felejtés, nem a másik emberrel szembeni elengedés, hanem
Krisztus áldozata, és a Krisztus által adott megbocsátás nekünk. Ha
Krisztusra nézve bocsátunk meg mindenkinek, és nem arra nézünk,
aki sérelmet okozott, hanem arra, aki nekünk mindent megbocsátott,
akkor tudunk megbocsátó, tiszta és szabad szívvel élni. Aki nem
bocsát meg valakinek, lelkileg foglya marad annak az embernek. Az
iránta érzett harag és gyűlölet hozzá köti. Németh Sándornak ez a
problémája, hogy képtelen a megbocsátásra, és szerény
véleményem szerint azért, mert nem tud Krisztus örökre elvégzett
áldozatára és Krisztus megbocsátására tekinteni, mert nem hisz
abban. Akinek Isten mindent örökre megbocsátott, előre és hátra, az
képes megbocsátani minden ellene vétkezőnek, és képes elengedni
mindent. A mi megbocsátásunk ugyanolyan örök, független az
ellenünk vétkezőtől, mint amilyen örök üdvösséget kaptunk,
függetlenül a mi cselekedeteinktől.
 Ezért ajánlom minden szabadulni vágyónak, hogy tekintsen
Krisztusra, arra az áldozatra, arra a megbocsátásra, amit ő szerzett.
Ne legyen olyan, mint a gonosz szolga, akinek elengedték a
tartozását, de ő nem engedi el a szolgatársáét. A büntetése az, hogy
annak az embernek a szolgaságában marad, akinek nem tud
megbocsátani. Másodszor, mivel ennek oka az, hogy nem hisz, nem
érti, és nem értékeli Krisztus örök megbocsátását, nem tudja átélni
saját bűnbocsánatát sem. Olyan, mintha neki sem engedtek volna el
semmit. Ezért mindenkinek a saját érdekében meg kell bocsátania,
ami egyféleképpen lehetséges: Jézus Krisztus engesztelő áldozata
és az ő megbocsátása által. A megbocsátáshoz először igazi
bűnbocsánatot, teljes, tökéletes örök megigazulást kell szerezni.
Pontosabban el kell fogadni, mert Jézus Krisztus azt már
megszerezte számunkra. Sokan előbb tesznek pozitív megvallást a
megbocsátásról, mint ahogy a szívük megváltozott volna. Ez csak
üres beszéd. Először szívvel hiszünk, és utána teszünk vallást a
szánkkal. A bibliai hit pedig az ingyen megigazulásba vetett hit.
Ebből lesz a megbocsátás: a tökéletes bűnbocsánat átéléséből. Ez
megtisztít, s megváltoztatja a szívet. Ez a megbocsátás alapja.
Hangsúlyozni szeretném, hogy ebben semmi vallásosság nincs.
Csupán tények vannak, és belső megtisztulás, szabadság, amikor
az ember Krisztus áldozatára tekint. Megérti: ha neki
megbocsátottak, akkor neki is el kell engednie mindent. Ez azonban
nem jelenti azt, hogy ne tudná az ember, hogy mi történt vele, és ne
ítélné el a gonoszt. De a szíve tiszta és szabad a Krisztusban elnyert
univerzális megbocsátása miatt. Aki nem képes azonosítani a
gonosz dolgot, vagy akinek a „megbocsátás” azt jelenti, hogy eltekint
a gonosz dolog gonosz jellegétől, az kiszolgáltatja magát annak,
hogy a másik ember uralkodjon rajta, és még jobban elnyomja. A
megbocsátás nem azt jelenti, hogy nem ítéljük el azt, ami gonosz.
Nem azt jelenti, hogy egyetértünk azzal, aki gonosz dolgokat
cselekszik. Van, aki a „megbocsátást” azzal téveszti össze, hogy a
gonoszt jónak mondja. Nem azt jelenti a megbocsátás, hogy
megváltoztatjuk a véleményünket. Ez nagy hiba lenne, mert ha ezt
megérzi egy diktátor, azonnal visszaél vele. Ebből nem lesz
szabadság akkor sem, ha valaki fizikailag már távozott. Ha valaki azt
mondja a gonosz dologról, hogy gonosz, az nem azt jelenti, hogy
nem bocsátott meg. De tudja, hogy mi a jó, mi a rossz, és nem
cseréli fel a kettőt. A diktátorok pontosan ezt szeretnék elérni, ezzel
manipulálnak: ha valaki nem mondja a rosszat jónak, akkor „nem
bocsátott meg”. Ez nem igaz, ez manipulálás, varázslás.
Szeretnék megnyugtatni mindenkit, hogy Isten látja ezeket a
sérelmeket, s nem kárhoztatja az embert, ha fáj neki valami. Lehet
sírni, lehet tombolni, ki lehet önteni a szívünket őszintén Isten előtt,
és meg fogja érteni. Ne maradjunk soha a kárhoztatás alatt, ne
roskadozzunk a bűntudattól, ne gondoljuk, hogy elromlott bármi
véglegesen. Türelemre van szükség, és Isten türelmes. Mindent
meg lehet gyógyítani, helyre lehet hozni, semmi sem romlott el
megváltoztathatatlanul. A vádlást, a kárhoztatást vissza kell
utasítani. Szabadon, bátran kell élni az életet, nem törődve a
kárhoztató emberek véleményével. Kerülni kell az ilyeneket, és olyan
emberek társaságát kell keresni, akik értékelik az embert, akik
szeretik, és akik nem kárhoztatják. Begyógyulnak a sebek. Nem kell
ezekkel foglalkozni, nem kell ezek körül forogni, le kell zárni őket.
Ebben segít a megigazulás és a Krisztus áldozatára néző univerzális
megbocsátás. Arra kell nézni, mit jelentett számunkra Krisztus
megbocsátása. Át kell élni ezt a bűnbocsánatot, az igazság érzését,
örömét, és erre tekintve meg kell bocsátani mindent, mindenkinek.
A megigazulás, a kárhoztatás alól való felszabadulás és a
megbocsátás szorosan összefügg egymással. Azért tudunk
megbocsátani, mert mi bocsánatot nyertünk. Az tud megbocsátani,
aki bocsánatot nyert. Az nyert bocsánatot, aki megigazult hit által, s
nem a cselekedetei által. Ez a sorrend: először magunk elfogadjuk
az ingyen kegyelemből kapott bűnbocsánatot, majd megbocsátunk
ezért minden embernek, aki ellenünk vétkezett. Ez a belső lelki
gyógyulás útja. Az önvád, a bűntudat, a kárhoztatás elfogadása a
lelkibetegség útja. Ezért az, aki nem tud megigazulni, nem fogadja el
az ingyen megigazulást, az nem tud megbocsátani másnak sem.
Szellemi módon legalábbis nem. A megbocsátás nem jelenti azt,
hogy egyetértünk azzal, akinek megbocsátunk. Nem jelenti azt, hogy
eltitkoljuk, amit tesz. Nem jelenti azt, hogy letagadjuk, amit tett. De
nem uralja szívünket a meg nem bocsátás, a harag, mert univerzális,
szellemi megbocsátás állapotában vagyunk. A szívünk szabad. A
megbocsátás nem jelenti azt, hogy a hazugságot elfogadjuk, ami
lehetővé tette, hogy valaki uralkodjon felettünk.
E hazugság lényege pedig az, hogy Isten olyan „tekintélyeket”
és „szolgálati ajándékokat” helyezett az egyházba, akik hatalmat és
jogot kaptak arra, hogy a hívők fölött uralkodjanak. Ilyen „tekintély”
és „szolgálati ajándék” nincs. Pedig ezt fejezi ki a hierarchikus
egyházi szervezet, amelynek csúcsán a „tekintély”, a „szolgálati
ajándék” ül. Hamis az a „szolgálati ajándék”, aki az egyszemélyi
vezetést magának tulajdonítja, nem Istennek. Hamis az a tekintély,
akit nem kontrollálhat senki, mert „Isten embereként” mindenki felett
áll. Hamis állítás, hogy aki a „szolgálati ajándékkal” szemben szót
emel, Isten ellen emel szót. Hamis állítás az is, hogy ha a „szolgálati
ajándék” mond bármit, akkor az olyan, mintha Isten mondta volna.
Ha valakire Németh Sándor haragszik, az nem egyenlő azzal,
mintha Isten haragudna rá. Márpedig ez az engedelmesség alapja,
az Istentől való félelem. Németh Sándor isteni tekintélyt kölcsönöz
magának, Istennel fenyegeti az embereket. Ez a Biblia alapján
elfogadhatatlan. Ez emberi uralmat, elnyomást jelent, aminek nincs
köze az újszövetségi egyházhoz.
Szellemi visszaélés, ha valaki Isten nevében olyan határokat lép
át, amelyeket Isten állított a személyiség védelmében. Az elnyomó
ember hazugsága az, hogy a másik ember javára cselekszik.
Valójában a maga tudatalatti vágyait elégíti ki, hogy mások fölött
uralkodjon. Ezzel nem a másik embert, hanem a saját beteg egóját
szolgálja. Ilyen uralomra senkinek nincs szüksége, csak a
diktátornak.
Most pedig térjünk a lényegre.
A hamis tekintély

Elérkeztünk Németh Sándor visszaéléseinek lényegéhez. Németh

Sándor szerint minden hívőnek „tekintély alatt kell lenni”. A
„tekintély” az a személy, akinek engedelmeskedni kell. Ez a
„tekintély” azonban nem Isten, hanem egy ember, ő maga. A
tekintélyét azonban Istentől származtatja, ezért annak elutasítása
Isten elutasításával egyenlő. Mint ő maga mondja: „Isten emberei
nemcsak emberek. Ha velük konfliktusba kerülsz, nem emberrel
kerülsz konfliktusba, hanem az Istennel.” Ez a hamis állítás a
problémák gyökere. Ez viszi a hívőket a szellemi rabságba. Ez
helyezi rájuk a láncokat, amelyektől nem tudnak megszabadulni.
Hiába jönnek ki a Hit Gyülekezetéből, egész életükben szenvednek.
Nem tudják azt, hogy ennek oka a „tekintélyről” szóló tanítás.
Fizikailag távoznak, de nem tudnak szellemileg szabaddá válni, mert
a hamis „tekintély” megmarad felettük. Ki akar konfliktusba kerülni
Istennel? Németh Sándor elutasítása pedig ezzel egyenlő. Néha
nem is tudatosul, csak egy irracionális félelem uralja az embert, s a
probléma oka az, hogy a hívő nem tud a hamis tekintély alól kijönni.
Ez addig tart, amíg a megkötözött ember nem tudja, hogy ez a
tekintély hamis, ellentétes a Bibliával. A félelem azonban meggátolja
ebben. Pedig mennyire egyértelmű.
Németh Sándor ezzel azt állítja, hogy akkor sem kerülhetsz
konfliktusba „Isten emberével”, ha igazad van. Az ő személye
nemcsak sérthetetlen, kikezdhetetlen, hanem olyan természetfölötti
védelmet élvez, amely független attól, kinek van igaza. Ha ő
ügynöknek nevez, Isten akkor is mellette áll, ha soha nem voltál
ügynök. Ez azonban azt jelentené, hogy az Isten személyválogató,
és az igazság másodlagos, mert a személy fontos, nem az igazság.
Ez teljesen bibliaellenes. Ha Németh Sándor állításával szemben a
valóság az, hogy Isten az igazságot védi meg, és nem a személyt,
akkor semmi különbség nincs „Isten embere” és más emberek
között. De Németh Sándor nem ezt mondja. Szerinte Isten olyan
tekintéllyel ruházta fel őt, amelynek nem lehet ellentmondani. Aki ezt
mégis megteszi, annak Isten büntetésével kell számolnia. Ilyen
hatalmat még a világ egyetlen diktátora sem tulajdonított magának.
Aki ezt elhiszi magáról, joggal feltételezi, hogy bármit megtehet, és a
világot ő irányítja. Mindenkinek ehhez kell tartania magát: aki jó
viszonyban akar lenni az Istennel, annak Németh Sándorral kell
jóban lennie. Ez nem túlzás, a Hit Gyülekezete tagjai ezt el is hiszik.
Pedig ilyet csak Jézus Krisztus mondott magáról: „Én vagyok az út,
az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én
általam”. De Jézus nemcsak ember, hanem Isten is. Németh Sándor
azonban nem Isten. De azzá teszi magát. Ő az út, amely Istenhez
vezet. Senki nem mehet az Atyához, hanem csak ő általa.
Hivatalosan ezt nem mondják, de mégis így van. Az alábbiakból ez
egyértelműen kiderül.
Már az is hamis állítás, hogy minden hívőnek emberi tekintély
alatt kell lennie. Ilyen ige nincs a Bibliában. Nincs ilyen emberi
hatalmi hierarchia. Az emberi „tekintély” emberi uralmat jelent. De az
emberi uralom elválaszt Istentől. Senki nem állhat Isten és az ember
közé. Isten a hívőkkel közvetlen kapcsolatban akar lenni, nem
Németh Sándoron keresztül. Nem tart igényt arra, hogy Németh
tolmácsolja az ő akaratát. Isten személyesen akar minden ember
életében jelen lenni. Nem Németh Sándornak kell változást
előidéznie bárki életében. Ezt Isten szeretné megtenni a saját
módszereivel, a saját kedves szellemével. Nem kell ebbe Németh
Sándornak a cowboykalapjával és az ezerdolláros krokodilbőr
csizmájával beletrappolnia. Isten egész üdvterve arra irányult, hogy
az emberrel bensőséges, meghitt közösségben legyen. Nem rendelt
erre közvetítőnek senkit. Isten ismeri minden ember személyét, a
személyiségét, a szívét, és ő tud minden emberrel úgy bánni, hogy
azzal ne sértse meg a személyiségét. A Szentlélek a mennyben is
maradhatott volna, ha Isten ezt Németh Sándorra akarná bízni. A
farizeusoknak Jézus azt mondta, adjátok meg a császárnak, ami a
császáré, és adjátok meg Istennek, ami az Istené. A megváltott
ember Istené, nem Németh Sándoré. Ezt nem győzzük
hangsúlyozni.
 Akit a „tekintélye” alá kényszerít, azt ellopja Istentől, s szellemi
fogságba viszi. Aki nem szabadul meg ettől a fogságtól, annak
rámegy az egész élete. Élete a láthatatlanul jelenlévő Németh
Sándorral való tusakodással telik. Az igazság harcol benne a
hazugsággal szemben, de nem tudja legyőzni, mert a hazugság
mögött olyan „tekintély” áll, amelytől fél. Nem mer ellentmondani.
Érzi az ember, hogy illegális uralom alatt van, de nem tudja levetni
magáról. Amíg a lelkében harcol, nem szabad tőle. A legtöbben el
sem jutnak a belső harcig. Fel sem ismerik a baj okát, csak állandó
„nyomás” alatt vannak. Egy megfélemlítő, sötét erő nehezedik rájuk.
Aki ezt nem élte át, az nem tudja, miről beszélek. De akik megjárták
a Hit Gyülekezetét, pontosan tudják, miről van szó. Azok is, akik más
szektákból szabadulnak. Mindenki hasonlót él át. Az ok az, hogy
valaki Isten helyébe helyezte magát, és ezt ő elfogadta. Az élete
pedig nem változik meg addig, amíg ezen nem változtat. A
szabadulás kulcsa a hamis „tekintély” alóli felszabadulás. Meg kell
érteni, hogy Németh Sándor nem az, akinek mondja magát. Isten
nem adott neki jogot arra, hogy a helyébe lépjen. Isten nem
megbünteti, hanem megjutalmazza azt, aki lerázza őt magáról.
Ezen a szellemi elnyomáson nem segít a pszichológus, a
lelkigondozás, a tanácsadás, csak a „hamis tekintélytől” való
szabadulás. Ez a szabadság kulcsa. Ne legyenek tenéked idegen
isteneid. Ez erről (is) szól. Ez az első parancsolat ahhoz, hogy
szabad légy. Csak az Istent imádd, és szabad leszel. Annál is
inkább, mert a hamis tekintéllyel való varázslás tudatos manipuláció.
Németh Sándor tudja, ki fölött van tekintélye. Tisztában van azzal,
hogy amíg valaki fölött tekintélye van, az nem szabadul tőle, ő
uralkodik fölötte. Ez szándékos visszaélés, elnyomás,
megfélemlítés, bántalmazás. Amíg az ő hamis tekintélye megmarad,
nem számít az idő és a távolság. A pszichikai uralom, a szellemi
kötelék megmarad. Ezek azok az ördögi láncok, amelyek
megkötözik a hívőket.
Ez nemcsak emberi, lelki uralom, mert attól könnyen lehet
szabadulni. Mivel a hivatkozás szellemi, Istenre irányul, és Istentől
veszi el a hatalmat, a kötelék is szellemi, ördögi. Ezért csak az Ige,
és a „szellemi kijelentés” által lehet megszabadulni tőle. Meg kell
érteni a Szentírás alapján, hogy Németh Sándor meghamisítja a
Bibliát a tekintélyről szóló tanításával. A cél az, hogy akarata alá
kényszerítse a hívőket. Amit ő tesz, azt démonok teszik, nem a
Szentlélek. A Szentlélek nem kötöz meg és nem kényszerít. A
kereszténység és a mágia közötti különbség az, hogy a keresztény
Istenre bíz mindent. A kereszténység attitűdje az, hogy ne az én
akaratom legyen meg, hanem a Tiéd. A mágia alapja az, amikor
valakiben erős a vágy arra, hogy befolyásolja az embereket és az
eseményeket. Németh Sándor élete semmi másról nem szól, mint az
akaratáról, hogy kontrollja alá helyezze a világot, uralma alatt tartsa
az embereket, irányítsa az eseményeket. Ez a vágy nem Istentől
van. Aki imában nem kér, hanem a maga akaratát akarja
természetfölötti erővel érvényre juttatni, az mágiát folytat, varázsol.
Németh Sándor természetfölötti eszközöket vesz igénybe
ehhez, a tevékenysége démonikus, ördögi. Mindezt kiegészíti evilági
titkosszolgálati módszerekkel. Titokban, a nyilvánosság elől rejtve,
törvénytelen tevékenységet folytat. Erről szól az imakommandó
szellemi szinten, s erről szól a kopogtatócédula-gyűjtés, az autók
lefújása, a hamis ügynökvád, a lejáratás, az illegális pártpolitizálás
materiális szinten. Ehhez kell egy tökéletesen engedelmes, harci
szellemű, paramilitáris szervezet, amelyet ő irányít. Ez a Hit
Gyülekezete. Ehhez kell az abszolút „tekintély”, a megfélemlítés,
amely Isten tekintélyét kölcsönzi neki, hogy uralma alatt tartsa a
hívőket, akikkel bármit megtehet. Németh Sándor Istennek képzeli
magát: halált küld oda, ahová akar, démonokat utasít, küld az
emberekre. A Szentlélek ezt nem teszi. A Szentlélek nem ad át
embereket a Sátánnak úgy, ahogy azt Németh Sándor teszi.
Természetfölötti erőt csak mágusok mozgósítanak, hogy hatást
gyakoroljanak az eseményekre, amelyeket racionális értelemben és
természetes módon nem befolyásolhatnának. Ez mágia.
A mágia ógörög eredetű szó (μαγεία) jelentése: „varázslás”.
Bibliai kifejezéssel élve, „szellemi Jézabel”. Az Isten tekintélyével
való visszaélés, természetfölötti erők mozgósítása természetes
viszonyok és emberek életének befolyásolására, varázslás.
Keresztény ember Istent kéri, aki vagy megcselekszi, vagy nem. De
Németh Sándor varázsló, aki mágiát folytat, amikor természetfölötti
erővel akar embereket és eseményeket az akarata alá kényszeríteni.
Ez azonban csak addig működik, amíg valaki a hamis tekintélyt
elfogadja és fél tőle. A hamis tekintély kötözi meg az embert. Az a
hiedelem, hogy Németh Sándor „Isten embere”, és amikor
„varázsol”, Isten áll mögötte. Aki ezt nem utasítja el, az nem képes
megszabadulni tőle. Ugyanez a helyzet, ha valaki bármilyen illegális
tekintély elnyomása alatt sínylődik. Ha megérti azt, hogy a másik
embernek ehhez nincs joga, akkor felszabadul. De az önként átadott
jog felhatalmazást ad a hamis tekintélynek az ember lelkébe való
bejárásra. Ezt a jogot kell megvonni.
Németh Sándor is tisztában van azzal, hogy természetfölötti
erőt használ, hogy embereket az uralma alá hajtson és eseményeket
befolyásoljon, de azt képzeli, hogy neki ehhez joga van, hogy erre őt
Isten felhatalmazta. Németh azt képzeli, hogy ez a legitim „szellemi
harc” része, amikor ő az ördög és a démonok ellen harcol. Ez
azonban tévedés. Jézus nevében nem kényszerítheti rá az akaratát
emberekre. Nem uralkodhat emberek fölött, és nem befolyásolhatja
az akarata szerint a természetes világot, az eseményeket, mert erre
nem kapott jogot és hatalmat. Ez a romlott emberi természet
kívánsága. Ha ehhez szellemi erőket vesz igénybe, azok démonok
lesznek, ördögi erők, nem a Szentlélek. Az ember legfeljebb kérhet
Istentől, de nem léphet Isten helyébe, mert úgy jár, mint Lucifer.
Németh Sándor eltévedt a szellemek és démonok világában. Ő azt
hitte, amikor megismerte a karizmatikus mozgalmat, hogy Isten
erejét használhatja a saját akarata megvalósítására. Az egész
mozgalom is elment ebbe az irányba, a Szentlelket pattogtatják,
küldözgetik, utasítgatják, mintha a kispajtásuk lenne. A politikába
úgy avatkoznak bele, hogy Isten helyett eldöntik, mi történjen. Izrael
ügyét, sorsát ők akarják befolyásolni, meghatározni, eldönteni. A
próféciákat ők akarják testi módon betölteni. A próféciák nem arról
szólnak, mit kell csinálnia az embernek, hanem arról, mit fog csinálni
Isten. Nem az embernek kell ezeket megtennie, az időt
meghatároznia. Hihetetlen a pusztítás, amit a szektásság és az
infantilis bugrisság okoz. Ez a romlott, felfuvalkodott emberi
természet, amely Németh Sándorból is vallási-szellemi diktátort,
szellemi „varázslót” csinált.
Németh Sándor elég tájékozott a szellemi dolgokat, így a
varázslást illetően is. Az Új Exodus 2001. áprilisi számában
„Szellemi tekintély vagy varázslás” című írásában fejtette ki a
témával kapcsolatos nézeteit. Ebben ő a hamis tekintélynek való
ellenállást nevezte varázslásnak. Éppen ellenkezőleg, mint ahogyan
az a valóságban van. De a cikkben ezt is írta: „a Sátántól egyetlen
ember sem tud elszakadni, mert ez a gonosz lény az ember akaratát
a humán potenciált felülhaladó, természetfölötti gonosz erővel tartja
fogságában. Ebből a diabolikus állapotból Jézus Krisztusnak kellett
megváltania mindannyiunkat”. Hihetünk Németh Sándornak ebben,
mert ért hozzá. Pontosan tudja, hogy az emberekkel szemben
természetfölötti erőt használ, és attól egyetlen ember sem képes
saját erejéből megszabadulni. Csak ő azt az erőt, amit mozgat, a
Szentléleknek hiszi. Egyes barátaim szerint még mindig naiv vagyok,
amikor ezt feltételezem róla. De egy biztos: természetes erővel nem
lehet megszabadulni ördögi láncoktól. Ez igaz arra az esetre is,
amikor valakit hamis tekintéllyel kötöznek meg, amit Németh Sándor
gyakorol.
Ehhez is az Ige szellemi ereje szükséges, hogy megszabaduljon
tőle az ember. De aki az Ige által megérti, miért hamis ez a
„tekintély”, az megszabadul, mert az igazság szabaddá teszi. Aki ezt
félelemből elutasítja, az fogoly marad. Ennek oka az, hogy ez a
pozíció Isten helye minden ember szívében. Németh Sándor ebbe a
pozícióba helyezi magát, ezért szellemi uralom jön létre. Ezért nem
lehet szabadulni tőle, mert ez szellemi kapcsolatot hoz létre, csak
nem az Istennel. Az istenfélelem miatt a hívő nem meri magáról ezt
a kontrollt levetni. Attól tart, hogy azzal Istent vetné le magáról. Istent
nem akarja elutasítani, ezért nem tud szabadulni az ördögtől.
Megcsalattatás áldozata. Németh Sándor tekintélyét az istenfélelem
adja, ami észrevétlenül „Németh Sándor-félelemmé” alakul át.
Ebben szellemi erők vannak, ami nem a Szentlélek. Németh Sándor
hegyként tornyosul az ember fölé, ami bénító félelemmé
transzformálódik. Az irracionális félelmet Németh Sándor pusztító
akaratán kívül a mögötte érzett szellemi erők okozzák. De ez nem a
Szentlélek. A Szentlélek nem félemlít meg. A hívő észrevétlenül
kerül Isten uralma helyett egy ember (és a mögötte lévő szellemi
erők) uralma alá. A nyugalom helyett a félelem őrködik a lelke fölött.
Most teszünk egy kitérőt, hogy a kezdő szabaduló is megértse a
problémát. A félelem természetét kell megérteni. Szándékosan
használok tudományos leírást, hogy a megkötözött ember megértse:
nem Istentől van a félelme. A félelem nem jó dolog. A „tekintélyről”
szóló tanítás lényege pedig a megfélemlítés. Németh Sándor
szándékosan félelmet idéz elő. Félni kell a „tekintélytől”, nehogy
kivívd a haragját, mert annak súlyos következményei lesznek. Isten
sújt le rád. Amikor Németh Sándor fenyeget, hogy ha vele
konfliktusba kerülsz, akkor Istennel kerülsz konfliktusba, akkor a
megfélemlítést használja. De a megfélemlítés nem Isten eszköze.
Amit ilyenkor mondanak, hogy egyeseket megrettentéssel is
mentsetek meg, egészen mást jelent. Ez az engedelmesség Németh
Sándornak szól. A Biblia szerint pedig a félelem rossz dolog. A Biblia
azt írja, hogy Isten a szeretet. A teljes szeretet kiűzi a félelmet. A
félelem a szeretet és Isten ellentéte. Aki megfélemlít, az eltávolít
Istentől. A bűn és a kárhozat következménye volt a félelem. A
félelem a halál része. Amikor Ádám bűnbe esett, elbújt Istentől, mert
félni kezdett. Megismerte a félelmet. Aki fél, elveszíti a bizalmát
Istenben. Aki megfélemlít, annak ez a célja. Ne az Istenben bízz,
hanem benne. Ezzel köti magához az embereket, és lesz Isten
helyett „isten” az életükben. A szeretet helyett a félelem irányítja
ezeknek az embereknek az életét.
Ez az egyik bizonyítéka annak is, hogy Németh Sándor soha
nem fogadta el a megváltást, mert a félelem nem szűnt meg az
életében. A megfélemlítő ember a saját félelmét adja tovább. A
félelem benne van, ami alól csak akkor szabadul fel, ha másokat is
megfélemlít. Ebből fakad Németh Sándor és az egész Hit
Gyülekezete sötét, kollektív paranoiája is. Őket mindig üldözik. Az
öngyilkos szekták is emiatt jutottak el a halálig. Németh Sándor
pedig kétféle félelemmel manipulálja az embereket: a bűntől, a
kárhozattól, a pokoltól való félelemmel, és az „Isten emberétől”, a
„tekintélytől” való félelemmel, ami mögött az Isten fenyegetése áll.
Ez a megfélemlítés Istent mindkét esetben gonosznak mutatja, akitől
rettegni kell. Miközben Isten elvette a bűntől, a kárhozattól való
félelmet is örökre, és nem áll az emberi „tekintély” mögött sem az
elnyomott emberekkel szemben. De a megfélemlítettek ezt nem
tudják. A nyomást, amit átélnek, az ellenségnek tulajdonítják. Nem
tudják, hogy a „nyomás” Németh Sándortól jön. Ezt felismertem már
akkor is, amikor ott voltam. Ha Németh Sándornál jól állt a szénám,
nem volt rajtam „nyomás”. De ha valamiért neheztelt, elviselhetetlen
nyomás nehezedett rám. Pokol volt az élet. Valahogy az ördög az ő
érzéseivel működött együtt. Ez hogyan lehetséges? Ha nem akarsz
az ördögtől szenvedni, akkor Németh Sándor kedvében kell járni.
Erről Nemes Pali is felvilágosított egyszer. Mint mondta, a
gyülekezetben érezhető nyomás nem kívülről, nem az aktuális
„ellenségtől”, hanem Németh Sándortól jön. Ami pedig a leginkább
elviselhetetlen, az a „Németh-szellem”, hogy az ő frazeológiáját
használjuk. Ezt pedig a hamis tekintéllyel nyomja rá az emberekre.
Tudni kell azt is, hogy a megfélemlítés hasonló értelemben
használatos, mint a terrorizálás, a zsarnokoskodás, az
erőszakoskodás, az abúzus, a kegyetlenkedés, a megalázás. A
bántalmazás egy fajtája. A tudományos definíciók szerint olyan
viselkedést jelent, amellyel egy személy egy másik személy felett
igyekszik a hatalmat megszerezni és/vagy megerősíteni. A
megfélemlítés minden esetben a másik személy feletti hatalom,
uralom megszerzésére irányul. Amikor Németh Sándor
megfenyegeti a hívőket azzal, hogy aki vele konfliktusba kerül, az
Istennel kerül konfliktusba, egyértelműen megfélemlít, uralmat akar
szerezni a megfélemlített emberek fölött. Ez illegális belépés Isten
és ember kapcsolatába. A megfélemlítés ismétlődő agresszív
magatartás, amelynek célja a másik ember szándékos
bántalmazása (mentális formában), hogy az elveszítse az
önbizalmát, az önértékelését, az egyenlő státuszát. Az egyén olyan
viselkedése, amellyel a más ember fölötti hatalomra tehet szert. Ez
nemcsak a szellemi és lelki szabadság elvesztését jelenti, hanem
lelki sérelmet is okoz, amit orvosok gyógyszerekkel kezelnek.
Egészségkárosító hatása is van. Az ilyen bánásmód hatásai
súlyosak, olykor végzetesek is lehetnek. Ez nem játék, hanem
nagyon súlyos visszaélés.
Egyre több kutatási eredmény bizonyítja azt, hogy azokat az
egyéneket, akik rendszeresen megalázó és megfélemlítő
bánásmódnak vannak kitéve, nemcsak betegségek fenyegetik, de a
lelki bántalmazások sok esetben öngyilkossághoz is vezetnek.
Szoros kapcsolat áll fenn a megfélemlítés és az öngyilkosság között.
Az öngyilkos a félelem elől menekül a halálba. Nem bírja elviselni a
félelmet, ami rá nehezedik. Mások inkább a szektából menekülnek
el, de poszttraumás tünetektől szenvednek. Nem tudják, hogy a
hamis „tekintéllyel” való varázslás a betegségeik oka. Ebből
származnak a megfélemlítés okozta lelki sérülések, más esetekben
a pszichoszomatikus betegségek. A kutatások szerint a megfélemlítő
emberek erősen autoriter természetűek, és erős igényük van arra,
hogy másokat irányítsanak, mások fölötti uralomra, dominanciára
tegyenek szert. Ez tehát a tudományos leírása Németh Sándor
tevékenységének. A tudomány által vizsgált visszaéléseket pedig
nem kellene azonosítani sem a Szentlélekkel, sem Isten embereivel.
Már könyvtárnyi irodalom foglalkozik az egyházakban elkövetett
abúzus témájával. A szerzők újjászületett keresztények, nem hitetlen
ateisták. Németh Sándor a legkiválóbb szemléltetőeszköz. Olyan,
mint az állatorvosi ló.
A megfélemlítés ördögi köréhez tartozik a megfélemlítő
agresszivitása mellett az áldozat reakciója, amelyet mindketten a
megadás és az alávetettség jelének tekintenek. Vannak, akiknek
igényük van az elnyomásra. Az elnyomás alatt élő emberek nem
mernek szabadokká válni. Mindenhol az elnyomót keresik. A kelet-
európai társadalmak ezért nem képesek szabad polgári társadalmat
építeni, mert Pavlov kutyájaként helyezik magukat alávetett
pozícióba, ha felbukkan egy diktátor hajlamú szörnyeteg. A folyamat
akkor kezdődik, ha mindkét elem jelen van. A megfélemlítő óvatosan
kezd, az új emberekkel nem agresszív, mint azokkal, akiket már
betört. Lépésről lépésre számolja fel az ellenállást, amíg annak
alanya teljesen meg nem adja magát, alá nem rendelődik. Fontos
ehhez a viszonyhoz, hogy legyen egy hazugság, amit az elnyomott
elhisz. Például az, hogy az „Isten embere” uralkodhat rajta. Amikor
már az Istennek való engedelmességnek hiszi az önkéntes
alávetettséget, elveszítette a szabadságát. Innen már csak „lázadás”
formájában menekülhet. Ha felmondja az engedelmességet, az
alávetettséget, az lázadásnak minősül, mert már korábban elfogadta
azt a „játékszabályt”, hogy az agresszor jogosan uralkodik felette.
A megfélemlítőtől való menekülési kísérlet szankciókat, üldözést
és bosszút von maga után. Amíg a megfélemlítés feltételei mindkét
oldalon jelen vannak, a körforgás fenntartja önmagát, és ez a
folyamat akár évtizedekig is eltarthat. Legkönnyebben az első
időkben lehet megszakítani a folyamatot, azonban ez bármely
későbbi időpontban is megtörténhet, ha a megfélemlítés két
alapelemének valamelyikét eltávolítjuk. Erre azonban nincs sok
esély, mert a megfélemlítő nem adja fel a szándékát, a
megfélemlített áldozat pedig egy idő után elveszíti az ellenállásra
való képességét. Olyan mértékben zúzzák össze a személyiségét,
hogy nincs ereje, bátorsága ellenállni. Ez különösen azokra
veszélyes, akik nem tartanak szoros kapcsolatot a külvilággal, amely
adna számukra kapaszkodót és másfajta referenciát. Németh
Sándor ezért igyekszik elvágni az embereit a külvilágtól, a
családjuktól, a barátaiktól és más tekintélyektől. Nem lehet más
„tekintély”, csak ő. Ha valaki mást kiszimatol, azt azonnal rombolni
kezdi.
A megfélemlített személy megtanul együttélni a helyzettel, és
igyekszik jelezni, hogy önként alávetette magát a megfélemlítő
ember uralmának, aki mellőzheti vele kapcsolatban az
elviselhetetlen agresszivitást. Kimondatlan megegyezésen alapul az
abúzus folytatása, és az áldozat a megfélemlítő agresszor
legnagyobb védelmezője lesz. Ahogy Jézus mondta, a pogányok
fejedelmei uralkodnak felettük, ők pedig jótevőiknek mondják azokat.
Ez is egy szellemi törvény, mint a Stockholm-szindróma. Így kell
tekinteni arra, amikor a Hit Gyülekezete tagjai hisztérikusan kelnek
Németh Sándor védelmére. Ez egy patológiás tünet. Így kell
viszonyulni hozzá. A megfélemlítő személynek elég jelzést adnia, a
szemével jeleznie. Az áldozat, mint a Pavlov kutyája, engedelmesen
reagál. Ez idomítás. Ha az áldozat a megfélemlítésre válaszul
„legyőzött hozzáállást” tanúsít, és ha jelzi az önfeladást, a körforgás
megállás nélkül folytatódik. Ha a személy az önbizalom tanújelét
mutatja, és jelzi, hogy a megfélemlítő személy leigázási törekvése
mostantól hatástalan, a konfliktus elkerülhetetlen. Ennek megoldása
vagy a még nagyobb behódolás, és az eddiginél is szigorúbb terror
elfogadása lesz, vagy a menekülés lehet. Ez a leírása Németh
Sándornak és a „tekintélyről” szóló tanításának. Ezt ne keverjük
össze Jézus Krisztussal és az ő egyházával. Ennek semmi köze
nincs a Szentlélekhez. A folyamatot magam is tanúsíthatom, mert
átéltem. A megfélemlítés és az idomítás tudományos leírása
pontosan illik Németh Sándorra.
Amikor elmenekültem Németh Sándor megfélemlítése elől, a
neuropszichiátriai szanatórium (ahol megbújtam) főorvosa azt
mondta, hogy a diktátorok nem engednek el „élve” senkit. Addig
üldözik a „lázadót”, amíg meg nem hal. Erre azért van szükség, hogy
a maradók számára ne legyen alternatíva a menekülés. Ezért
nagyon fontos, hogy minden sikeres menekülést kriminalizálni
lehessen. A menekülőket a legrosszabb színben kell feltüntetni,
hogy a maradók nehogy magukra ismerjenek bennük. Véletlenül se
gondolják, hogy a „lázadók” a terror elől futottak el, ahogyan ők is
szeretnének menekülni, hanem ügynökök voltak. Irigyek,
frusztráltak, a „tekintély” pozíciójára vágytak, s a pénzét akarták.
Kóré, Dátán, Abirám. Nem tudták elfogadni az Istentől rendelt
„tekintélyt”, és Isten elüldözte őket. „Nem közülünk valók voltak.” Fel
sem merül az, hogy ezek is juhok, akik elvileg nem veszhetnének el,
ha ez Jézus Krisztus egyháza lenne. A pásztornak utánuk kellene
mennie, de nem azért, hogy üldözze, rágalmazza, és hamis
ügynökváddal zaklassa, hanem azért, hogy a karjaiban hozza vissza
őket. Így lenne, ha Németh Sándor pásztor lenne és nem farkas. De
az fel sem merül, hogy ezek az emberek Istenéi, Németh Sándor
csak „legelteti” őket. Ő magát legelteti, ezek a juhok pedig az övéi, s
aki nem veti alá magát a terrornak, azt kiselejtezi, és egy életen át
üldözi. Itt ő határozza meg, kié lehet a „menny”.
Németh Sándor ellopja a hívőket Istentől. Ez a tekintély
Istennek jár. Ezért ez a hamis tekintély adja Németh Sándor lelkének
azt az erőt, amellyel uralkodik az emberek fölött. Istent játszik, és
elhiszi, hogy Istenként viselkedhet. Az imádás mindig „dicsőséget” is
termel. Az Istentől ellopott dicsőséget tévesztik össze némelyek a
„karizmával”, a „kenettel”. Még evilági vezetőket és hírességeket is
körülvesz egyfajta „dicsőség” (ahogy a Sátán Jézusnak is dicsőséget
kínált a hatalommal együtt), ha csodálatot kapnak. Németh Sándor
olyan imádásban részesül, amilyenhez fogható kevés van a földön.
A „kenet” valami más. A hívő kenetet kap a Szenttől, méghozzá a
Biblia megértéséhez. A „kenet” az Igével van összekapcsolva. A
kérdés az, hogy milyen kenet van azon az emberen, aki
semmibeveszi a Biblia tanítását, ha az érdekei úgy kívánják? A
„kenetet” így kell megvizsgálni. Németh Sándor öntörvényű ember.
Ezt bizonyítja, hogy az Igét minden további nélkül felülbírálja, úgy
forgatja, ahogy neki megfelelő. Ez milyen kenet?
 Láttuk ezt az imakommandó esetében is: nem számít, hogy
Jézus azt mondta, áldjátok, akik titeket átkoznak, áldjátok az
ellenségeiteket. Ő megátkozza, akiről azt hiszi, hogy az ellensége.
Felülbírálja Jézust. Majd Jézus nevében teszi az ellenkezőjét annak,
amit Jézus mondott. Németh Sándor nem adta át magát és az életét
Istennek, hanem felhasználja Istent a maga céljai számára. Isten
csak eszköz. Felhasználja az Igét, a tekintélyt, amire ő akarja. Úgy
forgatja a Bibliát, ahogy az érdeke kívánja. Legtöbbször magáról
prédikál, és a hallgatóság érti, hogy ő a hős Dávid, akit üldöznek.
Megtartotta az óemberét, és ahhoz használja Istent. Az elnyomottak
kínjukban még ezt is éltetik. Surjányi Csabának van egy frenetikus
tanítása erről, miszerint „Németh Sándornak még az óemberét is jó
anyagból gyúrták”. Ezzel már a legbetegebb Stockholm-
szindrómásokon is túltesznek. Németh Sándor „új emberét” nem volt
szerencsénk látni, mert olyan neki nincs, de az „óemberével”
nemcsak gyerekeket lehet ijesztgetni, hanem felnőtteket is,
méghozzá világos nappal. Ez nem túlzás. Ezzel az emberrel egy
napot eltölteni, maga a pokol. Az volt a szerencse, hogy haza
lehetett menni.
Mivel Isten helyébe lép az emberek életében, egy „istent” csak
egy másik Isten képes legyőzni az emberek szívében. Ezért
választani kell a Hit Gyülekezete jelenlegi és volt tagjainak kettejük
között, mert a kettő nem fér meg egymással. Németh Sándor hamis
tekintélyétől azért is szabadulni kell, mert amíg ő foglalja el a hívők
szívét, nem marad hely az igazi Isten számára. Néha ezért tart
sokáig, mire az emberek meghallanak bármit azon kívül, amit
Németh Sándor mondott, és ezért kell idő, amíg Isten tud szólni
hozzájuk, mert Németh Sándorral vannak megkötözve. Mindent
hozzá mérnek. Ő a mérőzsinór, nem a Biblia. De Isten olyan
türelmes, mint senki más. Tudja, hogy a szabadulónak időre,
gyógyulásra van szüksége. Ő nem olyan, mint Németh Sándor.
A fejszét a fa gyökerére kell helyezni, mint mondtuk. A baj
gyökere pedig a „tekintélyről” szóló hamis tanítás. Hogy stílszerűek
legyünk, démonok vannak mögötte. Erősebbek, mint a jóga mögött.
A keresztény szabadság alapfeltétele Németh Sándornak a
tekintélyről és a „szolgálati ajándékról” szóló tanításainak bibliai
vizsgálata. Aki megérti, hogy Németh Sándor tekintélyről szóló
tanítása antikrisztusi, s aki képes szembenézni ezzel az alapvető
ténnyel, annak van esélye megszabadulnia, szabad és boldog életet
élnie. Az alábbiakban nem teszek mást, mint Németh Sándor erre
vonatkozó hamis tanítását szembesítem a Bibliával.
Mielőtt ezt tenném, fontos lerombolni még egy hamis tekintélyt.
Derek Prince nagy tekintélynek örvend a Hit Gyülekezete tagjai
között, mivel ő korábban Németh Sándor mentora volt. Arról pedig
kevesen tudnak, hogy később Derek Prince keményen megfeddte őt
diktatórikus vezetése és lelki terrorja miatt. De Németh Sándor
nagyon sok mindent tőle vett át és torzított el. Derek Prince érdeme,
hogy a kereszténység alaptanításaival legalább mintát adott a Biblia
szisztematikus tanulmányozására, mert a karizmatikus mozgalom
allegorikus bibliamagyarázata maga a téboly. Ugyanakkor neki
köszönhetők a démonokról, a „szellemi harcról”, az „átokról és az
áldásról” szóló tanítások, amelyekből elmondhatatlan borzalmak
származtak. Ezek egy részével szakított élete végére.
A hívők rettegnek mindentől, hogy átkot hoz az életükre.
Babonás félelemmel dobálják ki a könyveket, a ruhákat, a
lemezeket. Ha bármi rossz történik velük, keresik az átkot az
életükben, miközben Jézus megváltotta őket minden átoktól. Ő
átokká lett a kereszten, hogy a hívő Ábrahám áldásának örököse
legyen. Hívő emberen nem fog az átok, mert Krisztusban van az
élete elrejtve. Emlékszem, én is elpusztítottam a saját könyvtáramat.
Egy testvérnő jött a lakásomba és kiselejtezte a könyveimet.
Dosztojevszkijtől az Ördögök és a Bűn és bűnhődés már az elsők
között repült, de a Karamazov testvérek és a Félkegyelmű sem
menekült meg, pedig azok a messianizmusról szóltak. Ám a
testvérnő ezeket, nem olvasta. Ezzel szemben élete a pszichiátria
zárt osztályán végződött. Derek Prince és Németh Sándor
tanítványa volt. Az is szerepet játszott a tragédiájában, hogy mindent
megtett, de az édesapját nem tudta ima által meggyógyítani. Nem
Derek Prince a felelős, de elültetett egy rossz magot, ami jó földbe
hullott.
Derek Prince a „tekintélyről” szóló eretnekségek terjesztésében
is nagy szerepet játszott. Egyik vezetője volt a Fort Lauderdale-ben,
Floridában alapított szörnyű kezdeményezésnek, az úgynevezett
„Tanítványság Mozgalomnak”, amelynek lényege az volt, hogy az
egyház piramisként épül fel, vertikális parancsuralmi rendszerben,
ahol mindenkinek van egy felettes pásztorlója, akinek a tanítvány
köteles engedelmeskedni. Derek Prince, Bob Mumford és társaik
„Keresztény Növekedés Szolgálatok” (Christian Growth Ministries)
néven szervezetet is létrehoztak a mozgalom céljaira. A
Tanítványság Mozgalom szürreális, ijesztő, fasiszta világot teremtett.
Nem lehet elmondani azt a sok szörnyűséget, amit ez okozott. Még
azt is parancsba adták egymásnak, ki milyen zoknit vehet fel. A
mozgalom szélsőséges hajtása volt a „KEKU”, ami a „Kettős Klub”
valamiféle rövidítése, aminek lényege az, hogy minden hívőnek volt
egy társa. Az egyik a pásztorló, a másik a tanítvány. A kopasz
újoncokat idéző szívatás keveredett itt a szektás butasággal.
Éretlen, fel nem készült emberek oktatták és gyötörték egymást, és
kontrollálták egymás életét. Leginkább a „A szomszéd nője mindig
zöldebb” című amerikai filmvígjátékra emlékeztetve (Jack Lemmon
és Walter Matthau), azzal a különbséggel, hogy ezen nem lehetett
nevetni. A „tanítvány” nem mindig élte túl a kiképzést. Emberileg
pedig csak ritkán.
Jellemző az is, hogy a páros irányítótagját „keku papának”
szólították, mert apaszerepet játszott a „tanítvány” életében. A Hit
Gyülekezete zsargonjában is használtuk a „kekuzás” kifejezést
azokra az esetekre, amikor egy ember valaki más fölött kontrollt
gyakorolt és „szívatta”. Ezt néha szórakozásból is megtették
egymással az emberek, vagy csak kihasználták a frissebb
megtérőket. Egri Pista például az első időkben szeretett engem
elküldeni égőkért a boltba, de talán még gyufát is hozatott magának.
Derek Prince, Bob Mumford és mások is elhatárolódtak később a
saját mozgalmuktól és bocsánatot kértek érte. Talán meggyőző
érvnek tűnik az is, hogy Németh Sándor új patrónusa, Pat Robertson
is „varázslásnak” nevezte a Tanítványság Mozgalmat, és
megszakított minden kapcsolatot Derek Prince és a floridai „ötök”
elferdült mozgalmával. A Hit Gyülekezete működése mégis ennek az
öröksége. Mindez ugyanis nem múlt el nyomtalanul. Ha nem is úgy,
de a lényeg megmaradt. Németh Sándor ezt is a saját képére
formálta. Nem kell olyan sok „tekintély”. Elég egy. Egy nagy „keku
papa”, aki ő maga.
 Németh Sándor már a kezdettől kiiktatta az összes hierarchikus
lépcsőt, és csak egyetlen „keku papát” hagyott meg, önmagát. Így
még jobb is volt. Másoktól megvonta a „tekintélyt”, és egyetlen
„tekintélyt” tartott meg, a magáét. Németh Sándor „tekintélyről” szóló
tanítása a tanítványság mozgalomból ered, amelyről tudni kell, hogy
megtagadták saját alapítói is. Amit Németh Sándor működtet, arról
Bob Mumford elismerte: az alávetettségről és az engedelmességről
szóló tanítása eretnekség, amely iszonyú rombolást okozott.
Felállított egy rendszert, ami által sok ember élete tönkrement a
hamis tekintéllyel való visszaélés miatt. Családok bomlottak fel,
amelyek soha nem álltak helyre. A menekülés sem volt könnyű. Egy
ember így számolt be róla: „Mikor elmentem onnan, tudtam, hogy
valami nem stimmel, de azt hittem, velem nincs rendben valami. Azt
hittem, nekik van igazuk, olyannyira, hogy azt hittem, ha elhagyom
őket, Istent hagyom el. De annyira elkeseredett voltam, hogy még
azt a lépést is megtettem volna a menekvéshez. Úgy éreztem, az
életemért futok.” Pedig ez Amerikában történt, ahol nagyobb az
emberi szabadság és átláthatóbb egy gyülekezet működése.
A hitesek azt képzelik, hogy ők valami rendkívüli eset. Pedig ez
a mozgalom a világ minden részén ugyanazt a következményt
termelte ki: a távozók lázadók, árulók, ügynökök, akikkel szemben
azért imádkoznak, hogy menjen tönkre az életük, veszítsenek el
mindent, mert „elhagyták az Istentől kijelölt helyüket”, és lázadtak a
„tekintély” ellen. Ha erre sem térnek vissza, üldözik és nyilvánosan
megszégyenítik őket. Nincs ebben semmi különleges. Ez a szekták
és a vallási diktatúrák sajátja. A Hit Gyülekezetében ugyanez zajlik.
Itt is van „jégcsákány”, csak itt imakommandónak hívják. A fizikai
emberölésig még nem jutottak el, de jó úton járnak, hogy egyszer
elérjék ezt a szintet is, ez a rendszerből következik.
Külön érdekessége az ügynek, hogy az Új Exodusnál az volt az
első munkám, hogy Görbicz Tamás felkérésére kellett a
Tanítványság Mozgalom bukásáról és Bob Mumford
bocsánatkéréséről egy cikket szerkesztenem. A legjobb tudásom
szerint végeztem el a munkát, de a végeredményt nem lehetett
közölni. Görbicz Tamás szerint „túlságosan egyoldalúra” sikerült
megírnom a tekintéllyel való visszaélést. Pedig nagyon is jól
megértettem, hogy miről van szó. Ám mint friss keresztény nem
éreztem, hol vannak a „határok”. Amit megírtam, tudtomon kívül
érintette a Hit Gyülekezete gyakorlatát, amiről Németh Sándor nem
akart lemondani. Görbicz Tamás, mint az Új Exodus szerkesztője,
jobban ismerte a „vonalat”, ahogy Pelikán elvtárs mondaná. Amit
Németh Sándor másokban el akart ítélni, az maradhatott, ami
Németh Sándor gyakorlatát mutatta be, repült. Nem lehetett a
„tekintély” ellen lázadó cikket írni a hamis tekintélyről, éppen Németh
Sándor újságjába. Ezt akkor még nem láttam át. A tudatlanságomat
okoltam. Ezt nevezik a Hit Gyülekezetében „éretlen kereszténynek”.
Egy „érett keresztény” ilyen hibát nem követhet el. Érett keresztény
pontosan tudja, milyen pontokon kell meghamisítani a Bibliát, hogy
ne ütközzön a „tekintéllyel” a tanítás. A cikket azért kellett megírni,
hogy Németh Sándor magát tisztázza, és elhatárolja, de a saját
„tekintélyét” megerősítse. Tamás már akkor is átlátott a szitán, én
még nem. Németh Sándor nem a Tanítványság Mozgalommal akart
szakítani, hanem azt akarta demonstrálni, hogy amit ő csinál, nem
az. Nem akart megtérni.
Tagadhatja, de a Tanítványság Mozgalomban gyakorlat az, hogy
a „tanítvány” minden fontos döntésébe beleszólt a „pásztorló”. Ház,
autó, nagyobb dolog vásárlása, eladása, állás vagy iskolaváltás, a
vakációk tervezése, másik városba való költözés (másik országba
költözés szóba sem jöhetett, csak külön pásztori engedéllyel és
felügyelettel, különben lázadásnak minősül). Nem kérdés, hogy a
párválasztás, a gyereknevelés, a fegyelmezés, a szülőkkel való
kapcsolattartás csak a pásztor „tekintélye” alatt lehetséges, ami
praktikusan azt jelenti, hogy a pásztor megmondja, hogyan kell
dönteni, mit kell csinálni. Ez totális kontroll a hívők fölött. Ez a Hit
Gyülekezetében jelenleg is természetes, azt gondolják, ez maga az
egyház. Nem is értik, mi ebben a baj. Pedig ez egyáltalán nem
természetes, hanem teljesen abnormális. A pásztoroknak van
kijelentésük arról, kit kell feleségül venni, nem a vőlegénynek. Csak
nem ők élnek utána az illetővel. Válni viszont nem lehet. Arra
hivatkozva sem, hogy a pásztornak volt a hölgyre „kijelentése”, nem
a vőlegénynek.
Ez egy bibliaellenes, a Tanítványság Mozgalomból származó,
totális visszaélés, ami az alapítók szerint is „varázslás”. Nemcsak
hívőként, hanem emberként is infantilizál. Elveszítik az emberek az
önállóságukat. Németh Sándor tudja ezt, de nem szakított vele. Neki
ez kellett, ezt élvezte, és ragaszkodik hozzá. Ennek része a totális
izoláció is, a hívők elszigetelése nemcsak a külvilágtól, de a
tájékozódástól, az információtól is. Meghatározzák, mit olvashatsz,
mit nem. A gondolataidat is irányítani akarják. Megmondják, milyen
műsorból jönnek a démonok. Bizonyos dolgokat csak „érett
keresztények” nézhetnek, a főnökök. Németh Sándor agymosott,
uniformizált gondolkodású embereket, keresztény „tálibokat” nevel.
Akinek szélesebb a látóköre, annak titkolnia kell, különben gyanússá
válik. Különösen, ha a pásztora műveletlenebb, mint ő. Nyomás alá
helyezik, kevély lázadónak bélyegzik. Ha nem elég szektás, akkor
testi. Furcsa ellentmondás, hogy a karizmatikus mozgalom, amely a
Szentlélek ajándékaival hirdeti magát, és a Szentlélek szerepét
hangsúlyozza, a legkisebb helyet sem engedi a Szentlélek számára
a hívők életében, hanem a mindenható vezető veszi át a Szentlélek
helyét és szerepét. Ha bármilyen kérdés felmerül, mindent eldönt a
varázsszó: „azt mondta a Sándor”. Ez a Szentlélek vezetése.
Ez nem az Istentől való függőség. Az emberek az egyik bilincset
cserélik egy másikra. Az egyik függőséget váltják másikra. Érdemes
lenne az evangéliumot hirdetni nekik. Jézus azért halt meg, hogy
ettől szabadok legyenek.
Ruff és a Csillagok háborúja

A tanítványság mozgalom megbukott, de nem a Hit Gyülekezetében.

A „keku”, a „tekintély”, a feltétlen engedelmesség, és az egyszemélyi
vezetés megmaradt. Kezdettől arra épült a Hit Gyülekezete, amit a
nyolcvanas években saját alapítói is már szellemi visszaélésnek
neveztek. A mozgalom elmúlt, de Németh Sándor gyülekezetében
megmaradt. Amikor Németh megismerkedett a karizmatikus
mozgalommal, a természetfölötti erőn kívül az emberek fölötti uralom
és a tizedfizetés tetszett meg módfelett neki. Mindehhez az út a
„tekintélyről” szóló tanításon át vezetett, amelyről azonnal felismerte,
hogy korlátlan hatalmat jelent a számára. Talán még azt is elhitte,
hogy ezt tényleg Isten adja. De elég dörzsölt volt ahhoz, hogy
átlássa, ez mit jelent. Elhatározta, saját gyülekezetet hoz létre, ahol
ő a legfőbb „tekintély”, az egyetlen „szolgálati ajándék”. A tekintélyről
és „szolgálati ajándékról” szóló tanítás ugyanis egylényegű. Ez vezet
az emberek feletti uralomhoz és a pénzhez. Németh Sándor
tanításában ez a két speciális jog tartozik a „szolgálati ajándék”
hatáskörébe: uralkodás az emberek fölött és a pénz feletti
egyszemélyes kontroll. A Németh család feneketlen zsebe.
A tekintélyről szóló tanítás alapja a „szolgálati ajándékokról”
szóló bibliai rész. A „szolgálati ajándékról” szóló bibliai rész az
Efézus levél 4. fejezetének 11-12. versében található: „És Ő adott
némelyeket apostolokul, némelyeket prófétákul, némelyeket
evangélistákul, némelyeket pedig pásztorokul és tanítókul: a szentek
tökéletesítése céljából szolgálat munkájára, a Krisztus testének
építésére.” A „szolgálati ajándékok” személyek, akiket Isten
ajándékul ad az egyháznak. Az elnevezés arra utal, hogy ez valami
örömteli, jó dolog, aminek a hívők örülnek. Isten ajándékai jók.
Különösen, ha arra adta őket Isten, hogy szolgáljanak: a szolgálat
munkájára és a hívők szolgálatára. A Biblia szerint a „szolgálat” a
feladatuk, nem az uralkodás. Aki szolgál, az szolga. Nem úr, aki
uralkodik.
A pünkösdi-karizmatikus mozgalomban a „szolgálati ajándékok”
önálló életre keltek. Szolgák helyett elnyomók lettek, akiket a hívők
szolgálnak, ők pedig basáskodnak felettük. A hívők teljes
engedelmességgel tartoznak nekik. Németh Sándor is így értelmezi
a „szolgálati ajándék” szerepét. Sehol nincs a Bibliában, hogy a
„szolgálati ajándék” uralkodó, az ószövetségi Izrael királyainak
mása. Mégis úgy viselkednek, mintha királyok lennének. Nem abban
az értelemben, ahogy a Biblia királyi papságnak és szent nemzetnek
nevezi a hívőket, hanem földi értelemben királyok, akiknek a hívők a
szolgáik. Gyülekezeteik független „királyságok” az államon belül is.
Sok kicsi Vatikán, sok kicsi pápa, a pápáknál nagyobb hatalommal.
Paloták, arany mosdók, WC-k, magánrepülőgépek, külön szolgák,
adómentesség, krőzusi gazdagság, törvényfelettiség és mindenki
feletti uralom. Olyan tekintély, hogy éppen csak kezet nem csókolnak
nekik, és nem borulnak le előttük. Lélekben azonban megteszik.
Ezek lennének Krisztus és a hívők alázatos szolgái. Koldus hívők, és
gazdag pásztorok. Szegény Lázárok, és milliárdos „tekintélyek”.
A „tekintély” abból származik, hogy Isten adja a „szolgálati
ajándékot”, magát az embert. Nem a Szentlélek szellemi
ajándékairól (karizmáiról) van szó, mint a gyógyítás vagy a
nyelveken szólás ajándékai, amelyeket a hívők kapnak. Itt az
„ajándék” maga az ember. Németh Sándor Isten „ajándéka” a
gyülekezetnek, amit nem lehet visszautasítani. Olyan, amilyen, de
Isten adta, Isten áll mögötte. Szolgálat munkájára adta (ha ő adta),
de ez már az első perctől kezdve kissé megváltozott formában jelent
meg. Németh Sándor olyan „szellemi tekintély”, aki a hierarchikus
struktúra csúcsán, a hívők fölött áll. A hívőknek engedelmeskedniük
kell neki. Ez a hierarchia is informális, hogy soha ne legyen senkinek
hivatala, bármilyen jogcíme, amely alapján Németh Sándort kérdőre
vonhatja. Németh Sándor egy informális hierarchiát működtet,
amelyben cserélgeti és liftezteti az embereket, ahogy neki tetszik, és
akik a legteljesebb mértékben tőle függnek.
Ez azonban egy fordított viszony ahhoz képest, amit a Biblia
mond. A szolga alacsonyabb pozíciót tölt be, mint az, akit szolgál.
Ha valóban lenne hierarchia az egyházban, a „szolgálati ajándék” a
hívőknél alacsonyabb szinten állna, mert őket szolgálja. A főnök és a
beosztott, az uralkodó és az alattvaló, világi struktúra. Jézus Krisztus
szellemi egyháza nem így épül fel, hanem fordított elven. Nincs az
egyházban hierarchia, a Biblia ilyet nem ismer. Mindenki Isten
uralma alatt áll, s különböző feladatokat lát el. Ezek azonban nem
pozíciók, hanem szerepek. Olyan szerep, hogy vezető lelkész, nincs.
Csak ilyen pozíció. Az egyház épülete alulról épül fel. Alapelve a
szolgálat és az alázat. Egymás feletti uralomról nincs szó. A
döntéseket a Szentlélek hozza, nem ember. Ezért nincs egy főnök.
Akik a presbitériumot alkotják, a Szentlélek vezetését keresik és
ismerik fel közösen. Amikor Pál apostol arról írt, hogyan járjanak a
hívők a Krisztusban, akkor nem dirigált. Az egyházvezetés mintája
nem az, hogy „ő mindent megmondott”. Ezt csak dilettánsok hiszik.
Az, hogy az Igét ő hirdette, nem emelte őt a hívők fölé, mint egy
abszolút tekintélyt. Az Ige a tekintély, nem az ember, aki szólja. Nem
az ember használja az Igét, hanem az Ige az embert. A hívőnek az
Igének kell engedelmeskednie, nem neki. Az Ige a „tekintély”, nem ő.
Ő csupán szolga. A gyülekezetet presbitérium irányította, nem ő.
Mindenki az Ige tekintélye alá van rendelve, a presbitérium (a vének)
is. A Hit Gyülekezetében presbiterek névleg vannak. De ilyen
tényleges vezetői testület, amely döntéseket hozna, nem létezik.
Minden döntést Németh Sándor hoz, mindenki más feladata az,
hogy bólintson, mert aki nem bólint, az vagy „testi”, akinek nincs
helye a „szolgálati ajándék” körül, vagy „lázadó”, akit fegyelmezni és
büntetni kell.
Németh Sándor a vezetői testületeket szembeállítja a
Szentlélekkel, mint akik korlátozzák a Szentlelket. Azt fel sem
tételezi, hogy éppen a testületet vezeti a Szentlélek. Ebben a
felállásban ő maga a „Szentlélek”, aki nem tűr semmiféle korlátot és
ellenőrzést, ezért érzi úgy, hogy korlátozza a testület. Jézus Krisztus
az egyház Feje, akivel minden hívő közvetlen kapcsolatban áll. A
„szolgálati ajándék” nem közvetítő Isten és a hívő között. Ha Németh
Sándor valóban „szolgálati ajándék” lenne, a gyülekezeti tagokat
kellene szolgálnia. A Biblia szerint a „szolgálati ajándék” nem
felettese a hívőnek, hanem szerepet lát el, az Isten irányítása alatt.
Önmagát megalázva kellene szolgálnia a hívőket, akiket
nagyobbnak tart magánál. A hívőkben az ő Urukat tiszteli, aki
megváltotta őket. A Biblia szerint nincs és nem is lehet az
egyházban senkinek isteni tekintélye. Isten csak egy van. Tekintélyét
és a hatalmát nem ruházta emberre. A Bibliában nincs egyszemélyi
vezetés, nincs emberi hierarchia, mert az egyszemélyi vezető Jézus
Krisztus, és mindenki vele van kapcsolatban. Különféle feladatokat
látnak el a hívők Krisztus Testében, ami az Egyház. Ahogy a testnek
is különféle tagjai vannak: szem, fül, láb és kéz, és egyik sem
mondhatja a másiknak, hogy nincs rád szükségem. Németh Sándor
sem mondhatná ezt, mert ő is csak a Test egy tagja. Ő nem a Fej,
hanem a Fejnek, Jézus Krisztusnak irányítása alá tartozik, s nincs
hierarchikus láncolat alatta. A test többi része nincs alárendelve
neki, és ő nem uralkodhat felettük, mert azok nem az ő testének
részei, tulajdonai, hanem Jézus Krisztuséi. A többiekkel együtt
egyenrangú és egyenlő szolgák. Az első évszázadban még
Rómában sem volt egyszemélyi vezetés. A „névlegessé” váló
hivatalos egyházon kívül egyáltalán nem ismerték az egyszemélyi
vezetést. Ez a szellemi egyháztól való elszakadás után alakult ki.
Péter apostol sem volt pápa.
Az Apostolok Cselekedeteiben nincs egyetlen olyan „szolgálati
ajándék” sem, aki olyan egyszemélyi vezető lenne, mint Németh
Sándor. Nem tud ilyet mutatni. Semmilyen tekintetben nem bibliai a
Hit Gyülekezete felépítése, ami erősen megkérdőjelezi azt, hogy
Németh Sándor szervezete Jézus Krisztus egyházának része-e.
Krisztus egyházában ugyanis Jézus a Fej, és nem Németh Sándor,
alatta pedig nem piramis épül, hanem hálót szőnek. Nincs benne
hierarchia, nincsenek közvetítők, mert úgy Jézus Krisztus nem érne
el közvetlenül a legkisebb hívőhöz. Jézus nem használ közvetítőket.
Minden hívővel személyes kapcsolatot ápol. A szolgálati ajándék
feladata az, hogy nagy tisztelettel és nagy alázattal szolgálja a hívők
igényeit: az Igét hirdesse, a Bibliát tanítsa, az embereket a
Krisztussal való személyes közösségbe segítse. Jézus Krisztus
szellemi egyháza láthatatlan, és nem felekezetek, gyülekezetek
határaival azonos. Lehetnek olyan gyülekezetek, amelyeknek tagjai
egyénként részei Jézus Krisztus szellemi egyházának, mert
személyes kapcsolatuk van az Úrral, járnak egy gyülekezetbe vagy
közösségbe, de a gyülekezet, mint szervezet, és annak egyes tagjai
(esetleg a vezetője), nem része Jézus Krisztus egyházának. Ahogy
lehet olyan hívő is tagja Jézus Krisztus szellemi egyházának, aki
nem jár egyetlen szektába sem, és azzal csak jobban jár, Isten pedig
használja. Mert a Fej Jézus, és Jézussal van kapcsolata, amihez
nincs szüksége Németh Sándorra, aki a hitéből kibeszéli, hamis
tekintélyével megkötözi és Istentől elidegeníti. A többiről Jézus
gondoskodik. Nem kell ebbe senkinek belebeszélnie. Isten majd
eljuttatja hozzá az Igét. De ha talál valaki jó gyülekezetet, ahol a
pásztorok nem uralkodnak a nyájon, hanem szolgálnak, és a
gyülekezetet nem hajtotta egyetlen ember sem az uralma alá, ahol a
kegyelem evangéliumát hirdetik, jól teszi, ha odajár. Mindenki a
vezetése szerint járjon el. Vannak nem egy gyülekezethez kötődő
szolgálatok is. Mint amilyen például az enyém. Kicsi szolgálat, sárga,
savanyú, de ez is a miénk.
A korai egyházban a vének (presbiterek) vezették a
gyülekezetet. A zsinagógák mintájára plurális vezetés volt. Ennek
minden kétséget kizáró bizonyítéka, hogy a zsidó apostolok által
vezetett zsidó-keresztény gyülekezetek mintája a zsidó gyülekezetek
felépítése volt, amely nem ismerte az egyszemélyes vezetést. Ezt
lehet olvasni az apostoli levelekben is. Ha például egy apostol
meglátogatott egy gyülekezetet, akkor bevették a presbitériumba,
mint presbitertársat. Még az apostolok sem voltak egyszemélyi
vezetők, de a pásztorok különösen nem. Egy gyülekezetnek lehetett
több pásztora, nem volt felettesük, a „vezető pásztor”. Ez a
katolicizmus kialakulásakor jött létre, a Péter apostolból
származtatott utódlási lánc alapján. A katolicizmusban lett a
szolgálati ajándékból pozíció, amely majd megszenteli azt, aki a
székben ül, s aki közvetítő Isten és ember között.
Hogy erről mit tanít a Hit Gyülekezete, azt legtisztábban a Szent
Pál Akadémia hallgatói tudnák visszaadni. Egyikük szerint Ruff Tibor
azt tanította, hogy nem lehet Jézus Krisztushoz tartozni „szolgálati
ajándék” nélkül. Ez még a Szent Pál Akadémián használt
jegyzetében is benne volt. A „szolgálati ajándékot” szerinte a
megtérése előtt is a Szentlélek vezeti. Még szerencse, hogy nem
szeplőtelenül fogant. Ugyancsak Ruff tanítása az is, hogy a
„szolgálati ajándéknak” minden szava Istentől van. Ezért aki a
„szolgálati ajándéknak” ellenáll, az Istennek áll ellen. A „Csillagok
háborújához” hasonló elmélete szerint, ha két „szolgálati ajándék”
között konfliktus van, a nagyobb szolgálati ajándék győz. Nyilván a
géppisztolyos (lézerkardos) angyalokkal, és a rajta levő nagyobb
kenettel, ami úgy nyilvánul meg, hogy kirúgja a másik „szolgálati
ajándékot”. A konfliktus ténye ugyanis azt bizonyítja, hogy a másik
„szolgálati ajándék” hamis ajándék volt, ezért az illetőt utólag
lefokozzák „szolgálati ajándékból” ügynöknek. Még hamis
beszervezési kartont is gyártanak róla, ha kell.
Azt pedig mindenki tudja, hogy Németh Sándornál nincs
nagyobb „szolgálati ajándék”. Ez arra az esetre szóló tanítás, ha
nem mezei hívő kerül konfliktusba Németh Sándorral. Annak
érzékeltetésére, milyen megfélemlítést használnak a „szolgálati
ajándékról” szóló tanítás során, szintén Ruff Tibort érdemes idézni:
„Ezeknek a konfliktusoknak a szélsőséges esete, hogy a konfliktus
esetén a kisebb szolgálati ajándékot Isten megöli.” Magyarul: Isten
megöli azt a balgát, aki Németh Sándorral konfliktusba kerül. Aki ezt
a Ruff-tanítást elmesélte, azt írta: „Ezt órán mondta, az első sorban
ültem. Úgy emlékszem, mintha tegnap lett volna.” Ez a volt diák
ráadásul kedvelte Ruffot. Hasonlítsuk ezt össze azzal, amit az
Efézusi levél a „szolgálati ajándékokról” mond: „szolgálat munkájára”
adattak. Arra, hogy mindenkinek szolgáljanak. Ezt mondta Pál
apostol. A róla elnevezett Szent Pál Akadémián pedig már ott
tartanak, hogy aki ellentmondani merészel neki, azt Isten megöli.
Mindezt az újszövetségben, a megváltás után, a szeretet Istenének
egyházában, a Szentlélek és a kegyelem korszakában. Annak a
Jézusnak a nevében, aki életét adta a bűnösökért. Nehogy azt
higgye bárki, hogy a Hit Gyülekezete tagjait bárki meggyőzhetné,
hogy ez nem így van, ha Németh Sándor ezt mondja. Ha Németh
Sándor lehülyézi ezért Ruffot, akkor az más helyzet. Akkor Isten
nem öli meg az ellenszegülőt. De nem mernék arra fogadni, hogy
Németh ezt mondaná, mert az imakommandót ő is erre tanítja. Az
egész imakommandó arról szól, hogy a gyilkolásba besegítenének
Istennek. Ha Isten figyelmetlenségből nem ölne meg valakit, aki
szerintük rászolgált, akkor ők megteszik. Ruff Tibi sem magától
mond ilyeneket. Ezeket Németh Sándortól tanulta. Németh
legfeljebb a nyilvánosság előtt tagadja le, ha kínossá válik. De belül
megmagyarázza: a „világ” nem érti. „Ti legyetek bölcsek.” Vagyis:
kifelé hazudjatok, mintha nem így lenne. Legyetek szelídek, mint a
kígyók, s bölcsek, mint a galambok.
A „szolgálati ajándék” bibliai mintája Jézus, aki szintén
szolgának vallja magát: „Valamint az embernek Fia nem azért jött,
hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és adja az ő életét
váltságul sokakért.” Jézus egyértelműen beszél arról, hogy az
egyházban a „szolgálati ajándékok” nem uralkodhatnak a hívők
fölött: „A pogányokon uralkodnak az ő királyaik, és akiknek azokon
hatalmuk van, jótevőknek hívatnak. De ti nem úgy: hanem aki
legnagyobb köztetek, olyan legyen, mint aki legkisebb; és aki fő,
mint aki szolgál.” Jézus példázatokban beszélt arról a pásztorról, aki
veri a szolgatársait, a részegeskedőkkel egy szinten emlegette őt,
hogy amikor megjön a szolgának az ura, kettévágatja, és a
hitetlenek sorsára juttatja. (Lukács 12,37-46) Jézus a maga
szerepéről ezt mondja: „Mert melyik nagyobb, az-e, aki asztalnál ül,
vagy aki szolgál? Nemde aki asztalnál ül? De én ti köztetek olyan
vagyok, mint aki szolgál.” (Lukács 22,27) Pál apostol is ezt tanította
a saját szerepüket illetően: „Mert nem magunkat prédikáljuk, hanem
az Úr Jézus Krisztust; magunkat pedig, mint a ti szolgáitokat, a
Jézusért.” (II. Korinthus 4,5)
Ehhez képest a Szent Pál Akadémián Surjányi Csaba az Efézus
levél 4. fejezet 7. versét, miszerint „Mindenikünknek pedig adatott a
kegyelem a Krisztustól osztott ajándéknak mértéke szerint”, úgy
tanította, hogy a kegyelem a szolgálati ajándék mértéke szerint
adatik. Krisztus helyére a „szolgálati ajándék” kerül. A kegyelmet
már a szolgálati ajándékhoz kötik. A kegyelemből való részesedés is
a „szolgálati ajándéktól” és a hozzá való viszonytól függ. Aki nincs
jóban Németh Sándorral, annak nincs kegyelem. Érte Jézus Krisztus
hiába halt meg, a kegyelemtől elvágta magát. A feleségem a saját
fülével hallotta, amikor Németh Sándor istentiszteleten azt mondta: a
bűnöket ő bocsáthatja meg. Akinek ő nem bocsát meg, annak a
bűnei megmaradnak. És mint mondta: ő nem bocsát meg. Ekkor én
már nem jártam oda, bujdostam előle. Ez volt az utolsó összejövetel,
amelyen a feleségem részt vett. Piszter Ervinnek is ekkor telt be a
pohár, emiatt távozott. Nem azért, mert a „szolgálati ajándék”
pozíciójára tört, irigy lett volna rá, vagy a Hit Csarnokot akarta volna
„ellopni”. Biztosan a nappalijába akarta beállítani. Németh Sándor
pozíciójára normális ember nem vágyik. Borzalmas lehet neki.
Istenfélő ember pedig eleve elutasítja. Minek kellett volna Piszter
Ervinnek a Hit Csarnok? Ilyen csak Németh Sándor fejében fordul
meg, s még eljöhet az idő, amikor észrevétlenül a nevére írják a
tulajdont. A feleségemet a Hit Gyülekezete jól bevált gyakorlatának
megfelelően próbálták sokféleképpen ellenem fordítani, mert az jó
bizonyság lett volna, ha elválik tőlem. Mondván, itt a következmény:
nem engedelmeskedtem a „szolgálati ajándéknak”, ezért utolért az
átok. Az lett volna az elvárás, hogy Németh Sándor és a férje között
válasszon, méghozzá Németh Sándort, mert ő „Isten embere”, én
pedig lázadó vagyok, mert az utolsó pillanatban még sikerült
ellenállnom, és megőriztem az emberi méltóságom maradékát.
A feleségem ingyen tanította Petrőcz Levente kislányát
zongorázni, méghozzá úgy, hogy a feleségemnek kellett elmennie
érte. Ez természetesen nekünk volt megtiszteltetés, mert a hatéves
Petrőcz Pálmáról jött ránk az áldás és a kenet, bár hó végén már
jobban örültünk volna a kenetnél egy minimális óradíjnak. Amikor a
feleségem nem jelent meg egy háromnapos összejövetelen a
Budapest Sportcsarnokban, Petrőcz Julika hívta (ezt nevezik „keku”
hívásnak), hogy nem látta. Ő azt válaszolta, hogy azért, mert nem
volt ott. Mire Julika közölte, hogy akkor nem megy a Pálma
zongoraórára. Meg lettünk büntetve, és amilyen testi emberek
vagyunk, elmentünk csavarogni boldogan az ingyen tartott
zongoraóra helyett. A feleségemet még Németh Sándor is próbálta
leválasztani rólam. Az autóm lefújása után tartott bírósági
tárgyaláson rendkívül nyájasan pillantgatott felé, mint egy útszéli
hódító. Olyan volt, mint egy spanyol bájgúnár, éppen csak nem
kacsintgatott. Jelezte: minden meg van bocsátva. Feleségem erre
úgy nézett rá, ahogyan csak a Görbicz Kati tudott a Budapest
Sportcsarnokban, miután hallotta Tamástól a belső információkat.
Néha azt hittem, hogy Kati egy pillantása után Németh visszafordul,
inkább be sem jön a csarnokba. Próbálták beállítani a feleségemet
úgy, hogy szegény Helga áldozat mellettem, akit én kényszerítek. Az
eszükbe sem jutott, hogy szeret engem, és Istent is szereti. Ezért
amikor Németh Sándor azt mondta, hogy úgy áll majd bosszút
azokon, akik ellentmondanak neki, hogy nem bocsátja meg nekik a
bűneiket, és ezzel a pokolba kerülnek, akkor ő távozott. Németh
egocentrikus világképére jellemző, hogy ha valaki más mondaná,
hogy nem bocsátja meg neki a bűneit, azonnal azt mondaná, hogy
ehhez embernek nincs joga, a bűnöket csak Isten bocsáthatja meg.
Jézust is azért támadták, mert azt mondta, hogy ő bocsáthatja meg
a bűnöket. Azt ugyanis jól tudták, hogy a bűnöket csak Isten
bocsáthatja meg. De Jézus Isten volt. Németh Sándor pedig nem az.
Itt egy percre azért érdemes elidőzni, mert Németh Sándor a
bűnbocsánathoz való jogát a János evangélium 20. részének 22-23.
verse alapján vélelmezi, s ez annyira tipikus félremagyarázása a
Bibliának, hogy azt érdemes bemutatni. Már csak azért is, mert
szoros kapcsolatban áll a „szolgálati ajándék” és a „tekintély”
meghamisításával is. Így szól a két igevers: „És mikor ezt mondta,
rájuk lehelt, és mondta nékik: Vegyetek Szent Lelket: akiknek bűneit
megbocsátjátok, megbocsáttatnak azoknak; akikéit megtartjátok,
megtartatnak.” Németh Sándor, a zseni igemagyarázó, ezt úgy
értelmezi, hogy Jézus ezt rábízta a tanítványokra. Azt csinálnak,
amit akarnak, annak bocsátanak meg, akiknek akarnak, ő pedig azt
tudomásul veszi és látatlanban hitelesíti. Akit Németh Sándor szeret,
mert engedelmeskedik neki, megy a mennybe, akit utál, mert nem
engedelmeskedik neki, megy a pokolba. S ezt majd ő eldönti. Jézus
pedig tudomásul veszi, mert nem tehet mást, hiszen nekiadta ehhez
a hatalmat.
Erről szó nincs. Először is ez összefügg azokkal az igékkel,
amelyek a kulcsok hatalmáról szólnak. Megkapta először Péter,
majd a többi tanítvány a mennyek országának kulcsait, vele együtt
az oldás és a kötés hatalmát. „És néked adom a mennyek
országának kulcsait; és amit megkötsz a földön, a mennyekben is
kötve lészen; és amit megoldasz a földön, a mennyekben is oldva
lészen.” (Máté 16,19) Némelyek azt hiszik, Péter kapta ezzel a jogot
(és az „utódai”), hogy eldöntse, kik mehetnek a mennybe, kik nem.
Pápai Gábor vicces karikatúráiban ül Péter, mint egy portás a menny
kapujában, és szortírozza az oda érkezőket. A Jelenések Könyvének
1. fejezetében azonban olvasható, hogy kinél vannak a kulcsok:
Jézus mondja, hogy „nálam vannak a pokolnak és a halálnak
kulcsai”, a 3. fejezetben pedig az áll róla, hogy „akinél a Dávid kulcsa
van, aki megnyitja és senki be nem zárja, és bezárja és senki meg
nem nyitja”. Amit Jézus kinyit, azt senki nem zárja be, amit ő bezár,
azt senki nem nyitja ki.
Vagyis, a döntést nem Péter hozza, hanem a ház tulajdonosa,
és ő mondja meg, hogy a szolga (Péter és utódai) kinek nyissák meg
az ajtót. A kulcs is más, mint amit az emberek gondolnak. A kulcs az
evangélium, ezt kapták, ami megnyitja a menny kapuját. Nem a
jogot, hogy eldöntsék, ki megy be, és ki nem, hogy bárkit
beengedhessenek vagy kizárjanak. Péter nyitotta meg az ajtót a
pogányok előtt, amikor nagy unszolásra, nagy nehezen, látomással
is erősítve, hirdette az evangéliumot Kornélius háza népének. Péter
nem akarta, de azt kellett tennie, amit az Úr akart. Nem ő hozta meg
a döntést, ő a végrehajtója annak, amit Jézus akart. Nem volt
könnyű rávenni, de végül megértette, hogy mi a dolga, mit kell
tennie. Az egyetlen hatalom, amit Isten adott az embernek, az
evangélium. Ezt írja a Róma levél 1. fejezete, ez Isten hatalma. Az
Ige a hatalom, nem az ember.
Mi van a bűnbocsánattal? A bűnbocsánat jogát sem úgy ruházta
át Jézus, hogy a „szolgálati ajándék” dönti el, kinek van
bűnbocsánata, kinek nincs. Amikor a bűnök megbocsátásáról
beszél, először „rájuk lehelt, és mondta nékik: vegyetek Szent
Lelket”. Utána mondta nekik azt, hogy „akinek megbocsátjátok a
bűneit, megbocsáttatnak azoknak; akikéit megtartjátok,
megtartatnak”. De ez nem azt jelenti, hogy saját akaratuk és
indulatuk szerint hozhatnak döntéseket, Jézustól függetlenül
önállóan dönthetnek. A Szentlélek az, aki majd megmondja. Jézus
dönti el, mert ő bocsátja meg a bűnöket, nála vannak a kulcsok, ő a
tulajdonos, ő enged be azt, akit akar. A Szentlélek szól, és a szolga
végrehajtja. Nem úgy, hogy majd Németh Sándor eldönti, kinek van
üdvössége. Erre nem kapott jogot. Akkor nem Isten feltételeinek
kellene megfelelni, hanem a Németh Sándorénak. Isten feltétele
pedig kizárólag a hit. Aki hisz, üdvözül, aki nem hisz, elkárhozik. Ez
is összefügg az evangélium hirdetésével. Az evangélium tartalma
mondja meg, kinek van bűnbocsánata. A tanítványok az evangélium
hirdetésével adnak bűnbocsánatot. Nem ők adják, hanem csak
továbbítják. Az üdvözítő hit nem a Németh Sándornak vagy más
„szolgálati ajándéknak” való engedelmességgel azonos. Csak a
Jézus Krisztus engesztelő áldozatába vetett hit üdvözít. Mielőtt
eltévedne néhány hites a sötét erdőben, jegyezzük meg, a bűnöket
továbbra is Isten bocsátja meg, és a döntés nincs a „szolgálati
ajándékra” bízva. Hozhatnak egyes döntéseket a gyülekezeten belül,
ami azonban nem érinti az üdvösséget. A példa mutatja: Németh
Sándor a „szolgálati ajándékot” elszakítja Istentől, és önálló,
független főnöknek gondolja, aki azt csinál, amit akar. De ebben is
az jelenik meg, hogy Németh Sándor mást mond hivatalosan, mint
ami a gyakorlat, csak néha elszólja magát, és azt mondja, amit
valójában gondol, és amit tesz. Ez keveredik folyamatosan, a
hivatalos kincstári szöveg és a valóság, bújócskázva az igazsággal:
kegyelem és törvény, Isten és Németh Sándor együtt, igazság és
hazugság együtt. De ezek nem működnek együtt, hanem egymást
kizárják. Isten nem osztja meg a hatalmát, dicsőségét senkivel. A
kegyelmet sem lehet keverni a törvénnyel: vagy az egyik, vagy a
másik. Németh Sándor álnokságára példa, hogy ha számonkérik
rajta az igazságot, mintaszerűen előadja szövegben, aztán mintha
mi sem történt volna, a gyakorlatban hirdeti és teszi az ellenkezőjét.
A Hit Gyülekezete azt tanítja, hogy „szolgálati ajándék” nélkül
egyház sincs. Ahol nincs „szolgálati ajándék”, ott nincs legitim
egyház. Azt ők mondják meg, ki számít „szolgálati ajándéknak”, és ki
nem. Megkérdőjelezik a gyülekezeten belül és kívül is, hogy Németh
Sándoron kívül létezik még más „szolgálati ajándék”. Azt tanítják,
hogy Magyarországon csak egy „szolgálati ajándék” van, Németh
Sándor. Egyes feltételezések ezt nemcsak a térben, hanem az
időben is kiterjesztik: soha nem is volt más. Németh Sándor a
magyar nemzet apostola. Ezért a Hit Gyülekezetén kívül az összes
többi gyülekezet, egyház illegitim. Ez az oka annak, hogy a Hit
Gyülekezete tagjai azt hiszik, hogy aki máshová jár, az elkárhozik.
Vagy legalábbis nem lehet jó kapcsolatban Istennel. Ahhoz ugyanis
szükség van a „szolgálati ajándékra”. Ha nincs „szolgálati ajándék”,
nem lehet Istenhez tartozni. Nem számít, hogy az I. Timótheus levél
azt mondja: „egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek
között, az ember Krisztus Jézus”. (I. Timótheus 2,5) Az ember Jézus
Krisztus az egyetlen közbenjáró. Ezt mondja a Biblia. Nincs más
közbenjáró. A Hit Gyülekezete azonban ezt a tiltást csak Szűz Mária
közvetítő szerepére vonatkoztatja. Szűz Mária nem lehet közvetítő
Isten és ember között, Németh Sándor viszont igen. Ő
megkerülhetetlen. Nem lehet Istenhez menni nélküle. Ebben is
ugyanaz az elv érvényesül: a hivatalos dogma tagadja ezt, a
„szolgálati ajándékról” szóló nagy elméletekben elrejtve viszont ez
derül ki. Mint ahogy azt alább olvashatjuk.
Folyt egy internetes vita „Ruff Tibor HGY-s teológus néhány
kijelentéséről a szolgálati ajándékkal kapcsolatban” címmel. A vita
alapját Ruff Tibornak a Szent Pál Akadémián megjelent jegyzete, s
annak néhány megállapítása képezte (Ruff Tibor: Bevezetés az
Újszövetségbe II. Ideiglenes jegyzet. 2001. második félévi órák
szerkesztett változata. Szent Pál Akadémia, Bp. 2001. 61–64. o.) A
jegyzet idézi az I. Korinthus 1,11-12 verseket: „Mert megtudtam
felőletek atyámfiai a Kloé embereitől, hogy versengések vannak
köztetek. Azt értem pedig, hogy mindenitek ezt mondja: Én Pálé
vagyok, én meg Apollósé, én meg Kéfásé, én meg Krisztusé.” Ruff a
jegyzetben az idézet után ezt írta: „Aki azt mondja, hogy „én meg
Krisztusé”, az megtagadta a szolgálati ajándékot, és azt hitte, hogy
tud szolgálati ajándék nélkül Krisztushoz tartozni.”
Ez azt jelenti, hogy a Hit Gyülekezete azt tanítja, hogy nem
lehet Krisztushoz a „szolgálati ajándék” nélkül tartozni. Annak
ellenére, hogy ugyanitt maga Pál azt mondja önmagáról, mint
„szolgálati ajándékról”, hogy „vajon Pál feszíttetett-e meg érettetek,
vagy a Pál nevére kereszteltettetek-e meg?” A 3. fejezetben pedig
azt mondja: „Mert mikor egyik ezt mondja: Én Pálé vagyok; a másik
meg: Én Apollósé; nem testiek vagytok-e? Hát kicsoda Pál és
kicsoda Apollós? Csak szolgák, kik által hívőkké lettetek, és pedig
amint kinek-kinek az Úr adta.” Csak szolgák, senkik. Mindent az Úr
ad. De Ruff nem magától találta ki a „szolgálati ajándékról” szóló
eretnekséget. Ha Németh Sándor nem értene vele egyet, akkor nem
taníthatná ezt.
Ennek logikája az, hogy aki azt mondja, hogy ő „a Krisztusé”, az
rossz úton jár, mert megtagadja a „szolgálati ajándékot”, aki
megkerülhetetlen, már majdnem nagyobb, mint Krisztus. A helyes
válasz eszerint az lett volna, hogy „én Pálé vagyok, nem
Barnabásé”. Azért, mert Pál a nagyobb „szolgálati ajándék”, mint
Barnabás. Így „Pál révén jobban tudok” Krisztushoz tartozni.
Lefordítva a Hit Gyülekezetére: „én Németh Sándoré vagyok”, nem
egy másik pásztoré, aki nem „szolgálati ajándék”, vagy csak kisebb
„ajándék”, mint Németh Sándor. Ezért Németh Sándor révén jobban
tudok tartozni Krisztushoz. S tényleg ezt hiszi egy hites. Aki azt
mondja, ő Krisztusé, az a „szolgálati ajándékot” megtagadta, ezért
nem tud Krisztushoz tartozni. Ez Ruff logikája. De Pál azért dorgálta
meg a korinthusbelieket, mert Krisztus mellett egyáltalán szóba
hozták a „szolgálati ajándékokat”, mintha ők valakik lennének. Azt is
írta, hogy „azért senki se dicsekedjék emberekkel. Mert minden a
tiétek. Akár Pál, akár Apollós, akár Kéfás, akár világ, akár élet, akár
halál, akár jelenvalók, akár következendők, minden a tiétek. Ti pedig
Krisztusé, Krisztus pedig Istené.” (I. Korinthus 3,21-23)
Érdemes megfigyelni a különbséget, hogy Pál, Apollós, Kéfás
és a „szolgálati ajándékok”, mind „a tiétek”. Ti viszont „Krisztuséi”
vagytok, s nem a szolgálati ajándékokéi. Minden fordítva van. A hívő
Krisztusé, és nem Németh Sándoré. Németh Sándor a hívőé, és
nem fordítva. A hívő a nagyobb. Németh Sándor arra rendeltetett,
hogy a hívőt szolgálja. Ő van a hívő alá rendelve. Gondoljuk el azt a
képtelenséget, hogy a Hit Gyülekezete legkisebb hívője nagyobb,
mint Németh Sándor. Pedig ez a bibliai rangsor, már ha rangsorról
beszélhetünk. Azt képzeljük el, hogy Jézus megjelenik, és a
multimilliárdos Németh Sándor nem dirigál, nem uralkodik, hanem
szolgál, a hívőktől ellopott vagyonát szétosztja a szegényeknek.
Mert az nem szolgálat, hogy kioszt mindenkit a szószékről, aztán
jönnek a szolgák, és fegyveres kíséret mellett a palotájába szállítják.
Mindenki neki szolgál, neki dolgozik, neki fizet, neki
engedelmeskedik, tőle fél. Mindenki az övé. Pál ennek az
ellenkezőjét mondta, hogy minden „szolgálati ajándék” a tiétek. De
nem úgy, hogy a nyakatokon ül. Ti Krisztuséi vagytok, nem az övék.
Van egy gyönyörű ige, amely Izraelről szól, de mindenkiről is,
„aki csak az én nevemről neveztetik”, azt mondja az Úr. Az Ésaiás
próféta 43. fejezet 1. verse, amely megmutatja Isten féltő és forró
szeretetét, s elmondja az ő népének, hogy „enyém vagy”. Íme: „És
most, oh Jákób, így szól az Úr, a te Teremtőd, és a te alkotód, Izráel:
ne félj, mert megváltottalak, neveden hívtalak téged, enyém vagy!”
Ehhez képest kell megnézni, milyen keményen szól Isten a
pásztorokról, akik magukat legeltetik, és nem a nyájat: „Jaj a
pásztoroknak, akik elvesztik és elszélesztik az én mezőmnek juhait,
azt mondja az Úr. Azért ezt mondja az Úr, Izráel Istene a
pásztoroknak, a kik legeltetik az én népemet: Ti szélesztettétek el az
én juhaimat és űztétek el őket; és nem néztetek utánuk; íme, én
megbüntetem a ti cselekedeteiteknek gonoszságát, azt mondja az
Úr.” (Jeremiás 23,1-2) Aztán ezt: „Jajgassatok pásztorok, és
kiáltsatok, és heverjetek a porban, ti vezérei a nyájnak, mert eljön a
ti megöletéseteknek és szétszóratástoknak ideje, és elhullotok, noha
drága edények vagytok.” (Jeremiás 25,34) Ha valaki nem tudná, ma
már legalább annyi exhites van, mint hites. Az evangélium gyűjtötte,
Németh Sándor szétszélesztette őket.
De inkább térjünk vissza a szerelmes vershez, amelyet Isten az
ő népének mond, amely az övé, és nem másé. Olvassuk el még ezt,
mert olyan szép: „Mikor vízen mégy át, én veled vagyok, és ha
folyókon, azok el nem borítanak, ha tűzben jársz, nem égsz meg, és
a láng meg nem perzsel téged. Mert én vagyok az Úr, a te Istened,
Izráelnek Szentje, a te megtartód.” (Ésaiás 43,2-3) Ezzel verseng a
„szolgálati ajándék”, aki fenyeget, terrorizál, megfélemlít, a hívők
vérét szívja. A Hit Gyülekezete tanításával szemben a „szolgálati
ajándék” szerepe nem az, hogy a hívők rajta keresztül
kapcsolódjanak Krisztushoz, hanem annak segítése, hogy
mindenféle közbenjáró nélkül személyesen kapcsolódjanak
Krisztushoz. De Németh Sándor azt tanítja, hogy nélküle nincs
Krisztus. Aki őt elutasítja, az elutasította Krisztust is.
Az említett internetes vitában Ruff Tibor tanítványai arra
hivatkoztak, hogy Pál az I. Korinthus 4. fejezet 15-17. verseiben azt
mondja a gyülekezetben levő hívőknek, hogy „Mert ha tízezer
tanítómesteretek lenne is a Krisztusban, de nem sok atyátok; mert
tőlem vagytok a Krisztus Jézusban az evangélium által. Kérlek azért
titeket, legyetek az én követőim.” Szerintük ez egyfajta „atyaságot”
jelent: akik Pálhoz tartoztak, azoknak Pál apostolt kell követni, mint
„szolgálati ajándékot”, Pál alá kellett rendelniük magukat. Csakhogy
itt nem erről van szó. Pál előtte elsorolja, hogy mi mindent állt ki az
evangéliumért, és azt kéri, hogy ebben legyenek a követői. Magát,
mint jó példát állítja a hívők elé. Nem, mint közvetítőt Krisztus és a
hívők között, akinek engedelmeskedni kell. Azt mondja Pál apostol:
„Mindez ideig éhezünk is, szomjúhozunk is, mezítelenkedünk is,
bántalmaztatunk is, bujdosunk is, fáradozunk is, tulajdon kezünkkel
munkálkodván; ha szidalommal illettetünk, jót kívánunk; ha
háborúságot szenvedünk, békességgel tűrjük, ha gyaláztatunk,
könyörgünk: szinte a világ szemetjévé lettünk, mindeneknek
söpredékévé egész mostanig.” (I. Korinthus 4,11-13)
Így néz ki egy „szolgálati ajándék”. Mindezeket nem lehet
Németh Sándorról elmondani, pedig Pál apostol ezt a példát állította
a „szolgálati ajándékok” elé is. A hívőket arra kérte, hogy ebben
legyenek a követői. Nem azt mondta, hogy hierarchikusan
rendelődjenek alá és engedelmeskedjenek neki. Az Igének való
engedelmességet kérte tőlük. Üdvösséget nyertek, és arra tanította
őket, hogyan járjanak az elhívásukhoz méltóan. Ne feledjük, hogy a
zsidó apostol az Istent soha nem ismerő görög bálványimádó
pogányokkal bajlódott, közöttük igazi címeres gazemberekkel, s
köztük próbált ékes rendet tenni. Ám nem lerombolni akarta a
lelküket, hogy maga alá kényszerítse őket. Csak arra tanította őket,
hogy hívők lévén Istenhez méltóan viselkedjenek. Megigazultak, és
eszerint járjanak.
A vitában elhangzott az a nyilvánvaló érv, hogy Pál apostol
maga mondja, hogy a hívők csak annyiban legyenek a követői,
amennyiben ő is a Krisztust követi. Az I. Korinthus 11,1-ben ez áll:
„Legyetek az én követőim, mint én is a Krisztusé.” A hites
magyarázat szerint ez azt jelenti, hogy itt egy hierarchia van: Pál
követi Krisztust, a hívő követi Pált. Pál kapcsolódik Krisztushoz, a
hívő kapcsolódik Pálhoz. Ez a Biblia meghamisítása. Mindenkinek
Krisztust kell követnie, és Pál azt mondja, hogy őt, mint példaképet,
apostolt is csak annyiban kell követni, amennyire ő követi a
Krisztust. Egy kirúgott volt hites szolgáló a vitában idézi, hogy a
görög eredeti szöveg szó szerint azt jelenti, hogy „annyiban
kövessetek engem, amennyiben én követem a Krisztust”. Csak
abban kövessék, amiben ő követi a Krisztust. Pál nem egy külön
entitás, Isten és az ember között, hanem a hívők egyike, akinek az a
szerepe, hogy szolgálja a hívőket. Krisztushoz segítse őket. Nem
pedig magához. Ő nem egy láncszem a hierarchiában. Ennek oka
az, hogy az egyházban nincs hierarchia.
A „tekintély” nem megkérdőjelezhetetlenséget jelent. A bibliai
„tekintély” nem azonos a tekintélyelvűséggel, és az autoriter
parancsuralmi rendszerrel. Németh Sándor olyan „tekintély”, aki
fölött nem áll senki. De ilyen emberi „tekintély” nincs, és nem is
lehet. Németh Sándor eljátssza ugyan, hogy ő a „tekintély” minden
más szolgáló és hívő fölött, fölötte pedig az Ige a tekintély, csakhogy
ez nem igaz. Ezer példát hozhatnánk, hogy fütyül az Igére, ha az
aktuális érdeke úgy kívánja. Őt az Ige tekintélye a legkisebb
mértékben sem korlátozza. Ez az oka, hogy az egyházban is kell
lennie kontrollnak, hogy ilyen esetekben figyelmeztethessék, meg is
feddhessék, hogy nem engedelmes az Igének. Pál apostol is így
feddte meg Pétert, aki pedig tekintélyesebb volt nála. De a Hit
Gyülekezetében csak ő feddhet meg bárkit. Ha valaki azt mondaná
neki, hogy „Sándor, ne rágalmazd tovább Bartus Lászlót, mert
kiderült, hogy soha nem volt ügynök, az Ige pedig tiltja a
rágalmazást”, akkor azt az embert úgy rúgná ki a gyülekezetből, mint
„lázadót”, hogy az illető méteres lyukat fúrna a fejével a Hit Csarnok
tetején. Ezért bibliaellenes a tekintélyelvűségre épülő hierarchikus
egyházmodell. Pál az I. Timótheus 5,19-21 versekben azt írja, hogy
„presbiter ellen vádat ne fogadj el, hanem csak két vagy három
tanúbizonyságra”. De ha két vagy három tanúbizonyság van, az
lehetővé teszi azt, hogy a presbitert is korrigálják. Pál azt írja,
előítélet és részrehajlás nélkül mindenki előtt meg kell feddni őket.
Ez a bibliai modell, ami azt bizonyítja, hogy van kontroll, van fékek
és ellensúlyok rendszere az egyházban. Nincs korlátlan egyszemélyi
vezető, aki magát ítéli. Ha egy ember korlátlan hatalmat kap, azzal
biztosan visszaél, mert az ember nem Isten, ezért nem képes
önmagát kontrollálni.
A kérdés az, hogyan lesz akkor ebből vezetés? A válasz kulcsa
az, hogy Jézus az Isten országa törvényeit megkülönbözteti a világ
törvényeitől. Szembeállítja a kettőt, mert Isten országa fordított
alapelveken működik, mint a világ, amely a Sátán uralma alatt van. A
világ azt mondja, hogy fizess gonosszal a gonoszért, átkozd meg az
ellenségedet, de az Isten országában minden fordítva van. Jézus ezt
a fordított mennyei értékrendet mutatta be. „Kínoztatott, pedig
alázatos volt, és száját nem nyitotta meg, mint bárány, mely
mészárszékre vitetik, és mint juh, mely megnémul az őt nyírók előtt;
és száját nem nyitotta meg.” (Ésaiás 53,7) A kereszt egy világi
szemével csőd, bukás és kudarc, miközben fényes győzelem. Jézus
a pásztor és a juhok példájával adott mintát a bibliai vezetésre.
Jézus a minta, a jó pásztor. A jó pásztor megy a nyáj előtt és a juhok
követik. De nem azért, mert megfenyegeti őket, hanem azért, mert
ismerik a jó pásztor hangját. A jó pásztor nem hajtja, hanem vezeti a
nyájat. Mózes a világ legszelídebb embere volt. Jézus a pásztor.
Megkeresi az elveszetteket. Ő keres minket, nem mi őt. Ő térít
vissza. A pásztor rátalál, hazaviszi a juhot. A pásztor csinál mindent.
A jó pásztor az életét adja a juhokért. A jó pásztor kegyelemmel
táplálja a juhokat, az igazsággal, a megigazulással. Ezért követik a
juhok. Ez a juhok tápláléka. A rossz pásztor elveszi ezt tőlük, s
visszanyomja a törvény, a kárhoztatás alá őket. Ezért félnek és
rettegnek tőle a juhok. Ezért kell ezeket a juhokat fenyegetni, hogy el
ne szaladjanak. Jézus könnyű és gyönyörűséges igát kínál nekik, az
ő parancsolatai könnyűek, mert a törvény alól megváltotta őket. A
farizeusok igája viszont nehéz, és akik őket követik, olyanok, mint a
pásztor nélküli juhok. Németh Sándor elzárja a hívőket a jó
Pásztortól, amikor rajta át vezet az út, mert ez az út zsákutca. Nem
vezet el ahhoz a Jézus Krisztushoz, aki megváltotta őket örökre.
Akkor ugyanis nem lenne szükség Németh Sándorra. Legalábbis
arra, amit ő csinál. A juhok pedig észre sem veszik. Azt hiszik, a
félelem része a hívő életnek. Azt gondolják, „harci Marci” nélkül nem
lehet, ilyen az egyház.
Németh Sándor büszke a fegyelemre és engedelmességre, ami
a gyülekezetében van. Dicsekedve mutogatja a katonás rendet, az
alattvalói attitűdöt, a feltétel nélküli engedelmességet, a
mozgósíthatóságot. Ha jól megfenyegeti a juhokat, hogy elveszítik
az üdvösségüket, akár meg is halhatnak, ha nem követik őt, a juhok
természetesen engedelmeskednek. Ehhez nem kell nagy tudomány.
De ez a világ szerinti vezetés, amire bárki képes. Németh Sándor
ebben sem korrekt, mert Isten tekintélyét használja fel a
megfélemlítésre. Isten tekintélye nélkül a kutya sem hallgatna rá. Ha
nem Istennel fenyegetőzne, és ezt megcsinálná más emberekkel,
egy-két nehézfiú már megkergette volna. Az ő ún. „sikere” nem az ő
„karizmájára”, hanem csalásra épül. Ahhoz nem kell tehetség, hogy
Istennel fenyegetőzve megfélemlítem az embert, orránál fogva
vezetem, és kihasználom. Ehhez gátlástalanság kell, nem a
Szentlélek ajándéka. Ez nem különb, mint az orosz maffia vezetési
módszere. Annak is a legalsóbb szintjein, ahol a stricik, a
prostituáltak és a drogfutárok tevékenykednek. Az orosz maffia
magasabb körei ennél már kifinomultabb módszereket használnak.
Németh Sándor a verőlegények és a bérgyilkosok szintjét nem
tudná kinőni egy rendesebb bűnszervezetben. Nem tudna a
pénzbehajtók szintjére emelkedni. Nagyjából ott tisztelik ezen a
színvonalon az emberi méltóságot, ahogy Németh Sándor a Hit
Gyülekezetében. Amikor Teddyt, a kiskutyánkat kutyahotelbe kellett
tenni egy napra, megdöbbentem, hogy jobban tisztelték a kutya
személyi méltóságát, mint Németh Sándor az én személyiségemet.
Ő az „Isten embere”, a nagy „ajándék”. Miközben írom ezt a könyvet,
felsóhajtok néha: „Istenem, hogy nem vettük ezt észre? Hogyan
lehettünk ekkora hülyék? Miért engedted meg ezt?”
Aztán szinte füllel hallom a választ, hogy nem ő engedte meg
ezt, hanem mi.
A kárhoztatás fegyvere

Idézek egy levélből, mielőtt a Hit Gyülekezete tagjai elhinnék

Németh Sándor hazugságát, hogy akik eljöttünk, a gonosz oldalán
állunk, és az írásaim, a könyveim rombolóak. Ismerjék meg az
igazságot. Íme, részlet a levélből:

„Tisztelt Bartus László, bocsánat, hogy így ismeretlenül írok

önnek, de mostanában olvastam önről újra, illetve olvastam
egy önnel készült interjút. És elképesztő régi emlékek jöttek
elő, amiket már régen eltemettem magamban. Én is jártam
annak idején a Hit Gyülekezetébe, és a könyv, amit írt
(Fesz van), életmentő volt, felnyitotta a szemem,
természetesen kiléptem én is a gyülekezetből. De valóban
nagyon nehéz volt utána ezt feldolgozni. Nekem kb. 20 év
kellett, mire megértettem, hogy mi történt pontosan. És hát
a mostani politikai helyzet nagyon hasonlít a Hit
Gyülekezete működésére, és jönnek elő régi érzések,
beidegződések. Hátborzongató. Szóval csak nagyon-
nagyon köszönöm, hogy volt ereje, bátorsága megírni ezt,
és most is olyan tisztán és érthetően beszél erről.
Köszönöm, hogy segített, segít ezzel az embereknek.”

Ez az igazság, és ez a valóság. Így tekintsen magára az ember, és

ne úgy, ahogy Németh Sándor azt beállítja. Nekünk, akik hátat
fordítottunk Németh Sándor kiskirályságának, külön teher, hogy húsz
év óta kell úgy éreznünk magunkat, mint gonosz embereknek. Húsz
év óta magyarázkodunk, védjük magunkat, mert folyamatos
kárhoztatás és vádlás alatt vagyunk, miközben egy vallási diktatúrát
lepleztünk le, és egy hamis evangéliumot hirdető, képesítés nélküli
állelkész politikai és anyagi üzelmeit ostorozzuk. Egyházi és állami
kitüntetéseket kellene kapnunk érte, ha érdekelne bennünket az
ilyen, és ha nem tudnánk, hogyan működik a világ. De azt tudjuk,
hogy minden tekintetben a jó oldalon állunk, ebben ne legyen
kétsége senkinek. Nagyon hasznos munkát végzünk, amikor a
társadalom figyelmét felhívjuk egy súlyos visszaélésre, és segítünk
azoknak az embereknek, akik az áldozatai ennek. Mégis nekünk kell
magyarázkodnunk, mi vagyunk a „gonosz emberek”. Ki-ki válogathat
magának a rágalmaik közül: ügynök, tolvaj, lázadó, eretnek,
erkölcstelen, bűnös, vagy mindegyik. Németh Sándor professzionális
szintre fejlesztette a vádlást, a kárhoztatást, az emberek
rágalmazását, bemocskolását és befeketítését. Mindezt isteni
tekintéllyel, ezzel sötét felhőt szabadítva az emberek életére.
Tudatosan és szándékosan, mert ez nem teológiai tévedés. Ez a
hatalommal való visszaélés, annak is durva formája: sötét varázslás,
megkötöző technika. Vannak törvénykező egyházak, lelkészek, akik
nem ismerik és nem értik az evangéliumot, de a kárhoztatást nem
varázslás céljára használják. Nekik ez nem az uralkodás eszköze,
csak tévelyegnek.
Egy rendkívül veszélyes, ereje teljében levő szektával állunk
szemben. Egy ördögi emberrel, ördögi rendszerrel, amely a politikai
hatalommal szövetkezett, elképzelhetetlen mennyiségű pénzzel bír,
amivel csak Orbán Mészáros Lőrince vetekedhet. Ez a szekta egy
24 órában mozgósítható fanatikus „tálib” apparátust mozgat és
hatalmas médiaerővel rendelkezik. De legnagyobb ereje mégsem
ebben, hanem az állandó támadásban, a „kárhoztatásban” van.
Németh Sándor tudja, hogy a kárhoztatás a legerősebb fegyver a
világon. Még a mennyben is pusztít, a Sátánt ezért kellett kivetni a
mennyből. Németh Sándor ehhez ért a legjobban, erre épül a Hit
Gyülekezete. Azt teszi, amit az ő „ura”. Csak ezt értette meg a
Bibliából, ha valamit egyáltalán megértett valaha, hogy az emberi
lelket mérgező, legnagyobb bénító erő a kárhoztatás, és a
kárhoztatás okozta félelem. Ebből váltott meg Krisztus minden
embert, mert nincs ennél pusztítóbb dolog. Ez maga a halál. Németh
Sándor pedig ezt fordítja a megváltott ember ellen. Tudja, hogy a
kárhoztatás öl, és tudatosan használja. Ezért feketemágus. Az
ellenségeit nem meggyőzni, nem is legyőzni, hanem elpusztítani
akarja. Maga az imakommandó is a „kárhoztatás” része: ráolvassák
az emberre a rágalmaikat, kárhoztatják, majd kimondják rá az
ítéletet, leginkább a halált. Ez feketemágia. Mindezt Isten
tekintélyével, ami a „szolgálati ajándékról” szóló hamis tanításból
származik. Mintha neki joga vagy felhatalmazása lenne ehhez, s
Isten véleményét, akaratát közvetítené. Mindez hazugság, de aki
nem tudja, annak az életét tönkreteszi a kárhoztatás. Egy dologban
mindenki biztos lehet: ez nem Istentől van. S ez nem is tévedés,
hanem egy ördögi módszer. Minden diktátor használja. Minden
„fasiszta” támad. A legjobb védekezés a támadás, ez Németh
Sándor egyik szállóigéje is.
Itt szeretnénk emlékeztetni a bűnvallás funkciójára, amely –
„gyónás” néven – már a katolikus egyházban is a klérus uralmát
szolgálta. Kihallgatták a királyt, a nemeseket, kiszedték belőlük a
titkaikat, a bűneiket és azzal zsarolták őket. A kárhoztatással, a
lelkiismeret felkorbácsolásával biztosították az egyház világi
hatalmát az állam uralkodói fölött. A Hit Gyülekezetében
bűnvallásnak nevezik ugyanezt, amikor a megtért hívő egy
pásztornak, kijelölt szolgálónak elmondja a bűneit. A deklarált célja
ennek hasonló: megszabadulni a tehertől, és Isten elé vinni azokat a
bűnöket, amelyeket ő már régen megbocsátott, eltörölt, amelyekről
soha meg nem emlékezik, a Zsidó levél szerint. A lelkes hívő, aki
megbízik azokban, akik nála jobban értenek a Bibliához, és
mindenét odaadná Istenért, nem tudja, hogy Istennek erre a
bűnvallásra nincs szüksége. Amit erről Jakab apostol ír, hogy
„valljátok meg a bűneiteket egymásnak és imádkozzatok egymásért,
hogy meggyógyuljatok” (Jakab 5,16), nem erről szól. Itt betegekről
van szó, akik feltételezik, hogy a „test cselekedetei” miatt betegedtek
meg, ami nem érinti az üdvösségüket, ezért a bűnvallásra nem az
üdvösség, a bűnbocsánat miatt van szükség, hanem a gyógyulás
miatt. Az egész cselekedet bibliaellenes abban a formában, ahogy a
Hit Gyülekezetében zajlik. A bűnvallás leginkább titkosszolgálati
eszköz Németh Sándor kezében. Régebben még feljegyzést is
készítettek arról, kinek milyen bűnei voltak. Németh Sándor, mint
ördögi figura, pontosan tudja, hogy mindenki azokban a bűnökben
eshet el, amelyeket már korábban is elkövetett.
Az imakommandó másik funkciója, hogy a kárhoztatással
nyomás alá helyezzék az embert: romoljon meg Istennel a
kapcsolata, essen el a bűneiben, kerüljön kárhoztatás alá. Legyen
súlyos bűntudata. Ebben az állapotában érzékenyebb,
sérülékenyebb, elveszíti az erejét, mint Sámson, meggyengül az
Istenbe vetett bizalma. A kárhoztatás és az önkárhoztatás elveszi a
legnagyobb védelmét, a megigazulás bizonyosságát. Németh
Sándor a bűnvallásból ismeri az emberek titkait, és erre használják
fel a bűnvallást. Ha valakivel szemben kifogás merült fel, első
kérdése az volt, kinél tett bűnvallást. Hívták azonnal a pásztort,
akinek el kellett mondania, mit tudott meg az illető bűnvallásából. Ez
részben zsarolás, kárhoztatás eszköze, másrészt magyarázat a
„lázadó” viselkedésére: hát persze, hogy kritizálja Németh Sándor
egyszemélyi vezetését, a gazdagodását, a hamis tanításait, a
szélhámosságát, hiszen parázna, házasságtörő, tolvaj, aki hazudott,
sikkasztott, verekedett. Németh Sándor azonnal megigazult a mások
bűneiből, s máris olybá tűnt, hogy az ördög ellen harcol, amikor ezt
az embert pellengérre állítja, megzsarolja, lejáratja, üldözi és
kárhoztatja. Ezért a Hit Gyülekezetében mindenki felejtse el azt,
hogy létezik „gyónási titok” és léteznek emberi jogok. Ott ilyenek
nincsenek, soha nem is voltak. A bűnvallásnak nem a kárhoztatás
alól való felszabadulás a célja, hanem ez a kárhoztatáshoz
felhasználandó segédeszköz. Emiatt eszébe ne jusson bárkinek
ilyen helyen elmondania a bűneit, mert alkalomadtán felhasználják
ellene. Bűnvallásra egyébként sincs semmi szükség. Isten a bűnöket
enélkül is megbocsátotta. A bűnöktől való szabadulást sem ez adja,
hanem a kegyelem alatti élet, az ingyen megigazulás elfogadása.
Aki igaz, az szabad ember, mert az igazság szabaddá tette. Csak
rajta múlik, hogy vétkezik-e vagy sem. Aki nem édesgeti a
kívánságait (lásd: Jakab levél), az nem esik el. A gondolkodását az
Igéhez kell igazítania, ez maga a megtérés („metanoia”). A helyes hit
helyes gondolkodást, a helyes gondolkodás végül helyes
cselekedeteket eredményez. Ezt jelenti az elme megújítása. Nem a
bánkódás, az öngyötrés és önkárhoztatás.
Aki kárhoztat, az mindig a másik ember fölé helyezi magát, mert
a kárhoztatás a „bíró” pozíciója, aki ítéletet mond a másik ember
fölött. Németh Sándor ezzel a technikával helyezi magát a
gyülekezete, a saját hívei és a kívülálló emberek fölé. A kárhoztatás
lenyomja a másik embert, és fölé helyezi a kárhoztatót. Németh
Sándor a kárhoztatáshoz használja az Isten tekintélyét, ami
kétszeres visszaélés, mert Isten nem kárhoztat, hanem Isten az, aki
megigazít. A Biblia szerint „nincs immár semmi kárhoztatásuk
azoknak, akik Krisztus Jézusban vannak, akik nem test szerint
járnak, hanem Lélek szerint”. (Róma 8,1) Figyeljük meg azt, milyen
ördögi technikával csinál Németh Sándor ebből az igéből
kárhoztatást, ami épp arról szól, hogy nincs többé kárhoztatás.
Kiemeli, hogy „akik Krisztus Jézusban vannak”. Ezzel máris elhinti a
kétely magvát, azt az érzetet keltve, hogy ez talán nem érvényes a
hallgatóra, mert nem biztos, hogy ő a „Krisztus Jézusban van”. Aki
nincs a „Krisztus Jézusban”, arra ez nem igaz, hanem nagyon is
kárhoztatás alatt van, és megy a pokolba. Azt pedig a törvény
betartásához köti, hogy valaki „Krisztus Jézusban” van-e. Azt
ugyanis tudja, hogy a törvény követelményének senki nem képes
megfelelni. A törvény alapján senki nincs „Krisztus Jézusban”. Ha
előáll a törvénnyel és a bűnnel, azonnal kiránt mindenkit Jézus
Krisztusban való helyzetéből. Ez a Biblia meghamisítása, a hívők
kifosztása a kegyelemből, amelyben vannak. Ő az, aki rombolja az
Isten munkáját, nem mi.
Mert vajon ki az, aki a törvény alapján azt mondhatná, hogy igaz
ember, mert a cselekedetei igazak? Senki. Ezt a Biblia mondja:
senki. Németh Sándor sem. Ő főleg nem. Ezért az ember máris
elveszíti a biztonságérzetét, a nyugalmát, máris elvették tőle Jézus
Krisztus megváltását és az üdvösséget. Máris kárhoztatás alatt van,
és lapít, hogy ne látszódjék rajta, hogy ő most valószínűleg nincs
Krisztus Jézusban, hiszen nem igazak a törvény szerint a
cselekedetei. Dermedt csönd a csarnokban. Miközben mindez
eretnekség, hazugság, a legaljasabb visszaélés az Isten nevével és
tekintélyével. Aki hisz, az üdvözül, és aki üdvözült, az Krisztus
Jézusban van, ahonnan nem tud kiesni a törvény cselekedetei által.
A bűneiért megfizetett Jézus, ezért van Krisztusban, ahol el van
rejtve az élete.
Hamis az a fenyegetés is, hogy nem a cselekedetei miatt,
hanem a hitetlensége miatt nincs a hívő Krisztus Jézusban, s a
cselekedetei csupán ezt fejezik ki. Ez sem igaz, mert nem a
hitetlenségét fejezik ki a bűnös cselekedetei, hanem az esendő
voltát. Azt, hogy az ember testben él, amely nem megdicsőült test,
ezért a test cselekedeteinek ki van szolgáltatva továbbra is, ha épp
nem a szellemét táplálta erősebben. Ezzel együtt kell élnie, s
törekednie kell arra, hogy a szellem által uralkodjon a „test” fölött. A
jó szellemi állapot éppen a megigazulás biztos tudata, a kegyelem
állapota, amely az Istennel való jó kapcsolat alapja. Csak ebben az
állapotában tudja a test cselekedeteit kontrollálni, a törvény által
nem. Tudnia kell, és erősnek kell lennie a hitben, hogy ő igaz ember,
akinek nincs kárhoztatása, mert Krisztus Jézusban van, a
cselekedetei ezen semmit nem változtatnak. Jézus Krisztusban
pedig nincs kárhoztatás. A kárhoztatásnak vége, félretolatott. Isten
igazságot ajándékozott a hívőknek kegyelemből, ingyen, a törvény
betartása, a törvény cselekedetei nélkül. Ezért a csodálatos
kegyelemért, ezért a tökéletes áldozatért magasztalják az emberek
az Istent. A törvény miatt haragudtak, mert annak betartására
képtelenek voltak, és nem tehettek róla.
A „test cselekedetei” miatt nem esik ki senki a kegyelemből és
az üdvösségből, továbbra is Krisztus Jézusban marad. Sőt, akkor
kell leginkább biztosnak lennie abban, hogy hit által igazult meg, és
igaz ember, a cselekedeteitől függetlenül, a tökéletes engesztelő
áldozat miatt, amikor a törvény szerint vétkezik. Ezért ne aggódjon
senki. Jézus megígérte, hogy senkit nem veszít el. Még a bolond
sem téved el. Erről Isten gondoskodott, nem rajtunk múlik. Semmi
nem tudja elszakítani a hívőt tőle. A bűn sem, a halál sem. De még
Németh Sándor sem, pedig próbálkozik erősen. Aki nem érzi úgy,
hogy Krisztus Jézusban van, az is Krisztus Jézusban van, ha
egyszer bekerült. A mondat második fele sem azt jelenti, amit
Németh tanít: „akik nem test szerint járnak, hanem Lélek szerint”.
Nem azt jelenti, hogy azok járnak „Lélek szerint”, akik nem követnek
el bűnt. Ez egy megállapítás a hívőről: miután újjászületett,
megigazult kegyelemből és üdvösséget nyert, már nem test szerint
jár, hanem „Lélek (Szellem) szerint”, mert benne van a Szentlélek.
Azelőtt nem volt benne, akkor járt „test szerint”. Ha bűnt követ el,
akkor is benne van a Szentlélek, aki soha nem is hagyja el. Ezt
jelenti a „Lélek szerint járni”, nem pedig azt, hogy valaki semmiféle
bűnt nem követ el. Ez a helyzetről szól, nem a pillanatnyi állapotról.
Mindezt azért kell felidézni, mert ez jelent védelmet Németh Sándor
fegyverével, a kárhoztatással szemben.
 Ez tipikus példája Németh Sándor eretnek tanításainak, amivel
megfélemlíti, kárhoztatás alatt tartja a hívőket. Ezért hiába távoznak,
megmaradnak a törvény és a kárhoztatás alatt. Amíg kárhoztatás
alatt vannak, addig a hamis „tekintély” is megmarad felettük, aki
kárhoztatta őket. Gyülekezetről gyülekezetre járnak, keresik azt az
embert, aki felszabadíthatja őket a kárhoztatás alól. Keresnek egy
másik Németh Sándort, aki ugyanazt csinálja, de nem találnak. Mert
az alól a kárhoztatás, nyomás alól, amit Németh Sándor helyez az
embereire, ő szabadítja fel őket egy időre, amikor akarja. Ezért
végtelenül hálásak neki. Ezt váltogatja Németh: a kárhoztatást, majd
a kegyelmet, amit meghatározott feltételek mellett (és adott ideig) ő
ad meg a híveinek. Ezzel liftezteti őket. Pedig azoknak, akik
újjászülettek Krisztusban, bűneiket Jézus vére elmosta. Ez nem
csupán a bűnök bocsánatát jelenti, hanem azok eltörlését, mintha
soha nem is léteztek volna. Ez vonatkozik nemcsak a múltbeli,
hanem a jövőbeli bűneikre is. Ezért egyáltalán a bűnre, mint olyanra.
Minden bűnre. A bűn kérdését Isten lerendezte. Amikor Jézus
meghalt a bűneinkért, még minden bűnünk jövő időben volt, hiszen
nem is éltünk akkor. Jézus már akkor kifizette minden bűnünk árát,
amikor még el sem követtük őket, de Isten már ismerte őket, mert
Isten látja a jövőt is. Azokat a bűnöket is eltörölte, amiket még
ezután fogunk csak elkövetni. Mert azokat is megbüntette a Fiában,
azokért is ki lett fizetve az ár. Nem ezután fogja Isten megbocsátani,
ha eleget csúszunk-mászunk előtte a következő bűnig, hanem már
eltörölte. Mielőtt elkövettük volna. Ez egy teljesen más állapot.
Krisztusban új teremtések lettünk. A régiek elmúltak, íme, újjá lett
minden. Németh Sándor ezt teszi semmissé, kárhoztatásban tartva
a hívőket. Van-e ennél nagyobb bűn? Azt kellene hirdetnie, hogy ez
az ingyen kegyelem azonnal és örökre a tied, ha elfogadod a
megváltást, elfogadod Jézus Krisztust. Feltartóztathatatlanul mész a
mennybe.
Németh Sándor állandóan attól retteg, hogy az embereket
elveszíti, s kikerülnek az uralma, a „tekintélye” alól. Elfogy a
tizedfizető, a kopogtatócédula-gyűjtő. Ezért állandóan és
folyamatosan kárhoztatja őket. Németh Sándor valójában a Sátán
szerepét játssza a Hit Gyülekezetében, akinek a neve azt jelenti,
hogy vádló, kárhoztató, rágalmazó. A Sátán neve azt is jelenti, hogy
ellenálló, aki ellene áll Isten igazságának. Németh Sándor ezt teszi,
amikor a hitből való megigazulást, a megváltás lényegét tagadja,
ellenáll az evangélium igazságának. Németh ezt úgy tagadja, hogy a
törvénnyel keveri a kegyelmet. Formailag deklarálva elfogadja,
tartalmát tekintve viszont elutasítja a kegyelmet, amikor mindjárt
hozzáteszi a törvényt is. Németh Sándor ezért ördögi ember, mert az
igazságot és a hazugságot keveri, ahogy az ördög teszi. Az ördög
soha nem tagadja nyíltan az igazságot, mint egy ember, hanem
meghamisítja. Ahogy a konkoly összenő a búzával, a hazugság az
igazsággal, nem lehet szétválasztani őket. Németh a Sátán
munkáját végzi, amikor a hívőket vádolja éjjel és nappal, a
törvénnyel és a bűnnel fenyegetve és kárhoztatva őket, miközben a
kegyelmet saját hatáskörébe rendeli, maga osztogatja, amikor
akarja. Ez nem tudatlanság, hanem tudatos technika az emberek
leuralására és szolgaságba kényszerítésére. Mert a kárhoztatás
szolgaság. S mivel minden ember bűnös a törvény szerint, a törvény
alapján a lelkiismerete soha nem lehet tiszta, ezért a kárhoztatás
mindig hatásos. Senki nem tudja megvédeni magát tőle, mert a
lelkiismerete vádolja. Ez azonban azt jelentené, hogy Németh
Sándorral szemben nincs védelem. Mégis vannak, akik „védelem
alatt” vannak: azok, akik hit által, és Isten kegyelméből
megigazultak. Rajtuk nem fog a kárhoztatás, mert a
megigazultságuk páncél. A Németh-tanítványok azzal próbálkoznak,
hogy „megkötözik” a kárhoztatást, de az nem segít, az önáltatás. A
kárhoztatás a szívben van. Csak a megigazultság segít. A tudat,
hogy Isten örökre megigazított: a hívő igaz ember, a szívében az
igazság él, amit nem lehet elveszíteni, és ami soha nem változik
meg. Ezen nem fog a kárhoztatás. Erről lepattan az imakommandó.
De Németh „Pap László” Sándor is. Azt mondhat, amit akar.
Vicsoroghat a Hit Rádióban, semmit nem használ. Akik megigazultak
hit által, azoknak békességük van.
Mert az ő szívük a megigazulás elfogadásával „tiszta a gonosz
lelkiismerettől”. (Zsidó 10,18) Az ószövetségi áldozat még nem tudta
tökéletességre juttatni az odajárulókat, „különben megszűnt volna az
áldozás, mivelhogy az egyszer megtisztult áldozók többé
semminemű bűntudattal nem bírtak volna”. (Zsidó 10,1-2) A hitből
való megigazulás Jézus tökéletes véráldozatára épül, amely
megszünteti a bűntudatot, ezért nem működik a kárhoztatás. Jézus
egyetlenegy áldozatával örökre tökéletesekké tette a
megszentelteket. (Zsidó 10,14) Ennek bizonyítéka, hogy „nincs
többé bűnért való áldozat”, mert a bűnt tökéletesen eltörölte és
megsemmisítette Jézus véráldozata. Csak kitérőként jegyzem meg,
hogy az ördög nagyon vigyáz arra, hogy amikor embert öl, ne legyen
vér. Ez történt az inkvizícióban is, ahol még kínzókamrában sem
lehetett vér, és ez volt a holokausztban is. Az inkvizíció máglyái, a
holokauszt gázkamrái, Auschwitz krematóriumai mind ezt a célt
szolgálták. Mert a vér Jézus Krisztus engesztelő áldozatára
emlékeztet, ami „jobbat beszél, mint az Ábel vére”. A vér megváltás.
Akik szilárdak ebben a hitükben, mert hisznek Jézus
véráldozatának a tökéletes voltában, azok immunisak Németh
Sándor varázslásával szemben, a kárhoztatás lepereg róluk. Ez a
titok. Ezért élünk. Ezért élek. Különben Németh Sándor az ördögi
technikáival már agyonkárhoztatott volna, a személyiségemet
összezúzta volna és megölt volna. Ezért nem járt sikerrel „Pap
László” sem, pedig ez volt a célja. Egyetlen ellenem készült fegyvere
sem jó szerencsés, ahogy a Biblia mondja. Azért, mert tudom, hogy
igaz ember vagyok, ami nem az én érdemem, hanem Isten ingyen
kegyelme. Ez a védelem módja és a szabadulás kulcsa. A
megigazulás ellen Németh Sándornak (és az ördögnek) nincs
fegyvere. Ez a pajzs. Aki megérti, átéli a hitből való megigazulást, s
elfogadja Isten kegyelmét, az megérti azonnal azt is, Németh Sándor
kicsoda. Nem Isten embere, hanem az ördög szolgája, hamis tanító,
hamis pásztor, hamis tekintély, ördögi varázsló, aki rabságba ejti az
Isten által megváltott embert. Nem kell tőle félni, nem kell tisztelni,
hanem így kell tekinteni rá. Így kell elfogadni minden hamis tanítást,
amit mondott: ki kell dobni mindent. Ha van valami, amit égetni kell,
akkor ez az. Természetesen jelképesen értem, nem úgy, mint a
hitesek, akik babonásan elégetnek mindent, ami nem illik a szektás
világukba. Emlékszem arra, hogy Esztergomban voltak
tanítványaim, akik korábban a Hit Gyülekezetébe jártak, de eljöttek
onnan. Amikor a lakásomban meglátták, hogy mindenféle könyv,
lemez van ott, azt mondták: „Tanár úr, ha ez így marad, nem sokáig
lesz a Hit Gyülekezetében, és fordítva”. Igazuk lett. Olyan kulturális
pusztítást, szellemi tisztogatást a nácik nem végeztek Münchenben,
mint ami az én lakásomban bekövetkezett, mielőtt a Bibliaiskola
odaköltözött volna. Természetesen ingyen és bérmentve.
Németh Sándor azzal tartja fenn az uralmát a hívők fölött, hogy
eltitkolja előlük a megváltás jó hírét: nincs többé kárhoztatás, nincs
bűntudat, nincs tartozás, ki van fizetve a bűneik ára. Jézus
megtisztította őket örökre. Németh Sándor még mindig a törvényt
hirdeti: a bűnökkel, a pokollal és a halállal fenyegetőzik, ami az
evangélium ellentéte. A hívők nem hallhatják a jó pásztor hangját,
csak az ő fenyegető szavát. Annak ellenére, hogy a Zsidó levél
elmondja a két szövetség és a két áldozat közötti különbséget, ami a
szövetség alapja. A Zsidó 10,14-ből idéztem, hogy Jézus Krisztus az
„egyetlenegy áldozatával örökre tökéletesekké tette a
megszentelteket”. Nem mi voltunk tökéletesek, hanem az engesztelő
áldozat volt az. Majd így folytatódik: „Bizonyságot tesz pedig erről
minékünk a Szent Lélek is, mert minekutána előre mondotta: ez az a
szövetség, amelyet kötök velük ama napok után, mondja az Úr:
adom az én törvényemet az ő szíveikbe, és az ő elméjükbe írom be
azokat. Azután így szól: És az ő bűneikről és álnokságaikról többé
meg nem emlékezem. Ahol pedig bűnök bocsánata van, ott nincs
többé bűnért való áldozat.” (Zsidó 10,15-18) Ahol nincs többé
áldozat, ott nincs többé bűn. Azért nincs többé áldozat, mert nincs
bűn. Tökéletes volt az áldozat. Ha lenne bűn, kellene újabb áldozat.
Felszabadul az ember ettől, és nem az lesz a következménye, amit
a világi gondolkodás képzel, hogy a megigazult ember a kuplerájba
szalad. Az igaz ember tiszta szíve örömmel telik meg. Nem a félelem
tartja vissza, hogy címeres bűnöket ne kövessen el, hanem az
igazság, a szabadság, a szívben kegyelemből elnyert tisztaság.
Amíg erre néz, addig nem vétkezik. A „test” nem uralkodik rajta, s
nem is gondol a bűnre. Ha félni kezd a törvénytől, menthetetlenül
elbukik.
Nem lehet ennél világosabban elmondani az örök időkre szóló
bűnbocsánatot. Nem csökkentek Isten követelményei és normái,
még mindig szent és tökéletes, a bűnt gyűlölő. Emlékezett minden
bűnre a kereszten, amelyeket megbüntetett az Ő Fiában. Látott
minden bűnt a múltban, a jelenben és a jövőben. A nem élők bűnei
kivétel nélkül a jövőben voltak már akkor is, és megbüntette
Krisztusban, aki kifizette értük tökéletesen az árat. Ezért Isten nem
tekint többé a bűneinkre, a Zsidó levél szerint soha meg nem
emlékezik azokról. Így nem kell bűntudatú, bűnközpontú életet
élnünk, hanem élvezhetjük az ingyen kegyelemből elnyert igazságot,
ami a kegyelem által megtisztítja az életünket. Ez egy teljesen más
evangélium, más élet, mint amit Németh Sándor „szolgálati ajándék”
kínál az őt követőknek. Az általa kínált evangélium nem teszi
vonzóvá Jézust, a törvény haragot nemz. Németh Sándor nem
Jézust állítja a középpontba, hanem magát, mert a bűnöktől és a
bűntudattól ő szabadíthatja fel a hívőket, amikor ő akarja. Amikor
nem akarja, visszanyomja őket a bűn alá, hogy engedelmeskedjenek
neki. Minden percben féljenek. Egyetlen reménységük „a Sándor”
legyen.
A kárhoztatásnak is van dicsősége, de az újszövetség nem a
kárhoztatás, hanem a hitből elnyert igazság, a megigazulás
szolgálata: „Ha a kárhoztatás szolgálata dicsőséges, mennyivel
inkább dicsőséges az igazság szolgálata?” – mondja a
Korinthusbeliekhez írt második levél 3. fejezetének 9. verse. Mivel
egyesek azt hiszik, a pokollal való fenyegetőzés, a bűnökkel való
riogatás és a kárhoztatás teszi jobbá a hívőket, és ezért
egyetértenek Németh módszereivel, idézzük ebből a levélből a 3.
fejezet 17-18 verseit is, amelyek megmutatják, mitől változik meg a
hívő: „Az Úr pedig a Lélek; és a hol az Úrnak Lelke, ott a szabadság.
Mi pedig az Úrnak dicsőségét mindnyájan fedetlen arccal
szemlélvén, ugyanazon ábrázatra elváltozunk, dicsőségről
dicsőségre, úgy, mint az Úrnak Lelkétől.” A kegyelem, a hit általi
megigazulás tesz szabaddá, ezért elég szemlélni a Krisztus
dicsőségét, és a Szentlélek megváltoztatja a hívőt Jézus Krisztus
ábrázatára. Ez kicsit más, mint amikor Németh Sándor a pokollal
fenyegeti be a híveket a „bűn nélküli” élet próbálkozásába. Van helye
az intésnek, mondja a Biblia, de az nem a pokollal való fenyegetést
jelenti, és nem az üdvösséget vitatja el. Ez a hívő életben való
járásra vonatkozik, hogy a szabadság ürügy ne legyen a testnek. A
célja az, hogy a hívő megváltoztassa a gondolkodását bizonyos
dolgokról, ami maga a „megtérés”, a „metanoia”. Mert a cél végül is
a szabadság, a szent és tiszta élet, ami a kegyelem által lehetséges.
De Németh Sándor kárhoztatásának célja nem a szentség, nem is
eredményezi azt, hanem a tőle való függőség. A félelem erősíti az
engedelmességet. A félelem nem szent, nem tisztaság, a félelem
nem szabadság. A félelem nem Krisztus, hanem terror és szolgaság.
Ehhez kell a „szolgálati ajándékról” és a „tekintélyről” szóló
hamis tanítás. Nem lehet nélküle üdvözülni, nem lehet
megkérdőjelezni semmit, amit tesz, mert az lázadás Isten ellen. Ez a
hamis evangélium. Ez a legsúlyosabb eretnekség, amit csak el lehet
képzelni. A legdurvább istengyalázás. Ez annyiban rosszabb, mint a
katolicizmus, hogy ott legalább békén hagyják a híveket, és nem
kontrollálják őket. Aki akar, még hitre is juthat. A Hit Gyülekezetében,
aki hisz, az üdvözül, csak erről nem tud semmit, és az életét egy
ember szolgálatában, bálványimádás keretében tölti el, retteg az
Istentől, aki megváltotta őt. Egy korlátolt szektában gyötri az ördög
az életét, lopja el a maradék pénzét. Felhasználják, hogy a világ
legaljasabb politikai rendszereit támogassa, az Antikrisztus útját
egyengesse. Mindezt egy önző ember családi maffiájának érdekei
miatt. Miközben a Biblia másról szól, de azt nem meri elfogadni, mert
nem mer a szolgálati ajándéknak, a „tekintélynek” ellentmondani.
A „tekintély” azonban egészen mást jelent a Bibliában, mint
ahogy azt Németh Sándor előadja. Pál megintette Pétert, aki
elsőként kapta a legnagyobb szellemi kijelentést arról, hogy Jézus,
„a Krisztus, az élő Isten Fia”. Ekkor mondja Jézus azt a félreértett
mondatot, hogy kősziklára építi az egyházát. Az eredeti szöveg
szerint a kőszikla nem Péter, hanem ez a „szellemi kijelentés”, maga
az Ige. Jézus Krisztus a testté lett Ige. Ő a Kőszikla. Erre építi Jézus
az egyházát, nem az emberekre, és nem emberi „tekintélyekre”,
ahogy Németh Sándor képzeli. A pápaság épült „Péterre”, az
emberre. De az ember csupán por és nem kőszikla. Aki emberre, a
„szolgálati ajándékra” építi az ő házát, az porra építi.
Németh a tekintély fogalmát összetéveszti a tekintélyelvűséggel.
A tekintélyelv az embert abszolút hatalommal ruházza fel, mintha a
hatalomnak ő maga lenne a forrása, mintha ő lenne a legmagasabb
abszolútum. A tekintélyelvűség felülre helyezi az embert, felülről
lefelé alá-fölérendeltségi viszonyt, hierarchiát hoz létre. De ez
ellentétes Jézus Krisztus egyházának képével. Jézus az alapkő,
más szóval sarokkő, a kőszikla, amire felépül az egyház. Jézus van
legalul, ő tartja a házat, a többi „élő követ”, amely beépül ebbe a
házba. Az egyházban a kisebbek vannak felül, és a legkisebb van
legfelül. Őt szolgálja mindenki. Ez az Isten országa. Németh Sándor
evilági tekintélyelvű modelljében ő van legfelül, aztán jönnek a nála
kisebbek, a legkisebb van legalul, ő kapja az utolsó fenékberúgást.
Nem Németh hordozza a gyülekezetet, hanem a gyülekezet
hordozza őt. Ezért nem ő szolgál a gyülekezetnek, hanem a
gyülekezet szolgálja őt.
Az egyházban azért nincs hierarchia, mert mindenki egyformán
az Ige alá van rendelve. Az Ige az egyetlen tekintély, az Ige a
hatalom egyetlen forrása. Ahol hierarchia van, ott pozíciók vannak,
márpedig Jézus nem adott pozíciókat az egyházba, csak
szolgálatokat. Azokat is úgy, hogy aki legnagyobb akar lenni, az
legyen mindenki szolgája, nem pedig mindenki ura. Jézus a pusztai
kísértéskor az ördögnek megmondta az alapelvet: „Távozz tőlem,
Sátán; mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak
néki szolgálj.” Csak Isten uralkodhat az ember fölött, senki más.
Csak Istent lehet imádni és szolgálni. Ezért aki Németh Sándort
szolgálja, az nem Istent szolgálja. Csupán egy alulfizetett beosztott,
akit kihasznál egy zsugori, pénzéhes, evilági ember. Egy maffiózó.
Kezdetben volt az Ige, az Ige volt az Istennél, és Isten volt az
Ige, mondja János evangéliuma. Az Ige minden tekintély fölött áll. Az
Ige az egyetlen abszolútum, amely „tekintéllyel” bír. Németh Sándor
abszolutizálja az emberi tekintélyeket, de a Galata levél 2. részében
egyértelmű, hogy nem az ember, hanem az Ige az abszolút tekintély.
Pál apostol az általa hirdetett evangéliumot a „tekintélyesek” elé
tárta, méghozzá úgy, hogy a személyükkel cseppet sem törődött:
„bárminők valának régen”, mondja Pál, „mert Isten nem nézi az
embernek személyét”, hogy „az evangélium igazsága megmaradjon
a számotokra”. Az evangélium igazságához képest az ember
másodlagos. Ahol az ember lesz fontos, elvész az evangélium
igazsága. Aki többet kapott ismeretben, az nem arra kapta, hogy
azzal mások fölé helyezze magát, hanem arra, hogy szolgáljon vele
másokat. A félszemű nem lehet vakok közt a király, hanem a
szolgálójuk, a segítőjük, hogy ők is „lássanak”. Ő lesz a vakok fél
szeme, nem az elnyomója. Németh Sándor a vakokat is vakságban
tartja, hogy uralkodhasson rajtuk. Pedig a Biblia nagyon rossz néven
veszi, amikor valaki félrevezeti a vakot.
 Szó nincs arról, hogy az Igén kívül bárkinek jogában lenne
uralkodni. Ebben az értelemben egyedül és kizárólag az Ige
tekintély. Nincs más tekintély. Nincs az Ige alatt álló emberi
„tekintély”, akinek joga lenne bármiféle uralomra. Emberi uralomról
szó nincs, az ember senki, bárkinek hiszi magát. Az emberi tekintély
mást jelent: tiszteletet, nem uralmat. Vannak tekintélyes emberek, a
tekintélyük mások tiszteletét jelenti, nem jogot az uralomra. Pál
apostolt nem érdekelte az, hogy kinek milyen érdemei vannak. Ezt
olyanokra mondta, akik Jézussal együtt töltöttek három és fél évet,
akik Jézus tanítványai voltak. Semmit nem számított a tekintélyük az
Ige tekintélyével szemben. Pál az Igét szembeállította velük.
Nem csupán azért, mert az Ige tekintélye az emberek tekintélye
fölött áll, hanem azért, mert Ige az egyetlen tekintély, aminek
engedelmeskedni kell. Lehet az embereket tisztelni, de
engedelmeskedni csak addig szabad, amíg az Ige engedi. Ezért az
embereknek való engedelmesség sem az emberi tekintélynek,
hanem az Igének szól. Az Igének kell engedelmeskedni akkor is,
amikor embereknek engedelmeskedik valaki. Ezt csak addig teheti
meg, amíg az Igével összhangban áll. Az Ige tekintélye abból fakad,
hogy önmagának oka, az Ige minden jog és hatalom forrása, maga
az abszolútum. Az embernek nincsen ilyen önmagából származó
joga, hatalma, Isten ilyet nem ruházott rá. Nincsen olyan tekintélye,
ami önmagából való, és belőle következik. Annál az egyszerű oknál
fogva, hogy az ember nem teremtő, hanem teremtett lény. Bármilyen
sajnálatos, de az ember nem Isten. Nincs önmagából származó
hatalma. Jézus tanítványai nem mondtak ellent Pálnak: ők sem
tartották a saját tekintélyüket mindenhatónak, az Ige fölött állónak.
Pedig hozzájuk képest Pál egy senki volt. De nem nevezték
lázadónak, hanem elfogadták, amit mondott, mert az Ige a
„tekintély”, s nem ők. Teljesen mindegy, ki mondja az Igét. Az Igének
engedelmeskedni kell, minden az Ige alá van rendelve.
Ez nem igaz az emberre. Egyetlen emberre sem. Feltétlen
engedelmességet nem követelhet egyetlen ember sem, arra
hivatkozva, hogy ő „szolgálati ajándék” és „tekintély”. Embernek
nincs ilyen tekintélye, és Isten nem áll ilyen „tekintély” mögött. Isten
kizárólag az Ige tekintélye mögött áll, emberi tekintély mögött soha.
Van egy figyelemre méltó bibliai rész, amiből a különbség
megérthető. Ez pedig a Filippibeliekhez írt levél 2. fejezetében
olvasható. „Annakokáért az az indulat legyen bennetek, amely volt a
Krisztus Jézusban is, aki, mikor Istennek formájában volt, nem
tekintette zsákmánynak azt, hogy ő az Istennel egyenlő, hanem
önmagát megüresítette, szolgai formát vévén föl, emberekhez
hasonlóvá lévén, és mikor olyan állapotban találtatott, mint ember,
megalázta magát, engedelmes lévén halálig, mégpedig a
keresztfának haláláig.” (Filippi 2,5-8)
Amikor Jézus emberré lett, kiüresítette magát, az isteni
„tekintélyét” tette le, és szolgai formát vett fel. Az emberi léte
önmagában egy szolgai forma. Nem élt vissza azzal, hogy ő az
Istennel egyenlő, és nem tekintette zsákmánynak azt, hogy bármit
megtehetne. Zsákmányszerzésre sem használta. Németh Sándor a
maga „tekintélyről” szóló elméletével fordított utat jár be. Nem
kiüresíti, hanem felmagasztalja magát, nem szolgai formát vesz fel,
hanem Istennel teszi magát egyenlővé, és zsákmánynak tekinti
mindezt, amit zsákmányszerzésére használ. Zsákmány a
teljhatalom, az emberek fölötti uralom, és ne feledkezzünk meg az
anyagiakról sem: zsákmány a pénz, amit kiszed az emberek
zsebéből. A Filippi levél ezután úgy folytatódik, hogy „annakokáért
az Isten is felmagasztalta őt, és ajándékozott neki oly nevet, amely
minden név fölött való, hogy a Jézus nevére minden térd
meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké. És minden
nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.”
(Filippi 2,9-11) Isten nagy nevet nem olyan „szolgálati ajándékoknak”
ad, mint amilyen Németh Sándor, aki felmagasztalja magát és az
Istennel teszi magát egyenlővé, hanem olyan embereknek, akik
megalázzák magukat, s mindenki szolgái lesznek. Ezért hiába
reménykedik Németh Sándor abban, hogy Magyarország uralkodója
lesz a messiási királyságban (vagy egész Európa uralkodója). Hiába
veri gyerekek fejébe ezt, mert akinek ilyen motívumai vannak, aki
uralkodni akar a túlvilágon is, az a legkisebb lesz a mennyek
országában, ha egyáltalán bekerül.
Ez a „tekintély”, de ez a tekintély nem a „szolgálati ajándékoké”,
hanem Jézus Krisztusé. Isten helyreállította a kereszthalál után az ő
tekintélyét, amit önként levetett, az engedelmesség miatt. Az
emberek viszont, soha nem kaptak ilyen tekintélyt Istentől. A
„szolgálati ajándékok” sem, tartsák magukat bármilyen nagyra.
Ellenkezőleg, Pál apostol azt írta nekik, hogy a szolgálatban „semmit
nem cselekedvén versengésből, sem hiábavaló dicsőségből, hanem
alázatosan egymást különbeknek tartván ti magatoknál”. Erre adott
példát azzal, ahogyan még Jézus is kiüresítette magát, pedig ő az
Istennel volt egyenlő. Pál nem azt mondja, hogy írjatok hatalmas
cikkeket az Új Exodusba, amelyben levezetitek, hogy ti vagytok a
hierarchia tetején, mint szolgálati ajándékok, ezért mindenki
engedelmességgel tartozik nektek, különben gonosz lázadó. Hanem
magatoknál különbnek tartsátok a többieket, akiket lenéztek. Ne
felmagasztaljátok, hanem megalázzátok magatokat. Ne valaminek,
és ne valami nagynak, hanem senkinek tartsátok magatokat. Ez a
krisztusi szellem, krisztusi jellem. Krisztus ezt tette. A „tekintély”
egyedül Krisztus, és Krisztusé minden dicsőség. Nektek is lehet
„tekintélyetek”, ha olyanok lesztek, mint Jézus Krisztus. Ez a
tekintély azonban nem hatalmat és jogot jelent az uralkodásra,
hanem az emberek tiszteletét és elismerését, amitől ne fuvalkodjatok
fel, mert az is Krisztust dicsőíti.
Jézus szolgálatra adta a „szolgálati ajándékokat”. Aki szolgál az
szolga, nem úr. Nem „tekintély”, nem megfellebbezhetetlen főnök.
Nem földi helytartó, hanem szolga. Németh Sándor a hívők szolgája
kellene, hogy legyen. Nem parancsnok. Nem felettük áll, hanem
alattuk. Feladatot kapott, nem pozíciót. Ha egyáltalán feltételezzük,
hogy ő egy igazi „szolgálati ajándék”. Mert Isten nem ad olyan
„szolgálati ajándékot”, aki tagadja a hitből való megigazulást, a
megváltást. Az is elképzelhetetlen, hogy Isten olyan embert választ
ki „szolgálati ajándéknak”, aki nem tudja, hogy ez szolgálatot jelent.
Mert ez is adomány, nem ragadomány. Az is furcsa „szolgálati
ajándék” lenne, akinek életén a Szentlélek gyümölcsei a
leghalványabb módon sem látszanak, de immár harminc éve. Az,
hogy a világ „nemtelenjeit” választotta ki az Isten, nem azt jelenti,
hogy olyanokat, akiken a Szentlélek gyümölcseiből semmi nincs és
soha nem is lesz. Nem híres, képzett embereket, nem evilági
nagyságokat (akikkel Németh Sándor szeret mutatkozni és
dicsekedni, és amire maga is vágyik), hanem egyszerű embereket,
akiken látszanak a Szentléleknek a gyümölcsei: „szeretet, öröm,
békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség,
mértékletesség”. Ezek közül a mértéktelen libamájzabálás a
legkisebb probléma. Meglepő lenne, ha Isten olyan „szolgálati
ajándékot” adna, akinek nemcsak a jelleme, hanem a cselekedetei
és a tanításai is tagadják a bibliai normákat. Alig van olyan ige,
amivel Németh Sándor ne ütközne.
A „tekintély” szó eredetileg és bibliai értelemben a tiszteletet
jelenti, amit valaki kiérdemel. Nem megköveteli, hanem kiérdemli. A
„tekintély” sok esetben olyan ember, akinek semmi pozíciója,
hatalma és joga nincs. Mégis tekintély mások előtt, mert tisztelik. Az
élete hitelessé teszi a szavait, ezek összhangban állnak az Igével.
Ezt a személyiségével érdemelte ki, ami nem jogosítja semmire, és
nem kötelez senkit feltétlen engedelmességre. Németh Sándor
szóhasználatában azonban a „tekintély” a „jogot” jelenti a mások
fölötti uralomra. Igazi tekintélyt nem kikövetelnek, hanem az
önkéntes. Olyan, mint a jó pásztor követése.
A „tekintély” tartalmát az dönti el, mire épül az engedelmesség.
Ha a pozíció, a rang, a kívülről ráruházott legitimitás az
engedelmesség alapja, az nem bibliai tekintély. A bibliai tekintély
belülről fakadó tisztelet, egy önkéntes elfogadás és alávetés, ahogy
a juh követi a pásztort, és ennek alapja az, hogy a tekintély a
Krisztussal való azonosulásból fakad. Ezért minta és példakép a
személy, mint aki Krisztushoz, a jó pásztorhoz vezeti a hívőt. Amikor
a „szolgálati ajándékra” vonatkozó tanítással kell az
engedelmességet kikövetelni és kikényszeríteni, amikor a „tekintély”
megkérdőjelezhetetlen, a feltétlen engedelmesség kívülről jövő
elvárás, az már régen rossz. A pásztornak nem kell a juhokat
fenyegetni, felmutatni az igazolványát, figyelmeztetni, hogy a vele
való szembeszegülés, kritika, ellenvélemény súlyos
következményekkel jár. A juhok csak hallják és megismerik az ő
hangját. A farkasnak kell igazolnia magát, hogy ő a pásztor. Ő szorul
arra, hogy akadémiát hozzon létre, ahol jól megfenyegetik a juhokat,
hogy meghalnak, ha nem engedelmesek a farkasnak.
Németh Sándor az Új Exodus 2001. áprilisi számában a
„Szellemi tekintély vagy varázslás” című cikkében a tekintélyt jogként
definiálja, mint ami a vezetéshez való jog alapja. De a „tekintély”
ebben az esetben megkérdőjelezhetetlenség. A címben szereplő
„tekintély” és varázslás úgy függ össze, hogy a „tekintélynek” való
ellentmondást „varázslásnak” nevezi. Istennel lehet vitatkozni,
alkudozni, ahogy Ábrahám, Mózes, Dávid tette, Isten még Jónást is
meggyőzte, hogy nincs igaza Ninive és a töklevél ügyében. Nem
pusztította el őket, mint lázadókat, pedig Isten is „tekintély”, ha
Németh Sándor az. Ez a különbség Kóré, Dátán és Abirám
lázadása, valamint a jogos kérdések megfogalmazása között. Isten
tud különbséget tenni. Németh Sándor nem. Neki minden
ellentmondás lázadás, amiért a legkevesebb büntetés a halál, de
inkább a megnyílt föld, s élve történő pokolba szállás.
Németh Sándor nem tesz különbséget az ószövetség és az
újszövetség között, az ószövetségi Izrael törzsi viszonyai és az
újszövetség szellemi egyháza között. A Biblia ugyan mondja, hogy
az újjászületett hívők más helyzetbe kerülnek, mégis a mózesi
mintát képzeli a „szolgálati ajándék” szerepébe. Nem veszi
figyelembe azt, hogy az újszövetségben kitöltetett a Szentlélek, aki
vezeti a hívőket, és Isten személyes kapcsolatot keres az emberrel,
nem „szolgálati ajándékon” keresztül akar kapcsolatban lenni a
megváltott emberrel. Ezért Németh Sándor nem lehet Mózes, aki
közvetít Isten és az ember között, mert az újszövetségben nincs
ilyen közvetítő. Ha átveszi ezt a szerepet, akkor a Szentlélek
helyébe is lép. Amikor a hívők vagy más vezetők ez ellen
tiltakoznak, akkor nem Kóré, Dátán és Abirám lázadását ismétlik
meg, hanem az Igét kérik számon. Németh Sándor azonban a bibliai
normák számonkérését a lázadással azonosítja, minden jogos
kritikát úgy fogad, mintha valaki a pozíciójára törne, a pénzét akarná,
és azonnal azt kívánja, hogy a föld elevenen nyelje el, mint a Kóré,
Dátán, Abirám triót. De Németh Sándor nem Mózes. Akik a lelki
terror ellen tiltakoznak, nem lázadók, hanem istenfélő emberek.
Németh Sándor tanításai szerint Péter apostolnak Kórénak kellett
volna nyilvánítania Pál apostolt, amikor szembefordult vele,
megintette őt. Imádkoznia kellett volna, hogy elevenen nyelje el a
föld Pált, mint lázadót.
Németh Sándornál a „tekintély” főnév. A „tekintély” maga a
személy, a vezető. Nem a mások által kifejezett tisztelet. A
hatalomhoz, az uralomhoz való jogát az adja, hogy ő „a tekintély”. Ez
tekintélyelvűség. A tekintélyelvűség azt jelenti, hogy az uralom
megkérdőjelezhetetlen. Ez olyan autoritást jelent, akinek maga a
személyisége hordozza az uralom legitimitását, amelyhez nincs
szükség egyéb forrásra. Ez akkor is így van, ha a „tekintély” Istentől
származtatja magát, mert Isten nem ad ilyen uralomra rendelt
„tekintélyt”, mert ez a típusú „tekintély” ő maga. Németh Sándor a
világ szerinti tekintélyelvűségről beszél, ami azt jelenti, hogy a
„tekintély” felett már nem áll ember, senki nem korlátozhatja,
abszolút hatalommal bír. A tekintélyelvű vezetésnek nem lehetnek
korlátai, ellensúlyai, kontrolljai. Nem szorul indoklásra és
magyarázatra, mert az uralom alapja maga a tekintély. De a
tekintélyelvű (autoriter) vezetésnek semmi köze a Bibliához. Németh
Sándor a bibliai tekintélyt keveri a világi tekintélyelvűséggel.
A tekintélyelvű vezetést a második világháború után kezdték
vizsgálni, mert azt tapasztalták, hogy vannak tekintélyelvűségre
fogékony emberek, akik magukat teszik mércévé és saját hatalmuk
forrásává. A fasiszta diktatúrák, az önhatalmú vezetők, az
önkényuralmi, autoriter rendszerek közös sajátja, hogy a tekintély a
hatalom forrása, a vezető megfellebbezhetetlen tekintélye az uralom
alapja. A tekintélyelvű vezető öntörvényű, mert nem lehet
megkérdőjelezni. Bármit (is) megtehet, azt senki nem vonhatja
kétségbe. Ezért a tekintélyelvűség azt jelenti, hogy valaki Istenné
teszi magát. Az ember átveszi az Isten szerepét. Minden korlátlan és
ellenőrizhetetlen emberi hatalom gyakorlója Istent játszik. De az
ember nem képes hordozni ezt a hatalmat, a hatalomnak ezt a
dicsőségét, súlyát. Ezért szükségszerűen minden diktátor
szörnyeteg, aki nem tűr ellentmondást. Sokat elmond a
tekintélyelvűségről, hogy a kutatók a „tekintélyelvűséget” a fasiszta
személyiségjegyekkel azonosították. Adorno és tudós társai
úgynevezett „F-skálán” („F”, mint fasiszta) mérték, milyen mértékű a
személyiségtorzulás, milyen mértékben fogékony valaki, hogy
tekintélyelvű vezető legyen belőle. A tekintélyelvűség a fasiszta
személyiségjegyekkel azonos. Megnéznénk szívesen egy ilyen „F-
skálán” Németh Sándor eredményeit.
Adorno a tekintélyelvű, autoriter, zsarnoki személyiség hat
tulajdonságát írta le. Az első a „vak lojalitás” követelménye. A
tekintélyelvű ember a világot egy ötéves gyerek szintjén látja,
miszerint a dolgok vagy jók, vagy rosszak, és ha te is úgy látod,
ahogyan én, akkor te is jó vagy, ha nem, akkor rossz. Vallásos
ember számára ez még egyszerűbb, mert a világ a Bibliában is két
részre van osztva, az Isten és a Sátán harcára. Tekintélyelvű ember
azonban a jó és rossz kategóriáját maga dönti el, nem ismer el maga
fölött nagyobb tekintélyt, ezért felülírja még a Bibliát is. Ha ezt
lelkész létére megteszi, akkor biztos tekintélyelvű személyiség és az
F-skálán (a fasiszta mérőzsinóron) előkelő helyet foglal el. Németh
Sándor azt tanítja, hogy az ellenségeket nem áldani, hanem átkozni
kell, a szeretet nem az, hogy a gonoszt jóval győzzük meg, hanem
az, hogy agyonátkozzuk, és ott ártunk neki, ahol tudunk. Ő szabja a
törvényt, felülírja az Istent. De az autoriter személyiség bármikor
megváltoztathatja a jóról és a rosszról alkotott képét, amit
ugyanolyan vak lojalitással kell elfogadni, mint az előzőt. Egy volt
gyülekezeti tag írta, aki a Szent Pál Akadémián is tanult, hogy „a
Fideszt a szemem előtt átkozták a kedd reggeli imaalkalmakon a
SZPA-n”. Németh Sándor pedig azt prédikálta a 1998-ban, hogy
„mindenki emberi tisztességét kétségbe vonom, aki a jobboldalra
szavaz”. Akkor az volt a „jó”, most az ellenkezője. De a tekintély, a
„szolgálati ajándék”, nem kérdőjelezhető meg egyetlen hívő, vezető,
presbiter által sem, mert az lázadásnak minősül. Mindenkor vak
lojalitást vár el. Képtelen megbocsátani vagy túllépni azon, ha valaki
felmondja ezt a vak lojalitást, s kilép az általa teremtett világ keretei
közül.
A második jellemző az önközpontúság, amely politikai vezető
esetében azonos lehet a saját nemzetével való azonosulással, ami
etnocentrizmust jelent, egyházi vezető esetében ez a saját
gyülekezetét jelenti, ami a világ közepe. Az autoriter személyiség
csak a saját gyökereit, csoportját, kultúráját és vallását fogadja el,
egyedül azt tartja értékesnek. Minden mást, ettől eltérőt elutasít,
kétségbe vonja a létjogosultságát. Mivel ezek eltérnek az övétől,
ezért értéktelenek, rosszak, s mivel mégis kihívást jelentenek,
ellenségek lesznek. Minden más ellenség lesz, veszély, fenyegetés.
Amit ő csinál, az szent és sérthetetlen, de az övét nem lehet bírálni.
Aki őt elfogadja, az jó, aki őt nem fogadja el, az rossz. Egyház
esetén ez szintén nagyon feltűnő, mert a Biblia szerint a Krisztus
teste nem osztható fel. Egymásnak tagjai és részei vagyunk. Aki
megkülönbözteti és elhatárolja magát a Krisztus testének más
részeitől (kivéve azt a néhányat, amely őt is elfogadja), Pál apostol
szerint megosztja az Egyház szellemi egységét. Noha egy a hit, egy
a Szellem, egy az Isten. Németh Sándort ez sem érdekli, ebben is
csont nélkül hozza a tekintélyelvű személyiség (az autoriter fasiszta)
jegyeit: alig van olyan gyülekezet, egyház, amely ne lenne ellenség,
amelyet ne utasítana el. Egyedül a Hit Gyülekezetében van egy hívő
jó helyen, minden más gyülekezet veszélyes, az üdvössége is
veszélybe kerül. Aki tőle távozik, az minimum pokolba jut.
A harmadik személyiségjegyet úgy határozták meg, mint a
„félelem kultúráját”. Az előzőből következik, hogy aki elutasít minden
mást, ami rajta kívül van, az veszélyben érzi magát. Fél, s ezt a
félelmet közvetíti a követői felé is. Állandó a félelem, a rettegés, a
harc, nincs egy perc nyugalom. Ami rajta kívül van, mind veszélyes.
Az ördög soha nem alszik, hanem állandóan támad. Ha nem, akkor
szorong, hogy mikor fog támadni. Állandó gyanakvás, megelőző
csapásokon való töprengés az élet. Megnyugvást okoz, ha végre
valahonnan támadást észlel, mert ezt tartja a normális
alaphelyzetnek. Vallási diktátor esetében kéznél van ehhez a Biblia
is, amely a hívő életét az ördöggel való harcként írja le, és olyan
nagy embert, mint egy autoriter vezető, állandóan támad az ördög.
Ez is olyan igazság, amely valóság, de nem úgy, ahogy azt egy
beteg autoriter személyiség gondolja, mert neki a harc belül van, a
saját skizofrén lelkében. Ezt a félelmet ragasztja rá mindenkire, és
mindenkinek azt ígéri, hogy ettől a félelemtől majd ő megvédi.
Miközben magát sem tudja megvédeni, mert nem keres fel egy
orvost.
A tekintélyelvű vezető negyedik személyiségvonása az
agresszív vezetési stílus. Az autoriter vezető mindent a kezében
akar tartani, mindent kontrollál, ebben mindenki csupán az eszköz
szerepét játssza. Mivel fél, ezért ideges, mivel önzés jellemzi, csak a
saját szempontjai érdeklik. Ezért türelmetlen, agresszív, nem tűr
ellentmondást. Saját bizonytalanságát, hogy nincs minden a
kontrollja alatt, az agresszív stílusával ellensúlyozza. Nem bízik meg
soha semmiben, csak abban, ha félnek tőle, ha mindenkit kontrollál
és nyomás alatt tart. Nem hiszi el, hogy a beosztottai enélkül is
megtesznek bármit. Hisztérikus, mert mindig fél a hatalma és a teljes
kontroll elvesztésétől. Akkor érzi biztonságban magát, ha félnek tőle.
Németh Sándor tökéletes leírása ez is, aki arra tanította Nagy Ivánt,
az iskola első igazgatóját, hogy nyomásgyakorlás útján kell vezetni.
Pszichikai nyomás alá kell helyezni a másik embert, ez a vezetés.
Ezt vessük össze a pásztor és a juhok mintájával. De ugyanezt a
stílust másolják a vidéki gyülekezetek is. Szekeres Gyuri keze alatt
szolgálni egy rémálom volt. Egyszer azzal játszottak a
protokollhelyiségben, kivel tudnak megpucoltatni egy ananászt
maguknak. Borvendégh Norbert és Szekeres Gyuri ártatlan arccal
pucoltatta az ananászt Ruffal, majd ugráltatták még egy kicsit, és ő
ebből semmit nem vett észre. Csak akkor, amikor nevetni kezdtünk.
A feltétlen reflexei reagáltak az utasításokra, és gondolkodás nélkül
végrehajtotta, amire utasították. Ruff ugyanígy ír főiskolai jegyzetet
is, ő az idomítás csodája. De ez élesben ugyanígy zajlik. Németh
Sándor kis „némethsándorai” teszik pokollá az életet a legalsó
szintekig. Az agresszió a gyülekezeti működés alapformája és az
előrejutás záloga.
Az autoriter vezető ötödik jellemzője az előítéletes, merev
gondolkodás. Mivel a gondolkodása rendkívül beszűkült, nem hagy
teret más véleménynek, másfajta megközelítésnek, gondolatnak,
lehetőségnek. Az előítéletei mozgatják, kialakult koncepciója van,
amitől nem képes eltérni. Egyesek hajlamosak ezt a Szentlélek
vezetésének mondani vagy hinni. Csak azokat a tényeket veszi
észre, amelyek az előítéleteit erősítik. Ez kiszolgáltatja az olyan
szélhámosoknak, mint Morvay, aki tisztában van ezzel, és ha kileste,
Németh Sándort milyen előítélet tartja épp a fogságában, kitúrja az
internetről az előítéletet erősítő legőrültebb elméleteket, konspirációs
teóriákat, álhíreket. Nincs határ: ami alátámasztja az elméletet, az
óriási sikert arat és elégedetté teszi a tekintélyelvű vezetőt. Az nem
akadály, hogy a világ legnagyobb őrültségéről van szó. Ezért
veszélyesek a Morvay-féle karrieristák, mert bármit elhitetnek az
autoriter vezetővel, ami alátámasztja a prekoncepcióját, és nem
törődnek a következményekkel. Aki jópontot akar szerezni, annak
ugyanabba az irányba kell tolnia a szekeret, akkor is, ha az a
szakadékba vezet. Ezért veszélyesek a tekintélyelvű vezetők. A
környezetüket kisajátítják a „rossz szellemei”, akik a legrosszabb
tulajdonságait erősítik fel, és kiszámíthatatlan irányba képesek
befolyásolni őt. Ezért a tekintélyelvű vezető, aki zseninek képzeli
magát, kontraszelektív módon válogatja ki az embereit. Akik a
hasznára lehetnének, akik megvédenék az őrült ötletektől, a diktátori
hajlam felszínre kerülésétől, azokat elüldözi maga mellől, vagy
maguk menekülnek el. Különféle módon: Uzoni Péter inkább
belehalt, Piszter Ervin, Görbicz Tamás, Takács Feri pedig távoztak,
és ők Tallér Jánost megelőzve kötöttek ki (velem együtt) az átkozódó
imalistán. Németh a legjobb embereit átkoztatja húsz éve, és
megmaradt neki a „második vonal”. Ennek oka az „autoriter
személyisége”, amely a fasiszta diktátorok jellemzője. Szerencsés
embernek mondhatta volna magát, mert nagyon sok értékes ember
került a közelébe, akikkel nem tudott bánni, és elmenekültek tőle. A
„Papp László”-féle iromány a bizonyíték: egy olyan selejt, amit
mindenki a kukába dobott. Mi ilyen munkát nem adtunk ki a
kezünkből. Igaz, az aljasságnak erre a szintjére sem süllyedtünk le
soha, mint a megmaradt kontraszelektált társaság. Akik utánunk
„nagymenők” lettek, a mi időnkben a közelünkbe sem férhettek. Ez
nem nagyképűség, csupán egyszerű ténymegállapítás. Ez az
igazság. Ez látszik. S ez egyre rosszabb lesz. Orbánnak is egyre
rosszabb emberei vannak. A mai csapata egy selejt az eredeti
Fidesz szellemi kapacitásához képest. Igaz, a minőségibb emberek
kikerültek a pártból, akárcsak a Hit Gyülekezetéből. Azok a jellemes,
értékes, jó emberek, akik még ott vannak, nem maradnak sokáig. Ez
törvényszerű.
A tekintélyelvű vezető utolsó tipikus jellemvonása a
leegyszerűsítő érvelés. Aki képtelen a világot a maga összetett,
árnyalt módján szemlélni, annak muszáj az érveit a végsőkig
lecsupaszítania, különben nem igazolják a téves nézeteit. Elsőre
nagyon meggyőzőnek tűnik, az előadásmód megtévesztő lehet, de
ha valaki, aki gondolkodik, a legapróbb részletre is rákérdez,
összeomlik a logika, az érvelés. A diktátorok körül ezért alakulnak ki
abszurd helyzetek, groteszk jelenetek, ez a titka a Tanú című
filmnek, ezért lehetett örökbecsű időtálló könyv a Fesz van. A
mindenkori diktatúrák abszurd világát mutatja be, amely egyszerre
komikus és tragikus. A működése komikus, a vége tragikus. Ez az
oka annak, hogy a Fesz van második része szándékosan mélyebb,
tartalmasabb és komorabb, mert már nem komikus. Németh Sándor
és szervezete már nem vicces, hanem tragikus. A tekintélyelvű
vezető az erő és nagyság bűvöletében él, valójában nagyon gyenge
lábakon áll. Érvei egyszerűek, világképe demagóg, leegyszerűsítő. A
környezete és a külvilág is néha úgy érzi, mintha bolondokházában
lenne, ahol nem számít semmi, sem a tények, sem a szavak
jelentése. Hamisak az analógiái, hibásak a bibliai idézetei, mint
amikor József a politikából tudta meg, hogy menekülniük kell. Ha
valaki leleplezi, ha érvelése összeomlik, agresszióval válaszol.
Ilyenkor a környezetének vak lojalitással mellé kell állnia, meg kell
védenie őt. Még véletlenül sem lehet olyan, hogy presbiterek, hívők
felelősségre vonják. A legépeszűbbnek tűnő válasz, hogy a „kutyák
ugatnak, a karaván halad”. Ennél csak rosszabbak hangzanak el.
Szekeresnek húsz év alatt nem jutott ennél jobb az eszébe, nem is
tud hová menni, a „világban” éhen halna. Még ami segít, a sikerek
emlegetése: az autoriter vezető, mint aki sikeres ember, s akinek a
pozícióját, pénzét, sikereit irigylik kevésbé tehetséges emberek. Mint
lám, itt e kötözködő is, aki a Sátántól van, és el fog kárhozni. Ha
valaki ismeri Németh Sándort, minden kétség nélkül megállapíthatja:
a tekintélyelvű, autoriter és a fasizmusra hajlamos személyiség
adornói ismérvei tökéletesen illenek rá. Ebből is látszik, hogy
Németh Sándor nincs tisztában a bibliai tekintély és a „szolgálati
ajándék” fogalmával: az autoriter, fasiszta diktatúra jegyeivel keveri
azt. Ő nem a „szolgálati ajándék”, hanem az autoriter vezető,
durvábban (az Adorno-féle vizsgálat kategóriáit használva) a
„fasiszta diktátor” kategóriája.
Ami csak azért kínos, mert diktátorokat a legkevésbé a
Szentlélek vezetésével jellemzik. A szakirodalom szerint diktátorok
olyan emberekből lesznek, akik a krónikus kisebbrendűségi
érzéseikkel küzdenek, bizonytalanok, kompenzálnak, mégis
nárcisztikus, beképzelt emberek, akik azt képzelik, különleges
jogokkal rendelkeznek. Sajnálatos módon a leírások egyöntetűen azt
tartalmazzák, hogy a diktátorok szinte kivétel nélkül skizofrén
paranoiában szenvednek, és mint ilyenek, pszichopaták. Az ilyen
emberek a „sikereiket” félreértelmezik, azokat a diktátori jellemüknek
tulajdonítják, és igazolva látják saját torz személyiségüket és
elviselhetetlen vezetői módszereiket. Miközben a legfontosabb
jellemzőjük, hogy képesek a környezetüket megtéveszteni, pszichés
betegségüket rendkívüli adottságnak feltüntetni. De a
realitásérzékük nulla, ezért veszélybe sodorják a követőiket.
 A tekintélyelvű személyek a világot egy hierarchikus
rendszerként látják, ahol létjogosultsága van az erősek és a
gyengék, a kiválasztottak és az „alsórendűek” közötti
különbségtételnek, méghozzá a hatalmasok és erősek javára. Ez
teljesen idegen a Bibliától. A szakirodalom szerint a családnak, a
megismert apaképnek nagy jelentősége van az autoriter
személyiség kialakulásában. Németh Sándor a Hit Rádióban
egyszer azt állította, hogy mivel nekem nem volt apám, képtelen
voltam az olyan „apafigurával” való találkozást feldolgozni, mint
amilyen ő. Először is, nekem volt apám, aki felnevelt
kisgyerekkoromtól kezdve, ezért van fogalmam arról, milyen egy jó
apa. Semmiképpen nem olyan, mint Németh Sándor. Németh
Sándor nem jó apa, hanem diktátor, viszont azt képzeli, hogy az apa
a diktátorral azonos. Ezért képzeli Istenről is azt, hogy haragszik,
büntet, fenyeget, dorgál és mindig kemény. Nem tudja Istent szerető
Atyának látni, aki kegyelmes és irgalmas. Az autoriter
személyiségekről szóló kutatások szerint a tekintélyelvű vezető az
apa szerepébe képzeli magát, ezért mindenkit gyereknek lát maga
körül, és ezért infantilizálja a környezetét. Ezek mind ráillenek
Németh Sándorra.
Ahogy Orbán Viktorra is, akit durván vert az apja. Ezért lett
diktátor. Ezért nem tűr ellentmondást, ezért kell a világnak
engedelmeskednie neki. A magyar nép még nem ismeri őt, mert
egyelőre hízeleg, próbál „jó arcot” mutatni, igyekszik az emberek
szeretetét elnyerni. Ezért is próbál műparaszt romantikával, és
kocsmanyelven beszélni, hogy populáris legyen. Ha egyszer
elfoszlik a mítosz, a csodálatot és engedelmességet felváltja az
ellenállás, akkor ismeri meg igazán Orbán Viktort a magyar nép.
Akinek szeme van, az már most is látja. Németh Sándor ebben a
folyamatban előbbre jár. Neki már komoly ellenzéke van, és a
farkasnak már nincs báránybőre. Az övé sokkal durvább diktatúra,
mint Orbáné.
A szakirodalom paranoiás, beteg, személyiségnek írja le a
tekintélyelvű vezetőt, akitől úgy a magánéletben, mint a társadalmi
életben is tartózkodni kell. Távol kell tartania magát az embernek,
mert a közelsége és a befolyása pusztító. Káros következmények
nélkül nem úszható meg. Azt írják, hogy az „aki nincs velünk, az
ellenünk van” gondolkodásmód rombol: „konstruktív, a
személyiségünket gazdagító kapcsolatra és élményekre általa nem
számíthatunk”.
Enyhén szólva.
Szellemi transzferencia

Készült egy rövid videó Paula White evangéliumi prédikátornőről, aki

Trump szerint „kívül-belül szép”. Nagyjából annyira, mint Trump
arannyal és rézzel befújt műanyag szobrai. Mint már említettem,
Paula White Trump fehér házi „spirituális tanácsadója”, aki Atlantic
City szállodai szobáiban adott Trumpnak bibliaórákat, mielőtt 3,5
millió dollárért meg nem vásárolt egy lakást a Trump Towerben
(amelynek Trump a legfelső szintjén lakik New Yorkban), hogy
kéznél legyen, ha Trump hirtelen egy bibliaórát szeretne. Paula
White a videón a következő állításokat tette: „Bárhová megyek, ott
Isten uralkodik. Amikor a Fehér Ház földjén járok, Isten jár a Fehér
Ház földjén. Minden jogom és felhatalmazásom megvan arra, hogy a
Fehér Házat szent földdé nyilvánítsam, mert én álltam azon a földön,
és ahol én állok, az a föld szent.”
Ezt a nőt kellene a sivatagba vinni, ahol nem terem semmi.
Csak odaáll, és Éden lesz belőle. Csak a saját hazájában nem
próféta ő sem, mert két férj már elvált tőle, annak ellenére, hogy ahol
állt a konyhában, az a föld is szent volt. Mózes állt egyszer szent
földön, ami nem tőle volt szent, hanem az égő csipkebokorban
megjelent Istentől, és le kellett vennie a saruját. Mózes még az arcát
is elrejtette. Ma ott tartunk, hogy Paula White miatt szent a föld,
amelyre a lába lép, és Isten rejti el az orcáját előle. Csak azt nem
értem, miért nem szent az egész ország, a város, vagy a bolygó,
amelyen Paula White áll? Miért kell ilyen szűk területre korlátozni a
hatását? Ahová ő megy, ott Isten uralkodik. El lehet még választani a
kettőt egymástól? Engem ő inkább a samáriai asszonyra emlékeztet,
aki arról kezdett el vitatkozni Jézussal, hol kell imádni az Atyát,
melyik föld szent, ahol beszélgettek: Jákób forrása, vagy
Jeruzsálem? Jézus egyrészt megmondta neki, hogy eddig öt férje
volt, ezért ne teologizáljon túl sokat, mert nem annyira hiteles.
Másrészt a Messiás megváltása után a helyszín, a föld, az anyagi
világ, a tárgyak nem számítanak, mert „szellemben és igazságban”
kell imádni az Atyát. A föld, az anyag, az ember nem közvetítő. Isten
az ember szívébe költözik. A Szentlélek által jön létre szellemi
közösség, az igazságot pedig Isten adja hozzá ingyen, kegyelemből,
hit által. A kettő adja a „szellemben és igazságban” való imádást. A
Szentlélek temploma az ember teste, de nem minden szent, amivel
a teste kapcsolatba kerül. A Fehér Ház nem szent attól, hogy Trump
bibliatanítója áttrappol rajta. A hívők azonban elhiszik ezt, és
csodálattal tekintenek ezekre az emberekre és a hazugságaikra.
Nem mernek ellentmondani azoknak, akik azt állítják magukról, hogy
Isten eszközei, közvetítői és különleges személyiségei. De a
Bibliához ennek semmi köze nincs.
Azt hirdetik magukról az evangéliumi mozgalom „szolgálati
ajándékai”, hogy ők Isten közvetítői. Istent vezetik le mindenhol, mint
a villámhárító drótja. Még jó, hogy vannak. Isten mindenhol
jelenlévő, aki a hívő szívébe költözött, és vele van, amerre jár, de
nem egészen úgy, ahogy ezek az emberek azt képzelik, és
magyarázzák. Mintha ők a zsebükben hordanák az Istent, mintha ők
lennének az Isten. Mintha tőlük lenne szent a föld. Ezért képzelik,
hogy bármit megtehetnek: ha bármit gondolnak és tesznek, az
Istentől van. Mindenki engedelmességgel tartozik nekik. Olyanok,
mint az elektromos vezetők, amelyek viszik az áramot, ők közvetítik
Istent az emberhez. Ha ők nincsenek, az olyan, mint az elektromos
zárlat. A „szolgálati ajándék” Németh Sándor teóriájában maga is a
„szellemi transzferencia” eszköze. Tárgy, amely közvetíti Istent.
Jézus ruhája szegélyétől valóban meggyógyultak a betegek, de
elfelejtik, hogy azok az emberek hittek. Nem a ruha gyógyította meg
őket. Jézus azt mondta a vérfolyásos asszonynak, miután az
megérintette a ruhája szegélyét, hogy „a te hited megtartott téged”.
Sokan hozzáértek Jézus ruhájához, de az gyógyult meg, aki hitt. Hit
által került kapcsolatba Istennel, nem a fizikai érintéstől. Hit nélkül ez
nem megy. Aki nem hisz a jóga mögötti teológiában, az a
lábnyújtástól nem lesz démonikus. Nem a ruha hordozta Istent,
hanem Isten a ruhát. Nem a tárgy, az anyag közvetítette Istent. A
szellemi kapcsolat a lényeg, nem pedig a fizikai érintés. A kérdés az,
minek nyitja meg magát az ember. Ahogy démonok sem terjednek a
tárgyak megérintésétől. Pál még a bálványtemplomokban való evést
is csak azért kifogásolta, hogy mást ne botránkoztassanak meg.
Turistaként bárki bemehet egy bálványtemplomba, semmi baja nem
lesz tőle. A hitesek nem mernek még egy katolikus templomba sem
bemenni, gyerekeik nem tanulhatnak a görög mitológiáról, mert attól
félnek, hogy démonizálódnak. A kapcsolat az ember szívében,
szellemi szinten jön létre. Vannak helyzetek és esetek, amikor Isten
használt tárgyakat és eszközöket, de ezeket nem lehet
általánosítani. A Vörös-tenger sem nyílik szét mindig, ha arra
mennek a zsidók, vagy ha Mózest utánozza valaki. Voltam én
Németh Sándorral és a gyülekezet pásztoraival a Vörös-tenger
partján. De nem nyílt szét. Pajor sem járt a vízen, hanem jetskivel
repesztett rajta. Neki volt rá pénze.
Az Ószövetségben az Isten Szelleme nem költözött az ember
szívébe és nem belülről vezette. A prófétákra „rászállt”. Az
újszövetség a Szentlélek korszaka. Isten megigazítja az embert és
az Isten Szelleme betölti, belülről vezeti, tanítja, szellemi
kapcsolatba hozza Istennel. Nem a tárgyak és az emberek
közvetítenek. Közvetlen kapcsolat jön létre. A Szentléleknek vannak
ajándékai, karizmái, de nem a Szentlelket használja az ember,
hanem az embert használja a Szentlélek. Nem válik senki a kenet
forrásává, nem vezeti Istent minden személyes tárgya, mint a
villanyáramot. Ahogy démonokat sem közvetít minden tárgy, amihez
hozzáér egy bűnös ember. A meg nem tért rokonok ajándékait nem
kell kidobni. A nagymama szeretettel sütött kalácsa sem ördögi,
legfeljebb kevés benne a mák. Azt érdemes szóvá tenni.
De Németh Sándor egész transzferencia elméletet épített fel
arra, hogy a tárgyak közvetítik a démonokat és közvetítik Istent,
Isten jelenlétét, a „kenetet” is. Erre épült a nevetős, ugatós, brekegős
„új hullám”, amikor a nevetés, az ugrálás, a brekegés átragadt az
egyik emberről a másikra, a Szentlélek „friss kenetének” tulajdonítva
mindezt. Volt egy fickó, akit úgy hívtunk, „Félnyolcas”. Pontosan
félnyolckor elkezdett villámsebesen szaladni. Órát lehetett igazítani
hozzá. Az atlétikai szövetséget kellett volna értesíteni, olyan
fantasztikus köröket futott. De csak addig, amíg nem szóltak neki,
hogy ne fusson. Azóta az „új hullám” alábbhagyott: megbüdösödött a
„friss kenet” vagy mégsem az volt? Akkor azt mondták, az „új
hullám” Isten új korszakának kezdete. A Szentlélek nagyobb
kiáradása jön és megtérnek tőle az emberek. Nem így lett, és
leállították az „új hullám” extrém megnyilvánulásait. Pedig ezek
érintésre, tárgyaktól működtek, a prédikátor a zakóját lengette, és
eldőlt ötezer ember, majd hisztérikus nevetés rázta őket. Aztán vége
lett. Ez mit jelent? Nincs szükség az új kenetre vagy nem a
Szentlélek volt mögötte? Erre a kérdésre válaszolt már valaki?
A „transzferencia” az áldás és az átok forrása a legtöbb
gyülekezeti tag életében. Babonásan félnek a tárgyaktól, mert
közvetítik a démonokat, és hisznek abban is, hogy a tárgyakról árad
rájuk a kenet. Csak meg kell érinteni, és betölti őket a Szentlélek.
Ezért nem értem, hogy mi a baj Szent Antal szobrával a katolikus
templomokban, mert az is ugyanezen az elven működik. De fordítva
is igaz: a démonokat is közvetítik a tárgyak. Ám miért van az, hogy a
katolikusoknál a tárgyak démonokat közvetítenek, a Hit
Gyülekezetében pedig a Szentlelket? A bálványimádás azért nem jó
válasz, mert a Hit Gyülekezetében Németh Sándor nagyobb
bálvány, mint Szent Antal a katolikus egyházban. Nem kell ahhoz
térdreesni és leborulni. Olvastam olyan gyülekezeti tagról, aki azért
nem vett kígyóuborkát, mert Isten megátkozta a kígyót. Márpedig
meg van írva, hogy „ne vigyél átkozott dolgot a házadba”. Ezért nem
mernek találkozni emberekkel sem, mert a bennük levő démon rájuk
mehet. A kellemetlen az, ha az illető a gyülekezeti tag édesanyja. Ha
még átkozottnak is vélik az illetőt, mert kritizálja Németh Sándort, s
akkor ugyebár átkozott (ha másért nem, akkor azért, mert ők
átkozták meg), akkor az átoktól való félelem átviszi a gyülekezeti
tagot az utca másik oldalára, nehogy a másik emberen lévő átok
transzferálódjon. Ha valaki üzenetet kapott a Tallér-családtól, azt
elkülönítették, mint egy leprást, amíg meg nem tisztult. Ne
transzferálja a Tallér-szellemet. Megtérésem után kidobtam a
lakásomból egy kézi csomózású drága pakisztáni szőnyeget, mert a
bibliaórára járó testvérnők némelyike fallikus szimbólumokat vélt
felfedezni rajta. Utólag azt gondolom, a paráznaság démonait kellett
volna kiűzni belőlük, és megtartani a drága szőnyeget. Vagy még
jobb lett volna férjhez adni őket, a démonokat pedig megtartani
bennük, hadd örüljön a férjük. A Fesz van kézhezvétele tilos,
démonizál. Egyszer bement egy hites Iványi Gábor főiskolájának
könyvtárába, s a polcon levő Fesz van előtt elkezdte kötözni az
ördögöt. Milyen kár, hogy nem voltak a könyvben démonok, hogy
ráugrottak volna, mint a Skéva fiaira az ApCsel 19-ben.
Erről a kötözésről jut eszembe a történet, hogy Esztergomban
fellépett egyszer egy akkoriban híres csodamágus, aki
meghajlítgatta a kanalakat. Az esztergomi gyülekezet „erős férfi
tagjai” összegyűltek, hogy imával megtörjék a mágus démonikus
erejét, és ne sikerüljön a produkció. Az elmélet szerint a kanalak
meghajlítása megakadályozza az emberek megtérését, mert
démonikus kötelék alá kerülnek. Arra már nem emlékszem, volt-e
valami elfogadható magyarázat arra, hogy a prédikált ige, az
evangélium és a Szentlélek miért ne tudná ezeket a démonikus
kötelékeket azonnal elvágni, mitől erősebbek Istennél a démonok.
De elhittük, hogy Esztergom megmentése a tét. Mi vagyunk Isten
erős katonái, akik megvédik a várost, és megkötözik a kanálhajlító
démonokat. Jutka néni pincéje volt a kijelölt bázis, ahonnan
megsemmisítő csapást kellett mérnünk az ellenségre. Jutka néni
fantasztikus ember volt, etette, itatta a gyülekezetet, a háza olyan
volt, mint egy klubház. Értett mindenki nyelvén. Akiket némileg
túlpásztoroltak a szuperszellemi kekuzók, azokat rendszerint ő hozta
helyre a józanságával és a minden értelmet felülhaladó szeretetével.
Jutka mama, ahogy a többiek hívták (pedig nem volt öreg), takaros
özvegyasszony volt, aki ügyesen gazdálkodott. A pincéje sem
porosodott, hanem szépen rendben volt tartva, és tele volt hordóval,
a hordók pedig borral. Idevonult az imakommandónk, hogy a bűvész
műsorát az ima erejével rombadöntse. Mi elhittük Németh
Sándornak, hogy a bűvészeket a démonok teszik sikeressé, nem a
trükkök. Ezért jól megátkoztuk szerencsétlen embert és a műsorát is.
Már jó ideje saraboltuk a démonokat, amikor a társaság egyetlen
normális tagja, Varga János barátom, meg nem szólalt:
„kiszáradtam”.
A kommandó tagja volt Jutka néni állandóan vidám Laci nevű fia
is, akinek a jószívéről mindent elmond az, hogy azonnal a legjobb
bort tartalmazó hordóhoz lépett. Varga Jánosban a nyílt esze, a
becsületes jelleme és egyenes szíve mellett azt szerettem, hogy
nem volt sem képmutató, sem vallásos. Örömmel fogadta a
felajánlott segítséget a végszükség idején, hiszen a pincéből nem
tudtunk volna felmenni vízért, mert azt légmentesen lezártuk, hogy a
szomszédok ne hallják az imakommandót. Ezt mindenki belátta,
hogy nincs más: a megfáradt harcosok kénytelenek Jutka néni
borával enyhíteni a szomjukat. Az átkozódás különösen kiszárítja a
torkot, ezért nem is volt elég egyetlen pohár. Szó szót követett, az
erős karok lankadni kezdtek. János pedig megadta a felmentést a
további harc alól: „Ha ezt a démont meg lehetett kötözni, akkor már
biztos megkötöztük. Ha pedig eddig nem sikerült, akkor már ezután
sem fog”. Ettől mindenki jókedvre derült. Megkérdeztük, hányféle
bora van Jutka néninek, amit eddig méltatlanul rejtegetett az Úr erős
harcosai elől. Még jó, hogy nem járt úgy, mint Anániás és Safira.
Súlyos tények jöttek napvilágra a pincében: Jutka néninek legalább
nyolcféle bora volt, különféle évjáratok. Erre nekiültünk.
Ellenőriznünk kellett, hátha valami menyegzőben szükség lenne rá,
mert a vizet egyelőre nem sikerült borrá változtatnunk, a kanálhajlító
mágust pedig mégsem kérhettük meg erre.
A Hit Gyülekezetében eltöltött nyolc év legragyogóbb estéje
kerekedett belőle, mert megoldódtak a nyelvek. A mindenki által
elfojtott kérdések a maguk természetességével törtek elő.
Istentiszteleten sem hallottam olyan remek igei magyarázatokat,
amelyek percek alatt leplezték le a gyülekezet bibliaellenes
gyakorlatát. Mindenkiről súlyos terhek hullottak le. Ennek a
csodálatos estének egyetlen hiányossága az volt, hogy a végén nem
állapodtunk meg abban, hogy az imacsoport egy emberként kilép
ebből a megfélemlítő, korlátolt szektából. Akkor kellett volna
kilépnünk. De a vallásos félelmek, az önáltatás, elodázta ezt a fontos
döntést. Közben kinyílt a pince ajtaja felülről, mert megérkezett az a
testvérnő, akinek jegye volt a mágus előadására, és boldog volt,
hogy kémként jelen lehet, mert érdekelte a műsor. A hite neki volt
legerősebb mindnyájunk közül, mert ő vállalta azt a kockázatot is,
hogy bemegy a démonok közé, hogy lássa, hogyan hajlik a kanál. A
lelkére kötöttük, hogy kizárólag Jézus vére alatt közlekedjen, és
folyamatosan nyelveken imádkozzon.
Hozta a remek hírt, hogy a műsor utolsó harmadában
összeomlott a produkció, mert nem sikerült valamilyen trükk. A kanál
pedig elő sem került. Varga János barátom megtudakolta, mely
órában esett a csoda, majd azt a figyelemreméltó megállapítást
tette, hogy a démonok akkor kötöződtek meg, amikor mi már nem
kötöztük őket, ezzel szemben a harmadik hordót nyittattuk fel. A
szellemi harc új perspektívái nyíltak meg előttünk. Mielőtt
feltántorogtunk volna a pincéből, még azt a három eshetőséget
elemeztük erősen koncentrálva, hogy már előbb megkötöztük őket,
és jókor hagytuk abba, vagy a borban levő szellemi erő és a
kimondott igazság szabadította fel Esztergomot az ördög sötét
uralma alól, esetleg nem is voltak démonok a műsorban. Ezért kár
volt szegény embert ennyire megátkozni. Majd az esti
megvilágosodásunk hatása alatt azt mondtuk, hogy Isten a
tudatlanság idejét elnézi, másrészt ezt a szegény embert biztosan
elfedezte. A nótázásban már nem vettem részt, de ilyen szabadnak
és boldognak még nem láttam a Hit Gyülekezete tagjait. S ami
különös, hogy nem a bor miatt. Lement valami rólunk, de csak egy
időre, mert két nap múlva Németh Sándor tartott egy összejövetelt.
Végignéztem az újra szigorú arcokon, és láttam, hogy a szellemi
harc folytatódik. Az ördög azért nem segítette a bűvészt, mert átjött a
pincébe.
A transzferenciába vetett hit helyreállt, mi pedig úgy éreztük
magunkat utána, mint az elmeotthon lakói Ken Kesey Száll a kakukk
fészkére című filmjében, amikor McMurphy szerzett nekik egy
szabadnapot. A szellemi harc a katolikus démonok felé fordult,
amivel ma nagyon nagy bajban lennénk. Nemcsak azért, mert a
Bibliában nehéz lenne találni egyetlen igét, ami ezeket
alátámasztaná, hanem azért is, mert Németh Sándor ugyanúgy
felszentel és megáld tárgyakat, mint a katolikus egyház. Most már
csak az a kérdés, mi a különbség a katolikus felszentelés és a
hitgyülis felszentelés között, ha mind a kettő ugyanarra a
transzferenciás logikára épül? Ha a hites gyülekezeti tag tárgyakon
keresztül áldást ad át, és a föld, amelyre a lába lép, szent föld, akkor
a felcsúti stadion is áldott, mert egy katolikus pap felfüstölte, mint
Orbán Viktor a kóser kolbászt, és szenteltvízzel is meghintette.
Régen még bálványimádásnak mondták ezt a Hit Gyülekezetében,
de Németh Sándor a Puskás Aréna megáldását már egy katolikus
pappal együtt végezte. (Ennyit arról, hogyan fog majd az
evangéliumi mozgalom a katolikusokkal összeborulni és velük együtt
a „parázna asszony” része lenni.) De az igazi kérdés az, hogy akkor
most a Puskás Aréna áldott vagy átkozott egy hites számára? Mert a
katolikus áldástól átkozott lett, de ha Németh Sándor transzferálta a
„kenetet”, és szent föld lett a lelátó, mert a lába érintette, akkor mi
lett a katolicizmus okozta átokkal? Kioltja egyik a másikat? A stadion
lett áldott vagy Németh Sándor lett átkozott? Melyik transzferencia
működött? Miért nem ugyanaz a szellem áll a katolikus felszentelés
és Németh Sándor felszentelése mögött? Adhat-e ugyanaz a forrás
édest és keserűt, áldást és átkot? Felszentelte Isten is a Puskást,
meg az ördög is? Németh Sándor is az ördögöt osztotta meg, vagy a
római katolikus pap lett befogadva a mennyek országába? Súlyos
kérdések.
Mi viszi a kenetet? Minden? Bármi? Németh Sándor belefújt a
mikrofonba, és eldőlt a fél csarnok. De ők tudták, hogy el kell dőlni.
Ha ezt a Vásárcsarnokban is megcsinálja a piacon sétáló kofákkal,
akkor azt mondanám, hogy tud valamit. Vannak szellemi igazságok,
de ezeket profanizálni talán mégsem kellene úgy, ahogy Németh
Sándor tette. Jézus valóban gyúrt egyszer a nyálából sarat, azzal
gyógyította meg a vak embert. Ez egy teremtő csoda volt, ahogy
Isten teremtette az embert. De ez talán nem azonos azzal, amikor
Németh Sándor közönségesen leköpdöste az embereit, akik
elvágódtak és vonaglottak ettől, mert így töltötte be őket a
Szentlélek. Németh Sándor köpése közvetítette Istent. Még jó, hogy
le nem vizelte őket. Az is közvetítette volna a kenetet? Biztos, hogy
Isten le akarja köpetni az embereket? Nem az ördög akarja
megalázni őket? A hamisítás és az utánzás ugyanaz? Ha Jézus
egyszer, csak egyszer, sarat gyúrt a nyálával, akkor Németh Sándor
köpdösése is bibliai? Illés palástja azonos lenne a karizmatikus
zakók suhogtatásával? Hajlamosak lennénk elhinni, ahogy egy ideig
el is hittük, mert istenfélő ember mindent elhisz, nehogy Isten ellen
lázadó legyen. Főleg, nehogy véletlenül a Szentlelket káromolja,
mert arra nincs bűnbocsánat. De ha a „transzferencia” komédiába
fordul, ha babonás lesz, megkérdőjeleződik a hitele. A szellemi
dolgok hamisítása lejáratja az igazit és okkult varázslásba fullad.
Kiderül, hogy maguk a „szolgálati ajándékok” is hamisítványok.
A Disneyland okkult, a Barbie baba parázna, a Lottó csoki nem
fogyasztható, mert szerencsejáték-démonok vannak benne. Viszont
a Hit feliratú keksz kenet alatt van és áldást hordoz. Aki azt eszi, a
felirat miatt betölti a Szentlélek. Nem számít, hogy a „Hit” keksz nem
magyar gyártmány, és a „Hit” felirat nem azt jelenti, amit magyarul.
Attól még viszi a kenetet. A démonokat csupán egyetlen dolog nem
képes transzferálni Németh Sándornál: a pénz. Pénzt bárkitől el
lehet fogadni, és származhat bármilyen forrásból, az nem
transzferálja a démonokat. De ha valaki nem biztos magában,
fizesse be Németh Sándornak bátran, mert az ő keze úgy
megtisztítja és megszenteli a lopott pénzt, mint Paula White szent
lába a Fehér Ház földjét. Van gyakorlata benne.
Vannak egyedi esetek. Isten használ embereket és tárgyakat.
De soha nem úgy, hogy azt bárki bármikor megismételhetné. A
pünkösdi-karizmatikus mozgalom transzferencia elmélete kapcsán a
legjobb esetben is a materializmus jut az ember eszébe: ha a
szellemeket tárgyak közvetítik, és anyag a hordozójuk, akkor
materialisták a hirdetőik. Rosszabb esetben a varázslás, a mágia és
a babona, mert ott közvetít szellemi erőt egy tárgy. Az átkokat
különösen. Tegyük hozzá, Németh Sándor szerint a magamfajta
firkásznak az az áldás, ha megátkozzák. Keveredik itt a szellem és a
matéria, az áldás és az átok. Németh Sándor különösen szeret híres
emberek temetésén megjelenni. Ám neki feltámasztani kellene a
halottakat, nem elbúcsúztatni, ha igaz, amit a transzferenciáról
mond. Ha minden másra igaz, miért nem támaszt fel halottakat?
Pajor miért egy víz alá süllyesztett platón jár a vízen? Valamiért a
halottak mindig csak Afrikában támadnak fel, ahol óriási
hagyományai vannak a mágiának és a varázslásnak, és nem
akarnak egyetlen híres evangélistát sem úgy elengedni, hogy ne
legyen sikerélménye, ne történjen valami csoda: nehogy csalódott
legyen ő, és főleg az a százezer ember, akit odatrombitáltak. Ezért
lehet látni olyan feltámasztásokat is a videókon, ahol a halottnak a
lepedő alatt már előbb mozgott a keze, mint ahogy a karizmatikus
prédikátor feltámasztotta volna. Ennyire szent a Fehér Ház Paula
White lépései nyomán is.
A Szentlélek miért bukfencet csináltat az emberrel, ha meg is
gyógyíthatná? Ha meg lehet neki parancsolni, hogy bukfenceztessen
valakit, akkor azt miért nem lehet megparancsolni neki, hogy
gyógyítsa meg a lebénult tolókocsis embert? Istennek mi fontosabb?
S mi könnyebb, azt mondani, hogy megbocsátattak a te bűneid,
vagy azt, hogy kelj fel és járj? Istennek nem mindegy? Valahogy
ezekre a parancsokra nem hallgat a Szentlélek. Igen, Isten betölti az
alázatos szívű hívő embert Szentlélekkel, aki átadja magát neki, de
itt nem ez történik. Ebben az esetben felfuvalkodott emberek
nyilvánítanak szentté bármit, mert tőlük minden szent lesz. Attól lesz
szent valami, hogy ők ott vannak. Az ő személyük fontos, ami
teljesen ellentétben áll a Bibliával. Akik valóban Isten emberei voltak,
azok sohasem hirdették ezt így magukról. Nem keltettek olyan
hatást, hogy minden tőlük függ, tőlük áldott és szent valami. Nekik
joguk és hatalmuk van mindenre. Eszközük az Isten. De ezt elhitetik
a hívőkkel, akik így tekintenek rájuk. Ez a hamis tekintély nehezedik
a hívőre. Ezek az emberek ezzel a hamis tekintéllyel parancsolnak,
kárhoztatnak, vádolnak, átkoznak embereket, s még „lelkésznek”
nevezik magukat. Ha valóban Isten emberei lennének, arról lehetne
felismerni őket, hogy nem tesznek ilyet. Hogyan fér meg a kenet, a
csoda, a Szentlélek a rágalmazással, kárhoztatással, hamisítással?
Hol van az alázat azokban, akik az Isten kenetével és ajándékaival
dicsekednek? Aki „kürtöltet” maga előtt, az mindig hamisítvány. Pál
apostol halottat is feltámasztott, de magát nem tudta meggyógyítani.
Nem az öntelt, felfuvalkodott akarnokság irányítja az Istent, és
semmi nem automatikus. A Szentlélek nem szotyola, amit meccsen
osztogatnak.
Jobb esetben a karizmatikus prédikátorok azt tanítják, hogy ez
nemcsak rájuk igaz, hanem minden hívőre. Vagy mindenkire, vagy
senkire. Nincs különbség. A hívő valóban hordoz valamit Isten
dicsőségéből. A Biblia szerint ők a „föld sói”. De azért a Fehér Ház
földje nem tőlük lesz szent, hanem Istentől, ha szent lesz. Trump
nem lesz szent attól, ha húsz hazug tévéprédikátor ráteszi a kezét,
vagy Paula White a „bibliaórán” a hasára áll. Ahhoz belül kellene
megváltoznia. Van áldás, vannak bibliai igazságok, van hit, de
vannak hamisítások is. Amit az evangéliumi karizmatikus mozgalom
egy jelentős része tesz, az vajon micsoda? Elhiszem, hogy Péter
apostol árnyékától meggyógyultak a betegek. Paula White esetében
hajlamos vagyok a transzferenciát úgy elhinni, hogy
megbetegszenek tőle.
Valahogy nem lehet megfeledkezni a piszkos anyagiakról sem,
ami körülveszi ezeket az embereket, amit ők Isten áldásának
tulajdonítanak. Isten igazi emberei soha nem voltak gazdagok. A
prófétákat soha nem palotákban kellett keresni. Jézust nem egy
villából vitték keresztre feszíteni. Szó szerint igaz volt sokszor, hogy
nem volt hová lehajtsa a fejét. Ábrahám nem volt szegény, de egy
pásztor volt. A karizmatikus prédikátorok viszont királyi
gazdagságban élnek. Kísért bennünket a gondolat, hogy akik
ugyanezt a pénzszerzési szisztémát nem „Jézus vérére” építik,
hanem mással kereskednek (nem azzal házalnak, hogy „szent a
föld, ahol állnak”), azoknak az „áldás” ugyanígy működik,
meggazdagodnak. A technika működik. Egy mosóporos
direktmarketing összejövetel ugyanolyan, mint egy karizmatikus
istentisztelet. Ugyanúgy tesznek bizonyságot ők is, mint Jézus
követői, hogyan változtatta meg az életüket a mosóporeladás. A
főnökök ott is meggazdagszanak. Akik a piramis alján gályáznak,
csórók maradnak. A hamis ígéretek a hiszékeny embereket nem
teszik gazdaggá, sem itt, sem ott. A lottón nagyobb az esélyük, mert
ott kihúzhatják a számaikat. De itt, ahol ők csak adnak, az
„ajándékok” pedig csak kapnak, közgazdaságilag abszolút kizárt,
hogy előbbrejussanak. Aki mégis, annak van egy jó munkahelye,
vállalkozása, ügyes ember, aki enélkül is megélne. A pénze annyival
kevesebb, amennyivel a „szolgálati ajándékot” gazdagítja. Isten nem
bankautomata, akit adásra lehet kényszeríteni azzal, hogy a
szegény emberek a gazdag embereknek (a prédikátoraiknak) adják
a pénzüket. Ezt egyszerűen csak ellopják tőlük. Ha Isten munkájára
kellene a pénzük, akkor nem a prédikátorok palotáiba épülne be, és
nem a pásztoruk bankszámláin landolna számolatlanul a
jövedelmük.
A kétszer elvált prédikátornőnek van egy magánrepülője, egy
2,6 millió dolláros háza, és egyebek mellett a 3,5 millió dolláros
lakása a Trump toronyházban. De lehet, hogy ez utóbbit Trumptól
kapta, aki az elitprostitúcióban jól ismert személyiség, és még soha
nem mondták róla, hogy kicsinyes lett volna a csinos nőkkel. Paula
White ráadásul nem is szexuális szolgáltatásaiért élvezi Trump
bizalmát, mint a hírhedt Stormy Daniels pornószínésznő, hanem a
páratlanul értékes bibliaóráiért, amelyeket egy ugyanolyan szállodai
szobában tartott, mint ahol Trump Stormy Danielssel töltötte a
gyorsan futó időt. Paula White a Fehér Ház tanácsadójaként veszi át
a honoráriumát. Már több millió dollárt költött el plasztikai műtétekre,
mert egy bibliaoktató adjon magára. Ő is a Németh Sándor által
hirdetett „bővölködés evangéliumát” tanítja, amelynek lényege, hogy
ha minél több pénzt adsz a „szolgálati ajándéknak”, annál
sikeresebb és gazdagabb leszel. Ha nem adsz, akkor átok alá
kerülsz. Tönkremész és elszegényedsz. A hölgy szintén „szolgálati
ajándék”, „tekintély”, aki szentté nyilvánít bármilyen földet, amit a
lába ér. Ahol ő jár, ott az Isten jár. Aki neki ellentmond, szintén
Istennek mond ellent, akárcsak a Hit Gyülekezetében. Az, aki neki
pénzt ad, az Istennek adja a pénzét, költse ő bármire. A hívő azt
hiszi, hogy jól jár, mert a búcsúcédulához hasonlóan megvásárolja
Isten jóindulatát és áldását. Isten nem azért áldja meg, mert hisz,
hanem azért, mert Paula White-nak fizet az újabb
magánrepülőgépre. Németh Sándornak egy még nagyobb házra, a
szomszédban levő tizedik telek felvásárlására. Paula White az
említett videón azt prédikálta: „most elengedem az angyalokat és a
Szent Szellemet”. Ez a nő „elengedi” az angyalokat és az Isten
Szellemét (a Szentlelket), mint egy kutyát, amit pórázon tart.
Hatalma van hozzá, „szolgálati ajándék”. Isten választotta ki erre.
Már az anyja méhében vagy még előbb. Nem olyan ember, mint
más. Előjogai vannak. Az embernek olyan érzése támad, hogy
Aladdin nagyobb tiszteletet mutatott a Dzsinnek, mint ezek Istennek.
Ha Aladdin a Dzsinnel így bánna, nem jönne elő a lámpából. De
nekik engedelmeskedik a Szentlélek. Isten rájuk ruházta a hatalmát,
amivel azt csinálnak, amit akarnak.
Nem szeretnénk prózainak látszani ilyen szakrális elhívás
kapcsán, de vélünk némi kapcsolatot felfedezni például a Paula
White ellen indult volt szenátusi vizsgálat és a Trump isteni
kiválasztásáról szóló prédikációi között. 2007-ben a szenátus
pénzügyi bizottsága „adományokkal való visszaélés” címén indított
vizsgálatot, amelyben azt kifogásolta, hogy a hívőktől áldás és átok
ígéretével kicsalt adományokat White kisasszony nem a szolgálatra,
hanem saját céljaira költötte. Ez azt jelenti, hogy a hívők adományait
nem lehet luxusra költeni, és a pásztorok nem használhatják fel
azokat saját céljaikra, mert az lopás. A hölgy megszólalásig
ugyanazzal indokolta a magára és a luxusára költött milliókat, mint
Németh Sándor. A börtönt megúszta, de azt nem árt tudni, hogy ez
egy jogállamban lopásnak minősül. Paula White végtelenül hálás
lehet Istennek, hogy Donald Trumpot választotta amerikai elnöknek,
és a nemes cél érdekében felhasználta ehhez másik fontos emberét,
Putyint is, mert amíg Trump az elnök, ilyen szenátusi vizsgálat Paula
White és milliárdos tévéprédikátor társai ellen nem lesz. Ahogy
Németh Sándornak sem kell tartania az adóhivataltól, amíg Orbán
Viktor stadionjait szenteli, és amíg azt állítja, hogy Orbán a
keresztény értékeket védi.
Az evangéliumi keresztény mozgalom ún. „sikere” és az
amerikai jogállamra gyakorolt hatása jól érzékelhető abból, hogy az
a nőszemély, akit súlyos anyagi visszaélések miatt börtönre kellett
volna ítélni, a hívek szavazataival elnöki székbe juttatta Trumpot,
akinek az elnöki beiktatásán az imát már ő mondta. Az evangéliumi
mozgalom így rombolja le a világot. Előtte az Isten emberének
nyilvánították Trumpot, nem utolsósorban annak alapján, amit Paula
White állított róla, hogy megtért és istenfélő ember. Ezt ő tudja,
megtapasztalta. Ezzel egy időben Trump hallgatási pénzt fizetett
Stormy Daniels pornószínésznőnek. Paula White és társai közben
megfenyegették a hívők százmilliós táborát, hogy aki Trumpnak
ellentmond, „Istennek mond ellent”. Mintha Trump is egy „szolgálati
ajándék” lenne. A pünkösdi-karizmatikusok a velük együttműködő
korrupt politikusokra is kiterjesztették az isteni tekintélyt, az „Isten
embere” státuszt. Már Orbán Viktor is Isten kiválasztottja a Hit
Gyülekezete tagjainak szemében. Egy amerikai keresztény
ismerősünk mesélte, hogy a szavazás után hazament és
lezuhanyozott, olyan szennyesnek érezte magát. De azért ő is
Trumpra szavazott, mert a „keresztény értékek” mellett kellett
szavaznia, amelyeket nem a liberális demokraták képviseltek, akik
Jézus konkolyról és búzáról szóló példabeszédével összhangban
egyenlő jogot adnak az erkölcsre és az erkölcstelenségre, hanem a
melegházasságot és az abortuszt elítélő Trump, aki Stormy
Danielssel és Paula White-tal védi az erkölcsöket. A keresztények
elfogadják a hazugságokat, otthon lezuhanyoznak, majd azt
gondolják, ezzel mindent elintéztek. Közben fasiszta szörnyetegeket
szabadítanak a világra, hogy az őket anyagilag kifosztó prédikátorok
megússzák a börtönt. Ennek csúcsa az lesz, amikor megszavazzák
az Antikrisztust. Az antiliberális propagandával az ő útját készítik elő.
Miközben keresztényként gyűlöletet szítanak.
 Paula White a videón azt mondta: ha ő nemet mondana
Trumpnak, az olyan lenne, mintha Istennek mondana nemet. S ő ezt
soha nem tenné meg. (Nem is mondott nemet Trump egyetlen
kérésére sem.) Ennek logikája az, mint azt White előadta, hogy Isten
állít királyokat, és Isten dönt királyokat. Aki Isten tervének ellenáll,
Istennek áll ellen. Csakhogy a logika itt billen egyet, mint éles
kanyarban a felcsúti kisvasút, mert az evangéliumi prédikátorok
előbb tudják, kit választott Isten, mint ahogy az isteni kiválasztást az
eredmény bizonyította volna. Maguk az evangéliumi fundamentalista
hívek választják meg az Istennel való fenyegetés hatására a
pásztorok által kiválasztott politikusokat, így válik önbeteljesítő
jóslattá a hamis prófécia. Németh Sándor ugyanezt a technikát
alkalmazza, azzal a különbséggel, hogy nála legtöbbször nem
igazolódik be a prófécia, mert a Hit Gyülekezete tagjai nincsenek
annyian, mint az amerikaiak, hogy eldöntsék a választásokat. Nem
elég a kopogtatócédulákat összegyűjteni, néhány millió szavazatra is
szükség lenne. Az pedig nincs, hiába a Szomorú Vasárnap, hiába az
ATV. Németh Sándor nem tudja az akaratát rákényszeríteni
mindenkire. Csak azokra, akik elhiszik, hogy ő az „Isten embere”, ő a
nagy „szolgálati ajándék”, aki transzferálja a kenetet. Nélküle mi
lenne?
„Ha Trumpot nem támogatod, akkor Istennek mondasz ellent.
Ha nem szavazol Orbánra, ha nem gyűjtöd neki a kopogtató-
cédulákat, Isten akarata ellen teszel” – ez a világ fasizálásának
háttere. Így választják meg az evangéliumi pünkösdi-karizmatikusok
a katolikusokkal az Antikrisztust. Ha nem küldesz 3500 dollárt, 35
ezer dollárt, 100 ezer dollárt, mondja Paula White, vagy amennyi
pénzed van, meghalnak az álmaid, a terveid, az elhívásodnak vége.
Isten haragja sújt le rád. Mindennek hátterében az áll, hogy ne
kelljen félni Isten tolvajainak, hogy jön az IRS, az adóhatóság, a
demokrata többségű szenátus, mert elengedi Paula White az
angyalokat, a Szent Szellemet, hogy lerombolja a „démonikus”
erőket: a pénzügyi ellenőrzést, az elszámolást, a törvényességet.
„Minden nyelvet, ami Trump elnökkel szembeszáll, kárhoztatok”
– imádkozta Paula White. Melyik hívő akarja, hogy egy „szolgálati
ajándék” kárhoztassa (magyarul: megátkozza)? Feketemágiával
fenyegetik meg azokat, akik bírálni merik a politikai vezetőt, aki
menlevelet ad nekik a hívek fölötti uralkodáshoz és kirablásukhoz.
Megható, szép bejegyzésben köszönte meg Trumpnak Paula White
a vallásszabadságot, amely még soha nem volt ilyen mértékű. Így
lesz az Antikrisztussal is, amikor a neoprotestáns evangéliumi
mozgalom a „közös értékek” mellett ökumenizál a katolikus
egyházzal. Ez vezet el a világ végéhez, nem a meleg mozgalom.
Németh Sándor már együtt szentel stadiont a katolikus egyház
papjával. Igaz, a katolikus papot még levágják, kiretusálják az
ünnepi fotóról, amikor a Hit Gyülekezete vezető lelkésze megáldja a
bálványt, Orbán Viktor stadionját. De majd kikopnak a régi SZDSZ-
es hitesek és felváltják őket az új tizedfizetők, akik már beleszülettek
a „fideszes korszakba”.
Akkor talán megvalósul az a szép terv is, hogy hatalmas
keresztet állítanak a Hit Parkban, hogy minden repülőről lássák az
utasok: „keresztény országba” jöttek, amelynek „keresztény”
vezetője van. Kettő is: egy szellemi és egy világi. Nem csupán
Orbán Viktor, hanem Németh Sándor is, aki megszentel mindent.
Árad róla a kenet, a köpésében is a Szentlélek van, és ahol ő áll,
szent az a föld. A transzferencia közvetíti a kenetet, képviseli Istent,
rajta keresztül lehet Istenhez menni. De aki nem hozott magával
készpénzt, annak a biztonság kedvéért beszereltek a Hit Parkba egy
bankautomatát. Ha meghallja a prédikációban, hogy Istent lopja
meg, aki nem fizeti be Németh Sándornak a jövedelme tíz
százalékát, és azon felül is nem adakozik, ki tudjon rohanni, és le
tudja venni a pénzt. Hogy áldott legyen. Akárcsak az a föld, amelyre
Paula White, Németh Sándor és a többi evangéliumi „ajándék” lába
lép.
Úgy is mondhatnánk, tapos.
Isten koloncai

Azt hinné az ember, hogy Isten nem bánik szűkmarkúan az ő

ajándékaival. De, mint az Új Exodus 2001. áprilisi számának
„Szellemi tekintély vagy varázslás” című cikkéből kiderül, a Hit
Gyülekezetébe csak egyetlen „szolgálati ajándékot” adott. Ez azért
különös, mert az Efézusbeliekhez írt levél 4. fejezet 11. verse szerint
Isten „adott némelyeket apostolokul, némelyeket prófétákul,
némelyeket evangélistákul, némelyeket pedig pásztorokul és
tanítókul.” Nem csupán egyet, és nem mindet egy személyben,
hanem némelyeket erre, némelyeket arra. Ám a Hit Gyülekezetébe
ezekből csupán egyet adott: Németh Sándort, aki egyedül
helyettesíti az összes többi „szolgálati ajándékot”. Vagy még ennél is
nagyobb zseni, önmagában egyesíti valamennyi szolgálatot: apostol,
próféta, evangélista, tanító és pásztor egy személyben. Isten ezzel
saját egyházi rendjét borította fel: ez esetben a testnek nincsenek
külön tagjai, hanem csak egy tagja van. Németh Sándor, aki egyedül
fül, szem, orr, láb és kéz. Annak ellenére, hogy Pál apostol azt
mondta, hogy „ha az egész test szem, hol a hallás? Ha az egész
hallás, hol a szaglás?” Pál apostol fantáziája szegényes volt, mert
nem tudta elképzelni, hogy egy testrész mindent tudhat. A Hit
Gyülekezetében az a testrész, amelyik hall, az szagolni is képes.
Németh Sándor mindenképp, nem is akárhogy. A libamájat egy
kilométerről kiszagolja, nem beszélve az ellene irányuló lázadásokról
és az ügynöki tevékenységekről. Pál apostol tévhitben élt, mert azt
gondolta, hogy akit Isten evangélistának adott, az nem próféta, s
nem apostol vagy tanító is, és viszont. Ezért azt mondta, „az Isten
elhelyezte a tagokat a testben egyenként mindeniket, amint akarta.
Ha pedig az egész egy tag volna, hol volna a test? Így azonban sok
tag van ugyan, de egy test. Nem mondhatja pedig a szem a kéznek:
nincs rád szükségem; vagy viszont a fej a lábaknak: nem kelletek
nekem.” De ha a szem tudja ugyanazt, amit a kéz, akkor mondhatja:
nem kellesz nekem, mert én ezt is tudom. Németh Sándor ezt
mondja.
Pál apostol ezt kifejezetten azért írta, nehogy valaki maga
akarjon lenni minden. Még magát sem tartotta alkalmasnak erre,
viszont nem ismerte Németh Sándort. A Hit Gyülekezetében csak
egy tag van, de az legalább mindent tud. Amit Pál mondott, az a
jelentéktelen szolgálatokra igaz, nem Németh Sándorra, aki maga a
test. A szem, a fül, az orr. Azt nem mondanánk, hogy ő a kéz és a
láb is, mert kellenek szolgák, akik megfognak, és arrébb tesznek
valamit, vagy elszaladnak ide vagy oda. Ők azonban nem „szolgálati
ajándékok”, csupán annak segítői. A Hit Gyülekezete az egyetlen
egyház Krisztus testében, amelyben csak egyetlen „szolgálati
ajándék” van, és minden „szolgálati ajándék” szerepét ő látja el. Ezt
magától az omnipotens „szolgálati ajándéktól”, Németh Sándortól
tudjuk, aki az általa alapított Új Exodus című újság cikkének szerzője
is. Pál szűkre vette a „szolgálati ajándékok” listáját, mert Németh
Sándor például nemcsak annyi, ami az Efézus 4,11-ben olvasható,
hanem annál sokkal több. Gyakorlatilag mindenhez (is) ért, de
legalábbis mindenkinél jobban. Újságíró, főszerkesztő, iskolaalapító,
tanár, professzor, tördelő, hangmérnök, férfiszabó, divatdiktátor,
médiatulajdonos, ingatlanfejlesztő, pártelnök, hadvezér, politikai
tanácsadó, dizájner, szakács, operatőr és vágó, hogy csak a
legfontosabbakat említsük, a futball szövetségi kapitányi „szellemi
ajándékról” nem beszélve. Ezért nincs szükség senki másra, csak
szolgákra. Rajta kívül nem létezik szakember a Hit Gyülekezetében.
A gyülekezetben mindenkinél jobban értett mindenhez. Senki nincs,
aki például a futballozni tudó angyalokat úgy irányítaná, ahogy ő. A
meccseket pedig azok nyerik, nem a játékosok. De famunkához sem
ért asztalos úgy, ahogy ő bárkinek elmagyarázza a szakmai
fogásokat. Látta az amerikai televízióban. A „nem értetek ti ehhez”
fordulattal kezdődő értekezletek Bástya elvtárs legjobb napjait
idézték.
Németh Sándor egyetlen igét sem idéz, de kijelenti azt, hogy
Isten hierarchikus rendet alkotott, amelyben a vezetők két szintjét
különbözteti meg. Az egyik szint maga Németh Sándor, a másik
szint pedig mindenki más, aki őt szolgálja. Németh Sándor a többi
szolgálóról a következőt írta: „A pünkösdi–karizmatikus
mozgalomban jól felismerhető a vezetőknek ez a két kategóriája. Az
egyik szinten állnak azok, akiket Isten ajándékként felruházott egy
szolgálati területtel, a másik vezetői szinten azok találhatóak, akiket
a fentiek megbíztak, kineveztek a szolgálatra, vagy akik támogatják
a szolgálatukat.” A többes szám emlegetése csak elvi lehetőség,
mert szolgálati ajándék nála csak egy van. Mint az ismert viccben,
amikor Mórickának „Anya csak egy van” címmel kellett dolgozatot
írnia az anyai szeretetről, és abban azt az esetet említette, amikor a
befőttes üvegeket kereste, majd felkiáltott: „Anya, csak egy van”.
Ezért az egyik szinten áll maga Németh Sándor, aki egy ajándék, a
másik vezetői szinten a többiek, akiket ő bízott meg, hogy az
egyetlen ajándékot támogassák. Mivel a Hit Gyülekezetében
mindenkit Németh Sándor bízott meg, ő nevezett ki, és ő válthat le,
ezért rajta kívül mindenki a második kategóriába tartozik. Innen
látszik, hogy az összes többi ember az ő segítője, és nem „szolgálati
ajándék”. Mindenki alá van rendelve neki, és egyetlen feladata az,
hogy az Isten által „ajándékként felruházott” vezetőt, Németh
Sándort szolgálja.
Németh Sándor ügyel arra is, hogy alárendeltjei közül soha
senki ne érezze úgy, hogy esetleg ő is egy „szolgálati ajándék”, mert
ilyen elő sem fordulhat. Ahova Isten már adott egy „szolgálati
ajándékot”, oda nem ad egy másikat. Ezen a felvetésen egy hites
csak nevetne. Ha valaki úgy érezné, hogy ő Istenhez tért meg, ezért
Istent szolgálja, és nem Németh Sándort, akkor jön el a fegyelmezés
ideje, a kóréi lázadással szembeni fellépés. Akkor is, ha valaki azt
képzeli, hogy Isten beavatkozhat a gyülekezet életébe, mert ő
irányítja, ez ugyanis kizárólag Németh Sándoron keresztül
valósulhat meg. Senki nem szolgatárs, mindenki alattvaló, akinek
Istentől rendelt kötelessége az, hogy Németh Sándor szolgája
legyen. Ez az egyetlen perspektíva adatott számára. Ha valakit
Németh Sándor kiszemelt arra, hogy a csicskása legyen, akkor nem
szabadul, mert az Istennel szembeni lázadás lenne. Ha másképp
szeretné leélni az életét, nem a Németh család cselédjeként, akkor
nem szabad a Hit Gyülekezetébe megtérnie, vagy azt kell
eljátszania, amit Dávid, amikor csorgatta a nyálát, hogy eszelősnek
mutassa magát. Ellenkező esetben kiveti rá a hálót, többé nem
szabadul. Ha megpróbál szökni, akkor élete végéig üldözi, mint Isten
ellen lázadót.
Németh Sándor kicsit jobban csomagolja a diktatúráról szóló
leírást, mint Ruff Tibor, de azért lehet olvasni a sorok között. Íme, ezt
írja: „Mindenki addig áldás Isten népe számára, amíg az elhívásában
megmarad. A kinevezett, megbízott, felszentelt vezetők addig
jelentenek áldást, amíg szerepükkel megelégednek, és ennek
megfelelően fejtik ki tevékenységüket.” Azt pedig ki mondhatja meg,
hogy kinek mi a szerepe, ha nem az, aki megbízta? Ez pedig
Németh Sándor, az egyetlen „szolgálati ajándék”. Isten csak őt bízta
meg, és mindenki mást ő. Aki vele együtt érkezett, azt Angliába
üldözte és ráragasztotta a Tallér-szellemmel a „leprás” bélyegét.
Ezért mindenki utána jött, és mindenkit ő bízott meg. Emiatt rajta
kívül mindenki a vezetők második kategóriájába tartozik. Ez idáig
világos.
Az elképzelhetetlen, hogy Isten támasszon a gyülekezeten belül
más „szolgálati ajándékot” is, mert aki ennek a jelét mutatná, úgy
repülne, hogy az új magyar űrhajósnak néznék, akinek űrhajóra
sincs szüksége. A Hit Gyülekezetében nincs más út, mint a Németh
család szekerét tolni, nekik szolgálni. Méghozzá katonás
fegyelemmel. Az ő alkalmazottai Isten katonái, állandó készenlétben,
akik 24 órás szolgálatban állnak. Németh Sándor így képzeli Jézus
Krisztus egyházát, amihez képest a koreai hadsereg anarchikus
szervezet, amelyben mindenki azt csinál, amit akar. Németh ehhez
feje tetejére állította a Bibliát, mint Marx Hegel objektív idealizmusát,
és korlátlan uralmat biztosító teológiát alkotott. Aki ez ellen tiltakozik,
az Isten ellen lázad. Amíg alázatosan szolgál, azt csinálja, amit ő
mond, addig jelent áldást. Ha ezen túllép, attól kezdve lázadó, aki
nem áldást jelent, hanem átkot. Ez egészen pontosan azt jelenti,
hogy átkozott, akit egész életén át rágalmaznak, üldöznek, átkoznak.
Az Isten ilyen, ha valaki nem tudná. Németh Sándor teológiájában
legalábbis.
Itt álljunk meg egy pillanatra, tegyünk egy futó megjegyzést: a
Hit Gyülekezete tagjainak egy része elhiszi ezt a sok zagyvaságot,
ezért nem mer bibliai alapon sem szólni ellene. Akik sérülnek a
diktatórikus viszonyoktól, elmenekülnek, de a távozók két részre
oszthatók: egy részük még mindig elhiszi a hazugságot, ezért
Istenre haragszik, hogy „tartsa meg az ilyen ajándékot”: ha neki
Németh Sándor egy „ajándék”, s ilyen embernek korlátlan hatalmat
adott, és a neki való feltétlen engedelmesség az Istennek való
engedelmességgel azonos, akkor ilyen Isten nem kell. Akkor a pokol
jobb társaság. Ezek az emberek fordítanak hátat Istennek. Nem
azok, akik elolvassák a Fesz van című könyvet, vagy annak ezt a
második részét. Azok szenvednek ún. „hajótörést”, akiket Németh
Sándor a bibliaellenes maffiaegyházával megbotránkoztat. Az én
könyveim ugyanis a kereszténységet védik, a hitet erősítik a
hamisítással szemben. Elválasztják az igazit a hamistól.
A másik kategóriába tartoznak azok, akik megértik végre, hogy
tekintéllyel való visszaélés történt. Közönséges varázslás Németh
Sándor fals elmélete. Egyetlen szava sem igaz, hanem a Bibliával
ellentétes. De ezek állandó harcban vannak a lelkükben, mert nem
merik teljes mértékben annak látni Németh Sándort, aki. Ott vannak
a kételyek. Reményeim szerint a harmadik kategóriába tartoznak
azok, akik e könyv kapcsán megértik, hogy amit Németh Sándor az
egyházról előad, az egy maffia leírása, nem Jézus Krisztus egyháza.
Aki ilyet működtet, az nem Isten embere, hanem csaló. Isten
ellensége. Aki ezt megérti, annak elmúlik a lelki szenvedése,
felszabadul az ördögi nyomás alól. Annak látja Németh Sándort, aki
valójában: istentelen hamisítónak és gátlástalan szélhámosnak, aki
elrabolja Istentől a hívőket, az uralma alá hajtja és szolgájává teszi
őket. Ördögi figura, ahogy az alábbiakból is kiderül. Mindenben
ellentéte Jézus Krisztusnak, Jézus Krisztus egyházának. De ennek
felismerése számomra is folyamat volt.
A Fesz van megírásakor én sem voltam ebben biztos, nem
láttam ilyen tisztán. Megírtam a diktatúra okozta abszurd
helyzeteket, de Németh Sándorról nem tudtam még, hogy kicsoda.
Ám Németh Sándor gondoskodott róla, hogy ezt felismerjem, és
Isten is adott kijelentéseket. Nem volt könnyű. Az ellenkezőjét szinte
beleégették a lelkünkbe. Nehéz kitörölni onnan, mert az
istenfélelemmel van összekapcsolva. Pedig egy kívülálló nem is érti,
hogy ez kérdés lehet. Hogy Németh Sándornak van-e üdvössége, az
Istenre tartozik és nem ránk. De az egyházmodell, amit épít, az
hamisítvány. Amit hirdet, az hamis evangélium. Ahogy az
emberekkel bánik, az nem Jézus Krisztus követése, és az nem a jó
pásztor hangja. Az igazságot pedig ki kell mondani. Az igazság nem
puhítható, mert attól kezdve nem igazság. Aki szereti az igazságot,
azt nem zavarja ez.
Mások azt gondolják, nem kell ezzel foglalkozni, elmúlik
magától. Sajnos, nem így van. Ki kell gyomlálni. Egyesek azt hiszik,
elég letakarni, nem törődni vele. De ez sem igaz. Ami a szívben
marad, az ott tovább működik, és akadály az igazság előtt: a hívő
életben is, de a civil, polgári életben is. Beteggé teszi az embereket.
Az sem igaz, hogy akit nem hagy ez nyugodni, maga tehet róla, és a
hiba benne van. Helyére kell tenni ezt a kérdést, mert addig nem
nyugszik meg a szív. Annál is inkább, mert a Németh Sándor elleni
düh és csalódás először Isten ellen fordul. Én is veszekedtem
Istennel. Miért engedte meg, miért engedi, hogy Németh Sándor a
nevében ezt tegye? Aztán rájöttem: Isten a katolikus egyháznak is
engedi. Miért ne engedné Németh Sándornak? Majd jön az ítélet,
amikor mindenki szembesül azzal, amit tett. Időbe telik, mire megérti
az ember, hogy a Biblia alapján neki kell döntenie. Az embernek
szabadságot adott Isten, övé a felelősség. Isten a mi oldalunkon áll,
a hamisítást jobban tudja, mint mi. Németh Sándor hamisításáról
ugyanaz a véleménye, mint nekünk, és boldog, hogy erre nemet
mondunk. Már az is az ő kegyelme, hogy ezt meg tudjuk tenni. De
ne őt okoljuk érte, ha nem tudunk elszakadni, mert semmi köze
hozzá. Ő az, aki megvilágosít bennünket, a döntést viszont nekünk
kell meghoznunk. Istennek engedünk vagy embernek. Elénk tette a
jót és a rosszat, válasszuk azért a jót.
Egyszerű a világ a Hit Gyülekezetében, nem kell túl sokat
gondolkodni. Minden egy ember korlátlan uralma alatt működik.
Minden más ember egyetlen feladata a neki való engedelmesség.
Aki ezt megteszi, az kerülhet Isten uralma alá: „A bibliai történetek
szerint egy ember egy egész népet képes Isten uralma alá bevezetni
(például Mózes, Józsué, a bírák, Dávid stb.) – írja az Új Exodusban
Németh Sándor, és természetesen rá kell gondolnunk, mert mint
minden pozitív hasonlat, ez is róla szól. – Mózes mellé Isten nem
azért rendelt presbitereket, mert bizalmatlan lett a fölkentjével
szemben, és úgy látta, hogy magatartása veszélyezteti az Ő uralmát
a nép fölött, hanem a felkenetéseknek, a kinevezéseknek
pragmatikus okai voltak: Mózes emberi, természetes korlátaiból
fakadóan képtelen volt egyedül ellátni a nép körében fellépő
problémákat. Isten szeretete nyilvánult meg Mózes iránt, mikor
munkatársakat választott neki: meg akarta őt kímélni a fizikai
összeomlásoktól, betegségektől. Az újszövetségi egyházban sem
azért rendelte Isten a presbitereket, hogy apostolokkal, prófétákkal,
tanítókkal, pásztorokkal vetekedjenek, és azok koloncai legyenek,
megkeserítsék az életüket és megrontsák a szolgálatukat, hanem
azért lettek felszentelve, hogy a szolgálati ajándékok
munkatársaiként segítségek legyenek.”
Világos beszéd. Eleve elrendelés van. Aki bármit megkérdez,
megkérdőjelez, az „kolonc” az isteni ajándék, az Isten embere
nyakán, aki apostol, próféta, tanító, pásztor. A többiek senkik,
legfeljebb segítői a mindenhez értő „ajándéknak” a munkában, hogy
ő meg ne betegedjen. Ennyi az ő dolguk és a szerepük Németh
Sándor magánvállalkozásában. Ha Németh Sándornak nem
lennének „emberi, természetes korlátai”, mint Mózesnek, még erre
sem volna szüksége. De vannak neki ilyen korlátai? Egy gyülekezeti
tag talán még ebben is kételkedik. Talán még Mózesnél is nagyobb
„ajándék” van itt. Csak szerénykedik.
Amikor megtér az ember, még azt hiszi, hogy Istenhez tért meg.
Istent szolgálja mindenki, különféle szerepekben és testvéri
közösségben. Az Isten egyházában vagyunk, ahol baj nem érhet.
Aki nagy akar lenni, az a legkisebb. Aztán lassan kiderül, hogy itt
Németh Sándor az isten, és mindenki őt szolgálja. Az ő anyagi és
politikai érdekei az elsődlegesek, a Biblia csak eszköz a mi
szolgaságban tartásunkhoz. Én az Isten iránta való szeretete miatt
betegedtem bele Németh Sándor szolgálatába, mert Isten csak őt
akarta megóvni mindenféle betegségtől. Isten őt szereti, engem
nem, az én betegségem nem érdekli, csak az övé. Ahogy Némethet
is csak a saját egészsége érdekelte, az enyém hidegen hagyta, hogy
az összeomlásig hajszolt. Németh Sándor körül húsz évvel ezelőtt is
gyomorbeteg volt a presbitérium, savlekötő tablettákat adogattak
egymásnak az emberek az asztal alatt, miközben Németh beszélt.
Lefogadom, hogy Orbán Viktor mellett ugyanilyen jelenetek
játszódnak le. Nála is a „hűség”, a feltétlen engedelmesség a
kiválasztás elsődleges szempontja. Ezért kerül menetrendszerűen
holtvágányra mindenki, aki „megfáradt”, aki nem képes gátlástalanul
és lelkesen hazudni. Ezért kell felhozni az ifjú janicsárokat, akiknek a
legnagyobb megtiszteltetés az, hogy ezt megtehetik, csicskásai
lehetnek. Ez játszódik le a Hit Gyülekezetében is. Csak meg kell
nézni az ATV-ben, hogy az évek alatt hogyan cserélődnek az első
sorok. Mindig friss húsok kerülnek előre, az olyan „kipróbált és
mindenben vakon engedelmes” emberek mellett, mint Hack Péter,
akik már mattot kaptak.
Minden ember ilyenné válik, akinek semmiféle kontrollja nincs.
Bár nekünk fogadásunk volt arra, hogy Németh Sándor mindig is
ilyen volt. Nem a saját rendszere tette azzá, hanem a rendszerét
tette olyanná, amilyen ő maga. Ilyen kiváló helye, ahol kiélheti a
természetét, sehol nincs. Ahol az „óemberét” Isten ajándékának
adhatja el, sehol máshol nem létezik. Németh az élet minden más
területén megbukott volna, akár maffiát alapít, akár pártot. Az
embereket nem lehetne megfélemlíteni semmivel úgy, mint Istennel.
Egyházalapítóként bármit megtehet, és egyházat működtethet
maffiaként is, pártként is. Olyan, mintha egy államot irányítana, ahol
csak engedelmes és fanatikus alattvalók léteznek. Ő a király,
mindenki más a tulajdona. Rendszere a disztópia legjobb
alkotásaihoz hasonlítható. A disztópia az utópia ellentéte.
Zsarnokság, amely dehumanizál. A hatalomgyakorlásnak az a
módja, ahogyan Németh Sándor az emberei fölött uralkodik,
dehumanizál. Egészségkárosító hatása van. Lerombolja az emberek
személyiségét. Az emberek elveszítik az emberi méltóságukat,
mindazt, ami az embert emberré teszi. Megfélemlítésre és
függőségre épül az életük. Margaret Atwood regénye, a The
Handmaid's Tale, magyarul a Szolgálóleány meséje, a legjobb
disztópia, amit valaha írtak. A jövőbeli Egyesült Államokban
játszódik, egy keresztény teokratikus rezsim alatt. Morvay az
ügynökök hetedik érzékével kiválóan ismerte fel benne a Hit
Gyülekezetét, s azonosította a rezsimet Németh Sándor
gyülekezetével. Mint korábban írtam, anélkül, hogy erre utalás
történne. A disztópia görög szó, a δυσ- (disz) előszó (jelentése:
„beteg, abnormális”), és a τόπος (toposz) szó (jelentése: hely)
összetétele. A kettő azt jelenti: „abnormális, beteg hely”. Az
embertelen bánásmód helye. Ez a Hit Gyülekezete. Morvay szíves
közlése alapján is.
 Németh Sándor szerint a presbiterek nem irányítják, vezetik a
gyülekezetet, nem kontrollálják az Ige alapján a pásztort, hanem
kiszolgálják őt. Szolgák, akiknek semmi szavuk, befolyásuk,
hatalmuk nincs. Ellenkező esetben csak „kolonccá” válnak,
megkeserítik Isten drága „ajándékának” életét, s szolgálatát
megrontják. Nem bizalmatlan az Isten vele, hogy presbiterek
kontrollja alá rendelje őt, akik számonkérhetik az anyagi ügyeket, a
hívőkkel való bánásmódot, a politikai döntéseket, az állammal való
összefonódást és sok minden mást. Az egyetlen „szolgálati ajándék”
korlátlan hatalommal rendelkező úr, és mindenki köteles
engedelmeskedni neki. Mivel tévedhetetlen, és mindig Isten szól
általa, nincs szüksége kontrollra. Istent nem kell kontrollálni. Addig
nem vagy kolonc, amíg mindent szó nélkül megcsinálsz, amíg jó
szolga vagy: a „szolgálati ajándék” szolgája, aki „szolgálat
munkájára” adatott neked, de mégis uralkodik feletted, megfélemlít
és sanyargat téged.
Ezzel szemben Pál apostol ezt mondta az efézusi véneknek
(presbitereknek): „Viseljetek gondot azért magatokra és az egész
nyájra, melyben a Szent Lélek titeket vigyázókká tett, az Isten
anyaszentegyházának legeltetésére, melyet tulajdon vérével
szerzett. Mert én tudom azt, hogy az én eltávozásom után jönnek ti
közétek gonosz farkasok, akik nem kedveznek a nyájnak.” (ApCsel
20,28-29) Pál apostol nem egy másik egyszemélyi vezetőt ültetett a
nyakukra, és nem őt bízta meg a legeltetéssel. Nem is magáénak
tekinti a nyájat, hanem az Isten tulajdonának, aki a legdrágább áron,
saját vérével szerezte azt magának. Ezt lenyúlni tőle, nagy bátorság.
Pál szerint a presbiterek feladata az, hogy megvédjék a nyájat a
gonosz farkasoktól. Aki nem farkas, azt nem zavarja a presbitérium
őrködése, annak nem kolonc a presbiter, mert elfogadja, hogy a
Szentlélek tette a presbitériumot vigyázóvá. Maga pedig igényli a
kontrollt, ami Istentől van, és segítség neki, hogy megóvja a
tévedésektől. A farkas hangja az, amely megfosztja a presbitereket
ettől a szerepüktől, jogaiktól és hatalmuktól.
Pál apostol elmondja, ő hogyan szolgált: „Senkinek ezüstjét,
vagy aranyát, vagy ruháját nem kívántam: sőt magatok tudjátok,
hogy a magam szükségeiről és a velem valókról ezek a kezek
gondoskodtak. Mindenestől megmutattam néktek, hogy ily módon
munkálkodva kell az erőtlenekről gondot viselni, és megemlékezni
az Úr Jézus szavairól, mert ő mondta: Jobb adni, mint venni.” Ez a
szolgálati ajándék bibliai mintája. Pál apostolnak az efézusi
véneknek mondott beszéde egy beszámoló a munkájáról, amit
elvégzett, mielőtt odébbáll. A véneknek elszámolt önmagával, a
munkájával, mint a nyáj felett álló vigyázó testületnek. Alárendelte
magát még távozásakor is a véneknek. Emlékeztette őket arra, hogy
mi a feladatuk: megóvni a farkasoktól a nyájat, gondot viselni a
nyájról, aminek önként alávetette magát. Emlékeztette őket, hogy
adni jött, nem venni. Szolgált és nem neki szolgáltak. Pál mintát
adott a „szolgálati ajándékoknak”, a minta pedig az, hogy a saját
kezeivel gondoskodott magáról. Inkább dolgozott, hogy
megmutassa, nem haszonlesésből szolgál, s nem kívánja senki
ezüstjét, aranyát. Az ő mintája alapján lehet azonosítani a „szolgálati
ajándékot”. Nem azt mondta a presbitereknek, hogy „most
elmegyek, mert kolonc voltatok a nyakamon”. Nem kergette el a
„vigyázó” presbitériumot. Lázadóként sem menesztette őket. Nem
nevezte őket Kóré, Dátán, Abirám típusú lázadóknak, és nem
mondta nekik, hogy szálljanak elevenen a pokolba. Végezetül pedig
nem rendezett még egy gyűjtést, hogy búcsúzóul jól megfejje őket.
Ezzel a mintával kell összevetni a saját presbitereit elüldöző, azokat
húsz éve átkozó, hívekből meggazdagodott, cselédeket tartó,
multimilliárdos Németh Sándort, aki teológiát is gyárt abból, hogy
neki mindenki köteles engedelmeskedni, mindenki tőle függ, de őt
senki nem kontrollálhatja. A pénzügyek fölött egyedül rendelkezik,
mint látni fogjuk, mert ő az egyedüli „ajándék”. Ajándékot általában
nem szoktak visszaküldeni, de ha ez az „ajándék” Istentől lenne, ezt
vissza kellene küldeni, mert mindenben ellentéte Krisztusnak, Jézus
Krisztus természetének. Mintha a Sátánra jobban hasonlítana, mint
Istenre.
Most pedig nézzük, mit tart Németh Sándor minden baj
forrásának: „Az egyház vezetésében keletkező feszültségek jó része
a szolgálati ajándékokként Isten népének adott személyek és az
általuk kinevezett presbiterek, pásztorok, tanítók konfliktusából
származik. A problémák egy forrása, hogy kinevezett, megbízott
keresztény vezetők elkezdik önmagukat szuverén ajándékként
feltüntetni, és megpróbálják önmagukat elfogadtatni a befolyási
övezetükkel” – írja Németh Sándor. Van tehát a mindenki felett álló
egyetlen „ajándék”, s vannak az általa kinevezettek, akik soha nem
képzelhetik, hogy saját gyülekezetükben bármibe beleszólásuk
lehet, bármit megkérdőjelezhetnek, mert azzal „szuverén
ajándékként” tüntetnék fel magukat. Kizárólag az egyetlen felkent
szuverén ajándékra tartozik az, amibe az általa kinevezett szolga,
beszélő szerszám, bele akarja ütni az orrát. Az külön tanulmány
témája lehetne, hogyan tartja szemmel Németh Sándor az embereit,
nehogy valamelyikük kinője magát. Ha valaki túl nagy
népszerűségre tesz szert, azt levágja, a nyilvánosság előtt leégeti,
lejáratja és megalázza. Kiemeli a közösségből, amelyben túl nagy
tekintélyre tett szert. Ha szükséges, leváltja. Ha még erre sem
azonnali behódolással találkozik, az illetőt lázadással vádolja meg és
a folyamat kizárással végződik. Spontán tekintélye, ami az érdemein
alapul, nem lehet senkinek.
Ehhez képest az Új Exodus cikkének „Diktátorfóbia” című
fejezetében Németh Sándor azt állítja, hogy diktatúra neoprotestáns
gyülekezetben elképzelhetetlen. Ennek oka az, hogy „az igei
alapokon álló közösségekben a prédikátor, lelkész nem beszélhet,
és nem tehet azt, amit akar. A hívők vezetőiket igei normákhoz,
mércékhez mérik, és általában a többség addig követi őket, amíg ők
az Urat követik. Képtelenség a feltételezés, hogy a Bibliát ismerő
keresztény tömegek, akik ráadásul demokratikus társadalmi
közegben élnek, azért tódulnak bizonyos karizmatikus
istentiszteletekre, hogy őket egy öntörvényű, ellentmondást nem
tűrő, korlátlan hatalomra törő, parancsokat osztogató pünkösdi
zsarnok leigázza, kiforgassa vagyonukból, családjukat széjjelverje. A
kommunista titkosszolgálat agyalta ki ezt a paranoid képet a Hit
Gyülekezetéről is, amelyet a társadalomban elterjesztettek. A
minden valóságos alapot nélkülöző rögeszmék fenntartásában,
ápolásában azóta is érdekeltek mindazok a vallási-politikai erők,
akiknek vélt vagy valós érdekeit sérti létünk és eredményeink”.
Németh Sándor elfelejti megemlíteni, hogy a demokratikus
társadalmi közegben élőknek megtanítja, hogy az egyház nem
demokrácia, hanem teokrácia, ahol a teokrácia rajta keresztül
valósul meg. Ezért aki neki ellentmond, Istennek mond ellent, aki
pedig ellenkezik Istennel, a pokolba kerül. Ezért „a demokratikus
társadalmi közegben élők” elviselnek tőle bármit, mert Istentől
félnek. Emellett Németh Sándor hatékony közreműködése mellett a
demokratikus társadalmi közeg is a múlté, méghozzá éppen a
kereszténység nevében. Németh Sándornak egyik rögeszméje, hogy
vannak a magyar társadalomban olyan „vallási-politikai erők”,
amelyeknek az érdekeit sértik az ő briliáns „eredményei”. Ám ezek
az „eredmények” meglehetősen relatívak. A Hit Gyülekezetével
szembeni kritikák pedig mindig tényeken alapultak (még a BM-es
állambiztonsági papírok is erről tanúskodnak), amelyekre nem
válasz az, hogy a Hit Gyülekezete sérti a kritikusok érdekeit. Németh
Sándor kitűnő jellemzést írt a fentiekben magáról. Amit leírt, szó
szerint úgy van. Az pedig cinizmus, hogy azt mondja, hívőket nem
lehet ilyen módon terrorizálni. A Hit Gyülekezete tagjainak pedig
szégyen, hogy valóban Bibliát ismerő emberként mindezt eltűrik.
Nekem nincsenek érdekeim, amelyeket Németh Sándor állítólagos
„sikerei” sértenének. Nekem ezekből az ún. „sikerekből” semmi nem
kellene, ha utánam dobnák, akkor sem. De kimerítő tapasztalataim
vannak Németh Sándor tevékenységét és módszereit illetően. Az is
egy rögeszme, hogy a Hit Gyülekezetével szembeni kifogásokat a
kommunista titkosszolgálat találta ki. Ez ráadásul két okból sem
igaz. Mint az állambiztonsági iratok hivatalos kutatója, elolvastam a
Hit Gyülekezetéről szóló dokumentumokat, amelyek fellelhetők az
állambiztonsági levéltárban. Ezekben semmiféle kitaláció nincs. A
szemtanúk azt írták le, amit láttak a szemükkel, amit hallottak a
fülükkel és érintettek a kezükkel. Amit az állambiztonság az ügynöki
jelentések alapján megállapított, az tényszerű volt, s még szakszerű
is. A szocialista államformáról szóló kincstári szöveget kivéve, jogos
társadalmi aggodalmat fogalmaztak meg. Például azokkal a
tényekkel kapcsolatban, hogy a megtért fiatalok abbahagyták a
tanulmányaikat, otthagyták az egyetemet, majd elfordultak a
családjuktól, megszakították a kapcsolatot a szüleikkel.
Nekem ne mesélje be Németh Sándor, hogy ezt a kommunista
titkosszolgálat találta ki róla, miközben a feleségem szülei a 168
Órából értesültek arról, hogy a lányuk, aki a Hit Gyülekezete miatt
minden kapcsolatot megszakított velük, férjhez ment a lap
újságírójához, hozzám. Az ő gyülekezeti tanításai miatt nem hívtuk
meg a feleségem szüleit az esküvőre. Éveken át nem is tartottunk
velük kapcsolatot. Elégettük a feleségem onnan hozott ruháit, a
koncertfelvételeit is, mert az orgona katolikus hangszer, démonokat
közvetít. A feleségem otthagyta emiatt a Zeneakadémiát. Amikor ez
történt, akkor a kommunista titkosszolgálat már nem is létezett.
Nekünk nem a titkosszolgálat tanította a sok babonaságot, hanem ő,
Németh Sándor.
Az állambiztonsági iratokból az derül ki, hogy a kommunista
titkosszolgálat igyekezett elsimítani az ügyeket, visszarimánkodni a
tehetséges gyerekeket az egyetemre, mert attól még nem kerülnek a
pokolba, ha elvégzik a mérnöki kart. A primitív szektás butaság
okozta károkat igyekeztek enyhíteni. Amit pedig a feltétlen
engedelmességről írtak, azt nem kitalálták, hanem Németh Sándor
is kifejtette az Új Exodusban megjelent cikkében. A baj az, hogy a
visszaélés nem vált el a vallásszabadság sérelmétől. A pártállam
korlátozta a vallásszabadságot. Emiatt keletkezett az a látszat,
mintha a Hit Gyülekezete esetében is csak a vallásszabadság
sérelméről lenne szó. De Németh Sándor a „vallásszabadság”
nevében egy sötét, elnyomó szekta emberi méltóságot és polgári
jogokat sértő tevékenységét védte. Olyan vallás szabadságáért
harcolt, amely meghamisította a Bibliát. E tekintetben az állam nem
foglalhat állást, viszont ezek elnyomáshoz vezettek. Emberi
jogsértések és anyagi visszaélések pedig nem tartozhatnak a
vallásszabadság körébe. Senkinek nem lehet abszolút hatalma
emberek fölött, Istennel megzsarolva őket. Senki nem félemlíthet
meg szabad polgárokat. Senki nem követelhet feltétlen
engedelmességet, az uralma alá kényszerítve másokat. Nem
vághatja zsebre a közösség pénzét úgy, hogy ebbe a közösségnek
semmi beleszólása nincs. Nem használhatja fel hívő emberek
istenfélelmét sem anyagi haszonszerzésre, sem a pártstruktúra
átalakítására, sem a közélet törvénytelen befolyásolására. Nem
használhat titkosszolgálati eszközöket bírálói ellen, a vele szemben
kritikus személyek megfélemlítésére és lejáratására.
Ezeket sem a kommunista titkosszolgálat találta ki, mert
Németh Sándornak ez a tevékenysége a kommunista titkosszolgálat
megszűnése után bontakozhatott ki leginkább. Mi nem mástól
hallottuk, hanem személyesen átéltük ezt. Miután elhagytuk a Hit
Gyülekezetét, a feleségem újra felvételizett a Zeneakadémiára, s
kitüntetéssel elvégezte. A szülei ott ültek mérhetetlenül büszkén és
könnyezve a diplomakoncertjén. Miután nem voltunk hitesek,
kibékültünk velük, s kiderült, hogy kedves hölgy az anyósom és jó
ember az apósom. Jó barátok lettünk. Az esztergomi imacsoport
megirigyelhette volna a fehérborát. Amikor Amerikába való
költözésünk előtt búcsúpartit rendeztünk a víkendtelkén, jelen voltak
a Hit Gyülekezetéből velünk együtt kilépett volt vezetők, a barátaink.
Démonokat csak az egyik évjárat borában véltek felfedezni, mert az
egy kicsit savanyú volt. Sem előtte, sem utána nem láttam olyan
boldognak az apósomat, mert senki nem kereste benne a
démonokat. Ezzel szemben tisztelettel és szeretettel bántak vele.
Feleségem édesanyja is épp olyan kedves hölgynek bizonyult, aki
boldog volt, hogy visszakapta a gyerekét. Hány hites szülei élnék
még át boldogan ezt a pillanatot? Hány ember siratta az elszakított
gyerekét? Hányan haltak bele abba, hogy a gyerekük úgy bánt
velük, mint a démonokkal? Mindez Németh Sándor bűne.
Elmondhatatlan, hogy hány család, mennyi ember életét tette tönkre.
Ezek után merészeli azt írni, hogy nem veri szét a családokat,
csupán a kommunista titkosszolgálat találta ki ezt róla.
Természetesen a feleségem nővére és a férje nem volt jelen a
búcsúpartin, ők a Hit Gyülekezetében maradtak, és nem érintkeznek
velünk azóta sem. Ez a fájdalom megmaradt a családban. Ez élő
példája annak, hogy Németh Sándor szétszakítja a családokat.
Melyik egyházban csinálnak még ilyet? Aki akar, jár templomba,
gyülekezetbe, aki nem akar, az nem jár. Ha nekem konfliktusom van
Németh Sándorral, az rájuk is tartozik. Németh Sándor diktatúrája
átlépi a gyülekezete határait. Aki nem fogadja el őt annak, aminek
állítja magát, és aki nem hódol be neki, attól eltiltja a gyülekezete
tagjait, mert ördögnek nevezi őket, akiktől démonizálódnak a hívő
családtagok. Az üdvösségét kockáztatja, aki ilyen emberrel, legyen
akár az apja vagy az anyja, kapcsolatot tart. Ezt nevezi ő
vallásszabadságnak. Ennek kritikáját pedig keresztényüldözésnek.
De talán még ennél is meglepőbb Németh Sándor hivatkozása,
hogy azért nem lehet diktatúra a gyülekezetében, mert a hívők
ismerik a Bibliát, s számon kérik rajta, ha eltér attól. Kérdezhetnénk,
hogy ki, mikor, hol? Ilyen jellegű fórumok, testületek nincsenek. Azt a
kérdést már fel sem tesszük, mi lenne egy ilyen naiv
számonkérésnek a következménye. A probléma éppen az, hogy
rajta nem lehet az igei normákat számon kérni, mert ő nemcsak
minden ember, de az Ige fölött is áll. Azt tart be, amit ő akar. Mint
„szolgálati ajándék” azt csinál, amit akar. Az Új Exodus cikkében is
gondosan felvilágosította az alattvalóit: „A szolgálati ajándékok
elosztása is Isten szuverén döntése alapján történik. A karizmatikus
szent uralomban (hierarchiában) az apostolok, próféták, tanítók,
pásztorok, evangélisták a kulcsfontosságú szereplők. Ezek az
ajándékok nem hivatalba, testületbe (bizottságba), hanem
személyekbe vannak elhelyezve. Isten némelyeket ezekre a
feladatokra jelölt ki, személyiségüket felruházta bizonyos szolgálati
ajándékkal, gyakran megtérésük, sőt születésük előtt.”
Őt felruházta, téged nem. Hogyan mered megítélni őt?
Hierarchiáról a Biblia nem beszél, de Németh Sándor a szolgálat
munkájára adott „ajándékokat” egy képzeletbeli hierarchia csúcsára
helyezi. Ő a kulcsfontosságú szereplő, nem te. Nem hivatal és nem
testület kormányoz, hanem ő, mert Németh Sándor elfelejti
megemlíteni azt, hogy a hivatalba és a testületbe is olyan emberek
tömörülnek, akik maguk is ajándékok lennének, s ők is az Igének és
a Szentléleknek rendelik alá magukat. De rajta kívül nem lehet ilyen
ember. Ilyen ajándékok rajta kívül nincsenek, ezért nem tudnak egy
testületet sem alkotni. A rajta kívülállók arra születtek, hogy őt
szolgálják. Mindegy, ki mit gondol, az embereknek nincs
beleszólásuk: „A szolgálati ajándékokat nem emberek választják
maguknak, és nem is emberek adják az egyháznak. Jézus Krisztus
adja az egyház vezetését biztosító ajándékokat a gyülekezeteknek.
A szolgálati ajándék nem valami, nem is csupán szellemi ajándék,
hanem egy konkrét ember, egy személy. Hús-vér embereket ad az
Úr Isten népének, hogy rajtuk keresztül megáldja őket, akiket a
gyülekezetnek Krisztus ajándékaként kell látniuk” – írja Németh
Sándor, a valaha élt talán legnagyobb „ajándék”, aki már a születése
előtt az volt.
Így merészeld az Ige alapján megkritizálni őt te, aki senki vagy.
Nem is tehetsz ellene semmit. Nem te választod, ez Isten
választása. Krisztus ajándékaként kell látnod őt, hiába olyan, mint az
ördög. Németh Sándor maga döntötte romba ezzel saját állítását,
hogy nem alakulhat ki ilyen gyülekezetben diktatúra, mert a hívők
igeismerete megakadályozza azt. A hívők „igeismerete” semmi
ahhoz a megfellebbezhetetlen tekintélyhez képest, amivel föléjük
helyezi magát, amivel megfenyegeti őket. Isten belehelyezte az
ajándékot Németh Sándorba, aki az elviselhetetlen, borzalmas
természetét Isten ajándékának véli. Erről azt mondja, hogy „a
magyar kultúrában a vezetést, különösen, ha az határozott és
hatékony – főleg a közismert történelmi előzmények és tapasztalatok
miatt –, a diktatúrával hozzák összefüggésbe”.
Nem szívesen hivatkozom rá, mert nem szeretném, hogy
nagyzolónak tűnjek, de nemcsak tanultam, hanem tanítottam is
vezetéselméletet. Ezért pontosan meg tudok különböztetni egy
bunkót a hatékony és határozott vezetőtől. Ez a Kurt Lewin által
használt három vezetői stílus közül az „autoriter vezetés”. Volt egy
óvodáskorúakkal végzett kísérlet a három vezetési stílus
következményeiről. Az autoriter vezetés kisgyermekek között is
félelmet, szorongást, bizonytalanságot és nagyon gyenge
teljesítményt eredményezett. Erre büszke Németh Sándor. A Fesz
van című könyvem történetei jól mutatják Bástya elvtársat, a
„határozott és hatékony” vezetőt. Aki kevés híján temetőbe fektette a
gyülekezet pénzét a Hit Csarnok helyett. Aki minden ízében
reszketett, miután kiderült: a vesztegetése hatására túlteljesített az
MTV, mert a műsorvezető bemondta, hogy a Vatikán elismerte a Hit
Gyülekezetét, a katolikus egyház pedig tiltakozott. A Tanú című film
unalmas bolgár kertésztörténet a Hit Gyülekezetében történtekhez
képest. Természetesen a „határozott és hatékony” vezető zseniális
intézkedései nyomán. Minden diktatúra egyformán működik. Akinek
a sofőrje 160 km távolságban nem mer megállni, hogy felvegye azt
az embert, akit el kell szállítania, mert fél, hogy „fesz van” a késés
miatt, az nem határozott vezető, hanem egy embertelen,
lélekgyilkos, megfélemlítő diktátor. A feleségével együtt, akinek a
telefonjaitól retteg a sofőr. Illés próféta reszketett úgy, mint
Czingiszer Imre, Németh Sándor sofőrje, amikor Jézabel elől elbújt
egy barlangba. Ha nem oldom meg helyette, a „hatékony vezető”
sofőrje nélkülem megy le Camp Davidbe. Igaz, nem késik el, csak
nem visz magával, holott ezért ment. A „hatékony vezető” pedig
nézhet.
 Németh Sándor azzal eteti a naiv hívőket, hogy „a magyar
nyelvű Bibliában az uralkodás gyakran negatív tartalommal fordul
elő”. Ennek oka talán az lehet, hogy az uralkodás ellentéte a
szolgálat. Jézus mondta ezt a már idézett igében: „Tudjátok, hogy
azok, a kik a pogányok között fejedelmeknek tartatnak, uralkodnak
felettük, és az ő nagyjaik hatalmaskodnak rajtok. De nem így lesz
közöttetek; hanem, a ki nagy akar lenni közöttetek, az legyen a ti
szolgátok; És aki közületek első akar lenni, mindenkinek szolgája
legyen: Mert az embernek Fia sem azért jött, hogy néki szolgáljanak,
hanem hogy ő szolgáljon, és adja az ő életét váltságul sokakért.”
(Márk 10,42-45) Jézus ezt akkor mondta, amikor a tanítványai azon
vitatkoztak, ki nagyobb. Ahogy Németh Sándor egész cikke is arról
szól, hogy ő a legnagyobb, mindenki őalá van rendelve, és ez
Istentől van. Jézus azt mondta, ilyen nagyság nincs Istentől. Az
uralkodás nemcsak a magyar nyelvű Bibliában negatív, hanem
minden Bibliában. Jézus szembeállítása teszi azzá: az uralkodást a
szolgálattal szemben a pogányok evilági magatartásaként írja le. De
akik az ő szolgái, s valóban Krisztus ajándékai, nem így viselkednek,
hanem fordítva: nem uralkodnak, hanem szolgálnak. Németh Sándor
uralkodik, és nem szolgál. Akkor vajon Krisztus ajándéka, Krisztus
szolgája-e? Ez teljesen más világ, amit Németh Sándor nem ismer,
el sem tud képzelni. A legnagyobb az, aki mindenki szolgája. Ez
Iványi Gábor, nem ő. Németh Sándor ennek az ellentéte, méghozzá
minden tekintetben.
Németh Sándor cikkének legviccesebb része ez: „Számos hívőt
megtévesztettek a divatos személyiségfejlesztő tréningek,
szemináriumok, amelyek azt sugallták az embereknek, hogy minden
lehet belőlük (istenek lesztek).” Nem beszélve a jógáról. Nehogy
valaki versenyezni próbáljon, mert „a Biblia szerint vannak dolgok,
értékek, amelyeket az ember nem tud magában kifejleszteni. Az a
kérdés, hogy Istentől megkapta-e őket vagy sem. A kegyelmi
ajándékok lényege az, hogy nem az emberi tehetség
meghosszabbításai, nem a munka termékei, hanem isteni
adományok”. Coki, ő megkapta, te nem. Hiába tanulsz, képzed
magad, hiába igyekszel, mert őt soha nem érheted utol. Más nem
kapott Istentől ajándékot, csak ő. Isten őt megáldotta bizonyos
képességekkel (amitől például a sofőrje nem mer megállni, ami a te
sofőröddel soha nem fordulhatna elő, mert nem retteg tőled), téged
nem. De az ilyen isteni adományok valahogy látszanak, nem kell
figyelmeztetni rá, és tiszteletet keltenek, nem félelmet. Németh
Sándor úgy mutatja be magát, mint akinek Isten különleges
képességeket adott, isteni tulajdonságokkal ruházta fel. Csak ezek
az isteni képességek nem látszanak. A megfélemlítés nem isteni
ajándék. Erre bárki képes, akinek nincsenek morális gátlásai. A
populista prédikáló stílust sem nevezném valami isteni ajándéknak.
Diktátorok jellemzője ez is. Evangélium nélkül is összegyűjtenek a
populisták tízezres tömeget. Hordószónokok vannak. Nem véletlen,
hogy Németh Sándor tisztelte Torgyánt. Ugyanazzal a „karizmával”
bírt, mint ő. Nem sok különbség volt közöttük. Ha nem lett volna
nyíltan antiszemita, neki Csurka is a kedvence lett volna. A
„férfiasságát” így is dicsérte. A Hit Gyülekezete tömeglélektani hatás
nélkül nem is létezik. Ha a koronavírus járvány tartósan megszünteti
ezt a hatást, Németh Sándor mágikus ereje és befolyása töredékére
csökkenhet az internetes közvetítés folytán. Nyomták is ezerrel,
hogy várják az adományokat, mert nem lehetett a járvány ideje alatt
a csarnokban gyűjteni. Így pedig hiányzik a tömeghatás, az érzelmi
manipulálás, nehezebb begyűjteni a pénzt. Hacsak az nem lesz az
adakozás alapja, hogy aki nem fizet, az elkapja a vírust.
Isten „ajándékát” nem is azon lehet lemérni, hogy mennyi pénzt
harácsolt össze, mekkora politikai hatalomra tett szert a
manővereivel, és mennyire retteg tőle a környezete, hanem a
Szentlélek rajta levő gyümölcsein. S azon az Igén, hogy
mindenkinek szolgája-e (ami alatt nemcsak azt kell érteni, hogy
prédikál nekik, mert nem engedne senkit a pulpitushoz, nehogy
valaki jobban prédikáljon). Jézus megmosta a tanítványai lábát. Ez
szó szerint rabszolgamunka volt. Ez benne az isteni ajándék. Isten
létére megalázta magát, a porból való embernek szolgált. A
lábmosás semmi, mert utána az életét adta az emberekért,
méghozzá a bűnösökért. Miután Jézus megmosta a tanítványai
lábát, megkérdezte tőlük: „Értitek-e, hogy mit cselekedtem veletek?
Ti engem így hívtok: Mester, és Uram. És jól mondjátok, mert az
vagyok. Azért, ha én az Úr és a Mester megmostam a ti lábaitokat,
nektek is meg kell mosnotok egymás lábait. Mert példát adtam
nektek, hogy amiképpen én cselekedtem veletek, ti is akképpen
cselekedjetek. Bizony, bizony, mondom néktek: A szolga nem
nagyobb az ő Uránál; sem a követ nem nagyobb annál, aki azt
küldte. Ha tudjátok ezeket, boldogok lesztek, ha cselekszitek
ezeket.” (János 13,12-17)
A lábmosás jelképes volt, kifejezte az alázatot. Jézus példát
adott, ha ő ennyire megalázta magát, a nála kisebbek előtt, a
tanítványainak is ezt kell tenniük. Még a „szolgálati ajándékainak” is.
Hol van ettől Németh Sándor? Bunkóskodni, hatalommal visszaélni,
másokat megfélemlíteni, bárki képes. Ehhez a divatos tréningekre
sem kell járni, benne van az ember romlott természetében. Nem kell
hozzá isteni ajándék. Isteni ajándék ahhoz kell, hogy az ellenkezőjét
tegye. Ezen lehet lemérni, hogy isteni ajándék-e egy ember vagy
sem. Németh Sándor pedig még szellemi értelemben sem mossa a
hívők lábát, mert kárhoztatja őket. Ezen kívül az I. Korinthus 13.
fejezet alapján kell megmérni azt, hogy ki tekinthető „ajándéknak”, s
ki nem: „Ha embereknek vagy angyaloknak nyelvén szólok is,
szeretet pedig nincsen én bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc
vagy pengő cimbalom. És ha jövendőt tudok is mondani, és minden
titkot és minden tudományt ismerek is; és ha egész hitem van is,
úgyannyira, hogy hegyeket mozdíthatok ki helyükről, szeretet pedig
nincsen én bennem, semmi vagyok.” A legnagyobb csodatevés sem
ér semmit (nem mintha Németh Sándort bármilyen csoda követné,
vagy hitelesítené), ha nincs szeretet, ha retteg a sofőr, semmi és
senki a szeretet nélküli ember, aki hatalmaskodik. Még a divatos
tréningre járók szintjét sem üti meg, mert azoknak megtanítják, hogy
„tahó” nem lehetsz. Még a divatos tréningekért is nagyon hálás
lenne a környezete, ha valami emberséget és tisztességet
nevelnének Németh Sándorba. Ezt tanúsíthatom. Ha egyetemre
nem járt, vehetne tréninget. Ha nincs isteni ajándéka, legalább
nevelnék meg.
Ne mindig csak én beszéljek, olvassuk el, mit mond Cseri
Kálmán, a legendás, volt pasaréti református lelkész, akiben
vélhetően volt valami isteni ajándék. Ő ezt mondta: „A világ uralkodni
akar. Ez a világias, az Istentől elidegenült, eltávolodott szellemiség
erőteljes ambíció az emberben: kerekedjek mindig a másik fölé.
Vegyem el a másiktól azt, ami az övé, törekedjem arra, hogy én
legyek az első. A világ fiai hatalmaskodnak és zsarnokoskodnak. A
nagyobb mindig természetesnek tartja, hogy a kisebbiket
felhasználja a maga céljainak az elérésére. Akinek többje van,
annak magától értetődő, hogy elveszi attól, akinek kevesebbje van,
még azt is, amivel addig bírt. Vagy legalábbis a nagyobb megveti,
lenézi a kisebbet. Sokszor zsámolynak használja, hogy ráálljon,
hogy ő még inkább megnövekedjék. Aki kiszolgáltatott helyzetben
van, annak a helyzetével vissza kell élni. Sokakra jellemző
gondolkozás: akinek van hatalma, az kényszerítse a másikat, hogy
az ő akaratát teljesítse. Mindenképpen függő helyzetbe hozza
magától. A gyengébbet le kell teperni.”
Ez a világ, és ez Németh Sándor. Cseri Kálmán helyesen
mondja, hogy ez az Istentől elidegenült szellemiség. Most pedig
nézzük, mit mond Cseri Kálmán a Krisztus szellemiségéről,
jelleméről: „Erre mondja Jézus, hogy ne így legyen tiköztetek! A
jézusi lelkület ugyanis ennek pontosan az ellenkezője. Ha valaki
erősebb, akkor vegye észre a gyengét és emelje fel. Ha valaki
magasabban van, ő meg lejjebb, akkor, aki magasabban van,
hajoljon le és emeljen a másikon. Ha valakinek sokja van, adjon
annak, akinek semmi sincs, vagy jóval kevesebb van. És ez legyen
természetes. Ez legyen az illetőnek az attitűdje, az alapállása, az
alapszemlélete. Erre legyen beállítva a szeme. Vegye észre: kinek
mit adhat, mivel segíthet. És amiből neki többje van, azt ossza meg
szívesen. A hatalmas a hatalmát nem arra használja, hogy még
mélyebbre nyomja a másikat, hanem arra, hogy valami jót tegyen
vele és használjon neki. Ez tehát a jézusi lelkület: átvenni a terhéből
és hordozni azt. A nagyobb szolgál a kisebbnek. A jézusi lelkület az:
adni akarok, nem kapni és elvenni, adni az életemet is, ha kell. Ő
egyszerre adta oda a kereszten. A neki szolgálók apránként
áldozzák fel az életüket. A ’váltságul és sokakért’ jelzi azt, hogy nem
azokkal tesz jót, akik megérdemlik, vagy akiktől visszavárhatja. Hogy
leszek képes erre? Úgy, hogy élek többé nem én, hanem él bennem
a Krisztus. Úgy, hogy Őneki növekednie kell, nekem meg egyre
kisebbé válnom. S ahogy én egyre kisebb leszek, Ő egyre nagyobb.”
Németh Sándor ezt szokta gúnyolni, mint vallásos gyengeséget.
Pedig ez Jézus Krisztus természete, akinek állítólag ő az „ajándéka”.
Aki állítólag már születés előtt belehelyezett valamit. Mint Németh
Sándor ismerője, elmondhatom, hogy ezekből a tulajdonságokból
Krisztus nem helyezett Németh Sándorba semmit. Ugyanezt tükrözi
az Új Exodus írása is. Akiket koloncnak nevez, azokat kéne
szolgálnia. De koloncnak mondja őket. Az ő lábukat kellene
megmosnia. Hogy milyen mértékben korlátozhatják a hívő emberek
az igeismeretükkel a diktatúra kialakulását, azt nem nehéz
ellenőrizni a Hit Gyülekezete esetében. Elég csak Rostás Zolira
hivatkozni, aki a dombóvári gyülekezetével együtt kilépett a Hit
Gyülekezetéből, olyan okok miatt, amelyekről ez a könyv szól. Ezt el
is prédikálta. Nem is akart az igeismeretével változást elérni, csupán
csendben, békében távozni. De azonnal kamera elé ültették a volt
barátait, és azok mindennek elmondták, vádolták és kárhoztatták.
Németh Sándor nyilvánosság előtt azzal is rágalmazta név nélkül,
hogy évtizedekkel ezelőtt megerőszakolt egy nőt. Pedig Rostás Zoli
hosszú időt lehúzott a börtönben azért, mert azt akarta, hogy legyen
gyülekezeti ház Pécsett. Indokolt lenne némi mértéktartás. Nem
magának csalta az áfát, nem övé lett a pénz. Morálisan Németh
Sándor helyett ült, aki erő felett ambicionálta vidéken is az
ingatlanszerzéseket. Ha Rostás Zoli nem kifogásolja a diktatúrát,
nem lett volna erőszakoló. Nyugodtan lehetett addig a Hit
Gyülekezete vidéki pásztora. De ha szót emelt, azonnal erőszakoló
lett. Ez lebeghet mindenki szeme előtt. Ha egyszer elég lenne a
megtiszteltetésből, hogy ennek a fantasztikus „ajándéknak” a lába
kapcája legyen, erre számíthat. Mindent kitalálnak róla, és amíg él
rágalmazzák, gyalázzák és átkozzák. Ott tesznek keresztbe neki,
ahol tudnak.
Németh Sándor hálás téma azoknak, akik Isten jóságát,
szeretetét, kegyelmét hirdetik, mert elég felmutatni Németh Sándort,
és azt mondani: „Isten minden, ami ennek az embernek az
ellentéte”. Azonnal megértik, Isten milyen jó.
Stresszgyár

Az Új Exodus 2001. május-júniusi számában virágkorát élte a

Postaláda rovat, amelyben ún. olvasói levelek jelentek meg. E
levelek annyira jók, hogy Pelikán József tanú is felolvashatta volna
őket. Mivel ezek írásban születtek, nem kellett a szerzőknek
gyakorolniuk a „mit sütsz, kis szűcs, tán sós húst sütsz, kis szűcs?”
kezdetű nyelvtörőt, hogy az esetleges pöszeséget korrigálják.
Kihallani viszont Pelikán József tanút az olvasói levelekből. Látó
János az alábbiak szerint kezdte a tanúvallomásnak is beillő levelét:
„Látó János vagyok. 1995-től kezdtem el a romák felé szolgálni.
1998 augusztusában Görbicz Tamás egyik felszólalása után nagyon
negatív befolyás alá kerültem. Másnap Piszter Ervin teljesen Németh
Sándor ellen fordított. Görbicz Tamás és Takács Ferenc hosszú
órákon át fertőzött a keserűségével, lázadásával. Ekkor még nem
tudtam, hogy már hosszú ideje szervezkedtek Sándor ellen. A
többéves szolgálat során engem is értek sebek, melyeket az Úr
menet közben begyógyított. Ezeket Ervinék feltépték, kihasználták,
és a saját oldalukra állítottak. Jól jött számukra, hogy velem együtt
egy háromszáz fős roma gyülekezet melléjük állt. Különös dolgok
kezdtek történni. Az autonóm gyülekezet megalakulását követő két
hétre kiraboltak minket, ellopták minden értékünket. Anyagilag
sikeres voltam, de az alatt az öt hónap alatt, amíg velük voltam,
minden üzletemet és anyagi bevételemet elvesztettem. Szellemileg
leuralt a depresszió, félelem, hitetlenség, elmémben is állandó
zaklatások, gyötrések voltak. Úgy éreztem, meghasonlok
magammal. Korábban elítéltem a pletykát, hazugságot és a
varázslást. Ervinék a szolgálatukat ezekre építették.” Az olvasói levél
üzenete: ez történik azzal, aki elhagyja a Hit Gyülekezetét, és rossz
befolyás alá kerül, ezért hátat fordít Isten „ajándékának”, Németh
Sándornak. Minimum a teljes anyagi és emberi csőd. A levél egy
olyan esetet mutat be, amikor a Németh Sándor-függőség miatt nem
tud valaki szabad életet élni, félelmei pedig visszaviszik a
gyülekezetbe. Ehhez minimum ilyen megalázkodó „tanúvallomásra”
volt szükség, hogy tanuljanak belőle mások is. Hiába olyan a levél,
mintha Látó János a Tanú című filmből lépett volna ki, és inkább azt
a diktatúrát leplezi le, ahová visszatért, mert ezt a blődséget elhiszik.
Németh Sándor pedig olyan szellemi szinten tartja a híveit, hogy egy
ilyen önleleplező levelet pozitív példaként megjelentet.
Németh Sándor szerint a diktatúra kialakulását megakadályozza
a hívők fejlett igeismerete. Ezzel szemben semmit nem tehet egy
diktátor. Erre vonatkozóan vannak bizonyos kétségeink. A klasszikus
példa az 1998-ban bekövetkezett szakadás, amikor több ezer fejlett
igeismerettel rendelkező ember kénytelen volt távozni, és
megalakítani a Budapesti Autonóm Gyülekezetet. Ettől Németh
Sándor nem változott meg, és a diktatúrának sem sikerült útját állni,
de akik számon akarták kérni a Bibliát, azoknak távozniuk kellett.
2019. augusztus 13-án Németh Sándor a „Hit Gyülekezete Lelkészi
Hivatala” nevében kiadott egy közleményt, amelyből jól látható,
hogyan reagált húsz év múlva is, ha „fejlett igeismerettel” rendelkező
hívők a diktatúra kialakulásának megakadályozásával próbálkoznak.
Íme: „A Hit Gyülekezetében 1998-ban bekövetkezett törést és a
későbbi autonómos vezetők kiválását nem teológiai viták idézték elő.
A lázadók nem is egyházügyi kérdéseket akartak rendezni, végső
céljuk a Hit Gyülekezete tönkretétele, vezetőjének, Németh
Sándornak börtönbe juttatása, és a Hit Park megszerzése volt.”
Bástya elvtárs is megirigyelné ezt az összefoglalót. Végre, végre,
Bástya elvtársat „meg akarták ölni”. Nézzük, valóban így volt-e.
Az interneten is elérhetők az 1998-ban keletkezett
dokumentumok és hivatalos levelek, amelyeket a Hit Gyülekezetéből
kivált vezetők „A fehér füzet” címmel nyilvánosságra hoztak. Ebben
olvasható, mit javasoltak azok, akikről Németh Sándor azt állította,
hogy lázadók, akiknek célja a Hit Gyülekezete tönkretétele,
vezetőjének, Németh Sándornak börtönbe juttatása, és a Hit Park
megszerzése volt. Ezek a dokumentumok műfajuknál fogva nem
olyan vidám és élvezetes olvasmányok, viszont rendkívül
hasznosak, ha valaki kíváncsi az igazságra. Ígérem, nem használok
belőlük túl sokat, az idézetek az elviselhetőség határain belül
maradnak, más részük viszont egészen élvezetes lesz. Íme, a
javaslataik:

1.Az Egyház, mint Isten Országának része, egyetlen

abszolút tekintélyt ismerhet el maga felett, a názáreti Jézus
Krisztust. Ha a presbitérium abszolutizálása oligarchikus,
úgy a szolgálati ajándéké abszolutisztikus, egyszemélyes
diktatúrához vezethet. A Biblia alapján meggyőződésünk,
hogy még a legnagyobb szolgálati ajándék sem gyakorolhat
korlátlan uralmat az egyházban.
2.Isten Igéje szerint szükségesek és fontosak a valódi
jogosítványokkal felruházott igei testületek, döntéshozó
fórumok, amelyek biztosíthatják a szükséges egyensúlyt az
egyház vezetésében. Sajnáljuk, hogy az elmúlt időszakban
ezen testületek formálissá váltak, a megfélemlítés, a
félelem légköre és az ezzel együtt járó stressz jellemezte a
kapcsolatokat. A bizalmatlanság légkörét az a szemlélet is
mutatja, mely szerint a presbitérium adott esetben elfojtaná
a Szent Lélek működését. Helyesebb volna abból kiindulni,
hogy a presbiterek hittel és Szent Lélekkel teljes istenfélő
emberek, akik – ha ellenvetéseket is fogalmaznak meg – az
igazsággal meggyőzhetőek, ha mégis tévednének. Ezzel
ellentétes, bár az egyháztörténelemben nem példátlan a
javaslattevők megbélyegzése, üldözése.
I. Péter 5,1-3: „A köztetek levő presbitereket
kérem én, a presbitertárs... legeltessétek az Isten
köztetek levő nyáját, gondot viselvén arra nem
kényszerítésből, hanem örömest, sem nem rút
nyerészkedésből, hanem jóindulattal, sem nem
úgy, hogy uralkodjatok a gyülekezeteken, hanem
mint példányképei a nyájnak.
Apostolok Cselekedetei 15,6: „Egybegyűlének
azért az apostolok és a vének, hogy e dolog felől
végezzenek.” ApCsel 15,22: „Akkor tetszék az
apostoloknak és a véneknek az egész
 gyülekezettel egybe, hogy férfiakat válasszanak
ki...”, stb..
3.A gyülekezet ügyeit, beleértve a személyi- és
pénzügyeket is, világosságban kellene kezelni úgy, hogy
arról minden presbiter, vezető, ha akar, kaphasson hiteles
információkat. Ezekben a kérdésekben a testületi döntés
elengedhetetlen a bizalom légkörének fenntartásához, és
ez mindannyiunk érdeke. Csak a világosság tudja elejét
venni az esetleges visszaéléseknek, vagy az ezzel való
gyanúsításoknak.
4.A gyülekezetben a döntéshozó fórumok, világos
kompetenciákkal, ügyrenddel tudnának jól működni, ez
semmiképpen sem jelent bürokráciát, hanem az igei
testületek normális működését az abszolutizáció igénye
nélkül. A különböző szakmai testületek, intézmények
működésképtelenek, ha nem kapnak autonómiát, mivel
enélkül ki vannak téve esetlegesen az önkényes
beavatkozásoknak is.

Aláírók: Piszter Ervin presbiter, Takács Ferenc diakónus,

Borvendégh Norbert országos koordinátor, Görbicz Tamás
hívő, Montvai Zoltán, gazdasági igazgató.

Görbicz Tamás ekkor már csak „hívőként” szerepelt, mert az

ügyvezető elnöki posztjáról az anomáliák miatt lemondott. Az ő
lemondása és Németh Sándorral való nyílt konfrontációja
meghatározó volt abban, hogy a vezetők egy része merészelte a
bibliai normákat felvetni a „szolgálati ajándéknak”. Görbicz Tamás
azt a kérdést feszegette, hogy ez Jézus Krisztus egyháza, vagy
Németh Sándor és családja magánvállalkozása-e. Mert ha ez utóbbi,
akkor ő már itt sincs. Ő az Istenhez tért meg, a Biblia számára a
mérőzsinór, nem egy ember, és reményei szerint Istent szolgálja,
nem a Németh Sándor Ministryt. Ezért tudni akarja, hogy a bibliai
normák bevezethetők-e a Hit Gyülekezetében, vagy nem. Erre a
kérdésre a választ hamarosan megkapta a többiekkel együtt. A
felvetésekre az alábbi, nem mindennapi válaszlevél született, melyet
úgy kell olvasni, mint egy egyház hivatalos belső levelezésének
részét, amikor az egyház vezetőinek egy része bibliai alapon
javaslatokat tett az „egyszemélyi vezetőnek”, aki erre így válaszolt:

Nyílt levél Piszter Ervin, Takács Ferenc, Görbicz Tamás,

Borvendégh Norbert, Montvai Zoltán részére

Tisztelt Címzettek!

Kézhez véve az Országos Vezetőségnek és Németh

Sándornak címzett, 1998. augusztusi dátummal kelt
(fügefa)leveleteket valóban fontosnak látjuk válaszolni
legfontosabb felvetéseitekre, javaslataitokra.
Nem akarunk azonban "tintával és tollal írni" Nektek
(3Jn 14), ezért a kérdések rendezését az alábbi
versenyszámokban tudnánk elképzelni: kötélhúzás, csocsó,
gombfoci. De lehet nevezni (ellen)súlyemelésben (nyomás,
szakítás), (új)hullámlovaglásban, kispályás fociban,
horgászversenyben (vödörből), sulyok(el)vetésben,
ámokfutóversenyben (vagy nyolcszáz méter
gát(lástalan)futásban) is. Pihenésképpen néhány
kultúrprogramot is javasolunk, úgymint: Fele sem igaz,
illetve Ki tud többet a Szovjetunióról vetélkedők (mi
különbség Noé bárkája és az Aurora cirkáló között?),
Szófacsaró, Veremásó és Stresszgyártó verseny, esetleg
Adj király katonát (ha nem adsz, szakítok) játék.
Végezetül este tábortűz melletti szeretetvendégségre
invitálunk Benneteket:
Menü A): Rablóhús (bárányból), savanyú
szőlőmártásban
Menü B): "Kóré kedvence" (vezető pásztor nyárson
vagy újságban sütve), óborral.
Találkozás: hajnalban a Vérmezőn.
 Őszintén bízunk benne, hogy egy ilyen együtt töltött naptól
visszatér majd régi humorérzéketek és megújultok az Úr
örömében. Drága lelketek számára a józanság szellemét
kívánva:

Németh Sándor, Petrőcz Levente, Petrőcz László, Soós

Pál, Soós István, Hack Péter, Mészáros István, Szekeres
György, Nagy József, Pajor Tamás, Tóth Géza, Lőrincz
Péter, Grósz István, Hársfalvai Attila, Nasinszky Péter,
Surjányi Csaba, Szabó László, Horváth András, Ruff Tibor
és a többiek
Kelt Camp Davidben, 1998. augusztus 25-én.

A „szolgálati ajándék” összegyűjtötte azokat, akik lemondtak arról,

hogy – Németh Sándor szavaival élve – igeismeretükkel
megakadályozzák a diktatúra kialakulását, és a vak engedelmesség
hívei maradtak. Nem is akárhova, hanem „Camp Davidbe”, abba a
balatoni nyaralóba, amelyet a Hit Csarnok építésével egy időben a
semmiből hoztak létre, és pontosan annyiba került, amennyi a Hit
Csarnokból hiányzott: a pénz helyett balatoni építkezések számlái
kerültek be a könyvelésbe. Camp David, Németh balatoni nyaralója,
minden valószínűség szerint a Hit Csarnokból ellopott pénzből
épülhetett. Ha így van, akkor a pénzt onnan sikkasztották el. Németh
ide hívta el azokat, akik egyébként a lábukat nem tehették be a
környékre sem, de most elaléltak a megtiszteltetéstől, hogy a
pénzükből elsikkasztott nyaralóba beengedték őket. Igei
hivatkozásokra az ott megírt fenti levél lett a hivatalos egyházi
válasz. „A fehér füzet” tartalmazza azt a korábban megfogalmazott
„Négy pontot” is, amelyek közül az első az egyházvezetéssel
foglalkozik. Íme:

1.Valóságos jogosítványokkal rendelkező presbitériumok

irányítsák a helyi gyülekezetek életét, így a budapesti
anyagyülekezetét is.
 2.A döntéshozatalok történjenek formális fórumokon,
jegyzőkönyvvel.
3.A döntéseket a vezető lelkész a presbitériummal
egyetértésben hozza, és azokat mindenki tartsa
tiszteletben.
4.Szakmai kérdésekben a szakemberek
véleménynyilvánítása után hozzon a presbitérium döntést.
5.A presbitérium döntéseiről az érintettek hivatalosan
kapjanak tájékoztatást.
6.Fontos, hogy a gyülekezet világos, igei alapokon nyugvó
és áttekinthető értékrend alapján működjön, amelynek
megteremtése a presbitérium feladata.

A presbitérium hatáskörébe tartozzanak különösen:

1.A gyülekezet pénzügyei és azok ellenőrzése, beleértve a
tizedet is.
2.A gyülekezet vagyona feletti mindenfajta ellenőrzési jog
(tulajdonosi jogok).
3.A munkáltatói jogok gyakorlása (bérek, munkaviszony
megszüntetése és létesítése, alkalmazotti létszám).
4.A gyülekezet közéleti szerepvállalása.
5.Intézmények létrehozása, működésének felügyelete,
vezetők kinevezése.
6.Kapcsolattartás más (nemzetközi és hazai) egyházakkal,
szervezetekkel.

Németh Sándor a négypontos javaslatra még normálisan válaszolt,

ez lényegét tekintve azonos az Új Exodusban megfogalmazott
kijelentéseivel, mindezt ezzel a mondatával foglalhatnánk össze:

„Isten Igéje nem egy testülettől (a presbitériumtól) várja azt,

hogy Krisztus testét tökéletességre vezesse, azt pedig
végképpen nem várja el, hogy a presbitérium a szolgálati
ajándékokat irányítsa. A testület abszolutizálása
 oligarchikus diktatúrához, valamint a szolgálati ajándékok
elutasításához, és a Szentlélek kirekesztéséhez vezet a
közösség életében.”

Ebből pedig az következik, hogy Németh Sándor egyedül az, aki

tökéletességre vezetheti „Krisztus testét”, a Szentlélek pedig
kizárólag őt vezeti, senki mást, mert ha a presbitérium beleszólhat a
gyülekezet életébe, pláne a pénzügyeibe, az a Szentlélek
kirekesztésével azonos. A Szentlélek csak Németh Sándorban van,
hacsak nem ő maga a Szentlélek.
„A fehér füzet” gyöngyszeme Takács Ferenc „Stresszgyár” című
írása, amelyet a Németh Sándorhoz mindig hű diakónus írt a
gyülekezet belső működéséről. Takács Feri, aki a háta mögött is
mindig úgy emlegette Németh Sándort, hogy „a Pásztorom”, az Isten
Igéjéhez még hűségesebb volt. A „Stresszgyár” című remekműve
egy őszinte ember szívét mutatja meg, olyan stílusban, amelyhez a
Fesz van is csak próbálkozott felnőni. Íme, néhány idézet Takács
Feri írásából:

„Sajnálatos jelenségnek tartom, hogy a gyülekezetben az

utóbbi időben a vádlással ill. kárhoztatással való uralkodás,
a megfélemlítés meghatározó elemmé vált a
prédikációkban és a személyes kommunikációban
egyaránt. (…) Az 1996 decemberében elköltözött Uzoni
Péter - utólag több forrásból tudtam meg - szintén az
általam fentebb felsorolt problémákkal küszködött,
meghasonlott, sőt a gyülekezet elhagyását is fontolgatta.
Az ő halála, úgy vélem, felkiáltójel a gyülekezet
történetében. Az Ige szerint rendkívül fontos presbitérium
gyakorlatilag megszűnt működni a gyülekezetben. Vezetői
megbeszélések vagy nem is voltak, vagy a vezető lelkész
hangos gondolkodásává, monológjává egyszerűsödtek le -
a presbiterek bólogató kórusától kísérve. Az egyszemélyi
vezetés teljes legalitást nyert, kézi vezérléssel kezdett
működni a gyülekezet, a presbiterek helyére beléptek a
sofőrök, személyi titkárok és a gyülekezeten kívüli
 "barátok," akik nagyobb befolyást gyakorolnak a
döntésekre, mint a kipróbált, bár az idők folyamán egyre
inkább infantilizálódott presbiterek.”

Ezt nevezi Németh Sándor fegyelmezésnek és a „szentek”

tökéletesítésének. Ugyanerről Takács Ferenc ezt írta:

„A pásztorlás összekeveredett a nyomás alá helyezés, a

gyomrozás, a kiszorítás, kirekesztés, elszigetelés, a
manipulálás vagy idomítás más eszközeivel. Ezek közül is
kiemelendő a tűz-víz terápia, a sokk- vagy stresszhatások
által való meggyőzés. Jézus Krisztus követése mellett vagy
helyett a gyülekezeti mérőzsinórrá a vezető lelkész
személyéhez való viszonyulás vált. A tévedhetetlenség és a
csalhatatlanság dogmája – verbálisan ugyan tagadva – a
gyakorlatban érvénybe lépett. Az "azt mondta a Sándor"
sok hívő életében a mai napig nagyobb tekintéllyel bír, mint
a "meg van írva." Ma már minden döntést a vezető lelkész
hoz meg a gyülekezetben; a többiek deklaráltan és
többször is tudatosítva őbelőle, általa, reá nézve és érte
lettek. Ebből adódóan fokozatosan megszűntek még a
formális vezetési fórumok is. Csak azzal és akkor lehetett
és kellett foglalkozni, amit éppen aktuálisan Németh Sándor
elővett. Minden kampányszerűvé vált, és az egész
mechanizmus hisztérikusan, sokszor 180 fokot fordulva
rázta a gyülekezetet, az emberi jellemeket, személyiséget.
Mindez történt a Szent Lélek vezetésére és a szolgálati
ajándéknak való feltétlen engedelmességre hivatkozva. Így
bizonyos ügyek egy-két éves elmaradásba kerültek,
másokat pedig egyik percről a másikra kellett megoldani. A
pletykaság, susárlás, egymás háta mögötti kibeszélés a
rendszer mozgató erejévé nőtte ki magát. Mindenki
megfigyelés alá került, és a Tanú c. filmet kezdtük
egyenesben előadni, kicsit összekeverve a Keresztapa c.
másik híres filmmel.
 A vezetésben résztvevők szellemi, lelki és anyagi
létbizonytalanságba, a félelem uralma alá kerültek.
Ugyanaz a vezető, munkatárs egy napon, sőt órán belül
lehetett a mennybe vagy a pokolba menesztve, attól
függően, hogy a jó vagy a rossz nyuszit húzzuk-e elő a
kalapból. (…) A kockacukor-korbács stresszterápia a
jellembeli deformációk mellett súlyos egészségi károkat
okozott. A gyülekezet vezetőinek nagy része
pszichoszomatikus betegségekben szenved hosszú idő óta.
Ezek okai nem a külső nyomások – bár ezeknek is biztosan
megvan a maguk jelentősége –, hanem a belül levő
igeellenes működés, a stresszgyár. A teljesség igénye
nélküli rövid felsorolás:
Dr. Tóth Gábor, a gyülekezet és Németh Sándor
egykori titkára, akit szolgálata közben egyszer a
Szabadság-híd tetejéről kellett az egyik, azóta már
gyomorfekéllyel küzdő presbiternek visszahozni; jelenleg
cukorbetegséggel és alkoholizmussal küzd.
Uzoni Péter, a gyülekezet egykori elnöke, akinek
tragikus elköltözését máig sem tudjuk megmagyarázni.
Bartus László, a Hetek egykori szerkesztője, aki orvosi
bizonyítványt kapott arról, hogy a személyiségét
összezúzták. Hónapokra szív-, tüdő- és idegosztályok
kezelése alá került.
Gyomorhurut, gyomorfekély, magas vérnyomás,
agyvérzés, vesekő: rövid válogatás a vezetőket kínzó
betegségekből. A Bornemisza Péter iskola igazgatójának, a
gyülekezet ügyvezető elnökének, az összes profi
újságírónak a Hetektől, valamint a gyülekezet gazdasági
igazgatójának eltávozása illetve lemondása jelzi, hogy a
helyzet veszélyes stádiumba lépett. Ennek sajnálatos, de
logikus következményeképpen a bizalmatlanság, a
gyanakvás, az elmagányosodás, az emberi kapcsolatok
leépülése vált jellemzővé, elfogadottá, sőt természetessé.
Olyannyira, hogy a barátságok, a "pszichikai szintű"
kapcsolatok a tűrt, sőt néha a tiltott kategóriába kerültek.
Voltak, vannak, és ha nem vigyázunk, lesznek is
 szellemileg fertőzőnek nyilvánított keresztények, akikkel
nemhogy beszélni, de még találkozni is veszélyes. Kivétel
nélkül valamennyi tekintélyes külföldi szolgálótestvér - és
akkor a hazaiakról ne is beszéljünk - hosszabb vagy
rövidebb időre indexre került: Derek Prince és Benny Hinn,
Kenneth Hagin és Rodney Howard-Browne egyaránt szét
lett szedve, esetükben nem tisztelve a szolgálati ajándék
"sérthetetlenségét." (…) A gyülekezet 1998-ban az
országgyűlési választásokkal foglalkozott, hónapokon át az
istentiszteletek helyett választási gyűlések voltak, a
házicsoportok kopogtatócédula-gyűjtő csoportokká
alakultak át. A vezető lelkész tizenkétezer ember előtt
prédikálta, hogy Orbán Viktor - az ország jelenlegi
miniszterelnöke - Nabukodonozor, ő és a gyülekezet pedig
a Bálám szamara, akiket Isten rendelt a pusztító
megfékezésére. Így a kampányolás üdvösségi,
engedelmességi kérdéssé lett. A gyülekezet, mint az
SZDSZ fiókegyháza lett hírhedtté, és elszigetelte magát
más politikai gondolkodású embercsoportoktól. Az
eredmény ismert: akiket átkoztunk, ott ülnek a
törvényhozásban; akiket ötezer hites kopogtatócédula-
gyűjtő élén Németh Sándor áldott, akikért az "aktivisták"
kopogtattak, teljes vereséget szenvedtek.”

Mindez csak ízelítő abból, amikor a „szolgálati ajándék”

megfellebbezhetetlen tekintély, aki vak engedelmességet követel.
Takács Feri emlékeztetett arra is, hogy Derek Prince, aki Németh
Sándor mentora volt, és az ő gyülekezetében „szentelték fel”
állítólag pásztornak, a halála előtt figyelmeztette őt, hogy diktatúrát
működtet. Íme, a „Stresszgyár” erre vonatkozó része:

„Emlékezzünk vissza arra, amikor Derek Prince 1994-ben a

budapesti városházán az Egyszemélyi vezetés és
pluralizmus az egyházban témakörről tanított. Még az
előadások előtt fel lettünk világosítva, hogy ez egy
veszélyes tanítás, ezért álljunk ellene. Ezután került sor
 arra, hogy Derek megintette Sándort: "Megfélemlíted a
vezetőket, az embereket!" Majd Ruth Prince a Budapest
Sportcsarnokban ezt mondta: "Szomorú látni, amikor a
kenet eltávozik egy gyülekezetből." Ezt az intést egyedül
Uzoni Péter fogadta el. Németh Sándor és a gyülekezet
vezetése – köztük én is (és ezt bűnbánattal mondom) –
elutasítottuk, holott mára már világossá vált számomra,
hogy a tőlük hallott kijelentés az Úrtól volt. (…) Állandósult
a vészhelyzet: katolikus, KGB, Moszad, III/III-as és más
belső és külső vallásos és ellenséges ügynökök
veszélyeztetik a gyülekezetet. Olyannyira, hogy már a
teákat is testőr őrzi az istentiszteleteken.”

Németh Sándor egyszemélyes uralmának egyik legfőbb motívuma a

pénz, erről a „Stresszgyár” ezt írta:

„A tized sorsáról még a presbiterek sem tudnak. Ez a

gazdasági vezetők óvatos becslése szerint a költségek,
fizetések rendezése után is kb. évi százhúszmillió forintot
tesz ki, amelyről egyedül a vezető lelkész rendelkezik.
Ezzel nem kívánok gyanúsítani senkit, de a gyülekezetben
terjedő mendemondákat (pl. Hack Péter háza mennyibe
került? Németh Sándor alsótekeresi nyaralója kinek a
telkén és milyen pénzből épült a Gyömrői úti csarnokkal
párhuzamosan?) csak a világosságban való járás képes
kioltani. Félreértés ne essék, ezekkel a kérdésekkel soha
nem foglalkoztam. Gyülekezeti tagok fogalmazták meg
őket, és nekem kellett volna válaszolnom.”

Végezetül egy kis ízelítő abból, milyen az, amikor Németh Sándor
valamilyen hivatalos formát próbál adni a kézzel vezérelt gyülekezet
működésének. Takács Feri a Stresszgyárban felidézte egy ún.
Országos Vezetői Értekezlet levezetését:
„1998. július 14-én, kedden Németh Sándor alsótekeresi
nyaralójában (ez az a bizonyos Camp David, amiről a Fesz
van című könyvemben bővebben is írtam – B.L.) titkos
tanácskozás zajlott – jellemző módon több forrásból
kiszivárgott, a szokásos "senkinek ne mondd, hogy tőlem
tudod" megjegyzéssel kísérve –, melyre csak a vezetőség
száz százalékosan megbízható tagjai kaptak meghívást.
Hogy mi történt ott, milyen forgatókönyv készült, azt Isten
tudja. Mi csak az utána következett eseményekből tudunk
következtetni. Július 16-án rendkívüli Országos Vezetői
Értekezletre került sor, amelyet – eddig erre sosem volt
példa – Hack Péter országgyűlési képviselő, diakónus
vezetett, feltehetően azért, mivel neki az ilyesfajta gyűlések
vezetésében már nagyobb gyakorlata van. Az idő rövidsége
és a gyorsabb ügyintézés miatt a gyülekezetek vezetői
tizenöt nap helyett tizenöt órával az értekezlet előtt lettek
meghívva, a napirendről pedig csak a helyszínen
értesültek, szóban. (…) Ezután kért szót Görbicz Tamás, és
felolvasta lemondó nyilatkozatát, ismertetve lemondása
okait: valóságos kompetenciák hiánya, strukturális és
erkölcsi válság, több vezető lemondása ill. vívódása, a
"cséplőhenger" rendellenes működése. Kifejezte, hogy sem
nem istentelen, sem nem zúgolódó, sem nem lázadó,
hanem lemondása jelzés arra, hogy a változtatás –
véleménye szerint – a gyülekezet további fejlődése
szempontjából elkerülhetetlen. Bejelentette, hogy több
vezető "Négy pont"-os javaslatot készített, amellyel ezt a
folyamatot kívánják segíteni. Ezután Németh Sándor vezető
lelkész kijelentette: nem akar vitát nyitni; valóban vannak
problémák, de a gyülekezet energikus, sikeres, életképes.
Visszautasította a személye elleni támadásokat és
kijelentette: "Nem kérek senkinek a változtatásából,
pszichikai terrorjából. Se ember, se testület nem változtat
engem meg, hanem – ha kell –, majd az Úr." Görbicz
Tamást – Németh Sándor véleménye szerint – a zavar- és
a pánikkeltés szándéka vezette, és mondandójának nincs
valóságos alapja. Ezután Szekeres György kapott szót, aki
úgy vélte, az egyház és a szolgálati ajándék lett
megtámadva, és ezt visszautasította. Ezt követően Piszter
Ervin presbiter, a gyülekezet "második embere" jelentkezett
szólásra. A levezető elnök azonban szavazásra tette fel a
kérdést, legyen-e vita a kérdésben, hiszen "több fontos
témát kell még megtárgyalnunk." Az értekezlet többsége a
vita ellen döntött. Piszter Ervin újból kifejezte: nem
vitatkozni akar, hanem a véleményét elmondani. Az újabb
szavazáskor Hack Péter elnök a véleménynyilvánítást is
leszavaztatta, majd az értekezletet befejezettnek
nyilvánította. Az értekezlet másnapján családommal
szabadságra utaztam el Erdélybe. Mikor tíz nap múlva
visszajöttem, tudomásomra jutott, hogy az azóta eltelt
időben több aktivista terjeszti a változtatás javaslatokat
megfogalmazó vezetőkről és "követőikről," hogy "lázadók,
Kóré, Dátán sorsára jutnak, sőt maga az ördög beszél
belőlük." Elhangzott az is Szekeres György, a Hit
Gyülekezete tulajdonosi képviselője szájából, hogy a H & H
Projekt Kft. két ügyvezető igazgatója – Montvai Zoltán és
Nagy István (jászberényi pásztor) – "az ébredés, a
gyülekezet és a csarnok ellenségei." Alig tudtam elhinni,
hogy Petrőcz László szerint Görbicz Tamás maga a Júdás,
a "Négy pont" pedig egy júdás levele. Nagy József szerint
még beszélgetni is veszélyes a "lázadókkal". Július 29-én
pedig – a szabadságom utáni első istentiszteleten – Nagy
József a szolgálati ajándék iránti feltétlen lojalitásról
prédikált, mint a kenetben való növekedés és az egyház
alapjáról, szembeállítva a lázadókkal, akiknek a keserűsége
úgy terjed, mint az AIDS. Hack Péter pedig prédikációjában
megfenyegette a gyülekezetet Ananiás és Safira esetével,
mondván, ha a kenet ilyen mértéke elérkezne a
gyülekezetre, akkor a Folyondár utcánál nem a taxik,
hanem a halottas kocsik állnának sorba. Isten – mondta
Hack Péter – tegnap, ma és mindörökké ugyanaz: ahogy a
főpapot holtan húzták ki a szentek szentjéből, ha
szentségtelenül ment oda be, és ahogy átokhozó vizet
itattak a hűtlenségi gyanú alá került asszonnyal, így járnak
 azok is a gyülekezetben, akik meghallgatnak, esetleg
másokkal megbeszélni merészelnek olyan eretnek
dolgokat, mint a gyülekezet néhány vezetőjének
változtatási javaslatai.”

Ilyen tehát az, amikor Németh Sándor a látszat kedvéért működtet

egy fórumot. A külvilággal is különféle neveken kommunikál, mint
„Sajtóosztály”, „Lelkészi Hivatal”, „Tulajdonosi testület”,
„Szerkesztőség”, de ilyenek nincsenek, soha nem is voltak, és soha
nem is lesznek. Ezek mögött a fiktív fedőnevek mögött minden
alkalommal kizárólag ő húzódik meg. Ezek is éppen annyira
léteznek, mint a „Pap László” fedőnevű, névtelen, ismeretlen
amerikai oknyomozó, aki az állítólagos ügynökéletrajzot írta rólam.
Németh Sándor „Lelkészi Hivatal” néven kiadott közleményének
célja az volt, hogy egymás ellen fordítsa azokat, akik húsz évvel
korábban együtt távoztak a gyülekezetből. A Budapesti Autonóm
Gyülekezet vezetőivel szemben azt a feltételt fogalmazta meg a
„békülés” alapjaként, hogy velem megszakítanak minden
kapcsolatot. A Fesz van című könyvet és a beharangozott második
részt is nekik tulajdonította, azokkal a hivatalos vizsgálatokkal
együtt, amelyeket állami szervek indítottak. A Budapesti Autonóm
Gyülekezet vezetőinek, kedves barátaimnak, nem volt semmi közük
sem a Fesz van című könyvhöz, sem a hivatalos vizsgálatokhoz. Ha
megkérdezték őket, az igazat mondták. Ennyi volt a szerepük. Én
sem voltam alapító tagja a Budapesti Autonóm Gyülekezetnek.
Akkor elegem volt éppen a gyülekezetesdiből, és nem tudtam
elképzelni magam olyan helyen, ahol a tagok egy része még ma is
azt hiszi, hogy Németh Sándor a „felkent Ajándék” és az „Isten
embere”. Annál jobban ismertem őt, ezen már akkor is túl voltam. A
fentiekből mindenesetre ítéletet alkothat bárki, hogy a „Lelkészi
Hivatal” által kiadott közlemény állításai mennyire helytállóak.
Erről csak azt tudnám mondani, amit Takács Feri leírt a
Stresszgyárban: „Teljes bizonyossággal állíthatom: sem Piszter
Ervin, sem Takács Ferenc, sem Görbicz Tamás, sem Borvendégh
Norbert, sem Montvai Zoltán – hogy csak a "Négy pont" aláíróit
említsem – nem istentelen, ördögi emberek, sem nem lázadók.
Sokkal inkább olyan, több éve az Urat, Isten népét szolgáló hűséges
emberek, akik – hiszem, hogy a Szent Lélek inspirációjára –
bátorságukat összeszedve elgondolták, majd elmondták azt, amit
Isten Igéje alapján igazságnak gondolnak.”
Ezt csak megerősíteni tudom, de ez elég ahhoz, hogy
elüldözzék, lázadónak bélyegezzék őket, s mindenféle hazugságot
terjesszenek róluk. Nincs ebben különös, a német
Nemzetiszocialista Munkáspárt és a Szovjet Kommunista Párt is így
működött. Itt egyelőre még nem megy hites Gestapo éjszakai
látogatásra, ami után az összeesküvő lázadókat holtan találták meg
reggel, és jégcsákány sem végzett a renitens lázadókkal. Egyelőre
imakommandó, rágalomhadjárat, „Pap László” és társai látják el ezt
a szerepet, de abban nem lehetünk biztosak, hogy ez mindig így
marad. Az mindenesetre figyelemre méltó, hogy délután a tihanyi
kompon közlekedem, és este már Szekeres Facebook oldalán
láthatom magam a kompon készült fotón. Ez titkos megfigyelés,
titkos adatgyűjtés, ami bűncselekmény. Ha képesek követni,
megfigyelni embereket, és ha szemmel tartják, hol van, merre jár az
„ellenség”, egyszer akár fizikailag is zaklathatják, hogy mást ne is
mondjunk.
Németh Sándor az Új Exodusban még azt írta: „Jézus Krisztusé
minden hatalom (exuszia) a mennyben és a földön. Hatásköre, jogai
korlátlanok, mindent megtehet, és képes is megtenni. (…) Jézus
Krisztus átruházta a hatalmát azokra, akik újjászülettek, személyes
közösségben élnek ővele és a Szent Szellemmel, valamint
egymással újszövetségi egyházat alkotnak.” Vajon kinek adott ebből
a hatalmából a legtöbbet? Abból a hatalomból, melyről a „szolgálati
ajándék” azt írta, hogy „jogai korlátlanok, mindent megtehet”, amely
„hatalom uralkodásra adatott”. Aztán itt észbe kap Németh Sándor,
és jön egy nagy csúsztatás: „az egyháznak uralkodnia kell a bűn, a
démonok, az ellenség minden ereje felett”. Csakhogy az egész cikk
nem a bűn és a démonok, hanem az emberek fölötti uralomról szól.
Németh Sándor azt képzeli, a Jézus Krisztustól kapott korlátlan
hatalmat emberek fölötti uralomra használhatja, mindent megtehet.
Burkoltan kimondja ezt is, mert ha valaki neki ellentmond, az bűn,
mögötte démonok vannak, és az illető ellenség. Ő pedig az ellenség
minden ereje felett uralkodhat.
 Mit jelent ez az uralom? Mindenekelőtt ítéletet és büntetést.
Figyeljük meg azt, hogy az Új Exodusban mivel kapcsolatban
ruházza fel Németh Sándor magát, a „szolgálati ajándékot” speciális
jogkörökkel. A kérdés, amit feltesz magának, így szól: „a hívők
egyenlő jogokkal, hatalommal vannak-e felruházva, vagy ezekből
különböző mértékben részesülnek?” Erre az ő válasza: „a hívőknek
vannak azonos jogaik, mint például az istenfiúsághoz való jog,
vannak szerzett jogaik, amelyeket hit által tudnak tulajdonba venni
és használni (ilyenek például a démonűzés, a hit által való
gyógyítás), és vannak speciális jogkörök, amelyek Isten Igéje szerint
szolgálati ajándékokat, valamint az őket segítő, jól forgolódó, a
szólás szolgálatában eredményes presbitereket illetnek meg.” Az
utóbbiakat olyan mértékben, amilyen mértékben a „szolgálati
ajándék” megbízza őket.
Nézzük, melyek a speciális jogkörök, melyek csak Németh
Sándort illetik meg: „A speciális jogköröknek két fontos területük van.
Az egyik a fegyelmezéshez, intéshez, a gyülekezet vezetéséhez,
szellemi-erkölcsi rendjének korrekciójához való jogosultság. A másik
speciális területet a pénzügyek igazgatása alkotja.” A Bibliában
egyetlen szó sincs speciális jogkörökről, de helyben vagyunk. A
pénz és a hatalom a két jogkör. Az emberek fölötti uralom eszköze a
„fegyelmezés”: az engedetlenek betörését, a személyiségük
összezúzását jelenti. A másik a pénz kezelése, amely kizárólag
Németh Sándor jogköre. Mint írja: „Ezen belül is az egyik fő téma az,
hogy ki és mennyit kapjon az egyháztól szolgálataiért.” Erről még a
pénzről szóló fejezetben külön szólunk, de ha az egyház nem
Németh Sándor tulajdona és magánvállalkozása, akkor a gyülekezet
vagyona a közösség pénze, és nem az övé. A feltett kérdésre a
válasz egyszerű. Németh Sándornak mindent, másnak semmit. Ilyen
egyszerű a speciális jogkör gyakorlása. Králl Csaba igáslóként
dolgozott a székházban, éjjel nappal, s havi 50 ezer forintból
tengődött több gyerekkel. Ő szervezte a holokauszt-
megemlékezéseket, és sok mindent, amiért Németh aratta le a
babérokat. Amikor ő is menekülni kényszerült, egy önálló
vállalkozásba kezdett, néhány év alatt multimilliomos lett, gyönyörű
sarokházat épített. Amíg a Hit Gyülekezete munkatársa volt, és
Németh Sándor alkalmazásában állt, a speciális jogkörökből csak a
fegyelmezést „élvezhette”.
Németh Sándor egyházvezető komolyan veszi az
engedetlenséget, neki ilyenek járnak a fejében: „súlyos fegyelmi
ügyekkel kapcsolatos olyan ítéletalkotásokat, mint például az
exkommunikáció, az anathéma vagy a Sátánnak való átadás,
kipróbált, törvényes szolgálati ajándékoknak kell meghozniuk. A
gyülekezet biztonsága, jövője függ attól, hogy a hívők elismerik-e,
támogatják-e legitim vezetőiket e speciális jogaik igei
alkalmazásában”. A „gyülekezet biztonsága” és jövője függ attól,
hogy a kiátkozás és a „Sátánnak való átadás” megfelelő kézben
legyen. Ezt szereti ő: a Sátánnak való átadást, az exkommunikációt.
Azt írja, „az Újszövetség egyértelműen tanítja, a szolgálati ajándékok
hatáskörének fontos része a fegyelmezéshez való jog.” Továbbá:
„Ezekhez az igazságokhoz az Úr akaratában megmaradni akaró
közösségek akkor is ragaszkodnak, ha egyes fegyelmezés alatt álló
emberek nem ismerik el azt, hogy megsértették a gyülekezet
alapvető normáit, sőt nem hajlandóak befejezni egyházellenes
tevékenységüket.”
Egyes „fegyelmezés alatt álló emberek” okozzák a bajokat, akik
„megsértették a gyülekezet alapnormáit”. A többes szám azért
értelmetlen, mert csupán egyetlen alapvető norma létezik: az
engedelmesség. A totális engedelmesség tagadása jelenti a
gyülekezeti normák megsértését, és ehhez van szükség a „speciális”
fegyelmezéshez való jogra. Ez a jog minden kritika és vélemény
eltaposásának, a „lázadó” meghurcolásának joga. Az „egyházellenes
tevékenység” is Németh Sándor bibliaellenes tevékenységének
kritikáját jelenti. A saját megfogalmazása szerint ő az egyház, és ha
valaki őt kritizálja, az egyházellenes.
Végezetül nézzük meg azt, hogy miért jár Németh Sándornak, a
kontroll nélküli „szolgálati ajándéknak” annyi pénz, amennyit csak
akar, amelyről csak egyedül dönthet. Praktikusan ez azt jelenti, hogy
a működési költségen felül minden az övé. Olyan, mintha profitot
termelne a saját cége, és a profitot adózatlanul tehetné zsebre.
Megvan ez jól indokolva: „Mivel különbségek vannak a szolgálatban,
a kegyelemben és a cselekedetekben (érdemekben) is, ezért a
keresztény vezetők fizetése is differenciált. Jövedelmüknek
harmóniában kell állnia az ajándékuk, munkavégzésük értékével.
Kiterjedt szolgálati területtel rendelkező, hatékony, tömegeket az
egyházba vonzó vezetők magasabb életszínvonalon élnek, több
anyagi eszközzel, értékkel rendelkeznek, mint egy átlagos
gyülekezet átlagos vezetője.” Mint a korábbiakban láttuk, rajta kívül
nincs is „szolgálati ajándék”, csak általa kinevezett segítők vannak,
akik addig maradnak pozícióban, amíg a legteljesebb mértékig
engedelmesek, s amíg ő akarja. Ezért minden az övé, amit megoszt
másokkal, az is, s annak mértékéről a „speciális jogköre” alapján
kedve szerint dönthet. De ha az ő „ajándéka” Istentől van, akkor
Isten ajándékát kell itt megfizetni. Neki nem kötött fizetése van,
minden az övé. A sok tizedfizető nagy bevételt jelent, és mindezt
saját érdemeinek tulajdonítja, ezért minden az övé.
Az önkéntesek és az éhbéren tartott alkalmazottak
imádkozzanak, hogy az Úr áldja meg őket, és fizesse meg őket, de
máshol. A teljes bevétel az övé, mert az ő „szolgálatának”
gyümölcse. Azt csak csendben jegyezzük meg, hogy Jézus
Krisztusnak is van némi köze hozzá, aki a vérét adta mindezért, így
valamennyi megilletné őt is, ő pedig a szegényeknek adná. De a
„júdások” beszélnek így. „Szegények mindig lesznek köztetek”,
mondja a Biblia, de ilyen „szolgálati ajándék” nem. A tanítványok
hallottak Jézus Krisztustól egy hasonló érvelést, de az tényleg
hatalmas kegyelem volt, hogy a mennyből érkezett túlvilági
személlyel, az Isten Fiával lehettek együtt. Németh Sándor ezzel
teszi egyenlővé magát. Biztosan, az én hibám, de nem éreztem
hasonló megtiszteltetésnek a Németh Sándor lelki terrorja alatt
eltöltött éveket. Ezért ő világi munkahelyen nem vagyont, de egy
lyukas garast nem kapna. A „szolgálati ajándék” speciális jogköre,
hogy annyi pénzt vesz ki a gyülekezet kasszájából, amennyit akar,
sajátos kitaláció. Ezért nem kell ide semmiféle testület, formális
hivatal. Ezért hierarchikus az egyház. Lázadás, ha valaki a
pénzügyeket feszegeti. Amikor a reformerek a pénzügyeket
ellenőrzés alá akarták vonni azzal, hogy presbitérium döntsön
közösen Németh Sándorral, világos lett, hogy lázadók, akiknek
menniük kell. Nem láthatnak bele abba, hogy Németh Sándor
mennyit vág zsebre.
 Természetesen, irigység az, ha valaki megkérdezi, hogyan lehet
egy lelkésznek többmilliárdos, talán tízmilliárdos vagyona, miközben
egyébként a gyülekezete tele van szegény emberekkel. Németh
Sándor megadja erre is a választ: „Ha egy keresztény vezető anyagi
területen is áldott, az nem azt jelenti, hogy az illető becstelen,
tisztességtelen, mint ahogy némely irigy ember ezt állítja. A szellemi
vezető anyagi állapotát mindig a munkájának értékéhez kell mérni,
figyelembe kell venni azt is, hány éve végzi a munkáját, s annak
milyen jelentősége van (helyi, országos, nemzetközi). Ezeken kívül
figyelembe kell venni családjának a létszámát is, ugyanis teljes
időben csak akkor tudja végezni a munkáját, ha a családját az ebből
származó jövedelemből fenn tudja tartani.”
Szegény Németh Sándor, még jó, hogy el tudja tartani a
családját, nem éheznek. Pedig ennyi pénzzel nem könnyű a tű fokán
átjutni. Ez talán még egy tevének is könnyebb lenne, mint neki.
Mi tesz beteggé?

„Miért nem tudsz boldog lenni?” – tette fel a kérdést Németh Sándor
a 2019. június 26-i istentiszteleten. Majd azt állította, a boldogság
nem tud beteljesedni az ember életében, mert a boldogság csak egy
„törekvést, menetelést jelent egy Isten által meghatározott állapot és
cél felé”. Ez a kijelentés úgy eretnekség és hazugság, ahogy van.
De Németh Sándor részben magából indult ki, részben az általa
leuralt, terrorizált és megnyomorított emberekből. Mert azt igen jól
látja, hogy aki a közelébe kerül, az többé nem lehet boldog. Ezért
felállított ebből egy hamis elméletet, miszerint boldogság nincs is,
csupán egy törekvés, de az soha nem teljesedhet be. Valóban, míg
valaki a Hit Gyülekezete megfélemlített tagja, ahol az evangélium
igazságát is elhallgatják előle, s éppen az ellenkezőjével fenyegetik,
addig nem lehet boldog. Ha pedig még az a csapás is érte, hogy
Németh Sándor közelében kell lennie, s „élveznie” kell „Isten
emberének” mindennapos gyötréseit, rögtönzéseit, akkor a
boldogság valóban csak egy álom lehet az életében. De nem
mindenki van így.
Aki megérti a megváltást, az ingyen kegyelmet, ami nem függ a
cselekedeteitől, hanem el nem múló ajándék, az már boldog ember.
A földi élet egyetlen negatív jelensége sem tudja elvenni tőle ezt a
boldogságot. Ám ha ezt elveszik tőle, azzal a boldogság
lehetőségétől is megfosztják. Akkor nem marad semmije. A látható
világ javai nem tudnak megelégíteni. Mindenkinél nyomorultabb az a
hívő, mondja Pál apostol, aki ebben a világban reménykedik, és a
boldogsága attól függ, amit ez a világ nyújtani képes: mert lemond
arról, ami fizikai módon boldogságot okoz, és nem ismeri azt a
többletet, amit a megváltás és Isten országa jelent. Azt a
bölcsességet, amit Németh Sándor hirdet, a világ is ismeri. Pontosan
így gondolkodik a megváltatlan ember, aki nem ismeri Istent. Ezért
nem érdemes keresztény gyülekezetbe járni. Istent ismerő
embernek itt kellett volna felállnia és kacagva távoznia. De a
jelenlévők megszeppenve hallgattak.
Németh Sándor Jézus Krisztust is meghazudtolja, aki
hosszasan sorolta a hegyi beszédben, mi teszi boldoggá a hívő
embert. Németh Sándor szerint semmi, Jézus Krisztus szerint
például az irgalmasság is, a lelki szegénység is, de még azok is
boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak. De a hegyi
beszéd többi részében is Jézus azt mondja el, ami boldoggá teszi az
embert, például az is, hogy „szeressétek ellenségeiteket, áldjátok
azokat, a kik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, a kik titeket
gyűlölnek”. Jót tenni az ellenségekkel, az is egy forrása a
boldogságnak. De ezt Németh Sándor tagadja. Jézussal szemben
azt állítja: „nem lehet a boldogságról azt mondani, hogy megvan,
vagy meglesz, mert nem tud meglenni”. Németh Sándor tagadja a
boldogság lehetőségét, és ebben nyilvánvalóan magából indul ki,
mert amiket ő hajszol (a földi javakat, az evilági uralmat), azok nem
tudnak boldoggá tenni: a hatalom és a pénz nem boldogít. A mások
fölötti uralom, mások elnyomása sem tesz boldoggá. Aki egy ilyen
ember kontrollja, lelki terrorja alatt nyög, az sem lehet boldog. Ha
csak az van neki, amit ez az ember nyújtani képes, akkor a világi,
megtéretlen embernél is rosszabb helyzetben van.
Különösen érdekes, amit Németh Sándor arról mond, miért nem
lehet az ember boldog. Azt mondja, hogy a világban „még a halál
uralkodik, és nem az élet”. Micsoda? Jézus Krisztus nem győzte le a
halált? Nem az élet győzött? Mint mondja, különösen az idősebb
emberek esetében „a halállal kapcsolatos gond és félelmek állandó
kihívást jelentenek az emberek lelke és szelleme számára”. Németh
Sándor fél a haláltól? Akkor nem ismerte meg az Istent, mert
nincsen a szívében a megváltás bizonyossága. Akkor bizony „fesz
lesz”, mert összeomlik minden hazugság, a hazugságra épült
birodalom. Aztán azt mondja, azért sem létezik boldogság, mert
fenyegethet a betegség. „A betegség a boldogság ellen hat”, mondja
Németh Sándor, „s emellett sok gond is van a világban”. Igen, ha a
fizikai feltételek, a látható körülmények adják a boldogságot,
mindenképpen így van. Akkor nincs boldogság. Nem vitás, hogy a
világ gondjai megnehezíthetik a szívet. De van földöntúli boldogság
is, ami független ettől. A „világ gondjától” a hívőnek függetlenednie
kell. Erre mondta Jézus a magvető példázatában, hogy tövis, amely
közé hiába veti a magot, nem terem: „Amely pedig a tövisek közé
esett, ez az, aki hallja az igét, de e világnak gondja és a
gazdagságnak csalárdsága elfojtja az igét, és gyümölcsöt nem
terem.” Itt tart a „nagy apostol”, hogy a világ gondja elnyomja az igét,
ezért elzárja a boldogságot. A tövisekről beszél, mint legyőzhetetlen
adottságról, ami ellen nem lehet mit tenni.
A túlzott libamájfogyasztás nem az egészséges élet kulcsa, az
nem vitás. De egy szellemi ember boldogsága nemcsak a testi
állapotától függ (a mértékletesség pedig a Szentlélek egyik
gyümölcse lenne). Ám Németh azt mondja, ha gond van, akkor sincs
boldogság: hazudnia kell ahhoz magának az embernek, hogy ne
vegyen tudomást a gondokról. Ezt állítja. De ha a boldogság, a belső
béke ettől függ, ha nem tud fölé emelkedni, akkor ő testi ember. Azt
mondja Németh Sándor: ha egy evangélista azt mondta volna, hogy
„térj meg, és boldog leszel”, akkor hazudott. Majd néma csend lett,
amikor váratlanul kicsúszott a száján: „nem leszel boldog, ha
megtérsz”. A döbbenet érthető. Hitetlen a prédikátor. Ha a
megváltástól sem leszel boldog, akkor mitől? Az örök élettől sem?
Azt nem tette hozzá, hogy akkor, ha a Hit Gyülekezetében térsz
meg, ha Németh Sándor uralma alá kerülsz, akkor nem lehetsz
boldog, mert akkor soha az életben nem tudod meg, hogy Isten mit
adott neked. Ez kétségtelenül így van.
Pál apostol idézi a Róma levél 4. fejezetében Dávidot a 32.
Zsoltárból, hogy „amint Dávid is boldognak mondja azt az embert,
akinek az Isten igazságot tulajdonít cselekedetek nélkül”.
Kimondhatatlan boldogság. Majd Pál apostol így folytatja: „Boldogok,
akiknek megbocsáttattak az ő hamisságaik, és akiknek elfedeztettek
az ő bűneik. Boldog ember az, akinek az Úr bűnt nem tulajdonít.”
(Róma 4,6-8) Aki valóságosan megtapasztalja, hogy felszabadult a
törvény alól, ha megérti, hogy nincs a törvény alatt, kibeszélhetetlen
boldogságot él át. Mert elmúlik a félelem, a szorongás, a
kárhoztatás, a bűnnel való harc. A kegyelem alatt bekerül Isten
„nyugodalmába”. Ez az Isten népének a szombatja, ez az a
nyugalom, amit Jézus ígért meg, és ami nem olyan, mint amilyet a
világ ad. A kegyelem – a törvény alatt levő emberek hamis
állításával ellentétben –, nem azt jelenti, hogy a hívő boldog, mert
bármit megtehet, hanem azért boldog, mert mostantól nem kell
megtennie semmit, amit nem akar. Elég megváltoztatnia a
gondolkodását arról, amit nem helyesel (ez maga a „megtérés” igazi
jelentése), nem kényszeríti a test, mert a bűn erőtlen, mivel nincs a
törvény alatt, hanem kegyelem alatt van. De Németh Sándor ezt
tagadja. Gyülekezetének tagjai erről semmit nem tudnak, ebből
semmit nem élhetnek át. Ebből ugyanis kibeszéli azt is, akinek
szellemi kijelentése van róla. Ahogy nekem is volt arról, mit jelent az,
hogy „elvégeztetett”. Befejezett múlt idő, a bűn mindörökre le van
rendezve, a megváltott ember megigazult, és bármikor bátran mehet
az Atyához, mert Isten igazsága van benne. Ami független a
cselekedeteitől, mert minden cselekedete a kereszten elnyerte méltó
büntetését. Az igaz állapota nem változik meg. Németh Sándor ezt
az igazságot elutasítja, a híveitől is elvitatja. Pedig ez az
evangélium.
A Zsidókhoz írt levél 8. fejezetének 11-13. versei szerint „És
nem tanítja ki-ki az ő felebarátját és ki-ki az ő atyjafiát, mondván:
Ismerd meg az Urat; mert mindnyájan megismernek engem a
kicsinytől nagyig. Mert megkegyelmezek álnokságaiknak, és az ő
bűneikről és gonoszságaikról meg nem emlékezem. Mikor újról
beszél, óvá tette az elsőt; ami pedig megavul és megvénhedik, közel
van az enyészethez.” A görög nyelvben a „meg nem emlékezem”
kifejezés egy kettős tagadás, ami azt jelenti, hogy „soha,
semmiképp” meg nem emlékezem. Nemcsak a múltbeli és a
bevallott bűneinkre, mert Isten az időn kívül van, és minden
bűnünket látja, amelyeket még nem követtünk el, azokat is. Azonban
az engesztelő áldozat mindet eltörölte az időben: egyszeri tökéletes
áldozatával örökre tökéletessé tette a megszentelteket,
elválasztottakat, akik hisznek benne. Nem azért nem látja, mert
behunyja a szemét, hanem azért, mert már nincs ott.
A bűnbocsánatnak nincsenek a hiten kívül feltételei. Sem
cselekedetek, sem bűnbánat, csupán a hit, amely örökre elfogadja
ezt az ingyen ajándékot. Akinek az ingyen kegyelemmel szemben
„igéi” vannak, nem tudja, hogy azok az igék mire vonatkoznak, és
kinek szólnak. Például az I. János 1,9-ben, amikor János apostol
mondja, hogy „ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy
megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden
hamisságtól”, azt olyan zsidókról, és olyan zsidóknak írta, akik még
az ószövetség alatt vannak és nem fogadták el, hogy „Jézus a
Krisztus”. János a 2. fejezetben ír nekik, hogy ezzel szemben új
parancsolatot ad nekik. A Zsidókhoz írt levél fenti része
egyértelművé teszi, hogy az újszövetség nem kiegészíti az
ószövetséget, és nem lehet egymás mellé sem tenni a kettőt. Az
újszövetség felváltja az ószövetséget. Az ószövetség megavul,
enyészeté a törvénnyel, a cselekedetekkel, a bűnnel és a
bűnbánattal együtt. A valódi hit ennek az ajándéknak az elfogadása.
Ez egy új élet. Ez az evangélium.
A hit az, hogy nem győzködöd az Atyát, hogy adja meg azt, ami
már a tiéd. Őt nem kell meggyőzni. Ő megadta, és tudja. Magunkat
kell meggyőzni, hogy amit ígért, azt megadta. A hit az, amikor nincs
kétség, nincs aggodalom, hanem a bizonyosság, hogy megvan
nekem. Bármit kérünk, megadja azt, amit megígért. Nem kell őt
győzködni. Aki nem hisz, aki kételkedik, annak kell győzködnie
Istent. A hit a nem látott dolgokról való meggyőződés, és a
reménylett dolgok valósága. Úgy kell kérni Istentől, hogy tudjuk, amit
nekünk adott Krisztusban, az már megvan. Azt kell kérni, ami ezzel
együtt jár nekünk. Erre vonatkozik, hogy akinek van, annak adatik,
de akinek nincs, az is elvétetik tőle, amije van. Akinek megvan a
megigazulása, annak adatik a többi ígéret. De aki letagadja azt, ami
már az övé, az maga dobja el magától azt is, ami az övé, és azt is,
ami azzal járna. Aki az igaz voltát nem tudja meglévő ajándékként
elfogadni, nem kapja meg, ami az igazságban benne van, ami a
megigazulással együtt az övé lett. Megigazulás nélkül nincs áldás.
Aki a megigazulást nem fogadja el, még azt sem élvezi, amije van,
hogy igaz ember. Elvétetik tőle, mert nem birtokolja.
Ezért kérni kell, tanította Jézus, de hittel, nem kételkedvén,
mondta Jakab. Ez a hit nemes harca, nem pedig a bűnnel való
tusakodás a megigazulásért. Mert Isten a bűneinkről soha meg nem
emlékezik. Nem a bűnnek kell „ellenállni”, hanem a törvénynek, ami
megerősíti a bűnt. A kegyelem szabadít fel a bűn uralma alól. Aki
kételkedik, az fél, aki fél, maga veszi kezébe a dolgokat. A hit
megnyugvás, bizonyosság, elfogadás. Annak, amit nem látunk.
Akkor hiszünk, ha már nem aggódunk. Ha meg tudtunk nyugodni
egy ima után, hogy Isten megadta, Krisztusban nekünk ajándékozta,
és nem ki kell könyörögni, akkor az megvan. Akkor is, ha nem látjuk.
Az ember megnyugszik a „cselekedeteitől”, és csak elfogad, hálát
ad. Azt írja a Zsidó levél, hogy ez Isten megismerésének a kulcsa.
Azért ismerik meg őt, mert kegyelmet adott, bűneinkről nem
emlékezik meg. Ez le van rendezve, minden innen indul. Aki ezt nem
fogadja el, az nem ismeri meg az Istent. Ez Németh Sándor
problémájának a gyökere. Ezért nem változik. Ezért hiszi, hogy neki
mindenre választ kell adnia, mindent meg kell bosszulnia. Ezért
gondolja, hogy aki mást gondol, mint ő, az számára egy sérelem, s
minden sérelemért meg kell fizetnie. Alapja a kevélység. A kegyelem
elutasítása. Isten nem ilyen. S azok sem, akik megismerik az Atyát.
Neki torz istenképe van, mert nem jól hisz. Tagadja azt, amiben
hinnie kellene, s abban hisz, amit tagadnia kellene.
Még a megtérés sem az, amit Németh Sándor tanít. Nála az
örök élet továbbra is a hívőtől függ. „A megtérésed után sokkal
nehezebb harc jön, mint előtte”, mondja. Lehet, de csak a Hit
Gyülekezetében, ahol hamis evangéliumot hirdet a vezető lelkész,
és nem ismerik a megigazulást. Ezért kell harcolni még a bűn ellen
az üdvösség elnyeréséhez. Németh Sándor azt mondja, hogy azt
szeretné, ha a hívei „harcedzett emberek” lennének, akik „nem
illúziókat kergetnek a világban”, hanem „realitásban” járnak. A
„realitás” a látható világ? Ez éppen a hit ellentéte. A hívő hitben jár,
nem „látásban”. Egy hívő nem a láthatókra néz, hanem a
láthatatlanokra. Németh Sándor azt állítja keresztény lelkész létére,
hogy a halál uralkodik, nem az élet. Miben hisz ez az ember? Mit
olvasott ki a Bibliából? A fizikai test élete az élet? A Biblia szerint sok
baja van az igaznak, de valamennyiből kimenti őt az Úr. Ha
kősziklára építette az ő házát, akkor jöhet a szél, az árvíz, nem
rendül meg. Hogyan akar ez az ember vízen járni? Nem véletlen,
hogy Pajor is platót süllyesztett a víz alá, azon lépkedett.
Majd Némethnek eszébe jutott a Biblia. Azt állította, Jézus „Isten
királyságában ígérte meg, hogy ott fog beteljesedni mindannyiunk
boldogsága”. De az Isten királysága már eljött. Németh Sándor még
nem hallott róla? Isten országa az emberek szívébe költözött, ha
elfogadták az ingyen kegyelemből való igazságot, a megigazulást.
Ezt külső körülmények nem befolyásolhatják. Van nem evilági
értelemben vett boldogság, amely nem függ az anyagi világtól.
Németh Sándor ezt nem ismeri. Ezért keresi világi dolgokban, az
uralomban, a hatalomban, a pénzben. De ezekben tényleg nincs
szellemi boldogság. Majd bevillan neki Pál apostol, akitől idézi, hogy
azért szenvednek az emberek, mert hiányzik nekik az Isten
dicsősége. De Pál apostol éppen azokról mondja ezt a Róma levél 3.
fejezet 23. versében, akik még megváltatlan állapotban vannak:
„mindnyájan vétkeztek, és szűkölködnek az Isten dicsősége nélkül”.
A következő versszak megadja rá a választ, hogy ez hogyan szűnik
meg: „Megigazulván ingyen az ő kegyelméből a Krisztus Jézusban
való váltság által”. Ez a megoldás, az ingyen megigazulás, amit
Németh tagad. Ezért nem ismeri Isten országát, tagadja a
boldogságot, ami nem függ külső anyagi feltételektől. Ő nem Isten
országát, hanem annak a hiányát hirdeti. Ez aztán az igehirdető,
„Európa legnagyobb szellemi embere”.
Csakhogy Isten országa eljött, csupán Németh Sándor nem tud
róla, mert nem élte át. Jézus Krisztus első prédikációja úgy
kezdődött, hogy „minekutána pedig János tömlöcbe vettetett, elment
Jézus Galileába, prédikálván az Isten országának evangéliumát, és
mondván: Betölt az idő, és elközelített az Istennek országa; térjetek
meg, és higgyetek az evangéliumban.” (Márk 1,14-15) A megtérés
eredménye a hit. Hitetlenből hívő lesz. Pál apostol mondja: „Mert az
Isten országa nem evés, nem ivás, hanem igazság, békesség és
Szent Lélek által való öröm”. (Róma 14,17) Ez a rész arról beszél,
hogy nem az anyagi, evilági, a külső dolgok számítanak, hanem a
szellemi dolgok, amelyek függetlenek ettől. Nem a külső feltételek
adják a boldogságot, hanem a hit általi megigazulás, az elnyert
békesség és a Szentlélektől való öröm. Ez a kereszténység.
Erről beszélt Jézus a Lukács evangéliuma 17. fejezetében is:
„megkérdeztetvén pedig a farizeusoktól, mikor jő el az Isten országa,
felelt nekik és mondta: Az Isten országa nem szemmel láthatólag jő
el. Sem azt nem mondják: Íme, itt, vagy: Íme, amott van; mert íme,
az Isten országa ti bennetek van”. (Lukács 17,20-21) Németh
Sándor farizeus, aki nem tudja, mikor jön el az Isten országa. A Hit
Gyülekezete vezetője nem hisz. Az Isten országa azt jelenti, hogy
Isten uralkodik az ember bensőjében. A Hit Gyülekezete vezetője az
ellenkezőjét hirdeti. Itt van egy Istent nem ismerő, Isten országa
eljöveteléről mit sem tudó, boldogtalan ember, aki azt képzeli, hogy
neki kell az embereket Isten számára megtartani, a bűntől távol
tartani, és a világgal szemben megőrizni. A politikai életben lavírozni
és megmenteni az egyházat a világtól. Nem mellesleg, élvezni
ennek anyagi hasznát. Elvállalta Isten szerepét. Nem is tudja, hogy
erre nincs szükség, mert Isten országa eljött. Isten vezet. Ő teszi
belül boldoggá az embert. Amit Németh csinál, arra nincs szükség.
Az kártékony és istentelen.
Mindezt azért meséltem el, mert ez a prédikáció mindent elárul
arról, hogy ez az ember nem ismeri az evangéliumot, nem ismeri
Istent, vakoknak vak vezetője. De az is lehet, hogy nem a vakok vak
vezetője, mert a hallgatóságában vannak, akik nem vakok:
megigazultak hit által, békességük van az Atyával, de ő ezt a
békességet és megigazulást, magát a boldogságot, elveszi tőlük.
Németh Sándor megvakítja még azt is, aki lát. Ezért nincsenek rajta
szellemi gyümölcsök. Ezért hiszi azt, hogy neki kell gyötörnie az
embereket, belenyomasztania az ő szűk világába őket, amelyben
nem Isten mindenhatósága, hanem az ő nagyon szűkös világképe
jelenti a határt. Ezért akar mindenható lenni az emberek életében,
mert Istent helyettesíti, akiről nem tudja, hogy Isten országával
együtt elérkezett a földre, és uralkodik az emberek szívében. Ez a
sok tekintetben korlátolt ember kényszeríti, gyűri maga alá, az ő
rettenetes világába szorítja a nála képzettebb, okosabb embereket,
húzza rájuk az ő szűk zakóját. Még aki megismeri Istent, azt is
kibeszéli a hitéből, hogy maga alá rendelje. Fenyegeti őket a
pokollal, ha nem engedelmeskednek. Ebből fakad a félreértés, a
szerepzavar, a diktatúra és a lelki terror, mert emberként Istent
helyettesíteni csak így lehet. Ezért hiszi azt, hogy rá van bízva
minden, hogy ő a „szolgálati ajándék”, a „szolgálati ajándék” dolga
pedig az, hogy közvetítő legyen Isten és ember között, maga legyen
Isten az emberek életében. A hite szerint Isten nincs közel. Neki kell
helyettesítenie.
Ebből következik a sok borzalom, az emberi kontroll, a totális
leuralás, a pszichikai terror és a mindenhatóság érzete. Ha
belegondolunk, hogy érettségivel ennyire vitte, és emberi erővel,
hamis evangéliummal felépített egy borzalmas rendszert, ami azért
úgy-ahogy működik, azt hihetnénk, nem teljesen tehetségtelen
ember. De ezt nem az ő ellenállhatatlan vonzerejének és a
képességeinek köszönheti, hanem a sok tehetséges embernek, akik
az Isten iránti szeretetből megcsinálnak mindent. Ő pedig
kihasználja ezt. Éhbéren dolgoztatja őket, csak ő szolgálja az Urat
havi több millió forintért. A hazugságaikkal szemben a Hit
Gyülekezete régóta nem növekszik, csak cserélődik. Ami az ő
képességeinek határait mutatja (nem mintha egy gyülekezet
nagysága mutatná meg annak szellemi értékét). De akkora tud lenni
egy emberi rendszer, amennyit egy ember képes kontrollálni. Nem
képes tovább növekedni, ő itt meghúzta a határt az Igének. Ezért
kénytelen a maffiákra jellemző, evilági eszközöket használni.
Emberként erre képes. De ez nem Jézus Krisztus egyháza. Ez
Németh Sándor vállalkozása. Ez egy zárvány.
Hamis vallást alkotott, amely kölcsönvette a keresztény
evangéliumot, amivel hívők (tizedfizetők) tízezreit bevonja, majd az
evangéliumot a saját vallására cseréli, ami egy keverék-zagyvalék.
Az embereket kibeszéli az Isten országából. Ha nélküle is
meglennének, nem uralkodhatna felettük. Viszont ez nagyon jól fizet.
Isten uralmát a maga evilági, borzalmas emberi uralmával cseréli fel.
Hamis az egész, ebből fakadnak az emberi tragédiák, a lelki
sérülések. Németh Sándor, Istenként nem jól funkcionál. A szűk
zakója kényszerzubbony az embereken. Lepattognak a gombok, s
az infantilizált, szolgaságba kényszerített, beteggé tett emberek
elmenekülnek. Ezt nevezi ő „lázadásnak”, méghozzá az Isten elleni
lázadásnak. De ami ennek az „apró tévedésnek” a következménye,
azt emberi szóval elmondani nem lehet. Ez is éppen olyan szörnyű
diktatúra, mint az összes többi, mert minden diktátor „Istent” játszik.
A legnagyobb kár az emberi lélekben keletkezik. Egy ember nem tud
a másik ember lelkével bánni. Nem képes belülről hozzáférni. Erre
csak Isten képes. Itt vannak az emberek korlátai. Ezért kell a
Szentlélek.
Még Jézus is azt mondta, jobb nektek, hogy elmegyek, mert ha
nem megyek el, nem jő el a Vigasztaló, Istennek ama Szent
Szelleme, aki majd elvezet minden igazságra. Még maga Jézus is
azt mondta, hogy emberként nem alkalmas arra, hogy egy másik
ember szívét kormányozza. Az emberi testben korlátozottak a
lehetőségei. Erre csak a Szentlélek képes. Ez összehasonlíthatatlan
különbség Isten és ember között. Jézus nem töltött be olyan
szerepet a tanítványai életében, mint Németh Sándor a
gyülekezetében. Nem „kekuzta” őket. Mert az ember csak „kekuzni”
képes. Ezt magyarázgatja Pál apostol az első korinthusi levél 2.
fejezetében: „Mert kicsoda tudja az emberek közül az ember dolgait,
hanemha az embernek lelke, amely őbenne van? Azonképpen az
Isten dolgait sem ismeri senki, hanemha az Istennek Lelke. Mi pedig
nem e világnak lelkét vettük, hanem az Istenből való Lelket; hogy
megismerjük azokat, amiket Isten ajándékozott nékünk. Ezeket
prédikáljuk is, nem oly beszédekkel, melyekre emberi bölcsesség
tanít, hanem amelyekre a Szent Lélek tanít; lelkiekhez lelkieket
szabván.” (I. Korinthus 2,11-13) Szellemi dolgok zajlanak láthatatlan
formában az ember szelleme és a Szentlélek között, aki ismeri a
szívünket. Pál a Róma levél 1. fejezetében is erre utal, amikor azt
mondja: „Mert az Istennek igazsága jelentetik ki abban hitből hitbe,
miképpen meg van írva: Az igaz ember pedig hitből él.” A hit nem
hiszékenységet jelent, hanem a megismerés módját, a szellemi
csatornát Isten és ember között. Ez a szellemi megismerés eszköze.
A világ számára nem látható, erről beszélt Jézus. Ennek helyébe
lépett be Németh Sándor a maga testes valójában, és ezt a finom
kapcsolatot akarja helyettesíteni az ő „határozott, hatékony”
stílusával, az ő „apafigurájával”, az imakommandó minden értelmet
felülhaladó szeretetével, ezzel az univerzális problémamegoldó
képességgel. Az „igaz ember hitből él”: a hit csatornáján kapja
Istentől azokat a szellemi kijelentéseket, táplálékot, vezetést,
tanítást, vigasztalást, szeretetet, ami az életet jelenti számára.
Habakuk próféta kijelentése, miszerint „az igaz pedig az ő hite által
él”, értelmezhető úgy, hogy hit által igaz, de valójában azt jelenti,
hogy az igaz ember nem a saját, hanem Isten hite által él. Az
táplálja, az élteti. Ez még csak nem is a mi hitünk, hanem Isten hite.
A hit bizalom. Ez Istennek a bizalma. Gondoljunk bele, micsoda
felfuvalkodottság és otrombaság ennek a helyébe lépni. Van ennek
hitgyülis értelmezése is, miszerint Németh Sándor is „hitből él”:
elveszi a hívők pénzét. Voltak olyan hívők, akik azt hitték, Németh
Sándornak nem is kell pénz, talán még étel sem kell neki, mert ő
„hitből él”. De végül csak a teljesség kedvéért jelzem, hogy Pál a
korinthusiaknak írt levelében erről beszél a „szellemi megismerés”
kapcsán: „amiket szem nem látott, fül nem hallott és embernek szíve
meg se gondolt, a miket Isten készített az őt szeretőknek”. A
boldogság forrásai ezek. Ezeket nem Németh Sándortól, hanem a
Szentlélektől tudhatja meg az ember gyereke. Talán ezért nem tudja
ő.
Egy könyv lehetőség sok mindenre, és kötelesség is, hogy
elmondjunk valami olyat, amit csak mi ismerhetünk. Ez a mi
különleges kincsünk, amit nem ismer más. Annyi ember próbálja
megfejteni az ilyen közösségekben élők, s az onnan szabadulók
lelkiállapotát, akik nem voltak benne, nem élték át, de tanácsot is
osztogatnak. Vannak, akik ebből élnek, miközben kívülről próbálják
megfejteni, ami ezeknek az embereknek a lelkében játszódott le. Mi
azonban átéltük ezt. Ezért kísérletet kell tennünk arra, hogy leírjuk,
mi ment végbe bennünk. Mi történt valójában? Nálunk hitelesebben
senki nem tudja átadni ezt, ha képesek vagyunk leírni, ami velünk
történt. De nem könnyű. Nehéz megfogalmazni, szavakba önteni,
tudatosítani, megragadni. Ráadásul úgy, hogy még nincs vége.
Ennek a pusztító hatása a mindennapjaink része. „Isten
helyettesítője” nem nyugszik bele, hogy neki ellent lehetett mondani,
és vannak, akik átlátnak rajta. Ehhez sebeket is fel kell tépnünk,
amelyek már begyógyultak, de kötelességünk ezt megtenni.
Ezért van, hogy szándékosan nem viccelem el ezt a könyvet.
Nyomot szeretnék hagyni. Egy segédkönyvet a sorstársainknak és
az utódainknak. Megtehetném, hogy a Fesz van stílusában megírok
még húsz abszurd történetet, amelyen sírni és nevetni lehet,
amelyek bemutatják egy diktatúra fonákságát, abszurd jellegét. Van
ilyen is ebben a könyvben, de nem szeretnék a felszínen maradni.
Ennek a jelenségnek van mélyebb rétege is, és azt szeretném, ha
azt a kívülállók, és azok is, akik átélték, megértenék. Ezt rajtunk
kívül más nem teheti meg. Mert abban a szerencsétlenségben volt
részünk, hogy nem tudtuk kikerülni ezt, de cserébe ismerünk
valamit, amit mások nem. Ez értékes tapasztalat. Kötelesek vagyunk
átadni. Nem ismereteket szeretnék megosztani, hanem a jelenség
iszonyatára, veszélyes voltára felhívni a figyelmet.
Erőszak áldozatai vagyunk. Abúzus történt. Megerőszakolták a
lelkünket, a személyiségünket. Ez az ember átgázolt rajtunk. Minden
eszköz megengedhető volt számára, hogy az életünket kontrollálja,
maga alá kényszerítsen minket. A személyiségünk, a lelkünk
integritását kezdte ki. A legérzékenyebb részünket ragadta és
taposta meg, amellyel Isten a legfinomabban bánik. Olyan
mértékben avatkozott a személyes életünkbe, a személyiségünk
középpontjába, amit egy embernek sem szabadna megtenni.
Visszaélt az Isten iránti szeretetünkkel, és arra hivatkozva
kényszerített engedelmességre. Megtörte a lelkünket és aláásta az
önbecsülésünket. Betegek lettünk tőle, akár tudjuk, akár nem, akár
elfogadjuk, akár nem. Sok időre van szükség a gyógyuláshoz, ami
igazság által lehetséges.
Gyógyulásra van szüksége minden embernek, aki Németh
Sándor áldozata volt. Ez az ember a személyiségünk ellen intézett
támadást, az akaratunkat törte meg. A szabadságunkat számolta fel,
amit Isten helyezett belénk. Lelki rabszolgává tett bennünket, és
láncon vezetett minket, mint a kutyákat. Elveszítettük emberi
méltóságunkat. Eszközzé alacsonyodtunk, tárgyakká lettünk.
Mindezt tudatosan tette és a gonoszságát élvezte. Németh Sándor a
legkisebb mértékben sem tisztelte a másik ember személyiségét.
Magát, mint Isten emberét, a többi ember fölött állónak képzelte.
Hamis kiválasztottságtudata a Biblia teljes félreértése. Egy
„szolgálati ajándék” sem emberfeletti ember. Tévesen hiszi, hogy ő
bármit megtehet. A tulajdonának tekintett minket és úgy is bánt
velünk. Mint említettem, az egyetlen szerencse az volt, hogy haza
lehetett menni. Ha ez egy bentlakásos műintézményben történik,
belehaltunk volna abba a terrorba, embertelenségbe, ahogyan bánt
velünk. Ilyet csak horrorfilmekben lehet látni.
Megnéztem néhány dokumentumfilmet öngyilkos amerikai
szektákról. A filmek közben néha sírtam, és azt a kérdést
ismételgettem, hogy mi történt velünk? Mi ez? Mintha hipnotizáltak
volna bennünket. Döbbenet volt hallani azokat az embereket.
Ugyanazt a lelki élményt mondták el a túlélők, mintha csak a Hit
Gyülekezetéről beszéltek volna. A különbség az, hogy Németh
Sándor vágyik a világi sikerre és elismerésre, nem zárkózik el a
világtól. Csak kifelé rejtegeti, mi van belül. Ezért nem az öngyilkos
szekták útját járja, azonban az emberek lelki megnyomorítása,
fanatizálása, agymosása ugyanaz. Németh Sándor ugyanolyan
betört, megfélemlített, becsapott, lelki rabszolgákat nevel ki. Néha
azt éreztem, ha bekattanna, ugyanúgy megtehetne az embereivel
bármit, mint a borzalmas szektavezérek. Aki nem hiszi, olvasson
bele a hitesek által használt Facebook oldalakba, milyen fanatizmus,
sötét, primitív, zárt világ tárul fel ott. Dermesztő. A hites tálibok, a
keresztény dzsihád. Mi is ilyenek voltunk. Megbabonázottak.
Nekem szerencsém volt, hogy a „világban” dolgoztam. A
külvilág ad bizonyos védelmet. Amikor megfenyegetett a pokollal,
hogy a Világgazdaság című lapot, a munkahelyemet ott kell
hagynom, akkor jött el a pokol. Ennek az embernek az uralma alatt
élni, az maga a pokol. A Hetek című újságot kellett létrehoznom,
majd működtetnem, a minimális feltételek nélkül. Pedig annyi pénze
volt akkor is, mint a szemét. Ember nem volt rá, pénz sem volt, mert
ez is az idomítás és a betörés része volt. Csupán egy akarnok,
kibírhatatlan főnök, aki a Hetekkel akarta irányítani a közvéleményt
és a világmindenséget. Ugyanolyanná akarta tenni a kívülállókat,
mint a hiteseket. Egyetlen fillér fizetést nem adott, hogy teljesen
maga alá kényszerítsen. Minden telefonjától összeugrott a gyomrom.
Minden telefonja durva támadás, megfélemlítés volt, pszichikai
terror, a lelkem szándékos összezúzása. Amikor az aszfalttal
egyenlővé tett, akkor felemelt, és leporolt, aztán kezdte elölről.
Ahogy a cirkuszban idomítják az állatokat. Még évek múlva is
összerezzentem, ha megcsörrent egy telefon. Normális ember egy
állattal nem bánik így. Ha arra gondolok, hogy ezt tenném a
kiskutyámmal, rosszul leszek. De ő velünk, emberekkel bánt így,
tudatosan.
Mindezt tetézve azzal, hogy megbízható emberek nem csupán
az „ellenségek” ellen imádkoztak, és nemcsak azokat átkozták,
hanem az alattvalóit is püfölték, hogy a lelki ellenállásukat megtörjék.
Akkor ettől még féltünk is, reszketett a bensőnk. Halálfélelmünk volt
már akkor is, amikor ott voltunk, de később is, éveken át, miután
eljöttünk. Azt tudtuk, hogy ez az ember a halálunkat akarja. Azzal
akar dicsekedni, hogy Isten lesújtott az ellene lázadókra. Reméltük,
hogy Isten nem engedi meg ezt, és nem támogatja, de azt nem
tudtuk, hogy a feketemágiának milyen ereje van. Időbe telt, mire
megértettük, hogy nincs hatalma felettünk, és megismertük az
ellenszerét.
Nem könnyű mindezt feldolgozni, hordozni, közben úgy élni,
mintha soha nem történt volna meg. De megtörtént. Vannak, akik
ebbe belebetegednek, vannak, akik nem, mert önként mondanak le
önmagukról. Hack Péter például Németh Sándor nélkül talán
jellemes ember lenne. Mellette viszont bármilyen aljasságra és
jellemtelenségre képes. Mert ha Németh Sándor megjelenik a
képben, ott a személyisége leblokkol, önmagát kikapcsolja és
„magasabb szempontrendszer” uralma alá kerül. Ő elhiszi azt, hogy
Németh Sándor Isten megfellebbezhetetlen embere, Istent képviseli,
Isten mindenben mellette áll. Ha nem érti, hogy valami miért van,
annak legfeljebb ő lehet az oka, mert Németh Sándorból Isten szól,
ahányszor csak kinyitja a száját. Emellett olyan mértékben
korrumpálta Németh Sándor, hogy még e tekintetben is a markában
tartja, ezt azért ne felejtsük el. Az ő istenképével nem ütközik egy
szörnyeteg ember, mert ez is koherens világkép. A Bibliából mindent
meg lehet magyarázni, és mindennek az ellenkezőjét is. Ezért Hack
magától mondott le önmagáról. Hogy mit gondol majd egyszer, ha
rájön az igazságra, azt nem tudhatjuk. De az ő példája is mutatja,
hogy csupán az Isten tekintélyével való visszaélés megértésével
fogható fel a jelenség. Nem segít, ha valaki képzett és okos ember.
Ha elhiszi a „szolgálati ajándék” tekintélyéről és a hatalmáról szóló
hazugságot, neki vége.
Elmondom a saját példámon, hogyan működik ez. Először
mindenki lelkesen szolgálja az Urat, és meggyőződése az, hogy
mindent Istenért tesz. Aztán elkezd tiltakozni a lelke, ellenáll a
személyisége. Feltámad a józan esze, mert érzékeli a
hazugságokat. Ezzel párhuzamosan nő rajta a pszichikai terror, az
elnyomás. Németh Sándor ténykedése ellenkezik az illető jóról
alkotott felfogásával, s érzi, hogy torzul a személyisége. Látja azt,
hogy ez honnan jön, de nem tud, és nem is mer ellenállni, mert
elfogadta, hogy Németh Sándor mögött Isten áll. Istennek pedig nem
akar ellentmondani. Létrejön egy belső konfliktushelyzet, amit nem
tud feloldani. Németh Sándor ezt érzékeli, ezért erősíti a pszichikai
nyomást. Tudatosan törekszik az ellenállás felmorzsolására, s a
személyiség megtörésére. Másokkal kapcsolatban többször mondta
nekem, hogy most zajlik a betörése, a kiképzése. Elmondása szerint
janicsárokat nevel. Hasonló a technika, ahogy az öreg katonák
szívatják kiképzésen a kopaszokat. Ehhez megsemmisíti a másik
ember személyiségét: ne gondolkodjon, ne legyen önálló, saját
akarata, majd a félelem bénítsa meg a lelkét. Amikor az ember
ráeszmél, hogy most zajlik az ő betörése, súlyos kérdések elé kerül.
Mit tegyen? Hagyja, hogy szétroncsolják a lelkét? Hódoljon be?
Tegyen úgy, mintha ez már megtörtént volna? Vagy álljon ellene? De
mi lesz akkor? A legnevetségesebb élmények egyike, amikor húsz
év után hallom, hogy „lelki beteg” voltam, hiszen neuropszichiátriai
szanatóriumba kerültem, és ez nem Németh Sándor terrorjának
következménye, hanem az én problémám. Ezért nem tudtam olyan
remek janicsár lenni, mint például Hack Péter és mások. Ezért nem
tudtam elviselni Németh Sándor „határozott” vezetői magatartását,
az ő ún. „apafiguráját”. Megjegyzem, normális ember nem akar
mások „apafigurája” lenni. Az én egészséges lelkemet éppen az
mutatja, hogy ellenálltam ennek. Kijöttem, míg vannak mások, akik
ma is ott vannak. Pedig ők is átélték azt, amit én.
A rólam szóló hazugságokkal szemben, az én erős lelkemet,
személyiségemet és egészséges pszichémet bizonyítja, hogy ez a
belső konfliktus egyáltalán létrejött bennem, mert mindenem
tiltakozott Németh Sándor elnyomása, természete és a tettei ellen:
amikor átkoztatta azokat, akiktől félt, amikor Németh Géza ellen is
névtelen mocskolódó leveleket küldetett szét a sajtónak, a
pártoknak, a felesége tragikus halála kapcsán. Amikor kiküldött
bennünket, hogy leplezzük magunkat és verjünk szét különféle
rendezvényeket. Először azt hittem, az Isten országát építjük a
legaljasabb eszközökkel, aztán undorodtam tőle. Németh Sándor
pedig egyre inkább igyekezett betörni, hogy bármire kész,
gondolkodás nélküli eszköz legyek. Nekem mindenem tiltakozott a
terrorja ellen, míg vannak, akik magukat okolják. Elhiszik a
kárhoztatását, azt hiszik, bennük van a hiba: „a Sándor” csak
meglátja és segít nekik. Isten korrigálja őket. Miközben az egész
csak technika, az uralom, az elnyomás, a kontroll alatt tartás és az
idomítás eszköze. Vannak, akiknek olyan gyenge a karakterük, hogy
látszólag nem okoz ez lelki konfliktust nekik. De ez csak látszat.
Olyan teremtmény, mint Morvay, aki ezt talán élvezi is, igényli is,
nem sok van.
A hazugsággal szemben az én lelkem nagyon is egészséges
volt, ebből fakadt a feloldhatatlan lelki konfliktusom. Németh
Sándort, az alantas módszereit, a lelki terrorját, az aljas manővereit
nem tudtam elfogadni, de nem tudtam rá nemet sem mondani, mert
Istenre nem akartam nemet mondani. Ez a kettő pedig
elválaszthatatlanul össze volt kötve. A szabadulás és a gyógyulás
kulcsa a kettő szétválasztása. Hívő emberek esetében nem segít a
racionális meggyőzés, csak a Biblia komolyanvétele jelent
megoldást. Ami ellentétes a Bibliával, azt bátran el lehet és el kell
utasítani. A félelem volt a legnagyobb visszatartó erő, amit az
emberek lelkébe oltott. A félelem lerombolja az embert, elveszi az
erejét és az ellenállóképességét. Én csupán az utolsó pillanatban
menekültem, amikor még megtehettem. Minden erőmet össze kellett
szednem hozzá. Bujdosnom kellett, mert ha megtalál, visszavisz.
Mint Pavlov kutyája az ismerős ingerekre, azonnal
engedelmeskedtem volna. Holott nem akartam.
A lelki szenvedés oka ez a konfliktushelyzet. Az ember
értékrendje ellentétbe kerül egy szörnyű dologgal, amire nem tud
nemet mondani, mert ravasz módon a szörnyűség mögé Isten
tekintélyét állították, amit a hívő nem akar elutasítani. Németh
Sándort, a kőbunkót elutasítaná könnyedén, de az ő személye össze
van kapcsolva Istennel és természetfölötti hatalmat tulajdonítanak
neki. Méghozzá olyan erősen, hogy Németh Sándor személyének
megkérdőjelezése az Istenbe vetett hitet is megkérdőjelezi. Az
alapvető probléma az, amikor valaki nem tudja a kettőt
szétválasztani, ahogyan a Hit Gyülekezete tagjai nem tudják, mert
erre vannak betanítva. Az egész teológia erre épül, és ezt ugyanúgy
fogadják el, mint Jézus Krisztus feltámadását. Így az ember lelke
meghasonlik: nem tudja, mit tegyen. Létrejön egy lelki konfliktus, ami
hosszú ideig nem tartható fenn, mert beleroppan az ember.
Valamelyik irányba engedni kell.
Mint a Fesz van című könyvemben már megírtam, a
gyülekezetbe járó fehérvári belgyógyász főorvos, Szabó Tamás
segítségét kértem, és ő dugott el a fehérvári kórház
belgyógyászatán. Azért kellett onnan továbbpasszolni Sopronba,
mert az összes vizsgálati eredményem kiváló volt, fizikailag
makkegészséges voltam. A terheléses szívvizsgálaton, ahol
futószalagon egy órát kellett futnom, miközben rámcsatoltak
mindenféle zsinórokat, jobb eredményt produkáltam, mint a Rába
ETO NB I-es futballistái. Akkor megijedtem, hogy nem maradhatok itt
sokáig. Volt az osztályon egy kedves hölgy, a kezelőorvosom, kiváló
szakember, aki lelkiismeretesen kereste a betegséget, de nem
találta. Egyszer megpróbált velem bizalmasan beszélni.
Megkérdezte, miért vagyok itt, miért bújtat Szabó főorvos úr. A
próbálkozása nem járt sikerrel. Nem nyíltam meg, nem árultam el
semmit, mert rettegtem, hogy Németh Sándor utánam jön, vagy
utánam küld valakit. Pedig megérdemelte volna az őszinteséget.
Hasonlóan jártak velem Sopronban is, pedig nagyon tiszteletreméltó
társaság jött össze e célból. Szerették volna, ha őszintén elmondok
mindent. De tudtam, hogy a hitesek „beszivárognak” mindenhová.
Németh Sándor mindenhol talál egy hitest, vagy egy hitesnek az
ismerősét. Így nem mertem semmit mondani. Minden hites
potenciális ügynök, akit ő azonnal beélesít, ha valamire szüksége
van. Kikutatja, hogy ki tud valamit megszerezni, és a hitesek ennek
éppen úgy nem tudnak ellentmondani, még ha a munkahelyüket
elveszítik is, mert azt hiszik, ez is az Isten szolgálata. Pontosan
láttam, hogy mi zajlik a háttérben. Valakitől hallottam később, hogy
Németh azt állította, az „orvosok beszélték tele a fejemet”. Ezzel
szemben az orvosok reménye az volt, hogy végre megtudnak többet
a jelenségről és annak okairól. A beszélgetés során elmondták:
rajtam látják, elég intelligens vagyok ahhoz, hogy értelmezni tudjam
a velem történteket. A segítségemet kérték, de azt mondtam, hogy
ne haragudjanak, nem tehetem meg, mert nem érzem magam
biztonságban.
Attól féltem, hogy mikor jelennek meg Petrőcz Levente emberei,
mikor visznek el Németh Sándor testőrei, nehogy beszéljek. Ha a
fülükbe jut, hogy beszélek, végem. Nem éreztem elég erősnek
magam, hogy ki tudjak szabadulni. Ez olyan érzés volt, mint amikor
a filmekben elkapják az embert, és kioperálják az agyát. Ha
visszavisznek, Németh Sándor befejezi rajtam, amit elkezdett. Úgy
járhatok, mint McMurphy a Száll a kakukk fészkére című filmben:
jelképesen kivágják az agyam egy részét, és lobotómiát alkalmaznak
rajtam, és csorgó nyálú élőhalott leszek Németh Sándor
„sajtóosztályán”. Engedelmes szolga, beprogramozott gép.
Nagyjából ezzel egyenértékű az, amit Németh az emberekkel művel.
Grüll Tibit küldte ki kémkedni, hogy megtudja, mi a helyzet. Én úgy
tettem, mintha minden a legnagyobb rendben lenne. Vicces volt
látni, hogyan próbálkozott Grüll Tibi a megbízásnak megfelelni, és a
kioktatás alapján kiszedni belőlem valamit. De nem sikerült neki.
Naiv képpel játszottam a hülyét, akivel minden rendben van. Ne
aggódjanak, hamarosan visszatérek. „Alig várom.” Időre volt
szükségem, hogy lelkileg megerősödjek. Ha úgy érzi, veszélyes
lehetek rá, talán azt sem bánná, ha meghalok. Elestem Isten
szolgálatában. Van ilyen. Az erősek mennek tovább, a gyengék
pedig elhullanak. Csak a kutyák ugatnak, miközben a karaván halad.
A megfélemlítés, amit a lelki betörésemhez használt, okozott
pszichoszomatikus tüneteket: nem kaptam levegőt, nem szakadt fel
a sóhajtásom, pánikrohamaim voltak. Attól féltem, hogy belehalok a
feloldhatatlannak látszó ellentmondásba. Aki ezt nem bírja,
legyengül, öngyilkos lesz, vagy enged. Belül erős voltam, de az
Istenre való hivatkozás, a hamis tekintély megakadályozta, hogy
megtegyem, amit megtettem volna, ha nincs belekeverve Isten.
Később már csak féltem. Ezt a belső konfliktust, ennek negatív
hatásait diagnosztizálták Sopronban, helyesen úgy, hogy „szituatív
egyensúlyvesztés, alkalmi depresszió a feloldhatatlan lelki konfliktus”
miatt, amely külső lelki bántalmazás, egy megfélemlítés eredménye:
pszichikai terror hatására bekövetkezett félelem, személyiségem
összezúzására tett kísérlet következtében beállt lelki zavar. Ha
valaki nem tudná, ez Németh Sándor tevékenységének pontos
leírása. Pedig csak azt akartam, hogy megtérjek Istenhez,
megismerjem és kövessem őt. Szolgáljam az Isten egyházát a
legjobb tudásom szerint, feladva mindent, önzetlenül. Életem
értelme Isten szolgálata. Ehelyett kaptam a diagnózist, hogy „átment
rajtam egy úthenger, egy diktátor széttaposta a lelkem”, és meg
akart szüntetni, mint egyéniséget, önálló embert.
Úgy emlékszem, hogy kavarogtak bennem dolgok. Az
istenismeretemmel nem fért össze Németh Sándor, mert korábban
volt életem a Hit Gyülekezetén kívül is. Isten nemcsak a Hit
Gyülekezetében van, ahogyan ők hiszik, hanem ismert ő engem
korábban is. Ahogy én is imádkoztam hozzá és éreztem is a
segítségét. Egész életem Istennek az irántam való mérhetetlen
szeretetéről és kegyelméről szólt. Volt a szívemben Isten iránti
bizalom. Én egy szerető, jó Istent ismertem, akiben bízhatok, aki
nem bánt engem, s nem fenyeget, nem félemlít meg, akitől nem kell
rettegnem, mint ahogy Németh Sándortól kellett. Aki megbocsát, aki
megsegít, és aki vigyáz rám. Őt semmiképp nem akartam
elveszíteni, és ehhez a szerető Istenhez kapcsolta magát egy
borzalmas ember, egy kíméletlen, kegyetlen alak. Egy nagy bunkó,
akitől az életemet mentettem, akiből annyira elegem lett, hogy azt
mondtam: ha Istent kell elveszítenem emiatt, akkor veszítsem el, de
ezt akkor sem bírom, és nem is akarom tovább csinálni. Kész voltam
mindenre, csak ettől az embertől elfuthassak, csak tőle
megszabadulhassak. De Istent soha nem utasítottam el. Belül, a
szívem mélyén, éreztem, hogy nem fog elhagyni emiatt. Ennek is
fontos szerepe volt abban, hogy ki tudtam jönni. Sokszor éreztem
vigasztalást, mintha átölelne. Nagyon sokat jelentett nekem az is,
hogy Piszter Ervin barátom eljött hozzám és erősített. Nagy Iván
barátommal együtt, aki lelkileg már régen túl volt ezen. Ő már akkor
is hamis tanítónak nevezte Németh Sándort, amikor őt presbiternek
akarta felkérni. Nagyon fontos volt az is, hogy Görbicz Tamás és a
többiek épp akkor szálltak szembe Németh Sándorral, ezért kaptam
levegőt. Nélkülük sokkal nehezebb lett volna, hálás vagyok nekik.
Görbicz Tamás egy kicsit pásztorkodott is felettem, vele már a
folyamat elején tudtam beszélni, és nagyon fontos volt, hogy valaki
megértett, aki egy istenfélő, képzett és intelligens ember. Nem
belevert a földbe, hanem igazat adott. Miután sikerült
kiszabadulnunk, Iványi Gáborék fogadtak be a nagy családjukba.
Náluk töltöttük az első szabad karácsonyt, a többi csonkabonkával
együtt, akiket Gábor meghív, és ma is úgy tekintünk magunkra, mint
tiszteletbeli, befogadott Iványi-gyerekekre. A többi Iványi-gyerek
olyan, mintha a testvérünk lenne. A családjuk része vagyunk. Gábor
igaz barát, akivel húsz év alatt nem volt még nézetkülönbségünk
sem. A Németh Sándorral eltöltött nyolc év egy életre szóló
katasztrófával járt. Talán mégsem bennem volt a hiba. Iványi Gábor
mindenben ellentéte Németh Sándornak, és érdekes módon, vele
nem kerülök konfliktusba. Olyan, akárcsak Krisztus. Érdekes, vele jól
megértjük egymást. Egy rövid ideig a Biblia Szól Gyülekezetbe
jártunk, ahol nagyon sok jó embert ismertem meg. Szerettük őket. Itt
kaptuk az első érintést a „bevégzett munka” tanításról. Azért léptem
tovább, mert nem tudták megmagyarázni: a tökéletes áldozat
hiányzott a tanítás alól. De szeretettel és hálával gondolok rájuk,
Pastor Schallerre, Pastor Brianre és a többiekre. Azt hiszem, ők is
átmentek néhány dolgon.
Nagy traumán mentünk keresztül, amit a külvilág előtt is leplezni
kellett. Nem akartuk, hogy lássák rajtunk, mint a leprásokon. Vissza
akartunk illeszkedni a normális világba. Ez azért sem volt könnyű,
mert a távozásunkkal egy életre szóló ellenséget kaptunk, aki soha
nem fogja megbocsátani, hogy merészeltünk ellentmondani neki,
elmenni, leleplezni őt. Méghozzá úgy, hogy nem csaphatott agyon
érte. Azt hiszem, ezt viselte a legnehezebben. Miután kimenekültem,
a Fesz van című könyvemben megírtam mindent. Semmi nem
történt. Senkit nem érdekelt, hogy egy szörnyeteg Isten nevével
visszaélve magyar polgárok ezreit félemlíti meg, teszi rabszolgájává,
beszélő szerszámmá, agymosott zombivá. Ez egy
megengedhetetlen visszaélés. Én elmenekültem, de ha a
neuropszichiátriai szanatóriumban megvizsgálták volna a többieket,
róluk ugyanezt a diagnózist fel lehetett volna állítani. A vidéki
hívőkről is, ahol a sok „kis némethsándor” kopírozza ugyanezt, de a
nagy Németh Sándor hatása is eléri őket. Nem történt semmi,
csupán annyi, hogy ezek után kitalálta rólam, hogy ügynök voltam,
és nyolc éve nincs egy elsőfokú ítéletem ellene. Annak ellenére,
hogy semmiféle bizonyítéka nincs, és soha nem is volt. Ennyi történt
a magyar jogállamban. Nyugodtan packázhat a bírósággal. Most
még inkább, hogy Orbán támogatója lett. Ezért kell politizálnia, hogy
a politikai kapcsolataival elintézzen mindent.
A fentiekből következik, hogy a szabadulás és a gyógyulás útja
az ellentmondás feloldása: Németh Sándort el lehet utasítani, mert
Isten nem áll mögötte. A lelki konfliktust a hamis tekintély
elutasításával lehet oldani. Aki Németh Sándornak ellentmond, nem
Istennek mond ellent. Németh Sándor nem Isten, és nem tud
mindent, nincs mindenben igaza. (Önmagában is döbbenetes, hogy
ilyeneket kell mondani a hiteseknek, mert sokaknak ez a gondolat is
ijesztő.) Nincs senki kényszerítve Németh Sándorhoz, az Isten
országa nincs hozzákötve. Olyannyira nem, hogy aki nála keresi
Isten országát, meg sem találja, mert Németh Sándor a túlvilágba
helyezi Isten országának az eljövetelét. Nem szabad hagyni, hogy
meghasonuljon az ember önmagával, jobb lesz, ha távozik. Minél
előbb, annál jobb, annál kevesebb sérüléssel ússza meg. A kétségei
nem az ördögtől vannak, hanem a Szentlélektől, vagy a saját
normális, józan eszétől, s jól teszi, ha hallgat rá. Aki ezt megteszi,
legyen határozott a szívében, és a távozása után dobjon mindent a
kukába, amit tőle hallott. Utána ne egy másik Németh Sándort
keressen, mint az idomított állat, aki igényli a verést, hanem a
szívében ez ellen lázadjon fel. Isten szabadnak teremtette az
embert. Németh elutasításával nem Istent veszíti el a hívő, hanem
megkapja az esélyt, hogy Istent megtalálja. Az ördögöt már
megismerte, ideje megismernie a szerető, jóságos Atyát.
Sokan úgy oldják fel a konfliktust, hogy készek arra, hogy Istent
is elhagyják, ha ez az ára, de erre nincs szükség. Utána örömmel
tapasztalják meg, hogy Isten nem hagyja el őket, ellenkezőleg. A
távozást követő gyógyulás alapja is csak az lehet, hogy az ember
megérti: egy csalás áldozata volt, és nem ő bizonyult rossz hívőnek,
gyenge embernek, mert távozott, sőt a távozása ennek az
ellenkezőjét bizonyítja. Nem kell elfogadni azt a hazugságot sem,
hogy a gyenge hitet Isten kárhoztatja. A hit is ajándék. Az sem
rajtunk múlik. Aki ezt elfogadja, máris erősebb a hite. Ezeket az
igazságokat csak lerombolni lehet, ezeket a hamis tanítók
homályosítják el. Ezektől kell megszabadulni. Hamisítványt adtak el
igazinak, de felismerted a csalást, erősebb volt a hited, az igazság
szeretete, mint a hamis varázslás. Emellett azt kell megérteni, hogy
nem Isten ellen, hanem Isten mellett hoztál döntést, amikor a
hamisítványt, a hamis bálványt, a hamis tekintélyt és a hamis
„ajándékot” elutasítottad. Istentől volt a döntés, nyugodj meg.
Nagyon fontos a megbocsátás, s utána a teljes szakítás. Ez alatt azt
értem, hogy mindent, amit Németh Sándor tanított, „kárnak és
szemétnek” ítélek Jézus Krisztus megismerése érdekében. Nem
kerülhet konfliktusba a Biblia, az igazságszeretet, és még a józan
ész sem azzal, hogy Németh Sándornak nem lehet ezek alapján
ellentmondani, mert akkor Istennel kerül szembe a hívő. Isten nem
emberek, hanem a Biblia, a kijelentett igazság és az ő Igéje mellett
áll. Isten soha nem kerül ellentétbe az igazsággal egyetlen ember
kedvéért sem. Az Ige mindenkire érvényes. Németh Sándorra is. Ha
Jézus azt mondta, hogy a gonoszt is jóval győzd meg, és áldjad
azokat is, akik téged átkoznak, s Németh Sándor nem ezt teszi,
hanem ennek az ellenkezőjét tanítja, akkor eretnek, sarlatán,
istentelen ember, aki az Isten Igéjét meghamisítja, és ezért Istennel
kell elszámolnia. Ha a Biblia azt mondja, hogy ne gyűjtsetek
kincseket a földön, és ő multimilliárdos vagyont gyűjt, és az
alkalmazottaitól lop, mert nem fizeti meg őket, akkor ő istentelen,
képmutató, farizeus, akivel Isten semmiféle közösséget nem vállal.
Ha Németh Sándor nem a kegyelmet és nem a hit által való
megigazulást hirdeti, akkor ő hamis tanító, eretnek, antikrisztusi
csaló, aki meghamisítja az evangéliumot. Ha a törvényből igazul
meg a hívő, és a törvény cselekedetei alapján kerüli el a pokol tüzét,
akkor Németh Sándor egy dilettáns, hozzá nem értő, képesítés
nélküli állelkész, aki becsapja az embereket, és az Isten megváltott
gyermekeit a bűn és a halál törvénye alá viszi. Ha Németh Sándor
veri a szolgatársait, akkor Jézus tanításának ellenkezőjét teszi. Ha
nem ő szolgál, hanem őt szolgálják, akkor nem Jézus Krisztus
egyházát építi, hanem evilági szervezetet, maffiát, politikai pártot,
paramilitáris rohamosztagot tart fenn. Egy ilyen embertől nem kell
félni, hanem annak kell tekinteni, ami.
Csupán néhány dolgot említettem, ami alapján mindenki bátran
kijelentheti: ez az ember egy csaló, a neki való ellentmondás nem
Istennek való engedetlenség, hanem Isten Igéjének való
engedelmesség. A gyógyulás és a szabadulás alapja a hamis
tekintély teljes és azonnali lerombolása az Ige alapján. Ez a kulcsa
annak, hogy a belső lelki konfliktus, amit a hamis tekintéllyel való
„varázslás” okozott, megszűnjön. Meg kell, hogy látszódjék Jézabel
mezítelensége és rútsága. Akkor lehet leszámolni vele, mint hamis
tekintéllyel, és akkor lehet az elnyomásától megszabadulni. Aki nem
élte át, az nem tudja, milyen lelki kínokon mennek át a Hit
Gyülekezete tagjai. Azok is, akik még bent vannak (akárhogyan
kiabálnak és tagadják is), s azok is, akik már eljöttek. Évek,
évtizedek múlva is „nyomást” éreznek, kárhoztatásuk van, lelki
kínokat élnek át, félnek és bizonytalanságban vannak. Tele vannak
kétségekkel, nem tudják eldönteni, mi igaz, és mi hamis.
Megerőszakolták a lelküket, sokaknak kínozták a lelkiismeretét, és
súlyos lelki bántalmazáson estek át. Németh Sándor a félelemkeltés
alapján is azonosítható.
Dönci (Dénes József, a legendás zenész, az Európa Kiadó és a
Balaton együttes gitárosa) esete jól szemlélteti a különbségeket.
Dönci elhagyta a gyülekezetet, s írt egy kultikus könyvet, ami
visszaadta ennek a zenekultúrának a lényegét. Ha angolul írja és
Amerikában jelenik meg, a beat-irodalom klasszikusai között foglalna
helyet. Egyenértékű volt a zenével, amit ez a társaság létrehozott. A
Hit Gyülekezete nem maradhatott ki, miután Németh Sándor
alaposan beletenyerelt ezeknek a zenészeknek és zenekaraiknak az
életébe. Dönci már eljött, mert látta, hogy valami nem jó. De a
Németh Sándorral való szellemi szakításig soha nem jutott el. A
„Szökésben” című könyvében őszintén vallott arról, hogy szeretné
szétszálazni a dolgokat, mi a hamis, és mi az igaz, de ez nem
nagyon sikerült. Egyrészt azt írta, hogy Víg Misi feleségének
öngyilkossága után, amikor Misi, Pajor és ő egy autóban utaztak,
Pajor egy érzéketlen mondatáról rájött, hogy „magától nem mondott
volna ilyet”. Pajor azt mondta Víg Mihálynak, hogy a választások
miatt ne beszéljen senkinek arról, ami történt, mert kedvezőtlenül
befolyásolná az eredményeket. Pajor Németh Sándor szövegét
mondta, amivel Németh megbízta. Elképzelhető a hatás, ahogy Víg
Misi ezt fogadta. Döncit is megdöbbentette Pajor Tamás szívtelen
mondata. Azt írta: „Ahhoz, hogy az ő száját ilyen mondatok hagyják
el, agymosáson kellett átmennie.” Dönci ezen a ponton átélt egy
megvilágosodást önmagával kapcsolatban is: „Akkor és ott
ráébredtem, hogy én is agymosáson mentem át, ehhez képest az
elektro- és inzulinradír piskóta, desszert volt.” Dönci átesett ezeken,
tudta, miről beszél. Mégis kínlódott, mégsem volt képes levonni a
következtetéseket. Mégsem tudta elválasztani a jót és a rosszat. És
tovább vergődött: „Egyszerűen nem tudok továbblépni addig, míg ezt
meg nem teszem, vállalva a következményeket.” Szerintem nem az
alkohol vitte el, hanem az, hogy ezt nem tudta megoldani. Ezért nem
tudott továbblépni. Ez a lelki krízis közös a Hit Gyülekezete volt
tagjaiban. A sorsuk alakulása nagyban attól függ, hogy ezt mennyire
sikeresen tudják megtenni. Dönci még azt írta erről: „A tollamat nem
a gyűlölet vezeti, jóhiszeműnek vélem magam. De sem én, sem az
Egyház nem tud a veszteglő állapoton túljutni, míg a fenti esetek fel
nem dolgozódnak.” Az egyik oldalon elismerte azt, hogy „ekkor
hasított belém először a kétely, nem biztos, hogy nálunk minden
esetben a tiszta, hamisítatlan evangéliumról van szó”. A másik
oldalról pedig védte Németh Sándort, mert mégiscsak átélt valami
tiszta és őszinte dolgot. Dönci problémája az volt, hogy a súlyos
ellentmondást Németh személyiségén belül kereste, és nem ismerte
fel, hogy a jó, amit belül átélt, Istentől volt, amihez Németh
Sándornak semmi köze. Az agymosás és a hamis evangélium pedig
Németh Sándortól származik, amihez Istennek semmi köze.
Méghozzá az első perctől kezdve. Mert Dönci ugyanabba a hibába
esett, mint a többiek, akik úgy vélik, hogy „Budaörsön még jó volt”.
Akik később tértek meg, akik nem ismerték már a budaörsi időket,
azok a saját megtérésük utáni időket látják hasonlóan szépnek.
Ennek oka az, hogy amikor megtér az ember, megismeri Isten
kegyelmét, szeretetét és jóságát, az csodálatos megtapasztalás, az
olyan, mint a „mézeshetek”. Ám ez azzal arányosan kezd
megváltozni, ahogy beépül a gyülekezeti életbe, s ahogy Németh
Sándor személye előtérbe kerül Isten személyével szemben. Ez a
fordulat változtat meg mindent.
Dönci is azt mondja, ha Víg Misinek van igaza, és Budaörsön
Németh Sándor ugyanaz volt, akit később megismert, akkor „ez
esetben mindketten ostobák volnánk, megvezetett lúzerek”. Ezt
pontosan látja: ostobák, megvezetett lúzerek voltunk. Ám Dönci nem
tudott szembenézni azzal, hogy ez az igazság. Hogy ebből egyedül
Isten nem volt hamis, de minden más, amit Németh képviselt, az
igen. Azt kérdezi a könyvében, hogy „csak nem képzeli az én
barátom, hogy bedőltem volna egy szélhámos dumának? Nem,
akkor engem egy szellemi ember szólított meg, aki korábban
őszintén kereste Istent”. Csakhogy, amit Dönci „egy szellemi ember”
megszólításának vél, az a Szentlélek volt. Akivel pedig a gyülekezet
vezetőjeként találkozott, az egy szélhámos. Ezt a kettőt kell tudni
elválasztani, hogy a lelkünkben lejátszódott események
feldolgozódjanak. Döncit az sem győzte meg, hogy miután kilépett a
gyülekezetből, Németh nem kereste. Egyetlen lépést sem tett azért,
hogy visszatérjen. Pedig Dönci ott zenélt a színpadon éveken át.
Dönci ennek ellenére bizonyos mértékben lojális maradt, soha nem
nézett szembe azzal, hogy Németh Sándor kicsoda. Németh pedig
ezt tudta. Ezért Dönci soha nem lett szellemileg szabad ember,
hiába volt ezúttal is „szökésben”. Dönci megsértődött, hogy nem
zenélhetett, de nem „lázadt” fel, mert nem értette meg, hogy Isten és
Németh Sándor két külön világ, s Németh elvette tőle azt, amit ő
keresett. Németh már jobban akart szabadulni tőle, mint fordítva.
Németh Sándor nem törte össze magát, hogy kiragadja az „oroszlán
szájából”. Inkább örült, hogy Dönci elment. Dönci ezt nem értette,
pedig ez mindent elmond egy „pásztorról”, aki nem megy a juhok
után, hátrahagyva a többit, és nem keresi meg az egyet, amely
elveszett. Könnyebb volt nélküle, mert ő mégis megmaradt egy
kereső, őszinte embernek, nem lett olyan, mint Pajor, az egykori
„lázadó”, aki ellentéte egykori önmagának. Nem csak olyan lázadás
van, mint amilyet Pajor bemutatott a Neurotic együttesben. Jézus
Krisztus is lázadó volt a farizeusokkal szemben. Így is lehet lázadni.
De ezt Dönci sem ismerte fel, ezért nem maradt neki sem más út a
lázadásra, csak az, ami fizikailag végzett vele.
Nincs kiábrándítóbb, mint az a szöveg, amit Pajor írt Dönci
emlékezetére. Pajor Tamás ezt írta: „Dönci, akit a rácsok újra maguk
mögé zártak. Megtudtam, hogy végül mégse menthetetlenül. Az
utolsó pillanatban szíve még kifért a résen, hogy befogadja
Magyarország fölött az ég. Mert megvan írva: Aki az Úr nevét
segítségül hívja, az megmenekül.” Az Úr nevét Dönci már sokkal
korábban segítségül hívta, és megmenekült. Semmi köze ehhez
Pajornak. Nem kell neki még efölött is őrmesterkednie. Nekik ennyi
egy ember élete, értéke. Hogy mit csinál az utolsó pillanatban, hogy
aztán dicsekedni lehessen vele. Dönci Németh Sándor börtönében
volt rácsok mögött, ahonnan kimenekült. Kijött a résen. Ez mutatja a
szíve nagyságát. Mégis szabad lett. Fizikailag szabad. Pajornak ez a
szövege nem sokkal jobb, mint amit Víg Misinek mondott, szintén
egy kritikus pillanatban. Nem tudom, hogy mentség, vagy súlyosbító
körülmény az, hogy egykori barátját is Németh Sándorként
búcsúztatta. Ahogy Németh utasítására szorította háttérbe Döncit,
amikor nem engedte neki, hogy az Ámen zenekarban kiélje a
tehetségét. Dönci leírja, hogy abban a gyülekezeti cégben dolgozott,
amely az Ámen lemezeit terjesztette. Dönci tasakolhatta Pajor
lemezeit. Túlélte. Azt túlélte. Jelképes, hogy Piszter Ervin temette.
Autonóm ember távozott. Az Isten ezeket szereti.
Filmszerű a három ember sorsa, akik ebből a világból
kapcsolatba kerültek a Hit Gyülekezetével. Víg Misi próbálkozott, de
hamar átlátott Németh Sándoron. Az életét mégis örökre
megpecsételte a vele való találkozás. Nem alkalmatlan volt a
kereszténységre, hanem túl alkalmas. Ebből a szubkultúrából ezek a
fiúk olyan őszinte igazságkeresést hoztak magukkal, amelynek
Németh Sándor nem tudott megfelelni. Művészetükkel hazugságokat
utasítottak el, és nem akartak helyettük egy másik hazugságot. A
kérdés az volt, hogy Isten tekintélyével kit tud Németh Sándor
megtéveszteni és lelkileg betörni. Ahhoz, hogy Víg Mihály elfogadja
a Krisztus helyébe lépő Németh Sándort, Németh Sándornak
olyannak kellett volna lennie, mint Krisztusnak. Pajor betört,
agymosott lett. Dönci megállapította, hogy ő is az lett, de a
valósággal mégsem tudott szembenézni. Víg Misi viszont felismerte
az igazságot, mégis ő fizette érte a legnagyobb árat, mert a
kedvesét csapdába ejtették. Dönci megragadt Pajor és Víg Mihály
között valahol félúton. Tragikus történet. Az egészben a
legmegrázóbb az, hogy végül Németh Sándor lopta le róluk a
„kenetet”, és a Hit Gyülekezete fiatalok közötti sikerének egyik titka
az Európa Kiadó, a Balaton együttes és mások felszabadító
szellemisége, „lázadó” természete, azzal a pozitív üzenettel, hogy ez
a lázadás Istenhez vezet. Azt elfelejtették hozzátenni, hogy ez az út
Németh Sándoron és az ő borzalmas természetén keresztül vezet
Istenhez. Akik mennybe kerültek, azoknak poklokat kell megjárniuk.
Teljesen feleslegesen.
De volt egy negyedik ember is, aki a negyedik utat képviselte.
Menyhárt Jenő, az Európa Kiadó legendás vezetője, frontembere.
Neki hiába beszéltek, ő kívül maradt. Pedig kapcsolatban állt a régi
barátaival. Menyhárt Jenőt egyszer New Yorkból vittem ki Newarkba
a repülőtérre, és útközben betértünk hozzánk. A házban az egyik lift
nem működött, ezért a másik liften mentünk fel a legfelső emeletre.
Majd kimentünk a tetőre, ott húztuk át a bőröndjeiket a lépcsőházba,
ahol nem működött a lift, és ereszkedtünk le a lépcsőn a negyedikre.
Elmentünk vacsorázni, aztán megtettük az utat visszafelé ugyanígy
a tetőn át. Jenő nagyon élvezte. Nem hiszem, hogy zavarta volna,
ha működik a lift, de a tetőn jobban érezte magát. Ez az az élet, amit
élni érdemes. Kevésbé komfortos ugyan, de szabadabb. A Hit
Gyülekezetében egy ilyen elromlott lift minimum az átok jele. Ez illett
az Európa Kiadó „életérzésbe”, tetőn át bejutni a lakásba, ez
Menyhárt Jenő maga. Ő az életét is úgy élte, ahogy mindig.
Autentikus és hiteles, önmagával azonos. Amerikában is megmaradt
ő maga. Azt sem használta ki, amit kihasználhatott volna, hogy
jobban éljen. Ez is egy alternatíva. Ezért Menyhárt Jenőnek nem is
kell mit feldolgoznia, mint nekünk. Még Istennel sem engedte
megzsarolni magát. Nem is foglalkoztunk hitesekkel.
Megállapítottuk, hogy Németh Sándor mellett Pajor Tamás mennyire
megöregedett, legalábbis a viselkedésében. Jenő mindig is egy
„cult”-nak látta a Hit Gyülekezetét. Pajor szerintem betagozódott egy
rosszabb diktatúrába, mint ami ellen lázadt. Teljesen összemosódott
nála Jézus Krisztus és Németh Sándor, majd felcserélődött a kettő.
Tragikus sors. De Jenő megúszta. Önmaga maradhatott. Kihagyott
egy felesleges kanyart. Szabad arra, hogy Istent bárhogy
megszólítsa. A Menny Kiadó.
Dönci tragédiája az, hogy soha nem ismerte fel, hogy Németh
Sándor kicsoda. Ezért a könyvében dicsérte a Fesz van című
könyvem abszurd történeteit, mert azokat maga is átélte, és
ugyanolyan borzalmasnak tartotta. De amikor azokból
„következtetéseket” vontam le Németh Sándor személyére
vonatkozóan, azokat már túlzásnak tartotta. Nem tudott a hamis
tekintélytől megszabadulni. Ezért is nem tudta megfejteni az
igazságot, nem tudta szétszálazni a dolgokat, mert így nem is lehet.
Nem mert belegondolni abba, hogy Németh Sándor szélhámos, aki
palira vett bennünket, megtaposott minket, az orrunknál fogva
vezetett, s hülyét csinált belőlünk. Ellopta az életünket Istentől. De
nem bántom érte Döncit, mert megértem. Amikor a Fesz van-t írtam,
előbbre jártam, mint Dönci, de én sem tudtam ezt, ahogyan mások
sem. Nem mertünk erre gondolni. Féltünk, hátha mégsem így van.
Németh Sándor úgymond a Bibliát tanítja. Lehet olyan, hogy valaki a
Bibliát tanítja, és mégis istentelen? A távozásunk óta eltelt húsz év
alatt értettem meg azt, hogy igen, lehetséges. Ahogy az ördög is
hivatkozott Jézusnak a Bibliára, csak éppen hamisan idézte. Az
ördög a legjobb példa arra, hogyan lehet a Bibliát hamisítani, hogyan
lehet a hangsúlyokkal egészen más jelentést adni ugyanannak.
Lehet egy hamis tanrendszert felépíteni belőle. „Maga a Sátán is
átváltoztatja magát világosság angyalává. Nem nagy dolog azért, ha
az ő szolgái is átváltoztatják magukat az igazság szolgáivá; akiknek
végük az ő cselekedeteik szerint lészen”. (II. Korinthus 11,14-15)
Miért csodálkozik bárki, hogy aki a legnagyobb apostolnak mondja
magát, az a legnagyobb csaló? Ilyen a világ. Shakespeare William
sem írná meg másképp. Pál apostol megmondta, Virág elvtárs, és
testvérek: „az ilyenek hamis apostolok, álnok munkások, akik a
Krisztus apostolaivá változtatják át magukat”. Miért csodálkoztok?
Miért ne éppen a Hit Gyülekezete egyetlen „szolgálati ajándéka”
lenne a hamis apostol, az álnok munkás? Pál apostol arról beszél,
hogy „félek azonban, hogy amiként a kígyó a maga álnokságával
megcsalta Évát, akként a ti gondolataitok is megrontatnak és
eltávolodnak a Krisztus iránt való egyenességtől. Mert hogyha az,
aki jő, más Jézust prédikál, akit nem prédikáltunk, vagy más lelket
vesztek, amit nem vettetek, más evangéliumot, amit be nem
fogadtatok, szépen eltűrnétek”. (II. Korinthus 11,3-4) Amikor
megtértünk, arra az örömhírre tértünk meg, hogy Isten Fia meghalt
értünk, helyettünk, kifizette a bűneink árát és bűnbocsánatunk van,
ha hiszünk benne. Aztán hallottuk, hogy semmit nem számít Jézus
Krisztus engesztelő áldozata, ha bármilyen bűnt követünk el, mert
elveszítjük az üdvösségünket, ha abban a pillanatban halunk meg. A
pokolba kerülünk. Szegény Józsi mellé. Ennél még a megtérésünk
előtt is reménytelibb helyzetben voltunk. Néha megigazulhattunk, ha
Németh Sándor úgy akarta. Az üdvösségünk tőle függött. Lett egy
másik istenünk, aki eldöntötte, mikor enged Istenhez bennünket,
mikor nem. Ő lett az út, az igazság és az élet. Nem ingyen.
Ez más Jézus, más evangélium, más szellem. Ahogy mások
megátkozása is más szellem. Amikor megtértünk, még nem tudtuk,
hogy Németh Sándor anyagi és hatalmi érdekei szerint hol Orbán
Viktort, hol az ellenfeleit kell megátkoznunk. Azokról a kedves
testvéreinkről nem beszélve, akik merészeltek ellentmondani az
Isten szent emberének, akinek a kedvéért Isten semmibe veszi a
Bibliát. Ha ez más Jézus, más evangélium és más szellem, akkor
Németh Sándor mitől nem hamis apostol és álnok munkás? Mi
megtértünk Istenhez, és egy szélhámos, hamis apostol kifosztott
bennünket lelkileg, anyagilag, érzelmileg, erkölcsileg ebből. Amikor
tiltakozott a lelkünk, megfenyegetett bennünket a pokollal, hogy
odajutunk, ha neki ellent merünk mondani. Miközben nem lehet egy
percig sem nézni az ATV-ben a Szomorú Vasárnapot, ennek az
embernek a rögtönzéseit. Süt a fenyegetés, a kárhoztatás, a
megfélemlítés, a hitetlenség. Hol a szeretet? A Szomorú Vasárnap
egy perce is kínszenvedés, ha valamit meg kell hallgatnom a
munkám miatt. Mintha ostoroznának, olyan hallgatni a sok
zagyvaságot, emberi kitalációt, állandó fenyegetést. Harminc éve
nem tudja egyeztetni a ragokat és a névmásokat.
Ezt kell megérteni, hogy felszabaduljon és meggyógyuljon az
ember lelke. Erre van szükség ahhoz, hogy ne csak a hívő jöjjön ki a
Hit Gyülekezetéből, hanem a Hit Gyülekezete is kijöjjön belőle. Hogy
távozása után ne egy másik Németh Sándort keressen az ember, ne
is azokat a hazugságokat keresse. Ne a dübörgő dicséretben
felszabaduló adrenalin, ne a közös hadsereg menetelésének büszke
érzése jelentse az Isten jelenlétét, hanem meghallja valaki egy
csendes és igaz prédikációban a valódi evangéliumot. Hogy ne
Németh Sándorhoz mérje a sok kisegyház magát, mert az egy
hamis egyház, ahol megbetegszik az ember, nem meggyógyul.
Ahogy Víg Mihály mondta: ez az a hely, ahol nem a halottak
támadnak fel, hanem az élők halnak meg. Az ördög is tud
gyülekezetet csinálni. Az a leglátványosabb. Attól lesz leginkább
felfuvalkodott az ember. Az ígéri a legnagyobb sikereket.
Léteznek hamisítványok, amelyek valódinak tűnnek. Lehet
megfélemlítéssel is elhagyni függőségeket és káros szokásokat.
Isten akkor is szereti, megszabadítja az embert, aki segítségül hívja
az ő nevét, ha egy elnyomó szektába jár. Istent a körülmények nem
nagyon érdeklik, ő meg akarja menteni az embert. Isten nem
kicsinyes. Lehet bűntől való szabadságnak és szentségnek képzelni
azt, amikor az embert fenyegetik, megfélemlítik, és időről időre
igyekszik abbahagyni ezt-azt. De lehet valódit is élni, amikor az
ember a cselekedeteitől függetlenül igaz, nincs a törvény alatt,
hanem kegyelem alatt van, és ezért a bűn nem uralkodik rajta, a bűn
ereje elhal, és azért nem tesz meg valamit, mert nem kívánja, és
nem esik jól. A törvény nem kényszeríti, és nem gerjeszti a bűn iránti
vágyat. A jó szellemi állapot a megigazulás tudata, s a tökéletes
szeretet átélése. Isten nem az érdemeinkért szeret, hanem feltétlen
szeretettel. Az ember igaz, keresi a bűnt, de nincs sehol. Nem
gondol rá, mert nem ettől igaz. Ez a keresztény szabadság.
A másik pedig hamis utánzat. Az is hamis utánzat, amikor valaki
nagy szellemi embernek képzeli magát, de szeretet nincs benne,
nem ismeri az Isten szeretetét. Ahogy létezik fegyelmezés a
Bibliában, amikor hívők valamit nem jól tesznek és szeretettel
megmutatják nekik a helyes utat. De van hamisítvány, amikor egy
diktátor tartja pszichológiai terror alatt az alattvalóit. A kettő nem
ugyanaz. Az sem ugyanaz, amikor a hitben való megmaradáshoz
szükség van arra, hogy a „szolgálati ajándék” hetente beadja, mint
egy narkósnak az adagot, az aktuális fenyegetést, kárhoztatást, a
félelemből való engedelmességet. Ezzel szemben a valódi
egyházban nem bűnközpontú, kárhozattól rettegő hívők élnek,
hanem olyanok, akiknek a kegyelemből elnyert üdvösség és
megigazulás miatt hálával, szeretettel teli a szívük. Az Isten jóságára
tanítják őket, a megváltás mögött levő végtelen szeretetre. Nekik
csak arra kell vigyázniuk, hogy ezt a hit által elnyert igazságot, a
megigazulás tudatát, senki és semmi el ne vehesse tőlük, kedvet
találva az alázatoskodásban. Aki elfogadja a kárhoztatást, az
megnyitja magát a törvény és a bűn előtt, és ha visszamegy a
törvény alá, a kegyelemből kiesik. Ez nem azt jelenti, hogy az
üdvösségét elveszíti, csak nem élvezi azt. Kezdődik a rettegés, a
bűnnel való tusakodás. Tipikus félreértés a Zsidó levél 12. fejezete,
amely azt mondja, hogy „még végig nem állottatok ellent,
tusakodván a bűn ellen”. (Zsidó 12,4) A baj nem az, hogy nem
tusakodnak eléggé a bűn ellen, hanem az, hogy még mindig a bűn
ellen tusakodnak. Még mindig a törvény alatt vannak, a törvény
alapján ítélik meg a helyzetüket. Helytelen a bűn ellen való
tusakodásuk, mert azzal újra felépítik a törvényt. Aki a bűn ellen
tusakodik, az nem elhagyja, hanem megerősíti a bűneit, mert a bűn
ereje a törvényben van, és semmibe veszi a megváltást is. A
kegyelem pedig másképp működik. Ugyanaz a cél, de más a
módszer. A törvény nem alkalmas arra, hogy igazzá tegyen és a
bűntől megszabadítson. Csak a kegyelem alkalmas erre. Maga
Németh Sándor a legjobb példa, hogy a megrettentés nem használ
semmit. Kapott éppen elég jelet és rettentést, amit ő annak vehetne,
de egyik sem változtatta meg. Isten jósága indít megtérésre, a
gondolkodás változásához, nem a kárhoztatás és a csapások.
Csak a megigazulás szabadít fel a bűn uralma alól. A
kárhoztatásban mindig a törvény van, a törvény pedig eltörli a
kegyelmet. A Krisztusban elnyert igazság viszont kegyelemből van,
ezért a kárhoztatás célja éppen az, hogy elvegye a megigazulás
tudatát, az örök biztonságot, s ezzel az Istennel való közösséget.
Mindazt, amit Jézus Krisztus megszerzett, amit az Atya a hívőnek
ajándékozott, amiért Jézus életét adta a kereszten. A nyugalmat, a
szabadságot, a békességet, amit Jézus megígért. Mégpedig azért,
hogy a kárhoztató elszakítsa az Istentől, és magához kösse,
magához láncolja a megváltott embert.
Ha ez nem ördögi, akkor semmi.
Kell-e félni az átkoktól?

A Hit Gyülekezete egy volt tagjától (aki a férjével 28 év után távozott

Németh Sándor egyedül üdvözítő gyülekezetéből) kaptam egy
levelet, amelyben ezt írta: „Most is minden este ellene megyünk az
esetleges imatámadásoknak: megtörjük a varázslást, az átkot, amit
ránk kimondanak.” Ezek az emberek 28 évig voltak tagok. Ennyi idő
alatt megismerték Németh Sándor ún. „egyházát”. Jól tudják, mi
történik azokkal, akik távoznak, s még el is mondják, miért. De a
védekezés helyes módja vajon az, ha azt teszik, amire Németh
Sándor tanította őket? Ha ugyanazt csinálják, csak fordítva? A Hit
Gyülekezete volt tagjainak legfőbb dilemmája, hogy úgy
beletekerőztek a démonok világába, hogy nem tudják szétválasztani
a démonűzést, a varázslást és a babonát. A legfontosabb kérdésük
az: mit kezdjenek az átkokkal, amelyekben hittek, és a
megátkozással, amelyet gyakoroltak? Kell-e félniük az átkoktól, az
imakommandótól? Sok ember élete múlik a helyes válaszon, mert
sokan belebetegszenek ebbe. A Facebookon egy volt hites hölgy is
azt írta: „Én minden nap megkötözöm Jézus nevében a Sátán
minden erejét a házam népe felett.” Mire ezt válaszoltam neki: „Ha
megkötözöd a Sátán minden erejét, akkor nem lehet semmi rossz a
világban. Ha van, akkor nem kötözted meg minden erejét. Akkor
még dolgozni kell rajta, vagy a szektás tradíciókat felülvizsgálni.”
Egyesek ma is úgy élnek, mintha átok alatt lennének, miközben nem
így van. Akár boldogok is lehetnének, csak nincsenek tisztában
ezzel.
Nekik nehéz lehet megérteni, ha csak annyit mondunk, hogy
nem kell csinálni semmit. Ha egy gyakorló hites meghallja ezt, azt
gondolja: milyen nagyszerű, ha ezt hisszük, védtelenek vagyunk
velük szemben, és nem vagyunk szellemiek, hanem testiek vagyunk,
mert nincs szellemi látásunk a témáról. Ám ez nem így van: elég időt
eltöltöttünk Németh Sándor mellett ahhoz, hogy megismerjük a
kérdés minden csínját-bínját. Tisztában vagyunk a démonológiai
alapokkal is. S elég „szellemiek” vagyunk ahhoz, hogy ne
materialista módon tekintsünk erre a kérdésre. De a Biblia alapján
arra a szilárd meggyőződésre jutottunk, hogy a mi életünk el van
rejtve Krisztusban. Mindenféle ordítozás, Németh-féle „szellemi
harc” nélkül is védelem alatt vagyunk. Különben már nem élnénk.
Márpedig ez a legfontosabb érvem: a látható tapasztalat. Lehet
nagy elméleteket gyártani erről, mégis a tapasztalat dönti el a
kérdést. Minden jelenlegi és volt hites beláthatja, hogy a
megátkozásnak az a dühödt, esztelen és gyűlölettől izzó módja,
amiben részesítettek engem, az az átokmennyiség, amit Németh
Sándor és emberei az elmúlt húsz évben rám zúdítottak, már a föld
legmélyére kellett volna taszítson engem, méghozzá fejjel lefelé,
minimum ezer kilométerre, ha ez működött volna. Nem azért volt
hatástalan az átkozás, mert védekeztünk. Meg kell mondanom, mi
nem szellemi harcolunk. Nem csapdossuk a levegőt, és nem
kiabálunk. Nem kötözünk, nem törünk, nem átkozódunk, s nem
gyakoroljuk visszafelé, amit ők csinálnak. Nem azért, mert nem
értünk hozzá. Mi is tudnánk gyakorolni ezt. Jól kiképeztek
bennünket. De mi másban bízunk, és másképp éljük túl. Mi hiszünk
abban, aki megigazít, és hiszünk abban, hogy aki fel van ültetve a
mennyben Krisztussal, azt ember nem átkozhatja meg.
Mindehhez hozzá kell tennem: botorság lenne azt hinni, hogy
azért nem kell „szellemi harcolni”, mert Németh Sándor varázslása
és feketemágiája semmit nem ér, hatástalan és semmiféle ereje
nincs. Igenis van, feltéve, hogy fél tőle az ember. De csak addig
működik, amíg valaki fél, s nem mer ellene állni. Létezik fekete
mágia, van hatása, ami a rossz érzésekben, közérzetben nyilvánul
meg, de ez is csak akkor, ha valaki fél. Nem tagadom, volt egy
időszak, amíg féltünk, mert Németh Sándor hamis tanításai és hamis
tekintélye alatt voltunk. Ha lehet ezt mondani, én mindenkinél jobban
ismerem ezt, mert közvetlenül a közelében tapasztaltam meg. Kevés
ember volt olyan közel hozzá, mint én. Engem akkor is ezekkel a
törvénytelen módszerekkel próbált befolyásolni. Ismertem azt a
sötét, kárhoztató, tompa érzést, sátáni nyomást, ingerültséget,
feszültséget, ami rám jött. Ez nem kitaláció. Eljövetelünk után percre
pontosan meg tudtam volna mondani, mikor „imádkoznak”, „szellemi
harcolnak”, átkoznak, kárhoztatnak. Nem lehet azt az érzést mással
összetéveszteni. Nagyon is érzékeny voltam erre.
Hogy mindenki számára érthető legyen, megpróbálom
érzékeltetni, miről van szó. Gondoljon mindenki arra az esetre, ha
összevész valakivel, és az illetőben forr a harag vele szemben. Már
attól is rossz érzése van, amikor érzékeli, hogy a másik ember
vádolja, kárhoztatja őt. Elvetettség, alkalmatlanság érzése gyötri,
nincs kedve semmihez. Mások depressziósok lesznek, még az
élettől is elmegy a kedvük. Ha egy olyan emberrel szemben történik
mindez, akit tisztelünk, aki tekintély a szemünkben, vagy a főnökünk,
akkor ez még inkább igaz. De ezek a konfliktusok megoldódnak.
Vagy sikerül tisztázni a félreértést, vagy megbocsát a másik ember,
esetleg elválnak az útjaink, nem foglalkozunk többé egymással. Más
a helyzet, ha valaki szándékosan teszi ezt velünk szemben, és
kifejezetten azzal a szándékkal, hogy ezeket az érzéseket előidézze,
és ebben az állapotban tartson minket. Le akar nyomni, össze akar
törni, meg akar betegíteni, és arra törekszik, hogy hibázzunk.
Boruljunk ki, veszítsük el az önuralmunkat, a hitet, a reményt és a
szeretetet. Hogy belekergessen a kétségbeesésbe, és ne tudjuk az
életünket úgy élni, ahogy szeretnénk. Sikertelenek legyünk, a
teljesítményünket lerombolja. Menjünk tönkre, betegedjünk meg.
Ennek érdekében fenntartja ezt az állapotot, és szándékosan,
szisztematikusan gyakorolja átkozás, kárhoztatás formájában. Azért,
mert tudja, hogy a kárhoztatással ezt idézi elő. Ezt ugyanúgy
érezheti az ember, mint amikor konfliktusba kerül valakivel, és érzi
annak az embernek a haragját és a kárhoztatását. Csak itt nincs
vége, nem lehet elválni. Nem old meg semmit a távolság. A
kárhoztató és folyamatosan átkozódó ember nem fárad el, nem
bocsát meg, nem hagyja abba. A gyűlölet nem csillapul. Nem lehet
szabadulni tőle azzal sem, ha valaki nem árt neki, nem foglalkozik
vele. Tallér János semmit nem tett Németh Sándor ellen, de az
egész életén keresztül átkozták. Nem írt könyvet, nem írt cikkeket,
de nem úszta meg. Egy skizofrén paranoiást nem lehet meggyőzni
arról, hogy nem ellensége a világ, egy újságíró csak a munkáját
végzi. Ezért Németh Sándor átkaival kell együttélni, mert ő jogot
formál magának arra, hogy egyház címén ezt tegye, és embereket
állítson rá erre. Viszont meg lehet tanulni, hogyan lehet szabaddá
válni. Ezt próbálom az alábbiakban elmondani.
A Hit Gyülekezetén belüli zsargon is jól ismerte a „szellemi
nyomás” fogalmát. Ha „szellemi nyomás” volt, azt mondtuk, „rajtunk
van a sapka”. Nem kitaláltuk. Egymástól függetlenül, ugyanakkor, és
ugyanazt éreztük. Nem Sobri Jóskák, hanem érett, „szellemileg”
érzékeny, kipróbált gyülekezeti vezetők. Létezik a feketemágia. Van
ördög. Amikor ellenőriztük, kiderült: valóban „nyomtak” bennünket.
Meg kell mondanom, ez elég borzalmas. Nem szeretném
részletezni, mit szenvedtem én (és a családom) ettől az embertől, és
az ún. „gyülekezetétől” az elmúlt húsz évben, és nem csupán
természetes szinten. Mindössze azért, mert mertem elmenekülni, az
igazságot megírni, véleményt nyilvánítani. Állítólag ez emberi jog.
Ezért együttérzek azokkal, akik ennek még mindig a hatása alatt
vannak. De húsz év alatt megtanultuk, hogyan kell szabaddá válni.
Ma már nem érzünk semmit. Nem azért, mert sok idő telt el, és nem
azért, mert szellemileg érzéketlenné váltunk. Inkább idézném Iványi
Gábor erre vonatkozó szellemes megjegyzését: „egy szibériai tehén
tavaszi szellentésének” szintjét sem éri el Németh Sándor átkozása,
imakommandója és „szellemi harca”. Rólunk ma már lepattan.
Tőlünk annyit ordítoznak, átkozódnak, hergelik magukat, amennyit
akarnak. Ránk nem hat. Előttem ennek az embernek semmi
tekintélye nincs. Ezt az embert annak látom, ami. Képes vagyok
elválasztani Istentől, akihez ennek az embernek semmi köze nincs,
mert ilyen embernek nem lehet. Az látszana rajta. De Németh
Sándoron a Szentlélek gyümölcseiből egy pici, sárga, savanyú
gyümölcs nem sok, annyi nem látszik. Jézus azt mondta,
gyümölcséről lehet a fát megismerni. Az ő gyümölcsei nem a
megtérők. Azok az Ige gyümölcsei. Az ő gyümölcse a
természetében bekövetkezett változás – lenne. De ilyen nincs. Ezért
a haragjától, a véleményétől nem félek, mert egy ördögi embernek
tartom, a Bibliából pedig megértettem, hogy hit által igaz ember
vagyok. Nincs semmi kárhoztatásom, ember nem árthat nekem. Ez
az én védelmem, nem a Németh Sándor-féle okkult imák,
„kötözések”, halandzsák, csak a másik irányba.
Sokakra átragadt Németh Sándor paranoiája. Ezért, ha rossz
napjuk van, arra gyanakszanak, hogy imádkoznak ellenük.
Mindenkinek vannak rossz napjai, a Hit Gyülekezete tagjainak imái
nélkül is. Ha mégis imádkoznak, akkor nekik van rossz napjuk, hogy
ezt kell csinálniuk, nem nekem. Nem kell paranoiásnak lenni. De ha
átkoznak is, mindenkinek tudnia kell: az átkaik nem teljesülnek, a
kívánságuk nem lesz meg. Hadd idézzek újra Takács Feri
„Stresszgyár” című írásából: „A gyülekezet 1998-ban az
országgyűlési választásokkal foglalkozott, hónapokon át az
istentiszteletek helyett választási gyűlések voltak, a házi csoportok
kopogtatócédula-gyűjtő csoportokká alakultak át. A vezető lelkész
tizenkétezer ember előtt prédikálta, hogy Orbán Viktor – az ország
jelenlegi miniszterelnöke – Nabukodonozor, ő és a gyülekezet pedig
a Bálám szamara, akiket Isten rendelt a pusztító megfékezésére. Így
a kampányolás üdvösségi, engedelmességi kérdéssé lett. A
gyülekezet, mint az SZDSZ fiókegyháza lett hírhedtté, és
mesterségesen elszigetelte magát a más politikai gondolkodású
embercsoportoktól. Az eredmény ismert: akiket átkoztunk, azok ott
ülnek a törvényhozásban; akiket ötezer hites kopogtatócédula-gyűjtő
élén Németh Sándor áldott, akikért az aktivisták kopogtattak, teljes
vereséget szenvedtek.” A kimondott átkok ellentétükre fordultak.
Akiket Németh Sándor áld, átkozottak, akiket átkoz, azok áldottak
lesznek. Nem kell félni tőlük.
Amíg valaki fél Németh Sándor hamis tekintélyétől, addig a
kárhoztatás és az átkozódás okozhat neki rossz érzéseket, de
ezektől is meg lehet szabadulni, ha az ember tudatosítja, hogy Isten
igazságának védelme alatt áll. A megigazult ember erős. Igazság
által erős. Ezzel az igazsággal kell szembefordulni vele, és
felszabadul az ember. Németh Sándor, persze, állandóan várja az
ellenségeiről a rossz híreket. Ha valakinek baja lesz, azt az
imakommandó átkainak sikereként könyveli el. Nem lehet könnyű
úgy élni, hogy valaki egy életen át azt várja, hogy az általa gyűlölt
emberek mikor betegszenek meg, mikor halnak meg, vagy mikor fog
rajtuk az átka. Márpedig mindenkit érhet baleset, betegség, az
öregedés számos jele. Mindenki jól teszi, ha minden személyes
információt igyekszik elzárni Németh Sándor elől, aki kutatja ezeket.
Egyrészt azért, hogy a megszerzett információt az ellensége ellen
használja fel, másrészt azért, hogy bármilyen rossz hír örömöt és
reménységet adjon a lelkének, hogy az ellenséget baj érte. Ha
közhírré teszi a Hit Gyülekezetében, általános boldogság lesz úrrá
mindenkin: „Isten lesújtott”. Az imakommandó ötszörös lendületre
kapcsol, a támadósebesség duplájára. Ha Németh megtud bármit,
azt Istennek tulajdonítja: „kezébe adta az Úr az ellenségét”. Pedig
csak a titkosszolgálata működik. A legtöbben védekeznek, és
igyekeznek minden róluk szóló információt elrejteni előlük. Mások
szándékosan hamis információkat lőnek fel, amit a Szentléleknek
tulajdonítva Németh és emberei azonnal levadásznak. Én nem
csinálok ebből túl nagy ügyet, mert az életemet nem hozzájuk
igazítom. Másrészt úgyis állandóan nyomoznak, és mint az majd
kiderül, az ember személyes iratai még a lakcímén sincsenek
biztonságban, mert onnan is ellopják azokat. Németh Sándor azért
keresi az ellensége gyenge pontjait, hogy eszköztárának széles
arzenáljával oda mérje a következő csapást. Eszelős.
Elmesélek egy esetet. Pontosabban Nagy Iván barátom
beszámolóját közlöm a legkisebb változtatás nélkül. Amikor az
Amerikai Népszavát egyedül állítottam elő, és egy 32 oldalas lapot
nemcsak írtam, hanem tördeltem is, ettől mélyvénás trombózist
kaptam, mert túl sokat ültem. Nem csináltunk belőle nagy titkot, de
mégis elég furcsa volt, hogy Németh Sándor azonnal tudomást
szerzett róla, és küldte ki a kémeit, legmegbízhatóbb embereit, hogy
a jó hírt megerősítsék. Íme, Nagy Iván beszámolója erről az esetről:
„Olyan 2008 körül lehetett? Akkoriban még a Duna Park kávézóban
zongoráztam és jelentős vendégek érkeztek az étterembe, Petrőcz
Levente és felesége személyében. Közel ültek a zongorához
(gondolom akkor még nem vettek észre). Később, mikor már láttak,
igyekeztek soha nem odanézni, több mint egy órán keresztül. Nem
kis teljesítmény volt. Aztán erre rá nem sokkal, talán még egy hét
sem telt el, arra lettem figyelmes az óbudai piac mellett, hogy az
utca túloldaláról Petrőcz Levente kiabál széles mosollyal: Szia, Iván,
hogy vagy? Nem kis fordulat volt ez az egy héttel korábbi
viselkedéséhez képest, de valahogy megvolt bennem az a naivitás,
hogy én is mosolyogva közelítettem és barátságosan beszédbe
elegyedtünk. És hogy van a Laci? – hangzott el Levente selymes és
bársonyos hangján a Hit Gyülekezete központi kérdése, akik akkor
velem szemben valahonnan már tudták, hogy valami történt. Imáik
talán mégiscsak áttörték az óceánt és méltóan lesújtottak a
főellenségre. Levente szerette volna megerősíttetni velem a
számukra jó hírt, és ehhez engem szeretett volna eszközként
használni, mint köztudottan legjobb barátodat. De valahogy akkor
ritkán beszéltünk, és olyan meggyőződéssel és ártatlansággal
tudtam beszélni az egészségedről, mint utoljára a Bornemisza
általános iskola igazgatójaként az Amerikából vett iskolabusz körüli
áfa-csalás körülményeiről, amiről szerencsére szintén nem tudtam
semmit, szemben a Karika Gabi (Németh Sándor bizalmasa és
sofőrje – B.L.) vezette Világosság Fiaival, akik természetesen
vastagon csalták el az áfát. Így nem tudta Levente a betegségekről
szóló jó hírrel Németh Sándort megörvendeztetni, pedig tényleg
mindent megtett a rendszer örökre hű szolgájaként. Hiszen hosszan
szóba állt velem.” Így működik ez.
Abban az értelemben, amit Németh tanít, valóban nem kell
csinálni semmit. Azt a „szellemi harcot”, amit Németh Sándor oktat,
mindenki felejtse el. Akkor már jobb, ha a boszorkányszövetséghez
fordulnak, mert azok profibbak. Az igazi szellemi harc a
cselekedetek nélküli megigazulásba vetett hitre jutni. Megérteni, és
elfogadni, hogy mit tett Jézus a kereszten, és annak milyen
következményei vannak. Tökéletes áldozat, tökéletes megváltás.
Ennek folyamata a szabadulás útja. Nem könnyű, de erre érdemes
időt szánni, mert aki sikeresen a végére jut, megnyer mindent, ami
az életben fontos. A kegyelmet kell megérteni, hogy az mit jelent.
Azt, hogy Isten mit ajándékozott nekünk. Micsoda szeretet van
ebben és micsoda nyugalom, biztonság. Isten nem emberek mellett
áll, hanem emellett az igazság mellett. Mert ezért áldozta fel a Fiát.
Németh Sándor pedig az lesz a hit által megigazult ember
szemében, aki valójában: egy senki. Képesítés nélküli állelkész, egy
pojáca, aki az evangéliumot sem ismeri, mert tagadja a megváltás
lényegét. Egy szellemi dilettáns, szélhámos vallási vállalkozó, aki
kifosztja a hívőket, és meg is alázza őket. Aki így tekint rá, annak
már nem kell félnie tőle és a primitív „imakommandójától”. Hamis
tekintélyekkel szemben ez a védelem. Elutasítani a félelmet.
Tisztázni, hogy nincs joga hozzá. Le kell leplezni a csalást.
Németh Sándor nem démonokat kötöz meg, hanem emberek
ellen harcol. Ehhez nincs joga. Ha démonokat kötözne meg, akkor
az emberek az ő „szellemi harca” után felszabadulnának. Nem sötét
nyomást éreznének, ami rájuk jön. Amit ő a „szellemi harcról”
tanított, az nem a démonok megkötözése, hanem az emberek
megátkozása. Bevallott célja, hogy rosszabbra forduljon a sorsuk, s
félelmükben rendeljék alá magukat. Németh Sándor célja az, hogy
az uralma megmaradjon azok fölött is, akik távoztak, megfélemlítse,
és távolról is kontrollálja, irányítsa őket. Esetemben ez
kontraproduktív volt, mert csak az aktivitásomat növelte. Muszáj
Herkulest csinált belőlem, mert ha békén hagyott volna, ez a könyv
sem készült volna el soha. Amit ő tesz, az nem az, amit Jézus
mondott, hogy Isten Szelleme által kiűzi az ördögöket. Ha így lenne,
az emberek nem félnének, hogy megátkozza őket, hanem
örülnének, hogy szabaddá válnak az ördögtől. Akkor nem a
„varázslása” ellen próbálnának imádkozni. Ennek semmi köze
nincsen a Bibliához. Ezért a védekezésnek ezt a módját nem
érdemes gyakorolni.
Amit a Hit Gyülekezete tagjai Németh Sándortól tanultak,
ugyanolyan ördögi eszköz akkor is, ha ellene használják. A „kötözés”
nem használ semmit, mert ezek mögött félelem van. Az „kötöz”, aki
fél. A bibliai védelem más. Németh Sándor is azért folytat „szellemi
harcot”, mert fél. Ezzel erősíti meg a lelkét, mert hiányzik belőle a
megigazulás és az üdvbizonyosság ereje. A megigazulást
helyettesíti az imakommandó. Az ő problémája az, hogy hitetlen.
Nem hiszi el a megváltást, tagadja az örök biztonságot. Ez az ember
retteg. A Hit Gyülekezete problémájának gyökere a hitetlenség.
Mindkét oldal hitetlen, akik félelemből átkozzák egymást. A
félelemtől kell megszabadulni, amit beleültettek a hívők lelkébe. A hit
tárgya az elnyert örök üdvösség, a megigazulás. Ez a hit nemes
harca. Ebben kell hinni. Minél többet „szellemi harcol” valaki, annál
jobban fél. Fordított eredményt ér el. Isten nyugalma, békessége
más. Az nem a „szellemi harc” gyümölcse. Ellenkezőleg. Ezért első
lépés lemondani erről az eszközről. A megigazulásba vetett hit véd
meg. Nem a „szellemi harc”. Az okkultizmus.
Németh Sándor ún. „szellemi harca” okkult tevékenység.
Feketemágia, és nem démonűzés. Nem számít, hogy Jézus
nevében teszi, mert az istenkáromlás, ha Jézus nevében átkoz meg
embereket. Jézus nem átkoz meg senkit. Itt csak a név ugyanaz, de
ez egy „másik Jézus”. Ezért nem az ő módszerével kell védekezni,
mert az ördögi, és nem segít: nem jobb, hanem rosszabb lesz az
ember állapota tőle. A „szellemi harc” megkeményíti a szívet, a
Németh Sándor-féle „szellemi harc” csak gyűlöletet szít az ember
szívében és elválaszt Istentől. Szerintem ez a fajta szellemi harc
őket démonizálja, akik művelik. Én más védekezést használok, és
másféle „szellemi harcot” ajánlok. Az örök megváltásba vetett hitet.
A hit általi megigazulást. Mindenki eldöntheti: Németh Sándor
imakommandója, vagy az én „szellemi harcom” bibliai. Én a hitből
való megigazulást ajánlom, az örök üdvösség megértését,
elfogadását és átélését. Annak elfogadását, hogy ingyen
kegyelemből igaz ember vagyok, amin senki és semmi nem
változtat. Ha Isten nem kárhoztat, ember mit árthat nekem? Akkor
ember sem kárhoztathat, nem átkozhat meg. Ezt mondja a Biblia, és
vagy hiszek benne vagy nem. Az ebbe vetett szilárd hit,
meggyőződés a biztos védelem. Senki ne becsülje le ezt. Ne legyen
csalódott, hogy nem játszhatja a szellemi Rambót. Erre a hitre jutni,
megérteni, utánajárni, elfogadni, ez a legkeményebb „szellemi harc”.
Ez húsz év munkájába került nekem is, mire megvilágosodtam
végre. Pedig ott van a Bibliában, ezerszer elolvastuk, csak nem
értettük meg, nem fogtuk fel. Nem volt szellemi kijelentésünk róla,
pontosabban azt a kicsiny magot, amit kaptunk, Németh Sándor
kiirtotta belőlünk. Ezért hátrányos helyzet, ha valaki eltölt egy
évtizedet Németh Sándor gyülekezetében. Jobb helyzetből indul, aki
soha nem volt hites. Aki a Hit Gyülekezetéből érkezik, nagyon súlyos
csomagot cipel.
A Németh-féle „szellemi harccal” kapcsolatban Jézus azt
mondta, hogy senki ne örüljön annak, hogy a hívő hatalmat kapott
arra, hogy „kígyókon, skorpiókon taposson, az ellenség minden
erején, és semmi nem árthat neki”. Ez továbbra is Isten hatalma és
ereje, nem az övé. Ne fuvalkodjon fel senki, ne érezze nagynak
magát, mert ha megteszi, máris abba a hibába esik, amibe Németh
Sándor, s elindult az okkult varázslók irányába, akik természetfölötti
erőre vágynak, ami az övék lehet, s amit úgy használnak, ahogy
akarják. Amikor a hetven tanítvány örömmel jelentette Jézusnak,
hogy „Uram, még az ördögök is engednek nékünk a te neved által!”,
akkor Jézus azonnal emlékeztette őket, hogy az ördögök nem nekik
engedtek, hanem neki. Aztán azt mondta nekik: „azon ne örüljetek,
hogy a démonok néktek engednek; hanem inkább azon örüljetek,
hogy a ti neveitek fel vannak írva a mennyben”. (Lukács 10,17-20) A
kegyelem nagyobb, mint a démonűzés és a „szellemi erő”. A
kegyelemben nagyobb szellemi erő van, mint az imaharcban. A
kegyelem a legerősebb „szellemi fegyver”, és ez a miénk. A szellemi
hatalom Istené. Senki ne higgye, hogy neki hatalma van a szellemi
világban. Minden hatalom az Istené. Senki ne gondolja, hogy „Jézus
nevében” azt tehet, amit akar, mert ő olvasta egyszer, hogy Jézus
hatalommal ruházta fel a tanítványait. Ez nem azt jelenti, hogy bárki
belátása szerint azt tehet, amit akar, űzhet, kötözhet, átkozhat, olyan
lehet ezzel, mint egy elszabadult hajóágyú. Egy tanítvány mindent
kizárólag Isten vezetése, akarata szerint tehet. Istennek van
alárendelve. Isten tesz mindent általa. Isten nem átkozza azt, amit
megáldott. Márpedig a megváltott hívő Ábrahám áldásának örököse.
Áldott ember.
Gondoljunk bele, hogy Jézus a démonok fölötti hatalom
kapcsán mondta ezt. De Németh Sándor nem démonok, hanem
emberek ellen harcol. Emberek ellen próbálja használni a
természetfölötti szellemi erőt. Amikor konkrét embereket
megneveznek, hogy a „tőlük jövő” ilyen-olyan démont megkötözik,
az önámító halandzsa. Valójában azt az embert kötözik, aki ellen
imádkoznak. Őt akarják erőtlenné tenni, nem a démonait. Őt tartják
az ellenségnek, nem a démonait. A démonok a legkevésbé sem
zavarják Németh Sándort. Őt az emberek zavarják, akik nem
engedelmeskednek. Őt látják, nem a feltételezett démonait. Németh
Sándor nem lát semmit. A szellemi vaksága megdöbbentett minket.
Ha nyolc évig ügynökként lehettem mellette, és ezt nem vette észre,
akkor is szellemi vak. De ha nem voltam ügynök, hanem az egyik
legjobb embere, és mégis elüldözött, akkor még nagyobb vak.
Nevetséges a sok halandzsa a „szellemi látásról” és a Szentlélek
vezetéséről, amikor Nagy Iván barátomat akkor akarta presbiternek
kinevezni, amikor az éppen bejelentette, hogy távozni kíván a Hit
Gyülekezetéből. Gondoljunk bele, ő akarja kinevezni a presbitert,
akinek az a feladata, hogy ellenőrizze. Ez épp olyan, mint amikor
Orbán Viktor kiválasztja saját „ellensúlyát”, a köztársasági elnököt.
De Németh még azt sem vette észre, hogy akit arra választ, hogy az
ujja köré csavarja, már akkor is a legnagyobb kritikusa volt, mert
olvasta a Bibliát, és neki a tekintély a Biblia volt, nem egy megkergült
ember, aki más embereket átkoz Isten nevében.
Isten nem ad természetfölötti erőt senkinek, hogy emberek ellen
harcoljon vele. Pál apostol szemtől szembe megátkozott egy
Barjézus nevű „ördöngős hamis prófétát”. Azt mondta neki, hogy
„vak leszel, és nem látod a napot egy ideig”. A Biblia hangsúlyozza,
hogy Pál apostol „megtelvén Szent Lélekkel” tette ezt, és nem
megtelvén haraggal és gyűlölettel, mint Németh Sándor. De a Biblia
azt is mondja, hogy Pál átka nyomán az ördöngős hamis próféta
csak „egy ideig” nem látott. Nem örökre vakította meg, ahogy
Németh Sándor legszívesebben tenné ezt az ellenségeivel. A célja
nem az volt, hogy Barjézust örökre nyomorékká tegye, csupán jel
gyanánt szolgált a csoda Paulus tiszttartó előtt, akinek Pál az
evangéliumot hirdette, Barjézus pedig megpróbálta elfordítani ettől.
Hasonlítsuk össze ezt a Németh Sándor-féle megátkozásokkal,
amelyek kéz- és lábtörést, fejfájást és anyagi csődöt, halálos
betegséget, súlyos esetben (ha valaki meri a pénzügyeket is
feszegetni), halált olvas a kritikusára. Ezért minden efféle bibliai
magyarázat hamis. Még egy valódi ördöngőst sem átkozott meg Pál
apostol úgy, ahogy Németh Sándor megváltott hívő embereket, akik
kétségbevonják a tekintélyét, az egyszemélyi vezetést, a kontrollt, az
uralkodást, stb.. Akiket átkoz, azok nem tagadják, hanem hirdetik az
evangéliumot. Méghozzá nem azt, amit Németh Sándor, hogy Józsi
a pokolba megy, akkor is, ha hisz. Nem beszélve arról, hogy sem
Németh Sándor, sem fanatikus agymosott hívei esetében nem
beszélhetünk arról, hogy Pál apostolok lennének. Még az is tévedés,
hogy Pál, a „szolgálati ajándék” átkozta volna meg Barjézust. Pál
megtelt Szentlélekkel, s a Szentlélek szólt általa. Nem Pál
„fegyelmezett”, mint Németh Sándor. Óriási különbség.
Aki azt a szellemi „erőt” és „hatalmat” keresi, ami az övé lehet,
az eltéved. Csak a mágusok vágyakoznak erre. Épp azok, akiknek a
Szentlélek ellenállt. Aki a „szellemi hatalmának” örül, nem az
üdvösségnek, az rossz úton jár. Jézus ettől a felfuvalkodástól óvta a
tanítványait. Ne ennek örüljenek, hanem annak, hogy üdvözültek.
Azt értsék meg, hogy az mit jelent. Ez a cél, nem pedig a hatalom a
„szellemvilágban”, méghozzá olyan hatalom, amit emberek ellen
használ. Jézus nem adott szellemi hatalmat, amit bárki az emberek
ellen, az ellenségei ellen bevethet. Ezért aki mégis természetfölötti
erőt akar használni az emberek ellen, az démoni erőt vesz igénybe.
Aki akár Németh Sándor ellen, akár saját maga védelmében akarna
hasonlóképpen természetfölötti erőt használni, ugyanígy jár.
Az erőkultusz nem bibliai szemlélet, bármennyire is erre épülne
a karizmatikus mozgalom. Materialista gondolkodás Isten erejét
fizikai erőben látni. Az Isten ereje az erőtlenségben nyilvánul meg.
Pál apostol mondja, hogy imádkozott, és azt mondta neki az Úr,
hogy „elég néked az én kegyelmem; mert az én erőm erőtlenség
által végeztetik el”. Az igazi erő a kegyelemben van. Pál azt is írja:
gyönyörködik az erőtlenségben, „mert amikor erőtlen vagyok, akkor
vagyok erős”. Az erőkultusz a fasizmus ismertetőjegye, az ördög
használ fizikai erőt. Isten országa ebben is fordított elven működik.
Amikor Isten országa erőben nyilvánul meg, az nem fizikai erő,
hanem szellemi erő, ami a hit és a kegyelem ereje. Amikor Németh
Sándor a Hit Gyülekezetében található „karizmatikus”
megnyilvánulásokról beszélt (ezek nem azonosak a bibliai
karizmatikussággal, mert az a gyógyulás, prófétálás, stb. lenne, nem
pedig rángatózás), akkor így dicsekedett a „tudatlanoknak” Istennel:
„Isten nagy, Isten erős, Isten hatalmas. Isten dicsőséges. Ha csak
annyi ereje lenne, mint egy embernek, én nem hinnék benne. Ha
csak annyi lenne, mint az ördögnek, akkor sem hinnék benne.” Azt
mondta, hogy Isten nem „cérnavékony figura”: a világmindenséget
fenntartja. „Ehhez erő, hatalom, dicsőség kell. A mi Istenünk a
leghatalmasabb, legerősebb Isten.” Igen, csak éppenséggel Isten
ereje nem abból fakad, amit Németh Sándor képzel. Németh Sándor
az ereje miatt hisz Istenben? Ha nem lenne erős, nem is hinne
benne? Nem szeretné? Az erőt szereti benne? Nekem ezek
szörnyűséges szavak. Istent a jóságáért, minden értelmet
felülhaladó szeretetéért, önfeláldozó kegyelméért, bölcsességéért
szeretem, mert szerintem az ereje ebben van. Azért gyenge az
ördög, mert ez hiányzik belőle. Jézus Krisztus akkor győzte le az
ördögöt, amikor a legerőtlenebb volt a kereszten. Éppen a fizikai erőt
győzte le a kegyelem, a szeretet ereje. Németh Sándor nem ért
ebből semmit? Milyennek képzeli a mennyet? Terroristaközpontnak?
Abból, hogy Németh Sándor milyen Istent képzel el, és Istent mivel
azonosítja, kiolvasható az, hogy ő milyen ember. Ő akar nagy,
hatalmas, erős és dicsőséges lenni. Ezzel szemben az én védelmem
az én erőtlenségem. Az a megnyugtató tudat, hogy senki és semmi
vagyok. Így nem árthat nekem. Magam teszem azzá magam, amivé
tenni akar.
Jézus azt is mondta ugyanitt, hogy „láttam a Sátánt, mint a
villámlást lehullani az égből”. Ez arra utal, hogy a Sátán is azért
bukott le, mert az Isten helyére tört és felfuvalkodott. Érdekes, hogy
akik nagyon is szeretik másokra erőltetni a maguk tekintélyét, azok
levetik magukról Isten tekintélyét. Ők azok, akik nem tűrnek, és nem
ismernek el semmiféle más tekintélyt. Még Istenét sem. Istent is a
saját tekintélyük alá helyezik. Eszközként használják. Ők lázadnak
Isten ellen, nem azok, akik nem engedelmeskednek nekik. Jézus
ellenük figyelmeztetett a Sátán példájával. Akik pedig potenciális
áldozatai a szellemi hatalommal való visszaélésnek, azoknak Jézus
szavai azt jelentik, hogy a Sátán legyőzetett. Nem az ember feladata
megtenni ezt. Az ember védelem alatt áll. Egy ember sincs
kiszolgáltatva, senkinek nem kell félnie. Semmi nem rajta múlik. Aki
a maga kezébe veszi ezt, az nem Isten védelme alá helyezi magát.
Pedig csak az ő szárnyai alatt van az embernek oltalma. Csak
őbenne nyugszik meg a lelkem.
Természetesen, többet szeretnék mondani annál, hogy nem kell
csinálni semmit, elég a megigazulásba vetett hit. Mert nem elég az
ismeret, szellemi kijelentésre van szükség a megigazulásról, hogy a
kárhoztatás hatástalan legyen. Ez is egy folyamat. Lépésről lépésre
hatol be az Ige az ember szívébe, úgy töri meg az ellenállást. Amikor
az ember lemond arról, hogy a Németh-féle „szellemi harcot”
használja, azt már hitből teszi. Bízik Istenben. Majd tudnia kell, mi
az, amivel rombolni próbálják, és mi védi meg attól. Ha ezt megérti,
kaphat kijelentést arról, hogy mit ajándékozott neki Isten a
megváltásban. A Németh Sándor elleni védekezése elvezetheti a
tökéletes megváltás megértéséhez, Isten kegyelmének mélyebb
megismeréséhez. Nem elveszíti, hanem megtalálja Istent.
A szellemi szabaduláshoz két dolgot kell legyőzni: a
kárhoztatást és a félelmet. A kárhoztatás és a megigazulás a
legfontosabb kérdés egy ember életében. Ha mást nem, ennyit meg
kell érteni a Bibliából. Akit kárhoztatnak, azt bűnösnek mondják. Aki
bűnös, az szellemileg halott ember. Akit kárhoztatnak, el van vágva
az élettől, a szabadságtól és az örömtől. Aki kárhoztatás alatt van,
az fél a várható ítélet végrehajtásától. Ez olyan, mintha valaki
vádlottként bíróság előtt állna. Vannak, akik rájöttek arra, hogy
másokat úgy tudnak maguk alá rendelni, ha kárhoztatják őket. A
kárhoztatás gyengíti, elbizonytalanítja a másik embert. Minden
ember bűnös, senki nem tökéletes, ezért senki nem tudja a
kárhoztatást azzal legyőzni, hogy őt nincs miért kárhoztatni. A
lelkiismeret kínoz minden embert. Aki ismeri a Bibliát, még inkább
tisztában van azzal, hogy a kárhoztatás öl és pusztít. A kárhoztatás
és a halál összetartoznak. A kárhoztatásban erő van, méghozzá
megsemmisítő, gyilkos erő. Amikor Németh Sándor felismerte a Hit
Gyülekezete szakadásakor, hogy belőle pusztító erő származik (erről
írtam a Fesz van című könyvemben), nem nézett szembe azzal,
hogy a pusztító erő nem „karizma”, nem különleges „ajándék”,
hanem a vádlás, a kárhoztatás ereje. A Sátán neve kárhoztatót,
vádlót jelent. A kárhoztatás halálos ítélet, a kárhoztatás lassan, de
biztosan öl.
A kárhoztatás Németh Sándor elnyomásának legfontosabb
eszköze. Tudatosan használja, mert a kárhoztatásnak „szellemi
körökben”, ahol természetfölötti tartalmat adnak mindennek,
nagyobb jelentősége van, mint azok esetében, akik csupán hirtelen
haragjukban mondanak valamit, aztán elfelejtik. Ebben az esetben a
kárhoztatás is többet jelent. A kárhoztatás azt jelenti, hogy valaki
felett ítéletet mondanak. Méghozzá „kárhoztató” ítéletet. Bűnösnek,
gonosznak és rossz embernek ítélik. Végleges ítéletet mondanak rá,
méghozzá halálos ítéletet, mert a kárhozat örök halált jelent.
Elvitatják az illető üdvösségét. Lerombolják vele az emberi
méltóságát. A Bibliában hívő ember tudatában van a kárhoztatás
jelentőségével. A megváltás a kárhozattól való megváltást jelenti.
Ezért mondja a Róma levél 8. fejezetének az első versszaka azt,
hogy „Nincs immár semmi kárhoztatásuk azoknak, akik Krisztus
Jézusban vannak.” Mivel a kárhoztatás halálos ítélet, így „szellemi
fegyver”. Célja a másik ember szellemi kivégzése. Ezzel egy
„szellemi ember” tisztában van. A kárhoztatás egy átok, a
megátkozás egyik formája. Aki vádol, az kárhoztat, aki kárhoztat, az
átkoz, aki átkoz, az halálra ítél. Ennek ellentéte az igazság, a
megigazulás. Ezért mondja a Biblia azt, hogy „kicsoda kárhoztat,
Isten az, aki megigazít”. Aki kárhoztat, az nem Isten, és nem lehet
Isten embere. Az engesztelés eltörölte a kárhoztatást.
A Bibliának is sokféle jelentést lehet adni, attól függően, milyen
„szellemmel” olvassák. A Szentírást ismerő ember minden gond
nélkül levezethet kárhoztató világképet is a Bibliából, és ugyanabból
a szövegből egy másfajta értelmezéssel kiolvashatja Isten kegyelmét
is. Mindkettő koherens világkép. Mi kárhoztatva olvastuk a Bibliát,
ami alátámasztotta Németh Sándor módszerét, a kárhoztatást. A
személyiségünk összetörésére Németh Sándor a vádlást, a
kárhoztatást és a szándékos megfélemlítést használta. Ezért a
bibliamagyarázás is olyan hatást keltett, mintha a Biblia ugyanolyan
vádló, kárhoztató, megfélemlítő könyv lenne, mint amilyen ember
Németh Sándor. A kettő találkozott, és az emberek úgy érezték:
Németh Sándor is olyan, mint a Biblia. Pál apostolt is lehet úgy
olvasni, ahogy Németh Sándor elferdíti, de lehet olvasni úgy, hogy
Németh Sándort cáfolja. Ezért lehet a Bibliából tökéletesen hamis
világképet, istenképet is gyártani. Különösen, ha valaki nem tesz
különbséget az ószövetség és az újszövetség között, teljesen
figyelmen kívül hagyja a megváltást, és annak valódi tartalmát. Így
jönnek létre a szekták. David Koresh is a Bibliát használta, és egy
kikezdhetetlen világképet vezetett le belőle. Ahogy Németh Sándor
is létrehozott egy saját univerzumot, amelyben ő az Istennel
egyenlő. Ezt sohasem mondják ki, ellenkezőleg. De a valóság mégis
az, hogy nem lehet a kettőt szétválasztani. Szerintük nem lehet
Németh Sándorra úgy nemet mondani, hogy azzal Istenre ne
mondanál nemet. Ez a varázslás lényege, ami megkötöz.
A kárhoztatás fegyverének legprofesszionálisabb használói
azok, akik tudják, hogy akit kárhoztatnak, az vert helyzetbe kerül. Aki
kárhoztat, az hatalmat vesz a másik ember felett, mert a bírája lesz.
Ha ezt isteni tekintéllyel teszi, akkor azt az embert szellemileg,
lelkileg összeroppantja. Ezek általában a „karizmatikus” lelkészek,
akik szándékosan használják a kárhoztatást a hívők
megfélemlítésére, hogy uralkodhassanak rajtuk. A régi baptista
hagyomány is erősen törvénykező, amely képes megnyomorítani az
embereket. Mi egy ideig néztük a baptista dr. Charles Stanley
prédikációit, de amikor már harmadik hónapja fenyegetőzött, hogy
Isten hogyan tesz próbára bennünket, a reakcióm az volt, hogy a
mamáját próbálgassa. Engem ne próbálgasson, megmondom előre,
hogy semmire nem vagyok képes. De nem így van, Isten pontosan
tudja, mire vagyunk képesek, ezért nem bízta ránk. Ám a vallásos
emberek a Bibliából a törvényt olvassák ki, ezért pokollá tudják tenni
a családjuk, a környezetük és a gyülekezetük életét. Stanley-től
elvált a felesége, amit abszolút meg tudok érteni. Kibírhatatlan
lehetett neki. A törvény az ember számára átok, mert sehogyan sem
tudja betartani. Számos film szól a törvénykező magatartás pusztító
voltáról. Nekem a Fanny és Alexander című Bergman-film a
leghitelesebb alkotás ezek közül. De ők szerencsétlen emberek, akik
öntudatlanul rombolnak másokat, mert ezt olvasták ki tévesen a
Bibliából. Bármennyire pusztító, amit tesznek, nem ez a szándékuk.
Olyan emberek, akik maguk is a törvény alatt vannak, kárhoztatva
érzik magukat. Azzal szabadulnak fel, ha másokat kárhoztathatnak.
Azt hiszik, attól kissé „igazabbá” válnak és felszabadulnak saját
kárhoztatásuk alól. Aki bíró lesz, többé nem vádlott.
A legsúlyosabb kategóriába azok tartoznak, akik tudatosan, a
rombolás valódi szándékával használják a kárhoztatást. Ez már a
feketemágia körébe sorolható eljárás, amikor valaki tisztában van
azzal, mit okoz a kárhoztatás, és ezt akarja elérni. Ezek az emberek
karizmatikus varázslók, akik tudják, hogy a kárhoztatás elszakít
Istentől: a kárhoztatott ember összeomlik, retteg, a félelem uralja, s
nem képes ellenállni. A kárhoztatás elveszi az embertől az igazság
érzését. Az ember nem érzi magát igaznak, az önbecsülése és
emberi tartása összeomlik. Márpedig a Biblia azt mondja, hogy
„igazság által leszel erős” (Ésaiás 54,14). Kárhoztatás által pedig
gyenge leszel. Az igazság nemcsak szabaddá, hanem erőssé is
tesz. Aki uralkodni akar más ember fölött, annak az igazságától kell
megfosztania a másik embert. A Biblia „szellemi fegyverek” közt
említi az „igazság mellvasát”, amely védelmet nyújt. (Efézus 6,14)
Az „igazság” ebben az esetben nem elvont fogalmat jelent, nem
is egy vitában jelenti azt, hogy igazad van, hanem azt jelenti, hogy
igaz ember vagy, nem pedig bűnös. Megigazultál, nincs semmi
kárhoztatásod. Csak ez az igazság, a megigazult állapot jelent
védelmet a kárhoztatással szemben. A megigazulás viszont csak
abban az esetben segít, ha az ember nem a cselekedetei alapján
igazul meg, mert a cselekedetei nem tökéletesek. Nem segít a
megigazulás, ha bármitől függ, ha nem feltétlen, és ha elveszítheti
az ember. Csak a hit általi megigazulás ad védelmet, amelyről a hívő
tudja, hogy Jézus tökéletes áldozata az alapja, nem az ő
magatartása. Ezért ez a megigazulás nem függ tőle, és soha nem
veszítheti el, mert Jézus vére egyszer és mindenkorra megváltotta a
hívőt, kifizette a bűnei árát. Belül megváltozott, egy új emberré lett,
és nem bemeséli magának, hogy igaz, hanem megérti, és a
tökéletes engesztelés miatt elfogadja, hogy valóban az. Isten azzá
tette. Ez a megigazulás olyan, mint egy páncél. Ez szellemi igazság,
ezért tud megvédeni, mert a kárhoztatás is szellemi. Szellemi erők
vannak mögötte, nem csupán egy ember pszichéje.
Előtte Pál apostol azt mondja: „nem test és vér ellen van
tusakodásunk”, hanem a gonoszság szellemei ellen. A kárhoztatás
mögött nem csupán egy embernek a gonoszsága, hanem sötét
szellemi erők állnak, amelyekkel szemben nem elég az emberi
védelem. Németh Sándor ezeket mozgósítja. Hiába hiszi valaki,
hogy majd beolvas, és elengedi a füle mellett, a kárhoztatás ellen
nem tud mit tenni. A kárhoztatás mérge rágja, és végül összeroppan.
Az embernél nagyobb erő áll mögötte. Németh Sándor tudja ezt,
ezért használja a kárhoztatást, a megátkozást (ami a kárhoztatás
része, egy formája), hogy az igazság által nyújtott védelmet
széjjelzúzza. Ezért nem engedi a híveit hit által megigazulni sem,
mert akkor a kárhoztatás fegyvere csütörtököt mondana. Ha valaki
hit által mindörökre megigazult, kineveti Németh Sándort, amikor jön
a kárhoztató fenyegetéseivel. Aki a jó cselekedetei alapján próbál
felszabadulni a kárhoztatás alól, próbálja bizonyítani, hogy nem az,
akinek mondják, az vereséget szenved. Nem képes rá, mert a
cselekedetei alapján senki nem válhat igazzá. Aki nem igazul meg
örökre hit által, az védtelen a kárhoztatással szemben. A legjobb
esetben is a fizikai menekülésig jut el, de a belső lelki szabadságot
soha nem éri el. Ez igaz azokra is, akiket senki nem átkoz, nem
kárhoztat, csak a saját lelkiismeretük nem tiszta.
Az ember önigazsága nem elég a kárhoztatás ellen, mert a
kárhoztatás szellemi. Az egyetlen védelmet a hit általi megigazulás
adja. Az a tény, hogy Isten igazzá teszi a hívő embert, és a
megigazulás állapotából nem tud kiesni. Ez a tökéletes és biztos
védelem. Ez a tökéletes áldozat miatt van így. Jézus Krisztus azért
halt meg, és támadott fel, hogy legyőzze a kárhoztatást, elvegye
minden embertől azt, és ingyen igazságot adjon neki. Ez a
legfontosabb, amit egy ember kaphat. Csere történt: amikor Jézus
magára vette a bűneinket, a bűnök büntetését, a kárhoztatást, akkor
az ő igazságát adta cserébe. Jézus Krisztus igazságát Isten a
hívőnek tulajdonítja. A hívő már igaz ember, a cselekedeteitől
függetlenül. Ez az igazság mellvasa, amely megvéd a kárhoztatástól
és az átoktól. A pozíció, amit elnyert a hívő Krisztusban, tökéletes
bunker. Nincsen semmi kárhoztatásuk azoknak, akik Krisztus
Jézusban vannak. Márpedig, aki hisz, Jézus Krisztusban van, és
semmiképp ki nem eshet onnan. Németh Sándor sem tudja kiátkozni
onnan. Nem fog rajta semmi kárhoztatás, átok, rágalmazás. Nem fog
Jákobon a varázslás, Izraelen a jövendőmondás. A Biblia azt
mondja, egyetlen ellenünk készült fegyver sem lesz jó szerencsés.
Ez pedig a megigazult, megváltott hívő öröksége. A kárhoztatásról
szóló alapigazság az, hogy „Aki hisz őbenne, el nem kárhozik; aki
pedig nem hisz, immár elkárhozott, mivelhogy nem hitt az Isten
egyszülött Fiának nevében. Ez pedig a kárhoztatás, hogy a
világosság e világra jött, és az emberek inkább szerették a
sötétséget, mint a világosságot; mert az ő cselekedeteik gonoszak
valának.” (János 3,18-19) Ez utóbbi miatt nem mennek Jézushoz,
mert azt hiszik, hogy a cselekedeteiknek kell jónak lenniük hozzá.
Ám a jó cselekedetek az Istentől ingyen elnyert igazság gyümölcsei.
Isten úgy fogadja el az embert, ahogy van, és ő változtatja meg.
Ezért aki hisz, azt már nem lehet kárhoztatni. Lehet vele nem
egyetérteni, lehet a magatartását bírálni, kárhoztatni nem lehet.
Kárhoztató ítéletet nem lehet rá mondani. Megfélemlíteni nem lehet.
Amikor Németh Sándor az embereit kárhoztatja, vádolja, azok
összeroppannak, és alattvalói lesznek. Ezért zárja el őket a
megigazulástól, mert különben nem tudna uralkodni felettük. Ha
valaki túlságosan „megigazulna”, és virgonckodna, ő azonnal talál
valami okot a „fegyelmezésre”, hogy az illetőt bekárhoztassa maga
alá. Az általa tartott istentiszteletek kollektív kárhoztató alkalmak,
amikor ő az egész gyülekezetet a kárhoztatás alá viszi, s a saját
hatalma alá kényszeríti. Ezért méreg a léleknek Németh Sándort
hallgatni, a Szomorú Vasárnapot nézni. Utána már nem érezheti
magát senki szabadnak, igaznak, független embernek. Akit
kárhoztatnak, és ezt elfogadja, az a kárhoztató lelki rabszolgája lesz.
Aki az embert kárhoztatja, az fölé helyezi magát. Függő viszonyba
kerül tőle. Aki az embert kárhoztatás alá nyomta, a megroppantott
ember attól várja a kárhoztatás alól való felszabadítást. Az adja a
megigazulást, aki kárhoztatta, amikor akarja, és annyi időre,
amennyire akarja. Ez Németh Sándor titka, és ez az ő módszere.
A cselekedetek által jobbá válni akaró ember észrevétlenül
megnyitja magát a kárhoztatásnak. Ahol nem kárhoztatják a hívőt,
ott nem kerül függőségbe. Ott az egyetlen vonzerő az, ha a
kegyelmet és a megigazulást olyan meggyőzően hirdetik, hogy az az
emberek számára vonzó. Ahol nem is kárhoztatnak, és ahol a
megigazulást sem hirdetik, vagy az egészet nem értik meg, az
érdektelenségbe fullad, mert az istenkereső embert ez érdekli
igazán. Ez az emberi élet kulcsa. A keresztény egyház erről szól. A
katolikusok is az állandó bűntudat miatt mennek a templomba,
keresik a megigazulást, de nem találják. Őket 1700 évvel ezelőtt
szolgaságba hajtották, és azóta nem tudnak felszabadulni alóla. Ez
mindennek a lényege. Vannak, akik ezzel élnek vissza. A
megigazulás helyett a kárhoztatást nyújtják. De ennél még a világ is
jobb. A világban is van némi kegyelem. Egy kárhoztató
gyülekezetben viszont nincs.
Németh Sándor azt is tudja, hogy a kárhoztatás elválaszt
Istentől. Bűntudatot okoz, akár csinált valamit az ember, akár nem. A
bűntudat elszakítja az ember szívét Isten jelenlététől. Kiszolgáltatott
helyzetbe kerül. Németh Sándor lelkész létére szándékosan idézi ezt
elő. Aki bűntudat alá kerül, a törvény alá is kerül, és a bűn uralkodik
rajta. Ez még mélyebb helyzetbe taszítja, és Németh Sándor ezt
várja. A teljes összeomlást, hogy utána ujjal mutogathasson. De aki
Istentől kapja a megigazulást, azzal ezt nem tudja megtenni. Ám aki
Németh Sándortól kaphatja a megigazulást, az Németh Sándortól
függ. Aki adja a megigazulást, az az Isten. Akinek Németh Sándor
adja a megigazulást, annak Németh Sándor az Isten. Bárki
ellenőrizheti, hogy a megigazulása Németh Sándortól van-e: képes-
e Németh Sándor elvenni a megigazulást tőle. Ha igen, akkor
Németh Sándortól kapja a megigazulást, számára akkor ő az Isten.
Mert azt a megigazulást, amit Istentől kap az ember, Németh Sándor
nem tudja elvenni: „sem halál, sem élet, sem angyalok, sem
fejedelemségek, sem hatalmasságok, sem jelenvalók, sem
következendők, sem magasság, sem mélység, sem semmi más
teremtmény nem szakaszthat el minket az Istennek szerelmétől,
mely vagyon a mi Urunk Jézus Krisztusban”. (Róma,1,38-39) Ezért,
amikor valaki eljön a Hit Gyülekezetéből, a szabadulásának
kulcskérdése az, hogy megtalálja-e Istentől a megigazulást. Németh
Sándor „szellemi nyomása”, „varázslása” addig tart, míg a
kárhoztatása megmarad. Aki soha nem ismerte Németh Sándort,
akit az imakommandó nem támad, az is szenved a kárhoztatástól,
amit beléneveltek. Ha van valami, akkor ez van a magyar
kultúrában, nem a diktatúráktól való félelem. Ezért jön létre a
Németh Sándor-függőség. A hamis evangélium elzárja a hívőt a hit
által való megigazulás örök, ingyenes kegyelmétől. A lelki kínok, a
szenvedés megmarad, a „varázslás” ereje ugyanis ebben van. A
kárhoztatás okozta félelem megbénítja a szívet. A valódi
evangélium, a kegyelem, a hit általi megigazulás megszabadít ettől.
Súlyosabb kategória az, amikor Németh nem a gyülekezete
tagjait kárhoztatja, hogy lelki rabszolgaságban tartsa őket, hanem
azokat az ellenségeit (vagy akiket annak tart), akik már eljöttek tőle.
Ekkor a kárhoztatás nemcsak eszköz, hanem gyilkos fegyver. A
szándéka az, hogy a másik embert megadásra kényszerítse. Ha
nem sikerül, akkor legalább lerombolja, tönkretegye. De ha olyan
elvetemült „lázadóval” áll szemben, aki a vele kapcsolatos
véleményét még ezt követően sem rejti véka alá, akkor az a
szándéka, hogy szellemileg kivégezze, s ha lehet, a fizikai halálát is
okozza. Ezt hallottuk a saját szájából, mikor „szellemi harcra”
tanította azokat, akik áldani akarták tévedésből az ellenségeiket.
Németh Sándor az ellenségeire a legképtelenebb rágalmakat,
hazugságokat és vádakat szórja, összejöveteleket tart, hogy ezeket
több órán át a hallgatóság fejébe sulykolja. A Hit Rádió legújabban
ezt a szerepet is betölti. Hihetetlen, hogy amit régebben csak zárt
körben, a főiskola alagsorában merészelt előadni, azt most az éterbe
mondja. A hallgatók szívében le kell rombolni az ellenfelet.
Dehumanizálja az „ellenséget”, hogy a hallgatóság minden eszközt
megengedhetőnek tartson. Utána lehet bármilyen aljasságra
felhasználni őket: mehetnek, hogy kiszúrják a kerekeket, lejárató
röplapokat terjesszenek, átragasszák a plakátokat, névtelen
leveleket írjanak, „Pap László” szennyes életrajzot közöljön
névtelenül, hamis ügynökvádat terjesszen, és átkozzák éjjel-nappal
azt, akit Németh célkeresztbe állított. Németh Sándor egy-egy
többórás rágalomözöne azzal ér fel, amikor az iszlám vallási vezetők
kiadják a fatvát, a halálos ítéletet valaki ellen. Hogy ezt egy bevett
egyház szabadon megteheti, az nemcsak a kereszténység, hanem a
vallásszabadság megcsúfolása is. Márpedig ez a Hit Gyülekezete
igazi arca és tevékenysége. Ennek van alárendelve minden.
A zsidók elleni vérvádak, a hazug rágalmak, összeesküvés-
elméletek ugyanezt a logikát és technikát használták. Ez a technika
formáját tekintve náci módszer. Pontosabban, a nácik által érte el a
beteljesedését, a fizikai megsemmisítést. A módszer akkor nyeri el
legfejlettebb formáját, amikor a fizikai megsemmisítésre sor kerül.
Eredetileg a technika a katolikus egyház találmánya. A nácik csupán
lemásolták. Németh Sándor ugyanezt a technikát alkalmazza. Csak
a kivégzést „szellemi harccal”, a kárhoztatás erejével,
megátkozással próbálja végrehajtani. A tudatosság megnyilvánul
abban, hogy a kárhoztatást igyekszik nyilvánossá tenni, hogy az
eljusson az ellenséghez, hogy attól omoljon össze. A háttérben
pedig beindítja az imakommandó átkozásait. Kimondatja az ítéletet,
s az ítéletet az imakommandó végrehajtja: „a halál simogassa”,
vagyis haljon meg. Amikor kimondják, megnyugszanak tőle. Ez az
ördögi hatalom, amikor az embergyilkos az emberben megnyilvánul.
Ez szellemi gyilkosság, kivégzés. Németh Sándor és a célszemélye
szerencséje, hogy a feketemágia a fentiek miatt nem működik.
Különben neki is börtönben lenne a helye a többi gyilkos között. De
erről nem ő tehet: a szándék meglenne, csupán a képesség hiányzik
hozzá. Egyes esetekben, amikor a „szellemi harc” célszemélye
meghalt, Németh Sándor az ember halálát az imáinak tulajdonította.
Képmutatón azt mondta, „Isten lesújtott rá”. Ezután olyan
jelentőségteljesen nézett körbe, hogy mindenki tudta, a „sikert”
magának, a saját szellemi hatalmának tulajdonítja. El lehet képzelni,
hogyan növelte ez az „istenfélelmet” és a „szolgálati ajándék” iránti
engedelmességet. A jelenet azt üzente: ha ellene állsz, meghalsz.
Mindez hazugság, nem igaz, amíg a fizikai gyilkolásig nem jut el, és
amíg nem ad megbízást, vagy nem bújt fel embereket erre. De
képzeljük el, milyen lehet ebben a fenyegetettségben élni. Miközben
Isten megváltotta azokat, akikre ő kvázi halálos ítéletet mond ki.
Egy hívőt csak akkor lehet megátkozni, ha Jézus Krisztust is
meg lehet átkozni. Az imakommandó tagjai nem tudják, mit
cselekszenek: amikor hívő társaikat átkozzák, akkor Jézus Krisztust
átkozzák, aki nem boldog tőle. Az ördög ellen nem könnyű küzdeni,
mert az ördögöt keresztény tömegek támogatják.
Double Jeopardy

Már utaltam egy amerikai filmre. „Double Jeopardy” a címe,

Magyarországon „Kettős kockázat” címmel játszották. Tommy Lee
Jones és Ashley Judd a két főszereplő. A sztori arra a jogelvre épül,
hogy senkit nem lehet kétszer elítélni ugyanazért. A filmbéli nő férje
megrendezi a saját halálát, hogy megszabaduljon a feleségétől, és
elvehesse a barátnőjét (akit később felrobbant). A feleséget elítélik a
férj meggyilkolásáért. A börtön után pártfogói felügyelet alá kerül, s
elszökik, hogy megölje a férjét, mert a gyilkosságot már leülte, és
senkit nem lehet kétszer elítélni ugyanazért. Mindig ez jut eszembe,
amikor hívők (vallásos embereknek nevezném őket) találgatják,
hogy egy-egy tragikus esemény miért következett be. Keresik,
milyen ítélet, milyen átok alá került, aki elszenvedte a
szerencsétlenséget. Isten miért büntette meg? A World Trade Center
leomlása, a Notre-Dame leégése és a kínai koronavírus, mind
Istennek egy-egy büntetése ebben a fantáziavilágban. Istent
konkrétan tömeggyilkosnak képzelik a bűnök miatt, amelyekért
feláldozta a Fiát, aki engesztelést szerzett e bűnökre. Mintha semmi
nem történt volna a kereszten.
Egyesek például azt képzelik, hogy az a próféta, aki állandóan
kitalálja, Isten kit, mikor, mivel büntetett, és mi miért történt. Amikor
valaki elkezdi mondani ezeket a sületlenségeket az isteni „ítéletről”,
akkor mindig azt mondom, hogy az ítélet megtörtént. Kétezer évvel
ezelőtt. Isten ítélete lesújtott az emberek minden bűne és
gonoszsága miatt Jézus Krisztusra és megbüntetett mindent. Ott volt
az ítélet. Isten megbüntetett mindent előre, a még el sem követett
bűnöket is. Azok bűneit is, akik soha nem térnek meg. Ezt az ítéletet
teszik semmissé azok, akik Isten ítéletéről beszélnek. Pedig nem
lehet ugyanazért a bűnért kétszer elítélni senkit. Ez a szabály Istenre
is érvényes. Így a tragédiák nem Isten büntetései, sem a hívők
egyéni életében, sem az országok vagy a nemzetek életében. Jézus
Krisztus magára vette a bűnöket és a büntetést is. Isten a
legsúlyosabb ítélettel büntette. Ő kifizette minden bűnnek az árát. A
világ a kegyelem korszakában él. Isten nem keresi a bűnt. Nem lesi,
hogy mikor és kit büntethet meg, mikor és kire sújthat le. Kárhoztató
prédikátorok, hamis tanítók, hamis próféták szeretnek ezekkel
ijesztgetni, fenyegetni, másokat megfélemlíteni. Az egész mögött
rossz istenkép és hamis evangélium, a tökéletes megváltás
tagadása áll. Rosszabb esetben az uralom iránti vágy. Isten
csapásai az ördögre irányulnak, nem a bűnösökre, főleg nem a
hívőkre. Jézus Krisztus meghalt a bűnösökért, akkor miért csapná
agyon őket?
Isten nem leselkedik az ember után, hogy ha bármit rosszul
tesz, kárhoztassa őt, ítéletet mondjon rá, megbüntesse. Ha valami
rossz történik az életünkben, Isten velünk van, az oldalunkon áll. A
baj nem tőle van, de minden rosszat a javunkra fordít. A legrosszabb
gondolkodás az, ha valami baj történt valakivel, elromlott az autója,
azt keresi, vajon mit tett? Isten miért büntette? Nem Isten büntetett a
rossz autóval. A Polski Fiat rossz döntés volt. Mégis Volkswagent
kellett volna vásárolni. Ő mellettünk áll. Isten nem vádol, hanem
megigazít. Isten soha nem balesettel fegyelmez, nem büntet.
Javunkra korrigál, tanít, de nem tragédiával, hanem szeretettel.
Ezért tévednek, akik minden kellemetlenség és baj mögött az isteni
büntetést keresik a maguk és mások életében. A kárhoztató
pásztorok élenjárnak ebben. Ezzel félemlítik meg a hívőket, és
tartják sakkban őket. Ezzel mérgezik az emberek életét, akik nem
tudnak felszabadultan élni, és semminek örülni, mert mindig lesik,
várják az isteni büntetést. A pásztoruk pedig minden alkalmat
kihasznál arra, hogy ezt a félelmet és rettegést fenntartsa bennük.
Annak ellenére, hogy Isten ezt a kérdést mindörökre lerendezte. Az
ítélet után felszabadultunk mindörökre a kárhoztatás alól. Isten nem
büntet semmiért, mert a büntetést már Jézus Krisztus elhordozta. Ez
annyira fantasztikus, hogy sokan azért nem hisznek benne, mert
nem tudják elhinni, hogy ez igaz lehet. De a tökéletes megváltás ez.
Isten gondoskodott róla, hogy lezárja a bűn és törvény korszakát. A
Biblia azt mondja: a törvény vége Krisztus. Ha valaki megérti,
felfogja ezt, az megváltoztatja őt. Az hálás és boldog ember lesz, aki
senkit nem kárhoztat. Ez egészen más világnézet és teljesen más
élet. Ez fantasztikus dolog.
Ez felszabadítja a szeretetet, s az ember Isten képére és
hasonlatosságára kezd elváltozni. Még a kutyák is hasonlítani
kezdenek a gazdájukra, akit szeretnek. Mennyivel inkább hasonlít az
ember arra, akit követ. Akik azonban Istent úgy látják, mint aki
bosszút áll, kárhoztat, üldöz, fenyeget, megfélemlít, azok is arra
hasonlítanak, akit követnek. Ezek az ördög tulajdonságai. Az ATV-s
Szomorú Vasárnap prédikátoráról, Németh Sándorról mindig a Jób
könyve 41. fejezete jut eszembe, amely leírja a leviatánt, ami egy
hatalmas tengeri krokodil, amelyet így mutat be: „Fogainak sorai
körül rémület lakik!” Továbbá: „Nyakszirtjén az erő tanyáz, előtte
félelem ugrándozik.” „Szíve kemény, mint a kő, oly kemény, mint az
alsó malomkő.” Az imakommandó és a „szellemi harc” elvégezte a
maga pusztítását. Ez is kétélű kard, visszafelé is működik. Márkus
Joe, aki a televíziós műsorokat készítette régen az MTV-nek a
gyülekezetről, már arról megmondta, hogy milyen lesz az
istentisztelet üzenete, ha egy kamera Németh Sándor tarkóját
mutatta. Mennyire volt a nyaka befeszülve. Csak két lehetőség volt:
kicsit vagy nagyon. Németh Sándor büszke lehet a leviatán
hasonlatára: „ha felkél, hősök is remegnek; ijedtükben veszteg
állnak”. De normális ember nem szeretne ilyen lenni. Nem így
képzeljük el a trónon ülő Bárányt sem. Jézus hívőknek bárány, az
ördögnek oroszlán. Egyesek a fordítottját mutatják ennek.
Ezért a hívek nagy része nyomorultabb életet él a megtérése
után, mint előtte. Mert addig legalább nem félt és nem rettegett. A
világi ember sokszor jobbnak látja Istent, mint egy hívő, akit hetente
kétszer ijesztgetnek a pulpitusról. Ezért a hívő emberek rettegnek,
kárhoztatás alatt nyögnek, és maguk is kárhoztatnak. A hívők
többsége ugyanazt adja másoknak, amitől maga is retteg.
Ragaszkodnak a kárhozathoz, a pokolhoz, az átkokhoz, miközben
ők maguk is betegei ennek. A karizmatikus hívők a kárhoztatást a
„mély üzenettel”, a kenettel tévesztik össze. Ha nem kárhoztatják
őket, már nem érzik jól magukat. Szeretnek bűnbánatban lenni, és
azt gondolják, akkor kedvesek Isten előtt. Arra gondolni sem
mernek, hogy Isten esetleg annak örülne, ha kárhoztatás nélkül
örömmel elfogadnák az ő ingyen ajándékát. A hívők egy része
kárhoztatásfüggő, szüksége van a heti adagra. A Hit Gyülekezete
volt tagjai ezért nem tartják elég szelleminek azt, ha egy másik
gyülekezetben nem kárhoztatják őket. Nem tudatosul bennük, mi
hiányzik, csak nem érzik elég „mélynek” a prédikációt. Valójában a
kárhoztatás ópiuma hiányzik nekik. Ez a Németh Sándor-függőség
oka. Ha nincs, aki fejbe verje őket, vissza akarnak menni. Úgy kell a
kárhoztatás, mint egy falat kenyér. Olyanok, mint az exodus utáni
zsidók a pusztában. Visszavágynak Egyiptomba.
A „Double Jeopardy” alapján lehet megérteni, miért nincs semmi
kárhoztatás, s miért nincs semmi átok, ami egy hívő emberre
vonatkozhat. Az engesztelés után nincs senkinek kárhoztatása, aki
Jézus Krisztusban van. Isten Jézus Krisztust kárhoztatta, a hívő
megigazult a hite által. Ezért nem lehet a megváltott embert
megátkozni úgy, hogy az átok működjön. Jézus Krisztus magára vett
minden átkot. Még a generációs átkokat is, az imakommandó átkait
is, a bűnök miatti átkokat is. Minden jogos átkot elszenvedett, és
nem lehet kétszer megátkozni senkit ugyanazért. Az ok nélkül
mondott átok pedig elszáll, mint a fecskemadár: „Miképpen a madár
elmegy, és a fecske elrepül, azonképpen az ok nélkül való átok nem
száll az emberre.” (Példabeszédek 26,2) A Galata levél 3.
fejezetének 13. verse a kulcs, amely ezt mondja: „Krisztus váltott
meg minket a törvény átkától, átokká levén érettünk; mert meg van
írva: átkozott minden, aki fán függ.” A Kolosse levélben pedig ez áll:
„Mert meghaltatok, és a ti éltetek el van rejtve együtt a Krisztussal az
Istenben.” (Kolosse 3,3) A legsúlyosabb büntetés, a halál,
bekövetkezett. Krisztussal meghaltunk, és vele együtt fel is
támadtunk. Minden átok, kárhoztatás, minden ítélet rajta volt
Krisztuson, a kereszten. Mi elítéltettünk benne. Ezért nem lehet
bennünket mégegyszer elítélni, kárhoztatni. A hit által elnyert
igazságunk megmarad örökké. Utána pedig őbenne élünk, és az
életünk el van rejtve Krisztussal az Istenben. Fel vagyunk ültetve a
mennybe. A mennyet pedig nem lehet megátkozni.
Ez a rövid ige bemutatja az átok szerkezetét is: a törvény
kárhoztatja azt, aki a törvényt megszegi. A kárhoztatás ítélet, az átok
az ítélet beteljesedése. Az Ebál hegyén az V. Mózes 27,15-26
versek szerint felolvasták az átkokat. Aki Isten törvényét megszegte,
átkozott lett. Ha bűnt követett el, akkor átok alá került. Ez a törvény
átka. Ettől váltott meg Jézus Krisztus minden embert, ő lett átokká,
hogy mi áldottak legyünk. Mert a Galata levélben ez úgy folytatódik:
„Hogy az Ábrahám áldása Krisztus Jézusban legyen a pogányokon,
hogy a Lélek ígéretét elnyerjük hit által.” Isten megáldotta azokat,
akik Jézus Krisztusban vannak, és az bibliai alapelv, hogy amit Isten
megáldott, azt ember nem átkozhatja meg. Egy másik alapelv az,
amit a Róma 14. fejezet 3-4. verse mond: „A ki eszik, ne vesse meg
azt, aki nem eszik; és aki nem eszik, ne kárhoztassa azt, aki eszik.
Mert az Isten befogadta őt. Te kicsoda vagy, hogy kárhoztatod más
szolgáját?” Mert az Isten befogadta, és akit Isten befogadott, azt
nem kárhoztathatja másik ember. A Garizim hegyén az V. Mózes
28,3-13 versek szerint felolvasták az áldásokat. Ez vonatkozott
mindazokra, akik betartják a törvényt. Jézus Krisztus betöltötte a
törvényt, ezért az Ábrahám áldása mellett az V. Mózes 28-ban levő
áldások is a hívőkre szállnak. Mert Istennek minden ígérete igenné
és ámenné lett Jézus Krisztusban. Az ingyen megigazulás ezt is
tartalmazza, ez is a csomag része. Az igazság mellett Isten minden
áldása benne van a megváltásban.
Mindehhez képest van még egy csavar a dologban, hogy a
mózesi törvény csak a zsidóknak adatott. A pogányoknak nem volt
törvényük, így ők törvény nélkül vesztek el. Ezért a pogányoknak
törvény nélkül jelent meg a megigazulás, nekik a törvénnyel semmi
dolguk nincs, és nem is lenne. A pogányok lelkiismeretébe volt írva
az Isten törvénye, a megigazulás pedig nem helyezte őket a törvény
alá, ahogy a Róma 3,21 vers mondja: „Most pedig törvény nélkül
jelent meg az Istennek igazsága.” Ezért abszurd, hogy valaki a
pogányokat a megigazulás után helyezi törvény alá, holott nekik még
a megigazulás előtt sem volt törvényük. A kárhoztatás őket nem az
újszövetségbe, hanem az ószövetségbe viszi, méghozzá teljesen
torz és illegitim módon. Mert ahhoz formálisan, jogszerűen
prozelitává kellene válniuk. Németh Sándornak körül kellene
metélkednie, de a zsidóság vallásában nem tehetné meg azt, amit a
saját „egyházában”, nem válogathatna a parancsolatok között. Mert
ez így csupán pogány vallásosság, zagyvalék, ami hamissá teszi az
evangéliumot. Mivel Mózes törvénye is a Bibliában van, be lehet
csapni vele a hívőket. Az „elszellemiesítés” összemossa a
szövetségeket, Izraelt, a pogányokat, a korszakokat, a száguldó
lovakat, a trombitákat, mindent. Mindig minden mindenkire
érvényessé válik és fordítva. Zűrzavar és káosz.
Németh Sándor számára a „szolgálati ajándék”, a „szellemi
tekintély” az uralom gyakorlásával függ össze. Az emberek fölötti
uralom nem csupán természetes szinten való alárendelést jelent,
hanem szellemi uralmat is. Ez megnyilvánul a kárhoztatásban és a
szellemi harcban egyaránt. A kárhoztatás szellemi uralom. Ez zúzza
össze a másik ember „szellemét”, személyiségét. A „szellemi
harcnak” nevezett megátkozással fizikai romlást akar a másik
emberre hozni. Ehhez kell a természetfölötti erő és hatalom. A
„szolgálati ajándékot” azzal azonosítja, hogy ilyen természetfölötti
hatalomra tehet szert. Ez önmagában is megfélemlíti az embereket,
holott hazugság. Az ember kétféleképp viszonyulhat hozzá: enged
neki, és akkor neki vége. Németh Sándor eltapossa, és a talpa alatt
tartja. Vagy ellene áll ennek. Emberi méltóságának maradékát
összeszedi és fellázad ellene. Ehhez meg kell értenie, ki ez az
ember, micsoda aljas visszaélésről van szó. Fel kell háborodni ezen,
el kell utasítani. Mert aki nem lázad fel a gonoszság ellen, az
emberileg tönkremegy. Miért is lenne egy szélhámos csicskása?
Németh Sándor nagyon szereti a „lázadással” is megfélemlíteni
az embereket, nehogy valaki „lázadni” merjen. Nem véletlen, hogy
az ellene való „lázadást” Isten elleni lázadással azonosítja. Azt
ugyanis jól tudja, hogy a „lázadás” az elnyomással szemben
szabaddá tesz. Nem lehet megszabadulni jó értelemben vett
„lázadás” nélkül. A „lázadás” a lelki elnyomással szembeni
engedelmesség felmondása. Ez pozitív magatartás. Minden
embernek fel kell lázadni a lelkében az elnyomás, a megfélemlítés, a
hamis tekintély, a kárhoztatás ellen. Ezzel védi meg a szabadságát.
Aki elfogadja a kárhoztatást, megnyitja magát az elnyomás, a
leuralás, a lelki-szellemi terror előtt. Ennél az is jobb, ha valaki
rúgkapál, ha tombol, míg másképpen nem megy, minthogy helyet
engedjen ennek a lelkében. De ahogy nő a hite, a bizonyossága a
kegyelemben, a megigazulásban, és a cselekedeteitől független
örök életben, úgy erősödik meg a lelke, és hagyja el a tombolást, a
testi ellenállást. Úgy veszi át az uralmat a szívében a nyugalom, a
béke, amit Jézus ígért a benne hívőknek. Nem kell félni attól, ha
valaki először csak az előbbire képes. Ez életjel. Ahhoz, hogy valaki
szembe tudjon fordulni a hazugsággal, konfrontálódnia kell, lázadnia
kell a gonosz ellen. Németh Sándor ezt az Isten elleni lázadással
azonosítja, ami megfélemlítés. Az ellenkezője igaz. A tekintéllyel
való manipulációt, a „varázslást”, el kell utasítani. Ez jó lázadás.
Ennek legfőbb akadálya a félelem. Aki fél, érzi a Németh
Sándor mögött álló elnyomó, sötét szellemi erőt, amitől még jobban
megijed. A kárhoztatástól, a megátkozástól is fél. Pedig nem kellene
félnie, mert Isten nagyobb ennél. Ezért a kulcsszó a félelem. A
„szellemi nyomás” addig létezik, amíg fél az ember. A félelem nyitja
meg az ajtót az elnyomás, a lelki uralom előtt. Aki nem fél, arra nincs
hatással a „varázslás”. A félelem negatív hit, ami kapcsolatot teremt
a természetfölöttivel. A hit Istennel teremt közösséget, a félelem a
démonokkal. A tekintéllyel való „varázslás” ereje a megfélemlítésben
van. Ennek két oldala van. A tekintély az egyik, a kárhoztatás a
másik. A kettő összefügg, mert a hamis tekintély adja a kárhoztatás
legitimitását. Az kárhoztathat, akinek tekintélye van, akit az ember
elfogad, hogy a bíró szerepébe helyezze magát. De akinek nincsen
tekintélye, annak a kárhoztatása hatástalan, mert nem számít a
véleménye. Ezért a hamis tekintélytől való függőséget kell
megszüntetni először. A szabadulás a hamis tekintély elutasításával
kezdődik, a kárhoztatástól való szabadsággal végződik. A
kárhoztatást nem a Németh-féle sarabolás, és az ún. „szellemi harc”
töri meg, hanem a megigazulásba vetett hit. Ez a mellvas, a pajzs, a
tökéletes védelem. Aki kötöz, sarabol, „imádkozik”, az fél, és az
egésszel nem megy semmire, mert fél. Nem tud megszabadulni. De
aki tudja, hiszi, és biztos abban, hogy nincsen semmi kárhoztatásuk
azoknak, akik Krisztusban vannak, az megszabadulhat. Az védelem
alatt áll. Isten nem kárhoztat. Isten az, aki megigazít. Ez a védelem.
A félelem megbontja ezt a védelmet. Ez a félelem a hamis tekintély
elfogadásával kezdődik.
A „Szellemi tekintély vagy varázslás” című cikk, amelyben
Németh Sándor a tekintélyről és a „szolgálati ajándékról” szóló
tanításait fejtette ki az Új Exodus 2001. áprilisi számában, 11 bibliai
hivatkozást tartalmaz a 73 ezer 300 karakter hosszúságú
szövegben. A „hierarchikus hatalomról” szóló fejezetben egyet sem.
Ezek egyike sem támasztja alá a „szolgálati ajándékról” előadott
elméletet, mert a cikk nem egy igemagyarázat, hanem egy elmélet
leírása. Ez olyan abszurd, a Bibliával alá nem támasztott
kijelentéseket tartalmaz, mint hogy „azokban a kollektivista
szemléletű közösségekben, melyek a horizontális egyenlőség elve
alapján állnak, nem tud működőképes gyülekezet kialakulni.
Elnyomják a hívőkben azokat a területeket, amelyek kifejlődése,
kibontakozása létfontosságú lenne ahhoz, hogy valaki alkalmassá
váljon Isten szolgálatára.” Ő maga mondja, hogy Isten embere
„ajándék”, akinek a képességei nem kifejlődnek, hanem Isten
helyezte belé. Hogyan akadályozhatná meg akkor bárki, hogy valaki
alkalmassá váljon Isten szolgálatára, ha „az alkalmas volta Istentől
van”. Ha nincs korlátlan hatalommal rendelkező ember, ki lenne az,
aki elnyomna bárkit? Ez a szöveg is Németh Sándort védi: ha
bárkinek annyi hatalma van, mint neki, az számára már elnyomás,
mert nem tud mindenki fölé emelkedni. Nem lenne lehetősége, hogy
isteni tekintéllyel megfélemlítsen bárkit. Ha lenne bibliai kontroll, nem
lehetne kárhoztatni sem az embereket.
Nem számít az idő múlása, nem számít a távolság, amíg a
félelem megmarad, nem szabadul senki a másik embertől, aki
uralkodik felette. Aki fél, aki tiszteli, az beengedi a lelkébe a támadót.
Németh Sándor eszköze a megfélemlítés, és pontosan tudja, hogy
aki fél tőle, nem szabad ember, afölött neki hatalma van. Az ilyen
varázslók azt is megérzik, meddig fél tőle valaki. Akkor tombolnak
igazán, amikor megérzik, hogy már nem fél a másik ember, mert
kirúgta őket a félelemmel együtt a lelkéből. A „varázsló” a félelem
révén beköltözik a másik ember lelkébe és kontrollálja őt.
Befolyásolja a döntéseit, kontroll alatt tartja, amitől szabadulna az
illető, de nem tud. Ez okozza a lelki szenvedést, a belső szabadság
hiányát. Ez ellen küzd sok ember, aki fizikailag már elmenekült, de
lélekben még fogoly. Ott ül a lelke mélyén, ül az agyában Németh
Sándor, aki tekintélyként átvette az irányítást az élete fölött és nem
tud szabadulni tőle. Mert szellemi erők vannak mögötte. Ezek
láncok, amelyek megkötözve tartják.
Amikor Németh Sándor a kárhoztató prédikációjával döbbent
csendet idéz elő, s mindenki megszeppen, azt élvezi a legjobban.
Akkor ragadja meg, gyűri maga alá a jelenlévőket. Ez a
tömeglélektan törvényszerűségei szerint működik. Ekkor vet láncot a
lelkükre. Azért teszi ezt, mert így érzi magát biztonságban: mindenki
felett áll, s uralkodik az emberei fölött. Ez nem a Szentlélek. Ez az
ördög, aki mögötte áll. Az ördög a félelemből ismerhető fel. A félelem
az embergyilkos eszköze. A Sátán azért vitte engedetlenségbe
Ádámot és Évát, hogy féljenek. A félelem a halál érzete. Ádám és
Éva úgy tudták meg, hogy elszakadtak Istentől, hogy féltek. Elbújtak
Isten elől. A félelemnél nincs rosszabb. Aki a félelemmel manipulál,
az gonosz ember. A félelem védtelenné, kiszolgáltatottá tesz. Orbán
is a félelemmel csapja be az embereket, mint minden diktátor. A
félelem nem segít, és a félelem nem normális állapot. Ezért el kell
határozni, hogy történjen bármi, félni nem fogok. Mert aki fél, az nem
ura önmagának.
Amikor Isten megváltotta az embert, még Ádámnál és Évánál is
jobb állapotba helyezte őket. Olyan engesztelő áldozatot mutatott
be, amely megakadályozza, hogy az ember a bűne, engedetlensége
folytán újra a halál állapotába kerüljön, megint elszakadjon Istentől.
Ezért a megváltott embernek nem kell félnie, mert Isten elvette tőle a
félelmet. Aki mégis megfélemlíti, az nem Istentől van. Mert a
félelemnél nincs rosszabb. A félelem a halál tudata. A kárhoztatással
okozott félelem az ember megváltás előtti állapotát idézi fel, mintha
Jézus Krisztus nem váltotta volna meg az embert, és Isten
szeretetétől el lehetne őt szakítani. A félelem megeszi a lelket,
szétroncsolja az embert. A félelem öl, a félelem a lélek halála, ami
gyötrelemmel jár. A félelem megbetegít. A hamis tekintély, az Istenre
való hivatkozás, az Isten nevében való kárhoztatás a legsúlyosabb
megfélemlítés, amely ellen nem tud, nem mer tenni semmit az
ember, emiatt nem tud a félelem alól felszabadulni. Az isteni
tekintéllyel való kárhoztatás szellemi gyilkosság, amely a test halálát
is okozhatja. Mert a betegség a félelem gyümölcse. Minden
betegség mögött félelem, szorongás és stressz áll, akár tudatosul
ez, akár nem. Ha ezt megerősítik még a pokoltól, a kárhozattól és az
átkoktól való félelemmel, azzal a legsötétebb alávetettségbe,
szolgaságba vetik az embert.
A Biblia ezért mondja, nagyon sok alkalommal, hogy „ne félj”.
Nem kell félni, a félelem nem Istentől van. A Biblia szerint „a
szeretetben nincsen félelem; sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet,
mert a félelem gyötrelemmel jár: a ki pedig fél, nem lett teljessé a
szeretetben.” (I. János 4,18) Ha hozzávesszük, hogy „az Isten
szeretet”, akkor a formális logika szabályai szerint Isten az, aki kiűzi
a félelmet. A félelem Isten és a szeretet ellentéte. Bárki, aki
megfélemlít, nem Istentől van. Aki bárhol félelmet érez, onnan
távozzon. Aki megfélemlít, az gonosz ember, nem Isten szolgája.
Annak nem szabad elhinni egyetlen szavát sem, s azt sem, hogy
Isten áll mögötte. Fordítva igaz: Isten tekintélye vele szemben áll.
Aki a szeretetben marad, Istenben marad, s az Isten is őbenne. Akit
megfélemlítenek, azt elválasztják Istentől és az Isten szeretetétől.
Aki ezt megteszi, az ördögi, sátáni ember. Isten megigazít, ingyen
kegyelemből, hogy senkinek ne kelljen többé félni. A megfélemlítő
ember megtapossa Jézus Krisztus vérét. Gyalázza Isten kegyelmét,
áldozatát, szeretetét. Ennél nagyobb istentelenség nincs.
Németh Sándor azért épít diktatúrát, hogy ne lehessen a
kárhoztatást elutasítani, s a megigazulás iránti természetes vágy is
lázadásnak minősüljön. Önmagában az, hogy bármilyen ellenvetés,
megfontolás, kritika, „lázadásnak” minősül, azt bizonyítja, hogy ez
egy primitív diktatúra. Nincsenek a gyülekezetnek valódi testületei,
fórumai, „törvényes” keretei, ahol bárki legális formában kifejthetné
bármiről a véleményét. Tisztázhatná, hogy most akkor igaz ember,
vagy még kárhozat alatt van. Mert ha csak addig igaz, amíg nem
követ el semmi rosszat, akkor Jézus megváltása semmit nem ér,
mert ez eddig is így volt. Aki megtartja a törvényt, az megigazul.
Azok az informális összejövetelek, amelyeket Németh Sándor tart,
arra szolgálnak, hogy Németh Sándort hallgassa mindenki, és ha azt
akarja valaki, hogy békénhagyják, akkor ezeken nagyokat bólint,
mindennel egyetért. Még egy rossz pillantás is lázadásnak minősül.
Ha valakin az látszik, hogy nem ért vele egyet vel, Németh Sándor
már küldi is rá az embereit. Nem is kell megszólalnia. A legjobb eset
az, ha azzal megússza, hogy „rossz szellemi állapotban van”, de
nem lázadó. Ennek is megvannak a következményei, de az
üldöztetés várat magára. A jó szellemi állapot a totális egyetértés,
ami leginkább abban nyilvánul meg, hogy a hallgatóság rajongó
pillantásokkal hallgatja a nagy ajándékot, akkorákat bólogat, hogy
majdnem felborul a székkel, és nagyokat „ámenez”. Ezzel
megúszhatja a kárhoztatást és a szellemi kivégzést.
Ez az előrejutás módja is, mert a legfőbb követelmény az
ajándék iránti hűség, a lojalitás, az odaadás, a vak engedelmesség.
Aki engedelmes, az lehet bármilyen ostoba, nagy karriert futhat be a
gyülekezetben. Ez a kiválasztás fő szempontja. Lehetne akkora
karizmája bárkinek, hogy halottakat támaszt fel, ha a „szolgálati
ajándékot” nem tartja előrébbvalónak, mint a Szentlelket, lázadóként
kirúgják. Bár igaz, hogy aki a Hit Gyülekezetébe képes beépülni, és
Németh Sándor tanításait elfogadni, az nem fog halottat
feltámasztani. Elszakad az evangélium igazságától. Azért tiltják el
minden más gyülekezettől is a tagokat, hogy az ellensúly szerepét
más közösség se tölthesse be. Görbicz Tamás egyik találó
kifejezése szerint vasfüggönyt húznak a gyülekezet köré, nehogy
valaki más gondolattal is találkozhasson. A démonlista nemcsak
bűntípusokat, embereket, hanem vallási közösségeket is tartalmaz.
A Hit Gyülekezete démonológiájában vannak baptista, pünkösdista,
autonómos és nazarénus démonok. Csak Hit Gyülekezete-démon
nincs. Mindenki démonikus, csak Németh Sándor nem az. Mindez
misztikus, babonás halandzsával van leöntve, hogy az abszolút,
isteni tekintélyt semmi és senki ne kérdőjelezze meg. Nincs Németh
Sándoron kívül élő ember, akinek bármi köze lehetne Istenhez. Aki a
démonlistát szeretné elkerülni, annak százszázalékosan alá kell
rendelnie magát. Aki ezt nem teszi meg, annak a létezése is
lázadás. A lázadók ellen pedig harcolni kell.
Németh Sándor nagy teológiát dolgozott ki a lázadásról: „A
lázadás keményebb formája, a »föllázadás« már olyan
cselekedeteket tartalmaz, amikor azok már nemcsak a beszéd,
üzenet, hanem Isten vagy az akaratát képviselő személy(ek) ellen is
irányulnak. Ez a negatív magatartás romboló célú, sértő és
szenvedést okozó megtámadása annak a személynek, akinek
egyébként teljesen jogos elvárása, hogy szót fogadjanak neki” – írta
Németh Sándor. Sajnáltatja magát. Jézabel szelleme „nyivákol” itt
(hogy mi is elég szellemiek legyünk), hogy neki szenvedést okoznak,
akik fellázadnak a kárhoztatása, a lelki terrorja, a hamis tekintélye és
a megfélemlítése ellen. Szerinte joggal várja el, hogy feltétel nélkül
engedelmeskedjenek neki, mert ő az „Isten ajándéka”. Annak az
Istennek lenne ő az ajándéka, aki megváltotta a hívőket mindentől,
amit Németh Sándor képvisel. Ha valaki nem fogad szót Németh
Sándor utasításainak, az őt sérti, szenvedést okoz neki, és romboló
célú. Ezért meg kell átkozni Isten nevében, oszt jó napot. Az nem
sértő, nem okoz szenvedést, nem romboló célú. Mással lehet,
mással szemben még az átkozás is megengedett, csak Németh
Sándornak nem lehet ellentmondani.
De ez nem minden. Németh Sándor ezt is mondja: „Ennél is
súlyosabb formája a lázadásnak az, amikor az engedetlen ember
másokat is uszít, lázít az ellenszegülésre, valamint az
engedelmességet jogosan elváró személy és az általa képviselt
igazság megtagadására és megtámadására.” Az általa hirdetett
teológiai tévedések bírálata lázadás. Már a teológiai vita is
megkérdőjeleződik. A pápai tévedhetetlenség zsenijével állunk
szemben. Az általa képviselt tanok támadhatatlanok, aki
kétségbevonja a teológiáját, az is lázadó. Márpedig, ha így is van, én
azt mondom: Németh Sándor hamis tanítása, tekintélye,
kárhoztatása ellen fel kell lázadni, ez a bibliai követelmény.
Méghozzá az ember lelkében. Mégpedig az Ige alapján, mert inkább
kell engedni Istennek, mint embereknek. Az igazság melletti kiállás
bibliai parancs. Ahogy Márdokeus nem hajtott térdet Hámánnak, a
maradék az a hétezer ember, aki nem hajtott térdet a Baaálnak,
Sidrák, Misák, Abednégó nem engedelmeskedtek a
bálványimádásnak. Ezek a bibliai lázadás mintaképei, mások
mellett, amelyet én javaslok. Emellett annak alapján is „lázadni” kell,
hogy „álljatok ellene az ördögnek, és elfut tőletek”.
Németh nem ördög, csak egy halandó ember, hamis pásztor, az
ördög használja. Jézus azt mondta a farizeusoknak, hogy az ördög a
ti atyátok. Németh Sándort ördöginek nevezni bibliai magatartás.
Jézusról pedig a Zsidó levél azt írja, hogy „szeretted az igazságot és
gyűlölted a hamisságot: annak okáért felkent téged az Isten, a te
Istened, örömnek olajával a te társaid felett”. (Zsidó 1,9) Ezek szerint
a hamisságot el kell utasítani, ellene kell állni. A hamisság ellen, az
elnyomás, a megfélemlítés ellen fel kell lázadni. Ez nem Isten elleni
lázadás. Emlékszünk a jó pásztorra, aki csak megy a nyáj előtt, a
juhok hallják a hangját és követik őt. A hamis „pásztor” elvárja az
engedelmességet, és ha valaki nem a jó pásztor hangját hallja, és
ezért nem követi őt, akkor lázadó, aki szenvedést okoz neki. Hol talál
ilyet a Bibliában? Ez farkas, nem pásztor. A Hit Gyülekezetének
éppen egy pásztorra lenne szüksége, aki kimenti a juhokat Németh
Sándor, a farkas szájából. De ő minden valódi pásztort elüldöz. Az
emberek nem hozzá tértek meg, hogy neki engedelmeskedjenek,
hanem Istenhez, hogy Istent kövessék, méghozzá a saját
akaratukból. Aki zsarol és fenyeget, másokat kényszerít, az nem
pásztor.
A lázadókkal kapcsolatban jön Németh Sándor örök hazugsága:
„Lázadást Isten felkentjei ellen kivétel nélkül mindig olyan személyek
szerveztek, akik jelentős befolyást gyakoroltak a népre,
elégedetlenek voltak Istentől kapott szerepükkel, nagyobb hatalmat,
dicsőséget akartak maguknak megszerezni.” Ez a mániája ennek az
embernek, hogy Isten mindenkinek olyan szerepet adott, hogy az ő
szolgája legyen. Akinek bármilyen ellenvéleménye van, az az
Istentől kijelölt helyét elhagyta. Aki a Bibliát felmutatja, hogy ne
gyűjtsetek kincseket a földön, az „nagyobb hatalmat és dicsőséget
akar”. Meg sem fordul a fejében, hogy a hatalom és a dicsőség csak
neki fontos. Vannak, akiknek eszébe sem jut. Én az ő felfogása
szerint a legsúlyosabb lázadók kategóriájába tartozom, de soha nem
gyakoroltam a „népre” jelentős befolyást, nem is vágyakoztam rá.
Istentől kapott szerepemmel, az újságírással, olyannyira elégedett
voltam, hogy amikor Németh Sándor pokollal fenyegetve
kényszerített, hogy hagyjam ott a lapot, ahol dolgoztam, nem
szívesen tettem. Ott szerettek, megbecsültek, és jó fizetést kaptam.
A személyiségemet tiszteletben tartották, szakmailag korrekt, és
épeszű munkát kellett végeznem. A Németh Sándortól kapott
szerepem ezzel szemben az volt, hogy menjek a Hetek című lapot
előállítani ingyen, kizsákmányolva, lelki terror alatt, kizsigerelve, a
Németh család „szakmai” igényei szerint. Az én lázadásom az volt,
hogy nem óhajtottam ebben a bolondokházában részt venni sem,
nemhogy ott nagyobb hatalomra jutni. Soha nem is vágytam
hatalomra. Ha nem így lenne, nem itt lennék. Pontosan tudom,
hogyan csinálnak karriert, akiknek ez fontos.
Egy másik alapelv is ehhez kapcsolódik: amikor Jézus kiküldte a
tanítványait, azt mondta nekik, hogy „aki titeket hallgat, engem
hallgat, és aki titeket megvet, engem vet meg; s aki engem vet meg,
azt veti meg, aki engem elküldött”. Jézus a legteljesebb mértékig
azonosult a tanítványokkal, akiket kiküldött. Akik őt szolgálják, nem
saját „szolgálatukat” építik. Nem a saját erejükben bíznak. Ez nem
magánvállalkozás, nincs senki sem a maga erejére, képességeire
bízva. Így senki nincs védelem nélkül, mert Ő vele van. Akit Jézus
megmentett, akinek a neve fel van írva a mennyekben, nincs
magára hagyva. Nem neki kell védenie magát. Jézus azonosul vele
és elrejti őt. Aki a hívőt támadja, Jézust támadja. Ez a hívő
erőssége, ebben bízik, nem Németh Sándor okkult „szellemi
harcában”, ahol az emberek egymást kötözik és átkozzák.
Még akkor is, ha valaki felfuvalkodottságában, önteltségében,
„Jézus nevében” teszi ezt. De ez csak képmutatás. Jézus nevében
nem lehet megátkozni senkit. Aki ezt teszi, a saját nevében teszi. De
Jézus áll vele szemben. Mellesleg, Jézus azt mondta, amikor
kiküldte a tanítványait, hogy ne vigyenek magukkal semmit. Amit
eléjük tesznek, azt egyék. Ne járjanak házról házra. Gondoskodik
róluk. Tőle függjenek anyagilag is. Így aki küldetésben van, nem
nyerészkedhet, nem halmozhat fel, hanem egyik napról a másikra él,
ahogyan a zsidóknak egy napra való manna hullott az égből a
pusztában, a Miatyánkban is az aznapi kenyérért kell imádkozni.
Mindez jelképes, mert a „mindennapi kenyér” mindenkinek a
szüksége szerint értendő. Akinek az a küldetése, hogy megossza
másokkal, az többet kap. De palotára nincs szükség. A feleségem
állandó sóhaja az, hogy miért nincs egy kicsivel több, mint amire
szükségünk van (ha el nem táncoljuk, de Isten akkor is kisegít). Isten
mindig éppen annyit ad, amennyi kell, semmivel nem kevesebbet,
nem többet, nem előbb, és nem utóbb. Mi vízen járunk, tőle függünk.
Ebből is azonosítható, ki az, aki Istenre bízza magát, ki az, aki Isten
szolgája. S ki az, aki magában bízik, magáról gondoskodik, a maga
bizniszét építi, magáért harcol, és nem a mindennapi kenyerét eszi.
Aki függetlenítette magát Isten ellátásától, az nem tőle függ. Kapzsi
ember nem Isten szolgája.
Mindez az „ellenség-barát” felismerőrendszer helyes felállítása
miatt fontos. A hamis tekintéllyel való visszaélés lényege az, hogy
Németh Sándor elhiteti: ő az Isten embere, Isten áll mögötte. A vele
szemben állók ezért félnek, hogy ő áll a jó oldalon, ők a rossz
oldalon. A szabadulás első lépcsője annak felismerése, hogy mi
állunk a jó oldalon. Aki megátkoz más embereket, csak a rossz
oldalon állhat. A második lépcső a hamis tekintély elutasítása. Az
embernek tisztában kell lennie azzal, hogy aki átkozza, az nem az
Isten embere, nem Isten küldötte. Ez a félelemtől való
megszabadulás első két lépcsője, amely nélkül nem lehet a hamis
varázslástól megszabadulni. A harmadik lépcső pedig a
kárhoztatással szembeni védelem. Akiről lepereg a hamis
kárhoztatás, azon nincs fogás. Azzal szemben Németh Sándor
fegyvertelen. Aki fél, arra hat az imakommandó, a megátkozás és a
fekete mágia. Nem úgy, hogy megvalósul, amit mondanak, csak egy
sötét kárhoztatás, nyomás alá kerül. De ez alól is felszabadul az, aki
a hitből való megigazulást nem teóriaként ismeri, hanem a
valóságban elfogadja és átéli.
A kárhoztatás ellen fel kell lázadni. Ez életvédelem is. Ez az
ember élete elleni támadás. Különösen annak ismeretében, hogy
Isten elvette a kárhoztatást. Egy embernek eddig sem volt joga
kárhoztatni, Istent játszani, de utána különösen nincs. Még Németh
Sándor gyülekezetébe jártam, már kibeszélt a kegyelemből és a
megigazulásból, amiről nekem tőle és mindenki mástól független
szellemi kijelentésem volt, de már akkor is tudtam, hogy a
kárhoztatás egy bántalmazás. Talán én voltam az első Mikulás, aki
eltökélten azzal az üzenettel ment minden gyerekhez, hogy semmi
rosszat nem mond róluk, nem fenyegeti őket, nem visz virgácsot,
nincsenek krampuszai, hanem csak jónak látja a gyerekeket, és
csupa jót mond róluk. Nem tudtam, mégis azt tettem, amit Isten. De
Isten nemcsak a potenciált látja bennünk, hanem a Fiával azonosít.
Amilyen tökéletes a Fia, ő olyan tökéletesnek lát minket. Ennél is
több: nem szenilis, aki a rosszat is jónak látja, hanem amit mond, az
a valóság. Olyanokká tett minket, mint amilyen Jézus Krisztus. Nem
a test számít, nem a test cselekedetei számítanak, mert a test még
nem dicsőséges test, hanem a szellem, amit igazzá tett, ami olyan,
mint Krisztus. De a szellem által, a kegyelem és az igazság által
képesek vagyunk uralkodni a test fölött is. Ezért örömmel láttam egy
Walmart áruházban olyan pulóvereket karácsony előtt, hogy „Santa
don’t judge me!”. „Mikulás ne ítélj meg engem!” Még a nem hívők is
elutasítják a kárhoztatást. A kegyelem elérte már az evilági Mikulást,
de az egyházban főállásban kárhoztatják azokat, akiket Jézus
Krisztus megváltott a kárhoztatástól. Ezt el kell utasítani. Ez ellen fel
kell lázadni, mert meghamisítja és tagadja a megváltást, és
tönkreteszi az emberek életét.
 Egy gyors példával szeretném érzékeltetni mindezt. Nézzük
meg, hogy milyen az, amikor Németh Sándor nem negatív, hanem
pozitív üzenetet hirdet. Egyik prédikációjának részletét így vezette fel
a zseni a Facebook oldalán: „Ha az ember hosszantartó haragot tart
az embertársai, testvérei felé, gyötrelem lesz a gyümölcse az
életében. A neheztelés eredménye szomorúság, depresszió, amiből
csak megbocsátás által tudsz megszabadulni. Vissza kell térni
Gilgálba, az első szeretet helyére.” Ezt megint elsősorban magának
kellene prédikálnia, nem másoknak. De figyeljük meg, hogyan adja
elő ezt a pozitív üzenetet a Hit Gyülekezete vezető lelkésze. Így
folytatja: „Ne engedd meg magadnak, hogy keserű legyél emberek
felé. Ne hordozd a keserűséget a lelkedben, mert akkor elhagytad az
első szeretetet. Nem Gilgálban vagy. A keresztény életed kudarcra,
vereségre ítéled. Nem tudsz győztes lenni. Mert az Isten elveszi azt
a kenetet, amely győzelemre vezet. Aki meg nem bocsát az
embertársainak, Jézus azt mondja, hogy hóhérokat, kínzókat küld az
Isten az életére. Gyötrik, kínozzák, zaklatott lesz, nem tud aludni,
depressziós lesz, csüggedt lesz, reménytelen lesz, leépül lelkileg és
szellemileg is. Gyere ki a hóhérnak, a kínzónak a kezéből. Csak úgy
tudsz, ha a testvéreidnek az adósságlevelét összetéped,
megbocsátasz a felebarátodnak. Ne kockáztassál!”
Ez az, amikor Németh Sándor pozitív üzenetet prédikál. Most
hagyjuk azt, hogy ezt az egészet előadhatná otthon a tükör előtt
saját magának. A gyülekezetnek a prédikációját már úgy kellene
kezdenie, hogy mindezt magáról mondja el, majd elismeri
nyilvánosan, hogy harminc éve nem bocsátott meg Tallér Jánosnak,
aki soha nem tett ellene semmit. Húsz éve nem bocsát meg az
Autonóm Gyülekezet vezetőinek, akik a visszaélései, a diktatúrája és
a vezetési módszerei miatt arra kényszerültek, hogy elhagyják a Hit
Gyülekezetét. Nyilvánosan visszavonhatná a Hit Rádióban órákon át
rólam szóló keserű, hazug rágalmait, az ügynökvádat, „Pap László”
névtelen szennyét, az imakommandó átkozódásait és sorolhatnám.
Az utánunk kivált hívőkről, vezetőkről nem beszélve, akikről
mindenféle aljas rágalmakat terjeszt. Majd kijelentené, hogy
megbocsát mindenért, a sérelmekért is, amelyeket okoztak neki, és
amelyeket ő csak kitalált. Ezután beszélhetne a jelenlevőknek
hitelesen a megbocsátásról, mert a hallgatósága, akiket még a
„pozitív” prédikációjában is kárhoztat, az ezredrészét nem követték
el annak, amit ő, és megközelítőleg sem érintettek úgy a meg nem
bocsátásban, mint ő.
De ezúttal a kárhoztatás technikáját szeretném bemutatni.
Németh Sándor, mint a példában is látszik, egyes szám második
személyben beszél az emberekhez, ami keltheti a személyesség és
a közvetlenség látszatát, de többről van szó, mint retorikai fogásról.
Amikor egyes szám második személyben beszél „hozzád”, az olyan,
mintha kizárólag „rólad” beszélne, minden szava neked szólna, a
szöveg közvetlenül „téged” kárhoztatna. Ezért olyan hatást kelt,
mintha személyes „rhéma” lenne. Beledöngöl a betonba, „téged”.
Végső ítéletet mond, „rád”. Aki vagy elkövetted, amiről beszél, vagy
nem. De téged kárhoztat, és azt magadra veszed: „a keresztény
életed kudarcra, vereségre ítéled”. Ami nem csak azokra vonatkozik,
akik esetleg érintettek lehetnek, hanem „rád”, mert „rólad” beszél,
„neked” mondja. Kijelenti, „nem tudsz győztes lenni”. Te. Majd olyat
mond, aminek semmi köze a Bibliához: „Mert az Isten elveszi azt a
kenetet, amely győzelemre vezet.” Ezt hol olvasta Németh, hogy
Isten elveszi a kenetet? Hol fenyegetőzik ilyennel a Biblia? A
Szentírás azt mondja, hogy „s az a kenet, a melyet ti kaptatok tőle,
bennetek marad”. (I. János 2,27) Továbbá az van megírva, hogy
„megbánhatatlanok az Istennek ajándékai és az ő elhívása”. (Róma
11,29) Isten elveszi a Szentlelket a hívőtől? Ezzel fenyeget?
De ez semmi ahhoz képest, hogy utána még ezt mondja: „Aki
meg nem bocsát az embertársainak, Jézus azt mondja, hogy
hóhérokat, kínzókat küld az Isten az életére.” Jézus Krisztus nem ezt
mondja, hanem azt, hogy amikor egy szolgának elengedték az
adósságát, ő pedig nem engedi el a szolgatársa adósságát, amivel
neki tartozik, „megharagudván az ő ura, átadta őt a hóhérok kezébe,
mígnem megfizeti mind, amivel tartozik. Ekképpen cselekszik az én
mennyei Atyám is veletek, ha szívetekből meg nem bocsátjátok, ki-ki
az ő atyjafiának, az ő vétkeiket”. A példabeszédben konkrét
adósságról van szó. A hóhér nem kínzót, hanem végrehajtót jelent,
aki igazságosan beszedi a tartozást attól, aki nem engedte el a
szolgatársa adósságát. Ez egy korrekt behajtás, a hóhér a példában
„végrehajtót” jelent, aki nem kínoz és gyötör, hanem a tartozást
korrektül hajtja be. Semmivel nem többet, semmivel nem
kevesebbet. Jézus a hegyi beszédben megvilágította ugyanezt egy
másik példával: „Légy jóakarója a te ellenségednek hamar, amíg az
úton vagy vele, hogy ellenséged valamiképpen a bíró kezébe ne
adjon, és a bíró oda ne adjon a poroszló kezébe, és tömlöcbe ne
vessen téged. Bizony mondom néked: ki nem jössz onnét, mígnem
megfizetsz az utolsó fillérig.”
Nem Isten kínoz és gyötör, hanem akivel szemben nem
tisztességes az ember, és nem kártalanítja, akinek nem bocsát meg,
akit nem ellentételez méltányosan, azt a másik ember behajtja rajta.
Ahogy Németh Sándor a hamis ügynökvád után megmaradt
rágalmazónak, ezért a bíróság előtt áll, amelynek el kell ítélnie őt,
mert miközben ilyenekkel döngöli betonba a hallgatóságát, ő maga
képtelen a megbocsátásra, az igazság elismerésére és a méltányos
rendezésre is. Németh Sándor a „bírót” és a „hóhért” úgy írja le, mint
valami démonikus gyötrést, ami a pokol előképét mutatja: „Gyötrik,
kínozzák, zaklatott lesz, nem tud aludni, depressziós lesz, csüggedt
lesz, reménytelen lesz, leépül lelkileg és szellemileg is.” Németh
Sándor mindig magáról prédikál, és a saját bűneivel kárhoztatja a
hívőket. Ezért a leírása olyan, mintha démonok gyötörnék vagy a
lelkiismeret. Ezúttal is a saját megtérése helyett a hallgatóság
kárhoztatását választja, ezáltal könnyebbül meg a lelkiismeret és a
démonok gyötrése alól. De a hallgatóságon látszik a riadalom, az
ijedtség, a félelem, hogy a „hóhér” kezében végzik. Isten egy „hóhér”
képében jelenik meg előttük, vagy legjobb esetben olyan személyt
látnak maguk előtt, aki „hóhérokat” küld rájuk, hogy démonok
gyötörjék őket.
Mintha csak az imakommandó tevékenységét látnánk.
Miközben Isten a Fiát küldte, nem hóhérokat és nem démonokat.
Jézus csupán a szellemi törvényt mondja el, hogy aki nem bocsát
meg, aki nem engedi el az adósságot, annak mások sem
bocsátanak meg, és mások is behajtják rajta azt, amivel ő tartozik. A
haragtartó, bosszúálló ember, mint amilyen Németh Sándor, nem
szabadul attól, akire haragszik, akinek nem bocsát meg, hanem
magához láncolja, és szenvedi a saját meg nem bocsátásának
következményeit. De a meg nem bocsátás sem az üdvösséget érintő
kérdés, mert Isten nem a cselekedete, hanem a hite miatt ad a hívő
embernek üdvösséget. A meg nem bocsátó embert nem Isten gyötri,
hanem a saját lelkiismerete, és a másik ember benyújtott
adósságlevele. Magának tesz rosszat az, aki mással akar rosszat
tenni. Nem Isten bünteti, hanem maga idézi elő a bajt magának.
Isten azt engedi meg, hogy aki nem engedi el más ember tartozását,
azon az ő tartozásait is behajtsák. Az utolsó fillérig. Ez a könyv is az.
Ezt magának köszönheti. De azt hiszem, sokan hálásak lesznek
érte.
A Biblia elmondja azt, mi a jó és a rossz, hogy válaszd a jót, de
a Biblia hívőt nem kárhoztat. A kettő nem ugyanaz. Németh Sándor
elferdíti ezt: nem arról beszél, hogy mi a jó, mi a rossz, hanem a
rosszat ítéletként ráolvassa a hívőkre, kárhoztatja őket. Az
ellenségeiről nem beszélve. A célja, hogy lenyomja, maga alá
kényszerítse a többi embert. Ez egy technika. Az isteni tekintély ezt
csak súlyosbítja. Jól meg lehet különböztetni azt, amikor a hibák
kijavításában akar segíteni valaki, és felhívja a figyelmet erre, amikor
szeretettel segít, támogat, korrigál, ami a végén örömöt és
felszabadulást okoz. Ennek nem kell ellenállni, és ennek nem is áll
ellene senki. Ez megkülönböztethető attól, amikor valaki belever a
betonba, betegre kárhoztat, mert a célja a leuralás. A kettő közötti
különbség abban is meglátszik, hogy a kárhoztatásból nem látszik
kiút, az erkölcsi nevelés viszont kiutat mutat, örömöt és reménységet
ad. Már csak azért is, mert az erkölcsös jó cselekedetek alapja a
megigazulás. Amikor valaki más embereket a jó irányába segít,
akkor azzal kell kezdenie, hogy az evangéliumot, az örömhírt
mondja: a hívő már igaz ember, s miért is tenné a rosszat, ami nem
azonos ővele. Nincs már a bűn uralma alá rekesztve, ezért
cselekedje a jót, és élvezze annak gyümölcseit. Ez az óriási ajándék,
hogy ezt megteheti.
Aki a törvény ráolvasásával akar megváltoztatni valakit, az
magát magasztalja, s alányomja a törvény, a bűn, a kárhoztatás és a
halál hatalmának a másik embert. A Galata levél 5. rész 16-18.
versei ezt világossá teszik: „Mondom pedig, Lélek szerint járjatok, és
a testnek kívánságát véghez ne vigyétek. Mert a test a lélek ellen
törekedik, a lélek pedig a test ellen; ezek pedig egymással
ellenkeznek, hogy ne azokat cselekedjétek, amiket akartok. Ha
azonban a Lélektől vezéreltettek, nem vagytok a törvény alatt.” Aki
nincs a törvény alatt, az nincs a kárhoztatás és a bűn uralma alatt. A
Szentlélek uralma felmenti a törvény alól, amely a test cselekedeteit
erősítené. Pál apostol az erkölcstelenséget még csak nem is bűnnek
nevezi, hanem a földi „test cselekedeteinek”. Ezért a jóra való
nevelés nem a kárhoztatás útján vezet, hanem ellenkezőleg. Emiatt
nem lehet arra hivatkozni, hogy a kárhoztatás a szentséget és a
megtisztulást szolgálja.
A „kárhoztatás” nem megtisztít, hanem az erkölcstelenségbe
taszít. Pál a fenti igék után írja le a „test cselekedeteit”, amelyek a
megigazult, megváltott hívő testéből származnak. A megváltott és
üdvösséget elnyert ember még a romlandó testben él tovább.
Amikor majd „a romlandó test romolhatatlanságba öltözik, és e
halandó halhatatlanságba öltözik, akkor beteljesül amaz ige, mely
meg vagyon írva: Elnyeletett a halál diadalra. Halál! hol a te
fullánkod? Pokol! hol a te diadalmad? A halál fullánkja pedig a bűn; a
bűn ereje pedig a törvény”. (I. Korinthus 15,54-56) Ebben a néhány
igében minden benne van. A romlandó testben örökre megigazult,
igaz ember él, de a romlandó testben még benne van a testi halál,
aminek fullánkja a bűn, a bűn ereje pedig a törvény. De Pál apostol a
Galata levél idézett részében azt mondja, hogy akik a bennük levő
Szentlélek szerint járnak, azok nincsenek a törvény alatt, ehelyett
megtermik a Szentlélek gyümölcseit (amiről azt állapítottuk meg,
hogy Németh Sándorban nyomait sem lehet látni ezeknek a
gyümölcsöknek), és az „ilyenek ellen nincs törvény”. Ha pedig nincs
törvény, akkor erőtlen a bűn, a romlandó test, és a test cselekedetei
ekkor lehullnak róla. Ez a kárhoztatással ellentétes folyamat. A
kárhoztatás nem szabadít meg, hanem a bűn alá rekeszt. A
szentség útja a kegyelem.
Ezért az örök üdvösség, a megigazulás és a kegyelem
hirdetése szabadítja meg a hívőket az erkölcstelenségtől, a test
cselekedeteitől, és nem a kárhoztatás. Azt, hogy a test cselekedete
nem azonos a hívő ember igaz állapotával, Pál apostol így foglalja
össze a Galata levélben: „Ha Lélek szerint élünk, Lélek szerint is
járjunk.” (Galata 5,25) Ez két különböző dolog. A megváltott hívő
„Lélek szerint él”, a Szentlélek van benne, aki örökre elpecsételte
Isten számára, ezért igaz ember, a cselekedeteitől függetlenül. De
nem feltétlenül eszerint jár. Pál ezért arra buzdít, hogy a hívő járjon
aszerint, akivé lett Jézus Krisztusban. Más a „létezés”, és más a
„járás”. Lehet olyan, hogy valaki a Krisztusban van, de nem a
Krisztus szerint jár. Attól még örökre megváltott igaz ember, csak a
saját teste ellen tesz, mert a testben lakozó „bűn” a fizikai halál
fullánkja marad. Ezért hal meg az ember a földön. De ha hisz, a
fizikai halál után a mennybe jut.
Ebből egyértelmű, hogy aki Szellem szerint él, és igaz
emberként létezik, még járhat nem a Szellem szerint, nem igaz
emberhez méltóan, ha a test vezeti. Ám attól ő még igaz ember,
mert az ember nem azonos a romlandó testével. Amikor a Biblia inti
a hívőket, az nem kárhoztatást jelent, hanem felszólítást, hogy úgy
járjanak, ahogy élnek, akik ők valójában. Ne a test vezesse a
cselekedeteiket. Ez alól nem a törvény és nem a kárhoztatás
szabadít fel, hanem ellenkezőleg: a kegyelem, a megváltás
ajándékába, a megigazulásba vetett hit, amely felment a törvény
alól. Ezért megtévesztő az erkölcsökre, a szent életre való
hivatkozás, amikor a pásztor ezért kárhoztatja, félemlíti meg a
hívőket. Aki őszintén azt hiszi, hogy ez a megszentelődés módja, az
nem érti a Bibliát. Abból is látszik, hogy ez inkább hazugság, hogy a
diktátort nem érdeklik a „jó” vagy „rossz” cselekedetek, kizárólag a
neki való engedelmesség. Aki elég engedelmes, annak a diktátor
nagyvonalúan elnéz mindent. Aki engedetlen, annak a bűneit
nemcsak nyilvántartja, hanem még közszemlére is teszi, kárhoztatja.
Még olyan bűnöket is, amelyeket a „lázadó” soha el sem követett. Ez
mindent elmond arról, hogy mi az igazság.
A „fegyelmezésnek” álcázott kárhoztatás célja nem az, hogy a
hívő elhagyja a rossz szokásait, hanem az, hogy engedelmes
legyen. Ha engedelmes, a rossz szokásait is megtarthatja. Ha
engedetlen, akkor még az sem mentené meg a pokoltól, ha minden
törvényt betartana. A bibliai „fegyelmezésre” vonatkozó hivatkozás
ezért hazugság. Ezért vannak emberek, akiktől menekülni kell. Az
egyházon kívül is vannak ilyen karakterek. De az egyházon belül
azért nehéz elmenekülni, mert a tekintélyről szóló hamis tanítás
Isten tekintélyét állítja a kárhoztatás mögé. Ezért szét kell választani
a kettőt. Isten nem kárhoztat. Ezért aki kárhoztat, nem Istentől van.
Aki Németh Sándort csak egy kicsit is az Isten emberének hiszi, már
fél tőle. Ez pedig a belőle áradó kárhoztatás miatt van. Aki fél tőle,
az a kárhoztatása és az uralma alatt van. A kettő ugyanis azonos:
aki az uralma alatt van, az kárhoztatva is van, mert az ő uralma a
kárhoztatás révén valósul meg. Németh Sándor azt állítja, hogy a
„szellemi tekintély”, a „szolgálati ajándék” azt jelenti, hogy ő
mindenki fölött áll. Ha mindenki fölött áll, akkor mindenkin uralkodik,
és ha mindenkin uralkodik, akkor mindenkit a kárhoztatás alatt tart,
mert a kárhoztatás által uralkodik. Neki ezt jelenti az „Isten embere”.
Ez éppen ellentéte Jézus Krisztusnak és a megváltásnak.
Ezért, ha választani kell, akkor már inkább a Walmartból a
Mikulás.
A pénz kenete, avagy Tribuszerné
nyomában

Németh Sándor tudott meglepetést okozni még azoknak is, akik jól
ismerték. A Folyondár utcai Vasas Sportcsarnokban azt prédikálta,
hogy „Az a kérdés, van-e pénzed. Mert vannak olyanok, akik mindig
koldusok maradnak, de vannak, akik olajszőkítésből vagy
olajbarnításból – a gyülekezet nevet –, de rövidesen viszik valamire,
és már öltönyben fognak jelentkezni előtted”. Ez konkrétan azt
jelenti, hogy nem számít, honnan van pénzed, bűncselekményből is
lehet, de légy olyan ember, akinek pénze van. Attól függ, milyen
ember vagy, hogy mennyi pénzed van. Németh Sándort idézve: „az
a kérdés, van-e pénzed”. Ne maradj koldus. A pásztori szó kiment,
de a Hetek nem számolt be róla, milyen remek gyümölcsei lettek
Németh Sándor tanításának. Jó páran börtönben végezték. Rostás
Zolin kívül még legalább két ember ült börtönben, ketten
felfüggesztettet kaptak, ők gyülekezeti házakat építettek ellopott
áfából. De legismertebb a volt pásztói pásztor, Nagy Péter esete, aki
nem gyülekezeti ház, de hasonló tranzakció miatt ült, akivel a
Magyar Nemzet interjút is készített a kecskeméti börtönben, mert
korábban a Fidesz ellen indult a választásokon, a lánya viszont
Habony Árpád, Orbán Viktor tanácsadójának barátnőjeként lett
ismert. Nagy Péter bekerült a Fesz van című könyvembe. Abban
idéztem a történetet, amikor nylonzacskóban tízmillió forintot adott át
Németh Sándornak. A pénz áfacsalásból származott, ahogy a hírek
szerint a pásztói gyülekezeti ház is abból épült. Az adócsalásból
épült gyülekezeti házak létrehozása követendő minta lett a Hit
Gyülekezetében. Szaporodtak a gyülekezeti házak, az „ügyes
emberek” egy része pedig ment a börtönbe. Pedig csak megértették
Németh Sándor tanítását, és átültették azt a gyakorlatba. A pénz a
gyülekezetbe vándorolt. Nem mindig úgy, mint a tízmillió forint
esetében, hogy közvetlenül Németh Sándor zsebébe került volna
(hacsak nem tized formájában), hanem különféle gyülekezeti
ingatlanokba építették be őket. Nem mindenki bukott le, ők
dicséretet kaptak.
Ha úgy tekintjük, hogy a gyülekezet Németh Sándor „tulajdona”,
mivel minden befolyt pénz fölött ő rendelkezik, akkor mondhatjuk,
hogy a bűncselekmények felbujtója Németh Sándor, az adócsalásból
és pénzmosásból származó pénz közvetve hozzá került, illetve az ő
érdekeit szolgálta. Ha az általa felbátorított tagok nem csalnak áfát,
akkor azt a pénzt neki kellett volna előteremtenie, vagy annyival
kevesebb lenne az ő pénze. De a börtönbe nem ő ment, hanem a
prédikációja által felbátorított hívők. A másik említett személy Rostás
Zoltán, aki a pécsi gyülekezeti ház építése kapcsán került börtönbe,
szintén áfacsalás miatt. Németh Sándor elvárta, hogy az emberei
sikeresek, gazdagok legyenek, és gyülekezeti házakat építsenek. A
neki való megfelelés kényszere azonban bűncselekmények
elkövetésére indított némelyeket, mert erőn felüli elvárásokat
fogalmaztak meg velük szemben. Rostás Zoli azt mondta: „Az
biztos, hogy úgy éreztük, valami jó célt szolgálunk, és nem vettük
figyelembe az eszközöket, amelyek istentelenek voltak. Egyszerűen
meg akartunk felelni a vezetőinknek, és ők meg nyomtak, hogy Isten
küldetésében vagyunk, de olyan eszközökkel aligha voltunk abban.
A börtönben egyetlen egyszer sem látogattak meg. A családomat
sem, pedig Erika négy gyerekkel maradt itthon. Isten tartott meg
minket, nekik ehhez már nem volt közük, talán jobb is így. Azért
kerestek újra, mert az ügyvédem elmondta nekik, mekkora
zsiványok, így hagyják maguk mögött a már nem használható
embereket. Utána meg féltek, hogy beszélek, azért. De emberi
segítség nem jött tőlük.”
Olyan ember is volt, nem is egy, aki azért került börtönbe, mert
lopott, hogy az Isten „áldásának” látszatát megteremtse. Látszódjék
rajta „Ábrahám áldása”, mint a vezető pásztorán. De nem volt
könnyű a Németh Sándor által diktált tempót követni: a tizedből és
az adományokból olyan sebességgel gazdagodott, mint fideszes
vállalkozó a közbeszerzési pályázaton. Ám a hívőknek nem állt
rendelkezésükre a lehetőség, hogy Istenre hivatkozva zsaroljanak és
kifosszanak több tízezer embert. A későbbiekben kiderül, hogy
szerény számítások szerint is Németh Sándor vagyona csak úgy
jöhetett össze, ha harminc éven keresztül legalább havi tízmillió
forintos fizetése volt. Ez a látható vagyon becslése. A gyülekezet volt
gazdasági igazgatójának is hasonló információi voltak.
Takács Ferenc 1998-ban ezt írta a Stresszgyárban: „a
gazdasági vezetők óvatos becslése szerint a költségek, fizetések
rendezése után is kb. évi százhúszmillió forintot tesz ki, amelyről
egyedül a vezető lelkész rendelkezik”. Ez már akkor is havi tízmilliós
adózatlan bevételt jelentett Németh Sándornak, mert erről nem volt
papír. A pénz nem futott át hivatalos költségvetésen, gyülekezeti
számlán, és nem egy legális fizetésként jutott hozzá, hanem a
bizonylatok nélkül átadott tizedből és adományokból készpénzben
kivette. Ebbe nem számítottuk bele a gyermekei luxuslakásait és az
évente több tízmillió forintos nyereséget, amit az ATV
tulajdonosaként könyvelhetett el magának. Ez utóbbi már adózás
utáni eredmény, de a tizedből és az adományokból harminc éven át
befolyt havi átlag tízmilliós bevétel után nem tudjuk, mennyit adózott.
Azt egy vagyonvizsgálat tudná megállapítani, mekkora adóalap után
kellett volna adót fizetnie, s abból mennyit teljesített.
A Fesz van című könyvemben bemutattam azt a beszélgetést,
amely Nagy Péter tízmilliós adománya és az adócsalásból épült
pásztói gyülekezeti ház felavatása után zajlott. A jobb megértés
érdekében idézem ennek egy részletét. Görbicz Tamás elmondta,
hogy „botrányos volt az amerikai színvonalú gyülekezeti ház
megnyitója. Pásztó arról beszél, hogy tisztázatlan forrásból
származik a pénz, amiből épült. Ugyanez vonatkozik a tízmillió
forintos adományra, amelyet a Budapest Sportcsarnokban Németh
Sándornak adott át. Nagy Péter egyébként terrorizálja az embereket,
akik sírva rohannak el Pásztóról”. Németh Sándor hallgatott.
Bekapcsolódott a beszélgetésbe Ruff Tibor, aki a hatvani gyülekezet
vezetője is. Drámai színekkel festette le azokat a borzalmakat,
amelyek állítólag Nagy Péter szolgálatát kísérik. Olyan emberekről
számolt be, akik a hatvani gyülekezetbe menekültek előle. Közülük
többen öngyilkosok akartak lenni. Ruff Tibor hátborzongató eseteket
mesélt el, majd Nagy Pétert diktátornak és súlyos pszichopatának
nevezte. Borvendégh Norbert következett, majd magam is
hozzátettem néhány adalékot. Megszólalt Németh Sándor. Sütött
belőle az indulat: „Most már állítsátok le magatokat. Az irigység
beszél belőletek. Az egy tehetséges ember, aki letett valamit az
asztalra. Ti sehol nem vagytok hozzá képest. Mit képzeltek
magatokról? Bukott pásztorok vagytok. Nem tudjátok, kiről
beszéltek. Nagy Péter egy zseni. Felépített egy olyan gyülekezeti
házat, amilyenre ti soha nem lennétek képesek. Nemes Pali üldözte,
de bebizonyította, hogy nem akárki”. Dermedt csend. Aztán
megszólalt Görbicz Tamás: „Csak senki meg ne nézze, hogy milyen
pénzből építette azt a házat.” Németh Sándor kifakadt: „Ez jellemző
rátok. Ez a kisszerűség. Ennek a gyereknek van esze. Tudja,
hogyan kell pénzt csinálni. Ha rátok lenne bízva, nem menne előre
az Úr munkája.”
A „zseni”, akinek van esze, bűncselekményeket követett el,
börtönben végezte. Amit tett, Németh Sándor szerint helyes,
példamutató, s így megy előre az „Úr” munkája. Erre mondhatják
némelyek, hogy legfeljebb „Németh úr” munkája. A hamisság egyik
legszebb gyöngyszeme, hogy a magát „apafiguraként” jellemző
Németh Sándor börtönbe juttatta ezt az embert, mert ha ő
keresztény lelkész lenne, s valóban „apafigura”, akkor Nagy
Péternek visszaadja a bűncselekmény útján szerzett tízmillió forintot,
és utasítja, hogy a pénzt azonnal fizesse be oda, ahonnan elcsalta,
majd a lelkére köti, hogy ezzel a tevékenységgel hagyjon fel.
Németh Sándor nem ezt tette, hanem megtartotta a pénzt,
megdicsérte, példának állította mindenki elé, és lettek is követői.
Még a börtönbe is. Hogy miért lehet nyilvánvaló visszaéléseket
elkövetni olyan helyen, ahol korlátlan hatalommal rendelkező
egyszemélyi uralom van (ahol a „szolgálati ajándék” megköveteli a
feltétlen engedelmességet), azt jól illusztrálja Ruff Tibi, aki – miután
két perccel előtte pszichopatának nevezte Nagy Pétert – Németh
Sándor szavai után így reagált: „Sándor! Valamennyiünk nevében
bocsánatot kérek tőled az előbbi cinikus hangnemért.
Igazságtalanok voltunk Nagy Péterrel szemben, nem vettük észre,
milyen szellemből beszéltünk. Az irigység mondatta velünk, amit
mondtunk. Nagy Péter szerintem is tehetséges ember, sokan
szeretik, és nagyszerű pásztor. Felültünk a rosszindulatú
pletykáknak. Egyedülálló, amit Pásztón épített.”
 Ez volt a tökéletes és mintaszerű válasz, ami csillapította
Németh Sándor dühét. Ruff Tibor azonnal elfelejtette az
öngyilkosjelölteket. (Ahogy Németh Sándort sem izgatták a
meggyötört, az öngyilkosság küszöbére kergetett hívők, ha Nagy
Péter áfacsalásból tudott pénzt szerezni, és abból 10 millió forintot
csak úgy nekiajándékozott.) Ruff meggyőződése szerint becsaptak
minket a démonok, Németh Sándorból pedig a Szentlélek szólt. Mert
a Szentlélek szereti a lopást, a csalást, a bűnözést, „így megy előre
az Úr munkája”. Pedig csak annyi történt, hogy nekünk húszmillió
forintot kellett volna letennünk nejlonzacskóban, áfacsalásból. Akkor
nekünk lett volna igazunk, és mi lettünk volna a „zsenik”. Ezt jelenti
az, amit Németh Sándor az olajbűnözésről prédikált. Olajbűnöző is
lehetsz. Mint mondta, a kérdés csupán az, hogy „van-e pénzed”?
Elképzeljük Jézust ugyanebben a helyzetben. Mintha azért ment
volna a vámszedők házába, hogy lenyúlja őket, s hogy lefizessék a
lopott pénzzel. Nagy Péter formailag megvesztegette Németh
Sándort a tízmillió forinttal, hogy álljon a csalás mögé, amiből maga
is profitált, és védje meg őt. Nagy Pétert csak azután csukták
börtönbe, hogy a Hit Gyülekezetéből távozott. Ebből érthető, miért
egyezett ki Németh Sándor Orbán Viktorral. A Fesz van című
könyvemben idéztem azt a jelenetet is, amikor a titokban épült, s a
Hit Csarnokkal párhuzamosan a földből kinőtt Camp David nevű
nyaralójára mutatva Németh Sándor ezt mondta: „van mit veszíteni”.
Ez 1998-ban történt. Azóta Németh Sándor olyan vagyonra tett
szert, hogy a Camp David, amelynek nappalijában aranyhalak
úszkáltak a szökőkútban, ma már csak egy viharvert kócerájnak
tűnik.
Hasonló szituáció volt Jézus esetében is. Amikor a Zákeus nevű
vámszedővel találkozott, és bement a házába, Zákeus ezt mondta
neki: „Uram, íme, minden vagyonomnak felét a szegényeknek adom,
s ha valakitől valamit patvarkodással elvettem, négy annyit adok
helyébe. Monda pedig néki Jézus: Ma lett üdvössége ennek a
háznak! Mivelhogy ő is Ábrahám fia. Mert azért jött az embernek Fia,
hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett.” Amikor Zákeus
Jézus közelébe ért, nem azt érezte rajta, hogy egy korrupt
gazemberrel találkozott, aki szereti a pénzt, hanem azt, hogy minden
lopott pénzt vissza kell adnia. Négyszeresét kell visszafizetnie
annak, amit másoktól elvett. Jézus azért tért be hozzá, mert meg
akarta menteni, ami elveszett, és az nem a lopott pénz volt. Jézus
nem a pénzt akarta megmenteni, megtartani, hanem az embert, aki
elveszett volna, ha tolvaj marad. Németh Sándor azonban a tízmillió
forintot akarta megtartani. Neki a pénz fontosabb volt, mint az
ember. Milyen pásztor az, aki állandóan a bűnről prédikál, pokollal
fenyegetve a hívőket, de pénzügyi visszaéléseket támogat? A csalók
pénzét elfogadja, és nem félti őket az evilági és a túlvilági
büntetéstől, a jellemük torzulásától nem óvja meg őket? De a
legmegdöbbentőbb, hogy azok a juhok sem érdekelték ezt a
pásztort, akiket a halál szélére kergetett egy ember, aki neki tízmillió
forintot adott ajándékba. Köztudottan lopott pénzből. Most akkor, ki a
bárány, ki a farkas? Kinn a bárány, benn a farkas.
Az embert ő nem megmentette, hanem elveszejtette. A
„szolgálati ajándékot” hiába figyelmeztette volna néhány vezető,
lesöpörte a véleményüket, mert ő a „szolgálati ajándék”, aki
mindenki fölött áll, és neki engedelmeskedni kell. Aki nem teszi, az
Kóré, Dátán, Abirám. Ha Jézus is Németh Sándor példáját követi,
akkor elteszi azt a pénzt, amit Zákeus a szegényeknek és a
kiraboltaknak ajánlott, és igyekezett volna, hogy kiegyezzen
Heródessel, nehogy ráküldje az adóhivatalt és a rendőrséget. Jézust
soha nem feszítették volna keresztre, mert épp olyan lett volna, mint
a világ, amelyet meg kellett váltania. Ahogy Németh Sándort sem
feszítette keresztre az ő „Heródese”, Orbán Viktor, mert a holló a
hollónak nem vájja ki a szemét: a Hit Gyülekezete is „bevett egyház”
lett, és milliárdos állami támogatást kap. Az is van olyan „szennyes
pénz”, mint Nagy Péter tízmilliója. Németh Sándor ezzel együtt a
megfeszített Jézus szolgájának és követőjének adja ki magát. Ha az
lenne, akkor olyannak kellene lennie, mint amilyen Jézus. Ha olyan
lenne, mint Jézus, Nagy Péter nem megvesztegetni akarta volna,
amikor a közelébe ért, hanem az elcsalt áfát azonnal visszafizetni.
De Németh Sándorból nem ez a „kenet” áradt, hanem másféle
„kenet”. Mert ha valaki nem tudná, van egy másik „kenet” is.
Néhány héttel a Hit Csarnokba való költözés előtt Németh
Sándor azt prédikálta egy istentiszteleten, hogy „A Bibliában kétféle
kenet van. A Szentlélek kenete és a pénz kenete. Mert pénzzel
mindent el lehet intézni.” Nyilván az egyik kenet az egyházban
működik, a másik a világban. Hogy hol van a Bibliában szó a pénz
„kenetéről”, azt csak Németh Sándor tudná megmondani.
Blaszfémia, hogy Isten Szellemének kenetével állítja párhuzamba a
pénz, az anyagiasság és a korrupció szellemét, mint egymással
egyenrangú, egymást kiegészítő kenetet. A Biblia szembeállítja a
kettőt. Aki „kenetnek” nevezi a Mammon szeretetét, az a Mammont
szereti. Pedig Jézus azt mondta: „Nem lehet két úrnak szolgálni.
Mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti; vagy az egyikhez
ragaszkodik és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a
Mammonnak”. (Máté 6,24) Nem lehet egyszerre rajtatok a
„Szentlélek kenete” és a „pénz kenete”. A Szentlélek kenetéről nem
nyilatkozunk, mert azt nem látjuk Németh Sándoron, ahogy a
Szentlélek gyümölcseit sem, ami a Szentlélek kenetétől van. De a
„pénz kenetét” azt látjuk. Annak működését a kenetszakértő úgy
határozta meg, hogy „pénzzel mindent el lehet intézni”. Pénzért
minden megvásárolható. Mert van ugyebár az egyház, ahol az
igazság számít, és van a világ, ahol a pénz. Németh Sándor a
világban nem az igazsággal, az igazság Szellemével és kenetével
intéz mindent, hanem a pénz kenetével. Sajátos ideológia ez még
istentagadó, Istent nem ismerő maffiózók között is, mert valamiféle
idealizmus még a maffiában is van. Németh Sándorban azonban
nincs, hideg cinizmussal jelenti ki: pénzzel mindent el lehet intézni.
És tényleg. Azokban a körökben, amelyekben ő mozog, ahol az
érdekeit képviseli, nyilván. De ha a fiatalkorúak börtönének elítéltje
ezt mondja, akkor megtagadják tőle a feltételes szabadlábra
helyezést. Ízlelgessük csak: „pénzzel mindent el lehet intézni”. Így
csak korrupt bűnözők beszélnek egymás közt. Ha valaki elfelejtette
volna, államilag elismert, ún. „keresztény” egyház vezetőjéről
beszélünk.
Ezt a mondatot ajánlom azok figyelmébe, akik egy szót is
elhisznek abból, hogy az 1998-ban bekövetkezett szakadás utáni
vizsgálatok azért szűntek meg, mert „nem találtak semmit”. Még a
Fesz van újabb megjelenését követően is azzal próbálták a könyv
forgalmazóját megfenyegetni, hogy a terjesztőkkel szemben jogi
lépéseket tesznek: „1999-ben a könyvben szereplő állítások
kivizsgálására a Hit Gyülekezete ellen különböző hatósági
vizsgálatok indultak, azonban azok kivétel nélkül bűncselekmény,
illetve jogsértés hiányában jogerősen le is zárultak. Tekintettel arra,
hogy az újra kiadott könyv elhallgatja ezt az alapvető tényt, azt a
hazug látszatot kelti az olvasókban, mintha Bartus László hamis
vádjainak bármilyen valóságalapjuk lenne”. A nyilatkozat végére
kellene írni a vezető lelkész mottóját: „pénzzel mindent el lehet
intézni”.
Ez a nyilatkozat ugyanis azt a hamis látszatot kelti, mintha
bármelyik vizsgálat a könyv igazságtartalmának megállapítására
irányult volna. Nem is született a könyv egyetlen állítására vonatkozó
határozat sem. Egyes szervek a hipotéziseik alapján indítottak
eljárásokat. A hipotézisek egy része a könyvből indulhatott ki, de
nem mind, mert például az Észak-magyarországi Hit és Erkölcs
Kulturális Alapítvány ellen már a Fesz van előtt is vizsgálódtak. A
rendőrségi és adóügyi eljárások pedig a saját hipotézisükre
vonatkozóan tettek megállapításokat, nem a könyv tartalmára. A
vizsgálat a saját hipotézisükre irányult, hogy igazolja azt a vizsgálat
vagy nem. Nem ismert, hogy mi volt a hipotézis, és az sem, hogy azt
miért nem tudták igazolni. Ennek semmi köze ahhoz, hogy a Fesz
van című könyvben mi jelent meg, mert a könyvben szereplő
állításokra vonatkozóan semmiféle vizsgálat nem indult, és arra
vonatkozó megállapításokat sem tettek.
Azt azonban már abban a könyvben megírtam, hogy Németh
Sándor korábban is használta a „pénz kenetét”: az APEH-ellenőr
egyszer futólépésben távozott a gyülekezet központjából, kezében a
nylonzacskóban átadott egymillió forintot lóbálva. A „pénz kenete”
mindig jól működött. Németh Sándor nem is bízott olyan emberben,
akit nem tudott korrumpálni, lefizetni. Mivel meggyőződése szerint
„így működik a világ”, ő nem is tud másképpen gondolkodni, csak
korrupcióban. A Fesz van után volt olyan vizsgálat, ahová behívtak
tanúnak. Olyan papírt kellett azonosítanom, amelyen Görbicz Tamás
neve szerepelt, de nem ő írta alá. Görbicz Tamás is vallomást tett,
hogy az nem az ő aláírása, ami ellenőrizhető az aláírási
címpéldányon, és írásszakértőt is igénybe vehetnek. Ennek ellenére
az ügy véget ért, bűncselekmény hiányában lezárták. Ilyenek a
Németh Sándor ellen indult sikertelen vizsgálatok, amelyekre ő
hivatkozik, és amelyekre büszke. Semmit nem érnek ezek egy olyan
ember esetében, akinek megszámlálhatatlan mennyiségű pénze
van, és a „pénz kenetét” használja. Ebben hisz, egy velejéig korrupt
országban, ahol az egymással szemben álló bűnözőket csak az
egyenruha különbözteti meg, néha az sem. Takács Feri
„Stresszgyár” című írása a hivatalos egyházi levelezés része is volt,
amelyben a gyülekezet diakónusaként leírta, hogy a Hit Csarnok
építésével egy időben, titokban, ismeretlen pénzből felépült a
Németh család balatoni luxusnyaralója, a „Camp David”. Miközben
50 millió forint értékű balatoni számla került a Kőbányán épült Hit
Park elszámolásába. A diakónus azt kérte, számoljanak el ezzel. Ha
Németh Sándor nem tud elszámolni azzal, miből épült Camp David,
akkor az a gyanú fogalmazódik meg, hogy sikkasztott az MFB-
hitelből vagy a gyülekezet pénzéből. A nyaralóját akkor a Hit Park
költségeként számolhatták el. Kiszívta a hívők vérét, hogy
adakozzanak a Hit Csarnokra, azok az utolsó nadrágjukat is az „Úr
munkájára” adták, és abból Németh Sándor a Balaton mellett
stikában épített egy családi nyaralót is magának. Ennek ellenkezőjét
azóta sem igazolta, s amíg ő nem bizonyítja be, hogy a Hit Csarnok
építésével egy időben neki vagy a gyülekezetnek volt plusz 50 millió
forintja (döntse el végre, hogy a Camp David kié volt és kinek a
pénzén épült), addig az a látszat marad, hogy a vezető lelkész
sikkasztott.
Hazugság, hogy ez nem az ő nyaralója volt, hanem a
gyülekezeté. Azt kizárólag a Németh család használta, nem is volt
alkalmas másra. Mellé megvettek egy minősíthetetlen színvonalú
„ifjúsági tábort” a gyülekezeti tagok gyerekeinek, ahova a kutyámat
sem engedtem volna, nemhogy a gyerekemet. Ezzel próbálták
leplezni azt, hogy a „Világosság Fiai” alapítvány (micsoda név
bűncselekmény elkövetéséhez) ifjúsági táborának része a Németh
család luxusnyaralója is. Az a hatóság, amely ezt megeszi, nem
hatóság, hanem ostobák vagy lefizetett korrupt emberek
gyülekezete, akiknek a fejéről úgy folyik a „pénz kenete”, mint nyári
zivatarban a felcsúti csatornavíz Mészáros Lőrinc nadrágszárán.
Ahogy érthetetlen az is, hogy az Észak-magyarországi Hit és
Erkölcs Kulturális Alapítvány ügyében mi történhetett. Újságból
értesültem én is arról, hogy a gyülekezet által létrehozott alapítvány
százmilliós pénzmosást folytatott. A Napi Magyarország című lapban
jelent meg a cikk, amelyet a Magyar Hirdető Rt. adott ki, amelynek
korábban Simicska Lajos, az APEH elnöke volt az egyik tulajdonosa.
Ezért a Hit Gyülekezetére vonatkozó információk tekintetében a lap
kivételesen megbízható adatokkal rendelkezett. A cikk érzékelteti,
milyen jellegű tevékenységet folytatott a hites alapítvány: „Az
SZDSZ-hez közelálló Hit Gyülekezete holdudvarában található
Észak-magyarországi Hit és Erkölcs Alapítvány az elmúlt évek során
összességében több mint százmillió forintos áfa- és hitelfedezeti
csalásra, tiltott pénzkihelyezésre, értékpapírüzletre utaló
tevékenységet folytatott. Az így befolyt pénz javát értesüléseink
szerint a Hit Csarnok építésére fordították. A karitatív feladatok
ellátására létrehozott alapítvány 1997-ben egy jugoszláviai vállalat
gabonavásárlási terveit 80 millió forintos kölcsönnel támogatta. A
kölcsönszerződés dokumentumát később nemcsak egy 120 milliós
értékű váci lakóház vásárlása, de az 1998. május 9-i APEH-
ellenőrzés során is felhasználta. Az adóhatóságnak feltűnt, hogy az
alapítvány naplófőkönyvének bevételi oldala 102,5 millió forintos
pénztáregyenlegről tanúskodik, a bankszámláján pedig mindössze
14 ezer forint található. Értesüléseink szerint egyéb, ehhez
hasonlóan törvénytelen akciókat is folytatott a Hit Gyülekezetét több
tízmillióval támogató alapítvány.” Annyira emlékszem, hogy a Hit
Gyülekezete nyilatkozatban cáfolta, hogy bármi köze is lenne a Hit
és Erkölcs Kulturális Alapítványhoz, és annak vidéki mutációihoz,
ami jókora nevetést váltott ki belőlünk. Aki ezt elhiszi, illetve nem
tudja ezt cáfolni, az alkalmatlan arra, hogy ilyen gazdasági ügyekben
nyomozzon. Vagy a belső ellenőrzésen kell számonkérni, hogy nem
eléggé hatékonyan hárítja el a „pénz kenetét”.
Az utolsó példa, amikor a Gój Motoros Egyesület elnöke
nyilvánosságra hozta a hamis 6-os kartont, amelyet a nevemre
állítottak ki. Mielőtt hozzá került, egy videofelvételen Németh Sándor
beszélt róla. Azt állította, hogy a birtokában van a „beszervezési
aktám”, és gondoskodik arról, hogy valaki más nyilvánosságra
hozza. Miután a Gój Motoros Egyesület elnöke ezt megtette, egyedül
a Hetek kapta fel a hírt, és védte meg a Gój Motorosok elnöke által
bemutatott hamis 6-os kartont. A 6-os kartonokat hatóság, a
Belügyminisztérium állította ki. Ezért az érvényben lévő
rendelkezések szerint a BM 6-os karton közokirat. A
közokirathamisítás egyik formája, ha valaki a közokiratot
meghamisítja, a másik formája pedig, ha valaki a hamis közokiratot
felhasználja. A Gój Motoros Egyesület elnöke, és bűntársa, Németh
Sándor, a közokirathamisítás bűncselekményét elkövette, mert a
hamis 6-os kartont, a hamis közokiratot felhasználta. Ezért a
bűncselekmény miatt feljelentést tettem, mire az ügyészség
elrendelte a nyomozást, amelyet a BRFK Felderítő Főosztály
Vizsgálati Osztálya folytatott le. Az eljárás azzal ért véget, hogy
mivel a 6-os kartonokat az állambiztonsági levéltár őrzi, ezért a BM
6-os kartonok nem minősülnek közokiratnak, mert az
állambiztonsági levéltár nem közintézmény. Miközben nem a tárolás
helyének kell közintézménynek lennie, hanem a kiállító szervnek kell
állami hatóságnak lennie, hogy egy állami irat közokiratnak
minősüljön. Németh Sándor személyi igazolványa is közokirat, akkor
is, ha ő maga őrzi, pedig ő sem közintézmény, mert az igazolványt a
BM állította ki. A közokirat bizonyító erejű, ahogy a BM 6-os karton is
az, ha igazi.
Panaszt sem tehettem, mert magánokirattá minősítették át a BM
6-os kartont, magánokirat-hamisítás sértettje pedig nem tehet
panaszt. A panasz arra irányult, hogy ez nem magánokirat, hanem
közokirat, de a magánokirattá minősítés után a panaszomat ki sem
vizsgálták, mert akkor már nem voltam jogosult panaszra. Ettől
kezdve ez a 22-es csapdája. Németh Sándort ki sem hallgatták a
nyomozás során, amely egy évig tartott, majd egy év kemény
munkája után ezt a hamis megállapítást tették. Egy Végh nevű
százados hölgy vezette a „nyomozást”, de a kérésem ellenére meg
sem hallgatott, úgy bánt velem, mintha nem a feljelentő, hanem az
elkövető lennék. Pedig, ha a közokirathamisítás bűncselekményének
elkövetését megállapítja a hatóság, akkor Németh Sándor és
bűntársa 3 évig terjedő szabadságvesztéssel lett volna büntetendő.
Melyik „kenet” mentette meg ettől? A választ az olvasóra bízzuk.
Mindenesetre Németh Sándor az első olyan korsó, aki hiába jár a
kútra, mert soha nem törik el. Ennyit számít a „kenet”. A kétfajta
„kenet”, a „kenetek”.
Németh Sándor ún. „áldása” pedig ott van, ahol a két „kenet”
találkozik: a tized formájában. Emlékszünk arra a zavaros ügyre,
amikor Rodney Howard-Browne azt állította, hogy „egymagában a
Hit Gyülekezete rúgta ki Soros Györgyöt Magyarországról”. A dél-
afrikai származású amerikai prédikátor azt is állította, hogy Németh
Sándor azt mondta neki, hogy „szükségem van a segítségedre, mert
Soros György azon dolgozik, hogy lekapcsolja a pénzemet,
megtámadta a tized befizetését és minden egyebet.” Abból semmi
sem igaz, hogy Soros a tizedet megtámadta volna, de az igazi
kérdés az, hogy Németh Sándor mondott-e ilyet. Ő utólag tagadta,
és ezzel mindjárt hazugnak is bélyegezte prédikátor kollégáját, de
miért talált volna ki Rodney Howard-Browne ilyet? Mindenesetre a
történet kifejezi a tized fontosságát Németh Sándor életében.
A tizedet a Hit Gyülekezetében az ószövetségből vezetik le. Az
újszövetségben nincs szó tizedfizetésről. Egyedül a Zsidó levélben
olvasható a tized, de ott más összefüggésben. A tized említése
annak bizonyítására szolgál, hogy Melkisédek nagyobb, mint
Ábrahám, mert Ábrahám fizetett tizedet Melkisédeknek, és nem
fordítva. Lévi, aki ekkor még Ábrahám ágyékában volt, Ábrahám
által szintén tizedet fizetett Melkisédeknek, ami azt bizonyítja, hogy a
Melkisédek szerint való papság nagyobb Lévi papságánál. Ezért az
igazság és a tökéletesség nem a mózesi törvények által van, hanem
a hit alapján: „Ha tehát a lévitai papság által volna a tökéletesség
(mert a nép ez alatt nyerte a törvényt): mi szükség tovább is
mondogatni, hogy más pap támadjon a Melkisédek rendje szerint és
ne az Áron rendje szerint? Mert a papság megváltozásával
szükségképen megváltozik a törvény is.” (Zsidó 7,11-12) Jézus
Krisztus a Melkisédek rendje szerint való főpap, aki nagyobb, mint a
lévitai papság, ahogy a kegyelem is nagyobb, mint a lévitai papság
alatt kapott törvény. Erről szól a tized említése a Zsidó levélben, nem
arról, hogy a hívőknek tizedet kell fizetniük.
Ellenkezőleg: a Zsidó levél 7. részében a Biblia azt mondja,
hogy Jézus Krisztus által a papság megváltozott, ezért a törvény is
megváltozott, ami a tizedfizetésre is vonatkozik. Ha a többi mózesi
törvényt nem kell megtartani, akkor tizedet sem kell fizetni. Ez
vonatkozik a tized minden formájára, ami a törvényben van. Még egy
helyen bizonyítja a Szentírás, hogy az újszövetségben nem kell
tizedet fizetni. Az Apostolok Cselekedetei 15. részében az apostolok
a hívőkre nézve úgy határoztak, hogy nem kell körülmetélkedniük és
a törvényt megtartaniuk: „tetszett a Szent Léleknek és nékünk, hogy
semmi több teher ne vettessék ti reátok ezeken a szükséges
dolgokon kívül, hogy tartózkodjatok a bálványoknak áldozott
dolgoktól, a vértől, a fúlva holt állattól, és a paráznaságtól; melyektől,
ha megóvjátok magatokat, jól lesz dolgotok. Legyetek
egészségben!” Csupán megemlítem, hogy a felsoroltak egyike sem
üdvösségi kérdés, mert az üdvösség nem a törvény megtartása által
van. Mindezek azért tanácsosak, mert ha ettől megóvják magukat,
jól lesz dolguk, és egészségesek lesznek. A felsorolt dolgok a testük
fizikai jólétére, egészségére vannak hatással, nem az üdvösségükre.
De a tized szempontjából lényeges kijelentés az, hogy a
felsoroltakon kívül „semmi több teher ne vettessék” a hívőkre, s ez a
tizedre is vonatkozik. A tized bármely formájára. Ezért a magam
részéről az önkéntes tizedfizetésnek sem vagyok híve, bár az nem
tiltott, mert észrevétlenül törvénnyé válik. Az újszövetségben a hívő
szabadon adakozik, ahogy a szíve indítja, ahogy a Szentlélek vezeti.
Felnőttnek tekinti Isten a megváltott embert, aki tisztában van az
adománya fontosságával. Ahol mindez rendezett formában zajlik, és
nem lopják el, nem egy ember pénze lesz, ami őt gazdagítja, a hívők
bátran adakozhatnak, de nem erőn felül. Akár a tizednél többet is, de
nem törvényből. Az újszövetségben nincs tizedfizetés.
Az újszövetség ezen kívül egyetlen szóval sem említi a tizedet.
Sehol nincs szó arról, hogy a gyülekezetekben tizedet kellene
szedni. Ezért a tizedszedés lopás, a hívők kifosztása. Különösen
azzal a megfélemlítő, átokkal fenyegető, zsaroló módszerrel, ahogy
Németh Sándor a Hit Gyülekezetében teszi. A tizedfizetés azt jelenti,
hogy minden hívőnek a jövedelme tíz százalékát be kell fizetnie. Ha
le kellene írni, hogy kinek, akkor zavarban lennénk, mert a pénz
Németh Sándor bizalmi emberéhez, Petrőcz Leventéhez megy, aki
számolatlanul gyűri zsebébe a borítékokat és a bankjegyeket. Az
1998-as szakadás levelezéséből kitűnik, hogy a tized sorsáról a
presbiterek sem tudtak. A gazdasági vezetőknek csak becsléseik
voltak róla, elszámolást ők sem ismerhettek. A Hit Park megépítése
előtt a gyülekezet székházának felső szintjén, ahol imakommandó is
dolgozott néha, két páncélszekrény volt: úgy hívták, a „barna mackó”
és a „fehér mackó”. Az egyikben volt a tized, a másikban az
adomány, legalábbis az a része, amiből a gyülekezet egyes
kifizetéseit intézték. Azt soha senki nem tudta, hogy Németh Sándor
havonta mennyit kapott ebből. A pénzeket Petrőcz Levente kezelte,
de a pénzről Németh Sándor egyedül rendelkezett.
Ezekről semmilyen hivatalos papír, jegyzőkönyv nem készült,
azt senki nem hitelesítette. A befizetés után senki semmiféle
bizonylatot, átvételi elismervényt nem kapott. A Fesz van című
könyvemben írtam, hogy ilyen adózatlan, bevételi bizonylatok és
számlák nélküli készpénz a Hit Gyülekezetében befolyt tizeden kívül
csak az alvilág más szegmenseiben, mint a prostitúcióban, a
kábítószer- és fegyverkereskedelemben van. Legális
szervezetekben ilyesmi nem fordulhat elő. A tized ezen kívül rablás,
mert átokkal fenyegetve kényszerítenek hívőket arra, hogy bármilyen
forrásból származó jövedelmük tíz százalékát minden hónapban
Németh Sándor rendelkezésére bocsássák, aki egyedül dönt a pénz
sorsa felől. Mintha útszéli rabló helyezne pisztolyt a hívők fejéhez.
Ha nem fizetsz, átok alá kerülsz, tönkremész, meg is halhatsz.
Németh Sándor ennek megfelelő királyi gazdagságban és luxusban
él, miközben nem tudjuk, mennyi pénzt, értéket, vagyont rejteget. A
látható vagyon is megdöbbentő. Hivatalosan tagadják, hogy a
tizedfizetés kötelező. Valóban nem tartják nyilván, ki fizet, ki nem
fizet, de annál biztosabb „ösztönző”, mint az átokkal, a pokollal, Isten
büntetésével, anyagi csőddel, betegséggel való fenyegetés, nincs.
Akinek azt mondják, hogy nem kötelező, de a Biblia ezt mondja (ami
hazugság, mert az újszövetségben a Biblia ezt nem mondja), és
Istent lopja meg, aki visszatartja a tizedet, az fizetni fog. Ha nem
teszed, ez lesz a következménye. Ez zsarolás.
Bibliai igazságok kiforgatásával, elferdítésével éneklik ki az
emberek zsebéből a pénzt: „ahol van a kincsed, ott van a szíved”.
Ha a pénzed „Istennél” (értsd: a gyülekezetnél) van, akkor ott van a
szíved is. A klasszikus ige, amit felhasznál a vezető lelkész a hívők
fenyegetésére, a Malakiás próféta 3. fejezet 8-10. verse, amely ezt
mondja: „Avagy az ember csalhatja-é az Istent? Ti mégis csaltatok
engem. És azt mondjátok: Mivel csalunk téged? A tizeddel és az
áldozni valóval. Átokkal vagytok elátkozva, mégis csaltok engem: a
nép egészben! Hozzátok be a tizedet mind az én tárházamba, hogy
legyen ennivaló az én házamban, és ezzel próbáljatok meg engem,
azt mondja a Seregeknek Ura, ha nem nyitom meg néktek az egek
csatornáit, és ha nem árasztok reátok áldást bőségesen. És
megdorgálom érettetek a kártevőt, és nem veszti el földetek
gyümölcsét, és nem lesz a szőlőtök meddő a mezőn, azt mondja a
Seregeknek Ura.” Ha ez igaz az újszövetségben, akkor Mózes
törvényét is meg kell tartani az első betűtől az utolsóig, s akkor nem
igaz az újszövetség, mert nem váltotta fel semmi az ószövetséget.
Akkor nem a kegyelem és hit által lehet betölteni a törvényt, hanem
a cselekedetek által. De a hívők elhiszik Németh Sándor zord arccal
előadott fenyegetését, hogy átokkal lesznek megátkozva, ha nem
fizetnek tizedet. Aki nem fizet tizedet, Istent csalja meg. De aki fizet,
azt Isten megáldja.
Ha mégsem lenne így, arra számos magyarázat van. Az egyik
az, hogy bűn van az életedben, Isten pedig gyűlöli a bűnt. Itt meg is
bukott az egész áldáselmélet, mert ha az áldás azoknak jár, akiknek
az életében nincs semmi bűn, akkor nincs áldott ember a földön. A
másik lehetőség, hogy nem jókedvvel adja a tizedet a hívő. Mert
nem elég, hogy kifosztják, megrabolják, még örömmel is kell a pénzt
adnia. Annak az Igének a kiforgatása nyomán, hogy a „jókedvű
adakozót szereti az Isten”. Ezt úgy ferdítik el, hogy miután jól
megfenyegették, megzsarolták, és a hívő ijedtében fizet, azt még jó
kedvvel is kell tennie, hogy ne okozzon rossz érzést annak, aki
meglopta. Ennek az igének az eredeti jelentése az, hogy csak akkor
adj, ha ezt jókedvvel tudod tenni. Amikor a szíved erre indít, mert
örülsz, és hálás vagy. Ezt hamisították meg úgy, hogy ha nincs sok
pénzed, ha nincs hozzá kedved, ha nem vagy hálás, akkor is adj,
különben átok alá kerülsz, és a kizsarolt összeget jókedvvel add a
tolvajnak, különben átok alatt maradsz, akkor is, ha adsz.
Itt lép be a képbe az újabb trükk, az ún. „bővölködés
evangéliuma”, amit ravasz módon összekötnek a „vetés és aratás”
törvényével. A bővölködés evangéliuma azt mondja, hogy a
megváltás egyik megszerzett áldása a „bővölködés”, maga a
gazdagság. Ezért az áldás egyik jele és fokmérője a gazdagság. Aki
nem gazdag, az nem is áldott. Ha valaki szegény, az átok alatt van,
aminek ő maga az oka. A szegénysége mögött Isten átka, büntetése
áll, ezért aki segít rajta, az Isten ellen is cselekszik. A Hit
Gyülekezete a legteljesebb mértékben elsajátította ezeket az
elveket, s eszerint is cselekszik. A bővölködés, a gazdagság ezért
nem gyümölcs lesz, hanem cél, amiért tenni kell, méghozzá
engedelmesség által. Ennek része a tizedfizetés, mert aki nem fizet
tizedet, az engedetlen, és elbúcsúzhat attól, hogy gazdag és
bővölködő legyen. A bővölködés evangéliuma meghamisítja az igazi
megváltás tartalmát, célját, az evilág szeretetét, a pénzimádatot
helyezi a szívbe, Istent pedig eszköznek tekinti az anyagi áldás (a
siker) megszerzéséhez. Németh Sándor nemcsak ezt tanítja, hanem
ezt éli, és erre hivatkozik, amikor a sikerről és az áldásról beszél. A
siker és az áldás jele a gazdagság. Ez homlokegyenest a Biblia
ellentéte, a Szentírás tagadása és lábbal való megtiprása. Ha Jézus
így gondolkodott volna a pénzről, a sikerről és a gazdagságról, akkor
maga is erre törekedett volna. Ehelyett mindenkit ettől óvott. Jézus
például akkor volt sikerei csúcsán, amikor szegényen, kifosztva és
megkínozva függött a kereszten. Ezzel szemben voltak a Németh
Sándor mércéje szerint „sikeresek”, akik keresztre feszítették.
Az ördög jó szokásához híven most is az igazságot keveri a
hazugsággal, mert Isten valóban betölti a benne hívők szükségleteit.
A hangsúly a szükségen van. A szükség nem mindenkinek ugyanazt
jelenti, de az alapigazság az, hogy ha van mit enni, hol lakni, és van
mibe öltözni, akkor már hálásak lehetünk. Isten nem „áld” senkit a
szükségletei fölött. Akik meg akarnak gazdagodni (a gazdagság a
szükségen felüli jólét), azok sok káros kívánságba és az ördög
tőrébe esnek. Aki Isten szolgája, különösen nem eshet ebbe a
csapdába. Az igazi gazdagság a szív rejtekében lakozik, és a szív
gazdagságát jelenti. Ezért kell kincseket gyűjteni a mennyben, és
nem a földön, mert azt megeszi a rozsda és a moly. Ez azt jelenti,
hogy ezek valójában semmit nem érnek. Nem is okozhatnak
boldogságot, csak kevély, hiú, istentelen emberek számára. Az
igazán gazdag emberek, akiknek a dolga az, hogy pénzzel
bánjanak, befektessék, munkát adjanak, a boldogságukat nem a
gazdagságukból merítik. A pénz nagy gond, és igyekeznek jóra
fordítani. Ez a munkájuk. A pénz a munkaeszközük. Ábrahám is
azért lett „áldott”, hogy „áldássá” legyen mások számára. Isten azt
mondta Ábrahámnak, hogy áldott leszel és áldássá leszel. Az áldás
célja az, hogy másokat áldottá tegyen. Akinek sok pénze van, azt
arra kapja, hogy másoknak segítsen. De nem mindenkinek ez a
feladata, így nem mindenki Ábrahám. Nem mindenki az anyagiakkal
lehet áldás mások számára. Ábrahám mindkét területen áldást
jelentett: szellemileg a hit atyjaként lett áldássá, anyagilag viszont
azzal, hogy másokat megáldott, és megosztotta az anyagi javait a
rászorulókkal. S az áldása ettől nem fogyott el, hanem több lett.
Innen látszik, hogy Isten sáfára volt. Zsugori emberek fordítva
gondolkodnak. Azokra jellemző ez, akik nem „szolgálnak” a pénzzel,
és nem kapják, hanem illegitim módon a maguk hizlalására
megszerzik.
A karizmatikus pénzimádók általános követelménnyé teszik, és
célként tűzik minden hívő elé a gazdagságot. Ezzel legitimálják a
saját gazdagságukat. Nem Ábrahámok, mert az igehirdetés
szolgálatában állnak, s nem az anyagiakkal kell áldássá lenniük,
hanem a szellemiekkel. Az „áldásuk”, a mérhetetlen vagyonuk, az
emberek kifosztásából származik. Nem is adnak a lopott pénzből
egy garast sem senkinek. Németh Sándornál zsugoribb embert még
életemben nem láttam. Akinek nem ez az Istentől rendelt szolgálata,
nem is tud a pénzzel bánni, csak hivalkodó módon felhalmozni, és
kérkedni az „áldással”. Az ilyen pénz soha nem Isten áldásából
származik, mert Isten áldása mindig azt a célt szolgálja, hogy valaki
másokat megáldjon: „áldássá legyen”. Nem is áll jól nekik, látszik a
pénz alatt a surmóság. Hívő ember az Istenre bízza magát, és
megelégszik azzal, hogy a szükség nem kényszeríti, hanem megvan
mindene, ami az élethez kell.
Jézus egyetlen tanítványát sem érdekelte a pénz, kivéve
Júdást. Ő szerette a pénzt, és elcsent a közösből. A harácsolók, a
pénzt hajszolók, az anyagi javakat kergetők Júdás szellemében
járnak. A tragédia az, hogy ezt hirdetik, és mintává is teszik, mint az
Isten áldását. Hamis a középkori „evangéliumi szegénység” ideája,
hogy a hívőnek nem lehet semmije, és mindent oda kell adnia. Isten
gondoskodik a hívők jólétéről, megáldja őket, de nem jelent olyan
gazdagságot, mint Németh Sándor hivalkodó dőzsölése, a pénz
szükség feletti felhalmozása. A bibliai szellemi törvények
párhuzamban állnak a természet törvényeivel, azért tudott Jézus
példázatokban beszélni. A gazdagság olyan, mint a tó, amelynek
kifolyása van. Minél nagyobb a zsilip, annál egészségesebb a vize,
és annál több víz folyik bele. Amelyik tónak nincs kifolyása, annak
vize megposhad, minden kipusztul benne.
 A „bővölködés evangéliuma” bálványimádás, amelynek semmi
köze nincs Isten áldásához. Az engedelmességhez kötött
gazdagság olyan, mintha Isten kifizetné az engedelmes embert. Ha
szót fogadsz, kapsz egy húszast. A cél a pénz lesz, a pénz válik az
Istenné. Pál apostol a Kolosse levélben mondja, hogy a kapzsiság
bálványimádás. (Kolosse 3,5) Akik pedig pénzre váltják az Isten
szolgálatát, Pál szerint istentelenek. Mielőtt Németh Sándor
piramisjátékát szemügyre vennénk, érdemes elolvasni, hogy mit
mond a Biblia azokról, akik Istent nyerészkedésre használják:
„Valóban nagy nyereség a kegyesség megelégedéssel, mert semmit
sem hoztunk a világba, nem is vihetünk ki semmit belőle. De ha van
élelmünk és ruházatunk, elégedjünk meg vele. Akik pedig meg
akarnak gazdagodni, kísértésbe meg csapdába, sok esztelen és
káros kívánságba esnek, amelyek az embereket pusztulásba és
romlásba döntik. Mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme,
amely után sóvárogva egyesek eltévelyedtek a hittől, és sok
fájdalmat okoztak önmaguknak. Te pedig, Isten embere, kerüld
ezeket.” (1Timótheus 6,6-11) Aki Isten embere, az kerüli ezeket. Az
ilyen embereket is kerülni kell.
Az igazi nyereség nem a gazdagság, hanem a kegyesség.
Egyházi vezető nem lehet „rút nyereségre vágyó”. Ez még egy
presbiternél is kizáró ok. Jézus azt mondta, hogy „eltávoztassátok a
telhetetlenséget; mert nem a vagyonnal való bővölködésben van az
embernek az ő élete”. Akinek már annyi van, hogy csűröket épít,
egyre nagyobb házakba költözik, azokról azt mondja: „Bolond, ez
éjjel elkérik a te lelkedet te tőled; a miket pedig készítettél, kiéi
lesznek? Így van dolga annak, aki kincset takar magának, és nem az
Istenben gazdag.” Kibékíthetetlen ellentét van az evilági gazdagság,
a felhalmozott vagyon, és az Isten gazdagsága között. Ez az ige
egymást kizáró dolognak mondja a világi gazdagságot és az
Istenben való gazdagságot. Ez – mint korábban írtam – nem
vonatkozik azokra, akinek az a feladatuk a világban, hogy a
gazdagságukkal mások számára áldás legyenek, mert a pénzüket
mások jólétére, megélhetésére, megsegítésére fordítják. Nekik a
gazdagság olyan, mintha szegények lennének. A pénz
munkaeszköz, nem cél. A milliárdos tévéprédikátorok hivatkozása,
hogy a magánrepülőjükkel munkát adnak egy pilótának, nem ennek
a tipikus esete.
Ezek után nézzük meg Tribuszerné szellemi rokonát, Németh
Sándort, hogyan csinált egyház címén egy olyan piramisjátékot,
amelyben neki semmit nem kell visszafizetnie. Németh Sándor pénzt
gyűjt, majd magas hozamokat és hatalmas kamatokat, nagy
visszafizetést ígér, mint Tribuszerné, de a visszafizetést Istenre
ruházza át. Németh Sándor nem elégszik meg az átok terhe mellett
beszedett tizeddel, hanem az adakozásra is nagy súlyt fektet. A
hívőknek azon felül, hogy a tizedet befizetik, még adományokat is
kell adniuk, ha azt akarják, hogy áldott emberek legyenek. Ebben
van némi ellentmondás, de ennek feloldása nem okoz gondot egy
karizmatikus prédikátornak. Ha ugyanis az áldáshoz adakozni kell,
akkor a bővölködés nem automatikus, nem a kereszten megszerzett
áldás. Pedig úgy van megírva, hogy Jézus Krisztus „szegénnyé lett
érettetek, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok”. (II.
Korinthus 8,9) Ha adakozni is kell ehhez, akkor Jézus Krisztus nem
szerzett meg semmit, hanem mi érdemeltük ki az adakozásunkkal.
Márpedig Németh Sándor azt tanítja, hogy aki sokat akar aratni
Istentől, annak sokat kell vetni. Ezt valahogy úgy kell elképzelni,
hogy a pénz is olyan az Isten országában, mint a vetőmag: elveted,
és harmincszoros, hatvanszoros, százszoros gyümölcsöket terem,
akárcsak az Isten Igéje. Ebben a párhuzamban találkozik a kétféle
„kenet”. Egyenrangú és ugyanúgy működő mag az Ige és a pénz.
Keveredik a kettő.
A két „kenet” és a kétfajta mag azért találkozik, mert a pénz a
világ „kenete”, de ebben az esetben az egyházban kell elvetni. A
hívőknek a pénzt a gyülekezetben kell elvetniük (a vezető pásztor
embereinek befizetniük), s majd Isten adja az aratást. A hívőket arra
buzdítják, hogy minél többet adjanak a gyülekezet pásztorának, mert
annál többet kapnak vissza Istentől. Aki emeli a befizetés összegét,
annak Isten is emeli a visszafizetés összegét. Tribuszerné ugyanezt
mondta, de ahogy nála elmaradt a kamatos visszafizetés, úgy a
hívők sem kapnak vissza semmit. A gyülekezetben a visszafizetés
garanciája Isten ígérete, hogy „aki bőven vet, az bőven is arat”.
Ennek az igének a sematikus és evilági értelmezése téveszti meg az
adakozókat. A hívő banknak tekinti Isten egyházát, ahol a
legbiztosabb és a legnagyobb hozamokat fizetik. Egy olyan
automata az Isten, ahova beteszed a pénzedet, s Isten kénytelen
fizetni, mert ezt megígérte. Tribuszerné evangéliuma is úgy
hangzott, hogy minél többet fizetsz be a piramisjátékba, annál többet
és annál nagyobb kamattal kapsz vissza. De amíg Tribuszerné
esetében a befizetés és a kifizetés is ugyanott történt (amíg történt),
addig Németh Sándor bővölködő piramisjátékában nála van a
befizetés, de máshol van a kifizetés. Reklamációt ő nem fogad el:
tessék a kifizetőhelyhez, Istenhez fordulni. Tribuszerné az elején
nemcsak beszedett pénzeket, hanem azokból valamennyit vissza is
fizetett. Ez Németh Sándor esetében nem fordulhat elő. Az ő
ígéreteiért, tartozásaiért Isten felel.
A naiv hívők mintája Németh Sándor, akinek a gazdagsága
bizonyíték, hogy ez működik. S nála nyilván minden más feltétel is
adott: bűntelen, tökéletes, áldott. Nem gondolnak arra, hogy Németh
Sándor azért gazdag, mert ő kapja mindenki pénzét, ők pedig azért
szegények, mert ők nem kapnak senkitől semmit, viszont ők
fizetnek. Ha helyet cserélnének Németh Sándorral, akkor nem
Németh Sándor, hanem ők lennének gazdagok, minden más
feltételtől függetlenül. Ez a biznisz csalás. Németh Sándor
piramisjátéka úgy működik, hogy aki nála befizeti a pénzét, azt
Istentől kapja vissza kamatostul. A nyereségért Istennek kell
jótállnia. De nyeresége itt csak egy embernek van, aki kicsalja a
pénzt a többi embertől. A hívő nem arat semmit, de még a
„vetőmagnak” használt pénzét is elveszítette. A panaszával forduljon
Istenhez. Ha nem működik az áldás, akkor Németh Sándor még jól
le is hordja. Minden bizonnyal ő a hibás, mert valamiért Isten
leállította a kifizetést. Valamit ő nem csinál jól, vizsgálja meg az
életét. Amit fizetett, elveszítette.
Ha megnézzük a Bibliát, Isten soha nem ígérte azt, hogy ő egy
pénzváltó lesz, mint akiket Jézus kiűzött ostorral a templomból, és
aki pénzt akar, annak nincs más dolga, mint befizet Németh
Sándornál, ő pedig visszafizeti a sokszorosát. A vetés és aratás
törvénye az Ige esetében is függ a földtől, ahová a magot vetik. A
mag hullhat köves földre, hullhat gaz közé, és nem terem semmit.
Márpedig itt a „föld”, ahová a mag hullik, az Németh Sándor
feneketlen mély zsebe. A kérdés az: jó földbe hull-e a mag, amit a
hívők a Hit Gyülekezetében Németh Sándornak fizetnek? A Németh
Sándornak vetett mag terem-e gyümölcsöt?
Az adakozásról szóló alapelv így szól a Bibliában:
„Szükségesnek véltem azért utasítani az atyafiakat, hogy előre
menjenek el hozzátok, és készítsék el előre a ti előre megígért
adományotokat, hogy az úgy legyen készen, mint adomány, és nem,
mint ragadomány. Azt mondom pedig: aki szűken vet, szűken is arat;
és a ki bőven vet, bőven is arat. Ki-ki amint eltökélte szívében, nem
szomorúságból, vagy kénytelenségből; mert a jókedvű adakozót
szereti az Isten. Az Isten pedig hatalmas arra, hogy rátok árassza
minden kegyelmét; hogy mindenben, mindenkor teljes elégségetek
lévén, minden jótéteményre bőségben legyetek. Amint meg van írva:
szórt, adott a szegényeknek; az ő igazsága örökké megmarad. A ki
pedig magot ad a magvetőnek és kenyeret eleségül ad, és
megsokasítja a ti vetéseteket és megnöveli a ti igazságtoknak
gyümölcsét. Hogy mindenben meggazdagodjatok a teljes
jószívűségre, amely általunk hálaadást szerez az Istennek.” A cél
nem a gazdagodás, hanem a teljes jószívűségre való eljutás. Pál
apostol elküldött embereket az adományért, de nem egy tengerparti
villát építtetett belőle Görögországban. Amikor kivégezték, „koldus”
módjára, szegényen halt meg. Az adományok nem őt gazdagították.
Akik Pál apostol munkájába vetettek, azok sem azért tették, hogy
meggazdagodjanak. Ezért a vetés vége aratás lett, de nem úgy, és
nem olyan brutálisan materialista módon, ahogy Németh Sándor
hirdeti és a Hit Gyülekezete tagjai képzelik azt.
A fenti leírásból megismerhető a különbség a nyerészkedés és
a szellemi vetés között. Az első, hogy az adomány nem lehet
ragadomány. De ahol fenyegetéssel és hamis ígéretekkel, a
gazdagság csábításával szedik ki az emberekből a pénzt, az nem
adomány, hanem ragadomány. Ez nem anyagiak szellemi vetése,
mert az nem származhat szomorúságból vagy kénytelenségből.
Isten pedig nem banki kifizetőhely, aki a befizetett összeg után fizet
magas kamatot, hanem annyit ad, hogy „elégségetek” legyen, és
még annyit, hogy a „jótéteményre bőségben legyetek”. A hívő sem
adakozhat a nyerészkedés reményében, és nem számíthat arra,
hogy pénzen megveszi Istentől a gazdagságot, amivel magát
hizlalja, mint Németh Sándor. Amit kap a szükségein felül, azt
jótéteményre kapja. Ugyanígy Németh Sándor is arra kapja, hogy
másokkal jót tegyen, nem arra hogy a város legelőkelőbb hegyén
kétmilliárdos palotát építsen magának. Ha Németh Sándor a rezsi
fölötti adományokat magának és a családjának tartja meg, miközben
a szolgatársait, az alkalmazottait ki is zsigereli, hogy neki minél több
maradjon, akkor Németh Sándor tipikusan az a „föld”, amelybe nem
szabad vetni egy fillért sem, mert az elvetett magból nem nő ki
semmi.
Ahol a vállalkozó a profitot elteszi, azt biznisznek nevezik, és
nem egyháznak. Márpedig Németh Sándor profitot termel, amit
kivesz a vállalkozásából. Ám aki szór, ad a szegényeknek, Isten
azoknak megsokasítja a vetését, és megnöveli az igazságuk
gyümölcsét, ami nem más, mint a „jótétemények”, amit másokkal
tettek. A gyümölcs még csak nem is a gazdagság, hanem a
jótétemény. Isten azoknak ad, akik másoknak is adnak, nem
maguknak gyűjtenek, hanem akik csatornává válnak. Ez is ugyanúgy
működik, mint az Isten Igéje, a szellemi kijelentés. Aki elrejti
magának, aki elássa, az nem kap többet. Csak az kap, aki másokkal
megosztja. Ez a vetés és az aratás szellemi törvénye Isten
országában. A világi pedig az, amit Németh Sándor a Hit
Gyülekezetében folytat. Nála a pénz megreked. Jézus Krisztus
tanítása szerint a gondviselés nem a „vetés és az aratás” törvénye
szerint működik. Nem az alapján kap valaki Istentől bármit, mert
Istennek adott bármit. Akik pedig adnak, nem azért adják, hogy
kapjanak, és főleg nem azért, hogy meggazdagodjanak.
A Máté evangélium 6. részének 18-34. versig tartó része erről
beszél. Arra int, hogy ne gyűjtsetek kincseket, és ne
aggodalmaskodjatok, mert tudja a mennyei Atyátok, mire van
szükségetek: „Ne aggodalmaskodjatok tehát, s ne mondjátok: Mit
együnk? vagy: Mit igyunk? vagy: Mivel ruházkodjunk? Mert mind
ezeket a pogányok kérdezik. Mert jól tudja a ti mennyei Atyátok,
hogy mindezekre szükségetek van.” S most jön a lényeg, hogyan
lehet az „áldáshoz” hozzájutni. Nem úgy, hogy még a kevés
pénzünket is Németh Sándornak adjuk, hanem így: „keressétek
először Istennek országát, az ő igazságát; és ezek mind
megadatnak néktek”. Ha megtalálod az „igazságot”, minden más
vele együtt jön. De mi az igazság, amit keresni kell? Nem a helyes
viselkedés. Az igazság Isten ajándéka, amit az embernek ad. A
megigazulás nyitotta meg az utat, hogy az ember Isten gyermeke
legyen, és Atyjának szólíthassa őt. Ennek akadálya a bűntudat volt.
Bűntudattal nem lehet bizalommal Isten elé járulni. Ha bűntudat
nélkül tud a hívő Isten elé járulni, függetlenül a cselekedeteitől, akkor
hisz a megváltásban, a kegyelemben, akkor fogadta el az
„igazságot”, hogy Isten ingyen ajándéka a megigazulás. Ez az
„igazság”, amit keresni kell, és minden más hozzáadódik.
Kegyelemből van az igazság, és kegyelemből van az áldás, a
gondviselés is. Keressétek Isten országát, ami először is igazság,
aztán az elfogadott igazságból következő békesség, és az öröm,
amit az ingyen ajándék kivált. Az igazság hozza be a gondoskodást
és az áldást az életünkbe. Nem mi kupeckedünk a pénzünkkel, hogy
számító módon befizetünk, és várjuk Istentől a kamatokat. Isten nem
uzsorás, nem vámszedő, nem maffiózó, nem zsivány.
Ehhez képest Németh Sándor piramisjátékában mindkét oldalon
nyerészkedők állnak. Az egyik oldalon Németh Sándor, aki
megzsarolja, és hamis ígéretekkel kifosztja a hívőket, a másik
oldalon pedig a becsapott spekulánsok, akik attól várják Isten
áldását, hogy egy kőgazdag szélhámosnak adják a pénzüket, aki az
így megszerezhető pénz érdekében egy vallási közösséget
működtet, amelynek célja a tized- és adománytermelés a
tulajdonosnak. A kárhozat lebegtetésével megfélemlíti,
ellenségképek gyártásával elidegeníti őket a világtól, nehogy más
befolyás érje őket, és nehogy máshová vigyék a pénzüket. A vetés
és az aratás szellemi törvényét meghamisítja. Szóba sem kerül a
szegények megsegítése, a jótétemények, mint amelyek e törvény
működésének feltételei. Mert a pénz csak eszköz Istennél, a
meggazdagodás nem anyagi, hanem a teljes jószívűségre való
meggazdagodást jelenti. A pénz átfolyik a hívőkön, de a jószívűség
kiérlelődik, megmarad. Ez pedig hálássá teszi a hívőt, ez szerez
hálaadást az Istennek. Mert a pénz szeretete, és a gazdagság,
amelynek vágya Németh Sándor piramisjátékát élteti, megrontja az
embereket, és a jószívűséget kioltja belőlük. Amikor pedig valaki a
földi gazdagságáról lemond, és átengedi a pénzt a rászorulóknak
saját magán, az krisztusi természet részese lesz, és a szíve jósággal
telik meg. A pénz tehát nem cél, hanem a szellemi kincsek
elnyerésének eszköze. Ez az, amihez semmi köze nincs Németh
Sándor piramisjátékának. Hívők pásztora élhet jól, tisztes polgári
jómódban, de nem törekedhet krőzusi gazdagságra, mert önzése és
pénzimádata megrontja, sok káros kívánságba és cselekedetbe
viszi. A végén oligarcha lesz belőle egy önkényuralmi, maffiózók
által vezetett rendszerben.
A hívő csupán vándor a földön, a mennyben van maradandó
lakása. Meg kell barátkoznia a gondolattal, hogy a „mindennapi
kenyerét” eszi, Isten ellátásától függ, és szinte „napról napra” él.
Erről beszélt Jézus, amikor ezt mondta: „Ne aggodalmaskodjatok
tehát a holnap felől; mert a holnap majd aggodalmaskodik a maga
dolgai felől. Elég minden napnak a maga baja.” (Máté 6,34) A hívő
soha nem tudja, mi lesz majd holnap, de nem aggódik, mert Isten
gondoskodik róla. Akik nem hisznek, akik nem bíznak Istenben, azok
halmoznak fel, mint Németh Sándor. Azt hiszik, hogy a jövőt
megoldották. Biztonságban vannak. Miközben azt sem tudják,
holnap élnek-e, „elkérik-e tőle a lelkét”? Ahogy Pál apostol mondja, a
bizonytalan gazdagságban bíznak. Ezért nyugodjon meg, aki „napról
napra él”, és az Isten gondoskodását látja minden nap, hogy nincs
vele semmi baj. Jó helyen van, mert Isten országában ez a normális.
Az Istentől való függés. Nem kell aggódni, mert Isten mindent
megold és elsimít. Meg kell emlékezni arról, hogy eddig is ezt tette.
Akkor sem lehetett tudni semmit előre. Az emberi számítás szerint a
világnak is régen össze kellett volna omlania, de Isten mégis
megtartja. Az ember nem látja, de a felhő mögött ott a Nap, és
egyszer csak, egy pillanat alatt kisüt, és minden megoldódik. Ez
szaporítja meg a hálaadást.
Pál apostol ugyanebben a szellemben írta az I. Timótheus levél
6. fejezetének 17-18. versében, hogy „azoknak, akik gazdagok e
világon, mondd meg, hogy ne fuvalkodjanak fel, se ne
reménykedjenek a bizonytalan gazdagságban, hanem az élő
Istenben, aki bőségesen megad nékünk mindent a mi
tápláltatásunkra; hogy jót tegyenek, legyenek gazdagok a jó
cselekedetekben, legyenek szíves adakozók, közlők”. Ez a pénz
szellemi funkciója a hívők életében. Ezért minden hívő, aki azt hiszi,
hogy egy hívő ember ugyanúgy lehet gazdag, mint a világi, az
félreért valamit. Aki azt képzeli, hogy ha Németh Sándornak adja a
pénzét, akkor Isten meggazdagítja, hatalmasat téved. Ehelyett még
azt a pénzt is, amit Isten a szükségleteire adott, elveszíti, mert egy
csalónak, egy gazdag embernek adja, s annyival is kevesebb pénze
lesz, amit élvezhetne. Ha van átok, akkor ez a fajta adakozás
átkozott, mert aki a gazdagnak adja a pénzét, az elszegényedik. Ez
a fajta adakozás nem áldást, hanem átkot hoz. A Hit Gyülekezete
ugyanis pénzgyártó automataként működik Németh Sándor
kezében. De olyan automata, amelybe csak betenni lehet a pénzt,
kivenni nem. Képzeljük el, mi lenne, ha ilyen automatákat
helyeznének el az utcán? De a hívők ilyenbe teszik a pénzüket. Ez a
legravaszabb csalás, lopás. Ha ezt bárki kifogásolja, vagy ennek
útjában áll, az „keresztényüldözés”.
A dolognak lehetnének büntetőjogi következményei, mert a
Bibliára hivatkozó tizedszedés sarlatánság és csalás. A tizedként
átokkal kizsarolt pénz lopás. De a büntetőtörvénykönyv csak orvosi
praxis esetében ismeri a sarlatánság fogalmát. Annak ellenére, hogy
Németh a „vetés és aratás” törvényének elferdítésével elszedi az
emberek pénzét, ugyanolyan piramisjátékot épít hamis ígéretekkel,
mint Tribuszerné. Ráadásul ő semmit nem fizet vissza semmit. A
prédikáció nem fizetség, mert arról meg van írva, hogy ingyen
kaptátok, ingyen adjátok. Az átokkal való zsarolás sem büntetőjogi
tényállás. A fenyegetéssel kiszedett pénz sem az. Erre mondják,
hogy felnőtt emberek eldönthetik, kire hallgatnak, kinek adják a
pénzüket. Mindenki úgy rontja el az életét, ahogy akarja.
Mindenesetre az érdekes kérdéseket vet fel, hogy a hívők nem
rendelkeznek a döntésükhöz szükséges információval, mert
megtévesztik őket. Például arról sem tudnak, hogy a Németh család
egész céghálózatot épített ki, és a hívők pénzéből cégbirodalmat
hozott létre. A közösség pénze itt vált magánvagyonná. Azt sem
tudják, hogy a vállalkozásokban kisebbségi tulajdonos a gyülekezet,
és a gyülekezet által alapított cég (amelyet Németh Sándor lánya
vezet), szintén a Németh család irányítása alatt áll. A Németh
Sándor tulajdonában levő cég nyereséget produkál, de a kisebbségi
tulajdonos cég, amelynek tulajdonosa a Hit Gyülekezete, mindig
veszteséges. A Hit Gyülekezete állandóan veszít, Németh Sándor
pedig mindig nyer.
 Erre mondja Németh Sándor, hogy ő zseni. Ügyes és van esze.
Éppen olyan, mint Nagy Péter. Csak Nagy Péter már leülte.
Hogyan lett Németh Sándor az ATV
tulajdonosa?

Németh Sándor jól belejött a kapitalizmusba. Nem elégedett meg

azzal, hogy a tizedből és az adományokból gazdag ember lett,
hanem vállalkozásba kezdett. Csakhogy nem abból lett
magánvállalkozó, amit máshol megkeresett, hanem abból, amit a Hit
Gyülekezetéből kivett. Ezt nem tekinthetjük fizetésből gyűjtött
vagyonnak, mert 270 millió forintos törzsbetéte nem lehet senkinek
egy cégben a lelkészi fizetéséből. Ezzel megteremtette a vállalkozó
lelkész prototípusát, aki az egyháza pénzét alakítja magánvagyonná.
Ismert, hogy a magyar ugaron abból lett az újgazdag vállalkozó,
hogy kilépett a cégéből, és magával vitt mindent, amire szüksége
volt. Majd ő lett a volt cége beszállítója. Apósomat nem tudtam
rábeszélni erre, pedig oknyomozó újságíróként pontosan tudtam,
hogyan kell ezt csinálni. Ha kilép a Vízműtől, amelynek
vezérigazgató-helyettese volt, a cég egy perc alatt lebénult volna.
Alapít egy magáncéget, ami elvégzi azt a munkát, amire az állami
cég alkalmatlanná vált. Így azt a munkát, amit fizetésért végzett
(hozzá nem értő, politikai okokból kinevezett főnökök keze alatt),
attól kezdve vállalkozóként tízmilliókért csinálhatta volna, immár a
saját cégében. De apósom nem volt elég „ügyes”. Németh Sándor
szótára szerint legalábbis nem. Ezért is becsültem, pedig normális
munkát, normális pénzért, attól kezdve végezhetett volna, ha
megteszi. De ezt nem tartotta tisztességesnek. Annak ellenére sem,
hogy tisztességes viszonyok az ő esetében éppen ekkor jöttek volna
létre. A politikai kinevezett vezetők ugyanis lapátolták ki a pénzt a
pártjaiknak. Ezért helyezték oda őket. Apósom ennek ellenére sem
lett „magánvállalkozó”.
Nincsenek mindenkinek ilyen gátlásai. Vannak, akik ki sem
lépnek a cégükből, és úgy csinálnak magánbizniszt belőle. Németh
Sándor egy ideig szemérmesen megbújt egy liechtensteini offshore
cég mögött, aztán már névvel vállalta, hogy ő a főtulajdonos az ATV
Zrt.-ben. Egy olyan cégen keresztül, amely az ingatlant is birtokolja.
Németh Sándor a cégbirodalom legfőbb cégében, a Hadar Gold Kft.-
ben 272 millió 370 ezer forint törzsbetéttel többségi tulajdonos. Ez
csupán a cég törzstőkéjében elhelyezett pénze, ez nem a cég
vagyona, az sokkal több ennél. Mivel Németh egyéb gazdasági
tevékenységet nem folytatott, s vagyont nem örökölt, tudomásunk
szerint nem nyert a lottón sem, ezt a pénzt lelkészként „kereste meg”
a Hit Gyülekezetében. Mivel neki rögzített fizetése nem volt, és a
tizeddel, valamint az adományokkal kizárólagosan rendelkezett, ezt
a vagyont a Hit Gyülekezete közös pénzéből vette ki. A gyülekezet
pénzéből vállalkozott, a saját nevére és a saját nyereségére. Így vált
a közösség pénze magánvagyonná.
A cég 2018-ban például 75 millió 826 ezer forint adózott
eredményt produkált. Ennek 60 százaléka, 45 millió 495 ezer 600
forint az offshore céget illette meg, amely miután többségi tulajdonos
lett, egyszer csak Németh Sándor tulajdonába került. Ez csupán
egyetlen év alatt és a cégbirodalom egyetlen cégéből származó
bevétel. Ha ezt egy hónapra vetítjük, akkor a cég havi 3 millió 791
ezer 300 forint hasznot hozott, ami valójában a gyülekezet haszna
lett volna, hiszen a cég korábban a gyülekezeté volt. Az offshore cég
előbb átvette a többségi tulajdont, majd Németh Sándor átvette az
offshore cég tulajdonrészét. Így forgatta ki a Hit Gyülekezetét. Mivel
minden pénze a Hit Gyülekezetéből származik, a Hit Gyülekezete
pénzéből magánosította a Hit Gyülekezete vagyonának egy részét.
Hol van már a „Világosság Fiai” alapítvány áfacsalással megtolt
autóbiznisze, a kicsinyes arany- és bőrárucsempészet? A
kilencvenes években részt vettem egy „Mózes-túra” nevű
kiránduláson, amelyen Németh Sándor húszfős társasággal bejárta
Egyiptomot, Jordániát és Izraelt. Mózes nyomdokait követte a túra,
bár nem minden elemében. Egyiptomban például az idegenvezető
elvitte a csoportot egy „bőrgyárba”, ami valójában egy minőségi
bőrárukereskedés volt. Németh Sándor mutatni akarta, hogy ő egy
gazdag úr, ezért kiadta, hogy mindenkinek vennie kell valamit az
egyiptomi seftelőktől. Mi a kevés pénzünket költöttük, ami utána
hiányzott, amikor szomjasak voltunk. Ám Németh Sándor bevásárolt
mindenféle bőrkabátokat, krokodilbőr csizmákat. Ammanban pedig,
ahol Mózes nem sokat járt (pedig tudhatta volna, hogy ott a
legolcsóbb az arany), Németh mohó aranyvásárlásba kezdett. Az
alkalmazottai, akiket ő „fizetett”, alig bírták a túra végéig a vizet
megvenni, de ő (a „szolgálati ajándék”) a tizedből szerzett pénzét
„olcsó” aranyba fektette. Hazafelé Petrőcz Levente a repülőn
osztotta szét az aranyékszereket a csoport csóró tagjai között, hogy
Németh Sándor meg ne bukjon a vámon. Ha jól emlékszem, Németh
Sándornál egyetlen aranylánc sem maradt. Ha elkapnak bennünket,
csak mások kerültek volna bajba, ő nem. Miután baj nélkül
átsétáltunk a zöldsávban a vámon, Petrőcz rohangált körbe, és
szedte össze az emberektől Németh Sándor aranyait, aki idegesen
nézegette, hogy meglegyen minden, nehogy valakinél maradjon
valami. De a tolvajt nem lopta meg senki, inkább az volt a meglepő,
hogy ezt kinézte másokból. A csoport többi tagja ugyanis keresztény
hívő volt, a legtöbben pásztorok. Az eset hasonló ahhoz, amikor az
alvilág legnagyobb magyar keresztapái bukóablakos betörőként
kezdték. Aztán milliárdos üzleteket bonyolítottak le, olajszőkítéssel.
Régi szép idők, amikor az egykori kukatisztogató Németh
Sándor az arannyal seftelt, mint a VIII. kerület nagymenői. Nem
tudjuk, hogy az Ecseri piacon vagy máshol adott-e túl rajtuk. Ahogy
azt sem, hogy beolvasztotta-e az aranyat, s azt sem, hogy miben
tartja még az összeharácsolt vagyonának egy részét. Nem is
nyomoztam utána soha, pedig oknyomozó újságíróként
megtehettem volna. Ahogy a magánélete, az erkölcsi élete sem
érdekelt soha, mert az a magánügye. Csupán a nyilvánosan elérhető
cégadatok segítségével próbálok ízelítőt adni abból, hogy Németh
Sándor mennyire gazdagodott meg, úgyis, mint „szolgálati ajándék”,
aki a Hit Gyülekezete bevételeivel egyedül rendelkezik, s a közösség
vagyonáról egy személyben dönt.
Mivel bizonylatok híján tetszőleges mennyiségű tizedet és
adományt könyvelhet el, soha senki nem tudja meg, hogy a Hit
Gyülekezetébe mikor és mennyi pénz folyt be, és abból ő mennyit
tett el magának, mennyit adott másoknak. Csak azt tudjuk, hogy
minden tévképzet ellenére, a Hit Gyülekezete bejegyzett szervezet,
amelynek szabályos, ellenőrizhető, korrekt nyilvántartást kell
vezetnie minden befizetett forintról. A tévedések elkerülése végett
azt is le kell szögezni, hogy a Hit Gyülekezetébe befolyt pénz a
közösség tulajdona, nem Németh Sándoré. A közösségnek
elszámolással tartozna minden fillérről. Ilyenre nem került sor,
egyetlen eset kivételével, amikor Tóth Gábor titkár félig gúnyosan
felolvasott a Vasas Sportcsarnokban egy olyan elszámolást, amit
senkinek nem állt módjában ellenőrizni, és amin Németh végig derült
(jelezve, hogy mi a véleménye erről a nevetséges bohóckodásról).
Hogy ez mennyire elfogadhatatlan, arról kérdezze meg bárki
akármelyik egyház vezetőjét, mit szól ehhez? Mit szólna bármelyik
egyház lelkésze, ha valaki az egyház bevételeivel és vagyonával a
sajátjaként rendelkezne, amibe senki nem láthat bele, és
ellenőrizhetetlen, mikor mennyi pénzt vesz ki a közösből. Németh
Sándornak lelkészként, egyházvezetőként akkora vagyona van, mint
egy gyárosnak.
Vágjunk bele, egy minden gyanú felett álló ember, a vezető
lelkész cégügyeinek elemzésébe. Igyekszem mindenki számára
érthetően bemutatni a bonyolultnak is mondható tranzakciókat, ezért
a mellékes részleteket mellőzöm. Nem hatóság vagyunk. A cél
mindössze az, hogy megnézzük, hová került a Hit Gyülekezete
tagjainak pénze, amikor „Isten munkájára” adakoztak, s az áldást
kergetve vagy az átoktól rettegve évtizedeken át fizették be a
jövedelmük tíz százalékát. Az áldás egyetlen ember életében
működött: aki a pénz fölött rendelkezett, s akire rábízták a közösség
vagyonát. Kecskére a káposztát. Felhívom a figyelmet arra, hogy a
most következő leírás koncentrált figyelmet igényel. De aki
figyelmesen olvas, az megérti, s érdemes megérteni az
összefüggéseket. Így lehet a lenyúlást követni. Ezt érdemes
elemezve, esetleg többször is elolvasni, s közben lehet, hogy vissza
kell lapozni, egyes cégeket beazonosítani, de nem kell megijedni. Ez
az ilyen jellegű ügyek természetéből fakad. Aki megijed, mert elsőre
nem érti, hibát követ el, ha továbblapoz vagy átfut rajta. Aki ezt
nyomon követi, és megérti, annak „kinyílik a bicska” a zsebében.
Nem olyan bonyolult.
Az első médiacég, amely nagy rábeszélésre 1997. november 3-
án létrejött, az Új Spirit Kft. volt. A cég nevét eredetileg én találtam
ki, Egri Attila jegyeztette be, ő volt az első ügyvezető. Az Új Spirit
Kft. azzal a céllal jött létre, hogy a Hetek című lap kiadója legyen. Az
Új Spirit Kft. két tulajdonosa a Hit Gyülekezete, és a Hit és Erkölcs
Kulturális Alapítvány volt, ami szinte ugyanaz: a gyülekezet másik
zsebe. A cég egymillió forinttal alakult. Emlékszem, mintha Németh
Sándor fogát húzták volna, mert azt hitte, hogy ezt a pénzt
elveszítette, s ez egy felesleges kiadás. Viszont a világnak szóló
lapot akart kiadni, amelyhez szükség volt egy kiadóra. A céghez
nekem soha semmi közöm nem volt, nem sokkal később távoztam is
Németh Sándor éheztetett és „vert” rabszolgái közül. Ám a cég
később hatalmas karriert futott be. Az Új Spirit Kft. képviselte az
ATV-ben és az ATV körül létrejött cégekben a Hit Gyülekezete
tulajdonrészét. Ha azt vizsgáljuk, hogy a Hit Gyülekezete mennyi
pénzt tett be, és milyen arányban veszítette el a tulajdonát ezekben
a cégekben, akkor csakis az Új Spirit Kft. tulajdonrészeinek
mozgását kell követni. Ez olyan irányt mutat, hogy kezdetben a Hit
Gyülekezete az alaptőkét növelte, a főtulajdonos az Új Spirit Kft. volt.
Majd az Új Spirit révén a Hit Gyülekezete tulajdoni hányada egyre
inkább csak csökkent. Annak ellenére, hogy az egymillió forinttal
létrehozott cég alaptőkéje az évek során 773 millió forintra
emelkedett. A pénzt a Hit Gyülekezete tette a cégbe, miután mindkét
tulajdonosa magát a gyülekezetet jelenti. Az Új Spirit Kft. a 773
milliós alaptőkével az elmúlt öt évben csak veszteséget termelt, és
az ATV-ben szerzett tulajdonrésze egyre kisebb lett. Azt lehet
mondani: az Új Spirit Kft. révén a Hit Gyülekezete (a tagság) a
költségeket fizette, de a vagyon nagyobb része más tulajdona lett,
és a hasznot is más viszi el. Méghozzá egy magánszemély, aki egy
idő után többségi tulajdonosa lett mindennek, s akit úgy hívnak:
Németh Sándor.
2006. január 5-én a Válasz című lap „Hadarni arany” című
cikkében azt írta: „az ATV csatorna tulajdonosváltásának céljából
2003-ban létrehozott és annak 70,67 százalékát birtokló Broadcast
Project Kft. 98,24 százalékban a gyülekezeti tulajdonban lévő Új
Spirit Kft. érdekeltsége”. A többségi tulajdonát azonban az Új Spirit
Kft. elveszítette a Broadcast Project Kft.-ben, így az ATV-ben is. A
cikket követő években ugyanis a Broadcast Project Kft-ben (amely
az ATV Zrt. nagy többségű tulajdonosa) a 2004-ben belépett új
tulajdonos, a Hadar Gold Kft., egyre nagyobb tulajdonrészt szerzett
meg. A Hadar Gold Kft. fokozatosan vette át az Új Spirit Kft. helyét.
Eleinte ez csak formális cserének tűnt, mivel a Hadar Gold Kft. az Új
Spirit Kft. és a Broadcast Project Kft. tulajdona volt. A Hadar Gold
Kft.-t azonban más szerepre nézték ki. A Broadcast Project Kft.
2009. július 28-i társasági szerződése szerint, a cég 381 milliós
tőkéjéből akkor már csak 30 millió 150 ezer forint volt az Új Spirit Kft.
része. Közben a maga 350 millió 850 ezer forintos törzstőkéjével a
Hadar Gold Kft. lett a többségi tulajdonos. Egy év múlva ez az arány
tovább romlott az Új Spirit Kft. kárára. A Hadar Gold Kft. további 200
millió forinttal emelte a tőkéjét a cégben, s ennek nyomán az Új
Spirit Kft.-nek csupán 5,19 százalékos tulajdonosi része maradt: a
Hadar Gold Kft. 94,81 százalékban lett tulajdonosa a Broadcast Kft.-
nek, rajta keresztül pedig az ATV-nek. Végül, 2019. március 11-én, a
Hadar Gold Kft. átruházott egy 138 millió 550 ezer forintos üzletrészt
az Új Spirit Kft.-re, a tulajdonosi arány így lett 70-30 százalék a
Hadar Gold Kft. javára. Mivel az üzletrész átruházásakor ellenértéket
kell adni, ami feltehetően készpénz volt, az Új Spirit Kft. a korábban
98,24 százalékos többségi tulajdonából úgy tudott visszaszerezni
egy 30 százalékos tulajdoni hányadot, hogy 138 millió 550 ezer
forintot fizetett a Hadar Gold Kft.-nek az üzletrészért. Láthatóan
beállították a 70-30 százalékos arányt a Hit Gyülekezete cége kárára
és a Hadar Gold Kft. javára. Vélhetően már ekkor tudták, hogy a
Hadar Gold Kft. kikerül a Hit Gyülekezete irányítása alól, és egy új
tulajdonos jut a Broadcast Project Kft. 70 százalékos üzletrészéhez.
A Hadar Gold Kft.-nek az volt szerepe a történetben, hogy a
többségi tulajdont átjátssza Németh Sándor kezére.
A tranzakciót vélhetően könnyítette, hogy 2005. decemberétől
az Új Spirit Kft. ügyvezetője Németh Alexandra, Németh Sándor
lánya lett, aki később férjezett nevén, Kauzál Alexandra néven
vezette a gyülekezet cégét (Kauzál Márton, a gyülekezeti
könyvkiadó, a Patmos Records ügyvezetője Németh Alexandra férje,
Németh Sándor veje). Németh Sándor lánya vezényelte le a
gyülekezeti tulajdonvesztést, annak ellenére, hogy a Hadar Gold Kft.
„közvetlen irányítást biztosító befolyással rendelkező” tulajdonosa az
Új Spirit Kft. volt. Csakhogy az Új Spirit Kft., vagyis a Hit
Gyülekezete, a Hadar Gold Kft.-ben elveszítette a többségi
tulajdonát, méghozzá egy Liechtensteinben bejegyzett offshore cég
javára. Ezen a ponton jön a fordulat a történetben. Belépett a Hadar
Gold Kft-be az X & A Marketing and Holding Limited (röviden X & A
Ltd.) nevű liechtensteini offshore cég, és így nyert értelmet minden
korábbi tranzakció. Ebből érthető meg, miért szorult háttérbe az Új
Spirit Kft., szerzett mindenhol többségi tulajdont a Hadar Gold Kft..
Az offshore cég megszerezte a Hadar Gold Kft. többségi
tulajdonrészét, és ezzel egycsapásra főtulajdonosa lett mindennek.
Mint később kiderült, ez az offshore cég trójai falóként működött, és
a falóban Németh Sándor ült, aki 2019. március 29-én a titokzatos
liechtensteini offshore cég helyett a saját nevén került az egész
cégbirodalom többségi tulajdonosi posztjára.
Először mindenhol fő tulajdonossá tették a Hadar Gold Kft.-t a
Hit Gyülekezete tulajdonát képviselő Új Spirit Kft. kárára, majd a
Hadar Gold Kft. többségi tulajdonosa Németh Sándor lett. A
gyülekezete pénzén létrejött cégbirodalom, az ATV és az ingatlanok,
mind Németh Sándor többségi tulajdonába kerültek. Ehhez a Hadar
Gold Kft.-ben kellett fő tulajdonossá válnia, miután korábban már
mindent a Hadar Gold Kft. többségi tulajdonába helyeztek. Amikor
minden tehermentes lett, mire kiépült a gyülekezet pénzén,
megjelent a fő tulajdonos, Németh Sándor. A Hit Gyülekezete csak a
költségviselő kisebbségi tulajdonos maradt. Mindez látszólag
bonyolult, pedig az egész akció nagyon világos és könnyen
megérthető. Ehhez azonban meg kell ismerkedni a Hadar Gold Kft.
rövid történetével. Figyeljük lépésről lépésre a fejleményeket.
A Hadar Gold Kft. egy 2000-ben alapított ingatlancég, amely
megvásárolta az egykori Kőbányai mozi épületét. Így tulajdonos lett
az ATV székházaként működő épületben. A cég izraeli tulajdonosai
2004. június 16-án eladták a Hadar Gold Kft.-t a Hit Gyülekezetét
képviselő Új Spirit Kft.-nek és az ATV nagy többségű
tulajdonosának, a Broadcast Projekt Kft.-nek, amelynek egy ideig az
Új Spirit Kft. volt a többségi tulajdonosa. Németh Sándornak nyilván
tetszett az izraeli cég átvétele, mert azon van a „kenet” és az
ábrahámi áldás. Nem beszélve a cég nevében levő „Gold” szóról,
ami az egyik izraeli tulajdonos édesanyjának nevéből származik. E
céggel vásárolta fel a Hit Gyülekezete az ATV-székház céljára
használt épület feldarabolt tulajdonrészeit és a mellette lévő
ingatlant. Az izraeli tulajdonosok által 3 millió forintos tőkével
alapított Hadar Gold Kft.-ben jelentős tőkeemelést hajtottak végre,
amelyet a Hit Gyülekezete tagjai finanszíroztak. Két nagy épület
került a Hadar Gold Kft. tulajdonába: az egyik, ahol az ATV működik,
a másikban pedig a Szent Pál Akadémia kollégiuma található. Amint
az a földhivatali tulajdonlapról kiderül, a Hadar Gold Kft.
tulajdonában lévő épület legalább másfél milliárd forintot ér, mert
2009-ben ekkora jelzálogot jegyeztek be rá a CIB Bank Zrt. javára.
Az ATV épületének tulajdonosa a Hadar Gold Kft., amelynek
tulajdonosai az Új Spirit Kft. és a Broadcast Projekt Kft. voltak. E
cégeken keresztül a Hit Gyülekezete százszázalékos tulajdont
birtokolt. 2009. július 9-én jelent meg egy új tulajdonos, a fentiekben
említett liechtensteini offshore cég, az X & A Ltd., amely
Liechtensteinben a 9490 Vaduz, Äulestrasse 6. szám alatt van
bejelentve. A cég képviseletét dr. Sándor István ügyvéd látta el, aki
annak az ügyvédi irodának a tagja, ahol Mészáros István volt
SZDSZ-es képviselő, a Hit Gyülekezete diakónusa is praktizál.
Németh Sándor tulajdonba lépésének ez az offshore cég a
kulcsszereplője.
Offshore céget azért hoznak létre, hogy ne derüljön ki a
tulajdonos kiléte, és ne kelljen az anyaországban adót fizetnie. Az
nagy bizonyossággal vélelmezhető, hogy az X & A Ltd. esetében
nem az adóoptimalizálás volt az elsődleges szempont, hanem a
valódi tulajdonos titokban tartása. Annak személye azonban a
körülmények ismeretében könnyen azonosítható. Különösen egy
olyan ember esetében, aki minden pozícióba a saját családtagjait
ülteti, mert nem bízik meg idegenekben, aki minden lakóhelyén
felvásárolja a szomszédos ingatlanokat, hogy senki ne lásson be
hozzá, és ne hozzon átkot vagy démonokat a kertjébe. Ezért
teljességgel kizárható, hogy az ATV másfél milliárdot érő székházát
és a Broadcast Project Kft. többségi tulajdonát, valamint az ATV Zrt.
csaknem 300 millió forint névértékű részvényét birtokló Hadar Gold
Kft.-be Németh Sándor beengedjen olyan idegen offshore céget,
amelynek nincs köze hozzá. Az X & A valódi tulajdonosa könnyen
beazonosítható annak alapján is, hogy 2006. május 30-án alakult
egy X and A Marketing Kft. nevű cég, amelynek székhelye az ATV
székháza, a cég alapítója a liechtensteini X & A Marketing and
Holding Limited. Amikor Németh Sándor a Hadar Gold Kft.-ben
átvette a liechtensteini offshore cég üzletrészét, az X and A
Marketing Kft.-ben is helyet cserélt az offshore céggel, és ő lett a
cég egyedüli tulajdonosa. Ez azt a benyomást kelti, hogy a
liechtensteini offshore cég valódi tulajdonosa lépett az offshore cég
helyébe, aki ettől kezdve felfedte kilétét. A cégpapírokban ez
Németh Sándor.
Nem csupán érdekesség, hogy a cég fő tevékenysége
„Hirdetés”, a cégnek pedig tagja volt a dr. Dávid Gyula nevén
jegyzett Intermedia Zug Holding AG nevű másik offshore cég. Dr.
Dávid Gyula ügyvéd jól ismert közéleti szereplő, volt MSZP-s
képviselő, az MSZP pénztárnokának, Puch Lászlónak bizalmi
embere, akit sokan a pártpénztárnok kifizetőhelyeként ismertek. Az
is érdekes, hogy az ATV hirdetési bevételeiben érdekelt X and A
Marketing Kft.-ben az MSZP-s kötődésű offshore cégnek 2007.
január 3-től 2010. május 25-ig volt tulajdona. A Fidesz 2010. április
25-én nyerte meg a parlamenti választást, egy hónappal később az
MSZP-s cég már kikerült a „hirdetésszervezők” köréből. Ez arra utal,
hogy addig az MSZP „támogatta” az ATV hirdetési bevételeit. Egy
hónappal azután, hogy Orbán hatalomra jutott, az MSZP-s cégre
már nem volt szükség. Megindult a Fideszhez való dörgölőzés, az
Orbán „keresztény” államával való azonosulás. Az ATV eljutott a
fideszes reklámkasszához is: nem sok idő múlva már a Mészáros
Lőrinc érdekeltségébe tartozó Atmedia nevű cég értékesítette a
reklámidejét. Bevett gyakorlat, hogy a hirdetők és a médiumok közé
beépítenek reklámcégeket, amelyek közvetítés címén levesznek a
hirdetési bevételekből. Amikor a pártpénztárnokok az állami cégek
hirdetéseit szervezték egy-egy médiumba, a pénzt a saját cégükön
folyatták át, amely megsarcolta a bújtatott párttámogatást. Ha az X
and A Marketing Kft. ugyanígy állt a hirdetők és az ATV között, akkor
az offshore cégen keresztül a hirdetési bevételekből is levett egy kis
részesedést Németh Sándor cége. Még a saját televíziójába szerzett
hirdetési bevételből is részesedett. Érdekesség még, hogy az ATV
támogatást kapott az Orbán-kormánytól (minisztériumok fizetnek
turisztikai műsorokért és egyéb kamu PR programokért, mint
Magyarország népszerűsítése, honvédelem stb.), miközben az ATV
bérleti díjat fizet a Hadar Gold Kft.-nek, az ATV-székház
tulajdonosának, amelynek Németh Sándor a többségi tulajdonosa.
Így Orbán Viktor pénze Németh Sándorhoz kerül, aki pedig
kopogtatócédulákat gyűjtet, kampányol Orbán mellett, kézzel vezérli,
meghatározza az „ellenzéki” ATV műsorpolitikáját, szellemi arculatát.
Ha valaki megnézi, hány balliberális médiaszemélyiség tűnt el a
nyilvánosságból az ATV-ből való kirúgása nyomán, arra a
következtetésre juthat, hogy az ATV szisztematikusan „használja el”
és vonja ki a forgalomból a balliberális újságírókat. Az ATV hasznos
a Nemzeti Együttműködés Rendszerének, így megérdemli, hogy
fideszes állami hirdetést kapjon, amiből Németh Sándor
személyesen is részesedhet.
Az X & A Ltd. (rövidített) nevű offshore cég csupán 2019.
március 29-ig volt az X and A Marketing Kft. tulajdonosa, ekkor nem
más, mint Németh Sándor váltotta fel. Németh Sándornak ki kellett
fizetnie az X & A Ltd. nevű offshore cég tulajdonrészét, mert a cég
törzstőkéje továbbra is 40 millió forint pénzbeli betét maradt. Ez
nemcsak azt jelenti, hogy Németh Sándor már itt kihúzott a zsebéből
40 millió forintot, hanem azt is, hogy a liechtensteini offshore cég az
ő javára lépett ki egy nyereséges üzletből. Az X and A Marketing Kft.
adózás utáni nyeresége 2014 és 2018 között 86 millió forint volt. Ha
Németh Sándor állt a liechtensteini offshore cég mögött, akkor már
ez is az ő bevétele volt. Ha semmi köze sem volt hozzá, akkor az
offshore cég miért került be az üzletbe, hogyan jutott be az ATV
székházba, és miért lépett ki onnan? Hogyan lehet az, hogy az
„ismeretlen” tulajdonos éppen Németh Sándor javára mondott le a jó
üzletről? A Hadar Gold Kft. 2015. március 25-én kelt társasági
szerződését, amely az Új Spirit Kft. és a liechtensteini offshore cég
között köttetett, az X & A Marketing and Holding Limited nevében
Kauzál Alexandra, Németh Sándor lánya írta alá. Ha csak
tévedésből, azt Sigmund Freud azonnal értené. Azért is, mert az „X
& A” hangzása erősen emlékeztet az „Alexandra” névre, csupán a
betűket felcserélve. A másik aláíró Kovács Tamás, szintén bizalmi
ember, az ATV Zrt. operatív igazgatója volt.
Az X & A Ltd. 2009. július 9-én lépett be a Hadar Gold Kft.-be. A
Hadar Gold Kft. 2009. július 30-i taggyűlési jegyzőkönyve szerint az
X & A 1 millió 830 ezer forintos befizetéssel lépett be a cégbe, ami
az Új Spirit Kft. 181 millió 170 ezer forintos törzsbetétjével szemben
elenyésző. A befizetett alaptőkét jól kiszámolták, mert az X & A Ltd.
belépésével a törzstőke 183 millió forintra emelkedett, így az
offshore cég éppen 1 százalékos tulajdonosa lett a Hadar Gold Kft.-
nek. Az Új Spirit Kft. révén a Hit Gyülekezete 99 százalékban volt a
cégbirodalom legfontosabb cégének a többségi tulajdonosa. Mivel a
Hadar Gold Kft. a tulajdonosa az ATV-székháznak és jelentős
részben az ATV Zrt.-nek is, azt lehet mondani, hogy addig a Hit
Gyülekezete volt mindennek a tulajdonosa.
Ám a 2009. július 30-i taggyűlés jegyzőkönyve már arról tudósít,
hogy a liechtensteini offshore cég 40 millióval emelte a saját
tőkerészét, míg az Új Spirit Kft. tőkerésze változatlan maradt. Ez
megismétlődött még néhányszor: az offshore cég ismeretlen
tulajdonosa 2010-ben előbb 20 millióval, utána 40 millióval, 2011-
ben pedig két részletben 100 millió forint készpénzzel, majd 70 millió
540 ezer forintnyi nem pénzbeli vagyoni hozzájárulással növelte a
saját tőkerészét. Ezzel a liechtensteini X & A Ltd. a Hadar Gold Kft.
60 százalékos tulajdonosa lett. Mivel a Hit Gyülekezete cége, az Új
Spirit Kft. az „ismeretlen” tulajdonú offshore céggel nem tartotta a
lépést, nem emelte a saját tőkéjét, így a korábban 99 százalékos
tulajdonrésze 40 százalékra csökkent. Ez érthetetlen, mert az Új
Spirit Kft.-nek nem lett volna szüksége az X & A Ltd. befizetéseire,
hiszen saját alaptőkéje is háromszor akkora, mint az offshore cég
tőkeemelése. Nem gondolhatunk másra, csak arra, hogy ennek a
cégnek és befizetéseinek semmi más célja nem volt, mint az, hogy
az X & A Ltd. a mindent birtokló Hadar Gold Kft.-ben többségi
tulajdonos legyen, leváltsa ott a Hit Gyülekezetét. Így a Hit
Gyülekezete tulajdonát (a másfél milliárdos jelzáloggal terhelhető
ATV székházzal és az ATV televíziós csatornával együtt) az X & A
Ltd. többségi tulajdonába játszották át. Pedig a Hadar Gold Kft. nem
szorult semmilyen külső cég tőkeinjekciójára, ha az ATV székházra
másfél milliárdos jelzáloghitelt tudott felvenni. A Hit Gyülekezete is
korlátlan forrás lehetett volna a cég finanszírozásához, mint ahogy
korábban is az volt. Ezért a cég nem szorult rá, hogy egy idegen
offshore cég feltőkésítse.
Az akciónak egyetlen célja lehetett, hogy a liechtensteini
offshore cég mögött álló ismeretlen tulajdonos megszerezze a Hit
Gyülekezete több milliárdot érő vagyonát, mindössze 200 millió forint
készpénzzel és 70 millió 540 ezer forint értékű nem vagyoni
apporttal. Hogy ezt miért hagyta Németh Sándor lánya, aki az Új
Spirit Kft. ügyvezetője, a Hit Gyülekezete vagyonának kezelője volt,
s miért tűrte Németh Sándor, aki még soha nem engedett senkit a
vállalkozásai közelébe, arra akkor kaphatjuk meg a választ, ha
kiderül: ki az, akinek érkezésére előkészítettek mindent? Ki állt az X
& A Ltd. mögött, mint tényleges tulajdonos? Ez nem lehet más, mint
akinek a javára lemondott az X & A Ltd. a megszerzett többségi
tulajdonról, és akinek átadta az üzletrészét. Az offshore cég szerepe
ugyanis csupán ennyi volt.
Nem kellett nagyon sokat várni. 2019. március 29-én megtörtént
a tranzakció. A Hadar Gold Kft.-ben az X & A Ltd.-et felváltotta az új
tulajdonos: Németh Sándor. A 2019. március 29-i társasági
szerződés szerint a Hadar Gold Kft. egyik tulajdonosa az Új Spirit
Kft. (a céget képviseli Kauzál Alexandra, Németh Sándor lánya), a
másik tulajdonos pedig Németh Sándor magánszemély, Kauzál
Alexandra édesapja, a Hit Gyülekezete vezető lelkésze. Németh
Sándor az X & A Ltd. üzletrészét vásárolta meg a cégben, illetve
jutott hozzá valamiképpen. Így a Hadar Gold Kft. 453 millió 540 ezer
forintos törzstőkéjéből 181 millió 170 ezer forint az Új Spirit Kft.
(vagyis a Hit Gyülekezete) tulajdona, 272 millió 370 ezer forint
törzsbetét pedig Németh Sándor tulajdona. Németh Sándor a
liechtensteini offshore cég közbeiktatásával, a Hit Gyülekezetével
szemben, megszerezte a cég 60,05 százalékát, míg a Hit
Gyülekezete cége, az Új Spirit Kft. 39,9 százalékkal csupán
kisebbségi tulajdonos maradhatott. Emlékeztetünk rá, hogy
eredetileg az Új Spirit Kft. és a Broadcast Projekt Kft. volt a cég
tulajdonosa. Amíg be nem lépett az X & A Marketing and Holding
Limited, minden a Hit Gyülekezete tulajdona volt. És látszólag
semmi nem indokolta, hogy ez megváltozzon.
Az ATV-projektet a gyülekezet finanszírozta. Még az offshore
cég belépésekor is 99 százalékos tulajdonos volt. A beengedett,
„ismeretlen” tulajdonú offshore cég azután elkezdte a tőkerészét
emelni, s ez semmi más célt nem szolgálhatott, csak a többségi
tulajdon fokozatos megszerzését. A Hadar Gold Kft. minden más
többségi tulajdonosa, így aki a Hadar Gold Kft.-ben többségi
tulajdonos, az mindennek a tulajdonosa lesz. Az offshore cég 60
százalékos tulajdonos lett, majd átadta az egészet Németh
Sándornak, aki így vélhetően a liechtensteini offshore cég valódi
tulajdonosa volt. Ezzel Németh Sándor lett a tulajdonosa nem
csupán a Hadar Gold Kft.-nek, hanem mindannak, ami a Hadar Gold
Kft. tulajdona. Németh Sándornak mindez csupán 200 millió forint
készpénzbe és 70 millió 540 ezer nem pénzbeli juttatásba került. A
200 milliót akkor kellett kifizetnie, amikor a lichtensteini offshore cég
a tulajdonrészeket megszerezte, vagy akkor, amikor az X & A
Marketing and Holding Limited a cég 60 százalékos üzletrészét neki
eladta. Ha az offshore cég mögött a Hit Gyülekezete állt, és Németh
Sándornak ingyen írták a tulajdonrészt a nevére, az törvénytelen. Ha
Németh Sándor névértéken, a saját pénzén vásárolta meg az
offshore cég üzletrészét a Hit Gyülekezetétől, akkor ugyanott
vagyunk. Németh Sándor az összes pénzét a Hit Gyülekezetéből
szerezte, mindenképpen a Hit Gyülekezete pénzéből lett a Hadar
Gold Kft.-ben lévő vagyon 60 százalékos tulajdonosa. De hogyan
lehet a lelkészi járandóságból ennyi pénze?
Lehetett hallani olyasmit, hogy Németh Sándort a tized tizede
illeti meg. A IV. Mózes 18,26-32 versek szólnak a tized tizedéről,
miszerint „jutalmatok ez néktek a gyülekezet sátorában való
szolgálatokért”. Ez a rész a lévitáknak szól, de Németh Sándor nem
lévita, s még csak nem is zsidó. Keresztény egyházra ez nem
érvényes. Keresztény egyház ezen a címen nem szedhet tizedet.
Németh Sándor pedig nem vághatja önkényesen zsebre annak
tizedét (sem). De azt sem tudta soha senki, hogy mennyi a befolyt
tized. Az előző fejezetben a Bibliából kimutattuk, hogy az
újszövetségben nincs tizedfizetés, a tized címén kizsarolt pénz
lopás. Az a szervezet, amit ő működtet, nem bibliai alapokon áll, az
nem keresztény egyház. Formailag ez még nem biztos, hogy
törvénysértés, de ha nem könyvelik le, ha nem valós összeget
bevételeznek, s Németh Sándor nem a bevételezett összegből kap
hivatalosan kiutalt tiszteletdíjat, az már lehet az. S az is, ha a
felhalmozott vagyon sokszorosa a hivatalosan kimutatott
keresetének. A kérdés az, hogy egy vagyonvizsgálat esetén képes-e
legális jövedelmet állítani a látható és kimutatható vagyona mögé, és
fizetett-e ekkora vagyonnak megfelelő bevétel után adót?
Németh Sándor csak 40 százalékot hagyott meg a Hit
Gyülekezetének, a többit magánosította. A Hadar Gold Kft. az ATV
székházának tulajdonosa, amelynek értéke akkora, hogy a CIB Bank
elfogadta egy másfél milliárdos jelzáloghitel fedezetéül. Németh
Sándor akkor került tulajdonba, miután a jelzálog lekerült róla. A
Hadar Gold Kft. ezen kívül többségi tulajdonosa a Broadcast Project
Kft.-nek, amely az ATV legnagyobb részvénytulajdonosa. A 2019.
március 11-i társasági szerződés szerint a Hadar Gold Kft. 411 millió
950 ezer forinttal a Broadcast Project Kft. 70 százalékos tulajdonosa.
A kisebbségi tulajdonos az Új Spirit Kft. 176 millió 550 ezer forint
törzsbetéttel, ami a cég 30 százalékos tulajdonrészének felel meg. A
szerződés 18 nappal azelőtt készült, hogy Németh Sándor a saját
nevén a Hadar Gold Kft. többségi tulajdonosa lett. A 2010. november
9-én kelt társasági szerződés szerint a Hadar Gold Kft. még 94,81
százalékos tulajdont birtokolt. Mint korábban jeleztem, 2019-ben a
Hadar Gold Kft. átruházott 138 millió 550 ezer forintos üzletrészt az
Új Spirit Kft.-re, hogy kialakuljon a 70-30 százalékos tulajdoni arány
a Hadar Gold Kft. javára a Hit Gyülekezetével szemben. Ha itt
valóságos pénzmozgás történt, akkor az egykori százszázalékos
tulajdonos még 138 millió 550 ezer forintot fizetett is azért, hogy 30
százalékos tulajdonos lehessen. Annak a cégnek fizetett, amely
Németh Sándor többségi tulajdonába került. Papíron ennek 60
százaléka már Németh Sándort illeti meg. Ezt a pénzt a Hit
Gyülekezete fizette, nagyrészt Németh Sándornak, hogy a
gyülekezet 30 százalékot birtokolhasson abból, ami teljes mértékben
az övé volt. Ha egy állami cég teszi ezt, a felelőst hűtlen kezelésért
bíróság elé állítják.
Mindez nem minden, mert a csaknem másfél milliárdos
törzstőkéjű ATV Zrt.-nek is három részvényese van: a Broadcast
Projekt Kft., a Hadar Gold Kft. és Németh Sándor magánszemély. A
Broadcast Project Kft. 1 milliárd 49 millió 780 ezer forint értékű
részvénycsomaggal rendelkezik. A cégnek 70 százalékos
tulajdonosa a Hadar Gold Kft., így 70 százalékos tulajdonosa az 1
milliárd 49 millió 780 ezer forint értékű részvénycsomagnak is.
Ennek pedig 60 százalékos tulajdonosa Németh Sándor
magánszemély. A Broadcast Projekt részvényeinek 70 százaléka
734 millió 846 ezer forint, ennek a 60 százaléka 440 millió 907 ezer
600 forint. Ennyi a névleges értéke Németh Sándor Broadcast
Project Kft.-n keresztül birtokolt részvényeinek. Az ATV második
legnagyobb tulajdonosa maga a Hadar Gold Kft. 297 millió 990 ezer
forint értékű részvénnyel. Ennek a 60 százaléka is Németh Sándort
illeti meg, az 178 millió 794 ezer forint. Emellett Németh Sándor
saját nevén maga is részvénytulajdonos egy 71 millió 230 ezer
forintos részvénycsomaggal. Németh Sándornak az ATV Zrt.-ben
van összesen 690 millió 931 ezer 600 forint értékű tulajdonrésze,
amelyhez a liechtensteini offshore cég közbeiktatásával 200 millió
forint készpénzzel és a 70 millió 540 ezer nem pénzbeli juttatással
jutott hozzá, kipenderítve a Hit Gyülekezetét a cég többségi
tulajdonából. Ehhez jön az ATV székház értékének 60 százaléka,
ami a minimum másfél milliárd forint 60 százaléka. Emellett még egy
200 milliós tőkerésze található a Hadar Gold Kft.-ben és 40 milliós
törzstőkéje az X and A Marketing Kft.-ben. Ez névértéken mintegy
kétmilliárd forint, ami elvileg a Hit Gyülekezete tulajdona lehetne,
illetve annak kéne lennie. Ehhez jönnek még a cégek éves bevételei.
Egyedül az Új Spirit Kft. maradt meg tisztán a Hit Gyülekezete
cége, de sajnos ez a cég – nyilván Kauzál Alexandra, Németh
Sándor lánya gondos ügyvezetése folytán – minden cégben jelentős
kisebbségbe szorult az apja, Németh Sándor vezető lelkész többségi
tulajdonrészével szemben. Hogy ez mit jelent pontosan, azt egy
példával érzékeltetem. Mint említettem, az Új Spirit Kft. a Hadar Gold
Kft. 99 százalékos tulajdonosa volt, amikor 2009-ben a liechtensteini
offshore cég, az X & A Ltd. belépett, majd elkezdett tőkét emelni. Az
utolsó tőkeemelés 2011. november 11-én történt. Ettől kezdve az Új
Spirit Kft., vagyis a Hit Gyülekezete már csak kisebbségi tulajdonos,
az offshore cég a 60 százalékos tulajdonos. A cégadatokban 2014-ig
visszamenőleg látható a Hadar Gold Kft. adózott eredménye, a cég
nyeresége. A Hadar Gold Kft. 2014-ben 270 millió 513 ezer, 2015-
ben 134 millió 100 ezer, 2016-ban 36 millió 739 ezer, 2017-ben 60
millió 244 ezer, 2018-ban 75 millió 826 ezer forintos adózott
eredményt ért el. Öt év alatt 577 millió 422 ezer forint nyereséggel
zárt. Ez az összeg a Hit Gyülekezete nyeresége lett volna, ha nem
lép be a cégbe az X & A Ltd., a liechtensetini offshore cég. Így az
összeg 60 százaléka, 346 millió 453 ezer 200 forint az X & A Ltd.
járandósága. Ha az offshore cég mögött Németh Sándor állt, akkor ő
keresett ennyi pénzt, a Hit Gyülekezete pedig ennyit veszített. A
gyülekezet 225 millió 194 ezer 580 forintot keresett 577 millió 422
ezer forint helyett. Németh Sándor a liechtensetini cég beiktatásával
346 millió 453 ezer 200 forintot vett el a Hit Gyülekezetétől, és
juttatott egy offshore cégnek, amelynek üzletrészét később ő maga
vette át. A Hit Gyülekezete tagjai erről vajon tudnak-e valamit? A Hit
Gyülekezetét az elmúlt húsz évben a saját bálványa lopta és
károsította meg sok százmillióval, mint egy óriás „blackhole”, vagyis
„fekete lyuk”, amely a saját galaxisát zabálja fel.
De ha már itt tartunk, érdemes megnézni azt, hogy az Új Spirit
Kft., amely 773 milliós törzstőkével rendelkezik (a pénz a Hit
Gyülekezetéből származik), s amely csak egyetlen cégben, a Hadar
Gold Kft.-ben öt év alatt (még így is) 225 millió 194 ezer 580 forint
nyereséget ért el, vajon mekkora hasznot hoz a Hit Gyülekezetének.
A cégadatok szerint az Új Spirit Kft. kizárólag veszteséget termelt.
2014-ben 476 ezer, 2015-ben 14 millió 797 ezer, 2016-ban 1 millió
833 ezer, 2017-ben 10 millió 924 ezer, 2018-ban 1 millió 862 ezer
forint, öt év alatt összesen 29 millió 892 ezer forint veszteséggel
zárt. Ez pedig a Hit Gyülekezete vesztesége. Nyilván azért, mert az
Új Spirit Kft., valójában a Hit Gyülekezete a generális költségviselő.
Miközben Németh Sándor és az általa leváltott offshore cég nyert, a
Hit Gyülekezete veszített. Németh Sándor lánya, Kauzál Alexandra
ügyvezető kapna „néhány kérdést” a tulajdonos egyháztól, ha a
tulajdonos egyháznak az apján kívül lennének felelős vezetői és
lennének testületei. De a Hit Gyülekezete működési módját ismerve
Kauzál Alexandra az apja utasításait követte, és mindent úgy tett,
ahogyan azt Németh Sándor meghagyta neki. Ezért lett ő az
ügyvezető, hogy senki ne lásson bele, senki ne tegyen fel
kérdéseket, ha a Hit Gyülekezetét hátrány éri a vezető lelkész
javára.
A nepotizmus nem elég kifejező szó annak leírására, ahogyan
Németh Sándor a családtagjait ülteti felelős pozíciókba. Az ATV
általános vezérigazgatója a fia, Németh Sándor Szilárd (Németh S.
Szilárd), ő volt a hírigazgató is, igazgatósági tag a lánya, Németh
Csillag, aki 2017. november 11-e után a férjezett nevén, Jader
Csillagként tagja az igazgatóságnak. A 2017. november 15-i
igazgatósági ülés felhatalmazta Németh (Jader) Csillagot, hogy
együttes aláírási jogosultsága legyen egy másik igazgatósági taggal,
akár a testvérével, Németh S. Szilárddal. Ha az apjuk szól nekik,
ketten bármit elintézhetnek, aláírhatnak. Miért? Mert ők Németh
Sándor gyermekei. A Patmos Records, a Hit Gyülekezete
könyvkiadó szervezetének ügyvezetője Kauzál Márton, Németh
Alexandra férje, Németh Sándor veje. Ő és Németh S. Szilárd
tulajdonosok voltak a Policy Agenda Kft.-ben. A cég elemzései
gyakran voltak láthatóak, hallhatóak az ATV műsoraiban. Magától
rendelt Németh S. Szilárd elemzéseket. Németh (Kauzál) Alexandra
a Hit Rádióban riporter is. A rádió minden bizonnyal legizgalmasabb
műsora, amikor a Hit Rádió riportalanyai Németh Sándor és Németh
S. Judit (Németh Sándor felesége), a riporter pedig Németh (Kauzál)
Alexandra. Németh Csillag az Új Exodusban szerkesztő, az ATV-ben
külpolitikai szakértő. Németh Sándor másik veje, Pátkai Mihály a
gyülekezet elleni „támadások” kivédését végzi, a testvére, Pátkai
András, aki az ATV korábbi vezetője, az Izrael Szövetségesei
alapítvány (IAF) brüsszeli igazgatója. Az alapítványt Benny Elon
rabbi, Izrael egykori turisztikai minisztere alapította, akivel Németh
Sándor jó üzleti kapcsolatot alakított ki a gyülekezeti tagok Izraelbe
utaztatásával. Különösen a Hit Gyülekezete 1996-ban rendezett
jeruzsálemi konferenciájával, amikor 2500 embert vitt Jeruzsálembe.
Elon rabbi a Knesszet Keresztény Szövetségesek Koalíciójának
alapító elnöke is, innen valók Németh Sándor izraeli kitüntetései,
amelyekre oly büszke. Bejáratott ügyvédi irodák segítik a „család”
ügyeit. Ezzel egy maffia minden lényeges eleme együtt van: politikai
kapcsolatok médiával, „katonákkal”, imakommandóval, biztonsági
szolgálattal, fegyveres testőrökkel bezárólag.
Visszatérve: megmagyarázhatatlan, hogy Németh Sándor miért
lett tulajdonos a Hit Gyülekezete kárára a gyülekezet előzetes
jóváhagyása nélkül. Utólag lehet papírokat gyártani, jó szokása
szerint, és dicsekedni azzal, hogy „a vizsgálatok mindent rendben
találtak”. Nem kérdés, ha Németh Sándor megszavaztatja a Hit
Gyülekezetében, hogy egyetértenek-e azzal, hogy a nevére íratta a
gyülekezet ATV körüli cégekben lévő tulajdonának 60 százalékát,
magasba emelkednének boldogan a kezek. De nem biztos, hogy ezt
mindenki helyénvalónak találja. Az sem biztos, hogy törvényes. A
legszebb magyarázat az lesz, ha Németh Sándor azt mondja majd,
amit a Fidesz, hogy így védi meg a gyülekezet vagyonát a
kormányzati „önkénytől”, mint Selmeczi Gabriella a kiflivéget és a
magánnyugdíjpénztári megtakarításokat. Amilyen bátran a nevére
íratta az offshore cég tulajdonrészét, még a Hit Csarnok is sorra
kerülhet, ami ma még a gyülekezet cégének nevén van. Ha a Hadar
Gold Kft. mint ingatlanos cég, tulajdonos lesz a H & H Projects Kft.-
ben, azzal Németh Sándor tulajdont szerez a Hit Parkban. Egy
társaságiszerződés-módosítás az egész, a Hadar Gold Kft. mögött
kívülről nem látszik az igazi tulajdonos. Bármi megtörténhet. Ha
Németh meg merte tenni azt, hogy a nevére írja az ATV-ben lévő
gyülekezeti vagyon 60 százalékát, kiterjesztheti a „védelmét” a Hit
Parkra is. Ha megmaradt volna az offshore cég mögött megbújva, az
is gáz lett volna. De előbújt, a saját nevével vállalta. Ez arra utal,
hogy biztonságban érzi magát az Orbán-rendszerben, nincs
veszélyérzete. Annak ellenére, hogy egy másik diktátorban megbízni
nem életbiztosítás.
Németh Sándornak ezenfelül van egy kétmilliárd forintra becsült
háza. Nem számoljuk, amiről nem tudunk biztosat, de másfél milliárd
értékű vagyona van ezen felül, az biztos. Ha ezt elosztjuk az elmúlt
harminc év 360 hónapjával, úgy megközelítőleg minimum tízmillió
forintos havi átlagbevételének kellett lennie a Hit Gyülekezetéből.
Ekkora lelkészi fizetés nincs. Ez még a tized tizedénél is több.
Ekkora vagyont nem lehet legális bevételből igazolni. Kérdés, hogy
mindeközben fizetett-e adót, és ha igen, mennyit? Ha Németh
Sándor hivatalos testület, közgyűlés által megállapított fizetésén felül
bármennyit is elvett a Hit Gyülekezete pénzéből, az lopás. Németh
azt prédikálta, hogy ő nem gazdag ember. Tagadta a Hit Rádióban,
hogy a háza kétmilliárdot érne, de könnyen lehet, hogy alábecsült ez
az összeg. Ez amerikai összehasonlításban is egy palota. Azt
mondta: „A Bibliában a pénz önmagában nem piszkos dolog, a
megítélése attól függ, ki milyen célra használja. Sok pásztort
rágalmaznak, akik az anyagi javaikat, jólétüket nem hedonizmusra
használják, hanem az egyház építésére. Nagyon sok kiadással jár a
nemzetközi szolgálat és az utazás, de ha helyben vannak, akkor is
számos költségük van. Az állandó tömeggel való érintkezés miatt
fontos, hogy a pásztorok megfelelő körülmények között lakjanak,
mentálisan, pszichikailag meg tudjanak újulni, egészségesek
legyenek. Az Istent szerető emberek örülnek annak, ha Isten felkent
emberei hosszú ideig élnek.”
 De ha egyszer véget ér a pénzen megváltott hosszú élet, s „fesz
lesz” az utódlás körül, nem kizárható, hogy a Hit Gyülekezete ezer
részre szakad. A sok kis Németh Sándor ki akar válni és önálló akar
lenni, mert tanult a „mesterétől”, és többé nem ismer el senkit maga
fölött. Akkor lesznek, akik a kiváláskor kérik az arányos részüket a
„közösből”. De a Németh család eleve lázadónak nyilvánítja őket, és
semmit nem ad nekik, mindent megtartanak maguknak. Ekkor kezdik
el boncolgatni egyesek, hogy a gyülekezet egy jogi személy, a
gyülekezet pénzén szerzett vagyon a gyülekezeté, nem a Németh
családé. Elindul a kisgazdásodás, a belső háború. Ha Németh
Sándornak szerencséje van, akkor megússza a szép hosszú életet
felelősségrevonás nélkül. Legalábbis itt a földön. A marakodást
pedig az utódaira hagyja. A homokra épült ház összeomlik. Csak a
szél sodorja majd egy offshore cég papírjait a romok között.
Jézusnak elég volt egy hegy is a megújuláshoz, nem kellett a
hegyre Heródes palotája. A pusztába vonult vissza, nem királyi
rezidenciára. Németh Sándornak azért kell ez a sok pénz, hogy
hosszú ideig éljen? Egy keresztény pásztor a pénztől reméli a
hosszú életet? Csűröket épít? Jézus bolondnak nevezi az ilyen
embert. „Meglássátok, hogy eltávoztassátok a telhetetlenséget; mert
nem a vagyonnal való bővölködésben van az embernek az ő élete” –
mondta Jézus. (Lukács 12,15)
Isten éltesse Németh Sándort sokáig. Örülünk, hogy ezt nem
bízta a véletlenre, és egy lichtensteini offshore cég beiktatásával
gondoskodott a hosszú életről. Szerencséje, hogy Magyarország
nem jogállam, különben a hosszú életet rács mögött tölthetné.
Szegény Németh Sándort bántják

Nagyot nézhetett Tel-Avivban az izraeli határőr a repülőtéren, ha

megkérdezte Németh Sándort és a leányát, mi járatban vannak a
Szentföldön. Ha Németh Sándor kivételesen igazat mondott, azt
kellett válaszolnia, hogy az Énekes fedőnevű volt III/III-as ügynök,
egy Bartus László nevű újságíró beszervezését igazoló 6-os
kartonért jöttek Jeruzsálembe. Németh Sándor 2012. augusztus 25-
én a szlovákiai Besztercebányán tartott istentiszteleten jelentette be,
hogy birtokában van az ügynökmúltamat bizonyító beszervezési
karton. Németh ellen pert indítottam az ügynökvádja miatt, s a
bírósági meghallgatásán mondta el, hogy a nevemre kiállított hamis
6-os kartonért Jeruzsálembe utazott a lányával, hogy egy ismeretlen
személytől átvegye azt. A vallásos babonaság ezúttal is a józan ész
fölé kerekedett: ha valamit Jeruzsálemben akarnak átadni, az csak
valódi 6-os karton lehet. Mert Jeruzsálemben csak jó emberek
vannak. Igaz, hogy Jézust is ott feszítették meg, de az már régen
volt. Jeruzsálemben rajta van a „kenet”. Főleg, ha valaki az általa
kitalált hamis ügynökvádhoz szolgáltat bizonyítékot. Azon kétszeres
kenet van.
Németh Sándort egy szélhámos csőbehúzta Jeruzsálemben,
mert így működik a Hit Gyülekezete: a főnök kitalál valamit, és
azonnal sorakoznak a tanúk, a hamis bizonyítékok. Bármit el lehet
érni nála, ha valaki hamis bizonyítékot gyárt az ő rögeszméihez.
Ezzel visszaélnek sokan, és az orránál fogva vezetik. Így jár az, akit
elvakít a gyűlölet. De nem bánta meg ezt sem, mert a hamis
ügynökvád is eszköz volt a kezében. A bólogató Jánosok elhiszik így
is. Hack Péter büntetőjogászként is képes arra, hogy a Hit Rádióban
bizonyíték nélkül lebegtesse az ügynökvádat. Ha Németh Sándorról
van szó, a jogi kategóriák sem számítanak. Elfelejti azonnal, mit tanít
az egyetemen. Például, hogy amíg valakiről nem bizonyították be,
hogy bűnös, addig ártatlan. Hack Péter büntetőjogászként bizonyíték
nélkül gyanúsít, vádol. De a Hit Gyülekezetében ezek a normák. Ez
Németh Sándor „szelleme”. Ez rosszabb, mint a bűnös „világ”, mert
a világban ezt nem lehet megtenni. Hack azt is megengedte
magának, hogy a bíróságon azt mondja: a művelődési házak
vezetőiről tudható, hogy ügynökök voltak. Mivel vezettem
művelődési házat, képes volt az összes volt művelődési ház
vezetőjét megrágalmazni. Ez elég számára az ügynökmúlt
feltételezésére. A Közművelődési Dolgozók Szakszervezetének
egykori és jelenlegi vezetői tiltakoztak a kijelentése miatt. A
művelődési házak nagy része az ellenzék központjának számított.
Esztergomban az ellenzéki pártok abban a művelődési központban
alakultak meg, amit én irányítottam. Nélkülem ez másképp történt
volna. Tudom, persze, az állambiztonság akarta így, meg Móricka.
Németh Besztercebányán, a prédikációja részeként, azt
mondta: „Egyszer csak fölhívnak telefonon, a botrány után, hogy
kell-e nekem ennek az embernek a titkosszolgálati űrlapja. Hát nem
vagyok kíváncsi, de mikor… őrá, mondtam, Isten bocsásson meg,
kell. Jogom van megtudni, megismerni a sorsomat. Hogy kik
befolyásolták, kik akarták alakítani. Kik miatt kerültem rossz
helyzetbe és szégyenítettek meg a nyilvánosság előtt? Ki miatt indult
el tizennyolc vizsgálat ellenem? És mondtam neki, kell. Mennyiért
adod?” Ezen a ponton Németh Sándor észbekapott, hogy hol van.
Nem bűnözők között, hanem egy keresztény istentiszteleten. Ezért
hozzátette: „Tudtam, hogy nem keresztény.” Persze, mert aki nem
keresztény, mindjárt pénzt akar, ha egy közérdekű információt
szeretne megosztani. A keresztény Németh Sándor legalábbis ezt
képzeli. Neki jár így az esze, hogy azonnal pénzt kínált érte. Neki a
hitelesség bizonyítéka az, ha pénzt kérnek érte. Mint tudjuk, szerinte
„mindent meg lehet pénzen vásárolni”. Csak annak van értéke, amit
korrupcióval lehet megszerezni. Ezért nem vette észre, hogy
becsapták, hamisítványt adtak el neki. Majd a prédikációt így
folytatta: „Megkaptam. S akkor döbbentem meg a beszervezési
lapján, az űrlapján, hogy a titkosszolgálatnak a munkatársa.” S
hatásosan körbenézett. A teremben áhítat. Hiába, „a Sándor” elől
nem lehet eltitkolni semmit. Vele van a „Szentlélek”.
Németh Sándor azonban a bíróságon mást állított, mint amit az
istentiszteleten mondott. Ezért rögzítsük: a szószékről, Isten
Igéjének hirdetése közben, két Pál apostol és egy Ésaiás próféta
között azt állította, hogy amit megkapott, az a beszervezési lapom
volt. Annak alapján állapította meg, hogy a titkosszolgálat
munkatársa voltam. Ezzel azt mondta, hogy bizonyíték van a
kezében arra, hogy a titkosszolgálat ügynöke voltam. Azt soha nem
lehet biztosan tudni, hogy ez a „titkosszolgálat” a kommunista
állambiztonsági szolgálat vagy a rendszerváltás utáni polgári
titkosszolgálat, esetleg mindkettő. „Beszervezési lapot” ugyanis a
rendszerváltás előtti állambiztonsági szolgálat állított ki, ezeket
nevezték BM 6-os kartonnak. Beszervezés az állambiztonságnál
volt. Az az intézmény azonban 1990. február 13-án jogutód nélkül
megszűnt. Mivel én 1990. június 8-án tértem meg a Hit
Gyülekezetében, nem lehettem az állambiztonság III/III-as ügynöke,
mert az állambiztonság, amelynek dolgoztam volna, már nem
létezett. Ezért a mese az, hogy a rendszerváltás után a polgári
titkosszolgálat „átvett” engem, mint volt III/III-as ügynököt, és
beépített a Hit Gyülekezetébe. (Eszerint a Nemzetbiztonsági
Hivatalnak három hónapja volt erre. Megalakulásuk után az volt a
legfontosabb dolguk, hogy ügynököt állítsanak Németh Sándorra,
ami törvénytelen lett volna, s az egész rendszerváltást kérdőjelezte
volna meg abban a légkörben és politikai helyzetben, a Dunagate
után. A Szentlélek pedig nem szólt Németh Sándornak, hogy
ügynököt küldenek ellene.)
Ehhez azonban III/III-as ügynöknek kellett volna lennem, mert
ha nem voltam az, nem tudott volna átvenni a polgári titkosszolgálat.
A Jeruzsálemben vásárolt hamis 6-os karton készítői a lap aljára
elhelyezték az ÁBTL-2-2-2 jelzetét, azt is hibásan, mert az eredeti
kartonokon ÁBTL-2.2.2. forma található. Ez azonban azt jelentette,
hogy a 6-os kartonnak 2003 után az állambiztonsági levéltárban
kellett volna lennie, mert az ÁBTL (az Állambiztonsági Szolgálatok
Történeti Levéltára) a 2003. évi III. törvénnyel jött létre. Ám ebben az
esetben a polgári titkosszolgálat nem vehetett át, mert akiket átvett a
Nemzetbiztonsági Hivatal (tipikusan nem III/III-as ügynököket,
hanem kémelhárítókat, hírszerzőket), azok állambiztonsági aktái
soha nem kerültek az állambiztonsági levéltárba. A Hetek elleni per
tanújaként ezt Varga László levéltáros-történész mondta el,
kijelentve, hogy a nevemre kiállított 6-os karton hamisítvány. Kenedi
János történész háromoldalas szakértői véleményben foglalta össze
a valódi 6-os kartonok és a hamisítvány közötti különbségeket. A
legviccesebb az volt, hogy a BM 6-os kartonok nyomdai úton
előállított formanyomtatványok, amelyeket kézzel és írógéppel
töltöttek ki. Németh Sándor Jeruzsálemben megszerzett
hamisítványa számítógépen készült, és elmosódott rajta a 6-os
szám, ahogy kinyomtatták a nyomtatóval. Az univerzális zseni ezt
nem vette észre. Az természetes, hogy az ÁBTL igazolást adott ki
arról, hogy az állambiztonsági levéltárban semmiféle operatív
nyilvántartásban nem szerepelek, és soha nem voltam ügynök. Erről
már két bírósági ítéletem is van. Emellett a polgári titkosszolgálat is
igazolást adott ki arról, hogy nem voltam soha a munkatársuk. Azt is
írásba adták, hogy a polgári titkosszolgálat soha nem gyűjtött
adatokat a Hit Gyülekezetéről és Németh Sándorról. Megismétlem: a
polgári titkosszolgálat soha nem gyűjtött adatokat a Hit
Gyülekezetéről, sem Németh Sándorról, mert az törvénytelen lett
volna. Egy paranoiás embernek, aki konspirációs teóriákban hisz, ez
annyit jelent, mint laposföldhívőnek az űrből készült felvételek a
földgolyóról.
Németh Sándor zseniális hamisítványa ezen kívül olyan
adatokat tartalmazott, amelyek nem feleltek meg a feltételezett
beszervezés időpontjának. Lakcímként a feleségem szüleinek címe
szerepelt, ahová Amerikába való költözésünk után jelentkeztünk be,
miután eladtuk a budai lakásunkat. 1984-ben az a lakótelep még
nem is létezett, ahol állítólag akkor laktam, a feleségem akkor 11
éves volt, és nem is ismertem. Jellemző, hogy a bíró, aki ezeket a
pereket vezette, azt sem tudta, hogy a BM 6-os kartonokat a
beszervezés napján kellett kiállítani. Németh Sándor hamis 6-os
kartonján még 2004-es bejegyzés is szerepelt, de a bíró nem tudta,
hogy valódi 6-os kartonon 2004-es beírás nem lehet. Németh
Sándor sem tudta, mert a Hetek ezt megmagyarázta, hogyan
lehetséges. Amikor Németh megjelent a bíróság előtt, akkor már
tudta, hogy ez képtelenség. Vélhetően Hack felvilágosította. Ha a
nevemre kiállított 6-os karton hamis, akkor nem voltam III/III-as
ügynök, és ha nem voltam III/III-as ügynök, akkor a rendszerváltás
utáni polgári titkosszolgálat sem vehetett át. Ha pedig a polgári
titkosszolgálat nem vett át, nem is építhettek be Németh Sándor
mellé a Hit Gyülekezetébe. Az egész koholmány összedőlt.
A polgári titkosszolgálat nem folytathat belső elhárítást, és nem
figyelhet meg egyházakat, egyházi vezetőket. Ha ilyenre sor került
volna, az egymást váltó kormányok már leleplezték volna. De
Németh Sándort semmi nem győzi meg. Őt a tények nem hozzák
zavarba, mert fenn akar tartani egy látszatot. A maga által teremtett
virtuális valóságban él. Tudja, hogy ügynök voltam, orvos pedig
nincs a közelben, aki segíthetne rajta. Németh ráadásul az első
perctől kezdve tudja, mert a Fesz van című könyvemben megírtam,
hogy a távozásom után már ügynöközött, mint mindenkit, aki
merészel távozni, és nem engedelmeskedni. Akkor még a katolikus
egyház ügynöke voltam, mert akkor éppen azokat utálta. Hack
testvér is jó lesz, ha vigyáz, mert ha egyszer lepattan, ő is ügynök
lesz, és olyan ügynökéletrajzot írnak róla, hogy James Bond semmi
lesz hozzá képest. Aztán eldöntheti, hogy én voltam-e az ő főnöke,
vagy ő az enyém.
Ebben a fejezetben azonban nem magamat kívánom
megvédeni az ügynökvád alól, mert az már megtörtént:
egyértelműen kiderült, hogy soha nem voltam ügynök, erről bírósági
ítéleteim vannak. A rágalmazóimnak lehetőségük volt arra, hogy a
bíróság előtt bizonyítsák a vádjaikat, de egyetlen primitív
hamisítványt leszámítva semmiféle bizonyítékuk nem volt. Ezért a
mondanivaló továbbra is Németh Sándor, az ő szavahihetősége,
krisztusi természete, lelkészi mivolta. Az ügynökvád most következő
részletei ehhez kívánnak adalékot nyújtani. Ebben a két fejezetben
elmesélem az olvasónak, hogy titokban a nyilvánosság mögött, mire
képes ez az ember, „Isten szolgája”. Ott tartottunk, hogy
Besztercebányán, egy istentiszteleten, prédikáció közben azt
állította, hogy felhívták telefonon. A telefonáló közölte, hogy a
birtokában van a „beszervezési aktám” (a BM 6-os kartonom), mire
Németh pénzt ígért érte, és megkapta. „Akkor” döbbent meg a
beszervezési lapon, hogy „a titkosszolgálatnak a munkatársa”
voltam. Tegyük hozzá, hogy lelkész soha nem hazudhat, de
istentiszteleten, prédikáció közben, a szószékről főleg nem. Azért
sem, mert a karizmatikus istentiszteletek legfőbb sajátossága, hogy
a prédikátor nem a saját gondolatait mondja el, nem is a saját
pszichéjét osztja meg, hanem a Szentlélek szól általa. Ezért, ha
valaki azt hallja az istentiszteleten, „a Szentlélek kenete alatt”, hogy
Németh Sándor kezében van az ügynökmúltamat bizonyító
beszervezési akta, abban nem kételkedhet. Istenfélő lelkész nem
mond ilyet prédikáció közben, csak ha százszázalékosan
meggyőződött róla. Ha a Szentléleknek bármi köze is van a
prédikációjához, ekkorát nem hazudhat. Ezt senki nem feltételezi,
mert ilyet egy bűnös, evilági ember sem tenne. Ezt a törvény is
bünteti.
Most pedig következzenek Németh Sándor szavai a bírósági
jegyzőkönyvből, amikor a Fővárosi Törvényszék alperesként
meghallgatta, és ahol előadhatta volna azt a beszervezési aktát, ami
állítólag bizonyítja az ügynökvoltomat. Nem lett volna más dolga,
mint bemutatni azt, amiről az istentiszteleten beszélt. De a bíróságon
nem ez történt. Először is azzal kezdte, hogy „Nem is számoltam
azzal, hogy ezt a prédikációt bárki felveszi és kiteszi a világhálóra.
Akkor még számomra ismeretlen volt az internet.” Németh
Sándornak 2012-ben ismeretlen volt az internet. A prédikációjáról
készült videofelvételen látszik, hogy Németh Sándor beszédét
három professzionális kamera veszi, kettő oldalról, egy pedig
hátulról. A televíziós kamerák három méterre voltak tőle, hatalmas
állványon, éppen csak le nem fejelte őket. De ő mégsem tudta, hogy
felvétel készült, miközben már akkor felvették minden prédikációját,
amikor még én is a Hit Gyülekezete tagja voltam. Annak húsz éve.
Az igazmondó Németh Sándor ezt mondta a bíróság előtt a
beszervezési aktával kapcsolatban: „Megemlítettem azt a valójában
megtörtént eseményt, hogy engem Jeruzsálemből megkeresett egy
személy, aki azt ajánlotta fel, hogy a gyülekezetnek Jeruzsálem
belvárosában lehet irodája, és arról is tudott ez a személy, hogy
nekem komoly konfliktusom van Bartus Lászlóval, illetve azt is
mondta, hogy tud nekem információkat szolgáltatni. Ennek okán
aztán a lányommal ki is utaztam Jeruzsálembe, találkoztam ezzel a
személlyel, de nem vettem meg tőle semmit. Vita lett belőle kettőnk
között, és megszakadt a tárgyalás. A dokumentumokból lett kettőnk
között vita, mert úgy láttuk, hogy nem olyan dokumentumot adott át,
ami minket érdekelt volna.”
 Csakhogy Besztercebányán nem ezt mondta. Besztercebányán
az állította a „Szentlélek kenete alatt”, hogy „megkapta”. Akkor
döbbent meg a beszervezési lapon, hogy a titkosszolgálat
munkatársa voltam. Ezt mondta. Bizonyítékról beszélt. De amikor
meg kellett volna mutatnia a kartont, amelyen megdöbbent, és ami
bizonyítaná ezt az állítását, akkor azt mondta, hogy nem vett meg
semmit, vita lett, megszakadt a tárgyalás. Miközben a Hetek egy
hatalmas cikkben védte meg ezt a „dokumentumot”. Németh világgá
kürtölte az ügynökvoltomat, azt is állította, hogy bizonyíték van a
kezében, mindezt hitelesítette, hogy a szószékről mondta, majd a
bíróságon közölte: „Tény az, hogy a prédikációban említettem
egyfajta bizonyítékot, aminek a hitelességéről magam is
kételkedtem, ezért újságíróknak megmutattam, hogy mi arról a
véleményük. Nem volt egyértelmű az álláspont. Nem tudom, hogy 6-
os karton volt-e, vagy nem. Egyfajta ügynökmúltra utaló papír volt.
De miután kiderült ez az egész kalamajka ezzel az üggyel
kapcsolatosan, meg úgy hallottam, hogy jogszabályt is hoztak róla,
én ezt az iratot megsemmisítettem. Tehát ez már nem létezik.”
Megsemmisítette? Amiről azt állította, hogy az ügynökmúltamat
bizonyítja? Az egyetlen „bizonyíték” nem létezik, mert ő
megsemmisítette? És azt miért nem mondta Besztercebányán, hogy
kételkedik benne? Ott határozottan állította azt, hogy ez valódi.
Akkor még pontosan tudta, hogy ez egy beszervezési karton, 6-os
karton, de a bíróság előtt már ezt sem tudta. Egy ilyen nagy
ügynököző nem tudja, hogyan néz ki egy 6-os karton? Rajta van egy
piszkos nagy 6-os szám. Ezt még a Józsi is felismeri, pedig nem is
biztos, hogy a mennybe jut. Németh Sándor nem ismeri fel a 6-os
számot? Ha nem volt egyértelmű az álláspont, hogyan merészelte
azt állítani, hogy a beszervezési kartonom a birtokában van? S miért
a talpnyaló újságíróinak mutatta meg? Miért nem a Hacknak? Ő
talán felismerte volna a 6-os számot. Vagy miért nem az ÁBTL-nek?
Ők értenek hozzá.
Meg kell jegyeznünk, hogy jogszabályt legutóbb 2003-ban
hoztak 6-os kartonok ügyében, amely feloldotta az állambiztonsági
iratokat a titokvédelem alól. Ez azt jelenti, hogy a jogszabályok miatt
Németh Sándornak éppenséggel nem kellett volna megsemmisítenie
a papírt, mert már nem minősült államtitoknak. Németh Sándor egy
olyan papírról állította, hogy bizonyíték az állambiztonsági múltamra,
amiben még saját hízelkedői is bizonytalanok voltak, pedig azok
mindig azt mondják, amit hallani szeretne. Egy olyan papír alapján
nem lehet ügynöknek nevezni senkit, amely nem kétséget kizáró
bizonyíték. Németh Sándor pontosan tudja, hogy hol kell az ilyen
papírokat ellenőriztetni. De ha ő nem tudja, Hack Péter vagy
Mészáros István biztos tudja. Németh Sándor azt állította a bíróság
előtt: nem tudja, hogy amit kapott, az 6-os karton-e vagy nem. De az
istentiszteleten előadott egy ügynöksztorit, hogy engem kiképeztek,
és a titkosszolgálat beépített mellé. Amikor be kellene bizonyítania,
hogy igazat mondott, azt állítja, hogy a bizonyíték már nem létezik,
mert megsemmisítette. Ez hihető? Vajon a pénzt is visszakérte, amit
adott érte? Mert afelől senkinek ne legyen kétsége, hogy Németh
Sándor pénzt adott érte, nem is keveset. Ha nem kérik meg az árát,
nem bízott volna az illetőben. Németh még arra sem jött rá, hogy én
voltam a „csali”, amivel Jeruzsálembe csalták.
Az állítólagos beszervezési aktáról a prédikációban azt is
mondta: gondoskodik arról, hogy nyilvánosságra kerüljön. Íme: „Még
a mérkőzésnek nincs vége. Azt gondolom, ő is tartogat még nekem
bizonyos dolgokat, de én bennem is vannak látások. Mivel egy
csomó államtitok van ebben, nem akarok börtönbe kerülni államtitok
megszegése miatt, de gondoskodtam arról, kérek Istentől még erőt,
időt, hogy az utókor számára minden információt rendelkezésül
bocsássak.” Németh Sándor az állítólag megsemmisített papírról azt
mondta, hogy „csomó államtitok” van benne. Ez lenne az, amiről
nem is tudta, hogy micsoda? Erre mondta az eladónak azt, hogy
nem érdekli? Mikor hazudott? A bíróságon vagy az istentiszteleten?
Van egy szép csavar a szövegében, ami leleplezi, hogy nem
mondott igazat: ha nem vett meg semmit, mert vita lett belőle, és
megszakadt a tárgyalás, akkor mit semmisített meg? Egy
megszakadt tárgyalás azt jelenti, hogy nem vett át semmit. De akkor
mit semmisített meg? A semmit?
Ha egy maffiafőnöktől hallja valaki a moziban, hogy valamilyen
mérkőzést vív, az nagyjából rendben van. De egy keresztény lelkész
milyen mérkőzést vív? S honnan képzeli, hogy én is ezt teszem?
Feltételezi, hogy bármit forralok ellene, ezért ő forral ellenem nagy
„látásokat”. Ezek a látások vajon honnan vannak, a Szentlélektől?
Nekem eszem ágában sincs mérkőzést vívni vele. Örülök, ha nem
hallok róla. Újságíró vagyok, ezért írok róla. Ellenzéki televízió
tulajdonosaként beállt Orbán támogatójának. Ha nem teszi ezt,
akkor nem írom meg. Mindenről ő tehet. Azt írtam meg, amit tett. De
ő bosszút esküszik a feltételezései alapján, és terveket sző.
Hajlandó még bűncselekményt is elkövetni. A legjobb tudomása
szerint, amit kapott, az államtitok. Ha ez igaz lenne, már az
államtitok birtoklása is bűncselekmény lenne. Ezért saját tudomása
szerint bűncselekménnyel vádolta meg önmagát. Azért, hogy a
feltételezett államtitok miatt ne ő kerüljön dutyiba, hanem valaki más,
arra tett ígéretet, hogy mással hozatja nyilvánosságra az ügynökvád
bizonyítékait. Erre mondják Naszályon, a falumban, hogy „jó srác”.
Más államtitkával veri a csalánt.
Így is történt. A Gój Motoros Egyesület elnöke nyilvánosságra
hozta Németh Sándor Jeruzsálemben megvásárolt hamis iratait,
majd a Hetek cikket írt róla, mint egy előkelő idegen, akinek semmi
köze az egészhez. A Hetek a sajátjaként védte meg a Gój
Motorosok hamis 6-os kartonját. A bíróságon, ahol valódi 6-os
kartonnal kellett volna bizonyítani az ügynökmúltamat, ezt úgy adták
elő, hogy ők csupán „tudósítottak” a Gój Motorosok elnöke és
köztem zajló vitáról. Nem az ügynökvádat bizonyították, hanem arra
hivatkoztak, hogy ők csupán véleményt nyilvánítottak egy vitában. A
vita köztem és a Gój Motorosok között van, nekik ehhez semmi
közük. A vita tárgya, hogy ügynök voltam-e vagy sem. Csakhogy ez
ténykérdés. Egy múltbeli esemény vagy megtörtént, vagy nem. Ezen
nem lehet vitázni. Tényeket csak bizonyítani vagy cáfolni lehet. Első
fokon a bíró a hivatkozást elfogadta. A bíró azt is elutasította, hogy
szakértőt kérdezzünk meg, hogy az ügynökmúlt tény vagy vélemény.
Arra hivatkozott, hogy „a bíróság járt médiaképzésre”, ezért nem
szorul szakértőre. Azt találtam írni neki, hogy abban a
médiaképzésben, amelyben „a bíróság” tanult, ott én tanítottam. S
ha így különbözteti meg a tényt és a véleményt, akkor „a bíróság”
azt a médiaképzést, ahol én voltam a tanár, soha nem végezte volna
el, mert úgy kirúgtam volna a vizsgáról, hogy nem talál haza. A Kúria
aztán mindenben nekem adott igazat. A Heteket helyreigazításra
kötelezte, amelyben le kellett írniuk, hogy nem voltam az
állambiztonság munkatársa, nem voltam III/III-as ügynök.
 Németh Sándor megtalálta a megfelelő embert a megfelelő
feladatra. Mészáros Imre, a Gój Motoros Egyesület elnöke a
Facebook oldalán tette közzé Németh Sándor Jeruzsálemből hozott
hamis 6-os kartonját. Valaki közbenjárt, és átadta a hamis 6-os
kartont Mészáros Imrének, mert érte nem kár, ha börtönbe kerül.
Németh Sándor felhasználta a saját érdekében, de az már nem
számított neki, hogy legjobb tudomása szerint Mészáros Imre ezért
börtönbe is kerülhet. Onnan lehet tudni, hogy a Gój Motoros Németh
Sándor hamis 6-os kartonját hozta nyilvánosságra, hogy egyedül a
Hetek írt róla hatalmas cikket, és arról nem tett említést, hogy
Németh Sándornak is van egy rólam szóló 6-os kartonja, amiről
Besztercebányán beszélt, ami a videofelvételen hallható. Akár
ugyanaz a karton, akár egy másik, meg kellett volna említenie, hogy
nem ez az egyetlen akta, ami rólam közkézen forog. Ha a Hetek
nem tett erről említést, akkor az azt jelenti, hogy a Gój Motoros 6-os
kartonja azonos azzal, amit Németh Sándor mással akart
nyilvánosságra hozatni. Van ennél még közvetlenebb bizonyíték is
arra, hogy Németh Sándor mozgatta és használta fel a háttérből a
szélsőjobboldali Gój Motoros Egyesület elnökét. Mészáros Imre
ügyvédje Dr. Stubenvoll Zsolt ügyvéd volt, aki Németh Sándor
bizalmas cégügyeiben közreműködik, Németh Sándor bennfentes
ügyvédje. Az ATV Zrt. alapító okiratát is ő készítette. Az a gyanú is
felmerülhet, hogy Mészáros Imre ügyvédi védelmét is Németh
Sándor látta el, az ügyvédjét is ő fizette. Az sem kizárt, hogy
Mészáros Imre helyett a megítélt nem vagyoni kártérítést is ő fizette,
hogy Mészáros Imre hallgasson.
A hamis 6-os kartonnal történő lejáratási akció mögött egy
keresztény lelkész, egy államilag elismert, bevett egyház vezetője
áll. Ezért mindenhol a keresztény világban fegyelmi eljárást
indítanak. De ahol csak Németh Sándor fegyelmezhet másokat, mert
ő a „szolgálati ajándék”, ott neki adnak igazat, még akkor is, ha nincs
igaza. Így kerülheti el a fegyelmezést. Így nincs, aki szóvá tenné,
hogy ez a lelkészi hivatással összeegyeztethetetlen. Németh
szervezte meg az egész lejáratóakciót. A Hetekben Szlazsánszky
Ferenc, a cikk szerzője az ötvenes éveket idéző stílusban igyekezett
Németh kedvében járni. Ilyen cikkek a letartóztatás előtt születtek az
ÁVH fénykorában. Ügynökök írtak ilyen cikkeket a kulákokról és a
párt renegátjairól a koncepciós perek vagy a jégcsákányozás előtt.
Németh Sándor, az újság főszerkesztője is megszólalt a
cikkben, ami szintén a zseniális taktikai képességeit dicséri. Azt
nyilatkozta a saját lapjának, hogy nem csodálkozik a nyilvánosságra
került kartonon, mert korábban már hallott arról, hogy velem
szemben az ügynökvád megfogalmazódott. Ez nettó hazugság, mert
Németh Sándoron kívül soha senki nem fogalmazott meg
ügynökvádat velem szemben, és azt kizárólag az ő talpnyalói
terjesztették. De ennél fontosabb, hogy Németh Sándor nem
mondta, hogy neki van egy másik 6-os kartonja, s azt sem, hogy
neki megvan ugyanaz. Ez közvetett bizonyíték arra, hogy egy karton
van, ami tőle származik. Mészáros Imrével a Németh által
megszerzett hamis 6-os kartont hozatták nyilvánosságra. Németh
Sándor a bíróság előtt azt mondta: „Tudok arról, hogy aztán kikerült
a nyilvánosság elé valami dokumentum, amit én nem láttam, nem
foglalkoztam vele. Azt sem tudom, hogy ez a dokumentum egyezik-e
azzal, amit én láttam, és amit megsemmisítettem.”
Németh Sándor ezzel azt állította, hogy ő, aki képes volt
Jeruzsálemig menni az én állítólagos 6-os kartonomért, és a
prédikációja szerint birtokolt egy 6-os kartont, nem volt kíváncsi arra
a 6-os kartonra, amit a Gój Motorosok hoztak nyilvánosságra. Nem
volt rá kíváncsi, annak ellenére sem, hogy a saját újságja, amelynek
a főszerkesztője, hatalmas cikkben védte meg ezt a kartont, s emiatt
bírósági pert is veszítettek. A motivációját felfedte Németh a
nyilatkozatában. Azt mondta, „ideje végetvetni Bartus
ámokfutásának”. Az én „ámokfutásom” az volt, hogy újságíróként a
saját lapomban megírtam, hogy Németh Sándor titokban kiegyezett
Orbánnal, és az ATV Orbán kezére játszik. Akkor ezt még tagadta,
ma már ez nyílt titok. Vajon az nem ámokfutás-e, hogy egy közéleti
szereplő, aki köteles eltűrni a nyilvánosság kontrollját, egy hamis 6-
os kartonnal ügynöknek állítja be az őt leleplező újságírót, hogy
bosszúból a közéletből kitörölje és elhallgattassa? Megszervezi egy
hamis 6-os karton nyilvánosságrahozatalát. Ez titkosszolgálati
módszer. A KGB dolgozott így. Németh ne ügynöközzön, mert ő
dolgozik úgy, mint egy ügynök. De ez nem minden.
 Németh Sándor a Hetek cikkéről (amelyben ő maga is
megszólalt) azt állította, hogy nem is látta: „Ezzel kapcsolatosan is
azt tudom mondani, hogy én a Hetek újságnak a szerkesztésében
semmilyen szinten nem veszek részt, ezért van felelős szerkesztő.
Tehát arra, hogy ott mi jelenik meg, meg mi nem, arra nekem
semmiféle rálátásom nincsen.” Ez már a legfanatikusabb gyülekezeti
tagokat és vezetőket is komoly kérdés elé állítja: tud-e ekkorát
hazudni a Szentlélek? Aki Németh Sándort és a vezetői stílusát
ismeri, az pontosan tudja, hogy a légy nem vehet levegőt Németh
Sándor tudta nélkül a Hit Gyülekezetében. A Hetekben a cikkek
címeit is felolvastatta velem a telefonba. Mindig ő mondta meg, hogy
mi legyen az Új Exodusban és a Hetekben, mert ezek az orgánumok
azért vannak, hogy az ő agymosó üzeneteit közvetítsék. A Hetek
arról szól, hogy Németh Sándor szerint az adott pillanatban mit kell
gondolnia minden embernek a világról. Ezt a címlapra lehetne írni
alcímként. Teljesen elképzelhetetlen, hogy a Hetek Németh Sándor
fő ellenségéről ír egy cikket, és ő nem tud róla. Ráadásul
ügynökügyben.
Azt is mondta Németh Sándor a bíróság előtt, hogy „az a
helyzet, hogy erről a Hetek-beli cikkről a megjelenést követően
szereztem tudomást. Igaz, hogy a Hetek című hetilapnak én vagyok
a főszerkesztője, de nem tudtam a cikk megjelenéséről. Ha engem a
megjelenése előtt megkérdeztek volna arról, hogy megjelenjen-e ez
a cikk, akkor azt mondtam volna, hogy nem, mert én ebbe az
egészbe nem szeretnék belekeveredni.” Jól értjük? Németh Sándor
nem szeretne belekeveredni az általa szervezett és irányított
ügynökvádba? Később még azt is hozzátette: „Az az igazság, hogy
én azóta sem olvastam el ezt a cikket. Azt sem tudom, hogy hogyan
lett helyreigazítva.” Azt megmondhatjuk, hogyan lett helyreigazítva:
sehogy. Az ítélet szerint ott és úgy kellett volna a helyreigazítást
közölni, ahol a cikk megjelent. Ez nem történt meg. Ha pedig
Németh Sándort zavarja, hogy ez a cikk megjelent (mert a bíróság
az újságot helyreigazításra kötelezte: le kellett írniuk, hogy Bartus
László soha nem volt az állambiztonság ügynöke, így az egyházi
újság, melynek ő a főszerkesztője, hazugságot közölt), akkor utólag
levetethette volna. De ez sem történt meg. A cikk a mai napig
olvasható a Hetek honlapján, az egymondatos helyreigazítással a
tetején. De az „Isten embere”, a szolgálati ajándék, a „felkent”,
„Európa apostola”, még azt is állította, hogy azóta sem olvasta el azt
a cikket, amely miatt a pereskedés zajlik, és amely miatt a bíróság
előtt áll. A cikkben ő maga is megszólalt, méghozzá a cikk tartalmára
reagálva. Tudom, hogy a Hit Gyülekezete tagjai azonnal hozzák a
„pozitív” példákat a Bibliából, amikor valaki nem mondott igazat:
Ábrahám a feleségéről, Ráháb a kémekről, Gedeon az adó elől
rejtette el a takarmányt. De Németh Sándor itt nem az „Úr munkáját”
védte, hanem a saját hazugságát, egy másik hazugsággal. Azért
hazudott, hogy egy rágalomról ne derüljön ki az igazság. Ez bibliai?
Ezt talán még Ruff Tibi sem tudná semmilyen teológiai
magyarázattal megindokolni, bár ebben nem vagyok annyira biztos.
Volt még egy szép jelenet a bíróságon, amikor Németh
Sándornak bemutatták az általa állítólag soha nem látott, a Gój
Motorosok által publikált hamis 6-os kartont. Németh ezt mondta:
„Őszintén szólva nem tudok rá visszaemlékezni, hogy ez az irat
egyezik-e azzal, amit én anno láttam és megsemmisítettem. Lehet,
hogy azok, akik látták, akiknek megmutattam, azok tudnak rá
emlékezni. Az biztos, hogy én egy cetlit kaptam, tehát ennél jóval
kisebb volt.” Egy cetlit? Németh Sándor cetlinek nevezi azt a
„beszervezési űrlapot”, ami alapján a hívő gyülekezet több ezer
tagjának istentiszteleten azt mondta, hogy ez döbbentette rá, hogy a
titkosszolgálat ügynöke voltam? Egy cetli alapján merte prédikálni,
hogy engem beépített a titkosszolgálat őmellé, hogy tönkretegyem?
Ezt mikor közli a hallgatóságával, hogy amiről akkor beszélt, az
csupán egy „cetli” volt?
Egy cetli volt tele „államtitkokkal”? Németh Sándor, aki a
krokodilbőrcsizma és a cowboykalap viselésével is a „férfiasságát”
kívánja hangsúlyozni, állandóan a férfivirtussal kérkedik, nem meri
vállalni a felelősséget, hanem a bíróság előtt, ahol a gyülekezet
tagjai nem látják, összevissza hazudozik. Próbálja áthárítani a
felelősséget azokra, akik csupán végrehajtották az utasításait. Nem
áll ki férfi módjára, hogy „ezt tettem, tévedtem, vállalom a
következményeit”. A bíróságon hazudik, a gyülekezetben pedig
folytatja a rágalmazást. Milyen ember az, aki nem vállalja a tettei
következményeit? Ő prédikál Akhábról és Jézabelről? A „férfiasság”
a jellemben lakozik, nem a cowboykalapban és a bőrcsizmában. Aki
igazán „férfias”, az nem szorul külsőségekre. A cowboyfilmek hősei
nem a lótól férfiasak, hanem a jellemüktől. Lovaik a negatív
hősöknek is vannak, akik sunyi módon, hátulról próbálják lelőni az
ellenfelüket, nem szemtől szembe.
Nincs annál szánalmasabb és nyomorultabb helyzet, mint ahogy
Németh Sándor a bíróság előtt képmutatóskodott. Ezt kellett volna a
Hit Gyülekezete tagjainak látniuk. Levetíteni nekik a Hit Parkban,
amikor azt mondta, hogy „ezzel együtt én ezt a kartont
tulajdonképpen nem tekintem bizonyítéknak arra vonatkozóan, hogy
a felperes ügynök lett volna”. Németh a bíróság előtt kijelentette,
hogy „azt nem vitatom, hogy nincs bizonyítékom”. Bravó. Ezt mikor
mondja el a Hit Gyülekezetében? Az Új Exodus közölte azt az
eszmefuttatást is, hogy nemcsak ügynök voltam, hanem egy egész
ügynökhálózatot mozgattam a gyülekezetben. Bacsó Péter Tanú
című filmje forog itt élőben: az a gyanús, hogy nem vagyok gyanús,
azért nincs bizonyíték, mert megvéd a titkosszolgálat, amely
megszűnt, de létezik. A többi ügynököt valahogy mégsem védi meg
senki. Kenedi János elárulta a bíróság előtt, hogy nem lehetett
minden nyomot eltüntetni. A havi és éves naplók őrzik a napi
beszervezéseket. Csak be kellene menni, és megnézni. De nem
megy be a Hit Gyülekezetéből senki, mert akkor kiderülne az
igazság, amit nem hajlandóak elismerni. Németh Sándorról nem
derülhet ki, hogy nem volt igaza. Bástya elvtárs nem téved, és
állandóan meg akarják ölni.
Szlazsánszky a bíróság előtt azzal hetvenkedett, hogy nem
ellenőrzött semmit, mielőtt a cikket megírta, mert biztos abban, hogy
ügynök voltam. Bizonyítéka nincs, de ő tudja. Majd kijelentette, hogy
a bíróság által helyreigazításra ítélt cikkét ma is ugyanúgy megírná,
minden ellenőrzés nélkül. Az állambiztonsági levéltárat tehát
felesleges volt létrehozni, mert a Hetek és az ATV „újságírója”
anélkül is tudja, ki volt ügynök és ki nem. De Szlazsánszky
arcátlansága még mindig férfiasabb volt a bíróság előtt, mint Németh
vénasszonyos hazudozása. Eszter könyvében található ennek a
karakternek a mintája. Németh olyan volt a bíróság előtt, mint a
cselszövő Hámán, aki akasztófát állított az ellenségének, de a végén
őt akasztották fel arra a fára, amit ő maga ácsolt. Morálisan ez
történt. Ez a sorsuk a Hámánoknak.
 Németh Sándor tudta és akarata nélkül a Hetek cikke soha nem
jelenhetett volna meg. Bárki fogadhat arra, hogy Németh Sándor
olvasta megjelenés előtt utoljára a kéziratot, és ő adott engedélyt a
megjelenésére. Még az sem számított, hogy a cikkben
megszólaltatott szakértő, Kenedi János mondta Szlazsánszkynak,
hogy a Gój Motorosok által nyilvánosságra hozott egyetlen
bizonyíték, a 6-os karton, hamisítvány. Szlazsánszky átküldte Kenedi
Jánosnak a kéziratot, aki hiányolta belőle ezt a mondatát. Ezért a
nyilatkozatát azzal a feltétellel engedte közölni, hogy ezt a mondatát
a cikkbe beleírják. A Hetek cikkébe mégsem került bele. A hazugság
érdekében meghamisították a szakértő nyilatkozatát is. Ezt a döntést
Németh Sándor hozta meg, Szlazsánszky egy ilyen kényes ügyben
döntést nem hozhat. Kenedi János erre utólag kért egy
helyreigazítást, de a hazug látszat fenntartása érdekében a
helyreigazítást is megtagadták. Ez szándékos és tudatos hamisítás,
lejáratás, rágalmazás. Ez bizonyítja, hogy Németh Sándor nem
téved, hanem szándékosan hazudik. Ez nem újságírás, hanem
propaganda, a náci és a kommunista propaganda korszakából.
Szlazsánszky az életutammal már ekkor elkezdte „bizonyítani” az
ügynökvádat: az bizonyítja, hogy az állambiztonság fizetett, hogy
„Esztergom elegáns éttermeiben” vacsoráztam. Zóna rántott sajtot
tartármártással, teszem hozzá. Ha Szlazsánszky a nyolcvanas évek
elején mutat nekem Esztergomban egyetlen „elegáns éttermet”,
akkor elviszem oda egy zóna rántott sajtra. Sajnos a főiskolás
lányok, akikkel a sajtot ettük, azóta már nagymamák lettek. A Fürdő
Szálló „elegáns” étterme, ahol a zóna rántott sajtot ettük, azóta
többször összedőlt, akkoriban is alá kellett dúcolni. Többet volt
zárva, mint nyitva.
Volt még egy csodálatos pillanata Németh Sándor bírósági
meghallgatásának, amikor arról beszélt az egyházvezető, hogy miért
adott hitelt Jeruzsálemben az „ismeretlen ember” szavának. Németh
Sándor ezt mondta: „Ahogy a személyes nyilatkozatom elején is
mondtam, a prédikáció arról a tényről szólt, hogy engem felhívott
egy személy Jeruzsálemből, és azzal keresett meg, hogy tud Bartus
László titkosszolgálati múltjáról, és tud ezzel kapcsolatosan
valamifajta bizonyítékot, igazolást adni. Az nyilvánvaló, hogy ez a
beszéd sűrítménye annak, ami valójában történt. Az nem hangzik el,
hogy ennek a személynek a szavára adtam, mert azt is tudtam róla,
hogy ő is árva volt és egy nevelőintézetben volt. Legalábbis ezt
állította. Egy nevelőintézetben volt Bartus Lászlóval, ezt ő állította.
Nem vontam ezt kétségbe. Volt olyan információm, hogy ő lehetett
az, akinek magát mondta.” Lehetett az, akinek magát mondta? Te jó
ég! Hová nem csalhatná el bárki ezt az embert, ha valami
bizonyítékot ígér ellenem? Nagy szerencséje van, hogy nem vagyok
ilyen. Megtréfálhatnám.
Először is, Németh Sándor az állami gondozást összetéveszti a
nevelőintézettel. A nevelőintézet (régi nevén javítóintézet) olyan,
mint egy börtön gyerekeknek. Én soha nem voltam
nevelőintézetben. Állami gondozásban voltam, ahonnan hatéves
koromban örökbefogadtak. Már előtte is voltam más
nevelőszülőknél. A jeruzsálemi szélhámos lehet, hogy volt
nevelőintézetben, de nem használt neki. Viszont az, ha mi együtt
lettünk volna állami gondozásban hatéves koromig, még ha ez igaz
is lenne, mitől lenne perdöntő ebben a kérdésben, és miért ad hitelt
a szavának, azt nem tudom. Ez az ember azért tudhat megbízható
információkat rólam, a titkosszolgálati múltamról, mert hároméves
korunkban együtt pisiltünk a pelenkába? Ez olyan mértékű
bornírtság, hogy aki ezt elhiszi, annak kétségbe kell vonni a
beszámíthatóságát. Hacsak úgy nem, hogy hatéves koromban is
már a titkosszolgálatnak dolgoztam az állami gondozásban. Nem
tudom, ki az, aki emlékszik a hatéves kora előtti időkre, de én nem.
Németh Sándor informátora viszont emlékszik arra, hogy együtt
voltunk csecsemőként állami gondozásban. A nevemre is emlékszik,
emiatt megbízható információi vannak, hogy huszonöt évvel később
ügynök voltam a Hit Gyülekezetében. A baj csak az, hogy amikor
állami gondozásban voltam, még nem is ez volt a nevem. De
Németh Sándor ezért adott a szavára. A sértegetés legcsekélyebb
szándéka nélkül fel kell tenni azt a kérdést, hogy aki ilyet elhisz,
annak nincs valami baj az agyával? Normális? Ezt előadja a bíróság
előtt? Ilyen szilárd lábakon áll az ügynökvádja? Na, de hol a
Szentlélek? Nem szól neki ilyenkor, hogy „Sanyi, legyen eszed”?
Németh Sándor sajátos világában külön szerepet kap a
gyermekkorom. Megfejti belőle azt, hogy miért „torzult a
személyiségem”, amely abban nyilvánul meg, hogy újságíróként
cikkeket írok a közéleti szerepvállalásairól, hívőként pedig az
„egyházvezetési” módszereiről. Néha a kettőről együtt, például
amikor szóváteszem, hogy a gyülekezet ATV-ben lévő vagyona az ő
magánvagyonává lett. A kemény munkával megszerzett érettségije
birtokában pszichológiai elemzést tart rólam időnként a Hit
Rádióban, és az „ellenséges magatartásomat” abból vezeti le, hogy
árva voltam. Nem ismert a vér szerinti apám, ami neki egyenlő azzal,
hogy nem volt apám. Hiányzott az életemből egy olyan „apafigura”,
mint amilyen ő. Ez nem igaz, mert volt nevelőapám, aki jó ember
volt, s neki az a szerencséje, hogy már nem él. Bartus András egy
víg kedélyű, viccelődő, de hirtelenharagú ember volt, aki szeretett
engem, a simlis embereket pedig ki nem állhatta. Ezt az
ügynökvádat a krokodilbőrcsizmával együtt tolná le Németh Sándor
torkán, ha élne. Az apafigura bemutatkozna neki úgy, hogy az
életben nem merné kiejteni még egyszer a nevemet a Hit Rádióban.
Németh Sándor visszaél a gyermekkoromról szerzett
információival. Egyszer bizonyságot tettem a gyülekezetben, hogy
börtönben születtem. Ő nem tudott erről. Hallott róla, hogy
Esztergomban a főiskolán tanítok, és megtértem. Ezért üzent a
Borvendégh Norbival, aki az esztergomi gyülekezet vezetője volt,
hogy tegyek bizonyságot Budapesten a gyülekezetben. A
vendégeknek ez bátorítás, hogy még főiskolán tanító emberek is
megtérnek, nem kell félni. Őt is meglepte, hogy elmondtam, mit
köszönhetek egész életemben Istennek, hogy ilyen indulás után
mindvégig megtartott, vigyázott rám és szeretett. Azt is elmondtam,
hogy a megtérésem után imádkoztam, hogy nem ismerem a vér
szerinti szüleimet, ezért Isten mutassa meg, hogy mi az én
identitásom. Akkor Németh Sándor egy prédikációján keresztül Isten
közvetlenül szólt hozzám. Azt mondta Németh, hogy Jézus Krisztus
istállóban született, nem maradt számára hely a világban: azért,
hogy soha ne érezd magad kevésnek és elvetettnek. Majd így szólt:
„Te, aki börtönben születtél, és nem tudod, hogy ki volt az apád és
az anyád, és az identitásodat keresed, tudd meg, hogy a te
identitásod az Isten országában van.” Elmondtam, hogy én vagyok
az, aki börtönben születtem, nem tudom, ki volt az apám és az
anyám, azért imádkoztam, hogy Isten mutassa meg az
identitásomat. Megértettem, hogy nem a földi származás, nem a
földi identitás számít, hanem a mennyei. Isten az Atyám, s jó
családból származom. Németh Sándor érdemének tulajdonítottam
akkor, hogy Isten szólt általa, ezért most is hálás vagyok, bár ez
Isten szeretete, akit nem érdekel, ki által, s hogyan szól, de szól.
Bálám szamara is megszólalt, ha nem volt más. Csak a szamárra
hallgatott a próféta, de Németh még arra sem hallgat, ami a saját
szájából jött ki. Ezt ugyanis később ellenem fordította. Isten
megnyitotta Bálám szemét a szamár intése után, és azt mondta: „Mit
átkozzam azt, a kit Isten nem átkoz, és mit szidalmazzam azt, a kit
az Úr nem szidalmaz?” (IV. Mózes 23,8) Németh hamar elfelejtette a
természetfölötti kijelentést, hogy az én identitásom az Isten
országában van. Ennél is jobb példa Kajafás, a főpap, aki tudtán
kívül prófétált, miközben halálát kívánta Jézusnak. Hozzá képest a
szamár egy békés állat, legfeljebb alkalomadtán prófétál tudtán kívül
egyet-egyet.
Akkor ez bizonyság volt az Isten szeretetéről. Soha nem
gondoltam volna, hogy ebből egyszer még titkosszolgálati akció lesz.
Németh Sándor Besztercebányán előadta, hogyan épített be engem
a titkosszolgálat az ő bizalmába. Ezt mondta: „Engem többször is
félre akartak tenni. Akkor csak sejtettem, hogy e mögött
titkosszolgálati terv volt. Kiképeztek titkosszolgákat, beküldték a
gyülekezetbe. Volt, akinek sikerült beférkőznie a bizalmamba. Mert
előadta, hogy árva, börtönben született, nehéz sorsa volt, nincs
lakása. Én meg megindultam, erre építettek, nyilván tanulmányozták
a lelkemet.” A bizonyságtevésemből így lett a titkosszolgálat akciója.
Az Isten szeretetéből ravasz ügynöki munka lett, mert a
titkosszolgálat tanulmányozta az ő lelkét, s így épített be a
bizalmába. Nyilván ezzel a céllal lettem árva is. Az elhomályosult,
hogy ha ő nem kezdeményezi, hogy tegyek bizonyságot, ezt az
életben soha meg nem tudta volna. Azt hittem, Isten és a testvéreim
előtt állok, ahol kitárhatom a szívemet. Nem gondoltam, ha egyszer
valamit nem úgy teszek, ahogy Németh Sándor szeretné, akkor ezt
majd előveszik. Nem sejtettem, mikor lesz elég ok, előkotorni azt a
kartotékot, mely jogom sérti meg. Óh, én nem így képzeltem el az
egyházat.
Ha a titkosszolgálat tanulmányozza Németh Sándor lelkét,
akkor egy nagyszájú, mindenképpen híres, gazdag, lehengerlő
stílusú embert küld hozzá, mert ezek a karakterek állnak hozzá
közel, ezeket szereti. Egy olyan szélhámost, mint aki Jeruzsálemben
eladott neki egy ócska hamisítványt, és elhitette vele, hogy mi a
nevelőintézetből ismerjük egymást, ezért ő mindent tud rólam.
Németh Sándor a börtönben születés vagy az árvaság miatt soha az
életben nem engedett volna a közelébe. Az ilyesmitől inkább irtózott,
mert az „átok jelének” gondolta. Nem imponált neki az ilyesmi. Olyat
a hosszú évek során sem láttam, hogy megindult volna bárki
nyomorúságán. Azért vett maga mellé, mert szüksége volt rám. Ha
nem tud használni semmire, soha az életben észre sem vett volna.
Évek teltek el a bizonyságtétel után úgy, hogy azt sem tudta, hogy
létezem. Amikor látta, hogy tehetséges vagyok, ő kezdett el
megbízni feladatokkal, nem a titkosszolgálat helyezett mellé. Egy idő
után menekültem volna a nagy megtiszteltetés elől, de nem lehetett,
mert ragaszkodott hozzám. Szüksége volt a munkámra. De ami
ebből lényeges, hogy képes megtagadni a próféciáját, az Isten
szeretetéről szóló bizonyságtételt is. Ami előbb Isten dicsősége volt,
utána titkosszolgálati munka lett. Hamar megfeledkezett róla, hogy
Jézus Krisztus is az istállóban született, mert a távozásom után a
születési körülményeim elkezdtek magyarázatul szolgálni arra, hogy
a „szolgálati ajándék” ellen fordultam. Attól kezdve azt magyarázta,
hogy lelki sérülést szenvedtem az „anyaméhben”, emiatt torz a
személyiségem. Ezt az éterben is elmondta, a Hit Rádióban
kifejtette, hogy a börtönben születés maradandó sérülést okozott
bennem. Ezért írok cikkeket arról, hogy liberálisból illiberális lett, de
az ellenzéki oldalon felejtette magát, miközben az ellenoldal érdekeit
szolgálja, és nekik dolgozik. Orbán ügynöke. Ilyet csak olyan ember
ír, aki megsérült az anyaméhben, és ezt Németh Sándor szemre
megmondja, mert évtizedekre visszamenőleg is belelát az
anyaméhbe.
Németh Sándor nem orvos, nem is pszichiáter, nem vizsgált
engem, érettségije van, amit állami oktatásban szerzett. De felállított
rólam egy olyan diagnózist, amely alapján engem akár zárt intézetbe
lehetne dugni. Mindezt azért mesélem el, mert olyan, mintha egy
horrorfilm szereplőgárdájából lépett volna elő. Mint azt már
említettem, az egyetlen szerencse az, hogy a Hit Gyülekezete nem
bentlakásos intézmény, és fizikailag nem tudja megakadályozni a
távozást, nem tud bent tartani embereket. Ha valamilyen
rehabilitációs intézetet működtetne, amely képes bezárni és „kezelni”
a lázadókat, akkor ez a legsötétebb horrorfilm lenne élőben.
Besztercebányán előadta azt is, hogyan éltem vissza az ő jóságával.
Azt mondta: „Segítettem neki lakást keresni, segítettem munkahelyet
keresni, sőt egy barátomnál elintéztem, hogy újságíró iskolába
vegyék föl, olyan társaságba, ahonnan jó karriert tud csinálni. És mi
történt? Mindezt ellenem fordította.” A hidegvérű ügynök, aki
kihasználja a csupa szív lelkész bizalmát. A Hetekben is döbbenten
olvastam, ahogy Szlazsánszky kifejtette Németh Sándor teóriáját az
ágrólszakadt újságíróról, aki mindenhol megsajnáltatja magát, így
férkőzik be a bizalmukba, majd kíméletlenül hátbaszúrja őket. Ez
azért nevetséges, mert nem igaz, hogy valaha nehézsorsúnak
neveztem volna magam, mert nevelőszüleim szerető családjában
nőttem fel, semmi különbséget nem éreztem a kortársaimhoz
képest, akiket a vér szerinti szüleik neveltek. Németh Sándor azt
mondja, hogy a bizalmába úgy férkőztem, hogy megsajnáltattam
magam, hogy nincs lakásom.
Mintha egy hajléktalan lettem volna. Amikor megtértem,
Esztergom főterén egy műemlékházban volt száz négyzetméteres
lakásom nagy terasszal, a földszinten cselédszobával. A lakás a
híres Gróh-házban volt, és abban a lakásban laktam, amelyben
Mindszenty hercegprímás könyvelője. Csak úgy mondom. Főiskolán
tanítottam. Nehéz lett volna ezt úgy előadnom, mintha ágrólszakadt
lennék. Ja, és nem a titkosszolgálattól kaptam, hanem akkorra már
vezettem a városi mozit, igazgató-helyettese voltam a városi
általános művelődési központnak. A Gróh-házba úgy kerültem, hogy
az elhunyt szüleim házát eladtam, és abból a főiskola korábbi
főigazgatójával bonyolítottam le egy minőségi cserét. A lakásomban
működött a bibliaiskola, és ez volt az esztergomi gyülekezet egyik
központja. A magánéletem megszűnt, mindent a gyülekezet javára
fordítottam. A helyzetem azután lett rosszabb, hogy megtértem a
gyülekezetbe, mert emiatt munkanélküli lettem. Mint szektás,
Esztergomban nem kaptam a képesítésemnek megfelelő munkát.
Ezért költöztem fel Budapestre. De ezt örömmel vállaltam, mert úgy
éreztem, a megtérésem része. Nem gondoltam, hogy ezt a
veszteséget egyszer majd a Hit Gyülekezete vezetője ügynöki
ravaszságnak tünteti fel.
De nem kell nekem elszámolnom semmivel, akik ismernek,
azok tudják, milyen nevetséges hazugságok ezek. Németh Sándor
soha nem keresett, és soha nem szerzett nekem lakást.
Munkahelyet sem szerzett, de nem is kértem tőle soha. Mielőtt
megtértem, a főiskolán tanítottam, az állásomat a Hit Gyülekezete
miatt veszítettem el az esztergomi Tanítóképző Főiskolán, mert azt
átvette a katolikus egyház. Nem kellett elintéznie semmit, mert a
Magyar Hírlap újságíróiskolája felvett bárkit, aki befizette a
háromezer forintos gyorstalpaló tanfolyam díját. Németh Sándor
vadászta, hogy kit tudjon elküldeni a tanfolyamra, mert zajlott a
szektakampány, és nem volt képzett embere annak kivédésére.
Befizetett egy tucat embert, köztük engem is, azzal a céllal, hogy a
gyülekezetről szóló negatív cikkekre legyenek, akik válaszolnak.
Németh Sándor nem a tanfolyamra küldött emberek érdekét tartotta
szem előtt, és nem a Magyar Hírlap részére képeztetett újságírókat,
hanem magának. Azt, hogy a Magyar Hírlap elkezdte a cikkeimet
közölni, a tehetségemnek köszönhettem, nem neki. Ráadásul nem is
tudott róla.
Ugyanis a tanfolyam egyetlen előadásán vettem részt, többé
nem jelentem meg. Az újságíróképzésből semmit nem hallottam. De
a tanfolyam után be lehetett járni a szerkesztőségbe. Mivel a
többiekkel együtt befizettek engem is. Fazekas Csaba és Vágó Péter
elhívtak, nézzem meg. Belülről nem láttam még működő
szerkesztőséget, elmentem. Adtak egy-két feladatot, és az történt,
hogy bármit megírtam, abból közéleti botrány lett. Totál kezdőként én
írtam meg, amikor Pápai Gábor karikatúráján kicserélte a Lúdas
Matyi Göncz Árpád és Jeszenszky Géza fejét. Pápai Gábor akkor
jött át a Magyar Hírlaphoz. Márványi Ágnes megszeretett, én is őt,
és azt mondta, „gyere holnap is, öcsi”. Nem volt más dolgom,
mentem. Erről szerzett tudomást Németh Sándor, és akkor figyelt fel
rám, amikor bekerültem a szélsőjobboldal egyik röpiratába a
„Maxwell-boyok” közé. Csupa híres szerző társaságába, akik azt
sem tudták, ki vagyok, s köszönni is alig mertem nekik. Ez évekkel a
bizonyságtevésem után volt.
 Mindezt azért mondom el ilyen részletesen, hogy mindenkinek
világos legyen az, hogy Németh Sándor a szószékről,
istentiszteleten, prédikáció alatt is képes hazudni. Munkahelyet soha
nem szerzett nekem, mert a Magyar Hírlapnál csak külsős voltam,
nem kaptam munkát. Nem intézett ő ott el nekem semmit. A
Hírlapnál akkor dolgoztam először, amikor a Hit Gyülekezetét már
régen elhagytam, és a Fesz van című könyvemet is megírtam. Az
összes többi munkahelyemet ellenezte, a 168 Órát is, a Fekete
Dobozt is. A Világgazdaságot is a Hetek miatt hagytam ott, mert
pokollal fenyegetett meg, ha nem az ő családi újságját csinálom. Szó
sem volt arról, hogy bármit azért tett volna, hogy nekem valami
karriert csináljon. Azt szerette volna, ha minél több helyre eljutok, és
a hasznomat veheti. Kizárólag a saját szempontjai érdekelték, és a
tehetségemet igyekezett felhasználni. Egyszer találkoztunk Kis
Jánossal, de akkor sem azért, hogy velem jót tegyen, hanem azért,
hogy dicsekedjen: a Magyar Hírlapnál jó cikkeket író Bartus László is
az ő embere. Szerette volna, ha bekerülök ezekbe a körökbe, hogy
ott neki dolgozzak. Ellene pedig nem fordítottam semmit, mert a
pszichikai terrorja elől menekültem, majd azzal a minimális
tehetségemmel, amit Isten adott, leírtam a könyvemben, mit
tapasztaltam, hogyan működik egy vallási diktatúra. Erkölcsi
kötelességem volt. Ez az írástudók felelőssége.
A bíróságon rákérdezett az ügyvédem arra, hogy milyen lakást
szerzett nekem. Akkor arra módosított, hogy „albérletet” segített
találni nekem. Erre Nagy Iván igazolta, hogy nála voltam albérlő,
ingyen fogadott be a lakásába egy időre, de azt nem Németh Sándor
intézte. Iván azt írta, elég ügyes gyerek vagyok ahhoz, hogy találjak
albérletet Budapesten, ha akarok. Nem szorulok Németh Sándor
segítségére. A per külön érdekessége, hogy az ügyvédem,
Magyarovics Gyula régi barátom Esztergomból. Mindent tudott,
mindent látott, személyesen tudja igazolni, hogy Németh Sándor
minden szava hazugság, mert éjjel-nappal együtt lógtunk. Ingyen
vállalta a védelmemet, ő nyerte meg eddig minden ügyemet. A Hit
Gyülekezetébe való megtérésem után pedig ilyen igaz barátokkal
kellett megszakítanom minden kapcsolatot. Gyula egyik fiát halálos
közlekedési baleset érte. A Kúrián a Hetek elleni per tárgyalása és
ítélethirdetése volt. Gyula még nem temette el a fiát, de elment a
tárgyalásra, hogy megvédjen. Elment és megnyerte a pert. Ez az
igazi barát. Ilyen barátokat kellett a Hit Gyülekezetébe való megtérés
után megtagadnom, és Németh Sándorra cserélnem.
Németh Sándor nemcsak Horn Gyulát zaklatta a tatabányai lány
ügyével, hogy intézze el: a titkosszolgálat állítsa le róla a „bolond
lányt”. A bíróságon azt is elmondta, hogy „én megkérdeztem többek
között Gyurcsány Ferencet, Szilvásy Györgyöt, hogy ők küldték-e
rám Bartus Lászlót, és 2010 után is Fidesz vezető politikusokat,
kormánytagokat megkérdeztem, aztán egy belügyminisztériumi
államtitkárt, valamint a titkosszolgálatok főigazgatóját is
megkérdeztem Bartus Lászlóról. Tekintettel arra, hogy a Hit
Gyülekezete egyház, és védelem alatt áll.” Németh Sándor
környezetében nem volt senki, aki figyelmeztesse, hogy álljon le
ezzel, mert eszelősnek nézik. Különösen, hogy minden
megkérdezett, mindkét politikai oldal képviselői értetlenül hallgatták,
és nem tudták, hogy miről beszél mániákusan ez az ember. Kivéve
egy esetet, amiről a bíróság előtt beszámolt: „Érdeklődtem a felperes
személyét illetően a titokminiszternél, az államtitkárnál, mert arra
voltam kíváncsi, hogy miért támad engem Bartus László. Konkrétan
azt a kérdést tettem fel Szilvásy Györgynek, hogy miért van rám
állítva Bartus László? Erre azt a választ kaptam, hogy mi közöm
hozzá.”
Ez volt az első kézzelfogható indíték, a skizofrén paranoiát
leszámítva, amely alapján Németh Sándor feltételezhette, hogy
engem a titkosszolgálat beépített a Hit Gyülekezetébe. Neki kellett
volna Szilvásy Györgyöt tanúként beidéztetni, de nem tette. Mivel
tudom, hogy soha semmi ilyen nem történhetett, emellett kizártnak
tartottam azt, hogy egy ilyen beszélgetés elhangozzon a
titokminiszter és közte, tanúként kértem beidézni Szilvásy György
volt titokminisztert. Meg is jelent Szilvásy György a bíróság előtt, és
a Németh Sándor által előadott jelenet kapcsán szó szerint a
következőket mondta: „A lényeget illetően azt tudom mondani, hogy
az lehet, hogy nem mindenki emlékszik mindenre vissza az életéből,
de hogy ez a beszélgetés Németh Sándor és köztem nem zajlott le,
ezt egészen biztosan tudom állítani. Az biztos, hogy ebben a
formában, ezzel a tartalommal ez a beszélgetés közöttünk nem
zajlott le, nem történt ilyen.” Ennél határozottabban nem lehet egy
vezető lelkészt cáfolni. Szilvásy György még azt is nyomatékosította,
hogy „az emlékeimben nem maradt meg olyan esemény, amikor én
Németh Sándorral bármikor is Bartus Lászlóról beszéltem volna.
Nem merült fel soha olyasmi, hogy Németh Sándor arról érdeklődött
volna nálam, vagy azt mondta volna nekem, hogy gyanúja van arra
vonatkozóan, hogy őt megfigyelik. Olyan sem volt, hogy arról
érdeklődött volna, hogy kvázi ügynököket szerveztek a Hit
Gyülekezetébe.” Szilvásy György kijelentette azt is: „nem hallottam
soha, semmilyen összefüggésben arról, hogy a felperes 3/3-as
ügynök lett volna”. Ezt a volt titokminiszter mondta, akinek Németh
teóriája szerint a főnökömnek kellett volna lennie.
Németh Sándor gondolkodásában összemosódnak a talpnyalók
hazugságai, saját képzeletének játékai és a valóság eseményei. A
Hetek elleni perben Hazafi Zsolt tanúként azt mondta el, mint
ügynökmúltam perdöntő bizonyítékát, hogy beszélt egy
titkosszolgálati miniszterrel, aki azt mondta neki, valamiféle
titkosszolgálati játszma van folyamatban a Hit Gyülekezetével
szemben. Ez azért nevetséges, mert a titkosszolgálati miniszter
feladata, hogy ha valamilyen törvénytelenséget észlel, fellépjen
ellene. Egy miniszternek nem az a dolga, hogy a nímand Hazafi
Zsolttal ossza meg az aggályait, hanem intézkedjen, ha ilyen
gyanúja van. Ez a mese éppen olyan nevetséges, mint a többi.
Hazafit én hívtam fel Szekszárdról a Hetekhez, mert írt a helyi
újságban. Azért fogadta el a hívást, s költözött Pestre, hogy
megszabaduljon a szekszárdi pásztortól, de nem tudta, hogy a
szekszárdi pásztor mintadarabja, akit utánoz, Pesten van. Csöbörből
esett vödörbe, aztán a Fesz van megjelenése után ezt a felismerését
elfelejtette, és az MTV műsorában mutogatta, milyen jó húsban van:
Németh nem is éhezteti a rabszolgáit. Akkor nem szégyenítettem
meg a műsorban, de most azért üzenem neki, hogy ha olyan jól
tartja őt Németh Sándor, főleg ilyen hamis tanúvallomások után,
elküldheti a húsz évvel ezelőtt tőlem kapott ötezer forintot, annak
kamataival együtt, amit a Hetek szerkesztőségében kapott tőlem,
hogy éhen ne haljon a feleségével. Aztán ha van ideje,
tanulmányozhatja a Példabeszédek 6. fejezetét, mi az a hat dolog,
amit gyűlöl az Úr, s mi az a „hét dolog, ami utálat az ő lelkének”.
Ezek egyike a „hazugságlehelő hamis tanú”.
 De a lényeg, hogy Németh Sándor emlékeiben a dolgok
összefolynak. Hazafi hazugságai azzal, hogy valóban találkozott
Szilvásy Györggyel, amiről a volt titokminiszter a bíróság előtt így
számolt be: „Hadd mondjam azt, amire én emlékszem. Ilyenekre
nem, arra viszont igen, hogy választási együttműködés lehetősége
merült fel, még a 2006-os választások előtt. Ez a Hit Gyülekezete és
az akkor kormányzó pártok között volt megbeszélés. Nem volt
formális a megbeszélés, hanem informális volt.” Ez azt jelenti, hogy
Németh Sándor, aki ma a Fidesz és Orbán Viktor egyik legnagyobb
támogatója, aki személyesen ment vidéki kampánykörútra Orbán
mellett, 2006-ban még a szocialistákkal tárgyalt a választási
együttműködésről. Ez volt a bíróság előtt a bizonyítás, amit Németh
Sándor helyett én folytattam le, az egyetlen konkrét állítása alapján,
ami alapján feltételezhette volna, hogy én a titkosszolgálat
munkatársa voltam.
Németh Sándor azért feltételezte még rólam, hogy ügynök
vagyok, mert nem érti az okát, miért írok cikkeket róla. A válasz
egyszerű lenne: újságíró vagyok. Azt sem érti, hogy a könyvem után
miért születtek újságcikkek, tévéműsorok. A válasz ez: azért, mert
ilyen a média. Minden közérdeklődésre számot tartó témát feldolgoz.
De ez túl egyszerű válasz egy „rafinált” embernek: „Azért gondoltam
azt, hogy Bartus Lászlót valaki rám küldte, mert módszeresen
közösségellenes tevékenységet folytat, olyan dolgokat tesz, ami
ellenem van, ezért én úgy gondoltam, hogy valakinek, vagy
valakiknek a megbízását teljesíti. Tehát nem volt közöttünk olyan
konfliktus, amiből ez logikusan következett volna.” Nem volt
közöttünk konfliktus, ezt mondta. Majd kijelentette, hogy „a konfliktus
Bartus Lászlónak a Fesz van című könyvével kezdődött”. Mintha
előtte nem töltöttem volna három hónapot kórházakban. Mintha nem
szakadt volna ketté a Hit Gyülekezete. Azok közé tartoztam, akiket
kiprédikált. Én voltam a Júdás. De a bíróság előtt azt állítja, nem volt
köztünk konfliktus, az a könyvemmel kezdődött.
A Magyar Narancsban (-winkler-) írt recenziót a Fesz van
megjelenése után, amelyben a könyvről azt írta: „Rég született
ennyire jó tényfeltáró szakmunka, ezt nem Som Lajos, Zalatnay Cini
vagy Végh Antal írta.” Majd jól bemutatta azt a „krisztusi
magatartást”, amely a távozásom első percétől kezdve jellemezte
Németh Sándor hozzám való viszonyát. A Magyar Narancs ezt írta:
„A Hetek a legsötétebb bolsevik idők szellemében reagál a Fesz van
bemutatójára. Cím: A hiperaktív fejvadász. Az egész oldalas
jegyzetben van vérre menő és diabolikus pamflet, magát
megnevezni nem kívánó egyháztörténész, aki megmagyarázza az
autonóm-szindrómát és a Bartus-jelenséget: személyiségének
defektusait és sérüléseit vetíti ki a Hit Gyülekezetére, hogy
tárgyiasított belső zűrzavara ellen keresztes hadjáratot viseljen.”
Németh Sándor nem a Fesz van után találta ki ezeket rólam. A Légy
a sason című cikk szerint „a maguk kényszeres módján megszülték
már az első hivatalos Bartus-viccet is:
– Mennyi ideje van hátra a Bartusnak?
– 168 óra.
Ezen jót nevetnek, ugyanazzal az örömtelen, repedtfazék-
kacajjal, amivel Ruff Tibor, az egyház teoretikusa nyilatkozta a
Bartus-könyvről: mi csak nevetünk ezen.”
Nem szeretnék túlzásokba esni, de tény, hogy nagyjából ennyi
időt adtak, hogy Isten lesújtson rám, eltakarítson, vagy ha más nem,
az imakommandó tegye meg helyette. Ezek után Németh azt állítja a
bíróságon, hogy nem volt konfliktus közöttünk. Mintha azt a Fesz
van idézte volna elő. Németh szerint ő soha nem akart engem
lejáratni: „azt tudom mondani, hogy nem kívántam Bartus urat a
nyilvánosság előtt semmilyen szinten lejáratni, semmilyen ilyen
szándékom nem volt, se burkoltan, se nyíltan, sem sehogy”. Ezt a
könyvet sokan olvassák azok közül, akik korábban részt vettek
Németh Sándor szeánszain, amelyeken rólam beszélt. A Hit Rádió
hallgatói is elgondolkozhatnak azon a mondaton, hogy ő semmilyen
szinten nem akart engem lejáratni. Mondja ezt egy olyan ügynökvád
után, a bírósági tárgyaláson, amit ő maga talált ki, szervezett meg,
és amit a mai napig lebegtet. Még azt is kijelentette, hogy „nagyon
szeretném, ha pacifikálódna ez a helyzet közöttünk”. Miután az
ügynökvádról kiderült, hogy hazugság, nincs bizonyítéka, a bíróság
elítélheti, „pacifikálná a helyzetet”. De nem úgy, hogy elismeri a
jogsértést, visszavonja nyilvánosan a hamis állítását, és kárpótol az
okozott kár miatt, a Biblia normái alapján, hanem azt kínálta fel a
békülés fejében, hogy a Hetekben én is elmondhatom a
„véleményemet” arról, hogy szerintem én nem voltam ügynök. Ezzel
elintézné. Ők pedig mellé írnák azt, hogy szerintük pedig igen.
Németh Sándor még olyanokat is mondott, hogy képes
megállapítani, „mikor történik valahol egyéni támadás és mikor
történik intézményes, kampányszerű lejáratás”. Szerintem pedig
ennek a megkülönböztetésére képtelen. Mert ha van a magyar
sajtóban magányos újságíró, aki nem tartozik sehová, aki mögött
nem áll senki, az én vagyok. Még szekértáborokhoz sem tartozom. A
magam útját járom. Képviselek egy értékrendet, és semmiféle
kompromisszumot senki kedve miatt nem kötök. Egyetlen politikai
tábor sem tudhat a magáénak. Aki ezt nem veszi észre, az vak.
Ezért, ha van valaki, aki tökéletesen alkalmatlan arra, hogy egy
titkosszolgálat ügynöke legyen, az én vagyok. Az a titkosszolgálat,
amely engem akarna alkalmazni, az megásta a sírját, mert
egyhamar leleplezném őket, a törvénytelen üzelmeiket. Én az
igazság és a nyilvánosság szolgája vagyok. Ha Németh Sándornak
nincs annyi esze, hogy ezt észrevegye, rájöhetett volna erre abból,
hogy neki sem voltam hajlandó az ügynöke lenni. Szolgáltam egy
ügyet, de ami ellentétes volt ezzel az üggyel, azzal
szembefordultam. Nem véletlen az, hogy egyszemélyes újságom
van, a magam ura vagyok, s nem szolgálok senkit. Választhattam
volna mást is.
Németh Sándor a bíróságon eljátszotta az áldozat szerepét,
mint aki maga sem érti, hogyan került ebbe a helyzetbe. Egy olyan
ügynökperben, ahol ő rágalmaz, bizonyíték nélkül vádaskodik,
bedőlve a saját propagandájának, ezt mondta: „Azt gondolom, hogy
az ténykérdés, hogy a felperes beépült a köreimbe. Az, hogy
titkosszolgálati módszerekkel, vagy nem, az nem ténykérdés. Ez
számomra most is kérdés.” Mit mondhatnék erre? Talán ezt: Én
kiépültem a köreidből, Sanyi, ha nem vennéd észre. Alig vártam,
hogy megszabaduljak tőled. Nem volt könnyű. A te köreidbe
beépülni nem lehet, mert betegesen paranoiás vagy. Te
kényszerítettél be a köreidbe, mert van egy lényeglátó képességem,
ez az isteni ajándékom. A nyelvtani hibáktól hemzsegő szövegeidet
pedig én fordítottam le érthető magyar nyelvre, méghozzá úgy, hogy
„kenet” is legyen rajta. Amikor mások csinálták, őrjöngtél. Erről
mondod, hogy titkosszolgálati módszerekkel kerültem a köreidbe?
Normális ember a te köreidben megbetegszik. Én nem belépni,
hanem kilépni akartam a te köreidből, hogy az életben ne is halljak
rólad. De még ezt sem hagytad, hanem üldöztél az első perctől
kezdve. Még most is szükséged van rám, mint ellenségre,
univerzális bűnbakra. Nos, valahogy így.
De Németh Sándor képes túltenni önmagán is. Bírósági
szereplésére ezzel a mondattal tette fel a koronát, ami már olyan,
hogy ha nem mondja, ki kellene találni, mert önmaga paródiája:
„Tulajdonképpen felteszem a kérdést, hogy miért ért engem ez a
szerencsétlenség, ami az ő nevéhez köthető.” A valóság ennél
valamivel prózaibb. A bírósági brillírozás 2018. október 18-án történt,
s éppen nyolc hónappal korábban, 2018. február 18-án Németh
Sándor a Hit Rádió rendkívüli kiadásában a soha nem látott, nem
ismert vér szerinti anyám börtönbüntetéseivel próbált lejáratni
engem, és ezúttal is pszichológiai elemzést adott arról, hogy egy
ilyen anyának milyen gyereke lehet. Németh Sándor, aki nem is érti,
miért érte ez a szerencsétlenség, hogy a sok áldozata között akadt
valaki, aki újságíró, ezért megírja azt, amit a közvéleménynek tudnia
kell, s nem tűri szótlanul, mint a többiek, a rágalmait, a törvénytelen
akcióit, a Hit Rádióban a következőket mondta (mindezt az váltotta
ki, hogy sok év után merészeltem Magyarország földjére lépni és
Budapesten megjelenni):

„Valóban börtönben született, én azt gondolom, hogy ezzel

áll összefüggésben az ő belső lelki zavara, és meg is
érteném én őt, de úgy látom, hogy ez a gyűlölködése, ami
állandóan kíséri őt, ez arra utal, hogy nem tudta feldolgozni
a hátterét. Senki nem tehet arról, hogy ki az apja, ki az
anyja, nyilvánvalóan, de az embernek az a feladata, hogy a
múltját feldolgozza, és olyan pozitív célokat tűzzön ki
önmaga elé, amit tisztességes eszközökkel igyekszik
megvalósítani. Ő nem tudta véleményem szerint feldolgozni
a múltját, hogy édesanyja többszörösen elítélt köztörvényes
bűnöző volt. Elítélték üzletszerű kéjelgés miatt, rablás miatt,
ő igyekezett néha olyan benyomást gyakorolni, mintha 56-
os politikai szereplése miatt ítélték volna el az anyját, ennek
 semmiféle valóságos alapja nincsen, és a másik probléma,
hogy a mai napig nem ismeri, nem tudja, ki az apja. Ezek
nagyon szomorú történetek, de helytelenül dolgozza föl,
mert úgy látom, hogy amikor ő meglát egy ilyen tekintélyes
apa, vagy atyaságot képviselő embert, és ráadásul sikerest,
akkor valahogy, valami belép nála. Két lehetőség, vagy
beteges függőség alakul ki benne, vagy pedig egy olyan
elementáris erővel elkezdi gyűlölni, ami teljesen irracionális
és oktalan.”

A „sikeres, tekintélyes atyaságot képviselő ember” húsz év óta

folyamatosan és betegesen adja elő ezeket az elméleteit, Isten
kegyelme az, hogy ennek ellenére nem gyűlölöm őt, pedig lenne rá
okom, és az nagyon racionális lenne. Ami érdekes a korábbiakhoz
képest, és a műsor erre az új elemre épült fel, hogy szó szerint
idézett a vér szerinti anyám büntetési tételeiből. Ezt nem tudhatja
máshonnan, csak azokból az iratokból, amelyeket a feleségem
szüleinek lakásában őriztem, ahol a bejelentett magyarországi
lakcímünk volt. Azt, hogy behatoltak a lakásba, és ellopták az ott
őrzött irataim közül a vér szerinti anyám börtönbüntetéseire
vonatkozó papírokat, már akkor sejtettem, amikor két évvel
korábban e-mailt kaptam valahonnan Németh Sándor környezetéből,
amelyben ez állt: „Igaz rád, hogy a vér nem válik vízzé. Te olyan
vagy, mint a prostituált anyád, aki élete jelentős részét Rákosi, Kádár
börtöneiben töltötte, mint köztörvényes és visszaeső bűnöző. Te is
ezt a világot láttad meg először, és minden porcikádat az alvilág
sötétsége mozgatja. Véredben van a bűnözés.”
Ez a tömör üzenet azt fogalmazta meg, amit Németh sugall a
vér szerinti anyám emlegetésével: a vérrokonságot, a vérben
öröklődő bűnözést, az anyám bűneivel való azonosítást, hiszen a
születésem után elválasztottak az anyámtól, akit soha nem is láttam.
Ha a tetteimet, például Németh Sándor közéleti szereplésének, az
egyházi vezetésről vallott nézeteinek kritikáját a vér szerinti anyám
határozza meg, az nem lehet másképp, csak a vérben genetikailag
örökölt tulajdonságok által. Ez fajelmélet, ez nácizmus. Németh azt
mondja, hogy senki nem tehet arról, ki az apja, ki az anyja, de azért
abból vezeti le azt, hogy én ki vagyok. Így kell rám tekinteni, ez
vagyok én. Ezt mondja egy keresztény lelkész, a bevett egyház
vezetője, egy megtért, üdvösséget szerzett emberről, amelynek ő
maga a tanúja, hiszen abban a gyülekezetben tértem meg, éltem
hívőként, amelyet ő vezetett, s hívőként éveken át a közvetlen
munkatársa voltam. Még azt sem mondhatja, hogy a „múltamat” (ami
nem az én múltam, hanem a vér szerinti anyámé) nem dolgoztam
fel, hiszen részese volt annak a kijelentésnek, amit Istentől kaptam,
hogy az identitásom Isten országában van. Nekem semmiféle
problémám nincs ezzel, egyébként természetes szinten sem volt,
mert teljesen azonosultam az örökbefogadó szüleimmel, a
családunkkal, emellett anyámnak és apámnak kizárólag őket
tekintettem. Ugyanúgy nőttem fel, mint bárki más, szerető szülők
között.
Az e-mail azért érkezhetett Németh környezetéből, mert a
papírok ellopását egy szűk kör ismerheti, akik részt vettek benne, és
akik a feldolgozásukban is szerepet játszottak. Szlazsánszky a
bíróság előtt azt mondta: „húsz éve kutatjuk azt, hogy mégis ki ez az
ember”. Húsz éve nyomoznak utánam. Az e-mailből láttam, hogy a
büntetési tételre, valamint a Rákosi és Kádár börtöneire való utalás
nem véletlen. Ezt akkor tudhatják, ha kezükben vannak a
magyarországi lakcímemen tárolt papírjaim. Tudtam azt is, hogy
Németh Sándor zsebét égetni fogják ezek a papírok, és előbb-utóbb
nyilvánosságra hozza ezeket. Nem tartja vissza az sem, hogy ezzel
bűncselekményt követ el. Hogy a valóság még a várakozásaimat is
felülmúlja majd, arra én sem számítottam. A legnagyobb tévedésem
az volt, hogy minden gonoszsága ellenére feltételeztem, hogy van
egy olyan határ, amit nem lép át. Ma már bármire képesnek tartom,
beleértve az emberölést is.
Németh Sándor a névtelenül megjelentetett „életrajz” műfaját
választotta, hogy ne korlátozza semmi. Átléphessen minden emberi
és morális határt, rám árassza gyilkos indulatának minden erejét, és
megsemmisítsen vele. Ehhez hasonló és ehhez fogható szenny nem
sok született, talán az egész földön sem, amelynek megdöbbentő
részletei újabb adalékul szolgálnak, hogy milyen aljasságra képes az
ember. Németh Sándor ennek közreadásával, népszerűsítésével
kiírta magát a civilizált emberek közösségéből. Ezzel olyanná vált,
akinek jóérzésű ember még a köszönését sem fogadja. Aki erre az
emberre azt mondja, hogy „keresztény”, az istenkáromlást követ el.
Következzék az utolsó felvonás, ahol a farkasról lefoszlik a
maradék báránybőr.
Hit Gyülekezete Secret Service
(HGYSS)

2009-ben eldöntöttük, hogy végleg Amerikában maradunk.

Megváltunk a vári lakásunktól, és bejelentkeztünk a feleségem
szüleinek lakásába, Tatabányára. Ez lett a hivatalos magyarországi
lakcímünk. Miután feleségem édesapja meghalt, neki tulajdonrésze
is lett benne. Ez az ő lakása is. Itt helyeztük el a holminkat,
személyes iratainkat, papírjainkat. Egy részük feleségem szüleinek
nyaralójába került, a bizalmas papírok a lakásban voltak. Feleségem
édesanyja egyedül élt, néha napokra vagy egy hétre is elment
kirándulni vagy szanatóriumba. A lakás ilyenkor üresen maradt. A
lakáshoz és a nyaralóhoz a feleségem nővérének és a férjének volt
kulcsa. Rajtuk kívül senki nem tudott a lakásba jutni. A feleségem
nővére és a férje a Hit Gyülekezete tagjai maradtak, ezért nem
tartanak velünk kapcsolatot. A Hit Gyülekezete miatt nincs
beszélőviszony a testvérek között. A Hit Gyülekezete tagjainak meg
kell tagadniuk apjukat, anyjukat, fitestvérüket, nőtestvérüket Németh
Sándorért. Ez nem vicc és nem túlzás, ez a valóság. Ha valaki azt
akarja, hogy a gyereke még szóbaálljon vele, annak taktikusan kell
viselkednie, mert ha ellenséges lenne Németh Sándorral, akkor
elbúcsúzhat a gyerekeitől örökre. Sógornőm és családja tökéletesen
megfelel Németh Sándor elvárásainak. Aki Németh Sándort nem az
„Isten emberének” és a világ nagy prófétájának tartja, azzal nem
állnak szóba. Aki kritikus vele szemben, az ellen minden eszköz
megengedett. Így is van megírva: ne szeressétek azokat, akik nem
szeretik Németh Sándort úgy, ahogy ő szeretné, hogy szeressék.
Amikor a „véremben lakozó bűnről” 2016-ban megkaptam az
említett e-mailt, s abban a vér szerinti anyám börtönbüntetéseire
vonatkozó utalás szerepelt, már tudtam, hogy ellopták ezeket a
papírokat. Máshonnan nem tudhatnának róla. Amikor Németh
Sándor 2018-ban a Hit Rádióban idézett a jegyzőkönyvekből,
bírósági ítéletekből, akkor leleplezte magát, hogy az ellopott iratok
nála vannak. A lopást a Hit Gyülekezete hajtotta végre. (Hacsak nem
akarja újra azt hazudni, hogy valaki felhívta telefonon. De ezt nem
tudja letagadni.) Valakinek be kellett mennie a lakásba, és az csak a
gyülekezethez tartozó családtagokon keresztül volt lehetséges. Az
e-mailt elvileg bárki írhatta, de Németh Sándor a részleteket csak
akkor tudhatta, ha ezek a papírok a kezében vannak. Ettől kezdve
tudtam, hogy a feleségem nővére és a férje beengedték Németh
Sándor emberét a lakásba, és elvitték a vér szerinti anyám
börtönbüntetésére vonatkozó iratokat. Amikor a lakásban először
megjelentünk (hét év után 2018-ban voltunk először otthon), azonnal
ezeket a papírokat kerestem. Nem tévedtem, a papírok eltűntek.
Akkor még azt gondoltam, csak a vér szerinti anyám
börtönbüntetéseiről szóló iratokat vitték el.
Amikor megjelent a „6-os karton – Titkosítás alól feloldva” című
névtelen irat, akkor vettem észre, hogy Németh Sándor nem
elégedett meg ezzel. Megbízhatta az embereit, hogy menjenek
vissza, mindent nézzenek át, és mindent hozzanak el, ami érdekes
lehet. Áttúrták és kiválogatták a személyes irataim mellett az összes
levelemet, a könyveim megírásához készült jegyzeteket, a munkám
során keletkezett iratokat, a magánleveleimet, a szerződéseimet, a
számláimat és az adóbevallásaimat. Elloptak a lakásból és a
víkendházból mindent, amiről úgy gondolták, hogy felhasználható
ellenem. Németh Sándor idézett ezekből a Hit Rádióban, ami azt
jelenti, hogy a birtokába kerültek. Ezek szerint tudnia kellett azt is,
honnan származnak. Ennek ellenére felhasználta őket. Németh
ellopatta a személyes irataim közül (a jogállás megállapítása, a
nevelőszülőkhöz adás és az örökbefogadás során keletkezett)
születési anyakönyvi kivonataimat is. Az örökbefogadó szüleim
leveleit, amit az állami árvaháznak írtak, hogy milyen kisfiút
szeretnének. Az állami gondozó által kibocsátott leltárt arról, hogy
mivel adtak ki az örökbefogadó szüleimnek. Hány darab ing, nadrág,
cipő. Az intézet leírását az örökbeadott gondozottról, vagyis rólam.
„A kisfiú éjszaka bevizel.” De eltűntek olyan levelek is, amelyeket az
elhunyt örökbefogadó édesanyám, akit a vér szerinti anyámként
tiszteltem, írt a katonasághoz. A legszemélyesebb irataim is Németh
Sándor kezébe kerültek, ő rendelkezik velük. Ezek nemcsak adatok,
hanem konkrét dokumentumok, magán- és közokiratok. Abba a
lakásba hatoltak be, amely a hivatalos magyarországi lakcímünk
volt, és ellopták onnan az irataimat, majd Németh felhasználta
azokat ellenem. Amikor kiborult azon, hogy Magyarország földjére
mertem tenni a lábam, mindkét alkalommal kétórás gyűlöletbeszédet
tartott a Hit Rádióban ezekből. Majd a „6-os karton” címmel kiadott
névtelen irományt ő oldotta fel a „titkosítás alól”. Erre utal a cinikus
alcím: „Titkosítás alól feloldva”. Ezek sehol nem voltak „titkosítva”,
kizárólag nála. Ő tartotta vissza addig, amíg az indulatai el nem
ragadták. Nem is volt kérdés, hogy nyilvánosságra hozza, csak az
időzítés váratott magára.
Már önmagában az a tény, hogy ezeket birtokolja, nemcsak
bűncselekmény, de olyan erkölcstelenség, ami ép ésszel
felfoghatatlan. De Németh nemcsak ellopta a legszemélyesebb
papírjaimat (azokkal az „életemet”), hanem fel is használta ezeket
ellenem. Nem azzal, hogy ismertette őket, mert abban semmi nem
lenne. Hanem azzal, hogy kiforgatta őket, meghamisította a
tartalmukat, a jelentésüket, és egy hazug „életrajzba” illesztette őket.
Ezért nem elég, hogy minden szava hazugság, hanem az ellopott
iratok is hamis jelentést kaptak. Teljesen mindegy, fizikailag hol tartja
őket, ki és hol tárolja, ezek az ő tulajdonában vannak, mert ő
rendelkezik felettük. Ezek már soha nem jutnak vissza hozzám, mert
ha megijed attól, hogy baja származhat a lopásból, eltünteti őket
örökre. Mint a jeruzsálemi hamis 6-os kartont, megsemmisíti ezeket
is. Németh átlépett egy határt, amelyet nemhogy keresztény lelkész,
de egyetlen ember sem léphet át. A Keresztapa című filmben
láthattunk hasonlót, amikor betették a levágott lófejet az ágyába
annak, aki nem engedelmeskedett a Corleone családnak. Ez
maffiamódszer. De ez még annál is durvább. Épp olyan, mint amikor
Izraeltől ellopták a frigyládát, a legbensőbb és legszemélyesebb
kincsüket, az Istennel kötött szövetségüket. Németh magánál tartja a
legbensőbb és legszemélyesebb papírjaimat. Ezekkel ellopta az
emlékeimet, a kötődéseimet, a belső lelki életemet. Nemcsak a
lakást rabolta ki, hanem a szívemet is. Függetlenül attól, hogy ki és
hol őrzi, ezek az iratok nála vannak, mert ő lopatta el, s ő dönt
felőlük. Isten mindent látott, és mindent tud. Minden hazugsága,
amivel letagadja, csak súlyosbítja a bűnét.
Amikor ezt megláttam, úgy éreztem magam, mint akit
„kibeleztek”, érzelmileg kivégeztek. Mindezt csak az indokolta, hogy
nyilvánosan írtam egy közszereplő tevékenységéről. Ezért el akarta
venni tőlem, ami legdrágább minden embernek: az önérzetemet, a
becsületemet, az emberi méltóságomat. Morálisan meg akart
semmisíteni. Olyan fájdalmat akart okozni, amibe fizikailag is
belehalok. Meg akart alázni, ország és világ előtt le akart járatni.
Bosszút akart állni. Ha valódi tényekkel teszi, az is elfogadhatatlan
egy keresztény lelkész részéről, és emellett törvénytelen. De ő
nyilvánvaló hazugságoktól sem riadt vissza. Én nem írtam róla
hazugságokat, nem rágalmaztam meg, nem foglalkoztam a
magánéletével, pedig lehetne. Ő azonban gyalázatos hazugságokat
terjesztett rólam. Ha ezeket elhiszi, súlyosan beteg ember, és
közveszélyes. Ehhez fogható dehumanizálást még nem láttam
Magyarországon.
Az iromány kétségbevonta a minimális emberi értékeimet,
eszement dolgokat állított: férfi prostituáltnak nevezett, aki a Nyugati
pályaudvaron egészítette ki a Világgazdaságtól kapott fizetését,
amiről pedig az adóbevallásaim alapján azért megállapították, hogy
magas volt. Ügynöknek állított be, akit a titkosszolgálat mozgat. A
soha nem látott vér szerinti anyám bűneivel azonosított. Tolvajnak
nevezett, aki „pénzt mosott” a Hit Gyülekezetében, és aki a Hit
Gyülekezetében bűnszervezetet irányított. Számlákat loptak el
tőlem, állítottak be hamis fénybe. Az adótitkaimat megsértette.
Elmondani sem lehet a sok szennyet. Terroristának nevezett, aki
amerikai emberek életét kész kioltani, s aki ellen az FBI nyomoz.
Eszelős. Nincsenek rá szavak. Mindezt névtelenül, hogy ne kelljen
jótállnia egyetlen szóért sem. Mindezekből semmi nem igaz, de
Németh Sándor egy névtelen irománnyal a szemétdombra dobott, és
a Fesz van című könyvemért bosszúból olyan mocsok embernek
mutatott be, amilyen talán nincs is a földön.
Az irományból fröcsög a primitív gyűlölet és a névtelenség által
felszabadított gátlástalanság. Megismételve azt is, hogy nem volt
apám, és a szeretett örökbefogadó édesanyámat nem sirattam meg
eléggé. Belemocskolt az örökbefogadó szüleim életébe,
bemocskolta őket, belegázolt a velük való kapcsolatomba. Nem
részletezem. Bemocskolt mindent, ami számomra fontos. Elvett
tőlem mindent, amiért élni érdemes. Ha ezt a szívemre veszem,
ebbe bele lehet halni. Németh láthatóan elégtételt érzett, amikor a
Hit Rádióban ezekből idézett. Élvezettel és gyűlölettel sorolta a saját
hazugságait, mintha azt valaki más írta/íratta volna, ő csak idézne
belőle. Mintha a külvilág így ismerne engem. Mindezt megpróbálták
a sajtónak eljuttatni, de ezt a szennyet olyan médiumoknak sem
sikerült elsütniük, amelyek szemrebbenés nélkül írtak olyanokat,
hogy Soros György megölte az anyját. El lehet képzelni, mi van
ebben. Ennek az embernek minden mocska, ami a sötét lelkében
van. Ehhez fogható aljassággal életemben nem találkoztam, pedig
sok éven át mellette dolgoztam, és ott volt elég. De ez túltett
mindenen.
Megkérdeztük a feleségem édesanyját, hogy észlelt-e betörést.
Nem észlelt. Ez esetben a nyaralóba és a lakásba kulccsal mentek
be. Kulcsa csak a feleségem nővérének és a férjének van, akik a Hit
Gyülekezete hű tagjai, Németh Sándor emberei: egyikük a
tatabányai Hit Gyülekezetének alkalmazottja, másikuk annak
presbitere volt. Más nem lehetett, csak ők. Más nem juthatott be a
lakásba, csak a Németh Sándorhoz hűséges családtagok. Az
ellopott iratok kizárólag hozzá kerültek, ő használta fel őket. Ezzel a
kör bezárult, a lopást csak ők követhették el. Németh utasítása
nélkül erre nem kerülhetett sor. Egy hites ilyen akciót magától nem
hajt végre. A módszer Németh Sándor tipikus eljárása. Ha semmi
köze nem is lenne hozzá, akkor is el kellene utasítania az ilyen
módszert. Személyes papírokat tisztességes ember nem őriz
másokról, nem tulajdonít el, és nem használ fel. Vannak olyan
személyes adatok, amelyeket nem lehet nyilvánosságra hozni,
mások lejáratására használni. Ezt a törvény is tiltja. Még akkor sem,
ha esetleg megint elhívják őt Jeruzsálembe, hogy újabb iratokat
adjanak el neki. De ezeket Németh Sándor maga szerezte meg. Ő
adott rá megbízást, és az ő embere vagy emberei túrták át a
holmimat, és válogatták ki, ami felhasználható. Behatoltak abba a
lakásba, amely a hivatalos magyarországi lakóhelyem volt.
Példátlan. Azzal a céllal, hogy az irataimat ellopják, a személyes
adataimat nyilvánosságra hozzák, és azokat kiforgatva lejárassanak
engem. Mindezt egyházi vezetőként.
Mivel a feleségem édesanyja szívbeteg, sokáig nem mondtuk
meg neki, hogy a nagyobbik lánya a férjével a távollétében
idegeneket engedett be a lakásába és a nyaralójába, akik ellopták a
kisebbik lánya férjének a papírjait az ingatlanjaiból, hogy
felhasználják azokat ellene. Egyik gyereke a másik gyereke ellen
fordult. Személyes iratokat szolgáltattak ki. A feleségem papírjai is
ott voltak, azokban is turkáltak az idegen kezek. De a nagyobbik
lányának fontosabb volt a Németh Sándornak való megfelelés, mint
a családi kötelék, a közös gyerekkor, a testvéri szeretet. Németh
Sándor elhitette velük, hogy még a legnagyobb becstelenség is
„Isten szolgálata”. Egyik gyereke elárulta a másikat, kiszolgáltatta
idegeneknek. Az ő lakásából loptak el személyes papírokat, amelyek
az ő védelme alatt álltak. Nemcsak bennünket loptak meg, hanem őt
is. A feleségem nővére nemcsak a testvérét, hanem az édesanyját is
elárulta Németh Sándorért.
Egyszer, amikor a feleségem édesanyja nem tudott különbséget
tenni a testvérek felelőssége között, elmondtuk, hogy mi történt. A
hír nagyon rosszul érintette. Megkérdezte a nagyobbik lányát, aki a
lopást egyszerűen letagadta. Feleségem édesanyja ezt tudomásul
vette, mert neki így könnyebb. De ha apósom élne, ezt nem hagyta
volna annyiban. Ezt csak egy szívbeteg özvegyasszonnyal tehették
meg. Németh Sándor nem juthatott hozzá máshonnan ezekhez a
papírokhoz, és ezek a lakásból eltűntek. A lakásba és a
víkendházba nem mehetett be más, csak a feleségem nővére és az
ő férje. Ezután a papírok Németh Sándornál tűntek fel. Akkor vajon
hogyan jutott hozzájuk? Ki a tettes? A feleségem nővére letagadta
az anyjának, amit tettek, de nem hívta fel azonnal a feleségemet,
hogy kézzel-lábbal tiltakozzon ez ellen, hogy ilyet még csak ne is
gondoljon róla. Nekem ez egyenlő a beismeréssel. Azt hiszik, hogy
Németh Sándor mellett hazudni „az Úr munkája”. Isten
megjutalmazza őket.
Az ügynek két aspektusa van. Az egyik büntetőjogi, a másik
erkölcsi. Büntetőjogi szempontból a Btk. 221. § alapján
magánlaksértést követtek el, mert „az ott lakó vagy azzal rendelkező
akarata ellenére” bementek más lakásába és egyéb helyiségébe. Ez
két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. A feleségem
nővére és a férje a feleségem édesanyja tudta nélkül és akarata
ellenére vitt be idegeneket a lakásba és egyéb helyiségébe, s
tulajdonítottak el onnan személyes iratokat. Az ott elhelyezett
iratokkal nem rendelkeztek. A feleségem nővére, a férje, és Németh
Sándor általuk beengedett embere a Btk. 370. § szerinti lopás
bűncselekményét is elkövette. A büntetés két évig terjedő
szabadságvesztés, ha a lopást „egy vagy több közokirat,
magánokirat elvételével”, a „helyiségbe vagy ehhez tartozó bekerített
helyre megtévesztéssel, vagy a jogosult, a használó tudta és
beleegyezése nélkül bemenve” követték el. Mindkét
bűncselekményre a Hit Gyülekezete vezető lelkésze, Németh
Sándor megbízásából kerülhetett sor. A bűncselekményekben így
Németh Sándor felbujtó. A Btk. 14. § (1) bekezdés szerint felbujtó
az, aki mást bűncselekmény elkövetésére szándékosan rábír. Az
akció előtt Németh Sándort biztosan megkérdezték. A végrehajtásra
a megbízást ő adhatta. A feleségem nővére és a férje társtettesek és
bűnsegédek. A Btk. 13. § (3) bekezdés szerint társtettesek, akik a
bűncselekmény törvényi tényállását egymás tevékenységéről tudva,
közösen valósítják meg. Továbbá, a Btk. 14. § (2) bekezdés szerint
bűnsegéd az, aki a bűncselekmény elkövetéséhez másnak
szándékosan segítséget nyújt. Németh Sándor az ellopott iratok
felhasználásával jelentős érdeksérelmet okozva személyes adatot
kezelt, amellyel a Btk. 219. § szerinti személyes adattal való
visszaélés bűncselekményét követte el. Ennek a büntetési tétele két
évig terjedő szabadságvesztés, ha a tettes a személyes adattal való
visszaélést különleges adatra vagy bűnügyi személyes adatra
követte el. A büntetés három évig terjedő szabadságvesztés lehet,
ha a személyes adattal való visszaélést hivatalos személyként vagy
közmegbízatás felhasználásával követik el. Németh Sándor
különleges adatokkal élt vissza, és a bűncselekményt bevett egyház
vezetőjeként, vezető lelkészeként követte el. Az Alaptörvény a VI.
cikk (2) bekezdésében kimondja, hogy mindenkinek joga van a
személyes adatai védelméhez. Senkiről nem lehet „személyes
adatot” nyilvánosságra hozni az ő hozzájárulása nélkül. Személyes
adat a bármely személlyel kapcsolatba hozható adat, s az adatból
levonható, az érintettre vonatkozó következtetés. A személyes adat
megőrzi e minőségét, amíg kapcsolata az érintettel helyreállítható.
Minden magánszemély háborítatlan magánélethez való joga
alkotmányos alapjog, ami magában foglalja a személyes adatok
feletti önrendelkezést, és az információs önrendelkezést, ezért
személyes adat csak alkotmányos eszközökkel, törvényes és
tisztességes módon, illetve az érintett önkéntes beleegyezésével
gyűjthető. Aki a személyes adattal való visszaélés bűncselekményét
elköveti, az megsérti az Alaptörvényt. Olyan egyház, amelynek
működése sérti az Alaptörvényt, nem lehet jogi személy, és
törvényes úton törölni kell a nyilvántartásból.
Titkos adatgyűjtésre csak bűnüldöző szerveknek és polgári
titkosszolgálatoknak van joga. A titkos adatszerzés titkosszolgálati
tevékenységnek minősül. Németh Sándor és a Hit Gyülekezete
titkosszolgálati tevékenységet nem folytathat. Ez törvénytelen.
Titkosszolgálati tevékenységet a nemzetbiztonsági szolgálatokról
szóló törvényben meghatározott szervezetek végezhetnek. Senki
nem irányíthat magántitkosszolgálatot. Aki behatol más lakásába, és
onnan papírokat tulajdonít el, azokat karaktergyilkosságra, az illető
lejáratásra felhasználja, aki mást követ, lefényképez, megfigyel, ezt
dokumentálja, s nyilvánosságra hozza, törvénytelen titkosszolgálati
tevékenységet folytat. Márpedig Németh Sándor ellenem ezeket
elkövette. A Btk. 422. § (1) bekezdése szerint Németh Sándor tiltott
adatszerzés bűncselekményét követte el: „aki személyes adat,
magántitok, gazdasági titok vagy üzleti titok jogosulatlan
megismerése céljából más lakását, ahhoz tartozó helyiségét
átkutatja, az három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő”.
Ugyancsak három évre büntetendő, aki a fentiekben meghatározott
módon „megismert személyes adatot, magántitkot, gazdasági titkot
vagy üzleti titkot továbbít vagy felhasznál”. Németh Sándor és
bűntársai ezt a bűncselekményt elkövették. A büntetés öt évig
terjedhet akkor, ha a tiltott adatszerzést jelentős érdeksérelmet
okozva és bűnszövetségben követik el. Ez is megvalósult.
Bizonyítható, hogy a megszerzett adatokat máshonnan nem
szerezhették be. Az adatokat a „6-os karton – Titkosítás alól
feloldva” című névtelenül megjelent iromány tartalmazza. Ezek egy
része semmilyen más forrásból nem ismerhető, csak a feleségem
édesanyjának lakásából és a hozzá tartozó nyaralóból ellopott
iratokból. Olyan iratokat is tartalmaz a névtelen szenny, amelyekből
az ellopott iratokon kívül más helyen semmiféle másolat nincs. A
bűncselekményeket az követte el, aki ezt a 79 oldalas írásművet
megrendelte, készítette, a benne közölt adatokat felhasználta, és a
rólam szóló névtelen „ügynökéletrajzot” kiadta. Az nem lehetséges,
ha kizárólag ők férhettek hozzá, az anyag hozzájuk került, ők
használták fel, és semmi közük nincsen hozzá. A tiltott adatszerzés
által gyűjtött iratokat, adatokat a koholmányban tették közzé. Ez volt
a céljuk. Logikus, hogy az elkövető az, aki a koholmányt készítette
és kiadta, mert a lopás ezt szolgálta. Ez pedig nem lehet más, mint
Németh Sándor és a Hit Gyülekezete. Felsorolok néhány indokot,
amelyek arra utalnak, hogy ezt a kiadványt a Hit Gyülekezete vezető
lelkésze, Németh Sándor íratta, ő adatta ki.
A Hit Gyülekezetén (és az általuk felhasznált Gój Motoros-
elnökön) kívül soha senki nem nevezett engem ügynöknek. Egyedül
Németh Sándor érdeke, hogy az ügynökmúltamról szóló hazugságot
életben tartsa. Saját meghatározása szerint az irat rólam szól, de a
főszereplője valójában Németh Sándor, aki küzdelmet vív a
titkosszolgálattal. Ezt már ezerszer leírták máshol. A 79 oldalas
kiadvány Németh Sándor érdekeit szolgálja, ő áll a történet
középpontjában. Az egyetlen pozitív szereplő Németh Sándor, és
minden az ő szemszögéből jelenik meg. Az irat megismétli a Hit
Gyülekezete rágalmait, a Hetek és az Új Exodus írásainak bővített
változatának tekinthető. Egyértelmű az értelmi szerzők azonossága.
Az irományban Németh Sándor ellenfelei jelennek meg, leginkább
azok, akik az ellene indított peremben tanúként szerepeltek. Kenedi
Jánosról azt írják, hogy ő tüntette el a hiányzó iratokat az
állambiztonsági levéltárból, miközben Kenedi János harcolt
leginkább az állambiztonsági iratok nyilvánossága érdekében. Iványi
Gábort, aki felfüggesztett börtönt is kapott a pártállam idején, az
Állami Egyházügyi Hivatallal és a titkosszolgálattal való
együttműködéssel vádolják meg. Szilvásy György volt titokminiszter,
aki úgy esett ebbe a történetbe, mint Pilátus a krédóba, legfőbb
mentoromként jelenik meg, aki az általam elkövetett „pénzmosás”
bevételeiből részesült. Ez a büntetése, mert a bíróság előtt cáfolta
Németh Sándor hazugságait. A pénzmosást állítólag a Hit és Erkölcs
Kulturális Alapítvány céghálózatával követtem el, ami azért is
képtelenség, mert soha egyetlen cégnek sem voltam a tagja, sem
tisztségviselője. Ebben az esetben nem is tudtam e cégek
tevékenységét befolyásolni. Az irat Németh ellenségeit veszi sorba,
rajtuk áll kicsinyes bosszút. Nem maradtak ki az Autonóm
Gyülekezet vezetői sem, akiket szintén bűncselekmények
elkövetésével vádol az iromány. Minden a Hit Gyülekezete körül
zajlik. Nem véletlen az, hogy a „műnek” nincs szerzője. Ennyi
rágalmazási pert, amennyit a névtelen szerző(k) és a „kiadó”
nyakába zúdítanának, még nem látott a magyar igazságszolgáltatás.
Németh Sándor ezt megoldotta: névtelenül rágalmaztak meg
mindenkit, utólag pedig az egészet letagadják. Még az is lehet, hogy
beperlik, aki azt meri mondani, hogy ezt az egészet ők csinálták.
Nincs aljasság, amire ne lennének képesek. De Isten látja, és
minden saját fejükre hullik vissza.
A szöveg egyes részei Németh Sándorra emlékeztetnek, mint
aki instrukciókkal, konkrét ötletekkel látta el a szerzőt. Németh
Sándornak sok írását volt alkalmam szerkeszteni, álmomból felkeltve
is felismerem a sületlenségeit és a hatásosnak vélt primitív
fordulatait. Ilyeneket rajta kívül élő ember nem mond. Ezt élvezte
mindig legjobban, ha névtelenül „vághatott be” annak, akit éppen
utált. Egészen biztos, hogy ezúttal is ő adta a tanácsait, a fordulatait,
amit a szerző „nagyon jó, Sándor!” felkiáltással jegyzetelt, és
vesztére beleírt a szövegbe, ezzel lebuktatva az értelmi szerzőt. Én
is voltam ebben a dicstelen szerepben. Pontosan tudom, hogyan
készültek az efféle irományok. A szöveget olyasvalaki „jegyezte”, aki
kísértetiesen Szlazsánszky Ferenc cikkeinek ocsmány stílusát
utánozza, hacsak nem maga a nagy „újságíró”, Szlazsánszky.
Németh Sándor beszélgetőpartnere is Szlazsánszky volt a Hit
Rádióban, ezúttal nem Morvay. Az iromány logikája mentén
haladtak, abból idéztek és hivatkoztak rá. Németh, a „nagy taktikus”,
mindig az illetékest hívja oda, aki épp közel áll az ügyhöz.
Nyilvánvalóan a „6-os karton” című szenny szerzőjét. Szlazsánszky
életműve hasonló esetekből áll: rágalmaz, mocskolódik, mások
elektronikus levelezését töri fel, lépre csal, stb.. Hack azért volt jelen,
hogy mindezt a tekintélyével hitelesítse. A szereplése méltó volt a
jelenlévőkhöz és ehhez a feladathoz. A névtelen kiadványra a Hetek
egyik cikke is hivatkozott, éppen Szlazsánszkyt idézve, aki elég
gyatrán adta elő, mintha semmi köze nem lenne az egészhez.
Szlazsánszkyra jellemző, hogy a bíróság előtt azt állította: az
ügynökvád nem ártott nekem, mert a családommal egy év múlva
megnéztem a futball-világbajnokságot Brazíliában. Jó is lett volna.
Nem számít, hogy életemben nem jártam Brazíliában.
Szlazsánszkynak csupán ennyit jelentenek a tények. Az irat
felháborodott azon is, hogy „Orbán Viktor Urat” és „Trump Elnök
Urat” (Németh Sándor bálványait) kritizálom. Őket csak Németh
Sándor nevezi így Magyarországon. A szektásság elárulja őket.
Ahogy árulkodó az is, hogy ilyen gyűlölettel teli, ocsmány szöveget
Németh Sándoron és a Hit Gyülekezetén kívül senki nem volt
hajlandó idézni a nyilvánosságban, csak ők egyedül. Nem tudták
megállni, ezzel leleplezték önmagukat. Németh Sándor a Hit
Rádióban olyan hiteles forrásként hivatkozott rá, mintha az
Encyclopædia Britannica lenne. Úgy magyarázta, mint a Bibliát.
Gyomorforgató volt.
Már a Fesz van című könyvemben is írtam arról, hogy Németh
Sándor gyakran írt álnéven olyan cikkeket, amelyeket a saját
nevével nem vállalhatott. Kiadott olyan könyveket, melyeket fiktív
kiadó nevén jelentetett meg. Irányított lejárató akciókat. Figyeltetett
embereket, beküldött hiteseket rendezvényekre, amelyeket a
hitesekkel szétveretett. Lejárató leveleket küldött pártoknak,
politikusoknak, a sajtónak. Ezeket szerette, és azt élvezte, amikor az
„betalált”, és nem tudták, ki áll mögötte. Ha a rendőrség nyomozott,
szemrebbenés nélkül letagadták. Szinte látom, ahogy ilyenkor nevet,
megnyugszik, azt képzeli, hogy bármikor, bárkivel megteheti ezt.
Elég csak letagadni. Ezek nemcsak erkölcstelen, de törvénytelen
akciók is. Németh Sándornak szilárd meggyőződése, hogy e
harcmodornak van létjogosultsága. Abban is biztos, hogy soha nem
bukhat le. A legmocskosabb akcióktól sem riadt vissza. Amikor
Németh Géza református lelkész öngyilkos feleségének búcsúlevelét
szétküldette a sajtó mellett a parlamenti frakcióknak, azzal az emberi
jóérzést és a kegyeleti jogot is megsértette. Úgy gondolta, hogy
Németh Géza szektakampánya feljogosította erre. A feladó akkor a
Reménység Szigete, Németh Géza egyházának címe volt. Németh
Sándor nem változik: a rólam írt szennyet egy pásztói címről küldték,
ahol életemben nem jártam, a feladó pedig én voltam. Ez
egyértelműen Németh Sándor módszere. A rendőrök is felismerik a
bűnözőket a módszereik alapján. Az irat tőle származik, ezért a
bűncselekményeket ő követte el. Ezért börtönben lenne a helye.
Nem lelkész, hanem köztörvényes bűnöző. Tőlem hazudozhatja a
bíróságon, akárhol, hogy semmi köze hozzá. Ez csak az aljasságát
bizonyítja. Ezt nem lehet letagadni. Tőlem mehet a bíróságra is. Ezt
akkor is ők csinálták. Eljön egyszer az idő, amikor Németh nem
ússza meg a disznóságait. Minél jobban mozgolódik, annál előbb
kapják el egyszer. Abban biztos lehet, hogy én nem hagyom
annyiban.
Az ügynek ennél is súlyosabb az emberi oldala, a
személyiségben okozott kár. A lopás által és a személyes adatok
felhasználása során a törvények által védett személyiségi jogok
sérültek, egyebek mellett a becsülethez, a jó hírnévhez való jog. De
Németh Sándor és társai megsértették a magántitokhoz, a
levéltitokhoz, a személyes adatok védelméhez fűződő, az
adótitokhoz, az emberi méltósághoz, a magánlakáshoz való jogot,
és még a kegyeleti jogot is. A személyhez fűződőjogok „biztosítják
azt a háborítatlanságot, integritást, beavatkozásmentességet, amely
a személy társadalmi rendeltetésének, társadalmi szerepének
betöltéséhez szükséges. Védi a személyt a szükségtelen, illetéktelen
beavatkozásoktól, amely a környezete felől érkezik, és amik
veszélyeztetik, sértik a személy integritását. A személy integritása az
ember személyisége, ami az embert emberré teszi, ami emberi
mivoltát adja.” Németh Sándor és bűntársai ez ellen intéztek
támadást. E jogokat az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata
tartalmazza, onnan kerültek a magyar jogrendbe. Aki ezeket a
jogokat tapossa, az ember legszentebb belső lényegét támadja,
Isten képmását tapossa meg. Keresztény ilyet nem tehet. Nem
keresztény ember sem. A Ptk. 75. § (1) szerint „A személyhez
fűződő jogokat mindenki köteles tiszteletben tartani. E jogok a
törvény védelme alatt állnak.” Különösen súlyos eset, amikor valaki
szándékosan arra törekszik, hogy a másik ember személyiségét
lerombolja, összezúzza, önbecsülését és az emberi értékét
megsemmisítse. Márpedig Németh Sándor szándéka ez volt. Az
ellopott iratok alapján megírt „6-os karton – Titkosítás alól feloldva”
című irománnyal erre tett kísérletet.
 A „6-os karton – Titkosítás alól feloldva” című iromány szerepe
az, hogy egy valódi 6-os kartont helyettesítsen, és az
ügynökmúltamat igazolja. Ha lenne egy oldalnyi valódi 6-os karton,
nem kellett volna 79 oldalnyi tömény hazugságot összehordani.
Önleleplező, hogy a névtelen szerző amerikai magyar oknyomozó
újságírónak adja ki magát, akit a republikánus párt egyes körei
támogattak. Ha nem találja ki ezt a mesét, hihetné valaki, hogy
valóságos személyről van szó. De amerikai-magyar oknyomozó
újságíró nem létezik. Ezt tizenhét Amerikában töltött év után, a
legnagyobb amerikai-magyar újság tulajdonosaként biztosan
állíthatom. A republikánus párt semmiféle érdekcsoportja nem
támogat névtelen szerzőket és irományokat. Az egész kerettörténet
primitív, s már az első néhány oldal összefoglalja Németh Sándor
szokásos és jól ismert hazugságait. Állítólag a névtelenséget az
indokolta, hogy Magyarországon veszélyes volt ügynökökről írni.
Mondja ezt egy állítólagos amerikai, akinek aztán igazán nincs mitől
félnie. De Magyarországon sem kerül veszélybe senki, aki volt
ügynököt leleplez. Erre még soha nem volt példa. Az állambiztonsági
levéltár nyitva áll, számos kutató dolgozik ott, akik zavartalanul
hozhatják nyilvánosságra kutatásaik eredményét. A névtelenségre
azért volt szükség, mert az iromány műfaja tömény hazugság,
rágalom, valótlan tényállítás és becsületsértés, a felhasznált
papírokat is hamis színben tüntetik fel, s bűncselekmény révén
jutottak hozzájuk. A szerző névtelen, hogy az állításai miatt ne
lehessen felelősségre vonni, ne kelljen bizonyítania az állításait.
Névtelen rágalmazó beszél az irományban „jellemről”, aki jellemtelen
módon a névtelenség mögé bújik, nem vállalja önmagát, hogy
rágalmazhasson.
Maga az iromány annyira primitív, buta, sötét, hogy szégyen
még a rágalmazás műfajában is egy keresztény egyház vezetőjére
nézve. Íródeákja ilyeneket írt le: „Fred és Winston támogatása nélkül
nem tudtuk volna az amerikai kongresszus tagjaival leszervezni a
meetingek sorát, ami a vázlathoz kellett. Ezúton is további jó
egészséget kívánok, és jó szelet!” Fred és Winston nem léteznek.
Ami ebben a förtelemben megjelent, ahhoz nem volt szükség
„meetingek sorára” az amerikai kongresszusban, mert azokból
semmi nem került a szövegbe. Csupán egy kulcsra volt szükség,
amely kinyitotta azokat a helyiségeket, ahol őriztem a személyes
holmimat. Ez a „jó szelet!” pedig tipikusan Németh Sándor stílusa, ő
szokott ilyen cinikus elmésségeket megereszteni, kaján röhögés
közepette. Nem szeretném népszerűsíteni ezt a szennyet,
felértékelni sem szeretném azzal, hogy elemezzem és tételesen
cáfoljam a legelképesztőbb hazugságokat. Mindössze arra
szeretnék kitérni, hogy egy keresztény lelkész és egyházi vezető
részéről milyen erkölcstelen és aljas megnyilvánulások ezek.
Ami az árvaságot illeti, mintha Isten nem úgy viszonyulna
hozzá, mint Németh Sándor. A Biblia nem ezt mutatja. De még saját
életemben sem ezt tapasztalom. Mintha az örökbefogadásom egy
egészen más folyamatba illeszkedett volna, mint amit Németh
Sándor förtelme ábrázol. A Facebook oldalamon leírtam ezt a
történetet, most onnan idézem: „Ma már nem létezik az esztergomi
Petőfi mozi, amelynek a vezetője voltam, de a történet itt kezdődött.
Bejött egy asszony, és kezembe nyomott egy füzetecskét a
neszmélyi árvaházról. Ha jól emlékszem, talán a füzetecske címe is
az volt, hogy »Istentől lett ez hit által«, és elképesztő történetek
voltak benne: a neszmélyi árvaház szegény, de hívő üzemeltetői
milyen csodákat éltek át, miközben az ott gondozott árvákat
nevelték. Az egyik ilyen eset az volt, amikor karácsonyra nem
maradt semmijük, nem volt mit adni a gyerekeknek. Az árvaház
gondozói kérdezték a tulajdonost, hogy mi legyen. Ő pedig azt
mondta, terítsenek meg mindent, mintha lenne karácsonyi vacsora.
De olyan szépen terítsenek, mint még soha. Miután megterítettek, a
gyerekeket leültették, imádkoztak és vártak. A gyerekek már éhesek
voltak, és kérdezték, hol van a finom étel, amiről imádkoztak, és
amiért hálákat adtak. A gondozónők elfordulva sírtak, de a vezetőnő
mondta, hogy ne aggódjanak, majd jön. Majd Isten válaszol. Nem
tudni, milyen terve volt, hogyan oldja meg ezt a helyzetet, ha nem
lesz semmi, mert egyszer csak dörömböltek az ajtón, és egy férfi
jelent meg. Kérte, segítsenek behozni az ételt. Megrakott kosarak,
finom ínyencséggel tele, hús, kolbász, disznótoros, sütemények,
csoki. Mire mindent behordtak, és meg akarták kérdezni a férfit,
hogy ez honnan van, a férfi már eltűnt, meg sem tudták, ki volt az.
Ilyen volt az árvaház egész élete, amelyen az a felirat állt, hogy
»Istentől lett ez hit által«. Az árvaház a két világháború között
működött, mint később megtudtam, itt dolgozott gondozóként fiatal
lányként az anyukám, aki később örökbe fogadott és felnevelt
engem. Az árvaházból a háború alatt kimenekítették a gyerekeket,
és miután az utolsó gyerek is távozott, néhány perccel később egy
bomba csapódott a házba, és lerombolta azt. Helyére építettek egy
új házat, és emlékül a homlokzatára írták az eredeti szöveget:
»Istentől lett ez hit által«. Lefényképeztük a helyszínen a házat. A
történet úgy folytatódott, hogy ebből az árvaházból jőve anyukám
négy kisgyereket vett magához, mivel akkor Neszmélyen már nem
működött árvaház, az esztergomi GYIVI-ből. Ezért is tértem vissza
később Esztergomba. Közülük csak én maradtam ott, engem
fogadtak örökbe. Szokás szerint hazalátogattam, megnéztem a régi
házunkat, és meglátogattam a szomszédban Molnár Marika
néniéket. Miközben Marika néni mutogatta a kislányomnak, miből
lesz a bab, elmondta: a házunkban most egy fiatalasszony él, aki öt
árvagyereket fogadott magához, őket neveli a mi egykori házunkban,
anyukámék házában. Még mondja valaki azt, hogy az Isten útjai
kifürkészhetetlenek. Végtelenül hálás vagyok azért, hogy ezek közt a
csodálatos emberek közt nevelkedhettem fel, és ennek a
folyamatnak a része lehettem.” Eddig a beszámoló. Kicsit más
megközelítés. Mintha Isten nem a szemétdombra dobná ezeket az
embereket, mint Németh Sándor.
Névtelen szennynek kukában a helye. Tisztességes ember
bottal sem piszkálja. Anélkül, hogy ezt megtennénk, szeretnék
néhány szót hozzáfűzni a történethez, ami megvilágítja, hogy
Németh Sándor milyen ember. Németh a vér szerinti anyám
börtönbüntetéseivel akart lejáratni, erkölcsileg tönkretenni. A vér
szerinti anyámat nem láttam, soha nem ismertem. Amikor a
nevelőszüleim meghaltak, azért kezdtem keresni, hogy megtaláljam
a vér szerinti testvéreimet, ha vannak. A vér szerinti anyám
Debrecen környékén élt, és valamiért fiatalon elhagyta a családját.
Németh lelkész urat nem érdeklik az okok, csak ártani akar, ezért
semmi együttérzést nem mutat egy szerencsétlen sorsú emberrel
szemben. Nem hallgattatik meg a másik fél. Ez az asszony több mint
ötven évvel a halála után azért kerül egy mocskolódó iratba, minden
megértés és részvét nélkül, mert az utoljára csecsemőként látott fia
megtért egy gyülekezetben, majd könyvet és cikket írt az ott
tapasztalt visszaélésekről, s a fiát az ő ifjúkori botlásaival próbálja
morálisan megsemmisíteni a gyülekezet keresztény lelkésze.
Megjegyzem, a vér szerinti anyám első büntetései egy-két
hónaposak voltak. Egy alkalommal a munkaköpenyt vitte haza a
szabóságból, ahol dolgozott. Olyanokért csukták le, ami ma nem is
bűncselekmény, mint a közveszélyes munkakerülés. Egy fiatal lány
esetén ehhez hozzácsapták az üzletszerű kéjelgést, miből élne
másképp. A vér szerinti anyám soha nem ismerte el, de Németh
ezzel azonosít: prostituált gyereke vagyok. Még arra is célzást tesz,
hogy biztos az utcai prostitúció alatt csinált valamelyik „kuncsaft”.
Egy keresztény lelkésznek ilyen élethelyzetben értékelnie kellene,
hogy ebből az indíttatásból három diplomát is szereztem,
művelődési házat és mozit vezettem, egy főiskolán tanítottam,
újságíró lettem. Köszönhetően a nevelőszüleimnek, akiket szintén
bemocskol. Lehettem volna jobb ember is, csinálhattam volna
mindent másképp is, nem vagyok hibátlan. De az emberségemből
annyi megmaradt, hogy Németh Sándor gonosz szektáját
elhagytam, és ehhez az irományhoz hasonlókat gyártani nem voltam
hajlandó. Nem lettem az ügynöke, ahogyan másé sem voltam. Az
emberi méltóságomat megőriztem, és nem lettem például
Szlazsánszky Ferenc. Ez is valami. Soha senkivel nem volt olyan
konfliktusom, mint vele. Ugyanolyan ember vagyok, mint bárki más.
Senki nem úgy ismer, ahogy Németh bemutat.
Amíg Németh Sándor rabszolgája voltam, a hátrányos
helyzetem dicsőségnek számított. Halleluja! Ma fattyú vagyok,
anyámtól örököltem a bűnözést, mert a bűnözés a véremben van. Ez
a bűnözés az, hogy megírom róla: milliárdokat zsebel be Orbántól
egy ellenzéki televízió tulajdonosaként, miközben Orbánnak
kampányol. Mivel már 2010-ben megírtam, hogy paktumot kötött
Orbánnal, hogy az ATV becsapja a nézőit, ezért torz a
személyiségem, amit születési körülményeimnek köszönhetek. Nem
kellene védenem a vér szerinti anyámat, nem szorul rá, és ha élne,
nyilván megvédené magát. De bármi történt is, a tisztességes
bánásmódot megérdemli. A jog szerint a büntetései elévültek. Már
életfogytiglani büntetési tétel alól is mentesült volna, ha ilyen lett
volna. Németh Sándor lelkésznél nincs mentesülés. Tiszta erkölcsi
bizonyítványa volt már életében, mert a büntetései lejártak. Hatvan
város vöröskeresztes titkáraként és a szomszédos falu téesz-
főkönyvelőjének feleségeként halt meg. Halála előtt évek óta
normális életet élt.
Ez a szerencsétlen nő, akibe Németh Sándor most beletörli a
lábát, azért halt meg, mert azt mondta: életében először találkozott
egy rendes emberrel a férje személyében. Életében először szerette
őt valaki. Ezért szül neki egy gyereket, ha belehal, akkor is.
Veszélyeztetett terhes volt, és az orvosok azt mondták, bele fog
halni a szülésbe. Bele is halt, de a gyermek megszületett, és ma is
él. Ezek nincsenek benne az ellopott papírokban, azokhoz tisztesség
és szív kell, hogy valaki ezt megértse. Egy keresztény vezető
lelkésztől ez nem várható el. Engem a vér szerinti anyám elhagyott,
lemondott rólam. De mindig volt felé tisztelet, megértés bennem,
együttérzés a nehéz sorsával. Én őt soha nem ítéltem el. De Németh
elítéli. Milyen alapon, milyen jogon? Ahogy soha nem is éreztem
úgy, hogy az ő élete bármilyen hatással is lenne az enyémre.
Elmondok egy történetet, ami ellenkezője Németh Sándor
mocskolódásának. Egy férfi, aki a falujából ismerte a vér szerinti
anyámat, mesélte, hogy egyszer találkozott vele Debrecenben a
Nagyerdőn. Egy könyvet olvasott, és azt állította neki, hogy a
debreceni egyetemre jár. A férfi szerint ez biztosan hazugság volt,
amit én soha nem is ellenőriztem. De amikor ezt meghallottam, arra
gondoltam, hogy az engem elhagyó, rólam lemondó vér szerinti
anyám ezt azért mondta, mert neki imponált, ha valaki a debreceni
egyetemre jár. Ezért a filozófia szakot Debrecenben végeztem el a
Kossuth Lajos Tudományegyetemen. Esztergomból Budapest sokkal
közelebb lett volna. De ha az anyám álmaiban az élt, hogy ő a
debreceni egyetemre jár, akkor én, az ő „eldobott” fia, el fogom
végezni ezt az egyetemet, helyette is. Így lett.
Nem tudom, hogy a vér szerinti anyám volt-e prostituált, ő a
bíróságon mindig tagadta ezt. De azt tudom, hogy Jézus nem így
viszonyult a prostituáltakhoz sem, ahogy Németh Sándor. Ő
szeretettel és együttérzéssel fordult feléjük. Erről az asszonyról
Németh nem tud semmit, csak amit az ellopott papírjaimból kinézett.
Több mint ötven éve, hogy fiatalon meghalt, de Németh Sándor, a
keresztény vezető lelkész névtelenül nyilvánosságra hozza az
elévült, százszor megbánt büntetéseit, mert a születése óta többé
nem látott fia merészelt elmenekülni a szektájából és a lelki terrorja
elől. Milyen ember az ilyen? Micsoda esztelen gyűlölet kell ehhez?
Jézus Krisztus családfájában is volt prostituált. Akkor Jézus Krisztus
fattyú? Jézus is prostituált leszármazottja? Eltorzult személyiség lett
ő is, mert megsérült az anyja méhében menekülése közben? A
farizeusok beszéltek így róla, akiket a képmutatás miatt korholt, ők
nevezték fattyúnak.
Az adóbevallásaimban találtak személyi védelemről szóló
számlákat, abból az időből, mikor a Maffiaregény című könyvemet
írtam. A könyvben olajügyekkel, leszámolásos ügyekkel,
merényletekkel foglalkoztam, és az életem veszélyben volt. Az
ügyészség is felkínálta a Világgazdaságnak a személyi védelmemet,
de nem vettem igénybe, mert nem bíztam meg bennük. Az akkori
izraeli nagykövet behívatott azzal az indokkal, hogy a
szélsőjobboldalról szóló könyvemhez gratuláljon. Négyszemközt
figyelmeztetett, hogy gyilkosok vannak körülöttem, és veszélyben
van az életem. Látták, hogy tisztességes szándékaim vannak,
kiszolgáltatott vagyok. A nagykövet könyörgött, hogy hagyjam abba
a munkát. Ha a titkosszolgálat embere vagyok nem lett volna
szükségem privát védelemre. Tanácsadókra sem. De aki ilyen
szennyet állít elő, az semmit nem tud a valódi oknyomozásról. A
titkosszolgálat nem egy magányos újságíróval nyomoztat az ilyen
ügyekben, annak apparátusa van erre. Az izraeliek látták, hogy senki
nem áll mögöttem. Mivel figyelték ezeket az embereket, azt is tudták,
hogy milyen veszélyben vagyok, mire készülnek. De Isten
megoltalmazott.
Az iromány legnagyobb „leleplezése” az, hogy állítólag Dietmar
Clodo képzett ki arra, hogy Németh Sándort tönkretegyem. Clodóval
a Hit Gyülekezetéből való távozásom után ismerkedtem meg, és
életemben egyszer találkoztam vele a váci börtönben, amikor a
Maffiaregény című könyvemet írtam. Ekkor már rég eljöttem a Hit
Gyülekezetéből. Eszerint a feladatot előbb végrehajtottam, mint
ahogy a kiképzést megkaptam. Ez a zseniális ügynök. Németh
Sándorra valló logika, hogy mivel Clodo az egyik hozzám írott
levelében beszámolt arról, hogy ifjúkorában anarchista baloldali
csoport tagjaként vallási csoportokat támadtak, akkor „megvan a
kapcsolat”, biztosan Clodo képzett ki. Clodo hozzám írt levele éppen
a bűnbánatáról és a megtéréséről szólt, mint bűneiről számolt be
egykori anarchista tevékenységéről, amit a vezető lelkész íródeákja
nem hisz el. Még a megtérésről való bizonyság sem szent. De
ebben az agyrémben fel sem tűnik, hogy 1982-ben szereltem le, és
ebben az évben szervezett be állítólag a katonai titkosszolgálat.
Csak azt nem tudom, hogy minek, ha hamarosan leszereltem. A
katonai titkosszolgálat tévedésből nem bevonulót, hanem leszerelőt
szervezett be.
A zseniális oknyomozó szerzők olyan bombabiztos
bizonyítékokkal támasztják alá az ügynökvoltomat, hogy jó tanuló
voltam a főiskolán, és „az 1989 előtti években Magyarországon az
egyetemi és főiskolai oktatásban nem lehettek sikeresek olyan
tanulók, akik a kommunista párt szempontjai szerint nem voltak
politikailag megbízhatók. Bartus ekkor már több mint megbízható
volt, hiszen 1982-ben írta alá a beszervezési szerződést, de itt nem
állt meg, hanem a pártból útjában álló ártatlan emberek közül többet
tönkre is tett.” Kit? Név egy szál se. Mutasson valaki egy embert, aki
az utamban állt, és én tönkretettem. Vagy akinek ágyába bújtam
„gazdasági érdekből”. Németh Sándor kiadványa ezt írta rólam: „Egy
prostituált, aki a gazdasági érdekei miatt hajlandó szó szerint bárki
ágyába bebújni.” Ezért kell a névtelenség, mert Németh Sándornak
és szerzőtársának nem lenne könnyű dolga, hogy akár egy embert is
találjon, akivel én érdekből, az előmenetelem miatt, anyagi
haszonszerzés érdekében szexuális kapcsolatot létesítettem.
Németh Sándor beszél prostitúcióról, aki az SZDSZ-től a Fideszig az
összes párt „ágyába” bebújt, kimutathatóan anyagi érdektől
vezérelve. Hozzá képest az utcán strichelő prostituáltak
szerencsétlen emberek, akik az ennivalót keresik meg, de ő nem az
ennivalóért fekszik össze pártokkal, hanem a kapzsiság hajtja. Ha
van Magyarországon prostituált, akkor ő az. Meg az is, aki
bérmunkát vállal egy ilyen szenny megírására. Ennyire fontos az
ATV-ben szerepelni? Én lennék prostituált? Minden ilyesmiről
lemondtam. Vagy a Nyugatiban árultam a testem egy hamburgerért,
hogy a Világgazdaságban húsz éve keresett több mint
négyszázezres fizetésemet kipótoljam? Ezt írták. Megőrültek? Ki
hiszi ezt el?
 Aki 1989 előtt jó tanuló volt, és akinek nem az érettségi a
legmagasabb állami iskolai végzettsége, mint Németh Sándornak,
az mind ügynök volt? Bizonyíték semmi, csak kijelentik, hogy
aláírtam valami „szerződést”, de a szerződés sehol. A zűrzavarhoz
tartozik, hogy állítólag a NATO-val is jó kapcsolatokat ápolok. Kivel,
mikor, hol? Lehet, hogy egy NATO-kontingensem is van? De
eközben az oroszoknak dolgozom. Németh Sándor ellen
szervezkedik a NATO, a Kreml, a nagyhatalmak, és ezeknek mind
az ügynöke vagyok. Egészen odáig elmennek, hogy én vagyok a
„deep-state”, amit nem más, mint Németh Sándor hirdetett
Magyarországon. Ekkora ökörséget nyilvánosan más nem beszél.
Megtudhattam, hogy Szemjon Mogiljeviccsel is találkoztam, neki
is dolgoztam, miközben a fényképét is csak újságokban láttam.
Amerikába jönni a „leleplező” iromány szerint Apró Piroska segített,
de azt nem tudom, hogy miért, mert őt még fotóról sem ismerném
meg, életemben nem láttam. Nagy kár, hogy Szevát nem ismerem,
mert megkérhetném, küldjön két oroszt, kérdezze meg Némethet,
honnan veszi ezeket. Ha ezek az emberek elhinnék a saját
hazugságaikat, akkor nem mernék velem ezt megcsinálni. Ha
titkosszolgálat vagy az orosz maffia áll mögöttem, csak megvédene.
Ezt azért merik megtenni, mert egy szál magamban vagyok, egy
politikai kapcsolatokkal rendelkező, titkosszolgálatként működő,
médiabirodalmat fenntartó, dúsgazdag ember szektájával szemben.
Éppen az történik velem, mint a könyvekben és a filmekben.
Egyelőre nem lőttek le.
Nincsenek szavak a mocsokságra, amit összehordtak rólam, de
legjobban mégis az fáj, hogy az örökbefogadó szüleimmel való
kapcsolatomba rondítottak. Hogy én nem sirattam meg eléggé a
nevelő anyukámat, akit a vér szerinti anyámként szerettem? Napokig
meg sem tudtam szólalni, mert kitört belőlem a zokogás. Nem
voltam elég jó gyerek, a focizás jobban érdekelt, mint a kerti munka.
Nem segítettem otthon eleget. Feleseltem vele, ha mást akartam
csinálni. Soha nem bocsátom meg magamnak. De az, hogy nem
szerettem volna az anyukámat, ez olyan aljasság, amihez nincs
fogható. Ahogy ő is nagyon szeretett engem. A halála után
állandóan azt énekeltem magamban, hogy „Édesanyám, ki a huszár,
ha én nem?” Ezt a dalt tanította meg velem először, amit
elénekeltem az óvodai ünnepségen is. Az első sorban ült és sírt. „Ki
nyergeli fel a lovat, ha én nem?” Hogy „apa nélkül” nőttem fel,
miközben örökbefogadó apukám tanított meg biciklizni a Béke
utcában, ahol laktam, tanított pecázni, focizni, vitt strandra. Szeretett
strandra járni és horgászni. Büszke volt rám. Amikor kisfiú voltam,
kivetette az egészséges manduláit, hogy befeküdhessen velem a
tatai kórházba, mert féltem egyedül. Nekem ilyen apám volt, aki ezt
értem megtette. Amikor anyukám már nem élt, minden hétvégén jött
hozzám a laktanyába. Nagyon magányosnak érezte magát, és alig
várta, hogy hétvége legyen. A zsoldomat összeraktam, és vettem
neki egy karórát. Ebbe a kapcsolatba, az emlékeimbe mocskol bele
Németh Sándor, mert egy idő után már nem voltam hajlandó az
aljasságait kiszolgálni, nem engedtem összetörni a
személyiségemet, mint a többi ott levő szerencsétlen, az egykori
barátaim. Bűnözőket csinált a Budapesti Autonóm Gyülekezetet
megalapító barátaimból, a gyülekezet volt lelkészeiből, vezetőiből is.
Nem is érdemes a szennyre több szót vesztegetni, de ez mindent
elmond, hogy Németh Sándor elveszítette a maradék eszét, és
nincsen semmi önkontrollja. Bármire képes.
Nem akarnám Jézushoz hasonlítani magam, csupán a szellemi
törvényszerűség miatt idézem a Máté evangélium 26. fejezetének
59. versét: „hamis bizonyságot keresnek vala Jézus ellen, hogy
megölhessék őt; És nem találának. És noha sok hamis tanú jött vala
elő, még sem találának.” Hamis bizonyságot nem véletlenül
keresnek. Annak célja, hogy megölhessék őt. Az ítélet már kész,
okot keresnek. De hiába a sok hamis tanú, a sok hazugság, nem
találnak igazi és bizonyítható okot. Ám attól még megölik. Mert a
hazugságot igazságnak mondják.
Ez az irat szándéka és tartalma szerint kivégzés. Ez kitárazás.
Németh Sándor a „6-os karton – Titkosítás alól feloldva” című
iromány megjelentetésével kiírta magát a tisztességes emberek
közösségéből, akiben van bármilyen emberi érzés, ezzel az
emberrel többé nem áll szóba. De ezzel a „művel” Németh Sándor
az emberölés előtt álló összes lehetőségét kimerítette. Nincsenek
kétségeim, hogy a könyvem megjelenése után milyen rágalmakat,
hazugságokat hord még össze, de azok ennek már csak a mutációi
lehetnek. Ha ezen túl akar lépni, nem tehet mást, mint bérgyilkost
fogad, vagy úgy feluszít valakit, hogy az magától tegye meg azt, ami
az ő szívében van. Ezért előre mondom, hogy nincsen haragosom
rajta kívül. Senkinek nem tartozom, nincsenek zavaros ügyeim, és
senki nem akar elszámolni semmiért. Senki nem akar leszámolni
velem, csak ő. Ha velem bármi történik, ami nem tekinthető
természetes halálnak, a megbízót, a felbujtót ne keressék máshol,
mert az csak Németh Sándor lehet. Ez az ember kivégzett, már
megölt engem a szívében, és ha még bármit akar tenni ellenem, ami
több annál, mint amit eddig tett, akkor fizikailag kell
megsemmisítenie.
Ezt kell leírnom húsz évvel azután, hogy eljöttem a Hit
Gyülekezetéből. A leltár kész.
Epilógus

A förmedvény is Epilógussal végződik. A névtelen szerzők ebben

feljelentenek az FBI-nak, mint egy potenciális terroristát, és
reményüket fejezik ki, hogy az amerikai hatóságok éberek lesznek,
hogy ne kövessek el tömegmészárlásokat Amerikában. Az
aljasságnak nincs határa. Ezzel zárul a világ legmocskosabb
irománya: „Bartus egy zsoldos csapatot tart fent, amely társaság
csak és kizárólag a megbízók által adott utasításokat hajtják végre.
Semmi hazafiasság, semmi becsület, csak a hideg számítás az
anyagi érdekek minden felett. Ez Bartus László József . . .”
Hát Bartus László József nem ez, de még csak nem is közelít
ehhez. Semmiféle zsoldoscsapatot nem tartok fenn. Ennek a
szennynek minden szava hazugság. Még az ellopott papírokhoz
fűzött szövegek is hazugságok, egy szó sem igaz belőlük. Jeleztem
a sajtónak, akiknek mindezt elküldték, s megerősítem most is:
mindenkit beperelek, aki ezt idézi, aki ebből egyetlen szót is közöl,
aki utal rá, aki bemutatja és nyilvánosságra hozza a tartalmát. Nem
azért, mert félek tőle, vagy bármit is szégyellnem kellene.
Szégyellnivalója Németh Sándornak van, aki ezzel az akciójával
elérte az emberi aljasság legalját. Innen nincs lejjebb, ne is
próbálkozzon. Ennél már az sem rosszabb, ha bérgyilkost küld rám.
Németh hatalmasra növesztett engem, az akaratomon kívül jelkép
lettem. De ez a könyv semmissé teszi a 79 oldalas szennyet. Mint
amikor Mózes kigyóóója megette a fáraó kigyóóóját (ahogy Németh
Sándor a tájszólásával mondja). Ez a könyv az ő irományát
csírájában megsemmisíti.
A jövő az ő kezében van. Ha tudomásul veszi, hogy
mindenkinek joga van arra, hogy a véleményét kifejtse, akár róla is,
és ezért nem kell elpusztítani a másik embert, akkor most csendben
lenyeli a békát, amit ez a könyv jelent. Rászolgált erre, és az
áldozatainak jogában áll, hogy szóljanak, és az is, hogy egymásnak
segítséget nyújtsanak. Nem maradt más választása: vagy
belenyugszik ebbe, és véget vet az ellenségeskedésnek, vagy az
indulataira hallgat, és ezt a konfliktust a gyilkosság irányába viszi.
De ebbe ő maga is belehal. Vagy így, vagy úgy. Bírja ki, hogy
befejezi ezt a háborút. Nem lehet egy ponton túl feszíteni a húrt.
Próbálja megállni, hogy életében egyszer nem üt vissza. Próbáljon
meg egyszer keresztényként viszonyulni. Nem olyan rossz az. Ezzel
a könyvvel a magam részéről én is lezárom ezt a „kapcsolatot”.
Készítek egy számvetést, és Istenre bízom a többit. Ő minden
kétséget kizáróan egy Döbrögi, ne csináljon belőlem Ludas Matyit,
aki háromszor veri rajta vissza, mert a „Fesz volt” című könyv még
nem készült el. Ne kényszerítsen, hogy folytatni kelljen az általa
indított háborút, mert beláthatatlan következményei lehetnek. Ő már
eddig is nagyon messzire vetette a sulykot. Ne csináljon gyilkost
magából.
Mi is történt? Isten iránti vágyakozásom közben belekeveredtem
egy szektába, egy családi maffiába, amelynek a vezetője egy
rendkívül brutális, agresszív és durva ember, aki felismerte a
tehetségemet, és a maga javára akarta használni azt. De nem tudott
velem bánni, szét akarta rombolni a személyiségemet, hogy
gondolkodás nélküli beszélő szerszáma legyek, amit én nem
hagytam. Emiatt menekülnöm kellett. Újságíróként megírtam a belső
viszonyokat, lelepleztem egy diktatúrát működés közben. Ez a
diktatúra azonban nem a múltban volt, hanem él és virágzik.
Milliárdokat kaszál, az Orbán-rendszer híveként abszolút védelmet
élvez. Ereje teljében lévő szektával, diktatúrával, maffiával harcolok,
ahol pénzért minden megvehető. Az ellenem indított támadása az
újságírói munkám része. Annak tekintem, ez vele jár. Sokszor
tartottam önvizsgálatot, de rájöttem, akkor is így lenne, ha nem írok
semmit. Mert akik nem írtak semmit, azok is így jártak. Ezért azt
tudom mondani: ne okolja magát senki, ne keresse magában a
hibát, a bosszút nem kerülhette volna el. Akkor sem, ha nincs mit
megbosszulni. Amit megírtam, meg kellett írni. Ezt a könyvet is.
Arra felhívom a figyelmet, hogy itt bűncselekmények,
jogsértések sorozatát követték el, és ez harminc éve zajlik. Németh
maga állítja, hogy a közéletet, a pártokat befolyásolja, és
választásokat dönt el. Ez illegális, törvénytelen. Amíg
kopogtatócédula-gyűjtés lesz Magyarországon, addig Németh
Sándor zsarolási potenciálja megmarad, és egy illegális
titkosszolgálat és egy be nem jegyzett párt manipulálja a közéletet.
Ebben a koholmányban azzal vádolja a különböző kormányok alatt
működő polgári titkosszolgálatokat, hogy ellene törvénytelen
megfigyelést és adatgyűjtést folytattak, miközben ő csinálja ezt
másokkal. Nem zavar ez senkit? Egy ilyen gátlástalan ember még
mit tehet meg? Ha én valóban dolgoznék „rá”, mint újságíró, nagy
bajban lenne, de én csak azokra reagáltam a távolban, ami máshol
megjelent. Újságokból és a saját propagandacsatornáiból értesülök
mindenről. De Németh a legsötétebb titkosszolgálatok módszereit
használja. Az irományukban közöltek egy fotót is, amikor a
feleségemmel az édesanyja háza előtt állunk. Ez azt jelenti, hogy
követtek, fotóztak bennünket. Erről azt írta a névtelen irat, hogy „az
ellenérdekelt titkosszolgálat műveleti adatbázisából” való. Lárifári. Az
„ellenérdekelt titkosszolgálat” nem más, mint a Hit Gyülekezete.
Magukat nevezik titkosszolgálatnak. Én nem vagyok az.
De mindez csupán illusztráció. Segítség kezdő szabadulóknak.
Eldönthetik, hogy egy keresztény lelkész képe bontakozik-e ki
előttük. A nagy „tekintély” Isten embere vagy nem? Aki neki
ellentmond, Istennek mond-e ellent? Nekem ezek már nem
kérdések. Németh Sándor gondoskodott arról, hogy megismerjem az
ő igazi személyiségét. A Fesz van írásakor még reménykedtem
abban, hogy a tükör segít. Németh Sándor megváltozhat, megtérhet.
Ma már semmi ilyet nem hiszek, de nem is érdekel. Nyilván
megvédem magam, ha kell, de nem kívánok a jövőben foglalkozni
vele. Amit róla tudni kell, azt megírtam. Olyan emberrel akadtam
össze, „aki visszaélt a hatalmával. Akivel képtelenség kommunikálni,
mert hazudik. Aki felhasználja a hatalmát azokkal szemben, akik
függnek tőle. Aki nem rendelkezik empátiával. Akinek nincs semmi
bűntudata. Aki nem tud bocsánatot kérni, ha hibázott, mivel el sem
ismeri, hogy hibázhat. Aki paranoid és kontrollmániás. Aki nem
vállalja a felelősséget a döntéseiért, hanem tagad, és másokat hoz
bajba. Aki az egyházi státusz mögé bújva követ el erőszakot a saját
embereivel szemben és megalázza őket.” Ezeket a szavakat egy
olyan embertől kölcsönöztem, aki egy színházigazgatóról mondta
ezeket. Nincs új a nap alatt, azt mondja a Prédikátor. Ismert
jelenségről van szó. Németh Sándor ebben sem különleges. Az ő
rémtetteit ugyanúgy naponta kellene megjelentetni a sajtóban, mint
az ismert színház volt igazgatónőjének tetteit. Itt az ideje, hogy a
#metoo mozgalom után, a nőkkel szembeni szexuális visszaélések
elutasítását követően a hatalommal való visszaélés, a pszichikai
terror formái is terítékre kerüljenek. Nemcsak a színházakban,
hanem az egyházakban is. Itt az ideje megállítani Németh Sándor
ámokfutását. Ez vonatkozik az egész félresiklott evangéliumi
pünkösdi-karizmatikus mozgalomra is.
Hálás vagyok Istennek, hogy megszabadultam tőle és a
szektájától. Ez életem egyik legnagyobb ajándéka. Hálás vagyok,
hogy Isten alkalmassá tett ennek a két könyvnek, s a cikkeimnek a
megírására. Szívesen lemondtam volna róla, de megtiszteltetés
számomra, hogy Isten ezt a munkát rám bízta. Ha akartam volna,
akkor sem futhattam volna el előle. Németh Sándor nem hagyta.
Pedig hányszor szerettem volna. Hálás vagyok Istennek, hogy
megőrzött, mindentől megvédett, megtartotta az életemet
mindezidáig. De a leghálásabb azért vagyok, hogy Jézus Krisztus
megváltott. Kifizette a bűneimért az árat, így hit által megigazultam,
és Isten kegyelméből örök életem van, amit nem veszíthetek el. Én
sem vagyok hibátlan, és a cselekedeteim szerint bűnös vagyok, mint
a többi ember. De nem vagyok az, akinek Németh Sándor beállít
engem. Nem mintha ebben lennék megigazulva. Az igazságom
Istentől van, amit senki nem vehet el tőlem.
Nem tudom, hogy Isten mivel bíz meg, de ezzel a könyvvel
életem egyik fontos feladatát elvégeztem. Remélem, hogy sok
ember számára segítség lesz. Kérem Istent, hogy fedezzen el
bennünket, őrizze meg az életünket, ahogyan eddig is megtette.
Kíméljen meg attól, hogy az életben még egyszer ezzel az emberrel
foglalkoznom kelljen. Nem tehettem mást. Amit Németh Sándorról
megírtam, azt meg kellett írni. Ez erkölcsi kötelességem volt. A Fesz
van úgy végződik, hogy autóval megyünk a Balaton felé a
feleségemmel, s hallgatjuk Máté Péter dalát. Feleségem nyitja az
ablaktetőt. Most a tenger felé megyünk, és visszük a pecabotot, a
labdát és a Bibliát. Szemem sarkából megint a feleségemre nézek.
Azóta is kitartott mellettem, mindenben mellettem állt. Pedig nem
volt könnyű. Nagyon hálás vagyok neki. Hála Istennek. Élünk.
 Szeretek igéket mondani vezetés közben. „Jöjjetek énhozzám
mindnyájan, akik megfáradtatok, és megterheltettetek, és én
megnyugosztlak titeket. Vegyétek föl magatokra az én igámat, és
tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok: és
nyugalmat találtok a ti lelketeknek. Mert az én igám gyönyörűséges,
és az én terhem könnyű.” (Máté 11:38-30) Szeretem dúdolni a
dicséreteket. Lalalalalala lalalalalala…
A feleségemnek gyakran mondom: a koncertjeit zárja valami
könnyű darabbal. Csináljon koncerthangulatot a végére.
Orgonakoncert is lehet euforikus. Játssza el minden hangnemben a
„Hull a szilva a fáról” című népdalt. Tombolni fog a közönség. Erre ő
azt mondja, hogy nem lehet mindent elhülyéskedni, én sem
fejezném be egyik könyvemet sem egy ilyen dallal. „Nem? –
kérdeztem. – Már hogyne tenném?” – válaszoltam.
Íme: „Hull a szilva a fáról, most jöttem a tanyáról.”
Lehet tombolni. Az élet szép.
Függelék – képek és dokumentumok

Németh Sándor és fia, Németh Szilárd a Fideszt népszerűsítő

kampánykörúton.

Németh Sándor, aki nem szól bele az ATV műsorába. Itt

eligazítja Rónai Egont.
Szerény estély az Internazionale csapatával a gyülekezeti
utánpótlásnevelésért.

A Hit Rádió műsora. Vendég: Németh Sándor és felesége,

Németh S. Judit, a riporter pedig a lányuk, Németh (Kauzál)
Alexandra. Nem családi vállalkozás.
A kegyelem helyett a törvény, a bűn és a kárhoztatás hirdetője.

Németh Sándor, aki „semmit nem változott”, Semjén Zsolttal egy

feszület előtt. Közöttük Benny Hinn fulladozik a forró baráti
ölelésben.
Tapogatózás a Fidesz felé. Már büszkén mutatják a Fidesszel
való hasonlóságot.

A „sikeres” ember. Nagyvállalkozó, médiacézár.

 A bűnös pogány világ ítélete.

Húsvét a Hit Parkban. Steve Cioccolanti asztrológus, hamis

próféta előadása az egyház és a keresztények küldetéséről.
Ezeket a politikusokat kell támogatni.
 Amerikai evangéliumi pünkösdi-karizmatikus keresztények
Trump iránti lelkes ujjongása. Ez lehetetlen lenne a
prédikátoraik hazugságai nélkül. Így köszöntik majd az
Antikrisztust is, aki erkölcsös „keresztény államot” ígér majd, és
elég lesz, ha a melegházasság és az abortusz betiltását
szorgalmazza. Bálványként imádja majd a pünkösdi
karizmatikus mozgalom. A prédikátorok megkapják azt, amit
legjobban szeretnek: a pénzt és az evilági hatalmat. A katolikus
egyház is kap új pápát, aki nem lesz liberális és keresztény.
Összenő, ami összetartozik. Íme, a „parázna asszony”, amely a
Fenevadon lovagol.

Rodney Howard-Browne, Németh Sándor és a tolmács, Németh

S. Judit. Vajon honnan vette Rodney, hogy Németh Sándor
„rúgta ki” Sorost Magyarországról?
Találkozó a Fidesz-propaganda képviselőivel, Andy Vajnával és
Habony Árpáddal.

Németh Sándor imakommandójának átkozásairól nyilatkozik

egy volt hites.
 Németh Sándor Pat Robertson televíziójának mutatja, hogy
„négyen voltunk” Budaörsön. A Hit Gyülekezete múltja változik.
A hétből lett négy alapító.

Pápai Gábor rajza. Megragadja a lényeget.

Az univerzális zseni. Könnyű, ha segítenek a futballista
angyalok.

A Hit Gyülekezete öndefiníciójából.

No komment.
„A kutyák ugatnak, a karaván halad.”
 Németh Sándor és Geert Wilders, a holland szélsőjobb
gyűlöletbeszédért, kisebbség elleni uszításért és
diszkriminációért elítélt vezére. Összeértek.

Íme, az Isten országa. Igazság, békesség és Szentlélektől való

öröm.
 Morvay Péter (jobbról) is beállt egy fotóra Wilders mellé. Itt
legalább nincs semmi szellemi különbség a két ember között.
Morvay Péter a kommunista állambiztonság volt III/III-as
ügynökeként és szélsőjobboldali összeesküvés-elméletek, az
orosz propaganda és álhírek terjesztőjeként összenőtt a holland
gyűlöletbeszédért elítélt szélsőjobboldali vezérrel. Egy
szellemmel itattak meg.
Nem egy kolumbiai drogbáró, hanem a szamárháton közlekedő
Jézus Krisztus tanítványa.

Ki kardot ránt. Németh Sándor a Jézus Krisztust keresztre

feszítő „rómaiakkal” pózol.

Trump zászlójával. Láttam a boldogságot…

 Németh Sándor stadiont avat. Ez az általa közzétett fotó.

Ez az eredeti kép, amelyről levágták a katolikus papot. Németh

utolérte őket.
 Németh Sándor ügynöközős videója a YouTube csatornán.

Németh Sándor Besztercebányán azt állította, hogy birtokában

van a 6-os kartonom. A bíróságon azt mondta, nem tudta, hogy
felvétel készült róla. Íme, a hatalmas kamera, tőle három
lépésre. Volt belőle három.
 És jöttek a futballista angyalok.

Egy igazi III/III-as ügynök, valódi 6-os kartonja. Morvay Péter.

 Az elmaradt ügynöktörvény bosszúja. A Közgáz volt III/III-as
ügynöke.

Morvay szerint Marx 100 millió ember haláláért felelős. A

kereszténység végét jelenti az egyház és az állam
szétválasztása. Morvay szerint Marx a „végső megoldás”
hirdetője volt, és Marx álmát valósította meg a
nemzetiszocializmus. A könyv előszavát – a „művel” mindenben
egyetértő – Németh Sándor írta.
 A Marx Károly Közgzdaságtudományi Egyetem volt III/III-as
ügynöke német nyelvtudás nélkül egy Füles méretű „könyvben”
kivégzi Marx életművét.

Morvay, a volt III/III-as ügynök az Új Exodus hazug cikkét

terjeszti angolul. Olyan emberekről, akik soha nem voltak III/III-
as ügynökök, mint ő.
A nevemre kiállított hamis 6-os karton. Össze kell vetni Morvay
valódi 6-os kartonjával. Ez számítógépen készült hamisítvány,
nem egy formanyomtatvány. A számítógépes nyomtatótól
elmosódott a 6-os szám. Ezt vásárolta meg Németh Sándor
Jeruzsálemben az alvilágtól, ezt hozatta nyilvánosságra a Gój
Motoros Egyesület elnökével.
Az állambiztonsági levéltár igazolása, hogy soha nem voltam
ügynök.
A polgári titkosszolgálat igazolása, hogy soha nem folytattak
megfigyelést a Hit Gyülekezetével szemben. Németh Sándor
állításai valótlanok.
Részlet az ÁBTL elemzéséből a nevemre kiállított hamis 6-os
kartonról.

Németh Sándor hamis ügynökvádjának és rágalmazásának

következménye. Egy lelkész, egyházi vezető hamis vádja ezt
okozta, de őt ez nem érdekli.

Németh Sándor egyik fegyveres testőrének bejegyzése velem

kapcsolatban. Felhívom a figyelmet a fegyveres testőr
kifejezésére: „mindent meg kell tenni”. Mindent.
Mészáros Imrével szemben már megszületett az ítélet. Bartus
László nem volt ügynök. Németh Sándor és társai ellen az
eljárás folyamatban van. Kezdettől fogva nincs semmiféle
bizonyítékuk.

A „rejtélyes” Pap László, aki a „6-oas karton” című szennyet

terjesztette.
A Kúria Hetek elleni ítélete. Bartus László nem volt ügynök.
Honnan tudod, hogy Józsi a mennyből néz? Onnan, hogy Józsi
hitt és üdvözült, s az ő hite tulajdoníttatott neki igazságul.
Függetlenül a törvény cselekedeteitől.

Németh Sándor hamis evangéliuma. Cselekedetekből van az

üdvösség, és Isten nem hallgatja meg a bűnöst.
Valóban. Hová? S miért?
Itt a válasz. Az ellenzéki ATV tulajdonosa, volt SZDSZ-alapító.

Németh Sándor háza felülnézetből.

Németh Sándor szerény háza oldalról. Mint mondta, ő nem
gazdag. Jól fizet az Orbán Viktor melletti propaganda és a
„tizednek” nevezett piramisjáték is.

Pajor vízen jár.

A büszke Hetek.
Havas Henrik: „Szlazsánszky azt mondta, hogy Rogántól kapjuk
a pénzt.”
 A Hit Rádió műsora. Melyikük „Pap László”, a névtelen,
ismeretlen, nem létező „amerikai-magyar” oknyomozó riporter?
A Németh Sándor-Szlazsánszky Ferenc szerzőpáros „6-os
karton” című névtelen szennyiratának részlete, a Németh
Sándor magántitkosszolgálata által készített fotó. Ez a
bizonyíték, hogy a Hit Gyülekezete tagjai Németh Sándor
utasítására embereket követnek, megfigyelnek, lefotóznak,
titkos adatszerzést folytatnak, titkos adatgyűjtést, tiltott
titkosszolgálati tevékenységet végeznek.
Az ATV székházát és az ATV többségi tulajdonát birtokló Hadar
Gold Kft. cégkivonata szerint ezek a cég tulajdonosai. Az Új
Spirit Kft., ügyvezető Kauzál (Németh) Alexandra, Németh
Sándor lánya. A másik tulajdonos Németh Sándor
magánszemély.
 Németh Sándor tulajdonrésze a Hadar Gold Kft.-ben. Németh
Sándor 201 millió forintért és 70 millió forint nem pénzbeli
vagyoni hozzájárulással lett többségi tulajdonos. Korábban a Hit
Gyülekezete cégének tulajdona volt minden.
 Ez egy bírósági jegyzőkönyv részlete. Ezen látszik, hogy Dr.
Stubenvoll Zsolt, a cégpapírokon szereplő ügyvéd, Németh
Sándor ügyvédje volt Mészáros Imre, a Gój Motoros Egyesület
elnökének ügyvédje a hamis ügynökvád miatti perben. Közvetve
ez azt bizonyítja, hogy az ellenem szóló hamis ügynökvádat
Németh Sándor szervezte, a Gój Motoros az ő hamis 6-os
kartonját hozta nyilvánosságra és a védelmét is Németh Sándor
ügyvédje látta el.

Az üzletrészek (a tulajdon) aránya a Hadar Gold Kft.-ben

Németh Sándor és a Hit Gyülekezete cége között. A 100
százalékos gyülekezeti tulajdon elveszett, a gyülekezet
tulajdonának 60 százaléka Németh Sándor magánszemély
tulajdona lett. Egy liechtenstein-i offshore cég közbeiktatásával
forgatta ki a gyülekezetet.

A Hadar Gold Kft. 60 százalékos üzletrészét 2019. március 29-

én Németh Sándor vette át az X and A Marketing and Holding
Limited nevű offshore cégtől. Ezzel megszerezte a Hit
Gyülekezete elől az ATV többségi tulajdonát.

Az ATV Zrt. 2019. május 10-i alapszabálya szerint a három

tulajdonosnak a cégben levő tulajdonosi részaránya itt látható. A
fő tulajdonos, a Broadcast Kft. 70 százalékos tulajdonosa a
Hadar Gold Kft., a Hadar Gld Kft. 60 százalékos tulajdonosa
Németh Sándor. Németh Sándornak az ATV Zrt.-ben összesen
690 millió 931 ezer 600 forint értékű tulajdonrésze van,
amelyhez a liechtensteini offshore cég révén 200 millió forint
készpénzzel és a 70 millió 540 ezer nem pénzbeli juttatással
 jutott hozzá, kipenderítve a Hit Gyülekezetét a cég többségi
tulajdonából. Ez a tőkebefizetés is a Hit Gyülekezetéből
származik. Ehhez jön az ATV székház értékének 60 százaléka,
ami a minimum másfél milliárd forint 60 százaléka. Németh
Sándor minimum kétmilliárd forintot írt a saját nevére.

Ajánljuk Németh Sándor figyelmébe.

Tartalom

Köszönetnyilvánítás

Cardiff

Szomorú vasárnap

Futballista angyalok

A pusztító utálatosság

Flaisz eretnek lett

Trump, a „férfias”

Szabadságot Tatabányának!

Pörög a szélkakas

Az „elitklub” ellenáll

Atombombás angyalok

Isten szeretete a szívinfarktus

„Haldokoljon, de ne haljon még meg”

Az SZDSZ és a „kenet”

A Fidesz sem végállomás

A „mennyei mandátum”
Isten diktátorai

Sargentini és a háttérhatalom

Németh Sándor angyalt látott

A „keresztény fasizmus”

Puccs

Németh Sándor, fedőneve „Elizeus”

Meghátrál a hurrikán

A „pozitív erkölcsiségű” ügynök

A Józsi a mennyből néz

A hamis evangélium

Táncórák kezdő szabadulóknak

N. S., a legnagyobb magyar

Volt még egy Istened, egész jó Isten

Pajor vízen jár

Bevezetés a szabadulásba

A hamis tekintély

Ruff és a Csillagok háborúja

A kárhoztatás fegyvere

Szellemi transzferencia

Isten koloncai
Stresszgyár

Mi tesz beteggé?

Kell-e félni az átkoktól?

Double Jeopardy

A pénz kenete, avagy Tribuszerné nyomában

Hogyan lett Németh Sándor az ATV tulajdonosa?

Szegény Németh Sándort bántják

Hit Gyülekezete Secret Service (HGYSS)

Epilógus

Függelék – képek és dokumentumok

www.ekonyv.hu

Felhasznált betűtípusok
Noto Serif – Apache License 2.0
Orbitron – SIL Open Font License
Roboto – Apache License 2.0
 Table of Contents
Címlap
Copyright
Köszönetnyilvánítás
Ajánlás
Mottó
Cardiff
Szomorú vasárnap
Futballista angyalok
A pusztító utálatosság
Flaisz eretnek lett
Trump, a „férfias”
Szabadságot Tatabányának!
Pörög a szélkakas
Az „elitklub” ellenáll
Atombombás angyalok
Isten szeretete a szívinfarktus
„Haldokoljon, de ne haljon még meg”
Az SZDSZ és a „kenet”
A Fidesz sem végállomás
A „mennyei mandátum”
Isten diktátorai
Sargentini és a háttérhatalom
Németh Sándor angyalt látott
A „keresztény fasizmus”
Puccs
Németh Sándor, fedőneve „Elizeus”
Meghátrál a hurrikán
A „pozitív erkölcsiségű” ügynök
A Józsi a mennyből néz
A hamis evangélium
Táncórák kezdő szabadulóknak
N. S., a legnagyobb magyar
Volt még egy Istened, egész jó Isten
Pajor vízen jár
Bevezetés a szabadulásba
A hamis tekintély
Ruff és a Csillagok háborúja
A kárhoztatás fegyvere
Szellemi transzferencia
Isten koloncai
Stresszgyár
Mi tesz beteggé?
Kell-e félni az átkoktól?
Double Jeopardy
A pénz kenete, avagy Tribuszerné nyomában
Hogyan lett Németh Sándor az ATV tulajdonosa?
Szegény Németh Sándort bántják
Hit Gyülekezete Secret Service (HGYSS)
Epilógus
Függelék – képek és dokumentumok
Tartalom