Szilárdságnövelés 2003.

április 11

1.Képlékeny alakítás
2.Szemcsehatár
2. Hőkezelés
a. allotróp átalakulás
b.kiválásos keményedés
c. diszperziós keményedés
3-Ötvözés
Képlékeny alakítás hatása

Hidegalakítás során alapvetően megváltoznak a mechanikai jellemzők. A szilárdság

növekedésével párhuzamosan csökken az anyag képlékenysége, szívóssága. Az aktuális
folyáshatár illetve a feszültségnövekedés leírható az alábbi egyenletekkel:
σ = cϕ n
∆σ = k ρ

ahol n- keményedési kitevő, c, k- anyagi paraméter, ρ- diszlokáció sűrűség

600 50

500 Rm 40
Feszültség MPa

400
%

30
Kontrakció

300
Re
20
200
Z
10
100

0 0
0 10 20 30 40 50 60
Alakváltozás mértéke %

Szemcsehatár hatása
A szemcsehatárok szintén az akadály szerepét játszák el a diszlokáció mozgásával
szemben. A polikristályos test belsejében az alakváltozás abban a krisztallitokban indul
meg, ahol kedvező helyzetű csúszósíkok vannak a külső erőhöz képest. A csúszási
feltétel szempontjából kedvezőtlen síkokon nem indul meg rögtön az alakváltozás. A
krisztallit belsejében lévő F-R forrásokból megindulnak a diszlokációk a szemcsehatár
felé. Minél nagyobb a szemcse, annál több diszlokáció halmozódik fel a határ mentén,
annál könnyebben elérhető a képlékeny alakváltozást előidéző feszültségcsúcs.

Hall- Petch összefüggés

1
−
Re = Re 0 + kd 2
Re 0 − egykristály folyási határa, d- szemcseátmérő, k- anyagminőségtől függő állandó

Ötvözés hatása

Szilárdoldatos ötvözéskor az ötvöző elemek egy része a diszlokácó környezetében

helyezkednek el. Az alapfémnél kisebb ötvözők a csúszósík felett (nyomott zónában) , a
nagyobb ötvözők a csúszósík alatt (húzott zónában ) helyezkednek el( Cottrell-
atmoszféra) .A szilárdságnövelés egyik oka, hogy a diszlokációkat nehéz leszakítani a
Cottrell-atmoszféráról, azaz az oldott atomok gátolják a diszlokációk mozgását. Az oldó
atomok torzítják a rácsot, növelve a rács energiatartalmát. Az ötvöző tartalom
szilárdságnövelő hatása (kis mennyiségű ötvöző esetén)
2
 r −r 
∆σ = G  0  c
 r0 

ahol G- csúsztató rugalmassági modulusz, c- ötvöző atom koncentrációja, r0- az alapfém

és az ötvöző fém atomsugara
Szénacéloknál a széntartalom hatása

1000 100
Szilárdság MPa, kem énység HB

Rm
800 80
Z

Kontrakció %
600 R p0.2 60

400 40
HB

200 20

0 0
0.0 0.4 0.8 1.2 1.6 2.0
C tartalom %

Hőkezelés hatása
Allotróp átalakulással rendelkező anyagoknál
Acélok: nem egyensúlyi átalakulások hatása
Perlites, bainites átalakulások
Martenzites átalakulás a legnagyobb szilárdságváltozást eredményezi

Kiválásos keményedés feltétele (egyszerűsített bináris rendszert feltételezve)

Az egyik alkotó jelentős mértékben szilárd állapotban oldódjon a másikban
A oldódás mértéke a hőmérséklettel együtt csökkenjen
Az A-B rendszerben, lassú lehűlés után egyensúlyi állapotban α + β fázis van jelen. Az
utóbbi a szemcsehatárok mentén helyezkedik el főleg. Az ilyen szövetszerkezetű anyag
rossz mechanikai tulajdonságú.
A hőkezelés első lépése a homogenizálás. Szilárd oldat jön létre, amelyben feloldódik a
második fázis. Az első lépés vége az edzés, amelynek során túltelített szilárd oldat
keletkezik. Egyes tartományaiban zónák jönnek létre, amelyek néhány atomátmérő
nagyságban az oldott atomok (B) felhalmozódását jelentik. Nagy szabadenergia többlet,
kis szilárdság nagy elektromos ellenállás jellemzi az ötvözetet.(nincs allotróp átalakulás).
A hőkezelés második lépése a megeresztés (öregítés). Ennek során csökken a
szabadenergia, átmeneti (metastabil) és egyensúlyi fázisok jönnek létre.

α ( tel.) → α ( I ) + z. ∆G
z → β ′′
β ′′ → β ′
β′ → β

idő

α ( túltelített ) → α ( I ) + zónák → α ( II ) + β ′′ → α ( III ) + β ′ →

→ α ( egyensúlyi ) + β ( egyensúlyi )

A megeresztés első szakaszában a zónák mérete a diffúzió következtében növekszik, de

az oldó környezettel koherens kapcsolatot
 A
diffúziós folyamatok következtében a zónákból a β′′ fázisok keletkeznek, amelyek még
mindig koherens kapcsolatot alkotnak az alapmátrixxal, a méretük azonban nagyobb,
mint az előző esetben és kémiai összetételük más, mint a zónák esetében de eltér az
egyensúlyi β fázis összetételétől. A jelentős rácstorzulás nehezíti a diszlokációk
mozgását, növelve az anyag keménységét. A koherens kiválásokat a diszlokációk
átmetszik, ezáltal is nő a mozgatásukhoz szükséges feszültség A további hőkezelés során
nagyobb méretű un. β′ fázis keletkezik amely már szemikoherens módon kapcsolódik
alapmátrixhoz. Összetételében közelit az egyensúlyi kiváláshoz. A folyamat következő
lépése a tovább növekedő β részecske , amely inkoherens határral rendelkezik. A
szilárdságnövekedés a β′ fázis megjelenéséig tart. Attól kezdve, különösen a β fázis
megjelenésekor egy más mechanizmus működik, a diszperziós keményítés, amely a F-R
forráshoz hasonló.
A kiválások következtében a keménység változik a megeresztés függvényében.
A diszlokációk és a kiválások kölcsönhatása következtében változik ötvözet szilárdsága.

Gb
∆σ =
D
Az anyag vizsgált térfogatelemét jellemezzük lxlxl mérettel. A kiválások legyenek
egyformák és sugarukat r jelölje. A koncentráció
Nv N4
c = k = 3 r 3π
V l 3
A kiválások száma N = ( l / D ) .D-a kiválások közötti távolság
3

1
 4π  3
D=  r
 3c 
A feszültségváltozás
Gb 3
∆σ = K c
r

A részecskeméret növekedésével csökken az a diszlokáció mozgatásához szükséges

feszültség, vagyis csökken az ötvözet szilárdsága.