RÓMA TÖRTÉNETE A KEZDETEKTŐL A KÖZTÁRSASÁG KORÁIG

LECKEVÁZLAT A IX. C,D. OSZTÁLYOKNAK

ITÁLIA FÖLDJE – A VÁROS MEGALAPÍTÁSA Itália a Földközi tengerbe ékelődő félsziget, amely szinte kettévágja a
Földközi tengert egy nyugati és keleti medencére. Fekvése kedvező, mert központi helyet foglal el az ókor fő
közlekedési és kereskedelmi útvonalán. Az itt élő népek számára mégis a szárazföld volt a fontosabb, mivel Itália
partvidékei kevésbé kedveztek a hajózásnak, a félsziget kiterjedt medencéi (pl. Etrúria, Latium) viszont jó lehetőséget
biztosítottak a földűvelésre.

Az indoeurópai nyelvcsaládba tartozó latinok a Kr.e. 2. évezred végig nagy népességmozgások (ilyen volt pl. a dór
vándorlás) idején érkeztek Itáliába. A Tiberis folyótól délre elterülő Latiumban telepedtek le. A Tiberis menti
dombokon a mondai hagyomány szerint Kr.e. 753-ban alapították Rómát.

GÖRÖG ÉS ETRUSZK HATÁSOK A RÓMAI KÚLTÚRÁRA Róma fejlődésére két nép gyakorolt jelentős hatást: az
etruszkok és a görögök. A görögök a gyarmatosítás során telepedtek le Dél – Itáliában és Sziciliában (Kr.e. VIII – VI.
század).

Az etruszkok Észak és Közép Itáliában éltek, Róma szomszédságában. Városállamokat alapítottak, és fejlett városi
kúltúra jellemezte őket. Fémművességük magas szinten állt, ők alkalmazták elősször a boltozatot, s a rómaiak tőllük
sajátították el ezt a technikát. A görögöktől átvett írásukból fejlesztették ki a rómaiak a latin ábécét (főniciai – görög
– etruszk – latin írás).

Városaik élén (pl. Veii) királyok álltak, akik az erős arisztokráciával együtt kormányoztak. A római hatalmi jelvények
jelentős része etruszk eredetű (pl. a biborszegélyű tóga, vesszőnyalábba szúrt bárd, sassal díszített elefántcsont
jogar, trónszék). Az etruszkok hatalma a Kr.e. VIII. században megerősödött, kúltúrájuk virágkora a Kr.e. VI. századra
esett. Ebben az időben Róma élén is etruszk uralkodók álltak.

RÓMA A KIRÁLYOK KORÁBAN (Kr.e. 753 – 509) – A mondák szerint Róma első királyát, Romulust még hat követte.
Közülük az utolsó három etruszk királyt valós személynek tartják.

A római társadalom ősi nemzetségi szervezetébe két réteg tartozott. A vezető réteget a földbirtokos családok, a
patriciusok (jelentése: jó apától származó ) alkották. Soraikból került ki a királyok tanácsadó testülete a senátus
(vének tanácsa). Kezdetben csak a patriciusok katonáskodtak, mert a hadi felszerelés (páncél, fegyverek) drága volt.
Sajátos helyzetű réteget jelentettek a kisebb vagyonú cliensek (pártfogoltak), akik a patríciusoktól függtek és azok
támogatását élvezték. Pártfogójuknak engedelmességgel tartoztak és különféle feladatokat végeztek el számukra.

A nemzetségeken kivüliek a plebejusok (tömeg)

A plebejusok nem rendelkeztek polgárjoggal, nem tekintették őket a római nép (Populus Romanus) részének. Így
politikai jogokkal sem rendelkeztek. Ők a kis parcellákon dolgozó parasztok voltak, de közülük kerültek ki Róma
kézművesei és kereskedői is.

A KÖZTÁRSASÁG ÉS ÁLLAMSZERVEZETE

Kr.e. 510 körül a patríciusok elűzték a királyt (Tarquinius Superbust). Rómában aisztokratikus köztársaság
(köztársaság = res publica) jött létre.

A köztársaságot a római polgárok, vagyis a patriciusok által választott tisztségviselők (magistratusok) irányították. A
visszaélések elkerülése végett a görögökhöz hasonlóan ugyanazt a tisztséget többen (általában ketten) is betöltötték,
így egymást ellenőrízhették. A megbízási idő többnyire egy évre korlátozódott. Fizetés nem járt, ezért csak a
vagyonos polgárok vállalhatták a sok kiadással járó hivatalokat. Emiatt viszont a megvesztegetés esélye kisebb volt.

1
A római állam élén két consul állt, őket a népgyűlés választotta. Békeidőben ők gyakorolták a legfőbb hatalmat,
háborúban a hadsereget vezették. Az ügyeket a szenátussal egyetértásben intézték. A senatus tagjai a
legtekintélyesebb patriciuscsaládok családfői voltak, a senatus létszáma kezdetben 100, majd 300 fő volt a
köztársaság időszakában.

Végveszély esetén – legfeljebb hat hónapra – diktátort – választottak, aki minden ügyben saját belátása szerint
dönthetett. Mindenki köteles volt neki ellentmondás nélkül engedelmeskedni. A diktátort később sem vonhatták
felelőssége azért, amit hivatali ideje alatt tett. A köztársaság kezdetén Rómában csak a patriciusoknak volt
népgyűlésük. (a következő órán a plebejusok politikai jogokért folytatott harcáról fogunk beszélni).