A HIDEGÁBORÚ

leckevázlat
A világháború befejezte után, a legyőzött országok gazdasága romokban hevert, elvesztették katonai erejüket, és
átmenetileg még szuverenitásukat is. Ám a győztes hatalmak gazdasági ereje is megrendült. Nagy Britannia és
Franciaország eladósodtak az Egyesült Államok felé, másodrendű nagyhatalmakká váltak. Ez különösen igaz volt
Franciaországra, akit a győztesek közé is csak azért kerülthetett mert így a nyugati szövetségesek jobban tudták
ellensúlyozni a Szovjetúniót a megszállt Németországban.

A többi hadviselő féllel ellentétben az Egyesült Államok gazdasága tovább erősödött, az atombomba birtokában
egyértelműen a Föld vezető nagyhatalmává vált. A Szovjetúnió ugyan óriási veszteségeket szenvedett, de a háború
során létrehozott 12 milliós hadserege révén az Egyesült Államokkal egyenrangú nagyhatalom lett. A világ
kétpólusúvá vált.

KÖZÉP – KELET EURÓPA A HÁBORÚ UTÁN. A térség vesztes országai megszállás alá kerültek, és a békekötésig nem
nyerték vissza teljes mértékben szuverenitásukat. Ezeket az országokat az ún. Szövetséges Ellenőrző Bizottságok
(SZEB) irányították, amelyek széles jogkörrel rendelkeztek (pl. törvényeket semmisíthetett meg, letartóztatásokat
eszközölhetett). A SZEB-ben elméletileg minden győztes nagyhatalom képviselője egyenrangú volt, gyakorlatilag
azonban annak a nagyhatalomnak az akarata érvényesült, amelynek a katonai ereje megszállóként jelen volt az illető
országban.

A szovjet befolyási övezet országaiban, a szovjetek kezdetben többnyire fenntartották a demokrácia látszatát
(Magyarországon és Csehszolvákiában jobban, Romániában és Lengyelországbn kevésbé). A jobboldali erőket
azonban sehol nem engedték ujraszerveződni. A kommunisták kezébe juttatták a karhatalmi szerveket, és a
gazdasági kulcspoziciókat. Már ebben a kezdeti időszakban igyekeztek felmorzsolni a legjelentősebb demokratikus
pártoktat (választási csalások, koholt perek, s végső esetben szovjet közbelépés).

A szovjet-amerikai viszony kiéleződése után (1947), Sztálin felgyorsította az átalakulást ezekben az országokban, a
helyi kommunista pártok segítségével szétverték a demokratikus erőket.

1948-ban a „fordulat évében” mindegyik „csatlós” államban lezárúlt a kommunista diktatúra feltételeinek
megteremtése, többpártrendszert mindenhol felszámolták.

Churchill angol miniszterelnök volt az, aki a győzelem pillanatától fogva fenntartással kezelte a szovjeteket.
Előretörésüket látva mondta al híres fultoni beszédét 1946-ban, amelyben a szovjet előretöréssel szembeni
erélyesebb fellépést hirdette meg.

A szembenállás jele volt az is, hogy az Egyesült Álllamok újjáépítést segitő programját, a Marshall-segélyt a szovjet
befolyás alatt álló országok visszautasították.

A kibontakozó szembenállás légkörében kötötték meg az európai háborút lezáró párizsi békét (1947). Itt azonban
nem tudtak megegyezni Németország és Ausztria kérdésében, így a két ország továbbra is megszállási övezetekre
oszlott.

Truman amerikai elnök a szovjet térhódítással szemben meghirdette a feltartóztatás politikáját (1947). A következő
évtizedeket a két nagyhatalom szembenállása jellemezte. Az atomfegyverek árnyékában világméretű konfliktus nem
tört ki, de a két szuperhatalom támogatásával egymást érték a helyi háborúk. Ezt a szembenállást nevezzük a
hidegháborúnak.

Az USA és szövetségesei 1949-ben megalapították katonai szervezetüket a NATO-t. Válaszul a Szovjetúnió, csatlós
államaival együtt létrehozta a Varsói Szerződést (1955).