JOE DISPENZA

ENGEDD EL ÖNMAGAD
.. ÉS VÁLJ ÚJ EMBERRÉ!
 TARTALOM
www

Dr. Daniel G. Amen előszava

Revezetés: A legnagyobb dolog,
amiről valaha is leszokhatsz, az, hogy önmagad vagy 13

1. RÉSZ: Az én-tudomány
1. fejezet: A kvantum-éned 27

2. fejezet: Felülkerekedni a környezeten 63

3. fejezet: Felülkerekedni a testen 77

4.fejezet: Felülkerekedni az időn 109

——

5.fejezet: Túlélés kontra teremtés 121

II. RÉSZ: Az agy és a meditáció

6. fejezet: A három agy -
A gondolkodástól a cselekvésen át a létezésig 147

7.fejezet: Arés 171

8. fejezet: A meditáció, a misztikum demisztifikálása

és a jövőd hullámai 199

III. RÉSZ: Lépj be új sorsodba!

9. fejezet: A meditációs folyamat - Bevezetés és előkészületek 241

10. fejezet: Nyisd ki a teremtő állapothoz vezető ajtót! (Első lét) .... 251
1.lépés: Indukció 252

II. fejezet: Fejleszd vissza azt a szokást, hogy önmagad vagy!

(Második hét) 257
2. lépés: Felismerés 257
3. lépés: Beismerés és kimondás 264
4. lépés: Megadás 270
 ENGEDD EL ÖNMAGAD!
bd

12. fejezet: Bontsd szét régi éned emlékezetét!

(Harmadik hét) 277
5. lépés: Megfigyelés és emlékeztetés 277
6. lépés: Átirányítás 283

13. fejezet: Teremts új elmét az új jövődhöz! (Negyedik hét) 289

7. lépés: Teremtés és gyakorlás 289

14. fejezet: Átláthatónak lenni — Élet az új valóságodban 307

Utószó: Lakd be az énedet! 317

A fiiggelék: Testrészekre összpontosító indukálás (Első hét) 323
B függelék: Vízszintemelkedéses indukálás (Első hét) 325
C fiiggelék: Irányított meditáció: Az eddigiek egybefűzése
(A másodiktól a negyedik hétig) 327

Jegyzetek 333
Köszönetnyilvánítás 337
A szerzőről 339
 3)

ELŐSZÓ

Agyunknak szerepe van mindenben, amit teszünk, beleértve azt

is, hogyan gondolkodunk, hogyan cselekszünk vagy hogyan jö-
vünk ki a többi emberrel. Az agy a személyiség, a karakter, az intel-
ligencia és döntéshozatal szerve. Jómagam az elmúlt húsz évben
a

több tízezer betegen végeztem agyi képalkotó vizsgálatokat, így ki

merem jelenteni, hogy ha az agy jól működik, akkor jól működik
maga az ember is, ha viszont gondok vannak az aggyal, akkor nagy
valószínűséggel az ember életében is gondok adódnak.
Egészségesebb aggyal boldogabbak, fizikailag egészségesebbek,
bölcsebbek és gazdagabbak vagyunk, és jobb döntéseket tudunk
hozni, ami segít abban, hogy sikeresebbé váljunk és tovább éljünk.
Amennyiben az agy bármilyen oknál fogva - például sérülés vagy
érzelmi trauma következtében - nem egészséges, akkor az ember
boldogtalanabb, betegebb, szegényebb, kevésbé bölcs és kevésbé si-
keres lesz.
Könnyű belátnunk, hogya fizikai sérülések ártanak az agynak,
ám a tudósok már arra is rámutattak, hogy a negatív gondolatok és
a múltunkból megmaradt negatív programok is hatással lehetnek rá.

Jómagam például egy olyan báttyal nőttem fel, aki nagyon szere-
tett bosszantani engem. A gyerekkoromban érzett folytonos feszült-
ség és félelem azután a szorongás egy magasabb szintjéhez vezetett,
kialakultak bennem a szorongásos gondolkodás mintái, és egy idő
után már mindig résen álltam, hátha valami rossz készül ellenem. Ez
a félelem hosszú távon az agy félelemközpontjának túlműködéséhez

vezetett, és csak életem egy későbbi szakaszában sikerült feldolgoz-

nom ezt a problémát.
 ENGEDD EL ÖNMAGAD!

Ebben a könyvben kollégám, dr. Joe Dispenza ad útmutatást

azzal kapcsolatban, hogyan optimalizálhatjuk agyunk hardverét és
szoftverét, és hogyan érhetünk el ezáltal egy újfajta mentális álla-
potot. Új könyve szilárd alapokon nyugszik, maga pedig ugyan-
ő

olyan kedvesen és bölcsen szól hozzánk, ahogyan a Mi a csudát

tudunk a világról? című díjnyertes filmjében és első, Evolve Your Brain
című könyvében tette.
Jóllehet, az agyat úgy fogom fel, mint egy számítógépet, amely
ugyanúgy felosztható hardverre és szoftverre, az agy esetében a hard-
ver (a konkrét fizikai működés) elválaszthatatlan a szoftvertől, vagyis
attól a folyamatos programozástól és átalakítástól, amely egész éle-
tünkben végigkísér minket. Ezek drámai hatással vannak egymásra.
A legtöbb ember átesett valamilyen traumán élete során, és a mai
napig magán viseli az akkor szerzett hegeket. Hihetetlenül gyógyító
hatása tud lenni annak, ha megszabadulunk azoktól az élményektől,
amelyek részévé váltak az agy szerkezetének. Természetesen az agy
megfelelő működése érdekében elengedhetetlen, hogy az agy szá-
mára egészséges szokásokat vegyünk fel - például egészségesen
táplálkozzunk, testmozgást végezzünk, és az agy számára fontos
tápanyagokat juttassunk a szervezetünkbe. Emellett azonban a pil-
lanatnyi gondolataink is képesek gyógyító vagy éppen káros hatást
gyakorolni az agyra. Ugyanez igaz a múltbeli élményekre is, amelyek
behuzalozódhatnak az agyba.
Az Amen Clinicsen végzett vizsgálatokat , brain SPECT imaging"-
nek hívjuk. Ez egy komputertomográfos agyi képalkotó eljárás (a
SPECT a ,single-photon emission computed tomography," azaz
az ,egy-foton emissziós komputertomográfia" kifejezés rövidíté-
se), amely a vér áramlását és az aktivitási mintákat vizsgálja radio-
aktív módszerrel. A SPECT abban különbözik a CT-től és az MRI-
től, hogy míg utóbbiak az agy felépítését vizsgálják, addig SPECT
a

az agy működését. Ma már több mint 70 000 vizsgálaton vagyunk

túl, és ezekből számos fontos dolgot megtudtunk az agyról. Például:
e Az agysérülések tönkre tudnak tenni egy egész életet.
e Az alkohol nem egészséges, és gyakran szignifikáns
elváltozásokat okoz a SPECT-felvételeken.
 Előszó

e
Egy sor olyan gyógyszer, amelyet az emberek rutin-
-
szerűen szednek például egyes szorongáscsökkentő
szerek — nem tesznek jót az agynak.
e Az Alzheimer-kór és több más betegség évtizedekkel
azelőtt kezdődik az agyban, hogy bármilyen tünetet
okozna.

A SPECT-felvételekből az is kiderült, hogy társadalmi szinten

sokkal több szeretetet és tiszteletet kellene adnunk az agynak, és nem
túl okos dolog, ha a gyerekek olyan durva sportokat űznek, mint az
amerikai futball vagy a jégkorong.
Az egyik legizgalmasabb felfedezés az, hogy szó szerint képesek
vagyunk megváltoztatni az agyunkat és az életünket azáltal, ha az
agy számára egészséges szokásokat veszünk fel - például korrigáljuk
negatív meggyőződéseinket, vagy a dr. Dispenza által ismertetett
meditációs technikákat alkalmazzuk.
Az egyik, már publikált kísérletsorozatunk szerint a meditáció
gyakorlása, amit dr. Dispenza is ajánl, fokozza a véráramlást a pre-
Irontális kéregben, amely az agy leggondolkodóbb része. Nyolc héten
át tartó napi meditáció után a prefrontális kéreg nyugalmi állapotban
erősebbé vált, és tesztalanyaink memóriája is javult. Rengeteg mód-
szer létezik az agy gyógyítására és működésének optimalizálására.
Reményeim szerint hozzám hasonlóan benned is kialakul az
nagy-irigység," és jobban működő agyat szeretnél majd magadnak.
Az általunk végzett agyi képalkotó eljárások mindent megváltoztattak
az. életemben. Röviddel azután, hogy 1991-ben elkezdtem SPECT-

vizsgálatokat kérni, úgy döntöttem, megnézetem a saját agyamat

Is. Akkor 37 éves voltam. Amikor megláttam, milyen rosszul néz ki
az agyam, azonnal tudtam, hogy nem egészséges. Egész életemben
ritkán ittam alkoholt, sohasem dohányoztam, és soha nem éltem
kábítószerrel. Akkor vajon miért nézett ki olyan szörnyen az agyam?
Nos, amikor még kevesebbet tudtam az agy egészségéről, sok olyan
szokásom volt, ami rossz az agynak. Gyakran ettem gyorsétteremben,
úgy Ittam a cukormentes üdítőket, mint a vizet, sokszor csak négy-öt
órát aludtam éjjelente, és régi, feldolgozatlan sérüléseket hordoztam
magamban. Nem végeztem testmozgást, állandóan szorongtam, és
 ENGEDD EL ÖNMAGAD!
hoz

tizenöt kilóval több voltam a kelleténél. Nem is tudtam, mennyire

rosszat teszek magamnak.
A legutóbbi felvételen egészségesebbnek és sokkal! fiatalabbnak
látszik az agyam, mint húsz évvel ezelőtt. Szó szerint visszafiata-
-
lodott és a te agyad is ennyire rugalmas, csak el kell határoznod,
hogy rendesen gondját viseled. Az első SPECT-kép láttán azt akartam,
hogy jobbá váljon az agyam. Ez a könyv segít abban, hogya tiéd is
jobb legyen.
Remélem, te is annyira fogod élvezni ezt a könyvet, mint én.

Dr. Daniel G. Amen

A Change Your Brain, Change Your Life című könyv szerzője
 ja:

BEVEZ es
hoz

A legnagyobb dolog, amiről valaha is leszokhatsz,

az, hogy önmagad vagy

Ha elgondolkodom azon a sok könyvön, amelyek arról szólnak,

hogyan teremtsük meg magunknak azt az életet, amelyre vágyunk,
feltűnik, hogy sokan még mindig olyan megközelítési módokat keres-
nek, amelyek tudományos alapokon nyugszanak, amelyek valóban
működnek. A test, az agy, az elme és a tudat legújabb kutatásai — és
a fizika tudományában bekövetkezett kvantumugrás — azonban azt

sugallja, hogy jóval több lehetőségünk van elindulni afelé, amiről

ösztönösen tudjuk, hogy ez az, amire valójában képesek vagyunk.
Gyakorló csontkovács vagyok, forgalmas integrált egészségköz-
pontot vezetek, ugyanakkor a neurológia, az agyműködés, a bio-
lógia és az agyi kémia területén is végzek oktatómunkát. Ennél
fogva lehetőségem volt és van rá, hogy az erre irányuló kutatások
-
egy részénél ott legyek a frontvonalban nem pusztán a fenti tudo-
mányterületek tanulmányozásával, hanem azáltal is, hogy megfi-
gyelhetem, milyen hatásai vannak ezeknek az új tudományos ered-
ményeknek, ha azokat egy átlagember alkalmazza, mint te vagy
én. Ez az a pillanat, amikor ennek az új tudománynaka lehetőségei
valóra válnak.
Ebből következően figyelemre méltó változásokat tapasztalhat-
tam az emberek egészségében és életminőségében, amikor valóban
megváltoztatták az elméjüket. Az elmúlt néhány évben alkalmam
nyílt rá, hogy interjút készíthessek egy sor olyan emberrel, akik
súlyos, végzetesnek vagy gyógyíthatatlannak tartott egészségügyi
 ENGEDD EL ÖNMAGAD!
kh
problémákat győztek le. Az orvostudomány jelenlegi állása szerint
az ilyen gyógyulások , spontán remissziónak" tekintendők.
Amikor azonban alaposabban megvizsgáltam belső élményei-
ket, nyilvánvalóvá vált, hogy mindegyiküknél fontos szerepet
játszott az elme... és fizikai változásaik végeredményben nem is
voltak olyan spontánok. Ez a felfedezés késztetett arra, hogy to-
vább folytassam a tanulmányaimat az agyi képalkotó eljárások,
a neuroplaszticitás, az epigenetika és a pszicho-neuro-immunológia
terén. Arra kellett gondolnom, hogy kell lennie valaminek az agyban
és a testben, amire koncentrálni lehet, majd megismételni. Ebben a

könyvben szeretném megosztani, mi mindent tanultam eközben, és

az elme és az anyag kapcsolatának feltárásával bemutatom, hogyan
alkalmazhatod ezeket az elveket nemcsak a testeddel kapcsolatban,
hanem az életed bármely más területén is.

Túl a tudáson... tudni, hogyan

Első, Evolve Your Brain: The Science of Changing Your Mind című
könyvem számos olvasója adott hangot őszinte és szívből jövő jó-
kívánságának (rengeteg pozitív visszajelzés mellett). Egyikük így
fogalmazott: , Nagyon tetszett a könyv, kétszer is elolvastam. Nagyon
tudományos volt, alapos és inspiráló. De azt nem tudnád elmondani,
hogyan kell mindezt megvalósítani? Hogyan fejlesszem az agyam?"
Válaszul egy workshopot indítottam, amelyen megtanítottam
azokat a gyakorlati lépéseket, amelyek alapján bárki tartós ered-
ményekhez vezető változásokat érhet el mind mentális, mind testi
szinten. Ebből adódóan alkalmam volt látni, ahogy sokan megma-
gyarázhatatlan gyógyulásokon mennek keresztül, elengedik a régi
mentális és érzelmi sérüléseiket, megoldanak úgynevezett lehetetlen
helyzeteket, új lehetőségeket teremtenek vagy bámulatosan meg-
gazdagodnak, hogy csak egypár következményt említsek. (Néhány
konkrét esettel még találkozhatsz a könyv hátralevő részében.)
Ennek a könyvemnek a megértéséhez nem keli feltétlenül elol-
vasnod az előzőt. Ha azonban már ismered munkámat, akkor látni
a

fogod, hogy ez a könyv mintegy gyakorlati útmutató az előző kötet-

hez. Az az őszinte cél vezőrelt, hogy ez a könyv egyszerű és könnyen
emészthető legyen. Előfordul majd azonban, hogy meg kell osztanom
 Bevezetés

veled egy-egy új információt, hogy egy adott elméletet kifejthessek.

A cél az, hogy a személyiségfejlesztés reális, működőképes modelljét
nyújtsam, ami alapján megértheted, hogyan változik az ember.
Ezt a könyvet a szenvedély hívta életre — azon őszinte törek-
vésem, hogy demisztifikáljam a misztikumot, és mindenki meg-
érthesse: mindenünk megvan ahhoz, hogy jelentős változásokat
érjünk el az életben. Olyan korban élünk, amikor nemcsak , tudni"
akarunk, hanem tudni akarjuk azt is, , hogyan". Hogyan alkalmazzuk
és szabjuk személyre egyszerre a legújabb tudományos eredményeket
és az évezredes bölcsességeket, hogy sikeresebb, gazdagabb életet él-
hessünk? Ha együtt össze tudjuk kötni azokat a pontokat, amelyeket
a tudomány éppen most tár fel a valóság természetéről, és ezeket az

elveket mindennapjainkban is alkalmazzuk, akkor mindannyian

a

egyszerre válunk misztikussá és tudóssá.

Arra biztatlak tehát, hogy bátran kísérletezz bármivel, amit eb-
ből könyvből tanulsz, és figyeld meg tárgyilagosan az eredménye-
a

ket. Iz alatt azt értem, hogy ha veszed a fáradságot, és megváltoz-

(alod gondolataid és érzéseid belső világát, akkor a külső környeze-
ted elkezd visszajelzéseket adni, hogy megmutassa: az elméd hatást
gyakorolt , külső" világodra. Különben mi másért csinálnád?
Ha a megtanult intellektuális információkat filozófiaként fogod
fel, majd ezt a tudást bevezeted az életedbe azáltal, hogy elég sokszor
alkalmazod a gyakorlatban, mígnem mesteri tökélyre fejleszted, akkor
vúglgmész egy fejlődési folyamaton, és filozófusból beavatottá, majd
mesterré válsz. Maradj velem... Tudományos bizonyítékok vannak
rá, hogy ez lehetséges.
Ezért arra kérlek, maradj nyitott, hogy együtt, lépésről lépésre
lel tudjuk építeni azokat a koncepciókat, amelyeket ebben a könyv-
hen felvázolok. Az összes információt azért osztom meg veled,
hogy felhasználd - hiszen különben az egész nem lenne több egy
kellenies beszélgetésnél vacsora közben, nem igaz? Ha sikerül nyi-
(ottan befogadnod a valódi igazságot, és el tudod engedni azokat
a berögződött meggyőződéseidet, amelyekkel a megszokott módon
ulakítod a valóságodat, erőfeszítéseid gyümölcsözők lesznek. Én ezt
kívánom neked.
A könyv lapjain található Információk arra ösztönöznek, hogy
heblzonyítsd magadnak: Isteni teremtő vagy.
 ENGEDD EL ÖNMAGAD!
www

Nem szabad arra várnunk, hogy a tudomány majd engedélyt

ad, hogy valami szokatlant tegyünk: ha így cselekszünk, akkor a
tudományból is csak egy újabb vallást kreálunk. Elég bátornak kell
lennünk ahhoz, hogy el merjünk gondolkodni az életünkön, meg
merjük tenni azt, amiről azt gondoltuk, kívül esik megszokott
a

kereteken, és ne féljünk megismételni. Ha így cselekszünk, jó úton

haladunk a személyes erő egy magasabb szintjének elérése felé.
Akkor jutunk valódi erő birtokába, amikor elkezdünk meggyő-
ződéseink mélyére tekinteni. Ezen meggyőződések gyökerezhetnek
a vallásban, a kultúrában, a társadalomban, a neveltetésben, a csa-

ládban, a médiában, sőt a gének kondicionáló hatásában is (hiszen

a géneka jelenlegi és az előttünk élt számtalan generáció érzékszervi

tapasztalatainak bevésődései). Ekkor a régi gondolatokat összevet-

hetjük olyan új paradigmákkal, amelyek esetleg jobban szolgálják
céljainkat.
Változnak az idők. Ahogy az emberek kezdenek ráébredni egy
nagyobb valóságra, részévé válnak egy jóval átfogóbb változásnak.
Jelenlegi valóságértelmezéseink és rendszereink felbomlóban varinak,
és eljött az ideje, hogy valami új bukkanjon fel. Politikai, gazdasági,
vallási, tudományos, oktatási, egészségügyi és környezeti modellje-
ink mind más képet mutatnak, mint akár tíz évvel ezelőtt. Látszólag
könnyű elengedni azt, ami elavult, és befogadni azt, ami új. Ahogyan
azonban az Evolve Your Brain című könyvemben is rávilágítottam, a
tanult és átélt dolgok nagy része beépül biológiai ,énünkbe", és úgy
hordjuk azt, mint valami ruhát. De tudjuk azt is, hogy ami ma igaz,
holnap már nem feltétlenül az.
Ahogyan az atomokat sem úgy fogjuk már fel, mint szilárd anyagi
alkotóelemeket, úgy a valóság és a hozzá fűződő kapcsolatunk felfo-
gása is folyamatos változásoknak van kitéve.
Tudjuk azt is, hogy elhagyni a megszokott életünket, amelyhez
már úgy hozzászoktunk, és valami egészen újba kezdeni olyan, mint
amikor a lazacok próbálnak az árral szemben úszni: erőfeszítésre van
szükség hozzá - és be kell vallanunk, hogy kényelmetlen is. Minden-
nek a tetejében végig el fog kísérni gúnyolódás, a kiközösítés, az
a

ellenállás és a befeketítés azok részéről, akik ragaszkodnak ahhoz,

ami szerintük olyan jól tudnak.
KI az, aki töretlen akarattal hajlandó Telvállalat ezeket a nehéz
 Bevezetés

ségeket egy olyan eszme nevében, amelyet érzékszerveivel fel nem

laghat, ám elméjében élénken él? Hányszor fordult elő a történe-
limben, hogy azok, akiket eretnekeknek és bolondoknak bélye-
geztek, mert fel merték vállalni a szokatlant, végül zseniként, szent-
ként vagy mesterként váltak tiszteltté?
Te mersz eredeti lenni?

A változás döntés, nem pedig reakció

Úgy tűnik, az emberi természet olyan, hogy addig halogatjuk a vál-

toztatást, amíg a dolgok annyira rosszra nem fordulnak, és any-
nyira kényelmetlenül nem érezzük magunkat, hogy a helyzet tovább
már nem tartható fent. Ez éppúgy igaz az egyénre, mint a társa-
dalomra. Megvárjuk, amíg bekövetkezik a krízis, a trauma, a veszteség,
n hetegség és a tragédia, és csak akkor kezdünk elgondolkodni azon,

hogy kik vagyunk, mit csinálunk, hogyan élünk, mit érzünk, hiszünk
vagy tudunk, mert valódi változást szeretnénk elérni. Sokszor csak
ukkor kezdünk bele az egészségünket, a kapcsolatunkat, a karrierün-
ket, a családunkat és a jövőnket érintő változtatásokba, ha már előállt
a vészhelyzet. Én azt kérdezem: Miért várnánk addig?

Tanulhatunk és változhatunk fájdalomban és szenvedésben,

de fejlődhetünk az öröm és az inspiráció állapotában is. Legtöb-
hen az első utat választják. Pedig másodikhoz csak annyi kell,
a

hogy felkészüljünk rá, hogy változás valószínűleg némi kellemet-

a

lenséggel, kényelmetlenséggel fog járni, el kel] szakadnunk a megszo-

kott rutintól, és el kell fogadnunk, hogy egy ideig tudatlanok leszünk.
A többség számára már ismerős a nem tudással járó átmeneti
kellemetlenség érzése. Mindannyian átmentünk ezen, amikor pél-
dánl olvasni tanultunk, és még az elején jártunk. Amikor hegedülni
vagy dobolni tanultunk, a szüleink legszívesebben egy hangszigetelt
szobába zártak volna minket. Vagy gondoljunk a szerencsétlen páci-
ensre, akitől olyan orvostanhallgató vesz vért, aki rendelkezik ugyan
n szükséges ismeretekkel, de még hiányzik belőle a csak gyakorlással

megszerezhető ügyesség.
Az ember általában először megtanul valamit (ez a tudás), majd
gyakorlat] tapasztalatra tesz szert azáltal, hogy addig alkalmazza
a Gimiltakat, amíg ez a képesség belé nem ég (ez a , hogyan" tudása),
 ENGEDD EL ÖNMAGAD!

végül pedig egészen a léte részévé válik (ez a tudás állapota). Az éle-
ted megváltoztatásának módszerét ugyanígy meg kell tanulnod,
és a tanultakat a gyakorlatban alkalmaznod. Ezért osztottam ezt a
könyvet három különálló részre, amelyek együtt egyetlen összefüggő
ívet alkotnak.
Az első és második részben egymás után építem fel a gondola-
tokat, amelyek az ismeretek nagyobb, szélesebb, könnyebben maga-
dévá tehető modelljét alkotják. Ha egyes gondolatok újra és újra
előbukkannak, az azért van, hogy emlékeztessenek valami olyanra,
amit fontosnak tartok. Az ismétlés megerősíti az agyi áramköröket,
és neuronkapcsolatokat hoz létre, így a gyengeség pillanataiban sem
fogod feladni a célt, amit kitűztél. Mire elérsz harmadik részhez,
a

addigra már szilárd tudásalapokkal fogsz rendelkezni, és magad is

megtapasztalhatod az addig tanultak , igazságát".

Első rész: Az én-tudomány

Kutakodásaink a valóság természetét vizsgáló legújabb kutatások
filozófiai és tudományos paradigmáinak áttekintésével veszik kez-
detüket: ki vagyok én, miért olyan nehéz sokaknak ma a változás,
és milyen lehetőségeink vannak emberként. Az első rész könnyű

olvasmány lesz, megígérem.

— Első fejezet: A kvantum-éned. Ez a fejezet kvantumfizikába
a

nyújt bevezetést, de azért ne ijedj meg! Azért kezdem innen, mert

fontos, hogy magadévá tedd azt a tudást, hogy a (szubjektív) elméd
hatást tud gyakorolni az (objektív) világra. Akvantumfizika meg-
figyelő hatás elve azt állítja, hogy az energiánk oda áramlik, ahová
a figyelmünket összpontosítjuk. Következésképpen az egyén hatás-
sal van az anyagi világra (ami egyébként elsősorban szintén energiá-
ból állh. Ha legalább egy pillanatra eljátszadozol ezzel a gondolat-
tal, akkor talán könnyebben koncentrálsz majd arra, amit el akarsz
érni, nem pedig arra, amit el akarsz kerülni. Sőt talán még ilyenek
is megfordulnak a fejedben: Ha az atom 9999999 százaléka ener-
gia és 0,00001 százaléka fizikai anyag, akkor sokkal inkább vagyok
sennni, mint valami! Miért fordítom a figyelinentet a fizikai világ eine
parányi szeletére, amikor ermél jóval több vagyak? Vajon neni az-e a lege
 Bevezetés

nugyobb korlátom, hogy a valóságomat az érzékszervi benyomásaim alap-

lán határozom meg?

második-negyedik fejezetben azt fogjuk átvenni, mit jelent

A
megváltozni — túlnőni a környezeten, a testen és az időn.
- Valószínűleg megfordult már a fejedben, hogy a gondolatok
teremtik meg az életedet. Második fejezet: Felülkerekedni a kör-
A

nyezeten azonban azt taglalja, hogyan alakítja környezetünk az

a

-
ugy] áramköreink mintázatát ha hagyjuk, hogy a külvilág irányít-
vit az érzéseinket és a gondolatainkat -, és hogyan teszi gondolko-

dásunkat ,egyenlővé" a jól ismert dolgokkal. Ennek az lesz a követ-

keziménye, hogy egyre többet teremtünk ugyanabból; arra huzaloz-
uk az agyunkat, hogy problémáinkat és életkörülményeinket tük-
iö/7e vissza. A változáshoz tehát túl kell nőni az élet fizikai dolgain.
— A Harmadik fejezet: Feljülkerekedni a testen tovább vizsgál-
h, hogyan élünk tudattalanul egy rakás tanult viselkedés, gondolat
ú4 érzelmi reakció mentén, amelyek mintegy számítógépes progra-

mokként futnak a háttérben, a tudatos figyelem mögött. Ezért nem

elég , pozitívan gondolkodni", hiszen az énünk jelentős része esetleg
un
tuudalalattiban, a testben fejti ki negatív működését. Mire a könyv
végére érsz, megtudod, hogyan lépj be a tudattalan elme operációs
tndszerébe, és hogyan hozz létre tartós változásokat ott, ahol ezek
a programok vannak,

Negyedik fejezet: Felülkerekedni az időn azt fejti ki, hogy

A
nz ember vagy a jövő várakozásában él, vagy pedig a múltját idézi
lel folyton, újra meg újra (esetleg felváltva teszi a kettőt), mígnem
a teste kezdi azt hinni, hogy nem is a jelenben él. A legújabb kuta-

tások szerint képesek vagyunk rá, hogy pusztán a gondolatainkkal

megváltoztassuk az agyunkat és a testünket, így biológiailag is olyan-
ná váljanak, mintha a várt esemény már megtörtént volna. Mivel
a gornlolalainkat valóságosabbá tudjuk tenni minden másnál, az

agysejtektől a génekig mindent meg tudunk változtatni magunkban,

ha rendelkezünk a kellő tudással, Ha megtanulod, hogyan használd
a Hgyeledet, és hogyan férj hozzá a jelenhez, belépsz a kvantum-

nező ajtaján a végtelen lehetőségek birodalmába,

 ENGEDD EL ÖNMAGAD!
kh
— Az Ötödik fejezet: Túlélés kontra teremtés a túlélő mód és
a teremtő mód közti különbségeket taglalja. A túlélő mód velejáró-

ja a stressz és materialista szemlélet, vagyis amikor azt hisszük,

a

a külső világ valóságosabb, mint a belső. Amikor működésbe lép

a vészhelyzetekben aktív idegrendszerünk, és testünket elárasztják
a bódító kémiai vegyületek, akkor arra programozódunk, hogy ne

érdekeljen semmi más, csak a testünk, környezetünkben levő

a

tárgyak és emberek, valamint az idő. Testünk és agyunk kizökken

egyensúlyi helyzetéből, életünk pedig előre kiszámítható pályán
halad. Amikor azonban valóbana teremtés kegyes állapotában va-
gyunk, akkor megfeledkezünk magunkról, és senkivé, semmivé,
időtlenné válunk. Ilyenkor az identitás béklyóitól mentes, színtiszta
tudat vagyunk, amelynek már nincs szüksége arra, hogy a külvilág
emlékeztesse rá, kinek hiszi magát.

Második rész: Az agy és a meditáció

— Hatodik fejezet: A három agy - A gondolkodástól a cselek-

vésen át a létezésig. Ebből a fejezetből megtudjuk, hogy nekünk,
embereknek, három , agyunk" van, amelyek lehetővé teszik, hogy a
gondolkodástól a cselekvésen át eljussunk a létezésig. Sőt, amikor fi-
gyelmiünkből kizárjuk a környezetünket, a testünket és az időt, akkor
könnyedén eljuthatunk a gondolkodástól a létezésig, anélkül hogy
bármit is tenníink kellene. Ebben a mentális állapotban az agy nem
tesz különbséget a külső valóság és az elme belső világának történé-
sei között. Ha tehát mentálisan, pusztán gondolatban elpróbálunk
egy elérni kívánt tapasztalatot, már az esemény fizikai bekövetkezte
előtt át fogjuk élni az eseményhez társuló érzelmeket. Így egy új lé-
tállapotba kerülünk, mivel a testünk és az elménk együttműködik.
Amikor kezdjük azt érezni, mintha egy lehetséges eljövendő valóság
történne velünk abbana pillanatban, amint rákoncentrálunk, akkor
felülírjuk automatikus szokásainkat, attitűdjeinket és egyéb tudat-
talan programjainkat.
— A Hetedik fejezet: A rés arról szól, hogyan tudunk meg-
szabadulni a bevésődött emlékeinktől — amelyek immár a szemé-
lyiségünket alkotják -, és hogyan tüntethetjük el a rést aközött,
akik valójában vagyunk és aklneka külvilág felé látszanb akarunk.
 Bevezetés

Mindannyian eljutunk egy pontra, amikor abbahagyjuk a tanulást,

és felismerjük, hogy semmilyen külső dolog nem képes megszün-
tetni múltból fakadó érzéseinket. Ha előre meg tudjuk mondani,
a

milyen érzéssel jár majd bármilyen eljövendő élmény, akkor soha

semmi új nem képes történni velünk, mert életünket nem a jövő,
hanem a múlt felől nézzük. A lélek válaszúthoz érkezik: vagy fel-
szabadul, vagy a feledésbe zuhan. Meg fogod tanulni, hogyan sza-
hadítsd fel az energiáidat érzelmek formájában, és hogyan zárd be
a rést aközött, akinek látszol és aki valójában vagy. Végső soron az

átláthatóságot teremted meg. Amikor az vagy, akinek látszol, akkor

valóban szabadnak mondhatod magad.
— A második részt a Nyolcadik fejezet: Meditáció, a misztikum
demisztifikálása és a jövőd hullámai zárja le. Ezzel az a célom, hogy
demisztifikáljam a meditációt annak érdekében, hogy tisztában le-
gyél azzal, mit miért csinálsz. Az agyhullám-technológia főbb vona-
lainak megismertetésével bemutatom, hogyan változik elektroké-
miailag az agy meditáció közben ahhoz az állapothoz képest, amikor
a stressz miatt felfokozott idegállapotban vagyunk. Megtudhatod

továbbá, hogy a meditáció valódi célja az, hogy túljussunk az anali-

tikus elmén, és belépjünk a tudat alatti elmébe, hogy ezáltal valódi és
tartós változásokat tudjunk elérni. Ha ugyanaz a személy kel fel a me-
ditáció után, mint aki leült meditálni, akkor semmilyen szinten nem
történt semmi változás. De ha meditáció közben valami felsőbb ha-
talomhoz csatlakozunk, akkor olyan tartós kapcsolatot tudunk te-
remteni a gondolataink és az érzéseink között, hogy a külvilág sem-
milyen eleme - senki, semmi, semmilyen szituáció soha és sehol
nem tud elmozdítani erről az energiaszintről.

Harmadik rész: Lépj be új sorsodba!

Az első és a második rész teljes egészében azt a célt szolgálja,
hogy felvértezzen a szükséges tudással, így amikor a harmadik,

gyakorlati információkat tartalmazó részben alkalmazzuk is a meg-

szerzett tudást, közvetlen tapasztalatokat tudunk szerezni a tanultak-
ról, A harmadik rész arról szól, hogyan mélyüljünk el egy konkrét
tudományban e mindennapos mentális gyakarlatokkal. Ezt a lénésről
 ENGEDD EL ÖNMAGAD!
hoz

lépésre kifejtett meditációs technikát úgy terveztem meg, hogy legyen

mire felhasználni a kapott elméleti információkat.
Ne ijedj meg ettől, nem olyan lesz, mint hinnéd. Igen, valóban
egy cselekvéssort fogsz megtanulni, de rövididő múlva már csak egy
vagy két összefüggő lépésként fogod érzékelni. Végtére is, valószínű-
leg máskor is végrehajtasz ilyen cselekvéssorokat, mondjuk ami-
kor beülsz a kocsiba (beállítod az ülést, bekapcsolod a biztonsági
övet, ellenőrzöd a tükröket, beindítod a motort, bekapcsolod a fény-
szórókat, körülnézel, indexelsz, fékezel, egyesbe vagy hátramenetbe
teszed a váltót, lenyomod a gázpedált, és így tovább). Amióta csak
megtanultál autót vezetni, könnyedén és automatikusan hajtod végre
ezt a procedúrát. Biztosíthatlak, hogy ugyanez történik majd akkor
is, ha elsajátítod harmadik rész minden lépését.
a

Talán most azt mondod magadban: Minek olvassam el az első

és a második részt? Rögtön a harmadikkal kezdem. Megértelek, mert

valószínűleg én is így állnék hozzá. Azért döntöttem úgy, hogy

a könyv első két részében idevágó elméleti információkat közlök,

hogy amikor a harmadik részhez érsz, ne kelljen semmit a talál-

gatásra, a
spekulációra vagy dogmákra bíznod. Mire elkezded
a

a meditációs lépéseket, pontosan tudni fogod, mit és miért teszel.

Ha megérted, mit és miért, akkor többet fogsz tudni, vagyis jobban
fogod tudni a hogyant, amikor eljön az ideje. Következésképpen több
erő és szándék lesz az elméd megváltoztatásának gyakorlatban átélt
élménye mögött.
A harmadik rész lépéseinek megtételével talán könnyebben el
tudod fogadni, hogy veled született képességed, hogy megváltoztasd
az úgynevezett megváltoztathatatlan helyzeteket. Talán még azt is
engedélyezed magadnak, hogy eljátszadozz olyan lehetőségekkel,
amelyek eszedbe sem jutottak, mielőtt megismerkedtél volna ezek-
kel az új gondolatokkal - talán elkezdesz szokatlan dolgokat művelni!
Remélem, mire befejezed ezt a könyvet, valóban ez történik.
Ha tehát meg tudod állni, hogy ne ugorj előre rögtön a harma-
dik részre, akkor megígérhetem, hogy mire végül eljutsz addig,
a megszerzett tudás óriási erőt jelent majd. Világszerte tartott work-
shopjaimon számtalanszor láttam már, hogy ez módszer sikeresen
a

működik. Ha az ember megszerzi a szükséges tudást, és tökéletesen

meg Is érti, majd lehetősége nyílik rá, hogy hatékony instrukciókat
 Bevezetés

követve alkalmazza a tanultakat... akkor mintegy varázsütésre meg-

jelennek erőfeszítéseinek gyümölcsei, olyan formában, ami egyúttal
visszajelzésül is szolgál.
A harmadik részből megtanulod, hogyan idézz elő változásokat
meditáció közben az elmédben és az agyadban, és megtanulsz hatá-
sokat kiváltani a külvilágban. Ha pedig megérted, mi az a külső vál-
tozás, amit a belső tevékenységeddel értél el, akkor meg tudod ismé-
telni. Ha egy új élmény megnyilvánul az életedben, az így keletkezett
energia valamilyen emelkedett érzelem, például erő, félelemmel
vegyes tisztelet vagy végtelen hála formájában fog jelentkezni. Ez az
energia aztán arra késztet, hogy újra és újra megismételd az egészet.
Most már a valódi fejlődés útját járod.
A harmadik részben ismertetett meditációs lépések mindegyiké-
hez társul valamilyen jelentéssel bíró információ, amellyel a könyv
korábbi részében találkoztál. Mivel addigra már ismered az elvégzendő
feladatok mögött meghúzódó jelentést, szó sem lehet bizonytalanság-
ról, aminek következtében esetleg szem elől tévesztenéd a célodat.
Sok más tanult képességhez hasonlóan lehet, hogy kezdetben
ennél is minden tudatos erőfeszítésedre szükség lesz, hogy ne kalan-
dozzon el a figyelmed, miközben a meditációt és az agy fejlesztését
tanulod. Közben tartózkodnod kell a rád jellemző viselkedéstől, és a
gondolataidat végig arra kell fókuszálnod, amit csinálsz, anélkül hogy
a külső ingerek elterelnék a figyelmed. Tetteid csak így kerülhetnek

összhangba a szándékaiddal.
Olyan ez, mint amikor az ember először próbál thai ételt főzni,
golfozni, salsát táncolni vagy sebességváltót kezelni; a dolog újdon-
sága folyamatos gyakorlást kíván, és mind a testet, mind az elmét
edzeni kell, hogy minden egyes lépés bevésődjön.
Ne feledd, a legtöbb instrukció kicsi, könnyen emészthető ada-
gokban lesz tálalva, hogy a test és az elme elkezdhessen együtt-
működni. Ha egyszer megérted, az összes különálló lépés egyet-
len gördülékeny folyamattá áll majd össze. A módszeres, lineáris
megközelítés szinte észrevétlenül változik átfogó, könnyed, egysé-
ges cselekedetté. Akkor mondhatod el, hogy valóban a magadévá
tetted. Az idáig vezető út néhol unalmassá válhat. De ha elegendő
elszántsággal és energiával állsz hozzá, idővel élvezheted majd
a gyümölcseit,
 ENGEDD EL ÖNMAGAD!
kh A
Amikor már tudod, hogy tudod, , hogyan" csinálj valamit, akkor
jó úton vagy afelé, hogy mesteri szinterni műveld. El sem tudom mon-
dani, mennyire örülök, hogy világszerte már oly sokan alkalmazzák
az ebben a könyvben található tudást annak érdekében, hogy kimu-
tatható változásokat érjenek el az életükben. Őszinte szenvedéllyel
kívánom, hogy neked is sikerüljön leszoknod önmagadról, és képes
légy megteremteni azt az életet, amelyre vágysz.
Vágjunk bele...
 faj HT

I. RÉSZ

pr

AZ ÉN-
TUDOMÁNY
ezet —
 di
ELSŐ FEJEZET

A KVANTUM-ÉNED
Az eiső fizikusoka világot anyagra és szellemre osztották fel, majd
később anyagra és energiára. Úgy gondolták, ez a két tényező teljesen
független egymástól... pedig ez nem így van. Ennek ellenére az elme
és anyag kettősségének eszméje sokáig meghatározta a világról alko-
tott képet: a valóság lényegében eleve meghatározott, és mi, emberek,
nem sokat tehetünk azért, hogy tetteink, hát még gondolataink útján
változást idézzünk elő a világban.
Ugorjunk egyet a jelenlegi tudományos nézeteinkhez! Eszerint
egy hatalmas, láthatatlan energiamező részei vagyunk, amely ma-
gában hordozza az összes lehetséges valóságot, és érzékenyen reagál
gondolatainkra és érzelmeinkre. Most, hogy a mai tudósok kezdik
feltárni a szellem és az anyag közti kapcsolatot, mi is ugyanerre tö-
rekszünk a saját életünkben, és felvetődik bennünk a kérdés: Vajon
képes vagyok az elmémmel megteremteni a saját valóságomat? Ha igen,
akkor vajon ez egy tanulható képesség, amelynek segítségével azzá
válhatunk, akik lenni akarunk, és megteremthetjük magunknak azt
az életet, amit élni szeretnénk?
Nézzünk szembe a ténnyel: senki sem tökéletes. Függetlenül
attól, hogy testi, érzelmi vagy spirituális énünkön szeretnénk vál-
toztatni, mindnyájunkat ugyanaz a vágy vezérei: az életünket úgy
szeretnénk élni, hogy azok vagyunk, akik hitünk és meggyőződésünk
szerint lenni tudunk. Amikor a tükör előtt álidogálva hurkáinkat
a

nézegetjük, nemcsak ezt a kissé elhízott tűükörképünket láthatjuk,

 ENGEDD EL ÖNMAGAD!
hl
hanem - attól függően, hogy éppen milyen hangulatban vagyunk
- egy karcsúbb, fittebb vagy éppen egy teltebb, testesebb változatot
is. Szóval melyik énképünk a valóságos?
Amikor éjszaka az ágyban fekve átgondoljuk az elmúlt napot, és
azon töprengünk, hogyan lehettünk volna megértőbbek és kevésbé
indulatosak, akkor nem csak azt a szülőt látjuk, aki leszidta a gyere-
ket, amiért nem engedelmeskedett szó nélkül és azonnal valamely
egyszerű kérésnek. Képzeletünkben megjelenik emellett egy angyali
énis, akinek a türelmét úgy meggyötörték, mint az ártatlan áldozatot
a kínpadon, vagy éppen egy rusnya emberevő óriás, aki sárba tiporta

egy gyermek önbecsülését. Vajon ezek közül melyik kép a valós?

A válasz: mindegyik egyformán valóságos — és nemcsak ezek a
szélsőségek, hanem a köztük lévő végtelen számú átmenet is. Ez meg
hogyan lehetséges? Ahhoz, hogy megértessem veled, hogy a fenti
én-változatok közül miért nem valóságosabb egyik sem a másiknál,
le kell rombolnom a természetről és a valóságról alkotott, elavult
felfogásurikat, és egy újat kell állítanom a helyébe.
Ez bizony elég nehéz vállalkozásnak tűnik, és sok szempontból
az is, de tisztában vagyok a következővel: ez a könyv a legnagyobb
valószínűséggel azért ragadta meg a figyelmedet, mert az összes eddigi
erőfeszítésed, amellyel tartós változásokat próbáltál meg előidézni az
-
életedben akár testi, akár érzelmi, akár spirituális téren —, mindig
elmaradt az elképzelt ideális énképedtől. Márpedig az ilyen kudarcok
oka elsősorban abban keresendő, hogy milyen elképzeléseid vannak
arról, hogy az életed miért olyan, amilyen, beleértve az akarat, az
idő, a bátorság és a képzelőerő feltételezett hiányát is.
A változáshoz minden esetben arra van szükség, hogy az ént és
a világot új módon fogjuk fel, ezáltal új tudásra és tapasztalatokra

tegyünk szert.
Ennek a könyvnek az elolvasásával pontosan ez történik majd
veled.
Eddigi kudarcaid lényegében mind ugyanarra a súlyos hibára
vezethetők vissza: nem annak az igazságnak megfelelően éled az
életed, amely szerint a gondolataidnak olyan óriási következményei
vannak, hogy ezek teremtik meg a valóságodat.
Tény, bogy mindannyian áldottak vagyunk: mind le tudjuk
szüretelni alkotó erőfeszítéseink gyüűröleselt. Nem kell a jelen
 A kvantum-éned

valóságunkra berendezkednünk, hiszen bármikor új valóságot te-

remthetünk magunknak, amikor csak akarunk. Mindnyájunkban
megvan ez a képesség, mert így vagy úgy, de a gondolataink hatással
vannak az életünkre.
Biztos vagyok benne, hogy te is hallottál már erről, de azért
kíváncsi lennék, hányan fogadják el ezt a tényt zsigeri szinten. Ha
tényleg magunkévá tennénk azt a tételt, amely szerint gondolataink
kézzelfogható hatásokat eredményeznek az életünkben, akkor vajon
nem arra törekednénk, hogy egyetlen olyan gondolatunk se legyen,
amilyet nem akarunk megélni? És vajon nem arra összpontosítanánk
Inkább a figyelmünket, amit el akarunk érni, ahelyett hogy rögesz-
mésen a problémáinkra koncentrálnánk?
Gondold csak végig: ha tudnád, hogy ez az elv tényleg igaz,
vajon eltöltenél akár egyetlen napot is az életedből úgy, hogy nem
a vágyott sorsodat teremted tudatosan?

Változtasd meg a valóság természetéről alkotott képedet,

és megváltozik az életed

Remélem, ennek a könyvnek a hatására máshogyan látod majd a

világ működését, és meg tudlak győzni, hogy több dologra vagy
képes, mint eddig hitted, továbbá arra ösztönözlek, hogya tetteiddel
ls bizonyítsd, hogy hitednek és meggyőződéseidnek óriási hatásuk
van a világodra.
Mindaddig, amíg el nem szakadsz attól, ahogyan jelenleg látod
ua
valóságot, minden változás csak véletlenszerű és múlékony lesz
az életedben. Teljesen meg kell! változtatnod a gondolataidat arról,
hogy mi miért történik, mert csak így érheted el tartósan a kívánt
eredményt. Ehhez pedig nyitottnak kell lenned a valóság és az igaz-
ság új értelmezéseire.
Ahhoz, hogy segítsek neked így gondolkodni, és elkezdhesd
megteremteni azt az életet, amit valójában élni szeretnél, egy kis
kazmológiával kell indítanom. A kozmológia a világegyetem szer-
kezetével és mozgatóerőivel foglalkozó tudomány. Nem kell tőle
megijedned, egyszerűen csak gyorsan átfatjuk a , Bevezetés a valóság
termiészetőhe" című kurzust, és megnézzük, hogyan n jutottel valóság-
képünk a jelenlegi szhitre, Mindezt pedig azért tesszük, hogy- rövid
 ENGEDD EL ÖNMAGAD!
he
és -
egyszerű magyarázatot kaphass arra, miként lehetséges, hogy a
gondolataink alakítják a sorsunkat.
Ez a fejezet arra is jó, hogy felmérd, milyen mértékben vagy haj-
landó szakítani azokkal a fogalmakkal, amelyek bizonyos értelemben
hosszú évek óta be vannak programozva a tudatos vagy tudat alatti
gondolkodásodba. Ha egyszer sikerül egy új elmélet alapján megér-
tened, milyen alapvető erők és összetevők alkotják a valóságot, új
nézeteidet nem tudod majd összeegyeztetni a régi felfogással, amely
szerint a valóságot a linearitás és a rend uralja. Készülj fel rá, hogy
világnézeted alapjaiban fog megrendülni.
Sőt, ha magadévá teszed ezt az új világképet, akkor az önmagadról
mint emberi lényről alkotott képed változik meg. Azt szeretném, ha e
könyv elolvasása után már nem ugyanaz lennél, mint aki előtte voltál.
Természetesen kihívás elé akarlak állítani, de tudnod kell, hogy
tökéletesen együtt érzek veled, hiszen nekem is magam mögött kellett
hagynom mindent, amiről azt hittem, igaz, és bele kellett vetnem
magam az ismeretlenbe. Hogy ne legyen olyan éles az átmenet, néz-
zük meg, hogyan alakította eleinte világlátásunkat az a nézet, amely
szerint az elme és az anyag két külön dolog.

Mindig csak az anyag, sohasem az elme?

Mindig csak az elme, sohasem az anyag?
Az anyag megfigyelhető, külső fizikai világa és gondolat mentális,
a

belső világa közti kapcsolat mindig is nagy kihívást jelentett a tudó-

sok és a filozófusok számára. Sokunknak még ma is úgy tűnik, hogy
az elme csak kevés vagy elenyésző mértékű hatást tud gyakorolni az
anyagi világra. Bár valószínűleg egyetértünk abban, hogy az anyagi
világ hatással van az elménkre, de miként volna lehetséges az, hogy
az elme valamilyen fizikai változást idézzen elő az anyagi dolgokban?
Úgy látszik, az elme és az anyag két külön dolog... legalábbis mind-
addig, amíg meg nem változik a szemléletünk arról, hogy a fizikai,
anyagi dolgok valójában hogyan léteznek.
Nos, ez a nézőpontváltás már megtörtént, és nem is kell túl
messzire visszanyúlnunk, hogy rátaláljunk a kezdetekre. A történé-
szek által modern kornak nevezett időszak nagy részében az embe-
risóg abban a hitben élt, Hogy a világegyeteni lermészeténél fogva
 A kvantum-éned

rendezett, ezért megmagyarázható és előre kiszámítható. Gondoljunk

csak a XVII. századi matematikusra, René Descartes-ra, aki több

olyan elméletet is kidolgozott, amelyek mindmáig jelentős szerepet

jálszanak matematikában és más tudományterületeken. (Talán
a

Isinerősen cseng a , Gondolkodom, tehát vagyok" kijelentés.) Visz-

szatekintve azonban már úgy látjuk, hogy az egyik elmélete végső
soron több kárt okozott, mint amennyi hasznot hozott. Descartes a
világegyetem mechanisztikus modelljének híve volt, amely szerint
az univerzumot előre kiszámítható törvények igazgatják.
Az emberi gondolkodás azonban nagy kihívást jelentett Des-
vartes-nak — az emberi elmében ugyanis túl sok a változó ahhoz,
hogy bármilyen törvénnyel le lehessen írni. Descartes képtelen volt
összeegyeztetni a külső valóságról és az elméről alkotott gondola-
tait, ám minthogy mindkettő létezésére magyarázatot kívánt adni,
trükkös eszközökhöz kellett folyamodnia. Kijelentette, hogy az elme
nincs alávetve az objektív, tárgyi valóság törvényeinek, ezért kívül
csik atudományos vizsgálódás körén. A tudomány feladata az anyag
vizsgálata (mindig csak az anyagé, soha nem az elméé), míg az elme
nem más, mint Isten eszköze, ezért tanulmányozása a vallásra hárul
(mindig csak az elméé, sohasem az anyagé).
Descartes ezzel lényegében egy olyan eszmerendszert állított fel,
amelyben megjelent az elme és az anyag felfogásának kettőssége.
fivszázadokon keresztül ez maradt a valóság természetének elfogadott
értelmezése.
Sir Isaac Newton kísérletei és elméletei eleinte azt a célt szolgálták,
hogy megerősítsék Descartes eszméit. Az angol tudós és matemati-
kus nemcsak megszilárdította a gépiesen működő világegyetemről
szóló képet, hanem egy sor törvényt is felállított, amelyek szerint az
emberi lények képesek pontosan előre meghatározni, kiszámítani és
megjósolni, hogy a világ miféle rendezett módon működik.
A , klasszikus" newtoni fizika modellje szerint minden dolgot
szilárdnak kell tekintenünk. Az energiát például leírhatjuk a tárgya-
kat mozgaló vagy az anyag fizikai állapotát megváltoztató erőként.
HManarosan azonban látni fogjuk, hogy az energia jóval több az
anyagi dolgokra gyakorolt külső erőnél. Az energia maga minden
anyagi dolog szövete, és képes reagálni az elmére.
 ENGEDD EL ÖNMAGAD!
www

Ebből következően Descartes és Newton munkássága egy olyan

világnézethez vezetett, amely szerint ha a valóság mechanisztikus
alapelvek szerint működik, az ember csak kevéssé képes befolyásolni
a következményeket. A valóság teljes egészében előre meghatározott.

Ilyen világnézet birtokában nem csoda, hogy az emberi lényeknek

kétségeik támadtak, vajon tetteik számítanak-e egyáltalán, az pedig
csak elvétve jutott eszükbe, hogy a gondolataik számítanak-e, illetve
hogy a szabad akaratnak lehet-e bármi szerepe a dolgok rendjében.
Hiszen még ma is sokan (tudatosan vagy tudat alatt) szenvedünk
attól meggyőződéstől, hogy mi, emberek, alig vagyunk többek
a

egyszerű áldozatoknál.
Ha figyelembe vesszük, hogy ezek a nézetek évszázadokon ke-
resztül uralkodtak, valóban forradalmi gondolkodásra volt szükség
ahhoz, hogy valaki ellent merjen mondani Descartes-nak és New-
tonnak.

Einstein gondolatai megrengették az egész univerzumot

Mintegy 200 évvel Newton után Albert Einstein megalkotta híres

E - mó egyenletét, amellyel azt mutatta meg, hogy az anyag és az
energia olyannyira szorosan kapcsolódik egymáshoz, hogy a kettő
egy és ugyanaz. Munkájával lényegében arra világított rá, hogy az
anyag és az energia egymással tökéletesen felcserélhető. Ez telje-
sen ellentmondott Newtonnak és Descartes-nak, és az univerzum
működésének új felfogását vezette be.
Einstein nem egyedül rombolta le a valóság természetéről alkotott
korábbi képünket. De ő volt az, aki aláásta az alapjait, és végül ez
vezetett odáig, hogy egy idő után a szűkös, merev gondolkodásunk
összeomlott. Az ő elméletei indították útjára a fény zavarba ejtő visel-
kedésének vizsgálatát. A tudósok ezután figyelték meg, hogy a fény
esetenként hullámként viselkedik (például amikor elhajlik egy sarok
körül), máskor viszont részecskeként. Hogyan lehet a fény egyszerre
hullám és részecske? Descartes és Newton nézetei szerint az ilyesmi
lehetetlen - egy jelenség vagy ez, vagy az, de nem lehet mindkettő.
Hamarosan kiderült, hogy a karteziánus/newtoni modell a leg-
mélyebb alapoknál hibás: a szubatomi szinten, (Szubatomi alatt azokat
a részecskéket értjük, amelyekből az atom felépül Ilyen egyehek
 A kvantum-éned

között az elektron, a proton és a neutron. Minden anyagi dolog

ezekből az építőkockákból áll össze.) Az úgynevezett anyagi világunk
legelemibb összetevői egyszerre hullámok (energia) és részecskék
((izikai anyag), megfigyelő elméjétől függően (erre még később
a

visszatérünk). Ahhoz, hogy megértsük, miképpen működika világ,

a legapróbb összetevőit kell szemügyre vennünk.
Ezekből a konkrét kísérletekből született aztán egy új tudományág,
a kvantumfizika.

A szilárd talaj a lábunk alatt... nem is olyan szilárd

Iz a változás teljesen átformálta a világunkról alkotott képet, és
oda vezetett, hogy a talaj kicsúszott a lábunk alól, pedig azt hittük
róla, hogy meglehetősen szilárd. Hogyan történt? Gondolj csak visz-
sza azokra a pálcikákból és golyókból összeeszkábált régi, műanyag

A KLASSZIKUS ATOM

JA ábra, A klasszikus newtonl atommodoell, amely elsősorban az anyagra fókuszál.

 ENGEDD EL ÖNMAGAD!
hl
atommodellekre! A kvantumfizika megjelenése előtt úgy vélték, hogy
az atom egy viszonylag szilárd magból és kisebb, kevésbé szilárd ob-
jektumokból áll össze, mely utóbbiak vagy a magban, vagy körülötte
helyezkednek el. Az a gondolat, amely szerint egy elég hatékony
eszköz segítségével a szubatomi részecskék tömege és száma mérhető
lenne, azt a látszatot keltette, hogy az atomot alkotó szubatomi ré-
szecskék olyan tétlenek, mint a réten legelő tehenek. Hiszen az atom
látszólag szilárd anyagból állt össze, ugye?
-
Pedig ahogy a kvantummoddellből kiderült mi sem áll távo-
—

labb az igazságtól. Az atomok nagy része légüres tér, az atom pedig:

energia. Gondolj csak bele: a valóságban semmi sem szilárd anyag,
csupa energiamező vagy információs mintázat. Az anyag sokkal
inkább , semmi" (energia), mint ,valami" (részecskék).

A KVANTUMATOM

Elektronfelhő

Atommag

1B ábra. Az új kvantumatommodell elektronfelhővel. Az atom 99,99999 százalék

energia és 0,00001 százalék anyag. Anyagi értelemben szinte semmi,
 A kvantum-éned
hoA
A VALÓDI KVANTUMATOM

1C ábra. Ez
a lehető legrealisztikusabb modellje bármely atomnak.
Anyagilag , semmi", de potenciálisan minden.

Újabb rejtély A szubatomi részecskékre és a nagyobb

dolgokra más szabályok érvényesek
Fz azonban önmagában még kevés volt ahhoz, hogy megmagyaráz-
7a a valóság természetét. Einstein és társai újabb rejtéllyel találták
magukat szemben: úgy tűnt, hogy az anyag nem mindig ugyanúgy
viselkedik. Amikor a fizikusok elkezdték méricskélni és vizsgálgatni
az atom parányi világát, észrevették, hogy szubatomi szinten az atom
alapvető alkotóelemei nem engedelmeskednek ugyanúgya klasszikus
fizika törvényeinek, ahogy a nagyobb tárgyak teszik.
A , nagyobb" világban az események kiszámíthatók, megismétel-
tetők és állandók voltak. Amikor az a legendás alma leesett a fáról,
és elkezdett a Föld középpontja felé zuhanni, míg neki nem ütközött
 ENGEDD EL ÖNMAGAD!
wp
Newton fejének, állandó mértékben gyorsult. Az elektronok mint
részecskék azonban kiszámíthatatlan, szokatlan módon viselkedtek.
Ha kölcsönhatásba kerültek az atom magjával, és elmozdultak a
központja felé, energiát nyertek és veszítettek, eltűntek és újra meg-
jelentek, és úgy látszott, mindenhol felbukkannak, fittyet hányva
az idő és a tér korlátaira.
Vajon a mikro- és amakrokozmosz ennyire különböző szabályok
szerint működne? A szubatomi részecskék, például az elektronok
alkotnak mindent, ami a természetben fellelhető; miként volna hát
lehetséges az, hogy rájuk bizonyos típusú szabályok érvényesek, míg
a belőlük összetevődő dolgokra egészen mások?

Az anyagtól az energiáig —
A részecskéknek sikerül a , nagy eltűnés" világszám
Az elektronok szintjén a tudósok képesek mérni az olyan, energiától
függő jellegzetességeket, mint a hullámhossz, az elektromos feszült-
ség és hasonlók, de ezeknek a részecskéknek a tömege annyira vég-
telenül parányi, és olyan rövid ideig létezik, hogy szinte már nem
létezőnek tekinthető.
Ez teszi a szubatomi vílágot olyan egyedivé. Nemcsak fizikai
tulajdonságai vannak, hanem energetikai minőségei is. Igazság sze-
rint az anyag szubatomi szinten múlékony jelenség. Olyan megfog-
hatatlan, hogy hol eltűnik, hol újra megjelenik: felbukkan három
dimenzióban, majd eltűnik a semmiben - a kvantummezőben, téren
és időn kívül -, részecskéből (anyagból) hullámmá (energiává) alakul,
és fordítva. De vajon hová lesznek a részecskék, amikor eltűnnek a
semmiben?
 A kvantum-éned
ho
A HULLÁMFÜGGVÉNY-ÖSSZEOMLÁS

Az elektron lehet Az elektran megjelenik

bárhol részecskeként

A .

Az elektron eltűnik Az elektron újro

a semmiben megjelenik részecskeként

. .

1D ábra. Az elektron az egyik pillanatban valószínűséghullámként létezik,

akövetkező pillanatban szilárd részecskeként jelenik meg, majd újra eltűnik
a semmiben, aztán ismét felbukkan egy másik helyen.

A valóság teremtése — Az energia reagál a figyelemre

Vegyük elő újra gondolatban a régi, pálcikákból és gömbökből ösz-

szeállított műanyag atommodellt! Akkoriban azt tanították nekünk,
hogy az elektronok úgy keringenek az atommag körül, mint a bolygók
a Nap körül. Ha így van, akkor meg lehet mutatni, hogy éppen hol

vannak, nem igaz? A válasz erre az, hogy bizonyos értelemben igen,
de nem pont azért, amiért gondolnánk,
 ENGEDD EL ÖNMAGAD!

A kvantumfizikusok felfedezték, hogy az apró részecskéket mérő

(vagy megfigyelő) személy hatással van az energia és az anyag visel-
kedésére. A kvantumkísérletek azt mutatták meg, hogy az elektronok
egyidejűleg léteznek egy végtelen lehetőség- vagy valószínűségso-
rozatban egy láthatatlan energiamezőben. Ám egyetlen elektron sem
jelenik meg mindaddig, amíg egy megfigyelő a figyelmét ennek a
konkrét elektronnak egy lehetséges pozíciójára nem szegezi Más
szavakkal: egy részecske csak akkortud megmutatkozni a valóságban
- vagyis a normális tér-időben -, ha valaki megfigyeli.
A kvantumfizika ezt a jelenséget , hullámfüggvény-összeomlás-
nak" vagy , megfigyelőhatásnak" nevezi. Ma már tudjuk, hogy abban
a pillanatban, amikor a megfigyelő keresni kezdi az elektront, van egy
bizonyos pont a térben és időben, aholaz elektron összes valószínűsége
egyetlen fizikai eseménnyé redukálódik. Ennek a megfigyelésnek a
fényében az elmét és az anyagot nemlehet többé különválasztani. Bo-
nyolult módon fonódnak egymásba, mert a szubjektív elme mérhető,
objektív változásokat idéz elő az objektív, fizikai világban.
Kezded már érteni, miért kapta ez a fejezet azt a címet, hogy
A kvantum-éned"? Szubatomi szinten az energia reagál a figyelemre,
és anyaggá változik. Vajon hogyan változna meg az életed, ha megta-
nulnád irányítani megfigyelőhatást, és megtanulnád a valószínűség
a

végtelen hullámait azzá a valósággá redukálni, amelyet te választasz?

Vajon megtanulható ez a folyamat?

Végtelen számú lehetséges valóság vár a

megfigyelőre

Gondoljunk tehát bele: a fizikai világban minden olyan szubatomi

részecskékből áll össze, mint például az elektron. Ezek a részecskék
természetüknél fogva, amikor tiszta lehetőségként léteznek, hullám-
állapotban vannak, mindaddig, amíg valaki meg nem figyeli őket.
Egy részecske potenciálisan minden és semmi, mindaddig, amíg
meg nem figyelik. Egyszerre létezikmindenhol és sehol, mindaddig,
amíg meg nem figyelik. Ebből következően a fizikai valóságunkban
minden színtiszta lehetőségként létezik.
Ha a szubatomi részecskék képesek egyszerre végtelen számú he-
lyen létezni, akkor potenciálisan képesek vagyunk rá, hogy végtelen
számú lelietséges valóságot redukáljunk a létezésbe. Más szavakkal:
 A kvantum-éned

ha el tudsz képzelni egy jövőbeli eseményt egy személyes vágyad

alapján, akkor ez a valóság már létezik is kvantummezőben, és
a

csak arra vár, hogy megfigyeld. Ha az elméd képes rá, hogy hatást
gyakoroljon egy elektronra, akkor elméletileg bármilyen lehetőségre
képes hatással lenni.
Ez azt jelenti, hogy akvantummezőben létezik egy olyan valóság
is, amelyben egészséges, gazdag és boldog vagy, és megvan benned
az összes tulajdonság, amellyel elképzelt ideális éned rendelkezik.
Olvass tovább, és meglátod, hogy szándékos figyelemmel, az új is-
meretek helyes alkalmazásával és mindennapos erőfeszítéseid révén
te is használhatod az elmédet arra, hogy tudatos megfigyelőként
a kvantumrészecskéket valósággá redukáld, és a hatalmas mennyi-

ségű szubatomi valószínűséghullámból létrehozd azt, amit élmény-

nek vagy tapasztalatnak hívunk.
A végtelen lehetőségek energiáját, csakúgy, mint az agyagot, a
tudat alakítja: az elméd. Márpedig ha az anyag energiából áll, akkor
helyes a megállapítás, amely szerint a tudat (az , elme", anogy Newton
és Descartes hívta) és az energia (az , anyag", ahogy a kvantummo-
dellben nevezzük) olyan szorosan összekapcsolódik, hogy a kettő egy
cs ugyanaz. Elme és anyag tökéletesen egymásba fonódik. Tudatod
(elméd) hatással van az energiára (az anyagra), mert a tudat maga is
energia, és az energiának is van tudata. Megvan benned a képesség,
hogy hatással legyél az anyagra, mert a legmélyebb szinten tudatos
energia vagy: tudattal bíró anyag.
A kvantumelmélet szerint a fizikai univerzum egy anyagta-
lan, kapcsolatokkal át- meg átszőtt információs mező; potenciáli-
san minden, de fizikailag semmi. A kvantumuniverzum csak arra
vár, hogy megjelenjen egy tudatos megfigyelő (te vagy én) és ha-
lást gyakoroljon a potenciális anyag állapotában levő energiára a
tudat, az elme segítségével (amely maga is energia), és az energetikai
valószínűséghullámokat fizikai anyaggá redukálja. Mint amikor az
elektron valószínűséghulláma egyetlen részecskeként jelenik meg egy
adott pillanatnyi eseményben, mi, megfigyelők is ugyanúgy idézzük
elő, hogy egy vagy több részecske fizikai élményként, tapasztalatként
mian fesztálódjon az életünkben.
Rendkívül fontos, hogy megértsd ezt, mert csak ennek ismere-
tében tudsz kiváltani valamilyen hatást vagy előidézni valamilyen
 ENGEDD EL ÖNMAGAD!
wp
változást. Ha megtanulod, hogyan tökéletesítsd megfigyelői képes-
ségeidet, hogy segítségükkel akaratlagosan befolyásold a sorsod, jó
úton haladsz afelé, hogy ideális életet élj, hiszen ideális éneddé kez-
desz válni.

Mindennel kapcsolatban állunk a kvantummezőben

Mint minden más az egész világegyetemben, bizonyos értelemben
mi magunk is össze vagyunk kötve egy, a fizikai téren és időn túli
információs tengerrel. Nem kell, hogy megérintsük a kvantummező
egy fizikai elemét, vagy akár a közelében legyünk, akkor is tudunk
hatni rá, és az is tud hatni ránk. A fizikai test nem más, mint ren-
dezett energia- és információs mintázat, amely a kvantummezőben
minden dologgal egyesül.
Mindannyian egy bizonyos energiamintázatot vagy szignált su-
gárzunk magunkból. Valójában minden anyagi dolog szüntelenül
sajátos energiamintázatokat bocsát ki magából. Ez az energia pedig
információt hordoz. Elménk folyton váltakozó állapotai tudatosan
vagy tudattalanul pillanatról pillanatra változtatgatják ezt a szignált,
mert többek vagyunk puszta fizikai testnél; tudat vagyunk, amely a
testen és az agyon keresztül különféle tudati szinteket juttat kifejezésre.
Létezik egy másik elmélet is, amely leírja kapcsolatot köztünk,
a

emberek, és akvantummező között. Ez a kvantum-összefonódás vagy a

nem lokális kapcsolatok elmélete. Ez lényegében azt mondja ki, hogy ha
két részecske egyszer valamilyen módon kapcsolatba kerül egymással,
akkor örökre kapcsolat marad közöttük, túl téren és időn. Ez azt ered-
ményezi, hogy bármi is történik az egyik részecskével, az fog történni
a másikkal is, jóllehet térben el vannak különülve egymástól. Mindez

pedig azt jelenti, hogy mivel mi magunk is részecskékből állunk,

mindannyian értelemszerűen kapcsolatban állunk egymással, túl
téren és időn. Amit másokkal teszünk, azt önmagunkkal is tesszük.
Gondolj csak bele, milyen következményei vannak mindennek!
Ha sikerül felfognod ezt a gondolatot, akkor be kell látnod, hogy az
az ,éned", amely egy valószínű jövőben létezik, már kapcsolatban
is áll a jelenlegi éneddel egy téren és időn túli dimenzióban. Maradj
velem, és mire a könyv végére érsz, ezt a gondolatot teljesen hétköz-
napinak fogod érezni.
 A kvantum-éned

Különös tudomány —
Képesek vagyunk hatást gyakorolni a múltra?

Amennyiben mindannyian kapcsolatban állunk egymással téren és

időn keresztül, vajon ez azt is jelenti, hogy gondolataink és érzéseink
hatással] lehetnek a múltbeli eseményekre, csakúgy, mint azokra,
amelyeket szeretnénk, hogy a jövőben bekövetkezzenek?
Egy izraeli orvos, Leonard Leibovici 2000 júliusában egy kont-
rollált, randomizált kettős vakkísérletet hajtott végre 3393 kórházi
beteg részvételével, akiket két csoportra osztott: egy kontrollcso-
portra és egy ,imádkozó" csoportra. Azt akarta megtudni, hogy az
ina tud-e hatást gyakorolni a betegek állapotára.? Az imával végzett
kísérletek eredményei nagyszerűen példázzák, hogy az elme nagy
távolságokból is képes hatni az anyagra. Sőt, az alábbiakból az is
kiderül, hogy nem minden az, aminek látszik.
Leibovici olyan betegeket választott ki, akik szepszist (egyfaj-
ta fertőzést) kaptak a kórházi kezelés ideje alatt. A betegek felét
véletlenszerűen kiválasztva imát mondatott értük, míg a többi be-
tegért nem mondatott imát. Az eredményeket három szempont sze-
rint csoportosította: mennyi ideig tartott a láz, mennyi ideig voltak
kórházban, és hányan haltak meg a fertőzés következtében.
Azoknak, akikért imádkoztak, hamarabb csökkent a lázuk, és
rövidebb ideig kellett kórházban maradniuk. A halállal végződő
esetek számában nem mutatkozott statisztikailag lényeges eltérés
azok között, akikért imádkoztak, és azok között, akikért nem, bár az
előbbiek esetében jobb volt az arány.
tz meggyőző erővel bizonyítja az ima jótékony hatását, és azt,
hogyan tudjuk szándékunkat gondolataink és érzéseink útján a
kvantummezőbe küldeni. Van azonban a történetnek egy minded-
dig nem említett részlete is, amiről tudnod kell. Nem találtad kissé
furcsának, hogy 2000 júliusában egy kórházban egyszerre több mint
3000 fertőzéses eset fordult elő? Vajon ilyen rosszul fertőtlenítették
a helyet, vagy éppen valamilyen járvány tombolt?

Nos, akik imádkoztak, azok nem olyan betegekért tették ezt,

akik 2000-ben fertőződtek meg. Maguk sem tudták, de valójában
olyan betegekért Huádkoztak, akik 1990 és 1996 között voltak a kór-
házban, vagyis négy-hat évvel a kísérlet előtt! Azok a betegek, akikért
 ENGEDD EL ÖNMAGAD!

imádkoztak, az 1990-es években lettek jobban egy olyan kísérlettől, amelyet

évekkel később végeztek. Hadd fogalmazzam meg másképp is: azoknak
a betegeknek, akikért 2000-ben imádkoztak, mérhető javulás állt
be az egészségükben, de ez a javulás évekkel korábban következett be,
A kísérlet statisztikai elemzése azt bizonyította, hogy az elért
hatások messze kívül esnek a véletlen egybeesés lehetőségén. Ez
azt mutatja, hogy a szándékaink, a gondolataink, az érzéseink és az
imáink nemcsak a jelenünkre vagy a jövőnkre lehetnek hatással,
hanem a múltunkra is.
Felvetődik tehát a kérdés: ha imádkoznál (vagy egy bizonyos
szándékra fókuszálnál) a jobb személyes jövő érdekében, vajon hatást
tudnál gyakorolni ezáltal a múltra, a jelenre és a jövőre?
A kvantumtörvény azt mondja, hogy az összes lehetőség
egyidejűleg létezik. Gondolataink és érzéseink az élet minden terü-
letére kihatnak, túl téren és időn.

Létállapotunk vagy tudatállapotunk —

Amikor a test és az elme egy és ugyanaz

Egy megjegyzés: ebben a könyvben végig egymással felcserélhető

módon használoma létállapot és a tudatállapot megteremtése, elérése
kifejezéseket. Mondhatjuk például, hogy amit mondasz és ahogyan
érzel, az egyfajta létállapotot teremt. Fontos, hogy megértsd, hogy
amikor a létállapot vagy tudatállapot kifejezést használom, akkor ebbe
a fizikai testet is beleértem. Hamarosan meglátod, hogy sokan olyan

állapotban vannak, amelybena test , vált" az elmévé, abból a szem-

pontból, hogy szinte kizárólag a testük és az érzéseik irányítják őket.
Ezért amikor arról beszélek, hogy a megfigyelő valamilyen hatást vált
ki, akkor nemcsak arról van szó, hogy az agy hat az anyagra, hanem
a test hatásáról is. A létállapotod (amikor a test és az elme egy) az,
ami megfigyelőként hatást gyakorol a külvilágra.

A gondolatok és érzelmek együttes hatása a laboratóriumi

eredményekre
A kvantummezővel elsősorban a gondolataink és az érzéselnk út-
ján kommunikálunk, Mivel a gondolatalnk maguk 15 energiák
 A kvantum-éned

—
köztudott, hogy az agy által gerjesztett elektromos impulzusok
könnyen mérhetők olyan eszközökkel, mint például az EEG -, ezért
elsősorban általuk küldünk jeleket kvantummezőbe.
a

Mielőtt mélyebben belemennénk, hogyan is működik ez, sze-

retnék megosztani veled egy figyelemre méltó kísérletet, amely
meggyőzően bizonyítja, hogy a gondolataink és az érzéseink hatás-
sal vannak az anyagra.
Dr. Glen Rein sejtbiológus egy olyan kísérletsorozatot tervezett,
amellyel azt kívánta vizsgálni, hogy a gyógyítók mennyire képesek
hatást gyakorolni biológiai rendszerekre. Mivel a DNS stabilabb, mint
asejtek vagy a baktériumtenyészetek, úgy döntött, DNS-t tartalmazó
kémcsövet ad a gyógyítók kezébe.?
Erre a kísérletre a kaliforniai HeartMath Kutatóközpontban ke-
rült sor. Az ottaniak egészen különleges kísérleteket végeztek már
az érzelmek fiziológiájával, a szív-agy kölcsönhatással és sok más
területtel kapcsolatban. Lényegében másokkal egyetemben azt bi-
sonyították, hogy sajátos kapcsolat áll fenn az érzelmi állapotunk
és a szívritmusunk között. Negatív érzelmek (például harag vagy
Iclelem) esetén a szívritmusunk rendszertelenné, zaklatottá válik.
Iizzel szemben a pozitív érzelmek (például a szeretet vagy az öröm)
rendes, állandó ritmust eredményeznek, amelyet a HeartMath kutatói
szívkoherenciának hívnak.
Dr. Rein kísérlete során először egy tízfős csoportot vizsgált,
amelynek tagjai gyakorlottak voltak azokban a technikákban, ame-
lyeket HeartMath a szívkoherencia megteremtéséhez tanít. Ezeknek
a

a technikáknak az alkalmazásával erős emelkedett érzelmi állapo-

tokat — például szeretetet és megbecsülést - értek el, majd ioncserélt

vízben oldott DNS-mintát tartalmazó fiolát vettek két percre a ke-
zükbe. A minták elemzésekor a kutatók nem találtak statisztikailag
értékelhető változásokat.
A imásik, hasonlóan képzett résztvevőkből álló csoport tagjai
ugyanígy tettek, ők azonban nem csupán pozitív emóciókat (azaz
úrzéseket) produkáltak, hanem egyúttal egy szándékot (gondolatot)
Is inegfogalmaztak, amelynek célja DNS-láncok feltekerése vagy
a

lelekerése volt. Éz a csoport statisztikailag értékelhető változásokat

produkált DNS-iniuták elrendeződésében. Egyes esetekben DNS
a a

25 százaléknyit tekeredett fel vagy lel

 ENGEDD EL ÖNMAGAD!
kh
A képzett kísérleti alanyok egy harmadik csoportja világosan
megfogalmazta azon szándékát, hogy változást idézzen elő DNS- a

ben, de őket arra utasították, hogy ne kerüljenek pozitív érzelmi

állapotba. Más szavakkal: ők kizárólag a gondolatot (a szándékot)
használták arra, hogy változást idézzenek elő az anyagban. Az ered-
mény? Nem történt változás DNS-mintákban.
a

Az első csoport pozitív érzelmi állapota önmagában még sem-

milyen változást nem idézett elő DNS-ben. A harmadik csoport
a

tagjainak tiszta, célirányos gondolatához nem társult érzelem, ők

szintén nem értek el eredményt. Csak akkor sikerült elérni a kívánt
hatást, amikor a kísérleti alanyokban egyszerre volt meg az emelkedett
érzelem és a világos célkitűzés.
A szándékos, célirányos gondolat mellé szükséges egy energetizáló
tényező, egy katalizátor ez pedig nem más, mint az emelkedett
—

érzelem. A szív és az elme együttes munkája. Az egyetlen közös lét-

állapotban egyesült érzelmek és gondolatok együttműködése. Ha
egy létállapot két perc alatt DNS-láncokat tud fel- és letekerni, akkor
vajon ezek alapján milyen mértékben vagyunk képesek megteremteni
a valóságunkat?
A HeartMath kísérlete azt mutatja, hogy kvantummező nem
a

reagál a puszta kívánságainkra az érzelmi vágyainkra. Nem rea-

—

-
gál a céljainkra sem vagyis a gondolatainkra. Csak akkor reagál,
amikor a kettő egyszerre van jelen és szoros egységet alkot — vagyis
amikor mindkettő ugyanazt a jelzést adja le. Amikor a nyílt szívet,
a felfokozott érzelmet ötvözzük a tiszta gondolatú, tudatos szándék-
kal, akkor olyan jelet adunk, le, amelyre kvantummező bámulatos
a

módon reagál.
A kvantummező nem arra reagál, amit akarunk, hanem arra, akik
éppen vagyunk.

Gondolatok és érzelmek —
Elektromágneses jelek sugárzása a kvantummezőbe
Mivel avilágegyetemben minden lehetőség egy elektromágneses
mezővel rendelkező valószínűséghullám, és természeténél fogva
energiaszerű, világos, hogy az érzéseink és a gondolataink sem ki-
vételek cz alól.
 A kvantum-éned

Én úgy vélem, ezt jól modellezi, ha úgy képzeljük el, mintha

a gondolat a kvantummező elektromos töltése lenne, az érzés pedig
a mező mágneses töltése.! A gondolataink elektromos jelet küldenek
a mezőbe. Az érzelmeink mágneshez hasonlóan vonzzák hozzánk
az eseményeket. Gondolataink és érzelmeink együttesen egy létál-
lapotot hoznak létre, amely egy elektromágneses szignált generál, és
ez hatást gyakorol világunk összes atomjára. Ez felveti a kérdést: Én
vajon mit sugárzok magamból (tudatosan vagy tudattalanul) napi szinten?
Minden potenciális élmény/tapasztalat elektromágneses szignál-
ként létezik akvantummezőben. Végtelen számú potenciális elektro-
mágneses szignál létezik — más a zsenialitásé, más a gazdagságé, más
a szabadságé és más az egészségé —, amelyek már most is az energiák

ELEKTROMÁGNESES POTENCIÁLOK
A KVANTUMMEZŐBEN

Potenciólok
5 A
a kvontum: Vagyon Egészség
mezőben
gy 3
7
9 9

Új
idővonol
Öröm
Lelki társ
)

/ (vagy)

A te elektro:
mógneses meződ s 18/ 9
Az örömteli esemény
rád tolól
(
UL /
MÚLT JELEN JÖVŐ
;
1E ábra. Minden potenciális élmény a lehetőségek végtelen tengereként létezik
a kvantummezőben. Ha úgy változtatod
meg az elektromágneses szignálodat,
hogy az találkozzon egy olyannal, amely már létezik mezőben, akkor az esemény
a

magához vonzza a testedet, és új idővonalra kerülsz, vagy pedig az esemény

rád log találni az új valóságodban.
 ENGEDD EL ÖNMAGAD!
kh A

frekvenciamintázataiként léteznek. Ha létállapotunk megváltozta-

tásával olyan új elektromágneses mezőt tudnánk teremteni, amely
találkozik az információ kvantummezejének ezen potenciáljával,
akkor vajon lehetséges volna, hogy ez az esemény magához vonzza
a testünket, vagyis ez az esemény ránk találjon?

A változás megtapasztalásához új eredményeket kell

megfigyelnünk, új elmével

Egyszerűen megfogalmazva: rutinszerű, megszokott gondolataink

és érzéseink mindig ugyanazt a létállapotot állandósítják bennünk,
ami ugyanazt a viselkedést váltja ki belőlünk, ezzel pedig mindig
ugyanazt a valóságot teremtjük meg. Ha tehát változtatni akarunk
a valóságunk egy-egy jellemzőjén, akkor új módon kell gondol-
kodnunk, éreznünk és cselekednünk; másnak kell , lennünk" az
élményekre adott reakcióinkat illetően. Valaki mássá kell , válnunk".
Újfajta mentális állapotot kell kialakítanunk... és új eredményeket
kell megfigyelnünk ezzel az új elménkkel.
A kvantumelmélet felől nézve megfigyelőként új létállapotot
kell teremtenünk, és új elektromágneses szignált kell generálnunk.
Ha így teszünk, megtaláljuk azt a potenciális valóságot, amely már
most is létezik kvantummezőben, bár még csak elektromágneses
a

potenciálként. Ha létrejön ez a kapcsolat aközött, akik éppen vagyunk

vagy amit éppen sugárzunk magunkból és a mezőben levő elektro-
mágneses potenciál között, akkor ez a potenciális valóság magához
vonz minket, vagy ránk fog találni.
Tudom, mennyire frusztráló, amikor úgy tűnik, hogy az élet csu-
pán az ugyanazokhoz a negatív eredményekhez vezető apró variációk
vég nélküli sora. De mindaddig, amíg megmaradunk ugyanannak a
személynek, amíg az elektromágneses szignálunk ugyanaz marad,
addig nem is várhatunk más eredményeket. Megváltoztatni az éle-
tünket annyi, mint megváltoztatni az energiánkat - elemi változást
kell előidéznünk az elménkben és az érzelmeinkben.
Ha új eredményre vágyunk, szakítanunk kell azzal a szokással,
hogy önmagunk vagyunk, és fel kell találnunk egy új ént.
 A kvantum-éned

A változás koherenciát igényel —

Hangold össze a gondolataidat és az érzelmeidet!

Mi a közös a létállapotodban és a lézerfényben? A kettő közötti pár-

huzam segítségével szeretnék illusztrálni egy másik dolgot, amit

feltétlenül ismerned kell, ha meg akarod változtatni az életed.
A lézer a nagyon koherens jel egy példája. Amikor a fizikusok
kolierens jelről beszélnek, akkor egy olyan jelet értenek alatta, amely
-
s Tázisban" lévő hullámokból áll össze vagyis hullámok minimuma
a

(legmélyebb pontja) és maximuma (legmagasabb pontja) párhuza-

mos egymással. Ha az ilyen hullámok koherensek, akkor sokkal erő-
teljesebbek.
Úgy jel hullámai vagy összhangban vannak egymással, vagy nem
- vagy koherensek, vagy inkoherensek. Ugyanez igaz a gondolataidra
és az érzéseidre is. Hányszor próbáltál már elérni valamit úgy, hogy
az agyaddal azt gondoltad, lehetséges, de a szíveddel úgy érezted,

HULLÁMMINTÁZATOK

Koherens hullámok

NVVVVVVVVVYVVVVV
VVVVVVVVVVVVVVVV

Inkoherens hullámok

VVVVVVVVVVVVVVVV

1F ábra. Amikor a hullárnok ritmusosak és fázisban vannak, sokkal erősebbek,

mint amikor nincsenek fázlsban.
 ENGEDD EL ÖNMAGAD!

lehetetlen? És mi lett az eredménye, amikor ilyen inkoherens jelet

küldtél? Miért nem valósult meg semmi? Ahogy a HeartMath tanul-
mányból kiderült, kvantum-teremtés csak akkor működik, amikor
a

a gondolataid és az érzéseid össze vannak hangolva.

A hullámok sokkal erősebbek, amikor koherensek, és ugyanez
arra ís igaz, amikor a gondolataid és az érzéseid összhangban állnak.
Ha világos, összeszedett gondolataid vannak a céljaidról, és ezek
szenvedélyes érzelmi elköteleződéssel párosulnak, akkor erősebb
elektromágneses jelet sugárzol magadból, ami egy olyan potenciális
valóság felé vonz téged, amely megegyezik azzal, amit el akarsz érni.
Workshopjaimon gyakran beszélek a hallgatóságnak a nagy-
mamámráól, akit imádtam. Igazi régi vágású olasz volt, aki legalább
annyira nem tudott szabadulni a katolikus bűn gondolatától, mint
attól, hogy paradicsomszószt kanalazzona tésztára. Állandóan imád-
kozott ezért-azért, és tudatosan egy új életről ábrándozott, de a bűn
gondolata a neveltetése során annyira beléivódott, hogy összezavarta
a jelet, amit kiküldött. Csak annyit ért el, hogy egyre több oka volt
bűnösnek éreznie magát.
Ha a szándékaid és a vágyaid nem hozták meg a kívánt eredménye-
ket, akkor valószínűleg zavaros üzeneteket küldtél kvantummezőbe.
a

Lehet, hogy gazdagságra vágysz, és a gondolataid is , gazdag" gondo-

latok, ám ha szegénynek érzed magad, akkor nem fogod magadhoz
vonzani az anyagi bőséget. Hogy miért nem? Mert a gondolat az agy
nyelve, az érzés pedig a testé. Egyféleképpen gondolkodsz, de másféle-
képpen érzel. Márpedig amikora test ellentétben áll az elmével (vagy
fordítva), akkor kvantummező sem reagál következetes módon.
a

Ha viszont a test és a lélek együttműködik, ha a gondolataink és

az érzéseink összhangban vannak, ha új létállapotba kerülünk, akkor
koherens jeleket küldünk a láthatatlan hullámok útján.

Miért kell a kvantum-eredményeknek meglepetésszerűnek

lenniük?

Egészítsük ki egy újabb darabbal a kirakós játékunkat! Ha meg akarjuk

változtatni a valóságunkat, akkor magunkhoz vonzott eredmé-
a

-
nyeknek meg kell lepniük sőt, meg kel! döbbenteniük - minket,
olyan szokatlan módon válnak valóra. Solia nem tudhatjuk előre,
 A kvantum-éned

hogyan fog megvalósulni, amit létrehoztunk; a megvalósulásoknak

mindig váratlanul kell érniük minket. Fel kell ébreszteniük minket
a rutinszerű valóságunkból, amelyhez már annyira hozzászoktunk.
Ezeknek a manifesztációknak nem szabad kétséget hagyniuk afelől,
hogy a tudatunk kapcsolatba lépett a felsőbb intelligencia kvantum-
mezejével, mert ez majd arra ösztönöz minket, hogy megismételjük.
Ez a teremtő folyamat öröme.
De miért van szükség erre a kvantum-meglepetésre? Ha egy ese-
mény előre megjósolható, abban nincs semmi újdonság - rutinszerű,
automatikus, és már számtalanszor részünk volt benne. Ha előre
megjósolható, akkor ugyanarra a jól megszokott eredményre számít-
hatunk. Valójában, ha megpróbáljuk befolyásolni, hogyan történjen
meg az esemény, akkor visszatérünk a newtoni fizikához. A klasszikus
newtoni fizika megpróbálta megjósolni, előre megmondani, mi tör-
ténik majd; másról sem szólt, mint az ok és az okozat összefüggéséről.
Mit jelent az a teremtőerőnkre nézve, hogy visszatérünk a new-
toni fizikához? Azt, hogy a külső körülmények uralják a belső világot
(azaz gondolkodást/érzést). Ez az ok-okozat.
a

Változtassuk meg inkább a belső világunkat vagyis azt, ahogyan

—

gondolkodunk és érzünk -, és látni fogjuk, anogyan a külső körül-

mények megváltoznak az erőfeszítéseink hatására. Törekedjünk arra,
hogy ismeretlen, új élményeket hozzunk létre a jövőben! Ily módon
ha egy nem várt kedvező esemény bekövetkezik, kellemes meglepe-
tésben lesz részünk. Így válunk kvantum-teremtővé. Az , ok-okozat"
világából átlépünk az ,okozat kiváltásának" világába.
Szándékod mindig legyen kristálytiszta, de hogyant, a rész-
a

leteket hagyd a kiszámíthatatlan kvantummezőre! Engedd, hogy

megszervezze az életedben azt az eseményt, amely éppen megfelelő
lesz számodra! Ha mindenképpen fel akarsz készülni valamire, akkor
a váratlanra készülj fel! Add meg magad, legyél bizalommal, és ne

törődj azzal, hogy pontosan miként megy majd végbe az esemény!

A legtöbb ember számára ez a legnehezebben legyőzhető aka-
dály, mert mi, emberi lények, mindig uralni akarjuk az eljövendő
valóságot azáltal, hogy megpróbáljuk újrateremteni úgy, ahogy az
elmúlt valóságban történt.
 ENGEDD EL ÖNMAGAD!
ho
A kvantum-teremtés —
Adj hálát az eredményért, mielőtt elérnéd!
Az előzőekben arról beszéltem, hogy összhangba kell hoznunk
a gondolatainkat és az érzéseinket, ha el akarjuk érni azt az ered-
ményt, amire vágyunk... le kell azonban mondanunk arról, hogy
megpróbáljuk ellenőrzésünk alá vonni az esemény megvalósulásának
konkrét körülményeit. Ezt hívják a hit ugrásának, és mindenképpen
szükség van rá, ha le akarjuk cserélni a szürke, előre kiszámítható
eredmények világát az új élmények és a kvantum-meglepetések öröm-
teli világára. Ahhoz azonban, hogy megvalósítsuk szándékainkat,
szükség van a hit újabb ugrására is.
Rendszerint milyen körülmények között érzed magad hálásnak?
Talán azt feleled erre: Hálás vagyok a családomért, a takaros otthonomért,
a barátaimért és munkámért. Ezekben az a közös, hogy mindegyik
a

már most jelen van az életedben.

Általában olyan dolgokért vagyunk hálásak, amelyek már meg-
történtek, vagy amelyek már jelen vannak az életünkben. Arra szok-
tattak minket, hogy csak okkal örüljünk, hogy a hálához motiváció
kell, és hogy alaptalanul ne érezzünk szeretetet. Ez az, amikor a
külső valóságtól tesszük függővé, hogyan érezzük magunkat belül;
ez a newtoni modell.
Az új valóságmodell viszont azon kihívás elé állít minket,
kvantum-teremtőket, hogy magunkban belül változtassunk meg
-
valamit a testünkben és az elménkben, a gondolatainkban és az
érzéseinkben — még azelőtt, hogy érzékeinkkel megtapasztalnánk a
fizikai bizonyítékot.
Képes vagy rá, hogy hálát adj valamiért, és érezd az ezzel járó
felfokozott érzéseket, mielőtt még maga az esemény bekövetkezett
volna? El tudod képzelni azt a valóságot olyan tökéletesen, hogy már
most elkezdesz benne élni ebben a jövőben?
A kvantum-teremtés szempontjából nézve képes vagy rá, hogy
hálás légy valami olyan dologért, ami egyelőre csak lehetőségként
létezik kvantummezőben, de a valóságodban még nem történt
a

meg? Ha igen, akkor kezdesz az ok-okozat világából (vagyis abból,

amikor arra vársz, hogy valami rajtad kívül álló dolog idézzen elő
változást benned) átlépni az okozat kiváltásának világába (vagyis
 A kvantum-éned

örnnagadon belül változtatsz valamin, hogy a külvilágban válts ki

valamilyen okozatot).
Amikor a hála állapotában vagy, azt a jelzést sugárzod a kvan-
tunmezőbe, hogy az esemény már nieg is történt. A hála nem pusztán
ésszerű gondolatokból áll. Úgy is kell érezned, mintha az, amit el
akarsz érni, már ebben a pillanatban is létezne a valóságban. Ezért
meg kell győznöd a testedet (ami csak az érzéseket képes megérteni),
hogy már most megvan benne a jövőbeli élmény érzelmi töltete, és
ez. az esemény éppen most történik meg veled.

Az egyetemes intelligencia és a kvantummező

Rermélem, mostanra sikerült elfogadnod a kvantummodell főbb

—
alapelveit vagyis azt, hogy minden fizikai valóság elsősorban
energiaként létezik, mégpedig egy hatalmas, térben és időben min-
dent mindennel összekötő hálózatrendszerben. Ez a hálózat, vagyis
a kvantummező tartalmazza az összes létező valószínűséget, ame-

lyek a gondolataink (a tudatunk), megfigyelésünk, az érzéseink és

a

a létállapotunk révén redukálódnak egyetlen tényleges valóságra.

No de a valóság ezek szerint pusztán szenvtelen elektromágne-

ses erők játéka, amelyek egymásra hatnak és egymásra reagálnak?
A bennünk lévő életerő mindössze a biológia és a véletlenszerűség
egyfajta működése? Beszélgettem már olyan emberekkel, akik ezt
u nézetet vallják. A vita egy idő után végül valami ehhez hasonló

párbeszédbe torkollik:

Honnan származik az intelligencia, amely a szívverésünket

fenutartja?
Része a vegetatív idegrendszernek.

- Hol helyezkedik el ez a rendszer?

- Az agyban. Az agy limbikus rendszere része a vegetatív
Idegrendszernek.

— És az agyban vannak azok a konkrét szövetek, amelyek

felelősek a szívritmus fenntartásáért?
- Igen.
 ENGEDD EL ÖNMAGAD!
kh /
— Ezek a szövetek miből épülnek fel?
Sejtekből.

— És ezek a sejtek miből épülnek fel?

- Molekulákból.
— És ezek a molekulák miből épülnek fel?
- Atomokból.

És ezek az atomok miből épülnek fel?

- Szubatomi részecskékből.

— És elsősorban mi alkotja ezeket a szubatomi részecskéket?

—
Energia.

Amikor levonjuk a következtetést, miszerint a fiziológiai felépí-

tésünk ugyanabból a dologból áll össze, mint amiből a világegyetem
többi része épül fel, és vitapartnerünk azzal a gondolattal találja
magát szemben, hogy ami a testet életben tartja, az is az energia
egy formája — vagyis ugyanaz a 99,99999 százaléknyi semmi, amely
az egész világegyetemet alkotja —, akkor vagy megvonja a vállát, és
odébbáll, vagy ráébred, hogy eszerint létezik egy egyesítő erő, amely
átjárja a fizikai valóság egészét.
Hát nem furcsa, hogy minden figyelmünket ennek a 0,00001 száza-
léknyi fizikai valóságnak szenteljük? Nem megyünk el így valami fontos
dolog mellett?
Ha ez a semmi csupa energiahullámból áll, amelyek informá-
ciót hordoznak, és ez az erő tartja rendben fizikai rendszereinket és
működésüket, akkor nyilvánvalóan van értelme a kvantummezőt
egyfajta láthatatlan intelligenciának nevezni. És mivel az energia
minden fizikai valóság alapja, az az intelligencia, amelyet most leír-
tam, önmagát szervezte anyaggá.
Tekintsük az előző párbeszédet egyfajta sablonnak, amely azt
mutatja meg, hogyan hozta létre ez az intelligencia a valóságot.
A kvantummező láthatatlan potenciális energia, amely képcs arra,
hogy energiából szubatomi részecskékké szervezze önmagát, alomok-
ból molekulákká és így tovább, míg létre nem jön minden, Flziológiai
 A kvantum-éned

szempontból nézve a kvantummező a molekulákat sejtekké szervezi,

azokat szervekké, a szerveket szervrendszerekké, míg létre nem jön
a test mint egész. Máshogyan megfogalmazva: ez a potenciális energia

hullámfírekvenciaként addig süllyeszti magát, hogy végül teljesen

tömörnek, szilárdnak tűnik.
Ez az egyetemes intelligencia ad életet kvantummezőnek és
a

benne mindennek, téged és engem is beleértve. Ez az erő ugyanaz

az egyetemes szellem, amely mozgásba hozza az anyagi univerzum
minden apró részét. Ez az intelligencia tartja fenn szívverésünket és
emésztésünket, és ez felügyeli a sejtek belsejében végbemenő kémiai
folyamatok miriádjait minden egyes másodpercben. Sőt, ugyanez
a tudatosság növeszti a fán a gyümölcsöt és idézi elő távoli galaxisok

születését és összeomlását.
Mivel térben és időben mindenütt ott van, és hatalmát bennünk
és rajtunk kívül is mindenhol kifejti, ez az intelligencia egyszerre
személyes és egyetemes.

Mivel mi is kiterjesztései vagyunk ennek

az intelligenciának, utánozhatjuk

Mcg kell értenünk, hogy ennek az univerzális energiának ugyanolyan

-
tudata van, mint amitől mi is egyediek vagyunk ezt hívhatjuk tu-
datosságnak vagy éberségnek is. Bár ez az erő egyetemes és objektív,
-
neki is van öntudata tudatában van saját magának és annak, hogy
képes az anyagi univerzumon belül mozogni és cselekedni.
Emellett minden szinten tökéletesen tudatos — nemcsak önma-
gának van tudatában, hanem neked és nekem is. Mivel ez a tudat
mindent észrevesz, minket is megfigyel és odafigyel ránk. Tisztában
van a gondolatainkkal, az álmainkkal, a viselkedésünkkel és a vá-
gyainkkal. Mindent fizikai formába , észlel".
Hogyan is lehetne egy ilyen tudat amely megteremtette az
egész életet, amely energiát és akaratot fordít arra, hogy szüntelenül
felügyelje testünk minden egyes funkcióját és életben tartson minket,
amely oly mély és kitartó érdeklődést mutatott és mutat irántunk —
imnás, nilnt színtiszta szeretet?

Vddiga tudat két szempontjáról beszéltünk: a kvantummező ob-

Jektív tudatárólzinmtelllgenelájáról és az öntudattal és szabad akarattal
 ENGEDD EL ÖNMAGAD!
hl
bíró egyén szubjektív tudatáról. Ha utánozzuk ennek a tudatnak
a tulajdonságait, mi magunk is teremtőkké válunk. Ha megérezzük
ennek a szerető intelligenciának a rezonanciáját, olyanná válunk,
mint ő. Ez az intelligencia pedig létre fog hozni egy olyan eseményt,
egy olyan energiareakciót, amely találkozik azzal, amit a szubjektív
elménk sugároz a kvantummezőbe - bármi legyen is az. Amikor a mi
akaratunk és az ő akarata egyezik, amikor a mi gondolataink beleil-
lenek az övéibe, amikor a mi életszeretetünk hasonló az ő életszere-
tetéhez, akkor ezt az egyetemes tudatot cselekedjiik. Ezzé magasztos
a

erővé válunk, amely meghaladja a múltat, meggyógyítja a jelent, és

megnyitja a kapukat a jövő felé.

Azt kapjuk vissza, amit magunkból kisugárzunk

Nézzük, hogyan működik ez az eseményteremtés az életünkben! Ha
szenvedést élünk át, és a testünkben és az elménkben benne van ez
a szenvedés, és ki is fejezzük gondolataink és érzéseink útján, akkor
a

ilyen energiaszignált sugárzunk a kvantummezőbe. Az egyetemes

intelligencia azzal fog erre reagálni, hogy létrehoz az életünkben
egy másik eseményt, amely ugyanezt az intellektuális és érzelmi
reakciót váltja ki belőlünk.
Gondolataink kisugározzák a jelet (szenvedek) és az érzelmeink
(szenvedek) az életünkbe vonzanak egy olyan eseményt, amely meg-
felel ennek az érzelmi frekvenciának — vagyis adódik egy jó ok,
ami miatt szenvedhetünk. Nagyon is valós értelemben az történik,
hogy minden alkalommal az egyetemes intelligencia bizonyítékát
keressük, és ez minden alkalommal visszajelzést is ad nekünk a külső
környezetünk által. Ekkora hatalom lakozik bennünk.
Könyvem központi kérdése a következő: Akkor hát miért nem
olyan jeleket sugárzunk magunkból, amelyek pozitív eredményeket hoznak
nekünk? Min kellene változtatnunk ahhoz, hogy a kibocsátott jelek
megfeleljenek azoknak az eredményeknek, amelyeket el akarunk
érni? Akkor tudunk változni, ha maradéktalanul és elkötelezetten
hiszünk benne, hogy a sugárzott jel megválasztásával megfigyelhető
és váratlan hatásokat tudunk elérni.
Egy ilyen objektív intelligencia nem a bűneink (azaz a gondola-
taink, az érzéseink és a tetteink) miatt büntet meg nilnket, hanem
 A kvantum-éned

általuk. Ha anemkívánatos múltbéli élményeink miatt kialakult

gondolatok és érzések képezik a kvantummezőbe sugárzott jelzéseink
alapjait, axkor nem csoda, hogy a kvantummező ugyanilyen negatív
módon reagál rájuk.
Hányszor hagyták már el az ajkadat efféle vagy hasonló szavak:
"Nem hiszem el... Miért mindig velem történik ilyesmi?"
Most már azonban tisztában vagy a valóság természetével, és
láthatod, hogy az ilyen kijelentések arról árulkodnak: a newtoni/
karteziánus modellt fogadod el, amelyben nem vagy több, mint az
akok és okozatok áldozata. Belátod már, hogy minden képességed
megvan ahhoz, hogy te magad is okozatokat idézz elő? Látod már,
hogy ahelyett, hogy a fenti módon reagálnál, azt is kérdezhetnéd
magadtól: Hogyan kell gondolkodnom, éreznem és viselkednem ahhoz,
hogy kiváltsam azt a hatást/elérjem azt az eredményt, amelyre vágyom?
Az tehát a küldetésünk, hogy akaratlagosan belépjünk a tuda-
tosság állapotába, és ezáltal lehetővé tegyük, hogy rákapcsolód-
hink az egyetemes intelligenciára, közvetlen kapcsolatba lépjünk
a lehetőségek mezejével, és azt a tiszta jelet sugározzuk, hogy válto-
ást várunk, és látni akarjuk, hogy az eredmények - visszajelzések
forinájában megjelennek az életünkben.
—

Kérj kvantum-visszajelzéseket!
Ainikor valóban céltudatosan teremtünk, mindig kérjünk jelet a
kvantum-tudattól, hogy kapcsolatba léptünk vele! Merjünk a várt
eredinényekhez kapcsolódó szinkronicitásokat kérni! Ha így teszünk,
elég bátornak mutatkozunk ahhoz, hogy tudni akarjuk: ez a tudat
valóban létezik és tisztában van az erőfeszítéseinkkel. Ha egyszer ezt
elfogadod, képes leszel teremteni.
Ez az elv azt követeli meg tőlünk, hogy tegyük félre, amit tudni
vélünk, és adjuk meg magunkat az ismeretlennek, majd figyeljük
meg, milyen hatások jelentkeznek az életünkben visszajelzések for-
májában. Ez a tanulás lehető legjobb módja. Amikor pozitív jelzéseket
Kapunk (látjuk, hogy a külső körülmények a számunkra kedvező
irányba tartanak), akkor tudhatjuk, hogy bármit is tettünk belül, az
helyes volt, Természetesen emlékezni fogunk rá, hogy mit tettünk,
így meg Is tudjuk ismételni.
 ENGEDD EL ÖNMAGAD!
hl
Amikor megtapasztaljuk a visszajelzést az életünkben, olyanok
lehetünk, mint a tudós egy tudományos felfedezés közepette. Érde-
mes tehát figyelemmel kísérnünk minden változást, és megfigyelni,
hogy az univerzum kedvezően reagál az erőfeszítéseinkre, ami azt
bizonyítja, hogy óriási hatalom van a kezünkben.
Nos, hogyan léphetünk tehát kapcsolatba ezzel a tudatállapottal?

A kvantumfizika nem az érzékszervi észlelés birodalma

A newtoni fizika szerint mindig létezik egy lineáris kölcsönhatás-
sorozat, amely előre megjósolható és megismételhető. Amikor A -
B - C, akkor C 1 D 5 E F. A kvantummechanika kiszámíthatatlan
-—

világában azonban minden dolog egy olyan, a harmadik dimenzión

túli információs mezőn belül kommunikál egymással, amely kom-
munikáció holisztikus kapcsolatrendszere a jelenlegi ismereteink
szerinti téren és időn túl helyezkedik el. Hűha!
A kvantumfizika részben azért olyan megfoghatatlan, mert hosz-
szú éveken át ahhoz szoktattuk magunkat, hogy gondolkodásunk az
érzékelésünkön alapul. Ha a valóságot az érzékelésünk útján mérjük,
és általuk nyerünk megerősítést, megrekedünk a newtoni paradig-
mában.
A kvantummoddell viszont azt várja el tőlünk, hogy a valóságról
alkotott ismereteinket ne az érzékszervi észlelésre alapozzuk. Amikor
az eljövendő valóságot a kvantummodell útján teremtjük, akkor az
érzékeink lesznek az utolsók, amelyek megtapasztalják, mit teremt
az elme. A legeslegutolsó élményünk az érzékszervi visszacsatolás
lesz. Miért?
A kvantum egy többdimenziós valóság, amely az érzékeinken túl
létezik, egy olyan birodalomban, ahol nincs test, nincsenek dolgok,
nincs idő. Ezért ha be akarunk lépni ebbe a birodalomba, és ebből
a megváltozott nézőpontból akarunk teremteni, egy kis időre meg
kell feledkeznünk a testünkről. Átmenetileg el kell terelnünk a figyel-
münket a külső környezetünkről - mindarról, amivel azonosítjuk
magukat a világban. A házastársunk, a gyerekeink, a vagyontárgya-
ink és a problémáink mind az identitásunk részét képczik; rajtuk
keresztül azonosulunk a külvilággal. És végül meg kell szabadul-
nunk a lincáris idő képzetétől. Vagyis abban a pillanatban, amikor
 A kvantum-éned

szándékosan megfigyelünk egy lehetséges jövőbeni élményt, annyira

ott kell lennünk a jelenben, hogy a gondolataink ne tétovázzanak
u múlt emlékei és a jövőbeli, , úgyis marad minden a régiben" típusú

elvárásaink között.
Hát nem ironikus? Ha hatni akarunk a valóságunkra (a környe-
vetünkre), meg akarjuk gyógyítani a testünket, vagy meg akarunk
változtatni egy jövőbeli eseményt, akkor teljesen el kell engednünk
a külvilágot, meg kell feledkeznünk a testünkről, és el kell veszítenünk
-
az időérzékelésünket vagyis lényegében tiszta tudattá kell válnunk.
Ha ezt megtesszük, urai leszünk a környezetünknek, a testünk-
nek és az időnek. (Ezt én csak úgy hívom: a Nagy Hármas.) És mivel
a kvantummező szubatomi világa tisztán tudatból áll, te magad sem

léphetsz belé máshogy, csak a tiszta tudat útján. Nem sétálhatsz

be a kvantummező kapuján mint valaki; csak úgy juthatsz be, ha
senkivé válsz.
Agyadnak megvan az a vele született képessége, hogy munká-
ra fogja ezt az adottságot (erről bővebben később olvashatsz). Ha

megérted, hogy minden adottságod megvan ahhoz, hogy mindezt

megtedd, vagyis magad mögött hagyd ezt a világot, és belépj egy új,
téren és időn túli valóságba, akkor természetes ösztönzést érzel majd
arra, hogy tudásodat a gyakorlatban is alkalmazd.

Túl téren és időn

Mit jelent az, hogy téren és időn túl lenni? Ezeket a fogalmakat az
emberek alkották, hogy a segítségükkel megmagyarázzanak olyan
fizikai jelenségeket, mint a hely- vagy az időérzékelés. Ha az asztalon
lévő pohárról beszélünk, akkor a helyzetének meghatározásával hi-
vatkozunk rá (hol helyezkedik el a térben), és megmondjuk, mennyi
Ideje foglalja el ezt a helyzetet. Mi, emberek, rögeszmésen ragaszko-
dunk ehhez a két kategóriához. Hol vagyunk? Mennyi ideje vagyunk
Itt? Mennyi ideig maradunk? Hová megyünk ezután? Bár az idő
olyan dolog, amit tulajdonképpen nem vagyunk képesek érzékelni,
nagyrészt ugyanúgy , érezzük" a folyását, mint ahogyan a térben el-
foglalt helyzetünket érzékeljük: ugyanúgy , érezzük" a másodpercek,
percek és órák múlását, mint ahogy azt érezzük, hogy a testünkkel
ránehezedünk egy székre, vagy a talpunkkal nyomjuk a talajt.
 ENGEDD EL ÖNMAGAD!
kh /
A kvantummezőben a valóság-megvalósulás végtelen valószínű-
ségei téren és időn túl vannak, mert a lehetőség még nem létezik. Ha nem
létezik, akkor nincs is fizikai helye, és az időben sem foglal el pozíciót.
Minden, aminek nincs anyagi léte - aminek a valószínűséghullámai
még nem redukálódtak részecske-valósággá téren és időn túl létezik.
Mivela kvantummező semmi más, mint anyagtalan valószínűség,
kívül esik téren és időn. Amint azonban a végtelen számú valószínűség
közül megfigyelünk egyet, akkor megjelenik a térben és időben.

Úgy léphetünk be a
kvantummezőbe, ha egy hasonló
állapotba lépünk be
Nagyszerű! Megvan bennünk a képesség, hogy létezővé tegyük az
általunk választott valóságot azáltal, hogy kiválasztjuk azt kvantum-
a

mezőből. Ám valahogyan hozzá kell férnünk ehhez a mezőhöz. Min-

dig kapcsolatban állunk vele — de hogyan vegyük rá, hogy válaszoljon
nekünk? Folyamatosan energiát sugárzunk magunkból, vagyis infor-
mációkat küldünk a mezőbe, és információkat kapunk onnan vissza
- de hogyan tudnánk hatékonyabban kommunikálni vele?
A következő fejezetekben hosszasabban írok majd arról, hogyan
tudunk belépni a mezőbe. Jelenleg elégedj meg annyival, hogy ha be
akarsz lépni a téren és időn túli kvantummezőbe, akkor egy hasonló
állapotba kell belépned.
Volt már valaha olyan élményed, amikor a tér és az idő eltűnni
látszott? Gondolj azokra a pillanatokra, amikor autót vezettél, és
a gondolataid valami olyan dolog körül forogtak, ami aggasztott.

Megfeledkeztél a testedről (nem figyeltél rá, hogyan érzed magad

a térben), megfeledkeztél a környezetedről (a külvilág eltűnt), és meg-
feledkeztél az időről (fogalmad sem volt róla, mióta vagy ,transzban").
Az ilyen pillanatokban jársz a legközelebb ahhoz a kapuhoz,
amelyen keresztül be tudsz lépni kvantummezőbe, és lehetőséged
a

nyílik rá, hogy együttműködj az egyetemes intelligenciával. Lénye-

gében eléred azt a helyet, ahol a gondolat a legvalóságosabb valóság.
Később majd részletesen elmondom, hogyan érheted el rendszere-
sen ezt a tudatállapotot, hogyan juthatsz el kvantum mezőbe, ahol
a

közvetlenül tudsz kommunikálni a mindennek életet adó egyetemes

intelligenciával.
 A kvantum-éned

Változtasd meg az elméd, és megváltozik az életed!

Fhben a fejezetben attól a felfogástól, hogy az elme és az anyag tel-

lesen különválasztható, eljutottunk egészen a kvantummodellig,
amely azt állítja, hogy a kettő szétválaszthatatlan. Az elme anyag;
-
és az anyag elme.
Tehát amikor a múltban megpróbáltál változtatni, gondolkodá-
a

sol valószínűleg alapvető korlátokba ütközött. Feltehetőleg azt hitted,

hogy mindig arajtad kívül álló körülményeken kell változtatnod:
Ha nem lenne annyi más dolgom, akkor le tudnék fogyni, és végre boldog
lenmék. Ehhez hasonló gondolatokat már mindannyian megfogal-
maztunk magunkban. Ha A", akkor ,, B". Ok és okozat.
De mi lenne akkor, ha meg tudnád változtatni az elmédet, a gon-
dolkodásodat, az érzéseidet és az egész életedet az idő és a tér határain
kívül? Mi lenne, ha az idő elé tudnál vágni, és előre láthatnád a ,belső"
változások , külső" világodra gyakorolt hatásait?
Képes vagy erre.
Az én életembe - és sok más emberébe - pontosan az hozott mély
és pozitív változást, hogy megértettük: az, hogy megváltoztassuk az
elménket, és ezáltal új élményekre és új megfigyelésekre tegyünk
szert, pusztán azon múlik, hogy felhagyunk-e azzal a szokással, hogy
önmagunk vagyunk. Ha felülemelkedsz az érzékeléseden, ha megér-
ted, hogy nem köt gúzsba a múltad, ha tudod, hogy az életed több
mint a tested, környezeted vagy az idő, akkor bármi lehetséges.
a

A minden létezőt mozgásban tartó egyetemes intelligencia egyszerre

Iog meglepetéseket okozni és gyönyörködtetni. Semmit sem akar
lohban, mint azt, hogy mindent elérj, amit akarsz.
Röviden: ha változtatsz az elméden, megváltozik az életed.

És egy gyermek fogja őrizni őket

Mielőlt továbbmennénk, szeretnék elmesélni egy történetet, amely

Jól példázza, mi mindent tudunk elérni, ha kapcsolatban állunk
a felsőbb intelligenciával, mert ily módon a változást az életünk
szerves részévé tehetjük.
A gyerekeim — ma már fiatal felnőttek- hasonló meditációs tech-
nikákat alkalmaznak, mint amilyeneket a könyv harmadik részében
 ENGEDD EL ÖNMAGAD!

ismertetek majd. Ezeknek a technikáknak köszönhetően számos

figyelemreméltó kalandban volt részük. Már gyerekkorukban meg-
egyeztünk, hogy mindig megpróbálják mentálisan előidézni azokat
a dolgokat vagy eseményeket, amelyeket meg akarnak tapasztalni.
A szabály azonban az, hogy én magam nem avatkozom bele a folya-
matba, és nem is segédkezem benne. Maguknak kell megteremteniük
a kívánt valóságot, pusztán az elméjükkel és azzal, hogy kapcsolatba

lépnek a kvantummezővel.
Huszonéves lányom művészeti főiskolán tanul. Tavaly tavasszal
megkérdeztem tőle, mit szeretne csinálni a nyári szünetben. Egy egész
listát írt össze! megszokott menetrenddel ellentétben (hazajövök, és
A

vállalok valami nyári munkát) Olaszországba akart menni dolgozni,

új dolgokat akart tanulni és megtapasztalni, el akart látogatni leg-
alább hat olasz nagyvárosba, és egy hetet Firenzében akart tölteni,
mert ott voltak barátai. A nyár első hat hetében dolgozni akart és
pénzt keresni, a nyár hátralevő részét pedig otthon akarta eltölteni.
Megdicsértem, arniért ilyen tisztán látja maga előtt, amit akar, és
emlékeztettem rá, hogy az egyetemes intelligencia majd megtalálja
a módját, hogy az álomvakációja megvalósuljon. Neki az a dolga,

hogy azzal törődjön, , mit" akar, a , hogyan" már a felsőbb tudat

dolga.
Mivel alányom már járatos abban, hogy a tényleges élményt
megelőzően előre gondolkodjon és előre érezzen, pusztán arra emlé-
keztettem, hogy ne csak annyit tegyen mindennap, hogy kinyilvánít
egy szándékot arra vonatkozóan, milyenek lesznek a nyári esemé-
-
nyek milyen embereket látogat meg, milyen események fognak
bekövetkezni, hová jut el —, hanem érezze is, milyen lesz, amikor
megtapasztalja ezeket a dolgokat. Arra kértem őt, hogy mentálisan
hozza létre az esemény képét olyan világosan és valósághűen, hogy
a gondolatai élménnyé/tapasztalássá váljanak, és az agyában levő

szinapszisok úgy kezdjék el behuzalozni az információt, mintha

valóság lenne.
Ha megmarad annak a lánynak, aki a kollégiumi szobában arról
álmodozik, hogy elutazik Olaszországba, akkor megmarad ugyanan-
nak a személynek, és ugyanazt a valóságot fogja tovább élni, Ezért
márciustól el kellett kezdenie annak a lánynak , lenni", aki a fél nyarat
Olaszországban töltötte.
 A kvantum-éned

- Semmi gond - felelte.

Korábban voltak már hasonló élményei, például amikor egy
videoklipben akart szerepelni, vagy amikor egy korlátlan vásárlókör-
úton akart részt venni. Mindkét esemény tökéletesen valósult meg.
- Nem állhatsz fel úgy ez után a mentális teremtés után, hogy
ugyanaz maradsz, aki előtte voltál. Úgy kell felkelned a székből,
mintha épp most ért volna véget életed legfantasztikusabb nyara —
emlékeztettem a lányomat.
— Értem - mondta.

Megértette, hogy mindennap új létállapotba kell kerülnie, és

minden egyes mentális teremtés után abban az emelkedett, hálás
érzelmi állapotban kell élnie a nap hátralevő részében, mint amilyet
ez az élmény váltana ki belőle.
A lányom pár hét múlva felhívott, és azt moridta:
- Képzeld, Apa, az egyetem nyári művészettörténet-tanfolyamot
indít Olaszországban. A tanfolyam díját és a vele járó összes költséget
le tudom faragni 7000 dollárról 4000 dollárra. Ennyivel ki tudsz
segíteni?
Nos, nem akarok rossz szülőnek mutatkozni, de úgy ítéltem meg,
hogy a lányom eredetileg nem egészen ezt a célt tűzte ki maga elé.
Megpróbálta irányítani ennek a lehetségesen bekövetkező dolognak
a kimenetelét, ahelyett hogy hagyta volna, hogy a kvantummező
rendezze el az eseményeket. Azt tanácsoltam neki, hogy próbál-
ja inkább még valószerűbben beleélni magát az olaszországi útba,
gondolkodjon, érezzen, beszéljen és álmodjon , olaszul" mindaddig,
amíg teljesen el nem veszik az élményben.
Néhány hét múlva ismét felhívott, de akkor már érezhető volt az
izgatottsága. A könyvtárból jött, ahol a művészettörténet-tanárával
beszélgetett, akivel egy idő után olaszra váltottak; mindketten folyé-
konyan beszélték a nyelvet. A tanár azt mondta: , Most jut eszembe,
az egyik kollégámnak szüksége lenne valakire, aki olaszt tanítana
kezdő amerikai diákoknak, akik ezen a nyáron Olaszországba men-
nek tanulni."
Természetesen a lányomé lett munka. Nemcsak az sikerült neki,
a

hogy fizettek a tanításért (és minden egyéb költségét állták), hanem

azis, hogy hat hét alatt hat különböző olasz nagyvárosba jutott el,
az utolsó hetet Firenzében töltötte, és a nyár második felére haza
 ENGED EL ÖNMAGAD!
koz

tudott jönni. Álommunkíjnak és eredeti elképzeléseinek minden

egyes eleme megvalósult,
És mindez nem a szolis os módon történt, amikor az egyete-
mista lány makacs elszántíg gal ösztöndíjak után kutat, az interne-
ten keresgél, professzorokttán kajtat, és így tovább. Ahelyett, hogy
beletörődött volna az ok-ohz at törvényébe, a létállapotát változtatta
meg olyannyira, hogy Ő ilízte elő azokozatot.A kvantum törvénye
szerint élt.
Amint elektromágnetént rákipcsolódott az események egy
olyan kimenetelére, amelya kvantummezőn már létezett, teste az
eljövendő esemény felé vozódott. Az élmény rátalált. Az eredményt
nem lehetett előre megjóslni, olyan módon valósult meg, amire ő
sem számított, szinkronisti kus volt, és kétség sem férhetett hozzá,

hogy a belső erőfeszítéseitedményeképpen jött létre.

Gondolkodj el ezen gy percig! Rád vajon milyen lehetőségek
várnak? Te ki vagy ebbem pillanatban? És az összes többi pillanat-
ban? Vajon így a létezésedtozzád vonz majd mindent, amire vágysz?
Képes vagy rá, hogy nywváltoztard a létállapotodat? És ha egyszer
új elmére teszel szert, megtudod figyelni a dolgok újfajta kimenetelét?
A könyv hátralévő része gpen ezeről a kérdésekről szól.
 fe
2vave

MÁSODIK FEJEZET
koz

FELÜLKEREKEDNI
A KÖRNYEZETEN
Remélem, most már kezded elfogadni azt a gondolatot, hogy a szub-
lektív elme hatással van az objektív világra. Talán már aztis hajlandó
vagy elismerni, hogy a megfigyelő hatást tud gyakorolni a szubatomi
világra, és képes befolyásolni egy adott eseményt pusztán azáltal,
hogy egyetlen elektront energiahullámból részecskévé redukál. És
talán már elhiszed a kvantummechanika területén végzett tudo-
mányos kísérleteket is, amelyeket eddig tárgyaltam, és amelyek azt
hizonyítják, hogy a tudat közvetlenül irányítja az atomok parányi
világát, mivel ezek az elemek alapvetően tudatból és energiából épül-
nek fel. Ez akvantummechanika a gyakorlatban, nem igaz?
Valószínűleg azonban kételyeid vannak afelől, hogy az elme
valós, inérhető hatásokat képes kiváltani az életedben. Talán azt
kérdezed magadban: Hogyan tudnék az elmémmel nagyobb eseményeket
hefolyásolni úgy, hogy megváltoztassam az életem? Hogyan tudnék elekt-
ronokat egyetlen konkrét eseménnyé redukálni, és ezáltal elérni azt az Új,
un
jövőben bekövetkező élményt, amelyre vágyom? Nem lennék meglepve,
ha kételkednél benne, hogy valóban életre szóló élményeket tudsz
teremteni a valóság világában.
Az. a célom, hogy megértsd és működés közben is lásd, hogy
megvan tudományos alapja annak, hogya gondolatainkkal képcsek
a

vagyunk megterenmíteni a valóságunkat. A kétkedőktől csak anuyit

 ENGEDD EL ÖNMAGAD!
up
kérek, fogadják el annak lehetőségét, hogy a gondolkodásunk köz-
vetlen hatással van az életünkre.

Ha a jól ismert gondolatokat és érzéseket idézzük fel,

ugyanazt a valóságot teremtjük meg
Amennyiben elfogadod, hogy a fenti paradigma igaz lehet, akkor az
a logikus, ha elfogadod azt is, hogy a következő állítás is lehetséges:
ha valami olyat akarsz létrehozni, ami eltér attól, amihez eddig hoz-
zászoktál a saját személyes világodban, akkor változtatnod kell a min-
dennapos, rutinszerű gondolkodásodon és érzéseiden.
Hiszen ha újra meg újra ugyanúgy gondolkodsz és érzel, mint
tegnap vagy tegnapelőtt, akkor ugyanazokat a körülményeket terem-
ted meg az életedben, és ezek miatt ugyanazok az érzések ébrednek
benned, ami azt eredményezi, hogy gondolataid ,egy szintre" ke-
rülnek az érzelmeiddel.
Hadd térjek el most egy kicsit megszokottól, és engedtessék meg
a

nekem, hogy ezt a helyzetet a klasszikus mókuskerékhez hasonlítsam.

Ha (tudatosan vagy tudat alatt) folyton a problémáidon rágódsz,
akkor egyre csak ugyanazokat a nehézségeket fogod megteremteni
magadnak. Pedig talán csak azért gondolsz annyit a problémáidra,
mert maguk a gondolataid hívták őket életre. Talán a gondjaidat
csak azért érzed ánnyira valóságosnak, mert szüntelenül ugyanazo-
kat a jól ismert érzéseket idézed fel magadban, amelyek a problémát
előidézték. Ha ragaszkodsz hozzá, hogy az életed körülményei hatá-
rozzák meg, hogyan gondolkodsz és hogyan érzel, akkor ezt a konkrét
valóságot erősíted meg magad körül.
Ezért azt szeretném, ha a következő néhány fejezetben arra kon-
centrálnál, amit meg kell értened ahhoz, hogy változtass.

Ha a változtatáshoz túl kell lépned a környezeteden,

a testeden és az időn

A legtöbb ember három dologra figyel az életében: a környezetére,

a testére és az időre. Sőt, nem pusztán figyelnek rájuk, hanem egyene-
sen azonosulnak velük. Ha azonban szakítani akarsz azzal a szokással,
hogy önmagad vagy, akkora gondolataidnak nagyobbnak kell lenniük
 Felülkerekedni a környezeten

a környezetednél, többnek kell lenned a testedben elraktározott em-

lékeknél, és új idővonal szerint kell élned.
Ha változni akarsz, akkor gondolatban kell hogy legyen egy
idealizált énképed — egy modell, amit követhetsz, amelyik jobb és
inás, mint az az éned, amely ma létezik a konkrét környezetedben,
testedben és idődben. A múlt minden nagy alakja tudta, hogyan kell
ezt csinálni, és neked is remekül megy majd, ha sikerrel elsajátítod
a későbbiekben leírt fogalmakat és technikákat.

Ebben a fejezetben arra koncentrálunk, hogyan emelkedhetsz

felül környezeteden, és végzünk egy kis alapozást a következő két
a

fejezet előtt, amelyekben arról lesz majd szó, hogyan emelkedj felül
a testeden és az időn.

Belső környezetünket az emlékeink alakítják ki

Mielőtt arról kezdenénk beszélgetni, hogyan szakíthatnál azzal a szo-

kással, hogy önmagad vagy, egy pillanat erejéig a józan eszedre sze-
retnék apellálni. Vajon miért alakult ki bennünk az a szokás, hogy
mindig, újra és újra ugyanúgy gondolkodunk és ugyanúgy érzünk?
Erre a kérdésre csak úgy tudok felelni, ha előbb az agyról beszélek
egy kicsit, hiszen az agy a gondolataink és érzéseink kiindulópontja.
A jelenlegi neurológiai elméletek szerint az agy úgy van felépítve,
hogy mindenre reagáljon, amit ismer a környezetében. Az agy az ösz-
szes információt, amivel életünk során valaha találkoztunk, ismeret
és tapasztalat formájában tárolja szinaptikus kapcsolataiban.
Minden kapcsolatunk azokkal az emberekkel, akiket valaha is-
mertünk, az a rengeteg dolog, amit ismerünk és közel áll hozzánk,
a helyek, ahol életünk során jártunk vagy laktunk, és a számtalan

élmény, amiben a hosszú évek alatt részünk volt, mind megjelenik az

agyunk szerkezetében. Még a hatalmas mennyiségű begyakorolt és
naponta megismételt cselekvés és viselkedésforma is bele van kódolva
a szürkeállományunk bonyolult tekervényeibe.
Ezért az összes személyes tapasztalatunk, amely emberekhez, dol-
gsokhoz, konkrét időpontoklioz és helyszínekhez kapcsolódik, mind meg-
jelenik az agyat felépítő neuronok (idegsejtek) hálózatában.
Hogyan nevezzük ezeket az ,emlékekeinket", amelyek azokhoz az
emberekhez és dolgokhoz kapcsolódnak, akiket és amelyeket életünk
 ENGEDD EL ÖNMAGAD!
bh
bizonyos helyszínein és időpontjaiban megismertünk? Ezt hívjuk
külső környezetnek. Agyunk jórészt a környezetünkkel azonos; a sze-
mélyes múltunk lenyomata, az életünk valóságos tükre.
Ébren töltött időnkben, amikor rutinszerű kölcsönhatásokat lé-
tesítünk világunk változatos ingereivel, külső környezetünk külön-
féle agyi áramköröket hoz működésbe. Ennek a szinte automatikus
reakciónak köszönhetően a környezetünkkel egy szinten kezdünk
gondolkodni (és cselekedni). Ahogy a környezetünk gondolkodás-
ra késztet minket, hasonló idegsejthálózatok lépnek működésbe,
amelyek korábbi, az agyunkba már behuzalozott tapasztalatokat
tükröznek. Lényegében automatikusan gondolkodunk; úgy, ahogy
az a múltbeli emlékeinkből következik.
Ha pedig a gondolataink határozzák meg a valóságunkat, és min-
dig ugyanazokat a gondolatokat ismételgetjük (amelyek a környeze-
tünk és a rá adott reakciók termékei), akkor napról napra ugyanazt
a valóságot fogjuk újra- és újrateremteni. Ezért a belső gondolataink
és érzéseink pontosan megfelelnek a külső életünknek, hiszen a külső

valóságunk az, amely - minden problémájával, körülményével és

lehetőségével — meghatározza azt, hogyan gondolkodunk és érzünk
a belső valóságunkban.

A jól ismert emlékek arra késztetnek, hogy ugyanazokat

a tapasztalatokat ismételgessük

Mindennap ugyanazokkal az emberekkel találkozunk (a főnökünkkel,

a házastársunkkal és a gyerekeinkkel), ugyanazokat a dolgokat tesz-
szük (munkába megyünk, elvégezzük a napi teendőket, edzünk),
ugyanazokat a helyszíneket járjuk végig (a kedvenc kávézónkat,
a sarki közértet, a

munkahelyünket), és ugyanazokat a tárgyakat

látjuk magunk körül (az autónkat, házunkat, a fogkefénket... vagy
a

éppen a saját testünket). Eközben a megszokott, ismert világunkhoz

kapcsolódó emlékeink arra késztetnek minket, hogy ugyanazokat
a tapasztalatokat hozzuk létre újra meg újra.
Akár úgy is fogalmazhatnánk, hogy tulajdonképpen a környeze-
tünk uralja az elménket. Mivel az , elme" neurológiai értelemben az
agy működését jelenti, megrekedünk egy bizonyos nientális szinten
azáltal, hogy újra és újra emlékeztetjük magunkat arra, hogy kik
 Felülkerekedni a környezeten

vagyunk a külvilághoz való viszonyunkban. Önazonosságunkat

a rajtunk kívül álló dolgok határozzák meg, mert azokkal a dolgokkal
azonosítjuk magunkat, amelyekből a külső világunk épül fel. Ezért
u valóságot egy olyan elmével figyeljük meg, amely vele azonos,

vagyis kvantummező végtelen számú valószínűséghullámát olyan

a

cseményekké redukáljuk, amelyekben az életünk megtapasztalásá-

nak jól megszokott módja köszön vissza. Azt folytatjuk, amit eddig
ls tettünk.
Talán nehéz elhinni, hogy a környezetünk és a gondolataink
ennyire durván hasonlóak, és a valóságunk ennyire könnyen rep-
rodukálódik. De ha meggondoljuk, hogy agyunk a múltunk teljes
tárháza, az elménk pedig a tudatunk terméke, bizonyos értelemben
talán örökké a múltban gondolkodunk. Ha azzal az agyi struktúrával
reagálunk, amely egy szinten van az emlékeinkkel, akkor a múl-
tunkkal megegyező mentális szintre kerülünk, mivel az agyunk
automatikusan már létező agyi áramköröket hoz működésbe, hogy
így reagáljon mindenre, amit már ismer, amit megtapasztalt, és amit
ennek következtében meg tud jósolni. A kvantumfizika törvényének
megfelelően (amely mellesleg most is működik benned) a múltad
válik a jövőddé.
Gondold csak el: ha az emlékeidből indulsz ki, csakis múltbeli
tapasztalatokat teremthetsz újra. Azáltal, hogy az ismert dolgok arra
késztetik az agyadat, hogy jól ismert módon gondolkodjon és érezzen,
tehát tudható eredményekre jusson, azzal folyamatosan megerősíted
a jelenlegi életedet. És mivel az agyad egyenlő a környezeteddel,

érzékeid minden reggel ugyanabban a valóságban helyeznek el, és

ugyanazt a tudatfolyamot indítják el benned.
Minden érzékszervi inger, amit az agyad a külvilágból feldolgoz
(vagyis amit látás, szaglás, hallás, tapintás és ízlelés útján szerez),
arra készteti őt, hogy már megismert valóságnak megfelelően gon-
a

dotkodjon. Kinyitod a szemed, és tudod, hogy aki melletted fekszik,

az a házastársad, hiszen már annyi tapasztalatod van róla. Ugatást
hallasz az ajtó mögül, és tudod, hogy a kutyád ki akar menni. Fáj
a hátad, és emlékszel rá, hogy tegnap ugyanígy fájt. A
megszokott,
jól ismert külvilágodcdal azonosítod magad azáltal, hogy emlékszel
magadra ebben a dimenzióban, ebben a konkrét időben és ezen
a konkrét helyen.
 ENGEDD EL ÖNMAGAD!

A rutin — Rácsatlakozunk múltbéli énünkre

Mi az, amit a legtöbben minden reggel csinálunk, miután rácsatla-
kozunk a valóságunkra az érzékszerveinkkel, és azok emlékeztetnek
minket, hogy kik vagyunk, hol vagyunk, és így tovább? Nos, rácsat-
lakozva maradunk erre a múltbeli énünkre, mert nagymértékben
rutinszerű, öntudatlan, automatikus viselkedést folytatunk.
Valószínűleg az ágy ugyanazon felén ébredünk, belebújunk
a köntösünkbe, ahogy mindig, belepillantunk a tükörbe, hogy em-
lékezzünk rá, kik vagyunk, és automatikus mozdulatokkal lezuha-
nyozunk. Azután felöltözünk, hogy úgy nézzünk ki, ahogy a világ
elvárja tőlünk, és megmossuk a fogunkat, ugyanúgy, mint máskor.
Kávétiszunk a kedvenc bögrénkből, és megesszük a megszokott regge-
li müzlinket. Felvesszük a kabátunkat, amelyet mindennap viselünk,
és öntudatlan mozdulattal felhúzzuk rajta a cipzárt.
Aztán beülünk a kocsiba, és munkába hajtunk a kényelmes, meg-
szokott úton. munkahelyünkön a begyakorolt, jól ismert dolgokat
A

végezzük. Ugyanazokat az embereket látjuk, akik ugyanazokat az

érzelmi reakciókat váltják ki belőlünk, ezért ugyanazok a gondolatok
támadnak bennünk ugyanazokról az emberekről, munkánkról és
a

az életünkről.
A munka végeztével sietünk haza, gyorsan bekapunk valamit,
hogy legyen időnk megnézni a kedvenc tévéműsorunkat, aztán sie-
tünk lefeküdni, hogy másnap újra elölről kezdjük az egészet. Vajon
változik egy szemernyit is az agyunk egy ilyen nap alatt?
Miért reméljük titokban azt, hogy valami más fog felbukkanni az
életünkben, ha egyszer ugyanazokat a gondolatokat és cselekvéssorokat
ismételjük nap mint nap, és ugyanazokat az érzéseket éljük át min-
dennap? Nem ez az elmebetegség definíciója? Mindannyian áldozatul
estünk már az efféle korlátozott életnek. Most már azt is értjük, miért.
Az előző példánál maradva biztonsággal kijelenthetjük, hogy min-
dennap ugyanazon a mentális szinten maradunk. És mivel a kvan-
tumelmélet szerint a külső környezet az elme kiterjesztése (elme és
anyag pedig egy és ugyanaz), mindaddig, amíg megmaradunk ugyan-
annak a személynek, az életünk egy jottányit sem fog változni.
Tehát ha a környezetünk ugyanaz marad, és mi ugyanúgy
reagálunk rá, akkor a kvantummodetlnek megfelelően ugyanazt
 felülkerekedni a környezeten

kh

un
valóságot teremtjük meg magunknak újra és újra. Ha mindig ugyan-
azt tesszük, akkor az eredmény sem változik. Hogyan tudnánk akkor
valaha is bármi újat létrehozni?

Az agy huzalozása

Meg kell említenem egy további lehetséges következményét is an-

nak, ha továbbra is ugyanazokat az idegi mintázatokat hozzuk
működésbe azáltal, hogy ugyanúgy éljük az életünket. Valahány-
szor úgy reagálunk a megszokott valóságunkra, hogy ugyanazt az
elmét teremtjük újra (vagyis ugyanazokat az idegsejteket kapcsoljuk
he, ezért az agyunk ugyanúgy fog működni), az agyunkat úgy , hu-
zalozzuk be", hogy megfeleljen a személyes valóságunk megszokott
körülményeinek, akár jók azok, akár nem.
Van egy neurológiai elmélet, amelyet Hebb törvényének hívnak.
lényegében azt állítja, hogy azok az idegsejtek, amelyek együtt
tüzelnek, összekapcsolódnak. Vagyis ha újra meg újra ugyanazokat
nz. klegsejteket hozzuk működésbe, akkor valahányszor bekapcsoljuk

őket, egyre könnyebben fognak egyszerre tüzelni. Egy idő után az

Ilyen idegsejtek között hosszú távú kapcsolat alakul ki.!
Amikor a ,behuzalozni" szót használom, azt értem alatta, hogy
egyes neuroncsoportok olyan sokszor tüzeltek már egyszerre, hogy
tartós kapcsolatokat alakítottak ki egymással, és konkrét mintázatokba
szerveződtek. Minél többször tüzel egy ilyen idegsejthálózat, annál
lobban beléjük huzalozódik ugyanaz a cselekvési mód. Bármi legyen is
n gyakran ismételt gondolat, viselkedés vagy érzés, egy idő után auto-

matlkus, öntudatlan szokássá válik. Ha környezetünk ilyen mértékű

a

hatással van az elménkre, akkor az élőhelyünk válik a szokásunkká.

Vagyis ha mindig ugyanazt gondoljuk, ugyanazt csináljuk és
uyyanazt érezzük, akkor az agyunkat egy olyan véges mintára huza-
lozzuk, amely a véges valóságunk pontos tükörképe lesz. Következés-
képpen könnyebben és természetesebben tudjuk újrateremteni pilla-
útról pillanatra ugyanazt az elmét. Ez az ártatlan ciklus arra készteti
nz agyunkat, ezáltal az elménket, hogy még inkább megerősítse a saját

valóságát, vagyis a külvilágot, Minél többször tüzelnek ugyanazok

az agy] áranikörök, minél többször reagálunk ugyanúgy a külvi-
lágta, annál Inkább arra hazalozzuk az agyunkat, hogy egy sziutre
 ENGEDD EL ÖNMAGAD!
kh
kerüljön a személyes világunkkal. Neurokémiai értelemben egyre
inkább függővé válunk az életkörülményeinktől. Egy idő után sema-
tikusan kezdünk gondolkodni, mert agyunk véges számú áramkört
hoz működésbe, és ez egy határozott mentális szignált eredményez.
Ezt a szignált hívjuk személyiségnek.

Hogyan alakítjuk ki a szokást, hogy önmagunk vagyunk?

Az említett neurológiai folyamatnak az lesz a
következménye, hogy
a két valóság — az elme belső valósága és a külső világ valósága —
szinte szétválaszthatatlannak tűnik. Ha például képtelenek vagyunk
abbahagyni, hogy folyton a problémáinkra gondoljunk, akkor az
elménk és az életünk eggyé olvad. Az objektív külvilágot szubjektív
elménk észlelései színezik, így a valóság újra és újra megerősítést nyer.
Elveszünk az álom illúziójában.
Hívhatjuk ezt megszokott kerékvágásnak, és az is igaz, hogy
mindnyájunkkal előfordul, hogy időnként ebben haladunk, de ennél
sokkal többről van szó: nemcsaka tetteink, de a hozzáállásunk és az
érzéseink is ismétlődnek. Kialakítottuk magunkban azt a szokást,
hogy önmagunk vagyunk, mégpedig azzal, hogy bizonyos értelem-
ben a saját környezetünk rabszolgájává váltunk. Gondolkodásunk
az életünk körülményeihez idomult, így mi magunk a kvantum--
-
megfigyelők olyan elmét teremtünk, amely csak megerősíti ennek
a konkrét valóságnak a körülményeit. Nem teszünk semmi mást,
csak reagálunk a külső, jól ismert, változatlan világunkra.
Bizonyos nagyonis valós módona rajtunk kívül álló körülmények
hoznak létre minket. Hagytuk kicsúszni a kezünkből a lehetőséget,
hogy magunk irányítsuk a sorsunkat. Az Idétlen időkig című film
Bill Murray alakította főszereplőjével ellentétben még csak nem is
küzdünk az ellen a végtelen egyhangúság ellen, amivé az életünk és
mi magunk váltunk. Ráadásul mi még csak nem is estünk áldoza-
tául valami rejtélyes, láthatatlan erőnek magunk kényszerítettük
önmagunkat ebbe a véget nem érő, ördögi körbe.
A jó hír ebben az, hogy mivel mi magunk hoztuk létre ezt a körforgást,
véget is tudunk vetni neki.
A valóság kvantummodellje azt állítja: anhoz, hogy megváltozzon
az életünk, alapjaiban kell változtatnunk azon, aliogy gondolkodunk,
 Felülkerekedni a környezeten

cselekszünk és érzünk. Meg kell változtatnunk a létállapotunkat.

Mivel az, ahogyan gondolkodunk, érzünk és viselkedünk, lényegében
maga a személyiségünk, a személyiségink az, ami megteremti szemé-
lyes valóságurkat. Ezért ha új személyes valóságra, új életre törekszünk,
ú] személyiséget kell teremtenünk; valaki mássá kell válnunk.
A változáshoz tehát többet kell gondolnunk és tennünka jelenlegi
körülményeinknél, és meg kell haladnunk aktuális környezetünket.

Nagyság az, ha a környezetünktől függetlenül

kitartunk az álmunk mellett
Mielőtt elkezdeném kifejteni, hogyan tudunk a gondolkodásunkban
-
többek lenni a környezetünknél vagyis hogyan tudunk szakítani
azzal a szokással, hogy önmagunk vagyunk -, hadd emlékeztesselek
még valamire.
Egyáltalán nem lehetetlen, hogy valaki a gondolataival meg-
haladja aktuális valóságát. A történelemkönyvek tele vannak olyan
ecinberek nevével, akiknek ez sikerült: Martin Luther King, William
Wallace, Marie Curie, Mahátma Gandhi, Thomas Edison, Jeanne
Arc. Mindnyájuknak egy olyan eljövendő valóság képe élt a fejében,
nmely a kvantummezőben lehetséges valóságként már létezett. Ez
a látomás a lehetőségek érzékeken túli világában már élő valóság volt,

és idővel ezek az emberek tényleges valósággá változtatták.

Mindegyikükről elmondható, hogy olyan álmuk, olyan láto-

másuk, olyan céljuk volt, amely nagyobb volt náluk. Mind hittek
vgy olyan jövőben, amely annyira valóságosan élt a képzeletükben,
hogy őkis elkezdtek úgy élni, mintha az álmuk máris valóság lenne.
Nem látták, nem hallották, nem érezték az ízét vagy a szagát, és nem
tudták kézzel megtapintani, de olyannyira megszállottjai voltak az ál-
muknak, hogy már előre ennek a lehetséges valóságnak megfelelően
cék az életüket. Más szavakkal: úgy viselkedtek, mintha látomásuk
máris valóság volna.
Az Indiát az 1900-as évek elején gyarmati sorba kényszerítő brit
birodalmi uralom züllesztő volt az indiaiak számára. Ennek ellenére
Gaudbi hitt egy olyan valóságban, amely még nem volt jelen népe
életében. Teljes szívvel és töretlen meggyőződéssel állt ki szabadság,
a

az egyenlőség és az erőszakmentesség mellett.

 ENGEDD EL ÖNMAGAD!
www

Bár Gandhi azt hirdette, hogy mindenki szabad, az akkori zsar-

noki brit uralom valósága egészen más képet mutatott. A kor hagyo-
mányos elképzelésrendszere szöges ellentétben állt az ő hitével és
reményeivel. Bár szabadságélménye még nemn volt valóság, amikor
a

Gandhi először kezdeményezte az indiai változásokat, mégsem ő

hagyta, hogy a nyilvánvaló külső nehézségek eltántorítsák, és nem

adta fel eszményeit.
Gandhi hosszú ideig nem sok olyan visszajelzést kapott a külvi-
lágból, amely megerősítette volna őt abban, hogy változást tud elérni.
De csak ritkán hagyta, hogy a külső körülmények hatással legyenek
a létállapotára. Hitt egy olyan jövőben, amelyet még ugyan nem
látott és máshogyan sem észlelt, de ami olyan élénken élt a képze-
letében, hogy nem is tudott volna máshogyan élni. Lélekben már
egy eljövendő, új világban járt, holott fizikailag még a jelenben élt.
Tisztában volt vele, hogy az, anogyan gondolkodik, cselekszik és
érez, meg fogja változtatni környezete akkori körülményeit. És végül
erőfeszítéseinek köszönhetően a valóság tényleg változásnak indult.
Ha viselkedésünk egybevág a szándékainkkal, ha a cseleke-
deteink és a gondolataink fedik egymást, ha testünk és elménk
együttműködik, ha szavaink és tetteink összhangban állnak egy-
mással... akkor óriási hatalom áll minden egyes ember mögött.

Miért volt a történelem óriásainak álma

,irreális képtelenség"?
A történelem legnagyobb alakjai mind kiálltak a céljaik mellett, anél-
kül hogy azonnali visszajelzést vártak volna a környezetüktől. Nem
számított nekik, hogy nem kaptak semmilyen látható jelet vagy fizikai
bizonyítékot a kívánt változásról; naponta eszükbe kellett idézniük azt
a valóságot, amelyre ők összpontosítottak. Elméjük előbbre járt aktuá-
lis környezetüknél, mert a környezetük már nem uralta a gondolko-
dásukat. Rájuk szó szerint igaz, hogy megelőzték a korukat.
Egy másik alapvető tulajdonság, amely ezeket a hírességeket mind
jellemezte, az, hogy pontosan tudták, mit akarnak elérni. (Emlékezz
vissza arra, hogy a ,hogyan" problémáját meg kell hagynunk egy
-
felsőbb intelligenciának ezzel valószínűleg a történelmi alakok is
tisztában voltak.)
 Felülkerekedni a környezeten

Meglehet, voltak olyan kortársaik, akik irreálisnak minősítették

ezeket a célokat. És ez igaz is, tényleg irreálisak voltak, nemcsak az
álmok, hanem az álmodóik is. Az esemény, amelyet a gondolataikkal,
tetteikkel és érzelmeikkel tükröztek, irreális, valótlan volt, hiszen
a valóság még nem történt meg. A tudatlanok és a cinikusok akár

még aztis mondhatták, hogy képtelenség, amit művelnek, és igazuk

vaolt— az eljövendő valóság látomása , kép-telen", érzékelhetetlen, csak
az érzékeken túli birodalomban létezik.
Nézzünk egy másik példát! Jeanne d"Arcot sokan bolondnak, sőt
egyenesen őrültnek tartották. Gondolatai messze megelőzték a korát,
és veszélyt jelentettek az akkori politikai berendezkedésre. Amikor
azonban látomása valósággá vált, elkezdték az érdemei miatt tisztelni.
A nagyság abban áll, hogy valaki a külső körülményektől függet-
lenül képes megőrizni az álmait. Később megérted majd, hogy a külső
körülményeken való felülemelkedés elválaszthatatlanul összefügg
a testünkön és az időn való felülemelkedéssel. Gandhi esetében ez

azt jelentette, hogy a külvilág eseményei (a környezete) nem tántorí-

tották el őt a céljaitól, nem foglalkozott azzal, amit érzett, sem azzal,
mi fog történni vele (a testével), és nem érdekelte, mennyi ideig tart,
uníg az álma, a szabadság valóra válik (idő). Egyszerűen tudta, hogy
uindezek a dolgok előbb vagy utóbb meghajolnak az akarata előtt.
A történelem óriásai esetében vajon állíthatjuk azt, hogy elmé-
Jükben a gondolataik olyan élénken burjánzottak, hogy az agyuk szá-
mára úgy tűnt, mintha az élmény már beis következett volna? Vajon
te is képes vagy rá, hogy pusztán a gondolataid által megváltozz?

Mentális gyakorlás —
Hogyan válhatnak a gondolataink tapasztalattá?
A neurológia bebizonyította, hogy képesek vagyunk megváltoz-
-
tutni az agyunkat ezáltal a viselkedésünket, a hozzáállásunkat
és a meggyőződéseinket — pusztán azáltal, hogy másképp kezdünk
gondolkodni (vagyis anélkül, hogy bármit is megváltoztatnánk
a környezetünkben). A mentális gyakorlás során, amikor újra és újra

elképzeljük, hogy elvégzünk valamilyen cselekvéssort, agyi áramkö-

relük képesek úgy álszervezni magukat, hogy céljaink tükörképeivé
váljanak. Olyan valóságossá tudjuk tenni a gondolatainkat, hogy
 ENGEDD EL ÖNMAGAD!
ké
az agyunk olyanná kezd válni, mintha az esemény már bekövetke-
zett volna a fizikai valóságban. Meg tudjuk változtatni az agyunkat,
mielőtt a külvilágban bármilyen tényleges esemény bekövetkezne.
Íme, egy példa: Evolve Your Brain című könyvemben leírtam,
hogy azoka tesztalanyok, akik öt napon keresztül, napi két órában
egykezes zongoragyakorlatokat végeztek mentálisan (vagyis a való-
ságban hozzá sem értek a billentyűkhöz), szinte ugyanolyan agyi
változásokat produkáltak, mint azok, akik fizikailag is megtették
ugyanezt.? Agyi képalkotó eljárásokkal kimutatták, hogy az összes
tesztalany ugyanazon az agyterületen hozott működésbe és növelt
meg idegsejtcsoportokat. Az a csoport, amelyik mentálisan gyakorolt,
majdnem ugyanannyi új agyi áramkört hozott létre, mint az, ame-
lyik fizikailag is gyakorolt.
Ebből a kísérletből két fontos következtetést is leszűrhetünk. Ké-
pesek vagyunk rá, hogy pusztán a gondolkodásunk megváltoztatása
révén megváltoztassuk az agyunkat, ráadásul ha tényleg egyetlen
célra fókuszáljuk az elménket, az agy nem fogja érzékelni a különb-
séget az elme belső valósága és a külső környezetből származó ta-
pasztalatok között. Gondolataink tapasztalattá válhatnak.
Ez a gondolat rendkívül fontos abból a szempontból, hogy
a jövőben képes leszel-e rá, hogy levetkőzd a régi szokásaidat (a régi,

berögzült idegi kapcsolatokat), és helyettük új szokásokat (friss, új

idegi hálózatot) teremts. Nézzük meg tehát közelebbről, hogyan ment
végbe a tanulási folyamat azoknál, akik mentálisan gyakoroltak, de
fizikailag egyetlen billentyűt sem ütöttek le!

Akár fizikailag, akár mentálisan sajátítunk el egy képességet,

minden esetben négy különböző elem játszik szerepet az agyunk
megváltoztatásában: a tanulás, a gyakorlati útmutatások követése,
az odafigyelés és az ismétlés.
A tanulás azt jelenti, hogy szinaptikus kapcsolatokat építünk ki
az agyban. Az títmutatás bevonja a testet az új élménybe, ami tovább
gazdagítja az agyat. Amikor pedig odafigyelünk, és újra meg újra is-
mételgetjük újonnan szerzett képességünket, agyunk megváltozik.
Azon csoport tagjai, akik fizikailag is lejátszották a hangokat és
akkordokat, azért hoztak létre az agyukban új áraniköröket, mert ezt
a inódszert követték.
 Felülkerekedni a környezeten

Azok a részvevők, akik mentálisan gyakoroltak, szintén ezt

a módszert követték, azzal a különbséggel, hogy ők sosem vonták
be a testüket a folyamatba. Mentálisan is könnyen el tudták képzelni,
hogy zongoráznak.
Ne feledd, miután ezek a
tesztalanyok újra meg újra gyakoroltak,
agyuk ugyanazokat az idegrendszeri változásokat mutatta, mint azoké,
akik ténylegesen játszottak a zongorán. Új idegi hálózatok épültek ki,
ami azt bizonyítja, hogy lényegében már azelőtt sikerült gyakorolni-
uk a hangok és akkordok leütését, mielőtt részük lett volna a konkrét
fizikai élményben. Úgy is mondhatnánk, hogy az agyuk már a zon-
gorázás fizikai eseményének bekövetkezte előtt a , jövőben létezett".
Mivel az ember megnagyobbodott homloklebennyel rendelkezik,
(cs megvan benne az a páratlan képesség, hogy a gondolatait bármi

másnál élénkebbé tudja tenni, az előagy természetes módon képes

arra, hogy a külső környezet zaját , lecsendesítse", így az agy semmi
mással ne foglalkozzék, csak egyetlenegy gondolattal. Ez a képesség
teszi lehetővé, hogy annyira elmerüljünk a mentális képalkotásban,
hogy az agy anélkül változtassa meg a huzalozását, hogy valami
konkrét, tényleges külső élmény érné. Ha képesek vagyunk arra, hogy
az elménket a körülményektől függetlenül alakítsuk, majd kitartó
összpontosítással egyetlen gondolatra koncentráljunk, az agyunk
a környezete előtt fog járni.

Ezt hívjuk mentális gyakorlásnak, és ez fontos eszközünk lesz

ahhoz, hogy leszokjunk arról, hogy önmagunk vagyunk. Ha újra
és újra egy bizonyos dolgon jár az eszünk, és ezáltal kizárunk min-
len mást, akkor eljön az a pillanat, amikor a gondolat maga válik
élménnyé, tapasztalattá. Amikor ez bekövetkezik, az idegrendszeri
hardver úgy huzalozódik át, hogy a gondolatot élményként tükrözze
vissza. Ez az a pillanat, amikor a gondolkodásunk megváltoztatja az
ngyyunkat, így az elménket is.
Annak megértése, hogy az idegrendszeri változások a környeze-
tünkben létrejövő fizikai kölcsönhatások nélkül is végbemehetnek,
elengedhetetlen ahhoz, hogy sikeresen leszokjunk önmagunkról.
Gondolj csak bele az ujjgyakorlat-kísérlet további vetületeibe! Ha
-
ügyanezt a módszert —a mentális gyakorlást alkalmazzuk bármire,
mult el akarunk érni, akkor még a konkrét élmény átélése előtt meg
tudjak változtatni az agyunkat.
 ENGEDD EL ÖNMAGAD!
kh

Ha a kívánt jövőbeli eseményelőtt befolyásolni tudjuk az agyun-

kat, akkor létrehozzuk azokat az agyi áramköröket, amelyek lehetővé
teszik, hogy a szándékunkkal összhangban viselkedjünk, mielőtt
még az valósággá válna. Ha újra és újra gyakoroljuk, hogyan gon-
dolkodjunk, cselekedjünk vagy létezzünk jobban, azáltal mintegy
vtelepítjük" azt az idegrendszeri hardvert, amelyre szükségünk van
ahhoz, hogy pszichológiailag felkészüljünk az új eseményre.
Sőt még ennél is többet teszünk. A számítógép analógiáját alkal
mazva agyi hardver alatt ebben a könyvben az agy fizikai szerkezetét,
anatómiai felépítését értem, egészen az idegsejtek szintjéig. Ha folyton
fejlesztgetjük és finomítgatjuk az idegrendszeri hardverünket, akkor
egy neurális hálózat alakul ki vagyis lényegében egy új program.
—

A számítógépes szoftverekhez hasonlóan ez a program is (például

a viselkedésünk, a hozzáállásunk, az érzelmi állapotunk) automa-
tikusan fog futni.
Most már felkészítettük az agyunkat az új élmény befogadásra,
és az elménk is készen áll rá, hogy megbirkózzon a kihívással. Ha
megváltoztatjuk az elménket, megváltozik az agyunk, és fordítva:
ha megváltoztatjuk az agyunkat, megváltozik az elménk.
Amikor tehát eljön az idő, hogy kinyilvánítsd egy olyan elképze-
lésedet, amely éles ellentétben ál! a közvetlen környezeted aktuális
körülményeivel, nagyon is lehetséges, hogy addigra már készen állsz
arra, hogy helyesen gondolkodj és cselekedj, mégpedig szilárd és
kitartó meggyőződéssel. Ráadásul minél többször alkotsz magadnak
képet arról, hogyan fogsz viselkedni egy jövőbeni esemény során,
annál könnyebben tudsz majd új létmódot kialakítani.
Nos tehát, képes vagy rá, hogy higgy egy olyan jövőben, amelyet
az érzékszerveiddel még nem tudsz megtapasztalni, de elég sokszor
gondoltál már rá, és az agyadat ténylegesen úgy megváltoztatni,
mintha a tapasztalat megtörtént volna, még mielőtt a fizikai esemény
bekövetkezne a környezetedben? Ha igen, akkor agyad nem a múlt
tárháza többé, hanem a jövő térképe.
Most már tisztában vagy azzal, hogy meg tudod változtatni az
agyad azáltal, hogy másképp gondolkodsz. De vajon lehetséges-e,
hogy a tested is úgy változtasd meg, mintha már a konkrét körül-
mények létrejötte előtt megtapasztalta volna az cseményt? Flég nagy
ehhez az elme ereje? Maradj velem!
 ve
dud
jő szama
dik zamá [7
HARMADIK FEJEZET
www

FELÜLKEREKEDNI
A TESTEN
A gondolkodás nem légüres térben megy végbe. Valahányszor létre-
Jön egy gondolat, valamilyen biokémiai reakció zajlik le az agyban
a előállítunk valamilyen vegyi anyagot. Azután pedig - ahogy majd
később még szó lesz róla — az agy specifikus kémiai jelzéseket küld
a testnek, amelyben azok a gondolatok üzenetközvetítőiként fognak

viselkedni. Amikor a test megkapja ezeket a kémiai üzeneteket az

agyból, azonnal úgy reagál rájuk, hogy beindít egy sor reakciót,
auelyek szoros összhangban vannak azzal, amit az agy gondol. Ek-
kor a test megerősítésképpen azonnal válaszüzenetet küld vissza az
agyba; tájékoztatja, hogy most már pontosan annak megfelelően
érez, ahogyan az agy gondolkodik.
Hlogyan gondolkodunka testünkkel egy szinten, és hogyan tu-
"uk új elmét kialakítani magunknak? A folyamat megértéséhez
először is be kell ismernünk, milyen fontos szerepet játszik az agyunk
(s az agyi kémia az életünkben. Az utóbbi évtizedekben felfedezték,
hogy az agy és a test többi része elektrokémiai jelekkel kommunikál
egymással. Koponyánk fala mögött óriási kémiai üzem működik,
mnely testfunkciók miriádjait vezényli le. De ne aggódj, most csak
egy , Bevezetés az agy kémiájába" jellegű leírás következik, és csupán
pár szakklfejezést kell megtanulnod.
 ENGEDD EL ÖNMAGAD!
www

Minden sejt külső felületén receptorok találhatók, amelyeka sej-

ten kívüli információk befogadását szolgálják. Amikor egy receptor
és a bejövő jel kémiai összetétele, frekvenciája és elektromos töltése
illeszkedik, akkor a sejt , bekapcsolódik", és végrehajt bizonyos fel-
adatokat.

SEJTTEVÉKENYSÉGEK
Sejt
Ligandum

Sejtmag

DNS

Receptor

3A ábra. Egy sejt és receptorai, amelyek a sejten kívülről érkező létfontosságú

információk fogadására szolgálnak. A beérkező jel biológiai funkciók
miriádjainak beindítására késztetheti a sejtet.

A nenrotranszmitterek, a nenropeptidek és a hormonok az agyi te-

vékenységeket és a testfunkciókat kiváltó vegyületek. Ez három a

különböző vegyület, amelyeket együttesen ligandumoknak hívunk

(a latin ligare szó azt jelenti: , megkötni"), másodperc törtrésze
a

alatt hozzákapcsolódik egy sejthez, kölcsönhatásba lép vele vagy

valamilyen hatást idéz elő benne.
- A neurotranszmitterek kémiai hírvivők, amelyek elsősorban
az idegsejtek közti jeleket továbbítják, lehetővé téve az agy és az
 Felülkerekedni a testen

idegrendszer kommunikációját. Többféle neurotranszmitter létezik,

és inindegyik egy konkrét tevékenységért felelős. Van olyan, amelyik
I/gatja az agyat, van, amelyik lelassítja, és van olyan, amelyiktől
álmosnak vagy ébernek érezzük magunkat. A neurotranszmitterek
utasíthatják az idegsejtet, hogy szüntessen meg egy aktuális kap-
csolatot, vagy éppen erősítsen meg egy fennálló kapcsolatot. Még
arra is képesek, hogy megváltoztassák a küldött üzenetet, így más
üzenetet juttassanak el az összes kapcsolódó idegsejthez.
- A neuropeptidek - a második csoport - teszik ki az üzenetvivő
Ilgandumok jelentős részét. Többségük az agy hipotalamusz nevű
részében képződik (a legfrissebb kutatások szerint azimmunrendszer
ls elő tudja állítani őket). Ezek a vegyületek áthaladnak az agyalapi

míirigyen (hipofízisen), amely ekkor konkrét utasításokkal ellátott

kémiai üzenetet küld a testnek.
- A neuropeptidek a véráramon keresztül eljutnak a céljukhoz, és
csatlakoznak a különféle szövetek sejtjeihez (elsősorban a mirigyek-
hen), majd aktiválják a ligandumok harmadik csoportját, hormono- a

kat, ami tovább fokoz bennünk egy bizonyos érzést. A neuropeptidek

(s a hormonok azok a vegyületek, amelyek az érzéseinkért felelősek.

Most elég, ha a neurotranszmittereket kémiai hírvivőknek tekint-

Jük, amelyek elsősorban az agyból és az elméből származó informá-
vclIókathordoznak; a neuropeptideket kémiai jeladóknak, amelyek
hidat képeznek az agy és a test között, lehetővé téve ezáltal, hogy
úgy érezzük magunkat, ahogyan gondolkodunk; a hormonokat pedig
olyan vegyületeknek, amelyeknek elsősorban a testi érzésekhez van
közük.
Ila például szexuális fantáziát élünk át, mindhárom tényező
működésbe lép. Először ís, amikor gondolkodni kezdünk, az agyunk
neurotranszmittereket állít elő, amelyek bekapcsolnak egy neuronhá-
lózatot, és ez egy képet idéz elő az elmében. Ezeknek a vegyületeknek
köszönhetően aztán neuropeptidek kerülnek a véráramba. Ha elérik
u"nemi mirigyeket, akkor ezek a peptidek rácsatlakoznak a mirigy
szöveltének sejtjeire, és beindítják hormonrendszert.
a

A fantázia annyira valóságossá válik az elménkben, hogy a tes-

tünk elkezd felkészülni a tényleges szexuális élményre (még magának
 ENGEDD EL ÖNMAGAD!
www

A LIGANDUMOK AGYBAN ÉS TESTBEN

BETÖLTÖTT SZEREPÉNEK ÁTTEKINTÉSE
LIGANDUMOK Neurotranszmitterek
AZ AGYBAN

Neuropeptidek

A TEST HORMON- 6 —— —— Agyolopi mirigy

KÖZPONTJAI 4——— ———Tobozmirigy

Pajzsmirigy

Csecsemőmíirigy

Mellékvesék

4——-——— Emésztöőrendszeri mirigyek

e Nemi mirigyek

3B ábra. A neurotranszmitterek a neuronok közti különféle kémiai üzenetvivők.

A neuropeptidek kémiai hírvivők, amelyek a test különféle mirigyeinek azt jelzik,
milyen hormonokat termeljenek.

az eseménynek a bekövetkezte előtt). Ilyen erős kapcsolatban áll

egymással a test és az elme.
És ugyanígy, ha arra gondolsz, hogy vallatóra kell fognod ka-
maszkorú gyermekedet a kocsin keletkezett horpadást illetően,
a neurotranszmitterek elkezdik a gondolkodást az agyadban, így

létrejön benned egy mentális állapot, a neuropeptidek kémiai jel-

zéseket közvetítenek a test felé, és elkezded kissé izgatottnak érezni
magad. Amint a peptidek eljutnak a mellékvesékhez, arra késztetik
 Felülkerekedni a testen

őket, hogy adrenalin és kortizol nevű hormonokat válasszanak ki

- ez pedig határozottan feltüzel. Kémiai értelemben a tested készen
áll a harcra.

Gondolkodás és érzés körforgása

IIa másként kezdünk gondolkodni, agyi áramköreink annak meg-

felelő sorrendben, mintákban és kombinációkban kezdenek tüzelni,
amelyek aztán az ezeknek megfelelő mentális szintet alakítják ki.
IIa ezek a konkrét idegi hálózatok aktiválódnak, az agy olyan ve-
gyületeket kezd termelni, amelyek szignálja pontosan megfelel
a gondolatainknak, hogy úgy érezhessük magunkat, ahogyan gon-

dolkodunk.
Tehát ha nagyszerű, szeretetteljes vagy örömteli gondolataink
vannak, akkor nagyszerűnek, szeretetteljesnek és boldognak fogjuk
érezni magunkat. Ugyanez igaz akkor is, ha negatív, türelmetlen
vagy félelmetes gondolataink vannak. Ilyenkor egy pillanat alatt
negatívak, türelmetlenek leszünk, vagy félni kezdünk.
Létezik egyfajta szinkronicitás, amely pillanatról pillanatra jön
létre az agy és a test között. Mivel az agy folytonos kommunikációban
áll a testtel, tulajdonképpen amikor elkezdjük úgy érezni magunkat,
nhogy gondolkodunk, elkezdünk úgy is gondolkodni, ahogyan ér-
zünk. Az agy szüntelenül figyeli, hogyan érzi magát a test. A kémiai
visszajelzések alapján olyan további gondolatokat hoz létre, ame-
lyek olyan vegyületek termelődését idézik elő, amelyek megfelelnek
annak, ahogyan a test érzi magát, ezért először elkezdjük úgy érezni
magunkat, ahogy gondolkodunk, majd elkezdünk úgy gondolkodni,
nhogyan érziünk.
Urről később még bővebben fogok írni, de annyit már most meg-
érihetsz, hogy a gondolatok elsősorban az elméhez (és az agyhoz)
köthetők, míg az érzések a testhez. Ezért amikor a test érzései össz-
hanyba kerülnek egy bizonyos mentális állapotból származó gondolat-
tal, test és lélek egy egységként kezd működni. Azt pedig már tudjuk,
hogy amikor test és elme összhangban áll egymással, létrejön az, amit
sétállapotnak" hívunk. Mondhatnánk azt is, hogy a gondolkodás
és érzés, illetve az érzés és gondolkodás szüntelen folyamata teremt

meg egyltajta létállapotot, és ez hatással van a valóságunkra.

 ENGEDD EL ÖNMAGAD!
kh /

GONDOLKODÁS
ÉS ÉRZÉS
KÖRFORGÁSA

Gondolatok

JI
n
"sa

Aza gy andolatai . ,

JA —— —
LETÁLLAPOT
A test érzései

3C ábra. Az agy és a test közti neurokémiai kapcsolat. Amikor felbukkannak

bennünk bizonyos gondolatok, az agy olyan vegyületeket kezd termelni, amelyek arra
késztetik a testet, hogy pontosan úgy érezze magát, ahogyan az agy gondolkodik.
Ha aztán már úgy érzünk, ahogyan gondolkodunk, akkor elkezdünk úgy is
gondolkodni, ahogyan érzünk. Ez a szüntelen körforgás teremti meg azt,
amit , létállapotnak" hívunk.

A létállapot azt jelenti, hogy megszoktunk egy bizonyos mentá-

lis-emocionális állapotot, egy gondolkodásmódot és egyfajta érzésvi-
lágot, és személyiségünk szerves részévé vált. Ezért úgy jellemezzük
magunkat, ahogyan gondolkodunk (és érzünk), vagy amilyenek egy
adott pillanatban vagyunk. Diihös vagyok; szenvedek; lelkes vagyok;
bizonytalan vagyok; negatív vagyok...
Ha éveken keresztül ugyanazok a gondolataink, ebből adódóan
az érzéseink ís, és ezeknek az érzéseknek megfelelően gondolkodunk
(vagyis ördögi körbe kerülünk), akkor olyan memorizált létállapotot
teremtünk, amelyben egy ,,... vagyok" típusú állítást bátran abszo-
lútnak tekinthetünk. Ez azt jelenti, hogy elérkeztünk arra a pontra,
 Felülkerekedni a testen
W

amikor egy adott létállapottal azonosítjuk magunkat. Gondolataink és

érzéseink összeolvadtak,
Például azt mondjuk: mindig is lusta voltam; szorongó természetű
vagyok; rendszerint bizonytalan vagyok magamban; önértékelési problé-
máim vannak; türelmetlen és hirtelen haragú vagyok; nem vagyok egy
lángész; és így tovább. Ezen változtatni annyi, mint tetteinkkel megha-
ladni a memorizált érzéseinket.
Lássunk egy gyakorlati példát is! Képzeld el, hogy éppen munkába
igyekszel a kocsiddal, amikor eszedbe jut egy pár nappal korábbi heves
vita, amelyet az egyik kollégáddal folytattál. Miközben ezzel a sze-
méllyel és ezzel a konkrét élménnyel kapcsolatos gondolatok forog-
nak a fejedben, az agyad elkezd bizonyos vegyületeket kiválasztani,
amelyek bekerülnek a véráramba. Nagyon hamar elkezded magad
pontosan úgy érezni, ahogy gondolkodtál. Valószínűleg mérges leszel.
Tested azt az üzenetet küldi vissza az agyadnak: Igen, szörnyen
bosszús vagyok. Agyad, mivel szüntelenül kommunikál a testeddel,
és állandóan figyeli a belső kémiai változásokat, érzékeli az érzel-
meidben beállt hírtelen változást, és ez egy hatást vált ki benne.
Iinnek eredményeképpen elkezdesz másképp gondolkodni. (Abban
a pillanatban, amint elkezdesz úgy érezni, ahogy gondolkodsz, rögtön

elkezdesz úgy gondolkodni, anogyan érzel.) Anélkül, hogy tudatában

lennél, megerősíted magadban az érzést, mert dühös és frusztrált
gondolataid támadnak, amelyektől aztán még dühösebbnek és még
frusztráltabbnak fogod érezni magad. Lényegében az érzéseid átve-
szik az uralmat a gondolkodásod fölött. Immár a tested irányítja az
elmédet.
Ahogy folytatódik az ördögi körforgás, dühös gondolataid még
több kémiai jelzést küldenek a testednek, amelyek aktiválják a mel-
lékvesédet, és az elkezd a dühös érzéseidnek megfelelő vegyületeket
termelni. Kezded magad indulatosnak és agresszívnak érezni. A vér
az arcodba szökik, a gyomrod görcsbe rándul, a fejed lüktetni kezd,
Izmaid megfeszülnek. Ahogy ezek a felfokozott érzelmek elárasztják
a testedet és megváltoztatják a fiziológiáját, vegyületkoktél egy sor
a

agyi áramkört hoz működésbe, így elkezdesz az érzelmeiddel egy

szinten gondolkodni.
Köllégádat immár tucatnyi különböző módon szidalmazod, per-
szecsak gondolatban, Méltatlankodva felhánytorgatsz egy csomó régi
 ENGEDD EL ÖNMAGAD!

eseményt, amelyek igazolják jelenlegi zaklatottságodat, és gondolat-

ban már egy levelet fogalmazol, amelyben a kolléga fejére olvasod az
összes, valaha elkövetett bűnét. Mielőtt beérnél munkahelyedre,
a

képzeletben már a főnöknek is küldtél belőle egy másolatot. Mire

kiszállsz a kocsiból, már csak egy lépésre vagy attól, hogy gyilkos
düh támadjon benned. És már előttünk is áll düh mintaképe...
a

pedig az egész egyetlen gondolattal indult. Egy ilyen pillanatban

lehetetlennek tűnik, hogy a gondolatainkkal meghaladjuk az érzé-
seinket pontosan ezért olyan nehéz megváltozni.
A test és az agy közötti körkörös kommunikáció azt eredményezi,
hogy hajlamosak vagyunk előre kiszámítható módon reagálni az
ilyen helyzetekben. Kialakulnak bennünka jól ismert gondolati és ér-
zelmi mintázatok, tudattalanul és automatikusan viselkedünk, majd
teljesen beleragadunk ebbe a gyakorlatba. Így működik a kémiai , én".

Az elme uralja a testet? A test uralja az elmét?

Miért olyan nehéz megváltozni?

Képzeld el például, hogy édesanyád imádott szenvedni, te pedig
hosszú évek alatt, anélkül hogy tudatában lettél volna, megfigyel-
ted, hogy ezzel a viselkedésmintával mindig elérte, hogy megkapja,
amit akar. Tegyük fel továbbá, hogy neked magadnak is volt már
pár olyan élményed, amelyek jókora szenvedést okoztak. Ezek az
emlékek máigis bizonyos érzelmi reakciót váltanak ki belőled, amely
egy konkrét személyre, helyre és időpontra irányul. Éppen eleget
rágódtál a múlton ahhoz, hogy az ilyen emlékek könnyedén, akár
automatikusan felbukkanjanak benned. Most képzeld el, hogy már
húsz éve gyakorlod, hogyan gondolkodj és érezz, hogyan érezz és
gondolkodj a szenvedéssel kapcsolatban.
Sőt, ami azt illeti, már arra sincs szükség, hogy a múltbeli ese-
ményre gondolj, mert anélkül is ki tud benned alakulni az érzés.
Visszatérő gondolataiddal és érzéseiddel memorizáltad a szenvedést
— nemcsak
azokkal, amelyek ehhez a konkrét eseményhez köthetők,
hanem azokkal is, amelyek más eseményekhez kapcsolódnak. A ma-
gadról és az életedről alkotott gondolataid érzelmi színezetet kapnak,
mert áldozatnak érzed és sajnálod magad. Ha ügyanazokat a gondo-
latokat és érzéseket ismételgeted, amelyeket több mint húsz éven át
 Felülkerekedni a testen

dédelgettél, akkor a tested már teljesen arra van kondicionálva, hogy

szlute tudatos gondolkodás nélkül emlékezzen a szenvedés érzésé-
ie. Mostanra ez tűnik természetesnek és normálisnak. Ezvagy te.
ís valahányszor megpróbálsz megváltoztatni valamit magadban,
úgy fogod érezni, hogy az új út, amelyre ráléptél, visszakanyarodik
hozzád, és máris megint a régi énednél vagy.
A legtöbb ember viszont nincs tisztában azzal, hogy amikor va-
lnmilyen erős érzelmi töltettel bíró élményt idéznek fel magukban,
urra késztetik az agysejteket, hogy pontosan ugyanabban a sorrend-
hen és mintázatban tüzeljenek, mint korábban. Ezáltal egyre jobban
megerősödnek a régi áramkörök, és egyre szilárdabbá válik az agy
rögzült huzalozása. Ráadásul ugyanazok a vegyületek termelődnek
u testben és az agyban (különböző mértékben), mintha újra átélnék

ugyanazt az élményt. Ezek a vegyületek arra tanítják a testet, hogy

még jobban emlékezetébe vésődjön az adott érzés. gondolkodásból
A

és az érzésből származó vegyületek, valamint az együtt tüzelő és

összekapcsolódó idegsejtek arra kondicionálják az elmét és a testet,

hogy véges számú automatikus programot hajtson végre.
Képesek vagyunk rá, hogy egy-egy elmúlt eseményt újra meg
újra átéljünk, életünk során akkor több ezerszer is. Ez az öntudatlan
Ismétlés szoktatja rá a testet, hogy emlékezzék arra a bizonyos érzelmi
Allanotra — legalább annyira vagy még jobban, mint a tudatos elme.
Amikor a test jobban emlékszik valamire, mint a tudatos elme —
vagyis amikor a test válik elmévé —, azt szokásnak hívjuk.
A pszichológusok szerint mire elérjük harmincötödik életévün-
ket, egész sor viselkedést, attitűdöt, meggyőződést, érzelmi reakciót,
szokást, képességet, asszociatív emléket, kondicionált választ és észle-
lésinintát alakítunk ki magunkban, amelyek be vannak programozva
untuclatalattinkba. Immár ezek a programok irányítanak minket,
hiszen a test vette át az elme szerepét: a test elmévé vált.
Vz azt jelenti, hogy ugyanazokat a gondolatokat gondoljuk,
ugyanazokat az érzéseket érezzük, ugyanúgy viselkedünk, ugyan-
nzokban a dogmákban hiszünk, és ugyanúgy észleljük a valóságot.
Mire életünk feléhez érünk, énünk 95 százaléka öntudatlanul és
attomatlkusan futó programiná válik! — autót vezetünk, fogat mo-
sink, túlesszük magunkat, ha stresszelünk, aggódunk a jövőnk miatt,
kittlzáljak a barátainkat, panaszkodunk a socsunkra, hibáztatjuk
 ENGEDD EL ÖNMAGAD!
wp
aszüleinket, nem hiszünk magunkban, és ragaszkodunk a krónikus
boldogtalansághoz, hogy csak néhány dolgot említsek.

Gyakran csak látszólag vagyunk ébren

Könnyű belátnunk, hogy ha a test a tudatalattinkká válik, az olyan
helyzetekben, amikora test lesz az elme, a tudatos elmének már nem
sok köze van a viselkedésünkhöz. Amint valamilyen gondolatunk,
érzésünk vagy reakciónk támad, a test robotpilóta üzemmódba vált.
Elveszítjük a tudatosságunkat.
Nézzünk meg például egy édesanyát, aki éppen iskolába viszi a gye-
rekeket a kocsijával! Hogyan tud egyszerre megbirkózni a forgalommal,
rendet tenni a gyerekek között, sebességet váltani és segíteni a fiának
kifújni az orrát? A számítógépes programokhoz hasonlóan ezek a te-
vékenységek is automatikus funkciókká váltak, amelyek könnyedén
futnak maguktól is. Anyu teste ügyesen megold mindent, mert sok-sok
ismétlés során memorizálta, hogyan végezzen el mindent. Már nem
figyel rá tudatosan, hogyan teszi ezeket; megszokássá váltak.
Gondolj csak bele: az elménknek mindössze 5 százaléka tudatos,
és ez küzd 95 százaléknyi tudattalanul futó, automatikus program
ellen. Olyan jól memorizáltuk viselkedésformáinkat, hogy testtel és
elmével bíró automatákká váltunk. Ráadásul amikor a test olyannyi-
ra memorizál egy gondolatot, cselekedetet vagy érzést, hogy maga
a test válik az elmévé — amikor test és elme egy és ugyanaz -, akkor

egy olyan állapotba kerülünk, amelyben tulajdonképpen önmagunk

emléke vagyunk. Ha pedig harmincöt éves korunkra 95 százalé-
kunk nem más, mint önkéntelen program, memorizált viselkedés és
szokásszerű érzelmi reakció, akkor ebből az következik, hogy a nap
95 százalékát az öntudatlanság állapotában töltjük. Csak látszólag
vagyunk ébren. Juj!
Vagyis lehet, hogy valaki tudatosan boldog, egészséges vagy sza-
bad akar lenni, ám húszévnyi szenvedés élményével a háta mögött,
valamint a fájdalom és a szánalom vegyületeinek ördögi köre miatt
tudattalanul ahhoz szoktatta hozzá a testét, hogy a megszokott ál-
lapotban maradjon. Ha már nem vagyunk tudatában annak, hogy
mit gondolunk, teszünk vagy érzünk, akkor a megszokás állapotábar
vagyunk; elveszítettük a tudatitkat.
 Felülkerekedni a testen

A legnagyobb szokás, amellyel le kell számolnunk, az, hogy ön-

magunk vagyunk.

Amikor a test a főnök

Lássunk pár gyakorlati példát arra, amikor a test megszokás állapotá-
a

ban leledzik! Előfordult már veled, hogy tudatosan képtelen voltál fel-
idézni egy telefonszámot? Bármennyire is próbálod, még három szám-
jegyre sem tudsz visszaemlékezni, csak állsz a telefon előtt. Mégis, amikor
felveszed a kagylót, ujjaid automatikusan tárcsázzák a számot. Tudatos,
gondolkodó agyad nem emlékszik a számra, de olyan sokszor végrehaj-
tottad ezt mozdulatsort, hogy a tested már jobban emlékszik rá, mint
a

az agyad. (Ez példa azok számára lehet ismerős, akik hozzám hasonlóan
a

akkoriban nőttek fel, amikor a gyorstárcsázás vagy a mobiltelefon még

ismeretlen volt; a fiatalabbak a PIN-kódjuk vagy az internetes jelszavuk
felidézése során élhetnek át hasonló élményt.)
Emlékszem, az is többször előfordult velem a konditeremben, ahol
számzáras öltözőszekrényben volt a holmim, hogy edzés után annyira
fáradt voltam, hogy nem emlékeztem a számkombinációra. Csak bámul-
tam a zárat, és igyekeztem visszaemlékezni a három számra, de nem jutott
semmi az eszembe. Amikor azonban megpróbáltam beütni, mintegy
varázsütésre eszembe jutott a kombináció. Ilyesmi is azért történik, mert
valamit már annyiszor gyakoroltunk, hogy a testünk jobban emlékszik rá,
mint a tudatos elménk. A testünk, anélkül hogy ennek tudatában lennénk,
az elménkké vált.
Emlékezz vissza, hogy harmincöt éves korunkra énünk 95 százaléka
egy öntudatlan memóriarendszer része lesz, amelyben a test automatiku-
san futtatja az előre beprogramozott viselkedéseket és érzelmi reakciókat.
Más szavakkal: a test lesz a főnök.

Mulkor a szolgából úr lesz

Az Igazság az, hogy a test az elme szolgája. Ebből következően ha
a test veszi át az elme szerepét, akkor a szolga lesz az úr. A korábbi
ur a tudatos elme) pedig aludni tér. Az elme talán azt gondolja, hogy

még mindig ő tartja kézben a dolgokat, ám a test memorizált érzel-

a

meknek megfelelően befolyásolja az elme döntéseit.

 ENGEDD EL ÖNMAGAD!
kh A

Most tegyük fel, hogy az elme vissza akarja szerezni az uralmat.

Mit gondolsz, mit fog ehhez szólni a test? Azt mondja:
Hol voltál eddig? Menj vissza aludni! Én majd rendben tartom itta dol-
gokat. Benned nincs meg az akaraterő, a kitartás, a figyelem, hogy elvégezd
mindazt, amit én mindaddig egyedül csináltam, amíg te öntudatlanul
az én utasításaimat követted. A hosszú évek alatt még a receptoraimtat is
megváltoztattam, hogy jobb szolgálatot tegyek neked. Azt hitted, te vagy
a főnök, pedig egész végig az én befolyásom alatt álltál, és ét késztettelek
arra, hogy olyan döntéseket hozz, amelyektől kellemes és jól ismert érzések
támadnak benned.
És amikor a tudatos 5 százalék szembeszáll a tudattalan, auto-
matikus programokat futtató 95 százalékkal, akkor ez a 95 százalék
annyira érzékenyen reagál, hogy elég egyetlen kósza gondolat vagy
egyetlen apró lökés a külső környezetből, és az automatikus program
máris újra beindul, mi pedig visszazökkenünk a régi kerékvágásba —
ugyanazok lesznek a gondolataink, ugyanazok a tetteink, mégis azt
várjuk, hogy valami más történjet az életünkben.
Ha megpróbáljuk visszaszerezni az uralmat, a test arra biztatja
az agyat, hogy kezdjen el lebeszélni minket a tudatos céljainkról.
A belső hangok számtalan jó okot sorakoztatnak fel, hogy miért ne
tegyünk semmi szokatlant, miért ne lépjünk ki abból a megmere-
vedett állapotból, amelyhez annyira hozzászoktunk. A test ismeri
minden gyönge pontunkat, és fel is használja ellenünk mindet,
egyiket a másik után.
Agyunkban vészforgatókönyveket készítünk, hogy ne kelljen
megpróbálnunk felülemelkedni az ismerős érzéseken. Hiszen ami-
kor megpróbáljuk megdönteni a belső kémiai rendet — amely már
második természetünkké vált -—, a testben káosz lesz úrrá. Állandó
-
belső győzködését szinte ellenállhatatlannak érezzük és ennek igen
gyakran az lesz a vége, hogy behódolunk neki.

Lépj be a tudatalattiba, és változtasd meg!

A tudatalatti csak annyit tud, amennyit beleprogramoztál. Megtör-
tént már veled, hogy gépeltél a laptopodon, és hirtelen elkezdtek rajta
futni olyan automatikus programok, ainelyekre semmi befolyásod
nem volt? HW megpróbálod a tudatos elmévet teállítánt a testedben
 Felülkerekedni a testen

tárolt, automatikus, tudattalan programokat, az olyan, mintha rá-

kiabálnál a megvadult számítógépre, miközben számos program
fut rajta, és egyre több ablak ugrik fel, neked meg esélyed sincs rá,
hogy megbirkózz velük: Hé! Hagyd abba! Ezt egy számítógép még
csak észlelni sem fogja. Mindaddig folytatja dolgot, amíg közbe
a

-
nem avatkozol amíg be nem lépsz az operációs rendszerbe és nem
módosítod a beállításokat.
Ebbőla könyvből meg fogod tanulni, hogyan léphetsz be a tudat-
alattiba, és hogyan programozhatod át új stratégiákra. Lényegében
meg kell tanulnod elfelejteni, amit megtanultál, vagyis fel kell bon-
tani a régi gondolkodási és érzelmi minták huzalozását, és újra kell
tanulnod őket, újra be kell huzaloznod az új gondolkodási és érzelmi
mintákat, az alapján, aki lenni szeretnél. Ha a testedet hozzászoktatod
egy új elméhez, akkor a kettő már nem tud majd egymás ellenében
-
működni harmóniát kel! kialakítaniuk. Ekkor jön el a változás...
önmagad megteremtése.

Bűnös, amíg be nem bizonyosodik az ártatlansága

Nézzünk egy példát a való életből, hogy lásd, mi történik, amikor
úgy döntünk, szakítunk valamely memorizált érzelmi állapottal, és
megváltoztatjuk az elménket. Azt hiszem, mindannyian ismerjük
a bűntudat érzését. Ezért ezt fogom használni, hogy egy gyakorlati

példán keresztül mutassam be, miként dolgozik ellenünk a gondolko-

dás és érzés körforgása. Azután megnézzük, milyen erőfeszítéseket tesz
a test és az agy, hogy megőrizze az irányítást, és fenntartsa ezt a ne-

gatív létállapotot.
Képzeld el, hogy gyakran érzel bűntudatot. Ha valami rosszul
sül el egy kapcsolatban - például félreértés történik, valaki ok nélkül
a másikon tölti ki a haragját, vagy bármi más -, az a vége, hogy ön-

magadat kezded hibáztatni, és ettől rosszul érzed magad. Képzeld el,

hogy olyan vagy, mint azok, akik folyton azt mondogatják, hangosan
vagy nagukban: Ér tehetek róla.
Ila ezt húsz éven keresztül csinálod, már automatikusan
hűntudatot érzel, és maguktól támadnak ilyen gondolataid. Megte-
rentetted magadnak a bűntudat környezetét. Ehhez további tényezők
15 hozzájárulnak, de niost maradjunk annál, hogyan alakítja ki
 ENGEDD EL ÖNMAGAD!
kh /
a gondolkodás és az érzés a bűntudat létállapotát benned és a kör-
nyezetedben.
Valahányszor eszedbe jut a bűntudat gondolata, olyan jelzést
küldesz a testednek, amely arra készteti, hogy bizonyos vegyületeket
válasszon ki, amelyek aztán előidézik a bűntudat érzését. Olyan sok-
szor történt már ez meg, hogya sejtjeid valósággal úsznak a bűntudat
vegyületeiben.
A sejtek receptorai úgy módosulnak, hogy be tudják fogadni és
fel tudják dolgozni ezt a bizonyos kémiai információt, a bűntudatét.
A sejteket elárasztó hatalmas bűntudatot lassan elkezdik normálisnak
érezni, végül pedig azt, amit a test normálisnak érzékel, kellemesnek
fogják értelmezni. Olyan ez, mintha éveken át a repülőtér mellett
élnél. Annyira hozzászoksz a zajhoz, hogy tudatosan már meg sem
hallod, csak ha egy lökhajtásos gép a szokásosnál mélyebbre eresz-
kedik, és motorok dübörgése annyival hangosabb a megszokottnál,
a

hogy felfigyelsz rá. Ugyanez történik a sejtjeiddel is. A fentiek ered-

ményeképpen szó szerint érzéketlenné válnak a bűntudat kémiai
érzésére; legközelebb már sokkal erősebb, hatalmasabb érzelemre van
szükség ahhoz, hogy meghaladja az ingerküszöbüket, és reagáljanak
rá. Ha pedig ez nagyobb , dózisú" bűntudatvegyület felkelti a test
a

figyelmét, a sejtek ugyanúgy ,felélénkülnek", mint ahogy a reggeli

kávé élénkíti fel a koffeinfüggőt.
Amikor pedig elérkezik a sejtek életének vége, és kettéosztód-
nak, az új sejtek receptorainak már nagyobb lesz az ingerküszöbük,
tehát csak nagyobb mértékű bűntudat tudja majd bekapcsolni őket.
A testnek most már erősebb érzelmi rohamra lesz szüksége, hogy
egyáltalán érezze, életben van. Bűntudatfüggővé váltál, és ezt csak
magadnak köszönheted.
Ha azután bármi rosszul sül el az életben, automatikusan ma-
gadat okolod miatta. Ez azonban immár normálisnak tűnik. Nem
is kell tudatosan a bűntudatra gondolnod - anélkül is bűnösnek
érzed magad. Az elméd nem tud róla, hogy tetteiddel és szavaiddal
a bűntudatodat fejezed ki, a tested pedig egyenesen érezni akarja azt
a bűntudatszintet, amelyhez hozzászokott, hiszen erre kondicionáltad.
Nem is tudod, de a leggyakrabban bűntudatot érzel magadban — tes-
ted bííntudat-elmévé vált.
Csak akkor tűnik fel, mennyire a személyiséged szerves részévé
 Felülkerekedni a festen

vált ez tulajdonság, amikor mondjuk egy barátod felhívja a fi-

a

gyelmed, hogy nem kellett volna bocsánatot kérned a boltban az

cladótól, amiért rosszul adott vissza neked. Tegyük fel, hogy ettől egy
pillanatra megvilágosodsz, és hirtelen azt gondolod: Igen, igaza van!
Miért mentegetőzöm egyfolytában? Miért én vállalom a felelősséget min-
denki ballépéséért? Végiggondolod, hogy a múltban örökké , bű bűnösnek
vallottad magad", aztán azt mondod magadban: Mától leszokom arról,
hogy mindenért magamat hibáztassam, és kifogásokat keressek mások
helytelen viselkedésére. Meg fogok változni.
Döntésed miatt tehát nem lesznek többé olyan gondolataid,
unelyek a régi érzéseket hívnák életre, és fordítva. Megfogadod azt
Is, hogy ha mégis megbotlanál, figyelmezteted magadat a célodra,
cs nem vádolod magad. Eltelik egy-két óra, és egész kitűnően érzed
magad. Azt mondod magadban: Ejha, ez tényleg működik!
Sajnosa testi sejtjeid kevésbé lesznek elragadtatva. Az évek során
arra szoktattad őket, hogy több érzelmi molekulát igényeljenek (a mi
esetünkben bűntudat-molekulát), hogy kielégítsék kémiai igényeiket.
Arra tanítottad a tested, hogy memorizált kémiai folytonosságként
éljen, most azonban véget akarsz vetni ennek, megtagadod tőle a ké-
mlai szükségleteit, és szembefordulsz a tudatalatti programjával.
A test ugyanúgy válik függővé a bíűíntudattól vagy bármilyen
más érzelemtől, mint ahogy a drogfüggőség alakul ki.? Eleinte csak
egy kevés érzelemre/drogra van szüksége; később érzéketlenebbé
válik, és egyre több kell neki ahhoz, hogy ugyanazt érezze. Ha
niegpróbálod megváltoztatni az érzelmi mintákat, az olyan, mintha
elvonókúrán lennél.
ta a sejtek már nem kapják meg az agytól megszokott bűntudat-
a

jelzéseket, elkezdenek hangot adni az aggodalmuknak. Korábban

a test és az elme együttműködött annak érdekében, hogy létrehozza

a bűutudat mentális állapotát; most már azonban nem így gondol-

kodsz és érzel, nem így érzel és gondolkodsz. Az a szándékod, hogy

pozltívabb gondolataid legyenek, ám a test még mindig bűntudatos
gondolatokon alapuló érzéseket akar produkálni.
Képzeld el úgy ezt az egészet, mint valami rendkívül specializált
szerelőszalagot. Agyad arra programozta a tested, hogy egyetlen fajta
alkatrészt Togadjon el, és azt illessze a szerelősorban a helyére. Most
pedig hirtelen másfajta alkatrészt küldesz oda neki, és ezt nem tudja
 ENGEJDD EL ÖNMAGAD!

odailleszteni, ahová a ,bűnitudat-alkatrészt" szokta. Beindul a vész-

jelzés, és az egész művelet leeáll.
A sejtjeid mindig figyerlemmel kísérik, mi történik az agyban
és az elmében; a test a legjovbb gondolatolvasó. Most tehát az összes
sejt abbahagyja, amit épperm csinál, az agyra szegezi a tekintetét, és
így szól:
Most meg a csuda folyik: odafent? Eddig ragaszkodtál hozzá, hogy
bűntudatot érezzünk, és ini érveken keresztül hűségesen követtük is a pa-
rancsaidat! Anélkül hogy tuditad volna, az ismétlődő gondolataidból és
tetteidből bevéstünk magunk:ba egy bűntudat-programot. Megváltoztat-
tuk a receptoraiukat, hogy az elmédet tiikrözzék vissza — változtattunk
a kémiai összetételünkön, csaak liogy automatikusan bűnösnek érezhesd
magad. Fenntartottuk a belső kémiai rendet, függetlenül az életed kilső
körülményeitől. Aunyira hozzászoktunk inár ehhez a kérniai rendhez, hogy
az új létállapotodat szokatlaranak, kellemetlennek érezzük. Kérjiik vissza
azt, amit már ismerünk, anmai előre kiszámítható, amit természetesnek
érzünk. Hirtelen, egyik pillanatról a másikra meg akarsz változni? Ebbe
nem fogunk belemenni!
A sejtek tehát összedugják a fejüket, és így szólnak: Küldjünk
tiltakozó üzenetet az agynak! De óvatosnak kell ám lenniuk, mert azt
akarjuk, hogy azt higgye, igaazából ő a felelős ezekért a gondolatokért.
Neltogy megtudja, hogy a mi kezünk van bente! A sejtek ezért most
SÜRGŐS jelzésű üzenetet küldenek a gerincvelőn keresztül, egye-
nesen a gondolkodó agy felszínére. Ezt hívom én ,gyors sávnak",
mert az üzenet pillanatok alatt egyenesen a központi idegrend-
szerbe jut.
Miközben ez történik, a testben található kémiai vegyületeknek —
a bűntudat vegyületeinek — csökkeni a szintjük, mert már nem a meg-
szokott módon gondolkodsz és érzel. Ez a csökkenés azonban nem
kerüli el az agy figyelmét. Az agy hipotalamuszában lévő érzékelő
szintén riasztást ad ki, ezzel az üzenettel: Csökken a kéntiai vegyületek
szintje! Többet kell előállítaniink belőliik!
A hipotalamusz tehát azt az üzenetet küldi az hogy térjen
vissza megszokott kerékvágásba. Ez a , lassú sáv",agynak,
a mert hosszabb időt
vesz igénybe, hogy a kémiai anyagok bekerüljenek a véráramba. A test
vissza akar térni memorizált kémiai énjéhez, ezért arra ösztönöz,
a

hogy térj vissza korábbi gondolataidhoz és érzéseklhez.,

 felülkerekedni a teslen

A lassú és a gyors sejtválasz egyszerre megy végbe, te viszont

vsak azt veszed észre, hogy efféle gondolatok kezdenek kavarogni
n tejedben: Ma már fáradt vagyok. Majd holnap elkezdem. A holnap

lubb nap lesz. De tényleg, ráérek később. Vagy a kedvencem: Ezt nem
éizem helyesnek.
Ia ez nem működik, jön a következő alattomos támadás. A test-
eline szeretné újra magához ragadni az irányítást, ezért elkezd egy
klesit csipkelődni: Nem baj, ha kicsit rosszul érzed most magad. Az apád
teltet róla. Nem érzed rosszul magad amiatt, amit a múltban tettél? Hát
vlzseáljuk már nieg egy kicsit jobban a múltadat, akkor majd eszedbe jut,
miért vagy most ilyen! Nézd meg magad — egy csődtömeg vagy, egy örök
vesztes. Szánalmas vagy és gyönge. Az életed katasztrófa. Soha
nem fogsz
megváltozni. Túlságosan hasonlítasz az anyádra. Legjobb lesz, ha abba is
hagyod a próbálkozást. Miközben így ostorozod magad, a test arra csá-
hítJa az elmét, hogy térjen vissza abba az állapotba, amelyet öntudat-
] nemorizált. A racionalitás
I, szintjén ez teljesen abszurd. Bizonyos
szinten azonban egyértelműen jó érzés, ha rosszul érezzük magunkat.
Abban a pillanatban, amint meghallod ezeket a vezérhangokat,
elhiszed ezeket a gondolatokat, és úgy reagálsz rájuk, hogy a régi,
megszokott érzések támadnak fel benned, bekövetkezik a mentális
nnttiézia, és elfeledkezel eredeti célodról. Az a vicces, hogy konkrétan
hlmi kezdesz abban, amit a test mondat az aggyal. Visszasüllyedsz
uz atttomatikus programba, és visszatérsz a régi énedhez.
Az emberek többsége számára ismerős ez a forgatókönyv. Ugyanez
n helyzet, bármilyen szokással próbálunk is leszámolni. Legyen szó

(
Igurettáról, csokoládéról, alkoholról, vásárlásról, szerencsejátékról
vigy körömrágásról, abban a pillanatban, amint felhagyunk a meg-
szokolt tevékenységgel, káosz lesz úrrá a testen és a lelken. Gondo-
latalnkat legbelül azonosítjuk azzal az érzéssel, hogy milyen lenne,
Int megadnánk magunkat a csábításnak. Ha pedig tényleg elbukunk,

ugyanazok a következmények jelentkeznek az életünkben, mert a test

és az elme szembekerül egymással. Gondolataink és érzéseink egymás
ellenében dolgoznak, és ha a test válik az elmévé, mindigis áldozatul
lapunk esni az érzéseinknek.
Mindaddig, amíg a megszokott érzéseinket barométernek hasz-
náljuk, amíg a változni akarásra adott visszajelzésnek értelmezzük
Aket, le fogjuk magunkat beszélni a nagyszerűségről. Soha nem
 ENGEDD EL ÖNMAGAD!

leszünk képesek gondolatainkkal meghaladni a belső környezetün-

ket. A múltbeli negatív eredményeken kívül nem leszünk képesek
meglátni semmilyen más lehetséges eredményt. Ekkora hatalma van
felettünk a gondolatainknak és az érzéseinknek.

A segítség csak egy gondolatnyira van

A következő lépés afelé, hogy leszokjunk arról, hogy önmagunk

vagyunk, az, ha megértjük, mennyire fontos megoldanunk, hogy
atest és a lélek együttműködjön, és megtörnünk a bűntudatos,
szégyenteljes, dühös és depresszív létállapot folytonosságát. Nem
könnyű ellenállni a test azon követelésének, hogy állítsuk vissza
a régi, egészségtelen rendet, ám a segítség mindössze egy gondolatnyi

távolságra van.
A következő oldalakat elolvasva megtanulod majd, hogy a valódi
változáshoz elengedhetetlen, hogy , elfelejtsük" a személyiségünk
részévé vált érzelmet, és a testünket hozzászoktassuk egy új elméhez.
Könnyen elveszíthetjük a reményt, ha rájövünk, hogy érzelme-
ink kémiailag egy olyan létállapothoz szoktatták a testünket, amely
sokszor a düh, a féltékenység, a neheztelés, szomorúság és hasonlók
a

terméke. Hiszen mondtam már, hogy ezek a programok, ezek a haj-

lamok a tudattalanban vannak eltemetve.
A jó hír az, hogy tudatosíthatjuk magunkban ezeket a tenden-
ciákat. A következő oldalakon ezt részletesebben kifejtem. Egyelőre
csak remélem, hogy el tudod fogadni, hogy a személyiséged megvál-
toztatásához meg kell változtatnod a létállapotodat, amely szorosan
kapcsolódik a bevésődött érzelmekhez. Ha a negatív érzelmek be
tudnak épülni a tudatalattid operációs rendszerébe, akkor a pozitívak
is be tudnak.

A tudatos pozitív gondolkodás önmagában nem

elegendő
negatív érzelmeink legyőzéséhez

Mindnyájunkkal előfordult már, hogy tudatosan kijelentettük: Bol-

dog akarok lenni. Mindaddig azonban, amíg a test ettől eltérő utasí-
tásokat kap, továbbra is a bűntudat, a szorongás és a szomorúság
programja fut rajta,
 Felülkerekedni a testen

Lehet, hogy a tudatos, értelmes elme boldog akar lenni, ám a test

hosszú éveken keresztül másra lett programozva. Hiába hirdetjük
azt a hordóról szónokolva, hogy a változás a legjobb érdekeinket
szolgálja, ha zsigeri szinten képtelenek vagyunk előidézni a valódi
boldogság érzését. Ez azért van, mert test és elme nem működik
együtt. A tudatos elme egy bizonyos dolgot akar, ám a test valami
másra törekszik.
Ha már évek óta csak negatív érzéseink vannak, akkor ezek az érzé-
sek egy automatikus létállapotot teremtettek nekünk. Kimondhatjuk,
hogy tudat alatt boldogtalanok vagyunk, igaz? Testünk a negatívum-
hoz lett hozzászoktatva; jobban tudja, hogyan legyen boldogtalan,
mint amennyire a tudatos elménk tudja, hogyan legyen boldog. Gon-
dolkodnunk sem kell azon, hogyan legyünk negatívak. Egyszerűen
csak tudjuk, hogy ilyenek vagyunk. Hogyan tudná akkor a tudatos
elménk átvenni az irányítást az ilyen tudattalan hozzáállás felett?
Egyesek szerint a , pozitív gondolkodás" a megoldás. Szeretném
egyértelművé tenni, hogy a pozitív gondolkodás önmagában sosem
[log működni. Rengeteg úgynevezett pozitív gondolkodó egész éle-
tében negatívan érezte magát, és most megpróbál pozitívan gondol-
kodni. Egyfajta polarizált állapotban vannak, amelyben megpróbálnak
egy bizonyos módon gondolkodni, hogy felülírják magukban azt az
érzést, amit legbelül éreznek. Tudatosan egy bizonyos módon gon-
dolkodnak, de valójában éppen az ellenkezőjét élik. Ha a test és az
vhne szemben áll egymással, sola nem következik be változás.

A bevésődött érzések arra korlátoznak minket, hogy

üjrateremtsük a múltat
Az. érzelem nem más, mint egy múltbeli tapasztalat/élmény vég-
eredménye.
lla éppen egy élmény kellős közepén vagy, az agy életbevágó
hilormációkat kap a külső környezetből az öt különböző érzékelés (a
látás, a szaglás, a hallás, az ízlelés és a tapintás) útján. Ezek a szenzo-
ros adatok összeadódnak, elérik az agyat, ott feldolgozásra kerülnek,
majd egyes neuronhálózatok bizonyos mintákba rendeződnek, ame-
lyek a külső eseményt tükrözik vissza. Abban a pillanatban, amikor
eszek az idegsejtek a helyükre kerülnek, az agy bizonyos vegyületeket
 ENGEDD EL ÖNMAGAD!

szabadít fel. Ezeket a vegyületeket hívjuk , érzésnek" vagy ,érze-

lemnek". (Ebben a könyvben az érzés és az érzelem szót egymással
felcserélhető kifejezésekként használom, mert a jelentésük elég közel
áll ahhoz, hogy ne veszélyeztesse a megértést.)
Amikor ezek az érzelmek elárasztják kémiai vegyületekkel a tes-
ted, változást veszel észre a belső rendben (másképp kezdesz gondol-
kodni és érezni, mint egy perccel azelőtt). Ha észreveszed ezt a belső
állapotodban bekövetkezett változást, természetesen elkezded keres-
ni, hogy ki vagy mi idézte azt elő a külső környezetedből. Ha sikerül
azonosítanod, hogy a külvilág mely eleme idézte elő a belső változást,
akkor ezt az eseményt önmagában emléknek hívjuk. Neurológiai és
kémiai értelemben az agyba és a testbe kódolod ezt a környezeti in-
formációt. Így jobban tudsz emlékezni a tapasztalataidra, mert az is
eszedbe jut, hogyan érezted magad az esemény megtörténtekor - az
érzések és érzelmek tehát az eddigi tapasztalataid kémiai emlékei.
Tegyük fel például, hogy a főnököd késve érkezik a teljesítmény-
értékelésedre. Azonnal észreveszed, hogy el van vörösödve, sőt
egyenesen bosszús. Ahogy nagy hangon belekczd a mondókájába,
érzed, hogy fokhagymaszagú a lehelete. Azzal vádol, hogy aláásod
a tekintélyét a többi alkalmazott előtt, és közli, hogy nem fognak

előléptetni. Ebben a pillanatban nyugtalannak érzed magad, remeg

a térded, szíved pedig elkezd kalimpálni. ljedt vagy, dühös, és úgy
érzed, elárultak. Az érzékszervi információk összessége — mindaz,
amit látsz, hallasz, érzel és tapintasz — változást idéz elő a belső álla-
potodban. Ezt a külső élményt összekapcsolod a belső változással,
és ez a tapasztalat beléd ivódik.
Hazamész, és gondolatban újra meg újra lejátszódik benned ez
az élmény. Minden alkalommal újra felidéződik benned a vádasko-
dás, a főnököd félelemkeltő tekintete, az ordibálása és mindaz, amit
mondott, de még a fokhagymaszag is. Ettől megint csak ijedtnek és
dühösnek érzed magad; agyad és tested megint előállítja ugyanazokat
a vegyületeket, mintha a teljesítményértékelés tovább folytatódna.
Mivel a tested azt hiszi, hogy újra és újra ugyanabban az élményben
van része, arra kondicionálod magad, hogy a múltban élj.
Vigyük egy kicsit tovább ezt az eszmefuttatást! Képzeld el úgy
a tested, mint egy tudattalan elmét vagy egy tárgyilagos szolgát, aki

hűségesen végrehajtja a tudatod parancsalt, Annyira tárgyilagos, hogy

 Felülkerekedni a testen

nem is tudja, mi a különbség a külvilágból származó élményekből

fakadó érzelmek és azok között, amelyeket kizárólag a belső gondo-
lataid hoznak létre. A test számára e kettő egy és ugyanaz.
Mi van akkor, ha a gondolkodás és érzés eme körforgása, amely
szerint elárultak, éveken keresztül tart? Ha folyton ezen a főnökkel
átélt élményen rágódsz, és napról napra mindig a jól ismert érzéseket
éled újra, akkor a testednek folyamatosan olyan kémiai jeleket kül-
Jesz, amelyek a múlthoz kötik. Ez a kémiai folytonosság azt hamis
a

hilet plántálja a testbe, hogy még mindig a múltat tapasztalja meg,

ezért a test egyre csak ugyanazt az érzelmi élményt éli át, újra meg
újra. Ha bevésődött gondolatok és érzések folyamatosan arra kész-
a

tetik a testedet, hogy ,a múltban éljen", akkor azt is mondhatnánk,

hogy a test múlt emlékezetévé válik.
a

Ha az árulás bevésődött érzései már évek óta vezérlik a gondo-

lutaidat, akkor a tested az elmúlt időszakban, az év minden hetének
minden napján, napi huszonnégy órában a múltban élt.
Tudjuk jól, hogy amikor ugyanazokat az érzéseket teremtjük
magunkban újra, mindaddig, amíg gondolatainkkal már nem tudjuk
telitlmúlni az érzéseinket, akkor az érzelmeink válnak a gondolkodás
eszközévé. És mivel érzéseink a korábbi tapasztalataink bevésődései,
u múltban gondolkodunk. A
kvantumtörvény miatt pedig továbbra
Is a múltat teremtjük magunknak.

A lényeg az, hogy a legtöbb ember a múltban létezik, és nem

hajlandó egy új jövőben élni. Miért? Mert a test annyira hozzá van
szokva, hogy memorizálja a múlt kémiai emlékeit, hogy megszokja
ezeket az érzéseket. A szó szoros értelmében rászokunk ezekre az
lsinerős érzésekre. Ezért amikor a jövőbe akarunk tekinteni, és új táv-
lutokról álmodozunk a nem is oly távoli valóságunkban, akkora test,
wnelynek az érzés a valutája, ellenáll a hirtelen irányváltoztatásnak.
A személyiségünk megváltoztatásához ezt a nagy feladatot kell le-
KMiizdenünk. Rengetegen harcolnak azért, hogy más jövőt teremtsenek
nuguknak, de képtelennek bizonyulnak arra, hogy felülemelkedjenek
uzon, hogy az emlékeikben milyennek érzik magukat. Még akkor is,
ha vágyunk az ismeretlen kalandokra, és új eljövendő lehetőségekről
álmodozunk, úgy tűnik, mindig vissza kell zuhannunk a múltba.
Az, érzések és az érzelmek nem rossz dolgok. Ezek a tapasztalás
véptermékel, Ha azonban mindig ugyanazokat éljük újra, akkor nem
 ENGEDD EL ÖNMAGAD!
www

tudunk új tapasztalatokra szert tenni. Ismersz olyan embereket, akik

állandóan ,,a régi szép időkről" beszélnek? Ők valójában azt mondják:
Semmi új neni történik az életemben, ami ösztönzőleg hatna az érzel-
meimre; ebből következően a múlt dicső pillanatainak felidézésével kell
megerősítenemi magam. Ha abban hiszünk, hogy a gondolatainknak
bármi közük van a sorsunkhoz, akkor teremtőként csak körbe-körbe
járunk.

A belső környezet irányítása —

A genetika mítosza
A valóság kvantummodelljének változás összefüggésének ecse-
és a
telésekor mindeddig elsősorban az érzelmekre, az agyra és a testre
szorítkoztam. Láttuk, hogy a test által memorizált visszatérő gon-
dolatokon és érzelmeken való felülemelkedés elengedhetetlen, ha
szakítani akarunk azzal a szokással, hogy önmagunk vagyunk.
Ennek a szokásnak a felszámolásában a fizikai egészségünk is
nagy szerepet játszik. Kétségtelen, hogy a legtöbb ember a megvál-
toztatandó dolgok listáján igen előkelő helyre sorolja az egészség-
ügyi kérdéseket. Ha pedig arra kerül a sor, hogy min szeretnénk
változtatni egészségünk szempontjából, akkor szóba kell hoznunk és
le kell döntenünk egy hiedelmet: azt a mítoszt, amely szerint a be-
tegségekért a gének a felelősek, vagyis genetikai determinizmust.
a

Ismertetni fogok egy tudományos elméletet is, amely valószínűleg

új lesz számodra: az epigenetika tudományát, vagyis azt, hogyan
lehet a sejteken kívülről szabályozni a géneket — vagy pontosab-
ban megfogalmazva, azoknak a genetikai funkcióváltozásoknak
a tanulmányozását, amelyek úgy következnek be, hogy a DNS-lánc
nem változik meg.?
Ahogy képesek vagyunk új élményeket teremteni magunknak
(mint a lányom is tette), úgy át tudjuk venni az irányítást az életünk
egy rendkívül fontos része fölött is — afölött, amit rendszerint a ge-
netikai végzetünknek vélünk. A későbbiekben azt is meglátod majd,
hogy a gének és a génkifejeződés ismerete nem feltétlenül szükséges
ahhoz, hogy megértsd, miért belülről kell indítani a változást.
A tudomány korábban azt állította, hogy a legtöbb belegsé-
günkért a génjeink felelősek. Néhány évtizeddel ezelőtt azonban
 Felülkerekedni a testen

a tudományos világ úgy mellékesen megjegyezte, hogy tévedett, és

bejelentette, hogy a környezet - azáltal, hogy aktiválni és deaktiválni
képes bizonyos géneket - a legfontosabb tényező a betegségek kiala-
kulásában. Ma már tudjuk, hogy az összes betegség kevesebb mint 5
százaléka vezethető vissza egy adott gén rendellenességére (például
a Tay-Sachs-szindróma vagy a Huntington-kór), míg a betegségek

95 százaléka az életmódból, a tartós stresszből és káros környezeti

hatásokból eredeztethető."
A külső körülményekből adódó tényezők azonban még nem
jelentenek mindent. Mi a magyarázat például arra, hogy ha két
embert ugyanazoknak a káros külső körülményeknek teszünk ki,
az egyik megbetegszik, a másik pedig nem? Miként lehet az, hogy
ha valaki disszociatív személyiségzavarban szenved, akkor az egyik
személyisége esetleg súlyosan allergiás valamire, míg a másik,
ugyanabban a testben élő személyisége immunis ugyanarra az an-
tligénre vagy ingerre? Hogy lehet az, hogy a legtöbb egészségügyi
dolgozó napi szinten ki van téve a kórokozóknak, mégsem beteg
egyfolytában?
Számos esettanulmányt készítettek már egypetéjű ikrekről (akik
ugyanazzal a génállománnyal bírnak), akiknek nagyon eltérő tapasz-
talatokban volt részük az egészség és az élethossz tekintetében. Gyak-
ran előfordult például, hogy egy bizonyos, a családjukban előforduló
hetegség az ikerpár egyik tagjánál megjelent, de másiknál nem.
a

Ugyanazok a gének, eltérő eredmények."

Vajon lehetséges-e, hogy ezen esetek mindegyikében annak
a félnek, aki egészséges maradt, olyan kiegyensúlyozott, egységes és

életerős volt a belső rendje, hogy hiába volt a teste ugyanazoknak

u kockázatos környezeti tényezőknek kitéve, a külső
körülmények
nem gyakoroltak hatást a génkifejeződésére, így gének nem kaptak
a

lelet, hogy létrehozzák a betegséget?

Tény, hogy a külső körülmények hatással vannak a belső kör-
nyezetünkre. Lehetséges-e azonban az, hogy ha megváltoztatjuk
helső létállapotunkat, felül tudunk emelkedni a stresszt okozó, káros
környezeti hatásokon, így bizonyos gének nem aktiválódnak? Lehet,
hagy nem tudjuk a külső környezet minden egyes tényezőjét az irányí-
tásunk alá vonni, de arra minden bizonnyal megvan a lehetőségünk,
hagy iz belső környezetünket mi Irányítsuk,
 ENGEDD EL ÖNMAGAD!

Gének A múlt körülményeinek emlékei

Ha meg akarom magyarázni, hogyan tudjuk uralmunk alatt tartani
a belső környezetünket, szólnom kell pár szót a gének természetéről,

amelyek akkor fejeződnek ki a testben, amikor a sejtek a fehérjéket

(proteineket), az élet építőkockáit állítják elő.
A test egy proteingyár. Az izomsejtek izomproteint állítanak elő,
amelyeket aktinnak és miozinnak hívunk, a bőrsejtek bőrproteint
gyártanak, amelyeket kollagénnek és elasztinnak hívunk, gyomorban
a

pedig gyomorproteinek képződnek, amelyeket eszimeknek nevezünk.

A test legtöbb sejtje állít elő proteineket, mégpedig úgy, ahogy a gének
utasítják. Az egyes gének bizonyos fajta proteineket előállító sejteken
keresztül fejeződnek ki.
A legtöbb élő szervezet fokozatos génmódosulások során alkal-
mazkodik a környezeti tényezőkhöz. Ha például egy organizmus mos-
toha körülmények közé kerül — hőmérsékleti szélsőségek, veszélyes
ragadozók, gyors zsákmányállatok, pusztító szelek, erős áramlatok
és így tovább -, a túlélés érdekében arra kényszerül, hogy felülkere-

kedjen a külvilág ellenséges erőin. Ahogy az élőlények elraktározzák

ezeket a tapasztalatokat az agyuk szerkezetében és a testi érzések-
ben, idővel lassú változáson mennek keresztül. Ha az oroszlánok
zsákmányállata gyorsabb náluk, akkor több generáción át tartó azo-
nos tapasztalatoknak köszönhetően az oroszlánok lába megnyúlik,
foguk élesebbé válik, szívük megnő. Mindezek a változások a proteint
előállító sejteknek köszönhetők, amelyek úgy módosítják a testet,
hogy alkalmazkodjon a környezetéhez.
Maradjunk az állatvilágnál, hogy lássuk, hogyan működik ez az
elv az alkalmazkodás, az evolúció során. Tegyük fel, hogy emlősök
egy feltételezett csoportja olyan helyre vándorolt, ahol a hőmérséklet
—16 és 35 Celsius-fok között váltakozik. Ezeknek az emlősöknek a gén-

jei generációk során végül arra ösztönződtek, hogy újfajta proteint

a

állítsanak elő, amely vastagabb és sűrűbb szőrt eredményezett.

Számos rovarfaj kifejlesztette a rejtőzködés képességét. Azok,
amelyek fákon vagy más lombozatban élnek, úgy módosultak, hogy
gallyaknak vagy tüskéknek tűnnek, így el tudják kerülni a madarak fi-
gyelmét. Talán kaméleon a legismertebb rejtőzködő; színrváltoztató
a

képességét ez az állat ís a protelnek génkifejeződéselnek köszönlteti.

 Felülkerekedni a testen

Ivekben a folyamatokban a gének a külvilág körülményeit kódolják.

Iizt hívják evolúciónak, nem igaz?

Az epigenetika szerint jelezni tudjuk a génjeinknek,

hogy írják át a jövőnket

cGénjeink éppolyan változékonyak, mint az agyunk. A legfrissebb ge-

netikai kutatások azt mutatják, hogy különböző időszakokban kü-
-
lönböző gének aktiválódnak állandóan változásban vannak, és
állandóan befolyásolja őket valami. Vannak tapasztalatfüggő gének,
ninelyek akkor lépnek működésbe, amikor növekedést, gyógyulást
vagy tanulást észlelnek; és vannak olyan viselkedésfüggő gének,
nmelyek a stressztől, az érzelmi felindulástól vagy álom hatására
uktiválódnak.§
A jelenkori kutatás egyik legaktívabb területe az epigenetika (szó
szerinti jelentése: , genetikán túli"), vagyis annak a tudománya, ho-
gyan befolyásolja a környezet a géntevékenységet. Az epigenetika
szeinbeszáll ahagyományos genetikai modellel, amely azt állítja,
hogy a DNS tartja ellenőrzése alatt az élet egészét, és génkifejeződés
a

u sejteken belül megy végbe. Ez az elavult felfogás egy előre kiszámít-

haló jövőre ítélte az embert, amelyben sorsunk a genetikai öröklődés

áldozatául esett, és a sejtek élete előre meghatározott volt, mint egy
miomata , szellem a gépben".
Ráadásul a DNS-ben végbemenő epigenetikus változások
n következő generációknak is átadódhatnak. De hogyan öröklődnek,
hu a DNS-kód ugyanaz marad?
Bár a tudományos magyarázat kívül esik ennek a könyvnek
u keretein, egy analógiával azért szolgálhatok. Tekintsük a gének

láncolalát olyannak, mint egy tervrajz! Képzeljük el, hogy először

elkészítjük egy ház tervrajzát, aztán beszkenneljük egy számítógép-
he, Ezután Photoshoppal meg tudjuk változtatni, hogyan jelenjen
neg a képernyőn, anélkül hogy az eredeti tervrajzon változtatnánk.
réldáunl módosítani tudjuk az olyan változók értékét, mint a szín,
a méret, a méretarány, az anyagok stb. Emberek ezrei (akik most

n környezeti változókat jelképezik) tudnának különböző képeket

nikotni róla, de attól még az összes rajz ugyanannak a tervrajznak

kilejeződése lenne,
 ENGEDD EL ÖNMAGAD!
he
Az epigenetika lehetőséget ad arra, hogy a változást mélyeb-
ben fogjuk fel. Az epigenetikai paradigmaváltás megadja nekünk
a szabadságot, hogy mi magunk hozzuk működésbe saját génte-

vékenységünket, és módosítsuk genetikai sorsunkat. A példa és

az egyszerűség kedvéért a gén különböző kifejeződésein keresztül
történő aktiválódását úgy fogalmazom meg, hogy , bekapcsolni
a gént". A valóságban a gének nem kapcsolódnak ki-be; kémiai jelek
hozzák őket működésbe, és különféle proteinek előállításának útján
fejeződnek ki.
Pusztán a gondolataink, az érzéseink, az érzelmi reakcióink és
a viselkedésünk által (például ha helyes életmódbeli változtatásokat
vezetünk be a táplálkozással vagy a stressz kezelésével kapcsolatban),
új jeleket küldünk a sejteknek, így ezek új proteinek termelését idézik
elő, anélkül hogy a genetikai tervrajz megváltozna. Így, miközben
a DNS-kód változatlan marad, amint egy sejt egy új információ ha-
tására aktiválódik, ez a sejt ugyanannak a génnek több ezernyi vál-
tozatát képes létrehozni. Jelezni tudjuk tehát a génjeinknek, hogy
írják át a jövőnket.

Ha állandóősítjuk régi létállapotunkat, az nemkívánatos

genetikai sorsot von maga után
Az agy egyes részeinek huzalozása szilárdabb, más területei pedig
könnyebben alakíthatók (a tanulás és a tapasztalatok hatására meg-
változtathatók), és én úgy vélem, hogy a génekkel is ez a helyzet.
Génállományunk egyes részei könnyebben bekapcsolhatók; ezzel
szemben más génláncok némileg merevebbek, ami azt jelenti, hogy
nehezebb aktiválni őket, mert már régebb óta részei genetikai múl-
tunknak. Legalábbis a tudomány jelenleg ezen az állásponton van.
Hogyan tartunk egyes géneket bekapcsolva, másokat pedig kikap-
csolt állapotban? Ha mindig megmaradunk a düh káros állapotában,
a depresszió búskomorságában, a szorongás zaklatottságában vagy
az értéktelenség megsemmisítő érzésében, akkor a kémiai jelzések,
amelyekről beszéltünk, folyton ugyanazokat a genetikai gombokat
fogják nyomkodni, ami végül bizonyos betegségek aktiválódásához
vezet. A stresszes érzelmek, ahogy majd látni fogod, meghúzzák
a genetikai ravaszt, a sejtek működése megváltozik (diszregnláció lép
 Felülkerekedni a testen

fel, vagyis hiba áll be egy fiziológiai szabályozó mechanizmusban),

és létrejön a betegség.
Ha életünk nagy részében ugyanúgy gondolkodunk és érzünk, és
ismerős létállapotokat memorizálunk, akkor belső kémiai folyama-
taink állandóan ugyanazokat a géneket hozzák működésbe, vagyis
folyton ugyanazokat a proteineket aktiváljuk. A test azonban nem
tud megbirkózni ekkora igénnyel, és elkezd szétesni. Ha tíz-húsz éven
át így élünk, a gének kezdenek elfáradni, és elkezdenek ,olcsóbb"
proteineket termelni. Hogy értem ezt? Gondolj csak bele, mi történik
az öregedés során! Bőrünk megereszkedik, mert a benne lévő kolla-
gén és elasztin kezd olcsóbb proteinekből előállítódni. Mi történik
az izmainkkal? Elsorvadnak. Nem csoda - az aktin és a miozin is
proteinből áll.
Lássunk még egy párhuzamot! Az autók egyes alkatrészeit
Öntőformákban állítják elő. Valahányszor használják az öntőformát,
az bizonyos erőknek van kitéve, például hőnek és súrlódásnak, ame-
lyek elkezdik koptatni. Gondolhatod, hogy az autó alkatrészeinek
nagyon pontosaknak kell lenniük (vagyis nem lehet túl nagy eltérés
az azonos funkciójú darabok között). Idővel az öntőforma annyi-
ra elkopik, hogy a belőle kikerülő darabok már nem illeszkednek

megfelelően a többi alkatrészhez. Valami hasonló történik a testben

Is. A stressz és a sok rossz szokás (düh, félelem, szomorúság stb.) követ-
keztében a DNS, amelyet a peptidek arra használnak, hogy proteint
állítsanak vele elő, elkezd helytelenül működni.
Milyen genetikai következményekkel jár, ha megmaradunk az
Isinert, rutinszerű körülményeknél - ha ugyanazokat az érzelmi re-
akciókat produkáljuk, mert ugyanazokat a gondolatokat gondoljuk,
twuyanazokat az embereket látjuk, és ugyanazokba az előre kiszámít-
ható sémákba merevítjük az életünket? Inmár egy nemkívánatos
genetikai végzet felé tartunk; ugyanazokba a formákba zárjuk ma-
kgunkat, mint az előttünk lévő generációk, akik ugyanilyen helyzetek-
kel találták magukat szemben. Ha pedig mindig csak a múlt érzelmi
vinlékeit éljük át újra meg újra, akkor könnyű megjósolni, milyen
sors felé haladunk - testünk ugyanazokat a genetikai feltételeket
kezdi megteremteni, amelyekkel az előző generációk néztek szembe.
A test tehát mindaddig ügyanaz marad, amíg napról napra ugyan-
úgy érezzük magunkat, És ha a tudomány azt állítja, hogya környezet
 ENGEDD EL ÖNMAGAD!
www

adja meg a jelet az evolúcióban részt vevő géneknek, mi van abban

az esetben, ha a körülmények soha nem változnak? Mi van akkor,
ha ugyanazokat a külső körülményeket memorizáljuk, és ugyanazon
gondolatok, érzések és viselkedések szerint élünk? Mi van akkor, ha
az életünkben minden változatlan marad?

Megtanultuk tehát, hogy a külső környezet kémiai jelzéseket ad

a géneknek egy adott élményhez társuló érzelmeken keresztül. Ha
tehát az élmények változatlanok az életünkben, akkor a génekhez
eljutó kémiai jelzések is ugyanazok maradnak. A külvilágból nem
jut új információ a sejtekhez.
A kvantummodell szerint az érzelmek útján jeleket tudunk kül-
deni a testünknek, ezáltal kezdetét veheti a genetikai eseménysorok
változása, anélkül hogy ténylegesen létezne bármilyen fizikai élmény,
amely megfelelne ezeknek az érzelmeknek. Nem kell megnyernünk
a versenyt, a lottófőnyereményt vagy az előléptetést ahhoz, hogy
átélhessük az ezekhez az eseményekhez kapcsolódó érzéseket. Hi-
szen már tudjuk, hogy pusztán gondolatok révén létre tudunk hozni
érzelmeket. Képesek vagyunk megtapasztalni az öröm vagy a hála
érzését a környezetünket megelőzően is, mégpedig olyan mértékben,
hogya test azt kezdi hinni, máris , benne" van ebben az eseményben.
Ennek eredményeképpen jelezni tudjuk a génjeinknek, hogy újfajta
proteineket állítsanak elő, és a testünk még a konkrét körülmények
bekövetkezte előtt megváltozzék.

Az emelkedett mentális állapotok egészségesebb

génkifejeződést eredményeznek?
Lássunk egy példát arra, hogyan tudunk új módon aktiválni új gé-
neket, ha elkezdjük érzelmileg átélni az eljövendő eseményt még az
előtt, hogy az valóra válna.
Japánban egy kísérlettel keresték a választ arra, milyen hatá-
sai lehetnek a lelkiállapotnak a betegségekre. A kísérleti alanyokat
két csoportra osztották. Mindkét csoportba kizárólag olyan betegek
tartoztak, akiknek kettes típusú cukorbetegségük volt, és inzulin
szedésére kényszerültek. Tudnunk kell, hogy it legtöbb cukorbeteg
 Felülkerekedni a testen
hoz

Inzulint kap, hogy a vérben levő cukrot (glükózt) a sejtekhez juttassa,

ahol abból energia lesz. A kísérlet idején a részt vevő betegeket inzu-
Ilntablettákkal vagy -injekciókkal kezelték, hogy megfelelő szinten
tartsák megemelkedett vércukorszintjüket."
a

Először megmérték mindkét csoport éhomi vércukorszintjét,

hogy megállapítsák a kiindulási értékeket. Aztán az egyik csoport
tagjai egy vicces szórakoztató műsort néztek egy órán át, míg a kont-
rollcsoportnak egy unalmas előadást kellett végighallgatnia. A teszt-
alanyok ezután ízletes ebédet kaptak, majd újra megmérték a vércu-
korszintjüket.
Látványos különbség mutatkozott azok között, akik a vicces
műsort nézték, és azok között, akik az unalmas előadást hallgatták.
Az előadáson résztvevők vércukorszintje átlagban 123 mg/dl-rel emel-
kedett, ami elég magas ahhoz, hogy inzulin beadásával kelljen óvni
őket a veszélyzónától. vidám csoportban, akik egy órán át nevettek,
A

az étkezés utáni vércukorszint ennek az értéknek alig több mint fe-

lével emelkedett (ami egy kissé kívül esik normális tartományon).
a

A kísérletet végző kutatók eleinte úgy vélték, hogy a többet nevető

tesztalanyok vércukorszintje azért csökkent, mert nevetés közben
többet használták a has- és a rekeszizmukat, márpedig ha az izom
összehúzódik, energiát használ fel-— a keringésben lévő energia pedig
u glükóz.
A kísérlet azonban itt még nem ért véget. A kutatók megvizsgálták
u jókedvű résztvevők génláncait, és azt találták, hogy ezek a cukorbe-

legek 23 különféle génkifejeződést változtattak meg pusztán azáltal,

hogy nevettek a tréfás műsoron. Emelkedett lelkiállapotuk szemláto-
mást arra késztette az agyukat, hogy új jeleket küldjön a sejteknek,
melyek bekapcsolták azokat a génváltozatokat, amelyek lehetővé
lették, hogy a test természetes módon szabályozza belső kémiai fo-
lyamatait, úgy, hogy a génkifejeződésük megváltozzon.
A génváltozás néha gyors és drámai. Hallottál már olyan
emberekről, akik, miután szélsőségesen stresszes körülmények közé
kerültek, egyetlen éjszaka alatt megőszültek? Ez is egy példa arra,
nhogy a gének működnek. Ezek az emberek olyan erős érzelmi reak-
lót éltek át, hogy inegváltoztak testükben a kémiai folyamatok, és
néhány óra alatt egyszerre kapcsolódott be az ősz haj kifejeződésért
helelős gén, illetve kapcsolódott kí a normális hajszínért felelős
 ENGEDD EL ÖNMAGAD!
hg
rnásik gén. Új jelet adtak új géneknek azzal, hogy érzelmileg, ebből
következően kémiailag is megváltoztatták a belső környezetüket.
Ahogy a legutóbbi fejezetben már elmondtam, amikor egy ese-
ményt az ember már sokszor , megtapasztalt" azáltal, hogy mentá-
lisan eljátszotta és gyakorolta minden részletét, akkor már előre azt
érzi, amit akkor érezne, ha az esemény tényleg megtörténne. Ha ez-
után megváltoztatja az agyi áramköreit azáltal, hogy új módon gon-
dolkodik, és már az esemény fizikai bekövetkezte előtt érzi a hozzá
kapcsolódó érzelmeket, akkor elképzelhető, hogy genetikai érte-
lemben meg tudja változtatni a testét.
Vajon lehetséges-e, hogy kiválasztunk egy lehetőséget a kvan-
tummezőből (egyébiránt már minden lehetőség létezik), és érzelmileg
átélünk egy eljövendő eseményt annak tényleges megtapasztalása
előtt? Vajon lehetséges ezt olyan sokszor megismételni, hogy érzel-
mileg egy új elméhez szoktassuk hozzá a testet, és így új géneknek
adjunk jelet új módon? Ha igen, akkor nagyon is lehetséges, hogy el-
kezdjük alakítani és formálni az agyunkat egy új génkifejezés irányá-
ba... így a gének fizikailag változásnak indulnak még azelőtt, hogy
a vágyott lehetőség a valóságban ténylegesen bekövetkezett volna.

A test megváltoztatása — A kisujjunkat se kell mozdítani?

Talán elhisszük, hogy pusztán gondolkodással meg tudjuk változ-
tatni az agyunkat. De vajon lesz ennek bármi hatása a testünkre? És
ha igen, mi? Azzal, ha egyszerűen csak mentálisan gyakorlunk egy
tevékenységet, óriási sikereket érhetünk el, anélkül hogy akár a kis-
ujjunkat megmozdítanánk. Lássunk egy példát, amely azt bizonyítja,
hogy ez szó szerint így van!
Egy, a Journal of Neurophysiology egyik 1992-es számában meg-
jelent cikk? egy olyan kísérletről számol be, amelyben a tesztalanyo-
kat három csoportra osztották, a következők szerint:

e Az első csoport tagjait arra kérték, hogy bal kezük

egyik ujját négy héten keresztül, heti öt alkalommal,
egy órán át eddzék úgy, hogy behajlítják, majd
kinyújtják.
 Felülkerekedni a testen

e A második csoport mentálisan gyakorolta ugyanezt

a feladatot, ugyanilyen időbeosztásban, anélkül hogy

ténylegesen megmozdították volna az ujjuk bármely

izmát.
e A kontrollcsoport résztvevői nem edzették az ujjukat
sem gondolatban, sem a valóságban.

A kísérlet végén a kutatók összevetették az eredményeket. Az első

csoport tagjai ujjának izomerejét kellett összevetni a kontrollcsoport
tagjaiéval. Ezért kár volt elvégezni a kísérletet, nem igaz? A gya-
korlatokat ténylegesen elvégzők ujjainak izomereje 30 százalékkal
nagyobbnak bizonyult, mint a kontrollcsoporté. Mindannyian tud-
juk, hogy ha rendszeresen terhelünk egy izmot, akkor az izom ereje
megnő. Azt azonban valószínűleg nem vártad volna, hogy annál
a csoportnál, amelynek tagjai mentálisan végezték el a gyakorlatot,

22 százalékkal nőtt az izomerő! Az elme tehát mérhető fizikai ha-

tást gyakorolt a testre. Más szavakkal: a test anélkül változott, hogy
hárinilyen konkrét fizikai élményben lett volna része.
A mentális ujjgyakorlatokat végző és az elképzelt zongoralecké-
kel folytató tesztalanyok teljesítményét vizsgáló kutatásokon kívül
a tudósok olyan kísérleteket is végeztek, amelyben tényleges és el-

képzelt bicepszgyakorlatokat végző alanyokat hasonlítottak össze.

Az eredmény ugyanaz volt. Akár ténylegesen elvégezték a résztvevők
a bhicepszhajlításokat, akár pusztán mentálisan gyakorolták, mindkét

vsetben nőtt az izomerejük. A mentális gyakorlatot végzők azonban

anélkül tudtak fiziológiai változásokat felmutatni, hogy a fizikai
élményben valaha is részük lett volna.
Ila a test képes fizikailag/biológiailag úgy megváltozni, mintha
valóban átélt volna egy adott tapasztalatot, pedig csak gondolatban,
mentálisan fejtett ki erőfeszítést, akkor kvantumelmélet felől nézve
a

wz azt bizonyítja, hogy az adott esemény már valamiképpen meg-

történt mi valóságunkban. Ha az agy úgy módosítja a hardverjét,
a

mintha a tapasztalat fizikailag már megtörtént volna, és a test is

tnegváltozik genetikailag vagy biológiailag (úgy viselkedik, mintha
Atesett volna az élményen), és mindkettő anélkül változik, hogy
hárinit , tett" volna a harmadik dimenzióban, akkor ez az esemény
 ENGEDD EL ÖNMAGAD!
w
egyszerre történik a tudat kvantumvilágában és a fizikai valóság
világában.
Ha az ember tudatosan addig gyakorol mentálisan egy eljövendő
valóságot, mígnem az agya fizikailag úgy változik, mintha tényleg
része lett volna az élményben, és olyan sokszor előidézi magában
a szándékhoz kapcsolódó érzelmeket, hogy a teste úgy változik, mint-
ha már átélte volna az élményt, akkor... nos, akkor jön az, hogy
az esemény tényleg rátalál az illetőre! Mégpedig olyan formában,
ahogyan a legkevésbé várná, így kétség sem férhet majd hozzá, hogy
-
egy felsőbb tudattal való kapcsolatból fakad és ez arra ösztönzi az
embert, hogy újra és újra így tegyen.
 AN

NEGYEDIK FEJEZET
www

FELÜLKEREKEDNI
AZ IDŐN
Rengeteget írtak már arról, mennyire fontos, hogy az ember jelen
legyen. Idézhetnék akár statisztikákat is a vezetés közbeni figye-
lemvesztéstől kezdve a válásig, hogy bizonyítsam: legtöbbünknek
Igen nehezére esik megmaradni a jelen pillanatban. És ezt még
tovább erősíthetném azzal, hogy kvantumelméleti szempontból
Is kifejtem. A jelen pillanatban minden lehetőség párhuzamosan
létezik kvantummezőben. Ha a jelenben vagyunk, ha ott vagyunk
a

vit pillanatban", akkor túlléphetünk téren és időn, és a lehetőségek

közül bármelyiket tényleges valósággá tudjuk redukálni. Ha azon-
hun megrekedünk a múltban, akkor egyetlen új lehetőség sem va-
lósul meg.
Már megtudhattad, hogy amikor az emberi lények változni pró-
bálnak, úgy viselkednek, mint a drogfüggők, hiszen tényleg rá van-
nak szokva a jól ismert kémiai létállapotokra. Tudod azt is, hogy
ninikor az ember függ valamitől, az olyan, mintha a test venné át
uz elne szerepét. Amikor a bekövetkező események ugyanazokat
u kérmial reakciókat váltják ki, mint az eredeti történés, a test úgy

véll, ugyanazt az eseményt éli át újra. Ha végül teljesen hozzászo-

MIK, hogy átvegye a tudattalan elme szerepét ehben a folyamatban,
ukkor a test felülkerekedik az elmén - a test válik elmévé, és ebben
az értelemben képes a gondolkodásra.
 ENGEDD EL ÖNMAGAD!
w
Csak érintőlegesen szóltam arról, hogyan válik a test elmévé a gon-
dolkodás-érzés, érzés-gondolkodás körorgásán keresztül. Ez azonban
másféleképpen is bekövetkezhet, mégpedig az emlékeink alapján.
Lássuk, miképp! Először is van egy élményünk, amely érzelmi
töltettel bír. Azután kialakul valamilyen gondolatunk ezzel az elmúlt
eseménnyel kapcsolatban. A gondolatból emlék lesz, amely aztán
reflexív módon reprodukálja az élményhez kapcsolódó érzelmet. Ha
újra és újra ezt az emléket idézzük az eszünkbe, akkor a gondolat,
a memória és az érzés eggyé olvad, és az érzelmet , memorizáljuk".

Így a múltban élés már nem annyira tudatos folyamat lesz, hanem
egyre inkább tudattalan.

AZ ÉRZELMEK MEMORIZÁLÁSA

Gondolat —e Emlék Érzelem

]
:
A gondolatból ].MENNE
A
Erzelem
emlék lesz j

Memorizált
:

érzelem

4A ábra. A gondolat emléket generál, ez pedig érzelmet hoz létre.

Idővel a gondolatból emlék lesz, ezt pedig érzelem követi. Ha ez a folyamat
elég sokszor megismétlődik, a gondolat válik emlékké, aztán érzelemmé.
Az érzelmet véssük az emlékezetünkbe. -

A tudatalattiban zajlik a legtöbb olyan fizikai és mentális folya-

rnat, amely nem éri el a tudatos figyelmünk szintjét. A tudatalatti
tevékenységének legnagyobb része abból áll, hogy működésben tartja
a testet, A tudósok ezt a szabályzórendszert entonám klégremlszernek
 Felülkerekedni az időn

hívják. Nem kell tudatosan odafigyelnünk a légzésünkre, nem kell tu-

datosan fenntartanunk a szívverésünket vagy a testhőmérsékletünk
szabályozásával foglalkoznunk, sem a többi milliónyi más folyamat-
tal, amelyek segítenek a testnek abban, hogy fenntartsa a belső rendet
és meggyógyítsa önmagát.
Szerintem már te is látod, mennyire veszélyes, ha átadjuk a min-
dennapos érzelmi reakciónk feletti uralmat az emlékeinknek és a kör-
nyezetünknek, ennek az automata rendszernek. Ezeket a tudatta-
lan rutinválaszokat hasonlították már a repülőgép robotpilótájához
éppen úgy, mint a számítógépen a háttérben futó programokhoz.
Az ilyen párhuzamok arra próbálnak rávilágítani, hogy van valami
a tudatunk felszíne alatt, ami irányítja a viselkedésünket.

Hadd erősítsem meg egy példával a fentieket! Képzeld el, hogy

gyerekkorodban egyszer hazamentél, és azt kellett látnod, hogy ked-
venc kutyád élettelenül fekszik padlón. Ennek az élménynek az
a

összes érzéki benyomása - -

ahogy mondani szokás beleégett az
agyadba. Az élmény mély sebet ejtett rajtad.
Azehhez hasonló traumatikus élményekből könnyen megérthető,
hogyan válnak az érzelmek tudattalan, memorizált reakciókká, ami
miatt a környezeted arra emlékeztet, hogy elvesztettél valamit,
amit szerettél. Már tudod, hogy amikor eszedbe jut ez az élmény,
ugyanazokat az érzelmeket hozod létre a testedben és az agyadban,
mintha az esemény megint megtörténne. Elég egy kósza gondolat
vagy valamilyen más esemény a környezetedben, máris bekapcsol
a program -
és kezded ugyanazt a gyászt érezni, mint azon a napon.
A kiváltó ok lehet annyi, hogy megpillantasz egy kutyát, amelyik
hasonlít a tiédre, vagy elmész egy olyan helyre, ahol régen együtt
voltatok a kutyáddal, amikor még kölyök volt. Ez az érzékszervi ha-
tástól függetlenül aktiválja az érzelmet. Ezek az érzelmi kiváltó okok
egyaránt lehetnek nyilvánvalóak vagy alattomosak, de tudatalatti
szinten mind hatást gyakorolnak rád, és még mielőtt feldogozhatnád
a történteket, máris visszazuhansz a gyász, düh és a szomorúság
a

érzelmi/kémiai állapotába.
Ha ez bekövetkezik, a test veszi át az uralmat az elme fölött.
Megprábálhatsz a tudatos elméd segítségével kikászálódni ebből az
érzelmi állapotból, de mindenképpen úgy fogod érezni, hogy nem
vagy a magad ura.
 ENGEDD EL ÖNMAGAD!
kh
Gondolj csak Pavlovra meg a kutyáira! Az 1890-es években az ifjú
orosz tudós az asztalhoz láncolt pár kutyát, meghúzott egy csengőt,
majd bőséges ennivalót adott nekik. Idővel, miután újra meg újra
kitette a kutyákat ugyanennek az ingernek, egyszerűen csak meg-
húzta a csengőt, és a kutyák nyálelválasztása automatikusan, előre
megindult.
Ezt hívják kondicionált reakciónak, és automatikusan bekövetkezik.
Miért? Mert a test elkezd automatikusan reagálni (gondolj csak az a11-
tonóm idegrendszerre). A pillanatok alatt végbemenő kémiai reakciók
sorozata fiziológiai változásokat idéz elő a testben, és ez meglehetősen
tudattalanul történik — egészen kevés tudatos erőfeszítéssel vagy
teljesen anélkül.
Ez az egyik oka annak, hogy olyan nehéz változni. Lehet, hogy
a tudatos elménk már a jelenben van, ám a tudattalan test-elme még
a múltban él. Ha egy múltbeli emlék alapján elkezdjük várni, hogy

egy megjósolható esemény bekövetkezzen, akkor olyanok vagyunk,

mint Pavlov kutyái. Egy konkrét személyhez vagy dologhoz kapcso-
lódó, egy bizonyos alkalommal és helyen átélt élmény automatikus
(vagy autonóm) módon fiziológiai reakciót vált ki belőlünk.
Ha azonban szakítunk a múltunkból fakadó érzelmi függéssel,
nem lesz többé semmi, ami visszatérítene minket régi énünk auto-
matikus programjához.
Végre kezd értelmet nyerni, miként lehet az, hogy bár azt , gon-
doljuk" vagy , hisszük", hogy a jelenben élünk, jó esély van rá, hogy
a testünk a múltban rekedt.

Az érzelmektől a hangulaton és a kedélyen át

a személyiségvonásokig — Hogyan szoktatjuk hozzá a testet,
hogy a múltban éljen?

Sajnos, mivel az agy mindig ismétlések és asszociációk útján műkö-

dik, a legtöbbünk számára nem okoz túl nagy traumát az, hogya tcs-
tünk válik az elménkké.! A legapróbb dolgok is ki tudnak belőlünk
váltani olyan erős érzelmi reakciókat, amelyeket, úgy érezzük, kép-
telenck vagyunk uralni.
Tegyük fel péklául, hogy munkába menet megállsz a szokásos
kávézódnál, alio! teljesen kifogyott a kedvenced, iz mogyorós kávé,
 Felülkerekedni az időn

Csalódottan morogni kezdesz magadban, hogy engedheti meg ma-

gának egy ilyen komoly üzleti vállalkozás, hogy egy ilyen népszerű
ízvariációból ne rendeljen eleget. Megérkezel munkahelyedre, és
a

azt látod, hogy valaki elfoglalta a parkolóhelyedet.

Belépsz az ütes liftbe, és elkeseredve tapasztalod, hogy valaki
előtted végignyomkodta az összes gombot.
Amikor végül besétálsz az irodába, valaki megjegyzi: ,,Na, mi
a helyzet? Mintha kicsit le lennél törve."

Elmeséled neki, hogy jártál, és az illető együtt érez veled. Erre

te; , Csak rossz hangulatban vagyok. Majd elmúlik."
Pedig az az igazság, hogy nem múlik el.
A hangulat egy kémiai létállapot, általában rövid ideig tart, és egy
elnyújtott érzelmi reakció kifejeződése. A környezetedben történik
valami - ebben az esetben a kávéház nem tudja kielégíteni az igé-
nyeidet, ezt pedig pár apróbb kellemetlenség követi —, és ez érzelmi
reakciót vált ki belőled. Az így létrejött érzelemhez kötődő vegyületek
nem kerülnek azonnal felhasználásra, ezért hatásuk egy darabig még
megmarad. Ezt hívom refrakter periódusnak azt az időtartamot értem
—

alatta, ami a vegyületek első felszabadulása és a hatás megszűnte

között telik el.? Minél hosszabb a refrakter periódus, annál tovább
éljük át az érzéseket. Amikor egy érzelmi reakció kémiai refrakter
periódusa órákon, napokon át tart, akkor ezt hangulatnak nevezzük.
Mi van akkor, ha ez nemrégiben kiváltódott hangulat tovább is
a

megmarad? Eltelt pár nap, eléggé magad alatt voltál, de ha körbenézel

u szobában
a vállalati meetingen, most is csak arra tudsz gondolni,
niilyen ronda az egyik kollégád nyakkendője, és a tőnököd orrhangon
előadott beszéde jobban bántja füledet, mintha valaki végighúzná
a körmét az iskolatáblán.

Most már nem csak egyszerűen hangulatról van szó. Egyfajta

kedélyt fejezel ki, vagyis megszokásból adsz hangot egy adott érze-
leinnek egy bizonyos viselkedésen keresztül. A kedély olyan érzelmi
reakció, amelynek refrakter periódusa néhány héttől néhány hónapig
terjed.
Végül, ha egy érzelem refrakter periódusa hónapokig, évekig
elhúzódik, akkor személyiségvonásról beszélünk. Ilyenkor már a többi
enber , megkeseredettnek", , sértődékenynek", , haragosnak" vagy
sMNélkezőnek" tart téged,
 ENGEDD EL ÖNMAGAD!
kh A

Személyiségvonásaink tehát gyakran a korábbi érzelmeinken

alapulnak. A személyiségünk (gondolkodásunk, cselekedeteink és
érzéseink összessége) legtöbbször a múltban gyökerezik. Személyi-
ségünk megváltoztatásához tehát a bevésődött érzelmeinket kell
megváltoztatnunk. Ki kell lépnünk a múltból.

ÚJFAJTA LÉTÁLLAPOTOK TEREMTÉSE

L
ÓRÁK/NAPOK
M (Hangulat)

É
HETEK/HÓNAPOK

is (kedély)
Y
ÉVEK

(Személyiségvonás)

A REFRAKTER PERIÓDUS IDŐTARTAMA

(Az érzelmi reokció hosszo)

4B ábra. A különböző refrakter periódusok eltérő hossza. Egy élmény érzelmi

reakciót vált ki, amely azután hangulattá, kedéllyé, végül személyiségvonássá
alakulhat. Az emberek mint személyiségek memorizálják érzelmi reakcióikat,
és a múltban élnek.

Úgy nem változhatunk, ha egy kiszámítható

jövőben élünk

Van egy másik módja is annak, ahogy megrekcdünk, és nem engedjük

magunkhoz a változást. Azért is szoktatjuk arra a testet, hogy vegye
át az elme szerepét, mert egy előre kiszámítható jövőben akarunk
 Felülkerekedni az időn
hg
-
élni, amelyet az ismert múlt emlékeiből alkotunk és ily módon
imegint csak elszalasztjuk az értékes , most" pillanatát.
Mint már tudod, képesek vagyunk rá, hogy a testünket arra kon-
dicionáljuk, hogy a jövőben éljen. Ez persze lehet annak az eszköze is,
hogy az életünket jobbá tegyük. Például amikor tudatosan egy elérni
kívánt új élményre koncentrálunk, ahogy a lányom tette, amikor
megteremtette magának az olaszországi nyári munkát. Az ő törté-
nete azt bizonyítja, hogy ha egy elérni kívánt jövőbeni eseményre
fókuszálunk, és eltervezzük, hogyan fogunk felkészülni rá és hogyan
viselkedünk majd, akkor eljön az a pillanat, amikor annyira tisztán
átúljük ezt a lehetséges jövőt, hogy a gondolataink maguk válnak
élménnyé. Ha pedig a gondolatból élmény lesz, végül érzelem jön
létre. Ha elkezdjük megtapasztalni az ehhez az eseményhez kapcso-
lódó érzelmeket, még azelőtt, hogy az tényleg bekövetkezne, akkor
u tust (a tudattalan elme) elkezd úgy reagálni, mintha az esemény

valóban éppen most történne.

Másfelől viszont mi történik akkor, ha elkezdünk egy nemkívá-
natos jövőbeni eseményre koncentrálni, sőt rögeszmésen csak a leg-
rosszabbra tudunk gondolni a múlt emlékei alapján? Ebben az eset-
ben is arra programozzuka testet, hogy azelőtt átéljen egy jövőbeli
eseményt, mielőtt az tényleg bekövetkezett volna. Ilyenkor a test már
neim a jelen pillanatban van, de nemis a múltban; a jövőben él-ám
egy olyan jövőben, amely a múlt struktúráján alapul.
Amikor ez történik, a test nem észleli a különbséget a valóság-
ban ténylegesen bekövetkező esemény és a pusztán az elménkben
elképzelt esemény között. Mivel arra ösztönözzük, hogy készüljön fel
urra, ami szerintünk be fog következni, a test el is kezd felkészülni.
És nagyon is valóságos módon a test maga lesz az esemény.
Íme, egy példa arra, milyen az, amikor a múlton alapuló jövőben
élünk. Képzeld el, hogy felkérnek, tarts egy előadást 350 ember előtt,
le azonban félsz a nyilvánosság előtt beszélni, mert múltadban
a

vgy-egy ilyen esemény már katasztrofális véget ért. Valahányszor az

eljövendő beszédre gondolsz, látod magad, ahogy dadogva állsz a kö-
zönség előtt, és belezavarodsz a szövegbe. A tested elkezd úgy reagálni
erre, mintha az eljövendő esemény már most zajlana; a vállad meg-
leszül, a szíved kalapál, és folyik rólad a verejték. Mivel előre rettegsz
n félelmetes naptól, a tested máris ebben a szorongató valóságban él.
 ENGEDD EL ÖNMAGAD!

Annyira magával ragad a kudarctól való félelem, annyira ragasz-

kodsz ehhez az elképzelt valósághoz, hogy képtelen vagy bármi másra
koncentrálni. Tested és elméd polarizálódik, múltból a jövőbe ugrik,
a

majd vissza. Következésképpen elveszed magadtól egy új, fantasztikus

jövő lehetőségét.
Lássunk egy általánosabb példát is a kiszámítható jövőben való
életre! Tegyük fel, hogy hosszú éveken át minden egyes nap, ébredés
után azonnal automatikusan visszacsúszol ugyanabba a tudattalan,
rutinszerű cselekménysorba. A tested annyira hozzászokott ahhoz,
hogy mindennap ugyanazokat a feladatokat végzi, hogy szinte gépi-
esen ugrik egyik teendőről a másikra. Megeteted a kutyád, megmosod
a fogad, felöltözöl, teát készítesz, kiviszed a szemetet, megnézed a pos-
tát... gondolom, ismerős a helyzet. Talán úgy kelsz fel, hogy ma már
valami mást fogsz csinálni, valahogyan mégis visszacsúszol a meg-
szokott dolgokba, mintha csak mellékszereplő lennél a saját életedben.
Miután egy-két évtizeden át memorizáltad ezeket a cselekvéstí-
pusokat, a tested hozzászokott, hogy , előre várja" ezeket a dolgokat.
A tested tulajdonképpen arra lett tudattalanul programozva, hogy
a jövőben éljen, és hagyja, hogy te elaludj kormány mögött... bátran
a

kijelenthetjük, hogy már nem is te vezeted az autót. A tested már nem

tud a jelenben élni. Egy sor tudattalanul futó program segítségével
irányít téged, miközben te hátradőlsz, és hagyod, hogy valamilyen
unalomig ismert sors felé vegye az irányt.
Ahhoz, hogy felülkerekedj a szinte automatikus szokásaidon, és
ne élj már előre a jövőben, arra van szükség, hogy képes legyél kilépni
az idő fogságából. (Erre későbbiekben még visszatérünk.)
a

Élj a múltban, amely egyben a jövőd is!

Nézzünk egy másik példát, amely azt bizonyítja, hogy a megszokott,
ismert érzelmek olyan jövőt teremtenek, amilyet már megszoktak.
Tegyük fel, hogy meghívást kapsz egy kollégád kerti partijára. AZ osz-
tályról mindenkit odavárnak. Nem kedveled a házigazdát. Mindig
mindenben ő az első, és ezt előszeretettel dörgöli mások orra alá.
Eddig valahányszor partit rendezett, mindig szörnyen érez.
ted magad; a pasas akkor taposott a tyúkszemedre, amikor csak
tehette, Odafelé menet csak arra tudsz gondolni, hogy a múltkor
 Felülkerekedni az időn

lsmindenkinek ott kellett hagynia a vacsoráját, hogy végignézze,

ahogy ő egy új BMW-vel lepi meg a feleségét. Biztos vagy benne, és
ezt mondogattad a partnerednekis egész héten, hogy rettenetes nap
vlé néztek. És tényleg, pontosan így is lesz. Figyelmen kívül hagysz
vgy stoptáblát, ezért megbüntetnek. Az egyik kollégád leönti sörrel
uz inged és a nadrágod. A félig átsültnek rendelt húsod szinte véres.
Ilyen hozzáállásból (létállapotból) kiindulva hogyan is remél-
hetted, hogy másképpen sülnek el a dolgok? Úgy keltél fel, hogy
ebből a napból így is, úgy is horror lesz, és tényleg az is lett belőle.
Ilol nem kívánt jövő miatt aggódtál rögeszmésen (előre féltél, mi
a

történik majd), hol pedig a múltban éltél (az éppen téged érő ingere-
ket olyan ingerekhez hasonlítottad, amelyek korábban értek), ezáltal
megint ugyanazt teremtetted meg, mint mindig.
!Ila elkezdesz odafigyelni a gondolataidra, és leírod őket, észre-
veszed, hogy a legtöbbször vagy előre gondolkodsz, vagy visszate-
KMintesz.

fld a jelen értékes pillanatában azt a jövőt,

inmelyre vágysz!

Felvetődik tehát egy másik nagy kérdés: Ha tudod, hogy a jelen-

ben maradva — és
megszakítva a kapcsolatod a múlttal — hozzáférsz
unkvantummező összes lehetséges valóságához, akkor miért választa-
nád azt, hogy a múltban élsz, és továbbra is ugyanazt a jövőt teremted
neg imnagadnak? Miért nem teszed azt, ami már most is hatalmadban
All? Miért nem változtatod meg mentálisan az agyad és a tested fizikai
telépítését, hogy már a vágyott esemény tényleges bekövetkezte előtt
megváltozz? Miért nem döntesz úgy, hogy a saját magad választotta
hiwáhen élsz, most azonnal?
Ahelyett, hogy a múlt tapasztalataiból kiindulva rögeszmésen
valamilyen megrázó vagy szorongató jövőbeni eseménytől rettegnél,
Inylulkozz inkább az új, elérni vágyott élménnyel, amelyet érzelmi-
leg még nei éltél át. Hagyd, hogy ebben a lehetséges új jövőben élj
nni most, olyannyira, hogy a tested kezdje elfogadni vagy elhinni,
hogy mára jelen pillanatban a jövőbeni új eseményhez kapcsolódó
cinelkedett érzéseket tapasztalja meg. (Harnarosan azt is meg fogod
ulni, hogyan.)
 ENGEDD EL ÖNMAGAD!
§

Emlékszel? A lányomnak is úgy kellett élnie, mintha máris meg-

tapasztalta volna a fantasztikus olaszországi nyaralást. Ily módon azt
sugározta a kvantummezőbe, hogy az esemény már meg is történt
a fizikai valóságban.
A történelem legnagyobb alakjai ugyanerről tettek tanúbizonysá-
got, úgynevezett átlagemberek ezrei ugyanígy jártak el, és te is képes
vagy rá. Az idegrendszeredben megvan a képesség, hogy felülkerekedj
az időn, hogy a mesterévé válj. Mások csodának hívják az ilyesmit,
én azonban azt mondom: az ilyen emberek azon dolgoznak, hogy
megváltoztassák a létállapotukat, hogy ne csupán a múlt lenyoma-
ta maradjon testük és elméjük, hanem aktív partnerré váljanak, és
együtt tegyék meg az új, jobb jövő felé vezető lépéseket.

Felülemelkedni Nagy Hármason

a

A csúcsélmény és a módosult tudatállapotok

Így már érthető: legnagyobb akadály annak az elérésében, hogy

a
szakítsunk azzal a szokással, hogy önmagunk vagyunk, az, hogy
a környezetünkkel, a testünkkel és az idővel egy szirten állónak gon-

doljuk és érezzük magunkat. Nyilvánvaló tehát, hogy az első célod az,

hogy megtanuld nagyobbnak gondolni és érezni magad, mint a , Nagy
Hármas", és ezáltal felkészülj könyv későbbi részében ismertetett
a

meditációs technikára.
Fogadni mernék, hogy többször is előfordult már veled életedben
(akár egészen gyakran is), hogy képes voltál magad nagyobbnak gon-
dolni és érezni, mint a körülményeid, a tested és az idő. Ezek azok
a pillanatok, amikor felülkerekedsz Nagy Hármason, és ezt hívják
a

egyesek , flow-élménynek". Sokféleképpen le lehetne írni, mi történik

akkor, amikor a környezetünk, a testünk és az időérzékünk eltűnik,
mi pedig , elveszünk" a világban. Jártamban-keltemben többször
megkértem a hallgatóságom tagjait, írjanak le olyan kreatív pilla
natokat, amikor annyira feloldódtak abban, amit éppen csináltak,
vagy annyira nyugodtak, ellazultak voltak, hogy úgy tűnt, egyfajta
módosult tudatállapotba kerültek.
Ezek az élmények általában két csoportra oszthatók. Az első az
úgynevezett csúcsélmények kategóriája, és egyfajta transzcendens
pillanatként fogjuk fel őket, amikor is olyan létállapotba kerülünk,
 Felülkerekedni az időn

amelyet leggyakrabban a szerzetesekhez és a misztikusokhoz tár-

sítunk. Az ilyen emelkedett, spirituális eseményekkel összevetve
a másik csoportba tartozó dolgok jóval földhözragadtabbnak, hét-
-
köznapibbnak és prózaiabbnak tűnhetnek ez azonban nem jelenti
azt, hogy kevésbé fontosak lennének.
Efféle hétköznapi pillanatokban nekem is gyakran volt részem
c könyv megírása közben (bár nem olyan gyakran, mint szerettem

volna). Amikor először ülök le írni, gyakran sok más is kavarog a fe-
Jjemben - zsúfolt programok, a pácienseim, a gyerekeim, a személy-
elem vagy éppen az, hogy mennyire éhes/álmos/vidám vagyok.
lobb napokon, amikor a szavak mintha maguktól jönnének, olyan,
niintha a kezem és a billentyűzet az elmém kiterjesztése volna. Nem
Ilgyelek tudatosan az ujjaim mozdulataira vagy arra, hogy a hátam-
mal nekidőlök a széknek. Az irodám előtt álló fák szélben lengedező
lombjai eltűnnek, a kissé megmerevedett nyakam sem vonja el a fi-
kgyelmemet, mindenestül a számítógép képernyőjén világító szavakra
koncentrálok, és teljesen felszívódom bennük. Aztán egy-két óra
múlva észreveszem, mennyire elszaladt az idő, pedig csak egy pilla-
natnak tűnt az egész.
Valószínűleg veled is történt már ilyen - talán vezetés, filmnézés,
ló hangulatú vacsora, olvasás, kötögetés vagy zongorázás közben,
vagy amikor egyszerűen csak a természet csöndjében üldögéltél.
Nem tudom, te hogyan élted meg, de én bámulatosan felfrissü-
lök egy-egy ilyen élmény után, amikor mintha eltűnne a környe-
velem, a testem és az idő. Nem mindig van így, amikor írok, de azt
vettem észre, hogy a második könyvem befejezése óta gyakrabban
előfordul. Gyakorlással sikerült elérnem, hogy irányítani tudom ezt
a Ilow-élményt, ezért már nincs az az érzésem, hogy csak a véletlen

szerencsének köszönhetem.
Feltétlenül felül kell kerekednünk a Nagy Hármason, mert csak
Igy tudjuk elérni, hogy ezek a pillanatok gyakoribbak legyenek, mi
pedig megszabadulhassunk az elménktől, és újat teremtsünk a he-
lyére.
 ÖTÖDIK FEJEZET

TÚLÉLÉS KONTRA TEREMTÉS

Az előző fejezetben szándékosan a saját írásomat hoztam fel példá-
nak, hogy bemutassam a Nagy Hármason való felülemelkedést, mert
amikor az ember ír, akkor szavakat teremt (fizikailag, egy papíron vagy
egy elektronikus dokumentumban). Ugyanez a kreativitás működik
akkoris, amikor festünk, hangszeren játszunk, fát esztergálunk, vagy
bármi olyan tevékenységet folytatunk, amely képes megtörni a Nagy
Ilármas uralmát fölöttünk.
Miért olyan nehéz ezekben a kreatív pillanatokban élni? Ha a kel-
lemetlen múlt vagy a rettegett jövő áll a figyelmünk középpontjá-
ban, az azt jelenti, hogy elsősorban stresszben élünk - vagyis túlélő
módban vagyunk. Akár az egészségünk miatt aggódunk (a testünk
túlélése miatt), akár a lakáshitelünk miatt (a külső környezetünktől
megóvó menedék miatt), vagy azért, mert nincs elég időnk, hogy
megtegyük a túlélésünkhöz szükséges dolgokat, a legtöbbünknek
lóval ismerősebb ez a függő létállapot, amelyet , túlélő" módnak
fogok hívni, mint az, amelyet teremtőként élünk át.
Az első könyvemben részletesen tárgyaltam a teremtő és a túlélő
mód közti különbségeket. A teljes magyarázat az Evolve Your Brain
vírnű könyvem 8-11. fejezetében olvasható. Az itt következő oldala-
kon rövidebben fogom felvázolni ezt a különbséget.
 ENGEDD EL ÖNMAGAD!

A túlélő módban élt élet megértéséhez képzeljünk el egy álla-

tot, mondjuk egy szarvast, amelyik az erdőben legelészik. Tegyük
fel, hogy homeosztázisban, azaz tökéletes egyensúlyban van. Ha
azonban veszélyt érzékel a külvilág felől mondjuk egy ragadozót -,
akkor beindul a vészreakció, vagyis működésbe lép a szimpatikus
idegrendszer. Ez az autonóm idegrendszer része, amely a test automa-
tikus funkcióit tartja fent — például az emésztést, hőszabályozást,
a

a vércukorszintet és hasonlókat. A test kémiája megváltozik, hogy

felkészítse az állatot az észlelt veszélyre a szimpatikus idegrendszer
automatikusan aktiválja mellékveséket, ezáltal óriási energia válik
a

mozgósíthatóvá. Ha a szarvast üldözőbe veszi egy falkányi prérifarkas,

ezt az energiát használja fel menekülésre. Ha elég fürge ahhoz, hogy
a

épségben elmeneküljön, akkor úgy tizenöt-húsz perc múlva, amikor

már nem fenyegeti veszély, az állat visszatér a legelészéshez, és belső
egyensúlya ismét helyreáll.
Mi, emberek, ugyanilyen rendszer szerint működünk. Amikor
veszélyt észlelünk, a szimpatikus idegrendszerünk bekapcsolódik,
energia válik mozgósíthatóvá, és így tovább, gyakorlatilag ugyanúgy,
ahogy a szarvasnál. Az emberiség őskorában ez a csodálatos alkal-
mazkodóképességet tanúsító reakció segített, hogy szembeszálljunk
a ragadozókkal és más veszélyekkel. Az ilyen állati képességek remekül

szolgálták az emberi faj fennmaradását.

A gondolat az embernél önmagában is képes stresszválaszt

kiváltani — és fenntartani

Sajnálatos módon a Homo sapiets és az állatok világába tartozó boly-

gólakó társaink között számos különbség van, amelyek már nemi
válnak annyira a javunkra. Valahányszor testünk kibillen kémia!
egyensúlyából, , stressz" jön létre. A stresszválasz a test természetes
reakciója az egyensúly megbillenésére arra törekszik, hogy Visz-
—

szakerüljön egyensúlyi állapotába. Akár egy oroszlánt pillantunk

meg a Serengeti Nemzeti Parkban, akár a nem túl barátságos volt
barátunkba/barátnőnkbe botlunk bele a sarki közértben, akár az
autópályán tör ránk a frász, mert késésben vagyunk egy találkozóról
- mindannyiszor kialakul a stresszválasz, mert valahogyan reagálunk
a külső körülményekre.
 Túlélés kontra teremtés
hg
Az állatokkal ellentétben azonban bennünk megvan az a képes-
ség, hogy pusztán a gondolatainkkal vészreakciót idézzünk elő. És
nem kell, hogy ennek a gondolatnak bármi köze legyen az aktuális
körülményeinkhez. Be tudjuk kapcsolni ezt a reakciót úgy is, hogy va-
lamilyen eljövendő eseményre készülünk. Sőt — és ez még az előbbinél
ís előnytelenebb —, ki tudjuk váltani ugyanezt a stresszreakciót azzal

Is, ha egy kellemetlen emléket idézünk fel, amely be van ágyazódva

a szürkeállományunkba.

Tehát vagy előre készülünk a stresszreakciót kiváltó élményekre,

vagy felidézzük őket; testünk vagy a múltban él, vagy a jövőben.
sajnálatos módon a rövid távú stresszes helyzetekből hosszú távú
stresszes helyzeteket csinálunk.
Másfelől viszont, amennyire tudjuk, az állatokban nincs meg
az a képesség (vagy inkább fogyatékosság?), hogy olyan gyakran és
könnyedén kapcsolgassák be a stresszválaszt, hogy aztán ne tudják
kikapcsolni. A szarvasunk sem fog azon rágódni, hogy mi történt
vele pár perccel korábban, miután megint vidáman legelészni kez-
delt; arra meg kiváltképp nem gondol, hogy két hónappal ezelőtt is
megkergették őt a prérifarkasok. Az efféle ismételt stressz káros az
emberre, hiszen egyetlen élőlény sem rendelkezik olyan mechaniz-
nuissal, amely meg tudna birkózni a testet érő negatív hatásokkal,
amennyiben a stresszválasz nagy gyakorisággal fordul elő, és hosszú
Ideig marad fenn. Más szavakkal: egyetlen élőlény sem tudja elkerülni
annak következményeit, ha hosszú távon vészhelyzetben kell élnie.
II bekapcsoljuk a stresszválaszt, és nem tudjuk kikapcsolni, akkor
elkezdünk valamilyen testi probléma felé sodródni.
Tegyük fel, hogy valamilyen (vélt vagy valós) vészhelyzet miatt
állandóan bekapcsolgatjuk a test vészrendszerét. Szívünk óriási
mennyiségű vért kezd pumpálni a végtagjainkba, és testünk kibillen
u homecosztázisból, ezáltal idegrendszerünk már fel is készült arra,

hogy vagy elfussunk, vagy felvegyük a harcot. Pedig lássuk be: se

a Itahama-szigetekre nem menekülhetünk el, se a kollégánkat nem

lojthatjuk meg — ez primitív reakció volna. Következésképpen arra

kondleionáljuk a szívünket, hogy egyfolytában hevesen dobogjon,
így a legjobb úton haladunk a magas vérnyomás, a szívritmuszavar
és hasonló betegségek felé.
 ENGEDD EL ÖNMAGAD!
kh

No, és mi vár ránk akkor, ha az összes energiánkat állandóan

valamilyen vészhelyzetre készülve mozgósítjuk? Ha az energiánk
jelentős részét valamilyen külső körülményre fordítjuk, akkor nem
sok marad belőle a test belső környezetének. Az immunrendszerünk,
amely a belső világunkat követi figyelemmel, nem tud megbirkózni
a növekedéshez és gyógyuláshoz szükséges energia hiányával. Kö-

vetkezésképpen jön a betegség, a nátha, a rák vagy a reumás ízületi

gyulladás. (Mindhármat az immunrendszer problémája okozza.)
Ha végiggondolod, a valódi különbség ember és állat közt az,
hogy bár mindketten megtapasztaljuk a stresszt, az emberek újra és
előre is átélik a traumatikus helyzeteket. Miért olyan káros, ha az el-
múlt vagy eljövendő események stresszválaszt váltanak ki belőlünk?
Ha túl gyakran billenünk ki a kémiai egyensúlyunkból, végül ez
a kiegyensúlyozatlan állapot lesz normális. Ennek eredményeként
a

az lesz a sorsunk, hogy betöltjük genetikai végzetünket, ez pedig

a leggyakrabban azt jelenti, hogy megbetegszünk.
Az ok nyilvánvaló: a stresszválasz sorári felszabaduló hormonok
és más vegyületek áradatának dominóhatása rendellenes működésre
késztethet egyes géneket, és így betegség alakulhat ki. Más szavak-
kal: a gyakori stressz aktiválja géneket, és azok elindítanak minket
a

a genetikai végzetünk felé. Tehát ami valaha még alkalmazkodó

magatartásnak és jó hatásfokú biokémiai reakciónak számított, az

mostanra rossz alkalmazkodássá és káros tényezővé vált.
Amikof egyik ősünket például egy oroszlán üldözte, a stresszválasz
még betöltötte eredeti rendeltetését - megvédte őt a külső környezettől.
Ezt hívják alkalmazkodásnak. Ha azonban az ember napokon keresztül
szüntelenül az előléptetése miatt aggodalmaskodik, vagy a kórházban
levő édesanyja miatt aggódik, ezek a helyzetek ugyanolyan vegyülete-
ket szabadítanak fel benne, mintha egy oroszlán loholna a sarkában.
Ez viszont már alkalmazkodásképtelenség. Túl sokáig vagyunk
vészhelyzet üzemmódban. A vészreakcióra használódik el az összes
erlergia, amire a belső környezetünknek lenne szüksége. Testünk cl-
vonja ezt a létfontosságú energiát azimmunrendszertől, az emésztő és
endokrin szervrendszertől, és azokhoz azizmokhoz szállítja, amelyek
a múltban azt a célt szolgálták, hogy felvegyük a harcot a ragadozóval

vagy elmeneküljünk előle. A mai körülmények között azonban ez

csak hátrány.
 Túlélés kontra teremtés

Pszichológiai szempontból nézve a stresszhormonok túlterme-

lődése dühöt, félelmet, irigységet és gyűlöletet kelt az emberben,
ezek pedig agresszióhoz, frusztrációhoz, szorongáshoz és bizony-
talansághoz vezetnek, ami fájdalmat, szenvedést, reménytelenséget
és depressziót okoz. A legtöbb ember ideje nagy részét azzal tölti,
hogy negatív gondolatokkal és érzésekkel van elfoglalva. Vajon azért
van ez, mert a minket körülvevő aktuális körülmények annyira ne-
gatívak lennének? Nyilvánvalóan nem. Azért olyan nagy bennünk
a negativitás, mert vagy előre félünk a jövőtől, vagy az emlékein-

ken keresztül újra átéljük a múltbeli stresszt, ezért gondolataink

a

és érzelmeink többségét a stressz és az életben maradás hormonjai

váltják ki.
Amikor a stresszválasz kiváltódik, három dologra koncentrálunk,
és ezek a legfontosabbak:

e A test. (Gondoskodnuuk kell róla.)

e A környezet. (Hová menekiilhetink a veszély elől?)
e Az idő. (Mennyi időnk van elkerülni ezt a veszélyt?)

Ez Nagy Hármas azért tud uralkodni rajtunk, embereken, mert

a

túlélő módban élünk. Az emiatt kialakuló stresszválasz és a hor-

nionok arra kényszerítenek, hogy a testre, a környezetre és az időre
koncentráljunk (mégpedig rögeszmés módon). Ennek eredményekép-
pen elkezdjük , énünket" a fizikai valóság birodalmán belül megha-
tározni; ezáltal kevésbé spirituális, kevésbé tudatos és kevésbé éber
lényekké válunk.
Másként fogalmazva: , materialistává" válunk — vagyis felemész-
tenek a külső környezetünk dolgaihoz kapcsolódó gondolataink. Öna-
zonosságunkat csapdába ejti a testünk. Magába szippant minket
a külvilág, mert ezek a vegyületek arra kényszerítenek minket, hogy

a külvilágra figyeljünk: a dolgokra, amelyeket birtoklunk, az embe-

rekre, akiket ismerünk, a helyekre, ahová el kell jutnunk, a prob-

lémákra, amelyekkel meg kell birkóznunk, a frizurákra, amelyeket
nemi szeretünk, a testrészeinkre, a testsúlyunkra, arra, hogy nézünk
Kir többi ember mellett, mennyi időnk van vagy nincs... ISmerős
a helyzet, ugye? És elsősorban azon dolgok alapján határozzuk meg

magunkat, amelyeket isnterünk és amiket cselekszünk.

 ENGEDD EL ÖNMAGAD!
www

A túlélő mód arra készteti az embert, hogy a valóság 0,00001

százalékára koncentráljon a 9999999 százalék helyett.

Túlélés —
, Valakiként" élni

A legtöbben azzal a
hagyományos szemlélettel gondolunk magunkra,
hogy , valakik" vagyunk. Valódi lényünknek azonban semmi köze
a Nagy Hármashoz. Valójában az egyetemes intelligencia kvantum-

mezejével kapcsolatban álló tudat vagyunk.

Amikor azonban valakivé válunk túlélő üzemmódban élő, mate-
—

rialista, fizikai énné—, megfeledkezünk arról, hogy kik vagyunk való-

jában. Elszakadunk az univerzális intelligencia kvantummezejétől, és
tőlekülönállónak érezzük magunkat. Minélinkább a stresszhormonok
irányítják az életünket, annál inkább azok kémiai áradata válik az
énünkké.
Ha kizárólag fizikai lényeknek képzeljük magunkat, akkor arra
korlátozzuk önmagunkat, hogy csak a fizikai érzékszerveinket hasz-
náljuk észlelésre. Minél többet használjuk az érzékszerveinket arra,
hogy általuk határozzuk meg a valóságot, annál inkább hagyjuk,
hogy az érzékeink határozzák meg a valóságunkat. Visszacsúszunk
a newtoni gondolkodásmódba, amely bezár minket abba a realitásba,

hogy a jövőnk a múltunk alapján előre megjósolható. Ha emlékszel

még, a newtoni modell szinte teljes egészében a kiszámíthatóságról
szól. Most tehát a valóságunkat próbáljuk irányítani, ahelyett hogy
megadnánk magunkat valami nálunk nagyobbnak. Semmi mást
nem teszünk, mint megpróbálunk életben maradni.
Ha a valóság kvantummodellje szerint végső soron minden ener-
gia, akkor miért érezzük magunkat elsősorban anyagi lénynek, ahe-
lyett hogy úgy éreznénk, energiából állunk? Azt mondhatnánk, hogy
a túlélésközpontú érzelmeink (az érzelem nem más, mint mozgásban
lévő energia) frekvenciája vagy rezgésszáma alacsonyabb. Lassabban
rezegnek, ezért megkötnek minket az anyagban. Sűrűbbé, nehezeb-
bé, testesebbé válunk, mert ezek az érzelmek arra késztetnek, hogy
lassabban rezegjünk. A test szó szerint több anyagból és kevesebb
energiából áll így össze. Több anyag, kevesebb elme.!
Vagyis feltételezhetjük, hogy ha primitívebb túlélési érzelme
inknek gátat vetünk, és elkezdünk leszoknl róluk, akkor energiánk
 Túlélés kontro teremtés

.
TÚLÉLÉSI ÉRZELMEK
ÉS EMELKEDETT ÉRZELMEK

Kevesebb anyag Emelkedett

Több energia érzelmek
Több szeretet

Szeretet

Düh, gyűlölet, ítélkezés

TT TTL TTL TÓ
Bűntudot, szégyen, félelem, kétely
ka ma a
Nemi vágy, versengés
y
km Túlélési
Több anyag
Kevesebb energia érzelmek

5A ábra. A felül lévő, magasabb frekvenciájú hullámok gyorsabban rezegnek,

tehát közelebb vannak az energia rezgésszámához, és távolabb az anyagétól.
A skálán lefelé haladva azt látjuk, hogy minél alacsonyabb a hullámhassz,
anyagibbá ka gia A túlélési érzelmek tehát anyagibbá
kevésbé energiaszerűvé tesznek bennünket. A düh, a gyűlölet, a szenvedés,
a szégyen, a bűntudat, az ítélkezés és nemi vágy miatt érezzük, hogy anyagibbak
a

vagyunk, mert azok rezgésszáma alacsonyabb, és közelebb áll a fizikai tárgyak

rezgésszámához. Ezzel szemben az olyan emelkedett érzelmek, mint a szeretet,
az öröm és a hála magasabb rezgésszámúak, ebből következően sokkal
energiaszerűbbek és kevésbé anyagiak.

rezgésszáma megnő, és kevésbé valószínűen verünk gyökeret a testben.

Bizonyos szempontból fel tudjuk szabadítani az energiát a testből, ha
a test elmévé , vált", és el tudjuk juttatni kvantummezőbe. Ahogy
a

az érzelmeink egyre emelkedettebbé válnak, természetes módon ma-

gasabb tudatállapotba jutunk, közelebb a Forráshoz... és úgy érezzük,
erősebb kapcsolat alakul ki köztünk és az egyetemes intelligencia
között.

Füegésben attól, hogy valakik vagyunk

Autlkor a stresszválasz bekapcsolódik, akár valós, akár képzelt ese-

mény iniatt történik, vegyületek özöne önti el a szervezetünket, és
 ENGEDD EL ÖNMAGAD!
gy
szétárad bennünk az energia. Egy pillanatra ,felébrednek" testünk
és agyunk egyes részei, hogy minden figyelmünket Nagy Hármas-
a

nak szentelhessük. Ez erős függést okoz, hiszen olyan, mintha tripla

-
feketét döntenénk magunkba pár perc erejéig , beindulunk".
Idővel tudattalanul függővé válunk a problémáinktól, a kedve-
zőtlen körülményektől vagy éppen egészségtelen kapcsolatainktól.
Fenntartjuk ezeket az állapotokat az életünkben, hogy tápláljuk velük
a túlélési érzelmeinket, hogy emlékeztessük magunkat: valakik va-

gyunk. Egyszerűen imádjuk azt az energiát, amit a problémáinkból

nyerünk!
Ráadásul ezt az érzelmi bódulatot társítjuk minden emberhez,
dologhoz, helyhez és élményhez, amelyet a külvilágból ismerünk
és megszoktunk. Rászokunk a külső környezetünk ezen elemeire is;
a környezetünkkel azonosítjuk magunkat.
Ha elfogadjuk, hogy stresszválaszt pusztán gondolatokkal is ki
tudunk váltani, akkor logikus, hogy ugyanazokat a függést okozó
stresszvegyületeket állítjuk elő, mintha egy ragadozó lenne a nyo-
munkban. Következésképpen a tulajdon gondolatainktól válunk
függővé, azok látnak el a szükséges adrenalinnal, és egyre nehe-
zebbnek érezzük, hogy megpróbáljunk másképp gondolkodni. Túl
kényelmetlennek érezzük, hogy nagyobbnak gondoljuk magunkat
a környezetünknél, vagy hogy kilépjünk gondolkodásunk megszo-
kott keretei közül. Abban a pillanatban, amint elkezdjük megvonni
magunktól az anyagot, amelyre rászoktunk ebben az esetben az
érzelmi függéshez kapcsolódó jól ismert gondolatokat és érzéseket
jelentkeznek megvonási tünetek, a sóvárgás; és a belső hangok
a

a változás ellen beszélnek. Így maradunka jól ismert valóságunkhoz

láncolva.
Gondolataink és érzelmeink, amelyek leginkább korlátoznak
minket, hozzáláncolnak a problémákhoz, a körülményeinkhez,
a stresszfaktorokhoz és azokhoz a rossz döntésekhez, amelyek
eleve kiváltották belőlünk a vészreakciót. Megőrizzük magunk
körül ezeket a negatív ingereket, hogy továbbra ís kiválthassuk
a stresszválaszt, mert a függés megerősíti bennük az önmagunk-
ról alkotott képet, megszilárdítja önazonosságunkat. Egyszerűen
megfogalmazva: a többségünk függővé vált a stresszt okozó prob-
lémáktól és körülniényektől. Mindegy, hogy a miukánk rossz vagy
 Túlélés kontra teremtés

a kapcsolatunk, azért őrizgetjük magunk körül a gondokat, mert

segítenek megerősíteni minket abban, hogy (vala)kik vagyunk; ezek
táplálják az alacsony rezgésszámú érzelmektől való függésünket.
És ami a legkárosabb: abban a félelemben élünk, hogy ha a prob-
lémáinkat elvennék tőlünk, nem tudnánk, mit gondoljunk és mit
érezzünk, és nem kapnánk meg azt az energiát, ami segít, hogy em-
lékeztessük magunkat arra, kik vagyunk. A legtöbbünk számára Isten
megtiltja, hogy ne legyünk valakik. Milyen szörnyű volna senkinek
lenni, személyiség nélkül élni!

Az önző én

Látjuk tehát, hogy amit az énünknek tekintünk, az csak a gondola-

tainkhoz, érzéseinkhez, problémáinkhoz és Nagy Hármas egyéb
a

clemeihez köthető kollektív érzelmi asszociációink összefüggésében

létezik. Nem csoda hát, hogy olyan nehezünkre esik magunkba
szállni, és felülemelkedni ezen a saját magunk alkotta valóságon.
Honnan tudhatnánk, hogy kik vagyunk, ha nem létezne a környe-
zetünk, a testünk és az idő? Ezért függünk annyira a külvilágtól.
Arra korlátozzuk magunkat, hogy az érzékszerveink segítségével
érzelmek alakuljanak ki bennünk, így megkaphassuk azokat a fizi-
ológiai visszajelzéseket, amelyek megerősítenek minket személyes
függőségeinkben. Azért tesszük mindezt, hogy embernek érezzük
magunkat.
Amikor a túlélési reakciók egyáltalán nincsenek arányban azzal,
ami a külvilágban történik, akkor a stresszválasz-hormonok fölös-

lege arra késztet minket, hogy mindenestül az én határain belülre

koncentráljunk. Ezáltal szélsőségesen önzővé válunk. Rögeszmésen
foglalkozunk a testünkkel vagy a környezetünk egyes dolgaival, és
az idő rabszolgái leszünk. Csapdába ejt minket ez a konkrét valóság,
és úgy érezzük, nincs erőnk változtatni, nincs erőnk szakítani azzal,

hogy önmagunk vagyunk.

Az ilyen fölösleges túlélési érzelmek az egészséges ego felé billen-
Uk a mérleget. (Ego alatt azt értjük, amit tudatosan az ,én" szóval
nevezünk meg.) Amikor az ego kordában van tartva, az a természe-
tes feladata, hogy megvédjen minket a külvilágtól. Például az ego

ügyel arra, hogy ne menjünk túl közel a tábortűzhöz vagya szakadék

 ENGEDD EL ÖNMAGAD!
hoz

széléhez. Ha az ego egyensúlyban van, természetes ösztöne az ön-

fenntartás. Egészséges egyensúly alakul ki az ego és a többi ember
igényei között, és mind az énnek, mind a többi embernek megfelelő
mértékű figyelem jut.
Ha vészhelyzet alakul ki, és túlélő módba váltunk, akkor
egyértelmű, hogy az énnek kell elsőséget kapnia. Amikor azonban
a krónikus, hosszú távon ható stresszvegyületek kibillentik a testet
és az agyat az egyensúlyából, az ego túlságosan is a túlélésre kezd
koncentrálni, és az én kerül előtérbe, de minden más kizárásával —
örökké önzők leszünk. Egoistává, énközpontúvá, önimádóvá válunk,
tele leszünk önsajnálattal és önutálattal. Ha az ego állandó stressznek
van kitéve, akkor önmagát rangsorolja legelőre.
Ilyen körülmények között az ego leginkább azzal van elfoglalva,
hogy minden egyes helyzet kimenetelét előre meg tudja mondani,
mert túl nagy figyelmet szentel a külvilágnak, és különállónak érzi
magát a valóság 99,99999 százalékától. Valójában minél inkább az
érzékszerveinken keresztül határozzuk meg a valóságunkat, annál
inkább törvényünkké válik ez a valóság. Az anyagi valóság törvénye
pedig pont az ellenkezője a kvantum valóságának. Bármi, amire
a figyelmünket szegezzük, valósággá válik. Következésképpen ha
a figyelmünket a testünkre és a fizikai valóságra összpontosítjuk, és

csapdába ejt minket a lineáris idő egy konkrét időpontja, akkor az

válik ami valóságunkká.
Elfelejteni azokat az embereket, akiket ismerünk, azokat a prob-
lémákat, amelyekkel küzdünk, azokat a helyeket, ahová járunk; el-
veszteni az időérzékünket; felülemelkedni a testen és a test azon
igényén, hogy megszokásait tápláljuk; szakítani az identitásunkat
megerősítő, érzelmileg megszokott élmények bódulatával; felhagyni
azzal, hogy megpróbáljuk előre megjósolni az eljövendő eseménye-
ket, vagy felidézni valamely emlékünket; leszámolni az önző egóval,
amely csakis a saját szükségleteivel törődik; többnek gondolni vagy
álmodni magunkat annál, aminek érezzük magunkat, és az ismeret-
len után sóvárogni - ezek jelentik az első lépést a jelenlegi életünktől
való szabadulás felé.
 Túlélés kontra teremtés

Ha a gondolataink meg tudnak betegíteni,

akkor meg is tudnak gyógyítani?

Menjünk tovább még egy lépéssel! Korábban már beszéltem arról,

hogy a stresszválaszt pusztán gondolatokkal is ki tudjuk váltani.
Fimlítettem azt a tudományos tényt is, hogy a stresszel kapcsolatba
hozható vegyületek géneket aktiválnak azáltal, hogy a sejten kívül
rendkívül zord körülményeket teremtenek, így kialakulnak a beteg-
ségek. Vagyis logikus, hogy pusztán a gondolataink meg tudnak be-
tegíteni minket. Ha azonban a gondolataink meg tudnak betegíteni,
akkor vajon meg is tudnak gyógyítani?
Tegyük fel, hogy valakit rövid időn belül több olyan élmény is ér,
amelyek miatt megbántva érzi magát. Az eseményekre adott tudatos
reakciója következtében megmarad benne a keserűség. Az ehhez az
érzéshez kapcsolódó vegyületek elárasztják a sejtjeit. Hetek múltával
az érzelmeiből hangulat lesz, amely hónapok alatt kedéllyé válik,
az pedig az évek során kifejleszti benne a sértődékenységet mint
személyiségvonást. Tulajdonképpen annyira erősen beléje vésődik
ez az érzelem, hogy a teste már jobban ismeri a sértődöttséget, mint
a tudatos elméje, mert az illető hosszú évekre megreked a gondolko-

dás-érzés, érzés-gondolkodás körforgásában.

Annak tükrében, amit ezekről az érzelmekről mint kémiai szig-
nálokról eddig megtudtunk, egyet kell értenünk abban, hogy mind-
addig, amíg az illető ragaszkodik a sértődékenységéhez, teste úgy
fog viselkedni, mintha még mindig azt a réges-régi élményt élné
újra, amely miatt először alakult ki benne ez az érzés. Sőt, ha a test
sértődékenység-vegyületeire adott testi válasz zavart idéz elő egyes
génjeinek működésében, és ez a hosszú ideig fennálló reakció folya-
matosan ugyanolyan jeleket küld a géneknek, aminek következtében
azok ugyanúgy reagálnak, akkor lehetséges, hogy a testben végül
klalakul valamilyen betegség, például a rák.
Ha ez így van, akkor vajon lehetséges-e, hogy ha azilletőnek egy-
szer sikerül kitörölnie az emlékeiből a folytonos sértődöttség érzését
- azzal, hogy többé nem gondol olyasmire, ami előidézi a sértődöttség
érzését, és fordítva —, a teste (tudattalan elmeként) megszabadul ettől
az érzelmi rabszolgaságtól? Idővel vajon a test leszokik róla, hogy
ugyanazt a jelet küldje a géneknek?
 ENGEDD EL ÖNMAGAD!
kh

Végül tételezzük fel, hogy azillető elkezd másképpen gondolkod-

ni mégpedig olyan mértékben, hogy újfajta, az új szemé-
és érezni,
lyiségéhez illő eszményi énképet alakít ki magáról. Új létállapotába
belépve vajon lehet, hogy a génjeinek másfajta jeleket kezd küldeni,
ezáltal elkezdi a testét az emelkedett érzelmi állapotra kondicionálni
már azelőtt, hogy konkrétan megtapasztalná a gyógyulást? Vajon
meg tudja ezt tenni olyan mértékben, hogy a teste elkezdjen meg-
változni pusztán a gondolat által?
Nos, az előbbiekben egy konkrét esetről írtam, ami tényleg meg-
történt, mégpedig az egyik hallgatómmal, aki így győzte le a rákot.

Az 57 éves Bill tetőfedő vállalkozóként dolgozott. Az arcán egy-

szer megjelent egy elváltozás, amelyet a bőrgyógyász rosszindulatú
melanómának diagnosztizált. Hiába műtötték meg, hiába kapott
sugárkezelést és kemoterápiát, a rák újra megjelent nyakán, majd az
a

oldalán, végül a lábikráján. Minden alkalommal hasonló kezelésen

ment végig.
Természetesen neki is az volt az első gondolata: , Miért pont én?"
Tudta, hogy túl sokat van kint a napon, és ez kockázati tényezőt
jelent, de ismert egy csomó olyan embert, akik hozzá hasonlóan
szintén sokat voltak a napon, mégsem lettek rákosak. Ez az igazság-
talanságérzés befészkelte magát az agyába.
Miután már másodszor kezelték rákkal a bal lágyékán, Bill gon-
dolkozni kezdett, vajon a betegségében nem játszanak-e szerepet a tu-
lajdon gondolatai, érzései és viselkedésformái. Egy ilyen önelemző pil-
lanatában ráébredt, hogy már több mint harminc éve sértődöttségben
él, mert úgy érzi és úgy gondolja, hogy mások miatt mindig fel kell
adnia azt, amit ő akar.
A középiskola után például hivatásos zenész akart lenni. Amikor
azonban édesapja egy baleset miatt munkaképtelenné vált, Billnek
be kellett állnia a családi tetőfedő vállalkozásba. Szokásává vált, hogy
újra és újra átélje azt az élményt, amikor megmondták neki, hogy fel
-
kell adnia a vágyait olyannyira, hogy teste múltban élt. Emiatt
a

az elszalasztott álmok érzése is egyfolytában kínozta. Valahányszor

nem jól mentek a dolgok— például összeomlott azíngatlanpiac, pont
 Túlélés kontro teremtés

akkor, amikor bővíteni kezdte az üzletet —, mindig talált valamit vagy

valakit, akit okolhatott a problémáért.
Bill annyira emlékezetébe véste megkeseredettség érzelmi re-
a

akcióját, hogy ez lett az uralkodó személyiségjegye, és öntudatlan

programként futott az agyában. Létállapota olyan sokáig aktiválta
ugyanazokat géneket, hogy azok végül megbetegítették őt.
Most már Bill nem hagyhatta, hogy a környezete irányítsa őt:
egész életében más emberek, helyek és benyomások határozták meg,
hogyan gondolkodjon, érezzen és viselkedjen. Megértette, hogy ha
szakítani akar a kötelékekkel, amelyeka régi személyiségéhez fűzik,
és új személyiséget akar kialakítani, el kell hagynia megszokott kör-

nyezetét. Ezért két hétre elutazott Észak-Mexikóba, a tengerpartra,

és elrejtőzött megszokott élete elől.
Az első öt délelőttön Bill azon elmélkedett, hogyan gondol-
kodik, amikor sértődöttséget érez. Gondolatai és érzései kvantum-
megfigyelőjévé vált; tudatosította magában a tudattalan elméjét.
Azután elkezdett odafigyelni az addig tudattalan viselkedésére és
tetteire. Úgy döntött, gátat vet minden olyan gondolatnak, érzésnek
és viselkedésnek, amelyek nem tesznek jót neki.
Az éberség első hete után szabadnak érezte magát, mert felsza-
badította testét a sértődöttségtől való érzelmi függőségből. Azzal,
hogy gátat vetett megszokott gondolatainak és érzéseinek, amelyek
a

a viselkedését vezérelték, bizonyos értelemben megakadályozta, hogy

A
túlélési érzelmek ugyanarra az elmére kondicionálják a testét Ez
FA

után a teste energiát szabadított fel, amelyet arra tudott felhasználni,

hogy új sorsot teremtsen önmagának.
A következő héten Bill annyira feldobott volt, hogy már az új,
vágyott énjén kezdett gondolkodni, és azon, hogyan reagáljon mos-
tantól azokra az emberekre, helyszínekre és benyomásokra, amelyek
mindaddig irányították őt. Elhatározta például, hogy valahány-
szor a felesége vagy a gyerekek kéréssel fordulnak hozzá, kedves és
nagylelkű lesz hozzájuk, ahelyett hogy azt éreztetné velük, hogy csak
lehernek érzi őket. Röviden: arra kezdett koncentrálni, hogyan akar
majd gondolkodni, cselekedni és érezni, ha olyan helyzetekbe kerül,
amelyek a múltban gondot okoztak neki. Új személyiséget teremtett
magának, új elmével és új létállapottal.
 ENGEDD EL ÖNMAGAD!
kh

Bill gyakorlatban is kezdte megvalósítani azt, amit a tenger-

a
parton üldögélve eltervezett. Hazatérése után nem sokkal észrevette,
hogy a lábikráján levő daganat leesett. Egy-két héttel később, amikor
újra orvoshoz ment, már gyógyult volt, és azóta is egészséges.
Bill másképpen kezdte működtetni az agyát, ezért biológiai és
kémiai értelemben is megváltozott a régi énjéhez képest. Ennek
eredményeképpen más jeleket kezdett küldeni más géneknek; és
a ráksejtek nem tudtak együtt élni az új elméjével, az új belső kémiai

folyamataival, az új énjével. Valaha a múlt érzelmeinek csapdájában

vergődött, ma már viszont egy új jövőben él.

A teremtés — Senkiként élni

Az előző fejezet végén röviden megemlítettem, milyen teremtő mód-
ban élni. Ezek azok a pillanatok, amikor annyira magunkba feled-
kezünk, hogy a környezetünk, a testünk és az idő lényegtelennek
tűnik, és nem zavarja meg tudatos gondolatainkat.
Teremtőként élni annyi, mint senkiként élni. Észrevetted már,
hogy amikor igazán elmerülsz valamilyen alkotó folyamatban, meg-
feledkezel magadról? Elszakadsz az ismert világtól. Már nem valaki
vagy, aki az identitását a tulajdonában levő tárgyakkal, az ismerős
arcokkal és a feladataival azonosítja, vagy azokkal a helyszínekkel,
ahol az életében addig megfordult. Aztis mondhatnánk, hogy amikor
alkotó, teremtő állapotban vagy, megfeledkezel arról, hogy önmagad
szoktál lenni. Feladod az önző egód, és éntelenné válsz.
Felülemelkedsz a téren és az időn, és színtiszta, anyagtalan tu-
dattá leszel. Ha már nem vagy hozzáláncolva egy testhez, nem a kör-
nyezetedben levő emberekre, tárgyakra és helyszínekre koncentrálsz,
és meghaladod a lineáris időt, akkor belépsz kvantummező kapu-
a

ján. Ide nem léphetsz be valakiként, csak senkiként. Önző énedet

kívül kell hagynod, mert a tudat birodalmába csakis színtiszta tu-
datként léphetsz be. És ahogy az első fejezetben említettem, ahhoz,
hogy megváltoztasd a tested (meggyógyulj), vagy változtass valamin
a külső környezetedben (mondjuk új munkára vagy kapcsolatra tégy

szert), vagy éppen megváltoztasd az idő folyását (például egy másik

lehetséges jövő felé tereld), ahhoz senkivé, semmivé és időtlenné
kell válnod.
 Túlélés ko tr teremtés

Íme hát a nagy titok nyitja: ahhoz, hogy bármit megváltoztass

az életedben (a testedet, a környezetedet vagy az időt), felül kell
emelkedned rajta. Magad mögött kell hagynod a Nagy Hármast, ha
uralkodni akarsz Nagy Hármason.
a

A homloklebeny — Az alkotás és a változás birodalma

Amikor alkotó módban vagyunk, működésbe hozzuk agyunk alko-

tóközpontját, homloklebenyt. Ez az agy elülső részén található,
a

és magába foglalja a prefrontális kérget. Ez az emberi idegrendszer

legfiatalabb, legfejlettebb része, és az agy legalkalmazkodóképesebb

területe. Ez az énünk kreatív központja, mondhatni az agyunk ve-
zérigazgatója vagy döntéshozói testülete. homloklebeny a figye-
A

lem, az összpontosítás, az éberség, megfigyelés és a tudat székhe-

a

lye; ahol a lehetőségeinket mérlegeljük, ahol szilárd szándékaink

megmutatkoznak, ahol tudatos döntéseket hozunk, kordában tartjuk
lobbanékonyságunkat és érzelmi túlfűtöttségünket, és új dolgokat
tanulunk.
Az egyszerűség kedvéért vegyük úgy, hogy a homloklebeny
három lényeges feladatot hajt végre. Ezek mindegyikének fontos
szerep jut majd, amikor a könyv harmadik részében megtanulod és
gyakorolni fogod, hogy a meditáció segítségével hogyan szakíthatsz
azzal a szokással, hogy önmagad vagy.

1. Metakogníció - Ébredj öntudatra, hogy elejét vedd

a nemkívánatos mentális és testi állapotoknak!

Ha új ént akarunk teremteni magunknak, először is véget kell vet-

nünk a régi énünknek. A teremtő folyamatban a homloklebeny első
funkciója az, hogy létrehozza bennünk az öntudatot.
Minthogy az ember metakognitív képességekkel bír — vagyis képes
rá, hogy megfigyelje saját gondolatait és érzelmeit -, el tudjuk dönte-
ul, milyenek nem akarunk már lenni, hogyan nem akarunk tovább
gondolkodni, cselekedni és érezni. Ez az önreflexiós képességünk
teszi lehetővé, hogy górcső alá vegyük magunkat, majd eltervezzük,
hogyan fogunk változtatni a viselkedésünkön annak érdekében,
hogy világosabb vagy kívánatosabb eredményeket érjünk el.?
 ENGEDD EL ÖNMAGAD!

A figyelmünk arra irányul, amire az energiáinkat összpontosítjuk.

Ahhoz, hogy a figyelem segítségével energiát tudjunk adni az éle-
tünknek, meg kell vizsgálnunk mindazt, amit eddig teremtettünk. Ez
az a pillanat, amikor kezdjük megismerni önmagunkat. Megnézzük,
hogyan vélekedünk az életről, önmagunkról és a többi emberről. Az
vagy, ami vagy, az vagy, alol vagy, és az vagy, aki vagy, mert ezeket
a dolgokat hiszed magadról. Mindaz, amit tudatosan vagy tudattala-
nul az életed törvényének fogadsz el, a hiedelmeiddel egyenlő. Akár
tudatában vagy ezeknek a hiedelmeknek, akár nem, mindenképpen
hatással vannak a valóságodra.
Ha tehát tényleg új személyes valóságot akarsz magadnak, kezdd
el megfigyelni, milyenek a jelenlegi személyiségvonásaid. Minthogy
ezek elsősorban a tudatos figyelem szintje alatt működnek, az au-
tomata szoftverprogramokhoz hasonlóan, el kell mélyedned ma-
gadban, és azokat a dolgokat kell szemügyre venned, amelyeknek
mindeddig valószínűleg nem voltál tudatában. Tekintve, hogy a sze-
mélyiségedbe beletartozik mindaz, anogyan gondolkodsz, cselekszel
és érzel, oda kell figyelned a tudattalan gondolataidra, a reflexszerű
viselkedésedre és az automatikus érzelmi reakcióidra. Meg kell vizs-
gálnod őket, hogy megállapítsd, vajon őszinték-e, és hogy továbbra
is akarsz-e energiát áldozni rájuk.
Ahhoz, hogy megismerkedj elméd és tested tudattalan állapo-
taival, akaratlagos cselekvésre, szándékra és fokozott éberségre van
szükség. Aki éberebb, az figyelmesebb. Aki figyelmesebb, az tudato-
sabb. Aki tudatosabb, az több mindent észrevesz. Aki több mindent
észrevesz, az jobban meg tudja figyelni magában és másokban a va-
lóság külső és belső elemeit. Végül pedig minél több mindent meg
tud valaki figyelni, annál inkább felébred tudattalan állapotából, és
annál tudatosabbá válik.
Az Öntudatra ébredés célja az, hogy ne hagyjuk, hogy azok a gon-
dolatok, tettek vagy érzések, amelyeket nem akarunk megtapasztalni,
elkerüljék a figyelmünket. Így idővel azon képességünkkel, hogy
tudatosan gátoljuk ezeknek a létállapotoknak a kialakulását, el fogjuk
érni, hogy a régi személyiségünkhöz kötődő idegi hálózatok összekap-
csolódjanak és együtt tüzeljenek. Ha pedig már nem teremtjük újra
nap mint nap a régi elménket, akkor visszafejlesztjük a régi énünk
hardveralapjait. Továbbá ha gátat vetünk az ilyen gondolatainkhoz
 Túlélés kontra teremtés
we
kapcsolódó érzéseinknek, többé már nem a megszokott módon ak-
tiváljuk megszokott géneket. Megakadályozzuk, hogy a testünk
a

a régi elménkként erősítse meg önmagát. Ez az a

folyamat, amely
során egyszerűen elkezdjük ,elveszíteni az elménket".
Ha tehát elkezded kifejleszteni magadban azt a képességet, hogy
megismerd régi éned minden egyes vonását, egy idő után tudatosabbá
válsz. Most az a cél, hogy elfelejtsd, ki voltál eddig, és felszabadítsd
az energiáidat, ezáltal új életet, új személyiséget teremts magadnak.
A régi személyiségeddel nem leszel képes új személyes valóságot teremteni.
Valaki mássá kell válnod. A metakogníció az első lépés, amellyel
a múlt felől elindulsz egy új jövő megteremtése felé.

2. Új elmét kell létrehoznod, ha másféle

létállapotokon akarsz gondolkodni
A homloklebeny második funkciója az, hogy új elmét teremtsen
- kitörjön azokból az idegi hálózatokból, amelyek
úgy alakultak ki,
hogy az agy éveken át szüntelenül ugyanúgy működött -, és más-
képpen huzalozza át az agyat.
Ha időt szakítunk rá, és elvonulunka világtól, hogy elgondolkoz-
zunk egy másfajta létállapoton, akkor homloklebeny megkezdi az
a

ülkotómunkát. Új lehetőségeket kezdünk elképzelni, és fontos kérdé-

seket teszünk fel magunknak arról, hogy igazából mit akarunk, kik
és milyenek akarunk lenni, és mi mindent akarunk megváltoztatni

önmagunkban és a környezetünkben.
Mivel a homloklebeny összeköttetésben áll az agy többi részé-
vel, képes rá, hogy végigpásztázza az összes agyi áramkört, és az
eIraktározott információkat tökéletesen összeillessze, ismeret- és ta-
pasztalathálózatok formájában. Azután gondosan kiválogatja ezeket
uz idegi áramköröket, és másféleképpen kombinálja őket, ezáltal új
elmét hoz létre. Ily módon megteremt egy modellt vagy belső képet,
minelyet az elérni kívánt eredménynek látunk majd. Logikus tehát,
hogy minél nagyobb a tudásunk, annál nagyobb a behuzalozott
legi hálózatok változatossága, és annál összetettebb, részletesebb
modelleket tudunk megálmodni.
A teremtés első lépésénél mindig jól jön, ha fontos kérdéseket
teszünk fel magunknak, így belépünk a csodálkozás, a szemlélődés,
 ENGEDD EL ÖNMAGADI

A HOMLOKLEBENY MINT TEREMTŐ

(ldegi hólózot)
Könyv oz
úg
ké
együttérzésről
he gyuro

(aAaaaA)
Hé DVD oz
"együttérzésről
— — TONS Személyes
"a
-—

S
oz együttérzésről
4. bré
A homloklebeny eni ismeretek
A homloklebeny
kérdése: Mi oz, és toposztalotok különféle idegi
hogy együttérzése hólózotoihoz fér hozzó

S
"§ erzese

ar
ey
4]
Az együttérzés A homloklebeny az egyes
belső leképeződése
idegi hálózotokot
kombinólva új elmét olkot

5B ábra. Amikor a homloklebeny teremtő módban működik, átvizsgálja a teljes

agyat, és az agyban található összes információ felhasználásával új elmét teremt.
Ha a létrehozandó űj létállapot az együttérzés, és felteszed magadnak a kérdést,
hogy milyen volna együtt érzőnek lenni, homloklebeny természetes módon
a

összekapcsol egyrnással különböző idegi hálózatokat, ezáltal új modell vagy belső

kép jön létre. Felhasználhat ehhez információkat olyan könyvekből, amelyeket
olvastál, DVD-kből, amelyeket megnéztél, személyes élményekből és hasonlókbáól,
hogy az agyat újfajta működésre késztesse. Ha létrejött az új elme, megjelenik
egy kép, holograrn vagy látomás arról, hogy mit jelent számodra az együttérzés.

a lehetőségek, a reflexió vagy a töprengés állapotába. Befejezetlen

kérdésekkel tudjuk a legprovokatívabb módon előidézni a gördülé-
keny tudatfolyamot:
e
Milyen lenne ...-nak/-nek lenni?
e Mi a legjobb módja annak, hogy ... legyek?
e "Mi lenne, ha ez a személy lennék, és ebben
a valóságban élnék?
 Túlélés kontro teremtés
www

e "Ki az, akit csodálok a múltból, és milyen csodálatra

méltó vonásai voltak?

Az ezekre a kérdésekre adott válaszok természetes módon te-

reintenek új elmét, hiszen ha őszintén válaszolunk rájuk, agyunk
másféleképpen kezd működni. Ha mentálisan gyakorolni kezdjük az
új létállapotokat, elkezdjük behuzalozni az agyunkban az új elmén-
ket - és minél inkább képesek vagyunk erre emlékeztetni magunkat,
unnál jobban megváltozik az agyunk és az életünk.
-
Akár gazdagabb akarsz lenni, akár jobb szülő akár nagy varázs-
ló -, nem rossz ötlet, ha az agyadat megtöltöd a választott témáról
szóló információkkal, mert így több építőkockád lesz ahhoz, hogy
lelépítsd az új valóságodat. Valahányszor új információhoz jutsz,
úJ szinaptikus kapcsolatokat hozol létre, és ezek szolgáltatják majd
4 nyersanyagot ahhoz, hogy az agyadat leszoktasd arról, hogy min-

lg ugyanazon mintázatok szerint tüzeljen. Minél többet tudsz,

annál több eszközöd lesz ahhoz, hogya régi személyiségedet kivesd
u nyeregből.

3. Tedd valóságosabbá a gondolatot minden másnál!

Az alkotó folyamatban a homloklebeny harmadik fontos szerepe az,

hogy a gondolatot valóságosabbá tegye minden másnál. (Hogy ez
nilképpen történik, arról majd a harmadik részben szólok.)
Amikor kreatív állapotban vagyunk, a homloklebeny működése
Inkozódik, és csökkenti a teljesítményt az agy többi részének áram-
köreiben, így az agy szinte csak egyetlenegy gondolat feldolgozásával
loglalkozik.? Mivel a homloklebeny közvetítő szerepet lát el az agy
epyes részei között, szemmel tudja tartani az agy egész területét.
tisökkenti tehát a teljesítményt a szenzoros központokban (a testi
úizésekért felelős területen), motorikus központokban (amelyek
a

n test mozgatásáért felelősek), az asszociációs központokban (ahol az

.
identltásunk fészkel), valamint az időérzékelésért felelős területeken..
mégpedig azért, Hogy lecsendesítse őket. Ha nagyon alacsony az idegi
aktivitás, azt mondhatjuk, hogy nincs elme, amely feldogozná a szen-
zoros bemeneti jeleket (hiszen az elre, ha emlékszel, nem más, mint
47 agy inűködés közben), nincs elme, amely aktiválná a külvilágban
 ENGEDD EL ÖNMAGAD!
F

A HOMLOKLEBENY MINT
HANGEROSZABAÁLYZO

Szenzoros
Motorikus központ
központ (az érzékelésért felel) Fal; lebeny
(a mazgásért felel) laz idő- és
térérzékelésér! felel)

MINDEN MÁST
KIZÁRÓ GONDOLAT ;
Látóközpont
TEN (a látásért felel)

Köztiogy
(az érzelmek központja)
Holóntéklebeny
Asszocióciós központ
(Identitás)

5C€ ábra. Amikor a gondolatból, amelyre koncentrálunk, élmény lesz,

a homloklebeny lehalkítja az agy többi részét, hogy semmi mással ne foglalkozzon,
csak ezzel minden mást kizáró gondolattal. Nyugodttá válunk, nem érzékeljük
a

többé a testünket, nem észleljük a teret és az időt, és megfeledkezünk önmagunkról.

való mozgást, vagy éppen összekapcsolná a cselekvést az idővel; így

nincs testünk, , semmivé" válunk, nem létezünk az időben. Ebben
a pillanatban színtiszta tudatként létezünk. Ha az agy ezen területein

megszűnik a zaj, létrejön a kreativitás állapota, amelyben nincs ego

vagy én abban a formában, ahogyan ismerjük.
Amikor teremtő módban vagyunk, a homloklebeny irányít. Any-
nyira aktív, hogy a gondolataink válnak a valóságunkká és az élmé-
nyeinkké. Bármit gondolunk is az ilyen pillanatokban, azt a hom-
loklecbeny fogja feldolgozni. Mivel az agy többi részében ,lehalkítja
a hangerőt", kizárja a figyelemelterelő tényezőket, A gondolatok belső
 Túlélés kontra teremtés

világa olyan valóságossá válik, mint a külvilág valósága. Gondola-

tainkat az idegrendszerünk észleli, és tapasztalatként építi be az agy
szerkezetébe.
Ha hatékonyan hajtjuk végre a teremtő folyamatot, akkor ez
-
a tapasztalat— mint már tudod érzelmet vált ki belőlünk, és elkezd-

jük úgy érezni magunkat, mintha az adott esemény most történne,

a jelen pillanatban. Eggyé válunk a vágyott valósághoz kapcsolódó
gondolatainkkal és érzéseinkkel. Immár új tudatállapotban vagyunk.
Úgy is mondhatnánk, hogy ilyenkor éppen felülírjuk a tudatalat-
tinkban futó programjainkat azáltal, hogy testünket egy új elméhez
szoktatjuk hozzá.

Veszítsd el az elmédet, szabadítsd fel az energiádat!

A teremtés során, amikor senkik és semmikvagyunk az időtlenség-

ben, már nem a megszokott kémiai szignálunkat sugározzuk, hiszen
már nem ugyanaz az identitásunk; nem gondolkodunk és érzünk
többé ugyanúgy. Azok a neurális hálózatok, amelyeket a túlélési
gondolkodás huzalozott belénk, kikapcsolódnak, és a személyisé-
günk, amely arra volt szokva, hogy szüntelenül küldje a testnek a
siresszhormonok előállítását parancsoló jeleket, egyszerre... eltűnik.
Röviden: az emocionális én, amely eddig túlélő módban létezett,
nem működik többé. Amikor ez bekövetkezik, korábbi identitásunk,
vagyis a túlélő gondolkodáson és érzéseken alapuló ,létállapotunk"
nincs többé. Mivel már nem ,vagyunk" ugyanazok, azok az érzelmi
energiáink, amelyeket a test mindeddig lekötött, felszabadulnak.
Nos tehát, hová lesz az az energia, amely egykor az érzelmi énün-
ket táplálta? Valahová kerülnie kell, ezért új helyre összpontosul. Ez
az érzelmi energia felemeli a testet hormonális központból a szív-
a

tájékra (az agy felé vezető útján)... és egyszer csak remekül kezdjük
érezni magunkat: vidámak vagyunk, és úgy érezzük, kiteljesedtünk.
Beleszeretünk a teremtményünkbe. Ilyenkor tapasztaljuk meg termé-
szetes létállapotunkat. Ha egyszer végre nem juttatunk több energiát
a stresszválasz által hajtott énünknek, akkor sikerül kimozdulnunk
az énközpontúságból az énnélkiiliség felé."
Ila a régi energiát sikeresen magasabb rezgésszámú érzelmekké
alakítjuk, az test niegszabadul érzelmi bilincseitől. A horizont fölé
 ENGEDD EL ÖNMAGAD!

emelkedünk, és egy egészen új tájkép tárul elénk. Már nem a múlt túl-
élési érzelmein keresztül szemléljük a valóságot, ezért új lehetőségeket
veszünk észre. Egy új sors kvantum-megfigyelői leszünk.

Vedd megint szemügyre az energia- és rezgésszámtáblázatot a

A
túlélési érzelmektől az emelkedett érzelmekig (lásd az 5A ábrát) Ha
a düh, a szégyen vagy a nemi vágy felszabadul a testből, örömmé,

szeretetté, hálává alakul. A magasabb szintű energia sugárzása felé

vezető úton a testünk (amelyet ahhoz szoktattunk, hogy vegye át
az elme szerepét) kevésbé működik elmeként, és összefüggőbb ener-
giává válik; a testet alkotó anyag magasabb rezgésszámot mutat, és
erősebben érezzük, hogy valami nagyobb dologgal állunk kapcsolat-
ban. Röviden: többet mutatunk ki isteni természetünkből.
Amikor túlélő módban élünk, mindenáron irányítani akarjuk
a dolgokat, egy bizonyos irányba akarjuk őket erőltetni; ez az ego

dolga. Amikor azonban a teremtés emelkedett érzelmi módjában

vagyunk, feldobottnak érezzük magunkat, és eszünkbe sem jut meg-
próbálni, hogy azt elemezgessük, vágyott sorsunk miként és mikor
válik valóra. Hiszünk benne, hogy be fog következni, mert már
átéltük testben és lélekben — gondolatainkban és érzéseinkben. Tud-
juk, hogy így lesz, mert érezzük, hogy kapcsolatban állunk valami
nagyobb dologgal. A hála állapotában vagyunk, mert úgy érezzük,
hogy az esemény már meg is történt.
Nem vagyunk feltétlenül tisztában a vágyott eredmény minden
részletével — mikor fog megtörténni, hol és milyen körülmények
között -, de hiszünk egy olyan jövőben, amelyet nem látunk és
más érzékszervünkkel sem észlelünk. Számunkra ez már megtörtént
a téren és időn kívül, ott, ahonnan minden anyagi dolog ered. A tudás

állapotában vagyunk; megnyugszunk a jelenben, és már nem túlélő

módban élünk.
Ha elkezdenénk elemezni és találgatni, mikor, holés hogyan fog
bekövetkezni ez az esemény, azzal csak visszatérnénk a régi szemé-
lyiségünkhöz. Annyira boldogok vagyunk, hogy meg sem próbálunk
találgatni — ilyet ugyanis csak a korlátozott túlélő mód állapotában
élő emberi lények tesznek.
 Túlélés kontra teremtés

Amikor ebbena kreatív állapotban vagyunk, ahol már neni léte

zik az egyéniségünk, az egykor együtt tüzelő és ezáltal régi énünket
meghatározó idegsejtek sem kapcsolódnak egymáshoz többé. Vzzel
kezdődik meg a régi személyiségünk biológiai lebontása. A régi iden
titásunkhoz kapcsolódó érzelmek, amelyek ugyanahhoz az elméhez
szoktatták a testet, többé már nem a megszokott módon aktiválják
a megszokott géneket. És minél inkább felülkerekedünk az énünkön,

annálinkább megváltozik a régi személyiségünk fizikai ténye. A rég]

énünk eltűnik.

A TEST ÉS AZ ELME
KÉT ÁLLAPOTA

TÚLÉLÉS TEREMTÉS
Stressz ;
Homeosztózis
Összehúzódós Terjeszkedés
lebonlós ; Felépülés
i

Betegség Egészség
Kiegyensúlyozotlonsóg Rend

Meghibósodós Jovítós
Romlós Regenerálódós
Félelem / Düh /
Szomorúság ;
VS. Szeretet / Öröm / Bizolom
Önzés :

Önzetlenség
Külső körülmények / Test / Idő Semmi / Senki / Soho
Energiaveszteség : Energiateremtés
Vészhelyzet ; Növekedés / Jovítás
Szűklótékörűség Nyitottsóg
Elkülönülés Összekopcsolódás
Érzékszervi volósóg Érzékszerveken túli valóság
Ok-okazot Okozat kiváltása
Véges lehetőségek Végtelen lehetőségek
Inkoherencia Koherencio
Ismert dolgok Ismeretlen dolgok

5D ábra, Túlélő mód és teremtő mód

 ENGEDD EL ÖNMAGAD!
"gy
Azáltal, hogy elolvastad ennek a könyvnek az első részét, elsa-
játítottál egy tudásbázist, amely segít majd létrehozni az új énedet.
Most pedig kezdjünk el építkezni ezekre az alap okra!
Számos lehetőséget végigvettünk: átgondoltuk azt az elméletet,
hogy szubjektív elméd képes hatást gyakorolni az objektív külvilágra;
hogy képes vagy megváltoztatni az agyad és a tested azáltal, hogy
túlnősz a környezeteden, a testeden és az időn; hogy ki tudsz lépni
a stresszes túlélő módból, amelyben
a külvilág
tűnik az egyetlen
valóságnak, és be tudsz lépni a teremtés belső világába. Reményeim
szerint ezeket a lehetőségeket most már te is lelnetséges valóságoknak
látod.
Ha így van, akkor kérlek, tarts velem a köveetkező, második rész-
ben is, amelyből konkrét dolgokat tudsz meg az agyad szerepéről és
a meditációs technikáról, és ezáltal felkészülhetsz rá, hogy valódi és
tartós változásokat hozz létre az életedben.
 MÁSODIK RÉSZ

09-

AZ AGY ÉS
A MEDITÁCIÓ
———
 HATODIK FEJEZET
.

A HÁROM AGY —

A GONDOLKODÁSTÓL
A CSELEKVÉSEN ÁT
A LÉTEZÉSIG
(Gyakorlati szempontból az agyat sokszor számítógéphez hasonlítjuk,
(s a tiéd már rendelkezik mindazzal a hardverrel, ami ahhoz kell,
hogy megváltoztasd az , énedet" és az életedet. Azt azonban még
nem tudod, hogyan használd helyesen ezt a hardvert az új szoftver
telepítéséhez.
Képzelj el két számítógépet, amelyek ugyanazzal a hardverrel és
szoftverrel rendelkeznek - az egyik egy kezdő felhasználó kezében
van, másikat pedig egy tapasztalt informatikus kezeli. A kezdő alig
a

tud valamit arról, mi mindenre képes egy ilyen számítógép, hát még
arról, hogyan kellene használni.
Könyvem második részében az a szándékom, hogy egyszerűen
megfogalmazott, hasznos információkat nyújtsak az agyról, hogy
umikor felhasználóként alkalmazni kezded az egész életedet meg-
változtató meditációs technikákat, tisztában légy azzal, minek kell
történnie az agyadban a meditáció közben, és miért.
 ENGEDD El ÖNMAGAD!
hg
A változás új gondolkodás-, cselekvés- és létmódot von
maga után

Ha van jogosítványod, akkor már tapasztaltad a gondolkodás, cse-

lekvés és létezés legelemibb példáját. Kezdő vezetőként el kellett
gondolkodnod minden egyes mozdulatodon és a KRESZ rengeteg sza-
bályán. Amennyiben tudatos figyelmet szenteltél annak, amit cse-
lekedtél, akkor egy idő után meglehetősen ügyes vezető lett belőled.
Végül pedig autóvezető lettél; tudatos elméd hátradőlt a székben, és
utassá vált. Valószínűleg azóta is a tudattalan elméd ül legtöbbször
a sofőrülésen; a vezetés automatikussá vált, második természeteddé.
A tanulás során a legtöbbször ezt az utat járjuk be a gondolkodástól
kezdve a cselekvésen át a létezésig, és az agy három különböző ré-
szével segíti ezt három tanulási módot.
a

De azt vajon tudod-e, hogy közvetlen út is vezet gondolkodás-

a

-
tól a létezésig és valószínűleg ezt is megtapasztaltad már az életed
során? Meditáció közben, ami ennek a könyvnek a legfontosabb
része (és ez a fejezet az előjáték hozzá), az elérni kívánt ideális éned
gondolatától közvetlenül is eljuthatsz addig, hogy az új éneddé válsz.
Ez a kvantum-teremtés kulcsa.
Minden változás gondolkodással kezdődik: képesek vagyunk
azonnal olyan új idegi kapcsolatokat és áramköröket létrehozni,
amelyek már az új gondolatainkat tükrözik. És mi sem teszi az agyat
izgatottabbá, mint a tanulás az ismeretek és a tapasztalatok feldol-
gozása. Ezek az agy afrodiziákumai. Az agy örömmel fogad minden
egyes érzékszervi információt. Minden másodpercben bitek milliárd-
jait dolgozza fel adat formájában; kielemzi, megvizsgálja, azonosítja,
szétválogatja, kategorizálja és elraktározza az információkat, hogy
aztán szükség esetén bármikor elővehesse őket. Nem túlzás, hogy
az agy a világ csúcsszámítógépe.
Bizonyára emlékszel, hogy a huzalozással magyaráztam, hogyan
érünk el konkrét változást az elmében - hogyan alakulnak ki hosszú
távú, megszokáson alapuló kapcsolatok az idegsejtek között. Meséltem
Hebb elméletéről, amely kimondja, hogy , azok az idegsejtek, amelyek
együtt tüzelnek, összekapcsolódnak". (A neurológusok régebben azt
hitték, hogy a gyermekkor lezárulásával az agyi struktúrák lényegő-
ben állandósulnak. Az újabb kutatások azonban azt anutatják, hogy
 A háram agy
www

az agy és az idegrendszer számos szempontból képes a felnőttkor

egészében strukturális és funkcionális változásokra — beleértve a ta-
nulást, az emlékezést és az agysérülésekből való felépülést is.)
Ez azonban fordítva is igaz: azok az idegsejtek, amelyek nem
tüzelnek többé együtt, szétkapcsolódnak. Amit nem használunk, az
elvész. Akár tudatos gondolatokkal is szét tudjuk kapcsolni vagy el
tudjuk egymástól választani nemkívánatos kapcsolatokat. Lehet-
a

séges tehát, hogy elengedjünk olyan dolgokat, amelyekhez korábban

ragaszkodtunk, és amelyek átjárták a gondolatainkat, a tetteinket
és az érzéseinket. Az áthuzalozott agy már nem a múlt áramkörei
szerint fog tüzelni.
A neuroplaszticitás (vagyis az agy azon képessége, hogy a külső
környezet és a tudatos szándék eredményeképpen bármelyik élet-
korban át tud huzalozódni, és új áramköröket tud kialakítani) teszi
lehetővé, hogy új gondolkodási szinteket teremtsünk. A neurológu-
sok ismerik azt az idegrendszeri folyamatot, hogy ,,ki a régivel, be
az újjal", és ezt imetszésnek és hajtatásnak hívják. Én ezt felejtésnek
és tanulásnak hívom; és ez teremti meg a lehetőséget, hogy túllép-

Jünk jelenlegi korlátainkon, és meghaladjuk környezeti körülmé-

nyeinket.
Amikor új szokást veszünk fel, és új egyéniséget alakítunk ki,
lényegében tudatosan átvesszük az irányítást afölött, ami tudatta-
lun létfolyamattá vált. Ahelyett, hogy az elme egy bizonyos irányba
tartana (riem leszek többé diihös), a test pedig egy másikba (maradjunk
vsak diihösek, és fürödjiünk tovább a jól ismert vegyiiletekben), egyesíteni
akarjuk az elme szándékát és a test reakcióját. Ennek érdekében új
gondolkodás-, cselekvés- és létmódra van szükségünk.
IIa abból indulunk ki, hogy az életünk megváltoztatásához
először is gondolatainkat és az érzéseinket kell megváltoztatnunk,
a

majd temniünk kell valamit (megváltoztatni a tetteinket vagy a vi-

selkedésünket), hogy új tapasztalatban legyen részünk, ez pedig
majd új érzelmet vált ki belőlünk, amelyet addig kell vésnünk az
vinlékezetünkbe, amíg új létállapotba nem kerülünk (amikor test és
eline egy és ugyanaz) - nos, akkor bizony elég sok minden áll a ren-
delkezésünkre. Mivel pedig az agy alakítható, azt is mondhatnánk,
hogy tulajdonképpen nem is egy aggyal kell dolgoznunk, hanem
lényegében hárommal,
 ENGEDD EL ÖNMAGAD!

(Az egyszerűség kedvéért ebben a fejezetben a , három agynak"

csak azokra a funkcióira fogok koncentrálni, amelyeknek konkrét
szerepük van abban, hogy leszokjunk önmagunkról. A személyes
véleményem egyébként az, hogy az agy és az idegrendszer többi ré-
szének tanulmányozása is végtelenül lenyűgöző feladat. Első, Evolve
Your Brain című könyvemben részletesebben szóltam erről a témáról,
mint ahogy arra most szükségünk van. További hasznos informáci-
ók találhatók a www.drjoedispenza.com honlapon, de természetesen
sok más kiadvány és weboldal is elérhető azok számára, akik többet
akarnak megtudni az agyról, az elméről és a testről.)

A HÁROM AGY

NEOKORTEX
Első agy o A EFK1

LIMBIKUS
RENDSZER Ju

sás
KOZTIAGY ze
Második agy

Metszeti kép

KISAGY
Harmadik ogy

Teljes kép

6A ábra. Az , első agy" a neokortex vagy gondolkodó agy (az ábrán fehér színű).
A ,második agy" a limbikus rendszer vagy érzelmi agy, amely a testi vegyületek
előállításáért, fenntartásáért és működtetéséért felelős (világosszürke).
A ,harmadik agy", a kisagy a tudatalatti lakóhelye (sötétszürke).
 A három agy
he
A gondolkodástól a cselekvésig — A neokortex feldolgozza
az ismereteket, majd arra késztet, hogy a tanultak
szerint éljünk

, Gondolkodó agyunk", a neokortex az agy dióhoz hasonlatos külső

kérge. Ez az emberiség legfiatalabb, legfejlettebb idegi hardvere és

- több más magasabb agyi funkció mellett — a tudatos elme és az
egyéniség székhelye. (Az előző fejezetekben tárgyalt homloklebeny
a neokortex négy részének egyike.)

A neokortex lényegében az agy főépítésze vagy főtervezője. Ez

teszi lehetővé, hogy tanuljunk, emlékezzünk, érveljünk, elemezzünk,
tervezzünk, alkossunk, mérlegeljük a lehetőségeket, feltaláljunk és
kommunikáljunk. Mivel ezen a területen raktározzuk az érzékszervi
adatokat — például amit látunk vagy hallunk -, a neokortex kapcsolja
rá az embert a külső valóságra.

Általánosságban elmondhatjuk, hogy a neokortex az ismereteket

ós a tapasztalatokat dolgozza fel. Először is ismereteket gyűjtünk té-

nyek vagy jelentésbeli információk formájában (ezek filozófiai vagy

elméleti koncepciók, amelyeket értelmi úton sajátítunk el), és arra
késztetjük a neokortexet, hogy új szinaptikus kapcsolatokat és áram-
köröket hozzon létre.
Másodszor, ha eldöntöttük, hogy személyre szabjuk vagy al-
kalmazzuk a megszerzett tudást megmutatjuk, mit tanultunk -,
minden esetben új élményt hozunk létre. Ettől alakulnak ki a 17e-
urális hálózatoknak nevezett idegsejtmintázatok. Ezek a hálózatok
megerősítik az intellektuálisan megszerzett ismeretek áramköreit.
Ha a neokortexnek jelmondata lehetne, talán az volna: , A tudás
uz elne dolga."
Egyszerűen megfogalmazva, a tudás a tapasztalat előfutára:
u neokortex felelős azért, hogy feldolgozza a
mindeddig nem ta-
pasztalt gondolatokat, amelyek lehetőségként léteznek, és arra vár-
nak, hogy a jövőben valamikor a magadévá tedd őket. Ahogy új
kondolataid támadnak, elkezdesz azon töprengeni, hogyan kellene
változtatnod a viselkedéseden ahhoz, hogy legközelebb, ha alkalom
nyílik rá, másképp csinálj valamit, és más eredményt érj el. Változ-
tatsz tehát a rutinszerű cselekedeteiden és a jellemző viselkedéseden,
 ENGEDD EL ÖNMAGAD!
www

ezáltalmegszokottól valami eltérő dolog történik, ami új eseményt

a

eredményez.

Az új eseményektől az új érzelmekig — A limbikus rendszer

által termelt vegyületek segítenek felidézni az élményeinket
A limbikus rendszer (más néven emlősagy) a neokortex alatt helyez-
kedik el, és az emberen, a delfineken és a főemlősökön kívül az
összes többi emlősnél ez az agy legfejlettebb és leginkább specializá-
lódott része. Felfoghatjuk , kémiai agynak" vagy , érzelmi agynak".
Ha éppen egy új élmény kellős közepén vagyunk, és érzékszer-
veink a neokortexre zúdítják a külvilágból származó információkat,
a neurális hálózatok úgy szerveződnek, hogy visszatükrözzék az ese-

ményt. Az élmény tehát az új tudásnál is tovább gazdagítja az agyat.

Abban a pillanatban, amikor ezek a neurális hálózatok az új él-
ménynek megfelelő mintázatokban tüzelnek, az érzelmi agy bizonyos
vegyületeket kezd termelni és felszabadítani, peptidek formájában.
Ez a kémiai koktél alkotja azt az egyedi szignált, amely az éppen
átélt érzelmeket tükrözi. Mint már tudod, az érzelmek a tapaszta-
latok végtermékei; az új tapasztalat új érzelmet vált ki (és ez immár
nem a megszokott módon aktiválja a szokásos géneket). Az érzelmek
tehát azt jelzik a testnek, hogy kémiailag jegyezze fel az eseményt,
és kezdje el megtestesíteni a tanultakat.
Ebben a folyamatban a limbikus rendszer a hosszú távú emlé-
kek kialakításában segít: jobban emlékszünk a konkrét emlékekre,
mert az is társul hozzájuk, hogy az esemény megtörténtekor milyen
érzelmi állapotban voltunk. (A neokortex és az agy együttesen lc-
hetővé teszi, hogy úgynevezett deklaratív emlékeket véssünk be, am!
azt jelenti, hogy a tanult vagy tapasztalt dolgokat el tudjuk monda-
ni.! A deklaratív és nem deklaratív emlékekről lásd bővebben a 6B
a

(1) ábrát.)
Mindjárt meglátod, mekkora hatást gyakorolnak ránk a magas
érzelmi töltésű élmények. Aki járt már jegyben, pontosan emlék-
szik, hol volt és éppen mit csinált, amikor megkérték a kezét, vagy Ő
kérte meg szerelméét. Talán éppen a kedvenc éttermük tetőteraszán
vacsoráztak, élvezték a nyárcsti szellő balzsamos Tuvallatát, gyö-
nyörködtek a naplementében, és a háttérben halkan Mozart zenéje
 A háram agy

szólt, amikora férfi fél térdre ereszkedett, egy apró, fekete dobozkát
tartva a tenyerén.
Az akkor átélt összes élmény együttes kombinációja miatt nagyon
másmilyennek érezték magukat, mint normális esetben. A tipikus
helső kémiai egyensúlyt, amelyet személyiségük az emlékezetébe vé-
sett, kizökkentette egyensúlyából az, amit láttak, hallottak és éreztek.
Bizonyos értelemben felébredtek megszokott, hétköznapi környezeti
a

ingerekből, amelyek rendszeresen bombázták az agyukat, és arra

késztették őket, hogy előre megjósolható módon gondolkozzanak és
érezzenek. Az újszerű események annyira meglepnek minket, hogy
jobban a tudatára ébredünk a jelen pillanatnak.
Ha a limbikus rendszernek lehetne jelmondata, talán az volna:
"A tapasztalás a test dolga."
Ha a tudás az elme dolga és a tapasztalás a testé, akkor ha a tudást
alkalmazzuk, és új élményeket teremtünk, arra tanítjuk a testet, amit
az elme már intellektuálisan elsajátított. A tudás tapasztalat nélkül
pusztán bölcselkedés; a tapasztalat tudás nélkül csak tudatlanság.
Kell, hogy legyen valamilyen fejlődés. A megszerzett tudást élni
kell — érzelmileg is magunkévá tenni.
a

Eddigi fejtegetéseimből azt tanulhattad meg, hogyan teszel

szert tudásra, majd hogyan kamatoztatod azt a gyakorlatban, hogy
új tapasztalatban legyen részed, ami viszont új érzést kelt benned.
A következőkben ezt az érzést kell az emlékezetedbe vésned, és a ta-
nultakat a tudatos elméből át kell helyezned a tudatalattiba. Ehhez
már megis vannak a szükséges hardvereid, mégpedig a most tárgya-
liudó, harmadik agyterületen.

A gondolkodástól a cselekvésen át a létezésig —

A megszokott gondolatokat, beállítottságokat és
viselkedéseket a kisagy tárolja

Fnilékszel, mit írtam arról a jól ismert élményről, amikor tudato-

sat képtelenek vagyunk felidézni egy telefonszámot, PIN-kódot vagy
rárkombinációt, de annyit gyakoroltuk már, hogy a testünk jobban
Ismer], mint az agyunk, és az ujjaink maguktól, automatikusan el-
végzik a feladatot? Ez látszólag nem nagy dolog. Ha azonban a test
legalább aunyira vagy jobban tud valamit, mint a tudatos elme,
 ENGEDD EL ÖNMAGAD!

ha bármikor, jelentősebb tudatos erőfeszítés nélkül meg tudunk is-

mételni egy élményt, akkor az emlékeinkbe már bevésődött a tett,
a hozzáállás, az érzelmi reakció, és hamarosan képesség vagy szokás
lesz belőle.
Ha eljutunk erre a szintre, elérünk egy bizonyos létállapotot. A fo-
lyamat során aktiváljuk a harmadik agyterületet, amelynek jelentős
szerepe van az életünk megváltoztatásában
- mégpedig a kisagyat,
a tudatalatti lakóhelyét.
A kisagy vagy cerebellum a koponya hátsó részében helyezkedik
el, és ez az agy legaktívabb része. Felfoghatjuk úgy is, hogy ez az agy
mikroprocesszora és memóriaközpontja. A kisagyban levő összes
-
idegsejt legalább 200 000 de akár egymillió másik idegsejttel is
—

kapcsolatot tud létesíteni, miközben összehangolja és egyensúlyban

tartja a testet, tudatosítja a testrészek egymáshoz való viszonyát, és
végrehajtja a kontrollált mozgásokat. A kisagyban tárolódnak bizo-
nyos fajta egyszerű cselekvések és képességek, továbbá a beidegződött
érzelmi reakciók, beállítottságok, visszatérő cselekvések, szokások,
kondicionált viselkedések, illetve tudattalan reflexek és képességek,
amelyeket elsajátítottunk és emlékezetünkbe véstünk. Bámulatos
méretű emlékezettároló kapacitásánál fogva a kisagy könnyedén
betölti a különféle tanult információkat a beprogramozott mentális
és testi állapotokba.
Amikor egy bizonyos létállapotba kerülünk, elkezdünk memori-
zálni egy újfajta neurokémiai ént. Ekkor veszi át az irányítást a kis-
agy, és ezt az új állapotot a tudattalan program közvetett részévé
teszi. A kisagy a nem deklaratív emlékezet székhelye, ami azt jelenti,
hogy valamit már annyiszor elvégeztünk vagy gyakoroltunk, hogy
második természetünkké vált, és nem kell gondolkodnunk rajta; aiiy-
nyira autormnatikussá vált, hogy nehezen tudnánk megmondani vagy
megmagyarázni, hogyan ís csináljuk. Ilyenkor érkezünk el ahhoz
a ponthoz, amikor a boldogság (vagy bármilyen más beállítottság,
viselkedés, képesség vagy személyiségvonás, amelyre régóta koncent-
rálunk, és amelyet mentálisan és fizikailag régóta gyakorlunk) az úl
én bevésődött, szerves részévé válik.
Lássunk most egy gyakorlati példát arra, hogyan jutunk el
a három agy segítségével a gondolkodástól a cselekvésen át a létezé-

sig! Először is azt fogjuk megnézni, hogyan használja tudatos inentális

 A három agy

gyakorlás során a gondolkodó agy (a neokortex) a tudást arra, hogy

inás agyi áramköröket máshogyan aktiváljon, és így új elmét hozzon
létre. Ezután a gondolat megteremti az élményt, és az érzelmi agyon
(a limbikus rendszeren) keresztül új érzelem alakul ki. Gondolkodó és
érző agyunk egy új elméhez szoktatja a testet. Végül, ha elérkezünk
arra a pontra, amikor test és elme eggyé válva működik, a kisagy
lehetővé teszi, hogy memorizáljuk az új neurokémiai ént, ezáltal
az új létállapotunk immár a tudatalattiban futó program szerves
részévé válik.

Egy való életből vett példa a három agy működésére

A gyakorlati példa kedvéért tegyük fel, hogy nemrégiben olvastál

pár gondolatébresztő könyvet az együttérzésről — a dalai lárna egyik
könyvét, Teréz anya életrajzát és egy kötetet Assisi Szent Ferenc mun-
kásságáról.
Az új ismeretek lehetővé tették, hogy kilépj a megszokott gondol-
kodásod keretei közül. Az olvasás során új szinaptikus kapcsolatok
alakultak ki gondolkodó agyadban. Lényegében az együttérzés
a

Iilozófiájáról tudtál meg többet (nem a magad, hanem mások ta-

pasztalatain keresztül). Sőt, ezeket a neurális kapcsolatokat fent is
tartod azáltal, hogy naponta újra átolvasod, amit tanultál. Annyira
lelkes vagy, hogy megoldod minden barátod problémáját, tanácsot
adsz, és magad köré gyűjtöd az embereket. Te lettél a nagy filozófus.
Fméleti síkon tudsz mindent.
Hazafelé menet felhív a feleséged, és azt mondja, hogy három
nap múlva vacsorára vagytok hivatalosak az anyósodhoz. Félreállsz
a kocsival, és máris azon jár az eszed, hogy
mennyire nem bírod az
unnyósodat, amióta tíz évvel ezelőtt egyszer megbántott. Hamarosan
egész sor dolog jut az eszedbe: sosem bírtad a nagyképű beszédstílusát,
azt, hogy folyton félbeszakít másokat; nem szeretted az illatát, sőt
még a főztjét sem. Valahányszor a közelében vagy, felmegy a vérnyo-
iásod, összeszorítod a fogad, arcod és tested megfeszül, idegesnek
érzed magad, és el akarsz menekülni.
Még mindig a kocsiban ülve eszedbe jut, miket olvastál az
együttérzés filozófiájáról, és elgondolkodsz, mi mindent tanultál
 ENGEDD EL ÖNMAGAD!
www

meg elméletben. Arra gondolsz: Talán ha megpróbálom alkalmazni

azt, amit a könyvekből tanultam, újfajta tapasztalatra telietek szert az
anyósommal kapcsolatban. Mit szabhatnék személyre a tanultakból, hogy
megváltoztassam ennek a vacsorának a kimenetelét?
Amint elkezdesz azon gondolkodni, hogyan alkalmazhatnád ezt
a tudást az anyósoddal kapcsolatban, valami csodálatos dolog törté-
nik. Úgy döntesz, nem a tipikus, automatikus eszköztáraddal fogsz
reagálni az anyósod jelenlétére, hanem azon kezdesz gondolkodni,
hogy ki nem akarsz lenni a továbbiakban, és ki akarsz lenni helyette.
Azt kérdezed magadtól: Hogyan nem akarom magam érezni? Hogyan nem
fogok reagálni, amikor meglátom őt? Homloklebenyed elkezdi ,lehűteni"
azokat az idegi áramköröket, amelyek a régi énedhez kapcsolódnak;
kezded szétbontani a régi éned, kezded visszafejleszteni működését.
a

Úgy is mondhatnánk, hogy az agyad már nem ugyanúgy tüzel, ezért

már nem ugyanazt az elmét teremted újra.
Aztán újra átgondolod, miként tudnak segíteni a könyvekben
olvasottak abban, hogy most megtervezd, hogyan akarsz gondol-
kodni, érezni és viselkedni az anyósoddal szemben. Azt kérdezed
magadtól: Hogyan változtathatnék a viselkedésemen — a tetteimen — és
a reakcióimon, hogy az új tapasztalat új érzéshez vezessen? Elképzeled
tehát, ahogy köszönsz neki, megöleled, olyan dologról kérdezed,
amiről tudod, hogy érdekli őt, és megdicséred az új frizuráját vagy
szemüvegét. A következő néhány napban, miközben gondolatban
gyakorlod az új, ideális énedet, további új idegi hardvereket telepí-
tesz, így mire a konkrét találkozásra sor kerül, kialakulnak az ehhez
szükséges idegi áramköreid (lényegében az új szoftver).
Többségünknek a gondolkodástól a cselekvésig vezető út olyati,
mintha egy csigát próbálnánk gyorsabb tempóra ösztökélni. Megy
akarunk maradni a valóság filozófiai, intellektuális birodalmában;
szeretünk azonosulni megszokott énünk bevésődött, könnyen
felismerhető érzéseivel.
Ha azonban megálljt parancsolsz a régi gondolkodási mintáknak,
gátat vetsz megszokott érzelmi reakcióknak és az előbb említett
a

automatikus reakcióknak, majd új létállapotokat tervezel meg és

gyakorolsz be, akkor helyet teremtesz önmagadnak a tanult ismeretek
egyenletében, és elkezdesz új elmét alkotni — emlékezteted miagiul,
hogy ki akarsz lenni.
 A három agy

Nem szabad azonban megfeledkeznünk egy másik fontos lé-

péstől.
Mi történt akkor, amikor elkezdted megfigyelni a ,régi énedet" —
azt az ént, amely jól ismert gondolatokkal, megszokott viselkedéssel
és bevésődött emlékekkel reagált az anyósod meghívására? Bizonyos
értelemben a tudatalattid operációs rendszerébe léptél be, ahol ezek
a programok léteznek, és ezen programok megfigyelőjévé váltál. Ha

képes leszel arra, hogy megfigyeld, ki vagy, tudatosítod magadban

a tudattalan éned.

Ahogy elkezdted pszichológiai értelemben kivetíteni magadat

egy lehetséges helyzetbe még a konkrét tapasztalat létrejötte (vagyis
a közelgő vacsora) előtt, elkezdted áthuzalozni az idegi áramköreidet,

hiogy olyanok legyenek, mintha az esemény már megtörtént volna

(vagyis már előre együtt érzően viselkedtél az anyósoddal). Amint
ezek az új neurális hálózatok elkezdtek egyszerre tüzelni, agyad meg-
alkotott egy képet, látomást, modellt, vagy ahogy én hívom, holo-
gramot (többdimenziós képet), amely az ideálisnak gondolt énedet
jelentette.
Amikor ez megtörtént, a gondolataid minden másnál valóságo-
vubbá váltak. Az agyad ezt a gondolatot valódi tapasztalásként ragadta
eg, és úgy módosította a szürkeállományát, mintha a tényleges
tapasztalat már megtörtént volna.

A tndás megtestesítése a tapasztaláson keresztül —

lunítsd a testet arra, amit az elme már megtanult!
Hinmarosan eljön az idő, és ott ülsz a vacsoraasztalnál, szemtől
weben a ,jó öreg anyukával". Ahelyett, hogy reflexszerű reakció-
kat adnál jellemző viselkedésére, tudatos maradsz, visszaemlékszel
u tanultakra, és ki akarod próbálni őket. Ahelyett, hogy bírálnád,

tármilnátd, vagy ellenséges érzéseket táplálnál vele szemben, valami

vgészen másba kezdesz. Ahogy a könyvek is tanították, megmaradsz
u jelenben, kitárod a szíved, és őszintén odafigyelsz rá, mit mond
neked. Már nem azonosítod őt a múlttal.
Íme, változtatsz a viselkedéseden, visszafogod lobbanékony érzel-
mt regkeláidat, és ezáltal új tapasztalatra teszel szert az anyósoddal
kapcsolatban, Ez aktíválja a Ihnbikus rendszert, amely így új kémiai
 ENGEDD EL ÖNMAGAD!
ho
koktélt kezd gyártani, az pedig új érzelmet vált ki, és hirtelen tényleg
elkezdesz együtt érezni vele. Olyannak látod az anyósodat, amilyen
valójában; sőt, még egy kicsit önmagad is felismered benne. Izmaid
ellazulnak, érzed, ahogy kitárul a szíved, és szabadon fellélegzel.
Ez olyan nagyszerű érzés, hogy még napok múlva is megma-
rad. Immár lelkes és nyitott vagy, és úgy érzed, őszintén szereted az
anyósodat. Azáltal, hogy az új, belső jó érzéseidet és az iránta érzett
szeretetedet összekapcsolod a valós személlyel, összekötöd az együtt-
érzést az anyósoddal. Így asszociatív emléket hozol létre.
Amint elkezdted érezni magadban az együttérzést, bizonyos ér-
telemben (kémiailag) arra utasítottad a tested, amit az elméd (elmé-
letben) már tudott, és ez aktiválta és módosította bizonyos génjeidet.
Ezáltal a gondolkodástól eljutottál a cselekvésig: viselkedésed most
már egy szinten van tudatos szándékaiddal; gondolataid és tetteid
fedik egymást; a tested és az elméd együttműködik. Pontosan ugyan-
azt tetted, mint azok az emberek, akikről a könyvben olvastál. Tehát
intellektuálisan, az agyaddal és az elméddel megtanultad, mi az az
együttérzés, azután ezt az eszmét a külső környezetedben, a saját
tapasztalatod által is kinyilvánítottad, így megtestesítetted ezt az
emelkedett érzést. Testedet egy új, együtt érzőbb elmére hangoltad.
Elméd és tested együttműködik. Megtestesítetted az egyiittérzést. Bi-
zonyos értelemben az ige testté lett.

A két agy eljuttatott a gondolkodástól a cselekvésig —

de létállapotot is teremthetsz így?

Az együttérzés megtestesítésére törekvő erőfeszítéseidből adódóan

a neokortexed és a limbikus rendszered immár együttműködik. Sza1-
kítottál megszokott, jól ismert, bevésődött éneddel, amely egy sor
a

automatikus program útján fejti ki működését, és egy új gondolko-

dás-érzés ciklusba léptél be. Megtapasztaltad, milyen az együttérzés,
és jobban tetszik, mint a sunyi ellenségeskedés, az elutasítás és az

elfojtott düh.
Ez azonban még kevés a szentté váláshoz! Nem elég, ha a test
és az elme egyetlen alkalommal együtt tud működni. Ez eljuttatott
a gondolkodástól a cselekvésig, de vajon akaratlagosan bármikor újra
elő tudod idézni az együttérzést? Bármikor meg tudod testesíteti
 A háram agy

az együttérzést, körülményektől függetlenül, úgy, hogy senki és

a

semmi nem tudja újra előhívni belőled a régi énedet?

Ha nem, akkor még nem vagy mestere az együttérzésnek. Én csak
akkor tartom úgy, hogy a mesterei vagyunk valaminek, ha a belső kémiai
állapotünknak nagyobb a hatalma, mint bármi másnak a külvilágban.
Akkor vagyunk urai valaminek, ha gondosan kiválasztott gondo-
latokkal és érzésekkel kondicionáltuk magunkat, emlékezetünkbe
véstük a vágyott érzelmi/kémiai állapotokat, és a külvilágból semmi
nem képes rá, hogy eltérítsen a céljainktól. Senki, semmi és sem-
milyen élmény soha és sehol nem tudja felborítani a belső kémiai
egyensúlyunkat. Akkor gondolkodom, cselekszem és érzek másként,
amikor csak akarok.

Ha mestere tudsz lenni a szenvedésnek,

akkor könnyedén mestere lehetsz az örömnek is
Valószínűleg ismersz olyan embert, aki mestere a szenvedésnek, ugye?
Felhívod őt, és megkérdezed:
—
Hogy vagy?
—
Megvogyok.
Figyelj csak, elmegyünk pár barátommal egy kiállításra, aztán va-
—

csorázunk egyet egy jó kis étteremben, ahol finom és egészséges süte-

ményeket lehet kapni. Utána elmegyünk egy koncertre. Gyere velünk te is!
- Nem, köszi, nincs hozzó kedvem.
Ha az illető azt mondaná ki, amit tényleg gondol, akkor így beszélne:
, Ez oz érzelmi állapot mór onnyira belém vésődött, hogy a környezetemből
senki és semmi, semmilyen élmény vogy dolog nem képes ró, hogy kimozdít-
son a szenvedés belső kémioi állapotóból. Jobbon esik, ho itt szomorkodom,
mint ha elengedném magam, és boldog lennék. Hadd élvezzem csok a füg-
gőségemet! Ha elmegyek veled, a végén még elvonja volomi a figyelmemet
az érzelmi függőségemről."
De tudod, mit mondok? Az öröm vagy az együttérzés belső kémiai
állapotának ugyanilyen könnyű a mesterévé válni.

Amennyiben az előző, anyósos példánál maradunk: ha eleget gya-

karlod a gondolataidat, a viselkedéseidet és az érzéseidet, akkor ter-
mészetessé vállik, hogy együtt érző vagy. Eljutsz az együttérzésről való
 ENGEDD EL ÖNMAGAD!

puszta gondolkozástól az együtt érző cselekvésen át addig, hogy együtt

érző vagy. Valamilyennek lenni azt jelenti, hogy ez dolog könnyedén,
a

természetesen, rutinszerűen és tudattalanul megy neked. Az együttérzés

és a szeretet olyan automatikussá és megszokottá válik számodra, mint
a korábbi önkorlátozó érzelmek, amelyeket épp most változtattál meg.
Most tehát újra meg kell ismételned az együttérzésből fakadó gon-
dolkodást, érzést és cselekvést. Ha így teszel, leszámolsz a régi érzelmi
függőségeddel, és neurokémiailag arra kondicionálod a tested és az
elméd, hogy a tudatos elmédnél is jobban memorizálja az együttér-
zésnek hívott belső kémiai állapotodat. Ha akaratlagosan újra meg
újra megteremted az együttérzés élményét, és a külső körülményektől
függetlenül gyakorolod, egy idő után a tested válik az együttérzés
elméjévé. Annyira jól beléd vésődik az együttérzés, hogy semmilyen
külső körülmény nem képes kizökkenteni ebből a létállapotból.
Immár mindhárom agy együttműködik; te pedig biológiailag,
neurokémiailag és genetikailag az együttérzés állapotában vagy. Ha
az együttérzés a körülményektől függetlenül hétköznapivá és meg-
szokottá válik számodra, akkor a tudástól a tapasztalaton át eljutottál
a bölcsességig.

A létállapotokhoz vezető út —
A kétféle memóriarendszer szerepe
Három agyunk van, amelyek lehetővé teszik, hogy a gondolatoktól
acselekvésen keresztül eljussunk a létezésig. Figyeld meg a 6B (1) ábrát!

Az agyban kétféle memóriarendszer van:

— Az egyiket deklaratív vagy explicit memóriának hívjuk. Amikor fel

tudjuk idézni és el tudjuk mondani, amit tanultunk vagy tapasztaltunk,
akkor deklaratív emlékről beszélünk. A deklaratív emlékeknek két fajtájuk
van: az ismeretek (elméleti tudásból származó szemantikai emlékek) és
a tapasztalatok (érzéki tapasztalatokból származó epizodikus emlékek,

amelyeket az életünkben megjelenő bizonyos emberekként, állatokként

vagy tárgyakként azonosítottunk, amikor egy bizonyos dolgot csináltunk
vagy figyeltünk meg egy adott helyen és időben). Az epizodikus emlékek
rendszerint tovább megmaradnak az agyban és a testben, mint a sze-
mantikai emlékek.
 A három agy

AZ AGY .
MEMÓRIARENDSZEREI

NEM DEKLARATÍV,
DEKLARATÍV,
explicit emlékek implicit emlékek

AUTOMATIZMUS;
Képességek
Szokósok
Viselkedésformák
Beóllítottságok
ISMERET Érzelmi reokciók
;
TAPASZTALAT
emlékek,
;

:Szemontikoi Hiedelmek
Eoizodikus emlékek
Filozófio Kondicionálósok
szeme
Érzelmek
Asszociaotív emlékek
Elmélet !

]
]

]
Neokortex Kisagy
EGYENT timbikus

;
Gondolkodó agyi ——— se :
Érzelmi agy I létagy

6B (1) ábra. Deklaratív és nem deklaratív emlékek

- A második memóriarendszert nem deklaratív vagy implicit me-

móriának nevezik. Ha valamit olyan sokszor gyakorolunk, hogy második
természetünkké válik — amikor már nem kell gondolkodnunk rajta, szinte
el sem tudjuk mondani, hogyan csináljuk -, akkor a test és az elme eggyé
válik. Ebbe a csoportba tartoznak a képességeink, a szokásaink, az au-
tomatikus viselkedésformáink, az asszociatív emlékeink, az öntudatlan
beállítottságaink és az érzelmi reakcióink.

Tehát amikor az intellektuálisan megszerzett tudást (neokortex) a gya-

korlatban alkalmazzuk, személyre szabjuk vagy kinyilvánítjuk, akkor valami-
lyen módon megváltoztatjuk a viselkedésünket. Ha így teszünk, új tapasz-
talatot hozunk létre, amely új érzelmet vált ki belőlünk (limbikus rendszer).
Amennyiben ezt bármikor meg tudjuk akaratlagosan ismételni vagy újra elő
tudjuk idézni, akkor egy bizonyos létállapotba kerülünk (kisagy).
 ENGEDD EL ÖNMAGAD!

ISMERET4 TAPASZTALAT -
BÖLCSESSÉG

; ; i

Tonulás Új toposztalot ]
!
Ísmeret és új érzelem Bölcsesség !

Filozófio (A tudós : [Szerves tudás) !

Elmélet megtestesítése) j

Alkalmazás
Szándékas
Személyre szabás
megismétlés
8
. Kinyilvánítás ; .

Gondolkodós ;-—— mr
.
Cselekvés létezés

Elme Test Lélek

og
;

6B (2) ábra. A három agy: a gondolkodástól a cselekvésen át a létezésig.

A bölcsesség felhalmozódott tudás, amelyet sokszoros tapaszta-

láson keresztül szereztünk. És amikor együtt érzőnek ,lenni" éppen
olyan természetes számunkra, mint szenvedni, ítélkezni, hibáztatni,
vagy negatívnak, frusztráltnak, bizonytalannak lenni, akkor elértük
a bölcsességet. Szabadon megragadhatjuk az új lehetőségeket, mer!
az élet mintha olyanná szervezné önmagát, amilyenek vagy akik
vagyunk.
 A három agy

AZ AGY FEJLŐDÉSE
Neokortex ——
e Kö Hagy Kisagy
]
j
Gondolkodás Cselekv létezés
7
Tudás Je
Bölcsesség
Tapasztalat

Elme szama j
Test Lé
Tr

Mentális gyakarlás "Fizikai gyakorlás én

j ;
: Neurológiai :

I Szándék Viselkedés (Sors

7 T
Gondolatok pm] Érzések ]
:
Bevésődött én

Jel kiküldése :

Esemény bevanzása d : Megvalósulás i

"

mező :
(Elektromos. (részecske)
Mágneses (hullám)
;
[Volósóg] ez

Fej Kéz Szív

v
-

Utasítós Visszajelzés
Tanulás

Beavatott Mester
Filozófus

6C ábra. Ez az ábra azt a fejlődési utat mutatja be, ahogyan a három agy
együttműködik, és összehangolja a személyiségfejlődés különböző útjait.

A gondolkodástól egyenesen a létezésig —

Klőjáték a meditációhoz

A gondolkodástól a cselekvésen át a létezésig vezető utat mind-

annyian megtapasztaltuk már, amikor vezetni, síelni vagy kötni
tiniltunk, vagy amikor egy nyelvet sajátítottunk el mesterfokon.
 ENGEDD EL ÖNMAGAD!
hoz

De most ejtsünk néhány szót az evolúció egyik nagy adományá-

ról: arról képességről, hogy az ember képes a gondolattól a létezésig
a

anélkül is eljutni, hogy bármilyen fizikai cselekvést véghezvinne.

Másképpen megfogalmazva: anélkül is létre tudunk hozni egy új
létállapotot, hogy bármilyen konkrét fizikai tapasztalatban részünk
lenne.
Tulajdonképpen állandóan ezt tesszük, és egyáltalán nem arról
van szó, hogy csak megjátsszuk magunkat. Tegyük fel például, hogy
van egy szexuális fantáziád, és már előre várod, mit fogsz gondolni,
érezni és tenni, ha a partnered hazajön egy útról. Annyira benne
élsz ebben a belső élményben, hogy a tested kémiája megváltozik,
és úgy reagál, mintha ez az eljövendő esemény már ebben a pilla-
natban jelen lenne. Új létállapotba kerülsz. Hasonlóképpen, akár
egy beszédet gyakorolsz gondolatban, akár arra készíted fel magad,
hogyan kezeled majd a kollégáddal elkerülhetetlen vitát, vagy azon
fantáziálsz egy forgalmi dugóban, hogy mit fogsz ebédelni — és ezek
minden esetben kizárnak minden mást a gondolataid közül -, akkor
a tested kezd egyfajta létállapotba kerülni, mégpedig kizárólag a gon-
dolataidnak köszönhetően.
Rendben van, de milyen messzire lehet ebben elmenni? Vajon
pusztán gondolkodás és érzelmek révén azzá a személlyé tudunk
válni, akik lenni akarunk? Vajon meg tudjuk teremteni a magunk
választotta sorsunkat, ahogy a lányom tette, amikor álmai nyári
munkáját élte át?
Itt lép be a képbe a meditáció. A meditációs technikákat, minl
bizonyára tudod, sokan és sokféle célra használják. Ebből a könyvből
egy speciális célra tervezett speciális meditációs technikát sajátíthatsz
el - ez abban segít, hogy felülemelkedj azon a szokáson, hogy ön-
magad vagy, és a
vágyott, eszményi éneddé válj. A fejezet hátralevő
részében az eddíg szerzett ismereteid egy részét fogjuk összekapcsolni
a hamarosan megtanulandó meditációs eljárással. (Amikor a meditá-
ció vagy a meditációs folyamat kifejezéseket használom, a harmadik
részben tárgyalandó eljárást értem alatta.)
A meditáció lehetővé teszi, hogy megváltoztassuk az agyankat,
a testünket és a létállapotunkat. De ami a legfontosabb: úgy ludjuk

véghezvinni ezeket a változtatásokat, hogy közben semmilyen fizikat

cselekvést nem hajtunk végre, és nem kerülünk kapcsolatba a külső
 A három agy

környezetünkkel. Meditációval ugyanúgy telepíthetjük a szükséges

neurológiai hardvert, mint ahogy változást tudtak elérni azok is,
akik pusztán mentálisan tanultak zongorázni, vagy gondolatban
ltornáztatták az ujjukat. (Ezek a tesztalanyok pusztán a mentális gya-
korlást alkalmazták, ez azonban a mi szempontunkból a meditációs
folyamatnak csak egy része, jóllehet nagyon fontos része.)
Ha arra kérnélek, hogy gondolkodj el, milyen tulajdonságokkal
bírna az eszményi éned, vagy hogy elmélkedj rajta, milyen érzés lenne
olyan nagyszerű embernek lenni, mint Teréz anya vagy Nelson Man-
dela, akkor pusztán azáltal, hogy az új létállapotodon elmélkedsz,
másféleképpen kezdene tüzelni az agyad, és új elmét teremtenél
magadnak. Ez a mentális gyakorlás működés közben. Most viszont
urra kérlek, azon gondolkodj el, milyen érzés lenne boldognak, elége-
dettnek, békésnek és nyugodtnak lenni. Mit képzelnél el magadnak,
ha az új, eszményi énedet kellene megteremtened?
A meditációs folyamat lényegében úgy teszi lehetővé ennek
a kérdésnek a megválaszolását, hogy összegyűjti az összes megtanult
és szinaptikus kapcsolatok útján az agyadba huzalozódott ismeretet
arról, hogy mit jelent boldognak, elégedettnek, békésnek és nyu-
godtnak lenni. A meditáció során összegezzük ezt a tudást, és meg-
keressük a helyünket az egyenletben. Nem csak egyszerűen meg-
kérdezzük, mit jelentene boldognak lenni, hanem belehelyezkedünk
abba helyzetbe, amelyben a boldogság állapotát gyakoroljuk, ezáltal
mintegy benne élünk. Hiszen végül is tudjuk, milyen a boldogság,
és milyen boldognak lenni. Voltak már személyes tapasztalataink
a múltban; láttuk azt is, másoknak mit jelent a boldogság. Most

pedig előttünk nyílik meg a lehetőség, hogy gondosan válogassunk

az isrneretek és tapasztalatok között, és létrehozzuk saját új, eszmé-
nyi énünket.
Beszéltem már arról, hogy a homloklebeny hogyan aktivál új agyi
áramköröket új módon, hogy új elmét teremtsen. Ha megtapasztaljuk
ezt az új elmét, az agyunk egyfajta hologramot hoz létre, és ez lesz
a követendő modell az eljövendő valóság megteremtésénél. Mivel új

neurális áramköröket installáltunk még a tényleges tapasztalat előtt,

ezért nekünk nem kell erőszakmentes forradalmat indítanunk, mint
Gandhinak, és nem is kell a népünk élére állnunk, majd máglyán
elégnünk, mint Jeanne dArcnak. Csak annyit kell tennünk, hogy
 ENGEDD EL ÖNMAGAD!
hl
felhasználjuk a határozottságról és bátorságról szóló ismereteinket
és tapasztalatainkat, és ezek segítségével érzelmi hatást váltunk ki

magunkból. Az eredmény egyfajta mentális állapot lesz. Ha újra és

újra előidézzük ezt a mentális állapotot, akkor ismerőssé, megszokot-
tá válik, ezáltal új áramköröket huzalozunk be. Minél gyakrabban
alakul ki bennünk ez a létállapot, annál inkább válnak tapasztalattá
ezek a gondolatok.
Amint a gondolat-tapasztalat átalakulás végbemegy, a tapasztalat
végeredménye egy érzés, egy érzelem lesz. Ha ez megtörténik, a tes-
tünk (a tudattalan elménk) nem tudja megkülönböztetni a fizikai
valóságban történő esemény érzéseit azoktól az érzelmektől, ame-
lyeket pusztán gondolat útján idézünk elő.
Amikor már ott tartasz, hogy a tested az új elméhez szoktatod,
észreveszed, hogy a gondolkodó agyad és az érzelmi agyad összhang-
ban van. Ne feledd: a gondolkodás az agy dolga, az érzelem pedig
a testé. Ha a meditációs folyamat részeként egy bizonyos módon

gondolkodsz és ugyanúgy érzel, akkor már nem vagy ugyanaz, mint

aki a meditációt elkezdte. Az újonnan telepített áramkörök, a neuro-
lógiai és kémiai változások, amelyeket ezek a gondolatok és érzelmek
váltottak ki, úgy változtattak meg téged, hogy annak fizikai jelei is
vannak az agyadban és a testedben.
Ennél a pontnál érkezel el egy új létállapothoz. Már nem csak
gyakorolod a boldogságot, a hálát vagy bármi mást; ténylegesen boldog
vagy hálás vagy. Bármikor képes vagy rá, hogy előidézd ezt a mentális
állapotot; újra és újra át tudsz élni egy eseményt, és ki tud alakulni
benned az az érzelmi válasz, hogy ideális énedként miként tapasz-
talnád meg ezt az eseményt.
Ha a meditáció végeztével felkelsz, és új létállapotban vagy -
megváltoztál neurológiai, biológiai, kémiai és genetikai szempontból
-, akkor még bármilyen tényleges élmény bekövetkezte előtt akti-
váltad ezeket a változásokat, és hajlamosabb leszel rá, hogy annak
megfelelően gondolkodj és viselkedj, aki éppen vagy. Lám, szakítottál
azzal a szokással, hogy önmagad légy!
Emlékeztetőül: amikor az új létállapotodban vagy új szemé-
lyiséged van új személyes valóságot is teremtesz magadnak. Hadd
ismételjem meg ezt! Az új létállapot új személyiséget teremt... és az új
személyiség új személyes valóságot eredményez,
 A háram agy

A GONDOLKODÁSTÓL A LÉTEZÉSIG

A gondalat válik topasz-

talattá 2 A gondolot to-
A mentólis gyokorlós o :

keresztül
pasztalatként új érzelmet ; A test válik elmévé s
i
hamloklebenyen :
vált ki 3 A gondolkodó : Atest és oz elme egy-
új idegi óromköröket ak-
j ;
agy bekapcsoljo oz ér- ként működik 5 Memo- ;

tivál, újféleképpen s A
. ; í
:

zelmi ogyot, és o testet

: fi

:
;
rizólt neurakémiai én 5 !
í

gondolkodó ogy új elmét

1

egy új elméhez szaktatja

: : ;

hoz létre Neokortex Kisagy

5 Neokortex és limbikus
2

: :

: (érzelmi) agy

GONDOILKODÁSI ERZES LÉTEZÉS

LÉTÁLLAPOT

GONDOLKODÁS — CSELEKVÉS ——————— LÉTEZÉS

6D ábra. A gondolkodástól úgy is el lehet jutni a létezésig, hogy nem csinálunk

semmit. Ha mentálisan gyakoroljuk az új elmét, eljön a pillanat, amikor
az agyunkban lévő gondolat tapasztalattá válik. Amikor ez megtörténik,
ennek a belső tapasztalatnak a végeredménye valamilyen érzelem lesz.
Ha egyszer megérezzük, milyen érzés volna egy bizonyos személynek lenni,
a test elkezdi azt hinni, hogy ebben a valóságban van benne.
(tudattalan elmeként)
Az elme és a test elkezd egyként működni, és most már ez a személy , vagyunk",
anélkül hogy bármitis tennünk kellett volna. Új létállapotunkban
hajlamosabbak
leszünk annak megfelelően gondolkodni és viselkedni, amilyeneképpen vagyunk.

Honnan tudhatod, hogy a meditációs gyakorlat aktiválta mind-

három agyadat az elérni kívánt hatás érdekében? Egyszerűen: más-
nak fogod érezni magad, mert energiát fektettél a folyamatba. Ha
pontosan ugyanúgy érzed magad, mint ahogy előtte, ha ugyanazok
a dolgok ugyanazokat a reakciókat váltják ki belőled, akkor semmi

sem történt kvhantummezőben. Ugyanazon gondolataid és érzéseid

a

ugyanazokat az elektromágneses jeleket küldik kvantummezőbe. a

Nem változtál meg kémiai, neurológiai, genetikai vagy bármilyen

más értelemben. Ha azonban a meditáció után felkelsz, és máshogyan
érzed magad, mint amikor elkezdted, és ezt a módosult mentális és
fizikai állapotot fenn is tudod tartani, akkor valóban megváltoztál.
 ENGEDD EL ÖNMAGAD!
kh

Ami megváltozott benned - az újonnan teremtett létállapotod

-, mostantól rajtad kívül is hatásokat fog kiváltani. Túlléptél az uni-
verzum ok-okozati modelljén, azon a régi newtoni modellen, amely
szerint a külvilág dolgai uralják a gondolataidat, tetteidet és érzése-
idet. Erre nemsokára még visszatérek.
Akkor is tudni fogod, hogy a meditáció gyümölcsöző volt, ha az
erőfeszítéseidnek köszönhetően valami váratlan és új dolog bukkan
fel az életedben. Ne feledd, kvantummodelIl azt állítja, hogy ha új
a

elmét és új létállapotot teremtünk, megváltozik az elektromágneses

szignálunk. Mivel másképpen gondolkodunk és érzünk, változásokat
okozunk a valóságban. A gondolatok és az érzések csak együttesen
képesek erre; külön-külön nem. Hadd ismételjem meg: Nem várliatod
el, hogy bármilyen változás következzen be az életedben, ha a gondolataid
és érzéseid nem fedik egymást. A létállapotod nem más, mint a gondo-
lataid és az érzéseid ötvözete. Változtasd meg a létállapotodat... és
megváltozik a valóságod.
Itt mutatkozik meg igazán az összetartozó jelzések fontossága.
Ha gondolatilag és érzelmileg összefüggő jelzést (létállapotot) tudsz
küldeni a kvantummezőbe, függetlenül a külvilág tényeitől, akkor
valami új dolog történik majd az életedben. És amikor megtörténik,
az kétségkívül heves érzelmi reakciót vált ki belőled, amely arra
ösztönöz, hogy ismét új valóságot teremts — és ezt az érzelmet arra
tudod használni, hogy még csodálatosabb tapasztalatokat hozz létre.
Térjünk vissza Newtonhoz! Mindnyájunkat ahhoz a newtoni
modellhez szoktattak, hogy az életet az ok-okozat törvénye uralja.
Amikor valami jó történik velünk, hálát vagy örömet fejezünk ki.
Ezért egész életünkben arra várunk, hogy egy rajtunk kívül álló
személy vagy dolog szabályozza az érzéseinket.
Én ezzel szemben arra kérlek, hogy vedd a kezedbe és fordítsd
meg ezt a folyamatot! Ahelyett, hogy arra várnál, hogy valamilyen
esemény váltson ki belőled érzelmet, teremtsd meg magadban az ér-
zést még azelőtt, hogy a valóságos tapasztalat bekövetkezne fizikal
a

valóságban; győzd mega tested érzelmileg, hogy már meg is történt

egy olyan esemény, amely miatt hálásnak érezheted magad.
Ehhez csak ki kell választanod egy lehetőségeta kvantummezőből,
és kapcsolatba kell lépned azzal, ahogyan akkor éreznéd maga,
amikor éppen megtapasztalnád. Arra kérlek, hogy a gondolkodás és
 A három agy

az érzelmek segítségével képzeld magad ennek a jövőbeli lehetséges

énednek a helyébe, mégpedig annyira élénken, hogy elkezdhesd
érzelmileg arra szoktatni a tested, hogy elhiggye: ez a személy már
mostte vagy. Ki akarsz lenni akkor, amikor a meditáció után kinyitod
a szemed? Milyen érzés volna, ha ez az ideális én lennél, vagy átélnéd

ezt a vágyott élményt?

Ahhoz, hogy maradéktalanul szakíthass régi, megszokott éned-
del, búcsút kell mondanod az ok-okozat összefüggésének, és a valóság
kvantummodelljét kell magadévá tenned. Válassz ki egy lehetséges
a

valóságot, amelyet el akarsz érni, éld át gondolataidban és az ér-

a

séseidben, és mondj köszönetet érte még a tényleges esemény bekö-

vetkezte előtt! El tudod fogadni azt a gondolatot, hogy ha egyszer
megváltoztatod a belső állapotodat, nem lesz többé szükséged rá,
hogy a külvilág szolgáltasson valamilyen okot arra, hogy örömöt,
hálát, megbecsülést vagy bármilyen más emelkedett érzést érezz?
Ha a tested azt tapasztalja, hogy az esemény éppen most történik,
és te valóságosnak is érzékeled, kizárólag az alapján, amire mentá-
lisan összpontosítasz és amit érzel, akkor már most a jövőt éled.
Amint az új létállapotba kerülsz, és jelen vagy ebben az élményben,
kapcsolatba lépsz kvantummezőben létező összes lehetséges való-
a

sággal. Ne feledd, hogy ha a megszokott érzelmeid uralta múltban

vagy az elvárásaid szerinti jövőben élsz, akkor nem tudsz hozzáfér-
ni a kvantummező összes lehetőségéhez. A kvantummezőhöz csak
akkor férsz hozzá, ha mostban vagy.
a

Azt se felejtsd el, hogy ez nem lehet kizárólag intellektuális fo-

lyamat. A gondolatoknak és az érzéseknek összetartozónak kell len-
ulük. Más szavakkal: ez a meditáció azt kívánja meg, hogy ne csak
a lejünket, de a szívünket is használjuk. Tárd ki a szíved, és képzeld

el, milyen érzés lenne, ha egyszerre megtestesítenéd az összes olyan

tulajdonságot, amelyet nagyra tartasz, és amelyekből az ideális éned
összeáll.
Talán most az az ellenvetésed, hogy nem tudhatod, milyen érzés
ez, mert még soha nem tapasztaltad ezeket a tulajdonságokat, vagy
nzt, hogy milyen, ha az ideális éned vagy. Erre csak azt tudom felel-
ni, hogy a tested képes ezt megtapasztalni, mielőtt még bármilyen
érzékszervi tapasztalásod lenne róla. Ha egy dolog, amire vágysz,
de még soha nem tapasztaltad, tényleg bekövetkezik az életedben,
 ENGEDD EL ÖNMAGAD!
A
akkor - ezt be kell látnod - valamilyen emelkedett érzelem lesz úrrá
rajtad; öröm, izgatottság vagy éppen hála... Ezekre az érzelmekre
tehát nyugodtan építhetsz. Ahelyett, hogy olyan érzelmek rabja
lennél, amelyek csak a múlt hordalékai, immár emelkedett érzelmek
segítségével teremtheted meg a jövőd.
A hála, a szeretet és hasonló emelkedett érzelmek rezgésszáma
a

magasabb, és ez segít olyan létállapotba kerülnöd, amelyben úgy

érezheted magad, mintha a vágyott esemény már tényleg megtörtént
volna. Ha a nagyszerűség létállapotában vagy, akkor azt a jelet küldöd
a kvantummezőbe, hogy az események már megis történtek. A hála
lehetővé teszi, hogy érzelmileg arra kondicionáld a tested, hogy el-
higgye: már megtörtént az az esemény, amely kiváltotta belőled
a hála érzését. A három agyad aktiválásával és összehangolásával
a meditáció révén a gondolattól eljuthatsz a létezésig — és amint új

létállapotba kerülsz, hajlamosabb leszel rá, hogy annak megfelelően

gondolkozz és érezz, aki vagy.
Valószínűleg kíváncsi vagy rá, miért olyan nehéz köszönetet
mondani vagy hálásnak lenni olyasmiért, ami valójában még nem
következett be. Vajon lehetséges, hogy eddig egy berögződött emlék
szerint éltél, amely tudat alatti szinten annyira részévé vált a szemé-
lyiségednek, hogy már nem is tudsz másképpen érezni, mint ahogy
megszoktad? Ha így van, az identitásod talán attól függ, milyennek
tűnsz a külvilág számára, ami elvonja a figyelmedet arról, anogyan
belül érzed magad, és meg is változtatja azt.
A következő fejezetben megvizsgáljuk, hogyan zárhatjuk be czt
a rést, és hogyan érhetjük el a teljes felszabadulást. Ha már köny-

nyen tudsz hálát vagy örömet érezni, vagy könnyedén beleszeretsz

a jövőbe anélkül hogy szükséged lenne bárkire, bármire vagy bár-
miféle tapasztalatra ahhoz, hogy így érezz -, akkor ezek az emelke-
dett érzelmek elegendő üzemanyagot szolgáltatnak majd számodra
a teremtéshez.
 égy

dal
Ft A

FS 4

HETEDIK FEJEZET
www

A RÉS
Egy nap a kanapémon üldögéltem, és azon töprengtem, mit is je-
lent boldognak lenni. Ahogy életem végtelen örömteliségén elmél-
kedtem, arra gondoltam, hogy a számomra fontos emberek nagy
többségétől most valószínűleg megkapnám a magamét. Valahogy
így képzeltem el, mit mondanának: Hihetetlenül szerencsés vagy! Van
vgy csodálatos családod, gyönyörű gyerekekkel. Sikeres csontkovács vagy.
tinberek ezreinek tartasz előadásokat, mindenféle különleges helyekre uta-
vol szerte a világban, szerepeltél Mi a csudát tudunk a világról? című
a

filnben,és sokan nagy örömmel fogadják az iüzenetet, amelyet közvetítesz.

Még egy könyvet is írtál, ami jól fogy. Valószínűleg az összes logikai és
érzelmi érvet felsorakoztatták volna. Én mégis úgy éreztemn, valami
ulncs rendben.
Életemnek ezen a pontján minden hétvégén városról városra
utaztam, és előadásokat tartottam; előfordult, hogy két városban
ls inegfordultam három napon belül. Rá kellett jönnöm: annyira

vIfoglalt vagyok, hogy nincs is rá időm, hogy úgy éljek, anogy má-
soknak tanítom.
Nyugtalanító felismerés volt ez, mert kezdtem azt látni, hogy
n boldogságom kizárólag rajtam kívül álló dolgokon múlik, és az

utazgatásaim és előadásaim miatt érzett örömnek semmi köze a valódi

boldogsághoz. Úgy tűnt, szükségem van mindenkire, mindenre és
minden helyre a külvilágban, hogy jól érezzem magam. A külvilág
lelé mutatott kép külső tényezők függvénye volt, Amikor pedig éppen
 ENGEDD EL ÖNMAGAD!
hl
nem tartottam előadást, vagy nem kezeltem betegeket, hanem otthon
voltam, üresnek éreztem magam.
A félreértések elkerülése végett: ezek a rajtam kívül eső dolgok bi-
zonyos értelemben nagyszerűek voltak. Ha megkérdeztél volna bárkit,
aki látott engem előadás közben vagy akkor, amikor a repülőgépen
mélyen elmerültem az előadás anyagában, vagy amikor e-mailek
tucatjaira válaszoltam egy repülőtéri vagy szállodai váróteremben,
az illető minden bizonnyal azt mondta volna, hogy meglehetősen
boldognak tűnök.
Ráadásul az a szomorú igazság, hogy ha engem kérdeztél volna
meg egy ilyen pillanatban, én magam is azt mondtam volna: Igen,
nagyszerűen mennek a dolgok. Remekiil érzem magam. Nagyon szerencsés
vagyok.
De ha elkaptál volna egy csöndesebb pillanatban, amikor nemi
bombáz ez a rengeteg külső inger, teljesen másképp válaszoltam
volna: Valami nincs rendben. Nyugtalannak érzem magam. Mindig min-
den ugyanolyan, és marad a régiben. Valami hiányzik.
Azon a napon, amikor felismertem, mi a fő oka a boldogtalansá-
gomnak, arra is rájöttem, szükségem van arra, hogy a külvilág folyton
emlékeztessen rá, ki vagyok. Identitásom egyenlővé vált azokkal az
emberekkel, akikkel beszélgettem, a városokkal, ahová elutaztam, az
utazgatás közben végzett tevékenységemmel és azokkal a tapasztala-
tokkal, amelyekre szükségem volt ahhoz, hogy megerősítsem magani
akként az emberként, akit Joe Dispenzának hívnak. Ha pedig nem
volt körülöttem senki, aki segített volna felidézni ezt a személyisé-
get, akinek a világ látott, akkor már nem is voltam annyira biztos
benne, hogy ki is vagyok valójában. Sőt, azt kellett tapasztalnom,
hogy látszólagos boldogságom nem több mint reakció a külvilágból
érkező ingerekre, amelyek miatt egy bizonyos módon érzem magam,
Megértettem, hogy teljesen a környezetem rabja vagyok, és külső
ingerekre van szükségem, hogy megerősítsem érzelmi függőségeniet.
Fantasztikus felismerés volt. Milliószor hallottam már, hogy a bol-
dogság belülről fakad, de ennyire még soha nem talált szíven.
Ahogy ott üldögéltem a kanapémon, kinéztem az ablakon, és
egy kép jelent meg előttem. A két kezemet láttam egymás fölött, úgy,
hogy egy hézag választotta el őket egymástól.
 A rés

AZ IDENTITÁS-RÉS

ILYENNEK LÁTSZUNK
s A külső környezelem felé mutatal! identitásam
e
Ilyennek szeretném láttatni magam
s A külcsín
s Tökéletes a
világ számára

ILYENEK VAGYUNK VALÓJÁBAN

s
Ilyennek érzem magam
s
Ez vagyak valójában
s
Ilyen vagyak belül
s Tökéletes saját magam számára

III

7A ábra. A rés aközött, ,akik valójában vagyunk" és , amilyennek látszunk".

A felső kéz azt jelképezte, milyennek mutatom magama külvilág

felé, az alsó pedig azt, milyen vagyok belül valójában. A felismerés
pillanatában ráébredtem, hogy mi, emberek, egyfajta kettősségben
éliink, két külön entitásként - , akiknek látszunk" és , akik valójában
vagyunk".
Akiknek látszunk, az csupán a kép vagya felszín, amit a világnak
mutatunk. Ez az énünk mindaz, amit azért teszünk, hogy valami-
lyennek tűnjünk, és hogy egy következetes valóságot mutassunk
a többi ember felé. Az énnek ez a külső rétege az, amilyennek láttatni

szeretnénk magunkat.
Akik valójában vagyunk, vagyis az alsó kéz azokkal az érzésekkel
egyenlő, amelyeket akkor érzünk, amikor a külső környezet nem
vonja el a figyelmünket, Ezek azok a megszokott érzések, amelyek
akkor jelentkeznek, amikor nem ,az élettel" vagyunk elfoglalva. Ez
az, amit elrejtünk a többiek elől,
 ENGEDD El ÖNMAGAD!
gy
Amikor az olyan, függést okozó érzelmi állapotokat memorizáljuk,
mint a bűntudat, a szégyen, a düh, a félelem, a szorongás, a bírálás, a
depresszió, az egoizmus vagy a gyűlölet, akkor rés keletkezik aközött,
akiknek látszunk és akik valójában vagyunk. Az első az, amilyennek a
többi emberrel láttatni akarjuk magunkat. A második az a létállapot,
amikor életünk egyes térbeli és időbeli pontjain nem állunk kapcso-
latban a különböző tapasztalatokkal, dolgokkal és emberekkel. Ha
ilyenkor elég sokáig ülünk csöndben, anélkül hogy bármit csinálnánk,
elkezdünk érezni valamit. Az a valami vagyunk valójában.
Rétegről rétegre rakódnak ránk a különféle érzelmek, amelyek
az identitásunkat alkotják. Annak érdekében, hogy emlékezzünk rá,
szerintünk kik vagyunk, mindig újra kell teremtenünk ugyanazokat

A RÉST LÉTREHOZÓ, —

EMLÉKEZETÜNKBE VÉSŐDÖTT
ÉRZELMI RÉTEGEK

Alacsany önértékelés

Düh

Félelem

Szégyen

Önbizalamhiány

Bűntudat

MÚLTBELI TAPASZTALATOK ÉS A REFRAKTOR SZAKASZOK

7B ábra. A rés nagysága személyenként változó. Azt, , akik valójában vagyunk"

és azt, , akiknek látszunk" azok az érzések választják el egymástól, amelyeket
életünk egyes pontjain az emlékezetünkbe véstünk (a múlt tapasztalatai alapján).
Minél nagyobb a rés, annál Inkább lüggünk a bevésődött érzelmektől.
 A rés

az élményeket, hogy megerősítsük a személyiségünket és az annak

megfelelő érzelmeket. Személyiségként a külvilágtól függünk, hiszen
külső dolgokkal és emberekkel azonosítjuk magunkat, hogy emlékez-
tessenek minket, milyennek akarjuk láttatni magunkat a külvilág felé.
Amilyennek látszunk, az a személyiségünk felszíne. Személyi-
ségünk a külvilág alapján emlékezik rá, hogy ki is ő , valakiként",
Identitása tökéletesen a külső körülményektől függ. A személyiség
megtesz minden tőle telhetőt, hogy elrejtse valódi érzéseit, vagy hogy
elmúljon belőle az üresség érzése: Az enyémek ezek a kocsik, ismerem
ezeket az embereket, jártam ezeken a helyeken, meg tudom csinálni ezeket
a (lolgokat, megvannak ezek a tapasztalataim, ennél a cégnél dolgozom,
sikeres vagyok... személyiségünk az, amit a környezetünkhöz fűződő
A

vIszonyunk alapján gondolunk magunkról.

-
Ez azonban nem azonos azzal, akik akkor vagyunk vagy ami-
nek akkor érezzük magunkat -, amikor a külső valóság nem bom-
ház ingerekkel. A szégyen és a düh érzése egy tönkrement házasság
miatt. Félelem a haláltól, kételyek a halál utáni élettel kapcsolatban,
mondjuk egy hozzátartozónk vagy akár egy háziállatunk elveszté-
se kapcsán. Egyfajta alkalmatlanságérzés, mert valamelyik szülőnk
mindenáron ragaszkodott a tökéletességhez és az eredményességhez.
blfojtott méltatlankodás, amiért épp csak valamivel a szegénységi
kiiszöb fölött nőttünk fel. Az a folyamatos érzés, hogy nincs olyan
testalkatunk, hogy egy bizonyos módon nézzünk ki. Ezek azok az
úrzések, amelyeket el akarunk rejteni.
liz az, amilyenek valójában vagyunk; ez a kivetítések mögött
megbújó valódi énünk. Ezt az énünket nem merjük megmutatni a vi-
lágnak, ezért úgy teszünk, mintha mások lennénk. Egy sor automati-
kirsan futó programot vésünk az emlékezetünkbe, amelyek azt a célt
szolgálják, hogy eltakarják énünk sérülékeny részeit. Lényegében
hazudunk arról, hogy kik vagyunk, mert tudjuk, hogy a társadalmi
erkölcsök nem engednek teret egy ilyen személynek. Ez a , senki". Ez
17, aklről nem hinnénk, hogy a többi ember kedvelné és elfogadná.
Különösen akkor hajlunk az alakoskodásra, amikor még fiatalok
vagyunk, és identitásunk kialakulóban van. A fiatalok úgy próbálgat-
Ik magukra az identitásokat, mint az új ruhákat. És a tizenévesek öl-
tözködése általában tényleg azt tükrözi, kinek akarnak látszani, és nem
azt, kik ők valójában. Kérdezz csak meg bátran egy mentálhigiénés
 ENGEDD EL ÖNMAGAD!
kh z

szakembert vagy bárki mást, aki fiatalokkal foglalkozik; azt fogja

mondani, hogy a serdülőkor legjellemzőbb szava a bizonytalanság.
Ennek pedig az az eredménye, hogy a serdülőkorúak és a nagyobb
gyerekek az egyformaságban és a tömegben keresik a vigaszt.
Ahelyett, hogy megmutatnánk a világnak, kik vagyunk valójá-
ban, alkalmazkodunk és szokásokat veszünk fel (azt ugyanis mind
tudjuk, hogy mi lesz azokkal, akik kilógnak a sorból). A világ bonyo-
lult és félelmetes, de sokkal egyszerűbbnek és kevésbé félelmetesnek
tűnik, ha bandákba verődünk. Válassz egy csoportot magadnak!
Válassz egy mérget magadnak!
Egy idő után ez az identitás jó lesz ránk. Belenövünk a ruhába.
Vagy legalábbis ezzel áltatjuk magunkat. A bizonytalansággal ugyanis
együtt jár az önazonosság problémája. Örökre bennünk maradnak
az ilyen kérdések: Tényleg ez vagyok én? Tényleg ez akarok lenni? Sokkal
könnyebb azonban figyelmen kívül hagyni ezeket a kérdéseket, mint
megválaszolni őket.

Az élettapasztalatok határozzák meg az identitásunkat...

Folytonos elfoglaltsággal kordában tarthatjuk
a nemkívánatos érzelmeket

Fiatalkorunkban mindannyian átestünk megrázó eseményeken, Cs

átéltünk nehéz helyzeteket. Életünk korai szakaszában meghatá.
rozó élményekben volt részünk; ezek az érzelmek rétegről rétegre
hozzájárultak ahhoz, hogy mi lett belőlünk. Nézzünk szembe vele:
mindnyájunkban mély nyomot hagytak bizonyos erős érzelmi töltésű
események. Amikor pedig gondolatban újra és újra felidéztük ezeket,
testünk újra és újra átélte őket, kizárólag gondolatok útján. Olyan
a

sokáig futtattuk az érzelmi refraktor szakaszt, hogy a puszta érzelmi

reakcióból hangulat lett, abból kedély, végül pedig személyiségvonás,
Amíg fiatalok vagyunk, folyton elfoglaljuk magunkat valamivel,
hogy - legalább egy időre - visszaverjük a régi, mély érzelmek táma
dását, és a szőnyeg alá söpörjük őket. Mámorító dolog barátkozni, Is-
meretlen helyekre utazni, keményen dolgozni és előléptetést szerezni,
új dolgokat tanulni vagy új sportba kezdeni. Nem is gyanítjuk, hogy
ezeket a tevékenységeket sok esetben az életünk korábbi szakaszatháól
velünk maradt érzések motiválják.
 A rés

Ezután jön a java. Iskolába járunk, aztán egyetemre; autót vásá-

rolunk; másik városba, államba vagy országba költözünk; elkezdünk
karriert építeni; új emberekkel ismerkedünk meg; megházasodunk;
házat veszünk; gyerekeink lesznek; háziállatokat veszünk; esetleg
elválunk; sportolunk; új kapcsolatba kezdünk; valamilyen hobbiba
kezdünk... Megragadunk a külvilágból mindent, amit csak tudunk,
hogy identitásunkat meghatározzuk, és hogy valami elvonja a figyel-
münket arról, ahogyan belül valójában érzünk. Mivel ezek az egyedi
élmények érzelmek miriádjait váltják ki belőlünk, felismerjük, hogy
ezek az érzelmek látszólag megszabadítanak minden érzéstől, amit
el akarunk rejteni. És ez egy ideig működik is.
A félreértések elkerülése végett: mindannyian előbbre jutunk
azáltal, hogy fiatalkorunkban szorgalmasan átverekedjük magunkat
életünk egyes szakaszain. Az életben sokszor ki kell lépnünk a kom-
fortzónánkból, és túl kell lépnünk azokon a megszokott érzéseken,
amelyek egykor meghatározók voltak számunkra. Természetesen
tisztában vagyok az életnek ezzel a dinamikájával. Ha azonban to-
vábbra is magunkkal cipeljük a múlt terhét, az előbb-utóbb minden
esetben utolér minket. Ez leggyakrabban a harmincas éveink köze-
pén következik be, de egyénenként nagy eltérések lehetnek.

Az élet derekán - Stratégiák, amelyekkel a szőnyeg alá

söpört érzéseket ott is tartjuk
Hlarmincas vagy negyvenes éveink közepére, mire a személyiségünk
kiforr, már jórészt megtapasztaltunk mindent, amit az élet nyújtani
tud. Következésképpen elég nagy biztonsággal meg tudjuk jósolni,
milyen eredményekkel jár egy-egy újabb tapasztalat; már anélkül is
tudjuk, hogy fogjuk érezni magunkat, mielőtt belevágnánk valami-
be. Túl vagyunk számos jobb-rosszabb kapcsolaton, részt vettünk az
üzleti versenyben vagy megállapodtunk egy munkahelyen, volt már
részünk kudarcban és sikerben, tudjuk, mit szeretünk és mit nem,
isimerjük az élet minden apró árnyalatát. Mivel előre meg tudjuk
mondani, milyen érzelmet fog kiváltani belőlünk egy adott élmény,
előre eldöntjük, hogy akarjuk-e ezt az , ismert" élményt vagy nem,
még mielőtt ténylegesen bekövetkezne. Természetesen mindez tida-
tos figyelmünket elkerülve, a színfalak ntögött történik.
 ENGEDD EL ÖNMAGAD!
www

Itt kezd rázóssá válnihelyzet. Mivel az események nagy részéről

a
előre meg tudjuk mondani, milyen érzést váltanak majd ki belőlünk,
azt is tudjuk, miként tudjuk távol tartani magunktól azokat az ér-
zéseket, amelyek arra emlékeztetnek minket, hogy kik vagyunk va-
lójában. Amikor azonban elérkezünk életünk derekára, már semmi
nem tudja maradéktalanul elmulasztani az üresség érzését.
Minden reggel felkelünk, és ugyanannak a régi önmagunknak
érezzük magunkat. A környezetünk, amelyben pedig annyira bíztunk,
hogy megszabadít a fájdalomtól, a bűntudattól vagy a szenvedéstől,
már nem tudja elfojtani többé ezeket az érzéseket. Hogyan is tudná?
Már tudjuk, hogy amikor a külvilágból eredő érzelmek elmúlnak,
megint visszatérünk ugyanahhoz a kutyához, amelyikből nem lesz
szalonna.
Az életközépi válságról sokan tudnának mesélni. Vannak, akik
úgy próbálják az eltemetett érzéseket a föld alatt tartani, hogy még
inkább belevetik magukat a külvilágba. Megveszik a legújabb sport-
kocsit (tárgy), vagy jachtot bérelnek (szintén tárgy). Vannak, akik
hosszú vakációra mennek (hely). Mások belépnek az új társaskörbe,
ahol új kapcsolatokat alakítanak ki, új barátokra tesznek szert (embe-
rek). Megint mások plasztikai műtétre szánják rá magukat (test). Sokan
teljesen felújítják vagy átépítik a lakásukat (tárgyakat vásárolnak, és
átélik az új környezet élményét).
Mindezek azonban hiábavaló próbálkozások, amelyek arra irá-
nyulnak, hogy kipróbáljunk valami újat, amitől majd jobban vagy
máshogyan érezzük magunkat. Érzelmileg azonban, amikor az új-
donság varázsa elmúlik, megrekedünk ugyanannál az identitásnál.
Visszatérünk ahhoz, akik valójában vagyunk (vagyis az alsó kéz-
hez). Visszakerülünk ugyanabba a valóságba, amelyben már évek óta
élünk, csak azért, hogy megőrizzük azt az érzést, amit a látszólagos
identitásunk vált ki belőlünk. Az igazság azonban az, hogy minél
inkább igyekszünk- minél többet vásárolunk és fogyasztunk -, annál
inkább érezzük, , kik vagyunk valójában".
Ha megpróbálunk elmenekülni az üresség elől, vagy elfutunk
valamilyen fájdalmas érzés elől, azért tesszük, mert túl kellemetlen
szembenézni vele. Amikor tehát ez az érzés kezd kissé kezelhetetlenné
válni, bekapcsoljuk a tévét vagy a számítógépet, Telhívunk valakit,
vagy SMS-t küldünk valakinek, Egyetlen pillanat alatt számtalan
 A rés

érzelmi változáson tudunk átmenni... Látunk egy vígjátékot vagy

egy YouTube videót, és hisztérikusan nevetünk rajta, aztán megné-
zünk egy focimeccset, és úgy érezzük, mi is ott vagyunk a pályán,
majd megnézzük a híradót, és bosszankodunk rajta, vagy félelem
tölt el minket. Mindezek a külső ingerek könnyedén el tudják vonni
figyelmünket a belső érzésektől.
A technikai vívmányok óriási figyelemelterelő tényezőt jelente-
nek, egyben a függőség forrásai is. Gondolj csak bele: azonnal meg
tudod változtatni a belső kémiádat, és el tudsz mulasztani egy érzést
pusztán azzal, hogy valami rajtad kívül álló dolgot megváltoztatsz.
Ís bármi is volt az, amitől jobban érezted magad, legközelebb már
ahhoz fogsz fordulni, ha el akarod terelni a figyelmedet. De nem is kell
ehhez a technika; bármi megteszi, ami egy pillanatnyi izgalmat okoz.
Ha hosszabb ideig fenntartjuk ezt a hárítást, tudod, mi történik
végül? Egyre jobban függünk majd valami rajtunk kívül álló dologtól,
amitől a belső változást várjuk. Anélkül hogy tudatában lennénk,
egyre mélyebbre és mélyebbre zuhanunk ebbe a feneketlen gödör-
be, és mindenféle külső dologgal foglaljuk el magunkat, hogy újra
megteremtsük azt az eredeti érzést, amely abból az élményből fakadt,
amikor először sikerült elmenekülnünk. Túltelítődünk ingerekkel,
hogy másnak tudjuk érezni magukat, mint amilyenek valójában
vagyunk. Előbb-utóbb azonban felismerjük, hogy egyre többre van
szükségünk abból, amire rászoktunk, hogy jobban érezzük magun-
kat. Ebből aztán mindent felemésztő élvhajhászat lesz, és mindenáron
kerüljük a fájdalmat - hedonista életvitelünket egy olyan tudat alatti
érzés hajtja előre, amely sehogy sem akar elmúlni.

fletközép másképpen - Ideje szembenéznünk

az érzéseinkkel és leszámolni az illúziókkal

Vannak azonban olyanokis, akik ehhez a ponthoz érkezve az életük-

ben nem próbálják meg eltemetni az érzéseiket, hanem a következő
nagy kérdések fogalmazódnak meg bennük: Ki vagyok én? Mi az életcé-
lom? Hová tartok? Kinek csinálom mindezt? Kicsoda Isten? Mi lesz velem
a halál után? Vajon az élet többről is szól, mint a puszta , sikerről"? Mi
a boldogság? Mit jelent mindez? Mi a szeretet? Vajon én szeretem magam?
És vajon szeretek bárki mást? És a lélek elkezd felébredni...
 ENGEDD EL ÖNMAGAD!

Ilyen kérdések töltik ki gondolatainkat, ha átlátunk az illúzión,

a

és gyanítjuk már, hogy semmi sem tud boldoggá tenni, ami rajtunk
kívül van. Felismerjük, hogy a külső környezetünkben semmi nem
tudja megváltoztatni azt, ahogyan érzünk. Arra is rájövünk, mi-
lyen rengeteg energiát igényel, hogy énképünk külvilágba vetülését
fenntartsuk, és milyen kimerítő dologa testet és az elmét állandóan
lefoglalni. Egy idő után felismerjük, hogy hiábavaló igyekezetünk,
amellyel megpróbáljuk fenntartani a külvilág felé vetített ideális én-
képünket, tulajdonképpen nem más, mint stratégia, amellyel ezeket
a folyton a sarkunkban lihegő érzéseket próbáljuk távol tartani. Vajon

mennyi ideig tudunk még ennyi labdát egyszerre a levegőben tarta-

ni? Vajon mikor zuhana földre az életünk, és törik apró darabokra?
Aki idáig eljut, ahelyett hogy nagyobb tévét venne, vagy megvá-
sárolná a legújabb okostelefont, nem menekül tovább az érzései elől,
amelyeket oly sokáig próbált lerázni magáról, hanem megfordul, és
szembenéz velük. Ha ez megtörténik, az egyén kezd felébredni. Némi
önvizsgálat után felismeri, ki is valójában, mit rejtegetett eddig, és
mi az, ami többé már nem működik nála. Ezért elhagyja a maszkol,
a játékokat és az illúziókat. Bármi is az ára, őszintén megmutatja,
ki ő valójában, és nem fél attól, hogy mindent elveszít. Az ilyen
személy nem fektet többé energiát abba, hogy fenntartson magáról
egy látszólag hibátlan, illuzórikus képet.
Felveszi a kapcsolatot az érzéseivel, majd odafordul a környe-
zetében élőkhöz, és azt mondja nekik: Tudjátok, mi a helyzet? Már
nem érdekel, ha nem teszlek többé boldoggá titeket. Végeztem azzal, hogy
állandóan azon rágódok, hogy nézek ki, és mások mit gondolnak rólam.
Végeztem azzal, hogy másoknak éljek. Meg akarok szabadulni ezektől
a láncoktól.
Mélységes pillanat ez egy ember életében. Ébredezik benne
a lélek, és noszogatja őt, hogy vallja be az igazat önmagáról. A hua-

zugságnak vége.

A változás kapcsolatok -
és az emberi
Szabadulj meg a béklyóktól!
A legtöbb kapcsolat alapját az képezi, ami a két emberben közös,
Gondoij csak bele: találkozol valakivel, és azonnal elkezditek
 A rés

összevetni a tapasztalataitokat, mintha azt ellenőriznétek, hogy a

neurális hálózataitok és az érzelmi emlékeitek fedik-e egymást. Ilyes-
miket mondasz: , Ismerem ezeket az embereket. Erről a helyről szárma-
vom, és itt meg itt éltem életem egyes időszakaiban. Ebbe az iskolába
jártam, ilyen meg ilyen szakra. Ilyen és ilyen dolgaim vannak, és ezt
meg ezt szoktam csinálni. És ami a legfontosabb: ilyen tapasztalatok-
han volt részem."
A másik erre hasonlóképpen felel: , Ezeket az embereket én is isme-
rein. Azokban az időkben itt és itt éltem. Ezeket meg ezeket a dolgokat
szoktam csinálni én is. Nekem is voltak ilyen tapasztalataim."
Így már megtaláljátok a közös hangot. Azután kapcsolat alakul
ki köztetek a neurokémiai állapototok alapján, hiszen ha ugyanazok
az élményeitek, akkor ugyanazok az érzéseitek is.

ÉRZELMI KÖTELÉKEK
ÁLDOZATSZEREP
Panaszkodás
Szenvedés
Hibáztatás

JN JAM
n
Oxigén- Oxigén-
atom atom

7C ábra. Ha ugyanazokon az élményeken osztozunk, akkor ugyanazokon

az érzelmeken és ugyanazon az energián is osztozunk, Ugyanúgy, ahogyan
tél öxlgénalom között kötés alakul ki, és létrejön a levegő, amelyet belélegzünk,
Atzetmileg ís egy láthatatlan energiamező köl össze minket (léren és időn kívül).
 ENGEDD EL ÖNMAGAD!
hg
Fogjuk fel az érzelmeket , mozgásban levő energiaként"! Ha
ugyanazokon az érzelmeken osztozunk, ugyanazon az energián Osz-
tozunk. És csakúgy, mint az a két oxigénatom, amelyek egy téren és
időn túli, láthatatlan energiamezőn osztoznak, és így tudnak kapcso-
latot létesíteni egymással, hogy levegőt alkossanak, egy láthatatlan
energiamezőn keresztül te is kapcsolatban állsz mindennel, minden-
kivel és minden hellyel a külső életedben. Egyébként az emberek közti
kapcsolatok a legerősebbek, mert az érzelmek hordozzák a legerősebb
energiát. Mindaddig, amíg egyik fél sem változik, nincs gond.
Visszatérve az előző történethez: amikor tehát valaki elkezdi
elmondani magáról az igazat, a dolgok kezdenek nagyon kellemet-
lenné válni. Ha az illetőt eddig az kötötte össze a barátaival, hogy
együtt panaszkodtak az életről, akkor az áldozatszerephez kapcsolódó
érzelmei biztosították kapcsolataiban a kötési energiát. Amennyiben
a megvilágosodás pillanatában elhatározza, hogy leszokik önmagá-
ról, akkor többé már nem az az ismerős személy lesz, akinek addig
mindenki tartotta. Az emberek őt is arra használták, hogy emlékez-
tesse őket arra, hogy ők kik. A családtagok és a barátok tehát most így
reagálnak: , Mi van ma veled? Megbántottál!" Ami tulajdonképpen
azt jelenti: Azt hittem, jól elvagyunk egymással! Arra használtalak téged,
hogy megerősítsem az érzelmi függőségemet, ezáltal emlékezzek rá, hogy
ki vagyok ,valakiként". Sokkal jobban tetszett, ahogy régebben viselkedtél.
Ha bekövetkezik a változás, energiánk kapcsolatba kerül min-
dennel, amihez valamilyen élményünk fűződik a külvilágban. Ha
leszámolunk a bevésődött érzelmi függéssel, vagy elmondjuk az iga-
zat arról, hogy kik is vagyunk valójában, ahhoz valódi energiára van
szükség. Ahogyan energiára van szükség ahhoz is, hogy szétszakít-
sunk két összekapcsolódott oxigénatomot, ahhoz is energia kell,
hogy elszakítsuk azokat a kötelékeket, amelyek a többi emberhez
fűznek minket.
Ezért a fenti személy életében szereplő emberek, akikkel eddig
ugyanazokon az érzelmi kötelékeken osztozott, összesereglenek, és
azt mondják: , Egy ideje mintha nemis lenne önmaga. Talán elment
az esze szegénynek. Vigyük őt orvoshoz!"
Ne feledd: ezek ugyanazok az emberek, akikkel az illetőnek közö-
sek voltak az élmériyei, tehát közösek az érzelmei is. azonban most
Ő

eltépi az érzelmi láncokat mindennel és mindenkivel — sőt, minden

 A rés

hellyel -—, ami és aki megszokott volt számára. Félelmetes pillanat ez

azoknak, akik évek óta ugyanazt a játékot játsszák. Ő viszont kiszáll
a vonatból.
Elviszik tehát az orvoshoz, aki Prozacot vagy valamilyen más
gyógyszert ír fel neki, így hamarosan vissza is tér a régi személyisége.
És már itt is van újra, megint a régi képet vetíti ki a világba, és nagy
érzelmi egyetértésben rázogatja a többiek kezét. Megint zsibbadtan
-
mosolyog megtesz bármit, hogy az érzés elmúljon. Nem tanulta
meg a leckét.
-
Igen, ez személy nem volt önmaga nem az a ,felső kéz" volt,
a

amelyet mindenki megszokott. Egy rövid időre az , alsó kéz énje"

-
bukkant elő tele a múlt és a fájdalom terhével. És vajon ki hibáz-
tatná azokat a rokonokat, barátokat, akik ragaszkodtak hozzá, hogy
térjen vissza a régi, eltompult énjéhez, amely megalkuszik, hogy
elfogadják? Új énje kiszámíthatatlan, sőt radikális volt. Ki kívánná
egy ilyen személy közelségét? Ki akarná az igazságot?

A legvégén mi lesz a fontos?

Ha a környezetünkre van szükségünk ahhoz, hogy emlékeztessen rá,
kik vagyunk valakiként, akkor vajon mi történik majd, ha megha-
lunk, a környezetünk pedig eltűnik? Tisztában vagyunk vajon azzal,
mi minden tűnik el vele együtt? A , valaki", az identitás, maszk,
a

a személyiség (a felső kéz); aki azonosult az élet összes ismert és előre

megjósolható elemével; aki környezetfüggővé vált. Te lehetsz a legsi-

keresebb, legnépszerűbb, leggyönyörűbb személy, tiéd lehet a világ
minden gazdagsága... amikor azonban az élet véget ér, és a külső
valóság eltűnik, már nem lesz többé semmi rajtad kívül, ami meg
tudna határozni. Elveszik minden.
Ami megmarad, az, aki valójában vagy (az alsó kéz), nem pedig
az, akinek látszol. Ha az életnek vége, és nem várhatod többé, hogy
a külső valóságod határozzon meg, akkor nem marad más, mint az
az érzés, amellyel soha nem mertél szembenézni. Ebben az életedben
lelki síkon nem fejlődtél semmit.
Ha például bizonyos élmények miatt már ötven éve bizonyta-
lannak vagy gyengének érzed magad, akkor ebben az ötven évben
nem fejlődtél semmit érzelmi téren. IIa a léleknek az a célja, hogy
 ENGEDD EL ÖNMAGAD!
hi

tanuljon a tapasztalataiból, és bölcsességre tegyen szert, te azonban

megrekedtél ennél a bizonyos érzésnél, akkor a tapasztalatból nem
tanultál semmit; nem alakítottad át ezt az érzést, és nem váltottad
tudásra. Mindaddig, amíg ez az érzés múltbeli eseményekhez lán-
a

colja a testedet, nem tudsz szabadon belépni a jövőbe. Ha pedig egy

hasonló élmény bukkan fel a jelenlegi életedben, ugyanazt az érzést
váltja ki belőled, és ugyanúgy fogsz viselkedni, mint az a személy,
aki ötven évvel ezelőtt voltál.
A lélek tehát így szól: Vigyázat! Tudatlak, hogy semmi sem szerez
neked örömet. Siürgető jelzéseket küldök. Ha továbbra is ezt a játékot ját-
szod, nem próbálom tovább felhívni magamra a figyelmedet, te pedig újra
elalszol. Aztán majd találkozunk, ha az életnek vége...

Egyre több és több kell

A legtöbben, akik nem tudják, hogyan változzanak meg, azt gondol-
ják magukban: Hogyan tudnám elmulasztani ezt az érzést? És amikor
az új dolgok felhalmozásának varázsa elmúlik, és már nem működik
többé, mihez kezdenek? Még nagyobb dolgok után néznek, egy újabb
réteget építenek maguk fölé, és függővé válnak elkerülési stratégiáik-
tól: Ha valamilyen droghoz nyúlok, vagy elég alkoholt iszom, attól majd
elmúlik ez az érzés. Ez a kiilső dolog belső kémiai változást idéz bennem
elő, és ettől remekül fogom érezni magam. Majd sokat vásárolgatok, mert
a vásárlás — még akkor is, ha nincs rá pénzem — megszünteti bennem az
ürességet. Szexfilmeket fogok nézni... videojátékokat játszom... szerencse-
játékokat űzök... halálra eszem magam...
Bármilyen függőségről legyen szó, azemberek mindig azt hiszik,
hogy valamilyen külső dolog fogja elmulasztani azt a belső érzést.
Ne feledd: természetes hajlamunk, hogy a külső dolgot, amely elmu-
lasztja ezt az érzést, összekapcsoljuk a belső kémiai változásainkkal.
És ha ettől a külső dologtól jobban érezzük magunkat, akkor szeretni
fogjuk. Ezért elmenekülünk attól, amit rossznak vagy fájdalmasnak
érzünk, és afelé mozdulunk el, amitől kellemesen és jól érezzük ma-
gunkat, vagy ami örömet szerez.
Mivel a függőségből eredő izgalom folyamatosan stimulálja azagy
boldogságközpontjait, az élmény izgalma vegyületekkel árasztja el
a testünket, Ezzel az a gond, hogy valaháinyszor túlesszük magunkat,
 A rés

AZ ÉLETKÖZÉPI VÁLSÁG:
AMIKOR KÍVÜLRŐL PRÓBÁLUNK
ÚJ IDENTITÁST SZEREZNI

( Vásárlás

Dragak/alkahal Szerencsejátékak

7
Számítágépes — , / Parnagráfia

FÜGGÖSÉGEK

ÚJ EMBEREK -6—- ILYENNEK LÁTSZUNK KÍVÜLRŐL — s ÚJ DOLGOK

Társasköri Kacsik
kalandok
ÚJ TEST
Ráncfelvarrás
szzzzy NN"
— ÚJ HELYEK
Nyaralás
Jachtak
una

Fagyókúra
Az identítás-rés

]
SE
ÍGY ÉREZZÜK MAGUNKAT BELÜL

7D ábra. Ha ugyanazok az emberek és dolgok ugyanazokat az érzelmeket váltják ki

belőlünk, és hiába próbálunk megszüntetni egy érzést, az nem tágít,
akkor új emberek és dolgok után nézünk, vagy megpróbálunk eljutni újabb helyekre,
abbéli igyekezetünkben, hogy megváltoztassuk az érzelmeinket. Ha ez nem
működik, akkor továbblépünk a következő szintre — a függőségekhez.

logadunk vagy éjszakába nyúlóan online játékokat játszunk, legkö-

zelebb már egy kicsivel többre lesz szükségünk belőle.
Azért van szükségünk egyre több drogra, vásárlásra vagy szerel-
mi kalandra, mert az ezekből a tevékenységekből adódó vegyület-
özön aktiválja a sejtek külső falán található receptorokat, amelyek
bekapcsolják" a sejteket. Ha azonban a receptorokat folyamatos
tigerek érik, elvesztik érzékenységüket, kikapcsolódnak. Ezért és
legközelebb már erősebb jelre, kissé több ingerre lesz szükségük,
 ENGEDD EL ÖNMAGAD!
kh

hogy bekapcsolódjanak - több vegyület kell ugyanannak a hatásnak

a kiváltásához.
Most már tehát nem elég 10 000 dollárban fogadnunk, fel keli
emelnünka tétet 25 000 dollárra, különben az izgalom elmarad. Ha
egy 5000 dolláros bevásárlókörút már nem elégít ki, le kell nulláz-
nunk mind a két hitelkártyánkat, hogy átélhessük ugyanazt az Él-
ményt. És mindezt azért, hogy megszabaduljunk annak az érzel-
meitől, akik valójában vagyunk. Mindenből, amit azért teszünk,
hogy elérjük ugyanazt a bódulatot, egyre többre van szükségünk,
és egyre nagyobb erőbedobással végezzük. Még több drog, alkohol,
szex, szerencsejáték, vásárlás, tévé. Tudod, hogy megy ez.
Idővel rászokunk valamire, hogy csökkentsük a mindennapjain-
kat betöltő fájdalmat, szorongást vagy depressziót. Rosszul tesszük?
Nem igazán. A legtöbben azért csinálják ezeket a dolgokat, mert
egyszerűen nem tudják, hogyan változzanak meg belülről. Csupán
követik a belső parancsot, hogy megszabaduljanak az érzéseiktől, és
tudat alatt úgy vélik, megváltás majd kívülről érkezik. Soha senki
a

nem mondta el nekik, hogy ha a külvilág által próbálják megváltoz-

tatni a belső világukat, attól csak rosszabb lesz... a rés egyre tágul.
Tételezzük fel, hogy az az életcélunk, hogy sikeresek legyünk,
és még több dolgot halmozzunk fel. Ha így teszünk, azzal csak
megerősítjük azt, aki vagyunk, anélkül hogy valaha is szembenéz-
nénk azzal, ahogyan valójában érzünk. Ezt hívom én úgy, hogy
a birtokaink birtokolnak minket. Az anyagi tárgyak uralkodnak rajtunk,
és ezek a dolgok megerősítik az egót, amelynek a környezetre vat
szüksége ahhoz, hogy emlékeztesse magát, ki is ő.
Ha bármilyen külső dologtól várjuk a boldogságot, akkor nem
a kvantumtörvényt követjük. Kívülről várjuk a belső változást.

Amennyiben azt hisszük, hogy ha lesz elég pénzünk még több dol-
got vásárolni, boldogok leszünk, akkor fordítva látjuk a dolgokat. Az
előtt kell boldognak lennünk, hogy a bőség megjelenne.
Demi történik akkor, ha egy függő nem kapja meg, amire szüksé-
ge van? Még dühösebb lesz, még frusztráltabb, még elkeseredettebh,
-
még üresebb. Megpróbálkozhat újabb dolgokkal a szerencsejáték-
hoz ivás társulhat, a vásárláshoz a tévéhez, filmekhez menekülés.
Egy idő után azonban már semmi sem elég. A boldogságközpontok
ingerküszöbe olyan magas lesz, hogy amikor nem érkezik kémlal
 A rés
hd
változás a külvilág révén, a függő a legapróbb dolgokban sem talál
örömet.
A lényeg az, hogy a valódi boldogságnak semmi köze az örömhöz,
és ha az ilyen intenzív ingerektől várjuk, hogy jól érezzük magunkat,
akkor csak egyre távolabb kerülünk a valódi boldogságtól.

A tágabb rés - Érzelimi függőség

Nem ál! szándékomban alábecsülni az itt csak anyagi függőségnek
-
nevezett dolgokból drogok, alkohol, szex, szerencsejátékok, vásárlás
stb. -származó károk súlyosságát. Az efféle problémák sok ember-
nek okoznak súlyos gondokat; azoknak, akik szenvednek tőlük, és
azoknak, akik , függőket" szeretnek, vagy velük dolgoznak. Bár sok
függőségben szenvedő embernek segítséget nyújthatnak az ezeken
-
az oldalakon leírt lépések hiszen ezek a függőségek is részei Nagya

IHIiármasnak -, ennek a könyvnek nem feladata, hogy konkrétan

foglalkozzon a függőségekkel. Azt azonban elengedhetetlenül fontos
lelismernünk, hogy minden függőség mögött valamilyen bevésődött
emlék rejlik, amely a viselkedés hajtóerejét adja.
A könyv célja, sőt a legfontosabb feladata az, hogy segítsen az
-
olvasónak leszokni önmagáról akár alkoholizmussal, akár szex-,
szerencsejáték- vagy vásárlásfüggőséggel küzd, akár magányos, le-
hangolt, dühös, elkeseredett vagy fizikailag nem érzi jól magát.
A résről elmélkedve könnyen arra a gondolatra juthatunk: Per-
sze, hogy elrejtjük mások elől a félelmeinket, a bizonytalanságainkat,
u gyengeségeinket és a sötét oldalunkat. Ha hagynánk, hogy mindezek
szabadon kifejeződjenek, akkor nagy valószínűséggel senki nem foglalkozna
velünk, arról nem is beszélve, hogy mi sem foglalkoznánk saját magunkkal.
Bizonyos értelemben ez tényleg így is van. Ha azonban szabadok
akarunk lenni, szembe kell néznünk valódi énünkkel, és a felszínre
kell hoznunk árnyékszemélyiségünket.
Az általam alkalmazott módszernek megvan az az előnye, hogy
anélkül nézhetünk szembe személyiségünk sötétebb oldalaival, hogy
fel kellene hoznunk őket a hétköznapi valóságunk fényére. Nem kell
hesétálnunk a munkahelyünkre, vagy elmennünk egy családi ösz-
szejövetelre, hogy bejelentsük: , Hé, mindenki figyeljen ide! Én rossz
ember vagyok, mert már régóta neheztelek a szüleiímre, amiért olyan
 ENGEDD EL ÖNMAGAD!
kh A

sok időt töltöttek a kistestvéremmel, és eközben úgy éreztem, arra

meg nem figyelnek, hogy nekem mire van szükségem. Ezért lettem
ilyen önző ember, aki állandóan a figyelem középpontjában akar
lenni, ésakinek azonnali kielégülésre van szüksége, hogy ne tartsa
magát feleslegesnek, és azt érezze, hogy szeretik."
Ehelyett elég, ha otthonunk és elménk magányában dolgozunk
azon, hogy kioltsuk énünknek ezeket a negatív tulajdonságait, és
az ilyen jellegzetességeket pozitívabb vonásokra cseréljük (vagy leg-
alábbis visszaszorítsuk őket, és csak néha engedjük szerephez jutni).
Azt szeretném, ha elfelejtenéd azokat a régi eseményeket, ame-
lyek a bevésődött, személyiséged részévé vált érzelmeidet igazolják.
A problémáid nem oldódnak meg attól, ha elemezgeted őket, de köz-
ben megrekedsz a múlt érzéseinél. Ha újra átéled az eseményt, amely
a problémát eredetileg elindította, azzal csak a régi érzelmeidet tá-
masztod fel, és okot adsz magadnak arra, hogy ugyanúgy érezd magad,
mint régen. Ha ugyanazzal a tudattal próbálod megoldani a dolgokat,
amely a problémákat létrehozta, csak agyonelemzed az életedet, és
kifogásokat keresel arra, hogy miért nem változol meg soha.
Mindezek helyett inkább próbáld kitörölni az önkorlátozó ér-
zelmeket memóriádból! Az érzelmi töltet nélküli emléket hívják
a

.
bölcsességnek. A bölcsesség birtokában tárgyilagosan tudunk visszatc-
kinteni az esetre, és érzelmi szűrők nélkül látjuk, kik voltunk egykor.
Ha gondot fordítunk rá, hogy kitöröljük azt az érzelmi állapotot az
emlékezetünkből (vagy a legjobb képességeink szerint elfelejtsük),
akkor a továbbiakban szabadon élhetünk, gondolkodhatunk és cse-
lekedhetünk, a szóban forgó érzés korlátozásaitól és megszorításaitól
függetlenül.
Ha tehát felhagyunk a boldogtalansággal és továbblépünk - új
kapcsolatokat alakítunk ki, állást változtatunk, elköltözünk, új Dará-
tokat szerzünk —, majd szemügyre vesszük a régi eseményt, látni fog
juk, hogy az garantálta számunkra azokat a nehézségeket, amelyekre
szükségünk volt ahhoz, hogy felülemelkedhessünk régi énünkön, és
új emberré váljunk. Látásmódunk megváltozik, pusztán attól, hogy
felül tudtunk kerekedni a problémán.
A valódi és a külvilágnak mutatott énünk közötti rés bezárá-
sa vagy megszüntetése valószínűleg a legnagyobb feladat, amivel
életünk során szembe kell néznünk. Akár úgy fogjuk ezt fel, hogy
 A rés

hitelesen élünk, és legyőzzük önmagunkat, akár úgy, hogy ,rávesz-

szük" az embereket, hogy elfogadjanak minket, a legtöbben vágyunk
erre. A változásnak a rés bezárásának - belülről kell fakadnia.
Mégis nagyon gyakran csak akkor változunk, amikor valami
krízissel, egy megrázkódtatással vagy egy kétségbeejtő diagnózissal
kell szembenéznünk. A krízis rendszerint valamilyen kihívás for-
májában jelentkezik; lehet fizikai (egy baleset vagy egy betegség),
emocionális (egy szerettünk elvesztése), spirituális (egy sor kudarc,
amelyek miatt kérdések vetődnek fel bennünk az értékünkkel vagy
a világ működésével kapcsolatban) vagy pénziigyi jellegű (egy mun-

kahely elvesztése). Vedd észre, hogy a fentiek mindegyikében ott

rejlik a veszteség motívuma.
Miért várnánk meg, amíg bekövetkezik a trauma, és a negatív
érzelmi állapot miatt az egónk kibillen egyensúlyából? Világos, hogy
atmikor bekövetkezik a sorscsapás, cselekednünk kell — nem maradhat
tuinden a régiben, ha egyszer valami térdre kényszerít minket.
Efféle kritikus helyzetekben, amikor istenigazából belefáradunk
abba, hogy a körülmények maguk alá gyűrnek, azt mondjuk: Ez így
neni melet tovább. Nem érdekel, mibe kerül, vagy milyen érzés lesz [test].
Nemi érdekel, mennyi ideig fog tartani [idő]. Nem érdekel, mi történik az
életemben [környezet], meg fogok változni. Meg kell változnom.
Tanulhatunk és változhatunk a fájdalom és a szenvedés álla-
pnotában is, de ugyanezt az öröm és az ihletettség állapotában is
megtehetjük. Nem kell megvárnunk azt, amikor már annyira kel-
lemmetlenül érezzük magunkat, hogy kényszert érzünk a kilépésre
il mozdulatlanságból.

A rés bezárásának mellékhatásai

Mint már tudod, az egyik legfontosabb dolog, amit fejlesztenünk
kell, az önismeretre/önvizsgálatra való képességünk. Röviden ezt
érem az alatt, amikor a következő fejezetben a meditációról beszé-
lek, A meditáció során szemügyre vesszük majd a negatív érzelmi
Allapotunkat, amelynek eddig olyan nagy hatása volt az életünkre.
I
ellsmerjük a személyiségünk elsődleges állapotát, amely a gondol-
kodásunkat és a viselkedésünket irányítja, és alaposan megismerjük
azok ütlnden egyes apró vonását, Idővel a megfigyelés erejét arra
 ENGEDD EL ÖNMAGAD!

fogjuk használni, hogy ezt a negatív érzelmi állapotot kitöröljük

az emlékezetünkből. Ezáltal ezt az érzelmet átadjuk egy felsőbb
hatalomnak, így bezárjuk a rést aközött, akik valójában vagyunk és
amilyennek eddig mutattuk magunkat.
Képzeld el, hogy egy szobában állsz, kinyújtott karral, és meg-
próbálod az egymással szemben álló falakat széttolni. Van fogalmad
róla, mennyi energiát emésztene fel, ha megpróbálnád távol tartani
magadtól a falakat, hogy ne nyomjanak agyon? Mi lenne azonban,
ha inkább hagynád azokat a falakat, előrelépnél párat (hiszen az
a bizonyos rés tulajdonképpen olyan, mint egy ajtó, nem igaz?),
és átmennél egy másik szobába? És mi történne azzal a szobával,

amelyikből kijöttél? Nos, a falak annyira összezárulnának, hogy visz-

sza sem tudnál jutni többé. A rés bezárul, éned mindeddig elkülönült
részei egyesülnek. És mi lesz azzal a rengeteg energiával, amit eddig
kifejtettél? A fizika törvényei szerint az energia nem teremtődik és
nem tűnik el, csak átadódik vagy átalakul. Pontosan ez történik veled
is, ha eljutsz arra pontra, amikor már semmilyen gondolat, érzelem
a

vagy tudattalan viselkedés nem kerüli el a figyelmedet.

Felfoghatod ezt az egészet úgy is, hogy tulajdonképpen a tu-
datalatti operációs rendszerébe lépsz be, és az ott levő adatokat és
utasításokat hozod fel a tudatos figyelem szintjére, hogy tisztán lásd,
pontosan melyek is azok a hajtóerők, amelyek eddig az életedet ural-
ták. Tudatosítod magadbana tudat alatti énedet.
Ha letépjük magunkról a láncokat, felszabadítjuk a testünket.
A test nem az elme többé; nem él többé ugyanabban a tegnapban.
Amikor érzelmileg felszabadítjuk a testünket, a rés bezárul. Amikor
a rés bezárul, felszabadul az az energia, amelyet eddig a rés fenntar-
tására fordítottunk. Ennek az energiának a birtokában már meglesz
az alapanyagunk, amiből elkezdhetünk új életet építeni.
Az érzelmi függőség láncainak letépése egy másik mellékha-
tással is jár: a felszabaduló energia olyan, mintha kortyolnánk egy
jót valami csodálatos elixírből. Nemcsak energiával telítődünk, Je
valami olyasmit is érzünk, amit valószínűleg már jó ideje nem érez-
tünk: örömöt. Amikor megszabadítjuk a testet az érzelmi függés
láncaitól, feldobottnak és lelkesnek érezzük magunkat. Voltál már
hosszú autóúton? Amikor az ember kiszáll a kocsiból, és végre kl-
nyújtóztatja a tagjait, szív egy kis friss levegőt, és elhallgat a kerekek,
 A rés

A RÉS BEZÁRÁSA
Ahagy az érzelmeket rétegenként kitöröljük az emlékezetünkből, energiát szabadítunk fel.

AZ ÉRZELMEK EGY ÉRZELEM

RÉTEGE KIÍTÖRLÉSEAZ ——
EMLEKEZETBŐL

Értéktel
rtéktelenség a , KITÖRLÉS
zett
MEN
Düh
Ertéktelenség
és düh
Kő
KITORLES
Félel
Félelem Félelem és
Szégyen Szégyen szégyen
gy gy
Onbizalamhiány
Önbizalamhiány
Önbizalamhiány ——z Bőntudat

Bűntudat
Bűntudat

GEN SE
A
A végső cél: átláthatáság.
Amikar annak látszol, aki valájában vagy.

7E ábra. Amikor valamely, az identitásunk részévé vált érzelmet kitörlünk

az emlékezetünkből, bezárjuk a rést aközött, akinek látszunk és akik valájában
vagyunk. Ennek a falyamatnak a mellékhatásaként energia szabadul fel,
amely mindeddig érzésként tárolódott a testben. Ha az ehhez az érzelemhez
tartozó elme kiszabadul a testből, energia szabadul fel, amely a kvantummezőbe
jutva felhasználható a teremtéshez.

a hűtőventilátor és a légkondicionáló hangja, az nagyszerű érzés.

Képzeld el, mennyivel nagyszerűbbek ezek az érzések akkor, ha 3000
kilométer óta be voltál zárva a csomagtartóba! Sok ember ugyanis
már hosszú ideje pontosan ennyire bezárva érzi magát.
Ne feledd, hogy nem elegendő pusztán észlelned a gondolatai-
dat, az érzéseidet és a viselkedésedet! A meditáció ennél kissé többet
kíván. Be kell vallanad magadról az igazat. Tisztára kell mosnod ma-
kadat, és fel kell tárnod mindent, amit eddig a felső kéz árnyékában
 ENGEDD EL ÖNMAGAD!
"ap
rejtegettél. Ki kell vonszolnod mindent a napfényre. És amikor már
tényleg látod, mit tettél magaddal, szemügyre kell venned a rendet-
lenséget, és ki kell jelentened: Ez már nem szolgálja az érdekeimet. Nincs
ebből már semmi hasznom. Soha nemis volt ez jó nekem. És akkor végre
úgy dönthetsz, hogy szabad leszel.

Az áldozatszereptől a nem várt bőségig —

Egy nő története, aki bezárta a rést
Pamela, az egyik szemináriumom résztvevője egy azok közül, akik
élvezhették gyümölcseit annak, hogy a kvantum-megfigyelő bátor-
a

ságával szembe mertek nézni az életükkel. Pamela pénzügyi nehézsé-

gekkel küzdött, mert munkanélküli exférje már két éve nem fizette
a kötelező gyerektartást. Pamela frusztrált volt, dühös, áldozatnak
érezte magát, és még olyan helyzetekben is negatívan reagált, ame-
lyeknek semmi közük sem volt ehhez a problémához.
Egy napon arról meditáltunk, hogy minden élmény végterméke
valamilyen érzelem. Mivel az élményeink jelentős részében szerepet
kapnak a családtagok és a barátok, az eredménykénit létrejött érzelme-
ket is megosztjuk velük. Ez általában jó dolog: megismert helyek-
a

hez, az elvégzett dolgokhoz, de még a közös tárgyakhoz kapcsolódó

kötelékek is erősíthetik emberi kapcsolatainkat. Az már az érem
másik oldala, hogy a negatív élményekhez kapcsolódó érzelmeket
is megosztjuk egymással.
Energetikai értelemben összeköttetésben állunk egy téren és időn
túli helyen. Mivel össze vagyunk egymással gabalyodva, és gyakran
a túlélési érzelmeinken keresztül kapcsolódunk egymáshoz, mindad-
dig szinte lehetetlen, hogy megváltozzunk, amíg negatív élmények
és érzelmek kötnek össze minket. Ezért a valóságunk ugyanaz marad,
Pamela volt férjének szorongása, bűntudata és kisebbrendűségi ér.
zése, amiért nem képes a gyerekeit támogatni, átszőtte Pamela Jétálla-
potát is, csakúgy, mint a saját érzelmei: az áldozatszerep, a neheztelés
és a szűkölködés. Valahányszor valamilyen lehetőség adódott számmá:
ra, az áldozatiság felütötte rusnya fejét, és valamilyen nemkívánatos
eredményt produkált. Pusztító érzelmei és a hozzájuk kapcsolódó
energiák gyakorlatilag egy változatlan gondolkodás-, cselekvés- és
létállapotba dermesztették Pamelát. Bármit ís tett, hogy változtasson
 A rés

kh
A

a dolgokon, ő és a volt férje össze voltak kötve közös negatív élmé-

nyeik, érzelmeik és energiáik révén, így a nő semmilyen erőfeszítése
sem tudott változtatni a férjével kapcsolatos körülményein.
A workshop segített Pamelának felismerni, hogy el kell tépnie ezt
a láncot. El kellett engednie azokat az érzelmeket, amelyek jelenlegi
a
valóságában meghatározták őt. Azt is megtanulta, hogy a változatlan
gondolkodás, érzés és cselekvés éveken át tartó körforgása dominóha-
tást válthat ki, és ez bekapcsolhat egyes, betegségekért felelős géneket
- ezt pedig ő sem akarta. Ez így nem mehetett tovább.
Ahogy Pamela később elmondta nekem, meditáció közben fel-
Ismerte az ártalmas érzelmeket, amelyeket az áldozatszerep indított
he nála türelmetlen volt a gyerekekkel, állandóan panaszkodott,
másokat hibáztatott, hiányérzete volt, és el volt keseredve. Elengedte
tehát a régi élményekhez fűződő érzelmeit, velük együtt kicsinyes,
Önző létszemléletét, és átadta magát egy nagyobb elmének.
Ily módon Pamela ezt a rengeteg energiát felszabadította a kvan-
t"immezőbe, és bezárta a rést aközött, aki szerinte volt és akinek
n külvilág felé mutatta magát. Ez
olyan jól sikerült kezdett túláradó
örömöt és hálát érezni -, hogy nemcsak önmagának, de másnak is
bőséget akart. Önzése önzetlenséggé vált. A meditáció után más
személyként állt fel, mint aki előtte volt.
Pamela felszabaduló energiái azt jelezték kvantummezőnek,
a

hogy kezdjen el olyan eredményeket megrendezni, amelyek meg-

lelelnek annak az énnek, akivé a nő éppen válik. Pamela erre két
bizonyítékot is kapott, mégpedig szinte azonnal.
Az első az internetes vállalkozását érintette. Amikor korábban
vegyszer megpróbálta reklámozni a cégét, állandóan az eredmény
miatt aggódott, szüntelenül a weboldalát figyelte, de csak közepes
eredményt ért el. második reklámkampányt a workshop reggelén
A

Indította, de túl elfoglalt volt ahhoz, hogy napközben az eredmé-

nyeken gondolkodjon. Azon az estén megérezte, milyen pozitív ha-
tásokkal jár, ha valaki elengedi múltat. Még jobban érezte magát
a

akkor, amikor megtudta, hogy aznap majdnem 10 000 dollárt keresett

a reklámkampánynak köszönhetően.

A második bizonyíték három nappal később érkezett: a volt férje

mellé kirendelt szociális munkás felhívta, és azt mondta, az exférj
nemesak a tárgyhavi összeget utalta át, hanem visszamenőleg mind
 ENGEDD EL ÖNMAGAD!
kh A

a 12 000 dollár gyerektartást is, amivel tartozott. Az öröm nem

a megfelelő kifejezés, ha le akarom írni, mit érzett Pamela a meditáció
után. A fizikai valóságban semmit sem tett azért, hogy elérje ezeket
az eredményeket, és nem tudta volna előre megmondani, hogyan
jut majd el hozzá a pénz, de végtelenül hálás volt érte.
Pamela története azt példázza, mekkora ereje van annak, ha
elengedjük a negatív érzelmeket. Ha továbbra is a régi gondolkodá-
sunk, a megszokott viselkedésünk és észlelésünk sarában dagonyá-
zunk, akkor esélyünk sincs rá, hogy megoldást találjunk a múltban
gyökerező problémákra. Ezek a problémák (tulajdonképpen élmé-
nyek) pedig hatalmas, energiával teli érzelmeket produkálnak. Ia
sikerül őket kioltanunk, úgy érezzük, óriási energia szabadul fel
bennünk, és a valóság varázslatos módon átszervezi önmagát.

Ha kilépünk a múltból, tekintetünket

a jövőre szegezhetjük

Gondold csak el, milyen rengeteg teremtő energiát köt le benned

a múlt élményeihez kapcsolódó bűntudat, kritizálás, félelem vagy

szorongás! Képzeld el, mennyi jót tehetnél, ha a pusztító energiákal

teremtő energiákká tudnád változtatni! Gondolj bele, mi mindente
lennél képes, ha nem a túlélésre koncentrálnál (ami önző érzelem),
hanem azon dolgoznál, hogy pozitív szándékkal teremts valamit
(önzetlenül).
Kérdezd meg magadtól: Milyen, múltbeli élményekből származd
energiákat tartok lekötve (korlátozó érzelmek formájában), antelyek a rési
identitásomat erősítik, és a jelenlegi körülményeimhez láncolnak? Vajon
ugyanezt az energiát át tudnám alakítani egy olyan emelkedett állapottd,
amelynek révén új, más eredményeket érhetnék el?
A meditáció segít lehántani a rétegeket, segít megszabadulni
a maszkoktól, amelyek eddig gátolták, hogy az intelligencia szabom
áramolhasson benned. Ezeknek a rétegeknek a levedlése azt emsli
ményezi, hogy átláthatóvá válsz. Az ember akkor átlátható, amiko
az, akinek látszik, valóban ő. És ha így éled az életedet, a hála és ax
emelkedett öröm állapotát fogod megtapasztalni, amely hiútenyszertni
az ember természetes létállapota. Ezáltal kilépsz a múlt árnyékálnal,
és tekintetedet a jövőre szegezed.
 A rés

A belső intelligencia szabad áramlását gátló rétegek eltávolításával

elkezdünk jobban hasonlítani hozzá. Adakozóbbak, szeretetteljeseb-
bek, figyelmesebbek, céltudatosabbak leszünk - mivel ez az őelméje.
A rés bezárul.
Ebben a szakaszban boldognak és teljesnek érezzük magunkat.
Már nem hagyjuk, hogy a külvilág határozzon meg minket. Emel-
kedett érzéseink feltétel nélküliek. Senki más és semmilyen külső
csemény nem képes ilyen érzéseket kiváltani belőlünk. Boldogok és
lelkesek vagyunk, egyszerűen attól, akik vagyunk.
Már nem a hiány vagy a nélkülözés állapotában élünk. És tudod,
mi a legviccesebb abban, ha nem érzünk hiányt semmiben? Igazából
ekkor kezdhetünk el természetes módon alkotni. A legtöbb ember
a hiány, az értéktelenség, magány vagy valamilyen más korlátozott
a

érzelem állapotában próbál teremtő aktust végrehajtani — a hála,

a lelkesedés vagy a teljesség állapota helyett, amikora kvantummező

a számunkra legkedvezőbben reagál.

A folyamat azzal veszi kezdetét, hogy felismerjük a rés meglétét,

és meditálni kezdünk azokon a negatív érzelmi állapotokon, amelyek
ezt a rést létrehozták, és eddig a személyiségünket uralták. Amíg nem
állunk készen rá, hogy közelről megvizsgáljuk magunkat, és gyengéd
őszinteséggel felmérjük hajlamainkat (vagyis nem ostorozzuk magun-
kit hibáinkért), addig örökre fogva tart egy múltbeli esemény és az
a

abból következő negatív érzelmek csapdája. Észrevenni, megérteni,

elengedni. Teremts te is úgy, hogy kiszabadítod az elmét a test fogsá-
pából, és az így felszabaduló energiát kibocsátod kvantummezőbe!
a

0-

Egy kis kitérő a reklámokról

A reklámügynökségek és vállalati ügyfeleik természetesen tökéletesen
tisztában vannak a hiányérzet jelentőségével és azzal, hogy milyen fontos
szerepet játszik a viselkedésünkben. Azt akarják elhitetni velünk, hogy
ők tudják, mitől múlik el bennünk a hiányérzet — attól, ha azonosulunk
a termékeikkel.
A marketingkampányokhoz még híres emberek arcát is felhasználják,
hogy tudat alatt elültessék a vásárlók fejében, hogy egy hozzájuk hasonló
személy lesz az , új énjük", Rosszul érzed mogod? Vásárolj volomit! Nem tudsz
beilleszkedni a társadalomba? Vásárolj valamit! Negotív érzéseid vonnok,
 ENGEDD EL ÖNMAGAD!
ho
mert veszteséget, magányt vagy vágyakozást érzel? Ez a mikrá/plazmatévé/
autájmobiltelefon... akármi... megoldja a problémádat! Jabban érzed majd
magad, a társadalam elfogad, és 40 százalékkal csökken a fagszuvasodásod
mértéke! A hiány mindnyájunkat irányít érzelmileg.

Hogyan kezdődött a saját átalakulásom? —

...és talán egy kis inspiráció a tiédhez

Ezt a fejezetet azzal kezdtem, hogy elmeséltem, miként ismertem fel

a díványon üldögélve, hogy micsoda rés tátong a valódi énem ús
aközött, amit a világ felé mutatok magamból. Ezért most azzal sze-
retném zárni a fejezetet, hogy elmesélema történet folytatását is...
Az említett időszakban sokat utaztam, és előadásokat tartot-
tam a Mi a csridát tudunk a világról? című filmem nézőinek. Amikor
a hallgatóság előtt beszéltem, akkor éreztem igazán, hogy élek, és

bizonyára mások is boldognak láttak engem. A felismerés pillana-

tában azonban ledermedtem. Szíven ütött. Úgy kellett kiállnom
az emberek elé, amilyennek látni akartak engem, ahogy a film.
ben is megjelentem. Kezdtem azt hinni, hogy valaki más vagyok,
és a világra van szükségem, hogy emlékeztessen rá, kinek hiszem

magam. Tulajdonképpen kettős életet éltem. Nem akartam többé

ebben a csapdában maradni.
Ahogy ott üldögéltem tehát azon a délelőttön, éreztem, hogy
ver a szívem, és elkezdtem azon gondolkodni, hogy ki az, aki a szí.
vemet működésben tartja. Egy pillanat alatt rádöbbentem, hogy
mennyire eltávolodtam ettől a belső, velem született intelligenciátál,
Becsuktam a szemem, és teljes figyelmemmel rá összpontosítottani,
Elkezdtem beismerni, ki voltam eddig, mi mindent rejtegettem, És
mennyire boldogtalan voltam. Kezdtem megadni magam egy nálam
hatalmasabb elmének.
Azután emlékeztettem magam arra, hogy ki nem akarok lenni
többé. Eldöntöttem, hogyan nem akarok élni, és azt is, hogy nem
akarom megtartani a régi személyiségemet. Majd megfigyeltem
a tudattalan viselkedésemet, gondolataimat és érzéseimet, amelyek

megerősítették a régi énemet, és addig vizsgálgattam őket, amíg megt:

szokottá, jól ismertté nem váltak.
 A rés

Aztán arra gondoltam, hogy milyen legyen az új személyiségem,

és ezt addig csináltam, amíg olyanná nem váltam. Hirtelen elkezdtem
niagam másnak érezni - boldognak. És ennek semmi köze sem volt
rajtam kívül álló dolgokhoz; ez egy olyan identitás része volt, amely
független minden külső körülménytől. Tudtam, hogy jó felé haladok.
Az első meditációm után azonnal felfigyeltem rá, hogy már nem
az a személy vagyok, aki leült kanapéra. Felkeltem, és élénknek,
a

tudatosnak éreztem magam. Olyan érzés volt, mintha egy csomó

mindent akkor láttam volna először az életben. Néhány maszk levált
rólam, és azt akartam, hogy még több tűnjön el.
Ezért fél évre visszavonultam. Klinikai praxisomat bizonyos mér-
tékig megtartottam, de az összes előadásomat lemondtam. A barátaim
uzt hitték, elment az eszem (el is ment), mert a Mi a csudát. ..? éppen
a csúcson volt. Azt hajtogatták, mennyi pénztől esek így el. Én azon-

han megmondtam nekik, hogy mindaddig nem állok újra közönség

elé, amíg azt az eszményképet élem, amit a világ vár el tőlem, és nem
azt, amit én várok magamtól. Nem akartam előadásokat tartani mind-
umldig, amíg nem leszek az élő példája annak, amiről beszélek. Időre
volt szükségem a meditációkhoz és ahhoz, hogy valódi változásokat
érjek el az életemben. Azt akartam, hogy a boldogságom belülről fa-
kudjon, ne pedig a külvilágból. És azt akartam, hogy előadásaimból
mindez át is jöjjön.
Átalakulásom nem egyik pillanatról a másikra történt. Min-
Tennap meditáltam, és egyenként megvizsgáltam a nemkívánatos
érzelmeket, majd elkezdtem kitörölni őket az emlékezetemből. Me-
"IMációim alatt elkezdtem elfelejteni és újra megtanulni dolgokat, és
hónapokon át dolgoztam azon, hogy megváltozzak. A folyamat során
vándékosan visszafejtettem a régi személyiségemet, és leszoktam
Arról, hogy önmagam legyek.
Ekkor kezdtem el boldogságot érezni minden ok nélkül. Egyre
holdogabb lettem, és ennek semmi köze nem volt bármilyen rajtam
kívül álló dologhoz. Ma már minden reggel időt szakítok a meditá-
c
lóra, mert még többet akarok ebből a létállapotból.

Bármi miatt vetted Is a kezedbe ezt

könyvet, ha elhatározod,
a

hogy megváltozol, egy új tudatállapot felé kelt elíndulnod. Teljesen

 ENGEDD EL ÖNMAGAD!
wy
tisztában kell lenned azzal, mit csinálsz, hogyan gondolkodsz, ho-
gyan élsz, hogyan érzel, milyen vagy... hogy eljuss addig, míg már
nem is te leszel, és nemn is akarsz a régi lenni. És ennek a változásnak
zsigeri szinten kell végbemennie.
Azt fogod megtanulni, amit én tanultam meg; azokat a lépése-
ket, amelyeket én tettem saját személyes változásom felé. De ne ijedj
meg könnyen lehet, hogy történt már veled is hasonló az életed során,
Most következzen még egy kis információ a meditációs folyamatról,
hogy még könnyebben menjen majd ez a módszer. Kezdjünk bele!
 ér

NYOLCADIK FEJEZET
hl

A MEDITÁCIÓ,
A MISZTIKUM
DEMISZTIFIKÁLÁSA
ÉS A JÖVŐD HULLÁMAI
Az előző fejezetben arról írtam, hogy át kell hidalnunk a szakadékot
aközött, akik valójában vagyunk, és akinek láttatjuk magunkat. Ha
képesek vagyunk erre, megtehetjük az első lépéseket afelé, hogy
felszabadítsuk a szükséges energiákat az ideális énünkké váláshoz,
mnelyet a történelem valamely nagy alakja, mondjuk Gandhi vagy
leanne d"/Arc hatására alakítottunk ki magunkban.
Továbbá, ahogy már mondtam, az önmagunkról leszokás egyik
-
kulcsa az, hogy igyekszünk megfigyelőkké válni ha az kell hozzá,
nkkor metakognitívak leszünk (figyelemmel kísérjük a gondolatain-
kal), elcsendesedünk, vagy jobban odafigyelünk a viselkedésünkre és
arra, hogy a környezetünk mely elemei váltanak ki belőlünk érzelmi
niikciókat, és hogyan. A nagy kérdés pedig az: Hogyan tegyük mindezt?
Más szavakkal: Hogyan legyünk jobb megfigyelők, hogyan sza-
kítsuk el a testünkhöz, a környezetünkhöz és az időhöz fűződő ér-
velinl kötelékeinket, és hogyan zárjuk be a rést?
Egyszerű a válasz: meditációval. Talán észrevetted, hogy minded-
ily úgy hivatkoztani a meditációra, mint valami olyasmire, aminek
 ENGEDD EL ÖNMAGAD!
kh z

segítségével le tudunk szokni önmagunkráól, és ideális énünkként új

életet tudunk kezdeni. Elmondtam, hogy a könyv első és második
részében található információk felkészítenek arra, amit akkor fogunk
tenni, amikor a harmadik részben ismertetett meditációs techniká-
kat a gyakorlatban alkalmazzuk. Most viszont eljött az ideje, hogy
elmagyarázzam, milyen belső működések zajlanak le aközben, amit
eddig meditációnak neveztem.
Amikor a meditáció kifejezést használom, talán egy olyan alak
jut az eszedbe, aki egy házi oltár előtt keresztbe tett lábbal üldögél,
vagy egy szakállas, lepelbe burkolózó jógi, aki lótuszülésben elmél-
kedik a Himalája egyik eldugott barlangjában. Valószínűleg ilyennek
képzeled azt, amit úgy hívunk, elcsendesedés, az elme kiüresedése,
figyelmünk összpontosítása egyetlen gondolatra, vagy a meditációs
gyakorlat bármilyen más változatát.
Meditációs technikából sok létezik, ezzel könyvvel azonban
a

abban szeretnék segíteni, hogy a meditáció legkívánatosabb előnyét

-
élvezhesd vagyis beléphess a tudatalatti operációs rendszerébe, és
ne csak egyszerűen önmagad, a gondolataid, a hiedelmeid, a tetteid
és az érzelmeid legyél, hanem meg is figyeld őket... Ha pedig már ott
vagy, akkor tudat alatt átprogramozhatod az agyadat és a testedet
egy új elmére. Ha eltávolodunk attól, hogy gondolataink, hiedel-
meink, tetteink és érzelmeink tudattalanul keletkezzenek bennünk,
és átvesszük fölöttük a kontrollt azáltal, hogy tudatosan gyakoroljuk
a szabad akaratunkat, akkor letéphetjük régi énünk láncait, és új
énné válhatunk. A könyv hátralevő részében arról lesz szó, hogyan
jussunk el arra a pontra, ahonnan az operációs rendszerünk elérhető,
és ahonnan tudatosíthatjuk a tudatalattit.

A meditáció egyik meghatározása —

Énünk megismerése
A tibeti nyelvben a meditálni kifejezés azt jelenti: , megismerni, meg-
szokni valamit". Ennek megfelelően én a meditáció szót az önrmeg-
figyelés és az önfejlesztés szinonimájaként használom. Végül is, ha
valamivel meg akarunk ismerkedni, időt kell szakítanunk rá, hogy
megfigyeljük. A kulcsmomentum, mint minden változásnál, itt is
az, hogy megfigyeljük azt, amik , vagyunk",
 A meditáció, a misztikum demisztifikálása és a jövád hullámai

Megvilágíthatjuk ezt az átmenetet, amikor valaki puszta cse-

lekvőből cselekvő-megfigyelővé válik, egy párnuzammal is. Amikor
például sportolók vagy előadóművészek - golfozók, síelők, úszók,
táncosok, színészek - változtatni akarnak a technikájukon, a legtöbb
edző megnézeti velük a róluk készült felvételeket. Hogyan is tudná
bárki a régi működési módját újra cserélni, ha nem látja, hogy milyen
a régi, és milyen az új?

Ugyanez a helyzet a régi és az új énünkkel is. Hogyan szokhat-

nárik le egy bizonyos fajta viselkedésmódról anélkül, hogy tudnánk,
milyen is az? Ezt a fajta változást hívom én a tanult dolgok kitör-
lésének.
-
Az én megismerésének folyamata kétirányú látnunk kell mind
a két ént, a régit és az újat. Olyan pontosan és éberen kell megfigyel-

nünk magunkat, ahogy leírtam, hogy egyetlen tudattalan gondolat,

érzelem vagy viselkedés se kerülje el a figyelmünket. Minthogy a hom-
loklebenyünk méreténél fogva rendelkezésünkre állnak az ehhez
szükséges eszközök, szemügyre tudjuk venni magunkat, és el tudjuk
dönteni, min akarunk változtatni, hogy jobbá tegyük az életünket.

Határozd el, hogy szakítasz a régi éneddel!

1la képesek vagyunk tudatosítani régi, megszokott énünknek a tudat

alatti operációs rendszerben gyökerező jellemzőit, akkor megkezdődik
a változás folyamata.

Melyek azok a lépések, amelyekre általában sor kerül, ha való-

ban elkezdünk valamit másképp csinálni? Először is hosszú időre el
kellvonulnunk a külvilágtól, hogy átgondoljuk, mit akarunk és mit
nem akarunk tenni. Felfedezzük a régi énünk számos vonását, és új
cselekvési tervet dolgozunk ki az új énünk alapján.
Ila például boldogságra vágysz, az első lépés az, hogy megszűnsz
-
boldogtalannak lenni vagyis abbahagyod azokat a gondolatokat,
mnelyek boldogtalanná tesznek; abbahagyod a fájdalom, a szomo-
rúság és a keserűség érzéseit. Ha arra vágysz, hogy meggazdagodj,
akkor valószínűleg elhatározod, hogy abbahagyod azokat a dolgokat,
ainelyek szegénnyé tesznek. Ha egészséges akarsz lenni, abba kell
hagyuod az egészségtelen dolgokat. Azért hozom ezeket a példákat,
hogy megmutassam, először azt kell elhatároznod, hogy szakítasz
 ENGEDD EL ÖNMAGAD!
h 4

régi éneddel, és ezáltal helyet csinálsz az új személyiségednek

—
a

gondolkodásban, érzésekben és tettekben.

Tehát amennyiben ki tudnád zárni a külvilágból érkező inge-
reket azzal, hogy becsukod a szemed, és elcsendesedsz (csökkeritve
az érzékszervi bemeneti jeleket), testedet mozdulatlanná teszed, és
nem figyelsz többé a lineáris időre, akkor minden figyelmedet arra
tudnád fordítani, hogyan gondolkodsz és érzel? Ha pedig elkezdenél
odafigyelni atudattalan testi és mentális állapotodra, és olyan jól
megismernéd a benned futó automatikus, tudattalan programokat,
hogy már tudatossá válnának, akkor az meditáció lenne?
A válasz: igen. Meditálni annyi, mint megismerni önmagad.
Ha már nem a régi személyiséged vagy, hanem meg tudod fi-
gyelni azt, akkor be kell látnod, hogy te magad vagy az a tudat,
amely megfigyeli a régi identitásod programjait. Más szavakkal: ha
tudatosan megfigyeled a régi énedet, akkor megszűnsz annak lenni.
Ahogy egyre tudatosabbá válsz, elkezded objektíven látni szubjektív
elmédet. Vagyis azáltal, hogy odafigyelsz a régi éned szokásaira, tu-
datos részvételed kezd elkülöníteni téged a tudattalan programoktól,
és több befolyást biztosít felettük.
Egyébként ha sikeresen vissza tudod fogni a test és az elme
rutinszerű működését, akkor azok az idegsejtek, amelyek már nem
tüzelnek együtt, nem is fognak többé összekapcsolódni. Ha pedig
visszafejleszted a régi éned neurológiai hardverjét, akkor már a gé-
neket sem ugyanúgy aktiválod, mint korábban. Leszoksz arról, hogy
önmagad légy.

Elmélkedj éned új, nagyobb kifejeződésén!

Most pedig lépjünk eggyel tovább! Ha már olyan jól ismered a régi
éned, hogy egyetlen gondolat, viselkedésforma és érzés sem tiid
visszataszítani a régi, tudattalan mintákba, akkor jó ötletnek tűnik,
hogy megismerd az új éned. Ennek érdekében azt kérdezheted mia-
gadtól: Milyen az énemnek az a nagyobb kifejeződése, aki lenni szeretnék?
Ha bekapcsolod a homloklebenyed, és elgondolkodsz új éned
jellemzőin, akkor az agyad másféle működésre készteted, mint eddig.
Miközben a homloklebenyed (a vezérigazgató) ezen az új kérdésen
töpreng, szétnéz az agy többi részének tájain, és eltárolt Isrtnereteldet
 A meditáció, a misztikum demisztifikálása és a jövőd hullámai

és tapasztalataidat egyetlen egységes gondolati modellé kovácsolja

össze. Segít megalkotni egy belső képet, amelyre elkezdhetsz össz-
pontosítani.
Ez a szemlélődési folyamat új idegi hálózatokat hoz létre. Az em-
lített alapkérdésen töprengve neuronjaid tüzelni kezdenek, és új kap-
csolódási mintákba, sorozatokba és kombinációkba rendeződnek, hi-
szen már másképp gondolkodsz. És valahányszor az agyadat másfajta
munkára készteted, változtatsz az elméden. Miközben azt tervezgeted,
mit fogsz csinálni, új lehetőségeken gondolkodsz, új létmódokat idézel
meg és új testi és mentális állapotokról álmodozol, eljön a pillanat,
amikor a homloklebeny lehalkítja Nagy Hármas hangerejét. Amikor
a

ez megtörténik, a fejedben futó gondolatok belső élménnyé válnak;

új szoftvereket és hardvereket telepítesz az idegrendszeredben, és úgy
tűnik majd, hogy az új éned élménye máris megvalósult az agyadban.
Ha pedig mindennap megismétled ezt a folyamatot, ideális éned képe
ismerős mentális állapottá válik.
Még egy fontos megjegyzés: ha olyan erősen koncentrálsz egy
gondolatra, hogy az szó szerint tapasztalattá válik, akkor végered-
ményképpen mindig kialakul benned valamilyen érzés. Ha ez az érzés
egyszer kialakul, akkor az új eszményképednek érzed majd magad,
és ez az új érzés lassacskán kezd megszokottá válni. Ne feledd: ha
a tested kezd úgy reagálni, mintha az élmény máris létező valóság

lenne, többé már nem a megszokott módon aktiválod a megszo-

kott géneket... tested pedig azonnal elkezdi a változást, még mielőtt
a valóságban a fizikai esemény bekövetkezne. Most már az idő előtt

jársz, és ami a legfontosabb, új létállapotba kerülsz, ahol test és elme

együttműködik. Ha pedig ezt a folyamatot rendszeresen megismétled,
uz. a létállapot is ismerőssé, megszokottá válik számodra.

Ha fenn tudod tartani ezt módosult testi és mentális állapotot,

a

függetlenül a külső körülményektől, a test érzelmi igényeitől és a li-

neáris időtől, valami másképpen történik majd az életedben, mint
eddig. Ez kvantumtörvény.
a

Foglaljuk összel meditáció működőképes modellje szerint csak

A

annyit kell tennünk, hogy emlékeztetjük magunkat, kik nem akarunk

lenni", mindaddig, amíg ez annyira megszokottá válik, hogy a régi
énünket - a régi,
megváltoztatni kívánt önmagunkhoz kapcsolódó
rondolatokat, viselkedéseket és érzéseket — annyira megismerjük,
 ENGEDD EL ÖNMAGAD!
www

hogy régi elménket neurológiailag lebontjuk és átrendezzük, és más

jeleket kezdünk küldeni más géneknek. Azután azon kezdünk rend-
szeresen elmélkedni, hogy kik akarunk lenni". Ily módon idegrend-
,

szerünk új mentális szintre lép, mi pedig a testünket érzelmileg ehhez

szoktatjuk, amíg második természetünké nem válik. Ez a változás.

A meditáció második meghatározása —

Önmagunk művelése
A meditáció tibeti jelentése mellett szanszkritul a , meditálni" annyit
jelent, mint , művelni magunkat". Ezt a definíciót különösen ked-
velem, mert számos elvont értelmezésre ad lehetőséget — eszünkbe
juthat például a kertészkedés vagy mezőgazdaság. Amikor a talajt
a

műveljük, akkor az összetömörült, egy ideje már parlagon heverő

földet egy ásó vagy más eszköz segítségével fellazítjuk, megforgatjuk.
Felszínre hozzuk az , új" földet és a tápanyagokat, így magok köny-
a

nyebben kicsíráznak, a fiatal hajtások könnyebben gyökeret vernek.

A kertművelés azt is megkívánja, hogy az előző évi növényeket ki-
szedjük, gyomokat kigyomláljuk, és a természetes folyamatok révén
a

felszínre kerülő köveket eltávolítsuk.

Ebben a hasonlatban a tavalyi növények a régi gondolataink,
tetteink és érzelmeink egykori eredményeinek felelnek meg, amelyek
meghatározták a régi, megszokott énünket. A gyomok azon régóta
meglévő beállítottságaink, hiedelmeink vagy énfelfogásaink jelké-
pei, amelyek tudat alatt aláássák az erőfeszítéseinket, és amelyeket
azért nem veszünk észre, mert más dolgok vonják el a figyelmünket.
A kövek pedig (amelyek természetes módona felszínre kerülnek, és
gátolják a növekedést) a személyes akadályok és korlátok rétegeit je-
lentik. Ezekkel mind foglalkozni kell, hogy új kertet alakíthassunk ki
az elménkben. Ha ugyanis megfelelő előkészületek nélkül állunk neki
az ültetésnek vagy a betakarításnak, nem számíthatunk jó termésre.
Reményeim szerint mostanra már megértetted, hogy lehetetlen
bármiféle új jövőt teremteni, ha a gyökereink a múltba nyúlnak. Il
kell takarítanunk a (mentális) kertből a régi maradványokat, mielőtt
új énünk művelésébe kezdhetnénk azáltal, hogy elvetjük az új gon-
dolatok, tettek és érzések magját, és így új életet teremtünk.
A siker másik fontos záloga, hogy gondoskodjunk róla, hogy
 A meditáció, a misztikum demisztifikálása és a jövőd hullámai

mindez ne véletlenszerűen menjen végbe: nem vadvirágokat akarunk

ültetni, amelyek szerteszét szórják a réten a magjukat, amelyeknek
csak elenyésző része kel ki és jut el addig, hogy virágot hozzon.
A művelés tudatos döntéshozatalt jelent — tudnunk kell, mikor ás-
sunk, mikor ültessünk, mit ültessünk, növényeink hogyan tudnak
harmóniában élni egymás mellett, mennyi vízre és trágyára van
szükségük, és így tovább. A tervezés és az előkészületek elengedhe-
tetlenek a vállalkozás sikeréhez. Ezért van szükség mindennapos
a

,tudatos odafigyelésre".
És hasonlóképpen, amikor azt mondjuk, hogy valaki művel va-
lamit, azt értjük alatta, hogy rendszeresen gyakorolja a dolgot, és
alaposan elmélyed benne. A művelt személy pedig gondosan kivá-
lasztotta, mivel akar foglalkozni, és ezen a téren jelentős tudásra és
tapasztalatra tett szert. Ezen dolgok egyike sem valamiféle szeszély,
és a véletlennek vajmi kevés szerep jut bennük.
Ha művelünk valamit, akkor befolyást akarunk gyakorolni felette.
És pontosan erre van szükség, ha az énink bármely részét meg akarjuk
változtatni. Ahelyett hogy hagynánk, hogy a dolgok a ,természetes"
mederben folyjanak, közbeavatkozunk, és tudatos lépéseket teszünk
a kudarc minimalizálása érdekében. Erőfeszítéseink mögött az a cél
húzódik meg, hogy sikert arassunk. Ha a meditációval új személyi-
séget művelünk ki, akkor a gazdag termés nem lesz más, mint egy
új valóság.
Az új elme megteremtése olyan, mint kertművelés. Az elme
a

kertjének gyümölcsei ugyanolyanok lesznek, mint amilyeneket a föld

ad. Gondozd őket!

A változás meditációs folyamata —

Ut a tudattalantól a tudatos felé

Íme, a meditáció folyamata röviden összefoglalva: szakítanod kell

azzal a szokással, hogy önmagad vagy, és új ént kell kitalálnod ma-
gadnak; el kell veszítened az elmédet, és újat kell teremtened; vissza
kell fejlesztened a szinaptikus kapcsolataidat, és újakat kell kialakí-
tanod helyettük; ki kell törölnöd a régi emlékeket, és új elméhez és
új érzelmekltez kell szoktatnod a testedet; továbbá el kell engedned
a múltat, és új JöVŐL kell teremterned,
 ENGEDD EL ÖNMAGAD!
www

A VÁLTOZÁS BIOLÓGIAI MODELLJE

ISMERŐS MÚLT ÚJ JÖVŐ

Kitörölni a tanultakat Újrotanulni

Leszokni önmagadrál Új ént kitalálni

Visszafejleszteni a szinaptikus Új szinaptikus kapcsolotokat

növeszteni
kapcsalatokat
!

Megszüntetni oz idegi ; Idegi mintázatakat kialakítani

mintázatokat

Új érzelemhez/elméhez
Kitörölni egy érzést a testből ; szoktatni a testet
!

Elveszíteni az elméd Új elmét létrehozni

Azonosulni a régi éneddel Megismerni a régi énedet

Leállítoni a
programot :
;
Átprogramazni

A múltban élni Új jövöt teremteni

Régi energiák
bg ;
;
Új energiák
i

8A ábra. A változás biológiai modellje magába foglalja azt,

ahogy a megszokott múltat új jövővé alakítjuk.

Vizsgáljuk meg közelebbről ennek a folyamatnak néhány elemét!

Nyilvánvaló, hogy ha azt akarjuk, hogy egyetlen gondolat
vagy érzés se kerülje el a figyelmünket, akkor koncentrációnkat Cs
megfigyelőképességünket magas szintre kell fejlesztenünk. Nekünk,
embereknek, korlátozottak a koncentrációs és ingerbefogadó képes-
ségeink, de sokkal jobbak is lehetnek, mint amilyenek rendszerini
akevésbé tudatos állapotunkban.
Ha le akarsz szokni önmagadról, bölcsen teszed, ha kiválaszlasz
egy személyiségvonást, hajlatnol vagy jellegzetességet, és minden
 A meditáció, a misztikum demisztifikálása és a jövőd hullámai

figyelmedet régi énednek erre az egyetlen megváltoztatandó vonására

összpontosítod. Kezdheted például azzal, hogy azt kérdezed magadtól:
Amikor dühös vagyok, milyenek a gondolati sémáim? Miket mondok ma-
gamnak és másoknak? Hogyan cselekszem? Milyen más érzések fakadnak
abból, hogy diihös vagyok? Milyen testi érzéseket vált ki bennem a dül?
Hogyan tudatosíthatnám magamban, hogy mi vált ki diihöt belőlem, és
hogyan tudnék változtatni a reakcióimon?
A változás folyamatának első lépése a felejtés, következő az új-
a

ratanulás. Utóbbi azt jelenti, hogy új szinaptikus kapcsolatok alakul-

nak ki az agyunkban; az előbbi pedig azt, hogy az agyi áramköröket
visszafejlesztjük. Amikor változtatunk azon, ahogyan gondolko-
dunk, amikor gátat vetünk a megszokásnak, és felszámoljuk érzelmi
függőségeinket, akkor neurológiai értelemben visszafejlesztjük a régi
énünket.
Ha pedig az idegsejtek valamennyi kapcsolata egy-egy emléket
alkot, akkor az idegi áramkörök felbomlásával együtt régi énünk
emlékei is eltűnnek. Ha a régi énedre gondolsz és arra, hogy ki voltál
korábban, olyan lesz, mintha egy előző életedre tekintenél vissza.
Ilol tárolódnak ezután ezek az emlékek? A lélek kapja meg őket,
bölcsesség formájában.
Ha a testnek mindeddig jeleket küldő gondolatok és érzések a tu-
datos erőfeszítéseinknek köszönhetően abbamaradnak, a korlátozott
érzelmekből felszabaduló energia kvantummezőbe jut. Immár meg-
a

lesz hozzá az energiád, hogy új sorsot tervezz és terernts magadnak.

Amikor a meditációt a változás eszközeként használjuk, amikor
tudatosítjuk magunkban, hogy milyen személyiségvonásoktól kell
niegszabadulnunk és milyen újakat kell kialakítanunk magunkban,
ráadásul minderre készen is állunk, akkor ugyanazt tesszük, amit
a misztikusok tettek és tesznek évszázadok óta.

Bár én tisztán biológiai szempontból közelítek a változáshoz,

a misztikusok is így tettek, csak éppen ők más fogalmi rendszerrel

Írták le ezt a folyamatot. A végeredmény ugyanaz — megszabadulás

a test-, környezet- és időfüggőségtől. Kizárólag akkor tudunk változni,

ha ezekről leválasztjuk magunkat. Csak akkor tudjuk igazán füg-

getleníteni magunkat Nagy Hármastól, ha nagyobbnak gondoljuk
a

magunkat nála, és visszanyerjük uralinunkat afölött, ahogyan nap

unt uap gondolkodunk és érzűuk,
 ENGEDD EL ÖNMAGAD!
www

Túl régóta futnak már bennünk ezek a tudattalan, automata

programok, és ellenőrzésük alatt tartanak minket. A meditáció segít

visszaszerezni az irányítást.
Az első lépés a tudatosság - feltétlenül észre kell vennünk, mikor
és hogyan veszik át az uralmat felettünk ezek a beprogramozott re-
akciók. Amikor tudatosítjuk a tudattalant, elkezdjük bezárni a rést
aközött, akiknek látszunk, és akik valójában vagyunk.

A jövőd hullámai
Mint láthattuk, a tudás a tapasztalat előfutára; tehát amikor elkezd-
jük megtanulni és megtapasztalni hamarosan következő harma-
a

dik részben ismertetett meditációs technikát, jó szolgálatot tesz

majd, ha tudunk valamicskét arról, hogy mi történik az agyban
meditáció közben.
Azt valószínűleg már tudod, hogy az agy elektrokémiai termé-
szetű. Amikor az idegsejtek tüzelnek, kicserélődnek bennüka töltés-
sel rendelkező részecskék, és elektromágneses mező jön létre. Mivel
az agy változatos elektromos tevékenysége mérhető, ezek a folyama-
tok fontos információt nyújthatnak arról, amit gondolunk, érzünk,
tanulunk, álmodunk és létrehozunk, valamint arról, hogyan dol-
gozzuk fel az információkat. A tudomány az agy változó elektro-
rnos tevékenységének mérésére leggyakrabban az elektroencefalográf
(EEG) nevű eszközt használja.
A tudósok a kutatások során az emberi agyhullámok frekvenciájá-
nak széles skáláját ismerték meg, a mély alvásban jelentkező, nagyon
alacsony aktivitási szinttől kezdve (delta-hullámok) a mély alvás és
az ébrenlét alkonyzónájában mérhető (tliéta) és a kreatív, imaginatív
állapoton (alfa) át a tudatos gondolkodás közben mérhető magi-
sabb frekvenciáig (béta-hullámok) és a legmagasabb mért hullámo-
kig (gamma-hullámok), amelyeket a felfokozott tudatosság állapo-
tában figyeltek meg.
A meditációs folyamat jobb megértése érdekében röviden isinere
tetni fogom, hogyan érintenek téged ezek az állapotok. Ia tisztában
vagy azzal, milyenek ezek az állapotok, jobban fel fogod ismerni,
mikor kerülsz abba az agyhullámfázisba, amikor az ego lilába próbál-
ja megváltoztatni az egót (Isten látja lelkern, én aztán tudom, milyen
 A meditáció, a misztikum demisztifikálása és a jövőd hullámai

az), és mikor vagy abban az agyhullámállapotban, amely a valódi

változás termékeny talaja.
A gyerekeknél növekedés közben a domináns agyhullám változá-
son megy keresztül: először deltából thétába vált, majd alfába, végül
bétába. Meditáció közben ezt a folyamatot megfordítjuk, mintha
visszaváltoznánk gyermekké: bétából alfába, majd thétába kerülünk,
de akinek megvan hozzá a képessége, vagy aki misztikus akar lenni,
az deltába is eljuthat. Ezért hát az ember egyedfejlődése során ta-
pasztalható agyhullámváltozások megismerése segíthet megfosztani
a misztikumtól a meditáció folyamatának élményét.

Az agyhullámok fejlődése a gyermekeknél —

A tudatalattitól a tudatos elme felé

Delta. A születéstől kétéves korig az emberi agy elsősorban ezen

a legalacsonyabb agyhullámszinten működik, ami másodpercen-
ként 0,5-4 ciklust jelent. Az elektromágneses agytevékenység ezen
tartományát delta-hullámoknak hívjuk. A felnőttek mélyalvás köz-
ben vannak deltában; ez a magyarázata, miért nem képes az újszü-
lött egyszerre pár percnél tovább ébren maradni (és hogyan lehet
az, hogy a kisbabák még nyitott szemmel is képesek elaludni). Az
egyévesek ébren is elsősorban deltában vannak, mert lényegében
a tudatalattijuk működteti őket. A külvilágból érkező információk

szinte korrigálás, kritikai gondolkodás vagy ítélkezés nélkül érik el

az agyukat. A gondolkodó agy - a neokortex, a tudatos elme — ebben
az életkorban még nagyon alacsony szinten működik.

Théta. Nagyjából 2 és 5-6 éves kora között a gyermek elkezd

kissé magasabb EEG mintákat produkálni. Ezek a théta-hullámú
Irekvericiák másodpercenként 4-8 ciklusból állnak. A thétában lévő
gyerekek olyanok, mintha transzban lennének, és elsősorban a saját
belső világukhoz kötődnek. Az elvont gondolkodás és a képzelet
birodalmában élnek, és nem sok jelét mutatják a kritikus, racionális
gondolkodásnak. A kisgyerekek ezért hajlamosak rá, hogy elhiggye-
nek mindent, amit mondanak nekik. (Megjegyzem, a Mikulás léte-
74k.) Ebben a szakaszban az efféle frázisok gyakorolják a legnagyobb
hatást a gyerekre; A nagyfiák nem sírnak, A kislányoknak csöndben kell
 ENGEDD EL ÖNMAGAD!

maradniuk. A nővéred okosabb nálad. Ha fázol, beteg leszel. Az ilyen ki-

jelentések azonnal a tudatalattiba jutnak, mert a lassú agyhullámok
tudat alatti birodalmába tartoznak (remélem, érted a célzást).

Alfa. Öt- és nyolcéves kor között az agyhullámok megint megváltoz-

nak, mégpedig alfa-frekvenciára: másodpercenként 8-13 ciklusra. Ekkor
kezdődik meg az analitikus elme kialakulása gyermek fejlődésében;
a

a gyerekek elkezdik értelmezni a külvilág törvényeit, és megpróbál-

nak következtetéseket levonni belőlük. Ugyanakkor a képzelet belső
birodalma pontosan ugyanolyan valóságos tud lenni számukra, mint
a külvilág. Az ilyen idős gyerekek rendszerint egyszerre élnek mindkét
világban. Ezért tudnak olyan jól utánozni. Ha például megkérünk egy

AZ AGYHULLÁMOK FEJLŐDÉSE

. ]
Delta-hullámak
0,5-4 ciklusZmásadporc
50

45
hl Théta-hullámok
4-8 ciklusZmásadperc
40

35
Ta Alfa-hullámak
8-13 ciklusZmásadport
30

25 ms
Alacsony frekvenciájú
béta-hullámak
20 13-15 ciklusZmásodpan

15
Eg Közepes frekvenciájú
béta-hullárnak
FiE
mg
10 16-22 ciklusZmásodpan
i É

5 :

BH Magas frekvenciájú

f0)
d Fu s
El
béta-hullámok
22-50 ciklosZmásodpan
0-2 év 2-6 év 6-I2év 12 év fölött

8B ábra. Az agyhullámok fejlődése a gyerekkori delta-hullámoktól a felnőttkori

béta-hullámokig. Figyeld meg a béta három fajtája közti különbséget: a magas
frekvenciájú béta-hullámok kétszer olyan magasak is lehetnek, mint a közepesek,
 A meditáció, a misztikum demisztifikálása és a jövőd hullámai

gyereket, hogy csináljon úgy, mintha delfin lenne a tengerben, hópihe

a szélben vagy egy szuperhós, aki segíteni jött, még órák múlva is képes

megmaradni ebben az állapotban. Kérjünk csak meg egy felnőttet

ugyanerre, és... nos, nem kell elmondanom, mi történik.

Béta. 8-12 éves kortól az agyi aktivitás egyre magasabb frekven-

cián zajlik. A 13 ciklus/másodperc fölötti hullámok a gyerekeknél
a béta kezdetét jelzik. A béta-hullámok innen felfelé terjednek, és

változó mértékig bár, de a felnőttkor végéig megmaradnak, és ezek

felelősek a tudatos, elemző gondolkodásért.
Tizenkét éves kor után a tudat és a tudatalatti közti kapu rend-
szerint bezárul. A béta valójában alacsony, közép és hosszú béta-
hullámokra osztható. A kamaszkor felé közeledő gyerekek az ala-
csony béta-hullámoktól a magasabbak felé haladnak, amelyek már
a felnőttkorra jellemzőek.

Agyhullámállapotok a felnőtteknél — Áttekintés

Béta. Miközben ezt a fejezetet olvasod, valószínűleg mindennapos,
a

megszokott ébrenléti állapotban vagy, és agyad béta-hullámhosz-

szon működik. Feldolgozza az érzékszervi ingereket, és megpróbál
Jelentést teremteni a külső és abelső világ között. Mialatt ennek
u könyvnek az anyagával vagy elfoglalva, lehet, hogy érzed a tested
súlyát a széken, talán hallod, hogy zene szól a háttérben, esetleg
felpillantasz, és kinézel az ablakon. Mindezen adatokat gondolkodó
a

ugyad, neokortex dolgozza fel.

a

Alfa. Most tegyük fel, hogy becsukod a szemed (érzékszervi in-

formációink 80 százalékát látás útján szerezzük), és szándékosan
befelé fordulsz. Mivel jelentősen csökkented a környezetedből érkező
érzékszervi adatokat, kevesebb információ jut el az idegrendszered-
hez. Agyad természetes módon lelassul, és az alfa-szintre süllyed.
Eiluzulsz. Kezdenek kevésbé érdekelni a külvilág dolgai, és a belső
világ köti le a figyelmed. Hajlamos vagy kevesebbet gondolkodni
és elemezgetni, Alfában az agy könnyű meditatív állapotban van.
(A harmadik részben leírt meditációs folyarnat gyakorlásakor még
mélyebb alfa-színtíre logsz eljutni.)
 ENGEDD EL ÖNMAGAD!

Agyunk mindennap különösebb tudatos erőfeszítés nélkül jut el

alfa-állapotba. Amikor például valami újat tanulunk egy előadáson,
akkor az agyunk rendszerint alacsony és közepes béta-állapotban van.
Figyelünk az átadott üzenetre, és elemezzük a közölt adatokat. Amikor
pedig már eleget hallottunk, vagy valami különösen megtetszik, mert
érintettnek érezzük magunkat benne, természetes módon megállunk
egy pillanatra, és agyunk alfa-állapotba süllyed. Azért történik így,
mert az információ megszilárdul a szürkeállományban. Amikor üres
tekintettel magunk elé bámulunk, akkor a gondolatainkra figyelünk,
és valóságosabbnak érezzük őket a külvilágnál. Amikor ez történik,
a homloklebenyünk belevési az új információt az agy szerkezetébe., ,
és mintha varázslat történne, emlékezni fogunk arra, amit tanultunk,

Théta. Felnőtteknél a théta-hullámok álom és ébrenlét határán,

az alkonyati szakaszban jelentkeznek, amikor az ember félig ébren
van, félig alszik (a tudatos elme ébren van, a test viszont részben
alszik). Ez az az állapot, amikor a hipnoterapeuta hozzá tud férni
a tudatalattihoz. Théta-állapotban könnyebben programozhatók

vagyunk, mert eltűnik a fátyol a tudatos és a tudattalan elme között,

Delta. Legtöbbünk számára a delta-állapot a mélyalvást jelenti,

Ebben a birodalomban nagyon kícsi a tudatos figyelem szerepe, és
a test a helyreállítással van elfoglalva.

Ahogy ebből a rövid összefoglalóból is kiderül, amikor lassabli

agyhullámállapotba kerülünk, mélyebben elmerülünka tudatalatti
belső világában. Ennek a fordítottja is igaz: minél magasabb agyliul-
lámállapotokba lépünk, annál inkább tudatában vagyunk a külvl-
lágnak, és annál jobban odafigyelünk rá.
Kitartó gyakorlással az elme ezen területei is kezdenek majd
ismerőssé válni számodra. Csakúgy, mint bármi mással kapcsolil-
ban, amiben kitartó vagy, most is észre fogod venni, milyen érzés
ez vagy az az agyhullámállapot. Tudni fogod, mikor gondolkodsz
vagy elemzel túl sokat bétában; észreveszed, ha nem vagy jelen, meri
a múlt érzelmei és a jövő megjósolása között ingázol ide-oda. Azt 15
felismered majd, ha alfában vagy thétában vagy, miert érezni fogod az
összefüggéseiket. [dővel tudni fogod, mikor imelyik állapotban vagy,
 A meditáció, a misztikum demisztifikálása és a jövőd hullámai

AZ AGYHULLÁMOK

éra

ALFA

VVA
THÉTA

08 öz 0.4 Fe 0§
Va
1.0

DELTA
HAS
0.0 0.2 0.4 0.6
Nsz]
0.8

GAMMA

[re] 0.2 0.§ 0.6

lat)
0.§ 1.6

8C ábra. Különböző agyhullámállapotok összehasonlítása felnőtteknél.

Gamma: a leggyorsabb agyhullám

A leggyorsabb megfigyelt agyi frekvenciát gamma-hullámok alkotják,
a

és 40-től 100 hertzig terjednek. (A gamma-hullámok tömörebbek, és

kisebb az amplitúdójuk a másik négy agyhullámhoz képest, így, bár
rezgésszámuk a magas bétáéhoz hasonló, nem felelnek meg pontosan
egymásnak.) Ha az agyban sok az összefüggő gamma-tevékenység, az
rendszerint olyan emelkedett tudatállapotokkal jár együtt, mint a bol-
dogság, az együttérzés vagy éppen a fokozott figyelem, amely általában
jobb emlékképzést von maga után. Az ilyen felfokozott tudatállapotot az
emberek hajlamosak , transzcendens élményként" leírni. Nekünk elég, ha
a gammát a tudatosságváltás mellékhatásának fogjuk fel.
 ENGEDD EL ÖNMAGAD!
kh A

A béta-hullámok három szintje uralja az ébrenlét óráit

Minthogy a tudatos, ébrenléti óráinkban figyelmünket jórészt a

külvilágra irányítjuk, és bétában funkcionálunk, beszéljünk először
a béta-agyhullámok három típusáról.? Az alábbi ismeretek megköny-

nyítik, hogy meditáció közben bétából eljussunk alfába, majd végül

thétába.

1. Az alacsony béta-hullámokat nyugodt, érdeklődő figyelem

jellemzi, és 13-tól 15 hertzig terjednek. Ha élvezettel olvasol egy
könyvet, és ismerős számodra a témája, akkor az agyad valószínűleg
alacsony béta-állapotban tüzel, mert mutatsz bizonyos fokú figyel-
met, de anélkül hogy túlságosan éber volnál.

2. A közepes béta-hullámokat akkor produkáljuk, ha figyel-

münket hosszasan egy konkrét külső ingerre összpontosítjuk. A ta-
nulás jó példa erre: ha mondjuk kikérdeznélek, mit tanultál abból
a könyvből, amelyet alacsony bétában olvastál, egy kicsit fel kéne

pörgetned az agyad, amitől aktívabbá válna a neokortexed és ezzel

együtt az analitikus gondolkodásod. A közepes béta-hullám hossza
16-tól 22 hertzig terjed.
A közepes béta-hullámok és bizonyos mértékig az alacsony béta-
hullámok is a tudatos, racionális gondolkodást és az éberséget jelen-
tik. Ilyenkor a neokortex befogadja a külvilágból érkező érzékszervi
jeleket, és bejövő információkból összeállít egy komplett csomagot,
a

így létrehoz egy bizonyos tudatszintet. El tudod képzelni, milyen

nagyfokú aktivitással járnak és milyen bonyolultak ezek az agyi
folyamatok, amikor figyelni kell mindenre, amit látunk, hallunk,
ízlelünk, érzünk és tapintunk, hogy létrejöhessen ez az ingerszint?
3. Magas béta-hullámoknak a 22-50 hertz közötti agyhullá-
mokat nevezzük. A magas béta-hullámokat stresszhelyzetekben fl-
gyelhetjük meg, amikor azok a gonosz túlélési vegyületek termelőd-
nek a testben. Ennek a folyamatos figyelemnek a fenntartása ebben
a felfokozott állapotban nem az a fajta figyelem, amely alkalmas
volna tanulásra, alkotásra, álmodozásra, problémamegoldásra vagy
akár gyógyításra. Igazából azt is mondhatnánk, hogy a magas béta-
állapotban az agy túl nagy összpontosítással dolgozik. Az elménk
 A meditáció, a misztikum demisztifikálása és a jövőd hullámai

túlságosan zaklatott, a testünk pedig túlságosan ingerült ahhoz,

hogy a rendnek akár a látszatja is meglegyen. (Tehát amikor magas
bétában vagy, akkor valószínűleg túl erősen koncentrálsz valamire,
és nem bírod abbahagyni.)

Magas béta - Rövid távon hatékony túlélési rnechanizmus,

hosszú távon stressz és kiegyensúlyozatlanság forrása

Vészhelyzetben mindig jelentősen megnövekszik az agyban az elekt-

romos aktivitás szükségessége. A természet megáldott minket a vész-
reakció képességével, hogy a veszélyes helyzetekben gyorsan össze
tudjuk szedni magunkat. A szív, a tüdő és a szimpatikus idegrend-
szer erős fiziológiai izgalmi állapota drámai változásokat idéz elő
a lelkiállapotunkban. Észlelésünk, viselkedésünk, hozzáállásunk és

érzelmeink mind megváltoznak. Ez a fajta figyelem merőben más,

mint az általános. Úgy viselkedünk tőle, mint egy emlékezetkiesés-
ben szenvedő, megvadult állat. A figyelem a külső környezet felé
irányul, elménk túlságosan egy irányba összpontosít. A szorongás,
az idegesség, a harag, a fájdalom, a szenvedés, a frusztráció, a féle-
lem, de még a versenyszellem is magas frekvenciájú béta-hullámokat
eredményez, hogy képesek kegyünk túljutni a krízisen.
Rövid távon ez a szervezet érdekét szolgálja. Nincs semmi baj
ezzel a beszűkült, túlzottan koncentrált figyelemmel. Megoldjuk
a helyzetet, mert így lehetőségünk nyílik rá, hogy rengeteg dolgot

teljesítsünk.
Ha azonban túl sokáig maradunk ,sürgősségi módban", akkor
a magas béta-hullámok kizökkentenek minket az egyensúlyunkból,

mert ennek az állapotnak a fenntartása óriási energiát emészt fel —

és mivel ez a legérzékenyebb, legkevésbé stabil és legmúlékonyabb

agyi állapotunk. Amikor a magas béta-állapot hosszan elhúzódik,

kezelhetetlenné válik, és az agy az egészségesnél magasabb szintű
Izgalmi állapotba kerül.
Sajnos a magas frekvenciájú bétát az emberek többsége szörnyen
sokat használja. Rögeszmések vagy kényszeresek vagyunk, álmatlan-
ságtól vagy tartós fáradtságtól szenvedünk, izgatottak vagy lehan-
goltak vagyunk, erőszakosan törekszünk a hatalomra, vagy éppen
kétségbeesetten ragaszkodunk a fájdalmunkhoz, hogy végtelenül
 ENGEDD EL ÖNMAGAD!

erőtlennek érezhessük magunkat, miközben felfelé törünk, vagy

a körülmények áldozatának érezzük magunkat.

A tartósan magas béta működési zavarokat okoz az agyban

Ahhoz, hogy felmérhesd ennek a következményeit, gondolj csak arra,

hogyan működik normálisan az agy a központi idegrendszer része-
ként. Az agy irányítja és hangolja össze a test összes szervrendszerét:
működésben tartja a szívet, megemészti a táplálékot, szabályozza az
immunrendszert és a légzés ritmusát, egyensúlyban tartja hormo-
a

nokat, felügyeli az anyagcserét, eltávolítja salakanyagokat, hogy

a

csak pár dolgot említsek. Mindaddig, amíg az elme rendben működik,

az agyból a gerincvelőn át a testbe jutó üzenetek jól összehangolt
jeleket eredményeznek, és a test kiegyensúlyozott, egészséges marad.
Sokan azonban ébrenlétük óráit egyfajta elnyújtott, magas frek-
venciájú béta-állapotban töltik. Náluk állandósul a vészhelyzet. Az
agy folyamatosan rendkívül magas hullámhosszon működik, ami az
egész szervezetet nagyon megterheli. Ha mindig csak ezen a hullám-
hosszon élünk, az olyan, mintha az autónkat egyesben hagynánk,
de közben folyamatosan növelnénk a sebességet. Az ilyen emberek
úgy , kocsikáznak át" az egész életükön, hogy soha meg sem fordul
a fejükben, hogy más agysebesség-fokozatba kellene váltani.
A túlélési gondolatok állandó ismételgetése a düh, a félelem,
a szomorúság, a szorongás, a depresszió, a vetélkedés, az agresszió,
a bizonytalanság és a frusztráció érzését váltja ki belőlük, hogy
csak párat említsek. Az embereket annyira magukkal ragadják ezek
a mérgező érzések, hogy a problémáikat is ezeken a jól ismert érzé-
seken belül próbálják meg elemezni, ami csak azt eredményezi, hogy
még több túlélésre koncentráló gondolatuk támad. Arról se feledkez-
zünk meg, hogy stresszreakciót a puszta gondolat is képes kiváltani
- gondolkodásmódunk pedig megerősíti az agy és a test aktuális
állapotát, ami aztán azt eredményezi, hogy nem is tudunk másképn
gondolkodni... és kör bezárul. A kígyó a saját farkába harap.
a

A tartósan magas frekvenciájú béta-hullámok a stresszvegyületek

egészségtelen koktélját eredményezik, amely úgy ki tudja zökkenteni
a testet az egyensúlyi állapotból, mint amikor egy szimfonikus zene
kar kiesik a ritmusból, Az agy egyes részel nem tuduak batékonyan
 A meditáció, a misztikum demisztifikálása és a jövőd hullámai

együttműködni többi agyterülettel; egész régiók működnek külön

a
és egymással szemben állva. Az agy már nem rendezett, teljességre
törekvő módon kommunikál. Mivel a stresszvegyületek arra késztetik
a gondolkodó agyat (a neokortexet), hogy még inkább elkülönüljön;

olyanok leszünk, mint aki többszörös személyiségzavarban szenved,

csak éppen mi ezt egyszerre éljük meg, ahelyett hogy a személyisé-
geink váltogatnák egymást.
Ha az agy rendezetlen, összefüggéstelen jelzései zavaros, kevert
elektrokémiai üzeneteket juttatnak a központi idegrendszeren ke-
resztül a test többi szervrendszeréhez, az természetesen kizökkenti
a testet az egyensúlyából, felborítja homeosztázist, és előkészíti
a

a talajt a
betegségeknek.
Amennyiben hosszú ideig a zűrzavaros agyműködés stresszes
állapotában élünk, az kihat a szívre (szívritmuszavarhoz vagy magas
vérnyomáshoz vezet), az emésztésünk romlani kezd (emésztési Za-
varok, reflux és hasonló tünetek lépnek fel), azimmunrendszerünk
pedig meggyengül (ami megfázásban, allergiákban, rákban, reumás
ízületi gyulladásban és hasonlókban nyilvánul meg).
Mindezek a
betegségek egytől egyig a kiegyensúlyozatlan ideg-
rendszer következményei, amely azért nem működik megfelelően,
mert a stresszvegyületek és a magas frekvenciájú béta-hullámok a kül-
világ valóságának kizárólagosságát erősítik meg.

A tartósan magas béta megnehezíti,

hogy a belső énünkre koncentráljunk
Az előzőekben tárgyalt stressz Nagy Hármastól való függőségünk
a

eredménye. Nem az a baj, hogy tudatosak és éberek vagyunk, hanem

az, hogy béta-állapotú figyelmünket szinte kizárólag a külső környe-
zetünkre (emberekre, dolgokra, helyekre), a testünkre és működésére
(Éles vagyok... Gyönge vagyok... Nem tetszik az orrom... Kövér vagyok
hozzá képest...) és az időre (Siessünk! Lejár az idő!) összpontosítjuk.
Magas frekvenciájú bétában a külvilág valóságosabbnak tűnik,
mint a belső világunk. Figyelmünk és tudatos éberségünk elsősorban
arra fókuszál, ari a külső környezetünket alkotja. Ezért aztán köny-
nyebben azonnosulunk az anyag] dolgokkal: mindenkit kritizálunk,
akit csak Ismerünk, nem vagyunk megelégedve a testünkkel, túl sokat
 ENGEDD EL ÖNMAGAD!
www

rágódunk a problémákon, ragaszkodunk az anyagi javainkhoz, és fé-

lünk, hogy elveszítjük őket, állandóan ide-oda utazgatunk, és mindig
az idő múlása jár a fejünkben. Emiatt nem sok agyi energiánk marad
arra, hogy azokra a dolgokra figyeljünk, amelyeket valóban meg
akarunk változtatni — hogy befelé forduljunk... hogy észrevegyük és
figyelemmel kísérjük gondolatainkat, viselkedésünket és érzéseinket.
Nehéz a belső valóságunkra koncentrálni, ha a külvilág túlságo-
san leköti a figyelmünket. Rendszerint nem is vagyunk képesek másra
összpontosítani, mint Nagy Hármasra; nem tudunk megnyílni
a

afelé, ami kívül esik szűk látókörünkön, és rögeszmésen lovagolunk

a problémáinkon, ahelyett hogy a megoldásokat keresnénk. Miért

olyan nehéz megszabadulni a külvilágtól, és befelé fordulni? A magas

frekvenciájú bétában lévő agy nem egykönnyen vált át az alfa képze-
letbeli birodalmának sebességére. Agyhullámmintáink a külvilágba
zárnak minket, mintha az lenne az egyetlen valóság.
Amikor megrekedünk magas frekvenciájú bétában, nehezeti
megy a tanulás: nagyon kevés olyan új információ tud eljutni az
idegrendszerünkhöz, amely nem felel meg az éppen tapasztalt érzel-
meinknek. Valójában azok a problémák, amelyeknek az elemzésére
oly sok időnk elmegy, meg sem oldhatók abban az érzelmi állapot-
ban, amelyben elemezzük őket. Miért nem? Nos, az elemzés egyre
magasabb frekvenciájú béta-hullámokat generál. Ez a fajta gondal-
kodás túlműködésre készteti az agyat; érvelésünkbe hiba csúszik,
gondolataink pedig elvesztik tisztaságukat.
Azoknak az érzelmeknek a tükrében, amelyek a markukhan
tartanak minket, elmondhatjuk, hogy gondolkodásunk megrekeclt
a múltban - és a múlt alapján próbáljuk megjósolni a következő

pillanatot is —, agyunk pedig nem képes feldolgozni a jelen pillanit

tot. Az ismeretlen sehol nem tud felbukkanni a világunkban. Úgy
érezzük, el vagyunk vágva a kvantummezőtől, és már fel sem til:
juk vetni az újfajta körülmények lehetőségét. Agyunk nem krealív
módban működik; rögeszmésena túlélésre koncentrál, és állandáan
a lehető legrosszabb eshetőségeket mérlegeli. Azok az inforinációk,

amelyek nem felelnek meg ennek a sürgősségi állapotnak, meglni

csak nem nagyon kerülnek rögzítésre a rendszerben. Arnikor az élet
egy végtelen krízishelyzet, akkor az agyunk elsődleges célja az életben
maradás, és nein a tanulás.
 A meditáció, a misztikum demisztifikálása és a jövőd hullámai

A valódi válasz túlmutat azokon az érzelmeken, amelyekkel küz-

dünk, és azokon a gondolatokon, amelyeket agyonelemzünk, mert
ezek a múlthoz láncolnak minket - az ismerthez, megszokotthoz.
a

A problémamegoldás azzal kezdődik, hogy felülemelkedünk a meg-

szokott érzéseken, és Nagy Hármasra szegezett, szétszórt figyelmün-
a

ket egy rendezettebb gondolkodásmódra cseréljük.

A magas frekvenciájú béta-hullámok inkoherens jelzései

szétszórják a figyelmet
Nem nehéz elképzelni, hogy amikor az agy magas frekvenciájú bé-
tában működik, és érzékszervi információkat dolgoz fel amelyek -
egyebek között a környezetünkkel, a testtel és az idővel kapcsolato-
sak -, ez a tevékenység jókora káoszt képes teremteni. Azonkívül,
hogy az agyi elektromos impulzusok bizonyos gyakorisággal (ciklus/
inásodperc) következnek be, azt is fontos megértenünk, hogy ezeknek
a jeleknek minősége is van. kvantum-teremtésnél már szóltam arról,
A

mennyire fontos, hogy egyértelmű jelet küldjünk a kvantummezőbe,

így jelezve az elérni kívánt eredményt. Ugyanilyen egyértelműségre
van szükség a gondolataink és az agyhullámaink esetében is.
Valahányszor bétában vagyunk, figyelmünk nagy részét a Nagy
]lármas egyike foglalja le. Ha például arra gondolunk, hogy el fogunk
-
késni, akkor a hangsúly az időre kerül ez gondolat magasabb
a

frekvenciájú hullámot küld át a neokortexen. Természetesen eközben

azért figyelünk a testünkre és a környezetünkre is, és velük kapcsola-
tos elektromágneses impulzusokat is kibocsátunk. Csak annyi a kü-
lönbség, hogy az utóbbi kettő esetében más mintázatú és alacsonyabb
frekvenciájú hullámokat bocsátunk át a neokortexen.

Az időre összpontosító agyhullámok esetleg így festenek:

 ENGEDD EL ÖNMAGAD!

A környezetedre összpontosító agyhullámok mondjuk így néz-

nek ki:

A testedre koncentráló agyhullámok pedig talán ilyenek:

A szétszórt figyelem viszont, ami abból adódik, hogy egyszerre

próbálsz odafigyelni aNNagy Hármas mindegyikére, valami ehhez
hasonló agyhullámot produkál:

Láthatod, hogy ez a három különböző minta stresszhelyzetben

együttesen összefüggéstelen jelet eredményez, magas frekvenciá-
jú béta üzemmódban. Ha csak egy kicsit is hasonlítasz rám, akkor
minden bizonnyal te is érezted már, hogy a gondolataid olyanok,
amilyen a legutolsó ábra: kuszák.
Amikor rá vagyunk csatlakozva mindhárom dimenzióra — a kör-
nyezetre, a testre és az időre -, akkor az agy megpróbálja egységesíteni
ezeket a különböző frekvenciákat és hullámmintázatokat. Ehlrez
óriási agyi energiára és tárhelyre van szükség. Ha sikerülne elérnünk,
hogy figyelmünket ne ezek szívják el, akkor az így létrejövő minták
egységesebbek lennének, és könnyebben fel tudnánk dolgozni őket,
 A meditáció, a misztikum demisztifikálása és a jövőd hullámai

A KOHERENS ÉS AZ INKOHERENS JEL

KÜLÖNBSÉGE

Koherens jel

kohe

8D ábra. Az első képen az energia rendezett, szervezett és ritmusos. Amikor az

energia jól szinkronizált és strukturált, sokkal erősebb is. A lézer által kibocsátott
fénysugár arra példa, amikor a koherens energiahullámok mind egy irányba
mozognak. A második képen az energia mintázata kaotikus, rendezetlen, és nincs
fázisban. hagyományos izzó fénye jó példája az inkoherens, kevésbé erős jelnek.
A

Az éberség teszi lehetővé a belépést a tudatalattiba,

és nem az elemzés

Lássuk, hogyan lehet felismerni, hogy éppen béta-állapotban vagy-e!

Ila folytonosan elemezgetsz (én ezt úgy hívom, hogy ,az analitikus
vImében vagy"), akkor biztosan bétában vagy, és nem tudsz belépni
a tudatalattiba.
Az , analízis-paralízis" épp idevágó kifejezés. Pontosan ez történik
ugyanis velünk, ha az életünk nagy részét béta-állapotban töltjük: le-
bénulunk. Csak akkor nem vagyunk bétában, amikor alszunk (akkor
ugyanis agyhullámaink a delta-tartományban mozognak).
Most talán azt gondolod: De hát azt mondtad, hogy ébernek kell
lennünk! Meg kell isrnernünk a gondolatainkat, az érzéseinket, a jellegzetes
reaketáinkat és a többit, Elthez talán nem kell elemző gondolkodás?
 ENGEDD EL ÖNMAGAD!
www

Nos, éberség az elemezgetésen kívül is létezik. Amikor éberek

vagyunk, azt gondoljuk például: Dühös vagyok. Amikor analizálunk,
túlmegyünk ezen az egyszerű megfigyelésen, és így folytatjuk: Miért
töltődik be olyan lassan ez az oldal? Ki tervezte vajon ezt a hülye hon-
lapot? Miért van az, hogy valahányszor sietek, mint példánl most, és
a moziműsort próbálom böngészni, az internetkapcsolat így lelassni? Az
éberség az én értelmezésemben ez esetben csupán annyit jelent, hogy
észreveszünk (megfigyelünk) egy gondolatot vagy érzést, aztán már
megyünk is tovább.

A meditáció gyakorlati modellje

Most, hogy megismertük a felnőtt- és gyermekkori agyhullám-mű-

a

ködés alapjait, elkezdhetünk felépíteni rájuk egy gyakorlati modellt

(lásd a következő öt ábrát), amelynek segítségével könnyebben meg-
érhetjük a meditációs folyamatot."
Kezdjük a 8E ábrával! A gyerekkori agyhullámmintázatok kutatá-
sai alapján tudjuk, hogy születésünkkor teljes egészében a tudattalan
birodalmában élünk.

A KISGYERMEK ELMÉJE

8E ábra. Ez a kör az elmét jelképezi. Születésünkkor nem vagyunk más,

mint a tudatalatt].
 A meditáciá, a misztikum demisztifikálása és a jövőd hullámai

A FEJLŐDÉSBEN LÉVŐ ELME

Pozitív és negatív Szokósok és

identifikóciók viselkedések
és osszocióciók

8F ábra. Idővel asszociációk révén kezdünk tanulni, a külső és belső

világunk közti kölcsönhatásokon keresztül, az érzékszerveink útján.

Most pedig vessünk egy pillantást a 8F ábrára! A plusz és mínusz

jelek azt jelképezik, hogyan tanul a fejlődésben lévő gyermeki elme
a pozitív negatív identifikációkból (azonosításokból) és asszociá-
és
ciókból, amelyekből a szokásaink és viselkedésünk fakad.
Lássunk egy példát a pozitív identifikációra! Ha egy kisgyerek
éhes, vagy más problémája van, sírni kezd: így próbál kapcsolatot
teremteni az anyjával, és felhívni magára a figyelmét. Amikor a gon-
dos szülő megeteti a gyereket, vagy kicseréli a pelenkáját, gyerek a

fontos kapcsolatot figyel meg a külső és a belső világ között. Elég,

ha ez az esemény néhányszor megismétlődik, és máris megtanulja
összekapcsolni a sírást az etetéssel vagy a tisztába tétellel. Viselke-
déssé válik nála.
A negatív asszociációra jó példa az, amikor a kétéves gyerek meg-
égeti az ujját a forró tűzhelynél. Gyorsan megtanulja a külvilágban
látott tárgyat — a tűzhelyet azonosítani a belül érzett fájdalommal,
—

és pár próbálkozás után fontos tudásra tesz szert,

 ENGEDD EL ÖNMAGAD!
w
Mindkét példa esetében kijelenthetjük, hogy abban a pillanat-
ban, amikor a gyerek észrevesz egy belső kémiai változást a testében,
az agya felpörög, és figyelme arra irányul, ami a külvilágból a vál-
tozást előidézte, legyen az akár kellemes, akár fájdalmas. Az efféle
identifikációk és asszociációk lassan kezdenek szokásokat, képessé-
geket és viselkedéseket kialakítani.
Ahogy már megtudtad, 6-7 éves kor körül, amikor az agyhul-
lámok alfa-frekvenciára váltanak, a gyerekben elkezd kialakulni az
analitikus vagy kritikus elme. A legtöbb gyereknél az analitikus elme
fejlődése 7-12 éves kor körül befejeződik.

A meditáció túljuttat az analitikus elmén,

egyenesen a tudatalattiba
A 8G ábra felső részét átszelő vonal jelképezi az analitikus elmét, amely
a tudatalattit és a tudatos elmét választja el egymástól. A felnőtteknél
ez a kritikus elme imád érvelni, értékelni, jósolni, összevetni az ís-
mereteit az új információkkal, vagy éppen szembeállítani az ismertet

AZ ANALITIKUS ELME

59
TUDATOS ELME

7-12 éves kor

954
TUDATALATTI
]

8G ábra. Hat-hét éves kor között elkezd kialakulni az analitikus elme.

Egyfajta gátként működik; a tudatos elmét választja cl a tudatalattitól,
és fejlődése általában 7-12 éves kor között fejeződik he,
 A meditáciá, a miszlikum demisztifikálása és a jövőd hullámai

uz ismeretlennel. Egy tudatos felnőttnél rendszerint az analitikus

vIme működik, ezért a felnőttek általában a béta-hullámok birodal-
nában tevékenykednek.
Most pedig vegyük szemügyre a 8H ábrát! Az analitikus elmét
jelképező vonal fölött találjuk a tudatos elmét, amely az elme tel-
lességének mintegy 5 százalékát teszi ki. Ez a logika és az érvelés
székhelye, és szerepet játszik a szabad akaratunkban, a hitünkben,
a szándékainkban és a kreatív képességeinkben.

A tudatalatti, amely nagyjából 95 százalékát teszi ki a szemé-

lylségünknek, mindazokból a pozitív és negatív azonosításokból
(s asszociációkból áll össze, amelyek a szokásaink és viselkedésünk
alapjait képezik.

A TUDATOS ELME
ES A TUDATALATTI

TUDATOS ELME Kreativitás

s Akarat

0...
s
Lagika s Hil
s Érvelés

596

t Ni kul
—

959

-
TUDATALATTI Szokások és
"viselkedések

BH ábra. Az elme egészének mintegy 5 százaléka tudatos, a többi 95 pedig

tudattalan. A tudatos elme elsősorban a logika és az érvelés eszközével él,
és ebből ered az emberi akarat, a hit, a kreativitás és a szándék. A tudatalatti pozitív
és negatív azonosítások mirládjaiból tevődik össze, amelyekből viszont a szokások,
viselkedések, képességek, hiedelmek és észrevételek adódnak.
 ENGEDD EL ÖNMAGAD!

A 8I ábra a meditáció legfontosabb célját illusztrálja (nyíllal jelöl-

ve): túljutni az analitikus elmén. Amíg ebben az elmében vagyunk,
valódi változásról szó sem lehet. Elemezgethetjük a régi énünket, de
a régi programokat nem tudjuk eltávolítani, sem a helyükre újakat

telepíteni.
A meditáció megnyitja az ajtót a tudatos elme és a tudatalatti
között. Azért meditálunk, hogy belépjünk a tudatalatti operációs
rendszerébe, ahol az összes nemkívánatos szokásunk és viselkedésünk
található, és lecseréljük őket olyan, hatékonyabb eljárásokra, amelyek
jobban segítenek minket életünk során.

MEDITÁCIÓ -
AZ ANALITIKUS ELME
MEGHALADÁSA

TUDATOS ELME
s
Logika
s Érvelés 59

ANALITIKUS ELM

ks

4 /
;

959

TUDATALATTI
-
Szokósok és
viselkedések

81 ábra. A meditáció egyik legfőbb célja, hogy meghaladjuk a tudatos elmét,

és belépjünk a tudatalattiba, ahol meg tudjuk változtatni önpusztító szokásainkat,
viselkedésformáinkat, hiedelmeiket, érzelmi reakcióinkat, hozzáállásunkat
és tudat alatti létállapotunkat.
 A meditáció, a misztikum demisztifikálása és a jövőd hullámai

A meditáció eljuttat bétából az alfa- és théta-frekvenciájú

állapotokba
Lássuk, hogyan tanulhatunk meg sebességet váltani, és más agy-
hullámállapotokat elérni annak érdekében, hogy túllépjünk azon,
hogy a testünkkel, a környezetünkkel és az idővel kapcsoljuk össze
a létezésünket! Agyunk és testünk felfokozott éberségét természetes
módon le tudjuk lassítani, és lazább, rendezettebb agyhullámálla-
potokba kerülhetünk.
Nagyon is lehetséges tehát, hogy tudatosan megváltoztassuk az
agyhullámainkat magas frekvenciájú bétáról alfa- és théta-hullá-
mokra (és megtanulhatunk kedvünkre föl-le mozogni az agyhullá-
mok skáláján). Eközben pedig megnyitjuk a kaput a valódi személyes
változások felé. Túllépünk a megszokott gondolkodásunkon, amelyet
az táplál, hogy túlélési módban reagálunk a történésekre; belépünk
a tudatalatti birodalmába.
Meditáció közben felülemelkedünk a testi érzéseken, nem va-
gyunk többé kiszolgáltatva a környezet kényének-kedvének, és elve-
szítjük az időérzékünket. Megfeledkezünk magunkról mint identi-
tásról. Amint lehunyjuk a szemünket, csökken a külvilágból érkező
ingerek mennyisége, és neokortexnek máris nincs annyi elemezni-
a

valója. Ennek következtében az analitikus elme működése alábbhagy,

és a neokortex elektromos aktivitása csökken.
Aztán, amikor nyugodtan, ellazultan összpontosítani, koncent-
rálni kezdünk, automatikusan aktiváljuk a homloklebenyt, amely
csökkenti a szinaptikus kapcsolatok tevékenységét a neokortex többi
részében. Ez azt jelenti, hogy az agynak kevesebb energiát kell fordí-
lania arra, hogy a tér és az idő feldolgozásával foglalkozzék, ezáltal
lehetővé válik, hogy természetes módon alfa-állapotba süllyedjen.
A túlélési módból egy kreatívabb állapotba kerülünk, és agyunk
természetes módon egy rendezettebb, összefüggőbb hullámmintá-
zalra áll át.
Ha eleget gyakoroljuk a meditációt, később átléphetünk a théta
hullámhosszra — amikor a test már alszik, az elme viszont ébren
van, Varázslatos világ ez. Immár a tudatalatti még mélyebb rétegébe
kerülsz, és azonnal meg tudod változtatni a negatív asszociációkat
pozltívabbakra,
 ENGEDD EL ÖNMAGAD!
kh A

Fontos, hogy ne felejtsd el: ha ahhoz szoktattad a tested, hogy át-

vegye az elme szerepét, és a tested bizonyos mértékig alszik, miközben
az elméd ébren van, akkor azt is mondhatjuk, hogy a test-elme nem
fejt ki többé ellenállást. Thétában megszűnika test irá nyító szerepe,
szabadon álmodhatunk, átírhatjuk a tudat alatti programokat, és
végre egy korlátoktól mentes helyen alkothatunk.
Ha már nem a test irányítja az elmét, akkor a szolga nem úr
többé, így a valódi hatalom birodalmában működhetünk. Megint
olyanok leszünk, mint a gyerekek: belépünk a mennyek országába.

úr

Aludni annyi, mint véletlenszerűen föl-le sétálni

a létrán... egészen természetesen
Elalvás közben végighaladunk az agyhullámok teljes spektrumán, a bé-
tától kezdve az alfán és a thétán át a deltáig. És hasonlóképpen, amikor
reggel felkelünk, természetes módon emelkedünk fel deltából thétán majd
alfán keresztül bétába, míg vissza nem tér tudatos éberségünk. Amikor
az álmok világából visszatérünk a , valóság talajára", eszünkbe jut, kik va-
gyunk, eszünkbe jutnak a gondjaink, hogy ki alszik mellettünk, a házunk,
az életünk... és máris visszatértünk bétába, régi önmagunkhoz.
Vannak, akik nagyon gyorsan végigzuhannak ezeken a rétegeken,
mintha egy vasgolyót ejtenénk le egy épület tetejéről. Testük annyira el
van fáradva, hogy a tudatalatti mélyébe nyúló létrán túl gyorsan eresz-
kednek alá.
Mások képtelenek rá, hogy természetes módon jussanak le a létrán
az alvás állapotáig; figyelmüket nem tudják elterelni az élet azon dol-
gairól, amelyek megerősítik mentális és érzelmi függőségüket. Belőlük
lesznek az álmatlansággal küzdők, és esetleg gyógyszerekhez nyúlnak,
hogy kémiailag megváltoztassák az agyat, és lenyugtassák a testüket.
Az alvási problémák azonban mindkét esetben azt jelzik, hogy az agy
és az elme nem működik összhangban egymással.

Mikor a legjobb meditálni? —

Reggel és este kinyílik a tudatalattihoz vezető kapu
Az agy normális működése során két kémiai állapot váltogatja mapát
a nap folyamán: az agy vagy szerotonint termel, amely egy nappali
 A meditóció, a misztikum demisztifikáláso és a jövőd hullómoi

neurotranszmitter, és éberebbek leszünk tőle; vagy melatonint, amely

az éjszakai neurotranszmitter, és felkészít az alvásra. Ennek követ-
keztében mindennap két ízben nyílik ki a tudatalatti ajtaja - amikor
este aludni megyünk, és amikor reggel felkelünk. Ezért jó ötlet reggel
vagy este meditálni, mert ilyenkor könnyebb alfa- vagy théta-álla-
potba kerülni.
Én magam szeretek korán kelni és meditálni, mert amíg még egy
kis álmosságot érzek, addig alfában vagyok. Szeretek tiszta lappal
kezdeni.
Másoka késő estét részesítik előnyben. Tudják, hogy a test (amely
egész nap irányított) elfáradt, és túl kimerült ahhoz, hogy elme

AZ AGYHULLÁMMŰKÖDÉS

Bé

TUDATOS
ELME

Alfa

Th
TUDATALAÁTTI

Delt

B] ábra. A fenti diagram azt ábrázolja, hagyan jut el agyhullámműködésünk

a legmagasabb, leggyorsabb tevékenységi állapotból (bétábál) a legmélyebb,
teglassabb állapotba (deltáha). Mint látható, az alfa egyfajta hídként működik
a tudatos elme és a tudatalatti között. Minél mélyebbek/lassabbak az agyhullámok,
annál mélyebben merülünk a tdatalattiba; minél magasabbak, gyarsabbak
az agyhullámok, annál Inkább a tudatos elmetartományban mozgunk.
 ENGEDD EL ÖNMAGAD!

legyen. Ilyenkor könnyen kerülünk alfa-állapotba, sőt akár thétába

is, miközben mégis ébren maradunk.
A meditáció napközben nem biztos, hogy olyan könnyen megy,
kivált akkor, ha nyüzsgő irodában dolgozol, gyerekeket nevelsz, akik
lekötik a teljes figyelmed, vagy olyan tevékenységeket folytatsz, ame-
lyek fokozott koncentrációt követelnek meg. Ilyenkor valószínűleg kö-
zepes vagy magas frekvenciájú bétában vagy, és nagyobb erőfeszítésre
lehet szükség, hogy átsurranj az ajtón.

Vedd kézbe a meditációs folyamat irányítását!

A belső szemlélődés gyakorlata újra megtanítja az elmét, a testet

és az agyat arra, hogy jelen legyenek a pillanatban, ahelyett hogy
valamilyen eljövendő esemény rögeszmés várakozásában szorongják
betegre magukat. A meditáció emellett kiemeli a test-elme horgonyait
a múltból, így megszabadít minket azoktól az érzelmektől, amelyek
a megszokott, ismert élethez láncolnak.
A meditáció célja az, hogy lassan és egyenletesen süllyedjünk
a mélybe, mint egy épület tetejéről leejtett tollpihe. Először arra

tanítjuk a testünket, hogy lazuljon el, de az elménk figyelme nc

szóródjon szét. Ha ez már megy, a végső cél az lesz, hogy hagyjuk
a testünket álomba merülni, miközben elménk éber és aktív marad.
Íme, a folyamat: ha az éber tudatod bétában van (akár alacsony,
akár magas bétában, attól függően, hogy mennyire vagy stresszes),
amint ülő helyzetbe kerülsz, egyenes gerinccel, lehunyod a szemed,
tudatosan lélegzel párat és befelé fordulsz, természetes módon vál-
tasz át a szimpatikus idegrendszerről a paraszimpatikus idegreni-
szerre. Tested is átvált a vészhelyzetekben aktív, rövid távú védelmi
rendszerről (támadás/védekezés/menekülés) a hosszú távú építő folya-
matokra (növekedés és gyógyulás). Amint a test ellazul, agyhullám-
mintáid természetes módon kezdenek alfába süllyedni.
A meditáció, ha helyesen végzed, agyadat egyértelműbb, rencdle-
zettebb hullámmintázatba juttatja. Ahelyett, hogy figyelmed a Nagy
Hármasra szegeznéd, senkivé, semmivé, seltollá válsz. Akkor elkezded
magad összeszedettnek, teljesnek és kiegyensúlyozottnak érezni, ús
a bizalom, az öröm és az ihletettség egészségesebb, emelkedettebb
érzéseit tapasztalod.
 A meditáció, a misztikum demisztifikálása és a jövőd hullámai

Az egység kialakítása
Ha az elme nem más, mint az agy működés közben, vagy az agy azon
működése, amelyet a különféle tudatfolyamok feldolgozása közben
fejt ki, akkor a meditáció összehangoltabb, koherensebb mentális
állapotokat hoz létre.
Másfelől viszont, ha az agy stresszes, akkor az elektromos tevé-
kenysége olyan lesz, mint amikor egy egész szimfonikus zenekar
rosszul játszik. Az elme kiesik a ritmusból, kibillen az egyensúlyból,
és hamisan kezd muzsikálni.
Az a dolgunk, hogy egy mesterművet játsszunk el. Ha ragaszko-
dunk ezekhez a szervezetlen, önző, egoista zenekari tagokhoz, akik
azt hiszik, hogy a saját hangszerük hangjának háttérbe kell szorítania
a zenekar többi hangszerét - és ragaszkodunk ahhoz is, hogy együtt

dolgozzanak, és kövessék karmesteri utasításainkat —, akkor eljön az

a pillanat, amikor megadják magukat nekünk mint vezetőnek, és

csapatként kezdenek együttműködni.

A KOHERENS ÉS AZ INKOHERENS
AGYHULLÁMOK KÜLÖNBSÉGE
Teljesnek érzem magam. Nem tudak aludni.
Szeretem az életemet.
Spantán vagyak. Senki sem
Tisztának érzem magam. szeret engem. Betegnek érzem magam.
Bízom az univerzumban.
Nincs elég időm.
AT

ss
KÉL
líra
JÁT

[edd
a

Fája kióa
hátam. vb reg éra
Vig
Make

Hua an
8K ábra. Az első képen a kiegyensúlyozott, jól szervezett agy látható.
A különféle agyterületek összhangban vannak egymással, így a neurális hálózatok
rendezettebb, holisztikusabb közössége jön létre és működik együtt.
A második képen az agy rendezetlen és kiegyensúlyozatlan. A sok kis agyterület
nem végez csapatmunkát, Így az agy szétesik, megbetegszik.
 ENGEDD EL ÖNMAGAD!
kh

Ettől fogva kezdenek az agyhullámok összehangoltabbá válni: bé-

tából alfába, majd thétába mozdulnak el. Egyre több agyi áramkör kezd
rendezettebben kommunikálni egymással, és egységesebb elmét hoz-
nak létre. Tudatunk elmozdul a beszűkült, túlkoncentrált, rögeszmés,
kategorizáló túlélési gondolkodás felől a nyitottabb, lazább, holisztiku-
sabb, jelenlevőbb, rendezettebb, kreatívabb és egyszerűbb gondolkodás
felé. Ez az a természetes létállapot, amelyben élnünk kellene.
Vegyük szemügyre a 8K ábrán ezt a rendezettséget, vagy más
szóval szinkróniát, vagyis azt az állapotot, amikor az agy harmoni-
kusan működik.

A koherens agy megteremti a gyógyulás alapjait

Ez az agyból a test felé küldött, rendezett, új, szinkronizált jel az összes
különböző szervrendszert egyetlen homeosztatikus egésszé szerve-
zi - a keringési rendszer, az emésztőrendszer, az immunrendszer
és a többi mind összhangba kerül egymással. Amint az idegrend-
szer átszervezi önmagát, a mindeddig túlélésre fordított hatalmas
mennyiségű energia most mind az alkotásra összpontosulhat. A test
gyógyulásnak indul.
Vegyük például José esetét, aki az egyik előadásom hallgatójaként
számolt be az első alkalomról, amikor a húszas évei közepén meditálni!
kezdett. Abban az időben tíz, olajbogyó nagyságú szemölcs volt a bal
kezén. Annyira szégyellte, hogy ezt a kezét gyakran a zsebében tartotta,
Egyszer aztán kapott valakitől egy meditációról szóló könyvel.
A könyv megtanította ót, hogy egyszerűen csak koncentráljon a lég-
zésére, és hagyja, hogy elméje kiterjedjen a test határain túlra is. Egyik
este, lefekvés előtt úgy döntött, kipróbálja a dolgot. Túlkoncentráll,
beszűkült tudatállapotából pár pillanat alatt átkerült egy tágabb,
nyitottabb, fókuszált állapotba. Ahogy megszokott személyiségét
kiüresítette, és valami mássá vált, mint a tipikus gondolatai és érzésel,
a jólismert, ego által vezérelt, véletlenszerű gondolati minták helyett
valami másnak, többnek kezdte magát érezni. Amikor ez megtörtént,
valami megváltozott.
Másnap reggelre mind a tíz szemölcs eltűnt a kezéről. Öröme
ittasan, ám döbbenten kezdte kercsgélni az ágynemű között, hová
tűnhettek, de semmit sem talált, Fogalmi semi volt róla, hogy hová
 A meditáció, a misztikum demisztifikálása és a jövőd hullámai

lettek a szemölcsök. Megmondtam neki, hogy visszamentek oda,

ahonnan jöttek: kvantummezőbe. Elmondtam neki azt is, hogy
a

az egyetemes intelligencia, amely rendet tart a testében, természetes

módon elvégezte a feladatát - rendet teremtett, és rendezettebb elmét
hozott létre. Amikor pedig az új, szubjektív, koherens elme találkozott
az objektív, koherens felsőbb elmével, akkor ez a belső gyógyító erő
végezte el a gyógyítást.
Azért tudott mindez megtörténni, mert amint José félreállt az
útból, és senkivé, semmivé és időn kívülivé lett — elfeledkezett ön-
magáról -, figyelme a rendezetlenség fenntartásáról a rend meg-
tartása felé fordult... a túlélésből teremtés lett... beszűkültségből
a

kiterjedés... a rendezetlenségből rend. És amikor a végtelen tudat

helyreállította a testében a rendet, José meggyógyult.

Meditáció és cselekvés — Egy nő esete a lottóval

Workshopjaimon gyakran kérem arra a résztvevőket, hogy meséljék

el, milyen életre szóló változások történtek velük. Monigue, egy
montreali terapeuta nemrégiben számolt be az alábbi figyelemre-
méltó élményéről.
Monigue felnőttkora nagy részét szinte állandóan a hiány álla-
potában töltötte. Nem volt elég pénze. Nem volt elég energiája. Nem
volt elég ideje azokra a dolgokra, amelyekre szerette volna, ha van.
Igy alkalommal pedig különösen nehéz időszakon ment keresztül:
irodájának bérleti díja jelentősen megemelkedett (az otthonában nem
tudott volna irodát berendezni), nem engedhették meg maguknak
a férjével, hogy fiuk arra az egyetemre menjen, amelyikre szeretett

volna, mosógépük elromlott, és a bizonytalan gazdasági helyzet

a

következtében számos ügyfelét elveszítette.

Egyszer aztán, miközben éppen azt a meditációs gyakorlatot
végezte, amelyet majd te is meg fogsz tanulni ebből a könyvből,
és élete nagy döntésein töprengett, rájött, hogy nem folytathatja
tovább azt, amit eddig csinált dolgok nem mehetnek tovább
a

úgy, hogy összehúzza magát, és mindent elvisel egyfajta álpozitív,

, Örüljünk, mert lehetne rosszabb is" mentalitással. Ráébredt, hogy
mindig a hiány, a nélkülözés perspektívájából hozta meg a döntéseit,
vagy próbált megoldásokat találnta gondjaira
állandó időhiányban,
—
 ENGEDD EL ÖNMAGAD!

pénzhiányban, energiahiányban szenvedett. Ezt a létállapotot me-

morizálta; a hiány lett a személyisége. Valósággal a tehetetlenség
megtestesítőjévé vált, és hajlamos volt rá, hogy úgy gondolkodjon:
, Ahogy esik, úgy puffan." Ironikus módon Monigue a munkájá-
ban pontosan abban segített ügyfeleinek, hogy felülemelkedjenek
ezeken a személyiségvonásokon, és proaktívak, ne pedig reaktívak
legyenek, vagyis előrelátóan cselekedjenek, ahelyett hogy csupán az
eseményekre reagálnának.
Végül meghozta a nagy döntést, hogy megváltoztatja a személyi-
ségét. A jövőben nem engedi, hogy az élet letiporja, és nem hagyja,
hogy a dolgok csak úgy megtörténjenek vele.
Monigue eltervezte, milyen akar lenni, hogyan akar gondolkoz-
ni, és hogy akarja érezni magát. Elképzelte magát olyan nőként, aki
temérdek energia, idő és pénz birtokában hozza meg a döntéseit. És
ami a legfontosabb: célja, hogy ezzé a személlyé váljon, olyan ha-
tározott volt, mint amennyire pontosan elképzelt mindent. Tudta,
hogy ki nem akar lenni, és konkrét elképzelései voltak arról, hogy
új énjeként hogyan akar majd gondolkodni, érezni és viselkedni.
Ha ennyire határozottan hozunk meg egy döntést, és világos
elképzelésünk van arról, hogy milyennek szeretnénk az új valósá-
gunkat, akkor ezeknek a gondolatoknak a világossága és egységessége
ennek megfelelő érzelmeket fog produkálni. Ennek eredményekép-
pen belső kémiánk és neurológiai felépítésünk megváltozik (visz-
szafejlesztjük a régi szinaptikus kapcsolatokat, és újakat teremtünk
a helyükbe), sőt még a génjeink kifejeződése is más lesz.
Monigue egy olyan ember szemszögéből kezdte szemlélni az.
életét, aki tele van pénzzel és energiával, és minden kívánsága telje-
sül. Csodálatosan érezte magát. Természetesen ettől még nem szűni
meg az összes problémája, de egyre jobban beletanult, hogy újfajta
hozzáállással élje az életet.
Néhány héttel azután, hogy meghozta ezt a döntést, éppen az
aznapi utolsó ügyfelével beszélgetett. Ez a hölgy, aki Franciaországban
nőtt fel, arról beszélt, hogy a szülei minden hónapban vettek egy
lottószelvényt, és ezt a családi hagyományt ő is folytatja.
Monigue-nak, amikor aznap este hazafelé tartott, eszébe sem
jutott a lottó. Soha nem is lottózott, mert úgy vélte, hogy korlálo-
zott pénzügyi forrásaira való tekintettel ez pénzkldobás lenne. Ugy
 A meditáció, a misztikum demisztifikálása és a jövád hullámai
hoz

benzinkútnál megállt tankolni, ésamikor bement fizetni, sorsjegyeket

pillantott meg a pulton. Hirtelen eszébe jutott, hogy az új Monigue,
aki bővelkedik az anyagiakban, már megengedheti magának, hogy
esélyt adjon magának a nyerésre, ezért kitöltött egy szelvényt.
Hazafelé még megállt egy helyi pizzériánál, hogy vegyen valamit
vacsorára, és mire hazaérkezett, a lottó teljesen kiment a fejéből. Ami-
kor felemelte a pizzát, észrevette, hogy egy kis zsiradék átszivárgott
a dobozon, ráragadt a lottószelvényre, és összepiszkolta az anyósülést.
A pizzás dobozt az étkezőasztalra tette, rajta a lottószelvénnyel. Azt
mondta a családjának, hogy kezdjenek el nélküle enni, mert ő fel
akarja takarítani a koszt a kocsiban. Éppen a garázsban suvickolt,
amikor a férje lelkendezve odaszaladt hozzá, és azt kiáltozta:
- Nem fogod elhinni! Nyertél a lottón!
Most bizonyára eszedbe jut, hogy amikor a kvantummező vala-
hogyan reagál, azt mindig előre kiszámíthatatlan módon teszi. Talán
azt gondolod magadban: Nyilván nyert pár millió dollárt, és boldogan
élt, amíg meg nem halt.
Nos, nem egészen így történt.
Monigue 53 000 dollárt nyert. Örült neki? Inkább az a jó szó,
hogy meglepődött. A párnak ugyanis pontosan 53 000 dollárnyi
hitele halmozódott fel.
Monigue elmondta, mennyire felkavarta őt ez a történet, de
azért ravaszul hozzátette, hogy legközelebb, amikor azt fogja kíván-
ni, hogy minden igénye kielégüljön, a kívánságához még hozzátesz
majd egy lapáttal.

Monigue története azt példázza, hogy mekkora hatalom rejlik

abban, ha új létállapotot teremtünk magunknak. Ezt nem tudta elérni
azzal, hogy pusztán elképzelte magát egy új személyként; új személyi-
ségének cselekvésbe is kellett lendülnie. A régi Monigue nem vett volna
lottót; új személyisége alkalmazkodott a céljaihoz, ésa kvantummező
teljesen váratlan, mégis tökéletesen helyes módon reagált.
Monigue új személyiséget alakított ki magának, aki megragadta
a lehetőségeket, és másféleképpen kezdett cselekedni, ezáltal új és
Jobb eredményeket tapasztalt az életében, Új személyiség, új szemé-
lyes valóság,
 ENGEDD EL ÖNMAGAD!
kh
Természetesen nem kell nyerni a lottón ahhoz, hogy megvál-
tozzon az életünk. Meg kell azonban hoznunk azt a döntést, hogy
szakítunk régi énünkkel, belépünk az operációs rendszerünkbe, ahol
a tudat alatti programok futnak, és világosan megtervezzük az új
énünket.

A koherens agy a mindennapokban is koherens

Mielőtt lezárnám ezt a fejezetet, szeretnék még megemlíteni egy
térnát, amelyre már hivatkoztam az Evolve Your Brain című könyvem-
ben - mégpedig a buddhista szerzetesek esetét, akiket Wisconsini
a

Egyetem kutatói vizsgáltak. Ezek a , szupermeditátorok" olyan mélyre

tudtak jutni a koherens agyhullámállapotokban, amire a legtöbb
ember nem képes. Amikor a szeretetről és az együttérzésről elmél-
kedtek, majdnem mérhetetlenül koherens jelzéseket produkáltak.
A kísérlet során minden délelőtt, amíg ők meditáltak, a tudósok
az agytevékenységeiket vizsgálták. Azután kiküldték őket az egyetem
környékére és a városba, hogy csináljanak, amit csak akarnak men-
—

jenek múzeumba, bevásárolni vagy bárhová. Amikor visszatértek

a kutatási központba, megint megvizsgálták az agyukat, de most
anélkül, hogy visszakerültek volna a meditációs állapotba. Megdöbbentő
módon annak ellenére, hogy napközben nem meditáltak, és ugyan-
azoknak a kaotikus körülményeknek voltak kitéve, amelyeknek mi is
ki vagyunk nap mint nap, ők megőrizték ugyanazt a koherens agy!
mintázatot, amelyet meditáció közben értek el."
A legtöbb ember, amikor a külső környezet óriási és zűrzavaros
ingertömegével találja magát szemben, túlélési módba húzódik vissza,
és szervezete stresszvegyületeket kezd termelni. A stresszreakciók
összezavarják az agy jelzéseit. A célunk tehát az, hogy olyanokká
váljunk, mint ezek a szerzetesek. Ha mindennap koherens jelmin-
tázatokat tudunk produkálni — vagyis egymással szinkronban levő
hullámokat -, akkor azt fogjuk tapasztalni, hogy ez a jelkoherenci:t
valamilyen kézzelfogható dologban is megnyilvánul. Idővel, ha ké-
pessé válunk rá, hogy ezekhez a szerzetesekhez hasonlóan mi ís
ilyen belső egységet teremtsünk, akkor mi is ki tudunk majd sétálni
a külső környezetbe anélkül, hogy szenvednünk kellene a bonilasztó
ingerek korlátozó hatásaitól. És éppen ezért neni lesznek olyan Ijedt
 A meditáció, a misztikum demisztifikálása és a jövőd hullámai

reakcióink, amelyek miatt vissza kellene térnünk a régi, megszokott

énünkhöz, amelyet pedig olyan nagyon szeretnénk megváltoztatni.
Ha kitartunk a meditáció és a belső koherencia megteremtése
mellett, nemcsak a testünket megmérgező negatív fizikai körülmé-
nyek jelentős részével számolunk le, de az elképzelt ideális énünkhöz
is közelebb kerülhetünk. Belső koherenciánk képes szembeszállni
a negatív, túlérzékeny érzelmi állapotokkal, és lehetővé teszi, hogy

kitöröljük emlékeinkből azokat a viselkedésformákat, gondolatokat

és érzéseket, amelyek életre hívják őket.
Ha egyszer eljutunk egy semleges/üres állapotba, onnan már sok-
kal könnyebb elérni az olyan emelkedettebb állapotokat, mint például
az együttérzés; könnyebben befogadjuka tiszta örömöt, a szeretetet,
a hálát vagy bármilyen más emelkedett érzelmi állapotot. Ez azért

van így, mert ezek az érzelmek mélyen koherensek. Amikor pedig

végigmegyünk ameditáció folyamatán, és olyan agyhullámokat
produkálunk, amelyek ezt a tisztaságot tükrözik, akkor elkezdünk
felülemelkedni a testen, környezetünkön és az időn, amelyek egy-
a

kor az önkorlátozó érzelmi állapotunk előidézői voltak. Már nem

uralkodhatnak felettünk; mi uralkodunk rajtuk.

A tudást megtestesítve készen állsz a tapasztalatra

Immár fel vagy vértezve mindazzal a tudással, ami ahhoz szükséges,

hogy továbblépj a harmadik részben ismertetett meditációra, és tö-
kéletesen megértsd, mit fogsz tenni, és miért.
Ne feledd: a tudás a tapasztalat előfutára. Az eddig olvasott összes
Ismeret most már összeállt benned, hogy felkészítsen a tapasztalatra.
Ia egyszer megtanulsz meditálni, és alkalmazod is az életedben, a visz-
szajelzéseknekis jelentkezniük kell. következő részből megtanulod,
A

hogyan ültess át mindent a gyakorlatba, és hogyan kezdj el kézzel-

fogható változásokat előidézni életed bármely területén.
Felhívták már a figyelmemet arra a két lépcsőből álló útra, ame-
lyet sok hegymászó megtesz, amikor felmászik az Egyesült Államok
Összefüggő területének legmagasabb vulkánjára, Washington állam-
a

ban található, 4392 méter magas Mount Rainier-re. hegymászók

A

a kocsijukat a Paradise Jackson turistaközpontban hagyják (1646

méter magasságbatn), és először az Camp Muir nevű táborba másznak

 ENGEDD EL ÖNMAGAD!
wp
fel (3291 méterre). Ebből az alaptáborból vissza tudnak tekinteni, és
megszemlélhetik, mekkora utat tettek meg addig, fel tudják mérni,
mi mindent tanultak a túrának és a rá való felkészülésnek a tapasz-
talataiból, további gyakorlati kiképzést kapnak, és egy éjszakát ott
töltenek, pihenéssel. Ezen az áttekintésen áll vagy bukik, hogy sike-
rül-e végül feljutniuk a Rainier fenséges csúcsára.
Az eddig megszerzett tudás lehetővé tette, hogy eljuss eddig
a pontig. Most már készen állsz rá, hogy a gyakorlatban is alkalmazd
minden ismeretedet. Újonnan szerzett bölcsességednek emellett
arra kell ösztönöznie, hogy előretörj harmadik részig, amelyből
a

elsajátíthatod az elme és ezáltal az egész életed megváltoztatásának

képességét.
Ezért én azt javaslom, tarts egy kis szünetet, tekints vissza megelé-
gedéssel mindarra a tudásra, amit az első két részből megszereztél, és
ha szükségesnek tartod, nézz át újra egy-egy fontosnak érzett részletet.
Utána pedig csatlakozz hozzám, hogy együtt készüljünk fel a saját
személyes hegycsúcsodhoz vezető meditációs utazásra.
 al

HARMADIK RÉSZ

—— ha tem

LÉ "] BE

ÚJ SO Al
WWW
 Wa

[/

KILENCEDIK FEJEZET

A MEDITÁCIÓS
FOLYAMAT BEVEZETÉS
ÉS ELŐKÉSZÜLETEK
-
Mint már korábban is mondtam, a meditáció legfontosabb célja az,
hogy figyelmünket eltereljük a környezetünkróől, a testünkről és az
idő múlásáról, így a külső dolgok helyett a szándékaink és a gon-
dolataink kerülnek figyelmünk középpontjába. Belső állapotunkat
a külvilágtól függetlenül is meg tudjuk változtatni.Ameditáció emel-
lett azt is lehetővé teszi, hogy túljussunk az analitikus elmén, és
hozzáférjünk a tudattalan elméhez. Ez alapvető fontosságú, hiszen
a tudatalattiban fészkel az összes rossz szokásunk és viselkedésünk,

amelyeket meg akarunk változtatni.

Bevezetés

Az összes eddig átadott ismeretnek az volt a célja, hogy megértsd, mit

fogsz csinálni most kezdődő részben, amikor megtanulod a meditá-
a

clós folyamatot arra használni, hogy új valóságot teremts magadnak.

Íss ha sikerül megértened és ismételten végrehajtanod a továbbiakban

Ismertetett lépéseket, akkor meditációval bármin változtathatsz az

életedben, Emlékeztesd inagad gyakran, hogy a változás felé megtett
lépések közben visszafejleszted azt a szokást, hogy önmagad vagy, így
 ENGEDD EL ÖNMAGAD!
w
új elmét tudsz teremteni egy új jövő érdekében. Amikor én végzem
ezta meditációt, az a célom, hogy elvesszek a tudatban, lecsatlakozzak
az ismert valóságomról, és megszabaduljak azoktól a gondolatoktól
és érzésektől, amelyek a régi énemet meghatározzák.
Eleinte az elvégzendő feladat újszerűsége miatt talán nyugtalanul,
kényelmetlenül fogod érezni magad. Ez teljesen rendben van. Csak
az elméd szerepét betöltő tested próbál ellenállni a tanulási folya-
matnak. Ezzel tisztában kell lenned, mielőtt belefogsz a tanulásba.
Nyugodj meg, minden egyes lépés könnyen érthető és egyszerűen
követhető lesz. Én magam legalább annyira várom a mindennapos
meditációs gyakorlatot, mint bármi mást. Olyan rendre, békére,
tisztaságra és inspirációra találok benne, hogy alig hagyok ki egy-
egy napot. Nekem is időbe telt, mire eljutottam eddig, úgyhogy arra
kérlek, légy te is türelmes magadhoz.

Kis lépésekből áll össze az új szokás

Valahányszor valami újat tanulunk, amihez teljes figyelemre és el-

szánt gyakorlásra van szükség, eleinte valószínűleg bizonyos konkrét
lépéseket kell követnünk. Ettől könnyebben átláthatóvá válik az
előttünk álló feladat összetettsége, így megőrizhetjük az elme össz-
pontosítását, anélkül hogy túlságosan megterhelnénk. Természete-
sen, mint bármilyen más törekvés esetében, most is az a cél, hogy
emlékezetünkbe véssük azt, amit tanulunk, és végül könnyedén,
természetesen és öntudatlanul műveljük. Lényegében azt szeretnénk,
hogy az új képességünkből szokás legyen.
Könnyebb megérteni és végrehajtani bármilyen új dolgot, 11
folyamatos ismétlésekkel egyszerre csak egy apró részfeladatot sajá-
títunk el mesteri szinten, majd továbblépünk a következőre. Iclővel
aztán egymáshoz fűzzük az egyes lépéseket, és egyetlen nagy folya-
mattá hangoljuk össze őket. Onnan tudhatjuk, hogy jó úton járunk,
ha minden egyes lépés kezd olyanná válni, mint egy könnyed mozdii-
lat, és elérjük a kívánt eredményt. Ez legyen a célod akkor is, amikor
meditálni tanulsz a következő, lépésekre lebontott módszerrel.
Amikor például azt tanuljuk, hogyan kell megütni egy golflab-
dát, az elmének eleinte rengeteg mindenre oda kel! figyelnie, hogy
a mozdulat megfeleljen a szándéknak. Képzeld csak el, hogy először
 A meditációs folyamat

próbálsz golflabdát elütni, és közben a barátod azt üvölti a füledbe:

Lefelé nézz! Hajlítsd be a térded! Húzd ki magad, egyenes legyen
a hátad! A jobb karodat nyújtsd ki, de ne fogd olyan szorosan az ütőt!
Ütés közben helyezd át a testsúlyod! A labda mögé üss, és folytasd
a mozdulatot!" És a kedvencem: , Csak lazán!"
Ha az emberre egyszerre zúdítják rá az összes instrukciót, akkor
könnyen lemerevedik tőle. Jobb tehát, ha egyszerre csak egyvala-
min dolgozunk, következetes rendszer szerint. Idővel nyilvánvalóan
olyanná válik majd az ütésünk, mintha egyetlen, folyamatos moz-
dulat lenne.
Vagy tegyük fel, hogy egy francia étel elkészítését tanulod, sza-
kácskönyvből. Ebben az esetben is egyik dolgot a másik után kellene
megtenned. Ha elég sokszor ismétled, eljön a pillanat, amikor már
nem különálló lépésenként készíted el az ételt, hanem egyetlen,
összefüggő folyamatként. Az instrukciók egy egésszé állnak össze
a testedben és az elmédben, a sok lépésből kevés lesz, és végül fe-

leannyi idő alatt elkészülsz a recepttel. gondolkodástól eljutsz

A

a cselekvésig — a tested memorizálja mozdulatokat, csakúgy, mint

a

az elméd. Ezt hívják procedurális memóriának. Ez a jelenség akkor

következik be, ha valamit elég hosszú ideig gyakorlunk. Elkezdjük
tudni azt, amiről tudjuk, hogyan kell.

A meditációhoz szükséges idegi hálózat kiépítése

Ne feledd: minél többet tudsz, annál felkészültebb vagy az új élmény-

re. Minden egyes új meditációs lépés az alapján nyeri el jelentését,
amit ebből a könyvből eddig tanultál; minden lépés tudományos
vagy filozófiai alapokon nyugszik, semmit sem bízunka véletlenre.
Az egyes lépések sorrendjét úgy terveztem meg, hogy segítsék bevésni
erulékeidbe a személyiségfejlesztés módszerét.
e

Jóllehet, én a teljes módszer elsajátítását négy hétre terveztem,

arra kérlek, annyi időt fordíts rá, amennyire csak szükséged van, és
uitiden egyes lépést addig gyakorolj, amíg teljesen megszokottá nem
válik. A legjobb tempó az, amit kényelmesnek érzel, és nem érzed
tőle inagad túlterheltnek.
Minden szakaszt azokkala lépésekkel fogsz kezdeni, amelyeket az
előző alkalonnnal megtanultál, és ezeket gyakorlod majd egy hétíg.
 ENGEDD EL ÖNMAGAD!
hé
Mivel bizonyos lépéseket hatékonyabban lehet egyszerre elsajátítani,
lesznek olyan hetek, amikor két vagy több lépést is megtanulsz. Javas-
lom azt is, hogy minden egyes új lépést vagy lépéscsoportot legalább
egy hétig gyakorolj, mielőtt továbbmennél a következőre. Néhány hét
alatt egész jól kiépítheted a meditációhoz szükséges idegi hálózatot!

Javasolt négyhetes program

Első hét (10. fejezet):
Második hét (11. fejezet):
Mindennap végezd el az első lépést
(indukció).
Minden napi gyakorlatot azzal kezdj,
hogy az első lépést gyakorlod; azután
folytasd a második lépéssel (felisme-
rés), majd a harmadikkal (beismerés
és kimondás) végül a negyedikkel
(megadás).

Harmadik hét (12. fejezet): Mindennapi gyakorlatot azzal kezdj,

hogy az első négy lépést gyakorlod,
azután folytasd az ötödikkel (megfi-
gyelés és emlékeztetés), majd a ha-
todikkal (átirányítás).

Negyedik hét (13. fejezet): Minden napi gyakorlatot azzal kezdj,

hogy az első hat lépést gyakorlod,
azután folytasd a hetedikkel (terem-
tés és gyakorlás).

Arra kérlek, hogy szánj rá elég időt, és építs szilárd alapokat. Ha már
gyakorlott vagy a meditációban, és gyorsabban szeretnél haladni,
megteheted, de akkor is kövesd pontosan az utasításokat, és minden
egyes lépést gondosan véss az emlékezetedbe.
Ha képes vagy arra koncentrálni, amit csinálsz, anélkül hogy
a külső ingerek hatására elkalandoznának a gondolataid, akkor eljutsz
majd arra a pontra, amikor a tested és az elméd összhangba kerül,
Attól kezdve egyre könnyebben gyakorlod majd az új képessége
det, köszönhetően Hebb az idegsejtek összekapcsolódásáról szóló
 A meditációs folyamat

törvényének. A tanulás, koncentráció, az utasítások és a gyakorlás

a

elemei együttesen egy olyan idegi kapcsolatrendszert, olyan neurális

hálózatot hoznak majd létre, amely híven tükrözi szándékaidat.

Előkészületek

Az eszközök előkészítése

Írószerek. A meditációs gyakorlatok mellett minden egyes

lépésről találsz egy leíró szöveget, amelyhez gyakran társul néhány
kérdés és segítség az , Íráslehetőség" című részekben. Javaslom, hogy
tarts a kezed ügyében egy füzetet, hogy fel tudd jegyezni a válasza-
idat. A
napi meditációs gyakorlat előtt nézd át újra, miket válaszol-
tál, ily módon az írott gondolataid mintegy térképként szolgálnak
számodra a meditációs folyamatban, amellyel belépsz a tudatalattid
operációs rendszerébe.

Hanganyagok. Amikor tanulni kezded a meditációs lépéseket,

talán szívesen hallgatsz előre felvett, irányított gyakorlatokat. Meg-
tanulsz például majd egy indukálási technikát, amelyet minden
egyes napi gyakorlatnál alkalmazni fogsz, hogy könnyebben eljuss
a rendkívül koherens alfa-frekvenciájú agyhullámállapotba, és ez-
által felkészülhess a 11-13. fejezetben található módszerre. Az ehhez
szükséges, hetente megtanulandó lépéseket irányított gyakorlatok
formájában is megtalálod.
 ENGEDD EL ÖNMAGAD!
kh

wz

A meditáció kétféle megközelítése

Első lehetőség: Valahányszor ezt a fejhallgatót ábrázoló ikont látod...

b
, . rendelkezésedre áll
egy irányított indukció vagy meditációs gyakorlat.
Ezeket az irányított gyakorlatokat letöltheted a www.drjoedispenza.
com weboldalról angolul, és meghallgathatod mp3 formátumban vagy
kiírhatod őket CD-re is.
Miután minden egyes fejezetet elolvastál, és a reakcióidat leírtad
egy jegyzetfüzetbe, letöltheted a kapcsolódó meditációt is. Minden
héten, ahogy az előző héten gyakoroltakhoz hozzáadódnak az újabb
lépések, letöltheted a következő kapcsolódó meditációt. Úgy találod
őket felsorolva, hogy , Meditáció az első hétre", , Meditáció második
a

hétre", Meditáció harmadik hétre" és , Meditáció negyedik hétre"

a a

-
,

a negyedik heti meditációban benne van

a teljes anyag.
Amikor például második heti meditációt hallgatod, az végigvezet
a

majd az első heti lépésen is amely egy indukciós technika -, és csak ezután
—

következikamásodik héthárom lépése. Amikor pedig harmadik heti medi-

a

tációt végzed, megismétled azokat a dolgokat, amelyeket az első és máso-

dik héten hallgattál, és utánuk következnek majd a harmadik hét lépései.

Második lehetőség: Választhatod azt is, hogy annyiszor elolvasod

az irányított gyakorlatok szövegét, amelyek a könyv függelékében talál-
hatók, hogy megjegyezd a sorrendet, de az egészet fel is mondhatod
magadnak valamilyen hangrögzítő eszközre.
Az A és B függelék két indukálási technikát foglal magába. A C
függelék a teljes meditáció szövegét tartalmazza, a harmadik részben
megtanulandó összes lépést is beleértve. Ha úgy döntesz, hogy a C füg-
gelék szövegét választod, akkor arra kérlek, hogy minden héten azokkal
a lépsekkel kezdd, amelyeket az előző hetekben tanultál, és csak azután

folytasd az aktuális heti meditációval.

! A ]

A környezet előkészítése

Helyszín, helyszín, helyszín. Azt már megtanultad, mennyire

fontos, hogy felülemelkedj a környezeteden, ha le akarsz szokni
 A meditációs falyamat

arról, hogy önmagad vagy. Ha sikerül megtalálnod a meditációhoz

a megfelelő környezetet, ahol a lehető legkevesebb figyelemelterelő

inger ér, óriási lépést teszel Nagy Hármas első tagjának legyőzése felé
a

(a másik kettőről, a testről és az időről hamarosan szintén beszélünk).

Válassz egy kényelmes helyet, ahol egyedül lehetsz, és nem csábít
el a külvilágfüggőséged. Félreeső zugot keress, amely csak a tiéd, és
könnyen megközelíthető. Mindennap menj el oda, és érezd, hogy
ez a te saját különleges helyed. Erős érzelmi kapcsolat fog kialakulni
a helyszín és közted. Ez a terület lesz az, ahol megszelídíted az egódat,
felülemelkedsz a régi éneden, és új sorsot kovácsolsz magadnak. Egy
idő után alig várod majd, hogy ott lehess.
Egy előadásom egyik résztvevője azt mondta, hogy meditáció
közben mindig elalszik. Beszélgetésünk így alakult:
- Hol szokta végezni a meditációs gyakorlatokat?
- Az ágyban.
- Mit mond az asszociáció törvénye az ágyról és az alvásról?
- Az ágyról az alvásra asszociálok.
- Hogyan nyilvánul meg az ismétlés törvénye azzal kapcsolatban,
hogy minden este az ágyában alszik?
- Ha minden éjjel ugyanott alszom, akkor arra huzalozom az
agyam, hogy kapcsolja össze az ágyat az alvással.
- Tekintve, hogy a neurális hálózatok az asszociáció és az ismétlés
törvénye szerint formálódnak, nem lehet, hogy olyan neurális háló-
zatok alakultak ki az ön agyában, amelyek szerint az ágy egyenlő az
alvással? Mivel pedig a neurális hálózatok automatikus programok,
amelyeket nap mint nap tudattalanul futtatunk, vajon nem logikus,
hogy amikor ön az ágyában van, akkor a teste (elmeként) arra utasítja
önt, hogy automatikusan és tudattalanul álomba zuhanjon?
- De igen. Azt hiszem, más helyet kell keresnem a meditációhoz!
Nemcsak azt javasoltam neki, hogy ne az ágyban meditáljon,
hanem azt is, hogy az egész hálószobáját kerülje el. Ha az ember
új neurális hálózatot akar kiépíteni, akkor logikus, ha a meditációs
gyakorlatait olyan helyen végzi, amely a növekedést, a megújulást
és az új jövőt szimbolizálja.
Kérlek, ne tekintsd ezt a helyszínt valamiféle kínzókamrának,
ahol meditálnod kell! Az efféle hozzáállás minden erőfeszítéseclet
aláaknázza,
 ENGEDD EL ÖNMAGAD!
w
Akadályozd meg, hogy a külvilág elterelje a figyelmedet! Gon-
doskodj róla, hogy ne vonják el a figyelmed vagy ne szakítsanak félbe
se emberek, se állatok. (Előbbiek esetén egy , Ne zavarj!" feliratú tábla
a segítségedre lehet.) A külvilágból érkező ingereket, amennyire csak

lehetséges, ki kell iktatni, mert azok visszakényszeríthetik elmén-

ket a régi énünkhöz, vagy visszaterelhetik figyelmünket a külvilágra,
különösen az ismert környezeti dolgokra. Kapcsold ki a telefonodat
és a számítógépedet; tudom, hogy ezt nehéz megtenni, de a telefon-
hívások, SMS-ek, üzenetek és e-mailek várhatnak. Tanácsos elkerülni
azt is, hogy a frissen készült kávé vagy a főzés illata betolakodjon
a meditációs térbe. Gondoskodj róla, hogy a szoba huzatmentes és
kellemes hőmérsékletű legyen. Én általában a redőnyt is leengedem.

Zene. A zene hasznos lehet, mindaddig, amíg nem játszunk le

olyan számokat, amelyek valamilyen emléket idéznek fel bennünk, és
elvonják a figyelmünket. Ha én zenét hallgatok, akkor rendszerint lágy,
nyugtató, transzba ringató hangszeres zenét teszek fel, vagy szöveg
nélküli éneket. Ha nem hallgatok zenét, sokszor füldugóval meditálok.

A test előkészítése

Testtartás, testtartás, testtartás. Én teljesen egyenes derékkal

ülök. A gerincem tökéletesen függőleges, nyakam egyenes, a karom
a

és a lábam mozdulatlanul pihen, a testem pedig laza. Mi a helyzet

a fekvőfotellel? Az ágyhoz hasonlóan sokan a fekvőfotelban is elal-
szanak. Az a legjobb, ha egyenes derékkal ülünk egy hagyományos
fotelban, és végtagjaink nem keresztezik egymást. Azzal sincs baj,
ha te inkább a földön szeretsz ülni, törökülésben.

Akadályozd meg, hogya tested elterelje a figyelmedet! Lénye-

gében ,félre kell tennünk" a testet, hogy ne kelljen neki figyelmet
szentelnünk, és nyugodtan tudjunk koncentrálni. Meditáció előtt
menj el a mosdóba. Viselj laza ruhát, vedd le a karórádat. Igyál egy
kis vizet, és legyen a közelben innivaló. Ügyelj arra is, hogy közben
ne törhessen rád az éhség.

A bólogatásról. Ha már a testről van szó, hadd vessek fel egy

olyan dolgot, amely nálad is megjelenhet a medltációs gyakorlat
 A meditációs folyamat
kh

alatt. Hiába ülsz ugyanis egyenes háttal, néha mégis azt veheted
észre, hogy a fejed le akar bukni, mintha el akarnál aludni. Ez jó
jel, ugyanis ilyenkor elindulsz az alfa- és a théta-frekvenciájú agy-
hullámok felé. A tested ahhoz szokott hozzá, hogy fekvő helyzet-
ben vagy, amikor az agyhullámaid lelassulnak. Amikor elkezdesz
bólogatni", a tested el akar bóbiskolni. Kitartó gyakorlással hozzá
tudod szoktatni az agyadat ahhoz, hogy ülő helyzetben is le tudjon
lassulni. A bólogatás előbb-utóbb abbamarad, és a tested kevésbé lesz
hajlamos arra, hogy elaludjon.

A meditáció időpontja

Mikor meditálj? Mint tudod, az agy mindennapos kémiai vál-

tozásai azt eredményezik, hogy reggel, közvetlenül ébredés után,
és este, lefekvés előtt könnyebben hozzáférünk a tudatalattihoz.
Ilyenkor a legjobb meditálni, mert könnyebben kerülünk alfa- vagy
théta-állapotba. Én reggel szeretek meditálni, mindennap nagyjából
ugyanakkor. Ha annyira lelkes vagy, hogy naponta kétszer is szeret-
nél meditálni, reggel és este, akkor gyerünk! Ennek ellenére én azt
javaslom, hogy kezdetben elég naponta egyszer gyakorolni.

Mennyi ideig meditálj? A napi meditációs gyakorlat előtt min-

den alkalommal szánj időt arra, hogy átnézed mindazt, amit előző-
leg papírra vetettél gyakorlandó lépésekkel kapcsolatban — ahogy
a

már mondtam, kezeld úgy a jegyzetedet, mintha a küszöbönálló

utazásod térképe lenne. Hasznos lehet az is, ha újraolvasod a szöveg
egyes részeit — hogy emlékeztessenek rá, mire készülsz -, mielőtt
belefognál a meditációba.
Amíg tanulgatod a meditációt, minden gyakorlat 10-20 perces
indukcióval kezdődik majd. Idővel egyre gyorsabban haladsz azokkal
a lépésekkel, amelyeket már ismersz. Ha már megtanultál mindent,

amit tudni kell, akkor a napi meditációs gyakorlat (indukálással

együtt) általában 40-50 percet fog igénybe venni.
Ha egy adott időpontra végezned kell, állíts be egy órát tíz perccel
azelőttre, hogy be kell fejezned a gyakorlatot. Ez majd figyelmeztet
rá, hogy liamarosan abba kell hagynod a gyakorlást, ezáltal elkerül-
heted, hogy hirtelen fel kelljen kelned, anélkül hogy pontot tennél
 ENGEDD EL ÖNMAGAD!
www

agyakorlat végére. A meditációra pedig hagyj elég időt, hogy ne

kelljen az óra miatt aggódnod. Ugyanis ha meditáció közben az óra
miatt aggodalmaskodsz, akkor nem sikerül felülkerekedned az időn.
Lényegében hamarabb kell majd kelned vagy később kell lefeküdnöd,
hogy napi teendőid között időt szakíthass a meditálásra.

Az elme előkészítése

Parancsolj az egódnak! Őszintén szólva, vannak napok, amikor

foggal-körömmel küzdök az egóm ellen, annyira ragaszkodik hozzá,
hogy ő parancsoljon. Előfordul, hogy reggel elkezdem a gyakorlást, de
az analitikus elmém azon töpreng, melyik repülőjáratot kell elérnem,
mely kollégáimmal és betegeimmel kell találkoznom, milyen cikkeket
és beszámolókat kell megírnom, kiket kell felhívnom, mi dolgom
van ma a gyerekekkel, és még egy csomó hasonló kósza gondolat
ötlik az eszembe. Elkezdek mindenféle előre megjósolható, külső
dolgon gondolkozni. Az elmém, mint a legtöbb más emberé, a jövőt
számítgatja, vagy múltra emlékezik. Ha ez történik, le kell állnom,
a

hogy rajojjek: ezek mind-mind jól ismert asszociációk, és semmi

közük ahhoz, hogya jelen pillanatban teremteni akarok valamit. Ia
veled is ez történik, az a feladatod, hogy meghaladd a szokványos
gondolkodásod kereteit, és belépj a teremtő pillanatba.
Parancsolj a testednek! Ha a tested úgy ugrándozik, mint egy
betöretlen, vad csikó, mert elme akar lenni - fel akar kelni, és csinálni
valamit, vagy egy helyre gondol, ahová a jövőben kell mennie, egy
régi érzelmi élményt idéz fel, amely egy személyhez köthető -, vissza
kell terelned a jelen pillanatba, és el kell lazulnod. Valahányszor így
teszel, egy új elméhez szoktatod a tested, és idővel sikerül betörnöd.
Eddig egy tudattalan elméhez volt kondicionálva, és most neked kell
-
őt átnevelned bánj vele szeretettel, gondozd, és légy kedves hozzál
Végül majd megadja magát neked, a gazdájának. Ne feledd: elszánt-
nak kell lenned, kitartónak, lelkesnek, boldognak, rugalmasnak és
ihletettnek. Ha így teszel], Isten keze felé nyújtod a kezedet.
Kezdjük el...
[2
 TIZEDIK FEJEZET

NYISD KI A TEREMTŐ
ÁLLAPOTHOZ VEZETŐ
AJTÓT!
(Első hét)

Szakmai pályafutásom korai szakaszában elsajátítottam a hipnózis

és az önhipnózis képességét, és végül alkalmaztam is őket. Az egyik

eljárást, amellyel a hipnotizőrök transzállapotba juttatják az embe-

reket, indukálásnak hívják. Egyszerűen megfogalmazva: arra tanítjuk
az embereket, hogyan tudják megváltoztatni az agyhullámaikat.
Ahhoz, hogy valakit hipnotizáljanak, vagy ő hipnotizálja saját magát,
csak annyit kell tenni, hogy a magas vagy közepes frekvenciájú béta-
hullámoktáól eljusson az ellazultabb alfa- vagy théta- állapotba. Ezért
a meditáció és az önhipnózis hasonló dolog.
Az indukálást bevehettem volna az előkészületek közé is, hiszen
ez készít fel, hogy koherens agyhullámállapotba kerüljünk, ami el-
engedhetetlen a meditációhoz. Az indukálás elsajátításával szilárd
alapokra helyezhetjük hamarosan megtanulandó meditációs gya-
a

korlatot. A többi előkészülettel ellentétben azonban - mint például

a telefon kikapcsolása, kutya/macska átvitele egy másik szobába — az

Iulnukálás már a gyakorlat része, alyannyira, hogy először ezt a lépést kell
elsajátítanod, és ezzel hudítasz majd minden egyes alkalonnnul.
 ENGEDD EL ÖNMAGAD!
www

Az esetleges félreértések elkerülése végett: az indukálás után nem

kerülsz olyan állapotba, amilyennek a szórakoztatóipar a hipnotikus
transzot félrevezető módon ábrázolni szokta. Tökéletesen észnél
leszel, és végig tudod csinálni a folyamat összes lépését, amelyekről
a következő három fejezetben olvashatsz.

ELső LÉPÉS: INDUKCIÓ

Indukálás — Nyisd ki a teremtő állapothoz vezető ajtót!

Arra kérlek, hogy gyakorold kitartóan az indukálást legalább egy
héten át mindennap, de akár tovább is, ha szükségét érzed. Ne feledd,
hogy ez az eljárás fogja kitölteni minden egyes meditációs gyakor-
latod első húsz percét. Alaposan meg kell tehát ismerkedned vele,
és hozzá kell szoknod, vagyis nem érdemes elkapkodni. Az a célod,

hogy ,jelen legyél".

Az indukálás előkészületei. korábban már tárgyalt előké-
A

születek mellett hadd javasoljak még pár további dolgot. Először

is ülj egyenes háttal, és csukd be a szemed. Ezáltal blokkolsz egy
csomó, külvilágból érkező érzékszervi információt, és az agyhullá-
maid frekvenciája csökkenni kezd, vagyis közelebb kerülsz az elérni
kívánt alfa-állapothoz. Azután add át magad, maradj a jelenben,
és szeresd magad eléggé ahhoz, hogy végig tudd csinálni az egész
folyamatot. Lehet, hogy úgy érzed majd, a halk, megnyugtató zene
segít magas frekvenciájú bétából alfába jutni, bár ehhez nem feltét-
lenül szükségesek a hangok.
Indukálási technikák. Az indukciós eljárásoknak számos, egy-
máshoz hasonló változata létezik. Mindegy, hogy a testrészekre Össz-
pontosító vagy a vízszintemelkedéses indukálást alkalmazod, a kettől
váltogatod az egyes napokon, vagy valamilyen más, régebbrőlísmert
módszert alkalmazol, esetleg egy egészen újat fejlesztesz ki magadnak,
Csak az számít, hogy az analitikus béta-állapotból a szenzoros al-
fába kerülj, és a testedre koncentrálj, amely nem más, mint az ár tu-
dattalan elme és operációs rendszer, amelyben végre tudod hajtani
a kívánt változásokat.
 Nyisd ki a teremtő óllopothoz vezető ojtót!

Áttekintés A testrészekre összpontosító indukálás

Az egyik indukálási technika elsőre talán ellentmondásosnak tűn-
het - ennél az eljárásnál ugyanis figyelmünket a testünkre és a kör-
nyezetünkre összpontosítjuk. A test és a környezet Nagy Hármas a

két tagja, amelyeken felül akarunk kerekedni, ám ebben az esetben

urai vagyunk a rájuk irányuló gondolatainknak.
Miért kívánatos a testre koncentrálni? Ne feledd: a test és a tudat-
alatti össze van olvadva. Ezért amikor erősen figyelünk a testünkre
és a testtel kapcsolatos érzésekre, akkor belépünk a tudatalattiba.
Benne vagyunk abban az operációs rendszerben, amelyről már oly
sokat beszéltünk. Az indukálás eszköz, amelynek segítségével hoz-
záférhetünk ehhez a rendszerhez.
A kisagy feladata, hogy felmérje a különböző testrészeink vi-
szonyát a testhez és egymáshoz. Ezért ennél az indukciónál, amikor
figyelmünket a térben elhelyezkedő testünk különböző részeire, il-
letve a térben elhelyezkedő testünk körüli térre összpontosítjuk,
a kisagy ezen funkcióját használjuk ki. És mivel a kisagy a tudatalatti

székhelye, amikor figyelmünket arra összpontosítjuk, hogy a testünk

hol helyezkedik el a térben, hozzáférünk a tudatalattinkhoz, és ki-
kerüljük a gondolkodó agyat.
Mi több, az indukálás azáltal, hogy érző/érzékelő módra állítja át
az embert, kikapcsolja az analitikus elmét. Az érzelem a test nyelve,
a test pedig maga a tudatalatti, ezért az indukálás lehetővé teszi,

hogy a test természetes nyelvén értelmezzük és változtassuk meg az

operációs rendszer nyelvezetét. Más szavakkal: ha a figyelmünket
a testünk különböző részeire összpontosítjuk, kevesebbet fogunk

gondolkodni, kevesebbet analizáljuk a múltat és a jövőt, és egészen

-
inás figyelemtartományt fogunk be beszűkült rögeszméink helyett
kreatívvá és nyitottá válunk -, így bétából alfába kerülünk.
Mindeközben beszűkült tudatállapotunk egyre tágul, és magába
foglalja az egész testet, majd a körülötte levő teret is. buddhisták ezt
A

nyitott fókusznak hívják, és akkor következik be, amikor az agyhullá-

mok természetes módon rendezetté válnak és szinkronba kerülnek
egymással! A nyitott fókusz új, rendkívül koherens jelet eredményez,
ami lehetővé teszi, hogy azok az agyterületek, amelyek addig nem
korumunlkáltak a többi agyterülettel, most megtegyék. Eitől képessé
 ENGEDD EL ÖNMAGAD!
www

válunk rá, hogy az énünk hihetetlenül koherens jelet bocsásson ki.

Ez az MRI-felvételen is megjelenik; de nem ez a lényeg, hanem az,
hogy érezni fogjuk, mennyivel világosabbak és koncentráltabbak így
a gondolataink, a szándékaink és az érzéseink.

Testrészekre összpontosító indukálás - Útmutató"

Ennél gyakorlatnál konkrétan a tested térbeli elhelyezkedésére,
a

helyzetére kell összpontosítanod. Kezdd például azzal, hogy a fejed

helyzetére gondolsz; a fejtetőtől kezdd, és lassan haladj lefelé. Aho-
gyan testrészről testrészre haladsz, érezd és tudatosítsd azt a teret,
amelyet egyenként betöltenek. Érezd is a betöltött tér sűrűségét, súlyát
(nehézségét) vagy térfogatát. Először a fejtetődre összpontosíts, aztán
az orrodra, a füledre és így tovább, haladj egyre lejjebb a testeden,
mígnem elérsz a talpadhoz. Eközben változásokat fogsz észrevenni.
A gyakorlat kulcsa ez a testrészről testrészre vándorlás és a térben
elfoglalt tér észlelése.
Ezután tudatosítsd testedet körülvevő területet és az általa el-
a

foglalt teret. Ha képes vagy érezni ezt a teret a tested körül, akkora fi-
gyelmed hosszabb ideig összpontosul a testedre. Immár nem a tes-
ted vagy, hanem valami nagyobb dolog. Ezáltal egyre inkább elme
leszel, mint test.
Végül összpontosíts arra a területre, amelyet a szoba foglal cl
a térben. Érezd a térfogatát. Ez az pont, amikor az agyad elkezdi
a

lecserélni rendezetlen hullámmintáit kiegyensúlyozottabb, rende-

zettebb mintákra.

Magyarázat
A gondolkodásbeli változások mérhetők, a gondolati minták LEG-
vel megfigyelhetők, így nyomon tudjuk követni, hogyan változik
a béta-frekvenciájú hullámtevékenység alfára. Mindazonáltal nem
az a célunk, hogy egyszerűen csak eljussunk egy bármiféle alfa-
állapotba; nagyon koherens, rendezett alfa-állapotot kívánunk el-
érni. Ezért koncentrálunk először a testünkre és a térben elfoglali

"
(iz a rövid változat, A teljes változatot lásd azA függelékben.
 Nyisd ki a teremtő állapothoz vezető ajtót!

helyzetére, majd figyelmünket kiterjesztjük az egyes testrészekről

a testet körülvevő tér térfogatára vagy felületére, végül pedig az egész
helyiségre. Ha érezni tudjuk a tér sűrűségét, ha észre tudjuk venni
és oda tudunk figyelni rá, akkor természetes módon kerülünk át
a gondolkodás állapotából az érzés állapotába. Ilyenkor lehetetlen
fenntartani a magas frekvenciájú béta-állapotot, amelyet a túlélési
mód és a túlkoncentráltság jellemez.

Vízszintemelkedéses indukció"

Hasonlóan jól használható indukciós technika az is, amikor elkép-

zeljük, hogy víz áramlik be abba a helyiségbe, ahol ülünk, és lassan
emelkedni kezd. Figyeld meg (érezd) a szoba térbeli elhelyezkedését
és a víz által elfoglalt teret. A víz először csak a lábadat borítja el;
azután felemelkedik a lábszáradon a térdedig; túlcsordul a térde-
den és belefolyik az öledbe; tovább hullámzik felfelé hasadon és a

a mellkasodon, elborítja a karodat, és már a nyakadig ér... a víz ellepi

az állad, a szád, és összezárul a fejed fölött... végül betölti az egész
szobát. Vannak, akik nem szívesen képzelik el, hogy teljesen a víz
alatt vannak, mások viszont megnyugtatóan meleg és hívogató ér-
zésnek tartják.

ú ő
ELSŐ HÉT
MEDITÁCIÓS ÚTMUTATÓ

Emlékeztetőül: az első heti meditáció során az a feladatod, hogy az

Indukciós technikát gyakorold. Ha saját kezűleg veszed fel az indu-
kálást valamilyen hanghordozóra, akkor ügyelj rá, hogy megismételd
azokat a kérdéseket, amelyeket az irányított indukálásról szóló rész-
ben adok meg, a függelékben, különös tekintettel az olyan szavakra
és kifejezésekre, mint érzékelni, észrevenni, érezni, tudatosítani, észlelni

Eza rövid változat, A teljes változatot lásd az B függelékben.

 ENGEDD EL ÖNMAGAD!
WV

és figyelni. Az olyan szavak, mint a térfogat, sűírűség, a tér felülete és

hasonlók szintén segítenek a megfigyelésre összpontosítani.
Ne akarj egyik részről gyorsan a másikra ugrani; hagyj elég időt
(20-30 másodpercet), amíg az érzékszervi benyomások és érzések
tényleg kialakulnak az egyes testrészeidben. Nagyjából húsz perc-
re van szükség ahhoz, hogy eljuss a fejtetőtől a talpig (testrészekre
összpontosító indukálás esetén), vagy fordítva, a talptól a fejtetőig
(a vízszintemelkedéses indukciónál). Ha már járatos vagy a medi-
tációban, akkor kétségkívül egyetértesz abban, hogy egy idő után
az ember időérzékelése teljesen eltűnik, miközben agyhullámainak
frekvenciája egyre csökken, és eljut a nyugodt, ellazult alfa-állapot-
ba, ahol a belső világ valóságosabb, mint a külső.

]
1
AN
 2

TIZENEGYEDIK FEJEZET
wwp

FEJLESZD VISSZA
AZT A SZOKÁST, HOGY
ÖNMAGAD VAGY!
(Második héz)

A második héten jön el az ideje, hogy újabb három lépéssel közelebb

kerülj ahhoz, hogy leszokj önmagadról. Ez a három lépés a felismerés,
a beismerés és kimondás, végül a megadás. Először olvasd végig mindhá-
rom lépést, és válaszolj kapcsolódó kérdésekre. Azután szánj legalább
a

egy hetet arra, hogy mindennap tartasz egy meditációs gyakorlatot,

amelyet az indukálással kezdesz, majd rátérsz a három új lépésre. Ter-
mészetesen ha úgy érzed, hogy egy hétnél több időre van szükséged
ahhoz, hogy magabiztosnak érezd magad ebben, az is rendben van.

MÁSODIK LÉPÉS: FELISMERÉS

Felismerés - A probléma azonosítása

Bármiféle problémaelhárítás első lépése szükségszerűen az, hogy ki-
derítjük, mi az, ami jelenleg nem működik. Tudnunk kell, mi a prob-
léma, imajd nevén kell neveznünk, hogy hatalmunk legyen fölötte.
 ENGEDD EL ÖNMAGAD!
kh A

Azok közül, akiknek halálközeli élményben volt részük, sokan

beszámolnak egy olyan tapasztalatról, amelyben, mintha egy film
pergett volna a szemük előtt, újra látták az egész életüket, minden
nyílt és rejtett cselekedetüket, kimutatott és elfojtott érzéseiket,
nyilvános és titkos gondolataikat, valamint tudatos és tudattalan
hozzáállásukat. Látták, kik voltak, és azt ís, hogy a gondolataik,
szavaik és tetteik hogyan befolyásoltak mindent és mindenkit éle-
tük során. A későbbiekben általában azt is elmondják, hogy ezáltal
jobban megismerték önmagukat, és a jövőben jobban szeretnék élni
az életüket. Ennek eredményeképpen új lehetőségeket vesznek észre,
és mindenben megtalálják a jobb választási lehetőséget. Mivel tár-
gyilagosan, kívülről látták magukat, most már tudják, mi az, amit
meg akarnak változtatni.
A felismerés olyan, mintha az ember mindennap áttekintené az
egész életét. Mivel az agyunkban minden megvan, ami ahhoz szük-
séges, hogy észrevegyük, kik és milyenek vagyunk, tarthatunk ilyen
önvizsgálatot, mielőtt halálra kerülne sor, hiszen ezáltal lényegében
a

újjászületünk. Ez a gyakorlat, ez a fajta éberség segít felülemelkedni

azon, ami egyébként az agy és a test eleve elrendelt végzete lenne -
hogy automatikus, beidegződött programok taszítsák rabszolgasorba
az elmét, és kémiailag kondicionált, emlékezetünkbe vésődött érzel-
mek uralják a testet.
Csak akkor tudunk felébredni ebből az álomból, ha valódi tu-
datosságra és éberségre teszünk szert. Csendessé, mozdulatlanná,
türelmessé és nyugodttá kell válnunk, hogy észrevegyük régi énünk
szokásait, és felszabadítsuk szubjektív tudatunkat az agyonhasznált
attitűdök és szélsőséges érzelmi állapotok uralma alól. Már nem le-
szünk ugyanaz az elme, mert elkezdjük kiszabadítani magunkat az
önmagában elmerült ego narcisztikus természetének láncaiból. És ha
már a külső megfigyelő éber tekintetével látjuk, kik voltunk eddig,
akkor még inkább vágyunk majd az életre, mert őszintén akarjuk,
hogy másnap még nagyobb változást érjünk el. .

A szemlélődés és az önvizsgálat fejlesztésével azt a képességet

fejlesztjük magunkban, hogy külön tudjuk választani a tudatunkitt
azoktól a tudattalan programoktól, amelyek a régi énünket megliatá-
rozták. Ha tudatunkat a régi énünktről arra irányítjuk, hogy régi énünk
megfigyelőjévé válunk, akkor meglazulnak azok a kötelékek, amelyek
 Fejleszd vissza azt a szokást, hogy önmagad vagy!

a régi énünkhöz kapcsolnak minket. Amikor pedig metakogníció a

segítségével (ez homloklebeny azon képessége, hogy meg tudja fi-

a

gyelni, kik vagyunk) először ismerjük fel, kik voltunk eddig, tudatunk
többé nem merül el a tudattalanul futó programokban; elkezdjük
tudatosítani magunkban azt, ami eddig tudattalan volt. Ezek a sze-
mélyiségváltozáshoz vezető út első lépései.

Kezdd el megvizsgálni az eddigi életedet!

Ha fel akarod tárni régi, megváltoztatni kívánt személyiséged voná-

sait, akkor fel kell tenned magadnak pár , homloklebeny-kérdést",

NN v

Íráslehetőség
Szakíts időt arra, hogy felteszel magadnak ilyen és ehhez hasonló kér-
déseket, amelyek megfordulnak a fejedben. Válaszaidat írd le!

s
Milyen ember voltam eddig?
s
Milyennek mutatom magama külvilág felé? (Milyen
a,résem" egyik oldala?)
s
Milyen vagyok valójában belül? (Milyen a ,résem" másik
oldala?)
s Van olyan érzés, amit mindennap érzek - sőt küzdök vele —,

mindig, újra meg újra?

s.
Milyennek jellemeznének a legközelebbi barátaim és
a családtagjaim?
s Van bennem valami, amit elrejtek a többi ember elől?

s A személyiségem mely vonásait kell fejlesztenem?

s Mi az első dolog, amit a leginkább szeretnék

megváltoztatni magamban?

N
 ENGEDD EL ÖNMAGAD!

Válassz egy érzelmet, amelyet törölni akarsz!

Most pedig válassz ki egy gyötrő érzelmi állapotot és egy korlátozott
mentális állapotot - egy régi szokásodat, amelyet ki akarsz törölni.
(Az alábbi példák segítenek, hogyan fogj hozzá.) Mivel memorizált a

érzelmek ahhoz szoktatják a testet, hogy átvegye az elme szerepét,

ezek az önkorlátozó érzelmeka felelősek az automatizált gondolatai-
dért, amelyek megteremtik a beállítódásodat, amely kihat a korlátolt
meggyőződéseidre (az emberekhez és dolgokhoz fűződő kapcsolata-
idban betöltött szerepre), amely hozzájárul a személyes észrevétele-
idhez. Az alább felsorolt érzelmek mindegyike a túlélési vegyületek
termelődésére vezethető vissza, és az ego uralmát erősíti.

Íráslehetőség
Válassz ki egy érzelmet, amely nagy szerepet játszik abban, hogy ki
vagy (választhatsz olyat is, ami nem szerepel az alábbi listában), és ame-
lyet ki akarsz törölni az emlékezetedből. Ne feledd, hogy ez a szó nagy
jelentőséggel bír számodra, mert olyan érzést ír le, amelyet jól ismersz.
Megváltoztatni kívánt éned egyik vonása. Azt javaslom, hogy jegyezd fel
a választott érzelmet, mert nemcsak most, de a következő lépésekben

is dolgozni fogsz vele.

Néhány példa a túlélési érzelmekre

Pa

Bizonytalanság Szégyen Szomorúság

Gyűlölet Szorongás Undor
ítélkezés Sajnálkozás Irigység
Áldozatszerep Szenvedés Harag
Aggódás Frusztráció Neheztelés
Bűntudat Félelem Értéktelenség
Depresszió Mohóság Nélkülözés

l A j

A legtöbben, amikor meglátják a listát, azt kérdezik: , Választha-

tok többet is?" Fontos, hogy először egyszerre csak egy érzelemmel
 Fejleszd vissza azt a szokást, hogy önmagad vagy!

dolgozzunk. Egyébként is mind összeköttetésben vannak egymással

neurológiai és kémiai értelemben. Észrevetted például, hogy amikor
dühös vagy, akkor frusztrált leszel; ha frusztrált vagy, gyűlölködni
kezdesz; ha gyűlölködsz, ítélkezel; ha ítélkezel, irigy vagy; ha irigy
vagy, bizonytalannak érzed magad; ha bizonytalan vagy, versengeni
akarsz; ha versengesz, önző vagy? Az összes ilyen érzelmet ugyan-
azoknaka túlélési vegyületeknek a kombinációja adja, ezért hoznak
létre hasonló mentális állapotokat.
Másfelől viszont ugyanez igaz az emelkedett érzelmekre és men-
tális állapotokra is. Amikor boldog vagy, akkor szeretsz; amikor sze-
retsz, szabadnak érzed magad; amikor szabad vagy, ihletett vagy; ha
ihletett vagy, kreatív vagy; ha kreatív vagy, kalandvágyó vagy... és így
tovább. Az összes ilyen érzelmet különféle kémiai vegyületek okozzák,
és ezek befolyásolják aztán gondolkodásunkat és viselkedésünket.
Tegyük fel például, hogy a dühöt választod mint visszatérő ér-
zelmet, amellyel dolgozni akarsz. Amint kezded kitörölni a dühöt,
az összes többi önkorlátozó érzelem is fokozatosan csökkenni kezd
benned. Ha csökken a dühöd, kevésbé leszel frusztrált, gyűlölettel
teli, ítélkező, irigy és így tovább.
A jó hír az, hogy most már elkezdted arra idomítani a tested,
hogy ne működjön tovább tudattalan elmeként. Következésképpen
amint megváltoztatsz egy ilyen pusztító érzelmi állapotot, a test
kevésbé lesz hajlamos rá, hogy kontrol! nélkül éljen, és számos más
személyiségvonásodat is meg fogod változtatni.

Figyeld meg, milyen érzést okoz

a nemkívánatos érzelem a testedben!

Csukd be a szemed, és gondolj arra, milyen érzés megélni ezt a konk-

rét érzelmet. Ha meg tudod figyelni, ahogy az érzelem eluralkodik
"

rajtad, koncentrálj arra, hogy milyen érzést okoz a testedben. Minden

érzelemhez tartozik egy testi érzés. Tudatosítsd magadban az összes
fizikai jelet. Kimelegedsz, kipirulsz, leeresztesz, ingerült leszel, ideges,
gyönge vagy feszült? Vizsgáld végig a testedet az elméddel, és figyeld
meg, tested mely részén jelentkezik az érzés. (Ha nem érzel semmit
a testedben, rendben van; csak ne feledd, mit akarsz megváltoztatni

magadban! A megílgyelésedtől pereről percre változni fog.)

 ENGEDD EL ÖNMAGAD!
www

Most pedig ismerd meg alaposan a tested jelenlegi állapotát.

Változott a légzésed? Türelmetlennek érzed magad? Fizikai fájdalmat
érzel? Ha igen, amennyiben ehhez a fájdalomhoz valamilyen érze-
lem társulna, mi lenne az? Egyszerűen csak vedd észre, mi történik
a testedben, és ne próbálj elmenekülni előle. Maradj vele! Ez a sok
különféle testi érzés egyetlen érzelemmé áll össze, ha megnevezed
őket — haraggá, félelemmé, szomorúsággá vagy amiről éppen szó
van. Foglalkozz tehát ezekkel a testi érzésekkel, amelyek létrehozzák
benned azt az érzelmet, amelyet ki akarsz törölni az emlékezetedből.
Hagyd, hogy teljesen eluralkodjon rajtad az érzés, és ne engedd,
hogy bárki vagy bármi elvonja róla a figyelmed. Semmit ne próbálj
tenni ellene. Egész életedben szinte mást sem csináltál, mint mene-
kültél ettől az érzéstől. Minden eszközt felhasználtál, hogy megpró-
báld távol tartani magadtól. Most maradj meg az érzelem mellett, és
érezd energiaként a testedben!
Ez az érzelem eddig arra ösztönzött, hogy a környezetedben
mindent arra használj fel, hogy az identitásodat alakítgasd általa. Ez
az érzés az oka, hogy a külvilágnak szóló eszménykép kialakításával
foglalkoztál a saját, belső eszményképed helyett.
Ez az érzés az, ami valójában vagy. Fogadd el! Ez a személyiséged
sok-sok memorizált maszkjának egyike. Az egész úgy kezdődött, hogy
egy eseménnyel kapcsolatban egy érzelmi reakció alakult ki benned,
amely megmaradt, és hangulat lett belőle, majd kedély, végül szemé-
lyiségvonás. Ez az érzelem önmagad emléke. Semmi köze a jövőhöz.
Csak azért ragaszkodsz hozzá, mert mentálisan és fizikailag megra-
gadtál a múltadban. Ha az érzelem a tapasztalat végterméke, akkor
azáltal, hogy mindennap kialakul benned ugyanaz az érzelem, az!
hiteted el a testeddel, hogy a külső világod állandó és változatlan.
Ha pedig a tested ahhoz szoktatod, hogy ugyanazokat a környezet!
körülményeket tapasztalja meg újra és újra, akkor soha nem leszel
képes a változásra és a fejlődésre. Mindaddig, amíg ez az érzelem
vezérli mindennapjaidat, a gondolataid megrekednek a múltban.
a

Határozd meg az érzelemhez kapcsolódó mentális állapotodat!

Tedd fel magadnak ezt az egyszerű kérdést: , Hogyan gondolkodom,
amikor így érzem magam?"
 Fejleszd vissza azt a szokást, hogy önmagad vagy!

Tegyük fel, hogy az egyik személyiségvonásod, amit meg akarsz

változtatni, a harag. Kérdezd meg magadtól: , Milyen vagyok, amikor
haragot érzek?" A válaszod erre mondjuk az lesz, hogy gyűlölködöm
vagy uralkodni akarok vagy önző vagyok. Ugyanígy, ha a félelmen
akarsz felülkerekedni, akkor lehet, hogy a letaglózottság, a szorongás
és az elkeseredettség érzésével kell foglalkoznod. A szenvedés oda
vezethet, hogy áldozatnak érzed magad, depressziós leszel és lusta,
neheztelés és szűkölködés támad benned.
Most pedig tudatosítsd vagy idézd fel magadban, hogy milye-
nek a gondolataid, amikor ez az érzés van benned. Milyen mentális
állapotot táplál ez az érzelem? Ez az érzés kihat minden tettedre.
A mentális állapotok azt az attitűdöt képviselik, amelyet a testben le-
horgonyzott, tudat alatti, memorizált emlékek váltanak ki. Az attitűd
olyan gondolatok sorozata, amelyek egy bizonyos érzéshez kötődnek,
és fordítva. Ismét gondolkodás-érzés, érzés-gondolkodás visszatérő
a

körforgásáról van szó. Ezért meg kell határoznod, mi az az idegrend-

szeri szokás, amelyet ez a konkrét érzelmi függőség vált ki benned.

1
j
Mé

Íráslehetőség
Tudatosítsd magadban, hogyan gondolkodsz (vagyis milyen a mentális
állapotod), amikor megváltoztatni kívánt érzelmet tapasztalod. Válasz-
a

thatsz az alábbi listáról, de hozzátehetsz olyasmit is, ami nem szerepel

a listán. Választásod nyilván korábban azonosított, nemkívánatos érzel-
a

men alapul, de természetes, hogy az ember egyszerre többféle mentális

állapotba kerül egy olyan érzelem miatt, amely hátráltatja őt. Írj fel tehát
egy-két állapotot, amelyben magadra ismersz; a következő lépésekben
ezekkel fogsz dolgozni!

Korlátozó mentális állapotok:

Versengés Nélkülözés Uralomvágy
Túlterheltség Túlzásba vitt szellemi Félrevezetés
. tevékenység
Panaszkodás Önelégültség
Önhittség
Hibáztatás Félénkség, visszahúzódás, Drámázás
befelé fordulás
 ENGEDD EL ÖNMAGAD!
ho
Zavarodottság Figyelemhajhászás Sietség
Szétszórtság Önbizalomhiány vagy Sóvárgás
-túltengés
Önsajnálat Lustaság Egoizmus
Elkeseredettség Tisztességtelenség Érzékenység/
érzéketlenség
A legtöbb tetted, döntésed és viselkedésformád ennek az érzelemnek
felel meg. Következésképpen előre kiszámítható rutinviselkedést produ-
kálsz. Szó sem lehet új jövőről, csak múlt folytatásáról. Ideje megszaba-
a

dulnod a sötét szemüvegtől, és az életet múlt szűrője nélkül szemlélni.

a

Az a feladatod, hogy megőrizd magadban ezt az érzelmi attitűdöt, anélkül

hogy a megfigyelésen kívül bármit megpróbálnál tenni ellene.

l A ]

Íme, sikerült azonosítanod egy nemkívánatos érzelmet és az

annak megfelelő mentális állapotot, amelyet ki akarsz törölni me- a

móriádból. De ne feledd, hátravan még pár lépés, mielőtt teljesen

összeállna a napi meditációs gyakorlatod...

HARMADIK LÉPÉS: BEISMERÉS ÉS KIMONDÁS

Beismerés - Vállald a valódi éned, ne pedig azt,

amit másoknak mutatsz!
Ha hagyod, hogy sebezhető legyél, túljutsz az érzékek birodalmán,
és belépsz az egyetemes tudat világába, amelynek az életed is kö-
szönheted. Kapcsolatot alakítasz ki ezzel a felsőbb intelligenciával;
tudtára adod, ki voltál eddig, mit akarsz megváltoztatni magadban,
és beismered előtte, amit eddig rejtegettél.

Valószínűleg az egyik legnagyobb emberi kihívás, hogy beismer-

jük, kik vagyunk valójában, milyen hibákat követtünk el a múltban,
és hogy megpróbáljuk ilyennek elfogadtatni magunkat. €mlékezz csak
vissza, hogy érezted magad, amikor valamit be kellett vallanod a szíl-
leidnek, egy tanárodnak vagy egy barátodnak. Vajon felnőttkorodra
eltűnt belőled a bűntudat, a szégyen és a harag érzése? Valószínűleg
ma is tapasztalod őket, csak esetleg olyan erőteljesek.
 Fejleszd vissza azt a szakást, hagy önmagad vagy!

A harmadik lépés teljesítését az teszi lehetővé, hogy hibáinkat

és kudarcainkat nem egy hozzánk hasonlóan esendő emberi lény-
nek, hanem egy felsőbb hatalomnak kel! bevallanunk. Amikor tehát
vallomást teszünk önmagunknak és ennek a felsőbb hatalomnak,
akkor nincs:

Büntetés
Ítélkezés
Manipuláció
Érzelmi elhagyatottság
Hibáztatás
Bűnlajstrom
Elutasítás
Szeretetvesztés
Kárhozat
Kiközösítés
Megtorlás

Ezek mind egy régi istenképre vezethetők vissza, amely idővel

egy bizonytalan emberke képévé zsugorodott, akit saját magán kívül
semmi más nem érdekel, és teljesen el van merülve az olyan fogal-
makban, mint jó és rossz, helyes és helytelen, pozitív és negatív, siker
és kudarc, szeretet és gyűlölet, menny és pokol, öröm és fájdalom,
félelem és még több félelem. Ezzel hagyományos modellel kell fog-
a

lalkoznunk, mert ebbe a tudatba egy új tudattal tudunk csak belépni.

Nevezhetjük ezt a rejtélyt úgy is, hogy belső intelligencia, csí, isteni
elme, szellem, a kvantum, életerő, végtelen elme, a
megfigyelő, egyetemes
intelligencia, kvantunnnező, láthatatlan erő, anyai-apai élet, kozmikus
a

energia vagy felsőbb hatalom. Mindegy, milyen névvel illetjük, csak

az számít, hogy észrevegyük ezt a végtelen energiaforrást magunk-
ban és magunk körül, hiszen egész életünkben belőle merítünk és
teremtünk.
Ez a céltudatosság és a feltétlen szeretet energiája. Lehetetlen
számára, hogy bármit vagy bárkit megbüntessen, elítéljen, megfé-
lemlítsen vagy száműzzön, hiszen ezeket önmagával tenné meg.
Csak adni képes, szeretettel, együttérzéssel és megértéssel. Már
mindent tud rólad (reked kell erőfeszítést tenned, hogy megismerd őt,
 ENGEDD EL ÖNMAGAD!

és kapcsolatot alakíts ki vele). Azóta figyel téged, amióta megszülettél.

A része, a kiterjedése vagy.
Reménykedve, türelmesen és csodálatban vár... csak azt akarja,
hogy boldog légy. És ha neked az szerez örömet, hogy boldogtalan
vagy, hát rendben van. Ennyire szeret téged.
Ez a láthatatlan, önszervező mező annyira bölcs, hogy bölcsessége
meghaladja a megértést, hiszen egy kapcsolatokkal átszőtt energiahá-
lózaton keresztül létezik, amely a tér és az idő minden dimenziójába
kiterjed, beleértve a jelent, múltat és a jövőt is. Az örökkévalóság
a

óta megjegyez minden egyes gondolatot, vágyat, álmot, élményt,

bölcsességet, fejlődést és tudást. Nem más, mint egy hatalmas, anyag-
talan, többdimenziós információmező. Jóval többet , tud" nálad és
nálam (még akkor is, ha mi azt hisszük, mindent tudunk). Energiája
sokfrekvenciás rádióhullámhoz hasonlítható; és a rádióhullámokhoz
hasonlóan itt is minden frekvencia információt hordoz. Molekuláris
szinten az élet egésze vibrál, lélegzik, táncol, reszket és élettel van
tele; tudatos szándékainkat tökéletesen befogadja, és hagyja magát
formálni általuk.
Tegyük fel például, hogy leginkább boldogságra vágysz. Ezt kéred
tehát az univerzumtól nap mint nap. A szenvedés azonban már olyan
mélyen a létállapotodba vésődött, hogy egész nap csak nyafogsz,
másokat hibáztatsz azért, ahogyan érzed magad, kifogásokat kerescl
magadnak, és önsajnálatba merülve járkálsz fel és alá. Ugye, látod,
hogy hiába mondod azt, hogy a boldogság az, amire szükséged van, ha
közben azt mutatod, hogy áldozat vagy. Elméd és tested szemben áll
egymással. Az egyik percben még egy bizonyos módon gondolkodsz,
a nap hátralevő részében pedig valaki egészen más vagy. Nem lenne

egyszerűbb, ha szerényen és őszintén beismernéd, mit rejtegettél

eddig, és mit akarsz megváltoztatni magadban, megszüntetve ezállal
a szükségtelen fájdalmat és szenvedést, mielőtt még megteremle-
néd az ezeknek megfelelő élményeket a valóságodban? A változás
szempontjából sokkal célravezetőbb, ha egy rövid időre kiürcsíted
és félreteszed régi, megszokott személyiségedet, és a végtelen ajtaján
kopogtatsz, az öröm és a hódolat állapotában, mint ha hagyod, hogy
személyiségedet szétzilálja végzeted, amelyet te magad teremtettél
a

tulajdon léteddel. Sokkal jobb boldogan változni, mint szenvedve,

 Fejleszd vissza azt a szokást, hogy önmagad vagy!

j
" j

Íráslehetőség
Most pedig csukd be a szemed, és maradj mozdulatlan. Nézz bele mélyen
ennek az elmének a végtelenségébe (a saját végtelenségedbe), és mondd
el neki, ki voltál eddig. Építs ki kapcsolatot ezzel a felsőbb tudatossággal,
-
amelytől az életet kapod beszélj hozzá őszintén, befelé fordulva. Oszd
meg vele azokat a történeteket, amelyeket magadban hurcolsz. Ha leírod,
ami eszedbe jut, az még hasznodra lesz a következő lépéseknél.

Néhány példa arra, mi mindent vallhatsz be

a felsőbb hatalomnak:

e
——
Félek beleszeretni valakibe, mert az annyira tud fájni.

. Vidámnak tettetem magam, de belül szenvedek, mert

magányos vagyok.
. Nem akarom, hogy bárki megtudja, hogy bűntudatot
érzek, ezért inkább hazudok magamról.
. Hazudok az embereknek, hogy tetsszem nekik, és ne
érezzem, hogy magányos vagyok és nem szeret senki.
e
—. Képtelen vagyok abbahagyni az önsajnálatot. Egész nap
ebben az állapotban gondolkodom, cselekszem és érzek,
mert fogalmam sincs, milyen más érzéseim lehetnének.

s Életem nagy részét kudarcként éltem meg, ezért rendkívül

——

keményen dolgozoma sikerért.

Szánj néhány percet arra, hogy átnézed, miket írtál, és mit akarsz
még elmondani ennek a felsőbb hatalomnak.

] A !

Kimondás - Foglald szavakba az önkorlátozó érzelmeket!

A meditációs gyakorlat ezen szakaszában konkrétan és hangosan

kimondjuk, milyenek voltunk eddig, és mit rejtegettünk eddig ma-
gunkból. Elmondjuk magunkról az igazat, félretesszük a múltat, és
hezárjuk a rést aközött, aklnek látszunk és ak] valójában vagyunk.
 ENGEDD EL ÖNMAGAD!
hoz

Előbújunk a maszk mögül, és felhagyunk az állandó erőfeszítéssel,

hogy valaki más próbáljunk lenni. Azáltal, hogy hangosan kimond-
juk magunkról az igazat, letépjük érzelmi láncainkat, és szakítunk
minden megállapodással, ráutaltsággal, ragaszkodással, kötelékkel
és függőséggel, amely a külvilághoz köt minket.
Világszerte tartott workshopjaimon ez a lépés bizonyul a legnehe-
zebbnek. Senki nem akarja, hogy kiderüljön róla, milyen valójában.
Fenn akarják tartani a látszatot. Ahogyan azonban már megtanulhat-
tad, ennek a képnek az állandó fenntartása óriási energiát emészt fel.
Ez az a pillanat, amikor végre fel tudod szabadítani ezt az energiát.
És ne feledd: mivel az érzelem nem más, mint energia mozgás
közben, minden, amit valaha tapasztaltál és amivel valaha kap-
csolatban álltál a külvilágból, energiával teli érzelemmel párosul.
Lényegében egy időn és téren túli energia köt össze az emberekkel,
dolgokkal és helyekkel. Így emlékezel szüntelenül önmagadra mint
személyiséggel rendelkező egóra, miközben érzelmileg azonosulsz
életed külső dolgaival, és hozzájuk láncolod magad.
Ha például gyűlölsz valakit, akkor a gyűlölet érzelmileg hozzá-
láncol az illetőhöz. Ez az érzelmi kötelék szolgáltatja azt az energiát,
amely ezt az embert a közeledben tartja, hogy érezhesd a gyűlöletet,
és így megerősítsd a személyiséged egyik vonását. Más szavakkal: ezt
a személyt használod arra, hogy fenntartsd a gyűlöletfüggőségedet. Az

egyébként remélhetőleg már elég egyértelmű számodra, hogy a gyű-

löleted elsősorban csak fájdalmat okoz neked. Miközben az agyadból
bizonyos vegyületek szabadulnak fel és a testedbe kerülnek, valójában
önmagad gyűlölöd. Ha ebben a lépésben hangosan bevallod magadról
az igazságot, képessé válsz arra, hogy megszabadulj a gyűlölettől, és
kevésbé szorosan legyél hozzáláncolva ehhez a személyhez vagy do-
loghoz, aki vagy amely arra emlékeztet, hogy ki voltál eddig.
Ha visszaemlékszel a résre, amelyről korábban beszéltünk, eszed-
be jut, hogy a legtöbb ember a külső környezetén keresztül emlé-
kezteti magát arra, hogy ő ,valaki". Tehát a személyiséged részekéni
az emlékezetedbe véstél egy érzelmet, és rá is szoktál; de amint ki-
mondod, hogy ki voltál eddig érzelmileg, visszahívod magadhoz
(felszabadítod) azt az energiát, amely minden emberhez és dologhoz
hozzáláncol az életedben. Ez a tudatos kijelentés felszabadít a régi
éned uralma alól.
 Fejleszd vissza azt a szokást, hogy önmagad vagy!

Továbbá, ha beismered a korlátaidat, és tudatosan feltárod, amit

eddig rejtegettél, akkor megszabadítod a tested attól, hogy elmeként
működjön, és bezárod a rést aközött akinek látszol és aki valójában
vagy. Ha szavakba öntöd, hogy ki voltál eddig, felszabadítod a tested-
ben lekötött energiákat is. Így , szabad energia" keletkezik, amelyet
később, a meditáció során arra használhatsz, hogy új ént és életet
teremts magadnak.
Ne feledd, hogy a tested nem egykönnyen áll majd kötélnek.
Az egód automatikusan elrejti ezt az érzelmet, mert nem akarja,
hogy bárki is megtudja róla az igazságot. Meg akarja őrizni irányító
szerepét. A szolgából úr lett. Az úrnak azonban most már tudatnia
kell a szolgával, hogy megszegte a kötelességét, öntudatlan volt, és
nem volt jelen. Logikus tehát, hogy a tested nem akarja kiadni az
irányítást a kezéből, hiszen nem bízik benned. Ha azonban szólásra
nyitod az ajkad, és a test ellenkezése ellenére beszélni kezdesz, meg
fog könnyebbülni, és te visszakerülsz a parancsnoki székbe.
Így határozod meg, ki vagy valójában a külső környezetedhez
fűző láncok nélkül. Elszakítod azt az energiaköteléket, amely fenn-
tartja a külvilág összes eleméhez hozzáláncoló érzelmi függőséget.
Ha a beismerés egyfajta belső színt vallás, akkor kimondás külső.
a

Mi az, amit ki akarsz mondani?

Most már összevorihatjuk a harmadik lépés ezen részét az előző rész-
szel. Ne feledd: ez a szakasz egy egységes folyamattá fog összeállni.
Ha a harag példájánál maradunk, hangosan kimondhatod, mondjuk,
hogy: , Egész életemben haragvó ember voltam."
Ne feledkezz meg arról, mi az általános célja kimornidásriak! Az e
a

heti meditáció ezen részében, miközben csukott szemmel ülsz, kinyi-

tod a szád, és halkan kimondod azt az érzelmet, amit akarsz: Harag.
Miközben előkészülsz rá, és amikor szavakba foglalod a kijelen-
tésedet, valószínűleg nem fogod jól érezni magad. De azért csináld;
csak a tested próbál visszatartani.
A végeredmény az lesz, hogy lelkessé, emelkedetté, energikussá
válsz. Vedd könnyedén ezt a lépést, fogd fel egyszerűen. Ne ele-
mezgesd túlzottan, hogy mit tettél. Elég, ha tudod, hogy az igazság
felszabadít.
 ENGEDD EL ÖNMAGAD!
W

13

Ne feledd, hogy még nem állsz készen a második hét meditá-

cióira! Ebben a szakaszban felismertél egy nemkívánatos érzelmet
és a hozzá tartozó mentális állapotot, amelyet ki akarsz törölni az
emlékezetedből. Azután beismerted magadnak (befelé), és kijelentet-
ted (kifelé). Még egy lépés van hátra, és akkor összeillesztheted majd
mind a négy dolgot a második heti meditációdban...

NEGYEDIK LÉPÉS: MEGADÁS

-
Megadás Hódolj be egy felsőbb hatalomnak, és hagyd,
hogy felszámolja a korlátokat és az akadályokat!
A megadás ennek a szakasznak az utolsó lépése, amelyben visszafej-
leszted azt a szokást, hogy önmagad vagy.
Szinte mindenkinek gondot okoz az elengedés, mert nem szívesen
hagyjuk, hogy valaki vagy valami átvegye felettünk a hatalmat. Ha
azonban észben tartjuk, kinek adjuk meg magunkat - a Forrásnak,
a Végtelen Bölcsességnek -, az jelentősen megkönnyíti ezt a folya-
matot.
Einstein azt mondta, hogy egy problémát nem lehet ugyanazon
a tudatszinten megoldani, amelyen felvetődött. Személyiségünk kor-
látolt mentális állapota felelős a korlátok kialakulásáért, és a válasz
mindeddig váratott magára... Jobban tesszük tehát, ha egy nagyobb,
sikeresebb tudathoz fordulunk, hogy segítsen levetni a külvilágnak
mutatott álarcunkat. Mivel minden lehetséges valóság már létezik
a lehetőségek végtelen tengerében, szerényen csak arra kell kérnünk
ezt a felsőbb hatalmat, hogy máshogyan szabadítson meg minket
a korlátainktól, mint ahogyan eddig mi próbáltuk megoldani ez
a problémát. Önmagunk átalakításának legjobb útja mindeddig rejt-
ve maradt előlünk, és mindaz, amivel eddig próbálkoztunk, hogy
megoldjuk életünk ezen problémáját, kudarcot vallott; tehát eljöti
az ideje, hogy felvegyük a kapcsolatot egy hatalmasabb forrással.
Az ego tudata magától soha nem jönne rá a megoldásra. Nyakig
merült a dilemma érzelmi energiájába, ezért csupán ezzel az elmé-
vel egy szinten képes gondolkodni, cselekedni és érezni. Csak azt
folytatja, amit eddig tett.
 Fejleszd vissza azt a szokást, hagy önmagad vagy!

Változásod olyan módon következik majd be, amely az objektív

elme végtelen távlataiból ered. Az objektív elme egy olyan nézőpontból
lát téged, ami nem te vagy. Észreveszi azokat a lehetőségeket, amelyek
meg sem fordultak a fejedben, mert álomvilágodban túlságosan el voltál
foglalva azzal, hogy előre kiszámítható módon reagálj az élet dolgaira.
Ha azonban csak úgy kijelented, hogy megadtad inagad az ob-
jektív tudatnak, de továbbra is megszokott módon csinálod a dol-
a

-
gokat, akkor - könnyen beláthatod az semmiben nem tud a segít-
ségedre lenni. Szabad akaratod révén ugyanis megakadályozod az
erőfeszítéseit.
A többségünk nem engedi érvényesülni ezt a felsőbb szellemet;
minduntalan visszatérünk oda, hogy megpróbáljuk a régi tudatunk,
a régi, megszokott életvitelünk révén megoldani a problémáinkat.
A saját utunkba állunk. A legtöbben igazából addig várnak, amíg
az ego teljesen tönkremegy, és a dolgok már nem mehetnek tovább
a megszokott módon. Általában csak ilyenkor adjuk meg magunkat,
és kapunk valamiféle segítséget.
Lehetetlen, hogy megadjuk magunkat, ugyanakkor megpróbáljuk
ellenőrzésünk alatt tartani az eredményt. A megadás azt kívánja,
hogy feladjunk mindent, amit korlátozott elménkkel tudni vélünk,
különösen azt, hogy azt hisszük, tisztában vagyunk vele, mi lenne
a megoldás az adott problémára. A valódi megadás azt jelenti, hogy

elengedjük az ego uralmát; bízunk egy olyan megoldásban, amire

eddig nem is gondoltunk; és hagyjuk, hogy ez a mindentudó, szerető
intelligencia átvegye az uralmat, és előálljon a számunkra lehető
legjobb megoldással. Meg kell értened, hogy ez a hatalom valóban
létezik, tisztában van a lényeddel, és személyiséged bármely részé-
nek tökéletesen a gondját tudja viselni. Ha engeded, pont olyanná
szervezi az életedet, ami a legmegfelelőbb számodra.
Amikor segítséget kérsz azáltal, hogy átadod ennek a felsőbb
hatalomnak azt az érzelmet, amelyet beismertél és kinyilvánítottál,
nem kell:

s alkudoznod,
e.
könyörögnöd,
s.
fogadkoznod vagy ígéretet tenned,
 ENGEDD EL ÖNMAGAD!
kh

kompromisszumot kötnöd,
manipulálnod,
kibújnod a felelősség alól,
megbocsátást kérned,
bűntudatot vagy szégyent érezned,
később bármit visszasírnod,

félned,
mentegetőznöd.

Sőt, olyan feltételeket sem kell megszabnod, hogy , ezt vagy azt
kellene tenned" vagy ,jobb lenne, ha...". Ennek a végtelen, hatalmas
esszenciának nem mondhatod meg, mit és hogyan csináljon. Ha
mégis megpróbálod, máris a régi önmagad módján próbálod meg-
oldani a dolgokat, a felsőbb hatalom pedig nem segít tovább, hiszen
hagyja, hogy a szabad akaratod szerint cselekedj. A legjobb tehát,
ha szabad akaratunkból azt mondjuk: , Legyen meg a te akaratod."
A megadáskor légy...

őszinte,

szerény,

egyenes,

bizonyos,
világos,
szenvedélyes,
bizakodó.

... aztán állj félre az útból.

Vidáman szabadulj meg attól az érzelemtől, amelyet el akarsz
engedni, hogy helyébe egy hatalmasabb elme léphessen. Tirdd, hogy
segít neked. Amikor a te akaratod találkozik az ő akaratával, és aini-
kor az önmagad iránt érzett szereteted találkozik az ő irántad érzett
szeretetével, akkor válaszolni fog a kérésedre.
 Fejleszd vissza azt a szokást, hagy önmagad vagy!

A megadás mellékhatásai egyebek között a következők:

e
ihletettség,
e
öröm,
s
szabadság,
e félelemmel vegyes tisztelet,
e
hála,
s bővelkedés.

Ha örömöt vagy boldogságot érzel, már el is fogadtad azt az ered-

ményt, amit a valóságodnak szeretnél. Ha úgy élsz, mintha imáid
máris meghallgatásra találtak volna, eza nagyobb szellem meg tudja
tenni, amihez a legjobban ért: új, szokatlan módon szervezi át az
életed.
Mi lenne, ha tudnád, hogy valaki kézbe vette az egyik nagy prob-
lémádat? Mi volna, ha egészen biztos lennél benne, hogy hamarosan
valami izgalmas, valami nagyszerű dolog történik veled? Ha kételyek
nélkül tudnád ezt, akkor nem aggódnál többé, nem lennél szomorú,
nem félnél és nem szorongnál. Feldobottnak éreznéd magad. Öröm-
mel tekintenél a jövőbe.
Ha azt mondanám, hogy jövő héten elviszlek Hawaiira, és tudnád,
hogy komolyan is gondolom, akkor nem lennél már előre boldog? Tes-
ted már az élmény bekövetkezte előtt fiziológiai változásokat mutatna.
-
Nos, a kvantum-elme olyan, mint egy hatalmas tükör azt tükrözi
vissza, amit igaznak hiszel és fogadsz el. A külső világod ezért a belső
valóságod tükörképe. A legfontosabb kiépítendő szinaptikus kapcsolat
ezzel az elmével kapcsolatban az, hogy valóságosnak fogadd el.
Gondolj csak a placebohatásra! Azt már tudod, hogy három
agyunk van, amelyek lehetővé teszik, hogy eljussunk a gondolkodás-
tól a cselekvésen át a létezésig. Gyakran előfordul, hogy egészségügyi
problémával küzdő tesztalanyoknak adnak egy cukorkát, amelyet
ők gyógyszernek hisznek, ezért elfogadják a gondolatot, hogy jobban
lesznek, majd elkezdenek úgy is cselekedni, mintha jobban lennének,
elkezdik magukat jobban érezni, és végül valóban jobban lesznek.
Ennek eredményeképpen pedlg a tudatalattijuk, amely kapcsolatban
álla mindenütt jelen levő egyetemes elmével, elkezdi megváltoztatni
 ENGEDD EL ÖNMAGAD!

a belső kémiájukat, hogy így tükrözze azt a hitüket, hogy egészségük

helyreállt. Ugyanez rád is érvényes. Hidd el, hogy a kvantummező
válaszol a hívásodra, és a segítségedre siet.
Ha kételkedni kezdesz, ideges leszel, szorongsz, elbátortalanodsz,
vagy túl sokat töprengsz azon, hogy vajon milyen formát ölt majd ez
a segítség, akkor visszafordítasz mindent, amit eddig elértél. Megint
a saját utadat járod. Megakadályozod, hogy egy nálad nagyobb erő
a segítségedre legyen. Érzelmeiddel azt nyilvánítod ki, hogy már nem
hiszel a kvantum lehetőségeiben, ezért elveszíted a kapcsolatodat
azzal a jövővel, amelyet ez az isteni elme szervezett meg neked.
Ilyenkor kell visszatérni, és még erősebb mentális szerkezetet kiala-
kítani. Úgy szólítsd meg a kvantum-elmét, mintha alaposan ismerne
és szeretne téged, és gondodat viselné... mert tényleg azt teszi.
a

f
v

Íráslehetőség
Mielőtt belekezdenél ebbe párbeszédbe, írj le pár dolgot, amit szeretnél
elmondani a megadási nyilatkozatodban.

Példa a megadás kinyilvánítására:

Bennem élő egyetemes elme! Elengedem az aggályaimat, a szarangásaimat
és a szűklátókörű fenntartásaimat, és átadom őket neked. Bízom benne,

hogy neked megvan az elméd ahhoz, hogy sokkal jobban megoldhasd eze-
ket a problémákat, mint ahogy én tudnám. Rendezd úgy el az életem szere-
plőit, hogy megnyíljanak előttem az ajtók!
Velem született intelligencia! átengedem neked a szenvedésemet és az
önsajnálatamat, Már régóta rosszul kezelem a gondolataimat és a tetteimet.
Hagyom, hogy közbelépj, és egy tágasabb élettel ajándékozz meg; pont
olyannal, ami nekem való.

! A ]

A megadás előkészületei. Most pedig hunyd le a szemed, és

kezdj megbarátkozni azzal, amit ennek a hatalmasabb elmének akarsz

elmondani. Nézd át, amit eddig írtál, hogy semmi ne korlátozzon,
Minél inkább jelen vagy, annál jobban tudsz majd koncentrálni,
Ha elkezded mondani magadban az imád, közben ne feledd, hogy
 Fejleszd vissza azt a szokást, hagy önmagad vagy!

ez a láthatatlan tudat figyel rád, észlel téged, és észrevesz mindent,

amit gondolsz, teszel vagy érzel.

Kérj segítséget, és add át nemkívánatos mentális állapoto-

a

dat! Kérd meg az egyetemes tudatot, hogy vegye el tőled ezt a része-
det, és alakítsa át valami nagyobb dologgá. Ha ez megvan, nyújtsd át
ennek a hatalmasabb szellemnek. Vannak, akik képzeletben kinyit-
nak egy ajtót, és azon adják be, mások egy darab papírra írva nyújtják
át, megint mások egy szép dobozkában helyezik el. Mindegy, hogyan
képzeled el. Én egyszerűen csak elengedem.
-
A szándék az, ami számít érezd, hogy kapcsolatban állsz egy
szeretetteljes, egyetemes tudattal, és a segítségével kezdesz megszaba-
dulni régi énedtől. Minél céltudatosabban tudod kezelni a gondolata-
idat, és minél inkább képes vagy örülni annak, hogy megszabadultál
egy gondtól, annál könnyebben találkozik az akaratotok, az elmétek
és a szeretetetek.

Adj hálát! Ha végeztél a fohásszal, fejezd ki a hálád, mielőtt

még a kérésed bármilyen formában megvalósulna. Ha így teszel,
azt jelzed a kvantummező felé, hogy szándékaid máris meghozták
gyümölcsüket. A hála a befogadás legmagasabb formája.

4.
MÁSODIK HÉT
UTMUTATÓ A MEDITÁCIÓHOZ

Most már készen állsz rá, hogy elvégezd a második hét meditációs
gyakorlatait. A következőkben összefoglalom, hogyan érdemes vé-
gigmenni az összes tanult lépésen. Ha azonban úgy érzed, hogy
a felsoroltak közül néhányat már teljesítettél olvasás vagy írás közben,
akkor haladj tovább, és ismételd meg őket a meditáció alatt. Könnyen
lehet, hogy meglepődsz majd az eredményen.
 ENGEDD EL ÖNMAGAD!
ww
e Első lépés: Csináld végig az indukálást, és szokj hozzá
egyre jobban ehhez a folyamathoz, hogy beléphess
a tudatalattiba.
e Második lépés: Tudatosítsd magadban, mit akarsz
megváltoztatni önmagaddal kapcsolatban mentális és
testi síkon; , ismerd fel" a korlátaidat. Határozz meg
egy konkrét érzelmet, amelyet ki akarsz törölni az
emlékezetedből, és vedd szemügyre, milyen, az érzés
által motivált beállítottság társul hozzá.
e Harmadik lépés: Haladj tovább, és magadban ismerd
be a benned lévő felsőbb hatalomnak, hogy ki voltál
eddig, mit rejtegettél, és mit akarsz megváltoztatni
magadban. Azután mondd ki, milyen érzelmet
engedsz el, hogy megszabadítsd a tested az elmétől,
és elszakítsd azokat a kötelékeket, amelyek a külvilág

dolgaihoz láncolnak.
e
Negyedik lépés: Végül ,add meg magad" ennek
a hatalmasabb elmének, és kérd meg őt, hogy úgy

oldja meg ezt a problémát, ahogy neked a legjobb.

Gyakorold rendszeresen ezeket a lépéseket meditáció alatt, amíg

a

annyira megszokottá nem válnak, hogy egyetlen folyamattá állnak

össze. Ekkor készen állsz arra, hogy továbblépj.
Ne feledd: bár később további lépésekkel bővíted majd a medi-
tációs gyakorlatodat, mindig ezzel a négy lépéssel kezdd, amelyeket
most tanultál meg.
 Ka

TIZENKETTEDIK FEJEZET
kh

BONTSD SZET
RÉGI ÉNED
EMLÉKEZETÉT!
(Harmadik hét)

Olvasd el az ötödik és hatodik lépést, és végezd el a hozzájuk kap-

csolódó írásbeli feladatokat, mielőtt elkezdenéd a harmadik hét me-
ditációs gyakorlatait.

ÖTÖDIK LÉPÉS: MEGFIGYELÉS ÉS EMLÉKEZTETÉS

Ebben a lépésben megfigyeljük a régi énünket, és emlékeztetjük ma-

gunkat, hogy kik nem akarunk lenni.
Hasonlóan ahhoz, ahogyan a könyv második részében a meditá-
ciót határoztuk meg, a megfigyelés és az emlékezés is ugyanazt jelenti:
megismerni valamit, művelni az ,ént" és valamilyen formában is-
mertté tenni azt, amit eddig nem tudtunk. A megfigyelés segítségével
tökéletesen tudatosítod magadban azokat a konkrét tudattalan és
heléd rögzült gondolatokat és cselekedeteket, amelyekből a második
lépés (felismerés) során megnevezett mentális és testi állapotok össze-
állnak. Azután emékezteted magad régi éned minden egyes olyan
 ENGEDD EL ÖNMAGAD!

vonására, amelyekre már nincs szükséged. Megismered, milyen a régi

személyiségednek , lenni" pontosan melyek azok a gondolatok,
amelyeknek nem akarsz többé hatalmat adni, és pontosan melyek
azok a viselkedések, amelyeket nem akarsz folytatni -, hogy soha
többé ne légy újra a régi éned. Ez a folyamat megszabadít a múlttól.
Mentálisan azt gyakorlod és fizikailag azt nyilvánítod ki, aki
neurológiai szinten vagy. A , neurológiai énedet" a gondolkodásod
és a cselekedeteid együttese alakítja, percről percre.
Ennek a lépésnek az a célja, hogy növelje benned az éberséget,
és a segítségével jobban megismerd, ki voltál eddig (metakogníció).
Miközben megfigyeled és áttekinted a régi énedet, világos képet kapsz
arról, hogy ki nem akarsz lenni többé.

Megfigyelés - Tudatosítsd magadban a megszokott

mentális állapotaidat!
A második lépésben (felismerés) már megfigyelted azt az érzelmet,
amely belülről ösztökél. Most pedig azt szeretném, ha olyan alapo-
san megismetrkednél a régi érzéseidből adódó konkrét gondolatokkal
és tettekkel, hogy tetten érhesd magad a mindennapokban. Kitar-
tó gyakorlással annyira tudatosíthatod magadban a régi mintákat,
hogy soha többé nem engeded meg, hogy újra kialakuljanak. A vég-
eredmény pedig az lesz, hogy a régi éned előtt fogsz járni, ezáltal
képes leszel kontrollálni. Amikor tehát észreveszed, hogy megint
kezd kialakulni benned az az érzés, amely rendszerint meghatározza
a tudattalan gondolataidat és szokásaidat, addigra már annyira jól
ismered, hogy a leghalványabb jel sem kerülheti el a figyelmedet.
Lássunk egy példát! Amikor leszokóban vagy valamiről, mondjuk
a cukorról vagy a cigarettáról, minél hamarabb észreveszed azokat a testi

jeleket, amelyek a kémiai függőséget jelzik, annál hamarabb fel tudod

venni ellenük a harcot. Mindenki érzi, mikor tör rá a sóvárgás. Apró
vagy nagyobb impulzusokat, ösztökéléseket észlelsz, amelyek mintha azt
üzennék: Tedd már meg! Add fel! Csináld már csak most az egyszer!"
—

Ahogy folyamatosan egyre feljebb és előrébb jutsz, idővel észreveszed,

mikor jelentkeznek ezek a vágyak, és felvértezve várhatod őket.

Ugyanez igaz a személyiségváltozásra is, azzal a különbséggel,

hogy ebben az esetben a függőséget nemi valamilyen rajtunk kívül
 Bontsd szét régi éned emlékezetét!

álló anyag okozza, hanem mi magunk. Érzéseink és gondolataink

tulajdonképpen a részünket képezik. A valódi célunk az, hogy olyan
mértékben tudatosítsuk magunkban az önkorlátozó létállapotot,
hogy egyetlen gondolat vagy viselkedés se kerülje el a figyelmünket.
Szinte minden, amit kimutatunk, egy gondolattal kezdődik.
Azonban az, hogy valamit gondolunk, még nem jelenti azt, hogy az
igaz is. legtöbb gondolat pusztána régi, szándékaink révén kialakult
A

agyi áramkörök eredménye. Ezért azt kell megkérdezned magadtól:

"Ez a gondolat most tényleg igaz, vagy csak annak hiszem, mert így
meg így érzem éppen magam? És ha ez alapján cselekszem, akkor
ugyanazokat az eredményeket fogom elérni, mint eddig?" Az igazság
az, hogy ezek a gondolatok csak a múltad visszhangjai, amelyekhez
erős érzelmek társulnak, és amelyek régi idegi áramköröket aktivál-
nak az agyadban, és azt váltják ki belőled, hogy előre kiszámítható
módon reagálj.

f
VI

Íráslehetőség
Milyen gondolatok jutnak automatikusan az eszedbe, amikor a máso-
dik lépésben azonosított érzelmeket érzed? Fontos, hogy leírd őket,
és meg is tanuld a listát. következő példák a segítségedre lehetnek,
A

hogy felismerd a saját, egyedi önkorlátozó gondolategyüttesedet.

Példák az automatikus önkorlátozó gondolatokra

(tudat alatt gondolatban mindennap
ezeket ismételgeted):
e Saha nem szerzek új állást.

e Soha senki nem figyel rám.

e Állandáan felbosszant ez az ember.

s Mindenki kihasznál engem.

Elegem van az egészből.

e

e. Ma úgyis rossz napom van, minek prábáljak változtatni

rajta?
 ENGEDD EL ÖNMAGAD!
kh A
e Azó hibája, hogy az életem ide jutatt.

e Nem vagyak egy észkombájn.

e Most nem tudok megváltozni. Talán jobb lenne máskor

belefogni.
e Nincs hazzó kedvem.

s Pacsék az életem.
——

e Utálom azt a helyzetet, omi és köztem alakult ki.

e Soho nem tudok változást elérni. Képtelen vagyak rá.

. nem szeret engem.

e Nekem keményebben meg kell dolgoznom mindenért,

mint a többi embernek.

e A gének tehetnek mindenről. Olyan vagyak, mint az anyám.

j A ]

A szokásos gondolatokhoz hasonlóan a szokásos cselekedetek is

egyfajta sajátos, nemkívánatos mentális állapotot alkotnak. Az az
érzelem, amely arra kondicionálta a testedet, hogy átvegye az elme
szerepét, arra késztet, hogy begyakorolt, memorizált módon viselkedj.
Ez vagy akkor, amikor tudattalanná válsz. Határozott szándékkal
nekifogsz valaminek, aztán egyszer csak azon kapod magad, hogy
a kanapén ülsz, chipset ropogtatsz, egyik kezedben a távirányítóval,
a másikban egy szál cigivel. Pedig alig néhány órája jelentetted ki,

hogy vissza fogod nyerni a régi alakodat, és leszoksz az összes káros

szokásodról.
A legtöbb tudattalan cselekedet érzelmileg megerősíti a szemé-
lyiséget, és kielégít egyfajta függőséget, hogy fenntartsa ugyanazt az
érzést. Azoknak az embereknek például, akik bűntudatot éreznek,
mindennap végre kell hajtaniuk bizonyos tetteket, hogy kielégítsék
érzelmi függőségüket. Nagy valószínűséggel előbb-utóbb bajba is
keverednek, hogy még több bűntudatot érezhessenek. Öntudatlan
cselekedeteink találkoznak az érzelmi igényeinkkel, és kielégítik azt,
akik érzelmi értelemben vagyunk.
Mások viszont úgy viselkednek, hogy az által memorizált ér- a

zelmet legalább egy időre megszüntessék. Az azonnali kielégülést

 Bontsd szét régi éned emlékezetét!

valami rajtuk kívül álló dologtól várják, ami egy pillanatra megsza-
badíthatja őket a fájdalomtól és az ürességtől. A számítógépes játékok,
a drogok, az alkohol, az evés, a szerencsejátékok és a vásárlás mind
azért tudnak függőséget okozni, mert segítségükkel eloszlathatjuk
a belső fájdalmat és az ürességet.

Függőségeink szokásokat eredményeznek. Mivel semmiféle raj-

tunk kívül álló dolog nem tudja tartósan megszüntetni bennünk a

lévő ürességet, bármilyen függőségről legyen is szó, egyre csak folytat-

nunk kell ugyanazt a tevékenységet. Amikor aztán néhány óra múlva
elmúlik az izgalom, vissza kell térnünk ugyanahhoz a tevékenység-
hez, de most már hosszabb ideig kell végeznünk. Ha azonban kitörlöd
az emlékezetedből a személyiséged negatív érzelmét, megszünteted
a pusztító tudattalan viselkedést.

j
" !

Íráslehetőség
Gondolj arra nemkívánatos érzelemre, amelyet azonosítottál magad-
a

ban. Hogyan szoktál viselkedni, amikor így érzed magad? A követ-

kező példákban ráismerhetsz a viselkedésmintáidra, de olyanokkal is
egészítsd ki őket, amelyek konkrétan rád jellemzők. Most pedig írd le,
milyen sajátos viselkedést mutatsz, amikor ezt a bizonyos érzést érzed.

Példák az önkorlátozó tettekre/viselkedésformákra

(tudat alatt fizikailag mindennap
ezeket ismételgeted)
e
Duzzogok.
e
Egymagomban üldögélek, és sajnálom mogom.
e Habzsolóssol űzöm el o depressziót.

e Felhívok valakit, és elpanoszolom, hogyon érzem magom.

——

e
Megszóállottan játszom a szómítógépen.
e Veszekedést kezdeményezek ozzal, akit szeretek.

s Túlsokat iszom, és hülyét csinálok magomból.

Vásárolok valamit, és többet költök, mint oemennyim von.

 ENGEDD EL ÖNMAGAD!
kh

. —— Halagatok dolgokat.
e
——
Pletykálak, vagy rémhíreket terjesztek.
s Hazudok magamról.

s Dührahamot kapok.

s Tiszteletlenül bánok a munkatársaimmal.

e
Flörtölök, annak ellenére, hogy házas vagyok.

e
Hencegek.
, Mindenkivel kiabálok.

s Túl sokat játszom szerencsejátékot.

a
Agresszívan vezetek.
s A figyelem középpontjába prábálok kerülni.

s Átalszom a napot.

s Túl sokat beszélek a múltról.

Ha nehezedre esik válaszokkal előállni, kérdezd meg magadtól, hogy

mit gondolsz az életed egyes helyzeteiről, és befelé tekintve figyeld meg,
hogyan gondolkodsz és hogyan reagálsz. Megpróbálhatod azt ís, hogy
egy másik ember szemével nézel magadba. Mások milyennek látnának
téged? Hogyan viselkedsz?

Emlékeztetés - Idézd fel régi éned azon vonásait,

amelyektől meg akarsz szabadulni!

Most pedig nézd át és tanuld meg a listád! Ez nagyon fontos része

a meditációnak. Alaposan meg kell ismerned, hogyan gondolkodsz
és cselekszel, amikor ez a konkrét érzelem fűt. Az a célod ezzel, hogy
emlékeztesd magad, milyen nem akarsz lenni többé, és hogyan tetted
magad ilyen boldogtalanná. Ez a lépés segít felismerned, hogyan
viselkedsz tudattalanul, és mit mondasz magadnak a gondolkodás:
érzés, érzés-gondolkodás körforgásában; czáltal nagyobb tudatos
kontrollra tehetsz szert az ébrenlét óráiban.
Eza lépés folyamatosan változik, Más szavakkal: ha ezen a héten
 Bontsd szét régi éned emlékezetét!
gp
mindennap leülsz meditálni, akkor valószínűleg folyamatosan
bővíteni, finomítani fogod a listád. Ez így helyes.
Ebben a lépésben behatolsz a tudatalatti operációs rendszerének
, számítógépes" programjaiba, és átvilágítod őket. Az a végső célod,
hogy olyan jól megismerd őket, hogy megakadályozhasd, hogy egy-
általán tüzelni kezdjenek. Visszafejleszted azokat a szinaptikus kap-
csolatokat, amelyekből a régi éned áll össze. Márpedig ha minden
egyes idegsejtkapcsolat egy-egy emléket kódol, akkor tulajdonképpen
a régi éned emlékezetét bontod le.
Az előtted álló hét minden egyes napján nézd át a listádat újra
meg újra, hogy még jobban megismerd, ki nem akarsz lenni többé. Ha
memorizálni tudod a régi éned összes vonását, akkor tudatodat még
jobban eltávolítod a régi énedtől. És ha már jól ismered a szokásos
automatikus gondolataidat és reakcióidat, akkor többé nem tudják
elkerülni a figyelmedet, és képes leszel felkészülni rájuk még azelőtt,
hogy kialakulnának. Ekkor válsz szabaddá.
Ennek a lépésnek a legfontosabb célja az éberség.

Most már tudod, mit kell tenned... Olvasd el a hatodik lépést, és

végezd el az írásbeli feladatot! Ha ez megvan, készen állsz harmadik
a

hét meditációs gyakorlataira.

HATODIK LÉPÉS: ÁTIRÁNYÍTÁS

Mi történik, ha az átirányítás eszközéhez nyúlsz? Megakadályozod

az öntudatlan viselkedésformák kialakulását. Meggátolod a régi
programok aktiválódását, és biológiailag is megváltozol, hiszen meg-
szünteted az idegsejtek közti kapcsolatokat. Ennek következtében
pedig többé már nem a megszokott módon aktiválod a megszokott
géneket.
Ha gondjaid voltak azzal, hogy megadd magad és átengedd az
irányítást egy nagyobb tudatnak, ez a lépés segít, hogy tudatosab-
ban és megfontoltabban szerezhesd vissza a kontrollt, és leszokhass
önmagadról, ba mestert szintre jutsz önmagad átirányításában, azzal
szílárd alapokat teremtesz, arnelyekre felépítheted az új, jobb énedet.
 ENGEDD EL ÖNMAGAD!
www

Átirányítás - Játsszunk megváltozósdit!

Az heti meditációidhoz válassz ki egy olyan szituációt, amelyet
e
az előző lépésben fogalmaztál meg, és miközben elképzeled vagy
megfigyeled magadban, hangosan mondd azt: ,Változz meg!" Ilyen
egyszerű:

1. Képzelj egy olyan helyzetet, amikor tudattalanul

gondolkodsz és érzel!
Mondd: ,Változz meg!"

2. Képzelj el egy szituációt (valakivel vagy valamivel

kapcsolatban), amelynek hatására könnyedén
visszazuhanhatsz a régi viselkedési mintákba!
Mondd: ,Változz meg!"

3. Képzeld el magad egy olyan eseményen, ahol lenne rá

okod, hogy ne az ideális énedként viselkedj!
Mondd: ,Változz meg!"

A legerősebb hang a fejedben

Miután emlékeztetted magad arra, hogy egész nap tudatosnak kell

maradnod - ahogy az előző lépésben megtanultad —, most már ren-
delkezésedre áll egy eszköz, amelynek segítségével azonnal meg tudsz
változni. Valahányszor a való életben azon kapod magad, hogy Va-
lamilyen korlátozó gondolat támad benned, vagy valamilyen kor-
látozó viselkedésformát mutatsz, mondd azt hangosan: , Változz
meg!" Idővel a saját hangod lesz az új hang a fejedben — mégpedig
a legerősebb hang. Ez lesz az átirányítás hangja.
Ha folyton megszakítod a régi program futását, erőfeszítéseidnek
köszönhetően tovább gyengülnek a személyiségedet alkotó neurá-
lis hálózatok közti kapcsolatok. A Hebb-törvény értelmében felszá-
molod a régi énedhez kapcsolódó idegi áramköröket. Ugyanakkor
epigenetikai szinten többé már nem a megszokott módon aktivá-
lod a megszokott géneket. Ez a nagyobb tudatosság felé vezető úl
következő állomása. Kezded kialakítani a , tudatos kontrollt" ön-
magad felett.
 Bontsd szét régi éned emlékezetét!

Ha meg tudod akadályozni, hogy zsigerből reagálj valakire vagy

valamire, azáltal úgy döntesz, hogy megmented magad attól, hogy
visszatérj a régi énedhez, amely ilyen korlátozott módon gondol-
kodik és cselekszik. Ugyanezen elv alapján: ha sikerül tudatosan az
ellenőrzésed alá vonnod egy olyan gondolatot, amelyet talán egy
kósza emlék vagy a környezeted egyik eleméhez kapcsolódó asszoci-
áció váltott ki, eltávolodsz az eleve elrendelt végzetedtől, amelyben
ugyanazokat a gondolatokat gondolod, és ugyanazokat a tetteket haj-
tod végre, így ugyanazt a valóságot teremted újra. Olyan ez, mintha
egy emlékeztető cédulát helyeztél volna el a saját elmédben.
Ha éberré válsz, átirányítod a jól ismert gondolatokat és érzéseket,
és felismered az Öntudatlan létállapotaidat, nem használsz fel többé

annyi értékes energiát sem. Amikor az ember túlélő módban van,

vészjelzéseket küld a testének, és kimozdítja homeosztatikus állapo-
tából, ami rengeteg energiát emészt fel. Ezeknek az érzelmeknek és
gondolatoknak alacsony a rezgésszámuk, és a test használja fel őket.
Ha tehát ezeket tudatosan megváltoztatjuk, még mielőtt eljutnának
a testbe, azáltal, hogy észrevesszük vagy átirányítjuk őket, megtaka-
rítunk egy csomó életenergiát, amit később az új élet teremtéséhez
használhatunk fel.

Az asszociatív emlékek automatikus reakciókat

váltanak ki

Mível egy új élet megteremtésének elengedhetetlen feltétele a tu-

datosság, fontos, hogy megértsük, miért nehezítették meg eddig az
asszociatív emlékek, hogy megőrizzük tudatosságunkat, és hogyan
segíthet az átirányítás gyakorlata abban, hogy megszabaduljunk
a régi énünktől.
Korábban már említettem Pavlov klasszikus kondicionálási kísér-
letét, amely gyönyörűen bemutatja, miért lehet olyan nehéz a vál-
tozás. A kísérletben szereplő kutyák reakciója — a csengő hangjára
meginduló nyálelválasztás — az asszociatív memórián alapuló kondi-
cionált válasz egy példája.
Asszociatív emlékeink a tudatalattiban tárolódnak. Akkor alakul-
nak ki, ainikor újra meg újra ugyanazon körülményeknek vagyunk
kitéve, ezáltal automatlkns belső válasz jön létre a testben, és ez
 ENGEDD EL ÖNMAGAD!
wp
autornatikus viselkedést vált ki belőlünk. Ha az érzékszerveink már
sokadszor észlelik ugyanazt az ingert, a test a tudatos elme különö-
sebb közreműködése nélkül reagál rájuk. Akár egyetlen gondolat vagy
emlék is beindíthatja a folyamatot.
Ugyanilyen szerepet játszik az életünkben számos asszociatív
emlék, amelyeket a környezetünkből származó jól ismert dolgok
váltanak ki. Ha például meglátunk valakit, akit jól ismerünk, az nagy
eséllyel automatikus reakciókat indít be nálunk, anélkül hogy ezzel
tudatosan tisztában lennénk. Ismerősünk láttán felidéződik egy régi
élményen alapuló asszociatív emlék, amelyhez valamilyen érzelem
is társul, és ez automatikus viselkedést vált ki belőlünk. Testünk ké-
miája abban a pillanatban megváltozik, amint az illetőről szóló régi
emlékek felidéződnek. A program, amely úgy jött létre, hogy újra és
újra találkoztunk korábban ezzel a személlyel, és ezt memorizáltuk,
betöltődik a tudatalattiba. És Pavlov kutyáihoz hasonlóan máris
létrejön bennünk a tudattalan fiziológiai reakció. Testünk átveszi
az irányítást, és valamilyen régi emlék alapján elkezd minket tudat-
talanul üzemeltetni.
Ettől fogva elsősorban a testé az irányítás. Már nem mi ülünk
tudatosan a sofőrülésben, mert a tudat alatti test-elme irányít minket.
Milyen dolgok válthatják ki belőlünk ezt a gyors reakciót? Bárki és
bármi a külső környezetünkből. A reakció forrása az ismert világunk-
hoz fűződő viszonyból fakad; az életünk köt össze minden embert és
dolgot, akivel és amivel bárhol és bármikor találkoztunk.
Ezért olyan nehéz tudatosnak maradni változás közben. Látunk
egy embert, hallunk egy dalt, elmegyünk valahová, eszünkbe jut egy
élmény, és a testünk máris , működésbe lép" a régi emlékek alapján.
Az ahhoz társuló gondolataink pedig, hogy hogyan azonosuljunk
valakivel vagy valamivel, reakciók özönét indítják be a tudat felszíne
alatt, és máris visszatérünk a régi személyiségünkhöz. Megjósolható,
automatikus, szokványos módon reagálunk. Öntudatlanul újra azo-
nosulunk az ismert környezetünkkel, amely aztán visszavezet a régi,
múltban élő énünkhöz.
Amikor Pavlov folytatta a kísérletet, és rendre úgy szólaltatta
meg a csengőt, hogy nem adott utána enni az állatoknak, a kutyák
automatikus reakciója idővel gyengült, mert a csengő hangjához már
nem társult ugyanaz az asszociáció, Azt mondhatnánk, hogy a kutyák
 Bontsd szét régi éned emlékezetét!

neurokémiai reakciója mérséklődött, miután a csengő újra meg újra

úgy szólalt meg, hogy nem követte etetés. Fokozott nyálelválasztásuk
abbamaradt, mert a csengetéshez nem társult többé asszociatív emlék.

Vedd észre magad, mielőtt

,visszazuhansz a tudattalanba"!
Ha gondolatban egy sor olyan szituációt lefuttatsz, amelyben meg-
akadályozod, hogy (érzelmileg) a régi éned legyél, akkor ugyan-
azoknak a (mentális) ingereknek leszel kitéve újra meg újra, és ez
idővel gyengíteni fogja az adott helyzetre adott érzelmi reakciói-
dat. És ahogy következetesen szembesíted magad a régi identitásod
mozgatórugóival, idővel elég tudatossá válsz ahhoz, hogy észrevedd
magad, mielőtt visszazuhannál a tudattalanba. Idővel az a rengeteg
asszociáció, amely beindította a régi programot, olyanná válik majd,
mint a kutyák tapasztalata az etetés nélküli csengőszóról — már nem
fogsz zsigerből reagálni fiziológiailag neurokémiai énedre, amely
a

a megszokott dolgokhoz és személyekhez kapcsolódott.

Így már nem kell többé attól félned, hogy eszedbe jut valaki,
akire haragszol, vagy attól, hogy találkozol a volt barátoddal, hiszen
már épp elégszer leállítottad magad tudatosan. Ha megszabadulsz az
érzelmi függéstől, nem lesz több automatikus reakció. Ebben a lépés-
ben a tudatos éberséged megszabadít mindennapjaidban jelentkező
a

érzelmi asszociációktól és gondolatoktól. Ezeket a reflexszerű reak-

ciókat a legtöbbször észre sem vesszük, mert túlságosan leköt, hogy
meg akarunk maradni a régi énünknek.
Fontos, hogy az érzelmi barométeren túl az értelmünkkel is fel-
fogjuk, hogy ezek a túlélési reakciók negatív hatást gyakorolnak
a sejtjeinkre, mert állandóan ugyanazokat a genetikai gombokat

nyomkodják, és megyviselik a testet. Felvetődik a kérdés: ,Vajon jót

tesz nekem ez az érzés, viselkedés vagy hozzáállás?"
Ami engem illet, miután kimondom, hogy ,Változz meg!", azt
is hozzá szoktam tenni: , Ez nem tesz jót nekem! Sokkal fontosabb,

hogy egészséges, boldog és szabad legyek, mint az, hogy megpróbál-

jam fenntartani ugyanazokat az önpusztító szokásokat. Nem akarom
többé a megszokott módon aktiválni a megszokott géneket, és nem
akarom a testernet károsan befolyásolni. Semmi nem ér ennyit."
 ENGEDD EL ÖNMAGAD!
kh

j
ki

HARMADIK HÉT
ÚTMUTATÓ A MEDITÁCIÓHOZ

A harmadik hét meditációs gyakorlatai során az a célunk, hogy hoz-

zátegyük az ötödik lépést (megfigyelés és emlékezés) és a hatodikat
(átirányítás) az eddigi lépésekhez, és mind a hatot elvégezzük. Az
ötödik és hatodik lépés egy idő után egyetlen lépéssé fog összeol-
vadni. Egész nap figyeld magad, hogy mikor bukkannak fel benned
korlátozó gondolatok és érzések, és olyankor automatikusan mondd
ki hangosan: ,Változz meg!", vagy halld — a régi hang(ok) helyett -
mint a legerősebb hangot a fejedben. Ha ez megvan, készen állsz
a teremtés folyamatára.

Első lépés: Mint mindig, most is kezdd az

indukálással!
Második-ötödik lépés: Miután megtörtént
a felismerés, beismerés, kimondás és a megadás,
a a

elkezdhetsz foglalkozni a konkrét gondolatokkal és

cselekedetekkel, amelyek elkerülhetnék a figyelmedet.
Figyeld a régi éned mindaddig, amíg tökéletesen meg
nem ismered ezeket a programokat!
Hatodik lépés: Miközben meditáció alatt
a
a
megfigyeled régi énedet, válassz ki pár
forgatókönyvet az életedből, és mondd azt hangosan:
nVáltozz meg!"
 eg
ARE

TIZENHARMADIK FEJEZET
B

TEREMTS ÚJ ELMÉT
AZ ÚJ JÖVÖDHÖZ!
(Negyedik hét)

HETEDIK LÉPÉS: TEREMTÉS ÉS GYAKORLÁS

A negyedik hét kissé más lesz, mint az eddigiek. Először is, amikor
a hetedik lépést olvasod, és elvégzed a hozzá kapcsolódó írásbeli

feladatokat, a teremtésről fogsz ismereteket szerezni, és megtanulod,

hogyan végezd a mentális gyakorlást. Aztán az ezt követő irányított
meditáció alatti mentális gyakorlásról olvasol, hogy jobban megis-
merkedj ezzel a módszerrel.
Ekkor jutsz el addig, hogy meg is valósítsd, amit tanultál. Ezen
a héten mindennap a negyedik hét meditációját fogod gyakorolni,
amely magába foglalja az összes lépést, az elsőtől a hetedikig. Hall-
gatás közben a koncentrált figyelmet és az ismétlést gyakorlod majd,
amivel megteremtheted új énedet és új sorsodat.

Áttekintés — Új éned megteremtése és gyakorlása

Mielőtt az utolsó lépésekbe fognál, szeretném felhívni a figyelmedet:
az eddigi lépések mind azt a célt szolgálták, hogy segítsenek leszok-
ni arról, hogy önmagad vagy, ezáltal nagyobb mozgástered legyen
 ENGEDD EL ÖNMAGAD!

ahhoz, hogy tudatosan és energikusan felépíts egy új ént. Eddig

a pontig azon dolgoztunk, hogy visszafejlesszük a régi szinaptikus

kapcsolatokat. Most jött el az ideje, hogy újakat , növesszünk" a he-

lyükre, hogy az újonnan teremetett elme legyen az alapja annak,
aki a jövőben leszel.
Eddigi erőfeszítéseidnek köszönhetően sikerült kitörölnöd né-
hány, a régi éneddel kapcsolatos dolgot az emlékezetedből. Régi sze-
mélyiséged számos vonását kigyomláltad. Alaposan megismerted
a tudattalan mentális állapotaidat, amelyek a régi gondolataidat,
viselkedésedet és érzéseidet képviselték. metakogníció gyakorlatán
A

keresztül tudatosan megfigyelted azokat a rutinszerű, berögződött

agyi aktivitásokat, amely során végig a korábbi személyiséged kere-
tein belül mozogtál. Az önreflexió képessége lehetővé tette, hogy
megkülönböztesd a szabad akarattal bíró tudatodat azoktól az auto-
matikus programoktól, amelyek arra késztették agyi idegsejtjeidet,
hogy mindig pontosan ugyanolyan sorrendben, mintákban és kom-
binációkban tüzeljenek. Megfigyelted, hogyan viselkedik az agyad
évek óta. És mivel az elme gyakorlati meghatározása szerint nem más,
mint az agy működés közben, tárgyilagos módon megfigyelhetted
korlátozott elmédet.

Az új éned megteremtése

Most, hogy kezded , elveszíteni" a régi elmédet, ideje újat teremte-

ni a helyére. Kezdd azzal, hogy ,elültetsz" magadban egy új ént!
Napi meditációid, szemlélődéseid és gyakorlásaid olyanok lesznek,
mintha egy kertet ápolnál, amelytől azt várod, hogy egy nagyobb
énkifejeződés teremjen benne. Ha új ismereteket szerzel, és a törté-
nelem nagy alakjairól olvasol, az olyan, mintha elvetnéd a magokat,
Minél kreatívabb vagy az új identitásod kitalálásában, annál változa-
tosabb gyümölcsöket szüretelhetsz a jövőben. Határozott szándékod
és tudatos figyelmed olyan lesz, mint a víz és a napfény; élettel töltik
el a kertedben növögető álmaidat.
Ha érzelmileg örömöd leled az új jövődben, még mielőtt az a vil-
lóságban is megmutatkozna, azáltal egyfajta biztonsági hálót feszítesz
ki, hogy sérülékeny jövődet megvédd a kártevőktől és a zord időjárási
körülményektől; emelkedett szintű energiáid ugyanis megvédik
 Teremts új elmét oz új jövődhöz!

alkotásodat. Ha pedig bele tudsz szeretni abba a látomásba, akivé

éppen válsz, akkor mágikus tápanyaggal öntözöd rneg a fejlődő nö-
vényeket és gyümölcsöket. A szeretet magasabb frekvenciájú érzelem,
A
min túlélési érzelmek amelyeken át eddig bejuthattak a kertbe
a gyomok és a kártevők. Az átváltozás folyamatában eltöröljük a régit,
és helyet csinálunk az újnak.

Az új éned gyakorlása
Ezután kerülhet sor arra, hogy újra és újra addig gyakorolsz egy új
elmét, amíg teljesen meg nem ismered és meg nem szokod. Mint
már tudod, minél többször tüzelnek együtt az egyes agyi áramkörök,
annál erősebb hosszú távú kapcsolat alakul ki közöttük. És ha egy
konkrét tudatfolyamhoz kapcsolódó gondolatsort hozol működésbe,
a jövőben könnyebb lesz létrehozni ugyanezt a mentális szintet. Kö-

vetkezésképpen, ha minden egyes nap ugyanazt a mentális struktúrát

alakítod ki azáltal, hogy gondolatban az új ideális énedet gyakorlod,
akkor idővel ez egyre rutinszerűbb, megszokottabb, természetesebb,
automatikusabb és tudattalanabb lesz. Elkezdesz valaki másként
visszaemlékezni önmagadra.
A korábbi lépésekben már kitöröltél az emlékeidből egy olyan
érzelmet, amely a test-elmédben tárolódott. Most eljött az ideje, hogy
hozzászoktasd a testedet az új elmédhez, és másféleképpen kezdd
aktiválni a génjeidet.
Ebben az utolsó lépésben az lesz a célod, hogy új elmédet mind
agyi, mind testi szinten uralhasd. Olyan alaposan meg fogod ismerni,
hogy bármikor könnyedén és természetesen, akaratlagosan elérhesd
ezt a létállapotot. Fontos, hogy ezt a létállapotot azáltal vésd az emlé-
kezetedbe, hogy másféleképpen gondolkodsz; és ugyanilyen lényeges,
hogy azután az új érzést a testedben is memorizáld, hogy a külvilág
semmiféle eleme ne tudja elvenni tőled. Ha eddig eljutsz, készen
állsz arra, hogy új jövőt teremts, és abban élj. Gyakorlás közben újra
meg újra a semmiből húzod elő új énedet, hogy megtanuld, miként
idézheted fel a későbbiekben bármikor, amikor csak akarod.
 ENGEDD EL ÖNMAGAD!

Teremtés — Képzeleted és találékonyságod segítségével

hívd életre új énedet!

Ebben alépésben először pár befejezetlen kérdést kell feltenned ma-

gadnak. Ha olyan kérdések elé állítod magad, amelyek arra késztetnek,
hogy az eddig jellemző gondolkodásodtól eltérő módon gondol-
kozz és új lehetőségeket mérlegelj, azzal serkented homloklebenyed
működését.
Ez az egész szemlélődő folyamat az új elme építésének módszere.
Úgy hozod létre az új éned alapjait, hogy arra kényszeríted az agyat,
hogy másféleképpen kezdjen tüzelni. Elkezded megváltoztatni az I

elmédet!

Iráslehetőség
Kérlek, szakíts időt arra, hogy írásban válaszolsz az alábbi kérdésekre!
Azután nézd át újra őket, gondolkodj el rajtuk, elemezd ki őket, és el-
mélkedj azon, hogy válaszaid milyen lehetőségeket vetnek fel!

Kérdések, amelyek működésbe hozzák

a homloklebenyt:

e
Milyen az ideális énképem?
e
Milyen érzés lenne -nak/-nek lenni?
e Kiaza történelmi alak, akit csodálok, és ő
hogyan viselkedett?
e Kitismerek személyesen, aki , vagy Így érez?
kellene ahhoz, hogy úgy gondolkozzak, mint ?

e Kittekintek példaképemnek?
e
Milyen lennék, haénlennék ?
e Mit mondanék magamnak, ha ez a személy lennék?
e
Hogyan beszélnék a többi emberrel, ha megváltoznék?
e
Milyen emberre vagy kire akarok emlékeztetni?

N
 Teremis új elmét az új jövődhöz!

Személyiségünk abból tevődik össze, ahogyan gondolkodunk,

cselekszünk és érzünk. Ezért csoportokba rendeztem pár kérdést,
amelyek segíthetnek, hogy konkrétabban meghatározd, milyen vi-
selkedést vársz el új énedtől. Ne feledd, hogy amikor válaszokat
adsz, majd elgondolkodsz rajtuk, új hardvert telepítesz az agyadba,
és másféleképpen kezded aktiválni a géneket a testedben. (Bátran

folytathatod a válaszokat a naplódban, ha úgy érzed, nem tudod

észben tartani őket.)

Hogyan akarok gondolkodni?

e
Hogyan gondolkodna ez az új személy (az
eszményképem)?
e
Milyen gondolatok mögé akarom felsorakoztatni
az energiáimat?
e
Milyen az új beállítottságom?
e Mit akarok hinni önmagamról?
e Mit akarok, milyennek lássanak engem mások?
e Mit mondanék magamnak, ha ez a személy lennék?

Hogyan akarok cselekedni?

e
Hogyan viselkedne ez a személy?
e Mit csinálna?
e
Milyen viselkedést képzelek el magamnak?
e
Hogyan beszélnék az új énkifejeződésemként?

Hogyan akarok érezni?

e
Hogyan ,lenne" ez az új én?
e Mit éreznék?

Milyen volna az energiám, ha az új eszményképem

lennék?
 ENGEDD EL ÖNMAGAD!
gy
Amikor azon meditálsz, hogy megteremtsd az új énedet, az
a dolgod, hogy napról napra ugyanazt a mentális szintet hozd létre,
és máshogyan gondolkozz és érezz, mint eddig. Képesnek kell lenned
rá, hogy akaratlagosan előidézd ugyanazt a mentális állapotot, és
megszokottá tedd. Továbbá hagynod kell, hogy a tested addig érez-
ze ezt az új érzést, amíg konkrétan az elgondolt személlyé nem válsz.
Más szavakkal: nem kelhetsz fel ugyanazon személyként, mint aki leült
meditálni. Az átváltozásnak az itt és mostban kell végbemennie, és
az energiáidnak is másoknak kell lenniük, mint a meditáció előtt.
Ha ugyanaz kel fel, mint aki leült meditálni, ha ugyanúgy érzed
magad, mint előtte, akkor valójában semmi nem történt. Ugyanaz
maradtál.
Tehát ha azt mondod: ,ma nem volt hozzá kedvem; túl fáradt
vagyok; túl sok a dolgom; nem érek rá; fáj a fejem; túlságosan hason-
lítok anyámhoz; képtelen vagyok megváltozni; most inkább ennem
kéne valamit; majd holnap elkezdem; nem jó nekem ez az érzés; in-
kább bekapcsoloma tévét, és megnézem a híradót", és hagyod, hogy
ezek a hangok háttérbe szorítsák homloklebenyt, akkor ugyanaz
a

maradsz, mint aki a meditációs kísérlet előtt voltál.

A szabad akaratod, a szándékod és az őszinteséged segítségével
felül kell emelkedned a test nehezen leküzdhető vágyain. Fel kel!
ismerned, hogy ilyenkor a régi éned próbálja visszaszerezni az ural-
mat. Engedned kell, hogy lázadozzon, de utána vissza kel! hoznod
a jelenbe, meg kell nyugtatnod, és elölről kell kezdened az egészet.
Idővel a tested majd megint elkezd elfogadni téged az urának, és
neked fog engedelmeskedni.

Gyakorlás - Vésd emlékezetedbe az új énedet!

Most, hogy elgondolkodtál a válaszokon, ideje begyakorolni őket.
Tekintsd át újra, hogyan fogsz új eszményi énedként gondolkodni,
cselekedni és érezni. Tisztázzunk azonban valamit! Nem szeretném,
ha gépies vagy merev lennél. Ez egy kreatív folyamat. Hagyd szabadon
szárnyalni a képzelőerőd, légy spontán. Ne erőltesd a válaszaidat
semmilyen irányba. Ne próbálj minden egyes meditáció alkalmával
pontosan ugyanúgy végigmenni a listádon. Számos különböző út
vezet a célhoz.
 Teremts új elmét az új jövődhözl!

Csak gondolj arra, milyen a lehető legnagyobb énkifejeződésed,

és emlékeztesd magad, hogyan fogsz ekként cselekedni. Mit fogsz
mondani, hogyan fogsz járni, hogyan fogsz lélegezni, hogyan fogod
érezni magad, ha ezzé a személlyé válsz? Mit mondasz majd magad-
nak és a többi embernek? Az a célod, hogy eljuss egy , létállapotba",
és eszményi éneddé válj.
Emlékezz: azok az emberek, akik mentálisan végeztek zongo-
ragyakorlatokat, anélkül hogy egyetlenegy billentyűt is leütöttek
volna, majdnem ugyanolyan agyi változásokat értek el, mint azok,
akik fizikailag játszották le ugyanazokat a dallamokat és akkordokat
ugyanolyan hosszú időn át. A , mentális" zongoristák mindennapos
gyakorlása olyan változásokat idézett elő az agyukban, mintha már
fizikailag is megtapasztalták volna ezt a tevékenységet. Gondolata-
ikból tapasztalat lett.
Eszedbe juthat az a kísérlet is, amelyben a tesztalanyok az ujjukat
edzették. Ebben az esetben is jelentős fizikai változások jelentkeztek
a testben, mégpedig anélkül, hogy a kísérleti alanyok akár a kisujju-
kat megmozdították volna. Ebben a lépésben tehát a napi gyakorlatok
előre meg fogják változtatni az agyadat és a testedet.
Ezért olyan fontos gyakorolnod, hogyan viselkedsz majd az új
énedként. Ezzel biológiai változásokat hozol létre az agyadban és
a testedben, és eléred, hogy ne a múltban élj, hanem inkább a jövő

térképét vázold fel. Ha a test és az agy megváltozott, akkor fizikai

tények bizonyítják, hogy te magad változtál meg.

Ismerd meg alaposan az új énedet!

A hetedik lépés ezen részében eljutunk a ,tudattalan tudás" szintjé-

re. Amikor valamit tudattalanul tudsz, akkor anélkül tudod végezni,
hogy túlságosan nagy tudatos figyelmet kellene szentelned neki.
Mint amikor kezdő autóvezetőből tapasztalat sofőrré válsz. Vagy
mint amikor már úgy tudsz kötni, hogy nem kell minden egyes
szemnél tudatosan végiggondolnod a mozdulataidat. Ahogy a régi
Nike-szlogen szól: egyszerűen csak csinálod.
Ha erinél a pontnál kezded kissé unalmasnak találni a felada-
tot, azt jó jelnek tekintheted, ugyanis azt jelenti, hogy új működési
módod kezd megszokottá, hétköznapivá, automatikussá válni. El
 ENGEDD EL ÖNMAGAD!
9

kell jutnod erre a pontra, hogy az információ rögzüljön és megtes-

tesüljön a hosszú távú memóriádban. Erőfeszítéseket kell tenned,
hogy túllépj az unalmon, mert valahányszor az új énedként visel-
kedsz, egyre kisebb erőfeszítésre lesz szükséged hozzá. Új énképedet
bevésed memóriádba, így az egyre természetesebben és egyre ön-
a

kéntelenebbül mutatkozik meg. Ha eleget gyakorolsz, egy idő után

nem kell arra gondolnod, hogyan legyél az új éned, mert azzá válsz.
A legfontosabb természetesen a gyakorlás. Ugyanúgy edzed magad
ebben a folyamatban, mintha valamilyen sportot űznél.
Ha jól végzed a mentális gyakorlást, akkor minden egyes alka-
lommal könnyebbé kell válnia. Hogy miért? Mert fel vagy rá készít-
ve. Agyadban már kialakultak az együtt tüzelő áramkörök, és be is
melegedtek. Már kialakítottad a megfelelő kémiai környezetet, az új
vegyületek ott keringenek a testedben, újfajta génkifejeződést ered-
ményezve; tested természetes módon a megfelelő állapotban van.
Ráadásul a régi énedhez kapcsolódó más agyterületeket visszafogtad
és , lecsendesítetted". Következésképpen kevésbé valószínű, hogy
a régi énedhez társuló érzések ugyanolyan ingereket közvetítenének
a testednek, mint korábban.
Ne feledd, hogy a legtöbb mentális feladat, amely új idegi áram-
köröket hoz létre és aktivál az agyban, tanulással, az instrukciók kö-
vetésével, odafigyeléssel és az új képesség folytonos gyakorlásával jár.
Mint már tudod, a tanulás azt jelenti, hogy új kapcsolatokat hozunk
létre; az instrukciókkal a , hogyant" tanítjuk meg a testnek, hogy
új tapasztalatot hozzunk létre; arra is feltétlenül szükség van, hogy
odafigyeljünk rá, mit csinálunk, mert a fizikai és mentális ingerekre
adott válaszunkkal huzalozzuk át az agyunkat; és végül, az ismétlés
hosszú távú, tartós kapcsolatokat alakít ki az idegsejtek között. Ezekre
van szükség ahhoz, hogy új agyi áramköröket alakítsunk ki, és új
-
elmét teremtsünk és a meditáció alatt pontosan ezt is tesszük. Ezzel
most az ismétlés fontosságát akartam hangsúlyozni.

Cathy története a mentális gyakorlás minden vetületét kiválóan

példázza. Cathy bal agyféltekéjének beszédközpontja egy súlyos agy-
vérzés következtében megsérült, nő hónapokra beszédképtelenné
a

vált. Az orvosok azt mondták neki, hogy valószínűleg solia többé nemi
 Teremts új elmét az új jövődhöz!

-
tud majd beszélni. Cathy azonban aki egyébként vállalati trénerként
-
dolgozik elolvasta könyvemet, részt vett az egyik workshopomon,
a

és nem volt hajlandó elfogadni ezt a lesújtó jóslatot.

Ehelyett az elsajátított tudás és a kapott instrukciók alapján, va-
lamint a koncentrált figyelem és az ismétlés alkalmazásával minden-
nap mentálisan gyakorolta a közönség előtti beszédet. Néhány hónap
múlva olyan mértékű fizikai változások jelentkeztek a testében és az
agyában, hogy a beszédközpontja helyreállt... és Cathy tökéletesen
visszanyerte beszédképességét. Ma már ugyanolyan hibátlanul és
könnyedén, habozás nélkül beszél az emberek előtt, mint korábban.
Amikor te magad sajátítottad el ezeket az ismereteket, ugyanígy
fontos szinaptikus kapcsolatokat létesítettél, és ezzel megteremtet-
-
ted az új tapasztalatok előfeltételeit. Mindkettő az ismeretek meg-
tanulása és a tapasztalatok átélése — fejlesztette az agyad. Emellett
a szükséges instrukciókat is megkaptad az emlékek kitörléséhez és
az újratanulás folyamatához. Megértetted, miért olyan fontos, hogy
erősen koncentrálj mind a mentális, mind a fizikai történésekre,
ha azt akarod, hogy erőfeszítéseidnek köszönhetően átalakuljon az
agyad és megváltozzona tested. Végül az új eszményképed folya-
matos gyakorlása mindig ugyanazt a mentális és testi szintet fogja
majd megteremteni, újra és újra. Az ismétlés hosszú távú, tartós idegi
áramköröket hoz létre, és új géneket aktivál, így már könnyebb lesz
elkezdeni az új napot. Ez a lépés abban segít, hogy a gyakorlás révén
könnyebben elérhesd ugyanazt a létállapotot.
A kulcsszavak: gyakoriság, intenzitás és időtartam. Más szavakkal:
minél többet gyakorolsz, annál könnyebben fog menni. Minél job-
ban tudsz koncentrálni és figyelni, annál könnyebben tudsz majd
legközelebb rácsatlakozni a kívánt mentális állapotra. Minél több időt
töltesz az új eszményképed gondolatai és érzései között, anélkül, hogy
figyelmed a külső ingerek hatására elkalandozna, annál alaposabban
az emlékeidbe vésődik ez az új létállapot. Ez a lépés teljes egészében
arról szól, hogy hétköznapjaidban az új eszményképeddé válhass.

Ha új személyiséggé válsz, új valóságot hozol létre

Ebben a lépésben az célod, hogy új személyiséggé, új létállapottá

a

válj. És ha úl személylség vagy, akkor valaki más vagy, ugye? Egykori

 ENGEDD EL ÖNMAGAD!
www

gondolataidon, érzéseiden és tetteiden alapuló régi személyiséged te-

remtette meg azt a valóságot, amelyet most megtapasztalsz. Röviden:
amilyen személyiségként vagy, olyan leszel a személyes valóságod-
ban. Ne feledd azt sem, hogy a személyes valóságodat az alkotja, amit
gondolsz, érzel és cselekszel. Ha mindezt másféleképpen csinálod,
egyszerre teremtesz új ént és új valóságot.
Az új valóságodat az új énednek kell megteremtenie. Más szavak-
kal: ha valaki mássá válsz, természetes módon más lesz az életed is.
Ha hirtelen megváltozik az identitásod, másvalakivé válsz, követke-
zésképpen nyilvánvalóan valaki másként fogsz élni. Ha a John nevű
személyiségből az a személyiség lenne, akit Steve-ként ismerünk,
akkor kijelenthetnénk, hogy John élete megváltozott, mert már nem
John többé, hanem úgy gondolkodik, érez és cselekszik, mint Steve.
Vagy nézzünk egy másik példát! Egyszer, amikor Kaliforniában
tartottam előadást, odalépett hozzám egy nő, és csípőre tett kézzel,
dühösen így fakadt ki mindenki előtt:
- Hogy lehet az, hogy nem Santa Fében lakom?
Én teljes nyugalommal azt feleltem:
- Úgy, hogy az a személy, aki itt áll előttem, az a személyiség,
aki Los Angelesben lakik. Az a személyiség, aki Santa Fében lakna,
és már ott is lakik, teljesen másmilyen.
Ezért hát a kvantum szemszögéből nézve az új személyiség je-
lenti a tökéletes alapot a teremtéshez. Az új identitást már nem kötik
érzelmek életünk azon helyzeteihez, amelyek folyton vissza-vissza-
hozzák ugyanazokat a körülményeket; ezért ebből kiindulva tökéletes
elképzelni az új sorsunkat. Erre alapozva a legjobb megalkotni új éle-
tünket. Imáid eddig azért találtak olyan ritkán meghallgatásra, mert
bár a szándékaid jók voltak, teljesen elvesztél az olyan, régi énedhez
kapcsolódó, alacsonyabb rendű érzésekben, mint a bűntudat, a szé-
gyen, a szomorúság, az értéktelenség, a düh vagy a félelem. Ezek az
érzések uralták a gondolataidat és a hozzáállásodat.
A mindössze 5 százaléknyi tudatos elméd hadakozott a 95 száza-
léknyi tudattalan test-elme ellen. Ha egy bizonyos módon gondol-
kodsz, de másképpen érzel, abból soha nem lesz semmi kézzelfogható.
Energetikai értelemben kevert jelet sugárzol abba a láthatatlan háló-
zatba, amely a valóságot rendezi. Ha eddig a bűntudat állapotában
éltél, mert a tested egy ilyen elmét mermorizált, akkor valószínűleg
 Teremts új elmét az új jövődhöz!

azt is kaptad, ami voltál - olyan élethelyzetekbe kerültél, amelyek

még több okot szolgáltattak rá, hogy bűnösnek érezd magad. Tudatos
elhatározásod kevés volt ahhoz, hogy szembeszálljon azzal, hogy ez
a memorizált érzés vagy.

Új identitásodként azonban másképpen érzel és gondolkodsz,

mint régi énedként. Olyan mentális és testi állapotban vagy, amely
most már tökéletes, az emlékeid terhétől mentes jeleket sugároz. Éle-
tedben először az elméd tekintete felülemelkedik az aktuális tájon, és
új horizontot pillant meg. A jövődbe tekintesz, nem pedig a múltba.
Egyszerűen megfogalmazva: nem teremthetsz új személyes való-
ságot mindaddig, amíg a régi személyiséged vagy. Másvalakivé kell
válnod. Ha már az új létállapotodban vagy, új sorsod megteremté-
sének legjobb ideje a most.

Teremts magadnak új sorsot!

Ennek alépésnek ebben a részében új létállapotként, új személyi-

ségedként elkezdheted az új személyes valóságod megteremtését.
A testedből korábban felszabadított energia fogja szolgáltatni a nyers-
anyagot, amellyel új jövődet megteremtheted.
Nos tehát, mire van szükséged? Meg akarod gyógyítani a tested
vagy az életed egy bizonyos részét? Szerető kapcsolatra vágysz, vagy
egy kielégítőbb karrierre, egy új kocsira, esetleg a lakáshitelt akarod
visszafizetni? Vagy azt szeretnéd megtudni, hogyan győzhetsz le egy
akadályt az életedben? Az az álmod, hogy írj egy könyvet, egyetem-
re küldd a gyerekeidet, vagy te magad folytasd a tanulmányaidat,
megmássz egy hegyet, megtanulj repülőt vezetni vagy megszabadulj
egy függőségtől? Az agyad automatikusan alkot egy képet arról, amit
szeretnél.
Most egy emelkedett mentális és testi állapotból — a szeretet, az
öröm, a magabiztosság, a hála és egy nagyobb, koherensebb energia
állapotából - látod azt a belső képet, amelyet meg akarsz teremteni
az új életedben új személyiségként. Létrehozod azokat a jövőbeli
eseményeket, amelyeket meg akarsz élni, úgy, hogy a figyelmed
révén fizikai valósággá változtatod őket. Elengeded magad, és hagyod
magad szabadon szárnyalni, anélkül hogy túlagyalnád a dolgokat.
Azok a képek, amelyeket az elmédben látsz, új jövőd vibráló vázlatai.
 ENGEDD EL ÖNMAGAD!

Te pedig kvantum-megfigyelőként arra utasítod az anyagot, hogy

engedelmeskedjen a szándékaidnak.
Minden egyes manifesztációt világosan elképzelsz, és pár másod-
percig megtartod az elmédben, majd kibocsátod a kvantummezőbe,
hogy egy hatalmasabb elme végrehajthassa.
A kvantumfizika megfigyelőjéhez hasonlóan, aki az elektront
keresi, majd a valószínűséghullámot egyetlen eseménnyé, egy részecs-
- -
kévé az anyag megtestesülésévé redukálja, te is ugyanezt teszed,
csak jóval nagyobb méretekben. Te azonban a , szabad energiádat"
arra használod, hogy a valószínűséghullámokat tapasztalattá redu-
káld. Energiád immár összefonódik ezzel az eljövendő valósággal, és
valóban hozzád tartozik. Vagyis te magad vagy összefonódva vele, és
most már ez a sorsod...
Neis próbáld kitalálni, hogyan, mikor, hol és kivel. Ezeket a rész-
leteket hagyd meg egy olyan elmének, amely sokkal többet tud nálad.
És közben légy tisztában azzal, hogy teremtésed a lehető legváratla-
nabb módon következik be; meglepő lesz, és kétséged sem fér majd
hozzá, hogy egy felsőbb erő működött közre. Bízz benne, hogy az éle-
ted eseményei tökéletesen igazodnak majd a tudatos szándékodhoz.
Ily módon kétirányú kommunikációt alakítasz ki ezzel a látha-
tatlan tudattal, amely jelezni fogja, hogy felismerte teremtő szándé-
kodat, közvetlenül szól hozzád és reagál rád. Hogyan teszi mindezt?
Szokatlan eseményeket teremt és szervez meg az életedben, amelyek
a kvantum-elme közvetlen üzeneteiként értelmezendők. Kapcsolatba
kerülsz egy felsőbb, szerető tudattal.

Áttekintés — Az irányított meditáció alatti mentális

gyakorlás
Eljött az ideje, hogy új ént találj ki magadnak azáltal, hogy belépsz
egy új létállapotba, amely az éned új kifejeződését tükrözi. Ha ez
megvan - új elmét és új testet teremtettél magadnak -, akkor újra
elpróbálod, újra gyakorlod ezt a létállapotot. Ha arra törekszel, hogy
újrateremtsd az immár ismerős állapotot, akkor az agyad és a tested
biológiai értelemben megváltozik, még mielőtt a konkrét élinény
bekövetkezne. Ha pedig a meditáció közben új lény vagy, akkor ez
az új lény már egy új személyiség, és az új személyiség új személyes
 Teremts új elmét oz új jövődhöz!

valóságot teremt. Az emelkedett energiák birtokában fogod megte-

remteni sorsod kvantum-megfigyelőjeként életed konkrét eseménye-
it. Jóllehet, ennek az irányított meditáció alatti mentális gyakorlásnak
három része van, amikor beolvasztod őket a negyedik hét meditáció-
iba (ahogyan a C függelékben található irányított meditáció írja le),
az egyes részek zökkenőmentesen egymásba olvadnak.

Mentális gyakorlás az irányított meditáció alatt:

új éned megteremtése
Most csukd be a szemed, zárd ki a külvilágot, és brícsúzz el ön-
magadtól azzal, hogy ,megteremted" azt az életet, amit élni
szeretnél!
Az a dolgod, hogy új létállapotba kerülj. Ideje, hogy meg-
változtasd az elmédet, és másféleképpen gondolkodj. Ha így
teszel, akkor érzelmileg egy új elméhez szoktatod hozzá a tes-
tedet, és többé már nem a megszokott módon aktiválod a meg-
szokott géneket. Hagyd, hogy a gondolatból élmény legyen, és
éld ezt az eljövendő valóságot már most! Tárd ki a szíved, és
érezd a hálát a konkrét élmény bekövetkezte előtt, olyan erősen,
hogy meggyőzda testedet arról, hogy a jövőbeni esemény éppen
most történik.
Válassz ki egy lehetőséget kvantummezőből, és éld át tel-
a

jesen. Itt az ideje, hogy a múlt érzelmeiből származó energiá-

idat lecseréld egy új jövő érzelmi energiáira. Nem állhatsz fel
ugyanazon személyként, mint aki leült meditálni.
Emlékeztesd magad, hogy ki leszel majd, amikor kinyitod
a szemed. Tervezd meg, mi mindent teszel és milyen leszel az
új valóságodban! Képzeld el, hogy új énedként hogyan fogsz
beszélni, és mit fogsz mondani magadnak. Képzeld el, milyen
érzés lesz ennek az eszményképnek lenni. Képzeld el magad,
ahogy új emberként ezt vagy azt csinálod, így vagy úgy gondol-
kodsz, miközben az öröm, az ililetettség, a szeretet, a tettrekész-
ség, a hála és az erő érzéseit tapasztalod.
Figyelj olyan erősen a szándékodra, hogy az új eszményké-
ped gondolatai belső élménnyé váljanak, és amikor megérzed az
ebből az élményből származó érzelmet, akkor a gondolkodástól
eljuss a létezésbe. Emlékezz rá, valójában ki és mi vagy az új
jövődben.
 ENGEDD EL ÖNMAGAD!
www

Gyakorold az új énedet!
Most pedig lazíts egy kicsit. Azután vedd megint szemiigyre,
teremtsd újra és próbáld el újra, amit az előbb; ismételd meg az
egészet. Próbáld ki, hogy meg tudod-e ismételni következetesen,
újra meg újra.
Ezúttal könnyebben meg tudod teremteni az új eszmény-
képet, mint a legutóbbi alkalommal? Elő tudod hívni újra
a semmiből? Képesnek kell lenned rá, hogy természetes módon
felidézd, kivé válsz éppen, hogy bármikor elő tudd hívni, amikor
csak akarod. Kitartó erőfeszítéssel annyiszor elismétled, hogy
egy idő után már magától menni fog. Ha eljutsz ebbe a létálla-
potba, akkor ,memorizálod az érzéseket". Nagyszerű dolog ez
az állapot.

Teremtsd meg az új sorsodat!

Eljött az ideje, hogy parancsolj az anyagnak. Most, hogy eb-

ben az emelkedett testi és lelki állapotban vagy, mit vársz az
eljövendő életedtől?
Új éned kialakítása közben ne felejts el belépni abba a men-
tális állapotba, amelyben a testedet és az elmédet legyőzhe-
tetlennek, hatalmasnak, abszolútnak, ihletettnek és örömittas-
nak érzed. Hadd jöjjenek a képek! Lásd őket teljes bizonyossággal,
egy olyan tudás birtokosaként, amely egyenlővé tesz téged ezek-
kel az eseményekkel és dolgokkal. Kösd magad össze a jövőddel,
mintha a tiéd lenne, és ne törődj semmi mással, csak az öröm-
teli várakozással. Engedd el magad, és add át magad a szabad
képzettársításoknak. Hagyd, hogy az új énképed erővel töltsön
el. Minden egyes manifesztációt világosan képzeli el, és pár má-
sodpercig tarts meg az elmédben, majd bocsásd ki a kvantum-
mezőbe, hogy egy hatalmasabb elme megvalósíthassa... aztán
térj át a következőre... ne hagyd abba... ez az új sorsod. Éld át
ezt az eljövendő valóságot a jelen pillanatban, és győzd meg
a tested, hogy érzelmileg elhiggye: ez az esemény éppen most
történik meg. Tárd ki a szíved, és éld át az új élet örömét, még
mielőtt ténylegesen valóra válna...
Tudnod kell, hogy amire a figyelmed összpontosítod, arra
összpontosul az energiád is. A testedből korábban felszabadi-
tott energia fogja szolgáltatni azt az alapanyagot, amelyből az
új jövődet megteremtheted. A valódi nagyság és a hála isteni
állapotában a saját jövőd kvantiin-megfigyelője lehetsz, és ál-
dást hazhatsz az életedbe a saját energiákd segítségével, Forrj
 Teremis új elmét az új jövődhözl

össze az új valóságodal! Miközben azokat a képeket látod ma-

gad előtt, amelyeket az új személyiséged energiáinak révén át
akarsz élni, tudnod kell, hogy ezek a képek lesznek majd a sor-
sod vázlatai. Arra utasítod az anyagot, hogy engedelmeskedjen
a szándékaidnak... Ha végeztél vele, egyszerűen engedd el, és
tudd, hogy a jövőd olyan irányt vesz majd, amely tökéletes lesz
a számodra.

d 5
NEGYEDIK HÉT
ÚTMUTATÓ A MEDITÁCIÓHOZ

Most, hogy elolvastad a hetedik lépéshez tartozó szöveget, és elvé-

gezted az írásbeli feladatokat, készen állsz negyedik hét meditációs
a

gyakorlatára. Mindennap hallgasd meg (vagy emlékezetből csináld

végig) a teljes negyedik heti meditációt.
Egy gyakorlati tanács: Könnyen megtörténhet, hogy az irányított
meditáció alatt önkéntelenül efféle kifejezésekre ragadtatod magad: Gaz-
dag vagyok! Egészséges vagyok! Zseni vagyok! — mivel tényleg így is érzed
magad, mégpedig nagyon valóságos értelemben. Ez pompás, mert azt
jelzi, hogy test és elme összhangban van. Fontos, hogy ne agyald túl az
álmaidat. Ha mégis megteszed, elhagyod az alfa-hullámok termékeny
talaját, és visszatérsz a béta-frekvenciához, elvágva magad a tudatalat-
tidtól. Csak teremtsd meg az új énedet, és ne mondj felette ítéletet!

! A d

Útmutató a meditáció folytatásához

Az elmúlt néhány hetet annak szentelted, hogy elsajátíts egy életre

szóló meditációs gyakorlatot, amely segítségedre lehet abban, hogy
megteremtsd azt az életet, amelyre vágysz. Az új képességedet már
használni Is kezdted, mégpedig arra, hogy visszafejleszd régi éned

egy adott vonását, és elkezdj új ént és új sorsot teremteni magadnak.

 ENGEDD EL ÖNMAGAD!
hoz

Ezen a ponton sokan efféle kérdéseket tesznek fel:

s
Hogyan tudnám jobban végezni a lépéseket, és hogyan
fejleszthetném a meditációs képességeimet?
s Ha elsajátítottam ezt a folyamatot, akkor ugyanúgy
csináljam tovább a végtelenségig?
s
Mennyi ideig kell dolgoznom énem azon vonásán,
amelyre eddig összpontosítottam?
e. Honnan tudom majd, mikor jön el az ideje annak,
hogy , újabb réteget hámozzak le a hagymáról"?
s
Ahogy haladok a folyamatban, mi alapján döntsem
el, hogy régi énem mely vonásán változtassak
legközelebb?
s Használhatom ezt a módszert úgy is, hogy egyszerre
több személyiségvonáson dolgozom?

Tedd magadévá ezt a meditációs módszert!

Ha minden lépést nap mint nap ugyanúgy hajtasz végre, akkor az,
amit valaha hét különálló lépésnek éreztél, egy idő után sokkal
egyszerűbbnek tűnik majd, mintha csak egyetlen összefüggő lépés
lenne. Mint bármi másban, a meditációbanis csak akkor leszel egyre
jobb, ha mindennap gyakorlod.
Ami az irányított meditációt és az indukálási technikát illeti, fogd
fel úgy őket, mint a bicikli pótkerekeit. Ha segítettek abban, hogy
megtanuld ezt a technikát, akkor továbbra is alkalmazhatod őket,
ameddig támogatják az előmeneteled. Ha azonban már annyira jól
ismered a technikát, hogy teljesen magadénak érzed, és úgy talá-
a

lod, az irányított instrukciók csak hátráltatnak, akkor hagyd el őket.

Továbbra is hámozgasd a rétegeket!

Természetes dolog, ha időnként változtatsz a meditációs gyakor-

latodon, hiszen egy idő után már nem az leszel, aki elkezdte, Ea
továbbra is végzed a napi gyakorlatokat, létállapotod egyre Javul,
 Teremts új elmét az új jövődhöz!

következésképpena régi éned egyre több olyan vonását ismered majd

fel, amelyen változtatni akarsz.
Csak te tudod megmondani, mikor és milyen hamar állsz készen
a továbblépésre. És — ahogyan a következő fejezetben még szó lesz
-
róla előmeneteled nemcsak a meditációidtól függ, hanem attól
is, hogy a változást mindennapjaid szerves részévé teszed. Általá-
a

nosságban azonban elmondható, hogy ha négy-hat héten keresztül

mindennap foglalkozol egy konkrét tulajdonságoddal, akkor nagy
valószínűséggel elég eredményt érsz el ahhoz, hogy belső késztetést
érezz egy újabb énréteg lebontására.
Vagyis nagyjából havonta érdemes önvizsgálatot tartanod. Keress
visszacsatolásokat azzal kapcsolatban, mit teremtesz, és mennyire
megy jól. Talán érdemes visszatérned a harmadik rész kérdéseihez,
hogy áttekintsd, vajon ma már más választ adnál-e egyikre-másikra.
Értékeld újra, hogyan érzed magad, ki voltál eddig, és megvan-e még
benned az a vonás, amelyen mostanában dolgoztál. Ha úgy érzed,
csökkent az erőssége, nem veszel-e észre esetleg valamilyen más
nemkívánatos érzést, mentális állapotot vagy szokást, amellyel most
fontosabb volna dolgoznod?
Ha van ilyen, akkor egyfelől megpróbálhatsz mostantól a sze-
mélyiségednek erre a vonására koncentrálni, és újrakezdheted az
egész folyamatot, másfelől viszont azt is megteheted, hogy továbbra
is dolgozol az egyik problémán, de fölveszel mellé egy másikat is.
Ha egyszer elsajátítottad a meditációs technika alapjait, akkor
össze is vonhatod egymással azokat az érzelmeket, amelyeken vál-
toztatni akarsz, és egyszerre több jellemvonásoddal is dolgozhatsz.
Rengeteg gyakorlással a hátam mögött én már egyszerre foglalkozom
az egész énemmel, és egyfajta holisztikus, nemlineáris megközelítést
alkalmazok.
Természetesen nagy valószínűséggel változni fognak az új sorsod
egyes elemei is. Ha eléred azt a kapcsolatot vagy karrierbeli előre-
lépést, amire annyira vártál, nincs értelme megállnod. És az is elő-
fordulhat, hogy esetleg változtatni akarsz a meditációs gyakorlato-
don, hogy egy kis színt vigyél bele. Hallgass az ösztöneidre!
 ENGEDD EL ÖNMAGAD!

Fejleszd a tudásod még magasabb szintre!

Ismét felhívom a figyelmed, hogy ha még nem tetted volna meg,
látogass el www.drjoedispenza.com honlapra. Valahányszor új ins-
a

pirációra van szükséged, ezen a weboldalon egy egész sor gyakorlati

eszközt és technikát találhatsz, amelyek segítségével átprogramozha-
tod a gondolataidat, és megszabadulhatsz az önpusztító szokásaidtól,
hogy meglegyen az erőd a külső-belső változáshoz. Néhány javaslat
a további lépésekhez:

e Olvasd el az első, Evolve Your Brain: The Science

of Changing Your Mind című könyvemet (amely
egyébként ennek a könyvnek a párja), hogy elmélyítsd
a tudásodat, hiszen az, mint már tudod, a tapasztalat
előfutára. A könyv felvázolja az agyi struktúrákat,
megtanítja, hogyan idegződnek be a gondolatok és
az érzések az agyadba, és nemcsak azt tudhatod meg
belőle, hogyan változtasd meg az életedet, hanem
azt is, hogyan válj te magad azzá, aki mindig is lenni
akartál.
e
Gyere el egy-két — vagy három workshopomra,
amelyeket személyesen vezetek a világ minden táján
a jelen könyv témájával kapcsolatban.

e
Vegyél részt az élő telefonos órákon, ahol kérdésekre
és válaszokra is sor kerül.
e Bővítsd az ismereteidet azokkal DVD-kel és CD-kel,
a

amelyekről a weboldalamon szólok néhány szót.

 ív

TIZENNEGYEDIK FEJEZET

ÁTLÁTHATÓNAK
, LENNI
ÉLET AZ -
ÚJ VALÓSÁGODBAN
Amikor kinyilvánítod a változást, akkor már beléd vésődött egyfajta
belső rend, amely nagyobb hatalommal bír a külső környezet ingere-
inél. Fenntartja az energiádat, megőrzi tudatosságodat az új valóság-
ban, függetlenül a testedtől, környezettől és az időtől. Milyen leszel,
a

amikor majd besétálsz ebbe az új életbe? Képzeld el magad a családod-

dal, munkahelyeden, a gyerekekkel vagy éppen a holnapi ebédnél!
a

Fenn tudod tartani ezt a módosított létállapotot? Ha ugyanazzal az

energiával tudod élni az életedet, amellyel megteremtetted, akkor
-
valaminek változnia kell az életedben ez a törvény. Amikor a visel-
kedésed és a szándékaid találkoznak, amikor a tetteid és gondolataid
egy szinten vannak, amikor valaki más vagy, akkor megelőzöd az időt.
A környezeted már nem uralja a gondolkodásodat és az érzéseidet;
ellenkezőleg, a gondolataid és az érzéseid uralják a környezetedet. Ez
a valódi nagyszerűség, ami mindig is benned volt...
Ha az, akinek látszol, ugyanaz, mint aki valójában vagy, akkor
megszabadultál a múltad rabszolgaságától. És amikor ez a rengeteg
energia felszabadul, akkor ennek a szabadságnak a mellékhatását
hívják úgy, hogy boldogság.
 ENGEDD EL ÖNMAGAD!
w
Demonstráció —
Új önmagad élete
Amikor belső neurokémiai állapotod olyan rendezett és koherens,
a

hogy külvilágból semmilyen inkoherens inger nem tudja megza-

a
varni azt, aki vagy, akkor a tested és az elméd végre összhangban
működik. Immár új létező vagy. És ha memorizálod czt az új létál-
lapotot — ezt az új személyiséget -, akkor a világod és a személyes
valóságod elkezdi tükrözni a belső változásaidat. Amikor a külső
énkifejeződésed és a belső éned fedi egymást, akkor az új sorsod felé
veszed az irányt.
Vajon fenn lehet tartani ezt a változást az életünkben anélkül,
hogy a testünk visszatérne ugyanahhoz az elméhez? Mivel az ér-
zelmek a tudat alatti memóriarendszerben tárolódnak, az a felada-
tunk, hogy tudatosan őrizzüka test és az új elme harmóniáját, hogy
a külső környezet semmilyen eleme ne tudjon visszataszítani a régi

valóságba. Be kell vésnünk emlékezetünkbe az új énünket, és ki

kell tartanunk mellette, hogy a jelen valóságból semmi ne tudjon
kizökkenteni minket.
Ne feledd, hogy ha jól végzed a meditációs gyakorlatot, akkor
a gondolkodástól eljutsz a létezésig. Ha egyszer eléred ezt a létállapo-
tot, akkor hajlamosabb leszel egy szinten gondolkodni azzal, aki vagy.

Demonstrálni annyi,
mint , annak lenni" egész álló nap

A demonstráció dióhéjban azt jelenti, hogy úgy élsz, mintha azimáid

máris meghallgatásra találtak volna. A várakozás és az izgalom új
szintjén örülsz az életnek. Emlékezteted magad, hogy ugyanabban
a testi és mentális állapotban kell maradnod, amelyben akkor voltál,
amikor az eszményképedet megteremtetted. Az nem működik, hogy
a meditáció közben új személyiséget teremtesz, majd a nap hátralcvő
részében a régi énedként élsz. Ez olyan lenne, mintha reggelire valami
nagyon egészségeset ennél, aztán az egész napot nassolással töltenéd.
Ahhoz, hogy új élmények történjenek veled a valóságban, a visel-
kedésednek és a céljaidnak találkozniuk kell. Olyan döntéseket kell
hoznod, amelyek összhangban állnak az új létállapotoddat. Amikor
demonstrálsz, akkor fizikailag megvalósítod azt, amit mentálisan
 Átláthatónak lenni —
Élet az új valáságodban

begyakoroltál; bevonod a testet, és elvégzed vele azt, amit az elme

megtanult.
Tehát ahhoz, hogy lásd, hogyan mutatkoznak meg a jelek az
életedben, ugyanabban az energiában kell élned és létezned, mint
amellyel a teremtést végezted. Egyszerűen megfogalmazva: ha azt
akarod, hogy az univerzum új és szokatlan módon válaszoljon a kér-
déseidre, akkor ugyanazt az elmét és energiát kell felmutatnod, mint
amellyel új eszményedként meditáltál. Ilyenkor összekapcsolódsz
vagy Összeforrsz azzal az energiával, amelyet egy téren és időn túli
dimenzióban teremtettél, és életedbe vonzod általa az új eseményt.
Amikor az éned két része fedi egymást, akkor a mostban élő éned
ugyanaz, mintakit a meditáció alatt hoztál létre. Most már az a jövőbeni
éned vagy, aki eddig csak lehetőségként létezett kvantummezőben.
a

És amikor a meditáció alatt teremtett éned pontosan ugyanolyan

elektromágneses szignált sugároz, mint az a jövőbeni éned, aki már
most vagy, akkor az új sorsod felé tartasz. Amikor fizikailag , eggyé
válsz a jövőbeni éneddel a most pillanatában" , amiről mindig is
álmodtál, akkor egy egészen új valóság áldásait tapasztalod. Egy
felsőbb rend fog válaszolni neked.

Keresd a visszajelzéseket!

Az életedben tapasztalt visszajelzések annak az eredményei, hogy

a kreatív folyamat létállapota/energiája találkozik demonstrációs
a

folyamat létállapotával/energiájával. Ilyenkor, demonstráció ezen

a

síkján az a lény vagy, akit te magad találtál ki. Ezen az idővonalon

kell élned a jelen fizikai valóságban. Ha tehát egész nap fenntartod
ezt módosult testi és mentális állapotot, akkor valaminek meg kell
a

változnia az életedben.
És hogy miféle visszajelzéseket keress? Szinkronicitásokat,
lehetőségeket, véletlen egybeeséseket, szabad áramlást, erőlködés
nélkül elért változásokat, jobb egészséget, meglátásokat, kinyilatkoz-
tatásokat, misztikus élményeket és új kapcsolatokat — hogy csak párat
említsek. Az új visszajelzések arra fognak ösztönözni, hogy folytasd
azt, amit eddig tettél.
Amikor a belső erőfeszítésednek köszönhetően külső visszajel-
zéseket tapasztalsz, természetes módon összekötöd azt, anii belül
 ENGEDD EL ÖNMAGAD!
kh a

történt veled, azzal, ami rajtad kívül történt. Ez önmagában véve is

új tapasztalat. Lényegében azt bizonyítja, hogy immár a kvantum
törvénye szerint élsz. Megdöbbentő, hogy a tapasztalt visszajelzés
nem más, mint az elméd és az érzelmeid belső alakulásának közvet-
len következménye.
Ha a belső világodban kifejtett tevékenységedet összekötöd
a külső eredményekkel, akkor eszedbe fog jutni, mi mindent tettél
korábban azért, hogy kiváltsd ezt a hatást, és újra meg fogod tenni. Ha
pedig össze tudod kötni a belső világodat a külső világban kiváltott
hatásokkal, akkor már nem az ok-okozat törvénye szerint élsz, hanem
te magad váltod ki az okozatot. Valóságot teremtesz.
Lássunk egy próbát! Képes vagy rá, hogy ugyanaz a személy
legyél a külvilágban, mint aki a belső világodban voltál meditáció
közben? Képes vagy meghaladni az aktuális környezetedet, amely
a régi személyiségedhez, emlékeidhez és asszociációidhoz láncol?
Képes vagy szakítani azzal, hogy rutinszerűen reagálsz ugyanazokra
a helyzetekre? Ahhoz szoktattad a tested és az elméd, hogy időben

megelőzze az aktuális valóságodat?

Ezért meditálunk. Hogy mások legyünk.

Jelenítsd meg új éned az életed egyenletében!

Emlékeztesd magad arra, hogy egész nap meg kell őrizned új éned
energiáit. Az ébrenlét óráiban időnként emlékeztesd magad, hogy
tudatosnak kell maradnod. Olyan ez, mintha emlékeztető cetliket
tűzdelnél életed üzenőfalára.
Például:

Szeretnék köszönetet mondani az életem egyes dolgaiért, mi-

közben reggel a zuhany alatt állok. Nem szabad letérnem az útról,
miközben autómmal a munkahelyemre tartok, ezért egész úton
vidám leszek. Milyen leszek az új eszményképemként, amikor
"

megpillantom a főnökömet? Jusson majd eszembe, hogy az ebéd-

nél szakítsak egy percet arra, hogy emlékeztessem magam, ki aka-
rok lenni. Amikor este megpillantom a gyerekeket, feldobottnak
érzem majd magam, tele leszek energiával, és könnyen egyinásra
hangolódunk. Este, mielőtt aludni megyek, megint csak jusson
eszembe, hogy emlékeztetnem kell rá magan, ki is vagyok én,
 Átláthatónak lenni —
Élet az új valáságadban

Esti kérdések

Ha vége a napnak, ezeknek a kérdéseknek a segítségével könnyen

áttekintheted, mennyire sikerült érvényesülnie az új énednek:

e
Hogyan teljesítettem ma?
e Mikor vallottam kudarcot, és miért?
e Kire és mikor reagáltam fölöslegesen?
e Mikor ,veszítettem el" a tudatomat?
e
Hogyan csinálhatnám legközelebb jobban?

Mielőtt aludni mész, talán érdemes elgondolkodnod rajta, mikor

veszítetted el aznap az új eszményi énedet. Ha sikerül felismerned,
melyik volt az a helyzet, amely feledésre késztetett, tedd fel magadnak
ezeket az egyszerű kérdéseket: , Ha újra előállna ez a helyzet, mit csi-
nálnék másképp?" és , Milyen tudást vagy filozófiai ismeretet tudnék
alkalmazni erre a helyzetre, ha esetleg újra előállna?"
Ha sikerül határozott választ kigondolnod, és komolyan veszed
a dolgot, akkor egy új elemet fogsz mentálisan gyakorolni, amely

még inkább kiteljesíti majd az egyéniségedet. Új neurális hálózat

alakul ki az agyadban, hogy felkészülj arra, amikor a jövőben majd
bekövetkezik az esemény. Ez az apróság is segít továbbfejleszteni,
finomítani az új, tökéletesebb énedet. Később akár bele is veheted
a reggeli vagy esti meditációdba.

Átláthatónak lenni A belsőből a külsőbe jutni

Amikor átlátható vagy, akkor az, akinek látszol, ugyanaz, mint aki
valójában vagy, és a külső környezeted a belső gondolataidat és ér-
zéseidet tükrözi vissza. Ha eléred ezt az állapotot, akkor az élet és az
elme rokon értelmű fogalommá válik. Ez a végső kapcsolat közted
és az általad teremtett világ között. Ez azt jelenti, hogy életed min-
den területe a saját elmédet tükrözi. Azonos vagy az életeddel, és
az életed az éned tükörképe. Ha a környezet az elme kiterjesztése,
ahogyan a kvantumfizika tartja, akkor ez az a jelenség, amikor az
életed átszerveződik, hogy tükrözhesse az új elméd,
 ENGEDD EL ÖNMAGAD!

Az átláthatóság avalódi erővel telítettség állapota; megvalósí-

tottad a személyes átalakulásod álmát. A tapasztalatból bölcsességre
tettél szert, és nagyobb hatalommal bírsz, mint a környezeted és
a múlt valósága.
Az átláthatóvá válás legszembeszökőbb jele, hogy jóval kevesebb
az elemezgető, kritikus gondolatod. Nem akarsz így gondolkodni.
Kibillentene a jelenlegi állapotodból. Mivel az átláthatóság mellék-
hatása az őszinte öröm, a több energia és a kifejezés szabadsága,
bármilyen egovezérelte gondolat csak csökkentené benned az emel-
kedett érzéseket.

Eljön az a pillanat...
Amikor az életedben kezdenek megjelenni az új, csodálatos esemé-
nyek, eljön az a pillanat, amikor félelemmel vegyes tisztelettel és
csodálkozással, valamint teljes éberséggel ismered fel, hogy te magad
teremtetted. őket. Elragadtatásodban ebből a szemszögből tekintesz
vissza egész eddigi életedre, és úgy érzed, semmit sem csinálnál
másképp. Nem sírsz vissza semmit, és nem érzed magad rosszul
semmi miatt, ami a múltban történt veled, hiszen ebben a pillanat-
ban minden értelmet nyer. Megérted, hogyan vezetett a sorsod ebbe
a nagyszerű állapotba.
Erőfeszítéseidnek köszönhetően egy hatalmasabb elme tudata
kezd a saját tudatos elméddé válni, az ő természete a te természeted
kezd lenni. Természetes módon egyre istenibbé válsz. Ez vagy való-
jában. Ez a természetes létállapotod.
Ahogya láthatatlan életadó elkezd dolgozni benned, sokkal in-
kább önmagadnak érzed magad, mint bármikor korábban. Az érzelmi
sérüléseket okozó traumák kizökkentették a személyiségedet való-
di középpontjából. Ezek miatt lettél bonyolultabb, szélsőségesebb,
megosztottabb, következetlenebb és kiszámíthatóbb. Ha azonban
kitörlöd emlékezetedből azokat a túlélési érzelmeket, amelyek termé-
szetes módon csökkentik a test és az elme frekvenciáját, magasabb
elektromágneses kifejeződésben lesz részed, és magasabb frekvencia
fog működtetni. Továbbá fel is szabadítod magad azzal, ha kitárod
az ajtókat, és helyet teremtesz magadban egy hatalmasabb erőnek.
Végül az leszel, az pedig te. Immár egyek vagytok, És érezni
 Átláthatónak lenni —
Élet az új valáságadban

fogod azt koherens energiát, amelyet szeretetnek hívnak. A belső

a

nyilvánul meg egy feltételek nélküli állapotban.

Ha egyszer rácsatlakozol a tudatosság forrására, és kortyolsz

belőle, egy nagyon is valóságos paradoxonhoz juthatsz el. Könnyen
megtörténhet, hogy a személyiséged annyira teljessé válik, hogy ne-
hezedre esik bármire is vágynod. Ezt az ellentmondást személyesen
is meg kellett tapasztalnom.
Az akarat, a vágy abból fakad, hogy az embernek hiányzik vala-
mi, valaki, egy hely vagy egy időszak. Nekem azonban voltak olyan
pillanataim, amikor mivel őszintén rá voltam kapcsolódva erre
a tudatra - nehezemre esett bármi másra gondolni, mert annyira fan-
tasztikusan éreztem magam. Olyan teljességet tapasztaltam, hogy úgy
éreztem, semmi olyanra nem éri meg gondolni, ami eltávolítana tőle.
Ironikus dolog, hogy amikor az ember eljut oda, ahonnana te-
remtés lehetségessé válik, akkor már nincs szüksége semmire, mert
eltűnt a hiány és az üresség, amelyek miatt a vágyak felébredtek
benne, és a helyüket a teljesség érzése tölti be. Következésképpen az
ember nem vágyik semmi másra, mint arra, hogy jelen legyen, és
átélje kieggyensúlyozottság, a szeretet és koherencia érzését.
a a

Úgy gondolom, ez a valódi, feltétlen szeretet kezdete. Ha szere-

tetet és csodálatot érzünk az élet iránt, anélkül hogy bármi rajtunk
kívül álló dologra vágynánk, az maga a szabadság. Már nem füg-
günk a külső körülményektől. Ez az érzés annyira koherens, hogy
képtelenség lenne ítélkezni mások felett, vagy érzelmileg reagálni az
életre és kilépni ebből az állapotból anélkül, hogy az énünk sérülést
szenvedne. Ilyen az, amikor a felsőbb tudat, amellyel mind összeköt-
tetésben vagyunk, kiárad belőlünk, és elkezdjük őt kifejezni önma-
gunkon keresztül. Elmozdulunk az emberi felől az isteni felé. Egyre
inkább hasonlóvá válunk hozzá. Egyre szeretőbbek, figyelmesebbek,
hatalmasabbak, nagylelkűbbek, céltudatosabbak, kedvesebbek és
egészségesebbek leszünk. Ilyen az ő elméje.
De történik még más csodálatos dolog is. Amikor emelkedettnek,
örömittasnak érzed magad, az olyan fantasztikus érzés, hogy ezt az
élményt másokkal is meg akarod osztani. És hogyan lehet egy ilyen
nagyszerű érzést másokkal megosztani? Úgy, hogy adsz. Azt gondolod
 ENGEDD EL ÖNMAGAD!
kh
magadban: Olyan pompásan feldobottnak érzem magam, hogy azt aka-
rom, te is érezd azt, amit én. Fogadd el hát ezt az ajándékot! És elkezdesz
adni, hogy mások is érezhessék azt az ajándékot, amely a bensődből
fejeződik ki. Önzetlen vagy. Képzelj csak el egy ilyen világot!
Ha azonban új valóságot tervezel ebből a belső rendből vagy
teljességből, akkor tudnod kell, hogy egy olyan lét- és tudatállapotból
teremtesz, amely már semmiben sem különbözik attól, amire vágysz.
Tökéletesen eggyé váltál a teremtéseddel. És ha természetes módon
belé tudsz bújni, és megfeledkezel mindenről, ami a régi énedhez
kötődik, akkor olyan bőséget tapasztalsz, hogy tudni fogod: a te-
remtés, amelyre fókuszálsz, a tiéd. Olyan érzés ez, mint amikor jól
találod el a teniszütővel a labdát, vagy amikor úgy tudsz pár centivel
a járdaszegély mellé parkolni, hogy bele sem nézel a visszapillantó
tükörbe. Egyszerűen csak érzed, hogy jól csinálod. Valahogy tudod.

Én ezekkel aszavakkal fejezem be a napi meditációmat, és azt

javaslom, te is próbáld ki:

Most pedig lninyd le a szemed. Tudatosítsd magadban, logy

létezik egy intelligencia, amely ott van benned és mindeniitt kö-
rülötted. Ne feledd, hogy teljesen valóságos. Gondolkodj el azon,
hogy ez a tudat észlel téged, és tisztában van a szándékaiddal.
Emlékezz rá, hogy ez a teremtőerő téren és időn kíviil létezik.

A test sóvárgásain és az ego árnyalatain túlmutató utad

során elértél az utolsó állomáshoz. Ha tehát ez a tudat valósá-
gos, és tényleg létezik, akkor kérj tőle jelet, hogy tudd, kapcso-
latba léptél vele. Mondd azt a teremtőnek: ,Ha ma bármiben
utánozni tudtalak teremtőként, kiildj nekem jelet ebbe a világba,
amiből tudni fogom, hogy erőfeszítéseim eljutottak hozzád. És
olyan jelet adj, hogy felébredjek szendergésemből, amilyet a leg-
"
kevésbé várnék; kétség se férhessen hozzá, hogy tőled jött, ezáltal
arra ösztönözzön, hogy holnap is megismételjem ugyanezt."

Hadd emlékeztesselek, mit mondtam a kvantumról szóló feje-

zetben. Ha a visszajelzés olyan formában érkezik, amely elvárható
vagy előre megjósolható, akkor semmi új nem történt. Ne engedj
 Átláthatának lenni —
Élet az új valáságadban

a kísértésnek, és ne minősíts újdonságnak semmit, amiről a lelked

mélyén tudod, hogy nem az. Új életednek meg kell hökkentenie és
bizonyos értelemben felkészületlenül kell érnie téged — nem azáltal,
ami történik, hanem ahogyan történik.
Ha meglepődést élsz át, akkor felébredsz az álomból, és annyira
izgalmasnak fogod találni a veled történtek újszerűségét, hogy min-
den figyelmedet leköti majd. Kiemel megszokott érzelmi világodból.
A , kétség sem férhet hozzá" kifejezés azt jelenti, annyira klassznak
kell lennie, hogy tudd: amit csinálsz, tényleg működik. Tudnod
kell, hogy a szokatlan esemény a felsőbb tudatból ered, és nem is
lehetne más.

A végső kísérlet
Most már kapcsolatban állsz a felsőbb tudattal, hiszen válaszol neked,
és csak te tudod, hogy amit belül csinálsz, az hatással van a , kí-
vülre". Ha erről egyszer megbizonyosodsz, az arra ösztönöz majd,
hogy másnap újra belefogj. Lényegében az új élményből fakadó
érzelemből energiát nyerhetsz, amit arra használhatsz, hogy meg-
teremtsd vele a következő eredményedet. Olyan leszel, mint egy
tudós vagy felfedező, aki az életével kísérletezik, és erőfeszítéseinek
eredményét méricskéli.
Nem az a célunk ebben az életben, hogy jók legyünk, tetsszünk
Istennek, szépek legyünk, népszerűek vagy sikeresek. Inkább az a cé-
lunk, hogy megszabaduljunk azoktól a maszkoktól, amelyek akadá-
lyozzák a felsőbb intelligencia szabad áramlását, és hogy ezt a felsőbb
hatalmat önmagunkon keresztül kifejezésre juttassuk. Hogy erőt me-
rítsünk kreatív törekvéseinkből, és nagyobb kérdéseket tegyünk fel,
amelyek elkerülhetetlenül egy gazdagabb sors felé visznek minket.
Hogy ne a lehető legrosszabbra készüljünk, hanem a csodát várjuk.
Hogy úgy éljünk, mintha ez az erő nekünk dolgozna. Ha a szokat-
lanon töprengünk, és elgondolkodunk, milyen eredményeket érhe-
tünk el ezzel a láthatatlan erővel, akkor elménket kitárjuk a végtelen
lehetőségek felé, ami arra ösztönöz, hogy tovább fejlesszük a létezé-
sünket, és hagyjuk, hogy ez az elme még jobban átjárjon minket.
Ha például valóban meg tudod gyógyítani magad valamilyen
betegségből, akkor maguktól bukkannak fel efféle kérdések: , Mást
 ENGEDD EL ÖNMAGAD!

is meg tudok gyógyítani az érintésemmel? És ha igen, akkor az is

lehetséges, hogy egyik szerettemet a távolból is meggyógyítsam?" És
ha elsajátítod ezt a képességet, és megváltoztatod a fizikai anyagot
az illetőben, akkor felvetődhet az a kérdés is: ,Vajon a semmiből is
tudok teremteni?"
Milyen messzire juthatunk? Ennek a kalandnak soha nincs vége.
Csak a kérdéseink és az ismereteink szabnak nekünk határt és az,
hogy mennyire tudjuk megnyitni a szívünket és az elménket.
 1

fu
hix,
éa

UTOSZO
www

Lakd be az énedet!

Az egyik legnagyobb hazugság, amit elhitettek velünk magunkról és

valódi természetünkről, az, hogy nem vagyunk többek fizikai lények-
nél, akiket pusztán az anyagi valóság határoz meg, hiányzik belőlünk
mélység és az életenergia, és elszakadtunk Istentől akiről reményeim
a —

szerint már tudod, hogy bennünk és körülöttünk él. Ha távol tartjuk

magunktól a valódi lényünket illető igazságot, akkor nemcsak rabság-
ra kényszerülünk, de egyúttal azt is megerősítjük, hogy véges lények
vagyunk, akik egy lineáris időben élik valódi, értelem nélküli életüket.
Az a hallgatólagos megállapodás, amely szerint nem létezik élet és
semmilyen más világ a fizikai világunkon kívül, és sorsunkat semmifé-
leképpen nem tudjuk irányítani, egyáltalán nem olyan , igazság", amit
bárkinek el kellene hinnie. Reményeim szerint az ebből a könyvből
szerzett tudásból szert tettél némi energiára, ami segít majd tisztábban
látni, hogy ki vagy valójában.
Sokdimenziós lény vagy, aki saját maga teremti meg a valóságát.
Könyvem célja az volt, hogy ezt az igazságot fogadd el új törvényedként
és hitedként. Leszokni arról, hogy önmagad légy, azt jelenti, hogy
elveszíted a régi elmédet, és újat teremtesz helyette.
Miközben azonban teljesen leszámolunk a régi, megszokott éle-
tünkkel vagy elménkkel, és elkezdünk újat teremteni a helyére, eljön
a pillanat, amikor két világ közé kerülünk, ahol nincs semmi abbál,
ant tnegszoktunk, és a legtöbben elmenekülnek ebből az ürességből
a régi, megszokott világukba. A bizonytalanság, az ismeretlen világa
 ENGEDD EL ÖNMAGAD!
F

az, ahol a szabadgondolkodó, a misztikus és a szent tudja, hogy ter-

mékeny talajra talált.
A kiszámíthatatlan birodalmában élni azt jelenti, hogy egyszer-
re vagy az összes lehetőség. Képes vagy rá, hogy kellemesen érezd
magad ebben a térben? Ha igen, egy hatalmas, kreatív erővel kerültél
kapcsolatba, a ,vagyok"-kal.
Akkor tudjuk letépni a megszokás láncait, ha biológiailag, ener-
getikailag, fizikailag, érzelmileg, kémiailag, neurológiailag és geneti-
kailag megváltoztatjuk magunkat, és leszámolunk azzal a tudattalan
berögződéssel, hogy a versengés, az erőlködés, a siker, a hírnév, a testi
szépség, a szexualitás, vagyon és a hatalom az élet alfája és őómegája.
a

Tartok tőle, hogy az úgynevezett sikerorientáltság receptje folyton

arra késztet minket, hogy kifelé nézzünk, és a külvilágban keressük
a válaszokat és a boldogságot, miközben a valódi boldogság és az

igazi válaszok mindig is odabent voltak.

Hol és hogyan találhatunk akkor rá a valódi énünkre? Teremt-
sünk egy maszkot, amelyet a külső környezetünkkel való kapcsola-
tunk határoz meg, és amely fenntartja ezt hazugságot? Vagy inkább
a

valami olyannal azonosítsuk magunkat, ami belül van, de legalább

annyira valóságos, mint bármi rajtunk kívül, és alakítsunk ki egy
saját, egyedi identitást, amely olyan tudattal és elmével rendelkezik,
amit utánozhatunk?
Igen, ez a végtelen, személyes és univerzális információforrás
minden emberi lény leglényege. Egy energiával teli tudat ez, amely
annyira koherens, hogy amikor átjár minket, nem tudjuk másnak
érezni, mint szeretetnek. Ha az ajtó kinyílik, frekvenciája olyan élet-
bevágó információkat ad át nekünk, hogy lényünk belülről változik
meg. Ez egy olyan élmény, amelyért megtanultam alázatosan élni.
Reményeim szerint már tudod, hogy bármikor hozzáférhetsz
ehhez a forráshoz, amikor csak akarod. Ha azonban materialistaként
éled az életed, akkor szembe fogsz kerülni vele. Hogy miért? Nos,
a realisták az érzékszerveiken keresztül határozzák meg a valóságot;
ha pedig nem látnak, hallanak, éreznek valamit, akkor az nem is
létezik, igaz? Ezzel a kettősséggel tökéletes illúzióba lehet ringatni az
embereket. Elég, ha a figyelmüket állandóan a külvilágra irányítják,
amely érzékszervileg végtelenül élvezetes vagy kaotikus, és a befelé
tekintés máris túl nehéznek tűnik.
 Ulószó

Figyelmed oda irányul, ahová az energiáid összpontosulnak. Ha

minden figyelmedet a külső, anyagi világra összpontosítod, akkor azt
fogod megkapni valóságként. Másfelől viszont, ha a tudatosságoddal
egy mélyebb belső valóságot juttatsz a felszínre, akkor az energiáid
kitágítják ezt a valóságot. Emberi lényként szabadságodban áll, hogy
a figyelmed bármire összpontosíthasd. Az ajándék pedig az, hogy

képessé válsz ennek a túláradó erőnek a kezelésére és helyes alkal-

mazására. Bármire összpontosítod a figyelmedet és a gondolataidat,
az lesz a valóságod.
Ha már nem hiszel többé a gondolat valóságában, akkor visz-
szazuhansz a materializmusba, és munkád abbamarad. Választasz
a

egy érzelmi függőséget vagy szokást, amely azonnali kielégülést hoz,

aztán lebeszéled magad a lehetőségekről.
A dilemma a következő: az eljövendő valóság, amelyet elménk-
ben teremtünk, egyelőre semmilyen érzékszervi visszajelzést nem
produkál, és kvantummoddell szerint az érzékszerveinknek szabad
a

legutoljára megtapasztalni, amit teremtettünk. Ezen oknál fogva sokan

visszatérnek a materializmus törvényéhez, és elveszítik tudatukat.
Szeretnélek emlékeztetni, hogy minden anyagi dolog a látha-
tatlan, anyagtalan, téren és időn túli kvantummezőből származik.
Röviden: ha magokat vetsz el ebben a világban, látni fogod, hogy
egy idő után gyümölcsöt hoznak. Ha egy álmot eléggé át tudsz élni
a gondolataidban és érzéseidben, a lehetőségek belső világában, akkor
az már meg is történt. Egyszerűen add csak meg magad; a magnak
előbb-utóbb ki kell csíráznia a külvilágban is. Ez a törvény.
Az egész folyamat legnehezebb része azonban a következő: Értékes
énednek időt szakítania és szánnia arra, hogy tényleg meg is tedd.
Ennyi. Isteni teremtők vagyunk. Ezt tesszük, amikor ihletettek
vagyunk, és többet akarunk tudni. Ugyanakkor mindannyian a szo-
kások rabjai vagyunk. Állandóan szokásokat alakítunk ki. Három
agyunk van, amelyek lehetővé teszik, hogy a tudástól a tapasztalaton
át eljussunk a bölcsességig. A szokás definíciója ennyi: mindenből,
amit megtanulunk, implicit tudást alkothatunk, ha eleget ismé-
telgetjük az élményt, és megtanítjuk a testet arra, hogy átvegye az
elme szerepét.
Az a baj, hogy olyan szokásokat alakítottunk ki, amelyek korlá-
tokat állítanak nagyszerűségünk elé. A túlélési érzelmek, amelyek
 ENGEDD EL ÖNMAGAD!
kos

függővé tesznek, azt váltják ki belőlünk, hogy korlátok közé szorítjuk

az életünket, elszakadva érezzük magunkat a Forrástól, és elfeled-
kezünk róla, hogy teremtők vagyunk. Igazából a stresszhez társuló
mentális állapotok a valódi okai, hogy az érzelmeink irányítanak
minket, alacsonyabb energiaszinten élünk, és a félelemben gyökerező
hiedelmeink bilincsbe vernek minket. Ezeket az úgynevezett normá-
lis pszichológiai állapotokat a legtöbben hétköznapinak, általánosnak
fogadják el. Pedig valójában ezek a , módosult tudatállapotok".
Hangsúlyozni kívánom tehát, hogy a szorongás, a depresszió,
a frusztráció, a harag, a bűntudat, a fájdalom, a szorongás és a szo-
morúság - vagyis azok az érzelmek, amelyeket emberek milliárdjai
mutatnak nap mint nap - okozza azt, hogy olyan sokan élnek egyen-
súlyukból kibillenve és valódi énjüktől eltávolodva. És talán a medi-
táció közben, azokban a misztikus pillanatokban elért úgynevezett
módosult tudatállapot a valódi ,természetes" emberi tudatállapot,
és arra kel! törekednünk, hogy aszerint éljünk. Én ezt az állítást
fogadom el igazságomnak.
ldeje felébrednünk, hogy az igazság élő megtestesítőjévé váljunk.
Nem elég ezeket az elveket vallani; ideje megélni, kinyilvánítani őket,
és életünk minden területén aktív cselekvőkké lenni. Amikor te meg
én igazságként , megtestesítjük" ezeket az eszményeket, és szokássá
tesszük őket, akkor szerves részünkké válnak.
Úgy vagyunk felépítve, hogy szokásokat teremtsünk. De akkor
vajon miért nem veszünk fel olyan új szokásokat, mint a valódi nagy-
ság, az együttérzés, a zsenialitás, a leleményesség, az erő, a szeretet,
az éberség, a nagylelkűség, a gyógyítás, kvantum-megvalósítás és
a

az isteni mivoltunk? Megszabadulni a személyes érzelmek rétegeitől,

amelyeket identitásunkként véstünk az emlékezetünkbe, azt jelenti:
leszámolunk káros korlátainkkal, amelyeknek eddig akkora hatalmat
adtunk; feladjuk hamis meggyőződéseirnket és felfogásunkat a valóság
és önmagunk valódi természetét illetően; felülkerekedünk azon, hogy

idegrendszerünk hozzászokjon destruktív személyiségvonásaink- .

hoz, amelyek folyamatosan gátolják a fejlődésünket; és felhagyunk

azokkal az beállítódásokkal, amelyek eddig megakadályozták, hogy
megismerjük, kik vagyunk valójában... Mindez része valódi énünk
megtalálásának.
 Utószó
www

Van az énnek egy olyan része, amely jóindulatúan, csendesen

várakozik e maszkok mögött. Akkor bújhat elő, amikor nem érezzük
fenyegetve magunkat; nem félünk a veszteségtől; nem próbálunk
mindenkinek a kedvére tenni; nem hajszoljuk a sikert, és nem törünk
mindenáron a csúcsra; nem sírjuk vissza múltat; nem érezzük ma-
a

gunkat alsóbbrendűnek, reményvecsztettnek, elkeseredettnek vagy

kapzsinak, hogy csak pár dolgot említsek. Ha legyőzzük és eltávolítjuk
azt, ami végtelen hatalmunk és énünk útjában áll, akkor nemes tettet
viszünk véghez, nem csak önmagunk, de az egész emberiség számára.
A legnagyobb szokás tehát, amellyel le kell számolnunk, az, hogy
önmagunk vagyunk, és a legnagyobb szokás, amelyet valaha kiala-
kíthatunk, az, hogy az istenit fejezzük ki önmagunkon keresztül.
Ezáltal valósítjuk meg valódi természetünket és identitásunkat. Ez-
által lakjuk be énünket.
 A FÜGGELÉK

. TESTRÉSZEKRE
ÖSSZPONTOSÍTÓ
INDUKÁLÁS
(Első hét)

Most figyelj arra a térre, amelyet az ajkaid elfoglalnak a térben, és

érezd a tér térfogatát, amelyben ajkaid vannak... a térben..."
És most érezd a teret, amelyet az állad elfoglal a térben... érezd
a tér térfogatát, amelyben az egész állad van... a térben...
És most érezd a teret, amelyet az arcod elfoglal a térben... és an-
nak a térnek a térfogatát, amelyet az arcod elfoglal... a térben...
És most figyelj a térre, amelyet az orrod elfoglal a térben. Érezd
a térfogatát a térnek, amelyben az orrod van... a térben...
És most érezd a teret, amelyet a szemed elfoglal a térben, és érezd
a tér térfogatát, amelyet a szemed elfoglal... a térben...
És most figyelj arra a térre, amelyet a teljes homlokod elfoglal
a térben, egészen a halántékodig... érezd a tér térfogatát, amelyben az
egész homlokod van... a térben...
És most érezd a teret, amelyet az egész arcod elfoglal a térben.
Érezd a sűrűségét a térnek, amelyben az egész arcod van... a térben...
És most érezd a teret, amelyet a füled elfoglal a térben. Érezd
a térfogatát a térnek, amelyben a füled van... a térben...
 ENGEDD EL ÖNMAGAD!
d

És most érezd a teret, amelyet az egész fejed elfoglal a térben.

Érezd a térfogatát a térnek, amelyben az egész fejed van... a térben...
És most érezd a tér a térfogatát, amelyet a nyakad elfoglal a tér-
ben. És érezd a sűrűségét a térnek, amelyben az egész nyakad van..
a térben...
És most érezd a teret, amelyet a törzsed teljes felső része elfoglal
a térben; a sűrűségét a térnek, amelyet a mellkasod, a bordáid, a szí-
ved és a tüdőd foglalnak el a térben, egészen a hátadig, a lapockádig és
a válladig... Érezd a térfogatát a térnek, amelyet a törzsed teljes felső
része elfoglal... a térben...
És most tudatosítsd magadban a teret, amelyet a felső végtagjaid
elfoglalnak a térben, és a tér súlyát, amelyben a felső végtagjaid van-
nak... a térben... a vállad, a karod, a könyököd, az alkarod, a csuklód
és a kezed sűrűségét. Érezd a tér súlyát, amelyben a végtagjaid van-
nak... a térben...
És most érezd a térfogatát a térnek, amelyet a törzsed teljes alsó
része elfoglal a térben... a hasad, a lágyékod, a bordáid, a gerinced és
a hátad alsó része... Érezd a térfogatát a térnek, amelyben a törzsed
teljes alsó része van... a térben...
És most érezd a sűrűségét a térnek, amelyet az alsó végtagja-
id elfoglalnak a térben... a az ágyékod, a combod, a térded
feneked,
terének sűrűségét, a sípcsontod és a vádlid súlyát. Érezd a térfogatát
a térnek, amelyet a bokád, a lábfejed és a lábujjaid—
az alsó végtagja-
id elfoglalnak... a térben.
.
És most érezd a teret, amelyet az egész tested elfoglal a térben..
Érezd a sűrűségét a térnek, amelyben az egész tested van... a térben. .
És most érezd a teret a tested körül a térben, és figyelj a térfogatá-
ra a térnek, amelyet a tested körüli tér a térben, és érezd a te-
ez tér van... a térben. elfoglal
ret, amelyben a . .

És most érezd a teret, amelyet ez az egész szoba elfoglal a térben. És

érezd a térfogatát a térnek, amelyet ez a szoba felvesz, a tér egészében...
És most érezd a teret, amelyet a tér egésze felvesz a térben, és
a térfogatát a térnek, amelyben ez a tér van... a térben...
 új:

B FÜGGELÉK
wy

VÍZSZINTEMELKEDEÉSES
INDUKÁLÁS
(Első hét)

Ennél az indukálásnál az a
4
feladatod, hogy teljesen visszavonulj
a testedbe, hagyd, hogy a meleg víz ellazítsa a szöveteidet, és engedd,
hogy ez a folyadék elborítson. Javaslom, hogy egy székben ülve vé-
gezd, a lábad legyen a padlón, kezed pedig a térdeden.

Képzeld el, hogy meleg víz kezdi elárasztani a szobát... először elönti
a lábad és a bokád... érezd a lábaddal, milyen meleg érzés, ahogy el-
merül a vízben...
Hagyd, hogy a víz most magasabbra emelkedjen; túl a vádlidon
és a sípcsontodon, egészen a térded aljáig; és érezd a lábszárad súlyát,
a lábfejedtől a vádlidig, a víz alatt...
Hagyd magad ellazulni, miközben a víz elér a térdedig és tűlemel-
kedik rajta, a combodig... Miközben körülfolyja a combodat, érezd,
ahogy a kezed belemerül ebbe a meleg vízbe... érezd, ahogy a meleg
elönti a csuklódat és az alkarodat...
Most érezd, aliogy ez a jóleső víz körülveszi a feneked, az ágyékod
és a combod belső részét...
És miközben a víz tovább emelkedik a derekadis, érezd, ahogy az
alkarod és a könyököd alámerüll...
 ENGEDD EL ÖNMAGADI
kel
Ahogy a meleg víz tovább árad a hasadig, érezd, hogy felkúszik
a karod feléig...
És most érezd a tested súlyát, mellkasodig a meleg vízbe merülve,
és érezd, ahogy a víz elborítja a karjaidat...
És most hagyd, hogy a víz körülfolyja a mellkasodat és a lapoc-
kádat...
Ahogy a víz tovább emelkedik egészen a nyakadig, hagyd, hogy
elöntse a válladat... és a nyakadtól lefelé érezd a tested súlyát és
sűrűségét, ahogy elmertil ebben a meleg folyadékban...
Most pedig, miközben a víz tovább emelkedik és beborítja a 1ya-
kadat, érezd, ahogy a nyakad és az állad elmerül a víz alatt.
Hagyd, hogy a jóleső víz ellepje a szád, majd körbeölelje a tarkó-
dat... amikor túlemelkedik a felső ajkadon és az orrodon, ne aggódj,
csak hagyd, hogy beborítson... a meleg víz már egészen a szemed al-
jáig ér...
Hagyd, hogy a víz tovább emelkedjen, és érezd, hogy a szemedtől
lefelé minden elmerül ebben a meleg folyadékban. Érezd, ahogy felkű-
szik a homlokod fölé, a fejed teteje köré; a keriilete egyre kisebb lesz,
végül a vízfelszín összezárul a fejed fölött...
És most add át niagad ennek a meleg, nyngtató víznek, és érezd,
aliogy a tested ebben a súlytalanságban lebeg a víz alatt. Hagyd, hogy
a tested érezze a saját sűrűségét, miközben elmeriül ebben a folyadék-
ban...
Érezd a testedet körülvevő víz térfogatát és a teret, amelyben a tes-
ted a víz alatt van. Hagyd, hogy a tudatod magába ölelje az egész, víz
alá merült szobát. Érezd a szoba által betöltött teret, amelyet teljesen
elönt a meleg víz... és pár pillanatig csak azt érezd, ahogy a tested
lebeg ebben a térben...
 DN

[
C FÜGGELÉK

IRÁNYÍTOTT MEDITÁCIÓ:
AZ EDDIGIEK
EGYBEFŰZÉSE
(A másodiktól a negyedik hétig)

d
Ehhez a meditációhoz használhatod bevezetésül a testrészekre
összpontosító indukciót (A függelék), a vízemelkedéses indukciót (B
függelék) vagy bármilyen más módszert, amit már használtál vagy
magad fejlesztettél ki.

Hunyd le a szemed, és lassan vegyél pár mély lélegzetet, hogy ellazítsd

a tested és az elinéd. Az
orrodon vedd a levegőt, és a szádon fújd ki.
Lélegzésed legyen hosszú, lassú és egyenletes. Ritrniknsan lélegezz ki-
be, amíg be nemi lépsz a jelenbe. Amikor a pillanatban vagy, belépsz
a lehetőségek világába...
Egy hatalmas intelligencia rejlik benned, amely életet ad neked,
és nagyon szeret téged. Amikor az akaratod és az ő akarata, az elméd
és az ő elméje, az életszereteted és az ő irántad érzett szeretete találko-
zik, akkor minden esetberi válaszolni fog neked. Beléd lép és köriilvesz
tése, és erőfeszítéseid eredményeképpen bizonyítékokra lelsz az életed-
ben, Ha hataltuasabb vagy a környezetednél, az életed körültnényeinél
 ENGEDD EL ÖNMAGAD!
wp
és a testbe bevésődött enmtlékeidnél, és a testedet meghaladó szinten
gondolkodsz, és nagyobb vagy az időnél... az azt jelenti, hogy az isteni
ruháját öltöd magadra. A sorsod ilyenkor egy felsőbb hatalom tiikre,
és ezzel a felsőbb latalominal karöltve teremited meg. Szeresd imagad
eléggé ahhoz, hogy ezt meg tudd tenni...

Második hét
Felismerés. Mindaddig nem tudsz új jövőt teremteni, ameddig
a múlt érzelmeiliez ragaszkodsz. Milyen érzelniet akartál kitörölni az
emlékezetedből? Enmilékezz rá, niilyen érzést okoz ez az érzelem a tes-
tedben... És ismerd fel, milyen az a megszokott mentális állapot, ame-
lyet ez az érzelem táplál...

Beismerés. Itt az idő, hogy a benned élő erő felé fordulj, bemutat-
kozz, és elmondd neki, mit akarsz megváltoztatni inagadban. Kezdd el
beismerni neki, ki voltál és niit rejtegettél eddig. Gondolatban beszélj
hozzá. Ne feledd, liogy valóban létezik. Már ismer is téged. Nem mond
ítéletet feletted. Csak szeret...
Mondd neki: , Bennem és körilöttem élő egyetemes tudat, ilyen
meg ilyen voltam, és őszintén változtatni akarok ezen a korlátozott
létállapotomon..."

Kimondás. Eljött az ideje, hogy megszabadítsd a tested az elme

szerepének terhétől, bezárd a rést aközött, akinek látszol és aki valójá-
ban vagy, és felszabadítsd az energiáidat. Szabadítsd ki a tested a régi,
megszokott érzelmi bilincsekből, amelyek hozzáláncolnak az egykori
és a jelenlegi valóságodhoz, és benne minden dologhoz, helyhez és sze-
mélyhez. Itt az idő, hogy felszabadítsd az energiáidat. Mondd ki han-
gosan azt az érzelmet, amelyet meg akarsz változtatni, és szabadítsd
fel a testedből és a környezetedből. Mondd ki most...

Megadás. Itt az idő, hogy ezt a létállapotot átadd egy hatalma-

sabb elmének, és kérd őt arra, oldja neg úgy, ahogyan a leltető legjobb
lesz neked. Képes vagy rá, hogy átadd az irányítást egy felsőbb hata-
lomnak, amely már mindenre tudja a választ? Add meg magad ennek
a végtelen elmének, és értsd meg, hogy ez az intelligencia teljesen való-
ságos. Tettre készen, csodálattal várakozik. Csak akkor válaszol tieked,
ha segítséget kérsz tőle. Add át a korlátaidat a mindentudó intelligen-
ciának. Egyszerűen csak tárd ki az ajtót, add át neki őket, és liagyd,
hogy teljesen eltűnjenek. Hagyd, hogy magával vigye a korlátaidat.
a, Végtelen eline, átadom neked a -t. Vedd el tőlent, és aldd fel
ezt az érzelmet egy hatalmasabb bölcsességben. Szabadíts meg a múlt
láncaitól!" És most érezd azt, amit akkor éreznél, la tudnád, hogy ez
az elme valóban elveszi tőled ezt a bevésődött érzelmet, ,.
 €.
lugyolók

Harmadik hét
Megfigyelés és ernlékeztetés, Most pedig gondoskodj arról,
hogy semmilyen gondolat, viselkedés vagy szokás, ennely visszatérítene
a régi énedhez, nem kerüli el a figyelmedet. Először is tüdatosítsd xna-
gadban ezeket a fHudattalan test! és mentális állapotokat. Milyen gon-
dolataid voltak, amikor Így érezted magad? Mit mondtál magadnak?
Milyen hangoknak hittél, amelyeket ma már nem akarsz valóságnak
elfogadni? Figyeld meg ezeket a gondolatokat...
Kezdd el elkülöníteni magad a programtól. Hogyan viselkedtél
régen? Hogyan beszéltél? Tudatosítsd magadban ezeket a tudattalan
állapotokat olyan mértékben, hagy soha többé ne kerülhessék el a fi-
gyelmedet...
Ha elkezded objektivizálni a szubjektív elmét, ha elkezded meg-
figyelni a programot, az azt jelenti, hogy te magad már nem a prog-
ram vagy. A tudatasság a célod. Emlékeztesd magad arra, hogy ki nem
akarsz lermi többé, hogyan nem akarsz többé gondolkodni, és hogyan
nem akarod többé érezni magad. Ismerd meg alaposan a régi szenté-
lyiséged minden egyes vonását, és csak figyelj. Szilárd elszántsággal
határozd el, hogy nem maradsz többé ugyanaz a szentély, és hagyd,
hogy döntésed energiája emlékezetes élménnyé váljan...

Átirányítás. Most pedig játsszunk megváltozósdit! Képzelj el há-

rom olyan valós szitnációt, amelyben hajlamos lennél ismét a régi
énedhez hasonlóan érezni, és ha megvan, mondd ki hangosan: ,, Vál-
tozz meg!" Először képzeld el, hogy reggel van, és a zuhany alatt állva
késziilsz a napra, amikor hirtelen azt veszed észre, hogy kezd kialakul-
ni benned egy jól ismert érzés. És abban a pillanatban, amikor felfi-
-
gyelsz rá, és azt mondod: , Változz meg!" akkor valóban meg is vál-
tozik. Ha e szerint az érzés szerint élsz, nem vagy jó magadhoz. És
semmi értelme ugyanazokat a géneket ugyanúgy aktiválni. És azok az
idegsejtek, amelyek nem tiizelnek többé egyiitt, szétkapcsolódnak. A te
kezedben van az irányítás...
Most pedig képzeld el, hogy a nap felénél jársz. Mész a kocsiddal
az úton, és hirtelen a jól ismert érzés, amely azokat a jól ismert gon-
dolatokat váltja ki, kezd megint előtörni. Te pedig mit csinálsz? Azt
,
mondod: Változz meg!" És meg is változol. Azért, mert az egészségből
és boldogságból származó előnyök jóval fontosabbak, mint az, hogy
visszatérj a régi énedhez. Egyébként pedig amikor e szerint az érzés
szerint éltél, nem voltál jó magadhoz. És valahányszor megváltoztatod
az állapotodat, tudod, hogy azok az idegsejtek, amelyek nem tiizelnek
többé együtt, szétkapcsolódnak, és már nem a megszokott módon akti-
válod a megszakett géneket...
Játsszuk el a megváltozósdit harmadszor is! Képzeld el, hogy le-
fekvéshez készülödsz, felhajtod a paplant, és miközben kezdesz bebúj-
ni az ágyba, észreveszed, hogy rád tör a jól ismert érzés, amely arra
csábít, hogy a régi személyiségedként viselkedj, Mit teszel? Azt mon-
 ENGEDD EL ÖNMAGAD!
hé
dod: , Változz meg!" És meg is változol. Azért, mert azok az idegsejtek,
amelyek nem tiizelnek többé együtt, szétkapcsolódnak. Ha ugyanúgy
aktiválod a génjeidet, akkor nem vagy jó magadhoz, és ennyit semmi
sem ér. A te kezedben van az irányítás...

Negyedik hét
Teremtés. Mi az éned lelhető legnagyobb kifejeződése? Hogyan
gondolkodna és cselekedne egy nagy személyiség? Hogyan élne egy
ilyen egyén? Hogyan szeretne? Milyen érzés a nagyság? ...
Most másik létállapotba kell kerülnöd. Eljött az idő, hogy 1meg-
változtasd az energiáidat, és teljesen új elektromágneses szignált s1-
gározz. Ha megváltozik az energiád, megváltozik az életed is. Hagyd,
hogy a gondolatból élniény legyen, és hagyd, hogy ez az élmény egy
olyan emelkedett érzelmet hozzon létre, hogy a tested érzelmi értelem-
ben azt kezdje hinni, az eljövendő éned már most létezik...
Hagyd, hogy új géneket aktiválj új módon; küldj érzelmi jeleket
a testednek még azelőtt, hogy a konkrét esemény bekövetkezne; hagyd,
hogy beleszeress az új énedbe; tárd ki a szíved, és kezded el hozzászok-
tatni a testedet az új elmédhez...
Hagyd, hogy a belső élményből langulat legyen, majd kedély, és
végül új személyiség...
Lépj be egy új tudatállapotba... Hogyan éreznéd magad, ha ez
a személy lennél? Nem kelhetsz fel ugyanazon személyként, mint
aki leült meditálni. Olyan mértékű hálát kell érezned, hogy a tested
a konkrét esemény bekövetkezte előtt változni kezdjen, és elfogadja,
hogy már most az új eszményképed vagy...
Válj azzá...
Erővel eltelni — szabadnak lenni, korlátok nélkiilinek, kreatívnak,
zseniálisnak, isteninek — ez az, aki vagy...
Ha már így érzed magad, memorizáld ezt az érzést; emlékezz
erre az érzésre. Ez az, aki valójában vagy...
Most pedig engedd el, és bocsásd ki egy pillanatra a kvantumme-
zőbe; csak engedd el...

Gyakorlás. Most pedig, azokhoz a zongoristákhoz hasonlóan,

akik megváltoztatták az agyukat, és azokhoz az ujjgyakorlatokat
végző emberekhez hasonlóan, akik megváltoztatták a testiiket, te is
tedd meg újra! Képes vagy rá, hogy a semniniből megint megteremtsd
az új énedet?...
Az idegsejtek tiizelése és összekapcsolódása révén alakíts ki egy
új elmét, és szoktasd hozzá a tested egy új érzelemhez. Szokj lozzá
egy új testi és mentális állapotltoz. Milyen az éned leltető legnagyobb
kifejeződése? Hagyd, hogy újra az eszményképedként gondolkodj. ..
Mit mondanál magadnak, hogyan járnál, hogyan lélegeznél, Ita-
gyan mozognál, hagyan élnél, hogyan éreznél? Engedd, hogy érzelmi.
 C Tuggolák
www

leg az új énedként érezz, olyannyira, hogy elkezdj egy új létállapotba

kerülni...
Ideje újra megváltoztatnod az energiáidat, és emlékezz arra, mi-
lyen érzés ennek a személynek lenni. Tárd ki a szíved...
Ki akarsz lemn, amikor niajd kinyitod a szemed? Most már más-
féleképpen aktíválod a génjeidet, Érezd újra, hogy eláraszt az erő. Ke-
rülj új létállapotba; az új létállapot új személyiség; az új személyiség
pedig új személyes valóságat teremt...
Ilyen az, amikar megteremted az új sorsodat. Ebből az emelkedett
testi és mentális állapotból, új valóságod kvantun-megfigyelőjeként
parancsolni tudsz az anyagnak. Érezd, ltogy legyőzhetetlen, erős, ihle-
tett és örönmtittas vagy...
Ebben az új létállapotban képzelj el egy eseményt, amit meg akarsz
tapasztalni, és hagyd, hogy ez a kép legyen a jövőd vázlata. Figyeld
meg ezt a valóságot, és engedd, hogy a részecskék mint valószínítség-
hullámok egyetlen élménnyé redukálódjanak az életedben. Lásd ezt az
élményt, parancsolj neki, tartsd meg, aztán lépj tovább a következő
képre...
Hagyd, hogy az energiáid most már összeforrjanak ezzel a sors-
sal. Ennek az eljövendő eseménynek rád kell találnia, hiszen te magad
teremtetted, a saját energiáiddal. Engedd el magad, és magabiztosan,
hittel és turlással teremtsd meg azt a jövőt, amelyre vágysz.
Ne elemezgess! Ne próbáld kitalálni, hogyan fog megtörténni; nem
a te dolgod, hogy az eredmény mikéntjét irányítsd. Neked az a felada-
tod, hogy teremts, a részleteket pedig hagyd neg egy nálad nagyobb
elmének. Amikor megfigyelőként szemléled a jövődet, egyszerűen csak
vigyél áldást az életedbe a saját energiáiddal...
A hála állapotából kiindulva egyesülj a sorsoddal az új testi és
mentális állapotodban. Adj hálát az új életedért...
Érezd át, hogyan fogod érezni magad, amikor ezek a dolgok meg-
valósulnak az életedben, mert a hála állapotában élni annyi, mint
a befogadás állapotában élni. Érezd úgy, mintlta az iináid imáris meg-
hallgatásra találtak volna...
Végezetül pedig eljött az ideje, hogy a belső erőhöz fordulj, és meg-
kérd, hogy küldjön jelet az életedbe: ha a mai napon teremtőként sike-
resen utánoztad ezt a nagyobb elmét, aki megfigyelésével az egész életet
formába önti, és kapcsolatba léptél vele, és ő is figyeli erőfeszítéseidet
és szándékaidat, akkor ki kell váltania valamilyen okozatot az éle-
tedben. Tudd, hogy valóságos, hogy létezik, és már most kétirányú
kommunikáció van köztetek. Kérd, hogy a jel olyan forniában érkez-
zen, ahogyan a legkevésbé várnád; lepjen meg, és kétség se férhessen
alihoz, hogy ezt az új tapasztalatot az egyetemes elme sziilte. Ezáltal
ösztönzést érzel majd arra, hogy újra megtedd azt, amit tettél. Most
teliát kérj jelet...
És most a tudatadat helyezd át az új testedbe, az új környeze-
tedbe, egy egészen új időbe. ís lui kész vagy, hozd vissza a tudatodat
bétába. Most már klnyithataid a szemed,