Professional Documents
Culture Documents
Németh, Ritoók, Sarkady, Szilágyi: Görög Művelődéstörténet 1
Németh, Ritoók, Sarkady, Szilágyi: Görög Művelődéstörténet 1
Németh, Ritoók, Sarkady, Szilágyi: Görög Művelődéstörténet 1
HOMÉROS VILÁGA
HOMÉROS VILÁGA 1 9
A KRÉTAI CIVILIZÁCIÓ tükröződik a két szomszédos nép ellentéte és szoros
ÉS A MYKÉNÉI KULTÚRA kapcsolata is. Kréta példája, hatása nélkül nem jöhe
(Kr. e. 16-13. sz.) tett volna létre az első görög civilizáció, a mykénéi
kultúra sem.
Kréta szigetén a következő fél évezred folyamán ra A szárazföldön a görög törzsek honfoglalása meg
gyogó műveltség fejlődött ki. Nemcsak a mezőgaz állította, sőt talán egy időre vissza is vetette a fejlő
daság virágzott, hanem az ipar és a kereskedelem is. dést. A fejlettebb őslakossággal való összeolvadás és
Számos település várossá alakult, egyesek (Knóssos, a hódítással járó zsákmányszerzés azonban elkerül
Mallia, Phaistos, Zakro) fejedelmi központokká, ahol hetetlen következményekkel járt a hódítókra nézve
az uralkodó palotája körül ezer meg ezer előkelő és is. A bevándorló görögök még a törzsi társadalom
alárendelt személy lakott. (A legnagyobb központ, viszonyai között élhettek, de a sikeres hódítások so
Knóssos lakossága kb. ötvenezerre becsülhető.) Kré rán szerzett anyagi javak felhalmozódása egyesek
tának már helyzeténél fogva is kedvező lehetőségei kezében, valamint a harcias viszonyok között a főnö
voltak a tengeri kereskedelemre, s ezt a lehetőséget ki tiszt fontossá válása a központi hatalom megerő
minden jel szerint erősen ki is használta. Még a ké södéséhez és a katonai arisztokrácia kialakulásához
sőbbi görög hagyomány is tudott Kréta tengeri ural vezetett.
mának nagyságáról. - Azok a nagyszerű építkezések, Ehhez járultak még a meghódítottak és a hódítók,
gazdag régészeti leletek, gyönyörű vázák, melyek a elsősorban természetesen a hódítók arisztokráciá
Knóssost kiásó Evans s a többi telephelyet felkutató ja között létrejövő különféle függőségi kapcsolatok.
más régészek ásatásai nyomán napfényre jöttek és A társadalom rétegződésének megfelelően ebben a
jönnek, mind ennek a kultúrának a fejlettségéről, gaz korban már megjelennek a megerősített települések,
dagságáról beszélnek. Mindez egyben azt is mutatja, amelyek nyilván egy-egy tekintélyes törzsfőnek vol
hogy Krétán ebben az időben fejlett, az ókori kele tak a székhelyei. E települések között az egyik leg
tiekhez hasonló államok jöttek létre. A görög hagyo kiemelkedőbb a Peloponnésos félszigetén lévő My-
mány emleget is egy krétai királyt, Minőst, akinek kéné, melyről az egész következő korszakot (16-13.
nevéről a modem tudomány az egész kort minósinak század) mykénéinek szokás nevezni.
szokta nevezni, bár, mint az ma már valószínűnek A fejlődés a Kr. e. 16. század folyamán kapott len
tekinthető, ez a név valójában nem személynév, ha dületet. Feltételezik, hogy Mykéné a század első fe
nem az uralkodó méltóságának neve. - A fejlett gaz lében zsákmányoló hadjáratot indított Kréta ellen.
dasági és társadalmi viszonyokkal együtt járt az írás Mindenesetre erőteljes békés kapcsolatok is kialakul
kialakulása és használatának terjedése. A legrégeb tak, és a krétai hatás a következő időkben igen erős a
bi krétai írás ún. hieroglif jeleket használt (ezeknek görög szárazföld kultúrájában. A 15. század közepe
semmi közük sem volt az egyiptomi hieroglifákhoz). táján a mykénéi görögség úrrá lesz Kréta fölött is,
Később jelent meg a szótagírás, amelynek két típu amelyet előzőleg az 1628 körüli híres santorini vul
sát különböztetjük meg: az ún. lineáris A és a belőle kánkitörés valószínűleg nagyon meggyengített. 1375
kifejlődött lineáris B írást. Az utóbbit már a görögök táján elpusztul a knóssosi palota, talán egy újabb gö
használták saját nyelvük lejegyzésére. rög csoport támadása következtében.
A krétai művészet természetessége, színessége, Mykéné ekkor ért virágzása tetőpontjára: kato
mozgalmassága nagy újdonságot jelent a Kelettel nailag és politikailag az Égei-medence egyik legha
szemben, akárcsak maga a krétai életstílus is, nyitott talmasabb államává lett. Nagyszerű építkezések, a
ságával, eleganciájával, a nők nagy szerepével. régészek ásója nyomán előkerülő gazdag kincslele
A minósi civilizáció mutatta meg először, hogy az tek, edények tanúskodnak ennek a társadalomnak
Égei-tenger vidéke és az ebben a környezetben élő a gazdagságáról, a lineáris B írású feliratos táblák
emberek mit képesek létrehozni: a keleti civilizációk pedig az adminisztráció fejlettségét, a munkameg
egyenrangú társát, sőt versenytársát. Az első európai osztás sokrétűségét bizonyítják. A hódítások, a fejlett
civilizációt - nem csak földrajzi értelemben. kereskedelmi kapcsolatok folytán a társadalom egy
A minósi Kréta nem görög - de elválaszthatatlan a részének kezében olyan anyagi s ettől elválasztha
görögségtől. Minós és Théseus mondájában egyaránt tatlanul olyan katonai és politikai hatalom halmo
2 0 HOMÉROSTÓL MARATHÓNIG
zódott fel, amely lehetőséget adott a társadalom szé módjával használhatók analógiául a mykénéiek tisz
les rétegeinek alávetésére. Az új hatalmi struktúrák tázásához, annál is inkább, mert anyagunk főleg a
kialakulását elősegítette egy katonai tényező is. Az nagy központokból származik, melyeknek fejlettsé
elő-ázsiai, egyiptomi és mykénéi hadviselésre egy gét a távolabb eső területek bizonyára nem érték el.
aránt jellemző ebben a korban a ló, illetve a ló vonta Ami mármost közelebbről a termelési viszonyokat
harci szekér elterjedése. Ez az arisztokrata fegyver illeti, a következőket mondhatjuk: az eddigiekből
nem alkotja a hadseregek elitjét. A mykénéi Görög látni való, hogy a mykénéi korban már kifejlett tár
országban ez a fejlődés különösen egybeesik a nagy sadalmi rétegződéssel kell számolnunk. A földbir
vár- és palotaközpontok, a királyságok és az arisztok toklásnak többféle kategóriája jelenik meg a lineáris
rácia kialakulásával. Erről beszélnek a hatalmas palo B szövegekben. Értelmezésük sok tekintetben ma is
ta- és várépítkezések (Mykéné, Tiryns, Pylos stb.), a vitatott. Eredetét tekintve a legrégibb talán a temenos,
vízszabályozások (a boiótiai Kópais-tó lecsapolása), az uralkodó, a hadvezér és feltehetően a templomok
melyek igen nagy tömegű munkaerő megszervezé részére „kihasított" föld. Ez olyan viszonyok emlé
sét kívánták. De a feliratos anyagnak a Közel-Kelet két őrizheti, amikor a föld még köztulajdonban volt,
kisebb államainak viszonyaival való egybevetése is és csak egyes esetekben hasítottak ki belőle egy-egy
arra mutat, hogy a mykénéi kor társadalmi viszonyai darabot tiszteletajándékként, amely azután így az il
- ha nem is a legnagyobb keleti birodalmakhoz de lető egyéni tulajdonává vált. Egyes előkelők nagyobb
ezekhez a kisebb keleti államokhoz hasonlók voltak. birtokai mellett a faluközösségek (damos) paraszti
Az állam élén a wanax, a despotikus hatalmú, való birtokosai is önálló parcellákkal (ktoina ktimena) ren
színűleg istenként tisztelt uralkodó állott. Mellette delkeztek; a falvak közös tulajdonban maradt föld
a második méltóság a lawagetas (hadvezér) lehetett. jének darabjait (kekemena ktoina) a közösségek kis
Az uralkodó körül csoportosult az arisztokrácia, az bérletek (onaton) formájában adták ki használatra,
ő palotája volt az államot igazgató bürokrácia köz elsősorban kisebb birtokú vagy föld nélküli egyé
pontja. Az állami központtól távolabb eső területek neknek. Meglehetősen bizonytalan a kama kategó
függősége lazább lehetett. A régészeti leletek több ria jelentése; mindenesetre külön szolgáltatásokkal
ilyen vár- és palotaközpont (Knóssos, Chania, Pylos, terhelt használatú földet jelölhet, talán közvetlenül
Mykéné, Tiryns, Athén, Thébai, Orchomenos, Iólkos) állami tulajdonban.
létezését bizonyítják ezekben a századokban. Egyes A termelt javakból - a mondottak értelmében - el
központok, főleg Mykéné, rövidebb-hosszabb ideig sősorban a wanax és a környezetéhez tartozó arisz
vezető szerepet vihettek, de a mykénéi kori görög tokrácia részesedett. Ezek a javak azonban koránt
világ aligha alkotott egyetlen zárt, egységes állam- sem csak mezőgazdasági jellegűek voltak, és nem is
szervezetet. Az arisztokrácia alatt állott a köznép: a csak a katonai vállalkozásokból adódó zsákmányt
parasztság és a kézművesek, továbbá a rabszolgák. jelentették. Amit korábban csak a régészeti leletekből
Ez az általános vázlat nagyjából megegyezik az következtethettünk, arról a feliratok meglehetősen
ókori keleti társadalmak tagozódásával. A rendel részletes képet adnak: az ipar erősen specializáló
kezésünkre álló anyag tüzetesebb vizsgálata azon dott, fejlett volt. Néhány mesterségnév a táblákról en
ban eltéréseket is mutat. A folytonos háborúk kö nek illusztrációjaképpen: ács, székkészítő, íjkészítő,
vetkeztében az arisztokráciában a papságnak sokkal hajóépítő, aranyműves, vésnök, fazekas, köcsögké
kisebb lehetett a szerepe, mint Keleten, s a mykénéi szítő, ványoló, pék, szabó, kapocskészítő stb. A kéz
kor túlságosan rövid volt ahhoz, hogy olyan befolyá művesipar részben a wanax, illetve az arisztokrácia
sos papi réteg kialakulhasson, mint például a kor háztartásához kapcsolódott, munkájuk eredményét
társ egyiptomi Újbirodalomban. A Mykéné bukását tehát azok sajátították ki. Ez azonban nem jelentet
követő idők erre természetesen még kevésbé adtak te azt, hogy a kézművesek rabszolgasorban lettek
lehetőséget, s így a görög kultúra sohasem vált olyan volna. Amennyire a táblákból következtethetünk,
papi jellegűvé, mint a keleti. helyzetüket bizonyos megbecsülés övezte, főleg, ha
Az adminisztráció rendkívül pedáns és aprólékos a királyi háztartás alkalmazottai voltak; lényegében
volt, de az ókori Kelet nagy államainak fejlettségét azonos fokon állhatták az adminisztratív alkalma
nem érte el. Az ókori keleti viszonyok tehát csak zottakkal. (Ezek munkája erősen specializált volt,
HOMÉROS VILÁGA 2 1
erre mutatnak az olyan elnevezések, mint a hírnök, erők megszemélyesítői egyre inkább háttérbe szorul
levélhordó, parancsvivő stb.) tak (sohasem tűntek el, hiszen még a későbbi időkből
A szabad köznép életkörülményeiről, azonkívül, is ismerjük őket), az emberfeletti lények egyre inkább
hogy különféle szolgáltatásokkal tartozott az állam emberi formát öltöttek, egymáshoz való viszonyuk
nak, nem sokat tudunk. A rabszolgaság helyzetéről, az emberi társadalom új viszonyainak megfelelően
a rabszolgamunka mértékéről máig is folyik a vita. rendeződött.
Mindenesetre úgy látszik, hogy a rabszolgaság álta Ezeknek a gondolatoknak a megfogalmazásában
lában nem jutott még túl a patriarchális rabszolgaság minden bizonnyal közrejátszhattak ókori keleti, első
fokán, minthogy rabszolgák még önálló kisbérlőként sorban hettita hatások, de ezek csak azért hathattak
is szerepelnek. termékenyítőleg, mert a görög társadalomban meg
A gazdasági életnek azonban összetettebb formái volt a készség az átvételre. Az istenek világában egy
is kialakultak. A mykénéi világ is bekapcsolódott uralkodó főisten került a középpontba, aki a többi
elsősorban az Egei-medence, de általában a Földkö istenekkel valamely hegy felhős magasán székelt,
zi-tenger kereskedelmébe. Mykénéi telepek helyez mint a mykénéi wanaxok a maguk fellegvárában.
kedtek el Kis-Azsia nyugati partvidékén, Rhodoson, A keleti mitológiák azt beszélték, hogy az istenek
Kyproson (Ciprus), mykénéi írásos tábla került elő a nemzedékei egymást váltották, az ifjabb nemzedék
szíriai Rasz-Samrában, mykénéi áru Egyiptomban és véres harcban győzte le a régi isteneket. A görögség
Itáliában. (Az újabb eredményekből arra következtet is ismeri az istenek ilyen harcát, melynek végén Zeus
hetünk, hogy a nyugati világgal még előbb alakultak és a vele egyidős istennemzedék szörnyű küzdelem
ki a kapcsolatok, mint a Kelettel.) ben dönti meg a korábbi isteneknek, Kronosnak és
A mykénéiek nemcsak átvették és folytatták, de a titánoknak az uralmát. Nem lehetetlen, hogy ez a
továbbfejlesztették a minósi hajózás és kereskede történet is a mykénéi kor viszonyai között honoso
lem örökségét: a régészeti anyag felmérése mutatja, dott meg a görögöknél, mikor a mykénéi görögség
hogy a Keletre (főleg Egyiptomba) irányuló mykénéi leigázta az őslakosságot, feldúlta Krétát, és mikor
kivitel többszöröse volt a krétainak. vallási képzeteiben is új alakok szorították háttérbe
A későbbi fejlődés és az európai művelődés szem a régieket.
pontjából azonban nem a kor társadalmi vagy politi A harcos életmód azonban nemcsak így hatott az em
kai története a legjelentősebb. Azok a viharok, melyek berek tudatára. A mágia azért jön létre, mert az ember
a mykénéi virágkornak véget vetettek, e kor történe céljainak elérésére kevésnek tartja erejét, s mágiával
tét már az ókori görögség számára is olyan homályba próbálja pótolni. A harcban azonban nyilvánvalóan
borították, hogy az újkori tudomány egyes képviselői nem elég a varázs, ha ezt segítségül hívják is, a sze
- az ásatások megindulása előtt - sok mindent csak mélyes bátorság és a cselekvés döntő jelentősége
költői kitalálásnak voltak hajlandók minősíteni. De kétségtelenül kitetszik. A varázs jelentősége tehát
az egymást követő századokon keresztül is megma elhomályosodik az emberek tudatában, s így hát
radt a görög mitológia, a görög hősmonda, melynek térbe szorul a múltról alkotott elképzeléseikben, a
törzsanyaga éppen a mykénéi korból való. hagyományban is. A hősök lehetnek emberfelettiek,
Ez nem jelenti azt, mintha a görögségnek a my s végbevihetnek emberfeletti dolgokat, de saját em
kénéi virágkor előtt nem lett volna semmiféle mito berfeletti vitézségükkel, és nem varázslással. Ezzel
lógiája és hagyománya. A legprimitívebb népeknek válik az elbeszélés igazában hősi epikává.
is vannak elképzeléseik múltjukról, a világ keletke Ám e kor szám ára elsődlegesen talán nem is a
zéséről, szertartásaikhoz „magyarázatok", a rituális múlt, hanem a jelen tettei lehettek érdekesek, hiszen
cselekményt megvilágító énekek járulnak, melyek a mykénéi kor virágzása, nagyszerű eredményei
kifejezői annak a világképnek, amit ezek a népek a mellett a m últ jelentősége eltörpült. Az ősök tisz
maguk fejlettségi fokán kialakítani képesek. Nagyjá telete, sőt vallásos kultusza megvolt, de az epikus
ból így lehetett ez a bevándorló görögöknél is. A my elbeszélések elsősorban nem a régmúltra, hanem a
kénéi virágkorban azonban a helyzet megváltozott. közelmúltra vagy a jelenre irányulhattak. Erre mutat
Egyfelől a korábbi démonikus, részben még állat legalábbis az, hogy míg a görög hősmonda a myké
alakúnak elképzelt lények, szörnyetegek, természeti néi korról igen sokat tud beszélni (igazában szinte
2 2 HŐMÉRŐSTÜL MARATHÓNIG
csak erről beszél), a korábbi időkről jóformán sem kutatás kimutatta, ezt nem ostrom, hanem földren
mit sem tud. gés tette tönkre.) A régészeti anyag tehát ennyiben
Mindezekből a - csak nagyon futólagosán vázolt összhangban van a hagyománnyal.
- meggondolásokból az következik, hogy bár a gö Kérdés azonban, hogy van-e a mondától független
rögségnek a mykénéi kor előtt is megvolt a maga hie anyagban támpontunk arra, hogy a görögök lehettek
delemvilága és epikus hagyománya, ez az ősi anyag az ostromlók. A legújabb kutatásnak itt is sikerült egy
a mykénéi kor viszonyainak hatására (a görög tár lépéssel előrejutni. A Kr. e. 16. században felvirágzó
sadalom belső fejlődése, a Keletről és az őslakosság hettita birodalom, mely Kis-Azsia nagy részét hatal
részéről jövő hatások következtében) olyan átalaku mában tartotta, a 13. század végén már hanyatlóban
láson, újrafogalmazáson megy át, hogy már ennek volt. Ez idő tájt nehéz harcot folytatott egy északnyu-
alapján is joggal beszélhetnénk a görög mitológia gat-kis-ázsiai szövetséggel, melynek tagjai sorában
mykénéi eredetéről. Azt a feltevést azonban, hogy található Trója is. A hettita uralkodó a szövetséget
ez az átfogalmazás éppen a mykénéi korban és nem leverte, de meg nem semmisítette, a továbbiak során
később ment végbe, még egy fontos ténnyel lehet is kell tehát számolnunk egy kis-ázsiai szövetség
támogatni. Azok a helyek, melyek a hősmondában gel. Másfelől, részben a hettita dokumentumokból,
nagy szerepet játszanak, az ásatások tanúsága szerint részben az ásatások eredményeiből ismeretes, hogy
a mykénéi korban valóban fontos központok voltak, a mykénéi görögségnek voltak kapcsolatai Kis-Azsia
sőt nem egy közülük csak ekkor volt igazán fontos, nyugati partvidékével, sőt a görögök meg is vetették
később jelentéktelen kis helységgé vált (így például lábukat a nyugati partszegély egyes területein. Azzal
maga Mykéné), vagy azt sem tudták pontosan, hogy a területtel azonban, ahol az említett szövetség közép
hol feküdt. Ez az a kor tehát, amelyben az istenek vi pontját kereshetjük, nem álltak kapcsolatban. Arra kell
lágáról alkotott, később általános felfogás alapjában gondolnunk, hogy amikor a hettita birodalom, ereje
kialakul, s amikor létrejön az a hősmonda, mely a fogytával, visszahúzódott a partról, s többé nem szá
későbbi epikus költészet anyagát is alkotta. mított jelentős tényezőnek, a két versenytárs, a myké
Ezzel kapcsolatban felmerül a kérdés: van-e a néi görögség és az ázsiai szövetség között kiéleződött
hősmondának valamilyen történeti alapja, vagy az a viszony, s előbb-utóbb dönteni kellett, hogy melyik
egész merő kitalálás? Különösen sokat foglalkoz legyen az úr az egész terület felett. Az is nagyon va
tatta ez a kérdés a tudományt a trójai mondakörrel lószínű, hogy az összeütközés olyan helyen történt,
kapcsolatban. Voltak, akik az egész trójai háborúról ahol az érdekek érintkeztek: Trója a szövetség tagja
szóló történetet puszta költői kitalálásnak tartották. volt, de kereskedelmileg igen szoros szálak fűzték
Schliemann, majd Dörpfeld ásatásai után, akik az a görögséghez. Nagyon könnyen lehetséges tehát,
ókori Trója helyén valóban jelentős települések ma hogy a trójai háborúról szóló monda, amely szerint
radványait tárták fel, inkább az ellenkező véglet fe a görögök nemcsak a trójaiakkal, hanem a velük szö
nyegetett: Homéros leírását apró részletekbe menően vetséges egyéb kis-ázsiai népekkel is harcban álltak,
fel akarták találni az ásatásokban. A Biegen vezette az említett szövetséggel való összeütközés emlékét
amerikai és a Korfmann vezette német ásatásoknak tartja fenn. Időbelileg az események mindenesetre
sikerült a kérdéseket tovább tisztázni, s így ma már egybeesnek.
többé-kevésbé világos képet alkothatunk magunk
nak a város történetéről. Az ásatások tizenkét, egy
mást követő réteget hoztak napfényre, melyeket a ÚJ VILÁG A RÉGI ROMJAIN
legalsótól, a legrégebbitől kezdve számoztak, s me
lyeken belül, betűkkel jelölve, további rétegeket kü A Kr. e. 2. évezred folyamán tetőpontjára ért az ókori
lönböztettek meg. Sikerült tisztázni azt is, hogy a keleti és földközi-tengeri civilizációk fejlődése. Az
Vila réteg lehetett a „homérosi Trója", ez mykénéi évezred utolsó századaiban azonban a virágkort a
kori város volt, melyet a 13. század második felében megrázkódtatások korszaka váltotta fel.
ostrom pusztított el. (Dörpfeld még a VI. várost tar Ennek a változásnak az okai között a belső és a
totta a homérosi Trójának, amely sokkal gazdagabb külső tényezőket egyaránt megtaláljuk. A bronzkori
és erősebb volt, mint a Vila, de, ahogyan ezt az újabb civilizáció fejlődése ebben az időben - minden jelen
HOMÉROS VILÁGA 2 3
tős eredménye, látszólagos szilárdsága és ragyogása és lefolyása sok tekintetben problematikus - lehetsé
ellenére - elérte lehetőségeinek határait. A bronz, ez ges, hogy a fő mozgatóerőt a Balkánon az illírek és
a drága, költséges fémötvözet mint technikai alap thrákok jelentették -, de eredménye annál kézzelfog
anyag nem tette lehetővé a termelés gyors és nagy hatóbb. A mykénéi Görögország városai nagyrészt
méretű fejlődését, s hozzájárult ahhoz, hogy a kezdeti elpusztultak: 1200 körül Pylos és Mykénének a fel
felemelkedési szakasz után a gazdasági színvonalat legváron kívül eső területe, a 12. század folyamán a
nagyjából azonos fokon szilárdítsa meg. Hasonló többi központ, végül 1100 körül a mykénéi fellegvár
volt az öntözéses földművelés szerepe is hosszabb is tűz áldozata lett, földrengés vagy ostrom következ
történeti távon, és még inkább ez a helyzet jellemző tében. Elpusztult a hettita birodalom, és megsemmi
a gazdasági élet központi szervezésére és vezetésére, sültek Kypros szigetének települései is; Egyiptom
ami magával hozta az egész társadalmat központilag csak ereje végső megfeszítésével, szíriai birtokait
irányító despotikus királyság mint az ókori Keletre elvesztve tudta határainál megállítani a vándorló
jellemző államforma kialakulását, amely merev ál népek rohamát. Hasonló a helyzet keletebbre is. Ek
lamszervezetével megmerevítette, statikussá tette a kor vándoroltak be az iráni népek - médek, perzsák
társadalom életét. Ebben a világban, ahol szinte min - későbbi lakóhelyükre. Palesztinában két új, jelentős
denkinek megvolt az előre megszabott helye, a gaz szerepet játszó nép telepedett le: a tengerparton az
dasági és társadalmi fejlődés mozgatóerői nehezen égéi vándorlással idejutott filiszteusok, a belső vi
érvényesülhettek. Hiszen például a kereskedelem déken pedig a zsidó törzsek. Mezopotámia szintén
- illetve a távolsági kereskedelem, a legnagyvona súlyos válságot élt át: az arab sivatag nomádjai, az
lúbb, önálló kezdeményezésre leginkább alkalmat arameus törzsek új és új hullámokban nyomultak
adó gazdasági ág - az ókori Keleten szinte m ind be a lehanyatlott, szétesőben lévő Folyamköz álla
végig a királyi háztartás (oikos), a palotagazdaság, maiba; a hajdan oly hatalmas Babilónia csak vegetált,
vagyis a gazdasági államvezetés függeléke maradt. északon Asszíria szűk térre szorult, de erőteljesebben
Ezen az általános sajátságon bizonyos mértékig vál ellenállt az arameus támadásoknak. Mindenütt új né
toztat, hogy jelentős kivételekkel is találkozunk, első pek helyezkedtek el, új államok alakultak ki; a romok
sorban Mezopotámiában a Hammurápi-kor óta és és ideiglenes elbarbárosodás közepette egy új világ
részben az egyiptomi Újbirodalomban. (Félreértések élete kezdődött meg.
elkerülése végett meg kell jegyeznünk: az ókori Ke A világ általános átalakulásából nem maradt ki az
let itt ábrázolt képe leegyszerűsített, sőt egyoldalú. Égei-tenger medencéje, a görögség földje sem, sőt a
De amikor megmerevedésről vagy lassú fejlődésről nagy átalakulás itt hozta meg a legmélyebbre ható és
beszélünk, olyan világtörténeti mércét alkalmazunk, legpozitívabb következményeket - még ha ezekből
amelyben a gyors fejlődés alatt az antikvitás, sőt azon rövid távon, az összeomlás korában, a „sötét száza
túlmenően az újkor fejlődési ütemét értjük.) dok" idején nem is lehetett sokat látni. Mindeneset
A fejlődést gátló tényezők állandóan szaporították re a mykénéi civilizáció pusztulásával a görög nép
az ókori keleti országok belső bajait, s ugyanakkor az életében lezárult egy jelentős történeti korszak: az a
állandóan terjeszkedő, s immár mindenütt egymásba kor, amelyben a görögök, hasonulva az ókori Kelet
ütköző nagy államok folytonos háborúskodása csa fejlettebb állapotaihoz, készen kapott formáihoz, ki
pássá vált a civilizáció számára: a következmény az fejlesztették a maguk első rétegekre tagolt társadal
értékek pusztítása, visszaesés és fokozódó kimerültség mát és államait, a mykénéi kor királyságait. A görög
mindegyik érintett országban. Közben pedig a civilizált fejlődés „ókori keleti" korszaka volt ez; hatalmas és
világ határain élő, annak vívmányait fokozatosan átve fényes korszak, amelynek nagyságát a hősmonda
vő és egyre erősödő barbár népek zsákmányra éhesen mindvégig megőrizte, de a görög fejlődés egésze
figyeltek, és fellépésük egyre fenyegetőbbé vált. szempontjából tekintve kezdeti, kísérletező korszak,
Mindezek a tényezők összesűrűsödve voltak je amelyen túl kellett jutni ahhoz, hogy a görögség sajá
len a 12. század elején, és viharként rázták meg az tos értékei kibontakozhassanak, legmagasabb, klasz-
elöregedett ókori keleti világot. Északról valóságos szikus teljesítményei létrejöhessenek.
népvándorlás csapott át a Földközi-tenger keleti me A kibontakozás itt is összeomláson keresztül ment
dencéjén. Ennek az ún. égéi vándorlásnak az eredete végbe. A mykénéi államrendszer pusztulásának rész
2 4 HOMÉROSTÓL MARATHÓNIG
létéi vitatottak, de az összkép elég világos. Az ókor- Hérakléstől származtató Hérakleidákat támogatták
történeti munkákban hol egyik, hol másik motívum hazatérési kísérleteikben, s ezek sikere tette a dórokat
kerül előtérbe. A kutatásban szellemes kísérletek a Peloponnésos nagy részének uraivá.
keresik az egyes tényezők összekapcsolásának, a A dór terjeszkedés központja a mykénéi hatalom
folyamatok komplex magyarázatának lehetőségeit. régi területe, Argos volt; a monda szerint a hódítók
A mykénéi görögség királyságaira - ezekre az ókori osztozkodásakor a Hérakleidák legidősebbike, Téme-
Kelet régi államaihoz viszonyítva késői, másodlagos nos kapta meg királyságát. A további déli és délnyu
fejlődésű és a katonai tényező szerepét fokozottab gati terjeszkedés hozta létre a történetük kezdetén
ban érvényesítő államokra - még nagyobb mérték ugyancsak a Hérakleidák uralma alatt álló testvérki
ben érvényes mindaz, amit a keleti államok belső és rályságokat: Spártát és Messénét. Korán dór uralom
külső ellentéteiről elmondhatunk; s a következmé alá került, sőt a dórság egyik klasszikus területévé
nyek itt is hasonlóak voltak. lett Kréta szigete is. A dórokkal egy időben vándorol
Sok kutató feltételezi, hogy a belsőleg amúgy is tak be Aitóliából a Peloponnésos északkeleti részére
válsággal küszködő mykénéi világra is az égéi ván az élisiek, később kemény harcokat folytatva a nagy
dorlás mért halálos csapást. A büszke várak romba jövőjű olympiai szent hely birtokáért Nestór egykori
dőltek, a fejlett civilizáció központjai elpusztultak; királyságának, az elpusztult Pylosnak örököseivel,
tűzvész nyomait mutató vastag romréteg jelzi a be Pisa uralkodóival. Valószínűleg ugyancsak észak
nyomuló barbárok útját. Az égéi vándorlás népei ról érkező törzsek szállották meg a félsziget északi
azonban továbbvonultak, Görögországban a pusztí partvidékét, Achaját is. A Peloponnésos dórok előtti
táson kívül alig maradt más nyomuk; jellemző, hogy őslakossága csak a félsziget központi részén, a he
a későbbi görög hagyományban semmi világos uta gyes-erdős Árkádiában tudta megőrizni önállóságát.
lás nincsen szerepükre. A félsziget északkeleti részén, az Isthmos vidékén az
A görög hagyomány e jó két évszázados átalaku Argosból kiinduló dórok több, később igen fontos ál
lásból, a vándorlások egymást követő hullámaiból lammá lett települést alapítottak, köztük Korinthost
csak az utolsó emlékét őrizte meg, amely lezárása és Megarát. További előrenyomulásuknak azonban
volt ennek az egész folyamatnak: a dór vándorlásét. útját állták az athéniak.
A dór vándorlás kétségtelenül fontos esemény: a gö Athén átvészelte a vándorlások pusztító korszakát,
rög hagyományban ez választja el a mondái kort a sikerrel védelmezte meg magát a különböző ellensé
többé-kevésbé történetinek tekinthető hagyományok gek ellen. Ebben valószínűleg szerepe volt az attikai
korától. A dórok (és a vándorlásukkal nagyjából egy terület Athén mint központ körül már nagyon korán
időben megmozduló thessaliaiak, boiótiaiak, élisiek) kialakult, még a mykénéi korból átmentett egységé
maguk is görögök; de olyan görög törzsek, amelyek nek; ennek létrejöttét, illetve szorosra fűzését a ha
eddig a mykénéi területek perifériáin, azok fejlődé gyomány a legendás Théseus király nevéhez fűzte.
séből kimaradva élték életüket. Most ezek a friss, Az északi és déli, vándorlásoktól sújtott területek kö
szinte még a barbárság viszonyai közt élő törzsek zött Attika látszott az egyetlen biztos pontnak, ahova
lassanként benyomulnak a mykénéi kultúra egykori a hódítók elől menekülő néptöredékek húzódhat
központi területeire, kihasználva az égéi vándorlás tak. Ebben az időben - és általában az archaikus kor
pusztításai által hátrahagyott űrt, és leküzdve a my elején - Attika kétségtelenül a legjelentősebb görög
kénéi achajok itt-ott még megkísérelt, néhol elég so terület, amely sokat őriz meg a mykénéi civilizáci
káig elhúzódó ellenállását. óból, és ugyanakkor élen jár az új korszak új fejlő
Északon a thessaliaiak vándoroltak be a később désében.
róluk elnevezett terület központi síkságára, elhagyva A felzavart törzsek vándorlása nem állott meg a
épeirosi hegyi hazájukat. Új hazájuk régi lakosságának görög föld határainál, hanem átcsapott az Égei-ten-
egy része a leigázás elől dél felé húzódott, s Boiótiában geren túlra is. A Közel-Kelet amúgy is ismerős vidék
telepedett le. Maguk a dórok Közép-Görögországból volt már a mykénéiek ideje óta; most sokan ebben az
nyomultak be a Peloponnésosra. A hagyomány sze irányban kerestek menekülést. Peloponnésosi acha
rint - amelynek lehet, hogy történeti a magja - az jok egyesültek Észak- és Közép-Görögországból me
elűzött mykénéi achaj uralkodócsaládot, a magukat nekülő aiolokkal abban a költöző áramlatban, amely
HOMÉROS VILÁGA 2 5
- a monda szerint Agamemnón utódainak vezetése tikai egységek széthullásával a görög világ további
alatt - északkeletre vette útját, és Kis-Ázsia partjain, fejlődése szőkébb keretek közt mozgott: az egyes tör
az egykori Trója vidékén és Lesbos szigetén telepe zsek, területek laza egysége átmenetileg is alig fogta
dett le. Még jelentősebb volt a nem sokkal később össze az egyes települések (a későbbi polisok) lakóit.
Athénból kiinduló ión vándorlás, amelyben Attika A pusztítások okozta visszaesés után a görögség
őslakói mellett sokan részt vettek a más területekről nek ismét csak földje nem túl kedvező, sőt mond
(pl. Boiótia, Észak-Peloponnésos) beköltözött mene hatnánk, szegényes lehetőségei állottak rendelkezé
kültek közül is. A Kis-Ázsiában és a part menti szige sére: a termékeny föld kis foltjai a hegyek között és
teken alapított ión városok - Ephesos, Milétos, Chios, a mindenütt jelen lévő tenger. A vad természet - az
Samos - új, fontos centrumokká váltak. Ez a később erdő és még inkább a jellegzetes mediterrán bozót, a
Ióniának nevezett terület nemsokára a görög fejlődés macchia - a viharos századokban ismét előrenyomult
élvonalába került. A dórok is bekapcsolódtak a kelet a megművelt föld rovására. A természet erőinek le
re irányuló vándorlásba: előrenyomuló telepeseik az győzését, a termelőmunka eredményességét most
Egei-tenger déli szigetein keresztül eljutottak Rho- nem segítette olyan viszonylag magas színvonalú
dosig és Kis-Ázsia délnyugati tengerpartjáig. Ilyen kooperáció és koncentráció, mint a mykénéi kor ki
módon a 11-10. század folyamán Kis-Azsia egész rályi oikosainak, palotagazdaságainak munkaszer
nyugati partvidékét az új görög települések szinte vezete. Az indulásnak ezt a negatívumát azonban
összefüggő sora foglalta el. ellensúlyozta egy lényeges új vívmány. A „sötét
Ezekben a századokban a vándorlások következ századok" folyamán a görög földön elterjedt az új
ményeképpen az egyes népek és törzsek nagy át fém, a bronzot kényszerűen felváltó és a helyszínen
csoportosulásával végbement a görögség végleges könnyen elérhető nyersanyagból kitermelhető, s így
elhelyezkedése és belső tagolódása, amely a követ mindenki által megszerezhető új eszközanyag, a vas.
kező korszakok folyamán már nem változott. Kifelé Feldolgozásának ismerete Keletről (Szíria, Kypros,
a görögség még új területeket nyert a nagy gyarma Kis-Ázsia) érkezett Görögországba. A vas használata
tosítás során, ez azonban m ár nem módosította az - mint világszerte - lassan és észrevétlenül ugyan, de
anyaország viszonyait. A törzsek tagolódásában és feltartóztathatatlanul magával hozta azt a technikai
a belőlük kialakuló városállamokban létrejött az a forradalmat, amely új alapokra helyezte és a réginél
keret, amelyen belül az archaikus és klasszikus kor sokkal kedvezőbb lehetőségekhez juttatta a görög
egész görög történelme lefolyt. gazdasági életet.
Ez a fejlődés természetesen lassan bontakozott
ki. Az egész élet alapja ebben a korban is a mező-
GAZDASÁGI ÉLET gazdaság - mint még sokáig később is, lényegében
az egész ókorban. Fejlődésének lehetőségeit meg
A nagy katasztrófa után, a vándorlások hullámainak szabták - és egyben szűkre is korlátozták - a görög
elültével nyugalmasabb és mondhatni, eseményte föld természeti-földrajzi viszonyai. A néhol erdős,
len korszak köszönt az Égei-tenger vidékére. A kor másutt bozótos vagy kopár, de mindenképpen ter
békéje és nyugalma persze csak viszonylagos: állan méketlen hegyek a terület nagy részét elfoglalták:
dóan folynak az egyes törzsek és közösségek harcai egy-két nagyobb síkságtól (Thessalia, Lakedaimón,
egymás ellen, ezek azonban csak kisebb határszéli Messéné) eltekintve szétszórt, össze nem függő, kis
portyázások vagy a határ menti földek fölötti viszály termőföldfoltok adtak csak szűkös lehetőséget a föld
kodások; nem olyan messzire nyúlóak és nagymé művelésre, amely mindvégig a görög gazdasági élet
retűek, mint a mykénéiek hadjáratai voltak, és nem alapja, legfontosabb (annak is tekintett és elismert)
járnak a fennálló állapotok olyan változásával, mint területe volt.
a dór vándorlás. A földművelés technikája viszonylag egyszerű: ka
Az új évezred fejlődése viszonylag alacsony szín pát és ekét használnak, s jellemző, hogy az ekevas
vonalról indul. A mykénéi társadalom felbomlása használata csak lassan terjed el. Hésiodos, a paraszti
után, a mykénéi centrum ok megsemmisülésével életrend költői kodifikátora a kor végén még nem is
vagy összezsugorodásával, a nagyobb területű poli említi. Az éghajlat, a föld gyenge minősége, az esz
2 6 HOMÉROSTÓL MARATHÓNIG
közök és módszerek fejletlensége szükségessé tette a ló - meg a juhokkal és kecskékkel, amelyek nem
a kétszeres, sőt háromszoros szántást évente; a „há kívántak sokat, és a kopár hegyek bozótján, gyér fü
romszor szántott" (tripolos) föld már Homérosnál fo vén is eléltek. Ezeket érdemes is volt tartani, sok terü
galommá vált. A földeket kétnyomásos rendszerrel, let hasznosítását csupán tenyésztésük tette lehetővé.
tehát meglehetősen primitíven művelték: egy évig A tölgyes erdők területén - már ahol korán ki nem
gabonát termesztettek rajta, egy évig ugaron hagy irtották őket - a sertéstenyésztésre is jó lehetőségek
ták. A görög földek, gyenge minőségük okán, így is kínálkoztak. A görög nép élete azonban kifejezetten
hamar kimerültek. A talajjavítás módszerei ebben a a földművelésre épült, az állattenyésztés csak kiegé
korai időszakban nincsenek elterjedve, bár elvétve szítő ág: a nagyobb méretű állattenyésztés, főleg a
hallunk trágyázásról és öntözésről is. Jellemző mó nagyállattartás határozottan arisztokrata jellegű volt.
don Hésiodos nem ír erről, de Homérosnál, aki a A lakosság szaporodása, a művelhető földek eke alá
gyorsabban modernizálódó ión területek viszonyai fogása, majd később a társadalmi-politikai harcok
ból meríthetett, megjelennek idevonatkozó utalások. következményei egyre szűkebb térre is szorították.
Főleg gabonát termeltek, elsősorban árpát, kisebb Ami az ipar helyzetét illeti: általában a kevéssé spe
mértékben az igényesebb búzát és - takarmánynak cializálódott kézművesség szintjén állott. A mykénéi
- zabot is. Emellett a terület szűkössége nemcsak kort követő visszaesés itt még erősebben m egm u
ajánlotta, de szinte parancsolóan meg is követelte a tatkozott, mint a mezőgazdaságban, bár az alapvető
kertművelést: a zöldségfélék kiegészítő szerepe mel technikai vívmányok nem mentek feledésbe, sem a
lett a gyümölcs-, elsősorban olaj- és szőlőtermelés fémfeldolgozás, sem az agyagipar terén. M inden
mindvégig lényeges, később egyenesen uralkodó esetre az ipar mennyiségi termelése és specializált
eleme volt a görög földművelésnek. Homéros lát sága erősen visszaesett, és sok feladatot a mezőgaz
ható kedvteléssel írja le a gazdag gyümölcsösker daságtól el nem különült családi háziipar látott el.
teket - elsősorban a fejedelmekét, így Alkinoosét és A munkamegosztásban tényleges önállóságukat csak
Laertését -, Hésiodos viszont kevesebb figyelmet for a legfontosabb iparágak őrizték meg: mindenekelőtt a
dít erre. A belterjesség az adott körülmények között kovácsmesterség, amely már létrejötte óta elsősorban
szinte az egyetlen járható útként kínálkozott a görög képviselte a teljesen önállósult ipart, azután az ács
mezőgazdaság fejlődése számára. mesterség (eszközkészítés és házépítés, majd később
Az állattenyésztés kezdetben majdnem egyenran főleg a hajóépítés), és nagyjából a fazekasmesterség
gúnak látszik a földműveléssel; legalábbis Homérost is. A fényűzés persze egyelőre megszűnt; a kor szű
olvasva lépten-nyomon ez az érzésünk. Mindenesetre kös viszonyai között nem telt semmi hasonlóra, mint
a szarvasmarhatartás - már csak az ekés földművelés amilyenek a mykénéi uralkodók kincsei voltak. Ritka
munkaerő-szükséglete miatt is - állandó velejárója a kivételek az olyan leletek, mint az euboiai Lefkandi
görög gazdaságnak; két, szerencsésebb esetben négy fejedelmi temetkezése, bronzedényekkel, arany ék
ökör a görög földműves munkájának és megélheté szerekkel.
sének nélkülözhetetlen alapja. De nagy csordákkal, A gazdasági élet egészére a naturális gazdálkodás
mint még Homérosnál, később alig találkozunk: az jellemző. Az árutermelés - amely Mykénében m ár
állatvagyon, amely olyan fontos volt a korai arisztok jelentős méreteket öltött - most csak szórványos ese
rácia számára, hamar háttérbe szorult; a szűk terüle tekben, kis mennyiségben található meg. A görögség
ten, nagy és jó legelők híján, nem is volt számára tér élete önellátó közösségekben folyik ebben a korban.
és lehetőség. Még fokozottabban áll ez a kát' exochén Igaz, hogy e közösségeken belül találunk bizonyos
arisztokratikus lótartásra, ami nélkül a görög elő fokú munkamegosztást, és fennmaradtak, illetve újra
kelőség később sem volt elképzelhető: a földterület kialakultak bizonyos külső kapcsolatok is. A keres
szűkössége és a földművelés növekvő szükségletei kedelem azonban általában nem lépi át a viszonylag
egyre inkább korlátozták, egyre kifejezettebben lu szűk körű cserekereskedelem határait. A földközi
xussá tették a lótartást. Más volt a helyzet a szamarak tengeri kereskedelemben a mykénéi görögök helyét
és az öszvérek tenyésztésével - a hegyes görög vidé a föníciaiak veszik át. Ez a sémi eredetű nép a bronz
keken a közlekedésben, szállításban nélkülözhetet kori civilizáció klasszikus korszakában, a Kr. e. 2.
lenek ezek az állatok, és nem olyan igényesek, mint évezredben a szíriai partvidéken elterülő hazájában,
HOMÉROS VILÁGA 2 7
kis városállamokban élve, lényegében a nagy ókori társadalmi forma. A történetileg nyomon követhető
keleti államok életformáihoz alkalmazkodott, de már korszak hajnalán a görög közösségekben nemzet
ekkor kezdte kihasználni természettől adott kedvező ségi-törzsi jellegű szervezeti formákat találunk: je
helyzetét a közvetítő kereskedelemben. Az ezredfor lentős részüknél a genosok (nemzetségek), phratriák
dulón, az ókori Kelet nagy válságának idején azután („testvériségek") és phylék (törzsek) alkotják a társa
az egyre messzebb nyúló közvetítő kereskedelem dalom alapegységeit. Lehetséges, hogy a mykénéi
végleg a föníciaiak életének középpontjába kerül; centrumoknak alávetett falusi közösségek a bomlás
egy időre lényegében versenytárs nélkül fölözik le a korában felszabadulva önálló politikai szervezetekké
földközi-tengeri kereskedelem hasznát. A homérosi építik ki a régi nemzetségi társadalom egyes vidéke
eposzokban jellemzően tükröződik ez a helyzet: ha ken még eleven, a mykénéi társadalmi szervezettől
valami különleges és értékes tárgyról esik szó, gyak csak eltakart, de még teljesen fel nem bomlott szer
ran megemlítik, hogy a sidóni kereskedők hozták. vezeti formáit. A perifériákról bevándorló, a mykénéi
Ugyanakkor a kereskedői furfangoknak gyakran ál fejlődéstől kevésbé érintett új görög törzsek pedig
dozatul esett görögök szemében a föníciaiak álnok, megerősíthették ezt a fejlődési tendenciát. Átmene
rosszindulatú csalóknak tűntek - nem is indokolat tileg, még a vándorlások korának szükségleteihez
lanul, ha meggondoljuk, hogy ezek a nem mindig alkalmazkodva, nagyobb, átfogóbb egységek is lét
békés kereskedők például rabszolgaszerzés céljából rejöttek: törzsszövetség jellegű egyesülések, ethnosok,
nyugodtan alkalmazták az emberrablást is ott, ahol amelyek a nyugodtabb viszonyok közt is megmarad
éppen alkalmuk nyílt rá. (Persze a görögök ugyan tak az egység laza formáiként. Igazi, szoros egysége
így viselkedtek.) A görögség a korai archaikus kor ket azonban inkább az egyes települések, a később
századaiban maga is újra beletanult a kereskedelem teljesen önállóvá váló polisok elődei jelentettek.
be, és nem sok idő múlva győztes versenytársként A nemzetségi-törzsi szervezet egyes formái újjá
szorította ki az Égei-tenger vidékéről a föníciaiakat, éledtek, de a nemzetségi rend, az ősközösség tár
majd a Földközi-tenger egész medencéjében veszé sadalma nem. A mykénéi társadalom határozott
lyeztetni kezdte kereskedelmi hegemóniájukat. Ez tagozódása és intézményrendszere visszafejlődött
azonban már a későbbi, archaikus kor nagy változá ugyan, de nem esett vissza teljesen az azt megelő
sai sorába tartozik. A föníciaiak szerepe egyébként ző korszak, a nemzetségi társadalom színvonalára.
csak egy időre csökkent, de egyáltalán nem szűnt Sőt a vándorlásokkal járó hódítások nem egy terü
meg. Kereskedelmi telepeik közül sok megmaradt, leten új függőségi viszonyokat hoztak létre, amiből
sőt egyesek jelentős városokká fejlődtek, mindenek a társadalom sajátságos, a jobbágysághoz hasonló
előtt a 9. század vége felé alapított Karthágó. formája fejlődött ki, elsősorban a dór és thessaliai
területeken. De ott is, ahol a hódítások hatása nem
alakította a viszonyokat, rétegzett társadalomban él
A TÁRSADALOM SZERKEZETE a korai görögség. A társadalmi különbségek ugyan
nem végletesek és szélsőségesek, de azért jól meg
A mykénéi korban - mint azt fentebb láttuk- a gö különböztethető tagolódást mutatnak.
rögség nagy része ókori keleti típusú társadalomban A görögség életének alapja ebben a korban ki
élt, amellyel vele járt a későbbi polisoknál nagyobb zárólagosan a mezőgazdaság, életformája paraszti
kiterjedésű, despotikus királyság, a bürokrácia és a jellegű. Ennek megfelelően a legfontosabb termelő-
hozzá tartozó írásbeliség, a társadalom erős tagoló eszköz, a föld birtokában való részesedés az alapja a
dása, a fejlett rabszolgaság. A 12. századi nagy ösz- társadalmi tagozódásnak. Az eredeti, a nemzetségi
szeomlásban a mykénéi társadalom fejlett viszonyai rend hagyományát őrző állapotban a közösség min
eltűnnek, vagy erősen visszafejlődnek; a visszaesés den tagja egyformán jogosult a közösség földterüle
még ott is megállapítható, ahol - mint például At téből való részesedésre. A mykénéi birtokrendszer
tikában - a fejlődés folytonosságát nem szakították széthullása után ez az állapot ismét megerősödött.
meg a bevándorlások és hódítások. Míg korábban sokan - különféle formákban - a kö
Szinte úgy tűnik, m intha az új korban a görög zösségtől vagy az uralkodótól kapták a földet azon
ségnél visszatért volna a nemzetségi, ősközösségi az alapon, hogy maguk is a közösségbe tartoznak,
2 8 HOMÉROSTÓL MARATHÓNIG
most éppen fordítva: azok voltak egy közösség teljes elemek száma. Lesüllyedésük nemcsak gazdasági
jogú tagjai, akik földdel rendelkeztek. A földtulajdo szempontból járt súlyos következményekkel: a kis
nosi jelleg egy-egy település lakói között bizonyos birtokos paraszt, mint a közösség földjének részese,
egyenlőséget jelentett. Önálló tulajdonosok voltak, politikailag is teljes jogú közösségi tagnak számított -
mondhatni, „társtulajdonosai" államuk földjének. ennek azonban éppen a földbirtok volt az előfeltétele,
A mykénéi állapotok egyes csökevényes maradvá s ennek elvesztésével a földnélkülivé vált paraszt meg
nyai, a közösség tisztségviselőinek előjogai, a hódí szűnt a közösség politikailag teljes jogú tagja lenni, s
tások szerzeményeinek egyenlőtlen elosztása már általában kikerült azokból a nemzetségi-törzsi jellegű
eleve az egyenlőtlenség elemeit hozták magukkal, kötelékekből is, amelyek a közösségek minden teljes
és ezeket a kezdetben nem túl jelentékeny különb jogú tagját magukban foglalták. Nagy részük kény
ségeket a gazdasági fejlődés tényezőinek működése telen volt az arisztokrata birtokokon munkát vállalni,
egyre növelte, míg azután a korai görög társadalom állandó vagy idénymunkásként, esetleg bérlőként,
tagozódása a kialakuló polisállamok keretein belül általában nagyon nehéz, szinte rabszolgai helyzet
határozott körvonalakat kapott. ben. Achilleus sokat idézett kijelentése az Odysseiá-
A kor társadalm ának jellemző tagozódását a ban jellemzően mutatja, hogy a thések sorsánál már
nemzetségi arisztokráciából kialakult földbirtokos csak a halált tartották rosszabbnak (II. 11, 489).
arisztokrácia és a köznép (démos) elkülönülése je Ami az önálló iparosokat illeti, ezek gyakran ván
lenti. Az arisztokrácia mint jelentős földterülettel és doréletet folytatnak, és általában megrendelésre dol
állatállománnyal rendelkező nagybirtokosok rétege goznak. Nagyrészt földnélküliek, de helyzetük sokkal
emelkedett a köznép fölé. (A „nagybirtok" fogalmát kedvezőbb, mint általában a földnélkülieké. A ková
természetesen Görögország rendkívül szűkös területi csok, fazekasok, ácsok szaktudása nélkülözhetetlen,
viszonyaihoz szabva kell értenünk.) Az arisztokrata és ennek megfelelően nagy megbecsülésben is ré
gazdaságok munkaerejét a rabszolgák és - még na szesülnek. Jellemző, hogy a démiurgos kategóriába,
gyobb mértékben - a föld nélküli parasztok és más kö amely ezeket a mesterembereket foglalja magában,
zösségekből kiszakadtak közül kikerülő bérmunkások beletartozik a dalnok, az orvos, a hírnök és a jós is.
(thések) szolgáltatják. Az arisztokraták vagyonát növe Velük együtt az iparosok is e korai társadalom köz-
lik a harcok zsákmányai, a kalózkodás, a közemberek tiszteletnek örvendő „szakemberei".
től különböző címeken (pl. bíráskodás) kapott ajándé Ezek a csoportok - bizonyos fokig még a deklasz-
kok, illetve illetékek, a letelepült idegenek (metoikosok) szálódott földnélküliek is - egy-egy adott közösség
védelem fejében fizetett adója, majd később a gyorsan be, annak jogi egységébe tartoznak. Azok a kívülről
fellendülő kereskedelem is, akár a megvámolás, akár bevándorolt, bár szabad, de közösségi tagság híján
a közvetlen bekapcsolódás formájában. semmi joggal nem rendelkező elemek, amelyeket me
A köznép zömét a kisbirtokos parasztság alkot toikos („együtt lakó") név alatt szoktak összefoglalni,
ja. Személyükben szabadok, és kis földjeik teljes jogú csak akkor számíthattak kedvező életlehetőségekre
tulajdonosai; szűk családi gazdaságuk azonban több - egyáltalán: létbiztonságra -, ha egy közösség vagy
nyire épphogy csak elég az élet fenntartására. A ter annak egy-egy kiemelkedő, hatalmas tagja védelmé
mészeti csapások, rossz termés stb. végzetes lehetett be fogadta őket. Ezek a közösségekhez nem tarto
egy ilyen kisbirtokra, megsemmisítve gazdasági ön zó, politikailag jogtalan, de személyükben szabad
állóságát; de a természetes népszaporodás - az apró elemek a későbbi idők folyamán jelentős szerephez
földek állandó felosztásával az örökösök közt - már jutottak, főleg olyan helyeken, ahol a kedvező gaz
önmagában is állandóan gyengítette a szabad kister dasági fejlődés sok bevándorlót vonzott külföldről,
melők gazdasági erejét és helyzetét. Az eladósodás más, kedvezőtlenebb helyzetű közösségekből.
és a föld elvesztése állandó fenyegetésként függött A társadalmi ranglétra alján álltak a rabszolgák.
a parasztok feje fölött, és ezt a gazdasági kényszer- A közösséghez semmiféle jogi vagy politikai kap
helyzetet az arisztokrácia ki is használta, amikor csak csolat nem fűzte őket, még annyi sem, amennyi a
lehetett. metoikos passzív, alávetett, de ugyanakkor magánjo
Ilyen körülmények közt az önálló kistulajdonosok g iig védett helyzetében megvolt. A rabszolga nem
mellett természetesen állandóan nőtt a föld nélküli számított személynek, csak tárgynak, ura tulajdo
HOMÉROS VILÁGA 2 9
nának. Ezt természetesen csak a későbbi századok felül áll, hogy a korai görög állam normális formája
joga formulázta meg ilyen élesen, éppen a szabad valóban a királyság volt; eredeti és hiteles hagyo
polgárok tényleges jogainak leszögezésével párhu mány azonban olyan kevés van erről, hogy a király
zamosan, annak mintegy ellentéteként. Ebben a korai ság jellegének megállapításában elsősorban közvetett
korszakban a rabszolgák helyzete még nem annyira forrásokra, illetve a késői csökevényekből levonható
rossz, sok tekintetben egyéni tényezőktől függött, következtetésekre vagyunk utalva.
és sokszor jobb is volt a szabad bérmunkások sorsá Ami a királyság eredetét illeti, közismert tény,
nál - a korai rabszolgatartás patriarchális jellegének hogy a királyi méltóságot jelölő görög szavak (anax,
megfelelően. basileus) nem görög eredetűek, hanem a görögség
A korai görög társadalom e tipikus tagozódása előtti őslakosság nyelvéből származnak. Kétségtelen,
mellett természetesen jó néhány helyi változatot hogy a görög társadalomban a királyság - mindenek
mutatott fel a fejlődés. Ezek közül legjelentősebb az előtt a mykénéi királyság - intézményének kialakulá
a meglehetősen elterjedt forma, amely a vándorlá sában fontos szerepe lehetett az őslakosság uralkodói
sok következményeképpen jött létre egyes területe intézményének. Mindenesetre a királyságnak meg
ken: itt a hódítók a jobbágyihoz hasonló függőség lehettek a maga ősgörög előzményei, ha csak törzs
be döntötték a leigázott lakosságot, s maguk mint főnöki szinten is, amelyek már magukban foglalták
többé-kevésbé egységes uralkodó osztály telepedtek a későbbi királyi tisztség hadvezért bírói és papi jog
fölébe. E forma különböző változatait találjuk meg körét. A mykénéi korban aztán a szerény kezdetek a
Thessaliában és a nagy dór államokban, Argosban, nagyarányú és gyors változások során, összeolvadva
Spártában és Kréta szigetén. Legismertebb, klasszi a görögség előtti előzményekkel, ókori keleti típusú
kussá vált, később teljesen megmerevedett esete a despotikus királyságokká emelkedtek. A mykénéi
spártai helótaság intézménye, amely az alávetettek kor utáni hanyatlás persze mindezt megváltoztatta.
elnyomásával párhuzamosan elősegítette (vagy leg A mykénéi királyok (a zvanaxok) isteni szakralitással
alábbis igényelte) a hódítók közt a régi közösségi is övezett hatalma gazdasági, adminisztratív és ka
formák, nemzetségi egyenlőség fennmaradását is. tonai alapjának összeomlásával megszűnt. A wanax
A függőségnek ez a formája általában együtt járt a (anax) méltóságnevet nem alkalmazták többé földi
hódító, uralkodó nép központjától távolabb élő la uralkodókra (kivéve a költői nyelvet), csak a vallásos
kosság lazább alávetettségével (ezek voltak az ún. használatban az istenekre.
perioikosok, vagyis „körüllakók"). Az anaxok helyét egy korlátozottabb, patriarcháli-
Ilyen volt tehát annak a korai görög társadalom sabb jellegű, a törzsi-nemzetségi szervezetekhez kötő
nak a képe, amely a következő századokban - elsősor dő főség, fejedelemség foglalja el az új formák kialaku
ban a fejlettebb, keleti területeken - létrehozta az álla lása folytán: a basileis, a basileusok kormányzata.
mi közösségek új típusát, a polist. Az ekkor kialakult A basileus tisztségnév már megvolt a mykénéi ál
polisok képezték a kövétkező, klasszikus századok lamokban is (qa-si-re-u =g“asileus), de csak mint alá
ban a görögség életének tipikus közösségi formáját. rendelt, helyi hatáskörű tisztségviselők megjelölése.
Ennek a formának a kialakulása azonban nem egy A régi rendszer felbomlásakor nemegyszer ezek a
csapásra történt meg, hanem a törzsi formákból és helyi hatalmasságok váltak önálló uralkodókká - ha
a korai királyságokból való kibontakozás hosszabb- kisebb területtel és hatalommal is. Az egyes görög
rövidebb fejlődési folyamatán keresztül ment végbe. közösségek élén egyelőre szinte mindenütt örökle
tes jogú fejedelmek álltak; ez a helyzet tükröződik a
homérosi eposzokban, ennek maradványait találjuk
A KIRÁLYSÁG ÉS HANYATLÁSA meg később is különböző formákban és mértékben
sok görög államban, Spártában éppúgy, mint Make
A görög történeti hagyomány a királyságot jelöli meg dóniában, de bizonyos értelemben még Athénban is.
az első államformaként. Ez a hagyomány azonban A homérosi eposzokban Agamemnón például ab
kevés megfogható tényt tartalmaz. A történelem kez szolút király - legalábbis abban az értelemben, hogy
detén, a hagyományban szereplő királyok többnyire cselekedetei általában számíthatnak követői egy
nagyon elmosódott alakok. Az a tény persze kétségen hangú támogatására, még akkor is, ha nem értenek
3 0 HŐMÉRŐSTÜL MARATHÓNIG
vele egyet (így az első ének gyűlésjelenetében), és istenek mellékneveként) alkalmazták. A kifejezés ke
ha népgyűlést hív össze a harcosok véleményének vésbé monarchikus hangzású, mint a „király", de
megtudakolására, ez a vélemény nem kötelezi őt ez gyakorlatilag nem jelent lényeges különbséget.
semmire, sőt akaratát annak nyilvánvaló kívánsága A klasszikus korban a spártai királyokat egyébként
ellenére is keresztülviszi. Ezt mutatja a második ének is az általánosan elterjedt basileus néven emlegették.
gyűlésjelenete. Agamemnón a vezérekkel való elő Fontos mozzanat, hogy az említett törvény, amelyet
zetes tanácskozás után gyűlésbe hívja a népet, hogy a hagyomány a spártai államrend legendás alapító
előterjessze javaslatát: térjenek haza. Agamemnón ja jának, Lykurgosnak a nevéhez fűz, már szabályozza
vaslata természetesen nem őszinte, valódi célja nem a a királyok, a tanács és a népgyűlés jogait, és ezzel
hazatérés, hanem az, hogy ezzel a sereg lelkesedését korlátozza a királyi hatalmat. Ez a hatalom még ké
felszítsa: nem fognak tízévi ostrom után szégyen sőbb is elég kiterjedt volt a háborúban (de azt már
szemre hazamenni. Agamemnón számítása azonban az állam tőlük független szervei döntötték el, hogy
balul üt ki, a katonák boldogan rohannak a hajókhoz, legyen-e hadjárat, és ki vezesse), sokkal korlátozot
hogy végre hazamehetnek. Csakhogy itt valójában tabb viszont otthon, ahol a királyok szerepe bizonyos
már nem a népgyűlés dönt. A vezérek szűkebb ta áldozatok bemutatására és egyes ügyekben való bí
nácsa már határozott, s elhatározásukat keresztül is ráskodásra szorítkozott. Valószínű, hogy illetékes
viszik, ha kell, a nép ellenére is. Szó sincs arról, hogy ségük egykor mindhárom - katonai, vallási és bírói
a zsákmányrészt egyenlően vagy a harcban tanúsí - téren szélesebb volt. Korábbi politikai hatalmuk
tott vitézség alapján osztanák el. Az /hasban nagyon elvesztésének rögzítését láthatjuk abban az esküben,
világosan látható, hogy ez valamikor így volt, de amelyet minden hónapban a királyok és ephorosok
Thersités szavai ugyanilyen félreérthetetlenül mu - az egész polgárság választott képviselői - tettek
tatják, hogy már nem így van: Agamemnón a más egymásnak. A királyok megesküdtek, hogy tisztelet
szerzetté zsákmányból is részesedik. Mégis, a többi ben tartják a fennálló törvényeket, míg az ephorosok
fejedelmek tanácsa, sőt talán a hadsereg gyűlése is a polis nevében esküvel biztosították, hogy fenntart
láthatólag normális intézmény a királyi hatalom mel ják a királyok állását, ha azok megtartják esküjüket.
lett, ha egyelőre nem is azzal szemben. Az Odysseia Ez a meglehetősen egyoldalú alku világosan mutatja
igen jellemző képében Ithaka a király távollétében a királyok hatalmának korai korlátozását. A klasszi
politikai káoszba süllyed, amelyet sem az arisztok kus korban ez odáig fejlődött, hogy Aristotelés m ár
rácia, sem a nép nem tud megszüntetni, amelynek teljes joggal jellemezhette „örökletes hadvezérek"
csak Odysseus hazatérése vagy Pénelopé új házas gyanánt a spártai királyokat.
sága, vagy esetleg a hirtelen felserdült Télemachos Más esetekben - legjellemzőbb példa erre maga
önállósulása vethet véget. Itt úgy látszik, hogy a ki Athén - az a helyzet, hogy a királyi méltóság egy
rályság lényegét a király személye jelenti, rajta áll évenként választott főtisztviselő címében él tovább,
vagy bukik minden. Hatalmának vannak bizonyos aki nem sokban különbözik magisztrátustársaitól,
korlátái: nem intézkedhet, vagy legalábbis gyakorla legfeljebb annyiban, hogy hatáskörébe tartoztak a
tilag nem intézkedik a tanács nélkül; a királyság szer legrégibb és legtekintélyesebb állami szertartások.
vezetének teljességéhez hozzátartozik a népgyűlés Az athéni hagyomány szerint - amelyet mindenek
is, ennek azonban még nincs semmiféle hatalma a előtt Az athéni állam elemző ábrázolásából ismerünk
másik két tényezővel szemben. - a többi főhivatalok (a kilenc archón testületé) úgy
A későbbi korban is fennmaradt csökevények kö jöttek létre, hogy a királytól sorjában elvették egy
zül a legfeltűnőbb példa Spárta, ahol a kettős, két kori teljes illetékessége egyes területeit, és önálló hi
családban öröklődő királyság tényleges hatalom volt vatalnokokra ruházták át: így keletkezett az archón,
egészen a 3. század végéig. Egy - még a spártai állam a polemarchos, a thesmothetések tisztsége. Az egyes
kialakulásának korából származó, talán Kr. e. 800 főhivatalnokok mellett a kialakuló arisztokratikus
körűire datálható - dokumentum (az ún. lykurgosi államvezetésben jelentős volt a tanács (eredetileg:
rhétra) a királyokat az archagetas szóval jelöli. Ez ere a nemzetségfők gyülekezete) szerepe is. Bármilyen
deti görög szó, amely „vezetőt" jelent, és egyébként vitathatók a részletek, valószínű, hogy ez a hagyo
a gyarmatok alapítóira (néha pedig, másodlagosan, mány a történeti fejlődés lényegét helyesen tükrözi.
HOMÉROS VILÁGA 3 1
Az athéni fejlődés menete egyébként - mutatis m u Tipikusabb (és általánosabb) azonban az olyan el
tandis - érvényes lehet a legtöbb fejlett görög város nevezés, amely nem egy nemzetségre vonatkozik,
államra is. hanem általánosabb jellegű, mint például a hippeis
A továbbélésnek az eredeti állapotokhoz köze (Eretria stb.) vagy hippobotai (Chalkis), azaz „lova
lebb álló, érdekes példája Makedónia, ahol még a gok", „lótenyésztők". Ezek az elnevezések éppúgy
4. században is egy primitívebb és autokratikusabb utalnak a gazdagságra, mint a nemes származásra és
monarchia van hatalmon. Ezt a királyságot csak a előkelőségre, és jellemzően fejezik ki a lótartó és lo
hadsereggyűlés jogai korlátozták, amely hivatott vas-harcos arisztokrácia gazdasági és katonai fölényét.
volt megerősíteni a király kijelölését. (Gyakorlatilag Az arisztokrácia uralmi igénye arra alapozódott,
a trónutódlás nagyjából öröklésen alapult, gyako hogy ők a „legjobbak", aristoi, vagyis - más kifeje
ri uzurpációkkal tarkítva.) Makedónia persze - ez a zéssel - családjaik presztízsére, a közösségen belül
szinte homérosi viszonyokat őrző ógörög királyság, élvezett, nemzedékről nemzedékre öröklődő tekinté
amely a klasszikus kort is túlélte - kivétel volt. A ko lyükre. A nemes származás azonosítása az uralkodás
rai archaikus korban a kialakuló polisállamokban jogával és képességével magától értetődő az arisztok
az örökletes királyok hatalmát szinte mindenütt az rata szemlélet számára - amint az jellemzően meg
arisztokrácia köréből évente választott főhivatalno nyilatkozik még a 6. században a mytilénéi Alkaios
kok vették át. vagy a megarai Theognis költeményeiben is.
Az arisztokrata kormányzat mechanizmusa kü
lönböző változataiban általában elég egyszerű volt.
AZ ARISZTOKRÁCIA URALMA A korinthosi Bakchiadákról azt halljuk, hogy éven
te váltakozva gyakorolták a király funkcióit; ez elég
A királyságtól az arisztokráciához vezető átmenet kezdetleges, de gyakorlatilag elképzelhető berendez
gyakran fokozatos lehetett, főleg azokban a váro kedés. Athénban is egyéves lett a főhivatalok idő
sokban, ahol a „király" cím később is fennm aradt tartama (683), de itt a végrehajtó hatalom már meg
valamelyik főhivatalnok megjelöléseként. Ez időbe- oszlott, és a hivatalnokok kijelölése sokáig teljesen az
lileg nehezen rögzíthető - a történeti kor hajnalán Areiospagos tanácsának kezében volt. Ez egyébként
a legtöbb helyen már végbement ez a folyamat -, valószínűleg a király mellett összegyűlt nemesek ta
és a királyság hanyatlásáról és bukásáról feljegyzett nácsából fejlődött ki. Népgyűlésekről nem nagyon
történetek többnyire késői kitalálások. Egyes váro hallunk; ahol ez az intézmény megvolt, gyakorlatilag
sokban - például Korinthosban - tudni vélték, hogy ott is keveset szerepelt, és nem rendelkezett önálló
a monarchiának az utolsó király letétele és megölése politikai hatalommal.
vetett véget. Úgy látszik azonban, hogy az átmenet A politikai vezetés monopóliuma az arisztokratáké
nagyobb zökkenők nélkül ment végbe. volt, és ezt még csak erősítette a társadalom törzsi
A királyok utódai örökletes csoportok voltak, nemzetségi jellegű szervezeteiben és vallásos életében
amint azt egyes esetekben patronymikus (= atyjuktól elfoglalt, mélyen meggyökeresedett szerepük. A korai
örökölt) neveik is mutatják: az athéni Eupatridák a görögségben - amint már fentebb említettük - még
családok viszonylag szélesebb körű csoportját fog erősek a nemzetségi szervezet kötelékei. A phylék,
lalták magukba, míg a Korinthosban uralkodó Bak- phratriák és genosok felölelték egy-egy közösség egész
chiadák egyetlen nemzetség voltak, akik féltékenyen tagságát, a családi elv, a közös őstől való leszármazás
elzárkóztak mindenki mástól, annyira, hogy a házas (valóságos vagy vélt, de mindig reálisnak érzett) tuda
ságot sem engedélyezték a kívülállókkal. - Eredetük ta alapján. Ezek az egységek vallási jellegűek is voltak,
ben vagy legalább eredethagyományukban ezek az amennyiben a közös kultuszban való részvétel elvá
arisztokrata csoportok gyakran a királysághoz kap laszthatatlan velejárója volt a tagságnak. Ez a szerve
csolódtak: a Bakchiadák például Bakchis korintho- zet a korai polisokban mindent átfogott: a hadsereget
si királytól vezették le családfájukat. Más uralkodó ezen az alapon szervezték meg, a kialakulóban lévő
arisztokráciák a városalapító utódainak tartották ma politikai és pénzügyi adminisztráció ezektől a cso
gukat, mint például a mytilénéi Penthilidák Orestés portoktól függött, és olyan jogi kérdésekben, mint
fia, Penthilos leszármazottainak. például az örökösödés vagy a gyilkosságok üldözése,
3 2 HŐMÉRŐSTÜL MARATHÓNIG
nagyon sokáig megmaradt a jelentőségük. Ebben a ké. A hírnév tehát ugyanazt jelentette erkölcsiekben,
származáson alapuló rendszerben természetesen nagy mint a tiszteletajándék anyagiakban.
előnyökkel rendelkeztek azok, akik nemes származá A hírnév azonban nemcsak elismerés, hanem vi
sukra hivatkozhattak, és mint a közösségek örökölt szonyítás is volt. Mykéné ragyogása és az azt köz
kultuszainak őrei, valamint a szokásjog magyarázói vetlenül követő kor viszonyai olyan kiáltó ellentét
is különös tekintélyt élveztek. ben állottak egymással, hogy a mykénéi viszonyok
Ha mindehhez hozzávesszük még azt is, hogy szükségképpen megszépültek, a pusztulás után élők
anyagi helyzeténél fogva az arisztokrácia szolgáltat számára a dicső múltat jelentették, mely mint példa
ta a katonai erő leglényegesebb részét, a lovasságot, kép és vigasz élt számukra a Mykénéről szóló hagyo
amellyel szemben ekkor még a gyalogság keveset mányokban. Ezek a hagyományok a mykénéi viszo
számított, érthető, hogy mindezek az összefonódó nyok rajzában bizonyára sok színt vettek át a későbbi
tényezők milyen fölényt biztosítottak az arisztokrá viszonyokból, s azokat nagyították fel. (A homérosi
ciának a köznéppel szemben. A tényleges hatalom eposzok rajzolta kép és a pylosi táblákból kibon
egyre erősebb jogi és szervezeti kifejezést kapott: az takozó kép között sok ponton van különbség.) De
arisztokrácia a közfunkciók viselését szokásból tör ez mit sem csökkentett azon a hiten, hogy volt egy
vénnyé és kiváltsággá tette, és származására büszke, hőskor, amelynek emberei sokkal különbek voltak a
zárt és előjogos rendként különült el a köznéptől a későbbieknél, s akikre az egész közösség tisztelettel
legtöbb görög területen. Ezzel a renddel szemben tekintett.
a király, a basileus hamarosan a primus inter pares Valamilyen epikus költészettel már a bevándorló
szintjére süllyedt, majd elvesztette előjogainak ma görögség körében is számolnunk kell. Erre mutatnak
radványait is; a korai polisok uralkodó államformája az olyan ismétlődő kifejezések, formulák a görög epi
az arisztokratikus köztársaság lett. ka nyelvében, melyek pontos megfelelői megtalálha
tók más indoeurópai népeknél, elsősorban az óind
és az óiráni költészetben. Ezek a kifejezések jórészt a
AZ ARISZTOKRÁCIA IDEOLÓGIÁJA harccal függenek össze, melyben a különleges erővel
rendelkező hősök hervadhatatlan hírnevet szerez
A költészet terén a mykénéi kort követő évszázadok nek, vagyis ez a költészet valamilyen hősköltészet
ban kétségtelenül Iónia volt a legjelentősebb terület: kellett hogy legyen. Hogy a bevándorló görögöknek
itt virágzott ki a görög irodalom első nagy műfaja, a ez a költészete a nagy mykénéi központokban ho
hősi eposz. Ami a társadalmi helyzetet illeti, Ióniá gyan alakult, jobbára csak találgatni lehet.
ban a települések birtokbavételét, helyzetük megszi Az összeomlás után, mikor a hatalmas wanaxok
lárdítását illetőleg az arisztokrácia és a nép érdekei uralma megszűnt, az arisztokrácia és a köznép ér
egybeestek. A kivándorlók nem ismeretlen területre dekei közelebb kerültek vagy éppen egybe is estek,
érkeztek, de itt minden bizonnyal harcban kellett hiszen közös érdek volt a település védelme - kü
helyzetüket megszilárdítaniok. Ezekben a harcokban lönösen a kivándorlók esetében. Ez a viszonylagos
az arisztokráciának tettekben kellett megmutatni a társadalmi egyensúly kedvező lehetett az epika felvi
vezetésre való rátermettségét, amelyekkel véghezvi- rágzása számára. Sok jel mutat arra, hogy a számuk
vőjük az egész közösség érdekeit szolgálta, s amelye ra a későbbi időkből ismert görög epikus költészet
kért éppen ezért az egész közösség elismerését (timé) ekkor, a 10-9. században volt kialakulóban.
várhatta. Ez az elismerés részben anyagiakban, rész Ez a költészet tartotta fenn a hőskorról szóló ha
ben erkölcsiekben nyilvánult meg, a kettő egymás gyományt, s ugyanez juttatta kifejezésre a közösség
tól elválaszthatatlan volt. A zsákmány elosztásánál a elismerését az élő arisztokrácia egy-egy tagjának ki
harcban kitűnt hős külön tiszteletajándékban része váló tettéért. így, még ha hangsúlyozták is, hogy az
sült. Ezzel a tiszteletajándékkal azonban a közösség egykorúak kevesebbek, mint a múlt hősei, lényegé
azt is kifejezésre juttatta, hogy az illető hőst tette fe ben ugyanazt az elismerést adták meg nekik, mint a
lülemelte az átlagos emberi színvonalon, méltóvá hőskor csodált alakjainak. Az énekbe foglalt hírnév
lett arra, hogy neve, tette dalba fonva váljék híressé tehát a közösség részéről jövő elismerése volt annak,
kortársak és utódok előtt, úgy, mint egykor az ősö hogy az illető hős megközelítette vagy éppen el is
HOMÉROS VILÁGA 3 3
érte azt a mértéket, amit a mindenkitől tisztelt ősök getén lévő Lefkandiban talált gazdag fejedelmi sír
jelentettek, méltóvá lett hozzájuk, akiktől többnyire lelet, mely a 10. századból való - bár eddigelé egye
vér szerint is származtatta magát. Ha viszont a hely dülálló -, azt is mutatja, hogy a visszaesés sem volt
zet így áll, ugyanolyan elismerés illeti őt is, mint azo mindenhol egyformán végzetes. Voltak - úgy látszik
kat, erkölcsiekben és anyagiakban egyaránt. A hír - területek, melyeket a viharok jobban megkímél
név ilyen módon döntő jelentőségű az arisztokrácia tek, vagy hamarabb össze tudták szedni magukat.
számára, hiszen az ebben megnyilatkozó elismerés Az arisztokrácia és a nép közötti távolság minden
az arisztokrácia kiváltságos helyzetének ideológiai esetre fokozatosan növekedőben volt, s mindinkább
igazolása. Érthető ilyen körülmények mellett, hogy közeledett az az idő, mikor az arisztokratikus hagyo
az arisztokrácia értékrendjében a hírnév mindennél mány már csak az arisztokrácia számára lesz érték,
fontosabb, még az életnél is. Hiszen a hősi halál az s így nem töltheti be korábbi társadalmi funkcióját.
élettől ugyan megfosztja az embert, s ennek súlyával Ezen a korszakhatáron, a 8-7. században születtek
az epikus hősök is teljesen tisztában vannak, borzad meg a homérosi eposzok. Bennük együtt található
nak a nyirkos és sötét alvilágba, Hadés birodalmába meg az eltűnőben lévő régi és a születő új, az arisz
leszállni, de még mindig inkább ezt választják, mint tokratikus eszmények felfokozott hangsúlyozása és
hogy éljenek - dicstelenül. Ez erkölcsileg is, anyagilag ugyanezeknek az eszméknek a kritikája.
is megfosztja őket létfeltételeiktől. A hősi halál tehát
nem kudarca, hanem kiteljesülése a hősi életnek.
Minthogy a hírnév megörökítője, fenntartója a hősi KÉT KORSZAK HATÁRÁN
epika, ennek is az arisztokrácia kiváltságos helyzeté (Kr. e. 7. sz.)
nek igazolása lesz a társadalmi funkciója. Az epika
magasztalja az egész közösség által tisztelt ősöket, A társadalom átalakulásában, a régi törzsi rend vég
igazolja a genealógiai hagyomány révén az élő hő leges felbomlásában természetszerűleg a régi arisz
söknek tőlük való leszármazását, s kifejezi a közös tokratikus értékrend is megingott, tartalmát vesztet
ség elismerését, hogy az élők tetteikkel méltóknak te. Ez az aktuális alapja Achilleus Ilias-beli tragikus
bizonyultak az ősökhöz, s őket is ugyanolyan kivált konfliktusának. Achilleus a héróikus arisztokratikus
ságos helyzet illeti meg, mint azokat. Ugyanakkor eszmény. Mikor Agamemnón elveszi tőle a sereg ál
- másfelől - példaképet jelentenek az arisztokrácia tal neki ajándékozott zsákmányrészt, Briséist, a rab
számára, követelményt, amelynek eleget kell tenni leányt, ezzel megsérti a héróikus rendet, amelyben
ahhoz, hogy az ősök mértékét megütve vagy leg az arisztokrácia hatalma eredetileg éppen a közösség
alább megközelítve jogot formálhasson a közösség részéről jövő anyagi és erkölcsi elismerésen, a tiszte
részéről jövő megtiszteltetésre, mind anyagi, mind leten és hírnéven alapult. Achilleus tehát teljes joggal
erkölcsi vonatkozásban. Anyagi és erkölcsi tényezők sértődik meg, tiszteletén (timé) és hírnevén esett csor
tehát egyképp hozzájárultak ahhoz, hogy az epikus ba, ezt nem tűrheti nyugodtan. Mégis döntése, mely-
hagyomány normatív jellegű legyen, az epikus hő lyel a sértést megtorolja, már valójában ellentmondá
sök tettei pedig példák, görög szóval: paradeigmák. sos helyzetet teremt: elhatározza, hogy visszavonul
Ezt a funkcióját az epika azonban csak addig tudja a harctól, hadd lássa Agamemnón, mit veszít benne,
betölteni, míg a társadalom fejlődése odáig nem jut, hadd pusztuljanak a görögök, hadd érje veszteség
hogy az arisztokrácia és a nép érdekei nemcsak elté veszteségre őket. Csakhogy Achilleus ezzel a közös
rőek, hanem ellentétesek is lesznek. Addig ugyanis, ség romlását kívánja, azét a közösségét, melynek el
bár más-más irányban fejlesztve, másképp színezve, ismerése nyilvánul meg a hírnévben olyan tettért,
de az arisztokratikus és népi hagyomány egy közös, amit a közösség érdekében hajtanak végre. A hírnév
az egész közösség számára tekintélyt és mértéket je érdekében tehát olyan tettre ragadtatja magát, amely
lentő anyagra támaszkodik, s így az arisztokratikus szöges ellentétben áll a hírnév tulajdonképpeni értel
hagyomány érték és érv a nép előtt is. Az a gazdasági mével. Ez az ellentmondásos helyzet egyre mélyül
és társadalmi átalakulás azonban, mely a 10. és 9. az eposz folyamán. Mikor a görögök vereségei arra
században végbement, ezt a viszonylagos egyensúlyi indítják Agamemnónt, hogy megengesztelje Achil-
helyzetet fokozatosan megszüntette. Az Euboia szi leust, Achilleus megmerevedik, s makacsul vissza
3 4 HOMÉROSTÓL MARATHÓNIG
utasítja a felé nyújtott békejobbot. Sőt ő, a héróikus ja. Ezért jár neki a timé. A „versengés érdekei" eb
ideál, odáig jut, hogy már az élet mindenekfelett való ben az esetben egyértelműen pozitívak. Ez a felfogás
értékéről elmélkedik, arról, hogy az életet semmiért nyilatkozik meg az /Írásban kétszer is idézett erkölcsi
nem érdemes kockára tenni. Achilleust hírnevében követelményekben: „Mindig a legjobbnak lenni és
sértették meg, s a hírnévért mindent, az életet is fel másokat felülmúlni" (6, 208; 11, 784), s ez a görögök
kell áldozni. De Achilleus ezt az elvet már ad absur sokat emlegetett agonális szellemének a forrása.
dum viszi, mikor a közösséget is feláldozza érette, s Más azonban a helyzet, ha több, önmagában egy
helyzetének fonákságát fokozza, hogy életét viszont nemű közösség valamilyen okból egy nagyobb kö
már nem akarja feláldozni, haza készül. zösséggé áll össze. Ilyen esetben a kisebb közösségek
Achilleus kiszakadt a közösségből, s helyzetének vezetői ellentétbe kerülhetnek egymással (melyikük a
torz voltára így nem is a közösség, a társak veszedel „legjobb"?), és amilyen értékes lehet a vezetők versen
me döbbenti rá, hanem a hozzá legközelebb álló jó gése a kis közösségek és persze a maguk szempontjá
barátnak, Patroklosnak a halála. Patroklos Achilleus ból, olyan veszélyes lehet a nagyobb közösség szem
engedelmével, Achilleus fegyverzetében indul a dia pontjából, ha az érdekeket nem sikerül összehangolni,
dalmas trójaiak visszaszorítására. Achilleus helyett viszont ha ez sikerül, úgy termékeny, előrevivő erővé
megy a harcba, hogy Achilleus elvakult konokságá- válhat. Ez a veszély jelenik meg majd hamarosan a gö
ban továbbra is távol maradhasson a küzdelemtől, rög arisztokrata családok ádáz harcaiban a polisokon
és Achilleus helyett, de éppen Achilleus dacossága belül, és ez a termékeny lehetőség a perzsa háborúk
folytán, Achilleus miatt is kell meghalnia. Patroklos idején polison belül és polisok között, és még általá
halála után döbben csak rá Achilleus - későn -, hogy nosabban ez a hol fejlesztő, hol bomlasztó feszültség
micsoda helyzetbe jutott. Barátja elvesztése szemé van jelen egyén és közösség viszonyában a görög (és
lyes közelségbe hozta azt, amit eddig közömbösen, nem csak a görög) történelem egészében.
sőt elégtétellel szemlélt: társai pusztulását. Rá kel Az Ilias másik nagy hőse az ellenfél, Hektór, Pria-
lett ébrednie, hogy a fényes Achilleus, a görög sereg mos trójai király fia. Homéros az ellenséget koránt
büszkesége okozta társai romlását, barátja halálát. sem ábrázolja elfogult, gyűlölködő indulattal. Elég,
Patroklos halála után Achilleus visszatér a közös ha az Ilias hatodik énekének híres Diomédés-Glau-
ségbe. Személyes bosszúja, Hektór megölése közös kos-találkozójára emlékezünk, ahol a harcban ta
érdek, a Patroklos temetési versenyjátékán tapinta lálkozó ellenfelek, felismerve, hogy őseik vendég
tosan, a kiéleződő helyzetekben békítőleg viselkedik. barátok voltak, békességgel válnak el egymástól. Az
Egy kicsit mégis magános marad. Ezt mutatja talán arisztokrácia szemlélete ez, amely a vele egyenrangút
éppen az a jelenet is, mely az Ilias nagy üzenetét hor megbecsüli, s amely az ősök kötését az utódokra is
dozza: a Priamosszal való megengesztelődés. Achil érvényesnek ismeri el. De még inkább érződik ez az
leus ezt a seregtől függetlenül, talán annak ellenére elfogulatlanság Hektór ábrázolásában, akit az /írásnak
is teszi meg. Ez az ő személyes tette. Hegel úgy mon bizonyára nem egy olvasója érez emberibbnek, magá
daná: a tagadás tagadása. hoz közelebb állónak, mint Achilleust. (Gondoljunk
Achilleus tragédiája tehát egy kezdődő értékvál megint csak a hatodik ének egyik feledhetetlen jele
ság jeleit is mutatja, az arisztokrácia elszakadóban netére, Hektór búcsújára feleségétől, Andromaché-
van attól a közösségtől, amelyért cselekedni, küzdeni tól.) Ez nem véletlen. Achilleus a héróikus arisztok
egyet jelentett a hírnévvel, s ennek folytán az arisz rácia jellegzetes képviselője, aki a végsőkig fokozva
tokratikus ideálok a közösség egésze, a nép számá egyesíti magában ennek a világnak eszményeit és
ra egyre inkább tartalmukat, alapjukat vesztik. (Ez ezek problémáit. Hektór azonban nemcsak ennyi.
majd különösen az Odysseiában tapasztalható.) Az ő eszményei is azok, mint Achilleuséi. Ő is azt ta
Achilleus esete azonban általánosabb problémára nulta, hogy mindig az elsők között tusakodjék, védje
is rávilágít. A timé értékrend alapja olyan kisebb kö apja hírnevét és a magáét is. Az ő számára sem vá
zösség (nemzetség, kis település), amely egynemű, lasztható el tehát az egyéni dicsőség (vagy szégyen)
s így akármelyik tagjának a többieknél tettekben, ki az egész nemzetség jó hírétől, mint ahogyan Glaukos
vált kívülállókkal szembeni tettekben megmutatkozó is annyira egynek tudja magát nemzetségével, hogy
különb volta a közösség egészének érdekeit szolgál a kilétét kérdő Diomédésnek ősei felsorolásával fe
HOMÉROS VILÁGA 3 5
lel. De Hektórban már a nemzetség, az arisztokrácia a város elfoglalása után a diadalmas győztesek va
világának egysége mellett egy új eszme is megjele lóban a bástyatoronyról a mélységbe dobták. A teljes
nik: a polis, a város eszméje. Hektór már nemcsak valósághoz ez is hozzátartozik.
az ősei és a maga dicsőségéért harcol, hanem a po Más világ némileg az Odysseiáé, mely későbbi, mint
lis közösségéért is. Hektór ajkán hangzik fel: „Egy az Ilias. (Némelyek szerint a 6. században erős bőví
csak a legderekabb jós-szó: harcolj a hazáért" (12, tésen és átdolgozáson ment át.) Hogy szerzője azo
43). Hektór biztatja úgy a trójaiakat, hogy harcoljon nos volt-e az Iliaséval - mint az ókorban általában,
ki-ki, „nem lesz csúfság a hazáért halnia" (15, 496). de nem kivétel nélkül gondolták vagy nem - mint
És amikor szembekerül Achilleusszal, akkor is arra manapság általában, de nem kivétel nélkül gondol
gondol: gyalázat ne érje gyáva megfutásáért, inkább ják -, vitatott kérdés. Számos jel mutat mindenesetre
ott marad és küzd, és vagy győz, vagy ott vész el di arra, hogy az Odysseia-költő az Iliast valamilyen for
csőén, a városért harcolva. A város, a polis pedig már mában ismerte, értékrendszere azonban nem volt
a 8. század végén lassan bontakozni kezdő új korszak teljesen azonos az /írás-költőével. Az Odysseia-költő
jellegzetes formája. számára is fontosak azok az eszmények, melyek az
Hektórt, „az első polgárt" éppen ezért sokan egye /írásban fontosak voltak, de korántsem állnak any-
nesen Homéros alkotásának tartották. Ez bizonyára nyira előtérben, mint ott, s értékelésük sem annyi
túlzás, sok minden mutat arra, hogy Hektór mint a ra egyértelm űen pozitív. A phaiakok királyának,
görög hősmonda alakja éppúgy meglehetett a my- Alkinoosnak az udvarában bemutatkozó Odysseus
kénéi kori epikában, mint akár Achilleus vagy Aga ugyanolyan büszkén hivatkozik hírnevére, mely „az
memnon. Nem egy jelből arra következtethetünk, égig ér", mint akármelyik lírás-hős tenné. De mikor
hogy a harcba induló hős elbúcsúztatása, majd az el a mesés, félszemű óriás szörnyeteggel, a Kyklópsz-
esett elsiratása, mint más népek epikájának, a myké- szal szemben is a Trója-vívók hírnevére hivatkozik
néi epikának is kedvelt állandó eleme lehetett. Hektór ugyanilyen büszkeséggel, Odysseus epikus póza egy
állandó jelzőinek vizsgálata pedig amellett szól, hogy kicsit mosolykeltővé válik: mit ér az epikus hős leg
a jelzőt s vele együtt a hős nevét és alakját szintén a főbb értéke, a hímeve az emberevő óriással szemben?
mykénéi korra datáljuk. Az azonban kétségtelen, hogy S ebben a beállításban korántsem pusztán Odysseus
Hektór városvédő jellegét az Ilias költője különösen kerül ironikus megvilágításba, hanem sokkal inkább a
időszerűnek érezhette, és különösen hangsúlyozan- héróikus értékrend. Ez ismétlődik, mikor Odysseus
dónak tarthatta. Hektór ilyen jellemzése bizonyára a Skyllával, a hatfejű szörnyeteggel szemben dárdáját
inkább a 8. századra tehető, mint korábbra. Túlzás kézbe fogva akar kiállni, s miközben ő a hajó orrán lesi
volna azt mondani, hogy Achilleusban és Hektórban ellenfelét, az hat társát ragadja el.
két korszak ütközik meg, de talán nem túlzás, ha úgy Az ironikus beállítás azonban nemcsak a hírnév
érezzük, Achilleus elsősorban a lassan tartalmukat vonatkozásában tapasztalható. Mikor Odysseus mint
vesztő héróikus ideálok képviselője, egy hanyatló ismeretlen koldus Eumaiosnál, a kondásnál időzik,
ban lévő kor nagy alakja, Hektórban pedig már az új azzal a célzattal, hogy példálózásával egy köpönyeg
korszak, a polis korának egy-egy vonása csillan meg. hez jusson, elmeséli, hogyan kapott ő valamikor egy
Az Ilias azonban nemcsak a férfiak világát ábrá bundát Trója alatt Odysseustól. Ezt az egészen hét
zolja, a „férfidicsőítő harcot" és a „férfidicsőítő gyű köznapi témájú, sőt valótlan elbeszélést Odysseus
lést", hanem azt is, mit jelent a háború a nőknek és úgy vezeti be, mint az /írásban a tekintélyes öreg
a gyermekeknek. A férfiaknak még a vereség esetén Nestór a maga ünnepélyes paradeigmáit. Ha vissza
is a dicsőséges halált - a nőknek gyalázatos életet, gondolunk rá, hogy az arisztokrácia értékrendjében a
kiszolgáltatottságot, szolgasort. Ettől félti Hektór fe példa, a paradeigma milyen helyet foglal el, úgy ennek
leségét, Andromachét (6, 441—463), s Andromaché is a beállításnak a jelentőségét nem kell különösebben
tudja, mi vár rá (24, 731-732), s mi várhat egy árván magyaráznunk.
maradt gyerekre (22, 487-499), mi a kis Astyanax- Maga az eposz főhőse is más, mint az Ilias nagy hő
ra (24, 732-738), akitől apja csupa jót kívánva neki sei, Agamemnon, Achilleus vagy akár Hektór. Odys
vett búcsút. És az eposz hallgatói is tudták, hogy ez seus is kitűnő harcos, bátor ember, hiszen a kérőkkel
nemcsak Andromaché rémlátása: a kicsi gyermeket szemben néhányadmagával is győzedelmeskedik, a
3 6 HŐMÉRŐSTÜL MARATHÓNIG
phaiakok szigetén pedig messzebbre dobja a disz közösség érdekeit, tettei nem feltétlenül az egész kö
koszt, mint akárki. De előtérben mégsem ezek a vo zösség javát szolgálták, s így a nagy tettekért járó
násai állnak, hanem kalandvágya, leleményessége, elismerés sem mindig az egész közösség elismerését
ügyes viselkedése. Még a Trója alatti eseményekből fejezte ki. Mindezek folytán a hírnév egyre inkább
is a faló története az, ami mindig vissza-visszatér: vesztett jelentőségéből a köznép szemében. Az arisz
ez is Odysseus gondolata volt, s nem Agamemnón, tokrácia ennek ellensúlyozására még nyomatékosab
Aias vagy Diomédés vitézsége, hanem Odysseus le ban hangsúlyozta ezen ideálok jelentőségét, noha
leménye foglalta el végül is a tíz évig hasztalanul - másfelől -, éppen mert a megváltozott helyzetben
ostromolt várat. egyre kevesebbet jelentettek, maga is távolodott tő
A hős jellegének eltérő volta is egy új korra és elté lük, egyre kevésbé érezte azokat magára nézve köte
rő érdeklődésre mutat. Az emberek nem egy-egy ha lezőnek. Hiszen a hírnévért csak addig volt érdemes
talmas háztartás alárendelt részecskéiként dolgoztak, mindent feláldozni, amíg mindent meg lehetett nyer
hanem önálló tulajdonosokként, akik, ha termékeiket ni vele. Elmélet és gyakorlat tehát kettészakadt, az
piacra vitték, ott is önállóan léptek egymással kap arisztokrácia a régi eszmények hangoztatása mellett
csolatba. Ki-ki maga láthatta, mit tudott munkájával egyre inkább - ha nem is minden tagjában, hiszen
elérni, és hibájáért, tévedéséért nem csak mást okol a gyarmatosító vállalkozásokat is arisztokraták ve
hatott. A kezdeményezőkészség és a leleményesség zették - élősdi réteggé vált. A köznép részéről ezzel
ilyen körülmények között fontos tényezővé válik, s szemben többféle visszahatás támadt: egyfelől éppen
Odysseusban éppen ezek a vonások öltenek testet. az arisztokratikus eszmények paradeigmatikus han
Ez az az idő továbbá, mikor a görög hajózás kezd goztatása, tehát az a követelés, hogy az arisztokrácia
ismét távolabbi utakra vállalkozni, új, addig ismeret valóban legyen hű saját eszményeihez, másfelől új
len, kevéssé ismert vagy Mykéné óta elfelejtett vidé eszmények kialakítása. Az Odysseia éppen ezeket az
kekkel megismerkedni, különösen nyugati irányban. átmeneti viszonyokat ábrázolja.
Ekkor teremtődnek meg a kapcsolatok Itáliával, s az Midőn Odysseus a phaiakok szigetén jár, Démodo-
Odysseia hátterében elsősorban éppen ez a nyugati kos, a vak énekes a trójai háborúról énekel, éppúgy,
érdeklődés érezhető. De Odysseus - térképre semmi mint Homéros a maga hallgatóinak. Mikor azután a
képp sem vetíthető - vándorlásainak egy-egy rajza a versenyjátékokra kerül a sor, Odysseus előbb ugyan
Fekete-tenger felé is mutat. Új föld, ismeretlen népek, vonakodik, de egy sértő megjegyzésen felindulva
messzi hajóutak, a felfedezés izgalma és az ismeretet (nem is vagy te igazi hős, biztosan csak afféle keres
kiegészítő és színező fantázia alkotásai hatják át e kort, kedő - mondja az egyik fiatal phaiak előkelő) fel
s nyomják rá bélyegüket az Odysseiára is. Ez a világ pattan, s messzebbre hajítja a diszkoszt, mint bárki.
időszerűnek érezhetett olyan varázsos népi elbeszé Elképednek a phaiakok, s Alkinoos király mentege-
léseket, amelyek az Odysseiánál sokkal régebbiek tődzve mondja: Igen, mi phaiakok nem vagyunk a
lehettek, de amelyeknek mondanivalóját, stílusát, legkitűnőbbek a harcban, de annál jobban szeretjük
mesés-varázsos világát a héróikus epika - legalább a játékot, a táncot, a fürdőket. Egymás mellett a dal
is úgy, amint az számunkra az /húsban megfogható hőse és a közönség. Mintha a költő azt mondaná: Ma
- magától idegennek érezte és elvetette. is boldogan és büszkén hallgatják az előkelők a trójai
De nem csak a mese világának és a mese sajátossá történetet, benne őseik dicső tetteit, de hol maradnak
gainak jelenléte és nem is csak az eszével érvényesü az elpuhult utódok a nagy elődöktől? „Mi lenne, ha
lő, leleményes hős alakja mutat más környezet, más kilépne a hősi dalból a dalok hőse maga, mint eleven
eszmevilág felé, mint amilyen az Iliasé volt. valóság?" (Szabó Á.)
Volt már szó arról, hogy a társadalom általános Itt a kritika tompított. De az élősdi arisztokrácia
fejlődése következtében az arisztokrácia egyre job iránti ellenszenvének egészen nyíltan ad kifejezést
ban távolodik a közösség többi részétől, egyre inkább a költő a kérők ábrázolásában. Velük szemben áll
szembekerül azzal. A hadi vállalkozások - ha voltak Odysseus, a jó király, népének atyja, bajtársainak
- egyre inkább csak az arisztokrácia anyagi erejét nö körültekintő gondviselője. A költő itt mintegy két
velték, ami a társadalmi szakadékot csak mélyítette. ellentétes példán, paradeigmán szemlélteti az arisz
Az arisztokrácia egyre kevésbé képviselte az egész tokrácia részéről lehetséges kétféle magatartást: ilye-
HOMÉROS VILÁGA 3 7
nek ne legyetek, mint a kérők - olyanok legyetek, megvolt az érdeklődés e tárgyak iránt, de a hallga
mint Odysseus, aki betölti a régi nagy eszményeket, tóság elsősorban nem ezt kívánta. Az Odysseiában
akinek tettei a közösség érdekeit szolgálják. viszont a munka ábrázolása, jelentőségének kieme
Mégis, éppen Odysseusnak egy hamis, de valaho lése az eposz fontos mozzanataiban következik be,
gyan mégis valóságelemekből felépített elbeszélése nemcsak Eumaiosnak és környezetének gondos és
(14, 199-320) az, amelynek kapcsán a tartalmukat szerető leírásában, hanem a főszereplő Odysseus tu-
vesztett arisztokratikus eszmények és az új ideálok tajácsolásának érdeklődő és részletező előadásában
szembenállása talán a legélesebben jut kifejezésre. (5, 237-260), sőt, mint láttuk, a munkát nem kedve
Odysseus öreg koldusként vetődik kondásának, Eu- lő, kalandorélet elvszerű elvetésében is. A munka
maiosnak a házába, s ennek kérdésére, hogy kicsoda jelentőségének ilyen kiemelése már Hésiodos világa
is ő, egy hosszú történetet mond el. Ebben a krétai felé mutat.
Kastór Hylakidés fattyú gyermekének mondja ma Eumaios idézett szavaiban azonban hangot kap
gát, akit törvényesen született testvérei kisemmiztek, egy másik fontos gondolat is, mely Hésiodos gon
s aki így különféle kalandor vállalkozásokba kezdett, dolatvilágának egyik főpillére lesz: az istenek az igaz
mert harcolni mindig kész volt, „de sosem kedvel ságot, a jogot, görög szóval: a dikét becsülik. Az arisz
te a munkát" (14, 222). Még attól sem riadt vissza, tokrácia szemében a megbecsülés, a tisztelet, a timé
hogy rajtaveszt: egy válságos pillanatban társait is volt a fontos, az Eumaios-féle emberek, azok, akik
cserbenhagyva mentette életét. Hogy Eumaiosnak majd a következő századok nagy társadalmi moz
és - nem kétséges - a költőnek is mi a véleménye az galmát végigküzdik, a dikét, a jogot hangoztatták.
ilyen életről, az nagyon világosan kiderül azokból Ez foglalta össze azokat a kapcsolatokat, amelyeket
a szavakból, melyeket Eumaios valamivel előbb a a most egyre lefelé süllyedő tömegek helyesnek tar
kérőkre vonatkoztatva mond, de amelyek feltétle tottak, amelyre hivatkozva küzdöttek a maguk le s ü l
nül találóak az elbeszélés hősének életmódjára is, lyedése ellen, az arisztokráciával szemben sokszor itt
mintegy jeléül annak, hogy nemcsak a kérők, hanem is a régi, de az arisztokrácia számára tartalmukat és
az egyébként nem ellenszenvesen ábrázolt Kastór-fi jelentőségüket vesztett eszmékre, a hajdani patriar
(és vele sokan mások) is ilyen, nem éppen követendő kális viszonyokra hivatkozva. Minderről majd Hésio-
életet éltek. Eumaios így beszél: dosszal kapcsolatban kell részletesebben beszélnünk,
de fontos megjegyeznünk, hogy ez az eszme már az
Égbeli boldogokat sosem örvendeztet a rossztett, Odysseiában megjelenik.
ők az igazságot becsülik, meg a jószívű tettet. Végül még egy, ugyancsak a jövő felé mutató esz
Mert hisz a rosszakaró gonoszok, kik a más mezejére me: az Odysseiában jelenik meg a költői öntudat el
törve a zsákmányt Zeustól kapják és a hajójuk ső nyoma. Odysseus udvarában élt az énekmondó
megtöltvén térnek haza - még azok is nagyon érzik, Phémios. Mikor Odysseus bosszút állt a kérőkön, Phé-
hogy megszállja afélelem őket az égi haragtól. mios könyörögve borul elé, hogy ne bántsa, hiszen
(14, 83-88; D. G.) csak kényszerből énekelt a kérőknek. De nem csak
erre hivatkozik.
Már Thukydidés észrevette, hogy az epikus hősök
számára cseppet sem szégyen a kalózvállalkozás. Ez Térded ölelve könyörgök, Odysseus, légy kegyelemmel.
zel ellentétben a szorgalmas Eumaios nem a rablást, Mert magad is megbánod majd, ha megölted a lantost,
hanem a munkát kedveli, mely vendége számára nem engem, az istenek és a halandók ének-adóját.
kedves, de amelyről az is elismeri, hogy a munka, a Én a magam tanítója vagyok, telkembe az isten
házias élet „táplál drága utódot" (14,223). Ez az egyik mindenféle dal ösvényét ültette: hiszem, hogy
új eszme, a munka megbecsülése, mely az Odysseiá- téged mint istent zenglek: ne akarj lenyakazni.
ban kap először igazán nyomatékos hangsúlyt. Nem (22, 344-349; D. G.)
mintha az Iliasban, elsősorban a hasonlatokban és
Achilleus pajzsának leírásában nem olvashatnánk A magam tanítója vagyok, az isten mindenféle dal
munkaábrázolásokat, de ezek még az elbeszélés pe menetet ültetett a lelkembe: már Aristotelés úgy
rifériáján maradnak: arra mutatnak, hogy a költőben magyarázta ezt a kifejezést, hogy Phémios önálló
3 8 HŐMÉRŐSTÜL MARATHÓNIG
alkotónak mondja magát, aki nem csak gépiesen, epika istenalakjai, ádáz harcokat vívtak egymással,
tehetségtelenül utánakántálja másoknak, amit tőlük egy-egy jelzőből még kielemezhető egyik-másik is
hallott. Azt akarja ezzel mondani, hogy több ő, mint tennek hajdani állat alakú elképzelése - de ezek a
- egy horatiusi kifejezéssel élve - az utánzók szolgai vonások csak a peremen jelennek meg.
csordája. Az Ilias-költő személye eltűnik a korabeli Ahomérosi istenek mások. Emberibbek. Nemcsak
énekmondók között, még az Odysseia-költőé is, de azért, mert megjelenésük híjával van a normális em
alkotásának szereplője már öntudattal beszél saját beri testalkattól eltérő vonásoknak, nincs két testük,
tevékenységéről, elhatárolva magát kortársaitól. És állatfejük, hat karjuk, mint a keleti isteneknek, hanem
mintha nemcsak azokkal állítaná magát szembe. „Te mert nincs bennük semmi, ami a természeti rendet
is megbánod, Odysseus, ha megölsz egy istenáldotta áttörné. Igaz, sokkal nagyobb szabásúak, mint az em
költőt, aki isteneknek és embereknek énekel..." Volt berek. A sebesült Arés úgy ordít, mint tízezer ember
már szó róla, hogy az arisztokrácia ebben a korban (II. 5, 860); mikor Pallas Athéné felszáll Diomédés
még az arisztokratikus ideológia, a hírnév nyomaté harci szekerére, az megreccsen az istennő súlya alatt
kos hangsúlyozásával is próbálta helyzetét szilárdí (II. 5, 838); Zeus bólintására az Olympos is megren
tani. De mit ér a hírnév, ha nincs istenáldotta költő, dül (II. 1,528-530). Az istenekkel szemben az embe
aki azt megörökítse, aki befonja az új levelet a dicső rek végső fokon tehetetlenek. A bosszuló Apollón
ség koszorújába? A tehetségtelen erre képtelen, mert szórja nyilait, vesznek a görögök, lobognak a halotti
egyre csak a régi, betanult mondókát hajtogatja. máglyák (II. 1, 43-52): a csapást csak az isten meg-
Ezért hivatkozik épp itt Phémios is alkotó voltára: engesztelésével lehet elfordítani. Diomédés tomboló
képes arra, hogy mindig új meg új éneket alkosson harci dühében Arést (II. 5, 855-859), Aphroditét (II. 5,
Odysseusról. A költői öntudat tehát nemcsak a töb 530-543) is megsebesíti, de mikor Apollón közbelép
bi énekmondóval szemben nyilvánul meg, hanem (5, 534—544), és halhatatlanságának fölényével uta
az arisztokráciával szemben is. A hírnévgondolat sítja rendre a halandót, még Diomédés is kénytelen
nyomatékos hangsúlyozása tudniillik nyilván csak meghátrálni. Mert az istenek halált nem ismernek,
élezte azokat a különbségeket, melyek az arisztok az emberek pedig nem kerülhetik el Hadés kapuját.
rácia és a hírnévvel nem bíró nem arisztokraták közt Mindez igaz. De Homérosnál az istenek nem tesznek
fennálltak. Az énekmondók, legalábbis általában, olyan csodát, mellyel a természet rendjét áthágnák,
kétségkívül az utóbbi csoportba tartoztak, a költői mint ahogyan az emberi hősök sem a varázs eszkö
öntudat tehát az énekmondók ideológiai erősítője zeivel érnek célt. Priamos eljut Achilleus sátorába, át
az arisztokratikus hírnév-ideológia őket lenyomó az ellenséges táboron, és nem veszi észre senki (II.
erejével szemben, részben éppen arra támaszkodva. 24, 339-467). Ez olyan rendkívüli dolog, hogy itt egy
Az, aki ezt már nemcsak egy szereplőjén keresztül, istenség jelenlétét érezték, s ki lehetett volna más az,
hanem a maga nevében kimondja, megint csak Hé- mint a leleményes, ügyes Hermés. Aki azonban ezt
siodos lesz. nem hiszi, azt is mondhatja, hogy az egész csak a
véletlen műve volt. Menelaos Parist sisakjánál fogva
vonszolja - a sisakszíj elszakad, Paris megmenekül
AZ ISTENEK (II. 3, 369-376). Véletlen. Vagy Aphrodité állt e mö
gött a legjobbkor jött véletlen mögött? Homéros így
Régi dicsőség, küzdelmes jelen, bontakozó jövő, a látja. Achilleus féktelen indulatában már-már kar
mykénéi várurak hatalma, az arisztokrata nemzet dot ránt Agamemnónra, de az utolsó pillanatban
ségek hírneve, a kialakuló polisrend lassan formá mégsem teszi (II. 1, 188-234). Tulajdonképpen ter
lódó eszményei, vitézségükkel érvényesülő hősök, mészetes dolog, hogy valaki nem emel kezet a had
furfanggal célhoz érő, vakmerő kalandkeresők: az sereg fővezérére, aki nála testi erőben talán nem, de
emberi világ e sokszínűsége tükröződik az ember- hatalomban mindenképpen nagyobb, de hogy egy
feletti világban, az istenek szférájában is. A homé- olyan szenvedélyes jellem, mint Achilleus, éppen
rosi eposzok is tudnak százkezű szörnyetegekről, dühkitörése csúcspontján válik egyszerre józanná,
futólagos utalások formájában még egymást váltó ez mégis váratlan, mások számára meglepő és ért
istennemzedékekről is, melyek, mint a közel-keleti hetetlen. Homérosi nyelven ezt úgy lehet kifejezni,
HOMÉROS VILÁGA 3 9
hogy Pallas Athéné jelent meg előtte, csak neki lát varázslónők szerepeltetésétől sem. Az Odysseiaban
hatóan, s ő adta a józan tanácsot. erősebb hangot kap a népvallásosság, de egészében
Az azonban, hogy e váratlan és véletlen események itt is érvényesül az istenek emberi, a természet hatá
mögött melyik isten áll, egyáltalában nem véletlen. rait át nem lépő jellege.
Priamos látogatása Achilleusnál vakmerő, kalandos A homérosi istenek tehát nem lépik át a termé
vállalkozás, az őrök furfangos kijátszása, s az életnek szet rendjét, de szélső esetei annak: természetesek, és
éppen ezek a vonatkozásai azok, melyek Hermésben mégis szokatlanok, meglepőek, rendkívüliek. Termé
testet öltenek. Paris sisakszíját Aphrodité szakítja át, szetesek, emberiek. Gyűlölnek, szeretnek, csalnak,
mert Paris, a gyönyörű Helené elcsábítója az ő ked megcsalatnak, veszekszenek, megsértődnek, mint az
vence, a szerelem istennőjéé. Achilleus esetében az emberek. Civódásaikban majdnem kicsinyesek. Vol
indulat fölött győz a józan megfontolás, de éppen a tak kutatók, akik egyenesen homérosi istenburleszk-
józan megfontolás, a világnak ez a higgadt szemlé ről beszéltek. Pedig e nagyon is emberi sajátosságok
lete ölt testet Athéné alakjában. Az istenek tehát az mögött éppen legkevésbé emberi, legrendkívülibb
embert körülvevő világ egy-egy oldalát fejezik ki, sajátságuk rejlik: halhatatlanságuk. Hiszen aki nem
rendkívülivé, szokatlanná, nem magától értetődővé ismeri a halált, az nem vehet semmit „halálosan" ko
fokozva, de mégsem szakadva el a valóság természe molyan. Achilleus és Agamemnón viszályából százak
tes teljességétől. Ezért nem lesznek egyoldalúvá, és pusztulása lesz, Héra és Zeus civakodása olthatatlan
ezért nem lesznek változatlanná. kacagásban oldódik fel (II. 1,536-600). Homéros nem
Nemcsak a hadisten, Arés harcol, harcol Aphro neveti ki az isteneket, mint a kései komédia, Héra és
dité is - a maga módján: nem üvöltve és fegyvereket Zeus viszályában nem a kikapós papucsférj és a há-
csattogtatva, hanem úgy, hogy nem törődve szégyen zsártos feleség áll előttünk, hanem egy mozzanata a
nel, megszólással, egyszerűen megmenti kedvencét, boldog egekben lakók világának, akik az emberi élet
mert ez neki mindennél fontosabb. És szerelmeske teljességét tükrözik, de akiknek halhatatlan lényét
dik Arés is: katonás rohammal nyeri el célját, és - esik múló dolgok, civódások és sértődések igazában nem
bele a kelepcébe, melyet neki az okosabb, a nagy hírű érinthetik. Ezért nem lesznek még az ironikus beállí
művész, Héphaistos vetett, hogy esetlenségében és tásokban sem nevetségesek: bármennyire emberien
megszégyenült fölényességében az összes istenek kicsinyesek tudnak is lenni, mégis halhatatlanok, s
nevetségének tárgya legyen (Od. 7,266-366). így emberfelettien fenségesek.
De változatlanok sem maradhatnak ezek az is De emberiek azért is, mert emberi viszonyokat
tenek. Hogy mi az ügyesség, amit Hermés fejez ki, fejeznek ki, s minden egyéb vonásuk háttérbe szo
vagy mi a megfontoltság, ami Athéné alakjában ölt rul. Zeus korábban főként időjárás-istenség volt, aki
testet, az minden kor számára más és más, és ezért esőt, szelet hozott, s akit ebben a minőségében jó
lesznek az istenek is minden kor számára mások. val Homéros után is sokfelé tiszteltek. Homérosnál
A görög vallás nem ismert merev dogmákat, szent még fellelhető ebből valami Zeus „fellegtorlaszoló"
könyveket, amelyek egyedül érvényesen megmond jelzőjében vagy abban, hogy villámával sújtja az en
ják, hogy mit kell hinni az istenekről. Az istenekben gedetleneket, de már nem azért tartózkodik hegyek
a görögök a maguk világát értelmezték, s ahogy vál ormán, mert az időjárás-istenségeket ott szokták tisz
tozott a világ, változtak az istenek is. A változó világ telni, hiszen ott gomolyognak a felhők, hanem mert
sokféle tükröződése közül az egyik az Ilias istenvi Zeus király, s a király hegyen tartja lakását. Annak
lága, s már az Odysseiáé sem egészen azonos vele. pedig, hogy Zeusnak mint időjárási istenségnek em
Az Ilias egészen emberi istenvilága mellett, vele egy beráldozatot is mutattak be, hogy őt égből aláhullott
időben nyilván éltek ősrégi mágikus elképzelések a kőfétis („mennykő") formájában tisztelték, még át
varázserő hatalmáról, mesés, nem emberi lényekről, értelmezve sincs nyoma. Holott mindez tovább élt a
amelyeket azonban az Ilias költője kívül rekesztett a későbbi görög vallásosságban, s nyilván Homéros
maga világképén. Az Odysseia, mely más érdeklő korában is, csak Homéros tudatosan hallgatott ezek
désű közönség számára készült, a közönség igényé ről, mert abban a világlátásban és -értelmezésben,
nek megfelelően, többet engedett ebből megszólalni, amelyet az ő istenvilága kifejezett, ilyesminek nem
s nem riadt vissza mesés átváltoztatások, bűbájos volt helye. Zeus nála nem pusztán természeti ténye
4 0 HOMÉROSTÓL MARATHÓNIG
ző, sokkal inkább atya és király, a társadalom rend De tükröződik az istenek szférájában egy bontako
jének, erkölcsének legfőbb őre. zó új világ is. Az Másban a Moira, a Sors még az iste
A homérosi istenvilág elsősorban nem a természet nek felett is uralkodó hatalom, a Moira ellenében még
jelenségeit akarja értelmezni, megérteni, hanem az Zeus sem mentheti meg halandó fiát, Sarpédónt (II.
emberi társadalomét. Ezért tükröződhetik az emberi 16, 434). Agamemnón tehát természetszerűleg hivat
élet teljessége benne, méreteiben felfokozva, kitel kozik erre Achilleusszal való kibékülésekor: a Moira
jesítve és megszabadítva az emberi lét legnagyobb hozta úgy, hogy elvegye Achilleus rabnőjét, ő nem is
korlátjától, a halandóságtól. Az istenek is kényesek oka a viszálynak (II. 18, 85-87). Ez a felfogás a törzsi
a maguk tekintélyére, akár az emberek. Poseidon társadalom szemléletében gyökerezik. A zsákmány
éppúgy nem tűrheti, hogy Zeus az ő osztályrészét ból járó osztályrészt (moira) egyenlően igyekeztek
sértse (II. 15, 184-196), mint Achilleus. Zeus csak felosztani, s hogy az esetleges különbségeket senki
úgy az Olymposon él, mint Agamemnón a mykénéi önkényesen ki ne használhassa, sorsot vetettek az
fellegvárban. És Zeus is nemcsak helyzeténél fog osztályrészek között. így a véletlen döntötte el, hogy
va hatalmas, hanem „fizikai" erejénél fogva is, mint kinek mi lesz a része. Ezt a véletlent (számunkra
ahogyan a király egyben hatalmas hős: ha az összes megmagyarázhatatlan, de nem a természet ellenére
istenek és istennők mind egy lánc végére kapaszkod ható erőt) magát is Osztályrésznek, Sorsnak, Moirá-
nának, amelynek másik végét Zeus tartaná, akkor nak hívták. Később azonban a vezér külön tisztelet
sem bírnák őt lehúzni, míg ő egymaga valamennyiő- ajándékot is kapott, ez a megtiszteltetés, tinié volt az
jüket felhúzná a földdel meg a tengerrel együtt (II. ő osztályrésze, moirája. A tinié jelentőségének isme
8, 18-27). Az emberi élet legnagyobb korlátjától, a retében érthető, hogy az osztályrésznek sérthetetlen
múlandóságtól való megszabadulás azonban maga nek kellett lennie, s az ezt osztó „véletlen", a Moira
válik előttük korláttá. Az istenek nem tudnak meg a legfőbb hatalom. Az Odysseiában azonban, ahol az
halni, az ember igen. arisztokratikus értékrend megingását emberi síkon
Egykor az istenek is harcoltak ádáz harcokat a ha is tapasztalhatjuk, ebben a vonatkozásban is új szem
talomért. Hésiodos sokat tud erről beszélni. Egy-egy lélet figyelhető meg. Az Odysseia elején Zeus arról
jelző vagy félmondat mutatja, hogy Homéros is ismerte beszél, hogy az istenek figyelmeztették Aigisthost,
ezeket a történeteket a Zeust és testvéreit megelőző hagyjon fel Agamemnón elleni gonosz tervével, mert
istennemzedékkel, a Titánokkal vagy a föld szülte óri ő fog rosszul járni, Aigisthos mégsem hallgatott az
ásokkal, a Gigasokkal vívott vad harcokról, de nem be intésre. Meg is lakolt. Orestés megölte. Az emberek
szél róluk. A homérosi istenek „könnyen élők", ők már tehát jogtalanul okolják az isteneket: saját ostobasá
csak élvezik győzelmük gyümölcsét. Kockáztatni érte guk miatt szenvednek osztályrészükön felül is (Od.
nekik nem kell, de nem is lehet, hiszen halhatatlanok. 1, 32-43). Nem a Moira tehát az egyetlen és legfőbb
Az emberek halandók. Zeus palotája előtt két hor hatalom, az ember maga is oka szenvedéseinek. Az
dó van, az egyikben a jó áll, a másikban a rossz. Van, emberi felelősség gondolatának első megjelenése ez,
akinek Zeus vegyesen ad, van, akinek csak a rosszból és Solón költészetében kap majd határozott hangot.
(II. 24, 527-531). Olyan, akinek csak jót adna, nincs. Az Másban Héphaistos, a kovácsisten kétségtele
Valamiről mindig le kell mondani valamiért. Achil- nül kiváló mester, hiszen ő Achilleus remek fegyver
leusnak választani kell: hosszú, de dicstelen vagy zetének megalkotója, de azért mégiscsak ő az, akinek
dicsőséges, de rövid élet. A dicsőségért mindig újra láttán az istenek olthatatlan kacagásra, a közmondá
meg kell küzdeni, életre-halálra, vállalva minden sos „homéri kacajra" fakadtak, oly ellenállhatatlanul
kockázatot, mert az emberek halandók. De ez a halá nevetségesnek tartották, amint a sánta, szurtos ko
los kockázatvállalás, a meghalni tudás, ez az emberi vácsisten töltögeti az istenek italát, a nektárt (II. 1,
élet nagy lehetősége az istenekkel szemben. Patrok- 599-600). Munkáját mindenki elismeri, de az Olym-
los meg tud halni a barátja helyett, Achilleus majd pos urai kicsit mégis lenézik. Az Odysseiában Aph
utána tud halni a barátjának, Hektór meg tud halni rodité ugyan megcsalja férjét, Héphaistost, a daliás
feleségéért, kisfiáért, városáért - Zeus, mikor fia, Sar- hadistennel, Arésszal, de Héphaistos leleménye csap
pédón meghal, csak véres esőt tud hullatni (II. 16, dába ejti az enyelgő szerelmeseket, úgyhogy azok
458-461), meghalni nem tud, hiszen halhatatlan. nem tudnak menekülni, s a felháborodott Héphaistos
HOMÉROS VILÁGA 4 1
az összes isteneket odahívatja a rajta esett csúfság formuláknak. Ezek állhatnak egyszerűen egy jelző
tanújául. És az istenek m egint olthatatlan nevetésre ből és egy jelzett szóból, de lehetnek egész sor ter
fakadnak (Od. 7,325-327). Kétségtelen, a nevetésből jedelmű szókapcsolatok is. Ezek elemei cserélhetők,
jut a felszarvazott férjnek is, de több a póruljárt sze újabb elemmel bővíthetők a verstani követelmények
relmeseknek. Mert Arés ugyan gyorslábú, délceg, de figyelembevételével, vagyis úgy, hogy az új változat
mégis megfogta őt Héphaistos, a lassú, aki lelemé éppúgy beleilleszkedjék a homérosi eposzok vers
nyes volt. Arisztokratikus felfogás szerint a testi és formájába, a hexameterbe, mint a régi. Parry azt is
lelki kiválóság együtt jár, az Odysseia költője szerint megfigyelte, hogy egy-egy formula általában a hexa
nem, emberi vonatkozásban sem, mint azt Odysseus meternek valamely meghatározott helyét foglalja el, s
egy kijelentése bizonyítja, isteni vonatkozásban sem, hogy különösen gyakori a jelző + jelzett szó formula
mint azt Arés esete mutatja. Héphaistos sikere a fur- a sor végén, ami viszont így meghatározhatja, hogy
fangosságnak és bizonyos mértékig a művészi ön mi lehet a sor első felében, s így a formula elejéhez
tudatnak vagy legalábbis a mesterség, a techné nagy tapadhatnak újabb elemek, ami által megint újabb
szerepének hasonló kiemelése az istenek világában, formulák születhetnek. Azt már nem kell külön mon
mint emberi síkon Odysseus jelleme vagy az Odysseia dani, hogy a formulák egymással is kapcsolhatók.
dalnokainak öntudatos megnyilvánulásai. Egy ilyen bonyolult költői műnyelv - szűrte le Par
ry a tanulságot - nem jöhet létre egyszerre, egyetlen
költő alkotásaképpen, csak hosszú fejlődés folyamán.
SZÓBELISÉG ÉS ÍRÁSBELISÉG Ezzel Parry bizonyította, ami addig csak feltételezés
volt, hogy a homérosi eposzokat az epikus költészet
Nem beszélhetünk e kor művelődési viszonyairól hosszú fejlődése előzte meg.
anélkül, hogy ne szólnánk legalább néhány szót ép Az eleven délszláv költészet tanulmányozása az
pen a dalnokokról, a költészet életformájáról. Ma után arról is meggyőzte, hogy a szóbeliség viszonyai
már általánosan elfogadott tény, hogy a görög epi között az epikus énekmondók - a közönség elvárá
kus költészet szájhagyományban élő, orális költészet sának meg a saját lelkiállapotuknak megfelelően is
volt, s hogy a homérosi költeményeken is megmu - egy kicsit mindig újraköltik a hagyományos szöve
tatkozik az orális technika. Meglátszik ez elsősorban get (ahogy mi sem mondunk el egy dolgot vagy egy
a nyelven. Már a múlt században figyelmesek lettek mesét kétszer azonos módon, bár ugyanazt mondjuk
arra, hogy a homérosi eposzok nyelve tele van ismét el). Az énekmondó tehát előadás közben fogalmaz,
lődő kifejezésekkel, sorokkal, sőt olykor sorkapcsola s ebben az „előre gyártott" elemek, a formulák nagy
tokkal. A két eposzban 1804 teljes verssor található, segítségére lehetnek.
mely pontosan ismétlődik, összesen 4730 ízben. Ha Nemcsak a formulák. Mint az életnek általában,
ehhez hozzávesszük azokat, melyek lényegtelen el az epika korának is voltak olyan eseményei, tipikus
téréssel ismétlődnek, úgy 2118 sor 5612 ízben való helyzetei (harcban összecsapás, áldozat, megérkezés
előfordulását találjuk. Vegyük még ehhez hozzá a stb.), melyek többé-kevésbé egyformán ismétlődtek.
félsorokat, úgy 9253 lesz a sorok összes száma, egy- Az epikus költészet is ismétlődőleg beszél el ilyen
harmada a két eposz teljes hosszának. Nemegyszer eseményeket, nem egyszerűen szó szerint ismétel
több egymás után következő sor egyébből sem áll, ve, hanem kialakítva egy vázat, amelyre a valóság
mint rendszeresen ismétlődő sorkapcsolatokból vagy ban sokféle esetlegességgel végrehajtott cselekmény
szókapcsolatokból, formulákból. redukálható, s amelynek mentén az eseményt vagy
Azt, hogy az epikus nyelv eme sajátossága vala cselekményt azután elmondja. Azonos elemeket azo
hogy a szóbeliséggel függ össze, már régen gyanítot nos sorrendben, a célnak, az esemény jelentőségé
ták, hiszen az ismétlések a szóban alkotó költőnek nek megfelelően hol rövidebben, hol hosszabban.
jelentettek könnyebbséget. Módszeresen és átfogóan Ezek az elbeszélésmenetek is úgy viselkednek, mint
a kérdést azonban először egy fiatal amerikai tudós, a formulák: állandó elemeik vannak, bővíthetők, ha
Milman Parry vizsgálta. Parry a rendszeresen ismét valamelyik elem elmarad, annak jelentése van, és az
lődő, meghatározott verstani értékű és valamely lé elbeszélésmenetek egymással kapcsolhatók.
nyeges gondolatot kifejező szókapcsolatokat nevezte Mindezt s az epikus énekmondás sok más műfo
4 2 HOMÉROSTÓL MARATHÓNIG
gását meg az epikus hagyomány anyagát meg kel Az ismétlődő kifejezések, elbeszélésmenetek arra
lett tanulnia annak, aki énekmondó akart lenni. Mint is lehetőséget adnak a költő számára, hogy általuk
más népeknél, nyilván a görögöknél is egy-egy híres más helyzetek hasonlóságára vagy ellentétességére
énekmondónak tanítványai is voltak, akik a mestersé utaljon. Az Ilias azzal kezdődik, hogy egy apa el
get tovább örökítették. A tanítványok kikerülhettek a megy, hogy leányát kiváltsa, de nem adják ki. Ebből
családtagok közül, de lehettek mások is, akik mint lesz a viszály és annyi ember halála. Az Ilias azzal
a művészetben utódai származtatták magukat a mes végződik, hogy egy apa elmegy, hogy a fia holttestét
tertől. A görög hagyomány is tud ilyen énekmondó kiváltsa, és kiadják. Ebből lesz a megengesztelődés
nemzetségről, a Homéridákról. A tanulás természete és a halott eltemetése. Foglyok és holttestek kiadása
sen nem elvont ismeretek és szabályok megtanulásá nyilván állandó téma lehetett, elbeszélésének menete
ból, nem a hexameter képletének a megjegyzéséből, megszokott. Az elbeszélés így elhelyezve mégis m ű
hanem sok epikus verses szöveg megtanulásából vészileg keretezi az eposz cselekményét.
állt, úgy, ahogyan azokat a mester előadta, s ezzel Említettük, hogy az elbeszélőszerkezetek össze
együtt az epikus nyelv (formulák) és az epikus el kapcsolhatók. Ez történhetik egyszerű egymás mellé
beszélésmód (tipikus helyzetek, elbeszélésmenetek) rendezéssel. A harcban a harcosok összecsapása el
megismeréséből és elsajátításából. A tanultak mintá beszélésének megvan a következetesen használt szer
jára azután a növendék, ha tehetséges volt, maga is kezete, illetve ennek változatai. A lényeg az, hogy a
alkothatott változatokat, új költeményeket. küzdelemben az egyik hős megöli a másikat. Ezek
A hagyományos eszközök ugyanis sokféle lehető olykor szinte véget nem érő felsorolása a „férfiölé-
séget kínáltak művészi hatás elérésére. Az állandó sek" tömeges voltát érzékelteti. Van, amikor egy
jelző, mely a nyelv formuláris jellegéből adódott, és nagy hős vitézkedéséről van szó, hogyan győzi le
sokszor csak verselési könnyebbség kedvéért éltek sorban ellenfeleit. De mikor egy ilyen vitézkedés az
vele, lehetőséget kínált arra, hogy valakinek vagy zal végződik, hogy az addig le nem győzött hőst va
valaminek egy jellemző tulajdonságát akkor is emlé laki mégis legyőzi, akkor ez már a végül győztes hős
kezetbe idézze, mikor az éppen nem nyilvánul meg. nagyságát szemlélteti. Ha viszont az ilyen vitézkedé
Achilleus akkor is gyors lábú, mikor pihen, az égbolt sek sora követi egymást, ez már bizonyos fokozást
fényes nappal is csillagos. Más megoldást választ az jelent, hiszen a vitézkedéséből láthatóan nagy hőst
ffias-költő egy helyen. Zeusnak egyik állandó jelzője csak egy még nagyobb, egy még nála is nagyobb hős
a „fellegtorlaszoló" (ez a hagyományos magyar for győzheti le. így győzi le Sarpédónt Patroklos, Patrok-
dítás, a szó pontosabban „felleggyűjtőt" jelent). Az lost Hektór, Hektórt a mindent eldöntő, Trója sorsát
említett helyen (II. 16, 298) azonban Zeus éppen szét is megpecsételő párviadalban Achilleus.
oszlatja a felhőket. A költő ezért „villámgyűjtőnek" Talán az egész Ilias hagyományos elemek „összera
mondja az istent. Használhatott volna bármilyen más kása", kompozíció a szó szoros értelmében? Az, hogy
jelzőt, de ő ezt használta (sehol máshol nem fordul elő egy hőst megsértenek becsületében, s a hős haragjá
a szó, azt mondhatnék, ennek a helynek a kedvéért ban visszavonul a harctól, nem ismeretlen történet a
alkotta a költő), mert ezzel egyfelől utal Zeusnak egy görög epikában, maga az Ilias is elmond egy ilyet (II.
másik jelzőjére: „villámban gyönyörködő", másfelől 9, 544-599). A történet azután azzal végződik, hogy
a képzéssel felidézi a szokásos „felleggyűjtő" jelzőt a sértettnek kárpótlást adnak, ő azt elfogadja, timé-
is. Mintha azt mondaná: Zeus, a máskor felleggyűjtő, jét elismerték, s így helyreállt a világ rendje. Az is
most éppen szétoszlatja a fellegeket. Megint máshol szokásos történet, hogy valaki harcban megölt ba
egy jelenet bomlik ki az állandó jelzőből. „Sisakrázó, rátjáért bosszút áll, s megöli azt, aki barátja halálát
deli Hektór", ez a formula éppen tizenkétszer fordul okozta. Ezzel a történet megint lezárul. Az Ilias-költő
elő az /húsban, a hatodik énekben is háromszor. Har valójában ezt a két történetet kapcsolja össze, csak
madszor akkor, mikor Hektór feleségétől és kisfiától annyit változtat a hagyományos szerkezeten, hogy a
búcsúzik. És mikor fiát meg akarja ölelni, az sírva bú haragvó hős nem fogadja el az elégtételül felajánlott
jik el, mert „félt... a sisak lószőr tarajától" (II. 6,469). kárpótlást, és ezért a barátja megy helyette a harcba.
Bármennyire megszokott, elkoptatott lehet is egy for Ezzel azonban az egész értelme megváltozott: a ba
mula, a művész néha újra elevenné tudja tenni. rát, Patroklos a sértett hős, Achilleus engesztelhetet
HOMÉROS VILÁGA 4 3
lensége miatt hal meg, Hektór megölése nem egysze alakja ez volt: A, a dél-itáliai ábécében ez: L. Az ión
rű bosszú, hanem a jóvátehetetlen jóvá tenni akarása, ábécében az X jel kh hangértékű volt, a dél-itáliaiban
s a történet befejezése nem a diadalmas bosszúállás, ksz. A rómaiak a dél-itáliai ábécét vették át etruszk
hanem a megrendült megengesztelődés. közvetítéssel, s így a latin betűs írásokban ezek a
A görög epika kelléktára: a formulák, a hexameter, betűformák, illetve hangértékek honosodtak meg.
a tipikus helyzeteket elbeszélő szerkezetek adva vol A cirill írást az ión ábécéből alkotta meg a hittérítő
tak mindenki számára úgy, amint a szóbeliség viszo Kyrillos, ezért ez az ión ábécé hangértékeit és jeleit
nyai közt kialakultak, s ki-ki tehetsége szerint élhetett használja. A helyi írásmódok ugyanis sokáig éltek,
vele. Az egész olyan volt, mint egy óriási legójáték Kr. e. 403-ban azonban Athénban írásreformot haj
- minden elem kész, csak az a kérdés, hogy ki mit épít tottak végre, a korábbi attikai írás helyett bevezették
belőle. A két nagy eposz költője - akár azonos volt, az ión ábécét, s minthogy Athén politikai hatalmá
akár nem - műalkotást épített. Mert a kelléktárat meg nak elvesztése után is megtartotta vezető szerepét a
lehet tanulni szorgalommal az öreg mesterek mellett, műveltség területén, lassan ez az írásmód vált álta
de a műalkotáshoz valami más is kell, amit nem lehet lánossá az egész görög nyelvterületen.
megtanulni. Mi azt mondjuk: tehetség. A görögök azt A korai görög ábécék, illetve a föníciai betűformák
mondták: a Múzsa segítsége. gondos vizsgálata alapján a kutatás olyan eredmény
Bár az epikus költészet alkotói és fenntartói előadás re jutott, melynek alapján valószínűnek tarthatjuk,
közben alkottak (vagy újraalkottak), és szájhagyomá hogy az írás átvétele olyan területen történt, ahol
nyozás útján adták tovább az epikát, az írás nem volt görögök és föníciaiak tartósan egymás mellett éltek,
ismeretlen. A mykénéi kor szótagírása a mykénéi tehát vagy a föníciai partvidék északi részén, ahol
államok bukásával kiveszett. Ezt az írást tudniillik, e terület legkorábbi görög településeit feltárták, és
amennyire megállapítható, csak adminisztrációs fel amely terület az elő-ázsiai-görög gazdasági és kul
jegyzésekre használták, s mihelyt az adminisztráció turális kapcsolatoknak egyébként is fontos csatornája
megszűnt, nem volt mire használni. A mykénéi írásbe volt, vagy Ciprus, esetleg Euboia szigetén. Kétség
liség korát az írástudatlanság századai váltották fel. telen, hogy a 8. században az írás ismerete még na
A 8. században azonban a görögök megismerkedtek gyon friss lehetett a görögök körében, de korántsem
a föníciaiak nagyszerű találmányával, a betűírással. volt csupán kevés beavatott kulturális kincse. A leg
A betűírás felfedezése az emberi gondolkodás fejlődé korábbi írásos emlékek vázákra karcolt szövegek, s
sében is nagy jelentőségű lépés volt, hiszen nemcsak ebből arra következtethetünk, hogy az írás a vázákat
azt jelentette, hogy a beszédet a szótagoknál kisebb használók szélesebb körében, netán a vázákat készítő
elemekre, a hangokra bontották szét, hanem azt is, fazekasok közt is ismert kellett hogy legyen.
hogy felismerték: vannak a beszéd sokféle árnyalatú Az íróanyagot is valószínűleg a föníciaiak révén
hangjai közt olyanok, amelyek értelemmegkülönböz ismerték meg. Ránk ugyan természetszerűleg csak
tető szereppel bírnak, s jelölni csak ezeket kell. A föní cserépre vagy kőbe karcolt, illetőleg vésett szövegek
ciaiak nyelve azonban a sémi nyelvek közé tartozott, maradtak ebből a korból, de a könyv görög neve (bib-
ahol a magánhangzóknak alárendeltebb szerepe van, los) kétségtelenül összefüggésben van a föníciai Byb-
mint például a finnugor vagy az indoeurópai nyelvek los városnévvel, s így arra kell gondolnunk, hogy a
ben, s így a föníciai írás ezeket eredetileg nem jelölte. görögök föníciai közvetítés útján ismerkedtek meg az
Később bizonyos hosszú magánhangzókat jelölt már, egyiptomi papirusznád rostjaiból készült íróanyag
de az indoeurópai nyelvcsaládba tartozó görög nyelv gal, melyre hosszabb szövegeket is viszonylag köny-
lejegyzésére még ez az írás sem volt teljesen alkalmas. nyen le lehetett jegyezni.
A görögök tehát újabb jeleket találtak ki, illetőleg ná Elképzelhető, hogy a föníciaiak, akiknek maguk
luk meg nem lévő hangok jeleit használták a magán nak is volt epikus költészete, arra is megtanították a
hangzók jelölésére. így alakult ki a görög betűírás. görögöket, hogy az írást nem csak üzleti vagy admi
Ez az írás hosszú századokig egyáltalában nem nisztratív feljegyzések készítésére lehet használni.
volt egységes, az egyes vidékek más és más formá Volt tehát költői szövegek pontos lejegyzésére al
ban, néha más és más hangértékben használták a je kalmas írás, s az általunk ismert legkorábbi írásos
leket. Az ión ábécében például a L hangot jelölő jel emlékek majdnem mind verses szövegek. Másfelől
4 4 HOMÉROSTÓL MARATHÓNIG
volt epika, melynek költői azonban nem alkalmaz győződve arról, hogy Homéros maga írásban alkot
ták az írást, talán nem is nagyon tudtak írni. Hogy ta meg a költeményeket. Mindez azonban jobbára
miképp jutott valaki arra a gondolatra, hogy hosz- csak találgatás. A homérosi költemények elemzése
szú költői szövegeket rögzítsen, nem tudjuk, hiszen mindenesetre azt mutatja, hogy a költemények mint
nagy különbség, hogy valaki egy-két hexametert ír költői alkotások, lényegtelen elemektől eltekintve, a
le, vagy ezret és ezret. Van, aki úgy képzeli, hogy a 8-7. század világát tükrözik, márpedig valószínűt
költő maga még csak szájhagyományozó (orális) költő len, hogy ha csak szóban hagyományozták volna,
volt, s a szájhagyományban élő költeményeket csak a későbbi viharos idők ne hagyták volna rajtuk bé
később, talán a 6. században jegyezték le. A 20. század lyegüket. A homérosi költemények tehát a kultúra
ötvenes éveiben, mikor Parry hatása alatt mindent a e vonatkozásában is két korszak határát jelölik: a
szóbeliséggel és a formulákkal akartak magyarázni, szóbeliség és az írásbeliség határát. A szájhagyomá
ez az irányzat meglehetősen erős volt. Közben Parry nyozó költészet természetesen az írásbeliség mellett
tanítványai egy mérsékeltebb nézetet is kifejtettek: a is sokáig tovább élt, de a döntő lépés megtörtént: a gö
költő orális költő volt, maga nem írt, de diktálta szö rögség a Kelet egy fontos találmányát átvéve, a maga
vegét, s a lassú írás folytán volt ideje közben a szöve szükségleteire szabta át, s a maga eszmevilágának,
get a szokásosnál jobban, részletesebben kidolgozni. értékrendjének gyönyörködtető kifejezésére és meg
Végül vannak - egyre többen -, akik meg vannak örökítésére használta fel.
HOMÉROS VILÁGA 4 5