-0-

A remény szilánkjai
(Shards of Hope)

Fordította: Annie

A fordítás saját szórakoztatásra készült,

kereskedelmi forgalomba nem hozható.

-1-
Eddig hivatalos és rajongói fordításban megjelent
könyvek olvasási sorrendje:

A csábítás hangja + törölt jelenetek

Csemete
A bűn hangja
Vonzódás
A zuhany
A kannibál hercegnő
Látomás
Az elcsendesedés visszhangja
Borzongás
Miss Leozandra
Csábító simogatás
Feloldozás
A beszélgetés
Szabadulás
Dorian
Ajándék Kitnek
Filmes este
Megperzselve
A parti
Emlékek kereszttüzében
Karácsony a konyhában

-2-
 Az igazság kötelékei
Becserkészve
Farkas iskola
Tiszta piszok
Udvarlási nyilatkozat
Otthon
Az alfa csókja + kimaradt jelenetek
Vad éjszaka
Naya legfontosabb látogatói
Bevásárlás
Hawke követése
Az intimitás természete
Palacsinták
Kusza szükség + kimaradt jelenetek
Meggyőződéses partnerek
Tánc Cooperrel
Póker parti
Éjfekete szív + kimaradt jelenetek
Vasárnap reggel
Vacsorakészítés
Éjféli titkok
Bújócska
Újévi csókok
A Tél pajzsa + kimaradt jelenetek

-3-
 Kerti házavató
A remény szilánkjai
Romantika Drewal
A farkas dala
Hűség és Becsület
Rowan
Ben és a gömbdísz

-4-
 Karakterek listája
Alfabetikus sorrendben SD – SnowDancer farkasok, DR –
DarkRiver leopárdok, BE – BlackEdge farkasok

Abbot: Nyíl, teleport képes telekinetikus (Tk)

Aden: Nyíl, telepata (Tp)
Amara Aleine: a DR mentál tagja, a Tanács korábbi tudósa,
Ashaya ikertestvére, mentálisan instabil
Amin: Nyíl, telepata (tp)
Andrew „Drew” Kikcaid: SD nyomkövetője, Indigó párja,
Riley és Brenna testvére
Anthony Kyriakus: Az Uralkodó Koalíció tagja, korábbi
mentál tanácsnok, Faith apja
Ashaya Aleine: a DR mentál tagja, a Tanács korábbi tudósa,
Dorian párja, Keenan anyja, Amara ikertestvére
Axl: Nyíl
Blake Stratton: Nyíl
Bowen „Bo” Knight: Biztonsági főnök, Emberi Szövetség
Carolina: Nyíl gyerek
Cristabel Rodigez: Nyíl, mesterlövész
Devraj Santos: Az Elfeledettek vezetője (mentálok, akik az
Elcsendesedés hajnalán kiugrottak a Mentálhálóról és az
emberekkel és alakváltókkal keveredtek), Katya Haas férje
Edward: Nyíl

-5-
Faith NightStar: a DR mentál tagja, ajándéka a jövőbelátás (J),
Vaughn párja, Anthony lánya, Sahara kuzinja
Gregori: BE hadnagy
Griffin: BlackSea alakváltó, hadnagy
Hawke Snow: SD alfa, Sienna párja
Ida Mill: mentál, annak a csoportnak a vezetője, akik úgy hiszik
az Elcsendesedés Protokoll az egyetlen járható út és a pszichéket
el kellene távolítani a génmedencéből
Irena: Nyíl
Ivy Jane: A Psziché Kollektíva vezetője, Vasic Zen felesége
Hálóelme: mentális entitás, akiről úgy tartják, hogy a
Mentálháló őrzője és könyvtárosa, a Sötételme ikertestvére
Jaya: psziché (P), otthona Maldív szigetek
Jen Liu: mentál, a Liu Csoport matriarkája
Jojo: leopárd kölyök
Judd Lauren: az SD mentál tagja, hadnagy, Brenna párja,
Sienna, Toby és Marlee nagybátyja
Kaleb Krychek: az Uralkodó Koalíció vezetője, mentálisan
kötődött Sahara Kyriakushoz
Lara: SD gyógyító, Walker párja
Lucas Hunter: DR alfa, Sascha párja, Naya apja
Malachai: BlackSea alakváltó, hadnagy
Max Shannon: ember, Nikita Duncan biztonsági főnöke,
Sophia Russo férje

-6-
Mercy Smith: DR őrszem, Riley párja
Miane Levéque: Black Sea alakváltók alfája
Mica: Nyíl, Zaira Neve hadnagya, Velencében állomásozik
Ming LeBon: korábbi mentál tanácsnok, katonai mesterelme,
kardinális telepata (Tp)
Nathan Ryder: DR rangidős hadnagy, Tamsyn párja, Roman és
Julian apja
Naya Hunter: DR kölyök, Sascha és Lucas lánya
Nerida: Nyíl, telekinetikus (Tk)
Nikita Duncan: korábbi mentál tanácsnok, az Uralkodó
Koalíció tagja, Sascha anyja
Pax Marshall: a Marshall Család feje, Marshall Hyde unokája
Pip: Nyíl gyerek
Riaz Delgado: SD hadnagy, Adria párja
Riley Kincaid: SD hadnagy, Mercy párja
Sahara Kyriakus: mentál, nincs megnevezése, mentálisak
kötődött Kaleb Krychekhez, Anthony Kyriakus unokahúga, Faith
kuzinja
Samuel Rain: mentál, zseni, robotikus mérnök, aki
kifejlesztette a kísérleti biofúziót
Sascha Duncan: a DR mentál tagja, kardinális psziché (P),
Lucas párja, Naya anyja, Nikita lánya
Selenka Durev: BE alfa
Shoshanna Scott: korábbi mentál tanácsnok, Scott Vállalat feje

-7-
Sienna Lauren: az SD mentál tagja, kardinális X, Hawke párja,
Judd unokahúga
Silver Mercant: Kaleb Krychek rangidős segédje, a világot
átfogó, mindhárom fajt átívelő gyorsreagálású vészhelyzeti
hálózatért felelős
Sophia Russo: korábbi I-mentál, Max Shannon felesége, Nikita
Duncan segédje
Sötételme: mentális entitás és a Hálóelme sötét ikertestvére
Szellem: mentál lázadó
Tamar: A Nyíl Osztag civil tagja, pénzügyi- és adatelemző
Tamsyn: DR gyógyító
Tanács (vagy Mentáltanács): a mentál faj korábbi uralkodó
Tanácsa, már nem létezik
Tavish: Nyíl gyerek
Uralkodó Koalíció: az Elcsendesedés lehullása és a
Mentáltanács bukása után jött létre. Tagjai Kaleb Krychek, Nikita
Duncan, Anthony Kyriakus, Ivy Jane Zen a Psziché Kollektívából
és a Nyíl Osztag
Vasic Zen: Nyíl, teleportáló (Tk-V), Ivy Jane Zen férje
Walker Lauren: az SD mentál tagja, telepata (Tp), Lara párja
Yuri: Nyíl, telepata (tp)
Zaira: Nyíl, telepata (harci)

-8-
 Szemfényvesztés

A 2082-es évben a tavasz teljes virágzásnak indult.

Négy hónap telt el az Elcsendesedésnek, annak a protokollnak
a lehullása óta, ami hideg, érzelemmentes létezésbe kötötte a
mentálokat. Telepaták vagy telekinetikusok, erősek vagy
gyengék, a mentálok most már szabadon érezhetnek, szabadon
szerethetnek és gyűlölhetnek, szabadon nevethetnek és
sírhatnak. Az érzelmek sokak számára mámorító, de a
többieknek halálos fenyegetés.
Az Elcsendesedés Protokollt okkal hozták létre.
Az azt megelőző tíz éves vita az Elcsendesedés megvalósítására
okkal volt fagyos és nyers.
Milliónyi mentál döntött úgy, hogy okkal kikondicionálják a
fiataljaikból az érzelmeket.
A mentálok okkal adták fel az örömöt, ahogy a szomorúságot.
Az ok a fajukban lévő erőszak és őrület népbetegsége. A
mentál fajnak sokkal nagyobb esélye volt a bűnözői őrületre,
sokkal nagyobb esélye volt kicsapni a kontrollálatlan düh
pillanatában és véget vetni egy szerettük életének. Mentálnak
lenni átok volt.

-9-
 1979-ben, az Elcsendesedés a remény fénye volt. A
kétségbeesett emberek az erőszakkal tüzdelt kihalás peremén
voltak, és csak ez volt az egyedüli remény. Figyelmen kívül
hagyták a fény foltjait, a benne pislákoló sötétséget, a
suttogásokat, hogy az Elcsendesedés talán csak szemfényvesztés,
a mentálok elfogadták a Protokoll kemény nézeteit, lefogadták a
vezetőik által feléjük nyújtott reményt.
Ma a füst eloszlott, a tükrök összetörtek.
És a mentál faj szívében lévő sötétség ismét olyan gonosz
igazság, amit senki nem hagyhat figyelmen kívül. Hogy mi
történik az új világ gyilkosaival és örültjeivel? Mi történik a
töröttekkel?
Még mindig léteznek.
Még mindig ölnek.

- 10 -
 1. fejezet

Aden a hideg, kemény padlón ébredt fel, a feje lüktetett. Más

férfi talán kisziszegte volna a levegőt, talán felnyögött volna, de
Aden edzése annyira beléívódott, hogy egyedüli válaszként picit
kinyitotta szemeit, csak akkor nyitotta ki teljesen, mikor rájött,
hogy sötétség veszi körül. Azonban nem volt egyedül. Légzést
hallott, ami csendes, de szaggatott volt. Mintha a másik személy
próbálta volna fenntartani a csendet, valamilyen okból nem
sikerült neki, amire Aden még nem jött rá.
Pontosan ott maradt, ahol volt, telepatikus értékeivel
szkennelte a területet… és sikerült elfognia sikolyát, mielőtt
kiadta volna. A fájdalom vakító volt, a gyötrelemtől látása fehérré
vált. Puszta akarattal kontrollálta légzését és testét, ökölbe
szorította kezeit, összeszorította fogait és még egyszer
megpróbálta, ez alkalommal a Mentálhálót akarta elérni, a
hatalmas hálózatot, amihez a kiugrókon kívül minden mentál
kapcsolódott. A Hálóval való kapcsolat lehetséges utat ad neki,
hogy elrablásáról riassza az osztagot.
A fájdalom visszacsapása majdnem kiütötte őt.

- 11 -
 Csendben felemelte a karját, mikor ismét működött, fehér
pettyek táncoltak a szemei előtt, fejének hátoldalához és a
csillagrobbanásos fájdalom középpontjához nyúlt. Vértől
gubancos hajra számított, ami betört koponyáját mutatna. De egy
kis dudort talált közel koponyájának legalsó részén, közel a
kisagynak otthont adó területhez, ami alatt az agytörzs volt. Nem
dudor volt, hanem seb, aminek nem kellett volna ott lennie és
még érzékeny volt.
Nemcsak ez volt az anomália. Torkának szárazsága és
végtagjainak merevsége alapján Aden úgy számolt, hogy órák óta
eszméletlen volt. Elég hosszú ideig, hogy az osztag rájöjjön
hiányzik és keresse őt. Vasicnak egyedül képesnek kell lennie rá.
Kivéve ha a Háló legjobb teleportálója képtelen az arcát
nyomként használni, egy horgonyként, hogy hozzá eljusson.
Vasic csak azokon az alkalmakon nem tudott az emberekhez
eljutni, mikor azok a személyek komplex pajzsokat használtak,
amik specifikusan megakadályozta a teleportálókat, hogy a
személyekhez menjenek, mint inkább egyszerű helyekhez, vagy a
személyek nem voltak biztosak saját személyazonosságukban,
vagy azokhoz, akik elméje össze volt törve.
Aden elméje teljes volt, de bármit is tettek az elméjével általa
felfedezett az alig gyógyult bemetszéssel, az elcseszte mentális
huzalozását. Vasic távolléte azt mondta Adennek, hogy mentális
lenyomatára valószínűleg a legmélyebb szinten volt hatással.

- 12 -
Nem ismert egyetlen orvosi beavatkozást sem, vagy technológiát,
ami teljes mentális agymosás nélkül elérné ezt, de nem követte el
az azt a hibát, hogy arra gondolt, mindent tud.
Testén és eszközein mentális ellenőrzést hajtott végre. Minden
fegyvere eltűnt, ahogy az öve és csizmái. Bárki is állt e mögött,
alapos volt.
Továbbra is figyelt a szobában lévő másik személyre, csendben
a reszelős hang felé mászott. Cellatársa egész idő alatt nem
mozdult meg, és volt valami bizonytalan légzésének ritmusában,
ami miatt biztos volt benne a másik személyt bántották. Szeme
hozzászokott a sötétséghez, amin javított az apró fénycsík, ami az
alatt jött be, aminek ajtónak kellett lennie, látta cellatársának
testét az ablaktalan szoba sarkában feküdni, mintha odadobták
volna. Az a test kicsi volt és nem olyan felépítése volt, mint egy
férfinak. Vagy gyerek, vagy nő volt.
Elég közel volt, hogy lássa csípőjének domborulatát, állának
finom vonalát, rájött, hogy nő volt. Egy nő, kinek vér illata volt.
Kezét a nő arcára tette, sötét göndör tincsei hihetetlenül puhák
voltak… és azt vette észre, csuklójára fájdalmasan szorult egy kéz.
– Mozdulj meg és kitépem a torkodat.
– Zaira – mondta olyan halkan suttogva, ahogy a nő tette. –
Én-
– Aden. – Elengedte a csuklóját. – Megsérültem.
– Milyen súlyos?

- 13 -
 – Meglőttek. – Megfogva a férfi kezét a gyomrán lévő csúszós
ragacshoz emelte, vékony, de golyóállónak kellene lennie, topja
vérben úszott és pehelykönnyű testpáncélja hiányzott. – Átment
a hasam bal oldalán.
Adennek talán nem volt semmilyen eszköze vagy felszerelése,
de attól még képzett harctéri orvos volt. – Van bármi fényforrás
nálad? – Lehetséges, hogy fogva tartóik átsiklottak valami felett.
– Negatív. Sem eszköz sem fegyver. Még a csizmáim is
elvették.
Aden közel mozdult Zairához, normális körülmények közt
behatolt volna a nő személyes terébe. Mikor felhúzta hosszú ujjú
fekete felsőjét, ami körülölelte testét, a nő nem ellenkezett. Bőre
nyirkos volt az érintése alatt és bár érezte a kötszer szélét,
nyilvánvalóan nem szakszerű munka volt, átáztatta a vér, ami
továbbra is folyt. – Meg kell érintenem a koponyád.
– Nincs rá szükség. Megvágtak, csináltak valamit az
agyammal. Mentálisan vak vagyok. Bármely kísérlet a
képességeim használatára extrém fájdalmat okoz. – Felületesen
lélegzett. – Mivel mentés nem érkezett, feltételezem ugyanebben
a helyzetben vagy.
– Igen. – Leellenőrizte a nő sebét, hogy biztos legyen benne
nem vérzik, felfedezett egy durván lezárt bemetszést, ami hasonló
volt az övéhez. Ismeretlen fogva tartóiknak olyan előrehaladott
agysebészeti technológiájuk volt, ami blokkolta a mentális

- 14 -
képességeket, mégis Zairát durván megsebesítve és fájdalomban
hagyták itt? – Azt akarják gyenge legyél.
– Igen. – A nő következő szavai csendesek voltak, csak azért
hallotta, mert elég köze volt, hogy érezze meleg lélegzetét. – Nem
tudtam, hogy te vagy az, de most hogy tudom, azt hiszem fogva
tartóink terve, hogy engem használnak, hogy megtörjenek téged.
Egy belépett a szobába korábban és azt mondta, „Beszélni fog,
vagy bántjuk a nőt”, a másiknak.
– A Nyilakat nem könnyű megtörni.
– És te nem vagy teljesen Elcsendesedett Aden. Soha nem
voltál. – Újabb erőltetett lélegzet vett. – Az osztagban mindenki
tudja, most valaki az osztagon kívül rájött.
Aden úgy döntött a nőt később javítja ki Elcsendesedésével
kapcsolatban. – Tartalékold az erődet. Szükségem lesz rád, mikor
megszökünk. – Nem volt „ha” lehetőség. Meg fognak szökni.
– Ha szerzel nekem egy fegyvert – mondta Zaira – fedezlek,
míg kijutsz. Gyenge vagyok, csak lelassítanálak. Jobb, ha egyedül
mész. – Úgy mondta, mintha egyszerű tény lett volna, mintha
nem saját életének végéről beszélt volna.
Aden olyan közel hajolt, hogy orruk szinte összeért, míg már
látta a nő fekete szemében a sajátját, azt mondta: – Nem hagyom
hátra az embereimet. – Tudta milyen, ha hátrahagyják és bár a
legjobb okkal tették de mégis alapjaiban megjelölte őt. – Együtt
megyünk.

- 15 -
 – Irracionális vagy.
Ez olyan panasz volt, amit számtalanszor hallott már tőle. És
nem azért, mert a nő Elcsendesedése hibátlan volt.
Az igazság az volt, hogy Zairának soha nem volt szüksége az
Elcsendesedésre. Amit vele tettek gyerekkorában, attól mélyen
visszavonult az elméjében, érzelmeit egy lukba taszította, hogy
túléljen. Helyettük vasakarat nőtt és ridegen praktikus elme. Az
Elcsendesedés egy eszköz volt, hogy civilizált héjat hozzon létre.
Anélkül annyira közel volt az állatiassághoz, de nem volt
kevésbé kegyetlen, agya hosszú idővel ezelőtt megtanulta, hogy
tegye a túlélést minden elé.
Ez tette őt tökéletes katonává.
Néhányan azt mondanák, ez tette őt pszichopatává, de ők nem
értették meg, egy pszichopatával ellentétben Zaira képes volt az
érzelmek teljes skáláját érezni. Ez a képesség most le volt
fagyasztva, de ennek ellenére volt lelkiismerete. Ez adott neki
képességet a megingathatatlan hűségre: mert Zaira erőszakos
túlélési ösztönei nem mindig voltak egyenlően a saját túlélési
ösztöneivel. Már a golyók elé sétált, amit Adenre lőttek ki egy
három évvel ezelőtti küldetésen, alig élte túl a sérüléseket. Nem
fogja hagyni, hogy a nő feláldozza magát újra érte.
– Évekkel ezelőtt meg kellett volna döntened a vezetésemet –
mondta neki, ahogy megmozdult, hogy felemelje a kötszert, lássa,

- 16 -
mit tud kezdeni a sebbel. – Az irracionalitásom, amely az
embereimhez kapcsolódik folytatódni fog.
– Gondoltam rá, de nincs türelmem a politikához.
Aden tudta, hogy Zaira a jeges szavai ellenére mindenkit
leszedne, aki megkérdőjelezné jogát az osztag vezetésére. Hogy
elveszítse a nő hűségét, ahhoz valami szörnyűségeset kellene
tennie, amiről nem tudta, hogy mi lehetne. – Hogy lőttek meg? –
kérdezte, elnyomta az emlékeket, hogy legutoljára mennyire
közel került a halálhoz. Mennyi talált el?
– Egy – válaszolta Zaira. – Akkor jöttek értem, míg távol
voltam a velencei bázistól. Öt férfi. Küldtem egy telepatikus
segítségkérést, de senki nem ért oda időben.
– Mennyit öltél meg?
– Hármat. A negyedik megsérült. Az ötödik is halott lenne, ha
nem lőtt volna le.
Öt férfi egy alacsony nő ellen és majdnem megverte őket.
Halálos és okos, nem véletlen volt Aden top emberei között. Most
a nő légzése durvább lett, ahogy érintéssel leellenőrizte a seb
széleit. – Új tölténynek kell lennie, ami áthatol a páncélunkon –
mondta fogait csikorgatva.
– Ez a top, új anyagból készült páncél, amit Krychek cége
gyárt? – A vékony és szövetszerű innováció elviekben annyira
hatásos volt, mint a nehéz testpáncél.

- 17 -
 – Nem. Lejjebb tettem magam a prioritási listán, a
frontvonalban lévőknek nagyobb szükségük van rá.
Aden ujjbegyeit a nő hasának eltérő területeire nyomta, kérte,
hogy mondja el neki érez-e fájdalmat és elsiklott egy be nem
kötözött seben az oldalán. – Eléggé biztos vagyok benne, hogy a
hasi sérülés volt a kimeneti oldal – mondta a vizsgálat után, amit
a lehető legóvatosabban próbált végrehajtani – de vannak jelek,
hogy a golyó gellert kapott benned, mielőtt kilépett volna a
testedből. – Az okozott belső sérülést szkenner nélkül nem tudja
megállapítani. – Vért köhögsz?
– Nem.
– Az jó. – A nő hasa nem volt duzzadt vagy feszes. – Ha van
belső vérzésed, akkor az még nem jelentős. – A kötszert
visszahúzta a helyére, lehúzta felsőjét, majd levette kabátját, amit
még mindig viselt és a nőre adta. Az túl nagy volt neki és
felhajtotta az ujjait, mielőtt Zaira kérte volna meg rá, Zaira nem
akarná, hogy egy harcban kezei akadályozva legyenek.
Mikor kész volt levette ingjét, brutális erővel darabokra tépte,
sikerült egy kötést csinálnia a belépési seben az oldalán. Ha top
uniformisát viseli, akkor ez lehetetlen lett volna, az anyagot arra
tervezték, hogy ne szakadjon el. Harctéri nadrágján kívül civilben
volt. Összecsomózta az anyagcsíkokat, átkötötte a derekán és
rögzítette a kötést a helyén. Legalább némi nyomást gyakorol
majd, segít elállítani a vérzést. – Túl szoros?

- 18 -
 Zaira a fejét rázta.
– Megpróbálom elállítani a vérzést. – Kisebb O képességei
voltak, ami azt jelentette tudott sebet gyógyítani, de nem volt
meg a képessége, hogy a testbe látva felmérje a sérüléseket.
– Ne – mondta Zaira, mikor a férfi meg akarta érinteni a
bőrét. – Az energiát szív el. Spórolj vele. Ki kell innen jutnunk.
Nem szerette a nőt fájdalomban és sérülten hagyni, de igaza
volt: ő egy képzett harctéri sebész és orvos volt, mert képessége
limitált volt. Hasznos volt, mikor egészségügyi támogatása volt,
de teher volt harci szituációban. Sokkal jobb volt a számára, ha
saját képességeire támaszkodott. – Figyelmeztess, ha kezded
elveszteni az eszméletedet – mondta, mielőtt ráébredt volna a
gonosz igazságra. – Tesztelnem kell az O képességeim
működnek-e. – Nem számított, hogy a test gyógyítása volt, nem
az elméé, attól még fizikai energiát égetett el.
A fájdalom forró piszkavasként süvített végig a gerincén,
látása fél percre elhomályosodott.
– Nem? – kérdezte Zaira gyengéden.
– Nem – erősítette meg. Minden mentális képességük
elérhetetlen volt.
Aden lehúzta a nő pólóját a sebtében összetett kötésen, ajkait a
füléhez nyomta, az egyik tincs az orrát súrolta. – Mennyi ideig
tartasz ki? – Tudatában volt, hogy a sérülése súlyos volt, nem
volt annyira gyenge, mint ahogy mutatta magát.

- 19 -
 – Hét percig teljes kapacitással működök, de ez a kapacitást a
felére csökkentette a sérülés és a vérveszteség miatti sokk.
Az még százszor veszélyesebbé teszi őt, mint a legtöbb embert
a földön. – Várunk a lehetőségre. A jelemre.
– Egyetértek – mondta, ahogy csörömpölő hangot hallottak.
Aden otthagyta Zairát a kicsi, gyenge, sérült lény álcájában,
felállt. A fény, ami beömlött az ajtón vakító volt, de több dolgot is
elmondott neki.
A szobának nincs másik kijárata és kemény betonból készült.
Volt kint egy folyosó, de nem hallatszottak gépek, sem
technológia, sem közlekedés zümmögő hangja.
Vagy távol voltak a civilizációtól, vagy a beton volt jól
szigetelve.
Az ajtóban álló erősen izmos férfi terepszínű nadrágba,
hasonló árnyalatú foltos kabátba és fekete harci bakancsba
öltözött. Úgy állt, mint a különleges egységű katonák… mint a
Nyilak.
Aden figyelmen kívül hagyta a férfi maszkos arcát és a
magasságát, testsúlyát, izomzatának felépítését vette szemügyre,
átfuttatta a Nyilakról szóló mentális adatbázisán. Nem volt
találat. Őt és Zairát nem egy belső ember árulta el, de ez a férfi
magasan képzett katona volt. Fekete műveletekben részt vevő
leginkább.
Fegyver volt nála.

- 20 -
 Ez volt a gyengesége. Azt gondolta a fegyvere sebezhetetlenné
teszi.
A fegyvert Adenre szegezve azt mondta – Ül.
Aden azzal egy időben észrevette a horpadt fémszéket a cella
közepén, hogy felmérte a betont, egyben felmérte annak súlyát,
hogy használható-e fegyverként. Míg számolta a lehetőségeit,
odasétált a székhez, leült. – Ha ki szándékozol hallgatni –
mondta, megerősítette a másik őr kinti jelentétét, mikor annak
árnyéka elért az ellentétes falhoz – akkor tudnod kell, hogy a
Nyilakat arra edzették, hogy inkább meghaljanak, mint
megtörjenek.
– Ó, beszélni fogsz. Rengeteg időm van és mindenkinek van
töréspontja. – Szavai hidegek voltak. – Abból, amit a Nyilakról
hallottam, nem mások, mint hűségesek. Ez itt, azt jelenti ő
számít neked. – Besétált a szobába, belerúgott Zaira testébe.

- 21 -
 2. fejezet

Zaira felnyögött, de Aden tudta, hogy szándékosan tette. Ez

nem jelentette azt, hogy a rúgás nem fájt neki. Csak azt jelentette
Zaira soha nem engedné meg senkinek, hogy hallja a fájdalmát,
hacsak nem jelent számára előnyt.
Aden megjegyezte a rúgás helyét, mentálisan feljegyezte, hogy
miután kiszabadultak ellenőrizze le Zairát a további sérülések
miatt, és a férfi, aki megrúgta halott volt. Az utóbbi biztos volt. –
Minden Nyilam számít nekem.
Fogva tartójuk továbbra is Zaira mellett állt. – De ezt minden
héten meglátogatod.
Zairának szüksége volt a felügyeletre, nem azért, mert rossz
Nyíl volt, hanem a pszichológiai alkalmassága miatt. Független,
erős és lelkiismeretes volt, de olyan módon volt sérült, ami miatt
olyan döntéseket hozhat meg, amiket nem lehet semmissé tenni.
Így Aden biztosította, hogy mindig elérhető legyen a számára,
hogy beszélhessen vele.
Ezt mondta magának, mindig ezt mondta magának.
– Azzal szándékozol megtörni, hogy megkínzod őt? – kérdezte
Aden, szeme a kinti őrön volt, aki most részlegesen az ajtóba

- 22 -
lépett. Jól képzett volt, mint ez itt bent, és óvatos volt, hogy soha
ne vegye le szemét Adenről. Azonban nem eléggé képzett, mert
nem Aden volt az egyetlen veszély a szobában.
– Igen – válaszolta az őr. – Mond el, a Nyilakat kiképezték,
hogy ne törjenek meg szexuális kínzás alatt?
Aden érezte, hogy izmai megfeszülnek. Tudatos odafigyeléssel
lazította ki azokat, nézte az őrt az ajtóban, míg azt tettette, hogy
nem látja. – A fájdalom az fájdalom – mondta. – Több
testrészünket eltörték, megégették, összetörték és viszonylag
fiatalabb korunkban, mint el tudnád képzelni, gyerekkorunk óta
bedrogoztak minket. A kihallgatás elleni edzésen egyszer kitépték
az egyik körmömet, mielőtt forró piszkavasat nyomtak a
szemembe.
Az orvosok helyrehozták a szemét, a többi sérülést tekintve
brutális fájdalomban és félig vakon hagyták napokig, az edzés
következő fordulója azon alapult, hogy felfedjék mentális
gyengeségeiket. Akkor tíz éves volt.
Az őr újra megrúgta Zairát. – Talán azt hiszed ugyanaz, de
meglátjuk. Először végignézetem veled, ahogy szexuálisan
megkínozzák az embertársaim, majd megkérem őket, hogy
csinálják meg veled is. A végén mindent elmondasz nekünk.
Adennek tudnia kellett fogva tartásuk okát, de már elhatározta
magát, hogy mindkét férfinak meg kell halnia. Ez a

- 23 -
leghatékonyabb módja, hogy biztosítsa szökésüket. – Csak két őr
két Nyílra? Hiba.
– Nincs hova mennetek, és vannak fegyvereink, míg az
elmétek a dokik által betett implantátumok miatt meg vannak
láncolva. – Egy heves telepatikus csapástól Aden füle csengett.
Ez egyben pontos benyomást adott a férfi mentális
képességeiről.
– Alacsonyan és keményen – mondta arabul, a nyelvet Zaira
beszélte a családjával, akiket a lány egy rozsdás fémcsővel vert
halálra. – Nem elég erős, hogy az elméjével öljön.
Bár Zaira légzése felszínessé vált, villámcsapásként mozdult,
lábaival leseperte a nagyon ostoba férfit, aki mellette állt.
Miközben a férfi csonttörő erővel ütközött a földre, Aden már
mozgásban volt, felvette a széket és a másik őrnek dobta, aki
fegyverét elsütve lépett be. A szék a mellkasán találta el a férfit,
elég keményen, hogy hátratántorodjon és majdnem elejtse
fegyverét.
– Aden.
Felkapta a fegyvert, amit Zaira csúsztatott a padlón felé,
elvette a férfitől, akit lábaival fojtott meg. Felemelte és sima
mozdulattal sütötte el, a másik őrt pontosan a homlokán találta
el.
– Cris büszke lenne – mondta Zaira, majd fájdalmasan szívta
be a levegőt.

- 24 -
 Aden lelőtte a földön fekvő őrt, kitalálta, hogy megtámadta
Zairát a mentális téren. Amire addig nem jött rá, míg le nem
guggolt Zairához és nem érezte, hogy oldala nedves volt, a vas
illata erőteljes, hogy a férfi kezét a nő sebébe döfte további kárt
okozva ezzel. – Jól vagyok – mondta, bár remegése mást
mutatott.
Tudatában volt, hogy nincs sok idejük Aden otthagyta a nőt
egy pillanatra, Zaira megingott de ülve maradt, és letépte a két
férfiról a sí maszkokat. Egyiküket sem ismerte fel, de most már
volt arcuk.
– Ő ember – zihálta Zaira, szemei a második őrön voltak. –
Annak kell lennie a támadásában lévő mentális komponens
hiánya miatt és a másik őr kérkedett emberi társaival.
– Egyetértek. – Aden levette a második őr vértől pettyezett
terepmintás kabátját, felvette, majd elvette a férfi késeit és
fegyvereit és magára és Zairára kötözte őket. Az egyetlen előnyük
az volt, hogy más őr nem hallotta a dulakodást, minden fegyver
némított volt és Aden és Zaira hangjukat halkan tartotta végig.
Zaira ellökte magától, mikor odament és karját a dereka köré
csavarta, hogy stabilizálja őt, míg sétált. – Ne. Csak akkor sikerül,
ha mindkét karom szabad. Mögötted leszek.
Aden tudta, hogy a nő nem ezt tervezte, de megengedte, hogy
azt higgye elhitte. – Menjünk. – Elérve az ajtót kamerákat
kezdett keresni, semmit sem talált. Alacsony technikás, de az

- 25 -
alacsony technika jó védekezés lehet a felfedezés ellen: ha semmi
sem kapcsolódott a hálózathoz, akkor nincs mit meghekkelni.
Nem szeretett úgy kilépni a folyosóra, hogy nem tudta mi vár a
sarkon, de nem volt más lehetőség. Ő és Zaira csendben
mozogtak, minden mozdulatuk óvatos volt, de egy őr meglátta őt,
ahogy kinézett az egyik sarkon. Aden csendben tüzelt, mikor az
őr riadoztatott volna. Az őr csendben esett el, de ujja a ravaszon
volt, ahogy meghalt a fegyver elsült, a töltények belecsapódtak a
kis fém rostélyba, ami a szellőzőt fedte.
A kemény, kopogó hang visszhangzott a betonon.
Aden hallotta, hogy az ajtó a következő pillanatban kivágódott,
több lépés közeledett feléjük. Leellenőrizte, hogy Zaira végig vele
volt, bezárta a távolságot a halott őrrel, felhúzta testét, pajzsként
használta a lövedékek és lézerek ellen, amik megtöltötték a
levegőt. Jeges szél sepert végig a folyosón, ahogy több őr érkezett
onnan, ami az épületen kívül volt.
Az ajtó pillanatokkal később becsapódott.
Zaira nem próbált odamenni hozzá, tudta, ahogy a férfi is,
hogy élve van rá szüksége. Aden nem vesztegette el lőszerét,
egyszerre egyet lőtt, kivégzett két őrt, mielőtt rájöttek volna és
próbáltak volna válaszképp rácélozni, kivéve, hogy Zaira is tüzelt,
ami azt jelentette, hogy a férfiak nem dughatták ki fejüket az
oldalsó folyosóról, ami menedékül szolgált.

- 26 -
 A mentális támadás, ami kiegészítette a fegyverek tüzét
véletlen és nem erőteljes volt, mit amilyennek a férfiak száma
alapján lennie kellett volna. A megmagyarázhatatlan szövetség
ellenére újra az derült ki, az őrök egy része ember volt. – Az ajtó
– mondta Zairának, menekülési útjukra mutatott.
Az jelenlegi helyzetüket tekintve majdnem egyenesen volt.
Tovább mozdulva az ajtó felé a golyók zápora alatt, a halott őr
teste fogta fel őket, Aden addig várt, míg a folyosó elágazásához
ért, majd a holttestet a halott őr korábbi társaira dobta. Azok
nem számítottak erre, lebecsülték Aden erejét, ahogy az emberek
gyakran tették és pillanatnyilag meg voltak döbbenve.
Adennek csak erre volt szüksége.
Futni kezdett.
Ahogy várta Zaira mögötte maradt, továbbra is tüzelt, így
Aden ki tudott jutni. Mikor kivágta az ajtót komor sötétségbe
futott, az ég felettük csillagtalan volt és a nehéz felhők azzal
fenyegettek, hogy bármikor megnyílhatnak. Villámlás futott végig
a távolban, de az csak lobbanásnyi fény volt
Nem volt járműzaj.
Sem toronyházak.
Sem útnak nyoma.
Semmi, csak fák minden irányban… és mögötte lövések
hangzottak.
***

- 27 -
 Zaira látta, hogy Aden elért az ajtóhoz, elégedettségfélét érzett,
ami nem volt kifejezetten Elcsendesedéses. A férfi fontos volt,
Aden volt minden Nyíl jövője az osztagban és azoknak, akik
hozzájuk tartoznak majd. Ő rangidős parancsnok volt, tapasztalt
és hasznos, de ilyen körülmények közt eldobható. Adenhez
hasonlítva az ő életének kevés értéke volt, értéke csak abban
nyilvánult meg, akiket megvédett.
Megcsinálta ezt. Kiszolgálta célját.
Oldala égett és feje dübörgött, tovább tüzelt, ahogy lecsúszott a
fal mellett, de végül töltényei kifogytak. Eldobta a fegyvereket,
hogy fogva tartóinak mutassa nincs semmi nála, nem jelent
veszélyt. Ha elég közel jönnek, legalább egyet megölhet a késsel.
Sajnos úgy tűnt az őrök tanultak a leckéből. Bár előbukkantak
a sarokról, fegyvereiket a fején tartották és tartották a távolságot.
– Menjetek a férfi után – utasította a szakállas a másik kettőt. –
Nem jut messze ezen a terepen. Élve van rá szükségünk.
A két terepmintába öltözött férfi elrohant, hátrahagyták
kettőjüket.
– Ha élve van rám szükségetek – mutatott rá – orvoshoz
kellene vinned. – A halál nem aggasztotta őt, soha sem aggódott
miatta. De szeretné látni a jövőt, ahova Aden vezeti az osztagot. A
nő gyilkos volt, aki soha nem érzett egy cseppnyi bűnbánatot sem
a bűnei miatt. Soha nem vetheti le az Elcsendesedés kabátját

- 28 -
anélkül, hogy ismét kegyetlen gyilkos legyen, de talán részt vehet
egy árnyékos periférián benne.
Vasic és Ivy esküvője láttatta vele, hogy ez osztagtársai
számára reményt adott, hogy van élet a Nyíl katonai létezés
mögött. Azok, mint Zaira őrök lehetnek a sötétségben a többiek
számára, akik meg tudják ragadni ezt az életet. Ez nem feláldozás
volt, nem mikor végeredményként néhányuk élete kiömlik
Zairára és társaira.
Többször meghívták már őt Vasic és Ivy otthonába az esküvő
után, botot dobált kíváncsi kutyájuknak, segített Ivynak
megjavítani a lugast, amit a másik nő futó bogyóféléhez használt.
Normális dolgok, rövid időablakok, amitől Zaira is normálisnak
érezte magát.
És Aden… szeretné látni, ahogy eléri.
– Hozd az orvosi felszerelést – adta ki az utasítást a szakállas
őr anélkül, hogy szemeit levette volna róla. – És jelentsd a
helyzetet, mond el a helikopterben lévő csapatnak, hogy helyzet-
Véres virág virágzott a férfi homlokán, teste a földhöz vágódott
egy pillanattal azelőtt, hogy a másik őré esett volna össze.
Zaira felnézett, hogy az ajtóban Adent lássa. – Visszajöttél. –
Senki nem jönne vissza érte, semmilyen logikus okból. Senki,
csak Aden. Mert nem ez volt az első alkalom, hogy megtette. –
Bolond.

- 29 -
 – Nem onnan, ahol állok – válaszolta, bement a szobába, hogy
leellenőrizze a sérülését. – Orvosi ellátásra van szükséged.
– Azt mondták van felszerelés itt. – Elvette a fegyvert, amit a
kezébe tett, próbált tudatánál maradni, ahogy a férfi eltűnt, majd
négy perccel később egy orvosi dobozzal tért vissza.
– A felszerelés kompakt, megtisztítottam az egész terepet –
mondta neki, mielőtt kinyitotta volna a dobozt és gyorsan
katalogizálta volna a benne lévő eszközöket. – A kommunikációs
eszköz hangkódolt.
Ami azt jelenti, hogy nem használhatják, a hangkódokat fel
lehet törni, de időbe telik és speciális technikai tudásra volt
szükség. – Azt hiszem van támogató csapat, egy helikopteren tart
erre.
Aden kurtán biccentett nyugtázásként a nő információjára, de
nem állt meg abban, amit elkezdett. – A doboz nem fejlett eléggé,
hogy teljesen kezeljem a lőtt sérülésedet, de legalább képes
vagyok a főbb sérülést elállítani. – Kivette a kézi szkennert,
próbálta bekapcsolni. Halott. A víztől. Félredobta, felvette az
eldobható lézert.
Zaira beleharapott a bőrövbe amit Aden az egyik őrtől vett el,
próbálta visszatartani fájdalmát, ahogy minden mentált
megtanítottak rá, de elméje nem működött vele együtt. Aden
ránézett, miután megrándult. – Akármi is van a fejünkben az
bezavar?

- 30 -
 Zaira biccentett, de szemeivel azt üzente folytassa.
Aden megtette, álla brutális vonal volt. Miért ragaszkodik
hozzá, hogy Elcsendesedett volt? A férfi törődött. Aden mindig
törődött. Ez volt az osztag legnagyobb titka. Ezért harcoltak
dühösen érte és mellette. Mert Aden visszament az embereiért.
Visszajött érte.
Senki sem gyászolná meg, vagy törődne egy Nyíllal, de Aden
igen. Aden megtette.
Tudta, hogy Marjorie Kai, a nő, aki Adenre örökítette
örökségének koreai részét, törődési képességét elégtelennek
tartaná vele szemben. Marjorie öreg Nyíl volt, aki segített a
lázadást elindítani, és aki feladta a fiát, mikor ő még csak fiú volt.
Aden navajo-japán apja ugyanazt mondaná: Az erő kontroll. A
kontrol hatalom.
Zaira hallotta, hogy Naoshu Ayze az elmúlt öt, hat évben vagy
százszor mondta ezt. Marjorie és Naoshi két évtizeddel ezelőtti
robbanás okozta „haláluk” után Velencében telepedtek le és a
bázis nem létezne nélkülük. De az osztag nagy adóssággal
tartozott nekik, Zaira rájött, hogy a két Nyíl többé nem értette
meg a fiúkat, akit a felkelés megtestesülésére hoztak létre és
alakítottak.
Aden erősebb volt, jobb, mint bármelyikük, és a saját útját
követte.

- 31 -
 A férfi félredobta a lézert, miután kiégette, felvett egy másikat
a dobozból, tovább dolgozott rajta. Zaira érzett fájdalmat, de ezt a
lézer okozta, a lövés okozta mély fájdalom lassan tompult.
– Azt hiszem kauterizáltam a főbb vérzést – mondta neki
Aden, mind a belépési és kilépési sebet újra bekötötte steril
gézlapokkal, mielőtt megitatott vele két kis üveg magas nutrion
tartalmú italt, ami a dobozban volt. Amint Zaira megitta egy
energia szeletet adott neki. – Ez megemeli az energia szintedet,
megment az öntudatlanságtól.
Míg Zaira leerőltette az íztelen szeleteket, addig Aden a
csizmáikat kereste meg. – Megvannak – mondta pár perc múlva.
– A zoknik a földön voltak de szárazak.
A férfi talált egy zöld terepmintás hátizsákot, miután felvette
zoknijait és csizmáit, megtöltötte azt étellel, amit talált és
megmaradt orvosi felszerelésükkel, és technikai eszközökkel,
amiket talán még használhatnak. – A hegyekben vagyunk és
erősen esőerdős a terület, alacsony a láthatóság a vastag felhők és
a teljes éjszaka miatt – mondta Aden neki. – Úgy tűnik vihar
közeleg. Vetkőztesd le az őröket, vegyél fel extra rétegnyi ruhát,
amennyit tudsz, vedd fel a kabátom és keress egy vízállót.
Már mozogtak is, bár Zaira lomhább volt a férfi normális
sebességéhez képet, az őrhöz ment, akit fejbe lőttek és az arcára
esett, ezáltal ruhái nagyrészt vértől mentesek voltak.

- 32 -
 – Tessék. – Aden odadobott neki egy olivazöld pólót egy kis
fémdobozból, amit a sarokból húzott elő. – Úgy tűnik
pótfelszerelés. – Levette a vékony kabátot, amit viselt, felvett egy
ugyanolyan pulóvert csupasz bőrére, bár az Zairán bő volt és laza,
Aden széles vállaira illett. – Pár energia szettől eltekintve üres.
Kizipzárazta és levette a bőrkabátot, felvette a gyapjú pulóvert.
Könnyen talált egy nehezebb vízálló kabátot arrafelé. – Vannak
hálózsákjaik?
– Nem. Matracokat találtam egy kis szobában a folyosón
lejjebb. – Megállt. – Azt hiszem láttam egy kabátot, ami nem fog
akadályozni téged.
Zaira átment a szobán, míg Aden mindent a hátizsákba tett a
megmaradt eszközökkel és extra lőszerrel. A nehéz kapucnis
kabát, amit egy kampón talált felakasztva, egy alacsony, karcsúbb
őrhöz tartozhatott, aki kirohant Aden után. Ez is nagy volt rá, de
nem annyira nagy, hogy kezelhetetlen legyen. Másik vastag
vízálló kabátot látott bedobva egy sarokba, felvette és kirázta,
majd átnézte a szobát, míg talált egy pár kesztyűt.
Aden épp befejezte a felszerelés elpakolását, mikor odaadta
neki a kabátot. Köszönetképp biccentett a kabátért és
kesztyűkért, szorosra hajtotta és betette a zsákba, és kezdte
felvenni a kabátot. Zaira érzékei tizenöt másodperc múlva
bizseregtek, míg a férfi felhúzta a zipzárt. – Menjünk. Hallom a
helikoptert.

- 33 -
 Aden nem vitatkozott, mindketten tudták, ebben a nő sokkal
biztosabb volt, mint ő, egyszerű genetikai képesség, ami gyakran
kis előnyt adott neki a lopakodó műveletekben. Az apja egyszer
visszakövette felmenőit a család genetikai vonalán egy alakváltó
őshöz. Zaira nem tudta, hogy ez igaz volt vagy sem, de most
értékelte hasznosságát.
Aden felvette a zsákot, kivezette őt. A férfi utána küldött őrök
testei kint feküdtek a földön, szemük a komor eget bámulta és
bőrük színtelen volt. Zaira és Aden egyenesen a sötétzöld fenyők
takarásába ment, ami minden oldalon burjánzott körülöttük,
nyírfák világosabb leveleikkel keveredtek az erdőbe. Most a
lopakodás nem volt olyan fontos, mint a túlélés.

- 34 -
 3. fejezet

A talaj egyenetlen, sziklás volt, ahogy futottak, a levegő

hidegen áramlott a tüdejükbe, de nem volt pengeéles.
Természetesen most nem, hogy kapott egy energia infúziót az
italoktól és szeletektől, amit megevett. Az igazi teszt egy vagy két
óra múlva lesz, mikor sérülése ismét kezdi éreztetni magát. – A
helikopter leszállásra készül. – Szinte hallotta a nagysebességű
jármű hajtóműveit. – Kell egy tisztásnak lennie a közelben.
– Talán egy természetes. Semmi gyanús, mikor valaki erre
repül.
Nem sokkal utána kiabálások hallatszottak, de míg ez a terep
talán jó börtön volt, de a vastag erdő miatt nehéz volt a területen
keresni. Főleg mikor két Nyílra vadásznak. Kivéve ha az egyik
Nyíl súlyosan sérült, hogy egy pont után teher lesz.
– Lelassítalak téged – mondta Zaira, légzése durva volt és túl
gyors a tréningje és szívóssága ellenére.
Aden válaszként lemutatott, de a nő csak folyóvizet látott. Egy
folyó. Látta a férfi érvelését, abba az irányba tartott, lecsúszott a
dombon, amit virágzó cserjék borítottak és okkal látható nyomot

- 35 -
hagyott. Aden ugyanezt tette. Szerencsével üldözőik azt hiszik
mindketten a folyóba csúsztak.
Egyenesen a folyóhoz mentek, mikor elérték a lejtő végét, ő és
Aden lecsoszogta a koszt a víz széle mellett azt az illúziót keltve,
hogy beleestek.
– Ha vizesek leszünk – mondta Zaira – meghalunk. – A víz
gyorsan folyt, mintha az eső árját nyelte volna el. Még a
legerősebb úszónak is harcolnia kellett volna és tartania attól,
hogy a sziklákhoz csapódik, vagy beszorul egy kidőlt fa törzse alá
az áradat miatt. Ez lenne, ha a hideg víz nem állítaná meg
azonnal a szívet.
– Sziklák – mondta Aden, rámutatott a recés lépőkövekre,
amiket Zaira nem vett észre a sötétben. Ha neki a hallása volt jó,
akkor Adennek volt éles éjszakai látása. Ez kiváló párossá tette
őket azokon a ritka küldetéseken, mikor együtt dolgoztak.
– Átjutunk a túloldalra és sokkal nagyobb az esély a túlélésre.
Nem számítanak majd rá.
– Mert én nem tudom megcsinálni. – Zaira tudta, nincs meg
az egyensúlya, teste gyenge, jelenleg nincs meg a fizikai
képessége, hogy átkeljen a kő „hídon”, főleg mikor minden követ
vékony és kétségkívül csúszós zöld moha borított. – Te arra mész
és én másfelé vezetem őket.

- 36 -
 Aden levette a hátizsákot és a nőnek adta. – Vedd fel. – Mikor
Zaira ki akarta nyitni a száját, azt mondta – Most az egyszer
Zaira ne vitatkozz.
– Csak akkor vitatkozom, mikor tévedsz. – Jobb megítélése
ellenére felvette a zsákot, mert az idő az ellenségük volt. .
Szükséged van az eszközökre és én nem tudok sokáig menni.
Aden a hátát mutatta a nőnek. – Mássz fel.
– Aden, ez rossz döntés. Mindketten a vízbe esünk majd. – A
hajsza hangjai erősebbek lettek. – Menj, másfelé vezetem őket.
A férfi átnézett válla felett, megtartotta tekintetét, mély,
folyékony barna írisze annyira átható volt, hogy Zaira azt érezte
fizikai súly horgonyozza le, míg ott állt. – Vagy mindketten
megyünk, vagy egyikünk se. Válassz.
– Abban a pillanatban megkérdőjelezem a vezetésedet, hogy
kijutottunk innen – fenyegette meg a férfit, lábait a derekára
zárta, míg karjait felcsúsztatta a férfié alatt és elölről megfogta
vállait.
Zaira tudta, hogy viszonylag könnyű volt, súlya talán Aden
súlyának a fele volt, de rajta volt a zsák és a férfi egyenesen a
folyóban lévő kövekhez sétált, amit nem igazán kellett volna
átjárónak használnia. Zaira csak arra koncentrált, hogy annyira
nyugodt legyen, amennyire tudott, hogy ne essen le róla,
belélegezte a jeges levegőt és átgondolta azokat a módokat, hogy

- 37 -
fogja megkínozni azokat az embereket, akik elrabolták őt és
Adent.
Az őröknek csak izmuk volt. Valaki más állt e mögött.
Aden az első kőre lépett, izmai megfeszültek, ahogy
fenntartotta precíz egyensúlyát. A másodikra lépett. Majd a
harmadikra.
A víz tajtékzott a sziklák körül, a folyó gyorsan rohant
körülöttük.
Aden teste elmerült és Zaira edzése azt mondta neki engedje el
a férfit, akkor neki jobb lesz a túlélési esélye. Ismerte Adent.
Ismét utánamenne. Lemerülne a veszélyes vízbe ostoba,
irracionális, nem Elcsendesedett döntéssel és utána menne. Így
inkább annyi ideig marad vele, ameddig lehetséges, míg nem lesz
más lehetőség és még a férfi sem vitatkozhat vele.
Csak abban nem volt biztos, hogy valaha is megtenné.
A férfi ilyen szempontból rossz vezető volt, és ez volt az oka,
hogy Nyilai határozottan kitartottak mellette. Mindannyiukat
elhagyta a világ, a családjuk. Senki sem jött értük, soha.
Elcsendesedés vagy nem ez számított Adennek. Talán az felfedte
a Protokoll szívében lévő hibát és talán egyszerűen ez volt a jele,
hogy a Nyilaknak is volt lelkük.
Aden félúton járt a folyón és Zaira hallotta a kiáltásokat, hogy
üldözőik afelé a domb felé fordultak, ahol ők lecsúsztak. – Úgy
számolom két perc múlva meglátnak minket.

- 38 -
 Aden nem válaszolt, de tudta, hogy hallotta őt.
Négy kő volt hátra, a másik oldal közelebbinek tűnt, de Aden
lába megcsúszott. Zaira elengedhette volna őt és választhatta
volna a vizet, de a férfi egyik kezét a bokájára zárta. Csendes
emlékeztető volt, ha együtt mentek be, együtt is jönnek ki.
Irracionális, gondolta ismét, ahogy testük majdnem vízbe esett,
de Aden korrigálta testét.
Két kő volt hátra.
A hangok közelebb értek, zseblámpák fénye szűrődött át a
dombon, mikor Zaira átnézett válla felett.
Aden megcsúszott és a térdeire esett… de ez már a parton
történt. Biztosította, hogy teste arrébb gurult, így Zaira is a partra
esett ahelyett, hogy a vízbe zuhant volna. Kezeivel felnyomta
magát, a dombra nézett. – A fák közé kell mennünk.
Éppen időben értek oda, a helikopter a levegőben volt és
reflektorával a területet pásztázta. Szorosan a földre feküdtek és
testüket az erdő talaján lévő avarral fedték be, aminek nem volt
ember formája, Aden és Zaira várt.
Zaira a kezeibe lélegzett, a kesztyűk, amit a kabát zsebében
talált túl nagyok, de melegek voltak. Nem hallotta egy pillanatra
Aden lélegzetét, szíve megállt. Egyedül vagy, suttogta az ijedt,
gyilkos gyerek elméjének legsötétebb sarkában, egyedül vagy.
Egy másodperc után lerázta. A férfi csendben volt, mindössze
ennyi történt. Aden volt a legcsendesebb a Nyilak közül, akiket

- 39 -
ismert, a legalkalmasabb orgyilkos. Egyszer megkérdezte tőle
hogy tanulta ezt. A férfi válaszát soha nem fogja elfelejteni.
Mikor gyerek voltam, a szüleim azt mondták legyek
láthatatlan, annyira, hogy mások se gondoljanak
fenyegetésnek, annyira láthatatlan, hogy elfelejtsenek.
Zaira nem értette, hogyan nem vették észre mások a
hajthatatlan és nyers erőt, ami Adenben volt, de nem vették
észre. Ming LeBon alig szentelt figyelmet Adennek addig a napig,
mikor korábbi vezetőjük rájött másnál volt a gyeplő és
lemondatták őt. Ming többé nem fogja személyes
halálosztagaként kezelni a Nyilakat, használva őket, majd megöli
őket, mint megbénult kutyákat.
Most már Adenhez tartoztak. És a pokolba is követnék a férfit.
Zaira érezte, hogy a lámpa fénye abban a pillanatban siklott
végig rajta, a fény átsiklott a nedves halmon, aminek föld, dohos,
bomlásban lévő erdei avar illata volt. A fény nem állapodott meg
rajta. A helikopter hangja szívverésről szívverésre távolodott,
ahogy a kutatók a folyón lefelé haladtak, lábaik dobogásának
hangja is abból az irányból érkezett.
– Azt hiszem elmentek – mondta végül.
– Lassan. – Alapos figyelemmel állt fel hasalásából, ahogy
Zaira is, Aden felvette a zsákot, amit a nő az összegubancolódott
gyökerek közé nyomott, majd felnéztek a felhők kis résén
előbukkanó csillagokra. – Az Északi féltekén vagyunk.

- 40 -
 Mivel ezen a féltekén tavasz volt, egy enyhébb magaslaton
kellett lenniük, vagy az átlagban hidegebb területen, mint
Alaszkában. – Lejjebb tudod szűkíteni?
– Nem, de talán ez igen. – Kivett a táskából egy kis eszközt,
megállt, mielőtt megfordította volna. – Lehet egy nyomkövető,
ami a keresőinket egyenesen hozzánk vezeti.
– Ne használt – mondta Zaira. – A kockázat több mint amit
nyerünk vele. Egyébként, minden technológiai eszközt hagyjunk
hátra. Talán nem azok, de ha nyomkövetők, akkor távolról is
aktiválhatják.
Aden kivett minden technikai eszközt, amit eddig hozott, a
folyóhoz ment és a vízbe dobta azokat, mielőtt visszatért volna. –
Mennyire vagy jó asztronómiából?
– Alig. Referenciaként mindig hozzáfértem a Mentálhálóhoz.
– A mentális hálózat, amin az adat hömpölygött. – És a
kiugrásom után telepatikusan tudtam másokkal beszélni, ha
helyadatra volt szükségem. – Zaira öt éve és nyolc hónapja
játszotta a halottat, hogy biztosítsa a „törött” vagy elhasznált
Nyilak biztos mennyországát azok számára, akikre Ming
kivégzési utasítást adott, de a Hálónak most élve és annak
részeként volt rá szüksége. A velencei kontingens nagy része
visszatért a nővel a Mentálhálóra, egyikük sem kockáztatta már
Ming orgyilkosait és háziállat orvosait.

- 41 -
 Ez furcsa hazatérés volt, a Háló korábbi mereven csillagos
éjszakai képét most finom arany szálak szőtték át, amit azok a
pszichék hoztak létre, akik jelenléte megóvta a Mentálhálót a
halálos mentális fertőzéstől, de attól még hazatérés volt. Egy
szívverés alatt kis, tartózkodó hálózata, amire állandóan
emlékeztette magát nem ketrec volt, határok nélküli hatalmasság
lett.
Ennek eredményeképp úgy érezte évek óta lélegzett először
igazán.
Annak eredményeképp, hogy a pszichék védelmével
foglalkozott, kapcsolatba került velük, az egyik törékeny
aranyszál érte nyúlt, ösztönös védelmi reakciói ellenére hagyta,
hogy kapcsolódjon hozzá. Nem vágyott rá, hogy őrültként és
habzó szájjal érje el a vég, amit a fertőzés okozott és majdnem
elpusztította a Hálót, mielőtt a pszichék létre nem hozták a
Méhsejtet.
A Méhsejtre, mint páncélra gondolt és ez segítet neki
elfogadni. Tudván, hogy a másik végen egy psziché van, kinek
semmi túlélési ösztöne nem volt, tovább segített neki, Zairának
nagyobb az esélye, hogy ganajtúrók eszik meg élve, minthogy egy
P megtámadja, kinek adománya segített megteremteni a
védelmező hálót.

- 42 -
 – Mond el, ha kezdesz tompulni – mondta Aden, a táska a
hátán volt. – Egyébként sem mehetünk messze a sötétben, főleg
hogy nincs tájékozódási pontunk.
Zaira tudta, ha nem sérül meg tovább mehetnének. – Azt
mondom ennek ellenére növeljük a távolságot köztünk és
üldözőink közt.
Csendben sétáltak, minden oldalról fák vették körbe őket,
vastag cserjék nőttek alul, ami azt jelentette akaratlanul is
nyomot hagynak majd és recés kavicsok voltak alattuk, amiket el
kellett kerülniük. Aden volt, aki megállt. – Nézd.
A kezének irányát követve összehúzta szemeit, hogy jobban
lásson. – Egy barlang? – Az inkább egy recés hasadék volt a
szikla oldalán, de mikor átmásztak rajta, elég nagynak bizonyult
kettejük számára. Azonban abban a pillanatban, hogy beértek, a
fejüket rázták és kimásztak. A barlangban lenni azt jelenti, hogy
védve vannak és csapdában is.
Helyette szemmel tartva a hihetetlenül nagy felhőket
készítettek egy fedezéket egy erdei óriás összekuszálódott
gyökereiből, letörtek ágakat egy közeli fenyőfáról, hogy szőnyeget
készítsenek és egyfajta sátrat. Zaira megette az energiaszeleteket,
amiket Aden adott neki, biztosra ment, hogy a férfi is eszik, és
erőltette őt, hogy a dobozból magas nutrion tartalmú italok felét
ő igya meg.

- 43 -
 – Nem használ, ha kiszáradsz – mondta neki, mikor befejezte
sajátját. – Idd meg.
A közeli forrásból a palackokat megöltve Aden visszatette
azokat a táskába és lefeküdt a nő mellé. Egymáshoz simultak a
kis helyen, amit figyelmesen építettek fel, hogy maximálisan
megtartsa a hőt, azt mondta a férfinak – Hogy kaptak el? – Aden
olyan tapasztalt harcos volt, mint Zaira és míg a nő sokkal
halálosabb volt egy az egy elleni harcban, a férfi okosabb volt,
mikor taktikáról volt szó. Senkinek sem kellene túljárnia az
eszén.
– Letámadással – mondta. – Négy férfi támadt meg a város
utcáján abban a pillanatban, mikor már nem voltam látható
helyen, tüzelve támadtak rám. Egy kábítást kaptam az arcomba.
Ez megmagyarázza a terjedő zúzódást a férfi arcának jobb
oldalán. – Tisztelték a képességeidet, jobban, mint az enyémeket.
– Ezért vagy mindig veszélyes. Az emberek először a nőt látják,
utána a katonát.
– Általában akadályként tekintettem az alakomra, mielőtt
rájöttem, hogy hatással van a férfiakra. – 157 centi magasságával
elég alacsony volt, és míg halálos alakja volt, teste inkább ívesebb
volt, nem egyenes vonalú. – Most már álcának látom. – A puha,
nem fenyegető külső egy pengeéles kardot rejtett, ami pislogás
nélkül átvágja a torkodat.

- 44 -
 – Jó. – Aden kezét a nő homlokára tette. – A testhőd kicsit
megemelkedett. Pihenj.
Zaira fáradt volt a folytonos fájdalomtól a gyomrában és
tudatában volt, hogy erősebbé kell válnia, ha a férfi erősítése akar
lenni, nem vitatkozott. – Őrködsz először?
Mikor a férfi azt mondta – Igen – becsukta szemeit és aludni
tért. Mert Aden volt az egyedüli a bolygón, akiben megbízott,
hogy soha nem bántaná őt. A férfi túl irracionális volt, hogy
érzékeny legyen.

- 45 -
 4. fejezet

– Megerősítették? A Nyilak megszöktek? – Ez volt az utolsó,

amire a szervezetnek szüksége volt.
– Nem jutottak messzire – mondta a tompa arcú férfi, aki a
takarító osztagot vezette. – Legalább az egyik súlyosan sérült, az
a jelentés mondta, amit azelőtt kaptunk volna, hogy minden
elcsesződött. Friss vérrel átitatott kötszert találtunk bent. A nő
hamarosan meghal és megment attól a gondtól, hogy vadásszunk
rá.
– A Nyilak nem aggódnak a bajtársiasság miatt, így a nő talán
már csak döcög a túlélésért. – Az elit orgyilkosok csoportját arra
formálták, hogy erősen intelligens és magasan képzett vadkutyák
legyenek, akik mindent megtesznek, hogy teljesítsék a küldetést,
vagy hogy túléljék a fogságot. Egy sérült társat hátrahagyni nem
is kérdés. – A nő testének visszahozása nem elsődleges. – Zaira
Neve többé már nem hasznos a számukra. – Koncentráljatok
Aden Kaira.
A képernyő másik oldalán lévő ember férfi dohányt rágott,
aminek használatához ragaszkodott, és sárgásbarnás maradékot

- 46 -
köpött ki undorító közjáték során. – Igen, nos ő sem fogja sokáig
túlélni. Erős vihar fog kitörni a hegyekben és nincs hova mennie.
Legalább az utóbbi igaz volt. A csoport azért választotta ezt a
helyet, mert a hozzáférhetetlensége elszigeteltséget adott. –
Folytassátok a keresést. – Csak egy módon lehetsz biztos benne,
hogy egy Nyíl halott, hogy látod a hulláját.
– Fogjuk, de tudnom kell, van-e felhatalmazásom, hogy
szükség esetén végső akciót indítsak?
– Igen, de csak ha nem tudjátok visszahozni. – Egyszer
megtörve Aden Kai kritikus hírszerzési forrás lesz. – Ne használd
a meghibásodási megoldást. Még ne.
– Nem sértésként – mondta a dohányrágó félember
képződmény – de szigorúan azt mondták nekem, hogy csak az
egész csoporttól fogadjak el utasítást, mikor ilyen akciókra van
szükség, soha nem csak az egyikőtöktől.
Nem volt idő csoportgyűlésre, de a férfinak igaza volt. Ez az
úttörő és briliáns szervezet csak azért működött, mert minden
ember azt hitte egyenlő a többiekkel. – A többiek kapcsolatba
lépnek veled öt percen belül.
Nem lesz megbeszélés, nem ebben a helyzetben. Mert ha egy
élő Nyíl bosszúval fűtött elméje és egy halott közt kell választani,
az egyenlet egyszerű volt. Ha Aden Kai problémásnak bizonyul, a
szervezet tovább tudott élni az elveszett adatok miatt,
megváltoztatja a terveket, alkalmazkodik.

- 47 -
Az alkalmazkodás volt a kulcs.

- 48 -
 5. fejezet

Aden érezte, hogy Zaira mély álomba merül, légzése állandóvá

válik. A bőre, mikor leellenőrizte úgy egy órával ezelőtt, többé
nem volt nyirkos. Bár hideg klímában voltak, amit a növekvő szél
még hidegebbé változtatott, jól felöltöztek és legalább egy napra
való élelmük volt. Ezután bajban lesznek, és Zaira már
veszélyesen gyenge volt a vérveszteség miatt.
Aden biztosította, hogy a nő kapucnija fedje a fejét, testét az
övé köré hajlította hogy melegben tartsa, elméje éber volt.
Azonban azt az elmét leláncolták és erőltetnie kellett magát, hogy
ne tesztelje. Ez az ösztönei ellen szólt, de nem engedhette meg,
hogy bármilyen sérülés legyengítse, orvosi tudása azt mondta
neki, bármit is ültettek a fejükbe, az instabil volt.
Az ilyen előrehaladott technológiát az alvilágban állíthattak
elő, de a Nyilak az árnyékokban dolgoztak, ahogy az alvilágban is.
Felvették volna egy hosszú távú terv fonalait. Nem, amit
gyanított, hogy az implantátum valami rémálom kombinációja
volt az Emberi Szövetség implantátumának, ami védett a
mentális behatolástól és a „kollektív tudat” implantátumának,
amit Ashaya Aleine fejlesztett, míg a Tanács kontrollja alatt állt.

- 49 -
 A nő kutatását megsemmisítették, nagy részét Aleine maga, de
lehetséges volt, hogy valaki ellopott egy prototípust vagy a nő
eleget mondott el a kutatásáról azelőtt, hogy megnyomta volna a
megsemmisítő gombot, vagy egy ellentétes mérnök, aki a nő
találmányát összebabrálta a Szövetség implantátumával, hogy
létrehozza ezt a mentálisan vakító hatást.
Ha elmélete igaz volt, az implantátum a fejében és Zairáéban
nem olyan jól felépített, ahogy az eredetiek, Adennek meg kell
tudnia Ashaya Aleine segített-e a Szövetségnek az implantátum
fejlesztésében. A nő olyan zseni volt, amit ritkán lehetett találni
és együtt dolgozott a néha pszichopata, de egyben ugyanolyan
briliáns ikertestvérével.
Volt egy kis esély, hogy téved és ez független fejlesztés volt, de
ha igaza volt, akkor az implantátumokban volt egy távoli
önmegsemmisítő gomb, mint a Szövetség eredeti
implantátumaiban. Elrablóik a távolból is megölhetik őket. Ha
így van, az egyedüli ok, amiért még élt, mert titkosított adatokkal
kapcsolatban akarták kivallatni.
Zaira azonban…
Felülve a nőre bámult. A nőt azért rabolták el, mert akárki
figyelte is meg őt azt hitte a nő a luk a védelmén. Tény, hogy most
életben volt, de ez nem fog sokáig tartani. Fogva tartóik talán azt
hiszik Zaira halott, de ha nem találják meg a testét, megnyomják
a felrobbantás gombját, hogy biztosítsák ezt. A nő azonnal

- 50 -
meghal, hacsak nem érnek ki a hatósugárból. Ugyanez érvényes
önmagára is. Őt élve akarták, de csak egy bizonyos pontig.
Senki nem elég hülye, hogy egy Nyílra vadásszon, majd
elengedjék őt megtorlással az elméjében.
– Zaira.
A nő csendben és a Nyilak gyorsaságával ébredt fel. – Igen?
– Indulnunk kell. – Ahogy Zaira felült elmondta neki miért, a
nő légzése egy kicsit kapkodós volt, ami csak a fájdalomra utalt.
Egy óra múlva Zaira botladozni kezdett, mikor átmentek egy
üres, fák nélküli területen, amit csak lábközépig érő fű és apró
fehér virágok fedtek, mikor Aden rájött nagy baj van. – A sebed?
A nő a fű közepén állt meg. – Állandó fájdalom, enyhe
fejtompasággal. – Mellkasa nehéz volt a felületes légzéstől, puha
ajkait fehér vonalak keretezték, míg megtartotta a férfi tekintetét.
– Nem sokáig bírom már.
A férfi tudta mit mond neki, tegye, amire a Nyilakat kiképezték
és hozza meg a racionális, logikus döntést: hagyja őt hátra.
Megfogva a nő arcát azt mondta – Már nem azok vagyunk.
Nemcsak orgyilkosok vagyunk, akiket arra képeztek ki, hogy
meghaljanak és öljenek. Nem hagyjuk hátra a gyengéket vagy a
sérülteket. És mi soha nem hagyjuk hátra a sajátunkat. – Ezt
abban a pillanatban döntötte el, ez lesz az osztag új mottója, amit
minden újonc Nyílnak megtanítanak, Egy Nyíl sem feláldozható.
Egy Nyilat sem hagyunk hátra.

- 51 -
 Zaira tekintete hosszú pillanatra megtartotta a férfiét, vastag
szempillái árnyékot vetettek gazdag barna szemeire. –
Megváltoztál – mondta. – Soha nem voltál Elcsendesedett, de
most… más vagy.
Aden nem vitatkozott vele, mert igaza volt. Azzal, hogy
megérintette Vasic és Ivy kötelékét alapjaiban változtatta meg őt.
Nyíl társa és legközelebbi barátja azt a köteléket intenzív
védelmezéssel őrizte, de Vasic beengedte Adent a pajzsai mögé,
megengedte Adennek, hogy lássa a ragyogóan erős, színváltós
mégis törhetetlen szálakat, amik Vasicot pszichéjéhez kötötték.
Nemcsak ez, de megengedte, hogy Aden megérintse a szálakat,
érezze az érzelmek erejét, ami őt és Ivyt egymáshoz kötötte egy
bonyolult, intim szövetként.
Aden nem tudta, hogy mert olyan közel engedtél, vagy mert
Vasic a vértestvére volt és Ivy egy psziché, de mikor megérintette
a köteléküket, érzelmek éles szúrását érezte, ami annyira
fájdalmas volt, amennyire gyönyörű. Egy kés, ami végigszántott
izmain, csontjain és szívén, hogy vérezzen tőle. – Vasic
beengedett a pajzsai mögé – mondta Zairának. – Miután
kötődtek.
Zaira mozdulatlan lett. – Milyen volt? – A kérdést suttogta.
– Nincsenek rá szavaim. – Egy szendergő része ébredt fel az
érintés miatt és az a rész sóvárgott a valakihez való tartozásra,
amit Vasicnál érzett. Mintha a világ összedőlhetne, de Vasic és

- 52 -
Ivy mindig ott lennének, nem számít mi történik. Aden is ezt
akarta. Nem most, nem mikor annyi Nyilának volt rá szüksége,
hogy egyedülálló és erős vezetőjük legyen, de a jövőben egy nap
akart egy intim, kizárólagos kapcsolatot egy másik lénnyel. –
Még a tapasztalás előtt, akkor sem hagytalak volna hátra. Te is
tudod.
– Előre kell menned – mondta Zaira, kezét a férfi szájára
nyomta, mikor beszélni akart. – Hallgass rám. Ha előre mész,
van esély, hogy segítséget találj, és visszatérj. Fele addig se
jutunk, mert lelassítalak.
Aden addig várt, míg Zaira elvette a kezét, karját a nő derekára
fonta és sétálni kezdett. A nő vele jött, ahelyett hogy feltartotta
volna. – Aden.
– Azt gondolod – mondta – hogy tovább tudom folytatni, ha
tudom, hátrahagytalak meghalni a hideg sötétben?
Zaira karját a férfi derekára tette, a kapituláció jelére Aden
izmai megfeszültek. Mert a nő sokkal rosszabb állapotban volt,
mint látszott. Zaira soha nem támaszkodott senkire, soha nem
fogadta el a segítséget, csak extrém körülmények közt.
Fél perc múlva mozgást látott, Aden megállt, szemével követte
a vánszorgó alakot, míg az fel nem fedte fekete medve voltát. A
lény nem érdeklődött irántuk, balra eltűnt, míg Aden és Zaira
előre ment.

- 53 -
 – Ki kell szednünk az implantátumokat – mondta Aden,
mikor rájött, hogy a nőnek egy dologban igaza volt, túl lassúak
voltak, hogy lehagyják a helikoptert és ha fogva tartóiknak volt
esze, akkor alacsonyan vizsgálták át az egész területet, míg
átküldik az utasítást, amitől agyuk felrobban. – Lehet hogy
tévedek és ezekben nincs hibaelhárító, de nem kockáztathatunk.
– Egyetértek. – Zaira válasza azonnali volt, hangja érdes. – Ha
kivesszük őket, talán visszanyerjük a képességeinket, kapcsolatba
léphetünk az osztaggal.
Aden körbenézett a könyörtelen területen, talált egy vastag fás
területet, ami talán védelmet nyújt és megvédi őket a széltől.
Mikor Zaira megbotlott felvette őt és a karjaiban vitte oda.
Fájdalom hasított a bal lábába onnan, ahol a bunkeren kívül
megsérült, de nem olyan volt, amit ne tudott volna kezelni.
Zairát a földre tette, hátát egy fiatal mogyorófának tűnő fa
törzséhez támasztotta, megtalálta az orvosi dobozt és átnézte a
felszereléseket. – Két eldobható lézer maradt. – Egy
mindegyiküknek. – Az erő fokozata azt jelenti, hogy elég erős,
hogy átvágjon a koponyacsonton, mivel az a terület már így is
meggyengült, de talán nem teljesen elég, hogy bezárja a sérülést.
Zaira elvette az egyik lézert. – Neked kellene az elsőnek
lenned. Mond végig mit csináljak, mielőtt elvesztem a tudatom.
Ez okos kérés volt, de lehetetlen. – Ki kell találnom, hogy
szedjem ki anélkül, hogy megbénítom, vagy megölöm magunkat.

- 54 -
– Ha az implantátumok beintegrálódtak az agyukba és/vagy
egyes részei a gerincoszlophoz vannak rögzítve, akkor mindkettő
lehetőség.
– Mi a lehetősége, hogy agyunk olyan részére tették, amit nem
érsz el?
– Nem tudom, amíg ki nem veszem a csontot. Az előnyünk,
hogy a műtéteket nemrég csinálták és sebtében, nagy az esély rá,
hogy az implantátumok nem integrálódtak teljesen. – Kevesebb
kapcsolat kevesebb esély a végzetes hibára.
Zaira visszaadta a lézert. – A fejem szédül. Ha te operálsz
először, talán nem maradok elég hosszú ideig a tudatomnál, hogy
kivegyem a te implantátumodat.
– Nekem hosszam a túlélési időm, meg akarnak törni engem.
A kivégzés a legvégső lehetőség. – Felnézett az égre, ahogy érezte
egy esőcsepp esett a kezére. – Most, mielőtt a felhők elerednek.
Fordulj az egész testeddel balra.
Mikor Zaira megtette, Aden kiásta az elemlámpát, amit az
őrtől vett el. A fény túl kicsi volt, hogy hasznos legyen a közeli
használaton kívül másra, de erre a feladatra jó volt. A fogai közt
tartotta, félresöpörte Zaira vállig érő haját és a dobozból egy
gumiszalaggal felkötötte a nyakánál, felfedve ezzel a nyakát és a
közvetlen felette lévő területet. Majd a kötszert a kulcscsontja és
gerince közé tette, hogy felitassa majd a vért.

- 55 -
 Mikor kész volt felvett egy pár eldobható sebészkesztyűt. – Ez
fájni fog.
Zaira kinyúlt, hogy megszorítsa a fa gyökerét, ami a földből
görbült elő, mielőtt ismét eltűnt volna ott. – Csináld.
A kis fénysugár megvilágította a vörös és recésen lezárt húst
alacsonyan a koponyán, ahol egy durva körben lenyírták a haját,
a homlokát ráncolta. – Fenébe, ez elfertőződött. – Bármit is
tettek oda Zaira fogva tartói, a nő teste ki akarta lökni. Megfogta
a fertőtlenítőt, megtörölte a területet és tudta, hogy a seb
megtörlése is fájt a nőnek.
Izmai feszültségében összehúzódtak, de nem engedhette meg,
hogy ez megtörténjen. Nem most, nem mikor szüksége van
sziklaszilárd kezeire és vasfigyelmére. Visszagondolt a leckékre,
amit edzésének részeként az agyról kapott és mindenre, amit
azóta tanult, hogy először akarta helyrehozni Vasic kesztyűjét,
egyik kezét Zaira fejének hátoldalára tette, hogy egy helyben
tartsa őt, és nagyon óvatosan négy bemetszést ejtett a seb vonalai
mentén, hogy átvágja a bőrt, izmokat és belevágjon a csontba.
Zaira vérzett és az tiszta vörös volt, nem volt jele mély
fertőzésnek. Ez jó volt.
Letörölte a vért a ruhával, amire fertőtlenítőt öntött, letette a
lézert és fertőtlenítette az eldobható szikét, majd hegyével
finoman leellenőrizte, hogy feltudja-e emelni a kis csontdarabot.
Mélyebbre kell vágnia. Megszorította Zaira vállát, hogy

- 56 -
figyelmeztesse őt, ismét használta a lézert. Három óvatos vágásra
volt szüksége, hogy kivegye a csontot. Zaira akkor már
felületesnél is lassabban lélegzett, de továbbra is tudatánál volt.
– Van egy durva struktúra a membránon, ami védi az agyadat
– mondta neki. – A leggyengébben használom a lézert, hogy
átvágjak rajta.
Megkönnyebbülés öntötte el azonnal, hogy felnyitotta a
varratot. – Látom. Olyan, mintha szó szerint belökték volna.
– Az agy rossz részébe – sikerült Zairának mondania, ahogy a
férfi kicserélte a vérrel átitatott kötszert, amit koponyája alá tett.
– Igen. Ez valahogy képes jelet küldeni a megfelelő
szektorokba. – Nem volt elég idejük, hogy a szálakat áthúzzák az
idegpályákon.
A toll-lámpát óvatosan használva megvizsgálta az
implantátumot, azt mondta – Hat apró kar van, amiket
rápattintottak a kisagy részére. – Mint ahogy a pók kapja el
áldozatát. – Azt hiszem a karok tartják egy helyen, míg a végső
biológiai kapcsolat létre nem jön.
Kékesfehér fény pattogott az impantátumból, amit vagy Zaira
teste vagy egy kis elem működtetett az implantátumban
magában. – Úgy tűnik, mintha elektromos impulzusokkal
dolgozna.
Zaira mélyet lélegzett, lassan fújta ki. – Ez jó?

- 57 -
 – Igen. Ez csökkenti az idegi kapcsolat veszélyét. – Próbált
óvatosan az implantátum alá nézni, hogy megerősítse, de nem
voltak meg a megfelelő eszközei.
– Ha tévedek megöllek. – Még egy halál a lelkiismeretére. És
ez alkalommal azé a nőé lenne, akit majdnem olyan hosszú ideje
ismer, mint Vasicot. Megkínozva és fekete-kék zúzódásokkal,
soványan és gyanakodva, a lány rámeredt az első
találkozásukkor, majd az arcába hazudott, és tudta, hogy
segítenie kell neki túlélni.
Az osztagnak szüksége volt a tüzére, hajthatatlan szellemére.
Nem volt benne biztos, hogy sikerrel járt, Zaira élt, de a
lelkében a tűz mély hibernációba került. Az engedetlen, vad,
veszélyes lány, akivel találkozott tökéletes Nyíl lett... aki továbbra
is döntéseinek ötven százalékában vitatkozott vele és aki egyszer
rálőtt, hogy rámutasson a fenyegetettség értékelésére.
Mit is mondtál arról, hogy ez a szög lehetetlen?
Az egy kiszámított, futólagos találat volt jobb felkarján, ami
alig súrolta le a bőrt, de az emlék remény adott neki, hogy az a
tűz nem rejtőzött mélyen és van remény a visszatérésére.
Mert nemcsak az osztagnak volt rá szüksége. Adennek volt rá a
legnagyobb szüksége.
Az Elcsendesedés lehullása óta próbálta provokálni a nőt, hogy
újraélessze természetének azt a részét. Most talán véget vet neki,
örökre kioltja a lángot. – A halál kockázata jelentős.

- 58 -
 – Egyébként is meghalok – mondta Zaira, ahogy eső folyt
végig Aden hátán, a felettük lévő lombkorona nem védte őket
teljesen, bár testét Zairáé felé hajtotta, hogy annyira védje,
amennyire tudja. – Inkább őszinte leszek, próbálok küzdeni ezzel
a dologgal, mint hogy az agyam felrobbanjon, mert nem tettem
semmit. – Remegve vette a levegőt. – Te is így döntenél.
Mégis ez volt a legnehezebb dolog, amit életében tett.
Aden a fogai közt tartotta a toll-lámpát, a lézert a
legalacsonyabb szinten használta, hogy kiégesse az implantátum
„lábait”. Mikor a kis fém négyzet nem esett ki, miután a lábak
eltűntek, a szike hegyét használta, hogy megemelje. Az egy
makacs pillanatig ellenállt és Aden visszatartotta lélegzetét a
további kapcsolódások miatt, de azután a kezébe esett.
És Zaira ismét vérzett.
Az implantátumot az orvosi dobozba ejtve azt mondta –
Fertőtlenítő. – Ez volt az egyedüli figyelmeztetés, amit adhatott,
mielőtt az égető folyadékkal kimosta a vért, az agy technikailag
nem érzett fájdalmat, de a bőr és az izmok a vágás mellett igen.
Soha nem tenné ezt, ha egy gyengélkedőn lennének, de itt kint, a
halálos fertőzés kockázata a nyílt sebbel túl magas volt.
Meg kell ragadnia a lehetőséget, hogy a fertőtlenítő nem okoz
további sérülést.
A nő gerince megmerevedett, mielőtt elernyedt volna. Elkapva
őt a mogyorófához az oldalára fektette és megjavította a

- 59 -
membránt, lézerrel visszatette a csontdarabot, remélve, hogy
nem tartós volt a sérülés. A sebet végleg bezárta, az durva volt,
egy kis kötszert tett ré, majd elvette a vérrel átitatott kötszert a
nő nyaka alól, kesztyűit, a többi anyagot egy kis eldobható zsákba
tette és azt a hátizsák nem használt zsebébe tette.
Ha üldözőik nyomkereső kutyákat is bevetnek, nem hagyhat
hátra ilyen gazdagon véres dolgokat szagnyom gyanánt. Legalább
az eső az ő és Zaira oldalán állt, elmossa a nyomokat, minden
illatot. A növekvő szél talán a földre kényszeríti a helikoptert, ami
kiveheti a hő-kereső eszközöket a képletből, még ha a helikopter
fent is maradt, a medvék jelenléte a területen fals eredményhez
vezetne, amit üldözőiknek meg kellene néznie.
Nem azonnal kellett mozdítania Zairát.
Meghozta a döntést, az implantátumot egy kis műanyag
zacskóba tette, amiben fájdalomcsillapító volt, mielőtt a pirulákat
a dobozba tette volna. A zsákot az orvosi doboz aljára tette, hogy
megvédje az elemektől, a zsákot átnézte, eltette a kiégett lézert és
megmaradt eszközeiket a tetejére tette, mielőtt bezárta a dobozt.
Mikor kész volt lehullott leveleket gyűjtött, hogy a földre tegye a
lombkorona legvastagabb része alatti kis rejtett résznél és Zaira
öntudatlan testét oda fektette. Így láthatatlanok lesznek a
levegőből és védelmet nyújt az elemek ellen.
Mire végzett az eső kemény lövedék volt, ami a szél miatt
ferdén esett, de a lombkorona a többséget felfogta. Leellenőrizte

- 60 -
a rejtekhelyet, hozott még három erősen leveles ágat, hogy
lefedje a területet, ahol az eső talán bejuthatott, majd becsúszott
ő is. Ébren maradt, őrködött, de közel kellett lennie Zairához.
A nő légzése túl tompa volt, pulzusa lomha.
Nem.
A nőt óvatosan a hátára fektette, kizipzárazta kabátját,
felhúzta pulóverét és azt látta a nő Nyíl uniformisa ismét vértől
volt ragacsos. Mikor megnézte és megvizsgálta a lövés sebét,
látta, hogy állandóan vérzett. Megfogta a másik eldobható lézert,
a lámpát a fogai közé szorította és rengeteg eret elzárt. Mire
végzett a lézer pislákolt, a nő nem vesztett több friss vért.
Harcolnia kellett magával, hogy ne használja O képességeit,
hogy a nem látható belső sérülésekhez nyúljon. Adva az ádáz
fájdalmas visszacsatolást, mikor megpróbálta mentális
képességeit használni, a nő arra ébredhet fel, hogy ő kiégette
magát, öntudatlan. És amennyire Zaira szerette mondogatni,
hogy hagyja őt hátra, baromi jól tudta, hogy a nő soha nem
hagyná ott őt. Zaira kritikusnak látta Adent az osztag túlélésében,
soha nem sikerült Zairával megértetnie, hogy ő is ennyire fontos
volt. Ha a férfi elesik, a nő marad, védi a hátát. Meghal.
Ez a tény és minden más ellensúlyozta, hogy tesztelje a
képességére tett lakatot.
Ez nem jelenti azt, hogy könnyű döntés volt.

- 61 -
 Bekötözte a sebet, talált egy másik nutrionban gazdag italt az
orvosi dobozban és felemelte a nő fejét, levarázsolta a torkán,
egyik cseppet a másik után. Utána fejét a combjára tette és ujjait
a pulzusán tartotta, a kapucni alatt, amit a fejére húzott, így a nő
fején keresztül nem veszít hőt. A tény, hogy fejtetője Aden
hasához nyomódott abban is segített, hogy Zaira fenntartsa
testhőmérsékletét.
– Maradj velem – mondta neki, mikor Zaira pulzusa erősebb
lett.
Zaira túlélte a pokoli gyerekkort, őrült, törött vagy szörnyeteg
lehetne. Helyette ő volt az egyik legerősebb Nyíl, akit ismert,
megvédte a legsérültebbjeiket, legtöröttebbjeiket az elmúlt öt
évben. Annyi hosszú éven át volt halott a világ számára, egy kis
hálózaton maradt, amiről Aden tudta, hogy börtön volt Zaira
számára, aki egy kopár, bezárt szobában nőtt fel.
És mégis ment, mert megkérte rá.
Most nem engedi meg, hogy meghaljon, mikor életében
először a nőnek igazi életre volt lehetősége. Ez a sivár táj nem
követelheti a tüzét. – Maradni fogsz – utasította, ajkait a füléhez
nyomta. – Megígérted nekem. – Az ígéretet majd huszonegy
évvel ezelőtt tette, de a férfi nem felejtette el, soha nem fogja.
Nyolc hónapnyi megfelelő étkezés és kinti edzés után a lány
továbbra is sovány volt és kicsi, akkora dühvel belül. Alig 120
centi volt akkor, majd 30 centivel alacsonyabb nála, és mégis azt

- 62 -
mondta – Többé nem futok el. Nem hagylak el. Úgy döntöttem
maradok és megvédelek.
– Miért?
Tűzben égő éjfél szemek néztek rá napbarnított arcából, ami
éles csontokból állt. – Mert benned nincs belül szörnyeteg.
– Tartsd meg az ígéreted – mondta most Aden. – Ne menj el.
Maradj velem. Maradj.
Az egyedüli válasz, amit kapott az olyan tompa pulzus volt,
hogy alig érezte.

- 63 -
 6. fejezet

Az észak-dakotai csillagos ég alatt állva Vasic próbálkozott és

elbukott már vagy századszorra, hogy Adenhez vagy Zairához
jusson. – Egyiküket sem érzem – mondta Ivynak, ahol felesége
állt mellette a széles verandán, amit mindkét elveszett
osztagtársa segített megépíteni.
A terület felett lévő fény puhán ragyogott, ami nem hatolt át az
alatta lévő éjszakai sötétségen. – Soha nem volt olyan, hogy ne
éreztem volna Adent. – A gondolat, hogy kudarca azt jelenti
legközelebbi barátja lehet meghalt, elutasította, hogy
rágondoljon.
Sötét karikák voltak színjátszós íriszű szemei alatt és a
feszültség vonalai a szája körül, Ivy elvette a telefont a füléről és a
zsebébe dugta. – Sahara azt mondta Kaleb is tovább próbálkozik,
de sehova sem jut.
Ez rossz volt. Vasic született teleportáló volt és Kaleb Krychek
kardinális telekinetikus, aki emberekhez is tudott menni,
nemcsak helyekhez. Ha ők ketten nem tudják bemérni Adent és
Zairát, akkor senki. – Azt se tudom megmondani, hogy
egyáltalán együtt vannak-e. – Elrablásuk ideje ugyanazt az

- 64 -
ellenfelet sugallja, de nem vethetik el a két különálló akció, vagy
kettő különálló börtön lehetőségét sem. – A P-k kapcsolódtak
Adenhez és Zairához, még mindig nem éreznek semmit?
Ivy megdörzsölte az arcát. – Nem. Azt mondják, nem olyan,
mint a halál… csak mintha elvesztek volna.
Vasic soha nem mondta volna, hogy Aden elveszett. Még
gyerekként, legjobb barátja tudta merre tart, mit akar.
Vasic karját Ivy köré csavarta, az ő meleg, puha és szerető
Ivyja azt mondta – Aden erős, leleményes, hihetetlenül okos és
Zaira halálos, olyan elmével, amit senki sem tud előre
megjósolni. – A köztük lévő kötelék szenvedélyes hittel telt meg.
– Bármi is a helyzet, tudom, hogy ők ketten túljutnak rajta.
Vasic egyetlen karjával szorosan tartotta a nőt maga mellett,
Samuel Rain kísérlete egy működő protézis megtervezésében és
megépítésében továbbra is kudarcot vallott. Vasic leállíthatta
volna az egész dolgot, de miután a briliáns robotikai mérnök
megmentette az életét, kis dolog volt kielégíteni Samuel
szeszélyét és elhatározását, hogy sikert ér el.
– Állandó kihívásra van szüksége – mondta Aden alig egy
hete, míg ő és Vasic átvettek egy harcművészeti edzést a veranda
bal oldalán lévő nyitott területen. – Most te vagy az. – Pillanatra
megállt. – Előbb vagy utóbb, de sikerrel fog járni, vagy megőrül a
próbálkozástól, de jobb, ha úgy döntesz, hogy akarod a protézist.

- 65 -
 – Nyolc éves korom óta – mondta Vasic Ivynak, arcának
oldalát a nő puha feketehajához nyomta. – Aden mindig ott volt.
– Egy csendes szikla, ami nem mozdult vagy tűnt el, nem
számított milyen ádáz volt az özönvíz. – A gondolat, hogy többé
nem beszélhetek vele… nem tudom elfogadni. – Vasic egyszer
meg akart halni, addig nem értette meg, milyen lehetett ez
Adennek, hogy azt hitte látnia kell Vasiot meghalni.
Ivy hátrahajolt, hogy felnyúlva kisimítsa a hajat a férfi arcából,
tekintete tele volt érzelmekkel. – A testvéred. – Lenyelte a
hangjában lévő vastagságot. – És a családunk része.
A nő megértette, mindig megértette. Soha nem irigyelte
barátságát Adennel. Soha nem próbálta meg kilökni Adent az új
családjukból.
A szeretet nem véges, ezt mondta neki, határtalan és rengeteg
arca van.
– Én is szeretem – suttogta Ivy. – Még ha fiatalabb is nálad, ő
olyan, mintha a bátyád lenne.
– Igen. – Vasic megfogta Ivy fejének hátoldalát. – Aden
mindig idősebb volt, mint aminek lennie kellett volna. – Mindig
túl sok súlyt kellett a vállán hordania.
– És Zaira. – Ivy keze ökölbe szorult a férfi mellkasán. –
Mindig játszik Rabittal.

- 66 -
 – Micsoda? – Ő soha nem látta, hogy a parancsnok botot
dobál az állatunknak, azt gondolta olyan mélyen Elcsendesedett,
hogy nem szentel figyelmet egy kis fehér kutya igényeinek.
Ivy biccentett, hajának finom szálai beleakadtak a férfi
kabátjába. – Láttam, mikor azt hitte senki nem figyeli. Húzócskát
játszott a bottal egyszer vele. Láttam, hogy jutalmat adott neki,
amit biztos magával hozott.
Nyers remény virágzott ki Vasic szívében, amit eltompított
Aden és Zaira eltűnése. – Képes rá, hogy megtörje az
Elcsendesedést? – Soha nem felejti el a dacos, zúzódással teli és
véres lányt, akivel ő és Aden először találkozott, a lány, aki
kapcsolatban maradt Adennel, míg őt és Vasicot áthelyezték egy
másik kontinensen lévő kiképző létesítménybe.
Vasic és Aden annyi mindenen megosztoztak, míg felnőttek,
de Aden kapcsolata Zairával mindig különálló volt. Vasic soha
nem kérdőjelezte meg, mindig úgy látta Aden az Aden és egyik
szemét az osztag tagján tartja, akinek szüksége van rá. Ez volt Ivy
előttig. Egy pszichéhez kötödés új látásmódot adott neki, kezdte
megpillantani a furcsa ellentmondásokat Aden Zairával
kapcsolatos interakcióiban, dolgokat, amik nem estek egybe a
viselkedéssel, amivel az osztag többi tagját kezelte.
Vasic nem mondott semmit, de remélte barátja megtalálja azt
Zairában, amit Vasic talált meg Ivyban. Akarta ezt Adennek,
akarta, hogy tudja, milyen otthonra lelni szeretője szemeiben.

- 67 -
Még többet akart, akarta látni Adent nevetni, az örömöt, hogy
rájöjjön hogy navigáljon a szerelem, szeretet és érintés új
területein, ami nem fájdalom, edzés, vagy más volt, csak gyönyör.
Az egyedüli probléma, amit Vasic látott az Zaira maga volt, a
velencei parancsnok nem mutatott vágyat, hogy az
Elcsendesedésen túli életet éljen.
– Zaira pajzsai annyira erősek, hogy soha nem vettem fel
semmit – mondta Ivy neki, kezét végigfuttatta a férfi hátán a
cirógatás jeleként, ami úgy tűnt Ivy nincs tudatában, de Vasic
számára mélyen ismerős volt már. – Nem tudom, hogy érez-e
vagy akar-e érezni, de bárki képes rá, aki kedves egy kis állattal,
amiből nem származik előnye. – Ivy felnézett, szemeiben annyira
sok érzelem volt, hogy az megütötte Vasicot. – Van ez a nyers és
mélyen őszinte módja, ahogy a világra néz. Nincsenek szűrők.
– Barátok vagytok – mondta Vasic, felfedezésében meglepetés
volt.
Ivy megtörölte a szemét. – Még nem, de arra tartunk. Igazán
kedvelem őt, még ha azt is mondja nekem, hogy olyan túlélési
ösztöneim vannak, mint egy újszülött kutyának – tette hozzá,
nevetése nedves volt. – Azt tervezi megtanít néhány önvédelmi
módra, amit az én alakomra és súlyomra szabtak.
– Mondtad neki, hogy én már adok neked leckéket?
Ivy remegve elmosolyodott. – Azt mondta, hogy azok, amiket
tanítasz nekem jók lesznek, ha azt tervezem megnövesztem a

- 68 -
lábaim és felszedek 40 kiló izmot. Máskülönben okosabban és
trükkösebben kell mozognom.
Vasic érezte, hogy ajkai halvány mosolyra húzódnak. – Igen,
ez úgy hangzott, mint Zaira. – Homlokát Ivyéhoz nyomta, mikor
a nő remegve vett levegőt, kezével megfogta az arcát. – Te
mondtad, kemények. Túlélik és megtaláljuk őket.
– Tudom. – Ivy kezeit a férfi csuklójára zárta. – Csak remélem
nem sérültek meg. – Düh, aggodalom, frusztráció volt benne. –
Elég Vasic. Elég. Miért nem tudja a világ békén hagyni a
Nyilakat?
Vasicnak nem volt válasza a számára, de tudta következő
lépését. – Velencébe megyek – mondta, kezével tovább fogta a
nő arcát, bőre annyira puha volt érintése alatt és szerelme
annyira édesen heves, hogy mindig meglepődött, hogy joga van a
nőt tartani, a sajátjának hívni. – Még bizonytalanok vagyunk, hol
kapták el Adent, de Zaira csapata megtalálta elrablásának pontos
helyszínét.
– Veled jövök. – Ivy tenyerét a férfi mellkasára nyomta,
pszichéjének érintése annyira gyengéd volt, tele szeretettel. –
Talán képes vagyok segíteni Zaira néhány emberének. Főleg
Alejandronak, nem működik jól nélküle.
***
Ivy aggodalma igaznak bizonyult Alejandroval kapcsolatban.

- 69 -
 A Nyíl, aki a húszas éveiben járt, Zairaához kötődött, miután
agyát kitörölték a drog túladagolásával, amivel Ming LeBon a
Nyilakat agyatlan fegyverekké alakította. Zaira hiányának
eredményeként a férfit erőszakos düh járta át. Elkerítették a
velencei bázison egy biztonságos szobában, a férfi a testét
állandóan az ajtónak vágta, hogy kijusson.
– Légy óvatos – mondta Vasic Ivynak, tudatában volt, hogy
teljes psziché tendenciái alapján a nő hajlamos volt sokat adni,
még ha ez saját biztonságába is került. – Az agyába
belepiszkáltak. Talán meg megjósolható módon reagál majd a
pszichés segítségre.
– Fél. – Ivy hangjában olyan fájdalom visszhangja volt, ami
nem az övé volt. – Innen érzem, Zaira az egyetlen horgonya az
épp elméjűségében és retteg, hogy visszazuhan a szakadékba.
Még jobban retteg Zairáért. – Feje az ajtó felé nézett, ami mögött
Alejandro dühösen sikított. – Bezárva tartva és hogy képtelen
segíteni a keresésben nem a legjobb ötlet.
Vasic ki akarta engedni a férfit, de tudta, hogy az lehetetlen
volt. – Ő halálos fenyegetés. Nem gondol abba, hogy tízeket vagy
százakat öl meg, míg vadászik, hogy megtalálja Zairát. – A
parancsnok volt Alejandro egyetlen prioritása, de ez nem volt
egészséges. – A legjobb amit tehetünk, hogy benyugtatózzuk, így
nem bántja magát. – És reméli, hogy Zaira nem veszett el örökre,
mert ha igen, akkor Alejandro is.

- 70 -
 Ivy szemeinek tisztasága tükrözte a ki nem mondott igazságot.
– Megnézem, le tudom-e eléggé nyugtatni, hogy a nyugtató
beadása számára nem vezet vérfürdőhöz, és nem okoz neki több
mentális fájdalmat.
Vasic várt a kora hajnali sötétségben, ami a világnak ezen
részét árnyékolta be, addig figyelt, míg látta a nőt az ajtóhoz érni,
amit kér őr őrzött, a nő elé mentek, kétség kívül jelentést adtak
Alejandroról. Csak ez után követte Zaira hadnagyát, Micát a
bázison kívülre, ami titkos búvóhelyként működött az
Elcsendesedés alatt. Sok „halottjuk” ide jött, azok, akiket Ming
használhatatlannak ítélt és kivégzést rendelt el ellenük.
Aden, Vasic, Zaira és a többiek a lázadás szívében képtelenek
voltak megmenteni minden társukat és minden veszteség nyílt
seb volt a lelkükön, de eleget mentettek meg, hogy az osztag most
erősebb volt, mint valaha. Sok, Ming hasztalan Nyilainak
évtizedes tapasztalata volt, amit átadtak a következő
generációknak. Még Alejandro is jó volt valamiben, azon kívül,
hogy teljesen képzett Nyíl volt, aki addig biztosított támogatást
Zairának, míg arra utasította őt a nő, zseni volt a finom
robbanóanyagokban.
Ming nem látta ezt. Mindössze annyit látott, hogy ezek a
férfiak és nők „tökéletlenek” voltak és nem érték meg az időt vagy
erőfeszítést, hogy az osztag részei maradjanak. Ez tette őt
bolonddá.

- 71 -
 – Mit csinált Zaira a bázison kívül? – kérdezte Micát.
– Szerintem csak pihenésre volt szüksége. – A sötét hajú és
zömök férfi, kinek állát erős borosta borította, körbepillantott,
hogy nem hallgatják-e ki őket. – Néhány idősebb Nyíl
alkalmanként kiváló abban, hogy Zaira agya felrobbanjon.
– Mindig mondom Adennek, hogy meglep, hogy még élnek. –
Zaira nem a türelméről volt ismert.
Mica kifejezéstelen arca nem változott. De mikor megszólalt,
Vasic megértette, miért ő volt Zaira hadnagya.
– Felajánlottam, hogy eltüntetem őket úgy, hogy senki sem
találja meg a testüket, de Zaira azt mondta visszajönnek a
halálból is, annyira makacsak, hogy a dolgokat bizonyos módon
csinálják.
Vasic arra gondolt, hogy időre lesz szükség, hogy az osztag régi
tagjai alkalmazkodjanak az új világhoz. – Ugyanazon az úton
szokott sétálni?
Mica a fejét rázta. – Lelkiismeretes volt, soha nem követett
mintát… de minden két, három napban a bázison kívül sétált.
Vagyis valaki megfigyelte, várt míg elég messze került, hogy az
erősítés ne érjen hozzá időben.
– Itt vagyunk uram.
Bár a csatorna vize sötét és nyugodt volt alattuk, az erőszak
nyomait könnyű volt észrevenni nem messze onnan, ahol két
idősebb Nyíl őrködött és távol tartották a köntösbe és papucsba

- 72 -
öltözött nézelődőket, akik a környező otthonaikból érkeztek. A
macskaköveken vérspriccelés nyomai voltak, jellegzetes volt még
a tompa sárga fény alatt, ami egy díszes lámpából áradt.
Krychek jelent meg Vasic mellett abban a pillanatban. Fekete
harci nadrágba és fekete pólóba öltözött, a kardinális
telekinetikus inkább Nyílnak tűnt, mint politikai cápának, akik
közt napi szinten úszott. – Ez a helyszín? – Szemei, hideg
csillagok a feketén, szkennelték a területet.
Vasic kurtán biccentett, mielőtt Micához fordult volna. – A
testek? – Túl sok volt a vér egy személyhez, még a telepatikus
eligazítás nélkül is tudta, hogy Zaira legalább az egyik támadót
leszedte, mielőtt Mica csapata először a helyszínre ért.
– Három van a bázis hűtőkamrájában. – A hadnagy katonai
terpeszben állt, szemei a civileket figyelte, akik a külterületen
voltak. – Valaki erős lézert használt, hogy kiégesse a halott
férfiak arcát és ujjlenyomataikat úgy tűnik hónapokkal ezelőtt
távolították el.
– Durva, de hatásos. – Kaleb Vasicról a másik oldalon
szétspriccelt vérre nézett, lassan körbejárt, szemei minden
bizonyítékot katalogizáltak, ahogy mozgott. – Az arcokat
köröztetni nem tartana egy percnél tovább. DNS?
Mica csak azután válaszolt, hogy Vasicra nézett és biccentést
kapott. Vasic nem volt hivatalosan Aden helyettese, soha nem

- 73 -
hitte, hogy alkalmas lenne a pozícióra, de osztagtársai mindig
úgy kezelték, hogy alkalmas rá, és most a ruha kezdett ráilleni.
– Nincs DNS egyezés.
Lehetséges volt valakit ennyire mélyen kitörölni a hivatalos
feljegyzésekből, de ahhoz jelentős erőre és hozzáféréshez volt
szükség. – Mentál? – kérdezte a hadnagyot, ahogy Kaleb
leguggolt a vérspricceléshez, mintha elemezné a mintázatot.
A válasz meglepő volt. – Egy mentál, két ember.
Krychek felállt Mica válaszára, hibátlan fizikai vonalai nem
árultak el semmit, ennek ellenére ő volt az a férfi, aki ledöntötte
az Elcsendesedést. Sok ember azt hitte ez dupla blöff volt, hogy
Krychek ragaszkodik érzelemmentes kondicionálásához, míg
másokat kilököget onnan. Akik az utóbbiban hittek azt
gondolták, hogy a férfi előnyt akart kovácsolni a zavargásból,
amit annak az életnek a megtörése okozott, ami több mint száz
évig vezette őket.
Azok az emberek könnyelműen elfelejtették a köteléket, ami
Krycheket Sahara Kyriakushoz kötötte. A férfi nem volt
Elcsendesedett, csak nagyon, de nagyon jó volt abban, hogy
annyit mutasson, amennyit akart.
– Mentál és ember? – mondta Micának, sötét haja kékes-
feketén ragyogott az utcalámpa alatt.
– Igen. Kétszer ellenőriztük le a genetikai állományt.

- 74 -
 Ez nagyon szokatlan volt. Az emberek és mentálok tudtak
együtt dolgozni és az Emberi Szövetség segített Vasic fajának,
hogy kontrollálják a fertőzést, ami annyi mentált vakon
gyilkolókká változott, de az törékeny barátság volt. Az emberek
nem bíztak a mentálokban, mert a mentálok nem etikus módon
használták képességeiket, hogy manipulálják és behatoljanak az
emberi elmékbe. A két faj tagjai együtt dolgoztak, hogy
elraboljanak egy Nyilat annyira kiesett a helyzetből, hogy
majdnem felfoghatatlan volt.
– Az emberek mutattak elmekontrollra utaló jeleket? – A
hosszú távú kontroll mentális sérüléseket okozott az agyban.
Mica a fejét rázta. – Ezt nézte meg a patológus először.
Vasic nem volt meglepve, nem volt értelme rabságban tartani
egy embert ilyen magas értékű célpontnál. A bábmester nem
tudhatta, hogy bábja mikor roskad össze a mentális irányítás
elleni küzdelem miatti megerőltetéstől. – Más hasznos adat?
Mica pillantása találkozott Vasicéval. Uram, hangosan
válaszolhatok?
Vasic tudta Mica nem a bámészkodók miatt aggódott, túl
messze voltak, hogy bármit halljanak. Találtál bármi jelet, hogy
Krychek talán érintett?
Nem, bár a nyomozás még folyik.
Válaszolj hangosan és az érzékeny adatokat küld át nekem.
Tény, hogy Kalebnek a Háló minden sarkában volt egy csápja,

- 75 -
olyan előny volt, amit nem engedhetnek meg, hogy ne
használjanak ki. És eddig szövetségesük volt, a kardinális
megtartotta a szavát.
– Zairának sikerült telepatikusan bizonyos adatokat elküldeni
mielőtt cselekvőképtelen lett – mondta a hadnagy. – Öt képzett
harcos egy egységként dolgozott, csendesek voltak.
Az minden elmeirányítás lehetőségét kihúzta. Zaira nagyon
tapasztalt volt. Ha az öt férfit egy egységként írta le, akkor azok
tudatosan dolgoztak együtt. Az elmekontroll soha nem volt
annyira sima, főleg nagy nyomású helyzetekben.
Krcyhek a talpaira helyzete testsúlyát. Telepatikus hangja
olyan hideg volt, mint obszidián szemei, mikor azt mondta, Nincs
semmi, még egy pletyka sem, semmi egy mentál-ember
együttműködésről.
Úgy tűnik van egy intelligens és óvatos ellenségünk. Aki elég
okos, hogy betömjön minden lukat és elég képzett, hogy
elrabolja a Nyíl Osztag vezetőjét és az egyik legtapasztaltabb
parancsnokát. A mai nap előtt Vasic ezt lehetetlennek tartotta
volna.

- 76 -
 7. fejezet

Zaira lüktető fejjel és szájában vattával ébredt, a feje alatt lévő

párna kemény, mégis feszes volt. Szkennelt az elméjével,
felzihált, az éles fájdalom ragyogó tűzijátékot rajzolt szemei elé.
– Zaira. – Ismerős férfias hangot hallott a feketeségben, ami
rejtette őt, Aden keze lesöpörte kapucniját, hogy felfedje az arcát,
nyers ujjai a pulzusán voltak. – Milyen a fejed?
– Vizet először – mondta, hangja károgás volt, ahogy
megpróbált felülni, miután kezére támaszkodott a párnáján,
amiről kiderült Aden combja volt. A férfi meleg volt az érintése
alatt és Zaira nem akarta azonnal megtörni a kontaktust. Egyedül
lenni a saját elméjében… azzal fenyegetett, hogy felébreszti az
állatias, embertelen lényt, aki egyszer volt, azt, aki kitervelt két
gyilkosságot és hibátlanul végrehajtotta a tervet, hogy az
Igazságszolgáltatás ki akarta őt végezni.
Tény, hogy hét éves volt, akkoriban ez nem volt enyhítő
körülmény, inkább súlyosbító. Ha az alany ilyen erőszakra képes
a jelenlegi életkorában, kétségkívül veszélyt jelent majd a
társadalom számára, ha megengedik neki, hogy felnőjön.

- 77 -
 Ez volt az Igazságszolgáltatás orvos mentáljának konklúziója a
jelentésében az akkori lányról, amihez Zaira felnőttként jutott
hozzá. Egy dologban igazuk volt, egyedül hagyják, kétség kívül
erőszakosabb és kontrollálhatatlan lett volna. A Nyíl kiképzés
tanította meg neki a fegyelmet… és Aden, aki megtanította neki,
hogy az erőszakot kiszabó képességén túl is értékes.
– Tessék.
Elvette szabad kezével az üveget Adentől, másik kezének ujjai
a férfi combjának feszes izmaira szorultak, megitta az egész
üveget. – Van több is?
– Az időjárással nem kérdéses összegyűjteni a vizet.
Szemei eléggé alkalmazkodtak a sötéthez, hogy ki tudta venni
a férfi alakját, látta, hogy Aden a zsákba nyúlt másik üvegnyi
vízért. – Nem, ne most. – Letette az üres üveget, kezét a
bemetszés oldalához érintette, de elhúzták, mielőtt megérintette
volna.
– Kint van – mondta Aden a nőnek, miután elengedte a nő
csuklóját. – Ne piszkáld. A fejed?
– Mintha légkalapáccsal ütnék. – A tűzijáték utolsó szikrái is
elmúltak, hogy a több ezernyi esőcsepp tudatában maradjon ott.
Nem csoda, hogy Aden nem aggódott a vízutánpótlás miatt. –
Mennyi ideig voltam kiütve?
– Nincs órám, de úgy három órára saccolom.
– A helikopter?

- 78 -
 – Talán egy órával azután hallottam körözni, hogy öntudatlan
lettél és pont azelőtt, hogy az eső ennyire rossz lett és a szél
viharossá vált.
Akkor most biztonságban voltak. Üldözőik idióták lennének,
ha megpróbálnák keresni őket ilyen területen a sötétben zord
időjárási körülmények közt. A másik oldal – Tudniuk kell, hogy
elbújtunk.
Aden biccentett. – Készen kell állnunk, hogy amit az időjárás
eléggé kitisztul, akkor a helikopter is ismét felszáll. – Felemelte
mutatóujját, kérte, hogy kövesse balról jobbra, majd átvezette
egy sor másik teszten, hogy leellenőrizze maradt-e maradandó
károsodás. – Mentálisan rendben vagy.
– Nincs kapcsolat a Mentálhálóval – mondta, megválaszolta a
férfi fel nem tett kérdését. – Ösztönösen telepatikus szkent
végeztem, mikor felébredtem és a fájdalom erős volt, hogy azt
hiszem egy második kísérlet kiütött volna.
Az egyedüllét hatalmas volt benne, kinyúlt és nőtt, elnyelte őt,
míg csak a harag marad, amit gyerekként temetett el. – Most kell
megcsinálnunk a műtétedet. – Nemcsak mentálisan volt instabil,
a gyomra sem volt rendben. – Azt hiszem belső vérzésem lehet.
Aden kifejezése bősz lett, felhúzta vértől ragacsos felsőjét és
megtapogatta a hasát. – Igen – mondta utána. – Nyilván nem
találtam meg minden sérülést.

- 79 -
 – Nem a te hibád. – A felsőt és a pulóvert is visszahúzta és
bezipzárazta a kabátját, majd a vízállót, amit felette viselt. – A
tény, hogy eddig életben tartottál, az képességeidről dicsekszik. –
A férfinek csak harctéri szanitécnek és orvosnak kellett volna
lennie, de Aden nem „csak” ez volt. – Had fizessem vissza a
szívességet. Ez az időjárás miatt nagy a valószínűsége, hogy
amint legközelebb a levegőbe kerülnek, megnyomják a gyilkos
gombot. Nem fognak élve hagyni, ha kétség kívül nem tudnak
visszavinni.
– Elég töltés maradt a megmaradt lézerben, hogy át tudd
vágni a csontot az eredeti műtéti vonalakat követve. A többit a
szikével is meg tudod csinálni.
Zaira a férfira meredt. – Aden én harci telepata vagyok, akit
közelharcra és számtalan fegyverre képeztek ki. Tudom, hogy
vágjam el bárki torkát bármilyen késsel, de nem tudom hogy
csináljak komplex műtétet. – A lézerrel is elég bonyolult lenne. –
Fel foglak koncolni. – Ismét vérrel a kezén végzi.
Elméjében fagyott képsorok jelentek meg, ahogy kezét
rozsdavörös borította, ami inkább narancs árnyalatú volt, karjain
agyrészek voltak. Mindegyik mentális fénykép annak a gyereknek
a szemszögéből készült, aki volt, a talaj sokkal közelebb volt és
csupasz lába vértől volt nedves, amin sétált, ahogy újra és újra
lecsapott a csővel.
Kicsi, elkenődött lábnyomok vették körbe a testeket.

- 80 -
 A fogait csikorgatta, becsapta a mentális ajtót, amit nem
nyitott ki, mióta tökéletesítette pajzsait. Az a sikító, véres lány
eltűnt. Meghalt. – Nem tudom megcsinálni.
– Meg kell. – Aden közelebb húzta a zsákot és kivette az orvosi
dobozt.
– Aden – kezdte Zaira, ujjai még mindig a férfi combjaira
szorultak.
Aden tekintete megtartotta Zairáét a gubó sötétségben, amit a
férfi hozott létre. – Máskülönben halott vagyok. – Ez
elkerülhetetlen igazság volt. – És ahogy te is mondtad, ugyanaz
választom.
Inkább meghal, hogy megpróbál harcolni fogva tartóival, mint
megengedje, hogy felrobbantsák a távolból az agyát.
Zaira be- és kilélegezte a levegőt, próbálta nem hallani a
gyilkos szellem kapargáló körmeit, amit visszatett a börtönébe,
azt mondta – Mond hogyan.
***
Több száz kilométerrel távolabb más megbeszélés gyűlt össze,
a résztvevőkat csak hangra alkalmas komm képernyőik kötötték
össze, kivéve az a férfit, aki Aden Kai visszahozásáért volt felelős.
– Egy sokkal nagyobb vihar fog érkezni a következő órában. –
Álla mozgott, ahogy rágott. – Durván öt perces
időintervallumunk lesz tíz perc múlva, a jelenlegi front távolodik
tőlünk és az igaz vihar még nem érkezett meg.

- 81 -
 – A visszahozás lehetősége?
– Csekély. A földre rendeltem az embereket, de a megdagadt
folyók és források egyik oldalán rekedtek, vagy akadályozza őket
az alacsony látási körülmény. – Egy piszkos barna folyam jött ki
a férfi száján, köpése a talajt érte. – A kisebb és nagyobb vihar
közti intervallumban fel tudjuk vinni a helikoptert. Mit akartok,
hogy csináljak? Keressek vagy kivégezzek?
– Kérlek várj. – Lenémították a férfi felé vezető csatornát, így
nem fogja hallani a megbeszélésüket, a résztvevők maguk közt
beszéltek, hangjukat eltorzította a technológia. A döntés
egyhangú volt. Aden Kai komoly eszköz lett volna, olyan, ami
jelentősen megnövelte volna hosszú távú terveiket, de nem
kockáztathatták meg, hogy élve kerül ki.
– Végezd ki – mondták a kutatás vezetőjének. – Vidd fel a
helikoptert, amint kitisztul és kutasd át a területet, míg elküldöd
a megsemmisítő jelet.
A jel több mint három kilométeres hatótávolságú volt. A
Nyilak vezetője halott lesz, mielőtt beüt a második vihar.
***
Zaira kizárta az üvöltő szél és a zuhogó eső hangját, nehéz
vízálló kabátját levette, hogy könnyebben tudjon mozogni, Aden
mögé térdelt. A férfi magasabb volt, mint ő, de a férfi törökülésbe
ült és előre hajolt, így tudott rajta dolgozni.

- 82 -
 A lámpát a fogai közé szorította, a fényforrást a fején lévő
durva bemetszésre irányította, és miután megtisztította úgy,
ahogy Aden elmondta neki, felvette a lézert és a korábbi műtéti
sebet átvágta. Aden arra instruálta, hogy háromszor csinálja,
mindegyik alkalommal kicsit mélyebbre metsszen. A lézer a
harmadik vágás közepén halt meg.
– A szike hegyét használva fel tudod emelni most már a
csontot – mondta Aden, hangjában nem volt fájdalom, bár Zaira
tapasztalatból tudta, hogy ez fájt. – A korábbi bezárás elég
gyenge, hogy megtörjön.
Zaira felvette a fertőtlenített pengét, követte Aden instrukcióit.
Bármilyen hezitálás lehetett a különbség az implantátum időben
történő kiszedése és időből kifutása, a különbség Aden élete és
halála közt, így elméjét jeges nyugalomba helyezte, ahol semmi
nem érte el őt, és használta a kést az egyetlen személyen, akinek
védelmére felesküdött, s hogy soha nem bántja.
– A csont kint van – mondta a lámpán át.
Vér szivárgott és ki kellett mosnia a fertőtlenítőt használva. –
Látom a varrást a membránon.
– Vágd fel, finoman nyomd meg.
Zaira azelőtt vágott, hogy túlgondolta volna. – Kész.
Aden vállai megmerevedtek, légzése durva volt, de azt mondta
– Látnod kell az implantátumot.

- 83 -
 – Nincs itt. – Zaira biztosította, hogy a fény megvilágítsa a
sebet és a vért kitisztította. Szeme egy csillanást kapott el. – Várj.
Látom annak a szélét, amit te „lábnak” írtál le.
– Gyorsan csinálták a beavatkozást. Az implantátum biztos
elmozdult. – Aden élesen fújta ki a levegőt. – Szélesítened kell a
késsel a lukat a csontban.
A jég azzal fenyegetett, hogy megtörik, gyomra összerándult.
Egy apró hiba és megállíthatja a férfi légzését. De ha nem teszi,
emlékeztette magát, a gyávák, akik ezt tették távolból ölik meg őt.
– Készülj fel – mondta a lámpával a szájában, és elkezdte
levésni a csontot.
A fertőtlenített szike egy perc múlva meghajlott és a barbáran
kinéző vadászkésre váltott. Fertőtlenítette azt, folytatta,
számtalanszor megtisztította a vértől a területet, a kés több
sérülést okozott, mit a lézer tette volna.
Nem tudott a jégbe kapaszkodni. Ez nem random célpont volt.
Ez Aden volt. És bántja őt, vértől volt csúszós vékony
sebészkesztyűje.
– Zaira.
Zaira rájött, hogy megfagyott, újra becsapta az emlékekre az
ajtót és lassan fájdalmasan tovább szélesítette a lukat Aden
koponyáján.
Izzadság folyt végig homlokán, de keze egyenletes maradt. Ez
Aden élete volt. Nem hibázhatott. Letette a kést, miután kivette

- 84 -
az apró csontkockát, kimosta a vért a fertőtlenítővel, mert nem
volt más steril folyadékuk. Aden merev volt, de tudatánál maradt.
– Látod? – szűrte át fogai közt.
Ragyogó metálnégyszög volt a hús és vér közt. – Igen –
mondta, ahogy az oldalán lévő kis kék fény ragyogott, az
elektromos impulzus átment az eszközön.
– Ez lesz a legnehezebb rész – mondta, légzése durva volt. –
Nem használhatod a lézert a lábakon, így a szike tetejét kell
használnod, hogy felemeld azokat. – Kérte, had nézze meg a
meghajlott szikét. – Igen – mondta, miután megmutatta neki. –
A hegye még éles és sík eléggé, hogy működjön.
Olyan volt, mintha egy óriás próbálna felvenni egy finom
varrótűt a vértől csúszós padlóról.
De Zaira megcsinálja. Nem volt más választása.
– Az eső elállt.
Zaira nem vette észre, de érezte a furcsa csendet. Nem volt
eső, sem szél. A helikopter nemsokára a levegőben lesz, üldözőik
a földön mozogtak. Ez azt jelentette, hogy indulniuk kell, de nem
akart sietni és megnyomorítani vagy megölni Adent.
Óvatosan fertőtlenítette a majdnem üres fertőtlenítős üveggel
a szikét. Azon volt, hogy a merev és éles hegyet a fém láb alá
csúsztatja, mikor a helikopter tompa, távoli hangját hallotta.
Figyelmen kívül hagyta, visszatért a munkához… és hírtelen az

- 85 -
implantátum felvillant, az elektromos impulzus elektromos kék
viharrá vált.
Aden testében minden izom megfeszült, ahogy az impulzusok
gyors sebességgel kezdtek átkígyózni rajta, a nagyagyba mentek.
Zaira nem gondolt rá. A szike hegyét egyenesen az implantátum
fő része alá csúsztatta, finomság nélkül kitépte és félredobta. –
Aden? Aden! – A férfi erősen vérzett, feje előre esett.
Kimosta a sebet a fertőtlenítő maradékával és nem volt
lehetősége megjavítani a membránt, a kivett csontdarabot
visszatette a helyére és vastag kötszert tett rá, hogy felitassa a
vért, míg próbálta megtalálni a férfi pulzusát a nyakán. – Ne halj
meg – mondta. – Ne halj meg. – Ez halk, szaggatott mantra volt,
míg kétségbeesetten kereste a férfi pulzusát, vértől csúszós ujjai
elcsúsztak a bőrén. – Ne halj meg Aden. – Ne hagyj egyedül.
Megígérted, hogy soha nem leszek már egyedül.
Letépte a kesztyűit, a csurom vér kötszert kicserélte és ismét a
pulzusát kereste. Aden nem halhat meg. Aden volt az osztag
jövője. Nélküle összeomlanak, eltűnnek, milliónyi darabra
törnek. – Ne halj meg – mondta ismét, és ez alkalommal ez
utasítás volt. – Kelj fel!
Dobbanás.
Zaira megállt, az ujjaival hallgatózott, és ismét érezte a férfi
szívének vért pumpáló dobogását. Elvette ujjait a torkáról,
gyorsan felemelte tekintetét és leellenőrizte a vérzés mértékét.

- 86 -
Nem volt semmi az orvosi dobozban, amivel elzárhatta volna,
minden amit tehetett hogy friss gézt tesz rá és próbál nyomást
gyakorolni a területre.
Ez nem volt elég. Rendes orvosi ellátásra volt szüksége.
Gyomra ebben a pillanatban begörcsölt, fájdalom cikázott át
törzsén. Lélegzett a fájdalmon át, talált egy utolsó nutrionos
üveget és Aden testét hátra döntötte, hogy fejét a válla támassza
meg, a gazdag folyadékot a szájába öntötte. Mikor Aden nem
nyelt, megsimogatta a torkát. – Nyelj Aden, vagy felvágom a
torkod és egyenese bele öntöm.
Kicsi volt az esélye, hogy hallja őt, de a férfi ujjainak simítása
során nyelni kezdett, így Zaira folytatta a műveletet. – Még egy
kicsit. Öntudatodnál kell lenned és sétálnod kell tudni. – Ha
szükség volt rá a férfi testét a fa mögé rejti és megöl mindenkit,
aki közel jön, de a férfinak nagyobb volt a túlélési esélye, ha
messzebb tudja vinni üldözőiktől.
Időbe telt, míg befejezte az üveget és a helikopter ismét
közelebb került hozzájuk. Ha túl közel kerül a hőkereső eszközök
elkapják a képüket és elárulja rejtekhelyüket, de az eső ismét
hullani kezdett, a szél még erősebb lett. Annyira erős, hogy
átüvöltött a fák közt, pillanatok alatt széttépte rejtekhelyüket és
szétszórta eszközeiket.

- 87 -
 8. fejezet

Zaira hátát a szélbe fordította, Aden arcát védte, ahogy az eső

és szél a rajta lévő bőrkabátot tépte. Rájött, hogy nem engedheti
meg, hogy a férfi teste hőt veszítsen, nem ha Adent biztonságba
helyezheti, mielőtt saját teste nem működik tovább, megpróbálta
megkeresni a nagyobb vízálló kabátot és semmit nem látott a
sötétben és esőben. Csak akkor vette észre, mikor megmozdult,
hogy Adent jobban védje, hogy véletlenül rátérdelt.
Aden fejét nagyon óvatosan a combjára tette és biztosította
kapucnija rajta volt, a kabátot rázipzárazta, felvette a sajátját is.
Meg kellett küzdenie a széllel, víz futott végig a hajából a
gerincén. Ez nem volt jó, de remélhetőleg a kabát távol tartja a
legrosszabbat. Felhúzta a kapucniját, a zsinórját elég szorosan
kötötte meg az álla alatt, mielőtt felvette volna kesztyűit, amiket a
zsebeibe csúsztatott.
Ő három óráig volt kiütve. Ha Aden addig öntudatlan lesz,
akkor B tervvel kell előállnia, találnia kell módot, hogy megvédje
a heves időjárástól. Ásnia kell, döntötte el. A kezeit használja,
hogy kis mélyedést hozzon létre, ahol – nem az időjárás

- 88 -
megtöltené. Ha Zaira elveszti öntudatát és nem tartja meg a fejét
és távol az esőtől, Aden megfullad.
Képtelen volt Aden pulzusát érezni a vastag kesztyűn át, arcát
Aden felé döntötte, próbálta érezni a lélegzetét, ahogy
megfontolta és elvetette a lehetőségeket. Ha tudná őt cipelni, de a
férfi túl nehéz volt. Talán csinálhat egy hordágyat, húzhatja őt.
– Zaira.
Felkapta a fejét, lenézett a férfi becsukott szemeire, azon
gondolkodott, hogy hallása hallucinált-e az egyedüllét okozta
törések miatt, de a férfi felemelte vastag, íves pilláit, amik
váratlanok voltak egyébként tiszta vonásainál. – Kint?
Zaira a férfi fülébe beszélt, hogy hallja őt. – Igen, kint van. –
Mikor Aden megpróbált felülni segített neki, a fának támasztotta
őt. – Hajtsd le a fejed! – mondta az arcába, az eső és a szél
hangos volt körülöttük. – Megnézem, hogy megtalálom-e az
eszközeinket!
– Maradj. Szem. Előtt. – A fogai közt szűrte át, és Zaira inkább
látta, mint hallotta a szavakat.
Ennek ellenére megértette. – Nem megyek messze! – Ezen a
területen és időjárással könnyű volt elfordulva elveszíteni a
másikat.
A kezein és térdein mászott, hogy kivédje a szelet, térdét egy
éles fémtárgyba ütötte. Az orvosi doboz. Azonnal visszavitte
Adennek, a combjára tette. Ebben volt az implantátum, amit a nő

- 89 -
fejéből vett ki, Zaira tudta, hogy ez kritikus dolog volt. Még ha ő
és Aden nem is jutnak ki, az osztag megtalálja az implantátumot,
az válaszokat adhat pár kérdésre.
A testével védte az orvosi dobozt, ahogy kinyitotta és kivette az
utolsó kis, magas nutriontartalmú üveget. – Szükséged van az
erődre – mondta mikor Aden felé akarta nyújtani. – Nem
hagylak itt és mozognunk kell. – A fáknak ezen csoportja
korábban erősnek bizonyult, de a szél most teljes erővel nyomult
nekik, felfedve ezzel a fák veszélyes, elbújt gyökereit. – Nem
cipelhetlek. Baromira nagy vagy.
Szavait igazolva egy fa nem messze tőlük olyan hangosan
csapódott a földbe, hogy az időjárás ellenére is hallották, a
becsapódás végigvibrált a földben. Ezután nem sokkal újabb fa
tört ketté, mint a gyufa.
– Gyorsan – utasította Aden, és ivott egyet.
Zaira ismét előrekúszott a szél irányába, megtalálta az üres
zsákot a fának csapva. Ezen felül csak három energiaszeletet
talált a gyökerei közé esve, és eléggé furcsa módon a toll-lámpát,
ami egy kőhöz szorult.
A dolgokat a zsákba tette, visszamászott Aden mellé és betette
az orvosi eszközt is. – Tudsz sétálni?
Válaszként Aden felhúzta magát és a remegős kezdet után
megtalálta egyensúlyát. Zaira összekészülődött, ő is felállt, ahogy
Aden előrehajolt, hogy beszélhessenek. – Az energialöket segített

- 90 -
– mondta. – A fejem dübörög, de működöm. – Elvette a zsákot,
felvette, majd karját a nő dereka köré csúsztatta. – Maradjunk
együtt!
Zaira megfogta a férfi kabátjának hátoldalát. – Menjünk!
Pár centire tőlük újabb fa csapódott a földbe. Többé nem volt
biztonságos a hely, de kimenni egy nyílt területre, az brutálisan
kitette őket az időjárási elemeknek. És azok az elemek büntető
hangulatban voltak. Villámlás világította meg recés fehér
égésként a távoli égboltot, menydörgés dübörgött, és minden
esőcsepp kis jégszilánk volt, ami vágta arcukat és beleivódott
mindenbe, amit nem fedett kabátjaik vízálló rétege.
A nő bakancsai, amik vízállóak voltak, nem ilyen viharra
tervezték. Érezte, hogy a víz beszivárog a zoknijaiba, tudta lábai
nemsokára jéghidegek lesznek. Aden is ilyen helyzetben volt.
Azonban a hideg olyan probléma volt, amit kezelni tudtak. Most
biztonságos menedékbe kell jutniuk, bármilyenbe is. Nem
maradhatna fedezék nélkül-
Zaira gyomra ismét begörcsölt és ez alkalommal nem tudta
visszatartani a hányást.
Előrehajolt és hányt, vér ízét érezte.
***
Aden segített Zairának, miután a rángatózás abbamaradt, a
remegés kontrollálatlanul rázta testét, amitől úgy érezte

- 91 -
összetörik. Aden sokkal szorosabban fogta őt, minden erejét
felhasználta, hogy segítsen neki mozogni.
– Nemsokára elvesztem az eszméletemet – mondta Zaira
Aden fülébe, mikor ő felé hajolt. – Halott súly leszek.
A férfi addig cipelné, míg már menni sem tud. Mert soha nem
hagyná hátra meghalni egyetlen emberét sem anélkül, hogy
minden erejéből telhetőt megtett volna. – Tudod mennyi Nyilat
kellett elengednem? – kérdezte a nőt. – Mennyinek nem tudtam
segíteni, nem tudtam kihozni őket, mielőtt össze nem törtek
volna?
– Megértették Aden. Mindig megértettük. – Az ujjai
összeszorultak a férfi kabátján, a bal lába kezdett nem
engedelmeskedni. – A túlélésünkért harcoltál és ők meghaltak a
csata közben. – Durván lélegzett. – Ne fogd a tiszteletüket, hogy
halálukkal magadat ostorozva bünteted magadat.
Aden bőrét a sötétben hírtelen kő ütötte meg, a becsapódás
elég nagy volt, hogy zúzódást hagyjon hátra, de tovább ment. –
Ne beszélj. Tartalékold az erődet.
– És ne nyerjem meg a vitát?
Ha Aden tudta volna hogy kell mosolyogni, akkor a gondolat
ezt váltotta volna ki belőle. Zaira pengeéles szavai azt mondták
neki még küzdött. De Aden nem tudta hogy kell mosolyogni,
érzelmei összetörtek a Nyíl kiképzés nehéz súlya alatt, míg már
abban sem volt biztos, hogy léteznek, de ki akarta deríteni.

- 92 -
 – Köszönöm – mondta Zaira váratlanul a következő
alkalommal, hogy felé hajolt. – Hogy nem hagysz egyedül a
sötétben. – A légzése nem tűnt jónak. – Hogy megtartod az
ígéretedet.
Soha nem leszel újra egyedül. Mindig ott leszek neked.
Ezt az ígéretet Aden egy gyanakvó, állatias lánynak tette. Ma,
ezen az elszigetelt tájon a barátságtalan ég alatt megerősítette az
erős, elhatározott, és éppoly állatias nőnek, akivé vált. – Soha
nem hagylak itt. Nem számít mi történik.
Nem kapott választ.
– Maradj ébren! – Aden kissé megrázta a nőt, csak akkor
lélegzett fel, mikor a nő ellenkezett. – Mesélj az első
küldetésedről.
– Elcsesztem. – Hangja lomha volt és majdnem
felismerhetetlen az üvöltő szélben, de még lélegzett, még
tudatánál volt. – Az volt a feladatom, hogy elvigyek egy
sorozatgyilkos elleni bizonyítékot és egy szobában rekedtem vele.
– Mivel hullaként végezte, nem hiszem hogy tévedtél.
– Mindenki hullaként végzi körülöttem. Óvatosnak kellene
lenned.
– A velencei bázison mindenkit életben tartottál és működnek
is, és néhányuk a legtöröttebbek köztünk. – Megszorította a nőt,
mikor nem válaszolt. – Zaira.

- 93 -
 – Bren vagyok – mormogta, ahogy az eső hírtelen könnyű
szitálássá szelídült, majd hírtelen megállt, mintha átlépték volna
a nehéz felhők határvonalát. Aden tudta, hogy a szünet nem tart
sokáig, így kihasználta a helyzetet, hogy átnézze a területet, nem
messze hatalmas fákat látott. Sokkal erősebbeknek tűntek, mint
amik alatt korábban megbújtak, és amennyire látta, egyiket sem
fenyegette az összeomlás veszélye.
Ha ő és Zaira elérnek odáig, akkor lekuporodhatnak és
megpróbálhatják kitalálni, hogy hozzák helyre a nő sérüléseit.
Agyának egyik része azt mondta neki, hogy túl késő volt, hogy
nincs meg a felszerelése, hogy helyrehozza a kárt, de Aden nem
fogja feladni. A saját és a nő utolsó lélegzetéig harcolni fog.
– Aden, az elmém ki akar nyúlni.
– Harcolj ellene. – A fájdalom újabb hulláma
mozgásképtelenné teszi őt. – Gondolj a következő vacsorára
Vasic és Ivy otthonában.
– Gondolod – mondta reszelős lélegzetvételek közt – Ivy
számított rá, hogy annyi Nyíl fogadja el ajánlatát, hogy az ajtaja
nyitva áll?
– Ivy psziché. Szereti az embereket, még a Nyilakat is.
Zaira teste nehezebb lett, de tovább vonszolta lábait előre. –
Azt hiszem hallucinálok.
Túl értelmesnek hangzott a hallucinációhoz. – Mit látsz? – Ő
semmit sem látott.

- 94 -
 – Óriási mancsnyomot a sárban.
Aden megállt, a földre pillantott. Nem fókuszált másra, csak
hogy ne fussanak semmibe se, de Zaira fejé lelógott. Aden
leengedte a nőt ülő pozícióba egy hatalmas sziklának dőlve,
kezével megtörölte saját arcát, hogy eltávolítsa a vizet, ami a
kapucniból csepegett, elővette a lámpát.
– Nem hallucinálsz. Nem lehetek benne biztos, de azt hiszem
macskáé. – És nagyon friss. – A lenyomat akkor került ide, mikor
az eső elállt és nem történhetett két percnél korábban.
– Milyen macska mancsa lehet ekkora?
A lámpát használva követte a nyom széleit, látta a hatalmas
karomnyomokat, kesztyűs kezének ujjbegyét használta
mértékként, hogy összehasonlítsa. – Alakváltó macska. Egy
nagyobb ragadozó. Tigris, leopárd, jaguár.
Zaira testét újabb remegés rázta meg, fogai összecsattantak,
ahogy a szavakat próbálta megformálni. – S-S-S-Sierra – Fogai
vacogtak, kezeit ökölbe szorította, hogy jeges akaraterővel
uralma alá hajtsa a remegést. – Sierra Nevadában vagyunk?
Míg a Sierra Nevada területe a SnowDancer farkasok területe
volt, valamiféle szerződést kötöttek a DarkRiver leopárdokkal,
így Zaira kérdése jogos volt. – Talán, de a lehetősége alacsony, a
helikopter soha nem menekült volna el a SnowDancer figyelme
elől.

- 95 -
 Mindenki tudta, hogy a farkasok nem voltak vendégszeretők a
külsősökkel, „lőj először és kérdezd ki a hullákat” volt a pletykált
mottójuk. – Egy kis faház, egy kis csoport átjuthatott a radaron
egy akkora nagy területen, de a helikopter feltűnt volna
műholdas megfigyelőiken, rossz időjárás ide vagy oda, már
belefulladtunk volna a farkasokba.
– A terület nem stimmel a DarkRiverrel.
– Nem. Nem hiszem hogy Yosemiteben vagyunk. – Lehetséges
volt, hogy egy másik macska falka közelében voltak. Máskézről
adva a macskák fiatalkori nagytávolságú barangolási szokásait,
lehet, hogy csak egy magányos macska van a közelben. Ha Aden
megtalálná a mancsnyom gazdáját, az alakváltó tudna segíteni
neki, ha az nem támadja meg őket azonnal. Sok alakváltó
gyanakvó maradt a mentálokkal szemben.
Azonban csak ez volt az egyetlen esélyük.
Olyan gyorsan mentek, amennyire tudtak, remélték, hogy a
kezdődő eső ismét eláll. Ha ömleni kezd, a nyom pillanatok alatt
eltűnik, és ezzel az első igazi túlélési esélyük is. Zaira végül nyolc
perccel később elvesztette az eszméletét, és a felköhögött vérből
Aden tudta, hogy meghal, ha nem kap hamarosan orvosi ellátást.
Nem, gondolta, nem fogsz meghalni.
A karjaiba emelte őt, a mellkasára vonva vitte őt. A nő az
osztagban a többiekhez képest kicsi volt, de halálos, erős és a
jövőjük része volt… Aden jövőjének a része. Mikor térdre esett a

- 96 -
sárban, felkelt, izmai megfeszültek és karjai a nő köré szorultak.
Teste ellenkezett, lábsérülése, amit a bunkeren kívül szerzett
kezdte éreztetni magát, de még működött, képes volt sétálni.
Követte az alakváltó nyomát mélyen az erdőbe, ahogy az eső
ismét ömleni kezdett, nem volt felkészülve rá, hogy a nyomok
egyszerűen eltűnnek. Nem, mikor a lombkorona még pár perccel
ezelőtt védelmet nyújtott. Óvatosan letette Zairát, mielőtt a
lámpával leellenőrizte a talajt. Semmi… de a nagymacskák
gyakran másztak fára.
Épp időben fordította fel a fényt, hogy lássa a ragyogó
szempárt, ahogy a hatalmas dzsungelmacska ráugrott.
A becsapódástól kiszökött belőle a levegő, testét az esőtől
nedves erdei avarba csapta. Edzése azt mondta neki küzdjön, de
csendben maradt. – A partnerem súlyosan megsérült és orvosi
ellátásra van szüksége. Kérhetünk segítséget? – Ha a válasz nem
volt, Aden a tenyerébe rejtett kést használja, hogy elszökjön az
alakváltótól.
Talán nem lesz egyszerű küzdelem, de nem veszít, mikor Zaira
élete a tét.
A macska morgott, fogait megvillantotta a sötétben, az
alakváltó Zaira testéhez sétált. Aden látta a pettyeket, rájött, hogy
leopárd, de az „üdvözlésből” ítélve nem ismerte őt. A macska
küldött Adennek egy sárgászölden ragyogó pillantást, miután

- 97 -
megszimatolta Zairát, a leopárd kivillantotta fogait és elment,
olyan gyorsan mozgott, hogy Adennek reménye sem volt követni.
A sötétség egy szívveréssel később elnyelte.
A macska vagy segítségért megy, vagy válasza nem volt a
segítségkérésre. Ennek ellenére Adennek tovább kellett mennie,
próbálnia kell egy járművet találni, hogy Zairát orvoshoz vigye,
vagy egy komm jeladót áthuzalozva üzenhet az osztagnak.
Egyszerűen ledőlni nem volt lehetőség. A nő meghal akkor.
Elutasította, hogy ennyire előre gondoljon, nem látta nyomát
civilizációnak, nyomát sem komm jeladónak, vagy állomásnak a
közelben, még kevésbé utat vagy járművet. Ez önvédelmi
mechanizmus volt és ő Nyíl volt, akit túlélésre képeztek ki.
Felkelt, egyik bordája olyan volt, mintha eltört volna a leopárd
ugrásának hatására, felemelte Zairát és tovább ment. Amíg teste
működik, sétálni fog.
Egy kemény esőcsepp áthatolt a kapucnin, hogy elérje arcát,
majd sorban érkeztek az újabbak, míg körülötte a szakadt az eső,
ami a földbe akarta szívni őt. És a szél is megtámadta, a vihar
olyan erős volt, hogy minden lépés olyan volt, mintha téglafalat
törne át.
Talán az is volt.
– Maradj életben – mondta Zairának, majd fogát
összeszorította és újabbat lépett.
A lábán a golyó okozta seb ekkor szakadt fel.

- 98 -
 9. fejezet

Remi a szakadó esőben futott, mancsai hangtalanok voltak a

fák nedves levéltömegén és a faágain, magabiztosan vágott át a
füves területen, ami azzal fenyegetett sárrá válik nemsokára.
Mikor az eső ömleni kezdett, a torkában morgott. A leopárdok
legkevésbé kedvelt dolgainak listáján a jeges eső magas helyen
szerepelt, de könnyű volt lerázni aggodalmát, elméje a két
emberen volt, akik követték őt, míg végül Remi cserkészte be
őket.
Karmait visszahúzva tartotta, ahogy a férfira ugrott, csak le
akarta teríteni a férfit, hogy kitalálja nem üdvözölt figyelemmel
van dolga, ami veszélyeztetheti falkáját. A férfi csak az ütést
kapta be, de a nedves vér savas illatát kapta el, az illatot addig a
szél eltakarta tőle.
A nő, jött rá hírtelen, szörnyen vérzett. A társa talán tudatánál
volt, de nem volt jobb kondícióban.
Remi egy szívveréssel később felismerte a férfi arcát, miután
mancsa a mellkasába csapódott. Nem volt kétséges, hogy az éles
arccsontok, azok az átható szemek, egyenes fekete haj, amik
láthatókká váltak a kapucni alatt, Aden Kaié voltak. A Nyíl Osztag

- 99 -
elismert vezetője, a jelentések szerint, amiket Remi számtalan
hírfolyamban olvasott.
Úgy tűnt senki sem tudott sokat a Nyilakról. A pletykák a
halálosztagtól indulva egészen a magasan képzett fekete műveleti
csapatig szóltak, de mindenki látta az elmúlt hónapban a
tetteiket. A feketébe öltözött férfiak és nők mentál, alakváltó és
emberi életeket mentettek meg a világon, és nem maradtak, hogy
begyűjtsék a jutalmat, vagy a médiának játszanak.
A Nyilak megtették amit meg kellett és nem foglalkoztak a
finomságokkal.
Remi kezelni tudta az ilyen embereket, ha nem kell végül
megölnie őket. Most azonban az a kérdés foglalkoztatta, hogy két
kibaszott Nyíl mint csinál a Smoky kellős közepén. A nő
haldoklott és Remi minden erejéből telhetőt megtesz, hogy
megmentse őt. Ez nem jelenti azt, hogy nem végzi ki, ha veszélyt
jelent majd a falkájára. De csak akkor teszi meg, ha a nő
egészséges lesz.
Elérte a helyet, ahol négykerék meghajtásos kocsijával parkolt,
miután úgy döntött az eső álcáját használva jön ide, hogy
kikémlelje a RainFire visszahúzódó szomszédjait, emberi alakra
váltott és felvette farmerjét. Mikor a kocsiban volt nem kapcsolta
be a fényeket. A helikopter, amit az este korábban hallott eltűnt,
de lehetséges volt, hogy a felhők felett körözött, készen hogy
leszálljon bármely területre, és adva volt, hogy a Nyilak arról a

- 100 -
területről jöttek, ahonnan a helikoptert hallotta, feltette volna rá
a pénzét, hogy olyan társaság volt, akit azok ketten el akartak
kerülni.
Normális esetben hagyta volna, hogy a két fél rendezze le
maguk közt, szárnyát bontogató falkáját kívül tartaná, de minden
része fellázadt a nem fair harc ellen. A Nyilak meg voltak sérülve
és a földön voltak, kis zsákkal, amiben feltételezte a cuccaik
voltak, míg a másik oldalnak helikoptere volt, és úgy tűnt földi
erői is. Valamint ott volt, hogy a leopárdnak soha nem tetszett az
illat, amit ennek a területnek a tulajdonosai és szomszédjai
hátrahagytak.
Savanyú izzadtság és hideg fém volt a legfőbb összetevő.
Ismét morgott, ahogy vezetett. Még a szakadó esőben is
éjszakai látása és területi ismerete ellenére sem akarta
kockáztatni, hogy balesetet szenvedjen. A RainFire talán – még –
nem birtokolta a területet, de egy alfa sem ért semmit, ha nem
volt teljesen tudatában a falkáját körülvevő területtel.
A furcsa szikla megkarcolta a futóművet, néhány ág az
ablaknak csapódott, és biztos, hogy elvesztette az egyik tükrét,
ahogy átvezetett az erdős területen, de a jármű egyben volt,
mikor elérte a pontot, ameddig menni mehetett. Kiszállt, csupasz
lábban futott oda, ahol a Nyilak illatát érezte. A nyom tompa volt,
elrejtette az eső, ami csupasz felsőtestére esett és átáztatta

- 101 -
farmerjét, de a szél ez alkalommal mellette volt és azok ketten
nem tartoztak ehhez a környezethez.
A Nyilak vezetője térdelt, de még mindig tartotta súlyosan
sérült partnerét, arcát saját testével védte az elemektől. Ahogy
Remi felé futott Aden megpróbált felállni. Makacs pasi. De az
akaratot nem teljesítette a test, ami úgy tűnt maga is harcban
állt, és Aden öntudatlan volt, mire Remi odaért hozzá, a férfi
testével védte a nőt.
Leopárd és férfi helyeslően morgott.
A mentálok, főleg a harcra kiképzettek szívtelen szörnyek
voltak, akik minden tettüket kiadás-nyereség egyensúlyaként
hajtottak végre. Remi ezt attól a pár mentáltól tanulta meg,
akikkel egy olajtornyon dolgozott, mikor tizenkilenc volt. Azok
jéghidegek voltak, de szerintük ők napfény és virág voltak sokkal
halálosabb társaikhoz képest. Ebben a helyzetben társának
hátrahagyása jobb esélyt adott volna Adennek a túlélésre, de nem
tette, még mindig védte osztagának elbukott tagját.
Orgyilkos vagy sem, Remi eldöntötte Aden Kainak volt
legalább egy jó tulajdonsága.
A nőt fogta meg először, miután kihúzta Aden kezéből, Remi a
hátsó ülésre tette, s visszament Adenhez. A szemét nehezebb volt,
mint aminek kinézett, és felébredt, mikor Remi talpra állította,
hírtelen kés volt a kezében. – Maradj nyugton – morogta Remi,

- 102 -
karmai kipattantak Aden oldalán lévő kezéből. – Az osztagtársad
a kocsiban van.
Aden biccentett és tudatánál maradva segített Reminek, hogy
beültesse a kocsiba a Nyilat. Ahogy a falka bázisa felé kezdett
hajtani látta, hogy Aden leellenőrzi a nő életjeleit. – Milyen
messze van? – kérdezte a Nyilak vezetője.
– Harminc perc. – Teljes sebességgel hajtott.
– Nem tart ki addig. Menj gyorsabban. – A férfi úgy utasította,
mint aki megszokta, hogy utasítást ad.
Remi ragadozó alakváltó alfa volt, nem fogadott el mástól
utasítást, de macskája nem vicsorgott. Meg tudta bocsátani a
férfinak, hogy próbál olyan személyt megvédeni, aki hozzá
tartozott. – Kösd be magad – mondta, várt, míg Aden
mindkettejüket becsatolta és nyaktörő sebességbe kapcsolt, ami a
legtöbb ember halálát jelentette volna.
Remington Denier nem a legtöbb ember volt. A legtöbb alfával
ellentétben ő életében öt évet dolgozott autóversenyeken, mielőtt
úgy nem döntött, nem akar többé egyedül barangolni, saját
falkája miatti éhsége csontig hatoló pulzus volt benne. Most
rendben felépítette, de egyben kellett tartania. Ma azonban a
kocsik tesztelésének napjai segített neki, valamint éjszakai látása
és jobb kéz-szem koordinációja, távol maradtak a sziklákon való
lecsúszás vagy a fáknak ütközésétől.
– Macska. – Tompa hangot hallott hátulról?

- 103 -
 – Micsoda?
– Zaira, belső vérzése van. Lőtt sérülés. A hasán.
– Vettem – mondta Remi, tudta, hogy a falka gyógyítójának
minden részeltet meg kell adnia, amit tud. – Mi más?
– Kicsi implantátumok. Az agyunkba ágyazva – Aden kicsi,
durva lélegzeteket vett. – Kiszedtük őket, de lehetnek sérülések.
Bassza meg, ez nem hangzott jól.
– Zaira lézerrel lezárt sebét fel kell nyitni, hogy a belső
sérüléseket leellenőrizzék.
– Elmondom Finnek – mondta Remi, de mikor megkérte
Adent, hogy magyarázzon el valamit és csak csendet kapott
válaszul rájött, a Nyilak vezetője elvesztette a csatát, amit
öntudatáért vívott. Épp ezért Reminek nem kellett aggódnia,
hogy felfedi a RainFire központi bázisát. Példának tekintette a
DarkRiver leopárdokat és felállított egy publikus központot, míg
biztosította, hogy falkájának szíve biztonságban és nem látható
marad.
Azonban a DarkRiverrel ellentétben a RainFire macskái nem
szóródtak szét a területükön. Ilyen közelség az állatias feszültség
forrása lehetne a leopárdoknál, mivel nem természetes állati
falka voltak. A macska alakváltók emberi része arra késztette
őket, hogy hatalmas, kiterjedt családot hozzanak létre, átlagos
körülmények közt a macskáknak szüksége volt a térre, ami a
falkatársak közti bőséges tér nyújtott.

- 104 -
 Ez nem működött a RainFirenél. Nem volt elég emberük és
erőforrásuk, hogy egységes falkaként működjenek, miközben
szétszóródnak a területen. Egy nap meg fog történni, de most
falkaként küzdöttek a túlélésért, s elnyomták a tér iránti
szükségüket. Nem mintha a falkatársak most és később nem
mehettek volna ki saját maguk, nagy számú magányos tagot
győzött meg, hogy csatlakozzon hozzá és alapítsák meg végül a
RainFiret. De mindig visszatértek, mert a RainFire már az
otthonuk volt, hűségük erős és törhetetlen.
Csikorogva állt meg az erős fákra épített sasfészkek hálózata
alatt, ami területük szívében volt, tartós hidak kötötték össze a
sasfészkeket és feltekerhető létrák vezettek le a törzseken,
megnyomta a vészhelyzeti harsona gombját. Rangidős tagok
rohantak oda egy pillanattal később az esővel teli sötétben,
köztük a gyógyítójuk, Finn.
A RainFirenek szerencséje volt, hogy megszerezte Finnt, pár
évvel múlt negyven, magasan képzett és orvosi képesítek
tucatjával rendelkezett, ahogy erőteljes ajándékkal. Szülő falkája
szomorúan köszönt el tőle, mikor elment, hogy csatlakozzon a
RainFirehez, mint alapító tag, de megértették a döntését, a
gyógyító, aki kiképezte Finnt, annak még több évtizede volt, és
volt gyakornoka, és Finn túl erős volt, hogy más legyen, mint egy
falka rangidős gyógyítója.

- 105 -
 Felnőtt életét azon falkáknak való segítségnyújtással töltötte,
akik elvesztették gyógyítójukat és kik újonca még nem volt elég
idős, hogy a pozícióba lépjen. Ez hatalmas szélességű
tapasztalatot adott, a világon sokkal több helyen volt, mint Remi,
számtalan fiatal gyógyítót mentorált, kiknek időre volt
szükségük, hogy felnőjenek, de kétségbeesetten magányos volt. A
gyógyítóknak szükségük volt saját falkájukra, hogy táplálják őket,
egy családra maguk körül. Remi soha nem találkozott olyan
gyógyítóval, aki ennyire magányos volt. Ez lehetetlen
kombinációnak tűnt.
Kinyitva a hátsó ajtót Finn ment, hogy Adent ellenőrizze le.
– Ne – mondta Remi. – Tisztázta, hogy a nő sokkal
kritikusabb állapotban van. Belső vérzés, hasi részen.
Finn kipattintotta karmát és lukat szakított a nő ruhájába,
hogy leellenőrizze hasát. Keményen szitkozódott és pár
másodperc múlva karjaiba ragadta őt. – Hozzátok be a férfit! –
mondta és megfordulva rohant is a gyengélkedőre. – A férfi vért
veszít valahonnan.
– Fenébe. – Remi azt gondolta, hogy az illat mind a nőből
árad, hogy Aden egyszerűen megadta magát a kimerültségnek és
hidegnek.
A Nyíl vezetőt a vállára dobta, ahogy a tűzoltók vitték az
áldozatokat, a férfi nem tűnt úgy, hogy lövés érte, követte Finnt a
gyengélkedőre, a hatalmas föld alatti nyitott szobába, és Adent a

- 106 -
mellé az ágy mellé tette, ahol Finn már Zairán dolgozott. Finn
ingje a testére tapadt és világos barna haja sötét volt az esőtől, de
Zairáé volt rendíthetetlen figyelme.
Finn ápolója, Hugo és a falka másik tagja, kinek volt egy kis
orvosi képzése, azonnal odaléptek, ahogy Remi Adent az ágyra
fektette, levették a Nyíl vezető terepmintás zöld kabátját és
átvágták pulóverét, miközben sérüléseket kerestek.
– Azt mondta volt valami implantátum a fejükben – mondta
Remi Finnek. – Kiszedték őket, ki tudja hogy a faszba, de
lehetnek belső sérülések.
– Jézus. – Adent az oldalára fektetve Hugo kisziszegte a
levegőt, hosszú copfja, ahogy fekete haját hordta a vállán esett át.
– Nem csoda, hogy pulóverét átitatta a vér. – Hugo egy pillanatra
megállt, ahogy levette a véres kötszert. – Ó pokolba, úgy tűnik
van egy be nem zárt seb fejének hátoldalán.
– Kurvára viccelsz velem? – Motyogta Finn, szemei a nőre
koncentráltak, hasa még Remi edzetlen szemeinek sem tűnt
jónak, a golyó ütötte szaggatott seb erőszakosan lépett ki a
testéből további sérülést okozva.
Finn szkennerrel nézte meg a hasát. – Ez rossz. Halottnak
kellene lennie, az lenne, ha valaki nem zárja el a főbb vérzéseket.
– Először őt hozd helyre – mondta Remi, zsigereiben tudta a
Nyíl vezető is ugyanezt tenné. Nem hagyta figyelmen kívül, hogy

- 107 -
Aden csak a nő sérüléseire koncentrált, mikor ő is vért vesztett
onnan, ami Reminek súlyos fejsérülésnek tűnt.
– Finn – mondta Hugo, már levágta Aden nadrágját az egyik
oldalon – van egy lőtt sérülés a felső combjában. A töltény még
benne van, azt hiszem.
Ahogy Finn utasításokat vakkantott Remi a Nyílra nézett, aki
sétált ki tudja mekkora távolságot egy esővel mosott területen
egy tölténnyel a combjában és vérző fejsérüléssel, míg támogatta
sérült osztagtársát. A férfi komoly fenyegetés volt, de Reminek
most már nehéz lett volna megölnie. Kezdte megkedvelni a
makacs Nyilat.
Otthagyta Finnt és az embereit, hogy dolgozzanak, kisétált a
gyengélkedő előtti széles folyosóra, ahol az őrszemek
összegyűltek. Lark, Angel és Theo haja nedves volt, kétség kívül
biztos volt, hogy a négykerék meghajtású kocsi biztonságban
leparkolt és a RainFire külső területei fenyegetéstől mentes. –
Generátoron vagyunk? – Elkapta az árulkodó villanást egy
perccel korábban.
– Épp váltott – mondta Lark, a nő ében bőre belülről pirult el,
mintha futott volna. – A komm vonalak tizenöt perce mentek ki
az elektromosság miatt. A legjobb tipp, hogy a villámlás kiégette
a vezetéket.
– Fenébe. – A RainFire most effektíve el volt szigetelve a világ
többi részétől. A falka területe néma zóna volt a jelenlegi

- 108 -
műholdak alapján, ami azt jelentette, ha a RainFire műholdas
kommunikációt akart, akkor magunknak kellett egy műholdat
finanszírozni. A falka túl fiatal volt, hogy legyen erre pénze.
– Mennyi ideig mehetünk generátorról? – Az alakváltók
jobban ellenálltak a hidegnek, mint az emberek vagy mentálok,
de a RainFirenek voltak kölykeik, akik nem tartanának ki sokáig,
ha kimenne a fűtés. Ha ez a kockázat fenyeget, Remi talál utat,
hogy eljuttassa őket a civilizációba.
– Napokig – mondta Theo, napsütötte bőre ellent mondott a
jelenlegi időjárásnak. – Lark és én ezért borítottuk fel a
költségvetést. Van egy zöld verziónk, így rohadt
zöldségtörmelékkel is működhetünk, ha semmi más nem marad.
– Néha – mondta Remi – emlékszem rá, miért kértelek meg
titeket degeneráltakat, hogy csatlakozzatok a falkához.
A kuzinok öklöztek egyet. Egyedül barangoltak, mikor Remi
először találkozott velük, tinédzser koruk óta a maguk urai
voltak, miután a kis falka összeomlott a nyíltan önző erőharc
miatt, ami szétszedte a falka kötelékeit, de soha nem találkozott
olyanokkal, akiknek kevésbé állt jól a magányosság.
A nagy, csendes Theonak mályvacukorból volt a szíve, mikor a
kölykökről volt szó, míg értelmes és látszólag keményfejű Lark
soha nem volt annyira boldog, mint mikor a falkatársai életébe
üthette bele az orrát és megtett mindent, amit tudott, hogy
elsimítson bármilyen fellángoló személyes ellentétet.

- 109 -
 Mellettük Angel sokkal zárkózottabb volt és magányosabb
természetű, a férfi összefonta karjait. Márványnak tűnő
csontozattal, ahogy Lark egyszer leírta, valamint égkék szemeivel
és hibátlan barna bőrrel, mágnesként vonzotta a férfiakat és
nőket, csakhogy úgy tűnt Angel inkább egyedül akart lenni.
– Rengeteg felszerelésünk van – mondta a másik férfi. –
Kivárhatjuk ezt, bár pár napig el fog tartani. A legutolsó komm
adás, amit elkaptam, mielőtt a vonalak meghaltak, a
meteorológusok ezt egy évszázadban egyszer-kétszer előforduló
viharnak nevezeték.
– Igen. – Lark huncut arca morgásba váltott. – Rohadt hegyek
úgy tűnik elfelejtették, hogy tavasz van.
Az időjárás mindig változékony volt a Smokyn ebben az
időszakban, de az őrszemnek igaza volt: soha nem volt ilyen
rossz. Míg a RainFire úgy két és fél éve volt ezen a területen,
Remi élesen figyelte a régiót az elmúlt öt évben, azóta, hogy ezt a
területet választotta, hogy felépítse falkáját és a hegyek egyszer
sem voltak ilyen sötétek, nedvesek és hidegek tavasszal.
–A helyünk emelkedő része miatt védve vagyunk
földcsuszamlásoktól – mondta. – Theo, azt akarom, hogy vigyél
egy csapatot és biztosítsd, hogy ezzel kapcsolatban semmi miatt
se kelljen aggódni, légy óvatos, de ellenőrizd le, hogy a talaj
mutat-e instabilitást.

- 110 -
 – Megcsináljuk. – Theo megdörzsölte az állát, mintha
borostája viszketett volna. – Azt hiszem megleszünk. Ezeknek a
fáknak mélyek a gyökereik, hogy még egy földrengés nem
borítaná fel őket.
Remi ezért választotta ezt a helyet a falka szívének. Ezek a
„sasfészek fák” háromszáz éve ültetődtek egy RainStone nevű kis
falka által. Ezután kezdődtek a Területi Háborúk, a RainStone
megtizedelődött a harcokban, földjüket a háborúk után
megőrzésre átadták, hogy falkaterület maradjon, de nem volt élő
pulzusa.
Remi és a RainFire többi alapító tagja ez a terület körül
gyorsan megvett sok területet az új falkájuknak és volt bizonyos
alakváltó joguk köztulajdonú területeken, de a falka szívét a
megőrzésből kérték. A megőrzés alapító dokumentuma
kijelentette, hogy a rájuk bízott falka területeket soha nem
adhatják el, csak odaadhatják, egy új vagy régi alakváltó falkának,
ha szükség volt rá.
Következésképp ez tesztelési eljárás azoknak volt, akik a
területet igényelték, az engedélyezés szigorú volt. Egy
tapasztalatlan alfának, aki egy vadonatúj falkát akart létrehozni,
brutális volt. Ezt a procedúrát az ország akkori tíz legerősebb
alfája felügyelte. Reminek meg kellett mutatnia azoknak a
kemény férfiaknak és nőknek, nemcsak elég hű embere és
erőforrása van, hogy felállítson egy falkát és a külső

- 111 -
fenyegetésektől meg is tudja tartani, hanem elég ereje is, hogy
biztonságban tartsa a falkát.
Nem minden alfa dominanciával rendelkező alakváltónak
van meg hozzá a szíve.
Ezt Lucas Hunter, a DarkRiver alfája mondta Reminek a
három hónapos periódus alatt, amikor Remi mentora volt, ez a
támogatás feltétele volt. A férfi feladata volt, hogy gyorsított
tanfolyamot tartson neki, milyen alfának lenni egy vibráló,
növekvő falkában és segítsen, ha Reminek gondjai vannak a
rábízott feladattal.
Lucas mindig hozzátette – Olyan erős kötelékeket kell
létrehoznod, hogy a falkatársaid mindig tudják, ott vagy és véded
a hátukat.
– Ez nem kérdéses. – Remi a haláláig harcolna az embereiért.
– Talán időbe telt az alfa természetemnek, hogy érvényesüljön,
de most barmira éber. Minden, amit akarok egy saját falka, saját
terjeszkedő család, amit megvédhetek.
Lucas zöld szemei elismerően csillogtak. – Soha ne felejtsd el,
a falkád a szív. Az alfák, akik elbaszták azok, akik kezdték azt
hinni, ők a falkák legfontosabb részei. – A fejét rázta, haja
kékesfeketén ragyogott a napfényben, a vad karomnyomok, amik
megjelölték az arcát tisztán látszottak. – Mi csak szerencsés
flótások vagyunk, hogy miénk a becsület, hogy megvédjük a
szívet.

- 112 -
 Remi nem fogja hagyni, hogy bárki bántsa a szívet. Azt akarta,
hogy a RainFire olyan mély, erős és megtörhetetlen gyökeret
eresszen, mit azok a fák, amik az otthonukat alkották. – A
kölykök? – kérdezte, elméje a falka legsebezhetőbbjein volt.
Theo volt, aki válaszolt. – Mind megvan és ott, ahol lenniük
kell. – Mosolya elérte meleg barna szemeit. – Egy párat
üldöznöm kellett, akik azt gondolták bújócskázunk.
Lark állával a gyengélkedő felé mutatott, manószerű haja
százfelé állt, miután ujjaival végigszántott benne. – Mi annak a
kettőnek a története?
Remi elmondott a három őrszemnek mindent, amit
megtudott. Mivel a komm vonalak meghaltak, nem tudott
kapcsolatba lépni Lucassal, és hogy kiderítse a sokkal
tapasztaltabb alfa, kinek közvetlen kapcsolata volt a mentálokkal,
tudja mi a fene folyt itt. Úgy tűnt csak várnia kell, míg a Nyilak
felébrednek.
Ha felébrednek.
Mert most, Finn arcán lévő heves kifejezésből ítélve tudta, erre
nincs garancia. – Mennyire rossz? – kérdezte a gyógyítót, mikor
Finn megállt, hogy némi vizet igyon.
Finn száját megtörölve a fejét rázta.

- 113 -
 10. fejezet

Selenka Durev, a moszkvai bázisú BlackEdge farkasok alfája a

jelentésre nézett, amit egyik rangidős hadnagya hozott neki.
Farkasának karmai azonnal az ujjának hegyét böködték, morgás
épült fel a torkában. – Ezt megerősíttették?
– Amennyire meglehetett. – Gregori kifejezése kemény volt. –
Az ellenséges versengő cég csontjai mind ott vannak, Krychek túl
messzire ment, hogy megvegye előlünk a Cavzi üzemet.
Selenka türelemre intette farkasát, ismét átnézte a jelentést.
Mint Oroszország egyik legerősebb és legmegalapozottabb
falkája, a BlackEdgenek szerteágazó üzleti alapja volt, de a falka
bevételének jelentős része a különböző járművek környezetbarát
elemeiből állt. Felépítették az utánpótlást, hogy a járműveket
teljes üzemben gyártsák a következő három hónapban. Kivéve
hogy úgy tűnik Kaleb Krychek titokban működésbe hozta tervét,
hogy kiszolgálja ugyanazt a piacot.
Ez szinte az volt, amit Selenka a legkegyetlenebb embertől
várt, akivel valaha találkozott, de volt egy dolog. – Valami bűzlik.
– Krychek és a BlackEdge sikeresen együtt élt ugyanabban a

- 114 -
régióban, mert óvatosak voltak, hogy ne lépjenek a másik lábára.
– A kifizetés nem elég nagy, hogy feláldozza a kapcsolatát velünk.
Annak a kapcsolatnak időre volt szüksége, hogy felépüljön, és
míg Selenka talán soha nem fog megbízni Krychekben, és vica
versa, tisztelték egymást ellenfélként annyira, hogy ne zavarják
össze a dolgokat. – Mi ez a kockázat? Miért nem próbálta átvenni
a hatalmat a már megalapozott üzleteinkben?
Gregori összefonta karjait, a tetoválások, amik fedték azokat
feszesek lettek, ahogy szemei megkeményedtek. – Talán úgy
döntött, nem kell tovább szépen játszania, most hogy a fekete
műveleti osztag mellette van. A Nyilak.
Selenka szinte látta, hogy Krychek az osztagot a falkára ereszti.
Ha azt gondolta az gyors, csendes kivégzés lenne, ötlete sem volt
Selenka farkasainak erejéről és vadságáról, amivel harcolnának.
Csakhogy… Krychek tudatában volt a tényeknek, mindig
piszkálni fogja a nőt és a farkast, mint férfi, aki nyilvánvalóvá
tette, hogy ismeri a területen lévő másik erőt, így a férfinak rá
kellett jönnie, nemcsak a farkasok üvöltenének vérért az
indokolatlan támadás miatt, hanem a többi ragadozó falka is.
Krychek túl okos, körültekintő gyilkos volt, hogy vérengzést
provokáljon a területén, vérengzést, ami a kritikus időben
elszívná az erőforrásait. A férfinek szüksége volt Moszkvára és a
környező területekre, hogy stabilak maradjanak, főleg most,
mikor a gyilkos fertőzés utóhatásaival küzd, ami annyi életet

- 115 -
elvett. A BlackEdge segített kordában tartani az őrült erőszakot,
ahogy a StoneWater medvék.
Mindhárom fél vetett véget a fárasztó, fájdalmas és szomorú
periódusnak, hogy a régió törékeny egyensúlya sokkal mélyebb
legyen. Krychek szemét a mentálokon és embereken tartotta, míg
közöttük a BlackEdge és StoneWater kezelte a ragadozó és nem
ragadozó alakváltókat.
És mégis ez olyan üzleti manőver volt, mint egy csendes harc
nyitó lépése? A Selenkában lévő alfa farkas ajkát felső fogai fölé
húzta, vére forró volt. Továbbra is ösztönözte, hogy tépje fel
Krychek torkát, minden emberi kontrolljára szüksége volt. –
Tudunk mélyebbre ásni? – Feltartotta a jelentést, ujjain élénk
körömlakk volt, szívesség egy kölyök felé, aki reggel az útjába
feküdt.
Gregori a fejét rázta, szőke haja borzas volt a kinti széltől. –
Olyan messze mentünk, ahogy tudtunk.
Ami azt jelentette a labda Selenka területén volt. Egy éve
azonnali ellenintézkedést tett volna, valószínűleg felforgatta
volna Krychek egyik üzleti érdeklődését. Azonban az egy év
hosszú idő. Ahogy Krychek figyelemmel kísérte a falkát, Selenka
is ezt tette vele. Így megértette, hogy a Krychek oly módon
változott meg, ahogy Selenka szerint sok ember nem gondolná.
Most már volt párja, és Selenka egyszer látta őket együtt, rájött
az igazi párosodás volt, nem hamis kirakat. Természetesen a

- 116 -
párosodott párok is elcseszhetik olyan könnyen, mint a szinglik,
de nem számított mit mondtak a mentálok általánosságban és
gyakorlatilag Krychekről, a férfiről, ki képes volt párosodni, az
képes volt a hűség és elköteleződés intenzív szintjére.
A férfi kapcsolata a BlackEdgeel a párosodás nyers dühével
ellentétben hideg dolog volt, de szavát adta Selenkának, hogy
nem próbál behatolni a területére. A falka ezért nem tett ellene
semmilyen agresszív megnyilvánulást.
– Beszélek vele – mondta. – Kiderítem mi a fasz folyik itt.
És ha Krychek háborút akart, megadja neki.
***
Krychek még Velencében volt a Nyilakkal, mikor azonnali
üzenetet kapott Silvertől. – Uram – mondta rangidős segédje –
Selenka Durev egy azonnali találkozót követel. Nem adott meg
semmilyen részletet, de a hangjából ítélve komoly a dolog.
– A BlackEdge mutat bármilyen agresszivitást?
– Eddig semmit.
– Figyeld a helyzetet. Kapcsolatba lépek Selenkával. – A
csatornához sétálva felhívta Selenkát. – Selenka – mondta
oroszul, mikor a nő válaszolt. – Megkaptam az üzenetedet. – Még
Silver meghatározása nélkül is tudta, hogy probléma van:
Selenkában volt egy beépített ragadozó alfa arroganciája, de soha
nem követelt találkozót, csak ha szükséges volt. Mint ő, a nő is túl
elfoglalt volt, csinos politizálásra vesztegesse az idejét.

- 117 -
 – Beszélnem kell veled – válaszolt. – Szemtől szembe. Fél óra
múlva a megszokott helyen tudsz lenni?
Kaleb már arra a konklúzióra jutott, hogy nem sok mindent
tehet Velencében, beleegyezett a találkozóba, majd megkereste
Vasicot. A másik férfi leellenőrizte a benyugtatózott Alejandrot,
akit Ivy Janenek sikerült természetes álomba helyeznie, mielőtt a
benyugtatózását megkezdték.
– Elmegyek, hogy egy másik problémás esetet kezeljek –
mondta a teleportálónak – de továbbra is minden tíz percben
próbálok eljutni Adenhez és Zairához.
Vasic mellé lépett, ahogy kimentek a bázis központjában lévő
udvarra. – Még mindig nem érzek semmit.
Ez nem volt jó jel. Kettejük közül Kaleb mentálisan sokkal
erősebb volt, de Vasic Tk-V volt, született teleportáló. Valamint
évtizedek óta Adennel dolgozott. Ha Vasic nem tudja megtalálni,
akkor Aden vagy halott, vagy súlyos agysérülést szenvedett. Tény,
hogy a Hálóelme, a Mentálháló könyvtárosa és őrzője össze volt
zavarodva Aden és Zaira miatt és képtelen volt informálni
Kalebet, hogy életben vannak vagy meghaltak, erős neurális
sérülésre mutatott.
– Santos megerősítette, hogy találkozott Adennel? – kérdezte
ahelyett, hogy megosztotta volna a tényt, aminek Vasic már
tudatában volt. Az osztag végre leszűkítette az időt, mikor Adent
elvitték és közel igazították az Elveszettek vezetőjével való

- 118 -
találkozójához, akik azoknak a mentáloknak a leszármazottai
voltak, akik az Elcsendesedés hajnalán ugrottak ki.
– Igen. – Vasic szemei egy kis távolságra lévő másik Nyíl
szemeivel találkozott és Kaleb tudta, hogy telepatikus
utasításokat adott, kapott, vagy megosztott adatokat. A
teleportáló mindig Adennel való partnerség szótlanabb tagja volt,
de az incidens rávilágított, hogy Vasic teljesen képes a vezető
pozícióba lépni, ha szükség van rá.
Az olyan mentál, mint Ming kihasználná a lehetőséget, hogy
puccsot hajtson végre, végleg kilökve Adent. Másrészről Vasic
mindent egyben tartott, míg partnere visszatér és felhasználta
erőforrásait, hogy megtalálja. Kaleb korábban nem értette volna
meg Vasic választását, de az azelőtt volt, hogy barátságot épített
volna és olyan férfiak és nők hűségét nyerte el, akik soha nem
döfnék hátba.
Kaleb sem árulná el őket.
– Semmi sem utal rá, hogy Santos keze benne lenne az
eltűnésben – tette hozzá Vasic. – A kamerák felvételei
megerősítik, hogy Aden a találkozó után elhagyta az épületet.
Ez nem tisztázta teljesen Devraj Santost, de a másik férfinak
nem volt oka rá, hogy a Nyilakat az ellenségévé tegye. Kaleb
titkos információi alapján az osztag segített az Elfeledetteknek,
hogy hogyan kezeljék az új erőszakos mentális képességeket,
amik köztük kezdtek megjelenni. – A találkozóm után New

- 119 -
Yorkba megyek – mondta. – Vannak ott kontaktjaim, talán több
információnk lesz.
– Már küldtem egy Nyíl egységet, hogy kövessék Aden nyomát
– mondta Vasic, következő szavai váratlanul őszinték voltak. –
Közvetlen kapcsolatod van a Hálóelmével. Tudsz azon a szinten
dolgozni?
Kalebnek közvetlen kapcsolata volt a Mentálháló
könyvtárosához és őrzőjéhez. ahogy a Hálóelme sötét
ikertestvéréhez. – Már kezdeményeztem egy keresést. –
Elmondta Vasicnak a lény zavarodottságát Aden és Zaira
státuszáról, látta a heves kifejezést a másik férfi arcán. – Más
nincs – tette hozzá. – Se adat, se pletyka. Az egyedüli mód,
ahogy ez lehetséges ilyen tisztán csinálni, hogy mindent távol
tartanak a Mentálhálótól.
Vasic megállt egy kis árnyékban, amit szőlőindákkal benőtt fal
adott, szemei a kora reggeli napfényes fagyos tél voltak. – Több
bizonyíték az intelligenciára és tervezésre,
– Igen. – Semmi sem mutatott impulzus támadásra, vagy
agyatlan fanatizmusra. – Van egy csapat hekkerem, akik átnézik
az internetet és figyelmeztetések állítanak fel. – Hacsak az
elrablásokat nem egy háttércsapat rendezte meg, akkor valaki
valahol hibázni fog.
– Megosztod az adatok, amit találsz?

- 120 -
 – Amint megkapom. – Kaleb nem volt Aden barátja, de a
Nyilak vezetőjét kritikus előnyként kezelte.
Otthagyta Aden jobb kezét megegyezésük után, a moszkvai
irodába teleportált és több más esedékes dologról beszélt
Silverrel, mielőtt a szélfútta és elszigetelt helyre nem teleportált,
ahol Selenka várt rá.
A farkas alfa várt rá, a magas sötét szemű és sötét hajú nő,
hűvös fehér bőrű volt, kinek hajában lila csíkok vegyültek. Fekete
farmerbe, csizmába, fehér pólóba és derékig érő elektromos kék
kabátba volt öltözve, össze lehetett volna keverni egy stílusos
ember nővel, ha nem hordott volna megszelídíthetetlen aurát
magával.
Selenka most nagyon alfa volt.
– Hírtelen úgy döntöttél belépsz az autógyártó világba? – volt
a nyitó lépése.
Kaleb ezért szeretett Selenkával dolgozni: a nő direktsége
átvágott mindenen. – Nem – mondta ugyanolyan direktséggel. –
Kivéve a Centurion-beli részvényeimet, amikkel szerintem
tisztában vagy.
Ezt elhessegetve Selenka egy papírköteget adott neki át a
szürke ég alatt, ami szemerkélni kezdett. Gondolkodás nélkül egy
telekinetikus pajzsot hozott létre körülöttük, így el tudta olvasni a
nyomtatott dokumentumot.
– Kényelmes.

- 121 -
 Kaleb figyelmen kívül hagyta a velős megjegyzést, figyelme a
dokumentumon volt, ami szerint állítólag kegyetlenül
megsértette a farkasok legnagyobb üzleti érdeklődését. – Ez
teljes hazugság. – Telepatikus utasításokat küldött Silvernek,
hogy ezeknek az üzleti adatoknak a mélyére ásson.
Selenka kezei a derekán voltak, felemelte a szemöldökét. – Azt
mondod nem te voltál?
Kaleb olyan őszintén válaszolt a kérdésre, amit a nő értékelt. –
Jelenleg sokkal fontosabb dolgaim vannak, mint hogy harcot
kezdeményezzek egy agressziójáról ismert farkas falkával.
A nő ajkai enyhe mosolyra húzódtak, szemei hírtelen farkas
sárgák lettek. – Ha nem te voltál, akkor a dolgok messze
érdekesebbek – mondta, a benne lévő ragadozó kemény
durvaságot adott szavaihoz.
– Úgy tűnik valaki meg akarja zavarni a köztünk lévő békét. –
Tudatában volt, ha szemtől szembe szállna a BlackEdgeel,
Selenka falkája több mint képes volt poklot okozni a területén.
– Mondjuk, hogy hiszek neked. – A Selenkában lévő farkas
tovább figyelte őt pislogás nélkül. – Mit nyer valaki azzal, ha
összeugraszt minket?
– Ha a régió legerősebb mentálja és legerősebb falkája hírtelen
ellenségek lesznek, a hullámzó hatás jelentős lesz. – Az élet
minden területére kiterjed majd. – A mentálok félnek az
alakváltók területe mellé menni, az alakváltók aggódnak a

- 122 -
végzetes mentális erőszaktól, az emberek a két fél felőli nyomást
érzik. Ez állandóan épül, míg a dolgok erőszakba robbannak.
Selenka kurtán biccentett. – És te elveszted a jóindulatodat
más nem mentál csoportok ellen.
– Igen.
– Valaki biztos azzal számolt, hogy nem beszélünk egymással.
Kaleb nem válaszolt, hogy megerősítse, mert nem volt rá
szükség. – A segédem most töröl minden ajánlatot, amit állítólag
tettem. Tisztán mehettek érte. – Ami a személyt illeti, aki elég
ostoba volt, hogy a nevét használja, hogy elégedetlenséget
okozzon a régiójában, Kaleb biztosítani fogja, hogy az a személy
megbánja a hibáját.
Senki sem játszhatott Kalebbel.

- 123 -
 11. fejezet

Aden másodjára ébredt a sötétben. Szemeit csukva tartotta,

hallgatózott. Mozgás volt körülötte, férfi hangokat hallott
beszélni.
– … stabil, de nem tudom biztosra, míg fel nem ébred. –
Kifújta a levegőt. – A nő annyira kemény, mint egy leopárd,
elutasítja a halált. Ami a férfit illeti, kurvára lövésem sincs, hogy
ment eddig.
Aden emlékei eléggé kitisztultak, hogy emlékezzen a
sárgászöld szemű leopárdra, aki a földre taszította őt. Azok a
szemek ragyogtak az ember arcában, aki a járműhöz kísérte őt. A
leopárd alakváltó. Összetéve a részleteket Aden kinyitotta a
szemeit.
Egy erősen izmos magas férfi, barna árnyaltú bozontos haja
durván meredezett, állán sötét borosta volt arany bőrén, a másik
férfihoz beszélt. Az sovány felépítésű volt, de volt rajta izomréteg,
ami tisztázta, nem mindig ült az asztal mögött.
A nagyobb férfi fekete zsebes nadrágba és szürke pólóba volt
öltözve, a másik kékkockás ingbe, amit könyökéig felhajtott, és
farmerjából kilógva hordott. Egyikük sem tűnt felfegyverkezve.

- 124 -
 – A golyó a jobb oldalon jött ki – mondta a kockás inges férfi
– de gellert kapott a nő bordáin és több szervet is megsértett,
mielőtt távozott. – A férfi, akinek az orvosnak kellett lennie, a
saját mellkasára mutatott, mintha a becsapódás helyeit mutatná.
– Valaki eléggé összeöltötte, hogy életben maradjon, ha egyedül
marad, hosszú ideje halott lett volna, mire megtalálod. – A férfi
megdörzsölte az arcát, alakjának éles vonalai és kora alapján
késő harmincas, korai negyvenes lehetett.
A nagyobb férfi ezzel ellentétben huszonnyolc, huszonkilenc
lehetett.
– Kivetted a töltényt a lábából? – kérdezte.
A férfi biccentett. – Annyira sérült, hogy valószínűleg
használhatatlan.
Adennek nem kellett többet hallania, hogy tudja az izmos férfi
volt a főnök, a ragadozó alakváltó alfáknak volt egy bizonyos
félreérthetetlen viselkedése. Fiatal vagy öreg, viselték a
felelősséget, mint az erőt.
Az alfa ekkor felé fordult, szemei áthatóak voltak, tiszta topáz,
ami a fénytől csíkos volt. A szemek, amik a macskáé voltak, bár
az alfa ember alakban volt. A szemeinek leopárdból emberré
változása ellenére Aden azonnal felismerte a férfit, akivel a
hegyen találkozott.
– Fent vagy – mondta az alfa, odasétált hozzá. – Remi vagyok.
Ő Finn.

- 125 -
 Aden ezt a találkozót nem a hátán tölti, felült, gyorsan
felmérte Zairát a gyengélkedő szomszédos ágyán, majd magát is.
Koponyája erőszakosan dübörgött, de nem volt olyan gyenge,
mint amire számított. Úgy tűnt kapott valamit, amivel fenn tudta
tartani erejét, folyadékát utánpótolták. – Mennyi ideig voltam
kiütve? – kérdezte, észrevette, hogy csak egy bő, fekete zsinóros
nadrágot viselt.
Remi egy pólót dobott neki a szoba egyik polcáról. –
Tizennyolc óráig.
Egy örökkévalóság egy Nyíl számára olyanok kezei közt,
akikben nem bízott meg, hogy megmentik az életét. Felvette a
pólót, hátranyúlt és óvatosan megérintette a pontot, ahol Zaira
kivette a chipet rögtön azután, hogy Aden érezte, hogy
robbanásra állították, elektromos villámlások haladtak át idegein
hogy elérjék a nagyagy területét.
Ujjai egy bőr vékony kötést érintettek. – Bármilyen tartós kár?
– Nem tudom megmondani. – Fehér vonalak keretezték az
orvos száját, levélzöld szemei hevesek voltak. – Bármi is volt
bennetek, azt belétek zsúfolták, kontár munka volt. Valószínűleg
kevesebb kárt okoztatok azzal, hogy kivettétek, mint mikor
betették őket.
Aden nem vállalhatta a kockázatot, hogy teszteli telepatikus
izmait. Ha fájdalom visszacsatolását szenvedi el, talál tehetetlen
lesz ismét még ha az nem is okoz több kárt. Valamint nem

- 126 -
gondolta, hogy a hírek jók voltak, tudatosan leejtette mentális
pajzsait, mikor felébredt. Ahelyett, hogy hangos háttér
zümmögést hallana, ami a körülötte lévő elméket jelezné, csak a
csend visszhangját hallotta.
A tény, alakváltók közt volt nem magyarázta meg a csendet. Az
alakváltóknak erős természetes pajzsuk volt, de azok léteztek. És
Judd többször mondta már, hogy a legtöbb falkának volt ember
tagja. Legalább egy mormogást hallania kellene, amit az érző
élőlények csoportjának felszíni gondolkodása hozott létre.
Kontrollálta mentális szükségét, hogy kinyúljon, arra kemény
erőkifejtés kellett. Mint mikor az alakváltó leláncolja az állatot,
vagy az ember nem használja alvó kezét, míg próbál egy finom
feladatot végrehajtani. – A pontos nap és idő? – kérdezte, próbált
tudatosan nem figyelni a fejében lévő teljes csendre… és hogy ez
a csend mit tesz majd Zairával, ha ugyanebben a helyzetben van.
Mikor Remi válaszolt a kérdésére Aden durván számolt és
rájött az ő és Zaira fogva tartói huszonhárom órával a szökésük
előtt kapták el őket. Zairát utána kellett elkapniuk, máskülönben
hallott volna az elrablásáról. A sürgetett műtét volt ismeretlen
ellenségük legnagyobb hibája. Egy hosszabb időkeret és az
implantátumok túl mélyen beépültek volna, hogy könnyen nem
tudták volna eltávolítani.

- 127 -
 – Szeretném leellenőrizni az életjeleidet. – Finn nem várt a
válaszra, felvett egy csúcskategóriás orvosi szkennert és bezárta a
távolságot köztük.
Együttműködött Finn kérésével, mert az orvos tisztán értett
hozzá, hogy mit csinál, Aden azt mondta – Nem léptetek
kapcsolatba az osztaggal? – Lehetséges volt, hogy egy ismeretlen
falkának nem volt kapcsolata a Mentálhálóhoz, és így nem tudtak
üzenetet küldeni Vasicnak és a többieknek.
Remi a fejét rázta. – A kommunikáció a vihar miatt meghalt.
Rájöttünk, hogy kapcsolatba lépsz az embereiddel, amint
felébredsz. – A homlokához ért csendes referenciaként Aden
mentális képességeire.
– Jobban érezném magam, ha a specialistátok rád nézne –
mondta Finn, letette a szkennert, hogy fizikailag ellenőrizze le
Aden sérült lábát. Világos barna hajának egyik tincse a
homlokára esett, de figyelmen kívül hagyva folytatta feladatát.
A végtagot az orvosnak megfeszítette és nem érzett fájdalmat,
Aden azt mondta – Úgy tűnik kiváló munkát végeztél. –
Egyszerű feladat volt egy kis sérülést lézerrel megjavítani, de
minden kis eret, elszakadt részt megjavítani és más belső
szakadás helyrehozni órákon át tartó koncentráló és óvatos
munka volt.
Aden sebe sokkal egyszerűbb volt, mint Zairáé.

- 128 -
 Finn nem szólalt meg, míg Aden másik oldalán is le nem
ellenőrizte a reflexeit. – Képzett és hitelesített orvos is vagyok,
nemcsak gyógyító – mondta, a másik oldalra ment – de nem
idegsebész. Nem garantálom, hogy nem hagytam ki semmit.
Remi rábámult, szemei találkoztak Adenével. – Rohadtul nem
akarok két halott Nyíllal a területemen maradni – mondta
brutális nyíltsággal. – Hívd az egyik teleportálódat, menj egy O-
mentálhoz.
Adennek döntést kellett hoznia, elmondja az igazat és felfedi
sebezhetőségüket, vagy hazudni fog. Most a hazugság mellett
döntött. Remi megölhette volna, míg ki volt ütve, de a leopárd
alfa segítsége lehetett dupla csapda. Remi ugyanazon az
elszigetelt területen volt, mint fogva tartóik. Aden nem
engedhette meg, hogy megbízzon az alfában vagy falkatársaiban,
míg kategorikusan ki nem zárja, hogy nem voltak benne az ő és
Zaira elrablásában.
– Újra kell rendeznem az elmémet, mielőtt kapcsolatba lépek
velük – mondta, feltételezte ezek az alakváltók nem voltak elég
közel a mentálokhoz, hogy tudják szavai semmit sem jelentettek.
– Az implantátum berakása szétszedte a Mentálhálóhoz való
kapcsolatomat.
Remi a homlokát ráncolta, de biccentett. – Talán egy, vagy két
napba telik, mire ki tudtok jutni, ha az embereid nem jutnak be.
Az eső földcsuszamlásokat okozott a hegy alsóbb területein, a

- 129 -
legtöbb utat elzárta, és a legutolsó időjárás előrejelzés szerint,
amit a rendszerünkön elkaptunk, az szerint ez a vihar nem
mostanában fog megállni.
Egy hatalmas robbanás hallatszott most, a mennydörgés elég
nagy volt, hogy mindkét alakváltó láthatóan reagáljon, Finn
grimaszolt és Remi természetellenesen merev lett. Az éles hallás,
jött rá Aden, ilyen esetekben hátrány volt.
– Van technikusi képzettségem – mondta. – Talán képes
vagyok megbütykölni az adót.
– Próbáld csak. – Remi karjait összefonta. – De az adó a hegy
alsóbb részén van, és nagy valószínűséggel leégett a villámlástól
és a technikusaim azt mondták, hogy az időjárás és a helyünk
okozta interferencia miatt az alacsonyabb erejű jelek sem
jutnának ki.
Aden nem volt biztos benne, hogy ez hátrány volt, mert ha a
falka barátságos volt, akkor ő és Zaira biztonságos helyen voltak,
ahol meggyógyulhattak mentális és fizikai sérüléseik. Mentális
vakságuk meghívó lehetne a külső világból érkező további
erőszaknak.
Aden különösen nem engedhette meg, hogy hiánya
kitudódjon. Az az egész osztag hátára célkeresztet festene, ha
vezetőjük „emberi” sebezhetőséget mutatna. A Nyilak nemcsak
azért élték túl, mert veszélyesek voltak, hanem azért is, mert az

- 130 -
emberek veszélyesnek látták őket. Másoknak egyszerűen
fenyegetés voltak, akiket el kellet söpörni.
Ahogy az orvos mentál egyszer meg akarta tenni Zairával.
Aden megengedte magának, hogy először ránézzen a nőre,
biztosította, hogy hangja sima volt, ahogy megszólalt – Azt
hallottam, hogy Zairát stabilnak ítélted.
A nő teste olyan mozdulatlanul hevert, ahogy életében még
soha. A lázadó, ragyogó tűz, ami a nőben suttogott továbbra is oly
módon létezett, ahogy küzdött, annyira gyors és okos,
gyorslövésű intelligenciával, ahogy jeges hevességgel megvédte
azokat, akik hozzá tartoztak.
Aden erővel félrenézett, mielőtt elárulta volna mély
aggodalmát a nő iránt.
– Te nem vagy teljesen Elcsendesedett Aden. Soha nem voltál.
Azt gondolta, hogy ez Vasic és Ivy kötelékének megérintése
miatt volt, hogy megváltozott, de talán Zairának igaza volt az
Elcsendesedésével kapcsolatban. Törődött, mindig megtette
azokkal, akiket a sajátjainak tartott. És Zaira… a nő soha nem
csak egy másik Nyíl volt az osztagban. Mindig vonzotta a tüze, a
fékezhetetlen vadsága, ami annyira más volt, mint a férfi
kontrollált természete.
Aden a bölcsőtől kezdve tanulta a fegyelmet, arra tanították,
hogy soha ne vonzza a figyelmet, vagy ne legyen más, mint a világ
szemében megjegyezhetetlen. Zaira összehasonlításképp egy

- 131 -
vihar volt. A nő tökéletes Nyíl volt, de ezen felül a saját szabályai
szerint dolgozott. Azóta a nap óta, hogy mindennel szemben
vitatkozott vele, soha nem figyelt a szavaira, nem ajánlott neki
mást, mint égető igazságot és saját teljes, megrendíthetetlen
hűségét.
A szobában a fény hírtelen lilásfehér fénnyel ragyogott fel.
– A nem aggódó viselkedésetekből ítélve – mondta Aden
mikor sem Remi sem Finn nem kommentálta a becsapódás
közelségét – feltételezem az épület védve van a villámlástól.
A férfi macskára jellemző, fogait felfedő vigyort villantott. –
Óvatosan Nyíl, vagy talán azt fogom gondolni, hogy a saját
falkámat védő képességemet firtatod.
– Nem volt benne firtatás. – Aden küzdött a kényszerrel, hogy
állatias erőküzdelemmel megtartsa az alfa tekintetét, az ösztönt
évekkel ezelőtt megzabolázta. Helyette figyelme visszatért
Finnhez – Zaira állapota?
– Kevesebb sérülése volt az implantátum oldalán, de a belső
sérülései jelentősek voltak. – Aden kérésére a gyógyító egyesével
elmondta a sérüléseket. – Baromira biztosra mentem, hogy
minden szétszakadt részt megjavítsak, ahogy ígértem neked.
Aden hitt neki. Volt egy erős hozzáértés a férfi felől, hozzátéve
azt, hogy észrevett olyan sérüléseket is, amiket Aden talán nem.
Finn nemcsak orvos és gyógyító volt, hanem az egyik legjobb.

- 132 -
 Megnézte Aden pulzusát, mikor megkérte, hogy álljon az ágy
mellé, Finn azt mondta – Ha nem nyeri vissza a tudatát, akkor
nem sok minden van, amit tehetek, kivéve, hogy kipróbálom a
gyógyszereket, amik itt vannak. Egyik sem mentálra van
kalibrálva.
Aden nem ezt akarta hallani és meg tudta mondani, Finn sem
ezt akarta mondani.
– A legjobb eset, hogy saját magától felébred pár órán belül –
folytatta Finn. – Ezen a ponton a legnagyobb sérülés az oldalán
lévő lőtt sérülés, pár napig feszülni fog és a teste úgy egy hétig
fáradékonyabb lesz, de megmarad, amíg nem tesz semmit, hogy
feltépje az új bőrt.
A férfi feljegyzett valamit az elektronikus táblán, a gyógyító jó
pár lépést hátrált. – Stimulálnom kellett, hogy új bőrt növesszen,
mert nem volt olyan darabom, ami illett volna hozzá, így most ez
törékenyebb, mint talán várná.
Mikor Finn kérte, hogy Aden felé sétáljon, Aden tudta, hogy a
másik férfi az egyensúlyát tesztelte. – Bármit rossznak érzel? –
kérdezte a gyógyító, szemei intenzívek voltak, ahogy újabb
villámlás világította meg arcának lebarnult bőrét.
– Nem. – Kivéve a fejében lévő fájdalmas csendet.
– Fejfájás?
– Igen.

- 133 -
 Finn még számtalan kérdést feltett, hogy felmérje a fájdalom
mértékét és típusát, és Aden kezdte azt érezni, hogy nem
Nyílként, hanem civilként kérdezik őt. Egy Nyíl fájdalom
küszöbértéke sokkal magasabb volt, mint a legtöbb emberé, de ez
ilyen körülmények közt veszélyes letetett.
– Oké, mondta végül a gyógyító. – Semmi váratlan nincs itt, és
a fájdalom tizenkét órán belül enyhülni fog. Ha hírtelen
megerősödik, vagy valamilyen módon megváltozik, azonnal tudni
akarom. – A szavak utasítás voltak. – Bármilyen késlekedés
végzetes lehet, ha váratlan vérzés van mögötte.
– Megértettem. – Aden hagyta a gyógyítót dolgozni, visszatért
Remihez. – Nem emlékszem rá, hogy bemutatkoztam volna
neked. – Ahogy a leopárdot sem tudta egy falkához párosítani.
– Én felismertelek – mondta az alfa, kezeit a csípőjén tartotta,
mint hogy kinyújtotta volna az egyiket. Ez vagy szívélyesség volt,
mert a mentálokat úgy ismerték, mint akik számára
kényelmetlen más fajok érintése, vagy a tartózkodás egyik jele,
mert nem bízott eléggé Adenben, hogy kezet rázzon vele. – A
RainFirenél vagy, a Smoky területén.
A falka neve nem emelt vörös zászlót elé, de nem is volt
számára ismert. Azonban most már volt pontos helye. Mivel a
Great Smoky hegység hatalmas területen terjedt szét, több adatot
kell gyűjtenie, hogy meghatározza a specifikus helyüket. – Az
időjárás szokatlan ebben a régióban.

- 134 -
 Finn a szemeit forgatta. – Az évszázad megértése miatt díjat
kapsz. Nem sokkal a komm halála előtt tornádó riadó volt, szóval
igen, szokatlan. Nem ismeretlen, csak ritka.
Az extrém időjárás kritikus előnyt adott Adennek és Zairának,
a fogva tartóik nem számítottak rá. Sebesültek voltak, fejükben
implantátumokkal és a fogva tartóiknak helikoptere volt, nem
jutottak volna messzire, ha az eső nem gátolja őket, hogy elmossa
nyomaikat.
– Szerinted meg tudsz enni némi szilárd ételt? – kérdezte
Finn, és Aden biccentésére elment, hogy elrendezze.
Aden már nem tudott küzdeni a vággyal, odament Zaira
ágyához. A nő légzése állandó volt, bőrszíne normális, krém és
aranybarna közti árnyalatú volt, nem a nyirkos, kifehérített szín.
Mikor Aden felvette a Finn által félretett szkennert, Remi nem
ellenkezett. Aden leellenőrizte az életjeleit, a sérülés területére
koncentrált és meg volt elégedve a gyógyító kiváló munkájával,
ahogy összevarrta Zairát. Minden, ami maradt, hogy Zaira
átverekedje magát a nagy sötétségen, amiben most csapdába
esett.
Tartsd meg az ígéreted, mondta csendesen. Maradj.
Hangosan Reminek azt mondta – Köszönöm a segítséget.
Remi felemelte szemöldökét. – Miért volt szükségetek
segítségre? A Nyilak a saját maguk urai, ha jól hallottam.

- 135 -
 – Még egy Nyíl sem gyógyul meg egy lőtt sérülésből saját
magától. – Ez nem volt teljesen igaz. Volt egy Nyíl, aki meg
tudott, de Judd Lauren képessége annyira ritka volt, hogy a
legtöbb ember nem tudott róla.
– Nem kritika volt. – Remi a fejét rázta. – Nem tudom hogy
sétáltál azzal a lábbal, ha onnan jöttél, ahonnan a helikoptert
hallottam.
Aden sétált, mert sétálnia kellett, hogy megmentse Zairát. A
nőhöz visszatérve találták el, gyorsan bekötötte a sebet, míg más
felszerelést keresett. Fekete harci nadrágja elrejtette Zaira elől a
vért, a döntés, hogy nem mondja el neki tudatos volt. Nem bízott
eléggé a nőben, hogy vele jön, ha tudja, hogy megsérült. Zaira
küzdött volna, hogy visszatartsa az ellenséget, előnyt adva
Adennek. Míg Aden nem ment volna, első körben gyorsabb volt
megelőzni a vitát.
– Tudod kihez tartozik az a terület? – Ha a RainFire alfa meg
akarja osztani ezt az adatot, Aden semmit nem veszít, ha
megszerzi. Persze kéteszesen leellenőrizeti, miután otthagyta a
falkát.
– Nem. Ki- és berepkedtek. – Remi pólója megfeszült a
vállain, ahogy a falnak dőlt és karjait ismét összefonta.
Egy nyugodt pozíció, ha nem számítod az éber, veszélyes
tekintetet.

- 136 -
 – Rajtuk tartjuk a szemünket, hogy négy hónapja beköltöztek
– mondta az alfa – de nem lépték át a területi határokat, így a
saját dolgunkkal törődtünk. – Az ajtó felé nézett. – Érzem, hogy
étel tart erre. Egyél, várj, míg az osztagtársad felébred, majd
beszélünk.
Aden figyelme visszatért Zairára, azt akarta, hogy felébredjen,
de az agyi monitor állandó maradt.
Két óra telt el.
Három.
Három és fél.

- 137 -
 12. fejezet

Zaira álmodott, tudatában volt, hogy álmodik. Egy évtizede ez

volt az első, hogy szabályai ennyire megbotlottak, de sérült volt s
az álom elnyomta, mielőtt rá csaphatta volna az ajtót. Csakhogy
nem igazi álom volt, hanem egy emlék, ami annyira szürreális
volt, lehetett volna képzeletének koholmánya.
– Zaira.
Felnézett az asztalról, ahol le volt szíjazva. Zúzódások és
vágások voltak kezein és lábain, kulcscsontja még törött volt, de
bordáit helyre hozták. Nem gondolkodott el rajta, valaki néhány
sérülését miért gyógyította meg, amit a túlélésért vívott harcban
szenvedett el, míg másokat érintetlenül hagyott, az emberek
szerették bántani őt, ez egyszerű tény volt.
A fájdalom nem számított, a fájdalom olyan volt, amit hosszú
ideje megtanult kezelni. A korlátozás, az egyedüllét volt az, ami
az őrületbe vezette. Azok, akik utána mentek, miután szüleit
halálra verte, akik matt, fekete pajzsuk mögött csapdába ejtették
őt, s nem tudta azokat áttörni, a mentális magány elviselhetetlen
volt. – Mi van? – ugatta nevének említésére válaszként, csak egy
másik hangot akart hallani.

- 138 -
 – Ott vagy? – kérdezte, mikor nem kapott azonnali választ,
nem volt benne biztos, hogy nem képzelődött. Megtette már
korábban, teljesen színes „téveszméi” voltak, ahogy szülei
mondták. A téveszmék a barátai voltak. A téveszméktől kevésbé
érezte magát egyedül, ahogy azon a helyen élt, ami a ketrece volt.
– Shh. – Egy karcsú fiú, sarjainál felívelő sötét szemekkel és
éles arccsontokkal, egyenes, ragyogó fekete hajjal és világos
barna bőrrel sétált elé. Csendes volt, csendesebb mint bárki,
akivel valaha találkozott. Nem ismerte őt. Minden alkalommal,
mikor Zaira csendben akart menni, megbotlott vagy hangot adott
ki vagy elárulta magát.
Ezért tört el a kulcscsontja, hangot adott ki a rejtekhelyéről és
az anyja megfordult és az adattáblával megütötte Zairát eléggé,
hogy a székre essen, amin állt. Ez nem menttette meg az anyját
vagy az apját. Zaira csontja talál eltört, de volt elméje, ami
titkokban nőtt szülei képességei alatt, amik megláncolták.
És képes volt a rozsdás csövet megemelni ezután is.
Mikor a fiú, aki csendben sétált megérintette a kötelékeit,
Zaira küzdeni kezdett, a csuklópántok a csuklóiba vágtak és a
bokaperecek a bokáiba. – Ne érints meg – mondta sziszegő
hangon. – Ne érints meg. – A tehetetlenség érzetétől sikítani
akart, de az alatt hideg düh volt.
– Maradj csendben – mondta a fiú, az utasítás a hangjában
annyira erős volt, hogy abbahagyta a beszédet.

- 139 -
 – Kikötöm a kötelékeket – mondta neki. – Ha küzdeni vagy
kiabálni vagy harcolni kezdesz velem, az riasztja az edzőket és
ismét lekötöznek téged.
Zaira a fiúra bámult. Amint elengedte őt, minden erejéből
telhetőt megtesz, hogy földre terítse. A fiú nagyobb volt nála, de ő
megölte a szüleit. Megölheti a fiút. Miután megtette, megszökik a
helyről, ahol kínozták hogy egyedül hagyták, ahogy a szülei is
tették.
A sötét szemű és csendes lábú fiú megtartotta pillantását. – Ne
– mondta és ez újabb utasítás volt, bár puhább, komolyabb
hangon tette. – Tudod hol van ez a létesítmény? Kinéztél?
– Hegyek – mondta Zaira, emlékezett rá mit látott, mikor
idehozták. – Némi zöld dolog. Nincs fa. – Ő Jordániában
született és bár ritkán engedték ki a ketrecéből és soha nem volt
szülei területén kívül, eleget látott a tájból a kapuk korlátain
keresztül, hogy tudta többé nem azon a területen volt, ahol
született.
De a levegő kint száraz volt, a nap meleg, így talán Jordánia
másik részén volt?
– Ez van kint kilométereken át – mondta a fiú. – Még ha
valahogy túljárnál is minden biztonsági protokollon és
megszöknél, szomjan halnál és órák alatt kimerülnél.
– És? – A halál jobb volt, mint csapdában lenni.
– Nem győzhetünk, ha meghalsz.

- 140 -
 Zaira nem értette őt, nem akarta érteni őt. A fiú idegen volt és
még ha fiú is volt, nem jelentette, hogy nem a felnőttek
szövetségese. Egyik testvére vagy kuzinja sem segített neki.
Helyette jelentettek róla, mikor kiszökött és megpróbált a fő kapu
rácsain átbújni. – Oké – mondta, hogy a fiú azt tegye, amit Zaira
akart.
A fiú a bokaperecekhez mozdult és használt valamit, amit ő
nem látott. Mikor egy pillanatra megállt és az ajtóra pillantott
Zaira megfagyott. Volt ott valaki, aki megakadályozza hogy
kiszabadítsa őt? De pár másodperc múlva visszatért feladatához.
Zaira küzdött a benne lévő dühvel, amitől sikítani és rúgni
akart, kényszerítette magát, hogy kövesse a fiú utasításait, hogy
viselkedjen, míg bokái már nem voltak lekötve. Kivéve, hogy a fiú
nem oldotta el a csuklóit. Csak állt mellette és nézte őt.
– Mi az? – kérdezte, annyira dühös volt, hogy csak addig
akarta őt ütni, míg már nem volt arca.
– Tudom, hogy el fogsz futni – mondta. – Ha megteszed, az
edzők rájönnek, hogy Vasic és én bejutunk ezekbe a szobákba, és
megbüntetnek minket. Ami azt jelenti, nem tudunk másnak
segíteni, míg a büntetésünk tart.
Mit törődött Zaira a többiekkel? Senki sem törődött vele.
Minden, amit akart, hogy kijusson innen. – Nem fogok elfutni.
– De elfogsz – mondta a fiú és utána szerszámát a
csuklópántokhoz tette.

- 141 -
 Zaira csendben akart maradni, de a fiú összezavarta. – Akkor
miért engedsz el?
– Mert – mondta csendes hangon, ami arra késztette
hallgasson rá – nem leszek olyan, mint ők. Nem használok majd
fenyegetést vagy fájdalmat, hogy távol tartsalak attól, amit meg
akarsz csinálni.
Zaira ismét nem értette meg őt. Így csak várt. És amit a fiú
kiszabadította őt, leugrott az asztalról, figyelmen kívül hagyta a
testében lüktető fájdalmat és kilőtt.
A fiú és a magasabb, aki kint várt az ellenkező irányba mentek,
és mikor Zaira átment a nehéz ajtón a riasztók bekapcsoltak.
Szíve a torkában volt, tovább futott, csupasz lába a padló hideg
felületén csattogott.
Nem tudta mi késztette rá, hogy hátranézzen. Mikor megtette,
látta, hogy a fiú visszajött és most az ajtó mellett állt, ami
beriasztott. Szemük találkozott és abban a pillanatban tudta,
hogy a fiú azt tetteti ő indította be a riasztót.
Időt ad neki, hogy elbújhasson.
***
Természetesen mindegyiküket elkapták. Zaira nem tudott úgy
lopakodni, mint Aden és nem ismerte a létesítményt. Adent és
Vasicot sokkal brutálisabban büntették meg, mint Zairát, ezt csak
tíz évvel később tudta meg, mikor elég képzett lett, hogy betörjön
az adatbázisokba.

- 142 -
 Minden, amit tudott, hogy a sötét szemű és csendes lábú fiú
visszament érte. Mikor másodjára is kioldotta kötelékeit, nem
ütötte meg az ökleivel… és nem is rohant el, bár szükségét érezte.
Mert más szüksége erősebb volt.
– Miért csinálod ezt? – kérdezte őt Zaira, ahogy a vizsgáló
asztalon összegömbölyödve feküdt egy termo takaró alatt, amit a
fiú lopott be neki. Azt mondta, hogy nem kezelheti a sérüléseit,
csak olyan finom módokon, amit nem vesznek észre, de sokkal
kényelmesebbé teheti neki. – Miért segítesz?
– Így elég erős leszel, hogy ne törjenek meg, ha áthelyeznek –
mondta, ahogy tovább dolgozott törött csontján, így nem fáj majd
annyira, mikor azok visszajönnek és erőszakkal lekapcsolják
fájdalom kontrolljait. A szülei tanították neki azokat a
kontrollokat, így nem ájult el, míg nem végeznek vele.
– Hova mész? – követelte dühösen. – Mikor?
– Tíz hónapon belül egy másik létesítménybe küldenek –
mondta neki. – A csont kevésbé fáj?
– A fájdalom nem számít – mondta, próbált nem a tényre
gondolni, hogy az egyetlen személy, aki jobban kezelte őt, mint
szemetet nemsokára elmegy, ismét egyedül hagyva őt a sötétben.
– El tudom viselni a fájdalmat.
– Tudom. De a lelket meg lehet törni.
– Mi az?
– Az… – megállt, átgondolta. – Láttad a madarakat az égen?

- 143 -
 – Néha. – A legtöbb idejét a fény nélküli ketrecben töltötte, de
voltak pillanatok, mikor kiengedték, mikor más gyerekekkel
kerülhetett kapcsolatba. A szülei „szocializációs” edzésnek
nevezték, így nem civilizálatlan szörnyeteg volt, ahogy nőtt. Zaira
nem gondolta hogy működött vonta, de úgy beszélt Adennel,
mint igazi személy, akkor talán tévedett és sikerült neki.
– Azt gondolom a lékek olyan mint a madár, szárnyakkal és
szabadon repülhet.
Zaira próbálta elképzelni, nem sikerült neki. – A lelkem rég
elment. Hosszú ideje elrepült.
– Ha megtette volna, nem akartál volna elfutni, nem akartál
volna megszökni. – Felemelte a lézert, amit a csontján használt.
– A lelked erős, vad, dühös tűz benned. Szükségem van rá, hogy
megtartsd azt a tüzet.
– Miért? – kérdezte ismét. – Miért törődsz velem?
– Mert már az enyém vagy.
***
Zaira arra ébredt, hogy a fiút az ágya mellett találta, az álom a
valósággal egyesült. Csakhogy a fiú már nem fiú volt. Ő magas,
erős, erőteljes férfivá vált, de még mindig csendes eleganciával
mozgott és szemei ugyanolyan sötétek voltak. Szemei azt üzenték
neki legyen erős, hogy erősen van rá szüksége.
Még ha meg is botlott a férfi soha nem hívta hibának, nem,
egyszerűen megállította botlását és segített neki visszatérni. Még

- 144 -
miután áthelyezték egy török létesítményből, ahol Zaira
gyerekkorát és tinédzser éveit töltötte, Aden talált módot rá, hogy
elmondja nem felejtette őt el, hogy létezett a számára, mint
egyedülálló személy és nem másik újonc.
Egyszer e-mailt küldött neki a tűzfalak és biztonsági
intézkedéseket megkerülve. Máskor Vasic törte meg a rá tett
láncot és teleportálta Adent hozzá. A látogatás csak öt percig
tartott, mielőtt menniük kellett, vagy kockáztatták volna a
lebukást, de abban az öt percben Aden emlékeztette Zairát, hogy
érző lény volt és nem robot gyilkos, amit edzői akartak, hogy
higgye magát.
Emlékeztette őt rá, hogy először Zaira a magáé volt,
másodsorban Adené.
Senki más nem akarta őt.
– Zaira. – A férfi hangja nyugodt volt, arca semmit nem árult
el. – A RainFire leopárd falka mentett meg minket. Biztonságban
vagyunk.
Voltak jelek a férfi szavaiban, amit homályos, fájdalommal
küzdő agya küzdött, hogy megértsen, de a férfi ekkor nagyon
szokatlant tett. Megfogta a kezét, megszorította. A fizikai
kontaktus teljes tudatára ébresztette, lehorgonyozta őt a
jelenben, ahogy agya kutatta a mentális kapcsolódást, ami
eloszlatta a csendet a fejében.
Vastag magányt talált.

- 145 -
 Mentálhálót nem.
Sem telepatikus kapcsolatot Adennel.
Még a fájdalmas visszacsapást sem, amit korábban érzett.
Semmi, csak összetörő elszigetelést.
Mint gyerekkorában a sötét szoba, ahol senki sem hallotta
sikolyát.
Agya azzal fenyegetett, hogy egyenetlenné válik. Ujjait Adené
köré szorította, a kapcsolatot testeik elrejtették, légzését
szabályozta, ahogy az alap Nyíl kiképzésen tanulta. Ahogy agya
kitisztult rájött, Aden nem akarja, hogy elárulja mentális
gyengeségüket.
Nem teszi.
Hagyta, hogy a férfi ülésbe segítse fel, kihasználva a
lehetőséget körbenézett a szobában. A finoman izmos férfit
leszámítva egyedül voltak, a férfinak világos barna haja és
ragyogó zöld szemei voltak, Zaira nem volt benne biztos, hogy a
férfi írisze valódi volt. A férfi Finnként mutatkozott be, az orvos
sok szkent és tesztelést hajtott rajta végre, miután leellenőrizte,
hogy agya megjegyezte a mintákat.
Zaira együttműködött vele, a laza zsinóros nadrág, amit viselt
a bokájáig ért, míg le nem hajolt és fel nem hajtotta a szegélyeket.
Fehér topja is túl nagy volt rá és olyan finom gyapjúból készült,
hogy Zaira nem tudta, ezt ruhaanyagnak is használták, egyáltalán

- 146 -
nem óvná meg a gyereket a vágásoktól, még kevésbé állítana meg
egy töltényt.
Legalább az orvos úgy tűnt, ért a dolgához.
– Szép belső sérüléseid voltak, az agyi dolog szinte nem is
számított – mondta neki, mikor végzett a tesztekkel. –
Helyrehoztalak, de pár napig érzékeny leszel ezen a területen,
talán egy hétig. Vedd lazán. Nem mintha más esélyed lenne, adva
az időjárást. – Grimaszolt. – És hagyd figyelmen kívül a vicsorgó
macskákat, akiket látsz, nem szoktak hozzá, hogy bent kell
lenniük.
Aden addig nem beszélt, míg Finn ki nem ment a szobából,
hogy behozzon valamit. Majd ajkait a füléhez nyomva azt mondta
– Az alakváltók hallása jó. – Mikor Zaira biccentett, hogy
megértette a figyelmeztetést, ismét alig halhatóan suttogott. –
Eléred a Mentálhálót?
Zaira ujjai összeszorultak az ágy szélén, elismerte a szörnyű
igazságot. – Csend van az elmémben.
Zaira szemében Aden üvöltő sötétséget látott. – Nem vagy
egyedül – mondta, tudatában volt Zaira reakciójára a
kiterjesztett mentális egyedüllét miatt, ami bármely irányba
kiterjedhetett. Hétéves újoncként bezárva az edzője pajzsai mögé
dühöngő harag öntötte el, hogy kitörjön, az edzőnek ki kellett
ütnie őt, vagy Zaira kikaparta volna a szemét. Egy héttel később
ugyanilyen helyzettől öt napig katatón lett.

- 147 -
 Egy állandó jegyzet volt az aktáján: Zaira Neve nem
korlátozható mentális téren. Ez a hiba nem csökkenti Nyíl
hasznosságát, egyszer, ha kikerül az edzés alól, soha nem kerül
ilyen helyzetbe.
Senki sem láthatta előre ezt a helyzetet. – Nem vagy egyedül –
ismételte meg, bár tudta szavai nem voltak elegek. A sérülés,
amit gyerekkorában okoztak neki, az egyik legrosszabb volt az
osztag mentális kiértékelésen, a jelentések szerint vita volt, hogy
megéri-e vagy sem a hosszú és intenzív erőkifejtést.
A végén a nő intelligenciája és bizonyított ereje mentette meg
őt: Zaira nem tört meg a gyerekkori erőszak alatt. Harcolt és ezt
hideg intelligenciával tette, amit az osztag értékelt. – Szükségem
van rá, hogy erős maradj – mondta neki, ahhoz a részéhez
beszélt, ami a tűz volt. – Zaira.
Zaira összeszorította fogait és biccentett felé, nem árulta el
mentális állapotát, mikor Finn Remivel tért vissza a szobába. Az
alfa addig csendben maradt, míg Zaira megitta a vizet és
elutasította az ételt.
– Nos, mondta a férfi – most hogy mindketten ébren vagytok,
ki lőtt meg titeket?

- 148 -
 13. fejezet

Aden elmondta a tényeket a férfinak, nem volt ok rejtegetni az

igazságot. Vagy a RainFire már rajta volt és tudta, vagy a falka
talán segít kiásni további információt. – A férfiak, akik ott
tartottak minket, mentál-ember csapat volt.
– Ember? – Szeptikus pillantást kaptak. – Biztos vagy benne?
– Igen. – A meglepő fejlemény beigazolt egy másik tényezőt a
helyzetben. – A Zairában és a fejemben lévő implantátum –
mondta Aden, a zsebébe nyúlt és kivette a kicsi, lapos dobozt,
amibe korábban tette a túlélő implantátumot – összetákolt
munkának tűnik, egyszerre ember és mentál technológiának
tűnik.
Aden elkérte Finn mikroszkópját, hogy közelebbről is
megnézze. A férfi nem volt szakértő, de látta már korábban
Aleine és az Emberi Szövetség implantátumát, és ez mindkettő
bizonyítékát mutatta. – Egy durván készített fúzió.
– Adva a sebtében elvégzett beavatkozást – mondta Finn,
hangja nem volt megbocsátó. – Valószínűleg fémfűrészt
használtak, és szörnyen csinálták.

- 149 -
 – Igen és ezeknek az ügyetlen kezű henteseknek sikerült
mindkettőtöket elfognia – mutatott rá Remi egyenesen, amit
Aden elvárt a RainFire alfától. – Minden, amit a Nyilakról
hallottam, azt mondja nem vagytok könnyű préda, így az
elrablásokat jól kitervelték.
Aden új tisztelettel nézet a durva vonalú férfira. Aden soha
nem írta le az alakváltókat, soha nem becsülte le
intelligenciájukat, mint sok mentál, de veszélyesen közel volt,
hogy lebecsülje Remi fenyegetettségi szintjét, mert a másik férfi
durván fizikainak tűnt. Nem követi el újból ezt a hibát.
– Vagy az implantátumok nem voltak kész, mikor lehetőség
adódott az elrablásunkra – mondta – vagy soha nem hosszú
távra tervezték.
– Én sem tartanám életben a fenyegetést, nem miután
megkaptam, amit akartam. – Az alfa tekintete Zairára siklott. –
Te nem beszélsz?
– Nem, ha nincs mit mondanom – válaszolt Zaira jeges
nyugalommal, bár Aden tudta, hogy kitartása véges volt.
El kell vinnie a nőt az alakváltók közeléből. – Van bármi oka,
hogy Zairának a gyengélkedőn kell maradnia? – kérdezte Finnt.
– Nem, de még pár végső tesztet akarok végrehajtani, mielőtt
elengedem. Le akarom ellenőrizni a te lőtt sérülésedet is most,
hogy már pár órája talpra álltál.

- 150 -
 Aden oldalra lépett, így Finn befejezhette Zaira ellenőrizését,
de a nő látószögében maradt. Az egyedüllét volt Zaira titkos
horrorja, egy olyan ellenség, amit nem tudott legyőzni.
Elszigetelve, egyedül és bántva lenni nap-nap után, az
megváltoztatja az embereket Aden. Egy gyereket egy… olyan
dologgá változtatja, ami nem igazán emberi és nem igazán
állati. Mint minden csapdába zárt lény, az a gyerek lerágja a
végtagját, hogy megmeneküljön, de ha az a gyerek egy 9.8-as
harci kategóriájú telepata, kinek a neve Zaira Neve, először azt
kéri, had rágja le támadói végtagjait inkább.
Ezt tizenöt éves korában mondta neki, az önportré jegesen
őszinte és zavaró volt.
Te nem „az” vagy Zaira.
Igazad van. Nem vagyok az. Rémálom vagyok.
***
Ahogy Finn a nő Nyíllal dolgozott Remi szinte érezte, hogy
Aden mérlegeli őt. Elég fair. Remi is cserébe mérlegelte a férfit,
és csendes partnerét. Bár Remi fogékony volt rá, hogy kedvelje a
férfit, nem fogja hagyni, hogy két halálos idegen szabadon
koricáljon a területen.
– Van egy kis sasfészek a gyengélkedő felett, ahol ellehettek,
míg az idő ki nem tisztul – mondta nekik. – Vagy míg a
transzferetek meg nem érkezik.

- 151 -
 Finn felhozta, a teleportáló késésének oka az lehet, hogy a két
mentál az implantátumok miatti megmaradó sérülése talán kihat
mentális képességeikre. Ennek volt értelme Remi számára és
még szimpatikusabbá vált a fokozott óvatosságukkal szemben.
Ha valaki az ő fejébe ültetne implantátumot, ami miatt nem
válthatna alakot, ő is fel lenne húzva és gyanakvó lenne.
– Köszönöm – mondta Aden nyugodt, hűvös hangon, ami
mindazonáltal egy alfatárs erejét hordozta. – Egy külső ajtón át
érjük el?
– Nem, egy belső csapóajtón át, ami a folyosó végén van. –
Hüvelykujjával vállán át mutatott. – A létra védve van a széltől és
esőtől, így nem kell kimennetek.
Finn kérte ezt a módosítást ennél a sasfészeknél, amit gyakran
a páciensek használtak, akik eléggé meggyógyultak, hogy
elhagyják a gyengélkedőt, de Finn közel akarta tudni őket két-
három napig. Ebben a helyzetben a Nyilak könnyen
megfigyelhető távolságba kerülnek, nem volt más kiút a
sasfészekből, csal a csapóajtó, ami a gyengélkedő folyosójára
vezetett.
Aden és Zaira megpróbálhat lemászni a fán, de akkor kint
rekednek a viharban, az időjárás most kiváló biztonsági rendszer
volt. Pokol, Remi visszahívta összes őrszemét és mindenkit
utasított, hogy a falka szíve körülötti szoros körben maradjon,

- 152 -
bárki, aki most távolabb megy, annak halálvágya volt. Ha az eső
nem mos el, a villámlás süt ropogósra, ahol állsz.
– Ha van a szomszédjaitokról kamerafelvétel – mondta Aden
– tanulmányozhatjuk a sasfészekben.
Remi a fejét rázta – Nincs kamera. – Ez nem volt hazugság, a
falkának nem volt ideje vagy erőforrása, hogy hosszú távon
figyelje szomszédjait, főleg, hogy azok a szomszédok a saját
dolgukkal foglalkoztak és hagyták a RainFiret a sajátjával
törődni. – Beosonhatunk, amint a vihar véget ért. Lefogadom
kipucolták, arra az esetre, ha ti ketten kijutnátok.
A nő Nyíl, aki próbált sérülésmentesnek tűnni, Remi leopárdja
fujtatva nevetett, közömbösen bámult a kajára, amit Finn hozott
neki. – Enned kell – mondta Finn, kifejezése ez alkalommal
ellentmondást nem tűrő volt. – Aden mondta, hogy a mentálok
az egyszerűbb ételeket preferálják, így megpróbáltam megtalálni
a legegyszerűbb, de legnagyobb protein tartalmúakat, amiket
tudtam, kevert dió, lencsetartalmú krém a magas
energiatartalmú kenyérre kenve és egy energia szelet.
Mikor Zaira nem vette el az ételt Aden megszólalt – Egyél. Ha
nem teszed gyenge leszel.
Miután Zaira végzett Remi megmutatta nekik a sasfészket. –
Zárjátok be a csapóajtót – mondta, megmutatta a működést –
és egyedüllétet kaptok. – Nem zavartatta magát a létrával,
átugrott a csapóajtón és egyenesen a gyengélkedő szintjére

- 153 -
érkezett. Macskája könnyedén landolt csupasz lábaival, teste
enyhén guggolva ért le.
A gyengélkedőbe ment, Finn éles szemű pillantásával
találkozott. – Nos?
– Az izomfelépítésük annyira jó, mint a tiéd – válaszolt
vigyorogva a másik férfi. – Aden és Zaira annyira veszélyes, mint
mások, azt mondanám.
Remi is erre gondolt. Bárki, aki nem számolt a nővel
magassága vagy neme miatt, az idióta volt és megérdemelte, hogy
fejét letépjék. – Bármi ami a sérülésükről, hogy hazudnak
nekünk? – Finn velejéig gyógyító volt és a legjobbat nyújtotta a
két Nyílnak, de hűsége elsősorban a RainFireé volt.
– Nem. – Finn felhozott két szkent egymás mellett az ágy
melletti képernyőn. – Adent és Zairát meglőtték, ahogy mondták,
és azokat a barbár dolgokat beültették. Valamint számtalan
kábításra utaló nyomot is találtam a testükben.
Homlokát ráncolva lézertollával megérintette az adattáblát. –
Feltételezem ez az egyedüli mód, hogy féken tarts egy Nyilat, ha
nem akarsz gyógyszereket használni.
– A gyógyszerek nem lettek volna gyorsabbak, csendesebbek?
– Tammy elmondta, hogy a mentálok nem reagálnak jól a
gyógyszerek többségére – mondta Finn a DarkRiver gyógyítójára
utalva. – Soha nem tudhatod, hogy egy speciálisan kiszámolt
gyógyszer mikor okoz váratlan hatást, s mentális képességeik

- 154 -
kicsúszhatnak a kontroll alól. – Homlokráncolása morgássá vált,
a fejét rázta. – Négy kábítást számoltam a nőn, többet a férfin.
Elfogóik a tűzzel játszottak, testük három után bármikor
túltöltődhett volna.
– Aden arcán lévő zúzódás is kábítás?
– Igen. Amennyire lehet kezeltem, de 48 órába telik majd,
hogy teljesen elmúljon.
Remi a szkennekre meredt, ami eltéveszthetetlen erőszak
bizonyítékai voltak, s könnyen halálhoz vezethetett volna.
Koncentrációja falkának építésén volt, de nem fogja figyelmen
kívül hagyni a határán lévő fenyegetést, főleg mikor a fenyegetés
egy teljes háborút gyújt a Nyíl Osztaggal. Amint a vihar kitisztul,
minden erejéből telhetőt megtesz, hogy megtalálja, mi a fasz
folyik ott.
***
A Zaira fejében lévő üvöltő egyedüllét azzal fenyegetett, hogy
felébreszti a véres dühöt, ami segített neki túlélni és majdnem a
kivégzéséhez vezetett, Zaira a sasfészek közepén állt és nézte,
ahogy Aden bezárta a csapóajtót. A feladat kész volt, odasétált
hozzá és olyat tett, amitől Zaira minden izma megfeszült.
Aden átkarolta őt.
– Mit csinálsz? – A Nyilak nem léptek fizikai kapcsolatba, csak
sürgős körülmények közt.

- 155 -
 – Stresszes vagy, hogy elvágtak a Mentálhálótól. – Aden nem
engedte el merev alakját, a férfi testhője könnyen áthatolt a férfi
pólójának vékony anyagán és a nő topján. – Szükséged van a
kontaktusra.
Zaira nem tudta, hogy válaszoljon erre. Nem szokott hozzá,
hogy bármitől stresszes legyen, ha valaha is volt puhaság benne,
azt hosszú idővel ezelőtt felemésztették. Még gyerekként is
elutasította, hogy gyengének tartsák. Inkább dühös szeretett
lenni. A dühben erő, brutalitás és halál volt.
A düh erő volt.
A Nyíl edzés megtanította neki, hogy fogja meg dühét, de
tudta, hogy az benne élt, annyira gonosz volt, amennyire készen
állt pusztítani. Még most is megcsavarta kötelékeit, szemei
vörösek voltak és két dolog volt az elméjében: megszökni és
megtorolni. Megszökés a semmiből és megtorlás azok ellen, akik
ebbe a helyzetbe kényszerítették.
Soha nem volt ennyire egyedül.
Még akkor sem, mikor szülei kegyelem nélkül verték őt, míg
csapdában tartották telepatikus pajzsaik mögött, az elméjük
elérhető távolságban volt tőle. Mikor a Nyíl edzői bezárták őt a
saját pajzsuk mögé, amit arra hoztak létre, hogy biztosítsák nem
tör ki, ahogy szülei gyengébb kísérlete során tette, az élő korlát
volt a semmiben, ami azzal fenyegette elnyeli őt.

- 156 -
 És Aden volt az első, aki először kezelte őt érző lényként, akit
érdemes megismerni. Megkérdezte a véleményét a dolgokról,
mikor a többiek csak a gonosz szörnyet látták benne, amit meg
kellett törni. Azt mondta Zairának, hogy ötleteinek értéke van.
Később ő utasította, hogy ne veszítse el önmagát a Nyíl kiképzés
kemény fekete dobozában.
Te Zaira, felbecsülhetetlen vagy személyként. Soha ne engedd
meg, hogy kitöröljenek.
Velencében volt egy Nyila, aki hozzá kötődött a katasztrofikus
drogtúladagolás miatt, Alejandro kérdés nélkül követte az
utasításait, aki egy pillanat alatt meghalna érte. Míg Zaira mindig
megkérdőjelezte Adent, ha nem értett vele egyet, néha azt
gondolta ő is ilyen módon kötődött Adenhez: hogy valaha a férfi
ellen forduljon, ahhoz Adennek oly módokon kellene elárulnia őt,
amire a férfi képtelen volt.
Ahol a nőnek leginkább megcsavart lelkiismerete volt, ott
Aden ragyogó lovag volt, amiről az ember és alakváltó gyerekek
meséket olvastak. A jófiú, aki a helyes oldalon küzdött és aki soha
nem hagyná hátra azokat, akik hűséget fogadtak neki. Tudta,
hogy a férfi tudott kegyetlen lenni, de Aden kegyetlensége
eltompult a férfi túlcsorduló védelmi ösztöneiben, soha nem az
erő vagy dicsőség önző okában.
Veszélybe lépni, hogy megvédje őt az soha nem volt kérdéses
Zaira számára. Egy abszolút tény volt csak: amíg Zaira élt,

- 157 -
minden erejéből telhetőt megtesz, hogy Adent biztonságban
tartsa. Hidegen kitervelt gyilkosság, kínzás, pislogás nélkül
mindent megtesz, amire szükség van. A férfi talán nem ért egyet
a tetteivel, de eléggé ellenszegülne neki, ha az élete lenne a tét.
Minden fehér lovagnak szüksége volt egy halálos fekete kardra
a hátán.
Erre a gondolatra ellazult a férfival szemben, megengedte,
hogy testhője a sajátjába süllyedjen. Ez nem a protokoll része
volt, de az Elcsendesedés lehullott, nem szegtek törvényt. Nem
volt kockázat a megbocsáthatatlan és állandó szabályok ellen,
amik épp elméjűként és nem erőszakosként tartották őt, ez
abnormális körülmény volt, ami azonnal véget ér, amint agyuk
felépült az implantátumok okozta traumából.
Zaira nem engedhette meg, hogy másban higgyen, a végtelen
egyedüllét horrorjának gondolatára a benne lévő düh azzal
fenyegetett, hogy meggondolatlan őrületté forr. – Te is stresszes
vagy? – kérdezte Adent, míg elfehéredett kezeit összeszorítva
tartotta féken a benne alvó halált.
– Hogy viseli el a többi faj a fejében lévő csendet? – kérdezte
válaszként.
– Talán ezért érintkeznek fizikai szinten annyit. – Korábban
soha nem értette meg az emberek és alakváltók érintési
természetét. Fizikailag közel lenni Adenhez nem olyan volt, mint
a mentális hálózaton lenni. Ez sokkal intimebb és furcsán

- 158 -
intenzívebb volt, mintha ők ketten a mentális hálózaton lettek
volna.
Aden kezét fejének hátoldalára csúsztatta, de tenyerének ereje
és melege azon a sebezhető helyen nem emelte fel ösztöneit, hogy
harcoljon. Mindig, gondolta, ha ilyen módon érintették meg,
harcolt. Azonban nem gondolta végig az Adenbe vetett
bizalmának mélységét, soha nem értette meg, hogy ilyen módon
tartva nem börtön volt. – Hallottam a gyógyítót. A lábad
megsérült.
– Rosszabbat is túléltem.
– Értesítened kellett volna róla a partneredet.
– Nem, ha az a partner vitatkozott volna a helyzet legjobb
kimenetele miatt.
Zaira kinyitotta a száját, egy pillanattal később becsukta. A
férfi döntése mindkettőjüket megmentette, a segítsége nélkül
soha nem jutott volna ki és a férfi halott lenne az implantátum
miatt, ha egyedül megy. Karjait Aden köré csúsztatta, hogy
megerősítse kétszemélyes hálózatukat, a szívverését hallgatta,
ami erős és állandó volt a füle alatt… és talán a többi faj
megértette az igazat, amire most jött rá: ez a kicsi fizikai hálózat,
amit bizalom tart össze, abban erős, nyers erő volt.

- 159 -
 14. fejezet

– Le kell zuhanyoznom – mondta hosszú idő után Zaira, az

üvöltés suttogássá halkult, amit majdnem figyelmen kívül tudott
hagyni és a düh altató álomba kucorodott elméje mélyén.
Aden elengedte a nőt, nézte hogy sétál a sasfészek egyedüli
belső ajtaja felé.
Az ajtó mögött a felszerelések szépen sorakoztak, kis csomag
szappan és sampon volt a pulton, amiben a mosdókagyló volt. Az
egyik csomag a nőknek volt, a másik a férfiaknak. Zaira nem
tudta a férfiaknak és nőknek miért volt szüksége eltérő mosakodó
dolgokra, de a nőit használta, mert tetszett neki fakó kék
árnyalata.
Valami tetszése tiltott volt az Elcsendesedés alatt, de Zaira
nem tudta megtörni Elcsendesedés előtti szokását, hogy szép
dolgokat gyűjtsön. Gyerekként egyszer fényes, szervező
alkatrészeket gyűjtött, amiket családja a kukába dobott, egy
játékot csinál magának, ami csillogott a napfényben, ami a kis
ablakon áradt be a ketrece felett.
A szülei pár nap után vették el tőle, az egyetlen csinos, ragyogó
dolgot, amije volt.

- 160 -
 Egy hónappal azután, hogy Adennel találkozott, a fiú
észrevette, hogy egy csiszolt fekete gombra bámult, amit a
zsebéből vett ki. Kezét kinyújtva neki adta. – Nem kell elrejtened
– mondta neki, mikor a kislány ujjait köré hajlította. – Azt
mondtam az edzőknek, hogy horgonyt ad neked az osztaghoz.
A széles éleket erősen szorította tenyeréhez, megkérdezte –
Miért adod nekem?
– Mert mindenki megérdemli, hogy legyen saját dolga.
Zaira sokkal később jött rá, hogy a „gomb” igazából egy finom
jelzése volt a rangnak és az Aden anyjához tartozott, mielőtt
anyját előléptették. Aden titokban magánál tartotta, mikor szülei
a terepen voltak. Tudása ellenére soha nem adta vissza. Jelenleg
biztonságban el volt rejtve a velencei szobájában lévő doboz
hamis fenekében. Az övé volt, Aden adta neki.
Senki más, csak Alejandro adott neki dolgokat. És Alejandro
nem számított, neki nem volt választása. A férfi hozzá kötődése
vezette arra, hogy felajánljon mindent, amije volt. Akkor is
megtenné, ha Zaira reggel, délben és este véresre rúgná. Adennek
azonban volt választása, és nem csak ezt, hanem több apró dolgot
adott neki az évek alatt. Egyiket sem fogja visszaadni.
Kinyitva a sampont a hajára kente. Az illata utána érte el az
orrát, de elég könnyű volt, hogy figyelmen kívül hagyja. Csak tíz
perccel a zuhanyzóból való kilépés után jött rá, nem hozott tiszta

- 161 -
ruhát. Ekkor kopogtak az ajtaján. – Zaira, a RainFire falka tagjai
beugrottak pár perce némi ruhával.
Zaira résnyire nyitotta az ajtót, elvette a csomagot, amit felé
nyújtottak.
– A legtöbb a falka tagjaitól lett kölcsön kérve – mondta – de
képesek voltak néhány új darabot találni a raktáraikban.
– Köszönöm.
A csomagban volt egy zárt csomag, amiben három bugyi volt.
Feltörte a csomagolást, kivett egy sötétkéket és úgy látta jó volt
rá. Nem volt sima melltartó, de egy szalagmelltartó elégnek
bizonyult, amit szorosan az alakjára köthetett. Tény, hogy
relatíve nagy mellek voltak kis alakján, ami bosszúságának
forrása volt, de soha nem akarta lekicsinyíteni őket, egy egyszerű
okból, nem bízott meg senkiben, hogy nem játszana a testével,
míg nem volt tudatánál. Sérültnek és kényszerítve lenni elég
rossz volt, miért tenné okból?
A sötétzöld zsebes nadrág túl nagy volt a derekára, de bárki is
választotta ezeket a darabokat, adott övet is és extra lukakat a
számára. Az alját többször fel kellett hajtania, de egyébként a
nadrág erős és meleg volt. Ha szükséges, több napig is hordhatja,
mielőtt ki kellene mosnia.
Felsőnek kihúzott egy fekete pólót. Mivel nem szerette a laza
anyagokat, amivel más maga felé húzhatja őt, kioldotta az övet és
betűrte a pólót. A rövid újjak túl nagyok voltak neki, de ezt a

- 162 -
kockázatot tudta kezelni. Használt ruháit egy kis kosárba tette a
pulton, feltételezte a RainFirenek van központi mosodája amit ő
és Aden használhat majd.
Aden azonnal bement, hogy ő kilépett.
Korábban is osztotta már meg területét osztagtársaival,
általában küldetéseken, de ez másképp érződött. Talán mert ezek
a területek nem olyanok voltak, amilyenekben korábban
megfordult és talán mert a fekete és folyton zuhogó eső gubóba
volta ezt. Mégis kompakt mérete ellenére a sasfészek nem tűnt
börtönnek.
A szemben lévő falon volt egy hatalmas ablak, mikor
leellenőrizte látta, hogy a zár nyitva volt, így ha akarta ki tudta
nyitni. Valamint a külvilágot hozta be az egyaránt hatalmas
tetőablak az ágy felett. Jelenleg lehullott levelek takarták,
valamint volt rajta kilincs, amivel ki lehetett nyitni.
Zaira úgy döntött tetszett neki az alakváltó építészet.
A bal oldalon volt egy kis öltözőszekrény, ahova Aden a többi
ruhát tette, amiket az alakváltók hoztak. Zaira átnézte őket, majd
a csizmáit találta meg. Az ágy mellé tették, kétség kívül Aden volt.
A csupasz láb komoly hátrány volt egy harcban, így csizmáikat
arra alakították ki, hogy az ágyról szó szerint legurulva lábaikat
bele tudják csúsztatni és kész is voltak.
Az ágy maga elég nagy volt kettejüknek, a matrac kemény, de
az ágynemű puha. Eléggé más, mint a gyapjú takaró és érdes

- 163 -
lepedő, amit napi szinten használt. A hatalmas, lapos párna, ami
egy komm képernyő előtt volt kissé összezavarta, míg rá nem jött
alakváltó környezetben volt, a párnák jók voltak mind az ember,
mind a macska testének.
Arra edzették, hogy alkalmazkodjon bármilyen környezethez,
amiben volt, Zaira odament és megérintette a párnát, majd leült
egybe.
– Kényelmes? – kérdezte Aden, ahogy kijött a fürdőből.
– Nem tudom – mondta, két tenyerével nyomta fel magát. – A
test belesüpped ezekbe.
– Azt hiszem ez a lényege. – A férfi mellé állt, nedves haját
kisöpörte homlokából és testét farmer és fehér póló fedte, amin
valamiféle sport logója volt az elején.
A férfi fiatalnak tűnt. Olyan férfinak, akinek nincs fontosabb
dolog az elméjében, mint a sport. Az illúzió addig tartott, míg
nem néztél a szemeibe. Mert azokban a szemekben annak a
férfinak rendíthetetlen elhatározása volt, aki egy korábbi
tanácsnokot az erejétől megbuktatott és aki hosszú ideje
megnyerte a Háló legveszélyesebb férfijainak és nőinek a
hűségét.
Aden arra a területre ment, ami úgy tűnt étel készítésére
szolgált, kinyitotta a szekrényt és kivett egy lezárt dobozt. – Ez
magas energiatartalmú ital. – Két csészével készített, egyiket

- 164 -
odaadta neki. – Talán túl édes nekünk, de szükségünk van az
energiára, hogy sérüléseink gyógyuljanak.
– Forró vízzel csináltad. – Ivy Jane csinálta így, mert azt
akarta vendégei melegben legyenek, valamilyen okból az
osztagból senki nem mutatott rá, hogy uniformisuk megvédi őket
az időjárástól.
Aden vele szembe ült le, háta a falnak dőlt és egyik lábát
kinyújtotta a polírozott padlón, a másikat térdben behajlította.
Karját arra a térdre fektette, azt mondta – Talán Ivy akaratlanul
arra kondicionált, hogy ilyen italok melegek, ha másnak adjuk
őket.
– Nagyon kitartó. – Zaira kortyolt a bögréből, az íz sokkal
gazdagabb volt, mint amit érzékei kezelni tudtak volna, de tovább
itta. – Ivy… más. Ahogy korábban mondtad, szeret minket. –
Igazából senki sem szerette a Nyilakat. A Nyilak néha hasznosak
voltak, máskor veszélyesek, de soha nem tartották őket barátnak.
– Nem hiszem, hogy bárki szeretett volna ezelőtt.
Aden megmerevedett, azok az intenzív, csendes szemek az
övébe néztek. – Én kedvellek Zaira.
A szavakra a nőben lévő düh megmoccant, de nem
erőszakosan. Hanem harapó birtoklással, amit egy életen át
tartott megkötni. Aden nem tartozott hozzá. Aden túl fontos volt
az osztag számára, hogy egy emberhez tartozzon és soha nem

- 165 -
tartozhat az alapjaiban sérült Zairához. – Ne mondj ilyen
dolgokat – figyelmeztette.
A férfi nem törte meg a szemkontaktust, ami etette a düh
birtoklását, míg úgy tűnt a póráz elszakad. – Miért?
– Talán mert komolyan foglak venni. – Aden látta őt, ismerte
őt, de Zaira nem volt benne biztos, hogy a férfi értékelte, hogy
mennyire halálos tudott lenni. – Talán úgy döntök megtartalak.
– Mélyen elzárja a dobozba, ahol a többi kincse volt és csak ő éri
el, mert haragja nem tudja hogyan osztozkodjon azokon a
dolgokon, amik a legtöbbet jelentették neki. Nem volt meg neki a
„civilizált” vagy „elfogadható” viselkedés. Az a része azon a
helyen nőtt benne, amiben nem volt fény és tartósan meg volt
csavarodva.
– Bántanál engem?
Nem, ha racionális volt, de mikor dühe felébredt, más volt. –
Miután egy másik Nyíl kiképző központba vittek, láttam egy
lepkét. – Egy ragyogó teremtényt pink, fekete és fehér
szárnyakkal. – Soha nem láttam még olyan szép dolgot és
akartam. Így minden alkalommal, mikor kint lehettem, azt
követtem, míg egy nap egy üres üveggel elfogtam, amit a kukából
loptam.
Még emlékezett izgalmára. – Láttam, hogy a pillangó küzdött,
hogy kiszabaduljon, de azt mondtam neki biztonságban van. – Ez
volt a legelső, komoly ígérete. – Így, aki egy ketrecben nőtt fel,

- 166 -
egy másik élőlényt zárt be és nem értette meg, hogy rossz volt. Ez
vagyok én.
Aden nem nézett félre, nem mondta neki, hogy pszichopata
tendenciákat mutat, hogy egy magatehetetlen pillangót bántott. –
Elfogtál egy másik pillangót is, miután az első meghalt?
– Nem. – Összetört a szíve, hogy megsemmisített egy olyan
csodát, mikor csak meg akarta tartani, védeni, újra és újra
megpróbálta visszabeszélni a lepkét az életbe. – Azonban nem
vesztettem el a kényszert. Még mindig kincseket akarok a
dobozomba tenni.
– Mégis megértetted, hogy nem teheted.
Zaira nem volt benne biztos, hogy megértette, az alap, amire
pszichéje épült össze volt törve, mert az alap alatt olyan düh
égett, ami soha nem halt meg. – Talán csak jól tettetek. – Még
most is, át akarta szelni a köztük lévő távolságot és rá akart
vicsorogni, hogy a sarokba kényszerítette őt, ahol el kell ismernie
a sebesült és nyíltan őrült lányt magában.
Zaira normális esetben csak kontrollált körülmények közt
engedte ki a lányt, amikor egyedül volt a szobájában, ahol az ajtót
bezárta és rácsozta. Ekkor, egy kis időre átnézte kincseit,
megengedte a haragtól fűtött lánynak, hogy a felszínre
emelkedjen, megmutatta neki a fényes, szép dolgokat, amiket
áhított, mikor a sötétbe volt zárva.

- 167 -
 – Tudod mit akarok az osztagnak – mondta Aden, látszólag
ejtette meglévő, vagy hiányzó épp elméjűségét.
Zairát nem lehetett bolondjára venni. Aden talán csendben
mozgott és nyugodt hangon beszélt, de mikor egy ösvény mellett
döntött, nem alkudozott. – Azt akarod, hogy a Nyilak igazi életet
éljenek – mondta, félretette félig megivott italát a padlóra.
– Igen. – Aden bögréjét combjának feszes izmaira tette. –
Nem kell, hogy identitásunkat Nyílként határozzák meg.
Választhatjuk, hogy többek leszünk.
Az egyedüllét belesüllyesztette fogait a nőbe ismét. Kezeit
ökölbe szorította maga mellett, próbált nem hallgatni gúnyos
nevetésére. – A legtöbbünk nem olyan, mint te – mondta a
férfinak, aki a legjobb volt köztük. – Nem tudjuk a katonai
létezésen kívüli élet stresszét kezelni. – Szabályok, határok, ezek
tartották ellenőrzés alatt erőszakos és halálos képességeiket. –
Szörnyekké válunk, ha kiengednek a ketrecből.
– Nem. – Az egyszerű, lapos szó erőtől zümmögött. –
Elutasítom, hogy elfogadjam a Nyilaim borostyánba fagytak. A
vérüket adták, a szívüket, egész létezésüket a Hálóért. – Kezével
vágott egyet. – Elég volt.
A férfi szenvedélyes hite elérte a Zairában lévő örült dolgot,
próbált a nő szemein át látni. Remegés rázta meg Zairát, ahogy
küzdött az egyedüllét rohamával és az öreg, kicsavarodott
őrülettel, próbált megszólalni, nem tudott.

- 168 -
 – Zaira. – Aden félretette bögréjét és a mellkasára vonta a nőt,
izmos karjai acél voltak körülötte. – Nem vagy egyedül, soha nem
leszel. Te Nyíl vagy.
Ez volt az egyedüli csoport, ahova valaha beillett. – Láttad a
felvételi jelentésemet?
– Igen.
– A szüleim egy földszinti kabinba zártak. Csak egy magasan
lévő ablak volt az egyik falon. – A családja meg akarta tartani
erőteljes telepatikus képességét, és később pénzügyi okból, mint
hogy odaadja őt a Tanácsnak, vagy az osztagnak, de nem volt
ötletük sem, hogy eddzenek valakit, akinek olyan erőszakos ereje
volt. Ennek eredményeként megpróbálták megtörni a lelkét,
megverni, legyőzni, hogy irányítsák.
– A szocializációs tréningemen kívül korai életem nagy
részében egyedül voltam. – Sötét düh égett a lelkében. – A
pajzsaik mögött tartottak, így nem fértem hozzá a
Mentálhálóhoz. – Durván lélegzett. – Ha valaki addig akar
kínozni, míg őrült nem leszek, akkor ezt kell tenniük. Elvágnak a
Mentálhálótól, egyedül hagynak megint.
Aden erősebben tartotta. – Mondtam neked, soha nem leszel
megint egyedül. Itt vagyok. Mindig itt leszek. – Az öreg düh még
egyszer elárulta állítólagos Elcsendesedését.
A csendes, sötét szemű fiú, akivel találkozott, a kezdetektől
dühös volt érte.

- 169 -
 Kezét a férfi szívére tette, a ritmus elandalította a benne lévő
dühöt megint, így tudott gondolkozni. – Az első sorból kell
vezetned. – A terve csak így működhetett. – Az osztag követni fog
a pokolba is és vissza, ha ezt kéred, minden, amit tenned kell,
hogy megmutatod nekik hogyan tegyék.
A levegő mozgott felette, mintha Aden a fejét rázta volna. – Az
osztagnak úgy van rám szüksége, ahogy vagyok, stabilan.
Zaira felemelte fejét róla, de keze a szívén maradt, azt mondta
– Ezt a szüleid mondták. – Zaira Marjorivel és Naoshival élt,
mióta átvette a velencei bázis vezetését, ismerte minden
nézetüket, hogy Adennek hogy kellene az osztagot vezetnie.
Ennek ellenére a férfi a saját útját járta, de gyakran voltak vak
foltjai. Mint most.
– Te vagy az egyedüli, aki meggyőzheti a többieket, hogy a
változás lehetséges, nem csak a fiataljaink számára. – Ő addig
megy, ameddig tud, megtartja amit felépítenek és figyel a
többiekre, hogy sikeresen létrehozzák új életüket.
Aden álla tiszta, kemény vonal volt. Megborotválkozott, jött rá
hírtelen Zaira. A bőre sima lett volna, ha megérintette volna.
Mikor beszélt a birtokló kényszer elhallgatott. – A munkám, hogy
senkit ne hagyjak hátra. – Aden soha nem hagyja hátra egyik
emberét sem a sötétben.
– Ez volt – mondta a nő, aki talán a legtökéletesebb Nyíl volt,
akije volt. – Az új munkád, hogy létrehozd az új utat.

- 170 -
 A nő szavai a szüleinek tanácsába csapódott, hogy állandón
tartsa a dolgokat, hogy hideg erő legyen a lakosság szemében, így
senki sem fogja látható célpontnak nézni a Nyilakat. De a szülei
úgy gondolták Vasic „elveszett” az osztag számára, mert Ivyhoz
kötődött. Nem értették meg, Vasic évekkel ezelőtt elveszett, Ivy
miatt tért vissza.
Évtizedek óta először Aden legjobb barátja élt.
– Tudod, hogy igazam van – mondta Zaira a csendbe. – Ha
nem lenne, Vasic nem kötődött volna ahogy Abbot sem mutatná
a változást, amit akarsz. – Ujjai a férfi bőrébe vájtak az ingjén
keresztül. – A széles skálájú változás akkor történik meg, ha az a
központból indul. És te vagy a központban.
Vasicra való utalása miatt Aden kezdte látni a nő szavainak
igazát. A másik férfi az osztag központi tagja volt, Aden vezető
helyettese, a párja psziché volt, aki kinyitotta szívét és otthonát.
És az osztag mégis hezitált a szakadék szélén. Várt, látta most
Aden, egy jelre az osztag tetején lévő „lázadásra”, hogy a
szabályok az osztagon átívelve elfogadottak.
– Ha megteszem – mondta lassan – nem tehetem egyedül. –
Ha a férfiaknak és nőknek szüksége volt rá, hogy ő menjen
először az ismeretlenbe, akkor ezt kell tennie. Ezért született,
ezért alkották meg, hogy az legyen, akire az osztagnak szüksége
van és ezt a pozíciót hosszú ideje elfogadta. – Bármilyen változás
a személyes pszichémben felesleges, ha nem kötődöm ugyanazon

- 171 -
a szinten egy másik személyhez. – Nem csak arról volt szó, hogy
kilép az árnyékokból, de létrehoz egy mély, érzelmi kapcsolatot,
ami a többi Nyílhoz kapcsolódó hűségen túl mutat.
– Ajánlhatok megfelelő partnereket – mondta az egyedüli nő,
akit maga mellett akart látni. Erős, heves és szívében tűzzel, ami
minden Nyíl szívéhez szólt, ha egyszer szabadon engedte.
Aden a nő éjfél szemeibe nézett és a fejét rázta. – Téged
akarlak. Nem helyettesítőt.

- 172 -
 15. fejezet

– Köszönöm, hogy engem választasz Aden – mondta Zaira

hosszú, csendes szünet után, és ez komoly kijelentés volt, amiben
rideg szépség ragyogott. – Soha nem felejtem el mit tettél és a
bennem lévő őrület el akarja fogadni, el akar venni téged és
ketrecbe zárni, ahogy a lepkét, de tudod, hogy életfogytiglani
fogoly vagyok. Soha nem leszek más, csak Nyíl vagy szörnyeteg. –
Ujjaival megérintette a férfi állát. – Túlságosan törött vagyok,
hogy megjavítsanak.
A férfi a sérült és megvert lányra gondolt, aki elfutott a kezelő
szobából, még mikor sérült volt és fájt mindenhol, a nőre, aki
vitatkozott vele szökésük alatt. – Ha a szüleid összetörtek –
mondta csendben – soha nem ölted volna meg őket, soha nem
élted volna túl. – Az egyedüli igazi döntést hozta meg a rémületes
körülmények közt. – Talán vannak benned törések, de bennem
is.
Zaira szemei obszidiánok lettek, nem volt bennük fehérség,
csak tintafekete. – Te vagy a legjobb köztünk. – Mondta erős
állításként. – A legjobb. A legerősebb, legokosabb és makacs
szívű, hogy az ellenállt az Elcsendesedésnek és a

- 173 -
legsérültebbjeinkkel is törődsz. – Kezét a szájára tapasztotta,
mikor Aden meg akart szólalni. – Én kemény vagyok és
erőszakos és elvágom bárki torkát, aki megpróbál bántani téged,
de soha nem választanám, hogy a Nyíl élet fagyos fekete falai
mögé menjek. Nem tehetem. Pontosan tudod miért.
Aden elhúzta a kezét. – Tudom miben hiszel. – Az a zsigeri
düh, ami a nőben élt, az tette halálos kockázattá a Nyíl élet
korlátozásain kívül.
Zaira egyszer eltörte két férfi edző állát, akik megpróbálták
lent tartani őt. Akkor tizenkét éves volt és a következő évet jeges
fegyelem tanulásával töltötte, miután ultimátumot kapott:
megtanulja kontrollálni magát vagy kirúgják az osztagból, az
egyedüli családból, amije volt. A fenyegetés és az edzés bevált,
nem volt több nem kívánt erőszakos epizódja, de Aden tudta,
hogy a düh még benne élt.
– A düh a tüzed része – mondta neki, már nem az első
alkalommal. – Miért ragaszkodsz hozzá, hogy veszélynek lásd az
épp elméjűséged ellen?
– És te miért utasítod el, hogy megértsd, ez nem düh? – vágott
vissza. – Ez egyfajta őrület, amit örököltem.
Ellökte a férfit, felállt. – Amit a szüleim tettek a szó semmilyen
értelmében nem volt „normális”. Azt mondták, hogy mentális
kontrollt akarnak nekem tanítani, de az anyám vagy az apám
lehet azt gondolta, hogy egy gyereket egy bőrövvel addig vernek,

- 174 -
míg a gyereknek nincs bőr a hátán, a vére a ketrecének falaira
spriccelt, bármihez vezethet, mint egyfajta állatiasan őrült
gyerekhez? – Összefonta karjait. – Nem épelméjű szülő. Az
enyémek nem voltak azok, és a genetikai örökségüket hordom.
Ez gyerekkoruk óta vita volt kettejük közt már. A legelső
alkalomra kristálytisztán emlékezett.
***
– Őrült vagyok. – Kicsi és koszos arcú a kinti testnevelés
után, Zaira megevett egy nutrion szeletet, amit a fiú mentett
meg neki saját ebédjéből, a lány pont annyi kalóriát kapott,
amennyire szüksége volt, de Zaira mindig éhes volt. Mintha egy
része nem tudná elfelejteni, hogy extra büntetésként éhezett.
– Nem vagy őrült.
– Az vagyok. – Megrágta a szeletet. – Nem úgy őrült, ahogy
az emberek, akik a területen kívül szoktak kiabálni néhanapján
a nap végén, de őrült, mert van bennem egy gonosz, rossz
dolog.
– Az a gonosz, rossz dolog mondja neked, hogy ölj meg
mindenkit? Ölj meg engem?
– Nem. Ez csak azt mondja nekem, hogy öljem meg az
embereket, akik bántottak téged. – Szemei arra az edzőre
néztek, akiről Aden tudta kifejezetten brutális volt. – Az ágyban
fekszem és arra gondolok hogy tudnám átvágni a torkát.
Tudom hogy jussak be a szobájába. Meg tudnám tenni, míg

- 175 -
alszik. – Ismét harapott a nutrion szeletből. – Szeretem
elképzelni, hogy nézem a vére hogy festi vörösre a párnát.
– Ne. Ezért kivégeznek téged.
Zaira oldalra pillantott. – Nem fogom. Itt akarok lenni,
mikor felnősz és átveszed az irányítást.
***
Zaira mindig hitt benne, hogy átveszi az osztag irányítását,
még mielőtt megosztotta volna vele terveit. – Minden ok, amit
felhoztál – mondta ahelyett, hogy belement volna ugyanabba a
vitába – ugyanazok az okok, amik téged alakítottak. – Egy Nyíl
aki nem gondolta, hogy megcsinálja és akit mélyen tiszteltek. Ha
csak ő lehet az egyedüli nő az oldalán, Aden már hosszú ideje
elfogadta, hogy kapcsolata Zairával nem olyan volt, mint az
osztag többi tagjával való kapcsolata.
Vasic volt a legközelebbi barátja, de Zaira… A nő lelke elég
forrón égett még a kontroll megannyi rétege alatt is, hogy a
leghidegebb télen is megmelegítette a szívét. Mikor Vasic
elhatározta, hogy meghal, hogy megengedte, hogy egy kísérleti és
instabil biofúziót hajtsanak végre rajta, Zaira volt, akihez Aden
ment, Zaira volt, akivel megosztotta frusztrációját és aggodalmát.
A nő javasolta üssék ki Vasicot és erőszakkal távolítsák el a
kesztyűt, mielőtt túlságosan beintegrálódik.
Természetesen Aden nem volt képes végrehajtani a javaslatot,
de beszélt vele, erőt talált benne, tovább küzdött Vasic

- 176 -
túléléséért. Zaira továbbra is küldte neki a részletes leírásokat,
hogy ők ketten hogy üthetnék ki Vasicot és távolíthatnák el a
kesztyűt. Mivel mindketten tudták, hogy Vasic maga választott,
ez nem volt más, mint intelligenciájuk tesztelése, ami szünetet
adott neki az összetörő tudásban, hogy el fogja veszteni a férfit,
akit barátjának hívott.
A nő ezért csinálta, bár ha megkérdezné kétség kívül azt
mondaná halálosan komoly volt.
– Te – ismételte meg Aden, mikor a nő nem válaszolt. –
Neked kell lenned.
Zaira nem válaszolt Aden szavaira, a kegyetlen elhatározásra a
hangjában. Makacs, irracionális, konok Nyíl. Mindkettőjük
bögréjét a konyha területére vitte, Zaria befejezte sajátját, míg
kibámult az ablakon, amit az eső mosott, majd elmosta a
bögréket. És küzdött, hogy féken tartsa az erőszakosan birtokló
lényt magában, aki meg akarta ragadni Aden ajánlatát és soha
nem akarta elengedni.
– Ne próbáld azt mondani, hogy az őrületem a természetem
eredménye – mondta, mikor ismét racionálisan tudott
gondolkodni, utalt a férfi egyik legerősebb ellenérvére. – A
családom minden generációja fertőzött volt ezzel. A nagyapámat
rehabilitálták az erőszakos epizódjai miatt, és a közvetlenül az
Elcsendesedés előtti generációban két gyilkosunk is volt. – Egy
apa és fia volt a felelős negyvenhét nő meggyilkolásáért. – A

- 177 -
szüleim bántottak, míg halálra nem vertem őket. Hét éves
voltam. Mit mond ez neked?
– Mindegyik tényt fel lehet használni, hogy a természeted
gondolatát támaszd alá. – Aden hangja soha nem emelkedett
meg és a földön ülő nyugodt pozícióban maradt, de a hangjában
lévő acél nem volt elrejtve. – Az apa kényszerítette a fiút, hogy
cserkésszen és megkínozza az áldozatait. A nagyapád látta, hogy
a saját apja végzi ki az anyját. A szüleid vezettek téged az
erőszakhoz.
Zaira a szoba másik végébe ment, ahogy az őrült haraggal teli
lény a bőrének nyomult, akarta a férfit magát. – Válassz. Másik.
Partnert. – Ő is tudott acélt tenni a hangjába.
– Valakit, aki jobban illik? Fiatalabbat? Akinek nincs annyi vér
a kezén?
– Igen. – Még ahogy Zaira beszélt, látta a hibát az érvelésében.
Hogy ez működjön, Adennek demonstrálnia kell az osztag felé,
hogy a legtöröttebbjeiknek is lehet második esélye, akkor
partnerének erősnek, halálosnak és a sötétség által
megcsókoltnak kell lennie.
Aden sima mozdulattal felállt, ami elárulta erejét, váratlanul
nem erőltette tovább. – Pihenj – mondta. – Mindketten
gyengébbek vagyunk, mint lennünk kellene.
Zaira tudta, hogy a vita még nem ért véget, de a haladékot
újracsoportosításra használhatja. – Neked is pihenned kell. –

- 178 -
Aden hajlamos volt az osztagot előre helyezni, magát közben
elfelejtette. – Nincs szükség, hogy őrködjünk, ha az alakváltók
bántani akartak volna, akkor rengeteg esélyük lett volna, míg ki
voltunk ütve, és a vihar miatt senki sem juthat be.
Aden az ágy jobb oldalához sétált, ahogy Zaira a balhoz és
becsúszott a puha takaró alá. Egy nagy póló volt rajta, amit az
alakváltók adtak, mint pizsama, de jobban szeretett teljesen
felöltözve aludni ismeretlen területen. Sokkal könnyebb volt
megvédenie magát egy támadás során, ha nem tekeredett rá az
anyag.
Aden sem zavartatta magát az átöltözéssel, ahogy befeküdt az
ágyba, ami egyáltalán nem hasonlított a Nyilakéhoz.
Megérintette a takarót, felemelte és letetette.
– Nekem tetszik – mondta Zaira, megpaskolta a puhaságot.
Aden felé fordította a fejét. – Megteheted.
A nő megfordult az oldalán, a férfi arcába nézett. Tetszett neki,
ahogy mindig. A férfi vonalai tiszták és simák voltak olivazöld
bőre alatt, nedves haja kezdett selymessé válni, ahogy száradt. –
Veszek egyet az ágyamra. – A kis dolgok nem voltak
fenyegetések, nem csattan fel miattuk… és a benne lévő őrült lány
megérdemelte a szép dolgokat. Ez elég kompenzálás volt, hogy
Zaira soha nem engedte ki publikusan, soha nem hagyta, hogy
megkóstolja az igazi szabadságot.

- 179 -
 Aden is megfordult az oldalán, lélegzetük keveredett, ahogy
beszéltek, az intimitás meleg volt Zaira körül, ami elnémította az
egyedüllétet.
– Egy tökéletes Nyílként vannak lázadó vonásaid.
– Alejandronak veszek fagyit. – Kezét arca előtt a párnára
tette. – Ez boldoggá teszi. – Az agysérült férfi sok módon
gyerekes volt, órákat tudott eltölteni a csatorna vizét érő napfény
csodálásában vagy ahogy a felhők mozogtak az égen. A fagyi a
színeivel és ízeivel ugyanezt a csodálatot okozták. – Mindig
megkérdezem milyen ízt hozzak neki és adok egy vagy két órát,
hogy eldöntse, mert szeret rajta gondolkodni.
Zaira soha nem mérlegelte kétszer, hogy kielégítse Alejandro
csodálatát, miután tudatára jutott. A férfi életét elpusztították.
Ha a fagyi örömet okozott neki, akkor fagyit kap. – Az apád azt
gondolja hogy rosszabbá teszem a helyzetet. Azt mondja
Alejandrot el kellene zárni, így nem kellene „bébiszittelnem” őt.
Aden kezét a nőére zárta, a magányt még messzebb nyomva
ezzel. – Miért van még életben az apám?
Zaira elmozdította kezét, így Adené került felülre, nem mert
kijelentette a dominanciáját, hanem mert meg akarta érinteni őt,
ne csak a férfi érintse meg Zairát. – Az apád, ez az egyedüli oka. –
Zaira nem érzett semmilyen hűséget sem Naoshi Ayze vagy
Marjorie Kai felé. Elfogadta, hogy elültették a lázadás magjait ás
számtalan veszélyes akciót hajtottak végre, hogy megvédjék

- 180 -
társaikat, de azt is tudta, ha ők vezetnék az osztagot, vagy
kivégezte volna őket vagy könyörtelen, gondolkodás nélküli
orgyilkos lenne.
A személetük a Nyilakról mind nagyszerű és szemellenzős.
Aden szülei harcoltak, hogy visszavegyék az osztag feletti
irányítást a Tanácstól, miután a mentálok vezetői elfelejtették a
Nyilak megbízatását. Zaid Adelaja azért hozta létre az osztagot,
hogy támogassa szülei Elcsendesedéses nézeteit, de az osztag
hajtóereje nem a tanácsnokok személyes érdekei voltak, nem a
mentál faj védelme.
– A Tanács az elit osztagot gúnnyá változtatta – mondta
Marjorie Zairának számtalan alkalommal. – Arra használtak,
hogy kitöröljük azokat, aki az uralmuk ellen voltak, míg az igazi
fenyegetést engedték szabadon barangolni.
Zaira nem vitatkozott Marjorie ezen gondolataival. A többi
tanácsnok is rossz volt, de Ming volt a legrosszabb, kevésbé volt
vezető, mint egy parazita, aki a jó emberek életét használta fel
hataloméhsége miatt. Zaira szinte tudta tisztelni Marjoriet és
Naoshit, hogy lefektették a lázadás alapját, de soha nem bocsátja
meg, hogy nézeteikért feláldozták a fiúkat. Marjorie szerint Aden
szülei akkor hozták meg a döntést, hogy „meghalnak”, miután
felfedezték, hogy Ming meg akar szabadulni tőlük, mert túl nagy
befolyásuk volt Nyíltársaik közt.

- 181 -
 – Hosszú ideig – mondta Aden anyja – hittünk benne, hogy
Ming egy volt közülünk, hogy politikai ambíciói egy fegyver volt,
hogy megvédje az osztagot. Naoshi majdnem elmondta neki a
terveinket, hogy kitörünk a Tanács alól. Egy nappal később
felfedeztük a szándékait felénk, megtanultuk, hogy képes
megölni Nyíl társait annak érdekében, hogy megtartsa a vezetést.
Ez volt az első jele annak, hogy egy nap mivé válik majd.
Zaira még elképzelni sem tudta, hogy megbízik Mingben, de
emlékeznie kellett rá, hogy Marjorie és Naoshi számára ő
honfitárs volt, egy Nyíltárs, akivel kétség kívül küldetésre
mentek. – Mégis otthagytátok Adent az irányítása alatt –
válaszolta. – Még ha Ming nem is ölte meg, könnyen kitehette
volna az osztagból.
Egy módon Zaira megértette Marjorie és Naoshi választását,
hogy fiát alvó ügynökként otthagyják, hogy cipelje a titkos csatát
belül, míg ők kintről dolgoztak. Még gyerekként is, Aden túl idős
volt, szülei álmának megfelelő hordozója. De csak egy fiú volt,
akit otthagytak, hogy túlélje a vezetőt, aki nem látott benne
értéket.
Marjorie válasza lenyűgöző volt. – Aden volt Ming
vésztartaléka, vagy ezt hitte. – Arcán semmi nem árulta el, hogy
megbánta volna tettét. – Ming akkor nem volt ostobán arrogáns.
Tudta, hogy részben azért veszélyeztettük az erejét, mert a többi
idősebb Nyíl megbízott bennünk és tisztelt minket. A státuszunk

- 182 -
miatt engedték be elsősorban Adent a programba, a gradiensen
elfoglalt alacsony szintje ellenére.
Az idősebb Nyíl szeme találkozott Zairáéval, a jég
áthatolhatatlan volt. – Mi a legjobb mód „megtisztelni” az
emlékünket, mint megengedni egy gyenge gyereknek, hogy az
osztagban maradjon? Aden alátámasztotta Ming imázsát, hogy
megtartja osztagtársai kérését, még haláluk esetén is.
Marjorie úgy gondolta, amit mondott, mikor Adent
„gyengének” nevezte. Még a lenyűgöző dolgok után is, amit
csinált, siker, hogy megvalósította, amit Marjorie és Naoshi nem
tudott és felszabadította a Nyilakat a Tanács szorításából,
Marjorie csak az ismert képességei alapján látta őt. A nőnek
ötlete sem volt a férfiról, akivé fia vált, nem fogta fel, hogy az
osztag miért követte őt rendíthetetlen hűséggel, és nem értette
meg vezetési módszereit és az osztaggal kapcsolatos álmait.
Elég valószínű, hogy sem Marjorienek sem Naoshinak nem
volt elképzelése a szívről, hogy más utat is lásson, mint a hideg,
önsanyargatót, amit Zaid Adelaja fektetett le több mint száz éve,
mikor az osztag alapító emberévé vált.
– Azt hiszem a béketűrésed miatt van az apám életben –
mondta ekkor Aden, nem tiltakozott, mikor Zaira ujjbegyeivel
kezdte felfedezni a kezét, a sóvárgás akkora volt benne, hogy nem
tudta teljesen elfojtani.

- 183 -
 Zaria ujjbegyét végigfuttatta bütykein. – Figyelmeztettem
Naoshit, ha valaha újra megemlíti Alejandro elzárását, kitöröm a
nyakát. – Aden apja nagyobb volt, mint ő, de mint tudták Zaria
volt az egyik leghalálosabb Nyíl az osztagban. És soha nem
hibázott abban, hogy célpontját megvédje vagy megszabaduljon
tőle, hacsak nem hozott tudatos döntést, hogy nem
engedelmeskedik. És mikor nem engedelmeskedett, biztosította,
hogy kijelölt célpontjai olyan mélyen elbújtak a radar alatt, hogy
egy orgyilkos sem találta meg őket.
Elég ironikus, hogy Naoshi értékelte Zaira fegyelmezetlen
vonásait, még Ming LeBon irányítása alatt is, Zaria saját maga
maradt. Amit Naoshi nem tudott megérteni, hogy Zaira azért volt
az aki, mert Aden megtanította neki, hogy saját jogán személy
volt, valaki, akinek joga volt döntést hozni, lehet saját véleménye.
Ezzel szemben Naoshi és Marjorie víziója az osztagról
változatlan indigómásolat volt. És talán nem tennék meg, amit
Ming, hogy kivégzik a „hibás” vagy „elhasznált” Nyilakat, nem
gondolta, hogy a Nyilaknak igazi, minőségi életet adtak volna.
– Alejandro nem tart ki, ha több mint egy napig itt ragadunk.
– A férfi kényszere a nő felé belülről kifelé széttépi őt. –
Találnom kell egy módot, hogy tudassam vele élek.
– Ivy tud róla – emlékeztette Aden. – Segít neki lenyugodni,
és ha ez nem lehetséges, akkor Vasic tudja, hogy nyugtatózza be.
– Széttárta ujjait, így a nő közé tudta fűzni sajátjait, megerősítve

- 184 -
ezzel kétszemélyes, privát hálózatukat. – Ezért vagy tökéletes –
mondta Aden visszatérve a vitára, amit kétség kívül eldöntött,
hogy megnyer. – Megvan a képességed, hogy kiállj egy öreg Nyíl
ellen, akik közül sok kérdés nélkül engedelmeskedik.
Alapos indok, de ez nem változtatta meg döntését. – Láttál
engem elszakadni, láttad a mészárlást, amit okozhatok. – Törött
csontok, betört arcok, összetört testek, mindet kis mértékben
kezeivel és inkább erőteljes elméjével okozta. – A partneredben
nem lehet irracionális düh, és ha megtöröm a fegyelmet, hogy a
„normális” létezést magamhoz öleljem, nem garantálom, hogy
nem lesz ilyen epizódom.
És nem garantálhatja, hogy az erőszak egy nap nem fog a férfi
ellen fordulni. az ő arca lehet az, amit betör, az ő csontjait törheti
össze, az ő hihetetlen elméjét zúzza szét. – A kockázat –
mormogta, ahogy Aden szemei tagadóan éjfeketévé váltak – túl
nagy.
– Nem.
– De.
Holtponton voltak.

- 185 -
 MENTÁLHÁLÓ HÍRFORRÁS: FRISS HÍREK

Aden Kai, a Nyíl Osztag feltételezett vezetője eltűnt. A források

szerint negyvennyolc órája rabolták el és feltehetőleg halott. Az
osztag nem lépett kapcsolatba a médiával. Későbbi frissítések
várhatóak.

MENTÁLHÁLÓ HÍRFORRÁS: ÉLŐ BESZÉLGETÉS

Ki a forrás? Míg nem tudjuk a nevét, addig ez csak

rémhírkeltés.
K. Benedict
(Tunézia)

Ki merne elrabolni egy Nyilat? A személynek vagy

személyeknek halálvágya van.
Z. Ek
(Vancouver)

Ha még egy Nyíl sincs biztonságban most, hogy az

Elcsendesedés lehullott, akkor mi hogy éljük túl?
Aggódó állampolgár
(Bogota)

- 186 -
 ***
Egy megerősített épület mélyén mély csendben, a rangidős
Nyíl, Blake Stratton átgondolta a Mentálháló Hírforrás cikkét.
Az Aden eltűnésével kapcsolatos hírek elterjedtek az osztagban,
de Blake nem gondolta komolyan, hogy bárki meg tudná ölni
Adent. Azonban ha a cikk igaz volt, útja most már akadálymentes
volt. Aden volt az egyedüli, aki talán megállíthatta volna őt, az
egyedüli, aki minden részt összetehetett volna.
Aden nélkül a rejtélyes „barátján” kívül más nem tudott róla.
Egyedül Aden látta Blaket gyerekként. Egyedül Aden értette
meg a recés sziklát, amin állt. Az egyik oldalán volt az őrület
sikító mélysége és az erőszak, amitől eredet a nyála és vére
lüktetett. A másik oldalon a civilizált megjelenés, mikor ösztöneit
és vágyait szigorú kontroll alatt tartotta… és elég vérrel etette,
hogy távol tartsa az éhségtől, ami a bőre alatt lüktetett.
Ming vérrel etette őt. Ming tudta, hogy lelke e nélkül kiszáradt
volna, szüksége volt a táplálékra. Nem mintha Blake valaha is
hűséget érzett volna az osztag ex vezetője felé. A másik férfi
egyszerűen hasznos volt. Ming olyan orgyilkosságokra küldte,
amit Nyíltársai nem tudtak végrehajtani, öljön meg olyan
embereket, akik egyszerűen Ming útjában voltak.
Blake szinte érezte a huszonhárom éves technikus karcsú
nyakát, akit legutoljára ölt meg. Kiélvezte az időt vele. Ming nem
tudta, azt gondolta Blake az első éjjel teljesítette a feladatot. De

- 187 -
miért rohant volna a dolgokkal? Nem, egy hónapig életben
tartotta. Nézte őt vérezni és könyörögni, és halála adott neki
valamit, amiről úgy gondolta talán gyönyör lehetett, bár nem
regisztrálták érzelemként a disszonancia gombjai az elméjében.
Nem volt csillagos fájdalom, sem figyelmezető vágás a fejében.
Aden az osztag sok tagjának a fejéből eltávolította a
disszonancia gombokat, de nem mindenkiéből. Vagy
gyanakodott a mentális állapotukra és/vagy impulzus
kontrolljukra, vagy a feladat túl komplex volt bizonyos
helyzetekben. Nem számított, Blakenek nem. Rájött, hogy
pszichopata. Nem volt empátiája mások felé.
A „nárcisztikus” jelzővel írták le az olyanokat, mint ő.
Nagy iróniával érte meg, hogy a Legelcsendesedettebbek közt
voltak látszólag a narcisztikus pszichopaták. Talán szórakozás
volt, mit közben érzett, de azt sem regisztrálta disszonancia
gombja. Ha voltak érzelmei, annyira mélyen eltemetődtek a
pszichopatizmusa alatt, mint ahogy kövek ragadnak a fagyott tő
felszíne alá.
Nem sajnálja ezt, nem érdekelte.
Semmi nem érdekelte, csak a saját szükséglete.
Kihúzta a csizmájából a kést, a ragyogó pengére nézett.
Hónapok teltek el azóta, hogy Aden letaszította Minget. Azóta
senki sem etette meg őt és jobban tudta, hogy ne kérje meg Adent

- 188 -
rá. Jobban tudta, hogy gyakorolja szükségét. Ez titok volt. Nem
olyan dolog, amit fel lehet fedni.
Ismét az üzenetre gondolt, ami direkt hozzá érkezett, az üzenet
evésre hízta őt és azt mondta nem fog lelepleződni. A forrás
megadta neki a célpont adatait, aki illett az ízléséhez.
Ming volt? Majdnem biztos volt benne, az osztag korábbi
vezetője tisztán próbálta aláásni Adent, hogy egyik rangidős
Nyilát nem felhatalmazott gyilkosságba lökdösi. Ha így volt, rossz
célpontot választott: Blake talán pszichopata, de okos is volt.
A politika nem érdekelte őt- Csak enni akart.
– Használnod kellett volna Aden – mondta hangosan. –
Hinned kellett volna a szörnyben, akit gyerekként
megpillantottál. – Helyette az osztag vezetője Blaket olyan
katonának látta, akiben megbízhatott, katonának, aki
felülemelkedett múltján.
Aden nem értette meg, vagy nem fogadta el, hogy néhány
sebet nem lehetett helyrehozni. Blake tudta, hogy így született, de
a tény, hogy család egysége elhagyta csak hogy az osztag edzői
megkínozzák, ragyogóra fényezték pszichopata hajlamait. E
nélkül a múlt nélkül egy vállalat nárcisztikus vezérigazgatója lett
volna, vagy hideg, mérgező politikus, de az a hajó rég elment.
Volt, aki volt.
A fény ragyogott a kés pengéjének felszínén.

- 189 -
 16. fejezet

Zaira arra ébredt fel, hogy Aden mellkasának nyomódik,

párnája a férfi karja volt. Megfagyott, ennek a pozíciónak nem
szabadott volna létrejönnie. A tény, hogy gyorsan elaludt nem
számított, edzésének tartania kellett volna, ahogy eddig mindig,
mikor egy kis téren pihent az osztag más tagjaival.
De mikor azon volt, hogy elhúzódjon, makacs hezitálást érzett
magában. Ha nem érinti többé a férfit, ismét egyedül lesz. Mint
ahogy hosszú idővel ezelőtt a hideg, kopár szobában volt. Aden
meleg, élő volt, olyan élőlény, akiben megbízott. És a feje sötét
üres hely maradt, amit saját gondolatai és őrülete töltött meg.
A gyomra feszült, a fájdalom tompa lüktetése emlékeztette
foltozott sérülésére.
A mentális hálózaton, ami adatfolyamoktól és az emberek
törött beszélgetésfoszlányaitól nyüzsgött, el tudta felejteni a
benne lévő megcsavart dolgot, elfelejtette a döbbent lényt, aki
meg volt fosztva a fénytől és el volt szigetelve életének első hét
évében, míg tartósan deformálódott, gondolatai zavaróak voltak.
A dühös lény átvette testének irányítását, mikor halálra verte a
szüleit, átvette az elméjét is. Vérrel borítva és a kiterjesztett

- 190 -
családjának rémülettől való sikolyaira ébredt fel, ahogy
megpróbálták kihúzni a szobából, amit vágóhíddá változtatott.
Hét évesen és a lény által adott erővel két felnőttnek kellett a
véres csőt kitépni a kezéből, kényszeríteni, amivel leszakadt
tenyeréről a bőr.
És a sikolyok… ez a lényt nevetésre ösztönözték.
Most csendes volt, de nagyon éber volt benne. Egyszerűen
jobban figyelmen kívül tudta hagyni a többi elme hangzavarában.
Amint elhagyja az ágyat, nem lesz vele Aden jelenléte, hogy
csillapítsa a dühöt, elcsendesítse azt. A csendben, az
egyedüllétben suttogott hozzá.
De nem maradhat végig az ágyban. És nem függhet Aden
közelségétől, hogy kontrollálja azt, mert minden eltelt perccel a
birtoklás egyre nőtt benne. Ha nem volt óvatos, talán egy nap
arra ébred fel, hogy megölte őt, ahogy a pillangót, örökre
megállította a szívét a birtoklás okozta ámulatban.
Zaira ennek a gondolatnak a margójára felkelt az ágyból,
minden erejét felhasználta, hogy félreseperje elméjének őrült
részét és rácsapja az ajtót. A mentális lakat nem tart sokáig. A
döbbent, felbőszült lény ismét fel fog emelkedni, gonoszul,
csúszósan és ádázul. Mindig megtette, mindig meg fogja tenni,
mert Zaira kitörölhetetlen része volt, fekete szálait a lelke köré
fonta, rosszindulatú tumor, amit nem lehetett operációval
eltávolítani.

- 191 -
 Szemei az ágy melletti órára estek. Reggel hat harminc volt.
Reggel és az eső tovább mosta az ablakokat, a fák leveleit
elfújta a szél, ami a sasfészket csapkodta.
Több idő Adennel egyedül.
Ez a birtoklásból született titkos gondolat, ami egy napon
véget vethet a férfinak.
Szíve olyan vad bestiaként vert, mint a vihar, levetkőzött és
jéghideg vízben lezuhanyozott, hogy emlékeztesse testét és
elméjét a fegyelemre, amire szüksége volt, hogy biztosítsa
épelméjűségét. Bármilyen törés ismét azzá a lánnyá
változtathatja, aki szülei agyát péppé változtatta a teleparikus
képességeivel, majd meggyengített testeiket halálra verte egy
csővel, amit az egyik udvaron töltött ideje alatt talált, a lény, ami
benne rejtőzött egy ritka pillanatban előjött, mikor senki sem
figyelt.
Az utóbbi miatt tartotta az orvos mentál halálos
fenyegetésnek.
Egy gyerek kitörése a mentális veszélyből érthető volt.
Azonban egy gyerek, aki előre megfontoltságot mutatott ilyen
fiatal korban, rehabilitációra jelölték.
Zaira nem gondolt azokra az időkre, mikor le volt kötözve az
orvos mentál központban, ahogy az agyát vizsgálták. Mikor
megtette, meg akarta kérdezni a pszichiátereket és orvosokat,

- 192 -
hogy pontosan mit gondoltak a hétéves lányról, mit kellett volna
tennie sokkal nagyobb és idősebb ellenfelekkel szemben.
Tudta, hogy szülei meg fogják verni őt. Ez adott volt. Tudta,
hogy meg fogjál törni őt, így birtokolhatják a képességeit. Ez is
adott volt. Azt is tudta, ha visszaüt, hogy megpróbálja megvédeni
magát, akkor még többet bántják. A pajzsaik mögött csapdába
ejtették őt és sikolyai nem érték el a külvilágot, és kis kezei és
teste nem tudott igazi kárt okozni.
Tudta, mert megpróbálta. Számtalanszor.
Az egyedüli racionális, elfogadható dolog a kitervelés volt. El
kellett érnie, hogy szülei ne tudják megtartani a pajzsaikat,
képtelenek legyenek bántani őt. Ezért vetett el minden olyan
lehetséges fegyvert, ami az útjába került, fadarab, tégla, kis
acéldarab, míg nem találta meg a csövet, amit lengethetett, de
elég súlya volt, hogy kábítson. Ezért tette a széket az ajtóba, így
megvolt a magassága a lendítéshez, amint az egyik szülője
belépett.
Ezért épített ravaszul pajzsot publikus elméje alatt. A szülei azt
hitték mindent látnak, amit gondol és érez, de ötletük sem volt a
dühről és kicsavarodott részéről, aminek sok titka volt. Beleértve
a képességet egy gyilkosság kitervelésére és végrehajtásra.
Természetesen az egyedüli probléma az volt, hogy két
célpontja volt, mindkettőnek erős pajzsai voltak, amit még egy
9.8-as gradiensű gyerek sem tudott egyszerre elpusztítani. Így

- 193 -
várnia kellett a napra, mikor biztos volt benne, hogy egymás után
érkeznek meg, elég időt adva neki, hogy meggyengítse az egyiket
és a másik személy után menjen, mielőtt rájött volna mi történik.
Addig egyik verést kapta a másik után, teste fekete és kék volt
a zúzódásoktól. Minden reggel fülét az ajtóra nyomta és
hallgatózott, míg egy nap az anyja késett egy gyerekkel való
megbeszéléssel, míg apja Zaira ketrecéhez ment.
A gyilkos türelem mentette meg és változtatta fenyegetéssé őt
az orvos mentál szemében. Ha az osztag nem lép közbe, hogy
magának kérje őt, nyáladzó zöldség lenne, aki alantas munkára
alkalmas csak.
A gyerek hajlamot mutat a bűnügyi pszichopatizmus felé.
Elzárta a zuhanyt, míg az orvos mentál szavai visszhangzottak
az elméjében, az a jelentés akkor vált számára elérhetővé, mikor
már nem volt kicsi, a fejét rázta. – Nem vagyok pszichopata. –
Olyan módon volt őrült, amivel soha nem engedhette le
védelmét, de nem olyan személy volt, aki lelkiismeret vagy
empátia hiányában szenvedett. – Nem vagyok pszichopata.
Nem jött rá, hogy hangosan mondta, míg Aden hangja nem
hallatszott az ajtón keresztül. – Nem vagy.
Újabb repedés a fegyelmén, a szavak kiömlöttek a száján. –
Friss ruhákra van szükségem. – Ez is hiba volt. Annyira nem volt
középpontban, hogy elfelejtett felkészülni. – A bugyit tudom még

- 194 -
hordani. – Pár barázda semmiség volt, mikor az anyag erős és
meleg volt.
– A váltóruhát az ajtóban hagyom. Finn jött pár perce egy
pólóval, ami lehet jobban illik az alakodra, a falka egyik tagjától
kérte el, aki többet is megoszt, ha a méret jó.
Zaira elvette őket, tiszta bugyit vett fel és a tegnapi szalag
melltartót, majd felvette zsebes nadrágját. Felvette a fehér pólót,
amit Aden otthagyott. Sokkal jobban illett rá, mint a póló,
amiben aludt, de csak ekkor jött rá, hogy egy csillogó pink póni
volt az elején. Kilépett a fürdőből. – Próbálnak megsérteni
engem?
Aden követte ujjait a póniig, ami mellei körül ágaskodott, a
férfi szemében lévő lobbanást nem tudta olvasni. – Úgy tűnik a
RainFireben az egyedül személy, kinek a tiédhez hasonló az
alkata szereti a színeket és a csillámlást – mondta. – A második
lehetőség, hogy nagyobb ruhákat veszel fel, de úgy gondoltam azt
szeretnéd, amin a póni van, s nem akadályozza a mozgásodat.
– Nem vagyok benne biztos. Nagyon pink. – A kis
rejtekhelyhez ment, ami a többi ruhát rejtette, megtalálta az
uniformis felsőt és nadrágot, amit elrablásának estéjén viselt, és
gondosan megjavítottal, kimostak és visszaadtak. Finn, jött rá,
hozta ezeket a pólóval. Aden bőrkabátján lévő megjavított
sebesülések úgy tűntek, mintha valaki – a gyógyító? – szó szerint
széttépte volna az anyagot a karmaival. Egy jegyzet volt a

- 195 -
zsebében, ami azt mondta, hogy a javító kiszedte a vért, de
máskülönben nem tisztította meg, aggódott az esetleges károk
miatt.
– Ez megoldja. – Felvette uniformisa darabjait, a fürdő felé
tartott… és hezitált. – Be akarunk olvadni?
– Nem tudunk beolvadni, de mindent megteszünk, hogy ne
tűnjünk másnak, hogy ne zárjanak be előttünk.
Zaira ismét a pónira nézett. – Az osztag érdekében. – Legalább
felveheti rá a bőrkabátot. Mert nem fogja visszaadni Adennek.
Már az övé volt. Neki adta. Ha vissza akarja kapni… nos, nem
fogja.
A férfi némi dolgát talán visszaadná neki, ha Aden nagyon
akarná, de a kabátot nem. Mikor viselte érezte Aden illatát, nem
érezte magát egyedül. – Ezt megtartom – mondta neki, ha
esetleg máshogy gondolta volna.
Aden szempillái, vastagok és ívesek, leereszkedtek a szemén,
majd ismét felemelkedtek. – Le kell rövidítened az ujjait.
– Csak felhajtom. – Pontosan ezt kezdte csinálni. – Ha
levágom, nem tudod majd hordani.
– Azt gondoltam megtartod.
– Megtartom, de néha kölcsönadom. – Akkor ismét olyan
illata lesz, mint neki. – De az enyém.
Aden kicsit oldalra biccentette a fejét, mielőtt a fürdőbe ment
volna, hogy felfrissítse magát hosszú alvásuk után. Az

- 196 -
alakváltóknak nyilván nem volt nehéz ruhát találni neki, ami
illett rá. Mikor kijött a gyors zuhany után, ugyanazt a fakó
farmert viselte, amit előző este, de a pólója fakó szürke volt, és
haja elől kicsit nyirkos és zilált.
Zaira most látta őt a leghétköznapibb viseletben.
– Normálisnak nézel ki – mondta, ahogy felvette csizmáit. –
Nem mint egy Nyíl.
A férfi szemei találkoztak az övéivel, és ott is volt: a dolog, ami
Nyíllá tette őt, ugyanaz a dolog, ami miatt a férfit birtokolni,
megtartani akarta.
– Jó. – Aden leült és felvette saját csizmáit, azt mondta –
Reggeliznünk kellene menni, de először, miért érzed azt, hogy
emlékeztesd magad rá, nem vagy pszichopata?
Zaira válaszolhatott volna neki. Ez egy tökéletesen értelmes
kérdés volt az osztag vezetőjétől. Ehelyett Zaira kinyitotta a
csapóajtót, ami a gyengélkedőn kívüli folyosóra vezetett és
lemászott. Aden pár pillanat után követte. A reggeliző területe
felé mentek, amerre Finn instruálta Adent, hogy hogyan találja
meg. Zaira megfontolta irracionális viselkedését és nem találta a
választ.
– Ez az – mondta Aden, a nő bal oldalán lévő ajtó felé
biccentett.
Zaira kinyitva keskeny lépcsőket talált, ami kiszélesedve egy
vastag ághoz vezetett. A kinti világot átlátszó műanyag zárta ki,

- 197 -
de nem volt forróság, a hideg extrém volt. – Erős konstrukció –
mondta, megérintette a műanyagot, hogy majdnem
üvegminőségűnek találja, az eső kristálytiszta gyöngyökként folyt
le a külső felületen. – Az üveg sokkal veszélyesebb, ha a gyerekeik
itt vannak.
– Egyben tartós – mutatott rá Aden. – És könnyebb eltitkolni.
– Természetesen. Le kell bontaniuk a paneleket, mikor nem
esik az eső. – Végül is leopárdok voltak, szabadon szerettek
mozogni az ilyen fák ágain és a körülöttük lévő óriás erdei fákon.
Az étkező sasfészek a bal oldalukon egy kisebb fán volt, bár a
„kisebb” relatív jelző volt a fa méreteihez képest.
Pont miután odaértek és kabátjaikat felakasztották az ajtó
melletti fogasokra, egy kis alakváltó gyerek rohant Zairához.
Kislány volt, gondolta, fekete göndör haja összekócolódott és
minden irányba meredezett, és teste lábrésszel rendelkező
pizsamába volt bujttatva. A pizsama fakó sárga gyapjú volt, fehér
birkával rajta.
Úgy két éves lehetett, ítélte meg Zaira. Talán két és fél.
A gyerek jobb arcán karomnyomok voltak, de Zaira második
pillantása megkérdőjelezte eredetüket. Nem úgy tűnt, hogy
mancs okozta, a jelek hibátlanul simultak a bőrébe és
arcszerkezetébe. Mintha velük született volna… és Zaira előhívta
a képet Lucas Hunterről.

- 198 -
 A DarkRiver alfa született ilyen jelekkel. Vagy a gyerek
kapcsolódott valahogy az alfához, vagy ez egy alakváltó genetikai
tulajdonság.
– Szia! – mondta a gyerek, felbámult sárgászöld leopárd
szemeivel, amik ragyogtak mélybarna bőrében.
Zaira nem tudta, hogy lépjen kapcsolatba a gyerekekkel, de
válaszolt ennek az egynek, hogy ne sértse meg vendéglátójukat,
közülük sok volt a szobában. – Helló.
A gyerek rámutatott. – Póni!
– Igen.
A gyerek ekkor ragyogó mosollyal emelte fel a karjait.
Zaria nem foglalkozott gyerekekkel. Még a Nyíl gyerekekkel
sem. – Mit kellene tennem? – kérdezte Adent.
– Vedd fel.
– Mint egy zsák felszerelést?
– Egy kicsit finomabban. – De ahogy beszélt már mozdult is,
leguggolva azt mondta – Mit szólnál hozzám? – Kinyitotta
karjait és a gyerek rögtön közéjük sétált.
Semmi önvédelme nem volt, ítélte meg Zaira. – Kockázatot
vállal.
– Nem kell a kockázatkezeléssel foglalkoznia, tudod, hogy
mennyi szempár figyel most minket?
Zaira megnézte a szobát úgy, mintha mást csinálna, teljesen
tudatában volt telepatikus érzékeinek hiányával. Adennek igaza

- 199 -
volt, az alakváltók úgy tűntek a saját dolgukkal foglalkoznak, de
szemüket a bejáratnál zajló eseményeken tartották. Zaira tudta,
hogy az alakváltók milyen gyorsan tudnak mozogni, rájött, hogy
ő és Aden tűnt a legkevésbé fenyegetőnek, pillanatok alatt
számtalan helyről érkező támadás alá eshettek volna.
Meghozta döntését, biztosította, hogy távolságot tartson a
gyerektől, akit Aden könnyedén egy karral vitt, míg a gyerek a
fülébe magyarázott. Mivel Aden karja és keze foglalt volt, ő tett
ételt a tányérjára, mikor odanyújtotta neki, majd megtöltötte
sajátját, az ételek a közösségi asztalon a bal oldali fal mellett
voltak elérhetőek.
– Póni!
Zaira megfordulva azt vette észre a gyerek felé nyújtja a karját.
– Soha nem veszem fel még egyszer ezt a pólót.
A szavaira a gyerek kuncogni kezdett és még jobban nyújtotta
karjait Aden ölelésében, mintha kilőtte volna magát Zaira felé.
– Aden.
– Az osztag érdekében.
– Nem tesz semmi jót, ha a fejére ejtem. – Zaira szerette a
kicsi, finom dolgokat, óvatos volt a kincsekkel, amiket gyűjtött,
de egyik sem volt élőlény. Nem bízott magában az élőlényekkel
kapcsolatban. Megölte az élőlényeket, még ha meg is akarta,
csodálni őket.

- 200 -
 – Mivel láttam, hogy a lézerfegyvert sziklaszilárd kézzel
kezeled, azt hiszem képes vagy egy gyereket kezelni.
Zaira nem volt benne biztos, de tányérját a legközelebbi
asztalra tette, a gyermeket a karjaiba vonta, lemásolta Aden
tartását, hogy támogassa a kis testet. Azonban gyorsan rájött,
hogy nem tudja egy kézzel tartani a gyereket, izomereje nem volt
olyan, mint a férfié és a gyerek nehezebb volt, mint amilyennek
tűnt.
– Szia! – A gyerek rávigyorgott, mielőtt mindkét karját a
nyaka köré fonta volna és fejét az övéhez nyomta, puha haja az
arcát súrolta.
Zaira megfagyott, Adenre bámult. – Most hogyan tovább?

- 201 -
 17. fejezet

Egy alakváltó nő jelent meg Zaira látószögében éppen ekkor,

haja és arcának vonalai tisztázták, hogy a gyerek anyja, vagy
közeli hozzátartozója. – Sajnálom – mondta mosolyogva, ami
nem tűnt elnézést kérőnek. – Szereti a pónikat. Gyere kölyök.
Hagyd Zairát enni.
A gyerek, a kölyök, szorosabban csimpaszkodott. – Nem. –
Zaira forró levegőt érzett a nyakán. – A barátom!
A nő ajkai mosolyra húzódtak, felemelte szemöldökét. – Olyan
lehet, mint egy kullancs. Nem bánod?
– Nem. – Megriasztani vagy felstresszelni egy gyereket erősen
a jóindulat ellen ment, és most neki és Adennek szüksége volt a
RainFire segítségére.
– Légy jó Jojo. – A nő előrehajolva puszit nyomott a gyerek
arcára, a nő hátralépett és visszatért a másik asztalhoz.
– Jojo jó – mondta a gyerek Zaira nyakába. – Zi jó?
Zaira meglepődött, hogy a gyerek milyen gyorsan megtanulta
a nevét a beszélgetés kontextusában, leült az egyik asztalhoz és
több érdeklődéssel nézett társára. – Nem mindig – mondta a

- 202 -
legnagyobb őszinteséggel. – Nem tudom mindig kontrollálni
magam.
A gyerek az ölébe ült, rábámult, homlokát ráncolta szemei
felett, amik puha barnává váltak. Egy pillanattal később
összecsapta kezeit. – Süti!
A szó nem kapcsolódott ide, így Zaira lebecsülte saját
feltételezését Jojo intelligenciájával kapcsolatban, mikor Aden
azt mondta. – Nehezen kontrollálod magad a sütik körül Jojo?
Zaira Adenre bámult. – Minden gyereknek ilyen kis korban
ekkora intelligenciája van?
Nem Aden volt, aki válaszolt.
– A gyerekek tele vannak meglepetésekkel – mondta Remi,
ahogy velük szemben ült le. – Jó reggelt Jojo.
Jojo sugárzott, egyik kezével felnyomta magát az asztalra és
csókot küldött Reminek.
Az alfa vigyorgott. – Bár ez itt okostojás.
Jojo visszahuppant Zaira ölébe, karmait visszahúzta, kinyúlt
és elvett egy háromszög alakú pirítóst Zaira tányérjáról.
Grimaszolt, miután beleharapott. – Mogyo krém?
– Add csak ide. – Elvéve a szeletet Remi az asztalon egy kis
üvegből valamit szétkent rajta. – Itt is van, teljesen
mogyorókrémes.
A boldog Jojo ismét ellazult Zaira ölében és az evésbe
temetkezett. A kis, meleg súly… furcsa volt. Felvett egy üres

- 203 -
pirítóst, Zaira óvatos volt mozdulataival, hogy véletlenül ne
sértse meg a gyereket.
– Tudod, nem fog eltörni – mondta Remi nem agresszíven,
kezét lazán a mellette lévő szék támlájára tette. – Jojo leopárd
kölyök, talán csontjai erősebbek, mint a tiéd.
– A gerince törékeny marad. Egy pillanat alatt el tudnám törni
– mondta Zaira, mielőtt emlékezett volna rá, be kellett volna
olvadnia.
Remi torkában morgás dübörgött, amitől Jojo megmerevedett.
Zaira is, tudatában volt, hogy Aden kész mellette harcolni.
– Elnézésed kérem – mondta, mielőtt a helyzet eszkalálódott
volna. – Nem úgy értettem, hogy bántani akarom. Csak
rámutattam, hogy nagyon megbízol bennem, hogy hagyod, hogy
az ölemben üljön. Óvatosabbnak kellene lenned. – Jojo kicsi volt,
könnyű bántani, eltörni.
Remi szemei a leopárdé maradtak, ahogy rábámult, de a
morgás eltűnt a hangjából, mikor azt mondta – A kezedet sem
tudnád ráemelni, mielőtt meghalsz. – Teljes meggyőződéssel
mondta. – A tény, hogy figyelmeztetsz magadra, még ha meg is
bízunk benned, jól tettük, hogy megtettük. Öltél gyereket Zaira?
– Nem, csak felnőttet. – Ming LeBon kétszer utasította, hogy
szerezzen vissza egy gyereket, akin kísérletezni akart. Mindkét
alkalommal Zaira biztosította a gyerek biztonságát, teljesen

- 204 -
tudatában volt, hogy Mingnek szüksége volt felfedező
képességeire, hogy megbüntesse a tettekért.
Remi ajkai mosolyra húzódtak, tekintete Adenre siklott. –
Mindig ilyen őszinte?
– Igen – mondta Aden mellette, vállai a nőét súrolták.
– A hazugság energiába kerül. – Zaira újabbat harapott a
pirítósból. – Egyben hasztalan. Senki nem hinné el, ha
mosolyognék és habos ruhákat hordanék és gyámoltalannak
tettetném magam. – Halálosan biztos volt benne, hogy az alfa
nem hitte el gyengélkedő alakítását a gyengélkedőn, így nem volt
oka kitartani a fortélyt.
Remi kuncogott, a hangra Jojo nevetett, arcán morzsák voltak
a pirítósról. A hang magas, puha volt, és olyan, amit Zaira soha
nem hallott a Nyíl gyerekektől. Nem tudta, hogy az ádáz mentális
képességekkel rendelkező gyerekek valaha is lehetnek ilyen
gondtalanok, de látni Jojot nevetni, kezdte igazán megérteni
Aden osztaggal kapcsolatos álmát.
***
Aden nem figyelte Zairát, míg Remivel beszélt. Tudta, hogy
nem fogja bántani a gyereket. Mert Zaira, ahogy maga is mondta,
nem volt pszichopata. Egyszerűen máshogy volt összekötve. Tedd
egy csoport gyerek felügyelőjévé és talán meg sem érinti vagy
nyugtatja őket bíztatás nélkül. De biztosítja, hogy védve vannak a

- 205 -
sérülésektől, még ha a saját életét fel is kell adnia. Nem azért
mert gyerekek voltak, hanem mert gyengébbek voltak nála.
Zaira gyengesége a gyengeség volt.
Ha olyan célpont ellen küldöd, aki mérhetetlenül sebezhető,
hogy az áldozatot nem fair prédának tartja, akkor nem mozdul.
Talán pislogás nélkül kivégez egy pedofil vezérigazgatót, de
elutasítja, hogy hozzáérjen egy tanárhoz, aki magára haragított
egy hatalmon levőt. Ott volt a hekker, akit megmentett, még úgy
is, hogy a fiatal nő megpróbált betörni a Nyilak Központi
Parancsnokságára, és a külsőleg tiszteletben álló doktort
kivégezte.
Kiderült a doktor sebezhető pácienseit megölte, miután
ingatlanjaikat ráíratták. Ellentétben ezzel a helyzettel, Aden nem
mindig értette meg Zaira döntéseit, de tudta, a gyerekek soha
nem voltak a listáján. Talán mert emlékezett rá, milyen volt
gyámoltalan gyereknek lenni, olyannak, akinek senki sem segített
és mindenki bántott.
– Hogy van a fejetek? – kérdezte Remi megtévesztően laza
hangon.
– Problémás – mondta Aden, mivel tiszta volt, hogy az alfa
rájött, valami komoly gond van.
Élesen pillantott rá. – Igen, ez az igazság. – Látta a kérdést,
amit Aden nem kérdezett meg, megrázta nagy vállait. – Minden,
amit tudok, hogy meggyógyultatok és a saját okotokból

- 206 -
maradtok. Talán kémkedés. Mi a fenéért, nem tudom, mi egy
csepp vagyunk az óceánban, mikor az alakváltó falka
hierarchiáról van szó.
Adennek volt egy olyan érzése ez nem mindig marad így. Míg ő
tegnap várt Zaira ébredésére, hallotta, hogy az alfa Lucas Huntert
említi Finnek. A DarkRiver alfa erő volt és nyilván tisztelte
Remit, ha a RainFire kapcsolatban állt vele.
– Valamilyen módon kémkedek – mondta Aden, úgy döntött
kiteríti lapjait. – Ez az első alkalom, hogy egy aktív Nyíl bejutott
egy alakváltó falkába. – Judd egyben élt, de hűsége a
SnowDanceré volt, ami miatt nem osztott meg információt a
falkáról az osztaggal.
– Nincs sok látnivaló. – Remi mosolyogva köszönte meg egy
idősebb falkatársnak a bögre kávét, ahogy a nő átment a szobán.
– Mi egy nagy család vagyunk.
– Egy család szabályokkal.
– Természetesen. – Letette a kávét az asztalra, miután hosszan
ivott belőle, azt mondta – Ti mentálok azt gondoljátok, csak ti
vagyok azok, akiknek kontroll problémáitok vannak, de nekünk
itt vannak ezek. – Karmai kipattantak, hogy belevájjanak az
asztalba, mintha vajból készült volna, nem kemény fából.
Jojo tapsolt. – Miáú! Miáú!
Remi vállai remegtek, a fejét rázta. – Mi nem azt mondjuk
miáú, miáú. Hanem grrr.

- 207 -
 – Grrr.
Remi visszahúzta karmait a kislány nevetésére. – Ezek a
karmok csak a kezdet. Ha két mentál harcol, talál elme-elme
ellen harcol, de mi karommal és fogakkal, ki tudjuk tépni a másik
torkát, ha nem vagyunk óvatosak. Ezért van szükségünk
szabályokra.
– Nincs harapás – szólt bele a beszélgetésbe Jojo. – Rossz
Jojo. – Szomorú arcot vágott.
Remi kinyúlva megérintette az orrát. – Megkaptad érte a
büntetésedet. Újra harapni fogsz?
A kislány a fejét rázta és felemelte karjait.
Remi kihúzta Zaira öléből és a sajátjába ültette, egy mosástól
puha szalvétával törölte tisztára a kislány arcát, mielőtt a testéhez
vonta… ahol a kislány szikrázó fénnyé vált. Aden nézte, soha nem
látott ilyen közel alakváltást. Tudatában volt, hogy mellette Zaira
teljesen merevvé vált. És akkor egy gyerek helyett egy kis leopárd
volt, aki próbált lemászni Remiről.
Az alfa nevetve emelte a vállára, ahol ő boldogan
összegömbölyödött, farka Remi mellkasára lógott. – Újabb szett
pizsama ment kárba – mondta, de hangja tisztázta, nem
aggódott a ruhaveszteség miatt.
– Beszéltél a büntetésről – mondta Aden, látta a gyerek alfára
való válaszában a választ a problémára, amire még nem volt

- 208 -
megoldása. – Hogy büntetsz meg egy gyereket, hogy nem törik
össze? Főleg egy gyereket, aki komoly károkat tud okozni?
– Mond, hogy nem így edzitek a gyerekeiteket. – Dühös
vicsorgás volt Remi szavaiban.
– Így edzettük – válaszolta Zaira. – Most megváltoztatjuk a
dolgokat, de keretekre van szükségünk.
***
Remi nem tudta elképzelni, hogy megsebesítsen egy kölyköt,
bármely kölyköt. Akár az a gyerek a falkájához tartozott, akár
nem. Mélyen zavarta a gondolat, hogy a mentálok ezt tették,
talán még mindig ezt teszik a fiataljaikkal, felvette Jojot a válláról
és a mellkasára vonta. A kölyök összegömbölyödött, dorombolni
kezdett, az elégedett hang könnyített leopárdja nyugtalanságán.
– A büntetés az életkortól függ – mondta, mikor rájött a
Nyilak komolyak voltak és a válaszára vártak. – A legkisebbeket
egyedül a sarokba ültetjük, játékok nélkül pár percig. –
Megsimogatta Jojo bundáját, teste törékeny volt érintése alatt. –
Nem igazán emlékeznek rá, mit csináltak rosszul, ha a büntetés
tovább tart, de következetesek vagyunk a rossz viselkedés
büntetésében, így végül összekötik őket.
– Egyfajta kondicionálás – mondta Aden.
Remi vállat vont. – Ez a fegyelem becsepegtetése, oly módon
tanítjuk őket, ami illik tanulási korukhoz és képességeikhez.
Hívhatod ezt kondicionálásnak, ha akarod.

- 209 -
 Aden és Zaira egymásra nézett és míg kifejezésük nem
változott, tisztán látszott, hogy ezt egy párként gondolják át.
Remi azon gondolkodott ezek ketten mennyit dolgoztak együtt.
Ha nem lennének mentálok, azt gondolná valami folyik köztük.
De ismét, úgy tűnik mostanában megváltoztak a dolgok a mentál
fajnál, minden, amit tudott, hogy ennek a kettőnek mocskos,
izzadós szexben volt része tegnap este.
A leopárdja vigyorgott a gondolatra.
– Mi van az idősebb gyerekekkel? – kérdezte Aden úgy
harminc másodperc múlva.
– Hosszabb periódusok a megszokott dolgokon kívül az
általános iskolásoknál – mondta Remi. – Először csökkentjük az
érintéseket. – Megvakarta a pontot Jojo fülei közt és a
dorombolás erősödött. A férfi leopárdja válaszként a mellkasában
dorombolt.
Istenek, de hiányoztak neki a kölykök, mikor barangolt,
mennyire hiányzott a család érzete, ami egy egészséges falka
magja volt. Szüksége volt erre a magányra, hogy rájöjjön, ez az
élet mennyire nem illett hozzá, de most és akkor seggbe akarta
rúgni magát, hogy annyi idejébe került megérteni saját belső
természetét.
– Az idősebb kölykökkel az anya nőstények foglalkoznak, vagy
az alfa a nagyobb bűnöknél. – Vigyora kiszélesedett egy
tinédzserkori elmékére. – Egyszer kijelöltek, hogy kiássam egy

- 210 -
kempingezés kinti latrináit, majd betemessem őket. Egyedül.
Télen. – A föld olyan volt, mint a kő. – Legalább nem szaglott.
– Mivel érdemelted ki a büntetést?
Remi tudatában volt, hogy két éles kis fül figyeli, fejét rázta
ahelyett, hogy válaszolt volna Aden kérdésére. – Nem számít. És
a speciális büntetés részletei sem számítanak, ami számít, hogy a
kölykök megértik valami rosszat tettek, és az emberek eléggé
törődnek velük, hogy korrigálják őket. – Megcsókolta Jojo
fejének búbját, mikor lábaira állt, letette őt a földre.
A kölyök az idősebb testvéréhez mancsolt és azt tettette,
megharapja a lábát.
A tinédzser azt tettette, hogy visszamorog rá.
Látta, hogy a Nyilak nézték a közjátékot, várt, míg figyelmük
visszatért rá. – A legfontosabb dolog – mondta – hogy a gyerek
tudja, szeretve, akarva van és valahova tartozik. Ez a
legkeményebb büntetést is elviselhetővé teszi.
Megtartotta Aden tekintetét, a másik férfi kifejezése
olvashatatlan volt. – Egy alfa felelőssége és privilégiuma, hogy
megteremtse a környezetet, mi vagyunk a ránk bízottak szívének
őrei. – Aden Kai talán nem volt alakváltó, de alfa volt, kezében
olyan hatalom volt, hogy belülről meg tudja változtatni az
embereit.
***

- 211 -
 A legfontosabb dolog, hogy a gyerek tudja, szeretve, akarva
van és valahova tartozik.
Zaira nem tudta milyen szeretve lenni, nem értette meg az
érzelmet, bár az őrült lány gyakran nyomta kezeit szemének
ablakába szótlan sóvárgással, ahogy a többi fajt figyelte.
Velencében élve Zaira látta az apákat és anyákat a gyerekeikkel,
testvéreikkel karjaikat összefonva nevetni, szerelmeseket
egymásba gabalyodva sétálni, és néha elképzelte a jövőt, amiben
neki is volt valakije, aki vele akart lenni, mert ő Zaira volt.
Agya küzdött a fogalom ellen, de furcsán a dühös lény áhította
azt. Még ha úgy is tűnt Zairának az a szeretet annyira nagy dolog
volt, mint a düh, hogy teljesen megtöltené, ha valaha megértené.
Nem messze tőlük a fiú, aki „megtámadta” Jojot nevetett és
felvette a kislányt tarkójánál fogva és belecsípett az orrába.
A düh önző, mohó érzelem volt, ami el akarta őt nyelni
teljesen. A szeretet ezzel szemben úgy tűnik szétterjedt. És a még
mindig megcsavarodott, deformált lány benne, aki tele volt
dühvel, csak nézte a jelenetet és sírt. Azok a könnyek régiek,
csendesek és lelkében mélyen rejtettek voltak. Zaira úgy
hároméves kora óta nem hullatott valódi könnyeket, de mélyen a
dobozában, a lány, akit a düh alakított, titokban sírt.
Zaira próbálta figyelmen kívül hagyni, de nehéz volt, sírása
visszhangzott a fejében lévő csendben. Gyomra megfeszült,
amitől új bőre fájni kezdett, várt, míg Remi elhagyja az asztalt,

- 212 -
hogy azt mondja – Hogy tanítsuk meg a Nyíl gyerekeknek a
szeretet, amit nem értünk?
Aden tekintete Jojora ugrott, aki most a fiú ölében ült, kinek
ugyanolyan szemei és bőre volt, mint a kislánynak, a mancsa az
asztalon volt és füleit hegyezte, ahogy a körülötte lévő
beszélgetést hallgatta. A tinédzser keze a lány hátán volt,
kiegyensúlyozta, míg a másikkal müzlit kanalazott, szemei egy
másik fiú irányába néztek, akivel úgy tűnt beszélgetett.
– Nézz rá – mondta Aden olyan csendes hangot, ami vonzotta
az emberek figyelmét. – Boldog, hogy ott lehet, még ha senki sem
szentel neki nyilvánvaló figyelmet.
Zaira látta, mire gondolt. – Olyan érinti meg, akiben bízik,
hogy nem bántja őt és tudja, ha törődésre van szüksége, akkor
megkapja. – Ahogy Remi olyan könnyen elkészítette neki a
pirítóst.
– Igen. – Aden kezével megérintette Zaira hátát, mintha érezte
volna, hogy egyedüllétének gonosz farkasai beléharaptak. – A
gyerekeinek biztos menedéket adhatunk, ahol soha nem kell
félniük, hogy bántják őket azért, akik.
Zaira ismét visszagondolt a gyengélkedőre és a komoly fiúra,
aki gyógyította sebeit. Ő volt Zaira biztonságos helye. És mivel
ezt adta neki, okot adott neki arra, hogy ne vállaljon felesleges
kockázatot, ne ölesse meg magát és soha ne adja fel a küzdelmet
az őrület ellen, ami beburkolta az elméjét. – Meg tudom ezt

- 213 -
csinálni. – Hangja nyersen hangzott, az őrült, dühös lány csendes
egyetértésben bólintott. – Segíteni tudok, hogy létrehozzunk egy
biztonságos helyet a Nyíl gyerekeknek.
Aden ajkai a fülét súrolták, ahogy odahajolt, hogy beszéljen,
illata benne volt Zaira minden lélegzetében. – Ha ezt meg tudod
tenni, akkor lehetsz a partnerem.
Zaira igent akart mondani, de akarása halálos lehetett. Az volt,
mert dolgokat gyűjtött, amik Adené voltak és közel tartották őt
hozzá, amiért kivette azokat a dolgokat az éjszaka közepén és
óvatosan átnézte őket egyesével. – Ha ezt tizenhat éves
koromban ajánlod fel, elfogadtam volna.
Elvette volna őt.
Mindig irigy volt, ha más kapta meg a férfi figyelmét, csak és
örökre a magáénak akarta őt.
– Mi változott? – kérdezte Aden.
– Most már megértem, hogy a megszállott vágyam, hogy
birtokoljalak téged ugyanarról a sötét helyről ered, mint a
dühöm. – Ez olyan igazság volt, amire évek kellettek, hogy
megbirkózzon vele, megértse azt. – Ki fogom szorítani az életet
belőled. – Mert ha megtöri a fegyelmet és megfogja Aden kezét,
akkor minden megváltozik. Visszaváltozik azzá az állatias lénnyé,
aki egyszer volt, gyilkos és erőszakos és tele szükséggel, hogy
állandóan elvegyen.

- 214 -
 Mert Zaira nem tudott középutat: vagy fegyelmezett, hideg
Nyíl, vagy vad, birtokló, megszállott lény, aki képes bármi
őrületre, hogy a saját útját járja. – Eltörném mindenki nyakát,
aki megpróbálna közénk állni, bárkiét, aki el merné vonni a
figyelmed rólam – mondta neki, megengedte, hogy lássa a
hullámzó sötétséget, ami benne élt. – Elpusztítanálak a
kívánságaimmal és szükségeimmel.

- 215 -
 18. fejezet

Magasan a Sierra Navadán, ahol a hó még nem olvadt el, a

SnowDancer alfa, Hawke kinyújtózott, miután farkas formában
futott, mikor Riaz futott mellé. A hadnagy szintén farkas
formában volt, bundája gazdag fekete volt, ami ellentétben állt
Hawke arany-ezüstjével. Odanézve találkozott Riaz sötétarany
szemeivel, Hawke csendes kérdést tett fel, csendes választ kapott.
Riaznnak beszélnie kellett vele, de az nem volt olyan sürgős,
hogy Hawke ne futhatna.
Hawke elégedett volt, hogy falkája rendben volt, beleáramlott
a futásba a még mindig estével függönyözött havon, a hajnal még
nem érte el ezeket a helyeket. Farkasának szüksége volt rá, hogy
kinyújtóztassa izmait, szüksége volt a szabadságra. Nem vágyott
társaságra, de most, hogy Riaz itt volt, az jó volt. A falka mindig
üdvözölve volt. A hadnagy elég gyorsan futott, hogy Hawkenak
nem kellett csökkentenie a sebességét, és kilométereken át
keményen és simán futottak, mielőtt az odú felé kanyarodtak
volna.
A szél hideg ujjaival szántott végig a bundáján, a kis
teremtények egyenesen rejtekhelyükre bújtak, a levegőnek

- 216 -
fenyőillata volt és a táj végtelen. A reggeli naptól a hó ragyogott,
mire ő és Riaz visszatért otthonuk kőfolyosóira, elváltak, hogy
alakot váltsanak és felöltözzenek, mielőtt ismét találkozzanak az
odún kívül.
Farkasa boldogan fáradt volt, Hawke az odú falának dőlt és
nézte a kölyköket játszani az odú előtti területen. A SnowDancer
otthoni bázisa magaslaton volt, ami azt jelentette jó réteg hó
borította a területet, de adva a jelenlegi körülményeket, ez nem
tart sokáig.
A második miatt a kölyköket speciális jutalomként kiengedték
az iskolából. Mindenki tisztán izgatott volt az esélytől, hogy még
egyszer játszat a hóban ahelyett, hogy aludna. Több felnőtt figyelt
rájuk, azok örömöt leltek a hóember építésben. Az egyiknek
ember alakja volt, amit szépen építettek fel és finoman
munkáltak meg, amire mancsok képtelenek voltak, míg azok a
kölykök összegyűjtötték a havat és a helyükre paskolták.
Hawke a képeslap nyugodtságú, szívmelengető jelenetnek tíz
percet adott. Farkasa vigyorra húzta száját a nevetéstől, tudta,
ahogy emberi alakjai is, hogy valaki bármelyik percben engedni
fog a hógolyó eldobás csábításának és a csetepaté elkezdődik.
Riazt érezte, megvárta, míg a hadnagy odaér. – Mit akarsz
megbeszélni?
A homlokát ráncolta mielőtt Riaz válaszolhatott volna. – Az
rúzsnyom a nyakadon? Hogy a faszba volt időd, hogy megtaláld

- 217 -
Adriát, csókot kapjál és vissza gyere ide? – Hawke nem látta
azóta Siennát, mióta a lány járőrözni ment, és farkasa nem volt
boldog.
Riaz önelégülten mosolygott, ahogy mellette az odú falának
dőlt. – Megvannak a prioritásaim. – Kezével végigszántott
zuhanyzástól nedves haján. – Nos, az üzlet, ma reggel kaptam
egy üzenetet egy kisebb farkas falkától, akikkel barátságban
vagyunk. Azt mondják az Emberi Szövetség megvette azt a
területet, amit területük kiterjesztéseként jelöltek meg.
– Szomszédos területek? – A falkák alkalomadtán megvették
azokat a parcellákat, amik nem kapcsolódtak azonnal a fő
területükhöz. Ha ez volt a helyzet, a Szövetség akkor egyszerűen
érvényes üzletet kötött, ami éppen ellene ment az érintett falkák
szükségének.
Riaz biccentése elvetette ezt a lehetőséget. – Az érintet falkák
mindenben megegyeztek a földtulajdonosokkal, de a Szövetség
sokkal nagyobb ajánlattal érkezett.
– Mennyi ide tart ez?
– Egy hónapja. Az első falka ezt elszigetelt, egyben seggfej
dolognak tartotta, de hallották, hogy más falkával is megtörténik.
Röviden, az alfák elkezdtek beszélgetni, eddig öten jelentették
ugyanezt a földeltulajdonítást.
Hawke morgott arra, ami előkészítettnek és kiszámolt
kísérletnek tűnt, hogy korlátozza az alakváltó falkákat, fojtogassa

- 218 -
természetes növekedésüket. – A Szövetség harcot akar kezdeni?
– Az üzlet az üzlet volt, nem számított milyen kegyetlen is volt,
de ez inkább passzív agresszivitásnak tűnt.
– Eléggé úgy tűnik. – Riaz kuncogott, ahogy az első hógolyót
eldobták és a csendes jelenet káoszba fulladt. – A furcsa dolog az,
hogy egyik terület sincs hasznára a Szövetségnek. A legtöbb a
városon kívül, vagy üzleti érdekeltségeiken kívül van. Még ha fel
is akarnák osztani és eladni, nem kapják vissza a röhejes
mennyiségű pénzt, amit kifizettek.
Hawke ösztönei bizseregni kezdtek. – Beszélsz Boval? –
Riaznak jó kommunikációs kapcsolata volt az Emberi
Szövetséggel biztonsági főnökével, akiről mind tudták, hogy
igazából a Szövetség vezetője.
– Még nem. Először veled akartam megbeszélni.
– Mond el, mi a véleményed. – Hawke hadnagyai okkal voltak
a pozíciójukban, mindegyik képes volt független döntést hozni.
– Azt hiszem Bo elég okos, hogy kikezdjen a kisebb, gyengébb
falkákkal, ha harcot akar kezdeményezni, de azt hiszem túl okos,
hogy ilyen ostoba játékokra pocsékolja el erőforrásait. Főleg,
mikor a Szövetség végre kezdi megtalálni az útját, miután az
előző vezetésük zűrzavart hagyott hátra.
Hawke egyetértett, de emlékezett rá, hogy Bo meghozott egy
bizonyos ostoba döntést az alakváltó területen. Farkasa nem

- 219 -
bízott még eléggé a fiatalabb férfiban, hogy másodjára nem
rontja el ugyanúgy.
– Lépj vele kapcsolatba – mondta Riaznak. – Ha a Szövetség
a „kinek a farka nagyobb” játékot akarja játszani, emlékeztesd
őket, hogy a kis falkáknak nagy barátaik vannak. – A
SnowDancer talán nem lépett szövetségre ezekkel a bizonyos
falkákkal, de mint az ország legnagyobb falkája elfogadott egy
bizonyos felelősséget, mikor ez számított. – Beszélek Lucassal,
kiderítem ez csak farkas területekre szigetelődik-e el.
A férfi két órán belül válaszolt, a DarkRiver alfa zavaró
jelentést kapott egy összezavarodott szarvas nyájtól, aki
mindenben megegyezett és már csak a pontozott vonalon kellett
volna aláírnia, hogy legelőt vegyenek, mikor a Szövetség lecsapott
rá. Egy kis nyomozás után Luc felfedezte, hogy a Szövetség
pénzvesztő játékot játszik országszerte.
– Legalább három nem ragadozó falka erősítette meg –
mondta a leopárd alfa a komm képernyőn, arca annyira volt bősz,
mint Hawke hangulata és zöld szemei inkább a macskáé voltak,
nem az emberé. – Egy kis vadmacska falka pont most akarja
elérni a földtulajdonost, akinek ma kellett volna elfogadnia az
ajánlatot. – A másik férfi hangja halk morgást tartalmazott,
mikor hozzátette – Még nem hívta őket vissza, de feltételezem,
ezzel négy az én oldalamon az ellenőrzés végére.

- 220 -
 Hawke karmai az ujjbegyeinek végét böködték. – Ha Bonak
nincs kurva jó magyarázata erre, személyesen tépem le a fejét.
– Állj be a sorba farkas.
***
Messze a SnowDancer területétől, egy Nyíl állt a ragyogó fehér
homokú tengerpart előtt álló épület árnyékában. Blake
biztosította, hogy a kamerák nem látják a tömegben, ahogy a
helyszínelők a hátborzongató késelés helyszínén dolgoztak, ami a
kora reggeli sötét órákban zajlott. Nyíl kiképzése miatt könnyen
állt ott, csak egy ostoba szúrhatta ki. Fantom volt.
Egy fantom, aki vérben fürdött.
Egy része aggódott a vérbe való leereszkedés miatt. A terve az
volt, hogy követi a karcsú és atletikus kinézetű ember férfit,
csendben és gyorsan mozgásképtelenné teszi, majd célpontját
egy elhagyatott gyárba viszi, ahol addig játszhatott volna vele,
míg a férfi végül meghal.
A célpont hibája volt, hogy elvesztette a kontrollját. Az ember
meglátta őt és futni kezdett, a férfit a lebirkózás miatt Blake
leszúrta késével.
A vér illata túlcsordította, többet akart.
Utána válla és karjai fájtak, még mindig lüktettek. Vér is
borította, de fekte uniformisa elrejtette, ahogy kesztyűi
megvédték a férfi kezének kaparászásától, ahogy a túlélésért
küzdött. A célpontnak nem sikerült Blake arcához nyúlnia.

- 221 -
 Az az arc most tiszta volt. Ami véres uniformisát illeti, volt
elrejtett csereruhája a gyárban. Senki sem fogja megtudni, hogy
megtörte a fegyelmét. Az bármely esetben aberráció volt.
Egyszerűen túl messze ment anélkül, hogy gyakorolta volna
természetes vágyait.
Többször nem követi el ugyanezt a hibát.

- 222 -
 19. fejezet

Zaira kiment a gyengélkedőn kívüli folyosóra annak

reményében, hogy rendezi növekvően kilengő fegyelmét. A
reggeli után egy órával és szabad idejük miatt Aden felajánlotta,
hogy közelharcot tanít a RainFire katonáiból álló kis csoportnak,
míg Zaira ugyanezt teszi az idősebb újoncokkal.
Lenyűgözték őt a tinédzserek. Bár nevettek és sokkal többet
beszéltek egymással, mint a Nyíl újoncok, de erősen figyeltek és
volt egy határozott előnyük, mikor puszta fizikai erőről volt szó.
Nem mintha nem tudta volna mindet a földre teríteni, de kiderült
nem is kellett, ezek a ragadozó alakváltók nem követték el a
hibát, hogy gyengének ítélik, mert kicsi és nő volt.
Az óra távol tartotta a magányra, a fejében lévő csendre
gondolástól, de most az óra véget ért és már nem tudta legyőzni a
benne lévő dühös lényt. Az a korlátoknak csapódott, harcolt,
hogy kijusson, hogy átvegye felette az irányítást, hogy
megragadja Aden ajánlatát és mohón közel tartsa.
– Póni!
Zaira megállt, átnézett a válla felett, hogy lássa Jojo rohan felé.
A kislánynak ott kellett átjönnie, ami összekötötte a lépcsőket.

- 223 -
Most lila korbársony overállba és fehér pólóba volt öltözve.
Valaki sok kis copfot csinált neki és különböző gumikkal kötötte
össze. A törődést bizonyította a tett, főleg mikor Jojo bármikor
alakot tudott váltani és kibonthatta az eredményt, lenyűgözte az
őrült lányt Zairában.
Senki sem költött ennyi időt rá. Senki sem költött ennyi időt a
Nyíl gyerekekre. Zaira nem tudta, hogy meglenne-e a türelme
hozzá, de ha ez boldoggá és stabillá tenné a gyerekeket, mint
Jojot, gyerekekké, akik nem szenvedtek mentális sérülést, amitől
belül kicsavarodnak, akkor Zaira megtanulja azt a türelmet.
– Póni! – Kiáltott Jojo újra, de Zaira nem válaszolt.
– Zaira – emlékeztette a kölyköt, ahogy benne mélyen dolgok
nyújtóztak ki és próbáltak meg felébredni. – A nevem Zaira.
A gyerek rohanása Zaira lábánál állt meg, Jojo felnézett
elszánt kifejezéssel az arcán, puha barna szemei nem pislogtak. –
Zai – mondta végül és erősen bólintott.
– Zai-ra – tagolta Zaira, mert a gyerek elég intelligens volt,
hogy megértse.
Jojo a homlokát ráncolva nagyon lassan mondta – Zai-ra –
majd ragyogott. – Zai-ra.
– Így helyes. – Emlékezett Remi hogyan viselkedett a
gyerekkel, hozzátette – Ügyes vagy.
Büszke mosolya repedéseket okozott a falakon, amik
visszatartották a gyilkos lányt, aki volt. Az a része ki akart jönni

- 224 -
játszani, játszani ezzel a kis, megbízó gyerekkel. Előtte a gyerek
magára mutatott. – Jojo.
– Helyes. – Zaira nem bízott meg összeomló pajzsaiban, Jojo
felé biccentett és sétálni kezdett.
A kislány követte, kis lábain mellette futott. – Zai sétál?
– Igen. – Zaira lelassította kissé a sebességét, már tudta, hogy
egy gyerek magabiztosságának megsértése nem törődés volt. A
szülei gyakran mondták neki, hogy ostoba volt. Ez nem segített
neki jobb emberré válni, ettől dühe csak még nagyobb lett.
– Miért? – kérdezte Jojo, hüvelykujjait overalljába akasztotta.
– Zai miért sétál?
– Nem szoktam hozzá, hogy be vagyok zárva. – A falak
fojtogatták, már az ablakok sem segítettek. A fejében lévő csend
csak növelte a fojtogató érzést, azzal fenyegette, hogy visszatér a
kis szobába, ahol gyerekként megőrült.
– Grrr. – Jojo kezeivel a levegőbe kapaszkodott, kiengedte
kicsi karmait.
– Miért morogsz?
Jojo visszahúzta karmait, felnyúlt Zaira kezéért. – Gyere. –
Meghúzta. – Jojo megmutatja.
Nem volt benne biztos, hogy a gyerek miről beszélt, Zaira úgy
döntött követi őt ugyanabból az okból, amiért lassított. Nem volt
oka, hogy éreztesse Jojoval, hogy gondolatai és nézetei nem

- 225 -
értékesek. Nem mintha Zairának bármi sürgető elfoglaltsága lett
volna.
– Gyere Zai. – Jojo izgatottan sétált mellette, húzta Zairát, míg
ki nem léptek egy ösvényre, ami az étkező területére vezetett.
– Várj – mondta Zaira. – Nincs kabátod.
– Jojo macska – mondta a kislány. – Zai fáz?
Rájött, hogy az alakváltóknak megvan az előnye, hogy
irányítsák testhőmérsékletüket, Zaira azt mondta – Nem,
megleszek. – Aden kabátját a sasfészekben hagyta, de a kis
vándorlás nem okoz neki fizikai problémát, Nyíl kiképzése alatt
fagyasztó termekbe dobták, megtanulta kezelni.
Hagyta, hogy Jojo vezesse, Zaira tudatában volt, hogy más
felnőtt és fiatal alakváltók mindig a közelben voltak, nem túl
őrködve, de elég közel, hogy közbelépjenek, ha szükséges. Egy
páran köszöntek, ahogy elmentek mellettük, egyikük meghúzta
Jojo egyik copfját, vagy kezük hátoldalával megsimították az
arcát.
Érintés, kontaktus, jegyezte meg Zaira. Állandó és normális.
Jojo soha nem érzi egyedül magát, soha nem érzi, hogy
elfeledett szemétdarab.
A gyerek kapcsolódó hídhoz vezette, majd másikhoz, míg le
nem másztak egy létrán egy hatalmas nyílt területre, amit tiszta
műanyag védett az elemektől, a műanyagot a könyörtelen eső
csendesen verte. A hidakkal ellentétben azonban a terület

- 226 -
hőmérséklete kedvező volt. Ez nem volt meglepetés: a területen
mászókák, komplex kötélhágcsók, sziklafalak és több minden
volt.
– Látod? – Jojo fel-le ugrált. – Zai játszhat itt!
Zaira lenézett a gyerekre, akinek sikerült kapcsolatot találnia a
szüksége és a macskák hasonló szüksége közt. – Köszönöm Jojo.
– Tudatosan másolta le, amit a felnőtt alakváltóknál látott,
bütykeit gyengéden végigfuttatta Jojo puha arcán.
A kislány nekidőlt, nem félt. – Játszol?
– Szeretnék ott a falon mászni. – Ha óvatos lesz, az nem tépi
fel gyógyuló bőrét.
Jojo biccentett és a mászó falig sétált vele, ami kissé konkáv
formában emelkedett, nehezebbé teszi az átmászást.
– Jojo túl kicsi – mondta a kislány. – Jojo ott játszik. – A
színes mászókára mutatott, amit gyerekméretre terveztek, a
kötélhidakkal és csúszdákkal volt teljes.
Várt, hogy biztos legyen benne Jojonak alkalma a mászóka,
Zaira fellépett a falra és megfogta az első kapaszkodót. Tíz
másodperccel azután, hogy elkezdte, rájött sokkal bonyolultabb
volt, mint elsőre tűnt. Egy alacsonyabb személynek, mint Zaia,
szinte lehetetlen.
Tökéletes.
Mikor megcsúszott, hallotta Jojot kiáltani.

- 227 -
 Ez… furcsa volt, hogy egy gyerek aggódott egy szinte idegenért,
de Zairának semmibe sem került, hogy válaszoljon. – Jól vagyok
– mondta, érezte a hasában a húzódást. Figyelmen kívül hagyta.
Megéri Finn leteremtése, hogy kiengedjen a felgyülemlett
energiából. – Ez nehéz mászás.
– Igen – mondta Jojo. – Macska mászás.
Zaira elméje kattant egyet, a majdnem mászhatatlan nehézségi
fok hírtelen értelmet nyert: a macskák ellensúlyozásként a
karmaikat használják. Mivel neki nem voltak karmai,
összehasonlítólag könnyebb testét használta, hogy egyik
kapaszkodóról a másikra lendüljön. Újra, újra és újra. Ez a
mászás extrém koncentrációt igényelt, logikus gondolkodást és
erejének óvatos beosztását.
Zaira elismerő hangokat hallott maga mögött, és perifériás
látásával nézte, hogy Jojo hogy játszik a mászókán, de a mászásé
volt figyelmének nagy része.
Soha nem volt olyan, hogy nem volt tudatában olyan
személyeknek, akik veszélyt jelenthetnek, de automatikusan
kiértékelte az összes fenyegetést és elhanyagolhatónak ítélte őket.
Hihetetlenül tisztává vált, hogy ezek az alakváltók nem akarják
megölni, megkínozni őt vagy Adent. A RainFire segítséget
ajánlott egyszerűen azért, mert így volt helyes.
Így mászott, míg bicepszei remegtek, térdizmai és combizmai
feszesek voltak, és új bőre fájt. Mire Zaira felhúzta magát a

- 228 -
tetején a szélére, úgy érezte komoly leteremtést fog kapni
Finntől. Hallotta a hangokat lentről, lenézve egy nagy, tapsoló
csoportot látott, neki tapsoltak.
Jojo fel-le ugrált és integetett neki.
Zaira felemelte a kezét és leutánozta a mozdulatot mindenféle
ok nélkül, kivéve azért, mert senki sem bíztatta őt gyerekként és
azon gondolkodott, ez mit jelent. Egy pillanatnyi kedvesség
megváltoztathatott volna mindent, távol tarthatta volna őt attól,
hogy szörnyeteg legyen.
***
Aden nézte, ahogy Zaira visszainteget Jojonak. A többiek talán
megdöbbennének, hogy az ő általában jéghideg parancsnoka ilyet
tesz, de Aden mindig tudta, hogy bántak Zairával gyerekként.
Nem volt meleg és ölelgetős, de ha a közelben volt és egy
gyereknek szüksége volt valamire, akkor biztosította.
Ennek érdekében egyszer eltörte egy edző kezét, aki ugyanezt
akarta tenni egy nyolc évessel. Utána Ming biztosította, hogy
Zaira soha ne legyen az edző központokban. Aden ugyanezen
okból azt akarta a nő segítsen kiválasztani neki a csapatokat,
hogy irányítsák a most már központosított edző területeket. Zaira
gondolkodása talán problematikus a többség szemében, de soha
nem akkor, mikor a gyerekek jóléte a tét.
– Ha nem látom ezt – mondta egy férfi alakváltó mellette –
nem hinném el.

- 229 -
 Aden a férfira pillantott, aki Theoként mutatkozott be. – Mit?
– A kicseszett mászást. – A barnaszemű, fekete hajú alakváltó
füttyentett. – Arra épült, hogy karmokat használjanak. Soha nem
csinálta meg senki anélkül.
– Ő egy Nyíl.
– Ne mond, hogy mind megtudjátok ezt csinálni. Nem hiszem
el.
Nem tudták megcsinálni, amit Zaira. Zaira egyedülálló volt és
nemcsak fizikai értelemben. Ahogy kezdett lemászni Aden azt
vette észre közelebb mozdult, de biztosította, hogy ne annyira
közel tegye, hogy az alakváltók észrevegyék.
Remi sétált mellé, szemei Zairát nézték. – Akarod, hogy hálót
tegyünk alá?
Zaira ekkor megcsúszott, egyik kezén függött csak.
– Nem. – Egy dolgot Aden tudott Zairától, nem akarta, hogy
mások lássák a gyengeségét, semmilyen módon sem. Ha
megengedné, azzal megsértené a bizalmát, amit soha nem
bocsájtana meg. – Kontroll alatt tartja.
Tudatosan kellett légzését szabályoznia, mikor Zaira folytatta
lemászását. Mióta megérintette Vasic és Ivy kötelékét, érezte,
hogy Elcsendesedése elillan és nem küzdött elég keményen, hogy
megtartsa. Tudta, hogy e nélkül a kényszerzubbony nélkül még
lehet az osztag vezetője.

- 230 -
 Kivéve, mikor Zairáról volt szó, tény, hogy minden
parancsnokáról gondoskodott, ez nem volt titok az osztagban. Ez
olyan volt, amit szülei terveiktől és céljaiktól való komoly
elhajlásnak neveztek volna. Többnek, ezt hibának látnák.
Marjorie és Naoshi hozták létre és alakították Adent egy speciális
célra, ő elérte ezt a célt, de most már a saját tervei szerint
folytatja, és a siker mélysége továbbra is meghökkentette szüleit.
Nekik ő mindig egy gyerek marad, egy fakó árnyék, nem akit
akartak. Egy könyörtelen, kardinális telepatát akartak, aki még
egy tanácsnokot is legyőz. Ehelyett egy komoly, csendes fiút
kaptak, akinek telepátiáját 4.3-asnak regisztráltak a gradiensen,
egy kicsivel több, mint kis O képességgel. Egy gyerek, akit azért
engedtek be az osztagba, mert a szülei kiváló rekordokat értek el
és mert hasznos volt másodlagos képessége miatt.
Valakit ki kellett képezni harctéri orvosnak a korosztályából,
miért ne két Nyíl kiábrándítóan alacsony gradiensű gyerekét?
Mindezek után a gyerek hűséges volt az osztaghoz és megértette
hogy működött. Az orvosi posztra kinevezése felszabadított más
erős gyereket, hogy teljes figyelmét a harci edzésre használja.
Aden még emlékezett vállán anyjának kezére, ahogy leguggolt
elé, mikor kilenc volt, az ő és apja kitervelt „halálának” estéjén.
Nem az vagy, akit akartunk, de a legjobbat kell kihozni
belőle. Mivel nem illesz a vezetésbe, a feladatod, hogy találj egy
másik, alkalmasabb, erősebb gyereket és minden erődből

- 231 -
telhetőt megtegyél, hogy a vezető szerepig segítsd. Egy Nyílnak
KELL kormányoznia, olyannak, aki emlékszik rá ki és honnan
jött. Azt gondoltuk Ming Nyíl volt, de nem volt egy közülünk,
soha ne felejtsd el, nem számít milyen arcot visel.
Az irónia az, hogy Aden már megtalálta a látszólag erősebb
gyereket, bár a siker nem az övé volt. Vasic teleportáció és
telekinetikus képessége sokkal alkalmasabb jelöltté tették őt, de
Vasic nem akarta a pozíciót és ő meglátta Adenben azt, amit a
szülei nem.
Ahogy Zaira is.
Neked kell vezetned Aden. Már csinálod.
Az életében lévő két legfontosabb ember mondta ezt neki más-
más időben. A hitük benne elég volt, hogy enyhítse szülei
csalódottságát és hitének hiányát. Marjorie és Naoshi elkezdte,
majd táplálta a felkelést számtalan kritikus akcióban, és Aden
soha nem becsülné alá a közreműködésüket, de fiúkat úgy
kezelték, mint megbánnivaló hiba. És mégis csodálkoztak a fiúk
miért nem kezeli őket idősebbekként, nem figyel a szavukra. Nem
értették meg, hogy hosszú idővel ezelőtt, még kiugrásuk előtt
feladták ezen jogaikat.
Csak két embernek volt joga megkérdőjeleznie Adent ezen a
szinten, vagy ellenkezni döntéseivel, azok Zaira és Vasic.
Ebben a pillanatban Zaira másodszor is megcsúszott és kicsi
Jojo odarohant és erősen megszorította Remi kezét. Aden

- 232 -
eközben puszta akaraterővel tartotta helyzetét, arcát
kifejezéstelenül tartotta és szemei határozottan a nőn voltak.
Egyben számította a lehetőségeket, ha a jelenlegi magasságról
esik le, még eltörheti a csontját, de túléli. Megfeddhetné, hogy
ilyen kockázatot vállalt, de megértette miért tette. Zaira nem
teljesített jól semmilyen korlátozás alatt, még ha az időjárás is
kényszerítette egy burjánzó természeti területen.
Miért kell szobában aludnom? Miért nem alhatok kint?
Ezt a lázadó kérdést kérdezte tőle, mikor mindketten gyerekek
voltak. Nem emlékezett rá, hogy győzte meg, hogy szorítsa össze
fogait és menjen aludni a kis hálóteremben, de amint hatalmat
kapott, biztosította, hogy ez ne történjen meg újra.
Mikor a döntést meghozták, hogy a velencei alvó bázis aktív
lesz, ki kellett választania a parancsnokot, aki vezeti. Nem azért
választotta Zairát, mert helyre, szabadságra volt szüksége, hanem
azért, mert ő volt az egyik legjobb parancsnoka, aki önállóan
tudott gondolkodni és megvolt a lázadó természete eléggé, hogy
keményen kiálljon az idősebb kiugrókkal, akik azt feltételezték,
ők lesznek a főnökök. De tény, hogy nagy hálószobája Velencében
Aden érdeme, az erkély a csatornára nézett, ami azt jelenti
Zairának volt második menekülési útvonala és lehetősége, hogy
az erkélyre vezető ajtót nyitva hagyja alvás közben, ha úgy akarta.
Soha nem fogja senki megint bezárni.
Zaira ismét eltévesztette a kapaszkodót, az ujjain függött.

- 233 -
 20. fejezet

Több mint egy alakváltó futott közelebb, mintha el akarnák

kapni őt, de Aden pontosan ott állt, ahol volt, azt akarta a nő
gyógyuljon. Zaira megtette. Határozott koncentrációval és
intelligens erővel, hogy Theo a fejé rázta, szemei farkassá váltak
az elismeréstől. – Ember, neki komolyan nagy golyói vannak.
Aden feljegyezte, hogy ismételje el ezt Zairának, értékelni
fogja.
– Csak hogy tudd – mondta vontatottan Remi a másik
oldalán, rengeteg domináns fogja nála ezután megpróbálni a
szerencséjét.
Aden kezdett hozzászokni a macskaszerű sunyisághoz, így
megértette Remi azért böködi őt, hogy megtudja milyen
kapcsolat van Zaira és közte. Ennek ellenére válaszolt. –
Elkéstek. – A nő az övé volt, hosszú ideje neki adta magát. Nem
tervezte, hogy visszaadja az ajándékot, nem számít, hogy ő túl
töröttnek hitte magát, hogy Aden mellett sétáljon.
– Igen. – Az alfa hangjában vigyor volt. – Erre rájöttem.

- 234 -
 Mikor Zaira lába pár rázós mozdulat után végre elérte a talajt,
Jojo nevetett és odafutva átölelte a lábait. – Váó! Zai, macska
mászás!
Aden szíve dübörgött, légzése végre könnyebbé vált.
Leizzadt és alakja semmit nem mutatott, bár Aden tudta, hogy
fájdalmai vannak, Zaira finomak kezét Jojo fejére tette. – Egy
macska karmok nélkül.
Zaira szemei találkoztak az övével, ahogy a kicsi lány nevetett,
tekintete átlátszatlan, kifürkészhetetlen volt. – Mennem kellene
lezuhanyozni.
– Addig nem, amíg el nem mondod, hogy csináltad. – Theo
felnézett a falra, a fejét rázta. – Lehetetlennek kellene lennie, ez
elit szintű mászó fal karommal.
Zaira óvatosan meghúzta Jojo copfját, hogy megkapja a
kislány figyelmét. – Felemelhetlek egy pillanatra?
Egy közönyös vállrándítást kapott. – Oké.
Zaira kezeit a gyerek hóna alá csúsztatta, kicsit felemelte, majd
ismét letette. – Köszönöm.
Jojo válaszként ismét a lábának dőlt.
Remi eközben felemelte a szemöldökét. – Theonak Jojot
kellene emelgetnie?
– Nem, az elméletemet teszteltem. – Zaira kezét Jojo fejére
tette, az érintés sokkal természetesebb volt most. – Nekem Jojo
többet nyom, mint egy gyerek az ő méretében.

- 235 -
 Theo biccentett. – Az alakváltók csontja nehezebb. A tiéd
törékenyebbek.
– Igen. Így ha egy pontosan olyan testalkatú alakváltó nő állna
mellettem, az avatatlan szemek számára mi
megkülönböztethetetlenek lennénk, attól még nehezebb lenne
nálam.
Aden felnézett a mászó falra, míg Remi biccentett, kezei a
csípőjén voltak. – A könnyebbséged az előnyöd – mondta az alfa.
– De – válaszolt Aden – stratégiában gondolkodott. – Ez tette
Zairát jó parancsnokká, a képessége, hogy látta a nagyobb képet
és ennek megfelelően tervezni tudott. – Ha követed az útvonalát,
látod, minden mozdulat a maximális távolságra volt egymástól.
Ők négyen tovább beszélgettek a mászásról, közben több
falkatárs csatlakozott, mielőtt Zaira elment volna letusolni. Aden
arra akarta utasítani, látogassa meg Finnt, hogy biztos nem tépte
fel újonnan meggyógyult sebeit, de csendben maradt, mert
közönségük volt. Ha egyszer egyedül lesznek, felfedezi, amit a
gyógyító nem, és azonnal kijavítja.
– Kimentem korábban, hogy felmérjem az időjárást – mondta
neki Remi, mikor mindenki más elment, de szemei a mászókán
voltak, ahol Jojo pár kölyökkel játszott. – Úgy tűnik a vihar ma
estig tart ki. – Nem lépett közbe, mikor az egyik gyerek leesett, de
odament és letörölte a könnyeket és a fiút ismét talpra állította.
A gyerek alig egy perc múlva visszafutott játszani.

- 236 -
 Mikor Remi visszatért Adenhez, Aden kockázatot vállalt. –
Meg kell tanulnom, amit csinálsz. – Ha egy igazi családot csinál a
veszélyesekből, elhagyottakból és sérültekből, többnek kell lennie
vezetőnél, olyannak, aki megérti a politikát és biztonságban tartja
az embereit.
Alfává kell válnia.
Volt különbség a kettő közt, csak azóta értette meg, hogy a
RainFirebe került. – Meg kell tanulnom hogy legyek egy falka
alfája.
Remi szemei sárgászölddé váltak, a leopárd nézte őt az emberi
arc mögül. – Két dolog tesz alfává, az egyik a veled született
dominancia és az állatias hajtás, hogy védj. Ezzel már
rendelkezel. – Ajkai kis mosolyra húzódtak. – Ezért akar a
leopárdom lebámulni téged és neked ezért kell erőltetned, hogy
oldalra nézz.
Aden nem jött rá, hogy Remi észrevette az utóbbit. – Mi a
második?
– Az iránymutatás, ami a csontodig beléd ivódik – mondta
Remi. – Mikor a kölykön alfa illatát érezzük, rajtuk tartjuk a
szemünket és tanítjuk, hogy legyen jó alfa, jó példákkal és
gyengéd nógatásokkal, hogy mire azok a kölykök ráébredne alfa
hajlamaikra, rendelkezzenek a megfelelő képességekkel – Bár –
tette hozzá szárazon – egy frissítő kurzus szükséges nekünk, akik
kicsit későn jöttek rá a dolgokra.

- 237 -
 – Tudom, hogy tartsak össze egy csoportot- Az erőm is
megvan hozzá. – A lázadás eszközének hozták létre, a DNS-e
megjósolhatatlan módokon változott meg, a végeredmény olyan
egyedülálló volt, hogy Marjorie és Naoshi még mindig alacsony
szintű telepatának gondolta.
Aden soha nem mondta el nekik az igazságot, csak öt ember
tudta, és erre az öt emberre kérdés nélkül rábízná az életét: Vasic,
Zaira, a hűvös fejű mesterlövés és edző Cristabel, a kőkemény
telepata Amin és a halálos Axl, akit az osztagban sokan Ming
jobb kezének tartottak, de kinek hűsége Adené volt. Egy személy
tudta még. Walker Lauren rájött, míg Aden egy gyerek volt az
osztályában. A telepata, aki most a korai negyvenes éveiben járt,
volt az egyedüli személy, akivel Aden valaha találkozott, kinek
telepatikus képességei Adenéhez hasonlóan működtek.
– Amit nem értek – mondta Reminek – hogy hogyan
alakítasz egy csoportot családdá. – Adva azok erőszakos
képességeit, akik Nyilakká váltak, az osztag mindig katonai
jellegű marad, ami specializálja tanításait a tagjai számára, hogy
hogyan fogják meg erejüket, így az az erő nem kerül ki a kontroll
alól, de nem kell csak annak lennie.
Remi kifújta a levegőt, ahogy ők ketten sétálva egy újoncot
néztek, aki megpróbált egy kevésbé agresszív falat. – A család az,
ami összeköt minket. Nem hiszem, hogy le tudom írni. – Az állát

- 238 -
dörzsölte, borostája az ujjait súrolta. – Mi köti össze az
embereidet?
– Hűség.
– Ez jó alap. – A RainFire alfája összefonta karjait. –
Feltételezem a család olyan személyekből áll, akik tudják ott vagy
nekik, mikor ők nem boldogulnak, mert betegek, vagy sérültek,
vagy csak nagyon fáradtak. A család ahol elfogadnak és bármi
rosszat megtehetsz.
Remi egy pár kölyökre nézett, akik a közelben játszottak. –
Nem jelenti azt, hogy nem mindenkinek van helye, vagy
felelőssége a falkában, fontos az is, hogy mindenkinek van egy
szerepe. Senki sem eldobható.
Két ujját a szájába tette és élesen fütyült, mikor az egyik
kölyök megütötte a másikat, és a kölykök azonnal szétváltak. –
Csak azt jelenti, ha elcseszed – tette hozzá Remi – nem veszíted
el a helyed a családban. Talán letolnak, megbüntetnek, de mindig
lesz otthonod, ahol szeretnek és biztonságban vagy.
Ennek volt értelme Aden számára. A probléma persze az volt,
hogy neki a legmélyebb szinteken sérültekkel kellett foglalkoznia,
a felnőttekkel, akiknek családdá kell válniuk a Nyíl gyerekek
jelenlegi generációja számára, s nekik semmi melegség, család
nem volt az életükben.
Ami a gyerekeket illeti, mindegyikük tudta, hogy biológiai
családjuk nem akarta őket. Sokukat kitöröltek a családfákról, de

- 239 -
Aden eldöntötte hogy most és később egy szabály sem mondhatja
ki, hogy egy Nyilat nem lehet új családfára tenni. Egy létrehozott
családfára, a Nyíl családok közt, akik megértik mit jelent
véletlenül bántani valakit a képességeikkel.
– Talán lesz még szükségem tanácsra, ahogy haladok –
mondta Reminek. – Segítesz benne?
– Igen, a pokolba is. Együtt leszünk ismétlő alfák. –
Vigyorogva a leopárd alakváltó hátba csapta. – Gyerek. Meg
akarod tanulni hogy legyetek család, lóghatsz velem, míg
megszidok pár idősebb újoncot. Rohadtul leégettek egy
generátort a villámlással való kísérlet során.

MENTÁLHÁLÓ HÍRFORRÁS

Bizalmas források megerősítették, hogy a Nyilak vezetője Aden

Kai nem tűnt el. Egy fedett akcióban vesz részt, hogy felfedjen
bizonyos problémás lázadó elemeket a Mentálhálón. Az Uralkodó
Koalíció sem nem erősíti, sem nem cáfolja a tényt, mikor
megkérdeztük és a Nyíl Osztag elérhetetlen maradt hosszan tartó
műveleti protokolljuk miatt.

MENTÁLHÁLÓ HÍRFORRÁS: ÉLŐ BESZÉLGETÉS

- 240 -
 Mit mondtam nektek? A Nyíl vezető azt teszi, amit egy Nyílnak
kell, a Háló árnyékában van.
I. Erskine
(Iowa)

Zavar a riport utalása. Úgy tűnik kezdünk visszatérni a régi

Tanácshoz.
Anonymus
(Luzon)

A régi Tanács erősen a kezében tartotta a dolgokat és most

erre van szükségünk
Anonymus
(Shiraz)

Kaleb kilépett a Hálóról, miután olvasta a híreket. A dolgok

úgy történek, ahogy megjósolta, ahogy várta. Aden eltűnésének
híre azzal fenyegetett, hogy feldönti a Háló törékeny egyensúlyát,
azonnal kármentést kezdett. Ahelyett hogy közvetlen
állásfoglalást adott volna ki, az egyik titkos képességét használta,
hogy egy hasznos pletykát terjesszen, majd megerősítse egy nem
regisztrált, kívülálló fiatal embere, aki szándékosan a hír
forrásának tartotta magát.

- 241 -
 Az információnak tovább tartott elérnie a nyilvános
hírfolyamokat így, de mikor megtette, több igazságot „fedeztek”
fel benne. A lakosság most idejüket azzal az aggódással töltik,
hogy az Uralkodó Koalíció felé fordultak, mint az Adennel
történteken spekuláljanak. Jelenleg ez volt a jobb lehetőség.
Azonban a fortély nem tart sokáig, ha Aden egy vagy két
napnál tovább hiányzik. Főleg ha bárki is szivárogtatta ki a férfi
elrablását további zavaró részleteket oszt meg. Egy kép az
öntudatlan vagy halott Adenről az káoszba taszítja a Hálót. A
Nyilak mindig mumusok voltak a fajuk számára, de egyben a
mentál erő szimbólumai. És Aden reprezentálta az osztagot.
Míg Aden politikailag értékesebb célpont volt, addig Zaira a
lakosság számára nem volt ismert, mint Nyíl parancsnok, látni őt
ketrecbe zárva, vagy lealacsonyító helyzetben, az is pusztító lenne
a Hálóra nézve. Mert ha valaki bántani tudja a mumust, akkor
senki nem volt biztonságban.
A Mentálháló annyira hatalmas volt, hogy még Kaleb sem
tudott minden adatot átnézni, nem tudta, mikor és hol szűrje ki.
Azonban tudta elsődlegesen arra utasítani a Hálóelmét és
Sötételmét, hogy figyelmeztessék, ha az adatfolyamban bármi
Adenhez és Zairához kapcsolódik, így gyorsan és hatékonyan
tudott ellenintézkedni.
Kiadta az utasítást és a két iker lény, a Hálóelme és a
Sötételme egyetértésben köré gömbölyödött, mielőtt eltűntek

- 242 -
volna a Hálón. A helyzet stabilizálódott. Legalább addig, míg az
árnyék ellenség, aki elvitte Adent és Zairát, nem lép megint.
***
Elrejtve a vastag fák csoportjánál a Központi Bázis földalatti
zöld területén Blake olvasta a Hírforrás cikkét Adenről és rájött,
hogy talán hibát vétett… vagy talán mégse. Még ha Aden életben
is volt és a közelben, az osztag vezetőjének nincs oka összekötni a
„kontroll nélküli letámadó gyilkost”, ahogy Blaket leírta a média,
egy Nyíllal, aki kicsit jobban kiélvezte a munkáját, de mindig ott
szabadult meg az áldozataitól, ahol senki sem találta meg őket,
Ameddig Blake óvatos volt, hogy ne olyan áldozatot válasszon,
aki Aden pályáján volt, az osztag vezetője soha nem fogja tudni és
Blake továbbra is a csapat tagja lehet, ahol nagyobb az esélye
olyan elmét találni, mint az övé. A deviáns vágyak tekintetében az
erő párban járt. Óvatosnak kell lennie, ahogy keres, de az esély a
sikerre nagy volt.
Mert míg az egyedül ölés rohanás volt, egy partnerrel
megduplázhatja. Minden, mit tennie kell, hogy megtalálja a
megfelelő személyt, aki belül törött, mint ő, de akinek a töröttség
a sajátja volt, aki elfogadta, hogy semmi rossz nem volt az ő
pszichopata hajlamaikban. Ők is léteztek és ezért joguk volt
létezni.

- 243 -
 21. fejezet

Aden késő délután a sasfészkükben találta meg Zairát, már

belefutott Finnbe, és megtudta, hogy a nő tényleg beugrott a
gyengélkedőre, hogy biztosítsa, nem okozott kárt gyógyuló
sérüléseiben.
A gyógyító morgott. – Csökönyös tett a falmászás, de mit
vártunk? A domináns nők saját maguk urai.
– Szüksége van kezelésre?
Finn a fejét rázta. – Pár centire feltépte az új bőrét, bár
mondtam neki, ha újra megteszi, akkor több mint egy héttel
megnöveli a gyógyulását. – Levélzöld szemei felragyogtak. –
Biztos vagy benne, hogy nem macska? Nemcsak látszólag úgy
mászik, mint egy macska, de ugyanolyan pillantást kaptam tőle,
mint a RainFire nőktől, mikor lefektettem a szabályokat.
Nem, Zaira nem macska volt. Hanem Nyíl. És most az ő
kabátját viselte a ruhája felett és összegömbölyödve feküdt a
fedőtakarón, teste merev volt. Aden levette a kabátját, a nő mögé
feküdt, testét az övé köré hajtotta.
Ebben a pillanatban érezte törékenységét, csontjait könnyű
lenne eltörni, és mégis tudta, hogy ő volt az egyik legerősebb

- 244 -
ember, akivel találkozott. Zaira semmilyen fenyegetéstől,
ragadozótól nem félt, még a haláltól sem.
Csak az elszigetelés bánthatta őt.
– A magány egy kicsi állat, ami harap és karmol engem –
mondta, nyakán az inak erősen kiálltak bőre alatt, légzése durva
volt. – Szükségem van rá, hogy visszacsatlakozzak a Hálóra, vagy
nem leszek képes fenntartani a fegyelmet. Visszafejlődöm.
Zaira göndör tincsei Aden arcát súrolták, ahogy szorosabban
tartotta. – Nem számít mi történik, nem válasz pszichopatává
Zaira. – Ez volt a legnagyobb félelme, bár nem nevezte annak: ezt
elkerülhetetlennek nevezte, ami ellen harcolnia kellett.
– Velem lemehetsz. Nem fogom jelenteni.
– Nem. Ha hagyom a szörnyet kijönni a ketrecéből, talán
nem leszek képes visszatenni.
– Nincs benned szörnyeteg, csak egy túlélő.
– Tetszett neki Aden. A szüleimet halálra verni… a
szörnyetegnek tetszett.
Ezt a beszélgetést telefonon keresztül folytatták, amit sikerült
a lánynak becsempésznie három évvel azután, hogy Zaira
bekerült az osztag edző programjába. Aden soha nem becsülte le
a félelmeit, teljesen tudatában volt, hogy néhány sérülés
megmaradt. Zaira megváltozott a gyerekkora miatt és figyelmen
kívül hagyta a tényt, hogy egy alapvető részét hagyja figyelmen
kívül.

- 245 -
 Azonban tudta, a nő soha, egyszer sem bántott nem igazi
célpontot. Volt lelkiismerete, megértette mi a rossz. És valahogy
megőrizte az empátia érzetének képességét. Ezért törte el az edző
karját, mikor az egy gyerekét akarta eltörni, ezért vett
Alejandronak fagyit és ezért küldte Adennek azokat a terveket,
hogy hogyan kábítsák el Vasicot, hogy eltávolítsák a kesztyűt.
Ahol Aden Zaira rugalmas ellenállásában vad erőt látott, ott
Zaira csak a szörnyet.
– Ha látni akarod biztosan, milyen lennél a szigorú Nyíl
fegyelem nélkül – mondta – ez a tökéletes lehetőség. Nincs
Mentálháló, se másik mentál. Csak én. – És tudta, hogy a nő
titkait a sírba vinné magával. – Nem engedem meg, hogy újra
megsérülj. – Nem gondolta, hogy Zaira meg tudna, de a
félelmeihez kellett beszélnie. – Talán soha nem lesz rá másik
lehetőségünk. – Akarta látni őt a pajzsai nélkül, és Aden saját
magát lecsupaszítja előtte, így Zaira is egyszer s mindenkorra
látná, ki volt ő a számára
Nemcsak egy parancsnok. Nemcsak egy katona.
– Egész életemben – mondta Aden, megtette az első lépést –
azt tettem, ami az osztag számára a legjobb volt. Soha nem
nehezteltem, soha nem kívántam, hogy bár más helyen és időben
születtem volna. – Ez az ő ideje volt és pont ott volt, ahol lennie
kellett. – De most, van egy pillanat, mikor csak Aden lehetek és
nincs más, akivel inkább itt lennék, mint veled.

- 246 -
 Zaira szemei az ablakot nézték és az eső továbbra is erősen
esett, azt mondta – Az irántad érzett szükségem egyre nő, akarás
erőszakos dühe, ami át akarja venni az irányítást. – Végső
szavaival a férfi felé fordult.
Aden megfogta az arcát, tenyere elég nagy volt, hogy az egészet
lefedje. – Bántani fogsz?
– Mondtam neked. Ha a bennem lévő dolgot kiengedem,
ketrecbe zárlak. – Lélegzetük elkeveredett. – És megölnék
mindenkit, aki megpróbálna elvenni tőlem.
Aden tudta, hogy a nő szüksége patológiai volt, de nem lépett
vissza. Mert amennyire Zaira mohó volt felé, Aden annyira mohó
volt hogy akarják. Ebben a pillanatban feltette a kérdést, amit
eddig került, mert a rossz válasz széttépné őt. – Kit akarsz?
Adent, vagy az osztag vezetőjét?
Zaira annyira közel mozdult, hogy egész teste Adenéhez
nyomult, kezét a férfi hajába csúsztatta, keze ökölbe szorult
benne. – Az osztag azt jelenti, meg kell osztoznom rajtad. Nem
akarok osztozkodni rajtad. Te Aden vagy, és az enyém. – A
szemei éjfélnek látszottak, a fehér eltűnt belőlük. – Látod? –
suttogta. – Az igényt? El fog nyelni téged.
– Próbáljuk meg. – Ajkuk súrlódott, ahogy beszélt, ismét
súrlódott, ahogy Zaira becsukta szemeit és fejét kicsit
elmozdította.
Egy szívverésre, az illeszkedés tökéletes volt.

- 247 -
 Ezután ujjai összeszorultak Aden hajában, felemelte buja
szempilláit, mellei a férfihez nyomódva emelkedtek és süllyedtek
és éjfél szemei olyan tűztől égtek, ami mindig égett a nőben. Egy
tűz, ami az évek során melegítette Adent. Minden alkalommal,
mikor a súly kezdett túl nehéz lenni a vállán, a szíve azzal
fenyegetett, hogy állandó jégdarabbá válik és kifárasztja a
sötétség, a nőhöz és végtelen tüzéhez ment, s ismét megtalálta
erejét.
– Hallottad, amit mondtam? – Zaira meghúzta Aden haját. –
Megcsináljuk ezt és talán nem leszek képes visszatenni magam a
dobozba.
– Soha nem akartalak téged dobozban látni. – Hüvelykujját
végigfuttatta Zaira arcán. – Mondtam neked, az osztagnak
szüksége van a tüzedre és ez igaz is, de nekem van leginkább
szükségem rá.
– Ha elveszlek téged – mondta és ez figyelmeztetés volt –
Megtartalak. Örökre.
Senki sem volt ennyire birtokló Adennel szemben. Csak vele
szemben. Csak Adennel. – Vegyél el.
Zaira megremegett, ajkai abban a pillanatban szétválta,
mielőtt beleharapott volna Aden alsó ajkába, elég erősen, hogy
vérezzen. Ettől durva, érdes hang hagyta el Zaira torkát,
elhúzódott és felült, lábait lelógatta az ágy mellett, légzése

- 248 -
akadozó volt. Aden felemelte a kezét, megtörölte száját. Kezén kis
vércsík volt.
A harapás helye lüktetett, de mikor felült karjaival átölelte
Zaira derekát és magához húzta. Zaira körmei csupasz alkarjába
vájtak és mikor fejével felé fordult Aden látta a lányt, akit hosszú
idővel ezelőtt: akit megvertek, de nem törtek össze, aki az arcába
hazudott, ugyanazt a lányt, aki három éve egy golyó elé sétált,
amit neki szántak, majd mondta neki, birkózzon meg vele, mikor
próbálta őt megszidni, hogy kockáztatta az életét.
– Nem félek – mondta neki, olyan szorosan tartotta, ahogy
csak tudta anélkül, hogy fájdalmat okozott volna még érzékeny
sérülése miatt. – Egyetlen részedtől sem. – Beleértve a haragot,
amit elválaszthatatlanul körbeszőtt a tüze,
– Pedig kellene. – Zaira elhúzódott és az ölelésből is,
hátraugrott az ágyon és a férfi elé guggolt. A hang, ami a torkából
kijött majdnem szavakkal ki nem fejezhető figyelmeztetés volt. –
Én megszállok. – Grimaszolva nézett rá, álla szorosan
összeszorult. – Én. Nem. Szállhatok meg. – Arca kipirult, légzése
akadozott. – Nem akarom beverni a fejedet. Nem pusztíthatom el
az arcod.
Aden nem rándult össze az erős szavakra. – A szüleid fejét
nagyon jó okból verted be.
– Mi van, ha úgy döntök, beverem mindenki fejét, akiben
versenytársat látok? – Az éjfél visszahúzódott szemeiből a jeges

- 249 -
kérdésre, ahogy fogait összeszorította és beletuszkolta magát a
merev, fekete Nyíl dobozba. – Gondolkodj rajta Aden.
***
Tíz perccel később Aden a gyengélkedőn volt. Végül elhagyta a
sasfészket, miután Zaira sürgette, hogy menjen el, feszültsége
annyira heves volt, hogy Aden aggódott, hogy a nő erei
elpattannak, ha nem ad neki teret.
Mi van, ha úgy döntök, beverem mindenki fejét, akiben
versenytársat látok?
Nem hitte, hogy megtenné, de nem volt módja, hogy
bebizonyítsa neki.
– Elkérhetem ismét a mikroszkópot? – kérdezte Finnt,
szüksége volt az elterelésre.
– Persze. – A gyógyító jobbra biccentett. – Az erősebb. Az
implantátumot vizsgálod meg megint?
– Igen. Talán észreveszek valamit, amit az elején nem.
– Talán először helyre akarod hozni az ajkad, mielőtt
nekikezdenél. – Az orvos egy kis orvosi lézert dobott felé, nagyon
macskás kifejezés volt az arcán. – Természeten így is hagyhatod
és feszíthetsz, mint egy macska, aki belenyalt a krémbe.
– Honnan tudod, hogy nem húzott be nekem?
Finn óvatosság nélkül nevetett, szemei a leopárdé voltak. –
Pokolba, a dominánsok ezt előjátéknak vennék.

- 250 -
 Aden erre a gondolatra lezárta a sebet. Ami nála a benne lévő
üresség megtöltésének javaslata volt, azt Zaria úgy látta, mint a
fegyelem megtörésének veszélyes emlékeztetőjét.
Mikor kész volt felállította a mikroszkópot és belenézett a
lencsébe.
Nem kapott idegi kiképzést, de ismerős volt neki az Emberi
Szövetség implantátuma. Az osztag elérte, hogy egy a kezébe
kerüljön, hogy biztosítsa nem jelent fenyegetést a mentál fajra.
Adennek nem volt gondja azzal, hogy az emberek a gátlástalan
mentáloktól védték az elméjüket. Azonban ha az implantátum
bármi jelét mutatja, hogy úgy manipulálják, hogy beépíthessék a
mentál elmékbe is, hogy manipulálják őket, akkor az osztag
közbelép. Ilyen tulajdonságokat nem fedeztek fel.
A mikroszkóp alatt ugyanazt látta, mint legelső alkalommal: a
konstrukció szegmensei emlékeztették őt az Emberi Szövetség
implantátumára, de azok a szegmensek nem egyeztek meg az
eredetivel. Mintha a dizájnt más okból csonkították volna meg.
Ez még nem vonta ki a Szövetséget.
Mindazok, akik gyűlölték a mentálokat és kifejezetten a Nyíl
Osztagot, kétségtelenül az emberek, akiknek a legnagyobb volt a
sérelmük. A Nyilak korábbi generációi magas szintű tudósokat és
üzletembereket támadtak meg a Tanács utasítására. Nem lenne
meglepetés, ha az Emberi Szövetség nem döntene úgy, hogy
lépésekettesz a további csúfság ellen. Bowen Knight, az Emberi

- 251 -
Szövetség biztonsági főnöke több mint eléggé kegyetlen volt,
hogy ilyen műveletet kezdeményezzen, hogy megvédje embereit.
Azonban nemcsak a Szövetség volt a lehetséges elkövető, főleg
hogy adott egyes szegmensek létezése, amik a szigorúan őrzött és
a Tanács által alapított „kollektív tudat” implantátumára
mutattak. Néhány mentál csoport és személyek a Nyíl Osztagot
fenyegető kellemetlenségnek találták, beleértve azokat, akik a P-
ket inkább gyengeségnek látták, nem erőnek. A másik oldalon
mint a Liu családi csoport és a Chastain családi csoport
megpróbálta a naivabb P-ket szerződéses rabszolgasorba
manipulálni. Aden személyesen hajtotta vége a kivégzéseket.
Mindkét családnak volt elég pénze, hogy támadást szervezzen.
Ott volt még Ming LeBon, az ex tanácsnok elvesztette az osztag
feletti irányítását és talán azt hitte, ha kivégzi vagy felülmúlja
Adent, akkor visszakapja őket. Nem felejtette el Nikita Duncant
sem. Talán az Uralkodó Koalíció tagja volt és jobban érdekelte az
üzlet, mint a katonai taktika, de okból élte túl eddig a Tanácsot:
okos és gyilkos volt. Úgy is dönthetett, hogy a Nyilaknak túl nagy
a hatalma és támadást indít, vagy egy kölcsönös, önérdeket
szolgáló szövetséget kötött Minggel.
Meglepetés volt, mikor valaki Nikita körül nem végezte
metaforikus késsel a hátában.
Nem ejtette el Kaleb Krycheket, mint mesterelmét sem. A
másik férfi beleegyezett, hogy szövetségre lép az osztaggal és nem

- 252 -
úgy tűnt, hogy személyes kontrolt akarna, de Aden nem követte
el a hibát, hogy azt higgye megjósolhatja őt. Nem felejtette el,
hogy az alaszkai incidens alatt – mikor a Mentálháló egy része
katasztrofikusan összeomlott a mentális fertőzés miatt – a
kardinális telekinetikus elkapta Aden valódi mentális erejét.
Kaleb dönthetett úgy, hogy Aden túl nagy fenyegetés, hogy
életben hagyja.
Másik korábbi tanácsnok is volt a listán, Shoshanna Scott. A
nemrég bekövetkezett változásokkal elvesztette helyét a
Mentálhálón, talán vissza akarja kapni, de Shoshannának kevés
katonai hozzáférése volt. Ahogy Nikita, ő is bérelhetett fel
zsoldosokat és Aden utána fog nézni, de minden jel alapján úgy
tűnt, mintha Shoshanna jelenleg tovább növelné pénzügyi erejét,
hogy a jövőben politikai offenzívát hajthasson végre.
Még volt két játékos, akik tesztelhették magukat. Pax
Marshall, a megölt Marshall Hyde tanácsok unokája, 9-es
gradiensű telepata. A Háló néhány legkegyetlenebb tagja nem
kardinális volt, hanem magas gradiensű. A másik Payal Rao, az
indiai Rao családi csoport legidősebb lánya. A Rao Csoportnak
nagy területe volt a Dél-Indiában lévő energiaiparban, de mivel
Palay átvette az irányítást, sokkal aktívabb lett, mint regionális
erő.
Aden mentális listáján az lehetséges gyanúsítottak közül az
utolsó a legveszélyesebb csoport, a Mercantok voltak. Silver

- 253 -
Mercant Kaleb segédje volt, de a Mercantok először a
Mercantokról gondoskodtak és a család a Hálón hosszú ideje
árnyékhatalom volt. Az ilyen típusú játék illene az eljárási
módjaikba, a Mercantok információt kezeltek és Adent életben
akarták tartani, megtörni és adatot bányászni belőle. Ez teljesen
ráillett a Mercantokra.
– Sikerrel jártál? – kérdezte Finn, ahol gyógyította egy fiatal
nő törött kezét a gyógyító képességeivel, amik alakváltó
képességek voltak, nem mentálok, és mégis vitathatatlanul
mentális komponensű volt.
Aden megkérdezte, hogy akarják-e, hogy elmenjen, mikor a
beteg bejött, de mindketten azt mondák maradhat. – Semmi új –
mondta Finn kérdésére válaszként.
– Kész. – Finn megpaskolta falkatársa vállát és a nő kiment,
zavara, hogy megcsúszott az esőben és leesett a sasfészke
erkélyéről tompa pír volt az arcán. Úgy tűnt elfelejtette, hogy
időben használja a karmait.
Odamenve a gyógyító belenézett a mikroszkópba. – Igen, ez a
fizetési csekkemen túl van.
Aden elvette az implantátumot, visszatette a dobozába és
becsúsztatta a zsebébe. Olyan érzése volt, hogy válaszolnia
kellene a kérdésre, de ennek eredetét nem tudta beazonosítani.
Azon gondolkodott melyik tudóst bízhatná meg a vizsgálattal,

- 254 -
meglehet, hogy az Aleinek nem egyeznek bele a segítségbe, mikor
éles hang vágott át a szobán.
Finn felkapta a fejét, szemei ragyogó sárgán villantak, csak
írisze körül maradt tompán meg a zöld. – Ez a vészhelyzeti
sziréna.

- 255 -
 22. fejezet

Másodpercekkel később Remi hangja hallatszott a

hangosbemondóban. – Van egy elveszett kölykünk. Jasper talán
kiszökött és elveszett. Minden képzett ember kimegy most. –
Ezután a tagok nevei és égtáj adatai következtek.
Aden rájött, hogy az alfa szektorokba osztja az embereit, hogy
biztosítsa a sasfészkek körüli egész területet átkutatják. –
Segíthetek – mondta Finnek, mikor a gyógyító megragadta a
kabátját. – Teljesen képzett vagyok a kutatás és mentés területén,
ahogy Zaira is. – Ez egy kevésbé ismert része volt a Nyíl létnek,
de az évek során számtalan nehéz mentésnél segítettek.
– Szerinted nem fogsz elveszni itt?
– Van iránytűd?
Finn levette az óráját és felé dobta. – Van egy beleépítve. Az
északkeleti részbe kellene menned. Az a legnagyobb. Nekem
közel kell maradnom a sasfészkekhez, ha megtalálják és orvosi
ellátásra van szüksége. – Ezután elment.
Aden a folyosóra ért, s látta Zairát lejönni a sasfészekből. Már
a kinti nagy, terepmintás kabátot viselte, amit az alakváltók
megjavítottak, miután Finn eltépte a sebeinél és Adené is nála

- 256 -
volt. – Feltételeztem segíteni fogunk – mondta, arcán nyoma
sem volt a nőnek, aki megharapta.
A veszteség érzete a gyomrában nyes volt, de hozzászokott,
hogy saját szükségleteit félretegye az osztag érdekében. Ma egy
sebesült, elveszett gyerek érdekében tette. Már felcsatolta Finn
óráját, bebujt a kabátba és elmondta neki, hogy maradjon a
látóterében. – Nem rendelkezünk az alakváltók szagkövető
előnyével és ismeretlen a hely. Iránytű nélkül elveszhetsz.
– Megértettem.
Felvették a kapucnikat, kimentek a zuhogó esőbe, a terület a
nehéz felhők miatt szinte éjszakai sötét volt. A többi kutató a fiú
nevét kiáltotta sokszor, mielőtt szétváltak volna a területen.
Rájőve, hogy a gyerek lehet hallja őket, adva az alakváltók jó
érzékeit, Aden és Zaira is számtalanszor hívta.
Minden eltelt perccel a kockázat a gyerek tekintetében
exponenciálisan nőtt. Aden megértette, hogy az alakváltók
jobban tolerálták a hideget, de volt egy olyan érzete, hogy a
kölykök egyáltlán sem voltak olyan erősek, mint szüleik.
Mikor Zaira felemelte a kezét, fejét oldalra billentette,
csendben maradt.
– Erre – mondta, balra rohant, ahol a föld kezdett csúszós és
saras lenni, arca vizes lett. – Talán semmi, de mintha egy tompa
morgó hangot hallottam volna.

- 257 -
 Elérte az erősen vizenyős csalitos fákat, amik talán juharfák
lehettek, kezdték a területet átnézni. Aden semmit sem látott…
majd lába megúszott a sárban. Lecsúszhatott volna a meredeken
lejtős vízmosásba, ha nem kapta volna el a fa törzsét. Agya
azonnal összerakta a részleteket, követte a vonalat, hogy hova
esett volna, ha nem kapaszkodott volna meg és arany bunda
villanását látta a szélfútta esőben.
– Zaira, látom őt! – Kontrolláltan lecsúszott a töltésen, ahogy
Zaira a többi keresőnek kiáltott.
Egy méterre sikerült megállnia a kis leopárd kölyök testénél,
aki teljesen összegömbölyödött, bundája a testéhez tapadt, Aden
kinyitotta a kabátját és beemelte a kölyköt, mielőtt pulzusát
leellenőrizte volna. Nem érezte a szívverést a kis testben, annyira
hideg volt. Bezipzárazta a kabátot, visszafutott a töltésen és
kezdett felmászni. Csak egy lépést tett, mikor Remi csúszott le.
Aden kizipzárazta kabátját és átadta neki a jeges kölyköt. –
Vidd Finnhez. – Remi sokkal gyorsabb volt és biztosabb lábú
ezen a területen és a gyerek kritikus állapotban volt. – Nem
érzem a pulzusát.
Remi a karmaival mászott fel, amik kipattantak csizmáiból,
eltűnt a sasfészkek felé. Adennek hosszabb ideig tartott
felmásznia a sáros lejtőn és Angel ott volt, hogy segítsen neki
felhúzódzkodni a végső szélen, mikor elérte.

- 258 -
 – Köszönöm. – Maga is meg tudta volna csinálni, de a
segítséget jóhiszeműen ajánlották fel és azt el kellett ismerni.
A férfi nem fenyegető mozdulattal megpaskolta a nyakát, egy
másodpercre ott tartotta kezét, mielőtt elengedte. – Jó találat
Nyíl.
Ők hárman egyenesen a gyengélkedőre mentek, mikor elérték
a sasfészkek fáit. Több alakváltó volt kint a folyosón,
mindegyikük arca feszült volt. Valaki dobott Adennek, Zairának
és Angelnek egy törölközőt és kabátjukat levéve megtörölték az
arcukat. Elázott nadrágjuk és zoknijuk cseréje várhatott.
– Hogy jutott ki? – kérdezte Jojo anyja, karjaival ölelte át
magát. – Annyira vigyáztunk.
– Hét éves. – Egy falkatárs kezeit az övébe fűzte. – A kölykök
ilyen idősen ezt csinálják. Kiszöknek, felfedeznek. Szegény baba
csak elveszett.
Aden mellett Zaira nagyon halkan azt mondta – Annyira kicsi.
– Igen. – Aden szinte érezte a fiú törékeny csontjait, testének
hidegét. – Megnézem, tudok-e valamiben segíteni. – Mikor elérte
a gyengélkedő ajtaját látta Finnt és Remit a kis test felé hajolni,
arcuk komor, elszánt volt. Még két ember, egy nő és egy férfi volt
bent, karjaikkal szorosan ölelték át egymást, nem messze álltak
az ágytól.
Látta, hogy másnak nincs szüksége orvosi segítségre Aden
azon volt, hogy ellépjen, mikor Lark lépett be a folyosóra, véres

- 259 -
törölköző volt a kezére csavarva. – Jól vagyok – csattan fel egy
falkatársra, ki aggódó hangot adott. – Csak elég hülye voltam,
megvágtam magam, míg az egyik generátort javítottam. – Hogy
van Jasper? – A nő haja és ruhái nedvesek voltak, egyenesen a
generátorhoz kellett mennie, miután Jaspert megtalálták.
Aden ezután belépett a gyengélkedőre és a szükséges eszközzel
tért vissza. – Képzett orvos vagyok – mondta neki. – Be tudom
zárni a sebed.
A nő ajkai vicsorgásra húzódtak. Mielőtt rácsattanhatott volna
egy falkatársa arrébb böködte és mondott neki valamit nagyon
halkat, Aden látta a férfi szájának mozgását, de nem tudta
leolvasni a szavakat.
A vicsor egyszer csak mély mosolyra váltott, Lark felé
nyújtotta sérült kezét. – Te találtad meg Jaspert?
– Maradj nyugton.
– Határozottan orvos – mondta Lark szárazon. – Tisztára
megvan a leteremtés tulajdonsága.
A tompa nevetés gyorsan elhalt.
Figyelmen kívül hagyva Aden bezárta a sebet, miután a
megfelelő erőre kalibrálta, és utána használta a szkennert, hogy
biztosítsa nincs idegi károsodás. – Kész – mondta. – A bőr egy
vagy két napig érzékeny marad, így légy óvatos, hogy ne sérüljön
meg megint.
– Vettem doki.

- 260 -
 Mikor magas hangú és ijedt sírás hangzott a szobából, a
megkönnyebbülés tapintható volt. Egy perccel később Remi
hivatalosan bejelentette, hogy Jasper jól van és a tömeg eltűnt.
Azonban Aden és Zaira maradt. Csendben a gyengélkedő
ajtajához mentek, mindketten benéztek.
Zaira mondta ki hangosan. – Biztonságban érzi magát. Azért
sír, mert biztonságban érzi magát.
– Igen. – Ez olyan volt, amit sem ő, sem Zaira nem ismert.
Zaira szadista anyjával és apjával ellentétben Aden szülei nem
bántották őt, de egyedül hagyták egy osztagnyi orgyilkossal,
miután biztosították, hogy lázadásuk alvóügynöke volt. Soha nem
engedhette le védelmét, soha nem tudta elfelejteni, ha felfedezik,
akkor megölik és eltemetik.

- 261 -
 23. fejezet

Bo ritka alkalmak egyikeként szabadságot vett ki, mint az

Emberi Szövetség biztonsági főnöke, kirúgott a hámból a
barátaival a velencei sétány egyik éttermében, mikor telefonja
rezgett a Riaztól érkező hívás miatt. Még ha Velencében éjfél is
múlt, Bo nem hezitált a válasszal, a SnowDancer hadnagya soha
nem hívta, hogy csak csevegjenek.
Azt mondta – Pár perc és jövök srácok – a barátainak,
megfogta sörét, válaszolt a hívásra, míg kiment a hídhoz, ami egy
álmos csatornára nézett a kinti asztal mellett, ahol ült. – Riaz.
– Bo, van egy kérdésem a számodra.
– Lőjed. – A díszes hídon, ami egy félig elsüllyedt épülethez
vezetett, aminek a felsőbb szintjein még mindig emberek laktak,
a korlátnak dőlt és ivott a kezében lévő jéghideg üvegből.
– A Szövetség mi a faszért vesz meg elszigetelt területeket,
amiket alakváltó falkák területének kiterjesztésére jelöltek meg?
Bo kezében félúton megállt a sör. – Mond még egyszer! –
Homlokráncolása egyre jobban elmélyült, ahogy Riaz
megmagyarázta, azt mondta neki – Nézd, most nem vagyok az

- 262 -
irodában. Adj pár órát, hogy rájöjjek mi a fene folyik itt és
visszahívlak.
Mikor az irodában volt hívta a rangidős embereit és kiásta a
dokumentumokat, amiket Riaz e-mailezett át. Az általános
reakció az volt – Mi a fasz?
– A mi birtokunkban vannak ezek a területek – mondta a
csoportban lévő ügyvéd Bonak. – Az aláírás a Szövetség hivatalos
neve, valamint az ingatlan azonosító kódjai. Azok a kódok nem
titkosak, így bárki használhatja, hogy üzletet kössön. – A férfi a
fejét vakarta. – Ez eddig nem volt probléma, mert a kódok a
tulajdonjoggal egyenlők és az emberek biztosra mentek, hogy a
sajátjukat használják.
– Fizettünk ezekért a parcellákért? – Fejek hullnak, ha igen,
Bo pontosan tudta, hogy a Szövetségnek szüksége volt a pénzre a
későbbi kezdeményezésekhez. – Felhatalmazás nélküli személyt
keresünk?
A pénzügyi tanácsadó feltette kezét és számtalan lapos
képernyőjű komputert adott át. – Egy fillér sem hiányzik a
számláinkról.
– De miért? – kérdezte Bo hadnagya, zavarodottság volt a nő
szemeiben. – Valaki random vett nekünk területeket a piaci ár
alatt és nekünk adta őket?
– Ezt később kitaláljuk. – Bo az ügyvédhez fordult. – Nem
kérdés, hogy a mieink.

- 263 -
 – Hitelesített és legális.
– Azt akarom, hogy kezd el a procedúrát, hogy ezek azokhoz az
alakváltó falkákhoz kerüljenek, akik eredetileg meg akarták
venni. – Meg kell javítani a Szövetség kapcsolatát az
alakváltókkal, az még nem volt olyan szilárd, hogy ilyen csapást
kibírjon, főleg, miután Bo nem igazán jófiú volt a legutolsó
alkalommal, mikor a SnowDancer és DarkRiver területén volt.
– Ki fognak tartani, hogy fair piaci árat fizessenek érte, így
fogd a pénzt és hozz létre egy alapítványt arra az esetre, ha
váratlan kiadásaink lennének. – Homlokát ráncolva hozzátette –
Az alapítvány vezetői én, Hakwe Snow és Lucas Hunter. – Ha
senki nem tűnik fel, hogy a pénzt követelje, ő és az alfák
megoldják, mit kezdjenek vele.
– Rajta vagyunk.
Bo tudta, hogy ezzel kezelte a rövidtávú problémát, de nem
válaszolta meg az alap kérdést: Ki a fasz vette a földeket és miért?

- 264 -
 24. fejezet

Zaira a sötétben feküdt és felbámult a tetőablakra. Nem igazán

tudta megkülönböztetni a plafontól, a sasfészket beborította az
éjszaka és a világot elmosó eső. Maga mellett hallotta Aden
állandó légzését, tudta, hogy a férfi pihenő módba kapcsolta
magát, ami nem jelentette azt, hogy nem éber minden veszélyre.
Neki is ezt kellett volna csinálnia, de elméje tele volt kavargó
gondolatokkal.
És magában ismét teljes magány volt.
Ujjait a tenyerébe görbítette, hogy ne nyúljon ki Adenért,
ahogy a benne lévő állatias és erőszakos birtoklás erőltette, hogy
megtegye, a légzésére koncentrált, szabályozta addig a pontig,
hogy kontrollálni tudta szívverését és valamikor egy órával
azután, hogy elkezdte nem igazán pihentető állapotba került,
hanem igazi alvásba.
Az alvás mély volt és ismét álmodott.
A kezében lévő hideg cső nehézségéről, a tenyereit megfestő
rozsdáról, a fém csattanásáról, ahogy a koponya pépes masszává
vált. Kezei emelkedtek és süllyedtek, míg erős, fájdalmat okozó
kezek el nem húzták, sarkai a földet súrolták.

- 265 -
 Maga előtt látta apjának és anyjának összetör fejét és semmit
nem érzett, csak gonosz elégedettséget. Nem fogják újra bántani.
Mikor a többiek megpróbálták elvenni tőle a csövet, elutasította,
hogy elengedje, bár kezei csúszósak voltak a vértől, ami kezén
kialakult hólyagokból származott, bőrét letépték, ahogy a csövet
erőszakosan kicsavarták a szorításából. A kezét borító vér
narancs volt, amibe belekeveredett a rozsda vas illata. Több vér
pettyezte az arcát, a ruháit.
Később azok, akik elhúzták a szüleitől szörnynek nevezték,
nem ellenkezett. Mert ők tették szörnyeteggé és elismerte, ami
volt.
Felkapta fejét a gondolatra, szíve dübörgött, Zaira majdnem
érezte a vér illatát, majdnem hallotta a cső okozta katasztrofális
sérülés hangját. Nem, ez nem volt igaz. A cső csak befejezte a
munkát és kiutat adott a benne lévő haragnak. Zaira elméje volt
az, ami szülei agyát levessé változtatta.
Ez nem volt elég. El kellett pusztítania a fizikai testüket,
mielőtt megengedte magának, hogy elhiggye, tényleg vége volt,
hogy halottak voltak, többé nem bántják őt.
Suhogást hallott maga mellett. – Zaira. – Aden kezét a nőére
zárta, meleg és erős volt.
A vér Zaira fülében üvöltött és szája száraz volt, nem beszélt,
csak újra a plafonra bámult… és ekkor megfordult és ujjait Aden
ujjai köré zárta. – Kisebb voltam, mint Jasper, mikor megtettem.

- 266 -
– Élesen szívta be a levegőt. – Annyira kicsi, mint ő, mikor
bántottak.
– Kisebb voltál – mondta Aden heves hangon. – Éveken át
bántottak.
– Hogy tehet bárki ilyet? – Az elméjében ő mindig szörnyeteg
volt, elfelejtette, hogy kicsi, ijedt gyerek volt, aki az életéért
harcolt.
– Mert néhány ember gonosz, és néhány nem. Te nem vagy az.
Zaira érezte a csontjait, mintha remegtek volna benne,
próbálta megtartani koncentrációját, nem sikerült neki. – Aden.
–Sem tudta, mire kéri a férfit, de mikor Aden elengedte kezét az
brutális sokk volt.
– Emeld fel a fejed. – A férfi légzését hallotta a fülében, teste
közelebb jött.
Zaira szinte érezte, hogy megszállása bepánikol,
engedelmeskedett az utasításnak, mert ez volt az egyedüli mód,
hogy ne omoljon össze. Aden kezét a feje alá csúsztatta és
megfogta a vállát, magához húzta. – Fordulj felém Zaira –
utasította, mikor a nő merev maradt.
Az érintés nem volt Zaira barátja. Az fájdalmat és
bántalmazást jelentett, mikor a szülei tették vele, jéghideg
tréning és még több fájdalom volt, miután a Nyíl Osztaghoz
került. De ez Aden volt, aki annyiszor érintette már meg. Zaira
volt az, aki a bántást okozta. Kényszerítette magát, hogy

- 267 -
megforduljon, nem tiltakozott, mikor a férfi a hátára gurult és a
mellkasára húzta őt, feje a férfi vállán volt és mellei Aden
mellkasának és oldalának nyomódott.
Mindketten pólóba és melegítőbe voltak öltözve, és a pólók
vékony gyapjú anyaga nem állította meg a hőcserét köztük. Zaira
nem volt benne biztos mennyi ideig feküdtek mozdulatlanul,
mielőtt csontjai nem remegtek már és szíve lenyugodott, Aden
illata benne volt lélegzetében. Az meleg, töményen férfias és
ismerős volt.
Felemelte a kezét, a mellkasára tette, a szíve fölé. Aden
pulzusa állandó és erős volt, megadta neki a ritmust, hogy
ráhangolódjon és légzése normálissá váljon. Mikor Aden
végigfuttatta hátán a kezét nem ellenkezett, a további kontaktus
könnyített a benne lévő gyötrelmes feszültségen. Aden keze nagy,
erős volt, mint a férfi. A legtöbb ember tudatosan nem jött rá, de
Aden nem volt alacsony férfi. Ruganyosan izmos volt, ereje
intenzív.
– Bocsi, hogy megharaptalak. – Nem tudta miért tette, talán
meg akarta őt ijeszteni, de egy része azt gondolta azért tette, mert
meg akarta tartani. Mint egy bántalmazott állat, aki megkarmolja
azt, aki kedves hozzá, mert nem tud mást csinálni.
– Láttam korábban, ahogy egy RainFire nő megharapott egy
férfit.
– Dühös volt a férfira?

- 268 -
 – Nem. Ez szeretetteljes tettnek tűnt.
Elméje átgondolta, minden szögből megvizsgálta. – Ők
alakváltók, sokkal állatiasabbak az ösztöneik.
– Néhány ösztön univerzális.
Zaira felkapta a fejét, ahogy érezte, hogy a fülébe haraptak. –
Miért csináltad ezt?
– Most már egálban vagyunk és nem kell azt érezned, hogy
átlépted a vonalat.
Felnyúlva Zaira megdörgölte a harapás helyét, benne lévő
bántott, törött, civilizálatlan dolog nem volt biztos benne mit
tegyen. – Megharaptál – mondta ismét.
Aden elsöpörte a kezét és hüvelykujjával végigsimított a
helyen. – Fáj?
– Nem. – Csak váratlan természetű volt, ami megzavarta őt. –
A harapás elfogadható az alakváltók közt, a mentáloknál nem.
– Nem hallottam még erről a szabályról.
Zairát kibillentette a férfi viselkedése, megfordult és hátát az
oldalának nyomta, kezét birtoklón fogta, ahogy az átkarolta felső
testét. – Újra meg fogsz harapni? – Az őrült haragnak, ami a
része volt, annak paraméterek kellettek, amiket kezelni tudott.
– Talán.
Zaira a homlokát ráncolta a válaszra, túl zavarodott volt, hogy
azon aggódjon megtöri a fegyelmet, hogy megengedte az arc
kifejezéseit. – Visszaharapok.

- 269 -
 – Rendben.
Homlokráncolása elmélyült, ahogy rájött a férfi elhatározta
megnyeri a vitát, elhatározta megmutatta neki semmi rossz nem
volt abban, ha heves lett vele. Mivel nem tudott jó ellenérvre
gondolni, eldöntötte megnézi mennyire messzire viszi ezt a férfi,
megfordult, ismét megharapta Adent, ez alkalommal az állán.
Az egyedüli különbség az volt, hogy most nem akarta vérét
venni.
Aden kicselezte és hírtelen közelharcba keveredtek. Azonban
egyikük sem próbálta a másikat megütni. Helyette próbáltak a
másik védelme alá jutni. A férfi nehezebb és erősebb volt
Zairánál, de Zaira jobb volt ebben, több mint egyszer lenyomta,
és most sikerült Adent a hátára fordítania.
De mikor lehajolt volna, hogy újra megharapja a versenyben,
ami játék volt, Aden nehéz manővert hajtott végre, hogy a hátára
nyomja őt és mikor felette volt, ők ketten nehezen lélegeztek.

- 270 -
 25. fejezet

– Ne csináld – figyelmeztette, érezte, ahogy a harag benne

karmolja őt, hogy felemelkedjen.
Aden megtette.
Ez alkalommal ő harapott a nő alsó ajkába, majdnem
pontosan azon a helyen, ahol ő harapta meg a férfit. Aden nem
bántotta őt, de a harag kiáramlott, csakhogy nem akarta a férfit
bántani. Csak Adent akarta, csak birtokolni őt. Lábait
megcsavarta azzal a mozdulattal, amiről tudta, hogy nem várja
tőle, mivel könnyebb súlyú és testtömegű volt, kibillenttette őt és
hírtelen Aden a hasán feküdt, míg Zaira a hátára térdelt, keze a
tarkóján volt.
– Győztem – mondta.
Félig azt várta, hogy a férfi felkel és ledobja őt. Mivel igazából
nem akarta eltörni a nyakát, vagy a gerincét, az ellenmanőver
működött volna. De a férfi széttárta kezeit és elismeréseként
csendes jelként kétszer megpaskolta az ágyat.
Zaira nevetett, és tudata mélyén tudta, hogy ez rossz volt,
nagyon rossz, természetének két része ebben a pillanatban
egyesült, lefeküdt a férfira, teljes testével ráfeküdt. Aden kezeit

- 271 -
feje alá tette, de nem kérte meg, hogy másszon le róla. – Jó
illatod van – mondta neki, azt kívánta bárcsak nagyobb lenne,
így egyszerre teljes testét érinthette volna.
– Biztos a szappan és a többi dolog miatt.
Zaira ujjaival a férfi selymes hajában játszott, ahogy rajta
feküdt, a civilizálatlan haragos lény élő pulzus volt minden
sejtjében, mélyet lélegzett. – Igen, de olyan, mint te. – A
piperecikkek tompa illata alatt volt a fiú illata, akivel először
találkozott, de az megérett, mélyebb, sokkal férfiasabb lett.
Aden továbbra is feküdt, ahogy Zaira kezét végigfuttatta a
karján és bicepszének ívein, a póló ujja megfeszült érintése alatt.
Megrészegült attól, hogy megérintheti Adent, azt érezte, hogy
beleesik a sötétségbe és nincs belőle kiút. De mint minden függő,
nem tudott megállni. Mikor Zaira eléggé felemelkedett, hogy
felhúzta a pólóját, Aden áthúzta a feje felett.
Zaira arcát a férfi vállán a meleg, selymes bőrhöz nyomta,
kezeit végigfuttatta ezzel egy időben hátának izmos vonalain.
Alatta Aden légzése megváltozott, sokkal szaggatottabbá vált.
Ráfeküdt, kezével ismét bicepszére simította. – Tetszik neked –
mormogta. – Tetszik neked, hogy megérintelek.
– Igen. – Kicsit felemelkedett, ezzel figyelmeztetve őt, hogy
meg fog fordulni.
Zaira eléggé elmozdult, hogy végül lovagló ülésben Adenre
üljön, mikor befejezte a fordulást, kezei mellkasának sima bőrén

- 272 -
voltak. Mellizmai kidolgozottak voltak, ahogy kockás hasa, ahol
az izmok egy V-t hoztak létre lejjebb a testén. Zaira nem igazán
töltött idő azzal, hogy a férfiak és nők közti különbségeken
gondolkodjon, kivéve akkor, ha a férfi ereje előnyt adott neki,
amit Zairának ellensúlyoznia kellett, de most izgalmasnak találta
Aden testének izmait és völgyeit, keze mohó volt, hogy
felfedezzen.
Mikor Aden kezét a combjához emelte, úgy döntött ez
elfogadható: Aden is megérintheti őt. Lehajolva a férfi fejének két
oldala mellé támasztotta alkarjait, ajkait végigsimította állának
vonalán és le a torkán, az ott lévő mélyedés arra késztette nyalja
meg. A vágy nyers mélysége olyan részét ébresztette fel, ami
életben tartotta és épelméjűként ezekben az években.
– Én… nem lehetek ilyen – mondta, a szavak akadozva törtek
elő belőle, ahogy harcolt a kicsavart, veszélyes részével. – Ez
veszélyes lehet. – Benne az erőszak annyira rémítő volt, hogy az
első reagálók megrettentek, és azok mind teljesen kondicionált
felnőttek voltak. – Annyi kárt okoztam a szüleim arcában, hogy
azt sem lehetett felismerni, hogy nyak felett melyikük volt férfi és
melyikük nő.
A mély emlékek egy mentális fal mögé voltak zárva, amit az
Elcsendesedés edzése során hozott létre. Még mindig emlékezni
tudott rá, hogy mit tett, de nem élte újra, nem tapasztalta meg,
milyen a csővel újra és újra lecsapni. – A pajzsaim most

- 273 -
összetörnek. Emlékszem Aden. Nem emlékezhetek, ha működni
akarok.
Aden a nő hajában lévő gyengéd szorításával lehúzta őt. – Ez
nem éri meg harcolni érte?
Zaira arra gondolt, hogy érezte magát, mikor a férfit érintette,
mielőtt emlékezett volna a kockázatra, hogy mennyi örömet
okozott neki. Soha senki nem adott neki ennyi gyönyört. – A
kockázat – kezdte, de Aden félbeszakította.
– Mi egyedülálló helyzetben vagyunk – mondta. – Senki sem
fogja megtudni, mi történt itt, csak ha elmondjuk. Megígérem
neked, nem hagylak, hogy bármilyen erőszakos vonalat átlépj.
Zaira begörbítette ujjait a férfi vállán, a kísértés hatalmas volt.
Míg elméik zsibbadtak voltak, ha hibát vét, nem szivárog ki a
Mentálhálóra, nem árulja el őrültségét azoknak, akik
kihasználnák gyengeségét.
És Aden soha nem mondaná el.
Leejtette a fejét, megnyalta azt a pontot, ami csábította és
Aden keze megfeszült a combján, a szíve dübörgött a keze alatt. A
harag, ami nem harag volt Aden körül ismét átvette felette az
irányítást, elkezdte végigcsókolni a mellkasát. A férfi mellbimbói
laposak, de érzékenyek voltak, mikor megérintette őket, finoman
megharapta, majd megnyalta.
Elmentette a választ az Adenről szóló titkos mappájába és
tovább folytatta útját a férfi testén lefelé. Mikor keze összezárult

- 274 -
a tarkóján nem törte meg a kontaktust. Ez Aden volt, aki soha
nem bántotta őt és soha nem is fogja. Aden bárhol megérinthette.
Aden meghúzta.
Zaira a homlokát ráncolva felnézett. – Elfoglalt vagyok. –
Alatta a férfi teste merev, forró volt, egy furcsa és csodás terület,
hogy felfedezze.
Aden szemei olyan sötétebbek lettek, amilyennek soha nem
látta őket. – Vedd le a felsődet.
Zaira úgy döntött a kérés elég fair volt, mivel Aden félig
meztelen volt, felemelkedett és levette, melleit csak a
szalagmelltartó takarta. Aden kezei a derekán sokkal
nagyobbnak, forróbbnak érződtek a vékony akadály nélkül. Egy
remegés futott végig rajta, és mikor Aden előre döntötte, akkor
engedelmeskedett.
Kiterült a férfi testén, ajkait Adenére simította, ösztönösen
kereste az intimitást. Aden egyik keze a tarkójára simult,
megadta magát a nőnek, ők ketten lassan és mélyen fedezték fel a
kontaktust. Mikor megtörték a csókot, hogy levegőhöz jussanak,
Aden a hátára akarta dönteni őt.
Zaira nem küzdött ellene.
Akkor sem küzdött, mikor a férfi utána jött és követte az utat,
ahogy Zaira tette az ő testén, Aden keze a bordáira csúszott, hogy
széttárja a hátán, hajának selymes tincsei szétterültek Zaira
bőrén. Ajkai melegek voltak, csókja nedves és egy ponton Zaira

- 275 -
megállt, hogy gondolkodni próbáljon és megadta magát az
érzékelés nyers őrületének.
Ez az éjszaka titok volt. Az övék.
Senki sem fogja megtudni.

- 276 -
 26. fejezet

Még el volt telítve a parton halálra késelt férfi élményével,

Blake a tréning központ ablakánál állt és a területen lévő
tinédzsereket nézte. Egy kora reggeli harcművészeti rutint
csináltak egy huszonöt évessel, akit korábban partnerséggel
közelített meg. A nő természetesen átlagos partnerségre gondolt,
és ő nem akarta elrontani a szándékot.
Végül a nő elutasította, mert küzdő stílusuk annyira más volt.
Ellenérvet hozott fel, hogy különbségeik jól kiegészítik
egymást, de a nő határozottan kitartott és Blake rájött, a nő túl
domináns személyiség volt, hogy megengedje neki a
partnerségben az alfa szerepét. Valaki mást kell találnia.
Majdnem kapkodva nézte a fiatalokat, egy korai húszas Nyílban
gondolkodott.
Ekkor elméje suttogott neki, miért nem egy fiatalabbat?
Korábban soha nem gondolt egy fiatalabb tettestársra, de
nézte, ahogy a fiatalok elmentek, a tinédzserek követték őket
helytelen formában, rájött ez volt a legjobb lehetőség. Lenne
partnere, akivel megoszthatná az ölést és gyengébb, kevésbé
magabiztos személy lenne, aki kontrollálhat.

- 277 -
 Mikor sokkal figyelmesebben vizsgálta a tinédzsereket, szeme
megakadt egy barna hajú lányon a hátsó sorban, akit nem ismert
fel. Ennek lehetetlennek kellene lennie, mint a rangidős Nyilak
többsége, ismerte a fiatalokat, ez idáig többször is edzette ezt a
csoportot.
A lány mégsem hozott elő semmilyen adatot.
Elővette hordozható szervezőjét, megtalálta az edzésen
résztvevők listáját és egyesével lehúzta a neveket, míg csak egy
tizenhét éves lány maradt, aki erős telepata volt, de volt jelentős
képessége a ritka illúzió tartományban.
Az utóbbi hasznos lehet, mikor az áldozatok elrablásáról van
szó. A negatív oldal, hogy stabilnak és az osztaghoz hűségesnek
regisztrálták.
Ahogy Blaket is, de tudta, hogy kell a teszteket manipulálni. A
lány is?
Átnézett több fájlt is, az összes tinédzser elég idős és teljesen
képzett volt, de elég fiatal, hogy a saját kedvére formálja. De
továbbra is visszanézett a lányra, ő úgy is nézett ki, mint a női
áldozatok, akiket szívesen választott. Minden más típusú áldozat
csak csemege volt, ez a speciális típus laktatta jól éhségét.
Barna haj, fakó bőr, nem karcsú, de nem túlsúlyos, kis
mellekkel.
Ő volt az.
Csak meg kell találnia a gyengeségét, s megtörni.

- 278 -
 27. fejezet

Zaira összegömbölyödve ébredt fel, Aden mögötte feküdt. Míg

kinyitotta szemét emlékezett az előző estére, Aden mellkasának
meleg hajlataira felfedező ujjai alatt, a férfi ízére ajkai alatt,
kezére a hajában. Nem sokkal azután megálltak, hogy Aden a
testét kezdte végigcsókolni, Zaira elméje túltöltődött az
ismeretlen, erőteljes szexuális érzékelés benyomásaitól, de az
intimitás elégette őt.
És ott volt most.
Nem érezte magát egyedül, elveszve. Nem, míg Aden pulzusa
erősen és stabilan dübörgött alatta. A hang alatt a végtelen eső
suhogó barikádját hallotta, bár sokkal kevésbé volt erőteljes,
mint korábban. – Aden?
Aden kinyújtózott, mielőtt ismét Zaira köré feküdt volna, egyik
karja a nő mellkasát keresztezte és Zaira megérinthette őt,
félelem nélkül követelhette, és ahol Aden letehette a vállán lévő
felelősséget és megpihenhetett, de ez nagyobb volt, mint az ő,
vagy Aden szüksége. Ez az osztag túléléséről szólt. – Az eső.
Aden testében hírtelen feszült éberség lett. – Hallom.

- 279 -
 Felkeltek és a reggeli rutint csendben csinálták meg,
mindketten tudatában voltak, hogy a titkos idejük lassan véget
ér. Ki nem mondott egyezségként abba a ruhákba öltöztek fel,
amibe a RainFirehez jöttek. A javítások elég jók voltak, hogy
kiállja a próbát és ha azon voltak, hogy kimenjenek a világba,
akkor azt Nyílként kellett tenniük.
– Zaira. – Aden kezét az arcára tette. – Ennek nem kell itt
véget érnie. – Csendes szavaiban erő volt, ami megnyerte a föld
leghalálosabb férfijainak és nőinek a hűségét, csak ma intenzíven
egyedül Zairára koncentrált. – Nem akarok itt véget vetni neki. –
Közel vonta magához a nőt, hangja mélyebb lett, sokkal
csendesebb, lehetetlenül ragyogott az erőtől. – Az oldalamon
akarlak tudni téged.
Zaira nem bízott magában a határai nélkül. És mégis soha nem
akart annyira mást, mint elfogadni, amit Aden ajánlott neki.
Talán kevésre értékelte magukat. Talán Adennek igaza volt és
neki megvan a kontrollja, hogy többé váljon… a férfié legyen, s
nem úgy végzi, mint egy haragtól dühöngő gyilkos szörnyeteg. –
Megpróbálhatjuk – mondta, elfogadta a kockázatot, ami vagy
megváltoztatja, vagy elpusztítja őket. – Megpróbálom.
Aden ujjai megfeszültek az arcán, remegés rázta meg a testét.
– Köszönöm. – Szavai érdesek voltak.
– Mit? – Ő volt az, aki talán megtartja a férfit.

- 280 -
 – Hogy nekem adod magad. – Hátralépett, míg megdöbbentő
szavainak hatása még mindig Zairának csapódott. – Először
együnk, derítsük ki az alakváltók azt gondolják-e, hogy a
területen lehet navigálni.
Remi a reggelizőben találkozott velük. – Az ösztöneim azt
mondják, hogy az eső pár órán belül eláll.
– Van elég stabil járművetek? – kérdezte Aden, míg Zaira
letérdelt, hogy meghallgasson valamit, amit a pizsamába öltözött
Jojo izgatottan mondott neki.
Remi biccentett. – Az őrszemek pár órája kimentek, hogy
felmérjék a területet. Eddig semmi nyilvánvaló problémát nem
találtak.
Adennek volt egy olyan rézése nemcsak az őrszemek voltak
kint, Remi szeme alatt friss vágás volt, ahova talán egy ág
csapódott és haja nedves és durván zilált volt. A RainFire alfája
még inkább olyan volt Aden számára, aki nem küldi ki az
embereit olyan helyzetbe, ahova ő nem menne ki.
– Ki tudunk oda menni, ahol kapcsolatba léphetsz az
embereiddel – mondta a másik férfi, miután Zaira felállt, Jojo
visszabotorkált az anyjához. – Vagy visszamehetünk oda, ahol
találtalak, megnézhetjük vissza tudjuk-e követni az utatokat,
hogy hol tartottak fogva.
Aden nem nézett Zairára, ahogy válaszolt. Mindketten tudták
egy lehetséges választásuk volt. – Felmegyünk a bunkerbe.

- 281 -
 – Legyetek kész kilencven perc múlva. Az eső addigra
lecsillapodik.
Befejezve a reggelit visszatértek a sasfészkükbe, hogy mindent
rendben hagyjanak ott. Aden eleget tett kötelességének, mert
ígért egy másik edzést a RainFire fiatal katonáinak, míg Zaira azt
választotta marad. A tény az volt, hogy számtalan szúró fájdalmat
érzett, mióta felkelt.
Mindegyik vágás az elméje körüli lukacsos fekete ködből
érkezett. Szinte meg tudta pillantani a Menálháló adatforgalmát.
Semmi konkrét nem volt, inkább árnyékok lehettek, de ha a
mentlális aktivitás útján volt, akkor elméjét megfelelő formába
kellett hoznia.
Első ösztöne az volt, hogy minden érzelmét elzárja a dobozba,
de nem akarta azt tettetni, hogy a tegnap este meg sem történt,
nem akarta elveszteni az emlékek fékezhetetlen erejét. És
megígérte Adennek, megpróbál olyan partner lenni, akire
szüksége van. Így ahelyett, hogy a dobozba tette volna magát,
időt szánt, hogy erős falú, intenzív pajzsokat hozzon létre. Talán
az Elcsendesedés lehullott, de Zaira nem akarta, hogy érzelmei
kiáramoljanak a Mentálhálóra.
Senkinek nem volt joga azokat az érzelmeket felfedezni, csak
akiknek megengedte.
Utánra kontrolláltnak érezte magát, átment a csapóajtón és
hallotta Jojot Finnel csacsogni a gyengélkedőn. A gyerek

- 282 -
boldognak és egészségesnek hangzott. Zaira folytathatta volna
Aden keresését. Helyette kitérőt tett.
Látva őt Jojo hatalmas mosolyra fakadt, mintha nem alig
kilencven perce beszéltek volna. – Zai!
Zaira karjaiba vonta a gyereket, aki puha bőr és törékeny csont
volt.
– Játszunk?
– Nem ma Jojo. – Többé nem érződött kínosan így beszélnie,
egy gyerekkel, s tartani őt. – Nemsokára elmegyek.
– Köszönsz viszlát?
– Igen.
Jojo alsó ajka megremegett és karjait Zaira nyaka köré
csavarta. – Nem! – Ez utasítás volt.
Odasétálva Finn megsimogatta a kislány arcát. – Zairának
haza kell mennie a saját falkájába édesem. Biztos hiányolják őt.
Jojo enyhített a szorításon, így Zaira arcába nézhetett. –
Hazamész?
– Igen.
Jojo ismét megölelte, azt mondta – Gyere vissza Zai,
rendben? Játssz Jojoval. Macska mászást.
– Visszajövök. – Szakít időt a gyerekre, aki nem tudta milyen
figyelmen kívül hagyva és bántva lenni, nem Zaira fogja neki
megtanítani.

- 283 -
 Nem sokkal ezután otthagyta Jojot, egy hatalmas földi
kabinhoz ment, ami belső tréning központként szolgált. Aden
órája már véget ért mire odaért, de a férfi nem volt egyedül. Egy
magas RainFire nő, gazdag barna, fonott hajjal és ragyogó kék
szemekkel, állt pár centire tőle. Egyik keze a derekán volt, úgy
tűnt megsebesült valamikor, teste nem harci ruhába volt
bújtatva, hanem könnyedebb darabokba, felsője túl levegős és
könnyű volt az időjáráshoz.
Ahogy Zaira nézte, a nő kinyúlt és kezét Aden alkarjára tette.
És a düh a felszínen ordított.
***
Aden éppen a közepén volt, hogy megtörje a váratlan fizikai
kontaktust a RainFire nővel, aki gyümölcslevet hozott a
fiataloknak, majd hátramaradt, hogy az önvédelemről beszéljen
vele, bár Aden későn jött rá a nőt kevésbé érdekelték a védekezési
manőverek, mikor ösztönei riadóztattak.
– Fuss – mondta az alakváltó nőnek, aki nem volt harcos és
aki másodpercek alatt meghal, ha Zaira elkapja. – Fuss.
Az alakváltó nő javára szóljon, rápillantott a fenyegetésre, ami
le akarta gyűrni és teljes alakváltó sebességével egyenesen a
túloldalon lévő ajtóhoz rohant. Aden eközben Zaira útjába állt,
teste hatalmas erővel csapódott neki. Nem próbált meg a nővel
küzdeni, karjait szorosan Zaira köré fonta és lábaikat összefűzte,
így mindketten a padlóra estek.

- 284 -
 Zaira ki tudott volna szabadulni, ennek teljesen tudatában
volt. Azonban hogy megtegye, ahhoz bántania kellett volna
Adent. Nem gondolta, hogy a nő megtette volna. Még gyerekként
sem ütötte meg őt soha. – Zaira, nézz rám.
Zaira szemei továbbra is az ajtót nézték, amint a RainFire nő
elmenekült. – Az enyém vagy. – Ez mély, haragtól szoros hang
volt. – Megérintett téged.
Aden teljes súlyával lenyomta őt, Zaira kisebb teste
megcsavarodott, hogy megtörje a szorítást. – Egy hiba, amit
többé nem követ el.
Tűzben égő sötét szemek néztek rá. – Te megérintetted őt?
– Eltörnéd a nyakam, ha igen?
Zaira homloka ráncba szaladt, végleges bólintást adott. – Igen.
– Hazug – mondta, ismét értelmet hallott Zaira hangjában.
De mikor ajkaival végig akart simítani az övén, Zaira elfordította
az arcát és az izmaiban lévő feszültség másmilyen volt.
Legurult a nőről, ugyanakkor ültek fel, Zaira átölelte felhúzott
térdeit.
– Őt ölném meg – mondta a csendbe, légzése még akadozott.
– Nemcsak megölném, nem állnám meg, hogy addig üssem, míg
más el nem rángat. – Mikor a férfi felé fordult annyi fájdalom
volt benne, hogy Aden ösztönösen felé nyúlt.

- 285 -
 Kivéve, hogy Zaira már nem volt ott, folyékony mozdulattal
elérési távolságon kívülre állt. – Ezzé válok, ha kilépek a
dobozból. – Könyörtelenül suttogott.
Aden ujjait a tenyerébe görbítette. – Harcolhatsz ellene.
– Nem. – Reszelősen lélegezte be a levegőt. – A birtoklásom
feléd megszállottság. Ha megengedem magamnak, hogy érezzek,
nem tudom kontrollálni. – Kezét ökölben a hasához nyomta,
kifújta a levegőt. – Én leszek a legjobb katonád, aki valaha volt. –
Ez ígéret volt. – A legutolsó lélegzetvételemig védelek.
Kitörölhetetlen vonalat húzott kettejük közé.
– Zaira. – Aden felé emelte a kezét, de nem voltak szavai,
amikkel meggyőzhette volna, hogy harcoljon ezért, értük. Mert a
nőnek igaza volt, démonjai voltak és azok a démonok nem
bocsátottak meg. Bántotta volna a RainFire nőt, ha nem állítja
meg… és ő nem lehetett mindig mellette, hogy vigyázzon rá.
Ez olyan igazság volt, amivel nem akart szembenézni.
Ez olyan igazság volt, amivel szembe kellett néznie.
Mert ő nemcsak Aden volt, egy férfi, aki mindig azt akarta,
hogy engedjék a nő tüze mellé, megengedjék, hogy lássa vad,
háborgó szívét. Ő Aden Kai volt, a Nyíl Osztag vezetője és a nő a
rangidős parancsnoka, akit az osztag nem engedhetett meg
kibillenni. – Mire van szükséged?
– Távolságra. – A nő visszament, ezzel az egyetlen szóval több
pusztítást végzett, mint bármilyen fegyverrel és minden lépéssel,

- 286 -
amit megtett, látta, hogy a vonalak halványultak az arcán, a sivár
feketeség a szemeiből, a szenvedély a légzéséből, míg mire elérte
az ajtót ő Zaira Neve volt, egy Nyíl parancsnok, aki meghalna,
hogy megvédje az osztag vezetőjét.
A kíváncsi, érzéki nő, aki megcsókolta, megérintette Adent
eltűnt.

- 287 -
 28. fejezet

Tizenöt perccel azután, hogy Zaria véglegesen becsapta az

ajtót a gyönyörű, titkos pillanatra, amit soha nem fog elfelejteni,
ő és Aden kimentek a falka összekerék meghajtásos járművén.
Remi vezette ezt, míg egy ugyanilyen másik követte őket. Abban
három férfi és egy nő volt, Zaria mindet katonaként vagy
őrszemként azonosította be az alakváltó falka struktúrában.
Arra várt, hogy megkérjék viseljen szemkötőt, de Remi vállat
vont a kérdésre. – Most már van kép nyomotok a sasfészkekről,
amit megoszthattok a teleportálókkal, így meg kell bíznom
bennetek. – Laza hangzása ellenére szemei a leopárdé voltak,
hangja halálosan komoly.
– Megbízhatsz – válaszolta Aden, ismét az osztag
összeszedett, egyedüli vezetője volt, nyoma sem volt a férfinak,
aki a gyönyörtől remegett ujjai, ajkai alatt.
Zairának az a része, amelyik a titkos időben vele volt…
zavarban volt. Nem tudna tovább menni anélkül, hogy mészárlást
okozna, de a férfi jobb volt, megvolt a képessége, hogy olyan
életet éljen, mint Vasic Ivyval. Zaria nem fogja bántani a nőt, akit
a férfi választ, nem miután újraépítette magát, aki a bunkerben

- 288 -
való felébredés előtt volt. Ha másik nő válik Aden szívévé, mint
Vasicnak Ivy, akkor a nőt is megvédi.
Nem. Gonosz vicsorgás volt az elméjében, az őrült és veszélyes
része próbált kiszabadulni láncaiból. Ő az enyém.
Zairának koncentrálnia kellett, hogy biztosítsa, a láncok
kitartanak. Most hogy a szörnyeteg megízlelte a szabadságot,
tudta milyen lenne, ha Aden az övé lenne, többre éhezett. A
törékeny fegyelem miatt ült hátra, míg Aden elől ült, a nehéz eső
könnyed szitálásba váltott körülöttük.
– Nem messze innen láttalak meg. – Remi egy tisztáson
megállította a kocsit, egy kiszögellés alatt, ami elrejti a kocsit
azok elől, akik fent voltak. – Feltételezem a távolban lévő
hegygerinc felől jöttetek. Bármi specifikus?
Ahogy kiléptek az esőmentes levegőbe, az ég tiszta volt a
felhőktől, de nehéz a párától, ami a hegyeknek adta a nevet, Aden
azt mondta – Átjöttük vagy egy megduzzadt forráson, vagy egy
kis folyón a gerinc alatt.
– Felismertem pár fát. – Zaria megjegyezte a fajtákat.
– Kellett lennie egy viszonylag nagy tisztásnak a helikopter
miatt – tette hozzá Aden, annyira messze állt Zairától,
amennyire lehetséges volt és nem keltett gyanút. Megadta a
távolságot, amit kért, akkor Zaira miért érezte magában az
ürességet, a hiány üvöltő veszteségét?

- 289 -
 – Vettem. – Remi elmondta az embereinek és ők szétváltak a
járműveik mögött. Mikor kijöttek leopárd formában voltak,
kivéve egy férfit.
– Egy tigris. – Zaira egy hatalmas ragadozóra nézett, aki
csendben állt a vizes fűben. – Azt hittem ők a legzárkózottabbak
minden alakváltó macska között.
Remi macskásan mosolygott, ami semmit nem árult el. – Ezen
a terepen nem mehetünk tovább a kocsikkal. Ha folyó kerül az
utunkba, nem lesz vele problémátok? – Szemei Zairán voltak. –
Főleg neked. Nagyon csúnyán megsérültél.
– Megleszek.
Remi végignézve rajta biccentett. – Hagylak jönni, de ha nem
bírnád figyelmeztess. – Ezzel elindult, falkatársai állati formában
lőttek ki mellettük.
Zaria gyors volt, de tudta lehetősége sem volt felvenni a
versenyt, hogy lépést tartson az aláváltókkal, ha ők szabadjára
engedik az erejüket. A mentál faj legnagyobb előnye az elméje
volt, az alakváltóknak a testük. Most a RainFire kemény iramot
tartott, de ő és Aden is sokáig bírta.
Csak mikor a folyóhoz értek Remi akkor állt meg. – A folyó
elég hosszú és a gerinc széles. – Zairára és Adenre nézett, és
tisztán látszott, hogy alig fulladt ki. – A folyók itt leszűkítik, de ha
visszaemlékeztek bármi specifikusra, akkor gyorsabbak leszünk,
sokszor voltam ezen a területen, de soha nem a bázisuk mellett.

- 290 -
 Aden profilja tiszta volt a zöld és ködös háttér előtt, azt
mondta – A folyón egy csomó követ lépőkőnek használva
keltünk át. Majdnem egyenesen vezettek a túloldalra.
A tigris morgott.
Remi tekintete találkozott a szokatlan kékeszölddel. – Ismered
a helyet?
A tigris biccentett.
– Menj, nézd meg kapsz-e el friss illatot. – Adenhez és
Zairához fordult, ahogy a tigris beolvadt a fák közé. – A fogva
tartóitok talán elmentek, de mivel a művelet mellékvágányra
futott, lehetnek beképzeltek és megölték az embereket.
Aden biccentett. – A felderítés mindig jó ötlet.
– Angel nyomát követjük lassabb tempóban.
Az őrszem három perc múlva csatlakozott a csoporthoz,
miután elérték az elrejtett fákat a folyó mellett. Remire nézve
egyszerűen bólintott.
– Minden tiszta. – Remi az embereihez fordult. – Váljatok szét
és hanggal értesítsetek, ha valaki a közeletekben van.
Ahogy a többiek szétváltak Remi a sziklákra nézett, amiket
Aden és Zaira hídként használt. – Ezt sebesülten és sötétben
csináltátok meg? – A fejét rázta. – Bevennélek titeket a falkámba.
További beszéd nélkül a kövekhez mentek. Ahogy Zaira
követte Aden nyomát, nem volt benne biztos pontosan hogy
csinálta meg, ez még nappal is alattomos volt. Felmentek a

- 291 -
hegyen, mikor a töltés másik oldalán voltak, Angel információival
ellentétben óvatosak voltak, de Remi falkatársának igaza volt.
Nem volt nyoma életnek.
– Nem érzek semmit, frisett vagy mást – erősítette meg Remi,
szemei a leopárdé voltak. – Biztos kitakarítottak a helikopterrel,
mielőtt a vihar annyira szörnyű lett volna. – Odapillantott, ahogy
sétáltak. – Eltérő vérszagok vannak bent, de semmi friss.
– Ez nagyon hasznos képesség – mondta Zaira.
Remi felemelte szemöldökét. – Azt hiszem. Természetesen
valaki mással az elméjében beszélgetni is pokoli egy előny.
– Igaz. – Szemei Adenre néztek, hogy lássa két ujját a
homlokának nyomta, míg szemeivel körbenézett.
Az edzőtermi incidens óta nem beszéltek, de majdnem biztos
volt benne, hogy ugyanolyan szúró fájdalmat érzett, mint ő. Mint
mikor az elzsibbadt láb felébred, kivélve, hogy ez a fájdalom
mentális képességeik visszatérését jelentették. Zaira nem tudta
megjósolni ő vagy Aden ereje tér vissza teljesen először, miután a
folyamat befejeződik, vagy hogy a kár maradandó volt-e. Ha az
volt-
Elvágta a gondolatot, amint megjelent előtte. Az egyedüllétre
gondolni biztos út volt az őrületbe.
Az épület az előttük lévő ködből tűnt elő. Lapos, négyzet alakú
bunker, amit terepszínű háló és halott avar borított, amit

- 292 -
óvatosan rendeztek el az objektum körül, hogy szinte láthatatlan
volt a levegőből. Nem sietős, s nem amatőr munka.
Erősen hallgatóztak, van-e jele valakinek odabent, mielőtt
alacsonyan és halkan beléptek.
A bunker annyira hideg volt, mint kint, rozsda színű csíkok
voltak a falakon, mikor felkapcsolták a világítást. Azok az izzók
villogtak, de égve maradtak. – Biztos van egy helyi áramforrásuk
– mormogta Aden. – Legalább előre feltöltött akuk. A fogva
tartóink talán generátort hoztak.
Kiderült igaza volt, az egész területet kipucolták. Azt sietve
csinálták, de egyébként eredményes volt. És elvitték a
halottjaikat. Minden képzett egységre utalt.
– Itt tartottak fogva? – kérdezte Remi, mikor besétáltak a
szobába, ahol egy felfordított szék volt az ajtó mellett. –
Elkaptam az illatotok.
Aden biccentett. Még ha ösztönei nem is mondták volna, hogy
megbízhat a RainFire alfában, nem volt oka rejtegetni a tényeket,
és Remi könnyedén tudta egyedül követni a szagokat és
nyomozni is. – Problémát okozna, ha idehoznánk egy helyszínelő
csapatot?
– Nem az én földem, de ne repüljetek a RainFire területe fölé
és ne lépjetek rá engedély nélkül. – Keményen ránézett. –
Megadom a közvetlen elérhetőségeket. A komm vonalak pár órán

- 293 -
belül visszaállnak, így ha legközelebb látogatóba akartok jönni,
hívjatok.
– Megértettem. – Aden folytatta a bunker átnézését, de semmi
nem mutatott fogva tartóik személyazonosságára. Leguggolt egy
polc mellett, megnézte talán valami alá esett-e, mikor a mentális
köd, ami fájdalmas megállásokkal és újrakezdésekkel egyre
fogyott az elmúlt órákban, hírtelen végső gyötrelmes
fájdalomrobbanással elégett.
Mintha ez idáig szmogot lélegzett volna be és hírtelen tiszta
levegőt kapott, a Mentálháló kinyílt körülötte, adatok és mentális
zajok folytak az elméjébe.
Egy pillanattal később villanást kapott el maga mellett. – Jól
vagyok – mondta, felállt, hogy legjobb barátja jeges szürke
szemeivel találkozzon. – Zaira-
– is jól van – hallatszott egy másik hang, amire nem
számított.
Idehoztad Krycheket.
Eltűntél és nem tudtam hozzád portálni, válaszolta Vasic. Ő a
legerősebb Tk a Hálón. Mint vezető helyettesed meghoztam ezt
a döntést.
Legalább végül elfogadtad a szerepet. Aden Krychekhez
fordult. – Mindkettőtöket röviden informállak. Először egy Nyíl
helyszínelő csapatra van szükségem itt.

- 294 -
 – Idehozom őket. – Vasic egy pillanat alatt kiportált, mielőtt
Remi a kinti hideg elvegő rohamával belépett volna.
Karjait összefűzte, lábait kis terpeszben tartva megállt az
ajtóban. – Feltételezem jöttek értetek.
– Igen. – Aden ezzel egy időben elméjével kinyúlt. Zaira?
Hallasz?
A nő válasza egyszerű Nyíltól elvárt fagyba volt csomagolva.
Megerősítve.
Aden Remihez sétált, kezét olyan gesztussal nyújtotta ki, amit
az alakváltó alfa értékelhetett. – Köszönöm a segítséget. Nem
éltük volna túl nélküle.
Az alfa elfogadta, a fejét rázta. – Megtaláltad a kölyköt.
Egálban vagyunk.
– Ennek ellenére ha Nyíl segítségre van szükségetek, a vonalak
nyitva állnak. Finnek megvannak az elérhetőségeim.
Olvashatatlan kifejezés volt Remi arcán. – Az ajánlat
részemről is áll. – Megtörte a kézfogást, majd azt mondta – Ha
valaha megtalálod kié ez a föld, mond el. A RainFire meg
szeretné venni. – Megállt, mielőtt hozzátette volna, tekintete úgy
kapcsolódott Adenébe, mint alfa tekintete az alfáéba. – Maradj
kapcsolatban Nyíl. Még nem tanultál meg mindent.
***
Zaira biztosította, hogy egyedül legyen, mikor besétált a
kamrába, ahol őt és Adent tartották. Szemei azonnal a sarokra

- 295 -
néztek, ahova dobták. A megszáradt vértócsa nagyobb volt, mint
várta. Ez nem aggasztotta őt. Az sokkal jobban aggasztotta,
hogyan reagált fogva tartójuk fenyegetésére.
Mond el, a Nyilakat kiképezték, hogy ne törjenek meg
szexuális kínzás alatt?
A férfi szavaitól megfagyott a vére. A Nyíl kiképzésnek
nyilvánvalóan volt egy komoly hibája: nem voltak érzéketlenek az
ilyen erőszak ellen. Az ok, miért volt ez különböző a többi fizikai
fájdalomtól olyan volt, amit nem értett meg, míg tegnap este meg
nem érintette Adent, míg meg nem értette mit jelent megosztani
a testét olyan férfival, akiben megbízik.
Egy olyan erőszak, ami a legbelsőbb pajzsait tépné szét.
Zaira.
Elméjében Aden hangjára megfordult, a férfi telepatikus
hangja kontrollált és csendesen erőteljes volt, ahogy beszélt, s
látta felé tart. Egy titkos pillanatra megengedte magának, hogy
emlékezzen, milyen volt megérinteni, milyen volt félelem nélkül
érezni… és mikor a pillanat véget ért, az emlékre csapta az ajtót.
Ha meg fogja védeni, biztonságban fogja tartani, akkorazt
annyira kell magától, mint a külső fenyegetéstől.
– Szükséged van rám, hogy felügyeljem a helyszínelő csapatot?
– kérdezte.

- 296 -
 Aden a fejét rázta, haja ragyogott a viszonylag tompa fénytől. –
Finn kiváló munkát végzett, de azt akarom mindkettőnket
nézzenek meg az orvosaink.
Zaira tudatában volt, hogy Velencébe teljes erejével kell
visszatérnie, egyetértett és Vasic teleportáló képessége hamar egy
speciális Nyíl orvosi létesítménybe vitte őt Adennel. Külön
vizsgálták meg őket, és az érte felelős O-mentál képességének
használatával képes volt csökkenteni a fejében megmaradt
fájdalmat. Egyben rengeteg tesztet hajtott végre rajta, hogy
ellenőrizze idegi és mentális egészségét, miután tisztázta hasi
sérülését kiválóan látták el.
– A kezelés véget ért – mondta az O-mentál. – A tested
jelentős traumát élt át és huszonnégy órát pihenned kell, mielőtt
aktív szolgálatba kezdesz. – A karcsú férfi megtartotta Zaira
pillantását. – Ez nem javaslat. Ez utasítás. Feljegyzem az
aktádban.
– Megértettem. – Elhagyta a vizsgálószobát, azt vette észre
Aden kint vár rá. – Azt mondták pihennem kell, de vissza kell
térnem Velencébe. Alejandrot már negyvennyolc órája
benyugtatózták, ezt írta a jelentés, amit kaptam. – A nyugtató
nagyon kevés volt, köszönhetően, hogy Ivy majdnem végig a
sérült férfival volt, de Zaira nem akarta őt a semmiben tartani. A
legtöbb, akire vigyázott sérült volt, nem kezelte jól hírtelen
eltűnését.

- 297 -
 Aden kezét Zaira felkarjára zárta, hírtelen szenvedélyes
sötétség volt a szemében. – Én hiszek bennünk. Harcolj értünk.
Zaira pajzsai kezdtek ismét összetörni. Elszakította magát a
férfitól, a fejét rázta és próbálta nem hallani a benne szóló sikító
szükséged. – A hited nem változtatja meg a genetikát. – Az
instabilitása a DNS-e része volt. – A hited nem változtatja meg a
tényt, hogy szörnyetegektől születtem, akik szörnyetegektől
születtek. Nem törölhetem ki a vérembe írt erőszakot. Minden
amit tehetek, hogy ketrecbe zárom. – Ketrecbe zárja azon részét,
amitől Aden gyönyört érzett.
Egy gyönyörű szívverésre azzá válhatott, akit szabadon
érinthettek meg. Valakivé, akit okkal akartak, s semmi köze nem
volt ahhoz a tényhez, hogy képzett és tapasztalt Nyíl volt.
Köszönöm… Hogy nekem adtad magad.
Aden soha nem tudja meg, ez mennyit jelentett neki.
Azok a szavak további létezését elviselhetővé tették.

- 298 -
 29. fejezet

A hír futótűzként terjedt az osztagban: Aden és Zaira

visszatértek.
Blake azt mondta magának, ne aggódjon. Ameddig óvatos volt
és nem cselekszik a kényszere szerint túl hamar, akkor
folytathatja pont onnan, ahol abbahagyta.
Az egyedüli változás, hogy partnere lesz, valaki, akivel
megosztja munkáját, valaki, aki elismeri intelligenciáját,
ravaszágát és kegyetlenségét.
Ez volt amit „pihenő” idejében csinált, véglegesítette partner
választását, választottját beavatja a vérbe.

- 299 -
 30. fejezet

Az első dolog, amit Aden a klinika lehagyása után tett, hogy az

implantátumot a technikusaikhoz vitte. Később megpróbálja
elérni Ashaya Aleinet, de következő tette az volt, hogy biztosítsa
nyilvánosan „elkapták”, hogy Vasiccal beszél. A fénykép
pillanatokkal később elterjedt a Hálón, az elfogásáról és haláláról
szóló összeesküvés elméleteket kilőtte, de a tény, hogy a pletykák
első körben kiszivárogtak az nem miatta volt, hanem hogy
ártalmatlanítsa az osztagot.
Bármennyire is részt akart venni árnyék ellenségük
üldözésében, az egész műveletet Axlre bízta. Mint az osztag
vezetője milliónyi problémát kellett kezelnie, beleértve Pax
Marshall látszólagos kísérletét, hogy elhalásszon egy fiatal
mentált, akit kinézett az osztag, és akinek olyan mentális
fegyelemre volt szüksége, amit csak az osztag tudott megadni.
Majd visszatérése után két nappal elvesztett egy Nyilat.
Edward az egyik legidősebb aktív Nyíl volt. A műszakja után
egy órával a negyvenhat éves férfi a fejéhez nyomta a
lézerpisztolyt és meghúzta a ravaszt. A psziché, aki a Méhsejten
keresztül kapcsolatban állt vele érezte a hírtelen, erőszakos és

- 300 -
végleges elválást a Mentálhálótól. Sokkosan és összetört szívvel, a
nő korházba került.
– Nem tudatosan érezzük azon emberek érzelmeit, akikhez a
Méhsejten keresztül kapcsolódunk – mondta neki Ivy a psziché
kórházi szobája előtti folyosón, hangja vastag volt. – Ez nem
olyan kötelék. De érezzük, ahogy az emberek meghalnak.
Aden eddig nem jött rá, hírtelen megértette milyen terhet
viselt egy P. – Sajnálom.
Ivy aprónyit elmosolyodott. – A legtöbb sokk minimális. Ez a
Méhsejt ritmusának a része, vannak akik megszületnek, mások
meghalnak. – Kifújta a levegőt, ahogy sétáltak a hideg kék
folyosón, azt mondta – A váratlan halálok azért fájnak. A
balesetek szörnyűek, de az öngyilkosság a legrosszabb.
– Mennyi történt, mióta a Méhsejt létrejött?
– Statisztikailag „átlagos” szám – válaszolta Ivy, vonalak
keretezték a száját. – Ez szinte csoda a felfordulás óta.
– Képes volt a P érezni bármit Edward felől a halála
pillanatában?
Ivy arca szomorú volt, a fejét rázta. – Azt mondta nehéz volt
vele kötődni, még az árnyék szinten is, amire a Méhsejtnek
szüksége van. Ő mindig a megfelelő dolgot válaszolta, mikor a P
kérdezte, de a vele való kötelék sokkal törékenyebb volt, mint a
többiekkel. – Megfordult a sarkain. – Vissza kellene mennem
hozzá. Most törékeny.

- 301 -
 Otthagyta Ivyt, hogy megnyugtassa a megzavarodott pszichét,
Aden darabjaira szedte Edward életét, hogy megértse
öngyilkosságának okait, Zaira mellette volt. – Gyászolod őt –
mondta neki nyersen, mikor megjelent a Központi
Parancsnokságon. – Nem gondolkodsz racionálisan és szükséged
van valakire, akivel beszélhetsz.
– Ő mindig stabil volt – mondta Aden. – Az osztag és a
lázadás egyik alkotó eleme. – És átnézte Edward személyes
tárgyait, hogy századszor is megkeresse a magyarázatot a
megmagyarázhatatlanra, próbálta megérteni, de nem sikerült. –
Nem koncentráltam rá, mert azt hittem rendben van,
– Állj Aden.
– Nem tudok. Az egyik emberem volt és nem védtem meg. –
Edward évtizedeket élt az Elcsendesedés alatt, évtizedeket élt túl
Ming LeBon kegyetlen kontrollja alatt, csak hogy összetörjön,
mikor a remény a horizonton volt. – Nem védtem meg Zaira.
Zaira nem tudott az ösztöneivel harcolni. Nem itt. Nem ezzel a
férfival. Odament hozzá, erős, gyönyörű arcát a kezeibe vonta. –
Te csak egy ember vagy – emlékeztette. – Nem védhetsz meg
mindannyiunkat.
Aden csak ránézett, és Ziaira tudta a választ: Ő volt a
vezetőjük. A Nyilak az ő felelőssége voltak.
– Nem. Itt vagyok. – Nem tudott vele sétálni az új életbe, de
válláról leemelhetett egy kis súlyt. – Mond el, mire van

- 302 -
szükséged. – Megtörte a fizikai kontaktust, mielőtt képtelen lett
volna rá, mielőtt közelebb ment volna és lehúzta volna a fejét
magához, hogy ajkaik összeérjenek, Zaira hátrébb lépett.
Aden kezével végigsimított a haján a belső nyugtalanság ritka
jeleként. – Mindent átnéztem már, semmit nem találtam.
– A Mentálháló. Létrehozhatott egy mentális dobozt. – Arra
edzették őket ne tegyék, még a legbonyolultabban megépített
dobozokba is bejuthattak, vagy végül legyengülnek, kiszivárog
belőlük az adat a Hálóra. – Edward a végén nem gondolkodott
tisztán, megtörhette a műveleti protokollt.
Aden állát szorosan összeszorította, a fejét rázta. – Már
értesítettem egy Mentálhálós csapatot, hogy vadásszanak a
mentális doboz után, de ami engem illet, Edward a legvégéig
tisztán gondolkodott. Nem fajult el, nem tört meg. Döntést
hozott és véghezvitte.
Zaira látta benne az igazat. Abból, amit tudtak, Edward végzett
a műszakjával, lezuhanyozott, tiszta uniformisba öltözött, majd
leült az ágyra és olyan szögben sütötte el a lézerpisztolyt, amitől
az ágyra zuhant.
Így a testet könnyen ki lehet vinni és kitakarítani a vért. Egy
csepp sem esett le a matracról.
– A legvégéig tökéletes Nyíl volt – mondta Aden, és Zaira látta
a brutális igazságot, ami belülről tépte szét Adent.

- 303 -
 Képtelen volt elviselni a férfi fájdalmát, az ágy előtti fém
bőröndre nézett. A legtöbb Nyíl ebben tartotta a dolgait.
– Azt már átnéztem – mondta Aden, hangja nyers volt.
– Mikor először lettem Nyíl és megkaptam a saját szobám,
nem bíztam senkiben, hogy nem figyel meg. – Megpróbálta
felemelni a bőröndöt.
Aden lehajolt, segített neki az oldalára fektetni. – Dolgokat
tároltál alatta?
– Nem. Ezeknél a tipikus bőröndöknél luk van az alja és a
padló között, hozzáadtam egy lemezt, hogy egy rejtett rekeszt
hozzak létre. – Látta a sima fa felszínt, ami patinás volt a kortól
és a szélein jelek voltak, biccentett. – Edward is ezt csinálta.
Aden odaadta neki a kését a csizmájából és Zaira a legmélyebb
jel alá csúsztatta a hegyét.
A hamis alj kicsúszott. Több jegyzetfüzet is volt benne.
Zaira egyet felvett és kinyitotta. Szép, tiszta kézírás töltötte
meg a lapokat. – Az egész bejegyzés a küldetésről szól, ami során
egy bizonyos emberi csoport technológiai előnyét kellett
megakadályoznia. – Nem voltak érzelmek a jelentésben, sem a
véleményben, csak a művelet szépítés nélküli részletei, de a tény,
hogy Edward ezeket leírta volt maga a válasz. Ahogy Zaira kis,
titkos kincsei, megpróbálta olyan részét megtartani, aminek nem
kellett volna léteznie.

- 304 -
 Aden átnézte a jegyzetfüzeteket. – Megvan – mondta, ahogy
keze egy üres lapra esett. – Ebben kell lennie az utolsó
bejegyzésnek.
A döntés ösztönös volt, Zaira elvette tőle. – Megkeresem. –
Átlapozta a szöveget, hogy az utolsó oldalon álló részhez
lapozzon, elolvasta őket, Adenre nézett. Aden arca óvatosan
kontrollált volt. – Ott a válasz?
Zaira meg akarta védeni őt, de nem volt módja rá, hogy
anélkül tegye, hogy eltitkolja előle az információt, amire szüksége
volt. Csendben odaadta neki a jegyzetfüzetet, a szavak már
beégtek az elmékébe.
Többé nem tartozom ebbe a világba. Mint a régi és elavult
gépezet, itt az ideje, hogy leszereljek.
Aden háromszor olvasta el a szavakat és még mindig nem volt
értelmük a számára. – A részünk volt – mondta. – Még
beszéltünk is a tréning új irányvonalairól, azt akartam, hogy az
egyik fő tanár legyen. – Edward soha nem volt erőszakos, soha
nem bántott egy gyereket és benne Aden Walker Laurenhez
nagyon hasonló embert látott. Egy férfit, akit tisztelt.
– Nem hiszem, hogy valaha eljött Ivy és Vasic otthonába.
És Aden rájött, nem volt ott Vasic és Ivy esküvőjén. Aznap
műszakot vállalt, hogy a fiatalabb Nyilak részt vehessenek rajta.
– Hogy nem vettem észre? Hogy elkezdett távolságot tartani az
osztagtól?

- 305 -
 – Megbíztál benne, ő egy rangidős Nyíl volt, aki bármikor
beszélhetett volna veled. – Zaira elvette a jegyzetfüzetet,
visszament a korábbi bejegyzésekhez. – Nincs semmi más, csak
normális bejegyzések. Olyan, mintha a döntést a halála előtt
hozta volna meg.
– Vagy hosszú ideig tervezte, de nem bízott meg senkiben a
gondolatait illetően. – Aden felvette az összes jegyzetfüzetet.
Mindegyiket el fogja olvasni, próbálja megérteni. – Beszélnem
kell az összes rangidős Nyíllal.
Zaira átadta az utolsó jegyzetfüzetet, mikor el akarta kérni. –
Együtt olvassuk el Aden.
– Próbálsz megvédeni?
– Valakinek kell. – Nem lehetett megbízni benne, hogy Aden
megteszi.
Sötét szemek találkoztak Zairáéval, az erő erőszakos vihar volt
bennük. – Akkor harcolj értem – mondta, a szavak
szenvedélyesek voltak. – Küzdj az osztagért. Legyél a partnerem,
akire szükségem van.
Zaira meghozta a döntését, tudta, hogy ez volt a helyes, annak
ellenére, hogy ez mennyire brutálisan bántotta a férfit. De abban
a pillanatban azon gondolkodott ki védené meg a védelmezőt? Ki
biztosítaná, hogy Aden megpihen, egy órára, vagy egy estére
leteszi a vállán lévő súlyt? Ha nem kötődik vele, nem lehet
mellette napi szinten, nem húzhatja vissza a szakadék széléről.

- 306 -
Szüksége volt valakire ebben a pozícióban. Valakire, aki elég
kemény, hogy kiálljon ellene és elég halálos, hogy pihenésre
kényszerítse, ha ez szükséges.
És valakire, akitől elfogadja a bírálatot.
Azon a rövid listán csak két személy volt, és közülük az
egyikük már máshoz kötődött. Ez Zairát hagyta hátra… és a
benne lévő gyilkos lényt.

- 307 -
 31. fejezet

Látni az élő és jó állapotban lévő Nyíl vezetőről készült

fényképet váratlan volt, de a férfi túlélésének nem kellett
egyenlőnek lennie terveik megszüntetésével vagy elhalasztásával.
A csoport mindig tudta, hogy egy Nyíl nem volt könnyű célpont.
Itt volt az ideje a B tervnek: feláldozni az adatot, nyilvános
gyilkosság által.
A Nyíl Osztagnak meg kell halnia. Valami
megmagyarázhatatlan okból a középszintű telepata és harctéri
orvos volt annak a központja, ki kell vágni őt és ennek
eredményeként a törések azt jelentik, a többieket könnyebb lesz
kivégezni.
Nincs osztag.
Senki sem fogja elvadászni a sorozatgyilkosokat,
Senki sem tartja féken a gátlástalan cégeket.
Tökéletes lesz.

- 308 -
 32. fejezet

Aden a következő három napban beszélt az osztag összes

rangidős Nyilával, olyanokkal, akik több mint két évtizede voltak
aktív státuszban. Amit hallott az zavaró volt.
– Negyvenöt éves vagyok – mondta neki az Irena nevű Nyíl. –
Én csak az Elcsendesedést ismertem. Én eddig csak gyilkológép
voltam. – Megállt a ragyogó levelű fák mellett a föld alatti
parkban, ami a Központi Parancsnokságon volt. – Az érzelmek az
ellenségeim és az osztag fegyelme tart engem épelméjűnek.
Zaira saját, Aden kérésére elutasító válaszának visszhangját
hallotta, ami újabb réteg jeget vont az ereire. – A Méhsejt?
Irena megérintette az egyik levelet. – Azt kívánom bárcsak ne
lennék a része. – Sötét mogyoró szemei találkoztak Adenével,
ahogy ujjaival elengedte a levelet és felé fordult. – Érzem, hogy
nyomást gyakorol rám, olyan dolgokat ébreszt fel, amiknek nem
lenne szabad. – Kezét a szívére helyezte. – Ez a szerv kezd
felébredni, kezdenek szükségei lenni, amiket soha nem tudok
teljesíteni. Nincs meg a képességem rá és azon gondolkodom,
hogy a szükség egy nap meg fog őrjíteni.

- 309 -
 Aden újra és újra ezt hallotta a többiekkel folytatott
beszélgetésben, valami más zavaró igazságot is felfedezett: a
rangidős Nyilai úgy érezték nincs helyük az új osztagban. Mind
megígérte, hogy nem követi Edwardot az öngyilkosságba, de csak
mert ezzel személyi hiányban hagynák őt.
– Mondtam nekik, hogy szükségünk van a tudásukra, a
tapasztalatukra, az erejükre – mondta Vasicnak, ahogy a
homokdűnén ültek, a sivatagban, ahova Vasic a harmadik nap
késő éjjén teleportálta őket. – Nem vagyok biztos benne, hogy
hallották mit mondtam. – Arra gondolt, amit Irena mondott. –
Gondjuk van az érzelmek kezelésével, amik a pszichékhez való
kötődéssel ébredeznek, egyikük sem hiszi, hogy meg tudja
csinálni, még ha példaként ott vagy te, Abbot és Judd.
– És Stefan – mondta Vasic. – Talán nem Nyíl, de egy
közülünk.
– Igen. – Aden tudta, ha hívná az Alaris mélytengeri
állomáson lévő Tk-t, az kérdés nélkül válaszolna. – Ti négyen
erősek vagytok, de úgy tűnik ez nem jelent különbséget a
rangidős Nyilaknál.
– Látniuk kell, hogy megcsinálod.
Aden még nem állt készen, hogy beszéljen erről, nem mikor az
egyetlen nő, akit az oldalán akart tudni, csak katonaként egyezett
bele, a nő, aki talán képes lesz katonaként ott állni. Tudta, hogy
önző, mert nyomást gyakorol rá. Azt is tudta, hogy ismét meg

- 310 -
fogja tenni. Zaira volt az ő személyes őrülete. – Nem vagyok
benne biztos, hogy ez elég lesz – mondta ki hangosan. – Mi mind
a fiatalabb generációból vagyunk.
– Gondoltál rá, hogy a szüleid használd?
– A szüleim? – Tudatában volt, hogy sem Zaira, sem Vasic
nem kedvelték a szüleit.
– Ők idősebbek, mint a legtöbb aktív rangidős Nyíl és annak
ellenére, hogy kiugrásuk óta a kinti világban éltek, érzelmek
vették körül őket, mégis megtartották magukat – válaszolta
Vasic. – Tedd őket felelőssé az idősebb Nyilak egészségéért,
azokért, akik küzdenek.
– A szüleim nem a kedvességükről híresek, és azért élték túl a
külvilágot, mert dogmatikusan ragaszkodtak az Elcsendesedés
tanaihoz. – Semmi gyengédég, semmi elfajzás a Nyíl protokolltól.
– Ez nem olyan élet, amit a Nyilaimnak akarok.
Vasic fekete haját a meleg sivatagi szél fújta hátra. – Igen, de
ezeknek a Nyilaknak talán így kellene élniük. Idővel ez
megváltozhat, nekünk csak elég hosszú ideig itt kell tartanunk
őket.
Aden csendben megfontolta Vasic javaslatát, bólintott. –
Igazad van. – A szüleinek is talán számtalan hibája volt, de egy
életnyi tapasztalattal rendelkeztek, ami segíthet ebben a
helyzetben. Tudni fogják, melyik küldetést hogy osszák ki, hogy
stabilan tartsák az idősebb Nyilakat, milyen mentális feladatokat

- 311 -
tanítsanak meg. Valamint fontos volt, hogy ők hallgatni fognak
Marjoriere és Naoshira, mert számtalanszor bizonyították
bátorságukat. – Nem bíznám rájuk a fiatalabb Nyilak képzését,
de mindig hittek benne, hogy ha a Nyilak akik az idejüket adták,
nyugodtan nyugdíjba mehessenek, fizikai vagy mentális
állapotukat figyelmen kívül hagyva.
Aden nem látta másként, mint hogy szülei a rangidős Nyilakat
tisztelettel eddzék, de nem felejtette el Zaira mint mondott apja
kommentjére, hogy zárják el Alejandrot. Naoshi ezt feltehetőleg
azért ítélte helyesnek, mert Alejandro fiatal volt, nem „érdemelte
ki” az osztag gondoskodását, de arra az esetre, ha – Az egyikünk
finoman rajtuk tartja a szemét, biztosítja, hogy nem okoznak
megbocsáthatatlan sérüléseket.
– Gondoskodom erről – mondta Vasic. – De biztosítom, hogy
menni fog, Ivy találkozott a szüleiddel, míg hiányoztál és azt
mondta, csiszolópapírként érezte őket, de érezte a mély
elköteleződést a Nyíltársaik felé.
Aden nem volt meglepve. – A hűségről tőlük tanultam. –
Csakhogy míg ő minden Nyílnak és Nyíl újoncnak adta, addig
Marjori és Naoshi az osztagnak magának.
Volt egy finom, de alapvetően fontos különbség, ami örökre
elválaszthatja őket.

- 312 -
 Vasic szólalt meg ismét a sivatag csendjébe. – A kinevezés
egyben illeni fog a szüleid osztagban elfoglalt státuszához most,
hogy nem kell fenntartani a kiterjesztett hálózatot.
Marjorie és Naoshi ezt tette, míg hivatalosan „halottak” voltak,
a világban lévő Nyíl rejtekhelyek központi parancsnokaiként
viselkedtek, a legtöbbet ők segítettek felállítani. Mikor Aden és az
emberei kimentették a veszélyben lévő Nyilakat, Marjorie és
Naoshi voltak azok, akik a kiugróknak megtanították, hogy
állítsák fel új életüket és megtanították a Nyilaknak, hogy
integrálódjanak a világba. Egy jelentős részük aktív státuszban
akart maradni, azok Velencében Zaira parancsnoksága alatt
kötöttek ki, de a többiek inkább szerettek volna egy csendesebb,
távolibb életet, vagy szükségük volt erre.
A biztonságos házak megmaradnak és azok a Nyilak, akik
folytatni szerették volna életüket a kinti világban megtehették, de
a sürgős és fontos feladat most véget ért. Jelenleg Marjorie és
Naoshi a vesztes oldalon voltak és küszködtek azzal a ténnyel,
hogy Aden nem akarja nekik átadni az osztag vezetését.
Ezt soha nem fogja megtenni, de hosszú szolgálatuk
megérdemelt egy pozíciót, ahol státuszuk félreérthetetlen és
tisztelt volt. – Beszélek velük.
– Miért nem említetted Ziarát? – kérdezte Vasic
figyelmeztetés nélkül.

- 313 -
 Aden a barátja profiljára nézett, Vasic bőre sötétarany volt a
lenyugvó nap fényében. – Miért kellett volna?
– Aden. – Szürke téli szemek néztek rá. – Veled voltam, mikor
először találkoztál vele, és akkor is, mikor meghekkelted a
biztonsági rendszereket, hogy üzenetet küldj neki. Tudom, hogy
többet jelent neked, mint amit tudatosan elismersz.
Aden a Zairával a sasfészekben eltöltött idejére gondolt, és
előtte, ahogy az életükért küzdöttek. Az emlékek beleégtek az
elméjébe. – Soha nem mondtál róla ezelőtt semmit.
– Nem értettem meg, ki ő a számodra. – Kinyúlt a kis fehér
kutyához, aki a dűne tetejére rohant, s fujtatva elterpeszkedett
mellette, Vasic megvakarta az ő és Ivy kutyájának a fültövét. –
Ivy iránti szerelmem kellett, hogy kinyissa a szememet.
Megállt, ahogy a nap utolsó sugarai érték az arcát.
– Ő a tiéd Aden – mondta Vasic a kezdődő sötétségben. –
Mindig az volt és mindig az lesz. És eléggé biztos vagyok benne,
hogy ő is a magáénak tart téged. Észrevetted valaha, hogy mi
ketten alig maradtunk meg egy szobában az esküvőm előtt? Zaira
versenytársat látott bennem.
Aden az állatias dühre gondolt, amivel Zaira megtámadta a
RainFire nőt, hogy ők hogy érintették meg egymást az éjféli
órákban, a tényt, hogy a nő még mindig a kabátját hordta, és
erősen megragadta a csuklóját, hogy azt érezte, csontjai porrá

- 314 -
törnek. – Ez nem elég – sikerült kimondania. – Azt hiszi a jövője
a múltban van.
– És én azt hittem a jövőmben nincs más, csak halál.
Rabbit kipihente erőfeszítését, Adenhez ment és egy botot
dobott elé, amit a gyümölcsöskertből hozott. Aden felvette és
messzire dobta. A kutya izgatottan ugatott, lerepült a dűnén a bot
után. – Próbáltam meggyőzni őt. Próbáltam az érzelmet.
Vasic karját a térdére tette. – Az egyedüli ok, amiért elég
hosszú ideig éltem, hogy Ivy megtaláljon, hogy túl makacs voltál,
hogy hagyj meghalni. Nekem már nincs szükségem a
makacsságodra, Zairának igen.
Aden ismét a barátjára nézett, ahogy Rabbit visszafutott a
bottal. – Fárasszam ki?
Vasic ajkai halvány mosolyra húzódtak. – Néhány akadályt ki
kell fárasztani. – Szemei lefelé villantak, Tk-ját használva segített
Rabbitnak felmászni a dűnén.
Témát változtatva, mert Zairára gondolni belsejében olyan
dolgokat bántott, amik Vasic és Ivy kötelékének megérintése óta
tárva nyitva voltak, Aden ismét eldobta a botot Rabbitnak. –
Ashaya Aleine beleegyezett, hogy a technikusainkkal az
implantátumon dolgozzon.
– Nem aggódsz azon, hogy talán felhasználja az általa
felfedezett adatokat?

- 315 -
 – Aleine kijelentette elveit, de az osztag hivatalosan
alkalmazta őt a projekthez. A kapcsolódó adatok titkosítottak. –
Aden nem gondolta, hogy a DarkRiver leopárdok, akiket Aleine
falkatársaknak hívott, visszaélnének az adatokkal, de nem
kockáztatott.
– Nem tudom, ezt hogy intézted el – mondta Vasic. – Nem
mintha Aleine nem lenne kapós.
– Aleine szerint „elcsábítottam”, mikor megmutattam az
implantátumot. – Aden remélte a tudós nem fog tudni ellenállni,
örült, hogy igaza lett. – Beszélnem kell Walkerrel.
Judd testvére egyszer Aden tanára volt, az egyetlen tanár, aki
igazán látta őt. A telepata segített Adennek új tantervet
kialakítani a Nyíl gyerekek számára, válasza Aden kezdeti
kérésére egyszerű volt, ami elárulta az erős szívet, ami Walker
mellkasában vert.
– Természetes, hogy segítek Aden.
Walker talán soha nem hordta az osztag jelvényét, de úgy volt
egy közülük, ahogy Ming LeBon soha. Walker megértette a
hűséget, megértette, minden Nyíl élete értékes.
– Elportálhatlak hozzá, ha beszéltél vele, abban a régióban
relatíve korán van.
Aden felhívta. Walker a közepén volt a gyerekekkel egy asztal
építésében, amit felügyelt, de beleegyezett, hogy találkozzon

- 316 -
Adennel. – A templomnál találkozunk három óra múlva –
mondta. – Az elég idő, hogy itt mindent befejezzek és leérjek.
Aden nem tudta mi a kapcsolat a Laruenek és Xavier Perez
atya közt, de a temploma ismert találkozó hely volt. Walker a
hátsó lépcsőkön ült, mikor megérkeztek, alkarjait a combjaira
támasztotta. Kopott farmer volt rajta és egyszerű fehér ing, amit
könyékig felhajtott, sötétszőke haját durván fésülte hátra,
lehetett volna egy átlagos férfi. Fakózöld szemei árulták el,
intenzívek, koncentráltak és élesen intelligensek voltak.
Walker felállt és csatlakozott Adenhez a kis kertnél lévő fáknál,
Vasic üdvözlésképp biccentett, mielőtt elportált.
– Azt mondtad elvesztettél egy Nyilat – mondta Walker,
kifejezése bősz volt a kora reggeli fényben. – Hogyan?
Aden elmondta neki, látta Walker megérti. – Elfogadtam, hogy
az első sorból kell vezetnem – tette hozzá, bár még nem volt meg
a megoldás, hogy érje el, hogy Zaira elfogadja felkérését. – De
legalább egy évtizeddel fiatalabb vagyok, mint akik a legnagyobb
veszélyben vannak. Látni engem, hogy megcsinálom nem lesz
elég, és míg a szüleim stabilan tartják őket, többet akarok a
rangidős Nyilaknak, mint egy megrekedt életet.
Walker összefonta karjait, a fának dőlt. – Hosszú ideig az
Elcsendesedés miatt túl sérültnek láttam magam, hogy valaha jó
apa legyek, még kevésbé jó társ.

- 317 -
 Mégis Aden tudta Walker mindkettő volt. – Hogy jutottál túl
rajta?
– Túl kellett. – Válaszolta őszintén. – Volt egy lányom, egy
unokahúgom és unokaöcsém, akiknek szükségük volt rám. Volt
egy öcsém, akinek szüksége volt rám, annak ellenére, hogy
felnőtt volt.
A szél átfújt Aden haján, ahogy ott állt. – Judd szerencsés,
hogy ott vagy neki. – Aden akkor nem tudta, de a legtöbb
testvérrel ellentétben, kiknek öccsét, húgát a Tanács az osztagnak
kérte, Walker mindig kapcsolatban maradt az öccsével, Juddod a
családi egységben tartotta, és ezzel megmentette a lelkét.
– Nem, én voltam a szerencsés. – Walker kihúzta magát,
könnyed sétába kezdtek a csendes öreg sírkertben és a templom
bal oldalán. – Marlee, Toby, Sienna és Judd, ők kényszerítettek,
hogy jobb ember legyek. A gyerekek számítottak rá, hogy tudom
mit kell csinálni egy ismeretlen környezetben, megtanítani nekik
hogy éljenek, és Judd számított rá, hogy gondoskodom a
gyerekek jólétéről, így ő a biztonságunkra koncentrálhatott.
Átsétáltak a szépen levágott fűn, Aden kezdte látni Walker mit
akar neki mondani, a másik férfi egy tanár volt, aki soha nem
adta egyszerűen csak oda a diákjainak az információkat. Meg
kellett dolgozniuk érte, és az alatt tanultak. – Meg kell találnom a
módot, hogy a régi generációs Nyilakat összekössem a
legsebezhetőbbekkel. – Kezeit összefogta maga mögött. –

- 318 -
Hezitáltam, mert a rangidős Nyilaimban nagyon kicsi a
rugalmasság, nem akartam, hogy véletlenül kárt okozzanak.
– Megértem az aggodalmadat. – Lehajolva Walker a helyére
tette a virágot, ami leesett a sírról. – De a valakire való szükség
erős késztető erő.
Aden átgondolta, hogy neki mennyire szüksége volt rá, hogy
Zaira akarja őt, hogy érezte, hogy fontos volt, nem azért, mert
Nyíl volt, hanem mert Aden, és tudta Walkernek igaza volt. –
Van rá javaslatod, hogy oldjuk meg? – Aden nem volt arrogáns,
nem mikor az embereiről volt szó. Elfogadja a javaslatot,
ahonnan jön és Walkertől mindenre figyelmi fog, még a
legidegenebbekre is.
– Nem javaslok egyszerre teljes integrációt és gyakran
kapcsolatba kell lépned a szüleiddel, hogy lásd az idősebb Nyilak
képesek-e kezelni a változást, de nincs benne ártás, ha több
lehetőséget teremtesz a napi kapcsolatra a felnőtt és gyerek
Nyilak közt. Ez lehet olyan egyszerű, hogy egy rangidős Nyíl egy
hatéves osztályt tanít.
Aden tudta egy Nyíl sem ellenkezne az ilyen oktatási kéréssel,
így a mechanizmus elérhetővé válik. – Azt hiszem – mondta,
minden szögből átgondolta – az osztályok jobban működnének,
ha egy olyan tanárral való partnerségben történik, aki inkább az
Elcsendesedésen túl l.
Walker biccentett. – Egy psziché, talán egy nem mentál tanár.

- 319 -
 Megállva Aden szembenézett a telepatával. – Egy nem mentál
tanár hogy remélheti, hogy megérti az ennyire erőszakosan erős
gyerekeket? Kevés védelme lesz a gyerekek dührohama ellen.
– Marlee rajztanára ember – mondta Walker. – Idősebb és
törékeny, nincs védelme a farkas karmok vagy Marlee mentális
ereje ellen, mégis évtizedek óta rendben tartja az óráit.
– A Nyíl gyerekek nem szoktak hozzá a nem mentál
tanárokhoz – mondta Aden, elméje már a lehetőségeken
dolgozott. – Ott van a biztonság aspektusa is, nem
kockáztathatom meg, hogy felfedem a gyerekeket, azoknak, akik
talán megosztják az információt a lakhelyükről és képességeikről.
– Ahogy azt mutatta Zaira gyerekkori tapasztalatai és Pax
Marshall jelenlegi megmozdulásai, néhány ember mindent
megtenne, hogy ekkora erőt irányítson.
– Ajánlhatok olyanokat, akikben meg lehet bízni, kettőt a
SnowDancervől egyet pedig a DarkRiverből, akik pár hónapig,
rövidtávú szerződésekkel jöhetnének. – Walker megállt a sírkert
szélén, amin túl fák terpeszkedtek szürke leveleikkel. –
Mostantól segíthetek tanácsod adni a meglévő embereidnek.
Aden a sírkert csendjére nézett és a mögötte lévő fákra, de
gondolatai messze jártak. – Azt akarom, hogy az osztag egy
család legyen. – Egy hely, ahol a száműzöttek reményt találnak. –
Nemcsak a kölcsönös szükség köti össze őket, hanem az érzelmek
is.

- 320 -
 Walker kezét Aden vállára tette. – Megcsinálod – mondta. –
Te egy rendkívüli fiú voltál és ugyanolyan rendkívüli férfivá
váltál.
A Walker hangjában lévő büszkeség többet jelentett Adennek,
mint bármi, amit a szülei mondhattak volna. Mert Marjorie és
Naoshi elhagyta őt a további céljaikért, addig Walker az életét
kockáztatta, mikor visszament a Nyíl edző termekbe, hogy egy
utolsó telepatikus leckét adjon Adennek, hogy biztonságban
legyen.
– Miért jöttél vissza, miután felmentettek a kötelességed alól?
– kérdezte, ahogy ismét sétálni kezdek. – Mindent kockáztattál.
– Walkert egy sokkal ismertebb katonai iskolába helyezték át,
ami Aden általános iskolájától volt nem messze volt, miután az
osztag vezetősége úgy döntött nem volt elég kegyetlen a Nyíl
gyerekekkel szemben. Rejtett visszatérése a tréning központba a
biztonság megsértése lehetett volna, az őrök végzetes
következményeivel.
– Ha meg tudtam volna tenni magammal vittelek volna –
mondta Walker. – Ezt nem tehettem meg, de biztosíthattam,
hogy minden eszközöd meglegyen a túléléshez.
Ez nem volt teljes válasz Aden kérdésére, de nem erőltette,
Majd Walker hozzátette – Nem vagy a fiam Aden, de mindig
úgy gondoltam rád.

- 321 -
 Aden szívében feszítő fájdalom volt, ami azzal fenyegetett,
ellopja lélegzetét. Képtelen volt beszélni, egyszerűen biccentett és
tudta ez nem volt elegendő, de tudta Walker megérti. Walker
mindig megértette őt. – Az osztagnak most még jobban szüksége
lesz rád – mondta végül. – A SnowDancer alfa nélkülözni fog
tudni?
– Már beszéltem vele. – Walker arcát a hideg szélbe fordította.
– Egy csoport gyerekért felelek a SnowDancerben is, és ezt
szándékozom folytatni, de a többi feladatból kivonom magam,
így segíthetek neked.
Soha nem felejtette el Adent, mindig gondolt rá. Kicsi és
bölcsebb szemű, mint korához illett, a fiú jobb volt, mint a
körülötte lévő sötétség. Most egy vezető volt, aki küzdött, hogy
embereit kivezesse ugyanebből a sötétségből és Walker mindent
megtesz, hogy segítsen neki. – Mi van veled?
Aden a férfira nézett szemeivel, ami gyerekként is idősek
voltak. – Velem?
– Csak az osztagról beszéltél. Mi van a te szükségleteiddel? –
Aden csak a többiekre koncentrált, magára soha.
– Én – Aden megállt, hezitálása elég szokatlan volt, hogy
Walker felé forduljon.
A fiatalabb férfi hosszú másodpercekig a távolba meredt,
mielőtt figyelme visszatért volna Walkerre. – Önzőség magamra

- 322 -
gondolni – mondta végül és Walkernek volt egy olyan érzése,
hogy belső harcot vívott. – Azt osztag szüksége az első.
A saját családjára, a falkára gondolva, hogy mit jegyzett meg az
alfájukról Walker azt mondta – Az évek alatt, mióta a
SnowDancerhez csatlakoztam, megtanultam, hogy az öröm jobb
apává, jobb testvérré, jobb nagybáttyá és jobb párrá tesz. – Párja
mosolyára gondolt, hogy Lara mennyire szerette, míg az kiömlött
mindenkire a közelében… és hogy a nő szerelme érte Walker
szívében lüktetett. – A tény az, hogy minden interakciómban
boldog szivárvány vagyok.
Ismét megfogta Aden vállát, ahogy talán Tobyval tenné.
Unokaöccse nagyon más volt, mint a férfi, akivé Aden vált, de
mindketten szívének fiai voltak. – Nem mondom, hogy nem vagy
jó vezető Aden. Azt mondom, ha van magadra egy kis időd, az
nem tesz kevésbé jó vezetővé, és boldogságod hatása az egész
osztagra ki fog terjedni. Vedd el, amire szükséged van, ne harcolj
a szükséged ellen.
Amit nem mondott, az túl nagy teher volt bárkinek is elviselni,
hogy Aden már így is a nagyság felé tartott. Ha nem veszti el az
útját, ha nem tör meg a nyomás alatt, a történelemben is
feljegyzett férfivá válik. Hogy ez megtörténjen, szüksége van rá,
hogy valaki mellette sétáljon, mikor a dolgok túl nehézzé válnak,
és hogy küldjön a boldogsághoz való jogáért.

- 323 -
 Adennek jobban szüksége volt a szerelemre, mint bárkinek,
akivel Walker valaha találkozott.

- 324 -
 33. fejezet

Edward szívességet tett neki az öngyilkosságával és elvonta

Aden figyelmét, gondolta Blake, ahogy átnézett még egy cikket,
ami a gyilkosságáról szólt. Kis figyelmet kapott, már lekerült a
vezető hírekből. Nem ez volt az utolsó. Ad nekik egy másik testet,
de nem most. Most figyelme egy másik projekten volt.
Megerősítette partnerválasztását: Beatrice Gault, a tinédzser
az illúzió ajándékával, és erős telepátiával. Specializációja arra
épült, hogy képes volt összetörni a pajzsokat. Három évesen
került a Nyíl osztagba, miután összezúzta apja pajzsait, tartós
agykárosodást okozott neki, amitől bal oldala tartósan lebénult.
A tapasztalat traumatizálta a lányt, a mentál orvosi jelentés,
amihez hozzáfért ezt írta, és engedelmes újonc volt a kezdetektől
fogva. Az edzési aktájában fel volt jegyezve, hogy kiváló katona,
aki mindig követi az utasításokat, nem teljesített jól egyedül.
Nem alkalmas a veszetésre, adta meg végső elhatározását.
Más szavakkal, gyönyörűen szubmisszív természet volt,
gondolta, ahogy kezét végigfuttatta a képén.
Átlagos magasságú, fakó fehér bőre volt finom csontozatú
arcán és barna szemei. Világosbarna haját rövidre vágva hordta.

- 325 -
Ez modell benyomását keltette. Ami igen hasznos lehet, hogy
megszerezze a férfi áldozatainak bizalmát.
Nem volt speciális dicséret az aktájában, sem extra jegyzet az
instruktoroktól. Minden más lehetőséget megfontolva egy
maradt. Valakinek észrevették különleges képességét vagy kiváló
képességeit vagy negatív aspektusait.
Senki sem vette észre Beatricet.
Megtette, amit meg kellett, követte a szabályokat, és mikor
lefeküdt az ágyba, senki sem gondolt rá. Lefuttatott egy
kísérletet, véletlenül megemlítette Beaticet két Nyílnak, akikről
tudta, hogy segítettek neki az edzésben. Azt mondta ez
kiértékelésének része, hogy élő akciókban részt vehet-e. Egyik
edző sem emlékezett rá, míg meg nem mutatta a képét.
Még utána is saját jegyzeteikre utaltak.
Beatrice láthatatlan volt. Családja elvágta magát tőle és míg az
osztag gondoskodott róla, egyszerűen csak egy kerék volt a
gépezetben. Nézte a lányt, így tudta, hogy függő személyiség, aki
még nem találta meg a domináns személyiséget, akiben teljesen
megbízott.
Aden nem tudott róla. Senki sem tudott a lányról. Tökéletes
volt.

- 326 -
 34. fejezet

Egy órával azután, hogy eredetileg Walkerrel beszélt, Aden

találkozóra hívta Zairát, Vasicot, Cristabelt és Axlt a Központi
Parancsnokságra, Aminnal és a telekinetikus Neridával. Egyben
megkérte Juddot és Walkert, hogy csatlakozzanak. Judd mindig
tudott a Központi Parancsnokságról, megtartotta a titkaikat, és
Walker sokkal több Nyíl hűségét érdemelte ki, mint Aden, a
gyerekekről való gondoskodása olyan volt, amit az osztályában
senki nem felejtett el.
Judd és Walker egyen szakértők voltak a Nyilak alakváltó
falkába olvadásában, egy családba, amihez hasonlót akart Aden
felépíteni Ming és a Tanács hideg uralma után, ami azzá tette
őket, amik voltak.
Úgy döntött kihagyja Marjoriet és Naoshit a megbeszélésből,
míg az alapokat ki nem építik, a szülei nem a legjobb emberek
voltak, akikkel a Nyíl élet masszív változásait beszéli meg.
Azonban kapcsolatba lépett velük, megkapta óvatos
beleegyezésüket az új, rangidős Nyilakhoz kapcsolódó feladattal
kapcsolatban, amit javasolt.

- 327 -
 Most a többiek az asztal körül meghallgatták javaslatát, s
átgondolták.
Walker beszélt először. – Nem értek egyet, hogy a gyerekeket
ide hozzátok.
Aden felnézett. – Miért? A Központi Parancsnokság
biztonságosabb, mint más hely. – Tény, hogy a gyerekeket eddig
máshol tanították és szállásolták el, mert képtelenek voltak a
helyet titokban tartani. Aden azonban nem aggódott ez miatt,
vagy a Központi Parancsnokság erős biztonsága miatt.
– Nem mondom, hogy a Központi Parancsnokság nem
létezhet továbbra is – mondta Walker – de működhet úgy, mint
a falkád felvértezett szíve. Egy hely, ahova szükség esetén
visszavonulhattok, kint tartva az ellenséget. Nincs rá okotok,
hogy egy föld alatti területen éljetek,
Váratlanul a negyvenhárom éves Axl volt, aki azt mondta –
Igaza van. – Mélykék szemeivel Adenre nézett. – Nem ismerem
az érzelmeket, de tudom, ha növényeket akarsz ültetni, fényre
van szükséged. Még a farkasok is, akiktől megszereztük a
mesterséges napfény technológiát, sem töltik minden idejüket az
odúikban, a gyerekeik igazi napfény alatt nőnek fel, a természetes
levegő hűvösségét érzik.
Cris, aki teljesen felépült a nem régi lőtt sérüléséből, felhozott
egy térképet az asztalon, megérintette a völgyet, ahol az edző
létesítmény volt. Aden, Zaira és a többi Nyíl mikor gyerek volt,

- 328 -
velük szemben a mostani gyerekek képzése központosított lett. A
világon a többi létesítményt bezárták, vagy műveleti központtá
alakították.
Ez egyike volt annak a kevés döntéssel, amit Ming hozott és
Aden egyetértett vele. Ming azért csinálta, hogy a gyerekek sokkal
kevesebb időt töltsenek ugyanazzal az aktív Nyíllal, és soha nem
volt olyan nap, hogy senki nem volt elérhető egy órának a
megtartására, vagyis egy nap sem ment „kárba”.
Aden szerette ezt, mert azt jelentette a gyerekeknek sokkal
nagyobb esélyük volt a hosszú távú barátságokra. Nem volt
kockázat, hogy elválasztják őket, ahogy őt Zairától. A lány
őrjöngően dühös volt, mert otthagyta őt, de ennek ellenére
meglátogatta utoljára. Adent egyhelyben állásra kényszerítették,
míg a transzportra várt, látta, hogy a lány a sarokban bujkál,
sötét szemei tüzesen villantak rá és nehéz morgás volt az arcán.
– Elég hosszan az egész terület az osztagé. – Cris tiszta hangja
betört az emlékeibe, figyelmét a térképre vonta, bár már teljesen
ismerte a helyet. Az osztag tulajdonjoga az egész völgyre kiterjedt
és a recés hófedte gerincekre, amik körbevették. Ezek a hegyek
kanyarogtak minden oldalról, természetes akadályt hoztak létre
bármilyen lábon érkező erővel szemben.
Ez volt az ok egyik része, amiért Zaid Adelaja, az első Nyíl ezt a
területet választotta az első kiképző központnak. Az elmúlt
század csendes mozgásai során az osztag a közelben lévő összes

- 329 -
terület felett irányítást szerzett, nem volt más struktúra, út, még
komm jeladók sem 80 kilométeres körzetben a hegyek irányába.
– Feltételezem a biztonsági protokolljaitok frissek? – kérdezte
Judd, míg Walker végignézte a völgy specialitásait.
Nerida volt, aki válaszolt. A Tk korábban segített a völgy
biztosításában, de Aden nem olyan rég ajánlotta fel neki a
pozíciót, elődje kérte, hogy nyugdíjazzák az osztagból egy napos,
csendes helyre. – A gyerekeket egy órán belül ki tudjuk hozni, ha
fenyegetés lenne – mondta. – És az egész területen föld-levegő
rakéták vannak és más biztonsági protokollok.
– Nem lesz elég, ha a völgyet szeretnénk otthoni bázissá tenni
– mondta őszintén Zaira, szemben ült Adennel. – Talán családot
akarunk építeni, de ha és amikor az információ kiszivárog, a
többiek fenyegetésnek fogják látni.
Ez fontos volt. Nem számított mennyit segítetek a Nyilak az
elmúlt hónapokban az áltag népességnek, még mindig ők
maradtak a világ legveszélyesebb férfijai és női. És a félelem
gyakran gonosszá teheti az embereket, ahogy megpróbálják
kitörölni félelmük okát. Aden azon dolgozott, hogy a világ
megváltoztassa látásmódját az osztagról, de ez időbe telik, és
ezen kívül mindig meg fogják védeni a gyerekeket.
Egy gyors megbeszélés után Nerida és Axl lett a felelős, hogy
új és sokkal agresszívebb biztonsági protokollokkal jöjjenek elő.

- 330 -
 Aden eközben elmondja a gyerekeknek, mi fog történni, hogy
életkörülményeik meg fognak változni. Többé nem lesznek
fertőtlenített körletekben, minden gyereket egy családi egységhez
rendelnek, amit két Nyíl vezet, bár Walker javaslatára a második
lassabb procedúra lesz. A terv szerint a rangidős Nyilakat
„nagybácsikként”, „nagynénikként” kezelik a perifériás feladataik
során, nem pedig a gyerekekért lesznek felelősek, míg máshogy
nem kérik és úgy ítélik meg, képesek mélyebb kapcsolatra és
felelősségre.
Vasic a fiatalabb gyerekekkel lép kapcsolatba, azokkal, akik a
legkevésbé képesek képességeiket kontrollálni, ők vannak
leginkább kapcsolatban érzelmeikkel. A férfi feladata lesz, hogy
kapcsolati pontjuk legyen, a személy, akihez hezitálás nélkül
mehetnek.
Nem vagyok megfelelő erre Aden, volt a másik férfi válasza.
Az vagy. Vasic volt az egyik leggyengédebb Nyíl, akit Aden
ismert és megértette a sebezhetőséget. Tudta, hogy nyugtassa
meg félelmeiket. Hozd el Rabbitot. Az állatod jobb jégtörő, mint
bármilyen szó.
Ami Walkert é Crist illeti, ők együtt dolgoznak, hogy a
gyerekeket a megfelelő Nyilakhoz párosítsák, míg Judd átveszi
Walker feladatait a SnowDancerben. Zaira ott nyújt segítséget,
ahol tud, beleérve a velencei „sérült”, vagy nemrég nyugdíjba
vonult Nyilakkal való tárgyalást, és a világon bárkivel, aki vissza

- 331 -
akarna térni a völgybe, mint tanár, vagy hogy családot építsen.
Míg egy részük veszélyes és instabil volt, sokan csak elhasználtak,
talán az új környezetben kivirágzanak, ahol nem várják el, hogy
tökéletes katonák legyenek.
A csapat utolsó embere Amin, ő lesz az új terület kialakításáért
felelős.
– A családi egységek számára az otthonokat a Nyilaknak
kellene felépíteniük – mutatott rá Nerida. – Csak így tarthatjuk
fent a biztonságot.
Amin a fejét rázta, sötét barna haja ragyogott a fényben. –
Nincs meg a tapasztalatunk.
– Aminnak igaza van – mondta Aden, teljesen tisztában volt
emberei képességeivel. – Csak azért voltunk képesek megépíteni
Vasic és Ivy otthonának kiterjesztését, mert az apja és a
közösségből többen felügyelték a projektet.
– A DarkRiver jó a kivitelezésben – mondta Judd. – Tudom,
hogy nem akartok egy egész csapatot a völgybe, de összetehetik
az épületet valahol és Vasic, én és a többi teleportáló
idehozhatjuk. Csak az alapokat kell megépíteni.
– Meg kell egyeznünk a házak leghatékonyabb paramétereiről
– kezdte Amin.
– Nem kellene egyformának és erősen funkcionálisnak lennie
– szakította félbe Walker. – Sem katonailag precíz sorba
rendezni.

- 332 -
 Nerida volt az, aki feltette a kritikus kérdést. – Miért?
– Mert a völgyet nem intézményesíteni akarjátok. – Walker
fakózöld szemei mindenki pillantását megtartotta. – Állandó
otthonokat hoztok létre.
És az otthonnak, gondolta Aden, nem kellett csak hatékonynak
lennie. Aminra nézett. – Megkérhetjük a DarkRiver építészeit,
hogy különböző módon személyre szabják az otthonokat. – Ők
sokkal képzettebbek voltak a feladatban. – Koncentráljunk arra,
hogy elég rugalmasan legyenek elhelyezve a különböző
családtípusok miatt, beleértve azokat is, akik másokkal akarnak
együtt élni.
Megkapva Amin biccentését Vasic és Judd felé fordult. –
Szeretném ha beszéltének a többi teleportálóval, biztosítsátok,
hogy képesek a portálásra.
– Ennek részletekben kell megtörténnie – mondta Vasic. – De
képesnek kell lennünk a részeket magunk összeraknunk, ha a
DarkRiver hajlandó megadni az instrukciókat.
Judd Vasic felé fordult. – Nem hiszem, hogy nemet
mondanának. Nem olyan, mintha az osztag be akarna lépni a
kivitelezésbe.
– Nem. – A Nyilaknak más képességeik voltak, amiket
sokszínűen tudtak használni, és nem mindnek kellett a halálhoz
köze lennie, nem Aden vezetése alatt.

- 333 -
 – Ott van még Kaleb – mondta Cris, következő szavai annyira
gyakorlatiasak voltak, mint kis copfja, amiben általában hordta
sötétbarna haját, és a villanás hiánya, ahogy mesterlövész
puskáját kezelte. – Nem lehet őt távol tartani, mióta tudjuk,
bárhova mehet, ahova akar.
Aden még mindig nem volt benne biztos, hogy megbízhat a
kardinális Tk-ban, de Crisnek igaza volt. Talán használhatják a
képességeit, ha beleegyezik, hogy segít. – Vasic, te vagy Judd
lépjetek kapcsolatba Kalebbel. Amin és én beszélünk a DarkRiver
alfával a kivitelezésről.
A megbeszélés többi része a végső részletek meghatározásával
telt, ami hatalmas változást hoz a Nyilak életében. Zaira,
mondta, mikor a nő el akart menni a többiekkel. Beszélnem kell
beled.
Túl hosszú ideje voltam távol Velencétől. Alejandro még
instabil. Figyelmét Vasicra irányította, megkérte a teleportálót,
hogy elvinné-e, pár pillanat múlva eltűnt.
Aden nem állíthatta meg. Ha Zaira valamit nem akart
megcsinálni, nem fogja. Neki kell azt választania, hogy hozzá
megy.
***
Zaira úgy érkezett meg Velencébe, hogy tudta elfutott. –
Köszönöm – mondta Vasicnak. – Azt hiszem Marjorie beszélni
akar veled. Van pár perced?

- 334 -
 Vasic biccentésére Marjorie felé irányította őt, majd ment
leellenőrizni Alejandrot. Nem volt a bázison, de nem szeretett
messze lófrálni, keresést végzett és a közeli csatornánál találta
meg őt.
Egy hatalmas férfi gesztikulált és böködte Alejandrot. Ez
halálos lehetett volna a kérdéses férfi számára, ha Zaira nem adta
volna ki utasításba Alejandronak, hogy ne támadja meg a
civileket, akik nem voltak halálos fenyegetések. Mert a férfi agya
bizonyos módokon megsérült, Alejandro megtartotta védekező és
támadó képességeit. Az edzetlen személyeket pillanatok alatt
meg tudta volna ölni. Ahogy közelebb ért, hallotta mit mondott a
férfi.
– Láttalak erre vánszorogni. Te egy nagy buta ember vagy mi?
– Nyál fröcsögött az idegen szájából, kegyetlen nevetés volt az
arcán. – Nincs semmi rohadt agyad mi? – A férfi tovább böködte
Alejandrot. – Mondtam neked, hogy ez a terület a miénk. Egy
mentát söpredék sem lehet itt. Takarodj, vagy megmutatom
neked a késem élesebb részét.
Zaira figyelmen kívül hagyhatta volna a mentálok elleni
inzultust, de soha nem az embereiét. Főleg nem azét, aki mélyen
sebezhető volt az ilyen szintű erőszakoskodás ellen, amit a férfi
nem értett meg. Normális esetben megfenyegette volna, míg
vissza nem vonul. Ma, túl hamar a Hálótól való elválása után, a
haragját még nem zárta a ketrecbe az ürességbe, ahol élt, az

- 335 -
agyán a kapcsoló, ami gyerekként jött létre benne,
átkapcsolódott.
Látta, ahogy orrba vágja a férfit. Ehhez jelentős kontroll
kellett, egy ütéssel megölhette volna. Helyette ismét megütötte és
lábával kirúgta a férfi lábait. Vér spriccelt belőle és a földön volt,
tömege nem védte meg egy teljesen kiképzett Nyíllal szemben.
Semmi sem védte meg Zaira haragjától.
Egy pont után karja kezdett fájni és tudatában volt, hogy a
férfi nem mozdult, de nem tudott leállni. Lekicsinyelte
Alejandrot, megfenyegette, hogy a jövőben bántani fogja.
Zairának itt és most meg pontot kellett a végére tennie. Senkinek
sem engedte meg, hogy őt, vagy embereit gyengének lássa, mert a
gyenge megsérül és senki sem fogja őt bántani újra.
Zaira.
Mikor Aden hangja forró késként hatolt át elméjén lerázta. A
férfi nem lehetett ott. Elhagyta őt, a férfit, akit mindennél jobban
akart. De erős kezei elhúzták őt a célpontjától, szorítása
fájdalmas de határozott volt. El akarta törni a csuklóit, de nem
tudta bántani őt. Más célpontot választott és kicsavarodva
kirúgott, hogy elmeneküljön, hogy visszatérjen a férfihoz, kinek
arca elkent vér volt.
Karok záródtak köré, Aden erőszakkal fordította el a testtől.
Zaira elkapta egy másik férfi múlandó hullámzását. Egy magas,

- 336 -
szürke téli szemű és sötét hajú férfiét. Egy része tudta, ki volt, de
akkor nem tudta feldolgozni, agya vörös volt.
Mikor a világ megremegett körülötte sikított a korlátlan
dühtől, tudatában volt, hogy elteleportálták. Mikor Aden
elengedte a másik férfi elment, és egyedül voltak a holdfényben
megvilágított sivatagban, a gördülő dűnék közt, ameddig ellátott.
Adenhez fordulva nekiugrott, lendületével a földre döntötte. – Az
enyém volt! – kiáltotta, felemelte karját, hogy véres és sérült
öklét az arcába vágja.
Aden ahelyett, hogy alkarjával blokkolta volna kezeit a
derekára tette és csak nézett rá a szemeivel, csendes, intenzív
ereje a levegőben zúgott. Zaira nem tudott lecsapni a kezével,
nem tudta bevinni az ütést. Izmai küzdöttek, hogy megtartsák a
pozíciót, azt mondta – Elkaptam.
– Igen – mondta Aden, nem volt rémület a hangjában. –
Vasic azt mondja alig van életben. Órákon át fogják műteni, hogy
helyreállítsák az arcát.
Zaira úgy érezte, hogy karja össze fog törni, de nem tudta
leengedni.
Leszállt erről a férfiról, akit nem tudott bántani, felállt,
megfordult hogy találjon valamit, amivel harcolhat, de bármerre
nézett csak homokot látott. A semmibe olvadt, mikor felvette és
eldobta, nem volt elég tömör, hogy beleüthessen. Térdre esett,

- 337 -
sikított és sikított, de haragja tovább főtt benne, míg
elfogyasztotta, része lett, a mindene.
A karok ismét átölelték, amik erősek voltak, de nem zárták
ketrecbe. Mégis elhúzódott, kezei ökölbe szorultak a homokban.
Tovább sikított. Ettől torka nyerssé vált, ellopta a levegőt a
tüdejéből, míg már nem volt hang és testében minden izom fájt,
de a feszültség nem hagyta el őt. Úgy érezte, hogy egy rossz
mozdulattól összetörhet, széttörik a benne lévő dühtől.
Az őrület érte jött.
***
Aden ismét visszahúzta Zairát, mikor elcsendesedett, merev
testtel térdelt a homokban. Ez alkalommal nem ellenkezett, de
nem is kooperált, teste merev és kezei ökölbe voltak szorulva.
Aden pulzusa erős dübörgés volt, saját dühe a nőért a fülében
üvöltött. – Biztonságban vagy – mondta, nem volt benne biztos,
miért választotta ezeket a szavakat. – Biztonságban vagy. Itt
vagyok.
Ismerte a mentális tér horrorját, amiben talán csapdába esett,
a rémálmához beszélt. – Már nem vagy bezárva abba a cellába. –
Soha senki nem fogja megint bezárni és Aden nem engedni a
múltnak sem ezt. – A fényben élsz.
Zaira nem válaszolt, egy szót sem mondott. Mintha már ott
sem lett volna, mintha messzire ment volna ebből a világból, ahol
kínozták és bántották, és szörnyetegnek látta magát.

- 338 -
 Nem. – Nem foglak elengedni. – Nem volt bűntudata, hogy
saját pajzsait széttépte a nő előtt. – Szükségem van rád.
Ismét nem kapott választ, de mikor elengedte őt a homokban
Zaira kinyújtotta lábait. Egyik karját a nyaka alatt tartotta és a
testének döntötte a nőt, a másikat a derekára tette és szorosan
tartotta a testéhez, így Zaira emlékezni fog a világra, Adenre.
Zaira még merev volt. Ő soha nem volt ilyen. Túl sok tűz volt kis
alakjában, és túl sok fájdalom, amit soha nem ismert el.
Tiszta szerencse volt, hogy közbe tudott lépni, hogy megölje a
férfit, aki kipattintotta dühét. Aden anyja figyelmességből kérte,
hogy Adennel beszélhessen, Vasic éppen akkor hozza a Központi
Parancsokságról őt el, mikor Alejandro futott a bázisra. Aden
azonnal tudta, hogy valami komolyan rossz volt, mielőtt
Alejandro azt mondta – Zaira nem Zaira!
A másik férfi szavai cikáztak Aden elméjében most. Zaira
vissza fog jönni hozzá? Az a Zaira, aki annyira fényes volt még a
szigorú Nyíl fegyelem alatt is. Az a Zaira, aki olyan részeit látta,
amit más nem. Az a Zaira, aki mindig kimondatlan álma volt.
Vagy végleg elveszett a rémálom világban, amit a régi horror
és öreg fájdalom hozott létre?
– Zaira – mondta ismét, lehelete meglibegtette a fülénél a
haját, mielőtt visszaesett volna a bőrére. – Maradj itt. Maradj
velem.
Nem kapott választ.

- 339 -
- 340 -
 35. fejezet

Aden elutasította, hogy feladja. Nem fogja a nőt ilyen

állapotban visszavinni. Soha nem fogja ő olyan helyzetbe hozni,
hogy valaki meglássa gyengeségét vagy magatehetetlenségét.
Azzal kivágná a nő szívét.
– Az első alkalom, mikor Vasic a sivatagba portált engem –
mondta Aden a szívszorító csendbe – nem értettem meg, miért
megy ilyen helyekre. Csak a végtelen semmit láttam. – Egyik
kezével végigsimított Zaira karján, azt kívánta bárcsak ne az
uniformisa lett volna rajta, így megérinthetné a bőrét. – Azt
hiszem Vasic is először ezt látta. De mire engem is elhozott ide,
kezdte látni mennyi minden létezett a semmiben.
Előre mutatott. – Nézz szét. Lásd a füvet. Nem tudom
megérteni, hogy élik túl, még kevésbé a kis rovarok, akiket néha
megpillanthatsz. De van élet ezen a kopár tájon és van benne
szépség. – Felvett egy ökölnyi homokot, megengedte, hogy
ujjaiból lassan kifolyjon Zaira előtt. – Még most is a holdfény
eléri a szilikátokat és ásványi anyagokat. A napfényben vakító
lehet, de jobban szeretem ezt a holdfényben látni.

- 341 -
 – Mondtam, hogy soha nem voltál Elcsendesedett. – A szavak
ráspolyként hangzottak egy sérült torokból.
A kéz, ami Aden torkát elszorította kicsit enyhített szorításán.
– Ez azt jelenti, nagyon jó vagyok az álcázásban.
– Miért nem ismered el, hogy igazam van? Mindketten tudjuk.
– Mert akkor min vitatkoznánk? – Mindkét karját ismét Zaira
köré fonta, örökké tartani akarta, de Zairát nem lehetett tartani.
Neki kellett hozzá jönnie, őt választania a horror, rémálmok és az
őt üldöző igazi félelmek ellenére is. Aden önző volt, mikor
Zairáról volt szó, kérné ezt, de soha nem fordítana neki hátat, ha
nemet mondana.
Zaira neve mindig a szívére lesz írva.
Hosszú ideig feküdtek ott, nézték a hold hogy ér fel a
legmagasabb pontra a homok felett, az ezüstben fürödtek. – Had
nézzem meg a kezeidet.
Zaira felemelt egyet, hagyta, hogy Aden megfogja,
megvizsgálja a sérülést.
– Durván megzúztad és megvágtad.
– Túlélem. – Kezét visszaejtette, míg Adené köré görbült, a
holdra bámult, de következő szavainak semmi köze nem volt a
tájhoz. – Neveket is adtak ennek, antiszociális személyiség zavar
volt az egyik. Nem emlékszem a többire, de a családban mi csak
őrületként hivatkoztunk rá. Mintha érző lény lenne, ami kint
ránk vadászna.

- 342 -
 – Nem vagy őrült.
– Nem tudod igazzá változtatni, hogy ezt mondod Aden. –
Feje még mindig a hold felé fordult, profilja finom és rémálmok
visszhangjától űzöttnek tűnt. – A családom az egyike volt
azoknak, akiken az Elcsendesedésnek segítenie kellett volna.
– Az Elcsendesedés a kezdetektől hibás volt.
– Igen. – Mélyebbet lélegzett ahogy ismét csendes, felületes
ritmusba esett volna, ami úgy tűnt alig tartja életben. – Nyilván
nem fékezte meg a szüleimet, bár az épelméjűség látszatát adta
nekik. De nekem segített.
– Ha én soha nem voltam Elcsendesedett, akkor te sem. –
Zaira érzelemmentes fegyelme nem valami kiterjesztés volt, ami
kényszerítette őt. Az belső lelkének tele volt, olyan, amit
gyerekként választott, hogy túlélje.
Zaira keze mozgott Adené alatt, ahogy a nő behajlította ujjait,
melyek kezdtek megmerevedni. – Felvettem az Elcsendesedés
darabjait, hogy azokkal ketrecet építsek a bennem lévő haragnak
és őrületnek. A ketrec megrepedt a RainFirenél és mindent
megtettem, hogy újraépítsem. Elbukok.
Aden a RainFire óta most vett először igazán levegőt. – Azt
mondod ez őrület, de amit ma láttam az harag volt. – Nem tudta
miért támadta meg a férfit, de nyers dühe eltéveszthetetlen volt.
– Teljesen kontrollálatlan voltam. – Szavai erősek voltak. – Ha
nem húztál volna el tőle, megöltem volna a férfit.

- 343 -
 – És ha nem lenne benned harag, nem lennél ember. – Azokra
a titkos felvételekre gondolt, amiket a nő családja rögzített a
büntetései alatt, mint „ellenőrzés az oktatási program
folyamatáról” okán. Az tiszta és egyszerű szadizmus volt. Az apja
volt Neve, de megtalálta tökéletes partnerét az anyjában. Ők
ketten élvezték Zaira szenvedését. És Zaira szenvedett.
A kislány, finom csontokkal és sötét szemekkel, sötét hajjal,
hiábavalóan próbálta megvédeni magát az ütésektől, botoktól és
korbácsoktól.
A későbbi felvételeken egyszerűen összegömbölyödött, mint
egy páncéljába visszahúzódó teknős, a hátán, karjain és lábain
viselte el az ütéseket. Míg arra nem kényszerítették, hogy kezeit
felemelje arcáról és ütötték és ütötték, ahogy a plafonba fúrt
kampóra felakasztva fordult körbe. Vére beivódott a padlóba,
ráspriccelt a falra.
És Aden életében először megértette a dühöt. Még akkor,
mikor Elcsendesedettnek hitte magát, megértette a dühöt. Örült,
hogy Zaira szülei halottak voltak, hogy szétverte őket. Ha nem
tette volna, egy nap utánuk ment volna és ő tette volna meg. És
megtette, biztosította, hogy egy Neve gyerek se kerüljön hasonló
helyzetbe. A figyelmeztetés, amit hátrahagyott azoknak, akik a
jövőben hasonló horrorral próbálkoznának, attól a levegő
félelemtől volt tele.

- 344 -
 – A dühöd őszinte. Igazi. – Meg kell vele értetnie, hogy dühe
nem az ő hibája volt, hanem az elutasítása, hogy elfogadja. – Ivy
azt mondta, hogy a dolgok, amiket magunkban tartunk, a
rémálmok, amiket elfojtunk, sokkal több erejük van, mint a
dolgoknak, amiket hagyunk napfényre kerülni. – Nem árulta el
Zaira bizalmát, hogy speciálisan róla kérdezzen, a kérdés
általános volt, de tudta, hogy Ivy tudta. Ő psziché volt, látta a
szíveket, még az évek nélkülözése miatt elsatnyultakat is. –
Fogadd el a dühödet és letéped az erejét.
Zaira hosszú ideig csendes volt. – Nem hiszek neked.
Aden abban a pillanatban jött rá, hogy Zaira csak akkor hisz
neki, ha bebizonyítja igazukat, és csak egy módon bizonyíthatja
be neki, hogy igaz, ha Zaira nem hátrál meg, ahogy érezte, hogy
teszi. – Ne menj.
– Nem tudom a sivatagot elhagyni, míg Vasic vissza nem tér,
bár igazából megpróbálhatok kisétálni.
– Felém fogsz fordulni?
Zaira nem válaszolt azonnal, de végül megfordult.
– Ne menj – mondta ismét, kezét felhúzva az arcára fektette.
– Ne lépj hátra a világtól ismét. Ne hagyj egyedül.
A sötét szemek túl sokat takartak el. – Az életemet adnám
érted. – Ujjait Aden ajkára nyomta, mikor meg akart szólalni. –
Ez az én helyem. – Lélegezte a bőrét súrolta, annyira meleg és élő

- 345 -
volt, még akkor is, mikor szemei előtt zárt le. – Had éljek így.
Had legyek annyira normális, amennyire lehetek.
Aden életét harcban töltötte. Harcolt a Nyilaiért, a Hálóért, a
jobb jövőért… és most Zairáért. Örökké meg tudná tenni, de
rájött, nem teheti, ha ez a csata Zaira épelméjűségét és békéjét
követelné. Nem fogja vele éreztetni, hogy üldözi, hogy nem elég
jó, hogy túl törött lenne a számára.
Pontosan úgy veszi el, ahogy volt, mert egy dolog igaz volt,
mindig igaz lesz: – A tiéd vagyok. – Most ő állította meg a nőt,
hogy beszéljen. – Csak maradj velem – mondta. – Úgy, ahogy
akarsz.
– Jobbat érdemelsz. – Szavai durvák, töröttek voltak.
– Nincs nálad jobb.
– A legjobb katonád leszek, akid valaha volt – ismételte meg
szaggatott suttogásként.
– Tudom. – Ennek elégnek kell lennie.

- 346 -
 36. fejezet

Blake kezdte „elcsábítani” Beatricet. Kezdte csendben az

irodájába hívni és dicsérte a fegyvergyakorlat során elért
eredményeit. Az igazság az volt, a lány átlagos volt, nem rossz,
nem jó. Elfogadható. Mégis megjutalmazta és azt gondolta talán
ő volt az első személy, aki ezt megtette.
Másnap feltűnt a közelharc edzésen és utána időt töltött vele,
felajánlotta saját segítségét. Két órát töltöttek egy kinti edző
területen, és óvatosan bátorította őt, utánozta a dolgokat, amit
gyakran hallott Cristől, mikor a diákjaihoz beszélt. A lány
elismerés iránti szüksége volt a gyengesége, de azért választotta
Beatricet, mert gyenge volt.
Először fel kell őt építenie, hogy az elismerésért hozzá
forduljon… majd összetöri őt, hogy a lány nem önmagaként fog
magára gondolni, hanem Blake teremtményeként. Ezért hordta
el az edzés végén egy hibáért, miután biztosította, hogy addig
bátorító és hízelgő volt. A lány teljesen összetört. Mikor azt
mondta neki minden rendben van, megtanulhatja hogy javítsa ki
a hibát, újabb órányi edzésbe egyezett bele.

- 347 -
 Nem tart majd sokáig megtörni az akaratát, már elszigetelt és
szubmisszív volt, és ő gyorsan a lány „barátjává” vált. Hezitálás
nélkül megöli, ha hibának bizonyul, de nem gondolta, hogy az
lesz. Beatrice éhezett az elismerésre, a figyelemre. Ha nem lenne
annyira jól viselkedő Nyíl újonc, az edzők rájöttek volna, hogy
alapjaiban nem illik az osztagba.
Majd ismét, talán mégis. Beatricenek szüksége volt rá, hogy
valahova tartozzon és az osztag adott neki egy esélyt. Ő csak egy
kicsit több személyes lehetőséget ad neki. Mikor a lány az övé
lesz, megteszi az első vágást, nem lesz visszaút. Elégedett volt az
eddig elértekkel, elméje a megfelelő formában volt, hogy felhívja
a személyt, aki bátorította hajlamait.
– Bárki személyes, akit szeretnél, hogy megöljek? – Tudta,
hogy a támogatás, amit kapott annak politikai motivációja volt,
de a munka az érdekét szolgálta, így nem vitatkozott. – Egy
hajthatatlan üzleti munkatárs talán?
– Nem. Semmilyen szinten nem köthetnek össze. – A beszélő
hangja felismerhetetlen volt, amit a másik oldalon egy egyszerű
rejtő program okozott. – Azért nyúltam ki érted, mert nem értek
egyet a Háló irányával és úgy tűnik a Nyilak behódolnak.
– Csupa szívjóságból teszed? – kérdezte, direkt használta az
emberi kifejezést. –Megérintett. Az volt a benyomásom, hogy
köze van az Elcsendesedés lehullásának aláásásához. – Időbe telt
neki, de biztos volt támogatója kilétével kapcsolatban, előző

- 348 -
beszélgetésük bakija adta meg neki az első nyomot, elvette és
ásott.
Talán pszichopata volt, de egyben baromi jó Nyíl.
– Ha ez a motivációm?
– Elcsendesedés vagy sem, ugyanaz a játszóterem. – Az
egyedüli különbség azt volt, hogy most pszichopatizmusát
aberrációnak tartották, az Elcsendesedés alatt az empátia
hiányának, ami áhított létezési állapot volt.

- 349 -
 37. fejezet

Két nappal azután, hogy Zaira leszállt a gondolkodás nélküli és

erőszakos dühbe, még érezte Aden érintését az arcán, annak
melegét, súlyát. Soha nem látta, hogy más Nyíllal ilyet csinált
volna, sem férfival sem nővel, soha nem látta mással ezt csinálni.
Azonban látta, mikor Vasic ilyet csinált Ivyval és vica versa.
Ez a szeretet érintése volt.
Soha senki nem érintette meg őt szeretetteljesen. – Mondtam
neki, hogy soha nem volt Elcsendesedett – mormogta a bajsza
alatt, ahogy hátrafogta a haját és megkötötte a tarkóján.
Formálisan öltözött fel, mert Aden elfogadta a szavát. Ha
mindössze csak katona tud lenni, akkor Aden azt a katonát maga
mellett akarta tudni, az akarta, hogy az osztag együttműködő
párként lássa őket, nemcsak magányos Nyílként. Zaira tudta,
hogy valaki jobbra lenne szüksége, de nem tudott elsétálni,
birtoklása a férfi iránt mély pulzus volt benne még a fegyelem
pajzsa alatt is.
Begombolta fekete kabátjának szögletes panlejét, kisétált
velencei szobájából és Abbotot találta ott rá várva. A fiatal Tk
hamar a Központi Parancsnokságra vitte őt.

- 350 -
 – Abbot – mondta, mielőtt elment volna – a kapcsolatod a p-
ddel, nehéz, a kiképzésed miatt?
Abbot nem mondta, hogy ez személyes kérdés volt. – Az volt,
mikor először találkoztunk – mondta. – De Jaya egy psziché.
Zaira biccentett, mert mi mást mondhatott volna? A pszichék
meggyógyították a lelkeket, a szíveket, még a legsérültebbeket és
legtöröttebbeket is, és Abbot P-je inkább olyan volt, mint Ivy
Jane, mint egy sokkal finomabb kiegészítő. Jaya elég harcias volt,
hogy egy Nyilat szeressen.
– Köszönöm – mondta neki.
Abbot további szavak nélkül hagyta ott, de egyhelyben maradt
a földalatti zöld helyen, ahova kérte, hogy hozza. Egy P tökéletes
lenne Adennek. Mint Ivy, meleget és szerelmet hozna Aden
osztagának az életébe.
Ennek szép képnek kellett volna lennie, de nem az volt.
Egy P nem védené meg Adent, nem védené meg magától, nem
tudná fizikailag ledönteni és lekötözni, hogy pihenjen. Aden
töltené az idejét a P védelmével. Nem kellett neki plusz feladat.
Amire szüksége volt, gondolta, ahogy a Központi
Parancsnokságra sétált, valaki, aki olyan volt, mint Zaira, csak
kicsit épelméjűbb. És ott volt, Blake Strattonnal beszélt, egy
Nyíllal, akit Zaira kerülni igyekezett.
Mintha a bőröm karmolná.

- 351 -
 Ivy vallotta be ezt neki, miután Blake meglátogatta Ivy és Vasic
otthonát. A P bűnösnek érezte magát, mert minden Nyílnak
megígérte, hogy szívesen látja, még azokat is, akik szörnyű
dolgokat tettek a múltban, de Zaira azt mondta neki, az ösztönei
helyesek voltak.
Blake a legrosszabb Nyíltípus volt, egy férfi aki aktívan vágyott
a vérre és halálra. Zaira nem volt benne biztos, hogy ezt
megkapja Aden irányítása alatt, de tudta, hogy Adennek fontos
volt, hogy minden Nyílnak adjon egy esélyt. Egyikük sem volt
ártatlan, sokan a lelkükig sérültek voltak.
A mai nappal mindannyian tiszta lappal kezdtünk, mondta
osztag szerte, miután megfosztotta trónjától Minget. Bármibe is
kényszerítettek titeket, hogy megcsináljátok, vagy utasítottak
rá, az a múltban, a korábbi vezetés alatt történt. Megvan az
erőtök, hogy megírjátok a saját jövőtöket.
Zaira rájött, hogy Blakenek is meg kell adnia az esélyt, de az
nem jelentette, hogy közel kell mennie hozzá. Visszalépett,
Adenre koncentrált. Ahogy várta, ő is a nőével megegyező
uniformist viselt.
Ez nem volt helyes.
Talán azt szeretné, hogy az osztag egy működő párnak lássa
őket, de most, főleg a külvilág felé ő a vezetőjük volt, és a többi
fajnak szimbólumok kellettek.

- 352 -
 Rögtön elkapta Vasic pillantását, mikor a teleportáló besétált a
hatalmas közösségi szobába, telepatikus kontaktust kezdett. Van
valami, amit meg szeretnék mutatni neked.
Mikor a férfi odament, hogy csatlakozzon hozzá az üveg
mellett, ami a földalatti zöld területre nézett, megmutatta neki,
ami a kezében volt. – Mit gondolsz róla?
Soha nem volt barátságban Vasiccal, és tudta, hogy a
távolságot Aden irányába mutató birtoklása hozta létre, de
kérdés nélkül tisztelte, bármikor rábízná az életét, és ismerte
Adent, ahogy ő is, Egyben védelmező volt Adennel kapcsolatban,
és ezzel egyedül küzdött állatias válaszával és a férfival
együttműködött. Most Vasic Ivyhoz tartozott, nem volt
fenyegetés Aden iránt érzett szükségében.
– Igazad van – mondta Vasic, szemei a tenyerét nézték. –
Pontosan erre van szüksége. – Fagyos téli szemek néztek az
övébe. – Honnan tudtad, hogy megvedd?
– Öt éve egy ékszerésszel készíttetettem. – A darabra bámult.
– Nem tudom miért. Akkor nem volt értelme.
Vasic nem erőltette, nem akarta, hogy vallja be a tényt, hogy
Adennek csináltattatta, mert ő lehetett az egyetlen, aki viselhette.
Helyette azt mondta – Mindketten a legjobbat akarjuk neki.
Zaira ujjait a tenyerébe zárta, biccentett. – Mindig szüksége
lesz egy őrre.

- 353 -
 – Nem fog egyetérteni vele, de igazad van. – A teleportáló
szemei a szóban forgó férfira néztek. – Többet érünk el, ha együtt
dolgozunk.
Zaira pillantást lőtt felé. – Tudod, hogy nem osztozkodom jól.
– Elmondhatta ezt Vasicnak, mert látta őt erőszakos, állatias
gyerekként, ismerte személyiségének állatias magját.
A téli fagyos szemek ragyogtak, de nem a hidegtől. – A párom
azt mondja nekem a szeretet végtelen. Hogy Aden a vértestvérem
és nem lop el semmit a tényből, hogy Ivy a szívem.
– Nekem nincs ilyen nagylelkű lelkem. – Soha nem tanulta
meg, csak azt tudta hogy tartsa féken a féltékenységet, hogy a
dolgokat, amik számítanak neki, ne vegyék el tőle.
– Természetesen az van neked – mondta Vasic. – Alejandro
az egyik példa rá. Ez az oka, hogy Velencében minden Nyíl, még a
legmakacsabb rangidősek is meghalnának érted. – Elment,
mielőtt válaszolni tudott volna, csendes szót váltott Adennel,
ahogy Aden Zaira felé sétált.
Milyen Blake? kérdezte, nem engedte le a védelmét, míg a
másik Nyíl kint nem volt a szobából.
Aden kifejezése semmit nem árult el, de mentális hangja
sokkal nyitottabb volt. Túl korai megmondani. Mindig a helyes
dolgokat mondja, de lehetetlen tudni, hogy bármelyiket is úgy
gondolná.

- 354 -
 A tökéletes Nyíl viselkedés, gondolta Zaira, lehet a legjobb
búvóhely. Figyeltetned kellene őt.
Amin finoman rajta tartja a szemét és nem talált egyébként
aberrált viselkedést.
Mindketten elég jól tudták Blake elég jó Nyíl volt, hogy
engedelmességet és fegyelmet tettessen, de Zaira megértette
hogy ő is ezt tette, ha nem tudta elfogadni Blake esélyt kapott,
hogy megváltsa magát, akkor ő sem fogadhatja el a lehetőséget.
Nem mintha az ő kezein nem lenne vér.
– Kész vagy? – kérdezte hangosan Aden, ahogy pár centire állt
meg mellette.
– Nem. – Felemelte kezeit, feltűzte a brosst a kabát elülső
paneljére, ami a jobb vállához kapcsolódott. A nyíl titánból
készült, több fekete gyémánt volt az alján lévő tollrészen.
A feketét vérvörös rubinok követték, majd éjfélszínű zafírok,
sötétzöld smaragdok és más sötét ékkövek, mind feketének
hatottak, mint a fekete gyémántok. Ha egyenesen ránéztél,
teljesen feketének tűntek, de úgy változtak meg, ahogy a fény érte
őket. A színeket feketében is lehetett látni… ahogy Aden meglátta
a szépséget az ő sötétségében, reményt minden Nyíl lelkében.
Hátralépett, szíve zakatolt, azt mondta – Most már készen
állunk.
– A Nyilak nem állnak nyilvánosság elé – mondta, de nem
vette le az ékszert a kabátjáról.

- 355 -
 – Neked kellene. – Ez volt az első, hogy megjelennek
nyilvánosan, Kaleb Krychek ezüst csillagától mentesen. Míg az
osztag szövetségben maradt a kardinálissal, többé nem fogadtak
el más vezetőt, csak azt, aki közülük került ki. – Te vagy a
nyilvános arcunk.
Aden óvatos ujjakkal érintette meg a nyilat. – Köszönöm. Soha
senki nem adott nekem ennyire egyedülállót és szépet.
A férfi mély, csendes gyönyöre azzal fenyegetett, hogy a ketrec
ismét megtörik. Ne hagyd el, utasította gorombán. Csak egy van
belőle. Mint belőled.
És belőled. Aden nem zárta be a köztük lévő kis távolságot, de
Zaira úgy érezte, mintha megérintette volna, jelenlétének
hatalmas, belső ereje tartotta őt. Nincs még egy olyan, mint te.
Adennek igaza volt: ő egyedülálló személy volt. De ő csak egy
egyszerű személy volt. Aden valami sokkal nagyobb. Talán ő nem
látta, de a többiek igen. Menjünk.
Együtt mentek Vasichoz, a Tk visszatért a szobába, miután
felvette saját uniformisának kabátját, Aden két oldalán álltak
meg.
Vasic a találkozónak helyt adó szoba ajtajába portálta őket. –
Kint leszek a találkozó alatt – monda Vasic nekik. – Egy pillanat
alatt ki tudlak hozni titeket.
Mind tudták, ha erre szükség lesz, akkor a dolgok
megjavíthatatlanok.

- 356 -
 További szavak nélkül Aden előrement és Zairával elfoglalták
az asztal mellett a helyüket. Kaleb Krychek Aden mellett ült, míg
Nikita Duncan és Anthony Kyriakus az asztal túloldalán. Ivy Jane
másodpercekkel később érkezett, Vasic párját legutoljára hozta
ide, így három Nyíl védelmét élvezte.
Anthony mellé ült le.
– Mind tudjuk miért vagyunk itt – mondta Nikita amint Ivy
leült. – Az ideiglenes Koalíció úgy működött, ahogy kellett, de a
Nyilak elleni támadás tisztázta, hogy erősebb vezetés kell.
Krychek hátradőlt a székében. – Nem engedem meg, hogy
visszatérjünk a Tanácshoz, ami egykor volt, Nikita. –Szavai
jéghidegek voltak.
Nikita nem hátrált meg, élesen vágott ragyogó haja porcelán
arcára esett, ahogy beszélt. – Megértem, hogy lehetünk eltérő
véleményen, hogy oldjuk a feszültséget a lakosságban, de ez túl
messzire ment, ha bárki, aki elrabolta Adent és Zairát azt hiszi
sebezhetőek vagyunk.
– Nem értek egyet Nikitával – mondta Anthony, ők ketten
nem néztek egymásra, bár egymás mellett ültek. – De részben
igaza van. Még mindig az átmeneti állapotban vagyunk és ez
egyenlő a törékenységgel és kifogásolhatósággal bizonyos
elmékben. Le kell nyesni ezt a bimbót, mielőtt a feladat túl nehéz
lesz, Pax Marshall már zavarogni kezdett, hogy be kell tartania a
rendelkezéseinket.

- 357 -
 – Várj – mondta Ivy. – Pax üzletember ugye? Túl fiatal.
– Huszonnégy – mondta Nikita. – És átvette az irányítást az
egész Marshall Csoport felett. Kegyetlen és ha nem vonjuk
kontroll alá, akkor tovább nyomul.
Zaira megérintette Aden elméjét. Akarod, hogy eltüntessem
egy sötét lyukba? Tudta, hogy Aden egyszer már belefutott
Paxba, mikor Aden figyelmeztette a másik férfit, mert
megpróbált besorozni egy fiatalt, akinek az osztag nyújtotta edzés
kellett.
Nem. Idegesítés miatt nem végzünk ki embereket.
Biztos vagy benne, hogy ezt Krychek is tudja? Zaira úgy
érezte Kaleb jobban hasonlított rá, mint Adenre.
Aden szemei Kalebre villantak. Ahogy telepatikus
megbeszélést kezdeményezett, a kardinális mindkettejüknek
válaszolt. Pax megölése kellemetlenség lenne. Veszélyes, de ő a
legracionálisabb a családi csoportban, és ahogy mondtam, nem
válunk a régi Tanáccsá.
– Nem Pax az egyetlen – mondta Nikita. – Jen Liu is hasonló
zavargást okoz és a Chastainok hajlamosak követni a Liukat.
Aden hangosan szólalt meg. – Ennek ellenére a Nyilak
Krychek mellett állnak, nem akarjuk visszahozni a régi Tanácsot.
Ivy Jane előrehajolt, rézszínű szemei áthatóak voltak. – A tény
az, hogy a Háló nem támogatja azt, ahogy a korábbi Tanácsok
működtek, még az Elcsendesedés előttieket sem.

- 358 -
 – Elcsendesedés előttieket? – Nikita a fiatal nő felé fordult. –
Az idő nagy részében konszenzusban működtek, az
Elcsendesedés bevezetése egy évtizedbe került. Nem ezt javaslod?
Ivy karjait az asztalra támasztotta, a fejét rázta. – Nem
engedhetjük meg, hogy minden időnket megbeszéléssel töltsük.
Nem most, mikor a Háló annyira törékeny. Erős döntéshozatalra
van szükség, de ellenőrzésre és egyensúlyra van szükség. –
Meghátrálás nélkül megtartotta Nikita pillantását. – A korábbi
Tanácsok idejüket azzal töltötték, hogy saját gazdagságukat és
erejüket építették az emberek hátán, akiket vezetniük kellett
volna. Ezt nem teheted többé.
Nikita nem lépett vissza. – Azt javaslod legyek önzetlen?
– Nem Nikita. Azt javaslom döntsd el, hogy igazi vezetővé
akarsz válni, vagy politikus akarsz lenni.
Erre nem számítottam, telepatálta Zaira Adennek. Ivy
eredendően annyira gyengéd és mégis szemtől szembe kiáll a
Háló legveszélyesebb nőjével.
Igen, de Ivy most már egy vezető is.
A pszichéké, több százezeré. A kulcselem, ami összetartja a
Mentálhálót. Tudja, mennyi ereje van, mondta elismerően Zaira.
Csak soha nem számítottam rá, hogy használni fogja.
Zaira telepatikus kopogást érzett ebben a pillanatban az
elméjén. Ivy volt az, mentális jelenléte annyira gyengéd volt,
mint fizikai megjelenése. Ti ketten fedeztek, ugye?

- 359 -
 Természetesen, válaszolta Aden, és Zaira egyszerre. A P-k és a
Nyilak egy egység.
Jó, mert Sascha anyja ijesztő nő.
Ahogy ezt mondta Ivy megtartotta a szemkontaktust Nikitával.
Aki végül azt mondta – A terminológiai problémát félretéve,
nem akarom a Hálót visszatekerni az időben.
Szereti Saschát, tudod.
Zaira nem tudott ennél kevesebb hajlamra gondolni, ami igaz
lehetett volna. Nikita annyira nem érti meg az érzelmeket, mint
én.
Azt hiszem jobban megérted, mint tudnád, és ő is. Próbált
meg megtámadni Saschát. Halott leszel, mire a nap véget ér.
Az nem szeretet. Ez a család genetikai örökségének védelme.
Az érzelmekről vitatkozol egy pszichével Zaira. Tudod, hogy
én fogok nyerni.
Az érzelmek elvakítanak.
Ivy ajkai megremegtek, de nem válaszolt, figyelme Nikitáé
volt.
– Az erőnek – mondta Nikita mindenkinek – nem kell, hogy
agresszív legyen. Ez az érzékeltetésről szól. – Arca kifejezéstelen
volt, haját hibátlanul vágták le, és nem volt szív vagy érzelem
érzete a hangjában vagy tekintetében. – Talán nem leszek vezető,
de a legjobb politikus vagyok az asztalnál, és megmondhatom

- 360 -
nektek, hogy a politika megnyerheti a háborúkat és ezt a háborút
is.
A kardinális tekintete olvashatatlan volt, Kaleb azt mondta –
Egy dolog, amit a Háló megért az az erő. – Hangja vibrált tőle. –
Adást kell csinálnunk.
– Anthony beszél – monda Aden.
Nikita válasza meglepő volt. – Egyetértek. Anthony tűnik a…
legemberibbnek. Ha úgy jelenik meg, mint aki az új Koalíciót
vezeti, az megnyugtatja azokat, akik azt hiszik Krychek egy
diktátor, míg a többieket Anthonyval látva megnyugtatják azokat,
akik azt hiszik ez a régi Tanács.
– Bejelentem, hogy a Koalíció egy tartós egység – mondta
Anthony, fekete hajába a halántékán az ezüst csíkok
megkülönbözető jelet adtak. – A pszichék belépése volt az utolsó
lépés.
– Azt hiszem kellene még valaki az asztal mellé – mondta Ivy
váratlanul. – Ida Mill.
– Az ellenséget akarod az asztalhoz hozni? – kérdezte Krychek
szemöldökét felhúzva. – Ida vezeti a P-ellenes brigádot.
– Baj történik, ha az emberek azt érzik nem hallathatják a
hangjukat.
– Ida nem áll készen, hogy a legtisztább érvekkel is
meggyőzzék – válaszolta Kaleb, hangja kemény volt. – Ő bigott,

- 361 -
aki a disszonanciát támogatja, hogy nyilvánosan nem ért egyet a
Koalíció döntésével.
Ivy nyugtalan volt, de bólintott. – Ezt most nem engedhetjük
meg. De azt hiszem az Elcsendesedés melletti tábornak éreznie
kell, hogy igazi hangja van.
Ebben nem jutottak egyességre, de ők hatan egymás mellett
álltak, ahogy az adás elérte a médiacsatornákat és a Mentálhálót,
hogy kijelentették ettől a ponttól az Uralkodó Koalíció nem
átmeneti képviselet volt, hanem tartós. A tagság stabil marad,
míg a körülmények a változás szükségét nem hozzák.
Anélkül, hogy nagyképű lett volna, Anthony tisztázta, hogy
Krychek, a P-k és a Nyilak, valamint Anthony J-mentáljai, akiket
magával vitt és a hatalmas pénzügyi hálózat, amit Nikita
irányított, így a Koalíció elég erős volt, hogy biztosítsa, a
rendelkezéseket betartják. Nem tett fenyegetést, nem beszélt
megtorlásról, de az üzenet kristálytiszta volt: az Uralkodó
Koalíció megengedi az eltérő véleményeket, de nem engedi meg,
hogy bárki elpusztítsa a Háló nehezen kivívott stabilitását.

- 362 -
 38. fejezet

Minden munka, amit a terv működésébe tettek, ennek az

adásnak a páratlan ereje volt az utolsó, amire a csoportnak
szüksége volt. Kikapcsolva a hírfolyamot, a csoport vezetője, nem
számított, hogy a többiek egyenrangúnak hitték magukat,
kiküldte az azonnali találkozás kérését.
A Háló stabilitása nem ereszthetett gyökeret.

- 363 -
 39. fejezet

Az új épületek első részei a völgybe sokkal hamarabb

megérkeztek, mint Zaira várta volna és gyorsan szerelték össze. A
DarkRiver alakváltói nagylelkűen megosztották velük tudásukat,
amit Zaira nem értett volna meg, ha nem töltött volna időt a
RainFireben. Ez a gyerekekről szólt.
Az alakváltók fiataljai voltak a falkák legnagyobb gyengesége.
Mégis Zaira soha nem használná ellenük a tudást.
Szövetségesek voltak és kezdtek barátokká válni. Remi és Aden
nyitva tartották egymás irányába a kommunikációs vonalakat.
– Azt mondja, hogy ismétlő alfa iskolában vagyunk – mondta
Aden egy héttel ezelőtt neki. – Jó beszélni olyannak, aki
ugyanolyan kihívásokkal néz szembe, bár sok nem jelenik meg a
felszínen.
Zaira épelméjű része büszke volt, hogy a férfi új barátságot
épít, de dühös része mindig féltékeny volt… mert hiányzott neki.
Annyi dologgal foglalkozott most, és bár tudta, most már a férfi
partnere volt az új életben, amit az osztagnak szánt, úgy érezte,
hogy alig látta őt az elmúlt tíz napban. A magány belülről ette őt,

- 364 -
bár a Mentálhálón volt. Ez alkalommal, nem az elszigeteltség
üldözte, hanem hogy Aden nélkül fekszik le.
Ujjait ökölbe szorította, ahogy a sziklán állt, ami a völgyre
nézett, amit a késő délutáni napfény narancs-arany fénye
világított meg, a sivatagban sikító őrületének emlékeinek éles
visszhangja volt ami fejében visszhangzott.
Ezzé válok, ha kilépek a dobozból.
Fogadd el a dühödet és letéped az erejét.
Törést hallott maga mögött, apró léptek törték össze a
lehullott leveleket.
– Nem kaptál engedélyt, hogy felgyere ide – mondta a
gyereknek, aki kis távolságra állt tőle.
A komoly fiú, krém bőre pink volt a napon töltött időtől,
homokbarna haját szépen fésülték, és uniformisa makulátlan
volt, a helyén maradt.
– Mi a neved?
– Tavish.
– Hogy jutottál fel? – Ez egy felnőtt számára is nehéz mászás
volt.
Válaszként a fiú felemelt egy levelet a földről, hogy nem
érintette meg. Vagyis egy teleportálásra képes telekinetikus volt.
Kétségtelen, hogy megtörte a képességén lévő mentális pórázt, ha
itt volt. Míg Zaira irtózott a ketrectől, el kellett fogadnia, hogy

- 365 -
sajnálatos módon szükség volt rá. A gyerekek gyakran nem
értették meg, hogy miért nem portálhattak valahová.
És ez nem mindig a végzetes technikai hibáról szólt, hogy egy
város közepén egy utcán a forgalomba portált, ami nem tudott
időben lelassítani, vagy egy lavina által eltemetett házba, ami
még kép nyomként szolgált. Mikor Zaira tizenkettő volt, egy
Tavish korú fiú kitört és hazaportált a családjához. Az idősebb
bátyja lelőtte, a telepata alig élte túl az utolsó alkalmat, mikor a
Tk elvesztette uralmát a képességei felett.
A RainFirenél eltöltött idő alatt, mikor annyira közel volt a
törékeny gyerekekhez, Jojot a kezében tartani és érezni, hogy kis
karjai köré fonódnak, Zaira nem értette meg egy felnőtt hogy
tudott annyira hidegen kivégezni egy gyereket, vagy szülei hogy
kezelhették őt olyan brutálisan. Ez megkérdőjeleztette vele, hogy
örökölte az őrületet, amiben eddig hitt, ha igen, akkor nem lenne
kegyetlen?
– Gyere ide.
– Megszegtem a szabályokat – mondta Tavish, miután odaért
hozzá. – Meg fognak büntetni.
A szavak emléket hoztak fel.
Nincs harapás. Rossz Jojo.
A kislány levert volt huncut viselkedése emlékére, de testében
és arcán nem volt az a sztoikus tűrés, mint Tavishnál. –
Megszegted a szabályokat – mondta. – Mond el, miért.

- 366 -
 A gyerek beleharapott reszkető ajkába, Elcsendesedése még
tökéletlen volt megjelenése ellenére. – Tudni akarod miért?
– Igen. Miért jöttél fel ide, mikor tudtad, hogy tiltott terület?
A fiú szemei megrebbentek, homlokát ráncolta. – Látni
akartam a házakat. Aden azt mondta itt fogunk lakni.
– Gyere ide mellém.
A fiú léptei hezitáltak, vállai beesetek. Mégis odament, bár
elportálhatott volna. Zairának nem tetszett a jel, hogy a fiú lelkét
mennyire megtörték, de ezek a sérülések idővel meggyógyulnak.
És megfognak, esküdött meg. Tavish és a többi gyereknek volt
esélye, reménye.
Arra gondolt, hogy teste, lelke mennyire itta Aden érintését,
hogy kicsi Jojo hogy kivirágzott a szeretetteljes érintés alatt,
kezét Tavish vállára tette. A fiú megrándult és Zaira dühe, hogy
mit csináltak a fiúval erőszakosan üvöltött a fejében. Bent
tartotta, mert Tavishnak nem kellett több erőszak, arra mutatott,
ahol a házakat építik, hogy kötik össze őket az utak, amiket már
kialakítottak, és hol lesz a nyitott központi terület, ahol
összegyűlhetnek.
Nem voltak katonai sorok, a házakat helyette kis csoportokba
osztották, az utak íves vonalak voltak.
– Még nincs végső döntés, hogy milyen legyen a közösségi tér
– mondta – de lesznek játszóterek, fák, amikre fel lehet mászni
és árnyékot adnak.

- 367 -
 Tavish arca felragyogott, mielőtt ijedt pillantást lőtt felé és
elfojtotta ártatlan örömét.
Zaira rájött abban a pillanatban, hogy gyűlölte a félelmet látni
egy gyerek arcán, mikor ránézett. Szülei hogy nem érezték ezt?
– Kellenek a szabályok, mert Tk vagy – mondta a gyengédség
tudatos erőfeszítésével. Ahogy végleges sérülést okozhatott vagy
elfojthatta egy személy agyát, kemény tény volt, hogy Tavish
eltörhette valaki gerincét egy figyelmetlen hisztiben vagy véletlen
csapásként.
A fiú arca beesett, szemei vizesen ragyogtak. –Tudom. Az
apám azt mondta túl veszélyes vagyok, hogy a húgom mellett
legyek. – Csuklás közben vett levegőt. – Nem gondoltam, hogy a
fa megüti és bántja. Csak gyakoroltam.
Zaira leguggolt hozzá. – Hiszek neked – mondta. – De el
akarom mondani neked, hogy Aden beszélt Vasiccal, Abbotal és
Juddal. – A férfi találkozott Stefannal is, a Tk, aki megtörte
Elcsendesedését nem sokkal a Háló első nagy kiugrásai után, de
sikerült megtartania a titkot. – Mind azt mondják, hogy a
kontroll nem azt jelenti, hogy az érzelmeidnek teljesen
hiányoznia kell. Azt jelenti, hogy tudatában van, hogy az erős
érzelmek hatással vannak a Tk-dra, így időben visszafoghatod,
mielőtt kicsúszik a pórázból.
Látta, hogy a fiú szemei hatalmasok és értetlen kifejezés volt
arcán Zaira rájött, túl specifikusan fogalmazott ez gyerek

- 368 -
számára. Megváltoztatta keze helyét, végigfuttatta a haján. – Azt
jelenti, hogy szabadon lehetsz boldog, vagy izgatott. – Lehet
gyerek. – Csak nem szabad elfelejtened az érzelmeidet, ahogy az
alakváltó kölykök sem felejtik el karmaikat és fogaikat a játék
közben.
Ez alkalommal a homlokráncolás mély volt. – Megbüntetnek,
ha érzelmeket mutatok.
– Nem fognak. – Soha többé nem fognak egy Nyíl gyereket
bántani, mert maga volt. – Azért büntetnek meg, mert
megszegted a szabályokat, de csak azoknál a szabályoknál, amik a
biztonságodat szolgálják.
A fiú ismét megrándult, barnás mogyoró szemei erősek voltak
és bőre kezdett elfehéredni a kis lebarnulás alatt. – Ó.
És Zaira rájött, meg kell válaszolnia Aden kérdését most. Hogy
büntetsz meg egy mentálisan erős gyereket? Főleg egy olyan
gyereket, akinek még semmilyen kiváltsága nem volt az életében,
és azokat nem tudja elveszteni? Mégis ha ez a kihágás büntetlen
marad, akkor az rossz példát mutat, Tavishnak szüksége volt
ezekre a korlátokra, szüksége volt rá, hogy kövesse a szabályokat,
így megtanulja a szükséges mentális és személyes fegyelmet.
Az ilyen tudatos szabályok hiánya vezetett oda, hogy az
erőteljes mentálok véletlenül megöltek valakit az Elcsendesedés
előtt. Míg a Protokoll hibás volt sok mindenben, egyben az
Elcsendesedés kivitelezőinek igaza volt: a mentális fegyelemnek

- 369 -
be kell ivódnia a gyerekkorban, hogy mire a gyerekek elérik a
felnőttkort erejüket automatikusan le tudják csillapítani.
Zairának úgy kell ezen átjutnia, hogy ne törje meg még jobban
a kisfiú lelkét.
– A büntetésed ez lesz – mondta, tudta, hogy talán rossz
dolgot tesz, de nem akarta fájdalmas kétségben hagyni, míg
valaki jobban képzett kezeli a helyzetet. – Menj elég messze, hogy
már ne lássad a völgyet, majd ülj le törökülésbe.
Gyorsan előkereste a fiú aktáit a zsebében lévő kis szervezőn,
látta, hogy egyenletesen rossz jegyei voltak a tudományos
tárgyakban. – Míg ott ülsz, extra dolgozatot kell írnod ebből a
három tárgynak az egyikéből. – Odaadta neki a szervezőjét, a
listán szereplő tárgyakkal. – Az akarom, hogy gondolkodj el rajta,
miért nem kellett volna a tiltott területre portálnod.
Tavish elképedve bámult rá, fejét a szervező felé hajtotta. Vagy
három percébe telt, mire felnézett. – Lehet egy kérdésem?
– Igen.
– Nem fogsz bántani?
Ettől a kérdéstől dühe vörösen üvöltött. – A szabályok
megváltoztak – mondta, mikor el tudta nyomni dühét. – A
fájdalom nem mindig válasz.
– Ó.
Tizenöt perc múlva, mikor Aden felsétált a hegy tetejére és
Tavishra pillantott, aki homlokát ráncolta, ahogy fájdalmasan

- 370 -
írta esszéjét, Zaira eltepelatálta Adennek a helyzet magyarázatát.
Hibát követtem el? Sérülést okozott, mikor segíteni akart?
Nem. Aden tekintete a nőben lévő őrülethez beszélt, elvette
magányát. Megadtad nekem a válasz.
Nem hiszem, hogy az extra házi mindig működni fog. Nálam
nem működött volna. Legelején ledobta volna a szervezőt és
széttaposta volna.
Aden mellé állt, bokáig érő kabátja, amit hivatalos öltönye
felett viselt, lebegett a szélben. A válasz az, hogy minden
büntetést a gyerekre kell szabni. Tavish nem élvezi a tudományt
és ez büntetés neki. Más gyerek, aki az alakváltókhoz hasonlóan
szeret kint gyakorlatozni, mondhatják neki, hogy bent kell ülnie
a szobában a gyakorlat alatt, ami elég lesz. A szabályokhoz
szoktunk, de a gyerekek nem behelyettesíthetőek és nem
kezelhetjük őket ilyen módon.
Tavish ekkor nézett fel, meglátta Adent. Vállai
megmerevedtek, ádámcsutkája bukdácsolt, ahogy nyelt. –
Megszegtem a szabályokat – vallotta be remegő suttogással.
Aden leguggolt mellette. – Látom Zaira már kiszabta érte a
büntetésedet. Befejezted már az esszét?
Tavish a fejét rázta.
– Be fogod. – Aden megállt, majd azt mondta – A kilátás
megérte a büntetést?

- 371 -
 A fiúnak időbe telt válaszolni. – Igen. De csak egyszer. Nem
csinálom meg újra.
– Helyes. Megérted miért kell korlátozni most még a
teleportációdat?
Ez alkalommal a bólintás azonnali volt. – Bárhova elmehetek
és nem tudok visszajönni majd. Vagy egy sziklába portálhatok és
nem reagálok elég gyorsan, hogy megmentsem az életemet.
– Akkor megértetted.
Ahogy Zaira nézte Aden gyengéd erővel megérintette a fiú
fejének hátoldalát, az olyan dolgokat tett vele, amiket nem értett
meg. – Fejezd be az esszét, így visszatérhetsz oda, ahol lenned
kellene.
Remegő remény volt Tavish arcán, fejét ismét a szervező felé
hajtotta.
***
Aden és Zaira Tavishal együtt sétált le, mikor a fiú elismerte
túlfeszítette mentális izmait és nem tud visszaportálni. A fiú
lopva nézett fel mogyoróbarna szemeivel, mintha várná, hogy
meggondolják magukat, de nem rázta le magáról Aden kezét,
mikor felborzolta a haját, ahogy elérték a területet.
– Menj, szerezz némi nutriont – mondta Aden a fiúnak. – Az
feltölt és a te portálásod sok energiát égetett el.

- 372 -
 Tavish kezdett a kiképző létesítmény felé menni, csak néhány
lépés után állt meg. Nyilvánvaló volt, hogy bátorságát építette fel.
Majd kinyögte. – Tényleg ezekben a házakban fogunk élni?
– Igen.
– Azt mondtad családunk lesz. – Megremegett a kérdésben, a
remény Tavish hangjában fájdalmas volt.
– Igen. Minden gyereket egy vagy két Nyílhoz jelölünk ki. –
Aden lassan hozza be a nem mentálokat, hogy kiegyensúlyozza a
lakosságot, de az átvilágítás jelentős időbe telik majd. Legalább
egy psziché kész volt a völgyben letelepedni, Abbot Jayája. De
ami a nem P-ket és azokat a P-ket illeti, akik nem kapcsolódtak
ennyire mélyen az osztaghoz, nem engedik be őket, míg nem
tisztázta mind az osztag és a psziché bizottság a hátterét.
Tavish vállai beestek Aden válaszára. – Ó.
Aden nem értette meg zavarodottságának okát, odament
hozzá, kezét a fiú vállára tette, ismét leguggolt elé. – Nem akarsz
a felnőtt Nyilakkal élni?
– Követni fogom a szabályokat.
– Tavish. – Aden egy kis acélt tett a hangjába, tudatában volt,
mikor Remit nézte, hogy az alfa lét része a szeretet adása és a
védelem, a gyerekeknek szükségük volt rá, továbbra is olyan
személy volt, akinek szava döntő volt minden helyzetben – Nem
hazudhatsz nekem. Válaszolj a kérdésre.

- 373 -
 Tavish izmai merevek voltak a keze alatt, Aden szemébe nézett
és Aden a félelem alatt meglátta az erőt, tudta, ez a gyerek nem
volt véglegesen törött. – A felnőttek bántanak minket.
Aden érezte, hogy Zaira mozdulatlan lett mögötte, továbbra is
fenntartotta a szemkontaktust. – Azok, akik bántanak téged nem
fognak veled élni. – Az ismert gyerekre koncentráló szadistákat
az osztagban Aden már kitörölte a világból, soha nem bízott
bennük és nem érzett kényszert, hogy maga gondoskodjon róluk.
Azok a férfiak és nők megváltáson túl voltak.
Néhányan, mint Blake próbaidőn voltak, mert soha nem
bántottak gyereket, de volt más tarthatatlanul veszélyes
hajlamuk. Néhányan lehettek pszichopaták, de Adennek
bizonyíték kellett, mielőtt intézkedik. Ha e nélkül cselekszik, nem
lesz jobb Mingnél. Ennek ellenére a listáján lévőket nem engedte
az ártatlanok közelébe.
A harmadik csoport problémás volt: jó férfiak és nők, akik
nem voltak elég erősek, hogy elutasítsák a szörnyű parancsokat.
Ott volt neki Ivy és Jaya, és a saját rangidős tagjai, akik többet is
szemmel tartottak, mert most, hogy Ming nincs és az
Elcsendesedés lehullott, ezek az emberek kezdtek elmerülni a
bűntudat hullámai alatt. Csak két napja volt, hogy Cris
megakadályozott egy öngyilkosságot, mielőtt végrehajtották és a
kérdéses Nyíl most intenzíven konzultált egy pszichével.

- 374 -
 Tavishnak erről nem kellett tudnia. Csak azt, hogy
biztonságban lesz.
– A terepen lévő Nyilakhoz fognak kijelölni – Nyilakhoz, akik
ha vittek egy vagy két osztályt nem kínoztak gyerekeket, vagy
máshogy bántották volna őket. – Akik olyanok, mint én, Zaira és
Vasic.
A fiú szemei nagyra nőttek. – Vasic? De ő nem itt lakik.
– Néhány gyereket itt edzenek és máshol laknak majd. – Vasic
teleportáló képessége közel hozza a helyeket és a gyümölcsöskert
biztonsága most már áthatolhatatlan, mert Ivy a Psziché
Kollektíva elnöke volt. – Ennek ellenére azokkal fogsz élni, akik
nem bántanak gyerekeket.
– De nem vagyok a tiéd.
– De. Az vagy.

- 375 -
 40. fejezet

Beatrice tudta, hogy ő nem volt jó Nyíl. Ő csak egy

feláldozható gyalogos volt, nem olyan, mint a ragyogó csillagok.
Nem volt olyan, mint Zaira, aki erős volt és akinek nem volt
szüksége senkire. Beatrice ügyetlenkedett a dolgokban, mikor
egyedül dolgozott, még akkor is, mikor máskülönben bátorító új
edzője ezt tisztázta.
– Nem vagy elég tehetséges az önálló munkához.
Ezek a szavak fájtak a legjobban. Tudta, hogy nem kellett
volna elismernie az érzelmeit, de a Méhsejt hatása miatt szinte
lehetetlennek tartotta fenntartania sarkvidéki nyugalmát, ami a
Nyilak útja volt. Eddig még senki nem fedezte fel törött
Elcsendesedését, de rettegett, hogy megtagadják, mikor
észreveszik.
Vasic és Abbot érzett érzelmeket, de ők fontosak voltak. A
szabályok rájuk nem vonatkoztak. Ming mindig azt mondta,
Beatricenek és a többieknek kevesebb értéke volt. Azt mondta
neki szemtől szembe, hogy készen kell állnia feláldoznia magát,
ha az az áldozat egy értékesebb Nyíl életét jelenti.

- 376 -
 Beatrice meg tudná tenni, még felébredő érzelmeivel is, nem
vesztette el kontrollját képességei felett. Soha sem. Annyira
büszke volt, de mikor hallotta, hogy Blake elutasította, hogy
egyedüli művelete legyen az még jobban fájt. De mikor azt
mondta – A partnerség értékes lehet. Egy partnerre van
szükséged és én partnert keresek.
Soha nem gondolta volna, hogy egy rangidős, tapasztalt Nyíl őt
választja partnerének. Választási lehetőséget adott neki.
Természetesen igent mondott. Senki sem látott benne ilyen
potenciált.
Most biztosítania kell, hogy nem szúrja el. Mindent megtesz,
amit a férfi mond, hezitálás nélkül követi az utasításait. A
legtökéletesebb Nyíl lesz.

- 377 -
 41. fejezet

Egy nappal azután, hogy Zaira találkozott Tavishal, a völgyben

zajló építkezésen dolgozott. Velence jelenleg csendes volt és a
Háló általánosságban stabilizálódott a legutóbbi széthúzások
után. Akármennyire is fájdalmas volt Zairának elismernie,
Nikitának igaza volt, hogy ragaszkodott az Uralkodó Koalíció
nyilvános nyilatkozatához.
Ami az Aden és Zaria elrablói iránti üldözést jelenti, az
folyamatos volt. Mindketten közvetlen kapcsolatban voltak a
csapattal, akit megbíztak a lehetséges nyomokkal, beleértve a
terület feljegyzéseit. Kiderült, hogy a bunker területét egy
fantomcég birtokolt, akit egy másig, ez ment vég nélkül.
A legutolsó tulajdonjog egy öt éves gyerekhez vezetett, aki
ötven éve halt meg, de egy Nyíl sem hagyta, hogy a zsákutca
megállítsa, és a vadászat folytatódott. Zaira nem folyt bele a
nyomozásba, tudatában volt, hogy nem a legjobb személy volt,
hogy kezelje az ilyen háttér utcákat, ő jobb volt a mentális
célpontoknál.
Helyette a völgyben dolgozott, kitervelte hogy tudja rávenni
Adent, hogy tartson szünetet vezetői feladataiból. Szüksége van

- 378 -
rá, hogy csak Aden legyen, gondolta… és emlékezett rá, milyen
volt a sasfészek ágyában feküdni. A férfi határozottan nem
gondolt a felelősségeire. Zaira állatias része kinyújtózott a férfi
felizgultságának emlékére, emlékezett az érzésre, ahogy keze
összeszorult a hajában, és hogy milyen kemény és meleg volt
alatta.
Mellei megduzzadtak melltartójában és pulzusa megugrott,
Zaira érezte, hogy a düh, ami Aden körül nem düh volt a felszínre
emelkedett. Még két nappal ezelőtt küzdött vele, hogy elfojtsa, de
az azelőtt volt, hogy találkozott Tavishal, mielőtt megkérdőjelezte
volna, hogy örökölte az őrületet, és nem egyszerűen az igaz düh
vezette. Ha az utóbbi igaz volt, akkor megvan a lehetőség, hogy
meg tudja zabolázni erőszakos birtoklását és övé lehet a férfi, aki
pont a szeme előtt dolgozott.
Az elmúlt óra során több férfi is levette a pólóját, izzadság folyt
végig a hátukon. Mindegyiküknek Nyíl formája volt, erős teste,
de Zaira csak Adent vette észre. Karcsú, izmos és gyönyörű,
ahogy a nehéz dolgokat a helyükre tette, cirógatni akarta őt.
A férfi pillantása elkapta az övét, ahogy Zaira fejében átsuhant
a gondolat és abban a pillanatban Aden hihetetlenül fiatalnak
tűnt, a szavak, amiket telepatált neki váratlanul játékosak voltak.
Soha nem viselek újra inget.
Zaira ösztönösen válaszolt. Helyes. Tetszik, amit látok.

- 379 -
 Aden kényszerítette magát, hogy folytassa feladatát, azonban
nem törte meg a telepatikus kapcsolatot. Akarod csinálni azt,
amit a sasfészekben? Megérinteni, megcsókolni, birtokolni?
Elfelejtetted a harapást.
Amit akarsz Zaira. A tiéd vagyok.
Zairán egy remegés futott át a szenvedélyes kijelentésre, de
pár méterre lévő osztagtársa segítségért kiáltott felé ekkor,
megszakítva az Adennel tartó érzéki beszélgetést. Mire befejezte
a segítséget és ismét megtalálta Adent, azt látta intenzív
beszélgetést folytatott Cristabellel és Walkerrel.
Nem volt már idő játszani, gondolta csalódottan. Az utóbbinak
aggasztania kellett volna őt, ami elárulta fegyelmét, de ismét
Tavishra gondolt és hogy a szülei hogy bántották őt. Ő soha nem
tenné ezt egy gyerekkel. Soha. A kegyetlenség egyszerűen nem
vallott rá. Így talán, nagyon talán, nem volt szörnyeteg és
megengedhette magának, hogy szeresse Adent.
Este visszatért Velencébe, az éjszaka betakarta a csatornákat,
ez a gondolat volt az elméjében, mikor átöltözött a zuhanyzás
után, mikor Mica telepatált neki. Betolakodóink vannak.
Zaira az egész létesítményt készenlétbe helyezte, miután a
Smoky területéről Adennel visszatért, megkettőzték az őrséget és
extra szenzorokat tettek le az egész külterületen, beleértve a
releváns csatornák vizeit is. Mennyi idő, míg ideérnek?

- 380 -
 Három perc, míg átkelnek a délnyugati határon.
Megerősítették, hogy kettő személy mozog lopakodva. Megállt.
Kis táskáik vannak. Nincs látható fegyver.
Zaira ekkorra már a tetőn volt, és a határokat figyelte,
lesimított a hasára. A szkennereink érzékeltek robbanó
anyagokat?
Negatív.
Erős éjjeli távcsövet használt, amit felvett, Zaira mérlegelte a
párost. Védőálarcokat, utasított, miután mérlegelte a
lehetőségeket. Senki ne állítsa meg őket.
Ez nem lehetett véletlen. Vagy Aden és Zaira felételezett
elrablása másoknak adott bátorságot, hogy megtámadják a
Nyilakat, vagy a szabotőrök azokhoz kapcsolódtak, akik
elrabolták őket. Zaira nem azon volt, hogy elvesztegesse a
lehetőséget, hogy többet derítsen ki.
Megértettük.
Zaira is megragadott egy maszkot a közeli tárolóból, ahogy
Mica egy telepatikus fát hozott létre, ami azt jelentette az utasítás
a bázison minden Nyílhoz elér tizenöt másodperc után, majd
várakozásként elhelyezkedett. Nem tartott sokáig. A két szabotőr
gáz gránátokat dobott be a bázisra, mielőtt elszöktek volna.
Gyorsan utasította a csapatának nagy részét, hogy maradjanak
hátra a gázt kezelni, ellenanyagot használva, hogy biztosítsák
nem terjed szét a bázison, Zaira és három másik Nyíl kivált az

- 381 -
árnyékokból és követték a szabotőröket. Mikor az a kettő, egy
férfi és egy nő, eltérő csatornákba ugrottak be, Zaira és Alejandro
a férfi után ment, míg a többiek a nő után.
Célpontjaik nem jöttek fel a víz alól.
Hosszú ideig készülhettek a bázis elleni támadásra, Zaira a
telefonjához kapcsolt hő szenzorokat használta, hogy nyomon
kövesse a férfit, feltételezte, hogy volt légző készüléke a csatorna
könnyen elérhető részén, vagy rövid távú tablettát vett be, ami
oxigént nyomott az ereibe, hosszabb merülést eredményezve.
Alejandro tovább lopakodott mellette. Míg többé nem
mehetett egyedüli küldetésre, a reflexei hibátlanok voltak és
Zaira megbízott benne, hogy védi a hátát. És nem számított más
mit mondott neki, arra gondolt, hogy az igai Alejandro egy része
még ott volt, még volt büszkesége.
Nem fogja összetörni azt a büszkeséget, hogy lényegtelen
feladatokat ad neki.
– Zaira. – Egy suttogást hallott, ahogy célpontjuk eltűnt a
szenzorok elől. – Kell lennie egy bejáratnak a víz alatt.
Zaira biccentett, megjegyezte, melyik lehetett az egyetlen
épület, ahova célpontjuk mehetett. Azt a víz nyaldosta és
felüljáróként szolgált, nem volt jó kondícióban. Három perc
múlva fény áradt a harmadik emeleti szobából a vízszint felett,
épp, mikor Zaira telepatikus jelentést kapott a másik csoporttól.

- 382 -
 A célpontunk megjelent saját szállásán. A bejutás nem
megfigyelhető, mert a vízszint alól történhetett, de a sziluett
látható a szobában, ami egyezik az alany magasságával és
formájával.
Zaira azt mondta a másik csapatnak, hogy maradjanak a
helyükön és menjenek a célponttal, ha kimegy. Megszervezem,
hogy egy másik csapat 07:00-kor leváltson titeket.
Értettük uram.
Zaira és Alejandro is addig megfigyelésben maradt, de úgy
tűnt célpontjuk lefeküdt aludni. Eközben mindkét helyszín
adatait elküldte Adennek, valamint a támogatás kérését is. A
velencei kontingens legnagyobb része már a völgyben
állomásozott, most már kevés személyzettel működtek.
Aden várt rá, mikor átadta az őrséget a másik csapatnak, és
visszatért szállására.
– Mit találtál? – kérdezte a férfit, leült az ágyára, hogy levegye
csizmáit, miután intett neki, hogy menjen be a szobájába és Zaira
kinyitotta az erősen beriasztózott erkélyének ajtaját.
– Mindketten hamis néven vették ki az apartmanokat, de
képesek voltunk a személyi igazolványokban lévő képeket
lekövetni az igazi kilétükig. – Aden a zárt ajtónak dőlt. – Nem
emberek, vagy mentálok, hanem vízi alakváltók.
Zaira felnézett. – Kopoltyúsok? Erre nem számítottam. – A
vízi alakváltók hajlamosak voltak maguk közt maradni. Még a

- 383 -
többi alakváltó sem tudott sokat a visszahúzódó csoportról.
Biztosan nem kezdtek harcot, vagy nem fognak.
Csizmáit és zoknijait levette, felkelt, hogy levegye kabátját, míg
Aden a fal mellett maradt. Ugyanazt a bokáig érő, bőrkabátot
viselte az öltönye felett. Az öltöny fekete volt, az ing ugyanilyen
színű. Zaira azt akarta, hogy a férfi vegye le, így a bőre
felmelegítené őt.
– Sok vízi alakváltó hívja Velencét az otthonának – mondta
Zaira, kényszerítette elméjét, hogy visszatérjen a helyes útra. –
Ezt új faktorként beveszem a fenyegetés kiértékelésbe.
– Már értesítettem a víz közelében vagy másként vízzel
megközelíthető területen lévő embereinket, hogy ugyanezt
tegyék.
Zaira félredobta uniformisa kabátját, letette fegyvereit és
óvatosan az ágy alá csúsztatta őket, pont az alá, ahol aludt.
Kevesebb, mint két szívverés alatt eléri őket. Legurul az ágyról, és
ugyanazzal a mozdulattal megragadja a fegyvereket. Ha az ajtó
felől jön a támadás, akkor begurulhat az ágy alá és használhatja
barikádnak. Ha az erkély felől jön a támadás, akkor elrejti az ágy
fejtámlája.
– Bármi nyilvánvaló vörös zászló?
Aden a fejét rázta. – Mindketten felszínes életet éltek a
felszínen, otthon dolgoztak a weboldalak építésével.
– Könnyű fedezés.

- 384 -
 – Követjük az ügyfeleiket, de eddig minden legális kis üzletnek
tűnik, így valaki más csinálja a munkát. Nincs katonai vagy más
gyanús kontaktus, aki elláthatta volna őket a mérgező gáz
bombákkal, de a nő vegyész, megvan a szakértelme, hogy
megcsinálja.
– Még ezzel is – mondta Zaira – szerintem ők kis halak.
Alacsony szintűek és feláldozhatóak. Megfigyelés alatt tartom
őket, talán elvezetnek azokhoz, kik többet tudnak, ha
megengedjük nekik, hogy azt hiszik nem találták meg őket.
Aden biccentett. – Beszélek a kapcsolatommal, hogy
megszervezzek egy találkozót a vízi alakváltók alfájával, és
vannak embereink akik tovább ásnak adatokat róluk. Vagy az
egész csoport benne van, vagy van két rossz emberük. – Kezeit
kabátjának zsebeibe csúsztatta, ahogy Zaira kioldozta szoros
hajfonatát és a kis gumit az asztalra dobta, ahol a vadvirágokkal
dekorált vázát tartotta.
A finom de ragyogóan díszített váza direkt erőszak volt a
Méhsejt előtti szabályokra nézve. Valamint egy ajándék Adentől.
Egy éve adta neki, és ez volt Zaira legdrágább kincse, a férfi
megértette vágyát a csinos és ragyogó dolgok iránt, soha nem
ítélte el miatta.
Hírtelen csend állt be közöttük.
– Ashaya Aleine visszajelzett neked? – kérdezte gyorsan,
mikor Aden kihúzta magát, hogy elinduljon.

- 385 -
 Aden biccentett. – Azután, hogy elmentél, megerősítette, hogy
a Szövetség és az általa létrehozott implantátum keveréke, azt is
mondta, hogy nagyon instabil. Ha nem szedtük volna ki, hamar
túltöltődött volna, hibaelhárítás ide vagy oda.
A gondolat, hogy Aden meghal, mert valaki azt játszotta, hogy
tudományos mesterelme, attól Zaira állkapcsa összeszorult. –
Van bármi mód, hogy védekezzünk ez ellen?
– Nincs. Megkérdeztem Aleinet, hogy van lehetséges
ellenműszer, de az a tény, hogy a lehetséges megoldás egy másik
típusú implantátum lenne és éppen a Szövetség
implantátumának korai stádiuma.
– Le tudok élni egy életet anélkül, hogy valamit az agyamba
ültessenek újra. – És ha ez megtörténik, újra kivájja, nem
számítanak a következmények. – Most már tudjuk, bárki is volt
ez mögött, megvan az ereje és kapcsolata, hogy két kísérleti
implantátumhoz jusson.
– Igen.
Újabb feszült csend állt be köztük.
Aden kezdett az ajtó felé fordulni. – Hagylak pihenni.
– Várj. – Nem akarta elengedni őt, az illatát közel akarta
érezni és hogy jelenléte érinthető távolban legyen… és ha nem
örökölte a szülei őrületét, akkor… – Nem vagyok kész aludni.
Szeretnél egy reggelire maradni?
Aden kihúzta magát. – Hozok ennivalót, míg lezuhanyozol.

- 386 -
 ***
Aden visszatért az étellel, míg Zaira zuhanyozott. Óvatosan a
padlóra tette a vázát, az asztalt az ágy elé húzta és rátette az ételt.
Lerázta kabátját, a szobában lévő egyetlen székre tette és a
széket az asztal másik oldalára tette. Épp levette zakóját és
nyakkendőjét, mikor a fürdőszoba ajtaja kinyílt. Nem volt gőz. –
Nem kell jéghideg vízzel zuhanyoznod – mondta, mikor Zaira
egy sima fekete pólóba és ruganyos fekete nadrágba öltözve jött
ki, ami a műszakon kívüli Nyilak viselete volt, akik nem civil
ruhát viseltek egy művelet során. – Az csak az edzés oka volt.
– Hűvös volt, nem hideg. – Felvette a férfi kabátját, a
nyakkendő az egyik zsebében volt, beakasztotta a szekrénybe,
amit a falba építettek, majd felvette a zakót és azt is felakasztotta.
– Miért nem a Nyíl uniformisodat viseled az Elfeledettek és más
csoportokkal való találkozókon? Ismét beolvadsz?
– Egyfajta módon. – Kigombolta ingének ujjait és felhajtotta
azokat. – A katonai uniformis kibillenti az embereket.
– Hogy csinálod, hogy ártalmatlannak tűnsz?
– Gyakoroltam.
Zaira az asztalhoz ment, törökülésben leült a kemény, keskeny
ágyára. Még nem vette meg a puha fedőtakarót, a gondolat túl
sokat emlékeztette őt az Adennel közös titkára, túl dühössé tette,
hogy hiányzott neki. – Hol vannak a nutrion italok? – A többi
dolgot a közeli kávézóban kellett vennie.

- 387 -
 Aden megérintett mindkét oldalon egy poharat, de mikor
Zaira kinyúlt az egyikért Aden felvett egy almaszeletet és felé
nyújtotta. – Ezt szereted.
Zaira felvette az egyik poharat, nagyot kortyolt belőle. Aden
nem engedte le a kezét. – Próbálod megtörni az akaratomat?
– Soha.
És mivel Zaira tudta, hogy igazat mondott, elvette az édes,
tartalmas gyümölcsszeletet, beleharapott. Nem beszéltek, míg be
nem fejezték az étkezést, a csend nem volt fájdalmas, sem
magányos. A férfi lélegzete, illata, jelenlétének tartalmas,
magabiztos ereje megtöltötte a teret.
– Aludtál? – kérdezte Zaira, ahogy Aden befejezte a nutrion
italát. Ruhája azt mondta neki, hogy eltérő időzónákban volt
találkozója, még ha a szabotőrök miatt nem is lépett vele
kapcsolatba az éjszaka során.
Aden a fejét rázta, haja a homlokára esett. – Legalább öt órát
kell aludnom, vagy veszítek az éberségemből.
A szűkölködő, magányos, kicsavart része abban a pillanatban
egyesült a teljesen kontroll alatt lévő Nyíllal, és mindketten
ugyanazt akarták. – Maradj.
Aden mozdulatlan lett.
Zaira széthúzta lábait, leszállt az ágyról, felkészült az
elutasításra. A férfi látta őt a harag szorításában, ami olyan volt,

- 388 -
mint az őrület, látta mivé vált. Talán az incidens óta eltelt időben
rájött, Zaira mennyire rossz volt minden fogadásban.
A félig őrült lány benne nem ütötte meg őt megelőző
csapásként, csak gyomrában szoros csomóvá összegömbölyödött.
Megrándul, gondolta, mint Tavish. Próbálta magát kisebbre
húzni, hogy ne fájjon annyira. Mikor megfogta az asztal szélét
Aden felkelt és segített neki a helyére tenni, így az ágy már nem
volt elzárva. Mikor kész volt, tudatában volt, hogy a férfi arra vár
szólaljon meg, de nem voltak már szavai. Így csak lefeküdt az
ágyba, arca az erkély felé nézett.
Ha Aden menni akar, mehet.
Egy hosszú perc telt el, és hallotta a ruhák súrlódását, öv
mozgását az anyagon. Az ágy nem sokkal ezután bemélyedt.
Felemelte fejét, hogy Aden kezét alá csúsztathassa és látta levette
az ingjét. A férfi forró volt körülötte, a karja, amit derekára tett
izmos acél.
Másik kezével átfogta a vállát, mint a sasfészekben, bezárta őt
védelmező melegébe. És most először, hogy visszatért a
RainFiretől úgy érezte ismét tud aludni, nem volt sikító
egyedüllét a fejében, sem mély sírás a lelkében, hogy hiányzik
neki.
A lélegzetét a fülén érezte, ajkai a bőrét súrolták. – Esik.
Zaira szemei az erkélyajtóra néztek és a puha, ködös esőre,
ami kezdett esni. Ebben a pillanatban mintha visszarepültek

- 389 -
volna a sasfészekbe, vissza a drága, titkos időbe, ahol elfelejthette
kicsavarodott múltját.
– Aludj – suttogta Zaira. – Biztonságban tartalak.
Aden combját Zaira combjai közé nyomta, testük teljesen
összefonódott. – Mi lenne, ha egymást tartanánk biztonságban?
Zaira parancsnok volt, feladata, hogy senki se árthasson
Adennek, de most arra kellett gondolna, hogy ők Aden és Zaira
voltak, és Aden olyan férfi volt, aki mindig meg akarja védeni
majd a szeretőjét.
Míg talán szexuális értelemben nem voltak szeretők,
összefonódott Zaira létezésével, ahogy testeik az ágyon. Zaira
szíve, a kicsavarodott, sérült szerv olyan dolgokat érzett iránta,
amit mások iránt nem.
A tartásába fordult, háta a nyitott erkélyajtóból érkezhető
fenyegetés felé fordult, és annak az egyedüli személynek a
karjaiban aludt, akit valaha szeretett.

- 390 -
 42. fejezet

Beatrice követte edzőjét végig a sikátorban, ami egy emberi

nightclub mögött ért véget, ami zajtól pulzált a vékony
hangszigetelés alatt. Izzadság folyt végig gerincén és pulzusa
dübörgött, de elhatározta, hogy nem vét hibát az első élő
küldetésén, bebizonyítja Blakenek hogy igaza volt benne, hogy őt
választotta partének.
– Emlékszel a művelet paramétereire?
– Igen uram. – Mozgásképtelenné tesznek egy bizonyos ember
nőt. Barna hajú, kék szemű, huszonhárom éves volt a nő. Mikor
Beatrice meg merte kérdezni, miért vadásznak le egy fiatal
embert Blake a tisztelet váratlan jeleként válaszolt neki.
– Ő az Emberi Szövetség tudósának gyereke, a tudós olyan
szérumot fejleszt, ami semlegesíti a mentál képességeket. Az
Uralkodó Koalíció kérte, hogy hallgassuk ki, hogy ismeri-e a
kódokat apja erősen védett rendszeréhez. Ezzel le tudunk tölteni
minden adatot, mielőtt a férfi egy látszólag sima járműbalesetet
szenved.
Beatrice feltételezte a célpontjuk nagyon okos lehet, hogy
minden kódot megjegyzett, de látta, ahogy a nő kibotorkált a

- 391 -
klubból a magas sarkúiban, cigaretta volt ujjai közt, nem látta az
intelligencia jeleit rajta. Nemcsak, hogy azok a cipők
alkalmatlanok voltak a futásra, a célpont, aki úgy tűnt a klubban
dolgozott, volt egy rossz szokása, hogy egyedül dohányzott ezen a
helyen és időben.
Nem volt fény, se biztonsági kamerák, se forgalom. A lánynak
rá kellett volna jönnie, hogy a fejében lévő adat célponttá teheti
őt. Miért nem hord legalább fegyvert magával? Talán ez családon
belüli lázadás volt, Beatricenak tanították ezt pszichológia órán.
Az emberek néha fellázadtak szüleik ellen. Ez gyengeség volt,
amit finoman és sokkal közvetlenebbül ki lehetne aknázni.
Ma este tisztán a második helyzet állt fenn.
Mikor Blakere pillantott a férfi picit biccentett.
A művelet elkezdődött.
Beatrice csendben lélegzett, kilépett a sarok mögül és
célpontja felé ment. Civil ruha volt rajta a küldetés miatt, ruhája
rövid és ragyogó volt, mint a lány szoknyája. Beatricenek tetszett
a ruha. Nem Nyíl volt ilyenre gondolni, de soha nem volt semmi
csinos dolga.
A lábai természetesen harci bakancsban voltak. Elfogadható
stílusválasztás, a kutatásai szerint. Ez jó volt, mert Beatrice nem
volt benne biztos, hogy tudott volna magas sarkúban sétálni.
A célpontja megpillantotta, homlokát ráncolta. – Honnan
jöttél?

- 392 -
 – A pasim itt hagyott – mondta Beatrice, elmondta a szöveget,
amit adtak neki és utánozta a hangszínt és mozdulatokat, amit
egy filmben látott, azt maga találta, a küldetésre készülve
tanulmányozta. – Köcsög. Egy csajt dug a mi kocsinkban.
– Úúú. – A célpont egyáltalán nem gyanakodott, mikor
Beatrice közelebb ment. – Akarsz egy cigit – Szavai fuldokló
hanggal értek véget, szemei ijedtek voltak, ahogy Beatrice
kezének oldalával a torkára mért egyetlen csapással
mozgásképtelenné tette őt. Blake világossá tette, sem fegyvert
sem mentális képességet nem használhat, a küldetés fegyvertelen
akciókra való kiértékelési vizsgája volt.
Elkapta az áldozat sokkal nehezebb testét, ahogy elesett,
megnyomta a nyakán lévő ideget, hogy biztosítsa teljes
öntudatlanságát. Mikor kész volt, reményteljesen felnézett.
Az árnyékokból kilépve Blake azt mondta – Majdnem
tökéletes földre vitel. – Felemelte a célpontot és a vállára dobta.
Könnyű volt vele úgy mozogni, hogy ne lássák. Blake a kocsit
elhagyott és benőtt telek ajtaja mellett hagyta, és a korábban nem
létező lánckerítést használták, hogy bejussanak. Három perccel
azután, hogy Beatrice először meglátta célpontját, a nő a kocsijuk
csomagtartójában volt, ahogy a kihallgató központ felé tartottak.

- 393 -
 43. fejezet

Aden mélyen aludt, vagy legalábbis olyan mélyen, ahogy egy

Nyíl valaha aludhat, felébredve azt vette észre Zaira még a
karjaiban volt, keze a szívén.
Lábát átdobta a férfién valamikor az alvás során, és Aden kezét
széttárta a nő hátának alján, a pólója alatt. A bőre meleg, puhább
volt, mint Adené, Zaira teste ellazult. Nem mozdult, csak itta a nő
látványát. Nem tudta, Zaira miért kérte, hogy maradjon, de
tudta, hogy óvatosnak kell lennie.
Zaira olyan volt, mint egy vad madár volt, aki végül eldöntötte,
hogy megbízik a férfiban. Egy rossz mozdulat és elrepül, eltűnik a
felhők felett, mielőtt lehetősége lenne visszacsábítani.
Zaira megmoccant a keze alatt és azt gondolta biztos felébred,
de egy kis hang szökött meg a torkából. Az kicsi volt, mintha
küzdött volna, hogy visszatartsa, és olyan hang volt, ami nem
illett Zaira torkába. Ez egy kétségbeesett lény hangja volt, aki
megpróbált megszökni.
– Zaira.
Zaira felébredt a férfi hangjában lévő utasításra. Teste egy
másodperccel később megmerevedett, és egy pillanattal később

- 394 -
kint volt az ágyból, mellette állt. Aden nem tett ellenintézkedést,
hogy megállítsa, egyszerűen csak felült, miután a nő már nem
volt az ágyban.
– Megígérted, hogy biztonságban tartasz. – A nyers vád
darabokra tépte Adent.
Gyerekként Aden egyszer megkérdezte Vasicot, hogy az időben
is tud utazni, nemcsak a térben. Soha nem akarta, hogy ez
annyira igaz legyen, mint abban a pillanatban. Visszamenne,
megölné Zaira szüleit, mielőtt fejét rémálmokkal töltötték volna
meg. – Tudom – mondta, elismerte bűnösségét. – Sajnálom.
Zaira teste merev volt és kifejezése erős, az erkély ajtói felé
fordult. – Menj el.
Aden felkelt, helyette Zairához ment és a karjaiba vonta,
merev alakját tartotta. – Sajnálom – mondta ismét, állát a
homlokához nyomta. – Minden rémálmoddal megküzdök veled.
Csak engedj be.
Zaira annyira hosszú ideig merev maradt, hogy azt hitte
elvesztette őt, de nem akart behódolni a démonoknak, amik a nőt
üldözték, nem fogja egyedül hagyni, mikor a magány volt a
legrosszabb rémálma.
Zaira éles hangot adott ki a torkából, figyelmeztetés nélkül
megfordult, hogy ökleivel a vállait csapkodja. – Jól voltam előtte!
Miért ébresztettél fel? – A szavakat a fogain át szűrte. – Miért
mutattál nekem olyan dolgokat, amiket nem birtokolhatok?

- 395 -
 Aden lehajolt, homlokát a nőére nyomta. – A tiéd vagyok.
Semmi más nem számít.
Zaira sötét szemei hatalmasok voltak, kicsi, halálos öklei a
vállain voltak… és a vad madár az elszállás határán volt. – Ne
menj el – suttogta Aden, a szavakban benne volt a szíve. – Ne
menj el. Szükségem van rá, hogy maradj.
– Aden. – Zaira összeomlott a férfi karjaiban, Aden azokat a
dereka köré csavarta.
Nem voltak könnyek, sem sikolyok. Csak nehéz légzés és a
rémálomról szóló horror suttogása, ami egyszer igaz volt. Aden
izmai feszesek voltak, fájdalmas hevességgel tartotta a nőt, az ő
vad madarát, aki azt választotta, hogy a legsötétebb óráiban
hozzá megy.
***
Aden hatvan perc múlva megérkezett a Központi
Parancsnokságra, kényszerítette magát, hogy otthagyja Zairát,
hogy visszatérhessen feladataihoz, a völgyben akart dolgozni, a
gyerekekkel akart kapcsolatba lépni.
Egy alfát tisztelni kell, nem félni. Nem az ártatlanoknak.
Soha nem akarta azt érezni, hogy egy gyerek megrándul előtte,
mint Tavish tette.
Azon volt, hogy kimegy, megállt a Juddtól érkező hívástól. –
Aden – mondta Judd, mielőtt megállt volna. – Adj egy
pillanatot.

- 396 -
 A háttérben Aden gyerek hangokat hallott, amit Judd mélyebb
hangja követett. Újabb gyerekhangok követték, mielőtt Judd
beszélt volna. Mikor a másik férfi visszatért a vonalba Aden
megkérdezte – Merre vagy?
–A kölykökre vigyázok. A szokásos felügyelőiknek
megbeszélésük van, így minket rángattak ki. – Melegség volt a
másik Nyíl hangjában, amire Aden nem számított, mikor Judd
még hivatalosan az osztag tagja volt. – Épp közvetítettem három
kölyök nézeteltérésében, akik ugyanazzal a labdával akartak
játszani.
– Hogy közvetítettél? – Ez célzott kérdés volt, ha Aden tervei
sikeresek lesznek, a Nyíl gyerekek nem fognak tökéletesen
viselkedni a jövőben. Meg kellett tanulnia, hogy kezelje az ilyen
helyzeteket.
– Mondtam nekik, hogy nagyobb a móka, ha hárman
egyszerre játszanak. A farkasok szociális természetűek, így nem
kellett sokáig győzködnöm őket. – Pillanatra megállt, a telefon
ismét egy pillanatra eltompult. – Oké, most már beszélhetünk
Drew figyel a csoportomra.
– Tudtál kapcsolatot létesíteni a vízi alakváltók vezetőjével? –
Az osztag csendesen rajta tartotta a szemét a BlackSean, ahogy
mindazon csoportokon, akik egy nap fenyegetést jelenthetnek, de
soha nem tudták bemérni a BlackSea vezetését. Minden

- 397 -
bizonyíték egy Miane Levéque nevű nőre mutatott, de lehetetlen
volt megtalálni, ha nem volt hozzá nyomod.
Vasicnak egyszer sikerült a BlackSea egyik úszó városába
portálnia, miután az egyik ismert vízi alakváltó arcát használta
nyomként. Úgy portált vissza, hogy egy golyó volt a vállát védő
páncélban és egy seb a homlokán, ahol egy másik golyó
megsebezte. Ha nem lett volna ennyire gyors, megérkezése után
meghalt volna.
Ming, aki akkor volt a vezető, úgy döntött nem vesztegetnek
több embert a csoportra, ami annyira elszigetelte magát, és
cserébe a vízi alakváltók sem foglalkoztak velük. A velencei
incidensig.
Judd másfelől a SnowDancer tagja volt. A farkas falka
nemcsak a legnagyobb és legerősebb volt az országban, olyan
pozíciója volt ami világszerte lévő falkákra is hatással volt.
Lehetelten volt, hogy a farkasok nem voltak mélyebben
tudatában a BlackSeavel, ez volt az oka, hogy Aden Juddon
keresztül kapcsolatba lépett a SnowDancerrel.
Judd következő szavai beigazolták, hogy igaza volt. – Pár órája
beszéltünk velük. Nem tudom megmondani hogy sikerült, Riaz
szerint, aki leggyakrabban lép velük kapcsolatba, a vízi alakváltók
barátságosabb kinézetűnek tűntetik fel a SnowDancert.
Aden nem kérdezte meg, hogy csatlakozhatna-e a
megbeszéléshez. A farkasok éppen csak kezdtek megbízni a

- 398 -
Nyilakban, ez csak azért történhetett meg, mert Judd és a
Laurenek köztük voltak. A csoport, annyira elszigetelt, mint a
BlackSea, soha nem találkozna Adennel szemtől szemben ezen a
ponton. – Átküldök mindent, ami adatunk van – mondta
Juddnak. – Mondjátok meg a BlackSeanek, hogy nem akarunk
háborút, de megadjuk nekik, ha ők ezt akarják.
Aden nem fogja megengedni, hogy bárki bántsa a családját.
***
Judd eltette telefonját és kisétált a napfényre az újonnan
zöldellő játszó területre, ami az odún kívül volt, a hó tíz napja
olvadt el. Drew már nem felügyelte a dolgokat. A másik férfi
alakot váltott és jelenleg egy halom farkas és ember formában
lévő kölyökhalom alatt volt, mind le akarta győzni őt.
Judd a legkevésbé sem volt meglepve, mikor egy elszakadó
csoport megtámadta őt. Judd megengedte nekik, hogy a földre
döntsék, fészkelődő testek voltak rajta, míg le nem szögezték őt
és a kölykök győzelmükben vonítottak.
Tizenöt percnyi komfortos szünet után Drew elsétált, alakot
váltott és felvette farmerjét és fehér pólóját. Míg az alakváltók az
élet természetes részének látták a meztelenséget, nem voltak
exhibicionisták. A viselkedésnek voltak bizonyos szabályai,
amiket pontosan követtek, a legkisebb kölyköket leszámítva. Egy
meztelen kölyköt látva örömtelin futni az odúban ismerős és
lenyűgöző látvány volt.

- 399 -
 – A Nyíl barátaid? – Drew felvette korábbi pozícióját, lábait
kinyújtotta és arcát felfelé fordította, hogy a nap érje, tókék
szemeit becsukta. – Rájöttek ki próbálta meg elrabolni
kettejüket?
Judd a fejét rázta. – Az alakváltó bevonódás az, ami gondot
okoz nekem, hogy megértsem. – Drew már tudott a dolgokról,
amik történtek, Judd tisztázta Adennel, hogy több mint hajlandó
segíteni az osztagnak, de nem tartja vissza az információkat az
alfájától és a rangidős tagoktól.
– Nem mondhatom, hogy hibáztatlak. – Drew kinyitotta
szemeit, ismét a kölykökre nézett. – Az ember és mentál elég
furcsa kombináció volt, de mindhárom egyszerre?
– Ez nem illik a dolgok természetes rendjébe. – Kivéve a ritka
helyeken, mint a SnowDancer, ahol mindhárom faj
összekapcsolódott, világuk nem volt működő triumvirátus. – A
BlackSea a legkevésbé olyan falka, aki belekeveredne egy ilyen
összeesküvésbe.
– Igen, nagyon tartózkodóak. – Drew nyugodt hangja hírtelen
kőkeménnyé vált. – Tudjuk, hogy minden fán lehet rohadt alma,
így talán nem az egész BlackSeare igaz.
Judd tudta, hogy a másik férfi visszaemlékezett a SnowDancer
árulójára, aki bántani akarta azt a nőt, aki most már Judd párja
volt. – Brenna elbánt vele – emlékeztette Drewt. Mind Drew,

- 400 -
mind Riley védelmezőek voltak a húgukkal, néha elfelejtették
képes magára vigyázni. – Hol van Riley?
Horkantást kapott. – Mercy vagy tizenhét hónapos terhes. Mit
gondolsz hol van?
Mercy inkább hat hónapos volt, de Judd megértette. – Sokkal
nagyobb türelmet mutat a túlvédelmezésével szemben, mint
vártam volna. – A DarkRiver őrszem nem tolerálta senkitől, hogy
„kényeztette” őt, ahogy ő állította. Még mindig aktív szolgálatban
volt, bár a falkák gyógyítói, mind a SnowDanceré mind a
DarkRiveré, által adott tanács szerint visszavett a fizikai
megerőltetésből.
Judd talán meg lett volna lepődve, hogy a nő folytatta, amit
szokott, ha nem látta volna, hogy más katonák is ezt csinálták. Az
alakváltók fizikai lények voltak és az ágynyugalom csak akkor
volt javasolt, ha orvosi ellátásra szorultak. A legtöbb terhes
alakváltó nő eléggé aktív volt majdnem a szülésig.
– Szerelem Judd. – Drew vigyorgott. – Egyfajta módon meg
van őrülve a testvéremért. Eléggé, hogy ne fojtsa meg, mikor
meglátogatja őt a műszakjai alatt.
Judd megértette, ahogy a Brennával való párosodás előtt nem
tette volna. Ez olyan tudás volt, amit Nyíltársainak is át akart
adni, de nem olyan volt, amit meg tudott volna nekik tanítani,
osztagtársainak maguknak kellett megtapasztalni a születő
csodát és a gyönyör agóniáját. Nekik kellett azt választani, hogy

- 401 -
kilépnek a Nyilak létezésének fekete fala mögül… vagy elég
szerencsések lesznek, hogy találnak egy férfit vagy nőt, aki eléggé
törődik velük, hogy lebontsa azokat a falakat.
– Egy ideje már nem láttam Mercyt – mondta, elméje arra a
nőre gondolt, aki átzúzta magát a védelmén és őt követelte. –
Brenna kérdezte hogy van.
– A hasától eltekintve pontosan olyan, mint a régi Mercy. –
Drew vigyora szélesebb lett. – Riley megesküdött rá, hogy egyik
napról a másikra jelent meg, a gyógyítók szerint talán nem
hordja őket kilenc hónapig.
Judd figyelme az övé volt. – Nem aggódsz? – A korai szülés
nagyon veszélyes volt, még a világon rendelkezésre álló minden
technológiával is.
– Több az ikerszülésünk, mint a többi fajnak – emlékeztette
Drew őt – így a legtöbb baba koraszülött. A gyógyítók ezt kezelni
tudják, és a babák sokkal egészségesebbek, mint a mentál vagy
ember babák, akik korábban születnek meg.
–A mentál koraszülött babák vannak a legnagyobb
veszélyben.
Drew hátba veregette. – Jó dolog, hogy a gyerekeitekben lesz
alakváltó vér.
Judd próbálta elképzelni a Brennával közös gyerekét… és
sikerült neki. Már nem volt blokk, sem félelem, hogy milyen apa
lenne egyszer. Egy nap, mikor kész lesznek rá, a közös babájukat

- 402 -
fogja tartani a kezében. Most, segített a SnowDancer és az osztag
fiataljainak felügyeletében. – Szinte félek megkérdezni, honnan
tudsz ennyit a várandóságról és szülésről – mondta Drewnak.
– Mert van egy bátyám, akit kirúgtak mindkét falka
gyengélkedőjéről, kivéve ha vérzik, vagy Mercy szülni fog. – Drew
vállai remegtek, a farkasa a szemeiben volt. – Lara és Tamsyn
fülét is rágta.
– Megértem az aggodalmát. – Amennyire mindenki tudta ez
volt az első alkalom, hogy egy leopárd és egy farkas alakváltó
közösen fogantatott.
Drew kifejezése komollyá vált. – Ige. Azt hiszem mindenki,
ami miatt Mercy annyira furcsán kedves. – Gyanakvó él volt a
hangjában, mintha arra várt volna testvére párja fújtató, rossz
hangulatú macskává válhat bármikor. – Azt mondja érezni tuja a
farkas-leopárd bébiket és ők boldogok, de mivel Riley nem tudja
azt érezni, amit ő…
Egy labda érkezett Drew szavaira és Judd telekinézisét
használta, hogy visszadobja. Ami egyszer talán lenyűgözte a
gyerekeket, most csak a labda után futottak. Hozzászoktak már,
azoknak a felnőtteknek a sorába tartozott, akikben gondolkodás
nélkül megbíztak. Aden, gondolta, megpróbálja létrehozni
ugyanezt a gyerekeknek, azoknak, akik soha nem tapasztaltak
meg kedvességet a felnőttektől.

- 403 -
 Judd is valaha olyan gyerek volt, míg Walker vissza nem húzta
őt a családi egységbe. Most olyan férfi volt, aki Aden oldalán küzd
az ártatlanokért és sebezhetőkért. Mert egy gyereknek sem
kellene hidegséggel és félelemmel körülvéve felnőni.

- 404 -
 44. fejezet

Nyolc órával azután, hogy Aden karjaiban ébredt, Zaira a

völgybe ment, hogy Neridával beszéljen a többi katonáról, akiket
hozzátehetnek a rotációhoz, hogy figyeljék a szabotőröket. Még a
két extra emberrel is, akiket Nerida küldött, Zaira csapata
megfeszült, nem akarta kiégetni őket, főleg mikor készülniük
kell, hogy magasabb szintű célpontjukra, vagy célpontjaikra
lesújtsanak, ha megmutatják magukat.
A fő komplexum felé tartott, mikor egy tinédzser újoncba
futott.
– Elnézést uram. – A lány vigyázzba vágta magát.
– Nem a te hibád – válaszolta Zaira és azon volt, hogy
továbbmenjen, mikor rájött, soha nem látta a tinédzsert az általa
tartott órákon. – Mi a neved?
– Beatrice Gault. – A lány nyelt egyet.
– Miért nem vettél részt a haladó harcművész órákon?
– Részt vettem uram. A hátsó sorban.
Zaira Beatrice arcára bámult, próbált emlékezni rá. Végül amit
kapott egy bizonytalan visszaemlékezés a tinédzserre, aki teljesen
felejthető volt. Beatrice nem hibázott, nem kellett kijavítani, de

- 405 -
nem is volt a legjobbak legjobbika. – Holnap találkozunk. – Zaira
fogja vinni ismét az órát.
– Igen uram.
Zaira besétált az épületbe, elmondta Neridának mire van
szüksége és a másik nő azt mondta megszervezi az extra őrséget.
– Olyan Nyilakat akarsz, akik korábban Velencében dolgoztak
vagy éltek?
– Ha nélkülözni tudod őket, akkor igen – mondta Zaira,
tudatában volt, hogy a város egyedülálló csapda volt az újaknak,
amit ők nem értettek meg azonnal.
Nerida átnézte a jelenlegi elhelyezéseket és küldetéseket a
szervezőjén. – Talán bedobhatok egy, két főt, akik még nem
voltak ott.
– Az elég lesz. Párba állítom az újakat azokkal, akik számára
ismerős Velence. – Otthagyta Neridát, kiment, hogy elkapja
teleportját vissza Velencébe, hezitált.
Miután egy pillanatra elgondolkodott, megfordult és
visszament a szobába, ahol tudta Walker és Cris átmennek a
személyes aktákon és interjúkat tartanak, hogy meglássák melyik
gyerek melyik Nyíl felnőttel kompatibilis. A rugalmasságot
beépítik, arra az esetre, ha komoly összeütközések lennének, de
az osztagnak valahol el kellett kezdenie.
Cris azonnal felnézett, ahogy Zaira belépett, vörösesbarna
szemei a helyére szögezték a tapasztalt Nyilakat, ahogy gyakran

- 406 -
tette, mikor Zaira még az újonca volt. – Zaira, azt gondoltam a
velencei helyzetet kezeled.
– Azt csinálom. – Zaira hezitált ismét, ez a terület nem volt a
szakterülete… de volt valami Beatriceben, ami visszhangot váltott
ki benne. – Az idősebb tinédzsereket és a húszas éveikben levőket
is családi csoportokhoz jelölitek ki?
Cris egy gondolkodó pillantást lőtt felé, amit a tőle váratlan
kérdés miatt kapott. – A fókuszunk elsődlegesen a gyerekeké –
mondta. – Azonban tizenhat éves korig elhelyezzük a
tinédzsereket is. A többiek talán független szállást szeretnének.
– Ez nem jelenti azt, hogy nincs szükségük családra. –
Zairának mindig ott volt Aden. Az elég volt, hogy épelméjűként
tartsa, emlékeztette őt, hogy értékes volt a Nyíl gépezet
fogaskereke mögött.
Zaira ösztönei azt mondták Beatricenek senkije sem volt, aki
erre emlékeztetné.
Hátradőlve Walker Lauren a homlokát ráncolta. – Igazad van.
A gyerekek egy egészséges családi egységbe térnek vissza az
életük ellenére is. – Kezével végigsimított az haján, mielőtt
biccentett volna. – Biztosítanunk kell, hogy minden Nyíl
hazatérhet, kortól függetlenül.
Zairának ekkor el kellett volna mennie, de meghozta a döntést,
nem tudta elfeledni Beatrice hangját, annyira tompa volt a
vereség élétől, mintha hozzászokott volna, hogy ne emlékeznek

- 407 -
rá. Zaira tudta milyen volt egyedül lenni, azt érezni senki sem tud
a létezéséről. Néha, míg a szülei által létrehozott ketrecben volt,
sikított és sikított, hátha valaki érte jön.
Senki sem jött.
– Beatrice Gaultot jelöljétek ki hozzám – mondta.
Walker ránézett, óvatosan és átható csendességével, ami Aden
kitörölhetetlen része is volt. – Rendben – mondta végül, mintha
Zaira átment volna valami csendes teszten. – A legkisebb
gyerekek a prioritásaink, így talán hetvenkét órát vesz igénybe,
hogy a kijelölés megtörténjen. Először vele is beszélnünk kell.
– Megértettem. – Elhagyta a területet, elméje Adent kereste.
Légzése kapkodott.
A férfi nyitva hagyta privát telepatikus csatornájukat egyfajta
meghívásként és ahogy becsusszant, olyan érzése volt, hazaért. A
harag a férfi köré akart gömbölyödni, mint egy vad állat,
szeretetteljes volt és biztos benne, hogy szívesen látják. Soha nem
utasította őt el. Soha. Az érzelmi a férfi iránt állatias pulzus volt
benne, azt mondta, Nem a te hibád volt.
A férfi elfogadta a rémálmait, de Zaira volt az, aki a sötétséget
hordta a vérében, nem Aden. Valahogy a férfi túlélte a gyerekkort
és átment a Nyíl kiképzésen, hogy lelke egyben volt. Nemcsak
egyben, de elég erős, gyengéd volt, hogy magához öleljen minden
gondoskodásában lévő törött lelket. Köszönöm, hogy tartottál.
Keress meg és megtehetjük megint.

- 408 -
 Rájött, ez a reggel olyan volt, ahonnan nincs visszaút. A
gondolat, hogy a férfi nélkül aludjon, hogy az elméje ne legyen
nyitva előtte, úgy bántotta őt, ahogy soha nem bántotta még őt
ezelőtt. Ha lenne egy esély, hogy nem örökölte az őrületet, ha
tudná irányítani a haragját, akkor Zaira nem lenne gyáva.
Megteszi ezt. Mindezek után a férfihoz tartozott, mindig oda
fog tartozni. Csak egy dologra volt szüksége, mielőtt behódolt a
lenyűgöző férfi iránt érzett gyötrő birtoklásának, aki látta benne
az árnyakat és gyönyörűnek találta őt. Ne hagyd, hogy szörnnyé
váljak Aden, mondta neki. Ha megőrülök, ígérd meg, hogy
kiadod rám a kivégzési parancsot. Nem kéri meg rá, hogy maga
hajtsa végre, ő gondoskodott róla, s ez elpusztítaná. Ne hagyd,
hogy a szüleim árnyéktükrévé válljak.
Nem fogsz, mondta Aden, ahogy az arca megjelent előtte, ők
ketten egymás felé sétáltak a völgyben lévő terület két végén.
A férfi belévetett hitétől szárnyalni volt kedve, de túl
pragmatikus volt, túl éber vékony kontrollja alatt. Szükségem
van az ígéretre.
Nem. Aden álla összeszorult, arca rendületlen volt.
Zaira látott egy nyers pillanatnyi belátást, megértést. Az
utasítás kiadása is megtörné a férfit. Aden képtelen volt bántani
őt, és ez a tudás miatt a szíve fájt. Tudta, hogy az a szerv túl
satnya, hogy érezzen ilyen szenvedélyes agóniával. De mégis így
érzett.

- 409 -
 Mert ez a gyönyörű, erős, hihetetlen férfi értékesnek látta őt.
Mintha a férfi kis, ragyogó kincse lenne. Olyan, amit senkinek
nem engedne meg elvenni tőle… még Zairának sem. – Te egy
makacs férfi vagy – mondta, hangja rekedt volt.
– Csak azokban a dolgokban, amik számítanak.
Aden újabb ajándékokat adott neki, amitől Zaira szíve tovább
küzdött, hogy verjen és erőt adott a remény kicsi lángjának
benne, annak, ami azt suttogta nem volt őrült, csak kicsit törött.
Ez rendben volt. Vasic is kicsit törött volt, de Ivy szerette.
Adenben is voltak törött részek és az meglepően illettek a férfi
képébe.
Legfőképp szeretője nem félt a tökéletlenségtől. – Várlak
Velencében – mondta, ujjaival végigsimított Adenén, ahogy egy
másik Nyíl elhívta őt és Zaira teleportja meglátta őt. – Ne késs.
– Nem fogok.
Elváltak, de a telepatikus csatorna köztük nyitva maradt, míg a
teleportja hatótávolságon kívülre vitte.

- 410 -
 45. fejezet

Blake érezte, hogy szüksége ismét épülni kezdett.

Lassan fogja az ember nővel csinálni. Beatrice megkérdezte,
hogy a kihallgató központ miért egy elhagyatott raktár volt és
nem egy Nyíl központ, és a rangját kellett elővennie vele
szemben, hogy elhallgattassa őt. A lány természetesen
engedelmeskedett, de most nem erőltethette őt túl messzire.
Beatrice a hosszú távú terve volt, ami türelmet igényelt. Ha
sikerül megrontania, lesz valakije, akivel megoszthatja a végső
pillanatokat.
Ezzel az eredménnyel az elméjében megengedte a lánynak,
hogy vezesse a kihallgatást.
Az áldozata nem egy tudós lánya volt és nem tudott semmit a
kódokról, lenyűgöző volt nézni, ahogy Beatrice megpróbálta
kiszedni belőle az adatokat, de eddig tanítványa nem okozott
igazi sérülést. Ez két napon belül meg fog változni, mikor átveszi
a lány „bukása” után. Vér fog folyni, édes és nedves, ahogy
áldozata sikítani fog, de most vágyait máshol kell kielégítenie.
Biztosította, hogy ma legalább három órán át ne legyen
semmije, végignézte a kis utat két utca közt, amit éttermek

- 411 -
töltöttek meg. Emberek és alakváltók gyakran elég ostobák
voltak, azt hitték, ha párban sétálnak, az megmenti őket. Soha
nem kapott el kettőt ezel-
Szemei egy párra estek, akik felé tartottak.
Nem emberek voltak.
Nem alakváltók.
Mentálok.
Meg tudta mondani, ahogy idegesnek tűntek, hogy egymás
kezét fogták, mintha nem lennének benne biztosak, hogy az
Elcsendesedés lehullott. Ahogy nézte a férfi egy rózsát lebegtetett
a nőnek azt használva, ami nagyon kicsi Tk-nak tűnt, mintha
megengedte volna, hogy civil maradjon. A nő a virágot a
mellkasához szorította.
Blake össze akarta törni őket a hülyeségükért, de soha nem
volt mentál áldozata saját akaratából. A korábbi mentál áldozatai
Ming által voltak kijelölve. Ming ekkor erős pajzsot hozott létre
az elmék körül, hogy haláluk agóniája ne riassza a Hálót és
vonzzon kellemetlen figyelmet.
Ha elveszi ezt a kettőt, akkor anélkül a pajzs nélkül kell tennie.
Vagy az egyikük ki tud küldeni egy telepatikus kiáltást, így
gyorsnak kell lennie, ahogy a fiúnál a tengerparton. Egy
intelligens kihívás, gondolta, meghozta a döntést. Addig vár, míg
elmennek rejtekhelye előtt, ami a falban lévő kis árnyékos luk

- 412 -
volt, egy szívverésre voltak a támadástól, mikor a Mentálhálón
lévő elméjén kopogtattak.
Nerida.
Elfojtotta vágyait, mert figyelmen kívül hagyni a küldetések
kijelöléséért felelős Nyilat nem volt lehetőség, ha nem akarta,
hogy felfedezzék, ott maradt ahol volt és a hülye mentál pár
betegítően gyenge testükkel elsétáltak előtte az éjszakába.
Negyvennyolc óra, ígérte magának, ahogy kilépett a mentális
térre, hogy Neridával beszéljen. Negyvennyolc óra és nemcsak
csillapítja szükségét, Beatricet is birtokolni fogja. Mert nem Blake
fogja elvenni a nő életét. Nem, ezt a gyönyört megtartja
Beatricenek.
Miután a lány megtette, az övé lesz.

- 413 -
 46. fejezet

Tizenegy órával az Adennel való telefonálás után Judd San

Franciscóban volt egy vízparton Hawkeal és Riazzal. Lucas és
rangidős őrszeme, Nathan az embarcaderoi raktárban találkozott
velük, amit mindkét falka a BlackSeaval való találkozóra
használt.
A SnowDancer volt az, aki a kezdeti tárgyalásokat vezette,
mert a vízi alakváltók közvetlen a farkasokkal léptek kapcsolatba.
A DarkRiver leopárdok, a legközelebbi szövetségesiek voltak,
beleegyeztek, hogy a háttérben maradnak, bár a kommunikáció a
két falka közt nyitva volt. Azonban a szövetség megkötése előtt a
három alfa szemtől szembe találkozik, mert a SnowDancer nem
fog olyannal szövetséget kötni, aki a DarkRiverrel nem és vica
versa.
A két falkának vérszövetsége volt, mi mélyebbé vált, mint
bármely kapcsolatuk más falkával. Míg egyik alfa sem ismerte el,
Juddnak volt egy érzése, hogy a falkák eggyé fognak válni, míg
megmaradnak különállónak és eltérőnek. Mint egy erős család
két ága, amit Mercy szülése fog megpecsételni.

- 414 -
 – Egy hajót sem vettünk észre – mondta Lucas, ahogy
kiléptek a raktáron kívülre és a privát mólóra, amit magas kerítés
védett a kíváncsi szemektől. – Pár perce turbulenciát érzékeltünk
a vízben. Úton vannak.
Hawke összefonta a karjait, összevonta fakókék szemeit. –
Mióta érzékelitek a vízben a turbulenciákat, macska?
– Mióta szenzorokat telepítettünk az öböl mélyebb területeire,
farkas. – Lucas szemei a párduc zöldjében ragyogtak a gyorsan
terjedő sötétségben. – Okos döntésnek tűnt, mivel vízi alakváltók
jönnek majd napi szinten. Nem akarunk elmulasztani egy
megszálló erőt.
– Milyen kevés bizalom.
– Pont annyi, mint benned.
A két alfa vigyorgott. Mert a szövetség egy dolog volt. A
bizalomnak évek kellenek, míg kialakul. És a vérkötelék olyan
volt a SnowDancer és a DarkRiver közt, ami annyira ritka volt,
hogy a többi alakváltó falka nem hitte el, hogy igazi volt. Főleg
két ragadozó alakváltó falkánál.
Tisztelet, gondolta Judd, volt a kapcsolat alapköve.
A víz ebben a pillanatban felkavarodott, egy nő, karcsú fekete
vízhatlan ruhában emelkedett fel, szemei színjátszó mogyoró
volt, ami a sarkain kicsit felívelt és fekete haja a fejére simult. Két
másik emelkedett ki vele, két férfi, akit Judd Malachaiként és
Griffinként azonosított Riaz beszámolója alapján.

- 415 -
 Malachai 167-170 centiméteres magassága mellett Miane
eltörpült, a férfi vállai szélesek és teste izmos volt. Griffin ezzel
szemben olyan magas volt, mint Miane, de ugyanúgy mozgott,
mint ahogy Judd a legveszélyesebb DarkRiver macskákat látta.
Könnyed léptű, izmai folyékonyak.
A két férfi ugyanúgy vízhatlan nadrágot viselt, mellkasuk
csupasz volt, míg Miane Levéque öltönyén úgy tűnt nem volt
zipzár, vagy más rögzítés, amit Judd látott volna most, ahogy a
nő felhúzta magát a vízből a mólóra.
Senki sem ment oda segítséget ajánlani. Idővel a BlackSea alfa
talán elfogadja Lucas vagy Hawke segítségét ilyen helyzetben, de
az a barátság még nem alakult ki. Addig, mint minden alfa,
Miane Levéque nem foga el udvariasságot, ezt inzultusnak
tartaná.
– Üdv a DarkRiver területén – mondta Lucas, ahogy Miane
szemkontaktust teremtett vele és Hawkeal. A szemei már nem
voltak többé emberi mogyoró színűek, hanem intenzív feketeség,
ami az óceán legmélyebb részét visszhangozta. Annyira tiszta
ónix volt az írisze, hogy úgy tűnt nincs pupillája.
Stefan egyszer leírta a mélység selymes sötétségét Juddnak. Az
Alarison élve a másik Tk egyedi perspektívát adott arról a
világról. Judd azon gondolkodott Miane Levéque szokott-e ebben
a mélységben úszni, átnézett a mélytengeri állomás ablakán, amit
a BlackSea finanszírozott.

- 416 -
 – Köszönöm az üdvözlést. – Miane fejét fejedelmien
biccentette oldalra. – Próbáltunk nem kárt okozni a
szenzorjaitokban.
Lucas ajkai kis mosolyra húzódtak a nagyon alfás kommentre,
kihívás és elismerés keveredett benne. – Értékelem. – A raktár
felé biccentett. – Szeretnétek bemenni? A falkatársaim
hozhatnak törölközőt.
– Nem bánjuk, ha vizesek vagyunk. – Miane kifejezése hűvös
volt. – Az embereim és én nyomozunk a BlackSea azon emberei
után, akik belekeveredtek egy támadásba a mentál osztag ellen,
akit szövetségesnek hívtok.
A Nyilak nem voltak teljes szövetségesek, de Judd értékelte,
hogy sem Hawke, sem Lucas nem tett különbséget, mikor
információt kértek. Tudta, hogy ennek köze van a családhoz: a
Laurenek falkatársak voltak, a Nyilak az ő családjuk, és így annak
kiterjesztése, a hűség megfelelő mérésével, ameddig nem tesznek
semmit a falkák ellen.
– És? – Hawke ezüst-arany haja elkapta a tompuló fényt, a
tincsek szinte lángoltak. – Találtatok valami hasznosat?
Miane Levéque Malachai felé biccentett. A nagy férfi, aki
kezeit maga előtt összefogva állt úgy beszélt, hogy nem mozdult
pozíciójából. – Jim nyolc hónapja messze távolodott a
BlackSeatól. Bár technikailag a tagunk, bevételének egy részét a
falka alapjába fizeti, így hozzáfér a BlackSea forrásaihoz, nem

- 417 -
vett részt az Összejöveteleken ebben az időszakban, amennyire
meg tudom állapítani megtörte a kapcsolatot három társát kivéve
mindenkivel.
– Azok hárman – folytatta a tengeri alakváltó – a világ távoli
pontjain szóródtak szét, így kapcsolatuk távoli volt. Egyikük sem
hallott róla két hónapja.
Lucas kezeit fekete öltönynadrágja zsebeibe csúsztatta, amit
nyitott gallérú sötétzöld inggel hordott. – Magányossá vált?
Miane Levéque volt, aki válaszolt. – Sok óceáni alakváltó
magányos a természete miatt, vagy szoros kapcsolatban állnak
egy kis családi egységgel. A nyolc hónap előtt Jim egy tíz fős
csapat tagja volt
– A csapat nem tudta miért kereste a saját útját – mondta
Malachai, hibátlanul követte Mianet, hogy Judd elgondolkodott
mi lehet a kapcsolat köztük. Nem ők lennének az első alfa-
hadnagy páros, akikről a SnowDancerben hallott.
– Olívia története hasonló – mondta Miane hűvös hangján,
ami majdnem olyan volt, mint a mentáloké, de Judd jeges dühöt
érzett benne. – Körülbelül ugyanakkor távolodott el a
csoportjától és tisztázta nem akart kontaktust.
– Még testvérei üzeneteit és kísérleteit, hogy megtalálják is
figyelmen kívül hagyta. – Malachai megállt és csak Miane
bólintására folytatta – Volt párja és egy gyereke, aki most úgy
kettő lehet. A párja holttestét hat hónapja találtuk meg, majdnem

- 418 -
csont volt már és csak a DNS alapján tudtuk azonosítani. A
gyerek továbbra is eltűnt. A neve Persephone.
A BlackSea hadnagy szavaira Judd gyomra görcsbe rándult.
Ugyanazt az aggodalmat és dühöt látta a körülötte lévő arcokon.
Ha a tengeri alakváltók úgy párosodtak, mint a farkasok, vagy
leopárdok, akkor az egy életre szólt. A pár halála szét tudta törni
azt, aki megmaradt, ilyen esetben veszélyes és instabil
döntésekhez vezethetett.
Malachai következő szavai azonban sötétebb igazságot tártak
fel.
– Igazad volt, hogy ezek az esetek összekapcsolódnak az
eltűnésekkel, amik arra vezettek, hogy szövetséget keressünk
veletek – mondta a BlackSea hadnagy a feszült csendbe. – Jim és
Olívia csak kettő az eltűntek közül, nem tudtuk a helyzetüket,
míg el nem küldtétek az adatokat.
Juddot Riaz röviden informálta a tengeri alakváltók miért
döntöttek úgy, hogy megváltoztatják elszigetelési politikájukat.
Ennek része volt a változó alakváltó politika, de a legfontosabb
hajtóerő az volt, hogy falkájuk egy része, ahogy most tűnt, nyom
nélkül eltűnt. Mert a BlackSea szokatlan struktúrájú volt, időbe
telt, míg Miane rájött mi történik. A BlackSea közel sem volt
olyan nagy, mint a világ legnagyobb falkái, de a világ minden
táján volt emberük, ezek a tagok szétszóródtak a nagy vizekben,
tavakban és hatalmas folyókban.

- 419 -
 A feljegyzéseket érintette a tény, hogy sok tengeri alakváltó
egyedül úszott, csak az évente egyszer tartandó összejövetelre
mentek el. Néhány esetben, mint Olívia és párja, a párok tűntek
el, ami azt jelentette, hogy az a személy, aki talán jelenthette az
eltűnést azt is elvitték. A legutolsó számolás alapján legalább
huszonhét tag hiányát erősítették meg.
– Adva amit Jim és Olívia tettéről tudtok – mondta Hawke –
lehetséges, hogy önként mentek el? – Hangjában morgás volt, de
az nem fenyegetés volt, csak egy jele, hogy farkasa nagyon is jelen
van és figyel.
Miane szemei nem verték vissza a fényt, mint a felszíni
alakváltóké, helyette elnyelte. – Nem – mondta azonnal. – A
hiányzások természetüktől magányosak, de intenzív kötelékük
volt másokkal annak ellenére, hogy évente egyszer vagy kétszer
találkoztak. Egy megerősített hiányzónk egy pár fele, soha nem
hagyná, hogy a nő az óceánban vadászva őt keresse.
Judd próbálta elképzelni, ha ennyi ideig lenne távol Brennától,
csak hosszú szakasz után láthatja, nem sikerült neki. Ettől
megértette, hogy a vízi alakváltók miért maradtak elszeparálva és
egyedül annyi ideig, frusztráló lehetett megérteni, hogy mindig
voltak kívülállók, akik állandóan hibát találtak a legegyszerűbb
életben, amit nem tudtak megérteni.
– Akarunk egy lehetőséget, hogy Jimmel és Olíviával beszéljük
– mondta Miane. – Nekem nem lesznek képesek hazudni.

- 420 -
 Hawke Juddra nézett.
Judd előrelépett. – Az osztag megfigyelés alatt akarja tartani
őket, hátha elvezetik őket egy nagyobb játékoshoz, és
feltételezem ezek az emberek állnak az eltűnések mögött.
Miane Levéque hideg fekete szeme megtartotta Juddét. –
Türelmesek leszünk. De ők az embereim.
Judd nem azon volt, hogy megijedjen, de megértette a nő
reakcióját. – Az osztag nem érdeklődik utánuk a kapcsolataikon
kívül más miatt. – A telefonja vibrált ebben a pillanatban, a kód
Adené volt. – Elnézést. Ezt fel kell vennem.
Tudatában volt, hogy a többiek tovább beszéltek, míg ő a
telefont a füléhez tette, meghallgatta, amit Aden mondott, érezte,
hogy vére megfagy. – Átadom a híreket a BlackSeanek. Biztos,
hogy Velencébe akarnak menni.
– Vasic szívesen elhozza őket, ha kérik a portálást.
További szavak nélkül letéve Judd visszatért a megbeszélésre.
Mikor elkapta Hawke pillantását, az alfa közel hajolt. Alig
hallhatóan beszélt, hogy ő nem hallotta magát, Judd átadta a
híreket. Hawke arca keménnyé vált. – Miane – szakította meg a
mondat közepén a másik alfát – az embered halott.
A BlackSea alfa éterien mozdulatlanná vált. – A Nyilak?
– Nem – válaszolt Judd. –Jim az utcára ugrott az erkélyéről.
Az őrködő Nyilak azonnal odamentek, hogy segítsenek, de eltörte
a nyakát. – Mivel az erkély nem volt magasan, a konklúzió az

- 421 -
volt, vagy rosszul landolt a földön, vagy már halott volt, mikor
átesett a peremen. Ezen a ponton azonban – Nincs bizonyíték a
külső behatásra, bár az osztag boncolást fog végezni, hogy
leellenőrizze a mentális kényszer jeleit.
– Mond meg a barátaidnak, hogy bánjanak vele tisztelettel.
– Aden felajánlotta, hogy ha szeretnétek elportálnak titeket.
– Nem. A magunk módján jutunk oda. – Figyelme visszatért
Lucasra és Hawkera, azt mondta – Mennünk kell. Beszélünk
megint, ha rájöttem egy ragyogó fiatal férfi miért halt meg és a
falka másik tagját miért gyanúsítják terrorista vádakkal, míg a
lánya továbbra is hiányzik.
A három tengeri alakváltó pár másodperc múlva eltűnt a
vízben, semmi bugyborékolás nem volt, ami elárulta volna
jelenlétüket, hogy kifelé úsztak.
– Azt hiszem – mondta Judd lassan – mélyebb részeken is
kellenének szenzorok.
Lucas leguggolt a beton szélén, a vízre nézett, ami megtartotta
titkait. – Igen. Ez a szövetséges kicsit túl csendes, hogy
megbízzunk most benne.
***
Zaira körbenézett Jim Savua kis apartmanjában. Az névtelen
volt, a bútorok strapabíróak és olcsóak, amivel a főbérlő
bebútorozta a lakást. Zaira nem volt szakértő, de Nyíl kiképzése

- 422 -
során megtanulta, hogy ítélje meg a dolgokat. Egy személy dolgai
sok mindent elmond róla.
Ez az apartman azt mondta neki, nem laktak itt hosszú ideig.
Mikor a férfi itt volt, akkor csak aludt, semmi mást nem csinált. A
ruhái a bőröndjében voltak és hűtőjében nem volt étel, bár pár
előre dobozolt étel doboza volt a kukában. Valamint volt több
eldobható injekciós tű.
Mint a hosszú távú fogyasztók, azokat a bőrre vagy
pulzuspontra tették, attól függően milyen drogot használtak, és a
drogot fájdalmasan a véráramba juttatták. Az egyedüli különbség
az volt, hogy sokkal olcsóbb volt és dobozban árulták. Míg az
eldobható tűket orvosi okból lehetett használni, egyben
népszerűek voltak a szórakoztatási drogot használók körében.
– A teste mutatta a hosszú távú droghasználat jeleit? –
kérdezte Blake Strattont, aki partnerével őrködött a baleset
idején. Nem örült, mikor felfedezte a férfi jelenlétét. Nerida
utolsó pillanatban változtatott, hogy Zaira egy osztagtársukat
combtörés miatt pihenni küldött. A másik nőnek kapcsolatba
kellett volna lépnie vele, de nem tette, ez hiba volt, amit biztosít,
hogy Nerida nem követ el újra.
Nem bízott Blakeben, nem akarta a városában látni.
Mikor a férfi mellé állt, nyakán és karján a kis szöszök felálltak
az állatias riadótól. – Nehéz megmondani a macskakövek okozta
sérülésektől, és a vértől – mondta. – De észrevettem, hogy

- 423 -
sérülések voltak rajta, amik gyógyult karmolások lehettek, és
bőre sárgás volt, ami Halcyon használatára utal.
A Halcyon az utcaneve volt egy erősen függőséget okozó
anyagnak, ami mindhárom fajra hatott, bár a mentálok
hajlamosak voltak hamar pszichotikussá válni. Ez néhány
használónál azt okozta, hogy véresre karmolta bőrét. Ellépett,
hogy felhívja a patológust, megkérte, végezzen teljes
drogvizsgálatot.
– Köszönöm – mondta utána Blakenek. – A műszakod itt
véget ért. Térj vissza a Központi Parancsnokságra és jelentkezz
be.
A másik Nyíl komment nélkül távozott, de Zaira addig nem
fordított hátat, míg a férfi el nem ment. Azon volt, hogy visszatér
saját apartmanjába, mikor látta Yurit felé jönni. A férfi volt az
egyik választottja, a negyvenhét éves Nyíl, aki kezdetektől
Velencében volt. Pragmatikus és megbízható, nem volt kérkedő
képességeiben, még abban sem, ahogy tartotta magát, de Zaira
tudta, ha Yurit valamire megkéri, hogy csinálja meg, akkor azt
megcsinálja, méghozzá jól.
Zaira, van egy problémánk.

- 424 -
 47. fejezet

Mivel a szobában Yuri és két másik megbízható ember volt, a

tény, hogy telepatikus módot használt azt mutatta, valami
nagyon aggasztotta. Mi történt?
Blakeel voltam megfigyelésen, mikor ez történt. Az utca
oldalán voltam, Blake a másik oldalon, így minden kijáratot
ellenőrzés alatt tartottunk.
Zairának nem volt rá szüksége, hogy kimondja. Azt gondolod,
hogy ő lökte ki a halott férfit?
Nem tudom. Yuri kezeit a háta mögé tette. Tudom, hogy
meggondoltuk, hogy a halott férfit esetleg holtan dobták ki az
erkélyről, de az én perspektívámból úgy tűnt, mintha kiugrott
volna. Azonban megpróbálhatott elszökni a szobában lévő
fenyegetéstől.
Zaira tudatában volt mennyire nem kedveli Blaket, s ez
megszínezheti látásmódját, azt mondta, Nézd meg, hogy találsz-
e képeket az utcai kamerák felvételeiből.
Megcsinálom. Megállt. Elnézést. A szemem rajta kellett volna
tartanom.

- 425 -
 Zaira szemei találkoztak Yuriéval és ugyanazt a nyugtalanságot
látta bennük, amit ő érzett Blake mellett. Ha ő volt az, akkor
biztosítjuk, hogy még egyszer ne történhessen meg.
Egyetértésként egy biccentést kapott.
Ahogy az idősebb Nyíl elment Zaira meggondolta, hogy Yuri
gyanakvását elmondja-e Adennek és úgy döntött, tudnia kell róla.
Ha az osztagban áruló volt, akkor ki kellett füstölni.
Gyors jelentéssel felhívta, mikor egyedül kint volt az után. –
Meg kell őt figyelnünk.
– Biztosítani fogom. A következő három napban harci
kiképzéseket fog tartani, így számtalan rangidős szeme előtt lesz.
Zaira szét akarta zúzni Blake elméjét, felfedni az igazságot, de
tudta, hogy ez nem lesz könnyű. – Túl jól képzett, hogy
megtörjön a kihallgatás alatt, de elég arrogáns, hogy elvezessen a
partneréhez, ha egy nagyobb összeesküvés része. – Mindketten
tudták, ha a férfi okozta Jim halálát, Blake akkor egyszerűen a
saját undorító vágyai alapján cselekedett.
– Igen. Mi van a nővel?
– Biztonságban van és él, bár kiszámíthatatlan. – Zaira
tudatában volt, ha kitárják lapjaikat, akkor elvesztik a reményt,
hogy megtalálják a nő partnerét, de nem lesz semmijük, ha
meghal. – Azt mondom vigyük be.

- 426 -
 – Csináld – mondta Aden. – Judd átadta az információt, hogy
Olívia Colettinek van egy kétéves gyereke. Nézd meg találsz-e
nyomot hozzá.
Ez az adat azonnal megerősítette Zairát a cselekvésben. Nem
akarta, hogy egy sebezhető gyerek legyen egy Halcyon használó
kezében. Kiadta az utasítást az Olíviát figyelő csapatnak,
visszament a bázisra a kora reggeli utcákon. Csak négy harminc
volt, még a pékségek sem nyitottak ki.
Nem volt meglepve, hogy Aden tartott felé a bázis titkos
laboratóriumát elhagyva. – A patológus talált bármi véglegest?
– Nincs jele küzdelemnek, se elmekontrollnak az agya körül. A
toxikológia még zajlik, de biztos, hogy megerősíti a Halcyon
használatot, a teste a hosszú távú használatot mutatja. – Az
udvaron sétált vele, várt, míg a második célpontot behozzák. –
Ha Blake ellenünk dolgozik, elvesztette Nyíl státuszát.
Zaira tudta, hogy a hűség mennyit jelentett Adennek, hogy
mennyire komolyan vette, így ki tudta találni reakcióját
bármilyen árulásra. – Blake beillik Ming rezsimébe. Túl sokat
kérsz egy olyan férfitól, aki csak saját bőrével törődik.
Aden ránézett. – Bántott téged? – Szavai jegesek voltak.
Zaira a fejét rázta. – A szemeiben lévő tekintet a szüleim
szemeire emlékeztetett. – Pszichopata és saját gondolataiba
merülve, egy cseppnyi empátia nélkül. – Azt akarom, hogy áruló
legyen és megölhessem.

- 427 -
 – Ezért kell bizonyíték.
Zaira kelletlenül biccentett, tudta, hogy Blake nem az egyedüli
Nyíl volt, akinek problémás múltja és személyisége volt.
Bizonyíték nélkül utána menni széttöri a bizalmat, ami
összetartotta az osztagot. – Ez az összeesküvés – mondta a
falnak dőlve, az indák az időjárásban megkopott betonon nőttek
mindkét oldalon. – Miért veszed célba a leghalálosabb csoportot
a világon? Mi az eredménye, hogy cserébe megkapod az osztag
bosszúját?
– Még nincsenek válaszaim. – Aden mellé dőlt, karjait
összefonta. – Talán kapunk pár bizonyítékot, mikor a BlackSea
alfa megérkezik.
Ahogy Zaira hallgatta, mit tudott meg eddig a férfi, nagyon
tudatában volt, hogy Aden karja a vállát érintette, hogy a férfi
uniformisának nadrágja és fakó fekete pólója megmutatta
testének izmos erejét, hogy illata annyira jó volt, hogy meg akarta
nyalni.
Figyelmeztetés nélkül ellökte magát a faltól, a sarokhoz sétált,
ahol kis fülke volt, amit elrejtett a rálógó indák tömege, és két
épület közé ékelődött be.
– Zaira. – Aden követte. – Mi-
A falnak lökte a férfit, ajkait erős, erőteljes pulzusára nyomta a
nyakán. Mivel már kezdett az ürességbe esni, kontrollja

- 428 -
töredezett volt, miért tagadná meg magától a gyönyört, ami
ellentétben volt a rémálmaival, amiket nem tudott elfojtani?
Aden megremegett, egyik kezével megfogta a tarkóját. És
ezután ajkaik találkoztak és az vad, fegyelmetlen, forró és nedves
volt, és mikor Zaira megállt a gondolkodásban, a benne lévő düh
elkábult a szükségtől, ami erre a gyönyörű férfire koncentrált, aki
iránt érzett éhsége úgy tűnt olyan állatias volt, mint Adené rá.
Uram, majdnem a bázison vagyunk.
Zaira körmeit Aden vállaiba vájta, a benne lévő nyers szükség
azzal fenyegette, hogy megvakítja és megsüketíti a gondok iránt.
– A nő nemsokára megérkezik – nyögte ki, ezzel egy időben
telepatikus utasítást adott. Vigyétek a 7A szobába.
Aden megfordította őt, így háta a falhoz nyomódott, ahogy
utolsó szavai elhagyták ajkait, Aden újra megcsókolta, kemény
teste Zairáénak nyomódott és Zaira ujjai Aden hajába túrtak. A
férfi egyik kezével megfogta az állát ahogy nyelvét végigfuttatta
Zaira ajkain, és addig vett el, míg Zaira levegő nélkül maradt, és
ez teljesen jó volt, mert amit Aden tett, attól gyönyör perzselte az
idegvégződéseit.
Uram, a célpont a 7A szobában van.
A düh, ami nem düh volt Aden mellett meg akart mutatkozni a
megszakítás miatt, de Nyíl kiképzése beugrott az utolsó
pillanatban. Nemsokára ott leszek, válaszolta és kényszerítette
magát, hogy megtörje a csókot. Aden

- 429 -
 Aden mellkasa nehéz légzésekkel emelkedett és süllyedt és
pupillái kitágultak, az ajkait nézte, mintha ismét el akarná
csábítani.
És Zairának nem volt gondja a csábítással. Rendben. – Nekem
kellene kontroll nélkülinek lennem – suttogta.
Aden olyan pillantást lőtt felé, amitől felforrt, rájött, a férfi
mennyi mindent tartott nyugodt, stabil megjelenése alatt. Úgy
érezte, mintha a titkát mutatta volna meg neki, megmutatta
volna a benne lévő kis őrületet. Nem tudta megállítani magát.
Közel nyomta magát, újabb csókot kért, követelték őt, az az erős
kéz ismét az állán volt, és Aden teste a falnak nyomta.
És Zaira rájött, voltak olyan börtönök, amik a gyönyörrel
voltak egyelőek, nem a fájdalommal.
***
Mikor bement a 7A szobába, akkor azt látta Olívia Coletti
szemét és száját nem kötötték be, de nem küzdött, sötétszőke
haja arcának két oldalára esett, amit durván megsebeztek, s
mozdulatlanul ült a széken. Kábult barna szemei és egyébként
fakó bőrének sárgás árnyalata, a fakó majdnem áttetsző volt,
megmagyarázta laza állapotát.
– Halcyon – mondta Zaira, tudta, a másik nő nem fog
mondani semmit. Túlságosan be volt lőve. Először ki kell
tisztítaniuk a szervezetét. Bár a titkokra kevés volt az esély,

- 430 -
miután józan lesz, a Halcyon egyik fő hatása az volt hogy:
hatással volt a hosszú távú memóriára.
Zaira megpróbálkozott, csak egy szót kapott válaszként.
– Persephone – mondta Olívia, szemei a semmibe bámultak.
– Persephone.
Olívia hangszíne zavarta Zairát. A gyerek lehet a zálog,
mondta Adennel. Akár így akár úgy, a helyzete nem jó. Már ha a
kislány még életben volt.
Aden biccentett. Detoxba visszük Olíviát, de hozzáférést adok
a BlackSea alfának, mikor megérkezik, Olívia alakváltó
hierarchiában betöltött helyétől függ, talán kényszert érez, hogy
válaszoljon az alfája kérdéseire.
Nézd a sebeket az arcán. Zairának azok gyógyult sérüléseknek
tűntek. Ha nem korábbi sérülésből származnak, akkor talán
nemcsak a Halcyon tartja csendben.
Aden válasza azt mutatta, követte Zaira gondolatmenetét.
Biztosítjuk, hogy az orvosok nézzék meg, van-e más jele
kínzásnak.
Zaira kiadta az utasítást, hogy Olíviát egy Nyíl orvosi
létesítménybe vigyék, beszélt Micával, aki azt a csapatot vezette,
amelyik behozta a nőt, és megkérdezte mit fedeztek fel még az
apartmanban. A válasz az volt, amit várt: – Semmi mást, csak
négy napnyi eldobható drogot a tűkben, amiket Halcyonnak

- 431 -
kellett feltöltve lenniük, bár még tesztelni kell, hogy
megerősítsük, és némi ruhát.
Zaira elengedte hadnagyát, hogy feladataival foglalkozzon és
kisétált Adennel. – Nem volt rá esélyem, hogy korábban
elmondjam – mert úgy döntött helyette letámadja őt – de úgy
tűnik mind Jim, mind Olívia egy hete egyszerű vízi taxival jött a
városba, de az ösztöneim az súgják, nem találunk semmilyen
papír nyomot, ami fontos lenne. – Az egész összeesküvést jól
megszervezték.
– Értesíts a későbbi fejleményekről. – Elég átlagos szavak
voltak, de a szemei visszavitték Zairát a lopott csókjaikhoz, teste
zümmögött a férfi közelségére. – Vissza kell térnem a területre,
de hamar visszajövök… és utána befejezzük a korábbi
beszélgetésünket.
Zaira szíve a bordáinak csapódott.

- 432 -
 48. fejezet

Beatrice a célpontjára meredt, akit első élő küldetésén rabolt

el, hányinger csavarta össze gyomrát és azzal fenyegetett, hogy
feljön a torkán. A nő újra sírt, könyörgött, hogy engedjék el.
Beatrice adott neki vizet és némi ételt, így nem fogyott sokat, de
arca vékonyabb volt, szemei vörösek.
– Nem hiszem, hogy bármit is tudna – merte Blakenek
suttogni. – Minden járható kihallgatási technikát használtam
rajta.
Blake visszakézből megütötte. Keményen.
A földre esett, ottmaradt, mikor a férfi odament habozó
testéhez és fejét hátrarántotta a hajánál fogva. Vér folyt az
orrából, egész arca pulzáló fájdalom volt. – Csak a nem erőszakos
eszközöket használtad – mondta, hangja színtelen, hideg volt. –
Elbuktál a teszten.
Beatrice szemei égtek. – Ne, kérem. – Ha elveszti a férfit,
semmije és senkije nem lesz.
– Elég a nyafogásból és kelj fel. Megmutatom neked milyen
egy igazi kihallgatás.

- 433 -
 Beatrice felállt, letörölte a vért és könnyeit, követte a férfit,
hogy a nő mellett álljon, aki ijedt szemekkel nézett rájuk. –
Kérlek segíts – könyörgött. – Kérlek.
Blake megragadta a nő állát fájdalmas tartással. – Itt nincs
segítség. – Elővette vadászkését, mély vonalat vágott a nő bal
melle fölé, míg sikítását a tenyerével tompította.
Vér ázatta el a nő vörös, vékony topját, de a férfi óvatosan
vágott, hogy fájdalmat okozzon gyengítő sérülés nélkül. Beatrice
gyomra felfordult és megtántorodott volna, ha Blake nem emeli
fel a fejét és nem mondja – Így kapsz válaszokat. – Elvette kezét
a nő szájáról, mikor sikolyai szipogássá váltak, kinyújtotta a kést,
a nő hasára mutatott. – Az apád tudós, igaz?
A nő hisztérikusan bólogatott. – Igen, igen! Az!
– És olyan szérumot fejleszt, ami semlegesíti a mentál
képességeket.
– Igen.
– Helyes. Végre jutunk valahova. – Megfordulva a kést
nyelénél fogva Beatrice felé nyújtotta. – Szedd ki az információ
többi részét.

- 434 -
 49. fejezet

Velencében délután volt, mire Zaira letehette műszakját, és

bár huszonnégy órája fent volt, mély frusztrációval feküdt le az
ágyba, hogy mennyire keveset ásott ki a Nyilak elleni
összeesküvés terén.
A patológus megerősítette, hogy Jim agya míg a Halcyon jeleit
mutatta, nem volt leves, amit női partnere agya mutatott. Még
egy teljes detox után is Olívia talán soha nem nyeri vissza
emlékeinek nagy részét. Jim másfelől talál telesen felépült volna.
A patológus szerint a férfi volt az a „szerencsés, kinek
természetes védelme volt a Halcyon hosszú távú használata
ellen”.
– Ezért kellett meghalnia – mondta Adennek, mikor
csatlakozott Zairához tíz perccel azután, hogy a nő visszaért a
szobájába.
– Nincs szerencsénk a biztonsági és utcai kamerákkal? – Leült
az ágyra, levette csizmáit és zoknijait.
Zaira a fejét rázta, már leellenőrizte, a bezárt ajtó előtt állt és
elmerült a szükségében, hogy nézze a férfit. A csizmákat
félretette, a zoknikat mellé, felkelt, levette az övét és a csizmák

- 435 -
mellé tette. – Nem hiszem, hogy ez a helyzet nem kapcsolódik az
elrablásunkhoz.
– Egyetértek. Két különböző faj ment egyszerre az osztag
után? Nem veszem be. – Zaira kifújta a levegőt és nézte hogy
veszi le Aden a pólóját. – Hogy mennek a dolgok a völgyben?
– A tervek szerint. – Kinyújtózott, megmasszírozta nyakának
hátoldalát, teste megfeszült.
Zaira lélegzete a torkában maradt, gyomra összeszorult. –
Hogy csináljuk ezt? Vannak szabályok?
– Mi hosszuk a szabályokat. – Aden bezárta a távolságot
köztük, az ajtónak nyomta, ahogy Zaira másnak soha nem
engedné meg. Adennel ez olyan érzés volt, mintha napfényben
fürödne, teste kezdett elolvadni.
Kezeit végigfuttatta Aden oldalán, megremegett, mikor a férfi
lehajtotta fejét és megcsókolta a torkát. A Mentálhálón a pajzsai
kezdtek összetörni, de a RainFire óta hibaelhárítót épített
hibaelhárító után. Senki sem fog tudni az érzelmeiről, nem
tudják meg, hogy a férfi volt a legnagyobb gyengesége.
Zaira magához húzta Aden fejét, éhezett a kontaktusra, az
érzésekre, amiket felkeltett a testében, Aden előtt soha nem
értette meg az ilyen gyönyör lehetőségét. De ahogy agya kezdett
elködösülni érezte, hogy Aden kemény erekciója a hasának
nyomódik. – Teljes szexuális kapcsolatot akarsz? – Zaira nem

- 436 -
volt benne biztos, hogy valaha is meg tud annyira bízni Adenben,
hogy testébe ilyen módon betörhessen.
Aden felemelte a fejét, tenyereit a nő vállai mellé támasztotta.
– A szexuális behatolás a legutolsó lépcső. Addig sok minden
megelőzi azt.
– Honnan tudod?
– Vannak útmutatók.
– Útmutatók? – Ökölbe szorította kezét a hajában. – El
akarom olvasni őket.
– Ha lefekszel az ágyba – mondta, ajkai a nőét súrolták –
letöltöm a szerveződre.
– Zsarolás?
– Tárgyalás.
A düh Zairában Aden köré akart csavarodni. – Ez jó, hogy
megérje – mondta, becsúszott az ágyba, ahogy Aden megtalálta a
karcsú eszközt az ajtó melletti polcon és csatlakozott hozzá, a
férfi teste karcsú, erős és egészséges volt, olíva tónusú bőre
meleg.
Megérintette a képernyőt, felhozta a fiókjában lévő
állományokat, majd hátára feküdt a nő mellett, úgy tartotta a
szervezőt, hogy mindketten lássák a képernyőt. – Ennek az
ágynak nagyobbnak kellene lennie – mondta, és egyik karját
felemelte, így Zaira párnának használhatta.

- 437 -
 Zaira a testéhez fordult, így az oldalán feküdt és Aden kezét
köré csavarta. Ettől ismét értékesnek érezte magát. Akit megéri
megvédeni. – Ameddig nem mész messzire, lehet nagyobb
ágyunk.
Aden ismét úgy nézett rá, ami azt mutatta pokol égett nyugodt
külseje alatt. – Vasic küldte át az adatokat – mondta, hangja
rekedt volt. – Az eredete Juddtól származik, de Vasic is hozzátett
és Stefan is.
***
Örülök, hogy szükséged van rá, volt az egyetlen komment,
mikor Aden felhozta a fizikai kötődés tárgyát.
– Ez nevetséges – mondta hírtelen Zaira, szemei a kijelzőn
voltak. – A csuklón lévő pulzus pont nem lehet erogén zóna. Az
csak a kar egyik része.
Aden teste feszessé vált. A szervezőt maga mellé tette,
felemelte Zaira kezét és kicsit behajlította, hogy felfedje érzékeny
bőrét a pulzusa felett. Nem érintette meg az ajkával, ahogy a
szöveg javasolta. Helyette az ujjbegyét használta, hogy kövesse a
bőr alatti finom ereket. – A bőröd puhább, mint az enyém –
mondta. – Tudtad ezt?
– Igen. – Zaira meleg lélegzete Adent érte, szemei követték,
amit a férfi csinált. – Tetszik, ahogy felém érzel.
Aden teste lehetetlenül keményebbé vált Zaira vallomására, de
tovább folytatta ujjbegyével az erek keresését. Nehéz volt

- 438 -
megtartania a koncentrációt, főleg hogy Zaira majdnem fedetlen
mellei neki nyomódtak, vékony pólója nem akadályozta meg,
hogy érezze bujaságát. A tény, hogy mellbimbói keményen
nyomódtak neki állatias választ váltott ki belőle.
A hosszú kondicionálás lényege, hogy elfojtsák a szexuális
vágyat, pénisze határozottan jeleket kapott lényének többi
részétől, és tetszettek neki azok a jelek az érzések majdnem
fájdalmas intenzitása ellenére is.
Zaira csuklóját közelebb vonta, ahogy erekciója lüktetett,
megnyalta óvatosan a pulzus pontot, majd ráfújt.
Zaira pulzusa megugrott, ujjai a tenyerébe görbültek. – Talán
az útmutató írói mégis tudnak valamit – ismerte el.
Ahelyett, hogy elengedte volna ajkait ismét a bőrére nyomta,
újra megnyalta. Megízlelte Zairát, az erőt, amit kis alakja tartott,
a jeget és az acélt. Még egyszer ráfújt a bőrre, majd elengedte.
Zaira nem húzódott el, hagyta kezét a férfi mellkasára esni, Aden
szintén zakatoló szívére.
Zaira ujjai begörbültek, körmei karcolták a bőrét.
Ez túl sok provokáció volt.
Azelőtt maga alá gyűrte őt, hogy tudatosan átgondolta volna.
Megállt, miközben súlyát ráeresztette, az arcába nézett, a
szemeibe. – Ha valaha is azt akarod álljak meg, csak szólj.
– Miért tenném, ha helyette egyszerűen eltöröm a bordád?

- 439 -
 És Aden rájött, mégis képes nevetni, ajkai a sarkukban kicsit
felhúzódtak. – Az is működni fog.
A nő álcsapást mért a hasára. – Soha nem bántanálak. – Vihar
volt a szemeiben.
– Annyira gyönyörű vagy. – A szavak nyersen hallatszottak.
Zaira megfagyott, hosszú ideig nézett fel rá. – Úgy gondolod –
suttogta. – Tényleg úgy gondolod.
Aden nem értette meg, Zaira miért kérdőjelezte meg ezt, de
nem volt ideje a megbeszélésre. Nem ma. Fejét lehajtotta,
megcsókolta. Zaira azonnal kinyitotta a száját, egyik lábát a
csípőjére görbítette egy határozott birtokló mozdulattal.
Lenyúlva Aden a másik lábát is felhúzta, míg mindkettőt köré
nem zárta, Zaira karjai a nyakát fonták át, úgy tartotta őt.
– Enyém – mondta a nő a csók után.
Ez az egyedüli szó megjelölte a lelkét – Igen.
Mikor megengedte, hogy Zaira érezze alsó testének súlyát, a
nő egyik kezével felsimított, hogy ökölbe zárja a hajában. Aden
felnyögött az érzéki húzástól, a jeltől, hogy vad, veszélyes
szeretője az út minden lépésénél vele volt. Feltolta a pólóját,
beitta selymes bőrének érzetét, bordáinak vonalát. Hogy lehetsz
annyira kicsi és annyira erős?
Zaira válaszként beleharapott az alsó ajkába. Nem elég erősen,
hogy vérét vegye. Csak annyira, hogy elektromos áramlást

- 440 -
küldjön erekciójába. Megremegve kezét a nő mellének meleg
gömbjére zárta.
Zaira megremegett, körmei a tarkójába vájtak. – Ne állj meg.
A rekedt utasítás úgy vágott át még megmaradt kontrollján,
mint egy szike. Felemelte fejét, hogy Zairára nézzen, ahogy
megérintette őt, Aden látta szemei zárva voltak és ez egész testét
egy nagy pulzussá változtatta. Gyönyört okozni Zairának
részegítő volt, a nő bizalma drog. Senki másnak nem engedné
meg, hogy ennyire sebezhető legyen, a tudás elég volt, hogy a
perem szélére lökje.
Mikor hüvelyujjának bőrkeményedésével végigdörzsölte
mellbimbóját mély nyögést kapott, tudta, hogy el kellett volna
mentenie a későbbi visszakeresés és jövőbeli használat miatt, de
elméje nem működött túl jól. Minden, amit akart, hogy kóstolja,
érintse, elcsábítsa a nőt.
Üvöltő szükségében leengedte fejét, egyik kezét háta alá
csúsztatta, hogy felemelje maga felé, megszívta a bimbót. Zaira
mocorgott alatta, lábai lecsúsztak Aden testéről, de nem lökte el
őt. Aden tovább nyalta és szívta őt, itta a kis hangokat, amiket
kiadott és hírtelen megértette, hogy volt egy mély, primitív
magja, ami ragyogott, hogy képes volt szeretőjének megadni,
amire szüksége volt.
– Mit – Zaira élesen szívta be a levegőt, ahogy Aden az
elhanyagolt bimbóra váltott. – Mit tehetek? – Zihált. – Érted?

- 441 -
 Aden itta a nőt, nem válaszolt.
Zaira megremegett, ahogy a férfi a fogaival karcolgatta mellét,
azt mondta – Szeretnéd, hogy levegyem a topom?
Adennek meg kellett állnia, minden izma feszes volt, pénisze
kész volt felrobbanni. – Igen – sikerült végül kinyögnie.
Zaira lenyúlt és lerángatta a puha anyagot. Aden nem nézte,
hogy mit csinált, szemei meztelen felső testén voltak. A nő sokkal
finomabbnak tűnt így, mellének bőre fakó volt és készen állt,
hogy Aden cirógatása megjelölje. Kezét rátette mellének elpirult
húsára, a másikra hajtotta fejét, még nem volt kész az önként
vállalt feladattal.
A hangok, amiket hallott a sokkos kombinációja volt a gyönyör
és édes szükségnek, felizgultsága nedves és forró volt a
levegőben.
Ez Adent a tiszta akarás lényévé változtatta. Zaira száját nyers
követeléssel vette el. A nő karjai és lábai ismét köré záródtak,
csókról csókra találkozott vele, testük intenzíven ringatózott
egymás felé és légzésük érdes volt. Aden tovább itta be Zairát és
többet követelt, mohósága telhetetlen volt a nő felé.
***
Zaira nem tudta, hogy fog feldolgozni ennyi gyönyört, ennyi
érzékiséget, de nem akart megállni. Főleg mikor Aden ennyire
kontrollon kívül volt. Mindig azt gondolta, hogy a férfi volt

- 442 -
gyönyörű, de így látva őt, arca kipirult és haja az arcára esett,
ahogy falta őt, nem voltak szavai hogy leírja.
– Igen – mondta.
Aden szemei éjfeketék voltak és a szükségtől ragyogtak, a fejét
rázta, mintha kitisztítaná azt. – Igen?
– Teljes szexuális kontaktus – suttogta, ujjait végigfuttatta a
férfi csóktól duzzadt ajkain. – Akarom. – Még a tiszta gyönyör
közepén egyik része tudta, hogy ez a pillanat az időn kívül volt.
Ha szerencsés, az őrület nem élt a vérében, de az nem változtatja
meg természetét, nem változtatja meg birtoklását, mikor Adenről
volt szó.
A birtoklás maga olyan volt, mint az őrület.
– Zaira. – A férfi teste erős kontrolltól remegett, ahogy
megpróbálta visszafogni magát. – Biztos vagy benne?
– Igen. – A férfi összes részét akarta, amit tarthatott, legalább
ezekben az órákban, amikor épelméjű és racionális volt, nem
szörnyeteg, mert nem volt benne biztos, hogy ragaszkodni tud
eszéhez, ahogy egyre beljebb esik az érzelmekbe. Egyre beljebb a
lenyűgöző, halálos, erős férfiba, aki a szeretője volt. – Akarlak
téged. – Közel vonta magához, ajkait Adenére nyomta.
A csók csodás, igazán csodás dolog volt. Imádta, hogy
megkóstolhatta a férfit, imádta érezni a lélegzetét, mint
izzadságtól nedves testét, ahogy az övéhez dörgölőzött. Annyira
intim volt, sokkal intimebb, mintha bármi, de a férfi elméje

- 443 -
nyitva állt felé. Egy kicsit kinyitotta saját elméjét a férfi felé és
Aden becsúszott mélyen a kontaktus már intenzív intimitásába.
Zaira félt, hogy kifut az időből, hogy nem fogja felfedezni az
egész szexuális infernót vele, kezét a nadrág derekára csúsztatta
és kigombolta, lejjebb húzta a zipzárt. Aden együttműködött vele,
lerúgta nadrágját, de egyik kezével még mindig fogta az állát és
nyakát, a másik a mellén volt, ahogy tovább csókolta, mintha
nem kapna belőle eleget.
Zaira. Zaira. Zaira.
Valami tompán a padlóra esett, ahogy Aden elméjében a nő
neve égett, és Zaira rájött a szervező volt az útmutatókkal. Talán
el kellett volna olvasnia azokat, így tudná mit kell csinálnia, de
minden amit akart, hogy érintse a férfit. Hozzádörgölőzött,
frusztrált hangot adott ki. Aden.
Aden nem kérdezte meg, mit akart, csak felkelt róla, ujjait
Zaira nadrágjába és bugyijába akasztotta, hogy lehúzza azokat.
Légzése kapkodott, ahogy felfedte Zairát és a ruhát a combja
közepéig húzta le, de Zaira megcsavarodott, hogy emlékeztesse,
meztelen akart lenni.
Aden állkapcsa összeszorult, lehúzta a darabokat. Mikor ismét
ráfeküdt Zaira lábujjaival érintette meg alsónadrágját, majd
behajtotta lábát. Aden vette a célzást, felkelt és levette az
alsónadrágot, mielőtt visszatért volna a pozíciójába. Zaira alig
tudta megpillantani. Csodálni akarlak téged.

- 444 -
 ***
Zaira szavai majdnem széttépték parányi kontrollját. Adennek
sikerült visszavennie, így biztos lehet benne, hogy Zaira készen
áll. Később, mondta, egyik kezét a nő arcára tette, hogy egy
helyben tartsa a csókhoz. Ez nyers, mély, majdnem durva volt, de
Zaira nem lökte el magától. Lábait helyette Aden köré csavarta,
felé ívelt.
Nedves hőség simított végig Aden farkán, Zaira felizgultsága
nem volt elrejtve.
Aden szíve a bordáinak csapódott.
Ezután Zaira kezdte a vállát, a nyakát csókolni és tudta még
egy cirógatás és elvész. Kezével végigsimított az oldalán,
becsúsztatta testeik közé, hogy megzavarja a nőt, és gyönyört
okozzon neki. – Meg kell bizonyosodnom, hogy készen állsz. – Az
útmutató azon része, amit megjegyzett, ha Zaira nekiadja
bizalmát, nem tesz semmit hogy visszaéljen ezzel.
Zaira felnyögött durva bőrű ujjainak első simítására. – Kész
vagyok. – Körmei a vállaiba vájtak, alatta vonaglott. – De…
Aden… mi…
Izzadság futott végig Aden testén a most már szótlan zihálásra,
ami Zaira szájából tört fel, ahogy ujjaival végigsimított nedves
halmain, hogy megtalálja csiklóját és megdörzsölje. Ujjai
nedvesek voltak tőle, a nedvesség mind megkönnyítette dolgát,

- 445 -
mind az őrületbe kergette. Mikor kezével lejjebb mozdult, a
testének bejáratához nyomta, Zaira a vállába harapott.
– Ne? – kérdezte, izmai annyira feszesek voltak, hogy úgy
érezte mindjárt elpattannak.
Miért álltál meg?
Zaira válaszára pénisze megugrott. Egyik ujját lassan
belécsúsztatta, könyörtelenül hatolt be, amitől a nő felnyögött,
hüvelykujját a csiklójához nyomta ezzel egy időben. – Tetszik?
Zaira csípője felé mozdult, körmeivel a hátát karcolta meg.
Aden szabad kezét ökölbe zárta az ágyon a csendes válaszra és
ujját kihúzta és benyomta, míg dédelgette csiklóját durva
mozdulattal, ami visszhangozta nyers légzését.
Zaira nem tűnt úgy, hogy bánná, teste összeszorult az ujja
körül alig fél perccel utána. Zaira az öklébe harapott, hogy
elfojtsa sikolyát, elolvadt Aden körül. Aden akkor mélyen,
szégyentelenül büszke volt, hogy ilyen extrém gyönyört adott
neki, és a törés határán volt.
Elhúzta ujját Zaira testéből, amihez minden Nyíl kiképzésére
szüksége volt, hogy megtartsa törött kontrollját, megfogta nedves
hőjét és egy csókot követelt tőle. Zaira kinyitotta a száját, kezei
szorosak voltak a hajában, ahogy ő is követelte a férfit.
Zaira végigsimított Aden nyelvén, mielőtt megtörte volna a
csókot, felemelte szempilláit. – Most – mondta, testét úgy
mozdította, hogy pénisze nedves hőjéhez nyomódott.

- 446 -
 Aden agya rövidzárlatos lett.
***
Zaira szinte érezte Aden szaggatott kontrollját, ahogy izmai
fájdalmasan megfeszültek, de még mindig volt akaratereje, hogy
megkérdezze – Biztos? – Hangja rekedt volt, keze, amit az arcára
tett megint gyengéd volt.
Zaira teste ürességtől kongott, ahogy szíve, a megvert,
kicsavart szerv fájt. – Igen.
Aden nem kérdezte meg még egyszer, csak megfogta a csípője
alatt az egyik erős kezével és szenvedélytől duzzadt bejáratához
nyomta erekcióját.
– Aden.
Aden másik kezét a nyaka alá csúsztatta, hogy óvatosan, de
eltéveszthetetlen birtoklással fogja, azt mondta – Ez fájni fog.
Ismét csókot kapott válaszként, az elméjében beszélt hozzá. Én
választom ezt a fájdalmat, mondta. Én választalak téged.
Zaira. A nő nevében annyi szenvedély volt, annyi érzelem,
hogy Zaira majdnem nem bírta elviselni.
Kivéve, hogy túlcsordulásig töltötte… és Aden kitöltötte őt. Az
lassú, kemény és mély volt, és ellopta a levegőjét. Egy
könnycsepp gördült le az arcán és annak semmi köze nem volt a
fájdalomhoz, csak az érzelmekhez, amik a szívét marták. Karjait
Aden nyaka köré csavarta, arcát az övéhez nyomta.
Zaira neked-

- 447 -
 Ne állj meg, suttogta. Ne állj meg.
Aden kezével végigsimított a combján, hátrahúzódott, majd
ismét előrenyomta magát, ez alkalommal még lassabban. Úgy
érezte… Zaira teste felívelt, elméje széttört. De nem veszett el.
Aden ott volt körülötte, vele.
Mindig csak te voltál.
Aden hangja, szavai áttörtek az érzések zuhatagán, ami átívelt
Zairán és az túl sok volt. Túl gyönyörű. Túl értékes. Túl csodás.
Bőre azzal fenyegetett, hogy felrobban, annyira szorosan tartotta
a férfit, amennyire tudta, és remélte, megvan benne az akaraterő,
hogy harcoljon a dühvel és a törött szükséggel, ami benne volt,
akár őrült volt, akár nem.
Érte harcolni fog. Adenért. Mindig Adenért.

- 448 -
 50. fejezet

Beatrice összegömbölyödve feküdt, teste fájt, miután Blake

megverte, megbüntette a hibája miatt. Nem volt képes a kést
használni a célponton, helyette hányt egyet, megérdemelte a
büntetést, amit a férfi kiszabott rá.
– Te egy szánalmas mentség vagy a Nyilakra nézve. – Köpte
felé, miután megverte. – Nem vagyok benne biztos, hogy
megérdemelsz egy második esélyt, de megkapod két nap múlva.
Légy készen, tedd meg, amit meg kell, vagy lefokozlak az
értéktelen szemét kategóriába, ahol senki sem lát, még kevésbé
fognak partnernek gondolni.
Megígérte neki, hogy készen fog állni, de teste remegett a
gondolatra, hogy egy ember életét késsel elvegye. Megtanították
neki, hogy csinálja Ming LeBon vezetése alatt, pontosan
megmutatták mennyi fájdalmat és sérülést tudott egy test és egy
elme elviselni, mielőtt megtörik, de könnyebb volt hullákon
gyakorolni.
Az igazi emberek véreztek. Az igazi emberek sírtak és
sikítottak.

- 449 -
 Kezeit a fülére tapasztotta, hintázott, tudta, hogy kontrollja alá
kell vonnia ezt, vagy elveszti az egyetlen személyt, aki törődött
vele, az egyetlen személyt, akinek hiányozna, ha elmenne. – Meg
tudom csinálni – suttogta. – Meg tudom csinálni. Büszkévé
tudom tenni.

- 450 -
 51. fejezet

Miane Levéque este tízre ért Velencébe. Egy karcsú piros

ruhába és fekete magas sarkúban érkezett a bázisra, haja
hibátlanul volt feltűzve tarkóján és arcán mesteri smink volt.
Ajkai vérvörösek voltak, amik visszhangozták ruháját.
Ez annyira páncél, mint a mi ruháink, telepatálta Zaira
Adennek, mikor találkoztak a BlackSea kontingenssel az
udvaron, ami körbevette a mállott és indákkal benőtt kétszintes
épületeket a bázison.
Igen, válaszolta Aden.
Ők ketten öt órát aludtak, mikor az őrök jelentették a BlackSea
csapat jelenlétét a Velence Hotelben. A vízi alakváltók jelenléte
csak ekkor vált nyilvánvalóvá, hogy minden riasztás nélkül
bejutottak Velencébe, bár az osztag figyelte őket. Zaira biztos volt
benne, ez titkos műsor volt, ami finoman figyelmeztette az
osztagot, hogy vegyék őket komolyan.
– Jim Savua teste a laboratórium fagyasztójában van –
mondta Aden, átvette a vezetést.
– Olívia? – kérdezte Miane, megtartotta Aden pillantását,
pislogás mentessége miatt Zaira karján a pihék felálltak, volt egy

- 451 -
olyan határozott érzete, hogy míg a BlackSea alfa ember alakban
volt jelen, nem volt teljesen az.
– Olívia Coletti detoxban van. – Aden nem nézett félre a
nyugtalanító pillantástól. – A gyermeke nevét mondta, mást
nem.
Miane kifejezése nem változott meg, de szemei hidegebbé
váltak. – Látni akarom. –Ez utasítás volt.
– Az osztagnak nincs oka rá, hogy megbízzon benned –
mondta laposan Aden, és Zaira rájött, hogy a férfi egy másik
alfaként válaszolt, aki világossá tette, hogy Miane Levéque
vendég volt az ő területén és nem volt joga bármit is követelni.
Az alakváltó alfa semmi mást nem tisztelne.
– Ha megsérült míg nálatok volt, azt ellenséges tettnek
minősül.
– Az agya kiégett a Halcyontól, ő okozott magának sérülést.
Zaira elkapta a kis változást Miane alakjában, meglepetésként
azonosította. A BlackSea alfa nem várt drogot a képletbe.
Testtartása kevésbé volt agresszív, azt mondta –
Kérvényezem, hogy beszélhessek Olíviával. – Ez alkalommal a
szavak udvariasak voltak. – Talán beszél velem, ha veletek nem
beszélt.
Aden megtartotta a pillantását, mielőtt biccentett. –
Megengedjük a látogatást, de meg lesztek figyelve.

- 452 -
 – Kérlek biztosítsd, hogy a megfigyelés nem lesz közeli.
Szüksége van rá, hogy érezze a falka illatát, de másét nem.
– Értettem.
– Jim?
– Erre.
Aden a BlackSea alfát és két őrét a laborba vezette. Mivel
nyilvánvaló volt, hogy a velencei bázis kompromittálódott, nem
volt szükség fenntartani a titkolózást. Azok a Nyilak, akik
megérdemelték a reflektoron kívüli életet, vagy kérték ezt, azokat
más fedett, osztaghoz tartozó házakban helyzetek el. A legtöbben
a völgyet választották.
Ez a bázis lassan megszűnik létezni.
A laborban Miane Levéque közel lépett Jim Savua vékony, de
még mindig izmos testéhez és megfogta a kezét. A férfi barna
bőre elhalványult és sárgás árnyalatú volt a nő egészséges
ragyogása mellett, arca a Halcyon pusztítását viselte. Egy kísértő
zúgó hang távozott Miane torkából másodpercekkel később,
annak tisztasága Zaira csontjaiba süllyedt és végighullámzott a
vérén.
A nő kinyúlt, hogy ujjaival megérintse a halott férfi lezárt
szemeit, a tiszta gyász hangja után a BlackSea alfa a patológus
felé fordult. – Megerősítették a droghasználatot? – kérdezte és
bár hangja egyenletes volt, érdes gyász volt benne.
– Minden kétséget kizáróan.

- 453 -
 – Köszönöm. – Aden felé fordult, szeme nedvesen ragyogott.
A sebezhetőség jele meglepte Zairát… kivéve, hogy Miane
Levéque még abban a pillanatban sem volt sebezhető. Ereje a
bőre alatt pulzált, bánata semmit nem lopott el a dühből, ami
pillantásában égett.
Egy alfa gyászolja elveszett falkatársát és nem fél kimutatni
érzelmeit.
– Ha az osztagnak nincs kifogása ellene – mondta –
elvinnénk falkatársunk testét az óceánba, az otthonába.
Aden a patológusra nézett. – Adjátok ki a testet.
Kisétáltak a BlackSea alfával, miután utasította őreit
rendezzék el a szállítást, Aden egy szemkötőt nyújtott neki. – Ha
látni szeretnéd Olíviát, annak van néhány feltétele. Beleérve a
tényt, hogy egyedül viszünk oda, ahol van.
Hírtelen merev lett a magas, széles vállú, fekete öltönyű férfi
gerince, aki Miane árnyéka volt. Odahajolt, hogy a fülébe
beszéljen, hangja annyira halk volt, hogy Zaira nem hallott
semmit. A BlackSea alfa válaszként odahajolt és az ő hangja is túl
halk volt. Azonban egy dolog tiszta volt. Ezek ketten veszekedtek.
Nem akarja egyedül elengedni és elhatározta, hogy erőlteti a
dolgokat, telepatálta Zaira Adennek. Biztos nem kis ember.
Aden rápillantott. Egy erős alfa nem ijed meg a körülötte
lévők erejétől, Parancsnok.

- 454 -
 Zaira ellenállt a kísértésnek, hogy hozzáérjen, bár ez nehéz
volt, mikor a férfitól szíve ismét fájt. Mit gondolsz ki nyeri meg
ezt a vitát?
Egyik ellen sem fogadnék.
Miane Levéque visszafordult hozzájuk. – Az átszállítás
fájdalmat okozna Olíviának?
– Igen – válaszolta Aden. – Jelenleg infúzióra van kötve és
egy speciális orvosi ágy monitorozza az életjeleit.
A BlackSea alfa kinyújtotta kezét a szemkötőért, odaadta az
őrnek, akivel vitatkozott, aki valószínűleg a hadnagya volt. A férfi
állkapcsa összeszorult, de ennek ellenére bekötötte szemét,
kifejezése tisztázta, ha bármi történik az alfájával, a puszta
kezeivel tépi szét őket.
Zaira úgy döntött kedveli.
Abbot készenlétben állva várt kontingens mellett és most
elportálta Miane Levéquet Zairával a létesítménybe. Aden
Velencében maradt Miane őreivel, ez határozott döntés volt a
részéről, biztosítani akarta, hogy kéznél van, ha a BlackSea
erősítést hozna.
Jelenleg az osztag nem tudta, hogy a vízi alakváltók az osztag
ellen dolgoztak-e vagy sem, vagy hogy Jim és Olívia saját okaik
miatt váltak ki.
Zaira az alfát ujjbegyeinek érintésével vezette a megfelelő
szobába, bekísérte őt. – Leveheted a szemkötőt, miután

- 455 -
becsukódott az ajtó. – A szoba egy általános kórházi szoba volt,
de nem voltak ablakai és semmi más, ami elárulta volna a helyét.
– Köszönöm.
Zaira bezárta az ajtót, beütötte a számítógépes kódot, mielőtt
elment volna a közelből és szervezőjét használta, hogy a
szobában zajló dolgokat kövesse. Miane Levéque már levette a
szemkötőt, azt a nyakába akasztotta, ahogy bezárta a távolságot
az ágy és közte.
Elérve Olíviát, kinek szemei csukva voltak, Miane mindkét
kezét a nő arcára tette és annyira közel hajolt, hogy lélegzetük
keveredett. Ajkai mozogtak, a szavakat nem tudta kivenni.
Zaira megnövelte a hangerőt a maximumra, és alig kapott el
valamit – …. téged haza. Itt vagyok.
Egy ígéret, feltételezte.
– Ébredj fel.
Ez alkalommal ez egy utasítás volt, ugyanazt az alfa hangszínt
használta, mint Remi a RainFireben, és amit Aden is a hangjába
tudott tenni.
Olívia szemei felpattantak. Az adás tisztasága miatt Zaira látta,
hogy pillantása tompa volt, de gyorsan kiélesedett. – Miane. – A
szó zokogásként hangzott.
Miane hátrasimította Olívia haját, csókot nyomott arcának két
oldalára. – Shh, itt vagyok.

- 456 -
 Olívia felemelte egyik vékony, Halcyontól sárgás árnyalatú
karját, megragadta az alfa csuklóját. – Persephone. Náluk van
Persephone.
– Kinél? – kérdezte Miane, a nyers düh visszhangzott a Zaira
szívében lévő érzelmekkel, hogy egy sebezhető gyerek van az
ellenség kezében.
Olívia a fejét rázta, arca beesett. Ebben a pillanatban
eltompult, szemei ismét zavarossá váltak és a semmibe révedtek.
– Olívia. – Miane hangja ismét alfa volt, falkatársa nevét
paranccsal itatta át.
Olívia élesen szívta be a levegőt, ahogy koncentrálni próbált.
Eléggé visszajött, hogy azt mondja – E-mail. Fotókat küldenek a
babámról. – A zokogás átvette a hatalmat felette. – Megölték
Caryt. Megölték őt, azt mondták a babánkat is megfogják, ha én…
Ez alkalommal, mikor eltompult, ne jött vissza, a Halcyon
okozta sérülés túl mély volt. Miane Levéque ahelyett, hogy eljött
volna lerúgta cipőit és felmászott nyugtalan falkatársa mellé,
közel vonta magához és olyan gyengéden mormogott neki, hogy a
mikrofonok nem rögzítették.
Tizenöt perc múlva Olívia ismét alvásba esett.
A BlackSea alfa újabb csókot nyomott arcára, majd felhúzta a
szemkötőt.
***

- 457 -
 Aden telepatikusan kapta meg Zaira jelentését, mikor
visszatért, utána Miane Levéquere pillantott. – Tudod mi a
falkatársad e-mail címe?
– Malachai most jut hozzá. – Miane arca kemény élekből állt,
szemei éjfeketék voltak. – Olívia túlságosan a Halcyon pusztítása
alatt állt, hogy hazudjon. Valaki a lányát használta mint eszközt,
hogy elkövesse ezeket a tetteket.
Egyetértek vele, mondta Zaira, emlékezett a gyötrelmes
fájdalomra Olívia hangjában. Olívia orvosi jelentései is azt
mutatják, hogy extrém stressz érte.
– A vártnál sokkal jobban együttműködünk veletek – mondta
Aden, mikor Malachai csendben az alfa fülébe beszélt. – Szívesen
segítünk, hogy visszaszerezzétek a gyereket, viszont szükségünk
van a falkatársatok e-mailjéből az adatokra.
– Az ellenségem ellensége…? – Miane felhúzta szemöldökét, a
telefonra pillantott, amit Malachai átadott neki.
Düh égett a szemeiben.
A telefont szavak nélkül Aden felé fordította, várt, míg Aden és
Zaira beszkennelte a képet.
Zaira saját dühe a felszínen ordított a kicsi, könnyes szemű
lány képére, aki kétségbeesetten kapaszkodott rongybabájába.
Haja koszos volt, és pusztaság vette körül, az ágy, amin ült, azon
nem volt matrac. A baba haja, ami vörös gyapjúnak tűnt, félig
eltakarta Persephone arcát, de nem rejtette el arcának vagy

- 458 -
testének vékonyságát. Tisztán látszott, hogy nem kapott elég ételt
vagy igazi törődést.
Egy ketrecbe rakták őt. A Zairában lévő őrült kislány
felemelte fejét és találkozott Miane Levéque tekintetével. –
Megtalálom neked, és hazahozom.
Az alfa veszélyes kifejezése nem változott meg, mikor azt
mondta – Elfogadom a segítséget. Tudom, hogy a mentáloknak
vannak teleportálóik, akik az emberek arcát tudja horgonyként
használni. Hozzá tudtok teleportálni?
– A képet telepátia útján küldöm a teleportálónak, hogy
megerősítse – válaszolt Aden.
Vasic?
Igen. Ha neki nem sikerül, akkor senkinek. Álla összeszorult,
egy percig csendes volt, mielőtt a fejét rázta. – Nem talál nyomot
hozzá, az arca túl el van takarva és a szoba túl általános. Van jobb
képeket róla?
– Találunk – mondta Miane és gyorsan beszélt Malachaial,
négy másik képet mutattak meg a telefonon. – Ezekhez az
emberekhez tudtok portálni? Ők is eltűntek és lehetséges, hogy
ott tartják őket, mint Persephonét.
Zaira várt Vasic válaszára, mikor Aden elküldte a kérést,
gyomra görcsben volt.
– Nem – mondta végül Aden. – Vagy eléggé megváltoztatták a
vonalaikat, vagy halottak.

- 459 -
 Miane haragja fekete jég volt – Olívia nem volt sérült, mikor
eltűnt – mondta. – Ez destabilizálhatja a teleport nyomát?
Aden biccentett. – Ha ennyire kiterjedtek, akkor igen.
– Jim Savua Halcyon miatti sérülésének mélysége ugyanolyan
hatású lehet – mondta Zaira, elgondolkodott, hogy Jim drogra
adott reakciója miatt vették az ötletet az ő és Olívia fogva tartói,
hogy megrongálják az áldozataik arcát, arra az esetre ha a
BlackSea olyan portálóhoz jut, mint Vasic. – Persephonet
valószínűleg kihagyták, mert mire az ez mögött állók kezdték a
foglyok arcát megrongálni, addigra ő már természetesen
változott.
A düh a levegőben tekergett és az nemcsak az alakváltó
oldalról jött.
– Úgy tűnik az ellenségetek minden lehetőségre gondolt –
mondta Aden a feszült csendbe. – Azonban ha vannak még
hiányzó falkatársaitok, akiket teleporttal szeretnétek megtalálni,
akkor megpróbáljuk. Egy kis hiba az egyik oldalon, tárva nyitva
hagyja a dolgokat mind az osztag, mind a BlackSea közt.
Miane fejedelmi biccentéssel fogadta el az ajánlatot. –
Malachai elküldi a többi fotót és megosztjuk az információt
Olívia e-mail fiókjával kapcsolatban, így ti a ti részeteket
követhetitek, míg mi a miénket. – Fagyos tekintete, mit
hadnagyára emelt, utána visszaterelte Adenre. – Nem támadtunk
meg titeket és nem akarunk az ellenségünkké tenni titeket.

- 460 -
 A nő hajának egyik tincse megszökve az arcára csúszott, mikor
hozzátette – Szerintem tudni szeretnétek, hogy Jim nem volt
drogfüggő. Két családtagját vesztette el a drogok miatt, amit a
vízi alakváltók hoztak létre – összeszorította ajkait – és a mi
biokémiánk specifikus. Ez teljesen a drogok ellen fordította.
– Ezzel lehet vitatkozni, hogy genetikai hajlama volt a
függőség felé.
– Te ismered az embereid? – Kérdezte őszintén.
– Ott a pont.
– Olívia is erős és egészséges volt, nem volt hajlama a
tudatmódosítók felé.
– Építhette ő a mérgező bombákat?
– Igen. Vegyész, nagyon jó.
Kilépve a holdfényre Aden azt mondta – Úgy tűnik a
falkatársaitokra erőltették a függőséget, hogy rövid pórázon
tartsák őket. Olíviát függővé tették, utána építethették meg vele a
bombákat, vagy legalább az összetevőit.
Igen, gondolta Zaira, ennek volt értelme. Olívia fogva tartói
Persephonét használták először, de nagyobb kontrollt akartak,
mikor Olíviát kiküldték egyedül a világba. Minden lehetőség
szerint a szakértelme végére ért és ezért feláldozhatóvá vált. Most
azzá válik a lánya.
Sikító düh üvöltött a koponyájában, Zaira tudta nagy az esély,
hogy Persephone már meghalt, megölték, míg az anyja elérte

- 461 -
hasznossága végét, de addig a nő biztosan tudta, hogy gyereke élt
és biztosíték volt.
– Nem áldoznám fel így az embereimet – mondta Miane a ki
nem mondott kérdésre válaszként. – Soha nem alacsonyítanám
le őket.
Zaira hit neki. Volt valami tagadhatatlan kegyetlenség
Mianeben, de gyásza igazi volt, ahogy a dühe.
– Az e-mai adatai – mondta Malachai, átadott egy papírt.
Zaira azonnal látta miért volt könnyű bejutni falkatársa
fiókjába.
A jelszó „Persephone” volt.
Saját dühe tűzvihar volt benne, felnézve azt mondta – Egy
gyereket sem tehetnek ketrecbe.
– Úgy tűnik mi megértjük egymást. – A zsebébe nyúlt, Miane
kivett egy fekete kártyát, amin a neve és elérhetőségei voltak és
Zairának adta. – Szükséged lesz rá, ha kapcsolatba akarsz lépni
velem. Most vadásznunk kell.
Úgy tűnik politikai szövetségest szereztél, mondta neki Aden,
ahogy Miane és őrei elmentek.
Zaira a kártyát megmutatta Adennek, hogy ő is megnézhesse.
Azt hiszem érezte, hogy bizonyos módokon nagyon hasonlóak
vagyunk.
– El kellene fogadnod a javaslatát.
– Politikai okokból?

- 462 -
 – Nem, a barátság miatt. Ha mást nem is, beszélhetsz egy
nővel, akiről úgy tartják, makó cápa alakváltó formában, bár nem
hiszem, hogy bármi megmagyarázható lenne.
Zaira eltette a kártyát. – Barátság. – Soha nem gondolta meg
az ilyen kapcsolat lehetőség bárkivel, csak Adennel, még az
osztagból mással sem. De már számtalan szabályt megszegett.
Ezt miért ne?

- 463 -
 52. fejezet

Devraj Santos Aden egyik emberével telefonált, kidolgozták

egy tréning protokoll részleteit, amit a hevesen erős és
egyedülálló képességekre terveztek, amik most jelentek meg az
Elfeledettek körében, mikor Aubry rohant az irodájába. Dev egy
pillanat alatt felmérte a vészhelyzetet a normális esetben nyugodt
igazgatóhelyettes arcán és gyorsan befejezte a telefonálást.
– Mi történt? – kérdezte Aubryt.
– Öt gyerekünket próbálták meg elrabolni.
Dev dühe jeges lett. Az elfeledettek egyszer már túlmentek
ilyenen, véres harcot kezdenek, hogy megakadályozzanak újabb
ártatlan halálokat. – Azok, akik a DarkRiverrel és SnowDancerrel
vannak? – A két falka menedéket ajánlott a tehetséges
gyerekeknek, akiknek kapzsi tekintetek nélkül kellett belenőni az
erejükbe.
– Biztonságban vannak. – Aubry szervezőjét elé tette, texasi
akcentusa kurta és nehéz volt. – Ez az öt túl fiatal, hogy
áthelyezzék, egy kis falkában játszottak, mikor a kicseszett
támadók utánuk mentek.
Elvéve a szervezőt Dev átnézte a helyszín képeit. – Sérültek?

- 464 -
 – A gyerekek ijedtek, de megvannak. A három szülő, akiket a
lövés ért, míg a gyerekek játszottak, súlyosabb sérülést
szenvedtek. – A férfi keze megfeszült, az inak kiálltak mélybarna
bőréből. – A felnőttek megerősítették, hogy a támadók mentálok
voltak, és uniformisukon olyan szimbólum volt, ami a Marshall
családhoz vezethető vissza.
– Hogy vannak a gyerekek biztonságban, ha ez támadó erő
volt?
– Szerencsével – mondta Aubry, hangja bősz volt. – Tag és
Tiara fel volt fegyverkezve és elég közel voltak, hogy reagáljanak
a segítség telepatikus kérésére. Máskülönben halott szülőket és
elrabolt gyerekeket látnánk.
A düh ellenére Dev látta, amit Aubry nem, a másik férfit
elvakította a rémület és a fájdalom, aminek szemtanúja volt. –
Miért viselne a csapat azonosítható felszerelést, Aubry? – Ez a
fekete műveletek elve ellen volt. – Főleg egy prominens családét?
– Ostobaság? Arrogancia? – Aubry mindkét kezével
végigsimított leborotvált koponyáján, szemei ragyogtak. – Tiara
és Tag meglőtt párat, így legalább van vérmintánk, még ha mind
meg is lépett. Rohadt gyávák.
Dev kisétált Aubryval, ment megnézni a sérülteket és ijedteket,
de elméje továbbra is folytatta a forgatókönyv hihetőségében lévő
lukakat. Igen, jó pár mentál bizonyította, hogy átlépték a
vonalakat, hogy erőt nyerjenek és Dev emberei kezdtek néhány

- 465 -
szokatlant mutatni, de a Marshall család egy üzleti vállalkozás
volt, nem katonai.
– Ne felejtsd el – mondta Katya neki, ahogy este apartmanjuk
erkélyén álltak, a toronyház magas szintjén. – A „Marshall” rész a
nevükben Marshall Hydetól ered. A család a vezetéknevét a férfi
keresztnévből vette, mikor először a Tanácsba emelkedett.
Természetük kegyetlen.
– De a Marshallok okosak. – A családi csoport jelentős erő volt
a pénzügyi világban. – Ez nem volt okos lépés, ha tudom a
személyazonosságukat, megtorló csapást mérhetek.
Katya lassan biccentett, a szél finom szőke haját Dev ingjére
fújta. A nő addig növesztette, hogy már hátának közepéig ért és
gyakran mosolygott rá, ahogy odaadott neki egy fésűt annak
emlékére, mikor óvatosan kibogozta a nő haját, mikor még
idegenek voltak egymás számára.
– Igen – mormogta. – A Marshall család soha nem kezdene
harcot, ha nem tudná megnyerni.
Dev a karját Katya köré fonta, az oldalához húzta. – Az
ösztöneim azt mondják, nem számít mi történt, akkor is lett
volna egy olyan túlélő, aki a Marshall csoport felé irányított volna
minket.
Felesége arcán homlokráncolás jelent meg, bőre aranyan
ragyogott a nap alatt, amit akkor szerzett, mikor segített
bébiszittelni egy barát fiatal és aktív gyerekeit, míg a barát és

- 466 -
férje régóta esedékes nászútjukra ment. – Talán az
Elfeledetteknek és a Marshalloknak közös az ellensége – mondta
végül. – Lehet azt várták dühös leszel és kivégzed őket.
Dev ujjait felületesen a nő tarkójára simította, megelégedés
áradt szét benne, mikor a nő becsukta szemeit, a gyönyör hangja
szakadt fel torkából. – Lehetséges, hogy a család annyira
arrogáns, hogy azt gondolják nincs szükség trükközésre, mert
könnyűnek vélték az elkapást.
– Hogy találjuk ki, mi történt?
– Pax Marshall és én beszélgetni fogunk. – Paxnak talán olyan
megítélése volt, mint jéghideg rohadék, de ha ő volt a dolgok
mögött, ötlete sem volt, kivel kezdett ki.

- 467 -
 53. fejezet

Zairát frusztrálta, hogy technikusaik képtelenek voltak

azonosítható forrásig nyomon követni az Olívia által kapott e-
mailokat, Vasic megerősítette, hogy nem tud a BlackSea egyik
hiányzó emberéhez sem menni, Zaira beszélt a csapattal, akit
megbízott, hogy keressék meg Olívia életét azelőttről, hogy
elkapták.
– A nyomok Milánóban értek véget – mondta Mica neki,
miután átnézték az adatokat, amiket a dátumig megtaláltak. –
Olyan, mintha a semmiből jelent volna meg egy hónapja.
– Vagy egy létesítményben tartották. – Elővette a képet
Persephonéról, megvizsgálta a gyerek részleteit, küzdött dühével,
hogy tisztán gondolkodjon. – Nem elég sovány, ami azt jelenti
hogy rövid ideje nem foglalkoznak vele.
Mica biccentett. – Anyát és lányát egy helyen tartották, míg az
anyát Milánóban kirakták?
– Szerintem igen. – Zaira a kislány képére nézett, aki
ragaszkodott a babájához és szinte érezte a félelmét, zavarát,
amit elrablásában látott. – Koncentráljatok Milánóra.
Használjatok arcfelismerő szoftvert. Hacsak nem teleportálták

- 468 -
oda, ami már elmond nekünk valamit, akkor egy idő után a
tömegközlekedést használta.
Otthagyta Micát a dolgokat megszervezni, rájött a téblábolás
semmit nem old meg. Már kiküldött egy algoritmust a
Mentálhálóra, ha Persephone elrablása megjelenne valahol, és
kapcsolatba lépett Miane Levéqueel, hogy lássa, a vízi alakváltó
talált-e más adatot.
A válasz nem volt, bár Miane a következő nap ismét szeretett
volna Olíviával beszélni, ha az orvosoknak sikerült jobban
kitisztítania a szervezetét.
Addig Zairának szüksége volt valamire, hogy elégesse dühét és
tarozott a tinédzsereknek a völgyben egy harcművészeti órával.
Egy nappal előtte törölte, részben, mert megpróbálták
megtámadni a bázist, de fontos volt, hogy megcsinálja ma a
feladatát, mert Persephone nem az egyedüli gyerek volt, aki
aggasztotta Zairát.
Beatrice az elméjében maradt.
Biztosította, hogy szemkontaktust kezdeményez a tizenhét
éves lánnyal, mikor a tinédzserek összegyűltek a völgyben a
napon. A barna hajú lány a hátsó sorban a periférián foglalt
helyet és nem tudta megtartani a szemkontaktust.
Zaira nem akart nyomást gyakorolni rá, végigvitte az órát. Első
alkalommal nem javított ki minden hibát, biztosította, hogy
jutalmat ad, ha a feladatot jól teljesítették. Ez nem természetesen

- 469 -
jött tőle, de a diákjaival együtt tanult. A tinédzserek nem
reagáltak olyan nyitottan a változásra, mint a fiatalabb Tavish, de
ottmaradtak vele beszélni, miután az óra véget ért, ami korábban
nem történt meg, mint mikor a virágok nőnek a napon, mert
napfényt kaptak.
Egy kis kedvesség, gondolta újra, képes megváltoztatni az
életeket.
– Beatrice – mondta, mikor látta, hogy a fiatal lány el akart
menni. – Maradj. Beszélni akarok veled.
– Igen uram.
Befejezte a beszélgetést a többi tinédzserrel, de nem siettette
őket, Zaira Beatricehoz ment. – Sétálj velem.
Zaira a szabálykövető lányt az edző terület melletti fákhoz
vezette. Az jelentős távolság volt, de Zaira nem siettettette. A
lassabb tempó jó volt Beatrice számára, jobban kinyújthatta
izmait. Csak mikor elég messze voltak a területtől, hogy senki ne
hallja őket, akkor kérdezte meg – Ki vert meg?
A tinédzser megfagyott, szemei elnéztek, ahogy bőre
elfehéredett. – Senki.
– Beatrice a mozgásodból meg tudom mondani, ahogy az
edzésen mozogtál. – Emlékezett rá, izmai hogy fájtak, miután
megverték, hogy minden mozdulat agónia volt. Beatrice az első
gyötrelmes lépésen volt túl és fájdalmas merevség következik. –
Ki vert meg?

- 470 -
 A lány megnémult, szemei hatalmasok voltak.
– Hűséget érzel iránta?
Biccentett. – Ő… kedves hozzám.
– Talán csak oktatásra van szüksége az új protokolljainkról. –
Zaira elfojtotta ösztöneit és agresszív védelmező válaszát, mert
tudta nem minden tinédzser értette meg az osztagban
bekövetkezett változásokat. – A fizikai kínzás most már
elfogadhatatlan, ami azt jelenti mi sem kínozzuk meg.
Zaira biztosítani fogja, hogy ne menjen a közelébe, mert ha
mégis, akkor a csontjait porrá töri. – Csak átképzésre van
szüksége.
Beatrice egyik kezével megszorította a másikat.
– Te most már a családom része vagy – mondta Zaira. – Így
felelősséggel tartozom a jólétedért.
– Mi-micsoda?
Zaira rájött, Walkernek és Crisnek nem volt esélye interjút
készíteni Beatriceel. Azonban adva a lány fizikai állapotát,
bármilyen késlekedés nem volt lehetséges. – Most már a családi
egységem része vagy – ismételte meg. – Ami azt jelenti az enyém
vagy. Az enyém és Adené.
Egy remegés rázta meg Beatrice testét. – Miért? – suttogta. –
Nem vagyok különleges. Nem úgy mint te és Aden.

- 471 -
 Zaira kezének hátoldalával érintette meg a lány arcát, ami a
szeretet tudatos jele volt. – Mind különlegesek vagyunk, mert
azok vagyunk akik.
A lány teste remegni kezdett. – Én-én-
Zaira ölelésbe vonta a lányt, állatias ösztönnel reagált, egy
törött túlélő a másikkal szemben. Óvatos volt, hogy ne okozzon
további sérülést a lánynak, de tartása nem volt képlékeny.
Beatricenek nem erre volt szüksége. – Nincs okod félni.
Majdnem az összes Nyilat meg tudom ölni a területen. – Néha
egy nagyobb rémálom volt az, ami a többit féken tartotta. –
Akiket nem tudok megölni, azokat Adennel együtt igen. Senki
sem bánthat téged.
Beatrice kétségbeesett kezekkel ragadta meg, suttogott. –
Elbuktam egy küldetésen.
– Milyen küldetésen? – Beatrice még nem mehetett élő
küldetésre, így ha az edzője elvitte egyre, akkor alapjaiban törte
meg a Nyíl protokollt.
– Hogy elkapjuk egy tudós lányát és elmondja nekünk a
kódokat.
Zaira tudatában volt a legtöbb műveletnek, de nem hallott
ilyenről. Kapcsolatba lépett Adennel a személyes és ismerős
telepatikus csatornájukon, azt mondta, Van olyan folyamatban
lévő küldetés, aminek köze van egy tudóshoz és valamiféle
kódok megszerzéséhez?

- 472 -
 Nincs.
– Beatrice. – Zaira finoman felemelte a lány fejét, így a
szemeibe tudott nézni. – Azt a küldetést nem hagyták jóvá.
Beatrice arca hófehér lett, már így is instabil légzése
szaggatottá és felületessé vált.
– Ne félj. – Megtartotta a lány arcát a kezeiben, hogy
biztosítsa a korábbiakról. – Semmi rosszat nem tettél.
– Bántottam őt. – Remegve suttogta, vállai beestek. – De nem
használtam ellene a kést, pedig kérte. Ígérem.
– Hiszek neked. – Zaira továbbra is a lány szemeibe nézett. –
Ez az edződ hibája. Nem mehetsz piszkos munkára. – Az őszinte
szavakat használta, hogy elérje Beatrice Nyíl kiképzését. – Te is
tudod.
– Azt mondta különleges vagyok. – Hangja szinte elveszett.
– Az vagy. Úgy élted túl az Elcsendesedés lehullását, hogy
képes vagy kezelni az érzelmeidet anélkül, hogy elvesztenéd az
uralmad a képességeid felett. – Senki sem jegyezte fel az utóbbit
Beatrice aktájában, és ennek hiányát jegyezte meg Zaira. Mert
majdnem minden másik diáknál volt feljegyzés a kondicionálás
szétesésétől a mentális hibákig.
– Meg tudod mutatni a társaidnak, hogy kell ezt csinélni,
megtaníthatod nekik hogy maradjanak fegyelmezettek, hogy
érzelmek vannak az életükben. – Zairának talán magának is
tanulnia kell a fiatalabb nőtől, akiben volt erő és érzelem, de

- 473 -
Zaira problémái abból eredtek, ahogy gyerekként kezelték, a
sebek kihatottak minden tettére.
Beatrice alsó ajka remegett. – Sajnálom.
– Rendben van. – Zaira kezeit a lány arcán tartotta, arra
gondolt, hogy az érintés mennyit jelenthet egy magányos és
bántalmazott kislánynak. – Mi a neve?

- 474 -
 54. fejezet

Blake intelligens volt, és kiképzett. Egyben kezdte

megkérdőjelezni Beatrice alkalmasságát, mint partner, így
biztosította, hogy szemét rajta tartja. Amit meglátta mellette
Zairát, döntést kellett hoznia, méghozzá gyorsan. Megvolt az
esély, hogy Zaira egyszerűen csak az edzésről akart Beatriceel
beszélni, de megvolt az esély, hogy a lány megtörik, s ha
megteszi, akkor perceken belül halott lesz.
Ott volt az is, hogy Yuri figyelte őt. Számolt az osztag hűségbe
vetett hitével, ami megvédte őt egy terroristajelölt halála miatti
gyanútól, de úgy tűnik tévedett. Ő csak szívességet tett, sikerült
bizonyítékot hagynia egy előnyös erőforrásokkal rendelkező
személynek.
Itt volt az ideje, hogy begyűjtse jutalmát.
Kilépett az irodából, amit az edzések idejére jelöltek ki neki,
megérintette egy fiatal telepata elméjét, akinek elég Tk-ja volt,
hogy hasznos legyen. Még ha gyanakodtak is rá, a riasztás csak a
rangidősök közt megy ki, nem a fiatalok közt. A Tk másodpercek
múlva megjelent, megerősítette gondolkodását. Mikor Blake

- 475 -
kérte, hogy portálja New Yorkba, a fiatalabb férfi hezitált. –
Uram, az az erőm végén van.
– Aden engedélyezte. Egy repülő hoz haza.
– Igen uram.
Mikor New Yorkban volt nem vesztegette az időt, hogy
megölje a fiút. Helyette kurtán biccenttet és beolvadt a nyüzsgő
városba. Mentálhálós nyoma már rejtve volt, az osztag nem fogja
tudni ott levadászni.
Szabad volt.

- 476 -
 55. fejezet

Az ember nő, akit Blake rabolt el öntudatlan volt, mikor Vasic

és csapata megmentette. – Él – mondta utána a teleportáló
Zairának és Adennek, ők hárman az egyik új ház mellett álltak a
völgyben. – Egy vágás az egyik mellén, mentális kínzás, de nincs
maradandó fizikai sérülése, bár a következő napon meghalt volna
a vízhiánytól.
– Azt akarta, hogy Beatrice ölje meg. – Zaira hangja
visszatartott dühtől vibrált.
Aden ujjaival végigsimított a nőén, ahogy egymás mellett
álltak. – Megfizet azért, amit tett.
A baljára pillantott, mielőtt felnézett volna Vasic azt mondta –
Az osztagban egy teleportáló sem tud hozzá menni. Blake jól
képzett a telepatikus árnyékolás terén.
Adennek egy pillanatába telt, hogy rájöjjön barátja
automatikusan nézett arra, ahol korábban az amputáció előtt az
alkarján a kesztyű volt. Hiányzik neked a kesztyű, mondta neki
telepatikusan, míg azon gondolkodott hogy kövessen egy rossz és
gyilkos Nyilat. Nemcsak az volt, hogy Blake veszélyes volt az
ártatlan emberekre, nagy kárt is okozhat az osztag hírnevében,

- 477 -
ami visszaüthet a Nyilak képességeire, és hogy élhessék az
életüket.
Téli szürke szemek néztek Adenébe. Mert könnyű volt,
azonnali hozzáférést adott számtalan rendszerhez. Kivette kis
szervezőjét. Alkalmazkodom. Megállt, mielőtt azt mondta volna
– Megvannak a részletek Blake völgybeli irodájából és a
Központi Parancsnokságon lévő lakrészéről. A Parancsnokságot
ellenőrzöm le először, mert ott töltötte a legtöbb időt. – Ezzel
elportált.
Aden érezte Zaira frusztráltságát, kezét a nőére zárta. –
Megtaláljuk. Jól képzett, de az egész osztag vadászik rá. – Ritka
volt, hogy a Nyilak a sajátjukra vadásszanak, de mikor megtették
az üldözés kegyetlen volt. – Nem lesz ideje levegőhöz jutni, még
kevesebb kárt okozni.
Zaira ujjai a kezére kulcsolódtak, a fogait csikorgatta. – A
vadászó csapat tagja akarok lenni. Most Persephone távol van,
hogy elérjem, de tehetek valami produktívat Blakeel.
– A művelet már Amin parancsnoksága alatt van, és neked
vannak látogatóid, akiket szemmel kell tartanod Velencében. – A
BlackSea veszélyes előny volt a vízi városban.
– Csak úgy érzem, elveszítjük ezt a harcot a gonosz ellen. –
Zaira Adennek dőlt ezekkel a szavakkal, és abban a pillanatban
Aden rájött, hogy számtalan szem nézi őket. Nyilak és gyerekek.

- 478 -
 Ujjait a nőébe fűzte, lenézett az arcára. – Ma két életet
megmentettél. A gonosz itt nem fog győzni. – És nem fog győzni
a mi harcunkban sem.
A tűz meglobbant Zaira szemeiben. Kezét felemelte, ujjaival
végigsimított az állán.
Ez nyilvános követelés volt. A szándék kinyilatkoztatása.
***
Pax Marshall arrogáns volt, de nem ostoba. A járműve
páncélbevonatú tank volt. A legtöbb körülmény során
biztonságos. Kivéve az olyan ember ellen, aki képes kontrollálni a
fémeket és a gépeket.
Várt, míg Pax a Marshallok vermonti birtokának csendes útján
volt, Dev mögé húzódott, a kocsi motorjára koncentrált… és Pax
kocsija megállt.
Látta, hogy a mentál megpróbálta újrabootolni a fedélzeti
komputert, ahogy Dev kiszállt, odasétált a kocsihoz és
bekopogott az ablakon.
Pax hűvös kék szemeivel ránézett, kétség kívül fegyver volt a
kezében, de kinyitotta az ajtót és kiszállt. – Általában így
szervezel meg egy megbeszélést? – kérdezte, ahogy begombolta
sötétkék zakóját, kezei olyan elegánsak voltak, mint vonalai és
szőke hajának vágása.
– Ha szükséges. – Dev is annyira nyitottan kezelte a dolgokat,
mint Pax.

- 479 -
 Pax felsőosztálybeli angol akcentusa kurtább lett, ahogy azt
mondta – Miért szükséges?
Dev elmondta neki, nézte az arcát, hogy lát-e rajta bármiféle
bűntudatot, de Pax Marshall kifejezéstelen arca szinte művészi
volt. – Értem – mondta a másik férfi. – Rájöttél, hogy nem
szenvedek az intelligencia hiányában. Miért küldenék fekete
csapatokat a jól ismert szimbólumunkkal?
– Pontosan, mert okos vagy, elég okos egy dupla blöffre. – Dev
kutatott, tudta az okot, hogy miért Pax volt a vezérigazgató a
Marshall Csoportnál fiatal kora ellenére, hogy váratlan dolgokat
csinált, ellenfeleit megdöbbenve és egyensúlyukból kiesve hagyta.
– Úgy tűnik akkor holtponton vagyunk.
– Szerintem is. – Nem tudott olvasni Paxban, de egy dolgot
tudott. – Ha nem te voltál, feltételezem leköveted az elkövetőt,
vagy következő alkalommal talán a repülőd fog megállni alattad.
– Dev nem tudott hatni az olyan nagy távolságban lévő dolgokra,
de Paxnak ezt nem kellett tudnia.
– Megvan az elkövetők DNS profilja, akik hátrahagyták vért?
Dev átadta neki.
Két órával azután, hogy Pax és az ő útjai keresztezték egymást,
azt hallotta, hogy minden férfi a listán, plusz két főt találtak fejbe
lőve. Pax küldött neki egy rövid üzenetet: Nem a mieink voltak és
semmit nem tudtak a művelet szigorú paraméterin kívül, ami a
gyerekek elrablása és egy szemtanú hátrahagyása volt. A

- 480 -
vállalkozóknak igazán vigyáznia kellene, mikor ügyfelet
választanak. A gyerekeid biztonságban vannak.
Dev a másik férfi minden mondatát fenntartással kezelte. A
dupla blöff lehetősége még fennállt, minden, amit Pax
Marshallról tudott, hogy könyörtelen volt, hogy céljaiért megöli a
saját embereit is.
***
Zaira a nap hátralévő részét azzal töltötte, hogy megtudja
pontosan hol van minden vízi alakváltó Velencében. Azzal fejezte
be feladatát, hogy megtudta, ők nem igazán tűntek ki vagy vonták
magukra a figyelmet, de köszönhetően az alapoknak, amiket a
Nyilak az osztag működésével lefektettek, sok adatbázishoz volt
hozzáférése. Valamint volt egy információs hálózata a városban.
Abban a pillanatban kezdte felállítani ezt a hálózatot, hogy
kinevezték a velencei bázis parancsnokának. Marjorie és Naoshi
mindig azt hitték, ők vezetik a velencei bázist, mikor aktívvá
válik, de logikailag nem tudták vezetni Velencét mint teljesen
üzemelő Nyíl műveleti bázist és fenntartani a világszerte lévő
biztonságos házak komplex rendszerét. Az utóbbi feladatban
olyan szakértők voltak, mint más nem. Végül Aden ezt mondta
nekik, és kategorikusan igaz volt. Marjorie és Naoshi hosszú ideje
bizonyították kiváló képességeiket hogy elhelyezzék a veszélyben
lévő Nyilakat az új, biztonságos életükben.

- 481 -
 Amire Aden nem mutatott rá, hogy szülei, vitathatatlan
képességeik és a lázadás kezdeményezésében elfoglalt helyük
ellenére sok módon a múltban ragadtak és a régi rend szerint
csinálták a dolgokat. Ezzel ellentétben Zaira, mint sok más Nyíl,
aki hasonló korú volt Adennel megértette, hogy míg a félelem
fegyver volt, jobb volt az információ, és nemcsak mentál
forrásból.
Ilyen parancsnok kellett Velencébe.
Miután megtartotta szavát, hogy fizetett az első ijedt
informátoroknak ahogy megígérte, a többiek is kezdtek adatokat
átadni. Egy hosszú távú és beszédes informátora szerint az utcán
az a szóbeszéd járta, hogy „az ijesztő mentál csajt csak az üzlet
érdekli, ne szórakozz vele és akkor jól bánik veled. Keresztezd az
útját és a sötét órákban a csatornában fogsz úszni.”
Amilyenek a hírnevek szoktak lenni, Zaira elégedett volt a
sajátjával.
Végül kiszámolta, hogy sikerült a városban lévő vízi alakváltók
85%-át azonosítani. A többiek azok voltak, akik nem ismert
transzporttal jöttek, soha nem regisztrálták őket bármilyen
szerviznél és nem vonzottak figyelmet. Miane Levéque és őrei
elbuktak az utolsóban, és Zaira tudta, ennek oka volt.
A BlackSea alfa azt akarta, hogy érezzék a jelenlétét.

- 482 -
 Most Zaira felhúzta magát a hotel erkélyén, ahol Miane
Levéque aznap aludt, egy pillanatra sem felejtette el, hogy a
másik nő halálos ragadozó volt.
Az ajtón lévő zár sokkal biztonságosabb volt, mint várta, de
Zaira jó volt az ilyen helyekre való bejutásban. Tíz percet várt
csendben, míg biztos nem volt abban, hogy senki sem mozog a
szobában, az éjszaka elcsendesedett körülötte, becsúszott. Szemei
már hozzászoktak a sötétséghez, látta, hogy egy elegáns
nappaliban volt. Senki sem lélegzett a szobában.
Azonban pontosan tudta, hogy egy őr volt kint.
Zaira leellenőrizte a folyosót, mielőtt bement volna.
Tudatában volt, hogy az alakváltóknak mennyire jó a hallása,
abszolút csendben ment a háló ajtajához és hallgatózott. Nem
volt mozgás.
Becsúszott, látta Miane alakját a hatalmas ágyon lévő takaró
alatt. A legtöbb ember azt gondolná alszik. – A tested túl feszült.
A BlackSea alfa keze kinyúlt, s felkapcsolta a lámpát. Az
gyengéd fényt adott, nem metszőt, de Zaira ennek ellenére
készült. Összehúzta szemeit, hogy ne vakítsa el a sötétség hírtelen
fénnyé válása.
– Igazán? – kérdezte Miane. – Azt gondoltam kontrollálom a
feszültségem.
– Elég jól, hogy átverd a legtöbb embert. – Zaira az ajtó
melletti falnak dőlt, karjait összefonta. – Nincs szükséged a

- 483 -
másik kezedben lévő fegyverre. Ha meg akartalak volna ölni, már
halott lennél.
– Biztos vagy benne? – A másik nő felült, a takaró
félrecsúszott és felfedett egy fakó színű hálóruhát, amiről Zaira
úgy gondolta pezsgő színű lehetett. Miane megtartotta Zaira
pillantását és az nem volt fekete, mint első találkozásukkor,
hanem egy árnyalattal világosabbak.
– Igen – mondta, ahogy Miane kikelt az ágyból, a fegyvert az
ágy melletti asztalra tette, felvette a köntöst, amit a közeli székre
dobott. A köntös illett a hálóruhához. – Orgyilkos vagyok. Te jól
képzett és halálos vagy, de nem vártad, hogy mögéd lopózom és
eltöröm a nyakad.
– Ahhoz először közel kell jutnod.
– Megcsináltam volna az alatt a két óra alatt, míg az idős
ember nőt látogattad meg, aki a közvetlen szomszédban lakik.
Miane természetellenesen mozdulatlan lett – Követtél.
– Természetesen. – Zaira nem fog semmilyen fenyegetést
szabadon engedni a városában. – Az ember rokon? A vonásaitok
eltérőek.
– A nagymamám – mondta Miane és Zaira tudta, csak azért
osztotta meg az információt, mert ez olyan volt, amit Zaira maga
is kiáshatott volna. – Szeretnél egy kávét?

- 484 -
 Zaira oldalra lépett, ahogy a BlackSea alfa átment a másik
szobába, óvatosan úgy követte, amivel alkalmazkodni tudott a
nagyobb fényhez, amit Miane felkapcsolt. – Nem kérek kávét.
Várt, míg a másik nő elkészítette sajátját, nem volt meglepve,
mikor az ajtó kicsapódott, a nagy férfi, akit Malachainak hívtak
az ajtóban volt. Szemei Zairára néztek, megkeményedtek. –
Miane?
– Jól vagyok Mal. Zaira úgy döntött meglátogat.
– Legközelebb használd az ajtót – mondta Malachai,
hangjában határozott morgás éle volt.
Zaira csendben maradt és azon gondolkodott melyik tengeri
lény morgott. Talán ez Malachai emberi része volt.
Miane puhán nevetett, a fejét rázta. – Gondolj rá úgy, mint egy
másik énre. Biztos vagyok benne, jobban megérted majd őt.
Malachai arca nem változott, pillantása találkozott Miane
kristálytiszta mogyoró szemeivel, valami csendes zajlott köztük,
mielőtt a férfi visszalépett volna. – Általában nincs szükségem
őrökre – mondta a BlackSea alfa Zairának. – Azonban a gyors
eltűnések miatt – szája összeszorult – a hadnagyok ugrósak.
Zaira azon gondolkodott a nő vajon hogy találta ki a
gondolatait. – Nem érzed úgy, hogy a jelenlétük miatt
becsmérelni fogják a képességeidet és tehetségeidet?
– Nem. Nem lennék a BlackSea Elsője, az alfájuk, ha
megkérdőjeleznék az erőmet. – Elkészült a kávéval, leült az egyik

- 485 -
kanapéra, Zairának is intett, üljön le a másikra. – Örülök, hogy
úgy döntöttél elfogadod a meghívásom.
– Miért ajánlottad fel?
– Részben mert a Nyilak jó szövetségesek lehetnek. – A csészét
kiegyensúlyozva a térdére tette, következő szavaiban hideg düh
volt. – Ha a rohadékok, akik elrabolták az embereimet nem
csúfítják el őket, a teleportálóitok már hazahozhatták volna őket.
– A helyedben én is ezt a döntést hoztam volna. – Mindent
megtenne, hogy megvédje a családját.
– De – tette hozzá Miane – azért is tettem, mert te vagy az
első nő, aki rám emlékeztet.
– Te egy érzelem gazdag életet élsz. – Míg Zaira életének nagy
részét a fagyos Elcsendesedésben töltötte.
Miane ivott a kávéjából. – A BlackSea egyedülálló. Valamiben
nagyon hasonló a többi alakváltó falkához, míg mások oly módon
magányosak, hogy még egy alakváltó falka is küzd, hogy
megértse. Az érzelmeink néha nem olyanok, mint várnád.
Zaira az osztagra gondolt, hogy mennyien mentek egyedül az
osztag tagjaként. – Azt hiszem több Nyíl megértené, mint
gondolnád.
– Talán. – Szemei obszidiánná váltak, a másik nő azt mondta
– A BlackSea nem bízik meg könnyen és tiszta, hogy a Nyilak
sem, de muszáj lesz. Valaki üldözi az én embereimet és a tiéteket
is. – Hangja nem volt fenyegető. – Az egész BlackSean kiküldtem

- 486 -
kicsi Persephonéról a híreket. Időbe telik, hogy eljusson a nagyon
mélyen lévőkhöz, vagy a föld távoli részén élőkhöz, de több száz
visszaigazolás érkezett eddig, senki sem látta őt.
A következő órákban ők ketten átvették az elméleteket és
lehetőségeket és felosztották a feladatokat, így nem vesztegetik
ugyanarra az időt. Zaira normális esetben nem tudott volna
megegyezni egy idegennel, és tudta Miane sem, de az alfa haragja
Persephone sorsa miatt annyira zsigeri volt, ami Zairához
ugyanolyan módon beszélt.
– Dühös vagyok és aggódom azokért, akiket elvittek – mondta
egyszer csak Miane, csontjai élesen nyomódtak bőréhez. – De
bebörtönözni egy gyereket? Az a harc minden szabálya ellen
megy. Semmibe sem kerülne nekik elengedni egy fiatal gyereket.
Ez nem tenné őket szörnnyé, akik nem érdemelnek kegyelmet.
Zaira ösztönei azt mondták neki, hogy Mianeben egy dologban
megbízhat, ő és a BlackSea ugyanazt akarják. Ha tévedett, akkor
azután foglalkozik vele, hogy megtalálták a lányt. Addig a Nyilak
és a BlackSea átmenetileg szövetséget köt.
Már éjfél is elmúlt, mire végeztek.
– Aden – mondta Miane, mikor másodjára készítet magának
kávét. – Ő hozzád tartozik ugye?
– Igen. – A férfi neki adta magát és Zaira nem engedi el az
ígéretét. Még akkor sem, ha elbukik, hogy ebben az új létezésben
éljen. Ezért kérte meg Vasicot, hogy biztosítja kivégzik Zairát, ha

- 487 -
egy nap halálos fenyegetés lesz az őrülete miatt, mert megmaradt
az esély, hogy az a génjeiben él, a kegyetlen betolakodó, aki
bármikor kitörhet, vagy mert erőszakosan birtokló volt.
A teleportáló téli szemeivel ránézett, azt mondta – Soha nem
bocsát meg nekem. Neked se.
– De biztonságban lesz. – Amitől Zaira jobban félt, mint
bármi, hogy az őrület Aden ellen fordul. – Megteszed?
– Csak ha az életét fenyegető veszélybe kerül.
Zaira ezzel megelégedett és remélte Vasicnak soha nem kell
teljesítenie az ígéretét. Ha igen, Aden soha nem bocsátaná meg,
elvesztené legközelebbi barátját és szeretőjét is a szörnyű
csapástól. Zaira kérhetett volna mást is erre, de Vasic volt az
egyetlen, akiben megbízott, hogy figyel Adenre a saját akaratából
is.
A gonosz itt nem fog győzni. És nem fog győzni a mi
harcunkban sem.
Nem fog, ígérte Zaira, de egy része tudta, hogy a választást
talán kicsavarják a kezéből, a düh mocsara fekete köd volt, ami le
akarta húzni őt.

- 488 -
 56. fejezet

Anthony meghallgatta, amit a lánya mondott neki és tudta

cselekednie kell. – Mennyit?
– Legalább huszonötöt – válaszolta Fait, hangja magas volt és
szavai rohantak. Egyenesen egy intenzív, kéretlen látomás után
hívta őt, még mindig a hatása alatt állt.
Megállította, mikor Faith ismét beszélni kezdett volna,
megkérdezte – Egyedül vagy? – Megértette, hogy köteléke a
jaguár alakváltóval talán módot adott neki, hogy elvezesse a
veszélyes mentális energiát, de a jövőbelátóknak szükségük volt
valakire egy ilyen erőteljes látomás után. Ez volt az oka, hogy a J-
mentálok mindig egy szoros klán család voltak és azok is lesznek.
Még mikor Anthony úgy hitte Faith elszigetelése a lány érdeke
volt, biztosította, hogy legyen orvosi megfigyelése.
– Nem – válaszolta Faith. – Mercyvel voltam, mikor történt.
Még itt van.
A név alapján beazonosította a DarkRiver őrszemet, Anthony
nem nyúlt, hogy kapcsolatba lépjen Vaughnal. Ő és Faith párja
két és fél éve megértették egymást, hogy a pár párosodott és

- 489 -
Anthony nem érzett semmilyen bűntudatot, hogy kapcsolatba
lépjen vele, ha Faith veszélyben volt.
– Apám – mondta Faith, hangja törött volt – meg kell
állítanod őt. Mind meg fogja ölni.
– Gondoskodom róla.
Anthony utána megfontolta lehetőségeit, a képernyőhöz ment
a szoba túloldalán és felhívta Ming Le Bont. A korábbi tanácsnok
arca pár pillanat múlva jelent mega képernyőn, bár arcán lévő
anyajegy vörös volt, ami magára volta volna Anthony figyelmét,
ha nem szokott volna már hozzá Ming pigmentációjához.
– Anthony – mondta Ming. – Mit tehetek érted?
– Egy zavaró látomás került az asztalomra.
– Nyilván a látomás rólam szólt.
– Igen. – Anthony kezeit a háta mögé tette. – Úgy tűnik meg
fogsz ölni egy egész emberi családi csoportot a következő
negyvennyolc órában, beleértve a csecsemőket.
– Értem. Milyen érdeklődésed van a családi csoport iránt?
Anthony nem tudta melyik családi csoportról van szó, Fait
pánikja és rémülete miatt nem tudta beazonosítani őket, de
látomása Mingre koncentrált. – Semmi – mondta. – Az
érdeklődésem csak annyi, hogy csak a megölésük után jössz rá,
hogy a felderített adatait rosszak voltak, s nagyon veszélyes hibát
vétettél. – Megállt, hagyta ezt leülepedni.

- 490 -
 – A J-mentál szerint, ki látta ezt, a legidősebbet végzet ki
legutoljára, azért, hogy ha végignézi családja kínzását attól
beszélni fog. – Az ember elméjét széttépni gyorsabb lenne, de az
gyakran megsemmisíti az agyakat és Ming, Anthony tudta, kiváló
volt a kínzás terén. – Végül felfedezed, hogy semmit sem tudott
arról, amivel gyanúsítottad.
Ming pislogás nélkül tartotta meg a szemkontaktust. –
Értékelem a hívást.
– Van más is – folytatta Anthony. –A gyilkosságok
láncreakciót indítanak el, ami hetekig tartó vérengzésbe torkollik
a területeden. Úgy tűnik, hogy az áldozatok testének képe a te
nevedhez köthető erőszakkal szivárog ki, megkérdőjelezik a
vezetésedet a területen.
– Értem.
– Ártatlan vért fogsz ontani Ming?
– Döntést kell hoznom, miután minden adatot megvizsgáltam.
Miután kijelentkezett Anthony megkereste Faith látomásának
beazonosítható elemeit és bekapcsolta a számítógépet, ha volt
egy kis esély, hogy megtalálja a családot, akkor figyelmeztetni
akarta őket. Ha meghalnak, akkor Faith magát fogja okolni. A
rémisztő bűntudat volt az oka, hogy sok jövőbelátó önként cserélt
a csak üzleti érdekeltségű jövendölésekre az Elcsendesedés
hajnalán. A súly túl sok volt, a fájdalom falánk.
***

- 491 -
 Ming ritkán gondolta meg magát másodjára. A legutolsó
alkalommal akkor tette, mikor a Nyilait kezelte. Súlyos hibát
vétett itt. A műveletnek tizenkét órán belül indulnia kell, de más
nem emelt vörös zászlót. Nem tervezte, hogy ott lesz, de a tény,
hogy Anthony jövőbelátója összekötötte vele a fizikai jelenléte
nélkül is, az majdnem biztosra mutatta, hogy a kérdéses
jövőbelátó Faith NightStar volt.
És Faith NightStar soha nem tévedett.
Ismét megnyitotta az adatokat, újra leellenőrizte. A család
időse politikai erővel manőverezett Ming területén, már
kapcsolatba lépett jó pár erős támogatóval. Nem ez miatt érte
meg megölni, Ming vérfürdő nélkül is összetörhette politikai
ellenfeleit.
Ami Minget a kivallatási és kivégzési parancs felé terelte, hogy
úgy tűnt az öreg Ming főhadiszállásán lévő információkhoz fért
hozzá, ami azt jelentette Mingnek volt lyuka, amit be kellett
tömnie. Azonban Faith NightStar szerint az emberei
megkínozzák és kivégzik az egész családot és nem fedezik fel a
szivárogtató személyazonosságát.
A másik lehetőség, hogy Anthony hazudik neki és saját céljára
csavarja a dolgokat, kivéve, hogy Anthony soha nem mutatott
érdeklődést Ming területe felé. A NightStar vezetője szigorúan
jövőbelátóira koncentrál, az egész családi birodalom és elérések
miatt nem kellett más területére behatolnia.

- 492 -
 Bezárta az aktát, kisétált az irodából és lement a földalatti
bunkerbe, ami adatelemző központja volt. – Azt akarom, hogy
áss ki minden információt Kurevniről – utasította az embereket.
– Adjatok erős kapcsolatokat, hogy hol és milyen titkosított
adatokhoz fért hozzá. – A korábbi elemzés a standard
protokollok alapján futott le, amit Ming vezetett, és minden illett
a sorba, ahogy várta, Ming nem látta szükségét, hogy mélyebbre
ásson.
– Igen uram. Mennyire visszamenőlegesen?
– Nézzetek meg minden lehetőséget. – Addig visszatartja a
dolgokat, míg mindent teljesen meg nem erősít. Figyelmen kívül
hagyni Faith NightStart nem olyan döntés volt, amit könnyen
meghoztak.

- 493 -
 57. fejezet

Több mint negyvennyolc órával a velencei bázis ellen intézett

támadáskísérlet után a Blake és az elrabolt gyermek utáni kutatás
tovább zajlott. Adennek könnyű lett volna erre a két műveletre
koncentrálnia és elfelejtenie az osztaggal kapcsolatos nagyobb
képet, de tudta, hogy mindig lesznek más küldetések, más
feltakarítások, más ragadozók megállítása.
Aden nem tehette meg, nem engedhette meg a nyers
igazságnak, hogy elpusztítsa amit épített. Sem ő, sem Zaira nem
engedi meg, hogy felfalja őket a sötétség, ami a Nyilak körül
örvénylett.
Ezért hívta fel Remit az előző nap és kérvényt küldött. Most
nézte a jelenetet ami lehetetlennek tűnt volna az ő és Zaira
elrablása előtt. Előtte buja zöld táj volt a ragyogó hegyi napfény
alatt, ami alig emlékeztetett a három és fél héttel ezelőtti eső
mosta képre.
Ez nem volt meglepő.
A tény az volt, hogy kicsi Jojo éppen komolyan magyarázta egy
nála egy évvel idősebb Nyíl gyerekeknek az „elkapás” fogalmát. A

- 494 -
gyerek engedélyért nézett Adenre, míg ő oda nem lépett, és
leguggolva a fiú mellé azt mondta – Dobd nekem Jojo.
A kislány boldogan mosolygott, odadobta. Mikor Aden elkapta
kezeivel maga előtt tapsolt. Óvatosan visszadobta a labdát és
mikor a kislány elkapta, miután kicsit megingott, ő is összecsapta
a kezeit neki. Ezután Jojo a Nyíl gyereknek dobta, a fiú
megpróbálta elkapni, de koordinációja nem volt jó az ismeretlen
feladatban és elejtette.
Jojo nevetett. – Pip úúpsz.
Pip bizonytalanul nézett, visszadobta a labdát. Ez alkalommal
Jojo ügyetlenkedett. – Úúpsz! – kiáltotta hatalmas mosollyal,
ami tisztázta egyáltalán nem bánja. – Jojo úúpsz!
Aden látta, hogy Pip megnyugodott és a fiú kezdte megérteni,
hogy itt nem volt jó vagy rossz, sem teszt. Aden felállt, mikor
biztos volt benne, hogy ők ketten boldogan játszanak együtt,
odanézett, ahol Zaira egy másik csoportra vigyázott. Ő már
„birkózva ölelkezett” Jojóval, ahogy Remi nevetve nevezte.
Aden nem az egyetlen volt, aki emlékezett rá, hogy cukorkát
vegyen az itteni gyerekeknek. Zaira és Aden egy különlegeset
csempészett be Jojónak, aki kuncogott és egyszerre megette.
Minden rendszer működik?
Zaira felnézett onnan, ahol lazán egy nagy sziklának dőlt, mű
tisztelgést küldött felé. Azt mondom hagyjuk, hogy Jojo vezesse
ezt a műveletet, ő ismer mindenkit.

- 495 -
 Talán egy nap alfa lesz belőle.
A pénzem tenném rá.
– Tessék cicus. – Remi visszagurította a labdát Jojonak, mikor
az túl messzire ment.
– Köszönöm, hogy beleegyeztél ebbe – mondta Aden az
alfának, miután a gyerekek visszatértek a játékhoz, ők egy
hatalmas fa alatt álltak, aminek óriási ágai voltak. – Nem
számítottam rá.
Ennek ellenére is elküldte a kérést, mert amíg a völgyben volt
rájött, a Nyíl gyerekek nem tudják hogy kell játszani. Még a
legnyíltabb engedéllyel is arra vártak, hogy megmondják nekik
mit tegyenek, mert ez volt edzésük első fázisa, a magolás. A
független gondolkodást eddig nem bátorították.
Remi vállat vont. – Nem mintha te és Zaira nem lettetek volna
már itt, és ők csak kölykök.
Aden tudta, hogy a leopárd alfa ezt a megkülönbözetést a Nyíl
gyerekekre is használta. – Óvatosnak kellene lenned. Vannak,
akik kihasználhatják a gyengeségeteket, ahol a gyerekek is
közrejátszanak.
Remi fejét hátradobva nevetett felszabadult örömében. –
Mintha kurvára nagy titok lenne, mennyit jelentenek nekünk a
kölykein. – Vigyorgott. – Annyit, mint neked a tietek, úgy tűnik,
meg kell fogadnod a saját figyelmeztetésed, barátom.

- 496 -
 Aden elkapta, hogy jó pár Nyíl gyerek megállt a játékban Remi
nevetésére, nézték őt, nézte őket visszatérni a játékhoz, mielőtt
lopva Adenre néztek volna, hogy ez még mindig rendben volt. –
Elismerem a pontot – mondta a szórakozott alfának, míg
továbbra is mentális szemét a pajzsai mögött lévő gyerekeken
tartotta.
Ez egy tízfős tesztcsoport volt. Hármat ő vont pajzsai alá, Vasic
is hármat és a legerősebb telepata, Zaira négyet. Azért, hogy
megvédjék az alakváltó kölyköket, ha véletlenül elvesztenék a
mentális kontrollt. Eddig a Nyíl gyerekek a legjobban viselkedtek,
de ha ezek a „játékidők”, ahogy Remi hívta, napi szinten zajlanak
majd, a gyerekharcok elkerülhetetlenek lesznek.
Az extra pajzs megvédi mindkét felet bármely mentális
sérüléstől és az osztag betekintést nyer, melyik gyereknek van
szüksége egyéni mentális edzésre, hogy segítsenek nekik erejüket
biztonságos módon befogni. Mert bár az Elcsendesedés lehullott,
néhány lecke életképes maradt, az erőszakos mentális képességek
veszélyesek voltak és nemcsak az áldozat életét teszi tönkre,
hanem a gyerekét, aki a sérülést vagy halált okozta.
Aden felelősségének egyik része az volt, hogy a fiatal Nyilakat
és a körülöttük lévőket biztonságban tartsa, míg a gyerekek
megszerzik a képességet, hogy maguk kontrollálják magukat. A
rugalmas kiterjeszthető pajzsok nem voltak kemények és

- 497 -
fájdalmasak, de eléggé kinyújthatóak, hogy helyet adjanak a
gyerekeknek, ha szükségük volt rá, ez ideiglenesen működni fog.
– Gyorsak – mondta Remi, a gyerekek felé biccentett. – Nem
fog sokáig tartani, mielőtt szétrohannak a völgyetekben.
Aden nem osztotta meg Remivel a völgy helyét, nem azért,
mert nem bízott az alfában, hanem mert az információ
megosztása bárkit célponttá tehet. Azonban beszélt vele a
felállításáról, megkérdezte van-e bármi javaslata, mikor a
közösségi terek létrehozásáról beszéltek.
A végén kiderült Aden ösztönei a helyes irányba vezették őt. –
A fiatalok közti találkozót is megengeded? – kérdezte a másik
férfit.
– Persze, a megfelelő védelemmel, de készen kell állnotok a
tinédzser románcokra.
Aden nem válaszolt azonnal, elméjét túl gyorsan kellett
átrendeznie. – Nem olyan dolog, amit átgondoltam volna.
– Gondold át. – Remi vigyora ravasz macska volt. – Tinédzser
hormonokról beszélünk Aden. A leopárd alakváltók egy bizonyos
kor felett nagyon érintkezősek leszek és a te tinédzserjeid egy
életnyi nélkülözés után fedezik fel a szabadságot. – Felemelte
szemöldökét. – Szép gyúlékony vegyület. Biztos lesznek fák közé
szökések, így biztosítsd, hogy a gyerekeknek beszéltek a
méhecskéről és a beporzásról, ha még nem tettétek meg.

- 498 -
 Aden tudta, hogy meg tudná állítani egy sima utasítással a
kiszökéseket, de az leverné az okot, hogy miért tanítják meg a
fiatal Nyilaknak, hogy van élet a bizonyos rideg létezés mögött.
Arra gondolt, hogy ő és Zaira mit tettek volna, ha szabadság ilyen
zsigerien húzta volna össze őket, tudta, ez olyan út volt, amire rá
kellett engednie az osztag tinédzserjeit.
– Meg kell egyeznünk a viselkedés szabályairól – mondta
Reminek. – A fiataljaim jobban csinálják azzal.
– Ez mindenesetre jó ötlet. Máskülönben hajlamosak lehetnek
a félreértésre és a másik érzelmének megsértésére.
Az alfa mosolygott és megborzolta egy kölyök haját, aki
odament és a lábának dőlt, mintha pihennie kellett volna, csak
azután vette fel a beszélgetés fonalát, miután a kicsi fiú
visszafutott játszani. – Például, a tinédzser alakváltók néha
bepróbálkoznak az ijedősebb mentáloknál, ha visszautasítást
kapnak, akkor az alakváltók teljesen visszalépnek. Ezek a
szabályaink, így a ti gyerekeiteknek kell megtenni a lépést.
Aden nem volt benne biztos, hogy a tinédzser Nyilak
bármilyen lépést is tennének, nem számít milyen mély a
szükségük. – Több bizalmast jelölök ki kifejezetten a
tinédzserekre.
– Fenébe Aden, ezek tinédzserek. Nem számít milyen kemény
munkával készítjük fel őket, ez mindkét oldalon kulturális sokk
lesz.

- 499 -
 – Néhány sokk szükségszerű. – A tinédzserek egyszer
kitalálják a dolgokat, ha vannak sikeres példák a csoportban…
ekkor jött rá, hogy már van egy sikeres példájuk. Sienna Lauren
erőszakosan erős kardinális mentál volt, aki egy farkas alfával
párosodott. Elég fiatal volt, hogy a tinédzserek rokonszenvesnek
találják. Az egyedüli kérdés az volt, hogy a lány, akit valaha Ming
LeBon védencének kényszerítettek bármilyen módon is vissza
akar-e térni a mentálokhoz.
***
Mikor Siennának elmondták az osztag kérését, ő egy szívverés
alatt meghozta a döntést. – Meg akarom ezt csinálni – mondta a
farkasszemű férfinak, aki a szíve volt. – Azok a gyerekek olyanok,
mint én pár éve. – Elveszve, remény nélkül. – Meg akarom nekik
mutatni, hogy nemcsak a képességeink vagyunk, hogy lehet
életünk, szerelembe eshetünk, felfedezhetjük a világot, ha
akarjuk.
Hawke kezével ezüst-arany hajába túrt, ahogy sétáltak az odú
folyosóján. – Volt egy olyan érzésem, hogy ezt mondod.
– Aggódsz.
– Ming hosszú ideig kapcsolódott az osztaghoz. – Álla
megfeszült a korábbi tanácsnok nevénél. – Mindketten tudjuk,
hogy holtan akar látni, ha nem birtokolhat.
– És minden információ azt mutatja, hogy az osztag kivált tőle.

- 500 -
 – Csak akkor leszek boldog, ha a rohadék halott lesz –
morogta Hawke.
Sienna tudta mennyire intenzíven frusztrálta a férfit, hogy
nem léphettek Ming ellen, jó volt vagy sem, a korábbi tanácsnok
volt Európa nagy részén a stabilizáló erő. Mert az ártatlanok a
káosz alatt megsérülnek, ami Ming egyenletből való kivonásával
jön létre, Hawke egyetértett, hogy várjanak annak a férfinak a
kivégzésével, akit gyűlölt azért, amit Ming Siennával tett.
A párja jó ember volt, olyan férfi, akiről nem is mert álmodni
ezelőtt, hogy a SnowDancerben kötött ki.
Addig akarta csókolni, hogy már levegőt sem kap, karját a
férfiéba csúsztatta és gondolatait arra fordította, hogy tudják a
Nyilakkal a munkát megoldani. – A P-k edzőhelyén találkozhatok
a Nyilakkal. – Az a SnowDancer és a DarkRiver területeinek
határán volt, a területnek komoly védelmi protokolljai voltak. –
Biztos vagyok benne, hogy az osztag nem bújik ki ez alól, mikor
ők voltak, akik kérték.
Hawke szemeiből a farkas nézett Siennára, megfogta az arcát.
– Bárki is egy ujjal hozzád ér, széttépem. – Ez ígéret volt.
– Szintén. – Egy csókra húzta magához a férfit. A tűz
szikrázott a kötelékükön és mikor megtörte a csókot Hawke
felemelte szemöldökét. – Emlékeztetsz rá, hogy veszélyes vagy?

- 501 -
 Sienna ismét megcsókolta, kezeit mellkasára nyomta. Istenek,
a férfi gyönyörű, szexi volt és az övé. – Ő Alfasága nem láthat
engem gyengének.
Hawke horkantott. – Azóta nem tartalak annak, hogy átkozott
fiatal voltál okos szájjal és nagy viselkedéssel.
– Én is szeretlek.
Hawke vigyorgott, karját Sienna válla köré fonta és tovább
sétáltak. – Megszervezem neked a biztonságot. Nem tudsz a
hátadra figyelni.
Sienna nem vitatkozott, hinni akart abban, amit Judd
mondott, hogy Aden megpróbál létrehozni egy olyan osztagot,
ami nem használja fel a tehetséges és veszélyes mentálokat,
hanem menedéket nyújt nekik, egy otthont. De nem felejthette el,
hogy az osztag a sötétségből született, és Ming abba ásta el magát
évtizedek óta. A többiek maradéka hűséges hozzá vagy a
nézeteihez amik megmaradtak és annak csak egy vége lehet, az
öröm, amit Sienna ebben az életben megtalált. – Ez az én
megállóm – mondta egy ajtó előtt, ami a fiatal katonák közösségi
szobájaként működött.
Sienna kérhette volna, hogy azonnal rangidős legyen, nem
azért, mert Hawke párja volt, hanem mert képességeivel
bizonyította erejét a harcban, de jobban szeretett korcsoportjával
fejlődni. Rangidősnek lenni nemcsak a harci erőről és
képességekről szólt, neki még sokat kellett tanulnia.

- 502 -
 Ismét megcsókolta a férfit, egy másik katona farkas
füttyögésére, ahogy elsétált mellettük, Hawke megszorította a
derekát, mielőtt finoman az ajkába nem harapott. – Őrjítsd meg
Drewt.
Sienna nevetett és belépett az edzésre. Leült Riordan mellé egy
kényelmes és kissé kopott kanapéra, ahogy vártak, míg a többiek
megérkeztek, azt vette észre, hogy elmondja neki, mit kért tőle az
osztag.
– Szóval, szeeeeeeeerelmi guru leszel? – Sötét szemei
ragyogtak.
Sienna összehúzta szemeit, felült és a fiúra mutatott. – Ami azt
illeti, legközelebb velem jössz. – Először egyedül megy, mentál
szinten beszél velük, akik csak az Elcsendesedésen keresztül értik
meg a dolgokat.
– Hé! – morgott. – Hawke a pasid. Kérd meg őt.
– Látniuk kell egy működő mentál nem mentál barátságot is.
– Sienna visszadőlt a kanapéra. – Megkérem Eveit vagy Kitet is,
ha ez folytatódni fog.
Riordan a fejét rázta és karját a nyaka köré tette. – Igazán
szeretnem kell téged Sienna Lauren. Rájöttél, hogy azt az időt
tölthetném Noellel?
– Kérd meg, hogy jöjjön ő is – mondta Sienna, azon
gondolkodott Hawke bele fog-e egyezni az „érintkező” edzésekbe
a SnowDancer területén. Tudta, hogy a RainFire alfa

- 503 -
beleegyezett, de Hawke szerint a RainFirenek csak kevés fiatalja
és tinédzserje volt a SnowDancerhez képet.
Ha a DarkRiver macskák is jönnének, természetesen a falkán
kívüli emberekkel, akiket falkatársai ismernek a suliból vagy más
barátságok által, akkor az igazi kaleidoszkópja lenne a világnak.
Talán túl előre gondolkodott, de ha segíthet létrehozni? A ma
tinédzserjei felnőnek pár éven belül és azok a felnőtteknek
fajokon átívelő barátságaik lesznek.
A világuk talán igazi, működő triumvirátussá fog válni.

- 504 -
 MENTÁLHÁLÓ HÍRFORRÁS

Pletykák terjednek a Hálón Aden Kai képességeiről és a Nyíl

Osztag vezetői szerepéről. A források szerint, ami közel van az
osztaghoz, ismételten állítja, hogy Aden nem más, mint egy
alacsony-közép szintű telepata és harctéri orvos. A spekulációk
szerint nem más, mint az osztag igazi vezetőjének bábuja.
A Hírforrás megkereste az osztagot, hogy megerősítse, de
továbbra is csendben maradnak, a jelenlegi protokolljaik miatt.

MENTÁLHÁLÓ HÍRFORRÁS: ÉLŐ BESZÉLGETÉS

Ez lehet jó manőver, de nem tudok tisztelni egy vezetőt, aki az

osztaga gyengébb tagja mögé bújik.
Anonymus
(Papeete)

Aden Kai egy képzett harcos, látszott a fertőzöttekkel a kitörés

alatti küzdelem során, ahol annak a csapatnak a tagja volt, aki
védett minket. A tény, hogy alacsony gradiensű mentál nem vesz
el semmit a képességeiből, a vezetés nem az erőről szól.
G. Smith
(New York)

- 505 -
 Az osztag soha nem válaszolt publikusan és soha nem is fog,
de biztos megértik, hogy ez gyengének tűnteti fel őket?
T. Tzak
(Karachi)

Az új Elcsendesedés utáni Háló közel sem olyan erős, mint a

korábbi rezsim alatti.
Anonymus
(Fez)

Még ha Aden Kai elrejti is az igazi vezetőt, nem úgy tűnik,

hogy annak megvan az ereje, amit az osztaghoz kötöttek.
Lehetséges, hogy az osztag ár nem az elitekből áll, semmi más,
csak egyszerű fekete műveleti csapat?
J. Jeram
(Gronzy)

- 506 -
 58. fejezet

Aden a Hírforrás cikkén gondolkodott, amit Vasic ajánlott

figyelmébe, mikor nem Hawke Snowtól, hanem Lucas Huntertől
kapott hívás. – Hawke később lép kapcsolatba veled – mondta a
leopárd alfa. – Az ötletedről akartam beszélni veled.
Aden rájött, hogy a két alfa biztos beszélt a másikkal, Aden azt
kérdezte – Miért érdeklődik ezzel kapcsolatban a DarkRiver?
Lucas zöld szemei hírtelen nem voltak emberiek. – Van egy
kölyköm, aki annyira mentál, mint amennyire alakváltó. Szép
lenne, ha mindkét faj gyerekeivel nőhetne fel.
Ez olyan motiváció volt, amit Aden elhitt. – Engedélyezed az
érintkező edzéseket? – A RainFire kicsi volt, kevés kölyökkel.
Elég volt egy tízfős teszthez, de egy nagyobb csoport túlterhelné
őket. Aden rotálni akarta a gyerekeket, bár nem ez volt az első
választása, ilyen taktika megszakítja a barátság kialakulását, mint
Pipét és Jojóét.
Azonban ha a DarkRiver és a SnowDancer beleegyezik a
tervébe, akkor a gyerekeket különböző csoportokba oszthatja,
akik hosszú ideig lépnek kapcsolatba egymással. Aden akarta

- 507 -
ezeket a kapcsolatokat a gondjaira bízott gyerekeknek, akarta,
hogy lássanak különböző életeket, hogy választhassanak.
Nyílnak lenni nem azt jelentette, hogy elszigetelve és
magányosan kell élniük.
– Igen, a DarkRiver megengedi – mondta Lucas, a döntést
már meghozta. – Beszélek Remivel, hogy lássam a RainFire hogy
kezeli a helyzetet, pár napon belül felhívlak.
– Köszönöm – mondta Aden, tudatában volt, hogy ez nagy
lépés volt az elszigetelt alakváltóknak. Lucas a saját gyermeke
miatt ment bele, de Aden tudta, hogy az alakváltók ismét minden
gyerekre gondoltak, a Nyíl „kölyköket” is beleértve. Ez volt a
gyengeségük, és furcsa mód az erejük.
– Várj. – Lucas a homlokát ráncolta, ahogy Aden véget akart
vetni a hívásnak. – Ismersz egy Liu nevű mentál családot?
– A Liu Család a legerősebb a Hálón. – Aden már többször
kapcsolatba lépett a családot vezető matriarchával, mióta átvette
az osztag vezetését. – Bemutathatlak neki, ha üzletről akarsz
velük beszélni.
Lucas a fejét rázta, vállig érő fekete haja előre esett, mielőtt
durván a tarkójára kötötte. – Cseszekednek velünk – mondta
őszintén. – Kicsi dolgokban, de ezek irritálóak.
– Például?
– Jelenleg az egyik médiacégünk új épületét építjük,
megvették az összes szükséges hozzávalót, két hónapnyi

- 508 -
várólistára vettek minket ezért. – A leopárd alfa morgott. –
Megérteném, ha a Liuknak szüksége van rá, de nem használták
fel. Ahogy a kis sörfőzdét sem, amit megvettek.
– Kis sörfőzde? – Ezek nem illettek a Liu Csoport üzleti
érdekeltségeibe. – Erősen profitáló?
– Egy kis családi vállalkozás volt és egy szinten profitáló. Most
csak üresen áll, semmit nem termelnek. – Lucas morgása
mélyült. – Két alakváltó tulajdonosú klub használta ezt a
sörfőzdét, kizárólag ezzel szolgálták ki az ügyfeleket. Látod miről
beszélek? Olyan, mintha játszadoznának, mert pár szerződést
nyertünk ellenük, ahol a Liuk is tettek ajánlatot.
– Ez nem jellemző Jen Liura. – A család matriarchája
kegyetlen volt és továbbra is az Uralkodó Koalíció mellett állt, de
nem vesztegette el idejét vagy pénzét. – Beszélek vele. Ez a család
fiatalabb tagja lehet, aki visszaélt a hatalmával.
– Értékelem – mondta Lucas, mielőtt kis biccentéssel
elköszönt volna.
Aden azonnal kapcsolatba lépett Jen Liuval, felhozta a kérdést.
A nő negyvenöt perc után visszahívta egy nagyon furcsa
jelentéssel. – Úgy tűnik megcsináltuk azokat az állítólagos
dolgokat, amiket a DarkRiver alfa mondott. Azonban nincs
feljegyzésünk róla, hogy ki adta ki az incidenst okozó tettekre az
utasításokat.

- 509 -
 – Lehet egy fiatal, aki kijátszotta a döntéshozatali
folyamatodat?
– Meglehetősen valószínűtlen, de megkérem a helyettesemet,
hogy vizsgálja ki. – Arca hibátlanul Elcsendesedett volt, de Aden
hallotta, hogy a zöldszemű, ezüsthajú telepata bosszús volt. –
Beszélek Lucas Hunterrel és megbeszéljük, hogy oldjuk meg a
helyzetet. Vannak embereim, akik nyomon követik az ellátási
láncot, hogy megnézzék melyik részen van gond – Megállt, fejét
oldalra billentette, mintha más hangot hallott volna.
– A helyet beazonosították – mondta egy pillanattal később. –
Egy családi raktárba vitték, és ha a dokumentumok rendben
vannak, a raktár menedzsere egyszerűen a polcokra tettette. – A
matriacha kifejezése még fagyosabbá vált. – Valaki játékokat
játszik, és azok a játékok hatással vannak az üzleti
aktivitásainkra.
Aden tudta, hogy az alakváltó szektor jövedelmező volt, ami
hosszú ideig zárva volt a mentálok előtt. Az Elcsendesedés
lehullásával és a világban lezajlott egyéb változásokkal az ajtó
most már kicsit nyitva volt. Aden nem tette félre, hogy egy másik
családi csoport támadta meg a Liu Csoport hírnevét az alakváltók
előtt, hogy megnyerjék a szerződéseket.
– Elküldöm Lucas elérhetőségeit. – Mikor ezzel megvolt, azt
mondta – Tapasztaltál hasonló dolgot?

- 510 -
 – A családom nem, de Kalani Chastain megemlítette, hogy egy
emberi üzleti vállalkozás nemrég beadott egy jogi papírt, ami
késleltetett egy kritikus projektet.
– Ez átlagos vitának tűnik.
– Igen, míg a másik fél egy vitarendezésen sem tűnt fel. A
bíróság félredobta a papírt, de a kár már megtörtént.
Aden tarkóján felálltak a pihék, azonnal kapcsolatba lépett
Chastainnal, amint Jen Liuval befejezte a megbeszélést. Az alig
huszonkilenc éves családfő azt feltételezte, hogy az Uralkodó
Koalíció felelősségre vonja őt a Koalíció finanszírozta komm
állomás fejlesztésével kapcsolatos késés miatt, és nem hezitált
minden adatot megadni.
Mivel Adennek nem volt kapcsolata az emberi
vállalkozásokkal, megkérte Zairát, hogy lépjen kapcsolatba Boval.
A Nyilaknak és az Emberi Szövetségnek óvatos „baráti”
megállapodása volt, ami kimerült abban, „ne lépj a lábamra, és
én se lépek a tiédre”.
Zaira kapcsolatba lépett vele, visszahívta. – Leellenőrzi, egy
órán belül válaszol.
Aden minden sejtje felébredt a nő hangjára. – Mianenek
sikerült Olíviával beszélnie? – kérdezte, tudatában volt, hogy a
BlackSea alfa most mindent Velencéből irányít, míg azt tette,
amivel gyógyította falkatársát.

- 511 -
 – Nem, de Persephone tíz perce még életben volt. – Zaira
hangja éles, kemény lett. – Új e-mail érkezett Olívia fiókjába,
figyelmeztette őt, hogy ne beszéljen. Persephone a legújabb
Hírforrás kinyomtatott példányát fogta, rajta a dátum és
időbélyegző. És fogva tartói nem felejtették el, hogy eléggé
eltakarják az arcát, hogy használhatatlan legyen teleportációs
nyomként.
Aden saját dühe pengeéles volt, soha nem felejti el a
felvételeket Zairáról a saját cellájában, és a gondolat, hogy egy
másik gyerek megy át ilyenen attól olyanná vált, amitől hideg,
halálos erőszakot akart használni. – Ez azt feltételezi Olívia tud
valamit.
– A Halcyon talán megtette ezzel a dolgát, emlékei töröttek.
Persephone elrablói hamar rájönnek, hogy Olívia semmit nem
mondott nekünk.
Mert ha megtette volna, gondolta Aden, akkor az osztag
mozgásba lendült volna. – Maradj rajta – mondta. – Nem fogják
kockázatni, hogy bántják a gyereket, míg halálosan nem biztosak
abban, Olívia tartja magát. – Az időablak kicsi, de talán elég lesz,
hogy megmentsenek egy kicsi életet.
– Amin azt mondja Blake sarokba szorított patkány – mondta
Aden, tudta, hogy Zaira friss híreket akart a vadászatról. – A
csapat még nem mérte be, de tudják, hogy New Yorkban ragadt.
– Nem volt újabb gyilkosság, ami a rossz Nyíl kéznyomát viselte,

- 512 -
valószínűleg az osztag üldöző csapatai által okozott nyomás
miatt.
– Helyes. – Válaszolt jegesen, amit váratlan szavak követtek. –
Hiányzol. Függővé tettél.
Aden ismét érezte, hogy mosoly születik a szívében és kifelé
terjedt. Mint a gyerekek, ő is felfedezte, hogy több is volt a Nyíl
élet vagy az osztag vezetése miatt. És ez a leghalálosabb
parancsnokával fedezte fel. – Sikeres volt.
Zaira nem nevetett, de végső szavai cirógatás voltak. –
Találkozunk az ágyban.
– Minden este. – Jelenleg csak ekkor tölthettek együtt időt,
Blake, Persephone, a Hálón terjedő pletykák, a felnőtt Nyilak
családba való integrálódása a Nyíl gyerekekkel, mind a figyelmét
kérte.
De a pihenés ideje az övék volt. Még ha az csak öt óra is volt,
Aden biztosította, hogy az osztag tudja, vészhelyzeten kívül
offline állapotban volt. Vasic teljesen elfogadta vezető helyettes
szerepét, belépett, hogy a normális esetben Adenhez futó
hívásokat fogadja.
Ez volt a napban a kedvenc része.
Bo Knight tizenöt perccel azután hívta fel, hogy a gondolat
átfutott az elméjén. – A kérdéses vállalkozás kategorikusan
elutasítja, hogy kitöltötte azokat a papírokat.
– Érdekes.

- 513 -
 – Ugye?
– Egy személy, vagy egy csoport próbálja a mentálokat és
embereket összeugrasztani?
– Azt mondanám, kivéve hogy nagyon hasonló beszélgetésem
volt a SnowDancer egyik hadnagyával nem olyan régen. – Bo
hangja tömör volt. – Úgy tűnik földeket veszünk meg az alakváltó
falkák elől, közben nem.
Aden ösztönei azonnal felizzottak. – Tudsz más incidensről?
– Nem. De utánanézek.
– Ahogy én is. – Finoman és alattomos módon, valaki azt
játssza, ami nagyon türelmes sakkjátszmának tűnik.

- 514 -
 59. fejezet

Ming adatelemzőinek tizennégy órájába került a Kurevni

helyzet teljes háttérelemzése. Számtalan zsákutcába értek, ami
várható volt az olyan férfitól, aki megpróbálta felforgatni Ming
dolgait, egy kémmel Ming táborában.
– Akkor – mondta az idősebb elemző – felfedeztük ezt. – Egy
papírt tett Ming elé.
Egy lista volt, lépésről lépésre szóló instrukciók, hogy állítson
fel postafiókot, amit senki sem tud Kurevnihez kötni. – Mikor
kapta ezt?
– Hét hónapja. Anonim fiókból érkezett – tette hozzá az
elemző, számított Ming következő kérdésére.
– Bemérted a postafiók helyét és számát?
– Igen, nem volt nehéz, miután tudtuk az időkeretet és a
lépéseket, amiket Kurevni megtehetett, hogy megnyissa. Az egyik
emberünket odaküldtem, hogy ürítse ki a dobozt. – A lezárt
borítékot átadta. – Ez az egy volt benne.
Ming látta az egyik nagyváros postajelét, de a postaköltséget
kézpénzben fizették ki, a tintabélyeg általános volt. –
Lekövethetetlen?

- 515 -
 – Igen uram. – A postaköltséget bérmelyik sarkon
kifizethették.
Ming kinyitotta a levelet ujjbegyeivel, hogy kivegyen egy finom
papírt. Azon teljes és bizalmas adatok voltak Ming terveiről egy
fejletlen földterülettel kapcsolatban. Alatta javasolt számok, hogy
Kurevni milyen tőkét várt az információért, hogy profilját építse.
– Megvizsgáltuk a borítékot. Nincs rajta DNS. – Az elemző
elvette Mingtől a borítékot. – A levelet is leteszteltetem, ahogy a
boríték lezárt részeit.
– Csináld gyorsan – mondta Ming, bár nem várt semmi
használható eredményt, a bábmester, aki ez mögött állt nagyon
okos volt, hogy majdnem egy csapdába manipulálta Minget, ami
Faith NightStar szerint egyenlő lett volna a bukásával.
Elbocsátotta az elemzőt, utasította saját fekete csapatát, hogy
hozzák be Kurevnit és vigyék Ming földalatti irodájába. Amint a
férfi előtte volt, bőségesen izzadt az iroda hideg hőmérséklete
ellenére.
A szag átható volt.
Mikor Ming leült a vele szemben lévő székre, semmi más nem
volt köztük, csak pár centi fedetlen beton, a másik férfi
megtalálta a hangját. – Nem teheti ezt. Én ismert figura vagyok.
– Nem szándékozom megölni Mr. Kurevni. – Ming
szánalmasnak találta, ez, gondolta, amivé a metálok vállnak az
Elcsendesedés nélkül. Gyengévé és könnyen összetörhetővé. –

- 516 -
Megkínozni sem fogom – tette hozzá – mivel tisztán látszik
semmit sem tud. – Kurevni csak egy bábú volt.
– Azonban – Ming annyira előrehajolt, hogy Kurevni sehova
ne tudjon menekülni – javaslom, hogy ne fogadjon el tanácsokat
ismeretlen forrástól, aki pontosan azt szeretné, hogy ezt tegyem,
nemcsak magával, hanem a családjával is.
– Mi-micsoda?
– Mint disznót, úgy vezették a vágóhídra. – Olyanra, ami
központi színpada lett volna Ming LeBon elpusztításának. –
Azokkal az adatokkal, amikkel bizalmasan etették. – Nem voltak
kritikusak, de elég bizalmasak, hogy Ming
megkérdőjelezhetetlenné tegye a köztük lévő tégla jelenlétét. –
Azt terveztem, hogy megkínzom az egész családját, beleértve az
újonnan született unokáját, hogy megadja nekem a forrása nevét.
– Hűvösen és óvatosan részletezte a módszereket, amiket
emberei használtak volna. – Ahogy látja, az embereim kiválóak a
fájdalomszerzésben.
– Nem tudom! – mondta Kurevni, arca a lázas pirosból
beteges, fehéres árnyalatává vált. – Esküszöm rá. Minden a
postafiókon át zajlott.
Ming hátradőlt. – Győzzön meg.
Kurevni hangja szaggatott és szemei nedvesek voltak, beszélni
kezdett, de szánalmasan keveset tudott mondani. – Esküszöm –

- 517 -
mondta ismét, mikor Ming nem válaszolt. – Csak azt gondoltam,
hogy az egyik elégedetlen embere az.
– Talán – mondta Ming határozottan színtelen hangon – itt
az ideje újragondolni barátságát az ismeretlen forrással. – Az
őrre nézett. – Vigyétek haza.
Kurevni szája tátva maradt. – Nem fél, hogy beszélek erről?
Ming belenézett Kurevni félelemtől átitatott szemeibe. –
Szabadon beszélhet, de akkor rendezze meg a temetési
szertartását az egész családja számára és kérje megbocsátásukat
az agónia miatt, amivel az utolsó óráikat töltik. A csecsemő nem
fogja megérteni, de tudom, hogy az érzelmes lények
szentimentálisak ilyen szempontból.
Kurevni a széke mellé hányt. Remegett, mikor felemelte a
fejét, azt mondta – Kilépek a politikából, amit hazaértem.
– Ezzel ellentétben erősen javaslom, hogy maradjon. A
verseny jó. – Ennek megjelenése miatt a lakosság úgy érzi van
hangja, választása és ennek eredményeként kezelhető lesz. –
Természetesen ha bizalmas információt találok a maga
táborában, akkor a Kurevni vérvonal megszűnik létezni.
Megtörve Kurevni instrukcióért nézett Mingre. – Akarja, hogy
bezárjam a postafiókot?
– Nem, maradjon nyitva. – Az anonim forrás talán még
hibázhat. – Nézze meg a szokásos menet alapján, de ne nyisson

- 518 -
ki semmit. Hívja ezt a számot, amit odaadok magának és az egyik
emberem elhozza majd.
– Megteszek bármit, csak ne bántsa a családomat.
Ming nézte, ahogy a férfi elment. A helyzet megoldódott, de
másik problémával hagyta ott. Most tartozott Anthony
Kyriakusnak. Ming nem szeretett senkinek sem tartozni. Jelenleg
nem tudott semmit tenni, hogy törölje az adósságát, de az
incidenst felhasználhatja arra, hogy szabad kommunikációt
nyisson a Nyilak felé. Az osztag feladata, hogy szemmel tartsa az
olyan eseményeket, amik káros hatással vannak a mentálokra, és
a Ming területén lévő lázadás számtalan áldozattal, és ezáltal
komoly pénzügyi hatással járna.
Ha elég óvatos volt, akkor újraépítheti a hidakat, amiket
felégetett. A Nyilak visszaszerezése, mint személyes halálosztaga
komoly erőt adna neki Kaleb Krychek ellen. És Vasicot személyes
teleporálójának tudhatja majd, így Sienna Lauren likvidálása
sokkal könnyebb projekt lesz.
Adennek természetesen meg kell halnia. Ming nem értette
meg, hogy egy középszintű Tp és harctéri orvos hogy kötött ki az
osztag vezetői pozíciójában, de amíg Aden élt, addig Ming
vezetését veszélyezteti.
Hogy elkerülje a gyanút, megfelelő időt várni fog, hogy átvegye
az osztag irányítását, és óvatos lesz, hogy balesetnek álcázza.

- 519 -
 Meghozta a döntést, visszatért az irodájába és megnyitotta a
komm linket. – Aden – mondta, mikor a Nyíl vezető válaszolt. –
Vannak bizonyos információim, akik talán hasznosak lehetnek
nektek.

- 520 -
 60. fejezet

Aden próbálta összerakni a kirakó darabjait, amikor váratlanul

Zaira sétált be a Központi Parancsnokságra a következő reggel.
Kezével végigsimított a hátán, mert egyszerűen kontaktust akart,
azt kérdezte – Velence?
– Semmi jelentenivaló. – Meglepetésére Zaira lábujjhegyre
állt, hogy ajkaival végigsimítson az állán, mielőtt figyelme
visszatért volna a komm panelre, amin dolgozott. – Miért
bámulsz random adatrészekre?
Aden minden adatot átvett vele. – Úgy tűnik ez egy
megszervezett show, hogy elültessék a különböző csoportok közti
bizalmatlanságot. – Nem lehet simán véletlen, az incidensek
ugyanolyan ravasz lenyomatot hordoznak.
– Okos – mondta Zaira. – Miért vesztegetnéd a pénzed és
erőforrásaid egy katonai támadásra, mikor megtörheted a
szövetségeket vagy megmérgezheted a szövetségek körüli
levegőt? Nyomd egy kicsit tovább és az irritáció súlyosbodni fog,
majd komoly konfliktussá válik. És míg az ellenfeleid egymással
harcolnak, elvesztegetik a saját erőforrásaikat és embereiket, a
bábmester lesz ennek eredményeként a legerősebb.

- 521 -
 Ezért volt Zaira az egyik parancsnoka. Nemcsak halálos
képességei miatt, hanem mert az elméje meglátta ott a mintákat,
ahol Adené küzdött. A motiváció, amit Zaira ezeknek az
eseményeknek tulajdonított nemcsak valószínű volt, hanem
megmagyarázta, hogy a célpontok miért oszlottak meg a három
faj közt.
– Elismerés az, amit hallok?
Zaira biccentett. – Nem jelenti azt, hogy egyetértek vele, de a
koncepció okos, főleg mert tőkét kovácsol a régi törésvonalakból
és a törékeny, új üzleti nyitásokból. – Megérintette az adatot,
amit Bo biztosított, az emberei nem régi konfliktusát az
alakváltókkal. – Emberek és alakváltók mindig laza kapcsolatban
voltak, leginkább azért, mert az Elcsendesedés elkülönítette a
mentálokat. Hozz itt létre egy törést és mindhárom fajt
elszigeteled.
– Ekkor – mondta Aden – kezdj belharcot létrehozni
mindegyik csoportban. – A homlokát ráncolta, megosztotta a
képernyőt, hogy felhozza a Hírforrás pár nappal ezelőtti cikkét.
Az kicsi volt és csak azért vette észre, mert neveket említett, de
most…
Úgy tűnt a korábbi tanácsnokok többé nem tartották magukat
a beszélt „úri megállapodáshoz”, hogy távol maradnak egymás
üzleti érdekeltségeitől. A Duncan Vállalat aláígért a Scott
Vállalkozásnak egy repülőgép szerződésnél. Úgy ötven millióval,

- 522 -
a szerződés kicsi volt a vállalatok forgalmához képest, de jelentős
volt az érintett felek miatt.
Zaira csendben nézte, ahogy Aden kapcsolatba lépett Nikita
Duncannel. A nő válasza fagyos volt, mikor az üzleti adatokat
kérte, de mikor Aden elmondta, hogy ez egy nagyobb probléma
része lehet, ami hatással lehet az üzleti vállalkozására, mint a
piacra magára megerősítette a gyanút.
Letéve lemondta Zairának, amit megtudott. – Nikita és
Shoshanna soha nem voltak szövetségesek, de nem ígértek a
másik alá, hogy levigyék az árakat. Nikita ajánlatot tett a
szerződésért, de az meglehetősen magas volt.
Nikita nem fejtette ki, de Aden tudta az okot, hogy Duncan
ajánlatára a másik fél azt érezhette, hogy van másik életképes
ajánlat. Nem etikus, de Nikita sem volt hófehér. – Azt mondja,
hogy Shoshanna oldalán volt hiba. Valaki Shoshanna táborában
lehetetlenül magas ajánlatot tett egy korrekt ajánlat helyett.
– Vagyis vannak olyan emberek, akik a belső körökben lévő
nagyobb játékosok. – Zaira szemei ragyogtak. – Valaki nagyon
okos és nagyon türelmes, hogy az egész műveletet egybe tartsa. A
hibájuk az időzítés. – Adennek dőlt. – Egy éve a kapcsolat a
különböző csoportok között sokkal formátlanabbak volt. Lucas
Hunter és Jen Liu például talán soha nem léptek volna
kapcsolatba.

- 523 -
 Aden kezét Zaira derekára tette, testét maga felé fordította. –
Figyelmen kívül hagyva ennek bizonyos szinten működnie kell,
főleg a kis csoportoknál, akik soha nem kötik össze problémáikat
egy nagyobb összeesküvéssel.
Zaira kezét figyelmeztetés nélkül a férfi hajába csúsztatta,
megragadta és lehúzta, míg ajkaik alig pár centire voltak
egymástól. – Olyan íze van, mint neked – suttogta. – A bennem
lévő haragnak. Most fel akar falni.
***
Minden alkalommal, mikor Aden mellette volt, az illatát
lélegezte a tüdejébe… Nem, ez nem volt igaz. Nem kellett a
közelében lennie. Idejött az irodájába, ami a föld alatt volt és
igyekezett kerülni, mert nem látta már őt hat órája és belül
kezdett fájni a mellkasa a férfi hiánya miatt.
– Vegyél el – mondta Aden, sötét szemei annyi mindennek
voltak tele, amiket Zaira nem értett meg.
– Már az enyém vagy. – Ez ösztönösen jött ki, az állatias,
birtokló magjából, ami természetének szíve volt.
Aden homlokát Zairáénak nyomta, nem küzdött a tartás ellen.
– Én tudom, és te? – Aden haja a homlokára esett és súrolta a
nőét. – Mélyen magadban, tudod?
Zaira nem értette meg a kérdést és frusztrációjában meghúzta
a haját. – Ne beszélj rébuszokban.
– A mentális kötelék – mondta, elméje megérintette a nőét.

- 524 -
 Zaira annyira szörnyen meg akart előtte nyílni. – Ha ezt
megteszed, soha nem engedlek el. – Ha a mentális kapcsolat
összezárja őket, ez megtörhetetlen ragasztó lesz. – Még a halálom
sem fog felszabadítani. – A mentális sérülések
helyrehozhatatlanok voltak.
– Akár kötődünk akár nem, ha elvesztelek, az örökre
megváltoztat. – Hangja csendes volt, amiben annyi erő volt, hogy
körülöttük vibrált. – Kitörölhetetlenül a lelkembe vagy írva Zaira.
Semmi sem változtatja meg, hogy mi vagy a számomra.
Zaira bordái megpróbálták összenyomni a tüdejét, a fájdalom
éles volt.
Senki, csak Aden kezelte őt úgy, hogy volt értéke és érdeme.
Lecsúsztatta pajzsait, azt látta, hogy Adené már nyitva voltak a
számára. A kapcsolat mélyebb volt a privát mentális csatornán,
ez olyan kontaktus volt, amit talán két katona hozna létre, hogy
zökkenőmentes egységként dolgozzanak. A különbség az volt,
hogy ez a kapcsolat teljesen nyitva volt a férfi oldalán. Nem
voltak akadályok. Sem pajzsok. Sem titkok.
Zaira be tudott volna menni és mindent elvehetett volna,
életének minden másodpercét. Mohó volt, gondolta, nem tette
meg, a dühös teremtény benne szerette az ajándékot, ami a férfi
volt és neki adott. Nem jelentené ugyanazt, ha kihasználná és
ellopná. És ez… az intimitás miatt megremegett. Most nem volt

- 525 -
magányosság, még annak suttogása sem, Aden erős, határozott
jelenléte csendes partner volt, amit magával tudott vinni.
A telepatikus kapcsolattal ellentétben ez nem szűnne meg, ha
hatótávolságon kívül lennének. Elméik összefonódna most,
ahogy végtagjaik, mikor velencei szobájában a zárt ajtók mögött
egyedül voltak. A megelégedés érzésének kuszálódó érkezése
elcsendesítette a birtoklást, ami mindig belülről karmolta,
vágyát, hogy megtartsa a férfit magának, már nem volt
szörnyeteg, amivel harcolnia kellett.
– Maradni fogsz? – kérdezte, bár az állatias dolog a lelkében
fújtatott, hogy ne tegyen fel ilyen kérdést, ne adjon okot a
férfinak meggondolnia magát a döntésében, hogy vele marad.
– Elmentem valaha?
– Nem. – Azóta nem, hogy felébredt a gyengélkedőn, hogy egy
csendes szemű és csendes lábú fiút találjon maga mellett. – Az
elmém sötét hely. – Megijedt, hogy megnyíljon előtte, ahogy
Aden tette. A benne lévő kicsavarodott lány imádta őt, nem
akarta, hogy a horrort lássa benne.
– Mutasd meg, mikor készen állsz rá – mondta Aden, szavai
intenzíven visszhangzottak az elméjében, érzékelése Zaira köré
csavarodott.
Zaira nem volt benne biztos, hogy valaha is kész lesz rá.
Bezárva a köztük lévő kis távolságot Zaira ajkait Adenére
nyomta. Aden oldalra biccentette a fejét, hogy jobb találkozást

- 526 -
hozzon létre a csóknak. Az intimitás forró, szoros öklöt hozott
létre Zaira hasában, a düh kinyúlt benne, mint egy nagy macska,
amit a RainFireben látott.
Mikor Aden közelebb lépett, egyik kezét a derekára tette, hogy
széttárja hátának alsó részén, az ököl szorosabbá vált. Aden keze
nagy, meleg volt és Zaira a saját bőrén akarta érezni. Nem jött rá,
hogy a gondolatokat elküldte neki, míg Aden fel nem rángatta
uniformisának felsőjét, hogy kezét a finom páncélmellény alá
csúsztassa, amit hosszú ujjú felsője felett hordott.
Kezének durva melege a bőrén gyönyörű sokk volt, olyan,
amihez nagyon hamar hozzászokott.
Zaira megremegett, karjait Aden nyaka köré csavarta és
magához húzta, ahogy kóstolta őt, míg feje forgott és dühe
elolvadt a vérében. Aden keze finoman megmozdult a bőrén,
eléggé, hogy Zaira ismét megremegjen, ahogy Aden kinyitotta a
száját Zairáé felett, hogy elmélyítse a csókot. Zaira mellbimbói a
melltartójának dörzsölődtek, bőre feszes volt az egész testén.
Úgy érezte, hogy elveszti magát a férfiban, de ez rendben volt.
Végül is, Aden neki adta magát.
Egy kopogás hatolt csak át, ami lehetett fenyegetés Adenre
nézve. Megtörve a csókot Zaira elengedte őt ás elméjével az ajtóra
koncentrált. A másik oldalon lévő mentális lenyomatot könnyű
volt azonosítani. – Nerida az.

- 527 -
 Aden ajkát hátulról nyakának ívéhez nyomta. – Ő visz New
Yorkba. Devvel találkozom.
Ez megmagyarázta civil ruháit. – A biztonsági csapatod?
– Nem láthatnak biztonsági csapattal – válaszolta Aden, keze
a panelen volt, ami kinyitja az ajtót. – Az vereséget mér az egész
osztag hírnevére, főleg a Hírforrás által megjelent pletykák
miatt, hogy alkalmas vagyok-e az osztag vezetésére. – Kinyitotta
az ajtót, biccentett Neridának.
Veled jövök, mondta Zaira, nem volt mérges a Hírforrás cikke
miatt, mert teljesen tudta, hogy ostobaság volt és hogy Adennek
volt terve, hogy kezelje az osztag elleni körmönfont támadást.
Aden most ránézett.
Mint a te… Zaira megállt, elveszett. Soha nem leszek barátnő.
Aden ismét a nevetésre gondolt, és hogy talán képes rá.
Később megbeszéljük a fogalmakat.
Kilépett Nerida mellé, megkérdezte, hogy mindkettejüket el
tudja-e vinni. Vasiccal ellentétben Nerida nem volt született
teleportáló, de Tk volt teleportációs képességgel. Ezért volt egy
hatótávolsága, ami nagy volt, de kisebb, mint Vasicé. Az utasok
számának növekedésével a hatósugár tovább csökkent, ahogy
azok a feladatok, amiket korábban megcsinált, az is mentális
energiát égetett.
– Nem probléma – mondta.

- 528 -
 Egy felújítandó hotel alagsorába portálta őket, ami be volt
zárva, míg vártak a végső tervek jóváhagyására, Nerida elment a
következő feladatára. Az időtől függően Aden és Zaira repülővel
megy haza, a Központi Parancsnoksághoz vezető út végét az
egyik járművel teszik meg, amiket a legközelebbi reptér melletti
garázsban tartottak.
– Akarsz időt tölteni Blake nyomának keresésével? – kérdezte
Zaira, ahogy kimentek a hotel alagsorának kijáratán. –
Megnézhetjük azokat a helyeket, amiket már átkutattak.
Ez általános eljárás volt, mikor csapdába esel, visszatérsz az
egyik helyre, amit üldözőid már megnéztek. – Az – Aden ösztönei
hírtelen felébredtek, tudatalattija felvett valamit, amit tudata
nem dolgozott még fel.
– Aden! Földre!
A golyó egy másodperccel azután süvített el a feje mellett,
hogy Zaira kiáltott. A járdára esett, tenyerei a betonra simultak
és lábait kinyújtotta, amint a nő megszólalt. Egy Nyíl nem
kérdezte meg partnerét, hogy tisztázza a veszélyt, eléggé
kiképezték őket, hogy egy pillanatnyi késés egyelő lehetett a
halállal.
Ez a lecke éppen megmentette az életét.
Zaira elmozdult mellőle két szívverés alatt, lábai halálos
sebességgel futottak a földön. A nőt követve Aden kiszúrta a
célpontot, egy karcsú férfit, aki fegyvert tartott magánál.

- 529 -
 – Földre! – kiáltott Aden két járókelőnek, akik nem feküdtek
azonnal a földre.
A merénylő megfordult és futás közben lőtt, de Zaira már
megítélte mozgását és kivédte, ahogy Aden is. A golyó a fába
csapódott. Ez volt az utolsó lövés, amit a férfi leadott. Zaira a
földre terítette a következő pillanatban, a férfi arca a járdába
csapódott olyan erővel, hogy vér spriccelt, orrát nyilvánvalóan
betörte.
Aden látta Zaira kifejezését, rájött a nő vak védelmező dühbe
eset, ami miatt a merénylő pillanatok alatt halott lesz.
Zaira. Másodlagos fenyegetés.
Ahogy Zaira felkapta a fejét, hogy semlegesítse a fenyegetést,
már kapcsolatba lépett Vasiccal. Barátja másodpercek múlva
megjelent, csizmába, farmerba és koszos pólóba öltözve, ami azt
mutatta Adennek, hogy a férfi talán Ivynak segített a psziché
kertjében, amit a völgyben hozott létre.
Zaira ekkor fordult vissza, fókusza az öntudatlan férfin volt
ismét. – Megpróbált lelőni. – A szavak nyugodtak voltak, ha
Aden nem ismerte volna őt, ha soha nem érzékelte volna jéghideg
dühét benne.
Vasic az éjfélbe takart homokba portálta őket, ahogy Zaira
megfeszült a végső halálos támadástól. Én gondoskodom a
merénylőről, mondta Vasic. Hívj, ha szükséged van a
visszatérésre.

- 530 -
 Ezzel elment.
Aden odament, hogy lecsillapítsa Zairát… és a nő felé fordult.
Szemei tompák és üresek voltak, arca kifejezéstelen, kicsapott az
öklével, amit egy rúgás követett. Aden minden mozdulatát
blokkolta, de ő nem támadott vissza. Zaira, telepatálta és mondta
ki hangosan. – Zaira, Aden vagyok.
A nő kézitusa képességei halálosak voltak. Aden magához
szoríthatta volna, mert nagyobb és erősebb volt. Az elég
lehetőséget adott neki a nyerésre, ha éppen küzdöttek volna, de
rájött abban a pillanatban, hogy soha nem harcolt a gondolkodás
nélküli dühvel teli Zairával.
A nő düh, kavargó vihar volt.
Bekapott egy ütést az állára, egy másikat a nyakára, egy
harmadikat az arcára.
Rájött, hogy Zaira nem hallja őt, Aden arra koncentrált, hogy
minél kevesebb sérülést okozva neki leszorítsa őt. Ez azt
jelentette, hogy néhány további ütést is be kellett vállalnia, de egy
dolgot Aden nem tesz meg, nem bántja Zairát, Ezt az ígéretet
hosszú ideje tette neki, soha nem töri meg azt. Helyette nagyobb
tömegét használta ellene, testét a nőéhez csapta, ahogy Zaira
felemelte lábát, hogy egy köríves rúgást vigyen be.
Kilökte az egyensúlyából, Zaira a földre esett és Aden látta,
hogy a térde rossz irányban hajlott meg. Aden megfordult, így
Zaira nem fog rosszul földet érni és megcsavarni, vagy elszakítani

- 531 -
az inat. A tettének volt egy véletlen hatása, hogy erősebben lökte
a nőt a földre, a levegő kiszaladt a tüdejéből. Ráfeküdt, mielőtt
Zaira felépült volna, megragadta csuklóit és testének súlyát
használta, hogy leszögezze őt.
– Zaira.
A nő izmai annyira feszesek voltak, hogy szinte elpattantak,
próbálta ledobni magáról őt. Aden a homokba nyomta őt, míg
csuklóit fogta, de nem olyan erősen, hogy zúzódást hagyjon
rajtuk. – Zaira, Aden vagyok – ismételte meg.
Zaira szemeiben, arcán nem volt felismerés, elméje zárva volt.

- 532 -
 61. fejezet

Zaira, Aden vagyok.

A szavak belesüppedtek a fekete ködbe, eltűntek. De ismét
jöttek, újra és újra, míg végül nem tudta figyelmen kívül hagyni
őket, míg az elméje körüli köd kezdett felemelkedni, hogy
megértse a szavak jelentését.
Aden.
Ismerte ezt a nevet, ismerte az arcot, amelyiket takarta,
ismerte a selymes fekete hajat, ami a szemébe hullott és ami
kékes-feketén ragyogott a holdfényben… ismerte az ajkakat, amik
most felszakadva véreztek, ismerte az arcot, amin zúzódás volt. –
Vérzel. – A szavak rekedtek és hezitálók voltak, mintha hirtelen
olyan nyelven beszélt volna, amit nem ismert.
Mikor meghúzta a csuklóját, a férfi eléggé elengedte, hogy
kihúzhassa a markából. Kezét a férfi arcához emelte, letörölte a
vért. – Én csináltam ezt. – A köd majdnem kiégett, otthagyta őt a
vakító igazsággal. – Bántottalak. – Bántotta azt az egyetlen
személyt, akinek megígérte mindig megvédi.
– Nem lennék Nyíl, ha nem tudnék elviselni pár ütést.

- 533 -
 Aden azt akarta, hogy jobban érezze magát. De az üresség
mélyen Zaira lelkébe süllyedt. – Bántottalak. – Már nem tartotta
fogva az őrület, emlékezett rá, hogy kezdődött. – Dühös voltam,
mert bántani akart téged az a férfi, majd én bántottam őt. –
Majdnem nyilvánosan vesztette el a kontrollt, véglegesen
elpusztíthatta volna az osztagról kialakult képet és hírnevet. –
Pillanatokra voltam tőle, hogy felfedjem a bennem élő szörnyet,
hogy okot adjak az osztagot gyűlölőknek, hogy kiirtsanak minket.
Szemei égtek, torka nyers volt, a benne lévő nyomás egyre csak
épült. Oldalára csavarodott Aden alatt, szabad kezét áthúzta és
átkarolta magát, próbálta összetartani széttört darabjait.
Aden nem engedte, hogy elrejtőzzön. Úgy mozdult, hogy
mellette feküdjön, arca Zairáét nézte, hátrasimította a haját. –
Jól vagyok. És a nyilvánosság egy kemény, gyors leterítést látott,
ami csak megerősíti a hírnevünket, mint veszélyes ellenfél.
Zaira szeme a vágást, a zúzódást figyelte. – Nem érted Aden?
Nem emlékszem. – Az ütésekre, a rúgásokra, semmire, csak a
sötét, erőszakos dühre. – Azt hittem elmenekülhetek, de ez
tisztázta, hogy örököltem az őrületet. – Az őrült és erőszakos düh
a testében volt, a DNS-ében. – Ezek az impulzusok az idegi
pályáimba épültek.
Aden, az ő gyönyörű, sérült arca Zairáéba nézett, állát
makacsul összeszorította. – Nem hiszek a sorsban. Mi alakítjuk
azt.

- 534 -
 Zaira hinni akart neki, de már tudta az igazat. – Megvolt az
oka, hogy fajunk annyira kétségbeesett, hogy elfogadja az
Elcsendesedést, elfogadták az igazságot, még ha az hazugság is
volt. Én is az ok része vagyok. – Aden semmit nem tehetett, hogy
ezt megváltoztassa. – Nem kockáztathatom meg a nyers fegyelem
mögötti élet lehetőségét. – Valahogy ismét meg kell kötnie a
dühét, el kell zárnia a benne lévő őrült lányt, és hideg szemű
Nyíllá kell válnia, akit semmi… és senki nem érinthet meg.
Zaira nem volt benne biztos, hogy meg tudja tenni, ha nem
ment volna idáig, de ha nem teszi meg, ki védi meg Adent?
– Ez az, amit Tavishnek akarsz? – A kérdés kegyetlen volt. –
Pipnek és a többi gyereknek?
– Ők fiatalok – kezdte. – Ők képesek-
– Nem. – Aden megfogta az arcát. – Ha az, amit mondasz igaz,
ha tényleg örököljük a legrosszabbat a génállományunkból, akkor
nem tudják megcsinálni. Egy nap ők lesznek itt, ebben a
helyzetben és az életük egy kemény fekete dobozban ér véget,
amit a viselkedés szabályoz, s nem engedi meg a szabadságot. Ez
az, amit akarsz?
– Nem számít mit akarok! – Soha nem számított. – Az őrület
létezik! Mindig létezett, főleg a mi fajunkban. – A mentál fajban
aránytalanul magas az őrült és mentális betegek száma, ez a
lenyűgöző ajándékunk sötét oldala.

- 535 -
 – Ha őrült vagy, akkor veled megyek a sötétségbe – mondta
Aden, fogása erősödött a nő arcán. – Ne válaszd azt, hogy itt
hagysz Zaira. Ne tedd.
Zaira szíve, a sérült szerv, aminek a férfi adott új életet, fájt a
fájdalomtól, amit Adenben érzett. Elhúzódott tőle, mert nem
tudta elviselni, felült, karjait felhúzott térdei köré csavarta és a
hatalmas sivatagra bámult. És a reményre gondolt Tavish
szemeiben, a kislányra, aki a RainFireben eltöltött játékidő után
megfogta a kezét és megkérdezte, megengedik neki, hogy legyen
babája.
Az álmaik, a reményeik, a lehetőségeik tartották őt itt és most,
elutasították, hogy visszalépjen.
És a legnagyobb, legerősebb kötél?
Aden volt.
A férfi, aki mellette ült. A férfi, akit bántott. A férfi, aki
megengedte neki, hogy bántsa. – Miért nem támadsz vissza,
mikor elvesztem a kontrollt?
– Mert eleget bántottak már. Soha többé nem bánthatnak.
Zaira szíve összefacsarodott attól, ahogy ezt mondta, az
érzelmek erejétől, amik a hangjában voltak, amit magában össze
akart gyűjteni és maga köré csavarni. – Hogy harcoljak Aden? –
suttogta, vállai beesetek, ahogy a kicsavart, dühös lény benne
magzati pózba csavarodott. – Hogy harcoljak valamivel, ami a

- 536 -
csontjaimban van? Nem akarok szörnnyé válni, nem akarom
elveszteni magamat.
– Vak hittel. – Aden egyik csuklóját a másikkal fogta át. – És a
szeretettel. – Szavai nyersek voltak. – Ne hagyd, hogy a kudarc
visszaűzzön a ketrecbe. – Remegve vette a levegőt. – Nem
állítalak meg, ha azt hiszed ez az egyetlen túlélési lehetőséged, de
ha van egy parányi esély is, akkor küzdj Zaira. Küzdj értünk.
Küzdj a gyerekekért, akik egy nap felnőttekké válnak. Küzdj a
kislányért, aki egyszer voltál, kinek lelke soha nem repült el, nem
számított a horror.
Zaira a verésekre gondolt, a nélkülözésre, a vér ízére a
szájában, mikor a nyelvébe harapott, ahogy próbálta sikolyait
elfojtani. A családjára gondolt, ahol sorozatgyilkos született
sorozatgyilkos után és ahol szülei egy gyereket rosszabbul
kezeltek, mint egy állatot. És gondolt a férfira, aki azt akarta,
hogy harcoljon a gonosszal, ami benne született.
Ez túl sok volt. Valami eltört benne.
Ez alkalommal sem sikított. Teste remegett ahogy szeméből
folyadék távozott. – Mi történik? – zihált pánikolva.
Aden karját köré csavarta. – Sírsz – mondta, hangja rekedt
volt.
– Én nem sírok – mondta a csavarodó fájdalmon át, az a
furcsa, forró víz eltorzította látását.

- 537 -
 – Meglehet ez alkalommal mégis. – Egyik kezével a hajába
simított, a másik acél volt körülötte, arcát Zairáéhoz nyomta. –
Itt vagyok. Mindig.
És azok a rémisztő, forró könnyek áttörték a gátat, és
erőszakos áradatként árasztották el őt.
***
Aden nem tudta megmondani Zaira mennyi ideig sírt. Azt
tudta, hogy a könnyek méregtelenítették szervezetét, a düh és a
bántás, amit annyi ideig magában tartott, mérgezővé vált minden
lélegzetvételével. Addig sírt, míg nem maradt könnye, és ezután
olyan erős száraz könnyeket ejtett, hogy Aden aggódott, fizikai
sérülést okoz magának.
De nem mondta neki, hogy álljon meg, nem akarta siettetni őt.
Az este hajnalba fordult a sivatagban, a levegő fagyos volt, és
Zaira még mindig nem beszélt. Helyette a karjaiban feküdt,
ahogy Aden a haját simogatta és gyakran újra sírni kezdett. Ez
minden alkalommal milliónyi darabra törte Aden szívét. A
huszonegy év alatt, mióta ismerte őt, Zaira soha nem sírt.
Egyszer sem.
Ezek a felszabadulás könnyei voltak.
Köztük… köztük volt a jövőjük, vagy a magány, ami még
szörnyűbbé válik majd az elmúlt hetekben köztük lezajlott
gyönyörűség miatt. Ha elveszti a nőt a rémálom miatt, ha

- 538 -
visszamegy a végtelen fegyelem és érzelemmentes kondicionálás
ketrecébe, azt nem éli túl.
Működni fog, amennyire szüksége van rá, de a sebei örökre
vérezni fognak.
Egy órával azután, hogy Zaira kimerülten kiszáradva elaludt a
karjaiban kopogtak a Mentálhálón lévő elméjén. Vasic volt az. –
Aden – mondta, mikor Aden kinyitotta elméjét a hatalmas
mentális hálózaton és kilépett, hogy barátjával beszéljen. –
Nikita Duncant lelőtték.
Aden tudta, hogy ez fontos volt, de a világ jelenleg
legfontosabb dolga a karjaiban feküdt. – Tudod kezelni?
– Igen. Szükséged van visszaportálásra?
Aden a legkevesebb megszakítást akarta, de a sivatagi nap
nemsokára elég magasan lesz és azt akarta Zaira aludjon. –
Vissza tudsz vinni minket Zaira velencei szobájába? – Elküldte
barátjának a képet.
A szétesés pillanata azonnali volt, gyengéd suttogásként az
ágyon landoltak. – Egy távoli teleporálás ilyen nagy távolságból?
– Aden Vasic elméjére nézett a Menálhálón, az ezüst ragyogásába
színes szikrák keveredtek, ami Ivyról mesélt. – Erősebb lettél.
– Csak teszteltem a képességeimet, úgy tűnt számomra egy
született teleportálónak sokkal több dologra kell képesnek lennie,
mint a rövid távú távoli portálásokra. – Vasic elméje ragyogó

- 539 -
szikrákkal pulzált. – Elküldök minden adatot, amit Nikitáról
találok. – Megállt. – Pihen Aden. Megérdemled.
Kilépve a Mentálhálóról Aden óvatosan magukra húzta a
takarót anélkül, hogy levette volna csizmáikat és zoknijaikat, nem
akarta felébreszteni a nőt. Ahogy Aden becsukta szemeit érezte
Zaira légzését a bőrén, pulzusa állandó volt keze alatt, és Aden
pontosan ott volt, ahol lennie kellett. Elméjét teljesen kitárta
Zaira előtt, így a nő nem fog semmilyen szinten egyedül
felébredni, megengedte magának, hogy elnyomja az álom.
***
Vasic mindig Aden mögött állt az árnyékban. Soha nem látta
kevesebbet érő pozíciónak, mindkettőjüknek volt ereje és Aden
állt elől, vezetése nem olyan volt, amit maga vállalt, de minden
részében illett rá. Vasic ezzel ellentétben a legjobb hadnagyként
működött Aden hátát védve. A politika nem volt az erőssége,
ahogy a beszélgetés sem.
Ez nem jelentette azt, hogy átmenetileg nem léphetett Aden
helyére, főleg mikor barátja küzdött, hogy megmentse a
kapcsolatot, ami az ő magán, személyes, önző dolga volt az
életében. Aden mindent az osztagnak adott, itt volt az ideje, hogy
kiálljanak érte és visszaadjanak neki.
Így Vasic utasításokat adott, hogy biztosítsa sem Adent, sem
Zairát nem háborgatják. Mica Velencében elég kompetens
személy volt, hogy fedezze Zairát, míg Nerida, Cristabel és Axl

- 540 -
kezeli a dolgokat a völgyben, és Amin felel a Blake elleni
csapatért. Minden más azonnal Vasichoz ment. Ő döntötte el,
hogy olyan vészhelyzet volt, amivel Adent zavarják-e, vagy sem.
Megérkezett Nikita San Franciscói irodájába öt perccel legjobb
barátjával folytatott beszélgetés után, azt látta, hogy a városra
néző üvegablak mellett állt, mikor lelőtték. Halott lenne, ha az
épület üvegeit nem erősítették volna meg. Az lelassította a golyó
mozgását annyira, hogy mikor a lövedék Nikita homlokát érte, az
áthatolt a bőrön és megtörte a csontot, mielőtt a szőnyegre esett
volna.
Azonban az összetörő üveg túl gyors volt, hogy elkerülje. Az
felhasította karjait és felső testét, valamint recésen belevágott a
hasába és egy a torkába, amitől vér spriccelt a falra. Nikita
segédje, Sophia Russo hallotta a lövést és befutott. Látta a
mészárlást, utasította a Duncen csapat gyenge Tk tagját, hogy
Nikitát a legközelebbi korházba vigye.
Az egy nyilvános korház volt, ahol egy tapasztalt O-mentál volt
ügyeletben, s azonnal a parkolóban dolgozni kezdett Nikitán,
mert csak az volt a fiatal Tk fájljai közt. Egy órával később Nikita
még mindig a műtőben volt.
– A töltény olyan, mint amivel Adent próbálta a merénylő
lelőni – mondta Vasic Krycheknek, aki szintén megérkezett a
helyszínre. Vasic felvette a töltényt, miután rögzítette a spriccelés

- 541 -
nyomait, hogy Aden pontosan olyannak lássa a helyszínt,
amilyen volt.
– Beszél a merénylő? – kérdezte Krychek. – Ha nem
segíthetek.
Az osztagnak voltak telepatái akik át tudtak törni a pajzsokon,
de ebben az esetben nem volt rá szükség. – Beszél. Semmit sem
tud. – Vasic megkérte Axlt, hogy erősítse meg egy telepatikus
szkennel, 9,7-es gradinesű révén, kevés képzetlen személy tudta
elrejteti a titkait Axl előtt.
A lövész szerencsés volt, hogy mentál volt, képes volt
tudatosan leejteni pajzsait Axl előtt, hogy károkozás nélkül tudja
megnézni az agyát. A többi fajnál Axlnek erőltetnie kellett volna,
ezzel tartós kárt okozva. – Arra bérelték fel, hogy lőjön és borsos
árat fizettek, hogy ellensúlyozzák, hogy célpontja egy Nyíl.
– Kontakt gyilkos? – Krychek az összetört üvegre nézett, ami
Nikita vérétől volt csíkos. – Egy intelligens ellenség.
– Igen. – Minél kevesebben vannak a belső körben, annál
kevesebben tudnak szivárogtatni. – Minél többet tudunk, annál
inkább beigazolódik, hogy nem egy másik fanatikus csoporttal
van dolgunk, mint a Tiszta mentálok, ezek sokkal
stratégiaiabbak. – Vasic tudta Aden azért osztotta meg az árnyék
bábmester teóriáját, aki zavart akar kelteni, az egész Uralkodó
Koalícióval, így tudják kezelni a lehetséges összecsapásokat a

- 542 -
különböző csoportokkal. Elmondta az alakváltó alfáknak is,
akikkel kapcsolatban állt és informálta Bot is.
– Aden és Nikita – mondta Krychek – csak egy közös
vonásuk van.
– Az Uralkodó Koalíció.
– Aden kompetenciájáról szóló hirtelen pletykák is a
tartalékterv része lehet.
Vasic a fejét rázta, ahogy leguggolt, hogy megvizsgálja hogyan
tört össze az üveg. – Azt hiszem az a merényletnek magának a
része volt, hogy bizonyítod jobban Aden erejének hiányát, mint
hogy fényes nappal lelövöd? – Minden kísérletnek Aden élete
ellen több oka volt, minthogy meghaljon, a motiváció az volt,
hogy demoralizálja és megalázza az osztagot.
Valaki nem akarta, hogy a Nyilak megállítsák a későbbi
terveiket.
Krychek kardinális szemei a falon lévő vért szkennelték. –
Aden fog válaszolni a pletykákra?
– Az osztag nem magyarázkodik nyilvánosan. – Vasic tudta
Aden akkor válaszol a vádaskodásra, mikor itt az ideje, de ezért
nem tépi le a távolság és sötét titok pajzsát, ami az osztag
sebezhetőit védi.
Felállva Max Shannonra nézett, aki Nikita biztonsági főnöke
volt, s épp visszatért az irodába. – Hírek?

- 543 -
 Max arca kemény vonalakból állt, azt mondta – A lövész
magasan, közvetlenül az irodára rálátó helyen volt, ahogy
gyanítottam. Megtaláltam az aktuális bérlőt összekötve és száját
kipeckelve a fürdőben. – Az ember férfi, aki korábban zsaru volt,
beleegyezett, hogy Nikitának dolgozzon, kezeit a derekára tette.
– A bérlő azt mondta arra ébredt, hogy egy maszkos nő
fegyvert tart a fejéhez, azt mondta neki, nem bántja, ha szót
fogad. – Vasicra és Kalebre nézett, és bár Max volt a szobában
látszólag a leggyengébb személy, Vasic tudta, hogy hiba lenne így
kezelni.
A korábbi zsaru nemcsak Nikitának dolgozott, de Vasic tudta,
hogy megkérdőjelezte a nő döntései és több alkalommal is
győzött már. Nem sok ember tudta lenyugtatni a nőt, aki a
világon az egyik legkegyetlenebb volt. Furcsa módon ez
megnövelte Vasic tiszteletét mindkét fél iránt, Max felé, hogy
tisztán látta Nikitát még hatalmas erejével is és Nikita felé, hogy
nem félt a pozíciót olyan embernek adni, aki nem volt bólogató
kutya.
Vasic ösztönei azt mondták, hogy Max feleségét, Sophiát is
hasonló fából faragták. Mégis Nikita az J-mentált tette meg fő
segédjének. Egyik kinevezésnek sem volt értelme, aki Nikitát
hataloméhes kurvának látta, aki megette sajátjait, hogy a
dobogóra kerüljön és ott maradjon.

- 544 -
 Azok az emberek elfelejtették a gyermeket, akinek Nikita életet
adott, akit sikeresen felnevelt annak ellenére, hogy a gyermek
olyan környezetbe született, ami el akarta fojtani létezését. És Ivy
szerint Nikita hidegen kivégezne bárkit, aki egy ujját is Saschára
emelné.
– Hívtam egy helyszínelő csapatot az apartmanba, amit a
lövész használt – tette hozzá Max. – Nem hiszem, hogy bármit is
találnak, ez profi munkának tűnik nekem. – Karjait összefonta
fehér ingje előtt, Kaleb felé biccentett. – Ha ez az Uralkodó
Koalíció tagjai ellen szól, akkor te lehetsz a fő célpont.
Vasic egyetértett Maxel, Krychek volt a legerősebb mentál a
Hálón.
– Mégsem voltam még veszélyben – Kaleb körbesétálta a
véres üveget, hogy Vasiccal és Maxel a szoba közepén
találkozzon. – Anthony és Ivy?
– Biztonságban. – Vasic biztosította, hogy Ivy mindig védve
legyen, míg Anthony a NightStar területén volt az elmúlt három
napban, hogy belső családi találkozókon vegyen részt.
– Lehet Ming vagy Shoshanna ez mögött? – kérdezte Max
szemöldökét felemelve. – Ők ketten súlyos veszteségeket
szenvedtek az Elcsendesedés lehullásával.
– Ha elfogadjuk, hogy a gyilkossági kísérletek egy nagyobb
összeesküvés részei – mondta Vasic – akkor tűnik úgy, hogy
Shoshannát is célba vette ez a csoport. Anthony azt mondta

- 545 -
lehetséges, hogy Minget is célba vették, de ez lehet ködösítés is,
hogy elrejtse bevonódását. A helyzet ugyanez Shoshannával.
– Valószínűleg mindkettőnek sziklaszilárd alibije van –
mondta Max szárazon. – Eléggé biztos vagyok benne, hogy az
emberei elvben hazudnának értük.
– Természetesen – Kaleb mosolya jeges volt. – Azonban
mindkettőjüket leellenőrzöm.
Vasic nem bízott Kalebben, talán soha nem fog. Nem úgy,
ahogy Ivyban, Adenben és még Zairában is megbízott. Azonban
megértett bizonyos dolgokat Kalebbel kapcsolatban, ami miatt
együtt tudott dolgozni vele, mint a tényt, hogy a halálos
kardinális mélyen elkötelezte magát a nő felé, akivel kötődött. És
Sahara mélyen kapcsolatban áll a pszichékkel, sokat barátjának
tartott. A Mentálháló destabilizációja hatással lenne a pszichékre,
és az visszahatna Saharára.
Így ezen körülmények közt meg tudott bízni Krychekben. –
Köszönöm.
A kardinális telekinetikus biccentett, majd távozott.
– Nikita? – kérdezte Vasic Maxet, ahogy készen állt kiportálni.
– Még nincsenek hírek. – Vonalak keretezték a száját, a másik
férfi azt mondta – Sophie értesítette Saschát. Nikita kemény, de
a sérülés katasztrofális volt. – A fejét rázta. – Nem vagyok benne
biztos, hogy Sascha el tud tőle köszönni.

- 546 -
 62. fejezet

Zaira ösztönös éberséggel ébredt fel, mintha nem aludt volna

eleget. Talán egy vagy két órát. Kényelmetlen volt, ahogy
felébredt, szemei csipásak és torka olyan volt, mintha
csiszolópapír lett volna. Ami nem bántotta azok a karok, amik
szorosan tartották, melegen, erősen és intenzíven védelmezőn.
Aden.
Nyugodtan feküdt mellette, hírtelen vágyat érzett a mozgásra,
hogy szerezzen valamit a torkára. Majd Aden keze arra a helyre
siklott, gyengéden köré hajította. A melegség puha volt, alig
észrevehető, de fájdalma majdnem azonnal csökkent. – Mindig
elfelejtem, hogy van tényleges O képességed.
Aden állával a haját súrolta, tovább dolgozott. – Jobb?
– Igen. – Megfordult a karjaiban, szemei a csukott erkélyajtót
nézték, ami mögött Velence feküdt az este takarójában. A világ
elcsendesedett, de nem a csatorna, ami megtörte a leplet. – Nem
szeretek sírni.
Aden ajkait a halántékához nyomta, azt mondta – Sírnod
kellett.

- 547 -
 Zaira megdörzsölte a pontot a szíve felett. Ürességet érzek
magamban, mintha kiszáradtam volna. – Örökkévalóság óta
először úgy érezte, hogy képes a rémálmok visszhangja nélkül
gondolkodni. – Szerinted ez tartós lesz? – Nem várt a férfi
válaszára, mert már tudta a választ és az nem olyan volt, amivel
akkor szembesülni tudott volna, mikor lehetett bármely más nő,
és visszafordult hozzá. – Had nézzem meg az ajkad, az arcot.
Aden lehajtotta a fejét, hagyta, hogy megvizsgálja őt.
Zaira érintése finom volt, a csókok, amiket sérüléseire adott
puhák. – Sajnálom.
– Bocsánatkérés elfogadva – mondta, mintha tudná,
mennyire fontos volt ez Zairának, hogy elismerte a nő valami
rosszat tett és ezért elnézést kellett kérnie. Zaira nem tudta volna
elviselni, ha egyszerűen várná tőle, hogy elveszti kontrollját és
bántja őt.
Zaira ajkait a torkának nyomta, itta Aden ízét, az illatát. – A
Mentálháló zsibong. Érzem. – Mégsem nyitotta meg a
hírforrásokat, nem akart megszakítást. – Menned kell valahova?
– Nem. – Zaira arcát a torkánál tartotta, bőre hullámzott
válaszként a nő csókjaira. – Pont ott vagyok, ahol lennem kell.
A Zairában lévő üresség mással telt meg, ragyogóbb dolgokkal.
Azzal, hogy éreztette Aden vele, hogy fontos volt és megérte az
idejét, az érintését. Az érzés furcsa volt, és egy része félt annak
fényétől. A lány, akit elzárt hatalmas szemekkel nézett, nem volt

- 548 -
benne biztos, hogy kivé válik, ha nem volt szoros dühcsomó, ami
minden tettét és választását megszínezte… de nem harcolt ellene.
Vak hittel. És szeretettel.
Kigombolta Aden ingjét, letolta a vállain. Aden lerázta, de
mikor Zaira kioldotta az övét, bütykeivel végigsimított kemény
hasán Aden azt mondta neki – Van egy ajándékom, amit New
Yorkból való visszatérésünk után akartam odaadni neked.
A megkínzott és ijedt lány, kicsit közelebb mert lépni a
felszínhez, reménye egybeolvadt a nő vágyával. – Hol van? –
kérdezte, végigcsókolta a mellkasát közben.
– Jobb zseb.
Zaira belecsúsztatta kezét, hírtelen a homlokát ráncolta. –
Miért nem hordod az ajándékom?
– Feltettem a zakóm hajtókájára.
Zaira emlékezett rá, hogy látta a zakót az iroda ajtajának
hátoldalán lógni, nyilván elfelejtette felvenni, mikor Nerida
elportálta őket. – Megvan. – Kihúzta kezét a zsebéből és ismét az
erkély felé fordult, hogy megnézze a tompa, kinti lámpákból
beáradó fényben az ajándékát.
Az csillogott.
Csinos és finom, egy fehéraranyból és platinából készült gyűrű
volt, a központi kő négyszögletes, csiszolt rubint volt. Gyémántok
pöttyözték a fémet. Mohó, birtokló szíve azonnal meg akarta
tartani. – Megtarthatom?

- 549 -
 Aden átnyúlt, megfogta bal kezét, kihúzta a gyűrűt Zaira
morgására a kezéből, a gyűrűsujjára húzta. – Csak ha ezen az
ujjadon viseled.
Zaira a homlokát ráncolta. Kezét a fénybe emelve azt mondta
– Ez mit jelent? – A válasz a rubint ragyogásával érkezett meg az
éjszakába. – Ivy ezen az ujján hordja a jegygyűrűjét.
– Igen. – Aden megcsókolta az állát, amitől Zaira ki akart
nyújtózni és alávetni magát a férfi testének. – Azt jelenti, hogy
hozzám tartozol. A rubint a tüzedért, a gyémántok az erődért, a
platina a gyönyörű szépségedért a harcban.
Zaira ujjai ökölbe szorultak a fényben, a benne lévő ragyogó
érzés tovább növekedett a benne lévő többi, sötét dolgok ellenére,
és nem akarta feladni saját tulajdonát. Zaira a hátára feküdt és
próbált nem az utóbbira gondolni, másik kezének ujjait
végigfuttatta Aden állán és a mellkasán. – Vasic is gyűrűt hord.
Aden ajkai enyhén mosolyra húzódtak, szemei felragyogtak. –
Neked kell megkérned, hogy vegyelek el, hogy gyűrűt hordjak. A
bross addig megteszi.
Zaira még egy millió év alatt sem gondolta, hogy egy nap
férjhez megy. Az a többi, jobb, kevésbé törött emberé volt. De
most Aden a fülébe ültette és annyira megdöbbentő volt, hogy
nem tudta mit mondjon. Így megcsókolta a férfit, gyűrűs ujját a
tarkójára simította, hogy közel tartsa, ahogy vadul védelmező
pajzsokat húzzott fel a szívében lévő új, törékeny reményre.

- 550 -
 Mert a düh? Nem tűnt el. Kezdte érezni, hogy ismét megtölti a
hasát, korábbi gondolatainak tisztasága megváltozott annak
jelenlétére és a fényesség kezdett összekeveredni a nehéz, véres
sötétség szálaival. Aden, nem javultam meg, mondta, szavaiban
kétségbeesés volt.
Soha nem voltál törött. Nincs mit megjavítani benned.
Ismét könnyek hullottak Zaira szemeiből, belekeveredtek
csókjaikba. Azt kívánta bárcsak hihetne neki, hihetne a csendes
fiúnak, aki erőteljes férfivá vált, de míg Adennek volt hite, ami
kihúzta az osztagot a föld alatti létezés sötétségéből a napsütötte
völgybe, Zaira mindig őszintén pragmatikus volt. Tudta, hogy a
vakító hit és a legnagyobb szerelem sem változtathatja meg
rosszul huzalozott agyát.

- 551 -
 63. fejezet

Silver Mercant hűséges volt a családjához.

Ez volt minden Mercant magja, a családi hűség. „Politikusok
és királycsinálók jönnek és mennek, de a család örök”, ez volt a
családi mottójuk. Ez nem jelentette azt, hogy a Mercantok nem
tudták milyen hűségesnek lenni máshoz is. Silver nagymamája
szerint egyszer régen, a Mercantok egy király hűséges lovagjai
voltak. Sokan meghaltak a harcban, hogy megmentsék a királyt,
míg csak egy Mercant lovag maradt és a király ellenségeit
megölték.
– Ez akkor történt, mikor nekünk adták ezt a területet, hogy
újraépítsük a családunkat.
Silver nem tudta, hogy igaz volt-e a családi legenda, a királyok
ideje annyira régen volt a múltban, hogy nehéz volt elképzelni.
Amit tudott, az a hűség génje, már ha volt ilyen, erősen futott a
családi vonalban. Annyira erősen, ha egyszer odaadták
hűségüket, akkor egy kataklizmának kellett történnie, hogy
megtörje a köteléket. Ezért nem ajánlották olyan könnyen a
szövetséget.
Azonban Kaleb Krychek kiérdemelte.

- 552 -
 Nemcsak megtartotta szavát a Mercantokkal szemben, Silver
az elmúlt években figyelte őt és kezdte megérteni, hogy Kaleb
nem fordult azok ellen, akik neki adták hűségüket, még akkor
sem, ha a kérdéses ember törött volt, megsérült, vagy más okból
nem tudta ellátni feladatait. Úgy kezelte az embereit, mintha
átmeneti hasznosságuknál többet értek volna. Silver kétség kívül
tudta, hogy Kaleb azért választotta segédjének, mert Mercant
volt, de tudta, ha rosszul teljesítene a munkájában, akkor
hezitálás nélkül lefokoznák.
Helyette egy szerteágazó felelősségű pozícióba nevezte ki,
feladata volt, hogy közvetítsen a három faj közt vészhelyzeti
esetekben. Kapcsolatai, igazából a Mercantok kapcsolatai, ennek
a kinevezésnek a hatására szétterjedtek a világban, és olyan
döntést hoztak meg, amit az elmúlt három generációban nem.
Kaleb Krychek most már Mercant volt.
Akár elmondták neki akár nem, a döntés Mercant nagymama
döntése volt, de ezután a férfit úgy kezelik, mint a családi egység
tagját. Már neki adták a hűségüket, de most már nem számít a
helyzet mennyire rosszá válik, nem fogják otthagyni őt, harcolni
fognak érte és vele a halálig. A család mindig összetartott. A
Mercantok ezért élték túl, míg a többiek elbuktak.
– Uram – mondta, átsétált a férfi moszkvai irodájának nyitott
ajtaján egy órával azután, hogy Nikitát lelőtték.

- 553 -
 A férfi nem az asztalánál volt, hanem a jobb oldalon lévő
polcoknál, kivett egy keménykötésű könyvet. Silver nem értette
meg, hogy miért tartotta meg azokat a köteteket, mikor közvetlen
hozzáférése volt a Mentálhálóhoz, de még a halálosan
fegyelmezett kardinálisoknak is megvoltak a saját gyarlóságaik. –
Silver – mondta. – Hallottál Shoshannáról vagy Mingről
bármilyen suttogást?
– Semmi nyilvánvalót, pénzügyi manőverek és politikai
játékok, hogy megszilárdítsák az erejüket.
Kaleb arrébb mozdult a polctól, azt mondta – Beszélni akartál
velem.
– A család matriarchája visszaemlékezett valamire nyolc
hónappal ez előttről, aminek talán köze lehet a ma történekhez.
– Nikita lelövéséhez?
Silver megerősítésképp oldalra biccentette a fejét. – A
matriarchát anonim csatornákon keresték meg, hogy
csatlakozzon egy kis „látnoki” csoporthoz, akik a világot a
megfelelő irányba akarják terelni.
– Ena Merchant igent mondott?
– Természetesen. – A Mercantok szerették az információt, és a
legjobb módja az információ szerzésnek ha a dolgok közepében
vagy. – De soha nem léptek vele ismét kapcsolatba. Úgy
gondolja, hogy az én kapcsolatom magával túl nagy kockázatnak
ítéltetett.

- 554 -
 – Milyen kár – mondta Kaleb, szemei elgondolkodóak voltak.
– Ha ismét megkeresik, kérlek tudasd vele, hogy nem bánom, ha
csatlakozik a csoporthoz.
– A matirarcha nem olyan, aki könnyen fogad el másoktól
engedélyt. – Kaleb most mér a család része volt, meg kell értenie
a családot.
– Á. – Kaleb összefonta karjait. – Ebben az esetben hagyd
figyelmen kívül a végét. Köszönöm az információt.
– Szeretné látni mit ástam ki Shoshannáról és Mingről?
– Igen. Mindig jobb felfegyverkezve menni a csatába.
Ezért is illett Kaleb a Mercant családba: nemcsak erős volt,
hanem kegyetlenül intelligens is. – Azonnal kezdem. – Mielőtt
elment azt mondta – Van bármi hír Nikita állapotáról?
Kaleb a fejét rázta. – A műtőben van. Mond meg Enának, hogy
a Hálón talán erőváltozás lesz, ha Nikita meghal, és ha a pozíció
nyitottá válik, nincs jobb, aki a helyére léphetne.
– Egyetértek, de nagymama nem szeret rivaldafényben lenni,
és azt gondolom értékeli Nikitát. – Silver mindig azt gondolta,
hogy ez azért volt, mert mindkét nő békében volt saját kegyetlen
természetével és mindketten hevesen hűségesek voltak
fiataljaikhoz. – Azonban átadom az információt. – A Net már
dübörgött a lelövés miatt, Nikita halála alapjaiban változtatja
meg a dolgokat.

- 555 -
 Ha a legrosszabb történik meg, a Mercantok biztosítani fogják,
hogy meglovagolják a viharos hullámokat.
***
Lucas kilőtt a Yosemite területéről San Franciscó felé a
kocsival, Sascha berohant a kórházba és belerohant a
biztonságiakba. Ők azonnal félreálltak, mikor felismerték őt, és
mikor átment az ajtón Lucassal az oldalán látta, hogy Sophia
Russo ment felé. – Sophie – mondta a nőnek, aki Nikita jobb
keze lett annak ellenére, hogy ex I-mentál volt és nem volt
Elcsendesedett.
Köszönhetően Sophie férjének, Maxnek a DarkRiver egyik
tagjával való barátságának Sascha jól ismerte Sophiet és még
jobban megszerette őt. Ez alkalommal, gondolta, anyja valaki
erőset és hűségeset választott.
– Az orvosok kontroll alatt tartják a vérzést – mondta Sophie
neki, előre lépett, hogy megfogja Sascha kezeit. Finom kesztyűk
borították kezeit, hogy csökkentsék a fizikai kontaktust, Sophie
pajzsai problémásak voltak a munkája miatt, amit a
leghitványabb elmék szkennelésével töltött. – Reménykedőek.
Sascha azokat a szavakat a szívéhez ölelte. – Soha nem
gondoltam, hogy itt leszek – mondta párjának, mikor Sophie egy
pohár vízért ment. – Soha nem gondoltam, hogy az anyám
megsérülhet, ő annyira erős és kegyetlen.

- 556 -
 A Mentálhálóról való kiugrása után Sascha kezdte megérteni,
hogy Nikita nem egydimenziós volt a hatalom halmozása közben,
ahogy Sascha hitte. Az elmúlt évben tudatosan figyelte Nikita
történetét és rájött, míg az anyja mindig szerette a hatalmat,
huszonkilenc évesen gyorsított be.
Miután megszült egy kardinális P-t, akinek minden védelemre
szüksége volt, amit az anyja meg tudott adni.
Nikita volt, aki a könyvet küldte neki, ami némi teret adott
neki psziché képességeivel kapcsolatban. És Nikita volt az, aki
biztosította, hogy Sascha megélje a felnőttkort egy olyan
világban, ami megfojtotta a pszichéket. Nikita nem volt „jó”,
talán soha nem lesz az, de annyira anyja volt Saschának,
amennyire lenni tudott, adva saját tapasztalatait és a világ
állapotát, míg Sascha nőtt.
Lucas közel húzta magához, a férfi érintése, illata, melege
személyes horgonya volt. – Egy dolgot tudok az anyádról cicus. Ő
annyira kemény, mint egy öreg farkas. Úgy gondolom éppen az
egyik orvosra vicsorog most.
Sascha meglepődve nedvesen nevetett, felnézett, mikor az
ajtók ismét kinyíltak. Nem lepődött meg teljesen, mikor meglátta
a belépő férfit. Az anyja és Anthony Kyriakus mindig többet
beszéltek, mint Nikita a többi mentállal. Sascha semmi mélyebb
érzelmi kapcsolatot nem vett fel, mindkettőnek titán erős pajzsa
volt. És mindketten az Elcsendesedésben nőttek fel.

- 557 -
 – Az anyád – mondta Anthony – stabil?
– Kontroll alatt tartják a vérzést, de még műtik.
A NightStar Klán vezetője nem mondott többet, nem messze
az ajtótól megállt, kezeit a háta mögé tette és előkelő arca
érzelemmentes volt. Közben Sascha biztos volt benne, hogy a
férfiban voltak érzelmek. Puszta jelenléte igazolta ezt. Az az
érzelem nemcsak Nikita felé ment. Ez az erőteljes és látszólag
Elcsendesedett mentál nem adta fel a lányát. Faith elhagyta a
Mentálhálót, de Saschával ellentétben soha nem tagadták ki a
családi egységből. Anthony biztonságban tartotta.
Ugyanazon a módon, ahogy Nikita védte Saschát gyerekként.
Nikita taktikái nem voltak anyaiak, sem gyengédek, de
biztonságban tartották Saschát.
Ne légy semmi más, csak tökéletes Sascha. Ez a hiba
eredménye.
Nikita elvitte Saschát gyerekként a rehabilitációs központba,
megmutatta neki az agyatlan héjakat, akik agyát kitörölték. Mint
figyelmeztetés, ez erős és kegyetlen volt, és beragadt. A félelem
ösztönözte Saschát, hogy bonyolult pajzsokat építsen, amin
semmi nem tud áthatolni. – Szeretem őt Lucas – suttogta. – Azt
gondolom, megadta a legtöbbet, amit tudott, ami az
élettapasztalatából származott.
– Minden rendben cicus. Szabad szeretned őt.

- 558 -
 – Ő nem jó személy. – Nikita rémisztő dolgokat tett,
olyanokat, amiket nem lehet megbocsátani.
Lucas keze az arcára és a hajába simult. – Szerethetsz valakit,
akinek tisztában vagy a hibáival. – A fejét rázta, zöld szemei
hírtelen párducként ragyogtak. – Utálom a szót, de csak ez az egy
jön az elmémbe.
Sascha tudta Lucas miért viszolygott a hibás szótól. Hosszú
ideig így írták le Saschát, és ő is így írta le magát. – Nem tudok
megbocsátani neki a rémisztő dolgokért, amiket tett… de attól
még szeretem.
Sophia akkor tért vissza, mikor a műtő ajtaja kinyílt.
– Duncan tanácsnok műtétje sikeres volt – mondta a fehér
hajú orvos, Nikita korábbi titulusát használta. – Most viszik át a
betegszobába.
Sascha szíve dübörgött. – Szeretném látni őt.
– Várnunk kell, míg felébred. Adtam neki egy előre időzített
mentális utasítást, amit a személyes orvosa adott át nekem.
– Meddig tart majd a gyógyulás? – Sascha ismerte az anyját,
Nikita utált mozgásában korlátozott lenni, de talán nem így
mondaná.
–A sérüléseinek mélysége és természete miatt úgy
döntöttünk, hogy nem használjuk a gyorsan gyógyító
technikákat. Ez sokkal teljesebb és stabilabb gyógyulást ad, de
időbe telik.

- 559 -
 Sascha megköszönte az orvosnak az információt, majd vártak,
míg a férfi leellenőrizte Nikita éberségi állapotát. Fél óra múlva a
nővér Sascháért jött. Azon volt, hogy bemenjen az ajtón a
sebészeti osztályra, megállt és átnézett a válla felett Anthonyra.
Megmondom neki, hogy itt vagy, mondta, miután udvariasan
telepatikusan kopogott. Megvárod? Úgy tűnt ez fontos volt
számára, hogy nem ment el.
Igen.
Lucas vele ment be az osztályra, megnézte Nikita szobáját a
veszély miatt, mielőtt megengedte neki, hogy belépjen. Lucas
kezét a nőére zárta, mikor belépett volna, magához húzta. – Ne
érezd magad bűnösnek, hogy szereted. – Sascha iránt érzett
szerelme végigpulzált a párzási kötelékükön. – Ebben a
pillanatban ő csak az anyád és te a kölyke. Ezt a köteléket nehéz
megtörni.
Sascha arcát elfordítva csókot nyomott a tenyerébe, mélyet
lélegzett és besétált.
***
Nikita ingatag volt a mély alvás utóhatásaként, amibe sikerült
magát a műtét előtt tennie, sérüléseinek fájdalma tudatos
figyelmet igényelt, hogy kezelje, egy percébe telt hogy a felé
sétáló nőre koncentráljon. Azonban nem volt szüksége látható
jelre. Abban a pillanatban tudta, hogy ki van az ajtó mögött,
mikor kinyílt.

- 560 -
 Sascha. Az egyetlen gyerek, akit megszült. A kardinális, akiről
mindenki azt mondta Nikitának hibás, de akiről tudta, hogy
olyan erő volt benne, amiről senki nem tudhatott. Ez a gyerek
halálával lett volna egyelő. Megtörte a gyermekét, és ezzel
megmentette az életét és örökre elvesztette őt.
– Anyám. – Sascha kezét Nikitáéra zárta, ujjai melegek voltak.
A kontaktus megrázó volt. Nikita ritkán érintett meg bárkit is,
és évek óta nem érintette meg Saschát. Őt így nevelték fel, míg
semmi sem tudta megváltoztatni a természetét. – Miért vagy itt?
– A szavak károgásként hangzottak.
Sascha nem engedte el, nem lépett hátra. – Látni akartam,
hogy minden rendben veled.
– Nem biztonságos. – Nikita minden erejéből telhetőt megtett,
hogy elkülönítse magától Saschát, hogy meggyőzze a világot, a
gyermeke nem jelent semmit neki, de Sascha jelenléte itt óvatos
alapozását megsemmisíti. – Megtalálnak. – Amint ez elhagyta a
száját tudta, hogy sokat árult el, agya még lomha volt.
Sascha szorítása a kezén erősödött. – Psziché vagyok anyám –
mondta gyengéden. – Megértem.
Nikita találkozott Sascha kardinális tekintetével, fehér
csillagok a feketén, és megengedte magának, hogy teljesen a
pillanatban éljen, mikor a lánya mellette volt és Nikitának nem
kellett tettetnie, hogy nem számít. – Jól vagy?

- 561 -
 – Igen. – Sascha ajkai remegve húzódtak mosolyra. – A baba
jó egészségnek örvend, minden nappal egyre nagyobb. Egyre
huncutabb. Tegnap jobb kezét a csokival bevont tortába nyomta,
miután egy pillanatra elfordultam. Mindenhol csoki máz
borította. – Nevetett, amitől szemei színekkel ragyogtak. – Az
anyja lánya.
Ezt senki nem mondaná Saschával kapcsolatban. Ahol Nikita
kemény volt, ott Sascha gyengéd. Ahol Nikita tudata folyékony
dolog volt, ami miatt olyan döntéseket hozott, ami életeknek
vetett véget és megsemmisítette a karriereket, Sascha feláldozná
a saját életét, mielőtt más lényt megsértene. És ahol Nikita
gyermekét a sötétségbe lökte, semmi nem számítana, Sascha
szorosan tartaná.
– A gyermeked úgy néz ki, mint egy Duncan? – Nikita látott
már elkapott képeket, amik távolról éppen csak megmutatták.
Sascha biccentet. – És egyben Hunter. A legjobb részt kapta
belőlem és a páromból. – Megállt. – Szeretnél találkozni vele?
Idehozhatom.
– Ne. Nem biztonságos. – Nikita elhúzta a kezét. – Menj.
Sascha helyette kezével megérintette Nikita haját. – Örülök,
hogy jól vagy anyám. – Elment, mikor Nikita semmit sem
mondott, bezárta maga mögött az ajtót.
Nikita arra számított, hogy sokáig így is marad, de azt látta az
ajtó két perc múlva ismét kinyílt, egy ismerős férfi lépett be.

- 562 -
Nikita teste megmerevedett. Ahhoz szokott hozzá, hogy egyenlő
félként beszélt Anthonyval. Most gyenge, sebezhető volt. –
Probléma van, amit a Koalíciónak kezelnie kell? – kérdezte, hogy
felülkerekedjen.
Anthony az ágya mellett állt meg. – Nem. – Hűvös barna
szemeivel nézett rá, amik úgy tűntek, mindig átláttak rajta. –
Jelentős fájdalmat érzel. Miért vagy tudatodnál?
– Tényleg azt vártad tőlem, hogy megengedem magamnak,
hogy ismeretlen környezetben legyek öntudatlan? – Az egyedüli
ok, hogy a műtét alatt alvásba tette magát, mert tudta Sophia és
Max biztosították, hogy voltak őrei. Azok ketten talán többször
vitatkoztak vele, mint mikor egyetértettek, de soha nem szúrták
volna hátba.
Max és Sophia minden sejtjében benne volt a feddhetetlenség.
A kompromisszum, hogy belefoglalta döntéseibe a
nézőpontjukat, még ha ez a kompromisszum kevesebb profittal
vagy erővel is volt egyenlő, megérte. Mert Nikita nagyon kevés
emberben bízott meg a világon. Nem fogja eldobni azt a kettőt,
akik beleegeztek, hogy neki dolgoznak azzal a feltétellel, hogy
azonnal felmondanak, ha az ő lelkiismeretük ellen cselekszik.
Ki tudja, hosszú befolyásolásuk miatt talán egyszer
tisztességes ember lesz. Mint a férfi, aki mellette állva lenézett rá,
Anthony kegyetlen volt, de tudta, soha nem lépte át azokat a
vonalakat, amiket Nikita. A férfi védett, ahol Nikita pusztított.

- 563 -
 – Biztosítom, hogy biztonságban legyél – mondta, hangja
kemény volt. – Aludj.
Maxon és Sophián kívül nem bízott másban, hogy védi a hátát.
Kivéve Saschát, gyermekében nincs meg a gyilkos gén.
Anthonyban igen. – A fájdalom semmi.
– Ha meg akarnálak ölni – mondta. – akkor csak annyit
kellene tennem, hogy feltépem a gyógyuló sérüléseidet. Túl
gyenge vagy, hogy megállíts.
Nikita ellenkezni akart, de tudta, nincs igaza. – Miért engedett
Sophia be?
Anthony csak nézett rá.
Nikita elfordította a fejét, a falra bámult… és ezután becsukta
szemeit és alvásba tette magát, ahol a fájdalom nem szúrta őt.

- 564 -
 64. fejezet

Zaira tíz órával később találkozott Ivyval, hogy a könnyek

dolgokat törtek össze benne. Aden mindazonáltal vele maradt,
csak pár órája ment el New Yorkba. Blake a városban maradt, de
Amin csapatának gondot okozott megtalálni és Adent akarták
bevonni a stratégiába.
Egy jó dolog volt, hogy Amin halálosan biztos volt benne Blake
nem követett el másik gyilkosságot, túlságosan arra koncentrált,
hogy magát mentse. Eközben a BlackSea elhagyta Velencét,
magukkal vitték Olíviát, Aden elengedte, mikor az orvosi
szkennek azt mutatták emlékközpontjai sérültek. Kétségbeesett
volt, emlékezett a gyermekére, de nem volt más használható
információja.
És az a gyermek, Zaira intenzív frusztrációja és dühe ellenére,
továbbra is hiányzott. Miane nem mondott semmit és Zaira sem,
mikor elköszönt a BlackSea alfától, de mindketten tudták
Persephone ideje kritikusan csökkent, ha még életben volt.
– Meg kell találnom őt – mondta Zaira Ivynak, ahogy segített
a P-nek… segített a barátjának összetenni egy másik lugast a
bogyóknak. – A gondolat, hogy egy másik gyereket zártak el,

- 565 -
hogy nem látja a napfényt újra, mielőtt meghal. – A fejét rázta. –
Nem.
Ivy arca komor volt. – Mindent megteszel amit tudsz –
mondta. – Vasic informál a kutatásról, tudom, hogy adatok után
kutatsz a Hálón és az interneten, és a hír kiment a Nyilak
világszerte szétágazó kapcsolatain.
– Talán nem lesz elég. – A megújult düh Zairában kemény,
szoros és vörös volt. – Ezek az emberek okosak Ivy. Mintha
nézték volna a Tiszta mentálokat és a másik csoport összeomlott
és ezek tanultak a hibáikból.
– Egy hideg elme áll mögötte?
– Semmi kétség. Aden azt mondta, ez nem vonja ki a többi
fajt, egyszerűen mert soha nem voltak Elcsendesedettek, nem
jelenti, hogy nem lehetnek gonoszak vagy számítóak. A személy,
aki a tápláléklánc tetején van lehet mentál, alakváltó vagy ember.
– Igen, ez igaz. – Ivy egy ideig csendes volt, ahogy bevert egy
szöget. – Mindig érzek egy bizonyos mennyiségű érzelmet és
ahogy elmegyek az emberek és alakváltók mellett megremegek. –
Ahogy most is megtette az emlékek visszhangjaként. – A rossz
emberek rosszak, teljesen megállok.
Ivy szavai mélyen megérintették Zaira félelmét. – Tudnom kell
van-e bennem valami rossz – kényszerítette magát, hogy
kimondja, ahogy elvette a kalapácsot Ivytól, rubint gyűrűje
ragyogott a fényben.

- 566 -
 Ivy vonalai sötét homlokráncolásba mentek át, megszorította a
gyapjúsálat, amivel haját távol tartotta az arcától. –
Természetesen nincs – kezdte, hangja egyre hevesebb lett, ahogy
mindig, mikor a Nyilakat kezdte védeni. Ivy nem gondolta, hogy
az osztagnak el kell felejtenie, amit Ming alatt tettek és azt
tettessék nincs vér a kezükön, de hitt abban, hogy ez volt az első
alkalom, hogy szabadon választhattak, ez a választás fogja
meghatározni őket.
– Nem, én arról beszélek – Zaira a fejét rázta, újrakezdte. –
Sírtam – mondta, mert túl nehéz volt azonnal a lényegre térnie,
a szünetet kalapácsolással töltötte, hogy a szögekkel megerősítse
a dolgokat. – Három éves korom óra nem sírtam és úgy
döntöttem a sírás nem segít semmin.
– Így csak abbahagytad? – Ivy egy helyben tartotta a
támasztékot, ahogy Zaira bekalapálta a másik szöget.
Letéve a kalapácsot Zaira tesztelte a támasztékot, hogy biztos
tartson. – Igen.
– Kemény kislány voltál.
Zaira segített Ivynek feltenni a helyükre az indákat, a póznák a
lukakba kerülnek, amiket Vasic már kiásott. – Nem volt más
választásom. – A sírás meggyengítette és nem tűnhetett
gyengének. – Miért csinálod ezt egyébként? – motyogta, ahogy
ketten a helyére tettek két póznát. – Vasic minden szöget egy

- 567 -
percen belül be tudott volna szögelni, és kevesebb idő alatt
helyére tenni a póznákat.
– A gyümölcsöskert karbantartása segít tisztán gondolkodni,
kitisztítja a fejemet.
– A harcművészet velem is ezt teszi. – Körbenézett. – Hol van
az árnyékod? – Kezdett hozzászokni Ivy kicsi fehér kutyájához.
– Vasic elvitte a völgybe – mondta mosolyogva Ivy. – Rabbit
jó a gyerekekkel. – A póznák végre a helyükön voltak, megkérte
Zairát, hogy tartsa az indákat, míg gyorsan kötő ökobetont töltött
a póznákra, hogy tartsanak.
– A könnyek felszabadulások – mondta a psziché, ahogy
dolgozott. – Gondolj rá, ahogy kinyomod a toxikus érzelmeket.
– Aden is ezt mondta.
– Hogy érzed magad most, a könnyek után? – Ivy befejezett
egy póznát, a másodikhoz ment.
– Mintha jégen járnék és bármelyik pillanatban betörhetne, de
meg tudom csinálni a munkám. – Szemeivel a gyümölcsöst nézte,
a fák ragyogó zöld leveleket hoztak. – Adennek erősen,
épelméjűként van rám szüksége.
Ivy felállva azt mondta – Adennek rád van szüksége. – A
gyengéd kijelentés érzelmekkel volt tele. – Mindig egyedül volt
Zaira, mélyen belül, ahol még Vasic sem éri el.
– Ez a felelőssége. – Ezt a lehetetlen mennyiséget cipelte a
vállain, gyerekkora óta. – Találkoztál valaha a szüleivel?

- 568 -
 – Csak egyszer.
– Ők könyörtelenek – mondta Zaira. – Semmi nem számít,
csak az osztag. – Még a fiúk sem. – Arra tanították Adent, hogy
az ő felelőssége, hogy vezesse a felkelést és ezután otthagyták őt.
– Saját céljuk miatt otthagyták. – Csak egy gyerek volt. – Zaira
dühe égett.
Ivy odanyúlva megérintette Zaira arcát. – Ideiglenesen
átvehetek a dühödből, de az az igazság, hogy ez a részed. Meg kell
tanulnod kezelni.
– Meglehet? – Zaira Ivy réz szemeibe nézett, tudta, hogy Ivy
túl őszinte volt, hogy elrejtse természetes reakcióját. – Vagy őrült
vagyok? – Egész idáig nem tette fel a kérdést, mert tudta a
választ és az nem olyan volt, amit tudni akart. Most küzdenie kell
az ellenséggel és hogy meg tudja tenni, kell hozzá egy arc.
– Olvasnom kell benned – mondta Ivy gyengéd hangon.
Zaira felkészítette magát, biccentett. Azonban nem érzett
betolakodást, mikor Ivy szemei obszidiánná váltak, ami csendes
erőt mutatott, a feketében színek szikráztak, amit Zaira nem várt
volna, ha nem látta volna más pszichék szemét. A Mentálháló
már „fertőzött” volt. Ahelyett, hogy fekete fehér táj lett volna,
mint hosszú ideig, most a fekete tengert finom arany szálak
szőtték át, a köztük lévő távolságban makacs színek ragyogtak.
– Nem működik – mondta Ivy végül, ujjaival megmasszírozta
halántékát. – A pajzsaid erősek és azt hiszem olyan mélyen

- 569 -
ösztönösek, hogy megkérni téged, hogy ejtsd le őket, az bántana
téged. – Szemei még obszidiánok voltak, színektől vibrált,
megtartotta Zaira pillantását. – Amit elmondhatok, hogy semmi
„káros” érzése nem árad belőled, vagy annak hiánya a jobb szó.
Ezt mindig érzem a mentálisan betegeknél.
Zaira szeretett volna ehhez ragaszkodni, de míg talán nem volt
őrült a szó valódi értelmében, erőszakos, kontrollálatlan dühe
annyira közel volt hozzá, hogy nem számított. Patológiai
birtoklása Aden felé nem kevésbé volt szörny most, hogy a férfi őt
választotta, hogy mentálisan kapcsolódjon hozzá, de a harag
annyira erős volt, mint mindig. – Meg tudod tanítani, hogy
kezeljem a dühöm?
Ivy kezét Zairáéra zárta, a psziché melege belesüppedt Zaira
sejtjeibe. – Együtt megcsináljuk – mondta, szavai ígéret volt. –
Bízom a lányban, aki három éves korától nem sírt, hogy legyőzi
démonjait.
Vak hittel. És szeretettel.
***
Aden jó pár órával később tért vissza a völgybe New Yorkból.
Ha mondani kellett valamit Blakeról, akkor egy pokoli Nyíl volt,
ami a képességeit illette, csapdába esett, de nem adta fel.
Frusztrált volt a siker hiányától, hogy elkapja a gyilkos
rohadékot, Aden meg akarta találni Zairát, átbeszélni vele a teljes
műveletet, de tisztázta, hogy egy kis időt egyedül akar tölteni, és

- 570 -
ő lenne az első, aki azt mondja neki, hogy szükségük nem ütheti
ki a fiatal Nyilak szükségét.
– A kölyköknek látniuk kell az alfájukat – mondta Remi neki.
– Ez a családról szól, hogy biztonságban érzik magukat.
Bár lelke éhezett Zairáért, hétköznapi ruhát vett fel és átsétált
a völgyön, megnézte a kész házakat és azokat, amik épülnek. A
levegő hűvös volt, de nem hideg, és bár a nagyok fiatalok aludtak,
az idősebb gyerekek az ablak mellett tanultak és látta, hogy egy
hezitáló focimeccs zajlik a nyílt zöld területen.
– Uram. – Megálltak, ahogy észrevették.
– Folytassátok – mondta, és mikor merevnek és
bizonytalannak tűntek arra a hívásra gondolt, amit Juddal
folytatott, a kölykökről, felnőttekről, alfákról. – Van hely egy új
játékosnak?
Megdöbbenésük akkora volt, hogy áttört elég erős
Elcsendesedett edzésükön. – Ön uram? – kérdezte a lány, aki a
legidősebbnek tűnt.
– Igen. Mik a szabályok?
Egy órát játszott velük, tudatában volt, hogy a többi
tinédzserből és felnőtt Nyilakból tömeg gyűlt köréjük, beleérve
anyját, aki apjával költözött a völgybe. De nem az a személy, akit
látni akart. Belsője csomóban volt. Tudta, hogy megvolt az esély,
hogy Zaira soha nem tér vissza hozzá. Mikor elment New Yorkba,

- 571 -
a nő távoli volt, összegömbölyödött, és az elméje nem
kapcsolódott Adenéhez.
Még most is, üresség volt a fejében, hiányzott Zaira tüze.
– Gól!
Megborzolta a fiú haját, aki berúgta, Aden azt mondta – Azt
hiszem mindannyitoknak le kellene feküdnie.
Egy gyors – Igen uram – kórust kapott, de nem volt bennük
merevség. Ezek a gyerekek megközelíthetőek voltak. Ami nem
jelentette azt, hogy nem voltak sérüléseik, de a megfelelő
gondoskodással ezek meggyógyulnak.
– Nem azért neveltünk fel az osztag vezetőjévé, hogy
gyerekekkel való játékkal vesztegesd az idődet.
Aden anyja arcába nézett, azt monda – Egyáltalán nem
neveltetek fel. – Őszintén igaz volt. – És hogy mit választok az
osztag vezetésében, az a döntés az enyém. – Tudta, hogy Marjorie
és Naoshi azt várta, hogy arra vezetik a fiúkat, amerre ők akarták,
hogy menjen, meglepődve tapasztalták, hogy függetlenné és tőlük
függetlenné vált.
Ennek ellenére tisztelte őket. Szülei nélkül nem lett volna
lázadás.
– Tervezed, hogy válaszolt a Hírforrás cikkére? – Fények
ragyogtak a körülöttük lévő otthonok ablakaiban, de anyja
szemei sötétek voltak.
– A saját módomon és a megfelelő időben.

- 572 -
 – Ki kellene végezned a Hírforrás szerkesztőjét. Akkor
átmenne az üzenet.
– Anyám, az a régi módszer. – Aden nem szándékozott
felhozni, hogy a következő generáció azt fogja hinni csak az
erőszak a megoldás. – Okosabban fogunk dolgozni.
– Hallgatnod kellene azokra, akik hosszabb ideig éltek, többet
láttak.
– És ti bent rekedtetek az őskorban? – hallatszott az ismerős
hang, egy ismerős elme csúszott az övébe. Bocsi, késtem. Bo
beszélni akart velem, hogy lássuk, vannak-e még konfliktus
keltési kísérletek a különböző csoportok közt.
Aden megtántorodott a hírtelen megnyugvástól, hogy a nő
hozzá jött, figyelmen kívül hagyva az őrületet, ami üldözte,
karjait Zaira vállára tette, látta, hogy anyja az érintkezésüket
nézte. De mikor Marjorie megszólalt, csak annyit mondott –
Velence?
– Üres. Mindenkit áthelyeztünk és a mozdítható dolgok is
nemsokára eltűnnek. – Zaira saját karját Aden derekára
csúsztatta. – A véleményem, hogy tartsuk meg, de adjuk ki. A
jövőben az osztag fiatalabb tagjai fedett otthonként
használhatják, ha a világ azon részén kell lenniük.
– A bérlők jó fedezéket nyújtanak. – Marjorie biccentett,
mielőtt Adenre nézett.

- 573 -
 A tény, hogy hatalmas, vastag szempillájú szemek ültek finom
arcában attól majdnem baba törékenységűnek tűnt.
Ez szándékos hazugság volt. Marjorie Kai annyira könyörtelen
volt Nyílkánt, ahogy Aden tudta.
– Sokkal gyengébbek a mentális képességeid, mint amire
számítottunk – mondta neki anyja. – Úgy tűnik ez a gyengeség
nem hat ki a vezetésedre.
Aden visszatartotta Zairát, mikor a nő ki akart lőni Marjoriere,
ahogy anyja szavaival végezve megfordult és elsétált. – Ezt már
milliószor hallottam – emlékeztette őt. – Ennek kora tinédzser
éveimben volt hatása. – Még kiugrókként szülei találtak rá
módot, hogy üzenjenek neki, azok az üzenetek mindig arra
koncentráltak, mi szolgálná a legjobban a lázadást „annak
ellenére, hogy „kifogásolható” a gradeinsen elfoglalt helye.
Zaira rámorgott. – Miért nem mondod el neki pontosan
milyen erős vagy?
– Szeretek arra gondolni, milyen kifejezés lesz egy nap az
arcán, mikor rájön.
– Talán megpróbál közös elismerést kapni az apáddal.
Aden mosolygást érzett az ereiben. – Meglehet. – Maradsz?
Hova máshova mennék? Ezzel az éles kommenttel egy
egyszerű kabin stílusú otthon felé ment, amit nekik jelöltek ki. A
DarkRiver építészei belevitték az ötleteiket és kéréseiket, és olyan
dizájnnal álltak elő, ami illett azokhoz az emberekhez, akik laktak

- 574 -
benne. Még a nagyobb házakban is, ami nagyobb családoké volt,
érződött a meleg, természetes stílus, amit a rengeteg tér és fény
adott.
– Korábban jöttem, beszélte Beatriceel – mondta Zaira.
– Hogy van a lány?
– Lassan gyógyul, Abbot P-je segít neki. Megkérdeztem, hogy
szeretne-e beküldözni hozzánk, mivel van különálló szobánk, de
egy másik Nyíl, aki vele egykorú kinyúlt érte a Blake incidens
után és ők ketten boldogan bunkereztek össze három másik velük
egykorúval.
– Tudja, hogy az ajánlat még áll. – A fények kezdtek
lekapcsolódni körülöttük, bár néhány felnőtt még fent maradt. –
Blake még mindig bujkál, de Amin tartja a nyomást. Elkapjuk. És
Krychek nem talált semmit, ami rámutatna a nyilvánvaló
gyanúsítottra az összeesküvés mögött, de néhány személyes
látogatást is tervez.
– Nikita? – kérdezte Zaira, ahogy elérték kabinjukat.
– Él. – Besétáltak, Aden bezárta az ajtót, a sötétben magához
húzta a nőt, végigcsókolta az arcát, hogy megtalálja ajkait.
– Aden – mormogta Zaira, ahogy eső áztatta az ablakokat. –
Meghoztam a döntést.
– Mit?

- 575 -
 – Ha egyébként is rossz dolgokkal kell foglalkoznunk, akkor
annyi jó kényeztetésre van szükségünk, amennyit akarunk. –
Felhúzta Aden pólóját. – Vedd ezt le.
Aden nem hezitált engedelmeskedni. Félredobta a finom
gyapjút, segített Zairának levennie az uniformisát. Amint a nő
meztelen lett, kezeit rátette, ajkait az övére nyomta. Zaira
ellenkezett. – Te még félig –
Aden csókjával ellopta a lélegzetét, karjait a bordái alá
csúsztatta és felemelte. Zaira folyékonyan mozgott, lábait a
derekára kulcsolta, karjait a nyakára. Ebben a pozícióban
tartotta, ahogy előre sétált, míg Zaira háta finoman a falnak nem
nyomódott. Nekitámasztotta, egyik tenyerét a falra tette, a
másikat karcsún izmos combjára.
Zaira válasza nitroglicerin volt Aden vérének, kiváltotta az
érzéki robbanásokat, amiktől szíve dübörgött és bőre forró lett.
Ebben a pillanatban, ahogy az eső gubóba vonta őket és az osztag
jó kezekben volt néhány órán át, lehetett egy férfi, csak Aden. És
Aden el akart süllyedni ebben a veszélyes, lenyűgöző Nyílban, aki
a karjaiban volt.
Újra és újra.
– Ez tetszik – mondta Zaira határozottan, mielőtt kezével
végigsimított a mellkasán, majd vissza, hogy birtoklóan a
tarkójára zárja.

- 576 -
 Aden több kontaktust akart, előre mozdult, megváltoztatta
alkarjának helyét, hogy a nő feje fölé tegye. Ettől mellkasa Zaira
melleinek nyomódott, annyira közel volt, hogy látta pupilláit
kitágulni, ahogy bimbói megkeményedtek, érezte, hogy pulzusa
kilőtt. – Látom a határozott előnyeit. – A combján lévő kezét az
egyik telt mellre tette, megszorította és formálta, ahogy fejét
lehajtotta és szájába vonta, míg Zaira felnyögött.
Zaira nyögött, sima és erős volt, összeszorította a derekán lévő
lábait. Bőre finom volt a szája, a fogai alatt, az acél és jég ízét
ízlelte. Éhes, mohó volt, végigcsókolta a torkát és az állát a
szájáig. Zaira csókról csókra találkozott vele, forró és vad volt a
kezei alatt, egy szerető, aki kontrollját hamuvá változtatta. Nem
volt póráz, mikor Zairával volt, sem pajzs, sem akadály.
Zaira nem engedné meg és Aden nem akart közöttük falakat.
Kezével végigsimított az oldalán és le derekáig, megdörzsölte a
lábai közt a combja alatt. Folyékony méz volt az ujjain, tüdeje
ellenállt, hogy levegőt vegyen. De a levegő fenomenális volt, tele
vágya buja, erotikus illatával, minden belégzéssel nyers szexuális
hullám árasztotta el vérét.
Zaira megremegett ebben a pillanatban és finoman Aden
nyakába harapott. Aden elvesztette a ritmust, meg kellett állnia
és koncentrálnia, hogy újra megtalálja… mikor Zaira ugyanazon a
helyen harapta meg újra. –Kisiklatod a tervemet – mondta a
nőnek, hangja rekedt volt.

- 577 -
 – Helyes. – Csókot követelt. – Vedd le a nadrágod és
abbahagyom.
– Hazug.
Zaira szemei csillogtak, amit Aden belső nevetésnek gondolt. –
Vedd le őket.
– Le kell tegyelek, hogy levegyem a csizmáim.
Zaira közéjük csúsztatta kezeit, hogy kioldja övét, majd
elfoglalta magát fekete zsebes nadrágjának gombjával. – Nyíl
vagy, találd ki, hogy csinálod meg anélkül, hogy letennél.
Aden hasa görcsbe rándult, ahogy ujjai átsimítottak kemény
erekcióján, elfogadta a kihívást és nekilátott. Ez eltartott pár
percig, főleg mivel Zaira elhatározta, hogy kizökkenti őt, és Zaira
meztelen, gyönyörű és szexuálisan játékos hangulatban volt,
határozott előnye volt.
Nem mintha Aden valaha is vitatkozott volna azzal, hogy
elcsábítsa Zairát.
Végül sikerült lerúgnia bakancsait és megmaradt ruháit, Zaira
testét a falnak nyomta, kőkemény farka a hasának nyomódott. –
Győztem.
Olvadt nedvesség volt az ujjai alatt, Zaira az alsó ajkába csípett
és testét a férfié felé mozgatta, bőre pulzáló erekciójának
dörzsölődött. – Azt hiszem én is győztem.
Aden kezét a nő feje mögé csúsztatta és megragadta a haját,
hogy egy helyben tartsa, így nézhette őt, ahogy ujjait benyomta

- 578 -
édesen nedves dombjai közé. Zaira mélyen a torkából rekedt
hangokat adott ki, gyönyöre állatias afrodiziákum volt, amitől
Aden farka lüktetni kezdett. Fogait csikorgatta, hogy visszatartsa
a benne épülő orgazmust, megfogta a nő combjának alját és
magasabbra emelte a falon, egy intenzív szemkontaktus után,
amitől megtudta, amit tudnia kellett egy mély lökéssel beléhatolt.
Zaira vele volt, akarta ezt.
Egy kis, magas hang szökött ki belőle, körmeivel a vállába vájt.
– Aden – mondta kifulladva. – Aden.
Aden mindkét tenyerét Zaira feje mellé tette, ahogy nevének
hangja az ajkán tovább korrodálta kontrollját, Aden erővel
húzódott ki, ameddig tudott, Zaira lábaival és karajaival
körbeölelte őt, mielőtt egy másik kemény lökéssel elmélyedt
benne. Zaira nedves, szoros hő volt farka körül és selymes meleg
a testén.
– Én Zairám – mondta, hangja elég rekedt volt, hogy a szavak
szinte felismerhetetlenek voltak.
De Zaira megértette, szemei úgy gyengültek el, ahogy Aden
tudta, csak ő láthatja ezt. Majd újra és újra megmozdult és Zaira
háta felívelt, teste elöntötte a férfit megújult hőjében, ahogy
orgazmusa végigszáguldott rajta. Aden visszatartotta saját
gyönyörét elég ideig, hogy nézze a nő összetörését, majd
alávetette magát az üvöltő szükségnek.

- 579 -
 Utána alig bírt állni, az ágyig botladozott és lefektette
magukat.
Ezután suttogások következtek, majd bőr puhább súrlódása, és
két ember összekeveredett lélegzete, akik nem akartak máshol
lenni, csak egymással.

- 580 -
 65. fejezet

Shoshanna Scott lekerült a térképről már az Elcsendesedés és

a Tanács lehullása előtt, de Kaleb pontosan tudta hol volt. Mindig
tudta merre vannak a Háló legveszélyesebb játékosai, Shoshanna
talán nem volt mentálisan annyira erős, mint ő, de politikailag
halálos elme volt.
Megvolt a kép nyom, londoni otthona mellé portált a Nikita
ellen elkövetett merénylet másnapján. Az épület eredetileg Henry
Scott tulajdona volt, de két évvel halála előtt átadta közös
tulajdonukat Shoshannának, egy kicsi, de beszédes jel az akkori
kapcsolatukról. Shoshanna volt a határozott alfa a párban, míg
Henry nem kezdett erőszakos hajlamokat mutatni. Henry többi
ingatlana a családi csoporté lett, újabb jele Shoshanna
intelligenciájának. Az egész család átvétele rossz üzlet lett volna.
Begombolta fekete zakójának gombját, az ing ugyanolyan
színű volt, az ajtóhoz sétált. Könnyen Shoshanna mellé
portálhatott volna, de most politikai szövetségesek voltak. Az ajtó
kinyílt előtte, a személyzet uniformisba öltözött embere hívta be.
Végigsétált a márványberakásos folyosón, egyenesen Shoshanna

- 581 -
dolgozószobájába vezették. A karcsú barna hajú nő az asztal
mellett állt, amin számtalan régi londoni térkép volt.
– Tanulmányoztad valaha a város alaprajzát? – kérdezte,
ahogy Kaleb besétált, a nő hűvös fehér ujjaival követte a Temze
vonalát. – Érdekes projekt, hogy lefoglaljam az elmém.
És egy nagyszerű mód, hogy az emberek arra koncentráljanak,
hogy a nő önkéntes száműzetésben volt. – Nem jöttem eddig rá,
hogy ennyire érdekel téged a történelem.
A nő felnézett, jégkék szemei találkoztak Kalebéivel. – A
múltból tanuljuk meg a jövő leckéit, nem?
Kaleb enyhén oldalra döntötte fejét, azon gondolkodott
pontosan mennyit tanult Henry kudarcra ítélt Tiszta mentálokkal
való szövetségéből. Eleget, hogy kiterveljen egy világraszóló
összeesküvést? Vagy talán a része volt.
– Nos – Shoshanna megkerülte az asztalt. – Miben
segíthetek?
– Elvonultál a nyilvánosságtól. Jöttem megnézni nem vagy-e
beteg.
Shoshanna mosolya fagyos, hamis kép volt, amit úgy
tökéletesített, mint Kaleb. – Úgy döntöttem sokkal
jövedelmezőbb, ha az üzleti érdekeltségeimre koncentrálok. A
politikusok is meghalhatnak, Henry túl későn tanulta meg ezt.
– Bölcs döntés. – Körbenézett a szobában. Tele volt
könyvespolcokkal, bőrkötéses könyvekkel szép sorokban a

- 582 -
ragyogó polcokon. De Kaleb saját könyvtárával ellentétben ezeket
a könyveket soha nem olvasták. Azt gondolta ez egy kirakat volt a
nem mentál esetekre. – Az üzleted jól megy?
– Biztos vagyok benne, hogy pontosan tudod hogy megy.
Kaleb tudta. Shoshanna meglovagolta az Elcsendesedés
lehullását, még ha nem is vesszük figyelembe, hogy elvesztett egy
szerződést Nikitával szemben, egészséges pozícióban volt.
Silvernek valahogy sikerült megszereznie bizonyos számokat, így
pontosan tudta, milyen jól ment Shoshannának. – Szóval a tartós
üzleti élet érdekében kiléptél a politikából?
– Így sokkal biztonságosabb. – Felnézett a bejövő hívásra a
hatalmas komm képernyőn a jobb oldali falon, miatta figyelmen
kívül hagyta. – Én túlélő vagyok Kaleb. Elcsendesedés utáni, a
Mentálhálónak jó vezetésre van szüksége, amit nem tudok
biztosítani. Amit tehetek, hogy a Scott Vállalatot a legmagasabb
szintre hozom, mielőtt a többiek megtalálják az útjaikat.
A nő logikája hibátlan volt, de ösztönei azt súgták, hogy
rejtegetett valamit. Ez bármi lehetett a fekete kereskedelemtől az
üzleti kémkedésen át egy összeesküvésben való részvételig.
Óvatosan figyelte őt. Még a legaprólékosabb tervezők is ejtenek
hibákat.
Egy percnyi megbeszélés után otthagyta ő, itt nem cseréltek
információt, ezután Minghez ment. A másik férfi erősen elfoglalt

- 583 -
volt, hogy Európát stabilan tartsa, teljesen a megjelenésére
koncentrált, de egyben mester stratéga volt.
Silver forrásai nem ástak ki semmit róla, de volt egy
bizonytalan pletyka, hogy megfenyegette Kurevni nevű politikai
ellenfelét. Mivel a kérdéses ember folytatta dolgait, úgy tűnt
Minget hamisan vádolták. Hacsak természetesen nem Ming tette
oda saját okaiból Kurevnit, amire teljesen képes volt.
Azonban ez standard művelet volt a Háló számos erejében.
Kalebet sokkal jobban érdekelte, hogy ösztönei mit mondanak
annak lehetőségéről, hogy Ming egy összeesküvés része. A
beszélgetésük tömör és nyílt volt. Azzal a határozott érzéssel
távozott, hogy Ming nem mondott le a Nyilak visszaszerzéséről.
Ez a motiváció megmagyarázná az Aden élete ellen elkövetett
gyilkossági kísérleteket, de a többit nem. Ming rendszerszerető
volt, nem káoszban élt. Azonban a tény, hogy minden gyanús
esemény nem állt kapcsolatban egymással, hogy a különböző
játékosok voltak felelősek a különböző eseményekért nem volt
valószínű. Mégsem tudta teljesen elvetni.
Az Elcsendesedés lehullása több mint egy ketrecet zúzott
össze.
Ming holtan akar látni téged, üzente Adennek. Biztos vagyok
benne, hogy nem új hír, de tudatában kell lenned, hogy
érdeklődése erős maradt.
Aden egy perc múlva válaszolt neki. Ő a bábmester?

- 584 -
 Ismeretlen. Túl sok lehetséges játék van. Talán itt volt az
ideje, hogy Kaleb alteregója előásson valamit.
Azelőtt beszélt két erőteljes családdal, mindketten a helyes
dolgokat mondták, Kaleb ösztönei magasan riadóztak. – Mind a
Marshall és a Rao készül valamire – mondta Saharának, mikor
hazatért.
– Miért nem rájuk koncentráltál elsősorban?
– Rao erős játékos maradt Délkelet-Ázsiában, de a család
jelentős veszteséget szenvedett az Elcsendesedés lehullása miatt,
és most is sokat vesztenek. – Ettől a Rao család elsődleges tagjai
nyugtalanok voltak. – Pax Marshall ezzel ellentétben biztosan
tartja a dolgokat, de olyan férfi jeleit mutatja, aki olyan erőt akar,
amit csak a Tanács, vagy tanácsnoki szint ad meg. – Kaleb
mosolygott, mert Saharával volt, s ez a mosoly igazi volt. –
Bizonyos módokon magamra emlékeztet. – Az egyedüli
különbség, hogy Pax céljai talán ellentétben vannak Kalebéivel. –
Ambíció és kegyetlen akarat.
– És én pontosan tudom ez mennyire veszélyes lehet. – Sahara
lábujjhegyre állt, hogy megcsókolja, kezeit a vállaira tette. – Nem
hagyhatjuk figyelmen kívül a többi fajt, főleg, hogy mennyire
okosan vették célba az embereket és alakváltókat ebben az
összeesküvésben. – Homlokát ráncolta sötétkék szemei felett. –
A mentál polgárháború, amit az Elcsendesedés lehullása
követett, általánosságban destabilizálta a pénzügyi világot, de a

- 585 -
gyors üzletek túlélték. Sok nem mentál vállalkozásnak jobban
megy most.
– Igen. – Az utóbbi lehet az, ami aláássa a stabilitást, amit az
Uralkodó Koalíció tartott fent. – Túl sok a gyanúsított. Több
adatok kell szereznünk, hogy kiássuk a láncszemeket. – Kezeit a
nő derekára tette, azt mondta – Úgy tűnik a Szellem visszatér a
nyugdíjból.
Sahara ajkai mosolyra görbültek. – A Szellemet mindig
rejtélyesnek és élvezetesen szexinek találtam.
Kaleb megcsókolta őt, mosolya napfény volt a benne lévő
sötét, kicsavarodott részeknek.

- 586 -
 66. fejezet

– Most hogy Zaira és te egység vagytok, Ivy és én kiléphetünk

a média rivaldafényéből – mondta Vasic Adennek, ahogy ők
ketten egy másik kabint tettek össze Aden New Yorkból való
visszatérését követő nap.
Amin legutolsó jelentése szerint Blaket egy öt tömbnyi
területbe kényszerítették. Most már csak meg kellett találni. Ami
az összeesküvést és a versenyt Persephone megtalálására illeti,
Zaira mát több adatgyűjtő programot kiküldött és Aden is beszélt
több forrásával ezekkel korábban.
Minden, ami mozgásba lendülhetett mozgásban volt.
A délután a völgyé és a Nyilaié volt. Aden nehéz döntést
hozott, mivel Persephone bebörtönzése milyen mélyen
emlékeztették Zaira gyerekkorára, de nem hagyhatta figyelmen
kívül a többi, gondoskodásában lévő gyereket. Mindegyikük
sebezhető volt, figyelmen kívül hagyni őket megállítana mindent,
amit eddig tettek. Ezeket a gyerekeket elárulást, elhagyást vártak.
Aden nem fog újabb sebet ejteni a szívükön.

- 587 -
 Zaira egyetértett vele, azt mondta inkább dolgozna a völgyben,
minthogy dühében körbe járjon és feldühítené magát a látható
nyomok hiánya miatt.
– Ez nem olyan egyszerű – mondta Vasic kijelentésére
válaszként, egy része még mindig Persephonéra gondolt, és arra,
hogy az ártatlan kislány keresése során mindent kiástak-e.
Elveszteni őt egy szörnyeteg miatt széttépné Zairát.
A gondolat, hogy egy gyerek meghal egy ketrecben személyes
rémálma volt.
Álla megfeszült, visszatért a Vasiccal folytatott beszélgetéshez.
– Ivy sokkal hozzáférhetőbbé tesz téged a szélesebb
nyilvánossághoz.
– Míg Zaira fenyegetésnek tűnik – mondta Vasic, leguggolt,
hogy megsimogassa Rabbitot, mikor a kutya egy fadarabot
dobott a lábához, hogy megpróbált segítség lenni. – Elszántan
véd téged, de attól még fenyegetés. – Felnézett Adenre, szemei
többé nem voltak távoliak és hidegek. – Ez jó. A párodnak a saját
jogán kell kardnak lennie.
Igen, a nő egy kard volt. Veszélyes és elszánt és szenvedélyes.
Aden.
Megfordult a nő hangjára az elméjében, látta, hogy felé sétált.
Kezének hátoldalával letörölte izzadságát a homlokáról, pólója a
testéhez tapadt és várt, míg a nő odaért. Szerette őt mozogni
látni, akár harcban, akár az életben. Folyékony volt, annyira

- 588 -
könnyed léptű, teste tele ívekkel, amik hazudtak a szemeiben lévő
halálos koncentrációról.
Nyíl uniformisát lecserélte, miután az üres velencei bázist
Mica felügyeletére hagyta, most barna zsebes nadrágba és fehér
pólóba öltözött, amit koszcsíkok piszkoltak be a munka miatt,
Ivynak és a gyerekek kertjeiben segített. Többször hallotta, hogy
Ivy nevetése felhangzott, a két nő tisztán közelebbi barátokká
váltak, mint Aden sejtette volna. Mert míg Zaira nem nevetett,
Ivyval beszélgetett minden alkalommal, mikor odapillantott.
Elérve őt Zaira úgy állt meg, hogy csizmáik érintkeztek és
sötétség volt szemeiben. – Szükségem van rád. – Az emlékek
kísértenek.
Aden nem gondolkodott rajta, a karjaiba vonta a nőt, s Zaira
karjai is köré fonódtak acélos fogással. Aden végigsimított a
haján, puhán beszélt hozzá. – A Mentálhálón lévő pajzsaid
stabilak? – Tudta, hogy fontos volt a számára, hogy érzelmei
magánok maradjanak a világtól. Ha szüksége volt rá, akkor
átmenetileg a sajátjait köré csavarhatja.
Zaira biccentett. – Csak szükségem van rád. – Kezei ökölbe
szorultak a pólóján. – Ivy azt mondja, hogy az ilyen kontaktusok
miatti sóvárgás nem gyengeség, hogy mind egész életünkben
sóvárogtunk rá.
– Igen. – Kezével végigsimított a hátán, hagyta, hogy hagy
érezze szükségét a köztük lévő mentális kapcsolatban. Ez nem

- 589 -
volt igazi kötelék, nem lesz az, amíg Zaira elméje egy kis keskeny
úttól eltekintve zárva volt előtte, de ez elég volt, hogy meglocsolja
szomjazó lelkét. Ha csak ennyit tudott neki adni, akkor az mélyen
belül bántani fogja, de soha nem okolja majd érte.
Zairának megvolt a saját képessége, hogy a bizalmat porrá
őrölje, mielőtt találkoztak. Mégis mindezek ellenére maradt,
harcolt érte és az életért, amit együtt élhetnek. Tudta, hogy
beszélt Ivyval, tovább akart dolgozni a pszichével, hogy kitalálja
hogy kezelje a dühét, ami figyelmeztetés nélkül lopta el elméjét.
Sokkal egyszerűbb és biztonságosabb lenne neki egyszerűen
hátralépni, de óriási bátorsága volt az ő Zairájának.
És úgy szerette őt, ahogy tudta.
Ma öt percnyi csendes együttlét után elhúzódott. Váratlan
cirógatással megsimogatta borostás állát, visszament Ivyhoz és a
gyerekekhez. Aden nem taníthatta meg társainak az élet ilyen
aspektusát, mindegyik Nyílnak a saját konklúzióját és döntését
kell meghoznia ezzel kapcsolatban, de ha valaki hozzá fordul,
megoszt mindent, ami nem magán volt.
Pár perccel később egy másik jelenlétre lett figyelmes maga
mellett.
Mikor lenézett egy gyerek bámult rá. Az ő pólóján is volt kosz,
fakó szőke haját copfba fogták és gyerekcsizma volt rajta.

- 590 -
 – Hol van a sisakod? – Minden gyereknek megtanították, ha a
folyamatban lévő építkezésre mennek, akkor sisakot kellett
viselniük.
Hatalmas kék szemek gyorsan pislogtak, mielőtt ledörzsölt
volna egy kis koszt, ami az egyik szempilláján volt. –
Elfelejtettem.
– Aden.
Elkapta a kis sisakot, amit Vasic portált oda a beszélgetés alatt,
Aden odaadta a gyereknek, akiről tudta, hogy Carolina volt a
neve. Nem kellett hozzáférnie az adatokhoz, Zaira pillanatokkal
ezelőtt küldte el neki a nevet, mert annak ellenére, hogy Zaira
hogy látta magát, a gyerekek biztonságban voltak mellette.
Zavartságára a Nyíl gyerekek úgy vonzódtak felé, mint Jojo a
RainFireben, körülötte akartak lenni, mikor ott volt. Így
mindegyikükkel pragmatikusan és mélyen őszintén foglalkozott.
Aden tudta, hogy a gyerekek ugyanazt látták, mint ő, hogy Zaira
szíve annyira tiszta volt, mint az övék.
– Tessék – lenyúlva bekapcsolta azt Carolina álla alatt.
A kislány a homlokát ráncolta, kondicionálása még leginkább
fejlődött, mikor az Elcsendesedés lehullott és edzési protokolljaik
megváltoztak, hogy megtanítsák a mentális és érzelmi fegyelmet
anélkül, hogy kitörölnék vagy feláldoznák a képességeiket, hogy
megtapasztalják az érzelmeket.
– Hol a te sisakod? – kérdezte hírtelen.

- 591 -
 Aden korábban levette, most visszatette. –Igazad van. Nekem
is viselnem kellene.
Biccentve a kislány tovább bámult rá, vagy hat vonal volt a
homlokán.
– Valamire szükséged van Carolina?
A lány mosolya ragyogó volt. – Tudod a nevem!
– Zaira mondta meg.
– Szeretem Zairát. Ő nem gonosz. – Mosolya eltompult,
Carolina tovább bámult rá.
Aden leguggolt elé, hogy ne kelljen olyan magasra néznie. –
Mit szeretnél? – kérdezte, biztos volt benne, hogy szeretne
valamit.
A kislány közelebb csoszogott és egyik kezével intett neki.
Aden a fülét a szájához tartotta, a kislány suttogott – Én is
kaphatok egy ölelést?
Aden úgy érezte, mintha szíven rúgták volna a reszkető
szavakkal. Egyik karját köré csavarta, Aden felállt, a kislány súlya
annyira könnyű volt, annyira törékeny, hogy elméjével nem tudta
elképzelni, hogy egy gyerek kínzása elfogadható dolog volt. –
Annyi ölelést kaphatsz, amennyit akarsz.
A kislány szemei ragyogtak és nedvesek voltak, vékony,
koszcsíkoz kezeit szorosan a nyaka köré fonta. Aden szabad kezét
a hátára tette, hogy megtartsa őt, ezt a kislányt, akinek csontjai

- 592 -
törhetőek voltak, látta, hogy Zaira és Ivy megálltak a munkában
és felé néztek.
Ivy elméje érintette meg az övét. Csak tartsd őt Aden.
Rendben lesz.
Követte a nő tanácsát, úgy döntött, hogy körbejár és megnézi a
többi otthon munkálatait. Az emberei kis terhét észrevették, de
nem szóltak miatta, helyette rövid jelentéseket adtak a
folyamatban lévő projektekről. Lassan Carolina felemelte fejét
sírástól nedves nyakáról és körbenézett.
Mikor Cris azt mondta – Gyere Caro. Segíts leseperni a
padlót, hogy tiszta legyen az épület – a kislány hagyta, hogy Cris
gyengéden elhúzza Adentől és lábra állítsa.
Cris megtörölte a kislány arcát egy ruhadarabbal, amit valahol
talált, odaadott egy kis seprűt és lapátot és az újonnan elkészült
otthon felé vezette. Figyelek rá Aden. Zaira azt mondja
nemsokára újabb társaságod lesz.
Crisnek igaza volt.
Két perccel később, hogy visszatért a munkához Vasic mellett,
azt vette észre, hogy egy tizenhárom éves fiúval beszélget, aki
nem kezdeményezett fizikai kontaktust, de egy órán át ottmaradt,
míg a kisebb gyerekek odamentek és meghúzták a kezét, vagy
egyszerűen felemelték a karjaikat. Az idősebb tinédzserek
távolságot tartottak, de nézték őket, elfogadták az osztagban
bekövetkezett változásokat.

- 593 -
 A legkevésbé sem lepte meg, mikor néhány gyerek Vasichoz,
Crishez és másokhoz ment, beleérve Zairát, aki szempillantás
alatt elfogadta a szeretetteljes kontaktust. Nézte, hogy egy kisfiú
ült az ölében, míg megmutatta neki a virágzó növényeket, rájött,
hogy a nő sokkal mélyebb szinten változott, meg, mint gondolta
volna.
Ez a Zaira nemcsak gondoskodott volna egy gyerek alkalmi
szükségleteiről, nemcsak megvédte volna őket. Biztosítani fogja,
hogy lelkük is táplálva lesz. Nem olyan nehéz, mondta neki
váratlanul. Nem hazudnak és rejtegetik el, mire van szükségük.
Tudom követni az instrukciókat és kéréseket.
Aden érezte, hogy ajkai enyhe mosolyra húzódnak. Nem
rejtette el, nem mutatta az embereinek és a gyerekeknek
közönyös arcát. Kivéve, ha az instrukciók tőlem származnak.
Természetesen. Napi szinten meg kell kérdőjelezni.
Apró, pici ujjak érintették meg csodálkozva az ajkait, a gyerek
is mosolyogni kezdett. Ahogy Carolinánál, számtalan kis arcot
könnyek csíkoztak a völgyben, de a mosolyok átvették a helyüket,
a remény izzó és ártatlan tűz volt a szemeikben. És a gyerekek
egy bizonyos Nyílhoz kötődtek a saját okaik miatt, ebben több
meglepő választás is volt, ez a tűz kezdett megvillanni és
fellobbanni és ragyogni a felnőtt Nyilakban is.
Olyan volt, mintha az egész völgy életre kelt volna.

- 594 -
 Zairára nézett. A te bátorságod kezdte el ezt. A nő jött oda
hozzá mindenki előtt, felfedte szükségét és ezzel megmutatta a
gyerekeknek, hogy ez rendben volt. A te tüzed él most már
bennük.
Zaira elméje körülötte örvénylett, mintha mentálisan csókolta
volna meg.

- 595 -
 67. fejezet

Prédává változtatták őt.

Izzadt, szíve dobolt. Blake egy keskeny helyen bújt el a
Dumpster túlcsordulása mögött. A bűztől gyomra összerándult, a
mentális válasz emlékeztette rá, menyire mélyen elbukott.
Mennyire mélyen elbuktatták őt. Egy állattá változtatták, aki
maradékot vadászik és helyet, ahol pihenhet.
A gyilkolás miatti éhség már őrjítő volt, vére forrt.
A legrosszabb a mentális gyötrődés volt a zsigereiben, ami
miatt a kukában lévő ételre nézett.
Nem. Nem fog felé görnyedni. Főleg nem, ha volt jobb
lehetősége.
Itt volt az idő begyűjteni az adósságot.
Várt, míg Amin csapata elment, eltévesztették elpajzsolt
elméjét pár centivel, kivette telefonját és hívást kezdeményezett.
– Ki akarnak végezni. – Ekkor jött rá, hogy a szag nem a
Dumpsterből árad, ő volt mocskos.
A vonal másik végén lévő személynek időbe telt válaszolni. –
Ki az?

- 596 -
 – Nincs játszadozás – szűrte fogai közt Blake. – Pontosan
tudod ki vagyok és én is pontosan tudom ki vagy. – Megállt, hogy
leülepedjen. – Hibát vétettél, felfedted magad. – Ez kis hiba volt,
egy nyelv kiöltése, de csak erre volt szüksége.
– Biztosítom, hogy legközelebb ne legyen személyes találkozó.
– Tedd azt. Kurvára ki akarnak végezni.
– Nyíl vagy. Viselkedj úgy.
– Egy egész osztag akarja kiontani a vérem. Vigyél ki innen.
A másik oldal megállt, mielőtt azt mondta volna – Meg tudom
szervezni huszonnégy órán belül. Túl forró most, az összes
forrásom azt mutatja, hogy a város tele van Nyilakkal és Krychek
embereivel.
– Nem élem túl huszonnégy órán át.
– Ölhetsz – volt a hűvös válasz. – Csináld. Nyugodj le, hogy
gondolkozni tudj,
Blake a figyelemre gondolt, a hőre, és tudta, hogy irracionális
tett lenne most, de szüksége erőszakos volt. És kontaktja folytatta
ezt, hülyének tartotta őt. – Tizenkét óra – mondta. – Vagy talán
úgy döntök beszélni fogok.
– Ne fenyegess. – Súrlódó hangokat hallott. – Légy a
következő helyen pontosan tizenkét óra múlva. – A másik
oldalon lévő személy megadta a koordinátákat.
Egyetértésük után kimászott rejtekhelyéről, felhúzta pulóvere
kapucniját és arra a rejtekhelyére tartott, amit az osztag még nem

- 597 -
fedezett fel és Blake tartalékként tartotta. A kis apartman egy
férfihoz tartozott, akit egy éve ölt meg. Biztosította, hogy az
adókat befizesse, és a bérleti díjat is, és mivel senki nem kereste a
halott férfit, nem valószínű, hogy most fogja valaki.
Az egyedüli probléma az volt, hogy az épület zsúfolt volt. Túl
sok szemmel, túl sok szemtanúval. Ez azonban nem számított.
Minden, amire szüksége volt, hogy figyelemkeltés nélkül
becsússzon, és ottmaradjon tizenkét óráig.
Utána szabad lesz.

- 598 -
 68. fejezet

Tamar volt, aki másnap megtalálta a füstölgő csövet. A

pénzügyileg agyafúrt huszonnégy éves nő, akit Aden a kivégzési
parancstól mentett meg és aki hosszú idővel azelőtt dolgozott a
Nyilaknak, hogy fellázadtak Ming ellen, azt mondta – Ezeket az
apartmanokat két szabotőr fizette ki, amiket az árnyékcégnél
találtunk, de képes voltam letépni a rétegeket, hogy megtaláljam
a nevet.
A név Hashri Smith volt.
Nem volt nehéz lekövetni a férfit azzal az információval, amit
Tamar ásott ki. A férfi egy középszintű ember üzletember volt
Szingapúrban. Testes, nagy fején fekete haj és kerek barna
szemek voltak, ami miatt állandóan meglepett kifejezése volt,
több import-export üzletet futtatott, amik teljesen legálisnak
tűntek. A hátterében semmi nem mondta, hogy olyan kapcsolatai
vagy érdekeltségei lennének, amik a Nyilak elleni támadásokhoz
vezettek.
Azonban kétségbeesetten hívott egy tegnap már elérhetetlen
számot. Nap közben állandóan izzadtságát törölte a
zsebkendőjével, barna bőre elgyötört volt. Biztonsági kamerái

- 599 -
rögzítették, hogy az árnyékoktól is megijedt, mintha bármely
pillanatban orgyilkost várna.
– Elvágták a nyájtól – jósolta meg Aden, mielőtt meghozta
volna a végső döntést, hogy Smitht hozzák be csendben.
Normálisan várt volna, de ösztönei azt súgták ez értelmetlen
késlekedés lenne, és ha volt egy kis esély, hogy ez az ember tudott
Persephone hollétéről vagy sorsáról, akkor Aden nem várhatott
sokáig.
Vasic ment, hogy elhozza őt, míg Smith aludt, a teleport
annyira gyors volt, hogy ha valaki a célpont mellett lett volna és
abban a pillanatban ébred fel, csak akkor veszi észre. Mivel Smith
külön aludt a feleségétől, nem voltak szemtanúk.
Vasic a férfit a Központi Parancsnokság mélyen lévő szobájába
ültette le, ami egy tiszta fekete kocka volt. Ő és Zaira nézték,
ahogy Aden Smithel beszélt, bár egyikük sem hitte, hogy a
remegő ember veszélyes volt, de ostobák lettek volna, ha önteltek
lennének.
– Tudod ki vagyok? – kérdezte Aden Smitht, miután vele
szemben leült.
A férfi fehércsíkos vörös flanel pizsamába volt öltözve,
szemének fehérje látszott és kezeit szorosan összefonta, fejével
erősen bólogatott. – Nyíl – nyögte ki.
– Szeretnél egy pohár vizet?
Ismét biccentett.

- 600 -
 Hozom, teleapálta Vasicnak és Zairának, mielőtt pontosan ezt
tette, Meg kell bíznia bennem.
Miért? Zaira hangja nyers volt. Tépd ki az elméjéből az
igazságot. Olíviát öt napja vitték el. Két vagy három nap, és a
lányának fogva tartói rájönnek, hogy Olívia emlékei tartósan
sérültek.
Tényleg azt hiszed, hogy ez az ember több alacsony szintű
tagnál?
Zaira összefonta karjait, ahogy Aden visszatért a szobába,
erősen Smithre koncentrált. A férfi láthatóan fonnyadozott.
Fenébe, mormogta. Ő a legrosszabb terrorista, akit valaha
láttam.
Aden odaadta a vizet Smithnek, csendben ült, míg a másik
férfi megitta.
Smith remegő kézzel visszaadta a poharat. – Kö-köszönöm.
Aden a poharat a széke mellett a földre tette. – Tudod miért
vagy itt?
Smith szemei hírtelen balra néztek, kezei összeszorultak az
ölében. Mikor a fejét rázta Aden nagyon csendben beszélt. –
Hashri, tudom az elméd szkennelni, fel tudok venni bármit,
amire szükségem van. Ki tudom tépni minden titkodat.
A férfi ádámcsutkája megugrott, légzése szaggatottá vált.
– De nem teszem – folytatta Aden. – Az nem tenne jobbá,
mint a szörnyeket, akikre vadászunk. – Ez olyan döntés volt, amit

- 601 -
Aden az Elcsendesedés lehullása után hozott meg. – Azonban –
mondta, mikor a másik férfi reménykedve nézett fel – a
személyes morális választásom nem erősebb, mint a hűségem az
osztag felé. Mindent megteszek, amit kell, hogy megvédjem az
embereimet, és ebben az esetben egy ártatlan gyereket.
– Semmit sem tudok – tört ki Smithből, könnyek csíkozták az
arcát. – Tényleg semmit.
Aden tudta, hogy nincs további nyomásra szüksége. Ahogy
Zaira rájött, Smith nem volt bűnöző lángelme, ő egy kis játékos
volt, akinek elég erőt adtak, hogy hasznosnak érezze magát és ne
kérdőjelezze meg a mesterét. – Mond el hogy és mikor kezdődött.
– Um. – Smith a bütykeivel törölte meg az arcát, kifejezése
alig várta, hogy elmondja. – Nyolc hónapja kaptam egy levelet,
igazi, nyomtatottat, megkérdezték, hogy szeretnék-e egy hálózat
része lenni, amit arra alakítottak ki, hogy összekapcsolja az
üzletembereket kölcsönösen jövedelmező módon. Azt mondták,
hogy innovatív reklám technikáim miatt választottak.
Smith görcsösen nyelt egyet. – Az üzletem nem ment jól, így
azt gondoltam miért ne? Rájöttem, hogy talán találok valakit, aki
segít több kontaktra szert tenni.
Nyolc hónapja, mondta Vasic az elméjében. Ugyanaz az
idővonal, mikor elkezdődtek a BlackSea elrablások és
hónapokkal az Elcsendesedés lehullása előtt.

- 602 -
 A törések felkeltették azok figyelmét, akik eléggé figyelmesek
voltak. Aden észrevette, tudta, hogy a törések tartósak voltak.
Mentál vagy sem, olvashatta a jeleket.
– Megtartottad a levelet? – kérdezte a pizsamába öltözött
férfit.
Az a fejét rázta. – Később azt mondták szabaduljak meg tőle.
Aden úgy döntött az instrukciókra később tér vissza. – Mit
csináltál, miután úgy döntöttél csatlakozol a csoporthoz?
– Válaszoltam a számra, ami a levélben volt és egy rögzített
üzenetet kaptam, amiben azt mondták, újabb levelet kapok a
további részletekkel. – Smith felnézett, fehér szemei most
vörösek voltak a vérerek miatt. – Nem tudom miért vagyok itt. –
Hangja könyörgött. – Csak szívességet tettem egy barátnak.
– Fejezd be a történetet. – Aden nem volt fenyegető, hangja
egyenletes volt, de Smith megremegett.
– Egy héttel az első kontakt után újabb levelet kaptam.
Azoknak az üzletembereknek a neve volt rajta, akiket talán
érdekelhetett a hálózat lehetősége. Kapcsolatba léptünk
egymással, összegyűltünk. Rájöttem, hogy az egyikük lehetett, aki
a csoportot kezdeményezte, de egyikük sem vállalta. – Smith
vállat vont. – Nem igazán aggódtam miatta, a többiek jó emberek
voltak és megegyeztünk, hogy úgy segítjük egymást, ahogy
tudjuk.
– Az üzleted fejlődött – feltételezte Aden.

- 603 -
 – Igen. – Remegve elmosolyodott. – Hírtelen több kontaktom
lett. Semmi nagy, de elég, hogy kihúzzon a csődből. Mikor
megkaptam a levelet négy hónapja, azt mondta, hogy a szervezet
azért hozott minket össze, hogy biztosítsák jólétünket, és most
viszonozzuk a szívességet, felhívtam a számot, ami benne volt, és
üzenetet hagytam, amiben igent mondtam.
– Mit kértek? – kérdezte Aden, mikor a másik férfi megállt és
maga elé nézett további instrukciókért.
– Kaptam egy levelet, amiben megköszönték a segítségemet és
megkértek, hogy fizessek ki pár apartmant. De először követnem
kellett az utasításokat, hogy létrehozzak egy árnyékcéget és
mindezt. – Smith sóhajtott és összeroskadt a székben. – Amint
megláttam az árnyékcég cuccot, tudtam, hogy valami gyanús, de
figyelmen kívül hagytam… és a kontaktjaim kezdtek elpártolni. –
Vállai remegtek, sírni kezdett. – Gyerekeim vannak, és
feleségem, nem mehetek csődbe. Megtettem, amit kértek.
– Honnan szerezed a pénzt a bérleti díjra? – Smith egy évnyit
fizetett ki előre és a velencei árak nem voltak olcsóak, ha voltak
pénzátutalások, akkor Tamar talán megtalálja.
– Néha túlfizettek, talán háromszor, és mivel azt mondták a
pénzt biztosítják, így rájöttem gyorsan, hogy az extra a bérleti
díjra volt.
Aden biztosította, hogy Tamar teljesen hozzáférjen Smith
aktáihoz. Most megkérdezte, hogy az idősebb férfinak voltak-e

- 604 -
speciális kapcsolatai, amik pénzt hoztak neki, és telepatikusan
értesítette Tamart, hogy tovább ellenőrizze a korábbi állapotot. –
Hallottál valaha a jótevőtökről újra?
Smith a fejét rázta. – Mikor hallottam mi történt Velencében,
az öngyilkosságot, és rájöttem, hogy az egyik bérlemény volt,
felhívtam a számot, de nem volt kapcsolható. Beszéltem a
csoportból másokkal, hogy lássam kaptak-e e-mailt vagy valamit,
de a többieknek is ugyanazt a számot adták meg.
És kétség kívül őket is kis feladatok elvégzésére kértek meg.
Kiderült, hogy Smith ismerte azok alap feladatait, de Aden
megszerezheti ezt a többiektől. Mikor megtette Aden rájött, hogy
Hashri Smith és a többiek miért éltek még. Mindegyik csak egy
kis részletet tudott és azok csak zsákutcába vezettek.
Egyben érdekes volt, hogy mind a négyen az elmúlt két
hónapban üzletükben fokozatos leépülést tapasztaltak.
Felhasználták és eldobták őket, gondolta Aden. Ennek ellenére
elengedte a rémült üzletembereket azzal, hogy ha ismét
kapcsolatba léphetnek velük, akkor értesítsék az osztagot. – Nem
hiszem, hogy kapcsolatba lépnek velük – mondta aznap késő
délután rangidős Nyilainak. – Smith és csapata eljátszották a
szerepüket és most kiírták őket.
Az ellenfelük nemcsak okos volt és alattomos, de kegyetlen és
számító is. Ha ember vagy alakváltó volt, akkor magas szintű
mentál támogatása volt, vagy megvolt a képessége, hogy betörjön

- 605 -
a mentál adatbázisokba. Aden az előbbire tippelt volna, minden
konfliktus okozó „trükk” ez idáig a mentálokkal volt
kapcsolatban, amit túl jól megkomponáltak és céloztak, hogy
kívülálló legyen.
Mintha valakinek mély ismerete lett volna a Mentálhálóról és
a benne lévő politikáról.
Elmondta Zairának, miután egy órán át stressz csökkentő
kézitusában vettek részt a völgy egyik csendes zugában.
Megfordult a rúgástól, ami a bordáit érte, de nem okozott
sérülést, Zaira azt mondta – Az ösztöneid mindig helyesek voltak
ezekben a dolgokban.
Elkerült egy másik ütést, ami a nő állát érte volna, Zaira
megpróbált bejutni a védelme alá, érintést kapott a vállára a
gond miatt. – Okos.
– Nem akarom, hogy azt hidd könnyű préda vagyok.
Zaira tudta, hogy ez nevetséges volt. – Soha… csak az ágyban.
Aden tekintete olvadt hő volt. – Ma este mit próbáljunk ki?
Zaira képet küldött neki.
Aden alig tudta kivédeni az ál rúgást, válaszul visszalőtt egy
másik képet. Zaira megingott, összehúzta szemeit. Ha valaha is
azt akarod, hogy ezt megcsináljam, akkor neked azt kell, amit
javasoltam.
Megegyeztünk.

- 606 -
 Ujjával vádlón felé bökött. Mindkettőt akartad. Aden arcán a
tompa mosoly elárulta.
Ahogy én is, ismerte be Zaira, mielőtt a férfihoz ment, most
nem játszott.
Aden tartotta magát, mindketten kifulladtak, mire megálltak.
– Merre mész majd?
– Miane hívott – mondta Zaira, a szünet véget ért és elméje a
kislányon volt, aki talán nem érti meg, miért van bezárva, miért
nem megy érte az anyukája. – Olívia emlékei nem voltak
kitörölve, mint először gondoltuk, emlékszik a lányával
kapcsolatos pár dologra, hogy mindkettőjüket egy helyen
tartották.
Ez kiengedett valamennyit a Zairában lévő nyers dühből, hogy
Persephone nem volt végig egyedül, őt és anyját együtt tartották
fogva. – Meghívtak a BlackSea egyik úszó városába, hogy leüljek
Olíviával és Maineel, hogy le tudjuk-e szűkíteni a helyszíneket.
Aden beletűrt a hajába. – Az alfa egy Nyilat is akar a képletbe.
Zaira biccentve azt mondta – Tudja, hogy vannak olyan
hozzáféréseink, amik nem állnak a BlackSea rendelkezésérre. –
És vica versa. – Jobb ha megyek. A találkozó tizenöt perc múlva
lesz és le kell tusolnom, Vasic felajánlotta, hogy elvisz.
– Megígérték, hogy ez alkalommal nem lőnek rá?

- 607 -
 A sötétség Zairában meglobbant, ami talán nevetés lehetett. –
Miane szerint ameddig nem tér vissza hívatlanul, addig nem
kilukasztva kell elhagynia a várost.
Aden a homlokát ráncolta. – Próbált Vasic a Miane által
küldött extra képekkel Persephonéra koncentrálni?
– Igen. – Újra és újra. – De a képek hónapokkal az elrablása
előtt készültek. A gyerekek gyorsan nőnek. – Vasic nem tudott az
egy éves kislányhoz menni, aki már nem létezett.
– De Olívia emlékei térnek vissza – mondta Aden – talán van
kép a fejében. Lássuk ki tudod-e szedni.
Zaira biccentett. – Megpróbálom. – Az egyedüli probléma az
volt, hogy Olívia alakváltó volt, természetes pajzsokkal. –
Mennem kell. – Kezével végigsimított Aden arcán, ajkait puha
csókkal a férfiéra nyomta. A visszatérés ígérete és egy ajándék,
amit magával vitt a sötétségbe, a benne lévő düh fekete láva volt,
ami a vérébe áramlott, ahogy leült a törött nővel, kinek párja
halott volt, és kinek babája szörnyek kezében volt.
– Meg fogják ölni őt – suttogta Olívia, előre és hátra hintázott
a szobában, ami a hullámok mozgatta úszó városban volt. –
Megölik szegény, kicsi lányomat. Anya itt van, anya itt van,
mindig ezt mondtam neki, miután elvittek minket arra a helyre.
Anya itt van. – Sírás rázta meg az alakját, rémület volt a
szemében, mikor felnézett. – Hol van? – Megragadta Zaira
karját. – Hol van a babám?

- 608 -
 69. fejezet

Blake nem volt idióta, megértette, hogy fenyegetés volt. Ezért

ment el három órával korábban a találkozó helyére és felállított
egy megfigyelő rendszert. A személy, aki a megadott időben erre
a helyre érkezett, amiben megegyeztek azonnal eloszlatta
aggályait.
Kisétált a Central Park legrejtettebb útjáról, azt mondta –
Nem számítottam rá, hogy te tűnsz fel. – Azzal, hogy együtt látják
őket, az összedönti kelletlen szövetségese terveit.
– Mikor valamit el kell intézni, jobb, ha magad teszed. – A kis
ezüst órára pillantott, ami rejtve volt szürke kapucnis pólójának
ujja alatt, „megmentője” kapucniját felvéve, tükrös
napszemüveget hordott eléggé felismerhető arcán. – Kész vagy?
– Igen. – Amin csapata a nyakában volt. Blake tudta, besétálni
a parkba azt jelentette, ha kiment, akkor halott volt. – Biztos
vagyok benne, hogy az osztag egy tömbnyi körben körbe vette a
parkot.
– Nem számít. – Kezeit bedugta a pulóver elején lévő nagy
zsebekbe úgy, ahogy az emberek és alakváltók szokták,
szövetségese elindult. – A bejáratnál parkol egy járművem.

- 609 -
Városi jelzések vannak rajta és egyenesen a helikopter
felszállóhelyhez mehetünk.
Tervezés és intelligencia, gondolta Blake. Talán kicsit túl sok
tervezés. – Én vezetek. – Nem akarta, hogy a mészárszékre
vigyék.
– Tégy, ahogy akarsz.
– Természetesen így teszek. Mi másért lennék itt?
Mert megzsarolta. Blake nem mondta ki hangosan a szavakat,
nagyon tudatában volt, hogy valaki olyan halálossal volt, mint
egy Nyíl, figyelt a fegyverekre, injekciókra, halálos erősítésre. Egy
dologra nem figyelt, az arroganciájára. Azt gondolta
biztonságban van a jármű kormánya mögött. Soha nem érezte
meg a mérget, ami beáramlott tenyerének bőrén, mikor megfogta
a kormányt.
Otthagyta őt a lopott járműben, a másik fél saját lábán
távozott. Három percébe telt, míg kiért a park forgalmasabb
részére és beolvadt a fiatalok csapatába, akik éppen az utcákon
voltak. Kár, hogy el kellett dobnia egy Nyilat, de a férfi instabil
fenyegetésnek bizonyult, azzal, hogy meghalt, nem kockáztatta
meg a korai lelepleződést.
A terv következő fázisa biztonságban beindulhat.

- 610 -
 70. fejezet

Mikor Amin hívta, mert megtalálták Blake holttestét Aden

maga gyűjtötte be. A halál okát könnyű volt megállapítani, ahogy
azt is, hogy megölték.
– Nincs kamera sehol a közelben – mondta neki Amin és bár
sötét arca közömbös volt, Aden szinte érezte frusztrációját. – Két
tömbnyire voltam ettől a helytől, de semmi látható gyanúsított
nincs.
Otthagyta a csapatot, hogy kövessék nyomom Blake egész
vonalát arra az esetre, ha hagyott hátra üzembiztos adattárolót,
Aden Blaket hazavitte és aznap este egy egyszerű sírba temette a
völgy végében lévő hegy lábánál.
– Mikor Blake megtette, amit tett – mondta Aden – aláásta
státuszát, mint Nyíl. Sokan talán megkérdeznétek, miért hoztam
haza őt. – Körbenézett osztagtársain, Zaira keze szorosan zárult
az övére. A nő is megkérdezte, s mikor megmagyarázta, komoly
elfogadással bólintott.
– Azért van itt, mert minden hiba és rémisztő tett ellenére,
amit elkövetett, a család része volt – mondta Aden a többieknek
most. – Csak mert galáddá vált és vadásznunk kellett rá a

- 611 -
kivégzés lehetőségével nem jelenti azt, hogy kivontuk a családból.
Többé nem volt Nyíl, de a részünk maradt. – Ezeket a szavakat
mondta körülöttük minden Nyílnak, fiatalnak és idősnek.
Minden, tizenhárom év feletti gyerek itt volt.
Ez fontos volt, hogy megértsék, ez a család örökre szólt.
Még Beatrice is azt választotta, hogy eljön, Zaira többször
beszélt a lánnyal és másik keze Beatrice kezét fogta. Rendben
lesz, mondta neki Zaira, mikor Aden kérdésével megérintette a
nő elméjét. A szavaid többet jelentenek neki, mint amit Blake
valaha tett. Korábban már bántották, de soha nem volt benne
biztos, hogy tartozik valahova.
Aden pontosan ezért csinálta, nemcsak Beatriceért, hanem
mindenkiért. Megszorítva Zaira kezét tovább beszélt. –
Irtózhatunk attól, amit Blake tett anélkül, hogy kivágnánk a
családfánkról – mondta, biztosítani akarta, hogy senkinek
sincsenek kétségei arról, hogy mit csinált a csillagokkal teleszórt
éjszaka alatt, a hegyek árnyékos őrszemek voltak felettük.
– Tarthatjuk őt a társadalomra gyilkos veszélynek és árulónak,
mert esküt tett, ami összeköt minket Nyilakat, anélkül, hogy
kitörölnénk a tényt, hogy egy volt közülünk. Nem volt jó ember,
de egy Nyíl volt. Az én és a ti hátatokat védte éveken át. – Blake
nem volt mindig gonosz. – Nem fogjuk kitörölni azokat, akik a
mieink. Nem felejtünk. Ő létezett. Jó volt vagy rossz, de egy volt
közülünk.

- 612 -
 Hátralépett, nézte, hogy került helyére az emlékmű, Blake
hamvait egy biológiailag lebomló konténer tartotta, így egyszer a
föld részévé válik. Egy kis emlékmű volt, amit a fölbe tettek, rajta
volt a neve, és tisztán tartják az avartól a Nyilak és az idősebb
újoncok rotációi.
Éveken át nem volt emlékművük, a Nyilak jöttek és mentek
minden jel nélkül. Aden Ming háta mögött kezdte el az
emlékművet. Azon a napon, mikor letaszította a másik férfit,
megrendelt egy nagyobb emlékművet, amin rajta volt minden
Nyíl neve, az osztag alapítójával, Zaid Adelajáéval kezdve.
Mind léteztek. Mindet a Nyilak kérték a családjukba.
Meleg, erős ujjak görbültek a tenyerére, még szorosabbá
váltak. Hagyta, hogy Zaira tüze megmelegítse őt, ahogy
elengedték Blake lelkét oda, ami talán létezett.
***
Blake halálával és kezdeti horrorjának uralma véget értével az
osztagnak és Adennek egyel kevesebb dologra kellett
koncentrálnia.
– Olívia annyira erősen próbálta – mondta Zaira neki aznap
este, hogy készen álltak öt órányi alvásra, ez volt a minimum,
hogy rendesen működjenek. – Láttam, mennyire próbálta
megszorítani a képet. Még fel is ajánlotta, hogy zúzzam össze a
pajzsait, még ha ez állandó agysérülést vagy halált is okozott
volna neki.

- 613 -
 Zaira megdörzsölte az arcát. – Hisztérikus volt, mire eljöttünk.
– Szemei kopárak voltak, fejét Aden vállára hajtotta. – Vasic
minden helyre elportált, amiket Olívia törött emlékeiből
kiszedtünk, de nem volt elég specifikus nyoma. –Karjait a férfi
bordái köré fonta, kezeit összefonta a vállain hátulról, hogy
tartotta őt. – Ha nem találjuk meg Persephonét, azt hiszem
Olívia öngyilkos lesz.
Aden meg akarta neki ígérni, hogy ez nem történik meg, de
mindketten tudták, túl sok gonosz létezett, hogy higgyenek a
tündérmesékben. – Harcolni fogunk Persephonéért. – mondta
helyette. – És ha az anyja, drogfüggő és bántalmazott, elég erős,
hogy visszaszerezzen pár emléket, akkor a gyerek is erős.
Zaira biccentett. – Csak remélem időben megtaláljuk.
Egymásba gabalyodva aludtak el és ébredtek fel, mikor a
dolgaik után mentek.
Először a technikusok tovább nyomoztak Blake halálának
ügyében, az idegmérget gyorsan azonosították, nem volt átlagos,
de elég elérhető volt, hogy egy ellátóra sem mutatott rá.
– Adva Blake bomlasztó magatartását és halálának módját –
mondta Aden Vasicnak délután – lehetséges, hogy vagy
véletlenül, vagy tudatosan azoknak dolgozott, akik megpróbálják
aláásni az osztagot. Tény, hogy nagy valószínűséggel ő okozta
Jim Savua halálát, egybekötik egy nagyobb összeesküvéssel.

- 614 -
 Vasic hátát a körülöttük lévő sötétzöld fenyők egyikének
döntötte, összeszorította a robotkart, ami Samuel Rain legújabb
kísérlete volt egy működő protézisre. – Ez a dolog nyikorog.
– Ez egy nem?
– Három órát adok neki legfeljebb. – Kinyújtotta az ujjakat,
félúton megfagyott. – Vagy talán mégse. – Kiportált és kevesebb
mint egy perc múlva kar nélkül visszatért. – Az egész cucc
lefagyott.
– Samuel nem lesz boldog.
– A legutolsót egy mély lukba dobta, majd be kellett
portálnom és visszahoznom, mikor lenyugodott. – Vasic feltűzte
az ujjat, míg a szél átfújt a haján. – Ami Blaket illeti, nagyon
tisztán végezték ki, minimális hűhóval, ez illik az ellenségünk
képébe. – Vasic szemei követték Sienna Lauren kis mozgásait,
ahogy egy farönkön ült a távolban, Nyíl tinédzserek ültek hasonló
rögtönzött üléseken körülötte.
A kardinális X-nek megkülönböztethető sötétvörös haja volt,
amit copfba fogott össze, megkérte, hogy mind menjenek el,
adják meg a tinédzsereknek a szabadságot, hogy kérdezzenek, a
kérdéseket a felügyelet félelme nélkül tehettek fel. Aden nem
tudott egyetérteni a biztonsági okokkal, és tudta, hogy az
alakváltók sem, de kihúzódtak a hallható és látható távolságból.
Mint Aden és Vasic, a leopárdok és farkasok a körülöttük lévő
fáknál voltak, amik körbevették a területet mélyen a falka

- 615 -
területén, a területet eredetileg a pszichék képzésére használták.
– Arra fogadtam volna, hogy Hawke Snow visszautasítja a
kérésemet. – A farkas alfa nagyon védelmező volt a falkájával.
– Ha Ming nem kérte volna Siennát védencének, akkor az
osztagba került volna – mondta Vasic. – És Hawke párosodott
vele, egy férfi sok mindent megtesz szerelemből.
Igen, gondolta Aden, megtette. – Szerinted megoszt
útmutatókat? Nem vagyok benne biztos, hogy az osztag készen
áll a jól felkészült tinédzserekre.
Vasic rápillantott, ajkai halvány mosolyra húzódtak. – Örülök,
hogy megtaláltad a nevetést.
Aden nem mosolygott, de barátjának igaza volt. Nem
számított az ő vagy Zaira feladata, továbbra is keresték egymást,
sikerült bőrrel érintkezniük. Az intimitás, ahogy halálos
parancsnoka a karjaiban aludt el az vakító és tökéletes volt. –
Vele lenni… az mindent elviselhetőbbé tesz. – A tüze bevilágította
az életét.
– Igen – Vasic mindössze ennyit mondott, a következő szavai
valaki máshoz kapcsolódtak. – Alejandro meglepően jól
alkalmazkodott a völgyhöz.
– A gyerekek szeretik, mert egyszerű játékokat játszik velük
órákon át és nem mutat türelmetlenséget.
– Zaira utasította, hogy ezt tegye?

- 616 -
 – Nem. Csak arra utasította, hogy ne bántsa a gyerekeket. –
Zaira nem szerette Alejandrot kontrollálni, de magára vállalta,
mert e nélkül az agysérült Nyíl össze lenne zavarodva és veszélyes
lenne. – Egy nap egyszerűen kisétált a kabinjából és csatlakozott
a játékhoz. Hozzátéve a független döntést, amit a velencei
incidens alatt hozott, ez optimista előrejelzést ad, hogy a
gyógyszerek közül valamelyik talán újrahuzalozza az agyát.
– Van esély a teljes gyógyulásra?
– Nincs. – A drog túl sok kárt okozott Alejandro agyában. –
De ha ezen az úton marad, akkor lehet egy olyan élete, ahol alig
kell megfigyelni. – Az utóbbit hosszabb idő lesz elérni
Alejandronak, mint egy civilnek, a férfi halálos kiképzése miatt. –
Most úgy tűnik elégedett, hogy a mellettünk lévő kabinban él és
megcsinálja a dolgokat a völgyben. Nerida beosztotta a védelmi
részbe, hogy védje meg a gyerekeket és ez a feladat illik rá
A tisztáson a napfény alatt a Nyíl tinédzserek előre hajoltak,
arcuk sokkal élénkebb volt, mint Aden valaha látta volna. Ez
megtámogatta döntését, hogy jól gondolkodott, az idő, amit
beosztott a programjába több mint megérte. Még ha most húsz
éves is volt, Sienna Lauren elérheti ezeket a tinédzsereket oly
módon, ahogy ő vagy a többi felnőtt Nyíl nem tudná. – Beszéltél
Juddal? – kérdezte, a Lauren család másik tagjára gondolt.

- 617 -
 Vasic biccentett. – A SnowDancer három másik nézeteltérést
okozó jelentést kapott. – Elküldte Adennek a részleteket. –
Hawke és Lucas kezeli, megnyugtatják a falkákat.
– Bo is ezt teszi a Szövetséggel. – Krychek eközben beszélt az
erős mentál családok vezetőivel, hogy hasonló helyzetre
figyelmeztesse őket.
Mind tudatában voltak annak, hogy talán azt is figyelmezetik,
aki benne volt az egész összeesküvésben.
Ez ellen nem tudtak mit tenni, nem ezen a fokon. Azzal az
elmélettel kellett dolgozniuk, hogy a legtöbb ember nem érintett,
nem ok nélküli elmélettel, mivel adott volt, hogy az összeesküvés
mögött álló mennyi adathoz hozzáfért. Ez nem volt lehetőség egy
nagyobb csoporttal. Ennek egy kisebb, intelligens csapatnak
kellett lennie.
– Bár ez darabonként történik – folytatta Aden, arra gondolt,
ahogy ők és szövetségeseik próbálták fent tartani a békét. – A
dolgok áttörnek a repedéseken. – A konfliktusok okozása keserű
megosztást hoz létre. – Egy jobb kommunikációs rendszerre van
szükségünk a három faj közti adatmegosztásra, mint az ellentétek
kezelésére.
– Silver Mercant hálózata?
– Az jó kezdet, de az az első válaszadókat veszi célba, nem a
vezetőket. – És a megegyezett, működő protokollok szerint ez
csak vészhelyzetre van. – Egy olyan rendszerre van szükség, ami

- 618 -
megengedi a napi szintű kommunikációt, ami szervezett, hogy az
ellenfelünk kis manővereivel nem tud egymás ellen fordítani
minket.
Vasic lehajolt, hogy felvegyen egy fenyőtobozt, a kezébe véve
egyenesedett fel. – Állítsd fel.
Pontosan ezt mondta neki Zaira, mikor megemlítette neki, de
Aden nem volt rá kész, hogy fókuszát elvigye az osztagról. De
ahogy arra gondolt, egy része tudta, ha az osztag egyre jobban
beintegrálódik a világba, nem maradhat elkülönülve.
***
A politikusok két órával később felemelték a fejüket, Nikita
Duncan határozott volt, hogy az Uralkodó Koalíciónak
nyilvánosan meg kell jelennie. Kiment a kórházból az orvosi
tanácsok ellenére, abban hitt, hogy az embereknek, és nemcsak a
mentáloknak, látnia kellett őt élve és jól, és ahogy a
felelősségeiket kezeli. Ez véget vet a Koalíció egységét és erejét
megkérdőjelező pletykánknak és a többit alapjaiban megakasztja.
Ahelyett, hogy hivatalosan megjelennének, Nikita azt
javasolta, hogy sétáljanak végig New York szomszédságban, ami
a legrosszabb károkat szenvedte el, mikor a Hálón lévő fertőzés
kitört. Biztos volt benne, hogy elég hosszú ideig fenn tudja tartani
álcáját.
– Arra kérsz, hogy legközelebb babákat csókolgassunk.

- 619 -
 Aden egyetértett Krychek hűvös állításával. – Egy ilyen
megjelenés hamisnak tűnne, mikor olyanokról van szó, akik nem
politikusok – mutatott rá. – Jobb, ha tájékoztatjuk a lakókat,
hogy megyünk és akkor egy meghatározott helyen válaszolunk a
kérdésekre.
Krychek szemei találkoztak Adenéivel, ők ketten egymás
mellett álltak a völgyben, mert Krychek segíteni jött, hogy az
otthonok anyagait ideportálta. – Azt tervezed, hogy megengeded
a lakosságnak, hogy kérdéseket tegyenek fel neked?
– Nem. És neked sem kellene. – Az Uralkodó Koalíciónak nem
kellett, hogy általános politikai teste legyen, még nem. A
Mentálháló túl törékeny volt jelenleg, az embereknek hinniük
kellett benne, hogy a vezetésük megtámadhatatlan. – Az egyszerű
jelenlétünk elég lesz. – Az erő jele, ami támogatja a Koalíciót. –
Ivy, Nikita és Anthony sokkal elfogadhatóbbnak tűnik, főleg Ivy,
és lehetnek mások, akik beszélnek, hacsak nincsenek kifogásaik
ellene.
– Igen, rendben, de a javaslatod simán kitesz a veszélynek –
mondta Nikita a telefonba, amit Aden a kezében tartott, a nő arca
keskenyebb volt, mint lennie kellett volna és sötét karikák voltak
szemei alatt.
– Ha elbújunk, akkor az ellenség győz. – Anthony Kyriakus
hangja határozott volt, és bár nem értett egyet Nikitával, jelenleg
a széke mellett állt, ami úgy tűnt a nő magán dolgozószobájában

- 620 -
volt. – Meg kell mutatnunk az ellenségeinknek és az
embereinknek, hogy nem félünk és nem lehet minket
megfélemlíteni.
– Egyetértek Anthonyval – mondta Ivy az osztott képernyő
másik oldalán. – A P-im azt mondják, az emberek a peremen
vannak, ijedtek. Én is érzem. – Ökölbe szorított kezével
megdörzsölte a szívét. – Ha erősnek, rettenthetetlennek látnak
minket, akkor az messzemenőleg oldja a félelmeket, amiket a
pletykák és spekulációk áradata okoz.
Kaleb Adenre nézett, a napfényben kardinális szemeiben a
fehér aranynak tűnt. – Fel tudjátok állítani a biztonsági
intézkedéseket? Ez lehet a legjobb esély, hogy elkapjuk azokat,
akik a Koalíció tagjait vették célba.
– Gondoskodok róla. – Aden már megbeszélte a kardinális Tk-
val és tudta Krycheknek igaza volt, ez lehet a legjobb esély, hogy
beszálljanak a játékba. – Ha az embereidből egy kis egységet
átirányítasz hozzám, akkor biztosíthatom, hogy biztonsági
stratégiáink teljesen összeillenek.

- 621 -
 MENTÁLHÁLÓ HÍRFORRÁS

A pletykák áthullámoztak a Hálón az Uralkodó Koalíció

hatékonyságáról. Nikita Duncan már nincs kórházban, de nem
látták nyilvánosan a lövés óta.
Aden Kai is eltűnt a nyilvánosság szemei elől, talán ez annak
eredménye, hogy megkérdőjelezték képességeit, vagy annak
hiányát, hogy az osztagot vezesse. Azonban lehetséges, hogy csak
egy fedett akcióban vesz részt, mint Nyíl. Helyétől függetlenül
tudnia kell, hogy az osztag tűz alatt van és válaszolnia kell rá.
A Hírforrás kapcsolatba lépett az osztaggal és vár a
válaszukra.

MENTÁLHÁLÓ HÍRFORRÁS: ÉLŐ BESZÉLGETÉS

Őszintén megjegyzem, elveszteném tiszteletem az osztag iránt,

ha nem adnak nyilvános bejelentést. Még akkor is aggodalmas
rájönni, hogy az emberek, akikre védelmünket bíztuk talán
annyira gyengék, mint a többiek az utcán.
Anonymus
(Tauranga)

- 622 -
 Biztos vagytok benne, hogy Nikita Duncan él?
H. Dwyer
(Dublin)

Kaleb Kycheknek egyszerűen át kellene vennie az uralmat és

kivégeznie mindenkit, aki nem akarja a szabályokat követni.
C. Tsang
(N’ Djamena)

Ez olyan, mintha visszafele mennénk, nem előre. Az

Elcsendesedés lehullásával egy jobb világba kéne tartani, helyette
a káosz küszöbén vagyunk
V. T. Jose
(Ushuaia)

- 623 -
 71. fejezet

Kevesebb, mint két órával az Uralkodó Koalíció tagjaival való

megbeszélés után és a Koalíció nyilvános elérhetőségének
bejelentése előtt Aden és Zaira a megjelölt szomszédságba ment.
New Yorkban öt múlt, a napfény meleg volt. Egy órával az
érkezésük és kezdeti felderítésük után kiterítették a biztonsági
stratégiát a tetőn lévő rejtekhelyükön.
– Minden biztosítéknak finomnak kell lennie – mondta
Zairának. – Az egész lényege, hogy megnyugtassuk a lakosságot,
nem pedig a szakadék szélére lökjük.
– Le kellene ellenőriznünk a parkot, ahol a Koalíció használni
akar, megnézni, hogy van-e olyan terület, amit előtte rejtett
eszközök miatt át kell nézni. – Megállt. – Sokkal biztonságosabb
lenne, ha a találkozó zárt ajtók mögött zajlana.
– És kevésbé lenne hatékony.
– Ne halj meg,
– Nem mernék.
Aden érezte, hogy Zaira elméje köré csavarodott, lement vele a
szomszéd parkba. Ők ketten civil ruhában voltak, Aden
farmerben és fehér ingben, amire felvette bőrkabátját, amit Zaira

- 624 -
kölcsönbe visszaadott neki. A nő puha pink V nyakú pulóvert
viselt, amit Ivytól kért kölcsön és fekete nadrágot. Ettől egy
párnak tűntek, mint amik voltak, és beleolvadtak az emberek
közé, bár Aden meg tudta mondani, hogy felismerték.
Három vagy négy ember biccentett neki, de nem léptek oda.
Egy idősebb férfi azonban odament. – Te vagy a Nyíl – mondta,
nehezen dőlt a botjára. – Azt hallottam elfogtak, halott vagy
rejtve vagy.
– Ahogy látja – válaszolt Aden – élek és jól vagyok. – Egyben
tervezte, hogy kicsit demonstrálja az erejét aznap estefelé, így
elfojtja a pletykákat, hogy gyenge az osztag vezetésére.
A titkok ideje véget ért.
Most az embereinek szüksége volt rá, hogy Aden nagyobb
mumus legyen, mint más.
– Hülye pletykák. – Fújtatta az öregember. – Nem
engedhetjük meg, hogy meghalj, minden összeomlik akkor.
A férfit a padon ülve hagyták, ő és Zaira átfésülték a parkot,
míg úgy tűnt csak sétálgatnak, bal keze lazán kulcsolódott Zaira
jobbjára. Ezért is illett a nő jobban hozzá, mint más az osztagból,
a pletykalapok kezdtek arról írni, hogy kapcsolat van köztük, így
jelenlétét nem jegyzik meg másként, mint elvártként a
helyzetben.
Negyven percig magasan tartották éberségüket, míg
felderítették a parkot. Nagyon valószínű volt, hogy az ellenségnek

- 625 -
volt egy bázisa New Yorkban. Ez megmagyarázta, hogy tudták az
előző gyilkossági kísérletet elrendezni Aden ellen nem sokkal
Manhattanba való megérkezése után. Ha annyira ostobák, hogy
megint megpróbálják, Aden és Zaira készen áll.
Jelenleg a közelben lévők családok voltak, akik kihasználták a
gyengéd esti napfényt és más emberek is sétálgattak. Mikor egy
kislány véletlenül Aden felé rúgta a labdát, visszarúgta neki. A
kislány köszönetképp integetett és utána apjának rúgta azt.
A napfény elérte Zaira bronz tincseit, Aden ekkor érezte, hogy
érzékei felizzottak. Zaira.
Érzem.
Egyszerre fordultak meg, hogy hátranézzenek, de nem volt
orgyilkos, semmi, csak átlagos emberek, akik saját dolgaikkal
foglalkoztak. Aden szemmel és elméjével is szkennelte a területet,
felvett egy parányi halálos szándékot, de az nem volt a közelben.
Szemei egy ragyogást kaptak el egy épület magas részén. Ahogy
feldolgozta az információt, látókérge újabb ragyogásokat
katalogizált.
És rájött, hogy ellenségük kemény tüzérséget vet be ez
alkalommal.
Egy célpont nagy hatással és alacsony fenyegetési aránnyal
messze az osztag más, erősebb embereitől: biztos ezt kalkulálták
ki, mikor kiválasztották Aden mikor haljon meg.

- 626 -
 Ha megölik őt, az elpusztítja a Nyilakat és ezzel egy időben
aláássa az Uralkodó Koalíciót. Bónuszként letépi a félelem
pajzsát és a rejtélyt, ami védte az osztag legsebezhetőbbjeit.
Mindezek után Adent ennyi szemtanú előtt lelőni az erejének
hiányát biztosítja. Nemcsak azt, de ha valaki szemtanút is
megölnek, akkor az osztagot vádolják meg, hogy hatástalan
védelmezők a szörnyekkel szemben.
Aden egész életében gyengének tettette magát. Ez engedte
meg, hogy Ming Le Bon orra előtt felnőjön a vezető szerepébe. De
ebben a pillanatban, ahogy felkészült a számtalan mesterlövész
puska tüzére, ami mind rá, Zairára és az ártatlanokra irányult,
tudta, hogy itt az ideje, hogy megmutassa valódi önmagát. Nem
kis demonstráció, ahogy a gyümölcsöskertben aznap estére
tervezte.
Ez most nagy lesz.
– Földre! – kiáltotta hangján, ami nyugodt volt, de nem tűrt
ellenkezést… majd az erőért nyúlt, ahogy korábban soha. Ez előtt
mindig csak egy kicsit kért, kérdés nélkül adta neki az az öt férfi
és nő, akik tudták, ki volt ő.
Ma, megszorította Zaira kezét és elvett mindent.
Zaira térdre rogyott mellette, ahogy képességét magába
csatornázta, de nem számított, hogy megfosztotta a nőt mentális
fegyvereitől, Zaira nem próbálta meg lezárni a csatornát, sem
blokkolni őt. Ahogy Vasic, Axl, Amin vagy Cris sem. Erejük

- 627 -
átáramlott Aden mentális erein egy pillanat alatt. A következőben
sokkal nagyobbá vált, mint a részek összesen.
Mert Aden nem egyszerű telepata volt. Ő tükör volt.
Mélyen az elméjében, a pajzsok mögött, amit Walker Lauren
tanított neki, hogy építsen fel, voltak lencsék, amik
visszatükrözték és megtöbbszörözték az erőt, amit magába
csatornázott. És abban a pillanatban erősebb volt, mint egy
kardinális, öt erőteljes Nyíl ereje keveredett össze elméjében
nyers erő üvöltésévé.
Telepátiája exponenciálisan megnőtt, míg az egész várost
szkennelni tudta, de nem kereste a lövészek elméjét, hogy
bemérje őket. Túl messze voltak és nem garantálhatta, hogy
mindegyiket megtalálja. Túl sok ártatlan élet forgott kockán, ha
hibázott. Kinyújtotta jobb karját, a balt Zairáréra zárta, kilőtte
erejét, ahogy a golyókat kezdték kilőni.
***
Zaira élesen szívta be a levegőt, ahogy látta egy golyó
egyenesen Aden felé tartott, kész volt meggyengült testével
kilökni Adent az útjából. De úgy tűnt a töltény becsapódott
valamibe, mielőtt meg tudott volna mozdulni, és látta, hogy a
földre esett, mint egy megriadt madár, aki váratlan tárgyba
ütközött. Pislogott, bámulta, hogy újra megtörténik és újra… és
végül elkapta az akadály ragyogását. Az olyan volt, mint az olaj
ragyogása a nedves úton, látható volt színek és fények foltjaiként.

- 628 -
 Egy szappanbuborék, ami olyan erős, mint a titán. Erősebb.
Felnézett a férfire, aki a pajzsot tartotta, ami nem olyan volt,
amit valaha látott volna, újabb éles lélegzetet vett. Aden haját
olyan szél borzolta, ami csak körülötte létezett, szemei hihetetlen
tükröződő ezüst voltak és jobb kezét tenyérrel kifelé fordítva
állította meg a halálos lövedékeket. Zaira azért volt gyenge, mert
Aden erőt vett el tőle, de a férfi erejének árnyékában nem érzett
gyengeséget, hogy olyan helyzetben van, ahonnan nem tud
elmenekülni.
Egy pillanattal később, ahogy megbabonázva nézte Aden
megmozdította tenyerét és a töltények már nem estek a földre.
Helyette a szappanbuborék tükörré vált, ami visszhangozta
szemeit és a töltények visszapattantak egyenesen oda, ahonnan
érkeztek.
Körülöttük az emberek, akik Aden utasítására lefeküdtek
ziháltak és bámulták, ahogy a töltények megfordulnak a
célzásban, egyenesen a lövészekhez repültek olyan sebességgel,
amit csak a legfittebbek és leggyorsabbak élhettek túl. Sok nem
fogja, szemük a távcsőbe nézett, amit az apartman ablakaiban
állítottak fel, nem gondolták, hogy a golyók visszapattannak
rájuk. És ezért meghalnak.
Egy pillanattal később a lövések megálltak. Néhány lövésznek
halottnak kellett lennie. A többiek valószínűleg egy szívveréssel
úszták csak meg és most menekülnek. A telepatikus ereje tompa

- 629 -
volt, mert Aden személyes hálózatába zárta őt, de elég volt, hogy
magasba lépjen és elérje a kardinális elmét, amire szüksége volt.
A patkányok menekülnek, mondta Kaleb Krycheknek, mikor
kiküldött felé egy figyelmeztetést rögtön azelőtt, hogy Aden
kezdeményezte a legmagasabb protokollt, amiben hatan
megegyeztek, mikor Aden huszonegy és Zaira húsz volt. Tudta,
hogy Vasic nem fog tudni olyan gyorsan reagálni, mint általában,
mivel a teleportáló alkotta az ötágú csillag egyik részét, ami
üzemeltette Aden lenyűgöző képességét, de Krychek olyan gyors
volt, mint egy teleportáló.
Csak ennyit mondott, New York! Ez elég volt,
Kettő halott, kettőt elfogtam, válaszolt Krychek, Egy
folyamatban van.
Zaira ráhagyta a vadászatot, felállt és szabad kezét Aden állára
tette. A helyzet ellenőrzés alatt van, mondta az elméjébe. Már
leejtheted a pajzsot.
Adennek erre egy perc kellett, a feszültség izomról izomra
elhagyta a testét, míg a szél megállt, a tükör lecsúszott, hogy
eltűnjön a földben. A szemei azonban éterien tükröződőek
maradtak, amit korábban még soha nem látott. – Veszteségek?
– Nincs. – Zihált, ahogy ereje viharos gyorsasággal tért vissza.
Keze összeszorult a férfién, lélegzete akadozott. Mikor vége volt
úgy érezte több az ereje, mint mielőtt Aden elvett volna tőle. Ez a

- 630 -
peremig töltötte őt, míg úgy nem érezte, hogy ujjbegyét
belemártva túlcsordulna.
A tükör, gondolta, belenézett a férfi ezüst szemeibe, amiben
még visszhangzott az erő hulláma. A tükör adott neki több erőt,
brutálissá tette. Tudott a tükör hatásáról attól a naptól, hogy
Aden először elmondta neki, de soha nem tapasztalta meg ilyen
szinten. Az erő, ami feszült a bőre alatt, szemei obszidiánná
váltak tőle. Aden szó szerint az egész völgyet meg tudta védeni,
még ha csak közepes erejű mentálokhoz fér is hozzá. Ha az egész,
halálosan erős Nyíl Osztag adja neki az erejét… A gondolat
lélegzetelállító volt.
Nemcsak azért, ami volt, amit magával tudott tenni, de amit a
Nyilakkal is meg tudott tenni. Többet adott vissza, mint amit
elvett és ezzel turbófeltöltésű sereget hozhatna létre.
Megállíthatatlan erő lenne, ha nem lenne egy egyszerű és
elkerülhetetlen mellékhatása, még az sem volt elég, hogy
semlegesítse ajándékának dühét.
– Krychek azt mondja eddig két halott lövész talált – mondta,
elfojtotta lenyűgözöttségét a férfi igazi erejének mélységétől. –
Kettőt elfogott.
Ez után nem volt idő beszélni. Az emberek Aden körül
nyüzsögtek, meg akarták köszönni neki, ki akarták fejezni
csodálatukat erejének megmutatása miatt, és megmondani neki,
hogy soha nem kételkedtek az osztagban.

- 631 -
 MENTÁLHÁLÓ HÍRFORRÁS: FRISS HÍREK

Sokan a Hálón nemrég megkérdőjelezték annak a rejtélyes

férfinak a képességeit és képzettségét, aki a Nyíl Osztagot vezeti.
A pletykák megjelentek a Hírforrásban, hogy Aden Kai csak egy
kirakati bábú, egy harctéri orvos, aki az osztag vezetőjének
szerepét játssza, hogy megvédje az igazi vezért.
A ma történtek véget vetettek ezeknek a pletykának és
spekulációknak a legvitathatatlanabb módon: Aden Kai erős, ő
maga az erő. Többé nem kétséges, miért ő az osztag vezetője, és
miért van helye az Uralkodó Koalícióban.

MENTÁLHÁLÓ HÍRFORRÁS: ÉLŐ BESZÉLGETÉS

Láttam a közeli kamerák által elkapott biztonsági felvételeket

és a civilek kamerái által rögzítetteket, és még mindig nem
hiszem el amit látok. Aden Kai képessége példátlan. Tudja valaki,
hogy mi a megjelölése?
B. Baker
(New Orleans)

Lenyűgöző!
V. Ting
(Cape Town)

- 632 -
 Aden Kai ma bebizonyította, hogy nemcsak egy elitekből álló
osztag vezetője, hanem hogy vannak olyan férfiak és nők az
átlagos lakosságban, kik megjelölése ismeretlen, ahogy egy fedett
osztagban is.
Most már biztonságban érzem magam a Hálón és a jövőnkkel
kapcsolatban is.
(Cambridge)

Megszegem a protokollt, hogy leírom ezt, de szükséges az

elején kezdeni: Aden nem a képességei miatt a vezetőnk.
Azért a vezetőnk, mert megért mindenit az osztagában és a
legjobb részünk felé tol minket.
Azért a vezetőnk, mert ő megy minden fenyegetés elé először,
nem számít mi a kockázat.
Azért a vezetőnk, mert tudjuk, ha elhullunk a harcban, nem
hagy minket hátra. Megérti a katonák kódexét, ahogy a Tanács
soha nem tette.
Azért a vezetőnk, mert soha nem felejtette el, hogy Nyíl. Talán
az Uralkodó Koalícióban ül, de nem politikus és nem tanácsnok.
Ő egy Nyíl, és mindig egy Nyíl marad.
A Nyíl Osztag egyik tagja
(Helyhiba: Lehetetlen a helymeghatározás)

- 633 -
 72. fejezet

Krychek az elkapott lövészeket egy masszív bunkerbe portálta,

amiről küldött Vasicnak telepatikusan nyomot. Aden legjobb
barátja a völgyből telepatált hozzá, a hely annyira távol volt, hogy
Vasicnak nem kellett volna elérhető távolságban lennie. Ezek
azok a körülmények, amikre nem készítettünk fel engem.
Csak rád és Zairára volt szükségem, mondta Aden, később
jött rá a dolgokra. A tükör változott, kevesebb üzemanyagra van
szüksége.
Nem hiszem, hogy a többiek panaszkodnak. Vasic mellette
jelent meg a park csendes részén, Aden és Zaira végre kimentette
magát a lenyűgözött és hálás civilek közül. – Cris és Axl
telepatikus sugara is jelentősen megnőtt, míg Amin éppen
hazaportált.
Ez meglepő volt, Amin Tk-ja alig 3 a gradiensen, elsődleges
képessége a változatos telepátiája volt. – Biztosítsd, hogy mind
nézitek az energiaszinteteket. Nem hiszem, hogy a visszaható
hatás ez alkalommal egyszerű fáradság lesz. – Eddig mindig,
akitől erőt vett el fáradságot tapasztalt azután, hogy a feldobás

- 634 -
véget ért, de soha nem vett el ennyi erőt, vagy adott vissza
annyira sokat.
– Nem – értett egyet Vasic. – Mind össze fogunk esni, de a
korábbi tapasztalatok alapján legalább három négy órára.
Ez olyan kockázat volt, ami miatt Aden nagyon óvatos volt,
hogy mikor és hogy használta a tükröt. Mindig meggondolta a
jövőbeli hatást, az osztag nem engedhette meg, hogy hat rangidős
Nyila ne teljesítse kötelességeit vagy veszélyesen kifárad egy
időben. – Nézzük meg, hogy néhány feladatot csendben át
tudunk-e adni, mielőtt az összeomlás beüt, akkor az emberek
kevésbé veszik észre.
– Aminnak esedékes egy pihenő – mondta Vasic, már
jegyzetelt a szervezőjébe. – Kirotálom őt Crissel, Cris megállás
nélkül dolgozott az elmúlt hónapban. Mindenki azt várja, hogy te
és Zaira egyszerre pihentek, így csak Axl és én maradunk és
Axlnek megvan az a szokása, hogy néha eltűnik a Hálóról. Senki
sem kommentálja, ha ismét megteszi, és én mondhatom, hogy
egyszerűen Samuel Rainnél maradok ez idő alatt és nem leszek
elérhető, míg a kísérleti protézissel dolgozik,
– Helyes. – Zaira felé fordult, kezük még mindig össze volt
fűzve és a nő szemei tinta feketék voltak, Aden figyelmen kívül
hagyott minden bámészkodót és megcsókolta, szüksége volt rá
ezen a szinten, ahogy senki másra nem volt szüksége. – Jól vagy?

- 635 -
 – Finoman ittas vagyok az erőtőt, de az elmém tiszta. – Arcát
Adenéhez nyomta, az ő magán és halálos parancsnoka, aki épp
megengedte, hogy nyilvánosan kérje őt, nem engedett meg
semmilyen megszakítást. – Később többet beszélünk. Menj,
csináld meg, amit kell. Én foglalkozok az itteni dolgokkal.
Otthagyta őt, hogy átvizsgálja a magas épületeket, amiket a
lövészek használtak, hogy halottakat és sérülteket keressen,
akiket Kaleb eredeti keresésével talán eltévesztett, Aden Vasiccal
ment. Mikor a bunkerben voltak két lövészt talált, akik
sértetlenek voltak, bár az egyikükön volt egy karcolás, míg a
harmadik karjának felsőbb részén volt egy szorító kötés, amit
hozzá nem értő módon kötöttek meg.
Egy test feküdt a sarokban.
Mikor Aden Krychekre nézett, a kardinális Tk azt mondta –
Öngyilkos lett ahelyett, hogy együtt működött volna. A társai
sokkal gyakorlatiasabbak.
A két másik lövész nem volt beszédes, de elég kooperatívnak
tűntek.
– Mikor szoktak, hogy induljatok? – kérdezte Aden.
Mindhárman azt mondták, hogy két nappal korábban bérelték
fel őket és azt az instrukciót kapták várjanak Manhattanben a
további utasításokig. A férfiaknak kezdetekben azt mondták,
hogy a Shine épület közelében lesz a lövés, és ennek

- 636 -
eredményeként mindhárman azzal töltötték az idejüket, hogy
megtalálják a legjobb irányt a Shine felé.
– Majd jött az utasítás, hogy a parkban jöjjünk le téged –
mondta a lövész, akinek pókháló tetoválás volt a bal karján, a
kék-fekete tinta sötét volt világos bőrén. – Sietnem kellet, jó
pozíciót kellett találni. Végül meg kellett bénítanom a bérlőt,
mikor jobban szeretem, ha nincs szemtanú.
Aden telepatikus elérése most hatalmas volt, tudatta Zairával,
hogy keresse meg a megkötözött vagy sérült lakókat az
épületekben, amiket a lövészek használtak. – Mondták, hogy
dolgozzatok együtt?
Nem – mondta a bekötözött kezű lövész, vonásai Aden
etnikumait visszhangozta. – Az elején nem, de ma, mikor
megkaptam az utasítást a mozgásra, azt mondta, hogy talán
mások is rád lőnek, figyelmen kívül hagytam és követtem a
küldetés paramétereit.
A többi lövész megerősítette a történetét.
Annak ellenére, hogy a lövészeket először a Shine épülete felé
irányították, Aden biztos volt benne, hogy Devraj Santos nem
volt benne a gyilkossági kísérletekben. Inkább az történt, hogy
valaki biztos nyomon követte Aden mozgását. Míg óvatos volt,
soha nem titkolta Santossal való találkozóit és ez volt az egyetlen
hely, ahol az ellenség biztos volt, hogy megtalálja

- 637 -
 Ami azt jelentette az ellenségnek talál nincs bázisa New
Yorkban.
– Ki bérelt fel? – kérdezte Krychek, ahogy Aden feldolgozta
mind a felállítás türelmes természetét, és ezzel összefüggve a
pénz részét. Ennyi lövészt készenlétben tartva és
kihasználatlanuk hagyva két napra nem volt olcsó.
Bárki is volt, személy vagy csoport, jelentős pénzmennyiségük
volt.
– Mind anonim volt, mind vezetékesen történt – mondta a
legbeszédesebb orgyilkos. – Mint mindig. A különbség az volt,
hogy várnom kellett a jelre és Manhattanben kellett lennem. –
Megvonta a vállát. – Fizetnek, hogy várjak, mi a faszért ne?
– Én voltam az egyedüli célpont, vagy mások is? – kérdezte
Aden.
Megszámolva a halottakat és a súlyosan sérültet, akit Zaira
épp most talált meg, legalább hét lövész volt eddig. Túl sok még
egy Nyílnak is.
– Engem érted fizettek ki – mondta a tetovált lövész – de
extrát kaptam volna, ha beleegyezek, hogy annyi járulékos
veszteséget okozok, amennyit tudok.
A másik kettő ugyanezt mondta, elismerték, hogy főleg
családokra és gyerekekre kellett volna lőniük. Ez megerősítette
Aden gyanúját a nyilvános támadás mögött motivációról: hogy

- 638 -
pánikot és félelmet okozzanak, mikor a világ alig gyógyult meg a
fertőzés horrorjából, valamint a Hálón lezajlott polgárháborúból.
– Ti fenyegetés vagytok. – Kaleb szemeiben fagy volt, mikor a
lövészekkel beszélt, akik mind halálosan mozdulatlanná váltak. –
Nincs használható adatotok. Nincs okunk életben tartani titeket.
A három férfi egy pillanatra elhallgatott, kétségtelen, hogy a
lehetőségeiket és azok arányait számolgatták, ahogy a lövészeket
megtanították rá.
Az egyik, vagy több ezek közül egy nagyobb szervezet része,
mondta Aden mind Vasicnak, mint Kalebnek. Csak egy mód van
rá hogy biztosan megtudjuk, ha kitépjük az elméjükből.
Kettő mentál, mondta Krychek. Teszteltem a pajzsaikat és
mind kemények, természetesen feltörhetem őket, de nagy az
esély, hogy közben megölöm őket. Az, aki lelkesen beszélt
alakváltó, neki lenyűgöző természetes pajzsai vannak.
Ami azt jelentette, hogy megtörni a pajzsait talán agysérülést
vagy halált okozna. Aden nem érzett lelkiismeret furdalást, hogy
ilyen kemény büntetést mér ki azokra, akik élete mások
megöléséből állt, főleg olyanokra nem, akik elismerték, megöltek
volna gyerekeket is, de összetörni a pajzsaikat azzal csak kevés
adatot szereznek. Jobb látni, melyik törik meg először.
– Megadom a bankszámlám adatait – mondta az egyik lövész
a csendbe. – Kövessétek nyomon a pénzt, hogy honnan jött.

- 639 -
 Aden arra gondolt, hogy az nagy valószínűséggel anonim
számláról érkezett. Azonban a nyomozást más útra terelhette.
Elmondta a férfi által kiköpött információkat Tamarnak.
Ekkor Kaleb kiportált, ahogy Vasic és Aden is, a három férfit
az alaktalan földalatti bunkerben hagyták, ahonnan nem
szökhettek meg. A két mentál nem volt telekinetikus, míg Kaleb
és Aden a lövészeket kérdezték ki, Vasic nyomon követte DNS-
üket, az egyik alacsony szintű telepata volt, a másik közép szintű
pszichometrikus.
Ennyire mélyen a fölt alatt alap telepátiájuk nem működik, de
Aden finoman lekorlátozta elméjüket a Mentálhálón látszólagos
felügyelet miatt, de igazából már kijelölt két Nyilat, hogy
monitorozzák bármely Mentálhálós aktivitásukat. Aden és Kaleb
ezért nem fontolta meg újra, hogy összetörjék a pajzsaikat. Meg
akarta látni, hogy a férfiak merre próbálnak kinyúlni és hogy
találnak-e közvetlen hozzáférést az összeesküvőkhöz.
Ösztönei azt mondták a lehetőség alacsony volt, ezeket a
férfiakat úgy dobták el, mint Hashri Smitht. Mind gyalog volt. –
Akárki is futtatja ezt az összeesküvést, az jéghideg vérű, de úgy
tűnik semmilyen fanatikust nem használtak – mondta
Krycheknek, ahogy ő, a kardinális és Vasic a völgyre néző sziklán
álltak.
A lövész, aki megölte magát a Tiszta mentálokig lehetett
visszakövetni. Nem volt nagy meglepetés. Mert míg az osztag és

- 640 -
Krychek erői megtalálták és kivégezték a főbb játékosokat, a
kicsik szétszéledtek.
Kaleb lenézett a völgybe. – A Tiszta mentál söpredék
takarmány volt. Nincs gyökerük, valakit keresnek, hogy
megmondja nekik mit tegyenek. Könnyű összeszedni őket.
Vasic a szikla peremére lépett. – Azon gondolkodom, hogy
most már kétségkívül nem egy személyt keresünk, hanem egy
csoportot. Túl sok koordináció van, túl sok hatalmas esemény, és
adataik átívelnek mindhárom fajon.
Ami azt jelentette, hogy hogy kivágják ennek gyökerét, először
az összes ágat meg kellett találniuk.
***
Kaleb egy ideje már tudta, hogy Aden nem orvos volt. Vagy
nem csak orvos, mert a Nyíl teljesen képzett és alkalmas volt
harctéri orvosnak. De amit ma látott az felfoghatatlan volt. – Az
adatok szerint, amiket meghekkeltem, minden tesztje szerint 4.3-
as telepata és 3.2-es O – mondta Saharának, mikor visszatért
Moszkvába.
– Nem tudok rájönni, hogy hozta létre a visszatükröződő
pajzsot. – Kaleb el tudta téríteni a lövedékeket és a rakétákat, de
nem tudta visszaküldeni a kilövés helyére, mint Aden, hacsak
nem koncentrált egy bizonyos lövésre.
– Tényleg tükörnek tűnt a felvételek szerint. – Sahara
lesimította vasszürke nyakkendőjét, Kaleb épp Jen Liuval

- 641 -
találkozott, mikor Zaira Neve kapcsolatba lépett vele. Magyarázat
nélkül kiportált, tudatában volt, hogy Zaira soha nem telepatálna
neki, hacsak nem nagy vészhelyzet lenne. A lehetséges támadás
alatt lévő Nyilakra koncentrál és akkor lehetséges, hogy nem
tudja kivédeni a lövéseket, ha túl közel portál, nem az arcukat
használta nyomként, hanem a közeli parkot, amit ők ketten
biztonsági ellenőrzésnek vetettek alá.
Nem volt rá szüksége, hogy velük beszéljen, hogy kitalálja mi
folyik ott. – Hogy csinálta? – kérdezte. Ellépett Saharától,
felkapott minden kis darabot az asztaláról, beleértve a lapis lazuli
követ, amivel biztos Sahara játszott szórakozottan, míg a P-k által
kért jelentésen dolgozott. – Dobd mind egyszerre felém.
Sahara a szemeit forgatta, de megtette. Kalebnek nem volt
gondja vele, hogy a tárgyakat a levegőben megfagyassza, de nem
tudta visszaküldeni őket a röppályájukon egyszerre, a tárgyak
mind nyílegyenesen a középpontba tartottak. – Valamiféle Tk-
nak kell lennie. – Kivéve, hogy a Tk-k soha nem tudták titokban
tartani a képességüket, a telekinetikusokat valahogy mindig
érezni lehetett, főleg az erőszakosan erős telekinetikusokat.
Sahara levette a levegőből a tárgyakat, karkötőjének amulettjei
puha hangot adtak ki, ahogy összeütődtek, mindet visszatette az
asztalra. – Számít, hogy tudd a részleteket?
Mikor Kaleb csak Saharára nézett, a nő felnevetett. – Persze,
hogy számít. Szeretsz mindent tudni.

- 642 -
 – Szeretek tudni a játékban lévő változókról, és a lehetséges
fenyegetésekről. – Soha nem becsülte alá Adent, mint a többiek,
ahelyett hogy Aden erejét csak a Nyilak hivatalos ereje alapján
ítélte volna meg, Kaleb megfontolta Aden mély hűségét, amit az
embereiben ébresztett. A ma történek tisztázták, hogy ezt talán
alábecsülte. – Aden jelentős probléma lehet.
– A sajátjaira koncentrál – emlékeztette Sahara, behúzta őt a
konyhába. – Van egy olyan érzésem, ha ezüst tálcán adnád át
neki a Háló feletti kontrollt, nem fogadná el.
– Az irónia az, ha valamilyen okból ki kell adnom a kezemből a
hatalmat, ő lenne az egyedüli az Uralkodó Koalícióban, akiben
megbíznák, hogy a Hálót jó irányba viszi. – Mind a pszichék,
Adenben is megvolt a becsület magja, ami Kalebben soha nem
alakult ki.
Sahara csinált egy nutrion italt, s átadta neki. – Az hittem Ivyt
mondanád.
– Ivy Jane egy psziché – mondta, hogy félig megitta az italt. –
Túlságosan az érzelmei vezetik. – Ahol Aden megértette, hogy a
Hálón nem lehet teljesen felhagyni az érzelmi fegyelemmel, ami
több mint száz éve összetartotta azt.
Sahara lassan bólintott. – Anthony?
– Ő Nikitához kapcsolódik. – Míg Kaleb tudott Nikitával
dolgozni, nem bízott benne. – Nem tudom megjósolni, hogy ez a
kapcsolat hogy változtat nézőpontján.

- 643 -
 Nem tudom. – Sahara könyökére támaszkodva a pultra dőlt.
– Van egy olyan érzésem, ha változások történnek, akkor az a
másik oldalról történik majd, Anthony Kyriakus soha nem
mozdul el onnan, ahol áll.
– Ahogy – mutatott rá Kaleb – Nikita sem.
– Mozdíthatatlan erők találkoznak ellenállhatatlan dologként?
– Szemei ragyogtak. – Bárcsak légy lehetnék azon a falon.
– Talán az éjszaka közepén beportálom magunkat. – Befejezte
az italt Sahara nevetésére, letette a poharat és úgy döntött nem
kell kivonnia Adent az egyenletből. Saharának igaza volt, a Nyilak
nem akarták a világot uralni. Aden csak biztonságosabbá akarta
tenni a dolgokat azoknak, akiket vezetett.
Ezt a célt Kaleb megértette és értékelte. Megkerülte a pultot,
Saharát a karjaiba vonta és elvette nevető száját a csókjával,
amiben saját hűsége volt. A hajtóerő, hogy megvédje, ami
számított, volt minden magja, e nélkül ő rémálom lenne a Nyilak
pedig teljes sötétség.

- 644 -
 73. fejezet

A tudatosan dramatikus és véres mészárlás, aminek

publikusan kellett volna kinyilvánítani az osztag gyengeségét,
annak, ami félelmet vált ki világszerte, hogy ha a Háló mumusai
nincsenek biztonságban, akkor ki lenne? De úgy ért véget, hogy
megerősítették Aden, ezzel együtt az osztag erejét.
A katasztrofikus hiba kitörölte a sikert, amit Nikita Duncan
lelövése okozott. A világ már elfelejtette azt Aden Kai lehetetlen
közjátéka miatt. Az egyedüli mód, hogy megmentsék a helyzetet,
hogy egyszer és mindenkorra megölik. Nincs megrendezés, sem
publikus spekuláció, csak egy egyszerű lövés, ami az osztag
halandóságát mutatja.
Ha sebezhető célpont volt korábban, akkor most még inkább
az volt: megölni egy ilyen hatalmas erővel rendelkező férfit
alapjaiban sokkolja és megtöri a világot. És eközben az emberei
után mennek. Egy ismeretlen Nyíl megölése nincs hatással, de
megölni kettőt vagy hármat és hírtelen, akkor a világ zajongani
kezd.

- 645 -
 74. fejezet

Az összeomlás öt órával azután történt, hogy Aden a tükröt

használta. Vasic alapos munkája miatt minden óraműszerűen
ment. Aden és Zaira összeomlását normális alvási időszaknak
tartották, így csak bezárták kabinjuk ajtaját, levetkőztek, beestek
az ágyba, elméjük és képességeik lezártak.
Nerida és Yuri, akikben Aden teljesen megbízott és akiknek
mindenképp akart a tükörről beszélni, tudták, hogy mit kell
tenni, hogy hatjukat fedezzék. Így hét órával később minden
nyugodt volt, mire ő és Zaira felébredt.
– Hat és fél órás pihenési periódus – mondta Zaira, szemei
álmatagok voltak. – Ez sokkal veszélyesebb fenyegetéssé tesz
Aden Kai.
Aden kinyújtotta karját, tenyerét Zaira hasára tette, ahogy a nő
nyújtózott egyet. – A telepátiád?
Csalódottan nézett rá. – Újra normális. Így ha egyszer
turbófeltöltéses sereget akarsz, akkor öt óráig szuperkatonáid
lesznek. Hmm… ez nem rossz. Főleg ha csak a felét töltöd fel, a
másik fél pedig hat és fél óráig fedez, míg felébredsz és kezdheted
a kört elölről.

- 646 -
 Aden felemelte szemöldökét, ahogy kezével végigsimított Zaira
bordáin. – Kit szállunk meg?
– Csak szeretek előre tervezni. – Zaira felemelte kezét Aden
arcához, mikor telefonja csengett. Válaszolt rá, azonnal felült. –
Persephone életben van – mondta a rövid, intenzív beszélgetés
után. – Miane azt mondta e-mail érkezett Olívia fiókjába.
Egy mentális kopogás hallatszott Aden elméjén pont ekkor, az
osztag technikus megfigyelői megkapták ugyanazt az üzenetet.
Aden felült, kezét Zaira köré csavarta, ahogy a nő megnyitotta
az üzenetet. Újabb kép volt a kétségbeesett és ijedt kislányról,
kezében a legutóbbi Hírforrás nyomtatott verzióját tartotta, hogy
megerősítse az időt és dátumot, és arcát újra annyira eltakarták,
hogy lehetetlen volt közvetlenül hozzá portálni.
Alatta egy hideg üzenet volt: Ne próbáld meg keresni a
gyereket. Próbáld meg és kis darabokra vágjuk és úgy küldjük
el neked postán. Bármely mentési kísérlet vagy a BlackSea
érzékelt kísérlete egyelő lesz halálával.
Aden állkapcsa megfeszült, Zaira telefonját egy kis asztalra
tette, amit Velencéből hozott el és most az ágyuk mellett állt. –
Nem tudják, hogy a BlackSeavel dolgozunk.
– Pontosan. – Düh vibrált végig Zaira hangjában, de merev
volt. – Miane emberei nem kockáztathatják meg, hogy elkapják
őket, továbbra is a háttérben maradnak, hogy megtalálják
Persephonét és a falka többi hiányzó tagját, de szükségük van

- 647 -
ránk az élő akciókban. – A férfi felé fordult. – Nem akarok rövid
összefoglalókat kapni a küldetésről. Csak erre akarok
koncentrálni.
Adennek gondolkodnia sem kellett rajta. – Csináld – mondta,
nemcsak azért, mert a gyerek a pokolban szenvedhet, hanem
mert Zairának szüksége volt rá, hogy megmentse ezt a gyereket,
ahogy magát nem tudta megmenteni. – Használj bármely
erőforrást, amit csak akarsz.
Zaira kezei ökölbe szorultak, kis, frusztrált kiáltást adott ki. –
Az a helyzet, nem tudom merre kezdjem – mondta, hangja
feszült volt. – Sem a Mentálhálós sem az internetes keresésem
nem hozott fel semmit.
Ahogy Adennek sem sikerült kiásnia semmit. – Beszélek
Krychekkel, hátha a Hálóelme vagy – megfagyott, elméjében
felragyogott egy kis fénysugár egy majdnem elfelejtett adatról. –
Hashri Smith üzleti társai – mondta. – A nő.
Zaira feltérdelt az ágyban, haja vadul omlott a vállaira. –
Megkérték, hogy fizessen le egy hivatalos személyt Denverben
hat hónapja, hogy meggyorsíttassa bizonyos épület engedélyeit,
de az épület tulajdonosai mind átlagemberek. – Hátratolta a
haját. – Mély háttérellenőrzés, telepatikus szkennelések, semmi
jele nem volt, hogy benne lennének az összeesküvésben.
Aden már elővette szervezőjét, legörgetett az adatokban. – A
másodlagos jelentések megerősítik az elsőt. Rajtuk tartjuk a

- 648 -
szemünket, de ez idáig úgy tűnik valaki nem észlelhető okból
szívességet tett nekik. Az e-mailokat, amiket meg tudtunk
szerezni azt mutatják, hogy örömtelin meglepődtek az
engedélyek gyorsaságán.
Zaira kifújta a levegőt, kiszállt az ágyból, járkálni kezdett.
Mivel csak fekete bugyi volt rajta, a látvány a komoly beszélgetés
ellenére is kizökkentette Adent, de nem mondta neki, hogy
vegyen fel ruhát. Nyíl volt, nem idióta.
– Miért ajánlanak fel kenőpénzt egy engedélyre, ami nem
biztosít előnyt? – Zaira a homlokát ráncolta, megfordult a
sarkain és tovább járkált. – Ez nem olyan, mint Smith és a
többiek kontaktjai. Ezek a személyek nem tudták, hogy
szívességet tettek és nem volt okuk azt hinni, hogy bárki, aki
kérte megkönnyítette nekik.
Aden a szervezőjét a térdére tette, az egész dolog
akadékoskodásnak tűnt neki. – Pontosan. Azok, akik ezt a
műveletet folytatják nem ostobák, minden tettük pontosan
átgondolt, kitervelt. Nem hiszem, hogy több ezer dollárt
vesztegetnének el, hogy egy zsákutcát hozzanak létre.
Zaira az ágyba ugrott, megragadta a szervezőt, majd
frusztráltan felnyögött. – Nem tudom hogy találjam meg az
adatot, amire szükségem van!
Aden engedett a csábításnak, köré csavarta a kezét, csókot
nyomott mellének hegyére. – Felkeltem Tamart. Vegyél fel ruhát.

- 649 -
 Zaira ujjaival Aden hajába túrt, ajkait a halántékára nyomta. –
Miután megtaláltuk Persephonét – suttogta – egy egész este
csak a miénk lesz.
– Megegyeztünk.
Tamar a szemeit dörzsölte, ahogy besétált a fő komplexum
bizalmas föld alattit területére, hajának természetes hullámai úgy
néztek ki, mintha megrázta volna az áram, és fehér csillagos
sárga pizsama volt rajta, amit Axl hosszan megbámult, mikor
ugyanakkor lépett be.
Majd szemei lenéztek a pink báránybőr csizmára, amibe
Tamar a lábát bújtatta.
– Civil – mondta Tamar, mielőtt bármit megjegyzett volna. –
Civil, akinek csak négy órányi alvása volt, mert megszállottja az
adatok szétcincálásának, melyben árnyékcégek követik az
árnyékcégeket.
Axl ismét végigfuttatta rajta szemeit. – Pontosan hogy mentél
át az Elcsendesedésen? A vizsgáztató vak és mentálisan süket
volt?
Tamar grimaszolt rá. – Menj, vedd be a gyógyszeredet Harc-
Ax. Nincs szükség itt nyikorgó öregemberekre. – Ezzel az
inzultussal bedobogott a tech központba, az egész szobát
számítógépek fedték be, a nő leült a központi elem elé és
bizonyította, hogy agya teljesen működött. – Mire van
szükségetek?

- 650 -
 Zaira kezét Tamar asztalára tette, míg Aden egy pillanatra
Axlel beszélt, kétség kívül a férfi mentális és fizikai állapotát
ellenőrizte. – Ki tudod ásni az épület engedélyeit, amin annak a
hivatalnoknak van az aláírása, aki a kenőpénzt kapta? – kérdezte
Tamart.
– Persze. – A fiatalabb nő dolgozni kezdett. – Ez több százat
hoz ki, ha nem több ezret. Az időkeret leszűkíti.
– Egy hónappal a kenőpénz előtt és után – mondta Zaira,
miután egy pillanatra átgondolta. – Szélesíthetjük, ha ez nem lesz
jó.
– Vagy mégis. – Aden csendes szavaira Zaira felnézett. – Ha
egyszer megkenték…
Zaira biccentett, nézte Tamart dolgozni. Nyikorgó
öregember? telepatálta Tamarnak, ahogy a nő megengedte a
gépnek, hogy lefuttasson egy algoritmust, amit beütött.
Hő öntötte el a nő selymes ében bőrét. Mindig koszos arcú
gyereknek éreztet engem. Ujjai végigszáguldottak a régimódi
fizikai billentyűzeten, amin jobban szeretett dolgozni. – Megvan.
Fő képernyő.
Zaira félretette kíváncsiságát, hogy Axl, aki ritkán beszél
bárkivel is, hogy beszél egy fiatal civil elemzővel, a főképernyőhöz
ment, amin most úgy kétszáz engedély listája szerepelt. – Vedd ki
a létesítményeket, amiket már ellenőriztünk, és azokat, amik az

- 651 -
Uralkodó Koalícióhoz tartoznak. – Nem mintha megbízott volna
bennük, de egyiküknek sem volt oka destabilizálni a Hálót.
Ezzel százötven találat maradt.
– Mi van azokkal, amik olyan helyekhez tartoznak, mint
éttermek vagy más nyilvános helyek? – javasolta Tamar.
– Igen, vedd ki őket. – Később visszamehetnek, hogy még
egyszer leellenőrizzék.
Ezzel hetvenöt alá kerültek.
– A többség lakóház – mondta Aden, a listát nézte. – Nem
tudjuk kihúzni őket, hogy milyen könnyű az alagsorokat
börtönné alakítani, de tegyük azokat egy különálló csoportba,
nézzük mi marad.
Tizenöt lehetőség.
Hétnek egy komm adóhoz volt köze. Kiderült, hogy az a
SnowDancer része volt, a többit egy másik alakváltó falka
birtokolta. – Azt hiszem elég biztonságos ezeket kihúzni –
mondta Zaira.
– Egyetértek. – Aden teste a nőéhez súrlódott, élő melege
üdvözölte. – Semmi esélye, hogy Hawke Snow nem bízik meg az
állomáson dolgozókban, semmi nagy dolog nem zajlódhat így
előttük.
A maradék nyolcat időbe telik leellenőrizni.
Kettő raktár tűnt fel elsőnek, de további ásással kiderült,
mindkettő egy éve leégett, és egy kissé más épület építései

- 652 -
engedélye folyamatban volt. Helyük azt jelentette, nincs föld
alatti részük.
A harmadik egy labor volt, ami orvosi mintákat vizsgált és ki
akarták terjeszteni fertőtlenítő és légkondicionáló rendszerüket.
A negyedik és ötödik épület egészségügyi létesítmény volt, egy
középmagas épület alsó szintjén a város peremterületén. A
hatodik egy üzlet renoválása volt a fő vásárló területen. A
hetediken fő javítások voltak a magasan lévő szintek strukturális
hibái miatt, míg a nyolcadik egy vadonatúj apartman épület volt,
amihez hatalmas telek tartozott.
– A labor és a középmagas épület – mondta Zaira és Tamar
felhozta mindkét épület feljegyzéseit. – Mert miért kockáztatnál
meg egy engedélyt? Köze kell lennie valami olyanhoz, amit nem
tudnak elrejteni, vagy talán nem várt figyelmet vonz a hatóságok
részéről. Csőszerelés, elektronika, keress új nyílászárókat vagy
csöveket.
Aden vonalai bőszek voltak, ahogy átnézte a meglévő adatokat.
– A többi nehéz helyszín, túl sok a biztonsági kamera, túl sok a
gyalogos.
Zaira hátratolta a haját, összekötötte egy hajgumival, ami a
csuklóján volt. – Viszek egy csapatot és leellenőrzöm a top
lehetőségeket most, hívok két teleportképes Tk-t is. – A
gyorsaság volt a lényeg. Persephone fogva tartói talán nem ölték

- 653 -
meg őt, de ma este Miane megosztott vele valamit, egy nagy
titkot, amit szigorúan titkoltak.
A fiatalok, mondta Adennek, elmondta Mianenek, hogy
Adennek tudnia kell róla, a vízi alakváltók meghalnak, ha
hosszú ideig megtiltották nekik, hogy alakot váltsanak és
Olíviának nincs emléke a vízről, míg fogva volt tartva.
Bár a Halcyon okozta sérülések miatt emlékei nem teljesek,
élénken emlékszik rá, mennyire fájt alakot váltania, mikor
Velencében volt, és Miane azt mondja ezt az alakváltás hosszú
ideig való megtiltása eredményezi.
Aden testében minden izom megfeszült. A gyereknek nagy
valószínűséggel nem engedték meg nyolc hónapja, hogy alakot
váltson.
Zaira lenyelte a dühét. Miane azt mondta, hogy a gyerekek,
akik meghaltak korábban, miután az elmúlt évszázadokban a
szigetek kiszáradt területein rekedtek, s szüleik nem voltak
képesek megfelelő vizet találni időben, hét hónapig bírták
legtovább. Persephone kölcsönvett időből él. A szíve egyszerűen
meg fog állni.
– Menj – mondta Aden, miután keményen megcsókolta. – Én
Tamarral dolgozom, a másik csapatot koordinálom, hogy
átnézzék a kisebb lehetőségeket.
– Biztosítsd, hogy nem árulják el a jelenlétüket – mondta
Zaira, tudta, hogy osztagtársai jól képzett árnyékok voltak. – És

- 654 -
kérd Krychek segítségét. – Nem bízott a kardinálisban, de
észrevett valamit, míg a férfi a völgyben volt, nem volt kegyetlen
a gyerekkel.
A tény, hogy egy sorozatgyilkos égisze alatt nőtt fel, az igazat
Zaira azért tudta, mert Aden hozzáfért bizonyos titkos adatokhoz,
más irányba mutathatott volna hajlamai terén, ha nem lett volna
kapcsolata Saharával. Ivy és a többi P imádta Krychek párját,
Zaira feltételezte, hogy a nőt nem érintette meg a gonoszság. Ami
azt jelenti Krychek elég halálos volt, de nem gyilkos pszichopata.
Aden kezével megérintette az arcát. – Minden forrást hívni
fogok.
Zaira mellkasa szűk volt, hevesen megölelte, mielőtt elment
volna a középmagas épülethez, ami szerinte lehetett a helyszín.
Elszigetelt volt, nagy alagsori résszel, és a tulajdonosi
feljegyzések homályosak voltak. A csapatával a helyszínre ért,
míg a területet nehéz, szürke kora hajnal borította, értékes időt
töltött a felderítéssel. A nagy számú rejtett kamera azt mondta
neki, hogy van bent valami.
– Vakítsd meg a kamerákat – mondta Micának.
Zaira és csapata csendes lábakkal lepte el az épületet,
szellemek voltak a szürkeségben. A csapat fele felment, a többi le.
Zaira az utóbbi csoportban volt és mikor lelopakodott a lépcsőn,
egy pillantás elég volt, hogy tudja elkéstek.

- 655 -
 Az épületet eddig használták. Ételcsomagolások feküdtek két
kis szemetesben, míg finom porréteg volt mindenhol. Mikor
kinyitotta az ajtót, egy másik szobát fedezett fel, ugyanolyan
stílusú és hétköznapi szürke falakkal, amiket Persephone első
képein látott.
Az ágy alatt volt koszos barna takarója és vörös hajú
rongybabája.
***
– Egyik másik épület sem mutatja, hogy részt vett volna az
összeesküvésben – mondta Aden Zairának, mikor visszatért a
völgybe azután, hogy megerősítette a labor tényleg az volt. –
Biztos kipucolták azt az épületet, mikor Smitht és a többieket
idehoztuk.
Az időpont beleillik a szemétbe, amit találtak, a padlón és
polcokon lévő porrétegbe. – Fenébe! – Dühösen azon volt, hogy
eldobjon valamit… és rájött, hogy a kislány babája volt a kezében.
Keze remegett, finoman az asztalra tette, ami Adennel közös
ágya mellett volt. És bár a düh azzal fenyegetett, hogy
gondolkodás nélküli dühbe taszítja, egy percig csak lélegzett,
ahogy Ivy tanította neki és mikor kinyitotta szemeit, Aden
gyönyörű arcát látta maga előtt. – Most mit csinálunk?
– Átnézzük a kenőpénz előtti és utáni találatokat – mondta. –
Ez az egy amink van és csontjáig hatolunk, ha ez kell.
Zaira megremegett, biccentett.

- 656 -
 – De először enned kell. – Aden kihúzta őt, a kint felállított
asztalokhoz, amiken nutrion italok és más ételek voltak.
Több gyerek volt már azoknál az asztaloknál, mosolyogtak,
mikor Zaira leült. – Tessék Zaira – mondta Tavish az asztal
túloldaláról. – Ez a kenyér finom.
Zaira szíve fájt a sok érzelemtől, elfogadta a felajánlást. –
Köszönöm. – Aden, nem tudom, hogy tudom-e kezelni ezt.
Kezelni az ő ártatlanságukat, mikor tudta, hogy volt odakint egy
ártatlan gyerek, akit lassan megfojt a halál.
Aden kezét a vállára tette. Igen, tudod. Mindig erősebb voltál,
mint gondoltad volna, a vad és tüzes lelkeddel.
Egy kis kéz kulcsolódott ekkor Zaira kezébe, egy kislány nagy
zöld szemekkel, kinek arca Zariát önmagára emlékeztette,
felnézett rá. – Leülhetek ide? – suttogta.
– Igen. – Hangja rekedt volt, majdnem érdes, de a gyerek
mosolygott és a padra kucorodott mellé.
Egy pillanatnyi kedvesség, gondolta Zaira, szíve összetört.
Hogy mentjük meg mindet Aden?
Egyszerre egyet.

- 657 -
 75. fejezet

Míg Zaira és a csapat többi része folytatta Persephone

keresését, Aden nézte a völgyben lévő Nyíl gyerekeket. A
Mentálhálón és a világban lévő média források kétségbeesetten
akartak tőle egy interjút, de Aden nem akart semmilyen
képernyőn megjelenve válaszolni.
Az osztag fenntartotta a finom egyensúlyt, hogy nem annyira
„mások”, hogy olyan rémálommá válhatnak, amik embereket
ölnek és hogy elég láthatóak, hogy a többi fő erő fenyegetésnek
gondolta őket.
Jobb, ha az árnyéknak volt arca, de az arcot ritkán látod és
leginkább akkor, mikor megment téged a veszélytől. Nyilvános
megjelenésének finom hiánya egyben könnyít azokon, akik talán
azt hitték a Nyilak a Háló feletti totális uralomra pályáznak.
És itt volt a helye, hogy egyben tartsa a családot, aminek annyi
sérült felnőttje és ártatlan gyermeke volt. Azonban voltak
reményteli jelek. Kezdve az osztag „szívének” völgybe való
áthelyezésétől, Aden tisztázta, hogy az osztag minden tagjának
volt itt saját otthona, figyelmen kívül hagyva földrajzi helyüket.

- 658 -
Aden jó módon meglepődött, sok hosszú távon kint lévő társa
visszatért az völgybe a küldetések közt.
Jaya és Ivy, a völgyel kapcsolatos két P csendben mondogatni
kezdték neki, ha ezek a társak még nem voltak kész elmenni:
– A szíve túl sérült.
– Ő fáradt.
– Nekik szükségük van a gyógyulásra.
Aden talált rá módot, hogy késleltesse kijelölésüket, hogy az
osztag tagjaival bűvészkedett. Sokkal könnyebb volt most, hogy
sok idősebb vagy „törött” Nyíl bújt elő, és mert embereit nem
vesztegette el, mint Ming személyes bosszúhadjáratán. Ami az
edzéseket illeti a fiataljaik számára folytatódtak, néha ez durva
volt, de soha nem brutális.
Mikor Aden aznap délután Carolinát az egyik ház mögött
találta meg zokogva nem hezitált, hogy a karjaiba vonja és addig
ringassa, míg a kislány már csak szipogott és elmondta neki mi a
baj. – Nem tudom azt tenni az elmémmel, amit a tanár mond. –
Alsó ajka remegett. – Keményen próbálom Aden. Tényleg
próbálom.
– Nem kell egyszerre csinálnod – mondta neki Aden,
mentálisan feljegyezte, hogy beszéljen ezzel a tanárral. Walker
lenyűgöző dolgot tett a felnőttek oktatásával, hogy hogyan
kezeljék a változásaik miatt megnövekedett érzelmeiket, de nem
mind alkalmazkodtak jól. Tudta, hogy ők is próbálkoztak, és ez

- 659 -
időbe fog kerülni. Ami reményt adott neki, hogy senki nem kérte
az áthelyezését.
Carolina apró ökleivel letörölte könnyeit, azt mondta –
Tényleg? – Reménytelin megremegett. – Nem kerülök bajba?
Aden leült, míg a kislány a karjaiban volt, hátát a kabin
falának döntötte. – Az ok, amiért meg kell tanulnod az elmédet
kontrollálni, mert 9.3-as gradiensű telepata vagy, természetes
harci telepáciára utaló jelekkel.
Carolina családja az osztagnak adta, mikor három éves volt.
Bántotta magát, hogy törött üvegen sétált. Fájdalmában és
pánikjában hangosan közvetített és ezzel mozgásképtelenné tett
minden személyt az otthonába. Ez olyan volt, mintha egy
alakváltó füle mellett sütöttél el egy fegyvert, mentálisan süketté
tette őket. Két fiatalabb tag öntudatlanná vált, az egyikről
kiderült állandó agykárosodást szenvedett. – Az erőd azt jelenti,
hogy sok kárt okozhatsz az elméddel, ha nem vagy óvatos.
Nagy szemek néztek rá komolyan és szomorúan. – Bánthatom
a barátaimat?
Aden nem akarta, hogy a kislány csak ezt érezze, mikor a
képességeiről van szó. – Igen, de ha megtanulod irányítani, akkor
csodálatos dolgokat tehetsz, hogy segíts az embereken.
A kislány csendben elgondolkodott. – Szerinted meg tudom
tanulni?

- 660 -
 – Azt hiszem nagyon okos vagy és talán egy nap annyira erős
és fegyelmezett leszel, mint Zaira. – Csókot nyomott a kislány
fejére, mikor ráragyogott, akkor lábra állította. – Menj,
csatlakozz a barátaidhoz. – A Nyíl gyerekeknek megengedték,
hogy barátaik legyenek, de közelről figyelték őket. Tény, hogy
képességeik halálosak voltak, ez olyan igazság volt, amit egy
gyerek sem felejthetett el. De korábban a védelmezők
megfojtották őket, most biztonsági háló voltak a gyerekeknek,
amit ők megnyugtatónak találtak.
Újabb percet töltött csendben, megkereste Zaira elméjét a
Mentálhálón. Nagyon elfoglalt volt, fényét elfedte a kíváncsi
szemek előtt, de nem számított, ameddig megbízott benne. – Van
hír? – kérdezte.
– Találtunk egy újabb búvóhelyet, de nem úgy tűnik, hogy
használták volna. Mica poloskákat tett ki, azonnal megtudjuk, ha
valaki visszatér. – Elméje kinyúlt felé tudatos kötelékükön. – A
listánkon való utolsó három helyet ellenőrizzük le, éjfél körül
érek vissza a völgybe.
– Persephone nem találhatott volna jobb bajnokot – mondta,
tudta, ha olyan jelentést kap, hogy megtalálták a kislány testét,
akkor Zaira soha nem láthatja a szívet tépő felfedezést. Az
összetörné. – Este látlak, nemsokára elmegyek egy új újoncért.
Az az újonc egy kétéves gyerek volt, aki telekinetikus erejével a
hisztije során eltörte anyja karját egy hatalmas és zsúfolt boltban

- 661 -
három órával ezelőtt. A nő nem akarja feladni fiát, de segítségre
van szüksége. Aden ezt akarta felajánlani, akár az anya és a
gyerek a völgybe költözik vagy sem, mély háttérellenőrzést
végeznek, hogy a nő vagy családja mutat el áruló hajlamokat.
Egy napsütötte parkon vágott át, ahogy visszatért küldetéséről,
gondolatai azon voltak, hogy segítsen legjobban a traumatizált
gyereken, mikor felfedezte, hogy rejtett ellenségük nem adta fel,
csak a lehetőségre várt.
Ösztönei azt mondták a szerető anya, akit otthagyott nem
árulta el, bár az osztag ki fogja kérdezni, hogy megbizonyosodjon
róla. Sokkal inkább az történt, hogy az ellenség kezdte figyelni a
pletykákat és jelentéseket az erőteljes, veszélyes gyerekekről
annak tudatában, hogy előbb utóbb az osztag válaszolni fog.
Talán bármely Nyilat le akarták lőni, aki a gyerekért jön. Tiszta
szerencse volt, hogy a kérdéses Nyíl Aden volt.
És három óra rengeteg idő, hogy a műveletet elindítsák.
Ez alkalommal nem volt színpadiasság, se komplikált
felállítás, semmi nem figyelmeztette őt, hogy ki tudjon lőni
képességeivel. A legutolsó pillanatban érezte meg a veszélyt, a
töltény átlőtt mögötte a levegőn.
Meglőtték.
Olyan érzete volt, hogy a lövedéknek a koponyáján kellett
volna áthatolnia, egy pillanat alatt ki kellett volna iktatni őt, de
hallgatott ösztöneire és a legutolsó pillanatban megmozdult. A

- 662 -
töltény a tarkóján hatolt be és elől jött ki. Tudta, hogy
eltévesztette a gerincét, mert karjai és lábai még mozogtak, de
amennyi vér spriccelt ki belőle, egy fő eret ért.
Elvett egy keveset Vasic telekinetikus erejéből, mert nem
akarta legyengíteni barátját, aki jelenleg Zaira csapatában volt,
kezét a hatalmas sebre szorította és sikerült talpon maradnia,
kihozott egy pajzsot, ami megállította a második lövedéket.
Eltaláltak, telepatálta Abbotnak, a Tk várt rá a park túloldalán,
így diszkréten visszaportálhattak a völgybe.
Támadója elszelelt.
Abbot odaportált, rápillantott Adenre és nem zavartatta magát
az üldözéssel. Kezét Aden vállára tette és egyenesen az osztag
által fenntartott orvosi létesítménybe portálta magukat. Aden
térdre rogyott mikor megérkeztek, a vérveszteség kritikus volt.
De még most, elméje próbált kinyúlni azért a személyért, aki az
elsődleges prioritása volt, azért, akit a sajátjának akart tudni.
Kivéve, hogy nem kötődtek össze ténylegesen és hogy vére
minden szívveréssel távozott a testéből… a nő túl messze volt.
***
Zaira Aden mentális érintésének tompa suttogását érezte pont
akkor, mikor a listájukon lévő utolsó épületet tisztázták, de mikor
válaszolt, csak ürességet talált. Semmit. Jég volt az ereiben.
Megragadta Vasic karját, azt mondta – Aden, menj Adenhez!

- 663 -
 Ők ketten egy szívveréssel később egy vérrel összespriccelt
fehér folyosón találták magukat, két nővér és egy orvos dolgozott
a férfin, aki a földön feküdt, bőre fakó volt és fehér inge vörössel
volt átitatva, ahol nem vágta le az orvosi személyzet. – Ne. –
Élesen suttogott.
Térde rogyott, megtalálta véres kezeit, megszorította. – Ne. –
Nem mehetsz el. Nem hagyhatsz egyedül.
Nem kapott választ attól a személytől, aki soha nem hagyta őt
egyedül.
– A műtőbe kell vinnünk! – Az orvos felnézett. – Vasic,
portáld be őt.
Ezzel Aden kezének érintése eltűnt, az orvost és nővért
magával portálta. Zaira a földön térdelt, a tenyerén lévő vörösre
bámult, érezte, hogy a benne lévő harag gyilkos hullámmá állt
össze. Lassan felállt és mire Vasic visszatért Abbot felé tartott, a
fiatal Tk sokkos állapotban állt a folyosón.
– Ide kell hoznom Juddot – mondta Vasic. – Talán képes
megtenni, amit az orvosok nem.
Zaira hallotta őt a haragon át. Nem ismerte jól Juddot, de úgy
hitte másik Tk. Tisztán több volt ennél. Vasic a következő
lélegzetvétellel eltűnt, és ő csak ki akarta végezni azt a személyt,
aki bántotta Adent.
***

- 664 -
 Vasic nem tudott közvetlenül Juddhoz portálni, mivel a másik
férfi pajzsai erősen építettek voltak, de megtette a legtöbbet, amit
tehetett, a SnowDancer terület mellé portált, majd hívta Juddot.
– Adent meglőtték. Haldoklik.
Judd kérte a telepatikus nyomot és használva azt odaportálta
magát Vasic mellé, arca kemény vonalakból állt. – Miben
segíthetek?
Vasic elvitte őt a műtőbe, nézte, ahogy a Tk-Cell odament,
hogy megpróbálja megjavítani Aden sérült ereit. Az annyira nagy
volt, hogy az orvosok nem tudták eldugaszolni, Vasic hallotta,
hogy az orvos a „cafatokban” szót használta és abból, amit Vasic
látott, a golyót arra tervezték, hogy maximális sérülést okozzon.
Judd talán nem tud sokat tenni, képessége, hogy a test sejtjeit
mozgassa lassú és óvatos munka volt, ami talán nem állítja meg
Aden idejének lejártát. De minden alkalommal, mikor a gép
pityegett, azt jelentette Aden életben volt.
Vasic túl sokáig hallgatta a monitort.
Mire rájött, hogy nem mondta el Zairának, hogy mi történik és
visszament a hírekkel a folyosóra, a nő már elment.

- 665 -
 MENTÁLHÁLÓ HÍRFORRÁS: FRISS HÍREK

Aden Kait lelőtték. Meg nem erősített jelentések azoktól

érkeztek, akik látták a lövést. Mind azt mondták, gyilkos találat
volt.
– A nyaki ütőre fel volt tépve, vagy vénája, vagy mindkettő –
mondta az egyik szemtanú. – Nézzék a vért a füvön. Csak ömlött
ki.
– Senki sem éli ezt túl – mondta az orvos, aki egy közeli
klinikára tartott a lövés délutánján. – Meghalt.
A Hírforrás megpróbál kapcsolatba lépni az osztaggal, hogy
megerősítse.

- 666 -
 76. fejezet

Abbot nem akarta egyedül hagyni Zairát a fás és napfényes

parkban, ahol Adent lelőtték, de nem adott neki választási
lehetőséget. – Fedezned kell Aden biztonsági műszakját a
völgyben. Menj.
A fiatalabb Nyíl hezitált, tengerkék szeme az embereket
figyelte, akik elhúzódtak, mikor megérkeztek. – Nem vagy
biztonságban.
Zaira erre számított. – Határozott utasítást adok.
– Igen uram.
Zaira a füvön lévő vérre nézett, leguggolt és ujjaival hozzáért.
Még nedves volt, az események gyorsasága miatt az
elkerülhetetlen hülyék nem bojkottálták a helyszínt. A düh
vezette, először követni akarta a lövészt, de rájött volt jobb módja
is. Ha a személy nappal lőtte le Adent, akkor elég arcátlan volt,
hogy újra megpróbálja. Egy második publikus támadás egy Nyíl
ellen bebetonozza az összeesküvők feltevését, hogy senki sem volt
biztonságban.
Így adott nekik egy könnyű célpontot.

- 667 -
 Csakhogy Zaira nem Aden szabályai szerint játszott. Nemcsak
felszíni telepatikus szkenneléséket végzett míg látszólag a
bizonyítékokat vizsgálta, olyan mélyre ment, amivel nem okozott
kárt, vagy figyelmeztette célpontját. Egy része még emlékezet rá,
hogy ha áttöri az ártatlanok pajzsait, akkor Aden minden
munkáját tönkreteszi, hogy a Nyilakat olyan helyre tegye, hogy
nem félnek tőlük annyira, hogy el akarják törölni őket,
Mi meg tudjuk védeni magunkat, de a Carolinák, a Tavishek,
és a többi gyerek, akikről nem tudunk? Ha az emberek félni
kezdenek a Nyilaktól, akkor közel kerülnek ahhoz, hogy
kivégezzék azokat, akik talán Nyílként nőnének fel.
Aden mondta ezeket. A szavakat még a dühön keresztül is
hallotta. Ahogy érezte a reggeli közben kis társa szívverését,
ahogy sebezhetően és boldogan ült mellette. Ahogy hallotta Pip
hangjában a reményt, mikor megkérdezte, mikor tud megint
Jojoval játszani.
Ezeket az ártatlanokat biztonságban tartja. Nem ígérhette meg
ugyanezt a bűnösöknek.
Néhány ember közelebb mert lépni, beleérve azt a férfit, aki
megkérdezte – Aden Kai jól van? Némi távolságra voltunk, így
nem tudtunk segíteni, de láttuk a lövészt.
– Rendben van. – Nem számít mi lesz, Adennek
legyőzhetetlennek kell maradnia az emberek fejében. – Le tudják
írni a lövészt?

- 668 -
 – Egy futó. Férfi. Eléggé biztos vagyok benne. Sajnálom, csak
ennyit láttam.
A szemtanú ember volt, papírvékony pajzsokkal.
Mélyen szkennelte az elméjét és nem hazudott. Így szkennelte
a mellette állót és a másikat, így tovább, csak akkor lett frusztrált,
mikor az alakváltó természetes pajzsait érezte és azokét a
mentálokét, akik elég jó pajzsokat építettek, hogy érezzék a
behatolást.
Azokat szemével bírálta el.
Ketten anyák voltak nagyon kis gyerekkel a babakocsikban, a
harmadik egy idősebb nő, aki bottal sétált. Zaira magabiztosan
húzta le őket a listáról, bár mentálisan feljegyezte az arcukat, ha
le kell nyomozni személyazonosságukat.
Minden személy, aki a közelébe ment mély szkennelés alá
esett, amivel megtudta legmélyebb titkaikat, összes rémálmukat.
Egyikkel sem törődött. Elvetett minden adatot, ami nem
kapcsolódott Adenhez és a gyilkossági kísérlethez,
A férfi nem értene egyet a döntésével, azt mondaná, hogy
bántja az embereket. Zairát nem érdekelte. Nem, mikor a férfi
vérezve feküdt a kórházban. Nem, mikor elméje nem
kapcsolódott Zairáéhoz, ahogy mentális képességit lezárták.
Nem, mikor a vére előtte a füvön ragyogott.
Szemei égtek, ami azt mondta neki tejesen dühös, újabb
alakváltó elmébe ütközött. Ez egy egészséges felnőtt férfi volt

- 669 -
futóruhában. Ez nem tette még gyanúsítottá, sok futó volt a
parkban, ennek egy jól feleszelt pályája volt. Mivel nem tudta
telepatikus képességével tisztázni őt, perifériájában tartva
figyelte őt, míg egy kis szkennert használt, amit egy orvosi
tálcáról vett el, hogy alátámassza, hogy adatokat gyűjt a
helyszínen.
Az igazság az volt, hogy ez DNS kereső eszköz volt és az
osztaghoz tartozók voltak feltöltve rá, Aden neve villant fel, vére
festette meg a füvet. A düh még jobban forrt minden villanással,
mind emlékeztette rá, hogy bántották őt, talán haldoklik.
Mikor tovább folytatta feltűnés- vagy érdekességmentesen a
munkáját, a tömeg oszlani kezdett, míg a fehér hajú pár és az
alakváltó futó maradt. Nem vetette el az idős párt, míg a mély
szkenn azt nem mutatta, hogy nincs rejtett szándékuk. A futó
nem tett agresszív mozdulatot, de elérhető távolban volt, lövési
távolságban.
Zaira türelme öt perc múlva meghozta gyümölcsét, ahogy a
férfi lopva nadrágja hátsó részéhez emelte a kezét. Mire teljes
csendben kivonta a karcsú, ragyogó fegyvert, Zaira már mozgott
is. Teste a földre döntötte a férfit, ahogy annak ujjai a ravaszon
voltak, a lövés a közeli szoborba csapódott. Az idős pár sikított,
míg a lövész felmordult és megpróbálta arcon vágni, de Zaira
számolt a férfi izomtömegével és erejével, míg a férfi figyelte őt,
kitalálta az óvintézkedést a nagyobb ereje ellen.

- 670 -
 Zairát a dühe is erősítette.
Kivédte az ütést, öklével precíz szögben csapott le, hogy
maximális sérülést okozzon,
Vér spriccelt. A férfi szemei emberi kékből vágott feketébe
változzak, karmos kézzel csapott felé. Zaira kivonta magát az
elérési távolságból és addig várt, míg a férfi majdnem felkelt,
hogy kirúgjon bakancsos lábával és kifordította térdét. A férfi
oldalra dőlt össze, míg dühösen sikoltott térde miatt, ez az
alakváltó volt, aki lelőtte azt a személyt, akit valaha szeretett.
Nem adott neki esélyt felgyógyulni, újra rúgott, lecsapott az
állára.
Újból rúgott, most a bordáiba. Határozottan kerülte a fejét,
nem akarta, hogy öntudatlan legyen, azt akarta, hogy érezze ezt, a
hideg dühöt, ami vezette őt. Látta, hogy mások is csatlakoztak az
idős párhoz, látta, hogy telefonokat fordítanak felé, ahogy az
emberek felvették az erőszakot, de ez nem állította meg. Ma,
Aden nem volt mellette, hogy megállítsa, erős, stabil jelenléte
hiányzott az elméjéből.
A magány üvöltött, a haragos lény vért akart, kegyetlenkedni
akart a férfival, aki lehet ellopta Aden életét.
Egy jól időzített rúgással ismét földre vitte a lövészt, ahol a
hátán feküdt és küzdött, hogy levegőt vegyen törött orrán és álla
összetört, arca vörös volt, egyik vastag csuklójára lépett, így nem
tudja majd elérni őt karmaival, és mikor felemelte másik kezét,

- 671 -
hogy belékapjon, csizmájával úgy rúgta meg, ami eltörte volna a
mentál csontokat.
Az alakváltó csontok erősebbek voltak, így ettől nem törnek el,
de elég kárt okozott, hogy nem fogja tudni rendesen használni.
Mikor próbálta elkapni, abban nem volt erő, karmai még át sem
hatoltak uniformisa nadrágjának anyagán.
A férfi teljesen a kegyelmére volt bízva.
Mikor elkapta, hogy alakja megremeg, azt mondta – Ne válts
alakot. – Pisztolya a kezében volt, egyenesen rámutatott. – Tedd
meg és egyenesen a váltásba lövök. – Nem tudta ez pontosan mit
tenne, de volt egy olyan érzése, hogy halálos lenne. – Érdekes
lesz nézni, hogy a tagjaid emberi vagy állati formában szóródnak
szét a parkban.
A férfi teste megmerevedett, a fenyegetés tisztán célba talált.
Arra gondolt hogy kínozza meg és több száz módszer ugrott ez
elméjébe. Eltette a pisztolyt és felemelte a csizmáját nem a
csuklójáról, amit lassan tört össze és ezzel gyötrelmet okozott
neki, óvatosan a szegycsontjára tette és tekintetük találkozott. A
kínzás mentális lesz ez alkalommal.
Nem akarta összetörni a bordáit és belső szerveit. Az egyenlő
lenne a férfi halálával. De a férfi azt hitte megteszi, a rémület
vastagon benne volt szemeiben, Zaira elég időt adott neki, hogy
igazán féljen tőle, levette bakancsát a mellkasáról és leguggolt
mellé anélkül, hogy széttört csuklójáról levette volna bakancsát.

- 672 -
 Majd halkan szólalt meg, hogy közönségük ne hallja, csak az
alakváltó fülek, azt mondta – Két választásod van. Gyorsan halsz
meg, vagy lassan agóniában. Ha az utóbbit választod,nem számít
mennyit könyörögsz nekem. Nem adok kegyelmet. Nem tudom
hogy kell. Így edzettek.
Látta a férfi arcán, hogy hitt neki.
A szájában buborékoló véren át mondta – Gyorsan. – Hangja
elmosódott az állán okozott sérülés miatt.
– Ez nem így működik – mondta – csizmáját megdörzsölte
összetört csuklóján, míg aprót változtatott testsúlyán.
Egy sikítás szakadt fel a férfi torkából, amitől közönségük
csendben összerándult. Várt, míg a férfi abbahagyta, azt mondta
– Mond el, amit tudsz. – Nem volt körülményes, nem kellett
annak lennie. Ez tudott valamit. Találata túl közel volt és
személyes volt, hogy megkockáztassa az elfogást. Vagy egy
hátrahagyott Tiszta mentál fanatikus volt, vagy az összeesküvés
része volt.
Ösztönei szerint az utóbbi. A férfi nem akart mártírrá válni, azt
tervezte megszökik. És ott volt az is, hogy az osztag felvett
bizonyos pletykákat a világ sötét részein, hogy a kontakt
gyilkosok lemondták a nagy fizetéssel járó megbízást, ha
elkapják, hogy a célpont talán egy Nyíl volt. Túl sok gyilkos
társukat végezték ki, vagy ejtették túszul, hogy a pénzt megérje.

- 673 -
 És azok, akik még mindig hittek a Tiszta mentálokban
gyanakodva nézték a legutóbbi történéseket. A legutolsó pletykák
szerint, amiket az osztag megtalált, az mondták a fanatikusok
kezdenek bizalmatlanok lenni új szövetségesükkel szemben, mert
úgy tűnik csak a Tiszta mentálok haltak meg, s nem okoztak ezzel
látható változást a Háló Elcsendesedéssel kapcsolatos
álláspontjában.
A mézeshetek úgy tűntek véget értek.
Ennek eredményeként az összeesküvés kezdett kifutni az
eldobható testekből és sajátjai közül használt fel néhányat. –
Beszélj – ismételte hidegen, mikor a férfi nem mondott semmit.
– Megölnek.
– Akkor a lassú halált választod. – Kivette csizmájából a kést,
a szemgolyójára célzott vele olyan sebességgel, hogy a férfi
pislogott, nem jött rá, hogy a penge éles volt, míg bele nem vágott
szemhéjába.
Mikor rájött, vér csöpögött a szemébe, azt mondta – Ne.
– Akkor beszélj. – Kezdett közelebb hajolni, mindig tudatában
volt, hol voltak a végtagjai. Összetört álla azt jelentette, nem
tudta megharapni, de nem becsülte le őt.
A férfi ekkor tudta meg, hogy legyőzték, Zaira szemében élő
halál volt. Alig hallhatóan beszélt és bár szavai kicsit érhetetlenek
voltak, Zaira mindent megértett. És tudta, hogy mindent
elmondott neki amit a szélesebb összeesküvésről tudott, annyira

- 674 -
félt tőle, hogy az átható volt, s nem tudott blöffölni. De volt még
egy kérdés, amit fel kellett tennie. – Van egy alakváltó gyerek.
Úgy két éves. A neve Persephone.
A férfi torka mozgott, ádámcsutkája megugrott. – Halott –
suttogta.
A Zairában lévő düh a kést a szemébe akarta döfni. – Láttad a
testét?
A fejét rázta. – Segítettem az új területre vinni őt, és utána azt
mondták az este folyamán meghalt. – Horror volt az arcán. –
Soha nem értettem egyet, hogy ott tartsák a gyereket.
De nem is segített a kicsi, sebezhető gyereknek, ebben bűnös
volt. – Mond el az új helyet és a többit, amiről tudsz.
Három címet adott neki.
– Gyorsan – mondta a végén, légzése feszült volt és szemei
kitágultak. – A gyorsat ígérted.
Zaira hagyta, hogy a kés hegye megérintse a szemgolyóját. –
Hazudtam. – Addig akarta kínozni, míg nem könyörög neki a
végén. A nyilvánosság nem számított. Az, hogy szörnyetegnek
látják őt, nem számított. Jeges düh változott át vörösen izzó
dühvé, ami azt akarta, hogy egyesével tépje le a végtagjait. Törje
össze a koponyáját, ahogy a szüleiét. Törje össze az arcát.
Napfény csillant meg a gyűrűjén, ahogy azon volt, hogy
hátracsavarja a fejét.
Ha nem lenne benned düh, akkor embertelen lennél.

- 675 -
 Elutasítom, hogy elfogadjam a Nyilaim borostyánba
fagytak.
Hiszek az akaratodban. Harcolj értünk.
Aden hangjának emléke, az abszolút hite benne megállította
őt, mikor a kegyetlenkedés első lépéseként ki akarta szúrni az
alakváltó szemét. A dühös szörnyeteg hezitál benne.
Ne menj el. Ne hagyj egyedül.
Bízom a lányban, aki három éves korától nem sírt, hogy
legyőzi démonjait.
Kedvellek. Kedves vagy.
Adennek csak rád van szüksége.
Ez az oka, hogy Velencében minden Nyíl, még a
legmakacsabb rangidősek is meghalnának érted.
Vak hittel. És szeretettel.
Lélegezz Zaira. Várj egy pillanatot és lélegezz.
Emlékezett a dühén át Ivy leckéire, az ujján lévő rubinra
koncentrált, a gyűrűt Aden adta neki, mert ő meg karta tartani
Zairát, és levegőt vett. Majd még egyet,
Aden szerette őt.
A hangok mindazokhoz tartoztak, akik szerették Zairát is, akik
azt gondolták értékes személy volt. Ha megteszi ezt, ha aláveti
magát a gonosznak, akkor mindannyiukat elveszti. És ha Aden
túléli, egyedül ébred fel, mert a düh el fogja nyelni teljesen

- 676 -
Zairát: megígérte a férfinak, hogy soha nem lesz egyedül, hogy
mindig vele lesz… mint a partnere.
Már nem vagy bezárva abba a cellába. A fényben élsz.
Aden elment az elméjéből és ez fájt. Nagyon fájt. De ennek
ellenére megjelölte őt, és a férfi visszhangjába kapaszkodott,
birtoklóan szorosan tartotta őt. Ne menj el, mondta a halott
telepatikus kapcsolaton keresztül, amit próbált kinyitni. Ne
hagyj el. Szörnyeteg leszek, ha megteszed. Olyan veszély, aminek
végtelen szüksége lesz. Csak úgy tudok ember leni, ha ott vagy
és megtanítod.
Nem kapott választ, de a benne lévő dühöt megzabolázta.
Lenézett, egy teljes terrorban lévő arcba nézett, az egyik szeme
véres volt a megvágott szemhéjról belecseppent vértől. Megtörte
őt, megszerezte az adatot, amire az osztagnak szüksége volt. Nem
volt oka megölni. Megfordította a kést, a férfi halántékához
érintette, ezzel öntudatlan állapotba hozta.
Megszerezted, amit akartál?
Felnézett Vasic telepatikus hangjára, figyelmen kívül hagyta őt
a harca alatt, megerősítette neki. – Vidd a kórházba és lépj
kapcsolatba a hatóságokkal – mondta hangosan a közönségnek
jutalomként. – A fenyegetést semlegesítettük. – Megvan
Persephone utolsó ismert helye. Azonnal megyünk, ahogy
visszaportálsz.

- 677 -
 Mikor Vasic gondoskodott a testről visszatette a kést a helyére
és felvette az elejtett szkennert. Majd határozottan a tömeghez
sétált. Az kinyílt előtte, félelem és tisztelet vegyült rajtuk. – Hol a
fegyver? – kérdezte az ember párt.
A férfi odanyújtotta, keze remegett. – Felvettem, mikor
eldobattad vele.
Zaira tudta, látta őt és nem felejtette el, hogy azt a fegyvert
ellene fordíthatták volna. – Köszönöm. Csökkentették a többiek
miatti kockázatot.
A férfi remegve elmosolyodott. – Maga egy lenyűgöző fiatal
nő. Nem drágám?
– Ó igen – válaszolta párja ragyogó mosollyal. – Az a rémes
ember bántott volna minket, ha maga nem lenne itt.
Zaira nem volt benne biztos, hogy válaszoljon a váratlan
kijelentésre, Vasic felé fordult, ahogy a teleportáló visszatért. A
völgybe először. Fegyverre és emberekre van szükségünk.

- 678 -
 77. fejezet

A helyszín, amit a lövész adott meg Persephonéról kiderült,

hogy egy kikötő volt, ami egy ember mágnás birtokában volt. Le
volt zárva és kerítés védte, szögesdrótkerítés volt a lánc mögött,
az épületet kamerák, őrök és kutyák védték. Egyik sem volt elég,
hogy megállítson egy Nyíl csapatot, akik elhatározták bejutnak,
főleg az éjszaka leple alatt, ami a világ ezen részén volt.
Mica gondoskodott az elektronikáról és Vasic csendben
kiütötte az őröket, Zaira csapatának másik tagja biztosította,
hogy a kutyák alszanak. Az altatóba áztatott hús, amit a kezdeti
felderítés után hoztak magukkal pontosan a tervek szerint
működött, az állatok meglesznek, mikor felébrednek. Senki sem
akarta megbüntetni őket tulajdonosaik tettei miatt.
Előrement a többiekkel, míg minden gyanús jelet tisztáztak,
beleértve hogy elrejtették az öntudatlan őröket, Zaira jó pozíciót
talált a hajótest mellett, amit építettek és lézer távcsövét a szemei
elé tette, belenézve a központi épületet látta, ami a cég
központjaként működöt.
Hatemeletes volt, majdnem tiszta üveg és karácsonyfa
formában volt kivilágítva, mint amit a Times Squaren látott. Így

- 679 -
röhejesen könnyű volt megtudni mennyien voltak bent az
épületben. – Öt – mormogta Vasicnak és Micának, mikor
megjelentek mellette. – Három a másodikon, egy az ötödiken és
az utolsó a hatodikon. – Növelte a távcső erejét. – Azt hiszem a
hatodik a vezérigazgató.
Mica elvette a távcsövet. – Megerősítem. Kétszer ellenőriztem
le a képét, mielőtt eljöttünk. – Zairára nézett. – Élve kell, igaz?
– Igen. – Lenyúlt és eltette a távcsövet harci nadrágja zsebébe.
– Persephone az alagsorban kell, hogy legyen. – És otthagyták,
hogy meghaljon, a lövész szerint. – Mica, vidd a többieket és
tisztítsátok meg az épület felsőbb szintjeit. Vasic és én megyünk
le.
Hihetetlen egyszerű volt bejutni, a vezérigazgató elég önelégült
volt, hogy azt higgye őrei, a kutyák és a kerítés kint tartja az
embereket. A fő ajtón lévő zárak is szánalmasak voltak. De az
alaksorba vezető ajtón? Azok erősek voltak.
Egyben elektronikusak, így ő és Vasic nem törhette csak úgy
át.
– Leszedhetem a zsanérjairól – mondta Vasic. – De az hangos
lesz.
– Várj. – Kapcsolatba lépett Micával, megnézte hogy állnak. –
Ne aggódj a zaj miatt. Mica elkapta a vezérigazgatót és a
többieket is.

- 680 -
 A fémajtó remegve nyögött fel és meghajlott, ahogy letépték a
zsanérokról. Vasic óvatosan a fal mellé tette, nem akart előre
menni a lépcsőn. Annyira tudta, mint Zaira, ez a nő küldetése
volt. Ha nem találja meg Persephonét, akkor nem rejtőzik el
előle.
Zaira szíve összeszorult és feje még mindig visszhangzott az
egyedülléttől, attól még beszélt Adenhez. Lemegyünk az
alagsorba. Van némi fény, de nagyon halvány. És a szag, az
szörnyű. Elég szörnyű volt, hogy egy testből is jöhetett, ami
éppen bomlott. Hideg van, de nem annyira. Igazából ez jó.
Miane azt mondta, Persephone a hideg vizekből származik, és a
hő az ellensége.
Nem kapott választ, de ettől jobban érezte magát. Mert
ameddig Adenhez beszélt, a férfi nem volt halott, nem mehetett
el.
Leértünk. A terület kitágul. Árnyékok voltak a sarkokban, de
nyilvánvaló volt, hogy a helyet fegyverek és más felszerelések
töltötték meg, s nem volt itt élőlény. Ő és Vasic attól még
ellenőrizte. Vannak szobák a végén. Cellák.
Düh égett fagyosan az ereiben, az első ketrec felé lépett,
benézett. Túl sötét van, telepatálta Vasicnak. Bekapcsolom a
lámpám. Takard el a szemed. Óvatosan eltakarta a sajátját, hogy
ne vakítsa meg magát, bekapcsolta a lámpát.

- 681 -
 Egy ijedt kéz emelkedett fel, a vékony ember egy kiságyon volt
és onnan nézett rá drogtól homályos szemekkel, bőre sárga volt,
Zaira elfordította a lámpát, szíve dübörgött. Ez az egyik hiányzó
BlackSea ember, mondta Vasicnak. Arcának vonásai
felismerhetőek az új sérülések ellenére is.
Még nem engedhetjük el, mondta a teleportáló. Több ember
kell, ha ki akarjuk szabadítani őket a drog hatása alól.
Zaira biccentett. Dühítette, hogy valakit ketrecben látott, de
Vasicnak igaza volt. A drogos bánthatta magát vagy másokat a
jelenlegi állapotában. Tovább sétált, bevilágított a következő
ketrecbe.
Ez üres volt, az ágy szépen rendben.
Még kettőben voltak, egy nő és egy férfi. A nő BlackSea
alakváltó volt és sápadt volt a Halcyontól, de az idősebb fekete
ember, aki a másik ágyban aludt nem tengeri alakváltó volt.
Felismerem őt, mondta váratlanul Vasic, ahogy teljesen
feltöltött lámpája pislákolni kezdett. A Tanács tudósa volt. Azt
hiszem a robbanóanyagok volt a specialitása.
Csak egy ketrec maradt.
Zaira gyomra összeszorult, epe tolult a torkába, mély levegőt
vett és bevilágított a rendetlenkedő fénnyel a kis ablakon. Egy kis
test feküdt a takaró alatt. Düh és szomorúság zúgott át Zairát…
mikor a fény kialudt a takaró megmozdult. Annyira kicsin, de ez
légzés volt. – Vasic!

- 682 -
 – Menj hátrébb. Nem látok eleget a teleporthoz. – Egy pillanat
alatt kitépte az ajtót a zsanérjairól és Zaira berohant, egy kis,
riadva ébredő lányt talált.
Rémület töltötte el kis alakját, vékony arcát.
Zaira nem tudta mit tegyen, így azt tette, amit mindig szeretett
volna, hogy vele tegyenek, mikor gyerek volt. Karjaiba volta a
kislány vékony, ijedt testét és azt mondta. – Biztonságban vagy.
Senki sem bánthat már. – Szemei találkoztak Vasicéival.
Nem volt szükség több szóra.
Egyenesen az úszó hajóra portálta őket, ahol kevesebb, mint
három napja voltak vendégek. Pisztolyok kattantak körülöttük,
ahogy az eső ferdén esett hajukra és ruháikra, de ekkor Mianeért
és Olíviáért kiáltottak, rohanó lábak futottak a városban, amit
enyhén ringatózott a viharral mosott óceánban.
Zaira megriadt, mikor vékony karok szorultak össze a nyakán,
Persephone szíve zakatolt. – Shh – suttogta. – Otthon vagy.
Anyukád jön.
– Anyu? – suttogta a gyerek, majd kiáltott – Anyu! – a kis test
vékony, de örömtelin kilőtt, ahogy megpillantotta Olíviát futni
felé.
Zaira átadta értékes terhét a síró nőnek, aki csókokkal
borította gyermeke arcát, azon volt, hogy elmondja Mianenek a
többieket, mikor Olívia az emelvény szélére futott, amin álltak és

- 683 -
egyenesen a hideg, összetörő hullámokba ugrott. Zaira
ösztönösem mozdult utánuk, de Miane az útjába állt.
– A gyereknek alakot kell váltania – emlékeztette az alfa. – Az
óceánra jobban szüksége van, mint az ételre vagy pihenésre,
jobban, mint az anyjánál bármi másra.
Zaira szemei hatalmasok voltak, ahogy az emelvény széléről
lenézett. Aden, nem tudom leírni neked, mondta csodálkozva,
ahogy megpillantotta alattuk a hullámok törő formáit. Fényt
látok, a legpuhább, legszebb fény csíkjait. Nem tudom mivé
alakulnak át, de lenyűgözően szépek. Mint egy álom
megpillantása.
Kelletlenül hátralépett, mikor a fény elaludt, mintha mélyre
úsztak volna, Mianehoz fordult. – Még két emberedet
megtaláltuk. Szükségük lesz rád.
***
Aden még a műtőben volt, mire ő és Vasic visszaért a most
már feltakarított folyosóra, mindketten két perc alatt száraz
ruhába öltöztek, mert Ivy rámutatott, ha most megbetegednek,
az nem segít Adennek. A psziché a völgyben volt, mikor
visszatértek, hogy Cristabelt és a többieket gyorsan informálják.
Addigra Vasic Miane embereit az úszó városba portálta,
megbízott a nő szavaiban, hogy informálja őket minden hasznos
adatról, amire a fogva tartottak emlékeztek, míg Mica kikérdezte
a tudóst. Ő sokkal jobb kondícióban volt, mint a többiek, akiket

- 684 -
megmentettek, talán mert fogva tartói hosszú távra terveztek
vele, és tisztázta, boldogan beszél, ha lezuhanyozhat.
A vezérigazgató a Központi Parancsnokság fekete cellájában
volt.
– Menned kell és ki kell hallgatnod a vezérigazgatót? –
kérdezte Vasicot. – Mint ember, a vezérigazgatónak gyenge
pajzsai voltak, bár egy mentál valahogy segített rajta. Mégis
könnyen áttörhetek rajta károkozás nélkül. Ennek
eredményeként Zaira katalogizálta emlékeit és titkait, amíg várt,
hogy Aden felébredjen.
– Nem – mondta Vasic. – Nincs időérzékeny adata és mi
ketten innen is adhatunk parancsot, ha hasznos információt
találunk elméjének mély szkennelése után. – A teleportáló a
következő húsz percben csendben állt mellette, mielőtt azt
mondta – Aden itt volt két hónapja Ivyval.
– A karod miatt?
– Mindvégig Ivyval maradt. Ivy azt mondta nélküle talán
megőrült volna.
Zaira végignézett a folyosón. Ő nem olyan volt, mint Ivy, nem
volt kényelmes számára mással lenni, ritkán kezdeményezett
kontaktust. De Vasic Aden legjobb barátja volt és mikor nem
látta őt versenytársnak Aden figyelméért, akkor látta a hűséges
barátot, aki mindenben Aden mellett állt és akiben Aden minden
fontos dologban megbízott.

- 685 -
 Beleértve Zairát.
– Nem veszíthetem el. – Szemei fájtak, mellkasa szoros volt. –
Ő a legjobb ember, akivel valaha találkoztam, akiről valaha
hallottam. Szükségünk van rá. Szükségem van rá. – Éreztette
vele, hogy Zaira pontosan úgy volt jó, ahogy volt, mintha semmi
rossz nem lenne benne.
– Adennek egy egyszerű, mély hibája van.
Az egyedüli ok, amiért Zaira nem fordult erőszakkal Vasic felé,
mert ilyet mert mondani rá, mert tudta, nem becsmérelte le
Adent. – Hiba?
– Nem képes vigyázni magára – mondta Vasic. – Azt hiszi
mindenki sokkal fontosabb és ez teszi nagyszerű vezetővé. De
szüksége van valakire, aki vigyáz rá, aki biztosítja, hogy nem
veszti el magát a felelősségei alatt.
– Tudom. – Aden volt az ő prioritása, a mindene.
– Zaira.
Találkozott Vasic tekintetével tíz perccel azután, hogy
beszéltek. – Mi az? – Ez a két szó dühös volt. Ha Aden meghal,
akkor talál egy ajtót a túlvilágra és visszacibálja. Hogy meri azt
hinni, hogy elhagyhatja őt?
– Idd meg. – Vasic átadott egy energiaitalt. – Aden nem
bocsátaná meg, ha felkelve azt látja gyengék és kimerültek
vagyunk.

- 686 -
 Zaira legurította az italt, felkelt sétálni kezdett, a dühös lény
dühös, szomorú és ijedt volt. Annyira ijedt. – Hogy tanulta meg,
mit kell tennie? – kérdezte, hogy kitöltse valami mással az
elméjét. – Hogy mit tud a tükör csinálni?
Ezt már vagy százszor meg akarta kérdezni, de valahogy soha
nem beszéltek róla. – Mesélt nekem Walkerről, hogy Walker
tanította meg a pajzsokra. – Megállt. – Walker tud róla? – Aden
sebesült volt, küzdött az életéért. – Aden szeretné, ha tudna róla.
Vasic téli fagyos szeme találkoztak az övévivel. – Megkeresem.
– Várj. Ne hozd ide Marjoriet és Naoshit – utasította Zaira,
tudta, hogy Aden nem akarná, hogy szülei így lássák, csak úgy,
hogy ereje teljében volt.
Walker más volt.
Zaira nem értette meg a szülőség kapcsolatait, de érezte Aden
érzéseit Walker felé, tudta, hogy a másik embernek mélyen
tisztelt helye volt az életében.
– Rendben – értett egyet Vasic, mielőtt elment.
Hét percébe telt visszatérni Walker Laurennel. Zaira tudta,
mert továbbra is az órára bámult és számolta Aden mióta volt a
műtőben. Túl hosszú ideje.

- 687 -
 78. fejezet

Walker arca bősz volt, fakózöld szemei kemények, ahogy

feldolgozta, amit Vasic mondott neki. És mégis saját dühe és
aggodalma ellenére jelenléte furcsán stabilizáló volt. Pont mint
Adené hasonló helyzetben. Apa és fia, gondolta Zaira.
A genetika itt nem számított. Walker és Aden maga választotta
ezt a kapcsolatot.
Walker feltűrte kék ingjének ujjait, Zairával kezdett sétálni, és
mikor Aden képességéről kérdezte, azt mondta – Hat éves
fiúként találkoztam vele. Annyira nyugodt, erős és határozott
volt, és annak a kezdetével, amit tükörnek hívunk.
– Segítettél neki elrejteni.
– Először csak megragadtam telepátiájának finomságát –
mondta Walker. – Tudod mit tud vele csinálni?
– Igen, az Erősítő Hatás. – Mert Adennek két középszinthez
közeli képessége volt, az egyiket magasabb fokra tudta erősíteni.
Nem minden két középszintű képességgel rendelkező tudta
megcsinálni, de az ő esetében a hatás telepátiáját 8.3-as szintre
emelte.

- 688 -
 – Senki sem hitte el, hogy képes rá, mert O képességét 3.2-
esnek regisztrálták. Ez extrém alacsony az erősítésre.
Zaira tudta mindezt, de nem érdekelte. Azzal, hogy Walker
Adenről beszélt, míg Vasic hallgatta és Zaira kérdezgette, attól
úgy érezte Aden a szavaik által veszi őt körbe, szavakkal, amik
emlékeztek rá, hogy mi volt mások számára, szavak, amik itt
tartották őt. – Maga sem hitte, hogy meg tudja csinálni, míg nem
tanítottad meg neki.
– Felismertem őt, éreztem. – Walker a homlokát ráncolta. – A
telepátiája olyan, mint az enyém, olyan… csendes. Ezt gyengének
találták néhányan, mikor az ellenkezője az igaz, helyesen edzve,
titokban dolgoztunk, hogy senki ne vegye észre a
belopakodásunk. – Kezét végigfuttatta sötétszőke haján, a tompa
ezüst szálak megcsillantak a fényben.
– De a tükör volt a kritikus dolog, azonnal rájöttem, ahogy
megláttam, bár hónapokba telt megnyerni a bizalmát, hogy
eléggé megbízzon bennem, hogy leengedje pajzsait és a mentális
szinten is dolgozhassunk. – Walker soha nem felejti el a fiút,
mennyire gyanakvó és óvatos volt. – A tükör ekkor még
kezdetleges volt, alig észrevehető. Mintha még nem fedezte volna
fel teljesen.
– Egyszer azt mondta nekem, hogy a második héten kezdett
megbízni benned – mondta Vasic csendesen. – Egy gyerek
könnyekben tört ki az olvasó órán és ahelyett, hogy megszidtad

- 689 -
vagy büntetted volna, letörölted a lány könnyeit és te olvastad fel
a részét.
Walker nem emlékezett erre az esetre, de sok ilyennel
foglalkozott. – Annyira fáradtak, sérültek és kicsik voltak. – A
fejét rázta. – Aden ugyanannyi éves volt, de már akkor vigyázott
a többiekre.
– Mikor felébred – mondta Zaira, a hangja heves volt – nem
hagyom, hogy ellenkezzen. Figyelni fogok rá, még ha le is kell
kötöznöm.
– Hozok neked kötelet – mondta Vasic.
Walker a teleportálóra nézett. – Aden gyerekként nem tudta
mire való a tükör és én sem. – Minden, amit tudott, hogy
egyedülálló volt és erőtől duzzadt. Ösztönei az súgták tanítsa meg
Adennek, hogy hogyan rejtse el, így a fiút nem fogják arra
kényszeríteni, hogy használja azok számára, akiknek felnőtt
testében kevesebb becsületesség volt, mint Aden kisujjában. –
Mikor jött rá, hogy használja?
– Tizenkét évesek voltunk – mondta Vasic. – Aden kivallatás
elleni edzésen volt.
Fordítás: megkínozták.
Zaira fogai összeszorultak, ujjait ökölbe zárta. Érezte Walker
feszültéségét, rájött, hogy a férfi is megértette a Vasic szavai
mögötti igazságot.

- 690 -
 – Az edző hibát vétett – folytatta a teleportáló. – Aden rájött,
hogy véletlenül el fogja törni a nyakát. Telepátiájával nem fogja
tudni megállítani, nem, mert képességei le voltak kötve, így
ösztönösen kinyúlt az erőért. – Vasic hangja egyenletes volt, de
Zaira tudta, hogy erősen kontroll alatt kellett tartani magát. –
Éreztem őt és nem álltam ellen az erő elvonás miatt. Tudtam,
Aden soha nem tenne ilyet, csak ha veszélyben lenne.
És Zaira azt gondolta ezért bízott meg mindig Vasicban. Még
ha féltékeny is volt rá, tudta nem hezitálna Aden mellé állni
bármilyen veszélyben.
– Az edző nem vette észre Aden erőnövekedését?
Vasic a fejét rázta Walker kérdésére. – A telekinézisem erőt
adott neki, hogy kicsavarodjon az edző tartásából. A hírtelen erőt
a veszély miatti adrenalin hullám eredményének tulajdonították.
Zaira hallotta Walkert és Vasicot tovább beszélni, de elméje
tovább kutatott Adenért. Mellkasa egyre jobban összeszorult
minden sikertelen kapcsolatfelvétel után. Ne hagyj egyedül,
utasította őt újra. Ne menj el.
Meleg súlyt érzett a fején, Walker kezét fejének hátoldalára
tette. – Erős – mondta az idősebb telepata. – És makacs is.
Zaira nem tudta miért, de a férfi nyugodt hangja, valamint
hangjában lévő nyílt érzelmek áttörtek a védelmén. Talán az
Adennel kapcsolatos emlékei miatt, de nem ált ellen, mikor a

- 691 -
férfi a karjaiba vonta, ijedten, dühösen és várakozva állt a férfi
melege mellett.
Végre megnyerted a vitánkat, mondta a halott mentális
ösvényen. Azt választottam, hogy jobb leszek, mint tegnap. Kelj
fel, így learathatod a dicsőséget.
Nem kapott választ. Nem volt más, csak üresség, amitől jég
volt az ereiben, és a düh újra épült. Elhúzódott Walkertől, újra
járkálni kezdett a folyosón, ami egy örökkévalóságnak tűnt.
És mikor kinyúlt Adenért… a férfi elméje elkapta az övét.
Megfordult, ahogy vére dobolni kezdett, berohant a műtőbe.
Egy kifacsartnak tűnő Judd roskadt össze a fal mellett, az
orvosok és nővérek is fáradtnak tűntek, de Zaira Adenre
koncentrált. Sokkjára a férfi felhúzta magát ülő pozícióba, ahogy
Zaira nézte. A férfi fakóbb volt, mint lennie kellett volna, a bőr a
nyakán finom és új, de tudatánál volt és nem tűnt sérültnek és
érezte felőle a csodálkozást az elméjében.
Aden kitárta karjait és szorosan megölelte. Zaira erősen
tartotta, szíve annyira erősen szorult össze a mellkasában, hogy
fájt, a levegő a tüdejében rekedt. Nem törődött vele, vagy azzal,
hogy a többiek elhagyták a szobát, otthagyták Adent vele.
A férfi figyel a hátára. Mindig ezt tette.
***
Aden karjai kemények voltak Zaira körül, belélegezte a nő
illatát. Mikor felnézett, látta, hogy Walker és Vasic mindenkit

- 692 -
kitámogatott a szobából. Vasic karja Judd derekán volt, a
kimerült Tk percekre volt a kiégéstől, míg az orvos arcán a
kimerültségtől voltak vonalak. Az ápolók sem voltak jobb
kondícióban, lábuk majd összecsuklott.
Walker találkozott a pillantásával, nyílt megkönnyebbülése
mélyen nyers volt. Tartsd őt szorosan. Szeret téged.
Tudom. Arcát Zaira halántékához nyomta és egyik kezével
végigsimított a haján, a másikat szorosan köré zárta, fürdött a
tüzében, hagyta, hogy elégesse a majdnem halál miatti
hidegséget.
Mikor Zaira elhúzódott és meglökte a vállát észrevette, hogy
visszafogta erejét. – Nem lett volna szabad megsérülnöd. – A
szavakat fogain át szűrte. – Nem lett volna szabad egyedül
hagynod.
Aden felállt, ereje elég volt hála a vér transzplantációnak,
berázta a köztük lévő távolságot. Zaira nem tágított, de óvatos
volt, mikor nyomta őt, az ő halálos Nyíl párja. Elfogadta, hogy ez
a kötelék talán soha nem alakul ki, a nő sebei túl mélyek voltak az
ilyen bizalomhoz, de minden módon a párja volt, ahogy lenni
tudott, megadott neki minden bizalmat, amit tudott.
Aden megfogta az arcát, azt mondta – Sajnálom.
Zaira ökleit a hasának nyomta és a fejét rázta. – Soha nem
engedlek el újra egyedül.

- 693 -
 Aden szerette a vadságát, a lelkét. – Ez kicsit megnehezíti az
osztag veszetését.
– Fogd be. – Szinte morgott, mielőtt átölelte volna, a kis Düh,
aki a sajátjának kérte őt. – Megtaláltuk Persephonét. Élve.
Kemény, majdnem fájdalmas öröm volt a vérében. – Hogyan?
– Kezdte érezni, ahogy a fáradság megragadja őt, a munka, amit
az orvosok és Judd megtett elég volt, hogy elhárítsa a
katasztrofikus lövés hatását, amit bekapott.
– Beszédre bírtam a lövészt. – Neki nyomta magát, Zaira
hírtelen megmerevedett és karját a dereka köré fonta. – Mindjárt
összeesel. Feküdj le.
– Lefogok, de nem itt. – Megérintette Vasic elméjét, kérte
barátja segítségét, elküldte neki a képet, ahol lenni szeretett
volna.
A távoli teleportálás hibátlan volt, és Aden és Zaira a
kabinjukban az ágy mellett álltak egy pillanattal később. Zaira
gyengéden lenyomta az ágyra, a lábához ment, kicsatolta
csizmáit, mielőtt levette volna az egyiket.
– Soha nem gondoltam, hogy ilyen házias leszel – mondta
Aden gyengéden, érezte, hogy szíve szinte lehetetlen nagyságúra
nyúlt ki.
– Mondtam, hogy fogd be. – A férfira bámult, majd levette a
másik csizmáját, majd a zoknikat. – Véres vagy. Alvás előtt meg
kell mosakodnod.

- 694 -
 – Nem hiszem, hogy a lábaim most megtartanának – ismerte
el, a kimerültség hullámai el akarták önteni őt. – Elmondta
neked a lövész miért tette?
– Azért, amit gondoltál – mondta, körbement, hogy segítsen
levenni ingjének maradékát. – Ez a csoport meg akart ölni téged,
hogy felforgassák nemcsak a Mentálháló stabilitását, hanem az
egész világét. Minden tettüknek egy célja volt: viszályt, félelmet,
pánikot kelteni.
Zaira eltűnt a fürdőben, egy nedves ruhadarabbal tért vissza.
Felmászott az ágyra, miután felhúzta őt ülő pozícióba, magához
vonta őt és gyengéden lemosta a vállait és mellkasát ott, ahol az
orvos csapat nem tette meg, míg az életét mentették meg. – A
csoport Konzorciumnak hívja magát.
– Kihagytál egy pontot – mondta, feje nehéz volt.
Zaira megcsókolta az ugratásért. – Akarod hallani a többit?
– Annyit, amennyit elalvás előtt tudok.
– A Konzorcium egyik vezetőjét elfogtuk – mondta neki. – Az
emlékei megerősítik, hogy a szervezet tetején lévők mindhárom
fajból származnak, a tervük, hogy kihasználják az Elcsendesedés
utáni töréseket, hogy destabilizálják a világot, míg saját
vállalataikat vezető helye teszik, hogy profitáljanak a biztos
káoszból.
Zairának dőlt, Aden megengedte magának, hogy becsukja
szemeit. A Konzorcium terve egy módon kiszámítható volt, de

- 695 -
csak ha személyi gyarapodásra gondolsz, nem a világára. – Mint
a fegyverkereskedők, akik háborút kezdenek.
Zaira a nedves ruha tiszta részével simított végig mellkasán. –
Igen. És még egy dolog, biztosították, hogy ne tudják
beazonosítani a többieket. Minden találkozó audio konferencián
zajlik, a hangokat eltorzítják.
Csoportokba osztás a legmagasabb szinten. – Okos –
mormogta. – Azonban egy személy tud mindenről.
– A felbujtó az egész ötlet mögött. – Zaira félretette a ruhát,
karjait szorosan Aden nyaka köré csavarta. – Az biztos nem az a
férfi, akit elkaptunk, bár minden nyomot összetettünk az
emlékeiből, így bizonyos játékosok felé irányít minket.
– A Konzorcium politikai hatalmat akar?
– A lövész szerint nem, de elkaptam valami tompa dolgot a
vezérigazgató emlékeiben valami másról, nem volt időm mindent
kibányászni. – Elküldte neki a részleteket, amiket eddig
összetett.
Aden azonnal látta, amit a nő nem, agya nem politikára volt
huzalozva. – A csoport vezetői azt akarják, hogy árnyékhatalom
legyenek a trón mögött. – Ez illett a ravaszságba és
alattomosságba, ami áthatotta tetteiket. – Manipulálni akarják a
bábjaikat, akiket kiválasztanak, míg ők védve vannak a
névtelenség mögött. – Ironikus, pont ők terjesztették azt, hogy ő
nem más volt, mint az osztag igazi vezetőjének ürügye.

- 696 -
 Ki akarta mondani ezt, de ajkai alig váltak el, mielőtt álmosság
öntötte el, s nem tudta kinyitni a szemét.
Zaira csókot nyomott a halántékára. – Aludj. Mindent kontroll
alatt tartunk. – Újabb csókot adott. – Vasic megígérte, hogy
biztosít nekem kötelet, hogy lekötözzelek, így ne kísérts.
Ez a tűz.
Aden lelkét köré csavarta és elaludt.

MENTÉLHÁLÓ HÍRFORRÁS: FRISS HÍREK

Nikita Duncan az Uralkodó Koalíció nevében kiadott egy

nyilatkozatot, amiben elfojtotta az Aden Kai halálával
kapcsolatos pletykákat.
A szöveg a következő:

Próbálták elvenni az életét, de ő egy Nyíl. Egy egyszerű töltény

soha nem állított meg egy Nyilat. Akik ragaszkodnak hozzá, hogy
máshogy higgyék, akkor el kell ismerniük a szellemeket, mikor
Aden újra megjelenik
Mindenki más, aki azt kívánja hogy kivégezze Aden Kait, meg
kell jegyeznie, hogy az orgyilkos még azért él, mert a Nyilak nem
találták alkalmasnak rá, hogy kivégezzék. Gyógyul a többszörös

- 697 -
csonttörésből és más sérülésekből, amit egy feleakkora súlyú nő
okozott.
Saját kockázatra becsüljék le az osztagot.

Mint mindig, a Nyíl Osztag maga nem válaszolt, hogy

kommentálja a dolgokat.

MENTÁLHÁLÓ HÍRFORRÁS: FRISS HÍREK

Nem értek egyet az új döntéssel, amit a köztünk legerősebbek

meghoztak, nem értek egyet az Elcsendesedés lehullásával, de
egyetértek az erővel, amit a Nyilak megmutattak. A mai közjáték
során egy nő Nyíl szétvág minden pletykát arról, hogy az osztag
„elpuhult”, mert azt választották, hogy szövetségre léptek a
pszichékkel.
A pszichék védelme nem tette gyengévé a Nyilakat. Ettől
kegyetlenebbek lettek. Ahogy Kaleb Krychek kötődött Sahara
Kyriakushoz, s ugyanezt tette vele. Ez olyan, amit az elmúlt
hetekben értettem meg, és ez összetűzésben áll a hitemmel, hogy
az érzelmek, és különösen a pszichék, a békénk ellenségei. Ez
nem teszi kevésbé igazzá.
Ameddig a Nyilak léteznek, senki sem kérdőjelezheti meg az
erőnket.
Ida Mill, a Csendes Hangok nevében

- 698 -
 79. fejezet

A Konzorcium Építésze, az agy ami látta a világ irányvonalát

és biztonság esetére létrehozott egy B tervet a képekre nézett, ami
megtöltötte komm képernyőjét és tudta a csoport elbukott első
nagy műveletében.
Elrabolni és irányítani a vízi alakváltókat könnyű volt a lények
messzi, egyedüli vagy páros kóborlási szokásai miatt. A
Konzorcium biztosította, hogy célpontjai nem voltak erősek,
képlékeny bábukra volt szüksége, nem olyanokra, akik talán
megtörnek az ingyen drogok és más kontrolláló módszerek alatt.
Még voltak tartalékaik, ez legalább siker volt.
Azonban a vízi alakváltók csak kis kövek voltak a Konzorcium
útján a korlátlan hatalom felé. Milliárdnyi kis hálózatot hoztak
létre, a gyalogokat odatehették, ahova akarták, addig fogták a
kezüket, míg az Elcsendesedés lehullásának sokkja
keresztülhullámzott a világon.
Egy évnyi munka volt, míg az egész Építésze mindkét oldalon
játszott, felépítette a Konzorciumot az egyik oldalon, míg a
másikon fenntartotta „normális” életét. Ellentétben a

- 699 -
Konzorcium többi tagjával, az Építész a végéig nem döntötte el,
melyik oldalt támogatja. Most a B terv volt az A terv.
Az első besorozásokkor az Építész kutatott és bemérte a
gyakorlatias és hidegvérű üzletembereket mindhárom fajban. A
csoportban mindenki tanult abból, hogy nézte a Tiszta mentálok
emelkedését és bukását. Nem volt helye fanatizmusnak az
üzletben vagy hatalomban. Csak a legerősebbek és legokosabbak
élik túl. Az egót hátra kellett hagyni, mikor a játéktéren
találkoztak.
Az Építész nem igazán hitt benne, hogy alapító partnerei
egyenrangúak vele, de az ideológia most a Konzorcium céljait
szolgálta.
Mind támogatta a másik üzleti érdeklődéseit. Természetesen
az Építész közvetítő szerepet játszott, aki biztosította senki
személyazonossága ne tudódjon ki a többiek felé, míg végig
biztosította, hogy a pénz megfelelő irányba folyjék. Ahol lehetett,
a Konzorcium problémát generált azoknak, akik pénzügyi vagy
üzleti fenyegetések voltak, vagy noszogatta a negatív érzéseket,
hogy növekedjenek a normális, barátságos vetélytársak közt.
De a pénz, míg kielégítette a Konzorcium alsóbb rangjaiban
lévőket, nem volt elég magasabb szinten. A céljuk egy uralkodó
rend kiépítése, amiben a három faj legkegyetlenebbjei és
legokosabbjai tartják kezükben az árnyékokban a hatalmat,
egyként dolgoznak, míg alattuk a triumvirátus törött marad.

- 700 -
 A stabilitás talán jó volt a világnak, de nem volt jó az ő
érdekeinek.
Kaleb Krychek és a Nyilak voltak a két legkeményebb
fénysugár, ami megtartotta a reszketeg békét és időt adott annak
erősebbé válni. Krychek volt a nehezebb célpont és ezért a
Konzorcium félretette, hogy az osztagra koncentrálhasson. Hogy
kimetszik az osztagot az egyenletből, akár orgyilkosságokkal hogy
gyengének állítsák be őket, volt a fő céljuk
A végeredmény csúfos kudarc volt, ami Aden Kait félistenné
változtatta és majdnem misztikus szintre emelte az osztagot. A
hírcsatornák jelenleg megszállottan mutatják a szemtanúk
filmjeit, akik látták a nő Nyilat, ahogy elkapta a Konzorcium
lövészét.
Ami falánkká tette a hírmédia érdeklődését, az a nagy
nyilvánosság osztott érdeklődése, mentál és nem mentál részről,
hogy a három faj standardjait nézve is filigrán volt a Nyíl. Az a
filigrán nő határozottan megvert egy nála kétszer nagyobb férfit
anélkül, hogy bármilyen sérülést szerzett volna. Egyben
kegyetlenül bánt a férfival, aki sajnos eleget tudott, hogy felfedje
a Konzorcium létezését és az osztagot az egyik alapító felé
irányítsa.
A képet Zaira Neveről, hűvös arcáról, ahogy a kése élét szinte
hozzáérinti a lövész szemgolyójához újra és újra megmutatták.
Senkit sem rémisztett meg a tette. Vagy ha igen, a horrorba

- 701 -
csodálat is vegyült. A Nyilak nemcsak megtartották mumus
pozíciójukat, akiknek nem akartad az útját keresztezni, hanem
hősökké váltak, akik megvédik az ártatlan járókelőket.
– Meg kell hátrálnunk – mondta az Építész a Konzorcium
felső szintjének. – Túlreagáltuk a Nyíl osztag vezetőjének
kivégzési kísérletét. – Nikita Duncanre kellett volna
koncentrálniuk. Most már ő is figyelmeztetve van. – Ahogy
észrevehettétek, egy tag hiányzik. Az osztag tegnap este elkapta.
Mormogás hallatszott. – Nem tud azonosítani minket? –
kérdezte az egyik.
– Nem. Ezért takarjuk el egymás elől óvintézkedés miatt a
személyazonosságokat.
– Kivéve előled – mutatott rá más. – Ha téged fognak el,
mind halottak vagyunk.
– Nem fognak. Nem éltem volna hosszú ideig túl, ha
unintelligens lennék. Mind biztonságban vagyunk.
A biztosítás ellenére a találkozó minden tagja tudta, ha az
osztag után mennek, akkor célkeresztet festenek a hátukra.
Ez kockázat volt a jelen lévő tizenkét, és a hiányzó tag
számára, amit már a kezdetektől tudtak, de oda visszatérve a
Konzorcium azt hitte minden részlet a helyén volt egy teljes
árnyék puccshoz. Aden Kainak meg kellett volna halnia a hegyen,
miután kivallatták, testét egy nyilvános helyen dobták volna ki,

- 702 -
ami tisztázta volna a Nyilak a sajátjaikat sem tudják megvédeni,
még kevésbé másokat.
Senki sem várta volna egy „harctéri orvostól”, hogy erő legyen,
vagy női partnerétől, hogy túlélje sérüléseit. Most… – Egy kis
időre el kell bújnunk, ami a szélesebb világot illeti – ismételte
meg az Építész, óvatos volt, hogy ne utasításnak tűnjön. Az
egyenlőség hite tartotta egyben a Konzorciumot.
Minden fél egyetértett.
– A Konzorcium ismét felemelkedik – mondta az Építész. –
Míg a három faj külön világokban élnek, mi olyan csoportot
hoztunk létre, ami különböző erősségeinkből és
gyengeségeinkből előnyt kovácsol. Mi fogjuk uralni a világot.
– Mi fogjuk uralni a világot! – ismételték a többiek, a hang
végigdübörgött a szobában.

- 703 -
 80. fejezet

Aden alig hat órával a műtétje után megjelent a nyilvánosság

előtt, miután megígérte Zairának, hogy az egész művelet alig
tizenöt percbe telik majd. Könnyű volt megszervezni, Vasictól
elvett kis energia talpon tartotta, ő és a másik férfi elsétált egy
forgalmas környéken, mintha valamerre tartanának. Azt a
látszatot keltették, hogy Aden fő artériáinak és vénáinak kritikus
sérülése csak átmeneti semmiség volt.
Az emberek biztos távolból suttogtak és fotózták őket.
A munka kész.
Két perccel később beléptek egy használaton kívüli épületbe és
Vasic hazavitte őt Zairához, ki rámorgott. – Feküdj le.
– Csak ha velem jössz.
Aden azonnal elaludt, ahogy feje a párnát érte és tizennégy
hosszú órát aludt, az osztagot azok kezeiben hagyta, akikben
megbízott. Felébredt, evett, majd visszaaludt. Mikor legközelebb
kinyitotta a szemét nem érezte azt, mintha pöröllyel verték volna
fejét. Megérintette a nyakát, feljegyezte a bőr érzékenységét, de
semmi fő gond nem volt.

- 704 -
 Nem mintha Zaira hagyta volna, hogy ismét minden
feladatához visszatérjen.
Még egy hét telt el, mire az orvosok teljesen egészségesnek
nyilvánították. Addig az idejét a völgyben töltötte a Nyíl
családjával. A világ nyugodt volt, nem volt fő probléma a
láthatáron, de Aden nem bízott a nyugalomban. Nem hitte, hogy
ellenségük feladta és aggódott a könnyen manipulálható
számtalan fél miatt.
Azonban nem herdálja el a lehetőséget, hogy az osztaggal
törődjön. Nemcsak az idősebb Nyilakkal és a gyerekekkel,
mindenkivel. Mert a Hálón lévő csend miatt a legtöbb Nyila
hazatérhetett.
Voltak, akik persze nem tudtak. Mindig lesznek
sorozatgyilkosok valahol a Hálón, és le kell őket vadászni, de
Aden biztosította, hogy mindet rotációban vissza tudja hozni.
Nem akarta, hogy más is úgy érezze magát, mint Edward, hogy
nincs helyük az új világban, a napsütötte völgyben.
Ahogy kisétált az utolsó orvosi ellenőrzésről Zaira kezét fogta,
látta, hogy a gyerekek nevetve játszottak, a két legrégebb óta
aktív Nyíl figyelte őket, és érezte szíve kitágult. – Megcsináljuk –
mondta Zairának. – Egy jobb világot teremtünk a ma és a jövő
Nyilainak.
Zaira ujjaikat átfűzve biccentett. – Hallottam egy pletykát.

- 705 -
 – Mióta hallgatsz te pletykákat? – Érezte, hogy ajka mosolyra
húzódik.
Zaira összehúzta szemeit. – Mióta próbálok segíteni neked.
Légy hálás.
Aden elengedte a nő kezét, karjával átkarolta a vállát. – Az
vagyok. – És akkor, mert megtehette, mindenki előtt, aki figyelte
őket, megcsókolta a nőt.
Zaira elpirult, mikor hátrahúzódott, ujjával intett felé, hogy
hajoljon közelebb. – Azt hallottam Cristabelt és Amint látták este
együtt sétálni.
– Rangidős Nyilak – mutatott rá. – Talán a műveleteket
beszélték meg.
– Szerinted azt beszélték egész este? – kérdezte Zaira
megcsillanó szemekkel. – Mert Amin annyi ideig maradt tegnap.
Cris kabinjában.
Aden pislogott, érezte mosolya elmélyül. – Megerősítették?
– Három különböző forrásból.
Aden nem tudta megjósolni a párosítást. Mindketten hosszan
szolgáló Nyilak voltak és Cris nyolc évvel volt idősebb, Aminnal
egyaránt Elcsendesedettek voltak. – Megtörténik. – A Nyilai
kezdték látni a jobb jövőt maguknak, jövőt, amiben nem kellett
nélkülözniük a gyönyört.
– Igen. – Zaira lábujjhegyre állva azt mondta – Megígértünk
egymásnak egy éjszakát. Mi lenne a holnappal?

- 706 -
 – Igen. Mit csináljunk?
Zaira kezével végigsimított a mellkasán. – Megszervezem.
Öltözz civil ruhába.
***
Egy éjszakával később Zaira Adennel ült Indiában,
Rajastanban egy kis tetőtéri étteremben. Ez a második emelet
tetején volt, ami egy hatalmas családi háznak nézett ki, a fa
asztalokat hímzett gyapjú terítő takarta. Nem volt felettük tető, a
sivatagi égbolton csillagok ragyogtak.
Csak egy pincér volt, aki mindenhol nyüzsgött, valahogy úgy
sikerült kihoznia az ételeket, hogy senkinek sem kellett túl sokáig
várnia, bár ha várnod kellett, a kilátás… gyönyörű volt. Zaira nem
értette volna meg a RainFirenál Adennel együtt töltött ideje előtt,
ragyogóan tisztán látta a csillagokat, értékelte a levegő melegét.
Ruha volt rajta, nem mintha hatásos uniformisán kívül más
viseletre vágyott volna, hanem mert e nélkül kitűnt volna innen.
Miután lefoglalta a helyet, kutatást végzett, egy hosszú
szoknyarészű fehér ruhát választott, szerény nyakrésszel és színes
virágok voltak ráhímezve, széles ujja volt, amit a helyiek viseltek.
Aden követte instrukcióit és sima fehér inget viselt régi
farmerje felett, ujjait felhajtotta a könyökénél. Haja most már
elég hosszú volt, hogy néha a homlokára essen és tarkójánál a
gallérjáig ért. Így is gyönyörű volt.

- 707 -
 – Megbízol bennem, hogy rendeljek neked? – kérdezte Aden,
és szabad kezével felvett egy sárga lapot, amin a menü volt
kinyomtatva. A másik keze a vállán volt, ujjai a bőrét cirógatták.
Mindegyik simítástól Zaira gyomra összerándult, a benne lévő
birtokló szükség tudta, hogy az érintése perzselő gyönyört
jelentett.
– Én választottam ezt a helyet neked – mondta neki, tudta,
hogy a férfi egyre mélyebbre nyomta magát az Elcsendesedés
utáni életbe, és túl boldog volt, hogy mellette sétálhatott, míg
Aden felfedezett. – Nem hiszem, hogy bármit meg tudnék enni
itt. A fűszerek túl bonyolultak, hogy megemésszem. – A nutriun
szeletek mellett kezdett ételeket is enni, de volt egy limit.
– Bízz bennem – mondta Aden, ujjai a vállát súrolták és
mikor a pincér odaért a helyi nyelvjárásban rendelt, a betűk
folyékonyak voltak nyelvén, mintha születése óta beszélte volna.
– Mikor tanultad meg? – kérdezte, miután a pincér elment.
– Az anyám tanította – mondta neki. – Egy másik Nyíl
gyerektől tanulta és ez a bizonyos nyelvjárás elég homályos, hogy
néha „titkos” nyelvként működjön. – Nem teljesen, csak azokban
a helyzetekben, mikor biztosak lehetünk benne, hogy nem
hallgatnak le.
Zaira hallotta telepatikus hangját és telepatikus hangja
teljesen sima adás volt, annyira ismerős már, annyira
szükségszerű. – Vasic beszélni?

- 708 -
 Aden biccentett. – Megtanítottam neki, ugyanebből az okból.
Adtunk hozzá néhány dolgot, így igazi titkos nyelv lett, már nem
használjuk, de a memóriánkban van. – Meg akarod tanulni?
Igen. – Tanítsd meg.
– Megfogom. Este. – Hosszan nézett rá, combja Zairáénak
nyomódott. Mikor egyedül vagyunk.
Zairán elektromosság futott végig, de nem akart sietni, nem
ma este. Ez az ő estéjük volt és ez fontos volt… és talán Zaira
túlságosan félt. Kezét Aden combjára tette, hogy lenyugtassa
zakatoló szívét, a sivatagra nézett. Ez a terület nem volt nagyon
lakott, így nem örvénylett körülöttük ragyogó fényesség.
Helyette a fények sárga árnyalatúak voltak és itt-ott gyér,
kiömlött az alacsony dombon lévő otthonok ablakain és a sivatagi
vándorlók tábortüzeiből, akik jobban szerették a nomád életet. –
Szerinted van erre alakváltó?
– Pletykálnak sivatagi sasokról, de nem erősítették meg.
Elcsendesedtek, ahogy az étel megérkezett. Aden lencseszerűt
rendelt és lapos kenyeret és néhány vegetáriánus ételt. Letépett a
kenyérből, odanyújtotta. – Próbáld ki.
Zaira aprót harapott, megrágta, hagyta az ízeknek, hogy
leülepedjenek a nyelvén. – Ezt meg tudom enni. – Követte Aden
vezetését, kipróbált más ételeket, úgy döntött néhány nem neki
való volt, míg a lencse leves finom volt,

- 709 -
 Lassan ettek, nem siettek, nem kellett sehova menniük.
Gyakran a pincér odament, hogy megtöltse vízzel a poharukat,
vagy megkérdezze kérnek-e valamit, de egyébként egyedül voltak.
A beszélgetések áradtak, ahogy köztük mindig, Zairának soha
nem kellett aggódnia, hogy nem tud mit mondani, mikor
Adennel volt.
Egy ponton a tükörről kezdtek el beszélni, a beszélgetés egy
része teljesen telepatikus volt. Meglepődtem, mikor Walker
elmondta milyen fiatalon fedezted fel a tükröt. Azt vártam, hogy
Marjorie és Naoshi is tudja.
Nyilak voltak, aktív szolgálattal, és csak ritkán voltak ott.
Walker és én csak éppen megpillantottuk a tükröt, míg távol
voltak.
És nem osztottad meg a felfedezést, mikor visszatértek,
mondta Zaira, feltételezte azokat a technikákat használta, amiket
Walker tanított neki, hogy elrejtse a tükör mentális bizonyítékát.
– Nem mondtam el. – Aden hangjában nem volt megbánás,
csak csendes magabiztosság. Amennyire visszaemlékszem
mindig azt mondták nekem, hogy gyenge csalódás vagyok, amit
tudtam, hogy a tükör egy mutáció volt, ami még rosszabbá
tehette volna a dolgokat. Ajkai váratlanul ellágyultak, mentális
hangszíne más lett, ahogy hozzátette, Walker azt mondta nekem,
hogy ez egyedülálló ajándék. Ez segített át az éveken, míg rá
nem jöttem a tükör okára.

- 710 -
 Zaira Walker Lauren iránt érzett tisztelete és szeretete nőtt.
Meg tudod csinálni engedély nélkül? kérdezte. Erőt elvonni?
Nem úgy, mint Vasictól, mikor gyerekek voltatok, hanem
valakitől, akinek semmi oka rá, hogy megengedje?
Aden közelebb hajolt, ajkai a fülét súrolták. – Igen. – Voltak
körülmények, mikor nem volt más választásom, elvettem az
edzőktől, akik gyerekeket bántottak, vagy olyan Nyilaktól, akik
annyira mélyen Elcsendesedtek, hogy többé fogalmuk sem volt
a lelkiismeretről. Lélegzete meleg volt a bőrén, tovább cirógatta ő
azokkal a lassú, törődő simogatásokkal, amitől Zaira lélegzete
akadozott.
Akkoriban nem tudtam, hogy erősebbé tettem őket, mikor
visszaadtam az erőt, mert csak egy kicsit vettem el, és ezekért a
kicsi elvételekért nem kaptak el soha. Vasic és én tizenöt éves
korunkban jöttünk rá az erő különbségre, és ekkor tudtam
extrém óvatosnak kell lennem, hogy elkerüljem a figyelmet.
Zaira kissé elmozdult, így láthatta az arcát, Aden azt mondta,
Ami azokat az embereket illeti, akiktől engedély nélkül vettem el
erőt, nem mentegetem magam, de jó okkal tettem. A túlélést
választottam és néhány választás határeset volt.
Zairának nem így hangzott, de Adennek mindig erősebb
morális tájolója volt, mint neki. Túl sokat aggódsz.
Aden mosolyára felragyogott a szeme. Megtanítasz játszani?

- 711 -
 Úgy tűnik meg kell. Felvett egy gyümölcsöt a desszertes
tányérról, ami az asztal bal oldalán volt, mikor a többi tányért
elvitték, az ajkaihoz tartotta. Próbáld ki ezt. Valamit tettek rá.
Egy kis fűszert, ami nem csordít túl.
Aden megette, és az intim, a jelenben volt. Zaira nem értette
meg miért, kivéve hogy ez Aden volt. Megengedte magának, hogy
neki dőljön, alávetette magát az itt és mostnak, a csillagfényes
pillanatnak.
***
Aden érezte, hogy Zaira teljesen ellazult mellette, és valami
feszes benne még feszesebbre csavarodott. Soha nem érezte így a
nőt, soha nem látta, hogy pajzsai ennyire lent lettek volna. Szinte
látta az elméjét, a fátyol ami elrejtette előle papírvékony volt.
Csábító volt széttépni, hogy teljes egészét lássa, de ha ezt
megcsinálja, akkor elpusztítja a bizalmat, ami összekötötte őket
és széttépné a nőt. Soha nem tenné meg, nem számított, hogy
mennyire vágyott az igazi mentális kötelék átható intimitására,
arra, ami még a legnagyobb távolságban is könnyen tartott.
Ujjbegyeivel végigkövette felkarjának selymes bőrét a csillagok
alatt ült vele, míg az étterem kezdett elcsendesedni. Felállt, már
kifizette a számlát, kinyújtotta kezét, megadva neki a választást.
Mindig megadja Zairának a választást.
Mikor a nő kezét hezitálás nélkül az övébe csúsztatta
melegséget érzett magában, melegséget, ami finom szálakkal

- 712 -
hálózta be minden sejtjét. Lementek, elkezdtek sétálni a keskeny
utakon, amikből a falu állt, ahol ez az étterem volt.
A házak belülről voltak megvilágítva, de csak néhányan voltak
az utakon.
– Ki tudod találni merre megyünk? – kérdezte Zaira, nem volt
sietség a hangjában és keze megbízón az övére szorult.
– Igen. – Az osztagnak volt egy otthona a faluban, egyike volt a
rejtekhelyeknek, ha valakinek el kellett bújnia. Furcsán elég volt
a kis város, ez remek búvóhely volt. – Az apám mesélt a faluról,
hogy több szár éve lázadók alapították – mondta. – Míg
kedvesek, az emberek nem tesznek fel kérdéseket.
– Egy érdekes kulturális tradíció.
– Egy hasznos. – Végigsétált vele a keskeny sikátorban, amit
csak az erkélyekre akasztott fények világítottak meg, azt mondta
– Feltételezem az otthon most üres, ugye?
– Igen, és senki sem fog ma este zavarni. – Zaira ismét Aden
testének dőlt.
Aden teste feszült volt a várakozástól, ami mélyebb volt, mert
már ismerte a nő ízét, ahhoz az ajtóhoz vezette, ami a Nyíl
otthoné volt, beütötte a kódot. A ház egyszerű stílusú volt, mint a
körülötte levők, vörös homokkőből állt, ami elterjedt volt
errefele, de rejtett alakjai tették jó búvóhellyé. Belépett,
elfordította a gyertyatartót a falon, hogy becsukja maguk mögött
az ajtót.

- 713 -
 Mikor Zairát az emeletre vezette, a nő az erkélyajtóhoz ment
és kitárta, felfedte a két lámpát, ami kint lógott, elég fényt küldött
be, hogy többre nem volt szükség.
– Te csináltad ezt? – kérdezte a nőt, és mikor Zaira biccentett,
azt érezte, mintha a világot adták volna neki. Nem várt volna
romantikát az ő kemény és halálos parancsnokától.
Felvette a lámpát, Zaira behozta és egy kis fémkampóra
akasztotta, ami a falban volt, és látszott, a lámpa miatt volt ott. –
Zárd be az ajtókat.
Aden megtette, behúzta a függönyöket. Nem sötétítők voltak,
reggel beengedik a napfényt, de este kizárják a világot, elrejtik a
szobát. Mikor Aden ez után megfordult, látta, hogy Zaira felé
ment.
Gyengéd csókot adott neki, mielőtt kezét a mellkasára tette
volna és lesimított rajta, a lámpafényben gyűrűje lángolt. Attól a
naptól kezdve, hogy odaadta neki nem látta nélküle és ez másik
váratlan ajándék volt.
– Vedd ezt le.
Aden bőre feszes volt, kigombolta ingje felső három gombját,
majd hátranyúlt és fején áthúzva ledobta a kézzel csomózott
szőnyegre, ami a padlón volt. Zaira ismét megérintette, a
kontaktustól élesen szívta be a levegőt. Ez mindig finom sokk
volt, a kontaktus olyan volt, mint villámállás az ereiben. – Zaira.

- 714 -
 Zaira lejjebb engedte szemhéjait, ujjait széttárta mellizmain. –
Szeretem megérinteni a bőrödet – mormogta, lélegzete a bőrét
csókolta. – Érzem az életedet, az erődet, a szükségedet. –
Felemelte szempilláit. – A feszültséget az izmaidban, miattam
van.
– Igen. – Aden megfogta a nyakát, ujjait a tarkójára görbítette
és hüvelykujja az állát súrolta. – Te vagy a függőségem.
***
Zaira érezte, hogy pulzusa megugrott.
Előrehajolt, ajkait a férfi bőrére nyomta, csak mert meg akarta
csinálni. Aden keze jobban összeszorult a tarkóján, ezt a fogást
senki másnak nem engedte volna meg. Túl sebezhetőnek érezte
magát, de akkor tudta, a férfi is sebezhető volt, teste feszült volt,
izmai összeugrottak és mikor megnyalta őt nyelvével, remegés
rázta meg alakját.
Ez is jó érzés volt. Tudni, hogy nyelvével gyönyört adhat neki.
Aden lehajtotta fejét, haját elseperte arcából, hogy
megcsókolja halántékát, arcát. Aden hője és ereje körülvette
Zairát, selymes hajtincsei súrolták Zaira bőrét. Belecsúszott az
érzésekbe, megfordult és arcát Aden felé emelte. És ajkaik
találkoztak, a kontaktus valahogy a gyomrába ért, az ettől
csapkodott, ellopta a félelmet, ami miatt a düh kis aggódó
labdába csavarodott.

- 715 -
 Kezei a férfiéval összhangban simogatta a vállát, teste
lábujjhegyre emelkedett, hogy jobban illeszkedjenek. Aden
továbbra is tarkójánál tartotta, másik keze hátának alján volt,
oldalra biccentette fejét és elmélyítette csókjukat. De túl hamar
megtörte. – Mi a baj? – Szemei most mély barnák voltak, amik
Zairába néztek. – Érzem, hogy izmaid mindjárt elpattannak.
Zaira körmei a vállaiba vájtak, nyelt egyet. – Félek.
– Ettől? – Hüvelykujjával végigsimított az állán és Zaira tudta,
ha igennel válaszolna a férfi nem hordaná le őt, nem hibáztatná,
nem hagyná el.
És ennek emlékeztetőjére megtalálta bátorságát. – Van neked
egy ajándékom. – Kicsit elhajolt, kikapcsolta finom arany
nyakláncát. Az hosszú volt, lenyúlt a mellei alá. Levéve lehúzta a
láncról a gyűrűt róla. – Ez a tiéd – mondta, nem mert felnézni.
Talán birtokló és állatias volt, ha Adenről volt szó, de túl sokat
jelentett neki, hogy ez ne számítson.
Aden elvette az egyszerű platina gyűrűt, karját a vállára
csavarta. – Azt kéred, hogy vegyelek el? – kérdezte és Zaira
elégedettséget hallott a hangjában.
Zaira fel mert nézni és Aden mosolyára minden része táncolni
akart. – Igen – suttogta és megcsókolta. Elveszel feleségül?
Aden azon volt, hogy válaszoljon, mikor Zaira leejtette
pajzsait. Úgy érezte, mintha elméjüket a határukig húzták volna
szét és hírtelen a feszültség megtört. Minden vad pattanással

- 716 -
ütközött össze, elméje Zairáéba csapódott, a nőé az övébe,
mindketten kontroll nélkül voltak.
Aden látta a törött, recés részeit, látta ragyogó és makacs tüzét,
ami soha nem aludt ki, látta végtelen, heves szerelmét felé. Ő volt
a nő reménye, álma és szenvedélye, és a tudás térdre
kényszerítette. Zaira vele esett le, szemei ezüst tükrök voltak,
mikor felnézett rá.
– Ennyire szeretsz engem? – suttogta Zaira, könnyek folytak
végig az arcán.
Adennek nem kellett válaszolnia, szíve és lelke csupasz volt
előtte, ahogy Zairáé előtte. Csak tartották egymást, míg a vihar
zajlott. Mikor alábbhagyott, elméjük szétvált, de egy kapocs volt
köztük, amiről Aden tudta nem volt olyan erő a földön, ami
széttörte volna, mindketten nehezen lélegeztek.
Ahogy Zairát nézte, a nő szemei kezdtek visszatérni a sajátjába
és a Mentálhálón találkoztak, lenyűgözve nézték az őket
összekötő éjfekete köteléket, az iker szálak mind Nyíl feketék
voltak. De rejtve benne ragyogó tűz volt, ami csak akkor jelent
meg, mikor közel léptek.
– Köszönöm – suttogta Aden visszatérve a sivatagi szobába,
hangja rekedt volt. – Köszönöm, hogy nekem adtad magad.
Zaira szemeiből még több könny folyt, karjait a nyaka köré
csavarta és szorosan tartotta. – Szeretsz engem – suttogta újra.
– Minden részem. – Hátrahúzódott, újra megcsókolta és az

- 717 -
intimitás részegítő volt, a kötelék mindkettőjük gyönyörét
táplálta. Aden úgy érezte, ki tudná zárni, de nem akarta, bele
akart fulladni Zairába.
Aden több romantikát akart adni neki, de a kötelék belső
szükséggel pulzált köztük, amit enyhítenie kellett. Rájött, hogy
még mindig a kezében volt a gyűrű, a nő kezébe tette. – Húzd fel
rám. – Minden módon, ami számított Zairáé volt, a ceremónia a
többiekért volt, a barátaikért és a gondoskodásukban lévőkért. Ez
értük volt.
Zaira megcsókolta az állát, torkát, lenézett és felemelte a kezét,
rácsúsztatta a gyűrűt. – Mind az enyém.
– Mindig a tiéd volt.
Zaira hozzá dörgölte az orrát, és a spontán tett felbillentette
Adent. Felhúzta szoknyáját, ahogy vágy égette, keményen
megcsókolta. Zaira lábait dereka köré csavarta, nyelve a férfién
simított végig. Aden felnyögött, lenyúlt közéjük és valahogy
sikerült kigombolnia farmerját, lecsúsztatnia azt és alsóját. Egy
kis erőfeszítéssel lerúgta őket, de erősen motivált volt.
Végre meztelen volt, félretolta bugyiját. Ujjának egy
simításával érezte nedvességét és Zaira háta felívelt, az érzések
visszalőttek felé a köteléken, ami azzal fenyegette, hogy szemei
befordulnak a fejébe. Majd Zaira megharapta az állát és kész volt.
Nedves hőjébe egy egyszerű, követelő lökéssel hatolt be.

- 718 -
 Zaira összeszorult körülötte ahogy szájaik összegabalyodtak,
vele mozgott, a szőnyeg felgyűrődött testük alatt. Egy kis része
tudta, hogy Zaira meg fogja zúzni magát, így megfordította
magukat, de összezárva maradtak, jobb kezével fogta a tarkóját
és a ballal megfogta derekát, ahogy együtt mozogtak.
Zaira kezei mindenhol rajta voltak, cirógatta, karmolta és
birtokolta őt.
Mikor Zaira teste megmerevedett, gyönyöre áthullámzott a
köteléken, drogként folyt át Adenen. Nem tudta tovább
visszatartani orgazmusát, ami Zairába ment

- 719 -
 81. fejezet

Zaira meztelenül ébredt fel a besütő nap alatt, amit a

függönyök szűrtek meg. Fülei és más érzékei azt mondták neki,
nem sokkal múlt hajnal, a falu most ébredezett. A férfi, aki
mellette aludt lábait az övén átvetve és karját a melle alá hajlítva
még aludt. Csak a fejét fordította felé, hogy ne zavarja meg, nézte
őt alvás közben.
Aden haja az arcába esett, vonalai ellazultak és hírtelen rájött
igazából mennyire fiatal volt. Három hete múlt huszonkilenc.
Kevesebb, mint egy átlag, százharminc éves élet negyede. És
mégis olyan hosszú ideje volt vezető, amire Zaira vissza tudott
emlékezni. Az volt, mikor fiúként kinyitotta bilincseit.
Egész életében erőltették, hogy idősebb legyen, mint ami volt,
hogy döntéseket hozzon, amit azoknak kellett volna, akik
hosszabb ideje éltek. Minden Nyilat erőltettek, hogy gyorsan
nőjön fel, de Aden nagy nyomáson nőtt fel, ami soha nem
csökkent. Látta, hogy bántak vele a szülei, nem mint fiúkkal,
hanem mint a háborújukban egy katonával.
Az a háború talán az osztag javáért volt, de ellopott valamit
Adentől. Még ha Zaira, állatias, vérszomjas lény is volt,

- 720 -
megértette milyen volt gyereknek lenni. Nem hitte, hogy Aden
valaha megértette.
Megtanítasz játszani?
A férfi kérdésére emlékezett vissza, arra gondolt, hogy látta
Ivyt nevetni, mikor ugratta Vasicot, hogy a teleportáló csendben
mondott valamit válaszként és a psziché még erősebben nevetett,
szemei ragyogtak. Ez játék volt és Adennek erre volt szüksége.
Milyen lenyűgöző volt, hogy ő lehetne az, aki megtanítja, hogy
azt hitte meg tudja tanítania a férfit rá. Mit tudott ő ilyen
dolgokról?
– Tudom – suttogta majdnem hangtalanul – hogy ő sokkal
fontosabb nálam, még az osztagnál is. – Ennek pontosan így
kellett lennie, a férfinak szüksége volt rá, hogy valakinél ő legyen
az első. És ha neki játékra volt szüksége, akkor Zaira megtanulja.
Tegnap este.
A telepatikus szavakat a férfi mondta, még ha aludt is, tompán
hallatszott. Mintha hallotta volna gondolatait a kötelékükön
keresztül, az ő kötelékükön, míg aludt, és megadta neki a választ.
A tegnap este játék volt,
Tudatosan nem gondolta annak, de igaza volt. Játéknak kellett
lennie. Csak ők voltak, olyat csináltak, amit akartak. Nem voltak
szabályok, sem elvárások. Első alkalommal kötöttek ki a földön
összegabalyodva, hosszú percekig feküdtek ott, míg végül Aden
végül felnyögött és felállt, Zaira elpuhult alakját az ágyba vitte.

- 721 -
 Ott feküdt lustán és hagyta, hogy levetkőztesse őt, és mire
Aden végzett elég erőt visszanyert, hogy ráugorjon. Aden nem
ellenkezett, legkevésbé sem. Mindössze annyit kellett tennie,
hogy száját erekciója közelébe teszi és kész volt.
Az emlékre, hogy hogyan csókolta meg nyakát, a düh lustán
kinyúlt benne. Annak őrült birtoklása olyan mély volt, mint
mindig, de nem veti le kötelékét, már nem, mert Aden hozzá
tartozott. Bárki előtt, Aden hozzá tartozott. Ettől önelégült és
elégedett lett.
Zaira nem gondolta, hogy valaha is elégedett lehet.
– Boldog macskának tűnsz – mormogta Aden, mikor
felemelte pilláit. – Szinte érzem, ahogy az elmém végében
dorombolsz.
Zaira megmozdult, hogy a hasán feküdjön, kirúgott lábaival. –
Akarod, hogy megálljak?
– Nem. – Ujjaival végigsimított a gerincén. – Tetszik.
Olyan hosszan feküdtek csendben, hogy a falu hangjai
megváltoztak, mert az emberek munkába vagy iskolába mentek.
Finom vonalak alakultak ki Aden homlokán. Zaira kinyúlt,
lesimította őket. – Mond el, mi ügyködsz, mióta felébredtél a
műtőben. – Érezte, hogy időre van szüksége a gondolkodásra, így
megadta neki.
Aden egyik forró, izmos lábát a combjára tette, szórakozottan
masszírozta a tarkóját. – A Konzorcium a saját ritmusára rángat

- 722 -
minket. – A férfi lábán lévő szőrtől apró érzékiség áradt végig
Zaira testén, ahogy Aden finoman megmozdult. – Nem azért
éltük túl, mert felkészültek voltunk, hanem mert szerencsések.
Zaira morgott. – Nem szerencse volt, az emberek beszélnek
egymással.
– De csak darabonként. – Aden a hátára gördült, karját a
homlokára tette. – Mi van, ha Lucas soha nem mondott volna
nekem semmit? Ha Bo nem bízott volna meg bennem az
incidensek terén, amik a Szövetséget érintették?
Zaira látta az értelmét. – Így mit fogsz ellene tenni? – Aden
mindig tett valamit, ez volt ő.
Aden ránézett, beszélni kezdett, hogy mivel állt elő az elmúlt
hétnyi csendesség miatt. Mire végzett Zaira tudta Aden neve
szerepelni fog a történelemkönyvekben, az alapvető eseménnyel
kötik össze, ami örökre megváltoztatja a világot.
– Csináljuk meg – mondta, kezeit a férfiéba fűzte. – Védem a
hátad.
Aden szemei megtartották az övét, elméjük összefonódtak. –
Tudom.

- 723 -
 82. fejezet

Mielőtt ismertette volna tervét, ami lépésről lépésre épült fel

benne, Aden először rangidős embereivel beszélt, még szüleivel
is. Az utóbbi megmaradt üres kontaktusnak a „kívülállók”
számára, ahogy a többieket tartották az osztagon túl, de
egyetértettek nézőpontjával. Ennek eredményeként Aden most a
Központi Parancsnokság kommunikációs központjában állt.
A képernyőkön megjelentek az Uralkodó Koalíció tagjai, de
Lucas Hunter is. A DarkRiver alfát több alakváltó csoport jelölte,
beleértve a SnowDancert, hogy az első találkozón képviselje az
alakváltókat.
Aden meglepődött, hogy az alfák megegyeztek, hogy bárki is
képviselje őket, mint csoportot, akik inkább a saját törvényeik
szerint éltek. Hallotta, hogy Judd azt mondta, „nem játszottak jól
együtt”. Azonban úgy tűnt az alakváltók az utóbbi időben egy
információs adathálózatot állítottak fel, ugyanolyan okból, ami
Adent ide vezette ma, bár az alakváltók hálózata a falkákra
korlátozódott.
A Lucas melletti képernyőn Devraj Santos volt, aki az
Elfeledetteket képviselte, mellette Bowen Knight a Szövetséget.

- 724 -
Még egy ember, az ezüst hajú Lizbet Schäfer, volt az egyik
képernyőn. A nő egy hatalmas humanitárius csoport vezetője
volt, ami fő segítséget biztosított, mikor a Tiszta mentálok
támadása miatti utóhatással kellet foglalkozni, a csoport segített
a Háló fertőzése során, amikor annyi mentál őrült meg, s
mindhárom fajt traumatizálta.
Míg Schäfer ember volt, nem kötött senkivel sem szövetséget,
a Reménysugarat képviselte, ami minden fajnak segített, még ha
tagjainak nagy része ember volt, pár alakváltóval. A
Reménysugár mottója az volt, hogy segíts, ahol segíteni kell és az
Elcsendesedés után a pszichékkel dolgoztak. Ivy javasolta, hogy a
szervezet vegyen részt a megbeszélésen.
– Azokat az embereket képviselik, akik nem bíznak másban –
mondta Ivy. – A csoportja csendes, de egyben erőteljes.
A legutolsó képen Miane Levéque volt. Mivel technikailag
Lucas jelen volt, neki nem kellett volna részt vennie, de Lucas
maga kérte, hogy jelenjen meg. – A BlackSea egyedülálló –
mondta Adennek. – Az, hogy lefedik az egész földet olyan
nézőpontot ad, mit más alakváltó nem tud.
Aden elkapta a többiek pillantását, beszélni kezdett. – Úgy
tűnik egy Konzorciumnak nevezett csoport állt össze, hogy
megsemmisítsék azt, ami az Elcsendesedés és a Tanács
elbukásával létrejött. A tagjai közt vannak mentálok, emberek és
alakváltók.

- 725 -
 Többen a homlokukat ráncolták, de senki sem zavarta meg, így
megosztotta az adatokat, amiket az osztag a Zaira által elfogott
lövésztől szerzett meg, valamint, hogy a vezérigazgató fogságban
volt náluk. – A BlackSea megengedte, hogy megosszam a tényt,
hogy hat emberüket, öt felnőttet és egy gyereket elrabolt a
Konzorcium.
Amit Miane kért, hogy ne ossza meg, hogy legalább huszonegy
tagjuk még hiányzott. Mivel nem volt adatuk a jelenlegi
helyzetről, nem akarta kockáztatni, hogy elrablóikkal beszélnek.
– Jobb ha a Konzorcium azt hiszi nem vettük észre az
eltűnéseket – mondta a BlackSea alfa, hangja sötét volt, mint a
mély óceán, ami az otthona volt. – Higgyék azt a rohadékok, hogy
megelégedtünk Persephone, Olívia és a többi két fogva tartott
kiszabadításával. Ettől nem tekintenek folyton a hátuk mögé és
önelégültekké válnak.
Ennek volt értelme. Még ha nem is lett volna, Aden akkor sem
írta volna felül a nőt, ilyen arrogancia végzetes hiba lenne abban,
amit építeni próbált. – Hiszem, hogy a vízi alakváltók elrablása és
engedékennyé kínzása azért történt, mert a BlackSea emberei
képesek titkos terroristaként beszivárogni bárhova.
Miane ajkai vékonyak voltak, szemei obszidiánok, nem
áttetsző mogyoró, amit kevésbé érzelmes helyzetekben látott,
csendben maradt.

- 726 -
 – A többieket, beleértve a kis üzletembereket összeesküvésbe
kényszerítették anélkül, hogy tudták kinek segítenek. – Hashri
Smith törött ember volt, üzlete összeomlott körülötte most, hogy
erőteljes „szövetségesei” otthagyták őt. – A Konzorcium úgy hiszi
a föld termékeny a káoszra és pusztulásra.
– Az elméjükben – tette hozzá Ivy, hangja tiszta és
szenvedélyes volt – a mentálok már a káosz állapotában vannak,
mert az Elcsendesedés lehullott és biztos bukkanók vannak,
ahogy próbáljuk a jövőbe vezető utunk kialakítani. Az
alakváltókat és embereket is ebbe az állapotba akarják lökni. –
Copfba fogott hajának egyik göndör tincse kiszabadult és arcát
csókolta. – Ez jó összegzés Aden?
– Igen. Minden arra utal a Konzorcium áll minden eset
mögött, amit megosztottatok, hogy a csoportokat egymás ellen
uszítsák.
Lucas zöld szemei párducként ragyogtak. – Azonosítsd őket és
boldogan segítünk kitakarítani a szemetet.
– Egyetértek Hunterrel – mondta Krychek moszkvai
otthonából. – Darabjaira kell szednünk ezt a szervezetet, mielőtt
gyökeret ereszt.
– Van egy probléma. – Adennek már volt egy csapata, ami
követett minden adatfolyamot, amit megszereztek a lövésztől és
az elkapott vezérigazgatótól, de eddig semmijük sem volt. – A
fogva tartottaink megerősítették, hogy a Konzorcium vezetése

- 727 -
tanult a Tanács és a Tiszta mentálok széteséséből, még a tagok
sem tudják egymás kilétét.
Szemei minden résztvevőével találkoztak. – A jelek azt
mutatják, a Konzorcium most elbújt, míg a dolgok kihűlnek. Nem
akarom enyhíteni a nyomást. Az osztag továbbra is éber marad és
figyelmeztetünk mindenkit, ha bármi jelét látjuk, hogy ismét
felbukkantak, szóljanak.
– Azt akarod, hogy mind figyeljünk – feltételezte Lizbet
Schäfer, finom vonalak voltak sötétszürke szemei felett.
Aden biccentett. – A Konzorcium úgy dolgozik, hogy
ellentéteket generál a meglévő törésvonalak mellett. Azzal, hogy
együtt dolgozunk, elvesszük egyik legnagyobb fegyverüket.
– Biztosítom, hogy az információt átadom minden földi és légi
falkának – mondta Lucas, karjait összefonta. – Miane,
feltételezem már figyelmeztetted az embereidet.
– Igen. A hírek a legtávolabbi emberünkig is elér a következő
hónapig. – Miane haját a szél fújta, ahogy állt, komm panelje kint
volt, mert Aden látta mögötte a hullámokat, és képe az óceán
hullámzásával mozgott. – A Konzorcium taktikái becstelenek és
gyávák és a BlackSea nem ellenzi, hogy együtt dolgozzon
mindenkivel, aki le akarja vágni a fejét.
– A Szövetség is figyelmezteti a hálózatát – mondta Bo,
hajthatatlan tekintete találkozott Mianéval. – Nemrég egy pár

- 728 -
embert vesztettünk, szilvaszedésre szerződtek, mielőtt eltűntek
volna.
Miane kifejezése még bőszebb lett. – Meg kellene osztanunk az
adatainkat.
– Beszéljünk ezután.
Lizbet Schäfer arcán nyugtalanság volt. – Egy emberi teleppel
dolgozunk Kenyában, ahonnan hat hónapja tíz idősebb tinédzser
tűnt el – mondta, angolja hibátlan volt, akcentusa eredeti
nyelvéből, a németből eredt. – A tinédzserek azt mondták, hogy
egy csoporthoz csatlakoznak, akik „jobb hellyé” akarják tenni a
világot. Semmi nyomukat nem találták azóta.
Ez beleillett a Konzorcium tetteibe, de lehetett egy kis gerilla
vagy gyilkos szervezet, ami elcsábította a tinédzsereket. –
Óvatosnak kell lennünk, hogy ne lássunk mindenben
összeesküvést – mondta Aden. – Az lebénít minket.
– Igen, megértettem.
– Ha szeretné – mondta Aden – kiküldök egy csapatot a
tinédzserek után.
A nő arcán megkönnyebbülés volt. – Azt nagyra értékelném.
Sok család kétségbeesett.
Az egész csoport még vagy egy órát beszélt, összetették a
zavaró tényeket, amik magukban semmit sem jelentettek, de
együtt nyugtalanító képet alkottak.
– Van egy javaslatom – mondta Aden a végén.

- 729 -
 Mikor elmondta javaslatát, a beszélgetés felélénkült, durva
részleteket alakítottak ki, így a sokrétű résztvevő visszament
azokhoz, akiket képviselt, hogy kikérjék véleményüket.
Aden kikapcsolta a rendszert, mikor mindenki kijelentkezett, a
nőhöz fordult, aki az árnyékokból nézett rá. – Ez évekbe telhet.
– Megcsinálod. – Teljes, meg nem rendülő hit volt párjában.
– Ha meg tudjuk tartani a kapcsolatokat, hogy mélyebbé
váljanak – mondta Aden – akkor a világ igazi működő
triumvirátussá válik.
Zaira ujjait a férfiéba fűzte. – Megtörténik. Ez a sorsod Aden.
– A csókja tűz, szerelem és állatias birtoklás volt. – A szüleid
kicsiben gondolkodtak, mikor azt akarták, hogy az osztag
vezetője legyél. Azon vagy, hogy a világot az új hajnal felé vezesd.
– Az álmom – mondta Aden – itt van a karjaimban.
Tűz rohant végig a kötelékükön, egy mentális csók az ő
veszélyes, gyönyörű, tökéletes parancsnokától.

- 730 -
 MENTÁLHÁLÓ HÍRFORRÁS: FRISS HÍREK

Egy váratlan új együttműködési megállapodást, a Trinity

Egyezményt tárgyalta meg és egyezett meg benne mindhárom faj
több fő csoportja. Az egyezmény fő célja, hogy elősegítse és
fenntartsa a stabilitást, mind a világ piacai mind a személyek
személyes biztonsága tekintetében. Egyben arra hozták létre,
hogy az első lépés legyen a végső, Egyesült Földi Szövetség felé.
A Trinity Egyezmény az aláíró csoportok közt gyors
információcserét tesz lehetővé, és a különböző csoportokból
alakulva sokkal hatékonyabban kezelhetik a problémákat,
mintha csak egy faj tenné sajátjával. Azonban ez több lesz, mint a
Silver Mercant által irányított vészhelyzeti hálózat. A Hírforrás
számára elküldött dokumentumok alapján Silver Mercant
hálózata a „prototípus Szövetség” egyezmény szélesebb égisze alá
fog tartozni.
Mikor hozzászólást kértünk, Nikita Duncan, az Uralkodó
Koalíció tagja az mondta: – A Trinity Egyezmény nem politikai
egyezmény, hanem olyan, ami megnyitja a gazdasági
lehetőségeket az aláírók közt, hogy lebontják a falakat, ami
korábban gátolta a sima és gyors kommunikációt. Az üzleteket
nem kell többé korlátozni, egy újító mentál cég beléphet az
emberi vagy alakváltó piacra és vica versa.

- 731 -
 Nikita Duncan Trinity Egyezmény bemutatója olyan, ami
népszerű a legnagyobb mentál családok között, kiket
megkérdeztek a cikkről. Mind erősen támogatják az Uralkodó
Koalíciót, hogy nyissanak az új üzleti lehetőségek felé, valamint
hogy a gazdasági klíma stabilizálódjon. – Ez az, amit a
vezetőinknek tennie kell – mondta Jen Liu a Liu Csoport
vezetője. – Nem szigetel el minket, hanem nyitott a
lehetőségekre.
Hogy leellenőrizzük az együttműködési megállapodást, a
Hírforrás megkereste a felsoroltakat, hogy kommentálják a többi
résztvevőt. A válaszok mindenhonnan megérkeztek, beleértve az
egyik hírhedtek velősen fogalmazó ragadozó alakváltó alfáét.
– Ez az egyezmény nem varázspálca – mondta Hawke Snow, a
befolyásos és halálos SnowDancer farkasok alfája. – Nem fogja
helyrehozni a világban lévő töréseket, de ha mindenki mindent
belead és nem próbálja meg saját érdekei miatt aláásni a Trinityt,
akkor ennek megvan a potenciálja, hogy az egész világot egy erős,
működő egységgé kovácsolja.
Bowen Knight az Emberi Szövetség vezetője sokkal
gyakorlatiasabb volt. – A Trinity Egyezmény jelenleg
próbaüzemen van, magának a Szövetégnek a megalapítása évek
munkájába kerül majd, míg a Szövetségnek kis súrolódása volt az
alakváltókkal, de sokkal jelentősebbek a mentálokkal. Nyitott
kérdés marad, hogy együtt tudunk-e dolgozni.

- 732 -
 Kaleb Krychek, a vitathatatlanul legerősebb mentál a világon,
leírta, hogy ő üzletember és a Trinity Egyezmény jó az üzlet
számára. – Csak a szemellenzős nézeteket valló idióták utasítják
el.
Jelenleg a Trinity Egyezményen az alábbi aláírások
szerepelnek:
Az Uralkodó Koalíció.
A Nyíl Osztag.
A Psziché Kollektíva.
Több száz ragadozó és nem ragadozó alakváltó falka, köztük a
SnowDancer farkasok, a DarkRiver leopárdok, a BlackSea
alakváltók, a StoneWater medvék, a BlackEdge farkasok, a
SunGrass kérődzők, az IceRidge rókák, a DawnSky szarvasok, a
WindHaven sólymok, az AzureSun leopárdok, a DesertRain
oroszlánok és a WaterSky sasok. További aláírások várhatóak.
Az Emberi Szövetség.
A Shine Alapítvány, akik azokat képviselik, akik Elfeledettként
azonosítják magukat.
A Reménysugár, a pártatlan humanitárius szervezet.
A Hírforrás történetben először az osztag válaszolt a feltett
kérdésre, bár úgy, ami illik működési protokolljába. Az alábbi
nyilatkozatot távolról, három perccel a publikálás előtt adták
hozzá, megerősíti a hitelességet a mentális pecsét, ami a vezető
szerkesztő erősen komplex pajzsain átment.

- 733 -
 Aden Kai ezt írta:
A Trinity Egyezmény egy teszt. Az Egyesült Földi Szövetség
felé, hogy az többé váljon, mint egy ötlet, először ezen a teszten
kell átmennünk. Ezt a felelősséget viseli a világon minden férfi,
nő és gyermek.
Választhatjuk, hogy saját elszigetelt bunkereinkben maradunk,
egyre megszállottabban befelé tekintünk, nem pedig kifelé, vagy
dönthetünk úgy, hogy együtt emelkedünk fel. Választhatjuk, hogy
stagnálunk, vagy azt, hogy növekszünk. Választhatjuk, hogy
benne maradunk a status quo-ban, vagy hogy a csillagokig
nyúlunk.
Válasszatok.

Vége

- 734 -