SELWYN HUGHES

A KERESZTYÉN
LELKIGONDOZÓ
KÉZIKÖNYVE
Igei válaszok hívők és hitetlenek leggyakoribb kérdéseire

Az íróról
Selwyn Hughes a «Crusade fór World Revival» missziós szervezet alapítója és igazgatója. Több mint 25 éve végzi
az igehirdetés szolgálatát, és sok időt szentelt a személyes lelkigondozás munkájára is. Jelenleg keresztyén
lelkigondozók kiképzését végzi Nagy-Britanniában.

Használd f el Istentől kapott képességeidet! Ügyelj arra, amit teszel és gondolsz! Ragaszkodj ahhoz, ami helyes, s
akkor Isten megáld és felhasznál abban, hogy másoknak segíts.
l Tim 4,14-16 (A) (A= angol bibliafordításból)

1. RÉSZ
MEGTÉRETLENEK NEHÉZSÉGEI
1) Túl nagy bűnös vagyok
2) Majd később eldöntőm
3) Képtelen vagyok kitartani
4) Mindig hittem Jézusban
5) Isten sokkal jobb, semhogy bárkit elítélne
6) Sok a képmutató
7) Már megpróbáltam, de nem az történt, amit vártam
8) Sok dologról kellene lemondanom
9) Nem hiszek a Bibliában
10) Engem nem érdekel semmiféle vallásos dolog
11) Elkövettem a halálos bűnt
12) Megteszek minden tőlem telhetőt
Alkalmazási javaslatok

2. RÉSZ
HÍVŐK PROBLÉMÁI
1) Rossz gondolatok
2) Idegesség
3) Lelki növekedés hiánya
4) Kisebbrendűségi érzés
5) Depresszió
6) Kudarcok
7) Homoszexuális hajlam
8) Széthulló házasság
9) Aggódás
10) Szeretteink halála
11) A barátkozás nehézségei
12) Az imádkozás problémái
13) Kétségek az üdvösség felől
14) Visszaesés a bűnbe
15) Nehéz megbocsátani
16) Öngyilkossági szándék
Mit tegyünk, mit ne tegyünk

3. RÉSZ
ÉRTELMI KIFOGÁSOK
1) Nem minden vallás egyforma?
2) Jézus Krisztus valóban Isten?
3) Nem lehet a keresztyénséget pszichológiai úton megmagyarázni?
4) Mi lesz a pogányokkal?
5) A Biblia tele van hibával
6) Krisztus valóban feltámadt?
7) Hogyan lehetségesek a csodák?
8) Miért engedi meg Isten a szenvedést?

Lelkigondozó? ... Ki? ... Én?

A gondterhelt embereknek való segítségnyújtás nemcsak hivatásos lelkigondozók feladata, hanem minden egyes
hívő emberé. Akár tudatosan, akár nem, szinte mindnyájan naponta részt veszünk mások lelkigondozásában.
Barátunknak a házasságával van baj, szomszédunknak meghalt egy hozzátartozója, rokonunk megtudta, hogy
rákos, fiunkkal vagy lányunkkal pedig arról kell beszélni, hogy mennyire elfogadhatatlan a viselkedésük —
mindezek a lelkigondozói helyzetek megértést, együttérzést és személyes törődést kívánnak tőlünk.
Nem kell hivatásos lelkigondozóvá lenned, vagy külön tanfolyamot végezned, hogy segíteni tudj a problémákkal
küzdő embereken. Természetesen az is igaz, hogy egyes embereknek Isten külön képességet adott erre, úgy ahogy
Rom 12,6-8 írja: «Isten kegyelméből különféle ajándékaink vannak... és ha a mi ajándékunk ösztönzi mások hitét,
akkor lássunk hozzá.»(A) Ez az ajándék, mások hitének az ösztönzése, Isten által adott képesség arra, hogy segíts
feltárni és megoldani azokat a mély problémákat, melyek akadályozzák a hívőket a lelki növekedésben és a lelki
érettség felé való haladásban. Talán azt feleled erre: «Nos, én nem tudok arról, hogy különleges adottságom lenne
lelkigondozásra, ez tehát rám nem vonatkozhat." Dehogynem. Ha nincs is különös lelki ajándékod arra, hogy mély
belső problémákkal foglalkozz, Isten minden hívőnek parancsolja, hogy gyakorlati módon, áldozatok árán is
törődjön másokkal. Jakab azt mondja: «Mi a haszna, testvéreim, ha valaki azt mondja, hogy hite van, de
cselekedetei nincsenek összhangban vele?» (Jak 2,14) (A) Hasonló gondolatról olvashatunk Fii 2,4-ben is: «Ne
csak saját dolgaitokra gondoljatok, hanem érdeklődjetek mások ügyei iránt is, az iránt is, amit mások tesznek.»(A)
Az l Thess 5,11 arra int, hogy "bátorítsátok egymást, hogy felépítse egyik a másikat» (A), Gál 6,2-ben pedig ez a
parancs van: «Egymás terhét hordozzátok, és úgy töltsétek be a Krisztus törvényét.»
Az Újszövetség minden hívőt arra bátorít, hogy vállalja a felelősséget mások lelki fejlődéséért, és ebből a célból
született ez a könyv is. Nemrég kimutatták, hogy laikus hívők és nem-hivatásos lelkigondozók sokszor
hatékonyabb segítséget nyújtanak problémáikkal küzdő embereknek, mint azok, akik hosszú éveken át speciális
képzésben részesültek. Róbert Karkhuff kutatásokat végzett, melyek során összehasonlította a hivatásos
lelkigondozókat a laikusokkal. A kutatások eredményei azt mutatják, hogy laikusok lelkigondozottjai éppúgy
(néhány esetben még jobban) talpra álltak, mint akikkel hivatásos lelkigondozók foglalkoztak. Ez a végkövetkez-
tetés nem teszi szükségtelenné lelkigondozók speciális kiképzését, de azt bizonyítja, hogy akiknek nincs ilyen
irányú képzettségük, de őszinte vágyat éreznek a másokkal való törődésre, nagy változásokat vihetnek végbe
lelkigondozottjaik életében.
O.H. Mowrer, az Amerikai Pszichológiai Társaság volt elnöke «A pszichiátria és vallás válsága» című könyvében
nyíltan cáfolja azt a nézetet, mely szerint csak hivatásos lelkigondozók foglalkozhatnak mély belső problémákkal.
Azt állítja, hogy a súlyos terhekkel, zavarokkal küszködő embert hívő laikusok olyan gyógyító lelki látásra
segíthetik, amivel világi pszichiáterek szaktanácsai nem vehetik fel a versenyt.
Gyakran felmerül a kérdés: «Miben különbözik a keresztyén és világi lelkigondozás? Két dologban: (l)a keresztyén
lelkigondozás túlmutat az emberen, amikor a megoldást keresi, szemben a világi tanácsadással, mely nem tud hova
mutatni, (2) a Bibliára épít. A modern lelki tanácsadás többnyire nem ad útmutatást, arra buzdítja a gondozottat,
hogy önmagában keresse problémája megoldását. A hívő lelkigondozás Isten Igéjének, a Bibliának elveit
alkalmazza az emberi problémákra, és előfordulhat a lelkigondozás folyamán olyan helyzet, amikor a legjobb
megoldás: felolvasni, amit Isten Igéje mond a kérdéses dologról. A keresztyén lelkigondozás lényege tehát: mély
együttérzéssel és őszinte szeretettel elmondani az embereknek, hogy Isten mit vár tőlük.
2 Tim 3,16-ban azt olvassuk, hogy «A teljes írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra,
az igazságban való nevelésre.» Az Igéből azt is látjuk, hogy az ember Isten teremtménye: «És formálta az Úr Isten
az embert a földnek porából, és lehelt az ő orrába életnek leheletét, így lett az ember élő lélekké.» A teremtmény
(ember) életútjához Isten létrehozta az útikalauzt is (Biblia), melyben mindent megtalálhatunk, ami a boldog és
sikeres élethez szükséges ezen a földön és az eljövendő világban.

Figyelmeztetés
Végül néhány figyelmeztető szó. A lelkigondozás egyik legfontosabb szempontja, akár súlyos problémáról, akár
egyszerű lelki tanácsról van szó, hogy tudd, mikor kell az illetőt máshoz irányítanod. Ez olyan dolog, amit nem
lehet eléggé hangsúlyozni. Légy kész nálad tapasztaltabb testvérhez küldeni azt, aki tőled tanácsot kér, mihelyt úgy
érzed, hogy a probléma túlnő ismereteden vagy tapasztalataidon. Ügyelj, és ha az alábbi jelek mutatkoznak, fordulj
segítségért lelkipásztorhoz vagy küldd az illetőt szakemberhez (pl. orvos):

1) a tanácsot kérő személy súlyos depresszióban szenved, vagy továbbra is öngyilkossági szándékai vannak,
annak ellenére, hogy minden eszközzel megpróbáltál segíteni rajta,
2) nincs benned elég testi vagy lelki kitartás ahhoz, hogy foglalkozz a problémával,
3) az illető erős ellenszenvet ébreszt benned,
4) orvosi beavatkozásra van szüksége,
5) az adott személy súlyos anyagi gondokkal küzd.

Az illető nem fogja elutasításnak érezni, hogy máshoz küldöd, ha így szólsz hozzá: «Segíteni akarok neked, de
problémád meghaladja képességem és tapasztalataim határait. Ezért szeretnélek bemutatni valakinek, aki
tapasztaltabb ezen a területen; biztos vagyok benne, hogy ő jobban tud segíteni, mint én.»
Isten áldja meg odaszánásodat és lelki szolgálatodat, hogy valóban változás történjen azoknak az életében, akik
között Isten, mint lelkigondozót használni fog.
Lelket menteni Jézus Krisztus számára — ez az ember legnagyobb öröme. Sajnos viszonylag kevés hívő kész rá,
hogy foglalkozzék olyanokkal, akikben komoly kérdések merülnek fel, és még kevesebben képesek választ adni a
kereső lélek őszinte kétségeire.
A következő szakasz tizenkét olyan kérdéssel foglalkozik, amit megtéretlen, vagy megtérés előtt álló emberek
tesznek fel, és tartalmaz néhány hasznos javaslatot, valamint olyan igehelyeket, melyeket jól fel lehet használni
ilyen kérdésekkel való foglalkozás közben.
Ezek a javaslatok nem arra valók, hogy lelki, szellemi fölényedet fitogtasd meg nem tért emberek előtt. Senkit nem
lehet vitával, érveléssel megnyerni Isten országa számára. Légy szeretetteljes, meggyőző, és felebarátod lelki jóléte
iránti őszinte vágy vezessen a bizonyságtételben.
«Mindig készek legyetek megfelelni mindenkinek, aki számot kér tőletek a bennetek levő reménységről,
szelídséggel és félelemmel.» (IPét 3,15)

1. RÉSZ
MEGTÉRETLENEK NEHÉZSÉGEI
1) Túl nagy bűnös vagyok
2) Majd később eldöntőm
3) Képtelen vagyok kitartani
4) Mindig hittem Jézusban
5) Isten sokkal jobb, semhogy bárkit elítélne
6) Sok a képmutató
7) Már megpróbáltam, de nem az történt, amit vártam
8) Sok dologról kellene lemondanom
9) Nem hiszek a Bibliában
10) Engem nem érdekel semmiféle vallásos dolog
11) Elkövettem a halálos bűnt
12) Megteszek minden tőlem telhetőt Alkalmazási javaslatok

1. Túl nagy bűnös vagyok

Ha olyan emberen akarsz segíteni, aki ilyen kijelentést tesz, ne akard megnyugtatni, hogy bűnei nem nagyok. A
bűn Isten elleni vétek, soha nem szabad lekicsinyelni. Mondd ezt neki: «Nem kétséges, hogy a szent Isten irtózik a
bűntől, mégis mindegyikünket feltétel nélküli szeretettel szeret. Ezért olyan megoldást készített, mely által minden
bűn megbocsátható.» Nyisd ki a Bibliádat És 53,6-nál, és kérd meg az illetőt, hogy olvassa fel hangosan ezt a
verset. Azután kérdezd meg: «Mit mond ez a vers arról, amit Isten a bűnnel tett?» A válasz elég nyilvánvaló:
mindet Krisztusra vetette. Ha nehezen érti meg ezt az igazságot, vagy tétovázva válaszol, használd a következő
példát: «Ez a Biblia fogja jelképezni bűnödet, a bal kezem téged, a jobb kezem pedig Krisztust.» Tedd a Bibliádat a
bal kezedre, és kérdezd meg az illetőt: «Most hol van a bűnöd?» Bátorítsd, hogy válaszoljon: «Rajtam.» Most tedd
át a Bibliát a jobb kezedre (ez a kezed Krisztust jelképezi), és kérdezd meg: «Most hol van a bűnöd?» A válasz
természetesen ez: "Krisztuson.» Ezután mutasd meg az előbb felsorolt igéket, melyek arról szólnak, hogy Krisztus
megfizette a büntetést minden emberi bűnért. Különösen hasznos igék Ján 1,29 és Csel 10,43. Másik segítség, ha
rámutatsz, hogy bár nagy bűnösnek gondolja magát, a legnagyobb mégsem lehet. Pál önmagáról állítja ezt ITim
l,15-ben. Ha a legnagyobb bűnös is megmenekült, akkor minden ember számára lehetséges az üdvösség.

Igék a témához
« .. .ha bűneitek skarlátpirosak...»És 1,18
«Mert azért jött az embernek Fia, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett. »Luk 19,10
«Mert nem az igazakat hívogatni jöttem, hanem a bűnösöket...» Mát 9,13
«Krisztus Jézus azért jött e világra, hogy megtartsa a bűnösöket, akik közül első vagyok én.» ITim 1,15
«Mert minden, aki segítségül hívja az Úr nevét, megtartatik.» Rom 10,13
« .. .bűneinek bocsánatát veszi az Ő neve által mindenki, aki hisz őbenne.» Csel 10,43
«ímé az Istennek ama báránya, aki elveszi a világ bűneit!» Ján 1,29

2. Majd később eldöntőm

Aki így nyilatkozik, annál legjobb, ha És 55,6-ot használod. Kérd meg az illetőt, hogy olvassa fel hangosan ezt az
igeverset, azután kérdezd meg tőle: «Mikor kell keresnünk az Urat?» Ha erre azt feleli: «Ameddig megtalálható",
akkor kérdezd meg, hogy ez mikor van. Erre a kérdésre általában zavarba jönnek az emberek. Használd ki ezt arra,
hogy rámutass: senki számára sem biztos a holnap. A halál, természeti csapások és balesetek — mind
bizonytalanná teszik az ember életét. Tedd fel a kérdést: «Biztos vagy abban, hogy holnap is megtalálhatod
Krisztust, ha ma nem keresed Őt? Másik ige, ami a döntést halogató embernél hasznos lehet: Péld 29,1. Ismét csak
kérd meg az illetőt, hogy olvassa fel hangosan ezt a verset. Kérdezd meg tőle: «Mi történik azzal, aki a gyakori
fenyítés ellenére is megkeményíti a nyakát?» Ha azt feleli: «Hirtelen gyógyíthatatlanul összetörik», fogd meg ennél
a pontnál. Intsd őt, hogy ne kockáztassa tovább örökkévaló üdvösségét, hiszen ez a legfontosabb döntés. Dr.
Chalmers a híres evangélista, azt a módszert alkalmazta, amikor tétovázókkal foglalkozott, hogy megkérdezte az
illetőtől: "Hajlandó lennél egy évvel elhalasztani a megtérést olyan feltétellel, hogy ezalatt az egy év alatt
semmilyen körülmények között nem dönthetnél Krisztus mellett?» Ha az illető azt válaszolta: nem, hiszen egy éven
belül meg is halhatok, akkor dr. Chalmers így szólt hozzá: «Hát abba belemennél-e, hogy egy hónapig várj?» A
következő «határidő» egy hét volt, azután elment egészen az egy napig, és végül megkérdezte: «Szeretnéd, ha Isten
magadra hagyna egy napig úgy, hogy semmiféle körülmények között nem adna neked lehetőséget Krisztus melletti
döntésre?» Dr. Chalmers nagyon sok embert megnyert az Úr számára ezzel a módszerrel. Ugyanezt te is
megteheted.

Igék a témához

«Keressétek először Istennek országát...» Mát 6,33

«ímé itt a kellemetes idő, íme itt az üdvösség napja.» 2Kor 6,2
«Monda pedig néki az Isten: Bolond, ez éjjel elkérik a te lelkedet tetőled...» Luk 12,20
«Járjatok, amíg világosságotok van, hogy sötétség ne lepjen meg titeket...» Ján 12,35
«Akik nem tudjátok, mit hoz a holnap...» Jak 4,14
«Igyekezzetek bemenni a szoros kapun: mert sokan, mondom nektek, igyekeznek bemenni és nem mehetnek.»
Luk 13,24

3. Képtelen vagyok kitartani

Mutasd meg annak, aki ezzel a problémával fordul hozzád, hogy saját erejéből senki sem képes hívő életet élni. Ha
valaki megpróbál jó lenni, de Isten nélkül, ez lázadás Isten ellen. Arra van szükség, hogy Krisztus élje az Ő életét
bennünk és rajtunk keresztül, különben egyáltalán nincs életünk. Fogj egy ceruzát a jobb kezedbe, és tedd
függőlegesen a bal tenyeredre. Vedd el a kezed. A ceruza természetesen leesik. Ezt ismételd meg többször, és
használd fel annak a ténynek a szemléltetésére, hogy csak Krisztus képes megőrizni minket és «megtartani a
botlástól» (Júd. 24) (A). Magyarázd meg, hogy amikor valaki megtér, Krisztus olyan isteni erővel ajándékozza
meg, mely képessé teszi arra, hogy Krisztusban maradjon. Mondd el azt is, hogy a keresztyénség az egyetlen vallás
a világon, melynek alapítója, Jézus, feltámadt a halálból, felment a mennybe, de elküldte a Szendéiket, Aki az Ő
követőiben él. Ján 10,28-29 világosan megmutatja, hogy ha valaki befogadja Krisztust, akkor biztonsága nem attól
függ, mennyire képes ő maga ragaszkodni az Úrhoz, hanem az Atyának és Fiúnak megtartó hatalmától. 2Tim 1,12
szintén arról szól, hogy nem a mi dolgunk, hanem Krisztusé megtartani azt, amit egyszer őrá bíztunk, s Ő ezt meg
is tudja tenni. Az l Kor 10,13 igen nagy segítség annak, aki attól fél, hogy valamilyen erős kísértés legyőzi őt és
elbukik. Hangsúlyozd ki az ilyen embernek, hogy a hívő élet nem az ő képességein nyugszik, az ő dolga csak
annyi, hogy igénybe vegye Krisztus képességeit.

Igék a témához
«Akiket Isten hatalma őriz hit által az üdvösségre...» IPét 1,5
«Annak pedig, aki titeket a bűntől megőrizhet...» Júd24
« .. .él bennem a Krisztus...» Gal. 2,20
« .. .meg tudja őrizni...» 2Tim 1,12
«Az én juhaim ... követnek engem ... és én örök életet adok nékik...» Ján 10,27.28
<.. .az Úr által képes, hogy megálljon.> Rom 14,4
«De hű az Úr, aki megerősít titeket .. 2Thess 3,3

4. Mindig hittem Jézusban

Általában ez a leggyakoribb kifogás és nehézség azok életében, akiknek nem volt őszinte megtérésük. Aki ezt
állítja, hamis reménységet táplál magában azon az alapon, hogy hisz Jézusban, mint történelmi személyben. Vezesd
végig az illetőt azokon a lényeges igazságokon, melyek a megváltás szükségességéhez vezetnek, és mutasd meg
neki: ahhoz, hogy üdvözüljön és biztosan a mennybe jusson, személyesen találkoznia kell Jézus Krisztussal. Ez azt
jelenti, hogy teljesen más dolog Jézust magát ismerni, vagy egyszerűen csak tudni róla. Magyarázd meg ezt az
egyszerű következtetést: 1) Mióta Ádám és Éva elkövették az első bűnt az Éden kertjében, azóta minden ember
bűnösként születik erre a világra (És 53,6; Rom 3,23). 2) Mivel Isten nem engedhet be bűnt a mennybe,
gondoskodott a bűnbocsánat módjáról, azáltal hogy Fia meghalt a kereszten (Rom 5,6-8). 3) Krisztus meghalt
minden ember bűnéért, de ha valaki el akarja nyerni a bűnbocsánatot, úgy mindazt, amit Krisztus halála által
megszerzett, magáévá kell tennie, azáltal hogy személyesen megbánja bűnét és elfogadja Krisztust Úrnak és
Megváltónak (Rom 10,9; Csel 3,19). Azt is el kell világosan magyaráznod, hogy különbség van a puszta észből
származó és a szívből jövő hit között. Hihet például valaki abban, hogy a repülőgép biztonságos, de lehet, hogy
mégsem utazna vele szívesen. Ebben az esetben csak az eszével hisz. Ugyanígy, senki sem tapasztalhatja meg
igazán a Krisztus által szerzett üdvösséget, míg oda nem szánja magát és mindenét neki.

Igék a témához
« .. .nincsen csak egy igaz is...» Rom 3,10
«Mindnyájan, mint juhok eltévelyedtünk...» És 53,6
«Mert akik törvény cselekedeteiből vannak, átok alatt vannak...» Gal. 3,10
«Valakik pedig befogadták Őt, hatalmat adott azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek...» Ján 1,12
«Mert ha a te száddal vallást teszel az Úr Jézusról, és szívedben hiszed, hogy az Isten feltámasztotta Őt a halálból,
megtartatol.» Rom 10,9
« .. .ha meg nem tértek és olyanok nem lesztek mint a kisgyermekek, semmiképpen nem mentek be a mennyeknek
országába.» Mát 18,3
 5. Isten sokkal jobb, semhogy bárkit elítélne
Ennek az embernek meg kell mutatni, hogy ugyanaz a Biblia, mely Isten jóságáról beszél, feltárja Isten jellemének
egy másik vonását is — az igazságosságot. Mivel Isten igazságos, meg kell büntetnie a bűnt. Országába semmi
tisztátalan be nem mehet, ott jóság uralkodik. Az előbb felsorolt igék arról szólnak, hogy nem Isten kárhoztatja az
embert, hanem az ember saját magát ítéli kárhozatra azáltal, hogy elutasítja Istennek a kereszt által felajánlott
irgalmasságát és bűnbocsánatát. Isten jósága látszik abban a gondoskodásban, ahogy bűnünk következményétől, a
pokoltól megváltott. Olvasd fel Rom 2,4-5 versét annak, akivel foglalkozol, és igyekezz megértetni vele a
következőket: «Most már láthatod abból, amit Isten mond, hogy jósága téged megtérésre akar indítani, nem pedig a
bűnre bátorítani.» Ján 8,21.24 és Ján 3,16 világosan megmondja, hogy bármennyire is szeret bennünket Isten,
vissza fogja utasítani mindazokat, akik az Ő Fiát visszautasítják. Mondhatod azt is: »Látod, Isten nem szeretné, ha
bárki is elkárhozna, Ő felkínálja neked az örök életet, de van egy akadály. Szeretnéd tudni, mi azt?» Amikor az
illető válaszol, utalj Ján 5,40-re, és mondd meg, hogy mi az akadály. Ebben az igében az áll: «... nem akartok
hozzám jönni, hogy életetek legyen.» Befejezésként azt is mondhatod nagy szeretettel és együttérzéssel: «Isten
Krisztusban felkínálja neked bűneid bocsánatát és az örök élet ajándékát. Ha nem fogadod el, akkor nem tehet
mást: megengedi, hogy elkárhozz.»

Igék a témához
«... az Úr... nem akarja, hogy némelyek elvesszenek...» 2 Pét 3,9
«És nem akartok hozzám jönni, hogy életetek legyen!» Ján 5,40
«Élek én, ezt mondja az Úr Isten, hogy nem gyönyörködöm a hitetlen halálában...» Ez 33,11
«... aki pedig nem enged a Fiúnak, nem lát életet...» Ján 3,36
«... ha meg nem tértek, mindnyájan hasonlóképpen elvesztek.» Luk 13,3
«... ha nem hiszitek, hogy én vagyok, meghaltok a ti bűneitekben.» Ján 8,24

6. Sok a képmutató
Ezt az érvet azok szokták felhozni, akiket állítólagos hívők megbántottak valamivel. Bátorítsd az illetőt, hogy
beszéljen erről az esetről; a probléma kitálalása megkönnyíti majd számára, hogy elfogadja, amit mondasz neki.
Rom 14,4.12 versein keresztül mutass rá, hogy ő csak Istennel való kapcsolatáért felelős, és nem sok köze van a
dolog lényegéhez, hogy mások mit tesznek. Fordítsd figyelmét arról, ahogy mások bántak vele, Isten szeretetteljes
bánásmódjára. Jer 2,5; És 53,5 és Rom 5,6-8 igen hasznosak ebből a szempontból. Kérdezd meg tőle: «Ha egy hívő
rosszul bánt veled, lehet ez mentség arra, hogy visszautasítsd a mennyei Atyát, aki ilyen gyengéd szeretettel és
törődéssel van irántad?» Egy evangélista foglalkozott valakivel, akinek ilyen problémája volt. Kinyitotta a Bibliáját
és felolvasta Jer 2,5-ből: «így szól az Úr: Micsoda hamisságot találtak bennem a ti atyáitok, hogy elidegenedtek
tőlem, és hiábavalóság után jártak, és hiábavalókká lettek?» Azután megkérdezte tőle: «Találtál már valaha bűnt
Istenben? Isten talán nem bánt jól veled?» Az illető beismerte, hogy Isten nem bánt vele rosszul, és az evangélista
hívására válaszolva elfogadta Krisztust. Hangsúlyozd ki azt is, hogy csak akkor tapasztalhatjuk meg teljesen Isten
bűnbocsánatát, ha mi is készek vagyunk megbocsátani azoknak, akik megbántottak. Mát 18,23-25; Ef 4,30-32 és
Mát 6,14-15 verseket jól fel lehet használni ilyen esetekben.

Igék a témához
«... menthetetlen vagy... bárki légy, aki ítélsz...» Rom 2,1
«... vesd ki előbb a gerendát a te szemedből...» Mát 7,5
«így szól az Úr: Micsoda hamisságot találtak bennem a ti atyáitok...» Jer 2,5
«Ha pedig meg nem bocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket, a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg a ti
vétkeiteket." Mát 6,15
«... megengedve egymásnak, miképpen az Isten is a Krisztusban megengedett nektek.» Ef 4,32
«... Péter azt mondta: Uram, hányszor lehet az én atyámfiának ellenem vétkezni, és néki megbocsátanom? Még
hétszer is? Jézus azt mondta néki: ... még hetvenhétszer is.» Mát 18,21-22

7. Már megpróbáltam, de nem az történt, amit vártam

Ha valaki erre hivatkozik, akkor valószínűleg még nem tért meg igazán. Igazi megtérés akkor következik be
valakinek az életében, amikor megbánja a bűneit. Ha a lelkigondozónak nincs helyes látása a bűnről és a
megtérésről, minden segítő szándéka ellenére gyümölcstelen lesz az igyekezete. A Biblia a gonosz cselekedetekről
mondja, hogy bűn, de ennek a fogalomnak mélyebb értelme van. A bűn azt jelenti, hogy nem Istennek élünk,
hanem saját magunk körül forgunk. Ha a bűn uralkodik bennünk, Isten helyett az énünk kerül a középpontba. És mi
a megtérés? Többet jelent annál, hogy sajnáljuk mindazt, amit rosszul tettünk. Lehet, hogy valakit bántanak a
bűnei, s azt gondolja, hogy ezzel megtért, de ez csak sajnálkozás, és nem megtérés. A megtérés nem más, mint
felismerni a bennünk lévő énközpontúságot, azt hogy mindig saját utunkon akarunk járni. Határozottan ki kell vetni
magunkból ezt az énközpontúságot azáltal, hogy Jézus Krisztust, mint Urat és Megváltót szívünkbe fogadjuk.
Azok, akik életüknek csak mellékes területeit engedik át Krisztusnak, de a főhelyet nem adják neki, nem
tapasztalhatják meg az igazi megtérést, mert énjük marad uralmon. Kérdezd meg attól, akivel foglalkozol: «Amikor
Krisztust életedbe fogadtad leszámoltál-e énközpontúságoddal, és átengedted-e Krisztusnak az uralmat?.. A bűn az
a magatartás, mely így viszonyul Istenhez: «Az életemet én akarom irányítani saját elgondolásom szerint... A
megtérés viszont Istenhez való odafordulás ilyen módon: «Uram, vedd kezedbe és irányítsd életemet, úgy, ahogy
Te akarod... Gondolkozz a fenti témán, míg világosan megérted! Éneikül képtelen leszel arra, hogy valakit az
őszinte megtérésre elsegíts.

Igék a témához
«Mert azt, aki bűnt nem ismert, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne.» 2 Kor 5,21
«Térietek meg, mert elközelített a mennyeknek országa.» Mát 3,2
«... az Isten mostan parancsolja az embereknek, mindenkinek mindenütt, hogy megtérjenek... Csel 17,30
«És minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr...» Fil 2,11
« az Istennek jósága téged megtérésre indít... Rom 2,4

8. Sok dologról kellene lemondanom

Olvasd fel Márk 8,34-38 versét annak, akinek ez a problémája. Mutass rá, hogy az ember örökkévaló sorsa
szempontjából sokkal jobb, ha mindenét feladja, mintha a lelkét elveszíti. Ennek a problémának az a lényege, hogy
az illetőnek helytelen elképzelése van Istenről. Olyannak látja Őt, mint aki inkább elvesz dolgokat, nem pedig ad.
Ilyen esetben az a lelkigondozás egyik célja, hogy az illető látása megváltozzék. Mutass rá azokra az igékre,
melyekből kitűnik, hogy Isten bőkezű és nagylelkű, természete az adás. Hívd fel a figyelmét Fii 3,7-8-ra, mely
megmutatja, hogy amit az ember Krisztusért felad, össze sem hasonlítható azzal, amit tőle kap. Zsolt 84,12 és Rom
8,32 szerint Isten soha senkitől nem kér el olyan dolgot, ami örök üdvössége szempontjából hasznos, csak ami
abban akadályt jelenthet. Egy fiatal leány így mentegette magát egy tapasztalt evangélista előtt: «Sok dologról
kellene lemondanom." Az evangélista megkérdezte: «Elhiszed, hogy Isten szeret téged?» «Igen, elhiszem» —
válaszolta a leány. «És mit gondolsz, mennyire szeret?» A leány egy kicsit gondolkozott, majd azt felelte:
«Odaadta Fiát, hogy meghaljon értem a kereszten.» «Nos — szólt az evangélista —, valóban úgy gondolod, hogy
Isten, aki ilyen végtelen szeretetében halálra adta érted egyetlen Fiát, téged a jó dolgoktól akar megfosztani?" A
lány megértette, miről van szó, és késedelem nélkül átadta életét Krisztusnak. Az Úr csak olyan dolgokat kér el
tőlünk, amelyek az örökkévalóság távlatában károsak lennének számunkra.

Igék a témához
« .. teljes öröm van tenálad...» Zsolt 16,11
«Aki az Ő tulajdon Fiának nem kedvezett... mimódon ne ajándékozna vele együtt mindent minékünk?» Rom 8,32
«Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall?» Márk 8,36
«... kárnak ítélek mindent az én Uram, Jézus Krisztus ismeretének gazdagsága miatt...» Fil 3,8
« nem vonja meg a jót azoktól, akik ártatlanul élnek.» Zsolt 84,12
«A tolvaj nem egyébért jő, hanem hogy lopjon és öljön és pusztítson; én azért jöttem, hogy életük legyen, és
bővölködjenek.» Ján 10,10

9. Nem hiszek a Bibliában

Akik ezt az érvet hangoztatják, úgy gondolják, hogy ha a Bibliát elutasítják, ezzel téged is megakadályoznak abban,
hogy megnyerd őket Krisztus számára. Az ilyen embert megközelítheted úgy, hogy azt mondod neki: nem helyes a
világ legfontosabb könyvét elvetni fő témájának és üzenetének ismerete nélkül. Kérd meg, hogy foglalja össze
röviden számodra a Biblia legfontosabb mondanivalóját. Erre a legtöbb ember az «Aranyszabályt» (Mát 7,12),
vagy a Tízparancsolatot fogja említeni. Ekkor kedvesen és tapintatosan rámutathatsz, hogy a Biblia központi témája
az ember örök élete. Tehetsz egy ilyen megjegyzést: «Ha megengeded, elmondom neked, hogy mi a Biblia
legfontosabb üzenete.» Ezután tárd elé, amit a megváltásról tudni kell. Idézd bátran a Szentírás igéit, mert hatalmas
erő van abban, ha valaki Isten szavával szól a hitetlen ember előtt. Rom 3,3-4 kifejezetten hasznos abból a
szempontból, hogy bemutatja: egy tény igazságán semmit nem változtat, ha valaki azt megkérdőjelezi. János
második levelében a 9. vers arról beszél, hogy aki nem hisz Krisztus tanításában, vagy nem aszerint él, az elveszett.
De vigyázz, ha nagyon kemény igét idézel, ne használd faltörő kosnak, hogy azzal feszegesd az illető szívét! Célod
ne az legyen, hogy megnyerj egy vitát, hanem hogy megnyerj egy lelket. Az előbb idézett igevers (2 Ján 9) által
sok olyan embert meggyőzött már a Szentlélek, aki azelőtt kételkedett Isten Igéjének megbízhatóságában és
tekintélyében. Gyengéden, szeretettel, együttérzéssel beszélj! Félelmetesen nagy felelősség közölni valakivel, hogy
elveszett állapotban van. Ha mégis ez a feladatod, szavaid teljenek meg részvéttel, és az sem szégyen, ha szemed
könnyezik.

Igék a témához
«Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Istennek szájából származik." Mát 4,4
«Mert az Istennek beszéde élő és ható, és élesebb minden kétélű fegyvernél...»Zsid 4,12
«Ha valaki cselekedni akarja az Ő akaratát, megismerheti e tudományról, vajon Istentől van-é...» Ján 7,17
«Érzéki ember pedig nem foghatja meg az Isten Lelkének dolgait... mivelhogy lelkiképpen ítéltetnek meg.» l Kor
2,14
«Az Úr bizodalmas az Őt félőkhöz...» Zsolt 25,14
«A teljes írás Istentől ihletett...» 2Tim 3,16

10. Engem nem érdekel semmiféle vallásos dolog

Ezeket a fogalmakat: Isten, Krisztus, menny, pokol, stb. sokan elvetik, mint nem létezőket, de csak azért, mert
elfogadásuk nyugtalanító érzéseket szülne bennük. Ahelyett, hogy szembenéznének ezekkel az érzésekkel, inkább
mindent elutasítanak, ami a vallással kapcsolatos. Isten minden emberbe beleépítette a lelkiismeretet, ami az Isten
törvényei iránti érzékenység (Ján 1,9). Jól irányzott kérdésekkel fel lehet ébreszteni mások lelkiismeretét.
Megkérdezheted: «Tudsz róla, hogy a létező legnagyobb bűnt elkövetted?" Amikor az illető erre magyarázatot kér,
olvasd fel Mát 22,37-38 versét, és kérdezd meg tőle, hogy megtartotta-e az első és legnagyobb parancsolatot. Ha
azt mondja, hogy nem, akkor világíts rá, hogy a legnagyobb parancsolat megszegése egyben a legnagyobb bűn
elkövetését jelenti. Erről a kérdésről nem szabad öntelt módon, vagy tréfás hangnemben beszélni. Legyél komoly,
és kérd Istent, hogy segítsen áttörni gondozottad látszólagos közömbösségén. Gyakran találkozol majd olyanokkal
is, akik nem hajlandók leülni veled, és nem engedik, hogy a fent leírt módon foglalkozz velük. Ebben az esetben
csak annyit tehetsz, hogy Isten vezetését kérve egy rövid, erőteljes és odaülő igét mondasz. Sok evangélista
bizonyságot tehet arról, hogy olyan igék említése, mint Zsid 10,31 vagy Rom 6,23 sok embernél telitalálatot
jelentett, akiket aztán a Szentlélek által Krisztushoz tudtak vezetni. Ne lövöldözz ezekkel az igeversekkel, mintha
lelki puskád golyói lennének, hanem add tovább őket bölcsen, szeretettel és könyörületességgel!

Igék a témához
«... aki nem enged a Fiúnak... az Isten haragja marad rajta.»Ján 3,36
«Mert a bűn zsoldja halál, az Isten kegyelmi ajándéka pedig örök élet...» Rom 6,23
«... aki bűnt cselekszik, szolgája a bűnnek.» Ján 8,34
«... ha nem hiszitek, hogy én vagyok, meghaltok a ti bűneitekben.» Ján 8,24
«És ha valaki nem találtatott beírva az élet könyvébe, a tűznek tavába vettetett.» Jel 20,15
«Ez pedig a kárhoztatás, hogy a világosság e világra jött, és az emberek inkább szerették a sötétséget, mint a
világosságot...» Ján 3,19
«Aki a feddésekre is nyakas marad, egyszer csak összetörik, gyógyíthatatlanul.» Péld 29,1

11. Elkövettem a halálos bűnt

Sokszor ez a legnehezebb probléma, mivel általában valamilyen érzelmi nyomorúság is együtt jár vele. Aki azt
állítja magáról, hogy elkövette a halálos bűnt, az feltehetően nem követte el. Ha megtette volna, akkor már nem
törődne lelke megmenekülésével, és nem vágyakozna bűnbocsánat után. Aki ilyen gondolattal küszködik, annak
többnyire súlyos érzelmi problémája van, mely múltbeli, szüleivel vagy másokkal való kapcsolatához nyúlik vissza,
és gátolja őt a lelki felfogásban. Aki gyermekkorában nem kapott szeretetet, hajlamos rá, hogy félelmeit, bűntudatát
és fájdalmát kivetítse Istenre. Esetleg azt képzeli, hogy Isten éppen olyan, mint az emberek: nem szereti őt, és nem
törődik vele. Tíz ilyen eset közül kilenc épp ezért inkább pszichológiai, mint lelki természetű. Isten Igéje viszont
élő és ható (Zsid 4,12). Használd fel arra, hogy áttörd a pszichológiai korlátokat, és az illetőt eljuttasd a lelki
dolgok megértésére. Magyarázd meg, hogy a halálos bűn (Mát 12,22-32) tudatos ellenállást jelent Isten
Szentlelkével szemben, amikor valaki nem akarja elhinni azt, amiről a szíve mélyén tudja, hogy igaz. Ez nem olyan
dolog, ami egy pillanat alatt játszódik le, hanem következetes és folyamatos szembenállás az igazsággal,
világossággal és szentséggel. Hasonló az angyalok lázadásához, akik nem nyerhetnek bűnbocsánatot vagy
üdvösséget. Minden érveléssel szemben az Igét használd. A türelemmel és imádkozó szívvel végzett lelkigondozás
gyakran segít megoldani ezt a problémát.

Igék a témához
«... azt, aki hozzám jön, semmiképpen ki nem vetem.» Ján 6,37
«... ha a te száddal vallást teszel... és szívedben hiszed,... megtartatol.» Rom 10,9
«Mert minden, aki segítségül hívja az Úr nevét, megtartatik.» Rom 10,13
«... bűneinek bocsánatát veszi az Ő neve által mindenki, aki hisz őbenne.» Csel 10,43
«No jertek, törvénykezzünk... ha bűneitek skarlátpirosak, hófehérek lesznek...» És 1,18
"Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket.»Mát 11,28
«Én is mondom nektek: Kérjetek és megadatik nektek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik nektek.
Mert aki kér, mind kap...» Luk 11,9-10

12. Megteszek minden tőlem telhetőt

Sokan arra a hamis alapra építik fel az örök üdvösség iránti reménységüket, hogy mindent megtesznek, ami tőlük
telik. Ebben a felfogásukban úgy lehet megingatni őket, hogy Mát 22,34-40 alapján rámutatsz arra a
követelményre, amit Isten állított fel az emberrel szemben. Kérdezd meg attól, akivel foglalkozol, hogy
megtartotta-e ezt a parancsot. Ha beismeri, hogy nem, akkor magyarázd el Jak 2,10-ből, hogy ha egyetlen parancsot
megszeg, Isten előtt éppen olyan bűnös, mintha mindet megszegte volna. Mondd meg azt is, hogy ha az emberi
igyekezet elég lenne a mennybejutáshoz, ez azt jelentené, hogy Isten hibát követett el, amikor Fiát a földre küldte,
hogy meghaljon a kereszten. Használd fel a következő történetet a probléma szemléltetésére. Egy hívő ember
bizonyságot tett a borbélynak, de ő így válaszolt: «Én minden tőlem telhetőt megteszek — Isten ezt bizonyára
méltányolja." A hívő erre nem szólt semmit. Mikor a borbély levágta a haját, felállt, és felajánlotta a borbélynak,
hogy majd ő megnyírja a következő vendéget. «Azt Ön nem teheti — tiltakozott a borbély — hiszen nem ért
hozzá!» "Igyekezni fogok minden tőlem telhetőt megtenni» — mondta a hívő ember. «A legjobb igyekezete sem
elég jó» — felelt a borbély. «Valóban nem — mondta a hívő —, de Isten számára sem elég jó az, ahogy Ön
igyekszik.» Magyarázd meg, hogy a keresztyénség különbözik a világ minden más vallásától. A többi vallás
megpróbál fölmászni azon a létrán, ami Istenhez vezet, de a létra túlságosan magas. Soha nem érik el Istent. A
keresztyénség lényege az, hogy Isten lejött a létrán. Isten Fia az Ember Fiává lett, azért hogy az emberek fiai Isten
fiaivá lehessenek.

Igék a témához
«... úgy szerette Isten e világot, hogy... Fiát adta...» Ján 3,16
«... a törvény által senki sem igazul meg Isten előtt...» Gál 3,11
«Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.» Mát 22,37
«Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni...» Zsid 11,6
«Aki hisz a Fiúban, örök élete van...» Ján 3,36
«... ha a ti igazságotok nem több a... farizeusok igazságánál, semmiképpen sem mehettek be a mennyeknek
országába.» Mát 5,20
«... a törvénynek cselekedeteiből egy test sem igazul meg őelőtte...» Rom 3,20

Alkalmazási javaslatok

Hitetlenekkel való foglalkozás esetén

- számolj azzal, hogy a Szentlélek világosítja meg az emberek értelmét, nem a te érvelésed;
- ne légy erőszakos beszélgetés közben, ez taszítja az embereket;
- hallgasd meg türelmesen, amit a másik mondani akar;
- tedd fel magadnak a kérdést: vajon miért gyötri őt ez a dolog? Ez segíthet, hogy a probléma gyökerét megtaláld;
- tégy különbséget a lelkigondozott és problémája között. Ha nehézségeid támadnak, miközben megpróbálod
meggyőzni őt Krisztus igazságáról, ne engedd, hogy ezek megakadályozzák az illető személye iránti tiszteletedet;
- használd a Bibliát, mint a legfőbb tekintélyt. Hihetetlenül nagy erő van a bibliai igék alkalmazásában;
- ne félj beismerni, ha nem tudsz válaszolni. Mondd meg az illetőnek, hogy igyekszel megtalálni kérdésére a
választ;
- tereld a szót újra meg újra Jézus Krisztusra! Minden érv elhalványulhat, de Ő mindig világos és érthető
marad.

A következő részben tizenhat olyan problémáról lesz szó, melyek hívő emberek között gyakran felvetődnek. A
javaslatok rámutatnak, hogyan foglalkozzunk ezekkel a nehézségekkel, és igéket közlünk, melyek mindig az adott
kérdésre vonatkoznak. Miközben ezeket az egyszerű javaslatokat használod, hamar rá fogsz jönni, hogy körük bővíthető,
s egyre több megoldás, egyre több igehely jut majd eszedbe. Ne felejts el soha együtt imádkozni azzal, akivel
foglalkozol, aki nehézségekkel küzd! Ez sokkal nagyobb segítség, mint gondolnád.
A problémákkal küzdő hívő ember lelkigondozásának, felkarolásának felelőssége egykor főleg a lelkészek, a papság
vállán nyugodott. Az egyháznak, Krisztus testének útját ezen a területen jelenleg forradalmi változás kíséri, mivel a
hívők egyre inkább felfedezik annak igazságát, hogy minden egyes tag szolgálatára szükség van.
Egyre többen ráébrednek, hogy minden hívőnek szolgálata van Krisztus testén belül, és ennek a szolgálatnak egyik részét
képezi egymás bátorítása és támogatása a személyes próbák vagy nehézségek idején. «... Isten szerkesztette egybe a
testet, az alábbvalónak nagyobb tisztességet adva. Hogy ne legyen hasonlás a testben, hanem ugyanarról gondoskodjanak
egymásért a tagok. És akár szenved egy tag, vele együtt szenvednek a tagok mind; akár tisztességgel illettetik egy tag,
vele együtt örülnek a tagok mind.» l Kor 12,24-26

2. RÉSZ
HÍVŐK PROBLÉMÁI
1) Rossz gondolatok
2) Idegesség
3) Lelki növekedés hiánya
4) Kisebbrendűség! érzés
5) Depresszió
6) Kudarcok
7) Homoszexuális hajlam
8) Széthulló házasság
9) Aggódás
10) Szeretteink halála
11) A barátkozás nehézségei
12) Az imádkozás problémái
13) Kétségek az üdvösség felől
14) Visszaesés a bűnbe
15) Nehéz megbocsátani
16) Öngyilkossági szándék
Mit tegyünk, mit ne tegyünk

1. Rossz gondolatok
Légy óvatos, magyarázd meg annak, aki ilyen problémával fordul hozzád, hogy a bennünk felbukkanó rossz gondolatok
önmagukban véve még nem bűnök. «Nem akadályozhatjuk meg, hogy a madarak elrepüljenek a fejünk fölött — mondta
Luther Márton —, de azt igen, hogy ott fészket rakjanak.» A gonosz gondolatok csak akkor válnak bűnné, ha értelmünk
dédelgeti, táplálja, marasztalja őket. Figyelmeztesd az illetőt, hogy ne nyomja el ezeket a gondolatokat, ne próbálja
visszaszorítani tudatalattijába, hanem emeljen ki belőlük okot a hálaadásra. Első hallásra ez nem tűnik lelki
megoldásnak, de magyarázd meg, hogyan értse. Mikor valaki a rossz gondolatokat visszaszorítja a lélek tudat alatti
részébe, és megpróbálja eltemetni, akkor az történik, hogy nem halott, hanem élő gondolatokat temet el. Ezek a
gondolatok a tudat alatt tehát tovább munkálkodnak. Ha tehát valaki végleg le akar számolni rossz gondolataival, emelje
azokat Istent dicsőítő szívvel az Ő világosságába. Egy példa arra, hogyan történik ez a hívő ember életében, aki már
ismeri ezt a megoldást: amikor felmerül benne egy rossz gondolat, akkor odaviszi azt Istenhez, és így szól: «Köszönöm,
Uram, hogy ez a rossz gondolat rád irányította a figyelmemet, és segített, hogy jobban a tudatában legyek jelenlétednek."
Biztasd az illetőt arra is, hogy ilyenkor olvasgasson az Igéből egy keveset, így a haszontalan gondolatok azt fogják
munkálni, hogy az Úrral való közössége elmélyül.

Igék a témához
«... amik csak igazak, amik csak tisztességesek, ... igazságosak... tiszták... kedvesek... jó hírűek...» Fii 4,8
«Az odafelvalókkal törődjetek, nem a földiekkel.- Kol 3,2
«Minden tiszta a tisztáknak...» Tit 1,15
«... az az indulat legyen bennetek, mely volt a Krisztusban...» Fil 2,5
« Kinek szíve reád támaszkodik... mivel tebenned bízik.» És 26,3
«... ne vetkezzetek... beszéljetek szívetekkel...» Zsolt 4,5
«Ezekről gondolkodjál, ezeken légy...» l Tim 4,15

2. Idegesség
Ha valaki ilyen gonddal küzd, mutass rá, hogy nem lényeges, mi történik velünk, az a fontos, hogyan reagálunk rá. Hívd
fel a figyelmét Jak 1,2-3 versek igazságára, és magyarázd el, hogy e versek alapján kétféleképpen reagálhatunk
problémáinkra: (1) neheztelhetünk rájuk, mint betolakodókra, vagy (2) barátokként üdvözölhetjük őket. A próbákat és
nehézségeket fogadhatjuk haraggal: «Miért történt ez velem?», vagy pedig dicsőítéssel: «Isten mindenható. Semmi olyat
nem enged meg az életemben, ami javamat ne szolgálná. Ezt a problémát úgy fogadom tehát, mint jó barátot, kiteszem a
feliratot: „Isten hozott”, és várom, hogy mit tesz az Úr. Ha megtanuljuk elfogadni az élet problémáit, közben Istent
dicsőítve, úgy lelkünk felszabadul arra, hogy alkotó módon legyünk tárgyilagosak, és képesek leszünk a problémát
jellemünk fejlesztésére és személyiségünk megjobbítására felhasználni. Mondd el az illetőnek, hogy Rom 8,28-29 szerint
Isten megvizsgál minden eseményt, ami velünk történik, és csak azt engedi meg, amit felhasználhat. Ha az élet
különböző helyzeteit hálával és nem nehezteléssel fogadjuk, akkor együttműködünk Istennel, aki a legmagasabb célt
akarja elérni velünk: azt, hogy szorongató problémáink és nehézségeink által egyre hasonlóbbá legyünk Isten Fiához. Az
ember akkor válik idegessé, ha életét nem Isten szemszögéből nézi. Neked, mint lelkigondozónak, segítened kell abban,
hogy az emberek eszköznek lássák nehézségeiket Isten kezében, melyek által jellemüket mind hasonlóbbá formálja
Krisztushoz.

Igék a témához
«... szívem elepedt: Vígy el engem innen a sziklára, ahova én nem jutok.» Zsolt 61,3
«Gondoljátok meg azért, hogy Ő ily ellene való támadást szenvedett el a bűnösöktől...» Zsid 12,3
«... mindig imádkozni kell, és meg nem restülni.» Luk 18,1
«... mikor eljő, mint egy sebes folyóvíz, melyet az Úr szele hajt.» És 59,19
«Minden gondotokat őreá vessétek, mert néki gondja van reálok.» l Pét 5,7
«Ha hitetlenkedünk, Ő hű marad...» 2Tim2,13
«... mert Ő mondotta: Nem hagylak el, sem el nem távozom tőled.» Zsid 13,5b

3. Lelki növekedés hiánya

Négy fő oka van annak, ha a hívők nem növekednek. Szükséges, hogy ezeket az okokat sorra vedd. 1) Tiszta lelkiismeret
hiánya. Ha valaki vetkezik Isten Igéje ellen, és nem rendezi el azonnal, akkor a bűn ott marad, s mint a fekély, tovább
terjed a szívben. Próbálj finoman rákérdezni, hogy az általad gondozott testvér vissza tud-e emlékezni valamire, amivel
Isten parancsait bármilyen módon áthágta. Ha rájött, segíts, hogy elrendezze. 2) Személyes imádkozás elhanyagolása.
Minden hívőnek szüksége van rá, hogy naponta időt szánjon Istennel való együttlétre. Aki elhanyagolja a naponkénti
csendességet, annak hamarosan kiszárad a lelki élete. Kérdezd meg az illetőt, hogy mindennap találkozik-e Istennel
imádságban. 3) Naponkénti bibliaolvasás elhanyagolása. A növekedés érdekében a hívő embernek naponta merítenie
kell Isten Igéjéből, a Bibliából. A Szentírás a hívő ember eledele. Ha valaki nem táplálja lelkét az Igéből áradó
igazságokkal, akkor lelkileg elfásul és közömbössé válik. 4) Testvéri közösség hiánya. Sok hívőt hátráltat a
növekedésben az a tény, hogy nem fedezték fel helyüket Krisztus testén belül. Isten, terve szerint minden hívőt
beillesztett valahol Krisztus testébe, a gyülekezetbe. Vizsgáld meg Rom 12,6-8-ban a hét ajándékot, melyek Krisztus
testének növekedését és egészséges működését biztosítják. Minden hívőnek van legalább egy ajándéka. Segíts az
illetőnek, hogy rájöjjön, mi az ő ajándéka, és hogyan használja azt.

Igék a témához
"Igyekezzél, hogy Isten előtt becsületesen megállj, mint oly munkás...» 2 Tim 2,15
«Ugyanerre pedig teljes igyekezetet is fordítva, a ti hitetek mellé ragasszatok jó cselekedetet, a jó cselekedet mellé
tudományt.» 2 Pét 1,5
«... külön-külön ajándékaink vannak a nekünk adott kegyelem szerint...» Rom 12,6
«Megtartva a... jó lelkiismeretet...» l Tim 1,19
«Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket, és megtisztítson minket minden hamisságtól." l Ján
1,9
«Szívembe rejtettem a te beszédedet, hogy ne vetkezzem ellened.» Zsolt 119,11
«És felöltözzetek amaz új embert, mely Isten szerint teremtetett igazságban és valóságos szentségben.» Ef 4,24

4. Kisebbrendűségi érzés
A saját magunkról alkotott kép nagyrészt azoknak a véleményeknek visszatükröződése, amelyeket szüléink, barátaink és
rokonaink ragasztottak ránk fejlődésünk korai szakaszában. Az a gyermek, aki érzi, hogy nagyon szeretik, úgy fog
fejlődni, hogy egészséges önértékeléssel rendelkezik. Aki ellenben visszautasítást és szeretetlenséget tapasztalt, annak
felnőtt korában erős kisebbrendűségi érzése lesz. Az ilyen személyt bátorítani kell, hogy Isten szemével nézze önmagát.
Olvasd fel neki l. Ján 1,43 versét: «Te Simon (görögül: kis kődarab) vagy... te Kéfásnak (görögül: kőszikla) fogsz
hívatni...» Három Simon Péter volt: az első, akit barátai láttak, a második, akit Péter látott, és a harmadik, akit Krisztus
látott. Mások kicsinek és jelentéktelennek látták Pétert (kis kődarabnak), Jézus viszont már látta benne az erőst, a
mozdíthatatlant, a későbbi kősziklát. Krisztus nem annak lát minket, akik most vagyunk, hanem amilyenné lehetünk az Ő
ereje által. Biztasd testvéredet, hogy kérdezze meg magától: «Hogyan lát engem Isten most, miután hívő lettem?» A
megadott igéket felhasználva segíts, hogy megtalálja a választ. Megkérdezheted azt is: «Ki is vagy tulajdonképpen? Az,
akinek látod magad? Az, akinek a barátaid látnak? Vagy az, akinek Isten lát?» Igazi önmagád az a személyiség, akivé
Isten akar tenni téged. Gondolj erre, naponként imádkozz érte, és a képből valóság lesz.

Igék a témához
«... hanem józanon bölcselkedjék (ítélje meg magát /A/), amint az Isten adta kinek-kinek a hit mértékét." Rom 12,3
«... külön-külön ajándékaink vannak a nekünk adott kegyelem szerint...» Rom 12,6
«Látták szemeid az én alaktalan testemet, és könyvedben ezek mind be voltak írva: a napok is, amelyeken formáltatni
fognak...» Zsolt 139,16
«... az ember azt nézi, ami szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van.» l Sám 16,7
«... a reménységnek bizonyossága iránt mindvégiglen, hogy ne legyetek restek...» Zsid 6,11-12
«Eleve elhatározva, hogy minket a maga fiaivá fogad Jézus Krisztus által az Ő akaratának jó kedve szerint.» Ef 1,5
«Annak pedig, aki véghetetlen bőséggel mindeneket megcselekedhetik, feljebb hogynem mint kérjük vagy elgondoljuk,
a mibennünk munkálkodó erő szerint...» Ef 3,20

5. Depresszió
Soha ne vedd könnyen, ha valaki depressziós. Ne mondd neki, hogy «ne búsulj», «fel a fejjel». Az ilyen buzdítások nem
segítenek, hanem éppen ellenkező hatást érnek el nála. Mondd el neki l Kir 19 alapján, hogyan kezelte Isten Illés
depresszióját. Isten először is gondoskodott arról, hogy Illés eleget aludjon és egyen. Az alvás hiánya és a rendszertelen
táplálkozás gyakran elősegítik a depresszió kialakulását. Másodszor: Isten megvárta, míg Illés jól kipihente magát,
mielőtt megkérdezte tőle: «Mit csinálsz itt?» Győződj meg róla, hogy az általad gondozott személy jóllakott és eleget
pihent, mielőtt a depresszió okának feltárását megkezdenéd. Harmadszor: Isten bátorította Illést, hogy beszéljen
problémájáról és érzéseiről. Légy jó hallgató, és bátorítsd az illetőt, hogy mondja el, szerinte mi a fő oka
depressziójának. Negyedszer: Isten külön feladatot adott Illésnek. A depressziós személyt be kell vonni valamibe, amit
másokért végezhet, mert ezáltal énközpontúságának bűvös köre (gyakran ez az érzelmi problémák alapvető oka)
megszakad. Súlyos depresszió esetén, ha a gondozott személy már a megszokott, hétköznapi tennivalókat sem képes
elvégezni orvosi vizsgálatot kell javasolni. A depresszió néhány esete megfelelő gyógyszerekkel gyógyítható.

Igék a témához
«Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk...» 2 Kor 4,17
«Miért csüggedsz el lelkem ...» Zsolt 42,6
«Isten által dicsekedem az Ő Igéjével; az Istenben bízom...» Zsolt 56,5
«Tudjuk pedig, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden javukra van...» Rom 8,28
«Hajtsd hozzám füledet, hamar szabadíts meg; légy nékem erős kőszálam, erődített házam, hogy megtarts engem.» Zsolt
31,3
«Mikor vízen mégy át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok el nem borítanak...» És 43,2
«Közel van az Úr a megtört szívekhez...» Zsolt34,)9

6. Kudarcok
Időnként mindenkit érnek kudarcok valamilyen formában. Ez a tény viszont sovány vigasz azoknak, akik például egy
fontos vizsgán megbuktak, vagy akiknek csődbe ment valami nagyobb vállalkozásuk. Próbáljatok először a kárvallottal
együtt rájönni, mi lehetett a kudarc oka. Talán a nem ésszerű tervezés, a megfontolás hiánya, túl merész vállalkozás, nem
elég hatékony munka, helytelen tanácsok követése stb.? Az okok becsületes felmérése megakadályozza, hogy a kudarc
gyökeret verjen. Másodszor, próbáld odasegíteni, hogy kudarcát elvállalja. Ha nem tud vele becsületesen szembenézni,
hanem elfojtja, akkor ez később további problémákat eredményezhet. Bátorítsd, hogy lássa meg Isten mindenek felett
való gondoskodó hatalmát, ahogyan ez Rom 8,28-ban is szerepel. Mutass rá arra is, hogy Isten nem tehetetlen a
kudarcokkal szemben, hanem minden káros dolgot, ami velünk történik, javunkra tud fordítani. Ha ezek után továbbra is
mély kudarcérzése van, akkor javasolj orvosi vizsgálatot. Egy keresztyén orvos mondta egyszer: «Az emberi test lassan-
lassan hozzáigazodik, ha valaki átlagon alulinak érzi magát. Elérkezhet egy olyan pontra, ahol az illető már fizikailag
sem képes elvégezni tennivalóit, ahogy kellene. Ez aztán az élet különféle kudarcait eredményezheti.»

Igék a témához
«Hogy a ti kipróbált hitetek, ami sokkal becsesebb a veszendő, de tűz által kipróbált aranynál...» l Pét 1,7
«... az én dolgaim inkább előmenetelére lettek az evangéliumnak.» Fil 1,12
«Az Úr elforgatja a nemzetek tanácsát, meghiúsítja a népek gondolatait." Zsolt 33,10
«Ti gonoszt gondoltatok én ellenem, de Isten azt jóra gondolta fordítani...» l Móz 50,20
«Ha hitetlenkedünk, Ő hű marad...» 2 Tim 2,13
«Ne aggodalmaskodjatok tehát a holnap felől; mert a holnap majd aggodalmaskodik a maga dolgai felől.» Mát 6,34
«Azért amiképpen vettétek a Krisztus Jézust, az Urat, aképpen járjatok őbenne.» Kol 2,6

7. Homoszexuális hajlam
A homoszexuális hajlam azonos neműek iránti vonzódást jelent, ennek gyakorlását a Biblia határozottan elítéli (1Móz
18,20; 19,5; 3 Móz 20,13). Ha a homoszexuális egyén vonzalmat érez azonos neműek iránt, ez önmagában még nem
bűn. Akkor válik bűnné, ha érzelme fantáziálás által felerősödik, vagy határozott cselekedetben nyilvánul meg.
Ösztönözd az illetőt, hogy az Ige feletti elmélkedés által változtassa meg gondolkozásbeli és viselkedési szokásait. Ha
valaki már el is követte a homoszexualitás bűnét, vezesd át a következő lépéseken: (1) Ismerje fel, hogy ez bűn; (2) bánja
meg, és kérje Isten bocsánatát; (3) állítsa helyre egész gondolatvilágát azáltal, hogy Isten Igéjén elmélkedik. Egyesek
úgy érzik, hogy a homoszexuális hajlam nem gyógyítható. Az elmúlt években azonban egyre több hívő ember szabadult
meg ettől a problémától, gondosan válogatott igerészekre való figyelés és a felettük való elmélkedés által. Gondolataik
folyamatos, igével történő átmosása fokozatosan kiszorította homoszexuális hajlamukat. Minden pszichológiai és lelki
probléma alapvető oka a bűnös gondolkodásmód. Minél inkább szoktatja magát valaki az Igén való elmélkedés által,
hogy úgy gondolkodjék, ahogy Isten, annál bizonyosabb, hogy személyisége helyes irányba fog fejlődni.

Igék a témához
«Ne uralkodjék tehát a bűn a ti halandó testetekben, hogy engedjetek néki az ő kívánságaiban." Rom 6,12
«Mert a bűn tirajtatok nem uralkodik; mert nem vagytok törvény alatt, hanem kegyelem alatt.» Rom 6,14
«Hanem mindenki kísértetik, amikor vonja és édesgeti a tulajdon kívánsága.» Jak 1,14
«Ha valaki jönni akar énutánam, tagadja meg magát és vegye fel az ő keresztjét, és kövessen engem.» Mát 16,24
"Öldököljétek meg azért a ti földi tagjaitokat, paráznaságot, tisztátalanságot, bujaságot, gonosz kívánságot ...» Kol 3,5
«Ne tévelyegjetek; se paráznák, se bálványimádók, se házasságtörők, se pulyák, se férfiszeplősítők... nem örökölhetik
Isten országát. Ilyenek voltatok pedig némelyek, de megmosattatok...» l Kor 6,9-11

8. Széthulló házasság
Körülbelül húsz-harminc oka van a házasságok felbomlásának, és ezen okok közül nagyon sok leszűkíthető
egyetlen alapvető okra, az énközpontúság-ra. Ez az a magatartás, mikor a házastársak jobban törődnek azzal, hogy
személy szerint mindent megkapjanak, amire szükségük van, mint azzal, amit a másik igényelne. A házasságban
kétféle helyet lehet elfoglalni: vagy adni, vagy kapni akarunk. Aki ad, annak gyönyörűséget okoz, hogy a másik
kívánságait teljesítheti, aki csak kapni akar, annak egy a lényeg: mindene meglegyen, amire vágyik. Addig nem
lehet a házasságban felmerülő többi problémával érdemben foglalkozni, amíg ez nem tisztázódott. Bátorítsd az
illetőt, hogy tegye fel magának az alapvető kérdést: «Jobban érdekel, hogy megadjam a házastársamnak azt, amire
szüksége van, mint hogy nekem minden vágyam teljesüljön?" Mutass rá, hogy Krisztus szeretete — ha engedi —
elárasztja egész életét, és énközpontúból Krisztus-központúvá tudja formálni. Az énközpontú emberek kapni
szeretnek jobban, a Krisztus-központúak pedig adni. A felsorolt igékkel vésd jól szívébe ezt a tényt. Fontos, hogy
azt is megértse, hogy a férfiak életének legalapvetőbb szüksége általában a fontosság igénye, a nőknek biztonságra
van leginkább szükségük. Ha egy férfi elhatározza, hogy a házasságban felesége számára megteremti a biztonság
érzését azáltal, hogy minden szükségét betölti, feltehetően felesége viszonzásul mindent megad számára, hogy
fontosság iránti igénye kielégülést nyerjen. Úgy tapasztalják meg a beteljesülést, az örömben való feloldódást, ha
mindketten adnak egymásnak.

Igék a témához
«... teljesedjetek be Szentlélekkel... Ti asszonyok a ti saját férjeteknek engedelmesek legyetek... Ti férfiak, szeressétek a ti
feleségeteket...» Ef 5,18-25
«Teljes alázatossággal és szelídséggel, hosszútűréssel, elszenvedve egymást szeretetben.» Ef4,2
«... alázatosan egymást különbeknek tartva timagatoknál.» Fil 2,3
«Ti asszonyok, engedelmeskedjetek a ti férjeteknek ... Ti férfiak, szeressétek a ti feleségeteket, és ne legyetek irántuk keserű
kedvűek.» Kol 3,18-19
«Adjatok, nektek is adatik; jó mértéket, megnyomottat és megrázottat, színig teltet adnak a ti öletekbe.» Luk 6,38
«A férfiak... az asszonyi nemnek, mint gyöngébb edénynek tisztességet téve...» l Pét 3,7

9. Aggódás
Az aggódásnak és nyugtalanságnak legtöbbször az az alapvető oka, hogy az illető nem képes a szerint az elv szerint élni,
hogy «elég minden napnak a maga baja.» Isten azt akarja, hogy a jelennel törődjünk. Persze bölcs és előrelátó dolog, ha
terveket készítünk a jövőre nézve, de aggodalmaskodás nélkül (Mát 6,31-34). Magyarázd el az illetőnek Rom 8,28
alapján, hogy Isten minden élethelyzetnek Ura, és mikor az ember tervét mások keresztezik, vagy meghiúsítják, Isten a
kövekből, amik botlásunkat okoznák, lépcsőket tud építeni. Bátorítsd az illetőt, hogy összpontosítsa minden energiáját a
mára, mert ha teljes erejét összeszedve azzal akar megbirkózni, ami holnap történhet, akkor önmagát ítéli kudarcra.
Használd fel az alábbi három egyszerű lépést arra, hogy megtanulja a dolgokat ebből a szemszögből nézni. 1) Mi a
problémám? A választ jegyeztesd le vele egy papírlapra. 2) Mit vár tőlem Isten? Segíts, hogy egészen világosan
meglássa, mi az, amit Isten ezzel a problémával kapcsolatban tőle vár. Ezen a ponton imádkozzatok együtt. 3) Mikor, hol
és hogyan kezdjem? Készíts vele egyszerű tervet konkrét cselekedetekről, és buzdítsd, hogy ha ő megteszi a lehetségest,
Isten meg fogja tenni a lehetetlent.
Valaki megkérdezte egy hívő embertől: mi az oka, hogy soha nem aggódik, így válaszolt: «Tudom azt, hogy Isten nem
enged olyan dolgokat történni életem során, amivel Ő és én meg ne tudnánk együtt birkózni.» Mondd el ezt az egyszerű
igazságot annak a testvérnek is, akivel foglalkozol. Emberek ezreinek segített már ez a válasz, lehet, hogy neki is segít.

Igék a témához
«A férfiúnak elméjében való gyötrelem megalázza azt; a jó szó pedig megvidámítja azt.» Péld 12,25
«A szelíd szív a testnek élete; az irigység pedig a csontoknak rothadása.» Péld 14,30
«A vidám elme jó orvosságul szolgál...» Péld 17,22
«Kicsoda pedig az közületek, aki aggodalmaskodásával megnövelheti termetét egy arasszal?» Mát 6,27
«Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgésetekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel
kívánságaitokat az Isten előtt.» Fil 4,6
«Minden gondotokat őreá vessétek, mert néki gondja van reátok.» l Pét 5,7
«Tekintsetek az égi madarakra, hogy nem vetnek... és a ti mennyei Atyátok eltartja azokat. Nem sokkal különbek
vagytok-e azoknál?» Mát 6,26

10. Szeretteink halála

Szeretteink elvesztése még akkor is nagyon nehéz, ha a halál hosszú betegség után következik be. Bátorítsd a gyászolót,
hogy beszéljen, hiszen nagyobb szüksége van arra, hogy kibeszélje belső érzéseit, mint arra, hogy véleményedet vagy
tanácsaidat meghallgassa. Próbáld meg legyőzni esetleges ellenállását; ha inkább a hallgatást választaná, kedvesen és
nagy szeretettel kérdezgesd őt. A megfelelő pillanatban magyarázd meg a gyászolónak (ha az elhunyt hívő volt), hogy a
Biblia szerint a halál a hívő ember számára nagy nyereség. Sorold fel néhány okát a hívők mennyei örömének (Jel 21,3-
4). Ha az elhunyt nem volt hívő, említsd meg néhány pozitív tulajdonságát. Ez támogatást jelent, anélkül hogy messzebb
mennél, mint amit Isten Igéje mond, azaz ott is reménnyel kecsegtetnél, ahol emberileg teljesen reménytelen a helyzet.
Imádkozz vele, bátorítsd, hogy szavakba öntse érzéseit, és kimondja rejtett gondolatait, mint például: miért történt?,
vagy: hogyan bírom ki ezt a veszteséget? Jó, ha felajánlod segítségedet gyakorlati dolgokban is, mivel a bánat egy időre
megbénítja őt a mindennapos dolgok elvégzésében. Ügyelj azokra a dolgokra, amelyeket azonnal el kell végezni.
Vigasztalás közben légy nyílt és őszinte. Ha valóban nem érted meg a problémáját, akkor ezt ismerd be. Biztosítsd, hogy
törődsz vele, hiszen lehet, hogy éppen erre van szüksége.

Igék a témához
«Vessed az Úrra a te terhedet, Ő gondot visel rólad...» Zsolt 55,23
«Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem.» Ján 14,1
«Elveszti a halált örökre, és letörli az Úr Isten a könnyhullatást minden orcáról...» És 25,8
«... bizton könyörül rajtad Ő kiáltásod szavára, mihelyt meghallja, megfelel néked.» És 30,19
«Halál! Hol a te fullánkod? Pokol! Hol a te diadalmad?>» l Kor 15,55
«Boldogok, akik sírnak: mert ők megvigasztaltatnak.» Mát 5,4
«Áldott az Úr, hogy csodálatossá tette kegyelmét rajtam, mint egy megerősített városon!» Zsolt 31,22

11. A barátkozás nehézségei

Azok az emberek teremtenek nehezen baráti kapcsolatokat, akik soha nem fogadták el igazán önmagukat. Ha valaki nem
képes saját magát elfogadni, másokat is nehezen fogad el, és ez a negatív hozzáállás tükröződik emberi kapcsolataiban is.
Buzdítsd az illetőt, akivel foglalkozol, hogy lássa úgy önmagát, ahogy Isten látja őt, vagyis Krisztusban, mérhetetlen
jelentőségű és értékű emberként. Mondd meg neki:”Soha nem volt, nem is lesz még egy olyan ember, mint te.
Egyedülálló vagy az egész világon.» Ha valaki felfedezi valódi énjét Krisztusban, lényegesen javul az emberekhez való
viszonyulása, mivel már nem a többi emberhez, hanem Krisztushoz hasonlítja magát. Mutass rá, mennyire fontos, hogy
mindenkit, akivel találkozik, Krisztus szemén keresztül nézzen, és két alapvető kérdést tegyen fel velük kapcsolatban:
«Mit végez Isten most ennek az embernek az életében?» «Hogyan működhetnék együtt Istennel ennek elérésében?" Ez a
hozzáállás megváltoztatja őt, és ezentúl nem azt fogja kérdezni: «Hogyan szerezhetnék barátot magamnak?", hanem azt:
«Hogyan lehetnék valakinek a barátjává?" Egyszer azt tanácsolta valaki: «Ha barátot szeretnél, légy barátságos." Mondd
el tehát az illetőnek a barátság kiépítésének öt alapelvét: 1) Vedd észre a körülötted megjelenő új embereket, 2) igyekezz
barátságos arcot mutatni, 3) tanuld meg név szerint köszönteni az embereket, 4) tégy fel helyénvaló kérdéseket, 5) figyelj
türelemmel arra, akivel éppen beszélsz!

Igék a témához
«... a mértékletesség mellé pedig tűrést... atyafiakhoz való hajlandóságot, az atyafiakhoz való hajlandóság mellé pedig
szeretetet." 2 Pét 1,6-7
«Mikor jóakarattal van az Úr valakinek útaihoz, még annak ellenségeit is jóakaróivá teszi.» Péld 16,7
«Elfedezi a vétket, aki keresi a szeretetet; aki pedig ismétlen előhoz egy dolgot, elszakasztja egymástól a barátságosokat
is.» Péld 17,9
«Mert nem félelemnek lelkét adott nekünk az Isten; hanem erőnek és szeretetnek és józanságnak lelkét.» 2 Tim 1,7
«Lelketeket az igazság iránt való engedelmességben képmutatás nélkül való atyafiúi szeretetre tisztítva meg a Lélek
által, egymást tiszta szívből buzgón szeressétek.". l Pét 1,22
«Minden időben szeret, az igaz barát, és testvérül születik a nyomorúság idejére.» Péld 17,17

12. Az imádkozás problémái

Tárd az illető elé az alábbi javaslatokat, és bátorítsd, hogy azonnal vigye át ezeket a gyakorlatba: 1) Meghatározott
időpontban találkozz naponta imádságban Istennel! Földi viszonylatainkban az a helyzet, hogy ha találkozót beszélünk
meg valakivel, akkor arra el is megyünk, akár van hozzá kedvünk, akár nincs. Az Istennel való naponkénti találkozás azt
jelenti, hogy "udvariasságból» akkor is megjelenünk előtte, ha érzéseink alapján nem ezt tennénk. 2) Az imádkozásra
szánt időt kezdd az Ige feletti elmélkedéssel! Tapasztalatok mutatják, hogy a naponkénti imádkozás elkezdésére legjobb
mód a Biblia egy-egy szakaszán való elmélkedés. Ez az áhítatos elmélkedés csodálatos módon felkészíti a lelket az
Istennel való közösségre és beszélgetésre. 3) Készíts ima-listát! írd össze azokat a témákat, amelyekért imádkozni akarsz,
és beszélj azokról Istennel. 4) Ha lehet, imádkozz hangosan! Nagyobb súlya lesz szavainknak, ha halljuk saját magunkat
imádkozni. 5) Ne harcolj az imádkozás közben felmerülő gondolatok ellen, hanem használd fel őket! Bátorítsd az illetőt,
hogy imádkozzon azokért a dolgokért, amelyek ilyenkor eszébe jutnak. Ezáltal az elkalandozó gondolatokat is az
imádság medrébe lehet terelni. 6) Adj hálát Istennek azért, amit érted tett! Isten azt akarja, hogy hálásak legyünk iránta.
Gondolj mindarra, amit Ő tett, és szíved hamarosan megtelik hálaadással.

Igék a témához
«És megalázza magát az én népem, amely nevemről neveztetik, s könyörög...» 2 Krón 7,14
«Intelek azért... hogy tartassanak könyörgések, imádságok, esedezések...» l Tim 2,1
«Szüntelen imádkozzatok. Mindenben hálákat adjatok. ..» l Thess 5,17-18
«... imádságotokban és könyörgésetekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten
előtt.» Fil 4,6
«... amikor imádkozol, menj be a te belső szobádba... imádkozzál a te Atyádhoz...» Mát 6,6
«Mert az Úr szemei az igazakon vannak, és az Ő fülei azoknak könyörgésein...» l Pét 3,12
«Kérjetek és megadatik nektek; keressetek és találtok; zörgessetek, és megnyittatik nektek.» Luk 11,9
 13. Kétségek az üdvösség felől
Azt a testvért, aki ezzel a problémával fordul hozzád, kérd meg, hogy mondja el, szerinte mit jelent az üdvösség. Talán
soha nem értette meg igazán, hogy mit jelent üdvözülni, ezért esetleg éppen arra van szüksége, hogy világosan
elmagyarázd neki az üdvösség útját. Ha viszont teljes mértékben tisztában van a jelentésével, és nyilvánvaló, hogy
befogadta Krisztust, de nincs üdvbizonyossága, akkor tedd fel az alábbi kérdéseket: 1) Amikor elfogadtad Krisztust,
engedted-e, hogy elfoglalja életed középpontját, vagy pedig életed külső területére száműzted Ót? Krisztus nem tud addig
üdvbizonyosságot adni, amíg életed középpontjába nem engeded. Megilleti, hogy Úr legyen benned, nem csak Megváltó.
2) Amikor Krisztus mellett döntöttél, megbántad-e bűneidet, vagy csak sajnálkoztál a bűnök következményei felett?
Vannak emberek, akik megpróbálnak hívő életet élni, de sosem bánták meg, hogy Istent kizárták lelkűkből, pedig Isten
úgy alkotott minket, hogy lelkünk az Ő lakóhelye legyen. 3) Nincs benned keserűség valaki iránt, aki megbántott? Ez
gyakori oka az üdvbizonyosság hiányának, mivel az illető addig nem érezheti Isten megbocsátásának teljes hatását, míg
meg nem bocsát annak, aki felé eddig keserűséget táplált.

Igék a témához
«Megigazulva azért hit által, békességünk van Istennel ...» Rom 5,11
«Valakik pedig befogadták Őt, hatalmat adott azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek...» Ján 1,12
«Ez a Lélek bizonyságot tesz a mi lelkünkkel együtt, hogy Isten gyermekei vagyunk.» Rom 8,16
«Mi tudjuk, hogy általmentünk a halálból az életbe, mert szeretjük a mi atyánkfiait.» I Ján 3,14
«Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az...» 2 Kor 5,17
«Nem ember az Isten, hogy hazudjék...» 4 Móz 23,19
«... a fiúságnak Lelkét kaptátok, aki által kiáltjuk: Abba, Atyám!» Rom 8,15

14. Visszaesés a bűnbe

Kezdd azzal, hogy felolvasod l Ján 1,9-et, és elmagyarázod, hogy ha a bűnnel kapcsolatban megtesszük a
szükséges lépéseket, és helyesen állunk hozzá, akkor nincs olyan bűn, amire ne kapnánk bocsánatot. Ez nem azt jelenti,
hogy Isten gyönyörködik bűneinkben. Őt bántja, mélyen megszomorítja, amikor megszegjük törvényeit, de szeretete
olyan hatalmas, hogy lehetőséget készített bűneink befedezésére és megbocsátására: az Úr Jézus Krisztus kiontott vére
által. Vezesd végig az illetőt az alábbi lépéseken: 1) Megváltás. Kérd az illetőt, hogy tegyen teljes bűnvallást, melynek
során semmit nem hallgat el. Kérd, hogy nevezze nevén bűneit, hadd lássa ő maga is teljes valójukban. 2) Bűnbánat. A
bűnbánat nem merül ki abban, hogy valaki sajnálja az elkövetett bűnt, hanem azt jelenti, hogy megbánja azt a mély, önző
indulatot, ami a bűn elkövetéséhez vezette. Tulajdonképpen ez az, amit meg kell bánnia. 3) Kérje Isten bocsánatát, és
ugyanakkor fogadja el a megbocsátást Bátorítsd testvéredet, hogy ne csak kérje, hanem fogadja is el a megbocsátást
Istentől ezekkel a szavakkal: «Köszönöm, hogy megbocsátasz az én Uram, Jézus Krisztusért.» 4) Ragadja meg újból
Istent. Segíts az illetőnek, hogy újból odaszánja magát Isten és az Ő szolgálata számára. 5) Rendezze a bűnt, ha az
szükséges. Ha az elkövetett bűnön keresztül mást is megbántott, akkor tanácsold, hogy menjen el és kérjen tőle is
bocsánatot. Legyen előtte egészen világos, hogy el kell rendeznie a kárt, amit bűnével másnak okozott (amennyire ez
emberileg lehetséges).

Igék a témához
«... Jézus Krisztusnak, az Ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől.» l Ján 1,7
«Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket...» l Ján 1,9
«Hagyja el a gonosz az ő útját... és térjen az Úrhoz, és könyörül rajta...» És 55,7
«Akiben van... a bűnöknek bocsánata az Ő kegyelmének gazdagsága szerint.» Ef 1,7
«Mert te Uram jó vagy és kegyelmes, és nagy irgalmasságú...» Zsolt 86,5
«És hogy őáltala békéltessen meg mindent Magával, békességet szerezve az Ő keresztjének vére által; őáltala mindent,
ami csak van, akár a földön akár a mennyekben." Kol 1,20
«Azért legyen nektek tudtotokra atyámfiai, férfiak, hogy ez által (Jézus) hirdettetik nektek a bűnöknek bocsánata... ez
által mindenki, aki hisz, megigazul.» Csel 13,38-39

15. Nehéz megbocsátani

Az emberi szív mélyén rejtőzik az a tulajdonság, hogy megőrizzük a keserűséget és haragot azzal szemben, aki
megbántott. A megbocsátás hiánya azonban súlyos pszichológiai és lelki következményekkel jár. Magyarázd el a
testvérnek, aki ilyen probléma miatt keresett fel, hogy a megbocsátás két dologból áll: (1) elfelejteni a sértést, (2) átadni
Istennek a fegyelmezés vagy büntetés felelősségét. Fontos ezt tisztázni, mert sokan készek megbocsátani, de nem tudnak
felejteni. Ezután készíttess listát az illetővel azokról a bántalmakról, sérelmekről, amelyeket meg kell bocsátania. Ez
biztosítja, hogy semmi nem marad elrejtve, ami később újból előjöhetne. Amikor elkészült, kérd, hogy vizsgálja ezeket a
sérelmeket Isten szemszögéből. Magyarázd meg neki, hogy Isten ezekkel a bántalmakkal és sérelmekkel a jellemét
formálja jobbá, mivel az általunk elszenvedett dolgok Isten kezében a tanítás kitűnő eszközeivé válnak arra, hogy
csiszolják jellemünket és lelki érettségünket szolgálják. A következő lépésben irányítsd figyelmét arra, amit Isten érte
tett: ha látjuk az Ő megbocsátásának mélységét életünkben, ez arra ösztönöz, hogy mi is megbocsássunk másoknak.
Végül emeld ki azt a tényt, hogy a megbocsátás — akarat kérdése. Ha addig várunk, amíg kedvünk lesz megbocsátani,
lehet, hogy soha nem tesszük meg. Engedelmeskednünk kell az Ef 4,32-ben levő parancsnak, és akarjuk kimondani:
«Megbocsátok neki Jézus nevében, amint Krisztus nekem is megbocsátott.»

Igék a témához
«... ékességére van néki elhallgatni a vétket.» Péld 19,11
"Elszenvedve egymást és megbocsátva kölcsönösen egymásnak...» Kol. 3,13
«Senkinek gonoszért gonosszal ne fizessetek.» Rom 12,17
«Legyetek pedig egymáshoz jóságosak, irgalmasok, megengedve egymásnak...» Ef 4,32
«... ha pedig a te atyádfia vetkezik ellened, dorgáld meg őt; és ha megtér, bocsáss meg néki.» Luk 17,3
"Vigyázzatok, hogy senki senkinek rosszért rosszal ne fizessen; hanem mindenkor jóra törekedjetek...» l Thess 5,15
«Mert ha megbocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket, megbocsát nektek is a ti mennyei Atyátok. Ha pedig meg nem
bocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket, a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket." Mát 6,14-15

16. Öngyilkossági szándék

Ha valaki öngyilkossági szándékáról beszél neked, az legyen első dolgod, hogy kinyilvánítod: téged érdekel ez a
dolog. Mondd el, mennyire örülsz, hogy bizalma volt hozzád, és megosztotta veled ezt a problémát. Figyelmesen
hallgasd őt végig, és bátorítsd, hogy minden gondját mondja el. Ne próbáld kritizálni amit mond, ne ítéld el a
viselkedését a beszélgetésnek ezen pontján! Próbáld meg kideríteni az alapvető problémát olyan gyorsan, ahogy
csak lehet. Mondd neki az alábbi dolgokat: "Szeretném tudni, mi volt az, ami idáig juttatott. Elmondanád nekem?»
Figyelj meg minden részletet, hogy a tőle kapott információ-darabkákat össze tudd illeszteni, és együtt lásd az
egész problémát. Amikor rájöttél, hogy mi a baj, ébressz benne reménységet, ígérd meg, hogy segíteni fogsz
problémája megoldásában. Az öngyilkosságra készülő emberen való segítés alapvető szabályai a következők: 1)
Tevékenység: Az illetőnek éreznie kell, hogy valami történik az érdekében. 2) Tekintély: Éreznie kell azt is, hogy
képes vagy kézbevenni a dolgokat. 3) Részvétel: Ereznie kell, hogy személyesen részt akarsz venni problémája
megoldásában.
A következő oldalon találsz még néhány tanácsot arra vonatkozóan, hogyan lehet segíteni azokon, akiknek
öngyilkossági szándékuk van.

Igék a témához
«Ez a szegény kiáltott, és az Úr meghallgatta, és minden bajából kimentette őt.» Zsolt 34,7
«Mindenütt nyomorgattatunk, de meg nem szoríttatunk; kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe; üldöztetünk, de el nem
hagyatunk; tiportatunk, de el nem veszünk.» 2 Kor 4,8-9
«... de hű az Isten, aki nem hagy titeket feljebb kísértetni, mint elszenvedhetitek; sőt a kísértéssel egyetemben a kimenekedést
is megadja majd, hogy elszenvedhessétek.» l Kor 10,13
"Járuljunk azért bizodalommal a kegyelem királyi székéhez, hogy irgalmasságot nyerjünk és kegyelmet találjunk, alkalmas
időben való segítségül.» Zsid 4,16
«Ha hitetlenkedünk, Ő hű marad: Ő magát meg nem tagadhatja.» 2 Tim 2,13

Mit tegyünk, mit ne tegyünk

az öngyilkossági gondolatokkal küzdő ember megsegítése érdekében

Végy komolyan minden olyan fenyegetést, megjegyzést vagy cselekedetet, ami öngyilkosságra utal! Az öngyilkosság
nem tréfa. Ne félj megkérdezni az illetőt, hogy valóban gondolt-e az öngyilkosságra. Nem az fogja elkövetésre
ösztönözni, hogy beszél róla. Inkább felszabadítja őt az a tudat, hogy valaki komolyan veszi, és sokkal jobban megérti,
mint ahogy gondolta.
Ne hagyd figyelmen kívül az öngyilkossági fenyegetést, és ne becsüld le annak fontosságát! Soha ne mondj ilyet:
«Felejtsd el az egészet! Úgysem ölöd meg magad. Nem is mondhatod komolyan, te nem vagy az a típus.» Az ilyen
megjegyzések sokszor éppen kihívásként hatnak arra, aki öngyilkosságra készül. Neki figyelemre, és nem leintésre van
szüksége. Bárki lehet «az a típus», ha elég elkeseredett állapotban van.
Ne ingereld, ne akard lerázni az illetőt ilyen szavakkal: «Menj, és tedd meg!» Az efféle türelmetlen megjegyzést nehéz
visszafojtani, ha valaki állandóan öngyilkossággal fenyegetőzik, vagy már nagyon terhes a jelenléte. Mégis, az ilyen
szavak gondatlan felhívást jelenthetnek számára.
Ne elemezd az adott személy viselkedését, és ne próbáld számára cselekedeteit és érzéseit értelmezni a krízis
pillanatában! Ehhez későbbi időpont és szakértelem kell.
Ne vitázz vele arról, hogy élet vagy halál lenne jobb számára! Ez a kérdés nem vita tárgya. Az egyetlen lehetséges
álláspont, amit elfoglalhatunk, hogy élnie kell.
Ne várd, hogy az idő majd begyógyítja a sebeket, és egyszer minden magától jóra fordul! Megtörténhet, hogy valóban
így lesz, de erre nem lehet építeni.
Türelemmel hallgasd meg őt. Lehet, hogy már az egész történetet ismered, de akkor is hallgasd végig újból. Mutass
őszinte érdeklődést, légy erős, szilárd és határozott! ígérd meg, hogy mindent elkövetsz életben maradása érdekében,
mert jelenleg erre van a legnagyobb szüksége.

A következő rész olyan értelmi jellegű kifogásokkal foglalkozik, melyek miatt sok gondolkodó és megfontolt ember
elutasítja Krisztust és a keresztyénség igazságait. Fontos, hogy észrevegyük, ha ezek valóban csak kifogások, és nem
igazi problémák. Josh McDowell, aki evangélistaként sokat szolgál egyetemista és főiskolás diákok között, és 42 ország
több, mint 400 egyetemén megfordult, ezt mondja: «Nagyon sok olyan emberrel találkoztam, akinek értelmi kifogásai
voltak, de csak néhány volt köztük, aki értelmi problémákkal viaskodott."
Az az igazság, hogy a legtöbb ember (nem mindenki), aki észbeli kifogásokkal indokolja, hogy miért nem fogadja el a
keresztyénséget, nem azért teszi ezt, mert valóban őszinte értelmi problémája van, hanem mivel nem kész arra, hogy
akaratát kiszolgáltassa Jézus Krisztusnak, és nem akarja, hogy életstílusa alapvetően megváltozzék.
Négy alapvető ok miatt utasítják el az emberek a keresztyénséget.
1) Tudatlanság. Ez jellemzi azokat, akik soha nem olvasták a Bibliát, és nem hallottak a megváltás útjáról. Sok esetben
azonban ők maguk okai a tudatlanságnak. Mivel szívük mélyén tudják, hogy erkölcsileg felelősek Isten előtt, távol
tartják magukat mindentől, ami a vallással kapcsolatos, ezáltal megkísérlik tudatlanságukat végső kifogásként
felhasználni arra, hogy miért utasítják el azt az Istent, akiről a teremtett világ és saját lelkiismeretük is állítja, hogy
létezik (Rom 1,18-20).
2) Büszkeség. Ezzel sáncolják el magukat azok az emberek, akik megpróbálnak önző, énközpontú pozíciót biztosítani
maguknak saját kis világukon belül, és nem akarják beismerni, hogy örök üdvösségük elnyerése szempontjából
szükségük van Isten segítségére (Ján 5,40-44).
3) Keserűség. Az emberek egy csoportja a világban tapasztalható sok szenvedést és igazságtalanságot látva
arra a következtetésre jut, hogy Istent biztosan nem is érdekli, ami a világ lakóival történik. »Ha Ő nem törődik velünk
— mondják—, akkor miért foglalkozzunk mi ővele?»
4) Erkölcsi tisztátalanság. Akinek ez az alapmagatartása, azt annyira betölti az érzékiség és a testiség, hogy nem is akar
szabadulni tőle. Nem örül annak a ténynek, hogy Isten belső változást akar véghezvinni az életében, ezért inkább úgy
dönt, hogy elutasítja Őt.
Gyakran előfordul, hogy az emberek úgy utasítják vissza Krisztust, mintha észbeli, értelmi problémájuk lenne, pedig
inkább az akaratukkal van baj. Nem annyira a «nem tudom» igaz rájuk nézve, hanem a «nem akarom». Egy lelkigondozó
megkérdezte egyszer egy rendkívül értelmes egyetemistától, akivel értelmi kifogások felett vitázott: «Ha számodra is
elfogadható módon be tudom bizonyítani, hogy a keresztyénség igaz, akkor elfogadod Krisztust?» A diák «nem»-mel
felelt. «Akkor nem az értelmeddel van probléma, hanem az akaratoddal — mondta a lelkigondozó. A hitetlenekkel való
foglalkozás során fontos kihangsúlyozni, ha valaki nem fogad el egy nyilvánvalóan igaz érvet, hogy nem az értelmével
van baj, hanem az akaratával.
Paul Little írja, hogy minden hívőnek meg kell próbálni válaszolni azokra az észbeli ellenérvekre, amiket gondolkodó és
értelmes emberek felvetnek. Szerinte hívők között két helytelen alapállás fordul elő:
1) teljesen ész-ellenes hozzáállás, amikor a hívő ember minden fajta vitától, vagy értelmi síkon folytatott
beszélgetéstől elzárkózik;
2) túlságosan értelmi beállítottság, amikor a hívő úgy gondolja, hogy ügyes érvekkel és megalapozott vitázással minden
megoldható.
John Stott azt mondta, hogy «nem szabad szolgálnunk az emberek értelmi önteltségét, hanem a becsületes értelmi
hozzáállást kell támogatnunk." Tartozunk azzal a gondolkodó embereknek, hogy «számot adjunk a bennünk levő
reménységről". Másrészt nem szabad ezt túlhangsúlyozni, és az ellenkező végletbe esni. Az emberi érvelés senkit nem
nyer meg Krisztus számára (az csupán segédeszköz), hanem kizárólag a Szentlélek újjászülő ereje. Mindig teljesen őtőle
kell függnünk, hiszen «senki sem mondhatja Úrnak Jézust, hanem csak a Szentlélek által» (l Kor 12,3).
Néhány évvel ezelőtt egy egyetemista diákok között dolgozó hívő csoport tagjai megfigyelték, hogy a fiatal
értelmiségiekkel való beszélgetések során bizonyos kérdések újra meg újra visszatértek. Rájöttek, hogy nagyjából nyolc
ilyen visszatérő kérdés van. A nyolc kérdés, és ezek lelkigondozói kezelése képezi a könyv következő részének alapját.
Vizsgáld meg ezeket a kérdéseket, segíteni fognak, ha olyanokkal foglalkozol, akiknek értelmi kifogásaik vannak.

3. RÉSZ
 ÉRTELMI KIFOGÁSOK
1) Nem minden vallás egyforma?
2) Jézus Krisztus valóban Isten?
3) Nem lehet a keresztyénséget pszichológiai úton megmagyarázni?
4) Mi lesz a pogányokkal?
5) A Biblia tele van hibával
6) Krisztus valóban feltámadt?
7) Hogyan lehetségesek a csodák?
8) Miért engedi meg Isten a szenvedést?

1. Nem minden vallás egyforma?

Az a következtetés áll e kérdés mögött, hogy ha a többi vallás hívei ugyanazt az Istent imádják, akit a keresztyének, csak
másképp nevezik, miért ragaszkodnak a keresztyének mégis ahhoz, hogy Jézus az egyetlen út Istenhez? Az életben a
legfontosabb dolog az igazság. «A hit nem értékesebb — mondta valaki —, mint az, amiben hisznek.» Ha mennybe
akarunk jutni, meg kell győződnünk róla, magunk miatt is, hogy hitünk alapja — igazság. Mivel a nem keresztyén
vallások Jézus Krisztus személyiségének értékelésében különböznek a keresztyénségtől, Krisztus pedig azt mondta, hogy
Ő az egyedüli út Istenhez, ezért ez a kérdés döntő fontosságú. Kiben kell hinnünk? Személyesen Krisztusban, vagy
azokban, akik a világ vallásait megalkották? Többféle ösvényen érkezhetünk el Jézus Krisztushoz, de Jézus Krisztus
maga mondta, hogy Ő az egyetlen út , akin keresztül Istenhez mehetünk. Ne félj attól, hogy bigottnak tartanak, amikor
kifejted Krisztus kiemelkedő egyéniségének és nélkülözhetetlenségének igazságát! A kérdés megválaszolása azért is
életszükséglet, mert Krisztuson kívül nincs más választás. Ha hű akarsz maradni ahhoz, amit Krisztus mond, akkor
ragaszkodj szilárdan a Biblia igazságához, amely szerint Istenhez csak egyetlen út vezet, és ez az út Isten Fia, maga
Jézus Krisztus.

Igék a témához
« És szózat lett a felhőből, ezt mondva: Ez az én szerelmes Fiam, Őt hallgassátok.» Luk. 9,35
«És az Ige... lakozott miközöttünk... aki teljes volt... igazsággal." Ján 1,14
«... az igazság Jézus Krisztus által lett.» Ján 1,17
«... az igazi imádók lélekben és igazságban imádják az Atyát: mert az Atya is ilyeneket keres...» Ján 4,23
«Jézus azt mondta a benne hívő zsidóknak:... megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket.» Ján
8,31-32
«Jézus azt mondta: ... senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.» Ján 14,6
«Es nincsen senkiben másban üdvösség, mert nem is adatott emberek között az ég alatt más név, mely által kellene
nekünk megtartatnunk." Csel 4,12

2. Jézus Krisztus valóban Isten?

Valaki azt mondta egyszer, hogy «a keresztyénség végső próbája Krisztus». Más szavakkal: a keresztyénség azon áll
vagy bukik, hogy ki Jézus Krisztus. Ha Jézus Krisztus nem Isten, akkor nem is üdvözítheti az embereket. Az alábbi igei
érvek segítenek megcáfolni azt az elméletet, hogy Jézus Krisztus nem Isten: 1) Ha Krisztus nem Isten, akkor helytelenül
járt el, mikor engedte, hogy Tamás imádja Őt (Ján 20,28), hiszen a teremtett lények imádása bálványimádás. 2) Ha Jézus
Krisztus nem Isten, akkor miért hitték és tanították legközelebbi barátai, hogy Ő Isten? 3) Ha Jézus Krisztus nem Isten,
akkor az Ige miért teszi Őt Istennel egyenlővé a világ teremtésében? (Hasonlítsd össze l Móz 1,1 és Kol 1,16 versét!) 4)
Ha Jézus Krisztus nem Isten, akkor miért állítja önmagáról, hogy megbocsátja a bűnöket, hiszen ezt a jogot csak Isten
gyakorolhatja? (Mát 9,6) Ha Jézus Krisztus nem Isten, miért tanította, hogy az emberek úgy tiszteljék Őt, mint az Atyát?
(Lásd: Ján 5,22-23.) Ebben az igerészben található, hogy Jézus figyelmezteti azokat, akik Őt káromlással vádolják. Azt
mondja nekik: azáltal, hogy Őt szidalmazzák, Istent szidalmazzák, és Istent bántják meg azzal, hogy Fiával így bánnak.
Ebből elég világosan látszik, hogy aki nem tiszteli Jézust, az nem tiszteli Istent, mivel Jézus valóban Isten.

Igék a témához
«Es Isten azt mondta Mózesnek:... így szólj...: A VAGYOK küldött engem tihozzátok.» 2 Móz 3,14
«Jézus pedig mondta nékik: Én vagyok az életnek ama kenyere... az élő kenyér, amely a mennyből szállott alá...»
Ján 6,35.51
«Jézus mondta: Én vagyok az út, az igazság és az élet...» Ján 14,6
"Kezdetben volt az Ige, és az Ige volt az Istennél, és Isten volt az Ige. ... Minden őáltala lett... És az Ige testté lett és
lakozott miközöttünk...» Ján 1,1.3.14
«Én és az Atya egy vagyunk.» Ján 10,30
«... aki engem látott, látta az Atyát...» Ján 14,9
«Amde a Fiúról így: A te királyi széked ó Isten örökkön örökké. Igazságnak pálcája a te országodnak pálcája.» Zsid 1,8

3. Nem lehet a keresztyénséget pszichológiai úton megmagyarázni?

E kérdés mögött az a feltételezés áll, hogy a keresztyén emberek gyermekkori szoktatás és pszichológiai kényszerek
hatására lesznek hívők. Sokan úgy gondolják, hogy azok választják tudatosan a keresztyénséget, akiket
gyermekkorukban erre tanítottak, akik éppen ezért tulajdonképpen csak rálépnek az előre elegyengetett útra. Ez a téma
túlzott leegyszerűsítését jelenti, mivel számos eset bizonyítja, hogy a hívők különféle környezetből valók; sokan térnek
meg ateista vagy agnosztikus nevelésük ellenére. Egy másik feltevés, mely szintén ezzel a kérdéssel kapcsolatban fordul
elő, hogy a hívők saját magukat hipnotizálva lesznek más emberré, kényszerítik magukat, hogy elhiggyék, amit hinni
akarnak. Jelentsd ki, hogy ez újdonság lenne, ha hipnózis által erkölcstelen emberből tiszta, tolvajból becsületes,
bűnözőből pedig tisztességes ember válna. Végső érvként említsd meg, hogy a megtapasztalásokat nem lehet vitatni —
ezért olyan hatékony a hívő ember bizonyságtétele Jézus Krisztus megváltoztató hatalmáról. Beszélj azokról a
változásokról, melyek azóta történtek életedben, mióta megismerted Jézus Krisztust. Három dolgot hangsúlyozz: (1)
milyen volt életed a megtérés előtt; (2) hogyan ismerted meg Jézus Krisztust, és hogyan fogadtad el Uradnak és
Megváltódnak; (3) milyen változások történtek életedben, mióta Őt megismerted.

Igék a témához
«Jézus ezt mondta: Nem az egészségeseknek van szüksége orvosra, hanem a betegeknek. ... Mert nem az igazakat
hívogatni jöttem, hanem a bűnösöket a megtérésre.» Mát 9,12-13
«Minekokáért mondom néked: Néki sok bűne bocsáttatott meg; mert igen szeretett; akinek pedig kevés bocsáttatik meg,
kevésbé szeret.» Luk 7,47
«... nem sokan hivattak bölcsek... nem sokan hatalmasak, nem sokan nemesek; hanem a világ bolondjait választotta ki
magának az Isten... a világ erőtlenéit... nemtelenek és megvetetteit... a semmiket... hogy ne dicsekedjék őelőtte egy test
sem.» l Kor 1,26-29
«... ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, íme újjá lett minden.» 2 Kor 5,17
«Isten kegyelme által vagyok, ami vagyok...» l Kor. 15,10
« .. .Ha bűnös-é, nem tudom: egyet tudok, hogy noha vak voltam, most látok.» Ján 9,25

4. Mi lesz a pogányokkal?
Bár a Biblia nem mondja részletesen, hogy fog bánni velük Isten, több olyan igei utalás van, melyekből határozott
következtetéseket vonhatunk le: 1) Isten igazságos. A Biblia mindvégig azt bizonyítja, hogy Isten
— Aki jó és igazságos — szüntelenül saját jellemének megfelelően cselekszik (l Móz 18,25). 2) A Teremtő létét a
teremtett világ bizonyítja (Rom 1,19-20). Akik Isten létéről meg akarnak bizonyosodni, tekintsenek körül az anyagi
világban. 3) Aki soha nem hallott Jézus Krisztusról, az nem fog elkárhozni — nem kárhozhat el — amiatt, hogy
elutasította Őt, de azért igen, mert az erkölcsi törvényeket megszegte (Rom 2,12-16; Ján 1,4-5). 4) Ha valaki már
meglévő világossága szerint cselekszik és úgy keresi Istent, akkor Isten talál számára módot, hogy halljon Jézus
Krisztusról (Jer 29,13; Mát 7,7-11). Sokan azért teszik fel ezt a kérdést a pogányok sorsával kapcsolatban, hogy
eltereljék a figyelmet arról az érzésükről, hogy a keresztyénség elvárásai elmarasztalják őket. Ezt a tényt kedvesen és
nagy szeretettel közölni kell az illetővel. A beszélgetés végén hangsúlyozd: mivel Isten igaz és igazságos, ezt a dolgot is
megnyugtató módon fogja elrendezni. Pillanatnyilag az a fontos, hogy az illető mit szándékozik tenni Jézus Krisztussal
való személyes kapcsolata dolgában — ezen kell elgondolkodnia.

Igék a témához
«És nincs több Isten nálam, igaz Isten és megtartó nincs kívülem.»És 45,21
«Az Úré az igaz mérték és mérőserpenyő, az Ő műve minden mérőkő.»Péld 16,11
«Jó és igaz az Úr, azért útbaigazítja a vétkezőket."Zsolt 25,8
«Emeljétek föl a magasba szemeiteket, és lássátok meg, ki teremtette azokat.»És 40,26
«Az egek beszélik Isten dicsőségét, és kezeinek munkáját hirdeti az égboltozat.»Zsolt 19,2
«Azon a napon, melyen az Isten megítéli az emberek titkait az én evangéliumom szerint a Jézus Krisztus által.»Rom 2,16

5. A Biblia tele van hibával

Kérdezd meg az illetőt, hogy konkrétan melyikre gondol. Tíz közül kilenc azért mondja ezt, mert valaki mástól azt
hallotta, hogy a Biblia tele van ellentmondással. Ő nem is vette a fáradságot, hogy saját maga utánanézzen. Ha nem tud
példát mondani, ne tedd nevetségessé. Semmilyen körülmények között ne űzz gúnyt belőle, és ne nevesd ki! Az ilyen
hozzáállással nem érsz célt. Tégy bizonyságot arról, hogy mennyire megbízhatónak, igaznak tapasztaltad életedben
Krisztusnak békességre, bűnbocsánatra és biztonságra vonatkozó ígéreteit. «Az én békességemet adom néktek» (Ján
14,27) — olyan szava az Úrnak, amit személyesen tapasztalsz, mióta Jézus Urad és Megváltód lett. Gondolj más
példákra, olyan ígéretek beteljesülésére, amiket személyesen átéltél. Ne riadj meg, ha az illető valamilyen
ellentmondásra hivatkozik, amire nem tudsz azonnal válaszolni! Mondd mosolyogva: «Most nem tudok felelni a
kérdésedre, de majd utánanézek, és később szívesen válaszolok.» A Biblia valóban tartalmaz néhány látszólagos
ellentmondást, de ezek közül szinte mindegyikre találsz a hívő irodalomban kielégítő választ. Vannak kitűnő keresztyén
könyvek, melyek a Biblia látszólagos ellentmondásaival foglalkoznak.

Igék a témához
«A teljes írás Istentől ihletett és hasznos...»2 Tim 3,16
«... a Szentlélektől indíttatva szólottak az Istennek szent emberei.»2 Pét 1,21
«Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te Igéd igazság.»Ján 17,17
«És azt mondta nékem az Úr: ... gondom van az én Igémre, hogy beteljesítsem azt.»Jer 1,12
«... és megtudjátok, hogy én, az Úr szóltam és megcselekedtem, ezt mondja az Úr Isten.»Ez 37,14
«Érezzétek és lássátok meg, hogy jó az Úr!»Zsolt 34,9
«Avagy nem gerjedezett-é a mi szívünk mibennünk, mikor nekünk szólt az úton, és mikor magyarázta nekünk az
írásokat?»Luk. 24,32
«... Istenünk beszéde mindörökre megmarad!»És 40,8

6. Krisztus valóban feltámadt?

A Biblia legnagyobb csodája Jézus Krisztus feltámadása. Ezért olyan nagy azoknak a száma, akik megütköznek rajta, és
teljesen hihetetlennek tartják. Azokat az emberi magyarázatokat, amikkel Krisztus feltámadásának ellenkezőjét akarják
igazolni, sokkal nehezebb elhinni, mint azt, ami valóban megtörtént. Vannak, akik azt gondolják például, hogy Jézus
nem valóságos testben támadt fel, csak kísérlete jelent meg. Nehezen hihető, hogy egy kísértet-történet hatására gyáva
tanítványokból az Úrért lángoló evangélisták lettek. Mások azt állítják, hogy a tanítványok annyira csalódottak voltak,
hogy Krisztus feltámadását bebeszélték maguknak. Az az igazság, hogy a tanítványokat ekkor már nem az ábrándozás,
képzelődés jellemezte, nem volt semmi célkitűzésük, szinte teljesen megbénultak a szomorúságtól. Ismét másik elmélet
szerint Krisztus ellenségei betörtek a sírba, és az éj leple alatt ellopták Jézus testét. Ha így lett volna, akkor Krisztus
ellenségei azonnal megcáfolhatták volna a feltámadás tényét, bemutatva a holttestet. Ezt természetesen nem tették meg,
hiszen nem is tehették. Van még egy elképzelés, mely szerint Krisztus barátai lopták el a sírból a testet. De hogyan
tudták volna ezek a megrémült tanítványok legyőzni a római őrséget, feltörni a császári pecsétet, és ráerőltetni az egész
világra ezt a gonosz csalást? Az ilyen elmélet nem felel meg a tényeknek, sem a józan gondolkodás logikájának.

Igék a témához
«Mert nem hagyod lelkemet a seolban; nem engeded, hogy a te szented rothadási lásson.»Zsolt 16,10
«... de harmadnap föltámad.»Mát 20,19
«A Názáreti Jézust keresitek, aki megfeszíttetett; föltámadott, nincsen itt...»Márk 16,6
«Azután, mikor asztalnál ültek, megjelent magának a tizenegynek, és szemükre hányta az ő hitetlenségüket... hogy
azoknak, akik Őt feltámadva látták, nem hittek.»Márk 16,14
«Mert Krisztus is szenvedett egyszer a bűnökért, mint igaz a nem igazakért, hogy minket Istenhez vezéreljen;
megölettetve ugyan test szerint, de megeleveníttetve lélek szerint.»l Pét 3,18
«Szükség az ember Fiának sokat szenvedni és megvettetni a yenektől, a főpapoktól és írástudóktól, és megöletni, és
harmadnapon feltámadni.»Luk 9,22

7. Hogyan lehetségesek a csodák?

Jól fel kell mérned, mi rejtőzik e kérdés mögött, mert különben sok időt elfecsérelsz majd ilyen jellegű vitákban:
«Valóban járt Jézus a vízen?» vagy «Hogyan tudott ötezer embert vendégül látni öt kenyérrel és két hallal?» A kérdés
mögött levő probléma az, hogy létezik-e Isten vagy nem. A kérdező számára nem a csodák jelentenek problémát, hanem
Isten létezésének a ténye. Ha Isten létezik, akkor Ő mindenható, és aki hiszi, hogy van Isten, annak nem okoz problémát
a csodák elfogadása. Nagyon sok érvvel lehet bizonyítani Isten létezését, de talán a legeredményesebb az úgynevezett
tervezési érv. Tedd a karórádat (ha nincs, kérj kölcsön egyet) a kérdező kezébe, és kérdezd meg tőle: «Mit gondolsz,
mennyi idő kellene ahhoz, hogy ez az óra magától így összeálljon?" Ebből kiindulva megmutathatod, hogy minden
terméknek van tervezője; ugyanígy a teremtett világ rendezettsége arra utal, hogy van Teremtő. Mondd el azt is, hogy
valójában a Teremtő volt, aki kétezer évvel ezelőtt eljött erre a földre Jézus Krisztus személyében, hogy megismerjük,
milyen Ő. Magyarázd meg, hogy Istent csak Fián, Jézus Krisztuson keresztül lehet megismerni.

Igék a témához
«Kezdetben teremtette Isten...»l Móz 1,1
«Azt mondja a balgatag az ő szívében: Nincs Isten.»Zsolt 14,1
«Ki az, aki elhomályosítja az örök rendet tudatlan beszéddel?... Hol voltál, mikor a földnek alapot vetettem?»Jób 38,2.4
«Mert ami az Isten felől tudható, nyilván van őbennük; mert az Isten megjelentette nékik: mert ami Istenben láthatatlan,
tudniillik az Ő örökkévaló hatalma és istensége, a világ teremtésétől fogva az Ő alkotásaiból megértetve megláttatik; úgy
hogy ők menthetetlenek ."Rom 1,19-20
«Sokat cselekedtél te, Uram Istenem, a te csodáiddal és terveiddel mi érettünk; semmi sem hasonlítható hozzád;
hirdetném és elbeszélném, de többek, semhogy elszámlálhatnám." Zsolt 40,6

8. Miért engedi meg Isten a szenvedést?

A fájdalom, balesetek, halál, természeti csapások stb. kérdéseket vetnek fel, melyek sok ember számára gyötrelmet
jelentenek. Isten kezdetben tökéletes világot teremtett, amit a bűn nagyon hamar tönkretett, és behozta a romlást az egész
világegyetem életébe. A hiábavalóság alá rekesztett világban a bűn és szenvedés kiáradt az élet minden területére. Attól,
aki ezt mondja: «Miért nem törli el Isten a gonoszságot?», kérdezd meg: «Ha ma éjjel, pontban éjfélkor Isten úgy
határozna, hogy eltöröl a földről mindent, aki vagy ami gonosz, hányan maradnának életben közülünk tizenkét óra után
egy perccel?» Isten egyetlen szavával megsemmisíthetné a világ minden gonoszságát és szenvedését, de ez csak azt
bizonyítaná, mennyivel hatalmasabb és erősebb Ő. Ehelyett engedi, hogy ezek fennmaradjanak, azért, hogy ne csak
hatalma legyen nyilvánvaló, hanem bölcsessége és kegyelme is, mely a gonoszságon, szenvedésen keresztül is
munkálkodik, és dicsőséget szerez az Ő nevének. Isten nem várja tőlünk, hogy szembenézzünk a gonoszsággal és
szenvedéssel, anélkül hogy előbb Ő maga szembe ne nézett volna azokkal. Ezt tette a kereszten, és a kereszt által adja
meg számunkra azt a kegyelmet és erőt, amely nemcsak arra elég, hogy szembenézzünk a gonoszsággal és a
szenvedéssel, hanem készségessé tesz az élet vállalását illetően; jellemünket pedig Krisztushoz hasonlóvá formálja (Rom
8,28-29). A gonoszság és szenvedés problémájára csak egy megoldás van: megtérni, és elfogadni az erőt és bölcsességet
ahhoz, hogy minden a javunkat munkálhassa.

Ajánlott irodalom:
Paul Little: Tudd, hogy miért hiszel!

Igék a témához
«Tudjuk pedig, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden javukra van, mint akik az Ő végzése szerint hivatalosak. Mert
akiket eleve ismert, eleve el is rendelte, hogy azok az Ő Fia ábrázatához hasonlatosak legyenek...»Rom 8,28-29
«Mert nem az én gondolataim a ti gondolataitok, és nem a ti utaitok az én utaim, így szól az Úr! Mert amint magasabbak
az egek a földnél, aképpen magasabbak az én utaim utaitoknál, és gondolataim gondolataitoknál!"És 55,8-9
«Lelkemet megvidámítja... Még ha a halál árnyékának völgyében járok is ... te velem vagy...» Zsolt 23,3-4
«És miután ezt a bőrömet megrágják, testem nélkül látom meg az Istent.» Jób 19,26
«Es kipótolom nektek az esztendőket, amelyeket tönkre tett a szöcskő...»Jóéi 2,25
«Avagy az egész föld bírája nem szolgáltatna-é igazságot?» l Móz 18,25