Emma Sargent, Tim Fearon - Társalgás

Emma Sargent - Tim Fearon
TÁRSALGÁS
Tartalom
A szerzők
Bevezetés
1. A magabiztos társalgás titka
2. Csak rajtad múlik
3. Társalgási alapismeretek
4. Összhangteremtés
5. Munkahelyi beszélgetések és prezentációk
6. Problémás helyzetek
7. Hallgatni arany
8. Hogyan kelthetsz kitűnő benyomást?
TÁRSALGÁS
Hogyan beszélgessünk bármely szituációban?
SCOLAR
A mű eredeti címe:
HOW YOU CAN TALK TO ANYONE IN EVERY SITUATION A

fordítás alapjául szolgáló kiadás:
Pearson Education Limited, első kiadás, 2011
This translation of HOW YOU CAN TALK TO ANYONE IN EVERY

SITUATION
Edition is published by arrangement with Pearson Education Limited
A fordítás a HOW YOU CAN TALK TO ANYONE IN EVERY

SITUATION első kiadása alapján, a Pearson Education Limited
engedélyével készült
© Pearson Education Limited, 2011
Fordította: Tihor Szilvia
Hungarian translation © Tihor Szilvia, 2014
Hungarian edition © Scolar Kiadó, 2014
Minden jog fenntartva. A mű egyetlen részlete sem használható fel és

nem sokszorosítható a kiadó előzetes írásbeli engedélye nélkül.
Tartalom
A szerzők
Bevezetés
5. Munkahelyi beszélgetések és prezentációk
7. Hallgatni arany
8. Hogyan kelthetsz kitűnő benyomást?

A szerzők
Tim Fearon
Tim tanított a londoni Királyi Színművészeti Akadémián (RADA),

tevékenykedett a coaching területén, tréningeket és előadásokat tartott,
és folyamatosan publikál.
Megalapított két vállalatot, foglalkozott komoly tanulási nehézségekkel

küzdő fiatalokkal, dolgozott egy részvénytársaság igazgatótanácsában,
valamint a világ legkülönbözőbb pontjain kisebb-nagyobb
vállalatoknál. Ezalatt megismert jó néhány nagyszerű embert, és
csak egyetlenegy olyat, akivel soha többé nem szeretne együtt
dolgozni.
Mesterszintű művelője és minősített oktatója az NLP-nek, azaz

neurolingvisztikus programozásnak, emellett képesített hipnoterapeuta.
Emma Sargent
Emma igyekszik megtalálni az egyensúlyt gyermekei nevelése és

vállalkozásfejlesztéssel foglalkozó cége között. Rendkívül nagy tudású,
hatásos és inspiráló előadóként ismerik szerte a világon. Az
emberek különösen az üzleti fejlesztés és a személyiségfejlesztés terén
tapasztalt gyakorlatias, mégis barátságos hozzáállását kedvelik; a
„hogyan fogjunk hozzá?” jellegű praktikus tanácsokkal segít kibogozni
az összegubancolódott szálakat. Nem annyira az elmélet érdekli,
mint inkább a valós folyamatok.
Emma a Legyél te a legjobb szülő! című könyv szerzője, pszichológus

diplomával rendelkezik, és minősített NLP-oktató.
Tim és Emma nyolc éve saját cégükben dolgoznak, melynek neve: The
Extraordinary Coaching Company (A rendkívüli coaching vállalat).
New Forestben élnek gyermekeikkel, Thomasszal és Hannah-val. A
The Extraordinary Coaching Companyról a
www.FindingTheHiddenMoney.com oldalon találhatók részletes
információk.
Bevezetés
Bármelyikünk életében előfordulnak olyan pillanatok, amikor elszáll
minden önbizalmunk, és hirtelen nem tudjuk, mit tegyünk vagy
mit mondjunk.
Egyesek mindig izgulnak, ha olyan emberekkel van dolguk, akiket nem

ismernek közelről, mások magabiztosan szóba elegyednek egy-két
ismeretlennel, de ha belépnek egy idegenekkel zsúfolásig
telt helyiségbe, bizonytalanná válnak.
Bármelyik csoportba tartozol is: ha szeretnél mindig otthonosan és

magabiztosan mozogni az emberek között, akkor itt a legjobb helyen
jársz.
Ennek a könyvnek az a célja, hogy növelje az önbizalmadat társas

helyzetekben; hogy képessé válj bárkivel szóba elegyedni, akivel
csak szeretnél; hogy segítsen leküzdeni néhány akadályt, amelyek
gátolnak abban, hogy a legtöbbet hozd ki magadból mások
társaságában; és hogy felvértezzen a társas helyzetek nagy részében
alkalmazható stratégiákkal, készségekkel és módszerekkel.
Könyvünk bővelkedik praktikus tanácsokban és

helyzetgyakorlatokban. Az első két fejezet megadja az alapokat a
társaságban való magabiztos fellépéshez. A 3. és a 4. fejezet
gondoskodik arról, hogy fizikailag megfelelő állapotba kerülj a pozitív
első benyomás kialakításához; emellett olyan stratégiákkal és
technikákkal is ellát, amelyek segítségével bármilyen beszélgetésbe be
tudsz kapcsolódni, és rövid idő alatt sikeresen összhangot teremthetsz a
többi emberrel.
Az 5. és a 6. fejezetben számos kiváló ötletet adunk, hogyan kezelheted

a munkahelyi problémákat, és hogyan birkózhatsz meg azokkal a
bizonyos „problémás helyzetek”-kel, amelyekkel előbb vagy utóbb
valamennyien szembetaláljuk magunkat. A 7. fejezetben ellátunk a
szükséges tanácsokkal arra vonatkozóan, mikor NEM szabad
megszólalni, a 8. fejezetből pedig megtudhatod, mit kell tenned és
mondanod, ha valahol igazán kitűnő benyomást szeretnél kelteni.
Mindannyian különbözők vagyunk, hála a jó égnek - szörnyen unalmas
lenne, ha mind egyformák lennénk. De van egy közös vonásunk:
valamennyien folyamatosan kommunikálunk. Lételemünk a
kommunikáció és a kapcsolatteremtés. Vannak azonban
köztünk olyanok, akik egyáltalán nem lelik örömüket ebben, és úgy
vélik, nekik ez egyszerűen nem megy, ezért mindenáron
megpróbálják elkerülni.
Mi gátol abban, hogy bármikor bárkivel magabiztosan beszélgess?
Amikor feltettük ezt a kérdést azoknak az embereknek, akikkel

dolgozunk, a legkülönfélébb válaszokat kaptuk:
„Nincs mit mondanom.”
„Én nem tudok csak úgy csevegni.”
„Összekuszálom a szavakat.”
„Azt hiszem, engem nem szeretnek az emberek.”
„Attól tartok, hogy valami marhaságot mondok.”
„Teljesen inamba száll a bátorságom, ha ki kell állnom nyilvánosság

elé.”
„Senki sem kíváncsi a mondandómra.”
„Nem vagyok túl érdekes személyiség.”
„Ha kérdeznek tőlem valamit, egyszerűen megkukulok.”
„Ki nem állhatom, ha engem néznek az emberek.”
„Nem szeretek emberek között lenni.”

„Képtelen vagyok sok ember előtt beszélni.” (A „sok ember”
mindenkinek mást jelent - tetszőleges számmal helyettesíthető.)
Amikor azt kérdeztük, konkrétan milyen helyzetek okozzák számukra a
legtöbb nehézséget, jellemzően az alábbi válaszokat kaptuk:
- ismeretlenekkel való találkozás
- hatalommal rendelkező személyekkel - orvossal, tanárral, ügyvéddel,

főnökkel - való érintkezés
- partik
- üzleti kapcsolatépítést célzó rendezvények
- társasági események
- reklamáció
- munkahelyi megbeszélések
- prezentációk
- problémás emberek vagy helyzetek kezelése
- bármely olyan helyzet, ahol egynél több ember van jelen rajtuk
kívül. Egyesek számára csak kisebb kellemetlenséget jelent mindez,
másokat jelentősen korlátoz abban, hogy élvezni tudják az életet,
megint másokat pedig a munkahelyi ranglétrán történő feljebb
lépésben, a karrierjükben akadályoz. Ezeknek az embereknek az életét
megkeserítik a társas helyzetek - és társas helyzeten értünk minden
olyan alkalmat, amikor több ember együtt van.
Lássuk, milyen megfontolásból igyekszünk nagy ívben elkerülni ezeket

a helyzeteket. A legkülönbözőbb okok játszhatnak szerepet ebben, mint
például:
- Azt gondoljuk, nem vagyunk elég érdekesek, és mindenki más

jobban csinálja nálunk.
- Alacsony az önbizalmunk vagy az önbecsülésünk; ezt bizonyos

esetekben valamilyen múltbeli rossz tapasztalat váltja ki.
- Nem tudjuk, mit és hogyan kell tenni, amikor szeretnénk
szóba elegyedni valakivel, kapcsolatot teremteni, határozottan
beszélni vagy kérdezni valamit.
- Idegesség, félelem - saját negatív várakozásaink töltenek el

aggodalommal.
Mindegy, hogy ezek közül melyik tükrözi leginkább személyes

tapasztalataidat, könyvünkben bármelyik esetben temérdek segítséget
kapsz a megoldáshoz. Most megadjuk a kezdőlökést: kapsz egy kis
feladatot az előbb körvonalazott problémákkal kapcsolatban, és
átnyújtunk egy csokorra való nagyon hatásos stratégiát, amelyet máris
kipróbálhatsz a gyakorlatban. Mindezeket később részletesen
is tárgyaljuk, de szeretnénk, ha mielőbb belevághatnál -
feltételezzük ugyanis, hogy neked is ez a vágyad.
Amire gondolsz, az valóra válik
Számos bizonyítékát láthattuk már, hogy amire erősen gondolunk, az

megtörténik. Például ha arra koncentrálsz, hogy mennyire idegesítő
vagy félelmetes számodra egy adott helyzet, akkor nagy az esélye,
hogy amikor szembetalálod magad vele - ugye, kitaláltad már?
-, idegességet és félelmet érzel.
Első feladataid közé tartozik annak felismerése, mi akadályoz meg

abban, hogy képes legyél bárkivel bármilyen helyzetben magabiztosan
beszélgetni. Ha arról van szó, hogy nem tudod, mit és hogyan mondj,
akkor a problémára megoldást jelentenek a könyvben ismertetett
stratégiák, eszközök és módszerek. Ragadd meg ezeket, kötelezd el
magad mellettük, gyakorolj kitartóan, és hamarosan meglátod,
mennyire hatásosak. Arra is ráébredsz majd, hogy semmi ördöngösség
nincs bennük, és megvalósításukhoz nem kell pszichológusnak lenni
(huh!). Egyszerűen csak alkalmazni kell őket.
Ha az okozza a gondot, hogy nem vagy jó véleménnyel magadról,

illetve kevés az önbizalmad, akkor is jó hasznát veheted ezeknek a
módszereknek - kombinálva egy, az eddigiektől eltérő
gondolkodásmóddal.
Ugyanez érvényes az idegességre, illetve a félelemre is.

Catherine története
Catherine ki nem állhatta, ha egy megbeszélésen minden szempár felé

fordult, mert ettől mindig szörnyen zavarba jött. Ezért inkább soha nem
mondott semmit. A megbeszélések előtt már előre azon aggódott, mi
lesz, ha valaki kérdez tőle valamit, és neki válaszolnia kell. Ezért
nekiszegeztük a kérdést: „Mi alapján dönti el, hogy ideges lesz-e?”
A kérdés nagyon meghökkentette, mert eddig fel sem merült benne,

hogy választási lehetősége lenne ebben a szituációban. Úgy gondolta,
egyszerűen „úrrá lesz rajta a félelem". De miután jól megfontolta a
kérdést - addig kérdezgettük, míg elő nem állt egy válasszal -, rájött,
hogy akkor válik idegessé, amikor a határidőnaplójában az adott napnál
megpillantja a „megbeszélés” szót.
Ezt a jelenséget újra és újra megfigyelhettük különböző embereknél:

akiket félelemmel vagy idegességgel tölt el egy bizonyos helyzet,
azoknál általában van egy konkrét kiváltó ok, egy „gomb”, amelynek
„megnyomása” elindítja a folyamatot.
Ez mindig valami, amit látnak vagy hallanak. Catherine esetében a

gomb a határidőnaplójában álló „megbeszélés" szó. Miután ezt
felismerte, arra is rájött, hogy az ő döntése, mit érez abban a
pillanatban - ezért úgy döntött, ezentúl valami mást fog érezni. És
hogyan sikerült ezt elérnie? A következő fejezetekben ismertetett
módszerekkel.
Azzal kezdte, hogy elvégezte az alábbi gyakorlatot. (Ezt neked is

érdemes megtenned közvetlenül azelőtt, hogy részt veszel a következő
olyan eseményen, amellyel kapcsolatban bizonytalanságot érzel.)
Gyakorlat
A gondolataid és a valóság összevetése
Közvetlenül az esemény előtt vegyél elő papírt és tollat, és az alábbi

módon oszd fel négy oszlopra a papírt:
Mit gondolok most? Igaz Hamis Nem tudom

Az első oszlopba írd bele azokat a dolgokat, amelyeket az előtted álló
helyzettel kapcsolatban gondolsz. Például ha egy olyan buliba készülsz,
ahol lesz néhány ember, akiket még soha nem láttál:
„Senki nem akar majd velem beszélgetni.”
„Szörnyen fogom érezni magam.”
„Igazából nem is akartak meghívni."
„Már mindenkinek lesz társasága, és nekem nem lesz kivel

beszélgetnem.”
Ezek csak példák - a saját gondolataidat írd le!
Ezután tegyél egy pipát a másik három oszlop közül abba, amelyik
leginkább illik az állításodra.
Igaz: Sziklaszilárd bizonyíték támasztja alá az adott gondolatot vagy

elképzelést.
Hamis: Megdönthetetlen bizonyítékaid vannak arról, hogy az állítás

hamis.
Nem tudom: Nincs határozott bizonyítékod az állítás igaz vagy hamis

voltát illetően.
Alighanem arra a megállapításra jutsz, hogy nincs is annyi félnivalód,

mint gondoltad volna.
Tudjuk, hogy valós félelmekről és aggodalmakról van szó, és nem

akarjuk azt a látszatot kelteni, hogy ezek egyik napról a másikra
szertefoszlanak. Csak azt állítjuk, hogy minden esetben lehet másképp,
pozitívabb módon szemlélni a dolgokat. Létezik olyan
gondolkodásmód, amely képes megváltoztatni a tapasztalatainkat, és
léteznek olyan stratégiák és módszerek, amelyek alkalmazásával
számottevően javulhat a kapcsolatteremtő képességünk.
A magabiztossághoz vezető út
Talán csak bámulod a rendkívül magabiztos embereket, és azon tőröd a

fejed, vajon mi a titkuk, és miben kellene megváltoznod, hogy te is
ilyen lehess. Esetleg attól tartasz, hogy pökhendinek tűnnél, ha így
viselkednél? Vajon továbbra is önmagad lennél-e? Lehetséges
ez egyáltalán számodra?
Azok az emberek, akik magabiztosan viselkednek társas helyzetekben,

lényegében négy fő területen különböznek azoktól, akik nem:
- tudják, mire gondoljanak
- tudják, mit akarnak
- tudják, hogyan lehetnek magabiztosak
- tudják, mit tegyenek.
Tudnod kell, mire gondolj - a meggyőződések ereje
Mindannyiunknak vannak meggyőződései, amelyek befolyásolják a

velünk történtek feldolgozását, a gondolkodásunkat és a
viselkedésünket. A magabiztos embereknek más elképzeléseik vannak
az új emberek megismeréséről, mint kevésbé magabiztos társaiknak.
Az a jó hírünk, hogy sokkal nagyobb ráhatásunk van a

meggyőződéseinkre, mint gondolnánk, és sokkal több beleszólásunk
van abba, hogyan hatnak a gondolkodásunkra és a cselekedeteinkre.
Nagyon leegyszerűsítve: ha változtatunk a meggyőződéseinken, azzal
megváltoztatjuk a viselkedésünket is.
Tulajdonképpen mik a meggyőződéseink? Olyan feltételezések,

amelyeket helytállónak gondolunk, és amelyek ezáltal szerepet
játszanak a saját valóságunk megformálásában. Tapasztalataink a
meggyőződéseinken - mint valami szűrőn - keresztül jutnak el
hozzánk: azokra az információkra irányítjuk figyelmünket, amelyek
megfelelnek a feltételezéseinknek, és nem veszünk tudomást azokról,
amelyek ellentmondanak a koncepciónknak. Mivel a meggyőződéseink
szűrőként működnek, így hatással vannak a gondolkodásunkra,
ezáltal befolyásolva az élettani folyamatainkat és az ehhez kapcsolódó
fizi kai megnyilvánulásainkat, a lelkiállapotunkat és a
viselkedésünket. Meggyőződéseink meghatározó szerepet töltenek be
az életünkben. Ha változtatunk azokon, amelyek rossz hatással vannak
ránk, képesek leszünk egészen másképp viszonyulni a társas
helyzetekhez.
Azonban a meggyőződéseink nagyon mélyen belénk ivódtak, és

nagyon keveset változnak az idők során. Ennek az az oka, hogy
folyamatosan - jóllehet tudat alatt - az igazolásukra törekszünk. A
meggyőződések ördögi köre (1.1. ábra) bemutatja, hogyan hatnak a
meggyőződéseink a viselkedésünkre.
Rengeteg olyan felnőttel akadt dolgunk például, akik meg voltak

győződve arról, nekik az nem megy, hogy kiálljanak egy
tucatnyi ember elé, és előadjanak valamit. Lássuk, nagy
valószínűséggel mi történik, ha felkérik őket egy prezentáció
megtartására.
- Meggyőződés: „Nem vagyok jó előadó.”
- Gondolatok: „Jaj, ne! Bárcsak valaki más csinálná helyettem!

Utálom az ilyesmit. Borzalmas lesz.”
- Állapot: Idegesség, félelem, összeszorult gyomor.
- Viselkedés: Ha előadás közben ideges vagy, akkor feltehetően

kerülöd a szemkontaktust, hadarva és botladozva beszélsz, kapkodva
veszed a levegőt, és azt fejezed ki a viselkedéseddel, hogy nem a
hallgatósággal vagy elfoglalva, és nem bízol magadban.
- Következmények: A hallgatóság nem figyel rád, és az a benyomása

alakul ki rólad, hogy nem bízol magadban, és nem vagy meggyőződve
azokról a dolgokról, amelyekről beszélsz.
Ily módon megerősítést nyer az a meggyőződésed, miszerint nem vagy

jó előadó.
1.1. ábra. A meggyőződések ördögi köre
Vagyis viselkedésünk következményei alátámasztják a

meggyőződéseinket, igazolva, hogy jogosak voltak eredeti
feltételezéseink. Egy további példa:
Richard története
Richard meg van győződve arról, hogy a szolgáltatóiparban mindenki

átveri. Kezdetben ennek bizonyára az lehetett az oka, hogy valamikor
tényleg tapasztalt ilyesmit, illetve a szüleitől vagy más
véleményformáló felnőttől ezt a hozzáállást tanulta.
Rengeteg problémája származik azonban abból, hogy továbbra is így

vélekedik mindenkiről, akivel a szolgáltatóiparban összefut. Már eleve
rossz szemmel nézi azt, akivel a boltban, étteremben, szervizben vagy
bárhol másutt dolga akad. Testben és lélekben arra készül, hogy
megvédje magát az újabb átveréstől. Nos, mi is történik ilyenkor? Egy
egész sor tudat alatti jelzést ad a bizalmatlanságáról, a szolgáltató pedig
úgy reagál erre, hogy a lehető legkevesebbet nyújtja neki. Legrosszabb
esetben még az is előfordulhat, hogy a szolgáltató úgy érzi, mintha
tényleg átverte volna emberünket.
Ha meg vagy győződve arról, hogy valamit rosszul csinálsz, akkor

azokra a példákra figyelsz oda, amelyek igazolják ezt az állításodat, és
figyelmen kívül hagyod azokat az eseteket, amelyek azt mutatják, hogy
jól csinálod az adott dolgot. Mindannyian ismerünk olyan embert, aki
határozottan állítja, hogy nem jó valamiben, miközben nyilvánvaló
bizonyítékok támasztják alá az ellenkezőjét. „Nem olyan nagy durranás
három felsőfokú nyelvvizsga” - mondta nemrég egy barátom, aki éppen
megszerezte a harmadikat. Nahát, tényleg?
Bizonyos emberek olyan erősen hisznek valamiben, hogy

meggyőződésük a környezetüket is hatalmába keríti. Ismerünk valakit,
aki szilárdan meg van győződve arról, hogy a többiek nem
akarják megcsinálni, amit vár tőlük. Minden idegszálával arra
koncentrál, hogy mások nem tartják be a neki tett ígéretüket.
Viselkedése következtében nemrégiben azon kaptuk magunkat, hogy
úgy érezzük: megszegtük a vele való megállapodásunkat.
Akár pozitív, akár negatív elképzeléseket táplálsz magadban, igazad

lesz.
Milyen meggyőződésekkel bírnak a magabiztos fellépésű emberek?

Íme, néhány az általunk megfigyeltek közül:
- emberekkel megismerkedni jó dolog
- az újonnan megismert emberektől új dolgokat tanulhatok
- az emberek mind különbözőek, így érdekes dolog megismerni őket
- mindenkiben van valami egyedi, különleges
- az emberek szeretik, ha meghallgatják őket
- mindig lehet valami közöset találni két emberben
- mindenkinek van olyan története, amelyet szívesen

meghallgatnak mások
- ha „problémás emberinek tűnnek is egyesek, a
magatartásuk hátterében mindig van valamilyen (az ő szempontjukból)
pozitív szándék
- minden beszélgetéshez hozzá tudok tenni valamit.
Tudnod kell, mit akarsz - a siker négy titka
Kérdezz csak meg bárkit, aki sikereket ért el bármilyen területen, és

megtudhatod tőle, hogy nagyon határozott elképzelése van - és
volt mindig is - arról, hogy mit akar elérni.
Az évek során számos sikeres emberrel dolgoztunk - köztük néhány

rendkívül hatásosan és magabiztosan kommunikáló személlyel- és
ennek során megállapítottuk, hogy mind hasonlóképp működnek.
Valamennyien a sikerhez vezető alábbi négy irányelvet követték:
Először: arra gondolnak, amit szeretnének, nem pedig arra, amit nem
szeretnének.
Másodszor: gondolatban eljátsszák, hogy sikerül.
Harmadszor: elképzelik, hogy milyen - pozitív és negatív -

következményekkel jár önmaguk és a környezetük számára, ha elérik a
céljukat.
Negyedszer: tudatosítják magukban, hogy rajtuk múlik a dolog- és

nem ruházzák át másra a felelősséget.
Most pedig vegyük sorra ezeket.
A sikeres emberek arra gondolnak, amit szeretnének, nem pedig arra, amit nem
szeretnének
Próbáltad már, hogy elhatározod: nem csinálsz valamit? Ha még nem,

tegyél most egy próbát. Határozd el, hogy nem gondolsz a
fehér elefántra. Mi történik erre? Nyilván észrevetted, hogy először
gondolnod kellett a fehér elefántra, hogy aztán ne gondolj rá.
Miért olyan fontos ez? Azért, mert a „nem” nyelvi szinten érvényesül,
nem pedig a gondolatainkban. Tehát ha elhatározzuk, hogy nem
csinálunk valamit, ahhoz először gondolnunk kell arra a valamire.
Ezzel pedig éppen arra a dologra irányítjuk a gondolatainkat, amelyet
nem szeretnénk.
Gondolj próbaképpen a következőkre:
„Ma nem szabad sütit ennem.”
„Nem akarok kijönni a sodromból a főnökömmel szemben.”

„Vigyáznom kell, nehogy elcsússzak.”
„Csak el ne felejtsem, mit akartam mondani.”
Milyen képek jelennek meg előtted, ahogy ezeket a mondatokat

olvasod? Valószínűleg azt látod lelki szemeddel, hogy tortát
eszel, összeveszel a főnököddel, elcsúszol, és elfelejted, mit akartál
mondani. Tudat alatt pedig afelé haladsz, amit elképzeltél.
„Ha valamire nem akarunk gondolni, azt csak úgy

tudjuk megtenni, hogy előbb gondolunk rá.”
A fentiek helyett sokkal hatékonyabb az alábbi célok kitűzése:
„Ma egészséges ételeket fogok enni.”
„Nyugodtan és konstruktívan fogok tárgyalni a főnökömmel.”
„Óvatosan lépkedek.”
„Sorra felidézek mindent, amit mondani szeretnék.”
Ezekkel a kijelentésekkel azt jeleníted meg magad előtt, amit szeretnél,

nem pedig azt, amit nem szeretnél.
Egy pillanatra töprengj el rajta, mire gondolsz általában: arra, amit

szeretnél, vagy arra, amit nem? Óriási különbség!
Egy jó tanács: Gyakorold, hogy arra gondolsz, amit szeretnél, és le is

írod. Ez jelentős hatással lehet a gondolkodásodra és az egész életedre.
A sikeres emberek gondolatban lejátsszák, hogy sikerül

A kiváló ökölvívó, Muhammad Ali csodálatos példa erre. Ő kidolgozta
a maga „jövőtörténet”-ét.
Amint megtudta, hol, mikor és ki lesz a következő ellenfele - mondjuk

a Madison Square Gardenben Sonny Liston elvonult, hogy megkezdje
a felkészülést.
Fejben lejátszotta az egész összecsapást attól a pillanattól kezdve, hogy

a mérkőzés estéjén megérkezik a Gardenbe: elképzelte,
ahogy készülődik az öltözőben, kisétál a ringhez, és megjelenítette
maga előtt a teljes mérkőzést, mely a győzelmével ér véget.
Hogy az izmaiba is beleivódjon mindez, fizikailag is elpróbálta,

begyakorolta a mozgást és az ütéseit.
Miután egyszer lejátszotta magában, újra és újra elismételte, míg végül

az egész mérkőzés néhány másodperc alatt lepergett az agyában. Ekkor
megjelent az összesereglett újságírók előtt, és kijelentette: „A negyedik
menetben kiütöm.” A jóslatai szinte mindig beváltak.
Persze előfordult az is, hogy veszített. Ha ilyenkor egy riporter

megkérdőjelezte a „jövőtörténet”-ét, egyszerűen így felelt: „Az
ellenfelem jövőtörténete erősebb volt az enyémnél!” Nagyszerű példa
egy olyan bajnokra, aki szilárdan hitte: a győzelem elsősorban a fejben
születik meg.
A sikeres emberek elképzelik, hogy milyen következményekkel jár, ha elérik a

céljukat
Másképp megfogalmazva: megvizsgálják, hogy a céljuk megfelel-e a

személyiségüknek és az értékrendjüknek. A távolabbi jövőbe élik bele
magukat, és felteszik maguknak a kérdést: „Mi történik, ha elérem a
célom? Elveszítek-e vele valamit, ami most az enyém? Milyen hatással
lesz a környezetemre, és megéri-e vállalni ezt a kockázatot?”
Ezeknek a következményeknek óriási szerepük van abban, hogy

mennyire válunk motiválttá célunk elérésében. Ha nem találjuk
vonzónak a következményeket, akkor nem érzünk késztetést a
cselekvésre. Ha céltudatosan végiggondoljuk a következményeket -
ebben az esetben annak a következményeit, hogy magabiztossá válunk
a társas helyzetekben -, azzal kellő motivációhoz jutunk, hogy a tettek
mezejére lépjünk, és véghezvigyük a szükséges változtatásokat.
Milyen érzés volna úgy belépni egy helyiségbe, hogy bárkit találsz is
ott, teljesen fesztelenül tudsz viselkedni? Milyen következményekkel
járna ez az életedre nézve?
A sikeres emberek tudatosítják magukban, hogy rajtuk múlik a dolog, és nem

ruházzák át másra a felelősséget
Kizárólag a saját viselkedésünkért felelünk. Nem várhatjuk el

másoktól, hogy a mi elképzeléseinknek megfelelően viselkedjenek.
Először is magunkkal kell foglalkoznunk. Mit csinálhatnék én másképp

annak érdekében, hogy a másik ember nagyobb eséllyel viselkedjen
másképp velem szemben?
Tudnod kell, hogyan lehetsz magabiztos
Mint említettük, a gondolkodásmód meghatározza a viselkedésmódot.

A meggyőződések ördögi körét szemléltető 1.1. ábrán láthattad, hogy
gondolataink hatással vannak kezdeti érzéseinkre, és az érzéseink
vezérlik a viselkedésünket.
A magabiztos emberek képesek úrrá lenni a lelkiállapotukon, és ezáltal

nem tűnnek idegesnek akkor sem, ha valójában azok.
Voltaképpen pontosabb lenne úgy fogalmazni, hogy viselkedésünk

teljes mértékben a lelkiállapotunk függvénye és következménye. A
következő fejezetben megmutatjuk, hogyan változtathatod meg a
lelkiállapotodat a gondolkodásod megváltoztatásával.
A magabiztos emberek mindig magabiztosnak tűnnek. Valószínűleg

ismersz olyan embereket - de legalábbis láttál már ilyeneket akikből
társaságban valósággal árad a magabiztosság. Érdemes
tehát elgondolkodnod rajta: mitől látod magabiztosnak őket?
A könyv egy későbbi részében alaposabban „kivesézzük” a

magabiztosság kérdését, de addig is próbáld ki a következő
gyakorlatot.
Gyakorlat
Mi a magabiztosság?
Írd le a válaszodat erre a kérdésre: „Honnan tudod, hogy valaki

magabiztos?”
Milyen tulajdonságai vannak az illetőnek? Mit mondott vagy csinált,

ami alapján úgy gondolod, hogy magabiztos?
Legyen kéznél ez a lista - később még szükséged lesz rá.
Tudnod kell, mi a teendőd - a társas érintkezés szabályai
Végül, de nem utolsósorban tudni kell, konkrétan mit és hogyan kell

tenni, hogy hatásosan kommunikálhassunk a legkülönbözőbb
helyzetekben, beleértve az alábbiakat:
- hogyan kell beszédbe elegyedni valakivel
- hogyan fejezd ki a véleményedet
- hogyan állj ki magadért
- hogyan kelts másokban olyan benyomást, amilyet szeretnél
- hogyan figyelj oda másokra
- hogyan fejezd ki az érdeklődésedet mások iránt
- hogyan kelts jó érzéseket az emberekben
- hogyan kell bánni a „problémás” esetekkel
- hogyan hozd ki a legtöbbet abból az eseményből, amelyen részt

veszel
- hogyan teremts rövid idő alatt eredményesen összhangot valakivel
- hogyan érintkezz alacsonyabb pozícióban levő emberekkel.

Miután megállapítottuk, mit tesznek a magabiztos beszélgetők, most itt
az idő, hogy saját sikerünk érdekében alkalmazzuk a stratégiájukat.
Ennek a fejezetnek a végére alapos ismeretekkel rendelkezel majd
arról, hogyan érhetsz el stabilan magabiztos állapotot, mielőtt
megérkezel egy eseményre vagy találkozol valakivel.
Talán azt gondolod: „Minek ez, mikor én azt akarom megtanulni,

hogyan tudnék bárkivel bármilyen helyzetben beszélgetni? Nem
lehetne rögtön rátérni arra, mit kell tennem?” Nos, azt is lehetne,
de van egy bökkenő. Sokkal, de sokkal jobban megy az általunk
tanított stratégiák és módszerek kivitelezése, ha magabiztos
lelkiállapotban vágsz bele. Az önbizalom számottevően növeli a siker
esélyét, bármiről legyen is szó.
De honnan ered az önbizalom? Mi erősíti az önbizalmunkat, és mi

korlátozza?
Tekintettel arra, hogy a meggyőződéseink milyen rendkívüli mértékben

befolyásolják a gondolatainkat, a lelkiállapotunkat és a
viselkedésünket, logikusnak tűnik ebben az irányban kezdeni a
tapogatózást.
Tudnod kell, mit gondolj - hasznosítsd a meggyőződések erejét
Ha szeretnél igazán magabiztosan kommunikálni, ahhoz tudnod kell,

mi megy végbe a fejedben, illetve mások fejében: hogyan dolgozod fel
az információkat, hogyan rendezed a gondolataidat, létrehozva egyedi
belső világodat, és ezáltal a külső világ egyedi szemléletét - és azt is
tudnod kell, hogyan teszik ezt más emberek.
Hogy miért fontos ez? Ha sikerül megértened, hogyan jönnek létre a

gondolataid, és hogyan alakulnak ki az élményeid, akkor szükség
esetén szándékosan megváltoztathatod ezeket.
Sok olyan emberrel találkozunk, akik úgy vélik, nincs választási

lehetőségük. Ahogy az 1. fejezetben Catherine, ők is azt mondják:
„Én már csak ilyen vagyok. Soha nem voltam képes ismerkedni /
magasabb pozícióban levő emberekkel beszélni / megértetni másokkal
a véleményemet / asszertíven viselkedni (azaz másokra is tekintettel
érvényesíteni az érdekeimet) / jól érezni magam egy buliban / több
emberhez beszélni ” Ráadásul szilárdan hiszik, hogy ez mindig is így
lesz.
Nos, jó hírrel szolgálhatunk ezeknek az embereknek. Mindezeken

változtathatunk, méghozzá könnyedén, csak elhatározás kérdése az
egész. Ehhez azonban meg kell érteni, hogyan keletkeznek jelenlegi
gondolataink és érzéseink - éppen erről szól ez az alfejezet. A folyamat
megértésével választ kapsz a következő kérdésekre:
- Hogyan értelmezed a környezetedből érkező információkat?
- Hogyan szűröd meg a környezetedből érkező információkat?
- Hogyan hozod létre a gondolataidat?
- Hogyan működnek együtt a gondolataid a fizikai

megnyilvánulásaiddal az érzelmek kialakulásában?
- Hogyan hatnak az érzelmeid a viselkedésedre?
- Milyen tudat alatti folyamatok során történik

mindez? Érzékszerveinket valósággal elárasztják az információk.
Minden pillanatban millió és millió információ vesz körül bennünket
képek, hangok, ízek, szagok és tapintási ingerek formájában.
Tudatosan azonban egyszerre csak körülbelül hét (plusz-mínusz kettő)
információra tudunk figyelni, vagyis egy rosszabb napunkon öt, egy
jobb napunkon pedig kilenc információra. Játszottál gyerekkorodban
memóriaversenyt? Arra gondolunk, amikor kiraknak egy tálcára
legfeljebb húsz különböző tárgyat, és van rá pár perced, hogy
megjegyezd, miket láttál. Ritkán fordul elő, hogy valaki nyolc-kilenc
tárgynál többre visszaemlékezne.
Próbáld csak ki! Sorold fel mondjuk az összes alkoholos italt, amelyet
ismersz. Adj magadnak pár perc gondolkodási időt.
Lássuk, mi történt? Ha valamennyire is hozzánk hasonlóan működsz,

akkor feltehetően igen hamar beugrott az első néhány ital - valahol öt
és kilenc darab között -, aztán gondolkodnod kellett egy kicsit, mielőtt
a következő csoportot kezdteti volna sorolni. Azt is megfigyelhetted,
hogy az italok csoportokban jutottak eszedbe, például röviditalok,
borok, sörök stb.
Tehát minden pillanatban információk milliói árasztanak el bennünket,

miközben tudatosan csak elenyésző hányaduknak szentelünk figyelmet.
Mi történik a többivel? Egyszerűen töröljük azokat. Valójában
kénytelenek is vagyunk törölni, különben a belső számítógépünk
összeomlana a túlterheltségtől.
Az értelmezés során torzítjuk is az információkat. Előfordult már

veled, hogy egy barátoddal együtt voltál valahol, és utána
meglepve tapasztaltad, mennyire különbözően éltétek meg az adott
dolgot? Egy helyen voltatok, egy időben, de ez szinte hihetetlennek
tűnik, amikor utólag beszélgettek róla.
Az élményeinket ezeken túl általánosítjuk is. Az általánosítás a

tanulás eszköze. Egykor gyerekkorunkban úgy tanultuk meg, hogyan
kell kinyitni egy ajtót, hogy a néhány ajtó kinyitásával
szerzett tapasztalatunkat általánosítottuk, és ezt alkalmaztuk minden
ajtóra. Gondoljunk csak bele, milyen lenne, ha minden alkalommal,
amikor egy ajtón keresztül vezet az utunk, meg kellene tanulnunk,
hogyan kell azt kinyitni.
Tapasztalataink tehát három belső folyamat hatásának vannak kitéve: a

törlésnek, a torzításnak és az általánosításnak.
Az igazán lényeges kérdés, hogy mindezek közben egész pontosan

mire irányul a figyelmünk. Ez azoktól a szűrőktől függ, amelyeken
keresztül az élményeinket szemléljük. Szűrőként működnek a
meggyőződéseink, az értékrendünk, az emlékeink, az ízlésünk és az
érdekeink - egyszóval múltbeli és jelenbeli tapasztalataink
teljes tárháza.
Ez a szűrési folyamat teljes mértékben gondolkodásunk tudatos

szintjén kívül zajlik.
Ismétlés: amikor történik valami, az ahhoz kapcsolódó információkat

átrostáljuk a korábbi élettapasztalataink során kialakult szűrőinken.
Ezek a szűrők igazítanak el bennünket, hogy mi az a néhány dolog,
amelyre oda kell figyelnünk a milliónyi információból. Ezzel a szűrési
folyamattal alakítjuk ki elménkben az események belső leképezését
(vagyis a gondolatainkat).
Ez a belső leképezés képi (vizuális), hangzásbeli (akusztikus), helyzet-

és mozgásérzékelési (kinesztetikus), valamint íz- és szagösszetevőkből
áll. A múltból származó belső reprezentációinkat emléknek hívjuk, a
jövőre vonatkozókat pedig képzeletnek.
Életünk minden egyes mozzanatánál az adott esemény belső leképezése

határozza meg, hogyan éljük meg azt. Bizonyos esetekben ez vezet
sikerre bennünket; más esetekben pedig ez gátol.
Lássunk egy példát ennek működésére. Szemléltetésképpen hozzunk

létre most rögtön egy belső leképezést. Képzeld el, hogy egy
eseményre készülsz, ahol el kell vegyülnöd olyan emberek között, akik
közül alig ismersz valakit. Milyen kép jelenik meg az
agyadban? Milyen gondolatok kísérik? Milyen hangok kapcsolódnak
hozzá?
Az esemény belső leképezéséhez először is a korábbi hasonló

tapasztalatokból nyert információkat alkalmazod. Emellett szűrőként
működésbe lépnek az ilyen jellegű eseményekhez kötődő
meggyőződéseid is - jó szórakozásnak tartod, vagy mindenáron
kerülendő alkalomnak? Ezt tovább szűrik a potenciálisan jelen lévő
emberekkel kapcsolatos, önmagadról kialakított elképzeléseid: úgy
gondolod, szívesen fogadnak majd, vagy arra számítasz, hogy
mindenkinek meglesz már a maga társasága?
A belső leképezésed tehát képekből, hangokból, testérzetekből és

esetleg ízekből és szagokból áll össze.
Ezek a gondolatok hatással vannak a magatartásodra, a fizikai

megnyilvánulásaidra. Másképp nézel ki, másképp tartod magad,
ha rettegsz az eseménytől, mint ha csak izgatott vagy.
Megfordítva is igaz: a fizikai megnyilvánulásaink befolyásolják a

gondolatainkat. Ha kihúzod magad, és mélyeket lélegzel, úgy nagyobb
valószínűséggel lesznek pozitív gondolataid arról, hogy ki kell állnod
egy csoportnyi ember elé, mint ha görbén állsz, a padlót bámulva.
Belső leképezés + fizikai megnyilvánulások = lelkiállapot
A belső leképezés és a fizikai megnyilvánulások együttesen

eredményezik a lelkiállapotot. Íme, két példa:
1. példa
Egy üzleti kapcsolatépítési rendezvényre készülök, ahol rengeteg olyan

emberrel találkozom majd, akiket még soha nem láttam. Belső
reprezentációm a következő: mosolygó embereket látok magam előtt,
akik jól érzik magukat, nagyon nyitottak, és szívesen fogadják az
újonnan érkezőket. Hallom, ahogy élénken beszélgetnek. Elképzelem,
hogy könnyen teremtek új kapcsolatokat. Látom, amint egy kisebb
csoportban folytatok eszmecserét a jövőbeni együttműködés és a közös
üzlet lehetőségeiről.
Ahogy ezekre gondolok, elmosolyodom, és kellemes meleg árasztja el

a mellkasomat. Kezdek izgatottá válni.
2. példa
Egy üzleti kapcsolatokat építő rendezvényre készülök. Számos (nagyon

tapasztalt) üzletembert látok magam előtt, akik láthatóan mind ismerik
egymást. Hangosan beszélgetnek kisebb, zártnak tűnő csoportokban,
ezért nem tudom, hogyan teremthetnék kapcsolatot velük. Én vagyok
az egyetlen ember, aki egymagában álldogál. Nem tudom,
odafigyelnek-e rám egyáltalán, ha megpróbálok bemutatkozni az egyik
csoportnak.
Ahogy ezekre gondolok, lehajtom a fejem, begörbítem a vállam, és

szaporán veszem a levegőt. Kezdek ideges lenni.
A belső képed hihetetlenül erős befolyással bír. Ha a szűrőd a „félig

üres pohár”, akkor inkább arra összpontosítasz, mi nincs rendben
az életedben. Belső leképezéseid a rossz dolgokat foglalják magukban.
Ha olyan dolgokra gondolsz, amelyek folyton problémát okoznak az

életedben, akkor fizikai megnyilvánulásaid alighanem
rosszkedvei tükröznek, és idegesnek, aggodalmasnak, sőt időnként
lehangoltnak érzed magad. Ha ebben az állapotban telnek a napjaid,
vajon mennyi az esélye, hogy jól alakuljanak a dolgaid?
Ha a szűrőd a „félig tele pohár”, akkor inkább az életedben levő jóra
figyelsz oda. Belső leképezéseid azokból a dolgokból állnak, amelyek
jól alakulnak számodra, ettől pozitívan állsz hozzá a dolgokhoz, és
pozitív érzéseid lesznek. Ha jó érzések járják át a gondolataidat és a
cselekedeteidet, úgy sokkal valószínűbb, hogy jól alakul az életed.
Ha szeretnéd a lehető legnagyobb esélyt adni magadnak valamilyen cél

elérésére - bármilyen apró dologról legyen is szó nagyon hasznos
megjeleníteni magad előtt egy képet arról, hogy sikerült. Például:
- Ha most költöztél egy új házba, és a szomszédok elhívtak

magukhoz, hogy megismerkedj néhány környékbeli emberrel, akkor
képzeld magad elé, hogy szívesen fogadnak, és mindent
megtesznek, hogy otthon érezd magad.
- Ha megbeszélésre kell menned a főnöködhöz, képzeld el, hogy

minden a lehető legjobban alakul.
- Ha kapcsolatépítő rendezvényre készülsz, ahol sok idegennel

fogsz találkozni, akkor képzeld magad elé, hogy mosolyognak rád az
emberek, és egy kellemes estét töltesz együtt velük.
- Ha szeretnél egy igazán jó előadást tartani a kollégáidnak vagy

egy ügyfélnek, akkor képzeld el, hogy figyelnek rád, és nagyon
leköti őket az előadásod.
Ha így teszel, nagyobb eséllyel éred el, amit elképzelsz, mivel minden
porcikádban a sikerre készülsz: belső leképezésed azt mutatja,
hogy menni fog, élettani folyamataid és fizikai megnyilvánulásaid
pozitív irányt vesznek, és ezáltal bizakodó, motivált hangulatba
kerülsz. Bizakodó és motivált hangulatban pedig minden esélyed
megvan arra, hogy a kitűzött cél eléréséhez vezető módon viselkedsz.
A lelkiállapot és a viselkedés
A gondolataid nyomán kialakuló lelkiállapot hatással van a

viselkedésedre. Térjünk vissza a kapcsolatépítő rendezvényre: hogyan
fogsz viselkedni, ha aggodalommal és félelemmel telve jelensz meg az
eseményen? Mennyiben viselkednél másképp, ha izgatottan,
várakozással telve érkeznél? Ha te magad pozitívan állsz hozzá
valamihez, sokkal könnyebben észreveszed a résztvevők pozitív
reakcióit, mivel ezekre a jelzésekre összpontosítod a figyelmed.
Életbevágóan fontos, hogy megfelelő irányba tudjuk terelni a

lelkiállapotunkat.
Gyakorlat Ilyen vagy most
Írd le, mit gondolsz magadról társas helyzetekben:
- Milyennek látod magad?
- Hogyan jellemeznéd magad?
- Mit gondolsz, mások hogyan jellemeznének?
Vedd elő azt a listát, amelyet az 1. fejezetben készítettél az általad

ismert vagy megfigyelt, magabiztos emberek jellemzőiről.
Gyakorlat
Te és a magabiztosság
Gondosan hasonlítsd össze a két gyakorlat eredményét, és válaszolj

írásban az alábbi kérdésekre:
- Milyen különbségeket látsz?
- A magabiztos emberek mely vonásait szeretnéd

leginkább magadévá tenni?
Ha a magabiztos emberek tulajdonságairól készített listád kicsit is

hasonlít azoknak az embereknek a listájára, akikkel mi
dolgoztunk, akkor várhatóan ilyesmik szerepelnek rajta:
személyes vonzerővel rendelkezik, egyéniség, magára vonja a

figyelmet, érthetően fejezi ki magát, oldott, kellemes hangú, jó humorú,
jól követhető, tájékozott, nyugodt, kapcsolatot teremt azokkal, akikhez
beszél stb.
Egy ilyen listán végignézve talán reménytelennek érzed az előtted álló
feladatot. De ha szeretnénk megismerni ezeknek a
kiválóan kommunikáló embereknek a titkát, akkor ne a feladat
látszólagos nehézségén keseregjünk, hanem inkább derítsük ki, mi
rejlik ezek mögött a szavak mögött.
„Arra gondolj, amit szeretnél, ne pedig arra, amit

nem szeretnél!"
Gyakorlat
Alkosd meg jövőbeli önmagad!
Most pedig döntsd el, milyen szeretnél lenni azokban a helyzetekben,

amelyekben nagyobb önbizalomra vágysz. Fogalmazz meg egy
izgalmas célt.
Számos bizonyíték szól amellett, hogy akik egyértelmű, izgalmas,

változatos, részletesen kidolgozott célokat tűznek ki maguk elé,
nagyobb eséllyel el is érik azokat. Bármelyik jól kommunikáló ember
válaszolni tud a következő kérdésekre
Keress egy nyugodt helyet, és szánj bőséges időt erre a gyakorlatra.

Tedd fel magadnak az alábbi kérdéseket:
- Mit szeretnél, milyennek lássanak mások azokban a helyzetekben,

amelyekben magabiztosabbá szeretnél válni?
- Milyen benyomást szeretnél kelteni másokban?
- Mit szeretnél, milyennek ismerjenek meg, és hogyan jellemezzenek

azok az emberek, akikkel szóba elegyedsz?
- Honnan tudod, hogy elérted-e a célodat?
- Mi mindent vagy hajlandó megtenni azért, hogy ezt elérd? Játszd le

fejben, hogy sikerül!
Szeretnénk, ha miközben ezeken a kérdéseken töprengsz, teljesen

beleélnéd magad abba a jövőképbe, amelyet megalkotni készülsz.
Helyezkedj el kényelmesen, lazíts, esetleg még a szemedet is csukd be.
Repülj el gondolatban a jövőbe, és képzeld magad elé, amint képes
vagy bárkivel magabiztosan beszélni az egyik olyan helyzetben, ahol
ez a célod.
- Mit látsz magad körül?
- Hogyan viszonyulnak hozzád az emberek?
- Nézd a mosolyt az arcukon, érzékeld az egyetértésüket kifejező

bólintásokat, nyilvánvaló érdeklődésüket irántad.
- Figyeld meg, milyen lelkesen hallgatják, amit mondasz, és

menynyire könnyű kizárólag rájuk összpontosítani a figyelmedet.
- Mit mondanak neked?
- Milyen kérdéseket tesznek fel neked, hogy jelezzék feléd, hogy

megértették és érdekesnek találják, amit mondtál?
- Hallgasd, milyen elismerő megnyilvánulásokat kapsz.
Milyen érzés ez számodra?
- Figyeld meg, mennyire magabiztos vagy a jelenlétükben.
- Tudatosítsd magadban, mennyi örömet okoz neked, hogy szemmel

láthatóan ilyen pozitív benyomást keltesz bennük.
Ezzel megtetted az első lépést a kommunikációs készségeid

tökéletesítése felé.
Ismételd meg a gyakorlatot mindennap!
Azt ajánljuk, hogy ezt a legutóbbi gyakorlatot mindennap végezd el.

Csupán 5-10 percet vesz igénybe, és érzékelhetően pozitív
irányba mozdítja az önbizalmadat.
Fordítsd ezt az időt egy olyan élmény megformálására, amely a lehető

legnagyobb elégedettséggel tölt el, miközben tudod, hogy mindez teljes
mértékben elérhető. Amikor a végére értél, fuss át rajta még kétszer
vagy akár háromszor is, így egyre könnyebben és könnyebben megy
majd, míg végül tetszőlegesen rövid idő alatt fel tudod majd idézni és
lejátszani magadban ezt az élményt, valahányszor csak szükségét
érzed.
Miközben ezt a gyakorlatot végzed, gondolj a célodra. Bármi legyen is

számodra a legnehezebb helyzet ebben a pillanatban, ez a gyakorlat jól
előkészíti a terepet a magabiztos végső győzelemhez. Nosza, lépjünk
tovább a jövő felé:
„Gondold végig, milyen következményekkel jár, ha

sikerül.”
Gyakorlat
Következmények
- Milyen hosszú távú következményekkel jár, ha képes

vagy mindenkivel magabiztosan beszélgetni?
- Milyen pozitív hatással lesz ez rád és a melletted álló emberekre?
- Akadályoz-e valami ennek elérésében, és ha igen, mi kell ennek az

akadálynak a legyőzéséhez?
„Tudatosítsd magadban, hogy rajtad múlik a dolog,

és ne ruházd át másra a felelősséget.”
Ha valóban azzá a magabiztosan kommunikáló emberré akarsz válni,
akit felvázoltál magadnak, akkor el kell ismerned, hogy célod
eléréséért kizárólag te magad vagy felelős. Elláthatunk ugyan jól bevált
stratégiai útmutatással, a barátaidtól és kollégáidtól is kaphatsz
segítséget és hasznos tanácsokat, de te vagy az egyetlen, aki
véghezviheti a változásokat.
Az élet minden területén azok az emberek a legsikeresebbek, akik

önmagukban keresik a velük történtek okát. Más szóval: akik
felelősséget vállalnak azért, ami történik velük, és azért, ahogyan
reagálnak az életükben előforduló eseményekre.
Ezek az emberek tudják, hogy életük minden egyes pillanatában
döntési lehetőségük van. Dönthetnek arról, hogyan reagálnak az egyes
eseményekre, és hogyan reagálnak a többi ember viselkedésére. Az
igazán magabiztos embereket az jellemzi, hogy ennek
tudatában cselekednek.
A változások megvalósítása
Nos tehát, hogyan is juthatunk el onnan, ahol most állunk, oda, ahol
lenni szeretnénk?
Az első lépést már megtetted, amikor meghatároztad jövőbeli

önmagadat, amelynek elérésére összpontosítasz. Miután ezt
tudatosítottad magadban, nagyobb az esélye, hogy meg is valósul.
Hogy miért? Mert gondolatban már lejátszottad, hogy a lehető
legtöbbet hozod ki magadból.
Most pedig kamatoztasd az óriási befektetett munkát, és alkalmazd ezt

a képet a különféle helyzetekben, amelyekben szeretnél magabiztosabb
lenni.
Mielőtt azonban belevágnál, töprengj el kicsit az alábbiakon:
Beszélget: Valakivel hosszabb ideig beszél, társalog.
Az a cselekvés, hogy ketten vagy többen beszélgetnek. (Magyar

Értelmező Kéziszótár)
Közvetlen hangon szót vált; egy másik személlyel hosszasabban, baráti

hangon beszél, eszmét cserél egy témáról, főleg mindennapi vagy
egyszerű, személyes érdekű dolgokról. (WikiSzótár.hu)
Szinonimái: társalog, társalkodik, tárgyal, eszmecserét folytat, szót

vált, diskurál, diskurzust folytat, dumál, dumcsizik, cseveg, fecseg,
cseverészik, fecserészik, tereferél, trécsel, traccsol, trafikál, kaszinózik,
konverzál, pletykál, pletyózik
Vess egy pillantást ezekre a szavakra, és figyeld meg, milyen reakciót

váltanak ki belőled. Akadnak köztük olyanok, amelyek más érzést
keltenek benned, mint a többi? Más érzés volna-e, ha felkérnénk, hogy
tárgyalj egy csoporttal valamiről, mint ha arra biztatnánk, csevegjünk a
témáról? Eltérő-e a reakciód, ha eszmecserére vagy egy őszinte
beszélgetésre invitálnak?
Próbáld tudatosítani magadban, hogy milyen érzéseket kelt benned

valaminek a megnevezése. Rengetegszer akad dolgunk olyan
emberekkel, akik szeretnének megszabadulni az üzleti
prezentációk miatti félelmüktől.
Egy jó tanács: Ha te is ezzel a problémával küzdesz, próbálj ezentúl

úgy gondolni az ilyen alkalmakra, mint beszélgetésekre, és figyeld meg.
mi történik. Néhány ügyfelünknél ez a megközelítes már
önmagában óriási különbséget eredményezett a viselkedésük és
a magabiztosságuk terén.
Ugyanez érvényes valamennyi társasági eseményre. Mi történik, ha

arra gondolsz, hogy el kell menned
- egy buliba?
- megbeszélésre egy ügyfélhez?
- egy társasági összejövetelre?
- egy munkahelyi rendezvényre?
- egy bankettre?
- egy vacsorára?
- egy találkozóra?
- egy jótékonysági rendezvényre?
- egy bálra?
- egy konferenciára?
- egy szemináriumra?
- egy kapcsolatépítő rendezvényre?
- egy házon kívül rendezett tréningre?

Érzékelsz valamilyen különbséget a fentiek között? Gyanítjuk, hogy
igen, és éppen ezekben a különbségekben rejlenek a társas
helyzetekben való magabiztosság problémái.
Gyakorlat
Következmények
- Milyen hosszú távú következményekkel jár, ha képes

vagy mindenkivel magabiztosan beszélgetni?
- Milyen pozitív hatással lesz ez rád és a melletted álló emberekre?
- Akadályoz-e valami ennek elérésében, és ha igen, mi kell ennek az

akadálynak a legyőzéséhez?
Gyakorlat
A változások megvalósítása
A gyakorlat elvégzéséhez vedd azokat a helyzeteket, amelyekben

szeretnél magabiztosabb lenni - ezek lehetnek a fenti listán szereplő
vagy egyéb, általad meghatározott szituációk -, és alkalmazd ezekben
az „Alkosd meg jövőbeli önmagad!” című gyakorlat alapelveit.
A legbiztosabb módszerek az idegesség elkerülésére
1. Képzeld el, hogy a legnagyobb rendben zajlik le az esemény!

Ezt korábban már részleteztük.
2. Távolítsd el magadtól a negatív képzeteket! Az esemény

előtt gondolj az idegességed forrásául szolgáló helyzetre vagy
személyre. Próbáld a lehető legpontosabb képet magad elé vetíteni.
Ezután fokozatosan távolítsd el magadtól, és figyeld meg, ezzel
hogyan változnak az érzéseid és a lelkiállapotod.
3. Válj magabiztossá! A 3. fejezetben bemutatunk néhány szédületes

módszert a magabiztosság elérésére és megőrzésére.
Határozottan aggodalommal tölt el a gondolat, hogy egy ismeretlennel
kell szóba elegyedned? Fel a fejjel! A barátaiddal bizonyára gond
nélkül tudsz beszélgetni. Gondolj tehát arra: volt idő, amikor még nem
ismerted azokat az embereket, akiknek a társaságában most a leginkább
felszabadultnak érzed magad. Tulajdonképpen a családtagjaidon kívül
mindenki, akit ismersz, kezdetben idegen volt. Ennélfogva minden
társasági eseményt úgy tekinthetsz, mint egy lehetőséget leendő
barátaid megismerésére.
Az tehát a kérdés, hogyan készülhetsz fel lélekben arra, hogy jól érezd
magad bármilyen társaságban, és milyen stratégiai
eszközöket vethetnél be annak érdekében, hogy a lehető legjobban
teljen az idő egy rendezvényen.
Kezdjük a legelején
A legsikeresebben kommunikáló emberek egyik megkülönböztető

vonása, hogy mindig ott lebeg a szemük előtt a céljuk. Ezt magadra
vonatkoztatva egy egészen egyszerű kérdést kapsz: Mit szeretnél
elérni?
Mit szeretnél kihozni egy eseményből, amelyen részt veszel? Amikor

távozol az eseményről, miből fogod tudni, hogy elérted-e a célodat? Ez
talán kissé körülményes és túlzottan üzleties megközelítésnek tűnik, de
valójában bármilyen területen alkalmazható. Lássunk néhány példát
arra, milyen célokat tűzhetsz ki.
- Egy buliban: itt elég, hogy elszánom magam arra, hogy

megpróbálom jól érezni magam.
- Egy munkahelyi rendezvényen: beszélgetek legalább három,

különböző területen dolgozó emberrel.
- Egy vacsorán: elhatározom, hogy minden vendégről megtudok

valami újat.
- Egy jótékonysági rendezvényen: minél többet kiderítek a
jótékonysági célról és annak megvalósítási módjáról.
- Egy bálon: legalább egyvalakivel táncolok, akit nem ismerek.
- Egy konferencián: létesítek legalább öt új kapcsolatot;

kiválasztok legalább egy előadót, akinek a témája leginkább érdekel, és
szóba elegyedek vele.
- Egy házon kívül rendezett tréningen: az első nap még ebéd

előtt összetegeződöm legalább három, de legfeljebb öt résztvevővel.
Nem szükséges túl nagy feladat elé állítanod magad. Az a fontos, hogy
kijelölj egy célt, amely segít a többi emberre koncentrálni ahelyett,
hogy magaddal és a szokásos kétségeiddel vagy aggályaiddal lennél
elfoglalva.
Az érdekes emberek titka
Bármilyen meglepő, jobbára az olyan embereket tartják érdekesnek, és

azokat hívják vendégségbe, akik mások iránt érdeklődnek, nem pedig
azokat, akik folyvást csak önmagukkal vannak elfoglalva. Bizonyára
hallottál már olyan emberekről - sőt valószínűleg már találkoztál is
ilyenekkel -, akik az unalomig ismételgetik önmagukat Ugye, nem
szeretnéd, hogy mások ilyennek lássanak?
Mutass érdeklődést az emberek iránt, kíváncsian hallgasd, amit a

múltjukról, az életükről, a szerelmeikről mesélnek. Ez
mindennel jobban hízeleg nekik, és mindennél inkább arra ösztönzi
őket, hogy több időt akarjanak a társaságodban tölteni. Tudod, milyen
az, amikor valaki mellett úgy érzed, hogy te vagy a legérdekfeszítőbb
ember az egész társaságban? Ha igen, milyen érzés ez neked?
A minap egy barátunkat, Julie-t az előző esti buliról kérdezgettük,

amelyen a barátjával, Daviddel vett részt.
- Na, milyen volt? - kérdeztük.
- Ó, David nagyszerűen érezte magát - hangzott Julie kissé fanyar

válasza.
- Mi történt?
- Nos, ahogy megérkeztünk, szokás szerint kettéváltunk, és másmás

barátokkal beszélgettünk. Én általában a lányokkal szoktam
beszélgetni, David pedig a fiúkkal.
Egyszer csak azt látom, hogy egy gyönyörű nővel, Vanessával cseveg,
akit most láttunk először. Ez egy kicsit kellemetlenül érintett.
Valamivel később arra lettem figyelmes, hogy alaposan belemerült
a beszélgetésbe egy másik nővel, Sue-val, akivel futólag már
találkoztam, és aki őszintén szólva már korántsem olyan gyönyörű.
Hogy rövidre fogjam: egész este alig láttam Davidet, és valahányszor
megpillantottam, mindig más nővel volt!
Mindenesetre hazafelé menet megkérdeztem, hogy érezte magát a

bulin. „Egész jól” - hangzott a válasz. „És mi a véleményed
Vanessáról?” - kérdeztem. „Ó is jó fej, no de Sue...! Micsoda
fantasztikus nő!” Hát, enyhén szólva meglepődtem. „Mitől olyan
fantasztikus?” „Nem is tudom, egyszerűen csak annyira érdekes
nő.” Amikor megkérdeztem Davidtól, mitől olyan érdekes Sue,
kiderült, hogy alig tud róla valamit. De képzeljétek: a nő viszont már
mindent tud róla! Úgy tűnt, hogy szinte teljesen egyoldalú volt a
beszélgetésük. Szegény érdekes nő!
Ez a rövid történet egy rendkívül fontos dolgot szemléltet:
„Az érdeklődés érdekessé tesz.”

Vagyis ha kitartóan törekszel arra, hogy érdeklődést mutass mások
iránt, és minél jobban megismerd őket, akkor semmi nem menthet meg
a népszerűségtől. És mennyivel könnyebb ezt megcsinálni, mint 1487
érdekes dolgot kiötleni, ahányszor csak találkozol valakivel.
Hú, micsoda megkönnyebbülés!
Társasági események alkalmával gyakran magával ragad bennünket a

tévhit, hogy az a fontos, amit mondunk; hogy az elhangzottak alapján
ítélnek meg; hogy érdekes ember csak az lehet, aki képes másokat
mulattatni, szórakoztatni, elbűvölni. Hidd el, alig találkoztunk olyan
emberrel a pályafutásunk során, aki csak megközelítőleg is képes volt
mindezekre.
Természetesen vannak ilyenek, de ritkaságszámba mennek, és inkább
velük született adottságaiknak és képességeiknek köszönhetik mindezt,
semmint tanult készségeiknek.
Nekünk, többieknek az a dolgunk, hogy elsajátítsunk néhány jól

használható stratégiát, amelyeket aztán megvalósítunk, és rendszeresen
gyakorlunk saját életünkben. Ha jól belegondolsz, hasonló a
helyzet bármilyen készséggel. Mit gondolsz, hány igazán jó,
eredményes sportoló köszönheti az eredményeit csupán veleszületett
képességeinek? És hányan vannak, akik kitartó gyakorlással jutottak el
oda, ahol most tartanak? Mit gondolsz, hány színész lép fel próbák
nélkül? Egyszerűen nem így működik a világ. Ha nekik sikerült elérni
mindezt gyakorlással és próbákkal, akkor talán mi is követhetnénk a
példájukat.
Kezdjük néhány olyan módszer áttekintésével, amelyek jól jönnek

bármilyen társas helyzetben.
Kiindulópontok
A legtöbb általunk ismert ember, aki bizonytalanul érzi magát a

társasági eseményeken, arról számolt be: leginkább attól fél, hogy
mondania kell valamit. Annyira fél megszólalni, hogy amikor eljön az
ideje, egyszerűen egy hang sem jön ki a torkán. Sőt, valaki nemrég ezt
mondta: „Olyan, mintha kiürülne az agyam, és sehol nem találnám a
szavakat.”
Térjünk vissza gondolatban a sikeres sportolókhoz és színészekhez, és

első lecke gyanánt tanuljuk meg tőlük a sikeres szereplés há rom titkát:
„próbálni, próbálni és próbálni”. Bár nekünk nem feltétlenül kell
„szerepelnünk”, azért számunkra is tanulságos a
módszerük. Kezdődjenek hát a próbák!
Képzelj el egy olyan helyzetet, amelyben új emberekkel ismerkedsz

meg. (Először ezzel az esettel foglalkozunk, mivel általában mindenki
számára ez a legnehezebb.) Milyen kérdésekre számíthatsz? Várhatóan
ilyesmikre:
- Ki vagy?
- Mivel foglalkozol?
- Hol laksz?
- Honnan ismered Pault és Mollyt?
Gyakorlat
Készítsd el az önéletrajzod!
Mielőtt részletesebben belemegyünk ezekbe a kérdésekbe, arra kérünk:
Készítsd el az önéletrajzod!
Vegyél elő papírt és tollat, és amikor van egy nyugodt félórád-órád, írd
le életed történetét. Nem regényt kell írnod - csak életed főbb
eseményeit jegyezd le. Ne töprengj túl sokat rajta, csak engedd, hogy
szárnyaljanak a gondolataid.
Pár éve Tim együtt dolgozott egy hölggyel, aki egy este néhány pohár
ital után azt kérte tőle, meséljen az életéről: hogyan jutott el oda,
amivel foglalkozik stb. Nos, Tim nem nagyon szeret magáról
beszélni, ezért megpróbálta hárítani a kérdést valami olyasmivel, hogy
„Hány napja van arra, hogy meghallgassa?” De a beszélgetőpartnere
nem tágított, így Tim vázlatosan előadta neki az életét. Miután a
végére ért, a hölgy a szemébe nézett, és ezt mondta: „Nahát, magának
aztán bámulatos az élettörténete!”
Na mármost, Tim soha nem érezte, hogy bámulatos lenne az élete - ez

egyszerűen csak az ő élete. De a másik szemszögéből nézve bámulatos
volt. Ezt soha ne feledd: senki más nem élte át a te életedet, és ne abból
indulj ki, hogy ha szerinted semmi különleges nincs
az élettörténetedben, akkor ezt mindenki más is úgy gondolja.
Hagyd félbe hát egy kis időre az olvasást, és állj neki a házi feladatnak!
Ha elkészültél, töprengj el rajta kicsit, és keresd meg azokat a
részleteket, amelyeket elővehetsz egy beszélgetés során. Neked van
egy igaz történeted, és az emberek imádnak igaz történeteket hallgatni.
Más-más embereket persze a történeted más-más mozzanata fogja

érdekelni. Szánj egy kis időt annak végiggondolására, milyen
környezetben, milyen eseményeken dobhatod be történeted különböző
részleteit.
Esetleg részletesebben is kidolgozhatod ezeket az epizódokat, hogy ha

eljön az ideje, hosszan tudjál mesélni róluk.
Most pedig lássuk azokat a bizonyos gyakran feltett kérdéseket.
Ki vagy?
Egy érdekes megfigyelés: az emberek gyakran nem felelnek erre a

kérdésre. Mondanak ugyan valamit, de sok esetben valójában arra a
kérdésre válaszolnak, hogy „Mivel foglalkozol?” Mi lehet az
oka ennek? A munkájukkal határozzák meg önmagukat. Az ilyen
ember önmagával való elégedettsége nem belülről fakad, hanem attól
függ, milyen munkát végez.
Pedig ez a kérdés jó lehetőség arra, hogy egészen egyedinek

mutatkozz, hiszen belőled csak egy van, miközben jó pár emberről
elmondható, hogy irodában dolgozik.
Csináld magad! / Próbák
Most tehát szánj egy kis időt arra, hogy kitaláld, mit szeretnél
elmondani magadról.
Segítség: Nem elég azt mondani, hogy „Jill / Jack vagyok”. Elegendő
információval kell ellátnod a másik személyt ahhoz, hogy
válaszolhasson és/vagy további kérdéseket tehessen fel.
Gondold végig, mit szeretnél, hogy mondjon rólad a másik, amikor

később megkérdezik tőle: „Ki volt az az elragadó / elbűvölő / érdekes /
tüneményes / jóképű / vonzó (válaszd ki a legszimpatikusabb jelzőt)
férfi (nő), akivel az előbb beszélgettél?”
Lássuk, miből élünk. A neved persze fontos, sőt elengedhetetlen része

a bemutatkozásnak, hiszen ez az első olyan információ, amely lehetővé
teszi a kontaktust. A kapcsolatteremtés megkezdésének legjobb módja,
ha a nevén szólítunk valakit. Bizonyára tudod, milyen hatással van rád,
ha a saját nevedet hallod. Előfordult már veled, hogy miközben
beszélgettél valakivel egy buliban, a legtávolabbi sarokból is
meghallottad, amikor valaki kimondta a nevedet? Még csak az se kell
hozzá, hogy rólad beszélgessenek - a neved elhangzása elég hozzá,
hogy rögtön odavonzza a figyelmedet.
Milyen információval szolgálhatsz még magadról a neveden kívül?

Először gondolj bele, milyen helyzetről van szó, és ennek megfelelően
próbáld megítélni, milyen információból tudna leginkább kibontakozni
egy beszélgetés. Csak hogy néhány példát említsünk:
Buliban: „Tim vagyok, nemrég költöztem a szomszéd lakásba.”

Munkahelyi rendezvényen: „Mary vagyok, a pénzügyön dolgozom, a
másik épületben.”
Vacsorán: „Peter vagyok, Martin kollégája. Most először vagyok

nála.”
Konferencián: „Louise vagyok az ABC Widgetstől. Kíváncsi vagyok,

milyen lesz a következő előadás.”
Nem teszel mást, mint bedobsz egy csalit, amelyre a másik ráharaphat.
A bemutatkozást bármikor zárhatod azzal, hogy: „És te?” Ezzel annak
rendje és módja szerint visszapasszolod a labdát, és egyúttal biztosítod,
hogy nem beszélsz túl sokat magadról.
Mivel foglalkozol?
Erre a kérdésre is érvényes, hogy nagyon fontos az elpróbálás, és

mindig az adott helyzettől függ a válasz.
Házi feladat / próba
Hogyan mondod el, mi a munkád? Nem sokra mész vele, ha azt

válaszolod: „Kereskedelemmel foglalkozom.” Az sem sokkal jobb,
hogy „Agysebész vagyok.” Bár őszintén szólva még mindig jobban
hangzik, mint az, hogy „Viszontbiztosítási közvetítő vagyok.”
Vigyél tehát bele egy kis életet. Ne csupán a munkaköröd

megnevezéséből álljon a válaszod.
Lássunk néhány példát:

„1 / 2/3/4 gyermekes anya vagyok - ez olyan, mintha egyszerre
működtetnék egy magánszálláshelyet és egy tanácsadó céget.” „Segítek
rendben tartani a pénzügyeiket azoknak, akiknek fogalmuk sincs
ezekről a dolgokról.” (Egy könyvelő.)
„Olyasmivel foglalkozom, ami a könyvelők szerint picit túl izgalmas.”

(Egy viszontbiztosítási közvetítő.)
„Nagyrészt azon töprengek, miért is épp ezt csinálom.” (Egy fogorvos -

de ez csak a mi meglátásunk. Tapasztalatunk szerint a fogorvosok
többsége nem szívesen vallja be idegeneknek, hogy mivel foglalkozik,
mert ha kiderül, akkor rögtön befogják helyszíni konzultációra.)
„Építőipari kivitelezőként dolgozom, és képzeljék, időben elkezdem a

munkát, és időben be is fejezem. Én már csak ilyen fura alak vagyok.”
Esetleg tegyél hozzá valamit a foglalkozásoddal kapcsolatban, ami

lehetőséget ad a másik számára, hogy beszélgetésbe kezdjen veled:
„Az egészségügyben dolgozom. Még soha nem volt ilyen nehéz

teljesítenünk a költségvetési célokat.”
Annyi a teendő, hogy az aktuális helyzetet figyelembe véve kitaláljuk,

milyen információ lehetne hasznos a hallgatóink számára, így
felkeltjük az érdeklődését, és beszélgetésre ösztönözzük. Más szóval: a
hallgatósághoz kell igazítani a kiegészítéseidet.
Ha például egy üzleti konferencián egy bolt tulajdonosával beszélsz,

így fogalmazhatsz:
„Egy jelzáloghitel-bróker cégnél dolgozom. Számos ügyfelünk van a

kereskedelmi szektorban.”
Egy buliban ezt így módosíthatod:
„Egy jelzáloghitel-bróker cégnél dolgozom. Meglehetősen erős

pozíciónk van a lakáspiacon, bár mostanában nehezen mennek a
dolgok.”
Hol laksz?
Itt is a korábbi elveket kövesd: tegyél hozzá valamit a válaszhoz.
Ha csak annyit felelsz erre a kérdésre, hogy „Redditchben”, az elég

vérszegényen hangzik. Sokkal jobban előmozdítják a beszélgetést
a következő válaszok:
„Basingstoke-ban lakunk - atyaég, már húsz éve!”
„New Forestben lakunk. Remek hely annak, aki szereti a vidéki életet
és a tengert.”
„Birminghamben lakunk. Nálunk több a park, mint Párizsban, és több a

csatorna, mint Velencében.” (Mellesleg mindkettő igaz.)
Honnan ismered Pault és Mollyt?
Remélhetőleg már kezdesz ráérezni, hogyan kell ezt csinálni:
„Együtt jártunk iskolába. Álmomban sem gondoltam volna, hogy a

hadseregnél fog kikötni.”
„Friss házasokként a szomszédunkban laktak. Ők is imádták azt a

környéket, meg mi is. Ismerős Leeds felé?”
Ezekkel a példákkal egy újabb remek módszert szemléltettünk a

beszélgetés előmozdítására: a válaszod végén feltett kérdéssel átadod a
szót a társaságodban levő embernek. Ha visszatekintesz a korábbi
válaszokra, láthatod, hogy ez a stratégia valamennyinél
alkalmazható: „New Forestben lakunk. Remek hely annak, aki szereti a
vidéki életet és a tengert. Jártál már arra?”
„Az egészségügyben dolgozom. Még soha nem volt ilyen nehéz

teljesítenünk a költségvetési célokat. Az ön szakmájában milyen a
helyzet?”
Ily módon megkönnyíted a másik számára a válaszadást, és egyúttal

nyitva hagyod a lehetőséget, hogy a válaszod egy másik részletére
térjetek át, ha elakadna a beszélgetés. A New Forestről szóló példában
a beszélgetőtársad választhat, hogy New Forest, a vidéki élet vagy a
tenger irányában szeretné-e tovább szőni a beszélgetés fonalát. Ha az
illető csak annyit válaszol: „Nem” (ami előfordulhat, hiszen egy zárt
kérdést tettél fel - lásd a kérdések fajtáiról szóló alfejezetet), akkor
tovább kérdezősködhetsz a vidéki életről vagy a tengerről. Akár a
nyaralás témakörére is átugorhatsz a következő kérdéssel: „Forestbe
persze rengetegen járnak nyaralni is. Te mit tervezel erre a nyárra? /
Hol nyaralsz legszívesebben? / Hová utaztál tavaly?” Számos lehetőség
áll előtted, és ezzel kiváló pozícióba kerültél.
A megkezdett társalgás folytatása - a figyelem
Ha már egyszer beindult a dolog, csak arra kell ügyelni, hogy ne hagyd
lankadni. Ahhoz, hogy ne szakadjon meg a beszélgetés fonala, először
is a beszélgetőtársadra kell koncentrálnod. Viszonylag egyszerű dolog
egy megkezdett társalgást folytatni, ha már nem idegeskedsz miatta, és
ha képes vagy a másik ember mondanivalójára figyelni.
Az utóbbi feladat sokaknak nehezükre esik, mert teljesen lefoglalja

őket a töprengés, hogy mit mondjanak ezután. Hidd el, rengeteg ötletet
meríthetsz abból, ha a másikra figyelsz.
Nos, mondanunk sem kell, mennyire fontos eszköz a figyelem Érdekes

módon ez az egyetlen nyelvi készség, amelyet senki nem tanít meg
nekünk. Hányszor kérdezték gyerekkorodban: „Mi a csudáért nem
figyelsz oda?” vagy „Soha nem figyelsz arra, amit mondok? ; olykor
nem is kérdeztek, egyszerűen csak azt mondták: „Figyelj már! De tény,
hogy senki nem tanított meg, hogyan kell figyelni.
Mi kell tehát ahhoz, hogy igazán odafigyelj? Ha szeretnéd megtudni a

választ, vess egy pillantást a kérdés kínai magyarázatára:
Osztatlan figyelem
A kínaiaknál tehát valakire figyelni annyit jelent, hogy figyelmünket
osztatlanul, azaz teljes mértékben az illetőnek szenteljük. Vagyis
minden porcikánkkal rá összpontosítunk. Úgy is mondhatnánk, hogy az
adott pillanatban a másik személy áll világunk középpontjában, és
teljes mértékben rá fókuszálunk, minden más kizárásával. Ez pedig
nem is olyan könnyű!
- Hányszor esett már meg veled, hogy elszunyókáltál, miközben

hallgattál valakit?
- Hányszor kellett visszakérdezned, mit is mondott valaki, mert

épp nem figyeltél oda?
- Hányszor fordult már elő veled, hogy elvesztetted a beszélgetés

fonalát, és egy váratlan kérdés teljesen zavarba hozott?
- Hányszor kalandozott el a figyelmed a vásárolni valókra / az előtted

álló utazásra / arra, hogy lekapcsoltad-e a lámpákat / a
hétvégi teendőkre / egy munkahelyi problémára - miközben valaki
hozzád beszélt?
Ha tapasztaltad már valaha a fentiek bármelyikét, abból az tűnik ki,

hogy olykor nem figyelsz oda.
Nos, ha tényleg arra vágysz, hogy bárkivel magabiztosan tudj

beszélgetni, akkor az első feladatod tökélyre fejleszteni a másokra való
odafigyelést. Ez nem csupán a barátként, vendégként vagy kollégaként
való megbecsülésedet növeli, hanem az önbizalmadat is: tudod, hogy
mivel odafigyelsz a másikra, bőséges információt gyűjtesz a hosszas
társalgáshoz.
Hogyan is kell tehát odafigyelni, és mi segíthet ebben?
- Tegyél meg mindent, hogy kizárd a „zajokat”, vagyis az egyéb

gondolatokat a fejedből, miközben valaki más beszél.
- Összpontosíts minden erőddel a beszélőre és a mondanivalójára.
- Állj ellen a késztetésnek, hogy magadban már a válaszra

készülj, amikor még be sem fejezte a másik.
- Nyitott szívvel és elmével figyelj - jusson eszedbe a kínai
szimbólum.
- Kerüld az előfeltételezéseket és az elhamarkodott ítéleteket.
- Bátorítsd a beszélőt vizuális jelzésekkel: teremts

szemkontaktust vele, mosolyogj, bólogass.
- Használj a beszélőt bátorító szavakat vagy hangokat: „igen”,

„értem”, vagy csak „hm” vagy „ó”.
- Ne vágj a szavába.
- Ne akard rögtön megtörni a csendet.
- Ha meg akarsz győződni arról, hogy jól értettél-e egy bizonyos

részletet, akkor mondd el a saját szavaiddal az illetőnek, és
ellenőrizd, valóban ezt akarta-e mondani.
- Ha szeretnél megjegyezni valamilyen részletet, rögtön ismételd

el. És ha már az ismétlésnél tartunk: ez önmagában is kiváló módszer
a társalgás folytatására. Nagyon egyszerű, mindjárt meg is
mutatjuk, hogyan működik.
Semmi mást nem kell tenned, mint figyelmesen meghallgatni, amit a

másik ember mond, és elismételni egy-két kulcsszót, kérdő
hangsúllyal. Például:
Ő: Múlt héten egy borzalmas buliban voltam.
Te: Borzalmas?
Ő: Nem értem, mit élveznek az emberek a kondizásban.
Te: Nem érted?
Ő: Nemrég láttam az új Bond-filmet. Szenzációs!
Te: Szenzációs?
Ő: Egy ideje nem megy jól az üzlet.

Te: Nem megy jól?
Mindegyik kérdés azt célozza, hogy az illető bővebben kifejtse a

véleményét. Emellett a beszélő szavainak és kifejezéseinek
megismétlésével jelzed, hogy figyelsz rá, és érdekel, amit mond.
Egy jó tanács: Ilyenkor mindig szó szerint ismeteld a másikat. Ne

próbáld értelmezni vagy lefordítani a saját szavaidra, kifejezéseidre. A
másik szavainak megismétlése rendkívül hatásos, és ennél jobban
semmi nem bizonyítja, hogy figyelsz rá.
Nos, néhány dolog, amiről itt szó volt, kissé furcsának tűnhet - de
működik. Tegyél egy próbát, és meglátod!
A megkezdett társalgás folytatása - kérdések
„Amit meg akarsz tudni, benne van a kérdésben, amelyet feltenni

készülsz.” Jiddu Krishnamurti, indiai filozófus
Eddig arról beszéltünk, hogyan lehet elősegíteni a beszélgetés

folytatását azzal, hogy a másik szavait kérdő hangsúllyal
megismételjük; most pedig áttérünk magára a kérdezésre. A
kérdésfeltevés egy külön művészet, amelyet szerencsére könnyű
elsajátítani. Ráadásul ha gyakorlod, egyre könnyebben fog menni.
Talán már ismered a kérdezési technikákat, de az is lehet, hogy újak

számodra. Egyik eset sem okoz problémát: ha már tudod mindezt, nem
árt átismételni és felfrissíteni a tudásodat; ha pedig újdonság számodra,
akkor különleges élményre számíthatsz.
Alapvetően kétféle kérdés van: nyitott és zárt. Mindkettőt

megvizsgáljuk, és meghatározzuk, mikor melyiket érdemes alkalmazni,
hogy a lehető legnagyobb sikert érjük el.
A zárt kérdések általában rövid, behatárolt válaszokat

eredményeznek, és gyakran eldöntendő kérdések formájában
hangzanak el. Például:
„Gyakran jár ide?”
„Barát vagy rokon?”

„Régóta ismeri őket?”
„Elutaztok valahová karácsonykor?”
„Megnézed a ma esti meccset a tévében?”
Mint látható, ezek a kérdések tipikusan nem kérdőszóval kezdődnek,

hanem a cselekvést vagy jellemzőt konkrétan meghatározó szóval.
Persze vannak olyan emberek, akik képesek egy zárt kérdésre is három
órán keresztül kifejteni a válaszukat, de nagy általánosságban nem
jellemző, hogy túl sok információhoz jutnánk egy zárt kérdéssel.
Ez nem jelenti azt, hogy ezek ne volnának jó kérdések. Csak éppen

nem a legalkalmasabbak a társalgás folytatásához. Leginkább
valamilyen konkrét célból érdemes ilyen kérdéseket feltenni, például
egy adott információ megerősítésére vagy következtetések levonására:
„Ezek szerint úgy döntöttél, hogy jövő nyáron Görögországba utazol?”
„Ideje indulni?”
„Nem volt időd bevásárolni?”
„El tudod hozni a gyerekeket az iskolából?”
A nyitott kérdéseknek két csoportjuk van, amelyekkel érdemi

alaposabban megismerkedni. De mielőtt belefognánk, nézzük, milyen
szavakkal kezdődik minden nyitott kérdés. Ezek a következők: mi,
mikor, hol, ki, hogyan, miért, melyik, mennyi, hány, milyen - vagyis a
kérdő névmások.
„Szolgát tartok, hat jó legényt.
(Nekem mely iskola!)
A nevük: Mit. Mikor. Miért,
Hogyan. Hol, Kicsoda."
Rudyard Kipling, angol író és költő (Kiss Zsuzsa fordítása)

A többit valószínűleg azért hagyta ki Kipling, mert különben nem
rímelt volna a vers.
A másik módszer, amellyel jobbnál jobb információkhoz juthatunk, ha

azt mondjuk: „Mesélj...”
„Mesélj a nyaralásodról!”
„Meséld el: mihez kezdtél ezután?”
„Mesélj még erről!”
A nyitott kérdések két fajtája:
- semleges
- célzott.
A semleges nyitott kérdések jobbára hosszú, nem irányított választ

eredményeznek. Ezek a kérdések nyújtják a legtöbb szabadságot a
válaszolónak.
Tegyük fel, hogy szóba elegyedsz valakivel, aki elmeséli, hogy épp
most tért haza franciaországi vakációjáról. Ekkor kiváló
semleges nyitott kérdés például az, hogy „És milyen volt a nyaralás?”
vagy „És hogy érezted magad?”. A meséltető fordulattal arra is
biztathatjuk: „Mesélj róla, milyen volt!”
Ezzel a módszerrel lehetővé teszed a beszélgetőtársadnak, hogy azt

mondjon el a nyaralásáról, amit csak szeretne. Semmilyen módon nem
befolyásolod.
Azonban ha a vakáció egy bizonyos vonatkozása érdekel, akkor

érdemes célzott nyitott kérdést feltenni. A célzott nyitott
kérdések hosszú, irányított választ eredményeznek. Ezek a kérdések
abba az irányba terelik a válaszolót, amiről hallani szeretnénk. Térjünk
vissza a nyaralásból megérkezett ember példájához:
„Milyenek voltak az ételek?”
„Milyen idő volt?”

„Mikor indultatok?”
„Ha legközelebb mennél, hol szállnál meg?”
„Miket lehetett ott csinálni?”
A példákból reményeink szerint tisztán látszik, hogy bár ezek is nyitott

kérdések, de közben irányítjuk a másikat velük, hogy arról beszéljen,
ami bennünket érdekel.
Egy jó tanács: Az események előtt mindig érdemes elgondolkodni,

milyen semleges nyitott kérdéseket tehetnél fel.
- „Mivel foglalkozik?” / „Hogy megy az üzlet?"
- "Meséljen a családjáról!’’
- "Mi a véleményed arról...?’’
- „Milyen házban laksz?”
- „Mit terveztek nyárra?"
- "Milyennek találod...?” (Basingstoke-ot /Glasgow-t / Hampton in

Ardent / Hartlepoolt stb.)
Ha sikerül elsajátítanod a jó kérdezés technikáját, azzal lekörözöd a

legtöbb kereskedőt, és elképesztő mértékben nő a potenciális kereseted.
És ez nem vicc. Az elmúlt húsz évben több ezer kereskedő fordult meg
nálunk, és azt állapítottuk meg, hogy közülük igen kevesen művelik
magas szinten ezt a bizonyos művészetet.
Csináld magad!
Válassz ki egy témakört, és gyűjtsd össze a lehető legtöbb semleges és

célzott nyitott kérdést, amelyeket a konkrét helyzetekben
feltehetsz majd, ha szóba kerül az adott téma.
Gyakorolj, amikor csak alkalmad nyílik rá. Próbáld ki az itt leírtakat a

kollégáiddal, barátaiddal, családtagjaiddal vagy bárkivel. Minél többet
gyakorolsz, annál jobban fog menni.
És mindenekelőtt legyél kíváncsi!
Minél kíváncsibb vagy, annál jobb kérdéseket teszel fel. És minél jobb
kérdéseket teszel fel, annál érdekesebb leszel mások szemében.
A megkezdett társalgás folytatása -beszédtémák
Eddig arra összpontosítottunk, hogyan kell figyelni és kérdezni. A

másik ember állt a reflektorfényben. Most itt az ideje, hogy
feléd fordítsuk a reflektorokat (no, hogy hangzik ez?), mert egyszer
csak elérkezik a pillanat, amikor neked is hozzá kell szólnod (illetve te
is hozzá akarsz szólni) a társalgáshoz.
A fejezet korábbi részében, „Kiindulópontok” címszó alatt már

megvizsgáltunk néhány lehetséges választ azokra a
kérdésekre, amelyekre jellemzően számíthatsz. Válaszainkban egy
kicsit többet nyújtottunk a minimálisan elvárt információnál,
kapaszkodót adva a másik embernek. Ezt a módszert bármikor
bevetheted a társalgás továbblendítésének érdekében - például akkor is,
ha egy zárt kérdést tesznek fel neked.
Ő: Voltál a céges rendezvényen?
Te: Igen, és szerintem szenzációs volt. Te is ott voltál?
Ő: Mentek nyaralni idén?
Te: Igen. Görögországba készülünk. Diákkorom óta nem jártam ott.
Ezekben a példákban adsz valami fogódzót a másiknak, de elég hamar

átadod a stafétabotot.
A tervezés kulcsszerepet játszik abban, hogy tetszőleges környezetben

valóban magabiztosan folytass társalgást. Ahogy már korábban is
mondtuk: a színészek soha nem lépnek fel próbák nélkül - miért is ne
követhetnénk a példájukat?
Tegyük fel, hogy vacsorameghívásod van, és tudod, hogy lesznek ott

olyan emberek, akikkel még nem találkoztál. Gondolkodj egy percig,
hogy milyen témák merülhetnek fel a vacsorán beszélgetés közben:
- étel
- nvaralás
- iskolák és végzettség
- gyerekek
- helyi vagy országos események
- sport
- munka
- ház.
Ez a lista nyílván nem teljes, és attól is függ a tartalma, hogy éppen

milyen eseményen veszel részt.
Válaszd ki valamelyik témakört, és gondold végig a vele kapcsolatos

álláspontodat. Mit gondolsz róla? Van valamilyen határozott
véleményed a témáról? Milyen tapasztalattal rendelkezel az adott
területen? Mi az, amit még nem tudsz róla, és szeretnél megtudni?
Sem kell pontosan eltervezni, mit fogsz mondani, de érdemes

felkészülni, hogy bármiről magabiztosan társalgásba kezdhess, tudván,
hogy van mit hozzátenned az adott témához.
Ha már itt tartunk, érdemes azt is átgondolni, milyen kérdéseket

tehetnél fel mások véleményének megtudakolására az adott témát
illetően.
"Ne feledd: az érdeklődés érdekessé tesz."
Ha van olyan terület, amelyről szeretnél többet megtudni, akkor rajta:

végezz egy kis házi feladatot! Tegyük fel, hogy hallottál valamilyen
érdekes hírt - mondjuk, sztrájkolnak karácsonykor a vasutasok -, de
nem ismered igazán a hátterét. Ekkor olvass utána az interneten vagy a
napilapokban; menet közben más érdekes vagy mókás törte neteket is
összegyűjthetsz.
Ez nemcsak azzal jár, hogy ha felmerül a téma, értelmesen hozzá tudsz
szólni; azt is jelenti, hogy te magad előhozakodhatsz a témával, kifejtve
a véleményedet. Az emberek imádják az ilyen vendégeket -bizton
számíthatsz újabb meghívásokra.
Van még egy hasznos mellékhatása ennek a hozzáállásnak: magadat is

fejleszted, hiszen rengeteg dolgot megtudsz a világról. Folyamatosan
bővül a repertoárod olyan történetekkel, amelyeket elmesélhetsz
másoknak.
A megkezdett társalgás folytatása -hangos, érthető beszéd
Jártál már úgy, hogy szerettél volna hozzáfűzni valamit egy

beszélgetéshez, de nem tudtad hirtelen eldönteni, mit mondjál, vagy
mikor mondjad, és mire sikerült elhatároznod magad, már másra
terelődött a szó, vagy megszakadt a beszélgetés fonala?
Előfordult már veled, hogy szerettél volna előhozakodni egy

elgondolással, és belekezdtél a mondókádba, de valaki más beléd
fojtotta a szót, vagy nem hallották meg, amit mondtál? Légy nyugodt,
ilyesmi mással is előfordul.
Egy jó tanács: Addig üsd a vasat, amíg meleg!
Ha mondani szeretnél valamit, egy percig se halogasd.
B ösztöneidben, és hidd el, hogy az a legalkalmasabb pillanat,

amikor eszedbe jutott a gondolat.
Ezt persze nem úgy értjük, hogy szakítsd félbe mások mondókáját -
csak arra biztatunk, hogy ragadd meg a legközelebbi alkalmat a
megszólalásra. Hogyan is lehet ezt megtenni? Egyszerűen ki kell várni,
amíg a másik tart egy kis szünetet egy adott gondolat vagy történet
végén, vagy amíg levegőt vesz. Márpedig az emberek általában szoktak
levegőt venni a mondatok végén, úgyhogy légy résen.
A beszéd ritmusa és tartalma tájékoztat arról, mikor jön el a megfelelő

pillanat.
Margaret Thatcherrel többek között azért volt olyan nehéz interjút
készíteni, mert a mondat közepén vett levegőt, így a riporternek nem
sok esélye volt feltenni a következő kérdést.
Egy jó tanács: Ha megszólalsz, térj rögtön a tárgyra: kezdd el kifejteni

a véleményed, vagy mesélni a történeted.
Gyakran hallhatunk olyan bevezetőt, amely szinte kívánja, hogy fél

beszakítsák:
„Ööö... hát... egy nagyon érdekes dolog történt velem egyszer, ami
kicsit emlékeztet erre az esetre... Vagyis nem is annyira volt érdekes,
viszont, szóval nagyon hasonló történet. Nem emlékszem, pontosan
mikor, de...”
Ha szeretnéd megragadni valakinek a figyelmét, akkor szavaidban és

viselkedésedben pozitívnak és asszertívnek kell lenned. Az a minimum,
hogy első megszólalásoddal olyasmit mondasz, amit érdemes
meghallgatni.
„Ez az eset emlékeztet valamire, ami velünk történt pár éve. Nagyon
különös / furcsa / érdekes stb. volt.”
Lássuk, mi mindenre jó ez a mondat:
- jelzi, hogy figyeltél
- jelzi, hogy érdekel, amit a másik mondott
- rögtön a tárgyra tér
- fenntartja a figyelmet.
Ha sikerül mindezt magabiztosan megtenni, kezedben a siker receptje.
„Beszélj a lényegről, és máris tiéd a címlap!"

Eddig elsősorban arra próbáltunk felkészíteni, hogy bármilyen
eseményen kellemesen és hasznosan töltsd az időt. Most lássunk
néhány egyéb módszert, amelyek segítenek a más emberekkel való
eredményes együttműködésben - bármilyen eseményen. Ezek a
stratégiák bárhol, bármikor, bárkivel jól beválnak.
A tüneményes kézitáska
Emmának van egy tüneményes kézitáskája. Egy lenyűgöző szépségű,

színpompás tárgy, amely mellett nem lehet szó nélkül elmenni.
Ugye érted, mire gondolunk? Erről a táskáról, mint alapvető kellékről
neveztük el a következő módszert.
Az a kérdés: mi a te „tüneményes kézitáskád”? Mielőtt válaszolnál,

tisztázzuk, mit is értünk ezen.
A tüneményes kézitáska egy olyan tulajdonod, amelyet első ízben

megpillantva az emberek ellenállhatatlan késztetést éreznek,
hogy kérdezzenek vagy mondjanak róla valamit. Ha az olvasó
történetesen férfi, azért még ne gondolja, hogy neki ilyenje nem lehet.
Szóval, Emma tüneményes kézitáskájának az a titka, hogy mindenki

úgy érzi, muszáj mondania róla valamit:
„Hol vette ezt a gyönyörű táskát?”
„Milyen tüneményes táska! Hol lehet ilyet kapni?”
„Tyűha, ilyen táskát még életemben nem láttam!”
„Nagyon különleges a táskája. Megnézhetem?”
Ugye világos, miért jó ez? Remek alkalom a társalgás megkezdésére!
Első teendőd tehát, hogy rátalálj a tüneményes kézitáskádra - ha még

nincs ilyened, vegyél egyet!
A nőknek talán könnyebb dolguk van, mint a férfiaknak, de az urak

sincsenek kirekesztve ebből a technikából. Emma nemrég például
vásárolt Timnek egy nyakkendőt, amely a társaságban szintén
megszólalásra készteti az embereket. Van egy másik, nagyon érdekes
nyakkendője is, amelyik garantáltan társalgási téma lesz, ha megjelenik
benne, de Emma nem engedi, hogy Tim a jelenlétében hordja.
Ezenkívül van egy nagyon régi (hatvanéves) arany karórája, amelyet a
nagybátyjától kapott, és nagy becsben tart - egészen különleges a mai
társaival összevetve, és éppen ez a lényeg. Ha pedig a tárgy nem vált ki
automatikusan észrevételeket, akkor még mindig felhívhatod rá a
figyelmet.
A módszer másik oldala, hogy észre kell venni mások tüneményes

kézitáskáját. Egy olyan - rajtuk vagy náluk lévő - tárgyat kell
keresni, amely nyilvánvalóan jelent valamit számukra, vagy amelyet
láthatóan nagy gonddal választottak ki. Ezek a tárgyak kiválóan
alkalmasak a beszélgetés elindításához. Egyszerűen csak kövesd a fenti
receptet: „Hol vette ezt a gyönyörű...?”
„Milyen káprázatos...!”
„Nagyon tetszik ez a...”
És hacsak egy mód van rá, helyezz el a kérdésben vagy észrevételben

egy bókot, ahogy a korábbi példákban is látható.
A nyerő bókok és a nem nyerő bókok
Ahogy annyi minden, a bókolás is művészet. Szó sincs arról, hogy

nehéz feladat lenne, de nem árt gondolkodni, mielőtt belefogsz.
Egy percre gondolkodj el azon, te milyen bókokat kaptál eddig.
- Melyekre emlékszel legjobban?
- Melyek jelentenek a legtöbbet számodra?
- Ki mondta?
- Hogyan mondta?
- Milyen érzés volt, amikor ezt mondták neked?
Ideális esetben ez a gyakorlat nagyon pozitív élmény. Minden

bizonnyal jó érzéssel emlékszel vissza mind a bókokra, mind azokra az
emberekre, akiktől kaptad őket.
Tim emlékeiben élénken él, amikor egy nagyon jó barátunk azt mondta
neki: „Tim, azt szeretem benned, hogy melletted mindig olyan
különlegesnek érzem magam.” Ez Tim számára többet ér még a
hatvanéves órájánál is!
Természetesen mindannyian ilyen hatást szeretnénk elérni a

bókjainkkal. De amikor dicsérünk valakit, azt is figyelembe kell venni,
hogy kik vannak még hallótávolságon belül. Hogy miért? Mert
valakinek a méltatásával öntudatlanul bírálhatunk valaki mást.
Tanuljunk meg néhány szabályt, hogy olyan bókokat adhassunk,

amelyek igazán jó érzéssel töltik el az illetőt.
Csak akkor dicsérj, ha tényleg komolyan gondolod! Akik konfetti

módjára szórják a bókokat, ezzel leértékelik, magukat pedig
annak teszik ki, hogy legjobb esetben őszintétlenséggel, legrosszabb
esetben pedig „nyalizás”-sal vádolják őket.
Konkrét bókot mondj, ne pedig általánosat, hogy az illető lássa, vetted

a fáradságot, és személyre szabtad az elismerő szavaidat. Az a
kijelentés, hogy „fantasztikus vagy”, feleannyit ér, mint az alábbiak:
„Óriási volt ez a buli. Annyira jól meg tudod szervezni, hogy egymást
alig ismerő emberek jól érezzék magukat együtt.”
„Az a csodálatos benned, hogy az ember úgy érzi a társaságodban,

mintha senki más nem létezne a számodra abban a pillanatban.” Olyan
bókot adj, amely az illető neked tetsző vonását erősíti: „Mindig olyan
csinos vagy; te vagy a mi modellünk.”
„Fogalmam sincs, hogyan vagy képes ilyen teljesítményre úgy, hogy

közben még a barátaidra is marad időd. De akárhogy is, őrizd meg ezt a
képességed.”
Válaszd ki a legmegfelelőbb helyet és időt a dicséretre. Sokszor a

legalkalmasabb egy nyugodt pillanat, amikor senki más nincs ott. Nézz
a szemébe, ebből tudja az illető, hogy komolyan gondolod. Tedd ezt
különleges alkalommá.
Ha nyilvánosan szeretnél elismerést adni valakinek, akkor figyelj arra,

hogy nem érint-e valakit rosszul a dolog. Nem kedvez a hosszú távú
kapcsolatoknak, ha megdicsérsz valakit, mert a
sportolásnak köszönhetően sokat fogyott, miközben olyanok is jelen
vannak, akik nyilvánvalóan túlsúlyosak.
Olykor azonban nyugodtan eltekinthetsz mindezektől a szabályoktól, és

a pillanat hatása alatt felvidíthatsz valakit egy pár szavas bókkal:
„Isteni ez a vacsora.”
„Csodásán nézel ki.”
„Micsoda buli!”
„Remek beszéd volt.”
Bárhogy csinálod is, ne feledd: a legfontosabb, hogy komolyan

gondold, és el is hidd, amit mondasz.
Amikor a társalgásból tartalmas beszélgetés válik - merüljünk „a

víz alá”
A fejezetben eddig tárgyaltak nagyrészt a társalgásra vonatkoztak. De

mit is értünk ezen?
Gondoljunk a jéghegyekre. Általánosan elmondható róluk, hogy

körülbelül 10 százalékuk emelkedik a tenger szintje fölé, és 90
százalékuk a víz alatt van. Ezt a képet a témánkra alkalmazva azt
mondhatjuk, hogy ismeretlenek között a beszélgetés nagy része a
„vízszint fölött” zajlik.
Másképp megfogalmazva: felszínesen kommunikálnak, és csak olyan
információkat osztanak meg egymással, amelyek megosztásából nem
származhat kellemetlenségük, és amelyek nem árulnak el túl sokat
róluk a kapcsolatnak ebben a korai szakaszában.
Ilyenkor arról mesélünk, hogy hol lakunk, mit dolgozunk, hány

gyerekünk van, mi a hobbink, hol töltöttük a vakációt - vagyis
társalgunk.
Összességében olyan információkról van szó, amelyeket szívesen

osztunk meg egymással, és amelyek a legtöbb beszélgetés
forrásaként szolgálnak. Az ezen a szinten található információk
birtokában jelenthetjük ki, hogy ismerünk valakit.
Mindannyian tudjuk, hogy a barátainkkal és azokkal, akiket már régóta

ismerünk, másként működik a dolog. Velük egy mélyebb szinten
kapcsolódunk össze: „a víz alatt”. Ezen a szinten beszélhetünk arról,
hogy értünk valakit, egy hullámhosszon vagyunk, közös az
értékrendünk, közel állunk egymáshoz.
Ehhez azonban mélyebbre kell merülni a beszélgetésekben. A vízi
hasonlattal élve azt mondhatjuk: magunkra kell öltenünk a
búvárruhánkat, és leúszni a felszín alá, hogy rátaláljunk az
igazgyöngyökre.
Alighanem hallottad már ezt a fordulatot: „ha majd megismered őt”.

Mi ezt inkább úgy mondanánk: „ha majd megérted őt”. Elérkeztünk a
tartalmas beszélgetésekhez.
Miért is szeretnénk eljutni a társalgástól a tartalmas beszélgetésekig?
Nos, ha kicsit is hasonló tapasztalatokat gyűjtöttünk, akkor bizonyára

te is megfigyelted, hogy vannak olyan emberek, akikről már az első
találkozáskor úgy érzed, igazi összhang van köztetek: egyformán
látjátok a dolgokat, egy hullámhosszon vagytok; olyan, mintha már
évek óta ismernétek egymást.
Ritka jó alkalom ez egy hosszúnak és örömtelinek ígérkező barátság

megalapozására.
A kérdés csak az, hogyan álljunk neki anélkül, hogy lerohannánk a

másikat túlzott lelkesedésünkkel, és valósággal bombáznánk az olyan
jelzésekkel, hogy „Szeretnék a barátod lenni” - félő ugyanis, hogy ezek
elriasztják az illetőt.
Tulajdonképpen nagyon egyszerű a feladat, rögtön mutatunk is néhány

stratégiát, amelyekkel úgy lehet „lemerülni a víz alá”, hogy közben
nem vész el az összhang, de kifejezed, hogy szeretnél többet megtudni
a másikról.
Merüljünk le a mélybe, hogy megismerjük a másik véleményét
Vegyük továbbra is a jéghegy és a búvár analógiáját: képzeljük el, hogy

a „vízszint fölötti” információk a tények, és tekintsük
ezeket ugródeszkának, amelyről elrugaszkodva víz alá merülhetünk,
és felfedezhetjük, mi található a mélyben. Hogyan használhatod
legcélszerűbben az ugródeszkát? Kérdezz! Közben ne feledd
Krishnamurti szavait: a feltett kérdés arra irányul, ami a tényeken túl
van. Lássunk néhány példát:
Valaki feldobja azt a témát, hogy magániskolába íratták a gyereküket.
„Mi a véleményed a magániskolákról?”
„Minden évben Görögországba utazunk nyaralni.”
„Mi az, ami ennyire tetszik nektek Görögországban?”
„Pár éve költöztünk ide Skóciából.”
„És nem bántátok meg a költözést?”
„A világért nem kezdenék saját vállalkozásba.”
„Miért nem?”
Mint láthatjuk, ezekkel a kérdésekkel nem csupán további

információkat kérünk, hanem egyenesen a beszélő gondolatmenetébe,
véleményébe próbálunk bepillantani a különböző témákat illetően.
Ezzel nem merültünk túl mélyre a víz alá, viszont rengeteg további
lehetőséget teremtettünk a felfedezésre.
Ha ennél mélyebbre szeretnél eljutni, próbálkozz a következő

stratégiával.
Merüljünk le a mélybe, hogy megismerjük a másik értékrendjét
Ez a stratégia a tenger fenekén rejtőző kincseket teszi elérhetővé azok

számára, akik mélyrehatóan szeretnék megismerni a másikat,
és minden vágyuk, hogy igazán értékes, komoly kapcsolatot
teremtsenek valakivel.
A módszer ismertetése előtt azonban érdemes elidőzni egy kicsit annál

a kérdésnél, vajon miért éri meg lemerülni az értékrend
megismeréséért.
Először is térjünk ki röviden arra, mit értünk értékrenden.
Az értékrendünk a számunkra legfontosabb értékeket foglalja magában,

mint például a változatosság, siker, tisztesség, őszinteség, nyíltság,
elismerés, boldogság és szabadság. Az értékrendünk az egyik
legfontosabb szűrő az 1. fejezetben említettek közül.
Sokszor csak akkor döbbenünk rá, milyen fontosnak tartunk egy
értéket, amikor nélkülöznünk kell azt. Meglehet, hogy tudatosan nem
értékeljük nagyra a változatosságot, amíg egy olyan helyzetbe nem
kerülünk, amely korlátozza az általunk igényelt változatosságot. Ekkor
azonban elégedetlenné válunk. Sokszor könnyebb megállapítani azt, ha
nem teljesül egy érték, mint azt, ha teljesül.
Az értékrend környezet függő, tehát elképzelhető, hogy életünk

különféle területein - a partnerkapcsolatban, a munkában, a családban
stb. - különböző értékrendet képviselünk. Ez afféle tudat alatti mérce,
amely segít a döntéshozatalban, és azt is meghatározza, hogyan
értékeljük a korábban meghozott döntéseinket.
Egy pillanatra nézz magadba. Azért olvasod ezt a könyvet, mert fontos
számodra, hogy bárkivel bármilyen helyzetben képes
legyél beszélgetni. Ha nem lenne fontos, nem vetted volna meg ezt a
könyvet. Ha szeretnéd tudni, hogy az értékrended melyik eleme
késztetett a megvásárlására, próbáld ki a következő gyakorlatot:
Gyakorlat Miért fontos?
Áldozz néhány percet arra, hogy leírd a válaszodat erre a kérdésre:
„Miért fontos neked, hogy képes legyél bárkivel magabiztosan

beszélgetni?”
Mit állapítottál meg? Volt valami újdonság számodra a válaszban, vagy

mindezt jól tudtad már eddig is?
Egy dolgot mindenesetre lefogadunk: nem sok ember ismeri a

válaszodat erre a kérdésre. És ugye egyetértünk abban, hogy aki ismeri,
igencsak közel áll hozzád? Olyan valakiről van szó, akiben
megbízol? Vagy bárkivel megosztanád ezt az információt?
Ha jól sejtjük, már látod, milyen közel kerülsz valakihez azzal, ha

megérted az értékrendjét. Ebből logikusan következik, hogy -
megfordítva a dolgot - ha közelebb akarsz kerülni valakihez, akkor
arra kell fordítanod az energiádat, hogy megértsd az értékrendjét.
És mivel ennek érdekében csak egyetlen kérdést kell feltenned, ez a

stratégia nemcsak hogy hatásos, de ráadásul könnyen kivitelezhető is.
A kérdés: „Miért fontos...?”
Ezt a kérdést (vagy ennek valamilyen változatát) bármilyen

környezetben, bármivel kapcsolatban felteheted, amiről szeretnél
többet megtudni. Például:
Ő: Mindennap járok edzőterembe.
Te: Miért fontos neked, hogy edzőterembe járj?
Ő: Imádom a munkámat: rengeteg különféle embert megismerhetek.
Te: És miért szeretsz megismerni különféle embereket?
Ez a kérdés nemcsak az illetőnek az adott témával kapcsolatos

nézeteibe enged bepillantást, hanem egyúttal nagyszerű lehetőséget
kínál arra is, hogy részletesebben elbeszélgessetek ezekről az
értékekről, és ezáltal nagyobb összhang alakuljon ki köztetek. Például:
Ő: Mindennap járok edzőterembe.
Te: Miért fontos neked, hogy edzőterembe járj?
Ő: Segít, hogy fitt és tevékeny maradjak.
Te: És miért akarsz fitt és tevékeny maradni?
Ő: Nos, szeretnék jó állapotban lenni még akkor is, amikor a

gyerekeim felnőnek.
Így sikerült kideríteni, hogy valójában azért olyan fontos neki

edzőterembe járni, mert a gyerekei miatt szeretné megőrizni a jó
kondícióját. Ennek a módszernek egy rendkívül fontos mellékterméke,
hogy segít elkerülni a másik ember értékrendjével és
mozgatórugóival kapcsolatos feltételezéseket. Vajon te is ezt
válaszolnád ugyanerre a kérdésre (már ha egyáltalán jársz
edzőterembe)?
Fordítsuk a magunk hasznára a kínos perceket

Persze a dolgok nem mindig alakulnak a tervek szerint. Éltél már át
„kínos perceket”? Amikor
- mindketten kifogytok a mondanivalóból
- összevissza fecsegsz, és rájössz, hogy zagyvaságokat beszélsz
- oda nem illő megjegyzést teszel
- bedobsz egy témát, és hirtelen rádöbbensz, hogy ez nem volt jó ötlet
- szeretnél otthagyni valakit, de nem tudsz elszakadni tőle.
Lássuk, hogyan lehet ezeket a kínos helyzeteket a magunk javára

fordítani.
Mindketten kifogytok a mondanivalóból
Ez talán a leggyakoribb kínos helyzet, különösen ha valakivel most

először találkozol. Egy bulin nem okoz túl nagy gondot, de az
első randevún... és a csend nagy úr!
Mit tesznek ilyenkor a magabiztos emberek? Nos, a magabiztos

emberek egyik ismertetőjegye, hogy nem érzik kellemetlenül magukat
a csendben. Minden azon múlik, hogyan viszonyulsz a
csendhez. Legtöbben pánikba esünk tőle. Lázasan kutatunk az
agyunkban valami mondanivaló után. Úgy véljük, a mi dolgunk
megtörni a csendet, és azon aggódunk, vajon mit gondol a másik
ember. Ennek következtében még elkeseredettebben igyekszünk valami
témát találni, de minél jobban keressük azt, annál kevésbé találjuk.
A magabiztos ember számára a csend a folyamatban beállt szünetet

jelzi, és mivel nyugodt marad, az esetek többségében eszébe jut
valamilyen mondanivaló, amely továbblendíti a beszélgetést.
Ebben a fázisban még túl nagy lépés volna megbarátkozni a csenddel;

de mit is tehetünk addig? Nos, alkalmazhatjuk a korábban tárgyalt
módszerek valamelyikét. De mielőtt nekifogunk, vegyünk egy mély
lélegzetet, és lazítsunk.
Alkalmazzuk a „tüneményes kézitáska” nevű fogast, például:

„Nagyon tetszik a gyűrűje / órája / zakója stb. Hol vette?"
„Ez a ház nagyon alkalmas bulikra: ennyi ember nálunk el sem férne.
És nálatok?”
„Milyen finom ez a szendvicskrém! Mi a kedvenc ételed?”
„Vajon honnan van ez a kanapé / asztal / tapéta / kép stb.? Te hol

szoktál bútort stb. venni?”
Térjünk vissza valamilyen korábbi témára:
„Az imént a kutyákról beszéltél. Mit tanácsolnál annak, aki kutyát

szeretne, de kisgyereke van?”
„Azt már tudom, hogy idén Görögországba mész nyaralni, de hova

mennél, ha egész nyárra elutazhatnál valahova?”
Kapj elő a tarsolyodból valamilyen információt - valamit a saját

életedből, egy újsághírt stb.:
„Ez a parti emlékeztet engem egy másikra, amelyiken akkor voltam,

amikor még vidéken éltem. Mennyire ismeri az ország középső
részét?”
„Hallottál a nyáron várható pilótasztrájkról? Te mit tervezel a

szünidőre?”
Összevissza fecsegsz, és rájössz, hogy zagyvaságokat beszélsz
Az ilyen helyzetek megoldására a kedvenc módszerünk (remekül

működik, ezt Emmának elhiheted, mert rengetegszer kellett
már alkalmaznia!), hogy szerényen mosolyogva így szólsz: „Jaj,
istenem, összevissza fecsegek! Jobb lesz, ha elhallgatok.” Remek
trükk, egyrészt mert rögtön tiltakozni fognak: „Ugyan, szó sincs róla!”
(bár valójában így igaz), másrészt pedig:
- azt mutatja, hogy te is ember vagy
- jelzi, hogy van némi önismereted

- kifejezi, hogy tekintettel vagy másokra
- segít az összhang megteremtésében - gondolj csak bele, hányan

jártak már hasonló cipőben valamikor
- biztosítja, hogy tényleg felhagysz a fecsegéssel.
Oda nem illő megjegyzést teszel, vagy bedobsz egy témát, és hirtelen rádöbbensz,
hogy ez nem volt jó ötlet
Először is természetesen rá kell jönnöd, hogy oda nem illő megjegyzést

tettél. Bizonyára találkoztál már olyanokkal, akik észre sem veszik,
hogy mibe nyúltak, és zavartalanul folytatják tovább, miközben
megfagy körülöttük a levegő.
Gary története
Gary egy öregdiák-találkozón vesz részt. Összefut egy volt

osztálytársával, Charlie-val, és az alábbi beszélgetés zajlik le közöttük:
Gary: Charlie! De jó újra látni téged! Hogy s mint?
Charlie: Jól, köszi. És te?
Gary: Én is jól vagyok...
Ekkor Gary megpillantja Sallyt a terem túloldalán. Sally ugyanabba az

osztályba járt, mint Charlie és ő.
Gary: Atyaég, itt van Sally is. Készüljünk fel rá lélekben, hogy halálra
untat bennünket. Emlékszel még rá?
Charlie: Igen, tavaly házasodtunk össze...
Ha rájössz, mit műveltél, akkor már félúton jársz a legjobb megoldás

felé. Ezen a ponton tisztáznunk kell valamit: egy ilyen helyzet
bárki számára kínos, függetlenül az önbizalma mértékétől.
Miből is veheted hát észre, hogy hibáztál? Miféle jelek árulkodnak

arról, hogy ingoványos talajra tévedtél?
A 4. fejezetben remek tippeket adunk az összhang megteremtéséhez, és
valósággal elárasztunk információkkal arról, milyen módon lehet
észlelni a változásokat az emberek gondolkodásában és viselkedésében.
A 6. fejezetben pedig a problémás helyzetek megoldására kínálunk
néhány rendkívül hatásos módszert. Ezért itt most csak az alapvető
ismeretekre térünk ki.
A fejezet korábbi részében már említettük, hogy arra az emberre kell

összpontosítani, akihez beszélünk: érdeklődést kell mutatni iránta. Ha
így teszel, észre fogod venni, amikor valami megváltozik. Látod a
változást: a másik arckifejezéséből, fizikai megnyilvánulásaiból és
lelkiállapotából - ismétlés céljából lapozz vissza a 2. fejezethez.
Alighanem hallod is a változást a hanghordozásából, sőt talán érzed is,
hogy megváltozott valami. Tapasztaltad már valaha, hogy egyszerűen
tudod: valami olyat mondtál, amit nem lett volna szabad?
Ha már egyszer megtörtént a dolog, három lehetőség közül

választhatsz:
- folytatod, mintha mi sem történt volna
- témát váltasz
- beismered, ami történt, és továbblépsz.
Melyiket válasszuk? Nos, véleményünk szerint csak egyetlen járható út

van, és az a beismerés útja. Mondj valami ilyesmit:
„Jaj, nagyon sajnálom. Túl sokat jártatom a számat.”
„Nem is tudom, hogy mondhattam ilyet. Igazán sajnálom.”
Ezután pedig hallgass el!
Ez a stratégia megállja a helyét akkor is, amikor bedobsz egy témát, és

hirtelen rádöbbensz, hogy ez nem volt jó ötlet. Egész egyszerűen csak
ismerd el ezt a tényt, és add át a helyed valaki másnak, vagy ha csak
ketten vagytok, tereld másra a szót, vagy kérdezz valamit. „Bocsáss
meg, látom, hogy nem szeretnél beszélni erről. Van kedved inni még
egy kávét?”
„Remélem, megbocsátod, hogy előhozakodtam ezzel. Beszéljünk
inkább valami másról. Mit fogsz még csinálni ezen a héten?”
Mint megfigyelhetted, ezekben a módszerekben az a közös, hogy olyan

ember benyomását keltve mented ki magad az adott helyzetből, aki
törődik a többi emberrel, és tudatában van annak, hogy a szavai milyen
hatással voltak másokra. Ez pedig igencsak jó eredmény.
Az itt elhangzott tanácsokat egy mondatban összefoglalva:
„Ha benne vagy a gödörben, ne áss tovább!”

Szeretnél otthagyni valakit, de nem tudsz elszakadni tőle
Mindannyian átéltünk már olyan pillanatokat, hogy azt kívántuk,

bárcsak félbehagyhatnánk a beszélgetést valakivel, és odébbállhatnánk.
Akadnak olyan emberek, akik egyre csak hablatyolnak, mit sem

törődve azzal, hogy érdekel-e másokat a mondandójuk. Végtelenül
izgalmasnak gondolják, amiről beszélnek, és meglátásuk szerint óriási
szerencséd van, hogy meghallgathatod őket.
Olykor félszeg, ideges emberek viselkednek így, akiknek az idegessége

abban nyilvánul meg, hogy szinte megszakítás nélkül jár a szájuk.
Az egyik legfőbb ok, amiért nem tudunk megszabadulni az ilyen

embertől, hogy nem akarjuk megbántani vagy megsérteni,
bármenynyire untat is.
Szeretnénk tehát úgy megszakítani a kapcsolatot az illetővel, hogy

közben nem érzi magát rosszul ettől. Megpróbálunk
finoman megszabadulni tőle, az alábbiakban bemutatott NÉLKÜL
módszerrel, hogy nélküle folytassuk az estét:
N: Név - A nevére mindenki hallgat. Ennek nem tudunk ellenállni. Úgy

vagyunk programozva, hogy hallgatunk a nevünkre. Tehát ha szeretnél
megállítani valakit a szóáradatában, a legjobb, ha nevén szólítod. Ezzel
magadra vonod a figyelmét.
É: Érdeklődés - Mondd el neki, hogy érdekel, amiről beszélt. Fejezd
ki az örömödet, hogy társaloghattál vele. Más szóval: támogasd az
önérzetét.
L: Lezárás - Zárd le a beszélgetést azzal, hogy elmondod, mit fogsz

ezután tenni.
KÜL: Különválás - Kedvesen búcsúzz el, biztosítva az illetőt arról,

hogy alig várod a következő találkozást vele, és távozz.
Rakjuk össze mindezt:
N: George, nagyon élveztem ezt a beszélgetést veled, és örülök, hogy

meséltél a gyerekeidről.
É: Pompás kis fickók lehetnek!
L: Szeretnék beszélni még pár szót Maryvel, mielőtt elmegy, úgyhogy

bocsáss meg, kérlek, de most le kell lépnem.
KÜL: Remélem, máskor is összefutunk majd.
Nem biztos, hogy ez a szóhasználat illik hozzád - nyugodtan cseréld le

a saját stílusodnak megfelelően. Minél otthonosabban érzed magad
valamiben, annál jobban működik. Csak az a lényeg, hogy a NÉLKÜL
mintát kövesd.
Egy jó tanács: Ha igazán magabiztosan szeretnéd alkalmazni ezt a

módszert, akkor addig gyakorold, amíg már automatikusan tudod
csinálni.
Tapasztaltad már valakinek a társaságában, akivel szoros kapcsolatban
vagy, hogy elkezditek ugyanazokat a dolgokat csinálni? Egyszerre
emelitek a szátokhoz a poharat; séta közben egyszerre léptek;
ugyanabban a pillanatban nevetitek el magatokat; szinte
egyforma testhelyzetben ültök; megvakarod a fejed, és erre ő is
megvakarja a fejét. Ez a jelenség mindig fennáll, de az esetek túlnyomó
többségében nem vagyunk tudatában. Csak annyit tudunk, hogy
nagyon jól érezzük magunkat a másikkal, és remekül megértjük
egymást. Ezt nevezik összhangnak.
Vannak olyan emberek, akikhez az első perctől ösztönösen vonzódsz,

és vannak olyanok is, akik elsőre nem keltenek benned olyan jó
benyomást. Ez a világ rendje.
Érdekes módon pillanatok alatt eldöntjük ezt a kérdést. Valószínűleg

veled is megesett már a következő: belépsz egy szobába, mondjuk egy
bulin, ahol számodra ismeretlen embereket látsz. Végigpásztázod a
helyiséget - ebben a nők általában véve sokkal jobbak, mint a férfiak,
de ez más lapra tartozik -, megakad valakin a szemed, és egy pillanat
leforgása alatt eldöntőd: „Szimpatikus ember; szívesen váltanék pár
szót vele.”
Egyúttal olyan embereket is kiszúrsz, akikről minden látszólagos ok

nélkül ezt gondolod: „Na, vele aztán nem!”
Mi történik ilyenkor? Hogyan születnek ezek a gyors döntések?
Próbálj visszagondolni az első találkozásodra valakivel. Talán jártál

mostanában valahol, ahol bemutattak egy ismeretlen embernek.
Próbáld felidézni magadban ezt a pillanatot.
- Mit figyeltél meg az illetőn?
- Milyen volt ez első benyomásod róla?
- Milyen véleményed alakult ki róla?

Akár tetszik, akár nem, meglehetősen rövid idő alatt véleményt
formálunk az emberekről, méghozzá számos ismérv
figyelembevételével.
Hogy milyen hatással vagyunk másokra, arra vonatkozóan bizonyos

dolgokat tudunk befolyásolni, másokat viszont nem. Nem tudunk
változtatni a magasságunkon, a korunkon, a nemünkön, az etnikai
hovatartozásunkon és a tájszólásunkon (az utóbbin esetleg mégis,
szorgalmas tanulással).
Van azonban ráhatásunk a megjelenésünkre, a ruházatunkra, a

hajviseletünkre, az illatunkra, valamint arra, hogy milyen a
szemkontaktusunk, a kézfogásunk, a testtartásunk, a gesztikulációnk,
az arckifejezésünk, a hanghordozásunk, és hogy milyen szavakkal
köszöntjük a többieket.
Ha szeretnénk minél jobb benyomást kelteni, akkor tisztában kell

lennünk azzal, mire figyelnek az emberek a találkozás első
pillanataiban. Minden bizonnyal hallottad már ezt a mondást: „Az
első benyomásra nincs második esély.” Hihetetlen, mekkora
jelentőséget tulajdonítunk az első pillanatoknak.
Azt nem állíthatjuk, hogy egy kedvezőtlenebb első benyomást ne

lehetne később korrigálni, de ez sok időbe telik, és komoly erőfeszítés
szükséges hozzá. Vagyis nagyon megéri mindent megtenni azért, hogy
már elsőre jó benyomást keltsünk az emberekben.
Mire figyelünk tehát azokban a bizonyos első percekben?
Ha végiggondolod, mi mindent észlelünk a másik emberrel

kapcsolatban - beleértve azokat a jellemzőket, amelyekre hatással van
az illető, és azokat is, amelyekre nem -, láthatod, hogy három fő
területre oszlanak a megfigyeléseink:
- Verbális jelek: szavak, kifejezések.
- Vokális jelek: a hangsúly, a beszéd ritmusa és sebessége, a

hangerő stb.
- Vizuális jelek: megjelenés, testtartás, gesztusok,

arckifejezés. Tulajdonképpen egyfajta kommunikációs „csomag”-nak
vagy a szemtanúja.
A kérdés tehát a következő: ezek közül melyeknek szenteljük legtöbb

figyelmet? A kérdésre a választ Albert Mehrabian munkásságában
keressük, aki tanulmányozta e három terület viszonylagos fontosságát
az élőszóban történő kommunikációban, és megfigyelte, hogy ezek
hatására milyen mértékben alakul ki a „szeretem” vagy a „nem
szeretem” véleményünk a szóban forgó emberről. Ezek
alapján százalékos értéket rendelt az egyes területekhez.
Néhány olvasó számára ismerős lehet ez a témakör, de aki még soha

nem hallott róla, annak azt javasoljuk: próbálja megbecsülni az arányt,
és aztán vesse össze a százalékokat Mehrabian számaival.
Mehrabian igen meglepő eredményre jutott. A relatív fontosság,

amelyet az egyes területeknek tulajdonítunk, százalékban kifejezve
a következőképpen alakul:
• verbális: 7 százalék
• vokális: 38 százalék
• vizuális: 55 százalék.
Mit jelent ez a három szám? Először is tisztázzuk, mit nem jelent. Nem
jelenti azt, hogy lényegtelenek volnának a szavak. Természetesen a
szavak is fontosak. Ez az arány azonban arra világít rá, hogy
az ismeretség korai szakaszában a „szeretem” vagy „nem szeretem”
kérdés megítélésénél óriási jelentőséget tulajdonítunk annak, amit
látunk. Alighanem rengetegszer előfordult már veled, hogy
véleményt alkottál valakiről, még mielőtt megszólalt volna.
Még egy dolgot érdemes megemlíteni ezzel kapcsolatban: a vizuális és

vokális jelzéseket tudatalatti szinten érzékeljük, a verbális jeleket (a
szavakat) pedig tudatos szinten dolgozzuk fel.
Ezt azért hangsúlyozzuk, mert az első kettő jelentőségét annak

tudatában kell mérlegelni, hogy teljesen spontán módon
reagálunk rájuk. Látunk valakit - és kialakul bennünk egy vélemény
róla. Nem az történik, hogy jól megnézzük magunknak, és
eltöprengünk: „Lássuk csak. Nincs rendesen megkötve a nyakkendője.
Úgy tűnik, bal oldalon nem fésülködött meg. Érzékelem, hogy kissé
görnyedt a testtartása, mintha meg lenne ijedve, vagy ilyesmi. És nem
néz egyenesen a szemembe, sőt úgy tűnik, öt centivel a bal
szemöldököm felett bámul egy pontra. Az összegyűjtött információk
alapján úgy döntöttem: nem bízom meg benne.”
Ez nem így működik. A másodperc törtrésze alatt átsuhan az előttünk

álló kép a beépített szűrőrendszerünkön, miközben
belső számítógépünk összeveti valamennyi releváns példával, és egy
szempillantásnyi idő alatt megérkezik a válasz.
Mi után kutatunk ezalatt a „szempillantásnyi” idő alatt? Kétségkívül

hallottad már ezt a kijelentést: „az emberek az önmagukhoz hasonlókat
kedvelik”. Azt is tudod, hogy ez így igaz. Csak nézd meg figyelmesen
azokat a baráti köröket vagy munkahelyi közösségeket, amelyek tagjai
különösen jól kijönnek egymással, és hamarosan megtalálod a közös
pontokat bennük. Tudat alatt mindig azokat az embereket keressük
tekintetünkkel, akik hasonlítanak ránk.
És persze lehetőleg azokkal töltjük időnk legnagyobb részét, akikkel

legjobban kijövünk. (Micsoda meglepetés!) Ezekkel az emberekkel
pedig természetes módon, gondolkodás nélkül létrejön az összhang.
Igen ám, de mi történik akkor, ha olyan emberekkel találkozunk,

akikkel nehezebb kommunikálnunk? Mindannyian átéltünk
már egyszer-kétszer ilyet. Megismerkedsz valakivel, akivel jóban
kellene lenned, de igencsak nehezen tudsz kapcsolatot létesíteni vele.
Ekkor jut szerephez az összhang megteremtésének készsége. Ez
egyike azoknak a készségeknek, amellyel minden magabiztos társalgó
rendelkezik.
Mindenképpen nagyobb eséllyel és könnyebben éred el a célodat, ha

elsajátítod az összhangteremtési készséget - függetlenül attól, hogy
milyen okból olvasod ezt a könyvet, hogy milyen helyzetek okozzák a
legtöbb nehézséget a munkádban, a magánéletedben vagy a társasági
életedben, illetve hogy ki az, akivel magabiztosan szeretnél
beszélgetni.
Ez a készség nélkülözhetetlen a kapcsolat létrehozásához, a bizalom

megteremtéséhez, ahhoz, hogy képesek legyünk változtatni a rossz
tapasztalatainkon, és hogy alaposabban megértsük a dolgokat.
Légy nyugodt, ez egy készség, és mint ilyen, megtanulható. Persze
időbe telik az elsajátítása, de nagyon megéri a fáradságot. Ugyanis az
összhang létrehozása a sikeres kommunikáció esszenciája: a többi
emberrel való együttműködés legfőbb eszköze.
Annyi mindenben hasonlítunk
Már beszéltünk arról, hogy pillanatnyi tapasztalatainkat a

meggyőződéseink, az értékrendünk és a korábbi tapasztalataink által
meghatározott szűrőkön engedjük keresztül. Ezek után nem meglepő az
a felismerés, hogy az első találkozás során is ezeket a szűrőket
alkalmazzuk. Mivel (ahogy már megállapítottuk) a hozzánk hasonló
embereket keressük, a szűrés is a hasonlóságon alapul.
Más szóval: olyan jelek után kutatunk, amelyek valamilyen társas

viszony kialakulásának ígéretét hordozzák magukban. A
következő ismérvek tartoznak ide:
• megjelenés
• testtartás
• gesztusok, mozdulatok
• hangnem
• szóhasználat
• meggyőződések
• értékrend.
Mehrabian kutatásainak eredményéből kiindulva (7 százalék verbális,

38 százalék vokális, 55 százalék vizuális) különösen a lista első négy
eleme van nagy hatással ránk. Ezeknek az elemeknek a spontán hatását
tudat alatt dolgozzuk fel. Ezért fontos magunkba sulykolni az alábbi
igazságot:
„Nem tudunk nem kommunikálni.” Paul

Watzlawick, osztrák származású amerikai
pszichológus, filozófus, pszichoterapeuta és
kommunikációkutató
Lehetünk akármilyen csendesek és észrevétlenek; hihetjük, hogy
egyáltalán semmilyen benyomást nem keltünk; elhatározhatjuk, hogy
megpróbálunk láthatatlanná válni bárminemű cél és szándék előtt -
akkor sem kerülhetjük el, hogy mások észrevegyenek, és véleményt
alkossanak rólunk.
Előfordult már veled, hogy nem voltál beszélgetős kedvedben egy

eseményen? Mondjuk, mert túl sok olyan ember volt ott, akit
nem ismertél; vagy mert inkább ahhoz volt kedved, hogy szemlélődj,
és hallgasd a többieket, nem pedig beszélgetni. És ekkor odalépett
hozzád valaki, és így szólt: „Nagyon csendes vagy ma. Csak nincs
valami gond?”
A lényeg, hogy az emberek szünet nélkül véleményt alkotnak rólad, a

mindenkori állapotodról. Te pedig ugyanezt teszed velük.
Hogyan hasznosíthatjuk ezt az információt annak érdekében, hogy

képesek legyünk rövid idő alatt és könnyen összhangba
kerülni másokkal, és ezáltal magabiztosan társalogni velük? És ami
még ennél is fontosabb: hogyan készíthetjük elő a terepet ennek az
információnak a birtokában az első, legnehezebb beszélgetésre?
Megfigyelted már, milyen könnyen megy minden, miután megtört a
jég?
Nos, először is gondoskodjunk arról, hogy a lehető legjobb

lelkiállapotban - magabiztosan - lépjünk be a szobába.
Mit tehetünk ezekben a bizonyos első percekben azért, hogy létrejöjjön

a kapcsolat, és magabiztosságot sugalljunk? Gondoljunk azokra a
magabiztos emberekre, akiket ismerünk. Görbén tartják magukat? A
földet bámulják? Kerülik a szemkontaktust? Szó sincs róla.
Miért? Azért, mert a fizikai megnyilvánulásaink és az élettani
folyamataink óriási hatással vannak arra, hogyan érezzük magunkat,
milyen lelkiállapotba kerülünk. Ha földre szegezett tekintettel járkálsz
fel-alá, nemsokára te is „a padlón” leszel lelkileg. És megfordítva: ha
emelt fővel jársz, szinte kizárt, hogy lehangolva érezd magad.
Megfigyelheted, hogy valahányszor idegességet vagy félelmet érzel,
ehhez a lelkiállapothoz társulnak bizonyos fizikai megnyilvánulások.
Felveszel egy bizonyos tartást, meghatározott irányokba nézel,
meghatározott gesztusokat használsz, és egy meghatározott
hangnemben beszélsz.
Egy jó tanács: Ha változtatni akarsz a lelkiállapotodon, változtass a

fizikai megnyilvánulásaidon.
Ha nemcsak magabiztosnak szeretnéd érezni magad, hanem kifelé is

ezt szeretnéd sugározni, ahhoz magabiztos fizikai megnyilvánulásokra
van szükséged:
- Húzd ki magad.
- Emeld fel a fejed.
- Teremts megfelelő, határozott szemkontaktust a következők

figyelembe vételével:
- annyi ideig tartsd fenn, hogy sokatmondó legyen, de ne fenyegető
- figyeld meg, milyen hosszú az a szemkontaktus, amely a

társaságodban lévő embert még nem zavarja (minél inkább
másokra koncentrálsz, annál kevésbé fogsz idegeskedni)
- ha egy csoporthoz beszélsz, ügyelj arra, hogy mindenkivel

szemkontaktust teremts
- mosolyogj! - ne feledd, micsoda hatása van egy őszinte mosolynak

rád és a többi emberre egyaránt.
- Tedd magadévá, és alkalmazd az asszertív pózt:
- csípőszélességű terpeszben állj (ez férfiakra és nőkre egyaránt

érvényes)
- középre helyezd a súlypontodat.
- Járáskor céltudatosan lépkedj.

- Lélegezz mélyen és könnyedén. A mély lélegzetvétel - amely a
rekeszizomból indul, nem pedig a mellkas felső részéből - azt az
üzenetet közvetíti az agyadnak, hogy nyugodt és magabiztos vagy.
Ha olykor megesik veled, hogy úrrá lesz rajtad az idegesség, és úgy
érzed, sürgősen meg kell szabadulnod tőle, akkor biztosan
örömmel fogadod majd a 7. fejezetben található remek tanácsokat.
Egy jó tanács: Ha ki kell emelni a fenti listából egyetlen jellemzőt,

amely a legnagyobb hatással van a magabiztosságra, és minden
másnál nyomatékosabban kifejezi azt, akkor ez a szemkontaktus. A
szemkontaktusnak mindennél nagyobb jelentőséget tulajdonítunk
a magabiztosság megítélésében.
Ráadásul a szemkontaktus a legegyszerűbb módja a

kapcsolatteremtésnek. Bármilyen jellegű kapcsolatban ezzel kezdődik
minden, és ez a legfőbb kulcsa a rokonszenv kialakulásának.
Ha tehát valóban szeretnél képessé válni arra, hogy bárkivel bármilyen

helyzetben el tudj beszélgetni, méghozzá magabiztosan, akkor kezdd
azzal, hogy megtanulsz megfelelő, határozott szemkontaktust
teremteni.
Gyakorlat
A lelkiállapot megváltoztatása
1. Gyakorold, hogyan kerülhetsz magabiztos lelkiállapotba fizikai

megnyilvánulásaid megváltoztatásával. Keresd meg a számodra
leghatásosabb fizikai megnyilvánulásokat, és kitartóan gyakorold
azokat.
2. Amikor legközelebb mész valahová, ahol új

ismeretségeket köthetsz, összpontosíts a megfelelő szemkontaktusra,
és figyeld meg, ez milyen pozitív változásokat eredményez.
Miután kezedbe adtuk az eszközöket, amelyek segítségével pozitív,

magabiztos lelkiállapotba kerülhetsz, egy pillanatra töprengjünk el, mi
történik olyankor, amikor két ember összhangban van. Honnan tudjuk,
hogy összhangban vannak?
Ha egy kávézóban, étteremben vagy bárhol, ahol embereket figyelhetsz
meg, alaposan körülnézel, valószínűleg ösztönösen meg tudod ítélni,
melyik társaság áll barátokból, és melyik nem. Gondosan szemügyre
véve őket és észreveheted, hogy a csoportok különböző viselkedési
mintát mutatnak be. A barátok - vagyis azok a csoportok, amelyek
tagjai összhangban vannak egymással - olyasmit müveinek, amit úgy
nevezhetnénk: a kölcsönös felelgetés tánca. Az egyes emberek
mozdulatait a csoport egy vagy több tagja tükrözi. Például ha valaki
előrehajol, a beszélgetőpartnere szintén előrehajol, vagy
közelebb húzódik az illetőhöz.
Figyelj meg két embert, akik összhangban vannak, és észreveheted,

hogy hasonló a testtartásuk, a gesztikulációjuk, a beszédük szerkezete
és ritmusa. Ha együtt sétálnak az utcán, az is feltűnhet, hogy egyszerre
lépnek.
„Megállt, és a rakpart korlátjára könyökölt. A férfi is így tett. Olykor

van valami varázslatos az egyforma testtartásban: ez egyike az örök
bajtársiasság gondolatát sugalmazó
jelenségeknek.” E. M. Forster: Szoba kilátással, 1908
Ezek az emberek „tükrözik” egymást. Ez egy természetes folyamat

eredménye, amely tudat alatt zajlik. Szinte minden
csoportfoglalkozásunkon, amikor ez a téma van napirenden,
automatikusan „összhangba kerülnek” egymással bizonyos résztvevők,
miközben fogalmuk sincs arról, hogy tükrözik egymást, amíg rá nem
mutatunk erre.
Ha valaha is kerültél már összhangba valakivel, tudod, milyen pozitív

hatásokkal jár ez:
- jól érzed magad a társaságában
- úgy érzed, mindent megbeszélhetsz vele
- egyformán vélekedtek a dolgokról
- egy hullámhosszon vagytok
- úgy érzed, közel áll hozzád

- szívesen találkozol vele.
Mindez azt jelenti, hogy az összhangteremtési készség igazán

varázslatos hatással lehet a kapcsolataidra. És az a nagy szerencse,
hogy ez egy megtanulható készség.
Kezdjük a legelején
Mielőtt belevágnánk abba a témába, hogyan lehet összhangot teremteni

valakivel, térjünk ki az alapokra. Ha célul tűzöd ki, hogy képessé válj
összhangot teremteni és jó kapcsolatot kialakítani az emberekkel, akkor
azt igazán akarnod is kell. Ha nem érdekelnek az emberek, akikkel
együtt vagy, az meg is fog látszani.
Bizonyára te is találkozol hébe-hóba olyan emberrel, aki látszólag

érdeklődik irántad, de te egészen másképp érzékeled a dolgot.
Egyszerűen tudod, hogy nem érdekled az illetőt. Olykor ez
teljesen nyilvánvaló - például ha elnéz a vállad fölött, miközben hozzá
beszélsz -, de néha csak a zsigereidben érzed: „Ennél kevésbé nem is
érdekelhetném.” Minden megnyilvánulása színleltnek tűnik. És
azért tűnik színleltnek, mert az is, mi pedig nem érjük be a színlelt
érdeklődéssel. Tehát mindazt, amit ebben a fejezetben, sőt az egész
könyvben elmondunk, használd becsülettel, elkötelezettséggel és
jobbító szándékkal mások alaposabb megértésére. Ha így teszel,
csodásan fog működni.
Állj meg egy pillanatra, és döntsd el, mit az, amit igazán szeretnél.
Mert ha igazán azt szeretnéd, hogy bárkivel bármilyen helyzetben
képes legyél magabiztosan beszélgetni, és hogy jó benyomást kelts
másokban, akkor meg kell fogadnod, hogy érdeklődő és kíváncsi
leszel.
Persze akad majd dolgod olyan emberekkel is, akiket nem feltétlenül
kedvelsz; kerülhetsz olyan helyzetekbe, amelyek komolyabb fejtörést
okoznak; és az is előfordul majd, hogy el akarsz kerülni egy bizonyos
beszélgetést
- a főnökkel, akivel nem jössz ki jól
- egy munkatársaddal, akitől a falra mászol

- egy diplomás szakemberrel, aki tudományos szöveggel próbál
elkábítani
- valakivel, akit különösen erőszakosnak tartasz
- amikor reklamálnod kell valamiért
- amikor ki kell állnod magadért
- amikor meg kell mondanod egy barátodnak, hogy rosszul esett

valami, amit tett.
Ám ha ezeknek a beszélgetéseknek a megkezdésekor igazán azt

kívánod, hogy megértsd a másikat, hatásosan és asszertív módon fejezd
ki a véleményedet, és létrehozd a beszélgetőpartnereddel azt az
összhangot, amely segít elérni a célodat, akkor nagyságrendekkel
sikeresebben alakulnak a kapcsolataid.
Mielőtt tehát belemerülnél az összhangteremtési készségek

gyakorlásában, először arra kell odafigyelned, hogy a beszélgetéseket
mindig a kölcsönös érdeklődési területek feltérképezésével kezdd.
Ez könnyen megy azokkal, akiket kedvelsz. Már vannak közös

érdeklődési területeitek, különben feltehetően nem lennétek
barátok. Vagyis az első dolog, amelyen el kell töprengeni, ha olyan
valakiről van szó, akit kevésbé kedvelsz: hogyan állapíthatnád meg,
melyek a közös témák?
Nos, ezt kérdésekkel derítheted ki, amelyekről a 3. fejezetben ejtettünk

szót. De - és ez nagyon fontos - mielőtt kérdezősködni kezdesz,
valamilyen szinten összhangot kell teremtened az illetővel. Logikusan
hangzik, ugye? Te sem örülnél neki, ha odasétálna hozzád egy
ismeretlen, és elkezdene kérdésekkel bombázni.
A következőkben megismertetünk az összhang kialakításának

legegyszerűbb és leggyorsabb módszereivel, amelyek lehetővé
teszik, hogy kérdéseiddel mozgásba hozd a beszélgetést.
Az összhang megteremtése - a tervezés

Talán hallottad már ezt a japán közmondást: „A terv cselekvés nélkül
ábrándozás, a cselekvés terv nélkül lidércnyomás.” Nem azt várjuk el,
hogy robotként vagy különösebben üzleti módon állj hozzá a
dolgokhoz; az a célunk, hogy jól érezd magad a beszélgetések során
és az eseményeken, amelyeken részt veszel. Azonban nagyon
hasznosnak tartjuk a felkészülést és a tervezést, különösen a
könyvünkben ismertetett stratégiák tanulásának és megvalósításának
kezdeti szakaszában.
Mi köze van tehát a tervezésnek az összhang megteremtéséhez?

Érdemes felkészülni, ha meghívást kapsz egy rendezvényre, ahol egy
bizonyos iparág képviselőivel találkozol, vagy olyan emberekkel,
akiknek azonos a hobbijuk - mondjuk egy vitorlásklub / teniszklub /
dartsklub / golfklub / futballklub / bridzsklub stb. éves záróeseményére
invitálnak -, vagy egy helyi jótékonysági szervezet tagjaival, esetleg
valamilyen helyi ügyet pártoló emberekkel (és még sorolhatnánk).
- Nézz utána a háttér-információknak: a klub története, az adott

szezonban elért eredményeik stb.
- Tájékozódj az adott sportról, illetve szabadidős tevékenységről.
- Tanulj meg néhány szakkifejezést - jó lehet például a spinakker

/ bikaszem / büntetőrúgás / nagyszlem.
- Készülj fel néhány kérdéssel - nem kell mindent tudnod, és a

viszonylagos tudatlanságodból még tőkét is kovácsolhatsz, ha kifejezed
a tudásvágyadat.
Nincs is jobb módja a gyors és könnyű összhangteremtésnek, mint az

érdeklődésed kifejezése, és hogy megmutatod: vetted a fáradságot,
és utánajártál a témának az alkalom tiszteletére. Ráadásul így még
arra is lesz egy halvány esélyed, hogy megértsd, miről beszélnek.
Az összhang megteremtése -kezdődjék a tánc!
A fejezet következő részében vázoljuk a másik emberrel való összhang

kialakításánál alkalmazott viselkedés különféle vonatkozásait, és
bemutatjuk azokat az eszközöket és stratégiákat, amelyek segítenek
összhangot teremteni bárkivel, akivel csak szeretnél. Bizony, még a
„problémás esetekkel” is!
Rengeteg dologról lesz szó, és tudjuk, hogy ez az egész néha elég

reménytelennek tűnik. Többen mondták már nekünk: „Szép, szép, de
hogy a csudába jegyezzem meg ezt mind? Túl sok mindent
kell egyszerre csinálni!”
Nos, van egy jó hírünk: nem kell mindent egyszerre megjegyezni. Sőt,
nem is ajánljuk, hogy megpróbáld. Eredményesebbnek tűnik ez a
megközelítés: „Hogyan lehet egy elefántot megenni? Apró
falatokban!” Ezt javasoljuk neked is.
1. falat: Figyeld meg, mit csinálnak azok az emberek,

akik összhangban vannak egymással. Ülj be egy kávézóba
vagy sörözőbe, telepedj le egy padra a parkban; bármilyen
hely megfelel, ahol emberek találkoznak egymással. Semmi
más dolgod nincs, mint szemlélődni. Azonkívül jegyzetelhetsz is, ha ez
segítséget jelent számodra.
Bármilyen eszköz megfelel, amellyel gyakorlatot szerezhetsz az

emberek közötti összhang felismerésében.
Természetesen az is egyre inkább feltűnik majd, hogy mi történik,

amikor az emberek között nincs összhang.
2. falat: Hozzuk egy kicsit közelebb a dolgot. Figyeld meg,

mi történik, amikor barátokkal, ismerősökkel, kollégákkal
vagy. Próbáld még jobban tudatosítani magadban, hogyan működnek
az emberek. A saját reakcióidat is elkezdheted figyelemmel kísérni.
Figyeld meg, mennyiben különbözik a viselkedésed, ha olyan

emberekkel vagy, akiket kedvelsz, és ha olyanokkal,
akikkel nehezebben boldogulsz.
A következő alfejezet után kapsz még néhány „falatot”.
Tükrözés
A rokonszenv kialakításához elsődlegesen a tükrözés készségére lesz

szükséged, ennek a készségnek az első összetevője pedig az, hogy
képes legyél alaposan megfigyelni másokon a következőket
(emlékezz vissza a figyelem kínai szimbólumára!):
- testtartás
- gesztusok és mozdulatok
- hangnem
- szóhasználat
- légzés.
Miután sikerült a figyelmedet arra irányítani, hogyan kommunikál

valaki, akkor az összhang létrehozásának következő lépéseként
elkezded tükrözni, amit csinál. Most tehát sorra vesszük a
felsorolt területeket, megnézzük, hogyan tükrözhetünk valakit, és
ellátunk néhány jó tanáccsal, amelyek segítenek igazán könnyedén és
jól csinálni mindezt.
Tegyük fel, hogy valakivel most találkozol először. Mit veszel észre,
amikor belépsz a szobába?
Testhelyzet
- Ül vagy áll?
- Milyen a testtartása? Egyenes? Görbe? Teljesen szembefordul veled?

Vagy kissé oldalra fordul?
- Hol a súlypontja? Középen? Az egyik lábára helyezi a súlypontját?

Nyugodtan áll, vagy folyton egyik lábáról a másikra helyezkedik?
- Ha ül, keresztbe teszi a lábát, vagy sem? Előrehajol, vagy hátradől

a székben? Karba tett kézzel ül?
- Oldalra billenti a fejét? Vagy egyenesen tartja?
Gesztusok, mozdulatok és arckifejezés
- Milyen a mozgása? Megfontolt, lassú? Vagy gyors, spontán?

- Sokat gesztikulál, vagy keveset? Széles vagy visszafogott gesztusokat
használ? Milyen a gesztikuláció üteme: folyamatos vagy szaggatott?
- Sokat használja a kezét? Összekulcsolja vagy ökölbe szorítja a

kezét? Babrál az ujjaival?
- Egyenesen a szemedbe néz, vagy kissé oldalra fordul?
- Általában rád néz, vagy másfelé?
Hang
- Ütem: gyors vagy lassú?
- Hangmagasság: magas vagy mély?
- Hangszín: monoton vagy változatos?
- Ritmus: változó vagy egyenletes?
- Hangerő: hangos vagy csendes?
- Szünetek: sok vagy kevés?
Szóhasználat
- Milyen a szóhasználata: vizuális, akusztikus vagy kinesztetikus?
Légzés:
- Üteme: gyors vagy lassú?
- Mélysége: felszínes vagy mély?
Ez az a pont, ahol azt gondolod: „Iszonyatosan sok mindenre kell

odafigyelni!” - és igazad van. De voltaképpen mindig is
odafigyeltél ezekre, csak éppen nem voltál tudatában, hogy ezt teszed.
3. falat: Amikor legközelebb elmész valahová, ahol új emberekkel

találkozol, válassz ki egyetlen területet ezek közül, amelyre
koncentrálsz. Induláskor tehát mondd azt magadban: „Ma a
gesztusokra figyelek, semmi mással nem törődöm." Legközelebb pedig
a hangnemre, és így tovább.
Kisvártatva azt fogod tapasztalni, hogy elképesztő mennyiségű

információt összegyűjtöttél anélkül, hogy ezen gondolkodnod kellett
volna.
Természetesen legjobb azokkal az emberekkel kezdeni, akiket ismersz,

és akikkel jól kijössz. Egyszerűen figyeld meg, hogyan működnek. Jó
szórakozást!
Hogyan tovább?
Szóval, ott tartunk, hogy már remekül megy mások megfigyelése - és

most mihez kezdesz az így nyert információval? Használod -
mégpedig az összhang létrehozására. Elkezded tükrözni a
társaságodban levő embert. Más szóval: elkezded utánozni néhány
dologban - ugyanúgy állsz, ugyanolyan ritmusban beszélsz,
ugyanazokat a gesztusokat használod, ezáltal azt az érzést keltve
benne, hogy hasonlítasz rá.
4. falat: Válassz ki egyetlen dolgot, amelyet tükrözöl - például a

testtartást, a gesztusokat vagy a hangnemet. Amikor legközelebb
találkozol valakivel, figyeld meg, hogyan működik azon a bizonyos
területen, és kezdd el tükrözni.
A korábban vázolt területek bármelyike lehetőséget nyújt a tükrözésre.

Fussunk át néhány példát, hogy lássuk, miről is van szó.
• Testtartás: Tegyük fel egy pillanatra, hogy az illető, akivel

összhangba szeretnél kerülni, előrehajolva ül a széken, és keresztbe
teszi a lábát. Mikor belépsz, te is leülsz, és felveszed ugyanazt a
testtartást. Ez a tükrözés.
- Hang: Tegyük fel, hogy viszonylag hangosan és gyorsan szoktál

beszélni, és kevés szünetet tartasz. Az az ember, akivel
találkozol, többnyire csendesen, lassan beszél, és gyakran tart szünetet.
Te hozzáigazítod a beszéded ritmusát az övéhez, és halkabbra fogod
a hangod. Ez a tükrözés.
Eddig jó, de mi történik, ha a másik ember változtat a testhelyzetén?
Követed, és te is változtatsz a testhelyzeteden, de - és erre
nagyon figyelj! - ne azonnal, különben rövidesen feltűnik neki, mit
művelsz. Várj egy kicsit, és utána végezd el a szükséges
módosításokat.
A fenti példáinkat folytatva ez így nézne ki:
• Testtartás: Leemeli a keresztbe tett lábát, és a földre helyezi.

Az összhang fenntartásához egy-két perc múlva te is leemeled a
keresztbe tett lábad.
• Hang: Nagyon izgalomba hozza valamilyen téma, amelyről

beszélgettek, ezért gyorsabban és valamivel hangosabban kezd
beszélni. A válaszodban te is felemeled kicsit a hangod, és gyorsítasz a
beszédeden.
Ezek az alapvető tükrözési technikák. Később még visszatérünk rájuk,

amikor azt a problémakört vizsgáljuk meg, hogyan lehet magabiztosan
beszélni problémás helyzetekben, amikor a másik ember agresszív,
haragos, vagy ellenkezőleg: félénk és visszahúzódó.
5. falat: Próbálj meg jó pár különböző embert tükrözni, egyszerre

mindig egyetlen viselkedésjegyet kiválasztva, és figyeld meg, mi
történik, mennyire sikeres a módszered.
6. falat: Próbálj meg egyszerre több viselkedésjegyet tükrözni.
Ahogy így apránként haladsz, hamarosan azt fogod tapasztalni, hogy

különösebb gondolkodás nélkül kombinálod a különféle tükrözési
lehetőségeket. Rövid idő alatt ösztönössé válik ez a módszer.
„Ne feledd: a tükrözés egy készség, ezért ha jól

akarod csinálni, sokat kell gyakorolni."
A szóhasználat tükrözése (1)
Bizonyára emlékszel arra, hogy a 2. fejezetben a „kommunikációs

folyamat” bemutatásánál a gondolatok vizuális, akusztikus és
kinesztetikus formában való kódolásáról beszéltünk. Minden ember
előtérbe helyezi ezek valamelyikét. Többségünk leginkább az egyik
formában tárolja az információkat.
Mivel van egy preferált információtárolási módunk, általában az

információ megosztására is ezt a formát vagy nyelvi mintát
alkalmazzuk. Az emberek szóhasználatából kiderül, melyik
gondolkodásmódot helyezik előtérbe. Például:
Vizuális:
„Ezt nézzük meg közelebbről.”
„Jónak látszik.”
„Most már képben vagyok.”
Akusztikus:
„Ez a megoldás nagyon jól hangzik.”
„Ez sokat elmond róla.”
„Egy húron pendülünk.”
Kinesztetikus:
„Úgy érzem, ezt kell tennünk.”
„Minden simán ment.”
„Érzésed szerint melyik lenne a jó?”
Mit jelent ez, és mi köze az összhangteremtéshez?
Nos, azt jelenti, hogy ha Vizuális úr találkozik Kinesztetikus

kisasszonnyal, alighanem arra a következtetésre jutnak, hogy „nem egy
nyelvet beszélnek”.
Érted már, miért okoz nehézséget az összhangteremtés két ember

között, akik különböző módon gondolkodnak? Nézzük csak a
következőket:
„Másképp látjuk a dolgokat.”
vagy
„Nem vagyunk egy hullámhosszon.”
vagy
„Másképp gondolkodunk a dolgokról.”
Ha hallottál már valakit így beszélni, akkor valószínűleg a nyelvi

mintázatok összeütközésének voltál szemtanúja - annak, amikor
két ember különböző módon gondolkodik, és nem értik, miért nem
jutnak egymással semmire.
Ha igazán kiválóan akarsz kommunikálni, azzal a magabiztos érzéssel,

hogy érted a másik ember nyelvét, akkor alaposan figyeld meg, hogyan
beszél - milyen nyelvi mintát használ és te is kövesd ezt a mintát.
Például:
Ő: „Láttad, hogy nyílt egy új étterem a városban?”
Te: „Igen, én is néztem. Első látásra biztató.”
Ő: „Úgy hallottam, Görögországba utaznak idén.”
Te: „Ez jól hangzik.”
Ő: „Mi mindent el kellett viselniük Smithéknek emiatt az építkezés

miatt!”
Te: „Igen, dühítő lehetett. Igazán derekasan helytálltak ebben a nehéz

helyzetben.”
Ha szeretnéd tudni, te melyik formát részesíted előnyben, gondol] a

legutóbbi utazásodra, és képzeld el, hogyan mesélnél róla egy
barátodnak.
- Vizuális
A táj szépségeit ecsetelnéd, a színeket, az ég kékjét, és hogy milyen

fehér volt a hó?
- Akusztikus
A tenger hangjáról mesélnél, a téged körülvevő csendről, a

hangszórókból szóló zenéről, a hó ropogásáról?
- Kinesztetikus
Arról áradoznál, milyen nyugalommal töltött el, milyen forrón tűzött a

nap, milyen meleg volt a tenger vize, milyen érzés volt a friss hóban
siklani a léccel, vagy amikor a szél csapkodta az arcodat?
Az a helyzet, hogy az emberek beszélgetés közben gyakran váltogatják

a formát, ezért nagyon koncentrálj, folyamatosan figyeld a másik
szavait, és ha valakivel első ízben találkozol, tükrözd az általa
legszívesebben alkalmazott mintát - legalábbis az első együtt töltött
percekben. Így lehetőség nyílik a megfelelő szintű összhang
kialakítására, és miután ez megtörtént, attól kezdve nincs nagy
jelentősége a szóhasználatnak.
Íme, néhány szó, amelyekre érdemes odafigyelni a gondolkodásmód

felismeréséhez:
Vizuális Akusztikus Kinesztetikus
világos hallgat érint
homályos hall érez
ködös hangnem megfog
átláthatatlan hangsúlyoz kezel
meglátás kimondottan nyom

szempont kérdés ragaszkodik
összkép súg merev
tisztáz fecseg finom
megvilágít vitat kemény
szemlél elkiabál rugalmas
bámul részletez durva
szembetűnő mesél meleg
látható nyafog hideg
képzel felhív heves
előrelátás taglal lökés
kilátás csend tart
belátja ordít lazít
néz hangzatos mozog
nézet cseng leköt

feltűnő említ száll
pillant elhangzott fut
tekint függő beszéd
színeket leíró szavak
7. falat: Mindennap döntsd el, hogy a három közül aznap melyiket

figyeled árgus szemekkel, melyikre hegyezed a füled, avagy melyiknek
a lényegére próbálsz rátapintani. Ha elindulsz ezen az úton, rá fogsz
jönni, mennyivel egyszerűbb így észrevenni ezt a jellemzőt más
embereknél, és ezzel nemcsak az összhangteremtési képességedet
fejleszted, hanem az önbizalmadat is: egyre inkább bízol majd benne,
hogy bárkivel tudsz társalogni.
8. falat: Kezdd el tükrözni mások nyelvi mintáját.
A szóhasználat tükrözése (2)
Most, hogy már kezdesz belejönni a nyelvi minták tükrözésébe, egy

feladatod van még hátra: a kulcsszavak és -kifejezések tükrözése.
Ezt a témát már érintettük a 3. fejezetben mint a beszélgetés folytatását

célzó stratégiát, de érdemes visszatérni rá, hogy biztosan megértsd,
milyen jelentőséggel bír az összhangteremtés során.
Talán előfordult már veled, hogy egy bizonyos szót vagy kifejezést
használtál valaminek a leírására, és a társaságodban levő ember
„lefordította” azt a saját szavaira. Te ingerültté váltál ettől, vagy
legalábbis késztetést érezték hogy tiltakozz: „Én nem ezt
mondtam.” vagy „Én nem így gondoltam ” Ismered ezt az érzést?
Te: „Imádom a grillezést.”

Ő: „Igen, olyan jó kint vacsorázni a kertben.”
Te: „Jó lenne végre egy kis pihenő ebben a nagy hajtásban.”
Ő: „Tudom, milyen ez. Nekünk is sok dolgunk volt mostanában." Ott

bent valami azt kiáltja: „Nem!”
Mi ebből a tanulság? Ha valaki egy bizonyos szóval vagy kifejezéssel

jellemez valamit, az összhang létrehozásának legjobb módja, ha a
válaszunkban ugyanazt a szót vagy kifejezést használjuk.
Ő: „Nagyon remélem, hogy sikerül megoldaniuk a problémájukat.”
Te: „Én is remélem, hogy sikerül megoldaniuk.”
Vagy használd ugródeszkának a kérdésedhez: ó: „John nagyon fél ettől

a vizsgájától.”
Te: „Melyik részétől fél?”
Követés
Emlékszel, amikor arról volt szó, hogy két, összhangban lévő ember
együtt sétál az utcán? Egyszerre lépnek, és ha az egyik felgyorsítja
a lépteit, a másik is követi. Ők a szó szoros értelmében lépést
tartanak egymással.
A lépéstartás vagy követés (elterjedt angol szóval: pacing) művészete

tehát arról szól, hogy bárhová követjük azt az embert, akivel vagyunk.
Ez nem azt jelenti, hogy ha a kútba ugrik, mi is utánaugrunk - bár ez
tényleg valódi összhangot mutatna.
Inkább arról van szó, hogy azt követjük, amit az adott időpontban átél:
követjük a lelkiállapotát, az érzéseit. Egy időre beleéljük magunkat az
ő világába, hogy jobban megértsük őt és mindazt, amit átél.
Valószínűleg tudod, milyen az, amikor valaki képes erre, és téged követ
így. El vagy keseredve, és egy barátod tudatja veled, hogy megérti az
érzéseidet, és lehetőséget ad neked, hogy kimutasd azokat. Mit érzel
ekkor iránta?
Vagy valami nagyszerű dolog történik veled: megkapod azt az állást,
amelyre igazán vágytál; megismersz egy rendkívüli embert, és úgy
érzed, kerek lett a világ. Ekkor összefutsz egy barátoddal, aki látja
rajtad, hogy történt veled valami, érdeklődik róla, hagyja, hogy csak
mondjad, csak mondjad, és közben veled együtt örül. Mit érzel iránta?
Ebben rejlik a követés ereje.
A követés kérdéskörét részletesebben is tanulmányozzuk a 6.

fejezetben, amikor néhány zseniális módszert ismertetünk a problémás
helyzetek kezelésére, ugyanis nem szükséges kedvelned valakit ahhoz,
hogy összhangot teremthess vele. Ezt jól jegyezd meg:
„Nem szükséges kedvelned valakit ahhoz, hogy

összhangot teremts vele.”
Addig is próbálj az összhangteremtésre kiszemelt ember lelkiállapotára
következtetni a fizikai megnyilvánulásaiból és viselkedéséből, és
meglátod, milyen könnyen tudod majd követni.
A következő lépcsőfok - követés és vezetés
Miután sikerült megfelelő szintű összhangot teremteni, lehetőséged

nyílik a vezetésre. Mi az a vezetés, és mikor lehet hasznos?
A vezetés egész egyszerűen a másik ember viselkedésének és

lelkiállapotának megváltoztatása saját viselkedésed megváltoztatásával,
kihasználva a köztetek létrejött összhangot. Gondolj a két
emberre, akik séta közben egyszerre lépnek. Nos, ha egyikük
felgyorsítja a lépteit, azt tapasztalod, hogy a másik is gyorsít, hogy
lépést tartson a társával. Ez egy jó példa a követésre és a vezetésre.
Másik példának vegyük azt, amikor beszélgetsz valakivel, aki kicsit

lehangolt, és lassan, csendesen beszél. Egy ideig tükrözöd (követés),
majd fokozatosan egy kicsit hangosabban és gyorsabban kezdesz
beszélni. Ha ő reagál erre, felemeli a hangját, és gyorsít a beszédén,
akkor sikeresen „kivezetted” őt a lelkiállapotából. Ezt a folyamatot
szemlélteti a 4.1. ábra. A 6. fejezetben még visszatérünk rá a problémás
helyzetek tárgyalásánál.
4.1. ábra. Tükrözés ---> követés ---> vezetés
Jótanácsok
1. Figyeld meg, mi történik, amikor két ember jól megérti egymást.

Nézd, hogyan nyilvánul meg az összhang abban, ahogy egymást
tükrözik.
2. Tanulmányozd ennek az ellenkezőjét is: amikor két ember nem ért

egyet. Figyeld meg. mennyire nem tükrözik egymást.
3. Könnyítsd meg mások számára a veled való kommunikációt:

folyamatosan gyakorold az összhangteremtést.
4. Könnyítsd meg magad számára a dolgot azzal, hogy egyszerre egy

területet gyakorolsz, amíg végül mindegyiken kellő magabiztosságra
teszel szert.
5. Figyeld meg, milyen érzés számodra a különböző

emberek tükrözése.
6. Próbáld úgy megélni a világot, mint a másik ember - a követés

segítségével érthetőbbé válik számodra a másik ember és az ő
élményei, nehézségei, örömei.
7. Ne feledd, hogy estbeszédünkkel és hangunkkal számos információt

közvetítünk a szavakon túl is.
8. Azt se feledd, hogy mindez akkor működik igazán jól.

ha tisztességes célra használják. Akik önző módon, saját céljaikra,
gépiesen „művelik” az összhangteremtést, előbb-utóbb mindig
lebuknak.
"Színleléssel nem érhetsz el sikert!”

5. Munkahelyi beszélgetések és
prezentációk
Rengeteg olyan emberrel találkoztunk, aki imádja a munkáját, és
majdnem ugyanannyival, aki nem. És azt tapasztaltuk, hogy ha valaki
nem szereti a munkáját, ennek oka gyakran nem magában a munkában
keresendő, hanem a kollégáival és/vagy a főnökével
való kapcsolatában, illetve a kapcsolat hiányában. Még azoknak is,
akik szívesen végzik a munkájukat, sok esetben akadnak problémáik
más emberekkel - ez pedig gátolja őket abban, hogy még szívesebben
végezzék a munkájukat.
Ébrenléti időnk mintegy kétharmadát a munkahelyünkön töltjük, ezért

érdemes arra törekednünk, hogy a lehető legjobban teljenek ezek az
órák.
Ezt a fejezetet annak a célnak szenteltük, hogy segítsünk a lehető

legtöbbet kihozni a munkahelyi kapcsolataidból - az egyes emberek és
a csoport szintjén egyaránt - néhány remek, jól bevált
módszerrel, amelyek megkönnyítik, hogy a munkád során bárkivel
magabiztosan tudj beszélgetni.
Kezdetnek mindjárt az egyik legrázósabb témát választottuk.
Hogyan beszélj a főnököddel?
Sok embernek gondot okoz, hogyan beszéljen a főnökével - legalábbis

ha olyasmiről van szó, ami komolyan nyugtalanítja. Ennek okai széles
skálán mozognak.
Egyesek azért nem akarnak problémákkal előhozakodni a főnöküknél -

és ezt akár pozitívumnak is tekinthetjük -, mert nem akarnak fejtörést
okozni neki: úgy gondolják, van elég gondja e nélkül is; vagy nem
akarják megzavarni abban, amit csinál; esetleg nem tudják, melyik
lenne az alkalmas pillanat.
Mások azért ódzkodnak az ilyesmitől - és ez már nem annyira pozitív -,
mert azt gondolják, úgyis hiába. Megint mások pedig úgy vélik, a
főnök azért nem tesz semmit, mert saját védelme érdekében inkább
elkerüli a feszültségeket.
Néhányan attól tartanak, a főnök gyengeségnek, lázadásnak vagy

nyafogásnak tekintené, ha a beosztottjai hozzá fordulnának az
aggályaikkal, mások szerint pedig bizalmaskodásnak tartaná;
vannak, akik egész egyszerűen nem mernek előhozakodni a
problémákkal, mert félnek attól, hogy ez negatívan befolyásolná a
jövőbeli kilátásaikat és a velük való bánásmódot.
De olyanok is akadnak, akik egyszerűen csak szeretnék megtudni,

hogyan fejezhetnék ki úgy a véleményüket, hogy azt komolyan vegye a
főnök, és pozitívan álljon hozzá a kérdéshez.
Bármelyik csoportba tartozol is, a következő oldalakon találsz a magad

számára néhány olyan bevált módszert, amelyek segítenek a
véleményed kifejtésében és ezáltal az önbizalmad erősítésében. Íme, a
mi receptünk a főnökkel való beszélgetésre.
Az első kérdés: „Hogyan szeret beszélgetni a főnököd?”
Stephen R. Covey A kiemelkedően sikeres emberek 7 szokása című

könyvében arról ír, hogy előbb a másik embert kell megérteni, és csak
aztán tudjuk megértetni magunkat vele. Ez egyike annak a
hét szokásnak, amely a szerző megállapítása szerint minden
kiemelkedően sikeres kommunikációt folytató emberre jellemző. Ez az
első, kihagyhatatlan lépés bármilyen sikeres munkahelyi kapcsolat
létrejöttéhez.
Vagyis ha sikeresen szeretnél tárgyalni a főnököddel, akkor meg kell

értened, hogyan kommunikál, és hozzá kell igazítanod a
saját stílusodat.
A főnök megértése
A napnál is világosabb, hogy a különböző emberek különbözőképpen

szeretnek beszélgetni. Eltér a kommunikációs stílusuk, más-más
kommunikációs módszereket helyeznek előtérbe. Most segítünk
elemezni a főnököd stílusát, majd ismertetjük azokat a
stratégiákat, amelyekkel a legtöbbet hozhatod ki ebből az
információból.
Íme, az első „főnökös” gyakorlat. Bemutatunk egy sor

viselkedésjegyet, és a te feladatod annak meghatározása, hol
helyezkedik el a két véglet között a főnököd.
Gyakorlat
Te és a főnököd
A főnököd kommunikációs stílusa:
Mi áll a figyelme középpontjában?
a munka az emberek
a tények az érzések
a részletek az összkép
Milyen a hangvétele?
hivatalos közvetlen
Hogyan beszélget?
kevés gesztussal sok gesztussal
pókerarccal gazdag arcjátékkal

gyakran közbevág hagyja, hogy a másik beszéljen
beszél kérdez
gyorsan hoz döntéseket időre van szüksége a döntéshez
Milyen a hangszíne?
monoton kifejező
Ha ezzel végeztünk, elkezdhetjük kidolgozni a megfelelő

megközelítést, amellyel a kívánt eredményt érhetjük el.
Ha a főnököd inkább a skála bal oldalán helyezkedik el, akkor
- a feladatokra koncentrálj, és arra, hogyan teljesíthetők az általa elvárt

eredmények
- hivatalosabb módon közelíts hozzá
- a feladatokról vagy az eredményekről beszélj, és mutasd meg,

hogyan segítesz azok megoldásában, illetve elérésében
- maradj a témánál, és ne fecsegj
- ha van néhány ötleted, pontokba szedve sorod fel őket (ne túl
sokat), és hagyd, hogy ő döntse el, melyiket szeretné hallani
- hivatkozz a tényekre, és gondosan ügyelj arra, hogy azok megállják a

helyüket.
Ha a főnököd inkább a skála jobb széle felé húz, abban az esetben
- a javaslatodhoz mindig fűzd hozzá, milyen hatással lesz az

emberekre
- mutatkozz közösségi embernek
- szemléltesd, milyen hatással lesz a dolog az összképre
- próbáld erősíteni a kapcsolatotokat
- kevésbé hivatalosan közelíts hozzá
- lelkesedéssel fejtsd ki a véleményedet.
És mindezek közben keresd az összhang megteremtésének lehetőségét

az újonnan szerzett tükrözési, követési és vezetési készségeidet bevetve
(ha frissítésre szorulnak, lapozz vissza a 4. fejezethez):
- Tükrözd a gesztusait, a testtartását, a hangsúlyát, a beszéde

ütemét, a szüneteket.
- Aztán gondolkozz el rajta, hogy milyen módon kommunikál

legszívesebben a főnököd:
- élőben (négyszemközt vagy egy csoporthoz intézve szavait)
- e-mailben
- írásban
- telefonon?
Alkalmazd a kedvenc kommunikációs csatornáját, továbbra is

tekintettel a stílusára. Tehát ha mondjuk a skála bal oldalához áll közel,
pontokba szedve, röviden, eredményközpontúan tálald a
mondanivalódat az e-mailekben. Csak semmi fecsegés arról, mit
csináltál a hétvégén!
Kapcsolattartás
Ha sikerült betájolni a főnököd kommunikációs stílusát, a következő

feladatod a lehető legjobb összhang megteremtése. És ne feledd: kettőn
áll a vásár.
Időnként találkozunk olyan emberekkel, akik egyre csak azt
hajtogatják, milyen nehéz a főnökükkel. Az egyik legfőbb dolog, amit
nekik meg kell érteniük, hogy egy kapcsolat mindig két ember között
jön létre, így mindketten szerepet játszanak a kapcsolat alakulásában. A
kapcsolatban fellépő problémák és nehézségek a legritkább esetben
tulajdoníthatók csupán az egyik személynek.
A munkahelyi nehézségek, illetve problémák többsége (sőt, talán

mindegyike) valamiféle kommunikációs zavarból ered.
Az összhang kialakítása utáni következő lépés tehát - mint tudjuk: nem

feltétlenül kell kedvelnünk valakit az összhang megteremtéséhez - egy
olyan rendszer felállítása, amely biztosítja a kapcsolattartást, és nyitva
hagyja a kommunikációs csatornákat. Ennek legegyszerűbb módja, ha
rendszeresen értekezel a főnököddel.
Ha már eddig is rendszeresen voltak négyszemközti megbeszéléseid

vele, bizonyára nagyra értékeled ezeket az alkalmakat. Ha viszont nem
szoktál ilyesmit csinálni, sőt soha nem is csináltál ilyet, akkor
számodra ez is kicsit nehéznek tűnhet. Talán azt kérdezed magadtól:
„Hogyan állhatnék én a főnököm elé azzal, hogy rendszeresen
szeretnék értekezni vele, és hogy vehetném rá, hogy
beleegyezzen ebbe?” (Feltéve persze, hogy egyáltalán jó ötletnek tartod
ezt. Ha nem így van, akkor jobb, ha meg se próbálod - csak aztán ne
panaszkodj, hogy semmi nem változott!)
A fejezet későbbi részében ismertetjük a véleménykifejtés fő lépéseit,

valamint a négy beugró kérdést. Javasoljuk, hogy ezeket a
szerkezeteket kövesd a mondanivalód felépítésében, így bizton
számíthatsz a másik ember figyelmére. De mielőtt ebbe
belevágnánk, kezdjük egy kis alapozással.
Hogyan vegyük rá a főnököt, hogy igent mondjon?
Nagyon is gyakori, hogy valakinek egy beszélgetés során csak úgy

„kicsúszik a száján”, amit szeretne, előzetes átgondolás nélkül. Ezt meg
lehet érteni, hiszen elképzelhető, hogy
- szeretne könnyíteni a lelkén

- már régóta fortyog benne valamilyen érzés, és most kitört belőle
- nem tudja, hogyan lehetne tervszerűen csinálni
- hajlamos „a pillanat hevében” cselekedni
- nem látja sok értelmét a kommunikáció megtervezésének.
Az sem ritka, hogy valaki egyszerűen úgy dönt, nem éri meg
vitatkozni, ezért inkább nem tesz semmit. Ebben az esetben csak magat
hibáztathatja, ha nem elégedett a helyzettel. Mindenesetre
mielőtt belevágnál, győződj meg arról, hogy valóban lépni akarsz-e.
Remélhetőleg mostanra már világossá vált előtted, hogy a

legsikeresebben kommunikáló emberek megtervezik a
kommunikációjukat és a beszélgetéseiket, legalábbis abban a
tekintetben, hogy mit szeretnének elérni vele. Az itt következő
tevékenységlista hasznos emlékeztetőként szolgál, és könnyen
megvalósítható struktúrát kínál a céljaid megtervezésére.
1. Határozd meg, mit szeretnél elérni. Teljesen egyértelműen,

pozitív módon kell megfogalmaznod a célod.
„Szeretnék rendszeresen (hetente, havonta stb.) értekezni a

főnökömmel.”
2. Határozd meg, mi alapján tudod eldönteni, hogy elérted-e a

célt. „Megbeszéljük, hogy április 12-vel kezdődően minden hónap
utolsó keddjén összeülünk.”
3. Mi a célja a rendszeres megbeszéléseknek? Gondold végig,

melyek a valódi, elfogadható okai annak, hogy ezt szeretnéd.
4. Milyen pozitív következményei lesznek a rendszeres

megbeszéléseknek rád és a főnöködre nézve? Ennek átgondolásához
vedd figyelembe, amit a főnököd stílusáról tudsz:
- Az eredményekre vagy az emberekre gyakorolt hatást kell

hangsúlyoznod?
- Érdemes e megemlíteni néhány statisztikai adatot (például

arról, hogy milyen pozitív hatással vannak a termelékenységre a
főnök és a beosztottak közötti rendszeres megbeszélések)?
- Hasznos lehet-e, ha összegyűjtöd mindazoknak a megerősítő

véleményét, akik szoktak négyszemközti megbeszélést tartani a
főnökükkel?
5. Milyen negatív következményei lehetnek annak, ha nem

jönnek létre ezek a megbeszélések?
6. Hogyan lehetne legjobban tálalni a véleményedet, illetve a

mellette szóló bizonyítékokat?
- Érdemes volna készíteni egy rövid írásos anyagot vagy egy

prezentációt, melyben körvonalazod az igényeidet?
- Esetleg eredményesebb lenne, ha kötetlen formában beszélgetnétek

róla?
7. Tervezd meg, hogyan kéred fel az első megbeszélésre a főnököd:
- Milyen időpontban a legvalószínűbb, hogy ráér?
- Hogyan lehet a legkönnyebben időponthoz jutni nála?
- Csak bekukkantasz hozzá, és megkérdezed, mikor van egy

pár perce?
- E-mailben kell időpontot kérned?
- A titkárnőjénél jelentkezel be?
- Kell valamit küldened előzetesen?
- Mennyire fontos neki, hogy csatold a megtárgyalandó kérdéseket,

hozzájuk rendelve az időszükségletet?
8. Szánj elegendő időt a megbeszélés előzetes lejátszására. A 6.

fejezetben megismertetünk „A három szék” nevű nagyszerű
módszerrel, amelyet ebben a helyzetben is alkalmazhatsz. Rendkívül
hatásos technika bármilyen kommunikáció előkészítésére, mivel segít
más nézőpontból szemlélni a dolgokat.
Egy jó tanács: Ne próbáld meg elképzelni, hogy mit fog szólni a
főnököd az ötletedhez. Jusson eszedbe: általában azt kapjuk, amire
összpontosítunk, és ha úgy gondolod, elutasító válaszra kell
számítanod, az óhatatlanul negatívan befolyásolja a hozzáállásodat.
A beosztottak megértése
Ha vezetőt tisztelhetünk személyedben, akkor nyilván szeretnéd a

lehető legtöbbet kihozni minden emberedből. Könnyen meglehet, hogy
számodra nem okoz gondot a velük való beszélgetés, és ha így van,
örülünk neki. Ha azonban más a helyzet, bizonyára szeretnéd
megtalálni a módját, hogy ezentúl gond nélkül beszélj velük bármiről.
Most ezt a problémakört célozzuk meg, azután pedig áttérünk egy

egyszerű és nagyszerű módszerre, amellyel megtudhatod, hogy
a csapatod egyes tagjait mi motiválja leginkább. Így mindegyikükből
a lehető legtöbbet tudod kihozni, és ezzel mindenkinek használsz:
magadnak, nekik és az üzletnek egyaránt.
Hogyan beszélj a beosztottjaiddal?
Ez tipikus esete annak, hogy „úgy bánj velük, ahogy szeretnéd, hogy
veled bánjanak”. Ha hasznosnak tartod a főnököddel való
négyszemközti megbeszéléseket, akkor bizonyára kitalálod, mit
javaslunk neked, mint főnöknek. Talált! Tarts minden beosztottaddal
négyszemközti megbeszéléseket. És ha szeretnéd ezt bevezetni, és
megnyerni hozzá a beosztottak támogatását, akkor egyszerűen csak
kövesd a rád és a főnöködre vonatkozóan fentebb leírtakat.
Tegyük fel tehát, hogy egyeztetted a megbeszélések időpontját, és most

szeretnéd megtudni, hogyan hozhatod ki a legtöbbet az embereidből.
Nos, az első szükséges lépést már tudhatod a 3. fejezetből. Tedd fel a
kérdést: „Mit tartasz fontosnak...?”
Ebben az esetben azt szeretnéd megtudni, mit tartanak fontosnak a

munkahelyükkel vagy a munkájukkal kapcsolatban. Hamar meghozza a
gyümölcsét az erre szánt idő, mert így megtudod, mi
a mozgatórugójuk, és mit kell tenned főnökként, hogy megfelelő
szinten tartsd a motivációjukat. Ahhoz is kapsz néhány ötletet, hogy
hol keresd a megoldás kulcsát, ha csökkenni látszik a motiváció.
Gyakorlat
Találd meg a motivációd fő forrását.
Keress magadnak egy nyugodt sarkot, ahol nem zavarhat meg senki,
vegyél elő jegyzetfüzetet és tollat, és írd le a válaszodat az alábbi
kérdésre:
„Mit tartasz fontosnak a munkáddal kapcsolatban?”
Egy jó tanács: Még jobb, ha bevonod ebbe a gyakorlatba egy

munkatársadat vagy barátodat is, és megkéred, hogy jegyezze le a
válaszaidat - így zavartalanul gondolkodhatsz.
Ha valaki másnak teszed fel a kérdést, ne feledd, hogy semmi mást nem
kell kérdezned, csak ezeket:
„Mit tartasz fontosnak a munkáddal kapcsolatban?”
„És még?” (arra biztatva, hogy folytassa),
„Van még valami egyéb?” (a biztonság kedvéért, miután befejezte,

nehogy kimaradjon valami).
Néhány jó tanács:
- Ne kommentáld vagy értékeld a válaszokat.
- Maradj csöndben, és hagyd, hogy végiggondolja.
- Kizárólag az általa használt szavakat írd le, és kizárólag ezeket

használd a későbbiekben.
- Ne fordítsd le a saját szavaidra, saját tapasztalataidra, amit mondott,

például így. „Tehát fontos számodra, hogy értékeljék a munkádat. Ezzel
én is így vagyok, szeretem, ha rendesen megfizetik az elvégzett
munkámat.” Nem ezt mondta!
Mi az alábbi válaszokat kaptuk erre a kérdésre:
- az elismerést
- hogy érdekes munkát végezhessek
- a kihívásokat
- az embereket
- hogy segítsek az ügyfeleknek
- hogy értékeljék a munkámat
- a változatosságot
- a pénzt
- hogy vidáman teljenek a napjaim
- hogy jó főnököm legyen
- ... és még sok egyéb választ.
Ha elkészült a listád, lássuk a következő kérdést:
„Melyik a legfontosabb ezek közül az értékek közül? Ha csak

egyetlenegyet választhatnál, melyik lenne az?”
Miután ezt eldöntötted, folytasd a megmaradtakkal, míg végül

fontossági sorrendbe állítod az összes szempontot. Ezzel megkapod
a munkával kapcsolatos értékrended - a téged motiváló értékeket
fontossági sorrendben.
Az utolsó teendő, hogy a listát kézbe véve annak minden egyes

elemével kapcsolatban feltedd a kérdést:
„Mit értek/értesz azon, hogy...?” vagy: „Honnan tudhatom /

tudhatod, hogy teljesül...?”
Ez a kérdés annak a kritériumnak a meghatározására szolgál, amelynek

alapján eldöntheti az ember, hogy teljesül-e az adott érték.
Fontos megjegyezni, hogy ugyanazzal a névvel illetett értékhez akár

egyénenként eltérő kritériumokat kapcsolhatunk. Ha például
az „elismerés” előkelő helyen szerepel a listádban, nem mindegy,
milyen elismerésnek örülsz.
John és Laura listájában közös értékként szerepelt az „elismerés”.

Amikor megkérdeztük Johnt, aki a kereskedelmi részlegen
dolgozik, hogyan szeret elismerést kapni, így felelt: „Hát, a
csoportmegbeszéléseken. Arra vágyom, hogy zengjenek a fanfárok, és
mindenki engem méltasson.” Erre Laura szó szerint az asztal alá
süllyedt, kezével eltakarva az arcát.
„És te mit szeretnél, Laura, hogyan ismerjenek el?” - kérdeztük.
„Ha kérhetném, csak egy pár sort egy borítékban az íróasztalomra

helyezve.”
Miért kell ezt a gyakorlatot megcsinálni, és miért tulajdonítunk ilyen

nagy jelentőséget neki? Azért, mert a munkahelyi motivációval
kapcsolatos legtöbb problémakör - ha nem éppen az összes - az elvárt
értékek teljesülésére, illetve nem teljesülésére vezethető vissza. Tehát
ha valamelyik beosztottad egy ideje nem teljesít megfelelő
színvonalon, akkor lefogadjuk, hogy valahol ezen a téren kell keresni
a megoldást. És ugyanez érvényes arra az esetre is, ha te magad
éreztél már valaha nagyfokú elégedetlenséget a munkáddal
kapcsolatban.
Természetesen mindez nemcsak a munka területén van így, hanem -

ahogy azt te is kitalálhattad - az élet más területein is: például otthon
vagy társas összejöveteleken.
Azért kértünk ennek a gyakorlatnak az elvégzésére, hogy ellássunk egy

nagyon hatásos eszközzel a beosztottjaiddal folytatandó eredményes
beszélgetésekhez. Ezeket a kérdéseket könnyű feltenni, és aranyat ér az
általuk nyert információ, mert mindent elárul arról, hogyan lehet a
legjobban hozzáállni a szóban forgó emberhez. Megismered a legfőbb
mozgatórugóit, amelyeket működésbe kell hoznod, hogy a legjobb
teljesítményt hozd ki belőle, és azt is megtudod, hol kell keresned a
megoldást, ha nem megy minden a legnagyobb rendben.
Mellesleg pedig, ha te magad elégedetlen vagy a munkáddal, ez a

módszer segít megérteni ennek okait. Miután sikerült megértened
az okokat, elkezdhetsz a megoldáson dolgozni.
Mindannyian különbözünk, a kommunikáció kiváló művelője pedig
éppen arról ismerszik meg, hogy felfedezi a különbségeket, és annak
megfelelően bánik az egyes emberekkel. Már önmagában ez a tudás
komoly előnyhöz juttat, és lehetővé teszi, hogy rendkívül eredményes
beszélgetést folytass bárkivel, akivel csak szeretnél.
Egy jó tanács: A négyszemközti megbeszélések a

főnököddel/beosztottaiddal akkor lesznek igazán gyümölcsözők, ha
előre meghatározod, mit szeretnél kihozni belőlük.
Következzen egy ellenőrző lista a főnökkel/beosztottal történő

négyszemközti megbeszélésekhez:
- Elegendő időt szánj a megbeszélésre, illetve gondoskodj arról,

hogy a főnököd rendelkezésedre álljon a szükséges időre.
- Pontosan tisztázd magadban, mi a megbeszélés célja számodra.
- Ezt írd is le, és add át a főnöködnek/beosztottadnak a

megbeszélés előtt.
- Tudakold meg, hogy neki mi a célja.
- Gondoskodj arról, hogy valamennyi megbeszélés mindkettőtök által

elfogadott akciótervvel záruljon.
Jeremy története
Jeremy főnöke rendszeresen telefonálgatott a négyszemközti

megbeszéléseik ideje alatt.
Egy nap Jeremy nagy köteg irattal a hóna alatt érkezett a

megbeszélésre.
„Hát ezeket meg minek hozta?”
„Gondoltam, átnézem őket, amíg telefonál" - válaszolta Jeremy.
A főnöke soha többet nem telefonált a négyszemközti

megbeszéléseiken.
Most pedig továbblépünk, és ismertetünk néhány remek stratégiát arra,
hogyan fejtsd ki a véleményedet, és hogyan hallasd a hangod a
megbeszéléseken, vagy amikor a kollégáidnak kell bemutatnod egy
javaslatot.
Beszélj úgy, hogy odafigyeljenek rád!
A véleménykifejtés fő lépései
Kifejteni a véleményed, hangot adni a problémáknak, hallatni a hangod

- a munkád során ezek a dolgok olykor nagyon fontosak lehetnek. Az a
kérdés, hogyan rendezd úgy a gondolataidat és a javaslataidat, hogy a
lehető legnagyobb hatást érd el, és a kívánt reakciót váltsd ki.
A beszéd felépítése elsősorban attól függ, hogy mi a célod: fel akarod

hívni a figyelmet valamilyen kérdésre vagy problémára, vagy pedig
egy már ismert problémára javasolsz megoldást?
Most mindkettőre ismertetünk egy-egy jól működő formát. Amellett,

hogy óriási hasznukat veheted az érvelésed felépítésében, mindkettő
hordoz magában valamilyen pluszelőnyt is.
Az emberek ki nem állhatják a nyafogást. Azt szeretik, ha valaki

pozitívan áll hozzá a dolgokhoz. Ezek a struktúrák, megfelelően
alkalmazva őket (ez csak rajtad múlik!), jelentős esélyt adnak arra,
hogy pozitív, problémamegoldó, megoldást kereső embernek
mutatkozz.
Az első olyankor hasznos, ha fel akarod hívni az emberek figyelmét

valamilyen kérdésre vagy problémára, és szeretnéd meggyőzni őket,
hogy érdemes foglalkozni vele, és fontos lenne megoldást találni rá.
1. A probléma meghatározása
- Mondd el, hogy a prezentáció egy problémára irányul.
- Tekintsd át, illetve emeld ki a tárggyal kapcsolatos legfőbb tényeket

(amelyekről tudod, hogy a hallgatóság részben vagy teljesen tisztában
van velük).
• Egyértelműen határozd meg a problémát.

2. Negatív következmények
- Ismertesd a probléma negatív következményeit. Ebben a

lépésben csak a megállapításaid általános és objektív bemutatására
van szükség - majd később részletezed.
3. Személyes tapasztalatok
- Mutasd be a problémát és hatását személyes példákon

keresztül, beszámolva a saját tapasztalataidról.
4. Bizonyítékok
- Ismertesd az elmondottakat alátámasztó és megvilágító tényeket és

adatokat. Ekkor érdemes előrukkolni a pozíciódat támogató konkrét
részletekkel.
- Saját tapasztalataid mellett külső bizonyítékokat is használj

fel. Mutasd be a kollégáktól, vevőktől, illetve beszállítóktól - vagyis
a probléma által érintettektől - összegyűjtött bizonyítékokat.
5. Összefoglalás
- Címszavakban ismételd el a problémát, hogy mindenki

számára egyértelmű legyen.
- Vázold, hogy véleményed szerint milyen lépéseket kell tenni

a probléma kezelésére, illetve megszüntetésére.
A következő felépítést akkor alkalmazhatod, ha egy ismert

problémával kapcsolatos ötletednek, illetve javaslatodnak szeretnéd
megnyerni a hallgatóságot:
1. A probléma összefoglalása
- Tudasd a hallgatóságoddal, hogy van egy ötleted egy ismert

probléma megoldására.
- Röviden vázold a problémát.
- Magyarázd el, miért okoz gondot.

2. A javaslat ismertetése
- Mutasd be az ötleted, és magyarázd el, hogyan kezeli a problémát.
- Világítsd meg a javaslatod lényegét.
3. Pozitív következmények
• Vázold javaslatod megvalósításának pozitív

következményeit. Ügyelj arra, hogy olyan következményeket sorolj fel,
amelyek jelentőséggel bírnak a hallgatóságod számára.
4. A bizonyítékok bemutatása
• Sorakoztasd fel azokat a tényeket és adatokat, amelyek a megoldási

javaslatod használhatóságát bizonyítják.
Összefoglalás
- Foglald össze a problémát és a probléma felszámolásának

pozitív következményeit.
- Foglald össze a megoldási javaslatodat és a megvalósítás módját.
- Foglald össze annak pozitív következményeit, ha a TE javaslatodat

valósítjátok meg.
6. Akcióterv
• Körvonalazd, hogy kinek, mikor, milyen lépéseket kell tennie.
Egy jó tanács: Mindkét esetben tervezd meg gondosan a

felszólalásodat. Kérd meg egy vagy több kollégádat, hogy hallgassák
meg. és adjanak visszajelzéseket róla, mielőtt szélesebb körben
előterjeszted. Ez nagyban hozzájárulhat a magabiztos előadáshoz, és
ellenőrizheted a megoldási javaslatod létjogosultságát és meggyőző
erejét.
És most, hogy felkészültél arra, mit mondj, már csak a következő

alfejezetcímben foglaltakra kell ügyelned.
Ragadd meg egy pillanat alatt a hallgatóságod figyelmét!

Egyik legfontosabb célunk, hogy az első pillanattól kezdve megnyerjük
a teljes hallgatóság figyelmét. Mégis hányszor hallunk olyan bevezetőt,
amely nélkülöz minden vonzerőt, és amely nemhogy megragadná a
figyelmünket, hanem valósággal arra biztat, hogy oda se figyeljünk.
Például: „Nos, remélem, nem fogom nagyon untatni a hallgatókat...”
Van azonban egy végtelenül egyszerű és hatásos receptje annak,
hogyan kelthetjük fel rögtön az elején az emberek érdeklődését.
De mielőtt megismerkedsz ezzel, tudatosítanod kell magadban, te

hogyan hallgatsz másokat.
- Milyen gyakran fordul elő veled, hogy munkahelyi

megbeszéléseken elkalandoznak a gondolataid?
- Hányszor esett meg veled, hogy valaki felszólalt egy

megbeszélésen, és már a bevezetőjében elvesztetted a fonalat?
- Hányszor tapasztaltad, hogy félbeszakítottak valakit még

azelőtt, hogy elérkezett volna a lényegi mondanivalójához?
Ha elemeznéd ezeket a történéseket, akkor valószínűleg arra jutnál,

hogy a beszélő az alábbi módon adta elő a mondanivalóját:
Bevezető - Lényeg/Figyelemfelkeltés - Ötletek
Ezzel az a gond, hogy a figyelmünk mértéke az 5.1. ábrán bemutatottak

szerint alakul:
5.1. ábra. A figyelem mértéke (1)
Amint az 5.1. ábrán látható, akkor következik a lényeg, amikor a

hallgatóság figyelme a mélyponton van. Ha azt szeretnéd, hogy igazán
odafigyeljenek rád, akkor a lényeggel vagy a figyelemfelkeltéssel kell
kezdeni, és csak utána kitérni a részletekre (5.2. ábra).
5.2. ábra. A figyelem mértéke (1)

Ebből az információból a következő felépítés alkalmazásával
kovácsolhatunk tőkét.
A négy beugró kérdés
A négy beugró kérdés (a 4-MAT néven ismert modell) egy roppant

egyszerű, ám igen hatásos és gyors eredményre vezető eljárás. A
szerkezet négy fő kérdés köré épül, és ha sikerül az első két-
három percben választ adnod ezekre a kérdésekre, azzal már meg is
nyerted magadnak a hallgatóságot. A kérdések a következők:
Miért?
Mi, mit?
Hogyan?
Mi lesz, ha...?
Most pedig elmagyarázzuk, hogy mit takarnak ezek a kérdések, és

miért ebben a sorrendben követik egymást.
Hallgatóságod minden egyes tagja számára van egy olyan kérdés,

amely fontosabb a többinél. Töprengj el egy pillanatra... te
melyikre szeretnél leginkább választ kapni? Melyik a legfontosabb
számodra?
- Olyan valaki vagy, aki tudni akarja az okokat, mielőtt meghallgatja

a továbbiakat? Szereted, ha kapsz egy kis rálátást a dolgokra, mielőtt
belemerülsz a részletekbe? Ha igen, akkor te Miért? típusú személyiség
vagy.
- Azok közé tartozol, akiknek információ kell, akik az

elképzeléseket és javaslatokat alátámasztó adatokat becsülik a
legtöbbre? Ezek szerint a Mi, mit? van a figyelmed középpontjában.
- Olyan ember vagy, akit az érdekel, hogyan fognak működni a

dolgok, aki kedveli a problémamegoldást, és szívesen működik közre
a megvalósításban? Neked szól a Hogyan?.
- Abba a típusba sorolod magad, aki tudni akarja, hogyan
alkalmazható a jövőben az adott információ? A cselekvés és
próbálkozás híve vagy, aki szeret tisztában lenni a lehetséges
következményekkel? Ebben az esetben számodra kritikus fontosságú,
hogy milyen választ kapsz a Mi lesz, ha,..? kérdésre.
Előadásod vonatkozásában ki kell tehát dolgoznod a válaszodat ezekre

a kérdésekre:
- Miért vagyunk itt? Miért foglalkozunk ezzel a kérdéssel? Miért

jó, ha a hallgatóságnak tudomása van erről?
- Mit fogunk tenni? Mi az a terület, amellyel foglalkozunk? Mi

fog történni a prezentáción?
- Hogyan fog működni a dolog? Hogyan tudom hasznosítani az

itt elhangzott információkat?
- Mi lesz, ha megtesszük? (Mit nyerek belőle?) Mi lesz, ha nem?

(Milyen következményekkel jár?) Mi lesz, ha megtörténik? (Mi
változik így?)
Ne feledd:
„A megadott sorrendben válaszolj a kérdésekre!”

Hogy miért? Ha nem a „Miért?”-tel kezded, a „Miért?”-emberek
azonnal érdeklődésüket vesztik. Ők nem figyelnek rád, amíg
nem szolgáltattál okot rá. Nem kell órákat töltened vele, de ezt a
kérdést kell megcéloznod elsőként.
A négy beugró kérdés
Felkértek, hogy tarts előadást vagy oktatást az alkalmazott

munkamódszerek változásairól:
Miért?: „Mint köztudott, az ügyfeleinktől és a munkatársaktól egyaránt

azt a visszajelzést kaptuk, hogy adminisztrációs rendszerünk
korszerűsítésre szorul. Elmaradásban vagyunk a megrendelések
teljesítésével. Ha meg akarjuk tartani a vevőinket, és újakat szerezni,
akkor bizonyos módszereken csiszolnunk kell.”
Mi, mit?: „Tehát megvizsgáljuk az összes jelenlegi rendszerünket és
azok működési módját, különös tekintettel a részlegek közötti
együttműködést érintő rendszerekre.”
Hogyan?: „Annak érdekében, hogy mindenki véleménye eljusson

hozzánk, minden részlegen létrehozunk egy-egy munkacsoportot,
amelyek az észrevételek összegyűjtéséért és a cégvezetéshez való
továbbításáért felelnek. Erre a következő hónapban kerül sor, és május
második hetére elkészül a tervezet."
Mi lesz, ha...?: „Bizonyára lesznek kérdéseik a megvalósítás során, és

ígérjük, lehetőséget adunk ezeknek a kérdéseknek a megbeszélésére.
Gondoskodnunk kell arról, hogy olyan megoldást találjunk, amely
kivitelezhető, és a leginkább biztosítja az ügyfelek tökéletes
kiszolgálását. Ennek egyetlen módja, hogy megkönnyítjük a jó
munkavégzést az önök számára.”
Ha attól tartasz, hogy ellenállásba ütközöl, illetve ha nagyobb

figyelmet vagy támogatást szeretnél elérni, akkor kezdheted egy
„igen”-sorozattal (lásd a következő oldalt).
Ezt a felépítést követve egy remek bevezetővel indítod a

mondanivalód, amely (ahogy már mondtuk) megnyomja azokat a
bizonyos gombokat a hallgatóságban. Csak gondolj bele, mennyivel
magabiztosabbá válsz ezáltal!
Előfordul, hogy többé-kevésbé elutasító légkörben kell előadnod a

javaslataidat. Ez igencsak csüggesztő tud lenni, különösen, ha nem
tartozik az erősségeid közé a prezentáció. Ilyenkor nagy a kísértés,
hogy a kevésbé lelkes emberekről, a cinikusokról egyszerűen ne is
vegyél tudomást, és csak a barátságos arcokra koncentrálj. Ám ha így
teszel, azzal elszalasztasz egy nagyszerű lehetőséget arra, hogy
mindenkihez eljuttasd a mondanivalódat. Íme, egy stratégia, amelynek
segítségével bárkit magad mellé állíthatsz, és önbizalmat nyerhetsz.
„lgen”-sorozat
Az „igen”-sorozat egy sor olyan állítást foglal magában, amelyekkel a

hallgatóság minden tagja jó szívvel egyet tud érteni. Az „igen”-sorozat
célja:
- az egyetértés légkörének kialakítása
- a csoport hozzászoktatása ahhoz, hogy egyetért veled
- annak kifejezése, hogy átlátod a helyzetüket
- az összhang megteremtése.
Nézzünk egy nagyon általános példát. Egy üzletemberekből álló

csoportnak ezt mondhatod:
„Pillanatnyilag nagyon nehéz a gazdasági helyzet, és mindannyian

olyan környezetben tevékenykednek, ahol komoly versenyhelyzet
alakult ki. Önök elfoglalt emberek, és tudom, hogy a lehető
leghasznosabban szeretnék eltölteni a napjukat.”
Ebben számos olyan gondolat elhangzott, amelyeket sajátjának érezhet

a hallgatóság.
- „Nehéz a gazdasági helyzet?” Igen.
- „Komoly versenyhelyzet alakult ki?” Igen.
- „Elfoglalt emberek?” Igen.
- „A lehető leghasznosabban szeretnék eltölteni a napjukat?” Igen.
Vagyis mire végzel a rövid bevezetőddel, az üzletemberektől már négy

„igen"-t kaptál.
Ha alkalmazni szeretnéd az „igen”-sorozatot, sorolj fel olyan

állításokat, amelyekkel csak egyetérteni tud a hallgatóságod. Használd
ki, hogy tisztában vagy az aktuális helyzetükkel, és alkalmazd
az „igen”-sorozatot a pozíciód erősítésére.
Az „igen”-sorozatba azokat is be tudod vonni, akik valamiért

elutasítóak.
Példa az „igen”-sorozatra
„Tudom, hogy nagyon elfoglaltak, és rengeteg elvégzendő munkájuk

van a héten. [2 igen]
Tudom, hogy vannak olyanok önök között, akik lelkesen várják az
ötleteinket a részleg folyamatainak korszerűsítéséről [igen azoktól, akik
várják], és olyanok is vannak, akik szerint jobb lenne tovább folytatni
úgy, ahogy eddig [igen azoktól, akik nem várják az új ötleteket]. Ezt
teljesen megértem.
A változás nem mindig jelent jót [igen mindenkitől], de ha általa

jobban tudjuk végezni a dolgokat [igen némelyektől], és lehetővé teszi
néhány olyan folyamat mellőzését, amelyek problémát okoztak a
korábbiakban [igen másoktól], akkor ugye érdemes fontolóra venni?
Akár lelkesednek a változásokért, akár nem, méltányolom, hogy itt

vannak, és az idejüket áldozzák a kérdésre, és megígérhetem, hogy
mindenkinek meghallgatjuk a véleményét, mielőtt bármilyen változást
véghezvinnénk.”
Ha nem változtattad is meg az emberek véleményét, legalább azt

elérted, hogy odafigyeljenek rád, és hogy tudják, megérted a
szempontjaikat.
A kérdések kezelése
Az egyik olyan pont, ahol összeomlanak az előadók, amikor kérdéseket

tesz fel a hallgatóságuk. Ráadásul a kérdések általában a legváratlanabb
pillanatokban érkeznek.
Egy jó tanács: Valahányszor prezentációra készülsz, ahol számítanod

kell kérdésekre - különösen, ha lesznek ott olyan emberek, akik
várhatóan nem igazán lelkesednek majd a javaslatod iránt feltétlenül
kövesd az alábbi módszert: Gyűjts össze minden kérdést, ami csak
eszedbe jut a téma kapcsán, és tervezd meg a válaszaidat.
Ez sokat lendít a magabiztosságodon.
Ha egy munkahelyi csoportnak vagy ügyfeleknek tartasz előadást, a

legjobb, ha rögtön az elején tudatod velük, mi a terved a kérdésekkel.
Alapvetően három lehetőség közül választhatsz:
1. A végén válaszolsz a kérdésekre. Így fogalmazhatsz:

„Bizonyára lesznek kérdéseik, és ezekre hagyok elegendő időt az
előadásom végén. Hálás lennék, ha lejegyeznének minden felmerülő
kérdést, beszédem végén szívesen válaszolok rájuk.”
2. Hagyod, hogy menet közben feltegyék a kérdéseiket. Ennek az

az előnye, hogy az emberek szóvá tehetik a felmerülő problémáikat,
választ kapnak rájuk, és a kérdéseket tisztázva hallgathatják tovább
az előadást. A módszer árnyoldala, hogy könnyen kifuthatsz az
időből, és megeshet, hogy le kell állítanod a kérdezést, mert különben
nem érsz a végére a prezentációnak. Erről neked kell döntened.
3. Kidolgoztunk egy nagyon sikeres stratégiát, amelyet bárki

alkalmazhat az üzleti célú prezentációkon felmerülő kérdések
kezelésére. Rögtön az elején ezt mondjuk a csoportnak: „Az
előadásunk végén bizonyára lesznek kérdéseik. Azt javasoljuk, hogy
akkor tartsunk egy szünetet, amelyben részletesen megvitathatjuk a
felmerülő problémákat és kérdéseket. Mennyire tartanák ezt
hasznosnak?” Nem mindenki él ezzel az ajánlattal, de akik igen,
azokkal nagyon eredményesnek bizonyult a módszer.
Bármelyik út mellett döntesz is, egyszer eljön a kérdések ideje:
- Ha több részből álló kérdést tesznek fel neked, szedd szét

darabokra, és egyenként válaszolj a kérdésekre. Vissza is kérdezhetsz:
„Melyik részére válaszoljak elsőként?” Ebből megtudhatod, melyik
rész a fontosabb a kérdezőnek. Ha ezt sikeresen megválaszolod, a
kérdés másik fele gyakran érdektelenné is válik.
• Fordíts különösen nagy figyelmet a kérdést feltevő személy

testbeszédére és hangnemére. Ezek nagyon jól kifejezik a szándékait.
- Mielőtt válaszolnál, győződj meg arról, hogy jól értetted-e a

kérdést. Ha bármi nem világos, kérdezz vissza.
- Ha nagyobb csoporttal állsz szemben, érdemes megismételni a

kérdést, hogy biztosan mindenki értse, miről van szó. Szükség
esetén, ha nagyon bonyolult a kérdés, fogalmazd át az érthetőség
kedvéért. Mondhatod például ezt: „Engedje meg, hogy ellenőrizzem,
jól értettem-e a kérdést. Azt szeretné megtudni, hogy...?”
- A szemkontaktusból körülbelül 40 százalékot juttass a
kérdezőnek, a maradék 60 százalékot pedig a hallgatóság többi
tagjának.
- A válaszodban szólítsd a nevén a kérdezőt.
- Ha nem tudsz válaszolni, ne is próbáld meg! Tilos a

mellébeszélés! Egyszerűen csak ismerd el, hogy nem tudod a választ,
és ígérd meg, hogy belátható időn belül utánajársz a kérdésnek. És
aztán tartsd is be a szavad!
- Ellenőrizd, hogy elégedett-e a válaszoddal a kérdező: „Választ

kapott a kérdésére?” „Ez így akkor rendben van?”
- Ha gondolkodási időre van szükséged, tarts szünetet! Semmi

gond. Igyál egy korty vizet. Figyelj arra, hogy a testbeszéded pozitív
hozzáállást és nyugalmat tükrözzön. Ez is a magabiztosság jele.
- Ha hagyod, hogy az előadás alatt kérdezzenek, és valaki

olyanról érdeklődik, amiről a későbbiekben úgyis szó lesz, mondd,
hogy választ fog kapni az előadás további részében. Aztán folytasd.
- A támadó kérdéseket fordítsd át egyszerű információkéréssé.

Ha valaki azt kérdezi: „Mi a fene tart ilyen sokáig ebben a
kutatásban?”, akkor ahelyett, hogy erre válaszolnál, megerősítve a
negatív nézőpontot, mondj valami ehhez hasonlót: „Szeretne többet
megtudni arról, hogyan szándékozunk lefolytatni a kutatási fázist.
Íme, a tervünk...”
- Ne ismételj el semmiféle negatív vagy támadó jellegű kifejezést.
- Ha valaki elhamarkodottan egy hibás következtetést von le,

vagy olyasmit ért bele a szavaidba, amit nem állt szándékodban
mondani, akkor javítsd ki.
- Hasonlóképpen, ha valaki el akar téríteni a gondolatmenetedtől

a kérdésével, udvariasan tereld vissza a fő csapásra.
- Ha támadásnak érzel egy kérdést, próbáld meg kideríteni, mi

van mögötte - erről majd részletesebben szólunk a 6. fejezetben a
problémás helyzetek kezelésénél. „Köszönöm a kérdést.
Megtudhatom, hogy miért kérdezi ezt?”
- Amikor a végére értetek, köszönd meg, hogy válaszolhattál a

kérdésekre, és így segíthettél tisztázni a homályos pontokat.
- Mi fel szoktunk tenni még egy kérdést: „Mielőtt elbúcsúznánk:

van még valami?” Erre többnyire az a válasz, hogy „Nincs.” De néha
valódi kincsekre bukkanunk ilyenkor. Ez persze csak egy lehetőség
- ha szeretnél, élhetsz vele.
- Bárhogy csinálod is, tedd
- egyszerűen
- összpontosítva
- kezedben tartva az irányítást.
Külső kapcsolatépítés
Némelyeknek a „kapcsolatépítés” szó puszta említésére összeszorul a

gyomruk. Ismerünk olyanokat, akik bármit megtennének, hogy
elkerülhessék ezeket a rettegett eseményeket.
Ebből is látszik, milyen nagymértékben múlik a látásmódunkon, hogy

hogyan élünk meg bizonyos dolgokat. Gondolj vissza arra, milyen
különböző hatással van a „prezentáció” és a „beszélgetés” szó bizonyos
emberekre. Alkalmazzuk ugyanezt az elvet a „kapcsolatépítés"-re!
Mi a kapcsolatépítés, és milyen célt szolgál? Meglátásunk szerint a

kapcsolatépítés nagyon hasonlít arra, amit a
mindennapjainkban csinálunk. Az egyetlen különbség a környezetben
van.
- Egy partin való részvétel kapcsolatépítés?
- Egy tréning lehetőség a kapcsolatépítésre?
- Kapcsolatépítés egy konferencián való részvétel?

- Kapcsolatépítés egy évfolyam-találkozó?
Mindezekre igennel felelhetünk, amennyiben elfogadjuk azt a

premisszát, hogy a kapcsolatépítés lényege a sikeres kapcsolatok
kialakítása és fenntartása.
A fenti közegek némelyikében nyilván otthonosabban érezzük

magunkat, mint másokban. A megoldás kulcsa, hogy képesek legyünk
a barátainkkal töltött esték jó érzését magunkkal vinni azokba az
összejövetelekbe is, amelyeken általunk kevésbé ismert emberek
vesznek részt.
A 3. fejezetben számos sikeres módszert ismerhettünk meg, amelyek jó

szolgálatot tesznek bármilyen környezetben.
Az általunk ismert legkiválóbb kapcsolatépítők valamennyien jól

tudnak figyelni és kérdezni. Természetüknél fogva kíváncsiak,
és szeretnének minél többet megtudni másokról. Ezenfelül igen
határozott céllal érkeznek minden kapcsolatépítő eseményre. Tehát
ne feledd, hogy amit eddig tanultunk, azoknak a dolgoknak itt is
nagy jelentőségük van.
Ha szeretnél még magabiztosabbá válni, úgy tekinteni egy - bármilyen

jellegű - kapcsolatépítő eseményre, mint az üzleti vagy társas
kapcsolataid bővítését elősegítő remek lehetőségre, és várakozással
telve indulni el ezekre a rendezvényekre, akkor számodra aranyat érnek
a következő oldalak. Indulj el ezen az úton - és vissza se nézel majd!
Kiindulópontok
A kapcsolatépítés persze nagyrészt arról szól, hogy kötetlen társasági

összejöveteleken üzleti kapcsolatokat alakítunk ki. Talán neked is ez a
célod, de ha természetednél fogva zárkózott személyiség vagy, akkor
semmi értelme, hogy összeszedd minden bátorságodat, és fejest ugorj a
mély vízbe. Ha így tennél, azzal csak stresszt, félelmet és végső soron
az egész kapcsolatépítés-dologgal szembeni rossz érzéseket alakítanál
ki magadban.
Talán saját céljaid érdekében szeretnél belevágni a kapcsolatépítésbe,

de az is elképzelhető, hogy ez a munkakörödhöz tartozik, és elvárják
tőled, hogy a cég érdekében végezz kapcsolatépítést.
Bármelyikről van is szó, keressük meg a legegyszerűbb módját annak,

hogy elindulhass ezen az úton, és magabiztosan vegyél részt bármilyen
kapcsolatépítő eseményen.
1. Kezdd olyan emberekkel, akiket ismersz. Ha az a célod, hogy

bővítsd az üzleti kapcsolataidat, kezdd azokkal, akiket már
ismersz. Lehetnek ezek barátok vagy olyan emberek, akikkel már
találkoztál üzleti környezetben.
Kezdheted például a régi iskolatársakkal, az öregdiák-találkozókon

való részvétellel, a régi barátságok felelevenítésével. Manapság, a
Facebook, az iwiw és egyéb közösségi oldalak idején még csak fel sem
kell hívnod őket. Kezdetnek nem rossz.
Ne feledd, hogy mások is azzal a céllal vesznek részt a kapcsolatépítő

rendezvényeken, hogy új arcokat ismerjenek meg, tehát egy csónakban
eveztek!
2. Olyan helyre menj, ahová szívesen jársz. A kapcsolatépítésre

kiválóan megfelelnek azok a helyszínek, ahol hasonló érdeklődési körű
emberek járnak össze. Lelkesedsz valamilyen sportért? Van valamilyen
hobbid vagy különleges érdeklődési köröd? Szereted a zenét? Szeretsz
kirándulni?
Hol találhatók azok az emberek, akiket azok a dolgok érdekelnek,

amelyek téged? Mivel tudjuk, hogy az emberek a hozzájuk hasonlókat
kedvelik - lásd a 4. fejezetben az összhangteremtést -, világos, hogy
sokkal könnyebb beszélgetésbe elegyedni egy közös témáról vagy
kedvtelésről.
3. Hozd ki a lehető legtöbbet belőle. Szóval tegyük fel, hogy egy

üzleti kapcsolatépítő eseményre készülsz, és a lehető legtöbbet
szeretnéd kihozni belőle. Három fontos teendő áll előtted:
- előkészítés
- részvétel
- utánkövetés.
Vizsgáljuk meg egyenként ezeket.
Előkészítés
Gondold végig, miért mész oda? Mit profitálhatsz az adott

eseményből? Mi a célod? Mit szeretnél elérni, ami igazán értékes volna
a személyes és üzleti szempontjaidat figyelembe véve?
Tervezd meg a bemutatkozásodat. Arra mérget vehetsz, hogy

megkérdezik: ki vagy, és mivel foglalkozol. Ez egy lehetőség
arra, hogy pozitív benyomást kelts másokban - élj vele! Íme, néhány jó
tanács, amelyeket követve remekül sikerül majd a bemutatkozásod:
1. Csak röviden. Az embereknek nincs sok idejük, és nem

akarják végighallgatni a vállalat egész történelmét 1923-as
megalapításától kezdve napjainkig. Legfeljebb 15 másodpercet vegyen
igénybe a bemutatkozás. Írd le, és gyakorold be, amíg teljesen
természetes módon nem megy.
2. Ne a vállalatod tevékenységéről beszélj, hanem az eredményeiről

- ezzel világossá teszed, hogy miért előnyös a cégeddel
való együttműködés. Például:
„John Smith vagyok az ABC könyvelőirodától. Segítünk a

kisvállalatoknak maximalizálni a nyereséget, és minimalizálni az
adóterheket.”
„Jill Brown vagyok az XYZ szoftvercégtől. A kiskereskedelmi

üzletláncok számára készítünk olyan informatikai megoldásokat,
amelyek 100 százalékos pontossággal kimutatják a vásárlói aktivitás
adatait.”
„Tim Fearon vagyok, A rendkívüli coaching vállalat társtulajdonosa.

Kis- és középvállalatoknak segítünk, hogy megtalálják az üzletükben
rejlő, fel nem tárt pénzszerzési lehetőségeket.”
Ha a saját szakálladra veszel részt az eseményen, hogy egy új állás

reményében építs kapcsolatokat, akkor tervezd meg a személyes
bemutatkozásodat. Ebben az esetben is legyél rövid, és hangsúlyozd
az előnyöket, amelyeket a veled való munka jelent. Ne gondold, hogy
a teljes szakmai önéletrajzod és az elmúlt 15 éved munkájának
ismertetésére kellene felhasználnod ezt az alkalmat. Ebben az esetben
is fontos, hogy írd le, és gyakorold be. Tervezd meg azt is, hogy mit
válaszolsz az esetleges kérdésekre, például arra, hogy „Miért akar
munkahelyet változtatni?”
Egyeztess azokkal az üzlettársaiddal, akik nem lesznek jelen az

eseményen; tudakold meg, hogy mit szeretnének, kikkel vedd fel a
kapcsolatot a nevükben. Ez remek stratégia, mivel jó okot szolgáltat a
megnevezett személy megközelítésére.
Szánj némi időt arra, hogy áttekintsd az esemény napirendjét (ha van
ilyen), és hogy milyen üléseken lehet részt venni. Válaszd ki azokat,
amelyek a leghasznosabbak lehetnek számodra, és
mindegyikkel kapcsolatban határozd meg, mit szeretnél elérni. Mi az,
amit különösen szeretnél megtudni / megérteni / megtenni, vagy amire
szeretnél képessé válni az ülésen való részvétel eredményeképpen?
Miközben átnézed a napirendet, tanulmányozd a delegáltak listáját is -

ha nem bocsátotta rendelkezésedre a szervező, hívd fel, és kérdezd
meg, el tudja-e küldeni.
Döntsd el, kivel szeretnél kapcsolatot létesíteni, és miért. Nézz utána a

vállalatának, hogy kéznél legyen néhány jellemző adat a társalgáshoz.
Ha ezt jól csinálod, nem lesz majd nehéz megtörni a jeget, amikor
először szóba elegyedtek. Meg is tervezheted a „jégtörődet” - vagyis a
társalgást indító megszólalást vagy kérdést. Az alábbi témákban
érdemes kérdésekkel felkészülni:
- az illető üzleti háttere
- mióta dolgozik az adott üzleti területen
- miért és hogyan kezdte
- melyek voltak a legjobb vagy legrosszabb pillanatai, mióta dolgozik

az iparágban, hogy megy az üzlet a jelenlegi gazdasági helyzetben,
- a legfőbb nehézségek, amelyekkel szembe kell néznie
- a legfőbb versenytársak
- a jövőre vonatkozó tervei, ambíciói.
Tűzz ki reális célt arra vonatkozóan, hogy hány emberrel szeretnél

megismerkedni. Azután döntsd el, hogyan és mikor veszed fel a
kapcsolatot velük. Nyilván szívesen beszélgetsz a régi ismerősökkel,
ez az egyik legjobb dolog az ilyen eseményekben, de keress más
lehetősegeket is: így megismerhetsz olyan embereket, akik a jövőben
óriási érteket jelenthetnek a munkádban.
És ha már a régi ismerősöknél tartunk: állj ellen a kísértésnek, hogy

végig velük társalogj, csak mert az a legegyszerűbb.
Határozd meg, mi alapján tudod megítélni, hogy sikeres volt-e

szamodra az esemény. Honnan tudod, hogy megérte-e a
fáradságot? Mit szeretnél magaddal vinni a végén, ami befelé jövet
még nem volt a tiéd - és honnan fogod tudni, hogy megszerezted-e?
A gyakorlati kérdéseknek is szenteljünk pár sort. Ügyelj arra, hogy

legyen nálad elegendő névjegykártya, valamint papír és tollak. Hogy
miért nem elég egyetlen toll? Mérget vehetsz rá, hogy találkozol majd
valakivel, aki nem hozott magával. Milyen jó érzés lesz
akkor felajánlani neki a tartalék tolladat! Biztos lehetsz benne, hogy
felveszi majd a telefont, amikor legközelebb beszélni szeretnél vele.
Érdemes felkészülni arra is, hogy lesznek, akik visszautasítják a

közeledésedet - azok az emberek, akik nem tudnak vagy nem akarnak
rád figyelni. Ahogy mondani szokás: „Ez előfordul a legjobb családban
is.” Ne vedd a szívedre, ez nem személyes, hanem üzleti kérdés. Lépj
tovább, és felejtsd el!
És végül: érezd jól magad! Igen, megértjük, hogy ez túl nagy kérésnek
tűnik, de ha mindent úgy csinálsz, ahogy mondtuk, jól fogod érezni
magad, ezt megígérhetjük.
Az ellenőrző lista nemcsak azt garantálja, hogy profitálsz az

eseményből - más pozitív hozadéka is van. Segítségével a céljaid
elérésere összpontosítasz, és arra, hogy hozzáférkőzz a megcélzott
információkhoz és emberekhez. Vagyis a figyelmed középpontjában
mások állnak nem pedig te magad. Így nem érsz rá idegeskedni vagy
aggódni!
Részvétel
Ha nem vagy hozzászokva a kapcsolatépítési eseményekhez, vagy

ijesztőnek találod azokat, akkor a legelső szabály:
„Könnyítsd meg a magad dolgát!"

1. Ha bármi okból feszültnek vagy idegesnek érzed magad az
esemény előtt, fogadd el ezeket a jó tanácsokat:
- Mielőtt belépsz, tölts el egy percet magadban, és vedd fel a

megfelelő testtartást a 3. fejezetben leírtak szerint: húzd ki
magad, emeld fel a fejed.
- Vegyél fel asszertív pózt, és próbáld megőrizni: csípőszelességű

terpeszben állj, helyezd középre a súlypontodat.
- Céltudatosan lépkedj.
- Mélyen és könnyedén vedd a levegőt. A mely lélegzetvétel - amely

a rekeszizomtól indul, nem pedig a mellkas felső részéből - azt az
- Olyan ritmusban lélegezz, hogy a kilégzés kétszer annyi

ideig tartson, mint a belégzés (például számolj ötig a belégzésnél,
és tízig a kilégzésnél).
- Figyeld meg, mennyivel nyugodtabbnak érzed magad öt-hat

ilyen lélegzetvétel után.
- Őrizd meg ezt az érzést, és lépj be.
2. Mutatkozz be az egymagukban álló embereknek. Ez segít

feloldódni és megbarátkozni a helyzettel, és így nyugodtabb
körülmények között gyakorolhatod a kapcsolatteremtési készségeidet.
3. Környékezz meg kisebb csoportokat. Ez megkönnyíti a

bemutatkozást, és az egyes emberekre való odafigyelést.
4. Továbbra se feledkezz meg arról, hogy itt is érvényesek az eddig

tanultak. Most kamatoztathatod a figyelem, kérdezés és
érdeklődés terén a 4. fejezetben kifejlesztett készségeidet.
5. Tudj meg minél többet a társaságodban levő emberekről, és

készségesen bocsásd a rendelkezésükre mindazokat az
információkat, neveket stb., amelyek hasznosak lehetnek számukra.
6. Kérd el mindenkinek a névjegykártyáját, hogy
- emlékeztessen a nevére
- legyen valami nyoma, hogy kivel beszéltél, és hogyan tudod elérni
- a kártya hátára felírhasd, miről beszélgettetek, és így

emlékeztethesd rá az illetőt, amikor később felkeresed.
7. Mindig olvasd át a névjegykártyát, hogy megbizonyosodj róla:

rajta van minden szükséges információ a későbbi kapcsolattartáshoz.
8. Ha úgy gondolod, a későbbiekben szeretnél kapcsolatba lépni

vele, kérd a hozzájárulását ehhez.
9. A leghasznosabb tanácsok a „problémás helyzetek” kezelésére:
- Ha lezárul a beszélgetésetek, vagy csak kifogytok a szóból,

mentsd ki magad, és állj odébb. Bármikor mondhatsz valami
ilyesmit: „Nagyon örülök, hogy találkoztunk. Még jó néhány
emberrel fel kell vennem a kapcsolatot, úgyhogy remélem, megbocsát,
de mennem kell.”
- Ha összefutsz valakivel, akivel találkoztál már, de nem emlékszel a

nevére, egyszerűen annyit mondj: „Örülök, hogy újra látom. Kérem,
segítsen, hirtelen nem jut eszembe a neve.” Aztán te is juttasd eszébe a
saját nevedet.
- Ha le akarsz rázni valakit, kérdezd meg, találkozott-e valakivel, aki

érdekes lehet a számodra. Vagy mutass neki valakit, akit te érdekesnek
találtál, és akivel hasznos lehetne beszélnie.
Utánkövetés
Az esemény után 24 órán belül végezz utánkövetést. Úgy tűnik, az
utankövetés manapság zömmel e-mailben vagy telefonon történik. Ha
nagyobb hatást szeretnél elérni, küldj kézzel írott levelet. Így
emlékezni fog rád az illető.
Ha követed az itt leírtakat, sokkal könnyebbé válik a kapcsolatépítés

következő lépése, és azzal a magabiztos érzéssel nyúlhatsz a
telefonhoz, hogy nagy valószínűséggel szóba áll veled az illető.
Vannak bizonyos „problémás helyzetek”, amelyek még a
legmagabiztosabban kommunikáló embereket is próbára teszik.
Mindannyiunk számára léteznek nehezebben kezelhető beszélgetések
vagy személyek. Egyaránt lehet szó családtagokról, ügyfelekről,
vevőkről vagy munkatársakról.
Mindig lesznek olyan alkalmak, amikor úgy érezzük, kikerültünk a

kényelmi zónánkból, és védtelenné váltunk - amikor agresszív
magatartással kerülünk szembe, ki kell állni magunkért, egy vita
közben magasra csapnak az indulatok hullámai, vagy egyszerűen
csak kérni szeretnénk valamit.
Ebben a fejezetben olyan alapelvekkel foglalkozunk, amelyek

nagymértékben érvényesülnek bármilyen problémás helyzetben,
és olyan stratégiákat ismertetünk, amelyeket „bárhol, bármikor”
alkalmazhatsz, ezután pedig néhány egészen konkrét helyzetet
elemezve megvizsgáljuk, milyen módszereket és eszközöket vethetünk
be a siker érdekében.
Kezdjük az általános elvekkel, elsőként a sikeresen kommunikáló

emberek egyik alapvető meggyőződésével:
„Minden magatartás hátterében meghúzódik

valamilyen pozitív szándék.”
Ez azt jelenti, hogy bármit teszünk - ha mégoly furcsának tűnik is
mások számára -, a saját szempontunkból pozitív okunk van rá,
különben nem tennénk.
Ugye voltak már olyan pillanatok az életedben, amikor valakinek a

tettei vagy viselkedése láttán ezt gondoltad: „Mi az ördögért csinálta
ezt?”, vagy „Mit akar elérni ezzel a viselkedéssel?” Ezzel nem vagy
egyedül.
Azonban az ilyen viselkedés mögött - hiszed vagy sem - pozitív
szándék rejtőzik. Az illető ezzel a viselkedéssel elér valamit, vagy
legalábbis - és ez nagyon fontos azt reméli, hogy elér valamit. Mi lehet
ez a valami? Nos, amíg nem tudunk biztosat, csak találgathatunk.
Miért jó ezt tudni? Amikor „nehezen kezelhető” vagy problémás

viselkedéssel találjuk szembe magunkat, többnyire a viselkedésre
reagálunk. Olykor ez azzal jár, hogy saját védelmünkre kelünk.
Máskor összetűzéshez vezet. Megint máskor pedig sírás lesz a vége.
Ha a legjobbat szeretnéd kihozni magadból ezekben a helyzetekben,

akkor kövesd ezt az elvet:
„Keresd meg a pozitív szándékot!”

Ne a viselkedésre reagálj, hanem derítsd ki, hogy milyen szándék
húzódik meg a viselkedés mögött (az egyik kiváló
kommunikációs szakértő, akivel együtt dolgoztunk, „szarvasgomba-
vadászat”-nak hívta ezt a módszert). Hogyan is kell ezt csinálni?
Szemléltessük egy rövidke példával, Bill történetével!
Bill története
John egy ügyfélnél rendezett értékesítésfejlesztési workshops készült,

melyben egy ottani dolgozó, Joyce segédkezett neki. Háttal állt, amikor
hallotta, hogy nyílik az ajtó, és Joyce ezt mondja: „John, bemutatom
neked Billt, a mai workshop egyik résztvevőjét." Mivel John nagyon
barátságos srác, erre megfordult, kezet fogott Bill-lel, és üdvözölte: „Jó
reggelt, Bill.”
Nem írhatjuk le szó szerint, hogy mit mondott Bill, mert úgyis
kihúzatná a szerkesztő. Mindenesetre dúlt-fúlt, hogy rabolják az ő
********* idejét, hogy az értékesítési tréningnek ******* semmi
értelme, hogy még ez hiányzott ebben a ********* hónapban, milyen
***** sok munkája van, és az összes többi szó, amit mondott, *******
nem tűrne nyomdafestéket.
Mindannyian jól tudjuk: a viharok előbb-utóbb elülnek. John tehát csak

állt és várt. Pedig minden porcikája azt kívánta, hogy reagáljon, és
nagyon kikívánkozott belőle, hogy ezt mondja: „Nos. Bill, ha így érzi,
talán jobb lenne, ha nem jönne, hanem inkább a munkáját végezné.”
Mindenesetre idővel elült a vihar. Amikor a férfi befejezte,
John ránézett, és - nem lévén vesztenivalója - így szólt:
„Tudja, Bill, azon töprengek, vajon mi lehet e mögött?” Ez úgy hatott

Billre, mint egy pofon. Hátrahőkölt, és egy pillanatnyi szünet után ezt
mondta: „Klausztrofóbiám van. Nem bírom elviselni, ha ilyen kis
helyiségben össze vagyok zárva egy rakás emberrel." Bingó! Egy jó ok
- egy pozitív szándék -, amiért nem akar ott lenni.
Szó szót követett, és kiderült, hogy a legutóbbi értékesítési tréningen az

oktató leégette Billt a kollégái előtt. Még egyszer bingó! Egy újabb jó
ok - egy újabb pozitív szándék -, amiért nem akar ott lenni.
Mi történt ezután?
John gondoskodott arról, hogy Bill széke az ajtó közelében legyen,

bőségesen ellátta ivóvízzel, és azt mondta neki, hogy ha bármikor úgy
érzi, ki kell mennie, akkor tegye meg nyugodtan, ő meg fogja érteni.
Azt is elmondta, hogy ő egészen más módszerrel tartja a tréningeket,
mint az elődje.
Bill végigcsinálta mindkét napot, egyszer sem kellett elhagynia a

termet, és aktívan részt vett a workshopon. A második nap végén,
amikor már mindenki elment, és John éppen pakolászott, nyílt az ajtó,
és Bill lépett be. „Tudja, John, ez fele olyan **** sem volt, mint
gondoltam.” Ezt jelentős eredménynek mondhatjuk. Mi lett volna, ha
John Bill viselkedésére reagál, és azt tanácsolja, végezze csak a
munkáját, és hagyja a workshopot? Bill elérte volna, amire törekedett.
A pozitív szándéka teljesült volna.
Nem állítjuk, hogy ez mindig ilyen könnyen megy, de minden esetben

érdemes megpróbálni. Mindenképp hasznos dolog kideríteni a
viselkedést kiváltó pozitív szándékot.
Ez pedig leginkább úgy sikerülhet, ha kérdezünk. Bill történetében

John azt a kérdést tette fel: „Mi van mindezek mögött?” Nem állítjuk,
hogy ez volt a legjobb vagy az egyetlen kérdés, amelyet feltehetett. De
kétségkívül jó kérdés volt, hiszen meghozta azt az eredményt, amelyet
John várt. Ne feledjük, mit mondott Krishnamurti:
„Amit meg akarsz tudni, benne van a kérdésben,

amelyet feltenni készülsz.”
Milyen kérdéseket tehetsz még fel a viselkedés mögött rejlő szándék
kiderítésére?
Íme, néhány ötlet:
„Mi a célod azzal, hogy ezt csinálod (így viselkedsz)?”
„Mit szeretnél elérni azzal, hogy ezt csinálod (így viselkedsz)?” „Mit
jelent, amikor ezt csinálod?”
„Miért jó neked, ha így viselkedsz?”
Ezeknek a kérdéseknek némelyike talán furcsának tűnik. Esetleg azt

gondolod magadban: „de hát én nem mondok ilyeneket”.
Teljesen jogos, ha így gondolod. Valószínűleg eddig nem mondtál
ilyeneket. De ennek az lehet az oka, hogy még soha nem tettél fel ilyen
kérdést azért, hogy megszerezz ilyen jellegű információkat.
Van még valami, amit tudnod kell. Saját tapasztalataink szerint nagyon
kevesen tesznek fel ilyen kérdéseket, és nagyon kevés olyan ember
akad, akitől valaha is kérdeztek már ilyet. Ennek következtében, ha
felteszel egy ilyen kérdést, az esetek többségében megkapod a várt
választ.
Még egy dolgot megfigyelhettél Bill történetében. Amikor John azt

kérdezte, hogy „Mi van e mögött?”, ezt úgy vezette be, hogy „Tudja,
Bill, azon töprengek, vajon...” Ez kitűnő módszer arra, hogy elvegyük a
kérdés élét. Valahogy tompítja, kevésbé ellenségessé teszi, és nem
annyira John megrökönyödését mutatja, mint inkább a kíváncsiságát.
Ez pedig éppen az egyik olyan jellemző, amelyet
fejleszteni szeretnénk.
Az igazán sikeres kommunikációt folytató emberek másik elve:

„A kommunikációm azt jelenti, amilyen reakciót
kivált.”
Ennek az elvnek a célja, hogy felismerjük: felelősek vagyunk -
méghozzá teljes mértékben - a kommunikációnk által kiváltott
reakciókért. Vagyis minden kapcsolatunkban és interakciónkban
megvan a
magunk része.
Olykor megesik - különösen a problémás helyzetekben hogy a másikat

okoljuk a problémákért. Bizonyára hallottál már ilyen mondatokat:
„Egyszerűen lehetetlen megbeszélni vele bármit is.”
„Minden rendben lenne, ha végre megváltozna.”
„Olyan nehéz vele.”
„Feladom. Semmit nem változik!”
Persze mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy némelyekkel

nehezebb kijönni, mint másokkal. (Te nem tartozol véletlenül
ezek közé az emberek közé?)
Azonban el kell fogadnunk azt a tényt, hogy ahányszor csak egy másik
emberrel kommunikálunk, részünk van abban, ami történik. Egy
rendszer alkotórészei vagyunk, és ha szeretnénk, hogy megváltozzanak
a dolgok, nincs más hátra: valamit meg kell változtatni a rendszerben.
Talán hallottad már ezt a mondást:
„Ha ezentúl is azt csinálod, amit eddig, akkor ezentúl is az lesz, ami
eddig.”
Vagy ahogy Albert Einstein definiálta az őrületet:
„Amikor valaki újra meg újra ugyanazt csinálja, és arra számít, hogy
változik az eredmény.”
Ha egy helyzetben, illetve kapcsolatban következetesen nemkívánatos
eredményt kapsz, akkor fel kell ismerned, hogy valamilyen módon te is
hozzájárulsz az adott helyzet, illetve kapcsolat alakulásához.
Szerencsére, ha sikerül felismerned ezt, akkor tehetsz is valamit ellene.
Ezzel el is érkeztünk a sikeresen kommunikáló emberek harmadik

alapelvéhez:
„Minden kapcsolat megváltozásában a

rugalmasabb ember játssza a katalizátor szerepét.”
Magyarán, az valósítja meg a változást, aki könnyebben változtat a
szokásain, ugyanis sok ember azért nem tud kimozdulni a
holtpontról egy rosszul működő kapcsolatban, mert - a két személy
közötti kapcsolatoknál maradva - egyikük sem elég rugalmas ahhoz,
hogy másképp csinálja a dolgokat, illetve másképp viselkedjen, mint
addig.
Rengetegszer találkozunk ilyesmivel: a munkahelyünkön, baráti

társaságokban, cégtársak és házastársak között. És érdekes módon, ha
megkérdezünk valakit, miért nem akar megváltozni, ezt a
választ kapjuk: „Ha abbahagyom (megváltozom), az meghátrálás
volna.” Íme, a pozitív szándék a változás elutasítása mellett: a vágy,
hogy ne tűnjön gyengének az illető.
Ám ha jól belegondolunk, ennek éppen az ellenkezője igaz. Nem lehet

gyenge az az ember, aki felismeri, hogy változtatnia kell valamin; aki
magához ragadja a kezdeményezést; aki egy új, jobb módot keres arra,
hogyan csinálhatná a dolgokat. Ő testesíti meg az útmutatást és
ösztönzést adó erőt, amelyre a másiknak szüksége van. Valamint -
őszintén szólva - ő az, akiben több a jobbító szándék.
Szóval ez az ember változtat valamin, és erre semmi nem történik,

vagy legalábbis nem az történik, amit remélt. Akkor most mi a helyzet?
Itt jön a képbe az igazán sikeresen kommunikáló emberek negyedik
alapelve:
„Bármilyen eredmény előrelépést jelent: nincs holtvágány, csak kitérő”

Ennek az elvnek a követése mindannyiunkat próbára tesz. Ha őszintén
magunkba nézünk, valószínűleg mind ismerjük ezt a problémát.
Nagy nehezen rászánod magad, hogy megtegyél valamit; minden

erődet összeszeded hozzá; odamész, megcsinálod, és hiába... - nem
könnyű ilyenkor venni egy mély levegőt, és azt mondani: „Hát jó, ez
nem jött be. Ez is egy információ, mihez is kezdjek vele?
Mit csinálhattam volna másképp, hogy jobban alakuljanak a
dolgok? Mit tanulhatok ebből? Hogyan hasznosíthatom mindezt,
amikor legközelebb megpróbálok változtatni?” Ilyenkor néha
legszívesebben csak magadba roskadnál és sírnál, vagy a falba vernéd a
fejedet, azt üvöltve: „Mindent megtettem, hogy sikerüljön, és hiába!
Soha többet nem próbálok meg miatta mást csinálni, mint eddig!” Erős
a késztetés, hogy feladd. De tarts ki! Óriási jutalom vár rád. Az is
megesik, hogy hiába adsz bele apait-anyait, nem érheted el azt az
eredményt, amit szeretnél. De egyvalamiben biztos lehetsz: rengeteg
dolgot megtanulsz így magadról, és bővíted a jövőbeli lehetőségeid
körét; ez pedig azzal jár, hogy több döntési lehetőséged lesz az
életedben. Ha ezzel a könyvvel semmi mást nem érünk el, mint hogy
fejlődik a döntéshozatali képességed, és megtanulod: mindig van
döntési lehetőséged, akkor már nem olvastad el hiába.
A „bárhol, bármikor” kategória utolsó darabja a gondolkodásmódra

vonatkozik:
„Az a nehéz, amit annak vélsz.”

Az 1. fejezetben szenteltünk néhány oldalt annak a kérdésnek, hogy
mitől lesz valaki magabiztos a társas helyzetekben, és ez most
remek lehetőség az ott tanultak mozgósítására.
Tegyük fel, hogy egy nehéz beszélgetés előtt állunk. Általában

elmondható, hogy vagy előre tudjuk az ilyesmit, vagy váratlanul
ér bennünket. Ha előre tudjuk, felkészülhetünk rá.
A sikerhez vezető három lépés, avagy „készülj fel a legjobbra”
1. Azt határozd meg, hogy mit szeretnél, ne pedig azt, hogy mit nem szeretnél
Létfontosságú, hogy ezt megtedd: tökéletesen egyértelműen fogalmazd
meg, hogy mit vársz a beszélgetéstől.
Bizonyára emlékszel: az 1. fejezetben kiemeltük, mennyire fontos,

hogy arra gondolj, amit szeretnél, ne pedig arra, amit nem szeretnél.
Egy problémás helyzetben erős a kísértés, hogy a rossz dolgokra
gondoljunk. A kapcsolat negatív vonatkozásaira koncentrálsz, és azt
kívánod, bárcsak megszűnnének.
Ezzel az a gond, hogy amíg a negatív vonatkozásokra összpontosítasz,

folyton azok kerülnek előtérbe. Az a feladatod tehát, hogy elmozdítsd
erről a pontról a figyelmed fókuszát, ehhez pedig némi időre van
szükséged a beszélgetés előtt, hogy átgondolhasd, valójában milyen
eredményt vársz tőle. Hasznos lehet, ha még egy lépéssel tovább mész,
és le is írod mindezt. Ügyelj arra, hogy pozitív módon fogalmazd meg
a célodat. Figyeld csak meg a különbséget a következő két célkitűzés
között:
„Szeretném, ha tudná, mit érzek ezzel a problémával kapcsolatban, és

ha azt is tudná, mennyire felidegesít a viselkedése. Az a célom, hogy
megértse, milyen változtatást szeretnék kérni tőle, és mit teszek én a
magam részéről, hogy megváltoztassam a kommunikációnk menetét.”
Vagy pedig:
„Nem akarom, hogy továbbra is levegőnek nézzen, és folyton

felidegesítsen.”
Az első példában a beszélgetés pozitív eredménye és a kapcsolat

jövőképe áll a középpontban, a második példa ezzel szemben a
kapcsolat negatív vonatkozásaira helyezi a hangsúlyt, és leragad a
problémánál.
2. Játszd le magadban, hogy sikerül
Ez nagyon fontos része a sikerre való felkészülésnek, és egy időre félre

kell vonulnod hozzá, ahogy Muhammad Ali tette, amikor megalkotta a
„jövőtörténet”-ét. Ezen a téren tartogatunk számodra néhány remek
módszert. Most bemutatjuk ezeket, és rád bízzuk, hogy kísérletezz
velük, és találd meg a számodra legmegfelelőbbet.
Írd meg a forgatókönyvet!
Keress egy nyugodt sarkot, ahol senki nem zavarhat meg, és helyezd
kényelembe magad.
Gondolj az előtted álló beszélgetésre, és idézz fel magadban annyi

részletet, amennyit csak tudsz:
- hol kerül sor rá
- milyen napon és napszakban
- a beszélgetőpartnere(i)d
- mit csinálsz közvetlenül a beszélgetés előtt
- hogyan helyezkedtek el a széken, illetve a helyiségben.
Más szóval: alakíts ki a fejedben egy képet az elkövetkező eseményről,

a lehető legrészletesebben fesd le magad előtt, és tedd még élethűbbé
színek és hangok hozzáadásával.
Ha kellően plasztikusan megjelenítetted magad előtt a körülményeket,

kezdd el lejátszani magadban az eseményt, egy pillanatra sem
feledkezve meg a kitűzött pozitív célodról:
- helyezd el magad a képben, mintha ott volnál
- vidd bele a lehető legtöbb részletet annak érdekében, hogy

minél valósághűbb legyen
- játszd le a beszélgetést éppen úgy, ahogy szeretnéd, hogy történjen
- a célod felé haladva figyeld meg, milyen pozitív érzéseket kelt

ez benned
- játszd le végig egészen odáig, hogy sikeresen lezárul a

beszélgetés, és a célodat elérve elhagyod a helyiséget.
Ha ez megvolt, menj végig rajta még háromszor-négyszer, vagy akár

többször is, amíg „bele nem ivódik az izmaidba”, mint Muhammad
Alinak.
Szemléld felülről! (a pantomim kedvelőinek)
Ez a stratégia különösen olyankor hasznos, ha egy számodra komoly

problémát jelentő helyzettel vagy személlyel állsz szemben, és azt
szeretnéd, hogy megváltozzanak az érzéseid vele kapcsolatban. Először
is idézd fel magadban az adott személyt vagy helyzetet, és képzeld azt,
hogy színházban vagy, és az adott személy áll a színpadon. Most pedig
emeld meg gondolatban a székedet, és röpítsd egyre távolabb a
színpadtól, míg magasan fölé nem kerülsz - egészen a kakasülőig,
ahonnan már nagyon aprónak látszik az illető. Ahogy nézed ezt a
pöttömnyi alakot ott lenn a színpadon, egyszer csak idétlen táncba
kezd, és mielőtt felfognád, mi történik, átváltozik a kedvenc humoros
rajzfilmfiguráddá.
Figyeld meg, hogyan alakulnak eközben a vele kapcsolatos érzéseid.
Változtasd meg a képet!
Ahogy azt a 4. fejezetben kifejtettük, belső leképezéseink három

különböző formát ölthetnek, melyek a következők:
- vizuális
- akusztikus
- kinesztetikus.
Ennek az ismeretnek a birtokában módosíthatjuk a belső

leképezésünket valakiről a kép minőségének megváltoztatásával. Ez
egy kicsit olyan, mint amikor egy képszerkesztő programmal
játszadozunk.
Tehát a megjelenítést (a vizuális elemeket) megváltoztathatjuk

mondjuk a következők módosításával:
• hely - hol helyezkedik el hozzánk viszonyítva a kép: közel

vagy távol, bal oldalon vagy jobb oldalon, stb.
• benne vagy a képben az illetővel, vagy kívülről nézed a képben levő

önmagadat
• fényerő
• színek - színes vagy fekete-fehér a kép; élénk vagy tompa
színei vannak
• a kép mérete
• mozgáselemek.
A hangokat (akusztikus elemek) az alábbiak módosításával:
• helyszín
• hangerő
• tempó
• hangmagasság
• beszéd ritmusa stb.
Az érzéseket (kinesztetikus elemek) pedig a következőkkel:
• helyszín - a gyomrodban érzed, vagy a mellkasodban
• forma - van-e meghatározott mérete vagy alakja
• méret
• hőmérséklet
• mozgás - mozog az érzés, vagy egy helyben van.
Készítettünk egy ellenőrző listát a megváltoztatható képek, hangok és

érzések jellegzetességeiről. Lássuk, mit állapítasz meg a következő
gyakorlatban ezeket alkalmazva.
Gyakorlat
Lelki szemeid előtt
Gondolj valakire, akivel nehezen boldogulsz, és írd be a következő

oldalakon a megfelelő cellákba, hogy milyen a belső leképezésed róla.
Ha ezt végigcsinálod, megfigyelheted, hogy van egy olyan tulajdonság,
melynek a megváltoztatásával a többi automatikusan megváltozik.
Tartsd nyitva a szemed, és hegyezd a füled!
Vizuális
helyszín _______ _______ _______
belülről vagy kívülről látod
világos vagy sötét
keretezett vagy panorámaszerű
színes vagy fekete-fehér
a kép mérete
térbeli vagy síkbeli
a színek élénksége
a kontraszt szintje
mozgó- vagy állókép
éles vagy sem

milyen szögből látszik
képek száma
Akusztikus
helyszín _______ _______
hangnem
hangerő _______ _______ _______
beszédtempó -
hangmagasság
ütem
hanglejtés
szünetek
hangszín
a hang egyedisége
irány
időtartam
külső vagy belső
Kinesztetikus
helyszín
forma
méret
hőmérséklet
mozgó vagy álló
felület
rezgés
nyomás
időtartam
állandó vagy váltakozó

intenzitás
súly
külső vagy belső
Gyakorlat
A kép megváltoztatása
Gondolj újra az előző gyakorlatban szereplő személyre, és változtass

meg néhány dolgot a képben.
Például ha közel volt a kép, távolítsd el magadtól. Ha színes volt,

változtasd fekete-fehérré. A mozgóból csinálj állót. Ha résztvevőként
benne voltál a képben, gyere ki belőle, mintha csak kívülről szemlélnéd
a képben szereplő önmagadat.
Ha volt hangja, kapcsold ki. Ha éles hangja volt, változtasd lágy,

megnyugtató hanggá.
Ha a belsődben volt az érzés, próbáld meg kívülre hozni. Ha mozgott,

állítsd meg.
Természetesen ha megtaláltad azt a jellemzőt, amelynek a

megváltoztatásával minden más is megváltozik, akkor azzal kezdd.
Amikor elvégzed ezeket a változtatásokat, figyeld meg, mi játszódik le

benned. Milyen érzéseket kelt most benned az illető?
Egy jó tanács: Megfigyeltük, hogy aki egy felette álló, hatalmi

pozícióban levő emberre gondol, aki fenyegetést jelent számára, a
vizuális képet többségében valahol maga fölött helyezi el. Ebben az
esetben sokat javít az illető érzésein, ha lehozza a képet, és eltávolítja
magától.
Sokszor az is jelentős javulást hoz, ha a mozgóképet állóképpé

formálod át, vagy ha színesből fekete-fehéret csinálsz.
Nyugodtan kísérletezz, és tekintsd szórakozásnak. Bármi történjék is,
ezentúl máshogy látod majd ezeket az embereket.
3. Lássuk a következményeket!
Ha további motivációra van szükséged, akkor elmélkedj még egy pár

percet. Vedd számba célod teljesülésének pozitív következményeit - írd
is le azokat. Azután gondold végig annak negatív következményeit, ha
nem éred el a célod. Ezeket is jegyezd le. Hasonlítsd össze a két listát.
Most pedig tedd fel a legfontosabb kérdéseket:
• Megéri?
• Akarom én ezt?
• Igazán, komolyan akarom én ezt?
Ha ezekre igennel válaszolsz, a legjobb úton haladsz a siker felé.
Ha a válasz „nem tudom”, akkor kezdd elölről az iméntieket, azt

kérdezve magadtól, hogyan tudnád eldönteni.
Ha a válasz „nem”, akkor fogadd el a dolgokat úgy, ahogy vannak, és

próbálj meg együtt élni velük. De aztán ne reklamálj!
A mindennapok eszköztára
Miután áttekintettük a legfontosabb alapelveket, lássunk néhány

konkrét példát a „problémás helyzetek”-re - azokra, amelyek
váratlanul, minden előzetes figyelmeztetés nélkül bukkannak fel, mint
például
- haragos vagy agresszív emberekkel találod szembe magad
- passzív, félénk, visszahúzódó emberrel akad dolgod
- ki kell állnod magadért
- szeretnél megszabadulni valakitől, aki halálra untat.
Hogyan bánjunk Haragosi úrral (vagy asszonnyal)?

Erre a helyzetre két remek stratégiával készülhetünk fel.
"Szarvasgomba-vadászat”
Nem könnyű megoldani ezeket a helyzeteket, de jó irány lehet a pozitív

szándék megkeresése. Ne feledd: „Minden magatartás hátterében
meghúzódik valamilyen pozitív szándék.”
A haragos viselkedés mögé gyakran a „zökkentsük ki a kerékvágásból”

típusú kérdésekkel lehet bepillantást nyerni. Ezek ugyanis váratlanul
érik az illetőt, így azt a hatást érik el, amelyet a mi szakmánkban
„mintamegszakítás”-nak neveznek. Annyira eltérnek a szokásos
reakcióktól, hogy az illető egyáltalán nem számít rájuk.
Ennek következtében megszakítja és más irányba tereli a

gondolatmenetét és a viselkedését.
Légy felnőtt!
Persze, felnőtt vagy, tudjuk. De a problémás helyzetekben nem mindig

könnyű felnőttként viselkedni, és megállni, hogy ne legyen úrrá rajtunk
olyan viselkedés, amely rossz irányba visz.
Gondoljuk gyorsan végig, milyen helyzetek jelentik a legnagyobb

erőpróbát az embereknek:
- hatalommal rendelkező személyekkel való szembenézés
- kiállni magukért az agresszív viselkedéssel szemben
- felnőttként kezelni a sírást és a hisztériás rohamokat
- dűlőre jutni azokkal a „szakemberek”-kel, akik úgy

gondolják, mindent jobban tudnak
- reklamáció.
Bizonyára akadnak még mások is, de kezdetnek elég lesz ennyi.

Valójában - a konkrét helyzettől függetlenül - a viselkedésmódok,
reakciók és válaszok többségükben néhány általános sémába
sorolhatók, amelyeket igencsak könnyű felismerni.
Egy rövidke emlékeztető, mielőtt ezeket megvizsgáljuk:
„Minden magatartás hátterében meghúzódik

valamilyen pozitív szándék.”
A „problémás magatartás” témakörében ez azt jelenti, hogy az adott
magatartást tanúsító személy azért teszi, amit tesz, mert szeretne elérni
valamilyen - az ő szempontjából pozitív - eredményt.
No mármost, azt talán nem tudjuk pontosan, mit szeretne Haragosi úr

(vagy asszony). Mivel ez a könyv nem a viselkedés gyermekkori
élményekből vagy másból fakadó rejtett okainak kutatásával
foglalkozik, minket most nem az érdekel, hogy feltárjuk az adott
magatartás eredetét. Azzal foglalkozunk, hogy több választási
lehetőséget kínáljunk azon a téren, hogy miként reagálsz mások
„problémás” viselkedésére. Vagyis ezek közül fogunk megvizsgálni
néhányat: vázoljuk, hogy milyen lehetőségeid vannak az adott
pillanatban, és ellátunk az adott magatartás eredményes kezeléséhez
szükséges stratégiai tanácsokkal.
Talán már észrevetted, hogy „problémás magatartás"-ról beszéltünk,

nem pedig „problémás emberek”-ről. Szerintünk nagyon hasznos
megkülönböztetni a kettőt. Elvégre alighanem te is viselkedsz olykor-
olykor - hogy is mondjuk? - kevésbé rokonszenves módon. De ugye,
nem mindig vagy ilyen? És csak mert alkalmanként így viselkedsz, az
még nem jelenti, hogy rossz ember lennél.
Hányszor hallhattad, hogy valaki ilyeneket mond:
„Olyan faragatlan - ma reggel még csak nem is köszönt!”
„Rémes ez az ember, hallottam, hogy ordibált tegnap a munkásokkal.”
„Nem valami segítőkész ez a doktornő: nem volt hajlandó mára

időpontot adni.”
Akik ilyeneket mondanak, az illető magatartását a

személyiségvonásaként állítják be. Más szóval: beskatulyázzák a másik
embert. Ezzel az a gond, hogy ha a későbbiekben találkoznak az
illetővel, beszélgetés közben ezeknek a jelzőknek a bizonyítékait
keresik, azaz hogy valóban mennyire „faragatlan”, „rémes” vagy „nem
segítőkész”. Mivel azt kapjuk, amire koncentrálunk, igen valószínű,
hogy a „faragatlan”, „rémes” vagy „nem segítőkész” embertől
kedvezőtlen megnyilvánulásokat kapunk.
Félre ne értsd! Természetesen időről időre felbukkannak olyan emberek

az életünkben, akikkel tényleg határozottan nehéz kijönni, és úgy tűnik,
hiába próbálkozunk bármivel. De ez nagyon ritka.
Az első teendő, hogy mindenféle „problémás” magatartást egyszerűen

úgy tekintsünk, mint... magatartást. És próbájuk a magatartást kezelni.
A lényeg, hogy világosan lásd, mit szeretnél, és afelé törekedj.
Gondoljuk végig, milyen magatartásformák léteznek, és ezeknek

külön-külön mi az oka. Nagy vonalakban a következők jönnek szóba:
- Valaki elmondja, milyen pocsék napja volt a munkahelyén.

Vajon milyen választ vár? (egy kis együttérzést)
- Valaki rád üvölt, mert nekimentél. Vajon milyen választ vár?

(bocsánatkérést)
- Valaki arról panaszkodik, mennyire méltánytalanul bánnak a cégnél

a szülési szabadságon lévő nőkkel. Vajon milyen választ
vár? (egyetértést)
- Valaki az ország állapotáról siránkozik, és azt emlegeti,

mennyire más volt az ő idejében. Vajon milyen választ vár? (helyeslést)
A pontos válasz természetesen függ a beszédhelyzettől, de

remélhetőleg érted már, mire gondolunk.
Azt szeretnénk kifejezni, hogy az adott viselkedést fogadó oldalon

állva mindig rajtunk múlik, hogyan reagálunk. Dönthetünk úgy, hogy
belemegyünk a játékba, mert megfelel számunkra az így elérhető
eredmény, de dönthetünk úgy is, hogy valami mást csinálunk. Mivel az,
hogy „minden magatartás hátterében meghúzódik valamilyen
pozitív szándék”, ugyanúgy érvényes ránk is, mint arra az emberre,
akivel kommunikálunk.
Vizsgáljunk meg három általános sémát a hozzájuk tartozó
viselkedésformákkal, mérlegeljük a lehetőségeinket, és dolgozzuk ki a
legjobb módszert azok kezelésére.
Közben pedig ne feledkezz meg arról, hogy ezen a téren is érvényes,

amit eddig tanultunk. Azaz tartsd készenlétben a kíváncsisággal,
figyelemmel és összhangteremtéssel kapcsolatban megismert
módszereket. Rendkívül nagy hasznukat veheted, amikor „problémás”
magatartással találod szembe magad.
Haragos/agresszív
Ezeknek a magatartásformáknak a középpontjában nagyjából ugyanaz

a cél áll: valamiféle meg adó reakció kiváltása. Ezt nyilvánvalóan
többféle módon próbálják elérni az emberek, és ennek alapján a
következő magatartásokat különböztetjük meg:
rengeteg, haragot kifejező mozdulat ---> többnyire mozdulatlan
hangos beszéd, sok szó ---> halk beszéd, kevés szó
gazdag arcjáték ----> kevés mimika
erősen a másik szemébe néz ----> mindenhova néz, csak nem az

„áldozat"-ra
Ezek a viselkedésformák egyénenként változnak, de az egyes

embereknél következetesen és kiszámíthatóan jelennek meg.
Valószínűleg ismersz olyan embert, akiről már „kilométerekről látod”,
hogy forrni kezd benne a harag. És amikor mérges, mindig
ugyanazokat a viselkedésjegyeket mutatja.
Becsmérlő/lekezelö/basáskodó
Távol álljon tőlünk, hogy valamilyen foglalkozáshoz vagy szakmához

egy meghatározott viselkedést társítsunk, de tény, hogy bizonyos
emberek bizonyos szakmákban hajlamosak bizonyos viselkedési
formákra, és mindannyian találkoztunk már ezekkel a
típusokkal:
- Az autószerelő-szindróma (kapkodó levegővétel, melyet
szánakozó pillantás és száraz kacaj követ).
- A fehérköpeny-jelenség (melyhez gyakran társul a lezserül a nyakba

lógatott sztetoszkóp).
- A „45 éve a szakmában vagyok, és...” típus (igen valószínűtlen,

hogy élő ember többet tudna, mint jómagam).
- „A jog egyszerűen nem így működik” (de ezt csak azok tudhatják,
akiknek ilyen magas szintű tapasztalatuk és három diplomájuk
van, mint nekem).
- A „Nos, kis hölgyem, ez ennél bonyolultabb...” (Ezt nem mondja

ki, inkább csak céloz rá, mert ő sem kockáztatja meg nyíltan az
inkorrektséget.)
- A „Pénzt vissza nem adunk’’-hozzáállás. (Valójában

kénytelenek megtenni, de abban bíznak, hogy nem vagy tisztában a
fogyasztói jogaiddal.)
- A „Hagyjuk meg az oktatást a tanároknak”-álláspont. (Az,

hogy gyerekeid vannak, semmi esetre sem jogosít fel arra, hogy
észrevételeket tegyél az oktatási módszereiket illetően.)
- Ez az utóbbi „A jog egyszerűen nem így működik”-kel

kombinálva nagyon jó példa a kiemelkedő jelentőségű, „A misztikus
világa” néven ismert szindrómára. (A misztikus világba tilos a belépés
bárkinek, aki nem tartozik az erre kiválasztott és felhatalmazott
kevesek közé.)
Érdeklődéssel fogadjuk a további típusokat, tehát szóljon bárki, aki

felfedezett egy újabbat!
Síró-rívó/hisztizö/lázadó
Bizony, a felnőttek is hisztiznek olykor. Bizonyára hallottál már olyat,

hogy valaki ezt mondta: „Komolyan, úgy viselkedik, mint egy
ötéves gyerek.” Tulajdonképpen nagyrészt ez is a célja az illetőnek: a
gyerekkorában alkalmazott viselkedés reprodukálása annak
érdekében, hogy megkapja, amit szeretne. Az az érdekes a dologban,
hogy amíg ez a viselkedés eredményre vezet, addig nem is változtat
rajta.
Ez a viselkedés a legkülönfélébb módokon nyilvánulhat meg, és - bár

az alkalmazott terminológia néhol megtévesztő lehet -
egyaránt előfordul férfiaknál és nőknél. Ide tartoznak például a
következők:
- dacos ajakbiggyesztés
- csapkodás
- „hogy mer velem így bánni?”
- „majd meglátja, mi lesz, ha egyszer ő kér tőlem valamit”
- „engem senki nem szeret”
- könnycseppek
- „akkor is úgy lesz, ahogy akarom”
- „Arra kért, hogy megint dolgozzak késő estig. Azt aztán lesheti!”
Ezek ellenpontjaként:
- „Azt kérték, megint dolgozzak késő estig. Kénytelen leszek megtenni,

de nem tudom, mit fog szólni hozzá a feleségem/férjem/párom/
gyerekem. Ezen a héten ez már a negyedik alkalom, és az előző hármat
sem szívesen vállaltam.”
A lista többi tételének a szövegkönyvét megírhatod magad.
A te szempontodból az a kérdés, hogy milyen lehetőségeid vannak,

amikor ezzel a magatartással szembesülsz.
A. Olyan viselkedésformákat veszel fel, amelyek jelzik a

másik személynek, hogy „bekaptad a horgot”.
B. Hasonló módon reagálsz.
C. Úgy döntesz, hogy olyan viselkedésformát választasz,

amely ellentétes az illető által várt magatartással.
A következők példák olvasásakor hasznos végiggondolni, melyik
megfigyelt magatartást társítod hozzájuk. Egy magatartás sokféle
álruhát ölthet.
Haragos/agresszív
Ő:„Már nagyon elegem van belőle, hogy állandóan az én járdámra

parkolsz.”
A. Te: „Igazán nagyon sajnálom, többet nem fordul elő.”

(Halk, mentegetőző hangon.)
B. Te: „Ez nem a te járdád: az önkormányzat tulajdona.” (A

másik személy hangsúlyának és testbeszédének tükrözésével.)
C. Te: „Ez ugyan közterület, így jogom van itt parkolni - de azt nem
szeretném, hogy rosszul érezd magad emiatt. Próbáljunk olyan
megoldást találni, amely mindkettőnknek megfelel.” (Egyenletes
hangsúllyal, kevés gesztust használva, szokásos mértékű
szemkontaktussal.)
Becsmérlő/lekezelő/basáskodó
Ő: „Úgy gondolom, jobb lenne, ha ezt ránk bízná (az „ez” lehet bármi -
például a páciensekkel való bánásmód, a gyerek iskolai teljesítménye
vagy az autóddal kapcsolatos probléma). Van elég tapasztalatunk ezen
a téren.”
A. Te: „Tudom. Igazán nem akartam beleszólni. Csak jót akartam.”

Valószínűleg el tudod képzelni, hogyan alakul a továbbiakban a
beszélgetés.
B. Te: „Hát, ez a hozzáállás jellemző a szakmájában. Nem

tudom, miből gondolja, hogy mindenre tudja a választ.”
C. Te: „Igen, tudom. De úgy vélem, hogy az én felelősségem annyira

belefolyni, amennyire csak lehetséges, és elvárom, hogy megadja a
szükséges információkat, és válaszoljon a kérdéseimre.”
Nem biztos, hogy ezt a fogalmazásmódot testhezállónak érzed, és ezzel

nincs is semmi gond. A te feladatod kidolgozni a számodra megfelelő
fordulatokat.
Lássuk, mivel járnak a különböző válaszok, és mit kell tenned ahhoz,

hogy megtaláld az adott esetben legmegfelelőbb választ.
- Az A válasz azt jelenti, hogy „bekaptad a horgot”, és követed azt a

csapást, amelyet a másik személy kijelölt. Ha ez neked
megfelel, semmi gond vele.
- A B válasz ütközőpályára állítja a szereplőket. Egyesek ezt

élvezik. Az a kérdés, hogy oda lyukadsz-e ki vele, ahová szeretnél.
Ezekben a helyzetekben nem szabad megfeledkezned arról, hogy a

siker kulcsa a céltudatosság.
- A C válasz egyértelműen más eredetű, olyan, mintha egy másik

országból jönne, és alighanem egészen más reakciót vált ki.
Kereszteljük el a C választ a felnőtt én állapotának. A legfőbb dolog,

ami megkülönbözteti bármilyen más állapottól - a velük járó
magatartási sémák alapján azonosított állapotoktól hogy
nagymértékben „érzelemmentes”. A bemutatott többi állapot ellenben
mind valamilyen érzelmi töltetet hordoz magában.
A felnőtt én ettől az érzelem mentességtől olyan hatásos. Ugye

belátható, mennyire nehéz fenntartani egy érzelmileg túlfűtött
állapotot, amikor csak érzelemmentes reakciót kapunk.
Emlékszel Bill történetére, amelyről a fejezet elején volt szó?

Nyilvánvaló volt, hogy nem tart a végtelenségig az érzelmi
kitörése: előbb-utóbb le kell csillapodnia.
Az érzelmeket kevésbé nyíltan kifejező magatartással - például a

lekezelő viselkedéssel - szemben is hatásos a felnőtt reakció.
Hogy miért? Azért, mert nem „kapod be a horgot”. Természetes erőt
sugároz ez az állapot, melynek legfőbb bizonyítéka a vele járó
önuralom. Mivel nem hagyod, hogy a másik ember megfélemlítsen
vagy félreállítson az útjából, nem tud miből előnyhöz jutni. Kifogtad a
szelet a vitorlájából. Így kell ezt csinálni!
Hogy sikeresen megbirkózz ezekkel a helyzetekkel, megtanítunk,
hogyan érheted el és őrizheted meg könnyedén azt az állapotot,
amelyben a felnőtt éned érvényesül. Először is lássuk, milyen - a
magabiztos állapothoz igen hasonló - jellemzői vannak a „felnőtt én”-
allapotnak:
- testtartás: egyenes testtartás, felemelt fej, középre helyezett

súlypont, laza vállak
- arckifejezés: határozott szemkontaktus, nyugodt arcizmok
- gesztusok: szimmetrikus, laza mozdulatok, a kéz nyugalmi

állapotban
- hang: egyenletes hangsúly, közepes vagy alacsony hangerő,

szünetek, mérsékelt tempó
- légzés: egyenletes, mély.
A 157. oldalon egy rendkívül hatásos gyakorlatot találsz, amely segít

megbirkózni bármilyen „problémás” magatartással.
Hogyan bánjunk a félénk, visszahúzódó emberekkel?
Miért dönt valaki úgy, hogy félénk lesz? Döntés ez egyáltalán?

Feltétlenül az. A döntés hátterében pedig, ahogy azt már megtanultuk,
valamilyen pozitív szándék húzódik meg. Amikor tehát egy félénk
emberrel elegyedünk szóba, tudjuk, hogy a félénkség az ő
számára valamilyen pozitív következménnyel jár.
Honnan tudod, hogy valaki félénk és visszahúzódó? Talán azt

gondolod: „De hisz ez nyilvánvaló”, és alighanem igazad is van. De
a különböző emberek különböző módon fejezik ki ezt, és ennek
felismerése adja meg a kulcsot a velük való boldoguláshoz.
A könyv egy korábbi fejezetében boncolgattuk már valamelyest a

magabiztosság témakörét, úgyhogy most is ezt a csapást követjük. A
félénk embereknél az alábbi jellemzők közül legalább néhány
megmutatkozik:
- testtartás, gesztusok, szemkontaktus:

- nem néz egyenesen a másik szemébe
- nem asszertív testtartást vesz fel
- elfordítja a fejét, és oldalra néz
- vokális jelzések:
- halk hang
- felszínes légzés
- verbális jelzések:
- tétova, akadozó beszéd
- kérdések hiánya.
Úgy kommunikálhatunk sikeresen ezekkel az emberekkel, ha

megfigyeljük az egyéni jelzéseiket, és tükrözés, illetve követés
segítségével közeledünk feléjük. Általában a következőket kell tenned:
- kevésbé direkt módon és rövidebb ideig nézz a szemébe
- halkabban és lassabban beszélj
- tarts több szünetet
- ne állj teljesen szembe vele, inkább egy kissé elfordulva
- gyakrabban fordítsd másfelé a tekintetedet, mint egyébként
- kérdezősködj, ezzel kifejezve az érdeklődésedet iránta
- beszélj a közös ismerőseitekről, és kérdezősködj róluk
- nyugtázd, amit mondott, és mutass érdeklődést
- próbáld aktívan hallgatni - adj biztató visszajelzéseket:

„Hm...”, „Értem.” stb.
• adj megerősítést arról, hogy jól érzed magad vele

• valld be, hogy kissé kényelmetlenül érzed magad ismeretlen
emberek társaságában
• adj elég időt neki a válaszadásra, ezzel ösztönözve a beszédre -

ne igyekezz megtörni a csendet.
Ne feledd, milyen jó alkalom ez arra, hogy a kiválóan kommunikáló

emberek elveit kövesd:
• mindenkiben van valami egyedi
• mindenkinek van egy olyan története, amelyet érdemes meghallgatni
• mindenki lehetőséget nyújt arra, hogy valami újat

tanuljak. Hajlamosak vagyunk arra a következtetésre jutni, hogy egy
félénk embertől nem sokat kaphatunk, pedig éppen az a csodálatos,
hogy soha nem tudhatjuk, mi derül ki valakiről. Azt is érdemes
megjegyezni, hogy a félénkség olykor álruhát ölthet.
Graham története
Néhány éve dolgoztunk egy elnök-vezérigazgatóval, aki a

négyszemközti megbeszéléseken és az igazgatótanács körében nagyon
kellemes, elragadó személyiség volt. A munkatársai között mégis
pökhendi, zárkózott ember hírében állt.
Ezt nagyon furcsállottuk, ezért megkérdeztünk néhány dolgozót,

honnan veszik, hogy pökhendi; mire azt felelték, hogy ahányszor
keresztülmegy az irodákon, soha nem áll meg beszélgetni senkivel, és
látszólag kerüli a kontaktust velük.
Ezt elmondtuk Grahamnek, aki teljesen megrökönyödött azon, hogy a

munkatársak pökhendinek tartják. Amikor megkérdeztük, miért nem
szól senkihez, amikor átmegy az irodákon, akkor kiderült, hogy
elevenére tapintottunk: félénkségből nem beszélt az emberekkel.
Nem ismerte azokat az embereket, ezért inkább nem beszélt velük. Ha

kettesben volt valakivel, vagy olyan kisebb csoporttal találkozott,
amelynek a tagjait ismerte, akkor nem volt semmi gondja, de túl ezen
elhagyta az önbizalma.
Ebből számunkra az volt a tanulság, hogy soha nem szabad senkiről
semmit feltételezni. Különösen nem azt, hogy ha valaki egy bizonyos
közegben valamilyen magatartást mutat, akkor ez automatikusan azt
jelentené, hogy minden közegben ilyen.
Hogyan állhatsz ki magadért?
Kiállni magadért: ez a kifejezést önmagáért beszél. Vagy el tudnád

képzelni, hogy valaki „beül” magáért?
A lelkiállapot szabályozása a fizikai megnyilvánulásokon keresztül
Ebben az esetben is a lelkiállapot és a fizikai megnyilvánulások jelentik

a siker kulcsát. Kezdjük azzal, hogy felidézzük magunkban a
magabiztosság fizikai megnyilvánulásait, amelyek igen közel állnak a
„felnőtt én”-állapot jeleihez. Így nézett ki a listánk:
- Húzd ki magad.
- Emeld fel a fejed.
- Teremts megfelelő, határozott szemkontaktust.
- Tedd magadévá, és alkalmazd az asszertív pózt:
- csípőszélességű terpeszben állj (ez férfiakra és nőkre egyaránt

érvényes)
- középre helyezd a súlypontodat.
- Járáskor céltudatosan lépkedj.
- Lélegezz mélyen és könnyedén. A mély lélegzetvétel - amely a

rekeszizomtól indul, nem pedig a mellkas felső részéből - azt az
- A hasi légzés segítségével szabályozd a hangodat.
- Lassan, szüneteket tartva beszélj, tisztán artikulálva.

Fontos megjegyezni, hogy bármilyen változtatás eredményt hoz.
Gyakran tapasztaljuk a munkánk során, hogy ezek közül elég egykét
viselkedésjegyen változtatniuk az embereknek, hogy átalakuljanak a
dolgok körülöttük.
Dolgoztunk például egy Alan nevű férfival, akinek a magabiztossága

jelentősen nőtt pusztán attól, hogy megemelte a hangját - ugyanis
általában nagyon csendesen és lassan beszélt.
Most pedig itt az idő, hogy elindulj „szarvasgombát vadászni”

magadnak. Célszerű több különböző dolgot kipróbálni. Persze az is jó,
ha megvárod a legközelebbi alkalmat, amikor ki kell állnod magadért,
de elkezdheted már azelőtt is.
Gyakorlat
A kép megváltoztatása
A „felnőtt én”-állapot
• Állj a tükör elé; oltsd magadra a felnőtt én állapotának

fizikai megnyilvánulásait.
• Figyeld meg, hogy milyen változásokat okoz benned a testtartás és

a póz megváltoztatása.
• Ha látsz valami olyat másoknál, ami tetszik, ragadd meg, építsd be

a viselkedésedbe, és figyeld meg, milyen érzéseket kelt ez benned.
• Próbálj ki többféle beszédmintát, -ütemet és hangerőt.
• Képzelj el vagy akár játssz is el egy beszélgetést felnőtt hangon és

hangsúllyal.
• Addig csiszolgasd, míg elégedett nem leszel azzal, amit látsz,

hallasz és érzel.
• Változtass a fizikai megnyilvánulásaidon, majd térj vissza a felnőtt

én állapotához, amilyen gyorsan csak tudsz.
Lassan kezd reflexszé válni a dolog. Addig ismételd, amíg nem érzed
biztosan úgy, hogy amikor csak akarod, képes vagy elérni ezt az
állapotot. Ennek következtében akkor is képes leszel felnőttként
viselkedni, ha a legváratlanabb pillanatban toppan eléd egy haragos
vagy agresszív ember.
Ne feledd, hogy a lelkiállapot vezérli a viselkedést, és a lelkiállapot

megváltoztatásának legkönnyebb módja a fizikai megnyilvánulások és
ezen keresztül az élettani folyamatok megváltoztatása.
Mit csinálnak a színészek a fellépésük előtt? Eljátsszák a szerepüket,

újra és újra. Téged is pontosan erre biztatunk. Játszd el a sikert!
Ha úgy érzed, itt valami nem stimmel, hiszen „én nem vagyok
színész”, akkor gondold végig a következőt. Kisbaba korod óta
másoktól tanulsz, így lettél az, aki ma vagy. Aprócska korodban a
körülötted levő emberekről mintáztad a viselkedésedet: a szüleidről,
a rokonaidról - azokról, akikre felnéztél.
Most nem kérünk tőled többet, mint hogy folytasd a tanulást, és a

különlegesen sikeresen kommunikáló emberekről mintázd a
viselkedésedet. És ha nem is érzed teljesen magabiztosnak magad,
akkor is tegyél úgy, „mintha” magabiztos lennél. Ez a módszer be fog
válni. Hogy miként? A következőről van szó: ha elég sokszor úgy
teszel, „mintha”, akkor végül észre sem veszed, és elsajátítasz egy új
viselkedésformát, amely egész életed során elkísér.
Asszertíven - felnőtt szabályokkal
Amikor kiállsz magadért, azt felnőttként tedd, a „felnőtt én”-

állapotodban. Emlékezz vissza, mit mondtunk a haragos/agresszív
magatartás kezelésével kapcsolatban. A legjobb, ha a felnőtt éneddel
állsz ki magadért. Ebben az állapotban képes vagy kiiktatni
a helyzetből az érzelmeket, és bármilyen inger ér is, logikus, a tényekre
irányuló és egyenes választ adsz. Ez a lényegi különbség az asszertív és
az agresszív magatartás között. Az agresszió érzelme hordoz magában,
és az érzelmeknek nincs helyük az asszertív beszélgetésben.
Természetesen lehetnek érzéseid a problémával kapcsolatban, de ezek

nem tükröződhetnek a viselkedésedben. Ez pedig úgy lehetséges, hogy
felkészülsz rá. Hacsak nem ér teljesen váratlanul az adott esemény,
akkor mindent meg kell tenned azért, hogy megfelelően
felkészülj rá.
Asszertíven - készítsd elő a terepet
Tegyük fel, hogy egy olyan beszélgetés előtt állsz, melynek során ki
kell állnod magadért, és szeretnél alaposan felkészülni rá. Az
indiánoknak van egy közmondásuk: „Senkiről ne ítélkezz, amíg nem
gyalogoltál egy mérföldet a mokaszinjában.” Amikor ki kell állnunk
magunkért, amikor megtámadva érezzük magunkat, vagy meg kell
védeni az álláspontunkat, akkor hajlamosak vagyunk csak a saját
szempontunkból nézni a dolgokat. Hányszor hallottál már ilyeneket
valakitől:
„Majd én megmutatom neki, hogy kell ezt csinálni.”
„Ez mind az ő hibája.”
„Képtelen az én szempontomból nézni a dolgokat.”
„Majd én megmondom neki, mi merre hány méter.”
„Egyszerűen nem képes megérteni, hogy miről beszélek - mindig ez a

probléma.”
Természetesen az is fontos, hogy megértessük másokkal a saját

nézeteinket, de a kétoldalú, egyensúlyban lévő beszélgetések az igazán
eredményesek. Azok az emberek, akiktől az előbbi idézetek
származnak, csak a vita egyik oldalát látják, a saját
gondolatmenetüket. Vagyis az ő beszélgetéseikben nincs egyensúly.
Néha nagyon nehéz a másik ember szemszögéből nézni a dolgokat; sőt,

őszintén szólva néha nem is akarjuk. Azt gondoljuk magunkban: „Mi a
csudának gondoljak bele az ő szempontjaiba - ő se gondol bele az
enyéimbe.”
Ha ez veled is megesik néhanapján, jusson eszedbe:

„Minden kapcsolat megváltozásában a
rugalmasabb ember játssza a katalizátor szerepét."
A három nézőpont
Gondolj egy olyan előtted álló beszélgetésre, ahol ki kell állnod

magadért. Ha a közeljövőben nem várható ilyen, akkor gondolj egy
megtörtént esetre.
Egy ilyen helyzetet három különböző nézőpontból szemlélhetsz.

Mielőtt alkalmazzuk az egyes nézőpontokat az adott
beszélgetésre, világítsuk meg, mit is jelentenek.
Az első személy nézőpontja
Ebben a pozícióban a saját szemszögedből látod, hallod és érzékeled a

helyzetet. Arra gondolsz, te mit szeretnél, mik a céljaid, mi a
fontos számodra. Ha le kellene festened a helyzetet, azt egyes szám
első személyben tennéd, azt fejezve ki, hogy mindent a saját
nézőpontodból szemlélsz.
„Azt szeretném...”
„Úgy érzem...”
„Úgy gondolom...”
„Úgy látom...”
„Ami engem illet...”
Ez a nézőpont nagyon hasznos, ha ki akarsz állni magadért. Segít

eldönteni, hogy mit szeretnél valójában, és lejátszani, hogy
sikerül. Remek pozíció az asszertív viselkedés kialakításához.
Másrészt ha túlsúlyba kerül az első személy nézőpontja, az oda

vezethet, hogy nem leszel tekintettel másokra. Találkozhattál már olyan
emberekkel, akik csak a saját szemszögükből nézik a dolgokat, és akik
képtelenek - vagy legalábbis nagyon nehezen tudnak - odafigyelni
mások véleményére. Elutasítóan állnak hozzá mások javaslataihot, és
nem sokat törődnek a többi ember érzéseivel.
A második személy nézőpontja
Ebben a pozícióban a másik ember szemszögéből látod, hallod és

érzékeled a helyzetet. Az a célod, hogy beleéld magadat az ő helyébe
az adott szituációban. Amikor a másik személy nézőpontjából írod le
a helyzetet, akkor is egyes szám első személyben beszélsz, de a
másik ember nevében.
Ne feledd, hogy „minden magatartás mögött pozitív szándék

húzódik meg”. Ha ebbe a nézőpontba helyezkedsz, és sikerül igazán
beleélned magad, az segít megérteni a másik ember véleményét,
és felfedezni a viselkedése mozgatórugójaként szolgáló pozitív
szándékot. Mivel ebből a pozícióból jobban megérted, hogyan éli meg
az illető az adott helyzetet, képes leszel másképp viszonyulni hozzá.
Van valamilyen hátulütője ennek? Az lehet a probléma vele, hogy

túlzottan azonosulsz a másik személlyel. Alighanem találkoztál már
olyan emberekkel, akik saját kárukra mindig mások szükségleteit és
céljait helyezik előtérbe. Mindig meghátrálnak, ha valakinek a
véleménye ellenkezik a sajátjukkal, és soha nem érvényesítik az
akaratukat.
Legrosszabb esetben teljesen alárendelik az életüket mások érzéseinek,

és szinte nem is a saját életüket élik.
A harmadik személy nézőpontja
Ebből a nézőpontból úgy szemléled az eseményeket, mintha pártatlan

megfigyelő volnál. Harmadik személyként látod és hallod a két felet.
Mivel elhatárolod magad a szituációtól, eléred a „felnőtt én”-
állapotodat, és azt tapasztalod, hogy jóval kevesebb - vagy akár nulla -
lesz az érzelmi töltet a helyzet kezelésében. Ezáltal
eredményesebben és könnyebben tudod mérlegelni a teendőket.
A harmadik személy nézőpontjának túlzott alkalmazása azonban az

érzelmi elkötelezettség hiányához vezethet. Azok, akik legtöbbször a
harmadik személy nézőpontjába helyezkednek, érdektelen vagy
másokra nem figyelő ember benyomását kelthetik. Előfordulhat, hogy
érzéketlennek tűnnek a többiek érzelmi reakciói iránt, és nemtörődöm
emberként könyvelik el őket.
Egy jó tanács: A következő gyakorlatnál a három különböző

nézőponthoz három különböző térbeli helyet válassz.
Tehát ha ülve végzed a gyakorlatot, akkor három különböző széket

használj az első, a második és a harmadik nézőponthoz. Fontos,
hogy fizikailag is különböző módon éld át az egyes nézőpontokat. Ha
állva végzed a gyakorlatot, akkor egyszerűen csak keress a helyiségben
három különböző pontot, amelyet elfoglalhatsz.
Gyakorlat
A három szék - a három nézőpont alkalmazása
Ahhoz, hogy a lehető legtöbbet hozd ki ebből a gyakorlatból, biztosíts

magadnak egy kis nyugalmas időt, amikor senki nem zavarhat meg.
Gondolj a beszélgetésre, amelyre lélekben készülsz.
Az első személy nézőpontja
Először is gondold át, mit szeretnél elérni a beszélgetéssel. Tűzz ki egy

pozitív célt magad elé, és gondolj annak pozitív következményeire.
(Szükség esetén lapozz vissza az 1. fejezethez.)
Következő lépésként éld bele magad, hogy ott vagy a beszélgetésben,

és figyeld meg, mit érzel. Egy pillanatra se feledkezz meg a célodról.
Most pedig végezd el a szükséges módosításokat, hogy

kiegyensúlyozott és pozitív belső leképezésed alakuljon ki
az eseményről. Alkosd meg azt a képet, amelynek vonásai
pozitív lelkiállapotot idéznek elő benned:
- állítsd magad egy szintre a másik emberrel - ha magasabbnak,

erősebb hangúnak képzeled a másikat, akkor nehezebb vele szemben
asszertíven viselkedni;
- egyenesen nézz a szemébe;

- beszélj ugyanolyan hangerővel;
- hozz létre magadban nyugodt, pozitív érzéseket.
Tereld úgy a beszélgetést, hogy az az általad kívánt módon

bontakozzon ki. Képzeld magad elé, hogy a kívánságod szerint
fejeződik be.
A második személy nézőpontja
Változtasd meg a nézőpontodat a fentiek alapján. Próbáld teljesen

beleélni magad a másik ember helyébe, hogy az ő szemszögéből lásd
az adott helyzetet.
Gondolj arra, hogyan viselkedik; idézd fel a testtartását; emlékezz

vissza, hogyan beszél, miket mond. Tükrözd a viselkedését, a
testtartását.
Mit tapasztalsz ebben a nézőpontban? Milyen rálátást ad számodra?

Milyen érzéseket tapasztalsz magadban?
Ezután kövesd az első személy nézőpontjánál leírtakat, hogy

kiegyensúlyozott és pozitív belső leképezésed alakuljon ki
az eseményről.
A harmadik személy nézőpontja
Most pedig lépj hátra, és szemléld a helyzetet a harmadik személy

nézőpontjából. Figyeld meg, mi történik, és ha valahol megborulni
látod az egyensúlyt, módosítsd azt a részletet, hogy kiegyensúlyozottá
váljon a kép.
- Fizikailag egyensúlyban van-e a két személy (te és a másik ember):

egy szinten, egymást tükröző testtartásban?
- Egyensúlyban van-e a hangjuk: a hangerejük és a hangnemük?
Azt is figyeld meg, hogy ebben a nézőpontban vannak-e érzéseid, és ha

igen, milyenek. Ha vannak, derítsd ki, hogy kihez tartoznak az adott
érzések, és add át őket a megfelelő személynek. Vond ki magad az
érzések köréből.
Az utolsó lépés
Lépj vissza az első személy nézőpontjába, és figyeld meg, most hogyan

éled meg az adott helyzetet:
- azt fogod tapasztalni, hogy új információkhoz jutottál
- jobban megérted a másik ember szempontjait
- világosan látod, hogy mit szeretnél elérni
- a mostani hozzáállásodban több döntési lehetőséget látsz magad

előtt.
Ha úgy érzed, további módosításokra van szükség, akkor csak ismételd

meg az előbbi eljárást. Mint minden újonnan tanult készségre, erre is
igaz, hogy minél többet gyakorlod, annál jobban fog menni.
Hogyan tálaljuk a problémánkat?
Korábban már kifejtettük, hogy a felkészülés kulcsfontosságú a

sikerhez. A következőkben pedig egy igen egyszerű és hatásos, négy
pontból álló szerkezetet ismertetünk az asszertív beszélgetések
lefolytatásához: a MASZK-ot. Most ismertetjük a szerkezet egyes
részeit, majd mutatunk néhány példát arra, hogyan működik élesben a
MASZK: Meghatározás: meghatározod a számodra problémát jelentő
területet vagy helyzetet.
Aggályok: elmagyarázod, hogy milyen hatással van rád a probléma.

Szándékok: meghatározod, mi a célod, mit szeretnél elérni
vagy megváltoztatni.
Következmények: vázolod a cél elérésének pozitív következményeit,

illetve a cél nem teljesülésének negatív következményeit (amennyiben
vannak ilyenek).
1. példa: Társasági élet
M: „Azt mondtad, együtt szervezzük meg John születésnapi buliját,

erre nekiálltál, és egyedül intézkedtél, a megkérdezésem nélkül.”
A: „Szeretném, ha tudnád, hogy ez engem dühít, és úgy érzem,
semmibe vettél.”
SZ: „Tudom, hogy most már túl késő van hozzá, hogy változtassunk
bármin, de elvárom, hogy jövőre a kezdet kezdetétől bevonj a
tervezésbe.”
K: „Ha ezt megteszed, szívesen magamra vállalom az ennivaló

beszerzésének oroszlánrészét. Ha viszont nem, akkor úgy veszem,
hogy ezentúl egyedül szeretnéd állni a költségeket.”
2. példa: Munka
M: „Az elmúlt két hétben hatszor kértél arra, hogy túlórázzak.”
A: „Olykor szívesen vállalok pluszmunkát, de ilyen mértékben már a

családi életem és a gyerekeimmel való viszonyom rovására megy.”
SZ: „Ezentúl is vállalok túlórát, de szeretném, ha ez legfeljebb heti egy

alkalomra korlátozódna.”
K: „Ha ennél több túlórára van szükséged, akkor keresned kell valakit,
akit kevésbé hiányol a családja, mint engem.”
3. példa: Reklamáció
M: „Két héttel ezelőtt már a harmadik alkalommal hoztam el az

autómat, hogy megjavítsák a kormányát, és még mindig nem sikerült
megoldaniuk a problémát.”
A: „Nagyon félek, hogy ez a hiba veszélyeztet engem és a családomat.

Ezért nem merem használni az autót, miáltal komoly nehézségekbe
ütközik, hogy eljussunk bárhová is.”
SZ: „Azt kérem, hogy most lássanak neki, és oldják meg a problémát.
Mivel addig nem lesz mivel közlekednünk, elvárom, hogy adjanak egy
csereautót. És nem szeretném, ha még pénzt kérnének ezért a
munkáért.”
K: „Amennyiben ez teljesül, szívesen dolgoztatok továbbra is önökkel.
Ha azonban nem bizonyulnak segítőkésznek, akkor közvetlenül a
gyártóhoz fordulok, és megemlítem, milyen gyenge színvonalú
szolgáltatásban részesültem itt.” Természetesen ebben az esetben is
érthető, ha te nem így fogalmaznod meg a kérésedet. Nyugodtan
igazítsd a módszert a saját stílusodhoz, csak őrizd meg a szerkezetet.
Mindez abban segít, hogy kivond az érzelmeket a beszélgetésből, és

megmaradj a felnőtt énednél.
Egy jó tanács: Szánj kellő időt a válaszod megfogalmazásara és

begyakorlására.
7. Hallgatni arany
Az eddigiekben számos kitűnő módszert ismertettünk, amelyek
segítenek boldogulni a beszélgetések során: hogyan folytathatod
a megkezdett társalgást, hogyan kerülhetsz a figyelem
középpontjába, hogyan alakíthatsz ki jó kapcsolatot másokkal, stb.
Ezek után kissé meglepő lehet előhozakodni egy fejezettel, amely arra
tanít, hogyan és mikor hallgass. De elhiheted, a jól időzített hallgatás
éppolyan fontos képesség, mint bármelyik másik.
- Előfordult már veled, hogy miközben beszélgettél valakivel, azt

kívántad, bárcsak elhallgatna?
- Érezted már nagyon kellemetlenül magad, amikor valaki kicsit (vagy

nem is olyan kicsit) túl messzire ment?
- Kívántad már, bárcsak elnyelne a föld, amikor rájöttél, hogy te mentél

(egy kicsit) túl messzire?
Mi akadályoz a hallgatásban?
Tulajdonképpen miért nem képes hallgatni valaki, amikor ezt

kellenetennie? Számos oka lehet ennek:
- nem érzékeli, hogy milyen hatással van másokra
- idegességében összevissza fecseg
- önmagát ismételgeti
- mindenáron meg akarja törni a csendet, mert nem tudja elviselni
- segíteni szeretne - jóllehet a hallgatásával segítene a legtöbbet.
A következő oldalakon egyenként elemezzük ezeket.
Nem érzékeled, hogy milyen hatással vagy másokra

Ez nehéz ügy, hiszen felmerülhet a kérdés: ha egyszer nem érzékeled,
milyen hatással vagy másokra, akkor hogyan veszed észre ezt? Vagyis
valószínűleg fogalmad sincs arról, hogy ebbe a csoportba tartozol.
Lássunk néhány módszert, amelyek segítenek tudatosítani benned, ha -

bár nincs róla tudomásod - netán mégis ezek közé az emberek közé
tartozol te is.
A legtöbb ember, aki csak mondja és mondja, az első személy

nézőpontjából hajlamos szemlélni a dolgokat - lásd a 6. fejezetben -, és
annyira el van foglalva azzal, ami vele történik, hogy másokról teljesen
megfeledkezik.
Először is kezdd el megfigyelni - rendszeres gyakorlással -, hogy

milyen reakciókat kapsz a környezetedtől. Gondold végig röviden:
- Honnan tudod, hogy figyel rád valaki?
- Hogy fest az az ember, aki a másik mondanivalójára koncentrál?
- Milyen reakciókat vársz azoktól, akik érdeklődnek irántad?
- Te magad hogyan fejezed ki az érdeklődésedet valaki iránt?
A verbális, vokális és nem verbális jelzésekből meríthetsz ötleteket.

Beszéd közben figyeld meg, mi történik körülötted:
- A szemedbe néznek az emberek?
- Rád néznek a reakciójuk közben, vagy máshová?
- Kérdéseket tesznek fel neked, ezzel jelezve, hogy odafigyeltek rád?
- Tarts egy kis szünetet, és figyeld meg, mi történik. Témát vált

valaki, vagy folytatják az általad megkezdett téma megvitatását?
- Amikor megállsz egy pillanatra, távozni készülnek a

beszélgetőtársaid, vagy úgy tűnik, szívesen maradnak veled?
Egyebek mellett ez jó gyakorlat az önkontroll fejlesztésére is. Abban is

segít, hogy elmozduljon a súlypont az első személytől egy
kiegyenlítettebb világszemlélet és a többi ember nézeteinek elfogadása
felé.
Idegességedben összevissza fecsegsz
Már szenteltünk némi időt annak a kérdésnek, hogyan szabadulhatunk

meg az idegességtől egy társasági esemény előtt, de olykor előfordul,
hogy csak úgy váratlanul pánikba esünk. Mi a teendő ilyenkor?
A titok nyitja a légzés. Az idegesség egyik legfőbb jele, hogy

légzésünk áthelyeződik a mellkas felső részébe, miáltal szaporábbá
válik, és ez érződik a beszedünkön is - ezért a légzésre kell leginkább
összpontosítani a figyelmünket.
Lassítsd a légzésed ütemét, és koncentrálj arra, hogy a mellkasi légzést

felváltsa a hasi légzés. Ezzel együtt automatikusan lassul a
beszédtempód is. Ekkor a többi ember tele tudod fordítani a
figyelmedet, és csak velük foglalkozol. Ennek hatására figyelmed
középpontja belülről áthelyeződik kívülre. Ha ez sikerül, azt
tapasztalod majd, hogy az idegesség minden jele eltűnt.
Ne feledd, hogy ha minden porcikáddal - a füleddel, a szemeddel és a

szíveddel - a többi emberre koncentrálsz, akkor kizárt, hogy saját
magaddal legyél elfoglalva. Márpedig az idegesség forrása az
önmagadra való összpontosítás.
Önmagadat ismételgeted
Önmagunk ismételgetése az idegesség egyik jele, ezért ebben az

esetben is ugyanúgy alkalmazhatók a fenti módszerek. Mivel az
önmagukat ismétlő emberek többnyire tudatában vannak ennek,
további két stratégiát is bevethetünk ebben az esetben:
1. Megállj! Ha rájössz, hogy önmagadat ismétled, egyszerűen

parancsolj megálljt magadnak - és aztán állj is meg!
2. Vedd igénybe mások segítségét a megálláshoz. Kérd meg a

barátaidat vagy ismerőseidet, hogy lépjenek közbe, ha önmagadat
ismételnéd, vagy hébe-hóba vesd közbe: „Kérlek, szóljatok, ha ezt
már mondtam.” vagy „Említettem már ezt?”
Mindenáron meg akarod törni a csendet, mert nem tudod elviselni
A „csendtörők” kifejezetten a második személy nézőpontjának

szakértőiből kerülnek ki. Gyakran nem is annyira azért akarják
megtörni a csendet, mert őket zavarja, hanem mert úgy érzékelik -
jogosan vagy sem -, hogy az másokat zavar (közismert nevén ez a
gondolatolvasás).
Ebben az esetben az jelenti a megoldást, ha kibékülünk a csenddel.

Nem azt mondjuk, hogy félóráig ott kell állni némán, csak azt, hogy
egy beszélgetésben néhány másodpercnyi szünet természetes - olyan
természetes, mint a levegővétel.
Minden bizonnyal fel tudsz idézni magadban számos olyan alkalmat,

amikor csöndben voltatok egy barátoddal, és ez egyáltalán nem
feszélyezett. Ha tehát beáll a csönd:
- ne feledd: nem a te dolgod, hogy megtörd - mások is vannak ott
- az is lehet, hogy egyszerűen a végéhez ért a beszélgetés, és ideje

továbblépni
- gondolatban fuss végig az eddig elhangzottakon - ez ötleteket adhat

egy újabb beszélgetés témájához
- gondold át, kivel vagy, és keress egy közös témát, amellyel

felvehetitek a beszélgetés fonalát
- ha olyan valakivel/valakikkel beszélgetsz, akit/akiket nem

nagyon ismersz, akkor a csöndet kihasználhatod arra, hogy továbbállj
egy másik emberhez vagy társasághoz, miközben azt mondod:
„Örülök, hogy beszélgethettünk. Van még itt valaki, akivel szeretnék

találkozni, úgyhogy ha nem veszitek rossz néven, megyek, és
megkeresem.”
„Jó volt váltani veled pár szót. Megyek, töltök egy italt magamnak.
Hozhatok neked is valamit?”
Segíteni szeretnél - jóllehet a hallgatásoddal segítenél a legtöbbet

Ez is egy jó példa arra, hogy „minden magatartás hátterében
meghúzódik valamilyen pozitív szándék”.
Ismered azt az érzést, amikor szeretnél kibeszélni magadból valamit, és

valaki (többnyire egy barát) segítő szándékkal közbevág?
Általában elmondható, hogy a problémamegoldásra van kihegyezve a

gondolkodásunk. (Nem áll szándékunkban a nemi megkülönböztetés,
de a férfiakra ez hangsúlyozottabban igaz, mint a nőkre.) Nagyon
nehezünkre esik, hogy ne ajánljuk fel a segítségünket, és ne adjunk
tanácsokat a megoldásra - különösen, ha úgy érezzük, ezzel egy
számunkra fontos embernek segíthetünk.
Ha úgy érzed, hajlamos vagy erre, nagyon egyszerű a megoldás.

Kérdezd meg, mivel segíthetnél a legtöbbet. Így legalább megadod az
esélyt a másiknak, hogy ezt válaszolja: „Egyszerűen csak hallgass
meg!”
Sokan keserves tapasztalatok árán tanulják meg, hogy akinek gondja

van, gyakran nem vár tanácsot, hanem beérné azzal, ha egy ideig
minden idegszálunkkal rá figyelnénk.
8. Hogyan kelthetsz kitűnő
benyomást?
Feltehetően lesznek, olyan alkalmak az életedben, amikor igazán
szeretnél kitenni magadért. Nem mintha nem vágynál rá, hogy
bármikor képes legyél magabiztosan beszélgetni; egyszerűen csak
vannak olyan alkalmak, amikor még nagyobb önbizalomra van
szükséged, és amikor szeretnél különösen jó színben feltűnni.
Olykor az egész életedet átformálhatja egy ilyen esemény, például:
• egy állásinterjú
• egy randevú
• egy rendkívül fontos ügyféllel való találkozás
• amikor egy életbe vágó fontosságú üzletet próbálsz megszerezni
• az első találkozás jövendőbelid szüleivel.
Ebben a fejezetben áttekintünk néhány olyan stratégiát, amelyeknek

ilyenkor hasznát veheted.
Eljött az idő, hogy a korábban ismertetett módszereket felhasználva

maximális magabiztossággal lássunk el.
A körülményeket tekintve a fenti alkalmak mind különbözőek, de az

általunk bemutatandó stratégiák mindegyikre alkalmazhatók. Csupán
az adott helyzetnek megfelelően testre kell szabni a módszert.
A kitűnő benyomás 1. számú titka: az önmagadban rejlő

lehetőségek
A 2. fejezetben megmutattuk, hogyan kerülhetsz igazán magabiztos

lelkiállapotba a „jövőbeli önmagad” megalkotásával. Amikor
olyan esemény előtt állsz, amelyen nagyon szeretnél jó benyomást
kelteni, a felkészülés részeként végezd el ezeket a gyakorlatokat.
Mindegy, hogy randira készülsz, az ügyfél irodájába vagy a

jövendőbelid szüleihez - a sikeres felkészülési terv mindig a
következőképpen fest:
- Tudj meg minél többet a helyszínről, hogy elegendő részlettel

rendelkezz az esemény gondolatbeli lejátszásához.
- Találd ki, milyen színben szeretnél feltűnni, milyen

benyomást akarsz kelteni.
- Deríts ki minél többet arról, hogy mit tart fontosnak, akivel

találkozol.
- Ha ismeretlen személlyel van találkád, és kiderül, hogy az illető

lelkesedik a hegyi kerékpározás iránt, akkor olvass utána a témának. A
megfelelő nyelvezet és terminológia használatával könnyen tudsz majd
összhangot teremteni vele. (Ha azonban ki nem állhatod a testmozgást,
akkor talán jobb lemondani a randit.)
- Gondold végig, hogy neked miért fontos az adott találkozó, és

hogy mit szeretnél elérni vele.
- Talán semmi újat nem mondunk ezzel, de amikor egy

állásinterjúra vagy üzletszerzésre készülsz, feltétlenül gyújts
információkat a szóban forgó vállalatról és az emberekről, akikkel
találkozol.
- Egy felvételi beszélgetés előtt gondoskodj arról, hogy legyen a

tarsolyodban néhány remek nyitott kérdés, amelyeket a megfelelő
pillanatban feltehetsz.
Amikor Tim néhány éve egy interjúra ment, teljesen lenyűgözte a

felvételiztetőt azzal, hogy a társalgásukba beleszőtt két-három adatot az
illetőről, amelyeket az előzetes utánajárás során derített ki róla. Tim
megkapta az állást.
Ha mindezzel elkészültél, végezd el a 26. oldalon található gyakorlatot

a „jövőbeni önmagad” megalkotására, a konkrét helyzetnek
megfelelően. Szánj rá kellő időt, intézd úgy, hogy közben senki ne
zavarhasson meg, és játszd le újra és újra egészen addig, amíg
elégedetten meg nem állapítod, hogy bármikor végig tudod futtatni
magadban egy pillanat alatt.
A Kitűnő benyomás 2. számú titka: a testedben rejlő lehetőségek
feledd, milyen rövid idő alatt alkotnak véleményt az emberek, alábbi

lista jó szolgálatot tehet a pozitív benyomás kialakításánál:
• az alkalomhoz illő öltözetben jelenj meg
• ügyelj arra, hogy ápolt legyen a külsőd
• figyelj oda a tisztaságra
• céltudatosan lépkedj
• mosolyogva köszöntsd az embereket
• határozottan fogj kezet
• tisztán, érthetően beszélj
• nézz az emberek szemébe
• nyugodtan állj, miközben a másikat hallgatod
• ne babrálj az ujjaiddal
• erősen figyelj oda, mit mondanak az emberek.
Az alábbiakra különösen nagy hangsúlyt kell helyezni, ha szeretnél

kitűnő benyomást kelteni:
• Szemkontaktus: Ne feledd, hogy az összes nem verbális jelzés

közül a szemkontaktusnak szentelik az emberek a legtöbb
figyelmet, miközben tudat alatt megítélik a magabiztosságunkat. Ez két
ember között és csoportban is érvényes. Nincs biztosabb módja a
szimpátia elnyerésének, mint a megfelelő szemkontaktus. Azonfelül,
hogy magabiztosságot sugall, kifejezi az érdeklődésünket, és a
figyelem egyik legjobb bizonyítéka. Ha szeretnél igazán jó benyomást
kelteni egy randin, alkalmazz erőteljes szemkontaktust. Érezze a
másik, hogy egyedül rá irányul a figyelmed.
• Mosoly: Egy mosoly előtt kitárul minden ajtó: a beszélgetésekhez

és a szívekhez vezető ajtók is. Soha ne becsüld alá egy őszinte
mosoly erejét. Ha valakivel első ízben találkozol, határozottan fogj
kezet vele, és miközben a szemébe nézel, eressz meg egy mosolyt.
• Testtartás: „Nyitott” testtartást vegyél fel. Ezalatt olyan testhelyzetet

értünk, amelyet szívesen fogad a másik fél. Állj enyhe terpeszben,
kissé kifelé forduló lábfejjel. Lazán tartsd a karod, és semmiképp ne
fond karba - ez számodra talán kényelmes lenne, de zárkózott
benyomást kelthet.
A kitűnő benyomás 3. számú titka: a követésben rejlő lehetőségek
Ismételten felhívjuk a figyelmedet arra, milyen hatásos a tükrözés és a

követés. A 4. fejezetben ezt a témát már alaposan kiveséztük.
Egy percre se feledkezz meg arról, hogy „az emberek az önmagukhoz

hasonlókat kedvelik”. Annál inkább vonzódik valaki hozzád, minél
közelebb vagy az ő világához. Ráadásul mindez többnyire tudat alatt
zajlik.
Hadd említsünk egy személyes példát:
Emma és Tim története
Amikor úgy tizennégy évvel ezelőtt megismerkedtünk, már mindketten

túl voltunk néhány kapcsolaton, így elég nagy kalamajkát okozott a
döntésünk, hogy összekötjük az életünket. Az a tény, hogy Tim már
kétszer házasodott, és volt négy gyereke, nem igazán segített Emma
szüleinek különösebben jó fényben látni a kapcsolatunkat.
Egy nap, még idejekorán, Emma arra kérte az édesapját,
Michaelt, hogy beszélgessen vele a dologról. Azt remélte, hogy meg

tudja győzni: mindketten megtaláltuk azt az embert, akit kerestünk, és
minden rendben lesz. Az apja természetesen nagyon aggódott
Emmáért.
Michael korábban autóversenyző volt, és a sport iránti rajongását
később is megőrizte. Egyszer csak Emmához fordult, és azt mondta:
„Nézd, ha egy olyan versenyautót ajánlanak neked, amelyikről tudod,

hogy egy bizonyos ponton rendszeresen kicsúszik a pályáról, és
összetörik, akkor mennyire találnád azt jó vételnek?”
Emma válasza megérdemelne egy bekezdést a követés krónikájában:
„Igen, értem. De mi lenne, ha egy nagyon-nagyon hozzáértő szerelő

kezébe kerülne, aki kijavítaná a hibát, és az autó soha többet nem
karambolozna? Ahhoz mit szólnál?”
„Ó igen, az úgy már rendben volna" - mondta Michael. Ez volt az

utolsó alkalom, hogy kétségeit fejezte ki a kapcsolatunkat illetően.
„Soha ne becsüld alá a követésben rejlő

lehetőségeket.”
A kitűnő benyomás 4. számú titka: a szavakban rejlő lehetőségek
A magabiztos emberek magabiztosan fogalmaznak - azaz pozitívan.
Érdekes tapasztalat figyelni egy darabig a saját szóhasználatodat, és

megállapítani, tudat alatt milyen fogalmazásmódot választasz. Hallgasd
a körülötted levőket, és próbáld megfigyelni, hogyan fejeződik ki a
bennük levő önbizalom szintje az általuk használt szavakban.
Példák a pozitív megfogalmazásra:
„Megcsináljuk” - azzal szemben, hogy „Talán meg tudjuk csinálni”
„Biztos vagyok abban, hogy jól fogom érezni magam a bulin” -

ahelyett, hogy „Remélem, minden rendben megy majd.”
„Remekül nézel ki ma este” - nem pedig „Egész jó ez a ruha.”
„Biztos vagyok abban, hogy megtaláljuk a megoldást a problémájára” -

azzal szemben, hogy „Remélhetőleg sikerül megcsinálnunk.”
„Nagyon megbízható ember vagyok” - ahelyett hogy „Mindig próbálok
időben elkészülni.”
Kerülendő szavak:
„Próbál” - magában rejti a hibázás lehetőségét.
„De” - az egyik cégnél, amelynél dolgoztunk, az a mondás járta: „Ami

után »de« következik, azt *******juk.” Jó módszer a „de”-
ket lecserélni „és”-ekre. Tegyél egy próbát, és nézd meg, mi
történik. Figyeld meg a különbséget például e között a két kijelentés
között:
„Hallom, amit mondasz, de úgy gondolom, újra meg kellene

vizsgálnunk ezt a kérdést.”
„Hallom, amit mondasz, és úgy gondolom, ha újra megvizsgálnánk ezt

a kérdést, további lehetőségek is felmerülnének.”
A kitűnő benyomás 5. számú titka: a többes szám első személyben

rejlő lehetőségek
Ha szeretnél rövid idő alatt kapcsolatot teremteni valakivel, ennek

egyik legcélravezetőbb módja a többes szám első személyben való
fogalmazás.
Bizonyára emlékszel arra, amikor a 3. fejezetben a jéghegy metaforáját

használva merültünk a víz alá. A vízfelszín fölött van az, amit te tudsz
róla. A víz alá merülve a kapcsolat egy újabb szintjére kerültök, a
megértés szintjére. Azok az emberek pedig, akik megértik egymást,
úgy fogalmaznak, hogy „mi” - hiszen mi megértjük egymást, ugye?
Tehát ha le akarod vágni az utat, rögtön áttérhetsz a többes szám első

személyre, ezzel azt sugallva, hogy megértitek egymást, és jóllehet
életetekben először találkoztok, máris kialakult valamilyen kapcsolat
köztetek.
A kitűnő benyomás 6. számú titka: a figyelemben és a kérdésekben

rejlő lehetőségek
A 3. fejezetben tanultak alapján már tisztában vagy azzal, hogy ha jól
csinálod, a kérdéseiddel könnyen érdekessé válhatsz mások szemében:
Az érdeklődés érdekessé tesz.”
A nyitott és zárt kérdéseket már kirázod a kisujjadból, úgyhogy itt az

ideje, hogy továbbfejleszd ezt a készségedet, és megtanulj mindenkivel
teljesen magabiztosan beszélgetni. Mindig tudni fogod, milyen kérdést
kell feltenni, hogy a lehető legjobb színben tűnj fel.
Fontos hangsúlyozni, hogy az igazán jó kérdésekhez először is igazán

jól oda kell figyelned másokra.
Egy kis ismétlés
A 3. fejezetben megismertettünk a kommunikáció folyamatával.

Megmutattuk, hogyan használod a törlés, a torzítás és az általánosítás
eljárását, és hogy az általunk használt szűrök egyike a szóhasználat. Így
amikor felidézzük egy eseménnyel kapcsolatos élményeinket, azok
leírásában ezeket az eljárásokat és szűrőket alkalmazzuk. Ez az oka
annak, hogy ha ketten ugyanazon az eseményen vettetek részt, és a
másik ember beszámolóját hallgatod, szinte el sem hiszed, hogy egy
helyen voltatok, egy időben. Pedig természetesen így volt - csak éppen
különböző szemszögből láttátok a történteket.
Nem írjuk le az egész eseményt, minden részletével együtt. Tudat alatt

kiválogatjuk azokat a részleteket, amelyekre visszaemlékezünk, és
aztán kiválasztjuk, hogy milyen szavakkal ecseteljük.
Ezzel visszatértünk a jéghegyhez. Képzeljük el, hogy a szóhasználat „a

jéghegy csúcsa” Ahhoz, hogy többet megtudjunk, le kell merülnünk „a
víz alá”, ahogy azt a 3. fejezetben tettük, csak most a másik ember
szóhasználatára összpontosítunk. Ehhez pedig nagyon oda kell
figyelnünk.
Mi az, amire figyelünk? A törlésre, a torzításra és az általánosításra,

hogy ezeket ugródeszkának használhassuk a kérdéseinkhez. Lássunk
egy példát:
John története
John, aki pénzügyi tanácsadó, egy új ügyféllel tárgyalt, és a kezdet
kezdetétől érezte, hogy valami feszültség van a levegőben.
Megkérdezte az ügyfelét, van-e valami gond, mire ő így válaszolt:
„Attól tartok, nem lesz könnyű dolga velem. Tudja, a lelkem mélyén
úgy gondolom, hogy minden pénzügyi tanácsadó ki akar zsebelni.”
John úgy döntött, elmegy „szarvasgombára vadászni”, és azt derítette

ki, hogy egy bizonyos alkalommal, néhány évvel azelőtt, egy bizonyos
pénzügyi tanácsadó rossz tanácsot adott az illetőnek, akinek az egy
rakás pénzébe került.
Mit tett erre az ügyfél? Általánosította ezt a tapasztalatot minden

pénzügyi tanácsadóra.
John észrevette ezt az általánosítást, és ahelyett hogy a pénzügyi

tanácsadók védelmére kelt volna, rákérdezett az általánosításra, hogy
megtudja, mi van „a víz alatt”.
Miután már tudta, mit érez az ügyfele, és hogy ez a negatív nézőpont

egyetlen eseten alapul, John egy nagyon egyszerű és hatásos
szerkezetet követve kezelni tudta a problémát:
- figyelem - ne feledd: nyitott fül, nyitott szem, nyitott szív
- együttérzés - elmagyarázod, hogy megérted a másik érzéseit
- kérdések - győződj meg arról, hogy a problémával kapcsolatos összes

információval rendelkezel, és hogy tisztában vagy a másik igényeivel
és szándékaival
- megoldás - nyilvánítsd ki, hogy mit szándékozol tenni a másik

elvárásainak tükrében
- megegyezés - hogyan mennek ezentúl a dolgok.
Ha ki kell emelni egyetlen dolgot, ami elengedhetetlen a fenti

struktúrából, akkor az a másik ember igényeinek és szándékainak
kiderítése, mégpedig az alábbiak miatt.
Előfordult már veled a következő? Megpróbáltál segíteni valakinek, és

ajánlottál neki egy szerinted kiváló megoldást, de ő elutasította,
mondván: „Nem, az nem lesz jó” vagy „Azt már próbáltam.”
Talán az is megesett már veled, hogy megosztottad egy problémádat

valakivel, erre ő bombázni kezdett a megoldási javaslataival, te pedig
azt gondoltad magadban: „Csak hagyná már, hogy befejezzem!” vagy
„Nem érdekelnek a megoldásai, csak beszélni szerettem volna róla.”
Ha tapasztaltad már a fentiek valamelyikét, akkor vagy te magad vagy

„vérbeli problémamegoldó”, vagy találkoztál már ilyennel. Ez
voltaképpen jó dolog: a segítőkészség igazán pozitív
tulajdonság. Azonkívül jó érzés azt gondolni, hogy ha valaki nem látja
a fától az erdőt, akkor majd a te villámgyors eszed segít megtalálni a
legjobb megoldást.
De kérlek, várj egy pillanatot, hogy megtudd, mit szeretne a másik

ember. Aztán ha kiderült, javasolj olyan megoldást, amely tényleg
megfelel az elvárásainak, és akkor te leszel a legnépszerűbb tanácsadó
a környéken.
Ha kereskedelmi háttérrel rendelkező emberként olvasod ezeket a

sorokat, akkor biztosan te is tudod, hogy kétségkívül ez a
leghatásosabb eladói hozzáállás. Furcsa módon mégis igen kevés
kereskedő él vele!
Nos, mi nem vettünk részt a megbeszélésen Johnnal és az ügyfelével,

de a fenti szerkezet alapján valami ilyesmit mondhatott:
John története - folytatás
„Azt hiszem, tudom, mit érezhet [együttérzés]. Ismerek olyan

embereket / Vannak olyan ügyfeleim, akikkel történt már hasonló dolog
[mint vele]. Szeretném tudni [jönnek a kérdések], hogy pontosan mire
van szüksége ahhoz, hogy meg tudjon bízni bennem, és ne
nyugtalanítsa ennyire ez a kérdés [az igények és szándékok
megismerése].
Ha erre sikerült választ kapnom, mindent a helyére tudok tenni

[megoldás], és így lesz bizalma a továbblépéshez. Ehhez mit szól?
[megegyezési kísérlet]”
Hogy eljuss idáig, nagyon nagy figyelmet kell szentelned a másik
ember mondanivalójának. Az alábbi táblázatban felsorolt
konkrét példák segítenek felismerni azokat a szavakat és kifejezéseket,
amelyekre oda kell figyelned, hogy igazán érdeklődőnek
mutatkozhass, és rendkívül jó benyomást kelthess.
Ha azt hallod... Kérdezd meg, hogy...
1 nagyon / túlságosan Ki szerint?
jobb / legjobb Mi alapján?
rosszabb / legrosszabb Mi bizonyítja ezt?
nehéz / könnyű Mihez képest?
jó / rossz
2 általános főnév Konkrétan milyen főnév?
3 ő / ők / ezek Kik azok az ők / mi / ezek?
mi / minket / miénk Konkrétan kiről van szó?
4 általános ige Konkrétan milyen ige?
5 kell És mi történik, ha nem?

muszáj vagy
kötelező Ki szerint?
kénytelen
6 nem lehet És mi történik, ha mégis?
nem szabad vagy
nem tehetem Mi akadályoz benne?
nem sikerül
7 mindig / soha Mindig? (eltúlozva)
minden / mindenki vagy
senki Előfordult már, hogy...?
Lássunk egy-egy példát az előbbi táblában feltüntetett hét kategóriára:
1. „Ez az olasz vendéglő a legjobb a környéken.”
„Mi alapján a legjobb?” vagy „Mihez képest?”
2. „Abban a boltban rémes a kiszolgálás.”
„Milyen kiszolgálásról beszélsz?”
3. „Ezek semmit nem tesznek azért, hogy segítsenek.”

„Ki nem tesz semmit?” vagy „Kire gondolsz?”
4. „Teljesen levegőnek néz.”
„Pontosan hogyan néz levegőnek?”
5. „Rossz hírem van. Holnap is későig benn kell maradnom.”
„És mi történik, ha nem maradsz benn?”
vagy
„Azt hiszem, muszáj lesz elmennem a buliba.”
„És mi történik, ha nem mész?”
6. „Sehogy sem sikerül olyan munkát találnom, amilyet szeretnék.”
„Mi akadályoz benne?”
vagy
„Nem hívhatom el.”
„És mi történne, ha mégis elhívnád?”
7. „Nekem senki nem köszön meg semmit.”
„Senki?” vagy „Köszönt meg már neked valaki valamit?”
vagy
„Végül mindig nekünk kell mindent megfőzni.”
„Mindig?”
Egy jó tanács: Erre is ugyanaz érvényes, mint az eddigiekre. Vagyis ne

izgulj, és nagyon figyelj oda arra. mit mondanak az emberek. Meg
fogsz lepődni, mennyi információhoz jutsz hozzá, és mi mindent
megtudsz az emberekről pusztán azáltal, hogy minden figyelmedet
nekik szenteled.
A kitűnő benyomás 7. számú titka: a magabiztosságban rejlő
lehetőségek
Lássuk, mire jutottunk mindezzel? Mostanra épp elég jobbnál jobb

stratégiát tanultál ahhoz, hogy bárkivel magabiztosan társaloghass.
Mindened megvan ahhoz, hogy remekelj a társas eseményeken. Az
egyetlen hiányzó összetevő az önbizalom, amely mindezt működésbe
hozza. Ezzel kapcsolatban igazán jó hírrel szolgálhatunk:
„Ha elkezded csinálni, azzal birtokába jutsz a

szükséges önbizalomnak.”
Teljes mértékben alkalmasnak nyilvánítunk arra, hogy közelíts
bármilyen ismeretlen személyhez, elmenj bármilyen találkára, részt
vegyél bármilyen állásinterjún, szembenézz bármilyen
problémás helyzettel, és rendkívül sikeres legyél!
Az alábbi idézettel szeretnénk utadra indítani:
Vélelmünk legfőbb forrása nem a gyengeségünk, hanem önnön

mérhetetlen erőnk.
Nem a bennünk rejlő sötétség rémít meg, hanem a belőlünk áradó fény.
Azt kérdezzük magunktól:
ki vagyok én, hogy ragyogó, káprázatos, különleges, csodálatos

legyek?
De valójában az a kérdés: ki vagy te, hogy ne legyél az?
Isten gyermeke vagy.
Nem szolgálja a világ javát, ha parányinak tetteted magad.
Nem vall bölcsességre, ha összehúzod magad kicsire, csak hogy ne

ijessz meg senkit a nagyságoddal.
Az a dolgunk, hogy ragyogjunk, akár a gyermekek.

Arra születtünk, hogy rajtunk keresztül megnyilvánuljon a bennünk
lakozó Isten dicsősége.
Ez a dicsőség nem csak néhányunkban van jelen: ott van

mindannyiunkban.
Ha szabadon engedjük belső fényünk ragyogását, azzal önkéntelenül

másokat is feljogosítunk, hogy ezt tegyék. Amint megszabadulunk saját
félelmeinktől, jelenlétünkben önmagától felszabadul a többi ember is.”
(Részlet Marianne Williamson Return to Love című könyvéből.)
Köszönjük, hogy a Scolar Kiadó könyvét választotta. Iratkozzon fel

hírlevelünkre a www.scolar.hu honlapon, vagy keressen minket a
facebook.com/scolarklub oldalon.
Scolar Kiadó
1016 Budapest, Naphegy tér 8.
Telefon és fax: (+36 1) 466-7648
scolar@scolar.hu www.scolar.hu
Felelős kiadó: Érsek Nándor
Felelős szerkesztő: Kis Kós Antal
Borító: Máthé Hanga
Tördelés: Bárány Gizella
Korrektor: Horváth Annamária
ISBN 978-963-244-437-6
Nyomda: Alföldi Nyomda Zrt.
Felelős vezető: György Géza vezérigazgató

Emma Sargent, Tim Fearon - Társalgás

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

You might also like

Emma Sargent, Tim Fearon - Társalgás

Uploaded by

Document Information

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Emma Sargent, Tim Fearon - Társalgás

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

Emma Sargent - Tim Fearon

HOW YOU CAN TALK TO ANYONE IN EVERY SITUATION A

Pearson Education Limited, első kiadás, 2011

This translation of HOW YOU CAN TALK TO ANYONE IN EVERY

Edition is published by arrangement with Pearson Education Limited

A fordítás a HOW YOU CAN TALK TO ANYONE IN EVERY

© Pearson Education Limited, 2011

Fordította: Tihor Szilvia

Hungarian translation © Tihor Szilvia, 2014

Hungarian edition © Scolar Kiadó, 2014

Minden jog fenntartva. A mű egyetlen részlete sem használható fel és

1. A magabiztos társalgás titka

2. Csak rajtad múlik

5. Munkahelyi beszélgetések és prezentációk

8. Hogyan kelthetsz kitűnő benyomást?

Tim tanított a londoni Királyi Színművészeti Akadémián (RADA),

Megalapított két vállalatot, foglalkozott komoly tanulási nehézségekkel

Mesterszintű művelője és minősített oktatója az NLP-nek, azaz

Emma igyekszik megtalálni az egyensúlyt gyermekei nevelése és

Emma a Legyél te a legjobb szülő! című könyv szerzője, pszichológus

Egyesek mindig izgulnak, ha olyan emberekkel van dolguk, akiket nem

Bármelyik csoportba tartozol is: ha szeretnél mindig otthonosan és

Ennek a könyvnek az a célja, hogy növelje az önbizalmadat társas

Könyvünk bővelkedik praktikus tanácsokban és

Az 5. és a 6. fejezetben számos kiváló ötletet adunk, hogyan kezelheted

Mi gátol abban, hogy bármikor bárkivel magabiztosan beszélgess?

Amikor feltettük ezt a kérdést azoknak az embereknek, akikkel

„Nincs mit mondanom.”

„Én nem tudok csak úgy csevegni.”

„Azt hiszem, engem nem szeretnek az emberek.”

„Attól tartok, hogy valami marhaságot mondok.”

„Teljesen inamba száll a bátorságom, ha ki kell állnom nyilvánosság

„Senki sem kíváncsi a mondandómra.”

„Nem vagyok túl érdekes személyiség.”

„Ha kérdeznek tőlem valamit, egyszerűen megkukulok.”

„Ki nem állhatom, ha engem néznek az emberek.”

„Nem szeretek emberek között lenni.”

- ismeretlenekkel való találkozás

- hatalommal rendelkező személyekkel - orvossal, tanárral, ügyvéddel,

- üzleti kapcsolatépítést célzó rendezvények

- problémás emberek vagy helyzetek kezelése

Lássuk, milyen megfontolásból igyekszünk nagy ívben elkerülni ezeket

- Azt gondoljuk, nem vagyunk elég érdekesek, és mindenki más

- Alacsony az önbizalmunk vagy az önbecsülésünk; ezt bizonyos

- Idegesség, félelem - saját negatív várakozásaink töltenek el

Mindegy, hogy ezek közül melyik tükrözi leginkább személyes

Amire gondolsz, az valóra válik

Számos bizonyítékát láthattuk már, hogy amire erősen gondolunk, az

Első feladataid közé tartozik annak felismerése, mi akadályoz meg

Ha az okozza a gondot, hogy nem vagy jó véleménnyel magadról,

Ugyanez érvényes az idegességre, illetve a félelemre is.

Catherine ki nem állhatta, ha egy megbeszélésen minden szempár felé

A kérdés nagyon meghökkentette, mert eddig fel sem merült benne,

Ezt a jelenséget újra és újra megfigyelhettük különböző embereknél:

Ez mindig valami, amit látnak vagy hallanak. Catherine esetében a

Azzal kezdte, hogy elvégezte az alábbi gyakorlatot. (Ezt neked is

A gondolataid és a valóság összevetése

Közvetlenül az esemény előtt vegyél elő papírt és tollat, és az alábbi

Mit gondolok most? Igaz Hamis Nem tudom