Professional Documents
Culture Documents
Kulturális Ismeretterjesztő Munkafüzet-Részlet - Nyari Katalin - III - Ev - Tav
Kulturális Ismeretterjesztő Munkafüzet-Részlet - Nyari Katalin - III - Ev - Tav
Kulturális Ismeretterjesztő Munkafüzet-Részlet - Nyari Katalin - III - Ev - Tav
Gombaszedés közben persze madarász énem sem nyughatott. Rengeteg sárgafejű királyka,
fenyvescinege, őszapó keresgélt mindenhol a fákon. Szabályosan mozgott az erdő, annyian voltak. A
nézelődés alatt a kosár is megtelt néhány jól megtermett „őzlábbal”, amikor korábban számomra
ismeretlen madárhangot hallottam. Megálltam, hallgatóztam. A fák tetejéről jött a finom,
bugyborékoló, újra és újra felcsendülő hang. Rövid kutatás után a távcsővel megtaláltam a kis
madárkát: búbos cinege volt!. A kis búbos fáról-fára repülve keresgélt. … Újabb és újabb látogatások
következtek, amelynek mindig búboscinegemegfigyelés lett a vége. A madár látványa okozta öröm
után már azon járt az eszem, hogy miképpen lehetne megfotózni ezt a kedves madárkát. A közeledő
etetős szezon jó alkalomnak tűnt, hogy ezt a tervemet megvalósítsam. … A legmegfelelőbbnek egy kis
tisztás bizonyult, ahova délelőtt a nap is besütött. December elején már állt a nagy madáretető,
mellette pedig a leskunyhó. Két hetet adtam a madaraknak, hogy a felkínált napraforgómagot és
faggyút megtalálják. ... A sok fenyvescinege, kék és barátcinege között búbos cinege jelent meg az
etetőn. … A kis búbos annyira odaszokott az etetőhöz, hogy szinte biztosra vehettem, ahányszor
fotózni megyek, annyiszor fogok vele találkozni. ... Előszeretettel csipegette a kirakott zsiradékot, csak
az érdekelte. ... Időközben madárgyűrűző barátaim kérésének is eleget tettem, és egy alkalommal az
Ismeretlen szavak magyarázata:
Forrás: Völgyi Sándor: Búbos cinege az objektív előtt, Madártávlat, Madártani és természetvédelmi
folyóirat, XVIII. évf. 2. szám – 2011/2
őszapó – verébalakú madárfaj
II.
III.
IV.
Dalszöveg
Hol jártál az éjjel, cinegemadár?
Ablakidnál jártam, drága violám.
Mért be nem jöttél hát, cinegemadár?
Féltem az uradtól, hogyha rám talál.
Biz az régen volt, mikor én életemben először álmodtam sarkantyús csizmával, de még
most is sírhatnékom van, ha rágondolok, hogy milyen rossz volt abból a gyönyörű álomból
fölébredni.
Hullott a könnyem, mint a záporeső, és szegény szülém még friss lángossal se tudta elállítani.
- Hej, édesanyám - szóltam hozzá -, ha énnekem sarkantyús csizmám volna!
Édesapám éppen akkor lépett be a szobába. Nyakában volt a csíkos tarisznya, vállán a nyitó
kapa, indulóban volt a szőlőbe.
- No, gyerekem, jössz-e velem hernyót szedni? - kérdezte tőlem.
Nem szóltam semmit, édesszülém felelt helyettem:
- Nem szeret ez már menni sehová, csak ahol sarkantyús csizma terem.
- No, az pedig éppen a szőlőben terem - mondta komolyan édesapám.
De már akkor fogtam is a kezét, húztam is kifelé az ajtón, hogy el ne vigye valaki a
sarkantyús csizmámat, mire kiérünk.
Én egy nyúlugrással előbb kiértem, mint apám. Kíváncsian néztem körül. A venyigék még
aludtak a homok alatt, de a barackfák már fölébredtek, föl is öltöztek menyasszonyruhába.
Jókedvű méhikék zümmögtek a virágokon. Hanem sarkantyús csizmát nem láttam sehol.
Szaladtam is gyanakodva apámhoz.
- Apám, melyik fa termi a sarkantyús csizmát?
- Mindjárt, gyerekem, mindjárt - mosolygott, azzal lerakta holmiját a nagy eperfa árnyékába,
és megfogta a kezem. - No, gyere velem!
Kimentünk a szőlő végére: ott megálltunk a körtefa alatt. Telis-teli volt az fakadó bimbóval,
mint csillaggal a Tejút.
- Látod-e ott azt a cinegefészket? - mutatott föl apám a fa tetejére.
- Látom.
- No, hát abban van a te sarkantyús csizmád.
Ránéztem apámra. Tudtam, hogy amit ő mond, az olyan igaz, mint a nap az égen. Mégis
elszomorodtam egy kicsit.
- De nekem nem cinegének való csizma kellene ám!
- Nem is az lesz az, fiam - ütött a vállamra apám. - Igazi legénynek való csizma lesz.
Csukaorrú, magas sarkú, csikorgós talpú.
- Sarkantyú is lesz rajta?
- Arannyal futtatott rézsarkantyú.
- Nini, hiszen belenézhetek én abba a fészekbe!
Hittem is, nem is, de nem szólhattam többet. Apám elment megkerülni a szőlőt, a cinegevarga
meg abban a pillanatban röppent ki a fészekből. Néztem utána, szerettem volna megszólítani,
de aztán jobbat gondoltam.
Másztam föl, mint a mókus, de majd leszédültem, ahogy belenéztem a takaros kis fészekbe.
Négy icipici tojásnál egyéb nem volt benne.
"Ez egyszer áprilist járatott velem apám" - gondoltam magamban. Elfutott a pulykaméreg,
belemarkoltam a fészekbe, kiszedtem a tojásokat, s egyenként a fához vertem őket.
Épp az utolsó tojáskát loccsantottam szét, mikor nagy lelkendezve odafutott apám.
- Vigyázz, te, kárt ne tégy a fészekben!
Egy kicsit ijedten huppantam le a fáról.
- A fészekben nem tettem kárt, csak a tojásokat törtem szét.
- No, oda is van akkor a sarkantyús csizma - csóválta meg apám a fejét. - Hány tojás volt?
- Négy.
- Abból lett volna négy cinegefiók. Az mind megevett volna naponként ötven-ötven hernyót.
Tudod-e, hány hernyó az?
Nagy nehezen kiszámítottam, hogy az mindennap kétszáz hernyó.
- A fiókákat az anyjuk körülbelül harminc napig etette volna. Tudod-e, mennyi az a
harmincszor kétszáz hernyó?
Én csak annyit tudtam, hogy az sok. Apám kiszámította, hogy a harmincszor kétszáz hernyó
hatezer hernyó.
- No, ezek már nem esznek meg egy hernyót se - néztem föl egy kicsit elszomorodva a fára.
- Majd esznek őhelyettük a hernyók. Tudod-e, mit esznek?
- Gyümölcsfavirágot.
- Mégpedig minden hernyó mindennap egy virágot - számított tovább édesapám. - Hatezer
hernyó hatezer virágot. Harminc nap alatt száznyolcvanezer virágot. Alma, körte, cseresznye
lett volna abból. Almából, körtéből, cseresznyéből, barackból kiárultuk volna a sarkantyús
csizmára valót.
Ebben a percben hazaérkezett a cinegemadár. Sose felejtem el jajveszékelését a kifosztott
fészek körül. Szívszaggató sírása ma is fülemben cseng. S ma is jobban fáj a szívemnek, mint
az, hogy akkor egyszer lett volna sarkantyús csizmám az életben, azt is megették a hernyók.
b. Édesapja a szőlősbe hívta a kisfiút. Megígérte neki, hogy ott megtalálja a sarkancsús
csizmáját.
f. Az édesapa elmagyarázta a kisfiúnak milyen sok haszna let volna annak a négy cinege
fiókának, ha kikeltek volna a tojásból.
2. A
lenti
keres
ztrej
tvén
y
segít
megf
ejten
ia
köve
tkező
vers
címé
t. X1 5. 6. 7. 8. 9. 10.
3. 4. 11. 12. 13.
16. 17. 18. 19. 20. 21. 22. 23.
14. 2 15. 24. 25.
28. 29. 30. 31. 32. 33. 34. 35. 36. 37.
26. 3 27.
40. 41. 42. 43. 44. 45. 46. 47.
38. 4 39. 48. 49.
54. 55. 56. 57.
50. 5 51. 52. 53. 58. 59. 60. 61.
66. 67. 68. 69. 70.
62. 6 63. 64. 65. 71. 72. 73.
77. 78. 79. 80. 81. 82. 83. 84. 85.
74. 7 75. 76.
87. 88. 89. 90. 91. 92.
86. 8 93. 94. 95. 96. 97.
100. 101. 102. 103. 104. 105. 106. 107.
98. 9 99. 108. 109.
110. 112. 113. 114. 115. 116. 117. 118. 119. 120. 121.
10 111.
122. 126. 127. 128. 129. 130. 131.
11 123. 124. 125. 132. 133.
134. 136. 137. 138. 139. 140.
12 135. 141. 142. 143. 144. 145.
146. 150. 151. 152. 153. 154.
13 147. 148. 149. 155. 156. 157.
158.
1 A párosujjú patások (szarvasmarha, juh, kecske, birka, szarvas) zsírja nyers vagy.
2 Ebben a hónapban lett kész a madáretető.
3 Ezt tette a cinege a kirakott zsiradékkal.
4 Ennyi madarat látott a fákon.
5 Vadon növő fák együttese.
6 Növény, melynek törzse és kalapja van.
7 Megfigyelő leshely.
Nagyítólencsék, ill. tükrök bizonyos rendszerével fölszerelt cső alakú optikai
8 eszköz.
9 Ezt csipegette a cinege a madáretetőben.
10 Ennek a növénynek a magját tették a madáretetőbe.
11 Verébalakú madárfaj.
12 Ebből jönnek ki a madárfiókák.
13 Állatok etetésére való hely.
Szeretne elmenni,
ő is útra kelni.
De cipőt az árva
sehol se tud venni.
Kapkod fűhöz-fához,
szalad a vargához,
fűzfahegyen lakó
Varjú Varga Pálhoz.
Csak a cingének
szomorú az ének:
nincsen cipőcskéje
máig se szegénynek.
Keresi-kutatja,
repül gallyrul gallyra:
"Kis cipőt, kis cipőt!"
- egyre csak azt hajtja.
Szó Szinonima
hűvös anyátlan
bánat bús
árva hideg
szomorú pénztelen
szegény szomorúság
Kreatív ötletek
Cinege papírból:
Origami madárka:
Madáretető készítése házilag: