Newton-féle gravitációs törvény:

Azt az erőhatást, amely két test között fellépő gravitációs kölcsönhatásból származik,
gravitációs erőnek nevezzük.1
A Newton-féle gravitációs törvény szerint bármely két test kölcsönösen vonzza egymást.2 A
klasszikus mechanikában az általános tömegvonzás törvénye szerint két test között ható
vonzóerő egyenesen arányos a két test tömegével és fordítottan arányos a köztük lévő
távolság négyzetével.
A gravitációs kölcsönhatás két hétköznapi méretű tárgy között nagyon kicsi. Például két 1 kg-
os, egymástól 1m távolságban lévő test között 6,7·10 −11 N. Ráadásul nagyon nehéz az egyéb
zavaró hatások kiküszöbölése, ezért kimutatása és az együttható mérése nem egyszerű feladat.
Ma is az egyik legbizonytalanabbul meghatározható fizikai állandó.
Maga Newton nem írta fel a fenti összefüggést így. A Principiában 1687-ben a gravitációs
törvény megfogalmazásakor arányosság formájában adta meg, hogyan függ az erő a két test
tömegétől és távolságától. Nem vezetett be, és így nem is mért meg semmilyen együtthatót.3

Cavendish féle torziós inga:

Newton gravitációs erőtörvényét két tetszőleges testre általános érvénnyel mondta ki. Állítását
méréssel bizonyítani azonban még nem tudta. Ez több mint 100 évvel később Henry
Cavendish angol tudósnak sikerült először. Nem volt egyszerű a mérés kivitelezése, mert az
átlagos, köznapi méretű testek között kölcsönösen ható gravitációs erő szinte mérhetetlenül
kicsi.
Cavendish készített először olyan érzékeny mérőeszközt, amely az egészen kicsi erőhatások
pontos tanulmányozására is alkalmas volt. A torziós mérleget a fizika több területén azóta is
használják hasonló mérésekre.4
Cavendish mérései egyrészt igazolták Newton erőtörvényét, másrészt pontos értéket
szolgáltattak a gravitációs állandóra.5
Látható, hogy a gravitációs állandó számértéke az SI-mértékegységrendszerben nagyon kicsi.
Ez azt jelenti, hogy két test között fellépő gravitációs erő csak akkor jelentős, ha a két test
közül legalább az egyiknek nagyon nagy a tömege. Ezért a hétköznapi élet tárgyai között
fellépő gravitációs erő hatása szinte mindig elhanyagolható.6

Eötvös inga:
Az Eötvös-inga a torziós inga Eötvös Loránd által kifejlesztett aszimmetrikus változata,
amely a gravitációs mező vízszintes irányú változását is képes érzékelni.7
1
Fizika - 9. évfolyam | Sulinet Tudásbázis
2
Newton-féle gravitációs törvény – Wikipédia (wikipedia.org)
3
Gravitációs állandó - Wikiwand
4
Fizika - 9. évfolyam | Sulinet Tudásbázis
5
Fizika - 9. évfolyam | Sulinet Tudásbázis
6
Fizika - 9. évfolyam | Sulinet Tudásbázis
7
Eötvös-inga – Wikipédia (wikipedia.org)
Annak a ténynek az igazolása, hogy a kétféle módon definiált tömeg nagy pontosságig azonos
mértékkel mérhető, tehát azonosak egymással, egy magyar fizikusnak, Eötvös Lorándnak
köszönhető. A múlt század végén, kísérleti úton bebizonyította, hogy a kétféle tömegnek
azonos egységet választva, kilenc tizedes jegy pontosságig nem kell különbséget tenni
közöttük. 8
A gravitációval foglalkozó tanulmányai során nem csak a nehézségi gyorsulás nagyon pontos
mérési módszerét adta meg, de egy a korábbiaktól eltérő megoldást javasolt a gravitációs
állandó mérésére is. Módszerének lényege az volt, hogy nem magát a gravitációs
kölcsönhatást, hanem annak változását figyelte meg. A nagyon alapos elméleti elgondolások
és ennek megfelelően tervezett gondos kísérleti elrendezés ellenére nem sikerült lényegesen
nagyobb pontosságot elérnie, mint elődeinek. De az utána következő mérésekben követték az
ötletet, a felfüggesztett súlyok a vonzó tömegek hatására oszcillálnak. A vonzó tömegek
helyzetének megváltoztatása után a felfüggesztett súlyok egy újabb egyensúlyi helyzet körül,
más frekvenciával oszcillálnak. A frekvencia megváltozásából lehet következtetni a
gravitációs állandóra.9

Mindezen statikus gravitációs állandó-mérési módszerek akármilyen javítgatásával sem lehet

azonban megközelíteni a fénysebesség vagy más fontos természeti állandók mérésének
pontosságát.10

Készítette: Simon Ágnes

8
Fizika - 9. évfolyam | Sulinet Tudásbázis
9
Gravitációs állandó - Wikiwand
10
Gravitációs állandó - Wikiwand