Dr.

Bognár László
Kőrősi Csoma Sándor Magyar Egyetem
Nemzettudat Tanszék

TÁLTOSAINK NEMZETNEVELÉSE

Ómagyarok nevelési eszménye a természettel megújuló ember

Mi az oka annak, hogy ókori magyar neveléstörténetet összefoglaló mű még nem készült?

1. Az ókori magyar neveléstörténetet megírása csak akkor lehetséges, ha tisztáztuk, mi határozza meg a magyar
kultúra eredetét és sajátosságait? El kell dönteni, hogy a kettős-többes kultúránk közül melyik a sajátosan (sui
generis) meghatározó kultúra?
2. A legújabb sejt-örökléstani, archeogenetikai, vércsoportbeli, embertani és régészeti vizsgálatok szerint az
ókori magyar műveltség elemei letelepedett társadalmat tükröznek.
3. A magyar ókori nevelés történetét a legújabb kutatási eredményekre, a kárpát-medencei magyar eredet- és
folytonosságelmélethez kötöm. Ez adja a meghatározó magyar műveltség alapjait.
A kettős műveltségünk és kultúránk másik ágát a sztyeppei bejövő katonai ág adja. Ezen kutatási eredmények
szerint ősi műveltségi formánkat már nem szükséges Mezopotámiában, Ázsiában vagy az Ural környékén
keresnünk, mert a genetika és a régészeti kormeghatározó módszerek legújabb eredményei szerint itt alakult ki a
Kárpát-medencében.
A kárpát-medencei eredet és folytonosságelmélet kutatási eredményeiről a fejezet végi
szöveggyűjteményben bővebben olvasható.
Amennyiben elfogadjuk, hogy az ősműveltségünk a Kárpát-medencében alakult ki, akkor az ókori magyar
nevelést is elsősorban az itt kialakult a műveltségi forma kell hogy meghatározza. Ezáltal végre kutathatóvá
válik az ókori magyar neveléstörténet is, amely az alapműveltségünk pontos meghatározása nélkül eddig nem
volt lehetséges. Ennek megindítására és kutatására ösztönöznék jelen munkámmal.
A táltos hagyomány a magyarság értékes nemzeti és szellemi kincse. A táltos rendszer már az újkőkorszak
idejében működött a Kárpát-medencében. Őseink a jégkorszak emberétől átörökítettek egy sajátos misztikus
gondolkodásmódot, és a természeti törvényekkel összehangolt erkölcsi törvényeket. Az ókori magyar nevelést a
táltosok és tanfejedelmek irányították. A táltos a magyar népi hitvilág különleges, természetfeletti erővel
rendelkező személye. Elsődleges feladata a műveltség és a hagyományok fenntartása. A honfoglalás korában
pedig a nemzetségi társadalom liberalizmusát igyekeztek átmenteni a törzsi társadalmon keresztül a szentistváni
magyar államba.
A táltos, a mágus és a sámán az aranykor egységének három minőségét adják. Mindhárom tisztség az ősi
hierarchikus rend tagja. Az alkimista mágus a fizikai szinten rendezi egységbe és alakítja át a tudást gyakorlattá.
A középső lelki és a felső szellemi minőséget kell leszállítania a fizikai szintre. A sámán a középső lelki szint
minőségét tölti be. A táltos a szellemi erők birtokában a legfelsőbb szellemi szint betöltője. Működési területük
megosztása: A mágus működési területe a Termékeny Félhold és Médea vidéke, a sámáné az Azovi-tenger és
Tibet területe, a táltosé pedig a Kárpát-medence volt. A táltos magasabb tudással és beavatási fokkal bírt, mint a
sámán. A táltos csak bizonyos gyermekszámú családból születhetett, külön jellel. Ez lehetett csillag alakú
anyajegy, feles csont, több fog vagy ujj, és ami fontos, a hetedik gyermekként való születés.

1.Neveléstörténeti - archeogenetikai források:

Ornella Semino asszony és kutatócsoportja – a világ 17 vezető genetikusa – vizsgálatai az európai lakosság
eredeti tagozódását ismertetve teljesen új eredményeket közöl: Európa saját eredeti őslakossággal bír, amely az
idők során helyben maradt. A mai magyar férfiak 84,4 százaléka őskőkori sejtörökítővel rendelkezik, és a
Kárpát-medencében élt már a vízözön előtt.( Ornella Semino: Genetic legacy of Th e paleolithic Homo sapiens
in extant European: A chromosome perspective. Science 2000. nov. 10. 339–346. old.)
2

Az Onkológiai intézet munkatársai az Árpád-ház, (sztyeppei bejövő) archeogenetikai vizsgálatait végezte,

melyben 41,5 százalék hun származást mutat, és ezzel kizárja a finnugor eredetet. (Az Árpád-ház férfi tagjaira
jellemző DNS-t III. Béla király csontmaradványaiból az Országos Onkológiai Intézet vezette nemzetközi
kutatócsoport vizsgálta, és kiderült, hogy az Árpád-ház tagjai egészen biztosan eurázsiai, nem pedig fi nnugor
eredetűek. Magyar Idő. 2018. febr. 21)

Török Tibor vezetésével a Szegedi Tudományegyetemen a honfoglalók genetikai származását vizsgálták.

( Neparáczki Endre: A honfoglalók genetikai származásának és rokonsági viszonyainak vizsgálata
archeogenetikai módszerekkel. 2017. Szeged. Doktori disszertáció. 4 Fehér Mátyás Jenő: Táltosok és bakók,
New York, USA, 1970.)

2. Inkvizíciós jegyzőkönyvek:
A sors fintoraként igen jelentős forrás az inkvizíciós jegyzőkönyvek dokumentuma – ugyanaz az intézmény,
amelyik eltörölte ősi hitvilágunkat – most a kései utódoknak mégis forrásul és bizonyitékul szolgálhat. Ezek
pontos adatokat közölnek a táltosok oktatási, nevelési és gyógyító módszereiről. Fehér Mátyás Jenő, domonkos
rendi szerzetes, rendtörténész, az ún. „Liber Inquisitorum”-ot mentette meg számunkra, amelyben 83 inkvizíciós
jegyzõkönyvet ismertet az 1227-es évtől.(Schram Ferenc így méltatja munkáját: „A nyolcvanhárom per anyaga
elegendő az egész ősmagyar hitvilág rekonstruálására… akár forradalmasíthatja is a tudomány eddigi
álláspontját…Fehér Mátyás derekas munkát végzett annak lemásolásával.” )

3. Rábaközi tudók, táltosok szellemi hagyatéka

Az ősi táltos-világ alkotóelemei – a hiedelmek, a rituális énekek, a népmesék, az archaikus népi imák is
fennmaradtak, és értékes dokumentumai az ókori magyar neveléstörténetnek. Máté Imre diplomamunkája
megőrizte szűkebb hazájának – a Rábaköznek táltos tudás gyűjteményét, és a rábaközi tudók, gyógyítók szellemi
hagyatékát. (Schramm Ferenc: Magyarországi boszorkányperek. 1529-1768. Budapest, Akadémiai Kiadó. 1970.
6 Máté Imre: Yotengrit, 1. Második kiadás, Palatia Nyomda és Kiadó Kft. Győr, 2004. 96.)

I. VALLÁS ÉS GONDOLKODÁS

A táltos kultúra nem néphagyomány, hanem zárt kultúrában, hermetikus tanításként tovább adott örökség. Eleink
korabeli katonai, gazdasági és társadalomszervezési sikereinek okát az ősi táltos hit társadalom-bölcseletében és
nemzetnevelésében találhatjuk meg. A táltos feladata a kozmikus őstudás megőrzése, a tanítás, gyógyítás és a
szakrális rend biztosítása. Az „Életfa” mint a „Világ tengely” köti össze a Földi világot, az Alvilágot és az Égi
világot. Az ősi magyar társadalom és műveltség mellérendelő szemléletet tükröz: lélekhiten alapul. A lélek örök,
nem pedig teremtett valami, ezért hiányoznak a teremtéslegendáink.
Az ember lényegét az örökéletű lelke jelenti. A képi ábrázoló művészetben is a lélek ábrázolása az elsődleges.
Lükő Gábor „ A magyar lélek formái” c. munkájában erről így ír:

„Alapvetően négy lélek-jelkép különíthető el: a föld mint szülőanya, a levegő mint az élő lélek megtestesülése, a
víz mint elsődleges megtermékenyítő és tápláló erő, és a tűz mint a napnak a földre hozott része, a növesztő és
érlelő, de egyben pusztító erő forrása.”
A falusi magyarság még a 19. sz. elején is úgy tudta, hogy a halottból eltávozott lélek szél alakjában jár-kél a
földön. Ha nagy szél fuj, azt mondják: jaj de csúnya tátos szél fúj. A természet erőit megtestesítő szellemvilág
képzetein felül a Mindenség Urának és az ősök istenének Es-Ten alakját egy csodálatos áldott állapotban
ábrázolt Istenanya, a Babba Mária egészítette ki. Őt elődeink ősidők óta, mint Fény-Anyát, a későbbi
Nagyboldogasszonyt tisztelték. Sumír nyelven a „Bau-Dug-Asan” jelentése életadó, jóságos istennőt jelent. A
természetben is mindig az egy istent imádták. Ezt fejezi ki Kandra Kabos gyűjtése a „Táltos imádság Istenrűl”:
„ Te vagy mindennek ősi élet fája, Te izzó tűz örök forrata. Kiből erőd menden (mindent) alkotta, Kibűl menden
terem, Kitűl ármány éjjele retten Kihez tér a világon menden.”
Kandra (Kabos: Magyar mitológia. Magyar Ház Könyvek. Budapest. 2006. 98.)

Világnézetükben a világanyag maga is él, tudattal bír, és mindent egységben lát a földdel, az éggel, a
természettel és a kozmikus világgal. A táltos filozófia alaptétele, hogy az egész univerzum egységes egész, és a
világ kicsiben az univerzum mása.

Táltosaink Szellem-kvantum elmélete szerint: A szellem is anyag, melynek mennyisége és minősége van,
ezért a szellem osztható, kivonható, összeadható, minősége rontható, illetve javítható. Az istenség is mennyiség
és minőség, nem a semmiből teremt, hanem saját szellemanyagából. Az ember is Isten anyagából van, így képes
3

saját isteni eredetű anyagából teremteni. A táltosok hiedelemvilágában az Isten is rá van utalva az ember
együttműködésére. Az istenség szellemanyaga is fogy, amely felborítja az Élet Egyensúlyát, ezt elkerülendő, az
Istennek éppúgy szüksége van az ember támogatására, mint embernek az Istenére. Az ősi tanítás szerint az egyén
szelleme a holta után, a test korlátjától megszabadulva három úton indulhat el: önálló szellemlényként él tovább,
újjászületik, vagy visszatér az Istenségbe. A rossz szellemek rossz helyre jutnak, sokat kujtorognak. A
legrosszabb sorsra azonban nem is a rossz ember jut, hanem a közömbös, aki életében elment mások baja,
nyomorúsága mellett.

Ómagyarok nevelési eszménye: a természettel megújuló ember:Világosan kell látnunk, hogy a nevelési
eszmény azért eszmény, mert célként elérhetetlen. A természettel évenként megújuló ember nevelési eszménye
őseink ciklikus idő- és létszemléletét tükrözi. A szeszélyes éghajlati övezetben élő őseink lényeges felismerése
volt, hogy ő nem ura, hanem része a természetnek, és csak akkor tud fennmaradni, ha nem fordul vele szembe,
ha azt nem rombolja.
A táltosokról Hamvas Béla a „Scientia Sacra”c. munkájában a következőt írja: „Pillantása nem tört meg az
anyagi látszat burkán. Ezért volt képessége arra, hogy megszemélyesítésekben és genetikusan lásson: az erőkben
meglássa a Hatalmakat és az Isteneket, de meglássa bennük az eredetet is.”
Ebből a táltosok érzékfeletti észleléséből és belső látásából előjön az archaikus örök igazság. Egész rituális
életük egy, az örök példa értékű minták ismétlése a kozmogónia függvényében.” Úgy vélték, hogy a természet az
elhasználtat újra átalakítva elhasználatlanná teszi. Hiedelmük szerint az állandó megújulás természeti
szükségszerűség. ahogy a természet, úgy az ember is újból és újból megújul. Elérendő cél a természet által
ciklikusan megújuló, azaz a saját nembeli és egyedi lényegét kibontakoztató ember. Az év ünnepi ciklusaiban, a
megújuló évkör ismétlődő szertartásai által – ahol az ember részévé válik a természet eseményeinek – alakították
a hitüket az élet alapvető értékeiből erőt merítő erős akarattá.
Őseink szabad társadalomeszménye:
„Nincsen szolga-nép meg úr-nép csak rablók vannak és rablottak, csak nyúzók vannak, meg nyúzottak, csak
megfélemlítők és megfélemlítettek. Jó KÖZ-ben (szabad társadalom) senki sincsen Fölül, Jó KÖZ-ben senki
sincsen alul. Ki-ki méltó helyén van tudása szerint, ki-ki helyén van bátorsága szerint. Ki-ki gazdagabb, vagy
szegényebb, szorgalma meg szerencséje szerint.” (Máté I. 1. 99. o.)

II. NEVELÉS ÉS OKTATÁS

Eleink a tudás négy fajtáját különböztették meg. A tárkányok képzésben az építészet művészetét, az arvisoknak a
gyógyítás tudományát, a regősöknek ősi történelmünket és a hangok ismereteit, a kádároknak a jog és a belső
igazság tudományát kellett elsajátítani.
A nép nevelését és oktatását a mindenkori „Tanfejedelem” irányította. A tan árasztását a tanárok végezték. A
tanfejedelem irányításával négyévenként Tárkány képzést, ötévenként fejedelemképzést, húszévenként pedig a
beavatott jellel születettek képzését tartották. Így a három ágazati képzés minden huszadik évben találkozott.
Ekkor választotta meg az „Öregek Tanácsa” az új tanfejedelmet.

Máté Imre gyűjtötte rábaközi tudók hagyománya szerint:

„Almafából nem lehet szilvát nevelni, szilvafából sem almát, de mindenkinek a nyesésén múlik, hogy minőre
terebélyesedik. Az embernek is a hajlama a mérvadóbb, de neveléssel sokat lehet javítani vagy rontani. A
szerteágazó érdeklődésű gyerek értelmesebb fölnőtté tekeredik akkor is, ha rosszabb tanuló az üresebb agyúnál,
aki fölvevőbb, mert nem foglalkoztatják tarkabarka gondolatok”.

1. Tárkányok-építészek képzése
Minden ősi nemzetségünknek kötelessége volt, hogy a legtehetségesebb fiataljait négyévenként tárkány-
képzésre küldje. A képzésben rovásírás, orvosi és állatorvosi alapismereteket oktattak. A gyakorlati technikák
elsajátítása után a védelmi rendszerek, szentélyek és a lakóházak hagyományos építési technológiájának tanítása
következett. Az ősi rendszer szerint a fejedelmi székhelyeken a törvény előírásai szerint először a település
alagútrendszerét kellett megépíteni az ellenséges támadások és a természeti csapások kivédésére. Az
alagútrendszer elkészültét követően építhették csak meg a lakóházakat és a melléképületeket. A képzés
befejezését ünnepélyes, a mesterségbe való beavatással, ballagással fejezték be. A negyedik évben –
tapasztalatszerzés céljából – kötelező szakmai látogatást kellett tenniük a nagyobb fejedelmi székhelyeken. A
vándorútra étel- és italporokkal, gyógyfüvekkel látták el a tanulókat, hogy ne szoruljanak túlzottan a települések
vendéglátására.

2.Arvisok-gyógyítók képzése
Egyensúlyba helyezés tana
4

Az arvisok gyógyító elmélete, az „egyensúly tana” szerint a kibillent erőket kell egyensúlyba hozni. Az elmélet
szerint a világegyetemet így az emberi testet is öt elem: az éter, a levegő, a tűz, a víz és a föld építi fel. Ha
valamelyik túlsúlyba kerül, akkor az egyensúly kibillen, és beteggé válik a test. Az arvisoknak a kibillenés okát
kellett felismernie és egyensúlyba hoznia. A betegség súlyosságát tekintve a kezelések három fajtáját
különböztették meg: megelőző, lábra állító és enyhítő kezelés.
Az inkvizíciós jegyzőkönyvek arról tudósítanak, hogy a sikeres gyógyuláshoz nélkülözhetetlennek tartották a
beteg aktív képzelőerejére és a tudatalattijára való ráhatást, valamint a gyógyulásra irányuló szuggesztió
együttes hatását. Az oknyomozást, a diagnosztikát a beteg ütőerének kitapintásával, lázának mérésével, a
szívverésének meghallgatásával, és a szem szivárványhártyájának vizsgálatával kezdték. Ezt követte a vizelet
sűrűsé- 100 gének, színének, és a torok elszíneződésének az ellenőrzése. Az 1200-as években ilyen a korukat
meghaladó vizsgálatokkal még nem találkozhattunk a híres párizsi és salermói egyetemeken sem.
Elméletük szerint a rákos megbetegedés (a fene) oka, hogy „a porcikák nem hallgatnak a lélek szavára, hanem
föllázadnak az agyból küldött jó szó ellen”. Az arvisok a gyógyítást a „test-mocsár” elmélet alapján végezték,
mely szerint „a megrontott porcika fészket talál”. Gyógyítására teát főztek fagyöngy, mályva, nyírfakéreg
főzetéből, és ebbe kevertek méhgyantát. A rák szétfoszlatására tönkölybúza gabonacsírájával kevert
kancatejsavót itatták, és madárberkenye-lekvárral etették a beteget. Gyomor- és bélrák esetében előírás volt,
hogy kender füstjével és belőle készült teával itassák a beteget. (Máté I. 162. old.)
Kenderes gyógymódokat használták még a „bögyörőrenyheségre”, gyomor és bélbajokra, étvágytalanságra és a
gyomorfekély gyógyításra. (Máté 167–168. old.)

Gyógyítási elméletük „pneuma-tana” Gyógyítóink ősi, betegségről való felfogása a „pneuma-tan”-ra, a szél-
szellemtan elvére épül. Minden betegséget a szél (szellem) és a levegő hordozza, tehát szellemi okra vezethető
vissza. A tan szerint a betegségek nagy része lelki és szellemi okokra vezethetők vissza. Ilyen oknak tartották a
bánatot, az ijedséget és a túlzott megkívánást. A depressziót a táltosok „bánat-betegségnek”, az ijedséget okozó
szorongást pedig, „frásznak” hívták. A szél-szellemtan elvére épültek a gyógyító kezeléseket, mint a füstölés,
gőzölés, párologtatás és a szaunázás, napfelkeltekor végezték. Gyógymódként használták az iszappakolást, a
piócázást, a különféle gyógynövényes fürdőket és lemosásokat. Lékeléses agysebészeti műtéteket is sikerrel
végeztek, amint azt a honfoglalás-kori sírleletek bizonyítják. (Váradi Tibor: „Isten áldd meg a magyart…” .
Gondolatok a magyarság múltjáról, jelenéről, jövőjéről. Napfényes Élet Alapítvány kiadása. Budapest)
Az inkvizíció jegyzőkönyveinek tudósítása szerint arvisaink a gyógyításért honoráriumot nem fogadtak el. A
nyolcvanhárom jegyzőkönyvben egyszer fordul elő, hogy a táltos honoráriumként az elhullott állatok szarvait
kérte.
A Káld községbeli Vízpakasz harsány jóval a forradalmi „Kneipp-kúrákat” megelőzve vizes pakolásokkal és
hideg vizes lemosásokkal gyógyított. Meglepő eseménnyel is találkozhatunk a regesztákban: Chitar fi a Boksa a
gyógyításában oly eredményesen alkalmazza a szivárványhártya-diagnózist, hogy amikor a főinkvizítort, Simon
mestert, a budai kolostor főnökét is meggyógyítja, az rábeszéli a táltost, hogy lépjen be a szerzetükbe, és ott
tanítson és gyógyítson tovább.

2. Regősök képzése

A néphagyományunkból ismert „Rí tököm régi törvényt, hej regű rejtem”eredeti sumír jelentése „a fenséges
megóvottat folytatom, és megtartva eltüntetem”. A fordítás jól érzékelteti a regősök célját és feladatát. Verselés
tekintetében az ősökről szóló énekek nem különböztek az ősi lírai verstípusoktól, azonban a sorvégi rímek
helyett a sorkezdő betűrím volt általános. Az ősi történeteket verses epika formájában, gazdag alliterációs
rendszerben, dúr-hexakord hangsorban alkották, és énekelték meg. Regőseink még a 13. században is működtek.
Erről zsinati okmányok tanúskodnak. Az 1297-i zsinat még tiltotta a népnek a regősök hallgatását!
Ipolyi Arnold a „Magyar mythológia” c. munkájában közli, hogy a magyaroknak regős falvai voltak. A regősök
külön településeken, családjukkal együtt lakhattak, és mentesültek a munkák és az adózás alól. Énekeikben
alkalmazták a dorombéneket. A sajátos éneklési módban, egy alaphang erős garati felerősítése folytán hallhatóvá
válik a szájüregben, mint visszhangként keletkező felhang.
Jokulátornak nevezték azokat az énekmondókat, akik az eredetmondákat, a nagy hőstetteket énekelték meg. Ők
azonban csak a regősök által elkészített szövegeket adhatták elő. Az ő feladatuk elsősorban a hősök
bemutatásával az ifj úság nevelése, és az ütközetek előtt a harcosok bátorítása volt.

3. Kádárok-bírák képzése

A kádár a bírói feladatokat látta el. Amennyiben téves ítéletet hozott, azt a szabadok közössége megvétózhatta,
sőt le is válthatta – ha a döntését túl szigorúnak, vagy az adott esetben túl enyhének tartotta. A táltosok belső
igazság-törvénye az a szabályozó erő, amely nemcsak a törvényszegést zárja ki, hanem a jogi és természeti
5

törvény együttes megtartását is biztosítani tudja. A törvényeken kívül a belső igazság tudományát is meg kellett
tanulniuk. A belső igazság tudományát ma a tudatalatti tudáshoz, a bővült tudat fogalmához hasonlíthatjuk. A
kádárnak is, mint a táltos, a belső igazságot a tudatalatti tudást az ún. „bővült tudatot” a tudattágító technikával
kellett elérnie. A „hol jársz erre, ahol a madár sem jár” mesebeli kérdése is azt jelenti, hogy a mesehős már az
elme birodalmában jár, ahová a testi valóság világából való lények, mint a madarak, nem tudnak bejutni.
Korunk kábítószeres tudattágítása is a „bővült tudat” elérésére irányul.
Jung neves pszichológus szerint „a mágikus (táltos-) hagyományok kifejezetten a mélyrétegek birtokba vételére
törekedtek, a kollektív tudattalan ősideáin, az archetípusokon keresztül. Az emlékezésben először az egyéni
múlt gyökerei sejlenek fel, mélyebbre hatolva az emberiség kollektív múltja jön a felszínre”. (C.G. Jung: Das
Geheimnis der Goldenen Blüte. Ein Chinesischen Lebens-Buch. Walter–Verlag, Olten. 1971.)

A táltosok etikája szerint az ember cselekedeteinek, vágyainak, érdekeinek ott a határa, ahol valaki más
cselekedeteinek, vágyainak, érdekeinek határába ütközik. ősi társadalom alappillére, a „Jó szomszédság
törvénye” azt jelenti, hogy nem hagyható cserben a bajban levő. A társadalmi fegyelem erősítésére, az élettér
fogyása és a felülkerekedők túlkapásainak a megakadályozása miatt volt szükség. Ez okból kiegészítették az
addigi „Mindent szabad, ami nem árt másnak” elvét az „Összekoccanatlan Együttlét Törvényé”- re, ami már
magában foglalta az állat- és növényvilághoz való etikát is. Néhány példa a táltosok tanításaiból „Ha nem
tartasz kokast tikjaidhoz, megesz húsuktól, tojásuktól a fene… A nemi örömeikben megcsorbított állatok
teje,húsa még terméketlenséghez is vezet, de gyöngüléshez bizonnyal! Az örökkön istállóban szenvedőké
ugyancsak”. (A rábaközi tudók (sámánok) szellemi hagyatéka. Második kiadás. Palatia Nyomda és Kiadó Kft.
Győr, 2004.)
A lovagias hadakozás törvénye kimondja: „Hadba senki fi a nem kényszeríthetik, a Hon védelmére mindenki!
Ki hadban jár, hadakozik, öl, de nem gyilkol. Hadat jártodban ne dúlj, ne gyújtogass, ne bánts gyereket,
fehérnépet, aggot. Foglyoddal, emberséggel bánj!... Ha te támadtál, hetednapra bocsásd szabadon. Ha ő
támadott és a kár nagy, esztendeig dolgoztathatod cselédként, utána engedd szabadjára… Aki házasodott
éppen, az esztendeig ne vonuljon haddal, csak ha nemzetségre támadtak. Senki fi a őt ne noszogassa…Egy
gyereket nemzeni fontosabb, mint levágni kilenc ellenséget.”A jövevényekkel való együttélési norma: „A
jövevényt, mert más nyelvet beszél, te nyelveden meg hibásan szólal meg, attól még nem alábbvaló isten-
teremtménye. Ne bántsd őt ruházatáért, szokásaiért, hitéért, különösképpen ne bántsd. Hagyd meg jókedvében,
ne erőltesd rá szokásaidat, de azt se engedd, hogy ő erőltesse rád az ő szokásait, és az ő hitét”.
Vészidők menekülési szabályai: „Éhínség idején először a gyerekek kapjanak, utána az öregek és a betegek.
Azok után az asszonyok, végül a javakorabeli férfi ak. Ha menekülésre egyetlen lovad van, add a leányod alá, a
másodikon, ha van, feleséged meneküljön – csecsemőstül. Tehetősséged szerint kövessék fi aid, napad, anyád,
elaggott ipad, apád. Az utolsón te menekülj, ha nincs, bújj, el, vagy álld a sarat! Vészidők törvényei ezek.”

4. Elitképzés – rajcsúr (A beavatottak képzése)

A jövő generáció vezetőinek a képzése a „Káll” intézményben történt. A rajcsúrt az Álmos ház Vászoly–
Vazul–Zerind ága tartotta fenn utolsóként Esztergomban. Ezen az a kiválasztott jellel született 24 képzős
vehetett részt, akiket az Öregek Tanácsa jóváhagyott.
Tanárok és tanulók a Kr. u. 985–990 évi rajcsúrban:„Kurszán a hadviselést és a számolást, Domonkos a
rokon népek származástanát, Torda a hitvilágot, Pata a görög, latin, albán nyelvet, Parajd a rokonlátogatások
ápolásának tudományát, Temes a katonai hídépítést, Karcsa a rovásismereteket, Zsombor a városépítést
oktatta. Vezető tanár volt Sarolt fejedelemasszony, aki az apródok nevelését irányította”. „A 985-ös rajcsúr
képzésén a következő 24 hallgató végzett: Koppány, Vazul Zerind, Vászoly, Vajk (Szent István), Doboka,
Zsombord, Ajtony, Erdeljü Gyula, Gerecsák, Jellő, Ung, Urkony, Laád, Ordas, Kipcsák, a leányok közül
Solymoska, Tolmajudit, Piroska, Csege, Korpona, Ilona, Zsámoly és Korponáld.” (Paál Zoltán: Arvisura I.
Mondák, regék, népi hagyományok a palóc kézművesek világából I–II. Püski Kiadó. Budapest, 1998. 656–
657.o.)

Tananyag
Ősi írásunk: a rovás Az ősi magyar rovásírás a Kárpát-medencében alakult ki. Eddig megtalált legrégebbi
emlékei: Az alábbi Bajóti Jankovich barlang pálcavégén talált jelek 15–20 000 évesek. Rovásunk 6-7000 éves
emlékei kerültek elő Torma Zsófi a régésznő ásatásain az erdélyi Tordos közelében. A neveléstörténet számára
legfontosabb, 7500 éves képírásos leletet Erdélyben, Tatárlakán találta meg N. Vlassza román régész 1961-ben.
A lelet, amely tatárlakai agyagból készült, megelőzte a sumír írásbeliséget. Sinclair Hood régész a „Scientifi c
American” 1968. márciusi számának 37. oldalán megdöbbenve közli: „Lehetetlenségnek látszik, hogy a Balkán
újkőkora volt az a miliő, melyben az ember eljutott az írástudás fokáig .”(Tatárlakai táblát lásd a lenti ábrán.)
6

Harmata János professzor szerint „Már e töredékes forrásanyagból is szembetűnik az írásrendszer és a

számrendszer meglepő azonossága, vagy közeli rokonsága a mezopotámiai piktografi kus írással. Ez nagyon
valószínűvé teszi a kettő között a genetikus kapcsolatot”. (Makkay János: Tartáriai táblácskák. Magyar
Tudomány, 15. szám.) 1970 tatárlakai korong felhívta a világ neves régészeinek, sumerológusainak fi gyelmét a
Kárpát-medencébõl kiáradó, gazdag, fejlett, újkőkori kultúrákra.
A Kárpát-medence az utolsó hely a világon, ahol még hibátlanul őrzik az emberiség ősi írásjelsorát és a
pontvonal rendszerű számírását. A latin ábécében 13 hangunkra nem volt megfelelő jel. Ezért a latin írással a
magyar nyelvet a régi könyvmásolók pontosan jegyezni sem tudták, ezért jött létre kódexeinkben olyan
nyelvezet, ahogyan a magyar ember sohasem beszélt! A tatárlakai ősi képírásunkból alakult ki a rovásírásunk. A
rovásírásban már minden hangot külön jel képvisel. A rovás általában jobbról balra haladt, és mivel nem
szakították meg a menetét, egy kígyózó formát vett fel. Amikor a tanuló eljutott az oldal végéhez, fordított a
lapon, és tovább folytatta megszakítás nélkül – így mindig jobbról balra haladt. A szavakat ponttal választották
el, nem szóközökkel.
A négyoldalas rovópálca, a bustrophedon sorvezetése-botforgatása, az ún. „ökörszántásos sorvezetés” a
következő: a második oldal az elsőnek háttal van, a harmadik oldal a második oldal mellé kerül, és ennek háttal
lesz a negyedik oldal..
A számrovással való számolás : A számrovás jeleivel különösebb matematikai tudás nélkül, csupán ránézéssel
lehetett számolni. A műveletek így szinte játszva elvégezhetők voltak. A kivonás műveletének lényege, hogy az
azonos alakú jegyeket mindaddig töröljük, amíg el nem fogynak. Ha a két sorban már nincs azonos alakú jel,
akkor a nagyobb egységet – példánkon a tízest – fölbonjuk kisebb egységekre, de mindig olyanokra, amilyenek
az alsó sorban is szerepelnek. A kivonás művelete akkor befejezett, amikor a számjegyek az alsó sorból
elfogynak. (Koricsánszky Atilla: Táltos rovás, hadi rovás. Varako Bt. kiadása, Pécel 2007.)

Az összeadásnál az összeadandó számokat egymás mögé írjuk, majd a következő lépésben átalakítjuk őket úgy,
hogy a nagyobb számoktól haladunk az kisebbek felé mindaddig, amíg az összeadás lehetősége elfogy. Az adó
kirovása és annak lerovása számrovásboton történt. Az adós rovásbotra a vásárolt áruk mennyiségének és árának
adatai kerültek. Azok a ma is használt kifejezéseink, hogy „sok van a rovásodon, rovott múltú, rovót kap,
dögrováson van”, őseink számrovásából erednek.

Legénnyé-leánnyá avatás Az avatást pünkösd (ispiláng) ünnepén tartották, amikor kihajtották az állatokat a
nyári legelőre. Az avatás alkalmával a legényeknek be kellett bizonyítaniuk, hogy kiállták a felnőttség próbáját,
és testileg és lelkileg felkészültek a felnőtt életben rájuk váró feladatokra. Fejből kellett válaszolniuk a családi és
nemzetségi családfák fel- és lemenői neveiről. Akikről megemlékeztek, azoknak a nevéhez mindig hozzá kellett
illeszteni valamely nemes cselekedetet, egyéni szokást vagy jeles tettet. A világra vonatkozó tudást a közösségi
ünnepeken az egész település közössége tanúsította. Őseink ezzel erősítették meg az új generációnak az átadottak
hitelét és elfogadottságát.
Az együttélés szabályai : Kilenc tilalom: „Ne gyilkolj! Ne gyújtogass! Ne erősködj! Ne hazudj! Ne vendégeskedj
hívatlanul! Ne vess ellenkezést szeretők, házastársak közé se hazug szóval, se bajt keverő igazmondással! Ne
kívánd, és el se fogadd zálogul, fizetségül feled házastársát, szeretőjét, gyerekét, igavonó barmát, fegyverét,
egyetlen hajlékát, „létszűke” földjét! Ne sanyargasd a kényedre kerültet! A hét javallat: „Legyen tartásod,
melyért kiállsz! Szeresd és kíméld az ég minden teremtményét, a vágni való barmot, és az elejtendő vadat is!
7

Oltalmazd az oltalmad alá futót! Legyenek ünnepnapjaid, melyeken istenedre és ősökre emlékezel! Ne vidd
magaddal sírba a tudományodat! Gondod legyen házad népére, atyafiságodra, cselédségre, minden közre,
melynek tagja vagy! Törekedj békére”! „Ki-ki ura saját testének. Nő teste nem a férfi tulajdona, a férfi teste
nem a nőé. A szülő nem gazdája gyerekének, a gyerek nem gazdája szüleinek… Más testén, más lelkén senki sem
úr. A szerető nem tulajdon, ő társ. A szolga nem tulajdon, ő segítség, a gyerek nem tulajdon, ő utód, a szülő nem
tulajdon, ő előd.” (Máté I. 113.o.) „Vigyázz az anyámasszony-katonája legénnyel! Akit az anyja ugráltat, nem
sokat ér, az gyáva férfi . Aki az anyja szavára házasodik, az nem feleséget vesz, hanem szolgálót az anyjának”

Irodalom :
Borisz Perlov: Tatárlaka üzenete. Forrás, 11. szám, 1981. Cser Ferenc–Darai Lajos: Kárpát-medence vagy
szkítia? Fríg Kiadó 2008. Cser Ferenc–Darai Lajos: Magyar folytonosság a Kárpát-medencében, avagy kőkori
eredetünk és a sejti tulajdonságörökítő kutatás. Fríg kiadó 2005. Cser Ferenc–Darai Lajos: Az újkőkori
forradalom népe. Fríg Kiadó 2007. Farkasinszky Tibor: A magyarok hitregei őshazája és a felezés meótiszi-
rejtöki régi világtörvénye. Miskolci Bölcsész Egyesület, Miskolc 2006. Fehér M. Jenő: Képek a magyar sámán-
inkvizíció történetéből. Kárpátia Műhely Bt. Budapest 2004. Ipolyi Arnold: Magyar mythológia. I. k. 1861.
Kandra Kabos: Magyar mitológia. Magyar Ház Könyvek. Budapest, 2006 Karácsony sándor: A magyar észjárás.
Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1985. Koricsánszky Atilla: Táltos rovás, hadi rovás. Varako Bt. kiadása, Pécel,
2007. Lükő Gábor: A magyar lélek formái. Exodus, Sylvester Rt. Budapest, 1942. Makkay János: Tartáriai
táblácskák. Magyar Tudomány, 15. szám. 1970. Magyar Adorján: „Kérdések. Ázsiából származunk-e vagy
európai ősnép vagyunk?” Vác 1930. Máté Imre: Yotengrit 1–3. Második kiadás, Palatia Nyomda és Kiadó Kft.
Győr 2004. Neparáczki Endre: A honfoglalók genetikai származásának és rokonsági viszonyainak vizsgálata
archeogenetikai módszerekkel. 2017 Szeged. Doktori disszertáció. Ornella Semino: Genetic legacy of Th e
paleolithic Homo sapiens in extant European: A chromosome perpective Science 2000. nov. 10. Váradi Tibor:
„Isten áldd meg a magyart…” 1. Gondolatok a magyarság múltjáról, jelenéről, jövőjéről. Napfényes Élet
Alapítvány kiadása, Budapest.

SZÖVEGGYÜJTEMÉNY- KÁRPÁTI- ŐSHAZA

Grandpierre K. Endre: Történelmünk központi titkai. Magyar ősvallás-őshaza: Kárpát-medenceí Árpád

nagykirály. Titokfejtő Lap-és Könyvkiadó 2011.198. „Ugyanis csak az a nép őrizhette meg
aranykori őshagyományait, amely sem kényszerfolytán, sem önként nem váltogatta ősterületét,
nem települt át egyik helyről a másikra, mivel ennek óhatatlanul az őskori hagyományok
elgyökértelenedéséhez kellett vezetnie.„ az úgynevezett honfoglalásról régi
történetírásunkban, középkori krónikáinkban soha sehol egy szó sem esik, ilyesmiről említés
sem történik”. 207. old.

Magyar Adorján: Az ősműveltségünk. Magyar Adorján Baráti kör, 1995.26. old.„Árpád magyarjai a
régebben kivándorolt törzseink egyike voltak, amely az őshazába visszatérve a mai magyar
államot, de nem a nemzetet alapította”.
„ A magyar törzs keletkezési helye a Csallóköz szigetei voltak. A terület szűk volta, valamint a
túlszaporodás miatt a magyarság rajokat bocsátott ki magából. Ilyen kivándoroltakból
keletkeztek sok-sok ezredév alatt a különböző magyar törzsek. A magyar ott keletkezett, ahol ma
él, ahonnan ős törzse soha sehová el nem távozott, de ahonnan hosszú tízezredévek alatt egyes
részei ki is költöztek lakatlan tájakra, avagy olyanokra, amelyeknek gyér és teljesen műveletlen
lakossága volt csak, amely helyeken megtelepedve új településeket alapítottak.”

„Nyelv, embertani és néprajzi adatok szerint a magyarság európai ősnép”. II. kötet. 79. old.
A magyarság leszármazása Magyar Adorján szerint:
8

Bél Mátyás: Notilis Hungarae novae historico-geographica. 1735.„A magyar faj a legtisztábban a
Csallóköz szigetein maradt fenn. A csallóközi ember kis-középtermetű, szőke hajú és szürke-vagy
kékszemű”

Szentmihályi Imre: A göcseji nép eredethagyománya. Magyar Néprajzi Társaság. Budapest 1958.
„Göcsjiek, székelyek néphitében tartja magát, hogy ők Árpád előtti őslakói e földnek”.

Marjalaki Kiss Lajos: Árpád-kori helyneveinkről Miskolc 1928.„ A magyarság zöme nem Árpáddal
jött be, sőt már az avarok, hunok előtt is itt élt, és magyarul beszélt. Felfogásom szerint ez a
magyarul beszélő pórnép még nem más, mint a Kr.e.- i évezredekben szkytha,- később
szarmata gyűjtőnéven említett néptömegek maradéka”.

Vámbéry Ármin: A magyarság keletkezése és gyarapodása. Budapest 1895. 74. és135. o.

„ Az ugorok Pannóniába költözése mindenesetre török hegemónia alatt ment végbe, de nem
Árpáddal, hanem Attila alatt, és nem a IX., hanem az V.-és VI. században”.

Widukin: A magyarok elődeiről 246.o. „Az ungrok Nagy Károly előtt telepedtek Pannóniába, és
Nagy Károly győzte le őket”.

Kálmán Béla: A nevek világa. Budapest. 1973. 39.43. o.„Az itt talált nép magyar nyelvű volt”.Szabó
István Mihály: A magyar nép eredete. Mundus Magyar Egyetemi Kiadó, Budapest, 2004. 34. old.:
„a mai magyar nép genetikailag visszaszármaztatható ősei Kelet-Európába a felső paleolitikum
kezdetén 40.000-35.000 évvel ezelőtt a Balkán felől léptek be.

Mesterházy Zsolt: A magyar Ókor 2. kötet A nagy ókori világháború, a Pártus birodalom és a Kárpát-
medence magyar ókor. Kelták, szkíták, pártusok, hunok és magyarok. Magyar Ház Könyvek. 1998-
2000. Budapest 1998 -2000. 221. old.„közel az idő, amikor valóban megtalálhatjuk az egyetlen és
igazi, nagybetűs ŐSHAZÁNKAT amely senki másé, csak a mienk. Úgy tűnik, egye valószínűbben le
kell mondjunk e régi vágyunkról. Helyette sokkal többet kapunk cserébe. Egy másik őshazát -
egyúttal az etnogenezisek elemzésével felállított és bizonyítható igazit - , amelyet a Kárpát-
medencének neveznek, és Ó-Magyarország néven tisztelhetünk és nem kell miatta földrészeket
felkutatni, fölásni. Természetesen az a szabír őstörténeti folyamatosság, amely elsősorban a
Kaukázus hegyeihez és környékéhez köthető, igen jelentős részt képvisel a magyar őstörténet
tízezer éves folyamatában - szinte vezérfonalként azonosítható - a többiek elszármazási helyeinek
azonosítása emellett, azonban legalább ilyen fontos”. 221. old.

„ A mezopotámiai - már sumérnak nevezett - népességnek az a része, melyet a szakiro - dalom

Jemdet Nasr néven különböztet meg - az özönvíz természeti katasztrófája után - a Kárpát-
medencéből jött és véglegesen megtelepedett Mezopotámiában.” 237. old.

Wolfgang Behringer: A klíma kultúrtörténete. Corvina. 2010. 53.o.„A Kárpát - medencei

jégkorszakot az alpokbeli napsütötte téli napokhoz lehet hasonlítani, amikor az ember a tél
közepén is tud napozni. Az átlaghőmérsékletek 4-6 fokkal voltak alacsonyabbak, mint jelenleg, de a
száraz éghajlat miatt ez nem volt kellemetlen”.

Grandpierre K. Endre: Történelmünk központi titkai. Magyar ősvallás-őshaza: Kárpát-medence –

Árpád nagykirály. Titikfejtő Lap-és Könyvkiadó. 2011. 219-220. old„Európát a jégkorszak előtt vad
9

őserdők borították, a tengerektől elzárt Dél-Európát csaknem áthatolhatatlan növény bozontok, Észak-
Európát sivár tundrák, ősrengetegek. A neandervölgyi ember kipusztulása után élet, emberi élet
egyedül Európa közepén, hegy-körgáttal körülzárt térségen, a Kárpát-medencében
mutatkozott… Az égre torlódó jégtáblák délfelé haladva a Kárpátok hegykoszorúján akadt el”.

László Gyula: Vértesszőlőstől Pusztaszerig. Budapest. 1971. Gondolat Kiadó 103. oldal.„A temetők a
földműves őslakosság temetői az időszámítás előtti századokra vonatkoznak. Még római és
kelta sírok sincsenek”! Az „ősnép” nevei viszont megmaradtak a hiteles királyi okmányokban: Pl.
Ajándék, Legyes, Liliom, Csinos, Emese, Féltő, Mérő, Szemes, Szellő, Szentes ezek a nevek nem
szláv nevek.”

László Gyula: Őstörténetünk. Tankönyvkiadóm1987. V. fejezet.„Embertanilag a honfoglaláskori

köznép őseurópai. Az uralkodó réteg közép-ázsiai jellegű. Ez egybevág azzal, hogy a kortárs
nyugati források faji különbséget sejtenek a fehér és fekete magyarok között”.

László Gyula: Ősinkről Gondolat. K. Budapest. 1990,151. old.„Az igazi meglepetés Kniezsa térképére
való vetítéskor következett be. Ugyanis a csak késői avarok által megszállt területek helynevei is
úgyszólván színmagyarok voltak. Le kell vonnom a következtetést: A helyneveket azokról adták,
akik ott laktak, tehát az onogurok nagy tömegei magyarul kellett beszéljenek”. 152. old.
„István állama vegyes népcsoportokból állt, s hogy rátelepedett a nagyszámú helyi
lakosságra, amely onogur magyar volt - a mi nyelvünket beszélte”. 188. old

Marija Gimbutas: The Goddesses and Gods of Old Europe. Thames-Hudson, London, 1982.„Kr. e.
7000-től Közép-Európában olyan települések léteztek, ahol több ezer ember élt együtt,
miközben Észak-és Nyugat Európában még nyoma sem volt ilyennek. Virágzott a
mezőgazdaság, a kézművesség és az írás, s mindez hosszú évszázadokkal a sumírok
előtt.”

Ornella Semino, Passarino G. OefnerP.J. Lin A. Arbuzova S.Beckman L. E. De Bennedictis G.

Franalacci P. Kouvatsi A. Limborska S. Marcikiae M. Mika A. Mika B. Primozac D. Santachiara-
Benerecetti S. Cavalli-Sforza L. Underhill P. A. Genetic v. 10. 339-346. old.
(mintegy 60 millió DNS-bázispár bináris polimorfizmusán alapuló összehasonlító genetikai vizsgálat
eredméyeként)(Ők a magyar őstörténetkutatás kopernikuszi fordulatát, és a magyar nép őseurópai
rehabilitációját jelentik!)
A Homo sapiens genetikai markereinek filogenezisét lásd letétbe helyezve a Nemzeti Biológiai
Információs Központ (NCBI) adatbázisában: www.ncbi.nih. gov/SNP helyezték letétbe. „A mai
Magyarország férfi lakosságának 13 százaléka viseli az EU 18-as gént, mely 40.000 éves és
hatvan százaléka az EU 19-es gént, amely ennek későbbi változata, és 20.000 évvel az ‘őskárpátiak’
vagyis a „gravettiek” idejében, helyben jött létre.”

„A magyar nép ősei a napjainktól számított 40-35 ezer évvel ezelőtt Európában elsőnek
megjelent europid ős-telepesek között voltak. A magyar nép populáció -genetikai szempontból
ma Európa egyik legkarakterisztikusabban elhatárolható népessége. Az őskőkori genetikai
marker a magyarokban igen magas, kontinensünk népei
között a legmagasabb”.

Dr. Ceizler Endre: A magyarság genetikája. 235. old.:„A magyar férfiak 60 %- a az EU -19-es-
őskőkori-ősapa utóda. A magyar férfiak további 13,3 %- a az EU-18-as, 11 %- a az EU-7, és 8,9%- a
az EU -4 ősapa utóda. Mindez azt jelenti, hogy a jelenlegi magyar férfiak 93,3 %- a négy ősapától
ered, és 73,3 százaléka a már az őskőkor-szakban itt élt férfiak utódai.”

Mesterházy Zsolt: A magyar Ókor. I. kötet. Magyar Ház Könyvek. Budapest, 2003. 313. old. old.
„…a magyar Alföldön újra találkozó népek egy közös őstől származnak, mégpedig az őskárpáti
gravettiktól - A Kárpát -medencét elhagyó őskárpátiak a Kaukázusban Kr.e. 9200-ban már juhokat
tenyésztettek… Az ő leszármazottaik indulnak visszafelé Ó-Magyarországra úgy nyolcezer évvel
ezelőtt, hiszen közös jelképkincsünk is ezt mondja nekünk”.313. old.

Cser Ferenc - Darai Lajos: Magyar folytonosság a Kárpát-medencében. Fríg Kiadó, Budapest. 2005.
20. oldal„A magyarság jelenkori férfi tulajdonságát átörökítő állományában a későbbi ázsiai, közép-
10

ázsiai állomány részesedése kevesebb, mint 20 százalék. Ez pedig azt bizonyítja, hogy a 895.évi
honfoglalást megelőző időben a magyarság már a Kárpát-medencében élt.”

Cser Ferenc - Darai Lajos: Az újkőkori forradalom népe. Fríg Kiadó. 2007. 14. old „.Bizonyítják, hogy
„a helybeliek mindig magukba olvasztottak minden újabban megjelent műveltséget.”

„A magyarok elterjedtek a Kárpát-medencében, majd később a Föld többi részén is megjelentek, a

több hullámban kivándorolt magyari őstörzsek révén. Utóbbiak- tizenöten - a következők: A fehér
kunok,fekete kunok, szemerék, besenyők, jászok, székelyek,ókazárok, kabarok, törökök,
körösök, avarok, palócok, púnok vagy pannonok, szolimok vagy szarmaták őstörzse. 22. old.

„ Nem mi hasonlítunk a dináriakra, turániakra, pamíriakra, és a többire, hanem azok a mi

eredetileg odaköltözött népelemeinkre… azaz genetikai tény, hogy nem lehet egyfajta
kiegyenlítődésről szó a keveredések esetében, hanem újra visszaállnak bizonyos embertípusok” 98.
old.
„ A Kárpát-medencében és környékén alakult ki a neandervölgyi és a kaukázusi ember
találkozásából a cromagnon B embertípus. Ez az ember találta fel, illetve terjesztette el a
földművelést és az írást”. 94. old.

Gerő János: Évezredek üzenete. Miért vagyunk magyarok? Zrínyi Kiadó. Budapest, 1994. 44. old.
„ Krónikák azért nem ismerik az avarokat, mert őket hunoknak tartják”. (44. old.)
„A legjobb legelő területeket Árpádék nem szállták meg. Miért? Mert ott már évszázadokkal
ezelőtt bejött onogur magyarok laktak”. (116. old.)

Bél Mátyás: Tanulmányok a régi hun-szkíta irodalomról „Minthogy azonban a Szkítiából kiáramló
népek, ahogyan az évek folyamán elfajzottak ősi szokásaiktól, úgy változtatták nevüket és kaptak más
elnevezéseket, őseinket pedig ezzel
ellentétben a szkíta nevezet sokáig megmaradt, míg végül aztán őket is először hun, majd avar
és hun-avar, utoljára pedig magyar néven ismerte meg Európa.

Werbőczy: Hármaskönyv I. rész. 3. czim, 1:„ A nemesség, amelyet többnyire a szabadok elnevezése
alatt is szoktak érteni, úgy mondják, hogy eredetileg a hunok és a magyarok közt keletkezett,
miután ezek Scytiából Pannóniába nyomultak, amelyet most változtatott néven, az itt lakó
magyarokról Magyarországnak neveznek”.

Varga Géza: A saját kutatásaim szerint a Szent Korona és a koronázó palást a székely rovásbetűkkel rokon
hieroglifákat (szójeleket) tartalmaz. A Szent Korona felülnézetén a „Jó király: jó föld”, az abroncs Krisztus-
képén a „Jó mágus”, a koronázó palást képszerkezetének tengelyében pedig az „Egy isten” felirat olvasható.
Mindent összevetve: az emlegetett rendelet nem létezett, Szent Istvánról pedig könnyebb azt feltételezni, hogy a
rovásírást, vagy a rovásírással rokon szimbólumokat is alkalmazó környezetben nőtt fel. Megkoronázásának
ezeréves évfordulóját ne ünnepeljük egy ostoba rágalom ellenőrizetlen ismételgetésével. (Demokrata, 1999/45)