A királyi központ lapja 3

Előbeszéd a 5. számhoz
Olvasom, hogy „Méltó emlékművet állítanának Budapesten
Atilla hun hadvezérnek a KURULTAJ szervezői” – a Kurultaj
honlapján hosszabb cikk címeként.
Megosztandó, örvendetes, végre-végre! felkiáltást kiváltó fel-
hívás a sok – nem minősítem – egyéb hír között. De mégis
valamiért az első lelkesedés után lefelé görbül az ember szája,
na nem sírásra, hanem inkább rosszallóan elhúzva.
Ugyan miért? – kérdezheti az olvasó, már megint nem tudunk
örülni egy jó(nak tűnő) kezdeményezésnek és összefogni?! De-
hogynem, de mégsem!
A címben hatalmas, a cikkben már árnyaltabb, mégha – a saját
jó szándékomból fakadóan valószínűsítve – óvatosságból meg-
fogalmazott, de szinte már a borzalmas kategóriába is sorolható,
csúsztatás, pontatlanság jelenik meg.
Atilla hun hadvezérnek szobor Budapesten! És ekkor én fel-
teszem a kérdést (nem hun-türk tudatúként, hanem a magyar-
(ság)tudatommal ékesen), amúgy pestiesen: És az ki? Mármint
az Atilla, a hun hadvezér…
Persze, persze hasogatom a szőrt, de… Ha egyszer az egész
kurul dolog, azért lett életre hívva évekkel ezelőtt, hogy őrizze a
hagyományt, a magyarságtudatot, akkor illene pontosan fogal-
mazni, hogy az új(ra) ébredők ne kerüljenek szinte azonnal az
ördög mindent lejárató malmába. Ezzel a megfogalmazással
ugyanis pontosan azt erősíti az említett honlapon a nyilatkozó és
a cikkíró, amit mintegy 200 éve indítottak el Habsburg megren-
delésre; a magyarságtudat szétzúzását, felőrlését, és ezzel
párhuzamosan egy soha nem létező, némi romantikával is meg-
fűszerezett, hamis múltat is kitalálva, a hivatalossá tett finnug-
rizmus mellé. Talán sejtették, hogy nehéz lenne egy az egyben a
magyar hagyomány őrző! Mert ez tökéletesen kiszolgálja azt az
álláspontot, amely a magyarságot az elmúlt 2 évszázadban
„huntalanította”, „avartalanította” és „szittyátlanította”. Ennek
pedig már nem kellene tapsikolni és jóhiszemű, de tájékozatlan
magyarok tömegeit az orruknál fogva vezetni, még akkor sem,
ha ezért jár némi júdáspénz is, azoktól, akik támogatják a hun-
türk tudatra ébredést, majd egy hónap múlva finnugor világ-
találkozót szerveznek hazánkban.
Tehát:
Nem Atilla hun hadvezérnek, hanem Atillának, a hunok
vagyis magyarok (Huni sive Hungari!) királyának kell szobrot
állítani az ország szívében! Mert, ha ezzel célt kívánnak az ötlet
gazdái elérni, akkor csak úgy fogják, ha Atilla visszakerül oda,
ahonnan soha nem tudták kitépni teljesen, a nemzet szívébe! És
úgy kerül oda vissza, ahogy megérdemli:
A magyarok nagy királyaként!
Idézet a Képes Krónikából (Geréb László fordítása):
„Az Úr megtestesülése utáni négyszázegyedik, a magyarok
Pannoniába történt bejövetelétől számított huszonnyolcadik
esztendőben a magyarok, vagyis a hunok, a rómaiak szokása
szerint, egyetértő akarattal királyul emelték maguk fölé At-
tilát, Bendegúz fiát, aki előbb a kapitányok közé tartozott; ő
pedig öccsét, Budát rendelte fejedelemmé és bíróvá a Tisza
folyótól a Donig...”
Aradi Lajos
a Dobogókő főszerkesztője

Dobogókő
fejeket, agyakat kimosni, ezért a hazugság mellé tettek egy
másik, árnyaltabb és a megosztást (Divide et impera!) még erő-
sebbé tevő, de a lobogó magyar léleknek tetsző „pogánymí- A királyi központ lapja
toszt”, száguldozásokkal a pusztákon, mindenféle vad erőfitog-
(2. évfolyam 3. szám)
tatásokkal, esténkénti tűz mellett ugráló és részegen tivornyázó
és hitetlen vadmagyarokkal. Eleve megteremtve ezzel az új Megjelenik negyedévenként Előfizetésben terjeszti a Magyar
finnugor-elméletnek az ellenfelét is, és így lehetőséget sem az adott hónap utolsó napján Posta Zrt. Hírlap Terjesztési Köz-
hagyva arra, hogy az akkor még létező, a lelkekben élő nemzeti pont
öntudat életben maradjon. Miért nem tudott életben maradni? Fõszerkesztõ: Aradi Lajos Postacím: 1900 Budapest
Mert a bölcs csak csendesen szemlél, bízva abban, hogy elmúlik Előfizethető az ország bármely
a „pünkösdi királyság”, de sajnos azzal nem számolt, hogy a Kiadja: Két Hollós Könyvesbolt postáján, a hírlapot kézbesítők-
tanyák, falvak újra benépesítése, a városok kényszeres felduz- 1081 Bp. Kenyérmező u. 3/a. nél,valamint megrendelhető
zasztása hagyomány gyilkos. Erre nem lehetett felkészülni. telefon: 06 (1) 299-0032
e-mail: hirlapelofizetes@posta.hu
Ugyanis az a fajta, pusztító szellemiség nem rövidlátó, nem
pár évben gondolkodik, hanem generációkban és van ideje ki- Felelõs kiadó: a kiadó vezetõje telefonon: 06-80/444-444
várni az eredményt. Atilla leválasztása a magyarságról ennek a világháló: http://kiralyikozpont.hu
folyamatnak a része. A hunok vagyis magyarok nagy királya Elõfizetéssel kapcsolatos
emlékének porba tiprása, történetének kifordítása és felruházása információk: 299-0032 e-mail:
tőle idegen elemekkel, mind a hosszú távú elképzelés része. kiralyikozpont@kiralyikozpont.hu
Lehetne és talán időnként újra és újra kellene is, óriás tanul- A lap elõfizethetõ rózsaszínû pos-
mányokat írni és megjelentetni Atilla (mellesleg teljesen minde- ISSN 2063-0816 (nyomtatott)
tautalványon a Két Hollós Köny-
gy hogyan írjuk a nevét, krónikás hagyományunkban is 4-5 féle vesbolt címén (Bp. Kenyérmezõ A lapban megjelent cikkekért
módon jelenik meg) lényéről, minőségéről, történeti szerepéről. u. 3/a, 1081). felelõsséget vállalunk!
Ha másért nem is, nehogy hun hadvezérnek nevezze őt egy mai
4 Dobogókő
Pilisi regélő
Keveháza
(részlet Gaal Mózes: Hún és magyar mondák könyvéből,
Franklin Társulat 1907, eredeti helyesírással)
A mint jöttek távol napkeletről Húnor hős fiai, útjokat elállta a
fehér kúnok hada, el a fekete kúnoké balgatag bizakodással.
Gonosz ellenségnek, földrabló jövevényeknek tekintették. Hajh,
bár ne tették volna, hajh, bár előlük sietve kitértek volna, mert
nincs sebesebb áradata a kékvizű tóba szakadó nagy Etel folyó-
nak, mint hadrontó, népigázó húnok seregének.
Mint a szél egy lehellete megbontja az oldott kéve szálait és ra-
gadja magával pusztitó forgatagában: úgy szétszórták Húnor
ivadékai a fehér kúnokat, a fekete kúnokat. Ámde soványnak,
szegénynek tetszett a földjük; a táltos jósló szava más országról
szólott, szebb hazáról regéltek az énekmondók.
Hún-bércz kéklő ormai messzebb vannak még, felnyúlnak a
felhőkig, arra fekteti fáradt fejét a leszálló nap, oda teríti ki vörös
bársony takaróját, mint egy könyöklőre, ha még egyszer vissza-
tekint a földre tűzszemével Hadúr, a nagy Isten.
Fel, fel húnok érczkarú vezérei: Keve, Kadosa, Béla! Rejtsd
puzdrába csalhatatlan, süvítő nyilaidat Torda fia, hadrontó Ben-
degúz!
Tovább haladt a húnok serege napnyugat felé. Folyó, ha útjokat
állta, meglábolták, s ha mélyebbre süppedt a fenék, tömlő-
szárnyakat kötve lovaik hasára, vakmerően átúsztatták. Erdő
óriási szálfái rendre ledültek, fejszék csapása fölverte az éjszaká-
nak csendjét; a levegőeget villámok nem hasogatták, nem menny-
dörgött s mégis zengett-zúgott az erdő, vészt jósolt a titokzatos
hang; a vad megrebbent, bújt a halandó ember.
Meg-megpihentek nehéz harczok után, letörülték kardjaik
vasáról a reászáradt fekete vért, nyilakat faragtak, kelevézeik
hegyét műértő kezekkel vashegyre szoríták.
Vidám áldomását ülték diadalmas harczoknak, s mennél ne-
hezebb volt a diadal, annál nagyobb buzgóság szállotta meg őket.
Hún-bércz magas ormán a mint felvillant fegyverök, hajnal-
hasadás volt épen. Hadúr mosolygása fogadta őket. Ezernyi-ezer
sugarat vetett a tágas rónára, mely beláthatatlan messziségben
terült el napnyugatra, napkeletre. Messze, messze, hova ember
szeme még ha a saséval vetekedik is, el nem hatolhat, két kigyózó
folyam hömpölygeti ezüst vizét. Emitt napkeletre támad az egyik,
isten tudja, hol a másik. Itt találkoznak hosszú útjuk végén, itt
ölelkeznek, mintha édes testvérek volnának.
Haj, micsoda föld ez!
Álmában sem láthat ennél szebbet a halandó ember. Végigsik-
lik rajta a szem és be nem telhetik merő édes gyönyörűséggel;
ezen a sikságon, ha majd felütik lengő sátraikat, maga Hadúr is, a
nagy isten, legeltetheti rajtok szemét. Bársony fűbe harap a kövér
gőböly, iramodó széllel versenyt fut a paripa, lankás domboldalon
békésen legelész a juh.
– Ez a föld! Ez a föld, melyről csodaszép éneket álmodott
Hadúr felkentje, ott a kékvizű tó partján! – kiáltottak fel a vezérek,
s karjaikat az ég felé emelve hálát adtak a húnok istenének, ki
megsegíté őket, hogy ide érjenek.
Virágok fakadtak a völgyben, harmattól csillogott minden fű-
szál és egy árva felhőcske sem zavarta meg a menny boltozatának
tiszta kékjét.
Csak amott nyugaton, a nagyobbik folyón túl kerekedett sötét
felleg, fergeteget igér, úgy gyűlt, gyülekezett, kelet felé hömpöly-
gött, csattogtatta szárnyait, mint fene nagy madár, melynek szár-
nyalebbentése árnyékot vetett a földre.
– Hires nagy királynak országa van ottan – magyarázta egy rab.
Veronai Detre az ura, kinek híre-neve messze földet bejárt. Ő ma-
ga nem lakik ott, de van, ki helyette fogja a gyeplőt: herulok, gó-
tok, longobárdok, sok vitéz nemzet uralja, úgy hivják: Makrin.
Koczkakövekből rakott, magas házban lakik és a várost is magas
fal veszi körül. A várost úgy hívják, hogy Potenciána.
Szólott erős Keve, húnok kapitánya:
– Mondod, övék az ország, túl a nagyobbik folyón; azt mon-
dom én, hogy most még az övék, de nem lesz az holnap; mondod,
kőházban lakik: annak a kőháznak nincs olyan erős alapja, mint a
mi sátrainknak; mondod, erős fal védi a városát, s kő kövön nem
marad abból a városból.
Súlyos szavak voltak, merész szavak voltak, amit Keve mon-
dott, húnok kapitánya, de nem akadt egy is húnok seregében, száz-
nyolcz nemzetség közt, ki ne hitte volna, hogy szavát beváltja.
Bendegúz, Torda hős fia, nagy nemzetség feje, maga köré gyűj-
té három dali fiát: Rofot, Budát és Etelét, hogy tanítsa, őket hadi
 A királyi központ lapja
mesterségre. Mert ki nagyralátó, s kire Hadúr nehéz munkát biz
majd, illő dolog, hogy jó eleve tudják, minő a zivataros élet. Gyer-
mekek még mind a hárman, de hamar váltja képét az emberöltő,
unokák ősökké hamar cseperednek.
Rof birja már a kelevézt, Buda játszik a karddal, s Etele, a legif-
jabb odabékél atyja térdéhez s hallgatja... hallgatja hadrontó Ben-
degúz meséjét...
Ezalatt pediglen Makrin szedi rendbe hadi készségét. Gyűlnek
a gótok, gepidák, állatbőrös pajzsaikhoz verik kardjukat a heru-
lok, szürek; Százhalom tájékát, Potencia táját ellepi hadi nép.
Mind együtt vannak már, kiket parancsoló szóval igazgat Makrin,
most várják szász Detrét, a nagy urat, amelungok fejét, ki a nagy
hű-hóra, segítségkérő rimánkodásra elindult nagy hada élén Po-
tencia felé.
– Nosza, húnvadászat lesz belőle – mondá – nem egyéb e tréfa.
Bizakodott szörnyen gótok híres népe:
– Imhol bástyafalat von közénk az isten, vízből van ez a gát,
Duna habja megvéd a húncsorda ellen.
Haj rá, haj! Vígan is voltak mind a hányan sátrakat ütének Po-
tencia táján. Trombiták harsogtak, diadalmas ének levegőt
reszkettetett, s járt a boros kupa, kézről-kézre adták.
– Igyál, szolgám, igyál! – biztatgatá Makrint hűbéres királya,
Veronai Detre. Tréfa lesz a hajsza, vagy csak merő játék, mely
reánk vár itten. Hajlóban már a nap, alhatunk nyugodtan. Őrszem
se vigyázzon.
Vigan voltak mind ők, hogy is ne lettek volna vigan, nyári éj-
szakának nincs oly fagyasztó hidege, mely hidat verne egy rövid
éjen át a Duna hátára. No meg mese-beszéd, mit kósza hír terjeszt
a hún vitézségről. Szopós gyermek ijed meg tőle, nem harczedzett
hősök.
Pedig a mi történt, nem is kicsiség az. Reám hallgassatok,
elbeszélem sorba, sem hozzá nem teszek, abból el sem veszek.
Mikor leszállt az éj, s hold, csillag elbujtak felhőtakaróba túl a
másik mezőn, hol a húnt sejtették, de szemmel nem látták, neszt
alig is keltve, óvatos léptekkel közeledett Keve, közeledett bizony
a széles Dunához.
– Itt megálljunk – mondá, hogy a parthoz értek. – Soha míg a
világ, ez az öreg folyó nem ivott bort, nohát igyék húnbarátságból,
adjunk neki annyit, a mennyi tömlőnk van, s amennyi bor szorult
nagy hasú tömlőkbe.
Ihatott a Duna hún-tömlőkből bort eleget. Kerekedett aztán jó
kedve is attól, csakúgy dőlingözött kétágas partja között.
Osztég ló hasára kötötték a tömlőt, az lészen lovaknak vizben
emelője, alá nem sodorja Dunavize árja. Minden hún vitézből lett
egy-egy gyors csónak. Bezzeg nem kellett híd átkeltek a nélkül is
mind a hányan voltak Keve emberei.
A többit rábizták elpattanó nyilra, suhogó kardélre, repülő
dárdára. Nem is támadt a nap, reggeli szürkület köde ült a tájon,
mikoron felriadt Detre, Makrin népe harczi nagy lármára.
Tétova szaladtak, fegyvert előkaptak, lovak nyerítése, haldok-
lók hörgése töltötte meg a levegőt.
Összegomolyodtak, Tárnokvölgye ilyet még soha nem látott.
Mintha minden fűszál emberré nőtt volna, oly sűrűn ellepték a
nagy messze sikot. Halom halomra nőtt emberholttestekből,
gazdátlan paripák nyihogva száguldtak, ki féket vessen a szájokra,
messze volt a gazda: Odinhoz kivánkozott, vagy Hadúrhoz szállt
lelke, hogy földi életét folytassa, hűvös berkekben vadat űzzön, s
szolgáljanak neki, a kiknek életét itt lenn kioltotta.
5
Patakokban eredt a kiömlő vér, tapodták a lovak, a föld sem
tudta már mind beinni.
Holtra fáradottan mindkét fél elállott, tömérdek halottja volt
Detrének meg Makrinnak, több volt, mint a húnnak; és Hadúr
végzése mégis úgy kivánta, hogy nagyobb legyen a húnok vesz-
tesége tárnokvölgyi harczban, mert ki lelke volt a húnok sere-
gének, hol van Keve, hol van?
Addig osztogatta halálos csapásait, míg egy gonosz nyil a szi-
vébe furódott, s attól elállott a hősi szív verése örökkön-örökre.
Hős Keve elesett a tárnokvölgyi csatában.
Úgy kivánta a hún becsület, hogy temetetlen ne maradjon Keve,
a nagy hős, mert ki dicsően élt és dicsően halt meg, megilleti azt a
vitézi temetés.
Saskeselyű, holló temetetlen testére, mint dögre ne szálljon,
késő unokáknál megmaradjon híre időtlen nagy időkig multnak
tanuságul, jelennek okulásul.
Sirt ástak a húnok, de nagyot, de mélyet, oda bétemették a ve-
zért s a többit, kik a harczban elestek. Fel is felemelték a televény
földből a húnok sirhalmát, s követ tettek rája, faragottat, nagyot s
azt mondták reá, hogy: ez a Keve háza.
Alatta elporlad, ami benne földi, de ki nem fogyott még belőle
az élet, folytatja tovább is ott a másvilágon, úr lesz Keve ott is,
mert ki őt szolgálja, sok vitézt elejtett a tárnokvölgyi harczban.
Detre szász, Makrin hej, ne örüljetek még ennek a keserves di-
adalnak. Új fergeteg készül, de nagyobb fergeteg, mint volt az
előbbi. Potencia fala erősen áll, ép is, de meddig marad ép, Hadúr
a tudója.
Jó Béla, Kadosa, rettentő Bendegúz, hamar hirét vitték a
tárnokvölgyi esetnek. Alighogy hirét vették, már állott a szer
köztük, hogy boszút kell venni Detrén és Makrinon.
Fel is felkészültek, Duna vize gátul nem állott előttük, ott ter-
mettek mindjárt másnap virradóra Czezumór határán.
Detre, Makrin hada oda vonult szépen, csakhogy a minapi nagy
bizakodásból alig maradt benne csak siralmas árnya.
Nem is vigadoztak, húnt szidni sem szottyant kedve nagy De-
trének. Most már bizony tudta, hogy mi reájok vár, az ingyen sem
tréfa.
Baromnak hítták a húnt, csordának tekinték a húnok seregét,
jaj-keserves vala, amit tapasztaltak a tárnokvölgyi iszonyú csatá-
ban.
Keve egymaga volt, most meg hárman jönnek, mind a három
hősnek keleten van hire, nyugaton lesz hire, ha úgy akarja nagy-
tehetős Hadúr.
Ha te tudtad volna szerencsétlen Makrin, hogy mi vár itt reád a
czezumóri síkon, bizony odahagytad volna Potenciánát, oda kin-
cseidet, s inkább bujdosója lész a nagy világnak.
Mint a sziklahegyről, ha ropogva-harsogva letörik egy-egy
nagy darab és gurul alá a menedékes lejtőn, s magával sodorja
mindazt, a mi útjába áll: úgy rontott Detre és Makrin seregére a
hármas hún sereg: Béla, Kadosa és hős Bendegúz serge.
Elsötétült a nap húnok nyilaitól, s akiknek szánva voltak ezek a
mérgeshegyű, gonosz nyilvesszők, azokra nem sokáig mosolygott
Hadúrnak életadó napja, halálos hályog borult szemökre és inaik-
ból kifogyott az erő.
Elől rombol két karddal kezében rettenetes Béla, ritkul előtte a
sor, jobbra is, balra is nő az ember-barázda. Iszonyú szántás ez,
iszonyú vetés ez, örvend a sápadt arczú Halál. Amott Kadosa vil-
logtatja jó pallosát, erős Makrin meghátrál előtte, de elébe szöktet
6 Dobogókő
Detre a szász, kinek aczélból van minden izma, két kézre fogja
élesre fent, széles kardját, s utat nyit Kadosa szivéhez, melyből
megered pirosan a vér...
Hadúr akarta igy, hogy múló pillanatra feléledjen gótok, római-
ak szivében a remény pisladozó tüze.
Összezavarodik nyugat-kelet népe, nyil süvölt, kelevéz búg a
levegőben, érczpajzsot dönget örvös buzogány: huj, huj!... riad a
hún, de mintha a földből gepida, herul, gót varázsszóra nőne, csak
a térség fogy, de az ember nő.
Bélát körülveszi tengernyi ellenség, elborítja dárda, feléje vág
száz kard, de megáll ő mégis, mint egy kőbálvány, melyet csak
Hadúr nyila dönt meg...
Hadúr akaratja, hogy ő is elvesszen; Hadúr irányozza dárdáját a
gótnak, aki czélba veszi, s vakszemen találja. Diadalordítás kél
rögtön nyomába.
Egyedül maradt most Torda fia, rettentő Bendegúz. Oroszlán,
mintha szoptatta volna, olyan királyi hős, jaj, kit nyila talál, jaj, kit
pallosa sujt. Odin várja őket a hetedik égben, de hiába várja hites
felesége, búsuló családja nyugaton, a kőből rakott háznak ala-
csony küszöbén.
– Hol vagy Detre szász, te? Téged keres nyilam! Ha sebesebb
lábad, mint a turul szárnya, utól ér a nyilam, homlokon talál meg!
Bendegúz kiáltja s éjfekete lovon halált osztó karddal, érczhe-
gyű nyilakkal száguld, hogy nyomába kerüljön a szásznak, a ret-
tenetesnek.
Makrinnal találkozik, vele akad össze:
– Kard, ki kard, gót-ember! Utolsó csatádat megvívjad most
vélem!
Csak ennyi a szóból, a többit elvégzi Bendegúz pallosa, melyről
iszonyatosképen csurog a vér, mint az eszterhéjről tavaszi nap
csorog a megolvadott hó.
Egy csapással Makrint, mintha nyers tök volna, kétfelé hasítá,
egyik fele jobbra dült, a másik balra, gót bűbájos írja össze nem
ragasztja, egygyé nem forrasztja soha, míg a világ.
Megriad a gótok fogyaték serege, királyt megboszulni nem
akad ott ember, csak az, kire vadász rettentő Bendegúz, csak a
berni Detre.
Rátámad Bendegúz, messziről, hogy látja:
– Ihol van a szolgád, immár az én szolgám a másik világon, té-
ged is annak szántalak.
Aczéltollú nyilát ércz-idegre kapja, villámgyorsan czéloz,
pendült a feszült húr, s a levegőeget kétfelé hasítva röpül... röpül
és a Detre homlokába kopoltyúig béhat...
De minő varázslat? Urdung, manó dolga, a mit Bendegúz lát...?
Vasból van-e Detre homloka, vagy érczből? Mert hogyha csont-
ból vón’, mint gyarló emberé, menten lefordulna nagy sárga lová-
ról, s kihullna kezéből dárdája.
De halljatok csodát! Detre oda kap a homlokához, letöri ércz-
tollát a kiálló nyilnak s a földre hajítja; s a mi benne maradt, hadd
maradjon benne, kárt úgy hiszi nem tesz életében.
Bendegúzra csap rá, mint a saskeselyű, ha fenn a magasban
prédát keres és lát.
Mását e tusának hej, ugyan ki látta? Két fene tigrisnek alítja, ki
nézi, a sivó homoknak iszonyatos vadja szelid bárány hozzájuk
képest. Dárda ketté törik, pallos pallost csókol és szikrákat szór a
kardnak nemes éle, százszor összeroppan százszor visszapattan
Bendegúz és Detre. Szikrázó aczélnál szikrázóbb a szemök, véres
verejtéknek cseppje szakad róluk.
Felkiált Bendegúz:
– Ember vagy római, adsza kezed inkább, barátul fogom meg,
barátul szorítom. Tanuld meg Bendegúztól, hogy vagyon ember-
sége a húnnak.
Veronai Detre, a rettenetes szász, leereszti kardját. Tetszik neki
a szó a halál mezején; tetszik neki a kéz, Bendegúz vasmarka, od-
abékél hozzá, még meg is szorítja.
Czezumórnál igy lett szász Detre barátja vitéz Bendegúznak.
Czezumórnál igy nyert országot a hún nép, nagy országot, szépet,
Tisza-Duna mellett.
Gótok eltemették Makrint, a húnok pediglen Bélát és Kadosát
oda vitték, ahol álmait aluszsza Keve, a dicső hős kőbálványos
magas házában. Még két bálványkövet tettek az egy mellé, elsirat-
ták mind a három derék kapitányt, kikre Hadúr külde honszerző
csatában dicsőséges halált.
Ez a Keveháza régi krónikája.
Ajánlott honlapok az
interneten:
www.kiralyikozpont.hu
www.apilis.fw. hu
www.orszagepito.hu/szamok/90-2/90-
2_Pap.pdf
www.albaregalis.hupont.hu
www.osbuda.hu
www.dobogommt.hu
www.szentozseb.hu
...és számtalan video és fénykép a Youtube
és az Indavideo oldalain.
 A királyi központ lapja 7

PILISI RITKASÁGOK
Amikor a kerítés nem elzár, hanem véd...
Magyarföldi husáng
VÁRY ISTVÁN kaporhoz hasonló külseje miatt könnyű felismerni. Egy-egy tő ter-
mészetvédelmi értéke 250 000 Ft!
A Pilisben járó turisták kedvelt célpontja a hegység legma- A Pilis-tető ezen területe fokozott megfigyelés alatt áll, a sza-
gasabb pontja, a Pilis-tető. A hely és környezetének történelmi, kemberek gyakran távcsővel, sőt telepített web-kamerákkal pró-
vallástörténeti és szakrális jelentőségét sokan kutatják, kiemelt bálják ellenőrizni és megakadályozni a populációt pusztító em-
fontossága számunkra nem kérdéses. A hegytető jelenlegi ál- beri ténykedést. Jelenleg a sárkány- és siklórepülős tevékenységek
lapotát – sajnálatos módon – az 1981-ben épült és 1996-ig műkö- is tiltás alatt vannak ezen a területen, tüzet rakni, sátrat verni is ti-
dő katonai légvédelmi bázis beton-silóinak maradványai határoz- los, adott esetben a bírság több százezer forint lehet!
zák meg, melynek építésekor a terület régészeti feltárásának Nos, ez az oka a kerítés jelenlétének. A természetjárók eléged-
lehetőségét végleg lenullázták. jenek meg azzal a lehetőséggel, hogy átjutva a létrán, rövid ideig
A természetjáró két irányból közelítheti meg a 756 méter ma- gyönyörködnek a pazar kilátásban, s utána ugyan így elhagyják a
gas csúcsot, az egyik zöld jelzéssel ellátott ösvény Pilisszántó fe- területet. És legyenek megértéssel és toleranciával abban az eset-
löl, az Orosdy-kastély fölötti hegyoldalból indulva kapaszkodik ben is, ha az éppen ott tartózkodó természetvédők és erdészek
fel. Ezt az turistautat „Grófi útnak” nevezik; Orosdy Fülöp 1895- kitessékelik a területről az „odatévedt”’ turistákat. (Történt már
ben Meing Artur tervei alapján megépíttette a kastélyt, majd az ilyen.)
1900-as évek elején Hein János tervei szerint a kastélytól 4,5 km Óvjuk, védjük a Pilis természeti értékeit!
hosszú keskeny szekérutat építtetett a hegytetőre. A jelenlegi zöld
jelzés szinte végig ezen a nyomvonalon halad.
Felérve a szerpentin-jellegűen kiépített ösvény felső sza-
kaszához a turista szembesülhet azzal a ténnyel, hogy a Pilis-
tetőre a mai napig nem vezet jelzett turistaút. (A zöld jelzés a
hegytető dél-nyugati „élén” halad tovább a Pilis-nyereg irányába.)
Ennek oka összefüggésben van azzal az „akadállyal”, mely a túrá-
zó elé kerül váratlanul akkor, amikor a jelzett utat jobbra elhagyva
egy ösvényen a tető közelébe ér; egy kerítés. Gondolom, hogy
sokan önök közül is megütköztek ezen a jelenségen, azonban a
„rejtély” kulcsához azért némi támpontot adhat az a tény, hogy a
kerítés e szakaszánál egy fából ácsolt létrán azért át lehet jutni. A
csúcson a betonsilók felé közeledve ismét a kerítés egy szakaszá-
ba ütközünk, melyet a rendszeres javítás és pótlás ellenére az arra
járók felszakítanak, áttépnek. (Értelmetlen módon a létra mellett
is át szokták szakítani a kerítést.)
Mindennek az oka – melyre itt hangsúlyozottan szeretném a fi-
gyelmet felhívni – az, hogy a Pilis-tető kiemelten fokozott termé-
szetvédelmi terület! Azonban a területet bejáró felületes szem-
lélődő ezt nem tudja, és hogy miért, azt sem. (Ez sajnos a hely-
színi korrekt tájékoztatás hiányának is betudható.)
A kerítés nem az emberek bejutásának megakadályozása végett
van ott, és nem a korábbi katonai objektum „maradványa”, mint
azt többen gondolják. A nagyvadak, elsősorban a muflon beha-
tolása ellen védekeznek az erdészek. Miért?
Mert a Pilis-tető az egyik igen ritka, kizárólag a Kárpát-
medencében található növény, a MAGYARFÖLDI HUSÁNG
(ferula sadreliana) kiemelten védett termőhelye, melyben a vadak
a zöld növény szárának az elrágásával komoly károkat tudnak Ahol újságunk otthonra lelt
www.kiralyikozpont.hu
okozni.
Ez a növényfaj igen kis területen terjeszkedik, jelenleg a Kár-
pát-medencében hat előfordulási helye ismert. Ezek közül egyik
termőhely sem nagyobb száz négyzetméternél! A zellerfélék és ahol mindig a Pilis a téma
családjába tartozó kétszikű növény 1,5 – 2 m magasra is megnő, a
8 Dobogókő
Pilis Anno...
dr. Marinovich Imre:
Kirándulás a keserűsre
(Turisták Lapja, II. évfolyam 3. szám, 1890. Márczius, 76. oldal)
(Az írást az eredeti helyesírással közöljük)
Verőfényes szép nap volt a mult évi szeptember hó 14-ike. Osz-
tályunk kirándulásainak sorozata már vége felé járt, s az előreha-
ladott őszi idő, nemkülönben a korán beálló esthomály már na-
gyon megnehezítették a kirándulást. A jelzett nap reggelén ép
azon gondolkoztam, miként lehetne e szép napnak délutánját a a
holnapi vasárnapot egy élvezetes kirándulásra felhasználni, a
midőn egyszerre megszólal a távbeszélő csengője s az első szavak
elhangzása után felismertem alelnökünk hangját. Örömmel vet-
tem tudomásul a hírt, hogy az osztrák-magyar államvasút délutáni
4 órai vonatával Nagy-Marosra s onnan Visegrádra rándul s en-
gem útitársul hí. Készséggel mondtam igen-t.
Délutáni 4 órakor indultunk s esti 7 órakor érkeztünk – minden
feljegyzésre méltó esemény nélkül – Nagy-Marosra. Itt a beállott
teljes sötétségben botorkálva, megtaláltuk a révet, mely azonban,
mivel épen a tulsó oldalról a váczi vásárra törekvő szekereket szál-
lított át, jó ideig megváratott.
Végre mégis csak átért hozzánk a visegrádi Charon, s mi be-
szállhattunk járóművébe. Itt ismerkedtünk meg Visegrád derék
jegyzőjével Metzker Károly tagtársunkkal, a ki nem győzte elég-
gé csodálni, hogy ily időben a kompon budapesti kirándulókat
talál. Kedélyes társalgásba merülve, alig vettük észre, mikor a
történeti nevezetességű Visegrádon kikötöttünk. Kiszállva, elvál-
tunk társunktól s útunkat a „Korona vendéglő” felé vettük.
Beérve e szegényes – Visegrádhoz nem méltó – korcsmába,
letettük úti holminkat s vártuk, míg valami vacsorát készítenek. A
várakozás idejét is kihasználandó, a másnapi kirándulás tervét ál-
lapítottuk meg s annak részleteiről beszélgettünk. Egyszerre csak
egy daliás alak lépett ideiglenes otthonunkba s ott fürkészve te-
kintett körül; végre útitársamhoz lépve, bemutatta magát mint
Várnai Ödön, a visegrádi korona-uradalom főerdészét s azt kérdé,
hogy mi vagyunk-e a budapesti kirándulók? Csodálkozva azon,
hogy érkezésünkről már is tudomást szereztek, meglepetve vála-
szoltunk igenlőleg; a midőn azonban új ismerősünk jövetelének
czélját abban fejezte ki, hogy meghítt családja körébe, annál is
inkább örömmel fogadtuk vendégszerető meghívását, mivel a
vendéglőben valami jó ellátás alig kínálkozott.
Keveset törődve a korcsmáros a fölötti bosszúságával, hogy a
meghívást elfogadtuk, útunkat szíves házigazdánk kalauzolása
mellett az erdőgondnoksági épület felé vettük, melyet csakhamar
el is értünk, a hol házigazdánk kedves családja is hamisítatlan
magyar vendégszeretettel fogadott.
Itt e kedves körben a vacsora elkészültéig társalogtunk, s alka-
lmunk volt arról is tudomást szerezni, hogy
ugyanazon szobákban, a melyekben felváltva
időztünk, Ő Felsége lakott visegrádi tartóz-
kodása alkalmával. Azon szoba ajtaja fölött,
mely királyunknak háló- és dolgozószobául
szolgált, emléktábla örökíti meg a vendégsze-
rető családot ért ezen legmagasabb kitüntetést.
Vacsora közben kedves házigazdánk még az-
zal tetézte vendégszeretetét, hogy az általa
másnap rendezendő vaddisznó-vadászatra is
meghítt. Éjfél tájban tértünk vissza szállóhe-
lyünkre s hogy erőt merítsünk a másnapi fá-
radalmakhoz, melyek reánk nemcsak mint tu-
ristákra, hanem most már mint kezdő nimró-
dokra is várakoztak, csakhamar nyugalomra
tértünk.
Jóllehet későn feküdtünk le, másnap mégis
már jókor talpon voltunk s reggeli 6 órakor is-
mét beköszöntöttünk az erdőgondnoksági épü-
letbe, mely találkozó helyül volt kitűzve. A ki-
tűnő reggeli elfogyasztása után mindegyikün-
ket puskával és tölté-nyekkel látták el, s azután
a házigazdánk által személyesen hajtott köny-
nyű vadász-kocsin a Lepencz-völgy bejára-
tához hajtottunk, a hol a vadász-társaság tagjai
már tekintélyes számmal együtt voltak.
 A királyi központ lapja
Kissé bosszankodva azon, hogy erős északi szél fújt, míg a haj-
tók helyeiket elérték a völgy torkolatánál mintegy 1/2 óra hosszat
várakoztunk. Kiadatván az utasítás, hogy a dúvad kivételével min-
den más vad kimélendő, kincstári erdővédek vezetése mellett a
legnagyobb csöndben vagy legföljebb halkan beszélgetve, kí-
gyóvonalban haladtunk a kiszemelt erdőrész felé, melyet lassan-
kint ívalakban vettünk körül. Itt-ott egy-egy szárnyas repült
ijedten fel előttünk s gyors szárnycsapással törekedett a veszély
elől menekülni; ezekre azonban lövés nem történt, mivel minden-
ki csak a vaddisznók kitörését várta.
A vonal, melyben a hegyoldalon felfelé haladtunk, a mint az
egyes vadászok kijelölt helyüket elérve el-elmaradoztak, mind
rövidebbé és rövidebbé lett, végül már csak a két turista törtetett
felfelé, hogy a legszélső bal szárnyon elfoglalja helyét.
Elérve a megjelölt pontokat, megtöltöttük fegyvereinket s
várakoztunk; néhány percz mulva a hajtókat vezető kincstári
vadász, a Thüringiából ide származott Reinhold, háromszoros
vontatott kürtjellel vezényelte a hajtókat. Ezek zajt ütve törtek
előre a sűrűben s közeledtek a puskások felé. Alattunk el is dördült
itt-ott egy-egy fegyver, minket azonban nyugalmunkból sem-
miféle vad sem zavart ki, s így sem mi a vaddisznókban, sem ezek
bennünk nem tettek kárt.
Néhány percz mulva egy kincstári erdővéd közeledett felénk s
jelentette, hogy az első hajtás véget ért. Fegyvereinkből a töltényt
kiszedve, rögtön eredeti tervünk kiviteléhez láttunk. Bem tértünk
tehát vissza a völgybe, a hol a vadászok reggelire gyülekeztek,
hanem podgyászunkat s a fényképező-készüléket vívő emberünk
kalauzolása mellett folytattuk útunkat a „Prédikálószék” felé,
melynek remek kilátásában múlt ősszel felséges királyunk is
gyönyörködött.
Csaknem egy órai, a bozótok sűrűsége folytán elég fárasztó ka-
paszkodás után értünk fel azon hegygerinczre, a mely a Keserűs
hegycsúcshoz húzódik fel. Itt a képünkön látható s a környék népe
által Sulyok-nak (Binderschlägel) nevezett, minden oldalról sza-
badon álló magányos sziklatömb lepett meg. Ezt ehagyni a nélkül,
hogy fenn lettünk volna: valóban bűnül lett volna felróható. Nem
is mulasztottuk el. Jóllehet, egykönnyen nem is ment, egymásnak
segédkezve, mégis felkapaszkodtunk reá.
Elhelyezkedve rajta, az időközben viharrá fajult reggeli széllel
daczolva mindaddig ellenállottam a minduntalan meg-megújuló
szélrohamnak, míg útitársam lemászva egy alkalmas helyről a
sziklatömböt s rajta csekélységemet lefényképezte. Miután még
9
névjegyeinket a sziklatämb tetején lévő egyik nyílásban elhe-
lyeztem, hamarosan lejöttem a magas polczról, honnan a vihar
már kalapomat is szélnek eresztette. Leérve, megnéztük az órát s
meglepetéssel tapasztaltuk, hogy az idő már nagyon előrehaladt.
Összeszedelőzve, még néhány perczig a mélyen alattunk elterülő
remek képet csodáltuk, melynek legmegragadóbb részletét a
hatalmas Duna képezte s vezetőnkkel gyorsan útnak indultunk,
hogy még a "Prédikálószék"-re is eljussunk. Mindig fölfelé halad-
va, fölértünk a Keserűs főgerinczére. Már csaknem 3/4 óra hosszat
gyalogoltunk, a midőn észrevettük, hogy vezetőnk az útat elté-
vesztette s útunk czélpontját a Prédikálószéket nem találjuk. A ki-
indulási pontra már késő lett volna visszamenni. Minthogy dél-
utáni 1 órakor a sikárosi erdészlakban, este pedig okvetlenül ott-
hon akartunk lenni.
Ily körülmények közt, nem maradt más hátra, mint eredeti ter-
vünk kivitelét máskorra halasztani, s ez alkalommal megelégedni
a Keserűs által nyujtott rendkívül szép kilátással. Átadtuk tehát a
fegyvereket s töltényeket, valamint a vendégszerető gazdánknak
rögtönösen írt levelet a vezetőnknek s azt elbocsátottuk.
Magunkra maradva, a szép bükkösben egyenesen déli irányba
indultunk. Folyton lefelé haladva, később fajzáson, majd azután
dús növényzetű legelőn át a Király-kút táján a Sikárostól Dömösre
vezető s Osztályunk által kékkel jelzett útra jutottunk ki. Közel
két órai erős gyaloglás után értük el a sikárosi erdővédi lakot, a
turisták ez otthonát. Az erdővéd felesége kitűnő ebédet rögtönzött.
Még a sikárosi erdészlakot a mögötte elterülő festői háttérrel
lefényképezve, 3 óra 30 perczkor vígan megindultunk Szent-End-
re felé. A völgy kanyarulatait átszelve, 4 óra 15 perczkor már a
Dömörkapunál voltunk, 5 óra 21 perczkor pedig a fővárosiak előtt
jól ismert Gillitzerhez tértünk be Izbég s Szt.-Endre között. Ez útat
ily rövid idő alatt megtenni oly eredmény, mely – a kora reggel
kezdett gyalogolást figyelembe véve – magunkat is meglepett.
Magunkat kellőleg restaurálva, Szent-Endréről egy élvezetes
kirándulás kedves emlékeivel gazdagabban, a helyi érdekű vasút
vonatán tértünk haza.
Marinovich Imre (Bp., 1864. máj. 9. – Bp., 1945. dec. 31.):
turisztikai és tűzrendészeti szakember. Jog- és államtudományi
doktorátust szerzett. 1903-tól 1943-ig a Magy. Orsz. Tűzoltó Szö-
vetség elnöke. Nevéhez fűződik az első m. tűzrendészeti törvény meg-
alkotása. A Magyar Turista Egyesület Budapesti Osztályának első
titkára. Téry Ödön és
Thirring Gusztáv mel-
lett egyike volt a főváros
környéki turistamozga-
lom megszervezőinek; ő
vezette az első hivatalos
túrát a turisták által ak-
kortájt felfedezett Do-
bogókőre 1890. jún. 15-
én. A Turisták Lapja el-
ső tíz évfolyamának ál-
landó munkatársa. –
Irod. Déry József M. I.
(Turisták L. 1927.) For-
rás: Magyar Életrajzi
Lexikon 1000-1990.
10 Dobogókő
Gyöngyösi Gergely: Hogyan kell nevelni a
királyok és hercegek fiait?
(részlet az Összefoglalás, avagy rövid leírás, amely az
összes szerzetes számára részletezi az előmenetel és haladás
segédeszközeit, valamint a hibákat és a hibák ellenszereit
(Epitoma) című művéből, ford.: Bellus Ibolya)
A testet illetően: Vigyázz, előkelő ifjú, hogy ne táplálkozz
túlságosan elkényeztetett gyermek módjára.
Ne aludj vagy pihenj többet a kelleténél, mert a határozatlan
nevelés megtöri a testi-lelki erőt. Ne használj puha párnákat. Ne
simuljon selyem a testedre, öltözz olykor durva lenvászonba,
hogy tagjaid erősödjenek, és jobban bírják a munkát.
A testtartás: Legyen nyílt a tekinteted, ne húzd el a szádat, a
nyelvedet se szívjad. Ne nézz gőgösen, a szemedet ne szögezd a
földre, hogy a kezed ne merevedjek kényszerű tartásba, ne állj
csúnyán, s ne ülj nevetésre ingerlő módon. Lebbenő hajfürtjeid
rendezd illendően. Karodat tartsd egyenesen, járásod se legyen
esetlen, hanem minden taglejtésed és egész testtartásod legyen
megnyerő.
A testgyakorlás: Minthogy egy királynak gyakorta kell csa-
táznia, tőled is elvárható, hogy viadalokban eddzél. Nem hiá-
bavaló, hogy te – akinek a törökök ellen kell küzdenie (már ha
hosszú élet rendeltetett számodra) – íjat ajzzál, parittyával lőj,
nyilazz, dárdát vess, lóra pattanj és leszállj róla, fuss, ugorj, va-
dászatokon vegyél részt, tapasztalatot szerezz a hadakozásban.
Egyáltalán nem szégyen olyat tanulni, ami tisztességesen művel-
hető. Ezért edzették az ókori itáliai fiúkat először tűzben, azután
csikorgó fagyban lehűlt vízben. Mert az eke mellől választott
fiúkból bátrabb és rendíthetetlenebb katona lesz. Ő ugyanis hoz-
zászokva az éhezéshez, hőséghez, hideghez és fáradsághoz nem
törik meg olyan hamar, mint az, akit ínyencfalatokkal kapattak
el. Egyébként nem tiltalak el az egykorú társakkal való játéktól,
hogy így kapcsolódj ki a munkából, és növekedjék az elszántsá-
god.
Nem kell a gyerekeknek mindig könyvekkel és komoly dol-
gokkal foglalkozni, és aránytalanul nagy feladatokkal terhelni
őket, amelyektől elcsigázva csuklanak össze. A növények is
kevés víztől növekednek, a soktól tönkremennek. Ezért ne vál-
lalj túl nagy feladatot, de ne is süppedj tunyaságba.
Ételek: Étkezz szerényen és mértéktartóan. Ne végy magad-
hoz olyan s annyi ételt, amely megterheli a tested, és földbe dön-
göli a lélek szabadságát. Ne fogyassz emészthetetlen étkeket. Ha
finom ennivalóhoz szoktál is, ne vesd meg a közönséges étele-
ket, hiszen nem mindig élhetsz majd városban; gyakran leszel
táborban, erdőben, elhagyott helyeken, ahol kénytelen leszel
póriasabb falatokkal beérni.
Táplálkozz úgy, hogy ne viszolyogj a marhahústól meg a
rozskenyértől. Ha süteményekhez, mandulához, cukorkákhoz,
madárhúsból készült ételekhez szoktál hozzá, és ezek nem
lesznek, megbetegszel, és otthon maradsz, az ellenség meg rád
támad. Bár néhanap a királyi asztal megtisztelésére több fogást
kell készíteni, ne feledkezz meg magadról annyira, hogy az
agyad is belezengjen. Az éhség, ne pedig a falánkság készítse
ebédedet és vacsorádat. Ezért vesd meg az üres fecsegést, és
kerüld a hízelgőket. Vigyázz, hogy asztaltársaidat ne tartsd fog-
lyaidként a sokféle édes étellel.
Italok: Vigyázz, hogy ne légy sem nagyivó, sem pedig olyan,
aki csak a legjobbat issza.
Kerüld el egészen a részegeskedést, nehogy amit korhely
módra „betakarítottál”, még csúfosabban kelljen eltakarítanod.
Olyan mértékletesen igyál, hogy ne szálljon a fejedbe, hanem
oltsa a szomjadat. Gyerekeknek sok erőt ad a tej, így bőségesen
van vérük, s ritkán éreznek szomjúságot. Ne mondj le egészen a
borivásról, hogy amikor az asztalnál a vendégek köszöntésére
innod kell, a bor ereje és a tapasztalatlanságod miatt el ne
veszítsd a fejedet. Igyál csak bort, de úgy, hogy ne uralkodjék
rajtad; hanem élénk és üde lélekkel. Ha valami dermesztő
szomorúságot vagy kábító félénkséget okoz, hígítsd; ezt akkor
kell tenned, ha kevés és élvezhető bort akarsz fogyasztani.
Vendégség: A vendégeskedésnek legyenek meg a maga sza-
bályai az evés-ivás korlátait illetően, vagyis legyen mértéktartó
 A királyi központ lapja
– fényűzés nélkül. Ne felhőzze az arcokat szomorúság, olykor-
olykor nevetés is legyen. Honoljon ott komolyság, de ne zárja ki
a vidámságot. Kapjanak helyt az élvezetek, de ne vigyenek a ki-
csapongásig. Legyen szórakoztató zene, de ne késztessen ízlés-
telenségre.
A ruházat: A szükséges mértéken és rangon felüli öltözködés
könnyelmű, vagy hivalkodó, vagy olyan emberre vall, aki lányok
és asszonyok tisztességét fenyegeti. Ezért kell figyelni arra,
hogy ne adj többet a testnek, mint a léleknek; visszatetsző
ugyanis, ha egy királyt, teste túlzott ápoltsága miatt nőiesnek
látnak. Az egész öltözködésben kívánatos a tisztaság, amely nem
okoz ellenérzést, s nem is eltúlzott.
Kerüld viszont a porias és otromba hanyagságot; egy király
számára, akár fiú, akár férfi, elengedhetetlen a méltóság, nehogy
a nagyravágyás szégyenébe süllyedjen, míg a pöffeszkedő
hivalkodástól hátrál. Egy uralkodó esetében mi sem visszataszí-
tóbb ennél.
Üdvös tanítások: Tanuld meg az Úr imáját, a hitvallást, az
angyali üdvözletet, a János evangéliumot; több, a szentekről szó-
ló imádságot; hogy melyek a halálos és bocsánatos bűnök, mik a
Szentlélek ajándékai, mik Isten és az Egyház parancsolatai, az
irgalmas cselekedetek; melyik az üdvösség és melyik a kárhozat
útja; mi a menny s mi a pokol, mi a Paradicsom, a pokol tornáca
(limbusz), mi a purgatórium; mire jó a kegyelem, miért ártalmas
a bűn; s végül mi a hit, a remény és a szeretet.
Továbbá: ne bízzál a méltóságban, az ősök tekintélyében, a
szépségben, a gazdagságban, testi erőben, a nagyságban, a sok
katonában, az uralkodásban és a jó hírnévben, hanem az Isten-
ben, mint adományozóban és a szentekben, mint közbenjárók-
ban. Támogasd a papokat, különösen a derék szerzeteseket,
hogy feltétlen híveid legyenek. Segítsd adományokkal a szegé-
nyeket, hogy imádkozzanak érted az Úrhoz. Védelmezd az
evangéliumi hitet, életedben és holtodban egyaránt.
A viselkedés: Segítőid legyenek jóindulatúak, ne legyen ben-
nük semmiféle gonoszság. A beszédből hiányozzék a trágárság,
a hazugság s minden rossz. A vitákban ne legyen makacsság,
győzzön az értelem és a belátás. Ne használjanak illetlen szava-
kat.
A fiúk legyenek hozzád igazságosak, illemtudók, szemérme-
sek, szerények, ne részegeskedők, ne mámorosak, ne igazságta-
lanok. Egyesek közülük tudjanak magyarul, mások olaszul,
amazok csehül és más nyelveken beszéljenek felváltva, így
fáradtság nélkül, szinte játszva sok nyelvet tanulhatsz meg, em-
bereidet magad is meg tudod szólítani, s ők is téged. Gyakorta
előfordul, hogy alattvalóid egyedül veled akarnak közölni
valamit, s nem bízzák tolmácsra. Az, aki mindig más közvetíté-
sével beszél, névleg uralkodó csak, valójában nem az. Semmivel
sem lehet a népet úgy megnyerni, mint a kedves beszéddel.
Védekezés/Mentség: Ezt mondja Platon: „Méltatlanul jár el
az, aki úgy törődik egy közüggyel, hogy közben egy másikat fe-
lad. A nagyobb bajt kell előbb megakadályozni.” Tegyél mindent
az idősebbek és hű embereid tanácsa szerint, akkor tetted később
sem kelt visszatetszést.
11
Nyelvi-irodalmi tanulmányok: Törekedj arra, hogy ne csu-
pán beszélj, hanem szépen és okosan is tudj beszélni.
Kitérnek a fegyverek a tóga elől, a babér meghátrál a nyelv
előtt. Nem akarom, hogy egy fiúnak lehetősége nyíljék a
szónoklásra. Kellő időben hallgatni nagy bölcsességre vall. Amit
egyszer kimondtál, nem vonhatod vissza. Azt akarjuk, maradj a
középúton: ne beszélj mindig, de ne is hallgass mindig. Ügyelj
arra, mit mondasz, kinek és miről. Bármit teszel, megfontoltan
tedd, s gondolj a következményekre. Vannak könnyed és kelle-
metlen fecsegők. Azt mondjuk, az ő beszédük nem a szívükben,
hanem a szájukban terem. Törekedj arra, hogy ékes és magvas
beszédeddel múld fölül kortársaidat; hogy győztes lehess. Mert
ebben és minden becsülni való tevékenységben fájdalmas szá-
modra a vereség, örvendetes a győzelem. Beszéded ne legyen
sem alázatos, sem túl egyszerű, sem fontoskodó, sem nagyon
komoly. Mert a beszélgetésben a komolykodás méltán kelt gyű-
löletet.
A dagályos beszéd gyűlöletes, a felszínes és alázatos pedig
egyáltalán nem hat. Helyénvaló, ha egy beszéd nem lagymatag,
hanem erőt sugároz, és bár jó az egész művészetet ismerni,
mégis a grammatika irányít, a dialektika nyomatékosít, a retori-
ka megvilágosít. Vésd emlékezetedbe az írók fontos mondatait,
hogy beszédkészségedet megszilárdítsd és pótold szókincsed
hiányosságait; mert kevés lelkes ember, szavakkal gyakran
sokakat legyőzött, sok lelkes pedig bátrabban küzdött.
Filozófiai tanulmányok: Ahogyan minden korszak vak iro-
dalom nélkül, hiszen így senki sem tudja, mi a jó, és mi a rossz;
nem tudja megítélni a múltat, jelent és jövendőt, úgy a filozófia
tanulmányozása nélkül senki sem tudta szellemet fegyelme-
zettségre, az Isten tiszteletére, az emberi jogra és minden jóra
nevelni. Foglalkozz hát buzgón filozófiával, mert az ember éle-
tében sokszor sokfele esemény történhet. Semmi sem állandó a
Hold alatt. Az ember hol gazdag, hol szegény, egyszer uralkodik,
máskor szolgál, hol betegeskedik, hol jó egészségnek örvend,
hol diadalmaskodik, hol pedig őt győzik le; de semmi sincs, ami
olyan vigaszt nyújtana a sorscsapások ellen, mint a filozófia.
Gyöngyösi Gergely: (1472-1531) egykori Pálos rendfőnök
1495-ben lett artium baccalaureus a krakkói egyetemen, majd
belepett a pálos rendbe (Ordo Sancti Pauli Primi Eremitae).
Mesterének a két alkalommal is az általános perjeli (prior gen-
eralis) tisztet viselő Szombathelyi Tamást vallotta, noviciátusi
idejét nagy valószínűséggel Budaszentlőrincen töltötte. Rendi
hitszónok volt (praedicator ordinis) 1501 és 1504 között Bu-
daszentlőrincen, majd több más kolostorban. Ezekben az évek-
ben kísérhette el az általános perjelt titkárkent (socius) vizitá-
ciós körútjain. Ragyogó képességeinek köszönhetően lett 1513-
ban a római Santo Stefano Rotondo kolostor melletti pálos
kolostor perjele; ezt a feladatot 1520-ig látta el. Római éveinek
irodalmi termése kiemelkedő jelentősegű. Hazatérése után az
1520 Pünkösdjén tartott budaszentlőrinci nagykáptalani gyűlé-
sen megválasztottak a rend általános perjelének. Hivatalát csak
két évig tudta ellátni, betegsége miatt le kellett mondania. Hi-
vatali idejében az elődei által összegyűjtött rendtörténeti anya-
got a vizitációs útjai során az egyes kolostorokban megőrzött ok-
levelek adataival lényegesen kibővítette.
12 Dobogókő
IDŐGÉP
Városaink a török háborúban
TAKÁCS SÁNDOR
Kétféle török háborút ismerünk. Az egyik békesség idején is
állandóan folydogált. Ez eleinte vitézi vetélykedés volt a török és
magyar végházak népe között. Lassan-lassan azonban zsákmá-
nyolássá, rablássá fajult. S minél jobban megszűkült a vitézek
fizetése, annál nagyobb mértékben folyt a portyázás. A törökök a
mi falvainkat rabolták, a mieink meg a hódoltságiak foszto-
gatásából éltek. A szabad legények vagy szabad hajdúk pedig egy-
formán dúlták a magyar és a török helységeket. Az efféle jóból
természetesen városainknak is kijutott. A vitézek azonban ezeket
jobbára a sokadalmak (országos vásárok) idején látogatták, mikor
is az ott összegyűlt árusnépek erszényein kedvükre vághattak eret.
A hadakozás ezen módjai ellen, vagyis a portyázás, a szágul-
dás, a fölverés, a vásárütés stb. ellen csakis a palánkfalak adtak
védelmet. A kerített városokat tehát ritkán fenyegette efféle ve-
szedelem. Így állván a dolog, a hódoltság korában nálunk minden
helyet latorkerttel, sövényfallal igyekeztek keríteni. Még az ólak
és az istállók is kerítve voltak; annál inkább a kertek és a majorsá-
gok.
A török világ hadakozásának másik módja már veszedelme-
sebb volt. A nagy háborúkat értjük, mikor is a török birodalom
minden népe ránk jött. Igazi háború csak ez volt, nagy csatákkal,
várak és városok elfoglalásával.
Hogy minő sorsa volt a háborúkban elfoglalt városok polgá-
rainak, azt könyveinkben világosan olvashatjuk. Ezek szerint a tö-
rökök kardra hányták, vagy rabszíjon elhurcolták a lakosságot;
tűzzel-vassal pusztítottak, mindent kótyavetyére hánytak a pol-
gárság ingóságaiból. Egyszóval az elfoglalt városból nem maradt
semmi sem.
Könyveink ez állításával szemben egészen ellentmondanak
írott emlékeink. Nagy török háborúk alkalmával a menekülés nem
volt nehéz. A törökök ugyanis (hogy rémületet keltsenek) maguk
hirdették jó előre, merre és milyen erővel mennek. S ha ezt nem
hirdették volna is, akkor is tudta volna mindenki, merre veszik az
útjokat; mert hiszen a bevett szokás szerint a törökök a tervezett út
mentén már jóval előre kutakat ásattak. Akik tehát féltek a török-
től, idejében menekültek. Gabonájukat verembe rejtették, lábasjó-
szágukat elhajtották, s értéküket a nőkkel és gyermekekkel együtt
az úgynevezett költöző szekereken vitték tovább. Az egykorú je-
lentések szerint a nagy háborúk idején ezer és ezer ilyen költöző-
szekér vonult az utakon.
Hogy az ostrom alá fogott városok népe csakugyan megmene-
kült, arra nézve írott emlékeink számos példával szolgálnak.
Könyveink szerint Esztergom elfoglalásakor a városi lakosság tel-
jesen elpusztult. A valóságban pedig Esztergom népét Komárom-
ban találjuk, ahol a XVI. században királyi kiváltságlevéllel saját
bírájuk botja alatt éldegéltek!
Valpó városa török kezére jutván, lakói a Perényiek sárospata-
ki birtokain telepedtek meg. Szeged halásznépe úgy a XVI., mint
a XVII. században a felső Tisza mentén fekvő községekben
vetegeti gyalmait. Szigetvár elfoglalása után a polgárok jó része a
Dunántúl nyugati megyéiben szállja meg a helységeket. Komáro-
mot 1594-ben szállja meg a török. A városban azonban egy lelket
sem talál. A polgárok költözőszekereiken Nagyszombat felé me-
nekültek. Szuhay püspök jelentése szerint a menekülőkhöz né-
hány prédikátor csatlakozott, s ezek postillákat énekeltek s pré-
dikáltak a menekülőknek.
Tolna város lakói 1597-ben Esztergom vidékén települtek
meg. Egy részük meg Komáromba költözött, ahol a Tolnai utca
még ma is megvan. Szikszó egész lakossága a XVI. század kö-
zepén Kassára költözött, s ott is maradt. A leginkább szorongatott
Horvátország lakói seregesen költöztek és menekültek Dunántúl-
ra. Hogy szép számmal lehettek a költözők, mutatja az a körül-
mény is, hogy az ausztriai kormányszékek a nyugati megyék la-
kóit állandóan Krobaten néven nevezik.
Az efféle adat nemcsak szórva-hintve lappang levéltárainkban,
hanem seregével akad. S ha egyszer mind napvilágra kerül, a hó-
doltság korát is más szemmel látjuk majd.
Mondanunk sem kell, hogy a lakók nem mindenütt menekül-
tek a török sereg elől. Török történetírók munkáiban olvassuk,
hogy a ráják (keresztény lakók) seregesen tódultak a török tábor-
ba, s ott kenyeret, gyümölcsöt stb. árulgattak. Az is tudott dolog,
hogy a török az iparosokat, a kereskedőket és a jobbágyokat
szívesen látta és védelmezte is. Ellenben az urak és a nemesek
nem kellettek neki. Nemcsak a defterek, de az átutazó követek je-
lentéseiben is olvashatjuk, hogy a Duna és Tisza közt Belgrádig
népes és jómódú magyar községek voltak, melyek nagy háborúk
alkalmával a török seregeknek tömérdek előfogatot, abrakot és
élelmet adtak. Úgy a királyi végbeli vitézek, mint a nálunk küzdő
császári hadak ezeket a hódoltsági magyar városokat és falvakat
ellenségnek tekintvén, tűzzel-vassal pusztították. A török háborúk
kitörésekor a bécsi haditanács azonnal elrendelte, hogy a hódolt-
sági községeket el kell pusztítani, mert máskülönben a törököt tá-
mogatják. S az ilyetén oktalan rendeleteket végre is hajtották.
Sajátságos jelenség, hogy még a magyar főkapitányok is dicső-
ségnek tartották, ha egy-két hódoltsági magyar falut porrá éget-
hettek s megmaradt lakóikat elhurcolhatták. Az ilyenekre mondta
aztán az egyik budai pasa (Musa): „A magyarok fejjel mennek a
sziklának; mert azt pusztítják, ami igazában az övék.”
A be nem hódolt városok lakóinak sem volt jobb dolguk. Ezek
nem annyira a töröktől, mint inkább a császári seregektől és a
várőrségektől szenvedtek. Kötetekre mennek azok a hihetetlen
panaszok, amiket városaink a katonák, főleg a császári seregek
pusztításai és fosztogatásai miatt fölterjesztettek. Az átvonuló
császári hadak elől a lakosság mindenütt elszéledt, s az erdőkben
sátrak alatt élt. A segítségünkre küldött vallonok (belgák) még az
ausztriai kormányszékek jelentése szerint is nagyobb pusztítást és
rablást vittek véghez, mint a törökök. Közmondássá vált nálunk,
hogy ahová a vallon teszi lábát, ott vagyon nincs többé.
A hódoltság korában a városi polgárok is fegyverviselő em-
berek voltak. Az egyes céheknek a legtöbb helyen megvolt a ma-
guk bástyájuk, melyet aztán ők védelmeztek. A naszádosokról
(vízi hajdúkról) tudjuk, hogy igen ügyes halászok, molnárok s
kereskedők voltak. A polgárhajdú mint katona, minden városban
ismeretes volt.
 A királyi központ lapja
Esztergom 1543
A fegyveres polgárság kemény harcokat vívott az ellenséggel.
Tudjuk például, hogy Szeged polgár-hajdúi a XVI. században
minő győzelmet arattak a törökön. Szigetvár lakóinak egy része
úgy az 1559-es, mint az 1566-os ostrom alkalmával hősi halált
halt. Gyula város lakói írják 1559-ben, hogy minden polgár,
akinek hat forint értékű vagyona van, puskát, kopját s más fegy-
vert köteles tartani. Minden éjjel, minden bástyán hat-nyolc pol-
gár szolgál mint virrasztó. Veszedelmes időben még több. Ha el-
lenség közeledik, fejenként kell fegyvert fogniok és az iratos
(zsoldos) katonákkal együtt küzdeniök. A sáncokat a város körül
Esztegom 2002. alaprajz
13
ők csinálják, a sövényt ők fonják, a palánkot ők állítják és
tapasztják. Mi polgárok – írják a gyulaiak – ott küzdöttünk a Lip-
pát ostromló seregek között. Aztán jelen voltunk a szegedi viadal-
ban, ahol ötszáznál több gyulai polgár halt hősi halált. Mikor az
elmúlt évben a lippai pasa Gyula körül kastélyokat épített, mi pol-
gárok fejenkint együtt harcoltunk a gyulai zsoldos vitézekkel. Ez
alkalommal is igen sok polgártársunk halt meg, és sok sebesül-
tünk nyomja még ma is az ágyat. Volt idő, mikor mi polgárok
előbb arattunk győzelmet a török csapatán, mint a fizetett ka-
tonaság.
Ennyi küzdelmük és érdemük fejében a gyulai polgárok arra
kérik a királyt, tenné a városukat szabad királyi várossá, s enged-
né még, hogy hódoltságiakat telepítsenek maguk köré; mert az ő
számuk már nagyon megfogyott, s félő, hogy városuk teljesen el-
néptelenedik.
Szigetvár polgárai az 1566-ik évi ostrom előtt ugyanilyen dol-
gokat írnak a sorsukról. Rettenetes teher volt rájuk nézve is az
őrködés és a harc, de még ennél is súlyosabban esett nekik a
várőrség erőszakoskodása. Ők maguk írják őfelségének 1565. au-
gusztus 31-én, hogy könnyebben el lehet viselni a török zsarnok-
ságát, mint Zrínyinek, és társainak kegyetlenkedését.
Voltak olyan kerített városaink is, melyeket csakis a polgárok
védelmeztek. Itt már könnyebb sorsuk volt az egyeseknek. Ha a
török az ilyen várost elfoglalta, a polgárság sorsa mindig attól füg-
gött, mint viselte magát a megszállókkal szemben. Azazhogy a ré-
gi magyar példabeszédként: aminemű jónapadása kegyelmedtől
vagyon, ha veszi, olyan istenfogadját magának tulajdonítsa.
Debrecen városát például 1562-ben elfoglalta a budai basa. A
törökök húsvét napján szállottak be Debrecenbe. Enyingi Török
Ferenc jelentése szerint a polgárokat nem bántották; és senkit
közülök el nem hurcoltak. De ami érték és lábasjószág akadt a
városban, az mind elkelt. Magának Török Ferencnek házát is
pusztán hagyták a jó török katonák.
Mivel a török seregeket mindig sok kereskedő követte, s mivel
az árusnépek szabadon járhattak és kelhettek a török táborban, az
ostromlott várakból és városokból mindig sok ember menekült
meg úgy, hogy kereskedő gyanánt a törökök közé elegyedett.
Mint érdekes jelenséget meg kell említenünk, hogy a XVII.
század végén, mikor a hazai törökség minden várát visszafoglal-
ták, az ostromlott török várakba a környék keresztény lakói
szállítottak mindent. S ezt a császári seregek még fegyver-
rel sem tudták megakadályozni! Ennek a különös jelen-
ségnek egyszerű az oka. A német iga súlyosabb volt, mint a
töröké. S bizony ezernyi és ezernyi magyar akadt, aki in-
kább kész volt veres kápát föltenni, hogy nem mint néme-
tet uraljon.
(Részlet a Buda két árulója című munkából)
Takács Sándor: (1860-1932) magyar–latin tanári diplomát
szerzett; 1881-ben belépett a piarista rendbe; Nyitrán és a főváros-
ban tanított, majd évtizedeken keresztül levéltárosként dolgozott.
Tagja volt a Magyar Tudományos Akadémiának és a Kisfaludy Tár-
saságnak.
Irodalomtörténészként indult, Péczely József meséiről, Péteri
Takács József és Pállya István életéről írt könyvet. Jelentős fordu-
latot hoztak életében azok az évek, amelyeket 1893 és 1903 között
a bécsi kamarai levéltárban töltött. A hatalmas levéltári anyag
kimeríthetetlen forrás lett számára a múlt tanulmányozásához. Ku-
tatásainak eredményeit történelmi esszékben írta meg: a török hó-
doltság korának életéről, az 1848 előtti évekről.
14 Dobogókő
A Pilisben működő erők IV. rész
Koponya a Pilisben
SIMON TAMÁS
Egy rejtélyes ábra
Aradi Lajos A Pilis-rejtély c. előadássorozatának egyik darab-
ja a „Rejtélyes ábrák a Pilisben”. Sok évvel ezelőtt már közzé
tette azokat a – turista utak, ösvények, patakok által megrajzolt –
ábrákat, melyek hasonlóan a Nazca vonalakhoz, csak felülről,
kellő magasságból láthatók. A pilisi ábrákat ráadásul a növény-
zet is takarja, így légi felvételről sem, csak kizárólag térképről
azonosíthatók.
Talán az elsőként (másodikként, az első a Turul-ösvény volt, a
szerk.) felfedezett ilyen ábra a Koponya, amely olyan szembe-
tűnő és egyértelmű jel, hogy inkább azon csodálkozhatunk, mi-
ért nem régebben került a köztudatba (1. ábra). Aradi Lajos az
elmúlt évek során sokoldalúan vizsgálta ennek szimbolikáját, a
mitikus magyar történelemhez kapcsolódó szálait. Én most az ő
eredményeire utalva, elsősorban az előző három „Dobogókő”
számban bemutatott hármasság, az Isten-anya – Sárkány – Isten-
atya minőség még nem részletezett harmadik elemét szeretném
ebben az összefüggésben ismertetni.
A Koponya négy kilométeres körzetében ÉNY-DK tengelyen
a szentléleki és a szentkereszti pálos kolostor (alatta Szántó), rá
merőleges tengelyen a klastrompusztai pálos kolostor és Dobo-
gókő (Szer-kövek, Rám-hegy) helyezkednek el. Ezen helyek
mindegyike kiemelkedően fontos a Pilis működésében, a külön-
böző kutatások mindegyik kolostort Szent Özséb által alapított
első, szentkereszti kolostorának véli (most lényegtelen, hogy
ezek a feltételezések mennyire helytállóak). Ha egy területet a
Pilis belső magjában felépített pálos kolostorok vesznek körül,
mintegy szakrális védőgyűrűt vonva köré, biztosra vehetjük a
Hely meghatározó jelentőségét. Gyöngyösi Gergely pálos rend-
történetében a fehér atyák bejárják a járatlan utakat (melyek
egészen bizonyosan már korábban is léteztek, de a működtetés
aktuális hullámvölgyében a természet már eltakarta az emberi
szem elől őket). A pálosok tudása tehát újra feltárja ezeket az
erővonalakat, melyek immár láthatóan is kijelölik a szakrális
területeket.
A Hely tehát feltételezhetően a Pilis működésének egyik
kulcspontja, ennek ellenére (vagy éppen ezért) semmilyen leírás,
információ, de még csak utalás sem található róla. Ez a helyzet
pontosan olyan, mint amit a Sárkány-gerinc esetében már meg-
tapasztaltunk. Mintha valamit szándékosan elhallgatnának a
Pilist működtető beavatottak, a tudatosan, vagy a tudás hiánya
miatt ártók elől.
A Koponya jelentéstartalma sokrétegű. Fizikai-anyagi síkon
egy halott ember csontváz-része, a valamikori fej kalcium-ve-
gyületből felépített tartóváza, a fej egyetlen szilárd eleme. Íly
módon a fej belső, sérülékeny lágy részeinek héja, védőburka.
Anyaga évmilliókig ellenáll az Idő bomlasztó hatásának. Jelen-
tését továbbgondolva, az emberi szervezet belső irányításáért, a
külső hatások érzékeléséért, az információk koordinálásáért,
továbbításáért, a gondolkodásért, mindenféle tevékenység vezér-
léséért felelős szerv, az agy védelmét látja el.
A tájban megjelenő Koponya áttételesen ezt is jelenti. A Pilis,
mint élő szervezet agyának kijelölő helye, egyben védelmezője.
A Pilis pedig nem akármilyen élő szervezet, hanem az egész
Föld szakrális működtetésének egyik legfontosabb gócpontja.
Ha itt egy koponya jelenik meg, az bizonyosan nem egy valaha
élt szervezet holt maradványa, hanem ma is működő agy burka,
élő összeköttetés Ég és Föld között. Műszaki hasonlattal élve,
ha a Sárkány-gerincet a Pilis erősáramú csatlakozásának tételez-
zük, úgy a Koponya a gyengeáramú csatlakozás helye, interface
a Pilist körülvevő szellemi erőtér bejövő információinak foga-
dására. A Teremtő működtető szoftverjének befogadó, tároló
helye. Hogy ez miért éppen koponya, az előzőkön túlmenően
sok mindenre utal.
Egyik szálon nyugodtan gondolhatunk a kristálykoponya je-
lentéskörére. A kristálykoponya, mint jelenség, az archeológia
tudományának bulvár-margójára szorult, másfelől az ezotéria
kedvenc gumicsontja, melyet már sokféleképpen rágcsált, de
valóban érvényes megállapítás még nem született. Most sem fog
természetesen, inkább csak az előzőkre utalva említem meg. A
tudomány hatókörén kívüli közmegegyezés szerint ez a koponya
nem emberkéz munkája (legalább is nem a jelenkor homo sapi-
ensé-é). Funkciója a (fentről jövő) információk fogadása és
tárolása. A Föld fizikai síkján két anyag számít elsődleges infor-
máció-hordozónak. Az egyik a teret kitöltő, behálózó folyadék,
a víz, amely nem mellesleg az emberi test legnagyobb arányú
anyag-összetevője. A másik pedig a szilárd halmazállapotú he-
gyikristály, a kristálykoponya anyaga. Ezen tulajdonság-körben
pontosan megfelel a Koponyának. Többen emlegetik – szent
borzadállyal – hogy itt van elrejtve ama hiányzó tizenharmadik.
Minden lehetséges (amíg nem ismerjük a bizonyosságot), tehát
ez is. Véleményem szerint a Koponya maga a Kristálykoponya –
legalább is így működik, még ha jelenleg nem azon az intenz-
itás-szinten, ahogy valaha működött, és ahogy majd működni
fog, ha eljön az ideje.
 A királyi központ lapja
Furcsa nevek
A Koponyát körbejárva beszédes helyeket érintünk. A száj
helyén az Ördög-lyuk a Sárkánnyal való közvetlen kapcsolat
pontja. Kiterjedését, a földalatti Pilissel való kapcsolatát csak
sejteni lehet. Egy régi történet szerint valamikor egy meggyűrű-
zött kacsát engedtek le a nyílásba, akit később a Dunán leltek
meg. Közvetlenül alatta egy kereszt – Döme halála. Ezen pont
elnevezése egyértelműen dokumentált. 1957-ben ezen a helyen
ért halálos kimenetelű baleset egy Demeter keresztnevű erdészt,
a kereszt az ő emlékére állítatott. Ez ugyanakkor szemléletes
példája a pilisi és börzsönyi nevek korábbi cikkben már említett
szituációjának. Ha a helyi erdészeket, helyismerettel rendelkező
embereket kérdezünk e nevekről, általában a hétköznapi gyakor-
latból levezetett kész panelekkel válaszolnak. Így a Disznós
helynevek kizárólag a környező települések makkoltató sertés-
tartására utalnak, a Vaskapuk nyilván a közlekedést gátló ténye-
zők, a Piroska-, Dorottya-, Anna-, stb., nevezetű hegyek az ép-
pen ott szolgáló erdészek lányairól kapták nevüket, az ösvények
helyét az erdőgazdálkodás optimális szállítási útvonalai határoz-
zák meg, amit pedig ilyen érvekkel sem lehet értelmezni, az
egyértelműen a népi fantázia szüleménye. Az érdekes az, hogy
ezen érvek sokszor helytállónak bizonyulnak, hitelesen doku-
mentáltak, igazolhatók. A Pilis ismeretében kijelenthető, hogy
ezen példák ellenére a helyek nevei nem a gyakorlati racionali-
tás mentén értelmezendők, még ha átfedés is akad olykor. A
Dorottya-bérc melletti erdészházba született lány nem véletlenül
kapta ezt a nevet. A kondát sokszor nem véletlenül hajtották
Vénusz-i erőpontokra. A Vaskapu nevű hely gyakran nehezen
járható, ill. megközelíthető, a jelentése mégis egyértelműen di-
menziókapu. A turistaösvények többsége érzékelhetően erővo-
nalat követ, tehát valóban Ős-Fény. Döme közvetlenül a „döm”
szógyökre utal, amit a múltkori számban Dömös kapcsán már
elemeztünk. Jelentése alapvetően a tömör, nagy sűrűségű, tehát
lényegében a vas-ra mutat. Dömörkapu szintén vaskapu, törökül
„demir kati”, ma is így nevezik az aldunai Vaskapu-szorost. A
Demeter-Dömötör nevű erdész halála valóban egy másik dimen-
zióba való átlépés mozzanata. Ráadásul közvetlenül jelzi ennek
a változásnak a folyamatosságát, a pilisi Koponya-működés lé-
nyegét. Mint később látjuk, itt a lényeg a dinamizmus, a Kelet-
Nyugat, a Felső-, Középső-, Alsó-világ közötti átjárás folyam-
atos, pulzáló mozgása. Az állcsúcson a Mária-pad található, itt a
börzsönyi Boldogasszony-pólus kapcsolata mutatkozik meg.
Továbbhaladva, az állon (minő véletlen) a Vaskapu-völgyön ha-
ladunk, alatta Vaskapu-hegy, Vaskapu-szikla, Vaskapu-szurdok.
Ilyen koncentrációban csak itt fordul elő ez a minőség. Vaskapu-
hegy, alatta Vaskapu-erdővel még található Esztergom mellett,
később látni fogjuk, ez is szoros kapcsolatban áll a Hellyel. A
Vaskapuk a koponya és a gerinc (agy és gerincvelő) találkozá-
sánál, az „öreglyuk”-nál érintkeznek a Koponyával, egyértel-
műsítve az átjárás-minőséget.
Erőáramlás
A Koponya hátsó-alsó nyúlványa (a kisagy védőburka) a Si-
mon-halála nevű terület. Újabb halál-hely. Már közhelyként
hangzik, de le kell szögezni, a halál nem az élet ellentéte, hanem
15
egy másik, szellemi dimenzióba lépés aktusa, az újjászületés, a
feltámadás kikerülhetetlen előzménye. Maga a Koponya is en-
nek a változásnak egy stádiumát jelzi, természetes módon van-
nak jelen az ezt jelző hely-minőségek. Simon legendáriuma sze-
rint egy remetéről van szó, aki a Koponya őrzője. Az országba –
Pilisbe törő tatárok az itt elrejtett kincs felől faggatják, amit ő
természetesen nem szolgáltat ki, ezért megölik. A Föld Szív
csakrájának működési titkát elorozni akaró Gonosz archetípusa
jelenik meg a történetben – itt kudarcot vallva. Az Ember szá-
mára nem a halál ténye (ami földi létében amúgy is kikerül-
hetetlen), hanem mikéntje a lényeges, Simon önkéntes áldozata
őt a Krisztus-hierarchia magasába emeli.
A Koponya élő testrész, belsejében jól érzékelhetően, a felü-
letes szemlélő által is jól láthatóan működik az agy. Emberi ko-
ponyáról, tehát benne most is működő emberi agyról van szó.
Ha anatómiai szempontok szerint tekintünk rá, úgy is érvényes
következtetésekre juthatunk, de itt le kell szögeznünk, erősen le-
egyszerűsített vizsgálatról van szó. A területen belül két hegy-
csúcs található, az Agy két jól behatárolható helyén, a Nagy-
Szoplák és a Kis-Szoplák. Az előbbi a kisagy felső határterü-le-
tén helyezkedik el, a Kis-Szoplák a nagyagy homloklebeny te-
rületén. A kisagy a mozgás-koordinációért felelős, egyaránt
képes felfogni a felszálló-érző, és a leszálló-mozgató informá-
ciókat. A nagyagy feladata leegyszerűsítve a kívülről jövő inge-
rek fogadása és továbbítása, ezen belül a homloklebeny az igaz-
gatás, a végrehajtás, a tervezés és általában a gondolkodás terü-
lete. A Koponyán belüli két hegy, melyek erőrendszer hálózata
egyértelműen jellemzi funkciójukat, és a Pilis működtetésében
rárótt szerepüket, egymással összefüggő működésükben a szel-
lemi irányítás feladatát látják el. A Nagy-Szoplák a mozgás, az
Ég felszálló-érző, innen a Föld felé forduló leszálló-mozgató in-
formációit koordinálja, vagyis ő az összekötő kapocs Ég és Föld
között. Az innen jövő impulzusok a Kis-Szoplák-hoz futnak be,
a kívülről jövő ingerek fogadására és továbbítására szakosodott
területre, vagyis az Égi rend működtető információit ő küldi a
pilisi szent helyekre. A hevenyészett vázlatból is követhetően (2.
ábra) a hegycsúcs alatti kőbánya határvonalát követő íves
Szent-György vonal, mint homorú tükör a Dobogókő alatti Zsi-
vány-sziklákra fókuszál, amit a rá merőleges erővonalak egy-
értelműen szemléltetnek. A Kis-Szoplákon jól kivehetően szent-
ély romjai mutatkoznak, melynek jó kétharmadát „kőbánya”-
ként lepusztították (a pilisi kőbányák kivétel nélkül szent helyek
építményeinek hűlt helyét jelzik). A Zsivány-sziklák a legendák-
ban élő „elveszett város”, a Pilis működtetésében az ősmúltban
16 Dobogókő
vélhetően kulcsszerepet játszó templomváros helyszíne, ahon-
nan a mindenkori legfelsőbb beavatás, a Szeretet finomrezgése
jut Dobogókő csúcsára. A Koponya tekintete ide szegeződik,
nem véletlenül.
A Nagy-Szoplák, az égi jelek fogadója (ószövetségi hasonlat-
tal: Jákob létrája). A Gall-féle lelki tulajdonság-mező szerint a
barátság, az óvatosság, a titkolózás területe, a fizikai síkon is ezt
mutatja, többszörös védvonallal keríti körbe magát. S mind
eközben kijelöli az erővonal rendszerével a Pilis É-D irányú (és
erre merőleges K-Ny irányú) szakrális kereszt (lásd a Szt. Mi-
hály-Szt. György keresztet) mellett a DK- ÉNy irányú és rá me-
rőleges hálórendszert is, ami a Koponya működésének inputját,
betáplálási csatornáját mutatja meg (3. ábra). Simon remete ön-
feláldozása éppen ezt védelmezi, máig hatóan blokkolva az óvat-
lanul, vagy ártó szándékkal behatolók szándékait. A hegycsúcs
alatt néhány éve feltárt barlangrendszer a keresztségben a Szent
Özséb nevet kapta az őt feltáró Slíz György barlangásztól, akit
kollégáitól ugyan sok szakmai bírálat ért, de elévülhetetlen érde-
me, hogy pontosan érzékelvén a Hely szakralitását, a pálosok
alapítójának örökségeként értelmezte ezt a felső- és alsó világot
összekötő pont erejét.
Az elmúlás szakramentumát idéző Koponya életteli műkö-
dését az eddig elmondottakon túl a térképen kirajzolódó „rejté-
lyes ábra” szerves folytatása is megerősíti. A Koponya ábrájá-
nak közkinccsé tétele után nem sokkal már érkeztek a tovább-
vivő információk, és a koponyához már test is társult (4. ábra).

(folytatjuk)

Előadások a KÉT HOLLÓS Könyvesboltban októberben:

HARANGOZÓ IMRE előadása: október 4. csütörtök,, 18 óra: Transzcendens trambulin – A moldvai csángók
hagyományai az utolsó átmenet rítusrendjével kapcsolatban.

MURGULY GYÖRGY előadása: október 5. péntek, 18 óra: Az idő nem múlik – a világegyetem nagy összefüggései

MOLNÁR V. JÓZSEF előadása: október 9. kedd, 18 óra: Világ-virág – a szerves műveltség alapjai és azok
jelrendszere 7. rész

OBRUSÁNSZKY BORBÁLA előadása: október 11. csütörtök, 18 óra: Szkíta emlékek a Kárpátoktól keletre

BORN GERGELY előadása: október 12. péntek, 18 óra: A magyar tánchagyomány téridő szerkezete

ARADI LAJOS előadása: október 16. kedd, 18 óra: Mons Philosophorum – a misztikus Bölcsek Hegye a Pilisben

KISS MAO-TUN ISTVÁN előadása: október 18. csütörtök, 18 óra: Mongol testvérháború az Aranyhorda végnapjai.
Az ilkánok Timur Lenk vezetésével elpusztítják az Aranyhordát

TÓTH GYULA előadása: október 19. péntek, 18 óra: A kitalált középkoron túl 1. rész

TÓTH FERENC előadása: október 25. csütörtök, 18 óra: Mit tanulhatunk? – a kukoricától

dr. TÓTH ZOLTÁN JÓZSEF: október 26. péntek, 18 óra: Vihar előtt – válaszúton

SZÁNTAI LAJOS előadása: október 30. kedd, 18 óra: Az előadás témája még egyeztetés alatt!

Helyszín: Két Hollós könyvesbolt, Bp. 1081 Kenyérmező u. 3/a.

 A királyi központ lapja
Gyéressy Ágoston:
Boldog Özséb élete
(részlet a könyvből)
Ajánlom pedig ezt a kis munkát Gyöngyösi Gergellyel ,,a Min-
denható, az Istenanya és Remete Szent Pál dicséretére, dicső-
ségére és tiszteletére'” s magyar Testvéreim szeretetébe! (a szer-
ző)
Özséb kanonok
III. Ince, (1198--1216) az Egyház egyik legnagyobb pápája,
fatányéron költötte el azidőben egyszerű ételét, mivel minden
aranyát-ezüstjét Jeruzsálem felszabadítására adta, mikor a ke-
resztes vitézek – mélységes fájdalmára s megütközésére – a
Szentváros helyett Zárát vívták a magyaroktól a dalmát partokon,
Dandolo velencei dogétól biztatva. Nem sokkal ezután vetődött
Toulouse-ba egy fiatal castiliai nemes, Domonkos kanonok, püs-
pöke kíséretében, aki úton volt királya megbízásából Dánia felé; a
prédikátorok szerzetalapítójának, kinek ereiben egyik ősének fe-
lesége révén magyar vér is lángolt, egész életére döntő hatással
volt ez a provencei út, melyen egy eretneket, a vendégfogadóst,
sikerült jó szóval az Egyház hűségére bírni, az eretnekségektől
17
túlburjánzó Dél-Franciaország földjén. A húsz éves Francesco di
Bernardone dalolva pengette lantját Umbria derült és mámoros és
csillagoktól szikrázó éjszakájában, ezüstös olajfalombok alatt,
míg jókedvű társai majd halálra nem nevették magukat bohó és
ártatlan tréfáin; senkisem hitte volna közülük, hogy a társaság
lelke egykor majd az Úr stigmáit fogja hordozni testén... A gőgös
és gazdag Firenze hét szent gyermek bölcsőjét ringatta ekkor,
kiket a Madonna előre kiválasztott már szolgáinak...
Ezidőtájban született Esztergomban Özséb is!
Ezt a nevet kapta a szent keresztségben. A görög eredetű Euse-
bius körülbelül Isten ,,igaz tisztelőjét'' jelenti. A magyar nyelv, a
maga eredeti kiejtésében, amint Achillesből Ehellőst, Irenaeusból
Ernyét, Quirinusból Kerényt, Aegidiusból Egyedet és Sixtusból
Sükösdöt csinált, úgy Eusebiust Özsébnek mondotta. A római
martyrológium tizenhat kanonizált szentet ismer e néven. Ezek
közül tizenkettő vértanú az első századokból, egy szerzetes,
három pap, négy püspök (samosaténi, vercelli, milánói és bolog-
nai) és egy pápa; van köztük egy ,,palatinus'' is (III. 5.)
Szüleit Özsébnek közelebbről nem ismerjük. Legrégibb forrá-
saink csak azt említik, hogy híres, nemes magyar családból szár-
mazott. Egyik újabb életrajzírója (Balázs Benedicta) a királyi ud-
var várispánjának teszi meg atyját; sőt vannak, akik a királyi
család rokonságával hozzák kapcsolatba (Tormay Cécile). Bi-
zonyosat azonban nem tudunk.
Születésének éve is ismeretlen. (1200 után?). Csak azt je-
gyezték föl krónikásaink, hogy Esztergomban született. Eszter-
gom vára, mely már a rómaiaknak is erős castruma volt a quádok
ellenében, Magyarország ,,metropolisa'”, Géza fejedelemtől IV.
Béláig, királyaink székhelye volt. Mint az ország fővárosa olyan
pompával épült, hogy a keresztes hadakkal itt megfordult idegen
lovagok, sőt a német császár és a francia király is, csodálattal és
irigykedve bámulták; s hétszáz esztendő múltán mi is lenyűgözve
állunk előásott romjainál... ,,Jött ide kereskedő..., velencei épp-
úgy, mint orosz... Piacán... sátoros kereskedők tanyáztak, vargák,
kalaposok, kesztyűsök ültek, eladó rabszolgák sem hiányoztak”
(Pauler: A magyar nemzet története... I. 446).
18 Dobogókő
Itt növekedett föl a kis Özséb, kinek lelki fejlődését nagy gond-
dal és figyelemmel kísérték és írták meg a Pálos rend történetírói.
Ezek szerint tehát a gyermek már igen korán megtanulta a betű-
vetést. Csöndes fiúcska volt, kit a könyvek jobban érdekeltek,
mint a játékok. Szeretett elvonulni a többiektől. Kerülte a lármás
pajtásokat s rakoncátlan gyermeki csínytevésen sohasem kapták.
Szerény volt, hallgatag és komoly: így jellemzi őt bollandista
életírója is, P. Hevenessy. Hamvas gyermekarcán az érintetlen
lélek derűs szépsége ragyogott. És ártatlanságát haláláig meg-
őrizte! Míg társai serdülő korba jutva az érzékiség tövisbozótjába
belehemperegtek, ő szigorú böjtöket tartva és imádságban átvir-
rasztott éjszakák árán sértetlenül megőrizte szíve tisztaságát. Föl-
jegyezték róla azt is, hogy a sok böjt és virrasztás és a hosszú
imádság nemcsak nem hervasztotta el szépségét, hanem, mint a
három babyloni ifjú esetében is, kikről Dániel beszél, azt napról-
napra sugárzóbbá tette. Akik ezt a tiszta szívű és okos gyermeket
láthatták, minden különösebb jövendőmondó tehetség nélkül is
megjósolhatták, hogy szent pap lesz még belőle.
Amikor tehát annak ideje eljött, szülei beadták a híres esztergo-
mi káptalani iskolába, hol a hét szabad művészet minden titkába
beavatták. Kétségtelen, hogy a kanonok urak, kik mesterei voltak,
köztük a nagynevű Jakab ,,skolasztikus” kanonok, nagyon meg-
szerették a csöndes és szerény nemes úrfit, ki szomjasan leste
tanításaikat, lázasan bújta kódexeiket s oly örömmel és lelkese-
déssel imádkozott és énekelt velük a bazilikában; a káptalani isko-
la, mely még Szent István idejében alakult (1028), különösen
énekkultúrájáról volt nevezetes.
Az esztergomi bazilikát 1196 körül építtette újjá egy tűzvész
után Jób érsek. Bizonyára nem maradt el szépségben és gazdag-
ságban a királyi palota kápolnájának csodálatos faragású oszlopai
és csillagos portáléi mellett, melyeknek tökéletes művészetét ma
sem győzzük eléggé csodálni. A katekumenek udvarából az ,,Ékes
kapun'' át lehetett a székesegyházba lépni, melynek nyolcszögletű
oszlopai két salzburgi márványból faragott oroszlán hátán nyu-
godtak. A fölírás hívogatólag szólt: „A kapu nyitva, az Élet Je-
gyese vár, jöjjetek.” A mozaik kép Szent Istvánt ábrázolta, amint
koronáját felajánlja a Boldogságos Szűznek: „Fogadd el és kor-
mányozd Országomat Édes Szűz Mária!” Ebben a gyönyörű bazi-
likában csengett hát föl annyiszor a fiatal Özséb áhítatos és lelkes
éneke a legédesebb misztérium bemutatásánál: az ünnepi misén,
vagy a szent zsolozsma végzésénél, melynek mély értelmű liturgi-
áját nagyon megszerette.
Nem csoda hát, ha az esztergomi főkáptalan örömmel iktatta
tagjai közé a nemes és tiszta életű ifjút.
A kanonoki intézmény akkor már félezer évre tekinthetett vis-
sza. „Szent Krodegang, metzi püspök a VIII. század derekán Szent
Benedek szellemében szabályozta a városi papság életrendjét... A
szabad életet élő összes papokat – a székesegyházi iskolákban
képzett kispapokkal együtt – kolostori életre kötelezte” (Hóman:
Magyar történet I. 192). Közösen laktak, közösen imádkoztak,
közösen étkeztek...
Mindennap mélységes és könnyes áhítattal mutatta be Özséb
kanonok a szentmisét, ami abban az időben nem tartozott a gyako-
ri és megszokott dolgok közé. Olyan mély, Istenbe merült áhítat-
tal misézett, jegyzi meg P. Hevenessy, hogy akik látták, Isten sze-
retetére gyulladtak. Hogy pedig a szent Áldozatot minél tisztább
lélekkel mutathassa be, gyakran gyónt gondosan megvizsgálva
lelkiismeretét s őszinte bánatot indítva, nehogy méltatlanul egye
az Úr szent Testét s ítéletet igyon az Üdvösség áldott Kelyhéből. S
mivel nagyon szerette az Urat, szívesen beszélgetett Vele az imád-
ságban. Első buzgóságából semmit sem hanyagolt el. Sőt egyre
növekedett az istenes életben.
Az imádságból fentmaradt idejét sem töltötte tétlenül. Nem sze-
rette a sok és haszontalan beszédet. Egy percet sem hagyott ki-
használatlanul. Elvonult és könyveket írt, melyeknek sajnos ma
már a címe sem maradt meg. Különösen a jogban volt otthon.
Mint kanonok, kinek ugyancsak ismernie kellett a kánonokat, jól
tudta, hogy – Gratianus egyik dekrétumának szavai szerint –
„akinek porciója az Isten, nem szabad mással törődnie, csak
 A királyi központ lapja
Vele” (XII. Qu. 1.). Az egyházi tonzúrával ő is ezt a részt, a legjob-
bat választotta: az Istent, ki egyedüli öröksége s öröme volt.
„Olyan filozófiát tanított, írja Gyöngyösi Gergely, mely nem az
emberek, hanem az Isten tetszését vívta ki.” De a szavak mellett
sohasem felejtkezett el a tettek pedagógiájáról. Tudta, hogy
először neki kell követnie azt, amit tanít, nehogy míg másokat ok-
tat az üdvösség útjára, Szent Pál Apostollal szólva, maga el-
vesszen.
Egyházi méltósága még alázatosabbá tette. Nagy szeretettel ok-
tatta az egyszerűeket, a tudatlanokat a hit örökszép titkaira, vi-
gasztalta a szenvedőket s anyagilag is támogatta, ha rászorultak.
Családja gazdagsága s kanonoki jövedelme folytán lehetővé vált
számára, hogy a „szegények atyja'” legyen. Senkit sem bocsájtott
el üres kézzel, aki csak hozzáfordult. Jobbnak tartotta a Mesterrel
adni, mint kapni.
Azok között, kik küszöbén megfordultak, érdekes vendégek
akadtak olykor: a környező hegyek remetéi, kik szent magányukat
az ima és a munka között megosztva, néha Esztergomba is el-
vetődtek, egyrészt, hogy az ünnepeken tiszta szívvel járuljanak az
Úr asztalához, másrészt, hogy amit két kezük szorgalmával ké-
szítettek (vesszőkosárkákat, stb.), más hasznos dologra cseréljék.
Jól tudták, hogy a jószívű Özséb kanonok háza tárva-nyitva áll
mindig előttük, nem szégyellték hát gyakorta meglátogatni őt,
hisz legjobb barátjuknak ismerték meg. Ő is különös örömmel és
szeretettel fogadta őket, látta istenes szándékukat és tiszta
életüket. Egyszerűségük, jámborságuk, igénytelenségük, valódi
Isten-szolgálatuk csodálattal és tisztelettel töltötte el s egyre job-
ban kezdett érdeklődni irántuk. Szívesen hallgatta, amint ezek a jó
emberek zavartalan és gondtalan életük egyszerű és rejtett örö-
meiről beszéltek, az erdők templomi csöndjében és áhítatában...
Először talán kíváncsiságból maga is kiment hozzájuk s ha a
szavak nem tudták volna meggyőzni, a tapasztalat minden ékes-
szólásnál hatalmasabban beszélt. A remeték élete rendkívül mély
hatással volt reá. Szívét, mint Gyöngyösi Gergely írja, megsebezte
az Isten szeretete, kit a remeteségben szabadabb szívvel tökélete-
sebben szolgálhat, mint a világban. S mivel a világ úgysem
érdekelte túlságosan s az elvonult, kontemplatív élethez kezdettől
fogva vonzódott, úgyszólván semmi akadályra sem talált nála az a
gondolat, hogy otthagyja a világot s elvonul ő is a magányba.
Özséb azonban nem volt a hirtelen fellángolások embere. Szi-
gorú és hosszú próbáknak és önvizsgálatoknak vetette alá magát,
hogy lássa, valóban Isten hívja-e őt a remeteségbe. Abban az idő-
ben még többet imádkozott. S mivel nem bízott a maga ítéletében,
néhány barátjával s ismerősével közölte szándékát. Ezek között
azonban több ellenzőre talált, mint helyeslőre – írja P. Hevenessy
Gábor. Kifogásolták a remeték ,,tétlen'' életét, mennyivel többet
tehet ő pl. a szegényekért, mint kanonok; ne keresse a maga önző
vágyait és megvalósíthatatlan ábrándjait; nem fogja bírni azt az
életet, belebetegszik, stb. De az okosság mezébe bújtatott e jó
tanácsok és intelmek nem tudták meggyőzni a kanonokot, sőt cá-
folásukban oly ügyes és szellemes volt, hogy több ellenfele maga
is követni akarta őt... a remeteségbe, „szemétdombnak tekintve ezt
a világot, minden pompájával és hiúságával egyetemben, hogy
Krisztust elnyerjék” (P. Gyöngyösi Gergely). Ám új akadályok je-
lentkeztek: a szülők, a rokonok közös erővel igyekeztek lebeszél-
ni őket erről a „lehetetlen” tervről.
Özsébet azonban nem lehetett eltéríteni akaratától. Imával,
böjttel, virrasztással szállt szembe az akadékoskodókkal. Azok
19
közé tartozott, kiket az ellenállás annál szívósabb küzdelemre
ösztönöz. S kétségtelenül megvalósítja elhatározását, ha nem tör
ránk orvul és szörnyűségesen a tatárveszedelem!
(folytatjuk)
(forrás: http://www.ppek.hu/)
Fizessen elő a Dobogókőre!
Hisszük, valljuk, hogy csak a nemzet emlékezetében élő
tudás mentheti meg hosszú távon hazánkat a világ
számára. A királyiközpont még bőven ad lehetőséget
kutatói számára, hogy megfejtsék titkait. Ezt az újságot
ezért hoztuk létre. Nálunk éppúgy olvashat a lefrisebb
kutatási eredményekről, mint a legrégebbi forrásokból.
Minden fontos, a Pilist érintő hírről beszámolunk. Az
újságban foglaltakért természetesen felelősséget
vállalunk.
Állandó szerzőink:
Váry István, Vetráb József Kadocsa, Aradi Lajos, Szőnyi
József, Halasy-Nagy Endre, Simon Tamás, Egyed Zoltán,
és akiknek tanításait követjük: Pap Gábor,
Molnár V. József és Szántai Lajos
Megjelenési időpontok: március, június,
szeptember, december. Minden esetben az adott
hónap utolsó napja.
Terjedelem, formátum: 36 oldal, A/4, színes
borítóval Terjesztés: nemzeti könyvesboltok,
magánterjesztők
Előfizetési díj egy évre: 3000 Ft, ami tartalmazza
a postaköltséget is.
Európába: 6000 Ft, Tengeren túlra: 9000 Ft.
Az egyes számok ára: 600 Ft
Előfizethető bármely postahivatalban, vagy
rózsaszín postautalványon, de személyesen is.
Két Hollós Könyvesbolt, 1081. Budapest,
Kenyérmező u. 3/a. Minden esetben kérjük
tüntesse fel pontosan lakcímét!
Bármilyen előfizetéssel kapcsolatos kérdéssel
hívja a Két Hollós Könyvesboltot (299-0032).
Ugyanitt régebbi számainkat is korlátozott
példányban megvásárolhatja!
20 Dobogókő

Ősi utak – régi titkok

Napisten csillagtemplomai
Egyiptomban
2013. március 5-13.
(9 nap, 8 éjszaka )

Utazás: Repülővel, az EGYPTAIR menetrendszerinti járataival Útvonal: BUD/CAI/ASW-

LXR/CAI/BUD repülővel, ASW/LXR hajóval.

Transzferek: Minden esetben légkondicionált autóbusszal.

Elhelyezés: Kairó 3 éjszaka Grand Pyramids 4*+, hajó 3 éjszaka 5* és Luxor 2 éjszaka
4*.

Ellátás: Kairóban és Luxorban félpanziós ellátás, a nílusi hajóút során teljes ellátással.

1. nap: Elutazás Kairóba az Egyptair menetrendszerinti járatával. A megérkezést és a szobák elfoglalását

követően, vacsora keretében megismerkedhetnek a helyi ételek sajátosan egzotikus ízvilágával.

2 nap: Reggeli után a Gízai Piramisok, Völgytemplom és a Nap bárka megtekintése illetve Egyiptom
egyik talán legismertebb jelképe a Szfinx vár minket. Igény szerint különdíj ellenében lehetőség nyílik az
adott naptól függően valamelyik piramis, belülről történő megtekintésére is. A nap a Kopt negyedben
fejeződik be.

3. nap: Reggeli után Szakkara illetve Dahsurban a Tört Piramis és a Vörös Piramis megtekintése
következik. Ezt követően az Egyiptomi Múzeumban teszünk látogatást.

4. nap: Kora hajnali utazás Asszuánba repülővel. Reggelit vendégeink számára a szálloda, a hajnali
órákban, a reggeli ideje előtt kijelentkező utasoknak elkészített "take-away" csomagokban biztosít. A
megérkezést követően újabb egész napos kirándulással egybekötött felfedező utat kínálunk. A nap folymán
megtekintésre kerülnek a Phileai templom, Kalabsha temploma. Ebéd és vacsora a hajón.

5. nap: Reggeli elfogyasztása után Fakultatív kirándulás keretében ellátogatunk Abu Szimbel-be. Az
ebédet követően hajóutunk következő állomásaként Kom Ombo-ban megtekinthető Szobek temploma,
majd továbbhajózás Edfu-ba. Este vacsora a hajón.

6. nap: Reggelit követően Hórusz templomának megtekintését kínáljuk hajóutunk utolsó napjának
folytatásaként. Esznában megtekintjük a templomot. A hajó luxori megérkezése után ellátogatunk a luxori
templomhoz is.Vacsora a hajón.
 A királyi központ lapja 21

7. nap: A reggeli után megtekintésre kerülnek a keleti és nyugati part méltán híres nevezetességei, úgy mint
a Királyok Völgye, Királynék Völgye valamint Habu City. A Királyok Völgyében hat(!) sírkamrába is
betekinthetnek a látogatók. Különdíj fejében, Tut Ankh Amun legendás sírja is megtekinthető. Délutáni
program a karnaki templom megtekintése. A nap utolsó állomásaként transzfer a szállodába, vacsora.

8. nap: Reggeli után egész napos fakultatív program Abydos és Dendera várja kedves utasainkat. Vacsora
a szállodában.

9. nap: Reggeli, majd transzfer a repülőtérre, hazautazás Kairón keresztül Budapestre.

A túrán részt vesznek és gondolataikkal gazdagítják azt:

Szántai Lajos
magyarságkutató

és

Aradi Lajos
piliskutató

Jelentkezés és további információ:

Két Hollós könyvesbolt (Bp. 1081 Kenyérmező u. 3/a. telefon: 299-0032)
22 Dobogókő

Valami van ott – Pilis rejtélyek Az alább elmondott gondolataimat két évtizeddel ezelőtt Pap
HALASY-NAGY ENDRE
Gáborral is megismertettem. Sokat mondóan hümmögött és
A Pilis szakrális vonzatának létezése nem a honfoglalók fel- további kutakodásra biztatott. Ami már akkor is bizonyosnak lát-
fedezése. Ők csak elődeiket követve beleköltöztek. A hely külön- szott, hogy a Pilis olyan – a magyar történetben – szakrális vonza-
leges hatásait a korábban ott lakók már felismerték. tokkal bír, amit ma már, a részek ismeretének hiánya miatt nem
A Kárpát-medence népi és vallási kontinuitásainak kérdése a értünk, de létezését látjuk, érezzük. Már az, hogy a magyar király
magyar történelem agyonhallgatott és elhanyagolt fejezetei közé legális, törvény szerinti felkenését, megkoronázását egyedül csak
tartozott és tartozik ma is. az esztergomi érsek végezhette, azzal a koronával, amit Visegrád
várában rendeltek őrizni, is jelzi a hely központi voltát, és ezáltal
Amit sokan és sokszor kétségbevontak, és hihetetlennek és va- a peremek kiemelt jelentőségét.
lószínűtlennek tartanak, a keleti vallások Kárpát-medencei megje- A terület kiemelt védelmét északról és keletről a Duna folyó és
lenése és elterjedése. Akik ezt terjesztik, nem mélyebb hitükről, délebbről a honfoglaló törzsek és a csatlakozott harcos népek
hanem teljes tájékozatlanságukról tesznek tanúbizonyságot. Ha nevével jelzett települések biztosították. Északnyugatról délkelet
utána olvasnának, láthatnák, hogy nem itt, de tőlünk nyugatabbra felé haladva: Tarján, Gyarmat (Gyarmatpuszta), Őrs (Felsőőrs-
is valóságos az ázsiai egyházi személyeknek és a keleti vallások- puszta Csolnoknál), Jász (Pilisjászfalu), Jenő (Budajenő, Pilis-
nak európai jelenléte. borosjenő), Nyék (Budanyék), Keszi (Budakeszi), Őrs (Budaörs),
Ha már azon sem töprengtek el, hogy Harun al Rasid Mezo- Megyer (Békásmegyer, Pócsmegyer). A törzsnevekkel jelzett
potámia közepéről miért és mi módon küldött ajándékba Nagy település-láncolat nem a véletlen eredménye, ilyen kis helyen való
Károlynak fehér elefántot, azon gondolkozhatnának, hogy Tours- koncentrációjuk szinte példátlan.
ban, Trierben és Párizsban virágzó mezopotámiai szír kereskedő- A Duna mentén egyféle szolgálónépek települései vannak:
kolóniák voltak. Párizsnak 591-ben szír püspöke volt. A római Marót (Pilismarót), Oroszi (Kisoroszi), Tótfalu (Tahitótfalu),
szellem nagy előharcosának mondott Theodore, Canterbury ér- Bogdány, és az elpusztult Bolgár (Nándor).
seke a szíriai Tarsusból érkezett, társa Hadriánus Észak-Afrikából.
Szíriai katonákat telepítettek a dunai limes több erődjébe. Mel-
lettük szír diaszpórák alakultak ki, akik magukkal hozták a Napis-
ten kultuszát, számos feltárt oltár és kultuszhely bizonyítja ezt. A
perzsiai Mithrasz, a december 25-én, barlang mélyén születő
Napisten tisztelete általános volt Pannóniában. Mert eltüntetni
nem tudta, a kereszténység integrálta, tanításait beolvasztotta. A
főpapi Nap-föveget ma is mitrának nevezik. Míg Mithrasz süve-
gét előbb a mesék csákányos – a föld mélyéből a napfémet, az
aranyat felszínre hozó bányásztörpikéinek fejébe nyomták, majd a
szabadság jelképévé avanzsálták.
Izisznek Saváriában templomot emeltek, Kübelének, akinek
településnevek őrzik tiszteletét mindmáig, még ha Kebeleszent-
márton néven is. A Duna-kanyari Dömösnek és Demsusnak név-
kapcsolatát már korábban mások is felvetették.
Keletről hozott világnézetünknek a kereszténységben való
megjelenését a mai napig számos vonatkozás bizonyítja, elég csak
a sötét lovas és a fehér lovas küzdelmét ábrázoló templomi
freskókon ábrázolt Szent László legendára gondolnunk. Töpren-
gett már azon valaki is, hogy az egyetlen magyar alapítású szer-
zetesrend, a pálosok, miért éppen az egyiptomi anakhoréta thébai
Szent Pált választották? A számos Alexandriai Szent Katalinnak
szentelt templom sem tűnt fel senkinek? Vagy azt, hogy Isten sza-
vunk Pusztay János prima-primisszima díjas nyelvészünk szerint
is a sumír nyelv és fogalomkörből származik? A magunkkal ho-
zott, és az itt talált szervesen beépült a már itt szerzett, vagy itt
ránk kényszerített vallási világképünkbe. A hunok egy része nesz-
toriánus keresztény volt, az avarok egy része ariánus. (Áriusz 337
körül halt meg valahol Dél-Pannóniában.) A honfoglalást köve-
tően Erdélyben a kereszténység bizánci rítusa honosodott meg, a
nyugati részeken a római kereszténységre térítették a népeket. A Balthassar a három mágus egyike kopt textília töredékén
Pilis, mint középpont ezeknek kohójában és kereszttüzében állt. IV. század British Museum
 A királyi központ lapja
Ezek szerint a Pilis rengetege a legkorábban megszállt és
megerősített övezetű terület volt. Hasonlóan a kapkán (aki a mag-
yar krónika szerint régi híres vezér volt) szállásterületéhez.
A védőövezet déli vonalának északi kezdőpontjánál Nyerges
(Nyergesújfalu, eredetileg lótenyésztéséről nevezetes Nyerged-
szeg), Kovácsi (ma: Nagykovácsi), a Pomáz fölött Kiskovácsi
(ma: Kiskovácsi puszta) és a királyi fiscus pénzkezelőinek, a káli-
zoknak települése (Budakalász) jelzi a terület fontosságát és a
kiemelt jelentőségét.
Csolnok a Duna közelében, az erdők szélén a királyi csó-
nakkészítők települése. 1262-ben Cholnok néven emltik. (A Cser-
na jobb partján lévő Csolnakos-t – ma: Cincis-Cerna – 1360-ban
Cholnukus-t kiváltságai miatt Erdély San Marinójának nevezték.)
Ugyancsak királyi szolgálónépek faluja volt Solymár, ahol
nevéből következtethetően a királyi sólymokat tartották, a befo-
gottakat betanították. A település fölötti dombra épült váracs Pilis
alatti völgyben vezető fontos kereskedelmi és hadiút ellenőrzésére
is szolgált.
Bajót körül még mindig fészkel a vadászmadárnak legjobban
idomítható kiváló kerecsensólyom, a Napmadár. (A nap irányából
zuhan rá áldozatára, amelyet nagy magasságban a Nap előtt
körözve észrevétlenül derít fel. Úgy tűnik, mintha a Napból jönne
egyenesen, és ezt az ihletést fokozza a hihetetlen, háromszáz kilo-
méteres sebességű zuhanórepülése. Tudni való, hogy a kerecsen-
nel fogják a vadász sasokat, mert a sólyom lehozza nagy magas-
ságból a nálánál hússzor nagyobb madarat, és a földre kényszerült
sast így foghatják meg.) A vadászó madarak különböző magassá-
gokban siklórepüléssel vadásznak, a héják magasabb ágakon ülve
figyelik ki áldozatukat, míg a legendás kerecset-madár, a kerecsen
sólyom a nap felől a magasból alázuhanó kőként lecsapódva rúgja
le áldozatát.
Bonyolítja – vagy éppen megvilágítja – a hely jelentőségét,
hogy a honfoglalás követően, amikor az országhatár innen leg-
kevesebb ötszáz kilométerre volt, mégis pilisi településen vámol-
tak és vámot szedtek. Pilisszántó a királyi erdőóvók települése vá-
moló hely volt, vámja eredetileg a visegrádi Szent András monos-
toré volt, amit Károly Róbert utóbb a szentkereszti pálosoknak
adott. (Pilisszántó már a rómaiak idején is útellenőrző és vámoló-
hely volt. Az ezt a feladatot ellátó négy belsőpilléres burgus – és
nem őrtorony- a Kálvária-dombon állt.)
A Pilis hegység közepén – nyilván késői, tatárjárás, de még
inkább a török hódoltság utáni névadású szentnek mondott helyek
vannak, amelyeknek eredeti elnevezését nem ismerjük.
Csak példaként: III. Béla a mai Pilisszentkereszt határában
ciszterci apátságot alapít 1183-ban Nagyboldogasszony tiszte-
letére. Jelentőségét bizonyíthatja, hogy Béla fia, II. András fele-
ségét, az közelben meggyilkolt Meráni Gertrúdot oda temetik. A
helyet, utóbb Boldogságos Szűz Mária tiszteletének helyét mégis
Szentkeresztnek nevezték el. Vajon miért? A többi szentesített
hely belül: Szentlélek, Szentkereszt, Szentlászló, a peremen
Szentiván, Szentendre, Szentlőrinc. Nem ismerjük a kesztölci ko-
lostor és a szigeti Szigetmonostor és a ma Leányvárnak nevezett
település hajdani apácakolostorának névadó szentjét.
Esztergom, a rómaiak Solva mansiója valószínűleg elpusztult a
népvándorlás idejének viharos időszakában. Nem tudjuk, hogy
Géza miért ide építtetett palotát. De azt tudjuk, hogy ide építtette.
Itt született fia, Vajk is. Itt koronázták meg őket. Itt volt az ország
egyházi központja. A vár alá város települt, benne kézművesekkel,
23
műhelyekkel, kereskedőkkel, boltokkal, piaccal, iparos telepek-
kel, templomokkal, kolostorokkal. Itt koncentrálódtak az udvart
ellátó ipar személyi tárgyi és anyagi feltételei, a tatárok megje-
lenéséig innen irányították az ország sorsát. Esztergom volt ebben
az időben az árpád-kori Magyarország legfontosabb települése,
legjelentősebb városa, a magyar művelődés és művészet bölcsője.
Ez a város volt az ország gazdasági életének központja, áru-
megállító joga alapján minden távolsági kereskedelemnek ke-
reskedőnek érintenie kellett Esztergomot.
Európa valamennyi országának kereskedői és árucikkei meg-
fordultak a város piacterén.
Itt működött az árpád-korban az ország egyetlen pénzverője.
Királyainkat itt keresték fel a követek és a külföldi uralkodók. (III.
Konrád császár, VII. Lajos francia király, Barbarossa Frigyes
császár itteni látogatásáról megemlékeznek a krónikák.)
Magyarország összes adójövedelmeit ide szolgáltatták be, és itt
osztották szét.
A virágzásnak a tatárjárás pusztításai vetettek véget egy időre.
Bár a várat elfoglalni nem tudták, de a várost elpusztították, lakóit
megölték vagy elhurcolták. A tatárjárás után a főváros Budára
települt, Esztergom egyházi várossá süllyedt.
Vitéz János udvara, Estei Hippolit pompakedvelése, Bakócz Pál
reneszánsz építkezései Európa hírességeit vonzza ide.
Az újabb fénykornak a török vetett egyszer s mindenkorra
véget.
Magyarország legszebb temploma, az egyszerűen csak Szép
templomnak nevezett Szent Adalbert székesegyház ekkor pusztult
el, a királyi palota könnyed gótikus falait lebontották vagy beépí-
tették a török erődbe.
A teljes pusztulást a török utáni újjáépítés tetőzte be. Amit
lehetett elplanírozták, legfeljebb alapjaként használták. Eltűnt
szinte minden, hogy helyül szolgálhasson az ország legnagyobb
egyházi épületegyüttesének, amely grandiózus terv végül is csak
részleteiben valósult meg,
De révén egyesült – 1895-ben – Esztergom szabad királyi
városa Esztergom érseki városával és csatlakozott hozzájuk
Szenttamás és Szentgyörgymező községek.
Nézzük a települések történetét: (Az Alföldön, az alpári
homokháton található Pilis község, 1219-ben Peles, 1326-ban
Pilys most ebből kihagyjuk.)
Pilisborosjenő, 1284-es oklevél szerint Burs-Jenew, jelentős
szőlőkultúrával rendelkező vidék, Solymár várához tartozott.
Piliscsaba, római őrállomás maradványai, 1272 Chaba. Elődje
a római korban itt állt ad Lucum Felicem (a Boldog Ligethez) ró-
mai település volt.
Piliscsév 1262-ben Chw területén haladt át a Brigetio-Aquin-
cum összekötő római hadiút. Az út és az azt vigyázó római őr-
torony maradványait feltárták.
Pilisi apátság, Gertrúd királyné sírja 1213. Alapította III. Béla
1184-ben.
Pilisszentkereszt Kiskovácsi puszta templomromok.
Pilisjászfalu 1414 Jazfalw. Az abérthi nemesek (1274 Oberth)
földje, Séti és Tulics egyesítéséből jött létre. Lakóinak készült a
jászfalui szójegyzék, több mint 400 jász szó és azok magyar jelen-
tése a XV. századból. (Ezek az abérthi nemesek abarok vagy obo-
rok, avar maradékok lehettek.)
Pilismarót, a rómaiak Castra ad Herculem hegyi erődje, az ál-
lítólagos történelmi Sicambria. A magyarok morvákat telepítettek
24 Dobogókő
ide (1138 Moroth, Kis- és Nagymarót, a pálosok birtokolták.
(Ikertelepülése volt a Gerecsében a mai Pusztamarót.)
Pilisszántó 1294-ben Zantho, a királyi erdőóvóké volt. Vámoló
hely, már a római korban is vámoló állomás volt a késő római bur-
gusa.
Vörösvár 1299 Zampto a törökök építették vörös várát 1543
után.
Szentkereszt: királyi vadászlak/udvarház.
III. Béla ciszter apátságot alapít 1183-ban még Nagyboldog-
asszony tiszteletére, amit később Szűz Máriára átkereszteltek.
A legenda szerint a trónterem mennyezete omlott rá a királyra
halálos sebesülését okozva. Ezek szerint 1063-ban udvarháza áll-
hatott és kevés a valószínűsége, hogy abban baldachinos trónszék
lett volna ott I. Bélának. A romba dőlt királyi vadászlak helyén
épült fel a dömösi prépostság
Dömös a kuruc háborúk idején pusztult el 1702-ben.
Érdekes a szerbből származtatott Csobánka helységnév is. Bár
a csobán az ősi magyarban is megvolt, valamiért ezt a csobánkát
szerb pásztorlánykának vélik a nyelvészek. Kétségtelen a késői
névadás, mert a török idők előtt a helységet Boron néven ismerték.
(Érdekes, hogy marxista nyelvészeink a pásztort nem a francia
pasteur-ból eredeztetik (lásd a híres francia bakteriológust), de
még csak nem is a szláv paszternákból (lásd a híres Borisz Leo-
nyidovics szovjet írót), igaz nem is a legeltetés teréről, a pásztóról,
ahová a jószágot kiterelték, a füves rétről, a pusztáról.
Árpád vár sziklabérce alatti Fényes forrásnál a Makó rét se a
Makó-cápáról kapta a nevét. Név szerint ismerjük II. András
szentföldre vitt magyar seregének egyik vitézét, Makót.
A Megszökő-ből (lásd majd alább a magyarázatát az izbégnél)
is csak a tudálékos újabbkor alakított Mexikót, adva magyarázat-
ul, hogy az 1872 évi nagy kolerajárvány idején sokan menekültek
ide. A menekülőkről, az ide szököttekről kapta nevét, akik itt lak-
tak, egykori ősi kiváltságát jelzi a dézsmaszedési jog (a latin deci-
mából). Az épületnek ma már nyoma sincs, de a neve fennmaradt,
és az újabb korban épült erdészházra került át, holott nyilvánvaló,
az erdész nem szökik, és dézsmát sem szed.
Prédikálószékről is nem papi litánia, egyházi szertartás hang-
zott el egykor, sokkal inkább a hajnali Naphimnusz szózata, meg-
szökők imája, az erdők rejtekén élők fohásza a Naphoz, a Napból
kilépő Boldogasszonyhoz. A Holdvilág-árok (már a neve is rejté-
lyes) a római kori kőfejtőjével, a falakon rovásjelekkel, kap-
tárkövekkel, népvándorláskori áldozati hely volt, előterében ál-
lítólag honfoglalás-kori lovas-sírt találtak.
Szent vár/Szent Iván településelődje a török időkben elpusztult,
korábbi neve elenyészett.
Dorog neve állítólag a helyi hagyomány szerint Atilla egyik
alvezéréről nevezték el, és a helyi néphagyomány szerint a Nagy
Gete lábánál temették volna el Atillát.
A Kesztölci völgy előtt elterülő Kenyérmezőn ismeretlen ere-
detű, de nevében megőrzött egyház állott a Kesztölc melletti Klas-
trom-pusztán.
Nagycsákány az egykor ott tulajdonló Csákok nevét őrzi. Ne-
vük, a Csák a török nyelvből magyarázható. A török csák annyi,
mint ütni, vágni. A török nyelvben a bicska, a bicsak a mai napig
csaki. A magyarban a kemény követ szétütő, szétvágó szerszám
neve a csákány.
Pilisszentlélek Hutaszentlélek Bél Mátyás ismertette az itt
működő üvegkészítő műhelyt, ahol tiszta zöld üveget állították
elő nagy számban. A pilisszentléleki kolostorban vetették fogság-
ba a vele elégedetlen főurak IV. László királyt 1281-ben.
Korábban a nagy szláv testvérhez törleszkedés bizonyítási
igyekezeteként minden a szláv nyelvekből, elsősorban a szovjet-
orosz nyelvből próbáltak levezetni. Ezek napjainkig kísértenek,
tárgyalt területünkön, a Pilisben is. Lássunk néhány példát. Ma
már Szentendréhez tartozik, de korábban önálló település volt
Izbég. Nevét az ide menekült szerbek névadásaként magyarázták,
mert – szerintük – az izbég annyi tesz, hogy menekült. De ez nem
így van. Ismert az ázsiai sztyeppén élő huszonötmilliós özbég nép
Üzbegisztánban. Neve nem a menekült, hanem az öz (azaz önma-
ga) és a bég (azaz úr) jelentésű szavak összetétele, azaz a saját
maguk ura nép, akik mindenkitől függetlenek, szabadok. Így
hívták az Arany Horda egyik kánját is (Özbek 1312-1342). Az úz
nép neve is ezt jelenti, hogy ők maguk, egyedül, és senki más.
Lásd a róluk elnevezett földrajzi helyeket a gyepűn. (Úz völgye,
Uzsoki hágó, stb.) A szó a magyarban is megvolt. Mai maradéka
az özvegy, aki a maga házastársi saját-jogán örökli meg az el-
hunyt jogát nem csak ingóra és ingatlanra, hanem címre és mél-
tóságra is.
A magyar történelemben, a királyi Magyarországon a kötelező
szolgáltatások és a földesúri terhek elől elmenekült szökevények
neve volt az üzbég, ami csak fogalomtársítással jelentett
szökevényt, mert a nevük szó szerint azt jelentette, hogy a maguk
ura, azaz szabadok, senki alá nem tartozók. Velük már az 1080.
évi törvény is foglalkozott. A királynak különleges feladattal meg-
bízott tisztje, a jókszedő próbálta őket az országban összeszedni
és letelepíteni. Ilyen település volt a Nyitra melletti Üzbég (ma:
Zbehy Szlovákiában), ami települést már1269-ben Izbég néven
említik az oklevelek. Akkor, amikor még a töröknek és az előlük
pucoló szerbeknek ezen a vidéken se híre, se hamva nem volt.
Szlávból származónak mondják a Dömör-kapu-t is, szintén
Szentendre fölött. A szerb Demer-kapia-ból eredeztetik, jelentése
Vaskapu. Vaskapu földrajzi név a Pilisben három is van (Eszter-
gomnál és Pilisszántónál is). A Tömör, dömör, demír törökül vas.
A vasverőt hívták egykor magyarul tömörkénynek. Dzsingisz kán
fiatalkori nevét a Temürdzsin is vasverőt jelent. A józan észre
apellálva látható, hogy a Dömör inkább származik a török magyar
Tömörből, mint a szerb Demerből, ami egyébként szintén a török-
ből származott a szerbek nyelvébe. A kapu szintén megvan a
törökben, lásd csak a Top-kapi=Ágyú kapu Isztambulban.
Mesélő hegy neve ugyancsak a török idők hagyatéka. Vala-
mikor Mesala volt, amit a török Messallah-ra változtatott, majd
ebből lett a török idők elmúltával Mesélő. A többit: Kalicsa –
Vasarc – Kesztölc – Garancs – Ziribár - Sikáros - Bitóc - Kishort-
obágy-csúcs – Monolovác-hegy – Zajnát hegy – Dorog – Oszoly
– Prédikálószék – Jász-hegy – Sibrik-domb fejtse meg más.
A Pilis helye volt olyan ősvallási központnak (vagy központok-
nak), aminek tiltását már I. András törvénye is tiltotta, 1046-ban
kelt tiltó rendelkezése megnevezi: scythicus gentilis et ethnicus ri-
tus (azaz a szkíta nemzet népi és vallás) aminek gyakorlását és
helyeinek látogatását tiltották. (Ezek emléke feledésbe merült, de
a török időkben – amikor semmilyen vallást nem tiltottak – itt-ott
feléledt, újralobbant. A török kiűzése után az egyház, mert tiltani
már nem tudta, a szankcionálást már nem tehette – hát igyekezett
átkeresztelni és ezeknek a helyeknek új elnevezéseket adott szen-
tek keresztény szentek neveiről.
A nagy irtást a tatárjárás hozta a vidékre. Ezt követően a király
 A királyi központ lapja
is kiköltözött a hegyek közül. IV. Béla Buda várában épít új házat
magának, míg temetkezni korábbi székhelyén Esztergomban
temetkezik. Apja Egresen (ma. Igris, Románia) fia a Nyulak-
szigetén, unokája Csanádon temetkezik, míg utódjuk az utolsó ár-
pád-házi a budai várban.
A Pilis az utolsó olyan földrajzi tér, ahol a természetes növény-
takarót pusztai bokorerdők és sztyeppe-rétek képviselik. A Pilis
fészkelő helye a kerecsensólyomnak, a magyarság legendás tu-
ruljának. Magyarországon a sólyomfélék (falconiformes) nyolc
faja fordul elő, és közülük hat fészkel: vadászsólyom (F. rustico-
lus), a vörösvércse (F. tinnunculus) kékvércse (F. vespertinus),
kabasólíom (F. subbuteo) Vándorsólyom (F. peregrinus) és a ke-
recsensólyom (F. cherrug). Utóbbi kifejezetten a sztyeppék ma-
dara, és a Pilis fészkelésének legnyugatibb előfordulása. Míg a
többi szívesen költözik más madarak fészkeiben, a kerecsen elké-
pesztő helyekre rakja fészkét. Megközelítésük szinte lehetetlen
vagy csak nagy kockázattal lehetséges. A legjobb vadászmadarat
csak fiókakorától nevelve lehet vadászmadárnak betanítani. Fel-
nőtt korában már nem. Tehát fióka korában kell a fészekből
kiszedni. Áruk ezért már a középkorban is igen drága volt, tartá-
sukat csak magas rangúak engedhették mag maguknak, szeré-
nyebb származásúaknak tiltott volt.
Igen érdekes az az igyekezet, amellyel árpád-házi királyaink a
Pilis hegyet előbb lábainál, majd belsejében is egyházi alapítá-
sokkal vonták magukhoz, egyházi épületekkel gazdagították,
azokba papokat vagy apácákat költöztetve, mintegy átkrisztian-
izálva a területet, és a világnak bizonyítandó római katolikus
keresztényi mivoltukat.
Érdekes, hogy egyetlen árpád házi név sem fordul elő (amiből
máshol szerencsésen sok fennmaradt, Tarhos, Tevel, Fajsz, Tas,
Taksony, Bulcsu, Üllő, Szabolcs, Solt, Koppány, stb.) a Pilisben.
Árpád-vár sokkal későbbi névadás.
Könyves Kálmán az esztergomi Duna-szigeten alapított temp-
lomot és apácakolostort. Álmos herceg Dömösön prépostságot és
káptalant alapít. III. Béla felépítteti a pilisi apátságot a mai Szent-
kereszt mellett. A rövid idegig uralkodott III. Istvánról templom-
alapításáról nem maradt feljegyzés, de az árpád házi királyok
gyakorlata, hogy saját alapítású egyházaikba temetkeznek, bi-
zonyítja, hogy Esztergomban egyházat alapított, és oda temet-
kezett. IV. Béla templomot építtetett Esztergom városában, oda is
temetkezik
Mindez nem gyanítja, de egyenesen valószínűvé teszi, hogy
olyan ősvallási központoknak kellett léteznie a Pilis hegyei között,
amely a nép előtt ismert volt, és onnan őket eltiltani nem lehetett.
Feledésbe csak lakosság többszöri kiirtásával (tatárjárás, török-
dúlás, majd a törököt kiűző európai keresztény seregek dúlásai és
fosztogatásai, a kuruc kor labanc pusztításai) merülhetett feledés-
be. A kicserélődött lakosságot távol tartották az erdőktől, nehogy
rábukkanva ezekre a helyekre, felismerjék azok szakrális erejét,
isteni képét, mitikus kisugárzását. Olyannyira így volt ez, hogy
már 1465-ből fennmaradt az első megyei kiadvány, mely szerint a
terület különleges, ispán nélküli jogállását az 1492-es és az 1495-
ös országgyűlés megerősítette. A terület közigazgatási feladatát a
mindenkori nádorok látták el!
A lakosság többször kicserélődött. Már a korai Árpád-korból
tudunk idegen betelepítettekről (Bajóti Simon, Aynard, stb.).
A történelem folyamán a lakosság többször kicserélődött. A
történelem folyamán többször szinte lakatlanná tett Pilisben.
25
Hoztak új lakókat Csehországból, Németországból, Olaszor-
szágból és Boszniából.
Telepített ide új lakókat Károly Róbert Olaszországból, a kőfej-
tők megnyitásával újabb idegeneket hívtak be a bányákat művel-
ni.
Mátyás nagyszabású építkezéseihez Erdélyből hozott be ipa-
rosokat. Közülük száz családot Visegrád alsóvárosába telepített
le. Feleségével újabb olaszországi kontingens költözött be.
A török 1526-ban először, majd 1529-ben másodszor is végig-
pusztította a vidéket.
A hadakozó török és német csapatoknak kedvenc portyázó
helyévé vált a terület. Ekkor pusztultak el a királyi vadászlakok,
hajdan virágzó egyházak, a kolostorok termőkertjei, a falvak
határában lévő gyümölcsösök, a domboldalak szőlői, a picék
hordói, a présházak eszeközei. A többször végigpusztított, kifosz-
tott terület a török kiűzése után elnéptelenedet területre a pilisi
községeket újra kellett telepíteni.
Lipót császár németeket, tótokat, szerbeket telepített le, akik
engedélyt kaptak házaik felépítéséhez a környékükön található
romok széthordását, azok köveinek építkezéseikhez való fel-
használását. Így pusztultak el véglegesen a honfoglalók nyomai,
mert az épületeke az alapozásaikig kibontották az építőanyaga mi-
att.
A visegrádi várat Lipót rendeletére 1702 után felrobbantják.
A régi esztergomi vár Rákóczi hathetes ostromában semmisült
meg, pusztult el.
Nyom nélkül tűnik el a törökök 1543 után épített Vörösvár
erődje. (És hová lett Árpádvár, Leányvár, Csikóvár, a sziget Ki-
rály vára, és a többi erősség? Hová lett I. Béla királyi udvarháza,
Salamon tornya, Klastrompuszta klastroma?
Ma se tudjuk, hogy Sárisáp feletti (176) magaslaton állt egyko-
ri négyszögű építmény római burgus, középkor lakótorony vagy
török végvár volt. Csak ásatással lehetne tisztázni.
Itt építette fel országának központját Géza fejedelem. Szent
István itt született, I, Bélára dömösi udvarházában dőlt rá a trón-
terem mennyezete, Salamont a visegrádi Sibrik-dombi római
erődből átalakított ispánsági várban őrizték, IV. Lászlót itt zárták
össze feleségével, Gertrud királynőt itt ölték meg, és itt is temet-
ték el. Fiát IV. Bélát és unokáját itt temették el Esztergomban.
Esztergomi palotájában fogadta Európa uralkodóit III. Béla.
Született itt árpád-házi király, meghalt itt árpád-házi király,
börtönben csücsült itt árpád-házi király, fogságban tartottak itt ár-
pád-házi királyt megölték árpád-házi király anyját és temettek el
itt árpád-házi királyt
Pilis az a spirituális tája világunknak, amelynek üzenetét tel-
jességgel szavakba önteni lehetetlenség, csak érezni, megérezni
lehet – például a fennsíkon éjjel, a Holdvilág alatt megállva, és a
sötétbíbor bársonytakaró kupolája alatt a szikrázó csillagokat
nézve belehallgatni a csend súgta üzenetekbe…
Caspar a ravennai
mozaikról
26 Dobogókő
A Tárnok-völgy titka
Múltőrző, titokfejtő séta a Búbánatvölgy környékén
VETRÁB JÓZSEF KADOCSA
„Tiszteld őseidet, mert rajtok keresztül
nyertél életet és örököltél Istent és hazát.”
(Vass Albert: Hagyaték)
Elöljáró beszéd
a Búbánatvölgy földrajzi helyzetéről
A Búbánatvölgy az Apostoli Magyar Királyság közepeként
jedzett pilisi központ nyugati határvonalán déli irányból tart
északra, ’hol futása megtorpan a Duna folyó jobb partján. Balkéz
felöl a Szamárhegy, jobbról a Maróti hegyek vonulatába illesz-
kedő Hosszúhegy erdős háta szegélyezi. A völgybe tartó erecskék,
kis patakok vizei egy nagyobb tóba torkollanak, melynek neve;
Kerek tó – a régiségben Kerekednek hívattatik –, ez a Búbánatvöl-
gy fejénél található, s melyet rétek és tágas mezők vettek körül a
Szamárhegy és a Vaskapu lábánál. A Kerek tavat tisztító vizeket a
völgy Dunához tartó alsó részein zsilipelve még két horgászásra
szolgáló halastavat létesítettek olyannyira felfogván a vízhoza-
mot, hogy a régi patakágy kiszáradt a dunai torkolat közelében. –
Napjainkban a Búbánatvölgy az esztergomiak kedvenc nyaraló és
kiránduló helye.
A magyari múlt nyomában
A magyar krónikás hagyomány írásaiból, a középkori írásos
emlékek; határbejáró és ítélő levelek, diplomák bizonysága nyom-
dokain haladva Noszlopi Német Péter és Vértessi György tanul-
mányai ismeretében is kijelenthető, hogy a magyar korai valamint
a késői középkorban kiemelkedő helyet foglalt el a völgy e térség
váraival, várasaival, szakrális, s hitbéli életére jelentősen kiható
építményeivel a Magyar Királyság életében. Már elöljáróban utal-
tunk arra, hogy a királyi kiemelt birtok, a Medium Regni, talá-
nyos, titokrejtő leírása szerint az akkori Vértes alatt húzódó völgy
választotta el a titokzatos belső világot a külsőtől, melyet így
jegyzett fel Oláh Miklós zágrábi püspök, későbbi esztergomi ko-
ronázó érsek 1536-ban Brüsszelben nyomtattatott Hungária című
könyvének hetedik fejezetében: „…ad unum miliare Italicum a
Strigonio distans ambit. Exurgit hinc mons, cuius in latere vineae
porriguntur, arci et civitati Strigonio imminens.” (Esztergomtól
egy olasz mérföldre fekszik – /Az esztergomi érsek Vértesnek
nevezett múlató és vadászó helye, – a szerző./. Innen emelkedik
az a hegy – a lejtőin szőlőskertek húzódnak –, amely Esztergom
vára és városa fölé magasodik.)
Oláh Miklós leírja a királyi központ területét, amely a Duna-
völgy jobb oldalán húzódik a középkori Kékes (Zephir) hegyétől
(ma Nagy Villám) indulván keletről két magyar mérföld távolság-
ban – ez mintegy 17 km –, az esztergomi érsek múlató és vadas-
kertjével zárul. Kiemeli Dömös prépostságot, mint a félkörben el-
terülő királyi terület közepét, és a tőle nem messze látható királyi
palotát. – Kékestől a Vértesig. Megjegyzendő, hogy a Vértes föld-
(1. rész)
rajzi elnevezés a Pilisben ma is megtalálható egy hegy és egy
völgy neveként a Királyvölgy földrajzi közelségében.
De térjünk vissza a Tárnok völgybe, mint a nyugati királyi
szakrális és közigazgatási központ helyszínére; a mai Búbánat-
völgybe.
A nyugati királyi központ
A hunok történetében – akiket a magyarokkal azonosítanak –
fontos szerepet tölt be a trójai menekült frankok által emelt vár,
melyet egyik népnevükről, Szikambriának neveztek a pannóniai
brycek. A Kálti Márk fehérvári kanonok által, 1358-ban befejezett
Chronica Picta (Képes Krónika) leírása szerint e vár közelében
úsztattak át a Dunán az éj leple alatt a három hun kapitány vezette
hun seregek és ütöttek rajta a Szikambria várán kívül táborozó
Detricus és Macrinus vezetése alatt álló megerősített Nyugat Ró-
mai hadseregen, amelyet szétszórva, fejveszett menekülésre
késztettek. A megfutamított római sereget hadvezéreik csak a
Tárnok mezején tudták hadrendbe állítani és ütközetre sarkallni a
hunok ellenében. Véres csata folyamán a hun seregek győzedel-
meskedtek, de vezéreik; Keve, Béla és Kadocsa kapitányok eles-
tek volt a harcokban. Szkíta szokás szerint temették el őket a kö-
zelben és sírjuk fölé egy követ állítottak. – Ez a kő még a XVIII.
század közepén is látható volt – olvashatjuk az 1744. évi Bitóczi
per jegyzőkönyvében Szamárkőként említve.
Közelebb kerülünk földrajzi értelemben Szikambriához
amennyiben felütjük Kézai Simon XIII. századi krónikájának
lapjait a 24-26. fejezetnél, ahol ezt olvashatjuk a hunok második
bejöveteléről:
„Miután tehát előadtuk a hunok eredetét,…most lássuk, mikor
tértek vissza ismét Pannóniába. …hét hadseregre oszlottak,…min-
den hadsereg harmincezer fegyveresből állt…zászlót bontva
kivonultak tehát feleségeikkel, gyermekeikkel, nyájaikkal együtt,
és átkeltek a Dunán Pestnél, illetve a szobi révnél, ahol is megvív-
tak egy bizonyos Duna menti várat.”
Bizonyára meglepetéssel ütköztünk meg, ennek a résznek
olvastán, Pest helyrajzi nevének említésekor. - Ne tegyük! – Em-
lékezzünk Heltai Gáspár: „Krónika az magyarok dolgairól”
című művében leírtakra, amelyben utal a pilisi Duna menti Pestre.
Vessünk egy pillantást a Pilis térképére, egyetlen egy olyan
terület bontakozik ki a szemeink előtt, amely valószerűvé teszi
Kézai leírását az átkelés helyét illetően. Ha figyelembe vesszük,
hogy a hét hadsereg létszáma – a tiszteken kívül is –, 210 ezer har-
cos, feleségeikkel, gyermekeikkel, felmenőikkel együtt is lega-
lább hétszeres szorzót kell vennünk a magyarság összlétszámának
megállapításakor; ez közel másfél millió ember. Hozzá kell ven-
nünk az állatokat és a szekereket. A Szob-megyeri rév helyén
történő folyami átkeléshez, ha a létszám felét vesszük is, a be-
érkezőknek szét kell bontakozni és meghatározott rend szerint
végrehajtani a műveletet. Ehhez kellő teret biztosított az Ipoly
torkolat két oldalán lévő szélesek és malom földek a mai Helemba
falu alatt és Szob felett egészen Zebegényig.
 A királyi központ lapja
A Búbánatvölgy és a Duna
A krónika a továbbiakban megjegyzi; Marót várának tartják a
mondai hagyomány átörökítői, s a fent nevezett fejedelem ennek
az erőd-várnak a védelmében esett el annak ostromakor. Kézai
Marót éltes rokonának tartja az elesettet, anélkül hogy megne-
vezné őt. Személyét tekintve, hogy ki volt e helytartó férfiú az az
alább következő sorok rejtekében található. A tényt, hogy Árpád
fejedelem e hadmozdulatokat vezérelte volt Kálti Márk albai
kanonok által jegyzett Képes Krónika következő sorai erősítik
meg; „Eoque Arpad Zuatapolug cum ceteris Hungaris, ut su-
perius dictum est, debellato et occiso castra fixit in monte Noe
propre Albam, et ille locus est primus, quem Arpad sibi elegit in
Pannonia, unde et civitas Alba per sanctum regem Stephanum, qui
ipso processit, fundata est ibi prope.”
„A mikor Árpád a többi magyarral együtt, miként fentebb el-
mondtuk, harcban legyőzte és megölte Zuatapolug-ot, tábort ütött
Noe hegyén Alba közelében. Ezt a helyet választotta Árpád elő-
ször Pannóniában, s szent István király, aki tőle származott, ezért
alapította ennek közelében Alba városát.” (Barsi János fordítása)
A fent leírtak összegzése képen leszögezhetjük a következőket:
Krisztus után 373-ban a hunok Szikambria közelében átkelnek
a Dunán.
Megütköznek Macrinus és Detricus vezette nyugat-római ha-
dakkal Szikambria mezején (…a hunok az éjszaka csendjében Si-
cambriánál tömlőkön átkeltek a Dunán, és Macrinus és Detre
seregét, mely a mezőn táborozott, mivel a megerősített város nem
tudta befogadni, kegyetlenül leöldösték.” – Képes Krónika).
27
Árpád vezetésével a hunok azaz magyarok a Szob-Megyeri
révnél, az Ipoly torkolatánál illetve a pilisi Pestnél átkelnek a
Dunán. Megvívják Marót várát. Bevonulnak Atilla városába:
Szikambriába. Árpád (Noé) Nimród hegyén üt tábort. Ennek
közelében alapítja Szt. István Alba városát.
Ezek fényében megállapíthatjuk, hogy a hunok azaz magyarok
mindkét időszakban történt hadműveletei Szikambria közelében,
Szob és a középkori – az azóta elpusztult – Megyer (Meger) falu,
Basaharci völgy valamint Marót körzetében zajlottak.
Atilla nagykirályunk Szikambriában (Atilla városában: Etzil-
burgban) állította fel székhelyét, innen idult hadba, ide tért vissza,
és itt is halt meg – írja a Képes Krónika.
Buda fivére Szikambria mellett építette fel várát, amely neve
után Budának neveztetett a magyarok részéről. – Ez a Buda válik
később a XIII. század negyvenes évei elején AU- Budává (Vetus
Buda, Vetera Buda).
A középkori Buda helymeghatározását szintén e pilisi térség-
hez köti XXII. János pápának a veszprémi püspökhöz írott levele,
amely így hangzik:
„1321. deczember 8. XXII. János pápa a veszprémi püspököt, a
dömösi és ó-budai prépostságoknak Róbert Károly királytól ter-
vezett egyesítése tárgyában, jelentéstételre hívja föl. A te egyházme-
gyédhez tartozó óbudai Szent Péter parochialis egyház is, királyi
székhelyen, a jelzett dömösi vár és káptalan szomszédságában,
régebben a tatárok által földig leromboltatott és bár ebben az is-
tentisztelet nem szűnt meg, mégis a Szent Péter káptalan – annak
szegénysége és épületeinek romos állapota miatt – nem volt
újjáépíthető, azért sem, mert a helyreállítás igen költséges lett vol-
28
Vért mezeje az Ákospalota tetejéről nézve
na.” (Monumenta Romana, 1899. 40. o. XLVII. Sz. fordította:
Soós Imre)
Sík Sándor:
Ballagás a Pilisen
Gondolatoktól körülrajzva leülök
a pilisi romok mellett a diófa alatt fakadó
forráshoz, mely az egyetlen, ami nem
változott s úgy bugyborékol most, mint
800 év előtt.
Prohászka: A Pilis hegyén
Ballagdálok a vén Pilisen,
Az ezredes erdő lelkét lesem.
Málló köveken, zörgő avaron
Régvolt magyarok nyomait kavarom.
E kövön tán a táltosok
Regesajkú népe áldozott.
Amott a völgyben szíthatta tüzét
Remeték apja, boldog Özséb.
Az irtás földön amoda át
Feltűrt csuhájú bence-barát
Irtotta az erdőt, törte rögét
És pingálgatta pergamenét.
A forrásparton itt pihent
Tán tegnap is még a Püspök, a szent.
Látom most is, amint meditál,
Fákkal, füvekkel összeáll
Dobogókő
Vagyis Óbuda 1321-ben királyi székhely, amely a dömösi vár
és a prépostság szomszédságában volt található! – (Bradák
Károly megállapítása)
(folytatjuk)
Irodalom:
Rupp Jakab: Buda-Pest és környékének helyrajzi története ( Bp.1868)
Noszlopi Németh Péter: Az Árpád-kori Buda nyomai a Pilisben (Bp. PÜSKI
1998.)
Kézai Simon: A magyarok cselekedetei (Osiris Budapest 1999.)
Oláh Miklós: Hungária – Athila (Osiris Budapest 2000.)
Heltai Gáspár: Krónika az magyaroknak dolgairól (Magvető Kiadó Bp. 1979.)
Vértessy György: Fehéregyháza Kérdése
Képes Krónika (Budapest 2003)
Monumenta ecclesiae Strigoniensis, Ed. Ferninandus Knauz. II. –Srigonii, 1882
S ezüst fejével tovalebeg,
És elnyeli lassan a rengeteg.
Zsibongó fejjel járdosok,
Elnyargaltak a táltosok.
Elfeküdtek a remeték,
Némák a romok, köveik feketék.
Múlt már, rege már a Püspök is,
Mese vagy magad is már, néma Pilis.
Megyünk-e mi is már aludni, mesék,
Ha kibontja az éjszaka szemfödelét
S egyedül marad ébren a rengeteg,
Elsiratni a szenteket?
Sík Sándor (Budapest, 1889.
január 20. – Budapest, 1963.
szeptember 28.) piarista ta-
nár, tartományfőnök, költő,
műfordító, irodalomtörténész,
egyházi író, cserkészvezető,
a Magyar Tudományos Aka-
démia levelező tagja (1946-
49), Kossuth-díjas (1948), a
XX. század jelentős magyar
lírikusa. Fiatalkorától fogva
foglalkozott az irodalom szin-
te minden ágával. Már a gim-
náziumban feltűnt költői tehetségével, később írt iroda-
lomtörténeti és esztétikai értekezéseket, kritikákat és
színműveket. Szerkesztett imakönyveket, tankönyveket
és újságokat, működött mint lelkigyakorlat-vezető és elő-
adó. A cserkészet mellett számos más közéleti és iro-
dalmi társaság életében és irányításában is részt vett.
 A királyi központ lapja 29

A Pilis titkai régi térképeken

A pilisi helyek és helységek névváltozatai
VÁRY ISTVÁN tak vagy eltűntek.) Jellemző, és egyben izgalmas kutatási
lehetőség, hogy egyes időkben jelentek meg több nyelven felira-
Amikor különböző korokból származó, a pilisi területet ábrá- tozott térképek is.1
zoló térképet veszünk a kezünkbe, a hegyek és települések nevei-
nek megannyi változatával találkozhatunk. Az eltéréseknek több
oka van. Fontos tudnunk, hogy milyen korban, mikor készült az
adott térkép, hol nyomtatták, milyen nyelvterületen adták ki il-
letve milyen nyelvterületen szánták használatra. A térképészeti
terep-felmérés és rajzolás fejlődésével egyre részletesebb munkák
láttak napvilágot, ami az ábrázolt terület részletességében és a
feltüntetett hely- és településnevek számában is megmutatkozott.
A korai térképek torz, hiányos, és a mai szemmel nézve elna-
gyoltnak tűnő ábrázolási módjáért a kezdetleges mérési eszközök,
a hiányos információk a felelősek, mellyel kapcsolatban – utalva
e sorozat legelső cikkére a első évfolyam második számában –
tudnunk kell, hogy a meglehetősen nagy területeket ábrázoló
térképek tartalmát nem a terület bejárásával mérték fel a kezdeti
időkben, hanem beszámolókból és útleírásokból nyerték az ada- A ptolemaioszi térkép (II. század) pilisi részlete.
tokat. Mindezek okán a Pilissel kapcsolatba hozható térképészet
közel ezer évének anyaga izgalmas kutatási területe a történész- A térképeken feltüntetett nevek azonosítása külön tudomány-
tudománynak, hiszen a névváltozatok eredetének, jelentésének és ág a térképészeten belül, mely területet Magyarországon Stege-
az adott hely elhelyezkedésének vonatkozásában megannyi jelen- na Lajos, Szathmáry Tibor vagy Faragó Imre képviseli. A kuta-
tős adat és tényező tárható fel. (Ezzel kapcsolatban hivatkoznék a tók munkáját – a közigazgatás és a megye-rendszer fejlődésé-
Dobogókő előző számában megjelent cikkre, melyet Dobay Pál nek köszönhetően – számos, különböző korokban kiadott hely-
írt.) ségnév-tár segíti, és bonyolítja is egyben.2
Amint arról már írtunk, az első értékelhető térkép, mely a Pilis
és a Duna-kanyar vonalát – igaz, nagyon egyszerűen és kevés
adattal – ábrázolja, a II. században keletkezett Ptolemaioszi
munkának tulajdonítható. Ezen, a római birodalom – Pannonia
provincia – részeként rajzolt terület néhány, a Limes melletti
fontos városa van feltüntetve, latin megnevezéssel. Később, a
korai középkor térképein már több Kárpát-medencei város nevét
megtalálhatjuk, melyek - a rajzoló és a kiadó származásától füg-
gően – az akkor használt és élő olasz, német, holland, francia,
angol, arab, török vagy valamelyik szláv eredetű nyelven szere-
pelnek. Az 1528-tól számított magyar térképészettel megjelen-
tek a hiteles magyar nyelvű helység- és területnevek, korabeli
betűhasználattal és írásmóddal /ami sokszor igen nehezíti a bea-
zonosítást/, azonban még évszázadokig ábrázoltak a térképek
kevert, zavaros, nem letisztázott, vagy éppen hibás névhasznála-
tot. (Nem egy esetben, melyeket a térképész-tudomány feltárt, a
nyomdai hiba – betűk kiesése vagy megfordulása – is felelőssé
tehető egyes nevek megjelenésének problematikájában.) Ezek
tanulmányozásakor figyelembe kell vennünk a mindenkori poli- Az 1528-as Lázár tárkép börzsönyi részlete: Vác, Nagymaros,
tikai, katonai, gazdasági helyzetet, az adott terület pillanatnyi Kemence, Nagyoroszi, Drégely könnyen beazonosíthatók.
hovatartozását, hiszen ezek döntően meghatározták, hogy egy-
egy terület, település milyen névvel és milyen módon került Mivel a Kárpát-medence – vízrajzi, gazdasági, politikai és ka-
feltüntetésre. Átgondolandó az a szempont is, hogy egy adott tonai szempontból is – leg meghatározóbb jellemzője a Duna át-
térképtervező vagy rajzoló miért tartotta fontosnak egyes folyása, ezért ezzel, és a folyóhoz kötött települések neveivel
helyek, települések feltüntetését, és miért mellőzött másokat? kezdjük a névváltozatok tárgyalását, különös figyelemmel a
(Sok olyan város, település létezett a középkorban, melyek Pilist határoló városokra.
akkor nagy jelentőséggel bírtak, mára jelentéktelenné zsugorod- A Duna folyó térképi megjelenítése – a XIX. század második
30
feléig – igen pontatlan és kusza képet mutat, a folyó partján lévő
városok és települések elhelyezkedésének tekintetében több
térkép pontatlan, hibás, vagy még fel nem tárt rejtélyes ábrá-
zolást használ.
Legfontosabb folyónk archaikus neve Ister, melyre többféle
etimológai magyarázat létezik: a nevet ógörög és kelta erede-
tűnek is vélik, azonban - összeilleszthetően az újabb sumér-ma-
gyar kapcsolat kutatásának feltárt eredményeivel – elkerül-
hetetlen az Istar (más korokban és kultúrákban: Asztart, Innana,
Lilith) istennői névvel történő összefüggés vizsgálata. A
térképeken már – az ős indoeurópai „dinu” szóból származtatott
- fl., flv, vagy flu. (folyó) Donau, Donaw, Danubio, Danube,
Dunav, Danubius, Dunaj, flui Deneva, vagy Nahr Dna (arab)
szerepel.
Legfontosabb Duna-menti városunk neve is a folyó archaikus
nevéből származtatható: Ister-gam (Istergranum, Osterigun, Ast-
ragon, Ostrihom) - Esztergom. Ez a város már a római időkben
is nagy jelentőséggel bírt, akkor Salvio Mansio, Salva Mansio,
vagy röviden Solva, Salva, Salua névvel jegyezték. A Strigoni-
um, Strigonia, Strogonia (Fra Maurónál Straouigna) elnevezés
mellett már a középkorban használták a német nevét: Gran,
Agran. Al Idrisi arab térképén Askruna, később Asarkuna névvel
van feltüntetve. (A mai Esztergom több kisebb város csatolásá-
val jött létre, ismert, hogy a két legfontosabbat – Szent-György
mezőt és Szent-Tamást – a középkorban külön is tüntették fel.)
Nem közvetlenül a Pilis területéhez tartozik az a város, mely
Esztergommal szemben, a Duna túloldalán található, de ennek a
területnek a beazonosítása okán említést kell tennünk róla:
Párkány. Ezt a nevet (Parca, Parkan, Parican, Barkan, Parckan,
Parkany) a törökök adták a városnak, korábban – és ez a török
időket megelőző térképeken is így szerepel – Anavum, majd Ka-
ka, Kakat, Kakata, Gakata elnevezéssel bírt.
Esztergomtól nyugatra is volt egy fontos római város a Duna
partján, Brigetio, Brigantio, Bregitium – Ószőny.3
Wolfgang Lazius 1587-ben készített térképének részlete: „Salmár”
(Solymár) mellett láthatjuk „Pelijsiát” (Pilis), Buda alatt Szent Pált.
A Duna folyását követve Esztergomtól eljutunk Pilismarótra.
Ez a vidék „történelem-ittas hely”, ahogy Szőnyi József mon-
daná; az út menti Szamár-hegy, a Búbánat-völgy, a Sas-hegy, a
Dobogókő
dunai kis szigetek és maguk a Maróti hegyek (a Nagy-Háboddal
kezdődően) számos történelmi esemény vélt vagy valós helyszí-
neként tartjuk számon, és a terület régészeti feltárásai szinte
minden korból hoztak fel nem kevés leletanyagot. A település
neve a térképeken Maroth, Marot, Marót, és a XIX. század vé-
gétől Pilismarót.4
Justus Danckerts 1680-as rézmetszetének részlete:
megfigyelhetjük „Pelisiát”, ott van „Kaltbach” (Tahi),
„Wuraschwar” (a mai Pilisvörösvár), és a kép tetején láthatjuk a
Börzsönyben az azonosítatlan „Salatint”.
Ezen a területen már nem létező, de a korabeli krónikákban
többször szereplő településeket is keresnek a kutatók: Pazanduk,
Geizavásár, Bitóc.(Ez utóbbi nevet egy domb és egy völgy még
őrzi a közelben.) Ezek a térképeken nem szerepelnek, valószínű,
hogy nem voltak olyan nagy és jelentős helyek, és nem is
léteztek hosszú ideig. (Pazanduk falut Kubinyi András a mai
Óbuda közelébe, Békásmegyer alá helyezi.)5
Tovább haladva Dömösre érünk. Történelmi múltjánál ennek
a községnek is sokat időzhetnénk, hogy csak a legfontosabbat
említsük: a XII. század elején, Álmos herceg által alapított pré-
postság területe és romjai bírnak nagy jelentőséggel e helyen. A
község neve a korabeli térképeken Demes, Domos, Dőmős,
azonban tudnunk kell, hogy a török korra a község elvesztette
korábbi jelentőségét, el is néptelenedett, és ennek okán évszá-
zadokig nem tüntették fel térképeken. Marsigli tábornok híres
Duna térképein (1686) sincs Dömös kijelölve, pedig ez volt a
folyó és közvetlen környezete első részletes ábrázolása. Fenti
neve a XVIII. századi ábrázolásokon tűnik fel.
A Duna-kanyar következő, szintén kiemelkedően fontos
városa Visegrád. Neve már az országot ábrázoló részletesebb
térképek megjelenésétől kezdődően (a XV. század második fele)
fel van azokon tüntetve a következő változatokban: Vische, Wis-
sigrad, Vizzegrad, Vizeegrad, Vissograd, Vicegrade, Visgrado,
Vicegradt, Visze Grad, stb. A német betelepítések okán Visegrád
egy másik neve is megjelenik, és sok térképen szerepel: Plun-
denburg (Plōteborg, Plindeburg, Plintenburg, Planteborg, Plein-
 A királyi központ lapja 31

Pierre du Val 1684-es térképének részlete: középen Pilisszántó

(„Zanto”) és Pilis („Pelisia”). Esztergommal („Gran”) szemben
figyelemre méltó Párkány mindkét nevének feliratozása („Parican”
és „Gakata”).

partján, melyeket a XVIII. századi térképek felváltva ábrázol-

Joannes Alexandri Reiner 1682-es Magyarország térképének nak, hol az egyik, hol a másik jelenik meg, ráadásul gyakran
részlete. Az egyik leggyönyörűbb kézzel rajzolt térkép, amit kutatá- nem egymással szemben. Tahitól északra felfedezhető későbbi
saim során láttam; a keszthelyi Festetics gyűjtemény értékes térképeken Tahi-puszta vagy Puszta-Tahi (egy 1863-as megye-
darabja. Láthatjuk rajta Tahit („Kaltbach”), Pilisvörösvárt („Vunch-
va”), Buda alatt ismét megjelenik Szent Pál, a börzsönyi területen
térképen P.Tahi) és Várad, vagy Tahi-Várad, egy valaha létezett
egy másik beazonosítatlan település: „Gennu”. Figyelemre méltó vár emlékét jelezve. (Ez a terület ma Váradok néven Dunabog-
Óbuda („Altoffen”) nagy távolsága Budától („Offen”). dányhoz tartozik.) A XVI.-XVII. századi térképeken azonban
németül, Kaltbach (Caltabach) néven van feltüntetve a község,
deburg). Tudnunk kell még, hogy a középkorban a maihoz vi- mellyel kapcsolatban sajnálatos, hogy semmilyen hozzáférhető
szonyítva keleti irányban, a Sibrik-domb magasságában volt a hazai anyagban nem leltem erre vonatkozólag utalást, egy néme-
város, főutcája nem a Duna partján, hanem a Salamon-torony tországi honlap adatai között lehet a magyarországi községek –
felett haladt el. A pilisi községek ilyetén „vándorlása” nem egye- korabeli megyei felosztás alapján számba vett – német neveit
di eset: Piliscsév török kor előtti elődjét a mai községtől hat kilo- megtalálni.7
méterre, nyugatra lokalizálta a régészet, a későbbiekben tárgya-
landó Pilisszentkereszt sem ott létezett községként, ahol most
van, és kezdetben nem is ezen a néven. Azt is érdemes megje-
gyeznünk Visegráddal kapcsolatban, hogy Mátyás király ide-
jében Rómán kívül az egyetlen olyan város volt a kontinensen,
ahol csatornázott, kövezett és járdákkal kiépített utcák és veze-
tékes vízhálózat volt! (A fellegvár vízellátását pedig vízemelő
rendszer biztosította…)
Ahol a Duna délnek fordul, szintén ősi város mellett halad el:
Dunabogdány. Római kori neve Cipri Mansio volt, másként:
Castrum Cirpi. Több térképen ennek rövidített változata szere-
pel: Cipri, Cirpe. A magyar neve Bogdan (Bogdanj) volt. (1285-
ben, IV. László egyik adománylevelében még Bogud-ként szere-
pel, 1287-ben már az esztergomi érsek tulajdonában van Bog-
dan néven.)
Tovább haladva déli irányban ismét egy már nem létező, de a
térképeken megjelenített római kori helység területét érintjük:
Carpis Castellum, röviden Carpis, melyet Tomka-Szászky az
1751-es atlaszában feltüntet, igaz Pomáz és Aquincum között.
(Vannak, akik Carpist Ciprivel azonosítják.) Ezután jutunk el
Tahitótfaluba.6
1691-es Magyarország térképrészlet, rajzolója Vincenzo Coronelli.
Ennek a településnek a neve és a helyzete a történelmi viszo- Több nyelven feliratozott. Megtaláljuk rajta Pilist, Vörösvárt,
nyoknak megfelelően igen gyakran változott. A római időkben Solymárt, Tahit, a korábban leírt nevekkel. Figyelemre méltó, hogy
itt is álltak őrtornyok, de a térképeken hosszú ideig nem jelölik a Szentendre mellett „Ad Herculem” van feltűntetve, illetve Buda
helyet. Tah és Thotfalw néven volt két település a Duna két alatt itt is megtaláljuk Szent Pált („S. Paolo”).
32 Dobogókő
A következő város Szentendre, melynek római neve Ulcisia
Castra (Farkasvár) volt, a későbbi korok térképein St. Andrew,
Z. Andre, St. Andre, Sanct Andra, Sanctus Andreas vagy Sz.
Endre névvel van feltüntetve.
Szentendrével szomszédos község Pomáz, mely község a
legkevesebb névváltozattal bír a térképeken: római kori neve
Florentia, a középkortól Pomaz, Pomás, Pomáz, de jellemző,
hogy számos térképen nincs feltűntetve. Furcsa névvel illette a
községet Csonka József egy olyan 1783-as térképén, ahol első-
sorban a nógrádi postautakat ábrázolta: Roláz. Érdekesség, hogy
1765-ben Ruttkay a területet ábrázoló térképén Pomáz községe
mellé romokat rajzolt Vetus Pomáz (Ős-Pomáz /!/) felirattal.
A Pilis belsejében is több községet találunk, ezek térképi
megjelenítésével – igaz, kezdetben hiányosan – a XVII. század
végétől találkozhatunk.
Elsőképpen Pilisszentlászlót említsük: amikor (1291) a már
vadászkastélyként itt működő épületegyüttest III. Endre a Pálos
rendnek adományozza, Kékes a helység neve, egészen a török
időkig. Ez kortárs térképeken még nem jelenik meg. A török
pusztítása és a terület elnéptelenedése után a régi alapokon
felépített templomot Szent Lászlónak szentelik fel, ettől kezdve
magát a megújuló települést is Szent Lászlónak nevezik. Ilyen
formán a XIX. század – már részletdúsabb – térképeire felkerül.
A megyerendszer és megyei adminisztráció fejlődésével, a
gazdasági – politikai ügyintézés jelentőségének és a közigaz-
gatás áttekinthetőségének okán elkerülhetetlen volt a kamara
számára, hogy az azonos nevű magyarországi településeket (pl.
a Mátrában, Bükkben, vagy a Gerecsében lévőktől) valamilyen
módon megkülönböztessék. Erre az egyik megoldás a nevek
helyi geográfiai jellemzőkkel történő kibővítése volt, s ezért je-
lent meg a XIX. század végétől az 1920-as évekig szakaszosan a
pilisi községek Pilis- előtagja. Így lett Szent Lászlóból Pilis-
szentlászló, vagy pl. Marótból Pilismarót. Nevének „csonkasá-
gát” legtovább az Árpád-korban alapított Csév (Chw, Chew,
Tschew, Chev, Cheu, Csiv) húzta, ez a község kapta legutoljára
a Pilis előtagot. Az előtagos névváltozat szükségtelensége és
nyelvtani szempontból helytelen alkalmazása okán két község
megtarthatta eredeti nevét: Dömös és Csobánka (Tschowanka).
A legelső „Pilises” község azonban nevében jóval megelőzte
az átkeresztelést: Pilisszentkeresztről van szó.
A Pilist ábrázoló térképeken legkorábban megjelenő és azután
folyamatosan ott levő települést még sem foglyuk megtalálni,
mert nem Szentkereszt néven rajzolták fel, hanem Pilis (!) né-
ven, a következő változatokban: Polisia, Pelysia, Pelisia, Pilisch,
sőt: Belusio. Tudnunk kell azt is, hogy ez a név nem egy köz-
séget takar: a területen a Szent Istváni bencés kolostor alapjain
épült és működő, Gerevich László által feltárt Ciszterci apátsá-
got, majd a XVIII. század első negyedétől – a ciszterciekkel
folytatott elhúzódó pereskedés után – a Pálos rend hét hektáron
(halastóval, malmokkal, mezőgazdasági területekkel) működte-
tett rendi-gazdasági komplexumát kell értenünk.
(Mindezekről, a pilisi apátság működésének kontinuitásáról
és a működtetők vallási-történelmi megítéléséről és szerepéről a
mai napig folynak viták. Az azonban vitán felül áll, hogy ezen a
hatalmas területen évszázadokig fenntartott rendi organizmus –
a török pusztítás ellenére is - milyen nagy jelentőséggel bírt, s
erre éppen a hely térképi ábrázolása is elsőrangú bizonyíték:
nem egy esetben a térképeken nagyobb ikonografikus jellel
/épületek, épületegyüttesek/ ábrázolták Pilist, mint Budát! Sőt,
számos térképen, a pilisi területen nincs más feltűntetve, csak
Pelisia.)8
Andreas Kneidinger, 1770. Pilisszentkereszt gyönyörű felirata
A kutatások alapján gyanítható, hogy nem a hegynek és a
hegységnek volt a neve a kezdetekben Pilis, hanem az itt lévő
vallási központnak, s innen „terjedt ki” az elnevezés a földrajzi
környezetre.9 Maga a község csak a Pálos rend idejében bon-
takozott ki számottevően. Itt térnék vissza a nevére: Andreas
Kneidinger 1770 körül (!) rajzolt kéziratos térképén, melyen
Szántó (Pilisszántó) mezőgazdasági területeit ábrázolja, a
következő csodálatos felirattal tünteti fel Szentkeresztet: Pilisien
Santa Crux.
Pilisszántó Szentkereszt „szomszédjaként” szintén nagy je-
lentőséggel bír a pilisi települések sorában. Már a Lázár-féle
1528-as térképen szerepel, és a későbbiekben is gyakran jelenik
meg a következő nevekkel: Santo, Zanto, Santov, Szántó, majd
Pilisszántó.
A Pálos Rend vonatkozásában Pilisszentlélek is nagy fontos-
ságú, közismert a hosszú időn át itt is működtetett rendi vallási
és gazdasági központ jelenléte, rommaradványait évente sok
ezren keresik fel. Ez a település is csak meglehetősen későn
tűnik fel a térképeken, a terület korai nevét (Benedek völgye)
csak oklevelekből ismerjük. Már 1263-ban a Pálosok birtokolták
a területet, 1287-ben, IV. (Kun) László alatt, faluként is lejegy-
zik. 1703-ban Hutás András helyi mester ténykedése nyomán
üveghutát létesítenek, mely a település későbbi nevében (így a
térképeken) is megjelenik: Hut, Huta, Hutaszentlélek, Szentlé-
lek. 1913-ban kapja a Pilisszentlélek nevet, 1950-ben még Kesz-
tölchöz tartozott, 1985-ben csatolták Esztergomhoz.
Szót kell ejtenünk két szomszédos településről, Piliscsabáról
és Pilisjászfaluról; együtt említeni őket közös sorsuk, és év-
tizedekig tartó közigazgatási egységük okán lehet. Piliscsaba
(Tschawa, Tsaba, Chaba, Chabia, Csaba) első írásos emléke
1263-ból való, tehát szintén régi településről van szó. (1274-ben
Jászfalu még nem létezett, Csaba határterületeként volt számon
tartva.) Számos történelmi eseményt és legendát kötnek terüle-
téhez, a térképeken ennek ellenére csak az 1700-as évek köze-
pén kezd feltűnni. Jászfalu az első katonai felmérés térképén
még nem található, csak a későbbiekben jelenik meg ezen a né-
ven (Puszta Jászfalu), addig a szomszédos Tinnyével (Tenge)
összefüggésben ábrázolják területét. Egy 1770-es, a Duna ma-
gyarországi szakaszát ábrázoló térképen, ahol Csaba már megje-
lenik, nincs rajta, azonban Müller Ignác 1771-es ország-térké-
 A királyi központ lapja
pének pilisi részletében – rejtélyes módon – mindjárt két Jászfa-
lut is találunk! (Mindkét település tartalmas monográfiát adott ki
történelméről.)10
Görög Demeter 1811-es Pest – Pilis – Solt Vármegye térképének
részlete. Még nincs a Pilis- előtag a nevekhez csatolva. (A Jászfalu
előtti „P” betű Pusztát jelent.)
Ismét két szomszédos településre kell pillantásokat vetnünk, s
ez a szomszédi viszony egyedülállóan és sajátosan jelenik meg:
van egy gyönyörű utca, melynek egyik oldala közigazgatásilag
Pilisvörösvárhoz tartozik, a másik oldal Pilisszentivánhoz.
Mindkét község, ill. város a Pilis – Budai hegység választóvon-
alán található. Pilisvörösvár korábban, már a XVII. századi
térképeken megjelenik Vunschva (1682!), Wurschwar, Weres-
war, Wutschwar, Veresvar, Veresvár névvel, mely elnevezés nyil-
ván a török korban itt felépített hatalmas palánkvárral van össze-
függésben. Pilisszentiván Bél Mátyás szerint (1737) római múlt-
tal is büszkélkedhet (ennek már nincs nyoma), de minden bi-
zonnyal a XIII. század végén már létezett. A térképeken szintén
későn jelenik meg Ivany, Ivány, Szentiván néven.
Végezetül egy, szintén a Pilis határán fekvő, de ennek ellenére
elhelyezkedésében igen jelentős helyen lévő községet kell meg-
említenünk: Pilisborosjenőt. A Kevélyek tömbje alatti zsákutca-
település neve már egy 1284-es oklevélben feltűnik, később is
Borusienew néven jegyzik. (Itt sem hanyagolható el a Pálos
renddel való összefüggés: 1351-ig a fehér barátoknak itt volt
szőlőbirtokuk.)
Nyilván a helyi bortermelés (és a Jenő honfoglaló törzsétől
való származtatás) határozta meg a község nevét: Borosjenő,
mely már a XVII. századi térképeken megjelenik Weindorf
néven.
33
Felsorolásunkból több érdekes, de kisebb település most ki-
maradt (pl. Kiskovácsi – Puszta-kiskovácsi), és nem tárgyaltuk
az egyes községek neveinek eredetét és jelentését, valamint tör-
ténelmüknek érdekes és rejtélyes vonatkozásait, de egyes
konkrét térképek bemutatásánál és tárgyalásánál a sorozat ké-
sőbbi cikkeiben mindezekre visszatérünk.
Jegyzetek:
1
Sok középkori térképen a jelzett település mellett – s ez a későbbi
beazonosítást megkönnyíti – az ott lezajlott fontos történelmi esemény
leírását, vagy jelentős haditett rövid ismertetését találjuk, melyeket nem
egy esetben míves grafikai megjelenítéssel is kiegészítettek. Salamanca
1548-as térképének Dél-Dunai szakaszán, egy mellékfolyó vonala mel-
lett például az alábbi feliratot találjuk: „Hic struit rex turcarum suas naves
et p hoc fl … em eas in danubium mittit” – „Itt építi a törökök királya a ha-
jóit, és ezen a folyón küldi a Dunába.”
2
A helységnevek beazonosítása adott esetben könnyű, de számtalan
elnevezés igen bonyolult kutatómunkával tárható csak fel. Például Vác,
Buda, Pest vagy Csepel (korábban Rácok szigete) elnevezése – be-
számítva a térképkészítő anyanyelvének szóhasználatát – mindig felis-
merhető és többnyire azonos, a tájban történő térképészi elhelyezésük
nagyjából a valóságnak felel meg. Ide tartozik Eger is, mely évszá-
zadokig Agria néven szerepel szinte minden térképen. Azonban számos
térkép-összehasonlító tanulmány tár fel „nehéz eseteket”: „Quinque Ecc-
lesie (”négyegyház”) = Pécs, „Geschemet” = Kecskemét, „Jaurim”
(1339!) = Győr. Vagy: „Poxon” = Pozsony, „Gumarn” = Komárom, „Za-
tari” (1546) = Nagyszakácsi (!), „Anticquo castri” – „Ovar Altenburg” =
Magyaróvár,
„C coli” –„ Centu” = Százhalombatta, „Fos” = Siófok, „Colocen” =
Kalocsa, „Surable” = Sárospatak, „Versagus” = Veresegyház, stb.
Ma is akad nem kevés olyan helységnév, melyet még nem tudtak bea-
zonosítani. Például két olyan községét, melyeket a Börzsöny területén
tüntet fel több középkori térkép: „Gen” vagy „Gennu” és „Salatin”.
3
Egyéb fontosabb magyar városok római kori nevei: Sopron- Scara-
bantia, Szombathely – Savaria, Győr – Arabona, Dunaföldvár – Annama-
tia, Pécs – Sopianae, Komárom – Camarum, Nagytétény – Campona, és
természetesen Aquincum (Aquinco, Acincum, Acineum) a mai Óbudán.
Ismert még Vetus Salinae, mely Matrica (ma Százhalombatta) és In-
tercisa (ma Dunapentele) között volt, Siscia (ma Sziszek Horvátország-
ban), Herculia (Tác – Gorsium). Ad Herculeum – ma már nem létezik,
Dömös és Esztergom közé helyezik a kutatók, többek között Salamon
Ferenc is ír róla az 1800-as években Herculia Castra néven: ő is Eszter-
gom alá helyezi. Floriana – valahol Csákvár környékén létezhetett. A Pi-
lishez kötődően: Piliscsév - Lacus Felicis, Pilisszántó – Susamana.
Részletes és rendkívül pontos felsorolása Pannónia provincia római
helységeinek: http://asciatopo.xoom.it/pannonia.html (Sajnos ez sem
magyar, hanem olasz honlap.)
4
Országunk számos községe, köztük több pilisi település rendelkezik –
a helyiek fáradhatatlan és mélyreható kutatásai nyomán – kiváló, és min-
denre kiterjedő monográfiával. Az egyik kiemelkedő munkát Pilismaróton
leljük, ahol 1966-ban Lukács Józsefné Varga Eszter adta ki községének
két kötetes történetét, és ez képezi mai is a község történetírásának
alapját. A mű elképesztő részletességgel, minden összefüggésre kiter-
jedő aprólékossággal tárja fel Marót történelmét, ezen belül kiemelten a
Pálos Rend ténykedését, hiszen a Pálos Barátok pilisi jelenléte kiemelten
kötődik e helyhez. A monográfiában csak a levéltári hivatkozás, citálás
80 oldal! Az 1996-ban ismét kiadott teljes művet megtalálhatjuk a neten:
http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/telepulesek_ertekei/Pilismarot/pag
es/main_ptI.htm
5
A környékhez és középkori történelmünkhöz valamelyest köthető, és
több, számos korabeli dokumentumban említett község helyzetét a le-
véltári adatok és a régészeti feltárások sikerrel meghatározták, feltárták:
pl. Jakabfalva (a mai Óbuda-Újlak helyén létezett), Gercse (nyomait
láthatjuk a Hidegkúti medencében), vagy a XVI. században elnépte-
34 Dobogókő
lenedett Kissing-puszta, mely a Duna közelében, a mai Csillaghegy
területén létezett.
Pest- Pilis-Solt vármegye helységneveiről bőven olvashatunk az 1984-
ben kiadott helynévtárból: http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/me-
gyek_oroksege/Bacs_kiskun_megye/pages/Pest_pilis_solt/000_konyves
zeti_adatok.htm
6
T. Stackhouse 1785-ös történelmi rekonstrukciós térképén Carpist a
pesti oldalra rajzolja (!), a túloldalon, valahol Tahi és Dunabogdány mag-
asságában azonban a Curta nevű római erődítést jeleníti meg, melynek
korabeli helye a mai napig nem azonosított.
7 10
http://exonyme.bplaced.net/Board/Thread-Deutsche-Ortsnamen-in-
Ungarn
A Szántói Imádkozó Szűzanya szobrának szentelésére
a Trézsi Szeretet Forrásnál
Kezdetben a Föld puszta vala és üres. Sötétség borította be a világot, és
az Isten lelke lebegett a vizek felett. Isteni Rend és béke borította be a te-
ret, az emberi agy számára felfoghatatlan időtlenségben, öröktől fogva.
Így írja a biblia: vizek felett lebegett. Mintha felhívná a figyelmet a víz
rendkívüli szerepére, élet közvetítő képességére.
Aztán, talán hogy ne legyen olyan egyhangú és békés a világ, az Isten
beleteremtette Ádámot és Évát, majd ritka drága ajándékkal jutalmazta
meg Őket: szabad akaratot adott nekik.
Ezzel felemelte az embert magához. Hogy ezt jól tette vagy sem azt
csak Ő tudja, mert amint megjelent a Földön az ember, elindult az addigi
Rend bontogatása. Az idő múlásával egyre jobban sikerült neki tönkre
tennie a körülötte lévő világot, sőt minél inkább közeledik a mához, an-
nál szédültebb ütemben teszi ezt. Ha ilyen tempóban halad, a végén még
megélhetjük azt a rettegett bibliai világvégét. Mint egy gyorsuló autó,
egyesbe indul majd mind nagyobb sebességbe kapcsol, hogy őrült iram-
ban rohanjon tovább. Nagy csattanása lesz a teljes sebességgel falnak
csapódó autónak, ha nem tartja be a kreszt. Pedig az Isten annak idején
Ádámnak és Évának útravalóul mellékelte a használati utasítást, hogyan
kell bánni, hogyan kell viselkednie a környezetével, hogy örökéletű
maradjon, és ne kelljen félnie semmitől. Feltételekkel kapott szabad
akaratát bekorlátozta törvényeivel, megmondta neki segítségként mit
tehet, mit nem, hogy mi a jó és mi a rossz, mi visz az életbe, mi a halálba.
Csakhogy a Sátán csábítóbb, vonzóbb, szabadabb akaratot ajánlott az
embernek.
Azt csinálhatsz amit csak akarsz, ne hallgass arra az Istenre, mert ezen
a Földön Te vagy az Isten. Alkoss saját törvényeket örömödre, vágyaid
kielégítésére. Miért jók Neked azok a kemény parancsok melyeket tőle
kaptál és korlátok közé szorítják kívánságaidat? Hát van nagyobb méltó-
ság a világon mint az ember? Neked jogaid vannak! Egyedül csak Neked
van eszed, alkotó értelmed minden más élőlénynek csak primitív ösztöne.
Csúszómászó állatok, férgek és ragadozók, mind esetlenül működnek, Te
uralkodsz felettük. Hát nem Te vagy a Homo Sapiens, hát nem Te vagy a
nonpluszultra, hát van rajtad kívül magasabb rendű értelem a Földön?
Nincs! Hát akkor ki dirigálhat Neked? Csak nem gondolod komolyan,
hogy létezhet egy buta sötét vidéki elmaradott emberek agyában for-
golódó fantazmagóra, egy nem létező fantom, egy megfoghatatlan úgy-
nevezett Isten? Ki hiszi el ezt a bagyulaságot ebben a mai felvilágosult
világban, ahol a nagyszerüen fejlődő tudomány már kimutatta feketén fe-
héren hogyan működik a világ. Ugye elhitted, hogy Isten haragja sújtott
Rád amikor villámlik, de most már tudjuk hogy csak a pozitív és negatív
elektronok kisülése a trükk. Láthattuk a filmben hogyan verik át a fáraó
papjai az egyszerű népet. Összetrombitálták őket egy kupacra és azzal
félemlítették meg őket hogy Isten haragja jön engedetlenségük miatt. Ma-
jd amikor tényleg eltűnt a Nap, a nép mindent megígért félelmében csak
múljon el a harag. Bezzeg mi a felvilágosultak most már tudjuk jól, hogy
8
Fontos és egyben rejtélyes ide kapcsolódó tény, hogy a szintén első
rendű szerepet betöltő Budaszentlőrinc néven ismert Pálos központ egy
térképen sem szerepel! Azonban egy már eltűnt és elfeledett szakrális
hely viszont igen: Szent Pál. (Erre a kérdésre majd egy külön cikkben
visszatérünk.)
9
Itt a kérdést szellemi oldalról megközelítve meg kell jegyezzük, hogy
az ezen a területen működtetett vallási központ szakrális mélysége és
tartalma, valamint maga a földrajzi terület jellege és jellemzői analogiku-
san és a spiritualitást tekintve magasrendűen összetartozó és együtt élő
minőséget takarnak!
A jászok itteni jelenlétéről már az 1300-as évek közepétől számon
tartanak dokumentumokat.
csak egy előre kiszámítható Napfogyatkozásról volt szó. Az egész egy
ilyen egyszerű fizika. Hol itt az Isten, láttad már, fogtál vele kezet?
Ezt a fajta gondolkodást nevezik ma liberalizmusnak, amely elöntötte
a világot.
Ennek az észjárásnak köszönhetjük, hogy mint a guruló hógolyó a
háztetőről, mára elértük azt a kritikus tömegét a kapzsi emberiség
gonoszságának, amikor már menthetetlenné válik az Univerzum egyet-
len, ember által vezérelt bolygója: a Föld!
Nyilvánvaló, hogy a világnak teljesen ki kell fordulnia sarkából ha
jövőt akar, mert a mostani út katasztrofális zsákutca. Odafentről az égi
dzsípíesz újra tervezést mond!
A G-20 ak, a világ legbefolyásosabb urai évente összejönnek pánikol-
ni, hogy megmentsék a Földet, de a harangok félreverésénél többet képte-
lenek elérni. Az Isten tagadók szerint az ember majomtól származik, sz-
erintem fordítva, sajnos Darwin óta lettünk majmok.
Jójó, de akkor mit tehetünk mi a „sötétek, az elmaradottak,” a Francia
Forradalom, a Nagy Októberi Proletár forradalom áldozatai, akik az
ateizmus minden erőfeszítésének ellenére mégis hisszük az Istent? Akiket
a „Felvilágosodás” nem sötétített el. Mi továbbra is hisszük, hogy a vil-
lám elektronjai és a Napfogyatkozás mögött nem trükk, hanem Isteni
akarat van. Mihez kezdjünk ebben a kilátástalan világban mi, akik
kevesebben vagyunk mint azok, akiken segíteni akarunk? Akik bízunk
az ima erejében, bízunk az Isten ígéretében, bízunk a Szeretet Forrás bar-
langjában álló Imádkozó Szűzanya gondoskodásában, akinek a szeretete,
mint egy esernyő megvéd minket a világ csapkodásaitól. Mit tehetünk
azért, hogy azon az utolsó napon, amikor a mámortól szédülten száguldó
autó nekicsapódik a falnak, akkor a Teremtő ne feledkezzen meg rólunk
és ne söpörjön minket is a konkoly közé, amit el fog égetni.
Úgy tűnik egyre nyilvánvalóbban, hogy Földünket már csak az tudja
megmenteni, aki megteremtette. Már csak hozzá mehetünk segítséget
kérni.
Itt vagyunk, itt élünk a Pilis oldalában. Csodálatos történelmi helye
hazánknak. Nem csak Prohászka püspök úrnak, Boldog Özsébnek, Ár-
pád-házi királyainknak Szent ez a hegy, hanem mindnyájunknak, akik a
Kárpát-medencében élünk. Nekünk keresztény hazánk van.
Ezt megújulásra váró egyházi vezetőinknek is tudni kell, hisz oka van
annak, amiért többen elfordultak egyházunktól, belőlük kialakultak
különféle szekták, szellemi irányzatok, amelyekhez nem értek mert
zavarosak számomra, így nem is tudok hozzászólni.
Akik Szíriuszról, Mú szigetről, Atlantiszról, a fősámán Po apótól vagy
más népek hazájában kialakult, egyébként tiszteletreméltó kultúrájától,
tibeti és hindu Istenektől várják a megváltást itt Magyarországon.
Én maradok az új parancsokat, új törvényeket adó Jézus tanításának
feltétlen követőjeként magyarnak. Mi a világot szeretett édes hazánk
értékrendjétől, kultúrájától befoncsorozott szemüvegén kell hogy lássuk,