Professional Documents
Culture Documents
Az Aranyhajú Lány És A Három Medve
Az Aranyhajú Lány És A Három Medve
(eredeti mese)
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kislány, akinek gyönyörű aranyszínű haja volt, s éppen ezért
mindenki csak aranyhajú lánynak hívta. Az aranyhajú lány egy csinos kis házikóban éldegélt az
édesanyjával az erdő szélén. Egy nap így szólt az édesanyjához:
Az aranyhajú lány megölelte az édesanyját, felkapta a kosarát, és elindult. Az erdőbe érve nekilátott,
hogy virágokat szedjen, és talált is rengeteg gyönyörű margarétát. Gyönyörű kék búzavirágra bukkant.
Egy kicsit odébb pedig pompás piros pipacsot talált. A virágtól virágig szökdécselt, észre sem vette,
hogy mennyire elszaladt az idő. Hamarosan nagyon elfáradt, megéhezett és megszomjazott.
Szerencsére a fák között megpillantott egy kis házat. Bekukucskált a kulcslyukon. Senkit sem látott
odabenn, így benyitott az ajtón és belépett.
Mivel nagyon éhes volt, úgy döntött, hogy belekóstol a rizsbe és a mézbe. Vett egy kanálnyival a nagy
tányérból, de túl forró volt és megégette a nyelvét. Ezután megpróbálkozott a közepes tányérral is, de
az meg túl sűrű volt. Végül belekóstolt a legkisebb tányérba is. Az étel olyan finom volt, hogy az
aranyhajú lány felfalta az utolsó szemig. Mivel a kislány nagyon fáradt volt, úgy döntött, hogy lefekszik
egy kicsit aludni. Felment az emeletre, ahol a hálószobában három ágyat talált. Volt egy nagy ágy, egy
közepes ágy meg egy kicsi ágy. Kipróbálta a nagy ágyat, de túl kemény volt és nagyon kényelmetlen.
Ezután kipróbálta a közepeset,de nagyon szúrós volt a takaró, és nem tudott aludni. Végül befeküdt a
kicsi ágyba, amely olyan kényelmes és meleg volt, hogy pillanatok alatt álomba szenderült. Eközben a
medvecsalád, aki a házban lakott, hazaérkezett erdei sétájából. Amint kinyitották az ajtót, szaglászni
kezdtek, és érezték, hogy valaki járt odabent, így körülnéztek és mindent megszagoltak.
- Valaki összetörte a székemet! - kiáltott fel vékony hangján a Medvebocs, és sírni kezdett.
- Nézzétek, valaki felnyalta a vacsorámat, egy morzsa sem maradt! - kiáltotta a kis medve, és könnyek
kezdtek peregni az arcán.
Ezután a medvék fölmentek az emeletre. Medvepapa szaglászni kezdett, és mély, öblös hangján így
szólt:
Az aranyhajú lány felébredt a medvék hangjára. Nagyon megrémült, amikor megpillantotta a három
föléje hajoló medvét. Gyorsan kipattant az ágyból, kiugrott az ablakon, és beszaladt az erdőbe. Szaladt,
szaladt egészen hazáig, amilyen gyorsan csak a lába vitte, még csak hátra sem nézett!
Ettől kezdve a medvék soha többé nem látták az aranyhajú lányt az erdőben .