Keleti művelődéstörténet

Tibet
1. Táj és nép (földrajzi meghatározottság, tájegységek, etnikumok, szomszédos kultúrák)
- 1965-től Tibeti Autonóm Területként a Kínai Népköztársaság része, de a történelmi
Tibet jóval nagyobb területet foglalt magába
- fővárosa Lhásza
- Tibeti-fennsíkon fekszik
- önelnevezésük Bod (ejtsd Pő), európai elnevezés az arab forrásokból ered görög
közvetítéssel, ahol Tubbad, Többöd
- perem/szigetkultúra = önálló kultúra Ázsiában, magashegyi kultúrák jellemzőit viseli
(vallásos, erős feudalizmus) vagyis eltér a környező indiai, kínai, belső ázsiai
kultúráktól
- er. kjang népek, mitikus, égből leereszkedő királyok, majd a tibeti királyság
megalakulása (7.sz.tól; tankirályok, hódító politika), dalai láma teokráciája
(17.sz.tól), kína vazallus állama
2. A Tibet-kutatás története (Kőrösi Csoma Sándor)
- csak az örményeket tűrték meg, európaikat nem engedtek be
- Kőrösi Csoma Sándor is csak csellel jut be, örménynek öltözve, az angolok
szolgálatában: az első tibet kutatóként alkotja meg a tibeti-angol szótárt, a tibeti
nyelvtant, dolgozza föl a kánont három tanulmányútja során
- európai misszionárusok: Antonio de Andrade, Johann Grueber, Albert Orville
3. Az “emberek vallása” és az “istenek vallása” - a lamaista buddhizmus születése, a dalai
lámák teokratikus állama (17-20. sz.)
- bön: animisztikus, sámánisztikus, kialakulásáról nincs pontos képünk, alapítója
Senrab Mivo; kezdetben összecsapások a buddhizmussal, bön restauráció, de
végül budd. lesz az államvallás; 9 különböző ágazat (kocsi), saját irodalom
- tibeti buddhizmus “istenek vallása”:
+ a 7.sz.ban indiából bekerülő tantrajána (korábbi megtérés): indiai és kínai
buddhizmus, majd államvallás lesz, aktív fordítások (tibeti írás!)
+ későbbi megtérés (11-12.sz.): indiai mesterk behívásával különböző rendek
alapulnak meg, amelyek más szútrákat, tantrákat tartanak központinak, de
közös alapokkal, rendszabályzattal stb. bírnak (Kadampa, Szakjapa, Zsalupa,
Kagyupa, Gelugpa)
+ fokozatos ösvény
+ 1325-ben kanonizálják szanszkritból fordított buddhista iratokat: Kandzsúr és a
Tandzsúr
+ indiában koldulórendek, világi hatalomhoz nincs közük; Tibetben ezzel
ellentétben állami támogatás, nincs koldulás, szigorú hierarchia renden belül
(novícius, szerzetes, teológiai rangú szerzetes)
+ szakjapa tekintélyuralom (1249-1354): erős kőtődés mongolokhoz
+ gelugpa tekintélyuralom (1642-1728): mongolok második megtérése, Altan kán
elismeri Szönam Gjacot Avalokitesvara reinkarnációjának és dalai lámának
nevezi; pancsen láma Amithába reinkarnációja lesz; újra testet öltő
személyek: tulku
+ hatalmas buddhista pantheon (beolvaszt bön elemeket, agresszió és szexualitás
megjelenése)
- népvallás “emberek vallása”: buddhizmus népi változata, hármas tagozódású
világkép (alsó, középső és felső világ), természetfeletti lények, természet
megszemélyesítése, irodalma a Geszár eposz
4. A tibeti időszámítás és az ünnepek
- korai időkben 12-es állatciklus
- Atisa új időszámítást hoz létre, a tizenkettes állatciklust öt elemmel és férfi-női
principiummal kombinálja, így kap egy hatvanas rendszert amely luniszoláris,
kezdő éve 1027
- négy nagyobb ünnep:
+ Sa ga zla ba (4 hó 15.) Buddha születése, megvilágosodása, nirvána
+ Chos ‘khor dus cben (6 hó 4.) a tan kerekének megforgatása
+ Lha ‘bab dus chen (9 hó 15-22.) Buddha istenek közül történő leereszkedése
+ Bco lnga mchod chen (1 hó 1-15) újév, Buddha legyőzi a tévtanítókat
5. A mindennapi élet (a társadalom tagozódása szerint: a pásztorok, parasztok, nemesek
és szerzetesek életmódja)
- régen a társadalom alapja a földbirtok volt (legnagyobb földesúr a dalai láma volt),
fajtái az egyházi, állami és személyes; régen tsdi tagozódás kettős: arisztokrácia
(egyházi és világi) és köznép (jobbágy, zsellér, szolga)
- mai tsdi tagozódás: letelepült (95%) - nomád (5%)
- pásztorok (nomádok): fekete, négyzet alaprajzú sátor amely nem rendelkezik belső
felosztással, kereskedelem és szilaj állattartás, többférjűség, társadalmilag
lenézve
- szerzetesek: kolostori életmód megszabott napirenddel, iskolaszerű képzés,
szigorú hierarchia, szerzetesi szabályzat (‘dul-ba); szoros kapcsolat társadalom
többi rétegével, mivel családokból egy gyermek legalább szerzetes
- kereskedők+földművesek: tibeti típusú házak (fehér befelé dőlő falak szűk
ablakokkal), fő ételük az árpa és jakszármazékok valamint a tea (sok húst
esznek, mivel a magasság miatt szükség van az energiára), kereskedelemben
terményeket háztartási eszközökre és teára cserélik, árpatermesztés, szerzetesi
réteg eltartása
6. A tibeti buddhista irodalom jellemzése (könyv, fordítások és önálló irodalom)
- tibeti könyv a poti (hosszúkás lapok amelyet két rövidebb oldalán fognak össze)
- írás (szótagírás) a 7.sz.tól létezik, amikor a szankszrit szövegek fordítása indul
meg, kialakítva a szakszókincset (második megtérés idejét újabb fordítói hullám)
- fordított irodalom: kánonikus irodalom (Kandzsúr/lefordított kinyilatkoztatások és
Tandzsúr/lefordított magyarázatok), fontosak mert eredeti szankszritok eltűntek
- önálló iodalom:
+ rendek munkái, legendás életrajzok, összefoglaló munkák, bölcs mondások,
+ terma irodalom (kincs irodalom): pl. “tibeti halottas könyv”
+ lam-rim (fokozatos út) irodalom: pl. Atisa: A megvilágosodáshoz vezető ösvény
lámpása
7. A tibeti gyógyászat elmélete és gyakorlata
- élő és élettelen dologok közös anyagi alappal rendelkeznek: öt elem (tűz, víz,
levegő, föld, éter)
- egézséges emberben öt elem az életnedvekkel keveredik (életáram, epe, nyálka)
- orvoslás alapműve: Négy Tantra (rGyud-bzhi): Tandzsúr része
- környező kultúrákból is olvaszt magába elemeket: fő mű egy szankszrit szöveg
fordítása (rGyud-bzhi), de kínai orvoslásból is merít
- szoros összeköttetés buddhizmussal
- jelenkori legitimitása ingadozik (hol engedélyezi kínai kormány, hol nem)
Kína
1. A “népi” kultúra Kínában (népi és elit kultúra, falusi és városi életmód, népi tárgykultúra,
népi irodalmi műfajok: vers, dal, színjáték)
- a közönséges irodalom köznyelven, szórakoztatás céljából készült de alacsony
presztízssel bírt; majd csak nyugati hatásra kezdenek el foglalkozni vele:
színjáték, elbeszélőregények (fikció), elbeszélések (városi legendák)
2. Az “elit” kultúra Kínában (az írásbeliség hagyománya, az írástudók rétege, a könyvek és
az írás kultusza, a kínai építészet, elit művészeti műfajok: tájképfesztészet, kalligráfia,
költészet)
- kínai építészet bizonyos közös formanyelvet jelent kelet-ázsiában
+ eredete a Sárga folyó völgye: gyakori árvízek, kő és tűzifahiány (téglaégetés)
ideiglenességhez és agyag, lösz, korlátozott fahasználathoz vezetnek
+ elemek kicserélhetőek, eredet a szellemben: régi elemek visszaköszönése
+ más hozzáállás a tulajdonhoz: addig birtokolja amíg használja, kötődés
inkább a tárgyakhoz
+ kőalapzat, oszlop-gerendás rendszer
+ reprezentatív épületek: palota, hivatal, templom, kert (“elitek” elvonulási
helyei, ahol “eggyé válhatnak a természettel”, inkább építik mint ültetik,
pavilonok, hídak, növényszimbolika, klasszikus szövegek beidézése,
kilátást is belekomponálják, képzelt és valós tájakat mintáznak): alapzat +
fa szerkezet
+ funkcionális épületek: lakóház, tárolóépület, védőfal: rendelkezésre álló
anyagokból, tömör falak, minden város rendelkezik védőfallal)
+ klasszikus elemek beemelése, utánzása még ha nem is praktikus vagy odaillő
- magas irodalmat egy szűk réteg műveli, klasszikus kínai nyelven, didaktikus jellegű
kevés fikcióval
+ négy hagyományos kategória a konfuciánus klasszikusok, történeti művek,
mesterek (későbbi filozófusok) és a gyűjtemények (minden más, ebben a
költészet)
+ Shi-vers: minden sorban azonos szótagszám, páros sorszám, páros sorok
rímelnek, nagyrészt alkalmi versek
+ Fu-vers: hosszú költői leírás amely a műveltséget, szókincset fitogtatja
+ Ci-vers: kész dallamra írt dalszöveg, ezért szabálytalan
+ Qu-vers: színjáték fontos eleme, ugyszint kész dallamra írták, tartalmaz
beszélt nyelvi elemeket, töltelékszavakat
- kalligráfia: az írás grafikai esztétikumot hordozó lejegyzésének művészete
(ecsetvonás szépsége + alkotó egyénisége): asszimetria, váratlan formák, ihletője
a festészetnek és egyenrangú vele, főbb műfajai az ünnepi és az emlékfelirat, öt
fő stílus a pecsétírás, kancellista, standard, kurzív, fogalmazó + egyes korok vagy
mesterek stílusai
3. Vallási élet és rítusok Kínában (tételes vallások a mindennapokban, szinkretikus
vallásosság, ünnepek, szertartások, hagyományos kultúra továbbélése a mai Kínában)
- hagyományos kínai időszámítás: holdhónapok és napévek alapján (egy holdhónap
29,53059 nap, 19 évente 7 szökőhónap), tehát egy luniszoláris naptár
- holdújév a téli napforduló utáni második újhold
- évek elnevezése vagy regnálás vagy a törzs-ág metódus alapján: 10 égi törzs és 12
földi ág összepárosítása (ez egy 60 éves ciklust eredmények végül): a 12 földi ág
a kínai zódiákus (állatok) míg a 10 égi törzs a Yinyanggal és az öt elemmel
kapcsolható össze (eredetileg a 10 napos hét 10 napja)
- zódiákus: nemcsak év, de hónap, nap és órára vonatkozó is van
- ünnepek:
+ tavaszünnep/holdújév:
= első holdhónap első napjától számított tizenöt nap jan. 21 és febr. 20
között;
= kitakarítják óév rossz dolgait, új ruhákat szereznek be, dekoráció
(szerencse írásjegye, páros újévi feliratok piros színű anyagra,
kapuisten démonűző szerepben, lampionok), főzés, sárkánytánc;
= előestén családi összejövetel, vacsora ahol ételek szimbolikus
jelentőségűek, másnap gyermekek pénzt kapnak, megbocsájtás ideje
= ünnep eredetét a nian mitikus lényhez kötik: minden újévkor megette az
állatokat, míg a falubeliek rá nem jöttek hogy fél a nagy hangoktól (pl.
petárda) és a piros színtől
+ lampionünnep:
= első holdhónap tizenötödik napja, a holdújévet zárja le
= eredetéről sok legenda: ég istenének ünnepe (Taiyi), taoista
szerencseisten születésnapja, Yuan Xiao csele hogy lássa szüleit,
szent madár lelővése
= Tang-korban három napos ünnep volt
= fő étele a yuanxiao, családi összejövetel, gyönyörködés a teliholdban,
lampion fejtörőinek megoldása
+ verőfény ünnep:
= április 4-5-6, “halottak napja”
= hideg étel fogyasztása, kirándulás, sárkányeregetés, hintázás,
fűzfakoszorú, ősők sírjának meglátogatása, rendbetétele
+ sárkánycsónak ünnep
= ötödik holdhónap ötödik napja
= sárkánycsónakok versenyeztetése, rizsgombóc evése
= eredettörténete többféle:
Qu Yuan költő öngyilkosságot követ el (belefullasztja magát egy
folyóba) miután hazáját elfoglalja egy másik állam amely ellen ő
figyelmeztetett; a falubeliek bambuszbatekert rizst áldoznak neki a
folyóba és hajókkal keresik a testét
Wu Zixu: tanácsadó akit öngyilkosságra kényszerítenek, testét a
folyóba dobják
Cao E: vízbeesett apja után ugrik, keresi, de öt nappal később holtan
találják mindkettejüket
áldozat víz, sárkány vagy selyemhernyó istenének
= hangsúly betegségek, katasztrófák elkerülésén
= Zhong Kui képeinek kiakasztása (démonűzű mitikus figura, eredetileg
hivatalnok akit csúnyasága miatt nem engedtek szolgálni)
+ kettős hetes ünnep
= hetedik holdhónap hetedik napja, szerelmesek ünnepe (Pásztorfiú és
Szövőlány)
= gyermekáldásért való imádkozás, szerelmi varázslás
= kézügyességek fitogtatása
+ őszközépünnep
= nyolcadik holdhónap tizenötödik napja
= őszi napéjegyenlőség, holdtölte
= hold nézése, holdsütemény, párválasztás, lampionok
= eredet: Hou Yi az íjász és Chang E a felesége (több verzió, de Hou Yi
lelövi kilenc napot, valamilyen módon megszerez egy halhatatlanságot
adó gyógyszer amit végül Chang E nyel le és felszáll a holdra)
+ kettős kilences ünnep
= kilencedik holdhónap kilencedik napja
= veszélyes nap mert két kilences (kilences yang, ezért dupla yang),
krizantém tea ivása, hegyi som evése, magasra mászás, krizantémban
való gyönyörködés
Japán
1. Életmód az Edo-kori Japánban
- a népesség alapvetően városlakók (kereskedők, kézművesek, katonák) - nem
városlakókra (parasztság) oszlik; társadalmi osztályok, érintekzések szigorúan
szabályozva
- faluvezetők általában helybéliek: egyfajta önkormányzatiság
- Edoban például megnyílvánul a tsd hierarchia a tér elrendezésében: sógun-
daimyok-busiké a legnagyobb terület, utána vallási intézménye, legkisebb
kereskedők-kézművesek
- könyvipar növekszik: életmód könyvek stb.
2. Az Edo-kor kultúrája
- klasszikus japán kultúra ekkor alakul ki
- népi kultúra majd csak kokugakuval realizálódik
- városi kultúra több elemből tevődik össze: kínai (udvari) hagyományok + bushi
- kerskedők (pénzt csak felélhették: művészetpártolás) és szamurájok (hivatalnokok,
vezető tsdi réteg: művészetpártolás) a kor kultúrális ágensei
- a kor elejétől kezdve fokozatos átmenet a busik számára: katonákból hivatalnokok
lesznek, tanítójuk az arisztokrácia lesz
- nővekvő írástudás, olvasottság
- Kan’ei korszakban Kiotó a kult. főváros; Edo kult. felvirágzása Tsunoyoshi
művészetpártoló sógunsága alatt (Genroku kor)
- Genroku 1688-1703:
+ városlakók előretőrnek, meggazdagodnak; bushik még tartják státuszt, de
már szegények (bakufu próbálja korlátozni choninek extravaganciáját, de
ez csak egy bújtatott hivalkodást, eleganciát szül)
+ Chikamatsu Monzaemon, Ihara Saikaku, Ogata Korin és Ogata Kenzan
munkásságának kora (rinpa, ukiyoe)
3. A harci művészetek, mint a japán kultúra egy sajátos része
- ki mint állapot: akár egyéni, akár világbeli
- újkori budóelmélet az Edo-kor első harmadában alakul ki: az ekkor tanító mesterek
még valós harctéri tapasztalatokkal rendelkeznek
- ki írásjegy eredeti jelentése talán a főzéskor felszálló pára: lélegzet - indiai prána
kapcsolódik hozzá (lélegzet mint életerő amely különbözik a lélektől)
- neokonf.: minden liből (transz. elv) és kiből (fizikai, vitális) áll, ez a jin-jang
- edo kori oktatók természetesen a konf. terminológiát használták fel
- japán harci művészetek klasszikus formái a 16-17 sz. fordulóján alakulnak ki:
kialakulnak az első iskolák a tehetséges, sikeres katonák körül
- már sengoku alatt szokás volt a musa-sugjó: busi vándorolt, szolgálatba állt, tanult:
Edo korban is megmaradt
- zen komoly hatást gyakorol busi életre és így a budóra, de a nó is, ahonnan az
edzés, technika kifejezéseket kölcsönzi, valamit a test-tudat összefügg. való
odafigyelést
- harcost testben és tudatban is képzeni kell
4. Étkezéskultúra a jelenkori Japánban
- második világháború alatt élelemhiány
- második világháború után jóléti tsd jön létre: míg előtte a zöldség és hal volt
központban mára tejtermékek és hús is (Meiji restauráció után terjed el),
ugynevezett falánkság kora
- alacsony élelmiszer önellátás, olyat is importálnak amit meg tudnának termelni
- eltorzult fogyasztás: külalak fontosabb mint íz
- egyedül rizsen van védővám (meghatározott áron vásárolja meg az állam)
- hazai termékek preferálása
 - általában napi három étkezés, mindig főtt/sült, ezek közül a vacsora a legfontosabb
- ételeket egyszerre tálalják, nincs sorrend
- hagyományos teríték: miso, rizs, tofu, hús/hal, zöldségek
- édességek vagy ankoból vagy európai sütemények
- alkalmi ételek (újévi stb.) (kaiseki: kb. 11 külöböző étel feltálalása ünnepi alkalomra)
- szójaszósz a leggyakoribb ételízesítő
- sokféle nemzetiségű étterem található
- áruházakban kaphatóak előkészített ételek
5. Ruházkodás: hagyományok és változások
- Meiji rest. után fokozatosan nyugati ruházat terjed el, a kimono ma a nagyon
elegáns, ünnepi ruha: drága, nehéz benne mozogni, de rugalmassága miatt
örökölhető
- kimono: egyenesen szabott, körbetekerhető, meghatározza kort, helyet, célt amire
viselik, felvevéséhez ma már öltöztető tantermekbe járnak, különösen az obi
(selyemöv amely díszit és rögzít) többféle megkötési módja miatt (ezeket
sokszor egyedül nem is lehet megcsinálni)
- kimono fajták: furisode (hajadon lányoké, hosszú ujjak), moncuki (fekete, családi
címer, nagyon hivatalos), tomesode (férjes asszonyoké, rövid ujjak, családi
címeres), houmongi (mind férjes és hajadon, eredetileg kimenő kimono:
nagyon díszes, bár kevésbé mint a furisode), yukata (pamutból, nyári viselet,
még gyakori)
- tabi (zokni), haori (kabát)
- hagyományos művészeteknél, éttermeknék még használják a mindennapokban
- iskolában és sok szolgáltatásban gyakori az egyenruha
- nők sok pénzt költenek márkás ruhákra
6. Lakókörülmények a mai Japánban
- hagyományos épületek fából készülnek maximum egy emelettel és 40-50 évenként
újjáépítik: forró nyár miatt a szellőzés fontosabb, picit a föld fölé emelik az
épületet, tatami, fusuma, shoji, kevés bútor, futon; télen hideg, vékony
választékok miatt mindent hallani; tokonomában oltárok elhelyezése
- ma a népesség 80%-a városlakó: többemeletes tömbházak, társasházak, annak
ellenére hogy városi lakások drágák, picik és messze vannak
- előszobában kötelező cipőt levenni
- második világháború után terjednek el a nyugati típusú lakások, háztartási gépek,
bútorok
- ma általában minden házban van egy tatamis szoba (kvázi tiszta szoba)
- nincs központi fűtés, helyette gáz vagy elektromos, néha olaj; nem szoktak egész
nap fűteni
- sok bérlakás
7. Macuri - a japán ünnep
Korea
1. Orvoslás
- már koreai eredetmítoszban is találunk utalást az orvoslásra
- inkább varázsgógyítások voltak többségben mint ehető gyógyszerek, amelyek
tengeri dolgok belsőségeiből, szarvasagancsokból epéből stb. készülnek
- ginzeng (királyi monopólium, Keszong (Korjó fővárosa) a term. központja) és
fokhagyma fontosak
- akupunkturás kezelés is használatos
- Csoszong királyság idején virágzás, fénypont Imdzsin háború alatt
- koreai orvosi összefoglaló (Tongui Bogan) megjelent Kínában, Japánban,
Indokínában
2. Ünnepek
- mezőgazdasági tevékenységekhez igazodik, holdnaptár használata
- szolnal (újév): nagycsalád összegyűlik, bemutatkoznak egymásnak (megye, vallás,
kor), csesza szertartás amely az ősők felé való tiszteletet fejezi ki
(ételáldozatok), pénzt adnak fiataloknak
- csuszok: nyolcadik hónap tizenötödike, lehetséges hogy er. aratásünnep, családi
gyülekezet és étkezés, temetőlátogatás
- dano (nyárköszöntő): ötödik hónap ötödik nap, a nők megmossák hajuk biz.
főzetben, a férfiak gyökereket hordanak övükön, birkózások és legyező
ajándékozása
- modern ünnepek:
+ márc. 1 Szam il csol: megemlékezés a japánellenes felkelésről
+ aug. 15 Kvangbok csol: megemlékezés a második világháború végéről, a
japán gyarmati uralom végéről
+ okt. 3 Ke cson csol: megemlékezés az államalapításról
3. Lakhatás
- lakóházak (hanok) két fő típussal rendelkezik:
+ köznép általt használt (csogacsib): szegényesebb alapanyagok: vályog,
szalmatető, papírral fedett ablakok
+ hivatalnokok, nemesség általt használt (jangbancsib): több (3-4) épületből álló,
akár kőépület, tájolása déli irányú; déli hanok: egy tengelyre felfűzve (szél
jobban átfúj), északi hanok: L-alakú vonalban helyezkednek el (meleget
jobban tartja)
- régóta rendelkeznek padlófűtéssel: házak megemelve a földről, füstöt ház alá
engedik (egy szoba minnél távolabb helyezkedik el, annál hidegebb, esély a
szívárgásra)
4. Anyagi műveltség: nemzeti viselet, hagyományos étkezés, kézművesség
- dél-koreai viselet a hanbok: már ókorban létezett hasonló de a három királyság
korszaka óta kevés változás; férfi: felső rész + mellény + nadrág, női: felsőrész +
masnoféle (mongol hatás) + szoknya
- ruházatban színek jelentéssel bírnak: tsdi státusz (élénk színek magasabb
rangúaknál, alsóbb rétegek fehérben), kor (élénk zöld, rózsaszín gyermekeknek
és fiatal nőknek), más fix jelentés (sötétkék fiúgyermekre utal)
- ma ünnepi viselet (esküvő, stb.)
- főtt rizsnek fontos szerepe van, evőeszközök a pálcika és a kanál (fém)
Mongólia
1. Mit jelent a hagyományos műveltség (belső ázsiai nomád kultúrszindróma)
- kommunikáció sikertelen egy adott kultúra ismerete nélkül: etikett, tárgyi világ, gesztusok
- nagyállattartó belső ázsiai nomadizmus évezredes hagyományokkal bír
- belső-ázsiai nomád kultúr-szindróma: anyagi és gazdasági bázis amelyre a kultúra épül
az a nomád életmód (vadászat, állattartás, elszórt földművelés), szállás, étkezés,
öltözködés, kézművesség
- adott téma meghatározza terminológiát
- öt féle jószág: ló, szarvasmarha, teve, kecske, juh, jak: mindig területre alkalmasat
tartanak, lovat közlekedésre használják (kor és nem szerint osztják be), juh legfontosabb
táplálék, nincs pazarlás
- tárgyakat és állatokat tabuk övezhetik
2. A nomádok szállása, viselete, étkezése