Arany János: A fülemile

verselemzés

A mű keletkezése és történelmi háttere

A vers 1854-ben keletkezett. Ezekben az években Arany János Nagykőrösön tanít. Itt
születnek híres balladái (Szondi két apródja, A walesi bárdok).
Versei a nagykőrösi korszakban még tele vannak fájdalommal a szabadságharc bukása miatt,
a szeretett barát – Petőfi – elvesztése miatt.

Ebben a korban veszi kezdetét Magyarországon a pártok kialakulása. Arany azt szerette volna
bemutatni, hogy két veszekedő fél közül mindig a harmadik jár jól. A vers egy példázat: amíg
a magyarok egymás között veszekednek, amíg megosztottak, és nem tudnak közösen egy
célért harcolni, addig csak a bécsi udvar jár jól. Tanulság: fogjunk össze a császár ellen.

Valahol a Tiszaháton
Élt egy gazda: Pál barátom,
S Péter, annak tőszomszédja;
Rólok szól e rövid példa.

Vándoranekdota
Az anekdota rövid, prózai alkotás, a végén csattanóval vagy erkölcsi tanulsággal. Az
emberiség kultúrájában több történet is vándorol, azaz egyik néptől megismeri a másik. Így az
anekdotákat többször feldolgozzák – mindenki a saját korának, kultúrájának megfelelően.
A madárfüttyről szóló anekdota először a török meseirodalomban tűnik fel, majd a
középkorban egy olasz pap eleveníti fel. Ezután már több európai nép folklórjában megjelenik
(francia, német), mígnem Arany is felfigyel rá, és kiváló lehetőséget lát arra, hogy ne csak
erkölcsi tanulságot, hanem történelmi példát is állítson a magyarok elé.

A vers műfaja: elbeszélő költemény

Az elbeszélő költemény magán viseli a líra és az epika műnemének jellemzőit is.

EPIKUS VONÁSOK
A) Történetet mesél el – az epikus művek szerkezete jellemző rá.
I. Előkészítés/Expozíció:
Péter és Pál bemutatása
II. A cselekmény kibontása
1. Konfliktus
Madárfütty a diófáról
2. Bonyodalom
Péter és Pál összeverekedik
Látogatások a bírónál
A bíró felkészül az ítélethirdetésre
3. Tetőpont
Az ítélet
III. Megoldás
-
Utószó
A magyarok békésen és szeretetben élnek manapság (ironikus hangvétel)
B) Népmesei motívumok
A két főszereplő neve a leggyakrabban előforduló nevek közé tartoztak Arany János
korában. Ezzel sikerül általánosítania – mindenki magára ismerhet a történet szereplőiben.
Ugyancsak az általánosítást szolgálja a történetkezdés. Akárcsak a népmesékben, itt is
homály fedi a történet pontos helyét és idejét:
Hajdanában, amikor még Valahol a Tiszaháton
Így beszélt a magyar ember: Élt egy gazda: Pál barátom

Ugyancsak a népmesékre jellemző, hogy a jó elnyeri jutalmát, a gonosz pedig

megbűnhődik. Ebben a történetben nincs „jó”, hiszen mindkét szereplő sajátjának tekinti a
madárfüttyöt, irigykedik a másikra, illetve meg akarja vesztegetni a bírót. A népmesei
igazságszolgáltatás le is sújt rájuk.
Hallja kendtek! (Jobb felől üt) nekem fütyöl,
Se ide nem, se oda nem (Bal felől üt) s nekem fütyöl:
Fütyöl a madárka, hanem Elmehetnek.

C) Epikus közlésformák
A történetmondás közelít az élőbeszédhez. Ehhez Arany mesteri érzékkel váltogatja az
epikus közlésformákat.
A madár füttyének lírai leírását: Az érdekfeszítő elbeszélést:
Megköszönve a napot, Pál azonban bosszut forral,
Melyre, im, felvirradott. És ahogy van, véres orral
A sugárt és harmatot, Megy panaszra, bírót búsit,
A szellőt és illatot;

A két perlekedő pergő párbeszédét: Ami igazán élővé teszi, az az író közvetlen
„Istenem uram, beleszólása az eseményekbe:
Beh szépen De, hogy a dologra térjek
Fütyöl ez az én madaram!”
„Kendé bizony az árnyéka!
Mert olyat mondok, hogy még a...”

D) A szereplők jellemzése
Arany János nem foglalkozik szereplői külső megjelenítésével, annál inkább a belső
értékeket – vagy azoknak hiányát mutatja be minden lehetséges eszközzel.
Cselekedteti és beszélteti hőseit, így rajzolódnak ki legfontosabb jellemvonásaik.
Péter és Pál kicsinyes harca egymással. Minden apróságon összevesznek, sőt házuk népét
is viszik magukkal.
Ha a Pál kéménye füstöl, Ha kapargál
Péter attól mindjár’ tüszköl; A szegény Pál
Ellenben a Péter tyukja Háza falát majd kirugja;

Nem rettennek meg a tettlegességtől sem.

Ölre mennek, hajba kapnak;
Örömére a szent napnak

A bíró sem különb, korrupt kishivatalnok, aki mindkét féltől elfogadja a kenőpénzt, végül
nem mer egyik fél javára sem dönteni.
LÍRAI VONÁSOK
A) Verses forma
B) Érzelmek
A líra legjellemzőbb tulajdonsága az érzelmek bemutatása. Péter és Pál érzelmeiből igen
szép csokorra valót kapunk.
Harag, sértettség, bosszúállás szerepelnek világukban.
Pál azonban bosszut forral,
És ahogy van, véres orral
Megy panaszra, bírót búsit,

C) Rím és ritmus
Az élőbeszéd természetességével mesél Arany János. Ehhez váltakozó hosszúságú
sorokat, soráthajlásokat alkalmaz:
Mely dicsőség
- Semmi kétség -
Ő érte
Jött létre
Csupán ő érette, mind!

A történet tempóját is pörgővé teszi a sok rövid sor, a rövid mondatok és a felkiáltások.
Ugyancsak a tempót fokozzák rímek is. Játékos hangzású tiszta rímeket vagy tiszta
asszonáncokat találunk, melyeknek külön érdekessége, hogy többnyire kétszótagosak:
nyárban – naptárban; szerényen – gyékényen; Pálunk – találunk; füstöl – tüszköl;

A ritmusa ütemhangsúlyos, többnyire felező nyolcas, néha hetes sorok találhatók benne.

A megjelenítés eszköze: az irónia

Az irónia a gúny egyik fajtája. Az ellenkezőjét mondja annak, amit igazából gondol. A túlzott
dicséret, a túlzott tiltakozás azonban egyértelművé teszi a költő valódi gondolatait: az
emberek mai veszekednek, ma is kicsinyes dolgokon veszekednek. Elkeserítőnek tartja, hogy
akár barát, akár rokon, mennyi ember pereskedik Magyarországon.
A rokonság / Csupa jóság,
A testvérek / Összeférnek,
Felebarát / Mind jó barát: