A szigorúszámadású nyomtatványok

kezelése

Az Áfa törvény egyik sarkalatos kérdése a szigorú számadási kötelezettség. Talán nem
vesszük elég komolyan ezt a témát. A mellékelt írás ennek veszélyeire kíván rávilágítani.

Ez a téma mindig aktuális az APEH és egyéb ellenőrző szervek számára, mivel minden
egyes bizonylat útja a beszerzésétől kezdve a felhasználáson keresztül a selejtezésig a
szigorú számadású nyomtatványok nyilvántartásából kísérhető végig. Ha nincs, vagy
rossz a nyilvántartás, vagy ha a bizonylatok közül nem mindegyik szerepel benne, akkor
emiatt a vállalkozó magyarázkodni kénytelen, amit az APEH nem biztos, hogy el is
fogad.
Itt szükséges megemlíteni még a szigorú szám-adású nyomtatványokért és a
nyilvántartásért való felelősség kérdését is.
A nyilvántartást bárki is vezesse, de a bizonylatok és a nyilvántartás meglétéért és
azok kezeléséért, felhasználásáért, továbbá a nyilvántartás vezetéséért és kezeléséért az
adózó felelős, amely felelősség nem ruházható át másra. Ebből a megállapításból úgy
tűnhet, hogy mindent az adózónak kell csinálni, ami a bizonylatokkal és a
nyilvántartással kapcsolatos előírás. Nem, erről szó sincs.

JAVASLAT — Az erre vonatkozó előírások betartását úgy kell a vállalkozónak

megszerveznie, hogy azok maradéktalanul teljesüljenek, beleértve azt is, hogy minden
érintett tudja, hogy neki személy szerint mi a feladata, és azt hogyan kell teljesítenie,
továbbá az ezzel kapcsolatos feladat legyen egyértelmű, végrehajtható és számon kérhető.
Mint, majd később tapasztalni fogják a bizonylatok és a szigorú számadású
nyomtatványok nyilvántartásának hiányos vagy egyenesen rossz kezelése és vezetése
számtalan hiba forrása lehet, amelyet ha időben nem korrigál, az konfliktus helyzet
eredője lehet Önök és az APEH között. A cikket végig olvasva, menjenek a dolgok elé és
előzzék meg a lehetséges problémát.
Mielőtt elkezdeném a probléma feldolgozását, tekintsünk át, néhány alapfogalmat.

 Mikor alkalmas adóigazgatási azonosításra a szabvány bizonylat?

Az Áfa törvényben megjelölt szabvány szerinti bizonylatok (számla, egyszerűsített számla,
nyugta) abban az esetben minősülnek adóigazgatási azonosításra alkalmasnak, ha:

 azok beszerzéséről a kibocsátó az alábbiak szerinti részletességű számlával

rendelkezik és
 a bizonylatokat szigorú számadású okmányként kezeli.

Adóigazgatási azonosításra csak a nyomtatott, folyamatos sorszámmal ellátott

bizonylatok alkalmasak.
A nyomtatványt felhasználónak a nyomtatványt értékesítő, forgalmazó által az
értékesítésről kiállított számlával kell rendelkeznie, amely a következő adatokat
tartalmazza:
 az értékesített nyomtatványok (számlatömbök, nyugtatömbök) megnevezését;

/conversion/tmp/scratch/515966183.doc
D

g)
  a nyomtatvány sorszámát (tót-ig);
 a vevő nevét és címét (székhelyét vagy telephelyét);
 a vevő adóigazgatási azonosító (adó) számát.

Mit jelent a szigorú számadási kötelezettség'?

A bizonylatot kibocsátónak az általa beszerzett és használatba vet( nyomtatványokat

szigorú számadás alá kell vonni.
A Számviteli törvény [Szt.] nem a szigorú szám-adás alá vonandó bizonylatok fajtáit
sorolja fel, hanem az ilyenként kezelendők tartalmát határozza meg. Ezt az előírást
megerősíti a személyi jövedelem-adóról ISzja tv.] és az általános forgalmi adóról [Áfa tv]
szóló törvény is. A konkrét intézkedéseket minden esetben maguknak, a gazdálkodóknak
kell megtenniük. A gazdálkodó fogalmába bele tartozik, pl. az egyéni és társas
vállalkozó, de a költségvetési szerv is.
A készpénz kezeléséhez kapcsolódó nyomtatványokat, továbbá minden olyan
nyomtatványt, amelyért a nyomtatvány értékét meghaladó vagy a nyomtatványon
szereplő névértéknek megfelelő összeget kell fizetni, vagy amelynek az illetéktelen
felhasználása visszaélésre adhat alkalmat, szigorú számadás alá kell vonni.
Milyen nyomtatványokat szükséges nyilvántartásba venni?
1. a számlát (számlatömböt),
2. az A/4-es formátumú számlát,
3. az egyszerűsített (készpénzfizetési) számlát (számlatömböt),
4. a nyugtát (nyugtatömböt).
Milyen nyomtatványokat célszerű nyilvántartásba venni?
1. a szállítólevelet,
2. a gépjármű menetlevelet,
3. a felvásárlási jegyet,
4. a bevételi pénztárbizonylatot stb.
A felsorolás azért nem teljes, mert a nyomtatványok nyilvántartására vonatkozó
döntés joga, a vállalkozóé.

• Mi a szigorú számadási és nyilvántartási kötelezettséggel szembeni

követelmény?
A szigorú számadási kötelezettség alá vont nyomtatványok készletéről és felhasználásáról
olyan nyilvántartást célszerű vezetni, amelyből a felhasználószerv, a felhasznált
mennyiség (sorszám szerint) és a felhasználás időpontja is megállapítható.
Indokolt a szigorú számadású nyomtatványokkal (beleértve a rontott példányokat is) a
felelősöket elszámoltatni. A nyomtatványok átadása, illetve átvétele csak elismervény
ellenében történhet.
A vállalkozások (egyéni és társas egyaránt) leggyakrabban három területen szokták
elkövetni a hibákat a szigorú számadású nyomtatványokkal és azok nyilvántartásával
kapcsolatban:
 A beszerzett bizonylatok helytelen kezelésévet.
 A szigorú számadás alá tartozó nyomtatványok felhasználásával.
 A szigorú számadású nyomtatványok nyilvántartása vezetésével.

A jogszabály miként szabályozza a szigorú számadású nyomtatványok nyilvántartását?

/conversion/tmp/scratch/515966183.doc
 Mielőtt részleteiben is megismerhetik a szigorú számadású nyomtatványok nyilvántartást,
tekintsük át annak jogszabályi hátterét.

A24/1995. számú PMrendelet az adóköteles bevételek és az általános forgalmi adó

elszámolások ellen-őrzéséhez írja elő a szigorú számadási kötelezettséget, a számlát, az
egyszerűsített (készpénzfizetési) számlát, és a nyugtát kibocsátók számára.
Ez a rendelet meghatározza a szigorú számadású nyomtatványokról vezetendő
nyilvántartás kötelező adattartalmát, amely a következő:
A szigorú számadás alá tartozó nyomtatványokról a kibocsátónak nyilvántartást
kell vezetni, amelynek fajtánként külön-külön tartalmaznia kell az alábbi adatokat:
a) a nyomtatvány neve és számjele (p1. számla, szám-jele: B.13-374/V/új.r.sz);
b) a beszerzés kelte (amikor megvásárolták);
c) a beszerzést igazoló számla száma és a számlán feltüntetett teljesítés kelte;
d) a tömbök sorszáma (tól-ig);
e) a használatbavétel kelte (amikor a tömbből első bizonylatot kiállították);
f) a felhasználás kelte (amikor a tömbből az utolsó bizonylatot kiállították);
g) a kiselejtezés kelte (amikor a bizonylat megőrzési határideje letelik, és attól kezdve a
bizonylat selejtezhető.

FONTOS — A fenti adatokat tetszőleges formátumú nyilvántartásban lehet rögzíteni.

Ez a kis vagy nagy alakú kockás füzettől kezdve, a különböző nyilvántartó kartonokon
keresztül, a nyomtatvány boltokban kapható nyilvántartásokig, mind megfelelők. A
nyilvántartás tartalma és nem a formája a lényeg.

A nyomtatvány boltokban kapható, nyomdailag előállított „Szigorú számadású

nyomtatványok be-szerzésének nyilvántartása” nevű nyomtatvány kitöltése eléggé
bonyolult, mivel az felesleges adatokat is tartalmaz, mint pl. a szállító neve, címe,
azonosító száma (ugyanis ezek az adatok az értékesítő által kibocsátott számlán
szerepelnek). Viszont, mível a nyomtatvány beszerzése, használatba vétele és a selejtezése
általában különböző időpontokban történik, ezért azok-nak egyenként külön-külön érdemes
helyet biztosítani.

Ezen kívül érdemes megemlíteni egy fontos adatot, ez pedig az utolsó bizonylat
kiállításának (felhasználásának) kelte. Ennek azért van jelentősége, mert attól a dátumtól
kezdve, ami a nyugta, vagy számla tömb utolsó lapján szerepel, kell kiszámolni a
selejtezés időpontját
(a cikk az ÁFA-Tippek 2006.03.20.-i számáőban jelent meg.)

/conversion/tmp/scratch/515966183.doc