Professional Documents
Culture Documents
szsz0502 Banfalvy
szsz0502 Banfalvy
1. A fogyatékosok egyik meghatározó iskolai jellemzője az, hogy iskolai végzettségük lénye-
gesen alatta marad az épekének (Nagy 2005, Ksh 2001, Lakatos et al. 1988).
A népszámlálási adatok szerint „a fogyatékos emberek iskolai végzettsége – a társada-
lom egészéhez hasonlóan – 2001-ben magasabb volt, mint 1990-ben, azonban iskolázottsá-
gi mutatóik sokkal rosszabbak, mint az átlagnépességé. A 7 éves és idősebb népességben a
fogyatékosok több mint 70%-a rendelkezik legfeljebb alapfokú iskolai végzettséggel, a nem
fogyatékos népességnek pedig csak a fele. A fogyatékosok 15%-a érettségizett, 5%-a diplo-
más, míg a nem fogyatékosok esetében ezek az arányok 23% és 10%. Az értelmi fogyaté-
kosok egyharmada fejezte be az általános iskolát, és 6%-uk ennél magasabb végzettséget is
szerzett. Ez nyilvánvalóan az értelmi fogyatékosság helytelen diagnosztizálását mutatja.”
(Nagy 2005, 10)
Irodalom
Bánfalvy Csaba: A munkanélküliség szociálpszichológiájáról. Akadémiai Kiadó. Budapest. 2003
Bánfalvy Csaba: Szakképzés a szakképzés főáramán kívül. Educatio 2001 nyár. 278–295.
Bánfalvy Csaba: Fogyatékosság és szociális hátrány. In: Illyés [szerk.] 2000. 81–116.
Bánfalvy Csaba: A felnőtt fogyatékosok munkavégzési jellemzőiről. Esély 1997. 4., 43–52.
Bánfalvy Csaba: A munkanélküliség. 2. kiadás. Magvető. Budapest. 1997
Bánfalvy Csaba: Oktatás, szakképzés. In: Kovács – Tausz [szerk.] 1997. 59–73.
Bánfalvy Csaba: A felnőtt értelmi fogyatékosok életminősége. Budapest 1996[a]
Bánfalvy Csaba: A fogyatékosok iskoláztatása és a (gyógy)pedagógusok. Kritika. 1996. 12., 46–47.
Bánfalvy Csaba: Életminőség a 90-es években. Három társadalmi csoport élet-minőség jellemzői. Buda-
pest. 1995
Bánfalvy Csaba: Szebb időkre várva. Munkanélküliség és munkanélküliek Magyarországon az 1990-es
években. OTKA. Budapest. 1994
Bánfalvy Csaba: Fogyatékosok a munkaerőpiacon. Szociális Munka 1989. 4.
Bíró Endre–Verdes Tamás: Súlyosan, halmozottan fogyatékos tanköteles korú gyerekek a közoktatásban.
Kézirat. Budapest. 2004
Csanádi Gábor–Ladányi János–Gerő Zsuzsa: Az általános iskolai rendszer belső rétegződése és a kisegítő
iskolák. Valóság 1978. 6.
Frey Mária [szerk.]: EU-konform foglalkoztatáspolitika. OFA. Budapest. 2001
Frey Mária: A munkaerőpiac jogszabályi és intézményi környezetének változásai. In Fazekas et al. [szerk.]
2004. 195–216.
Gere Ilona: A megváltozott munkaképességű emberek bekapcsolása a munka világába. In: Frey [szerk.]
2001. 221–246.
Gordosné Szabó Anna: A gyógypedagógiai iskoláztatás fejlődése. In: Illyés [szerk.] 2000. 331–356.
Gordosné Szabó Anna: A magyar gyógypedagógusképzés története. ELTE BGGYFK. Budapest. 2000[a]
Gordosné Szabó Anna: Bevezetés a gyógypedagógiába. Nemzeti Tankönyvkiadó. Budapest. 1996
Gordosné Szabó Anna: Gyógypedagógia. Tankönyvkiadó. Budapest. 1975
Göllesz Viktor: Gyógypedagógiai rehabilitáció. Tankönyvkiadó. Budapest. 1985
Illyés Sándor [szerk.]: Gyógypedagógiai alapismeretek. ELTE BGGYFK. Budapest. 2000
Komáromi Róbert [szerk.] (szerzők: Könczei György–Keszi Roland–Komáromi Róbert–Vicsek Lilla): A
megváltozott munkaképességűek és fogyatékos munkavállalók foglalkoztatásának jellegzetességei Ma-
gyarországon a TOP 200 adatbázis alapján. OFA Kutatási zárójelentés. Kézirat. Budapest. 2002
Lakatos Miklós–Tóth Ildikó–Ujvári József: A rokkantak és fogyatékosok helyzete. Statisztikai Szemle 1988.
8–9.
Méhes József: A gyógypedagógia eredményei, gondjai és távlatai. Budapesti Nevelő 1970. 1.
Nagy Krisztina: A fogyatékos emberek Magyarországon. Szociális Munka 2005/1. 3–21.
Simon Márta: Kisegítő iskolában végzett tanulók nyomonkövetéses vizsgálata. Kisegítő iskolások munka-
erő-piaci helyzete. BKE. Szakdolgozat. 1992
Szellő János [szerk.]: Munkaerő-piaci segítő szolgálat. Módszertani kézikönyv. Foglalkoztatáspolitikai és
Munkaügyi Minisztérium, Foglalkozási Rehabilitációs Titkárság. Budapest. 2003
Szücs Ágnes: Hátrányos helyzetűek és fogyatékosok a középiskolákban és a nyílt munkaerőpiacon. Szak-
dolgozat. ELTE BGGYFK Budapest. 2005
Virágh Károlyné [szerk.]: Hallássérült fiatalok pályaválasztása. OPI. Budapest. 1985
Winter Zsuzsa: A védett foglalkoztatás hazai története. (Különös tekintettel a célszervezetek 1980–1989
közötti évtizedére) Szociálpolitikai Értesítő 1990. 3. 89–106.
Bánfalvy • A fogyatékos emberek és a munka világa 191
Problémaként merült még fel, hogy többeknek nincs autójuk, így fogyatékosságuk miatt
nem tudnak bejárni dolgozni. A munkahelyeken jelenlévő magas elvárások, illetve a mun-
káltatók alacsony toleranciája szintén problémát okoz.” (149–150)
A szerzők esettanulmányukban megvizsgálták egy vállalat kezdeményezését is egy, a
saját megváltozott munkaképességű munkavállalóinak továbbfoglalkoztatását koordináló,
kontrolláló hálózat kialakítására. Az elemzésből két eredményt emeltek ki:
„Egyrészt … X. vállalatnál a legfőbb okot az országos hálózat kialakítására az interjú-
alany szerint a vállalat egyre nagyobb összegű munkajogi perveszteségei jelentették. Nem
merült fel a legkisebb mértékben sem szempontként, hogy esetleg a vállalat azon keresztül
szeretne az image-en javítani, hogy megváltozott munkaképességű személyeket is foglal-
koztat. Az interjúalany szerint ez utóbbi Magyarországon még egyáltalán nem motiváló
tényező a vállalatok számára.
Másrészt az interjú során kiderült, hogy a hálózat várhatóan mindössze évente 5–10
főnek fog munkát biztosítani. Sok rehabilitációs eljárás feltehetőleg azért nem fog a meg-
változott munkaképességű munkavállaló számára sikeresen lezáródni, mert a felajánlott
állás más településen lesz, mint korábbi munkaköre. Felvetettük, hogy egy ilyen komplex
rendszer létrehozása mit ér akkor, nem segítik ilyen esetben az érintetteknek a másik tele-
pülésre való elköltözését. Ennek híján számunkra az egész kezdeményezés tulajdonképpen
csak egy ’alibinek’ tűnik a munkajogi perveszteségek elkerülésére, anélkül, hogy valóban
érdemben hozzájárulna X. vállalat megváltoztatott munkaképességű munkavállalóinak to-
vábbfoglalkoztatásához.” (2002, 197)
2005-ben Szücs, saját empirikus vizsgálata nyomán arra a megállapításra jutott, hogy
„Magyarországon az utóbbi években kezdett teret hódítani magának a Támogatott Foglal-
koztatás Szolgáltatás, mely eredetileg kifejezetten az értelmileg akadályozott munkaválla-
lók normál munkaerőpiacon történő elhelyezkedését segítette. A gyakorlati tapasztalat azt
mutatja, hogy pont ők azok mégis, akik kiszorulnak ebből az integrációs folyamatból. A
munkaerőpiac nincs felkészülve az értelmi fogyatékosok fogadására, így elsősorban azok-
nak van esélyük az elhelyezkedésre, akik jó szociális és kommunikációs képességekkel ren-
delkeznek, ügyesen kompenzálni tudják hátrányaikat. A munkahelyek nehezen tolerálják,
hogy az új munkaerővel együtt egy segítő is érkezik, még ha csak ideiglenesen is. Így elsősor-
ban a tanulásban akadályozott fiataloknak kedvez az új módszer és a munkaerőpiac is.
Az utóbbi években apránként, elvétve észrevehető, hogy a társadalom figyel a fogyaték-
kal élő emberekre, és próbál eleget tenni az Esélyegyenlőségi törvény megfogalmazásainak.
A folyamat nagyon lassú és nem egységes. Azt talán már kezdjük elfogadni, hogy kerekes
székkel megközelíthetetlen egy soklépcsős épület bejárata, de arra még nem gondolunk,
hogy az értelmi sérült emberek számára mi jelenthet akadályt …
A foglalkoztatásban dolgozó munkatársak visszajelzése szerint a képzési rendszert is le-
hetne még bővíteni, még inkább specializálni azok számára, akik az integrált foglalkoztatás
felé veszik majd útjukat. Bár elsősorban tanulásban akadályozottakról szó, de úgy vélem,
az értelmileg akadályozottak képzésére is értelmezhető a következő megállapítás:
– Célzott, a problémájukat figyelembe vevő speciális képzési programokban vehetné-
nek részt, amelyekben kiemelt szerepet játszana a gyakorlat útján való tanulás.
190 SZAKKÉPZÉSI SZEMLE XXI. ÉVFOLYAM 2005/2
kahelyet, bár nem voltak átlagosan lényegesen képzetlenebbek az épeknél. Tehát, még ha
nincs is drasztikus eltérés az épek és a fogyatékosok között a munkanélkülivé válás módjá-
ban, a fogyatékosság hatása mégiscsak egyértelműen kimutatható. A fogyatékosok ugyan-
akkor nem voltak lényegesen elégedetlenebbek a megelőző munkahelyükkel, nem azért,
és nem önként váltak munkanélkülivé, mert így kedvezőbb életlehetőséget reméltek volna.
Az adatok azt mutatták, hogy a dolgozó fogyatékosok közérzete jobb, mint a nem dolgozó
fogyatékosoké, de elmarad a nem dolgozó épekétől. A fogyatékosok számára is alapvető a
közérzet javulása szempontjából az, hogy legyen munkahelyük. A megkérdezettek között
a munkanélküli fogyatékosok értékelték a legkevésbé megbecsültnek és társadalmilag elis-
mertnek magukat.
Komáromi et al. (2002) a 200 legnagyobb magyar vállalatot vizsgálta, és – többek között
– arra volt kíváncsi, hogy milyen létszámban és módon alkalmaznak ezek a cégek fogya-
tékos személyeket. Az eredmények azt mutatják, hogy „Magyarország nagyvállalatainak
58,1%-a foglalkoztat megváltozott munkaképességű munkavállalókat, 41,9%-a pedig egyál-
talán nem alkalmaz. A megváltozott munkaképességű munkavállalókat alkalmazók között
is különbség van továbbá annak tekintetében, hogy mennyi munkavállalót alkalmaznak.”
(62) „Azon vállalatok közül, akik foglalkoztatnak megváltozott munkaképességű munkavál-
lalókat, a legnagyobb arányban mozgásszervi fogyatékossággal rendelkező munkavállaló-
kat alkalmaznak. Ezeknek a vállalatoknak a 65,8%-a foglalkoztat valamilyen mozgásszervi
fogyatékossággal rendelkező embert. A második leggyakrabban a hallássérülteket alkal-
mazzák, 24,1%-os arányban. Látássérülteket a szóban forgó nagyvállalatok 19%-ában,
halmozottan fogyatékosokat a 10,1%-ában alkalmaznak. Az értelmi fogyatékosok jelentik
az összes fogyatékos csoporton belül a leginkább perifériális foglalkozási csoportot. Őket a
megváltozott munkaképességűeket foglalkoztató vállalatok 3,8%-ában alkalmaznak.” Ös-
szességében tekintve az adatokra, a megváltozott munkaképességű embereket is alkalmazó
vállalatok 82,3%-ában alkalmaznak fogyatékossággal rendelkező embert.” (68) Az alábbi
diagramokban a szerzők a fogyatékosok alkalmazásával kapcsolatos problémák és előnyök
intenzitásáról adnak képet:
Az a tény, hogy a fogyatékosok átlagos képzettsége jóval alatta marad a lakossági átlag-
nak (lásd erről a korábbi, az iskolai képzéssel foglakozó fejezetet), és nagyjából a társada-
lom szegény csoportjainak képzettségi szintjén van, döntő jelentőségű abban a tekintetben,
hogy a fogyatékosok legtöbbször csak alacsony beosztású, rosszul fizetett és instabil állások-
hoz juthatnak. Az „Életminőség ‘95” vizsgálat adatai szerint például a felnőtt értelmi fogya-
tékosok szakképzettség szerinti megoszlása a következő volt (Bánfalvy 1995 és 1996[a]):
Az izolált iskolai képzés (főleg az evidensen fogyatékosok esetében) csökkenti a fogyaté-
kos személyek munkavállalási aspirációit. Az izolált képzés ráadásul az evidensen fogya-
tékosok esetében szűk spektrumú szakképzéssel jár együtt. Például a vakok számára az
iskolai képzésben elérhető néhány tucat szakma eleve csökkenti az érintett fogyatékosok
munkaerő-piaci mobilitását és ezzel alkupozícióit.
Ehhez még hozzájárul a döntően alacsony társadalmi státusú társadalmi csoportokból
származók (főleg a kisegítő iskolát végzettek) esetében az is, hogy a családi környezet nem
ad ösztönzőket a gyerekek számára a továbbtanulásra és a munkaerő-piaci karrierre, és
a szegény családok nem is nyújthatnak támogatást nekik a munkaerő-piaci előmenetelt
megalapozó továbbtanulásban.
A fogyatékosok iránti munkaerő-piaci kereslet is alacsony. Ez egyfelől abból is adódik,
hogy a munkaadók nem eléggé informáltak a fogyatékosokkal kapcsolatban, és ennek nyo-
mán félelmeik vannak a fogyatékosok által végzett munkát illetően: vagy meg vannak arról
győződve, hogy a fogyatékosok feltétlenül alacsonyabb teljesítménnyel végzik a munkát,
mint az épek, vagy azt hiszik, hogy csak nagy és speciális beruházások révén hozhatók létre
a fogyatékosokat hatékonyan alkalmazni tudó munkakörülmények. Az sem ritka, hogy a
munkaadók attól tartanak, hogy a fogyatékosok magukra vagy másokra nézve veszélyesen
dolgoznak, és könnyebben balesetet okoznak, mint az épek. Gordosné véleménye szerint
„köztudomású, hogy a munkába állás idején a megbélyegző megkülönböztetés még az ép,
volt állami gondozott fiatalokat is sújtja. Ismert az épek idegenkedése az elmegyógyintézet-
ben gyógykezelt munkatársaikkal szemben is. Fokozott a közvélemény elutasítása a fogya-
tékos ember esetében” (1975, 62).
Ugyanakkor az is tény, hogy a munkahelyek a mai formájukban nem mindig alkal-
masak a fogyatékosok hatékony foglalkoztatására. A munkavégzés technikai feltételeinek
adaptálása többletköltséget jelent a munkaadók számára, és ezt a terhet a legtöbb esetben
nem vállalják.
A fenti tényezőkből adódóan a fogyatékosok a munkaerőpiacon sokoldalúan hátrá-
nyos helyzetű csoportot alkotnak.
Bánfalvy • A fogyatékos emberek és a munka világa 185
nyugdíjas, járadékos
Ebből: rokkantsági
nyugdíjas, baleseti
Ebből: saját jogú
Foglalkoztatott
A fogyatékosság
Munkanélküli
Összesen
típusa
járadékos
Eltartott
Mozgássérült 209 931 13 193 2 667 182 657 90 880 76 941 11 414
Alsó, felső végtag 15 051 1 122 213 13 036 6 770 5 797 680
hiánya
Egyéb testi fogya- 26 578 3 253 903 19 860 7 901 10 531 2 562
tékos
Együtt 251 560 17 568 3 783 215 553 105 551 93 269 14 656
Gyengénlátó 55 115 8 634 1 632 37 441 23 230 8 832 7 408
Egyik szemére 18 482 1 641 698 14 697 9 095 3 995 1 446
nem lát
Vak 9 443 543 78 7 922 4 317 2 771 900
Együtt 83 040 10 818 2 408 60 060 36 642 15 598 9 754
Értelmi fogyatékos 56 963 3 992 671 26 903 4 869 18 845 25 397
Nagyothalló 44 679 4 777 922 35 243 25 355 5 749 3 737
Siket, siketnéma, 8 886 1 090 153 6 123 2 567 3 044 1 520
néma
Beszédhibás 7 300 1 164 333 3 809 1 820 1 534 1 994
Egyéb 124 578 12 397 3 436 95 124 30 314 58 752 13 621
Összesen 577 006 51 806 11 706 442 815 207 118 196 791 70 679
Forrás: Fazekas et al. [szerk.] 2004
Ezen a ponton belül a munka világát vizsgálva csak a bérmunka és a formális foglalkoztatás szférájára
1
korlátozzuk magunkat, főleg azért, mert erről a területről rendelkezünk viszonylag átfogó empirikus
információkkal. Megtehetjük ezt a korlátozást azért is, mert a bérmunka világának elemzésekor le-
hetőségünk van arra, hogy bemutassuk a munka világának egészére nézve releváns elvi szociológiai
megközelítést és álláspontot.
Bánfalvy • a fogyatékos emberek és a munka világa 181
A munka világa
A fogyatékos személyek iskolai oktatásának sikerességét azon is lehet mérni, hogy az iskola
milyen mértékben képes felkészíteni a tanulókat a munkavégzésre, hiszen az oktatás nem
lehet öncélú, hanem eszköz kell legyen a sikeres társadalmi integráció felé, aminek egyik
Bánfalvy • A fogyatékos emberek és a munka világa 193