Akiket a mozdony füstje nem csapott meg 2009. augusztus 26.

06:21
Csukjuk be a szemünket, és képzeljük el: mi lenne, ha felszednék a síneket a Blaha Lujza tértől a
Moszkváig, és fél óránként indítanánk buszokat a villamosok helyett.
 
Pár óra után megostromolnák a BKV Akácfa utcai irodáját, elvinnék a plüss Mazsola bábokat, a
villanyvasutat, és megennék az automatában talált Balaton szeletet. Képzeljük el: azok az emberek,
akik Szarvason, Makón, Mezőhegyesen, vagy Battonyán élnek, ugyanannyit érnek, mint azok, akik
Budapesten.

Ezt bizonyára nehéz megértenie Antali Károly közlekedési kormánybiztosnak és az irányítása alatt

vezetett csapatnak, ahogy nehéz volt megértenie két éve Kóka Jánosnak is. A MÁV vezetői újra
elővették a halállistát: közel kétezer kilométer vasutat zárnának be. Azok, akik vidéken élnek, több
száz kilométerre a fővárostól nagyon szerény érdekérvényesítő képességgel rendelkeznek, nem
tudják megvédeni magukat. 

Mit tehettek a battonyaiak, amikor megtudták, hogy a körzeti mentőállomás egy Kevermes nevű
faluban lesz, ahonnan csak földút (!) visz Battonyára... Semmit. Elfogadták, hogy kerülő úton, jelentős
késéssel ér majd ki hozzá a mentő. Elfogadták, hogy szerényebbek az életesélyeik. Akik a periférián
élnek, azokkal bármit meg lehet csinálni. Például be lehet zárni a vasútállomásukat. Mit tud tenni az,
aki vonattal akart Szegedre menni? Semmit. Tudomásul veszi, hogy 2010-től nem lesz vonat. Kocsit
bérel a szomszédtól, aki tízezer forintért elviszi. Vagy megnézi, megy-e busz, amelyen annyian
vannak, hogy a fasirtos zsömléjét sem tudja megenni.

Mit kezd a politika ezzel? Magasról tojik rá. Majd ha jönnek a választások, a nyugdíjasok és a
segélyekből élők megkapják a művházak udvarán a nőnapra szánt szegfűt, húsvétkor a kötözött
sonkát, és szevasz paraszt. 
Ilyenkor jön ugyebár az az érvelés, hogy a vasút kihasználatlan. Persze, részben igaz, de jórészt
azért, mert negyvenévesek a vagonok. Ugyanaz az illatkombináció lassan fél évszázada: a rántott hús
szaga, a napon felmelegedett műbőrülés szaga és a húgyszag. Illatornamentika. Nem történtek
fejlesztések, ugyanaz a dömötör WC-tartály áll az állomásokon, mint 1979-ben, amikor először vittek
Pestre, hogy megnézzem a zsiráfokat az állatkertben. Mindent hagytak lerohadni, most pedig
bezárnák a vasútállomásokat. 

Nincs ugyanolyan joga egy mezőhegyesinek, mint egy pestinek? Egy mezőhegyesi Szegedre akar
menni, mert ott tanul. Egy budai a Moszkva térről akar eljutni az Astóriához, mert ott tanul. A
mezőhegyesinek kevesebb joga van az utazáshoz, és a tanuláshoz, mint egy budapestinek? Miért
rontanak a vidékiek amúgy is szerényebb életlehetőségein?

Van-e joga Antali Károlynak ahhoz, hogy megfossza a lakosságot az utazás alapjogától? Nincs joga
hozzá. Ha már súlyos milliókat keres havonta a mohácsiak, a gyöngyösiek, a komlóiak, a zirciek, a
battonyaiak adóforintjából, akkor a fejlesztéseken kéne törnie a fejét, nem a leépítéseken. Ott van az
Esztergom-Budapest közötti vonatközlekedés példája. Néhány éve kulturált, korszerű vonatokat
állítottak pályára, azóta a buszforgalom ezen a vonalon visszaesett, szinte mindenki a csodavonattal
akar utazni. A dolog ilyen egyszerű. 1874 kilométer - ismerkedjünk ezzel a számmal! 1874 kilométerrel
rövidítik meg az országban élők életlehetőségeit. 

Arcpirító, hogy milliárdokat költöttek a szentendrei skanzenben újraálmodott mezőhegyesi

vasútállomás felépítésére, miközben az eredeti ott rohad egy rozsdaette cukorgyár és egy fonnyadt
kukoricatábla között. Miközben az EU-s regionalitásról beszélnek, eszükbe sem jut a Szeged-
Mezőhegyes-Battonya- Pécska-Arad vasúti szárny feltámasztása. Inkább megszűntetik a battonyai,
mezőhegyesi állomást, végleg megfosztva a régiót attól, hogy valamikor feltámadjon, hogy újra
kialakuljanak a gazdasági és kulturális együttműködések a határ túloldalán lévő településekkel. 

Mit lehet erre mondani? Semmit. Valamit mégis. Azoknak, akiknek nem szívügye a magyar vasút,
akiket nem csapott meg a mozdony füstje, azok bízzák a MÁV ügyét azokra, akik a vasutasban nem
egy Koltay Robi-féle baktert képzelnek el, aki szalmatörekes, gyűrött egyenruhájában bukdácsol a
töltésen, hanem egy normális embert.