A hátrányos megkülönböztetés tilalma a magyar jogban

A hátrányos megkülönböztetés tilalma a

magyar jogban

1
A hátrányos megkülönböztetés tilalma a magyar jogban

Bevezetés 3

A diszkrimináció fogalma, történelmi háttere 3

Közvetlen hátrányos megkülönböztetés: 3

Közvetett hátrányos megkülönböztetés 4

A hátrányos megkülönböztetésről való gondolkodás fejlődési szakaszai 5

A nők helyzete Magyarországon 6

A nők és férfiak közötti esélyegyenlősége az Európai Unióban 9

Az egyenlő munkáért egyenlő bér elve 10

Egyenlő bánásmód a munkaerőpiacon 10

A pozitív diszkrimináció lehetősége 11

A terhes, gyermekágyas vagy szoptató anyák jogai: 11

Jog a biztonságos és egészséges munkahelyi környezethez 11

Az éjszakai munka tilalma 12

A szülési szabadsághoz való jog 12

A terhesség előtti vizsgálatokhoz való jog 12

Elbocsátási tilalom 12

Egyenlő bánásmód a szociális biztonság terén 12

A szülői szabadsághoz való jog: 13

A nők közéleti szerepe: 13

Az esélyegyenlőséget szolgáló intézmények: 14

Összegzés 15

Irodalomjegyzék: 16

2
A hátrányos megkülönböztetés tilalma a magyar jogban

Bevezetés

A diszkrimináció fogalma, történelmi háttere

Minden demokratikus társadalom alapelve, hogy az egyénnek joga legyen a törvény
előtti egyenlőséghez, és védelmet kapjon a hátrányos megkülönböztetés ellen.
Hátrányos megkülönböztetés két formában valósulhat meg: Közvetlen és közvetett
módon.

Közvetlen hátrányos megkülönböztetés:

Közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek minősül az olyan rendelkezés, amelynek

eredményeként egy személy vagy csoport

a) neme,

b) faji hovatartozása,

c) bőrszíne,

d) nemzetisége,

e) nemzeti vagy etnikai kisebbséghez való tartozása,

f) anyanyelve,

g) fogyatékossága,

h) egészségi állapota,

i) vallási vagy világnézeti meggyőződése,

j) politikai vagy más véleménye,

k) családi állapota,

3
A hátrányos megkülönböztetés tilalma a magyar jogban

l) anyasága (terhessége) vagy apasága,

m) szexuális irányultsága,

n) nemi identitása,

o) életkora,

p) társadalmi származása,

q) vagyoni helyzete,

r) egyéb helyzete, tulajdonsága vagy jellemzője

miatt részesül más, összehasonlítható helyzetben levő személyhez vagy csoporthoz

képest kedvezőtlenebb bánásmódban.

Közvetett hátrányos megkülönböztetés

Közvetett hátrányos megkülönböztetésnek minősül az a közvetlen hátrányos

megkülönböztetésnek nem minősülő, látszólag az egyenlő bánásmód követelményének
megfelelő rendelkezés, amely az előbb felsorolt tulajdonságokkal rendelkező egyes
személyeket vagy csoportokat más, összehasonlítható helyzetben lévő személyhez
vagy csoporthoz képest lényegesen nagyobb arányban hátrányosabb helyzetbe hoz.

4
A hátrányos megkülönböztetés tilalma a magyar jogban

A hátrányos megkülönböztetésről való gondolkodás fejlődési

szakaszai

A történelemben először a nagy francia forradalom idején fogalmazták meg először azt
a felvilágosult gondolkodók, hogy minden ember egyenlő. Szerintük mindennek alapja
a jogegyenlőség. A polgári átalakulást megelőző korszakra a jogegyenlőség hiánya,
azaz a születési előjogok voltak a jellemzőek, az egész társadalmat különféle rendi,
területi kiváltságok, csoportjogok szőtték át.

A jogegyenlőséggel kapcsolatos értelmezések az idők folyamán állandóan változtak.

Torkel Opsahl három szakaszt különít el egymástól.

I. XVIII: század: a jogegyenlőség főként a bíró előtti egyenlőséget jelentette,

amely védelmet nyújtott a végrehajtó hatalom önkénye ellen.

II. XIX. század: A század elején már némi változást jelentett, hogy a
jogegyenlőség, bár csak formálisan, de teljessé vált. Megfigyelhető, hogy
számos társadalmi csoport vagy teljesen ki volt zárva mindebből, vagy csak
részben illeték meg a jogok. Harcukat a jogegyenlőségért a század második
felében kezdték el, először a rabszolgák, majd a szegények később az egyes
vallások, valamint a női mozgalmak formájában. Az egyenlőtlenségek
csökkentése érdekében sor került már gazdasági és szociális jogok
megfogalmazására is.

III. XX. század: Folytatódott az egyenlőtlenségek kiküszöbölése, azonban bővült a

hátrányos megkülönböztetésű csoportok köre (bőrszín, anyanyelv, nemzetiségi
vagy etnikai hovatartozás, szexuális orientáció, vagy a fogyatékosság
valamilyen formája). Ezen csoportok problémájának megoldása mind a mai
napig igen fontos feladata a demokratikus államoknak, s valószínűleg még
sokáig az is lesz, hiszen nem elég csupán a törvényekben lefektetni az egyenlő
bánásmód elvét, szükség van az emberek gondolkodásmódjának

5
A hátrányos megkülönböztetés tilalma a magyar jogban

megváltozására is. Amíg ez nem történik meg, addig mindig lesznek olyan
emberek, akik magukat másoknál különbnek, felsőbbrendűnek tartják és ennek
különféle fórumokon hangot is adnak.

A dolgozat szűk terjedelme miatt, elsősorban a nők helyzetével szeretnék kicsit

mélyebben foglalkozni, majd tekintettel Magyarország közelgő Európai Unióhoz való
csatlakozására, a nemzetközi szabályozásra is kitérnék.

A nők helyzete Magyarországon

Az esélyegyenlőség a nők és férfiak mindennapi életének minőségét alapvetően befolyásolja,

és a társadalmi modernizációs folyamat alapvető fontosságú értéke. A rendszerváltás óta a
magyar nők helyzete folyamatosan romlik az élet szinte minden területén. Éppen ezért nem
csupán nemzetközi kötelezettségeink miatt fontos a nők és férfiak közötti esélyegyenlőség
garantálása és gyakorlati érvényesülése.

A nők és férfiak esélyegyenlőségének tényleges érvényesülése nem nélkülözheti az aktív

jogalkotói munkát és a határozott kormányzati tevékenységet. A nők és férfiak közötti
esélyegyenlőség megvalósításának leghatékonyabb módja külön törvény alkotása. A külön
törvény megalkotása mellett szól, hogy az Országgyűlés 1998-ban már külön törvényt alkotott
a fogyatékossággal élő személyek jogairól. A nők és férfiak közötti esélyegyenlőséggel
foglalkozó törvény abba a koncepcióba illeszkedik, amely szerint az egyes hátrányos helyzetű
csoportok jogait és esélyegyenlőségét különálló törvények biztosítsák. Emellett szól az az érv
is, hogy egy általános anti-diszkriminációs törvényből ki kellene hagyni a nők speciális
helyzetét érintő rendelkezéseket, amely alapvetően gyengítené a jogi szabályozást.

A nők és férfiak közötti esélyegyenlőség biztosításáról szóló törvény egyszerre szolgálja

Magyarország társadalmi modernizációját, az állampolgárok életminőségének javulását,
hazánk európai integrációját. A törvény jelentős lépés a magyar jogharmonizáció terén, hiszen
az esélyegyenlőség biztosítása az Európai Uniónak is egyik nagyon fontos alapelve, és
számos tagállamban elfogadták már a nők és férfiak közötti esélyegyenlőségről szóló külön
törvényt.

6
A hátrányos megkülönböztetés tilalma a magyar jogban

A nemek közötti hátrányos megkülönböztetés tilalma számos nemzetközi emberi jogi tárgyú
egyezménynek, továbbá a magyar Alkotmánynak is alapvető rendelkezése. Az európai
közösségi jog mellett az esélyegyenlőség jogi és gyakorlati biztosítására kötelezi a Magyar
Köztársaságot a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés minden formájának
kiküszöböléséről szóló CEDAW egyezmény, amelyet a Magyar Köztársaság az 1982. évi 10.
törvényerejű rendelettel hirdetett ki. Az esélyegyenlőség biztosítására kötelezi
Magyarországot az Európai Szociális Karta is, amelyet az 1999. évi C. törvény hirdetett ki.

Az alkotmányos szabályok terén nincsenek ugyan komoly eltérések a magyar és a nyugat-

európai államok szabályozása között, de az alsóbb szintű jogi szabályozásról, a mindennapi
életről, az egyéni jogérvényesítésről ez már korántsem mondható el. A legnagyobb probléma
az, hogy az alkotmányos alapelvek ma még nem érvényesülnek a gyakorlatban, sem
eljárásjogi, sem anyagi jogi szabályaink nem felelnek meg a hatékony jogorvoslattal szembeni
elvárásoknak, az európai közösségi jog előírásainak. A Magyar Köztársaság Alkotmánya
mellett a Polgári Törvénykönyv és a Munka Törvénykönyve is kimondja ugyan a
diszkrimináció tilalmát, de nem tartalmaznak utalást a konkrét végrehajtásra. További
probléma, hogy a már meglévő jogszabályok a diszkriminációt tiltják és nem az egyenlő
esélyek érvényesülését segítik elő. Következésképpen a meglévő jogi normák egyrészt nem
megfelelő kiterjedtséggel és mélységgel szabályoznak. A nőkkel szembeni hátrányos
megkülönböztetés tilalmának tényleges érvényesítése ezért azt igényli, hogy a törvényalkotás
részletes útmutatással szolgáljon a jogalkalmazás számára a diszkrimináció tilalmának pontos
jelentését illetően.

Természetesen a nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés fogalmának jogi kibontása és

a törvény rendelkezései is csupán akkor lehetnek hatékonyak, ha annak társadalmi és a jogi
előfeltételei teljesülnek. A társadalmi feltételeket illetően a legfontosabb olyan politika
folytatása, amely fellép az ellen a meggyőződés és gyakorlat ellen, hogy a nők alacsonyabb
rendű és kevésbé értékes tagjai a társadalomnak. A jogi előfeltételek közül különösen fontos a
hátrányos megkülönböztetés különböző formáinak pontos meghatározásának, a
jogérvényesítés megkönnyítésének, a jogérvényesítést elősegítő intézményrendszer
kialakításának kiemelése.

A 3804 sz. törvényjavaslat minden olyan lényeges kérdést szabályoz, amely a nők és férfiak
tényleges esélyegyenlőségének biztosítását szolgálhatja mindenekelőtt az alábbi területeken:

7
A hátrányos megkülönböztetés tilalma a magyar jogban

1. foglalkoztatás,

2. szociális biztonság,

3. oktatás,

4. áruk és szolgáltatások igénybe vétele,

5. jogorvoslat és jogérvényesítés,

6. intézményrendszer

Ebben számos olyan jogintézmény szerepel, amelyeket az Európai Unió tagállamaiban már
évtizedek óta sikeresen alkalmaznak. Ezek a jogintézmények ma még hiányoznak a magyar
jogrendszerből.

A mindennapi gyakorlat átalakításához nem elegendő a jogalkotás. Olyan kormányzati

programokra van szükség, amelyek az esélyegyenlőségi törvényben meghatározott célok
elérését szolgálják, annak elveit ültetik át a gyakorlatba. Ezt a célt szolgálja a törvény az
Esélyegyenlőségi Program megteremtésével, amely a törvényen alapuló részprogramokat
foglalja magában. Ezek a programok csak akkor lehetnek eredményesek, ha a civil
szervezetek munkájára épülnek. Ezért a törvény egyik alapelve a kormányzati és a civil és
érdekvédelmi szervezetek közötti együttműködés, a civil szféra bevonása a programok
kidolgozásába és végrehajtásába.

8
A hátrányos megkülönböztetés tilalma a magyar jogban

A nők és férfiak közötti esélyegyenlősége az

Európai Unióban
A nők és férfiak közötti esélyegyenlőség biztosítása az Európai Unió egyik legfontosabb
politikai célja. Az egyenlő esélyek biztosítására irányuló közösségi politika, változó
tartalommal ugyan, de az európai integráció kezdete óta a Közösség napirendjén szerepel.

Különbséget kell tenni az egyenlő bánásmód biztosítása és az esélyegyenlőség politikája

között. A nők és férfiak közötti egyenlő bánásmód biztosítása a nőkkel szembeni hátrányos
megkülönböztetés, azaz a diszkrimináció tilalmát jelenti.

Az egyenlő bánásmóddal szemben az esélyegyenlőségi politika azt kívánja meg a

tagállamoktól, hogy tegyenek lépéseket a nők tényleges egyenjogúsítása érdekében az élet
legkülönbözőbb területein - oktatás, egészségügy, munkaerőpiac, szociális biztonság stb.

Az EU politikája nem kizárólag a nőkkel szembeni megkülönböztetést, hanem a nemek

közötti diszkriminációt tiltja. Így az uniós férfi polgárok ugyanúgy élhetnek ezekkel a
jogokkal, mint a nők. Bár a gyakorlatban a férfiakat sokkal kevesebb hátrányos
megkülönböztetés éri, mint a nőket.

Sajnos az Európai Unió és a tagállamok erőfeszítései ellenére a nemek közötti

esélyegyenlőség még ma sem valóság a tagállamokban. A legtöbb tagállamban még mindig
jelentősek a bérkülönbségek.

Az utóbbi évtizedekben jelentős jogalkotási és intézményi feladatokat vállalt fel az Unió

annak érdekében, hogy tagállamaiban és az európai intézményekben ténylegesen
érvényesüljön az egyenlő bánásmód és az esélyegyenlőség közösségi elve.

A 70-es évektől kapott egyre nagyobb szerepet az egyenlő bánásmód biztosítása a Közösség
jogalkotásában. Ekkor sikerült túllépni azon az elavult koncepción, amely a Közösség
politikáját a bérkülönbségekre szűkítette le. Ennek megfelelően lépésről lépésre dolgozták ki
az egyenlő bánásmód tágabb koncepcióját, illetve az azt tükröző irányelveket. Így mára
összesen nyolc irányelv alkotja az egyenlő bánásmódra vonatkozó kötelező érvényű
közösségi jogot.

9
A hátrányos megkülönböztetés tilalma a magyar jogban

Az egyenlő munkáért egyenlő bér elve

Bármelyik tagállamban is dolgozzon a közösségi polgár munkavállaló, nemétől függetlenül

egyenlő értékű munkájáért egyenlő bérhez van joga.

Az integráció alapítóinak már 1957-től folyamatos gazdasági célja volt, hogy ne szenvedjenek
a versenyben hátrányt azok a tagországok, amelyekben már akkor mindennapos gyakorlat volt
a nemek közötti esélyegyenlőség, azon tagállamokkal szemben, ahol az csak az alkotmány
szövegében létezett. Az egyenlő munkáért egyenlő bér elvének gyakorlati érvényesítése
megdrágíthatja a női munkaerő alkalmazását. Ezért a fejlettebb tagállamok attól tartottak,
hogy a tőkebefektetések azokba a tagországokba áramlanak majd hosszabb távon, ahol a
gyakorlatban semmibe veszik az egyenlő bánásmód alkotmányban mindenhol egyformán
garantált jogát, és ezért itt jóval olcsóbb a női munkaerő. Ez ellen pedig csak úgy lehet
védekezni, ha minden tagállamot azonos szint elérésére köteleznek.

Az elmúlt négy évtized jogalkotása, közvélemény-formáló munkája ellenére még mindig

komoly különbség van az egyenlő értékű munkát végző nők és férfiak között. Amint a fenti
táblázat adataiból kitűnik, a bérkülönbség az EU tagállamaiban ágazatonként és országonként
erősen változó. Ez a bérkülönbség a tagállamokban átlagosan 20% körül mozog, de egyes
tagországokban eléri a 30%-ot is.

Egyenlő bánásmód a munkaerőpiacon

A tagállamok kötelesek tiltani a nemek közötti megkülönböztetést a munkavállalással

összefüggő valamennyi kérdésben.

Jog az egyenlő előmenetelhez, képzéshez és munkafeltételekhez

A munkáltató ugyanolyan elvek alapján köteles előléptetni a különböző nemű munkatársait,

nem tehet különbséget férfiak és nők között akkor sem, amikor a képzéshez való

10
A hátrányos megkülönböztetés tilalma a magyar jogban

hozzájutásról kell döntenie. Emellett ugyanazokat a munkafeltételeket kell biztosítania a

nőknek, mint a férfiaknak.

Ez érintheti a rugalmas munkaidőt, az elbocsátás feltételeit vagy éppenséggel az öltözködési

szabályokat.

Azonban nem minden megkülönböztetés számít közösségi jogba ütközőnek. A munka

természetéből eredő különbségtétel indokolt lehet. Így természetesen nem diszkrimináció, ha
a cirkuszba erőművésznek férfit, a női ruhákat bemutató modellnek pedig nőt keresnek és
vesznek fel.

A pozitív diszkrimináció lehetősége

Az EU lehetővé teszi a nemek szerinti eltérő bánásmód alábbi formáit, ha annak célja
kizárólag az, hogy kiküszöbölje a múltban elszenvedett hátrányos megkülönböztetés hatásait.

A pozitív diszkrimináció csak egy lehetőség, amire az EU nem kötelezi a tagállamokat. A

gyakorlat azt mutatja, hogy a tagállamok azonban egyre gyakrabban élnek a pozitív
diszkrimináció eszközével, mert a diszkrimináció puszta tilalmánál többre van szükség az
előítéletek leküzdéséhez. A pozitív diszkriminációt leggyakrabban a munkaerőpiaci
érvényesülés és a közéletben való részvétel segítésére alkalmazzák.

A terhes, gyermekágyas vagy szoptató anyák jogai:

 

A nőket nem érheti hátrány a terhesség és az azt közvetlenül követő időszak alatt, a
gyermekvállalás miatt.

Jog a biztonságos és egészséges munkahelyi környezethez

11
A hátrányos megkülönböztetés tilalma a magyar jogban

Miután a munkavállaló értesítette munkáltatóját arról, hogy terhes, fel kell mérni: milyen
egészségre ártalmas hatásoknak van kitéve a terhes nő. A munkáltató köteles a vizsgálat
eredményéről tájékoztatni a munkavállalót, és csökkenteni ezeket a negatív hatásokat. A
munkaórák számát és a munkakörülményeket hozzá kell igazítani a megváltozott helyzethez.
Ha ez nem lehetséges, más munkát kell találni a terhes munkavállaló számára. Ha ez sem
lehetséges, akkor fizetett szabadságra kell küldeni a munkavállalót.

Az éjszakai munka tilalma

A terhesség alatt és a szülést követő meghatározott ideig tilos a nőkkel éjszakai munkát
végeztetni. Azokat a munkavállalókat, akik általában éjszakai munkát végeznek, nappali
műszakra kell beosztani. Ha ez nem lehetséges, szabadságra kell küldeni a terhes nőt.

A szülési szabadsághoz való jog

Minden terhes nőt megilleti a minimum 14 hetes, egybefüggő szülési szabadság. Ebből a 14
hétből kettőt a szülés tervezett időpontja előtt kell kiadni. Nem kötelező teljes fizetést adni a
szülési szabadságon levő nőknek, de fontos, hogy az ez idő alatt bekövetkező
fizetésemelésben nekik is részesülniük kell.

A terhesség előtti vizsgálatokhoz való jog

Abban az esetben, ha bizonyos terhesség előtti vizsgálatokat csak munkaidőben lehet

elvégezni, biztosítani kell annak a lehetőségét a munkavállaló számára, hogy bérveszteség
nélkül részt vehessen ezeken.

Elbocsátási tilalom

Terhesség miatt nem bocsátható el a munkavállaló a terhesség kezdetétől egészen a szülési

szabadság végéig. Ha más, objektív ok miatt kerülne elbocsátásra a fent említett időszakban, a
munkáltatónak kötelessége írásban kifejteni indokait. Az például nem megfelelő indok, hogy

12
A hátrányos megkülönböztetés tilalma a magyar jogban

a munkáltató szerint azok a feladatok, amelyek ellátására terhessége miatt képtelenné vált a
munkavállaló, elengedhetetlenek a munkáltató tevékenységéhez.

Egyenlő bánásmód a szociális biztonság terén

Az egyenlő esélyek kérdése nem szűkíthető le a foglalkoztatásra, hiszen az élet valamennyi

területét érinti. Az egyenlő bánásmód elve azt kívánja meg, hogy ne legyen semmiféle
megkülönböztetés a nemek alapján, különösen a házassági és családi állapotra utalással, a
következő vonatkozásokban:

- a szociális biztonsági rendszerekhez jutás feltételeit,

- a járulékfizetési kötelezettséget,

- a juttatások kiszámítását illetően.

Az irányelvek elfogadásának oka a „kenyérkereső-modellben” keresendő. Az EU-

tagállamokban ugyanis korábban az ellátórendszer alapja a tipikusnak tekintett család volt,
amelyben a férfi családfő tartotta el a feleséget és a gyermekeket.

A rendszer logikájából korábban az következett, hogy a nő nem családfenntartó, nem ő keresi

meg a „család kenyerét”, ezért nem is illették meg a családfőnek szánt jogosultságok és
ellátások. Ennek a diszkriminatív (hátrányosan megkülönböztető) gyakorlatnak a
megváltoztatását célozza a közösség politikája.

A szülői szabadsághoz való jog:

Ezek a jogosultságok azért fontosak, mert hozzásegítik a munkavállalókat, hogy

összehangolhassák családi és munkahelyi kötöttségeiket. Az EU ugyanis nagyon fontosnak
tartja, hogy a nő szabadon választhasson: otthon akar maradni gyermeket nevelni, vagy
inkább dolgozni szeretne. Ennek érdekében három hónap szülői szabadság illet meg minden
gyermeket nevelő munkavállalót. A szabadság az apát és az anyát is egyaránt megillető jog. A

13
A hátrányos megkülönböztetés tilalma a magyar jogban

munkavállalónak arra is joga van, hogy családtagjait gondozza azok betegsége vagy balesete
esetén.

A nők közéleti szerepe:

Világszerte aggasztó jelenség, hogy nagyon alacsony a nők jelenléte a közéletben, a politikai
döntéshozatal valamennyi, országos és helyi szintjén egyaránt. Nincs ez másként az EU
tagállamaiban és a közösségi intézményekben sem. Elég csak megnézni a tagállamok állam-
és kormányfőinek tablófotóját, amelyen elvétve akad csak nő.

A nők közéleti szerepének növelésére számos tagállamban a pozitív diszkrimináció eszközét

használják.

A legfrissebb példa a francia paritásról szóló törvény, amely arra kötelezi a választásokon
induló politikai pártokat, hogy listájukon érje el az 50%-ot a nők aránya, azaz a pártlistán
minden második jelölt nő legyen. Ha egy párt nem tartja be ezt az előírást, akkor
pénzbüntetéssel sújtják.

Az esélyegyenlőséget szolgáló intézmények:

A nők hátrányos helyzetének leküzdése elképzelhetetlen a tagállamok kormányainak aktív

szerepvállalása nélkül. Ez a feladat azonban nem lehet csak és kizárólag a kormány
felelőssége, hiszen szükség van a kormányzati munka kontrollját végző demokratikus
intézményekre is. Ebből következik az az igény, hogy a kormányzati intézményrendszeren
belül és azon kívül is legyenek a nők jogainak garantálására szakosodott intézmények.

14
A hátrányos megkülönböztetés tilalma a magyar jogban

A nyugat-európai országok általános gyakorlata, hogy az utóbbi évtizedekben létrehozták a

nők jogainak garantálását szolgáló intézményrendszert. Számos országban - így például a
szomszédos Ausztriában - külön minisztérium foglalkozik a nők jogaival.

Emellett szinte minden EU- tagországban állami támogatással létrejöttek olyan irodák,
amelyeket a legtöbbször Egyenlő Esélyek Bizottságnak (Equal Opportunities Committee)
neveztek el. Ezek a bizottságok foglalkoznak a nőket ért sérelmekkel, kivizsgálják a
diszkriminációs ügyeket, békéltető eljárást folytatnak a felek között, ajánlást fogalmaznak
meg, szükség esetén akár pert is indíthatnak a sérelmet szenvedett nők nevében. Emellett
ugyanilyen fontos feladatuk a közvélemény formálása, információs kampányok folytatása, a
társadalomban meglévő előítéletek leküzdése.

15
A hátrányos megkülönböztetés tilalma a magyar jogban

Összegzés

A nyilvánvalóan vagy látensen meglévő diszkrimináció ellen még rendkívül sok a tennivaló
és nem csak az Unióhoz most csatlakozó országokban, hanem az Unión belül is. Ez azonban
nem kezelhető és nem oldható meg pusztán jogszabályok alkotásával, hanem elsősorban az
emberek tudatában kell ennek megjelenni és az egyénnek kell alkalmazni minden területen.
Az államnak és a jogalkalmazónak mindenben elő kell segíteni az egyenlő bánásmódot, de
ezen túlmenően a jogszabályokban meghatározott esetekben ki is kell azt kényszerítenie.

A hatékony és tényleges egyenlőséghez tehát mind az egyének, mind pedig a hatóságok

tudatos jogérvényesítése és szükség szerinti együttműködése szükséges.

16
A hátrányos megkülönböztetés tilalma a magyar jogban

Irodalomjegyzék:

- Kardos Gábor: A diszkrimináció tilalma és az egyenlőség értelmezése. Acta Humana

14. évf. 2003. 1-2. szám

- Tausz Katalin: Egyenlőtlenségek és különleges bánásmód. Fundamentum 1998/1-2

- 2001. évi LX. Törvény a nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés minden

formájának kiküszöböléséről szóló, 1979. december 18-án, New Yorkban elfogadott
Egyezmény Kiegészítő Jegyzőkönyve kihirdetéséről

- T/3804 Dr. Kóródi Mária és Dr. Hack Péter képviselői önálló indítványa nők és
férfiak közötti esélyegyenlőség biztosításáról

- Pongrácz Tiborné - Tóth István György (szerk.): Szerepváltozások, Jelentés a nők

helyzetéről 1999. TÁRKI-SZCSM, Budapest 1999

- Gyulavári Tamás - Kiss Róbert - Lévai Katalin (szerk.): Vegyesváltó, Pillanatképek

nőkről, férfiakról. Egyenlő Esélyek Alapítvány, Budapest 1999

- Gyulavári Tamás (szerk.): Egyenlő esélyek és jogharmonizáció, MüM - ISM,

Budapest 1997

17