A nyámnak Dr.

Megumi Yamaguchi Shinodának,

aki eltökélte: segít úgy felnőnöm, (ahogy neki nem sikerült),
hogy szerencsének érezzem, hogy lánynak születtem,
és mindent el tudjak érni, amire majd nőként törekszem.
Jean Shinoda Bolen
 Jean Shinoda Bolen

BENNÜNK ÉLŐ ISTENNŐK

Self Help sorozat

1997
 A fordítás alapjául szolgáló mű:
jean Shinoda Bolen: Goddesses in Everywoman, A New
Psychology of woman

Fordította: Dr. Karczag Judit

A szöveget az eredetível egybevetette:

Dr. Ilerskovits Mária

© 1989 By Jean Shinoda Bolen

ISBN 963 82 79 12 5

Kiadásért felel a Stúdium Efifektíve Kiadó

Felelős kiadó: I ipták Péterné

Készült a Mozgáskorlátozottak PIREMON

Kisvállalat nyomdaüzemében
Debrecen, 1997
Felelős vezető: Dr. Gere Kálmán vezérigazgató
 A fordító előszava

Embert próbáló időket élünk. Sokan fordulnak a lélektanhoz, vagy éppen a

parapszichológiához, keresve azokat a belső fogódzókat és tartalékokat, melyek
a fennmaradásban, vagy a továbbjutásban segítenek.
Ez a könyv — amellett, hogy igen szórakoztató — segít.
A japán származású szerző, dr. Jean Shinoda Bolen, az amerikai Kali-
jornai Egyetem pszichiátriai klinikájának professzorasszonya, és mint gyakorló
itrupeuta, a jellegzetesen nyugat-európai jungi pszichoanalízis művelője. Egy
hlfíl>en a feminista mozgalomhoz is csatlakozott. Anyagát a nő új lélekrajzához
görög mitológiából, és saját mai gyógyítói tapasztalataiból merítette.
Alázatra intő tény, hogy mindebből egy itt és most, sőt, bárhol és bármikor
használható személyiségelmélet kerekedett ki: az örök nő Ulekrajza.
Nem csak korok és kontinensek, istenek és etnberek találkoznak ebben a
könyvben. Mi is találkozunk önmagunkkal, és szeretteinkkel vagy ellenfe-
lükkel is.
A hét olümposzi hölgy alakjában felismerjük anyánkat, nagyanyánkat,
M® leányunkat, szomszédasszonyunkat, barátnőnket, s megértjük olykor „le-
htMlen" viselkedésük titkos, ám kíméletlenül erős rugóit: az istennők nevével és
miiéivel fémjelzett (archetipikus) vonásokat. Felfedezzük a miénktől eltérő
flti mlolkodás- és viselkedésmódok előnyös oldalait, és kevésbé haragszunk
Ülmagunkra is, amikor a mi viselkedésünk válik látszólag irreálissá.
Találkozunk örök szerepeinkkel, és megtanuljuk Bolentól azt is, hogyan
hihet (és kell) ezektől a szerepektől szépen elbúcsúzni, hogy életünk folyamán
mlntlig újabb és újabb szerepekbe bújhassunk anélkül, hogy ezt kudarcnak
Hf 01 étik, anélkül, hogy bekbetegednénk a veszteségbe.
Az „istennők": az őstípusok valólran bennünk élnek. Magunkhoz
niUilhatjuk, kifejleszthetjük őket önmagunkban, hogy egy-egy szerepünket: a
l*l»\égél, az anyáét vagy az üzletasszonyét jobban be tudjuk tölteni. Fölis-
mmhetjük, ha egy bizonyos szerep nem nekünk való, s így elkerülhetjük a so-
mutos kudarcot.
Ilu megismerjük, és megzabolázzuk a bennünk munkáló istennőket, ha
huljuk, hogy melyik próbál eluralkodni rajtunk, kézben tarthatjuk
litilillatainkat, és — Bolen szavaival — főszereplőivé válhatunk saját éte-
lünknek.
 Pszichológusként, őszülő nőként is tapasztalom, hogy az évek során
változunk ugyan, de bizonyos domináns személyiségvonások életünk végéig
elkísérnek. Az, hogy senki nem tud kibújni a bőréből, nem jelentheti azt, hogy
rosszul keU, magunkat érezni a bőrünkben.
A pszichoterápia lényegében önmagunk tanulása valaki másnak; jelesül
egy terapeutának a segítségével. Bolen igazi terapeuta. Junggal együtt vallja,
hogy egyéni történetünk nem a fogamzással kezdődik. Ahogyan az állatok
ösztöneiket, úgy mi, emberek úgynevezett archetipikus vonásokat hozunk
magunkkal, melyek az ösztönkésztetés erejével hatnak, s melyekben az egész
emberiség tapasztalati anyaga tükröződik.
Érdemes ezt a könyvet többször is, akár öt-hat évenként elővenni. Minden
életkorra van mondanivalója.
Segít a gyereknevelésben, pálya- és párválasztásban, a veszteségek elvise-
lésében, munkahelyi és a házassági konfliktusok, az emberi kapcsolatok, és
elősorban önmagunk mélyebb megértésében.
Carl Gustavjung teljes életműve csak most jelenik meg magyar nyelven. Ez
a könyv azonban a jungi pszichológia beható ismerete nélkül is élvezhető.
Akinek Jung olykor talán nehézkes tudományos nyelvezete, egyedi, bonyolult
fogalomkészlete elvette volna a kedvét az egész jungiánus irodalomtól, azt
megnyugtathatom: dr. Jean Shinoda Bolen írásmódja egyszerű, fogalmai nem
lépik túl az ismeretterjesztés szintjét, gondolatmenete világos és követhető,
ugyanakkor a legmodernebb pszichiátriai iskolák sem találnának benne kivetni
valót. '
Az olvasó számára külön gyönyörűséget jelenthet a mitológiai tanulmá-
nyok fölfrissítése, és Homérosz idézett sorainak tovább olvasása Devecseri Gábor
fordításában.
A roppant irodalmi apparátus helyett, mellyel a szerző dolgozhatott, könyv
végén az érdeklődő olvasók számára magyar nyelven hozzáférhető irodalom-
jegyzéket állítottunk össze.
Dr. Karczag Judit
pszichológus
 Köszönetnyilvánítás

E könyv minden fejezetének számos névtelen társszerzője van —

Iwtegek, barátok, kollégák —, akik példásan képviseltek egy-egy istennő-
archetípust, vagy adalékokkal szolgáltak azokhoz. Ezek a lélekrajzók
tehát számtalan nő vonásaiból tevődtek össze, akiket igen változatos
körülmények között ismertem meg; legtöbbjüket több évtizedes pszi-
chiátriai gyakorlatom során. Megtiszteltetésnek érzem, hogy azok, akik
megbíznak bennem, föltárják előttem, lelkük mélységeit, s így mások,
valamint önmagam pszichés m űködését is jobban megismerhetem. A be-
tegeim a legjobb tanítóim. Köszönet mindnyájuknak.
Erős támaszt jelentett a családom is, hiszen kéziratomon zajló életük
kellős közepén dolgoztam. Elhatároztam, hogy nem vonulok el, és nem
zárkózom be, rendelkezésükre állok munka közien, és a tapintatukra bi-
tóm magam. Jól számítottam: férjem, Jim, és a gyerekeink, Melody és
Ándy az egész vállalkozás során mellettem álltak. Jim, amellett, hogy
érzelmi támaszt nyújtott, időről időre a szakember szemével is betekintett
munkámba és biztatott, hagyatkozzam csak az ösztöneimre.
Szívből mondok köszönetet mindazoknak, akik a lelket tartották
bennem, hogy be tudjam fejezni a munkát. Valahogy mindig akkor
jelentek meg, amikor éjfpen ott tartottam, hogy elegem van az egészből.
Ilyenkor valaki mindig megjegyezte, hogy ez a könyv hasznára lehet
másoknak, ki kell hát tartanom, míg el nem készül. Megtettem, hiszen ez
volt a dolgom. Tudtam, hogy ha egyszer végre kiadják, önálló életre kel
majd, és egészen biztosan eljut azokhoz, akiknek szól.

Jean Shinoda Bolen

 Bevezetés

Istennők pedig vannak —

minden nőben

Saját, kibontakozó élettörténetében minden egyes nő főszerepet

|ittx/.ik.
Pszichiáterként immár egyéni sorsok százainak történetét hall-
H", ittam végig, és megállapítottam, hogy mindegyikben vannak mitikus
vonások. A nők zöme csak akkor fordul szakemberhez, amikor már
teljesen munkaképtelennek érzi magát, és nem talál kiutat, mások — a
bölcsebbek — akkor, ha fölismerik, hogy megfeneklettek egy bizonyos
helyzetben, amit sürgősen meg kell érteniök és változtatniuk kell az
életükön. Bárhogyan is legyen, szerintem végül is azért kérik a nők
egy terapeuta segítségét, hogy megtanulják tőle, hogyan lehetnének
|obb hősnők, vagy főszereplők saját élettörténetükben. Ehhez azután
tudatos döntések sorát kell majd meghozniuk, melyek a későbbiekben
fontos változásokat jelenthetnek. Ahogyan a nők általában nincsenek
tisztában a külső sztereotípiák: a társadalom részéről rajuk ható
szerepelvárások nyomásának a hatásával, ügy a pszichéjükben mun-
káló erők sem ismertek előttük. Ebben a könyvben ezekről a hatalmas
erőkről szólok majd.
Nő és nő között óriási különbségek vannak, s ezeket a különb-
ségeket a belső viselkedési jninták különbözősége okozza. Ősi
mintákról, Jung kifejezésével élve archetípusokról vagy őstípusokról
lesz szó, s ezeket görög istennők alakjaival szemléltetem majd. Az
archetípusok vagy szimbólumok az emberi élet alaphelyzeteit és
alapvető viszonyulásait tükrözik. Az egyik nőnek például ahhoz, hogy
élete teljes legyen, monogám házasságra, a másiknak feltétlenül gyer-
mekre van szüksége. Van, aki mindenekfölött el akarja érni egyéni,
személyes céyát és a hagyományos női szerepek betöltésénél jobban
IXÍCSÜH a függetlenségét, a munkáját. Végül ismét egészen más az a nő,
oda. Ami az egyik nő számára életfontosságú, a másik számára
érdektelen lehet aszerint, hogy kiben melyik őstípus, melyik „istennő"
munkál éppen, vagy melyik vonni a háttérbe.
Ugyanabban az asszonyban is több „istennő", több archetípus akti-
vizálódhat egyszerre, s minél differenciáltabb, bonyolultabb egy nő
pszichéje, annál több a valószínűsége, hogy nem csupán egyetlen
domináns „istennő" lakja őt.
Az istennőkről, vagy archetípusokról szerzett ismereteink segíthet-
nek, hogy jobban értsük önmagunkat, és kapcsolatainkat a férfiakhoz,
más nőkhöz, szüleinkhez, gyermekeinkhez, munkánkhoz. A külön-
böző istennők történetei, viselkedésmintái magyarázatot adnak arra is,
hogy mi az, ami némely nőket motivál (sőt kényszerít) valamire, vagy
éppen frusztrál, kielégít vagy dühít, másokat viszont hidegen hagy. E
szimbólumok segítségével ráismerhetünk egymásra is, és tudhatjuk,
melyik nőtársunktól mit várhatunk. A férfiak számára is érdekes
stúdium ez, hiszen könnyebben megérthetik általa a „bonyolult és
ellentmondásos" női viselkedést.
Hasznos klinikai ismeretekkel szolgál az „istennőkre" vonatkozó
tudás terapeuták (pszichoterápiát végzők) számára is a betegek inter-
perszonális (személyek közötti), és intrapszichés (önmagukkal való)
konfliktusairól. Ezek a minták magyarázatul hívhatók személyiség-
jegyek, lelki zavarok, pszichiátriai tünetek elemzéséhez. Könyvemben
minden egyes archetípusnál kitérek arra is, hogy mik a fejlődés
lehetséges útjai.
A nő pszichológiájának új elmélete bontakozik ki ebből a könyv-
ből. A görög istennők imázsaira épül ez az elmélet, iájuk, akik több,
mint három évezreden át maradtak elevenek az emberi képzeletben.
Ez az új pszichológiai látásmód merőben különbözik azoktól a
tudományos vagy laikus elképzelésektől, melyek szerint a „normális
nő" az, aki megfelel egy „korrekt" modellnek, vagy meghatározott
személyiségstruktűrának. Elméletem a mitológiából kölcsönzi alakjait,
azonban nagyonis földi nők között előforduló normális variációk
sokféleségének megfigyelésén alapul.
Amit a nőkről megtanultam, annak nagy részét hivatásom gyakor-
lása közben tanultam meg. Pszichiáterként és jungiánus analitikusként
dolgozom, tanítottam a Kaliforniai Egyetem pszichiátriai klinikáján, és
a San Franciscó-i C. G. Jung Intézet szupervíziót végző analitikusa
vagyok. Az az elemzés azonban, ami a kővetkező lapokon olvasható,
im ni csupán a hivatásom körében szerzett tapasztalatokon nyugszik.
Mindabból, amit tudok, nagyon sok minden egyszerűen arra a tényre
w/rihető vissza, hogy nő vagyok magam is, női szerepekben élek, mint
lelm leánygyermeke, mint feleség, mint egy fiú és egy lány anyja.
MUmeréseim többek között beszélgetések során keletkeztek,
melyeket barátnőimmel, kolléganőimmel, vagy női csoportokkal foly-
tiltium. Mind a négyszemközti, meghitt helyzet, mind a csoport-
•/lliiikió alkalmas rá, hogy fölismeijük, vagy tükröztessük egymásban
mimagunk egyes vonásait, hogy megmerítkezzünk egy másik nő
lM|ws/.talataiban, és esetíeg tudatossá váljon valami, amit korábban
brill méltattunk figyelmünkre. Olykor fölfedezünk valamit, ami közős
Immünk, máskor olyasvalamit, ami nagyon különbözővé tesz.
Ismereteimet a nő pszichológiájáról ráadásul egy történelmileg
(miUosan meghatározható korszakban szereztem: 1963-ban kezdtem
|W/.lchiáterként dolgozni. Ugyanabban az esztendőben két esemény
il<lóit lökést a nőmozgalmak kibontakozásához: Betty Friedan The
hminine Myslique című könyve, melyben megfogalmazódik annak a
m'ii generációnak a kiürültsége és elégedetlensége, melynek tagjai
miisokért, és mások által éltek. A szerző szerint ennek a boldogtalan
lelnek az oka az identitás, vagy énazonosság zavara, ami a fejlődés, a
Irlnövekedés megakadására vezethető vissza. Leszögezi, hogy ezt a
problémát maga a kultúra idézi elő, amikor nem engedi meg a
nőknek, hogy kielégítsék a fejlődésre, a kiteljesedésre irányuló igé-
nyeiket, és emberi lényként kiaknázhassák a bennúk szunnyadó
lehetőségeket. Azáltal, hogy Friedan leszedi a szenteltvizet a kulturális
sztereotípiákról, a freudi dogmákról és rámutat, hogyan manipulálják
a nőket a médiában, könyve olyan gondolatokat röppent föl, melyek
N/ámára éppen megérett az idő. Olyan gondolatok voltak ezek, melyek
Irlszínre hozták a lefojtott keserűséget és a nők felszabadításáért vívott
harc zászlóbontásához, majd később a NOVV (Nemzeti Nőszervezet)
megalakulásához vezettek.

Még ugyanabban az évben, 1963-ban hozta nyilvánosságra a John

F. Kennedy által létrehozott bizottság a nők helyzetéről készített
beszámolóját, mely felfedte az Egyesült Államok gazdasági rendsze-
rében fennálló igazságtalanságokat, egyenlőtlenséget. A nők ugyan-
it/,ért a munkáért kevesebb bért kapnak, mint. a férfiak, esélyeik a
hivatali előmenetelre rosszabbak, és az alkalmaztatásban is hátrébb
szorulnak. A női szerep leértékelésének és korlátainak kiváltó bizo-
nyítékai voltak ezek a feltárt anomáliák.
Olyan időszakban kezdtem tehát dolgozni, amikor az Egyesült
Államokban mozgalom indult a nők egyenjogúságáért.
A hetvenes években öntudatosságom beérett: megállapíthattam
ugyanis, hogy a férfiak által fölállított játékszabályokon alapuló társa-
dalom akkor ismeri el a nőket, ha megfelelnek hagyományos szerepe-
iknek, és akkor bünteti, ha ezeket elutasítják. így történt, hogy csat-
lakoztam az Eszak-califomiai Pszichiátriai Társaság és az Amerikai
Pszichiáterek Szövetsége tagjaiból alakult maroknyi feminista csapat-
hoz.

A nők pszichológiája — két szemszögből

Már feminista szemmel néztem körül a világban, amikor jungiánus
analitikai kiképzésem folyt. Miután 1966-ban szakvizsgáztam pszichiát-
riából, jelentkeztem a San Franciscó-i C. G. Jung Intézet kiképző prog-
ramjára, és tíz évvel később megszereztem analitikus képesítésemet.
Miközben a jungisták és a feministák között ingáztam, az volt a
benyomásom, hogy két világ közé építek hidat. A Jung Intézetben
kollégáim nemigen törődtek vele, hogy társadalompolitikai síkon mi
történik körülöttük, legtöbbjük aligha volt tisztában a nőmozgalmak
jelentőségével. A pszichiátriai osztályon dolgozó feminista barátnőim
pedig — amennyiben egyáltalán gondolkoztak azon, hogy mi is lehet
a jungi analízis — egyfajta speciális, elfogadott módszerként és
emellett ezoterikus, misztikus tanként kezelték ezt a gyógymódot.
Hogy köze lenne a nőkérdéshez, arra bizonyára nem is gondolt senki.
Megéreztem, hogy ha a két megközelítést valamiképpen ötvözni
tudnám, a megértés új távlatai nyílnának meg előttünk, A jungi és a
feminista látásmód együttesen enged plasztikus bepillantást a nő
pszichológiai sajátosságaiba, s ezt teljes mélységében ki kell aknáznom.
A jungi szemléletmód alapján jutottam arra a gondolatra, hogy a
nőket hatalmas belső erők, késztetések befolyásolják: az archetípusok,
vagy őstípusok, s ezek a görög istennők alakjaival megszemélyesít-
hetők.
Voltaképpen minden nőre úgy tekinthetünk, mint olyasvalakire,
aki már önmagában is „két malomkő között őrlődik": belülről az
Ikli mink, kívülről a társadalmi szerepelvárások szorítják. Ha megis-
tlH'iJuk ezeket a belső erőket, a velünk született típusokat: a bennünk
llllinkáln istennőket, önmagunkról szerzünk hasznos tudást; ösztön-
Mrtlnkiöl, ezek hierarchiájáról, természetéről és — ami a leg-
liinliMabb, ezeknek az erőknek a kezeléséről is. így a nő is képessé
VttllMl arra a meglepő dologra, hogy olykor olyan döntéseket hozzon,
fllHyekkel saját érdekeit szolgálja, ha ezekkel mások esetleg nem is
illenek egyet.
Mivel belső istennőink a férfiakhoz fűződő kapcsolatainkat is
|||riu mik befolyásolják, megismerésük a párkapcsolatok konfliktusaiba
(g mélyebb bepillantást enged majd. Magyarázatot kapunk rá, hogy
llik-H van az, hogy egyes nők csakis a sikeres, hatalommal rendelkező
ftriiukhoz vonzódnak, míg mások inkább a kreatív, de nyamvadtabb,
megint mások a kisfiús partnert keresik társul. Az archetipikus min-
Mk ugyanis a döntést és a kapcsolat tartósságát is befolyásolják.
Más kapcsolatok is magukon hordják ezeket a jegyeket. Apa-lánya,
IIvéi nővér, anya-fiú, anya-lánya, szerető-szerető: minden páros egy
meghatározott istennőnek megfelelő konstelláció.
Minden nőnek vannak olyan képességei, melyeket „az istennők
Milnmányoztak neki", melyekről tudomást kell szereznie, és hálával kell
liigiidma. Vannak azonban káros hajlamai is, melyeket ugyancsak jó
(Allmnerni — és lehetőség szerint le kell azokat küzdeni.

A mítoszok, mint a megismerés eszközei

A mitológiai alakok viselkedésmintái és a nő pszichológiája közötti
A»N/efüggésre Erich Neumann jungiánus analitikus Ámor és Psziikhé
i (mű könyvében mutat rá. Neumann a mitológiát eszközként használ-
at föl a nő pszichológiájának leírására.
A feldolgozott mítoszban például Pszükhé első feladata egy óriási
linlom különféle mag szétválogatása. Első reakciója — nem csak erre,
ii (Abbi három feladatra is — a kétségbeesés. Megállapítottam, hogy
l/iimos betegemre ráillik a mítosz: feladathelyzetben kétségbeesnek.
Egyik páciensem egy diáklány volt, aki úgy érezte, hogy az egyetemi
vl/.sgák meghaladják a képességeit, fogalma sem volt, hogyan te-
l'rinthetne valami rendet a hatalmas anyagban. A másik beteg egy
depresszióban szenvedő anya, aki képtelen rá, hogy valamilyen
Időbeosztással eleget tegyen számtalan feladatának, és még kedvenc
időtöltését: a festést is folytathassa. Mindkettőjüknek — akárcsak
Pszükhének — az volt az érzése, hogy több a tennivalója, mint
amennyit el tud végezni, holott mindketten maguk határozták meg,
hogy mit csináljanak.
A mítoszok az érzelmeket szólítják meg, és a képzelet segítségével
tanítanak, témáik az emberiség kollektív örökségének részei. Miköz-
ben személyesen szólítanak meg bennünket, közös emberi tapasz-
talatok igazsága cseng ki belőlük — ezért megunhatatlanok, és mindig
időszerűek.
Egy mítosz értelmezése nyomán intellektuális vagy intuitív tudásra
teszünk szert. Olyasmi ez, mint egy álom, melynek szimbolikus jelen-
tése van, s melyre akkor is visszaemlékszünk, ha nem értjük ezt a
jelentést. Joseph Campbell szerint „Az álom megszemélyesített mítosz,
a mítosz elszemélytelenedett álom."1
Ha egy álmot helyesen értelmeznek, az álmodóban hirtelen
fölismerés támad, amit a pszichológia „ahá-élmény"-nek nevez. A hely-
zet, melyre az álom vonatkozik, egy csapásra válik világossá egy
helytálló értelmezés nyomán, s az álmodó ösztönösen megragadja ezt
a tudást, és nem is ereszti el többé.
Amikor egy mítosz értelmezése nyomán ahá-élményünk támad, a
mítosz szimbolikusan érint olyasmit, aminek személyes vonatkozása
van: fölfogunk egy igazságot, ami rólunk szól.
Számtalanszor tapasztaltam ezt a jelenséget hallgatóim körében. A
hatvanas évek végén és a hetvenes évek elején a nő pszichológiájáról
tartott szemináriumokba bevontam a görög mitológia elemeit is.
Oktatómunkám állomásai: Kalifornia Egyetem, Santa Cruz, a C. G.
Jung Intézet, San Francisco, majd a következő tizenöt évben Seatüe,
Minneapolis, Denver, Kansas City, Houston, Portland, Fort Wayne,
Washington, Toronto, New York és a San Franciscó-i öböl vidéke, ahol
lakom. A Pszükhé mítosszal kezdtem, hiszen ez olyan nőt személyesít
meg, akinél első helyen az emberi kapcsolatok állnak. A következő
Atalantáról szólt, egy nőről, aki nem tehernek, hanem kihívásnak érzi,
ha akadályokat kell legyőznie, és feladatokat kell megoldania.
Tanítás közben tanultam is, gondolkozni kezdtem a többi istennő
természetén, történetükön, s azon, hogy milyen értelmezési lehe-
tőséget rejtenek a nő lélektanának kidolgozásához. így szereztem a
magam ahá-élményeit. Egy napon például egy féktelenül tomboló
féltékeny asszony kereste fel a rendelőmet, akiben a dühös, meg-
iilá/.ott Hérát ismertem föl: Zeusz feleségét, a házasság istennőjét.
I'ci jc szerelmi kalancyai úgy kiborították, hogy — akárcsak maga Héra
— a világ végén is megkereste, és megsemmisítette volna azt a „másik
hőt".
Bosszúfantáziái voltak, kémkedett a pár után, s annyira megszállta a
törlesztés gondolata, hogy úgy érezte, rövidesen megtébolyodik. Dü-
hét — akárcsak az istenasszony — nem a félje, hanem a csábító nő
ellen fordította. Ezen a betegen is nagyon sokat segített a fölismerés,
hogy félje hűtlensége Héra-reakciót váltott ki belőle, elborította és
inaga alá gyűrte a düh, s ez pusztítóan hat rá is. Belátta, hogy ahelyett,
liogy bosszúszomjas Hérává változna egészen, szembesítenie kell féijét
U viselkedésével, és közösen kell megoldást találniok a házassági
krízisre.
Röviddel ez után történt, hogy egy kolléganőm felszólalt egy
itllalam támogatott törvénymódosítás ellen, ami a női egyenjogúságot
n/.olgálta volna. Dühöm és sértettségem mellett ismét ahá-élményem
volt: rádöbbentem, hogy kettőnk párharcában két archetípus csapott
ANS/C, én, mint Artemisz, az őstipikus Nagy Nővér ő pedig Athéné, az
Apja-lánya, aki a patriarchális értékeket védelmezi.
Egy más alkalommal, amikor az újságban egy gazdag házaspár
leányának elrablásáról olvastam, az esetben Perszephoné mítoszát
Umertem föl. Hamarosan valóban istennőket láttam minden földi
nőben. Ki van jelen például, ha egy nő éppen a háztartásában ügy-
ködik?
A válasz egyszerű, csak azt kell megfigyelni, mit főz vacsorára az
Illető, és mi történik, ha a féije egy hétre elutazik? Ha egy Héra nő
(e/t a kifejezést a továbbiakban annak rövidítésére használom, hogy
melyik archetípus befolyásolja leginkább) vagy egy Aphrodité nő
vacsorázik egyedül, az esemény meglehetősen lehangoló. Egy ilyen
llőnek bármi megteszi, amit a hűtőjében talál, akár az üres túró
műanyag dobozból. Bezzeg, ha a férj otthon van, változatos és ínyenc
étkeket tálal gyertyafénynél — az O számára, persze. Mert a jó feleség
(Héra) kötelessége a féij ellátása; vagy mert tetszeni akar a féijének
(Aphrodité). Bezzeg Hesztia akkor is szépen megterít, és tisztességes
vacsorát készít, ha egyedül van, akkor is tesz virágot a vázába, ha maga
vau, otthona azért lakályos, mert ő ott él, nem mások számára tartja
u/.l fenn.
 Következő kérdésem ez volt: „Vajon mások is használhatónak
fogják találni a nők mitológiai fényben megvilágított pszichológiáját?"
A választ azokon az előadásokon kaptam meg, amikor „Bennünk élő
istennők" címmel beszámoltam fölismeréseimről. Hallgatóimat telje-
sen lenyűgözte ez a módszer, érzelmileg mélyen megérintették őket a
történetek, és a mitológiát a megismerés igen hasznos eszközének
találták.
Ötletemet különböző konferenciákon, szakmai fórumok előtt is
elővezettem pszichológusoknak, pszichiátereknek. A könyvem egyes
fejezeteit első ízben az American Academy of Psychoanalysis, az
International Association for Analytic Psychology, az American
Psychiatric Association és más testületek előadásain is fölolvastam, s
kollégáim úgy találták, hogy ez a szemlélet klinikai fölhasználásra is
igen alkalmas. Legtöbbjük számára ez a nő pszichológiájának első
jungiánus leírása volt ez.
Csak a jungi irányzatban jártas kollégáim és kolléganőim tudták,
hogy valóban új elméletet állítottam föl, mely ugyancsak eltér C. G.
Jung koncepciójától. A női őstípusokra támaszkodó pszichológiai
tanítás megkérdőjelezi a jungi „animus-anima" elmélet általános érvé-
nyét is.2 Számos jungiánus írt viszont görög istenekről és istennőkről,
mint archetípusokról. Hálával tartozom nekik tudásukért, fölis-
meréseikért és idézem is műveiket. Azzal azonban, hogy hét görög
istennőt kiválasztottam, és három kategóriába soroltam őket, új
tipológiát hoztam létre, s egy új eszközt a lelki zavarok megértéséhez.
A jungi elmélet által leírt célorientált és függő tudat kategóriákhoz
egy harmadikat fűztem: az Aphrodité-tudat kategóriáját (1. 11. fejezet:
Az alkimista istennő).
Könyvemben olyan gondolatokat és információkat rögzítettem,
melyek hasznosak a pszichoterapeuták számára is, mégis mindenkihez
szeretnék szólni, azokhoz is, akik önmagukat, s azokhoz is, akik a
hozzájuk közel álló nőket akarják mélyebben megérteni. Legfőképpen
persze nőtársaimnak ajánlom munkámat, akik olvasás közben fölfe-
dezhetik majd az istennőket önmagukban.
 1. fejezet

Istennők, mint belső képek

Ann barátnőmnek egyszer egy beteg csecsemőt tettek a karjába,

egy ún. „blue baby"-t, elkékült babát, aki súlyos szívhibával született.
Ahogy Ann magához szorította a kis csomagot, és a kislány elkékült
arcát nézte, valami nagyon erős érzelmi felindulás fogta el. A mell-
nontja alatt szinte fizikai fájdalmat érzett, s közte és a baba között
másodpercek alatt megmagyarázhataüan kapcsolat jött létre. Ann ezt
követően rendszeresen meglátogatta a csecsemőt, hogy amíg csak
lehet, fenntartsa ezt a kapcsolatot. Sajnos a kislány nem élte túl a
*/.ívműtétet. Csupán néhány hónapot élt, Annben mégis mély nyomot
hagyott, mert amikor először a kezébe vette, a csecsemő — és
valamiért éppen ez a csecsemő — egy benső, érzelmekkel telített
Imágót érintett meg Ann lelkében.
Anthony Stevens pszichiáter és szakíró egy Athén melletti
árvaházban a kora gyermekkori kötődéseket vizsgálta. Megfigyelései
K/.erint az, ami egyes gondozónők és egyes kisbabák között érzelmi
itíkon kialakul, megegyezik Ann élményével. Stevens tapasztalta, hogy
bizonyos babák és bizonyos gondozónők különösen erős vonzást
gyakorolnak egymásra, s ha ez kölcsönös, olyan érzelmi kötődés j ö n
létre, ami az „egymásba szeretés" jelenségéhez hasonlítható.
Stevens megfigyelései mintha cáfolnák azt az elméletet, hogy a
N/.eretet lassan, fokozatosan, a szoptatás és gondozás során alakul ki.
Azt kellett ugyanis tapasztalnia, hogy a csecsemők jó egyharmada
éppen egy olyan nővérkével alakított ki különleges kapcsolatot, aki
alig, vagy egyáltalán nem foglalkozott vele a szokásos ápolási feladatok
során. Viszont, ha a sajátos kötődés létrejött, kivétel nélkül minden
gondozónő törődni kezdett az „ő" csecsemőjével, s nem csak azért,
mert az viszonozta vonzódásukat, hanem azért is, mert a gyerek
„kikövetelte" magának a „saját" gondozónőjét, például azzal, hogy
nem engedte, hogy más ellássa.1
 Hésziodosz szerint kezdetben Khaosz, a tátongó üresség létezett.
Belőle keletkezett először a Sötétség majd Gaia, a Föld és Erósz. Más
mítoszok szerint Erósz — vagy Cupido, illetve Amor — Aphrodité fia.
Gaia önmagából hívta létre Uranoszt, az Eget, majd párosodott
vele, mert a szerelem, bárhogy is nevezzük, már akkor jelen volt a
világban, és az Ég a Föld után vágyódott. Gaia e nászsorozatból világra
hozta a százkezű hekatonkheireket, a titánokat és az egyszemű kük-
lopszokat, valamint számos természeti istenséget, akik az olümposzi
istenek szülei és nagyszülei voltak.
Hiába szülte azonban Gaia a gyermekeit, Uranosz sorra elrejtette
és száműzte őket, s a földön nyüzsgő élet helyett csupán a nemzés
aktusa létezett. Gaia végül megelégelte a dolgot, ami szörnyű kínokat
és szenvedést jelentett csak a számára, és gyermekeihez fordult segít-
ségért. Senki nem mert szembeszállni Uranosszal a titánok közül,
csupán Kronosz (a rómaiaknál Saturnus), a legfiatalabb, aki válaszolt
Gaia segélykiáltására. Anyjától kapott sarlóval kezében megleste apját,
amikor az ismét közeledett Gaiához, s nagy hirtelen lemetszette a
nemi szerveit, és bedobta azokat a tengerbe. Ezt követően ő, Kronosz
lett a leghatalmasabb.
Kronosz felesége titán testvére, Rlieia volt, aki hat gyermeket szült,
ők lettek az olümposzi istenek közül a legjelentősebbek, az „első
generáció": három nővér, vagyis Hesztia, Démétér és Héra, majd a
három fivér; Hádész, Poszeidón és Zeusz.
Kronosz nagyon félt, hogy utódai majdan az ő uralmára törnek,
amint ő is letaszította Uranoszt a trónusáról, s ezt megelőzendő
megszületésük után azonnal elnyelte őket, éspedig anélkül, hogy akár
egy pillantást is vetett volna rájuk. így azt sem tudta, fiút nyel-e vagy
lányt.
Haraggal és bánattal telvén gyermekei sorsa láttán Rheia is
fellázadt, szüleihez, Gaiához és Uranoszhoz fordult segítségért, akik
azt tanácsolták neki, hogy utolsó gyermekét Kréta szigetén szülje meg,
s helyette egy pólyába bugyolált követ nyújtson át Kromosznak
Ienyelés céljára. Rheia így is tett, s a kis Zeuszt titokban nevelték föl
egy rejtekhelyen. Amikor felnőtt, rászedte apját, hogy sorra kiokádja
testvéreit. A varázsszert, mely Kronoszt gyermekei kiöklendezésére
kényszerítette, Métisz, az Esz istennője adta Zeusznak, Métisz, akivel
később Paliasz Athénét nemzette. Zeusz hosszas harcot vívott Kro-
nosszal a hatalomért, de végül idősebb testvérei segítségével (akik
i/ületésük fordított sorrendjében kerültek elő apjuk bendőjéből, vá-
gyta elsőként a bepólyált kő és utolsónak Hesztia) győzött, és ő lett a
legnagyobb közöttük, istenek és emberek atyja.
A győzelem után a három fivér kockát vetett, és fölosztották a
világot egymás között. Zeusznak jutott az ég, Poszeidónnak a tenger,
UN lládésznek a föld mélyén lévő alvilág. Noha a földet és az
Olümposzt közös vagyonnak tekintették, Zeusz később erre a területre
U kiteijesztette uralmát. A három nővér — Hesztia, Démétér és Héra a
görög vallás és társadalom patriarchális jellegének megfelelően
nemmiféle tulajdonnal nem rendelkezett.
Zeusz lett a következő istengeneráció apja; részben kalandjai
következtében, részben pedig feleségének, a fenséges Hérának kö-
N/önhetően számos gyereke született. Ikergyermekeinek; Artemisznek
<*N Apollónnak Létó, Kronosz testvéreinek leánya volt az anyja, Athénét
Métiszel nemzette, Perszephonet Déméterrel, azaz saját nővérével,
llermészt, az istenek követét Maiával, egy szép hajú nimfával, míg
Árészt, a hadak és a háború istenét, valamint a kovács Héphaisztoszt
I léra szülte. Aphrodité „származásáról" kétféle mítosz is élt:
I lésziodosz szerint már Zeusz előtt létezett, mert ahol Kronosz a
lengerbe dobta Uranosz nemi szervét, ott kelt ki a habokból (ezt a
Jelenetet ábrázolja Botticelli híres képe, a Vénusz születése). A másik
mese úgy szól, hogy Aphrodité anyja Deióné, Okeanosz és Téthüsz
leánya volt (ez Homérosz verziója). Végül Dionüszosz anyja egy
Imlandó nő, Szemeié volt, Kadmosz király lánya.
A könyv végén rövid „ki kicsoda" található, ahol áttekintést adok e
meglehetősen bonyolult családfáról — a könnyebb tájékozódás
kedvéért.

Történelem, és mitológia
A mitológia, ahonnan ezek a görög istenek kilépnek, az ősidők
homályától a megismerhető történelemig fogja át a görögök
művészetét, filozófiáját, mindennapjait. Patriarchális ihletésű monda-
világ ez, mely Zeuszt és a hősöket dicsőíti, s a matriarchális társa-
dalomban élő népek leigázását a győztesek szemszögéből mondja el.
Marija Gimbutas, a Los Angeles-i California Egyetem régész pro-
lesszora a történelem előtti európai civilizációról merőben más képet
tnutat be. Leíija, hogy a patriarchális társadalmat megelőzően, min-
tegy huszonötezer évvel korábban a mediterráneumban egy ősi
anyajogú társadalom élt, melynek földdel és tengerrel összeforrott
békés, megállapodott kultúrája és művészetszerető, egyenjogúságban
élő népe volt.4 A sírokban talált leletek tanúsága szerint ezt az
osztályok nélküli társadalmat egy északról és/vagy távoli keletről
betörő félnomád indoeurópai nép igázta le. A hódítók mozgékonyak
és harciasak voltak, értékrendjük központjában a férfias erények, az
erő, a bátorság és a harci ügyesség állott, és tökéletesen közömbösek
voltak a művészetek iránt. Ideológiájuk nem a földhöz és a tengerhez,
hanem az éghez kötődött.
A hódítók önmagukat természetesen felsőbbrendű népnek
tartották, mert sikerült leigázniok a Nagy Istennőt imádó régi telepe-
seket. A patriarchális vallások előtti Nagy Istennőt hívei „telep-
helyétől" függően számos névvel illették — (Asztraté, Istár, Inanna,
Nut, Izisz, Asztarót, Auxészia, Háthor, Nina, Nummu és Ningal) —,
„halhatatlannak, változatlannak és mindenhatónak" tekintették,
akinek ...„volt ugyan szeretője, de csak a maga kedvtelésére, nem
azért, hogy gyermekeinek apát adjon... Az apaság fogalmát még nem
vezették be a vallásos gondolkodásba, és nem voltak férfi istenek."5
Az indoeurópai inváziók egymást követő hullámai lassacskán a
Nagy Istennő trónfosztásához vezettek. A különböző kutatók i. e. 4500
és 2400 közé teszik ezeknek az invázióknak a kezdetét.
A hódítók a maguk patriarchális kultúráját és harcias vallását
erőszakolták tá a leigázott népekre. A Nagy Istennő feleség lett a győ-
zők istenének oldalán, és alávetett szerepre kárhoztatták. Jelzőit és
attribútumait elrabolták tőle, és a férfi istenségekre ruházták át. A
mítoszokban egyszer csak felbukkan a megerőszakoltatás témája, vagy
a Nagy Istennő szimbólumainak (pl. a kígyóknak) a megölése. A
görög mitológia a Nagy Istenítő egykori jelképeit és tulajdonságait —
azaz: hatalmát — számos istennő között osztja fel. Jane Harrison ókori
régész- és mitológiakutató megállapítja, hogy a korládan hatalmú
anyaistennő kisebb, korlátozott hatalmú istennő alakokká hullott szét,
s mindegyiküket felruházták egy-egy jelképpel, melyek régen egyedül
a Nagy Istennő szimbólumai voltak. Héra „kapta" a megszentelt
házasság rítusait, Démétér a misztériumokat, Athéné a kígyókat,
Aphrodité a galambokat, míg Artemisz a „vad dolgok úrnője"
funkcióit és méltóságát.6
 Az indogermán hódítók által letaszított Nagy Istennő sorsát —
tiliogy Merlin Stone megállapítja — a később fellépő héber,
keresztény és iszlám vallás végleg megpecsételte. A középpontba az
Atyaúristen került. A női istenségek — a földi nőkkel egyetemben —
meglehetősen háttérbe szorultak."7

Istennők és archetípusok
A Nagy Istennő az élet teremtője és elpusztítója volt, tőle ered a
termékenység — de a természet pusztító ereje is. A kollektív
tudattalanban a Nagy Istennő archetípusa még mindig jelen van.
betegeimben legalábbis gyakorta megéreztem hatalmas, pusztító
jelenlétét. Egyik betegünk a pszichiátriai osztályon, Gwen, közveüenül
Hyermeke megszületése után lett pszichotikus. Abban a meggyőző-
désben élt, hogy lenyelte a világot, hallucinációk gyötörték, és
depressziós időszakai is voltak. Nyugtalanul járt-kelt a klinika tár-
salgójában, bűntudatos és levert volt, szemlátomást igen nyomo-
mságosan érezte magát. Valahányszor odaléptem hozzá, ezt mondta:
„Felfaltam és elpusztítottam a világot". Terhessége alatt az életadó
Nagy Istennővel azonosult, a pszichózisban pedig a pusztítóval, akinek
hatalmában áll megsemmisíteni saját teremtményeit. Meggyőződése,
hogy ezt meg is tette, annyira elhatalmasodott rajta, hogy egyáltalán
nem volt képes tudomásul venni azt a szívderítő tényt, hogy a világ
még létezik.
Amint a Nagy Istennő hatalma is korládan volt, míg őt tisztelték,
archetípusa is az összes többihez képest a legerősebb hatást
gyakorolja. Ez abban nyilvánul meg, hogy irracionális félelmeket
geijeszt, és teljesen el tudja torzítani a tisztánlátást. A görög
Istennőknek kevesebb hatalommal kellett beérniök, mindegyik csak a
Kaját birodalmáért volt „felelős" és ennek megfelelő jogokkal rendel-
kezett. A földi nő pszichéjében is mérsékeltebb a görög istennők
archetípusainak ereje, mint a Nagy Istennőé: kevésbé csorbítják a
realitásérzéket, és érzelmileg is kevésbé gyűrik maguk alá áldozatukat.
A hét istennő közül, akik a nő meghatározó, általános archetipikus
mintáit reprezentálják, Aphrodité, Démétér és Héra befolyásolják a
legmarkánsabban a viselkedést, talán azért, mert ők szorosabb
rokonságban állnak a Nagy Istennővel, mint a többi négy. Aphrodité a
termékenyítésben, Démétér az anyaságban, és Héra az ég királyné-
jának szerepében a Nagy Istennő kisebb hatalmú „utóda". Erejük
ugyan nem olyan átütő, mint az övé, mégis mindhárman jelentős
ösztönerőket mozdítanak meg, melyek csaknem ellenállhatatlanul
követelik jogaikat — amint azt a következő fejezetekben látni fogjuk.
Azoknak a nőknek, akiknek a lelkében e három istennő egyike
jelentős hatalomra tett szert, meg kell tanulniuk, hogy ellenálljanak
domináló archetípusuknak, mert. ha nem teszik, az egész élet-
vezetésüket károsan befolyásolhatja. Aphrodité, Démétér és Héra —
akárcsak a nevüket viselő istennők a mitológiában — nem azzal
törődnek, hogy a halandó nőnek vagy a halandó nő másokkal való
kapcsolatának mi a legelőnyösebb lépés. Az őstípusok — akárcsak az
istenek — időn kívül léteznek, és tökéletesen közömbösek a mi
életünk és igényeink iránt.
A maradék négy istennő közül három szűz volt, ők: Artemisz,
Athéné és Perszephoné az istenek második generációjához tartoztak
(mind a háromnak Zeusz az apja), tehát még távolabb álltak a Nagy
Istennőtől, mint a fenti három — archetípus-mivoltukban is kevésbé
ellenállhatatlanok, s inkább a személyiségjegyeket befolyásosak, mint
az ösztönkésztetéseket.
Ami Hesztiát, a legidősebbet illeti, ő töltötte a leghosszabb időt
Kronosz gyomrában, ő kapta az istennők közül a legtöbb tiszteletet, s ő
az, aki teljesen kitért a hatalom útjából. Hesztia a nő spirituális oldalát
reprezentálja, s minden földi nő igen bölcsen teszi, ha tiszteletben
tartja őt.

Görög istennők — mai lányok és asszonyok

A görög istennők az ember képzeletvilágában több, mint három-
ezer éve élnek. A nő lényének modelljei vagy paradigmái ők, de visel-
kedési mintáik szélesebb skálán mozoghatnak, és több hatalommal is
rendelkeznek, mint amennyi földi nőnek valaha is megadatott.
Szépek és erősek.
Ezek az istennők nagyon különbözőek, mindegyiknek vannak
pozitív és potenciálisan negatív tulajdonságai. Mítoszaikban föltárni,
hogy mi volt fontos számukra, és mit tettek, s ez —jelképesen persze
— sugallja, hogy mit tegyen az a nő, akinél egyik vagy másik őstxpus áll
az előtérben. Ha a lelkében több istennő Ls verseng a főhelyért, neki
kell eldöntenie, hogy egy adott időpontban, életszakaszban melyiknek
ad elsőbbséget, mert ha nem, ösztönei és vágyai hol erre, hol arra
fogják ráncigálni.
A görög istennők, csakúgy, mint mi, apajogon szerveződő
(ársadalomban éltek, hiszen az eget, a földet, a tengert, de még az
alvilágot is a férfiak uralták. Ehhez a realitáshoz minden istennő a
maga módján alkalmazkodott, s vagy egyenrangú társként csatlakozott
a férfiakhoz, vagy távol tartotta őket magától, vagy visszavonult
önmagába. Mindegyikük, akinek egy kapcsolat nagyon fontos volt,
.sebezhetővé, sérülékennyé vált, és a többieknél gyengébbnek bizo-
nyult, hiszen a férfiak megtagadhatták tőle, amit szeretett volna, és
még uralkodhattak is rajta. Az istennők viselkedési mintái végül is
bármely patriarkális kultúra életviszonyai között elképzelhetőek.
 2. fejezet

Az istennők munkálni kezdenek

Az ókori Görögország asszonyai tudták, hogy sorsuk vagy fog-

lalkozásuk által megszabott szerepükben egy bizonyos istennő uralma
alatt állnak, akit tiszteltek is. A szövőnőknek Athéné védelmére volt
N/ükségük, a fiatal lánykákat Artemisz patronálta, a féijes asszonyok
I lérához fohászkodtak. A gyermekszülés fájdalmaitól Artemisz vált-
hatta meg a nőket, a házat otthonná tenni csak Hesztia segítségével
ludták. A tisztelettel övezett istennők oltárain áldozatokat mutattak be,
fohászokat mondtak nekik, ajándékokkal próbálták maguk felé
fordítani őket. Tették ezt már csak azért is, mert féltek, hogy ha
elhanyagolják hatalmas pártfogóikat, azok elfordulnak tőlük, s így az
élet megpróbáltatásai közepette védtelenekké válnak.
Az istennők manapság már „csak" archetipikus formában élnek a
nő pszichéjében, s uralkodnak rajta, ha tudja, ha nem, hogy éppen
melyik istennő „munkál" benne, azaz: melyik vált éppen aktívvá.
Megesik például, hogy egy serdülő lány hirtelen fülig szerelmes
lesz valakibe, és kiteszi magát egy nemkívánatos terhesség kocká-
zatának anélkül, hogy tisztában lenne azzal, hogy éppen Aphrodité
In-folyása alatt áll. Ennek az istennőnek az egyesülésre, és a termé-
krnyülésre való igen erős késztető ereje magával ragadhat mindenkit,
hiszen, mint említettem, az istennők nem sokat törődnek a földi
halandók érdekeivel. Egy másik serdülő lány Artemisz védelme alatt
— mondjuk — lóbolond, élsportoló vagy lelkes cserkészlány lehet. Ha
íljú Athéné, úgy a könyvtárakat bújja, és tanulmányi versenyeken vesz
l észt, hiszen a bölcsesség istennője erre sarkallja. Van kislány, akiben
megmozdul Démétér abban a pillanatban, amikor babát kap, és arról
álmodozik, hogy egyszer saját gyermeke is lehet. S ha Perszephoné
archetípusa a legtevékenyebb, akkor serdülő leánykánk a legkevésbé
tevékeny; szűzies társaival egyetemben virágot szed a mezőn, és arra
 Nem mindenkiben válik aktívvá valamennyi viselkedési minta, amit
az archetípusok reprezentálnak. Egy-egy energetizálódik, előtérbe lép,
a többi nem, vagy alig mozdul.
Az archetípust a csírában vagy magban lévő, előre beprogramozott
tervhez, vagy mintához is lehet hasonlítani. A növény egésze „benne
van", de a növekedés attól függ, hogy milyenek az időjárási és talaj-
viszonyok, mennyi tápanyagot kap a növény, és mennyi ápolást.
Hasonlóképpen az, hogy melyik istennő (vagy istennők, hiszen
több is jelen lehet egyszerre) aktiválódik egy bizonyos nő életében, s
hogy éppen mikor, az igen sok tényező kölcsönhatásától függ. Ilyen
tényező talán elsősorban a velünk született hajlam (a prediszpozíció),
az öröklött személyiségvonások, a család, a neveltetés; (egyáltalán: a
kultúra, melyben felnövekedünk), a hormonháztartás, mások befo-
lyása, vélederi hatások és körülmények, választott tevékenységünk vagy
hivatásunk, s végül még az életkorunk is.

Velünk szülelett hajlamok

Már az újszülöttek viselkedésén, sírásán is fölfedezhetők bizonyos
személyiség-összetevők csírái. Életük első heteiben már megmutat-
kozik, hogy nyugodtak vagy mozgékonyak, szelídek és türelmesek,
vagy erőszakosak, nevetősek vagy komolyak, lusták vagy kíváncsiak.
Vannak babák, akiket nyugodtan egyedül lehet hagyni, mások társas
lények, és csak akkor nyugszanak meg, ha a látóterükben van valaki.
Egy két- vagy hároméves kislányon már megfigyelhetők olyan
tulajdonságok, amelyek egyik vagy másik archetípusra jellemzőek. Az
engedelmes jókislány, aki megelégszik azzal, hogy azt tegye, amit az.
anyja kíván tőle, erősen különbözik attól, akinek állandóan a sarkában
kell lenni, mert pillanatok alatt eltűnik szem elől, és valahol a
szomszédságban köt ki, vagy éppen az utcán, ahová felfedező útra
indult. Ez a különbség Perszephoné és Artemisz között.

A családi környezet
Azok a követelmények és remények, melyeket a család egy leány-
gyermekkel szemben támaszt, egyes istennők jelenlétét erősíthetik, és
kedvezően hathatnak azok dominanciájára, másokat viszont háttérbe
állítanak. Ha a szülők például azt várják a leánykájuktól, hogy „a ház
napsugara" legyen, aki szorgalmasait segít a mamának a ház körül,
akkor a Perszephoné és Démétér-tulajdonságokat erősítik benne,
ezeket jutalmazzák. Az a lány, aki tudja, mit akar és elvájja, hogy a
fiútestvérével azonos jogai legyenek a családban, könnyen megkap-
hatja, hogy akaratos, makacs, pedig csak következetesen ki akarja
fejezni Artemisz természetét, és ezért korholják — hiába. Vannak
M/ülők, akik kétségbe esnek, ha a kislányuk mindig a fiúkkal tart,
holott nem a túl korai szexuális érdeklődés vezérli, csupán pajtáskodó
Athéné természetét éli ki. Még szomorúbb azonban, ha egy lányt, aki
legszívesebben otthon úlne és „kismamát" vagy „kis háziasszonykát"
Játszana, örökösen nyúznak, hogy sportoljon, vagy járjon külön órákra
— ami nem okoz örömet neki —, mert a szülei intellektuális pályára
szánják.
A gyermekben bontakozó istennő minták a család elvárásaival
együtt hatnak a fejlődő személyiségre. Ha a család rosszallja egy-egy
Istennő befolyását, a kislány ugyanúgy érez, mint addig, de
megtanulja, hogy el kell nyomnia természetes hajlamait, s ezt az
önbecsülése megsínyli. Ha viszont a családi elvárás és az istennő hatása
között egybeesés van, előfordul, hogy a személyiségfejlődés egyol-
dalúvá válik. Ha például egy Perszephoné kislányt nagyra értékelnek
alkalmazkodó lénye miatt, nagyon nehezen fogja „megtalálni önma-
gát", hiszen mindig azért jutalmazták, mert mások akarata szerint
viselkedett. A jó tanuló Athéné osztályelső lehet, és képességeit is
kiválóan kibontakoztathatja a szülői elismerés hatására, de ezért
esetleg a kortársakkal szövődő barátságok hiányával kell fizetnie.

A kultúra hatásai
Milyen „istennőket", milyen női szerepeket támogat a társadalom?
A patriarkális kultúrákban gyakori, hogy csak a szűz, a feleség és az
linya szerepe elfogadott, azaz: Perszephoné, Héra és Démétér.
Aphroditét — eltorzítva és megfosztva értékétől, ennek az arche-
llpusnak az érzékiségét és szexualitását — egyszerűen csak „kurvának"
vngy „csábító noszemélynek" tekintik. Az önérvényesítésre törekvő,
haragos Héra könnyedén megkapja a „házsártos asszony" vagy
„hárpia" címkéjét. A múlt és a jelenkor egyes társadalmaiban a nőknél
n függetlenség, az intelligencia és szexualitás megnyilvánulásait
IxT/.enkedve elutasítják, vagyis Artemisz, Athéné és Aphrodité bár-
milyenjeiét csírájában igyekeznek elfojtani.
 A nem is oly régen Kínában még divatos szokás; a nők lábának
elkőtőzése a nőket még fizikai függetlenségüktől is teljesen megfosz-
totta. Nem csoda, ha ilyen körülmények között bizonyos istennők csak
a mítoszokban élhetnek. Maxine Hong Kingston Nő fegyverben című
regényében érzékletesen ábrázolja a nők máig is tartó leértékelését, és
megaláztatásait.2 Ennek ellensúlyozásaként születnek a nőkről szóló
hősi mítoszok, melyekben kiélhető mindaz, ami a mindennapi életben
egy istennő aktivizálásához hiányzik.
A nők életét egy adott korban és kultúrában az éppen elismert
szerepek és az uralkodó nőideál határozza meg. Az Egyesült Álla-
mokban is időről időre változik az elképzelés arról, milyen az „igazi
nő". A második világháború utáni demográfiai hullám a Démétér- és
Héra-típusoknak kedvezett, hiszen az anya és a feleség állt előtérben.
Az Athéné- és Artemisz-lelkű nőkre, akik egy hivatásban vagy
intellektuális területen szerették volna megvalósítani vágyaikat, nehéz
idők jártak, mert akkoriban egy asszonynak otthon volt a helye. A lá-
nyok leginkább „féijet fogni" jártak egyetemre, s abban a pillanatban
mondtak le tanulmányaik befejezéséről, amint ez sikerült. Az ideál,
amire törekedtek, a „szép családi élet" volt egy elővárosi kertes
házban. Akkoriban az amerikai nők nem álltak meg két gyereknél,
legalább hármat szültek, de nem volt ritkaság az öt- vagy hatgyerekes
család sem. A születések arányszáma 1950-ben az Egyesült Államokban
(először és utoljára) elérte Indiáét.
Artemisz és Athéné jó húsz évvel később, a hetvenes évek nőmoz-
galmai idején kaptak szót. Akkor a korszellem is támogatta az ambi-
ciózus nőket, színre léptek a feministák, az egyetemeken több lány
tanult, mint valaha, és a végzettek orvosként, jogászként, közgaz-
dászként helyezkedhettek el. Ezzel egy időben persze a házassági esküt
is egyre gyakrabban szegték meg, „ásó-kapa-nagyharang" helyet a
bíróságok választották el a párokat, és csökkent a születések arány-
száma is. Démétér és Héra már szinte nem is számíthatott a tár-
sadalom támogatására.

A hormonok hatása az archetípus aktivitására

A serdülés, a terhesség és a klimax idején, amikor a nő
hormonháztartása erőteljesen átalakul, egyes archetípusok előnyhöz
jutnak mások rovására. A pubertás során a nemi szervekre ható
hormonok természetesen Aphroditének kedveznek, hiszen a
szexualitást, az érzékiséget stimulálják és a testápolás, a szépítkezés is
ilyenkor válik fontossá. Vannak azonban serdülő lányok, akiknél mind
a havi vérzés, mind a keblek növekedése megindul, mégsem mutatnak
érdeklődést a másik nem iránt, hiszen viselkedésüket nem csupán a
hormonok, hanem a hormonok és az archetípus együttese szabja meg.
Vannak, akiknek a terhesség az élet legboldogabb hónapjait
jelenti, termékenység-istennőnek, Démétérnek érzik magukat, s
vannak, akik alig foglalkoznak terhes állapotukkal, és a megszokott
módon dolgoznak a szülés napjáig.
A változás korában, amikor a mestruáció elmarad, és az ósztrogén
termelődés hirtelen lecsökken, egyes nők „üres fészek" depressziótól
szenvednek — szaknyelven involúciós depressziónak is nevezik ezt a
kellemetlen zavart —, másokban pedig, mint Margaret Mead szociá-
lantropológus rámutat, kifejezetten új életkedv ébred. Valószínű, hogy
ilyenkor egy eddig háttérben lévő istennő kezd tevékenykedni, és látja
el energiával az érett korban új távlatokat kereső nőt.
A hormonális változásokra érzékenyebb nők még egy cikluson
belül is érzékelhetik hangulat- sőt, motivációváltásaikat, melyek
mögött az archetípusok „tülekedése" sejthető, s ez olykor a menstruá-
ciót megelőzően konfliktusok forrása lehet

Az istennők életre keltése

Egy istennőt életre hívhat egy esemény, vagy személy is. Vannak
nők, akik, ha például barátnőjük vagy közeli rokonuk bajba kerül vagy
panaszkodni kezd, azonnal a gondoskodó Démétér köntösébe bújnak,
és csapot-papot feledve törődni kezdenek a más dolgával. Még az sem
tartja vissza őket, hogy hivatali előmenetelük esetleg kárát vallja a nagy
segítőkészségnek, hiszen a dolog többnyire a munka rovására megy, és
vég nélküli telefonbeszélgetésekkel jár. Van, aki attól sem tart, hogy
elbocsátják, képes munkaidő alatt elrohanni, hogy másokat kihúzzon
il csávából.
Van, akit egy termékeden vitával eltöltött szakszervezeti gyűlés vál-
toztat harcos Artemisszé; elhatározza, hogy nem nézi tovább tédenül a
munkáltatók cinizmusát, vagy a munkavállalók gyávaságát, s hirtelen
fölerősödik benne a testvéri szolidaritás.
 Előfordul az is, hogy valaki, aki mindeddig egyáltalán nem foglal-
kozott pénzűgyekkel, egy hirtelen támadó anyagi nehézség hatása alatt
egy csapásra előre látó Athénévé változik, és fillérre egyezteti a bolti
blokkokat az árcédulákkal, nehogy a rövidebbet húzza.
Végül, ha egy nő beleszeret valakibe, ez a változás az összes előző
prioritást — vagyis azokat a dolgokat, amiket a többi elé helyezett —
veszélybe sodorja. Ha Aphrodité aktivizálja magát, Athéné befolyása is
csökkenhet, s meglehet, hogy immár nem a hivatás, hanem az új
szerelem áll az első helyen.
Ha bizonyos körülmények folytán egy istennő negatív aspektusa
aktivizálódik, lelki betegség tünetei alakulhatnak ki. Gyermek, vagy
közel álló személy elvesztésekor a nő gyászoló Démétérré változhat,
feladatait elhanyagolja, egyre mélyebb depresszióba süllyed s egyre
megközelíthetetlenebbé válik. Akadhat a férjnek is futó kalandja egy
kolléganővel, vagy szomszédasszonnyal, s ez oly mértékben életre
keltheti a bosszúszomjas Hérát, hogy a féltékeny feleség valóban
nehezen szerethető hárpiává alakul át, gyanakszik és árulást szimatol
ott is, ahol annak nyoma sincs, azaz paianoid lesz.

Csináld — és olyan leszel

Van egy tréfás magyar mondás: „Ne csináld, mert úgy maradsz!"
Ennek az ellenkezője is áll: a tevékenység visszahat a személyiségre. Az
istennők bizonyos cselekvési módokkal — melyeket ki-ki maga választ
magának — meg is idézhetők, életre is hívhatók. A rendszeres
meditáció gyakorlata például Hesztiát, a befelé fordulást erősítheti.
Mivel önmagában véve a meditáció — csakúgy, mint a meditációs
gyakorlatok hatása — szubjektív, a változást csak az észleli, aki végig-
csinálja a gyakorlatokat. Viszont meglehet, hogy már napi ötperces
gyakorlás után az ember úgy érzi, sokkal összeszedettebben tudja
ellátni házi teendőit, és élvezi a Hesztiára jellemző jó közérzet csendes
pillanatait. Néha mások is észlelik a változást; egyik szociális gon-
dozónőnk esetében az osztály dolgozóinak is föltűnt, hogy sokkal
nyugodtabb és kiegyensúlyozottabb, mióta jógázik.
A meditáció lassú hatásával ellentétben egy nő, aki drogokat szed
vagy alkoholizál, hirtelen változtatja meg észlelő képességét. Noha a
hatás általában átmeneti jellegű, egy idő után észrevehető negatív-
személyiségváltozás következhet be. Ha például az, akin általában a
józan és gyakorlatias Athéné uralkodik, pszichedelikus drogokat
(hallucinogén- vagy serkentőszereket) vesz be, vagy fölhajt egy nagy
pohár konyakot, esetleg eddig soha nem észlelt érzéki örömet is
átélhet. Észlelése intenzívebb lesz, szebbnek látja maga körül a
dolgokat, belefeledkezik a zenébe, és érzékinek, transzcendentáltnak,
„átlényegültnek" érezheti magát egy darabig. Van, aki csak így képes
érinkezésbe lépni a benne szunnyadó Aphroditével.
Más a csillagok bámulásába feledkezik bele, s egy ideig egynek véli
magát Artemisszel, holdistennőnek, vadásznak érzi magát. A drogok
megtapasztalása azonban veszedelmes kaland: legtöbbször az „alvi-
lágba" vezet, ahol megfoghatatlan, tudattalan, irracionális tartalmait
éli át az ember, hallucinációi horrorisztikusak lehetnek, s páni félelem
béníthatja, mintha Perszephoné elrablásának élménye kísértené.
Ha egy nő eltökéli, hogy tovább tanul, ezzel Athéné-minősége
kifejlődését mozdítja elő. Ha úgy dönt, hogy gyermeket akar, és bol-
dogan készül az anyaságra, Démétér jelenlétét erősíti meg, s ha egy
biciklivel, sátorral és hátizsákkal nekivág a hegyeknek, Artemisz lesz a
kísérője. Néhány szép ruhadarab vagy márkás szépítőszer megvásár-
lása, vagy a műélvezetre szánt szabadidő Aphroditének kedvez.
Ha tehát úgy érezzük, hogy személyiségünk valamelyik dimenziója
feltöltésre, fejlesztésre szorul, leginkább egy tevékenység rendszeres
folytatása vezet célhoz.

Az istennők megszólítása
Homérosz himnuszainak zöme lényegében fohász, „invocatio", az
istenekés istennők megszólítása.1 Álljon itt egy a legrövidebbek közül:
Hesztia hoz
Hesztia, isteni Pűthóban ki a messzelövő nagy
Phoibosz Apollón megszentelt házára vigyázol,
s hajfürtödről sima olaj cseppen szakadatlan,
lépj be a házba, a bölcs Zeusszal jöjj, véle a lelked
egy legyen, és add meg bájál is, kérlek, a dalnak.
(Devecseri Gábor fordítása)

A himnusz tehát dicsőíti az istennőt, szemünk elé idézi a képét,

részletezi tulajdonságait, megemlíü állandó jelzőit, és áldását, segít-
ségét kéri. Az antik görögök tudtak valamit, amit egyébként mi is
megtanulhatunk: elképzelni, s aztán megszólítani az Isteneket.
Az olvasó az egyes istennőkről szóló fejezeteknél talán megállapítja
majd, hogy bizony eleddig nem sokat tudott ezekről a hölgyekről.
Meglehet, fölfedezi azt is, hogy egyegy archetípus nagyonis „jól
jönne", nagy segítséget jelentene számára, hiszen egy-egy szemé-
lyiségvonás, tulajdonság ugyancsak hiányzik, vagy csak kevéssé van
kialakulva a jellemében.
Egy-egy istennőt meg lehet idézni, meg lehet szólítani, ha
tudatosan arra törekedünk, hogy a jelenlétét érezzük, hogy megerő-
sítsen bennünket. Képzeletünk fókuszába hozhatjuk őket, s végül még
fohászkodhatunk is hozzájuk. A következő megszólítások, fohászok
vagy invocatiók szolgáljanak példaként:

— Athéné, segíts, hogy világosan át tudjam gondolni ezt a helyzetet.

— Perszephoné, segíts, hogy nyitott és befogadóképes tudjak maradni.
— Héra, segíts, hogy el merjem kötelezni magam, és hű tudjak maradni.
— Démétér, segíts, hogy türelmes, nagylelkű, és jó anya legyek.
— Artemisz, segíts, hogy távoli célomat ne tévesszem szem elől.
— Aphrodité, segíts, hogy szeretni tudjak, és örömemet leljem a testemben
— liesztia, tisztelj meg jelenléteddel, hozz nekem békességet és nyugalmat.

Istennők és életkorok
Életünk során mindannyian különböző fázisokon, korokon
lépkedünk át, s minden egyes szakasznak megvan a maga domináló
istennője. Megélhetünk azonban olyan archetipikus mintát is, amely
több életszakaszon át domináns marad — végigkíséri életünket. Ha
idősebb korban visszatekintünk, fölismerhetjük, hogy mikor melyik
istennő hatása alatt álltunk, ki, vagy kik „uralkodtak" rajtunk.
Fiatal korunkban főleg az iskolára koncentrálunk, ahogy magam is,
amikor az orvosi egyetemre jártam. Artemisz segített, hogy célomra
koncentráljak, és bizonyára segítségül hívtam Aüiénét is, hogy a nem
kevés tananyagot meg tudjam emészteni. Számos évfolyamtársam már
a szakvizsgák letétele előtt átpártolt Hérához vagy Démétérhez, férjhez
mentek, vagy gyermeket szültek.
Az élet középső szakasza amolyan átmeneti állapot, ami gyakorta
őrségváltást is jelent. Valamikor a harmincas-negyvenes évek tájékán
haloványul a korábbi esztendőkben leghatékonyabb őstípus befolyása,
és más istennők jelentkeznek „szolgálatra". A fiatalasszony fárado-
zásainak gyümölcse ilyenkor már beérik (otthon, karrier, család, férj
és pozíció, vagy ezek valamilyen kombinációja), és új energiák szaba-
dulnak föl valami más számára, ami egy másik istennő befolyását
feltételezi. Talán Athéné lesz, aki arra ösztönzi a nőt, hogy tanuljon,
vagy éppen Démétér, aki arra figyelmeztet, hogy „most vagy soha" —
ha a gyermekáldás még hátra van.
Később, az idős kor kezdetén újabb változás következik. A házastárs
vagy partner elveszítése, a gyermekek felnövekedése és távozása,
nyugdíjaztatás, a menopauza vagy egyszerűen az öregedés érzése miatt
liekövetkezhet egy váltás. A megözvegyült asszony, aki soha nem
foglalkozott üzleti ügyekkel, adóbevallásokkal és számlák kiegyen-
lítésében sincs jártassága, egy lappangó Athénét fedezhet fel magában,
s még a befektetés csínját-bínját is kitanulhatja. A kényszerű magány
kedélyes egyedüllétté változhat, ha Hesztia lép színre, vagy értel-
metlenné, üressé válik az élet, ha eluralkodik Démétér, és gyászruhába
öltözteti a nő lelkét az üres fészek láttán. Mint minden életszakaszban,
a dolog kimenetele most is azon múlik, hogy melyik istennőt
kultiváljuk, melyiket akaijuk kimunkálni a lelkünkben — s persze attól
is, hogy milyen a reális helyzetünk, s hogy milyen döntést hozhatunk
egyáltalán.
 3. fejezet

A szűz istennők:
Artemisz, Athéné és Hesztia

A három olümposzi szűz: Artemisz, a vadászat és a Hold istene,

Athéné, a bölcsesség és a női mesterségek istene, valamint Hesztia, a
házitűzhely és a templom őrzője. A nő pszichológiai vonatkozásában
ez a három őstípus testesíti meg a függetlenség, az aktivitás és a kap-
csolat nélküliség vonásait. Artemisz és Athéné kifelé forduló,
extravertált archetípusok, akik céltudatosak és teljesítményorientáltak,
míg Hesztia befelé forduló, introvertált, spirituális lényegű. E három
archetípus a nő belső, pszichés motivációját képviseli a tehetség
kibontakoztatására, az érdekérvényesítésre, a versengésre, a problé-
mák megoldására, a környezet rendezett kialakítására, vagy éppen
arra, hogy befelé forduló, szemlélődő életmódot folytassunk. Minden
nő, akiben valaha is fölébredt a vágy egy „saját szoba" iránt1, vagy
otthon érzi magát a természetben, vagy nagyra becsüli az egyedüllét
óráit, lelkileg e három istennő valamelyikével rokon.
A szűz istennő aspektusa a nő lelkének az a része, melyet egyeden
férfi sem vehet birtokába, ahová nem képes „behatolni", mert ennek a
lélekrésznek nincs igénye a férfira, még abból a célból sem, hogy
önértékeit rajta keresztül ismege föl. Onbecslését önmagában tartja,
„saját jogán" van neki, anélkül, hogy mások elismerését igényelné. Ha
valaki egy szűz istennő archetípusát éli ki, ez csak azt jelenti, hogy
személyiségének tetemes része érinthetetlen, és nem azt, hogy a szó
fiziológiai értelmében szűz.
A szűz fogalma azt jelenti: makulátlan, érintetlen, még nem nyúltak
hozzá, nem munkálkodtak rajta, nem ismerték meg, sérteden. Ez
fejeződik ki a szűz hó, szűz terület, szűzföld, szűz vadon, érinteden
pecsét stb. összetételekben.
A három szűz istennő kivételként emelkedik ki a férfi istenek által
inalt vallási rendszerből, és a férfiak által uralt korból. Ezek az
nem győzte őket, érintetlenek maradtak — még Aphrodité mester-
kedése sem tudta szerelemre gyújtani őket.2
A szűz istennő, mint archetípus
Ha a nő pszichéjében Artemisz, Athéné vagy Hesztia őstípusa
dominál, úgy a nő — ahogy Esüier Harding jungiánus analitikus leírta
— „egy önmagával" azaz: hű marad önmagához, erős énidendtással,
énazonossággal rendelkezik. Lelkének lényeges része nem tartozik
„senki fiához" sem. Harding asszony így ír erről: „A szűz azonos
önmagával és hű maiad önmagához. Amit tesz, nem azért teszi, mert
tetszeni akar, nem is azért, hogy szeressék vagy elismeijék, még csak
nem is a saját önbecsülése kedvéért, nem hatalomvágyból, és nem
föltűnési vágyból, hanem egyszerűen azért, mert amit tesz, az az igaz,
az a hiteles. Meglehet, viselkedése nem mindig konvencionális. Talán
éppen nemet mond, amikor igent mondani könnyebb lenne, és az
elvárásoknak is az felelne meg. Szűz lévén azonban nem áll külső
befolyások hatása alatt, melyek a nem szüzeket — házasok avagy sem
—, arra késztetik, hogy vitorláikat a szélnek feszítsék, és alkalmaz-
kodjanak a szükségszerűséghez."3
Ha egy nő hű önmagához, arra érez késztetést, hogy belső érté-
keinek megfelelően éljen, s azt tegye, ami számára fontos, ami őt
elégíti ki — függetlenül attól, hogy mások minderről hogyan véle-
kednek. Sem a társadalmi szerepelválások, sem az egyes férfiak által
támasztott követelmények nem érintik ezt az autonómiát.
A szűzies archetípus rejtett vagy nyílt nőpártiságban, akár kifejezett
feminizmusban is megjelenhet, de olyan ambíciók formájában is,
melyektől a nőket általában óvni szokták. Példaként említhetjük
Amelia Earhart pilótanőt, aki mindig oda akart repülni, ahol mások
még soha nem jártak. A szűzies archetípus jellemzi a költőnőket,
muzsikusokat vagy festőket, akiknek kreativitása a női lét tapasztala-
taiból fakad.
Ennek az őstípusnak a kifejeződési formái azok a nőszervezetek,
melyek az önismeret fejlesztésére, önsegélyezésre vagy bizonyos jogok
biztosítására alakulnak.

A szüzek tudata — mint a reflektor fénycsóvája

Mindhárom istennő-kategóriához sajátos tudati minőség rende-
lődik. A szűz istennőket az élesre állított tudat jellemzi. Akik hozzájuk
hasonlítanak, azoknak megvan az a képességük, hogy teyes erővel a
fontos dolgokra koncentráljanak, és teljesen elmerüljenek valamilyen
tevékenységben. Olyan ez a tudat, amivel csak ők rendelkeznek —,
mint egy erősen fókuszált, és szándékosan egy valamire irányított fény-
sugár, ami csak azt világítja meg, amire vetődik, minden egyebet
homályban hagy.
Élesre állított tudattal könnyebb megoldani egy problémát, hiszen
a céltól sem saját, sem mások szükségletei nem térítenek el. Osztaüan
figyelmet szentelhetünk annak, amivel éppen foglalkozunk, bármi is
legyen az.
Danielle Steel, akinek több, mint húsz kötetét tizenkilenc nyelven
már vagy ötvenmillió példányban adták el, kitűnő példa erre a
tudatműködésre. Az írónő önmagát „túlteljesítő"-nek nevezi mondván:
„Nagyon intenzíven dolgozom, általában napi húsz órán át. Ez hat
héten át heti hét napon így megy" (amíg be nem fejez egy regényt).
A Hesztia jellegű, tehát introvertált Őstípusra a hosszan tartó
meditáció jellemző. Sem a külvilág ingerei, sem az esetleg kényelmet-
len testhelyzet nem téríti el a koncentrálástól.

Létformák és viselkedés módok

Azok a nők, akik hajlamaik és tehetségük hívására élsportolók,
aktív feministák, tudományos kutatók, cégvezetők, női zsokék vagy
éppen mintaháziasszonyok, apácák vagy egy ashram tagjai lesznek,
tipikus példái a szűz istennők által befolyásolt személyiségeknek. Ezek
a nők vonakodnak a társadalom által elvárt hagyományos szerepek
betöltésétől, és inkább saját hajlamaikat követik. Fogós kérdés, hogy
ezt miképpen engedhetik meg magliknak anélkül, hogy környezetük
haragját magukra vonnák. Alkalmazkodniuk is kell a férfivilághoz, de
Itrlső önmagukhoz is hűnek kell maradniok. Nem könnyű feladat.
A mitológia szerint mind a három istennő hasonló kihívással nézett
K/rmbe, s mindegyik a maga sajátos megoldását kínálja mintául.
Artemisz, a vadász lemondott a városról, kerülte a férfiakat, és
Idejét az őt követő nimfacsapattal a vadon mélyén töltötte. Alkal-
mazott módszerét a férfi befolyástól való különválás, a kivonulás jelenti.
A mai nők, akik feminista csoportokhoz, vagy csak nők által vezetett
közösségekhez csatlakoznak, hasonló magatartást követnek. Az
Artemisz nők egyszersmind „megrögzött individualisták" is, útjukat
egyedül járják végig.
Athéné — az előbbi magatartással ellentétben — egyenrangú, vagy
felsőbbrendű társként a férfiak mellé szegődött. A leghevesebb harc-
ban is megőrizte hidegvérét, és igen ravasz stratéga hírében állt.
Alkalmazkodási módja a férfiakkal való azonosulás — „olyan lett",
mint egy férfi. Athéné útját ma is számos nő járja, akik betörnek az
üzleti világba vagy hagyományosan férfifoglalkozásokat választanak.
Heszüa, a házitűzhely istennője a befelé fordulást, a visszavonulást
választotta alkalmazkodási stratégiájául. Belső világába húzódott, ano-
nim alakot öltött, s így magára maradhatott. Az a nő, aki elfedi
nőiességét, hogy a férfiak nemkívánatos érdeklődését elkerülje, aki
nem áll be versenybe, hanem inkább a nyugodt életet választja, s
közben teljesen feloldódik napi teendőiben, és a meditációban, Hesz-
üa módjára él.
A három szűzi istennőt nem változtatták meg a másokkal szerzett
tapasztalatok sem, nem engedték, hogy akár saját érzelmeik, akár más
istenek legyűrjék őket, immúnisak voltak a szenvedésekkel szemben,
és nem kötelezték el magukat soha.
Ha egy földi nő így tesz, bizonyára sok mindentől elesik.
Nem tudja meg, mi az igazi érzelmi közelség, s esetleg „szakbar-
bárként" egyoldalú, magányos életre kárhoztatja magát.
Míg azonban egy istennő változhatadan, a földi nő élete során
mindig fejlődhet, változhat, gazdagodhat lelkiekben is. Meglehet,
lénye egy ideig teljesen valamelyik szűz istennő uralma alatt áll, de
aztán szerelmes lesz, férjhez megy és gyermekekre vágyik, s akkor
ráébred, hogy Aphrodité, Héra és Démétér is tartogat számára fontos
dolgokat.

Egy új elmélet
Amikor Artemiszt, Athénét és Hesztiát pozitív, aktív női minták-
ként jellemzem, hagyományos pszichológiai elméleteket cáfolok. Ha
ugyanis a freudi vagy a jungi álláspontból indulunk ki, a szűz isten-
nőkre vonatkozó megállapításokat vagy „tünetekéként, patológiás
megnyilvánulásokként kezelhetjük, vagy a nő pszichéjében nem egé-
szen tudatos maszkulin (férfias) vonásokként. Ezek az elméletek a szűz
istennő típusának megfelelő nőket gátlásos, kompenzáló, önbecsülé-
itükben sérült személyeknek tekintik. Számos nő tarthatná magát
Kt eud szemlélete alapján aberráltnak, természetellenesnek, mert nem
anyaszerepre, hanem hivatásában karrierre vágyik. Aki Jung
elméletében jártas, esedeg óvakodik attól, hogy véleményt nyil-
vánítson, hiszen Jung szerint a női lények gondolkodóképessége
objektíve gyengébb, s ráadásul előítéletek befolyása alatt állnak.
Freud szerint a nő pszichológiája péniszcentrikus. A nőkre vonat-
kozó közléseit arra alapozza, ami az anatómiájukból hiányzik, s nem
Itrra, amit tesü-lelki vonatkozásban föl tudnak mutatni. Freud szerint4
a nők — pénisz híján — csonkák és csökkent értékűek, éppen ezért
kellőképpen irigykednek is a férfiakra. E jelenségnek — a pénisz-
Irigységnek — csinos tünettana is van: mazochizmus, narcisszizmus és
gyengébb felettes én (vagyis fejletlenebb lelkiismeret) jellemzi az
egyébként „normális" nőt. A pszichoanalízis dogmatikusai a női visel-
kedést ekképpen látták:
— Az a nő, aki kompetes, és magabiztos, aki elért valamit az
életben, s aki szemlátomást élvezi, hogy intelligenciáját és képességeit
kibontakoztathatja, „férfi komplexusában szenved. Úgy tesz, mintha
azt hinné, hogy nincs kasztrálva, pedig természetesen ez a helyzet.
Valójában nincs az a nő, aki valamivel ki akarna tűnni — ha mégis,
ükkor ez a „férfikomplexus" tünete és a „realitás" tagadása.
— A nő, aki gyereket akar, tulajdonképpen szintén péniszre vágyik,
és ezt a kívánságát szublimálja azzal, hogy egy gyermek utáni vágyat
iillít a pénisz utáni vágy helyére.
— A nő azért vonzódik szexuálisan a férfiakhoz, mert fölfedezte,
hogy az anyjának nincs pénisze. (Freud eredeti elmélete szerint a női
heteroszexualitás arra a traumatikus pillanatra vezediető vissza, ami-
kor fölfedeztük, hogy nincs péniszünk, és rájöttünk, hogy az anyánk-
nak sincs, s így libidónkat anyánkról az apánkra vittük át — akinek van
|>énisze.)
— Egy nő, aki szexuálisan ugyanolyan aktív, mint egy férfi, nem
élvezi a szexualitást és érzékiségének kifejeződését. Csupán kényszeres
viselkedésről van szó, amivel az ilyen nő kasztrációs félelmétől próbál
megszabadulni.
Jung elmélete a nők pszichológiájáról5 jóval „előzékenyebb" a
nőkkel szemben, mint Freudé, már csak azért is, mert ő nem tekinti a
nőt csonka férfinak. Jung abból a föltevésből indul ki, hogy a női és
férfi lelki alkat közti különbség a kromoszómák eltérésére vezethető
vissza. Azt vallja, hogy a nőknek tudatos női személyiségűk, s egy
tudattalan férfikomponensük — animusuk — van, míg a férfiak
tudatos férfiszemélyiséggel és tudattalan női résszel — animával —
rendelkeznek.
A női személyiséget Jungnál a befogadás, a passzivitás, a táplá-
léknyújtás vágya, és szubjektivitás jellemzi, míg a racionalitás, a spiri-
tualitás és a személytelen, objektív döntések meghozatalának
képessége férfitulajdonságok. Ha egy nő — bármilyen fejlett for-
mában is — ilyen tulajdonságokkal rendelkezik, mindenképpen hát-
rányban van, minthogy nem férfi, s ha eszes, kompetens és viszi
valamire az életben, ezt pusztán jól fejlett animusának köszönheti. Ez
az animus azonban — minthogy kevésbé tudatos — eleve kisebb
értékű. Az animus ráadásul ellenséges is lehet, hatalomra vágyó,
irracionálisán dogmatikus és fontoskodó — legalábbis Jung és követői
ezeket a jellegeket hangsúlyozzák az animus működésének leírása
kapcsán.
Jung tehát nem tekinti ugyan eleve fogyatékosnak a nőket, de azt
bízvást elmondhatjuk róla, hogy kevésbé kreatívnak, objektívnek és
határozottnak véli őket, és feladatukat leginkább a férfi oldalán, a társ,
az ihlető szerepének betöltésében látja.
Ez az elmélet kifejezetten lehangoló. Jung egy helyen 6 így ír:
„A nő, aki férjihivatást választ, úgy tanul és dolgozik, mint egy férfi, olyasmit
tesz, ami női természetével nincs összehangban — ha éppen nem káros rá
nézve."
Az új elmélet, melyet magam dolgoztam ki, s melyre ez a könyvem
épül, az archedpikus viselkedési minták létezésén alapul, vagyis egy
olyan koncepción, melyet C. G. Jung dolgozott ki, és vezetett be a
pszichológiába. Nem utasítom el teljesen Jung modelljét, ami a nő
lélektanát illeti, de úgy vélem, az nem univerzális: egyes nőkre ráillik,
másokra azonban nem. A sebezhető istennőkről és Aphroditéről szóló
fejezetekben bizonyos mértékig tovább finomítom Jung okfejtését, de
a három következő — Artemiszről, Aüiénéről és Hesztiáról szóló —
fejezetben új viselkedési mintákat mutatok be, melyek messze túl-
mutatnak Jung koncepcióján.
 4. fejezet
Artemisz:
a vadászat és a Hold istennője,
versenytárs és nővér

Artemisz, az istennő
Artemisz (a rómaiaknál: Diana) a vadászat és a Hold istennője volt
Zeusz és Létó szépséges, sudár leánya leginkább a vadon mélyén, a
hegyek között szeretett csatangolni, réteken és tisztásokon nyargalt át
nimfacsapatával és kedves vadászkutyáival. Ruhája rövid kithón és
njjadan tunika, fegyvere ezüstíj volt, amit mindig a hátán hordott,
kezében pedig nyilakkal teli tegezt. Tévedhetetíenül célba találó íjász
hírében állt. Mint holdistennőt, aki fényhozó is, gyakran ábrázolták
fáklyával, vagy éppen a holddal a vállán, csillagokkal a feje körül.
Minthogy ő volt a vadak és kiváltképpen a fiatal vadállatok védnöke
In, tulajdonságait olykor egy-egy állat jelzőivel hasonlították össze:
tünékeny, mint a szarvas, az Őz és a nyúl, mert hol itt, hol ott bukkan
löl, s aztán hirtelen köddé válik. Uralkodó és fejedelmi, mint az
oroszlán és könyörtelen, mint a vaddisznó. Ez utóbbi jelző Artemisz
Jellemének destruktív oldalára utal. Legfőbb jelképállata azonban a
nősténymedve, s ez az istennő gyermekeket védelmező szerepét jel-
képezi. A régi görögök az ő kegyeibe ajánlották a kislányokat, öttől
tizenkét éves korukig barna ruhában járatták és „arktoi"-nak, med-
vécskének nevezték őket. Végül a vádló azért került Artemisz jelző-
állatai közé, mert ugyanúgy száguldozik társaival árkon-bokron át,
mint az istennő a nimfákkal.

Eredete és mitológiája
Artemisz anyja Létó volt, két titán leánya. Zeusz beleszeretett
I /tóba, őt is és magát is füijjé változtatta, és így nemzette vele Arte-
mlxzt és Apollónt, a napistent.
 Héra féltékeny dühében a Püthón kígyót uszította szerencsétlen
várandós Létóra, aki kétségbeesetten menekült előle, és senki nem
merte befogadni, hiszen mindenki rettegett Héra bosszújától. Végül
egy Délosz mellettí kopár sziget fogadta be, s ott szülte meg Artemiszt.
A féltékeny feleség, Héra bosszúja azonban mégiscsak lesújtott Létóra:
kilenc napon és kilenc éjjelen át vajúdott Apollónnal szörnyű kínok
között, s az éppen világra jött Artemisznek kellett segítségére lennie.
Az istennő tehát, amint megszületett, azonnal a bába szerepét töltötte
be saját anyja mellett. így lett a vajúdó asszonyok pártfogója is. A nők
nehéz órájukban hozzá fohászkodtak, „aki enyhíti a kínt, akihez fájdalom
nem ér el"— és hozzá imádkoztak könnyű halálért is végórájukban.
Amikor Artemisz hároméves volt, Létó felvitte őt az Olümposzra,
hogy bemutassa apjának, Zeusznak és isteni rokonságának. Kalli-
makhosz alexandrai költő Artemiszhez c. himnuszában így íija le a
jelenetet: „ . . . mikor atyjának térdére fölült, és / még csak alig kislány,
atyjához ilyen szavakat szólt: 'Add nekem, édesapus, hogy örökké szűz legyek én
és / soknevű, hogy Phiobosz vélem versengni ne tudjon. / Adj nyilat és íjat. . .
/ hadd hordjak fáklyát, és hogy csak térdemig étjén / tarka ruhám, engedd:
jobban tudok így vadat ölni." S még hozzátette: „...én hegyeken lakozom,
városbeliekhez olyankor / látogatok csak, hogyha egy éles-kín-leteperte / asszony
kéri segítségem. .."„... — s bólintott, nevetett Zeusz, / s míg simogatta,
felelt: 'Ha az istennők nekem ily lányt / szülnének mindig, féltékeny Héra
haragját / ennyire se bánnám. Vedd gyermek, bármit is óhajtsz'.
Ráadásul mindarra, amit kért, még azt az előjogot is megkapta a
kislány, hogy ő választhasson magának mindenből.
Artemisz ezek után elindult, hogy kiválassza maga mellé a legszebb
nimfákat. Majd leereszkedett a tengerhez, és megparancsolta a
küklópszoknak, hogy kovácsoljanak számára ezüstíjat és nyilakat.
Végül Pánt, a félig ember, félig kecske erdei istenséget kereste föl, aki
legjobb vadászkutyái közül adott neki néhányat. Mire mindez megvolt,
már leszállt az este. Artemisz azonban türelmetlen volt, azonnal ki
akarta próbálni új szerzeményeit, így hát fáklyafénynél vadászott.2
Mítoszai szerint az istennő gyorsan és elszántan lépett a tettek me-
zejére, ha valaki segítséget kért tőle, de ugyanilyen gyors volt a
büntetésben és bosszúállásban is.
Egyszer például, amikor Létó éppen Delphi felé igyekezett, hogy
meglátogassa Apollónt, Titüosz, az óriás nekiesett, és meg akarta
erőszakolni. Artemisz villámgyorsan anyja segítségére sietett, és
tévedhetetlenül célba találó nyilával halálba küldte a tolakodót.
Szörnyű sorsra jutott Niobé, a halandó királyné is, aki elég ostoba
és elbizakodott volt ahhoz, hogy a Létó tiszteletére egybegyűlt asszo-
nyok előtt fennen hangoztassa, hogy ő bizony nem tisztel olyasvalakit,
aki csupán egy fiút és egy leányt szült, mert neki bezzeg hat (más
források szerint hét) gyönyörű fia és hat leánya van. Létó a
gyermekeihez fordult haragjában, hogy bosszulják meg a rajta esett
sérelmet. Az isteni ikerpár nem sokat teketóriázott: Artemisz a hat
leányt, Apollón a hat fiút nyilazta halálra, Niobé pedig síró kőszoborrá
változott.
Megjegyzendő, hogy az istennők közül egyedül Artemisz volt, aki
újra és újra anyja segítségére sietett, de más nők is a segítség remé-
nyében fordulhattak hozzá védelemért. Arethusza, az erdei nimfa,
vadásztársnője is érte kiáltott, amikor a folyó istene erőszakot akart
lenni rajta. Történt ugyanis, hogy a nimfa, visszatérve a vadászatról,
meztelenül fürdött a folyóban, A folyó istene megkívánta és üldözőbe
vette a pucér leányzót. Artemisz meghallotta a rémült sikoltozást,
ködfelhőbe burkolva kimenekítette Arethuszát szorult helyzetéből, és
a további bajok megelőzése céljából vízeséssé változtatta.
A legismertebb és a festők (pl. Tintoretto Tiepolo, Rembrandt)
által is gyakran megörökített történet Aktaión, a vadász esete. Ez is
Artemisz könyörtelenségét példázza. Az istennő rejtekhelyén, egy
sziklák közé zárt forrásnál fürdött társnőivel, amikor Aktaión, szeren-
csétlenségére, vadászat közben odatévedt, és megpillantotta a szép-
séges leányokat, s a közülük kimagasodó, sudár Artemiszt. A lát-
ványtól nem tudott szabadulni, földbe gyökerezve állt ott, míg a tom-
lx)ló Artemisz — íja nem lévén a keze ügyében — vizet fröcskölt az
arcába és a fejére. Ettől az ifjú rögvest szarvassá változott, a saját
vadászkutyái vették üldözőbe, s tépték széjjel.
Artemisz megölt egy másik vadászt is Oriónt, akit pedig kedvelt. Az
egyik mondai változat szerint véleden — ma úgy mondanánk:
gondatlanságból elkövetett — gyilkosság volt, ám az okozója Apollón
volt. Az isteni ikertestvért sértette nővére Orión iránti szerelme, és
cselt eszelt ki. Egy este látta, hogy a vadász belegázol a tengerbe, s
amikor már csak a feje látszott, Apollón megkereste a közelben
(anyázó Artemiszt, s az óceánban úszó parányi pontia mutatva így
N/ólt: „Fogadjunk, hogy nem találod el!" A gyanútlan istennő, testvére
gúnyos kihívásától sarkallva azonnal kilőtte nyilát, és megölte az
egyetlen férfit, akit kedvelt. Egy másik — ugyancsak jellemző — válto-
zat szerint Artemisz megharagudott Óriónra, mert a vadász azzal
kérkedett, hogy minden vadat leterít a Földön, vagy talán, mert
elcsábította az egyik nimfát. Nos, az összes mítoszban közös mozzanat,
hogy Artemisz megbánta tettét, és Óriónt kedvenc vadászkutyája
társaságában az égboltra emelte a csillagok közé. Azóta is ott vadászik,
a kutya: Szinusz kíséretében.
Bár elsősorban vadászként emlegették, Artemisz a Hold istennője is
volt. Otthonosan mozgott az éjszakában, ahol hold- vagy fáklyafénynél
bebarangolta vadonbirodalmát. Hold-istennői minőségében még két
másik hölggyel osztozott: Szeléné a mennybolton, Hekaté az Alvilág-
ban, a titkok, varázslatok és misztériumok világában, Artemisz pedig a
földön uralkodott.

Az Artemisz-őstípus
Artemisz, aki a vadászat és a Hold istensége, a függeden női lélek
megszemélyesítése. Az archetípus, amit képvisel, lehetővé teszi a nő
számára, hogy saját céljait kövesse a magaválasztotta területen.

Szűz istennő
Artemisz szüzessége egyben azt is jelentette, hogy immúnis volt a
szerelemmel szemben. Soha nem erőszakolták meg, vagy rabolták el,
mint Démétért és Perszephonét, és soha nem volt feleség egy férfi-nő
párosban. A szűz őstípusa az érintetlenség és sebezhetetlenség tudatát,
a „megállok én a magam lábán is" biztonságát, és a „tudok magamra
vigyázni" öntudatosságát jelenti, a függeden szellemet képviseli. Ez az
archetípus lehetővé teszi a nő számára, hogy férfi nélkül is egész
embernek érezhesse magát, a férfiak tetszése vagy jóváhagyása nélkül
is föloldódhasson a munkában, követhesse saját céljait, és megválaszt-
hassa érdeklődése irányát Identitása (énazonossága), önértéktudata
nem függ attól, hogy férjnél van-e, s hogy ki a félje. Manapság a
leánykori névhez való ragaszkodás, ami az önállóságot hangsúlyozza,
tipikusan szűz Artemisz-vonás.
 A célra tartó íjász
Bármilyen közeli vagy távoli célt szemelt ki, Artemisz tudta, hogy
nyila tévedhetetlenül el fogja azt találni. Ez az archetípus a nőt
veleszületett, intenzív koncentrációs képességgel ruházza föl. Az
érdeklődésüknek vagy érdekeiknek megfelelő tevékenységre olyan
rrővel tudnak összpontosítani, hogy sem saját szükségleteik, sem
másokéi, sem a versenytársak megjelenése nem zavaga meg Őket. A
versengés lehetősége egyébként kifejezetten emeli szemükben a
„zsákmány" értékét.
Céltudatosság, kitartás akadályok ellenére is a választott úton; a
tünékeny, hol felbukkanó, hol meg elillanó „vad" kitartó követése
olyan Artemisz-vonások, melyek lehetővé teszik a legmerészebb
pályaálmok megvalósítását, a legnagyobb teljesítmények elérését is.

Artemisz és a nőmozgalmak
Ez az istennő olyan tulajdonságokat testesít meg, melyeket a nők
egyesületei, szövetségei és mozgalmai is eszményítenek: a teljesít-
ményre való képességet, az önállóságot, a férfiaktól és megítéléseiktől
való függedenedést, valamint a többi nő védelmét, szolidaritást az
elnyomottakkal, a gyengébbekkel és a fiatalokkal. Artemisz segített
anyjának a gyermekszülésnél, megmentette őt és Arediuszát attól,
liogy nemi erőszak áldozataivá váljanak, megbüntette a tolakodó
Titüoszt és a kandi Aktaiónt, és védelmezője volt a serdülő leány-
káknak.
Könnyű fölfedezni ugyanezt az érdekeltséget a nőmozgalmak által
alapított jótékony célú intézményekben. Ilyenek a jogsegélyszolgá-
latok, a megerőszakolt nők számára alapított klinikák, ilyen a szexuális
zaklatás elleni hivatalos föllépés, az önvédelmi képzés, vagy a
bántalmazás ellen menekülő nők számára fenntartott átmeneti ottho-
nok alapítása. A nőmozgalom tűzte zászlajára az erőszakos szülés-
vezetés elleni harcot, a nő választási jogáért vívott küzdelmet abortusz
és fogamzásgátíás dolgában, valamint az incesztus és a pornográfia
elleni föllépést is. Mindezen tevékenységek ereded célja a nők és
gyermekek védelme, és mindazok megbüntetése, akik kárt tesznek
l>ennük.
 A nővér
Artemisz nem magányos istennő, az általa kiszemelt nimfák; a
természet különféle helyszíneit: hegyeket, forrásokat, fákat megsze-
mélyesítő lenge nőalakok kísérték útjain. Lánycsapata korlátlan sza-
badságot élvezett, nem kellett sem a házimunka, sem a divat, sem a
férfiak- meghatározta társadalom nyűgeit és kritikáját elviselniők.
Távol állt tőlük minden kényszer, ami arra ösztönözte volna őket,
hogy azt tegyék, amit „egy nőnek tennie kell". A „Nagy Nővér" oltalma
és fennhatósága alatt álltak. Minthogy a nőmozgalmakat az Artemisz-
őstípus inspirálja, nem csoda, hogy tagjaik a nők testvériségét hangsú-
lyozzák.
Az amerikai Ms Magaziné társalapítója, szerkesztője és — többek
között — az Angéla Davis törvényes védelméért indított kampány
vezéralakja, Glória Steinem újságírónő jellegzetes mai Artemisz.
Valóságos legendává nőtt azoknak a szemében, akik az istennő imázsát
láthatták benne. A nyilvánosság számára egy létező, hús-vér asszony,
követői számára pedig egy magas, sudár Artemisz, társai koszorújától
övezve.
Glória Steinem — az őt körüllengő Artemisz-misztikának meg-
felelően — soha nem ment féijhez, bár több férfihoz is fűzték
romantikus kapcsolatok életében. És az istennő archetípusát követve
mindig a rendelkezésére állt azoknak a nőknek, akik a segítségét
kérték. Ezt magam is megtapasztalhattam, amikor meghívtam őt az
Amerikai Pszichiátriai Egyesület évi közgyűlésére. Némi erősítésre volt
szükségünk, ugyanis néhányan, akik részt vettünk a nőmozgalomban,
el akartuk érni, hogy az Egyesület is támogassa azoknak az államoknak
a bojkottját, amelyek nem ratifikálták az Egyenlő Jogok Módosítását
(Equal Rights Amendment: ERA). A bojkottot természetesen a
mozgalom kezdeményezte. Nos, lenyűgöző volt annak a megtapasz-
talása, hogy férfi kollégáink, akik közül számosan „támadták" Glóriát,
mekkora hatalmat tulajdonítottak neki. Utóbb úgy reagáltak, mintha
egyenesen Aktaión sorsában kellene osztozniok. Egyes pszichiáterek,
akik nyíltan szembehelyezkedtek vele, később kifejezték azt a (teljesen
megalapozadan) félelmüket, hogy anyagilag tönkre fogják tenni őket,
vagy éppen a kutatásra kapott támogatást vonják meg tőlük, ha ez az
„istennő" büntető hatalmával lesújt rájuk.
 A természetszerető Artemisz
Artemisz vonzalma a vad és érintetlen természet iránt olykor arche-
lipikus élményben bontakozik ki. Megállunk egy erdővel borított
hegycsúcson, elnyom az álom a csillagos ég alatt, vagy egy elhagyatott
partszakaszon sétálunk — és egyszer csak nagyon azonosnak érezzük
magunkat a természettel, melyben szinte spirituálisán feloldódunk.
Lynn Thomas „The Backpacking Woman" című regényében így ír egy
Artemisz-szerű természeti élményről:
„Mindenekfelett a ragyogás és a csend, a tiszta víz, a tiszta levegő. J£s a
távolság áldása is. .. a lehetőség, hogy kilépj a kapcsolataidból, a napi
rutinból. . . és az energia adománya. A vadon különös energiája zúdul a
testedbe. Emlékszem, egyszer Idahóban a Snake River partján feküdtem és nem
tudtam elaludni. Ereztem, hogy a természet erői a markukban tartanak.
Elborított az ionok és atomok tánca és egész testemben éreztem a Hold átható
vonzását."

A holdfény-látásmód
Artemisz, a vadász a célpontra szegzi tiszta, éles pillantását, ám ez
csak egyike a neki tulajdonítható látásmódoknak. Mint a Hold istene,
olyannak is látja a világot, ahogyan az a holdfényben lebeg előttünk:
.sejtelmesen összeolvadó részleteivel a táj gyönyörű és titokzatos. A
tekintet a csillagos égboltra téved, vagy a határtalanság panorámáján
kalandozik. Holdfényben, Artemisz érintésétől elvarázsolva, egy időre
a természet részévé válunk, mintegy egyesülünk vele.
Woman in the Wilderness (Nők a vadonban) című könyvében China
Galland egyenesen azt állítja, hogy amikor egy asszony az erdőben
sétál, voltaképpen önnön mélységibe hatol be: „Amikor bemegyünk a
vadonba, egyszersmind önmagunk vadonába is belépünk. Egy ilyen élmény
legfőbb értéke talán az a fölismerés, hogy mennyire egyek vagyunk a természet
világával. "Akik tehát követik Artemiszt a rengetegbe, egy idő után azt
veszik észre, hogy gondolkodásmódjuk elmélyültebbé válik, s a
Ix'léléíigyelés következtében gyakori, hogy élénkebben álmodnak. A
„holdfényben" — mintegy az éles napvilágnál látható kézzelfogható
realitás ellentéteként — feltárul előttük egy belső birodalom, az álmok
szimbólum világa.
 Artemisz kimunkálása önmagunkban
Azok, akik azonosulni szerelnének ezzel az archetípussal, azonnal
fölismerik önmagukban a vonzalmat Artemisz iránt, mások meg úgy
érzik, szívesen megismerkednének vele, s végül azok, akik tudatában
vannak, hogy ez a tulajdonságegyüttes dominál bennük, szükségét
érezhetik, hogy erősítsék magukban az istennő befolyását. Hogyan
munkálhatjuk ki, hogyan „kultiválhatjuk" hát Artemisz-részünket? Más
szóval: hogyan erősítiietjük magunkban ezt az archetípust? S végül:
hogyan segíthetjük az Artemiszjelleg fejlődését lányaink személyi-
ségében?
Egy cél elérése olykor drasztikus eszközöket igényel. Egy igen
tehetséges írónő esete legalábbis ezt példázza. Az asszony jól írt,
könyveinek sikere volt, és a munka fontos volt számára. Valahányszor
azonban egy férfi lépett az életébe, abbahagyta az írást. A férfi eleinte
mámorossá tette, majd rövidesen nélkülözheteden szükségletévé vált,
mint a kábítószer. Egész élete a szerelme körül forgott, s ha az
eltávolodott tőle, vagy szakított, az írónőt egyre hevesebb és viharo-
sabb őrjöngés fogta el. Miután egy jó barátja megjegyezte, hogy
valóságos beteges függőség alakult ki nála a férfiak iránt, az asszony ezt
helytállónak találta, és döntött. Ha komolyan akarja venni a munkáját
és az írást, „hideg szoborrá" kell válnia, és szent fogadalmat tennie,
hogy egy időre lemond a szerelemről. így is tett. Vidékre költözött,
csak néha kereste föl régi barátait, magányában dolgozott, és lelkében
kimunkálta Artemiszt.
Aki nagyon korán megy féijhez, a kislányszerepből azonnal a
feleség szerepébe lép (archetipikus fogalmaink szerint Perszepho-
néból mindjárt Héra lesz), s az Artemisz-tulajdonságok értékét csak
később, esedeges válása után fedezi föl, vagy, amikor életében először
egyedül marad. Megesik, hogy ilyenkor egy nő nagy nehezen rászánja
magát, hogy egyedül utazzon el szabadságra, és meglepve tapasztalja,
hogy remekül érzi magát, vagy rájön, hogy milyen jó érzés reggelente
kilométereket futni egyedül, vagy egy kutyával, mások meg éppen egy
női klubban vagy önismereti csoportban találják meg a helyüket.
Gyakori az az eset is, hogy egy fiatal lánynak egymás után több
sikertelen kapcsolata van, s két fiú, vagy két férfi között értelmetlen-
nek érzi az életét, és értéktelennek önmagát. Ha azonban kimunkálja
magában az Artemisz archetípust, komolyan eldönti, hogy soha nem
megy férjhez, és ha van bátorsága is, hogy szembenézzen ezzel a
lehetőséggel, s ennek megfelelően átszervezi az életét a barátai és a
kedvtelései köré, egy idő után átéli majd a „megállok a magam lábán"
és „egész ember vagyok", „tudok magamra vigyázni" jó érzését. Ezt
adja a nőnek ennek az szűz istennőnek a kiművelése: „önmagával egy"
lesz.
Amerikában vannak kifejezetten nők számára szervezett túrák,
melyek — különösen, ha a csoportos menetet magányos útszakaszok-
kal kombinálják — j ó lehetőséget kínálnak Artemisz előhívására.
Leányaink nevelésében is jó odafigyelni ennek az erőt és önál-
lóságot adó őstípusnak a fejlesztésére. A sportolás, a táborozás, tanul-
mány- vagy csereutak távoli országokba vagy országrészekbe, nyári
munkavállalás egy más kultúrkörben, részvétel környezetvédelmi vagy
természet megfigyelő csoportok munkájában csupa olyan lehetőség,
amit kár elmulasztani, ha leányunk Artemisz-uldalának kibontakozását
akaijuk elősegíteni.

Artemisz, a földi nő
Az artemiszi tulajdonságok igen korán megmutatkoznak. Az ilyen
kislányok már egészen pici korakban hosszasan, elmélyülten szem-
lélnek számukra ismereden tárgyakat, s inkább aktív, mint passzív
isecsemők. A szülők így szokták kommentálni ezt a jelenséget:
„Kiszemel magának valamit, és azzal óraszám le tudja kötni magát.
Ahhoz képest, hogy még csak kétéves, nagyon jó a megfigyelő képes-
sége." Az Artemisz-kislányokról hangzik el a panasz is, hogy „nagyon
makacs gyerek" és az is, hogy „Vigyázz, hogy mit ígérsz neki, mert
megjegyzi és könyörtelenül behajtja rajtad"; „Ennek a lánynak olyan
memóriája van, mint egy elefántnak!" Hajlama, hogy új utakat fedez-
zen fel, abban a percben kiütközik, amint fel tud állni a járókájában,
ahonnan rögtön kikívánkozik, hogy birtokba vegye a nagyvilágot.
Artemisz nagy fontosságot tulajdonít elveinek és céljainak is.
Védelmére kel a gyengébbeknek, és az elnyomás minden formájára
lókozottan érzékeny. „Ez nem fair"; „így nem éri"; „Ez nem igazsági"
— süvölti, mielőtt még nekilátna, hogy jobbra fordítsa a helyzetet.. Ha
egy családban a fiúkat favorizálják, például nekik kevesebb házi-
munkát kell végezniök, mint a lányoknak, az Artemiszek, ahelyett,
llogy beletörődnének sorsukba, és jámborul tűrnének (mint Persze-
phoné tenné), folyvást lázadoznak az igaztalan bánásmód ellen. A
lelkes feministák közül sokan valaha elnyomott kishúgok voltak, vagy
kihasznált nővérek, akik már kora gyermekkorukban kezdték az
egyenlő jogokért vívott harcot.

A szülők szerepe
Annak az Artemisz-nőnek, aki magabiztosan halad útján, békében
él önmagával, mint emberrel, és még örül is, hogy nőnek született,
valószínűleg egy szeretteljes Létó volt az anyja, és egy büszke Zeusz az
apja; magyarán: a szülei szeretettel és elismeréssel segítették Artemisz-
lehetőségei kibontakoztatását. Ahhoz, hogy egy nő beálljon a verseny-
be, sikereket arasson, és konfliktusoktól mentesen tudjon jó ered-
ményeket elérni és teljesíteni, nagyon fontos, hogy már korán meg-
kapja az apai elismerést, sőt, hogy az apja büszke legyen rá.
Nagyon sok apa van, aki — akárcsak maga Zeusz — úgy segíti leá-
nyát céljai elérésében, hogy biztosítja számára azokat az „ajándékokat",
amikre szüksége van, hogy végig tudja járni a maga-választotta utat.
Nem is mindig kézzelfogható ajándékok ezek. Meglehet, hogy az apa
csak éppen megosztja leányával az érdeklődését, vagy fölfedezi és
ápolja a tehetségét — legyen az bármi. Konkrét ajándék lehet a
különórák kifizetése, vagy bizonyos eszközök (számítógép, hangszer,
szövőszék) beszerzése. Jimmy Evert, Chris Evert Lloyd tenniszbaj-
noknő apja a lánya edzője is volt, és saját ütőjét ajándékozta neki a
hatéves születésnapján.
Ha egy Artemisz-lánynak modern felfogású szülei vannak, akkor az
élet nem annyira olümposzi immár, de gond akkor sincsen. A kislány
azt látja, hogy mindkét szülője karriert csinál, megosztják a házimun-
kát, együtt utaznak vagy sportolnak, s ezzel mintát nyújtanak a
fejlődéséhez, és az Artemisz-vonások megerősödéséhez is. Ráadásul
nem kell azt gondolnia, hogy önálló életvezetése nem nőies, vagy nem
egyeztethető össze az anyasággal vagy a családi élettel.
Bajok akkor vannak, ha szülők nem tudják elfogadni az Artemisz-
kislányt és állandóan kritizálják, szapulják, mert nem olyan, amilyen-
nek elképzelték és látni szeretnék. Ha az anya amolyan odabújós,
cicás, nyugodt és simulékony babát szeretett volna, és ehelyett egy
aktív, korlátokat nem tűrő, makacs, akaratos kis teremtéssel kell nap
mint nap megbirkóznia, csalódott lesz, vagy úgy érzi, hogy a kislánya
 elutasítja ót. Aki azt remélte, hogy gyermeke majd a szoknyájába
kapaszkodik és belátja, hogy „az anyu jobban tudja", nem tud mit
k e z d e n i azzal az Artemisz kislánnyal, aki már háromévesen is önállóan
akar dönteni, nem lehet ráadni a habos-fodros ruhácskákat, és eszébe
nincs, hogy a mama barátnőivel aranyosan elbeszélgessen. Ráadásul
mindig a nagyobb gyerekek közt lóg, és örökké szemmel kell tartani,
mert minduntalan eltűnik valamerre.
A serdülő Artemisz minden tiltásra és korlátozásra, ami a „nem
hinynak való" kijelentés kíséretében hangzik el, vad ellenállással
reagál. Ha nem tudja keresztülvinni az akaratát, ha a fiútestvérei
nagyobb szabadságot élveznek, passzivitásba vonul, megsértődik. Külö-
nösen az bántja az önérzetét és rombolja önbizalmát, ha a rajongva
szeretett, és nagyra tartott apa kritizálja „nőietlen" viselkedéséért és
nemcsak, hogy nem kezeli úgy, mint Zeusz a „kedvencét", de még le is
szólja tehetségét, ambícióit, terveit.
Hogy ilyenkor mi megy végbe, azt. a pszichiátriai gyakorlatomból
jól tudom. Ha az apa nem enged, vagy gúnyos — ami különösen
b á n t ó —, az Artemisz-leány látszólag fenntartja a dac pózát, ám ez csak
a felszín, lelke mélyén megvan sebezve. Látszólag nem befolyásolja az
apa véleménye, és csak arra vár, hogy a maga ura lehessen, de a
következmények többé-kevésbé súlyos formában a felnőtt korig hat-
nak. Az Artemisz-nő, ha konfliktusba került az apjával, felnőttként a
Haját kompetenciájával kerül konfliktusba. Kicsit egyszerűbben: a két-
ségek kicsíráznak benne és, ellene fordulnak. Az apai kritika a tu-
datába fészkelte magát. Harcol ugyan az érzésekkel, melyek azt súgják
neki, hogy „kevés" valamihez, de valahányszor új lehetőség előtt áll,
elbizonytalanodik, habozni kezd, és kisebb feladatot vállal, mint
amivel képességei alapján jól meg tudna birkózni. Még akkor is
maradnak kétségei önmaga kompetenciája felől, ha sikereket ért el. A
személyiségnek ez a megroppanása azokban a kultúrákban gyakori,
! ahol a fiúgyermeket előnyben részesítik a lányokkal szemben, s olyan
I családokban, ahol ez az előítélet teret is kap, s a lányoktól hagyo-
mányos női szerepet várnak el — vagy követelnek meg.
Egy Artemisz-ass7.ony, aki résztvevő volt egyik szemináriumon, a
kővetkezőket mondta: „Édesanyám egy aranyos kis Perszephonét
1 szeretett volna, az édesapám pedig egy fiút. És én jutottam nekik."
I Egyes anyák azért kritizálják vagy restellik saját Artemisz-lányukat, mert
I az. olyan célokat tűz maga elé, amikkel nem tudnak azonosulni, amiket
sem ők, sem, a szűkebb környezetük nem értékel. Lebeszélni nem
tudják ugyan erről a célról a leányt, de az anyai rosszallás, ha ez nem is
olyan súlyú, mint a nagyobb tekintélyű és befolyású apáé, minden-
képpen kedvét szegi.
Általános anya-leány probléma, hogy az Artemisz-lányok anyja
gyakorta passzívnak vagy gyengének bizonyul. Sokan rossz házas-
ságban élő áldozatok, alkoholisták, vagy csak éppen teljesen éreden
nők, akikről a gyerekük később így nyilatkozik: „Én voltam az anya
szerepében." „Nekem kellett vigyázni a saját anyámra." Ha mélyebbre
tekintünk, a terápia során elmondják, hogy nagyon íajt nekik az anya
gyengesége és az, hogy nekik maguknak nem volt erejük ahhoz, hogy
megfordítsák a sorsát. Míg az istennő mindig tudott segíteni Létónak,
a földi leányoknak ez gyakran nem sikerül.
Az Artemisz-nők szűz istennő vonásait erősíti az anya gyengesége,
és az a szomorú tény, hogy nem lehet őt igazán dsztelni. Mivel
semmiképpen sem akarnak anyjukhoz hasonlítani, minden függőségi
igényt jól elfojtanak magukban, még véletlenül sem mutatkoznak
sebezhetőnek, és szentül megfogadják, hogy soha nem mennek férj-
hez.
Nem szerencsés az Artemisz-leány akkor sem, ha az anyja
valamelyik hagyományos női szerepben érzi magát teljesnek, és mint
ilyet nem tudja tisztelni őt. Azzal, hogy nem akar azonosulni az
anyjával, a nő egyszersmind elutasít mindent, ami nőies: a gyengéd-
séget, a törődést másokkal, a fogékonyságot, az elköteleződést és az
anyaság iránti vágyat is. A meg nem felelés, az elégtelenség érzése
ebben az esetben a női identifikáció, a női szereppel való azonosulás
képtelensége miatt keserítheti az Artemisz-nő életét.

Artemisz, a serdülő és a fiatal lány

Az Artemisz őstípus kislány korában már sportversenyeket nyer,
kitartó, bátor, mindenáron győzni akar. A végsőkig elmegy, hogy célját
elérje. Nem kell kelteni, hajnalban indul edzésre. Fiús vadóc, aki
fejszét fog, hogy fát vágjon a tábortűzhöz, csavarog, fára mászik, a
szabadban alszik, és akárcsak maga Artemisz, kiváló céllövő. Félre-
ismerheteden Artemisz-kislány a lóbolond vagy a lány focicsapat tagja.
A tinédzser Artemiszben egy nagy fölfedező veszett el. Minden
erdőt és dombot bebarangol a környéken, és ha városlakó, feltédenül
 Iliilni akaija, hogy mi van a sarkon túl — és persze, a következő sarkon
U lúl. Előszeretettel megy el a végállomásokig. Nem tűri, hogy korlá-
| U>//ák, és nagyon nehezen viseli el, ha féltik. Kevésbé kezelhető, mint
i kortársai, mert tudja, mit akar és nem ösztönzi szófogadásra, kompro-
1 inlitizumokra a vágy, hogy másoknak megfeleljen.
Iskolai nehézségei lehetnek, makacsnak, önfejűnek, lázítónak bé-
I lyrgzik, akiben „egy szemernyi nőiesség sincs".
Ma kikerül a szülői házból, maradéktalan örömét leli a függet-
I li'tiségben. Teljes lélekkel veti bele magát a magaválasztotta feladatba,
I t* szívesen áll versenybe. Általában megtalálja rokon lelkekből álló
k (imipatát. Ha ez valamilyen politikai szervezet, hamarosan tisztségviselő
Ifi/.

A rtemisz-nő a munka világában

Egy Artemisz-nő nem csak a fizetésért dolgozik; számára a
Mimikának szubjektív értéke is van. Ha versenghet valakivel, valósággal
megtáltosodik, s ha munkáról van szó, csaknem, fáradhatadan. Ha
IK'HÍtő foglalkozást vagy jogi pályát választ, döntését valószínűleg egy
|»(Mdakép is befolyásolta. Ha üzletasszony, olyan terméket árusít,
( I l i i b e n hisz, vagy ami segített neki, hogy megtegyen valamit, amit
flUgyon szeretett volna. Ha viszont alkotómunkát végez, az bizonyára
M||álos látásmódját fejezi ki. Politikusként, közéleti emberként való-
Mtliilíleg egy nőszervezetben, vagy a környezetvédők között található.
Altilben kitünteti magát, abban általában eredményes is: pénz, siker és
Itlltalom vagy hírnév az istennőtől „örökölt" vonások evilági jutalma.

!
Mindez azonban nem jelenti azt, hogy akiben erős az Artemisz
Altípus, az feltétlenül ezt az utat járj a be. Számos képviselője ennek az
Nli hetípusnak egyáltalán nem foglalkozik olyasmivel, ami fényes
pályafutással, köztisztelettel vagy vastag pénztárcával kecsegtet. Vagy
Olyasmivel foglalkoznak, ami kívül esik a közérdeklődésen, vagy olyan
 Minthogy az Artemisz-nő nem tiszteli a hagyományokat, sőt,
hangsúlyozottan nonkonformis, mind önmagával, mindpedig a
környezetével konfliktusokba keveredhet még ma is. És ki tudja, hány
Artemisz-nő született „túl korán" ahhoz, hogy kibontakoztathassa
képességeit — és tört meg lelkileg a támogatás hiánya miatt.

Kapcsolata a nőkkel: testvéri

Az Artemiszeknek kifejezetten érzékük van hozzá, hogy
nőtársaikkal szövetségre lépjenek. Mint az istennő is, aki nimfákkal
vette körül magát, nagy gondot fordítanak nőkapcsolataikra, s ez már
kisiskolás korukban megnyilvánul. Lánycsapatot szerveznek „legjobb
barátnők"-ből, akik hasonló érdeklődésűek, s ezek a barátságok olykor
évtizedeket fognak át.
A munkahelyen is hasonlóképpen működnek, mindenféle
szakszervezet és önsegélyező társulás lelkes tagjai, gyengébbek
mentorai, fiatalok „mentsvárai" — minthogy mindez a nővérarche-
típus természetes megnyilvánulása.
A női egyenjogúságnak még az egyébként individualista Artemisz-
nők is lelkes hívei. Meglehet, anyáik sorsát látva éreznek szolidaritást
minden nővel, vagy éppen az anyák elmulasztott lehetőségei, ki nem
élt ambíciói mozgatják őket. Különösen a hetvenes években volt
gyakori, hogy a hivatást választó nő az anyák pályaálmát valósította
meg. A II. Világháború után ugyanis, amikor ezek az anyák fiatalok
voltak, a demográfiai robbanás nem tette lehetővé, hogy az akkori
Artemiszek megtagadják a hagyományos nő szerepek betöltését.
Gyakori tapasztalatom, hogy az Artemisz-nő mögött, a háttérben egy
lelkesen helyeslő anya tapsol feminista leányának.
Artemisz természetéből fakad, hogy szimpatizál a feministákkal,
hiszen a nőmozgalom olyan húrokat penget, melyekre az ő lelke
ugyancsak könnyen rezonál. Egy Artemisz-nőnek nagyon nincs ínyére
az olyan bölcs tanács, hogy „ne vegye észre az a férfi, hogy milyen okos
vagy", vagy: „hagyd győzni a fiút" (vitában vagy teniszpályán). A
sablonos női szerep nem neki való.

Szexualitása
Az Artemisz-nő ezen a téren is hasonlíthat az istennőre; megőrzi
szüzességét, vagy éreden, szunnyadó benne a szexualitás. Manapság ez
.1/ eset persze meglehetősen ritka. Valószínűbb, hogy a felnőtt Arte-
misz akképpen tapasztalja meg a szexszet és a szerelmi életet, ahogyan
hitrmi mást fölfedez és kipróbál, újdonságokra, kalandra, ismereden
lkjukra vágyódva.
Az Artemisz szexualitása egy kicsit hasonlíthat egy nagyon elfoglalt
férfiére. Mindketten másodlagosnak tekintik a párkapcsolatokat, a
munka, a karrier vagy az ügy, amit szolgálnak, előbbre való a léha-
Mgnál. A szex inkább felüdülés, kikapcsolódás vagy a fizikai erőn-
léthez szükséges feltöltődés eszköze, semmint érzelmi intimitás, lelki
l/.ükséglet és elkötelezettség — mint Héránál —, de nem is az
él/ékiség belső, ösztönös kifejezése, amihez Aphrodité jelenléte
kellene.
Amennyiben egy Artemisz-nő leszbikus, úgy általában valamilyen
homoszexuális csoport vagy közösség tagja. Mind a hetero-, mind a
homoszexuális Artemisz számára fontos a nőkkel kötött intenzív, és
K/.oVos barátság, utóbbi azonban még a szexuális intimitást, a testi
kapcsolatot is a barátság egy dimenziójaként éli meg, nem úgy, mint
n/ok a nők, akiknek a kapcsolat elsőrendű tartalma és indítéka az
érzékiség.
A leszbikus Artemisz párja vagy egy tükörképimágó, akivel szinte
Ikerkapcsolatban van, vagy egy lágy, nimfaszerű, nálánál jóval női-
esebb és kevésbé markáns személyiség.
Az Artemisz-nő — bármilyen párkapcsolatban — kerüli azokat a
partnereket, akik uralkodni akarnak rajta, akik babusgatni akarják, és
a/okat is, akik anyáskodó magatartást várnak el tőle.

Házassága
A féijhez menés gondolata meglehetősen távol áll az
Artemiszektől, különösen fiatal korukban, amikor a tanulás és a
munkakezdés teljesen leköü őket. A „fészekrakás", a megállapodottság
nem különösen vonzó annak, aki legszívesebben mindig úton lenne.
Ha az Artemisz-nő vonzó és népszerű, meglehet, számos szeretője
likad, mondhatni „tarolja a mezőnyt" az egyetemen — de nem kötteü
he a fejét. Az élettársi kapcsolat még valahogy elviselhető számára, s
gyakori, hogy tartósan együtt él egy férfival, de nem megy hozzá.
Ha mégis házasságot köt, férje általában volt osztálytárs, évfolyam-
llhs, kolléga, sporttárs vagy klubtárs. Házassága két egyenrangú és
egyenjogú ember szövetsége. Manapság gyakori, hogy az asszony
házasságában is megtartja leánykori nevét.

Kapcsolata a férfiakkal: testvéri

Az istennő ikertestvére Apollón, a sokoldalú napisten volt,
Artemisz férfipálja. Birodalmukat is megosztották testvériesen: Arte-
miszé volt a vadon, Apollóné a város, a fivéré a Nap, a nővéré a Hold,
Apollón a nyájak pártfogója volt, Artemisz a vadon élő állatoké. Apol-
lón a lányán muzsikált, Artemisz körtáncra szólított a hegyek között.
Második generációs olúmposzi lévén Apollón inkább a fiúk, semminl
az apák nemzedékébe tartozott. Egyrészről a jognak és a tőrvényeknek
a védnöke, és gyógyító volt, tehát a racionalitással állt kapcsolatban,
másrészről a jóslás istene és a művészeteké, és így az irracionalitás
területén is otthon volt. Nővéréhez hasonlóan ő is „androgün" — azaz
nőies férfi, amint Artemisz is férfias nő. Mindkettőjüknek vannak
olyan tulajdonságaik, amiket általában a másik nemre tartanak jellem-
zőnek.
Az Artemisz-Apollón ikerjelleg az Artemisz-nő minden férfi-
kapcsolatában föllelhető, legyen az barátság, választott munkatársi
vagy házastársi viszony. Megfigyelhető az is, hogy az Artemisz-nőket
azok a férfiak találják vonzónak, akiknek a személyiségében erős az
esztétizáló, a gyógyító, az alkotó kreatív hajlam, vagy zenei érdek-
lődésűek. Hivatásukat tekintve művészek vagy segítő foglalkozásúak,
társukkal azonos intellektuális szinten állnak, és érdeklődési körük is
vagy azonos, vagy kiegészíti a párjukét.
Az Artemisz-nőt a legkevésbé sem vonzza a domináns férfi, egy „én
— Tarzan, te — Jane "-szerű kapcsolat. Azokat a férfiakat, akik arra
várnak, hogy körülöttük forogjon a világ, nagy ívben elkerüli. Nem
érzi jobban magát akkor sem, ha a gondoskodó anya szerepét váiják
tőle, de végképpen nevetségesnek és méltadannak találná, hogy „az
aranyos kicsi asszonykája" legyen bárkinek is. Maga az istennő a
mítoszok szerint igen magas, a társnői közül jó fejjel kimagasló nő
volt, a földi Artemisz pszichésen „áll fölötte" egy ilyen szerepnek.
Gyakori, hogy az Apollón—Artemisz kapcsolat a szabadidő eltölté-
sénél is közös érdeklődésben fonódik össze, ez lehet valamilyen
szabadban űzhető sport, sziklamászás, vitorlázás vagy íjászat. Ha egy
 AJ'temisz-nő nem tudja megosztani a férfival kedves sportját, úgy érzi,
lingy a kapcsolatból valami elementárisán fontos dolog hiányzik.
Férfibarátságaiból — ha minden összejön — rendszerint pajtás-
luizasság lesz, melyben a szexualitásnak igen mérsékelt szerepe van, és
II felek egymás legjobb barátai. Egyes Artemisz-nők, akár homosze-
xuális férfiakkal is összeházasodnak és igen nagyra becsülik azt a
hajtársiasságot és függetlenséget, amit egy ilyen frigy megkötői
egymásnak nyújthatnak. Az Artemisz-nők általában válás után is igen
Jó viszonyban maradnak volt féijükkel.
Ahhoz, hogy egy Artemisz—Apollón házasság igazi és teljes legyen,
Illeg két istennőnek: Hérának és Aphroditének kell jelen lennie,
nélkülük ez az együttélés alig több egy testvérkapcsolatnál.
Gyakori az a helyzet is, amelyben Artemisz párja olyan férfi, aki
„megszelídíti" asszonyát, akinél az asszony „haza talál". Ilyenkor a féij
IIA, aki megtanítja a feleségét az érzelmek fontosságára, tapintatra,
körültekintésre és ő az is, aki gyereket akar.
Kevésbé sikeres házasságokban a meg nem felelő apa-lány viszony
Ismétlődik meg. A féij nem nézi jó szemmel az Artemisz-asszony
lilvatásgyakorlását, lekicsinylően, gúnyosan nyilatkozik róla, ha csak
lllkalma van rá. Az asszony — akárcsak lány korában az apja ellen —
dacol és lázadozik, nem hagyja ott a munkáját, de önértékelése már
léket kapott. Végül, lelkileg sérülten, boldogtalanul, de esetleg alkal-
mazkodik a félj értékrendjéhez.
Megesik — az Artemisz—Orión regének megfelelően —, hogy
Artemisz egy erős férfit szeret meg, ám képtelen a versengés elemét
kizárni a kapcsolatból, és ezzel meg is öli azt. Ha a féij elér valamit az
életben, és az asszony nem büszke iá, hanem irigyli, igyekszik
elhomályosítani a sikerét, úgy a féij szerelme hal meg, ha pedig a féij
liem méltányolja Artemisz teljesítményét, úgy a nő szerelnie alszik ki.
A férfiak pedig erősen hajlanak rá még ma is, hogy a feleségük
Winbícióit félreértelmezzék, és saját leértékelődésük veszélyét szima-
Injják benne. Márpedig, ha a házaspár nem képes leállítani a riva-
L ll/álást, úgy a síeléstől a társasjátékig szinte mindenből halálosan
komoly kihívás lesz.
Jó, ha azok a férfiak találják meg az „igazit" egy Artemisz-nő
|ftcmélyében, akik valóban egy „ikerpárt" — a „másik felüket" ismerik
IÖI benne. A férfi saját női hasonmása felé vonzódik, a vele egyenlő
(élé, aki mellett önmaga lehet, és akinek az oldalán szembe tud nézni
a feladataival, és elérheti céljait. Meglehet persze, hogy a „másik fél" a
kiegészítő; éppen azok a tulajdonságok ragadják meg a férfit, amelyek
belőle hiányoznak, vagy csak halványan vannak meg: a lelki függet-
lenség, az akaraterő, a céltudatosság, a kitartás, vagyis mindaz, ami(
saját énideáljukként kergeüiek, de nem tudnak elérni. Ezek a féljek
éppen „nőietlen" tulajdonságaikért imádják, és állítják piedesztálra
Artemiszüket. Egyszer véletlenül kihallgattam, amint nyolcéves fiam
barátja egy kisíánytársuk bátorságáról áradozott. Barátnőjét szóki-
mondó, merész és nagyon szép lánynak írta le, de a legfontosabb az
volt a számára, hogy számítani lehetett rá: „És tudod, ha valaki
szemétkedik velem, csak szólok neki, és egy pillanat alatt ott van." A
csodálatnak és a kapcsolatból merített büszkeségnek ugyanezt a
hangsúlyát gyakran hallottam férfi betegeimtől, akik Artemisz-nőt
szerettek, és kedvesük teljesítményeit, tetteit és nagyszerűségét ecsetel-
ték nekem.
A harmadik lehetőség, amit említenem kell, ha a férfit az Artemisz
archetípus tisztasága, szűziessége és az őstermészettel való azonosulása
ejt rabul. A görög mitológiában ezt a vonzalmat testesítette meg
Hippolütosz, a bájos ifjú, aki Artemisz üszteletének szentelte magát, s
mert ellenállt Phaidra csábításának, korai halállal kellett lakolnia.
Szüzessége ugyanis sértette Aphroditét, aki bűnös szerelemre gyújtotta
iránta mostohaanyját, aki aztán a visszautasítás miatt csúnyán elbánt
vele. Akik tisztaságáért szereük Artemiszt, azok inkább az égi, mint a
földi szerelem bajnokai, de lehet, hogy maguk is szüzek még, mert
éppen a kamaszkor végén járnak, mint az ifjú Hippolütosz.

Artemisz, az anya
Artemiszről nehezen állítható, hogy „kotlóstyúkszerű" anya lenne.
A terhesség elnehezítő állapota, a szoptatás és csecsemőgondozás
„rabsága" nem az ő világa. Alakja elformádanodását kifejezetten nehe-
zen viseli el, és nem is érez erős késztetést, hogy szüljön (ehhez
Démétér jelenléte kell), viszont nagyon szereti a gyerekeket.
Azok a nők, akiknél Artemisz a domináns őstípus, egyáltalán nem
érzik „fogyatékosnak" magukat, ha nincsen saját gyermekük, mivel
sajátos anyai érzelmeiket — melyek leginkább egy ifjú és megértő
nagynéniéhez hasonlatosak— igen jól ki tudják élni mások gyerekein.
Patronálni egy leányokból álló cserkészcsapatot, egy gyermekvédő
i'Hyesület kuratóriumi tagjának lenni, pótmamaság a családban
betegség vagy utazás esetén, keresztanyaság vagy nevelőanyaság: ezek
iw Artemlsz-nő anyai érzéseinek legmegfelelőbb helyzetek és
tevékenységek, ilyenkor csilloghat leginkább az istennő gyermekeket
•» x főként kislányokat — védelmező szerepében.
11a saját gyermekei vannak, általában nagyon jó anya — akárcsak
l e g f ő b b jelképe: a nőstény medve. Gyerekei önállósodási kísérleteit
HMvvel-lélekkel támogatja, ő az az anya, aki megtanítja őket arra is,
llngy hogyan védjék meg önmagukat, de maga is körömszakadtáig
Védelmezi őket. Az. Artemisz-anyák gyermekei meg vannak győződve
ItMa, hogy anyjuk alkalomadtán a halálos fizikai küzdelmet is vállalná
éllük.
Artemisz nem emlegeti nosztalgiával azokat az időket, amikor a
gyerekei kisbabák vagy „totyisak" voltak, és minden téren rá voltak
Utalva, sőt: alig várják, hogy utódaik minél önállóbbakká váljanak. Az
é l ő k mozgó kisfiúk és lánykák, akik szeretik fölfedezni maguk körül a
nagyvilágot, lelkes társra találnak egy ilyen anyában. Az Artemisz keble
dagadozik a büszkeségtől és boldogságtól, ha gyerekei egy j ó l fejlett
VÍ/.l.siklóval állítanak be, és nagyon szívesen megy velük síelni,
Vitorlázni, sátorozni.
(íondok akkor vannak, ha gyerek passzív és önállótlan. A „lábra-
flllito" korai erőltetése csak rontja a helyzetet, a kicsik valósággal
helrcsimpaszkodnak anyjukba, ahelyett, hogy leválnának, s közben
I f r l k , hogy az anya nincs velük megelégedve. Az Artemisz-nő félénk,
jtanrongó gyereke, aki mozgásában is suta, sokáig hurcolja magában az
plégtelenség, a meg nem felelés érzését, bármilyen okos, vagy
lehetséges is intellektuális téren.

Artemisz, az érett nő
A 35-55 év közötti Artemiszek — ha csak nincs más arche-
| típusoknak jelentős befolyása személyiségükre — a középkorú nő
• r l y i s c t élhetik át. Ez a jelleg ugyanis a célratörő, fiatal, lendületes
[ Hrtnek felel meg, aki a maga választotta utat járja. Érettebb korban
n t i n b a n sajnos, váltani kell. Kevesebb immár a feltérképezetlen
Lldltilet, a „szűz vadon", amit átkutaüiat, s vagy elérte már a célját, vagy
B t l d a r c o t vallott.
A középkorú Artemisz számára jó megoldás, ha a vadászat
Hllennőjének befolyása helyett „átvált" a Hold istennőjének hívására,
vagyis megnyitja magát a befelé fordulás, a saját „rengetegében" való
kószálás érzékenyebb, bölcsebb korszaka előtt. A klimaktérium
fantáziái és álmai is segíthetik az extravertált, vagyis eredetileg kifelé
forduló asszonyokat a belső lényeg megtalásában. A szellemi „utazás"
közben fel-felbukkannak a múlt „kísértetei" is, régóta mellőzött, sző-
nyeg alá söpört érzéseket, vágyakat fedve föl.
A változó korban a nő befelé fordulása, átlényegülése, bölcs belá-
tása Hekaténak, a varázslatok, szellemek és ütkok ismerőjének, az éj-
szaka, a sötét Hold alvilági birodalmával rendelkező háromtestű
istennőjének köszönhető. Hekaté is, Artemisz is holdistennők, kette-
jük kapcsolata az öregedő Artemisz-nőkön figyelhető meg, akik éppoly
szenvedélyesen kezdik faggatni a belső, a pszichikai, a spirituális, az
„alvilági" szellemvilágot, mint ahogyan fiatal korukban a külvilágot
fedezték föl.

A késői évek
Egyáltalán nem ritkaság, ha az Artemisz-jelleg a nő idős korában is
megmarad. Fiatalos aktivitása soha nem csillapodik, nem állapodik
meg sem testi, sem szellemi értelemben. C) a nyugdíjas utazó, aki
mindig új terveket sző, s amint hazaérkezik, máris a következő útját
készíti elő. Gondolkodása nyitott marad, és a fiatalság iránti vonzalma
sem csökken, ez megóvja őt attól, hogy „hajlott korban" lévőnek, vagy
„öregnek" érezze magát késői éveiben.
Több éltes Artemiszt ismertem. Ilyen volt Elisabeth Terwillinger
természetrajz tanárnő, aki hetvenes évei derekán is diákok hadait
vezette erdőkön-réteken át a hegyek közé és a vízmosásokhoz. Dia-
dalmasan kotort elő egy mások számára fölfedezheteden, ritka gombát
egy fa gyökerei közül, csinos kígyókat lengetett meg a feje felett, és
ehető növényeket csipegetett a domboldalakon, mindenkinek körbe-
adva a vadsóskát, hogy kóstolják csak meg. A természet iránti
határtalan lelkesedésében immár gyerekek és felnőttek számos, általa
nevelt generációja osztozik.
A másik, már-már manószerűvé aszalódott éltes Artemisz Frances
Horn, akit felfedező kedve az emberi természet ösvényeire vitt.
Hetven- évesen lett a pszichológiai tudományok doktoia és hetvenöt
volt, amikor 1 Want One Thing (Egy dolgot szeretnék) címmel
jiulilikálta önéletrajzi művét, mely jegyzeteit és maradandó értékűnek
Ítélt kutatásait is tartalmazza.

Pszichés zavarok
Az istennő magaválasztotta birodalmát a magaválasztotta társakkal
jltilu, és azt tehette, ami neki tetszett. Míg más istennők áldozataivá
Vliltak valakinek (általában férfi isteneknek), Artemisz nem szenvedett
rl méltánytalanságot, és nem vált áldozattá soha, sőt, azoknak kellett
Ittkolniok, akik megsértették őt vagy valakit azok közül, akik a védelme
ttlnil álltak. Az Artemisz-típusií nők esetleges pszichés zavarai is abból
•lednek, hogy inkább másoknak okoznak fájdalmat, mint önma-
guknak.

Azonosulás Artemisszel
„Artemiszként" élni annyit tesz: kitűzött céljaink felé törekedni,
rlmerülni a munkában. Ez kielégítő lehet egy mai nő számára,
különösen, ha a munkáját hivatásának tekinti, s elegendő energiával is
l'endelkezik. Mozgalmas életet élhet, utazhat, kiküldetésbe mehet,
liem hiányolja az otthoni hátteret, a „támaszpontot", élvezheti a sza-
badságát. Ha a Héra vagy Démétér archetípus nem jelent erős
késztetést, úgy legfeljebb a családja vagy a környezete gyakorol rá
bizonyos nyomást, hogy menjen már féíjliez, és szüljön gyerekeket. Ha
lilncs is közeli, intim kapcsolata, és nem is kötelezi el magát egyetlen
Ariinak sem, kárpótlást talál a mindkét nembeli társakkal kötött tartós
ImiáLságban, és elegendő örömet a mások gyerekeivel való együtt-
létben.
Az Artemisszel való azonosulás markánsan meghatározza a jel-
lemet. Szüksége van kihívásokra, versenypályára, személyes győzel-
mekre és sikerekre. Ha mindez elmarad, az archetípus zátonyra fut,
nem talál kifejezési formát, az Artemisz-nő frusztrált, s végül
depressziós is lehet. Ez történt — mint már említettem —, a II.
Világháborút követő években, amikor a bőséges gyermekáldás nem
engedett választást a nőknek: a sok iájuk váró szerep közül az
linyaságot kellett— illett — választaniok.
Ha a mitológiából fölidézzük, hogy Artemisz milyen kegyetlen
tudott lenni azokkal, akikre megharagudott, nem lepődünk meg, ha
H/ok a nők, akik tudattalanul bár, de Artemisszel azonosulnak, igen
sok szenvedést okozhatnak másoknak. A következőkben ezekről a
negat ív erőkről lesz szó.

A sebezhetőség megvetése
Az Artemisz-nőt. általában csak addig érdekli egy férfi, amíg „a vad
menekül", amíg a „hajtás" eleme fontos része a kapcsolatnak. Amint a
férfi „megadja magát"; érzelmileg függővé válik tőle, feleségül
szeretné venni, vége a vadászat izgalmának. S nem elég, hogy az
Artemisz elveszti érdeklődését; még meg is veti imádóját, ha az a
„gyengeség" jeleit mutatja, és nem rejti jól véka alá, hogy szüksége van
a hölgyre. Mindebből következik, hogy az őstípussal azonosuló nőnek
sorozatosan olyan kapcsolatai lehetnek, melyek addig kielégítőek
csupán a számára, ameddig a férfi érzelmi távolságot tart, és nincs
mindig kéznél. Ez a helyzet szinte bizonyosan beáll, ha egy nő
azonosul az istennő szűzi mivoltával, és hű marad önmagához, a „meg-
állok a magam lábán" biztonságához, tagadja, hogy szüksége lenne
bárkire is, és sebezhetetlenségét őrzi. Ahhoz, hogy megváltozzon, fel
kell fedeznie, hogy egy másik ember iránt érzett szerelem és intimitás
nagyonis becses lehet a számára.
Mindaddig azonban, amíg ez be nem következik, az Artemisz-nő
férfiszempontból leginkább egy életveszélyes szirénhez hasonlítható:
félig gyönyörű, csábos nő, félig hideg és könyörtelen lény. Esther
Harding jungíánus pszichoanalitikus így jellemzi a szűz istenséggel
azonosuló földi nőket: „A női természetnek ezt az aspektusát a llold
hidegsége, és a holdistennő szívtelensége szimbolizálja. A gyöngédség hiánya és
az érzéketlenség ellenére, ami ezzel jár — talán a személytelen erotika
közönyössége miatt is — többnyire vonzza a férfiakat.
Azzal a férfival, aki nem érdekli többé, Artemisz nagyon komisz tud
lenni. Egyik napról a másikra kiteszi a szűrét, és a továbbiakban úgy
bánik a még szerelmes partnerrel, mint egy nemkívánatos betola-
kodóval.

Destruktív tombolás: a kalüdóni vadkan mítosza

Artemisz állatszimbólumai közül a vadkan az istennő tomboló és
mindent, letaroló dühét jelképezi.
Az idevágó mítosz pedig úgy szól, hogy a kalüdóni Oineusz király
egyszer, amikor a termés zsengéiből áldozatot mutatott be az. istenek-
iiek, Artemiszről megfeledkezett. Megharagudott az istennő, és egy
hatalmas vadkant szabadított rá Kalüdón földjére. Ovidius Atválto-
Kánok című művének egyik epizódjában leíija, hogy a vadkan szemei
irtzben égtek, sertéi lándzsaként meredeztek, roppant lábai akár az
Indiai elefánté. A zsendülő vetést letaposta, a szőlőtőkéket és az olaj-
fákat gyökerestül szaggatta ki agyarával, a nyájakat és a gulyákat
megvadította, és vad mészárlás közepette szétkergette.10 Az őijöngő
rombolásnak ez az érzékletes képe a tombolva harcba szálló Artemisz
metaforája.
Artemisz dühét talán csak Héráé múlja fölül, s bár az érzés
Intenzitása hasonló, iránya egészen más. Míg Héra dühe mindig „a
IIIiliik nő" felé irányul, Artemiszé egy férfira (vagy a férfiakra álta-
lában), ha becsmérelni merészeli, megfeledkezik róla, vagy ha nem
linziéi valamit, amit ő nagyia tart.
(Egy zárójel erejéig visszatérve a hetvenes évek nőmozgalmaira:
tizek a megmozdulások számos igen pozitív változást eredményeztek.
Amikor azonban egyes Artemiszek ráébredtek, hogy a társadalom
milyen méltatlanul bánik a nőkkel, olyan agresszivitást tanúsítottak,
Htni a sérelemhez, a provokációkhoz és az eseményekhez mérve ugyan-
inak eltúlzott volt. Az óvatosabb szemlélők bölcsen félre is húzódtak az
lllból, amikor a hetvenes évek elején a „Kalüdóni vadkan" és a „hím-
lovlniszta disznó" összecsaptak. Az öntudatébresztő gyűlések Ajrtemisz-
Mnnokai ráadásul nagyon sok nőt lehülyéztek, és alaposan megsér-
trttek.)
A mítosz pedig úgy szól, hogy Oineusz király összehívta egész
(Ifirögországból a hősöket és kihirdette, hogy aki megöli a vadkant,
megkapja a bőrét jutalmul. Eljött Árkádiából egy hős leány is: Ata-
limté. Senki nem tudta megsebesíteni a bestiát, mert az irhája vasta-
gtlbb volt, mint egy pajzs. Végül egy Atalanté nevű leány szembe került
Vele, érezte, hogy most vagy ő öli meg az állatot, vagy az őt. Kivárt,
Hgt'-K/.en közel engedte magához, és dárdáját az egyeden sebezhető
pontba: a vadkan szemébe döfte, mire az kiadta páráját.
Artemisz tomboló dühét csak úgy lehet leállítani, ahogyan azt
Alltlanté tette. Az istennőnek — és a földi nőnek — saját destruk-
llvllásával kell szembetalálkoznia, konfrontálódnia. Látnia kell, hogy a
„vadkan" személyiségének az a része, amit neki magának kell megza-
boláznia, mielőtt fölemésztené őt, és lerombolná kapcsolatait. Nem
könnyű a bennünk dúló vadkannal szembefordulni, bátorság kell
annak a fölismeréséhez, hogy kárt tehetünk önmagunkban és
másokban. Rá kell ébrednünk, hogy artemiszi mivoltunk hatalma
korlátozott, igaza pedig kétséges. A megszégyenülés azonban jó lecke:
visszatérít az emberséges útra — nem vagyunk bosszúálló istenek,
gyarló emberek vagyunk, s ez kötelez is bennünket.

„Mintha ott se lennénk"

Az istennő egyik állandó jelzője: „távoli", a „távolságtartó",
„hozzáférhetetlen", értelemben. Földi megfelelőjét is az érzelmi távol-
ságtartás jellemzi, hiszen minden figyelmét saját céljára, vagy aktuális
foglalatosságára fordítja, s így nemigen veszi észre, hogy mit éreznek a
körülötte lévők. Figyelmetíensége miatt azok, akik a környezetéhez
tartoznak, s akiknek az ő személye fontos, egy idő után úgy érzik,
mellőzi őket, keresztülnéz rajtuk, s ettől megbántódva elhúzódnak tő-
le vagy neheztelnek iá.
Ezen is a szembesülés, a tudatosság segít: az Artemisz-nőnek oda
kell figyelnie a másikra, hogy meghallja és figyelembe vegye, amit
mond. Környezetének viszont azt kell megtanulnia, hogy legjobb
kivárni a megfelelő pillanatot, amikor egy Artemisz oda tud figyelni az
őt megszólítóra. (Ha akkor próbálja valaki megkörnyékezni, amikor
éppen elmélyül valamiben, a koccanás elkerülhetetlen.) Maga az
istennő is — akárcsak a vad, melyet űzött—, hol fölbukkant, hol pedig
eltűnt szem elől. Mivel az erős koncentrálás azzal jár, hogy az ember
valósággal megszűnik a külvilág számára, az Artemisz-nőnek is
tudatosan kell fenntartania a kontaktust azokkal, akiket nem akar
megbántani. Valószínűleg éppen ez történik, amikor egyszer csak
fölbukkan egy intenzív jelenlét erejéig, s aztán ismét eltűnik, akár csak
napokra, akár hosszabb időre. Egyszerűen szüksége van iá, hogy
olykor magára maradhasson, és semmi ne vonja el a figyelmét arról,
amit csinál.

Könyörtelenség
Artemisz könyörtelensége számos mítoszban előfordul. Aktaión, a
vadászó királyfi például merő véletlenségből botlott a fürdőző
leánycsapatba, és föl se fogta, mekkora bűnt követett el, amikor megle-
petésében még egy kicsikét bámészkodott ottan. (A mítosz szerint a
nimfák megpróbálták körülvenni és eltakarni Artemiszt, de ő jóval
magasabb volt náluk.) Aktaiónnak szarvassá kellett változnia, és a saját
kutyái tépték szét. Amikor a fennhéjázó Nióbé megsértette Létót,
Artemisz és ikertestvére a királyné összes gyermekének elpusztításával
vett elégtételt, egyet sem hagytak életben.
Amilyen pozitív Artemisz tettre készsége, határozottsága, gyor-
sasága a bajba jutottak védelmében, és a közösségvállalása nőtest-
véreivel, olyan elborzasztó a kegyetlensége is, amivel büntet.
Kérlelheteden ítélkezés veszélye jellemzi a földi Artemiszeket:
lekete-fehér, jó vagy rossz. Középutat mások tetteinek megítélésekor
nemigen ismernek, s hasonlóképpen viszonyulnak embertársaikhoz is:
vagy egészen elfogadják, vagy teljesen elutasítják, amit tesznek, s ezért
mindig .jogosnak" vélik a törlesztést.
Aki úgy érzi, sok Artemisz-vonás van benne, jól teszi, ha igyekszik
kimunkálni magában a megértés, a beleélés, az empátia képességét.
I la az érés folyamán ez nem történik meg, a kegyetlenség, a
könyörtelen ítélkezés képessége marad előtérben, s ezek bizony nem
l-lőnyös attitűdök. Az Artemisz őstípus olykor úgy érkezik a felnőttkor
küszöbére, hogy nagyon erősnek, magabiztosnak sebezhetedennek
érzi magát. Csak a negatív élettapasztalatok tanítják meg méltányos-
ságra, megértésre, a szánalom és a megbocsátás nagyon fontos
képességeire. Érett korukra belátják, hogy az emberek bonyolul-
tabbak, mint vélték, s hogy mindenki követhet el hibát.

Föláldozni, vagy megmenteni ?

Iphigeneia története az artemiszi döntés kettősségét példázza.
A trójai háborúba induló Agamemnón király hajóhada Aulisz
kikötőjében vesztegelt, mert a szél csak nem akart föltámadni. A kato-
Itiik már zúgolódtak, s egyre valószínűbbnek tetszett, hogy a kedve-
rőtlen időjárást valamelyik isten hozza rájuk. A király konzultált is a
hadjárat jövendőmondójával, aki közölte vele, hogy egy vadászat alkal-
mával egy szarvas elejtésekor (az istennő szent állatának lenyilazása
pillanatában) megsértette Artemiszt mondván: „Maga Artemisz sem
lltllilt volna jobban a célba!"
A jós szerint nem is támad föl a szél addig, amíg Agamemnón föl
Itrm áldozza kedvenc leányát Artemisz oltárán engesztelésül. A király
rrre azzal a csellel, hogy a hős Akhilleuszhoz akaija feleségül adni a
Mnyt, odahívta feleségét, Klütaimnesztrát és Iphigeneiát Auliszba. Ami
ezután történt, azt kétféleképpen őrzi az emlékezet, azaz: a monda
kétféle változata ismeretes. Az egyik szerint Iphigeneia megtudta, hogy
miről van szó, és önként vállalta az áldozatot, ami annak rendje-módja
szerint meg is történt, és a had jó széllel kihajózhatott. A másik verzió
szerint azonban Iphigeneia nem halt meg: az istennő egy szarvas-
tehenet varázsolt helyébe az oltárra, őt pedig a tauroszok földjére
ragadta egy felhőbe takarva, és saját szentélye papnőjévé tette.
E kétféle végkifejlet az Artemisz-hatás kettősségét jelképezi: egyfe-
lől menti a nőket, és a feminin értékeket az elnyomó, lealacsonyító
patriarkális erőktől, másfelől viszont kíméletlenül feláldozza a
nőiséget, a hagyományosan nőies vonásokat, az érzékenységet, a
gondoskodást, az áldozatkészséget a kemény céltudatosság oltárán.
Iphigeneia ebben az értelemben Artemisz maga — azaz: az istennő
feminin oldala. így van ez a földi Artemiszeknél is, mindegyikükben
szunnyad egy Iphigeneia, egy ifjú, bizalomteli, hűséges és sérülékeny
gyönyörű leány, aki alárendeli magát mások akaratának és képes az
intimitásra is. A nagy kérdés az, hogy vajon meg tudja-e menteni az
Artemisz-nő a személyiségének ezt a törékeny részét, miközben éli a
maga életét, és céltudatosan tör előre? Vagy meg kell ölnie magában
az Ipliigeneia-részt ahhoz, hogy a lehető legsebesebben, a lege-
gyenesebb úton haladjon afelé, ami érdekli, ami betold, ami célként
áll előtte?

A fejlődés útjai
A földi nőnek elsősorban érzékenységét, és kapcsolatteremtő kész-
ségét kell fejlesztenie, ha át akarja lépni Artemisz árnyékát. Az is
előnyére válik, ha egy kicsit veszít serdülőkori sebezhetetlenségéből és
ön tudatosságából, ha tudatosan ráhangolódik embertársaira, örömét
leli az intimitásban, a szerelemben, páija vagy gyermekei gondo-
zásában, vagy akár egy másik nővel való kapcsolatban. Meg kell tanul-
nia szeretni és elfogadni mások szeretetét.
Ez az előnyös változás általában csak az után következik be, miután
Artemisz „kifutotta a formáját''; miután eltalált néhány célpontot,
megélte — vagy éppen elmulasztotta — a sikereket, és vége a vadászat-
nak. A férfinak, aki Artemiszt szereti, ki kell várnia, míg mindez
bekövetkezik, vagy amíg Aphrodité a segítségére siet.
 Az Atalanté-mítosz: a pszichés fejlődés metaforája
Jóslatot kért a szép Atalanté királyleány az istenektől, hogy ki lesz a
félje. Ezt a választ kapta: „Megállsz te a magad lábán is, Atalanté, de ha
fyljlicz mégy, elveszted önmagadat." A rémült leány, hogy kérőinek a
Wtklatásától szabaduljon, kihirdette, hogy annak lesz a felesége, aki
Versenyfutásban legyőzi őt, de aki alulmarad, annak meg kell halnia.
Kgyik versenyfutás a másikat követte, a sebeslábtí Atalanté mindig
főzött, és a kérők életükkel fizettek vakmerőségükért.
I lippomenész, a tenger istenének dédunokája nem volt ugyan
ftllétu, de igazán beleszeretett a lányba, és némi habozás után rászánta
lltagát, hogy akár az élete árán is próbálkozzék. A verseny előtd
<j|»/akán azonban Aphroditéhez fohászkodott segítségért, és az istennő
meghallgatta őt. Küproszi kertjének fájáról három aranyalmát hozott
lllppomenésznek és kioktatta, hogy mit tegyen velük.
Az 1. alma: intés, hogy múlik az idő. Jelt adtak a kürtök, kezdődött a
Verseny. Az első almát a pálya első harmadában dobta Hippomenész a
líny útjába, aki már jóval előbbre járt nála. Atalantét kíváncsivá tette a
m l l l o g ó aranytárgy, lassított és lehajolt érte. Miközben a fiú egérutat
nyert, a leány ránézett az almára és annak görbületében, mint egy torz
(likőrben meglátta a saját arcát. „Ilyen leszek, ha megöregszem" —
gondolta.
Nagyon sok aktív nő nem gondol az idő múlásával. Csak élete
di1 re kán döbben rá, hogy ideje véges, akkor, amikor a kihívások száma
N|ia<l, a verseny irama csökken, és az elérendő célok halványulnak. A
Rfl iáébred, hogy nem lesz mindig fiatal, s el kell tűnődnie a jövőjén,
ÜK úton, amelyen jár, és az út végén, ahová érkezik majd.
A 2. alma: figyelmeztetés a szerelem fontosságára. Atalanté egykettőre
lnhagyta Hippomenészt, de amikor a fiú a második almát elébe
Vetette, visszapillantott rá. Megakadt a szeme a szép és kedves arcon, és
llitlott szerelmére, Meleagroszra gondolt, aki röviddel azután, hogy
i hlrgölték a kalüdóni vadkant, a katjai között halt meg. Elfogta a vágy
tl lenti-lelki közelség után.
I la az asszony ráébred, hogy múlik az idő, és hogy a szerelem
nagyon fontos része az életnek, figyelmét új célra: a társkeresésre össz-
pontosíthatja.
A 3. alma: az anyai ösztön és az alkotási vágy ébredése. A cél már ott volt
M futók előtt, váll-váll mellett repültek előre. Atalanténak már csak
néhány ugrás hiányzott, hogy lehagyja és elveszejtse versenytársál,
amikor Hippomenész a harmadik almát is eldobta, kicsit félre a/,
útból, hogy nagyobb kitérőre kényszerítse a lányt. Atalanté tétovázod,
hogy engedjen-e a hívogató aranyalma csábításának, de Aphrodité
kényszerítette rá, hogy fölvegye ezt is, sőt, isteni varázserejével még
meg is növelte az alma súlyát. Hippomenész győzött, de Atalanta is
örült, hogy elveszítette a versenyt, és Hippomenésznek nyújthatja a
kezét — már nem félt attól, hogy elveszíti önmagát.
Aphrodité (Démétér segédletével) fölébreszti a nők reprodukciós
ösztönét, amit szebben anyai ösztönnek nevezünk. Ez számos Artemisz,
karrierjét fékezi le: harmincas éveik derekától egyre sürgetőbbnek
érzik, hogy gyermeket hozzanak a világra, s egyre kevésbé fontos nekik
a munka és teljesítmény.
A harmadik alma azonban nem csak a „reprodukciót", hanem a
„produkciót", vagyis nem csak az anyaság, hanem az alkotás, az
önkifejezés vágyát is szimbolizálja, azaz nem csupán a biológiai,
hanem a szellemi — esetleg művészi — alkotás ösztönzője is. A
középkorú Artemisz nőnél csökken a társadalmi karrier, a győzelem
fontossága, és növekszik az egyéni önkifejezés vágya, ami Aphrodité
termékenyítő hatására az élmények és tapasztalatok egyedi, eredeti
megjelenítésében ölúiet testet.
Az Artemisz-nő egyoldalúságát — bármennyire kielégítő volt is az
a maga számára — a szerelemmel való találkozás megváltoztathatja és
egy sokoldalúbb, gazdagabb személyiség kialakulásához nyithat utat.
Befelé fordulva, figyelmét saját igényeire irányítva nem csupán a külső
célra tart, belső világát is fölfedezi ez a másik ember szerelmén
megtorpanó hosszútávfutó nő. Ráébredhet, hogy az intimitásra éppen
olyan nagy szüksége van, mint az önállóságra, és ha megismeri az.
igazit — akárcsak Atalanténak —, lesznek döntő pillanatai, amikor
választania kell, hogy mi a fontosabb a számára.
 5. fejezet

Athéné: a bölcsesség, a mesterségek

és a stratégia istennője, apja-lánya

1 Athéné, az istennő
Athénét, a tudomány, a női munka és a mesterségek istennőjét, a
Pll'nNvédőt, hősök támogatóját Minerva néven tisztelték a rómaiak.
Mf.lk istenség ő is, akárcsak Artemisz, az örök tisztaságot, és a hajadon
lélrt képviseli a mitológiában. Fenséges és gyönyörű harcosnő volt, aki
Védelmezte, és segítette az általa kiválasztott hősöket, valamint a nevét
Vlnelő várost, Atíiént, ahol legszebb és legnagyobb temploma, a Parthe-
IIón állott. Ó az egyetlen olümposzi istennő, akit mindig teljes harci
ilfn/hcn ábrázolnak, csak a sisakrostélya van fölcsapva, hogy látni en-
grrije rendkívüli szépségét. Kaiján pajzs, kezében lándzsa van.
Kettős szerepére utaló ábrázolás, ha Athéné egyik kezében a harci
Mnd/.sát, másik kezében a békeidőkre utaló, az asszonyi szorgalmat és
IHimtcrségeket jelképező tálka vagy orsó van. Athéné ajándékozta meg
$/ embereket a számok tudományával, és a női mesterségekkel: a
•pással, szövéssel, a fazekassággal, ő találta föl a zablát, és az ökrök
nyakába való igát, továbbá a gereblyét, az ekét és a szekeret. Az ő ado-
mánya az olajfa, és Ő tanított az olajligetek művelésére és az olajütésre,
Védnöke továbbá a hajózásnak, a jognak és az igazságnak — meglehe-
UWn sokoldalú hölgy volt.
I Gyakran ábrázolták a tulajdonságait jelképező bagollyal, ami böl-
•wwégére és mindig nyitott, éles látású szemére utal. Pajzsán vagy a
Indiája szegélyén két összefonódó kígyó is látható.
1 la Adiéné mellett még egy másik alak is szerepel, az kivétel nélkül
Ejlrfi figura. Vagy az ülő Zeusz mellett látjuk, amint harci pózban őrzi
fpnnéges atyját, vagy az Iliász és Odüsszeia legnagyobb hősei: Akliil-
IriiH/. és Odüsszeusz mellett vagy mögött áll, a pergamoni oltáron meg
éppen a Gigászok harcában vesz részt.
Az Athéné által felügyelt hadi és ház körüli ténykedések mind-
lljjylke tervezést, előrelátást, céltudatos meggondolást igényel. Az is-
termő különleges bölcsességét a stratégiai gondolkodás, a gyakorla-
tiasság és az eredmény kézzelfoghatósága fémjelzi. Athéné nagyra
tartja a racionalitást, s az ösztönös, vagy intuitív működéssel szemben a
tiszta ész és az akarat főlényét hirdeti.
Athéné szelleme a városokban otthonos — ellentétben Artemi-
szével —, szerinte a vadont meg kell szelídíteni, s a természetet alá kell
vetni az emberi céloknak.

Eredete és mitológiája
Athéné meglehetősen drámai körülmények között lépett az olüm-
posziak közé. Felnőtt nőként, teljes fegyverzetben pattant elő atyja,
Zeusz fejéből, kezében lándzsával, fején sisakkal és ajkán egy vad
csatakiáltással. Ráadásul olyan szép volt, hogy még a Nap is megál-
lította a fogatát az égen, hogy megcsodálja. Egyes fonások szerint
afféle császármetszés történt: Zeusznak szörnyű főfájása támadt,
amikor Atiiéné megszületésének ideje eljött, s fájdalmaitól Hépha-
isztosz, a tűz és a kovácsmesterség istene szabadította meg apját oly
módon, hogy pörölyével meglékelte az isteni koponyát, és utat nyitott
Athéné számára. (Más mítosz szerint Héphaisztosz jóval később
született.)
Athéné ezek után úgy tekintette önmagát, mint akinek csak apja
van: Zeusz, akivel örökre össze van kötve. O lett az apja jobbkeze,
mert minden lánya között egyedül / néki adott Zeusz arra jogot, hogy döntsön
akár ő"— írja Kallimakhosz „Paliasz fürdőjéhez" című himnuszában.
Egyedül őrá bízta hatalma jelvényeit: a mennydörgést és az égiszt.1
Az istennőnek igazság szerint igenis volt anyja: Métisz, de őt
Athéné nem ismerte el, mintha egyáltalán nem létezett volna.
Márpedig Métisz nagyonis létezett: Okeanosz leánya és az Esz
istennője volt. O segítette Zeuszt Kronosz elleni cselvetésében, még a
varázsszert is ő adta neki, amivel kihányatta vele a gyermekeit. Amikor
Métisz teherbe esett, Zeusz parányivá varázsolta, és lenyelte őt, mert
egy jövendölés szerint egyik gyermeke, egy leány olyan bölcs és bátor
lesz, mint maga Zeusz, a másik, egy fiú, letaszítja majd a trónjáról —
ahogy az már istenéknél lenni szokott — és istenek-emberek uxa lesz.
Métisz lenyelésével Zeusz kijátszotta a sorsot, és felesége tulajdonságait
is magáévá tette.2
 Aliié né lelt a hősök védelmezője, tanácsadója és menedéke. A har-
t osok névsora, akiket támogatott, valóságos „Ki kicsoda?" olvasmány
lehetne.
<) segített Perszeusznak (aki mellesleg testvére is volt, mert Zeusz
nemzette Danaéval aranyeső formájában) levágni egy gorgó, a
Medúsza fejét. Ez a Medúsza egy igen ocsmány nőstény szörnyeteg
volt, a haja kígyókból volt, a foga akár a disznó agyara, karmai rézből
valók, s oly dermesztő volt a pillantása, hogy aki ránézett, menten kővé
v.ilt, Athéné tükrös pajzsot adott Perszeusznak, aki célpontját a pajzs
tükrében figyelve úgy tudta levágni az iszonyú fejet, hogy elkerülte a
gyilkos tekintetet.
Athéné segített Iaszónnak és az argonautáknak (azaz: az „Argó"
legénységének) a hajóépítésben, amikor Peliasz király megbízta Őt az
urunykos gyapjának elrablásával, ü adott aranyzabiát Belleroponlhész-
ttak, hogy megszelídíthesse a szárnyas Pcgaszoszt (ismertebb nevén:
Pegazus), és legyőzze az amazonokat, de ő segített Heraklésznek is (a
rómaiaknál: Hercules), aki mellesleg „balkézről" szintén testvére volt,
lingy tizenkét nehéz és veszélyes feladatát elvégezze — hogy csak
néhány hőst említsünk.
Athéné természetesen igen aktív szerepet vállalt a trójai háborúban
IN a görögök oldalán. Ő oltalmazta legkiválóbb hősüket: Akhillészt és
Misáit, s Ő segített a hazatérésben a hányatott sorsú Odüsszeusznak.
A hősök támasza és a főistenatyához legközelebb álló olümposzi
lévén természetesen a patriarkálus támogatója volt. A nyugati iroda-
lom első bírósági jelenetében, az Oresztész elleni perben is ő adta le a
döntő szavazatot a vádlott felmentése mellett. A hagyomány szerint,
IjTrlyet számos színműíró is feldolgozott, Oresztész megölte anyját,
Klütaimnésztrát, hogy bosszút álljon rajta apja megöléséért. Némi
hányattatás után Athénban a városi törvényszék elé kerül. A bírák
IWtvazata egyenlő, végül Athéné Oresztész védőjének, Apollónnak a
IWtvait idézve menti föl, mondván, hogy nagyobb bűn féijet, mint
Inyát megölni, azaz: az istenek az apajog primátusára voksolnak.
AÜiéné egész mitológiájában csupán egyeden történet szól egy
[hlilandó nőről: Arakhnéról, a mesteri szövőnőről. A gyászos eset pedig
[Ögy történt, hogy a híres szövőasszony Athénétől tanulta ugyan a
I mesterségét, de ügyessége oly elbizakodottá tette, hogy magát az
Ittlrnnőt is versenyre hívta. Mindketten sebesen, és gyönyörűen
dolgoztak, Arakhné azonban szövetén Zeusz legpajzánabb kalandjait
mintázta meg, s ezen a szűzies Athéné olyannyira felháborodott, hogy
eredményhirdetés helyett menten pókká változtatta Arakhnét., hogy
őrökké függve kelljen szőnie, utódaival egyetemben.
Meg kell jegyeznünk, hogy az istennő nem is a kihívás szemte-
lensége, hanem az apján esett nyilvános sérelem miatt büntette meg
társnőjét. A faliképeken többek között Léda volt látható, a férjezett
királyné, amint — hattyú képében — Zeusz udvarlását fogadja,
továbbá Danaé, akit az isten aranyeső képében ejt éppen teherbe, s
végül Európé, a föníciai királylány elrablása, amit a főisten bika
formájában vitelezett ki. Nos, ez sok volt Athénénak. A képeket össze
is tépte és hozzávágta a kihívójához.
A pórul járt iparművésznő neve egyébként fennmaradt: a
zoológusok máig arahhnoidáknak nevezik a pókokat.

Az Athéné archetípus
Mint a bölcsesség istennője, Athéné győztes haditerveiről és gya-
korlatias megoldásairól volt híres. Mint őstípus, olyan viselkedési
minta, ami arra késztet egy nőt, hogy ne a szívére, hanem az eszére
hallgasson.
Feminin archetípus — gyönyörű nő volt —, s ez arra utal, hogy
helyesen gondolkodni, forró pillanatokban hideg fe jjel mérlegelni, és
jó taktikát követni konfliktusos helyzetben nőknek is lehet, sőt: az
ilyen viselkedés természetes női adottságként is tekindiető. Nem arról
van tehát szó, hogy egy nő, ha így tesz, úgy működik „mint egy férfi"
— nem az animusa, a férfias és kevésbé tudatos oldala munkál helyette,
hanem ő maga az, aki világosan gondolkodik, és helytáll önmagáért.
Amikor az Athéné őstípust tételezzük, megintcsak a jungi koncepciói
kérdőjelezzük meg. A női gondolkodás nem valamely maszkulin oldal,
mely feltehetően elkülönül a női „ego"-tól, a női éntől. Ha egy nőnek
kiváló a matematikai gondolkodása, ha gyakorlatias, ha tovább lát az
orránál és tervezni képes, nem kell azt hinnie, hogy egyszersmind
„nőieden" — vagyis valami nincs vele rendben —, sőt, nagyonis pozitív
képet alkothat önmagáról.
Amennyiben — s ez a leggyakoribb eset — Athéné csupán egy a
nőben aktív istennő archetípusok közül, úgy igen hathatós segítséget
jelent a „többiek" számára. Ha — mondjuk — Héra érezteti velünk,
hogy jó lenne férjhez menni, mert egyedül nem élet az élet, Athéné
segíthet nekünk a helyzet felmérésében, és a férj megszerzésére
legalkalmasabb stratégia kimódolásában. Vagy — ha Artemisz a fő
Inspirátor —, Athéné politikai éleselméjűsége segíthet, hogy egy
érdekszövetség, közösség vagy mozgalom céljait leginkább szolgáló
terveket és lépéseket kiagyaljuk. Még egy érzelmi vihar kellős közepén
IN hasznos, ha a bennünk lakozó Athénéhez fohászkodunk segítségért,
bölcsességéit, vagy, hogy megleljük a kivezető utat.

Szűz istennő
Az érinthetedenség és sebezhetetlenség Athénét éppúgy jellemzi,
mint Artemiszt. Őt is megpillantotta fürdőzés közben egy pásztor
(kedvenc nimfa barátnőjének a fia), de ez a halandó valamivel jobban
Járt, mint Aktaióni őt „csak" megvakította az istennő, majd a jövőbe
Ilit ás képességével ruházta fel. 3
Athéné — ellentétben Artemisszel és Hesztiával — férfiak társa-
Hágát keresi. Sem a szabad természetbe, sem a ház falai közé nem
Vonul, sőt, abban leli kedvét, ha zajlik körülötte az élet — olykor
éppen a halál, hiszen a legvéresebb csaták közepén van elemében,
ftiiol kemény férfiak csapnak össze a hatalomért. Szűzi mivolta
megóvja attól, hogy romantikus vagy szexuális afférjai legyenek a
férfiakkal, akikkel együttműködik. A földi Athéné- nő is képes rá, hogy
tikár az üzlettárs, akár a kolléga vagy a bizalmas szerepében elkerülje
mind a szerelmi, mind az erotikus közeledéseket.
Athéné kész felnőttként toppant az Olümposzra. A róla szóló
mítoszokban is eleve bizonyos élettapasztalatok birtokában vesz részt
világi ügyekben, archetípusa tehát érettebb, idősebb szüzet repre-
zentál, mint Artemiszé. Értelmes, józan felnőtt, akiből hiányzik mind a
romantika, mind az idealizmus. Gyakorlatias, a hagyományos normák
képviselője.

A stratéga
Ahhoz, hogy a versenytársak ki tudják cselezni egymást, az üzleti
éleiben is, meg a csatamezőn is, Athéné bölcsességére van szükség.
C) volt az, aki a trójai háborúban cseleivel és beavatkozásaival győze-
lemhez jutatta a görögöket. Ez az archetípus érvényesülni tud a
tudományban és az üzleti életben is éppúgy, mint a politikában vagy a
hadviselésben.
 Athéné éleslátása szükséges ahhoz, hogy egy nő fölismeije, mire
van szüksége az előmeneteléhez a tehetségén és a tudásán kívül.
Képességeit nem feltétlenül egyéni céljaira fordítja: ideális társa és
tanácsadója lehet egy ambiciózus férfinak is. Fölismeri a csapdákat,
észjárása gyakorlatias és célratörő, nem befolyásolják érzelmek vagy
szentimentális megfontolások.
Főként a diplomácia berkeiben csilloghat, hiszen itt aztán nagy
szerep jut a stratégiai húzásoknak, a megtévesztő manővereknek.
Clare Booth Luce — híres szépség, színműíró, kongresszusi tag,
olaszországi követ, és az amerikai hadsereg tiszteletbeli generálisa —
mindezekkel az Athéné-minőségekkel rendelkezett. Csodálták és
kritizálták is eleget, amiért intelligenciáját és kapcsolatait arra
használta föl, hogy a férfiak dolgaiba avatkozzon. Tisztelői azt a
higgadtságot csodálták benne, amit „meleg" helyzetekben is tanúsított,
bírálói ugyanezért „hideg, számító" nőnek nevezték, (Félje, Henry R.
Luce a Time magazin alapítója, s a maga területén afféle Zeusz volt.)
Athéné erényeivel kell rendelkezniük azoknak a nőknek is, akik
sikeres tudományos pályát futnak be. Ahhoz, hogy valakit a kellő
minősítések megszerzése után véglegesen kinevezzenek egy
egyetemre, kutatóhelyekre kell bejutni, kutatásokban részt venni,
publikálni, pályázatokat elnyerni, és részt venni a legkülönbözőbb
testületek és bizottságok munkájában. Magyarán: tudni kell, honnan
fúj a szél, részt kell venni a „társasjátékokban", és meg kell szerezni a
szükséges pontokat. Társakra, támogatókra, mentorokra és szpon-
zorokra is nagy szűkség van egy tudományos karrierhez — az
intellektuális képességek csak feltételei, de nem zálogai a sikernek.
Még az egyetem, a tanszék, a professzor és a téma megválasztása sem
közömbös.
Rosalyn Yalow Nobel-díjas vegyész bizonyára brilliáns Atiiéné volt.
Amikor munkája örömeiről beszélt, megemlítette, hogy egyforma
élvezettel dolgozik a fejével és a kezével (az istennő bölcsességét és
kézügyességét birtokolva), s nyilvánvalóan ügyes stratégának is kellett
lennie, hogy kutatási eredményeit elérhesse.

Az iparművésznő
Athéné az úgynevezett „szép mesterségek" — ma így mondanánk:
— iparművészet istennője is volt. Köze volt mindazon tárgyak
készítéséhez, amelyek hasznosságuk mellett a szemet is gyönyör-
ködtetik. Legtöbbször a szövést említík, mint olyan mesterséget, ahol a
kéznek, és a szellemnek együtt kell működnie. Egy szövet vagy
lalikárpit elkészítésekor a művésznőnek előbb meg kell terveznie a
mintát, majd megfesteni a fonalat, s aztán sorról sorra meg kell szőnie
a képet. Ez a szemlélet jellemzi leginkább ezt az archetípust, fő
erőssége az előrelátás, a tervszerűség, a míves kivitelezés és a türelem.
A régi vadnyugat első telepeseinek asszonyai, akik maguk fonták a
szálat, szőtték és varrták a család ruhatárát, a háztartás birodalmában
testesítették meg az Athéné-képességeket. Féijükkel vállvetve hódí-
tották el a termőföldet a vadontól, megszelídítve és uralmuk alá vonva
R természetet, és biztosítva a túlélést utódaiknak is.
Athéné vonásokkal kell rendelkezni az ipari formatervezőknek is,
hiszen az esztétikum és a prakdkum ötvözése ehhez az istennőhöz
kötődik.

Az apja-lánya
Mivel — mint láttuk — Athéné az apja leánya, erősen vonzódik a
tekintélyes, hatalommal is rendelkező férfiakhoz, azokhoz, akik
magukhoz ragadják a kezdeményezést, és vállalják a felelősséget.
A/okhoz a férfiakhoz vonzódik tehát, akik az „atya" vagy a „főnök",
ÍMetleg a „hős" patriarkális őstípusainak felelnek meg. Az apja-lánya
Vonásnak köszönhetően az Atíiéné nőtől feltéden lojalitást várhat el
(elettese, mentora, vagy az a férfi, akivel közös érdekek szolgálatára
Uirsul. A földi munkatársnő is, ha már egyszer elkötelezte magát valaki
mellett, nélkülözhetetlen jobbkezévé és leghevesebb védelmezőjévé
Válik, aki ügyesen sáfárkodik a férfi tekintélyével, és megbízhatóan őrzi
előjogait.
Az Athéné-nők között számos tántoríüiatatlan titkárnőt találunk,
tlkik akár egész életüket is a főnöknek áldozzák. Az általuk kiszemelt
j nugy ember iránti lojalitásuk kikezdhetetlen. Ha Nixon elnök dtkár-
' ílöjére, Rosemary Woodsra gondolunk, s arra a bizonyos tizennyolc
JHTces törlésre a Watergate ügy magnószalagján, aligha kétséges, hogy
' Athéné keze volt a dolgokban. Akárcsak az istennő, fölismerte, hogy
bölcsebb eltüntetni egy ilyen bizonyítékot, és Rosemary Woods bűntu-
(lat nélkül törölt.
 Az „apja-lánya" vonás teszi, ha a nő a patriarkális jogok és a
férfivilág értékeinek szószólójává válik. Az Athéné-nők gyakorta
támogatják a status quo fennmaradását, és a megállapodott normákat
fogadják el zsinórmértékül. Konzervatív politikai nézeteket vallanak,
nem szimpatizálnak a sikertelenekkel, az elnyomottakkal és a rebelli-
sekkel sem.
Igen tipikus példa erre a működésre az amerikai Phyllis Schlafly
története. A hölgy a Radcliffe Egyetemen szerzett doktorátust, és igen
értelmes, rendkívül összeszedett nő volt. Ő szervezte meg STOP ERA
név alatt az egyenlő Jogok Törvénymódosítása (ERA) ellenzékét.
Éspedig hihetetlen eredményes módon. Az ő föllépése előtti idő-
szakban a ratifikációt szinte kész ténynek lehetett tekinteni. A STOP
ERA működését megelőző 12 hónapban 30 állam ratifikálta már a
törvénymódosítást, amikor azonban 1972 októberében Schaíly
csatasorba állt, az ügy egyszerre megfeneklett. A következő nyolc
évben mindössze további öt állam ratifikált és a megelőzően csatla-
kozott 35 állam közül öt „meggondolta magát" és visszavonta a
ratifikációt. Phyllis, akit életrajz írója az azonos című könyvben „a
csendes többség kedvesé"-nek nevezett, igazi modern Athéné volt, aki
apja-lányaként védelmezte a patriarkális érdekeket saját nemével
szemben.

Az arany középút
Ha az archetípus befolyása erős, a nő hajlamos rá, hogy mindent
mértékkel tegyen, az adiéni ideál szerinti „arany középúton" marad-
jon. A szélsőségek forrása egyébként is olyasmi, ami a higgadt és
racionális Athéné jellemétől távol áll: erős érzelmi felindulás, kínzó
szükséglet, szenvedélyes igazságkeresés, kapzsiság vagy gyávaság —
mindez ennél az archetípusnál valószínűtlen. Az arany középút és
mértékletesség jegyében irányítja az eseményeket, fölmérve azok
várható következményeit, és azonnal fordítva egyet a dolgok menetén,
ha egy akció meddőnek látszik.

A páncélos Athéné
Az istennő talpig páncélban érkezett az Olümposzra a már leírt
sajátos módon. Ennek megfelelően az Atiiéné-nők lelke is „fel van
vértezve"; az intellektuális elhárítás mind saját fájdalmának, mind
 iniisok szenvedésének átélésétől megvédi őket. Nyugodtak maradnak a
k legviharosabb érzelmeket felkavaró zűrzavar vagy a legélesebb veszeke-
dés közepette is, higgadtan figyelik és elemzik az eseményeket, s
c s e n d b e n eldöntik, hogy mi tévők lesznek.
A versenyek világában Athéné előnyben van Artemisszel szemben.
Artemisz is beáll a versenybe, és egyenesen a cél felé tör, ám páncélja
I nincs, hiszen testét csupán egy rövid kithón és ujjatlan tunika fedi.
I felvértezetten minden váradan támadás, agresszió vagy csalárdság
ellen, mindent magára vesz, és személye elleni támadásnak tekint,
megsértődik, fölfortyan és indulatossága a hatékonyság rovására megy.
Ugyanilyen helyzetben Athéné hűvösen fölméri, hogy mi is történt
Hójában.

A théné kimunkálása
Tanulás vagy munka révén azok is kialakíthatják a fenti
Mrmélyiségvonásokat, akik nem született Athénék. Maga a tanulás
feltételez bizonyos önfegyelmet, módszerességet és mértékletességet
mindenben — ha egy lány igazán komolyan akaija venni az iskoláit.
Athéné-készségeket igényel a matematika, a kutatás, a tanulmányok
Itiegírása is. A munka hatása is hasonló. A „profi" viselkedés azt jelenti,
língy az illető objektív, személytelen és rátermett. Ha egy mások iránt
mélyen érző nő orvos vagy ápolónő lesz, tapasztalnia kell, hogy Athéné
területére merészkedett, és sürgősen meg kell tanulnia az érzelem-
mentes megfigyelést, a logikus gondolkodást, és alapos gyakorlatra is
ir.rrt kell tennie mindebben.
Ennek az archetípusnak a fejlődését minden tanulási folyamat
Kikend, még a negatív tapasztalatokból való tanulás is. Egy durva,
Veszélyeztető családban felnövekvő kislány megtanulja például, hogy
é r / e l m e i t elrejtse, „páncélt öltsön", felvértezze a lelkét, ha másként
nem érezheti magát biztonságban. Megtanul jól megfigyelni esemé-
nyeket, fölmérni azok várható kimenetelét, és kifejleszteni a maga
ilÓlélési stratégiáját. Athéné bármikor aktivizálódhat, ha egy nő akivel
[ m é l t a t l a n u l bánnak, terveket kezd szőni, hogy miképpen szabadul-
h a t n a szorult helyzetéből.
Walter F. Ottó, a The Homeric Gods (A homéroszi istenek) című
mnnkájában Athénét „a mindig közel álló"-nak nevezi, mert anélkül,
Hlogy mások látták volna, mindig az általa választott hős közelében állt,
fülébe súgta jó tanácsait, józanságra intette, vagy előnyhöz juttatta őkel
riválisaikkal szemben.4 A hétköznapok hősnőinek, akik a munkában
vagy a tanulásban versenyhelyzetben vannak a férfiakkal, és olykor
fárasztó helyzetekbe kerülnek, „még közelebb" kell hívniok a józan és
higgadt Athénét.

Athéné, a nő
A nyugati kultúrában kialakult egy nőtípus, az Atiiéné tulaj-
donságok legpontosabb megtestesítője: a megbízható, nyugodt, de
befelé forduló értelmes, dolgozó nő. Gyakorlatias és fesztelen,
öntudatos, de nem csap zajt maga körül. Általaban jó egészségnek
örvend, nincsenek lelki „gubancai" és fizikailag is aktív, rekreációs
sportokat űz, ami el is várható egy Athénétől, hiszen Athéné Hügieia
az egészség istennője is volt. Lelki szemeink előtt ez az asszony
egyszerű, jól szabott kosztümben, vagy szoknya-blúzban jelenik meg,
öltözéke mindig „nett", és mentes minden túlzástól, valamint
független a napi divattól is. Ruhatára praktikus, tartós, jó anyagból
készült darabokból áll, melyek soha nem feltűnőek. A „kortalan" és
„uniszex" viselet felel meg legjobban ennek az archetípusnak: pólók,
garbók, kihajtott nyakú ingek és angolos szoknyák, vagy nadrágok.

A gyermek A théné
Athéné, a kislány éppoly feltűnő koncentrációs készséggel rendel-
kezik, mint Artemisz, de intellektuális érdeklődése lényegesen élén-
kebb. Megesik például, hogy három-négy éves korában magától
megtanul olvasni! Ám akárhány éves is lett légyen, amikor az első
könyv a karmai közé került, az bizonyos, hogy attól kezdve nemigen
lehet kiszedni a kezéből az olvasnivalót. Ha pedig nem olvas, úgy az
apját nyúzza: „Apu, miért. . .?" vagy: „Apu, ez hogy működik?" vagy —
ez a leggyakoribb —: „Apu, mutasd meg nekem is!" (A legritkább eset,
hogy kérdéseivel az anyját bombázza, kivéve, ha Adiéné anyja van, aki
megadja neki a pontos és logikus válaszokat, amikre vár.)

Athéné- szülei
Ha Athéné egy sikeres apa kedvenceként nevelkedik, s az apa
büszke rá, hogy a nyomdokaiba lép, úgy megkapja a segítséget
tehetsége kibontásához, ahhoz, hogy természetes hajlamát kövesse.
Fontos, hogy az apa áldását adja erre a szerepmodellre, mert így a saját
képességeibe vetett bizalom szinte „születési előjoggá" lép elő. Egy
Ilyen kislány biztonságban nő fel, nem lesznek konfliktusai azért, mert
okos és ambiciózus. Felnőttként is nyugodtan gyakorolhatja hatalmát,
lefolyását és föltárhatja képességeit
Nem minden Athéné-kislánynak van azonban Zeusz édesapja,
ukinek ő a szeme fénye. Márpedig, ha ez hiányzik, úgy egy igen fontos
lejlődési tényező hiányzik az életéből. Egyes sikeres, Zeusz-szerű apák
annyira elfoglaltak, hogy nincs idejük és energiájuk Athéné leány-
kájukra. Más apák azt várják, hogy a gyerek viselkedjen úgy, ahogy
kislányhoz illik. „Ne tömd tele az aranyos fejecskédet ilyesmivel" —
vagy: „Ez nem kislányoknak való játék ám!" — ugratják őket kedvesen,
vagy ezzel rázzák le: „ez nem érdekel téged", „ez üzleti ügy", „nem
neked való" stb. Az ilyen ártadannak tetsző megjegyzések azt a
hiedelmet plántálják a gyerekbe, hogy ő így, ahogy van, nem elfo-
gadható, s később — ha belép a munka világába, ha nem — kisebb-
rendűségi érzés fogja el, valahányszor latba kell vetnie képességeit.
Még borúsabbak a bontakozó Athéné esélyei, ha az apja egyáltalán
nem Zeusz-szerű, hanem például sikertelen üzletember, alkoholista,
felreismert művész vagy elfuserált irodalmár. Az ilyen apák lányai
egyáltalán nem is törekednek rá, hogy kibontakoztassák tehetségüket,
* ha mások szemében sikeresnek is tetszenek, úgy érzik magukat, mint
valami női imposztor, aki a „jég hátán is megél".
Az anya — ha csak nem Athéné maga is — örökké úgy érzi, hogy ez
a gyerek „nem is az övé", „nem értékeli őt", „nem tudni, milyen fából
van faragva". Ha olyan asszony, akinek fontosak a meleg, intim
kapcsolatok, esetleg úgy érzi, a kislánya nem is kötődik hozzá. Akár
Haját érzéseiről beszél, akár másokról, rokonokról, szomszédokról, a
g y e r e k mindia ott se lenne. Bezzeg az nagyonis izgatja, hogy mi mire
való, hogyan működik, mi van benne, és meggyőződése, hogy az
a n y j á n a k sejtelme sincs ezekről a roppant fontos dolgokról — de nem
Is kíváncsi rájuk. A valóban fennálló különbség miatt az Athéné-leány
egy idő után nem tekinti anyját kompetens személynek. Egy ilyen anya
egyszer így panaszkodott nekem: „Tízéves korában olyan volt, mintha
harminc lett volna!" Leggyakrabban ezt a mondatot hallotta a
lányától: J a j , anyám, gyere már le a fellegekből!" „Néha az volt az
érzésem" — mondta az anya tűnődve —, „mint ha ő lett volna a
felnőtt, én meg afféle hülyegyerek!"
Még ennél is keservesebb az anya-gyerek kapcsolat, ha a kislányban
sikerül fölkelteni a gyanút, hogy valami nincs nála rendjén. „Olyan
vagy, mint egy számítógép!" „Nincs neked szíved!" vagy: „Próbálj már
néha úgy tenni, mintha lány lennél!"
Azok a nők, akik teyesen ki tudják bontakoztatni Athéné jelle-
müket, önérzetük biztos alapokon nyugszik, és igényszintjük magas,
valószínűleg olyan szerencsések, hogy szüleik a Zeusz—Métisz párhoz
hasonlatosak. Az előtérben egy sikeres, hatalommal is bíró apa áll, a
háttérben pedig egy tápláló (mellesleg ész istennő) anya, helyzetük
pedig az elsőszülött fiúhoz hasonlatos. Ez a testvérhelyzet olykor j o b b
híján" is bekövetkezhet a családban, ha Athéné-lány a legidősebb
nővér, ha egyetlen gyermek, vagy ha a bátyja testileg vagy szellemileg
fogyatékos, esedeg az apa a fiútestvérrel nagyon nincs megelégedve.
Bárhogy is áll elő ez a helyzet, végeredményben az Athéné-leány lesz
az apai remények letéteményese, és az a társ, akivel a családfő
megosztja örömeit, gondjait, érdeklődését.
A pozitív én képpel rendelkező Athéné, akinek az ambíciói nem
jelentenek gondot, egy sikeres anya vagy egy közös karriert befutó
szülőpáros lánya is lehet. Ebben az esetben az anya, egyben szerep-
modellt is nyújt, s mindkét szülő támogatja őt abban, hogy önmaga
lehessen.

Serdülő- és fiatalkora
Az Athéné-lányok belenéznek a kocsi motorházába. Ok azok, akik
kitalálják, hogyan lehet legegyszerűbben és legbiztonságosabban
rögzíteni a csomagokat. Az osztályból elsőként esnek neki a
számítógépnek, és mindent tudni akarnak róla, még a programozásba
is úgy ugranak fejest, mint kiskacsa a tóba, ami nem csoda, hiszen
gondolkodásuk lineáris, logikus, világos, és közben a részletekre is
tudnak figyelni. Vannak Athéné-kamaszlányok, akik még a tőzsde-
ügyletekben is jártasságot szereznek, s ők lesznek a család legha-
tékonyabb, megtakarító és befektető tagjai.
Általában úgy nyilatkozik a többi kislányról, mint a fiúk szoktak
ebben a korban: „ostobák, nyafkák, sötétek". O bezzeg, ahelyett, hogy
sikoltozva menekülne, megragadja és meghatározza a leghevesebben
kalimpáló bogárritkaságot is. Lánytársai kényeskedését, maga-kelle-
tését értetlenül és kissé megütközve szemléli, viszont bármikor felveszi
11 kesztyűt, ha egy lány — akárcsak a „pórul járt" Arakhné — kihívja
versenyre.
A fiatal Athéné általában ügyes kezű, jól varr, köt vagy szó.
Örömmel tanulja meg egyik kézimunkafajtát a másik után, és
különösen a tervezésre fordít nagy gondot. Ebben a foglalatosságában
végre találkozik hagyománytisztelő anyjával, nagyanyjával vagy
lcánytársaival. A babaruhavarrás nem kenyere, még magának is csak
azért varr olykor, mert élvezi a dolog eredményességét, és az elis-
merést.
Ezekkel a kamaszlányokkal — ellentétben a többiekkel —
általában nincs sok baj. Nem tartoznak a „nehezen nevelhető" vagy
„problémás" gyerekek közé. Hisztizés, kiabálás és könnyes jelenetek
nélkül nőnek föl, hangulataikat, viselkedésüket még a hormonális
változások sem befolyásolják. Középiskolás éveiket a velük azonos
szellemi nívón álló fiúk társaságában töltik. Sakkoznak vagy önképző
körökbe járnak, szerkesztik az iskola újságját vagy évkönyvét, indulnak
a tanulmányi versenyeken, különösen természettudományok terén
hoznak dicsőséget iskolájukra. Délután, szabadidőben is a nyelvi
laboratóriumban, könyvtárban vagy a számítógép terem környékén
találhatók.
Az extravertált, társasági téren érdeklődést mutató Athéné meg-
figyelőképességét is jól kihasználja. A kis hölgy mindig pontosan tudja,
hová mit kell felvenni, mikor kivel kell kapcsolatot tartani, milyen
barátságot érdemes ápolni. A versenybe ugyanis beszáll, de érzelmileg
nem akar „mindent bedobni".
Jövőjét már tini korában eltervezi, pontosan tudja, hogy érettségi
után mit fog csinálni. Ha a család anyagi helyzete engedi, hogy tovább
tanuljon, szinte tévedhetedenül választja ki a neki leginkább meg-
felelő tanintézményt és szakot. Ha pedig a család nem tudja állni a
költségeket, az ösztöndíjat vagy tanulmányi szerződést maga intézi el,
csak, hogy tanulhasson.
A kollégiumi életet az Atiiéné-lányok szinte fölszabadulásként élik
meg; az egyetemek testi és szellemi épülést szolgáló lehetőségeivel
sokkal szabadabban élhetnek itt, mint a középiskola és az otthon jóval
korlátozóbb keretei között. Általában koedukált tanintézetet válasz-
tanak, hiszen a fiú társaság jobban megfelel nekik, mint a lányoké.
 Athéné a munka világában
Athéné célja, hogy „valaki" legyen belőle. Ennek érdekében ke-
ményen dolgozik, tudomásul veszi a realitásokat és alkalmazkodik,
tehát produktív is. Az archetípus erejét mutatja az a lendület, amivel
logikáját és stratégiai képességeit latba ved a teljesítmény, az erő és a
pénz világában is. Otthonában a „szép mesterségekben" mutatkozó
jártassága révén tart rendet, háztartása takarékos, racionális, lakása
tetszetős.
Ha a középiskolából egyenesen dolgozni kell mennie, bizonyára
megtalálja a módját, hogy jó előre elvégezzen egy esti tanfolyamot
vagy nyári kurzust, ahol olyasmit tanítanak, amit érettségi után azon-
nal hasznosíthat. Nem afféle Hamupipőke, aki váija, hogy jön a
herceg fehér lován. Az álmodozás nem kenyere, és nem is akar jól féij-
hez menni.
Ha azonban mégis rászánja magát, hogy féijhez menjen, és saját
háztartást vezet, itt is igen jó szervező. Minden házi teendőre van egy
bevált szisztémája. Arra sem kell megtanítani, hogy háztartáskönyvet
vezessen, hiszen a takarékosság, a beosztás úgyszólván a vérében van.
Akár egy hétre előre megtervezi a legolcsóbb és legkiadósabb ét-
rendet. Meghatározott napokon vásárol, és valóságos sportot csinál
belőle, hogy a megadott keretet ne lépje túl, és a lehető legjobban vá-
sároljon.
Ennek a típusnak a képviselői közül kerülnek ki a legkiválóbb
tanárnők. Világosan, tárgyszerűen és élvezetesen magyaráznak, adataik
mindig naprakészek, és pontosak. Erősségűk olyan bonyolult
folyamatok (például kémiai reakciók) levezetése, melyek lépésről lé-
pésre következnek. Athéné valószínűleg a legtöbbet követelő
pedagógus, de persze önmagával szemben is ugyanilyen igényes. Nem
lehet „megetetni" gyászos mesékkel és suta kifogásokkal, és érdem-
telenül nem osztogat jó jegyeket. A legnagyobb öröm számára, ha a
tanítványa kedvéért meg kell erőltetnie magát — persze intellektuális
kihívásokról van szó. Azokat a diákjait szered, akik vele tudnak
repülni, és kevesebb gondot fordít a lemaradókra, mint „Démétér
tanárnő", aki persze éppen azoknak nyújtja a legtöbb segítséget, akik a
legjobban rá vannak utalva.
Ha iparművész vagy formatervező, esztétikai és funkcionális
szempontból egyaránt jó darabokat készít. Nem hanyagolja el munkái
kiállítását, reklámozását és eladását sem. Büszke rá, hogy a kisujjában
van a mestersége minden csínja-bínja. Örömét leli abban is, ha
ugyanazt a darabot több változatban is elkészítheti.
A tudomány területén tehetséges kutatónak bizonyul. Logikája és
llnyelemkoncentrációja, a részletek iiánti érzéke türelemmel, nyuga-
lommal és kitartással párosul, ami mind az adatgyűjtés, mind a
Irldolgozás olykor nyűgös munkájában rendkívül hasznos. Kifeje-
Wtten kedveli a férfifoglalkozásokat és tudományterületeket, és
I*mekül érzi magát a férfi kollégák között.

Kapcsolata a nőkkel
Már serdülőkorban, sőt előbb, amikor a tartós barátságok köttet-
itek, megfigyelhető, hogy az Athénéknek nincs barátnőjük. A lányok
megosztják egymással félelmeiket, dtkaikat, szorongásaikat, változás-
ban lévő testükkel kapcsolatos élményeiket. Elpanaszolják egymásnak,
ha szüleik nem értik meg őket, és a bizonytalan jövőről pusmognak.
Vannak, akiknek a szex a legfőbb témája, másoknak a drog vagy a
r.íírös társaság okoz gondot, és van aki verseket ír, vagy más művészi
levékenységbe van nyakig belegabalyodva. Ez az a korszak, amikor a
Hridülőket a halál, a betegség, az elmebajok gondolata, vagy misztikus,
vallásos kérdések foglalkoztatják. Ilyesmit csak olyan társunkkal
Uulunk megbeszélni, akit hasonló dolgok foglalkoztatnak, ám a
racionális, józan és romantikamentes Athénével semmiképpen sem.
Egy kevésbé ismert görög mítosz hagyománya szerint Athénének
volt egyszer egy barátnője, lodamé, akit testvéreként szeretett. Egy
Játékos verseny a két szűz között halállal végződött, mert az istennő
lándzsájával véledenül halália sebezte barátnőjét. Ha az empátia
hiánya nem fosztja meg az Athénét barátkozásra alkalmassá tévő
tulajdonságaitól, úgy ezt elvégzi a győzni akarása — akárcsak a
mítoszban. A földön ez úgy zajlik, hogy a lehetséges barátnő elriad
Attól, hogy az Athéné-lány — feledve kapcsolatuk fontosságát —
fftláldozza őt, akár árulással is a saját győzelme érdekében, s ezzel
föltárja személyiségének azt az oldalát, ami a vele való közeli barátsá-
got lehetedenné teszi.
Hogy a többi nő iránt nem sok rokoni érzést táplál, az már kicsi
lunában megmutatkozik, amikor apját bálványozza, és anyjától
minden tekintetben különböző módon kezd fejlődni. Később ez a
különállás fokozódik, és a közeli nökapcsolatok hiányával ötvöződik,
Az Athénék sem a feministákkal, sem a hagyománykövetőkkel nem
szolidárisak, jóllehet az előbbiekhez látszólag hasonló módon
működnek, különösen azok, akik hivatásukban sikeresek. A
„nővéreim" (t. k. nŐtestvéreim — feministák közötti megszólítás — .1
ford.) idegen fogalom számukra.
Homérosz szerint az „apja-lánya" Athéné adta le a döntő szavazatot
Oresztész és a patriarkális értékrend mellett. Nos, manapság ugyanezt
teszik azok, akik a női egyenjogúság és a szabad abortusz ellen emelik
föl a szavukat — igen gyakran eredményesen. Emlékszem, vala-
hányszor egy gyűlésen az ERA mellett kardoskodtunk, a hallgatóság
soraiban mindig fölugrott egy hölgy — Phyllis Schlafly helyi változata,
és elrikkantotta magát: „Én is nő vagyok és ellenzem az ERÁ-tü" —
mire a főként férfiakból álló, és főként csendes ellenzék, azonnal mö-
gé állt.
Arakhné történetével is vonhatnánk mai párhuzamokat. Ő azéil
bűnhődött, mert Zeusz csábításait, házasságtöréseit és kujonkodásál
publikussá merte tenni a képein, amiket szőtt Manapság sajnos egyre
gyakoribb, hogy hatalommal rendelkező férfiak visszaélnek a rájuk
bízott fiatalkorú lány kiszolgáltatottságával, vagy hogy főnökök
molesztálják beosztottaikat. Előfordul, hogy pszichiátriai beteggel él
vissza a kezelőorvos. Nem híres vagy különleges nők és kislányok ezek,
„senkik", akárcsak Arakhné az istennőhöz képest, s mégis egyre
gyakoribb, hogy panaszt mernek emelni, és nyilvánosságra hozzák,
ami velük történt.
Athéné ilyenkor nem az elkövetőre dühös, hanem azt szólja le, aki
a sérelmét szóvá merte tenni, Azzal szokta vádolni az áldozatot, hogy
kihívó viselkedésével ő maga provokálta a nagy embert, s most
szégyen- szemre még kritikának is ki meri tenni.
A feministák nem kedvelik az Athéné típusú és sikeres asszonyokat,
mert a férfijogú status quo védelmezésével útjukban állnak, ellenben
azokat a jogokat és előnyöket, amiket a nők a tanulás, a pályaválasztás
és a karrier vonatkozásában kiharcoltak, alaposan kiaknázzák. A
férfiak által meghatározott helyzetekben is díszhelyet elfoglaló
Athénét a feministák csak „méhkirálynő"-nek csúfolták. Az ilyen
asszony nem segíti „nővéreit" a feljebb jutásban, sőt, igazság szerint
csak nehezíti a dolgukat
 Kapcsolata a férfiakkal
Athéné az egyetemen valószínűleg az évfolyamelsővel járt. A hi-
úiban kiszemeli a felfutó ágban lévő férfit, azt, akiből előbb-utóbb
fl»ő ember lesz. Hatodik érzéke van a győztes kiválasztásához, és a
|mtalom jóindulatának elnyeréséhez. Erre egyrészről azért van
lüflksége, mert saját útját mentorként általában egy idősebb és sikeres
rtr egyengeti, másrészről — ez a hagyományosabb megoldása — maga
411 társként, feleségként, titkárnőként vagy főnővérként egy tehetséges
ambiciózus férfi mellé. Az Athéné-nő számára — ahogy azt Henry
Kliwinger szellemesen megállapította — „a hatalom a legjobb nemi
Utószer".
Athéné nem szenvedheti a kedves bolondokat, türelmedenné
Imik az álmodozók, a ködevők, hidegen hagyják a túlvilág felé tekintő
||tiruk és próféták, és nagyon ellenszenvesnek találja azt a férfit, aki
lukat teketóriázik, mielőtt cselekedne. Nem tud mit kezdeni a
mrtvészlelkekkel, az éhező, félreismert zsenikkel, és egyáltalán nem
bűvölik el a férfinak álcázott örök kamaszok sem. Adiéné szótárában a
,jólelkű", „érzékeny" vagy „neurotikus" jelzők mind a „vesztes" szino-
nimái. Ha már férfiakról van szó — hősök előnyben.
Athéné általában maga választja ki az emberét. Nem randevúzik, és
ttrm vállal együttműködést, ha a partner nem felel meg a
kívánalmainak, viszont miután kiszemelte a megfelelően sikeres, és
nagy reményekre jogosult „áldozatot", észrevédenül, finom stratégiai
m/közeivel a közelébe férkőzik, és elhiteti vele, hogy a férfi választotta
fii. Végül ösztönösen pontos időzítéssel, miután kiismerte az illetőt,
enctleg megemlíti a munkakapcsolat vagy a házasság lehetőségét.
Ha munkakapcsolatról van szó, Adiéné mindent megtesz, hogy
képességeit és munkabírását észrevétesse. Ha már nélkülözheteden,
VUgy ő a második ember, ezt teljesen kielégíti. A „nagy ember" hatalma
BZ övé is, Színfalak mögötti játszmák, bizalmas értesülések, és titkos
ft/.leti praktikák terén fölülmúlhatadan. Tanácsai általában találóak és
IZnálhatók — ha olykor kíméletlenek is. Az agyafúrt, Odüsszeuszhoz
asonló férfiakat kedveli leginkább.

Szexualitása
Az Athéné-nő a fe jével dolgozik, s előfordul, hogy megfeledkezik a
Ktéről, amit egyébként a haszonelvűség alapján úgy kezel, mint
valamit, ami jó, hogy van, de amíg nincs vele gond, addig nem kell
vele foglalkozni. Ezért aztán még akkor sem érzéki vagy szexis, h,i
kimondottan szép.
Jobban kedveli a férfiakat barád vagy párfogói minőségükben,
mint szerelmes társként. Artemisszel ellentétben a szeretkezés számára
nem kaland, és nem rekreációs gyakorlat. Ahhoz, hogy a szex örömöl
okozzon neki, vagy hogy teljes lélekkel el tudja magát kötelezni,
Aphrodité és/vagy Héra markáns befolyásának kell érvényesülnie.
Ennek hiányában a szex csupán „a szerződés része", együtt jár a
kapcsolattal, vagy éppen kiszámított akció. Bármint legyen is, ha
Athéné egyszer már rászánja magát arra, hogy szexuális életet éljen,
akkor alaposan ki is tanulja annak minden elsajátítható fortélyát
Az archetípus erős hatása alatt a nők sokáig nem mennek férjhez,
hiszen minden energiájuk a tanulásra és a munkára, minden
figyelmük a hivatásukra fordítódik. Sőt, a kiválasztott nagyfőnökök
odaadó titkárnői hajlott korukig pártában maradnak, megelégedve a
„hivatali feleség" szerepével.
Ha Athéné a házasságban is megtartja azonosulását ezzel az
istennővel, a házasélet körülbelül ugyanazt jelenti számára, mini
bármely más testi funkció — olyasvalami, amit rendszeresen csinál az.
ember, és még jót is tesz neki. Arról nem is szólva, hogy a dolog a
feleség szerepének szerves része, tehát rendjén való.
Ha meggonduljuk, hogy az Athéné a patriarkális viszonyok
támogatója, vonzódik a hősökhöz, és hiányzik belőle a női szolidaritás,
bizonyára meglepőnek fogjuk találni, hogy milyen gyakori ez a típus a
leszbikus nők között. A homoszexuális Athéné általában hozzá
hasonló partnert keres. Rendszerint mindketten törekvő, hivatásuk
nak élő, és nagyon keményen dolgozó nők, akik esetleg munka-
kapcsolatban ismerkednek meg, s később válik a viszonyuk
szerelemmé.
Tisztelik és nagyra tartják egymás intellektusát, számon tartják
egymás sikereit, „hősies" tetteit és vonásait. A bajtársiasság előbbre
való az ilyen kapcsolatban, mint a szenvedély, s még a szex sem
különösebben fontos számukra. Általában el is tudják titkolni, hogy
együttélésük milyen jellegű. Az évekig tartó viszony még azt sem sínyli
meg, ha egyiküknek hivatalos ügy, vagy tanulmányút miatt hosszabb
időre el kell utaznia.
 / íázass ága
Amíg a nőknek nem sok esélyük volt a karrierre egy saját maglik
állal választott hivatásban, az Athéné-nők j ó l mentek féijhez".
N/orgalmas, magas igény- és teljesítményszintről tanúskodó férfit
választottak, akit tiszteltek is. Manapság is inkább a bajtársi partner-
kapcsolat jellemzi a házasságukat, semmint a szenvedélyes egyesülés.
Az Athéné-nő valószínűleg igen pontosan fölmérte a páiját, amikor
kiszemelte magának, így azután pompásan összeillenek. Az asszony
segítőtárs, támasz, „közel áll", és mindig érdeklődik félje munkája,
előmenetele, üzleti ügyei iránt, és szükség esetén segít a kellő
Stratégiai lépések eltervezésében. Csakúgy, mint az istennő, aki
megállította Akhillész kardját, amikor az le akart sújtani a saját
vezérére, Agamemnónra, az Adiéné feleség is bölcsen mérsékletre inti
II férjét, ha az valami szenvedélytől vezérelt ostobaságra készül.
Ha a féij házasságkötéskor már jól szituált, beérkezett idősebb úr,
dgy Adiéné a félje társadalmi összeköttetéseinek ápolását tartja fő
feladatának. Ugyanígy tesz, ha házastársa olyasmivel foglalkozik, amibe
szakmai tanácsadással nem tud belefolyni.
Amellett, hogy féijét a fenti módokon előbbre segíti, mint már
említettem, Athéné kitűnő háziasszony is, és a kapcsolat minden
velejáróját, tehát a gyermeknevelést is példásan ellátja.
A házaspár igen jól megérti egymást, amikor konkrétumokról:
eseményekről, tényekről vagy tervekről van szó. Érzelmekről,
érzésekről, elvont vagy transzcendentális dolgokról azonban szinte
képtelenség eszmét cserélni Athéné asszonnyal. Pálja hamarosan fel is
hágy az ilyesmivel, mert belátja, hogy a kommunikáció reménytelen.

Í Igaz ugyan, hogy Héra is, Athéné is a Zeusz-jellegil férfiakhoz

vonzódnak, de az, amit ettől a kapcsolattól várnak, homlokegyenest
ellenkező természetű dolog. Héra birtokolni akarja a férjét, tulaj-
donának tekinti, akinek — akárcsak egyéb javainak — az a feladata,
hogy az ő igényeit kielégítse. Kötődése mély és ösztönös. Ha megtudja,
hogy megcsalták, vérig van sértve, és bosszúja tárgya mindig a másik
nő, akinek a személye óriási jelentőségű lesz a féltékeny Héra
szemében.
Athéné ezzel szemben mintha be lenne oltva féltékenység ellen.
Házasságát kölcsönös előnyökkel járó társkapcsolatként éli meg.
Számítani lehet a lojalitására, és ugyanezt el is vátja társától, de szá-
 mára ez nem azonos a házastársi hűséggel. Egyébként nemigen tudja
elképzelni azt sem, hogy egy futó kaland veszélyeztetheti a kapcsolatot.
Jellegzetesen Athéné feleség volt Jacqeline Kennedy Onassis.
Először Kennedy szenátorhoz ment, akiből az Egyesült Államok
elnöke lett, majd amikor megözvegyült, Onassisnak, a világ leggaz-
dagabb, talán leghatalmasabb és legkegyetlenebb milliomosának
nyújtotta a kezét. Mindkét féijéről köztudott volt, hogy nem veti meg a
nőket. Kalandjaikat nem is rejtették véka alá. Kennedy csinos szok-
nyabolond volt, Onassisnak pedig nyílt, hosszan tartó viszonya volt az
opera világsztárjával, Maria Callassal. Mármost Jacquelin vagy jól
tudott színlelni, vagy valóban nem zavarták a velélytársnők. Amíg a
házasságot nem veszélyezteti, az Athéné-nőt nem zavaija a szerelő
jelenléte.
Előfordul azonban, hogy az asszony alaposan alábecsüli a másik nő
fontosságát a férje életében. Ezt a vakfoltot alighanem saját szenve-
délymentes érzelmi élete okozza; nem veszi számításba, hogy a
szerelemnek, a szexualitásnak, az érzékiségnek mások életében igenis
nagy szerepe lehet — még a félje életében is. így aztán készületíenül
éri a közlés, hogy házastársa egy másik nő kedvéért elhagyja, és válni
akar.
Ha ezzel szemben az asszony kezdeményezi a válást, ugyancsak
meglepődik a féij heves érzelmi reakcióján, ő ugyanis minden érzelmi
megrázkódtatás és keserv nélkül kiteszi a szűrét az amúgy „igazán
kedves" fickónak. Gyakorlatomban nem egy ilyen válást láttam, a
legjellemzőbb egy harminckét éves tőzsdeügynöknő esete volt. A
házasság mindkét fél karrierjének jót tett, és megfelelőnek látszott
mindaddig, míg a féljet, aki hirdetésszervező volt, el nem bocsátották
a laptól. Ekkor a férfi — ahelyett, hogy szívósan munkát keresett volna
— felesége növekvő ingerültsége közepetteodahaza kezdett téblá-
bolni. Az asszony egyre kevésbé tudta respektálni munkanélküli páiját,
és egy év után közölte, hogy válni akar. Körülbelül úgy bánt el vele,
mint egy munkaadó az alkalmazottal, ha nincs vele megelégedve, és
megfelelőbb embert talált a helyére. Athéné kliensem nagyon sajnálta
ugyan, hogy így alakult a dolog, és elég nehezen mondta ki a végső
szót, de miután ezen túl volt, óriási megkönnyebbülést érzett.
Bármelyik fél kezdeményezzen válást, Athéné korrekt, vele min-
den, a vagyonmegosztás és a gyerekek ügye is könnyes jelenetek, és
keserű szemrehányások nélkül elintézhető. Nem érez bosszúvágyat, és
nem tekinti személyes sérelmének, ha a félje egy másik nő mellé áll, és
*')! elhagyja. Gyakori, hogy válás után is barátságos maiad a viszony, sőt,
az esetleges üzlettársi kapcsolat még folytatható is.
Aránylag új jelenség a világban, hogy egy házaspár mindkét tagja a
hivatásának éljen. Az ilyen életvezetésben azonban az Atíiéné-
lisszonyoknak jóval több esélyük van a sikerre, mint a többieknek.
Ahhoz ugyanis, hogy mindketten helyt tudjanak állni a munkában, és
meg tudják valósítani távolabbi céljaikat is, fenntartva mindemellett a
léltörekvő pár számára nélkülözhetetlen külszínt és társadalmi
kapcsolatokat — nos, ehhez Athéné esze és szervezőképessége kell.
Ráadásul Athéné konzervatívabban közelíti meg a hagyományos női
szerepeket, és nem állítja a dézsa mellé a férjét csupán az elv kedvéért.
Inkább ő sem áll oda. Fölülvizsgálja a háztartást, gépesít, hathatós
segítség után néz, alkalmazottat tart, és igénybe veszi a szolgáltatá-
sokat. Szuperháziasszony képét mutatja, aki a pályáján is sikeres, „nagy
házat visz" vendégeskedésekkel, igényes berendezéssel, és a férjét is
segíd fölfelé, mint legbizalmasabb tanácsadója.

Athéné, az anya
Az Athéné-asszony alig várja, hogy gyerekei akkorák legyenek, hogy
már beszélni, tervezgetni lehessen velük, és meg tudja nekik mutatni,
ami a világban látni való. Ellentéte Ő Démétérnek, a „földanyának", aki
akkor boldog, ha anyává lehet, ha kisbabát szoríthat a karjába, és azt
kívánja, bár soha ne nőnének nagyra a gyerekei. Adiéné ezzel
szemben valószínűleg azonnal „béranyát" szerződtetne, amint lehetne,
már csak azért is, hogy tudja, kik a gyerek felmenői, s miután
kihordatta magzatát, dadákra és egyéb anyahelyettesekre bízná, míg
(öl nem nőnek egy kicsit, mert a korai gondozásuk nem neki való
foglalatosság.
Az Adiéné anyai boldogsága akkor teljes, ha extravertált, élénk
szellemű, kíváncsi és minden versenybe beálló fiúgyereke van, aki az ő
leendő kis hőse, szívesen fogadja az anyai tanítást és a buzdítást is,
hogy mindenkit hagyjon maga mögött. Hajlamos rá, hogy „egy fiú
nem nyafog"-szerű sztereotip intésekkel már egészen kicsi korától
sablonos férfiviselkedésre nevelje a gyereket.
Jól boldogul azokkal a lánygyerekekkel is, akik hasonlítanak rá,
logikusan gondolkodnak, és önállóak, akárcsak ő, hiszen megfelelő
szerepmodellt tud nyújtani nekik. Ha azonban a kislány jelleme
nagyon távol áll az övétől, akkor inkább a fiúgyerekével foglalkozik, az
álmodozó, érzékeny kislányt bölcs toleranciával szemléli, de idegen
tőle. A lányok általában megérzik ezt a távolságtartást, és csökkenő
önbizalommal vagy némi bűntudattal nyugtázzák, hogy nem tudnak
megfelelni anyjuk elvárásainak.
A legnehezebben azokkal a gyerekekkel tud bánni Athéné, akik
könnyen elsírják magukat — akár fiúk, akár lányok. A helyzet ter-
mészetesen a gyerekek számára terhes, hiszen ha elfogadják anyuk
értékítéletét, azzal a tudattal nőnek föl, hogy tesze-fosza „bőgőma-
sinák" csupán, s felnőttkorukban is túl érzékenyek maradnak. A
gyakorladas, két lábbal a földön álló Adiéné azt is berzenkedve veszi
tudomásul, ha gyermeke élénk fantáziájú művészlélek vagy nappali
álmodozó.
Az Athéné-anya azt váija a gyerekeitől, hogy tegyék a dolgukat,
fejlődjenek „lelki csipkék" nélküli „jó katonák"-ká, akik megállják a
helyüket az életben, akárcsak ő maga.

Az érett Athéné
Akiben ez az archetípus dominál, rendszerint úgy érzi, hogy az
érett kor élete legkielégítőbb szakasza. Minthogy a dolgokat mindig is
úgy látta, amilyenek, nincsenek illúziói, tehát nem is veszítheti el
azokat. Ha minden a tervei szerint történik, élete 35-40 éves korára
normális mederben folyik, képességeit már kibontakoztatta —
beérkezett.
A középkorú Adiéné ilyenkor számot vet önmagával, felméri a
helyzetét, és annak rendje-módja szerint fölkészül a következő
életszakaszra. Ha hivatása van, fölméri, mit tett, mit ért el eddig, mire
képes még, kik támogathatják, mennyire biztos a helyzete. Ha
családanya, fölkészíti magát arra az időre, amikor a gyerekeinek már
nem lesz szükségük az állandó jelenlétére, és kedvére munkálkodhat.
Sajnos nem ritka azonban, hogy Athéné élete éppen ebben a
váratlan időszakban borul föl. Érzelmi viharok csapnak le a jól
elrendezett házra, és Athéné egy házassági krízis kellős közepén találja
magát, ami kibillenti egyensúlyából, és mélyebb érzések felé rántja. Az
addig jól bevált bajtársházasság a férjnek egyszer csak kevésnek
bizonyul. A szenvedély hiány a férfit más, érzelmileg vagy erotikusán
Ifltöttebb nőhöz vonzza. Ha — híven eddigi önmagához — az asszony
higgadtan fogadja az elpártolást, a válás fájdalommentes lesz. Ebben
ii/, életkorban azonban más istennők is könnyen aktiválódnak, és
előfordulhat, hogy Athéné — életében először — kiszámíthatatlanul
reagál.
A menopauza e típusnál nem okoz gyászreakciót, hiszen az anyaság
noha nem volt elsődleges szerepe, a fogamzóképesség elveszítése nem
vlncli meg. Fiatalság és szépség sem olyan tulajdonságok, amik önér-
léktudatát valaha is megalapozták volna, hiszen az intellektuális
képességein, kompetenciáján és nélkülözhetedensége tudatán
nyugszik. Az öregedés tehát semmiféle veszteséggel nem jár, sőt:
Alhéné befolyása nő, tanácsait szívesebben fogadják, és tapasztal-
tabbak, bölcsebbek és magabiztosabbak lehetnek, mint valaha.

A késői évek
Athéné az évtizedek során nem sokat változik. Élete végéig
[megmarad energikus, gyakorlatias teremtésnek, aki mindig megfogja
N dolog végét, akár munkahelyen, akár otthon tevékenykedik, s
később esetleg önkéntesként egy jótékony szervezetben vagy
közösségben. Támogatója a hagyományos intézményeknek, minél
konzervatívabbak — számára annál szimpatikusabbak. A közép-
osztálybeli vagy felsőközéposztály-beli Athéné a helyi egyházközösségi
Vagy vöröskeresztes szervezet motoija, kuratóriumi tag a legkülön-
bözőbb alapítványok, egészségvédő egyesületek, érdekvédelmi közös-
légek vezetőségében, kórházak, gyermekintézmények jótevője, és
Rlllnél idősebb, annál nagyobb tekintélyre tesz szert.
Az „üres fészek" fölötti kesergés nem kenyere, ha a gyerekek
elköltöznek otdionából, végre időt szakíthat további önképzésre,
llnhbijára, kézimunkázásra vagy olyan munkára, amit szívesen végez.
felnőtt gyermekeivel általában jó a viszonya, hiszen éppen ő
mozdította elő önállóságukat, és soha nem volt velük erőszakos vagy
követelőző, és jól viseli a távollétüket. Ezért mind gyermekei, mind
Unokái körében közszeretetnek örvend, s nem csak szeretik, de
tisztelik is. Igaz, külsőségekhez nem ragaszkodik, és érzelmeivel sem
jkiisztja el a családot, de mégis összetartja őket a hagyományok
falrgörzésével, egyes események méltó megünneplésével, közös nyara-
Mftnk szervezésével.
 Számos idős Athénéből köztiszteletben álló matróna, a közösség
oszlopa válik. A „kis tornacipős nénike" szerepe nagyon távol-kW tőle, és
bizonyára nem ő az, aki a részvényesek közgyűlésén általános derült-
séget keltő kérdéseket tesz föl. Mások zavaros, előítéletes gondol-
kodása vagy félművelt szövege nem vezeti félre, és élete végéig
ragaszkodik a férfitekintély primátusához.
A megözvegyülés sem éri készüledenül, hiszen általában idősebb
férfihoz megy feleségül, s tudja, hogy életkilátásai jobbak, mint a
páijáé. Pénzét, vagyonát maga kezeli, befektet a tőzsdén, vagy özvegyi
jogon folytatja az üzletet félje megürült helyén. Az özvegy vagy elvált
Athéné — bármilyen élénk társasági vagy űzled életet is él egyébként
— maga szeret lakni. A szűz istennők „megállok a magam lábán"
tulajdonságát hajlott koráig megőrzi, ha egészsége jó, és kellőképpen
aktív és magabiztos tud maradni.

Pszichés zavarok veszélye

Racionális nő soha nem veszíd el a fejét, a szívét és az önkont-
rollját. Az arany középúton lépdel, nagy indulatok, heves érzelmek
nem háborgatják, irracionális félelmek nem kerülgetik. Az összes
többi istennők — Hesztia kivételével — vagy másokra zúdították érzel-
meiket és indulataikat, s ezzel szenvedést okoztak, vagy maguk váltak
mások szenvedő áldozatává érzelmi ügyek miatt. Az istennők földi
másainál sincsen ez másként. Athéné más: beavatkozásai a halandók
dolgaiba inkább önkényesek, hőspárti magatartása sem impulzív,
inkább ravasz, számító. Az Athéné-nő is mintegy föl van vértezve
önmaga és mások indulatai ellen. Pszichés problémái, érzelmi zavarai
is ebből a vonásból fakadnak. Az egyoldalú fejlődés következtében
elzár maga előtt olyan utakat, amelyeket pedig végig kellene járnia.

Azonosulás Athénével
Atíiéné módjára élni annyit tesz, mint saját fejünk után menni,
intellektuális és gyakorlati dolgokkal foglalkozni, és céltudatosan
cselekedni. Aki így él, egyoldalú létet választ, hiszen csak a munka
világában van otthon. Élvezheti ugyan mások társaságát, de a nagy
szenvedélyeket, a meleg barátságot, a forró szerelmet, az erotikus
gyönyört, az intimitást és a gyengédséget soha nem ismerheti meg.
Igaz, megkímélődik a mély bánattól, a kínzó gyötrelmektől is, amit a
másokkal való szoros kapcsolat okoz, vagy azoknak a hiánya, akikhez
szorosan kötődtünk. A racionális Athénével való kizárólagos azono-
sulás azt jelenti, hogy egy nő elzárkózik az emberi indulatok széles
skálája elől, érzelmeit takarékra állítja, és nem tér le az arany közép-
útról. Nem hatnak rá kedélyeket felkorbácsoló viták, de mély
érzéseket kifejező művészi alkotások sem, nem tudja magát beleélni
más helyzetébe (nincs empátiás készsége), és nincsenek misztikus vagy
transzcendentális élményei sem.
Athéné „a fejében tárolja önmagát", ezért nem is éli át élmény-
s/.inten az egész testét. Az érzékek világáról nem sokat tud, nem ismeri
u gyönyör „lába ujjától a feje tetejéig" ható érzését, és azt sem
tapasztalja meg, hogy milyen az, amikor valaki testi ereje végső hatá-
rához ér el. A páncélos istennő az „ösztönök felett" tartja követőjét,
megfosztva így az anyaság, a szexualitás vagy a szaporodás készteté-
sének valódi átélésétől is.
Ahhoz, hogy átlépjük Athéné árnyékát, énünk más oldalait is ki
kell munkálnunk. Erre a nők csak lassacskán, fokozatosan szoktak
rájönni, amikor észlelik, hogy Athéné-mivolnxk korlátozza őket mások
megértésében. Amikor ugyanis mélységes megrendüléséről, repeső
boldogságáról, vagy őrjítő szerelméről beszél valaki, Athéné csak nagy
nehezen tudja követni, miről is szól a történet. Föl kell ismernie, hogy
a feladatokra való koncentrálás, és a száraz szkepticizmus eltávolítja
tőle embertársait, és nem engedi, hogy érzelmi és spirituális mélysé-
geket és magasságokat jáijon be.
Minden nővel előfordulhat azonban, hogy valamilyen váratlan
esemény, példáid egy nagy megrázkódtatás hatására kilép Athéné von-
zásából, elöntik az érzelmei vagy a tudattalanból feltörő ösztön-
késztetések. Ilyen — traumatikus — esemény lehet egy gyermek meg-
betegedése vagy balesete, vagy ha valaki bántalmazza a gyerekét.
Egyszeriben kitör belőle az artemiszi anyamedve, és tomboló düh önti
rl. Máskor a rivális megjelenése, a házasság veszélybe sodródása
ébreszti föl benne a szunnyadó Hérát, a fájdalmat és a féltékenységet.
Drogok hatására is elveszíthető a racionális, hűvös Athéné, aki ilyen-
kor általában kiborul, és megretten saját tudattalan impulzusaitól.

/I Medúsza-hatás
Az Athéné archetípusnak megvan az a képessége, hogy azokat, akik
nem olyan kompetensek, mint ő, zavarba hozza, megfélemlítse,
megfossza a spontán cselekvés képességétől és a kreativitásuktól. Ezt
nevezem Medúsza-hatásnak.
Az istennő olykor a mellvértjén viselte Zeusz hatalmának és
erejének szimbólumát, egy gorgófejjel, a Medúsza fejével díszített ke-
cskebőrt: az égiszt. A fej a maga ocsmányságában is félelmetes: a haja
helyén kígyók tekeregnek, és a pillantása oly dermesztő, hogy aki
ránéz, menten kővé válik rémületében. A gorgó az Adiéné-nő egyik —
persze metaforikus — vonása, mert ha valami nem olyan mederben
folyik, ahogyan ő szeretné, képes rá, hogy megdermessze a partnerét,
tegyen róla, hogy „megálljon a levegő" és bennszakadjon a szó a
másikban, akár egy egész értekezlet összes tagjában is. A résztvevők
egyszer csak azon kapják magukat, hogy egy tárgy élénk és szen-
vedélyes megvitatásából részletek száraz felsorolása lesz, s az addig
személyesnek tetsző viszony hirtelen rideggé, távolságtartóvá válik.
Kritikus attitűdjével, a dolgok kíméletlen boncolgatásával Athéné aka-
raüanul is megsérdieti mások érzékenységét. Oly kevéssé veszi tekin-
tetbe azokat a finom szellemi vagy morális mozzanatokat, melyeknek
mások nagy fontosságot tulajdonítanak, hogy az már az empátia szinte
teljes hiányát jelenti. Ez pedig gyilkos dolog, főként, ha Adiéné
érzelmi ügyekben tanúsított értetlenségét, és a gyengeség minden
formája iránti türelmetíenségét is számításba vesszük.
Ha mindez csupán társasági helyzetben zajlik, a Medúsza-hatás
legfeljebb kínos vagy bosszantó, ám ha Athénének hatalom is van a
kezében („főnökasszony"), ez az effektus félelmetes és bénító lehet.
Ha például egy fontos tárgyalás soián a „gorgószemű" Athéné gyilkos
pillantásával találkozik valaki, úgy érzi, ez a személytelen és átható
tekintet minden titkát fölfedi, minden szándékába és gyengeségébe
behatol, s hogy minden kérdés ezek után az elevenjére tapint. Az
élveboncolásnak ezen kevéssé elviselhető élményétől menekülni
akarván az „áldozat" szinte „kővé dermed".
Egy kolléganőm elmondta, hogy egyszer, éppen azon a megbe-
szélésen, ahol az előléptetéséről volt szó, maga is ádélte a Medúsza-
hatást. Társnőm igen képzett és nagyon jó terapeuta, főleg a súlyosabb
zavarokban szenvedő betegekkel találja meg a hangot. Ösztönösen és
intuíciói segítségével tapint rá az irracionális viselkedés mögött
megbúvó szimbolikus jelentéstartalmakra, s ez kiváló pszichiáterré
teszi. Az előlépése szerencsédenségére egy Athéné-főnökasszonytól
függött. A beszélgetés során — mint beszámolt róla —: „Tökéletesen
kiürült az agyam, szó szerint megkukultam, képtelen voltam
gondolkodni, vagy egy szót is kinyögni... Egyeden vizsgám sem volt
ennyire szörnyű." Amióta nem csak férfiaktól függ valakinek a
továbbtanulása vagy előléptetése, az égiszt sem csak Zeusz, hanem
egyre gyakrabban Athéné viseli, akinek így hatalmában áll zátonyra
Ihttatni egy karriert, megbuktatni egy diákot.
Gyakori, hogy az Athéné-nő nem is tudja, milyen hatást gyakorol a
másikra, sőt, nincs is szándékában elbátortalanítani vagy megfé-
lemlíteni másokat. Egyszerűen csak végzi a dolgát, amilyen jól csak
tőle telik. Adatokat gyűjt, kérdez, tényeket akar látni, megvizsgálja a
premisszákat, és minden szálat megrángat, hogy lássa, milyen az anyag
IKerkezete, mennyire támasztják alá bizonyítékok azt, amit a másik
állít. Közben akaratlanul megvalósítja Goethének azt a megfigyelését,
hogy az elemzett dolgoknak gyilkosaivá leszünk. A rideg tárgyilagos-
ság, a pontos, metszően éles kérdések fényében elsikkad a másik
l é i n e k az az igyekezete, hogy összefüggéseiben, egészként tárja föl a
lárgyát, és kapcsolatot teremtsen a kérdezővel. így vész el a dolgok
lelke. A hatékony kommunikáció föltárhatná, de a Medűsza-hatás
megfojtja az eleven lényeget.
Saját terápiás óráimon is előfordul, hogy betegem merőben
Intellektuális síkról közelíti meg élete eseményeit, és tényfelsorolást
tart nekem anélkül, hogy bármilyen érzelmi anyagot hozna, vagy
érzelmi reakciókat mutatna. Ilyenkor azon veszem észre magam, hogy
csak a legnagyobb erőfeszítés árán tudok kontaktusban maradni vele,
küszködve az unalom és az érdektelenség fel-feltörő hullámai ellen. Az
élettelen és tárgyilagos beszámoló még engem is elnémít, s iá kell
ébrednem, hogy betegem minden kapcsolatában ugyanilyen hatást
tesz másokra. Ezért hiányzik az indm közelség az életéből, ezért
magányos. Ha egy nő Athéné páncélját viseli, a Medűsza-fejes égisszel
lt mellvértjén, sebezhetetíennek látszik. Intelligenciával is megvasalt
védekező mechanizmusai, és éles kritikai szemlélete mindenkit érzel-
mi távolságtartásra késztet.
Az Athéné-nőnek, ha a Medűsza-hatás boldogtalanná teszi, emlé-
keztetnie kell önmagát arra, hogy az égisz olyasmi volt, amit az istennő
hol magára öltött, hol pedig levetett. így járhat el a földi Athéné is
dermesztő viselkedésével, ha „leteszi páncélját és égiszét", azaz felhagy
kriükai attitűdjével és belá^a, hogy éppenséggel neki van tanulnivalója
másoktól. Ha meg akarja osztani az életét egy társsal, jó, ha „levedli" a
gorgófejes kecskebőrt, és akkor a Medúsza-hatás elmarad.

„A cél szentesíti az eszközt"

A cél az, hogy eljussunk valahová, vagy megoldjunk egy feladatot.
Athéné ez ügyben úgyszólván egyeden kérdést tesz föl: „Mi a teendő?
Hogyan?" Eseüeg: „Menni fog ez így?" Ha célja eléréséről vagy
ellenfele legyőzéséről van szó, igen agyafúrt, és nem sokat teke-
tóriázik.
Ez a ravaszság nagyonis jellemző volt az istennőre. Jó példa rá az a
mítosz, ami a trójai háború két hősének: Akhilleusznak és Hektórnak
a döntő összecsapását beszéli el. Athéné meglehetősen „piszkos
taktikával" vitte győzelemre védencét, Akhilleuszt. Először is rávette
Hektórt, hogy kiálljon a harcra. „. . . Déiphoboszhoz volt érchangra, s
alakra hasonló. / Oldala mellé állt s hozzá szárnyas szavakat szól: /
»Testvérem, be nagyon rég üldöz a fényes Akhilleusz, . . . / most már álljunk
meg, s kergessük vissza mi ketten.Hektor tehát — abban a hiszemben,
hogy kedvenc testvére mögötte áll, mint fegyverhordozó, kiállt a hős
ellen, csak amikor utolsó dárdáját is eldobta „. . .hát a fehérpajzsos hős
Déiphoboszra kiáltott, / hogy kelevézt adjon: hanem ez nem volt közelében. /
Ekkor a szívében sorsát meglátva kiáltott: / »Jaj, hát isteneink elhívtak már a
halálba. / Azt hittem, hogy az oldalamon van Déiphobosz hős; / csakhogy a
bástya mögött áll ő; így csalt meg Athéné.« 4
Az istennőt egyáltalán nem foglalkoztatta a kérdés, hogy az ilyen
párviadal sportszerű-e vagy sem, erkölcsös dolog-e vagy sem. Az
egyeden, amivel törődött, az volt, hogy a stratégia hatékony legyen. Ez
is egy árnyoldala az Athéné-nő személyiségének.
Összefügg ez azzal is, hogy gondolkodásmódja érzelemmentes,
tehát nem elemzi, hogy rendes dolog-e így vagy úgy cselekedni, fő,
hogy a dolog működjön. Elég nehezen érti meg azt is, hogy miért
vannak egyesek úgy megütközve bizonyos amorális vagy etikátian
viselkedéseken, kivált, ha azok nem érintik személyesen a háborgókat.
Azzal az érveléssel sem tud mit kezdeni, hogy egy eljárás „idegen
lenne a dolog lényegétől" (pl. a törvény szellemétől), hiszen szerinte a
cél valóban szentesíti az eszközt.
Az Athéné egyetemi hallgatónők valószínűleg értetlenül fogadták a
hetvenes évek diáktüntetéseit. Sem a vietnámi háború, sem a kam-
bodzsai invázió, sem a Watergate botrány nem vitte ki őket az utcára.
Meglehet, közönyösséggel vagy erkölcsi érzéketlenséggel vádolták
őket, de az Athénék — karrierjüket tartva szem előtt — valószínűleg
nem hagyták el a könyvtárakat és a laboratóriumokat

A fejlődés útjai
Minden istennő archetípusra áll az a tétel, hogy ha az egyiket meg
akarjuk haladni, úgy a többieket kell egy kicsit jobban kimunkálnunk
magunkban. Az Athéné-nőknek azonban számos más lehetőségük is
van rá, hogy ádépjenek az istennő fenyegető árnyékán, azaz:
levetkezzék hátrányos tulajdonságaikat.

Befelé fordulhat
A munka világában élő Athénét valósággal foglyul ejdieti az üzleti
élet, a politikai csatározás, a hivatali munka, s egyszer csak azon
kaphatja magát, hogy valóságos mókuskerékben fut, képtelen
leállítani az agyát, kipihenni magát, mert örökösen jár valami terv vagy
feladatmegoldás a fejében. Ha ráébred, hogy a munka lassacskán őt
magát falja föl, s hogy némi nyugalomra van szüksége, hogy egyen-
súlyát visszanyerje, Atíiéné, az asszonyi mesterségek istennője nyújthat
neki segítő kezet hogy kiszakíthassa magát a nyüzsgésből.
Athéné legkedvesebb szép mestersége a szövés volt. Ismerősöm,
egy sikeres üzletasszony is rátalált erre a hobbira, és így számolt be
róla: „Nem tudok elképzelni megnyugtatóbb tevékenységet Fölveszem
a szövőszék ritmusát, kiürül az agyam, és teljesen feloldódom a
munkában. A kezem jár, a fejem pihen, és végül egy gyönyörű falikár-
pit kerül le a szövőszékről."
Lehet, hogy más úgy tapasztalja, hogy a varrás az, ami megszaba-
dítja a hivatali gondoktól. Gyakorlati szempontból is előnyös, ha
Athéné maga állítja elő ruhatárát, s kreativitása, tervező készsége is
teret kap itt. A legfinomabb szöveteket vásárolja meg, és valóságos
szalonmunkát végez, aminek köszönhetően a kész kabát vagy ruha
tízszer annyit ér, mint amennyibe az anyag került. Végtelen türe-
lemmel ücsörög a varrógép mellett és esküszik rá, hogy a szabás-varrás
a legjobb munkaterápia, mert nagyon jól kikapcsolja Őt.
 A korongozás, a fazekasság vagy bármilyen kézimunka is össze-
kapcsolhat bennünket a mesterségek istennőjével, és megteremheti a
külső és belső terhelések egyensúlyát.

Visszatalálni a gyermekhez
A mítosz úgy mondja: Athéné kész nőként pattant elő Zeusz
koponyájából. A felnőttként megszülető nő metaforája nem is áll
messze az ilyen asszonyok valódi élményétől. Ha legrégebbi emlé-
keikre kérdezünk rá, ilyesmiről számolnak be: „kíváncsi voltam, mi van
benne", „tudni akartam, hogy működik", „olyan okosakat mondtam
mindenféléről". Ezeknek a tényanyaggal teli tömött fejű kislányoknak
az életéből azonban a szubjektív élmények egész tartománya szinte
hiányzik. Ez a hiány felnőttkorban már szükségletként jelentkezhet.
Ilyenkor tehát föl kell fedezniök magukban azt a gyermeket, akit egy
új élmény egyszerűen csak gyönyörködtet, vagy zavarba ejt; a
gyermeket, aki soha nem voltak.
Visszatalálni gyermeki énünkhöz annyit tesz, mint tágra nyílt
szemmel rácsodálkozni valamire, a felfedezés izgalmával közelíteni az
élet dolgaihoz, és nem az „okos felnőtt" attitűdjével azonnal magya-
rázatot keresni rájuk. Ha egy gyereket valami új dolog lenyűgöz, akkor
azt teljes egészében fogadja be, nincsenek eleve megformált elképze-
lések a fejében arról, hogy milyennek kellene annak a valaminek
lennie, nem kételkedik benne, és nem is akarja rögtön beledugni egy
címkével ellátott dobozba, hogy aztán, mint megismert dolgot
„kipipálhassa" és félretehesse. Ha valaki olyan jelenségről vagy érzés-
ről mesél Athénének, amit még soha nem élt át, hallgassa meg nyitott
lélekkel, és próbálja meg elképzelni a jelenetet azokkal az érzésekkel
együtt, amikről a közlő beszámol. Ha pedig netán maga az Athéné-
asszony kerül érzelmileg érintett helyzetbe, ne próbáljon azonnal
kilépni abból, és ne vegye föl az égiszt sem. Hagyja, hogy mások
megismerjék, és esetleg kiengeszteljék vagy megvigasztalják. Ahhoz,
hogy megtaláljuk önmagunkban az elveszített gyereket, sírnunk,
nevetnünk, és játszanunk is kell néha.

Fölfedezni az anyát
A hagyomány szerint Athéné igen büszkén viseli, hogy csak egy
szülője: apja van, és teljesen figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy
volt egy anyja is, Métisz, akit Zeusz volt szíves lenyelni. Az Athéné-nők
metaforikusán többféle értelemben is „anyátlanok": föl kell fedezniök
élt meg kell becsülniük az anyát — saját szülőanyjukat is, és a bennük
KMinnyadó gondoskodó, tápláló anyát is.
Jótékonyan hat az Athéné-nők személységfejlődésére, ha fölfedezik
én megismerik azokat a matriarkális értékeket, melyeket az emberiség
(óval a görögök előtt üsztelt és vallott. A mai Athénét intellektuális
é r d e k l ő d é s e is elvezetheti a történelem, a régészet vagy a pszichológia
Umcretén át a feminin értékekhez, vagy akár a feminista eszmevi-
lághoz is. így új nézőpontból tekinthet anyjára, önmagára és a többi
n ő r e . Ha pedig egy Athéné megváltoztatja gondolkodásmódját, elő-
nyösen fog változni viszonya az emberekhez, és kapcsolatai javulni
lógnak.
 6. fejezet

Hesztia: a házitűzhely és a templom

istennője, a bölcs nő,
„hajadon nagynénénk"
Hesztia, az istennő
Hesztia a tűzhely — helyesebben: egy kerek tűzhelyen égő tűz —
litennője. Az olümposziak közül őt ismerik legkevésbé. Hesztiát (vagy
ihogyan a rómaiak nevezték: Vesztát) nagyon ritkán ábrázolták szobor
formájában, reliefeken vagy falfestményen emberi alakban, mivel
mind az otthonokban, mind a templomokban, mind a városköz-
pontban eleven tűz alakjában volt jelen. Jelképe a kör, mivel a temp-
lomok, a középületek és az otthonok áldozati tűzhelyei is kör alakúak
Voltak. Csak az ő jelenléte szentelte meg a házat, de ha ő belépett,
mind az otthont, mind a templomot megszentelte. Ez az istennő tehát
•mellett, hogy a szent tüzet: a fényt, a melegséget és az ételek
elkészítéséhez szükséget hőt adta az embereknek, spirituális jelenlétet
ll képviselt.

Eredete és mitológiája
Hesztia Rheia és Kronosz elsőszülött leánya, az első generációs
olümposziak közt a legidősebb nővér, és a második generáció
nagynénje. Őt okádta ki Kronosz legutoljára, így ő a legidősebb és a
legfiatalabb is egyben. A születés jogán egyike volt a tizenkét legfőbb
litenségnek, mégsem az Olümposzon lakozott. Még csak nem is
ehezményezte, amikor Dionüszosz; a szőlőművelés, a bor és a mámor
lltene fölváltotta őt, s mint a tizenkettek egyike, elfoglalta a helyét a
hnlhatatianok között. Minthogy sem a háborúkban, sem a szerelmi
Afférokban nem vett részt soha — márpedig a görög mitológia
leginkább ezekkel foglalkozik — az izgalmasabb történetekben nem
lok szó esik róla. A halandók azonban mégiscsak őt tisztelték
 Homérosz „tisztes szűz"-nek nevezi, egyikét tiszteli benne ama
háromnak, kiket Aphrodité sem tud legyőzni csábításával. „Edes vágyat
Zeusz, se hajított szívébe" és „ . . .a tisztes Hesztia sem kívánja, mit Aphrodité
ád". Álljon itt egy hosszabb idézet is:

„Hesztia, minden nagy házában az elnemenyésző

égilakóknak, a földönjáró emberi népnek,
nemmúló lakodat kaptad, tisztelnek erősen.
Szép a te tiszteleted s nemes is, lakomát a halandók
el nem kezdenek és sose hagynak nélküled abba,
áldozatul neked önt édes bort mindig az első.

Aphrodité addig mesterkedett, míg a tenger istene, Poszeidón és a

nap istene, Apollón is beleszeretett Hesztiába. Mindketten megkíván-
ták, és erősen ostromolták, ő azonban szilárdan ellenállt és Zeusz
fejére megesküdött, hogy szűz marad örökre. Erre — amint azt
Homérosz írja: „Násza helyett a magas Zeusztól szép tiszteletet nyert, /
minden ház közepén ott ül, s dús áldozatot kap, / minden szentélyben részt
élvez a tiszteletekből / s legmagasabb istennek tartják őt a halandók."

Szertartások és tiszteletadás
Heszdát, mint említettem, nem a róla szóló mítoszok és
ábrázolatok tették ismertté, mint a többi isteneket. Az ő jelentősége
azokban a rítusokaban testesül meg, melyeket a tűz szimbolizál.
Alihoz, hogy egy házból otthon váyék, Hesztia jelenlétére volt szükség.
Amikor egy pár egybekelt, a menyasszony édesanyja fáklyát gyújtott a
saját tűzhelye tüzénél, átvitte az új otthonba, és mielőtt az új házasok
átlépték volna a küszöböt, meggyújtotta vele a háztartás elsőként
fellobbanó tüzét. Ez a szertartásos aktus szentelte föl az új otthont.
A második Hesztia-szertartás akkor következett, amikor az újszülött
világra jött. Ötnapos korában — amikor már valószínű, hogy a
csecsemő életképes — körbejárták vele a tűzhelyet, és ez azt jelentette,
hogy a család befogadta a jövevényt. Az aktust ünnepi lakoma követte.
Minden görög városállamnak volt egy közös tűzhelye is, ami a
„városháza" legnagyobb csarnokában állott. Itt fogadták hivatalosan
az idegenből jött vendégeket, és a követeket. És valahányszor egy
kolónia új települést hozott létre, magukkal vitték a szent tüzet saját
városukból az új település központjába.
így azután valahányszor egy új pár vagy egy új nemzetség föl-
kerekedett, hogy otdiont alapítson, magukkal vitték a szent tűz
képében Hesztiát, hogy összekösse a régit az újjal, a régi otthont és a
régi rokonságot is behozva a házba, talán a folytonosság, a kapcsolat, a
közös tudat és identitás jelképeként is.
A rómaiak később Vesta néven imádták az istennőt. Az ő tüze
egyesítette egyeden családdá Róma polgárait. Templomaiban a szent
tüzet a Vesta-szüzek őrizték, akiknek személyükben kellet megteste-
síteniük úrnőjük anonimitását és érintetlenségét. Bizonyos érte-
lemben Hesztia— illetve Vesta — emberi képviselői, eleven képmásai
voltak, akiket a reliefeken és szobrokon, fal- vagy vázaképeken is ek-
ként örökítették meg.
A Vesta szűznek kiválasztott leánykákat nagyon korán, alig hatéves
korukban vitték be a szentélybe. Egyenruhát adtak rájuk, a hajlikat is
egyformára nyírták és igyekeztek mindent eltűntetni, ami egyedi volt
rajtuk. Az emberi társadalomtól elkülönítve és tisztelettől övezve éltek.
Elvárták tőlük, hogy Hesztia módjára éljenek és irtózatos következ-
ményeket helyeztek kilátásba annak, aki megszegte volna szüzességi
fogadalmát.
Ha egy Vesta szűznek férfival akadt dolga, úgy magát az istennőt
szentségtelenítette meg. Büntetésből élve eltemették egy apró, leve-
gőtíen föld alatti kamrába, egy szövétnek, némi olaj és egy kevéske
élelem került csak mellé, valamint egy fekvőhely. A földet pedig úgy
elegyengették fölötte, mintha nem lett volna ott semmi. Ha megszűnt
u Vesta szűznek az istennőt megtestesítő tisztasága, úgy oltották ki az
életét, ahogyan a parázsló szenet szokás a tűzrakó helyen; néhány
lapát földdel.
Hesztiát gyakorta együtt említik Hermésszel, a hírvivővel, akit a
rómaiak Mercur néven tiszteltek. Hermész ékesszóló, és agyafúrt
Istenség volt, az úton lévők vezetője és védelmezője, a szónoklat istene,
valamint a kereskedők és tolvajok patronálója. Korai megjelenítője egy
oszlopszerű kő volt, amit „herm"-nek neveztek. A régi görög
otdionokban Hesztia kerek tűzhelye a ház közepén, Hermész fallikus
oszlopa pedig kívül, a küszöbnél álldogált. Hesztia tüze meleget adott
és megszentelte az otthont, Hermész pedig az ajtóban állt, hogy
termékenységet hozzon, és távol tartsa a gonosz dolgokat. így kap-
csolódtak ezek az istenségek a templomokban is. Rómában például a
Vesta templomhoz vezető lépcső jobb oldalán állt Mercur szentélye.
Láthatjuk hát, hogy mind a háznál, mindpedig a templomban
együtt, de egymástól elkülönülve van jelen a két istenség. Mindkettő
nagyon fontos szerepet töltött be. Hesztia a családi köteléket, az
együttlétet szentelte meg és azt a helyet, ahová hazatérnek az em-
berek, Hermész meg a kapu őrzője volt és üdtársa azoknak, kik ki-
lépnek a világba, ahol nagy fontossága van a kommunikációnak, az
utak ismeretének, a ravaszságnak és az is előny, ha szerencséje van az
utasnak.

Hesztia, az archetípus
Hesztia a házban és a templomban egyaránt a mindennapi élet
centrumában volt. Archetipikus jelenléte a női személyiségben
ugyanilyen fontos: ez nyújtja számunkra az érintetíenség és az „egész"-
ség belső élményét.

Szűz istennő
Hesztia a legidősebb a három szűz között. Nem kalandozik a
fölfedezés vágyától űzve a vadonban, és nem is alapít várost, mint
húgai. Benn marad az építményben, ami a tűzhelyét körülfogja.
Az anonim (nem éppen névtelen, de arctalan) istennőnek lát-
szólag nem sok köze van a gyorsan és sokat cselekvő Artemiszhez, vagy
a harcias Athénéhez, alapjában mégis megegyezik velük abban, hogy
érintheteden, sebezhetetien és nem lehet neki fájdalmat vagy
szenvedést okozni. Akárcsak amazok, ő is megáll a maga lábán, és az
foglalkoztatja, ami őt érdekli. Figyelmét éppúgy összepontosítja, mint
két húga, és senki fiának az igényei nem térítik el attól, amire figyel.

Önmagára fókuszáló hidat

Ez az archetípus éppúgy egy gyújtópontba szűkíti a tudatot, mint a
másik két szűzé. (Latinul a focus tűzhelyet jelent!) Míg azonban
Artemisz és Athéné külső célba helyezik figyelmük gyújtópontját, egy
célpont vagy egy terv lebeg előttük, addig Hesztia befelé, önmagába
néz, és a szubjektív élményre koncentrál. Teljesen feloldódik például
a meditációban.
 Hesztia módjára szemlélni a világot annyit tesz, mint magunkba
nézni, belső hangjainkra figyelni, és intuíciónkra hagyatkozni. így
mindig arra koncentrálunk, ami nekünk fontos, ami számunkra hordoz
egyszemélyes jelentést, ami hozzánk szól. Ez hozzásegít ahhoz, hogy
mindig kontaktusban maradjunk valódi, belső értékrendünkkel. A
Hesztia-nő ezen a módon — önmagán átszűrve — j u t el a helyzetek
lényegéhez, embertársai indítékainak, jellemének megértéséhez is. Ez
a belső perspektíva mintegy átvilágít a dolgokon, és rendet teremt az
ingerek zavaró sokaságában.
Mivel az introvertált Hesztia önmagába mélyed, környezete iránt
érzelmileg elkötelezetlen, s olykor perceptuális szinten figyelmeden.
Az önállóság és függetlenség mindhárom szűz istennőt jellemzi,
Hesztia azonban társaságkerülő is, magának való lény, aki nagyon
szereti a csendet és a nyugalmat, s ezt általában a magányban találja
meg.

A házitűzhely
Hesztia, a házitűzhely istennője lehet az uralkodó archetípus
azoknál a nőknél, akik a házimunkát értelmes és kielégítő tevé-
kenységnek, nem pedig nyűgnek érzik. A Hesztia-nő számára az
otthoni munka eszköz, mellyel énjét és házát rendben tartja. Olyan
asszony, aki a belső harmóniát nyeri el, amikor napi teendőit végzi,
inert ilyenkor Hesztia-oldalával lép érintkezésbe.
A háztartás részleteire gondot fordítani olyasmi, mint a meditáció.
I la egy Heszda-nő könyvet írna belső folyamatairól, valószínűleg azt a
címet adhatná neki: „Zen, avagy a háztartás művészete". A házimunka
önmagában is fontos számára, de szered is csinálni. Belső békével tölti
el olyasformán, mint a női szerzetesrendek tagjait, akik minden
tevékenységet „isten szolgálatában" végeznek. Ha Hesztia elvégezte,
amit aznap akart, jó érzés szállja meg — ellentétben Athénével, akit
sokkal inkább a teljesítmény, valami kézzel foghatónak a létrehozása
érdekel. Artemisz meg bizonyára iszonyúan unja a háztartást, s ha
végzett, legfeljebb annak tud örülni, hogy végre valami mást csinálhat.
Ha Hesztia jelen van, a nő úgy végzi egyik házi teendőjét a másik
titán, hogy közben úgy érzi, mindenre rengeteg ideje van. A szeme
sarkából sem pillog a faliórára, mert nincs szigorú órarendje vagy
beosztása, így aztán soha sem kergeti az idő. Olyasmiben él, amit talán
„időtlen időnek", vagy „idődén óráknak" nevezhetnénk. Hesztia „részt
vesz" az időben, és ez rendkívül megnyugtató és üdvös (mint ahogy
minden, amit úgy csinálunk, hogy közben megfeledkezünk a múló
időről). Ahogyan széjjelválogatja a szennyest vagy összehajtja a száraz
ruhát, ahogy mosogat vagy rendet csinál, sietség nélkül, az maga a
feladatban való békés feloldódás.
A házvezetőnők mindig a háttérben maradnak és megőrzik
névtelenségüket. Általában természetesnek vesszük jelenlétük áldásait,
de se nem híres, se nem hírhedt személyek, akikről sok szó esnék.

A templomi oltár
Vallási közösségekben, s különösen azokban, melyekben a csend
kultusza is jelen van, számos Hesztia-nőt találunk. A katolikus, kon-
templatív apácarendekben éppolyan jól érzik magukat, mint a
meditáción alapuló keleti vallások követői között.
Az apácák is feladják világi énjüket, s akárcsak a Vesta szüzek,
leteszik családi nevükkel együtt identitásukat, és megváltoztatják a
keresztnevüket is. Egyenruhát öltenek, igyekeznek levetkőzni egyé-
niségüket, és szüzességi fogadalmat tesznek. Egész életüket a vallás
szolgálatába állítják.
Mióta nyugaton is terjedőben vannak a keled vallások, az
ashramokban szinte ugyanannyi Hesztia típusú nő talál otthonra, mint
a zárdákban. Mindegyik életforma a befelé forduló imára, az
elmélyülésre vagy a meditációra helyezi a fő súlyt, másodlagosan pedig
a közösség fenntartása, az összetartás és a háztartás ellátása a cél, amit
éppen olyan áhítatos, önfeladó módon végeznek, mint ahogyan
imádkoznak vagy meditálnak.
Hesztia templomaiban névtelen nők végzik észrevétlenül minden-
napos lelki és ház körüli szolgálatukat. Híressé váló személyiségek is
vannak köztük, akik más istennőket is képviselnek. Avilai szent Teréz
például, aki extatikus írásaival vált híressé, Aphrodité bizonyos oldalát
ötvözte Hesztiával, a Nobel-békedíjas kalkuttai Teréz anya pedig
Démétért és Hesztiát. Számos rendfőnöknő és apátnő, akik szelle-
miekben is motiváltak és a rend életének megszervezése terén is
jeleskednek, a szűz istennő tulajdonságai mellett Athéné-vonásokat
mutatnak.
 Hesztia otthoni és szentélybeli lénye a családi vallásos ünnepek
alkalmával eggyé válik. Ezt figyelhetjük meg például akkor, amikor egy
vallásos zsidó asszony a Széderre készül otthonában. Ahogyan takarít,
ahogy főz, ahogy előkészíti az ünnepi edényt, és megteríti az asztalt,
minden mozdulatán látszik, hogy tevékenysége szent előtte, rituális
szertartás, aminek minden mozzanata éppoly fontos, mint a pap és a
ministránsgyerek néma együttműködése egy katolikus misén.

A bölcs matróna
Hesztiát, mint az első generációs olümposziak nővérét, a második
vonal nagynénjét bizonyos tisztelet övezte az istenek körében is.
Rokonai intrikáin és vetélkedésein fölül állt, s a pillanat szenvedélye
sem ragadta el soha. Ha tehát ez az archetípus dominál egy nőben,
másképpen hatnak rá a dolgok, mint a többiekre.
Belső jelenléte esetén egy nőt nem rendítenek meg annyira a drá-
mai események sem, nem válik mások rabjává, felette áll a
hatalomnak, a tülekedésnek és úgy érzi magát egésznek, ahogy van. Az
énjét soha nem állítja csatasorba. Minthogy identitása nem lényeges, a
körülmények sem hatnak rá végzetesen, nem borul ki, és nem is repes
a boldogságtól, bármi történik. Amint T. S. Eliot úja Négy kvartett
című versében:

„A benti függetlenség a gyakorlati vágytól

A szabadulás testtől és tűréstől, szabadulás a benti
És kinti kényszertől, de körül
Az érzékelés kegyelme, nyugvó és mozduló fehér fény?
(Vas István fordítása)

Hesztia szenvtelensége „bölcs matróna" jelleget kölcsönöz ennek

az archetípusnak. Olyan, mint egy bölcs öregasszony, aki már jót-
rosszat átélt anélkül, hogy kifordult volna önmagából, anélkül, hogy
Jellemét az események megváltoztatták volna.
Az istennőt az összes többi isten templomában is tisztelték. Ha
Hesztia megosztja „szentélyét" — a nő személyiségét — más
archetípusokkal, úgy Ő az, aki a többiek céljainak és szándékainak
bölcs színezetét adja. Ha egy Héra-asszony rájön, hogy félje hűden
hozzá, Hesztia jelenlétében (vagyis: ha a Héra archetípus mellett
Hesztiának is jut szerep) fajdalma sokkal könnyebben elviselhető. Az
összes többi őstípus túlkapásait, szélsőséges megnyilvánulásait enyhí
theük Hesztia bölcs tanácsai, jelenlétének tudata, ami biztonsággal
tölthet el, és spirituális tisztánlátást tesz lehetővé.

A személyiség középpontja
Hesztia a befelé fordulás istennője, ha ő segít, megleljük énünk
belső magvát, a „sarkalatos pontot", ami cselekvésünknek értelmet ad,
ami kiemel bennünket a külvilág káoszából, és megteremtheti saját,
belső rendünket. Eletünk belső értelmét, célját világosítja meg, s így
kiemel minket a mindennapok nyüzsgéséből.
A kör alakú áldozati tűzhely — vagy oltár — a szentély közepén
ugyanolyan alakzat, mint a mandala, a kép, amit a meditációban az
egészlegesség, a teljesség szimbólumaként használnak.
Jung szerint a mandala szimbólumok alapmotívuma a személyiség
magvának megérintése. Valamely középpont ez a lélek mélyén,
melyhez minden egyéb viszonyul, mely köré a dolgok rendeződnek, s
ami maga is energiaforrás. A középpont energiája csaknem
ellenállhatatlan kényszerítő erővel sarkall és űz, hogy azzá legyünk,
amik vagyunk, amint minden élő szervezet késztetve van, hogy azt a
formát öltse, ami a természetére jellemző, függetlenül a körülmé-
nyektől. E centrumot nem úgy érezzük, s nem is úgy gondolunk rá,
mint az ego-ra (én-re), hanem, mondhatnánk talán úgy, mint „Selbsí'-
re, „self-re, vagyis úgy érzékeljük, mint „önmagunk "-at.3
A „self az, amit akkor érzékelünk, amikor úgy érezzük; egyek
vagyunk egy másik lényeggel, a világmindenséggel, ami körülvesz
bennünket; amikor érezzük közös mivoltunkat minden dolog lénye-
gével. Ezen a spirituális ponton — paradox módon — kapcsolat és
függetlenség ugyanazt jelend. Amikor úgy érezzük, kapcsolatban va-
gyunk a meleg és a fény belső forrásával (metaforikusán: a szellemi tűz
világa fölmelegít bennünket), ez a „tűz" felmelegíti a házunk népét,
azokat, akiket szeretünk, és összeköt azokkal, akik távol vannak tőlünk.
Hesztia szent tüze a templomok oltárain és a házak tűzhelyein is
égett. Az istennő és a tűz egy és ugyanaz, összeköti a családokat a csa-
ládtagokkal, a városállamokat a kolóniákkal. Hesztia volt a szellemi
kapocs, ami az ókorban mindenkit összekötött.
 Hesztia és Hermész: az ősi kettősség
Az oszlop és a kör alakú gyűrű a férfi- és női princípium jelképévé
IN vált. Az ókorban a görögöknél a „herm", az oszlop kinn Hermészt, a
kör alakú tűzhely benn Hesztiát jelképezte. Indiában is és másutt is
együtt jelenik meg az oszlop és a kör. A felmeredő, fallikus lingam
áthatol a feminin joni-n vagy körön. A rómaiknál Hesztía és Hermész
N/.étválik; Vesta és Mercur külön jelenik meg. Ennek a szétválásának
további hangsúlyt ad Hesztía szűzi mivolta, no meg az a körülmény,
hogy ő Hermész legidősebb nagynénje, vagyis a frigy valószínűtlen.
Ezt a kettőségét a görögöktől kezdve az egész nyugati kultúra hang-
súlyozza, s valóságos törésvonalat helyez maszkulin és feminin, szellem
és test, logosz és érosz, aktív és befogadó közé, s ez a szakadás végül
lélsőbb- és alsóbbrendű értékek tételezését is jelenti. Amikor Hesztát
és Hermészt egyaránt tisztelték a templomokban és a házaknál,
Hesztia volt a fontosabb, ő kapta a nagyobb tiszteletet és több
áldozatot. Abban az időben ez a kettőség dualitást, egymást kiegészítő
egységet jelentett. Hesztiát azóta „leértékelték" és elfeledték az
emberek, szent tüzét nem gyújtják meg, és nem adják tovább, s azt sem
tisztelik immár, amit képvisel.
Hesztia nélkül nem találjuk meg legbenső célunkat és mene-
dékünket, mint egyének. Az otthon is elveszíti a melegét, az együtt-
létek, az összetartozás színhelyének fontosságát, szétesik a család is.
Ráadásul elvész az emberek közötti összetartozás érzése, a folytonosság
biztonsága, megszűnik a polgároknak a városukhoz, a népeknek a
többi néphez fűződő rokoni kötődése, és az emberiség közös,
spirituális szövetsége is.

Hesztia és Hennész misztikus egysége

A Hesztia és Hermész archetípusok misztikus szinten: a tűz, a
középpontban lobogó tűz képzetében is rokonok. Hermész-Mercur
alkimista isten volt, szelleme olykor tűz képében jelent meg. Az elemi
tűz ez, a misztikus szellemek megvilágosítója, ami az ókor hite szerint
a föld középpontjában ég.
Mind Hesztia, mind Hermész (a „lélekvezető") szellem és lélek
archetipikus képviselői. Hermész a szellem, mely lángra lobbantja a
lelket. Ebben az összefüggésben olyan, mint a szél, ami az izzó rönkök
közé fúj, és fellobbantja azokat. Ugyanígy éleszthetnek mély érzéseket,

L
vagy réges-régen tudott, de soha meg nem fogalmazott gondolatokat a
szavak, melyek istene Hermész, aki így megvilágosíya elménket.

Hesztia kimunkálása önmagunkban

Az istennőt fölfedezhetjük a csöndes magányban éppúgy, mint az
elmélyülten végzett házimunka értelmes rendjében. A megfontoltan,
sietség nélkül végzett tevékenységben egy nő teljesen föl tud oldódni,
s munkája végeztével élvezi a maga teremtette harmóniát. Mindenki
föl tud idézni magában olyan eseteket, amikor ez az archetípus ural-
kodott el rajta, még azok az asszonyok is, akik pedig szívből utálnak
minden házmunkát.
Egy lomtár vagy kamra kitakarítása közben minden darabról el kell
döntenünk, hogy mit dobjunk el, és mi tartozzon továbbra is hozzánk.
Közben emlékezünk és végiggondoljuk a jövő lehetőségeit. A
végeredmény pedig egy rendes, takaros, jól használható kamra, ami
minket magunkat is tükröz — s közben elszállt egy jól töltött nap.
Hesztiát éljük át, ha rendet rakunk a fényképeink között. Szortí-
rozunk, selejtezünk, ragasztunk és van, amit kidobunk, s közben jól
érezzük magunkat. Jó érzéseink a tevékenységből magából, emléke-
inkből, s végül a tevékenység eredményéből táplálkoznak.
Azok a nők, akiknek ez nem alaptermészetük, elhatározhatják,
hogy egy kis időt HeszUára — azaz: önmagukra — szánnak, némi
csendes elvonulásra, magányos ténykedésre. Ilyesmire persze nem
könnyű időt és helyet találni, kiváltképpen azoknak nem, akik örökké
másokkal vannak elfoglalva, folyvást nyüzsögnek és nagy büszkén arra
szoktak panaszkodni, hogy egyetlen perc nyugtuk sincs.
Ha a mindennapos házi teendőkhöz Heszdát szólítjuk segítségül,
ez szándékos szemléletváltást jelent háztartásvezetés terén. Az első
lépés, hogy amikor nekiállunk egy feladatnak, hagyjunk rá bőven időt.
A mosott ruha leszedése és összehajtogatása a legtöbb nő számára
visszatérő megpróbáltatás, amin minél előbb túl akar lenni. Hesztia
attitűdjével viszont már előre örülhetünk, hogy a ruha valószínűleg
száraz, mert alkalmunk lesz rá, hogy hajtogatás közben megpihen-
tessük gondolatainkat és kikapcsolódjunk. Ahhoz, hogy Heszda jelen-
létét biztosítsuk, egyszerre egy feladatra koncentráljunk, olyasmire,
amit egy helyiségben és egyvégtében könnyedén el lehet végezni a
rendelkezésre álló időben. Olyan odaadással, a szolgálattétel szinte
szertartásos érzésével kell tennünk-vennünk, minden mozdulatnak
megadva a méltóságát, mintha — mondjuk — egy japán teaszertar-
táson vennénk részt. Csak így tudja átvenni a belső nyugalom annak a
/.songásnak a helyét, ami általában betölti az agyunkat. Munkánkat
természetesen csendben (tádió, tévé harsogása nélkül) végezzük, s a
minősége nekünk magunknak is okozzon örömöt. Csak így áldozha-
tunk a bennünk lakozó szűz istennőnek, a szolgálat kényszerű
tudatában, örökké versenyt futva az idővel semmiképpen.
A befelé forduló — introvertált —, saját szükségleteire figyelő
archetípus kibontakozását a meditáció is segíti. Aki egyszer rászánja
magát, annak mindennapos gyakorlatává válhat, hiszen így lesz
megközelíthetővé Hesztia, ez adja a teljesség, a „kerek egész" belső
llékéjét, s ez a megvilágosodás forrása is.
Hesztía jelenlétének megérzése egyesekből költői megnyilvá-
nulásokat is kicsalhat. May Sarton író és költőnő így vall: „Csak akkor
tudok verset írni, amikor a kegyelem állapotában vagyok, amikor
legmélyebb forrásaim is megnyílnak, felkavart, és ugyanakkor
egyensúlyi állapotban. Ilyenkor a vers szinte akaratomon kívül, mint
egy ajándék érkezik hozzám." Leírásában a jungi „Selbsf élményére
ismerhetünk, ami mindig az ego, az én fölött áll, és a kegyelem
ajándéka.

Hesztiára találni kényszerű magányban

Csaknem mindenkivel előfordul élete során, hogy egy időre
magányos lesz. Ezek a korszakok többnyire veszteséggel kezdődnek,
gyásszal, elhagyatottsággal, vágyakozással a másik ember, a társ után.
Egy újságírónő, Ardis Whitman férje például egy napon gyors öleléssel
elköszönt feleségétol, betette maga mögött az ajtót, és elszaladt
Hazulról. Többé nem tért haza, mert szívrohamot kapott, és meghalt.
Az özvegy hét évvel később így írt a magány nem várt jótéteményéről:
„Mint az első bágyadt napsugár cső után, úgy kúszik az emberbe
valami kis melegség, anri éppoly szerves velejárója a kényszerű
magánynak, mint maga a bánat. Az emlékezés táplálja . . . de saját
identitásunk megérzése is. Ha emberekkel körülvéve élünk, indu-
lataink, vonzalmaink, fölismeréseink egy része átfolyik a súlytalan
beszélgetések szűrőjén, és nyomtalanul elszivárog. Legmerészebb
pillanataiban az ember úgy érzi, hogy amit tesz, az a végső és legfon-
tosabb emberi cselekvés: egy lélek kimunkálása. Az élet ereje belülről
árad; menj oda a forrásához. Imádkozz; meditálj. Érkezz el a benned
fénylő tisztásokhoz."4

Hesztia, a földi nő
Heszda földi megfelelője ugyanolyan nyugodt és visszafogott, mini
az istennő, jelenléte békés, meleg rendet sugall. Általában introvertált
személyiség, keveset szól, kedveli a magányt.
Van egy barátnőm, akihez nagyon szívesen megyek látogatóba,
mert amint belépek, megérzem a kapcsolatot személyisége, és Hesztia
között A ház mindig dszta, derűs és rendezett. Az asztalon virágok
pompáznak egy vázában, és a konyha felől frissen kisült házi kenyér
vagy sütemény illata szökik be. Valami megfoghatadannak a jelenlétét
érzem itt mindig, ami az otthont szentéllyé avatja. Csendes, békés hely
ez, ahol az emberről lehull a külvilág minden nyűge, és átjárja az
idődén nyugalom.

Hesztia, a kislány
A Hesztia őstípus kislánykorban úgy nyilvánul meg, mint a
Perszephoné: kellemes, jól kezelhető, problémátlan gyermek mindkét
típus képviselője. Még a „dackorszak" is szinte észrevédenül zajlik
náluk, kínos jelenetek, sírások és toporzékolás nélkül. A Hesztia és a
Perszephoné gyerekek között azonban vannak apró különbségek. Az.
utóbbi ugyanis másoktól várja, hogy irányítsák, és mások tetszéséi
akarja elnyerni, az előbbi pedig megteszi ugyan, amit kérnek tőle, vagy
amit kell, de aztán köszöni, hagyják békén, ha lehet; boldogan
eljátszik egyedül is. A kis Hesztia nyugodt és magának való leányka, ha
megüti magát, vagy elkeseredik, nem biztos, hogy az édesanyjához fut,
a szobája sarkában egyedül vigasztalódik meg. Viselkedése miatt a
felnőttek koravénnek szokták tartani és „kis bőlcs"-nek nevezik.
A Heszda-kislányok nem hívják föl magukra a figyelmet és nem
váltanak ki erős érzelmeket a környezetükből. Olykor megdicsérik
őket, mert szép rendet tartanak a szobájukban, vagy éppen noszo-
gatják, hogy tartsanak a családdal, vagy hogy lépjenek már ki a nagy-
világba.
 Hesztia szülei
Az istennő volt az, akit Kronosz elsőként nyelt le, és utoljára
öklendezett ki, így aztán ő tartózkodott testvérei közül legtovább apja
bendőjében, ő szenvedte el a leghosszabb elnyomatást, s végül egyedül
maradt. Boldog gyermekkornak ez aligha nevezhető. Kronosz
kegyeden, zsarnoki apa volt, Rheia pedig gyenge és alávetett lény, aki
semmit nem tett gyermekei — enyhén szólva — „bántalmazása" ellen
mindaddig, amig az utolsót is meg nem szülte. Talán Hesztia hasonlít
rá leginkább — ha már egyáltalán beszélhetünk ilyesmiről.
Pszichiátriai gyakorlatom során számos Hesztia-nővel találkoztam,
akinek gyermekkorában nagyon hasonlóak voltak a körülményei.
Zsarnok, gyermekeit bántalmazó apa és tehetetien, gyenge anya
mellett nevelkedtek, utóbbi olykor még kifejezetten depressziós is volt.
A családban a gyermekek minden megnyilvánulását „lenyelte" az apai
hatalmaskodás. Ebben a környezetben a gyerekek általában a felnőt-
teket utánozzák: a nagyobb fiúk basáskodnak a kisebbeken, vere-
kednek, s végül az utcára kerülve meggyülik a bajuk a rendőrséggel is.
A lányok közül a Démétér archetípusok megpróbálják gondját viselni
a kicsiknek, a Hérák gyorsan fognak egy fiút, és férjhez mennek.
A Hesztia-kislány az, aki a zaklatott családi környezetben teljesen
(lecsukódik. Magányosnak érzi magát testvérei közt, elszigetelődik
zajos családtagjaitól, akiktől valóban nagyon különbözik. Megpróbál
észrevétíen maradni, passzivitását, mint védekező eszközt tartja maga
elé, s közben megőrzi belső biztonságát, ami azt sugallja, hogy nem
kell neki ebben a felfordulásban részt vennie, mert ő más, mint a
többiek. Végül is így válik „személytelenné", mint maga az istennő.
A jól működő középosztálybeli családokban viszont, ahol a szülők
védik és támogatják a gyerekeket, a Hesztia-vonások nem is ütköznek
ki ilyen nyilvánvaló módon. Igaz, olykor már óvodáskorukban
bátorítgatni szokták őket, hogy ne legyenek már ilyen „szégyellősek".
Ez a címke az introverzió vagy befelé fordulás helyettesítésére szolgál.
Ajó családból való Hesztiák jól beilleszkedő, kellemes, szociábilis nővé
serdülnek, csak éppen egy kicsit mindig biztatni kell őket, hogy
lanuljanak jól, játjanak különórára, sportoljanak, menjenek el a tú-
rára, vigyázzanak már egy kicsit a kisebbekre, s végül, hogy menjenek
el a randevúra. Látszatra eleget is tesznek mindezen kívánalmaknak,
legbelül azonban hűségesek maradnak Hesztia-önmagukhoz: függet-
lenek, semlegesek, és érzelmi távolságot tartanak mindenkitől.

Serdülő- és ifjúkora
A serdülő Hesztia éppúgy távol tartja magát a társasági drámáktól,
szerelmektől, barátságoktól és szakításoktól, ahogyan az istennő is
kimaradt a pikánsabb vagy vérgőzösebb mítoszokból, míg isteni
rokonai mindenbe alaposan beleártották magukat, s egymással is
örökösen civódtak — vagy szeretkeztek. Perifériás helyzetét maga
választja, s a többiek tiszteletben tartják, mert szemlátomást nem
szenved az egyedülléttől. Vehemensebb iskolatársai időnként felcsat-
tannak, látván, hogy soha nem áll ki semmiért, nem foglal állást
egyetlen vitában sem, és nem szívügye, hogy az osztály csapata első
legyen.
A serdülőkor az az időszak az életében, amikor találkozik a val-
lással, és azt esetleg elhivatottságként éli meg. Ebből a szüleivel is
konfliktusa támadhat, hiszen megeshet, hogy a család boldog és
büszke, hogy a lány apáca szeretne lenni, de az sem kizárt, hogy
kétségbeesetten tiltakoznak a szerzetesrend gondolata ellen. Ujabban
igen sok Hesztia-lány követi a hetvenes évektől Amerikában is erősen
teijedő keleti vallások hirdetőit. Ha az ashram vonzza a fiatalt, a szülők
pánikba esnek, mert — tévesen — azt gondolják, hogy engedelmes,
hajlítható lányukat, aki íme, még a nevét is eldobja, és értheteden
nyelven dünnyög, gonosz erők elszakítják a családtól, és a maguk
szolgálatába állítják. Az apai szigor és az anyai kétségbeesés
természetesen egyként eredménytelen. Hesztiát nem lehet hitétől
eltántorítani, és egyébként is azt teszi, amit ő akar, és nem azt, amit a
szülei tanácsolnak neki.
Ha egy Hesztia egyetemre megy — ami Amerikában a kollégiumi
életformával is egyet jelent — leginkább a névtelen eltűnés
lehetőségét élvezi és azt, hogy saját, pici szobája van. Azok azonban,
akiknél nincs más istennő a háttérben, ritkán mennek egyetemre —
nincs mit keresniük arrafelé. Sem féíjfogás, sem sport, sem az
intellektuális kihívások nem csalogatják. Vagy egy másik archetípus,
vagy szülői kérés hatására választanak szakot maguknak.
 Hesztia a munka világában
A fentiekből is kitetszik, hogy a „hajtós" munkahelyek, ahol versen-
gés folyik, ahol zűrös és változatos tevékenységet kell végezni, nem egy
I lesztiának valók. Belőle hiányzik a hajtóerő is, az elismerés utáni vágy
:|R, nem értékeli a hatalmat, a feltörekvés stratégiái tökéletesen
Idegenek számára. Világos, hogy leginkább a hagyományos női hivatá-
suk vonzzák őt.
A Hesztia-nők ott érzik jól magukat, ahol láthatatlanok, ahol
természetesnek veszik, hogy a munka el van végezve, vagy éppen
e l i s m e r i k , mint „gyöngyszemet", aki kitartóan, megbízhatóan és egyen-
l e t e s e n dolgozik, távol tartja magát a hivatali pletykáktól, intrikáktól és
férfikollégáktól, egyebekben pedig a rend és otthonosság légköre veszi
körül. Ha éppen titkárnő, szívesen viszi be a kávét a többiek szobájába
IH, nem csak a főnöknek, és örömmel csinosítja a munkahelyét.
Főként azokon a munkahelyeken tűnik ki, ahol fontos a nyugalom
és a türelem. Ideális fotómodell lehet például, mert befelé forduló,
„önmagába néző" tekintete és öntudadan kecsessége macskaszerűvé
leszi, s egészen föl tud oldódni a pózban, melybe beállították.
Számos Hesztia érvényesül a kamera másik oldalán is, mint
lényképész vagy fotóművész. Türelme itt is megtérül, hiszen ezen a
pályán sokáig kell vámi egy megfelelő pillanatra, gesztusra, fényre
vagy kifejező mozdulatra, hogy egy spontán kompozíció létrejöjjön.
Legtöbbször azonban a Hesztía-nő más „istenségekkel" szövetkezik
munkára. A legjobb gyógypedagógusok, óvónők, gyógytornászok
I lesztia és Démétér őstípusok kombinációi. Egy ilyen óvónőről mond-
ták a kolléganői: „A fene tudja, hogy csinálja. Talán átragad a
gyerekekre a komolysága. Az ő csoportja soha nem zűrös. Képes rá,
hogy egy teremnyi figyelemért versengő kis porontyból eleven,
összetartó csoportot varázsoljon. Soha nem siet, egyszerre több felé
figyel, az egyiknek képeskönyvet ad, a másiknak építőkockát, amazok-
nak egy közös játékot ajánl, és a gyerekek szépen letelepednek köré."

Kapcsolata a nőkkel
Hesztiának kevés igazi jó barátnője van, de azokkal szeret időről
Időre összejönni. Valószínű, hogy azokkal van jó kapcsolata, akik
S/intén hordoznak némi Hesztia-jelleget, és ezt becsülik benne is.
Politikai vitákat és pletykacseréket bizonyára nem folytatnak, és
intellektuális társalgásokba sem bocsátkoznak. Hesztia legszebb
adottsága, hogy a másik mondandójának a velejére koncentrálva meg-
hallgatja a legzűrösebb eseményekről szóló beszámolókat, s ezzel egy
meleg helyet kínál a tűzhelye mellett a zivatartól menekült utazónak.

Szexualitása
A szex egyáltalán nem játszik fontos szerepet ennél az
archetípusnál. Még azoknál is így van ez, akiknek van orgazmusuk.
Hesztia-asszonyok a férjükkel egybehangzóan számolnak be róla, hogy
a szeretkezés kezdeményezéséig szexualitásuk mintha szunnyadna, ám
ha sor kerül rá, igen lelkesek és érzékenyen reagálnak. Egy Hesztia-
asszony, aki azt állította, hogy még igen rövid előjáték esetén is van
orgazmusa, elmondta, hogy féije „ha éppen aktív korszakában van,
akkor egyszer, egyébként kédiavonta" kezdeményezi a házaséletet. Az
asszony — ha éppen megtörtént — nagyon élvezte a szeretkezést, de
ha nem, hát nem, úgy is jó. Az ilyen asszonyoknál Hesztia áll az
előtérben, de amikor sor kerül a házasélet örömeire, Aphrodité egy
pillanat alatt elővarázsolható, máskor mintha szunyókálna valahol,
vagy mindia nem is létezne szexualitás a világon.
Azok az asszonyok, akiknek soha nincs orgazmusa, a szexualitást
„szép és szeietetteli élményének vélik, amivel íáadásul a párjuknak is
örömöt okoznak. Egy ilyen asszony mondta: „Nagyon jó érzés, amikor
belém hatol. Ilyenkor nagyon közel érzem magamhoz és örülök, hogy
együtt vagyunk." A félj számára ezzel az asszonnyal a szeretkezés
„olyan, mintha hazamenne az ember", vagy „egy áhítatos szertartás".
Leszbikus kapcsolatban is ugyanez a helyzet: a szex egyáltalán nem
lényeges eleme a kapcsolatnak. Ha a partner is passzív, megeshet,
hogy mindketten a másikra várnak, s így hosszú-hosszú ideig békésen
élhetnek egy fedél alatt anélkül, hogy egymáshoz nyúlnának.

Házassága
A Hesztia-asszony tökéletesen megfelel a „jó feleség" hagyományos
eszményképének. Kitűnő háziasszony. Nincsenek merész ambíciói és
nem rivalizál a fétjével, nem is zsémbeskedik vele, hogy miért nem
hajt jobban. Kalandok, félrelépések kizárva. A hűség nem olyan fontos
számára, mint egy Hérának, de ő maga éppolyan hűséges, mint a
•
Héra-feleségek. Igaz, nincs is kitéve kísértésnek — ha csak Aphrodité
meg nem érinti ót.
Hesztia látszatra a férje árnyékában élő, függő helyzetű nő, aki
hagyományos szerepében jól érzi magát. A látszat azonban csalóka,
mert Hesztia mindig megőrzi belső autonómiáját, énjének egy része
mindig megmarad az „énazonos", vagy „önmagával egy" szűz
istennőnek, akinek nincs szüksége férfira ahhoz, hogy érzelmileg
kiteljesedjék, és jól érezze magát a bőrében. Ha nem lenne félje, más
életet élne ugyan, de az sem lenne értelmetlen vagy céltalan élet.
A hagyományos asszonyi hivatás aszerint kap más-más hangsúlyt,
hogy melyik istennő a legaktívabb a nő személyiségében. Ha Héra,
akkor a feleségé, ha Démétér, akkor az anyáé, ha Athéné, akkor az
olajozottan működő mintaháztartás vezetőjévé, és végül, ha Hesztia,
akkor az otthonteremtőé a főszerep.

Kapcsolata a férfiakkal
Hesztia azokat a férfiakat vonzza, akik csendes, nyugodt, kevéssé
önérvényesítő nőket keresnek, akik nem túlzottan igényesek, és jó
feleségre vágynak. Ezek a fétfiak jól érzik magukat a hagyományos
„kenyérkereső családfő" szerepében. Azok, akik szexis asszonykára
vágynak, vagy egy anyára, vagy éppen egy társra, aki inspirálja és buz-
dítja őket a társadalmi ranglétrán való kapaszkodásra, jobban teszik,
ha másfelé tekintgetnek.
A földi Hesztia azokra is hatással van, akik a nőben vagy a
madonnái tisztelik, vagy a kurvát látják csupán. Akit nem érdekel a
szex, naiv és tapasztalatlan, az „rendes nő" és szentként imádják, aki
pedig szexepiles és fogékony a szerelemre, az „rossz nő" vagy „megéri
a pénzét". Az ilyeténképpen osztályozó férfiak általában feleségül
veszik az előbbit, és kellemetes kalandokba bocsátkoznak az utóbbival.
Ezeknek a férfiaknak a Hesztia-asszonyai akár életük végéig is
tájékozatlanok maradnak a szerelem igazi örömei felől, mivel férjük-
nek nincs szüksége olyan asszonyra a hitvesi ágyban, akinek meg-
vannak a maga igényei.
Számos házasság voltaképpen tartalmas Hermész-Hesztia szövetség-
nek mondható. A férj agilis üzletember, utazó, közvetítő, szervező vagy
bróker, aki a külvilágban bonyolítja ügyleteit, míg az asszony a házi-
tűzhely lángját őrzi, s ez mindkettőjüknek nagyon jól megfelel. Ki-ki
örömét leli tevékenységében a maga helyén, s ez az elégedettség
közvetve a másik boldogulását is elősegíü. A férfi nagyon hálás, hogy
nem kell az otthoni dolgokkal törődnie, és háztartása rendben van,
hiszen asszonya ezt kiválóan, és anélkül, hogy „szívességet tenne" maga
is elintézi. Az asszony pedig — két „bevetés" között — biztosítja
féijének a kikötőt, a kellemes, csendes és meleg otthont, ahonnan
újra meg újra kihajózhat a világ háborgó vizeire. Tetszik neki az
asszony független szellemisége is.
A Hermész-féij Hesztia-felesége nagyon élvezi, hogy otthon maga
dönthet a háztartás dolgai felől, és hogy anyagilag el van látva, így
nyugodtan foglalkozhat azzal, ami érdekli, amit szeret csinálni.
Féijének nincs szüksége sem a tanácsaira, sem a buzdítására, sem arra,
hogy valaki tartsa benne a lelket, hiszen Hermész magától is állandóan
mozgásban van, ösztönei, megérzései után megy, és mindig új
csapásokat keresve megszokta, hogy csak önmagára számítson. Még
Athéné-asszony süatégiai zsenijére sem lenne rászorulva, nemhogy egy
Hesztia vagy akár Héra tanácsaira. Nem is nyaggatja asszonyát, hogy
kísérje el őt hosszadalmas és fárasztó üzleti útjaira, vagy hogy menjen
el vele unalmas koktélpartikra, s ezt a Hesztia-feleség nagyonis jó
néven veszi.
Az ilyen háziasszony legszívesebben maga fogad vendégekel
otthonában, megteszi az előkészületeket, gondoskodik ételről és
italról, megteremti a hangulatot, s aztán a háttérben marad, míg erre
rátermettebb páija szórakoztatja a társaságot. Az előkészítésre
fordított órákért nem szokott elismerést kapni (nem is váija), az este
sikerében vállalt szerepét természetesnek tartják, és nem méltányolják
különösebben fáradozásait. Akárcsak az istennő, a Hesztia-asszony is
szinte névtelen annak ellenére, hogy ő a ház lelke.

Hesztia és gyermekei
Ha lelkében valamelyest Démétér is munkálkodik, Hesztia igen jó
anya lesz. Igaz, mivel gyakran befelé figyel, szeretete nem látványos, és
személytelennek, szenvtelennek tűnhet. Valójában nagyon figyelmes,
elfogadó attitűddel fordul a gyermekei felé. Nem nyomasztja őket
túlzott elvárásaival, nem is ösztökéli őket nagy teljesítményekre, s így
lehetővé teszi számukra, hogy igazán önmaguk lehessenek. Gondos-
kodik róluk, és biztonságot nyújt nekik. Hesztia gyerekeinek nincs
okuk lázadásra vagy kitörésre. Ha felnőttkorukban pszichoterápiát
Igényelnek, soha nem az anyjukkal való konfliktusokat kell feldolgozni
velük.
Viszont való igaz, hogy Hesztia nem tud segíteni a gyerekeinek, ha
társas kapcsolataik gubancossá válnak, vagy ha versenyhelyzetben meg
kell küzdeniök valakivel.

Az érett Hesztia
Ugy tetszik, Hesztia érett korára teljesedik ki. Ha férjhez ment, ő az
otthonteremtő úrnő, aki elégedett a szerepével. Ha pártában maradt,
az sem föltűnő, mivel lényéhez tartozik valami „vénlányos",
„vénkisasszonyos" jelleg, egyedülálló mivolta egy cseppet sem zavaija,
és semmi kedve hozzá, hogy fölcsípjen magának egy férfit. Békében
van magával. Akár hivatalban, akár zárdában, ashramban, vagy kom-
munában él, olyan, mintha a „hely tartozéka" lenne, és rendüledenül,
derűsen teszi a dolgát, bármi légyen is az.
Tapasztalatom szerint gyakori, hogy a Hesztia-nŐ élete derekán
dönti el, hogy belép egy közösségbe, szerzetesrendbe vagy szektába,
megváltoztatja a nevét, és egy bizonyos spirituális irányzatnak szenteli
az életét. O maga természetesnek találja ezt az átmenetet, úgy érzi,
csupán elmélyítése ez egy elhivatottságnak, elkötelezettségnek, amit
voltaképpen eddig is gyakorolt. Rokonait éri váratlanul a döntése,
hiszen a zárkózott Hesztia mindaddig soha nem fedte föl előttük, hogy
az életnek ez az oldala mennyire fontos a számára. Ertetlenül állnak
döntése előtt.

Hesztia az élet alkonyán

Ebben az archetípusban mindig van valami „öreg és bölcs",
méltóságteljes, a költői fordítás szerint „tisztes". Jól alkalmazkodik a
magányhoz, hiszen olykor hosszú életszakaszokon át egyedül van, vagy
akár egész életét is így éli le. A „bölcs nagynéni" szerepében rokonai és
családtagjai gyakran kérnek tőle tanácsot vagy segítséget.
A hagyományos szerepeket betöltő asszonyokat két nagy érzelmi
krízis fenyegeti: a megözvegyülés, és a gyerekek távozásának élménye.
Miután azonban Hesztiának — legyen bár fétje is, gyermeke is — ezek
a szerepek nem létfontosságúak, a veszteség sem rendíti meg annyira,
mint egy Héra- vagy Démétér-nŐt, akit annyira megvisel a féij halála,
vagy a gyerekek elköltözése, hogy ilyenkor depressziós lehet. Hesztiá-
nak a külvilágban való boldogulás jelent nagy megpróbáltatást. Ha
„otthonteremtő" hivatásából válás vagy haláleset miatt kicsöppen, és
anyagilag meg kell állnia a maga lábán, ezt sokkal nehezebben viseli,
mint bármi mást. A létfenntartásért folyó kemény küzdelemre sem a
természete, sem a tapasztalatai nem teszik alkalmassá. A megözvegyült,
vagy elhagyott Hesztia-asszony hajlott korára a tisztes szegények sorába
lép.
Meglehet, hogy az idős Hesztía rászórni a társadalom gondos-
kodásra is, ám „lelki szegénység", a szellem kamráinak kiürülése nála
ilyenkor sem következik be. Elete alkonyán általában egyedül él, de
nem sajnál semmit, amit elmulasztott, nem bán meg semmit, amit
megélt, és nem fél a haláltól.

Pszichés zavarok veszélye

Hesztía a mély, belső bölcsesség őstípusa, s így hiányzik belőle a
negativitás. Talán ez magyarázza, hogy a „szokásos" kóros tünetek igen
ritkák ennél a konstellációnál. Az a hagyomány, hogy ez az istennő
soha nem került szoros kapcsolatba sem istenekkel, sem halandókkal,
a földi Hesztia elmagányosodását, elkülönülését, akár elszigetelődését
jelenthetné, de nem ez okozza a lehetséges gondokat, hanem
olyasvalami, ami hiányzik az archetípusból: és ez a személyiség. Egye-
dül ő az az istennők közül, akinek szinte semmilyen ábrázolása nem
maradt fenn, csak „egy Vesta papnő" formában utalnak rá a művészek
is.

Azonosulás Hesztiával
Hesztia módjára létezni annyit tesz; személytelenül, észrevétlenül
és szerényen meghúzódni egy háztartásban (közösségben, munka-
helyen), melynek azonban mi vagyunk a „lelke". Ennek a szerepnek a
hátulütőit sok nő ismeri. A munkáját magától értődőnek, termé-
szetesnek találják, érzéseit, igényeit azonban nem veszik figyelembe.
Az önérvényesítés (asszertivitás) képessége egyszerűen hiányzik belőle,
és nagyon ritkán emel szót azért, mert méltadanul bánnak vele. A há-
zimunka csendes örömöt és a belső rend kivetítését jelend számára, de
ezt az értelmét azonnal elveszíti, amint mások megbontják a rendet, és
tönkreteszik a szorgoskodás eredményét. A házitűzhely táplálója és
őrzője is „kiég", ha fáradozását értelmetiennek látja.
 A távolságtartó és „gátlásos" Hesztia-nő csak közvetve, nagyon
diszkréten, apró gesztusokkal fejezi ki, ha valakit szeret, vagy valaki
Iránt érdeklődik. Az „ott mély a folyó, ahol csendes" jól kifejezi Hesztia
befelé fordult érzelmeit, melyek soha nem törnek a felszínre,
hallgatagok, észrevédenek. így azután nem ritka, hogy azok, akiket
pedig igazán szeret, soha nem tudják meg, hogy milyen helyet
töltenek be az életében. Egyedülléte, amit egyébként nagyonis kedvel,
így elszigetelődéssé torzulhat. Szomorú helyzet az is, amikor egy férfi
nagyon vágyik a Hesztia-nő szerelmére és bár elnyeri azt, soha nem
lehet biztos benne, hogy valóban szeretik. Ez a szeretet és gyengédség
kissé személytelen, távolságtartó és hűvös, sőt, leginkább utalások for-
májában nyilvánul meg. Ha egy nő ál szeretné lépni Hesztia árnyékát,
első feladata az, hogy megtanulja kifejezni az érzelmeit, úgy hogy azt
azok is érezzék, akiket szeret. így elkerülhető az elszigetelődés veszélye
Is.

Hesztia leértékelése
Mind a házasság, mind pedig az életfogytig tartó elkötelezettséget
jelentő szerzetesi élet megfelelő közeg a Heszlia-nŐ számára, mivel
védelmet biztosít szellemi élete kiteljesedéséhez. Az életre szóló
intézményes oltalom nélkül azonban Hesztia nagyonis védtelen. Úgy
érzi magát, mint egy páncéljától megfosztott teknősbéka, akinek
táadásul egy agárversenyen kell indulnia. O bizony nem az, aki tagsági
Igazolványok gyűjteményét tartja a levéltárcájában, és az uborkafa sem
az a hely, ahová föl óhajtana kapaszkodni. Politikai eszmék és célok
nem hevítik, hiszen még személyes ambíciói sincsenek; nem akar
nyomot hagyni a világban. Nem csoda hát, ha a törtetők, az akar-
nokok, az egyesületek alapító tagjai, a nagyralátók és a minden áron
jótakarók, akik kézzelfogható „mit tudsz felmutatni" mércéikhez mé-
rik embertársaik értékét, bizony átnéznek rajta, félreismerik és főleg
leértékelik.
Az alábecsülés nem tesz jót egyeden ember önértékelésének sem.
Hesztia is úgy érzi, hogy ez a világ nem neki való, itt ő nem rúghat
labdába, képtelen alkalmazkodni, és ha elfogadja, és önmagára is
érvényesnek tartja mások mércéit, valóban gátlásossá és szorongóvá
válik, úgy érzi, semmilyen téren nem állja meg a helyét.
 A fejlődés útjai
Azoknak a nőknek, akiknél ez az archetípus dominál, mindig
meggyűlik a bajuk, ha kilépnek otthonuk vagy templomuk szenté-
lyéből, és a nagyvilágban próbálnak szerencsét. Ha ki nem munkálják
személyiségük újabb oldalait, esélytelenek lesznek, amikor intro-
vertált, pasztellszínű személyiségükkel a harsányabb, gyorsabb, válto-
zatosabb és kihívásokkal teli világgal kell megbírkózniok.

Az alkalmazkodó „persona"kimunkálása
A „persona" — magyarul: személy, személyiség, arculat — a latin
„álarc" vagy „maszk" megfelelője. Az ókorban a színészek álarcokkal,
maszkokkal közvetlenül is jelezték a színre lépve, hogy ki az, akit
megszemélyesítenek. Egyes értelmezések szerint az indoeurópai
nyelvek „személyiség" szava is a „personare" — áthangzani (t. i. a
maszkon át hangzik a színész szava) fogalomból ered.
Jung eszmerendszerében a „persona" a társas alkalmazkodás maszk-
ja, az az arc, amit a személy énje (ego) a külvilág felé mutat, a mód,
ahogyan mások előtt megnyilatkozik, az, aminek valaki láttatni akaija
magát.5 Jól működő persona birtokában az ember olyan, mint egy
gazdag ruhatárral rendelkező hölgy, aki mindig az alkalomhoz illő
ruhát vehet föl, ami egyben illik a személyiségéhez, alkatához, élet-
korához és helyzetéhez is.
Nos, egy Heszda típusú hölgy természetétől ugyancsak távol áll
minden ilyen szintű megfontolás. O aztán a legkevésbé sem gondol
vele, hogy miképpen keltsen jó benyomást, hogy ki kicsoda és kivel
hogyan kellene viselkedni. Ha azonban nem vonul zárdába, és nem
marad élete végéig ashramban, akkor kénytelen éppúgy kapcsolatra
lépni másokkal, kommunikálni, megméretni és beszélgetni, mint
bárki más, aki egy kompetitív kultúrában él. Neki azonban nincsenek
veleszületett kommunikációs készségei, el kell azokat sajátítania, és ez
a folyamat olykor igen fájdalmas epizódokkal jár. Ha sok ember közé
kell mennie, Hesztia kínban van, csetiik-botíik, gátlásos, megfelelő
persona híján olyan, mint akinek „nincs mit fölvennie". Ez a kínos
élmény köszön vissza rémálmaiban is, amikor meztelenül vagy hiányos
öltözékben látja magát. Olykor éberen is — álmának metaforikusán
megfelelve — nagyonis — „meztelenül" mutatkozik, azaz túlontúl
Őszinte, olyasmit is fölfed önmagáról, amit mások hasonló helyzetben
nem árulnának el.
Ahhoz, hogy egy Hesztia-nő sikeresen megbirkózzon azokkal a
helyzetekkel, melyek elkerülhetetlenek: egy vizsga, egy inteijú, egy
tárgyalás nehézségeivel, tudatosan ki kell munkálnia egy personát, egy
hozzá illő stílust és viselkedést, amit alkalomadtán „magára ölt", s amit,
ha már elég gyakran „viselte", egyre inkább természetesnek érez.

Az önérvényesítés
A persona kialakításán kívül Hesztiának az önérvényesítés készségeit
is el kell sajátítania. Ha kapcsolatra lép másokkal, ha egyedül
kénytelen magát fenntartani, személyisége aktív oldalát is ki kell
dolgoznia. Az istennő semmiféle hatalmat nem kívánt, és ama
bizonyos almáért sem szállt ringbe, de még az Olümposzt is elkerülte.
A földi Hesztia ezt a luxust nem engedheti meg magának. Ha
képtelen kilépni otthona falai közül, ha nem tanulja meg érvénye-
síteni akaratát és megmutatni képességeit, úgy valóban tehetetlen és
kiszolgáltatott lesz, aki megadja magát a sorsának.
Hesztia kétféleképpen is legyőzheti önmagát: vagy a két szűzi
istennő archetípusát erősíti, vagy fölfedezi, és érvényre juttatja a
benne szunnyadó animust, a kevésbé tudatos férfias személyiségrészt. A
maszkulin tulajdonságok ugyanis az aktivitás hordozói.
Artemisz és Athéné előhívható és fejleszthető is, ha Hesztia fiatal
korában gyakran vett részt sportversenyeken, jól tanult az iskolában,
vagy nyáron táborozott valamerre, esetleg voltak fiútestvérei, akikkel
szeretetteljes családi kapcsolatban élt. Az archetipikusan főként
Hesztia-lányka meleg légkörben hamar rájön, hogy hozzá kell szoknia
;t társas helyzetekhez, és meg kell olykor felelni az extravertált
személyiségekkel szemben támasztott követelményeknek is. Ebben
segíti, ha a két másik sebezhetetlen szűz: Artemisz és Adiéné
archetípusát is személyisége részévé teszi.
Gyakori, hogy a Hesztia-nő úgy érzi, a külvilági tapasztalatok
tulajdonképpen nem is érintik meg lényének legbelső magvát: otthon
ülő, befelé forduló, nőies énjét. Meglehet, azon kapja magát, hogy
versenyző külvilághoz való alkalmazkodás során egy tőle szinte idegen-
szerű, férfias attitűd alakul ki benne. Ez az onimus. Egy jól fejlett
animus olyan, mint. egy láthatatlan testőr, akit szükség esetén elő lehet
füttyenteni, hogy kiálljon értünk, és képviselje érdekeinket. Mindazon-
által bármilyen kemény legény is legyen ez az animus, Hesztía ügy érzi,
személyiségének ez az aspektusa, „nem-én" része.
A nő viszonya saját animus-ifooi egy kicsit a Hesztia-Hermész
viszonyhoz is hasonlít, amit a házasságával kapcsolatosan már leírtunk.
Hermész a „küszöb előtt" védelmezi az otthont, és a szent tüzet a
betolakodók és az ártó hatalmak ellen, és ő védelmezi Hesztiát a „kin-
ti" világban is. Igaz, egy ilyen Hermész-animus nincs mindig kéznél, s
meglehet, hogy éppen szunyókál, amikor szükség lenne rá, üdvös te-
hát, ha a nő önérvényesítéséért nem csak ő felel.
Vannak politikus- és írónők, akik ügy érzik, két énjük van, az egyik
egy meditatív háziasszonyé, akinek hobbija a konyha és földi mennyor-
szágot varázsol az otthonából, a másik pedig a „világnak szóló", a
metszően okos, az érdekeit pontosan artikuláló és magabiztos „én".

Légy hű önmagadhoz
Apollón is és Poszeidón is megpróbálkoztak vele, hogy elcsábítsák
Hesztiát, elvegyék a szüzességét és megtöijék „önmagával egy"
függedenségét. Nem sikerült egyiknek sem, Hesztia örök szüzességet
fogadott. Ellenállása szimbolikus értékű. Megfelel annak a tapasz-
talásnak, hogy a női lelket egyensúlyából mind az intellektuális
(„Apollón"), mind az érzelmi („Poszeidón") erők kilódíthatják.
Hesztía a jungi „Selbsl" (önmagunk) képviselője, a női személyiség
intuitív úton megismerhető centrumát jelképezi, azt, ami élete
értelmét adja egy nőnek. Ez a központ sérülhet, ha engedünk „Apol-
lónknak.
Apollón a nap istene volt, s a nap, a világosság, a „logosz" vagy
„tan", azaz az intellektuális élet jelképe is. Apollóni — annyit jelentett:
logikus, világos, az értelem primátusát hirdető dolog. Ha Apollón
rávesz valakit, hogy adja föl hesztiai szüzességét, az érintett nő rögtön
aprólékos, tudományos kutakodás tárgyává teszi saját intuitív élmé-
nyeit. Ezzel mintegy érvényteleníti azt, amit érez, de nem tud szavakba
önteni, s amit mindeddig „bölcs asszony" lévén tudott, azt most
megkérdőjelezi, ha nincsenek rá kézzelfogható bizonyítékok. Ha
engedjük, hogy eluralkodjon rajtunk a tudományosság férfias szkep-
ticizmusa, behatoljon spirituális élményeinkbe, és „bizonyosságokat"
követeljen, úgy kétségtelenül elveszítünk valami fontosat a „szüzes-
ségfmk"-ből, erőszakot teszünk ártatlanságunkon, és érintetlenségün-
kön.
Ha Heszdát Poszeidón csábítaná el, úgy a tenger istene győzné le.
O a mindent elárasztó érzelmek veszélyét jelképezi, vagy azt, hogy
olyan tartalmak törnek föl a nő tudattalanjából, melyek veszélyeztetik
az egyensúlyát. Ha egy nőt ilyesmi fenyeget, gyakran azt álmodja, hogy
egy hatalmas hullám temeti maga alá, ébrenléte óráiban pedig olyan
megszállottan foglalkozik egy érzelmileg kimerítő helyzettel, hogy
képtelen bármi másra összpontosítani. Ha érzéseinek „dagálya" végül
depresszióba sodorja, Poszeidón vize „kiolthatja a tüzet Hesztia tűzhe-
lyén" — ha csak egy időre is.
Ha egy Hesztiát akár Apollón, akár Poszeidón környékez, a
magányban kell megtalálnia „önmagával egy" mivoltát. A csöndes nyu-
galomban, intuíció segítségével egyszer csak rátalál majd az egyen-
súlyához vezető útra.
 7. fejezet

A sebezhető istennők:
Héra, Démétér és Perszephoné

A három sérülékeny istennő: Héra a házasság, Démétér a

termékenység és a gabonaföldek istennője, és Perszephoné, Zeusz és
Démétér leánya, akit Koré-nak, a Leányzónak is neveznek a görögök, s
aki az Alvilág királynéja lett. A hagyományos női szerepek arche-
típusai: a feleségé az anyáé és a leányé, pontosabban: az anyja-lányáé.
Enazonosságuk: identitásuk és jóllétük meghatározó kapcsolataik
függvénye, vagyis jelképesen a nő kötődései igényét fejezik ki.
Mindhármukat valamiképpen bántalmazták a férfi istenek: elrabol-
ták, megcsalták, megalázták, becsapták vagy megerőszakolták őket.
Szenvedtek akkor is, amikor fontos kapcsolataik megszakadtak, vagy
egy kötődés kapcsán megszégyenítő helyzetbe kexültek. Reakcióik is
igen jellegzetesek: Héra a bántásra dühvel, bosszúvággyal reagál,
Démétér és Perszephoné pedig a lelki betegségre kétféleképpen is
emlékeztető módon süllyed depresszióba. Azok a földi nők, akiknek
személyiségében ezek az archetípusok dominálnak, szintén sérü-
lékenyek. E három istennő megismerése is az önismeretet segíti, de
emellett a na is rávilágít, hogy milyen szerepe van életünkben kötő-
déseinknek, és hogyan éljük át ezek elvesztését. A mitológia — sajátos
módon — még a gyógyulás útjait is kijelöli.
Ha e három istennő valamelyike vezet bennünket, fontosabb
számunkra egy-egy kapcsolat, mint saját karrierünk, önállóságunk,
autonómiánk, vagy akár új dolgok megismerése. Ennek megfelelően
tudatunk is másokra irányul, s így a sérülékeny istennőkkel azonosuló
nő jóval fogékonyabb embertársai érzései és igényei iránt, mint az., aki
valamelyik „szűz"-re hasonlít. Rájuk a kapcsolatok hozadéka hat. ösz-
tönző erővel: a másoktól rájuk háramló szeretet, elfogadás, figyel-
messég, gyengédség. A fő motiváló erő azonban mégiscsak a szerep
betöltése, vagyis az anyaság, a házasság és a függőség szükségletei.
 Tudatuk a szórt fényhez hasonló
Említettük már, hogy minden archetípusra sajátos tudad jelleg is
jellemző. A sebezhető istennőknél — ellentétben a szüzekkel, akiknek
a tudata egy fénycsóvához hasonló — ez leginkább egy nappali
szobában függő lámpa diffúz, és erős megvilágításához hasonlítható,
ami meleg fényével mindenre rávetül, ami csak a szobában van. Ez a
fénykörére kiterjedő figyelem teszi képessé a nőt arra, hogy a
legapróbb részletekig észleljen minden érzelmi változást a másikon,
aki a környezetéhez tartozik, akár a háttérben zajlik a dolog, akár
előtte. A diffúz éberség teszi lehetővé a szülőknek, hogy meghallják,
ha a kisgyerek a szomszéd szobában nyöszörögni kezd, hiába folyik a
legélénkebb eszmecsere. Az asszony észleli, olykor már az ajtó nyitá-
sából és csukásából, hogy félje milyen hangulatban tért haza. Az
érzékeny, befogadó tudat a helyzet egészként (pszichológiai szak-
kifejezéssel: gestaltként) való fölfogására alkalmas. Ennek éppen ellen-
téte a szűz istennőkre jellemző „fényszóró", ami mindent, ami nem
esik a fénysugár egyenes útjába, homályban hagy.
Amikor két totyogós korban lévő gyerekem volt, magam is megta-
pasztaltam, hogyan változtatják meg az anyák viselkedését a gyerekek
úgy, hogy az anya állandóan a diffúz figyelem állapotában legyen.
Ha csendben játszottak a szomszéd szobában, és én mosogattam,
vasaltam, rakodtam vagy egy árjegyzéket böngésztem, esélyem volt rá,
hogy tevékenységemet jó ideig folytatiiatom, akár befejezhetem, amit
elkezdtem. Ha azonban arra vetemedtem, hogy kihasználva a csendes
játék idejét elolvasok egy szakcikket, vagy olyasmiben merülök el, ami
teljesen leköt, úgy számíthattam rá, hogy egy-két perc múlva felhang-
zik az apró lábak szapora csoszogása, és megzavarnak. Ugy rémlett.,
kicsinyeim valami hatodik érzékkel rendelkeznek, megérzik, hogy
„áthangolódtam" és azonnal tesznek róla, hogy ne koncentráljak
másra. Ez általában sikerült nekik, hiszen iszonyúan nehéz odafigyelni
valamire, ha folyton félbeszakítják az embert. Le is szoktam róla, hogy
a jelenlétükben, vagy ébrenlétük óráiban szellemi munkával kísér-
letezzem.
Nem csupán a kisgyermekek reagálnak így, ha egy nő, aki az
igények kielégítése szempontjából fontos, másra figyel. Betegeim is
számtalan ilyen helyzetről számoltak be. Volt, aki tanfolyamra járt,
volt, aki félbehagyott tanulmányait akarta folytatni vagy nyelvet tanult.
Ebbéli igyekezetük szinte törvényszerűen súrlódások forrásává vált. Kit
a férje, kit a gyermekei, kit a vele élő anyja zavart meg, amint nekiült a
tanulásnak. Általában maga a tanulni vágyó asszony is nehezen tudja
kikapcsolni a környezetéből érkező ingereket, mert befogadó, érzé-
keny tudata miatt könnyen elterelődik a figyelme a céljától.
Súlyosbítja a helyzetet, hogy a férj is és a gyermekek is riválist
szimatolnak a tanulásban, olyasmit, ami elveszi tőlük a jól megszokott
szolgálattevő személyt. Mintha kikapcsoltak volna egy ládratadan
meleg sugárzást, s ez a hozzátartozókban valami furcsa, bizonytalan
szorongást ébreszt, mintha nem lenne rendjén valami a házban. Ha a
férj, a gyerek vagy anya valami semmiséggel megzavarja a koncentrálni
kívánó nőt, az általában frusztráltan, dühödten reagál a dologra, s
ezzel elmélyíd hozzátartozóiban azt a hiedelmet, hogy elutasítja,
mellőzi őket. Nem egy házasság fút zátonyra emiatt. Minden pár,
akiknek el tudtam mondani, hogyan is működik ez a rossz
mechanizmus, nagyon hálás volt, és ahol a férj a szívén viselte az
asszony előmenetelét, és nem tekintette személyes sérelemnek, ha a
neje figyelme olykor beszűkül, még meg is lehetett menteni a
kapcsolatot.

Sebezhetőség, áldozattá válás és diffúz éberség

A sérülékeny istennőket becsapták, elnyomták, rosszul bántak
velük. Hérát a férje, Zeusz alázta meg örökös nőügyeivel, Démétért
anyai érzéseiben sértették meg, amikor a lányát egyszerűen elrabolták
tőle, és rabságban tartották. Egyébként Démétért és Perszephonét
meg is erőszakolták. Mindezek a bántalmazások — hasonlóan a földi
nőkhöz — pszichiátriai tüneteket okoztak a sérülékeny istennőknél.
Azok, akik ezekhez az archetípusokhoz tartoznak, akiknek tudatára
a diffúz éberség jellemző, hajlamosak arra is, hogy áldozattá váljanak
— szemben a szűz istennőkkel azonosuló nőkkel, akik „vigyázni
tudnak magukra". Artemisz jól meg tudja húzni a határt önmaga és
mások között, Athéné mindent átgondol jó előre, és kidolgozza a
lehetséges stratégiát, Hesztiába, mivel annyira „magánakvaló", nem
lehet belekötni.
Hogy egy nő ne váljék áldozattá, jól teszi, ha céltudatos, szapora
léptekkel jár, kihúzza magát és szemét útirányán tartja, hiszen aki
látszólag céltalanul kószál, az hamar kihívja a bajt. Igaz, egy mások
irányában figyelmes, fogékony és megközelíthető nő meleggé teszi az
otthont és a kapcsolatot, de ugyanezek a tulajdonságai ki is
szolgáltatják őt.
Egy magányosan kirakatot nézegető, álmodozó vagy kávézgató nő
számíthat rá, hogy rövidesen leszólítja egy férfi, akinek szent
meggyőződése, hogy a senkihez sem tartozó nő szabad préda. Ha az
illető ráadásul kedves, nem akar senkit megsérteni, naiv vagy segítő-
kész, barátságos viselkedését azonnal félremagyarázzák, és szexuális
kihívásként értelmezik. Ha a nő ezek után visszautasító, könnyen
durvaság, becsmérlés, sőt akár bántalmazás tárgyává válik. Gondol-
nunk kell rá, hogy a férfiak minden magányos nőt kaphatónak, és
minden nőt tulajdonnak tekintenek. Ez utóbbi társadalmi véleke-
désnek köszönhetően az a nő, aki tartozik valakihez, általában „tabu".
Férfi kíséretében még szemezni sem szoktak egy nővel.
A Démétér- és Perszephoné-nők rémálmokkal küszködnek. Olyan
szorongásos álomtartalmak gyötrik őket, hogy rájuk tör valaki, amíg
alszanak, vagy az utcán üldözik őket durva fickók. Ezek az üldözök
olykor ismerősek is; olyan személyek, akiknek a kridkájától tartanak,
vagy akiknek dühkitöréseitől, ütlegeitől, vagy szemérmetlen viselke-
désétől nappal is rettegnek. Ha egy nő kislánykorában kiszolgáltatott
volt, vagy szemérem elleni bűncselekmény áldozatává vált, felnőtt-
korában is olykor bántalmazójáról álmodik, vagy ugyanabban a
környezetben zajlik az álom történés, melyben a trauma érte őt.
Természetesen nem minden kapcsolat orientált, és sérülékeny
istennővel azonosuló nőnek vannak rémálmai, és ha vannak, akkor
sem egész életében. Akárcsak az istennők, ők is élhetnek boldogan és
védett környezetben, félelem nélkül hosszú évekig is. Am ilyenkor is
álmodhatnak néha rosszakat. Az álmok sebezhető mivoltunkra figyel-
meztetnek bennünket.

Boldogan és boldogtalanul
A mitológiában mind a három istennőnek volt boldog és
beteljesedett korszaka, volt egy korszak, amikor áldozatává vált
valamelyik férfi istenségnek, és volt egy „gyógyulási" fázisa, amikor a
szenvedését — ami lelki betegség tüneteivel is járt — kiheverte,
megváltozott, átváltozott. Mindegyik a földi asszony életének egy
korszakát reprezentálja, egy szakaszt, amin gyorsan áthaladhat vagy
ahol hosszabban elidőzhet.
Egy nő, aki fölfedezi magában az itt következő nőalakokhoz való
hasonlóságát, többet is megtudhat önmagáról, ha megérti azokat a
párhuzamokat, melyek egy-egy istennő archetípusához hasonlóvá
teszik. Erősségei, hajlamai, fogékonysága mellett, amik pozitív női
vonások, jó, ha előre látja azt is, milyen gondjai lehetnek éppen ezek
miatt a tulajdonságok miatt, s így igen sok szenvedéstől megóvhatja
magát.
Egy Héra-nő igen bölcsen teszi, ha nem ugrik fejest egy kétes
házassági ajánlatba. Minél „Hérább", annál fontosabb, hogy jól kiis-
metje majdani páija jellemét, mielőtt elkötelezné magát,„hiszen az ő
sorsát a féije határozza meg. Hasonlóképpen Démétér sem engedhet
meggondolatlanul az anyaság vágyának, minthogy a benne munkál-
kodó istennő — aki kényszerítő erővel egy kisbaba birtoklási vágyát
sugallja neki —, mit sem törődik a következményekkel. S végül az ifjú
Perszephoné igen bölcsen jár el, ha mielőbb kiketül otthonról,
egyetemre megy, vagy dolgozni kezd, mert különben igen valószínű,
hogy „anyja-lánya" marad, amíg csak él.

Átlépni önmagunk árnyékát

Mivel e három istennő jellemrajzából hiányoznak az érvényesülés-
hez szükséges vonások, át kell lépnünk az árnyékukat, ki kell nőnünk
őket, ha ebbe a kategóriába tartozunk és ambícióink is vannak. Üdvös,
ha föl tudjuk fedezni magunkban Athéné eszét, Artemisz kíváncsiságát
és versengő kedvét, vagy éppen énünk „maszkulin" oldalát, az animust,
ami előre vihet. Van, aki Hesztía vagy Aphrodité spirituális, vagy érzéki
örökségének birtokában válik egész és boldog emberré.
A következő három fejezet Héra, Démétér és Perszephoné lélek-
rajzába enged bepillantást, de utal arra is, hogy miképpen hatnak ezek
az archetípusok azokra a személyekre, akikkel együtt élnek, s akik a
fontos kapcsolat másik felét alkotják, mint férj, gyermek, szülő vagy
barát.
Minden nő aki valaha késztetést érzett, hogy férjhez menjen,
gyermekeket szüljön, vagy úgy érezte, vár; arra vár, hogy történjék vele
valami, amitől megváltozik az élete — nos, szinte minden nő — rokon
vonásokat fog találni a sebezhető istennők egyikével-másikával,
legalábbis élete bizonyos korszakát illetően.
 8. fejezet

Héra: a házasság istennője, az

elkötelezett nő, a feleség

Héra, az istennő
A méltóságteljes, fejedelmien szépséges „hókarú" Héra, akit a
rómaiak Juno néven tiszteltek, a házasság istennője volt, de a
gyermekáldás védelmezője is. Hitvestársa Zeusz (Jupiter) az olümposzi
istenek feje, ég és föld ura volt. Héra nevét a görög „hős" nőnemű
alakjából származtatják (hero, hera?). A költők gyönyörű, nagy szeméről
„a tehénszemű"-nek is nevezték. Szimbólumai a tehén, a Tejút, a
liliom világa és a páva farktollán lévő szivárványos „szem", ami a
mindent látó Héra éberségére utal. A szent tehén a táplálékadás örök
jelképe, vagyis a Nagy Anya imágója, ősképe, és a Tejút is, mely
nevében (galaktika) a görög gaia (anyatej) szót rejti, a történelem
előtti korok hiedelmeit tükrözi. A monda szerint a Tejút a Nagy
Istennőnek, az Egek Királynőjének kebléből fröccsent az égre. Ez
később Héra mítoszának is része lett. Az ő tejéből lett a Tejút, s ami a
földre cseppent, abból lett a liliom virága. A Iililom — ugyancsak egy
prehellénisztikus hiedelem szerint — a női nemi szerv önmeg-
termékenyítő képességét szimbolizálja. Héra jelképei tehát arra utal-
nak, akárcsak konfliktusai Zeusszal, hogy a férfi főisten uralmát a Nagy
Istennő hatalma, uralkodása és kultusza előzte meg. A görög monda-
világban Héra kétarcú istenség. A templomokban a házasság hatalmas,
gyönyörű védnöke, akit ünnepélyes és fennkölt rítusokkal tisztelnek
meg, Homérosznál pedig olykor bosszúszomjas, gyűlölködő, féltékeny
és házsártos nőszemély.

Eredete és mitológiája
Héra is Rheia és Kronosz leánya volt. Akárcsak a testvéreit, apja őt
 Héra gyönyörű fiatal lánnyá cseperedett, s amikor bátyja, Zeusz
legyőzte Kronoszt, és így főistenné küzdötte föl magát, megakadt a
szeme rajta, és eltökélte, hogy megszerzi magának. (Ne zavarjon
bennünket, hogy testvérek, az olümposziaknak megvoltak a maguk
sajátos szokásai, ha indm kapcsolatokról volt szó.) Hogy a szűz
leánykához közelebb férkőzzék, Zeusz reszkető kismadárrá változott.
Héra megszánta és a keblébe rejtette, hogy felmelegítse. Ekkor Zeusz
ismét férfi alakját öltötte, és megpróbálta leteperni Hérát. Ez azonban
nem sikerült neki, mert Héra ellenállt, mindaddig, míg Zeusz meg
nem ígérte, hogy elveszi feleségül és maga mellé ülteti a trónra.
Felhőtlen boldogságuk háromszáz esztendeig tartott.
Amikor azonban letelt a háromszáz évnyi boldogság, a mézeshetek
valóban odalettek. Zeusz üjra ugyanolyan gáláns kalandokba bocsát-
kozott, mint legény korában. (Hérával kötött házassága előtt hal
szeretője volt, akik számos utódot szültek neki.) Héra egyre tom-
bolóbb féltékenységében rettenetes haragra gerjedt — riválisai iránt.
Nem a férje ellen fordult hát, aki megcsalta és megalázta őt, hanem „a
másik nőt" akarta tönkretenni (akit mellesleg Zeusz általában éppen
úgy megtévesztett, elcsábított vagy megerőszakolt, mint ahogy őt is
becsapta kismadár képében). Ha csak tudott, bosszút állt a versenytárs
Zeusztól fogant gyermekén, és ártadan kívülállókon is.
Héra bosszújáról a mitológia számtalan története emlékezik meg.
Amikor például Zeusz elragadta Aeginét egy szigetre, hogy ott a
magáévá tegye, Héra egy hatalmas sárkányt küldött utánuk, aki szinte
az egész sziget lakosságát kiirtotta. Dionüszosz anyát, a halandó
Szemelét még várandós állapotban elveszejtette, s amikor nem sikerüli
elpusztítania a gyermeket, a nevelőszüleire őrületet bocsátott dühé-
ben.
Az Artemisz kíséretéhez tartozó Kallisztó nimfa is egyike volt
azoknak a szerencséden szépségeknek, akik a Zeusz—Héra párharc
kereszttüzébe kerültek. Zeusz egy másik isten képében közel férkőzött
hozzá, teherbe is ejtette. Egyes hagyományok szerint Héra medvévé
változtatta az asszonyi, s csaknem megölette a tulajdon fiával, más
mítoszok úgy szólnak, hogy Zeusz akarta Héra előtt eltitkolni az ügyet
s ő változtatta medvévé kedvesét, és a Nagy Medve és a Kis Medve
képében az égboltra menekítette kisfiával együtt.
Hérát rettenetesen megalázták Zeusz kalandjai, hiszen az isten
semmibe vette a házasság szentségét, ami oly fontos volt Héra
szemében. Hogy fokozza a fájdalmát, törvénytelen gyerekeit még ké-
nyeztette is, és rengeteg kedvezményt biztosított számukra a törvényes
gyerekei hátrányára. Hogy a büszke Hérára szinte megsemmisítő
csapást mérjen, és a sértést fokozza, kedvenc leányát, Athénét maga
hozta világra, hogy bebizonyítsa a feleségének, hogy még ebben a mi-
nőségében sincs rá szükség. (Egyes változatok szerint Dionüszoszt is
Zeusz „hordta ki" a saját combjában, miután Szemelét Héra elpusz-
títtatta egy csellel.)
Hérának számos gyermeke született Zeusztól, de hogy elégtételt
vegyen a szégyenért, amit Zeusz Athéné világra hozásával a fejére
hozott; elhatározta, hogy fiút szül ő is — apa nélkül. Ekkor fogant
benne Héphaisztosz, a tűz és a kovácsmesterség istene, aki azonban
sajnálatos módon dongalábbal született, sánta volt; fogyatékos fiú a
tökéletes Athénével szemben. Héra ellökte magától ezt a gyermekét,
és letaszította az Olümposzról.
Egyes utalások szerint Héra (mások szerint Gaia) volt az egyetlen
szülője Tüphónnak, könyörtelen, romboló szörnyetegnek is. Héra és
Zeusz fia volt Árész, a háború istene, akit Zeusz megvetése sújtott,
mert harc közben elveszítette a fejét; s volt két fakó leányuk is, az egyik
Hébé, az ifjúság istennője és az istenek pohárnoka, a másik Eileithüia,
aki a szülést segíti elő, Artemisszel osztva meg ezt a feladatkört.
Héra minden újabb csalást megtorolt. A harag és a bosszú azonban
csak egy a megaláztatásra adott reakciói közül: a mítoszok szerint volt
idő, amikor visszavonult, megsértődött és „világgá ment". A föld egyik
végétől a másikig vándorolt hegyeken, tengereken és sivatagokon át a
legmélyebb sötétségbe burkolózva, elszigetelve magát Zeusztól és az
olümposziaktól. Egy mítosz szerint a hegyek közé tért meg, oda, ahol
ifjúsága boldog napjait töltötte. Amikor Zeusz látta, hogy feleségének
semmi kedve visszatérni hozzá, megpróbálta újra felszítani a
féltékenységét, s bejelentette, hogy új asszonyt visz a házhoz, feleségül
vesz egy hercegnőt. Rendezett is egy bohókás esküvőt, ahol a
menyasszonyt egy női szobor „domborította". Ez a kópéság földerítette
Hérát, megbocsátott, és visszatért trónjára.

Tisztelete
Említésre méltó, hogy jóllehet, a görög mitológia több helyen is
kiadósan taglalja Héra megaláztatását és bosszúszomjas féltékenysége
rémtetteit, dsztelete a templomokban töreden volt és őszinte.
 A nevéhez fűződő vallási rítusok három jelzővel illetik Hérát, és az
év három szakában háromféle minőségében ünneplik meg. Héra
Pardienosz: Héra a Szűz, a Leány, őt tisztelték a tavaszi időszakban.
Héra Teleia: Héra, a Tökéletes, a Beteljesedett, ebben a mivoltában
tisztelték nyáron és ősszel, s végül télen a Magányos Hérát, Héra
Khérát ünnepelték a templomokban.1
Héra három arca az asszonyi élet három szakasza, s ez három görög
vallási rítusban jelenik meg. Tavasszal Héra a fürdőbe merül, szimbo-
likusan helyreállítva az istennő tisztaságát, érintetlen szűzi mivoltát.
Nyáron egy rituális esküvő hoz beteljesülést Hérának és télen a rituálé
a Zeusszal folyó viszálykodást jeleníti meg, és a bejelentést, hogy
elhagyja férjét és trónját, és elrejtőzik előle a magány periódusában.

Héra, az archetípus
Hérát, a házasság védnökét tisztelték és becsmérelték, imádták és
megalázták. Kétarcúsága, igen markáns jó és rossz tidajdonságai meg-
különböztetik a többi istennőktől. így van ez földi követőivel, az erős
Héra archetípussal rendelkező nőkkel is, akik éppoly intenzíven
tudnak elmerülni a párkapcsolat boldogságában, mint a fájdalomban.

A feleség
Ez az archetípus mindenekelőtt a nő házasság utáni vágyát testesíti
meg. Akinél az őstípus erős és aktív, az szinte fogyatékosnak érzi
magát, ha nincs férje, hiszen erős, „istenadta" ösztöne hajtja a házasság
kötelékébe. Ha hajadon, vagy elvált, fájdalma, hiányérzete éppoly
kínzó, mint azé a nőé, akinek nem lehet gyermeke, holott leghőbb
vágva az anyaság (Démétér).
Pszichiáter lévén nagyonis jól tudom, mit érezhet egy Héra-nő, ha
az életéből hiányzik az értelmet adó férj. Nem egy asszony osztotta
meg velem gyászát, bánatát Egy sikeres ügyvéd így zokogott:
„Harminckilenc éves vagyok és még nem tudtam férjhez menni]
Annyira szégyellem!" Egy harminckét éves, igen csinos elvált ápolónő
ezt mondta: „Úgy érzem, mindra egy hatalmas luk tátongana a
lelkemben, vagy inkább egy seb, ami soha nem fog behegedni.
Istenem, mennyire egyedül vagyok! Igazán eleget vagyok emberek
között, de egyetlen komoly ajánlatot sem kapok."
 A házaságra vágyó nőt az élettársi kapcsolat nem elégíti ki akkor
sem, ha maga részéről az elkötelezettség szükségletét ki tudta elé-
gíteni. A törvényes feleség státusa, a „Valakiné-vé lenni" vágy sarkallja a
férjezett állapot minden előnyével, a tisztelettel, ami az asszonyoknak
kijár és a presztízzsel, amit a férj neve hordoz. Még ma sem akar
„vadházasságban" élni, holott ez már semmilyen hátránnyal vagy
megbélyegzéssel nem jár. Fontosak a külsőségek is; a legnagyobb
templomban, a legelegánsabb házasságkötő teremben és a legszebb
ruhában akar esküt tenni.
A Héra-menyasszony az esküvő napján igazi istennőnek érzi magát,
sugárzó szépsége a násznépet is meggyőzi, hogy valóban a beteljesülés
boldogságát éli át.
A közelmúlt egyik First Ladyje, Reagan elnök felesége, Nancy
Reagan a Héra archetípus valóságos megtestesítője volt. Soha nem
rejtette a véka alá, hogy számára a házassága a legfőbb dolog a földön.
Valamennyi Héra-társnője nevében vallott így:
„Nem is éltem igazán, amíg Ronnieval nem találkoztam. Oh, tudom, az
ilyen vallomás ma már nem divatos. Ma elvárják, hogy jüggetlen légy, esetleg
a rend kedvéért legyen melletted egy ember. Nekem azonban Ronnie a
boldogságom, én nem tudok másképpen érezni. Nagyon boldogtalan lennék
nélküle és nem is tudom, mi célja lenne az életemnek."
A nyugati kultúrkörben Nancy Reagan nézetei a legutóbbi időkig
elfogadottak voltak: a nő féijhezme ne telét szinte kötelességének
tartották, s még ma is, amikor a munka, a képzettség előtérbe került, a
legtöbb nő érzi a „férjhez kell menni nyomást". A Héra archetípus
társadalmi támogatottsága igen nagy. Érvényesül a „Noé bárkája"
effektus is: az embernek párosával kell előfordulnia, mint a cipőnek
meg a zokninak. A pártában maradt nők ma is úgy érezhetik magukat,
mint akik lemaradtak a szekérről.
A patriarkális kultúra csökkent értékűnek tekinti a nőt, ha nem
választotta őt egy férfi — lehetőleg minél tekintélyesebb férfi —
párjául. Ez az archetípus azonban mégsem lehet csak ennek az
elfogultságnak a „terméke", hiszen még a leszbikus nőkben is erős a
vágy, hogy elkötelezzék magukat, állandó páijuk legyen, és ugyanolyan
Igényük a hűség is, mint a féijes asszonyoknak. Pedig az ő kapcsola-
tukat a társadalom inkább kárhoztatja, hogysem támogatná.
 El tudja magát kötelezni
A Héra archetípus segít a nőnek, hogy hűséges, kitartó és
állhatatos legyen, és minden nehézség ellenére kitartson partnere
mellett. Héra elkötelezettsége feltétel nélküli és örök. Joban-rossz-
ban", „ásó-kapa-nagyharang".
Ha Héia hiányzik a személyiségből, a nő az egyik tiszavirág-életű
kapcsolatból a másikba kap, lelép az első nehézségnél, de akkor is, ha
a szerelmi mámor elillan. Meglehet, soha nem megy féijhez és így is
jól érzi magát. Előfordul, hogy egy nő úgy megy férjhez, hogy Héra
még az esküvő napján sincs jelen, s ilyenkor a legdíszesebb esküvő sem
köti a párjához.
Ilyenkor valami nincs rendjén: Héra nélkül valami nagyon fontos
hiányzik a házasságból. Az elkötelezettség, az „isten és ember előtti
összetartozás" érzése. Egy negyvennégy éves fotóriporternő így beszélt
a házasságáról: „Igazán kedvelem a féijemet, és jó felsége is vagyok, de
mégis, sokszor úgy érzem, az lenne inkább nekem való, ha egyedül
élnék. Néha kikezdenek vele a nők, amikor én is ott vagyok. Ugraya,
bátorítja őket, és a szeme sarkából engem les, hogy dühös vagyok-e.
Mindig csalódott, mert a féltékenységnek nyomát sem tudja fölfedezni
rajtam. Azt hiszen, gyanítja szegény, hogy nem ő a legfontosabb az
életemben. A viselkedésemben nem lehet ugyan kifogást találni, de a
lelkem mélyén egyáltalán nem vagyok egy áldozatos feleség." Mindkét
fél bánatára Héra még húszévnyi házasság után sem tudott helyet
szorítani magának az asszony lelkében.

A házasság szentsége
A házasságkötésnek több jelentése is van: beteljesítése annak az
igényünknek, hogy valakinek a társává szegődjünk, és másrészről férfi
és nő szövetségének hivatalos elismertetése. Van még egy ősi jelen-
téstartalma is: a teljességre törekvés misztikus szintjén létező „szent-
ség", amit a vallási szertartások mindig is kiemelnek. Spirituális,
szellemi szintű egységre lép a pár, s e szentség révén lehet elnyerni a
kegyelmet. E rítusok a Héra-szertartások modern változatai.
A Héra archetípus szakrális mivoltát magam is megtapasztalhattam.
Amolyan protestáns középutas nevelést kaptam, vallási szertartá-
sainkból mindenféle misztikus elem hiányzott, még az Úrvacsora
emlékezetére is csak szőlőlevet ittunk. így aztán váratlan és nagyon
megrendítő volt, amikor a San Franciscó-i Kegyelem Templomában
saját esküvőmet oly félelmetesen mély belső élményként éltem át. ügy
éreztem, hogy egy nagyonis erőteljes rítus részévé váltam, ami valóban
a szentséget szólítja meg. Mintha olyasvalamit éltem volna át, ami
túlmutat a mindennapi realitásokon, valami titokzatos, emberfölötti és
kifejezheteden, Jung kifejezésével élve: „numinózus" érzést, ami az
archetipikus élményeket jellemzi. Amikor az eskü szavait mondtam,
úgy éreztem, valóban szent rítus részese vagyok.
Ha a házasság szentsége álomban jelentkezik, az intenzitás hasonló
lehet. Amire az álmodó emlékezni szokott, az az élmény félelmetes
ereje. „Mintha áramütés ért volna" — magyarázza „amikor össze-
kapcsolódtuk". A teljesség érzése, amit az álom nyújt, voltaképpen a
maszkulin és feminin jelleg intrapszichés egységének a jelzése. Amikor
az álmodót a párja átöleli, az erotikus öröm, az üdvösség és az
egyesülés élménye keveredik össze. Az ilyen álom is „numinózus" —
kifejezheteden, archetipikus érzelmi hatást tesz az álmodóra.
Ébredéskor megrendülve állapítja meg: „Ezt az álmot valóságosabbnak
éreztem, mint bármit, amit ébren átéltem. Csodálatos volt, amikor a
kaijában tartott. Olyan, mint egy misztikus újraegyesülés. Nem tudom
kifejezni... mélységes béke öntött el, de ugyanakkor fel is villanyozott.
Nagyon fontos álom volt."

Héra kimunkálása önmagunkban

A harmincadik életév körül bizonyos nőkben fölmerülhet az az
igény, hogy egy kissé hasonlítsanak már Hérához. Meglehet, mind-
addig számos férfikapcsolatuk volt, vagy éppen fontosabb volt a
hivatásuk, mint a családalapítás. Vagy Aphrodité vonzáskörében éltek
tehát, vagy Athéné dominált az életvezetésükben, ám az is lehetséges,
hogy Perszephoné módjára várták, hogy történjen már velük valami,
de az elkötelezettségtől ódzkodtak. Több archetípus hatása keresz-
tezhette, ki is olthatta egymást, és Héra valahogy a háttérben maradt.
Ha a házastársi kapcsolat keresése nem erős ösztönző erő, úgy
tudatosan kell azt kimunkálni — feltéve persze, hogy az ember
fölismerte magában a házasságban való beteljesülés vágyát és lehe-
tősége is van a féijhez menésre. Ha megszeret egy férfit, aki meg-
követeli, vagy nagyon erősen igényli a hűségét, a nőnek döntenie kell:
vagy a szabadság Aphrodité promiszkuitásával és Artemisz célra-
törésével, vagy a monogámia, és Héra fölébresztése a lelke mélyén. A
tudatos döntés maga is segít abban, hogy a sokfelé kötődő asszonyból
igazi jó feleség váljon.
Az is fontos, hogy a választott férfi milyen értékeket tekint döntő-
nek a házassággal kapcsolatban. Ha az elkötelezettség nem olyan
fontos számára, akkor nyilván a partnerében sem fog kialakulni az
igény, hogy abszolút feleség legyen, ha már eddig sem volt Héra típus.
Ha azonban hagyományos értékekhez ragaszkodó, életre szóló házas-
ságra vágyó férfi jelenik meg a láthatáron, úgy a nőnek kell felül-
vizsgálnia nézeteit, ha élete derekán mégiscsak családra vágyik.

Héra, a földi nő
A földi Hérát könnyű fölismerni. O az, aki mint sugárzó
menyasszony, boldogan ereszkedik le a templom lépcsőin ura kaiján,
a beteljesedés órájában. És ő az is, aki megcsalt nőként tajtékozva,
mint egy fúria rohan be vetélytársa munkahelyére. A mai Héra szűzen
megy férjhez (vagy az első szexpartnerével sikerül egybekelnie), és
évtizedekig is hű marad a párjához. (Ha magyar asszony, így beszél
róla: „az uram".
Az okoz neki örömöt, ha a férjét helyezheti az élete középpontjába.
Mindenki tudja róla, hogy mintafeleség, még a gyerekek is tudomásul
veszik, hogy mindig a családfőé az első falat és az utolsó szó. A barátok
és ismerősök egy-kettőre rájönnek, hogy képtelenség a legcsekélyebb
dologban megállapodni a Héra-nővel, mert mindenre az a válasza,
hogy előbb megbeszéli a párjával.
Vannak az archetípussal erősen azonosuló asszonyok, akik amel-
lett, hogy „főfoglalkozású" feleségek, az évek során még bizonyos
„nagyasszonyos" jelleget is öltenek. Az ő férjük — bárki légyen is —:
Zeusz, a mindenek fölött álló. S vannak azután asszonyok, akiknek a
„héraság" csupán egy vonás a sok közül, ami személyiségük sajátos
szerkezetét adja. Látszatra nem Hérák, de ha közelebbi ismeretséget
kötnek az istennővel, talán egyes vonásait mégiscsak ismerősnek fogják
érezni, s rájönnek, hogy ez az őstípus nem is olyan idegen tőlük, mint
gondolták.
 Héra, a kislány
A Héra-kislány már az óvodában azt játssza, hogy 6 a feleség, aki
ebédet főz. „Te leszel az apuka, menj a dolgozódba!" — Tuszkolja
játszópajtását „kifelé", hogy aztán fűből-homokból, gyurmából készült
csemegékkel váija a nap legszebb pillanatát; azt, amikor a férje
hazajön és asztalhoz ül.
Kisiskolás korra a nemek elkülönülése már olyan fokú, hogy a
kisfiúk nem kaphatók szerepjátékokra többé és a Héra-lánykának a
páros helyzetről le kell mondani, Fiúk és lányok külön csapatokat
alkotnak, s a párválasztás és az esküvő csak jóval később kerül elő mind
a játékban, mind a fantáziában.

Héra szülei
Héra szülei: Kronosz és Rheia. Egy kegyetlen, hatalmát féltő apa és
egy teheteden, kiszolgáltatott anya, aki nem tudja megvédelmezni a
gyermekeit. Ezek a szülők a patriarkális házasság torzképét vetítik
elénk. A férj zsarnok, a feleség alávetett, és cselhez kell folyamodnia a
kegyetlenséggel szemben. Hérának azonban nevelőszülei is voltak: két
ütán, akiknél idilli körülmények kőzött nevelkedett, miután Kronosz
kiokádta.
A kettős szúlőpáros — vagy a kétféle házassági modell — számos
Héra-asszony életében ismerős téma. A rossz családi körülmények
között nevelkedő gyerekek olykor magának a házasság intézményének
tagadásával reagálnak; nem így a Héra-leánykák, hiszen az istennőnek
jó tapasztalata is volt a két természeti istenséggel, akik gondjaikba
vették. A Héra megtalálja a kiutat a legnehezebb helyzetből is: férjhez
megy. A szerencsésebbek szüleik jó házasságában mintát kapnak, amit
majdan asszonyként követhetnek.

Serdülő- és fiatalkora
A serdülő Héra akkor érzi jól magát a bőrében, ha állandó fiúja
van. O az, aki már az érettségi banketten büszkén csillogtatja a
jegygyűrűjét, nyakában viseli a vőlegénye csillagképének a jelét is a
magáé mellett, fényes esküvőjét tervezgeti, és előre gyakorolja
asszonyneve leírását a naplójában. Nagy súlyt helyez rá, hogy állandó
partnere — lehetőleg gyűrűs vőlegénye — legyen. Az sem mindegy,
hogy az illető kicsoda. Környezettől, lakóhelytől és társadalmi hely-
zettől is függ persze a kívánatos jegyes, de mindenképpen „valakinek"
kell lennie, olyan fiatalembernek, aki előtt nagy jövő áll, s akinek
máris van valamelyes tekintélye a társai között. A kapcsolat érzelmi
biztonságot jelent az i§ú Hérának, s erre nagy szüksége van. Ha azután
megtalálja a végleges páiját, mindenhol megjelenik vele, maga is
szervez összejöveteleket és hérasága olümposzi magasából büszkén
tekint le a még magányosan lézengőkre. Ilyen Héra az egyetemi évek
alatt — olykor még később is.
Vannak, akik érettségi után azonnal férjhez mennek, hogy minél
előbb a „ház asszonya" szerepébe kerülhessenek. Sajnos azonban a
középiskolai románcoknak igen gyakran keserves csalódás a vége s az
első komoly kapcsolat megszakadása egyben az első súlyos érzelmi
törés is, ami mélyen megsebzi a Héra-lányt.
Új vadászterülete mostanság a főiskola és az egyetem, ahol —
feltéve, hogy elég tehetséges is — j ó l halad tanulmányaiban. Csupán a
tanárainak okoz csalódást, ha azt hiszik, hogy Héia komolyan veszi a
tanulmányait és képességeit teljesen az előmenetelébe fekteti.
Számára — mint tudjuk — tanulás és siker csupán eszköz, amivel biz-
tosítania kell magának a szociális stámst, a szellemi hátteret ahhoz,
hogy jó házasságot köthessen.
Amíg a megfelelő féijjelölt föl nem tűnik a színen, Héra egyetemi
évei alatt egyre jobban szorong. Számtalan évfolyamtársamra
emlékszem az ötvenes évektől, akik már harmadévben pánikoltak,
hogy ha nem sikerül gyorsan megfogniuk egy fiút, vénlányok marad-
nak. Egy Héra számára különösen fájdalmas a rokonok tapintatian
érdeklődése: „No, és mikor mégy féijhez? Van már valami kilátásban?"
Amúgyis csonkának és üresnek érzi magát, míg be nem kötik a fejét,
hát még, ha ezt mások is folyton megpengetik!

Héra a munka világában

Héra életében a munka is éppoly másodlagos szerepet játszik, mint
a tanulás vagy egy sportteljesítmény. A munkáját vagy a hivatását soha
nem érzi igazi énje szerves részének.
Hiába végzi kitűnően a munkáját, és hiába kapja meg érte az őt
megillető fizetést, vagy erkölcsi elismerést is, ha nincs férjnél, mindez
nem teszi boldoggá. Az egyeden dologban, ami az ő értékrendjében
fontos, kudarcot vallott, és ezt nem pótolja sem a szakmai siker, sem az
anyagi jólét.
A munka világában gőzhengerként hajtó nők más istennők hatása
alatt állanak. Héra akkor is alárendeli a saját karrierjét a férje elő-
menetelének, ha házasságban él. A kettős karrier ebben a párosban
csak látszat: Héra teljesítménye, életműve a házassága.
Manapság, amikor a családoknak mindkét szülő fizetésére szüksé-
gük van, nagyon sok Héra-nő dolgozik. Ők azonban soha nem egyez-
nének bele abba, hogy akár rövid időre is elszakadjanak a társtiktól
egy kedvezőbb ajánlat, vagy kiküldetés reményében. „Ahová te mégy,
oda megyek én is" felkiáltással odahagyják saját munkahelyüket, akár
karrierjüket, és követik a férjüket. Ahhoz, hogy saját érdekeiket is
képesek legyenek képviselni, vagy egyáltalán felfogni, más istennők
befolyásának is érvényesülnie kell.

Kapcsolata a nőkkel
Héra nem sokat ad arra, hogy más nőkkel jó kapcsolatokat tartson
fenn, s általában nincs is jó barátnője. Legszívesebben az ura mellett
van, s mindent együtt csinál vele. Ha netán mégis van egy barátnője,
azért egy másik archetípus befolyásának lehet hálás.
Amíg nem ment férjhez, és legfőbb tevékenysége a partiképes férfi
felkutatása, szívesen csatlakozik más magányos nőhöz, s együtt
mennek el olyan helyekre, ahol egyedül kínos lenne megjelenniök.
Amint azonban horogra akadt a megfelelő partner, Hérának nincs
több ideje magányos barátnői számára, sürgősen meg is szünteti velük
a kapcsolatot.
Nem így azokat a kapcsolatait, melyek előremozdítják a férj
előmenetelét. Csak a ,jobb" társasági kapcsolatokat tartja fontosnak, a
többit — legyen az férfi, vagy női barátság, ismeretség — elsorvasztja.
Héra úgy viszonyul más férjes asszonyokhoz, mint egy páros egyik
feléhez. A független nőt — kivált, ha férjük a legcsekélyebb figyelem
jelét mutatja irányában — riválisként kezelik, vagy, ha a veszélynek
semmi jele nincs, lenézik. Ha bármilyen tevékenység asszonytársai
közé sodorja, az minden valószínűség szerint kapcsolatban van a férj
hivatásával, vagy érdekeivel.
Házaspárok barátkozása esetén a Héra inkább szövetségest kit a
másik nőben, semmint barátot, és egy-kettőre szélnek ereszti a válás
miatt magára maradt vagy megözvegyült feleseget, akár sokévi
barátkozás után is. Férfi nélkül a nő számukra senki és semmi. Számos
megkeseredett özvegy költözik el lakóhelyéről, mert a régi társaságban
nincs helye többé a páija nélkül, és sértett büszkesége nem engedi,
hogy ott maradjon csalódása színhelyén a „kihűlt" barátok között.

Kapcsolata a férfiakkal
I-Iéra és Zeusz házasságának aktusáról a görögök évről évre
megemlékeztek templomaikban, és le is játszották magát a szertartást.
Ilyenkor Zeuszt „teleiosz"-r\zk, „beteljesítő"-nek nevezték. A mai Héra-
nö is azzal a várakozással fordul a férfi felé, hogy az tegye őt teljessé.
Hérára is csak a sikeres férfiak hatnak igazán, akárcsak Athénére.
Éhező művészek, foltos fenekű poéták, félreállított zsenik, és csoda-
bogár szobatudósok nem méltók a figyelmére, és azokat sem tartja
vonzónak, akiket politikai nézeteik miatt üldöznek.
Különösen fogékony azonban a Héra-nő a melegségre vágyó nagy
ember iiánt. Ez az a helyzet, amit Zeusz állított elő, amikor didergő
kismadár alakjában férkőzött Héra közelébe, s csak azután mutatta
meg főisteni mivoltát. Gyakori, hogy a világban sikeres, hatalmas, és
Hérára vonzóan ható féifi érzelmileg éretlen, kisfiús, ha nőkről van
szó, s ezt Héra nagyon pompásan megérzi. Az ilyen férfi teljesen az
övé lehet, mert ezek a férfiak nem képesek szoros barátságra, más
bajával nem sokat tőrödnek és empátiás készségük fejletlen.
A pénzes és hatalmas, de érzelmileg éreden férfiak azonban
hajlamosak rá, hogy egyik nőtől a másikhoz szaladjanak, keresve a
változatosságot, és éppen ez az, amit Héra képtelen elviselni. Az
üzletemberek vagy ügyvédek, akik vidéki útjaik során futó kalandokat
bonyolítanak le, úgy vélik, hogy amiről az asszony nem tud, az nem is
fáj neki. Élvezik a hódítást, a szex izgalmát és gyűlölik, ha a házastársi
hűség vagy a kapcsolat hosszas lelkizés tárgya, vagy ha az ilyesmit
számon kérik. A bölcs Héra el is kerüli az ilyesmit.
Ha egy Héra-asszonynak csélcsap és hazudós férj jutott, amolyan
igazi Zeusz — és ha újra meg újra szavát veszi, ami jellemző, merdiogy
mindig szüksége van biztosítékra —, rendre csalódnia kell, és csak
gyűjti a sebeket. Férjét nem tudja megérteni, mert képtelen ádátni a
félj viselkedésének valódi hátterét. Végül boldogtalan lehet a Héra-
feleség akkor is, ha a „beteljesülés" archetipikus vágya túl erős, és a
valóság és e vágy között nagyon nagy a szakadék.

Szexualitása
Héra számára szex és házasság együtt jár, így nem ritkaság, hogy
ma is szűzen megy férjhez, de legalábbis az eljegyzésig őrzi
érintetlenségét. Tapasztaladanságából következik, hogy érzékiségét
csak a félje ébresztheti föl. Ha ezt a páija elmulasztja, megeshet, hogy
a szeretkezést az asszony csupán mélyen átélt hitvesi szerepe részeként
éli meg. A kötelességszerű odaadás mindenképpen Héra-találmány
lehet.
Előfordul, hogy — különösen a házasság kezdetén — a Héra-
nőnek orgazmusa sincsen. Hogy ez később változik-e, részint a féijén,
részint az Aphrodité archetípus aktivizálódásán múlik majd.

Házassága
Az esküvő napja Héra életének legfontosabb dátuma. O bezzeg
nem tartja meg a lánykori nevét! Ez az a nap, amire egész eddigi
életében várt.
Közép-Amerika a Hérák paradicsoma. Itt a férjek mindig azonos
időben mennek dolgozni és jönnek haza és a szabadidőt a házaspárok
együtt töltik. A férfiak csak férfi csapatban, egymás között ütik el az
időt, nem kell őket félteni holmi kósza nőktől. Asszonyaikat tisztelik,
elváiják tőlük, hogy megfeleljenek hitvestársi és háziasszonyi szere-
püknek, és a házasságot életre szólóan kötik. Mind a társas élet szo-
kásai, mind a családi szokások, és a jól körülírt szerepek a házasság
stabilitását szolgálják. — a Héra-nők nagy megelegédésére.
Van egy foglalkozás is, ami kifejezetten a Héra-asszonyok számára
van kitalálva, és ez a diplomatáké. Az asszony kötelező tartozéka a
külképviseletek tagjainak, együtt jelennek meg, szinte együtt dolgoz-
nak és együtt állnak tovább, ha a kiküldetésnek vége. Hérának a férje
az egyetlen fontos kapcsolata, nem esik hát nehezére a vándorélet.
Mások bezzeg, akiknek a hivatásuk jelent valamit, vagy akik mély
barátságokat kötnek, valósággal gyászba borulnak, ha ott kell hagyni
egy helyet, egy barátságot vagy munkát, mert lejár a kiküldetés ideje.
 Héra boldogsága azon múlik, hogy férje mekkora jelentőséget
tulajdonít a házasságuknak, mennyire ismeri el a felesége odaadását,
és mennyire hűséges természetű.
Vannak modern Zeuszok, akik a házasságukat amolyan társadalmi
díszletként mutatják föl, és akként is „használják". Saját rétegükből, de
lehetőleg felsőbb rétegből nősülnek, és ha a meghívó úgy szól, akkor a
fontos eseményeken nejükkel a karjukon jelennek meg. Ez a
konstelláció érdekházasság a férfi, és tragédia a Héra-nő szemszö-
géből. Bármelyik más archetípus dominanciája esetén elfogadható
lenne a nő számára egy olyan szerződés, aminek csupán ennyi a
tartalma, Hérának ez maga a pokol. Párja nyakig elmerül a politika
vagy az üzled élet dolgaiban, és sem az örömeit, sem a gondjait nem
osztja meg a feleségével. Az asszonyok zöme a njó házasság", „tökéletes
pár" látszatán munkálkodva igyekszik kompenzálni fájó hiányállapotát.
Ilyen házaspárok láthatók az operaházak évadnyitó előadásain, a
jótékony célú koncertek első soraiban és ők a jótékonysági bálok
díszvendégei. A parádés együttlét azonban csak a nyilvánosságnak szól,
a magánéletüket nem jellemzi.
A Héra-nők a házasság balsikere ellenére sem gondolnak soha
válásra, maga az istennő is inkább tűrte a szégyent, és csak egyetlen
mítosz szól arról, hogy elkószált volna bánatában. Földi követői is igen
tűrőképes feleségnek bizonyulnak, a válást elfogadhatatlannak tartják
még akkor is, ha velük esik meg.
Ha a féljük bejelenti, hogy mást szeret és válni akar, a Héra-feleség
úgy tesz, mintha nem hallaná. Számára a házasság archedpikus élmény
és örökre szóló állapot. Még a válás kimondása után is férjes
assszonynak érzi magát, s mindennap újra belesajdul a fájdalom, hogy
már nem az. Ez a válásképtelenség mások számára súlyos gondot,
önmaga számára pedig állandó szenvedést okoz.
Héra terápiás órák sokaságán át küszködik az archetípusából eredő
nehézségekkel, olykor már házassága alatt is, de a válás után
különösen nehéz beteg. Pszichiátriai gyakorlatom során Héra minden
elgondolható hatásával találkoznom kellett. Az elvált Héra a fájdalom,
gyász, depresszió és a dühödt bosszúfantáziák között hánykolódik,
ráadásul képtelen fölfogni, hogy már nem törvényes feleség többé.
Olykor a férfi a kliens, akit elvált Hérája naponta zaklat telefon-
hívásaival, máskor pedig az új feleség, aki képtelen elviselni, hogy a
volt asszony örökösen betör az életébe, feldúlja az új pár együttléteit,
és minden elképzelhető módon kellemedenséget okoz. Hitelkártyáján
és iratain a volt férj nevét használja, nem lehet kiszorítani az életükből.

Héra gyerekei
Hérába — ha csak nem jelenkezik időben a Démétér-hatás is —,
nem sok anyai érzés szorult. Mindazonáltal szül és nevel gyereket, ezt a
funkcióját is hitvestársi szerepe részeként fogja föl. Alihoz, hogy
szívesen együtt csináljon valamit a gyerekekkel, Artemisznek és
Athénének kell aktívnak lennie.
Ha egy nő képtelen rá, hogy gyermekeivel kialakítsa az elemi erejű
anya-gyerek kapcsolatot, kudarcát a kicsik szeretet- és védelem-
hiányként érzékelik. Még akkor is éreznek bizonyos merevséget és
távolság tartást, ha az anya egész nap velük van, és a család fizikai
ellátásán kívül egyebet nem csinál.
Ha döntenie kell, hogy az ura vagy a gyerekei mellé álljon, Héra
bizonyosan, a gyerekei érdekeit is föláldozva az előbbit választja, csak,
hogy megtardiassa a férjét. Számos felnőtt betegem számolt be róla,
hogy hagyományos családszerkezetben nevelkedett, a ház feje, ura és
parancsolója az ellentmondást nem tűrő atya volt. Anyjukra úgy
emlékeztek, hogy gondoskodó és támaszt is jelentő asszony volt, de
nem volt rá példa, hogy köztük és apjuk között a „puffer" szerepét
vállalta volna — azaz: nem tompította az ütközéseket, mindig magukra
hagyta a gyerekeket, s egyedül kellett megküzdeniük az igazukért,
bármennyire nyilvánvaló volt olykor, hogy az az ésszerű, amit ők
képviselnek és nem az, amit a családfő.
Amikor ezek a betegek az analízisben fölidézik gyermekkoruk fáj-
dalmas emlékeit, úgy vélik, nehézségeik, jelenlegi tüneteik fő oka az
apával vívott örökös küzdelem. Olykor elhatalmaskodik rajtuk a vágy,
hogy a jelenben szembesítsék apjukat, és valamelyes elégtételt vagy
legalább elismerést csikaijanak ki tőle, ha ez egyáltalán lehetséges.
Egy pályáján igen sikeres, harmincas évei végén járó nőbetegem
így számolt be az apjával vívott örökös küzdelméről, ami egész
gyermek- és serdülőkorát átszőtte: „Akármit csináltam, semmi sem volt
elég jó neki. Bármiről volt szó, ahhoz én hülye voltam, vagy azt
mondta, dilis vagyok, ha ilyesmit egyáltalán a fejembe veszek. Mindent
kigúnyolt, ami fontos volt nekem, és mindent, amit én értéknek
tartottam, megpróbált lepiszkolni." Kliensem is azok közé tartozott,
akik legalább most, felnőttkorukban szerettek volna némi elismerést
kicsikarni teljesítményeikért és arra is vágyott, hogy egyszer végre
megmondja az apjának, hogy milyen nehéz éveket okozott neki annak
idején.
Egy napon rászánta magát a dologra és felhívta a szüleit telefonon.
Mint mindig, most is együtt voltak otthon és együtt vették föl a kagylót
a két készüléken. Mellesleg betegem nem emlékezett rá, hogy valaha
is beszélt volna bármelyikükkel a másik távollétében. Nos, most
megpróbálta a szavait kifejezetten az apjához intézni, s kérte, hogy ne
szakítsa őt félbe, mert valami fontosat szeretne neki mondani,
hallgassa végig. Ezek után, anélkül, hogy ingerültté vált, vagy kiborult
volna, szép nyugodtan sorolni kezdte múltbéli sérelmeit. Megle-
petésére az apa azt tette, amit kért tőle. Egyszerűen végighallgatta. Az
anya azonban úgy reagált, mintha a lánya legalábbis gyalázkodó
szavakkal szidalmazta volna a féijét. „Nincs hozzá jogod, hogy így
beszélj az apáddal!" — csattant föl. Az anyának ez a beavatkozása
ébresztette rá kliensemet, hogy mindig is ezt a szerepet töltötte be az
életükben.
Az anya megnyilvánulása tipikus Héra-reakció volt, lojalitása egyér-
telműen a féijéé. Hogyan is merészeli egy gyerek konfrontálni az
apját? Hiszen ő Zeusz maga, mindenek fölött álló atyaúristen, és senki
se merészeljen egy rossz percet okozni neki! Hiszen oly érzékeny és
sebezhető, mint ama reszkető kismadár, aki Héra melegségére és
védelmére szorult.

Az érett Héra
Hogy Héra élete kiteljesedett-e, hogy boldog és elégedett-e, az attól
függ, hogy miként sikerült a házassága. Az erős és hatalmas férfi
oldalán élő, a férj sikereiben is sütkérező asszony számáia ezek a
legszebb évek, különösen, ha a féije elismeri az érdemeit. A pártában
maradt, elvált vagy megözvegyült Héra ezzel szemben szerencséden és
elesett teremtés.
Az élet derekán a házasságok gyakorta veszélybe kerülnek, s ez az a
helyzet, amivel Héra nem tud megbirkózni. Ha a szent kötelék
lazulóban van, Héra csak ront a dolgon örökös féltékenykedésével,
gyanúsítgatásával, megszállott jelenetezésekkel, még terhesebbé téve a
kapcsolatot a férj számára, mint addig volt. Amint megsejti, vagy
megtudja, hogy egy másik nő fontos lehet a félje számára, soha nem
tapasztalt bosszúvágy tör fel belőle annak minden szörnyűségével. Ez
még veszélyesebb a házasságra nézve, mint a vetélytársnő, hiszen
ellenszenvessé teszi a Héra-asszonyt párja szemében, aki pedig
mindennél fontosabb számára.

A késői évek
Ha Héra, a szűz „beteljesült", majd magányos Hérává válik, az élet
alkonya a legnehezebb éveket hozza számára. A féijüket túlélő
asszonyok milliói vannak hasonló helyzetben, Héra azonban
Özvegységével nem csupán féijét, hanem élete értelmét veszíd el.
Idendtása, férjes asszony volta szűnik meg, úgy érzi, jelentéktelen sen-
kivé vált.
Ha tehát Héra nem fejleszd ki tudatosan személyisége többi
oldalát, nem bontakoztatja ki saját képességeit, fétje elveszítésekor
elhúzódó gyászreakcióval majd krónikussá váló depresszióval
számolhat. Gazdátlan jószágként magányosan tengődik, s ezt annak
köszönheti, hogy előzőleg bizony egy meglehetősen beszűkült, csak a
félj köré szerveződő életet élt. Még saját gyermekeihez sem áll közel,
hiszen mindig elébük helyezte az urát. Nincsenek meghitt barátai,
barátnői sem, hiszen mindig csak mint egy pár egyik tagja vett részt a
társas életben, s most, hogy maga maradt, éppúgy záródik ki minden
"özösségből, ahogyan ő is kerülte azokat a nőket, akik társtalanok
voltak.
Az özvegy Héra életminősége attól függ, hogy mennyire tudott más
istennőket integrálni, és hogy milyen anyagi helyzetben maradt
egyedül. Vannak Héra-asszonyok, akik soha nem heverik ki a
:szteséget, ami férjük halálával érte őket.
A szerencsés Héták párjukkal kéz a kézben lépik át az öregkor
küszöbét, s még az aranylakodalmukat is megülik. Szeretik őket az
istenek — mondhatnánk —, hiszen megadták nekik azt, ami életük
értelmét adta, s kiteljesett mindaz, ami archetipikus sorsukban meg
volt írva.

Pszichés zavarok
Héra kétségkívül igen sok nő életére gyakorol valamelyes befolyást.
Amennyiben sikeres ennek az őstípusnak a megtestesülése egy asszony
sorsában, úgy bizonyára nagyobb boldogságot, teljesebb teljességet
hoz, mint bármely más istennő, akiknek archetípusa talán kisebb részt
kér magának, de kevesebbet is árt; olyan romboló ereje, mint
Hérának, egyiknek sincsen. Fokozottan tudatosítanunk kell önma-
gunkban ezt az archetípust, hogy kézben tudjuk tartani akkor is,
amikor indulataink kényszerítő erővel elragadnának.

Azonosulás Hérával
Héraként élni annyit tesz, hogy a feleség szerepévél azonosulunk.
Hogy ez elegendő-e az élet értelmének kitöltéséhez, az a párunk
húségétől függ, és az egész házasság minőségétől. Hozhat ez az
azonosulás boldog beteljesülést éppúgy, mint a személyiségünk teljes
eltorzulását, önmagunk és mások életének tönkretételét.
Hcra megszállottan és szinte ösztönkésztetés hatására keresi a
párját, s ha ez nem sikerül neki, fájdalom és gyász tölti el, bármilyen az
élete egyébként. Olykor már az iskolában, vagy az első munkahelyén
leginkább ez foglalkoztatja, olyan társaságot keres, ahol remélhed,
bog)' társáta talál.
Miután bekötötték a fejét, teljesen férjének szenteli magát. Ha az
ifjú férjnek anyagi támogatásra van szüksége, hogy tanulmányait
befejezhesse, Héra munkába áll. Ha „főfoglalkozású" feleség kell neki,
Héra otthagyja a befejezeden egyetemet vagy a hivatását. Ha a férjet
máshová rendeli a foglalkozása, szedi a sátorfáját, és költözködik.
Gyakorta kedvenc sportjáról vagy hobbijáról is lemond, és megszakítja
régi kapcsolatait barátaival, barátnőivel.
Aki Héra-nőt vesz feleségül, esetleg megrökönyödve tapasztalhatja,
hogy nem ugyanaz a nő él mellette, akinek udvarolt. Házasságkötésük
előtt sokkal színesebb volt, több dolog érdekelte, és még a szexuális
élet is jobb volt vele. A szexualitás megváltozása Héra-asszonyoknál
meglehetősen gyakori, és a nászéjszakán szokott bekövetkezni. Az
össszes többi archetípus befolyása ugyanis — így Aphrodité is —
hirtelen háttérbe szorul, amikor a pár egybekel.
Héra bezzeg virul az esküvő után is. A sugárzó menyasszonyból
boldog asszonnyá lesz. Ha az ura igazi Zeusz, és szereti őt, azonosulása
az istennők úrnőjével teljességet ad életének, és az összes többi őstípus
elhalványul a személyiségében.
 Nagyon fontos, hogy ez az egysíkúvá válás semmiképpen ne követ-
kezzen be egy asszony életében, hiszen ez magát a házasságot is
veszélyeztetheti. Hogy mennyire szorul be egy nő Héra korlátai közé,
ez természetesen attól is függ, hogy a féije mennyire támogatja vagy
ösztökéli, hogy átlépjen ezeken a korlátokon, s hogy eredetileg milyen
erősek voltak személyiségének más dimenziói. Azok a birtokolni vágyó
cs féltékeny féljek, akik elvárják asszonyuktól, hogy mindenben
megfeleljen elképzeléseiknek és igényeiknek, fölerősídk az őstípus
hatását és a beszűkülés, a pusztán Héra-befolyásolta életvezetés felé
terelik őt.

Csalódások
Azt hiszik ezek az asszonyok, hogy a házasság majd megváltoztatja a
férjüket is. Ha nem is tudatosítják ezt a várakozásukat, remélik, hogy ő
lesz a „teleiosz" — Zeusz, a teljesség adó. Megesik azonban, hogy az új
menyecske úgy érzi, hogy a fiúja valahogy nem váltott be egy ígéretet,
ami pedig benne volt az egyezségben. Valójában csupán arról van szó,
hogy a féijnek Zeusz teleiosz-szá kellene válnia, azzá, ami az asszonyka
archeripikus várakozásának a megfelelője, azzá, amit a nő látni akar
benne, s amit bele is vetít valamiképpen.
A helyzet ugyanis az, hogy a legtöbb Héra egy idealizált férj képét
vetíti az urára, s ha ez nem illik rá egészen, kritizálni kezdi és dühös
lesz rá. Az ilyen asszony — mint Homérosz mondja Héráról —
„házsártossá" válik és örökösen azért nyaggatja az emberét, hogy váljon
már olyanná, amilyennek látni szeretné. Más archetípusba tartozó nők
lényegesen reálisabb képet alkotnak a társukról, nem várják, hogy a
házasság csodát tegyen velük, és persze arra is képesek, hogy a nem
megfelelő házastárstól, ha kell elváljanak.

Az őstípus és a külvilág csapdájában

Minthogy az archetipikus késztetés és a külvilági szokásrend szépen
fedi egymást, a Héra-nők szinte belehajszolódnak a házasságba, s aztán
hajó, ha nem, benne is rekednek. A női szerepről és a női lényegről
alkotott kép a legtöbb kultúrában erősíd azt a hiedelmet, hogy a férfi
az, aki a nőt kiteljesíti. A belső és a külső erő is azt sugallja, hogy a
mese vége: „Megtartották a lakodalmat, és boldogan éltek, míg meg
nem haltak." Az archetípus által képviselt állhatatossággal a családi
érdekek és a gyermekek érdekei is egybecsengenek. Héra akkor sem
válik, ha férje iszik, vagy bántalmazza őt.

Rabszolga vagy zsarnok

Áttekintve a Héra-lét konzekvenciáit elmodhatjuk, hogy igen
nyomasztó lehet ebben a cipőben járni. Amíg férjhez nem megy a
lány, félembemek, csonkának, fogyatékosnak érzi magát, s könnyedén
zuhan bele egy katasztrofálisan rossz házasságba is. Onnan aztán nem
tud kikeveredni, s ennek saját személyisége issza meg a levét:
házsártos, veszekedős, kákán csomót kereső, elégededen emberré
válik, aki a társa életét is megkeseríti azzal, hogy érezteti vele: elég-
telen, mást vártak tőle. Ha pedig azt hiszi, hogy oka van a
féltékenységre (és ne adj' isten, valóban oka van rá!), Héra valóságos
fúriává silányul. Veszélyes érzelmi helyzet persze az is, ha képtelen
elhagyni egy férfit, aki méltatlanul bánik vele.
Az istennők között talán Héra szenvedett a legtöbbet, és sajátos
módon ő volt az is, aki a legtöbbet ártott másoknak. „Zabolátlan
bajkeverő" — mondja róla Homérosz. A legdestruktívabb személyiség
az egész Olümposzon, bosszúja mindenkit elért, aki akarva vagy
inkább akaratlan (mert félnek tőle) megsértette őt. A mai Hérák zsar-
nokoskodása az ítélkező, kritikus magatartástól a nyíltan ártó tettekig
igen változatos módokon nyilvánul meg.
Azok a nők, akik kihívják egy földi Héra haragját, ma is számít-
hatnak kegyeden bírálatára, még a gyerekeik sem lehetnek tőle
biztonságban. Ok a társadalom szigorú bírái, célpontjaik leginkább
Aphrodité típusú nők. Ha csak lehet, buzgón üldözik, és eltávolítják a
csinos, szabad, egyedülálló vagy elvált nőket a környékükről, hiszen
bűvkörükbe vonhatják a férfiakat, és veszélyeztedretik a házasság
szilárdságát. Kritikájuk azonban nem csak a csinos nőket ostorozza, a
hajadon anyákról és a szexuális bűncselekmények áldozatairól is meg-
van a véleményük. Héra szerint a nő egyeden szerepben elfogadható:
ha egy sikeres férfi felesége.
Jómagam akkor fedeztem föl Héra vonásaimat, amikor csada-
koztam a feminista mozgalomhoz és férjemmel együtt eljártam az
összejövetelekre. Egyszer csak azon kaptam magam, hogy férjem kar-
ján a párokhoz csatlakozom, és kerülöm azokat a magányos nőket,
akiknek a társaságát egyébként, amikor nem társasági eseményen,
hanem munkaértekezleten találkoztunk, nagyonis élveztem. Igencsak
elszégyelltem magam, amikor ezt a jellegzetes Héra magatartást
fölfedeztem magamon, hiszen ez a legkevésbé sem méltó egy fe-
ministához. És én még azt hittem, hogy fölötte állok az ilyen Héra-
vonásoknak! íme, bennem is munkál egy Héra-rész! És éppen az
őstípus negatív oldalai Attól kezdve nem válogattam meg a társaságot
páros vagy páratlan szempontból, és nem néztem olyan kritikus
szemmel az „X. Y.-né"-s megnyilvánulásokat, hiszen íme, én sem
vagyok mentes ennek az őstípusnak a lappangó előítéleteitől.

A Médeia szindróma
A Médeia mítosz igen találóan mondja el a megcsalt és eldobott
Héra bosszúját, ami végzetessé válhat. A történet azt példázza, hogy a
féijének elkötelezett asszony mindenre képes, ha ráébred, hogy a
hitvesi kötelék semmit sem jelent a féije számára.
Médeia kolkhiszi királylány volt, az aranygyapjút őrző Aiétész király
varázslatokhoz is értő lánya. Amikor az argonauták laszónnal az
élükön országába érkeztek az ott őrzött gyapjúért, segítségre volt
szükségük, s ezt Médeia, aki halálosan beleszeretett a vezérbe, meg is
adta nekik, mert Iaszón megígérte, hogy ha a vállalkozás sikerül,
feleségül veszi őt, és mellette marad, „míg a halál végzete körül nem
fogja" őket. Médeia szenvedélyétől vezetve és Iaszónhoz tartozása
tudatában meglopta apját, hagyta, hogy Iaszón orvul megölje féltest-
vérét, és elárulta saját népét. Varázserejével több rettenetes szolgálatot
is tett imádott urának. A pár végül Korinthoszban telepedett le. Két
fiuk született. Médeia idegen volt a városállamban, és helyzete ugyan-
olyan volt, mint bármelyik közönséges asszonyé. Iaszón azonban
elhidegült tőle és feledte, hogy mi mindent köszönhet neki, s amikor
Kreón, a király felajánlotta neki saját leánya, Glauké kezét, eltaszította
magától Médeiát, akinek két fiával távoznia kellett volna. Csupán egy
nap haladékot kapott, s ezt arra használta föl, hogy iszonyú bosszút
álljon riválisán. Méregbe áztatott, gyönyörű köntöst küldött neki, s
amikor a gyanútían lány fölvette, a kelme ráégett a testére. Médeia
egyes hagyományok szerint magára hagyta gyermekeit is, amikor
elment Korinthoszból, s a felháborodott nép megölte őket, más for-
rások úgy tudják, hogy saját kezével vetett véget gyermekei életének
csak azért, hogy Iaszónt megfossza tőlük.2
 A szörnyeteg módjára viselkedő Médeia a Héra-alkat megszállott,
klinikai esete, a desmiktív rész képviselője volt. Az a szükséglete, hogy
Iaszón hitvese legyen, megszállottá, őrültté tette. Az igazság kedvéért
meg kell jegyeznünk, hogy az aranygyapjú megszerzésében Athéné és
Héra akartak segíteni Iaszónnak, ezért vették rá Aphroditét, hogy
kétje meg fiát, Éroszt, hogy gyújtsa szereimre Médeiát. Az isteni
mesterkedés tette rémdrámává a földi királylány történetét.
Szerencsére a mítoszban leírt rémségek szó szerint igen ritkán
esnek meg, metaforikus szinten azonban igen gyakoriak. Ha egy nő
Héra és Aphrodité kettős közbenjárására megy féijhez, mint Médeia,
akkor ösztönei és szenvedélye mindenek fölé emelik ezt a kapcsolatát.
Elhagyja családját, megtagadja értékeit, és minden egyéb köteléket
elvág, ha erre van szükség. Nagyon sok asszony hiszi, hogy házassága az
égben köttetett, óriási áldozatokat hoznak férjükért, s utóbb a
gátlástalan és nagyra törő Iaszónok kihasználják és elhagyják Őket.
A „csábító" harmadiknak persze nem kell feltédenül nyomorultul
elpusztulnia egy mérgezett ajádéktól, de a megcsalt feleség képze-
letében gyakorta megkísérli az érzelmi bosszú kivitelezését, vagy el is
követ valamit, amivel riválisát tönkreteheti. Akár hazugság árán is
megpróbálja lerombolni a becsületét, megrágalmazza, vagy fizikai
értelemben támad rá.
Az sem éppen ritka jelenség, hogy — Médeia nyomán — az
elhagyott nőben erősebb a bosszúvágy, mint az anyai szeretet. Elvált
asszonyok rendre megpróbálják tönkretenni a gyerekek kapcsolatát az
apjukkal. Nem engedik, hogy találkozzanak, eldugják a leveleket, vagy
olyan traumaükus eseménnyé teszi az apai látogatásokat, hogy a kap-
csolattartás szinte lehetedenné válik.
Megesik az is, hogy az új feleség a Héra-nő, aki attól való felei-
méiben tartja távol férjétől az előző házasságból származó gyer-
mekeket, hogy azok „visszacsábítják" a régi családjához.
Meg kell azonban jegyeznünk, hogy még a legpusztítóbb Héra-
asszony: Médeia sem a féijét ölte meg. így vannak ezzel a mai Hérák is.
Bárkinek előbb gyűlik meg velük a baja, mint az őket elhagyó férfi-
aknak. Különösen a gyermeiknek ártanak igen sokat.
 A fejlődés (újai
Ha fölismerjük önmagunkban Héra befolyását és hajlamait, első
dolgunk legyen, hogy legyűrjük őt, és túllépünk a gyengeségein.
Visszatekintve múltbeli tapasztalataikra, igen sokan állapítják meg,
hogy számos ígéretes kapcsolatuk azért feneklett meg, mert minden
áron féijhez akartak menni.
Héra erős befolyására a lányok az első adandó alkalommal kezüket
nyújtják a valamelyest pardképes Fiúnak anélkül, hogy fölmérnék a
házasság esélyeit, és jobban megismernék partnerüket. Márpedig
annak, aki tartós kapcsolatra készül, fokozottan ügyelnie kell rá, hogy
a házasság szentségét illetően hasonló elveket valló, hasonló értékrend
szerint élő, kellőképpen érett férfit találjon. Csak hosszabb ismeretség
után derülhet ki, hogyan is éreznek egymás iránt, mit várnak
egymástól, mennyire illenek össze a felek. Márpedig ezeknek a kér-
déseknek a megnyugtató megválaszolása kardinális fontosságú éppen
Héránál, akinek egész jövője, élete boldogsága függ ettől a válasz-
tástól.

Lépjük át Héra árnyékát!

Bármekkora csábítást jelent, hogy egy Héra-nő teljesen a feleség
szerepére korlátozza saját személyiségét, ne engedjünk ennek a
csábításnak még akkor sem, ha ez a vágyunk találkozik a pánink
tetszésével is. Ha ez a szerep a féij halála, vagy válás miatt elvész az
életünkből, személyiségfejlődésünk megtörik és ez súlyos alkalmaz-
kodási nehézségekkel is járhat. Amint említettem, a gyerekeknek sem
felhőtlen öröm egy kizárólag feleség szerepben boldog anya mellett
nevelkedni.
Akár haláleset, akár válás miatt következzen be a szakadás, végül is
egy nő bármely életkorban fölfedezheti magában azokat a szunnyadó
erőket és képességeket, melyek gazdaggá és teljessé tehetik az életét,
ám magának a házasságnak is jót tehet, ha nem állítja eleve takarékra
ezeket az erőket. Aki nem korlátozza magát egyeden szerepre, az nem
is veszít el mindent egyszerre.
Fontos, hogy bármilyen elfogadott is egy társadalomban a „férfi
dolga" — „asszony dolga" munkamegosztás, ne váljunk áldozatává
ennek az előítéletnek. Egyes nők szinte perverz büszkeséggel hirdetik,
hogy nem tudnak beverni egy szöget, nem tudnak kitölteni egy
adóívet, vagy kicserélni egy elkormosodott gyertyát a kocsiban, mert az
a féljük dolga. Amikor aztán, akár csak egy betegség miatt átmenetileg
magukra vannak utalva, teheteden kiszolgáltatottság vesz rajtuk erőt.
A „főfoglalkozású" feleségének önmaga iránt érzett felelősségből is
figyelnie kell rá, hogy ez a szerep ne korlátozza személyisége kibon-
takozását, s főként ne károsítsa. E veszély fölismerése az első lépés,
hogy ellenálljunk Hérának, és átlépjük ennek a fenséges, de vesze-
delmes istennőnek az árnyékát. Mint mindig, a legjobb módszer, ha a
többi istennőt hívjuk segítségül, hogy a kizárólagos feleség szerepet
letehessük, és anyává, empátiás nővé, mások asszonytársává, saját tes-
tünket és sikereinket élvező, egész emberekké válhassunk.

Előzz ük meg a bajt

Ha a Héra-nő önimerete sekélyes, önértéktudata pedig bizony-
talan, akkor fokozottan ki van téve a féltékenység kellemedenségeinek
is. A legkisebb jelben is férje hüdenségére lát bizonyítékot, és a
legcsekélyebb figyelmedenség is nyilvános megszégyenítésként vagy
mellőztetésként hat rá. 11a ezek a reakciói alaptalanok, úgy két esel
lehetséges: vagy teljesen elvadítja magától a férjét örökös szemre-
hányásaival és gyanúsítgatásaival, vagy megpróbálja a hatékony kom-
munikáció eszközeivel rávezetni, hogy mit tehet, vagy mit ne tegyen,
hogy felesége rossz érzései elmúljanak vagy ki se alakuljanak. A
házasság tehát vagy megromlik, vagy összekovácsolódik a pár.
A férjnek nem esik nehezére például, hogy ha később megy haza,
telefonáljon, vagy előre mondja meg, hová megy, meddig maiad. Ha
— önállóságát őrizve — ezt az információt mindig visszatartja, az
asszony bizalmát ássa alá csupán, ő attól nem lesz függedenebb. Egy
Héta félje egyszer így vallott nekem erről: „Ma már tudom, hogy ha
elmaradok, haza kell szólnom. Meg is teszem, és ha közbejön valami,
inkább kétszer is jelentkezem, nehogy magára maiadjon a féltése és a
féltékenysége démonaival, mert akkor mire hazaérek, kibírhatatlanná
válik."
A Héra-asszonynak időről időre el kell döntenie, hogy kinek ad
hitelt: a benne lakozó istennőnek, vagy a féijének. Mellesleg nem csak
Héra, minden feleség jobban teszi, ha a hűség és a támasz remé
nyében inkább a páijának ad hitelt.
 Van még egy igen hatékony és társadalmilag elfogadható módja a
Héra-feszültség levezetésének, s ezt éppen az istennő fia: Héphaisztosz
(a rómaikaknái Vulcanus) esete példázza.
A tűz- és a kovácsmestesterség istene, Zeusz és Héra igen rusnya és
sánta fia (egyes mítoszok szerint, mint Athéné fejezetében leírtuk,
Héra maga alkotta ezt a gyermekét bosszúból, Zeusz közreműködése
nélkül). Olyan potenciális belső erőt szimbolizál ez a mitológiai alak,
amit Héra elvetett (ellökte magától ezt a gyermekét, Árészt, a háború
istenét jobban szerette), de a földi nő számára még elérhető.
Héphaisztosz, miután anyja lehajította az égből, két tengeri istenség
pártfogása alatt nevelkedve egy barlang mélyén kifejlesztette kovács-
tudományát, majd egy vulkán kráterében üzemeltette kovácsműhelyét.
Jelképe ez annak is, hogy egy tűzhányó lehet kártékony és pusztító, de
a tűz alkotó energiává változtatásával fegyvert és munkaeszközöket
kovácsolhatunk, sőt, még művészi alkotások is létrehozhatók az
erejével. így fordítható munkába a feszültség.
Ha a Héra-asszony úgy érzi, rögtön felrobban, megtelted, hogy
ahelyett, hogy önmagát emésztené és mások idegeit őrölné, munkába
fojtja a mérgét, és így vezeti le indulatait. így tett szegény Héphaisztosz
is, akit szépséges felesége, Aphrodité minduntalan felszarvazott.
Igen jól levezeti az agressziót az agyagozás, a korongozás, a faze-
kasság, de festhet, írhat, kifestheti, kiírhatja magából a sötét indu-
latokat, mielőtt azok ellene vagy mások ellen zúdulnának. A feszültség
művészi vagy egyéb alkotótevékenységbe való átfordítását a pszicho-
lógiában szublimációnak nevezzük, és sokkal egészségesebb lelki
mechanizmusnak tartjuk, mint a parttalanul szabadon eresztett
Indulatokat, melyek magát a dühöngőt is tönkretehetik.

Mítosz és valóság
Visszatér-e Zeusz?
Minden Hérának tudnia kell, hogy ha a féije netán elhagyja,
nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem lesz képes megemészteni ezt a
lényt. A Héra-feleség hajlamos rá, hogy elhárítsa magától a valóság
tudomásul vételének kényszerét, babonásan hisz a csodában, abban,
hogy akárcsak Zeusz a mitológiában, férje vissza fog térni hozzá, nem
tud meglenni nélküle.
Mindaddig, amíg egy asszony nem veszi tudomásul azt, ami már
bizonyosság, nem fog tudni megbirkózni a veszteség feldolgozásának
feladatával, és nincs az a pszichoterapeuta, aki ki tudná gyógyítani
fájdalmából. Ha már nem reménykedik abban, hogy félje megbánja
hűtlenségét és visszatér hozzá, elsirathatja a házasságát, megkönnyeb-
bülhet és gyógyultan kezdhet új életet.
Sajnos, a Héra-feleségek közöl igen sokan várják hiába a hűden férj
visszatérését. Itt ismét utalnunk kell a már említett mítoszra: Héra egy
alkalommal föladta a reményt, hogy féije megváltozhat, föladta a
bosszút lihegő fúria sértettségét, és elhagyta Zeuszt. Ezzel lélektani
szempontból igen fontos dolgokat tett meg. Zeusz — miután Héra
képes volt elhagyni őt és változtatni a magatartásán — fölismerte, hogy
asszonya valóban fontos a számára, utánament a hegyek közé, és egy
nőnek öltöztetett kőszoborral mókás esküvői szertartást mímelt. Talán
ezért vidult föl Héra, s ezért bocsátott meg: megértette, hogy Zeusznak
nincs igazi páija rajta kívül, a többiek, akárcsak a kőszobor, csupán
jelképek, kalandok, de nem igazán fontosak.
Az élet produkál ugyan meseszerű happy endeket, de csak nagyon
ritkán. Az asszonynak általában tapasztalnia kell, hogy a válás nem
változtatta meg féije érzelmeit, nem tér vissza, sőt, szemlátomást
belehabarodott egy másik nőbe, aki egész életét betölti, és egyáltalán
nem hiányzik neki a régi párja. A földi nőnek szembe kell néznie a
valósággal. Csak így tud megküzdeni a veszteség okozta gyásszal, és
élni tovább a maga életét.

A megújulás képessége
Egv korszak lezárásának és a megújulásnak a lehetősége nagyonis
benne van Héra mitológiájában. Említettem már, hogy az istennő
tiszteletében nagy szerep jutott az évszakok váltakozásának: tavasszal
Hérát, a szüzet, nyáron és őssszel Hérát, a beteljesült úrnőt, és télen a
magányos Héiát ünnepelték és imádták az ókori Görögországban
hosszú évszázadokon át. Minden tavasszal visszatért az istennő
szüzessége és ifjúsága, és a ciklus elölről kezdődött. Ennek az arche-
dpikus lehetőségnek és képességnek a tudatosításával Héra, a földi nő
megszabadulhat a kínzó, megaláztatást és szenvedést jelentő házas-
ságtól. Érzelmileg kihűl, kiürül, lelkileg elmagányosodik, és kilép a
kapcsolatból, ami nem a beteljesülést jelentette. így — most már
bölcsebben — újra kezdheti az életét, és akár új, jobb házasságot is
kötiiet, amiben valóban rátalál az emberére.
 Terépiás munkámban tapasztaltam, hogy a megújulás a belső
élmény szintjén is megtörténhet, ha egy nő feladja azt a szükségletét,
hogy feleség legyen, és más teljesítse ki őt egy szerepben. Kliensem,
egy megözvegyült idős hölgy, tíz évvel a menopauza beállta után azt
álmodta, hogy újra menstruál. ü maga értelmezte álmát igen pontos
szimbolikus jelzésként. Újra gyógyultnak, egésznek érezte magát,
késznek arra, hogy egy új életszakaszban új élmények termékenyítő
hatással legyenek rá. Lélektani értelemben újra Héra, a leány lett.
 9. fejezet
Démétér: a termékenység,
a gabonaföldek istennője,
táplálékadó, anya
Démétér, az istennő
Démétér a termékenység, a szántóföldek istennője és a bőséges ara-
tás úrnője volt. A rómaiak latinul Ceresnek nevezték, nevét néhány
európai nyelv a „gabona" szóban őrzi (cereal, Zerealie, céreale).

Homérosz így szólítja meg: 1

„Dús hajú Démétért, kegyes istennőt dalolom most,
őt s szép hajú leányát, kit Iládész ragadott el,
mert neki adta a messzire dörgő, mennykövező Zeusz.
Távol aranykardú, szép termésű anyjától
játszott.. ."

Démétér legjellemzőbb szimbóluma az érett gabona, a legtöbb áb-

rázoláson kalászt tart a kezében. A falfestményeken a dús, „kéveszín"
haj jeleníti meg a gabonát, kék köntösben, gyönyörű asszonyként
ábrázolták, a szobrokon középkorú, ülő alaknak.
Nevében a „métér" rész talán anyát jelent (mater), de az előtag-
jelentése nem világos. Mindenképpen istenanyaként tisztelték, elsősor-
ban mint a gabona, a termés, a termékenység anyját, és mint az alvilág
királynőjévé lett Koré — később Perszephoné — anyját..
Démétér Rheia és Kronosz másodszülöttje volt, az ő élete is atyja
bendőjében kezdődött a már említett savanyú körülmények között,
majd ő is — akárcsak később Héra, Zeusz felsége lett. A frigyből csu-
pán egy gyermek: Perszephoné született, akivel a mitológia teljesen
összekapcsolja.
A két istennő történetét a már idézett homéroszi himnusz igen
részletesen ismerteti. A költemény középpontjában Perszephoné el-
 Az istennő nevéhez fűződnek az eleusziszi misztériumok, az ókori
görögség mintegy kétezer évig megünnepelt fontos vallási ünnepségei
és szertartásai, melyek anya és leánya újraegyesülésének, találkozásá-
nak állítottak emléket. Az 5. század végén betörő gótok rombolták le
Eleusziszban a szentélyt.

Perszephoné elrablása
Perszephoné, másik nevén Koré, társnőivel virágot szedett egy
mezőn, amikor hirtelen csodálatos, soha nem látott virág saijadt ki
előtte a földből. Utána nyúlt, hogy leszakítsa, ám abban a pillanatban
meghasadt előtte a föld, s a nyiladékon át Hádész fekete paripákkal
vont szekere tört elő. Az alvilág istene — egyébként Zeusz tudtával, és
félig-meddig beleegyezésével — magával ragadta a hangosan sikoltozó
lányt. „S vitte magával a védekező és sírva kiáltó / lányt- aranyos szekerén; éles
hangon kiabált o, / apját hívta . . . / Nem hallotta meg isten sem, sem földi
halandó, / . . . csak barlangjából Perszaiosz lánya, a gyengéd / gondolatú
Ilekaté, kit fényes fátyola díszít", fianem az utolsó sikolyt Démétér is
meghallotta. „Kies kín szorította szívét el", „kék köpenyét mindkét válláról
földre vetette / s úgy sietett el, mint a madár, kikutatni leányát / tengeren és
Jöldön, s az igazságot neki meg nem / mondta sem isten, sem rövidéletű földi
halandó". Kilenc napon és kilenc éjszakán át bolyongott Démétér, égő
fáklyákkal a kezében szárazföldön és tengeren, bánatában nem evett,
nem ivott és fürdővízzel sem frissítette magát.
A mítosz egyik változata szerint kétségbeesett és hiábavaló
bolyongásai közben meglátta és megkívánta őt a tenger istene,
Poszeidón. Szerelemre gerjedve utána vetette magát. Démétér, hogy
megszabaduljon tőle, sebtében kancává változott, és megpróbált
elvegyúlni Onkosz ménesében. Poszeidónt azonban nem tudta
becsapni, az isten csŐdörré változott és megerőszakolta nővérét.
A tizedik nap hajnalán végül szembejött Hekaté, a sötét hold és az
útkereszteződések istennője, fátylával a kezében.

Homérosz szerint így szólt:

„BőkezűDémétér úrnő, ki hozol nyaral és őszi,
Perszephonét melyik égilakó vagy földi halandó
vitte magával, kedves szíved megszomorítva?
Mert ha-llottam a hangját, ám nem láttam a rablöt..."
 Hekaté tanácsára Démétér a Naphoz, Hélioszhoz ment, aki az
égbolton járva mindent lát. Tőle azután megtudta az igazságot, s azt is,
hogy Zeusz tudott a dologról, ő adta bátyja kezére a lányt. Héliosz
vigasztalni is próbálta Démétért mondván, hogy nem akármilyen vő
nádész, „Sokak-őre, / testvéred, veled egy helyről nőtt s tiszteletéül / nyerte a
harmadik országot, kezdetben a sorstól, / s ott a lakása, azok közt, kiknek most
fejedelme."
Démétér nem kért sem az alvilági vőből, sem a vigasztalásból. Szivét
most már a leánya elvesztésén érzett fájdalom mellett a Hádész iránti
gyűlölet és a Zeusz iránt érzett harag is betöltötte, amiért az elnézte
ezt a gyalázatot. Hátat fordított az Olümposznak és az összes istenek-
nek. Álruhában, halandó vényasszonynak öltözve, alakját elváltoztatva
járta a földi városokat és falvakat.
Bolyongásai közben Eleusziszbe érkezett, leült az út szélén a kút
mellé és várta, hogy a városbéliek vízért jöjjenek. Senki nem ismerte
föl az anyókában Démétért, Keleosznak, Eleuszisz királyának a leányai
sem, de az istennő valami különös vonzóerőt gyakorolt rájuk, hát
megszólították. Démétér kalandos mesét adott elő nekik, s megje-
gyezte, hogy szívesen szolgálna, ha befogadnák valahová. A lányok
örömmel vitték haza dajkának, mert anyjuk, Metaneira akkor szült
éppen egy kései Fiúgyermeket, szemefényét, Démophoónt.
Az istennő gondozása nyomán a fiúcska úgy fejlődött, mint egy
igazi isteni saijadék. „Mert nem evett ételt, nem táplálták anyatejjel, /nappal
a szépkoszorús Démétér ambróziával/ kente meg őt. . . s őrizte a keblén." Már-
már valóban halhatadanná tette volna Démétér a fiúcskát, de egy este
Metaneira váratlanul belépett a terembe, és meglátta, amint az istennő
tűz fölé tartja a fiát, hogy a halandóságot kiégesse belőle, s rettenetes
pánikba esve sikoltozni kezdett. Démétér megsértődött, amiért a balga
földi asszony nem bízott benne, fölfedte kilétét és megparancsolta,
hogy építsenek neki templomot a városban. Ezek után visszaváltozott
azzá, aki volt, szépséges istennővé. Szőke haja a vállára omlott, arca
messzire ragyogott és a ruhájából csodálatos illat áradt. A terem, ahol
állt, megtelt fénnyel.
Amikor a templom fölépült, bevonult a szentélybe az oltárhoz, a
fejére húzta a köpenyét, és a továbbiakban semmi egyebet nem tett,
csak elrablott leányát gyászolta. Mivel minden egyéb kötelességét elha-
nyagolta, attól kezdve nem született és nem tenyészett semmi.
„szépkoszorús Démétér elrejtette vetését; / görbe ekéket hasztalanul vonszollak az
ökrök, / hasztalanul hullt földbe az árpavetés, a fehérlő. / & elpusztítja talán
gyökerestül az emberi fajtát / gyötrő éhséggel, s megfosztja az áldozatoktól / és
az ajándéktól az olümposzi ház urait mind, / hogyha a nagy Zeusz nem veszi
észre s meg nem előzi. "
Zeusz azonban észbe kapott, és elkezdett küldöncöket küldeni az
istennőhöz, hogy ne haragudjon már, s téijen vissza az Olümposzra és
lásson a dolgához. Először írisz, a szárnyas küldönc talált rá. Kérlelni
kezdte, de Démétér hajthatatlan volt. Ekkor Zeusz sorra küldte hozzá
testvéreit ígéretekkel és ajándékokkal — mindhiába. A rendíthetetlen
anya kijelentette, hogy addig nem teszi a lábát az Olümposzra, s nem
is ébreszti föl a természetet, amíg leányát vissza nem kapta.
Zeusznak cselekednie kellett. Hermészt küldte a testvéréhez,
Hádészhoz, hogy a lányt „... éji homályból / hozza a napfényre, s hozzájuk
föl, hogy az anyja / megláthassa szemével, s szűnjék meg haragudni / szörnyen
az égi lakókra, mivel most szörnyű a terve: elpusztítja a gyenge halandó népet a
földön." Hermész sietve leszállt az alvilágba, s ott egy kereveten találta
Hádészt, sápadtan bánkódó hitvese mellett.
Amint Perszephoné meghallotta, hogy mehet, örömmel ugrott föl,
hogy kövesse Hermészt. Hádész gyorsan egy gránátalma magot adott
neki, s bár addig asszonya semmit nem vett magához odalenn, ezt
gyorsan megette.
Hermész kölcsönkérte Hádész szekerét, kezébe vette az ostort, a
fekete paripák pedig pillanatok alatt az eleusziszi templom előtt
termettek az aranyos szekérrel. Démétér már várta, anya és leánya
egymás kaijaiba rohantak, örömük leírhatatlan volt. Démétér aztán
félve kérdezte a lányát, evett-e valamit az alvilágban, mert ha igen, ügy
— jól tudta — már nem lehet egészen az övé. Mivel Koré elfogadott
egy gránátalma magot a féijétől — bár ő azt állította utóbb, hogy
erőszakkal etette meg, ami nem volt igaz —, az év egyharmad részéi
férjénél kellett töltenie a Tartaroszban, ilyenkor tél van a földön, s kél
harmadrészét anyja mellett az Olümposziakkal.
Miután anya és leánya újra találkoztak, kivirult a mező mert
Démétér termékennyé tette „... és az egész föld megtelt drága virággal".
Ezek után, mielőtt visszatért volna az Olümposzra, megmutatta a
törvényt szolgáló királyoknak, az „igaz. vezetőknek" az eleusziszi
misztériumok szolgálatrendjét: a „szent szertartást", „melyről nem szabad
ejteni szót se pedig tudakolni, sem terjeszteni, mert nem tűri a szent hit o
hangot." Akik pedig a misztérium birtokában voltak, azok hitük szerint
í\ boldog élet birtokában voltak és nem féltek a haláltól.

Démétér — az archetípus
Démétér az olümposziak között az anya őstípusa. Legfontosabb
funkciója, hogy Koré — vagy Perszephoné — anyja, és hogy mint a
termékenység és a termőföldek istennője, gondoskodik a test, és mint
az eleusziszi misztériumok istennője, a lélek táplálékáról. Igaz, más
Istennők is anyává lettek (Héra és Aphrodité is), de nekik nem a
gyermekük volt a legfontosabb, meghatározó kapcsolatuk, mint Dé-
métérnek. Egyébként ő volt a legbőkezűbb is az istennők között.
Az erős Démétér archetípussal rendelkező földi asszony elsősorban
yaságra vágyik, s ha ez teljesül, elégedett az életével. Az anya-
ermek imázs, ami a nyugaü civilizációban a Madonna és a Gyermek
ábrázolásának felel meg, pontosan az a belső kép, ami mélységesen
egérinti az ilyen nőket.
Az anyai ösztön arra indít, hogy gondoskodjunk másokról, nagy-
nalűak, bőkezűek legyünk, enni adjunk, és ebben érezzünk kitelje-
sedést. Ugyanez a késztetés viszi a segítő foglalkozásokhoz a Démétér-
nőket, amikor pályát választanak.

Anyai ösztön
Az istennő archetípusa biológiai értelemben is erős hatást fejt ki,
arra késztet, hogy teherbe essünk, szüljünk és szoptassunk.
Van, aki akár kisgyermek korától is tudatában van ennek a vágynak,
H éppen ezért óvatos, okosan megtervezi a szülés kellő idejét, de van,
aki ennek az erős archetipikus hatásnak nincs tudatában és „vélet-
lenül" teherbe esik.
Hogy mi történik, amikor egy nő fölfedezi nem kívánt és ugyancsak
sszkor jött állapotát, az attól függ, hogy milyen erős Démétér
folyása. Ha minden józan és felelős érv amellett szól, hogy a babát
nem szabad megszülni, elvégezted a beavatkozást, és megkönnyebbül.
Nem így a Démétér-nő. Hiába szól minden körülmény a terhesség
egtartása ellen, képtelen rá, hogy elvetesse a magzatot, hiszen ezzel
egerősebb ösztönein tenne erőszakot. Megszüli a gyermeket és ezzel
egész életútját meghatározza. Tanulmányait megszakítja vagy el sem
kezdi, éretlenül dönt.
 Ha a Démétér-nŐnek már számos gyermeke van, vagy valamilyen
ok mégiscsak a terhesség megszakítása mellett szólt, hosszan tépe-
lődik, szinte felőrli a gyötrelem, amit a döntése okoz, s ha túl van rajta,
semmilyen megkönnyebbülést nem érez, inkább gyászt és depressziót,
mélységes szomorúságot. Azt hihetnők, hogy ha valaki ennyit kínlódik,
óvatos lesz és jobban vigyáz. Különös, de nem így van. A Démétér-
nőknél igen gyakori a terhesség — gyötrődés — abortusz — gyászre-
akció ciklus újbóli és újbóli ismétlődése. Az ördögi kör egyre nagyobb
szenvedésekkel jár, minthogy a teherbe esés késztetését minden egyes
abortusz csak erősíd.
Ha valamilyen okból a Démétér-nőnek nem lehet saját gyermeke,
megtalálja a módját anyai ösztönei kiélésének. Örökbe fogad, mások
gyerekeit dajkálja vagy olyan foglalkozást úz, ahol módja van pici
gyermekeket dajkálni, ahogy az istennő tette, amikor saját leánya
távollétében Démophoónt kényeztette. Gyakori, hogy miután az anya
saját gyermekei már kirepülnek, intézed vagy menekült gyerekeke)
visz a házhoz. A legközismertebb európai példa Josephine Baker
fekete bőrű párizsi énekesnőé volt, akinek nem volt saját gyereke, de
tizenkét különböző nemzetiségű gyereket fogadott örökbe, s mind-
egyiket sajátjaként nevelte föl, idősebb korában már meglehetősen
heroikus erőfeszítés árán.

Aki enni ad
Démétér másik ösztönkésztetése a táplálékadás. A földi Démétér
akkor boldog, ha etethet másokat. A szoptatás is különös örömöt
jelent számára, de szívesen rendez bőséges, szépen tálalt traktákat
családjának és vendégeinek. Amikor dicsérik a főztjét, jó anyának érzi
magát, és nem jó szakácsnénak, mint — mondjuk, Athéné, akinek a
teljesítmény a fő örömforrása. A munkahelyén szívesen készít szend
vicset a többieknek is, és nem okoz neki gondot, hogy Ő főzze a kávét,
Artemisz bezzeg felháborodva utasítaná vissza ezt a feladatot, mini
alantas és méltatían ténykedést — kivéve, ha felváltva főzik a kávét és a
férfiakra is sor kerül.
Démétér, a szántóföldek és a földművelés istennője megtanította az
embereket a vetésre és az aratásra, de magáéit a termékenységéri <'i
volt felelős. Az istennő „természetanyánk," avagy „anyatermészet"
aspkektusát testesítik meg azok a nők, akik a városokból kiköltöznek
vidékre, konyhakertecskéikben zöldséget termesztenek, befőznek,
savanyúságot tesznek el, és maguk sütik a kenyerüket, amit megosz-
tanak másokkal is.

Az állhatatos
A démétéri vonások közül az egyik legjellemzőbb az állhatatosság,
a kitartás és csökönyösség, amivel az anyák minden nehézség és veszély
ellenére makacsul képviselik a gyerekeik érdekét. Számos alapítvány és
gyógypedagógiai iskola köszönhed a létét annak, hogy az anyák nem
adták föl a küzdelmet azért, hogy fogyatékos vagy beteg gyermekük
megfelelő intézményben tanulhasson, fejlődhessen. A huszadik század
nem egy alkalmat adott az anyáknak a tüntetésre, ülősztrájkra, tilta-
kozásra. Állhatatosság és türelem olyan Démétér-tulajdonságok —
amint ezt Zeusznak is meg kellett tapasztalnia —, melyeknek még a
leghatalmasabb úr vagy intézmény sem tud ellenállni.

A bőkezű
Démétér az istennők közül a legnagylelkűbb. Ő adta az emberi-
ségnek a földművelést, és ezzel a megélhetést, a gazdag aratást és az
állatok termékenységét. Segített Démophoón nevelésében, és
csaknem halhatatíanná tette védencét, és ő adta az eleusziszi misz-
tériumokat az arra érdemeseknek. Az adakozó kedv a földi Démétér-
nőt is jellemzi. Van, aki valóban enni ad, és van, aki lelki táplálékot
vagy támaszt nyújt, mások szellemi, spirituális ajándékkal szolgálnak.
Igen sok vallási vezető nő rendelkezett ilyen vonásokkal, s követőik
anyaként is tisztelték őket. Ilyen Démétér-vonásokat visel a béke
Nobel-díjas kalkuttai Teréz anya, a Christian Science elnevezésű vallás
alapítója: Mary Baker Eddy, vagy az Aurobindo ashram vallási vezetője,
egy indiai asszony, akit egyszerűen csak „Anyádnak neveznek.
Az adakozás e három szintje megfelel annak, amit a Démétér-anyák
saját gyermekeiknek nyújtanak. A kisbaba fiziológiai, testi szükségle-
teivel kötődik az anyjához, a növekvő gyerek érzelmi támaszt és
megértést keres nála, s végül a felnőtt is anyjához fordul az élet nehéz-
ségei közepette, ha bölcs tanácsra van szüksége, ha mély bánata van,
vagy ha élete értelmét keresi.
 A bánkódó
Ha egy nő személyiségében igen erősek a Démétér archetípusra
valló vonások, és még sincsen gyermeke, sajátos „üresség" érzése van, s
ez a felnőtt gyermekek távozásakor fellépő „üres fészek" depresszió
tüneteire emlékeztet. Megesik, hogy valaki önhibáján kívül veszítí el az
anyaság lehetőségét; betegség vagy öröklött baj miatt meddő marad, a
gyermek meghal vagy eltávozik. Az anyaságot hivatás keretében
gyakorló nő elveszídreti állását, s így megfosztódik klienseitől, bete-
geitől vagy tanítványaitól. A Démétér-nő ilyenkor nem azokat hi-
báztatja, akik a veszteséget előidézték (mint egy Héra-nő tenné),
hanem depresszióssá válik, úgy érzi, élete értelmetlenné vált, kiürült,
céltalan.
Az Illinois Egyetem szociológiai tanára, dr. Pauline Bart több, mint
ötszáz depressziós nőbeteg kórrajzát tanulmányozta. Mindegyiküket
negyven- és ötvenkilenc éves kora között vették föl első ízben kórházi
osztályra ezzel a zavarral. Vizsgálatából kiviláglik, hogy a nagyon oda-
adó, anyaságukban igen erősen involvált asszonyok a legsúlyosabb
esetek.
Betegségüket megelőzően ezek a nők „szuperanyák" voltak, élet-
történetükben nagy szerepet kapott a gyemiekükért hozott áldozat.
Arra a kérdésre, hogy mire a legbüszkébbek, valamennyien ezt
felelték: „a gyermekeimre". Egyikük sem említette, hogy más területen
valamilyen sikere lett volna, anyai szerepük megszűntével tehát úgy
vélték, életük értelme ment veszendőbe.
Amikor egy középkorú asszony lehangolt lesz, morózus és
elégededen, mert a gyerekei fizikai vagy érzelmi értelemben eltávolod-
tak tőle; szinte bánkódó Démétérré válik maga is. Vesztesége érzésétől
egy percre sem tud szabadulni, érdeklődése beszűkül, aktivitása sem-
mivé válik, egész személyiségfejlődése leáll. A bánatával „megszállt"
Démétér valójában nehezen különböztetítetŐ meg a hasonló zavarban
szenvedő betegtársnőktől. A tünetek azonosak: az arc mimikátlan,
maszkszerű, a tartás roskadt, ha a beteg ül, és szinte vonszolja magát,
ha mégis elindul valahová. Hasonló a mód is, ahogyan panaszaikat
kifejezik, és a hatás is, amit másokra gyakorolnak. A depressziós
nőbeteg tehetetlenséget, bűntudatot és védekezést vált ki a környc
zetéből, s persze az ilyen érzések nyomán törvényszerűen fellobbano
haragot is.
 A destruktív
Amikor a bánkódó Démétér megmakacsolta magát és nem látta el
feladatait, semmi sem sarjadt többé, semmi nem szaporodott, és az
emberiséget az éhhalál fenyegette. Démétér nem úgy árt másoknak,
ahogyan Artemisz vagy Héra, az ő destruktivitása a passzivitásban ölt
testet; visszatartja azt, amire másnak szüksége van. Megesik, hogy az
anya éppen a szülés időpontjában veszíti el egy közeli hozzátartozóját
és mély gyászban van. Ilyenkor mint gyermekágyas anya „nem
működik", s ez szinte az életét is veszélyezteti a csecsemőnek. Az orvos
vagy a védőnő csak azt tapasztalja, hogy a baba nem szopik rendesen,
súlygyarapodása nem indul meg, sőt, mindia sorvadna, aluszékony és
közönyös.
Vannak, akik mély gyászukban napokig nem szólnak az új-
szúlötdiöz, vagy el is különítik maguktól egy időre. Előfordul, hogy
maga az anya beteg, depressziós, vagy agressszív. Súlyos pszichés
zavarok forrása az ilyen életkezdés.
A szélsőséges eseteknél azonban lényegesen gyakoribb, hogy az
anya akkor vonja meg elismerését, az elfogadás és az öröm kifejezését
a gyermekétől, amikor az önállósodni kezd, függedenedik tőle. Az
anyai elismerés pedig minden egyes lépés megtételénél igen fontos,
hiszen ez a későbbi önértékelés alapja is. A nő depressziós állapota
ebben az esetben nem érhető olyan könnyen tetten, mint az „üres
fészek" esetében, mégis erről van szó. A „főfoglalkozású" anya ugyanis
a gyerek önállósodását önmaga érzelmi elveszítéseként éli meg.
Mintha már nem is lenne iá szúkség.

Démétér kimunkálása önmagunkban

Amikor éppen komoly megfontolás tárgyává tesszük, hogy

szüljünk-e vagy sem, anélkül, hogy ennek tudatában lennénk, tulaj-
donképpen Démétért élesztgetjük a lelkünkben. Egyszer csak azt
vesszük észre, hogy a város teli van terhes nőkkel — mintha még soha
ennyien nem lettek volna! — meglátogatjuk azokat a barátainkat,
akiknek már vannak gyerekeik, és minden babakocsit jól megnézünk
— a tartalmával egyetemben. A Démétér típusú nőknél ez az állapot
normális, állandó beállítódás.
 Amikor gyakrabban látogatjuk terhes barátnőnket, igyekszünk
jelen lenni a szoptatásnál, és mély megindulást érzünk, amikor a
kezünkbe adják a csecsemőt, ez az őstípus kezd helyet követelni
magának a személyiségünkben. Akikben erős az anyai ösztön, azoknál
Démétér egy-kettőre átveszi az uralmat.
Meglehet azonban, hogy valaki nem ilyen természetű, de szeretné
kibontakoztatni személyiségének ezt az oldalát is. Vagy féije szeretne
sok gyereket, vagy egy bizonyos gyerek iránt akar melegebb érzésekei
táplálni, vagy éppen azt szeretné, ha egy gyerek megkedvelné őt.
Ilyenkor maga a gyerek az, aki előhívja az őstípust, hiszen a nő
igyekszik érzéseit és vágyait követve minél elfogadóbb és türelmesebb
lenni. És miközben anyáskodó módon viselkedik és anyai érzéseket
táplál, Démétér archetípusa kimunkálódik egy asszony személyi-
ségében.

Démétér, a földi nő
A Démétér-nő elsősorban „anyás". Kapcsolataiban adakozó,
gondozó, segítő, etető és gondoskodik mindenkiről, aki csak a
közelébe kerül. Olykor maga a jótékonyság, aki elébe megy a
szűkölködőknek és azt adja, amire éppen szükségük van: egy meleg
levest, egy bátorító ölelést, egy jó szót vagy anyagi támogatást, amivel
kihúzza a barátot a csávából. Egész magatartása ezt sugallja: „Gyere
anyádhoz, amikor csak szükségét érzed."
A Démétér-nőknek van valami sajátos „földanya" légkörük. Való-
ban „két lábbal állnak a földön", erősek, szilárdak és megbízhatóak,
amit tesznek, azt meg is kell tenni, éspedig éppen olyan gyakorlatias és
ugyanakkor érzelemmel átitatott módon, ahogyan ő teszi. Általában
kifelé forduló, nagyvonalú ember, természetesen empátiás és olykor a
csökönyösségig lojális, akár személyekről, akár eszmékről van szó.
Nézeteihez, kialakult véleményéhez keményen tartja magát, és ha
olyasvalakiről kell döntést hozni, aki számára fontos, rendíthetet-
lennek bizonyul.

Démétér, a kislány
Egyes kislányoknál már igen kis korukban látszik, hogy igazi
Démétér válik majd belőlük. Anyáskodók, örökösen babáznak,
ringatják, etetik, öltöztetik bábuikat. Főleg a Barbie-szerű, fésülhető és
fürdethető babákat kedvelik. Az óvodában ők szaladnak oda elsőként
pórul járt, síró társaikhoz, hogy megvigasztalják őket, szerepjá-
tékokban mindig ők az anyukák, és kilenc-tíz éves korukban meg-
tiszteltetéstől boldogan vigyáznak kistestvéreikre vagy a szomszéd gye-
rekekre.

A szülők
Démétér is Rheia, a földistennő leánya, de Gaia, a Földanya uno-
kája is. Gaia minden élő ősanyja, még Uranosznak is ő adott életet,
akihez később feleségül ment.
A termékenység szimbólum tehát nagyanyai örökség lehet
Démétérnél. Van azonban még valami, ami közös a három nem-
zedékben. Gaia, Rheia és Démétér egyaránt szenvedtek, amikor férjük
kárt tett a gyermekeikben. Uranosz, Gaia féije a gyermekeit születésük
után a föld mélyébe (vagyis vissza, anyjuk testébe) zárta el, Kronosz
maga nyelte le a gyerekeit, Zeusz pedig megengedte, hogy Hádész
elrabolja és az alvilágba záija el Démétér leányát. Az apai érzelmek
mindhárom istenségből ugyancsak hiányozhattak.
A Nagy Istennő addigra már nem volt sehol, az anya-istenségek
iiemmit sem tehettek hatalmasabb féijeik ellen, s tehetetlenül nézniök
kellett gyermekeik bántalmazását. Mindazonáltal nem nyugodtak bele
a dologba és kitartották mindaddig, míg utódaik föl nem szabadultak
az apai terror igája alól. A föld-istennők szemében az anya-gyermek
kapcsolat a legerősebb kötelék.
A földi élet fentiekkel párhuzamba hozható helyzete, ha egy erős
anyai ösztönökkel megáldott asszony és egy apaságra, gyengéd
érzésekre alkalmatlan férfi köt házasságot. Ilyenkor a lánygyermekek
az anyjukkal azonosítják magukat, és nem kötődnek az apához. A féij
viselkedése a gyerekeivel való versengéstől az érdektelenségen át a
kegyeden bánásmódig sokféle lehet. A Démétér-leány önértékelése
Ilyen légkörben igen alacsony marad, s leginkább arra van esélye, hogy
maga is áldozattá váljon. Megesik persze az is, hogy ő kezd anyáskodni
a családban.
Természetesen Démétér archetípusü kislányok jó családban, gyen-
géd apától is születnek. Ez a szerencsés, hiszen ha az apa elismeri az
anyáskodó kislányt, megerősödik benne a vágy, hogy ő is jó szülő
legyen, ha felnő. Nem tart a férfiaktól, nem választ ugyanolyan durva
féijet, mint az apja volt (ami igen gyakori, mert a lányok azt remélik,
hogy féljük majd megvédi őket, vagy tudattalanul azonosulva anyjuk-
kal ugyanolyan férfi áldozatául esnek, mint annak idején ő). A
gyermekkori tapasztalatok ilyenkor csak javítanak a Démétér-lányka
életkilátásain.

Serdülő kora és fiatalsága

Amikor a pubertás idején a hormonok is lökést adnak az anyai
ösztön kibontakozásának, biológiai lehetőséggé válik egy saját kisbaba
birtoklása. Vannak lányok, akik már ilyenkor is erősen vágyódnak a
terhesség és a gyermek után. Veszélyes állapot ez, ha elhanyagolt, vagy
kevéssé értelmes, más életcélok iránt nem fogékony serdülőről van
szó, aki a korai, akár futó szexuális kapcsolatból is szívesen, őrömmel
vállalja terhességét, mint valami „megoldást" az életére. Egy tizennégy
éves kismama, akivel egy átmeneti otthonban találkoztam, így
nyilatkozott: „Én már akkor is kisbabát szerettem volna, amikor a
többi lány még bicajozott, meg ilyesmi. Nagyon örülök, hogy terhes
maradtam."
Szerencsére a Démétér-ünik zöme mégsem esik teherbe, hiszen
Héra párszerző mohósága vagy Aphrodité ösztönzése nem készteti,
nincs oka a túl koiai szexuális tapasztalatszerzésre.
A legtöbb Démétér típusú leány korán megy férjhez, különösen a
munkáscsaládokban, ahol igyekeznek a lányokat mindjárt a középis-
kola elvégzése után féijhez adni. A belső késztetés és a családi nyomás
tehát egybeesik.
A felsőoktatásban részt vevő Démétér valószínűleg valamilyen
segítő foglalkozást választ. Jó osztályzatokra nem vadászik, sem a
sportsikerek, sem a tanulmányok nem hevítik, nem különösebben
intellektuális beállítottságú, noha lehet igen jó tanuló is. A Héra
diáklányokra jellemző sznobizmus róla igazán nem mondható,
barátait a legtágabb körből toborozza, de ha van a környezetében
külföldi, peremhelyzetű vagy testi fogyatékos évfolyamtársa, azért bizo-
nyára mindent megtesz, hogy jól érezze magát és hogy biztonságban
folytadiassa tanulmányait.
 Démétér a munka világában
Említettem, hogy az anyás jellemvonások a segítő foglalkozások
(csecsemőgondozó, ápoló, tanító, óvónő, orvos, családgondozó, gyógy-
tornász stb.) felé terelik a Démétér-nőket. Számos pszichoterapeuta is
ebbe a típusba tartozik. Az önkéntes véradók, elsősegélynyújtók,
vöröskeresztes aktivisták vagy a szociális otthonok önkéntes munka-
társai is hasonló hajlamaiknak engednek, amikor ellenszolgáltatás
nélkül is segítenek másokon.
Egyes Démétér-nők jótékonysági szervezetek, alapítványok vagy
intézmények motoijává tudnak válni. Néhány ilyen intézmény alapí-
tása és fenntartása úgyszólván csak nekik köszönhető.
Azt tapasztalom, hogy számos vezető pozícióban lévő Démétér-
nőnek kellett pszichológiai segítségért hozzám fordulnia. A szervezet,
melyet alapítottak vagy vezettek, szinte minden energiájukat és
idejüket fölemésztette, nem is tudtak családot alapítani, s így a saját
gyermek utáni vágyuk kielégüleden maradt. Önmagukkal is
konfliktusba kerülnek emiatt, de a környezetükkel is, mely szintén
elvárná a támasznyújtást, a segítséget, de erre már nem marad
energiája. Gyakori a vezető állásban lévő Démétér-nőknek az a
konfliktusa is, hogy a rosszul vagy keveset dolgozó, fölkészületíen
munkatársakat sem tudják konfrontálni vagy elbocsátani, mert saj-
nálják őket és bűntudatuk van, ha fájdalmat kell okozniok vagy meg
kell szégyeníteniük valakit. Végül az már csak természetes — ami a
férfi vezetőket soha nem terheli —, hogy a vezető asszonytól a
munkatársaik azt is elvárják, hogy személyesen viselje szívén a sorsukat,
és meg vannak bántva, ha ez netán elmarad.

Kapcsolata a nőkkel
Démétér nem verseng sem férfiakért, sem karriersikerekért.
Irigységet, féltékenységet legfeljebb gyermekek miatt érez. A
gyermektelen Démétér alacsonyabb rendűnek, értéktelennek érzi
magát kortársa mellett, ha az már anya. Ha nem lehet gyereke,
természetesen irigyli azokat, akik minden szenvedés és megalázó
procedúra nélkül könnyedén fogamzanak, és keserűséggel gondol
azokra, akik elvetetik a magzatukat. Később esetleg azokat irigylik,
akik közelebb laknak a gyerekeikhez mint ők, vagy akiket sűrűbben
látogatják a gyerekeik. Ugyanez még időskorban is lejátszódhat —
unokák, dédunokák kapcsán.
A feminista mozgalmak és szervezetek vegyes érzelmeket váltanak
ki a Démétér-nőkből. A feminizmus szerintük igenis leértékeli az
anyaságot, márpedig az ő életük tartalma ez, másrészről viszont mély-
ségesen egyetértenek avval, hogy a gyermekek és nők bántalmazása
ellen föl kell lépni.
A Démétér típusú nők között szoros barátságok köttetnek. Gyakori,
hogy egy időben, egy klinikán szülő asszonyok hosszú évekig
kapcsolatban maradnak egymással. Sokan előbb fordulnak lelki
támaszt keresve, vagy kézzelfogható segítségért ehhez a társnőjükhöz,
mint a saját családjuk nőtagjaihoz, vagy a féijükhöz. Egy asszony
például ezt mondta: „Amikor a műtétem volt, Rudi, a barátnőm látta
el az én családomat is. Ruth azóta a barátnőm, mióta együtt szültük az
első gyerekünket. A saját öt gyereke mellett főzött az én négy
gyerekemre, és a két férfira is. Hasonló helyzetben én is megtenném
neki ugyanezt." Jellemző, hogy az asszonynak eszébe nem jutott, hogy
egy anya betegsége esetén a félj, jelesül a négy gyerek apja is ellát-
hatná a háztartást.
Azokban a családokban, ahol az erős Démétér vonás öröklődik,
anya és leánya olykor családostul együtt maradnak egy „nagy ház"
szoros kötelékében, akár több generáción át is. Az anya-lánya viszony
más nőkre is átvihető, akik nem rokonok. A Démétér-nő bárki fölött,
akiben Perszephonét sejdít, anyáskodni kezd. Fő, hogy a partner
kellőképpen tapasztaladan és határozadan legyen.
Olykor leszbikus párok is a Démétér—Perszephoné mintára állnak
össze. A tapasztaltabb és általában idősebb Démétér boldogan talál
Perszephonéra éretlenebb kedvesében, aki mellett kreativitása is kivi-
rágzik. Art azonban a kapcsolatnak, hogy függőségben tartja, és
kisajátítja magának partnerét, akire valósággal rátelepszik gondosko-
dásával és szerelmével.
A Perszephoné viszont ifjú és befolyásolható lény, megeshet, hogy
egy férfi hatással lesz a leszbikus kapcsolatban élő nőre, s akkor
Démétér legrosszabb sejtelmei valóra válnak: Hádész elragadja mellőle
a kedvest.
 Kapcsolata a férfiakkal
Sok férfi vonzódik az anyás nőkhöz, így Démétér nemigen választ
párt: őt választják. Megesik, hogy szánalomból él együtt valakivel, s
nem is vár sokat házastársától. Démétér szerint a férfiak olyanok, mint
a gyerekek.
Mindazok, akik sem egy Adiéné-, sem egy Héra-nőnek nem kelük
föl a legcsekélyebb érdeklődését sem, számíthatnak Démétérre. A pár-
kapcsolat akkor is az anyja-fia viszonyra emlékeztet, ha az asszony nem
idősebb. A férfi általában érzékeny, meg nem értett tehetség, akit a
világ nem ismer el (bezzeg a kedvesel), vagy akinek a felelŐdenségét
és lustaságát senki nem nézi el (csak a kedvese). A férfi éreden, saját
nézeteibe belegabalyodott személyiség is lehet, aki meg van győződve
róla, hogy más, mint a többiek. Ezt a hitét természetesen csak
Démétér-párja osztja, aki teljesen azonosul ezzel az önértékeléssel, és
újra meg újra elnézi társának, ha önző vagy tapintatlan módon bánik
vele, vagy kihasználja. A fiúnak csak annyit kell mondania: „Mi is lenne
velem nélküled?!" — és minden el van felejtve.
Akiknél erős ez az őstípus, képtelenek nemet mondani, és könnyű
prédájává válnak a szociopatáknak (magyarán: csirkefogóknak), akiket
igencsak gyakran látni körülöttük valamilyen minőségben, akár férj-
ként is.
A Démétér-asszony — pszichopata (vagy szociopata, ahogyan a
pszichológusok a csirkefogókat nevezik) férj felszínesen hasonlít az
anya-fiú, azaz: nagyasszonyos anya és szerető fia kapcsolatra a
házasságban. A pszichopata minden megmozdulását az a föltevés
vezérli, hogy pusztán az igényeinek a ténye fölhatalmazza őt arra, hogy
elfogadja a dolgokat. Érzelmi indmitásra éppúgy képtelen, mint a
hálára. Egész magatartása és attitűdje ezt sugallja a másiknak: „Na, ma
mit teszel értem?" S mert a pszichopata gyorsan felejt, asszonya
nagylelkűségét és áldozatát éppúgy elfelejti, mint saját arcádanságát.
Szükségleteit j ó l felnagyítja, igényességével nagylelkű Démétér-reak-
ciókat provokál. A két ember ily módon egymás reakcióit erősíd
ugyan, de az évek során Démétér éppúgy kiszipolyozódhat érzelmileg,
mint a bankszámlája vonatkozásában.
Démétérre vadásznak azok a férfiak is, akik olyan lányt szeretnének
a házhoz vinni „mint az én drága jó mamám". A négy-öt éves korban
lezajlott ún. ödipális korszak után húsz évvel még mindig az anyut
szeretnék feleségül venni, anyaölbe hajtani megfáradt fejüket. Bol-
dogok lennének, ha gondoskodnának róluk; táplálnák, becézgetnék,
őket megvennék a zoknijukat, szólnának, hogy fogorvoshoz kell men-
ni és ha lehet, megszerveznék a társas életüket is. Igényeik érdietőek, s
a helyzet előnyősebb, mint a pszichopaták esetében, mert ezek a
férfiak nyújtanak is valamit a gondoskodásért, vagy legalábbis hálásak
érte, és Démétér úgy érezheti, boldoggá teszi őt. Külön előny, hogy
nem tiltakozik, ha rendet csinálnak az íróasztalán vagy a polcain és
nem lázad a kiskoiúsítás ellen.
Minden típus közül, akikre Démétér anyás tulajdonságai vonzólag
hatnak, az egyeden méltó társ az érett és nagylelkű férfi, aki sok
gyermeket akar, nagy családot, meleg otthont és méltó társát keresi
maga is. Az ilyen férfi mindkettőjük álmát megvalósíthatja, hiszen jó
apja lesz a gyerekeknek, és még a feleségének is gondját viseli.
Megesik, hogy a jólelkű Démétér képtelen nemet mondani valamilyen
túlzott kérésre, s a párja áll ki azért, hogy saját szükségleteit is tekintse
a másoké mellett.
A családapa típusú férfi éppúgy partnere Démétérnek az ön-
megvalósításban, mint Zeusz Hérának, amikor feleségül veszi. A másik
három férfitípusnak csak útjában áll a gyerek, s ha Démétér teherbe
esik tőlük, mindig fölvetik az abortusz lehetőségét. A nő krí-
zishelyzetbe kerül ilyenkor, hiszen vagy azt a férfit veszíti el, aki fölött
anyáskodik, vagy elved a valódi anyaságot. Képtelen választási helyzet
ez, szinte olyan, mintha két gyermeke közül kellene egyet föláldoznia.

Szexualitása
A Démétér archetípus számára a szex nem túl lényeges. Érzelmes,
meleg, szerető lény, igen nőies és nem kifejezetten erotikus kész-
tetésekkel. Inkább becézgetni, simogatni, ringatni szereti a páijál,
mint szeretkezni vele. Nem is különösebben szexis, inkább dajkaszerű,
öltözködése is puritán, akárcsak ő maga. A közösülés nem gyönyö-
rűség számára, inkább a férj igényeinek egyfajta kielégítése, és mint
ilyen: gondoskodás, adakozás. Vannak, akik szinte önmaguknak sem
merik bevallani, hogy a szoptatás nagyobb testi szenzáció volt az
életükben, mint a szeretkezés.
 Házassága
Démétér leginkább azért megy férjhez, hogy a gyermekeinek apjuk
legyen, éspedig törvényes apjuk. Maga a kapcsolat egyáltalán nem
olyan fontos, mint azt Héránál láttuk. Amikor Démétér férjhez megy,
jól teszi, ha Héra és Aphrodité őstípusát is megidézi. Egyéb vo-
natkozásokról a féifikapcsolatoknál már szót ejtettünk.

Démétér gyermekei
Miután Démétér minden vágya, hogy gyermekeket szüljön,
boldogtalan, ha ez nem sikerül neki, de azért alkalomadtán kiváló
nevelőanya, „édes mostoha" válhat belőle. A gyermekek hiánya azon-
ban feltétlenül megviseli. Bezzeg Athéné vagy Artemisz gyermek nél-
kül is jól tudná érezni magát, vagy éppen jól megvan mások gye
rekeivel.
A Démétér-nők ellentmondást nem tűrően állítják maglikról, hogy
kiváló anyák, és hogy egyedül a gyerekek érdekét tartják szem előtt,
i Ezzel szemben az a sanyarú valóság, hogy míg egy részük valóban
kiváló anya, más részük szörnyű, mindent beszippantó, bekebelező,
mindenki rátelepedő anyának bizonyul.
Ha felnőtt gyermekei neheztelnek rá, vagy őt okolják bizonyos
nehézségeikért, Démétér összezavarodik, érteden és kétségbeesett
lesz. Képtelen megérteni, hogy miért nem méltányolják az áldo-
zatosságát, nem veszi tudomásul, hogy személyisége egyes vonásai mér-
gezik meg élete legfontosabb kapcsolatát.
Ha visszanyúlunk a mítoszhoz, mondhatnók, ha Démétér olyan,
mint az „elrablás előtt" volt, akkor jó anya, de ha olyan mint Koré
elrablása után, akkor baj van. Addig ugyanis tette, amit kellett és bízott
benne, hogy minden rendjén van. A lánya elrablása után azonban
teljesen elborította a bánat és a düh, nem tudott semmi mással
foglalkozni, csak a gyászával és pusztító sztiájkba fogott.
Vannak anyák, akik folyamatosan attól rettegnek, hogy valami
szörnyűség fog történni a gyerekkel. Félelmükben minden normális
önállósodási kísérletét csírájában fojtanak el, olykor még a
kortársaiktól is eltiltják attól tartva, hogy elveszítik a szeretetét.
Olykor — szerencsére ritkán — a körülmények is hozzájárulnak
ehhez a magatartáshoz. Egy kliensem elmondta, hogy kislányt hatéves
koráig boldog és nyugodt volt. Ekkor azonban olyasmi történt, ami az
„elrablásához hasonló: egy szomszéd, miközben ő elment, és valakire
rábízta a gyereket, szexuálisan molesztálta a kislányát. Ettől kezdve a
kicsi szorongó, gátlásos lett, rémálmai voltak, és még a saját apjától is
idegenkedett.
Az anya dühöngött, emésztette magát és szörnyű lelkiismeret-
furdalása volt, mert nem volt ott, amikor kellett volna, és nem tudta
megakadályozni a bajt. Ettől kezdve állandó rettegés volt az élete,
végül pszichoterápiára szorult.
A Démétér-nő gyermekei minden bajáért önmagát teszi felelőssé.
Az a képtelen meggyőződése ugyanis, hogy neki tökéletes anyának kell
lennie, aki a világ összes bajától megóvja kicsinyeit.
Igyekezetében, hogy tökéletesen töltse be szerepét, túlzott óvatos-
ságával, féltésével és gondoskodásával valósággal fojtogatja a gyerekeit.
Minden felelősséget levesz róluk, megvédi őket akkor is, ha magukat
kellene már megvédeniük, minden lépésüket ellenőrizni akarja. Ha a
gyerek nem elég erős, úgy függő, dependens lénnyé válik, „anyám-
asszony katonájáévá, aki képtelen megbirkózni feladataival, normális
kapcsolatot létesíteni embertársaival.
Előfordul, hogy a lelki köldökzsinór soha nem vágható el, a gyerek
az anyja mellett éli le az életét annak haláláig. Akik házasságot kötnek,
azok is anyjuk árnyékában maiadnak — féljük, feleségük legnagyobb
bosszúságára. Az új háztartásban is a domináns Démétér-anyós dönt, s
a házastárs vagy megszökik, vagy a másodhegedűs szerepére fanya-
lodik. Van asszony például, aki nem megy el nyaralni, mert „nem
hagyhatja magáia a mamát olyan hosszú időre".
A keményebb fából faragott gyerekek megpróbálnak kitörni az
aranykalitkából, és élni a maguk életét.
Van a üémétér-anyáknak egy tulajdonsága, ha nem is általános: ő
az az anya, aki képtelen nemet mondani a gyerekeinek. Neki nem
lehetnek szükségletei, vágyai meg éppenséggel nem, ő csak adakozhat
és szolgálhat. Azt akarja, hogy a gyerekeinek „mindenük meglegyen".
Ha a gyermek óhaja olyan összegbe kerülő dolog, ami jóval megha-
ladja az anya lehetőségeit, vagy meghozza az aránytalan áldozatot, vagy
kutyául érzi magát. Még kínosabb, hogy a viselkedés tekintetében is
képtelen megszabni a határokat, s így a gyerekei már kicsi korukban is
kellemedenek, követelőzők, nyávognak, zsarolnak és önzőek.
Felnövekedvén meg vannak győződve róla, hogy mindent megtehet-
nek, senkire nem kell tekintettel lenniök, és nekik minden kijár
anélkül, hogy a legcsekélyebb erőfeszítést kellene tenniük. Magatartási
/avaraik már az iskolában kiütköznek. Mivel nincsenek felkészülve az
alkalmazkodásra, munkahelyükön is meggyűlik a bajuk, amikor
bizonyos szabályok betartását kérik tőlük számon. Démétér tehát
Igyekezetében, hogy tökéletes anya legyen, sok bajt okozhat.

A középkorú Démétér
Ez az életszakasz igen jelentős a Démétér-nők életében, hiszen a
biológiai óra lejár, s ha eddig nem estek teherbe, most már egyre
kevesebb reményük lehet erre. Egyszer csak minden gondolatuk e
körül a téma körül sűrűsödik, férjüknek egyre gyakrabban példá-
lóznak, és órákat töltenek a nőgyógyászati rendelések vagy genetikai
tanácsadók várótermében. Fölmerül az örökbefogadás gondolata is.
Kritikus évek ezek akkor is, ha Démétér már anya, hiszen fontos-
sága halványulni kezd, a gyerekek növekednek, és minden önállósodá-
si lépésük egy-egy megpróbáltatás, próbája annak, hogy el tudja-e
engedni őket. Úgy érzi, kellene még egy „késői" gyereket szülni,
Ha az asszony valamilyen szervezetet vagy intézményt hozott létre
és anyai hivatását ott töltötte be, azzal a konfliktussal küszködik, hogy
immár nem képes minden feladatot egymaga ellátni, minden döntést
kézben tartani, és meg kellene osztani az „anyaságot", a felelősséget.
Ha a nő pszichéjében nem munkál egy jó stratégiát sugalmazó
Athéné, megeshet, hogy ő maga futtatja zátonyra a hajót, amit ő épí-
tett egész fiatalsága föláldozásával.
Végül kritikusak ezek az évek mindenképpen, mert ilyenkor kell az
embernek végiggondolnia, hogy mi fog hiányozni neki élete hátralévő
részében, s hogy mivel fogja kitölteni azt az űrt, ami a gyerekek kirö-
pülésével vagy a munka felelősségének föladásával keletkezik benne.

Az éltes Démétér
Az idős Démétér-nők nagyjából két csoportra oszthatók. Sokan
szépnek és beteljesedettnek tartják ezt az életkort. Ok ugyanolyan
szorgalmas és aktív emberek maradnak, mint amilyenek voltak, ők
azok, akik megtanulták az embereket úgy elfogadni, ahogy vannak, és
megszerezték azt a „két lábbal a földön álló" bölcsességet, ami ebben
az életkorban is jó szolgálatot tesz. Ok már fiatalon megtanulták, hogy
az embereket nem kell visszatartani attól, hogy kockázatokai
vállaljanak, nem kell szorosan magunkhoz kömi őket, és azt sem kell
hagyni, hogy kihasználjanak. Mindig is egymás kölcsönös tiszteletben
tartását, és mások függetlenségét tekintették értéknek. Gyerekek,
tanítványok és betegek generációi szereük és tisztelik ezeket a
Démétér-nőket. Olyanok ők, mint az istennő, aki a történet végén
ismét megajándékozta az embereket áldásával.
Éppen az ellenkező élethelyzet jellemző azokra, akik örökké
áldozatnak tekintették magukat. Most ügy érzik, nem volt érdemes,
álmaik nem teljesültek, fáradozásaik veszendőbe mentek, és
elégedetlenek, boldogtalanok. Örökös panaszkodásuk hallatán
mindenki nagy ívben igyekszik elkerülni őket. Életük alkonyán —
azonosulva az istennővel — ott ülnek templomtikban talpig megbán-
tottságba és gyászba burkolózva, és nem engedik, hogy bármi is
növekedjék és sarjadjon. Nem tudnak mit kezdeni magukkal, és egyre
keserűbb, egyre kellemetlenebb öregasszonyokká válnak.

Pszichés zavarok veszélyei

Démétér igen jelentős alakja volt az Olümposznak és fontos
funkciója volt az emberiség életében. Amikor beszüntette a
tevékenykedését, és megállt az élet, számos isteni rokona járult elé,
hogy rimánkodjon neki: ugyan állítaná már vissza a termékenységet a
földön. Mégsem tudta megakadályozni leánya elrablását, sem kikény
szeríteni azonnali visszatérését. Alávetették a férfiak akaratának,
elutasították, meg is erőszakolták, hagyták bánkódni, és mély dep-
resszióba zuhanni. A földi Démétérekkel valami hasonló szokott
történni: erőszak, rászedés, kihasználás, elnyomás, majd ennek
reakciójaként a dührohamok és végül a depresszió. Körülbelül így fest
a Démétér-nők kórelőzménye.

Azonosulás Démétérrel
Az a nő, akinek a jellemében Démétér regnál, bőkezű és korlát
lanul adakozó anyafigura. Ha valakinek szüksége van rá, képtelen
nemet mondani. Általában tovább ül tehetedenül a telefon-kagylóval a
fülén, mint szeretne, mert feltédenül meg kell hallgatnia egy kiborult
ismerőst, egyeden szabad délutánját rendre mások ügyeinek
intézésére fordítja ahelyett, hogy önmagának tartaná fenn, és ha van
nála véledenül éppen egy összeg, hát kölcsönadja. Démétér munkál
abban a pszichológusban is, aki nehéz és zsúfolt napja egyetlen szabad
rtráját ajánlja föl szorongó kliensének egy soron kívüli találkozásra,
akinek az estéit rendre megzavaiják a hosszadalmas telefonhívások, és
akinek a tiszteletdíja mindig a megengedett skála legalsó szintjén
mozog. Ez az állandó hasznosságra, rendelkezésre állásra késztető
ösztön végül teljesen ki tud készíteni egy segítő foglalkozású nőt. Az
eredmény: kiégés, apátia, belefátadás mindenbe és mindenkibe. Sze-
rencse, ha a női szervezet idejekorán tiltakozik a teljes kizsákmányolás
ellen, és a testi kimerültség tünetei előbb jelentkeznek, mint a lelki
iégésé.

A terhes anyaság
Megesik, hogy a Démétér-nő nem tud ellenállni a teherbe-esés
áhításának. „Elfelejt" védekezni a nem kívánt terhesség ellen, s így
cinkosává válik a benne munkáló, de érdekeit figyelmen kívül hagyó
tennőnek.
Ha egy Démétér-nő boldog anyaságot szán magának, nagyonis meg
kell választania az apát is, és az időpontot is, amikor a terhessége
vánatos.
Az agyonhajszolt, magukat örökké túlvállaló anyák jellegzetes
-anaszai: fejfájás, fáradtság, hát-, láb- és derékbántalmak, gyomor-
ekély, emésztési zavarok, menstruációs görcsök. Testi tüneteik fő oka
az, hogy képtelenek hangot adni indulataiknak vagy nemet mondani,
amikor a környezet túlterheli őket. Ezekkel a panaszokkal közvetett
módon rimánkodnak egy kis kíméletért: „Fájdalmaim vannak, ki
vagyok zsigerelve, ne kényszerítsenek rá, hogy még többet vállaljak!"
Egyébként ugyanezek a tünetek — némi alvászavarokkal fűszerezve —
az enyhe, krónikus depresszió kísérői is.

A függőség köldökzsinórja
A Démétér-asszonyok szinte infantilizálják a környezetüket azzal,
hogy folyamatosan nélkülözhetetíenné teszik magukat. „Hagyd,
kicsim, majd én!" „Add csak ide, az anyu ezt jobban tudja". „Neked <•/
még nem való." Ezek az üzenetek gyermeki sorban, és abban a biztos
tudatban tartják azt, akihez szólnak, hogy ő maga tehetetlen és anyja
nélkül cl lenne veszve.
 Igen jellegzetes példája ennek a viselkedésnek, amikor egy anya
meg akaija tanítani főzni a lányát, biztatja is, ki is viszi a konyhába, de
minden mozdulatát ellenőrzi, kritizálja és minden műveletet ő feje/,
be.
Ugyanez a helyzet, ha a munkahelyén tanít be valakit. Az anya-
szerű a mentor, az ész, aki jobban tudja, megoldja, gyorsabban
elintézi. A többiek pedig szépen elengedik magukat, eredeti ötleteikel
sem adják elő, önbizalmuk lelombozódik és végül a Démétér vezetőnő
azon kapja magát, hogy ő húz a „gyerekei" helyett is — a végkimerü-
lésig.
A szorongó nő számára valóságos áldás, ha másoknak szükségük
van rá, mert ez ad neki biztonságot. Ha viszont ugyanők kom-
petensekké, függedenekké válnak, szinte fenyegetve érzi magát. így
aztán a jó viszony feltétele, hogy a „többiek" — bárkik — úgyszólván
belemerevedjenek függő helyzetükbe, és fogadják el Démétér gondos-
kodását akkor is, amikor erre már csak neki magának van szüksége.
Az a Démétér-anya vagy vezető, aki biztos magában, akinek van
önértéktudata, inkább egy jó kertészhez hasonlatos, aki megteremti a
növekedéshez szükséges feltételeket.

Passzív ellenállás
Amikor Démétér végképpen kimerül, az egész világra megharag-
szik. Nem szól, hiszen az önérvényesítés képessége hiányzik belőle,
inkább megpróbál „rátenni egy lapáttal". Képtelen belátni, hogy a
munkaereje véges.
Viselkedése hamarosan a passzív agresszió jeleit mutatja. Elfelejti
megvenni a szomszédasszonyának, amit az kért, elkésik egy nagyon
fontos megbeszélésről, vagy nem tartja be a határidőt. Ilyen kerülő
utakon próbálja lerázni magáról a már túlzott terheket, és össze-
kaparni függedensége morzsáit. Sokkal hatékonyabb lenne, ha egye-
nesen közölné azzal, aki kér valamit, hogy nem tud segíteni, hiszen ez
a passzívan agresszív viselkedés olyan színben tünteti föl, mintha
megbízhatadan lenne, táadásul még lelkiismeret-furdalása is van. Ha
közöljük a hozzánk fordulóval, hogy kérésének ezért meg ezért nem
tudunk eleget tenni, ez egy világos üzenet, és még csak haragudni sem
lehet miatta. A passzívan agresszív viselkedés ezzel szemben egy
megtévesztő üzenet, éspedig egy igen barátságtalan akcióba
csomagolva.
Olykor előfordul, hogy a másik fél fütyül a mi igényeinkre és a saját
szükséglete kielégítéséhez ragaszkodik — a mi kárunkra is. Ilyenkor
kell tettekkel is hangsúlyozni, hogy nem vagyunk kizsákmányolhatóak
többé. Zeusz sem sokat törődött Démétér gyászával és fájdalmával,
amíg az „sztrájkolni" nem kezdett
Ha egy Démétér-nő tudatára ébred, hogy kihasználják, és az ő
izükségleteit nem veszik figyelembe, legjobban teszi, ha sürgősen szól,
hogy segítségre vagy kíméletre szorul, és ha ezt nem kapja meg, nem
hajlandó tovább egymaga ennyi feladatot ellátni.

Üres fészek és kiürült lélek

Amikor Démétér életének értelme, anyasága vége tér, mert az
utolsó gyereke is elköltözik, az asszony úgy éra, elvesztette erejét,
hatalmát, fontosságát, élete értelmét. Ül az üres fészekben, lélekben is
kiürülve.
Az „üres fészek-depresszió" szakkifejezés; az életűket családjuknak
áldozó nők reakcióját írja le, és meglehetősen elterjedt zavar. Hasonló
a vezetést átadó, nyugdíjba menő főnőknők reakciója is.
Megesik, hogy ax archetípus oly erős és aktív, hogy a nő minden-
fajta működésre képtelenné válik és pszichiátriai kezelésre szorul.
Valósággal megtestesíti a Perszephonét tébolyodottan kereső Démé-
tért, nem eszik, nem alszik, nem tisztálkodik. Kezeit tördelve, nyugha-
tadanul járkál föl-alá a kórházi folyosón, ki nem fogy a panaszból, és
ídaskodásból, vagy — mint az istennő a maga szentélyében —
magába roskadtan ül, és nem reagál semmire. A depresszió mindkét
formáját ellenséges érzelmek színezik át: Démétér dühös, mert
megfosztották élete értelmétől.
Ezt az állapotot meg lehet és meg is kell előzni.
Aki tudatában van, hogy hajlamos a fenti viselkedésminták követé-
sére, a lelki egészség négy megtartó fogását kell gyakorolnia.
Először is azt kell megtanulnia, hogy elfojtás helyett kifejezze dü-
hét, haragját, negatív érzéseit — természetesen úgy, hogy kapcsolatai
ne sérüljenek.
Másodszor meg kell tanulnia nemet mondani, és ezzel elkerülni a
kiégést és a kimerültséget. Le kell szokni a mártíromságról, és arról a

18.r>
tévhiedelmünkről, hogy mindent nekünk kell megoldanunk. Ha
megtanulunk nemet mondani, mások is megtanulják figyelembe ven-
ni a mi igényeinket.
Harmadszor anyaként tudatosan elő kell segítenünk gyermekeink
önállósodását, és felkészíteni önmagunkat is, őket is a leválásra.
Ugyanez a helyzet a beosztottak esetében is.
Végül a többi archetípus kimunkálása önmagunkban képessé fog
tenni az anyaságon kívül más célok követésére, és utat nyit más
örömök felé is.

A lelki fejlődés útjai

Az „üres fészek" depresszió csupán egy a lehetséges veszélyek
közül. Vannak más gondok is, és azokat is meg lehet előzni. Az erős
anyai és anyáskodási ösztönt, a nemet mondás képtelenségét minden-
ki könnyedén fölismeri magában. Vannak azonban az önismeretnek
bizonyos gátjai. Ilyen vakfoltja az önismeretnek, ha valaki nincs
tudatában azoknak a negatív és ellenséges érzelmeknek, melyekkel
mások iránt viseltet, és nem veszi észre azt sem, ha — legjobb
szándékai ellenére — a viselkedése másokra rossz hatással van.
Nehezíti a dolgot, hogy a Démétér-asszonyok valóban jóindulatúak és
segítőkészek, s nem könnyű annak belátása, hogy a pokolba vezető út
jóindulattal van kikövezve — a közmondás szerint. Az ilyen nők
állandóan védekeznek: „Csak neked akartam jót", „én csak segíteni
akartam", „emlékezz, akkor is, amikor . . . " és sorolják valódi jótetteik
listáját, nagylelkűségük bizonyítékait.
Démétér nem tud nemet mondani, és nem tud haragudni sem,
azaz: képtelen elismerni, hogy haragszik arra, akit egyébként szeret, s
mivel a jó anya mindig jó anya, azt sem ismeri be önmagának, hogy
olykor „sztrájkol". Nem is tartja függőségben azokat, akiket szeret. Ő
csak örülne, ha önállóbbak lennének. Nem ismerik el őt, ez tény, de ő
sincs önmagával megelégedve, hiszen soha nem ér a dolgai végére.
Ha sikerül bevilágítanunk személyiségünk homályos területeit, és
felismerni személyiségünk negatív vonásait, túl is tudunk lépni azokon
— átléphetjük az árnyékunkat. A két feladat közül a beismerés a
nehezebb, a változtatás könnyebb.
 Légy önmagad Démétérje is
A Démétér-nő a maga számára is kiaknázhatja Őstípusát ahelyett,
hogy ösztönösen kizárólag mások érdekében működtetné azt, mintha
bizony ő lenne az istennő maga. A gondoskodó részvétet, ami oly
könnyedén fölébred benne mások iránt, fordíthatja olykor önmaga
felé is. Például, amikor egy újabb feladattal akarják megbízni, egy
további felelősséget akarnak a vállára rakni, amikor valaki azzal a
mosollyal közeledik, ami mögött mindig egy icipici kérés van, itt a
pillanat, hogy a Démétér-nő föltegye magának a kérdést. „Kell ez most
nekem?" „Biztos, hogy meg akarom ezt tenni neki?" „Van nekem erre
most időm és energiám?" „Mit is akartam én most csinálni?"
Amikor a környezete nem megfelelően bánik vele, Démétér termé-
szetét használja fel önmaga védelmére, és ne legyen rest közölni is
azzal, akit illet, hogy mit érez, mire van szüksége, mit szeretne.
A legtöbb anya keserűen jegyzi meg, hogy mi mindenről kell
lemondania.
Ha egy nő nem csinál helyet az életében az anyaságán kívül semmi
másnak, akkor ebbe az egy szerepébe ugyancsak belezápulhat. Kifogás
természetesen mindig akad. Egy férjes nő, akinek gyerekei vannak, el
tud-e menni a barátnőjéhez? Vagy a férjével, társaságba, gyerekek
nélkül? Van-e ideje sportolásra, kézimunkázásra, tanulásra, hobbijár a,
olvasásra, meditációra? Van-e pénze, energiája arra, hogy szépítgesse
magát? Hogy kószáljon egyet egyedül a városban vagy a természetben?
Démétérnek természetesen soha semmire nincs ideje, ha csak nem
szól rá önmagára: „Nem élet ez így, lányom, eredj és lazíts egyet, mert
különben kiborulsz!"

Gyógyulás a depresszióból
A depressziós Démétér-nő valakit vagy valamit gyászol: egy szere-
pet, egy kapcsolatot, egy hivatást vagy munkahelyet, amiért küszkö-
dött, és ami értelmet adott az életének; valamit, ami mindennél fonto-
sabbnak tetszett.
A görög istennők mindegyikére áll azonban a tétel, hogy változnak
az idők, és mi is változunk. Az istennők mítoszában is vannak a fejlő-
désre, a változásra utaló mozzanatok. Démétér is kigyógyult, amikor
visszakapta a leányát, és munkálkodni kezdett.
 Végleges gyógyulása előtt, amikor hiába kereste Perszephonét, egy
másik gyermeket dajkált, vagyis megpróbált megküzdeni a veszte-
séggel egy másik kapcsolatban. A mítosz tehát két utat is mutat a
gyógyulás felé.
Amikor a depresszió elmúlik, valami olyasmi történik, mint
Démétér és Perszephoné egyesülése; az ifjúság archetípusának vissza-
térése. Hogy ez miképpen következik be és miért, az a pszichiáterek
elótt is meglehetősen homályos. Egyszer csak abbamarad a sírás,
elszáll a harag. Ahogy múlik az idő, új érzések kezdenek bontakozni a
betegben. Egyszer csak meghallja, hogy énekel egy madár, észreveszi,
hogy kék az ég, hirtelen megrendíd valaki másnak a szenvedése. Aztán
kedve kerekedik, hogy valami finomat főzzön, vagy elővegyen egy
régen félretett munkát. Az érzelmi tavasz beköszöntének finom jelei
ezek. Röviddel azután, hogy az életnek ezek az előhírnökei jelent-
keznek, a nő ismét önmaga lesz, életkedve, ereje, nagyvonalúsága a
régi, és újra egyesül énjének sokáig hiányolt részével.
Több is lehet ez, mint egyszerű gyógyulás. Meglehet, hogy a Dé-
métér-asszony bölcsességben és spirituálisán is gyarapodva kerül ki
szenvedése bugyraiból. Démétér és Perszephoné mítosza azt a belső
tapasztalatot formálja tanulsággá, hogy az ember a szenvedés által
fejlődni, épülni is képes. Akárcsak az istennő maga, a földi asszony is
elfogadhatja, hogy az emberi lélek is ki van téve az évszakok válta-
kozásának, s ezáltal olyan tudásra tesz szert, ami magát a természetet
tükrözi. Az ilyen nő megtanul tovább élni, bármi történjék, mert tudja,
hogy a változó emberi élmények éppúgy feloldják egymást, ahogyan a
tavasz megolvasztja a tél jegét.
 10. fejezet

Perszephoné: a leány és az alvilág

királynéja, fogékony nő, „anyja-lánya"

Perszephoné, az istennő
Koré (leány), vagy későbbi nevén Perszephoné (a latinoknál
Proserpina) történetét is a Démétérhez szóló homéroszi himnuszból,
valamint Ovidius „Átváltozások" c. művéből ismeijük. Két alakban
tisztelték: Koré karcsú, lenge, gyönyörű leányka, akit vagy a ter-
mékenység jelképeivel; gabonaszálakkal, vagy gránátalmával ábrá-
zoltak, vagy egy nárciszszerű virággal, ami az elrablásakor csalétekül
szolgált. Az alvilág istennőjeként Perszephoné érett nő, aki a holtak
szellemein uralkodik, és vezeti azokat az eleveneket, akik valamilyen
okból lelátogatnak oda. Tudja, mit akar, és azt el is éri.
Annak ellenére, hogy nem tartozik a tizenkét első generációs isten-
ség közé, ő a központi alakja az eleusziszi misztériumnak, az ókori gö-
rögség legfontosabb vallási szertartásának. Ezekben a misztériu-
mokban élték meg a görögök az élet visszatérését, megújulását a
halálból — amiképpen Perszephoné is évről évre visszatért az alvi-
lágból.

Eredete és mitológiája
Koré Démétér és Zeusz leánya volt. Fogantatása körülményeit a
görög mitológiában merőben szokatian hallgatás övezi.
A történetét az előző — anyjáról szóló — fejezetben már leírtuk
ugyan, de a meséket többször is jó elmondani és meghallgatni. Ennek
a történetnek is több változata van, de a lényege ugyanaz. Perszepho-
né Okeánosz lányaival játszadozott a mezőn, és virágot szedett. Hogy a
nüszai mezőn történt-e a dolog, vagy a szicíliai Ennában, vagy Her-
mionéban vagy valahol Kréta szigetén, ezt a krónikások már nem
tudhatták. Az alvilág ura, Hádész mindenesetre beleszeretett, amikor
egyszer alvás közben megleste, és megkérte Zeusztól, testvérétől a
leánya kezét. Az hallgatólagosan beleegyezett, de Démétérnek nem
mert szólni a dologról.
Koré nagyanyja, Gaia, hogy elcsábítsa társnői közül, egy gyönyörű,
soha nem látott virágot saijasztott az útjába, s mikor Perszephoné
lehajolt, hogy leszakítsa, megnyílt a föld, és halhatatlan fekete lovakkal
vont aranyos szekerén megjelent Hádész, és magával ragadta a sikol-
tozó lányt.
Hogy azután mi történt: tudjuk. Démétér nem nyugodott bele a
gazságba, haragjában elvonult, és nem csinált semmit, mire a föld
terméketlen lett és a természet halott. így kényszerítette ki Zeusztól
gyermeke visszatérését
Zeusz Hermészt, az istenek küldöncét bízta meg, hogy a lányi
visszahozza. Hermész egy vigasztalan, kényszeredett asszonyt talált
odalenn, aki boldogan ugrott föl, amint megtudta, hogy visszamehet
az anyjához. Örömét kihasználva a ravasz Hádész, ekkor egy gránát-
almamagot adott neki, s ezt Perszephoné megette. Aztán felült Her-
mész szekerére és sebesen Démétérhez hajtattak az eleusziszi szentély
elé. Itt anya és leánya boldog ölelésben olvadtak össze. Démétér
azonnal aggódva érdeklődött, hogy evett-e a lány valamit odalenn, a
holtak birodalmában? Amikor megtudta, hogy egy gránátalmamagot
evett a féije kezéből, nagyon elbúsult, mert tudta, hogy a házasság
érvényes, és hogy nem tarthatja örökké maga mellett a gyermekét.
Perszephoné egyébként füllentett, mert azt mondta, hogy Hádész
akarata ellenére etette meg vele a magot, de ez a tényen nem
változtatott semmit. Az év egyharmadát Hádész mellett kellett töltenie,
s a további mítoszok tanúsága szerint nem is érezte ott olyan rosszul
magát.
Perszephoné az alvilág úrnője, királynője, és az elevenek ottani
vezetője lett. Ahányszor csak egy hős vagy hősnő leszállt a holtak közé,
Perszephoné volt az, aki fogadta és kalauzolta őket. (Érdekes módon
mindig jelen volt. Annak ellenére, hogy az év kétharmadát az
olúmposziak között tölthette, egyetlen látogató sem talált egy cédulát
az alvilág kapuján ezzel a felírással: „Hazamentem Anyámhoz".)
Odüsszeuszhoz is Perszephoné küldi a holt asszonyok lelkét,
amikor jóslatért az alvilágba érkezik. Ebben a korszakában nem
virágszedő leányka immár, hanem a „riadalmas", a „magasztos" és
.fennkölt" — ezekkel a jelzőkkel illeti Homérosz.1
 Érosz és Pszükhé mítoszában Pszükhé kapja a feladatot, hogy
leszálljon az alvilágba egy tégellyel, amit majd Perszephoné szépség-
balzsammal tölt meg Aphrodité számára.2 A hős Héraklész utolsó és
legnehezebb munkája az volt, hogy hozza fel az alvilágból a kaput őrző
háromfejű kutyát, a Kerberoszt. Perszephoné kilépett a palotája
kapujából, testvéreként üdvözölte a hőst, majd kölcsönadta neki a
kutyát.
Perszephoné nem szült Hádésznak gyermekeket, s egyes hagyo-
mányok szerint nem is csalta meg. Van azonban egy gyanús történet, s
ez a gyönyörű szép Adonisz históriája. Állítólag Aphrodité is, és
Perszephoné is beleszeretett. Aphrodité a csecsemő Adoniszt — aki az
6 mesterkedése folytán született, és életveszélybe került — egy ládába
dugta és Perszephonéra bízta, hogy rejtse el. Perszephoné azonban
kíváncsi volt, kinyitotta a ládát, és a palotájába vitte a szépséges kisfiút,
aki utóbb a szeretője lett.
Aphrodité azonban rájött, lerohant hozzá, és visszakövetelte a fiút.
Zeusznak kellett volna ítélkezni a dicstelen vitában, de ő Kalliopéra
bízta a dolgot, a múzsára, aki úgy döntött, hogy mind a két istennő
megmentette Adonisz életét, tehát mind a kettőnek joga van rá. Az
évet három egyenlő részre osztotta, egy-egy rész Aphroditéé, és
Perszephonéé lett, a harmadik harmadban pedig Adonisz kipihen-
hette magát, mert ekkor egyedül lehetett.

A Perszephoné őstípus
Ez az archetípus nem úgy ösztönzi cselekvésre viselőjét, mint akár
Héra, akár Démétér. Ha ez a földi nő domonáns vonása, inkább
passzív, mint aktív, a dolgok általában megtörnek vele, de nem ő
irányítja azokat. Másokkal szemben engedékeny, tartózkodó. Koré, a
leány lehetővé teszi viselőjének, hogy örökké fiatalnak látsszon.
A kettős alak a földi nő archetipikus jellemében is jelen van: a
leányé is, és az alvilág úrnőjéé is. A Perszephoné-nőt befolyásolhatja
csak az egyik, vagy csak a másik, de fejlődése során át is léphet az, egyik
formából a másikba.

Koré — az archetipikus leány

Koré annyit tesz: leány. Démétér és Zeusz lánya tehát úgyszólván
névtelen volt, „azt sem tudta, kicsoda", nem volt tudatában sem
szépségének, sem hatalmának, sem vágyainak. A legtöbb fiatal lány
életében van egy ilyen „öntudatlan" korszak, mielőtt pályát választ vagy
féijhez megy, és vannak köztünk nők, akik életük végéig kislányok
maradnak. Nem is kötelezik el magukat sem egy pálya, sem egy kap-
csolat mellett, jóllehet van munkájuk, kedvesük, féljük, és gyakran
még hivatásuk is, amit egy egyetemen tanultak ki — és mégsem.
Bármit is csinálnak éppen, úgy rémlik nekik, hogy ez még „nem az
igazi". Attitűdjük az örökösen habozó kamaszéhoz hasonlatos, aki nem
igazán tudja, kicsoda, mivé legyen, ha nagy lesz, és mindig várakozik.
Vár valamire, vagy valakire, aki majd megszabja az élete útját,

Az anyja-lánya
A két istennő olyan egységet képez, melyben a lány túlságosan
közel áll az anyjához, közelebb, semhogy egy önálló, független lénnyé
nőhetné ki magát. A kapcsolat mottója:,Anya jobban tudja."
A Perszephoné-leány minden vágya az, hogy az anyja meg legyen
vele elégedve. Igyekszik jó kislány" lenni, engedelmes, hajlítható,
készséges és óvatos, kerüli a kockázatnak még a lehetőségét is. A „szél-
től is óvott" lányról szól az a bugyuta mondóka is, ami némileg
döcögős fordításban valahogy így fest:

„Édesanyám, úszni mennék!

Lányom, miért nem mennél?
De a tóköz ne menj közel,
Nehogy beleessél!"

Az anya ereje és önállósága megtévesztő. Azzal, hogy magához köti

a lányát, úgyszólván önmagát hosszabbítja meg, az ő bőrébe bújva a
maga életét éli. Ennek jellegzetes példája a színésznő-leány és színházi
rendező-anya kettőse.
A nyugati kultúra még ma is arra neveli a kislányokat, ami már
keleten sem általános, hogy nőiesek, passzívak legyenek, a feminin
vonásokat pedig a függő, alárendelődő, „gyenge" viselkedéssel hozzák
összefüggésbe. A lány Hamupipőke vagy Csipkerózsika módjára várja
csak a herceget fehér lován. Ez a társadalmi elválás természetesen
akadályozza a sokoldalúság kibontakozását.
 „Anima-nők "
Egy igen kiváló jungiánus analitikus, M. Esther Hardling The Way of
Ali Women (Minden nőnek útja) című könyvében leíija a „mindenki
asszonya" típusát. No, nem egy kurtizánról van itt szó, hanem az ún.
„anima-nő"-ről, aki a férfi minden kívánságát teljesíd, tökéletesen
alkalmazkodik hozzá és „úgy szép, hogy ő vonzónak lássa". Szubjektív
élményeiről nem is igen tud számot adni, mert ahhoz túl kevéssé
ismeri önmagát. „Általában igen kevéssé öntudatos, nem boncolgatja, hogy
ki is S, mit szeretne, és mik a céljai, csak van, létezik, él benne a világban,
megformálatlanul."
Hardling megjegyzi, hogy az ilyen nő igen könnyen válik a férfi
tükörképévé, animájává. Fogékony lévén leképezi a férfi tudattalan nő-
imágójának kivetülését, s szinte belebújik abba a képbe, mint egy
nihába. „Olyan az anima-nő, mint egy sokoldalú kristály, ami akaratlanul,
szinte automatikusan fordítja hol ezt, hol azt a felszínéi a rátekintő felé, s
mindig azt az oldalát, lapját, ami a férfi animáját az adott pillanatban a
legjobban tükrözi. "3
A Perszephoné-nőt veleszúletett fogékonysága, befogadóképessége
teszi ilyen hajlékonnyá, vagy, hogy a fenti hasonlatnál maradjunk,
fordulékonnyá. Ha a számára fontos személy jelzi, hogy mit szeretne,
vagy milyennek szeretné őt látni, nem áll ellent, különösen nem
azonnal. Az „anima-nő" az egyik férfi mellett vagány sportlady, a másik
mellett kertészkedő háziasszony, és ha a harmadik szobiász, aki az
ártatlan szüzet szeretné megmintázni róla, akkor ennek sincs akadálya,
mert az ő számára az lesz.

A gyerek-asszony
Amikor Hádész megpillantotta az alvó Korét, egy gyermeket kívánt
meg, aki nem volt tudatában sem szépségének, sem szexuális vonzere-
jének.
A szexualitás és ártatlanság archetipikus kombinációja a huszadik
század végén egy időre szinte áthatotta az Egyesült Államok fogyasztói
kultúráját. A kívánatos nő egy szexis cica, egy nagyon fiatal leányka, aki
ajkán buja mosollyal pózol a Playboy magazin fotósának — mezte-
lenül. A Prelly Baby címií filmben a főszereplő egy tizenkét éves kislány,
akit a bordélyházban annak adnak el, aki többet kínál az ártat-
lanságáért. Több ilyen film is készült, például a Kék lagúna és a Végtelen
szerelem, s a farmernadrágok reklámjai is ugyanerre vannak —
„kihegyezve". A frivol filmek kis főszereplőiről megírják a lapok, hogy
féltve őrzött kis Perszephonék, akiket kardos édesanyák menedzsel-
nek.
Az életkor egyébként nem lényeges, mert Perszephoné szexualitása
később sem ébred föl, asszony korában sem, és nem is tartja magát
„szexisnek" vagy szenvedélyesnek soha. Jólesik neki, ha a férfiak szere-
tik, de az igazi nagy érzelmekre nem képes és orgazmusa sincs gyak-
ran.
Japánban nagyon kedvelik a Perszephoné típusú nőket, és
igyekeznek is ilyenné alakítani a lányokat. A japán nő nyugodt, tudja,
mi az illem és a szokás, szolgálatkész és soha nem mond nyíltan nemet.
Neveltetése folytán kerüli a harmónia megzavarását akadékoskodással
vagy ellenvéleményekkel. Kecsesen jelen van, de háttérben marad,
finom ösztönökkel találja ki az uta gondolatait és kívánságait.
Látszólag legalábbis belenyugszik a sorsába.

Az alvilági vezető
Perszephoné — szó, ami szó — leányrablás áldozataként szerezte
első alvilági élményeit, később azonban az alvilág királynője, Hádész
palotájának úrnője lett, és vezetője minden halandó, de még élő
látogatónak, akinek éppen odalenn akadt dolga. Az archetípusnak ez
az oldala — akárcsak a mítoszban — lassan, tapasztalatszerzés és érés
során alakul ki.
Értelmezésünkben az „alvilág" a lélek mélyebb rétegeit jelképezi,
azt a „helyet", ahol az emlékképek és az érzések „cl vannak temetve": a
személyes tudattalant; valamint azt, ahol az emberiség közös képzetei,
imágói, viselkedésmintái, ösztönei szunnyadnak: a kollektív tudat-
talant. Amikor a pszichoanalízisben ezeket a területeket föltárjuk, a
mély rétegekben lévő képek egyszer csak megjelennek a kliens álma-
iban. Olykor egy pincében találja magát, gyakorta számos folyosóval és
több helyiséggel tagolt pincében, ami egy labirintusra emlékezteti az
álmodót. Máskor „valahol a föld alatt" emberekkel, állatokkal vagy
tárgyakkal találkozik, melyektől elfogja a rettegés, vagy éppen a
kíváncsiság, attól függően, hogy énjének ettől a bugyrától fél-e, vagy
sem.
 Perszephoné, mint a lelkek vezetője, egy átjárót kínál. Azt a
lehetőséget szimbolizálja, hogy személyiségünk tudatos, „valós" rea-
litása és tudattalan vagy archetipikus realitása között ide-oda
járhatunk". Akiknél a Perszephoné őstípus igen aktív, azok előtt nyit-
va áll a lehetőség, hogy a két szint között maguk is közvetítsenek, s
mindkettőt személyiségükbe ötvözzék.
„Idegenvezetőként" is szolgálhatnak másoknak, akik saját álmaik és
fantáziáik „alvilágát" kívánják fölkeresni, és segíteni tudnak azokon is,
akiket „elraboltak", s akik elveszítették kontaktusukat a valósággal.
Hannah Green I Never Promised You a Rose Garden (Soha nem
ígértem neked rózsakertet) című önéletrajzi regényében leíija
betegségének, kórházi kezelésének és gyógyulásának történetét. A ti-
zenhat éves lány egy magateremtette birodalomba menekült a valóság
elől. Az írónőnek nagyon élénken kellett emlékeznie élményeire,
mert igen érzékletesen hja le azokat. Yr királysága, az általa kitalált
ország kezdetben menedék volt, saját időszámítással, nyelvvel és sajátos
alakokkal volt benépesítve.4 Egy idő után azonban ez az „alvilág"
foglyul ejtette a lányt, rettenetes „valósággá" vált, amiből nem tudott
menekülni. „Csak körvonalakat látott, szürkét a szürkén, semminek nem volt
mélysége. Mintha egy fénykéf>et nézett volna."
A gyógyult pszichiátriai betegek vezetőként segíthetik azokat, akik
saját alvilágukban bolyongva értelmet próbálnak adni különös
élményeiknek. Ilyen volt Sylvia Plath The Bell Jar (Az üvegbura) című
kisregénye és költeményei is, vagy Doree Previn dalai. Ezeket a fiatal
nőket elragadta az alvilág, amikor betegségükkel pszichiátriai osztályra
kerültek, s gyógyulástik után megírták a depresszió és a téboly világába
való „elragadtatásuk" történetét.5
Személyesen ismerek néhány kiváló pszichoterapeuta kolléganőt,
akik fiatal korukban maguk is kezelés alatt álltak. Átmenetileg „foglyul
ejtette" őket tudattalan tartalmaik egy része, s elveszítették kapcsola-
tukat a valósággal. Minthogy ekképpen a saját bőrükön tapasztalták
meg mind a mélység, mind a visszatérés élményét, ma már kiválóan
tudják segíteni mások „visszajövetelét".
Végül vannak Perszephonék, akik anélkül is kiváló alvilági vezetők,
hogy valaha is átélték volna a fogoly Koré élményét. Terapeuták,
pszichológusok vagy pszichiáterek, akik otthonosan mozognak klien-
seik múltjában, álmaiban, képzeletében és igen jól tudnak dolgozni
ezekkel a képekkel anélkül, hogy a tudattalan csapdába ejtené őket.
Intuitív képességük teszi lehetővé számukra, hogy ismerjék és meg-
szelídítsék az alvilágot. Perszephoné, a vezető az az archetípus, ami
lehetővé teszi egyes nőknek, hogy egy szimbolikus nyelvet, egy rítust,
egy őrült gondolatot vagy műalkotást, vagy akár egy extatikus misztikus
élményt ismerősnek találjanak, és élvezni, vagy értelmezni tudják azt.

A kikelet szimbóluma
Koré, avagy a névtelen leány mindannyiunknak ismerős abból az
életkorunkból, amikor még nagyon öntudatlanok, határozatlanok és
persze nagyon fiatalok voltunk, még nem dőlt el semmi, a fejlődés
számos útja állt előttünk. Az az időszak volt ez, amikor mind arra
vártunk, hogy történjen valami, jöjjön valaki, ami (vagy aki) formába
önti az életünket, mielőtt egy másik (bármelyik) archetípus akti-
vizálódott volna, és új korszakot nyitott volna az életünkben. Az élei
évszakai közül Perszephoné a kikeletet jelképezi.
Ahogyan a tavaszra nyár, a nyárra ősz, aratás és szüret következik,
mielőtt beköszöntene a termékeden tél, majd újra fényesebb,
melegebb napok jönnek, és újabb rügyfakadás, úgy válik Perszephoné
újra aktívvá a nő életében a veszteségek és a depresszió átmeneti
korszaka után. Mindannyiszor, ahányszor csak a lélek felszínére tud
tömi Perszephoné („kikelet"!) a nő ismét fogékonnyá válik új élmé-
nyek, eszmék, érzések befogadására, és képessé arra, hogy maga is
változzék.

Perszephoné kimunkálása önmagunkban

A fogékonyság vagy befogadókészség olyan vonása ennek az
őstípusnak, amit igen sok nőnek fejlesztenie kellene magában. Kü-
lönösen az egyfelé fókuszáló, Artemisz vagy Athéné tudattal rendel-
kező nők esetében van ez így. Ok ugyanis hozzászoktak, hogy „tudják,
mit akarnak" és azt tűzön-vízen át véghezviszik, akár mások igényein
átíépve is. Nem tudják kivárni — mint Perszephoné —, hogy a dolgok
megmutatkozzanak a maguk mivoltában, és azt sem, hogy érzéseik
eligazítsák őket akár a fontossági sorrend tekintetében.
Perszephoné — vagy még inkább Koré — nyitottságát, rugal-
masságát. a Héra- és Démétér-nők tudnák igen jól hasznosítani, ha
nem is olyan mértékben, mint amennyire Koré alkalmazkodik. (Héra
másoktól — leginkább a férjétől — vár el túl sokat, Démétér pedig
mindig mindent jobban tud, mint mások — leginkább a gyerekei —,
ezért kellene nyitottabbnak és rugalmasabbnak lenniök.)
Az archetípus jó tulajdonságainak beépítésénél az első lépés az
lehet, ha a fogékonyságot, a befogadókészséget pozitív tulajdonságnak
tekintjük — amint hogy az is. A mások iránti fogékony attitűd
tudatosan is fejleszthető és tanulható is, ha értő figyelemmel hallga-
tunk meg másokat, saját érzéseinket mintegy zárójelbe téve, s meg-
próbáljuk az ő nézőpontjukból szemlélni, a szóban forgó témát.
Értékítéleteinket, kritikus gondolatainkat, és megoldási ödeteinket
természetesen érzéseinkkel együtt félre kell tennünk, ha rá akarunk
hangolódni valakire.
Bármilyen meglepő, még a saját pszichés állapotunk is érdemes rá,
hogy ezt a fogékonyságot önmagunkon is gyakoroljuk. A legfontosabb,
hogy mindenekelőtt szeretetre méltónak lássuk önmagunkat, és ne
önkritikusan. Sajnos mi, nők éppen akkor ostorozzuk magunkat a
legszívesebben, amikor a „padlón vagyunk". Lelki hullámvölgyeink
igen gyakran a jótékony pihenés nagyonis szükséges időszakai, melyek
— amint azt sokan nagyon jól tudják tapasztalatból — általában
nagyon aktív, termékeny, vagy nagyon nehéz hetek és hónapok után
szoktak bekövetkezni. Általában átmeneti állapotról van szó, és
semmiképpen sem vétkes semmittevésről vagy gyengeségről.
Haszonnal járhat az is, ha olykor odafigyelünk saját álmainkra. Ha
ébredéskor megpróbáljuk erősen fölidézni és röviden leírni őket, a
képek elevenek maiadnak. Ha emlékszünk rájuk, és elgondolkodunk
róluk, magunk lehetünk álmaink legjobb megfejtői. Vannak, akik a
bennük spontán felötlő képek megragadásával tudnak telepatikus,
vagy más, érzékszerveinken kívül eső ún. extraszenzoriális észle-
letekhez jutni.

A földi Perszephoné
A Perszephoné-nő mindenekelőtt fiatalos. Teljesen mindegy, hogy
hány éves éppen, mert koránál sokkal fiatalabbnak látszik, és a
személyiségében is van valami „kislányos", afféle „tessék törődni velem,
hiszen én olyan kicsi vagyok" kisugárzás, ami élete végéig elkíséri. Ugy
vélem, a Perszephoné-nőket sajátos hajlékonyságuk készteti rá, hogy
mindig alkalmazkodjanak egy erősebb egyéniséghez vagy a kö-
rülményekhez. Hajlik ide is, oda is, de kiegyenesedik, ha az erők már
nem hatnak rá, és szinte teljesen érintetlenül keiül ki élményekből és
tapasztalatokból mindaddig, amíg egy kapcsolatban vagy egy hivatás
mellett el nem kötelezi magát.

A gyermek Perszephoné
A tipikus Koré nyugodt és igénytelen kislány, „nagyon jó gyerek",
akit gyakran öltöztetnek habos-fodros rózsaszín ruhácskákba. Nem
piszkítja össze magát, jól viselkedik, és megteszi, amit kérnek tőle. Azt
a ruhát veszi föl, amit megvesznek, és odakészítenek neki.
Hajlamát, hogy engedelmes és óvatos legyen, a túlféltő anya csak
megerősíti. Törékeny babaként kezeli a gyereket egészen kicsi korától.
Az első lépéseinek sem tud igazán örülni, attól félve, hogy elesik és
megüti magát. Ahelyett, hogy kitörő lelkesedéssel üdvözölné az első
suta lépcsőn mászási kísérletét, elküldi az első üzenetét, ami arról szól,
hogy a világ veszélyes, és új dolgokat kipróbálni nagyon kockázatos.
Később is ez a nóta, ha a kislány kezdeményezni merészel valamit
nélküle. A korholás így hangzik: „Ezt előbb meg kellett volna
kérdezned tőlem!" Az igazi, mögöttes üzenet pedig ez: „meg kell vár-
nod, hogy segítsek neked", s a tudattalan, ki nem mondott kívánság
ez: „maradj csak függőségben!"
A Koré-leányka valószínűleg introvertált, befelé forduló, amolyan
„kicsit magának való" gyerek, aki előbb hosszasan szemléli a dolgokat,
mielőtt hozzálátna valamihez. Nem úgy vesz részt a játékban sem,
mint az extravertált gyerekek, akik belevágnak, és a maguk bőrén vagy
kárán tanulnak, ő előbb bizonyos távolságból figyeli, hogy miről is van
itten szó, mik a szabályok, s csak aztán kapcsolódik be — ha egyáltalán
beáll. A Perszephoné-kislánynak előbb el kell képzelnie, milyen is
lenne az, ha ezt vagy azt tenné, mielőtt eldönti, hogy teszi-e, vagy sem.
Az anyja és olykor az óvónője vagy tanítója is tévesen félénkségnek
értelmezi ezt a késedelmeskedést. Noszogatják, csupa jó szándékból,
mielőtt a maga „menetrendje" szerint készen állna egy feladatra. Ily
módon soha nem áll rendelkezésére elegendő idő a döntéshez. Le is
szokik róla. Amikor rászólnak: „Döntsd már el, hogy mit akarsz!" —
úgy dönt, ahogyan a másik személy elvárja, és nem úgy, ahogyan maga
döntene, ha hagynák.
Ha azonban a nevelői nem türelmetlenek és hagyják, hogy a maga
tempójában szemügyre vegye a dolgokat, és a saját kedvére döntsön,
akkor a kislány megtanulja, hogy bízzon saját ítéleteiben, amiket a
belső utak megjárása után meghoz. Akit így nevelnek, bízik az intu-
ícióiban, veleszületett fogékonyságában, és abban, hogy a maga
módján és a maga idejében jól fog választani. Vonzalmait szubjektív
módon ismeri föl, de senki ne kívánja, hogy megokolja, miért éppen
ugy választott, mert a számára kedvező döntéseket soha nem logikai
úton hozza meg, és a folyamat, melynek során eljutott ezekhez a
következtetésekhez, nem fogalmazható meg valamely oksági láncolat
mentén.

Perszephoné szülei
Ha a kislány anyja történetesen Démétér-nő, akkor Perszephoné
szinte elválaszthatatlan tőle. Az anya választja a társaságát, kedvteléseit,
különóráit, a sportágat és az idegen nyelvet, sőt még a barátait is,
minthogy — mint Démétér lélekrajzánál említettük —, Perszephoné
mintegy az ő meghosszabbítása, önmaga kiterjesztése. Amit ő nem
tehetett meg, nem kapott meg, vagy nem tanult meg, azt most a lánya
pótolja — ha akaija, ha nem.
Egy Athéné-anya, akinek fontos a hivatás és az előmenetel,
bizonyára hüledezve szemléli saját leánykáját: „Honnan csöppent ide
ez a kis hercegnő?!" Olykor kifejezetten örül neki, hogy egy ilyen
kislány anyja lehet, de gyakorta türelmeden és elégedetlen, mert a kis
Perszephoné határozadan, habozó, képtelen kimondani, hogy mit
gondol, vagy hogy mit szeretne. Az Artemisz-anya frusztrációja egészen
más eredetű. O könnyebben elfogadja a kislány szubjektivitását és ér-
zéseit, viszont erősen irritálja, hogy a gyerekből szinte hiányzik az
akarat. Korholja is eleget: „Ne hagyd magadl" „Állj már a sarkadra!"
„Nyisd csak ki a szád!" Mind az Artemisz-, mind az Athéné-anya
segítheti a Perszephoné-kislány személyiségfejlődését, ha okosan, pozi-
tív visszajelzésekkel kialakítják benne azokat a viselkedésmintákat,
amiket ők értékelnek. A leghatékonyabb módszer persze itt is a
modellnyújtás. Ügyelniük kell viszont arra, hogy sokat árthatnak, ha
örökös elégedetlenségükkel, noszogatásukkal és kritikájukkal az önér-
téktudatát nem engedik kialakulni, hiszen ilyen nevelés hatására a
kislányban csak az ügyefogyottság, az elégtelenség érzése rögződik.
Olykor az apa a domináló, és erőszakos szülő, aki a lánya füg-
gőségét konzerválja. Vaskalaposan szigorú, állandóan ellenőrző és
számon kérő attitűd esetén nagyon valószínű, hogy az apa leánya
irányt érzett erős — általában nem tudatos — vonzalma ez, amit a
ridegséggel palástolnia kell.
Egyébként a Perszephoné-lányoknak nincs szoros kapcsolatuk az
apjukkal. Általában a gyermekét birtokló Démétér nem enged be
harmadik személyt a kapcsolatba, de az sem ritka, hogy a hagyomá-
nyokhoz hű férfi büszke rá, hogy még soha nem tett tisztába egy
csecsemőt, és valamilyen oknál fogva úgy alakul, hogy később is távol
tartja magát a leányneveléstől, mondván, az az anyja dolga, s ő inkább
a fiával foglalkozik.
Az ideális szülők egy Koré/Perszephoné serdülő számára azok,
akik tiszteletben tartják befelé forduló természetét, és bíznak benne,
hogy a maga módján és a maga szempontjából jól fog dönteni.
Megkínálják az élet dolgaival, de nem lökik bele a dolgok megtapasz-
talásába. Általában azok a szülők ilyenek, akik megtanulták értékelni a
saját introverziójukat.

Serdülő- és fiatal felnőttkora

A serdülő Perszephoné középiskolás korában is kislány, továbbra is
„anyu tudja jobban", és még a programokat is az anyja tartja fejben.
Miután a lányán át látja a világot, a Démétér-anya igen rosszul viseli,
ha kiderül, hogy az valamit nem mondott el neki.
A kamaszoknak azonban már szükségük van a magánéletre és
olykor titkot is kell tartaniok. Ebben a korban egy túlságosan intenzív
szülő („nekem a lányom a legjobb barátnőm" — „az én legjobb barát-
nőm az anyukám") csak akadályozza a külön énazonosság, az identitás,
az egyéniség kibontakozását.
Tipikus, hogy a középosztálybeli Perszephoné csak azért megy főis-
kolára vagy egyetemre, mert a társadalmi helyzete így diktálja. Küsz-
ködik is erősen a számára lényegében érdektelen anyaggal, hiszen
elég könnyen eltéríthető a figyelme és az önbizalom sem teng túl
benne. Jellemző, hogy váltogatja a szakokat, amiket fölvesz. Inkább a
kisebb ellenállás irányában választ, nem hivatástudat hajtja.

Perszephoné a munka világában

Ugyanez az állhatadanság jellemzi Perszephonét, ha dolgozni
megy. Ott próbál elhelyezkedni, ahol barátai vagy családtagjai működ
 nek és csapong, hátha valami megtetszik neki, vagy érdekelni kezdi.
Megesik, hogy ugyanúgy a „pálya széléről" nézi a munkálkodókat,
mint óvodás korában és elbocsátják, részben azért, mert nem túl
lelkes, részben azért, mert nem tartja be az alapvető szabályokat. Ké-
sik, elmulasztja a határidőket, vagy túl sokat hiányzik a munkahelyéről.
Koré — ha már mindenképpen dolgoznia kell —, olyan helyen
válik be, ahol egy határozott főnöke van, akinek Ő is meg akar felelni,
vagy ahol olyan a munka, hogy halogatni képtelenség, de nem kíván
gyors döntéseket és kezdeményező készséget.
A munka Koré számára soha nem fontos, nem is akar fényes pályát
befutni — szemben Perszephonéval, az alvilág úrnőjével. O bezzeg, ha
megtalálja önmagát egy kreatív, művészi vagy szellemi tevékenységben,
egészen másképpen áll a feladatához. Perszephoné kitűnő festő, költő,
terapeuta, természetgyógyász vagy pszichológus lesz. Bármit csinál, az
eredeti, mélységesen személyes, és gyakran szabálytalan. Általában
egyedül, és igen egyéni módon dolgozik, és olykor úgy, hogy nem is
szerzi meg a szükséges végzettséget vagy fokozatot az adott területen.

Kapcsolata a nőkkel
Koré jól érzi magát a hasonszőrű lányok társaságában, s minden új
helyzetet általában velük együtt próbál ki.
Ha csinos, azok a leány- vagy asszonytársai kedvelik, akik nem
tartják magukat eléggé nőiesnek és kényeztedk őt, szárnyuk alá veszik,
anyáskodnak fölötte. Mindenki úgy kezeli, mint egy törékeny virágot,
ezen nem is csodálkozik. Legjobb barátnője általában egy tenyeres-
talpas, nagyszájú lány. Idősebb korában is minden nőtársából anyai
érzéseket vált ki kislányosságával, mindenki óvja, és a kedvét keresi,
még a Hérák sem látnak benne riválist.

Kapcsolata a férfiakkal
Férfiakkal szemben mindig inkább Koré, a lány, a gyermekasszony:
bizonytalan, tapasztalatlan és üdén fiatalos. O az, aki a legkevésbé
fenyegető az összes istennő közül, és ő a legkialakulatlanabb is.
I Amikor azt mondja: „csináljuk azt, amit te akarsz" — akkor úgy is
I gondolja.
 Ehhez az archetípushoz a férfiak három csoportja vonzódik: azok,
akik maguk is olyanok, mint ő; a nyers, kemény legények, és végül
azok, akik nem érzik biztosnak magukat a „felnőtt nők" mellett.
Az első kategóriának a „gyermekszerelem" felel meg. Mindkét fél
tapasztaladan. A második kategória párosa úgy fest, hogy adva van egy
„kemény fickó", akit teljesen elbűvöl a lehetőség, hogy egy „jó házból
való, elkényeztetett üvegházi virág" (körülbelül ez felel meg az őstí-
pusnak) oldalán feszíthetnek, Korét meg ezeknek az erős, kicsit durva
fiúknak a személyes vonzereje, szexuális aurája és domináns személyi-
sége nyűgözi le.
A harmadik csoportba azok a férfiak tartoznak, akik valamilyen ok
miatt azt szeretik, ha a nő fiatal, gyenge, lehetőleg nem túl okos, de
legalábbis képzetlenebb, alacsonyabb és törékenyebb, mint ők —
vagyis egy kis Koré az álmuk. Egy ilyen nő mellett bárki erősnek,
okosnak és határozottnak tudhatja magát. Mellesleg lehet tapaszta-
latlan, ügyefogyott vagy gyenge is, nyilvánvaló, hogy nem kap ezéri
kritikát a párjától.
A férfikapcsolat eszköz lehet, melynek segítségével Koré leválik az
anyjáról, és esélye van rá, hogy Perszephoné legyen.
Ha anyja Démétér, nehéz helyzet állhat elő, melyben a fia-
talasszony csupán bábu, akit domináló féije és domináló anyja kétfelé
lángat.
Megesik az is, hogy az anya minden eszközzel megpróbálja
megakadályozni a lány választását, kérdéssé teszi az ítélőképességét, a
kompetenciáját, az erkölcseit. Vőjelöltként senki nem elég jó neki.
A dicstelen küzdelem Perszephoné elrablása ellen általában
Hádész javára dől el: a férfi egy idő után megelégeli a tili-tolit, és kö-
veteli, hogy menyasszonya nyíltan szálljon szembe az anyjával, vagy
hagyjon fel a kísérletezéssel, hogy megnyeije az egyetértését. Olykor a
pár hivatalos esküvő nélkül együtt él, vagy elköltöznek a közelből.
Amikor a férfikapcsolatot választja, és megszűnik az anyu jó kis-
lánya lenni, Perszephoné azt a kockázatot vállalja, hogy domináló anya
után egy domináló férjjel kell szembenéznie. Miután azonban a/
anyával már megküzdött, nem az a függő és alárendelt lény többé, aki
volt. A kibékülés az anyával később, amikor már elnyerte érzelmi
szabadságát és függetlenségét, be szokott következni. Ha előbb nem,
az első unoka születésekor.
 Szexualitása
Koré olyan, mint az alvó Csipkerózsika, vagy Hófehérke, aki a
herceg csókjára vár. Szexualitása is szunnyadó, nem tudatos. Miután
azonban szerencsésen „fölébresztik" őket, a Perszephoné-asszonyok
közül sokan ugyancsak lelkes, orgazmusképes nők lesznek, s ez sokat
lendít az önbecsülésükön is. Mielőtt szexualitásukat fölfedezték volna,
úgy érezték magukat, mint a nőnek maszkírozott kislányok.

Házassága
Ennél az archetípusnál a házasságkötés is lehet olyasmi, ami
„megtörténik vele". Úgyszólván „belecsábítják" a dologba akképpen,
hogy valaki megkéri a kezét, és meggyőzi, hogy igent kell mondania.
Elsodorja a társadalmi elvárás, a szabadulás vágya és a férfi akarata,
mivel Perszephoné egyáltalán nem érzi úgy, hogy feltétlenül féijhez
kellene mennie.
Ha férjhez megy, sorsa párhuzamos lehet az istennő mítoszával:
kénytelen-kelleden menyasszony, vagy anya és féij közt rángatott bábu
lesz belőle. Megeshet azonban, hogy — ugyancsak a mítosznak
megfelelően — a házasság anélkül, hogy bárki így akarná, vagy ennek
érdekében tenne valami különlegeset, alaposan megváltoztatja a
fiatalasszonyt. Az örök leányka, a szűzies áldozat kivirul, öntudatos
feleség, jó anya és szexuálisan aktív társ lesz belőle. A mi nyelvünkre
lefordítva az eseményeket: a házasság megkötésével aktívvá válik
Aphrodité, Héra és Démétér — a személyiség kiszíneződik, gazda-
godik.
Nincs ez mindig így. Vannak Perszephoné-nők, akik a házas-
ságukban is Korék maiadnak. Minden alkalommal úgy tesznek,
mindia megerőszakolnák őket durva és kíméleden nagybácsikáik:
Hádész féijeik.
Azok a Perszephonék, akik kénytelen házasságban élnek, soha nem
kötelezik el magukat testestől-lelkestől, mindig vannak fenntartásaik.
Egy kliensem így beszélt a férjéről: „Nem Ő volt a Nagy O, akiről az
ember álmodik, de a munkám unalmas taposómalom volt, és albér-
letben laktam. Végül is mind a ketten családot akartunk, otdiont,
gyerekeket, hát hozzámentem." Kliensem a házasságában is más férfi-
akról álmodozott, érzelmileg kívül maradt.
 Perszephoné és gyermekei
Alihoz, hogy Perszephoné kompetens anyának érezhesse magát, a
Démétér archetípus jelenlétére van szüksége. O ugyanis mindig
„gyerek", és úgy érzi, hogy a saját anyja az „igazi anya", ő csupán
halvány másolat. Elégedetlensége önmagával csak fokozódik, ha anyja
igazi Démétér és most a nyomuló nagymama szerepében remekel.
Kiveszi a lánya kezéből a csecsemőt, fürdet, ellátja mindkettőjüket,
tisztába teszi, s épp, hogy meg nem szoptatja unokáját. A Perszephoné-
anya önbizalmát már a kezdet kezdetén aláássa az ilyen üzenetekkel:
„Hagyd, majd én azt jobban tudom...", „Te most csak pihengessél..."
„Ugy látszik, nem lesz elég tejed, csinálok pótlást, ki ne száradjon ez a
kicsi" — és így tovább. Meglehet, egyik-másik olvasónak volnának
további példái.
A Perszephoné-anyára a gyerekei különböző módon reagálnak, ki-
ki a maga természete szerint. Ha a gyerek elég erős és akaratos,
hamarosan ő határozza meg, hogy mit tegyen az anyja és nem fordítva.
Ha fiú, teljesen leigázza, ha lány, akkor az is előfordul, liogy ő kezd el
anyáskodni a saját anyja fölött, s később a terápiában esetleg így
emlékszik vissza a serdülő korára: „Mintha nem is lett volna anyám.
Inkább én voltam az anya." Ha anya is és lánya is erős Perszephoné
archetípussal van megáldva, előbb-utóbb egyre jobban hasonlítanak
egymáshoz, különösen, ha együtt is laknak. Végül az évek múlásával
inkább nővéreknek nézik őket, mint szülőnek és gyermekének.
Az erős akaratú kisfiúk Perszephoné mamája sem sikeres anya.
Miután képtelen „megmutatni, hogy ki az úr a háznál", már a totyis
kisgyerek is a fejére nő: elbátortalanítja és szinte lebénítja nyilvános
toporzékolásával vagy bömbölésével, minthogy nagyonis emlékeztet
egy apró, de „erős férfi"-re. Anyja hátrál, enged, és nem jelöli ki a
határokat. Mókázással, kedveskedéssel próbálkozik, hogy elterelje a
gyerek figyelmét arról, amit akart, de közben megbántódik, és
valójában áldozatnak érzi magát. Gyakori az is, hogy a Koré-mama
hüppögve sírást mímel, vagy úgy tesz, mintha megsértődött volna, és
ezzel bűntudatot kelt a gyerekében.
Vannak Perszephoné-anyáknak viruló gyerekeik is, akik ki tudnak
bontakozni, mint személyiségek, hiszen szelíd, háttérben maradó
anyjuk van, aki szereti őket és tiszteli bennük az övétől oly különböző
függeden szellemiséget. Akiben Perszephoné archetípus munkál.
segítheti gyerekei képzeletvilágának lombosodását is azzal, hogy mesél
nekik és játszik velük, vagyis részelteti őket énjének pozitív gyermeki
vonásaiból. Ha már érett nő, vagyis túllépett Korén, utat mutathat
gyermekeinek a belső világ labirintusaiban és rávezetheti őket, hogy
fantáziavilágukat a kreativitás forrásaként értékesítsék.

Az érett Perszephoné
Az archetípus eredetileg Koré, a leányka ugyan, de a földi nő nem
maiad örökké ifjú. Lassanként elveszíti üdeségét, fiatalos rugal-
masságát, és minden ránc egy-egy csapást jelent neki. A valóság
ráébreszti, hogy sok minden, amiről álmodozott, már nem valósulhat
meg, és számos lehetőség bezárul előtte. Perszephoné ebben az
életszakaszban hajlamos a depresszióra.
Ha megmaradt a Koréval való azonosulásban, úgy a valóság
tagadásán fáradozik. Külleme arra mutat, hogy minden igyekezete a
"atalság látszatának fenntartására összpontosulhat. Hajviselete, ruha-
tára és sminkje egy nálánál jóval fiatalabb nőhöz illenék. Viselkedése,
mozgása suta, kapkodó szertelen, látszik, hogy mindig csinos akar
lenni, és az egész jelenség úgy, ahogy van, egyre kévésbé illik a
korához, ez egyre kirívóbb, egyre szánalmasabb.
Ha a középkori! Perszephoné nem akar többé Koré lenni, hanem
érett nő, úgy elkerüli a nevetségessé válás veszélyét is. A depresszió
egyébként, ami ilyenkor kerülgeti, fordulatot is hozhat az életébe: vagy
óra, vagy rosszabbra fordul a sorsa, de mindenképpen „történik
Valami". Lehet egy ilyen epizód a tartós, és élete végéig lesújtó melan-
kólia első jelentkezése, de lehet a meghosszabodott „serdülés" vége, és
az érett, kiegyensúlyozott kor kezdete is.

Az éltes Perszephoné
Az évek során az archetípus hordozója Koréból, a leányból
erszephonévá, az alvilág királynőjévé, magasztos és fennkölt úrnővé
lik, amint Homérosz szólt róla. Vagyis — ha minden jól megy —,
atvanöt éves korára, s azon is túl ő lehet az a bölcs és fejedelmi
egyéniségű öregasszony, aki ismerője mindazon titkoknak, amik
életnek és halálnak értelmet adhatnak. Túl van már riadalmasan
isztikus vagy lelki élményeken, felfakasztotta már önmaga spirituális
élységeinek forrását, s éppen ezért nem fél sem öregedéstől, sem
haláltól. Ha valóban megérett, elkötelezte magát és kifejlesztette
énjének más oldalait is, és mégis fenntartja a kapcsolatot a benne élő
Koréval, akkor személyisége, lénye egy része örökké fiatalos marad.

Pszichés zavarok veszélye

Az istennő gondtalan leányka volt, amikor Hádész elragadta és
kényszerű menyasszonyává tette. Igaz, az anyja jóvoltából
megszabadulhatott, de miután evett a féije kezéből, s a holtak elede-
lébői, az év egyharmadát a Tartaroszban kellett töltenie. Itt csak
később, s a maga erejéből lett úrnővé, és vezetővé az árnyak világában.
Minden mitológiai mozzanatnak lehet megfelelője a földi nő éle-
tében. Végig lehet járni az érés folyamatának lépcsőit, de fenn is lehet
akadni valahol. A sebezhető istennők közül Hérának és Démétérnek
földi „megszállottja" el kell, hogy nyomja magában az archetípus erős
késztetését ahhoz, hogy fejlődni tudjon, és boldoguljon. Perszephoné
őstípusa engedelmességet, önalávetést és passzivitást jelent, azt, hogy
tudomásul vesszük: mások rendelkeznek velünk. A hét hölgy közül ő a
legkevésbé tevékeny, de viszont előtte áll a fejlődés útjainak
legnagyobb választéka is.

Azonosulás Koréval
Perszephoné, a leány bőrében élni annyit tesz, hogy az örök kislány
szerepében maradni, aki nem kötelezi el magát sehová és senkihez,
hiszen a végleges döntés bezárná előtte az összes többi lehetőség
kapuját. Az ilyen no úgy érzi, hogy még nagyon-nagyon sok ideje van a
döntésig és nyugodtan kivárhatja, amíg valami megérinti és
megmozdítja. Egy Soha-soha országban él, mint a Pán Péterke című
mesében Wendy az elveszett kisfiúkkal, valahol, ahol az élet csupa
játék. 6 Ha fel akar nőni, vissza kell térnie a való életbe. Wendy ter-
mészetesen választ. Istenhozzádot mond Péternek és az ablakon át
visszamászik a gyerekszobába, amit oly régen elhagyott, és tudomásul
veszi, hogy fel kell nőnie. Az a küszöb, amit Korénak át kell lépni,
hogy Perszephoné legyen, pszichés természetű.
A növekedés feltétele, hogy a nő elkötelezze magát, és eleget is
tegyen a kötelezettségeinek. Ez eléggé nehezére esik. Nehezen mond
igent, és nehezen tartja be a szavát. A szabályokhoz alkalmazkodnia
sokkal megerőltetőbb, mit személyekhez. Akinek az élet csupa játék,
annak ugyancsak kemény dió iskolai tanulmányokat befejezni,
megülni egy munkahelyen, határidőket betartani, féijhez menni, és
gyerekeket nevelni. Az érés azt kívánja, hogy keservesen harcoljon
meg a saját passzivitásával, határozatlanságával, könnyedségével és
sodorhatóságával. Akkor is ki kell tartani a döntés mellett, ha az már
nem okoz akkora örömet, mint eleinte.
Harminc- és negyvenéves kor között az örökifjúság illúziója elszáll.
A nő úgy érzi, valami még sincs rendjén. A biológiai óra üt: már szülni
kellett volna. Már tudja, hogy a foglalkozása untatja, hogy nincs jövője
a dolognak, s a tükörbe nézve fölfedezi az öregedés jeleit. Ha körülnéz
a környezetében, látja, hogy a kortársai már családot alapítottak,
befutottak, megállapodtak, lehagyták őt. Nyomot hagytak valami-
képpen a világban, s ezzel véglegesen, megmagyarázhatatlanul mások,
mint ő.
Amíg a nő Koré, nem megy féijhez, vagy csak úgy tessék-lássék köt
házasságot, hiszen archetipikus képzetében — miután Hádész a holtak
birodalmába vitte le — a házasság egyet jelent a meghalással. Ez a
képzet éppen ellentéte Hérának, akit a Zeusszal kötendő frigy a
mennyországba visz — ég és föld úrnőjévé tesz —, kiteljesít.
Perszephoné, a Koré borzad önmaga elveszejtésétől.

Perszephoné csapdái
Amikor anya és leánya egymás kaijába rohantak, Démétér első
kérdése ez volt:

„Ettélé valamit, kislányom, vagy nem, amíg lent

voltál, mondd, meg, mindketten hadd tudjuk a titkot.
Mert ha nem, akkor visszajöhetsz te a gyűlöletestől..."
„Perszephoné, a nagyon szép, választ adva, ekképp szólt:
'Édesanyám, semmit sem hallgatok el teelőtted,
hogy Hermész, a szerencsehozó, gyors hírnök, apámtól
jött.. . hogy láss a szemeddel
s fölhagyj szörnyű haraggal, dühhel az égiek ellen,
rögtön örömmel pattantam föl, csakhogy a férjem
édes gránátalmamagot lett titkon a számba,
s kényszerített rá, hogy nyeljem le, pedig nem akartam. ..' "7
 Nos, ez nem felel meg teljesen a valóságnak. Perszephoné anyjában
azt a hitet táplálta, hogy nem volt ura a sorsának, holott éppen ő
intézte úgy a mag önkéntes lenyelésével, hogy az idő egy részét lent
tölthesse az alvilágban.
A kibúvók keresése, a felelősség áthárítása, füllentések és
manipulációk a Perszephoné-nők potenciális jellemgyengeségei. En-
nek oka az, hogy okkal vagy ok nélkül, mindig gyengének, más, hatal-
masabb vagy erősebb emberektől függőnek érzik magukat, s így
rátanulnak a kerülőutak és kibúvók keresésére céljuk elérése vagy a
konfliktus elkerülése érdekében. Olykor kiváiják a megfelelő idő-
pontot, vagy éppen hízelgéssel, lekenyerezéssel, lefegyverző viselke-
déssel próbálkoznak. Részigazságokat mondanak csak el, s ahelyett,
hogy szembesülnének valakivel, inkább hazudnak valamit.
Perszephoné azért kerüli a konfliktust, mert attól tart, hogy valaki
— aki nyilván erősebb, mint ő — megharagszik rá. Ezen az alapon
szüleiket, tanáraikat, főnökeiket és férjüket egyaránt afféle párt-
fogónak tekintik, akinek a jóindulatát ki kell udvarolni, ha az ember
nem akaija a rövidebbet húzni.
A másik csapda, ami a Perszephoné-nő jellemét feriyeged, a
nárcizmus — magyarán: hiúság és önszeretet. A Koré-nők idővel
annyira szorongóvá válnak, hogy szinte képtelenek másokhoz kapcso-
lódni. Gondolataik örökké önmagukkal, kétségeikkel vannak
elfoglalva: „Hogy nézek ki?" „Elég szórakoztató vagyok?'" „Elég intel-
ligensen szóltam hozzá?" Minden filléijük ruhára, fodrászra, kozme-
tikusra megy el. Szabadidejük nagy részét üzletekben vagy a tükör
előtt töltik. Embertársaiknak egyetlen funkciót szánnak: jelezzenek
vissza. Biztosítsák őt, hogy fantasztikusan néz ki, nagyon értelmes, és ő
a legjobb nő a környéken. A többi ember tehát csupán tükör lehet,
ami saját nagyszerűségüket vetíti vissza rájuk.

Az alvilágban
A mítosz szerint Koré az elrablása után bánatos, egykedvű volt,
nem evett és nem mosolygott. Ez az időszak a lelki betegség megfele-
lője, amit egyes Perszephoné archetípussal rendelkező nőknek, úgy
tetszik, el kell szenvedniők.
Ez az őstípus — akárcsak Démétéré, csak másképpen — hajlamosít
a depresszióra, kivált, ha a nő úgy érzi, hogy azok, akik magukhoz
láncolták, elnyomják őt, és korlátozzák a szabad mozgásban. Ahelyett,
hogy indulatait kiadná magából, önmaga ellen fordítja negatív
érzéseit, s a „regresszió"-ból (elfojtás) „depresszió" lesz, azaz melankóliás
megbetegedés. Csökkent önértéktudat, önvádlás és elszigetelődés
esetén a lelki betegség szkizoid jellegű, mint Sylvia Platli írónő
esetében, de a gyakoribb kétségkívül a depresszió.
Ez a melankólia nem jár panaszkodással, mint Démétérnél, nem is
látványos, nincs kéztördelés, fel-alá járkálás és lamentáció. Az in-
dulatoknak semmiféle útjuk nincsen kifelé, a felszín felé. Az elszi-
getelődés egyre fokozódik, a passzivitás szinte teljes. Az egész alak
valahogy lengévé válik, valószerűtlen lesz mind testi, mind lelki
vonatkozásban. Nem eszik, nem szól. A depressszió mélyülésével a nő
lénye egyre inkább hervadó virágra emlékezteti a szemlélőt.
(Egy magyar klasszikus nőalak kívánkozik ide, Vörösmarty Széf)
Ilonkája:

„És ha láttál szépen nőtt virágot

Elhajolni belső baj miatt,
Úgy hajolt el, félvén a világot
Szép Ilonka titkos bű a l a t t . . .
Hervadása liliomhullás volt:
Ártatlanság képe s bánaté.") 8

A szenvedő Perszephoné nem borzolja mások idegeit. Mintha

mindenkivel szakított volna. Míg a depressziós Démétér jelenléte a
házban súlyos megpróbáltatás mindenkinek, mert ő tesz róla, hogy
senki ne érezze jól magát körülötte, Perszephoné olyan, mintha a
hátsó szobába húzódott volna vissza.
Vannak kislányok, akik már gyermekkorukban képzeletviláguk,
álmodozásaik árnyvilágába vonulnak el a fenyegető valóság; a harsány
anya vagy az iszákos apa elől. Egyik betegem mesélte: „Voltak külön kis
helyeim, például a nappali sarkában a barna karosszék mögötti zúg,
vagy a szomorúfűz lecsüngő ágai alatt egy kis tisztás, ahol jól el tudtam
rejtőzni. Órákat töltöttem ezeken a helyeken nappali álmodozással,
mindig azt képzeltem, hogy máshol vagyok, messze ettől a háztól és
ezektől a felnőttektől."
Ha a valódi világ túlságosan fenyegető, vagy túl sokat követel az
embertől, elhatalmasodik rajtunk a belső világ: a képzeleté. Egy
ponton azonban a menedékhely börtönné válhat. Tcnessee Williams
nőalakja, Laura, The Glass Menagerie (Az üvegmenazséria) című darab
főszereplője is Perszephoné-nŐ, aki saját fantáziavilága foglyává válik,
és képtelen visszatérni a valóságba.
így csúsznak bele egyes Koré- vagy Perszephoné-nők a pszichotikus
állapotba is. Világuk merő szimbólum és ezoterikus jelentés, immár
önmagukról is csak torzított tudomásuk van. Előfordul, hogy éppen a
pszichózis indítja el a lelki érést, utat nyitva a nőnek, hogy kitöljön a
korlátok és tilalmak közül, amik beszűkítik az életét. Van, aki éppen
egy átmeneti pszichotikus állapotot követően talál utat saját érzései
szélesebb skálájához, és egy önmagáról szóló mélyebb ismerethez.
Természetesen mind a pszichózisnak, mind a melankóliának koc-
kázata is van. A legrosszabb, ami egy Perszephoné-nővel megtörtén-
het, az, hogy nem gyógyul ki a depresszióból, vagy — mint Ophelia a
Hamletben — a pszichotikus állapotból, és örökre az alvilág foglya
marad. Idejekorán megkezdett pszichoterápiával és orvosi ellátással,
ha ez szükséges, meg lehet akadályozni mindezt, és a legtöbb esetben
Perszephoné megtanulja, hogyan fejlődhet felnőtté, hogyan nyerheti
el fűggedenségét, érvényesítheti akaratát.
Amikor Perszephoné visszatért az alvilágból, Hekaté szegődött
melléje kíséretül. Hekaté, a sötét hold, az útkereszteződések, valamint
a titokzatos démoni erők istennője, a varázslás ismerője. O volt az is,
aki meghallotta Koré sikolyát és Démétért útbaigazította. A pszichó-
zisából felgyógyult nő gazdagabbá válik egy hatodik érzékkel, mellyel
felfogja a dolgok és események szimbolikus jelentését is. Gyógyulása, a
valós világba való visszatérése után már egy másik dimenzióból is tudja
a dolgokat, s ezt jelképesen úgy is kifejezhetjük, hogy Hekaté jár a
nyomában.

A fejlődés útjai
Ahhoz, hogy valami, vagy valaki mellett el tudja magát kötelezni, a
földi nőnek mindenekelőtt le kell győznie a benne munkáló (vagy
inkább játszadozó) Korét. Jó, ha féijhez megy, és teljes szövetséget köl
társával, akihez testileg-lelkileg tartozni akar, mert a házasságban érett
asszony lehet. Ha erre nincs lehetősége, akkor a pályaválasztás és a
választott hivatás melletti kitartás érlelheti felnőtté.
 Lehullik a Koré alkat arról is, aki valamilyen szerencsétlenség
folytán magára marad, és egyedül kell megbirkóznia az élet minden
nehézségével. Számos „jó házból való úrilány" életében erre csak a
válás után keiül sor, mindaddig azt teszi, amit vártak tőle. Lovagol,
teniszezik, egyetemre jár majd féijhez megy egy rendes fiúhoz. A válás
oka nem egyszer csupán az, hogy a fiatalasszony börtönnek érzi az
otthonát. A házasságkötés nem változtatott rajta, s úgy érzi, a válás lesz
a kiút. S aztán a szükség megtanítja a számlák és csekkek kezelésére, a
biztosíték cserélésére, a szerelőkkel való egyezkedésre és arra, hogy
munkájából megéljen.
Ez az archetípus — mint látni fogjuk — a fejlődés igen sokféle útját
teszi lehetővé egy nő számára.
Az alvilág Aphroditéja
Perszephoné — különösen Koré-változatban — egyáltalán nem
szenvedélyes szexpartner. Vagy úgy érzi, erőszakot tesznek rajta, vagy
engedelmesen részt vesz az aktusban. A rendelőben így nyilatkoznak
erről: „Elmúlik egy hét, és akkor tudom, hogy már megint a szex miatt
van mosolyszünet." „Receptekre szoktam gondolni közben vagy
ilyesmire." „Néha tényleg fáj a fejem." Vagy nyíltabban. „Nem ked-
velem a szexet." Nem kellene ennek így lennie. Számos példát tudnék
sorolni azok közül, akik megosztották velem ezt a gondjukat, hogy egy
Perszephoné-nő is szenvedélyes, lelkes szexpartnerré válhat, ha akar.
A mitológiában is van egy mozzanat, ami Perszephonét és Aphro-
ditét összekapcsolja, s ami közelebb viheti a földi asszonyt saját
érzékisége fölfedezéséhez. Perszephoné tulajdonképpen az alvilág
Aphroditéja, hiszen odalenn ő képviseli a szépséget és a szerelmet, a
szunnyadó, mély szexualitást. A gyönyörű Adonisz is mindkét istennő
szeretője volt, és egyiknek is, másiknak is a gránátalma a jelképes
tartozéka (attribútuma).
A tény, hogy a kényszerű menyasszony elfogadja Hádész kezéből az
alma magját, azt jelzi, hogy önként is visszatért volna hozzá. Ezzel az
aktussal meg is szűnt a kényszer, feleség immár; királynő és a palota
úrnője, nem pedig fogoly.
Ugyanez megeshet a földi nővel is, ha — akár többévi házasság
után is — megszűnik az az érzése, hogy egy alvilági alak hálójában kell
vergődnie, akinek kelletlenül asszonya maradt. Megláthatja féijében
az esendő, derék és becsületes fickót, aki szered őt. Ha pedig megvál-
tozik a kapcsolatról alkotott képe, akkor egyszer csak vonzalmat érez-
het a férje iránt, eldöntheti, hogy az oldalán marad, és a bizalom és
megbecsülés új légkörében még a szexuális élete is megváltozhat.

„Idegenvezetés" az alvilágban
Perszephoné és Hekaté lelki rokonsága lehet az oka, hogy egyes
Perszephoné-nők sajátos, olykor cxtadkus papnői jelleget is öldietnek.
Valósággal megmámorosodnak a rítusoktól, mélyen átélik a vallást.
Az alvilági vezető szerepe a földi világban a spiritiszta szeánszok
médiumaié. Ezek a médiumok diffúz, meghatározatlan, légies és a
koncentrációs képesség hiányával jellemezhető személyek, akik alkal-
masint extraszenzorális percepcióra (ESP) is képesek. Fogékonyságuk
kialakulásának feltétele persze az, hogy levessék Koré-mivoltukat, és a
Perszephoné—1 lekaté elemet fedezzék föl önmagukban; vagyis ne
borzadjanak el az ismeredentől, a rejtélyestől, otthon legyenek az al-
világban, és mint Hekaté, bölcsen tudják azt is, hogy melyik a helyes
út, a biztonságosabb ösvény.
Ha egy Perszephoné-nő leszállt az alvilágba: saját tudattalanja
mélységeibe, fölfedezte az archetipikus világ rejtett birodalmát, és
visszajött onnan, úgy közvetíthet e két oldal között. Aki feljött, és nem
fél visszamenni, hogy újra szemügyre vegye ezt az élményt, meg is
tudja fogalmazni a különbséget a közönséges és nem közönséges reali-
tások között.
Van, aki mint Sylvia Plath, vagy „Renée" Egy szkizofrén lány önélet-
rajza című könyvében át tudta menteni, tapasztalattá tudta érlelni
félelmetes és iszonyatos vízióit, hallucinációit, numinózus találkozásait.
Magam is nagy haszonnal forgattam ezeket a könyveket mint pszic-
hiáter, amikor elmeosztályon dolgoztam. Igen eleven képet festenek
arról, milyen élmény lehet a pszichózis. Az alvilágból gyógyultan vissza-
térő Perszephoné terapeuta is lehet, lelki vezető, aki kapcsolatot tud
létesíteni mások és saját mélységei között és kalauzolni tudja betegeit,
klienseit, s így segít nekik megtalálni mindannak a szimbolikus értel-
mét, amivel odalenn találkoztak.
 11. fejezet
Az alkimista istennő: Aphrodité

Aphroditét, a szépség és a szerelem istennőjét külön, és csak az ő

számára fenntartott kategóriába sorolom annak ellenére, hogy mind a
szűz, mindpedig a sebezhető istennőkkel mutat közös vonásokat is.
Ide egyetlen istennő tartozik: az alkimista Aphrodité, aki egyedül
birtokolja az átváltozás és átváltoztatás folyamatához szükséges
mágikus hatalmat. A görög mitológiában ez az istennő tiszteletet
parancsoló, sőt félelmetes jelenlétet képviselt, hiszen az ő befolyására
estek szerelembe, s hoztak létre új életeket istenek és halandók.
Csupán a három szűzzel: Artemisszel. Athénével és Hesztiával nem
tudott elbánni. Púgmalión kedvéért még egy kőszobrot is hús-vér nővé
változtatott. (Bezzeg Athéné eleven embereket változtatott kővé!) O
ihlette a költőket és szónokokat, s máig ő szimbolizálja a szerelem
mindenkit átformáló és alkotásra késztető erejét.
Számos szeretője lévén természetesen nem volt szűz, mégis azt
tette, ami neki tetszett — akárcsak Artemisz, Athéné és Hesztia. Voltak
gyermekei is szép számmal, mégsem volt sérülékeny, és nem vált a
férfiak áldozatává soha. Minden kapcsolata kölcsönös szenvedélyen
alapult. A szenvedély fontos volt számára, a hosszú távra szóló
elkötelezettség azonban nem. Beteljesült kapcsolatokat köt, és a sze-
retkezéssel éij életet teremt. Erre ösztönzi mindazokat, akik
kapcsolatba kerülnek vele. A teljesítménnyel szemben közömbös —
ebben Hesztiához hasonlít — értékítélete merőben szubjektív.
Bárkit vagy bármit töltsön is be szépségével, hatása ellenállhatatian.
Magnetikus vonzás keletkezik körülötte, a két kiszemelt „áldozata"
között pedig kémiai kötés alakul ki, és semmire nem vágynak úgy,
mint hogy egyesüljenek. Erős kényszert éreznek a közeledésre, a
beteljesülésre, a szeretkezésre, egymás „megismerésére" — ahogy a
Biblia kifejezi ezt az aktust. Noha maga a kényszer merőben szexuális
természetű, a késztetés gyakorta jóval mélyebb, spirituális és intel-
lektuális is egyszerre. A „közösülés" szó az „egyesülés" szinonimája, s
mindez a beteljesülést, a befejezettségre való törekvést is megvalósítja.
Eggyéolvadás és megismerés annyit jelent, mint valóban megérteni a
másikat. Aphrodité ebben az értelemben a megismerés és megis-
mertetés vágyát gerjeszd fel. Ha ez testi intimitássá lesz, úgy fogamzás
és új élet keletkezik. Ha az egyesülés, a megértés szellemi természetű,
úgy a „kémiai folyamat" az értelemben, az érzelmekben vagy a szelle-
miségben, spirituális szinten zajlik, és az új élet, ami ennek nyomán
saijad, ugyancsak a pszichológiai, érzelmi vagy szellemi élet újszülöttje
lesz.
Ebből következik, hogy Aphrodité befolyása nem a szerelemre vagy
a szexualitásra korlátozódik. A „plátói" szerelem, a lelki kapcsolat, a
mély barátság, együttérzés vagy megértés, mind az elfogadás, a szeretet
kifejeződése. Mindannyiszor, amikor valami megvalósul, létrejön,
kialakul, szárba szökken: egy tanulási folyamat, egy kapcsolat tera-
peuta és kliens között, egy terv megvalósulása, egy tanács vagy segítség
áldásos hatása; Aphrodité jelen van, és inspirálja a résztvevőket.

Tudata: „rivaldafény"
Az archetipikus ,Aphrodité-tudat" egészen sajátos dolog. Ebben is
ötvözi mind a szüzek, mind a sérülékenyek képességeit, mert egyetlen
gyújtópontba képes fókuszálni a figyelmét, mint az előbbiek, de
befogadó is (emlékeztetőül: szórt fény egy jól világított szobában),
mint az utóbbiaké. Aki ilyen tudattal rendelkezik, az át is látja a tere-
pet, de őrá is hatni tud a környezet.
Az ilyen tudat tehát sem a lézersugár éles és pontszerű jellegéhez,
sem a lámpa fényéhez nem hasonlít, leginkább úgy tudjuk elképzelni,
mint egy színpadot megvilágító rivalda fényét. Ha ebben a fényben
nézünk valamit, annak a ránk gyakorolt hatása jóval nagyobb, drá-
maibb, sőt, mintíia nagyítón át néznénk — még meg is nő. Magun-
kénak érezzük, amit így látunk és hallunk, reagálunk, rezonálunk is rá.
Akik pedig a színpadon vagy a pódiumon vannak, azok ihletet nyernek
a közönség reakcióiból, érzékelik a rájuk irányuló figyelem minden
rezdülését, és energiát merítenek belőle.
Amit az Aphrodité-tudat arany fényében látunk, magához vonz,
elbűvöl, felold, s könnyedén koncentrálunk, rá, legyen ez egy emberi
arc vagy egyéniség, egy elmélet a világegyetemről, vagy egy szép por
celánváza áttetsző formái.
 Mindenki, aki beleszeret egy emberbe, egy helybe, egy eszmébe,
vagy egy tárgyba, Aphrodité-tudattal összpontosít rá és fogadja be, ez a
tudat tehát többé-kevésbé valamennyiünk előtt ismerős. Csakhogy
nem mindenki szerelmes ám, aki így közeledik valamihez vagy
valakihez! Azok a nők, akik megtestesítik ezt az őstípust, olyan oda-
adóan közelednek embertársaikhoz, mintha azok valóban elbűvölőek,
érdekesek és szépek lennének.
Az Aphrodité-tudat a borszakértőéhez hasonlatos, akinek az a
feladata, hogy egy új borfajtát törzskönyvezzen. Az illető természetesen
szered a hivatását, és a bort is, mint ahogyan az Aphrodité-nők is
szeredk az embereket, és olyasformán közelednek hozzájuk akár egy
ínformáció megszerzése érdekében, mint borszakértőnk, aki örömmel
lát a feladathoz. A fény felé tartja a poharat, amiben a drága nedű
illatozik. Meghatározza a színét, megállapítja a tisztaságát, belélegzi a
bor bukéját, s lassan belekóstol, forgatja, nyelve alá teszi, ízlelgeti a
karakterét, édességét vagy szárazságát, s még az utóízét is megfigyeli.
Óriási tévedés lenne azonban feltételezni, hogy az a pohár bor, amit a
szakértő ily módon kitüntetett „szeretetteljes figyelméver, valami
különlegesség, ritka fajbor, vagy akár élvezhető lenne.
Ugyanilyen tévedésben szoktak lenni azok a személyek, akikhez egy
Aphrodité-tudatú nő odafordul, Sütkéreznek a rivaldafényben,
vonzónak és érdekesnek találják magukat, és elfogadottnak is, hiszen
Aphrodité pozitív és kedves módon reagál mindenre, amit mondanak,
nem kritizál és nem vizsgáztat. Ami éppen érdekli, annak, ha
átmenedleg is, de teljesen odaadja magát — ilyen az archetípus
stílusa. Megtévesztően csábító hatással van ez a stílus a másik sze-
mélyre, aki azt hiszi, elbűvölte partnerét, s hogy az már bele is
szeretett — holott erről esetleg szó sincs.

Kreativitás és kommunikáció
Az Aphrodité-tudatot akkor fedeztem föl, amikor éreztem, hogy a
pszichoterápiás munkámban ugyanaz a tudati minőség vezet, ami a
művészeket is, amikor éppen alkotnak.
A terápiás ülés során elmélyülten hallgatom a beteget, aki teljes
figyelmemet és empátiámat leköti. Ugyanakkor élénk agymunkát is
végzek, amikor a hallottakat a régebben hallott és tudott dolgokkal
összevetem. Olykor fölmerül bennem egy kép, egy hasonlat, egy
gondolat vagy ödet, valami, aminek jelentősége lehet. Vagy éppen az,
amit a beteg mond, az anyag, amit hoz, vagy a mód, ahogyan mondja,
egy érzelmi reakciót mozdít meg bennem, amit megjegyzek, és
elraktározok magamban. Miközben éppen az stimulál, serkent, hogy
elmerülök a másik személyben, élénken dolgozik az értelmem is.
Amikor az átalakulásán dolgozunk, erőteljes érzelmi klíma alakul
ki közöttünk, ami mindkettőnket áthat. Amint C. G. Jung meg is
állapította: az analízis mindkét személyiség teljességét belevonja a
folyamatba. „Két személyiség találkozása, olyan, mint amikor két elem
találkozásából vegyület keletkezik, ha a kötések egyáltalán létrejönnek, s
mindkettő megváltozik."
Az Aplirodité-tudat minden alkotómunkában jelen van, ott is, ahol
a mester vagy a művész egyedül van. Ilyenkor a „párbeszéd" az
anyaggal folyik.
Jó példa erre a festőművész munkája, aki teljes elmélyültségben
dolgozik, folytonosan reagálva arra a véledenre is, amit egy ecsetvonás
létrehoz. Miközben energikusan és merészen keveri és rakja fel a
vászonra az árnyalatokat, mindig ötvöződik a spontaneitás és a szak-
értelem, anyag és ember között kialakul a kölcsönhatás. S miközben a
részletekre figyel, a festő tudatában van az egész vászonnak, annak,
ami majd rákerül. Olykor hátralép, hogy objektíve is megtekintse,
amit szubjektíve létrehozott. A művész és az anyag közötti játék során
pedig megfogan, és megszületik valami, ami eddig nem létezett.
A pozitív, hatékony kommunikációs folyamatokban ugyanaz a
kölcsönhatás figyelhető meg, ami a kreatív tevékenységben. Egy
beszélgetés lehet semmitmondó, üres, félreértésekre és sértődésekre
okot adó esemény, dé ölthet művészi formát is, és ugyanakkor olyan
spontán, megindító és jóleső lehet, mint egy zenei improvizáció, vagy
jam session, „örömzene", amikor a jazz-zenészek lelke együtt repül a
muzsikával és a társukéval is. A beszélgető felek olykor ugyanígy
átszellemülnek, és egyre újabb dolgokat fedeznek föl önmagukban és
a másikban is, hiszen rezonálnak egymás gondolataira. Ilyenkor
mindkét fél átéli az Aphrodité-tudat rivaldafényét, melyben a
kommunikáció kibontakozik.
Minden esetben, amikor emberek Aphrodité-tudattal fordulnak
egymás felé, energia keletkezik, és ez az energia alkotókészséggel, jó
érzésekkel tölti el a résztvevőket, legyenek bár egy szerelmespár, egy
jazz formáció, vagy egy lakóház teiveinek a megbeszélői. Az ilyen
tevékenység soha nem fárasztó, inkább stimulál. Teljesen elmerülünk
abban, amit teszünk, és a másik emberben, akivel együtt vagyunk
abban a tevékenységben. Az idő észrevédenül repül. Időérzékünk elve-
szítése általában vagy Hesztia vagy Aphrodité jelenlétéhez kötődik.

Az álmok hordozója
Téved, aki azt hiszi, hogy ahhoz, hogy álmaink valóra váljanak,
elegendő megtervezni, elgondolni azokat, s aztán szorgosan
munkálkodni a megvalósításukon. Van még egy eleme az álmok meg-
valósulásának, s olykor éppen ez a döntő: egy másik ember, aki hisz
benne, hogy álmunk valóra fog válni. Ez a „másik" az álmok hor-
dozója.
Dániel Levinson Seasons of a Man's Life (Egy emberi élet évszakai)
című munkájában úgy véli, hogy ezt a szerepet egy fiatalember
kamaszkora és felnőtté válása között egy „speciális" — meglehet,
rendkívüli — nő játssza, aki segíti megvalósulni az álmot, mellyel maga
is valamiképpen kapcsolatban van. Részt vesz a megformálásban, az át-
élésben, és mélységesen hisz a fiatalemberben, mint az álom főhő-
sében, áldását adja rá, elkíséri útjain és menedéket nyújt neki, ahol
reményeit színezgetheti, és új erőre kaphat.1
Erről a „rendkívüli nőről" C. G. Jung volt kliense, majd tanítványa
és munkatársa Toni Wolff azt íija, hogy a férfihoz fűződő kapcsolata
egyszersmind erotikus és baráti, s emellett határozottan intellektuális
'ellegű. Olyan ez a nő, mint az ógörögök társadalmában a hetérák
voltak. A szó, illetve a fogalom kulturált, művelt, s az akkori időkben
szokatlanul szabad nőt jelentett, a japán gésához hasonlót. Ő lehet az
inspiráló asszony, a múzsa. Toni Wolff szerint a hetéra megterméke-
nyíti a férfi kreativitását, és segít neki az alkotásban. Némelyek szerint
Toni nem csak kollégája, de szeretője is volt a mesternek, s meglehet,
íppen az ő termékenyítő közegében alkotta elméletei egyikét. ^
Vannak asszonyok, akiket nem csak egy, hanem több, olykor
'mos tehetség is inspirálójának tekint, mert mindegyikükben fölis-
eri a valóra váltírató álmot, és hisz bennük. Ilyen volt Lou Andreas
lomé, számos híresség szellemi és szerelmi társa, így Rilkéé,
Nitzschéé és Freudé is. 3 (A magyar Dénes Zsófiát említhetjük ebben a
onatkozásban. A ford.)
 Sokan tűnődtek már azon, hogy miért van oly kevés híres festő-
művésznő, karmestemő, filozófus vagy mesterszakácsnő. Gondolom,
azért, mert a nőknek éppúgy szükségük lenne álmaik hordozójára, a
„másik"-ra, egy rendkívüli férfira, aki Aphrodité-tudattal szemlélve
munkálkodásukat elősegítené, hogy naggyá váljanak. Hát erre a
szerepre a férfiak nemigen vállalkoznak . . .
A tények ezen borús állása részben a sematikus szerepelvárásoknak
tulajdonítható, melyek megbéklyózzák a nők álmait és fantáziáját, kor-
látozzák a lehetőségeiket. Igaz, a kézzelfogható korlátok („Nőket nem
alkalmazunk") lassacskán lebomlanak, s ma már a lehetőségek jóval
szélesebb skáláján válaszdiatunk, mint akár néhány évtizede.

A Pügmalion-hatás
Úgy gondolom, hogy az álom hordozója — terapeuta, pártfogó,
tanár, vagy szülő, aki n jó kertésze" mások fejlődésének — olyasmit idéz
elő, amit Róbert Rosenthal kutató pszichológus „Pügmalión-hatás"-nak
nevezett el. 4 A dolog lényege, hogy a pozitív elvárások igen erős hatást
gyakorolnak az emberre. Pügmalión története pedig a következő:
Pügmalión Küprosz (Ciprus, Aphrodité szigete) királya volt, és sokáig
nem volt asszonya. Egyszer elefántcsontból csodálatos nőalakot fara-
gott vésőjével, oly tökéleteset, hogy maga is elcsodálkozott rajta. Úgy
látta, ilyen arccal, ilyen alakkal még soha élő asszony nem járt a
földön. Alaposan bele is szeretett saját művébe. Csókolgatta, beszélt
hozzá, becézgette, simogatta s még ajándékokat is vitt neki: kagylókat,
kerek kavicsokat, tarka madarakat és sokféle virágot, még a Nap
lányainak könnyeiből született borostyánkövet is. A szobor azonban
szobor maradt. Végül eljött Aphrodité ünnepe, amit az egész sziget
nagy pompával ült meg. Maga az istennő is megjelent, és amikor a
király áldozatot mutatott be neki, meghallgatta titkos kérését, és
eleven nővé változtatta a szobrot. Ő lett Galateia. A történetet Ovidius
Átváltozások című művéből ismerjük, G. B. Shaw is erre utal darabja
címében (Pygmalion).
Rosenthal kimutatta, hogy az iskolások részben a tanárok pozitív
vagy negatív várakozásának megfelelően fejlődnek. Gettólakó fekete
gyerekek például annál rosszabb előmenetelt tanúsítanak, minél
régebben járnak iskolába. Tanítóik mélységes meggyőződése ugyanis
az, hogy ezek a gyerekek csak gyenge teljesítményre képesek. A kutató
 kísérleti körülmények között vizsgálni próbálta azt is, hogy mi volt
előbb: a pedagógusok alacsony igényszintje tanulóikat illetően, vagy a
tanulók teljesítményszintje? Vizsgálódása azzal az eredménnyel zárult,
hogy elvárásaink rendkívül jelentősen befolyásolják mások teljesít-
ményét akkor is, ha ennek nem vagyunk tudatában.
Egy kliensem, Jane, elmondta, hogy miután spanyol anyanyelvű
bevándorlók gyereke volt, eleinte nemigen mert megszólalni az
iskolában, és a tanítói meg voltak győződve róla, hogy buta. Negyedik
osztályban még mindig alaposan le volt maradva a tananyagban, Ekkor
azonban új osztálytanítója lett, aki más szemmel nézte őt, szóra bírta és
olyan feladatokat adott neki, amiket megítélése szerint meg tudott
oldani. A „rivaldafényében a kilencéves kislány megtáltosodott, kitűnő
I tanuló, s később kiváló tanítónő lett belőle, aki maga is segíti tanít-
ványai képességeinek maximális kibontakoztatását,
Aphrodité Pügmalión-hatása összefügg azzal, amit az istennő
alkímiájának neveztem. Az alkimisták a középkorban, mint tudjuk,
egyrészt „aranycsinálók" voltak, azaz fáradhatatlanul ügyködtek azon,
hogy kevésbé értékes anyagokat arannyá változtassanak, másrészt olyan
titkok tudói, melyek őket magukat is átváltoztatták. Az alkímia ebben
az értelemben egy ezoterikus pszichológiai törekvés az ember
személyiségének átváltoztatására. Amikor nagyon beleszeretünk vala-
kibe, akkor érezzük meg igazán Aphrodité alkímiáját. Megiázó erővel
tör ránk a változás: magunk is „arannyá válunk" a másik szemében, és
ő is a mi szemünkben, mert széppé és értékessé tesszük egymást azzal,
hogy betöltjük szeretetünkkel, és tudatunk reflektorfényébe állítjuk
őt.
Mint már említettem, a szerelem csupán egy — jóllehet igen találó
— példa. Aphrodité kreatív, alkimista hatására bármilyen közönséges,
banális, mindennapi dolog, „kevésbé értékes anyag" felfénylik és
arannyá válik úgy, ahogy Pügmalión elefántcsont szobra Galateiává
változott a szerelem erejétől.
 12. fejezet

Aphrodité: a szerelem és szépség

istennője, kreatív nő és szerető

Aphrodité, az istennő
Aphrodité, a szerelem és szépség istennője, akit a rómaiak
Venusnak neveztek, valamennyi istennő közül a legszebb volt. Arca és
alakja szépségét, dús aranyhaját, lágy bőrét, ragyogó szemét és
csodálatos kebleit számos költő megénekelte, s róla maradt fenn a
legtöbb ábrázolás is. Homérosz szerint „édes mosolyú" istennő, „az
égilakókba ki édes vágyakat ébreszt, és ki igája alá veti múló emberi fajtánk / és
az egek röpülő madarát, s a vadak sokaságát, / mind valahányat a föld táplál
s valahányat a tenger..."
Az ókorból számtalan vázafestmény, dombormű és lenyűgöző
szobor maradt fenn róla, melyek meztelenül, vagy félig öltözötten
ábrázolják, hogy a bájos, érzéki test jól érvényesüljön. Ilyen — hogy
csak a leghíresebbeket említsem — a Méloszi (Milói) Vénusz, a
kürénéi és a knidoszi Aphrodité. Legtöbbjük római másolatban
maradt fenn. Az újkori festőknek is kedves témája: Botticelli Vénusz
születése című képe a firenzei Uflfizi kincse, de megfestette Giorgone,
Tiziano, Rubens és még sokan.
A leggyakoribb jelző az „arany", amit a görögök az istennővel
társítottak. Ez annyit jelentett: „szép." Aphrodité jelvényei az enyelgő
galamb, a szépségéről és páros életéről híres hattyú; virág — kivált
rózsa — a szerelmesek hagyományos ajándéka és jelkép-virága, édes
gyümölcsök, s főként a szenvedélyszínű gránátalma (ez Perszephoné
jelvénye is).

Eredete és mitológiája
 Homérosz szerint Aphrodité a szokásos módon jött a világra, Zeusz
és egy tengeri nimfa, Dióné vagy Deinóné leánya.
Hésziodosz története úgy szól, hogy amikor Kronosz Gaia tanácsára
egy sarlóval levágta apja, Uranosz nemi szervét, a tengerbe hajította
azt, s a tajtéktól — az elcseppent ondótól — fogant, ami megter-
mékenyítette a tengert. A habokból gyönyörű fiatal nőként kelt ki az
istennő.
Ezt a jelenetet tette halhatatlanná Botticclli képe, melyen Vénusz
bájos, a reneszánsz ízlésnek megfelelően telt alak, hosszú vörös hajjal,
amit a szélistenek fújnak, s mellyel kissé eltakarja szemémiét. Egy
jókora kagylón áll, s körben rózsák hullnak rá. A hagyomány szerint
Küthéra (Ciprus) szigete mellett történt mindez, ezért nevezik Aphro-
ditét vagy Venust Küthereiának is.
Miután Ciprus szigetén partra lépett, csatlakozott volna Éroszhoz
(aki e szerint a változat szerint már előtte létezett, a másik változat
szerint Arésznak maga szülte Aphrodité). Szépsége számos istent
elvakított, s többen is szerették volna feleségül venni, de Aphrodité,
aki szabadon választott, Héra eltaszított, sánta kovácsisten Fia mellett
döntött — akit utóbb sűrűn fölszarvazott. Meglehet, hogy a kézmű-
vesség és a szépség frigyéből születő művészetet szimbolizálja ez a
házasság.
Aphrodité egyébként az olümposziak második generációjával:
Zeusz, Poszeidón és Hádész fiaival szerelmeskedett. Arésszel, a
hadistennel, Zeusz és Héra másik fiával — azaz sógorával — hosszas
kapcsolata volt, melyből két fiú számlázott, éspedig Deimosz (Erőszak)
és Phoibosz (Félelem). E kettővel vonult Árész a csatákba. További
három gyermekük született még. Legismertebb Erósz, aki segít
anyjának szerelembe ejteni a kiszemelt „áldozatokat," s aki a
rómaiknál Ámor vagy Cupido nevet kapta. Keletkezéséről — akárcsak
az anya születéséről — több eredetmonda is van. Egyes hagyományok
szerint Erósz a teremtés őserői közé tartozik, s mint ilyen, már az
istenek és titánok előtt is létezett, s Uranosz megcsonkítása után a
habokból kikelő Aphroditét ő kísérte a szelekkel együtt Küdierc
szigetéig.
Később ifjúként, nyíllal ábrázolták, vagy leggyakrabban Amor és
Pszükhé történetével kapcsolatosan szárnyak és nyíl nélkül. Nem volt
olyan jelentékeny, hogy az Olümposzra került volna, s a képzőmű
vészeiben az újabb korok már pufók csecsemőként ábrázolják
angyalszárnyacskákkal és göndör fürtökkel.
Árész gyermeke volt Anterósz, a viszontszerelem, és Harmónia, aki
Kadmosz királyának felesége lett.
Másik kedvesétől, Hermésztől, az istenek küldöncétől csak egy
gyermeke született, aki mind az apja, mid az anyja nevét és nemét
viseli: Hermaphroditosz. Ovidius, a költő úgy tudta, férfinak született,
s mert szülei szépségét is örökölte, egy nimfa beleszeretett. Her-
maphroditosz elutasította a nimfát, de az patak képében körülfogta és
könyörgött az isteneknek, hogy egyesítsék testüket. így lett kétnemű.
Szimbolikus értelemben és a szóhasználatban is a biszexualitást, a
mindkét nem iránti vonzódást jelenti ez a mitológiai alak. Orvosi
nyelven ma is hermafroditizmusnak nevezik azt a születési rendel-
lenességet, amikor mind a férfi, mind a női nemi szervek kifejlődnek
valakin.

Aphrodité és a halandók
Aphrodité mítoszaiban nagy szerepet játszik a halandókkal való
kapcsolata. Többször megesett, hogy halandó férfiakon segített, ha
azok könyörgésükkel hozzá fordultak. Hippomenész imáját is meghall-
gatta ama bizonyos futóverseny előestéjén, s adott is neki három
aranyalmát, hogy megnyerje a versenyt, Atalantét, és az életet. Püg-
malión is az ő segítségével tudta csak életre kelteni gyönyörűséges ele-
fantcsont szobrát.
Magát Zeuszt is gyakran űzte halandó nők karjába, s Homérosz
szerint ő, a főisten „hajított édes vágyat a szívébe"egy halandó iiánt; „ne
lehessen egymaga ártatlan, ki halandó ágyba sosem szállt"}
Ida hegyén legeltette barmait egy gyönyörű ifjú — „alakja akár csak
az égilakóké" —: Ankhíszész, amikor Aphrodité, alaposan kicsípve
magát, szűz hajadonként elébe állt, és megvallotta neki szerelmét.
Természetesen lángra lobbant iránta Ankhíszész is, és sátrában
magáévá tette az istennőt, aki ezek után mély álmot küldött rá. Amikor
az ifjú fölébredt, Aphrodité megmutatkozott előtte isteni mivoltában
is, azonban nem büntette meg, amiért meglátta őt, mint Athéné és
Artemisz, hanem naggyá tette az emberek között, és megszülte fiát,
Aineiaszt, aki később Rómát alapította.
 Adonisz gyászos históriájáról volt már szó Perszephoné fejezetében.
Földi halandó volt ő is. Születésének körülményei azonban megle-
hetősen pikánsak.
Aphrodité egyik papnője, Szmürna (vagy Mürrha) az istennő ször-
nyű parancsára beleszeretett a saját apjába. Hogy miért sújtotta ez a
büntetés, arról megoszlanak a vélemények. Egyes változatok szerint
Aphrodité azért keltett benne tiltott szenvedélyt, mert Szmürna anyja
azzal kérkedett, hogy leánya még magánál az istennőnél is szebb,
mások szerint elmulasztotta az illő tiszteletadást az oltáránál. Bárhogy
is történt, tény, hogy álruhában besurrant atyjához és a szeretője lett.
Az atya néhány együttlét után fedezte föl, hogy a csábító nő a saját
leánya. Rémületében és iszonyatában meg akarta ölni. Mürrha azon-
ban akkor már Adoniszt hordta a szíve alatt. Apja haragjától tartva
elmenekült otthonról, s addig bolyongott, míg az istenek megszánták,
és illatos fává (mirha) változtatták. Adónisznak születésekor a fa kérgét
kellett átszakítania. Csodálatos gyorsasággal növekedett — így az egyik
változat —, s ekkor, bátor vadászként látta meg Aphrodité, aki forró
szerelemre gyulladt iránta. A másik változat, hogy egy ládában Per-
szephoné gondjaira bízta a csecsemőt, aki az alvilágban serdült fel, s
első szeretője az alvilág úrnője lett volna.
Aphrodité tehát beleszeretett Adóniszba, leszállt az Olümposzról,
elhanyagolta kedves szigetét is, és beállt kedvese mellé vadászni.
Veszedelmes vadra azonban soha nem lőtte nyilát, és óvta ettől
Adoniszt is. Az ifjú azonban, alighogy egy kis időre magára maradt,
egy hatalmas vadkant sebzett meg, s az rárohant a vadászra, és
kegyetlenül szétszaggatta.
Halála után — s itt már a két mítosz találkozik — egy időre minden
évben feljöhetett az alvilágból Aphroditéhoz. Minden csepp véréből
virág fakadt, tavasszal sárgán, nyáron vérpirosán virít a gyenge szirmú
hérics (Adonis). Az Adonisz kultusz lényege a halálból való visszatérés
és a termékenység visszatérése, amit oly sok mítoszban fölfedeztünk
már.
Aphrodité haragja lesújtott egy ifjúra, aki nem tisztelte őt, és csak
Artemisz oltárát díszítette vadvirággal. Hippolütosz, Thészeusz és egy
amazon fia volt ez az áldozat. Aphrodité bosszút forralt ellene, s
feltüzelte iránta mostohaanyja, az ifjú Phaidra vágyát. Egyszer, amikor
Thészeusz távol volt otthonról, Phaidrából kitört a titkolt szenvedély,
Hippolütosz azonban felháborodva utasította vissza mostohaanyja
közeledését. Phaidra megalázottságában önkezével vetett véget az
életének, de búcsúlevelében azt írta férjének, hogy mostohafia
megerőszakolta őt. Amikor Thészeusz hazatért, és megtudta, mi
történt, hitelt adva a vádnak Poszeidónhoz fohászkodott, hogy pusztít-
sa el a hálátlan fiút. Az a tengerből egy szörnyet bocsátott a parton
kocsizó Hippolütosz lovai elé, azok, megrettenve, felborították a kocsit
és halálra hurcolták őt. Artemisz sem tudta megmenteni. Aphrodité
elégtételt vett — Phaidra élete árán.
Atalanta és Pszükhé jobban jártak az istennővel való kapcso-
latukban. Atalantáról volt már szó, bátor vadász volt, és Artemiszhez
hasonlatos. Aphrodité hatására felvette Hippomenész almáit, vállalta a
szerelmet és az elkötelezettséget: megváltozott.
Pszükhé történetéről még lesz szó ebben a könyvben. Ez a földi
leány olyan szép volt, hogy Aphrodité másának nevezték, és olyan
hódolattal adóztak neki, ami csak az istennőknek jár. Pszükhé, mert
tudta, hogy szépsége és tisztelete sérd Aphroditét, fölkereste az
istennőt, aki feladatokat rótt rá. Ezeket segítség nélkül képtelen lett
volna megoldani, segítséggel azonban sikerült elvégeznie mindazt,
amivel Aphrodité megbízta. Az istennő olyan átváltoztató erővel bírt,
hogy a sebezhető, halandó leány halhatatlanná válhatott.

Az Aphrodité archetípus
„Édesanyám! nem perdül a rokka, olyan
szakadós ma a szál, —
vágy nehezül rám;
mert a sudár, szép Aphrodité letepert!
szerető, szerető
kell ma nekem már!"
(Sappho: Töredék, Radnóti Miklós fordítása)

Ez az őstípus hordozza a szerelemben, a szépségben, a szexuali-

tásban lelt örömünket. Ertje, ösztönző hatása legalább akkora, mint
két másik, ösztönjellegű társáé: Héráé és Démétéré. Aphrodité
kényszerítő erejével mind a kreatív — alkotó —, mind a prokreatív —
teremtő — funkciók betöltése felé löki a nőket, az ő hatása tehát, ha
megfogan bennünk valami — vagy valaki.
 A szerető
Minden nő, aki kölcsönös szerelembe esik valakivel, valóságos
megtestesítője lesz az archetípusnak. Közönséges halandóból — ha
csak egy időre is — egy csapásra istennővé válik, úgy érzi, hatalma van,
vonzó és érzéki, ősdpikus szerető: Aphrodité maga.
Akinél általában ez az archetípus dominál, nagyon könnyen lesz
szerelmes, és könnyen bele is, lehet szerelmesedni, mert szexepiles.
Erotikusán fűtött vonzáskörében a férfiak szexuális öntudata foko-
zódik. Mindketten vonzónak érzik magukat, a feszültség magasba
szökken, és a pár egymás bűvkörébe kerül
Azokban a kultúrákban, ahol a szexualitásról azt tartják, hogy
lealacsonyítja a nőket — mint a zsidó-keresztény és az iszlám kultú-
rában s más patriarkális társadalmakban is —, a szerető, az Aphroditét
megtestesítő nő csábító vagy szajha. Aki tehát ki is éli ezt az arche-
típust, összeütközésbe kerül érvényes erkölcsi normákkal. A bibliai
időkben ezeket a nőket megkövezték, s van iszlám ország, ahol még
ma is halálbüntetés vár rájuk.
Amíg a szerelem kölcsönös, mindkét fél Aphrodité-tudata arany-
fénybe vonja a másikat is, és önmagát is. Ebben az „aranyló" térben
minden érzéki benyomást fokozott intenzitással él át az ember: az ízek
ízesebbek, a zene érthetőbb, a színek élénkebbek, a szeretett személy
szavai, érzései közvedenül jutnak el hozzánk, érintése felfokozódik.
Ha azonban olyasvalakibe szeretünk belé, aki nem viszonozza érzel-
münket, valóságos megszállottjaivá válhatunk a boldogtalan szerelem-
nek. Úgy járhatunk, mint Phaidra, hiszen minél intenzívebb a szere-
lem, annál fájóbb és megalázóbb az elutasítás.

Az archetípus aktivizálódása
Ahogy az istennő eredetének is két mítosza van, két útja van annak
is, hogy ez az őstípus feléledjen a személyiségünkben.
Az első egy drámai indítás, amikor is Aphrodité teljes nagyságában
és félelmetes valójában, mint parancsoló jelenlét kél ki a tudattalan
tengeréből. Ha a szexualitást ösztönkésztetésként éli át a nő, úgy
annak vajmi kevés köze van a szerelemhez, vagy vonzalomhoz a férfi
iránt, aki a vágyát fölébresztette. Amolyan „lemetszett" szexualitás az
csupán, ahogy Hésziodosz leíija az istennő születését. Az ilyen érz.e
kiség el van vágva az intimitástól, gyengédségtől.
 Hirtelen erővel feltámadó szexualitásról nem egy nő számol be a
pszichoterápiás foglalkozásokon. „Olyan szenvedély töltött el, amit el
sem tudtam képzelni. Csodálatos volt és ijesztő is" — mondta egy
betegem. A fiatal lányok egy része, ha fölismerte Aphrodité hatalmát,
keresi is a másik nem közelségét. Mások óvatosabbak. Egy kliensem
elmondta például, hogy a tanulásba menekült, nem randevúzott, és
ragaszkodott hozzá, hogy csak lányokat oktató iskolába járhasson.
„Úgy gondoltam, valami szellemi kolostorba kell vonulnom, amíg
biztonságban féijhez nem megyek. Addig jobb, ha kísértésbe se esem."
Az Aphrodité-nő már az első alkalom után tudja, hogy amint a fi-
gyelme erotikus módon egy féifi felé fordul, és a teste felajzott lesz,
ellenállhatatlan vágy löki a szeretkezés felé, s meg is akaija ismételni,
amit már átélt. Egybe akar olvadni a férfival, és szenvedélyét az
orgasztikus kielégülésig, az emberfeletti csúcsig ki akarja élni.
Vannak nők, akik nem óvakodnak ettől az élménytől. Egy másik
kliensem nyilatkozata példázza ezt a magatartást: „Emlékszem, men-
nyire vártam a randevút, és nagyon élveztem, bár ma már tudom, hogy
csak a szexet szerettem benne."
A lassan kibontakozó archetípus Aphrodité születésének másik
mítoszával magyarázható. Ez az az út, amikor az érzékiség egy
kapcsolatban, a szeretet és szerelem biztonságban ébredezik, a
bizalomban, ami lassan lebontja a gádásokat. Homérosz analógiája ez,
mely szerint Aphrodité Zeusz és Dioné nimfa leányaként nőtt fel.
Egy asszony, akinek a féije előtt is több szeretője volt már, két éve
együtt volt már a férjével, mikor átélte az első orgazmusát. „Mintha a
testem csak most tudná, hogyan kell" — mondta.

A teremtés ösztöne
Aphrodité képviseli a fajfenntartás ösztönét is, hiszen a szexuális
késztetés és szenvedély istennője, tehát a teremtés, az új élet edényévé
változtathatja a nőt — ha csak nem szed fogamzásgátlót.
Ellentétben a Démétér-nővel, aki azért szeretkezik, hogy gyermeke
legyen, az Aphrodité hatása alatt álló nő kifejezetten a szexuális, vagy
szerelmi élményre, a férfira vágyik. Még az óvszer használatát sem
tartja megfelelőnek, hiszen az elvesz az élmény spontaneitásából.
Növeli a nem kívánt terhesség kockázatát, hogy egyes nők a
menstruációt követő tizennegyedik nap körül, tehát a terhesség létre-
jöttének legvalószínűbb napjaiban érzik legerősebben Aphrodité
befolyását. Ilyenkor a legfogékonyabbak, erotikus álmaik vannak, és
ha nincs partnerük, ilyenkor érzik leginkább a szexuális élet hiányát.

Az alkotás lehetősége
Aphrodité változtató ereje lenyűgöző. Rajta keresztül árad a vonzás,
az egyesülés, a megtermékenyülés, az érés és az űj élet születése. Ha
pusztán férfi és nő közötd tesd folyamatról van szó, úgy az új élet egy
kisbaba. A dolgoknak ez a sorrendje azonban minden alkotási
folyamatban ugyanaz: vonzás, egyesülés, fogamzás, érlelődés és egy új
mű születése. így rögzíti ezt a nyelv is. Az alkotás eredménye lehel
bármilyen elvont, akár két eszme ihletett egybeolvadása, ami alkal
masint egy új elmélet megalkotásához visz.
Alkotómunka szenvedélyes kötődés nélkül alig gondolható el.
Kötődhetünk bármilyen tárgyhoz, tudományhoz, nyelvhez vagy
művészi kifejezésmódhoz a szerelem vak szenvedélyével. Az új teremt-
mény, amit életre hívunk, egy kézirat, egy festmény, egy zenemű vagy
egy koreográfia lesz, esetleg egy új elmélet vagy gyógyszer. Az alkotó
számára az alkotás tárgya áll az Aphrodité-tudat rivaldafényében, s az
egész úgy fest, mint egy szerelmi történet, szenvedélyekkel, csalódá-
sokkal, szenvedéssel, kihordással, szüléssel és az „újszülött" fölötti
extatikus örömmel.
Az alkotó éppúgy nagynak, mindenhatónak érzi magát az ihlet
óráiban, mint a szerelmes, akit viszontszerctnek. Minden érzéke élt-
sebbé válik, számtalan csatornán fogadja be az érzéki benyomásokat, s
ezek mind együttműködnek az alkotás létrehozásán.
Olykor a kreatív tevékenységek egész sorára készteti ez az arche-
típus a hordozóját. Ha az egyik terv a megvalósulás fázisába jut, máris
fölmerül egy újabb lehetőség, ami lelkesíti.
Előfordul, hogy egy nőben Aphrodité romantikus és kreatív
aspektusa egyenlő erővel munkál. Az ilyen asszony intenzív kap
csolatokba bocsátkozik — egyikbe a másik után —, s közben elmerül
saját alkotómunkájában is. Azt követi, ami és aki éppen elbűvöli és
általában szabálytalan életet visz, mint Isadora Duncan vagy Gerogi
Sand.
 Aphrodité kimunkálása
Aphrodité azt az őstípust képviseli, amely a legszorosabb kapcso-
latban áll az érzéki és érzékszervi élményekkel. Ha tehát érzékelésünk
finomságán munkálkodunk, és megtanulunk az „itt és most"
élményében elmerülni, ennek az Őstípusnak nyitunk ajtót — önma-
gunk felé.
A szerelmesek természetes módon hangolódnak egymás ízére,
illatára, formáinak szépségére. A zene és a simogatás fokozza örö-
müket. A szexuálterapeuták éppen arra tanítják meg a párokat, hogy
miképpen lehet elmerülni a pillanat örömében, az érzékek élve-
zetében anélkül, hogy valamely cél lebegne a szemük előtt.
A bűntudat és az erénycsősz atdtűd akadályozza a szeretkezés
örömét, éppúgy, mint a kritikai hozzáállás a műélvezetet. A szigorú
erkölcsök tiltják az örömöt, a játékot és minden egyéb „fölösleges"
aktivitást is, mint a szex. A szerelemre és szépségre való törekvést
sokan a legjobb esetben frivolitásnak, a legrosszabb esetben bűnnek
tartják. Az Athéné- és Artemisz-nők megvetik az Aphrodité-nőt, mert a
pillanatnak él, Héra és Démétér pedig az értékeiket — a monogámiát
és az anyaszerepet — féltik tőle. Perszephoné- és Hesztia-nők részéről
— mindiogy ők kevésbé fogékonyak a „külső" varázserőre, ami
introverziójuknak köszönhető — kevesebb kritika éri az Aphroditéket.
Ha valaki értéknek tekinti mindazt „mii Aphrodité ód", s
megpróbálja fejleszteni személyiségének ezt a dimenzióját, máris nagy
lépést tett a gazdagodás felé. Ezt követően időt és alkalmat kell adnia
Aphroditének a helyfoglalására. Áldásos hatású lehet, ha a házaspár
olykor gyerekek nélkül megy nyaralni és fesztelen környezetben tud-
nak foglalkozni egymással, szórakozni, beszélgetni és szeretkezni. A
masszázs sem a professzionális hölgyek előjoga, bármelyik asszony
megtanulhatja — és megtanídiatja rá a férjét is. Mindenféle ritmikus
torna vagy tánc hozzájárni ahhoz, hogy az ember jól érezze magát a
testében, ami fontos feltétele annak, hogy jól tudja magát érezni az
ágyban.
Érzéki örömet okozhat a költészet, a zene és mindenféle művészet
élvezete is. Az esztétikai öröm is Aphrodité fogadásának egy módja. A
művészi képességek is fejleszthetők, s ha valaki nem is jegyzett alkotó,
teljesen feloldódhat a vizuális, auditív vagy kinesztetikus élményekben
magyarán: festhet, muzsikálhat, dalolhat és táncolhat a maga kedvére.
 Aphrodité, a joldi nő
Amióta az istennő pompás meztelenségében, szőkén és nagy
domborulatokkal kilépett a tengerből, a szerelem istennőjét, a dús,
szőke szépségek testesítik meg, mint Brigitte Bárdot vagy Marilyn
Monroe. Olykor a külsőségek megvannak ugyan: a dús keblek, az
érzéki száj, a szőkeség és a karcsú derék, de valami mégis hiányzik. Az
Aphrodité-nő inkább vonzerejéről, semmint külső tartozékairól ismer-
szik meg. Ennek az őstípusnak „karizmája", személyes varázsa van, vala-
mi magnetikus légkör, ami körülveszi, ami a nőies külsőhöz társulva
Aphroditévé avatja.
Hiba lenne azt hinni, hogy az Aphrodité-nő a terem másik végéből
is magához vonzza a hímnemű közönséget. Akik azonban közel
kerülnek hozzá, elbűvölőnek és kedvesnek találják. Szárr.es olyan nő,
akiből „tizenkettő egy tucat", ha csak a külsejét vesszük szemügyre,
személyisége vonzó melegségével, és öntudatlan érzékiségével hat má-
sokra. Ezeknek a „kis szürke verebeknek" mindig van férfi az életében,
valakik mindig legyeskedik körülöttük, míg tehetségesebb, szemre is
csinosabb nővérük esetleg óraszám bűvöli a telefont, és hiába váija,
hogy felkérjék táncolni. „Mit esznek rajta?" — tűnődik húga sikerein.

Aphrodité, a kislány
A gyermek Aphrodité ártadan, kacér kis jószág lehet. Olykor már
pici korban sajátos módon kezeli a férfiakat, mintha valami tudattalan
érdeklődés lappangana benne a másik nem iránt, amit szinte érzéki
pillantásokkal és mosolyokkal fejez ki. A rokonokat és látogatókai
viselkedése ilyesféle megjegyzésekre indítja. „Na, vigyázhattok rá ele-
get, míg felnő!" „Ezt a lányt hamar férjhez kell majd adni!" „Csak úgy
nyüzsögnek majd az udvarlók a házban!" Nagyon élvezi, ha a közép-
pontban lehet, szereti a szép ruhákat, olykor két-három évesen már a
tükör elé áll anyja bizsujával a nyakában. Általában nem félérik, sőt, ha
nem figyelnek rá, mókázással, triikkökkel is felhívja magára a figyel-
met.
Nyolc-kilenc évesen már alig váija, hogy sminkelhesse magát, és
felnőttes ruhákat hordhasson. Titokban minden kozmetikumul
kipróbál. Tinédzserként rajong a rockzenészekért, vagy egyes éne-
kesekért, színészekért. Némelyikük már serdülő korában vonzó, és ezi
tudja is. Nagyon élvezi a hatalmát — különösen, amit az idősebb
férfiakra gyakorol.

A szülők szerepe
Vannak szülők, akik előszeretettel hangsúlyozzák leánykájuk
szépségét. Öltöztedk, fényképezik, szépségversenyre viszik, valósággal
menedzselik a kis Aphroditét— mindaddig, amíg fel nem serdül.
Amint eljön a nemi élet elkezdésének ideje, a szülők egy fél
fordulattal az ellenkezőjét kezdik erőltetni mindannak, amit eddig
ápoltak, s most azért büntedk a kislányt, amit eddig helyeseltek. Vagyis
előbb büszkélkednek a kiváló portékával, aztán az erénycsősz
rémületével megpróbálják a pult alá dugni azt.
Különösön az apák viselkedése kritíkus ilyenkor. Vannak, akik
hangos jelenetekkel, számonkérésekkel épídk a falat önmaguk és a
lányuk közé. Némelyek a legszigorúbb tiltásokig és a legmegalázóbb
ellenőrzési kísérletekig is elmennek. A lányok szemlátomást együtt-
működnek ebben a civakodásban, s ez mindkét felet megóvja a
vérfertőző gondolatoktól. Más apák viszont kifejezetten csábítóan
viselkednek, s minden fölbukkanó udvarlót igyekeznek lefokozni.
Különböző persze az anyák viszonya is egy szárba szökkenő
virágszálra. Vannak, akik igen szigorúan ítélik meg az öltözködését,
hajviseletét, zenei ízlését, még akkor is, ha az a korcsoportjának
teljesen megfelelő módon alakul. Igyekeznek olyan ruhadarabokat
rátukmálni a serdülő lányra, melyek minél többet eltakarnak, és ők is
a tiltások nagy hívei. Vizsla szemekkel méricskélik leányuk mindkét
nembéli kapcsolatait, és hajlamosak rá, hogy mindenkiben „szex-
mániás" lényt sejdítsenek.
Az apák és az anyák viselkedése egyaránt emlékeztethet egy
börtönőrére és egy szigoiü nevelőnőére, aki tolakodó módon kutat az
Aphrodité-lány holmija között, azzal az ürüggyel, hogy „rajta tartja a
szemét". A találkák minden apró részletéről tudni akar az olyan anya,
aki — mint Démétérnél említettem — a lányán keresztül újra akarja
élni az életét, s hogy eleget lehessen tenni neki, ugyancsak sok sikert
kell learatni a fiúk körében.
Egyes anyák, féltékenyek ezekre a sikerekre, mivel a magukét érzik
fenyegetve általuk. Flörtölnek leányuk udvarlójával, olykor lekicsiny-
lően nyilatkoznak róla, vagy idétlen összehasonlításokat tesznek,
aláásva az Aprodité-lány nőiességét.
A segítőkész szülők nem becsülik túl leányuk Aphrodité tulajdon
ságait, s főleg nem azokat tartják egyedúl fontosnak, és ápolásra
méltónak. Mindketten éppen úgy örülnek a kislány vonzerejének,
mint annak, ha például intelligens, barátságos, ügyes a sportban, vagy
valamilyen művészeti ágban. A kimaradást illetően — a bizalom
kiépítése mellett — olyan intelmekkel látják el, és olyan korlátokat
szabnak neki, amik életkorának és érettségének megfelelnek. Attrak-
tivitásának, mellyel magához vonzza a fiúkat, tudatában kell lennie, azt
tényként kell kezelni és nem szabad hibáztatni emiatt.

Serdülcí- és ifjúkora
Meglehetősen kridkus az Aphrodité-nők serdülőkora. A lányokat
más mércével mérik, mint a fiúkat, nekik komolyabban kell mér-
legelniük a korai szexuális tapasztalatok következményeit, hololl
ugyanolyan erősen vágynak ilyenekre, mint a fiúk. Ha egy fiatal lány
enged az ösztönkésztetéseinek, könnyen rossz hírbe is keveredhet, s
ennek énképe, önértékelése láthatja kárát. Megeshet, hogy a „rendes"
lányok kiközösítik, azok a kamaszok pedig, akiknek fő témájuk a szex,
körülötte rajzanak, de állandó partnerként már nem járnak" vele.
Az elhanyagoló családban nevelkedő Aphrodité-lánykát mind .i
megerőszakolás, mind a nem kívánt terhesség fenyegetheti, nem In
szólva a nemi betegségekről. Később nagy a rák kockázata is.
A fiatal lányok igen kevés segítséget kapnak ahhoz, hogy a gyakorta
ugyancsak erőszakosan jelentkező Aphrodité archetípussal bánni
tudjanak. Ha kiélik nemiségüket, kockázatokat vállalnak, ha elnyom
ják, elfojtják, bűntudatot éreznek, még azok is, akik vallási okokból
viselkednek így, mert még a gondolatot is tisztátalannak vélik, s ügy
érzik, az érzéseik „elfogadhatatíanok". Akik egy állandó kapcsolattal
védekeznek — főként, ha a Héra archetípus is erős —, túl korai házas-
sággal fizetnek biztonságukért.
Legjobb kilátásai annak vannak, akiben az Athéné-elem is erős. A/
ilyen fiatal lány azt mondja magában: „Mivel tudom, hogy nagyon
könnyen beleesem a fiúkba, ráadásul ez a tulajdonságom még e r n s
szexvággyal is párosul, nem fogom túl komolyan venni minden kap
csolatomat. Egyet azonban nagyonis komolyan veszek: a fogamzás
gátlást. Jól megnézem azt, hogy kicsoda-micsoda a Fickó, és az éle-
temnek ezt a részét magánügyemnek tekintem."
Ha egy Aphrodité-lány egyetemre vagy főiskolára megy, nem
annyira a tanintézet igényessége lebeg a szeme előtt, mint az, hogy
mennyire zajlik abban a kollégiumban a társadalmi élet. Általában
nem készül nagy karrierre, s ha olyasmit kell tanulnia, ami nem érdek-
li, vagy túl nehéznek bizonyul, azonnal elmegy a kedve az egésztől.
Színészi pályán azonban nagyon sikeres lehet.

Aphrodité a munka világában

Olyan foglalkozást kell keresnie az Aphrodité-nőnek, ami érzel-
mileg is leköti. Az egyhangú rutinmunka, mint a háztartás, a hivatali
adminisztráció, gyári vagy laboratóriumi tevékenység egyáltalán nem
köti le, és mélységesen untatja. Jó teljesítményt akkor nyújt, ha a
munkához a kreativitására is szükség van. Ezért találunk annyi
Aphrodité-nőt a művészetek területén, vagy olyan helyen, ahol rend-
kívüli emberek dolgoznak. Számos költő- és írónő, festők, muzsikusok,
valamint tanárok, terapeuták cs szerkesztők dolgoznak sikeresen,
akiknek ez a vezető archetípusa.
Elmondhatjuk, hogy az Aphrodité-nŐk vagy utálják a munka-
helyűket, és csak közepesen teljesítenek, vagy szeretik, és akkor min-
den erőfeszítés nélkül kiválóan megfelelnek. Ha választhatnak, inkább
egy rosszabbul fizető, de érdekes és változatos munkát vállalnak el,
mint egy unalmasat, amiért többet Fizetnek. Sikeresek lehetnek, ha
lelkesednek a munkájukért, de nem törekednek sikerre úgy, mint az
Artemisz- vagy Atiiéné-nők.

Kapcsolata a férfiakkal

Az Aphrodité-nők nem aszerint vonzódnak a féiflhoz, hogy az jó-e

hozzájuk, vagy megfelel-e az igényeiknek. Ha más archetípus nincs
előtérben, választottjuk hasonlít hozzájuk: kreatív, sokszínű, szeszélyes,
vagy szenvedélyes, mint Héphaisztosz, Árész vagy Hermész. Nem
törekszik csúcspozícióba vagy hatalomra, de még családfő vagy atya
sem akar lenni, sőt, félj sem feltétlenül.
A befelé forduló, de heveskedő Hephaisztosz-típusú férfi alkotó
munkába fojthatja indulatait. A kovácsistenséghez hasonlóan megle-
het, hogy művész is, és (érzelmi értelemben) fogyatékos is. Gyakori,
hogy a szüleivel — mint az istennek — nagyon rossz volt a kapcsolata.
Meglehet, őt is eltaszította az anyja, aki valamiért csalódott benne, s az
apjával sincs kapcsolata. így aztán a nők iránt nagyon vegyes érzel-
mekkel viseltedk: imádja és egyszersmind gyűlöli őket, mert rettene-
tesen nagy szüksége van rájuk, de nem tud bízni bennük. Férfiakkal
szemben is gádásai vannak, így baráti társasága sincsen. Az Aphrodité-
nő figyelme az, ami ha ráirányul, fel tudja oldani őt, s ilyenkor érzi
magát értékes embernek.
Ha a Hephaisztosz-férfi Aphrodité vonzáskörébe kerül, s kialakul a
kölcsönös, vibráló erőtér körülöttük, pillanatok alatt fellángol a
kapcsolat. A Hephaisztosz-férfi tüzes érzelmeit Aphrodité hasonlókkal
viszonozza. Más nőket riasztana ennyi hév, ő azonban örömmel veli
bele magát a kapcsolatba, s ha az elég érdekes, még a férfi munkájába,
vagy tevékenységébe is bevonódik.
Problémák is adódhatnak egy indulatos férfi iránti szerelemből, s
hogy ezek mekkorák, az attól is függ, hogy a férfi milyen mértékben
ura a saját indulatainak. Ha annyira, mint maga az isten — tudniillik
Héphaisztosz —, akkor nincs nagyobb baj, mert ő képes volt rá, hogy
leküzdje még a féltékenységét is. Ha szereti a feleségét, és nem
paranoid magányos medve, hanem az érzelmek széles skáláján tud
játszani, kreatív, és a munkájában megtalálja az örömét és
feszültségének szublimációs lehetőségét, jó kapcsolat lehet közöttük,
bár az asszony mindig egy kicsit ügy érezheti, hogy egy működő vulkán
mellett él, ami bármikor kitörhet. A férfi ereje azonban mindig
érzelmi támaszt jelent és elkötelezettsége biztosíya az Aphroditének
oly fontos stabilitást.
Vonzódhat Aphrodité az Árész típusú férfiakhoz is, akiknek
élettörténete olykor nagyon hasonlít a hadistenéhez. Az anya meg-
keseredett, megcsalt nő, aki egyedül neveli a fiát, miután a férj
elhagyta őket. Szenvedélyes, kérkedő férfivá serdül, „nagylegény"
allűrökkel. Mivel apja nem foglalkozott vele, nem volt férfiminta a
neveltetésében, anyjától pedig bármit kizsarolhatott. Türelmetlen,
indulatos, nem tűri a frusztrációt. A felelősséget szívesen elvállalja, ám
amikor élesedik a helyzet, és gyors döntésre kényszerűi, elveszd a fejéi,
ezért nem jó vezetőnek.
Árész és Aphrodité könnyen lobbannak szerelemre egymás iránt,
kapcsolatuk apró háborúk sorozatából áll, és általában nem túl hosszú
életű. Mindketten hajlamosak rá, hogy a pillanatnak éljenek. Pénzügyi
helyzetük is meglehetősen ingatag, főként Árész óvadansága miatt,
ami olykor az állásába kerül, olykor egy jókora érvágásba — a bank-
számláján. Felesége hajlama a flörtölésre csak olaj a tűzre: birtoklási
hajlamait és „majd én megmutatom" attitűdjét egyaránt fokozza. Ese-
tenként erőszakos, sőt brutális jelenetekre is sor kerülhet a pár között.
Állandó szikrázásuk ellenére megesik, hogy viszonylag harmonikus
Aphrodité—Árész kapcsolat alakul ki, főként, ha a férfi jó, szerető
családi környezetből került ki, s ha az asszonyban van valamennyi Hé-
rából is.
Vonzó hatást gyakorol Aphroditére a csalafinta, sokoldalú és
játékos Hermész-férfi is, az örök kamasz. Beszédkészsége lenyűgözi,
képességei bámulatba ejtik, hiszen rendkívül szórakoztató, és igen jó
érzéki, játékos szerető.
Sajnos, a Hermész-férfi — ha ábrándozik is arról, hogy majd
feleségül veszi kedvesét, és együtt él vele — igen állhatatlan, és a leg-
ritkább esetben tesz eleget kötelezettségeinek. Felbukkan a nő
életében, nagyon jelen van, hiszen Ő is a pillanat embere, s azután
odébb áll. így aztán vagy megfelel a hasonló adottságú Aphroditének,
s akkor a kombináció működik (esedeg, mint nyitott házasság is),
vagy, ha Héra is jelen van, csak szenvedést és csalódást okoz Aphro-
diténak csélcsap ügyeivel. A szexuális életük ugyanis nagyon intenzív
és az asszonyt örökösen gyötri a féltékenység, ha már a házasság
egyáltalán létrejött.
Az érett, hivatásuknak élő Hermész-férfiak (akik, mint említettük,
gyakran vesznek Hesztia-nőt feleségül) el tudják kötelezni magukat
egy kapcsolatban is, erősebb bennük az üzletember vagy a közvetítő,
mint a csapongó kamasz. Ha ez a helyzet, a házasság kiváló lehet,
túlélheti a flörtöket, sőt, a félrelépéseket is, minthogy egyik fél sem
féltékeny természetű, és nem is akaiják kisajátítani a másikat. Ráadásul
még élvezik is egymás társaságát és stílusát. Mindkettőjüknek nagyon
megfelel, hogy az egyik pillanatban erősen kötődnek egymáshoz, de a
a másikban már esetleg függedenek.

Házassága
Ha Héra archetípusa is erős, és Aphrodité csupán egyike a nőben
lakozó istennőnek, akkor vitalizálja, szenvedélyessé és szexuálisan is
élénkké teszi a házasságot. Minél erősebb azonban Aphrodité, annál
nehezebb egy nőnek monogám házasságában megmaradni. Megesik,
hogy házasságok egész sorát köd, egyiket a másik után, mint Elizabeth
Taylor, aki a nyilvánosság szemében a modern Aphrodité megtes-
tesítője volt évtizedeken át.

Kapcsolata a mikkel
Nem csoda, hogy a nők — kivált a Hérák — igen bizalmatlanok
ezzel az őstípussal, hiszen veszélyes rivális. Egy nagy összejövetelen
például hosszas, erotikus töltésű társalgásba elegyedik a legérdekesebb
férfival, aki csak jelen van. Ez nem szül jó vért, különösen azok a nők
bántódnak meg, akik kénytelenek megállapítani, hogy férjük felvil-
lanyozódott az Aphrodité-tudat aranyló bűvkörében.
Aphroditét meglehetősen sokkolóan érinti a bosszúszomjas és
rosszindulatú Hérák dühe. O maga nem ellenséges, és nem is félté-
keny, értetlenül fogadja hát a felé áramló ellenszenvet.
Olykor barátnők hada veszi kőriil — Héra persze nincs közöttük
—, és számos ismerőse van, akiknek tetszik a spontaneitása, és vonzó
lénye. Sokan hozzá hasonlóak, mások inkább afféle udvarhölgyek,
akik kísérőként csatlakoznak hozzá, mert kedvelik a társaságát, vagy
mert szerelmi ügyei meghallgatásában élik ki saját szerelmi kaland
vágyukat. Barátsága azokkal a nőkkel lehet tartós, akik hamar meg-
szokják, hogy az ígéreteit nem kell nagyon komolyan venni.
Leszbikus kapcsolatban a helyzet ugyanaz, csak az érzékiség tárgya
más. Ugyanúgy beleviszi Aphrodité-tudatát a nőkapcsolatba, és
ugyanúgy reagál a másik nő alkímiájára. Nagyon intenzíven és gyakran
lesz szerelmes, így fontos kapcsolatok egész sorát tardiatja fönn. Mivel
mindent ki, akar élvezni, „amit csak felkínál az élet", olykor férfi- és
nőpartnerei is vannak. Kedvesét — talán még inkább, mint hete-
roszexuális ellenpárja — maga választja ki és csípi föl.
A téma ismerői és feldolgozói közül többen is rámutatnak, hogy
számos nő egy másik nővel való szexuális kapcsolatában ébred rá saját
érzékiségére, csak így fedezi föl Aphroditét önmagában. A másik nő
érintése, saját szépségének mintegy a tükörben való megpillantása
mindkét nőnek lehetővé teszi, hogy saját női érzékiségét kibontakoz
tassa.4
 Aphrodité és gyermekei
Az Aphrodité-nők szeredk a gyerekeket — és a gyerekek is őket.
Egy gyermek megérzi, ha nem kritikus, hanem elfogadó, elismerő
szemmel nézik. 'Minden érzését, vagy minden képességét felszínre
tudja hozni, ha szépnek és okosnak érzi magát egy barátságos pillantás
fényében. Aphrodité jelenléte biztonságot ad a gyereknek, aki ettől
szinte megtáltosodik. Nagyon könnyen beleéli magát a játékba, és
pillanatok alatt megnyeri a gyerekek bizalmát, akik mindent megtesz-
nek a kedvéért. Csodálatos anyai tulajdonságok ezek, kivált ha még
némi Démétér-jelleg is társul melléjük.
Az Aphrodité-anya teljesen le tudja bilincselni a gyerekeit intenzív
jelenlétével, Démétér tulajdonságokra pedig azért van szüksége, mert
törődni kell a gyerekek biztonságigényével is, különben ügy érzik,
hogy az egyik pillanatában gyönyörű és varázslatos anyjuk minden
figyelmét nekik szenteli, és a másik pillanatban elvesztik lábuk alól a
talajt, mert úgy érzik, nincs is ott. Egyik betegemnek ilyen anyja volt, s
rendszeresen hosszabb időre a házvezetőnő gondjaira bízta a kislányt.
Hazatérését, ami különleges esemény volt, betegem így írta el: „Anyám
kitárt karokkal rontott be a házba, és üdvözölt engem. I Jgy éreztem,
hogy én vagyok a legfontosabb ember a világon." Anyja „magával
hozta a napsugarat"; mintha maga az istennő tért volna meg. A kislány
neheztelt ugyan, amiért elment, még a hazatérése hírét is morcosan
vette tudomásul, de aztán mindent elfelejtett, és boldogan sütkérezett
az anya karizmatikus Aphrodité-fényében. Később annak ellenére,
hogy rendkívül tehetséges volt, mindig kételkedett a képességeiben, és
meg kellett küzdenie az értéktelenség és depresszió érzésével, amit
anyja távolléte okozott.
A fiúgyereknek sem tesz jót, ha állhatadan Aphrodité anyja van, aki
hol ráirányítja figyelme minden fényét, hol sötétben hagyja. Ez kihat
későbbi önértéktudatára, a nőkhöz való viszonyára, és hajlamossá teszi
a depresszióra is. Megesik, hogy az anya magához láncolja a kisfiúban
szunnyadó férfit, s azután másfelé fordul. Ez lehet egy új szerelem egy
férfi iránt, vagy bármi, ami az anyát föllelkesíti, és egy időre leköti. A
gyerek tehetetlennek, legyőzöttnek, és csökkent értékűnek érzi magát,
olykor megaláztatásnak éli meg a különböző riválisok felbukkanását,
akikkel szemben ő törvényszerűen alul marad. A lányok általában
megkímélődnek ezektől az érzésektől, de a fiúk felnőttkorukban is azt
az intenzitást, és azt a kivételezettséget keresik a nőnél, amit korábban
anyuknál éreztek, csakhogy most ők akarják kézben tartani a hely-
zetet. Nem bíznak a női hűségben, s éppen ezért gyakran nem is
tudják azt megtartani.

A középkorú Aphrodité
Ha egy Aphrodité-nő életében a vonzereje volt a legnagyobb
örömforrás, megeshet, hogy az öregedés, amit megakadályozni nem
tud, megsemmisítő csapásként éri. Amint tudatára ébred szépsége
hervadásának, vagy csak fél ettől, visszahúzódik egy kissé, és nem
oldódik már föl egészen egy másik személy iránti Figyelemben. Megle-
het, nincs is tudatában annak, hogy éppen ez volt az az Aphrodité
tulajdonsága, ami hozzá vonzotta az embereket, és nem a szépsége.
A középkorú Aphrodité kezd elégededenné válni a párvá-
lasztásával. Most ébred tudatára, hogy milyen gyakran döntött rosszul,
milyen gyakran hatottak rá szabálytalan és nem hozzáillő férfiak.
Esetleg szeretne megállapodni, és a féijhez menés esélyeit latolgatja,
amit mindeddig igyekezett elkerülni.
Nem rossz ez az életkor annak, aki valamilyen kreatív- tevékeny
séget folytat. Fenntartja lelkesedését, és újult erővel veti magát a
munkába, melyet érett kora gazdag tapasztalatai és kiforrott mester-
ségbeli tudása egyre kifejezőbbé tesz.

Az idős Aphrodité
Vannak Aphrodité-nők, akik életük végéig meglátják a szépet <•*
szeretnivalót abban, ami leköti a Figyelmüket. Kecses és vitalitással teli
öregasszonyokká válnak. Mások iránti érdeklődésük és a kreatív-
tevékenység iránti lelkesedésük nem hagyja el őket. Fiatalkori hajla
maikat követve kíváncsian fordulnak egyik embertől a másikhoz, egyik
élmény felé a másik után, és izgatottan váiják, mit hoz még az élet,
Mivel szívükben örökké fiatalok, vénen is maguk köré vonzzák a/
embereket, és minden korosztályból akadnak barátaik.

Pszichés zavarok veszélye

Erős Aphrodité archetípussal élni nem leányálom. Ha a földi nrt
követi az istennő ösztönzését, saját szexuális késztetése csapdájába l»
beleeshet, és másokat is megsebezhet azzal, hogy erotikus energiákat
szabadít fel bennük. Ha úgy él, ahogy igazán szeretne, megvedk és
szajhának tartják, ha nem, akkor „végzet asszonyának", aki csak ugratja
a férfiakat, de nem ad semmit.

Azonosulás Aphroditével
A tetőtől talpig Aphrodité általában extravertált, azaz kifelé
forduló, társas lény, csupa tűz és életkedv. Szereti a férfiakat,
attrakdvitásával vonzza, kitüntetett figyelmével pedig lenyűgözi őket,
mert hatása alatt rendkívülinek, és ellenállhatadannak érzik magukat.
Ez a kitüntetett figyelem nem marad hatástalan, válaszul ugyanilyen
hevesen fordul a férfi is Aphrodité felé, s a két ember között erodkus
mágneses vonzás keletkezik, vágy, hogy szexuálisan is „megismerjék"
| egymást. Ha a nő azonosulása teljes, enged is ennek a hívásnak anél-
kül, hogy a következményeket fontolgatná. A következmények: a társa-
dalom elítélő véleménye, egy sor felszínes kapcsolat, a veszély, hogy
kihasználják azok, akik csak szexuális örömöket keresnek, s végül az
önértékelés zavara. Ezt az őstípust tehát kordában kell tartani, és csak
ott, és akkor engedni neki, amikor a körülmények ezt lehetővé teszik,
és nem hozzák a nőt megalázó helyzetbe.
• A kapcsolatok keletkezésénél tanúsított meleg, kitüntető figyelmét
a férfiak általában félreértik, s ha aztán célzásaikat elhárítja, azzal
vádolják, hogy kacér, és hogy játszik mások érzelmeivel. Olykor
becsapottak és dühösek Ls, amire Aphrodité is hasonlóképpen reagál, s
olykor nem is érd, mibe keveredett. Fontos, hogy az a nő, akiben ez az
>archetípus erősen munkál, tanulja meg kordában tartani a vele
kapcsolatban álló férfiak csírázó vágyait is, ha azok nem kívánatosak
izámára. Jelezze a másiknak, hogy „nem j ö n össze a dolog", vagy
viselkedjék személytelenebből, mint szokott.

Aphrodité tagadása
Megesik, hogy egy Aphrodité-nő puritán környezetben nevelkedik,
ahol a női szexualitás minden megnyilvánulását elítélik. Ilyen
légkörben az ember természetesen megpróbálja elfojtani a másik nem
iránti érdeklődését, és olykor valóban bűnösnek, rossznak tartja
magát, amiért szexuális vágyai vannak. Ha mégis megkísérli kiélni
ezeket a vágyakat, konfliktushelyzetbe kerül, bűntudata elmélyül, s ez
szorongáshoz és depresszióhoz vezethet. Ha viszont sikeresen átveszi a
puritán nő szerepét, érzékisége leválik a tudatáról, s szexualitásával
együtt elveszd a kapcsolatot legbensőbb énjének: „ í r j é n e k , önma-
gának egy igen fontos részével. Ilyenkor elvész vitalitása és termé-
szetessége is.

A „pillanatnak élni" veszélyes

Az őstípus hajlamosít rá, hogy a nő a pillanatnak éljen, s úgy fogja
föl az életet, mindia az érzéki tapasztalaton kívül nem is létezne más.
Viselkedésének következményeivel nemigen számol, de még azokkal a
kötöttségekkel sem, melyekkel ütközhet, amit éppen tesz. Nem csupán
meggondoladanságról van szó, amivel sért másokat, hanem ennél
többről. Felélődén költekezésről például, amikor megvesz magának
egy szép holmit, holott nincs rá pénze, vagy rendszeresen átejti az
ismerőseit. Nagy lelkesedéssel megbeszél egy találkozót, mérés/
te íveket sző utazásról vagy kirándulásról, közős programokról ábrán-
dozik, és általában komolyan is gondolja. Csakhogy mire elérkezik a
megvalósulás ideje, ő már másra figyel, őt már egészen más foglal
koztatja — és a többiek hoppon maradnak.
Fájdalmas leckék ezek, de az Aphrodité-nőnek a maga tapasz) a
latából kell tanulnia. Tudomásul kell vennie, hogy az emberek nem
veszik jó néven, ha megfeledkeznek róluk, és ha többet költ, mini
amennyije van, előbb-utóbb bajba kerül. Keserves tapasztalatok, és
nehéz napok árán kell rájönnie, hogy nem viselkedhet úgy, mintha a
holnap soha nem jönne.
Ha az Aphrodité-nŐ megtanul számolni a következményekkel
mielőtt cselekszik, nyilván kevésbé meggondolatlanul és több fele
lősséggel él majd, de azt a tulajdonságát, hogy inkább a szívére, mim
az eszére hallgasson, nem fogja levetkőzni. Az érzelmi megfontolások
mindig meg fogják előzni a gyakorlati szempontokat, s meglehel, a
viselkedése még így is sérteni fog másokat.

A szerelem áldozatai
A férfiak olykor ugyancsak megsínylik, ha egy Aphrodité-nő szereli,
majd dobja őket. A nő ugyanis nagyon könnyen beleszeret valakibe, es
azt hiszi, megtalálta az igazit. Minden alkalommal ezt hiszi. A léi II
pedig a pillanat varázsában istennek érzi magát, aki egy istennővel
egyesült a szerelemben, s aztán egyszer csak az ajtó előtt találja magát,
és már másvalaki van odabenn. Megeshet, hogy Aphrodité nyomában
egész sor eltaszított, sérült, dühös és megalázott férfi marad, akik úgy
érzik, kihasználták őket.
Az Aphroditék viharos szerelmi kapcsolatok egész sorában
érezhetik úgy, hogy halálosan szerelmesek (vagyis elárasztja őket az
archetipikus élmény). Hogy ez mégse menjen így a végtelenségig, meg
kell tanulniok elfogadni valakit „szőröstül-bőröstül", valakit, aki in-
kább tökéleden emberi lény, semmint isten. Mindenekelőtt a felületes
belehabarodásoknak kell gátat szabni, s ez csak a kellemetlen ta-
pasztalatok nyomán szokott bekövetkezni, de meg kell lennie, hiszen
akinek „minden férfi megtetszik", aki valamiért vonzó lehet, az
képtelen fölfedezni a szerelem igazi, mély emberi értékeit, és nem
tudhat önmaga, valamint partnere gyengeségei ellenére tartós, kie-
légítő kapcsolatot fenntartani.

„Átkozott szerelem"
Aphrodité hatalma — mint mitológiájából is láttuk — lehet
romboló, kártékony hatású. A legkézenfekvőbb bizonyíték erre, hogy
a viszonzadan szerelem a nőket is éppúgy sújthatja, mint a férfiakat.
Van tilos, vagy szégyellni való szenvedély, van olyan, amit viszonozni
nem lehet, s van, ami konfliktusokat, megaláztatást jelent minden
résztvevőnek, és csak tönkreteszi a nőt, aki pozitív tulajdonságait is
elveszítheti egy ilyen élmény kapcsán.
Ilyen „átkozott szerelem" sújtotta Médeiát, Mürrhát és Phaidrát,
akik betegei lettek a szerelemnek. Amikor Aphrodité megharagudott
Pszükhére, meghagyta Erósznak, hogy egy szörnyeteg iránt gyújtsa
szerelemre a lányt. (Erósz azonban maga szeretett bele, és nem
engedelmeskedett anyjának). Az istennő nagyon jól tudta, hogy a
szerelem fájdalmas élmény lehet.
Aphrodité modern áldozatai azok a nők, akik szerelmük kapcsán
áldatlan függőségbe kerülnek, és képtelenek a kompetens élet-
vezetésre. Sokan pszichiáternél keresnek segítséget. Saját gyakorla-
tomban két tipikus forma tűnt föl. Az egyik eset, amikor a nő olyan
férfiba szerelmes, aki megalázza vagy méltadanul bánik vele. A nő
néhány morzsányi Figyelmesség reményében egész életét, minden igé-
nyét háttérbe szorítja, és aláveti magát szerelmének. A kapcsolat lehel
rövid életű, de akár évtizedekig is fennmaradhat ezen a felemás
módon. A nő — minden ellenkező bizonyíték ellenére — erőlted a
kapcsolat fennmaradását, és igyekszik meggyőzni magát arról, hogy a
férfi igenis szereti Őt és szüksége van rá. Boldogtalan és deprimált
ugyan, de bármennyire szeretné, képtelen felszámolni a viszonyt, és
változtatni méltadan helyzetén. Márpedig ahhoz, hogy ezt a pusztító
állapotot megszűntesse, mégiscsak ki kell lépnie függőségéből.
A másik alaphelyzet még ennél is reménytelenebb és megalázóbb.
Ez akkor következik be, ha a nő olyasvalakibe szeret bele, akinek esze
ágában sincs kapcsolatra lépni vele, és ezt világosan ki is nyilvánítja.
Minden alkalommal kitér a nő útjából, és valóságos istencsapásnak
érzi a szerelmét, amit nem akar viszonozni. Ez az átkos kötődés is
évekre megmaradhat, és lehetedenné tehet minden egyéb kap-
csolatot. A szeretett férfi utáni hajszában a nő például utána is költöz-
het egy másik városba (egyik betegem ezt tette), letartóztathatják
garázdaság, rendbontás, csendzavarás miatt, és erőszakkal kidobhatják
a házból.
Nehéz kiszabadulni Aphrodité csapdájából. A nőnek föl kell
ismernie az ilyen kapcsolat pusztító voltát és akarnia kell a szabadulást.
Orási önfegyelemre van szüksége, hogy ne akarja újra meg újra
felhívni vagy meglesni a férfit, mégis le kell erről tennie, hogy érzéseit
jobb helyre tudja „befektetni".

A fejlődés útjai
Minden nő számára nagy segítség, ha ismeri saját archetipikus
hajlamait, késztetéseit, de az Aphrodité-nők esetében kiváltképpen így
van. Megtudhatják, hogy „istenadta" természetükből fakad, hogy
könnyen lesznek szerelmesek, gyorsan lobbantják fel a férfiak vágyát, s
hogy erős szexuális késztetésük van, ami más nők esetében nem
mondható el — legalábbis nem általánosan. Már pusztán azért is
érdemes ezt tudni, hogy ne érezzen bűntudatot, az, aki ilyen. Nem
kevésbé fontos azonban annak a szem előtt tartása, hogy az istennők
csak archetipikus tulajdonságaikat „kölcsönzik" a földi nőknek; gon-
dolkodni és érdekeiket képviselni, életükért felelősséget vállalni nekik
maguknak kell.
 Aphrodité mellett más őstípusok nemigen szoktak előfordulni,
legfeljebb a háttérben, lappangó módon vannak jelen. A fejlődés
egyik lehetősége, ha előcsalogatjuk őket. Bizonyos élettapasztalatok
nyomán vagy a tanulás során, egyes készségek és képességek gondo-
zása folytán az Athéné vagy Artemiszjelleg előtérbe kerülhet. Ha
Aphrodité féijhez megy és gyerekei lesznek, Héra és Démétér jóté-
kony, stabilizáló hatását érezheti. Az erotikus hatások könnyebben
elháríthatok, ha meditáció segítségével Heszdát is magunkhoz hívjuk,
s végül aki Perszephoné módjára fordul befelé, az a valóság helyett
fantáziájában is kiélheti a szexuális élményt, ha az egyébként kárára
válna.
Aphrodité — amint tudatában van viselkedése rugóinak —
könnyedén változtathat azokon a viselkedésein, melyekkel másoknak
árt, vagy önmagának nem használ. Az eredmény olykor igen látványos.
A nő képes rá, hogy felméije cselekedetei következményét, fontossági
sorrendet tud felállítani az életében, és kapcsolatai is javulnak.
Pszükhé mítosza is kijelöl egy utat, amit a fejlődni, „gyógyulni" akaró
Aphrodité bejárhat.

Pszükhé mítosza
Pszükhé (latinosan: Psyche) gyönyörű halandó királyleány volt,
akire Aphrodité igen féltékeny lett, mert „második Aphroditédnek
mondták, és ez sértette az istennő hiűságát. Ezért aztán meghagyta
fiának, Erósznak (Ámornak), hogy keltsen szerelmet a királylányban
egy szörnyeteg iránt. Erósz azonban maga is beleszeretett Pszükhébe,
egy csodapalotában vitte, és minden éjszakát vele töltött. A lány
teherbe esett. Féije megtiltotta neki, hogy a kilétét tudakolja, de
Pszükhé — irigy nővérei sugallatára — megszegte a tilalmat. Erósznak
el kellett hagynia őt. Az áldott állapotban lévő Pszükhé keserves
kutatásba kezdett, s rájött, hogy ha újra találkozni akar hitvesével, ki
kell engesztelnie Aphroditét, és ezért meg is jelent az istennő előtt. Az
— hogy próbára tegye, és éreztesse vele hatalmát — négy megold-
hatatian feladat elé állította menyét, Erósz azonban segítségére sietett,
s végül bejutott a halhatadanok közé. Gyermekük Hédoné — a Gyö-
nyör.
Aphrodité négy feladványa felad szimbolikus értékű, s a jungiánus
gondolkodók éppen ezért nem egyszer a nő lelki fejlődésének
analógiájaként dolgozták fel ezt a mítoszt. Minden feladat megol-
dásához olyan képességekre van szükség, melyeket egy nőnek —
önmegvalósítása érdekében — ki kell magában fejlesztenie. Minden
feladat az animussal, a női lélek tudattalan férfirészével van össze-
függésben. A Pszükhé archetípusoknak nagy erőfeszítésébe kerül
ezeknek a tulajdonságoknak a kialakítása.
Pszükhé feleség — mint Héra, anya — mint Démétér és
természetesen szerető, mint Aphrodité. A mítosz során lemegy az
alvilágba és visszatér onnan — akárcsak Perszephoné. A tanulság
lényegében az, hogy a kapcsolat-orientált nőknek ki kell fejleszteniök
azokat a készségeket, melyek a feladat-orientált nők (illetve az animus)
„férfias" sajátjai. E feladatok megfelelői és változatai egyébként számos
népmesében, így a magyar népmesékben is megjelennek.

1. Feladat: a magok szétválogatása. Aphrodité egy terembe vezette

Pszükhét, és egy óriási halom összekevert magra mutatva meg-
parancsolta neki, hogy még az est beállta előtt válassza szét fajtánkéin
a kölest, borsót, árpát, mákot, lencsét és babot, külön kupacokba. A
feladat megoldhatatlannak látszik, ám Erósz egy seregnyi hangyát küld
segítségül, s a szorgos, szerény állatkák szemről szemre széthordják a
roppant halmot, és minden fajtát külön raknak.
Hasonlóképpen, ha egy nőnek fontos döntést kell hoznia, előbb
szét kell választania egymástól a benne keveredő érzéseket, szem-
pontokat, versengő vágyakat. Különösen bonyolult a helyzet, ha
Aphrodité keze van a dologban. „A magok szétválogatása" ilyenkor
belső feladat, ami megköveteli, hogy nő nagyon őszintén önmagába
nézzen és elválassza a lényegest a lényegtelentől, a fontosat a mcl
lékestől, mielőtt dönt.
Ha egy nő meg tudja állni, hogy egy zavaros helyzetben is kitartson,
és ne döntsön, ne cselekedjék addig, amíg nem lát tisztán, akkoi
megtanulta, hogy bízzék a „hangyáiban". Ezek megfelelnek az intuitív
folyamatnak, melynek eredményei túlmutatnak a tudatos megfon
tolásokon. Egyébként az is éppoly könnyen lehetséges, hogy miután a/
ember tudatosan szétválogatta, és logikusan fölmérte a dolgokat, étt
kijelölte a legfontosabbat, a helyzet világos és egyértelmű lesz, és a
döntés meghozható intuíció nélkül is.
 2. Feladat: szerezni az aranygyapjúból. Ez a feladat szerepelt már az
idézett mítoszok között: Iaszón és az Argosz hajósai is a félelmetes
napkosok gyapjáért indultak útnak, s ők is csak varázslattal juthattak
hozzá. Pszükhének sem volt sok esélye, hiszen ezek a napkosok
félelmetes bestiák voltak, hatalmas szarvaikkal naphosszat harcoltak
egymással a mezőn. Ha halandó a közelükbe kerül, s megpróbál csak
egy szálat is szerezni tőlük a drága szőrzetből, biztosan összetiporják.
Most egy zöld nádszál segített Pszükhének: azt súgta neki, váija
meg a naplementét, amikor a kosok levonulnak a mezőről és elszé-
lednek, s akkor a bokrokról összeszedheti a fennakadt szálakat.
Az aranygyapjú a hatalmat jelképezi. Ha a nőnek meg kell szerez-
nie, nagyon kell közben ügyelnie, nehogy belepusztuljon. Ha egy
Aphrodité, vagy egy sebezhető archetípusú nő kikerül a versengés
világába, ahol mindenki ádáz küzdelmet folytat mindenki ellen a
hatalomért, a pozíciókért és az „aranyért", vagyis a pénzért,
megsérülhet, elveszítheti illúzióit, sőt, lábbal taposhatják, ha nem
okos. A tetőtől talpig felvértezett Athéné bezzeg ott állhat a csatamező
közepén, a harc sűrűjében, neki nem eshet bántódása! O közvedenül
is részt vehet a politikában, kimódolhatja a legjobb közgazdasági
stratégiákat. Pszükhé jobban teszi, ha figyel, kivátja a harc végét s
inkább közvetett módon jut a hatalomhoz.

A feladat metaforája: megszerezni a hatalmat, és nemek maradni.

Pszichiáteri munkám során megállapítottam, hogy minden nőnek, aki
megtanul érvényesülni, jót tesz, ha nem felejti el ezt a feladatot. Aki
csak arra koncentrál ugyanis, hogy saját szükségleteinek és igényeinek
hangot adjon, és soha nem kapcsol át a másik értő, empátiás
meghallgatására, annak a „párbeszédei" elidegenítő szembesítések
lesznek csupán, és nem segítik abban, hogy el is étje, amit szeretne,
mert nyers, destruktív, ártó színben tűnik föl mások előtt.

3. Feladat: a kristályserleg megtöltése. Harmadik feladatként Aphrodité

egy kis kristályserleget adott Pszükhének azzal a paranccsal, hogy
töltse azt meg egy tiltott folyó vizével. Ez a folyó egy olyan forrásból
ered, amely a világ legmagasabb sziklaszirtjéről az alvilág legmély-
ségesebb mélyébe zuhog le, mielőtt újra a föld felszínére törne. Ez a
folyó tehát átvitt értelemben az életnek a cirkulációja, melybe Pszük-
hének bele kell merítenie edényét, hogy megtöltse azt.
 Ahogy Pszükhé lepillantott a sziklákba mélyen beágyazódott jeges
áradatba, melyet még jókora sárkányok is őriztek, a feladat megold-
hatadannak rémlett számára. Ám ekkor egy sas sietett a segítségére. A
sas azt a képességet testesíti meg, hogy egy tájat, egy helyzetet nagyon
messziről, a távlat perspektívájából tekintsünk át, s aztán lecsapjunk és
megragadjuk, amire szükségünk van. Ez a Pszükhé-jellegű nőknek
aligha sajátja, hiszen ők „nem látják a fától az erdőt".
Különösen az Aphrodité-nők számára fontos, hogy kapcsolataikban
tartsanak érzelmi távolságot, hogy mindig átlássák a helyzetüket, és ki
tudják szemelni azokat a részleteket, melyeket az adott pillanatban
meg kell ragadni. így tudják beépíteni tapasztalataikat a reakció-
készletükbe, és így tudnak életük irányítóivá válni,

4. Feladat: megtanulni nemet mondani. Utolsó feladatként isteni

„anyósa" egy tégelyt adott Pszükhének, hogy ugyan ereszkedjen már le
vele az alvilágba, és kélje meg Perszephonét, hogy töltse meg azt a kis
tégelyt szépségbalzsammal Aphrodité számára. Pszükhé azt hitte, ez
maga a halál, de ezúttal egy kilátótorony adott neki hasznos tanácsot.
Több volt ez a feladat, mint egy hős bátorságának és eltökélt-
ségének próbája, mert Aphrodité még nehezített is rajta. Közölte
ugyanis az asszonnyal, hogy útja során igen szánandó emberekkel fog
találkozni, akik segítségért könyörögnek majd, s neki „háromszor kell
bezárnia szívét a végzetes könyörületesség előtt", mert ha nem tesz
úgy, mintha meg sem hallaná a jajszavukat, és nem megy tovább,
örökre lent kell maradnia az alvilágban.
Kitűzni egy célt, és azt mások szükségleteinek jelentkezése ellenére
sem föladni — a szűz archetípusokat kivéve minden nő számára
nehéz. Az anyás Démétér és a szolgálatkész Perszephoné-nők azonnal
odafordulnak, ha valaki kér tőlük valamit, a Hérák és Aphroditék
kevésbé, de ők sem érzéketlenek.
A feladat, aminek Pszükhé eleget tesz, amikor háromszor mond
nemet: a döntés, a választás gyakorlása. Nagyon sok nő, miközben
éppen önmagáért tesz valamit, hagyja, hogy mások eltérítsék eredeti
szándékától; attól, hogy kielégítse saját igényét. így nem tudjak
befejezni, amit elkezdtek, nem érik el, amit szerettek volna, és solia
nem teszik azt, ami nekik a legjobb, ha csak meg nem tanulnak nemet
mondani. Akár a társaságára, akár a vigasztalására vágyik valaki, aktit
egy erotikusán töltött kapcsolat csábításáról van szó, mindaddig, amíg
a nő nem tanul meg nemet mondani arra, amire egyébként fogékony, nem
fogja tudni a kezébe venni a saját élete irányítását.
A négy feladat teljesítése során Pszükhé fejlődik, és méltóvá válik a
halhatadanságra. Kifejlődik benne a bátorság és a határozottság, amit
Aphrodité próbára tett. Am mindannak ellenére, amit elér, alap-
természete változatlan, és ami érték volt, az érték is marad a számára.
Mindent kockáztat a szerelemért, és győz.
 13. fejezet

Melyik istennő kapja az aranyalmát?

Az istennők közötti versengés, konfliktusok és szövetkezések

éppúgy megjelenhetnek a női lélekben, mint egykor az Olümposzon.
Melyikre Figyelünk? Melyiket mellőzük éppen? Van-e a nőnek egyál-
talán választása? Ezek a bennünk munkáló istenalakok igen erős
archetipikus viselkedésmintákat képviselnek, és éppoly hevesen küzde-
nek az elsőbbségért, mint annak idején a görög istennők az arany-
almáért; a díjért, amit Parisz ítélete juttatott a legszebbnek.

Parisz ítélete
Minden olümposzi isten és istennő, és minden halandó és
halhatadan meg volt híva Péleusz, a király és Tethisz, egy tengeri
nimfa esküvőjére, kivéve Eriszt, a viszály istennőjét, mivel őt sem a
vőlegény, sem a násznagy: Kherión, a kentaur nem akarta ott látni.
| Erisz rettenetes dühre geijedt, és bosszút forralt Leszakított egy almát
a Heszperiszek kertjében, és belekarcolta az arany gyümölcs héjába:
,A legszebbnek" — és begurította a lakodalmas házba. Még meg sem
állt, máris hárman tartottak rá igényt: a gyönyörű Héra, aki a legfőbb
isten felesége lévén úgy vélte, ő „hivatalból" a legszebb, Athéné, a szűz,
akinek szeméből az éltelem sugárzik, és Aphrodité, aki a szerelem
istennője, és meggyőződése, hogy nála senki szebb nem lehet.
Látta Zeusz, hogy baj lesz a dologból, s mert ő maga vonakodott
ítélkezni, elküldte Hermészt az Ida hegyére Pariszért, aki rangjarejtett
királyfi létére éppen ott pásztorkodott. Döntse el ő, a legszebb férfi a
halandók között, hogy kié legyen az aranyalma.
Hermész a három istennővel együtt fölkereste Pariszt a barlang-
jában. A három szépség mindegyike megpróbálta megvesztegetni a
pásztort. Héra azt ígérte, egész Ázsia királyává teszi. Athéné ezt
mondta: „Minden művészetemre megtanítalak, és szülővárosod hős
oltalmazójává teszlek!"1
Aphrodité teljes szépségét feltárta Parisz előtt, és édes mosollyal ezt
súgta neki. „Én a legszebb földi asszony szerelmével foglak
megjutalmazni." Parisz habozás nélkül Aphrodité mellett döntött,
magára zúdítva Athéné és Héra haragját.
Ez az esemény vezetett később a trójai háború kitöréséhez. Parisz
ugyanis trójai királyfi volt, a legszebb földi asszony pedig történetesen
egy görög király: Menelaosz felesége, Helené. Parisz — nem nagy ne-
hézségek árán, mivel maga is Isteni szépség volt — behajtotta a
bíráskodásért járó honoráriumát, elrabolta Helenét, és hazavitte
Trójába. így tört ki a tíz évig tartó háború, ami Trója pusztulásával vég-
ződött.
Az olümposziak nagy kedvvel vetették bele magukat a háborúba,
amiben — halhatadanok lévén — sok veszteni valójuk nem volt. Héra
és Athéné természetesen a görögök oldalára állt, hiszen nehezteltek
Pariszra az ítélete miatt. Hozzájuk csatlakozott Poszeidón, Hermész és
Héphaisztosz. Négy istenség: Aphrodité, Árész, Apollón és Artemisz a
trójaiak pártját fogta.

Parisz ítélete a földi nő életében.

Minden mai nő szembesül saját Parisz-dilemmájával. A kérdés
pedig ugyanúgy hangzik, mint ahogyan azt az olümposzi vendégek
feltették a pásztornak: Kié legyen az aranyalma? Ehhez manapság még
egy kérdés társul: Ki hozza meg a döntést?

Melyik istennő kapja az aranyalmát?

A mítoszban a jelen lévő istennők közül csak három vetélkedik az
elsőségért: Héra, Athéné és Aphrodité. A nő személyiségében többen
vannak, és mások is beállhatnak a versenybe, meglehet, csak ketten, de
lehet, hogy négyen is. A hét istennő minden variációban versenghet a
másik hattal: az aktivizálódott őstípusok az elsőbbségért küzdenek.
Ha a három, a mítoszban eredetileg versenyző istennőt tekintjük,
megállapíthatjuk, hogy azok három alapvető irányt képviselnek, amit
egy nő élete során követhet, s melyek bizony gyakorta konfliktusba ke-
rülnek egymással. Héra a házasság elsőbbségét vallja, Athéné az intel-
lektusét, s aki neki adja az aranyalmát, az a hivatására, karrierjére
szavaz, s végül Aphrodité a szépséget, a szerelmet és a szenvedélyt ré
szesíti előnyben, és a kreativitást tartja a legfőbb értéknek. Az a nő, aki
rá voksol a teljesítményekkel, és a tartós kapcsolatokkal szemben, az
élénk érzelmi életet választja.
 Alapvetően különbözőek ezek a választások, hiszen a három
istennő mindegyike más-más kategóriába tartozik. Adiéné szűz, Héra
sebezhető és Aphrodité az alkimista. Egy nő életében a három
kategória által képviselt jelleg közül csak egy szokott uralomrajutni.

Kié a választás lehetősége ?

A mítoszban egy halandó férfira ruházzák a döntés jogát. A pat-
riarkális kultúrákban ez már csak így van. S ha férfiak döndk el, hogy
hol a nő helye, akkor természetesen úgy döntenek, ahogy nekik
megfelel. A legtöbb német nő életének korlátait szinte századokon át
csaknem a mai napig „három K" jelölte ki: Kinder, Küche, Kirche (gyer-
mekek, konyha és templom).
Személyes szinten az aranyalma odaítélésének kérdése folyamatos
és állandó versengést jelent. Kezdik a szülők, folytatják a nevelők és
tanárok, az osztálytársak és barátnők, az udvarlók, féljek és még a
gyerekeink is. Mindegyik egy-egy kis Parisz, akinek a zsebében ott
lapul a mi aranyalmánk, s ha nekik úgy tetszik, odanyújtják — ha
kedvükre való, ahogyan viselkedünk —, ha pedig nincs ínyükre, amit
teszünk vagy tenni akarunk, akkor visszadugják.
Mind a hét istennő részletes fejezetében leírtam, hogyan befo-
lyásolja — segíti, vagy akadályozza — a szülői ház egy kislányban egy-
egy archetípus dominanciájának alakulását. Ha egy nő másokra bízza
annak az eldöntését, hogy mi fontosabb a számára, úgy a szülei
várakozásának fog megfelelni, az ő „hajlamaikat" fogja kiélni, és
azokhoz a normákhoz fog igazodni, amik a család társadalmi
rétegében uralkodóak.
Ha egy nő maga dönti el, hogy „melyik istennő kapja az arany-
almát", és ítéletét — befelé „fülelve" arra az erőre alapozza, melyet egy
benne munkáló archetípus képvisel, akkor minden döntése, amit
élete során hoz, a maga szempontjából célirányos és értelmes lesz.
Meglehet, a család vagy az adott kultúra nem támasztja alá a döntéseit,
de attól azok még hitelesek lesznek.

Istennők ütközése, a „bizottság", mint metafora

Meglehet, hogy egy nő lelkében viszály támad az istennők között,
többen is ácsingóznak az alma után, valahányszor döntés előtt áll.
Ilyenkor mi a helyzet? A nő dönt, vagy a benne tülekedő istennők —
vagyis az ösztönei, hajlamai, viselkedési mintái, amik egymással
viaskodnak?
Mesterem és mentorom, Joseph Wheelwright jungiánus analitikus
szerint úgy kell elképzelnünk azt, ami a fejünkben végbemegy, mini
egy bizottági értekezletet. Személyiségünk különböző oldalai egy
kerek asztal körül ülnek. Vannak közöttük hölgyek és urak, ifjak és
vének és középkorúak, egyesek harsányak és követelőzők, mások hű-
vösek és távolságtartók. Ha némi szerencsénk van, akkor egy egész-
séges ego (én) ül az asztalfőn és ő elnököl, eldöntve, hogy mikor ki
kaphat szót és ki nem. Az elnöknek figyelmes résztvevőnek és ha-
tékony vezetőnek kell lennie, hogy fenn tudja tartani a rendet. Ezek a
tulajdonságai egy jól funkcionáló én-nek is. Ha az ego (az én) jól
működik, akkor megfelelő, a helyzethez illő viselkedés jön létre.
Nem könnyű feladat elnökölni egy olyan bizottságban, ahol, mini
minden nő lelkében, több istennő magának perli a hatalmat, s közben
egymással is vitában állnak. Ha egy nő énje képtelen fenntartani a
rendet, akkor valamelyik istennő közbelép, és a kezébe veszi a gyeplőt.
Metaforikusán ez úgy értendő, hogy ilyenkor egyeden istennő uralja a
nő személyiségét; „nem tud parancsolni az ösztöneinek". Megesik,
hogy kitör az „istenek háborúja", ha egyformán erős késztetések
versengenek egymással.

Mindenki szót kaphat

Ha egy bizottság jól működik, akkor az elnök a megfigyelő posztját
foglalja el, és a megfelelő információk alapján világos döntést hoz,
Ilyen az egészséges ego. Ismeri a bizottság valamennyi tagját, és
tisztában van az igényeikkel és kívánságaikkal is, tudja, mi motiválja
őket. A személyiség összes adekvát szempontja meghallgattatik, a
realitások figyelembe vétetnek, és még a feszültség is rendjén való.
Mivel minden istennő egy bizonyos ösztönzést képvisel, egy meg
határozott értékért vagy a nő személyiségének egy részéért (azaz:
egészéért, egészségéért) emel szót, a felszólalás időtartama attól függ,
milyen erős az adott archetípus, mennyiben érintett a terítéken lévő
napirendi pontban, s hogy az ego, mint elnök, mennyi teret ad neki.
A döntések súlya nagyon különböző. Például el kell dönteni, hogy
mit tegyünk vasárnap. Heszda egy nyugodt, otthon töltött nap melled
áll ki, Héra szerint meg kell látogatnunk a féljünk rokonait, Athéné
arra emlékeztet, hogy a szerződéses munkánk oroszlánrésze még hátra
van, Artemisz egy kiadós sétára vágyik a hegyek közt.
Egyszer el kell döntenünk azt is, hogy mit kezdjünk életünk
második felével. Ilyenkor is minden istennőnek jól fölfogott érdeke
fűződik a döntésünkhöz.
Most, hogy a gyerekek felnőttek, akár el is válhatunk, hiszen a
házasságot csak miattuk tartottuk fenn. Vagy éppen ideje lenne
föladni a függetlenségünket, és egy megbízható társ mellett elkötelez-
ni magunkat. Meglehet, pótolni akaijuk, amit eddig elmulasztottunk,
és minden erőnket, a hivatásunkra koncentráljuk.
Van, aki ilyenkor arra vágyik, hogy valamilyen „szép mesterség" da-
rabjai kerüljenek ki a kezéből, van, aki arra, hogy az unokáinál pó-
tolja, amit a gyerekeinél elmulasztott.
Az élet középső szakasza tehát új konstellációt, eddig háttérbe szo-
rult istennők uralmát hozhatja. Váltás azonban máskor is lehetséges,
így a serdülőkorban, nyugdíjba menetelkor, vagy a változás korában is.
Ha megkezdődik az átmenet időszaka, a nő elnöklő énje, feltéve, hogy
valóban egészséges, tudatosan számba veszi a jelentkező értékeket,
elsőbbségeket, meglévő kötelezettségeket, s mindezt a realitáshoz iga-
zítja. Ha a különféle prioritások harcolnak egymással, nem erőlteti a
döntést, amíg minden témát alaposan meg nem tárgyaltak. Ez tardiat
öt percig, ha arról van szó, hogy mi legyen a vasárnapi program, de
tarthat öt évig is, ha az a kérdés, hogy a nő szüljön-e, vagy sem.
Ismertem egy asszonyt, aki évekig küszködött a „gyerekprob-
lémával". Az ilyen nők képtelenek dönteni az anyai ösztön és az
érvényesülés vágya között. És mit tegyenek, ha köztük és a féljük
között sincs egyetértés? Ha az egyikük szeretne gyereket, és a másik
semmiképpen nem? Mit tegyen amikor harmincas éveiben jár immár,
és sürged az idő?
Olykor Héra is, Adiéné is Démétér ellen foglal állást. A döntésnek
azonban űgy kell megszületnie, hogy a no ne nehezteljen miatta
senkire, és ne érezze űgy, hogy voltaképpen nincs is választása. Ez
minden döntés esetében így van. Ha az ember űgy érzi, hogy külső
körülmények kényszerítő hatása alatt, vagy éppen, űgy, hogy belső
kényszer hatására cselekedett, akkor tehetedennek, dühösnek és
lehangoltnak érzi magát a döntés után. A neheztelés pedig elszívja
életerejét, nem tud arra figyelni, amit csinál, bármilyen fontos is
legyen az a számára. Mindannyiunknak el kell tudni viselni, hogy
esetleg valami elmarad, kimarad az életünkből egy döntés nyomán, s
aztán ismét bele kell merülnünk az értelmet adó dolgokba, legyenek
azok bármilyen jellegűek. Énünk nem lehet passzív megfigyelője az
archetípusok tülekedésének, végül ki kell tudni mondani: „Én
döntöttem így. Tudom, ki vagyok és tisztában vagyok a körül-
ményeimmel is. Efogadom magam ezekkel a tulajdonságokkal, és
elfogadom a valóságot is." Csak így szabadulhat föl újabb célokra az az
energia, amit a probléma megoldásába fektettünk.

Amikor az elnök tehetetlen

A döntések meghozatalának normális folyamata a lehető legjobb
eredményt hozná, de sajnos nem ez az egyetlen mód, ahogyan belső
konfliktusainkat kezeljük. Ha az ego tehetedenül sodródik mindig az
erősebb oldal felé, akkor viselkedésünk pontosan úgy fest, mintha
kívülről rángatnának ide-oda.
Megesik például, hogy egy asszony képtelen eldönteni, hogy sza-
kítson-e a szeretőjével, vagy sem, mert tudja, ha folytatja a viszonyt, ez
a házasságába fog kerülni. A benne zajló konfliktus éppen olyan
megoldhatatlan és végeérheteden lehet, mint a trójai háború volt. A
nem eléggé hatékony ego azt eredményezi, hogy az asszony szakít a
szerelmével, de aztán újra meg újra visszahívja.
A trójai háború találó metafora erre a helyzetre. Helené, a
zsákmány, akiért küzdöttek, éppen olyan passzív volt, mint egy tehe
teden ego egy szakítsak — ne szakítsak konfliktusban, túszhoz
hasonlatos, akit hol az egyik, hol a másik párt ejt el.
A görögök vissza akarták vinni Helenét a férjéhez. Mellettük álli
mindenekelőtt Héra, a házasság védelmezője, aki ragaszkodott hozzá,
hogy a harc addig folytatódjon, míg Trója rommá válik, és Ménelaos/
visszakapja az asszonyát. Héphaisztosz, az istenek kovácsa is a görögök
mellett állt, ő készített pajzsot Akhilleusznak, a hősnek, érthető
rokonszenvvel a félj iránt, hiszen őt Aphrodité alaposan felszarvazta.
Poszeidón, a tenger erősen patriarkális istene is a görögöket támo-
gatta Atiiénével, a patriarkális értékek védelmezőjével egyetemben. A
törvényes Férj oldalára, Parisz ellenfeleinek oldalára állt, hiszen Héra
is, és ő is engesztellieteden ellenségei voltak a trójai királyfinak ama
bizonyos alma miatt.
 Ezek az olümposzi alakok a házasság fenntartásának irányába ható
késztetéseket jelképezik. A szent köteléket, a törvényt, és mellesleg azt
a nézetet, hogy az asszony a Féq tulajdona.
Aphrodité, az alma elnyerője, és a szerelem istennője termé-
szetesen a trójaiak mellé állt, már csak azért is, mert ő maga ajánlotta
fel Helenét Parisznak. Szeretője és több gyerekének apja, Árész is Tró-
ját támogatta és érdekes módon Apollón és Artemisz is mellettük
foglalt állást. A kétnemű ikerpár férfiak és nők nem sematikus szere-
peit képviselik, ezeknek a betöltése azonban csak akkor lehetséges, ha
a patriarkátus hatalma megroppan, vagy kérdésessé válik.
Ez a négy istenség képviseli azokat a késztetéseket, melyek a szerelmi
viszony fenntartása mellett hatnak egy nő pszichéjében. A szenvedély és
a szexualitás mellett voksolnak, kiállnak a nő autonómiájáért és
vallják, hogy szexualitása a sajátja és nem a házasság intézményéé vagy
a féijéé. Mind a négyen impulzív archetípusok és lázadnak a hagyo-
mányos szerepek ellen. A férj elleni hadüzenetnek tekinthető szerelmi
viszonyt tehát egyetértéssel fogadják.
Ha egy nő passzívan sodródik egy szerelmi háromszög konflik-
tusában a mindenkori erősebb felé, az mindenkinek árt: neki, a két
férfinak, és mindhármukjövőbeli kapcsolatainak is.

Káosz a bizottságban
Ha egy nő lelkében dűl a vihar és az ego képtelen rendet tartani, a
normális folyamat el sem tud kezdődni. Több bizottsági tag egyszerre
emeli föl a hangját, belső hangzavar tör ki, mindia minden istennő
egyszerre akarná kikiáltani a maga véleményét, túlharsogva a másikat.
Az elnöklő ego nem érti egyiket sem, és óriási feszúltség keletkezik
benne. A káosz kellős közepén úgy érzi, tennie kell valamit, s ez
leggyakrabban akkor tör rá, amikor képtelen világosan gondolkodni.
Egy negyvenes évei derekán járó betegem lelkében pont ilyen
zavaros állapotok uralkodtak, amikor el akarta hagyni a férjét. Nem
volt szerető a dologban, a házasság húsz éve működött, és minden
külső szemlélő ideálisnak vélte. Amíg kliensem csak fontolgatta a válás
lehetőségét, minden szempontot többé-kevésbé racionálisan szemügy-
re tudott venni. Amikor azonban közölte a férjével, hogy mire készül,
és elment, hogy át tudja gondolni a dolgot, kitört a belső káosz. Mint
mondta, úgy érezte, „mintha egy mosógép járna a fejében" vagy „mint-
ha egy mosógépbe dugták volna". Egyes személyiségrészei félelemmel
és riadózással reagáltak kockázatokkal járó, de autentikus döntésére.
Egy időre teljesen lemerevedett — az énje szinte megbénult a
rázúduló tehertől. Ahelyett azonban, hogy föladta volna, és hazament
volna a férjéhez, tartotta magát ahhoz az igényéhez, hogy számba
vegye, és szétválogassa magában a dolgokat és a barátainál maradt,
míg tisztázni tudta magában a helyzetét. Énje lassan átvette az uralmat,
elfoglalta szokott helyét az elnöki székben, és az asszony meg tudta
hallgatni a félelem és riadalom hangjait is. Végül elvált, és egy év
múlva már biztos volt benne, hogy jól döntött.
Ilyen helyzetben sokat segít, ha megbeszélhetjük valakivel a
bennünk ütköző érzéseket és félelmeket, vagy ha le tudjuk írni azokat,
hogy az egymásnak ellentmondó érzéseket szét tudjuk választani. Ha a
problématömeget tagoljuk, és rangsoroljuk a szempontok fontosságát,
akkor nem nehezedik már elviselhetetíen teher az ego-ra.
A „bizottsági káosz" általában átmeneti állapot, akkor keletkezik,
amikor valamit újnak és fenyegetőnek találunk. Az ego röviddel ez után
rendet teremt. Ha azonban nem tudja helyreállítani a bizottság
normális működéséhez szükséges állapotokat, a mentális káosz
összeomláshoz vezetíiet. Agyunk telítődik egymásnak ellentmondó
érzésekkel, gondolatokkal és képekkel, lehetedenné válik a logikus
gondolkodás és a személy képtelenné válik a hatékony működésre.

Az elnök elfogult
Az ego, mint elnök, elfogult, egyes bizottsági tagokkal kivétele/,
másokról nem vesz tudomást és elhallgattatja azokat az igényeket, ei
zéseket vagy véleményeket, melyeket elfogadhatadannak vagy meg
engedhetedennek minősít. Mindent cenzúráz, amit nem akar látni
vagy hallani, s így a felszínen úgy tetszik, mintha nem is lenni
konfliktus. A „kedvenc istennő" helye csupán egy vagy két archetijnin
számára van fenntartva. Ezek azok, akikkel az énünk azonosul.
A kegyvesztett, vagy mellőzött istennők szempontjai és értékrendje
ezenközben háttérbe szorul, elnyomják, elfojtják a hangjukat. Olykoi
nem is nyitják ki a szájukat, és úgy tesznek, mintiia benne sem len
nének a bizottságban. Befolyásukat leginkább a „folyosón" — a/a/ a
tudattalan berkeiben lehet fölfedezni. Bizonyos akciók, pszichos/o
matikus tünetek és kedélyhullámzások azonban a cenzúrázott isten-
nőkjelenlétéről árulkodnak.
„Acting out"-nak, németúl „ausagieren"-nek nevezik a pszichológia
tolvajnyelvén azt a tudattalan által motivált viselkedésmódot, amivel az
ellentmondó és elfojtott érzelmek nyomán keletkező feszültséget ki
szokták üríteni azok, akik hajlamosak az ilyen viselkedésre. Általában
impulzív, hirtelen, a személy által is megmagyarázhatatlan cselekvésről
van szó, de ilyen lehet egy elfelejtés is. Mások testi tünetekre hajla-
mosabbak, vagy gyakori hangulatváltozásokra.

Az átkapcsolás művészete
Sokan mondják magukról, hogy „mindia nem is egy ember
lennék", amikor több istennő váltja egymást — akár naponta — a
kormányaidnál. Carolyn például biztosítási kötvényeket ad el, évente
több, mint egymillió dollár értékben. Ezernyi részletet kell kézben
tartania és erőszakosan kell a kliensek nyomába erednie. Otthon
azután a „karriertigris" magányosan sétáló macskává szelídül, aki bol-
dogan és elégedetten tesz-vesz egyedül a házában, és a kis kertjében,
mint bármelyik született Hesztia.
Leslie egy nagy reklámügynökség ötletgazdája. A hirdetések,
amiket kitalál, sziporkáznak, s hála kreadvitásának, és meggyőző
erejének, igen sikeres. Artemisz—Athéné dinamikus keverékének
tetszik, ám ha hazamegy, könnyedén átváltozik féije engedelmes
Perszephonéjává.
Mindketten tudják, hogy kétféleképpen viselkednek otthon, és a
munkahelyükön, s ez a naponként megismétlődő átkapcsolás egészen
természetes módon megy végbe. Ugy érzik, mindkét viselkedésük én-
azonos: az ő normális működésük, csak éppen itt így, amott meg úgy, s
lényegében hűek maradnak önmagukhoz mindenhol.
A személyiségtesztek — pontosabban: a személyiség kérdőívek,
vagy skálamódszerek kitöltésénél azok a nők, akik tudják, hogy visel-
kedésűk attól függ, hogy éppen hol vannak, vagy milyen hangulatban
töltik ki ezeket a teszteket, meg is szokták ezt jegyezni. Vannak, akik
örülnek a vagy-vagy válaszoknak, vannak, akik egy kicsit megzava-
rodnak ezektől. Válaszaikat az befolyásolja, hogy kérdőívet a hivatását
betöltő nő, a magánember, az anya vagy — mondjuk — a benne
lappangó művésziélek tölti-e ki, következésképpen a kialakuló „profil"
vagy személyiségkép is attól függ, hogy melyik „bennük élő istennő"
tölti ki a kérdőívet. Egy pszichológusnő például így kommentálta a
vizsgálatot: „Társaságban nagyonis extravertált vagyok, és ez nem
valami felvett álarc, vagy a partinak szóló bájmosoly, ott én szórako-
zom! Hanem, ha munka közben lepne meg valaki a kutatólaborban,
egy egészen más nőt látna!" Az egyik környezetben tehát csillogó
Aphrodité, a másikban gondos Athéné.
Általában él mindenkiben egy uralkodó (vagy domináns) arche-
típus, ami ádiatja a személyiséget, s így eldönthető például, hogy az
illető kifelé vagy befelé forduló-e. Minthogy azonban tiszta típusokat
soha nem találunk, és ilyeneket egyetlen személyiségelmélet sem
tételez, amikor valódi emberekre alkalmazza a kategóriáit, ez sem
„kötelező". Ha két vagy több istennő dominál, olykor az egyik, olykor a
másik reagál a külvilág eseményeire a körülményektől, vagy a megol-
dandó feladattól függően. Minél többen vannak, annál gazdagabb a
személyiség, és annál több lehetősége van rá, hogy a legkülönbözőbb
területeken hatékonyan működjön.

Tudatosság és döntés
Ha egy nő a bizottságban elnöklő és jó megfigyelő egoja segii
ségével tisztába jön az „asztal körül ülő" archetípusok jellegével, et
azzal a folyamattal, ami benne zajlik, máris két fontos önismereti
eszközhöz jutott. Egyrészt érzékeny füllel figyelhet befelé, és megül
lapídiatja, hogy éppen „ki beszél" és hamarosan rájöhet, hogy mely
istennők befolyásosak. Ha ezek az istennők személyiségének kondik
tuózus oldalát képviselik, ellentétes igényeket, melyeket összhangba
kellene hozni, mindegyikre rá tud hangolódni, azaz: az elnök szol
adhat mindenkinek, s aztán maga dönti el, hogy neki mi a legjobb,
melyik szempont előbbre való.
Meglehet, egyes istennők tartózkodóak, vagy rejtőzködnek, s c.sak
ideges tünetek vagy hangulati labilitás jelzi jelenlétüket. Jól tesszük, ha
időt hagyunk magunknak, hogy kiderüljön, ki akar kerülő úton
érvényesülni. Ha már fogalmunk van az őstípusokról, és tudjuk, hogy
milyen viselkedésmintákat képviselnek, sokkal könnyebb felisn
hogy éppen ki „működik" olyan hevesen, vagy ki az, akit alkalmadul
„hívogatni" kellene.
 Minthogy velünk születő viselkedésmintákról van szó, melyek
minden egyes nőben, mint lehetőségek, megvannak, megfogalmaz-
hatjuk igényeinket egy-egy istennő átmeneti jelenlétére is, magunkhoz
híva őt segítségül. Amikor barátnőm, Dana a disszertációján dolgozott,
rettenetesen nehezen szánta rá magát a könyvtári adatgyűjtésre. Aztán
elképzelte, hogy ő most Artemisz, aki vadászni indul a rengetegbe, és
ez megadta neki a lökést ahhoz, hogy nekiinduljon, és kikeresse a
szükséges cikkeket. Amint elképzelte magát Arterniszként. feltöltődött
a szükséges energiával.
Segíthet a bennünk uralkodó archetípus felismerésében, ha meg-
próbáljuk elképzelni az istennőt, mint eleven nőalakot. Akár szóba is
elegyedhetünk vele, ha a kép elég élénk. A Jung által feltárt „aktív
fölidézés" folyamatában akár kérdéssel is fordulhatunk ezekhez az
alakokhoz, s meglehet, válaszolnak majd. 1 la ismételten próbálkozunk
ezzel a fogékony ráhangolódással és fülelünk a válaszra, amit tuda-
tosan nem találtunk, egy idő után szinte mintha valóban beszélget-
nénk valakivel, aki voltaképpen a saját énünk archetipikus része, amit
egyre jobban megismerünk.
Ha egy nő rá tud hangolódni önmaga különböző oldalaira, és meg
tudja figyelni és érezni különféle értékeit, vetélkedő vonzalmait, akkor
arra is képes, hogy felállítsa a neki legjobban megfelelő fontossági sor-
rendet. Döntései és választásai így tudatosak lesznek: ha konfliktusba
kerülnek az igényei, meg tudja állapítani, melyiket helyezze a másik
elé, és mit tegyen előbb, mit utóbb. így a döntések nem végetérhe-
teden belső harcot robbantanak ki, hanem feloldják a konfliktust.
Lépésről lépésre válhat tudatos választóvá, aki maga ítéli oda az arany-
almát.
 14. fejezet

A hősnő minden földi nőben

Minden földi nő potenciális hősnő. Főszereplője saját élettör-

netének, annak az utazásnak, ami a születésével év kezdődik és egész
lete folyamán tart. Amint jáija a maga útját, bizonyára találkozik szen-
déssel, magánnyal, bizonytalansággal, sebeket kap és korlátok,
adályok keresztezik szándékait. Megtalálhatja az élete értelmét,
érlelheti személyiségét, megélhed a szerelmet., vagy a kegyelem álla-
tát, és bölcsességre tehet szert.
Az ember lényéi, emberségét döntései, a bizalomra és a szeretetre
ló képessége formáya, az, hogy tapasztalataiból épül, és vállalja
mindazt, amire elkötelezte magát. Ha nehézségek fölmerülése esetén
öl tudja mérni, mit tehet, eldönti, mit akar tenni, és értékeinek és
rzéseinek megfelelően cselekszik, akkor saját mítosza hőseként visel-
kedik.
Az élet tele van ugyan adott dolgokkal, melyekre semmi befo-
gunk nincs, de éppígy vannak pillanatai a döntésnek is; metsző-
ntok, válaszutak, amik meghatározzák az eseményeket, és hatással
nnak a jellemünkre is. Hogy saját hősies utazásunk főszereplői
hessünk, mindenekelőtt azt kell tudatosítanunk önmagunkban,
ogy a választásainknak jelentősége van (első lépésként már az is
iztató, ha úgy teszünk, „mintha"). Ha ebből az alapállásból kiindulva
zdünk működni, valami érdekes fog történni: döntéshozókká
lünk, olyan főszereplővé, aki maga dönti el, hogy mi akar lenni,
öbb, vagy kevesebb lesz az által, amit tesz, vagy nem tesz, és az attitűd
Ital is, amit képvisel.
A betegeim tanítottak meg rá, hogy az ember nem attól lesz olyan,
ilyen, ami megtörténik vek, hanem attól, ami benne történik meg.
em az ártalmak mértéke volt az, ami eldöntötte, hogy mivé lettek,
anem az, amit éreztek, ahogy belül, vagy a viselkedés szintjén rea-
volt részük, verték vagy szexuálisan is bántalmazták őket. Hogy, hogy
nem, mégsem váltak olyanokká (mint az ember gondolná), mint azok
a felnőttek, akik a visszaéléseket elkövették rajtuk. Rossz tapasztalataik
ellenére együttérző emberek voltak, akkor is, és ma is azok. A tra
umatikus élmények természetesen nyomot hagytak, ezek az emberek
bizonyos mértékig sérültek, de a bizalom, a szeretetképesség, a re-
mény és az én tudat gyökere megmaradt bennük. Amikor sejteni kezd-
tem, hogy mi lehet ennek az oka, rájöttem, hogy az áldozat és a hő*
között különbség van, s hogy ennek mi a lényege.
Gyerekkorukban ezek az emberek valamiképpen egy rémdráma
főszereplőiként tekintettek önmagukra. Mindegyiküknek volt egy saját
belső mítosza, egy képzeletbeli élete, vagy fantáziatársa. Egy leány, akit
iszonyatosan durva apja rendszeresen vert és megalázott, depresszív-
anyja pedig képtelen volt megvédeni, fölidézte, hogy gyermekként
mindig azt mondta magának, hogy neki ehhez a szörnyűséges, pi i
mitív családhoz tulajdonképpen semmi köze, ő ugyanis egy hercegnő,
akit ezekkel a szenvedésekkel tesznek próbára.
Egy másik betegem, akit szintén vertek, s még szexuálisan is zaklat
tak, ugyancsak nem vált felnőttként durva anyává, ü egész fantá
ziaéletet épített föl magának, ahol minden másképpen volt, mint a
valóságban. Egy harmadik fantáziáiban harcosnak képzelte magát
Ezek a kislányok előre gondolkoztak és elképzelték, hogyan ment'
külhetnének meg, ha már elég nagyok lennének. Azt is eldöntötték,
hogy addig is hogyan reagáljanak. Az egyik ezt mondta: „Soha senki
nem láthatta, hogy sírok." Kiszaladt a dombra, elbújt, ott sírt, ahol
nem láthatták. Egy másik így emlékezett: „Azt hiszem, a lelkem elhagy-
ta a testemet. Ahányszor hozzám nyúlt, én már mintha ott se lettem
volna."
Ezek a gyerekek hősök és döntéshozók. Megőrizték önmagukat,
függetlenül attól, ahogyan bántak velük. Fölmérték a helyzetet, eldőlt
tötték, hogy miképpen reagáljanak a jelenben, és tetveket szőttek a
jövőre.
Természetesen nem olyan hősök ezek a gyerekek, mint a görög
félistenek, Akhilleusz vagy Héraklész, akik még a mitológiában U
erősebbek a halandóknál (és több védelmet is kapnak!).Ezek a gye-
rekek inkább koraérett kis hősök, mint Jancsi és Juliska, akiknek a/
eszüket kellett használniuk, vagy Dorothy az Oz-ban, aki hosszú tita
 során társakat keres, hogy egymást kölcsönösen segítve
indegyikük megtalálja az övéit.

Az út
Minden úton vannak fontos elágazások, ahol választani kell. Melyik
'tra tétjek? Melyik irányt kövessem? Menjek tovább a magam feje
tán, vagy csatíakozzam a többiekhez? legyek becsületes, vagy csaljak?
Menjek egyetemre, vagy inkább dolgozzam? Megtartsam a terhessé-
emet, vagy megszakíttassam? Szakítsak vele, vagy maiadjak mellette?
ozzámenjek, vagy ne menjek hozzá? Mutassam meg az orvosnak ezt a
omót a mellemben azonnal, vagy ne foglalkozzam vele? Válasszak
ásik pályát, vagy próbáljak csak egy másik helyet keresni? Belemen-
ek egy viszonyba és kockáztassam a házasságomat, vagy ne? Dobjam
be a törülközőt, vagy tartsak ki? Hogyan döntsek? Melyik utat válasz-
zam? Mi lehet az ára a döntésemnek?
Élénken emlékszem még egyetemi tanulmányaimból egy gazdasági
eghatározásra: valaminek a valóságos ára az, amiről a dolog birtok-
' a kedvéért lemondunk. Ebben a hasonlatban az ár az az út, amire
lem lépúnk rá. A felelősség vállalása egy döntéséit borzasztóan fontos
és nem is egyszerű dolog. A hős azért, és attól hős, hogy vállalja ezt a
felelősséget.
Az antihős ezzel szemben sodródik, és mások döntése szerint halad
vább. Ahelyett, hogy elhatározná, mit is akar valójában, fél szívvel
gyetért a másikkal, hogy aztán önmaga áldozatává váljon, amikor azt
mondja: „Nem én akartam, a te ödeted voltl" Olykor még nyafog is:
,Mindig az van, amit te akarsz!" Nem ismeri be, hogy soha nem volt
'nálló ödete, vagy ha volt, akkor se vallott színt. Arra a legegyszerűbb
érdésre, hogy „Mit akarsz, csinálni ma este?" szokás szerint azt vála-
zolja: ,Amit te akarsz." És aztán egyszer csak úgy érzi, hogy kicsúszott
a kezéből a saját élete.
A másik andhősnő-viselkedésminta az, amikor valaki megáll az
'(kereszteződésben, és rosszul érzi magát. Hogy mit is érez valójában,
azt nem tudja, nem akar dönteni, mert nem akaija megadni a döntés
'iát, egyeden lehetőséget sem szeretne elszalasztani. Nemegyszer igen
rtelmes, tehetséges és csinos nők játsszák el az életüket egy útcl-
gazásnál. Nem mennek bele kapcsolatokba, mert túl komolynak lát-
szanak, nem választanak jó pályákat, mert túl sok erőfeszítéssel járnak,