4.

Tétel: Fejlődés-lélektani alapismeretek

Határozza meg a fejlődés fogalmát, a személyiség fejlődését befolyásoló tényezőket!

Mutassa be az öröklött tulajdonságok és a környezeti hatások, kölcsönhatások
szerepét, az érés és tanulás jelentőségét! Mutassa be a személyiségfejlődés életkori
szakaszait!

Kulcsfogalmak:
- Fejlődéslélektan fogalma
- Legfontosabb feladata
- Fejlődéslélektan területei
- Központi kérdései
- Fejlődés menete
- Fejlődés mozgatórugói
- Személyiségfejlődést befolyásoló tényezők
- Öröklött tulajdonságok
- Környezeti hatások, kölcsönhatások szerepe
- Érés és tanulás jelentősége
- Személyiségfejlődés életkori szakaszai
Fejlődéslélektan fogalma:
- A pszichológia egyik ága, amely az emberi pszichikum kialakulását és egész életen át tartó
fejlődését vizsgálja. = A kialakuló, fejlődő személyiség pszichikus funkcióival, sajátosságaival
és az egész életen át tartó fejlődéssel foglalkozik.
Fejlődéslélektan feladatai:
- A különböző életkorú személyek lelki sajátosságainak megfigyelése, leírása, összehasonlító
elemzése.
- A fejlődés törvényszerűségeinek feltárása.
- A személyiség érésének és fejlődésének kapcsolata.
Fejlődéslélektan területei:
- Gyermekpszichológia.
- Ifjúságpszichológia.
- Felnőttkor pszichológiája.
- Öregkor pszichológiája.
Fejlődéslélektan központi kérdései:
- Folyamatosság: Folyamatos változás jellemzi-e a fejlődést, vagy inkább gyors változások
időszakai és új gondolkodás-, viselkedésmódok hirtelen felbukkanása figyelhető meg.
- Fejlődés forrásai: „öröklés” és/vagy „környezet”?
Az öröklés az egyén veleszületett biológiai képességei, lehetőségei.
A környezet a társas környezet, elsősorban a család és a közösség egyénre kifejtett hatásait
foglalja össze.
Biológiai irányzat: az öröklés a meghatározó, kizárólag a gének döntik el, mivé válik,
milyenné fejlődik a gyermek.
Szociológiai irányzat: a környezeti tényezők fontosságát hangsúlyozzák. A gyermek
születésekor tabula rasa, és olyan személlyé válik, amilyenné a környezete formálja.
Konvergencia elmélet: (Wilhelm Stern, német) a biológiai és környezeti tényezők egyaránt
fontosak. Öröklés 60%-ban, a nevelés 40%-ban meghatározó. (19. sz.) Ma már inkább 50-
50%.
- Egyéni különbségek: mi lehet az oka, hogy nincs két egyforma ember. Hogyan tesznek szert az
emberek azokra az állandó jellemvonásokra, amelyek megkülönböztetik őket az összes többi
embertől?
Fejlődés menete:
- Részben szakaszos: Bizonyos tanult funkciók, struktúrák kialakulásának menete állandó.
- Részben folyamatos: Az egyes struktúrák kialakulásánál már megjelenik a következő struktúra
alapja, de még az előző nyomai is megvannak.
Vagyis bizonyos funkciók kialakulása szükséges ahhoz, hogy mások kialakuljanak. Ugyanakkor
sokszor nehéz eldönteni, hogy hol van egy-egy funkció kifejlődésének vége, és hol kezdődik az
új.
Fejlődés mozgatórugói: Piaget (francia)
- Asszimiláció = hasonulás: A személyiség úgy oldja meg az új helyzetet, hogy az újat a már
ismerthez hasonlítja, és már beépíti a meglévő sémáiba. A gyermek a külvilágot alakítja
önmagához. Leginkább a játékra jellemző, gazdagítja a világról és önmagáról szerzett tudását.
- Akkomodáció = igazodás: A személyiség a meglévő sémákat igazítja a környezethez, a már
meglévő cselekvési módot hozzáigazítja az új körülményekhez. A gyermek A gyermek önmagát
alakítja a külvilághoz. Leginkább utánzás esetén figyelhető meg, pontosabbá teszi a világról és
önmagáról való tudását.
Pszichikai fejlődéstörvények:
> Struktúra és dinamika = szerkezet és működés, funkció törvénye:
- Azt jelenti, hogy bizonyos működési szint eléréséhez bizonyos érettségi szintre van szükség. A
részfunkciók gyakorlása teszi lehetővé a magasabb teljesítmény elérését, a következő szintre
lépést.
- Az ember csak olyan szintű feladatokat képes megoldani, amilyenekre gondolkodása, logikája,
cselekvése alkalmassá teszi. A képesség fejlesztése viszont csak akkor valósítható meg, ha
gondolkodunk, emlékezünk, azaz „működtetjük” a pszichénket. Ez a működés visszahat a
szerkezetre, fejlesztve azt, és a pszichés tulajdonságok struktúráját, amelyek egyre magasabb
fokú működésre lesznek képesek.
- Gyakorlás fontossága kiemelt. (jobb teljesítmény)
> Differenciálódás és integrálódás:
- Minél fiatalabb a gyermek, annál kevésbé különülnek el a pszichikus funkciói. A fejlődés
során a folyamatok önállósodnak. Az észlelés például tér-, idő-, szín-, és mozgásészlelésre
tagozódik. Az integrálódás azt jelenti, hogy a fejlődés folyamán elkülönült működések egyre
magasabb szintű tudati irányítás és ellenőrzés alá kerülnek.
> Koegzisztencia = együttlétezés törvénye:
- Az egyén azonos időben a személyiség különböző területein alacsonyabb és magasabb
fejlődési szintet mutat. Nem egyformán fejlődnek a képességeink. Vannak képességeink,
amelyek jobban fejlődnek, vannak, amelyek elmaradnak vagy megállnak a fejlődésben.
> Transzfer = átvitel törvénye:
- Az egyik pszichés jelenség, készség alakítása, fejlesztése segíti más területek fejlődését is. Ez a
rugalmas alkalmazkodás feltétele, amit már megtanultunk azt más az eredetihez hasonló
szituációban is tudjuk alkalmazni.
Fejlődés fogalma:
- A fejlődés előremutató mennyiségi változások sorozata (növekedés), amelyek minőségi
változást (fejlődés) eredményeznek, minőségileg új és magasabb rendű lelki jelenségek,
működések alakulnak ki.
Személyiségfejlődést befolyásoló tényezők:
- Belső (endogén) tényezők: személyiségen belüli tényezők: biológiai, örökletes tényezők; érés.
- Külső (exogén) tényezők: a személyiséget körülvevő tényezők: természeti környezet,
társadalmi környezet, kultúra, közvetlen környezet – család, nevelés.

Belső tényezők:
> Biológiai, örökletes tényezők:
Az öröklés során az elődök sajátosságai az utódokban megjelennek. Elsősorban fizikai-
fiziológiai sajátosságokat öröklünk (testalkat, szemszín, hajszín, örökletes betegségekre való
hajlam, idegrendszeri működés sajátosságai). A lelki tényezők vonatkoztatásában nem kész
tulajdonságokat, hanem adottságokat, lehetőségeket, diszpozíciókat öröklünk. A pszichés
jellemzők közül az intelligenciában, a szellemi képességekben és a temperamentumban
mutatható ki a legnagyobb fokú öröklés.
> Érés:
Az érés genetikailag meghatározott testi-lelki változások sorozata, amely viszonylag független a
környezeti hatásoktól (neveléstől). Az érés az idegrendszer genetikailag programozott fejlődési
üteme, amely meghatározza, hogy bizonyos mozgásformák és pszichés funkciók mikor tudnak
optimálisan kifejlődni. A tanulás, gyakorlás bizonyos mértékig gyorsíthatja az érést, viszont a
tanulás, gyakorlás elmulasztása az érési folyamatok lassulását okozhatja, mert az érés a tanulás
feltétele is egyben.
Külső tényezők:
> Természeti környezet:
A személyiség fejlődését befolyásolja, hogy milyen létfeltételek közé születik. Más készségek,
képességek kialakulására van szükség pl. a trópusokon, mint az északi területeken.
> Társadalmi környezet:
A lakókörnyezet, a település jellege, a szülők munkahelye jelentős hatást gyakorol a
személyiség fejlődésre. Más körülményeket, lehetőségeket kap fejlődéshez az a személy, aki az
adott társadalom felsőbb rétegébe születik, mint az, aki a kiszolgáltatott alsóbb réteg tagja.
> Kultúra:
Az anyagi-technikai kultúra: az értékrend, a szokások, hiedelmek, a normák, a divat, jelen
korunkban a média igen nagy hatást gyakorol a személyiség alakulására.
> Közvetlen környezet – család:
Mindig a közvetlen környezet, a mikromilliőn (család, barátok, kortársak, lakókörnyezet,
iskola), elsősorban a gyermeket nevelő családon keresztül megszűrve jutnak el az egyénhez.
Ezek a szűrők bizonyos hatásokat beengednek, másokat kirekesztenek, másokat felerősítenek
vagy éppen átalakítanak.
> Nevelés:
Elsődlegesen a családi nevelés, annak légköre, módszerei, a spontán és szándékos mintaadás az
egyik legmeghatározóbb tényező a személyiség fejlődés szempontjából. Azonban a családi
nevelés mellett az oktatási intézmény jellege, az iskolai nevelés is döntő jellegű.

- Konvergencia elmélet: William Stern (német pszichológus)

Kéttényezős elmélet, mert az öröklött és a szerzett tulajdonságok = környezet egyaránt szerepet
játszanak a személyiségfejlődés folyamatában. A fejlődés a veleszületett tulajdonságok és a
külső hatások egymásra hatásának a terméke. Stern szerint az öröklés 60%-ban, a környezet
40%-ban határozza meg a személyiséget. Mai nézőpontok alapján ez az arány inkább 50-50%-
ban hangsúlyozza a tényezők szerepét.
Életkori szakaszok:
- A fejlődési szakaszok segítségével jobban megérthetjük, hogy milyenek általában a gyermekek
az adott életkorban, milyen készségek és képességek alakulnak ki az adott szakaszban, milyen
fejlődési feladatot kell megoldaniuk, hogyan változik a környezet szerepe.
- Az életkori szakaszolás megegyezés kérdése. Az egyedfejlődés szerinti szakaszolás a
leggyakoribb.

Egyedfejlődés szerinti szakaszolás

Szakasz Életkor
1. Prenatális kor
Fogamzástól a születésig.
magzati élet, méhen belüli élet
2. Csecsemőkor (kisdedkor) 0…1 éves korig
ezen belül az újszülöttkor megszületéstől 4-6 hetes korig
3. Kisgyermekkor 1...3 éves korig
Ezen belül:
tipegőkor 1…2 éves korig
kisóvodáskor (2-3 éves) 2...3 éves korig
4. Óvodáskor 3...6 éves korig
5. Kisiskoláskor 6...10-11 éves korig
6. Serdülőkor 9...16-18 éves korig
Ezen belül:
kiskamaszkor (prepubertáskor) 9...11-12 éves korig
serdülőkor (pubertáskor) 12...16-18 éves korig
7. Ifjúkor (adolesztencia) 17-18...22-25 éves korig
8. Felnőttkor 24-25-től öregkorig
9. Öregkor 62 év felett

Freud pszichoszexuális fejlődési modellje:

- Sigmund Freud: osztrák orvos, neurológus, pszichiáter, a pszichoanalitikus iskola
megalapítója.
- A hipnózis rendkívüli módon érdekelte, és nagy mértékben hozzájárult elmélete
kidolgozásához is.
- 1900-ban jelent meg Álomfejtés c. műve, melyben az álmokban megjelenő tudatalattival
foglalkozott. Szerinte az álom megfejtése hozzájárul a személyiség feltárásához.
- Híres tanítványai pl.: lánya, Anna Freud, Jung, Erikson, Adler, Ferenczi Sándor.

Pszichoanalízis:
- Freud elméletének alapja, hogy a tudatalattiban elfojtott vágyak, emlékek és motivációk
rendkívül nagy hatást gyakorolnak az ember viselkedésére.

Pszichoszexuális fejlődés:
- Freud szerint 18 éves korra lezárul a személyiség fejlődése.
- Az ember az öröm-elv szerint működik, ami azt jelenti, hogy minden fejlődési szakaszban
örömforrásokat keres önmaga számára, ezzel párhuzamosan pedig szeretné elkerülni a büntetést
- Libidó (nemi vágy = erosz): a fejlődés során a libidó vándorol az ember testében, és az éppen
aktuális életkori szakasznak megfelelő testrészhez kapcsolódik az örömszerzés
- Ha az adott szakasz örömeit félelem nélkül meg tudjuk tapasztalni, akkor a személyiség újabb
fejlődési szintre lép
- Ha viszont valamilyen konfliktus keletkezik az adott szakaszban, akkor fixáció alakulhat ki,
amely kihathat felnőttkori személyiségünkre, viselkedésünkre is.

Pszichoszexuális fejlődési szakaszok:

1) Orális: 0-1 éves kor (csecsemőkor)
2) Anális: 1-3 éves kor (kisdedkor)
3) Fallikus: 3-6 éves kor (óvodáskor)
4) Latencia szakasza: 7-12. év (kisiskoláskor)
5) Genitális szakasz: serdülőkor 12-18. év
- Freud az egyes periódusokat pszichoszexuális szakaszoknak nevezte és mindegyikhez
hozzárendelt egy-egy erogén zónát.

1. Orális: 0-1 éves kor (csecsemőkor):

~ Az örömforrás a szájhoz kapcsolódik. Evés/szopás. A szopás nem csupán táplálkozás, hanem
szociális interakció is. Emellett más pozitív élmények: simogatás, ringatás, anya közelsége. A
gyermek mindent a szájába vesz, azon keresztül szerez benyomásokat. Ha az anya nem tud
szoptatni – Freud szerint a fejlődés fixálódhat, (=megreked), ami a későbbiekben tetten érhető
pl. ujjszopás, körömrágás, evési-ivási kényszer, dohányzás.
2. Anális: 1-3 éves kor (kisdedkor):
~ A szobatisztaságra szoktatás, az elenged-visszatart funkciók megtanulása, vagyis a testünk
feletti kontroll határozzák meg ezt az időszakot. A későbbi évekre is kihat, hogyan szoktatják rá
a szülők a gyermeket a WC használatára.
~ Ha a gyereket megszégyenítik, szigorú fegyelemmel szoktatják, akkor a későbbiekben
kényszeresség, tisztaságmánia, túlzott rendszeretet alakulhat ki.
~ Freud úgy véli, a legfontosabb, hogy minél több pozitív élmény kapcsolódjon a tanuláshoz,
mert ez a szakasz az alapja a kreativitásnak, illetve a produktív viselkedésnek, tehát érdemes
bátorítani és jutalmazni a gyermeket.
3. Fallikus: 3-6 éves kor (óvodáskor):
~ Az érdeklődés középpontjába a nemi szervek kerülnek. A korszak sok változást hoz a család
életébe. A gyerekek kezdik felfedezni a különbséget a fiúk és a lányok között, és amellett, hogy
magyarázatot várnak a látható különbségekre, megjelenik a féltékenység a hasonló nemű szülőre
a családon belül.
~ Ezt a fiúk esetében Ödipusz-, míg a lányoknál Elektra-komplexusnak nevezzük.
Végül az egészséges fejlődésnek köszönhetően, a féltékenység helyett, a nemi szerepekkel való
azonosulás alakul ki.
Oidipusz (Ödipusz) király tudtán kívül ölte meg apját és vette feleségül édesanyját. (Thébai
mondakör.)
Ez a jelenség arról szól, hogy egy kisfiú 3 éves kora körül az édesanyját szeretné megszerezni
magának, ki akarja sajátítani, azt szeretné, ha csak vele foglalkozna, és mivel édesapja ennek
gátját szabja, vele versenyre kel, és féltékeny lesz rá.
Ilyenkor gyakran láthatjuk, tapasztalhatjuk, hogy a kisfiúk folyton anyjukhoz bújnak, apjukkal
pedig kicsit ellenségesebbé válnak, nem játszanak velük annyit.
Ez a fejlődési szakasz azonban mindenkinél előjön. Freud szerint, ha ezen a szakaszon túljutunk,
akkor sok felnőttkori nehézségtől szabadulhatunk meg.
- Az Ödipusz-komplexus női megfelelője, az Elektra-komplexus, amely a kislányok
gyermekkori konfliktusát jelenti édesanyjukkal szemben. Nevét szintén Szophoklész híres
művéről kapta, amelyben Elektra édesanyja megölte férjét, amit Elektra bátyját
meggyőzve megbosszult: Oresztész édesanyját és annak szeretőjét is megöli.
- Tehát ebben az időszakban a lányok „apásak” lesznek. Pl., ha édesapjuk puszit akar adni
feleségének, a kislányok közbelépnek, megakadályozzák azt.
- Amennyiben nem oldódnak fel ezek a konfliktusok, nagy esélye van annak, hogy
felnőttkorukban a gyerekek nem fognak megfelelően kötődni, esetleg gondjaik lesznek a
szexualitással.
4. Latencia szakasza: kisiskoláskor 7-12. év
~ Fokozatosan ismerkedik meg a saját nemének szerepeivel. Egyre nyitottabb lesz a külvilágra,
és szociálisan érzékenyebbé válik. Ehhez kapcsolódik az ego és a szuperego kifejlődése is.
Szexuális szempontból nyugodt korszak.
Elsősorban a szociális és kommunikációs készségek kerülnek előtérbe.
5. Genitális szakasz: serdülőkor 12-18. év
~ A pszichoszexuális fejlődés szakaszainak végét jelenti. A pubertáskor alatt megjelenik a másik
nem iránti szexuális érdeklődés, ami ettől kezdve életünk végéig meg is marad.

Erik H. Erikson pszichoszociális fejlődési modellje:

- Központi téma: az én-identitás fejlődése. A legfőbb dolgunk, hogy kialakítsuk és
megőrizzük identitásunkat. Sokszor felvetődik a kérdés: „Ki vagyok én?” Az egyes fejlődési
szakaszokhoz kompetenciák tartoznak.
- Krízisek: Minden fejlődési szakaszban van fejlődési krízis (természetes) és akcidentális
krízis (váratlan életeseményekkel kapcsolatos.)
- Erikson 8 stádiumot különít el, melyek végén egy-egy válságot élünk át, identitásunk
megkérdőjeleződik. Ilyenkor választhatunk a növekedés és a stagnálás között.

Pszichoszociális fejlődési modell

Fejlődési szakasz Életkor Jellemzői
 Zavart fejlődés
Egészséges fejlődés esetén
esetén
bizalom és optimizmus bizalmatlanság,
1. Orális szakasz
1. évig elsajátítása, pozitív anya- kötődési készség
(Csecsemőkor)
gyermek kapcsolat zavara
2. Anális szakasz mozgásos és viselkedési szégyenérzet,
2. évig
(Kisgyermekkor) autonómia elsajátítása kétségek = kétely
önállóság és
3. Genitális szakasz
3...4. évig kezdeményezőkészség bűntudat
(Játék kora)
fejlesztése
4. Latencia szakasz 5-6...11- teljesítményre törekvés,
kisebbrendűségi érzés
(Iskoláskor) 12. évig szorgalom
szerepzavarok,
5. Pubertás és felnőtt szerepek megtanulása,
11-12...17- inkogruens
adolesztencia szakasz én-identitás, nemi és
18. évig szerepfelvétel,
(Serdülőkor) foglalkozási identitás
elszakadás
interperszonális intimitás kapcsolatzavar,
17-18...22-
6. Fiatal felnőttkor elsajátítása, magányosság,
25. évig
pályaelkötelezettség izoláció
stagnálás,
7. Felnőttkor 24-25. -tól alkotóképesség, önkiteljesítés
megrekedés
62. év
megelégedettség az élettel,
8. Érett felnőttkor felett,
elmúlás elfogadása, kétségbeesés
(Időskor) nyugdíjas
integritás
évek

1. Csecsemőkor – orális szakasz: bizalom ~ bizalmatlanság

Alapvető szükségletekhez kapcsolódó szakasz. A gyermek az édesanyának teljesen
kiszolgáltatott, a vele való interakció határozza meg, amely a későbbi bizalom kialakulását is
befolyásolja. Amennyiben a szükségletek megfelelően ki vannak elégítve akkor a gyermek
megtanul bízni a körülötte lévő személyekben, viszont hogyha nem képes a környezet a
szükségletek kielégítéséra bizalmatlanság lesz az eredménye, ami később frusztrációhoz,
gyanakváshoz, önbizalom hiányhoz vezethet. A krízis megoldása az anyai gondoskodás
függvénye.

2. Kisgyermekkor – anális szakasz: autonómia ~ szégyen, kétely

A gondozók bátorítására kialakul az autonómia érzése a gyermeknél. Viszont, ha a gondozók túl
korán vagy túl sokat követelnek a gyermektől, megakadályozzák őt abban, hogy olyan
feladatokat hajtson végre, amikre képes, akkor a gyermekben a szégyen és kétség érzése fog
kialakulni a saját problémáinak megoldása kapcsán. A gyermek megtanulja, hogy mit várnak el
tőle, milyen kötelességei vannak, milyen korlátozások vonatkoznak rá. Ebben a szakaszban
alakul ki az akarat. Emellett érett izomműködés, mozgás, beszéd, a megkülönböztetés
képessége. Az „igen-nem”, „jó-rossz”, „enyém-tied”, „helyes-helytelen” eldöntése.

3. Játék kora – genitális szakasz: kezdeményezés ~ bűntudat

A gyermek kezdi megérteni a körülötte lévő világot, elsajátítja az alapvető képességeket és
fizikai tudásának alapjait. Már nem csak saját cselekedetek elkezdésére és befejezésére vágynak,
hanem hogy ezek valamilyen cél érdekében történjenek. Bűntudat érzése akkor lép fel, amikor a
kezdeményezésük nem produkálja a vágyott eredményt. Negatív tevékenységekhez is vezethet a
kezdeményezőkészség, annak a frusztrációnak az eredményeképp, hogy sikerült elérnie egy
tervezett célt.
Kezdi megérteni, hogy a felnőttek milyen szerepet várnak tőle. Felnőttek pozitív, bátorító hatása
a gyermek kezdeményezéseire, akkor kialakul a gyermeknél a szándék a cselekvésre, viszont
hogyha negatív hatást kap vissza gyermek, bűntudatot fog érezni ezen szükségletei és vágyai
miatt.

4. Iskoláskor – latencia periódus: teljesítmény ~ kisebbrendűség

A gyermek ebben a korban egyre tudatosabb lesz egyéni voltára. Ekkor kezdődik a beiskolázás
korszaka is, amivel számos készség eleinte buzgó elsajátítása indul meg – olvasás, írás, fejlődik
ok-okozati megértés – és elkezdődik a morális értékek kialakulása, a kulturális és egyéni
eltérések észlelése. Új feladatok, új célok kerülnek előtérbe. A kiteljesedést a szorgalommal és
kitartó munkával teljesített feladatok megfelelő elvégzése, az alkotás jelenti. Ehhez birtokba kell
venni bizonyos eszközöket, képességeket, melyeknek kibontakoztatása külső és belső
akadályokba ütközhet. A gyermek kifejleszti az iparkodást, megismeri kultúrája eszközeit, az
iskola szereplője lesz. Kiemelt szerepet kap a szociális közeg.
A gyermek az alkalmatlanság érzésével küzd, kisebbrendűnek titulálja magát azonos korú
társaival szemben.
Ha bátorítják, hogy csináljon dolgokat és utána dicsérik az elért eredményekért, egyre
kompetensebbnek fogja érezni magukat. Ezzel szemben, ha a dicséretet nem kapja meg,
büntetik, esetleg kifigurázzák a teljesítményükért, akkor kisebbrendűség érzése alakul ki saját
képességeik kapcsán.

5. Serdülőkor – adolesztencia: identitás ~ szerepzavar

A gyermekkorból fokozatosan lépnek át a felnőttkorba, a serdülők elkezdenek játszani
különböző szerepekkel, amiket betölthetnek a világban. A kísérletezés közben kipróbálnak
rengeteg tevékenységet és viselkedést. Ezért kezdetben hajlamosak némi szerepkonfúzióra.
Végül a legtöbb serdülőben ezen kísérletezés következményeként kialakul egy identitás érzés,
azt illetően, hogy kik ők, és merre tart azt életük.
Nagyobb figyelmet kap mások véleménye, mások szemében milyennek tűnhet az ember. Nagy
testi, hormonális változások, addig ismeretlen érzések és vágyak jellennek meg a serdülőnél.
Nagy hatást gyakorol a serdülőre a kortársak szerepe. Felmerül a „ki vagyok én” kérdés,
későbbiekben a „felnőtt vagy-e”. Ezek folyamatok során hiteles modellek és érzelmi támasz
keresése is folyik.
Fejlődési krízis a szakaszban, az, hogy ez egy fordulópont az ember a fejlődésében. A korábbi
tapasztalatokat és élményeket, valamint a jövőbeli elvárások által kialakul, hogy az egyén válik-
e, akit a társadalom elvár tőle, vagy amivé ő maga szeretne válni.

6. Fiatal felnőttkor: intimitás ~ izoláció

Sikeresen kialakított identitás konszolidációja lehetővé teszi a hosszú távú, bensőséges
kapcsolat, az elköteleződésre másokkal. Képessé válik az egyén intim kölcsönös kapcsolatok
kialakítására, ahol tudatosan döntenek, cselekedeteket, amik a kapcsolathoz szükségesek.
Affiliáció = befogadás, csatlakozás egy közösséghez, társakhoz tartozás.
Intimitás és szolidaritás, szeretet igénye. Új együttes identitás (család).
Amennyiben az egyén visszahúzódik, képtelen nyitott és bensőséges emberi kapcsolat
teremtésére, az izoláció lesz az eredménye.

7. Érett felnőttkor: alkotóképesség ~ stagnálás

A leghosszabb pszichoszociális szakasz. Ezen időszak legfőbb fejlődési feladata az, hogy
hogyan tud az egyén hozzájárulni a társadalomhoz és segíteni az elkövetkező generációkat.
Vagyis alkotásvágy, hogy létrehozni valamit, ami túlél minket, új nemzedék létrehozása,
gondoskodás. Törődés mindazzal, amit létrehozunk. Amennyiben ez sikerül, akkor a
gondoskodás érzése a fejlődő ember jutalma, ellentétben azzal, aki nem tud vagy nem akar
segíteni a társadalom jobbá tételében, aki emiatt stagnálónak fogja érezni életét.
Az aktivitás a párkapcsolattól a közösség felé tolódik.
Stagnálás – önző, képtelen mélyebben beágyazódni a környezetébe.
Ehhez a szakaszhoz tartozik az életközépi válság, az egyén élete újraértékelése produktivitás
szempontjából, hogy „mit tett már le az asztalra”.

8. Időskor: integritás ~ kétségbeesés

Az emberi élet zárófejezete. Érettség vagy kétségbeesés. Ezen időszak során méri fel az egyén
eddigi eredményeit, az utolsó fejlődési feladat a visszatekintés. A visszatekintés során mérlegeli
az egyén, hogy értelmes volt-e az élete, helyesek voltak-e választásai és tettei, alapvetően
másként élne le életét, ha újra születne. Ha az egyén az életét sikeresnek értékeli, akkor
kifejeződik az én integritásának érzése, viszont, ha nem látja azt produktívan, amit tett, nem érte
el életének céljait, akkor elégedettlen lesz és kétségbeesik, ami gyakran depresszióhoz is
vezethet. Bölcsesség: mindenfajta tudás viszonylagos. Ennek a szakasznak a veszélye a félelem
a haláltól, a kétségbeesés, hogy az idő túl rövid bármiféle önbeteljesítő tevékenység
létrehozásához.

Jean Piaget kognitív fejlődési modellje:

- Az életkorokat átlagként kell tekintenünk, mert a fejlődés függhet az intelligenciától, a
kulturális háttértől, társadalmi-gazdasági státusztól.
- Művelet: Információk vagy anyagok átalakítása. Olyan átalakítás, amely megfordítható. Ilyen
műveletekre a 7 évesnél fiatalabb gyermek képes.
- Piaget 4 szakaszt határozott meg az értelmi fejlődésben, melyeket további alszakaszokra
tagolta.
- A kognitív fejlődési modell az értelmi fejlődés szakaszit különíti el. A szakaszok különböznek
egymástól, szigorúan egymásra épülnek, és sorrendiségük állandó.

1. Érzékszervi – mozgásos (szenzomotoros) periódus szakasz

0-2 éves korig tart.
 A gyermek megkülönbözteti magát a tárgyaktól. Felismeri magát, mint a cselekvés
végrehajtója. Szándékosan kezd cselekedni. Megérti, hogy a tárgyak tovább léteznek akkor is,
ha érzékszervei számára nem hozzáférhetőek = tárgyállandóság. Érzékszervi – mozgásos úton
meg tudja tapasztalni környezetét. Gondolkodása cselekvésbe ágyazott.
2. Műveletek előtti szakasz
2-8. éves korig tart.
A gyermek gondolkodása tárgyakhoz, cselekvésekhez kötött. Nem képes elvont szinten,
szavak segítségével végezni logikai műveleteket. Megtanul nyelvet használni. Tárgyakat
képekkel vagy szavakkal jelöli. Gondolkodás még egocentrikus – nem képes mások
nézőpontját átvenni. Egyedi vonások alapján osztályozza a tárgyakat.
Megérti a számok (6. év) a tömeg (7. év) megmaradását. Erkölcsi realizmus jellemzi – az
erkölcsi és fizikai törvények keverése.
3. Konkrét műveletek szakasza
8-12. éves korig tart.
A gondolkodási kategóriák alakulásának kezdete. Képes logikailag gondolkodni a tárgyakról
és eseményekről. Megérti a súly (9. év) megmaradását. A tárgyakat már egyre több
tulajdonság alapján képes osztályozni.
4. Formális műveletek szakasza
12-16. éves korig tart.
A gondolkodás már nem a konkrét tárgyakhoz, helyzetekhez kötődik, hanem szimbólumok
révén is megnyilvánul. Képes elvont kijelentésekben logikailag gondolkodni. Módszeresen
ellenőrzi hipotéziseit. A jövővel, a lehetségessel foglalkozik.

Kiegészítés
Fejlődés zavarai:
- A fejlődési folyamat normális menetét (ütemét és irányát) a környezeti hatások lassíthatják
vagy gyorsíthatják, illetve a normál irányból eltéríthetik.
Fejlődés ütemének zavarai:
- Akceleráció:
Kedvező feltételek esetén a fejlődés felgyorsulhat. A biológiai érés felgyorsul, de ez nem
jár együtt a tudat, a gondolkodás egyidejű fejlődésével. Az egyes pszichés funkciókat
nem azonos mértékben érinti.
- Retardáció:
A fejlődés feltételeinek hiánya a fejlődés lelassulását, fejlődésbeli lemaradást okozhat. A
lemaradás csak időben eltolódó, ha a fejlődés szempontjából kedvező körülményeket
teremtünk a lemaradás behozható.
- Regresszió:
Súlyos megrázkódtatások, traumák miatt a fejlődésben visszaesés következhet be egy már
korábban elért fejlettségi szinte.
- Fixáció:
A fejlődés megrekedhet egy korábbi szinten, ha az adott korban az alapvető szükségletek
nem elégült ki.
Fejlődés irányának zavarai:
- Beilleszkedési nehézségek, magatartási rendellenességek:
A fejlődés negatív hatások miatt eltérhet a társadalmilag kívánatos, harmonikus
fejlődésmenettől. Elsősorban az érzelmi-erkölcsi fejlődés területén mutatkozhat zavar.
- Neurotikus személyiségfejlődés:
A károsító hatások fennállása esetén jöhet létre. Tünetei lehetnek: ideges tünetek,
szorongás, fóbiák.
- Deviáns, antiszociális magatartásformák:
Serdülő- és ifjúkorban a megzavart fejlődés devianciához vezethet. Megjelenési formái
lehetnek: iskolakerülés, csavargás, hazudozás, lopás, bűnözés, droghasználat,
öngyilkosság.