A süni aki űrhajós akart lenni.

Hol volt, hol nem volt, valahol az óperenciás tengeren is túl, de még talán az üveghegyen is
túl, ott valahol a részeg óriás lábánál, volt egyszer egy kis falu. De ebben a faluban nem
emberek hanem állatok éltek. Voltak ott rókák, hangyák, sündisznók, galambok, őz gidák és
mókusok is. Nagyon tündéri terentmények voltak azok itt a völgyben. Mindig szállt az öröm
és a boldogság. Ugyanis a helyi farkasok egy ideje eltűntek. A helyiek úgy vélték hogy, a ,,
telihold istene hívta magához őket. De ez már egy másik történet. Az én mesém egy faluban
élő süniről szól aki mindig is űrhajós akart lenni. A szülei gyakran hajtogatták neki hogy, nem
lehet asztronauta mert a tüskéi miatt az űrruhája megsérülne és így bajba került volna.
Viszont ő nem hitt nekik így maradt a saját elhatározása mellett.

Egyszer elment egy szép napon a barátjával játszani a gombamezőre. Ez volt az egyetlen ami
elfelejtette vele az álmát. A barátaival lenni.

Jó sokáig voltak kint mivel már látták feljönni az első csillagokat, és már a hold is kikukucskált
itt ott. Ez a látvány eszébe juttatta az űrt süni Sanyi fejében. Barátai ámulták , nézték sünit és
csodálták is akaratereje miatt, mert vagy már 100 eltelt hold óta próbálkozik eljutni de még
soha sem sikerült neki. A terv ezúttal az volt hogy, a barátja Galamb Gereb hátán jutna fel
egy csillagra amiről átugrik a holdra. Elméletben hibátlan és a megvalósítás közben sincs hiba
így hát feljut a holdra. De örömében ugrálva elszakadt rajta űr ruhája. Fuldokolni kezdett
mivel a holdon nincs levegő. Megfulladt… Ezt hitte ő is. De valójában csak képzelte mert a
csillag elé haladva leesett a barátja hátáról és beverte a fejét. Jaj de jó csak hanucináltam.
Lehet jobb lesz ha tényleg elmegyek gesztenye szedőnek.

Kovács Erik