- Te meg mit múvelsz? A szurikátákat bámulod?

Nem is szabadna rájuk nézned, nem

véletlenül vagyunk elzárva tőlük. Foglalkozz a sajátjaiddal, különben csúnyán
megégeted magad! – mondta egy klántag.
- Csak egyet közülük, a többi nem érdekel. De az az egy valahogy teljesen magához
láncolt… Már jónéhány holdtölte óta tart. Azt hittem majd elmúlik, de az idő
múlásával csak még erősebbé vált.

Mikor tudom, hogy másnap láthatlak mindig vidámabban alszom el.

…
Amikor veled vagyok megszűnik a külvilág. Akkora örömmel tölt el egyetlen pillantásod,
hogy azt hosszú ideig még őrzöm az emlékezetemben. S olykor ezt az emlékképet előhívva
dédelgetem magam álomba.