BEVEZETÉS A BIBLIA TANULMÁNYOZÁSÁHOZ

1. A KÁNON

 A BIBLIA
A „Biblia” név a görög biblion szó többes száma. Biblion = könyvtekercs. A Biblia jelentése tehát:
Könyvek
Az i.sz. II. századtól fogva kezdték alkalmazni ezt a nevet. Az Ósz-ben egyedül Dániel próféta nevezi
„könyvek”-nek a szent iratok gyűjteményét (Dán 9:2).

A Biblia két fő részből áll: Ó- és Újszövetségből.

Az Ósz az Izráel népével kötött szövetség keretén belül adott kinyilatkoztatásokat örökíti meg.
Az Úsz a keresztény egyházzal kötött szövetség keretén belül közölt kinyilatkoztatásokat
tartalmazza.

Az Ósz 39, az Úsz 27 iratot tartalmaz, amelyek mintegy 1500 esztendő alatt, az i.e. XV. századtól kb. i.e.
400-ig Izráel népe körében, és az i.sz. I. században az őskeresztény egyház körében keletkeztek. A kettő
közötti idő → INTERTESTAMENTÁLIS KOR (i.e. IV. századtól az i.sz. I. századig)

 A KÁNON
A kánon kifejezés görög eredetű: vesszőt, botot, mérővesszőt jelent.
Már az ókori klasszikus irodalomban is használták: norma, szabály, példa, minta értelemben. A kánon szó a
bibliai iratokra alkalmazva azt jelenti: a hit szabályát tartalmazó, az Istentől ihletett iratok együttese,
gyűjteménye. A kifejezést először és egyértelműen Athanasius püspök alkalmazta a Szentírásra i.sz. 350
körül.
A kanonikus irat azt jelenti, hogy a kánonhoz tartozó bibliai iratról van szó. A kanonikus gyűjtemény
kifejezés pedig arra utal, hogy a Biblia teljességében tartalmazza az Istentől ihletett iratokat.
Kanonizáció = az egyes iratok kanonikus voltának, a kánonhoz tartozásának fel-, ill. elismerése az
egyház részéről. Egy irat azért kanonikus, mert Istentől ihletett kinyilatkoztatás, mert Isten Igéje és nem
pusztán emberi szó.

 A KANONIZÁCIÓ FOLYAMATA
A Biblia tanítása szerint Isten kiválasztott „szent embereit”, a prófétákat használta fel arra, hogy az
emberiségnek szóló üzenetét tolmácsolják.
A prófétai írások megőrzését és minden néppel, emberrel való megismertetését pedig egyházára bízta.
Figyelemre méltó, hogy a bibliai iratok által közölt kinyilatkoztatások csak bizonyos időszakban adattak,
mert csak bizonyos időszakban volt alkalmas az egyház arra, hogy a szent iratok ihletett jellegét felismerje
és a kanonikus iratokat egybegyűjtse.
A Szentlélek láthatatlan munkálkodása volt szükséges a tévedésmentes kánon kialakításához. A kánon
sérthetetlenségét mindenekelőtt a bibliai iratok egyedülálló belső, lelki szintje és ereje, valamint az
egymással való egysége biztosította.
Csak egy minden oldalról megalapozott, a Szentlélektől nyert személyes meggyőződés alapján
fogadhatjuk el a Bibliát az isteni kinyilatkoztatás mértékének.
 A kanonikus gyűjtemény fokozatos növekedéssel lett teljessé. Amint egy új prófétai irat elkészült és
általánosan ismertté lett, kanonizációja azonnal megtörtént az egyházban. Néhány irat kivételt
képez, amelyek iránt egyesek részéről kétely támadt, és így bizonyos időt vett igénybe
kanonikusságuk megvizsgálása, ill. csak egy idő múlva történt meg annak az ellentmondás nélküli
elismerése.

2
  Az Úsz esetében az egyes iratok általános elterjedése, ill. ismertté válása is szükséges volt a kánon
lezárulásához. A keresztény egyház már az I. században az egész Római Birodalomra kiterjedt, időbe
telt, míg az összes irat mindenütt általánosan ismertté lett.
 A kanonizáció folyamatát lezáró dátum vagy dokumentum sohasem azt jelzi tehát, hogy addig a
szent iratok nem voltak elismertek, mint kanonikus iratok, hanem azt, hogy ez az elérhető biztos
történelmi dátum, ill. bizonyító irodalmi emlék arról, hogy a kanonizáció folyamata ekkorra már
lezárult, a kanonikus gyűjtemény együtt volt, és együttesen volt elismert, mint Isten Igéje.

Az összes iratot, amelyek a kanonizáció folyamán megvizsgálásra kerültek, 4 csoportba oszthatjuk.

a) Homologoumena (egyértelmű) iratok

Homologeo = egyetérteni
Azok az iratok tartoznak ide, amelyeket egyhangúlag, azonnal mindenki kanonikusnak fogadott el.

b) Antilegomena csoport
Antilego = ellentmondani
Olyan iratok, amelyek a bibliai kánon részei, de ezeknek a könyveknek a hitelességét egyesek
kétségbe vonták mielőtt bekerültek a kánonba.

c) A pszeudoepigráf iratok csoportja

Pseudoepigrafio = álírás, hamisítvány
Azok az írások tartoznak ide, amelyeket egyöntetűen mindenki elvetett, mint prófétai, apostoli
iratok utánzásával próbálkozó hamisítványokat.

d) Az apokrif iratok csoportja

Apokrif = elrejtett → Arra utal, hogy ezeket az iratokat nem volt szabad olvasni a zsinagóga, ill. a
keresztény gyülekezet alkalmain.
Azok az iratok tartoznak ide, amelyeket általánosan nem fogadtak el kanonikusnak, egyesek vagy
egyes zsinatok azonban igen.

A vitatott iratokat a kanonikusság alábbi ismertetőjeleivel szembesítették:

 Isten szava tekintélyével szól-e?
 Prófétikus irat-e, Isten „szent embere”, próféta írta-e?
 Összhangban van-e a tartalma a többi kanonikus iratéval? Az igazat mondja-e Istenről, az emberről?
 Az Isten Igéjére jellemző életátformáló erő nyilatkozik-e meg általa?
 Isten népe elfogadta-e? Belefoglalták-e korábban a kánonba, olvasták-e, használták-e?

+-------------- --------------------------------------3500 év-----------------------------------------------------------------+

i.e. XV.sz i.e. IV.sz. i.sz. I.sz i.sz.XXI.sz.

---+----------------------+----------+------+---------------------------+-
Mózes ↓ Malakiás ↓ Jézus ↓
Ószövetség Intertestamantális Újszövetség (50 és 100 között)
kor

3
2. AZ ÓSZÖVETSÉGI IRATOK KANONIZÁCIÓJA

 A KANONIZÁCIÓ DOKUMENTUMAI

1. Mindenekelőtt maguk az Ósz-i iratok tanúskodnak:

 A legtöbb Ósz-i könyv említést tesz a már létező egyéb szent iratokról, vagy azok gyűjtéséről, és a kánon
fogalmának használata nélkül is egyértelműen utal arra, hogy ezeket abszolút tekintélyű, ihletett
kinyilatkoztatásnak ismerték el. Ennek bizonysága az a számos eset is, amikor a próféták szó szerint idéznek
korábbi prófétáktól.
 Fontos bizonyság a kanonizáció folyamatosságára az is, hogy a történeti könyveket nyilvánvaló módon
egymáshoz kapcsolták. Egyik könyv befejezése és a következő kezdete tudatos összefűzéséről tanúskodik.
(Mózes – Józsué – Bírák – Ruth; II. Krónikák – Ezsdrás)
 Ezsdrás 7:6, 10, 2 alapján arra lehet következtetni, hogy a szent iratoknak valamilyen gyűjteménye Ezsdrás
rendelkezésére állt már a babiloni fogságban is.
 Lényeges adat Dániel 9:2 is, amely szerint a próféta-államférfinak is valamilyen gyűjteménye volt
Babilóniában a szent iratokból, még a kortárs Jeremiás próféta írása is megvolt neki, és ezek kijelentéseit az
Isten Igéjének tekintette.

2. Az Ósz i.e. 250 körül Alexandriában elkészített görög fordítása, a Septuaginta tanúsítja, hogy a kánon gyűjteménye
akkorra már teljes volt.

3. A valószínűleg i.e. 132-ből való Jézus, Sirák fia könyve bevezetése szerint ez idő tájt már nemcsak egységes
gyűjteményként voltak ismertek a szent iratok, hanem az Úsz-ből ismert hármas felosztás is megvolt: a törvény, a
próféták és az írások.

4. Az Úsz-i iratok, azon belül különösképpen Jézus bizonyságtétele az Írásokról szintén igen fontos tanúság. az i.sz. I
század első felében a szent iratok egységes gyűjteményként voltak használatban, és a kettes („a törvény és a
próféták”) vagy a hármas felosztás is érvényben volt.
Jézus és az apostolok visszahivatkozásait az Ósz csaknem valamennyi iratára az ünnepélyes „meg van írva” fordulat
vezeti be, mely mutatja, hogy a szent iratok kánoni tekintélye szilárdan megalapozott volt a közvéleményben is.

5. Josephus Flavius, zsidó történetíró (kb. i.sz. 37-100) írja:

„Bár roppant idő telt el azóta, sem hozzátenni, sem elvenni belőlük, sem megváltoztatni bármit is nem merészelt
senki, mert minden zsidóban már születésétől fogva benne gyökerezik az a meggyőződés, hogy ezek Isten végzései…”
E fontos dokumentum nyilvánvalóvá teszi, hogy a kánont Artaxexész Longimanusz (464-424) korától – ami azonos
Malakiás próféta korával, aki az Ósz utolsó prófétája volt – lezártnak, valamint szentnek és sérthetetlennek
tekintették.

6. A palesztinai kánon jelenleg is érvényes sorrendjéről az első dokumentum Melita sárdisi keresztény püspöktől való
az i.sz. 170 körüli időből, aki Keletre utazott azért, hogy pontosan megtudakolja az iratok számát és sorrendjét a
héber kánonban, és ennek a kutatásnak az eredményét közli.

 AZ ÓSZÖVETSÉG ANTILEGOMENA KÖNYVEI

1. Énekek éneke – egyesek érzékinek találták.

2. Eszter könyve – Isten neve nem fordul elő benne.
3. Példabeszédek könyve – nem logikus, ellentmond önmagának Péld 26:4-5

 AZ ÓSZÖVETSÉG PSZEUDOEPIGRÁF IRATAI

Kb. i.e. 200 és i.sz. 200 között keletkeztek, bibliai szerzők művének tüntetik fel magukat. Sok közülük
álmokat, látomásokat tartalmaz Ezékiel, Dániel és Zakariás stílusában.
4
  AZ ÓSZÖVETSÉG APOKRIF KÖNYVEI

A reformáció óta a protestánsok között az egyesek által ugyan elfogadott, de nem kanonikus iratokat
jelöli. Az apokrifok kanonikusságának támogatására felhozott első érv, hogy a Septuaginta ma ismert
legkorábbi, kb. az i.sz. IV. századból való kéziratokban benne vannak.
Az ősegyházban néhányan, mint pl. Ágoston elfogadtak ezekből néhányat, míg Hieronymus hevesen
tiltakoztak a héber kánonhoz kapcsolásuk ellen. A Vulgatába, az Ósz latin fordításába csak Jeromos halála
után lehetett bevenni őket.
1546-ban a Római Katolikus Egyház tridenti zsinata dogmatizálta az apokrifok kanonikusságát. Az első 4
évszázadban egyetlen egyetemes zsinat sem ismerte el az apokrifokat ihletettnek.
Héber eredetijük nincs, csak és kizárólag görög szövegről, ill. fordításról tudunk.

 Hiányzik belőlük az Isten tekintélyére való hivatkozás

(Pl. Jézusnak, Sirák fiának könyve – vallási buzgalomból íródott)

 Az Ósz könyveivel ellentétes tanítás található benne

(Pl. Tóbiás könyve – babonaságokat tartalmaz, Judit könyve – történelmi tévedések vannak benne,
Makkabeusok könyve – a forradalmakat dicséri)

Az Ósz kanonizációjának végpontja – az első írásos emlék a kanonizáció folyamatáról → i.sz. 170.
Melita sárdisi keresztény püspök kutatásai eredményének közlése.

5
3. AZ ÚJSZÖVETSÉGI IRATOK KANONIZÁCIÓJA

 A KANONIZÁCIÓ DOKUMENTUMAI

1. Maga az Úsz dokumentálja első helyen, hogy a benne foglalt iratokat is igen korán kezdték gyűjteni.
Lk 1: 1-4 tanúsága szerint az evangélium írása idején már számos, Jézus életét és tanításait megörökítő írás
volt ismert.
2Pt 3:15-16 bizonyság arra, hogy Pál apostol leveleinek egy gyűjteménye ismert volt már a
keresztény gyülekezetekben, amikor ez a levél íródott. Az is kitűnik ebből az utalásból, hogy Péter apostol
és a gyülekezet is kanonikusnak, a többi szent irattal egy szinten állónak tekintették ezeket a leveleket.
Júd 17-18 mutatja, hogy e levél keltezésekor írásban ismerték Jézus Krisztus és az apostolok
tanításait. Mint ismert és kanonikusnak elismert iratból idéz Péter második leveléből és a 2 Timóteusból.

2. A II. – IV. századi egyházatyák: Papias, Polycarpus, Ignatius, Iréníus is idéznek különböző Úsz-i
iratból. A legkorábbi irat, amely idéz az Úsz-i iratokból a Didaché című írás.

3. A régi szír és latin fordítások, amelyek a II. század végén keletkeztek, 22, ill. 23 iratot tartalmaznak
az Úsz 27 iratából.

4. Az i.sz. 206-ból való Codex Baroccocio az Ó- és Úsz 66 iratából 64-et tartalmaz, csak az Eszter
könyve és a Jelenések könyve hiányzik belőle.

5. Az egyháztörténetíró Euszebiosz (i.sz. 340 körül) az Úsz valamennyi iratát felsorolja, de

megemlíti, hogy 6 könyvvel kapcsolatban egyesek ellenvetéseket támasztanak.

6. Athanasius püspök i.sz. 367-ben kelt húsvéti levelében felsorolja mind a 27 Úsz-i iratot, mint
amelyeket kizárólagosan szabad használni.
EZ A LEVÉL AZ ÚSZ-I KÁNON KIALAKULÁSÁNAK ÉS LEZÁRULÁSÁNAK DOKUMENTUMA.

 AZ ÚSZ ANTILEGOMENA KÖNYVEI

 Zsidókhoz írt levél – csak a IV. században fogadták el, mivel anonim irat.
 Jakab levele – Pál megigazulástanával való látszólagos ellentéte miatt kérdőjelezték meg.
 Péter II. levele – péteri szerzőségét vitatták azon az alapon, hogy stílusában eltér az I. levéltől.
 János apostol II. és III. levele – személyes jellegük miatt nem terjedtek el széles körben a korai
időkben.
 Júdás levele – a hiteleség szempontjából vált kérdésessé, mert az Énokh könyve c. pszeudoepigráf
iratból idéz. Nem a szent írások idézésénél használt formulával idézi!
 Jelenések könyve – a III. század közepéig a homologoumena könyvek közé tartozott. Akkor
Dionysius alexandriai püspök megkérdőjelezte hitelességét, mert a montanisták eretnek irányzata
ennek a könyvnek téves interpretációjára alapozta millenista nézeteit.

 AZ ÚSZ PSZEUDOEPIGRÁF IRATAI

Számuk igen magas: a IX. században 280-ról tudtak.

 AZ ÚSZ APOKRIF IRATAI

Az egyetemes egyház sohasem fogadta el őket, egyetemesen elvetették a kánonba való felvételüket.
Semmilyen egyházi fórum nem kanonizálta őket, még a tridenti zsinat sem.
6
4. A BIBLIA KÉZIRATAI – A SZÖVEGÉPSÉG, HITELESSÉG KÉRDÉSE

A könyvnyomtatás feltalálásáig (XV. sz.) a bibliai iratok kéziratos másolatokban terjedt.

Mózes I. könyvének megírásától mintegy 3500 év telt el. Az Ósz lezárulása is kb. 2500 évre, de az
Úsz is mintegy 200 évre van tőlünk. Felvetődik tehát a kérdés, mi a biztosíték arra, hogy ilyen hosszú idő
alatt ezek a szövegek nem torzultak.
Az autografák, vagyis az eredeti kéziratok természetesen egyetlen bibliai könyvről sem állnak
rendelkezésünkre.

Szíria és Libanon határán 1929 márciusában feltárták az addig csupán történelmi forrásokból ismert,
és már az i.e. XII. században elpusztult ókori város, Ugarit romjait. Hans Bauer a publikált ékírásos
agyagtáblákról megállapította, hogy Ugaritnak, ennek az élénk forgalmú ókori kereskedővárosnak a lakói
már az i.e. XV. században 30 jelből álló tiszta betűírást használtak.
A betűírás kezdete és az isteni kinyilatkoztatás írásba foglalásának kezdete tehát egybeesik.

 A BIBLIAI KÉZIRATOK EREDETI NYELVE

Az Ósz iratai héber nyelven íródtak. Néhány kisebb arám nyelvű szakasz is található az egyes iratokban
(Ezsdrás, Dániel).
A héber nyelv a sémi nyelvcsaládba tartozik.
 kelet-sémi: akkád (Az Asszír és Babiloni Birodalom nyelve)
 dél-sémi: arab, etióp
 észak-sémi: amorita, arám
 északnyugat-sémi: ugariti, föníciai, moábita, HÉBER

A héber nyel fejlődési szakaszai: bibliai – misnai – rabbinikus – középkori – modern

Az Ósz-i kéziratok nyelve a bibliai héber.

A héber írás → quadrát, azaz négyzetes írás, valamint jobbról balra írás. A héber írásban nincs külön kis-
és nagybetű, sem magánhangzó. A magánhangzók jelölésére csak az i.sz. VI. századtól alakult ki az ún.
punktációs rendszer. Az ún. tibériási punktációs rendszer lett a legelterjedtebb. A magánhangzók kiejtésére
nézve az askenázi és a szefárd hagyomány a legelterjedtebb. Az élő héber nyelvben és a bibliai szöveg
olvasásánál, valamint a tudományos nyelvtanoknál a szefárd hagyományt követik.

Az Úsz-i iratok görög nyelven íródtak. Jézus korában az arám nyelv volt a köznyelv Palesztina területén,
ezen a nyelven beszéltek Jézus és a tanítványai is. A politikai és katonai nyelv a Római Birodalomban a latin
nyelv volt, míg a birodalmi köznyelv a görög nyelv volt.
A görög nyelv az indo-európai nyelvcsaládba tartozik.

A görög nyelv fejlődési szakaszai: homéroszi – attikai – koiné – bizánci – modern.

Az Úsz-i kéziratok nyelve a koiné görög. Nagy Sándor hellén birodalmában, majd a Római Birodalomban
világnyelv volt.
Jézus egy egynyelvű nagy birodalomban jelent meg, így ott igen gyorsan terjedhetett el a róla szóló
evangélium!

 AZ ÓSZÖVETSÉG KÉZIRATAI

A szent iratok összegyűjtésében Ezsdrás igen fontos munkát végzett.

Talmudi periódus → i.e. 300-500-ig terjedő időszak. A szent iratok már készen voltak, másolatokat
készítettek róluk a zsinagógák számára, melyeket nagy gonddal őriztek és tanulmányoztak.
7
 Az Ósz-i iratok autografái nem maradtak fent. 1947-ig, a Holt-tengeri tekercsek megtalálásáig 4 kézirat
jelentette a legfontosabb szövegforrást, amelyek teljességében vagy jelentős részben tartalmazták az
Ósz-i könyveket.
 Kairói kódex – 895 – Moses ben Asher készítette a palesztinai Tiberiásban.
 Szentpétervári kódex – 916
 Aleppói kódex – 930 – Aron ben Asher által javított és punktált szöveg.
 Szentpétervári kódex – 1008 – a teljes Ósz-t tartalmazza!

Ezek a kéziratok mind egységes, azonos szöveget képviseltek, amelyet maszoréta szövegnek nevezünk.
Maszoréták = zsidó hagyományőrző írástudósok, akik az V-IX. században magánhangzó-jelöléssel látták el a
szövegeket, kialakították a biztos mintaszövegeket.
Megállapították a másolás szigorú szabályait, amellyel ellenőrizni kellett a másolás pontosságát. Ha
egyetlen hiba volt egy kéziratban, ami a másolat ellenőrzésénél kiderült, az egészet meg kellett
semmisíteni!

Kézirattöredékek:
 A kairói genizából (kézirattemető) való kézirattöredék – i.sz. VI-IX. századból – 1890-ben találták
meg.
 Nash-papírusz – i.e. 150 és i.sz. 50 közötti időből

 A HOLT-TENGERI TEKERCSEK

A modern idők legnagyobb kéziratlelete – W. F. Albright régész

Egy arab pásztorfiú fedezte fel az első tekercseket tartalmazó barlangot egy elveszett kecske keresése
közben Júdea pusztájában, 1947 márciusában. 1956-ig 11 barlangot tártak fel. Egy Qumran közelében
létesült esszénus közösség könyvtárát tartalmazták ezek a barlangok.

A legfontosabb kéziratok és kézirattöredékek:

 Ézsaiás A és B tekercs – Ez a legkorábbi ismert kézirat egy teljes bibliai könyvről, teljesen
egységesek, így nem támasztják alá a két szerző elméletét.
 Kommentár Habakuk könyvéhez
 Töredék, mely Dán 2:4-et tartalmazza – a héber nyelvről arám nyelvre való átváltás ugyanúgy
megvolt ezen a helyen a szövegben, mint ahogy az addig ismert sokkal későbbi kéziratokban.
 Töredék, mely Dán 7:28-at tartalmazza – visszavált arámiról héberre.
 Csaknem valamennyi bibliai könyvhöz találtak töredéket, kivéve Eszter könyvét.
 Sámuel könyve-töredék - az i.e. IV. századból valónak bizonyult. Ez a jelenleg ismert legősibb héber
kézirattöredék.

 AZ ÓSZÖVETSÉG EREDETI SZÖVEGÉNEK KIADÁSA

A könyvnyomtatás feltalálása után már 1477-ben megkezdődtek az előkészületek a héber nyelvű Ósz
kiadására. 1488-ben jelent meg először a teljes szöveg pontozott kiadása. Az 1526-os velencei Bamberg-
kiadás vált mintaszöveggé.
A XIX. században megnőtt az igény egy kritikai kiadás iránt, amely az összes kézirat tanúságát
figyelembe véve közli a lehető legjobb, legpontosabb szöveget. Rudolf Kitel 1937-ben kiadott Biblia
Hebraica-ja valósította meg végül ezt a célt. A mai napig is a Kittel-kiadású héber Bibliák használatosak a
leginkább.

8
  AZ ÚJSZÖVETSÉG KÉZIRATAI

 A papiruszok az Úsz görög szövegének legrégibb tanúi. Többségük a III. századból származik, de
akad közöttük a II. századból való is.
A legrégebbi → a p52 jelzetű, egy kis töredék János evangéliumából → i. sz. 110 körül keletkezett.
 Majusculus kódexek → többsége a VI. század után keletkezett, néhány azonban a IV-V. századból
származik.
 Codex Vaticanus→ a legrégibb fennmaradt pergamen kódex. Alexandriában keletkezett 340 körül.
 Konstantin Tischendorf (1815-1874) nagy kitartással kereste a Biblia ősi kéziratait. 1844-ben fedezte
fel az egyik legősibb, legfontosabb kéziratot, a Codex Sinaiticust. A Sínai-hegyi Szent Katalin
kolostorban talált rá egy kosárban a tüzelésre szánt papírok között.
 Codex Alexandrinus→ röviddel 400 után keletkezett, feltehetőleg Alexandriában.

A szövegkritika ma többnyire 4 szövegtípussal számol:

 Az újszövetségi kéziratok legfiatalabb és legelterjedtebb szövegtípusa a bizánci szöveg. Antiochiából
származik.
 Alexandriai (egyiptomi) szöveg – a legmegbízhatóbb szövegtípus.
 Cézáreai szövegtípus
 Nyugati szövegtípus

A Károli fordítás is a bizánci szövegtípust használja.
A szövegvariánsok az Úsz szövegének mindössze 1 ezredrészét érintik!
 Jak 1:20→ a Biblia sehol sem pártolja a haragot. Szent harag – egyedül Istené, mert Ő el tudja
választani a bűnt a bűnöstől, és csak a bűnre haragszik.
 Mt 5:22→”ok nélkül” – csak a bizánci szövegben található emberi betoldás, az eredetiben nem
szerepel.
 Jn 3:13→ „aki a mennyben van” – ellentmondás
 Jn 5:4→ népi hiedelem – Isten angyala nem tesz ilyet, ez borzalmas versengés lenne a gyógyulásért.
 1Jn 5:7-8→ Jézus életének egy-egy szakasza – Lélek, víz, vér
 Jel 6: 1, 3, 5, 7→ „jöjj” – a látomásnak szól, nem Jánosnak. Az „és lásd meg” nem szerepel az eredeti
szövegben.

 ÖSSZEGZÉS

A XIX. és XX. század kézirat-felfedezései és azok kiértékelése alapján megállapítható, hogy Isten
üzenete, az egykori ihletett szerzők bizonyságtétele sértetlenül maradt ránk oly sok évszázad távolából.
A romlandó anyagból készült autografák odavesztek a történelmi viharokban.
A sok-sok másolásnál történtek elírások. Nyelvi, helyesírási, írásmódbeli különbségek is fennállnak. DE
AMI A TARTALMAT ILLETI, AZ CSORBÍTATLAN MARADT!

9
5. A KÁNONBAN SZEREPLŐ KÖNYVEK

 AZ ÓSZÖVETSÉG KÖNYVEI

SZERZŐ KELETKEZÉS TÖRTÉNETKRITIKA TARTALOM

Mózes 5 könyve i.e. XV. század 4 feltételezett 1. Az emberiség egyetemes őstörténete és
– Mózes forrásanyagból Izráel ősatyáinak története.
szerkesztették egybe 2. Az Egyiptomból való kivonulás története, a
az i. e. IX-V. törvényadás és a szövetségkötés a Sínai-
században hegynél, a sátortemplom felszentelése.
3. Az áldozati és papi törvények, az évenkénti
nagy ünnepek.
4. A pusztai vándorlás 40 esztendeje, ezen
belül az Isten elleni lázadások története.
5. Mózes búcsúbeszédei az Ígéret földje
határán, történelmi visszaemlékezésekkel, a
törvények elismétlésével, prófétikus
kijelentésekkel.
Józsué könyve i.e. XIV. század Ismeretlen szerző A honfoglalás (Kánaán elfoglalása) Józsué
– Józsué munkája, vezetésével és az ország felosztása a törzsek
i.e. 600 körül között.
Bírák könyve ismeretlen Ismeretlen szerző Izráel története a bírák (Istentől elhívott,
– ismeretlen szerző, – valószínűleg munkája, szabadító nemzeti hősök) vezetése alatt, kb.
aki valószínűleg a Dávid i.e. 600 körül 400 év folyamán.
sámueli uralkodásának első
prófétaiskolához 7 éve alatt,
tartozott i.e. 1011-1004

Ruth könyve ismeretlen Ismeretlen szerző, a A bírák korából megörökített történet a

– ismeretlen szerző, – valószínűleg babiloni fogság után, hűséges szeretetről és a megjutalmazó
aki valószínűleg a Dávid az i.e. V-IV. gondviselésről.
sámueli uralkodásának első században vagy
prófétaiskolához 7 éve alatt, esetleg közvetlenül
tartozott i.e. XI-X. században előtte
Sámuel I-II. könyve Sámueltől Salamon Az ún. 1. Izráel lelki elesettsége és harca a
– Sámuel, Nátán uralmáig terjedő deuteronómista filiszteusokkal Éli főpap idején, Sámuel próféta
vagy Gád próféta időben, iskola körében szolgálata, Saul királysága, Dávid felkenetése
vagy a sámueli az i.e. XI-X. keletkezett, és üldöztetése Saul részéről.
prófétaiskolához században i.e. 550 körül 2. Dávid királyságának története.
tartozó személy
Királyok I-II. könyve kb. i.e. 626-580- Az ún. Izráel további királyainak története David
– Jeremiás próféta ban deuteronómista fiától, Salamontól kezdve a babiloni fogságig.
iskola körében Salamon fia, Roboám idején az ország
keletkezett, kettészakadása, ettől fogva az É-i és a D-i
i.e. 550 körül királyság párhuzamos története.
Krónika I-II. könyve i.e. V. század végén Ismeretlen szerző, az 1. Dávid uralkodásának története.
- Ezsdrás i.e. III. században 2. Salamon uralkodása, valamint Júda
királyainak története a babiloni fogságig.
Ezsdrás-Nehémiás i.e. V. század Ismeretlen szerző, 1. Szabadulás a babiloni fogságból Círusz
könyve második felében az i.e. III. században perzsa király rendeletére. Az első hazatérők és
- Ezsdrás, kisebb a templomépítés története. Ezsdrás
részben Nehémiás hazatérése Artaxerxész rendelete nyomán és
az általa indított vallási reformáció.
2. Nehémiás Júdába érkezése az Ezsdrás
10
 hazatérése utáni időben. Jeruzsálem
küzdelmes újjáépítésének és Nehémiás
helytartóságának története.
Eszter könyve i.e. V. században Ismeretlen szerző, A Círusz rendeletére haza nem tért zsidók
– Ismeretlen szerző, az i.e. V-IV. súlyos válsága Perzsiában, az Ezsdrás-
esetleg Ezsdrás században Nehémiás hazatérését megelőző időben.
Csodálatos szabadulásuk Isten gondviselése, a
hívő Eszter és Márdokeus által.
Jób könyve i.e. XV. században Ismeretlen szerző, A pátriárkák korában élt igaz ember, Jób
- Mózes az i.e. V. században története. Az emberi szenvedés problémáival
való vívódás és az isteni kinyilatkoztatás
válasza.
Zsoltárok könyve i.e. XI-V. században azonos Isten lelkétől ihletett, mély, személyes hittől
– különböző átitatott énekek és imádságok könyve.
zsoltárszerzők
Példabeszédek i.e. X. században Több évszázad Az erkölcsileg igaz és az erkölcsileg gonosz
könyve bölcsei, különbségét élesen megvilágító, bölcs
– Salamon, Águr, végső formáját az i.e. mondások az ifjúság és minden ember
Lemuel V. században nyerte hathatós erkölcsi nevelése érdekében.
el.
lPrédikátor könyve i.e. X. században Ismeretlen szerző, Salamon király életszemlélete erkölcsi bukása
– Salamon az i.e. III. században idején, és későbbi megtérése mindenki
számára érvényes tanulságai.
Énekek éneke i.e. X. század Ismeretlen szerző, Salamon éneke élete egyetlen igazi szerelmi
– Salamon az i.e. V-III. kapcsolatáról. Tanúságtétel a valódi, tiszta
században szeretet tulajdonságairól, erejéről és
értékéről.
Ézsaiás könyve kb. i.e. 745-685-ig 1-39. Az Izráel történelme válságos időszakában élt
– Ézsaiás fejezet→Ézsaiás, nagy próféta beszédei, bizonyságtételei. Sok
40-66. vigasztaló jövendölés a Messiás első és
fejezet→ismeretlen második adventjéről, valamint Isten szabadító
i.e. 450 körül hűségéről maradék hívő népe iránt.
Jeremiás könyve i.e. 627/626-580- Jeremiás A Júda pusztulása idején működő nagy próféta
- Jeremiás ban üzenetei Júda fejedelmeihez és népéhez,
valamint megrendítő küzdelme azért, hogy
Istenhez való megtérésre vezesse ebben a
drámai időszakban.
Jeremiás siralmai i.e. 586-ban Ismeretlen szerző, Jeremiás gyászéneke és vívódó gondolatai
- Jeremiás i.e. 586 és 538 között Isten színe előtt, Jeruzsálem i.e. 586-os teljes
pusztulása után.
Ezékiel könyve i.e. 593-92-től kb. azonos Jeruzsálem i.e. 597-es ostroma idején
- Ezékiel 570-ig fogságba hurcolt próféta bizonyságtételei és
jövendölései Babilóniában, a fogoly júdabeliek
körében.
Dániel könyve i.e. 605-532-ben Ismeretlen szerző, Az i.e. 605-ben Babilóniába hurcolt próféta és
- Dániel Az i.e. II. században társai hűsége Isten iránt és szolgálata a
babiloni, majd a perzsa udvarban.
Jövendölései az egész világtörténelemről, ill. a
megváltási terv útjáról az idők végéig.
Hóseás könyve i.e. 755-725-ben azonos Az északi királyság (Izráel) végnapjaiban
- Hóseás működő próféta erőfeszítései és üzenetei,
hogy a népet rádöbbentse hitszegő
hűtlenségére és a bűnbocsátó Istenhez való
visszatérésre kérlelje őket.

11
Jóel könyve i.e. 830 körül vagy i.e. IV. században Jövendölések az Úr napja közelségéről,
- Jóel i.e. 620 körül felhívás megtérésre, az ún. korai és késői eső
kiárasztása érdekében. A népek végső nagy
összeütközése a „Josafát völgyében”.
Ámos könyve i.e. 767-753-ban azonos Az északi királyság elszakadása után működő
- Ámos próféta üzenetei és erőfeszítései, hogy a
hitehagyó, bálványimádás felé forduló királyt,
a fejedelmeket és a népet intse, megtérésre
késztesse. Jövendölések a végső időről.
Abdiás könyve i.e. 580 körül azonos Prófécia Edom megbüntetéséről és az Úr napja
- Abdiás végső, minden népre kiterjedő
igazságszolgáltató ítéletéről.
Jónás könyve i.e. 760 körül Ismeretlen szerző, Egy engedetlen próféta tapasztalata Isten
- Jónás i.e. 430 körül türelméről és megbocsátó készségéről
önmaga, valamint Ninive pogány népe iránt.
Mikeás könyve i.e. 740-700 körül azonos A nemzet súlyos vallási és erkölcsi elfajulása
- Mikeás idején mondott feddő, nevelő ítélethirdető
bizonyságtételek és vigasztaló messiási
jövendölések.
Náhum könyve i.e. 640 körül Nagyobb része: Ninive elleni ítélethirdetés és egyben
- Náhum Náhum, jövendölés az Úr napja minden népre
i.e. 612 után vonatkozó ítéletéről. A gonosztól való végső
szabadítás kegyelmes ígérete Isten hívő
népének.
Habakuk könyve i.e. 630 körül Részben Habakuk, Gyötrődő töprengés és imádság a kevély és
- Habakuk i.e. 606 körül kegyetlen babiloni hatalom uralma idején.
Isten igazságszolgáltatásának ígérete és
dicsőséges, végső szabadítást hozó
megjelenésének prófétikus leírása.
Sofóniás könyve i.e. 630 körül azonos Júda Babilónia általi pusztulásáról és az Úr
- Sofóniás napjáról szóló jövendölés. A hívő maradék
megtérésre hívása és vigasztalása Isten
oltalmának ígéretével.
Aggeus könyve i.e. 520/19-ben azonos Azok a prófétai intések és bátorító, buzdító
- Aggeus ígéretek, amelyekkel az elakadt
templomépítés folytatására készítette a
próféta a vezetőket és a népet Dáriusz 2.
évében, i.e. 520-ban.
Zakariás könyve i.e. 520-5180-ban A fogság előtt, vagy A próféta Aggeus kortársaként és
- Zakariás i.e. 280 és 140 között munkatársaként mondott bátorító, vigasztaló
jövendölései a fogságból hazatért kicsiny,
erőtlen és bátortalan maradék számára.
Jövendölések a Messiás első adventjéről és az
Úr napja ítéletéről.
Malakiás könyve i.e. 425 körül I.e. 460 körül vagy A kegyesség külső formáinak cselekvésével
- Malakiás i.e. II. században megelégedő és abban önelégültté váló nép
feddése és lelki ébresztése. A Messiás
eljövetelére való lelki előkészület mibenléte és
fontossága.

12
  AZ ÚJSZÖVETSÉG KÖNYVEI

SZERZŐ KELETKEZÉS TÖRTÉNETKRITIKA TARTALOM

Máté evangéliuma 40-70 között Ismeretlen szerző, Szemtanú bizonyságtétel Jézus Krisztus földi
- Máté 60-70 között életéről és szolgálatáról elsősorban, kiemelve
a tanításait, főként a nagyobb, összefüggő
beszédeit.
Márk evangéliuma 40-70 között Márk Bizonyságtétel Jézus Krisztus földi életéről és
- Márk 60-70 között szolgálatáról, elsősorban a galileai időszakról,
rövid, tömör leírásban, amely különösképpen
Jézus személyiségének az erejét és
cselekedeteinek a hatalmas voltát érzékelteti.
Lukács evangéliuma 61-63 között Lukács Bizonyságtétel Jézus Krisztus földi életéről és
- Lukács 65-70 között szolgálatáról pontos, lelkiismeretes
adatgyűjtés nyomán, sok kiegészítéssel az
előző két evangéliumhoz képest.
Különösképpen kiemeli Jézus irgalmasságát a
gyengék, a bűnösök és az elesettek iránt.
Részletesebben szól Jézus ún. péreai
szolgálatáról.
János evangéliuma 70-100 között azonos, Szemtanú tanúságtéttel Jézus Krisztus földi
- János I. sz. végén életéről és szolgálatáról, az előző három
evangélium kiegészítéseként. Ismerteti Jézus
szolgálatának kezdetét Júdeában, megörökíti
több meghitt beszélgetését egyes
személyekkel és tanítványaival, párbeszédeit
az ellenséges indulatú zsidó vezetőkkel.
Elbeszél több történetet is, amit a többi
evangélium nem jegyzett fel.
Apostolok 63-80 között azonos Az ősegyház életének és missziószolgálatának
cselekedetei története Jézus mennybemenetelétől Pál
- Lukács apostol Rómába érkezéséig. A könyv második
része Főként Pál apostol elhívását,
szolgálatát, misszióútjait ismerteti.
Római levél 55-58 azonos, Ünnepélyes bizonyságtétel az evangélium
- Pál 56/57-ben lényegéről a világ akkori fővárosában élő
híveknek, akikkel az apostol még nem
találkozott személyesen, de ahová menni
készült. A gyülekezetet konkrétan érintő
kérdések, lelki problémák megvilágítása.
1. Korinthusi levél 57-ben azonos, Lelkipásztori levél, amelyben az apostol sorra
- Pál 55-ben veszi és megfeddi mindazokat a viszályokat,
bűnöket és a gyülekezetben hódító
eltévelyedéseket, amelyekről hírek jutottak el
hozzá. Megtérésre hívja és szeretettel
tanácsolja őket.
2. Korinthusi levél 57 végén azonos, Az apostol újabb levele a gyülekezet
- Pál vagy 58-ban 55/56-ban helyesbítésére, gyógyítására és nevelésére. Az
előző levélben feltáruló gyülekezeti válság
végső elrendezése.
Galatákhoz írt levél 57/58 telén azonos, Tanító és lelkipásztori levél, amelyben kifejti a
- Pál 55 első felében Krisztusról szóló evangélium és a hit általi
megigazulás lényegét, valamint az Ó- és
13
 Újszövetség viszonyát, mivel e terület hívői
téves irányzat hatása alá kerültek.
Efezusiakhoz írt 62-ben azonos, Tanító levél, amelynek első részében a
levél 59 körül megváltási terv nagy eszmei igazságait fejti ki
- Pál az apostol. A második része pedig gyakorlati,
buzdító, nevelő tanításokat tartalmaz a
gyülekezet számára.
Filippibeliekhez írt 61-64 között azonos, A fogoly apostol levele egy szerető, megértő
levél 54/55 tele gyülekezethez, amelyben beszámol nekik
- Pál helyzetéről, tanúságot tesz töretlen, bizakodó
személyes hitéről és hasonló hitre, bizalomra,
kitartásra buzdítja őket is.
Kolossébeliekhez írt 62-ben azonos, Ugyanazt mondhatjuk el róla, mint az efezusi
levél 59 körül levélről, hozzátéve, hogy ebben a levélben
- Pál különösképpen a középpontba állítja az
apostol Krisztust, mint mindenható Üdvözítőt,
aki a keresztény hit középpontja, hogy ezáltal
óvja a gyülekezetet az őket környékező
tévtanítóktól.
1. Thesszalonikai 51 végén azonos, Tanító, nevelő, helyesbítő levél a fiatal
levél vagy 50 első felében keresztény gyülekezetnek, akiknek
- Pál 52 elején különösképpen a halottak állapotát és
Krisztus második adventje idejét illetően
voltak ismeretbeli hiányosságaik és téves
elgondolásaik.
2. Thesszalonikai 52-ben azonos, Egy további félreértés elhárítása az előző
levél 50/51-ben témával kapcsolatban. Tanúságtétel arról,
- Pál hogy Jézus második adventjének még nincs itt
az ideje a próféciák szerint, előbb egy nagy
hitehagyásnak kell bekövetkeznie. Ezenkívül
általános intelmek, buzdítások a gyülekezet
számára.
1. Timótheusi levél 64-ben azonos, Pál apostol tanító, tanácsadó levele hozzá
- Pál 63-ban legközelebb álló tanítványához és
prédikátortársához, amely bepillantást ad az
őskeresztény gyülekezet életébe,
problémáiba is.
1. Timótheusi levél 66 őszén azonos, Pál apostol utolsó levele, amelyet röviddel
- Pál 64-ben mártírhalála előtt írt szeretett tanítványának.
Az apostol „lelki testamentumának” is szokás
nevezni ezt a levelet, amely az apostol utolsó
meghagyatkozásait és halála előtti személyes
hitvallomását is tartalmazza.
Titushoz írt levél kb. 65-ben azonos, Pál apostol levele egy másik munkatársához.
- Pál 63-ban Tanácsai a gyülekezeti problémákra
vonatkozóan, amelyeknek az elrendezését
Titusra bízta. Az evangélium döntő
igazságainak kiemelése, amelyet az
igehirdetőnek képviselnie kell szolgálatában.
Filemonhoz írt levél 62-ben azonos, Az apostol megbocsátásra és nagylelkű,
- Pál 59-ben keresztény rendezésre kérlelő levele egy
befolyásos keresztény gyülekezeti taghoz,
vétkes, szökött rabszolgája ügyében.
Zsidókhoz írt levél 63-ban Ismeretlen szerző, Tanítás Krisztusról, mint Isten Fiáról, az

14
- Pál 70-90 között egyetlen Főpapról és áldozatról, az Ő
közbenjáró, bűnbocsátó és megtisztító
szolgálatáról. Az ószövetségi templomi
szertartások jelképének beteljesedése az Úsz-
ben, Krisztus szolgálatában. Gyakorlati
tanítások és buzdítások a Krisztus-hitben való
megállásra, és az Ő követésére a mindennapi
életben.
Jakab levele 44-49 között azonos, Gyakorlati kereszténységre nevelő levél,
- Jakab, Jézus 62 előtt amely telibe találó, világos
testvére vagy megfogalmazásokkal oktat Isten parancsolatai
az I.sz. végén hitből való megtartására a mindennapi
életben.
Péter 1. levele 66 körül azonos, Tanító körlevél, amely a személyes
- Péter 64 előtt meggyőződés erejével szól az evangélium
nagy elvi és gyakorlati igazságairól.
Péter 2. levele 67 körül Ismeretlen szerző, Péter apostol „lelki testamentuma”, közeli
- Péter 80-180 között mártírhalála tudatában. Különösképpen a
prófétai írások egyedülálló jelentőségét és
értékét hangsúlyozza, a tévtanítók veszélyétől
óv, és Jézus visszatérésére való megfelelő lelki
előkészületet sürgeti.
János 1. levele I. sz. vége felé azonos, Lelkipásztori levél, amelyben a keresztény hit
- János 96-110 között és élet lényegét summázza a hódító
tévtanokkal szemben. Különösképpen
hangsúlyozza, hogy a kereszténység Isten
parancsolatai megtartásában áll. Csak ez
esetben lehet az Isten és egymás iránti
szeretet valóságáról szólni.
János 2. levele I. sz. vége felé azonos, Rövid levél egy keresztény tanítványhoz,
- János 96-110 között tévtanoktól való óvással és gyakorlati
buzdításokkal, tanácsokkal.
János 3. levele I. sz. vége felé azonos, Rövid levél egy keresztény tanítványhoz
- János 96-110 között hamis munkások befolyásától való óvással,
gyakorlati buzdításokkal, tanácsokkal.
Júdás levele 67-70között azonos, Rövid tanító levél a tévtanítók
- Júdás, Jakab és 70-80 között romlottságának leleplezésére, és buzdítással
Jézus testvére a hitben való állhatatos megállásra.
Jelenések könyve 95-96-ban azonos, Az Úsz nagy prófétikus könyve. János apostol
- János apostol 90-es évek jelképes prófétikus látomásai Pátmosz
vagy szigetén a keresztény egyház további életéről,
64-70 között a nagy küzdelemről Isten megváltási terve és
a gonosz munkája között, egészen Jézus
dicsőséges hatalomátvételéig. Az utolsó ítélet
és a föld újjáteremtése.

15
6. A BIBLIA FORDÍTÁSAI

 ÓKORI FORDÍTÁSOK IDŐSZAKA

 SEPTUAGINTA = hetvenes, LXX, Hebdomékonta

Az i.e. III. századig a bibliai iratokhoz csak a héber nyelven tudók férhettek hozzá. A Szentírás ebben
a században lépett ki az egynyelvűségből.
A legelső fordítás az akkori világnyelven, görögül szólaltatta meg az isteni üzeneteket. A hagyomány
szerint II. Ptolemaiosz idején kezdték el az ÓSz görögre fordítását, i.e. 250 körül.
II. Ptolemaiosz a Nagy Sándor halála után 4 részre osztott birodalomban Egyiptomot kapta. Nagy
gondot fordított arra, hogy a világ valamennyi jelentős könyvét beszerezze, ill. lemásoltassa a híres
alexandriai könyvtár számára.
Neve onnan származik, hogy állítólag Egyiptom uralkodója a 12 zsidó törzsből 6-6 írástudót hívott
országába, hogy a fordítás munkáját elvégezzék. A legendás történetről Josephus Flavius is beszámolt.
Elsősorban az Egyiptomban élő, elgörögösödött zsidó diaszpóra istentiszteleti céljait szolgálta, de
utat nyitott a Biblia elterjedéséhez is.
Nagyon rövid idő alatt készült el a fordítás, és az eredménnyel is nagyon meg voltak elégedve,
rögtön elfogadták. Az Úsz írói is ebből idézték az Ósz-i igéket.
(Az ihletettség nem terjed ki a fordításokra, vitás esetekben az eredeti szöveghez kell fordulni.)

 VULGATA = elterjedt

Latin nyelvű bibliafordítás Eusebius Hieronymus (Jeromos) munkája az i.sz. IV-V. század fordulóján.
Az akkori római püspök bízta meg azzal, hogy az addigi elszórt latin fordításokból, a héberből és a
görögből hozza létre a Biblia latin fordítását. Az addig létező összes latin fordítást, fordítástöredéket,
fordítás kezdeményt egységesítette, és a héberből, a görögből és az addig elszórt latin fordításokból
létrehozott egy teljesen önálló művet.
A Római Birodalom hivatalos nyelve az i.sz. II. század végétől a latin lett.
Nagyobb hatású, mint a Septuaginta. A katolikus egyház ezt tekinti hivatalos bibliafordításnak.

A Vulgata hibái:
 Genezis (1Móz) 3:15→ asszony magva – az neked fejedre tapos
Az = ipse, ipsa, ipsun - a héber eredetiben hím- vagy semleges nemű. A latin fordításban nőnemű
lesz.
Az eredeti szövegben a Megváltóra, Jézus Krisztusra való utalás van. A Római Katolikus vallás nem
ezt vallja a Vulgáta alapján, hanem azt, hogy Mária az, aki a döntő csapást méri a kígyóra.
Középpontba állítja Máriát, Mária is társmegváltó.
 Róma 5:12→ „in eo”(latin) = őbenne – mindenki vétkezett; áteredő vagy eredendő bűn. Ádám
vétke miatt bűnhődünk, és emiatt haragszik ránk az Isten, mivel ez a bűn öröklődik.
„epho” (görög) = mivelhogy – mindenki vétkezett.
Nem a bűn öröklődik, hanem a bűnre való hajlam. Ezért követünk el könnyen bűnt. Ez az oka annak,
hogy a bűn által bejött a földre a halál is, mivelhogy mindenki vétkezett, vagyis a bűn törvényét
senki nem tudta megtörni.
Ha születésünk pillanatában bűnösök vagyunk, akkor meg kell menteni ezt a kis lényt pl. a
gyermekkeresztségben való részesítéssel. A katolikus teológia azt vallja, hogy ha halála előtt nem
részesül a keresztség szentségében, akkor menthetetlenül elveszik.
 A „térjetek meg” (görögül: metanoiete) fordítása a latin szövegben→ „poenitentiam agite”, azaz
gyakoroljatok bűnbánatot. A hivatalos teológia a már a III. században gyakorlattá vált nyilvános
egyházi vezeklés ritusához igazítva, „tartsatok bűnbánatot” értelemben használta és használja ma
16
 is. Erasmus az egyértelmű „resipiscite” szót javasolta: gondoljátok meg, lássátok be, térjetek észhez,
mely pontosan visszaadja a görög ige tartalmát.

 TOVÁBBI FONTOS ÓKORI FORDÍTÁSOK

1. Szír fordítás/Diatessaron→ 170 körül, Tatianus fordítása. A 4 evangéliumot fordította le. Az első
teljes bibliafordítás a Pessito, Rabbula püspök műve 435-ben.
2. Kopt fordítás→ Egyiptomban készült, az Úsz fordítása i.sz. 200 körül.
3. Örmény fordítás→ eredete ismeretlen. Valószínűleg Szent Meszrop készítette el 440-ben.
4. Gót fordítás→ Wulfila gót püspök műve 350 körül. Ebből a célból alkotta meg a gót írást.

 A VALDENSEK BIBLIÁJA

A Vulgata nevével ellentétben nem vált közkézen forgó fordítássá. A VIII. század végén is még
ritkaságnak számított a teljes Biblia. Ezenkívül a nagy tömegek a latin nyelvet nem értették, vagy legalábbis
nem olyan fokon, mint azt Hieronymus művelte.
Európa népei közül a valdensek készítettek először nemzeti nyelvű bibliafordítást. A reformáció
előtt jó néhány évszázaddal már anyanyelvű, kézzel írott Bibliát használtak.

 WYCLIF BIBLIAFORDÍTÁSA

A XIII-XIV. századtól a latin nyelv holt nyelv lett. John Wyclif a XIV. században készítette el az első
angol nyelvű bibliafordítást, melynek a Vulgata volt az alapja.

 A REFORMÁCIÓ BIBLIAFORDÍTÁSAI – XVI. század

A bibliafordítás történetében ez a legfényesebb időszak, amikor nemzeti nyelvekre fordítják le a

Bibliát, méghozzá olyan tökéletesen, olyan jól, mint eddig senki.

 Tyndale (1484-1536) elsőként fordította az eredeti görög nyelvről angol nyelvre az Úsz-t. Ennek az
első kiadása 1526-ban jelent meg.
 Luther külön ezért tanult meg héberül. 1522 – Úsz, 1534 – Ósz. Nemzete kezébe adja a Bibliát,
méghozzá olyan németséggel, melyből a német irodalmi nyelv is kifejlődik.
 Olivetan javította a valdens kéziratokat és készítette elő az 1535-ben megjelent első francia nyelvű
Biblia kiadását. Később héber és görög nyelvről fordította le a Bibliát.

 A MAGYAR BIBLIAFORDÍTÁSOK TÖRTÉNETE

 A huszita Biblia → 1434-39 között Tamás és Bálint mester fordította le Moldvában a Csehországból
áthozott nemzeti nyelvű Bibliát.
Három kódex őrzött meg belőle töredékeket: Bécsi-kódex – 1466, Müncheni-kódex – 1466,
Apor-kódex – XV. század második fele.
 Első nyomtatásos protestáns bibliafordítások → egyik sem teljes.
 Komjáti Benedek – 1533
 Pesti Gábor – 1536
 Sylvester János – 1541 – Úsz fordítása→ fordulópont
 Bencédi Székely István – 1548
 Heltai Gáspár – 1551-55
 Méliusz Péter – 1567
 Batthyányi-kódex – 1574

17
  Félegyházi Tamás – 1586

 Károli Gáspár „Vizsolyi Bibliá”-ja

Az első teljes, az eredeti nyelvekről való magyar bibliafordítás 1590-ben.

 Káldi György katolikus fordítása

A Károli-fordítás gyors elterjedése késztette a magyar katolikus egyházat, hogy saját
bibliafordítással álljon elő. A munkát Káldi György jezsuitára bízták, aki munkáját 1605-ben kezdte
el, és 1607-ben fejezte be, de csak 1626-ban jelent meg Bécsben. Alapja a Vulgata.
Káldinak és egyházának célja nem az volt, hogy a Bibliát a nép kezébe adja. „Elég az, hogy ki-ki a
tanítók magyarázattyából azt értse, ami az ő hivatallyához kívántatik.”

 A XIX-XX. századi bibliafordítások

 Káldi fordításának első revíziója – 1834-35
 Káldi fordításának második revíziója – 1851
 Káldi fordításának harmadik revíziója – 1862-65 → ez a legelterjedtebb
 Új protestáns fordítás – 1975
 Békés- Dallos féle Úsz
 Csia Lajos-féle fordítás – 1978 → a görög szöveg szó szerinti visszaadása

18
7. A BIBLIA MINT KÖNYV TÖRTÉNETE – Hatása az évszázadok folyamán

A Biblia kinyilatkoztatása szerint az emberiség első 2500 évében nem volt írott kinyilatkoztatás.
Szóbeli áthagyományozás útján terjedt.
A bűneset után fennállt annak a lehetősége, hogy az isteni törvényeket egyre kevésbé tisztelő emberek
megmásítják, eltorzítják a mennyei tanításokat, ezért a kinyilatkoztatás írásba foglalása szükségessé vált.

 A BIBLIA IZRÁEL NÉPE TÖRTÉNETÉBEN

 A BIBLIA AZ ÓSZ IDŐSZAKÁBAN

A zsidók általában fontosnak tekintették a kinyilatkoztatást. Szombat naponként felolvasásokat
tartottak a zsinagógákban, de a szent iratok akár egy-egy családnál is rendelkezésre álltak. Az írás-olvasás
elterjedt volt ebben az időszakban.
Állandó reformációra volt szükség abban a tekintetben, hogy ezeket az olvasmány-élményeket frissen
tartsák. A reformáció lényege = visszatérés Isten üzeneteihez.
A reformációs időszakok időről időre elkövetkeztek a zsidóság életében, de sajnos sokkal nagyobb
azoknak a szakaszoknak a száma, amikor a zsidók elfelejtkeztek a kinyilatkoztatásról.

1. Mózes – i.e. XV. század

Az Isten által kőtáblákra írt Tízparancsolatot Izráel vallási központjában elhelyezett szövetségládában
kellett elhelyezni. A Mózes által lejegyzett törvénykönyvet a szövetségláda oldalához kellett tenni, minden
7. évben, a sátoros ünnepek idején fel kellett olvasni a nép előtt. A közbeeső időkben az isteni parancsok
ismertetése a családokban folytatódott és mélyült.

2. Józsué
A honfoglalás befejeztével Isten ismét megújította a szövetséget. Józsué az általa tartott utolsó
országgyűlésen hűségre kötelezte el az izráelitákat.
Hat könyv állt az új föld lakóinak rendelkezésére ahhoz, hogy Isten igéjét kutassák.

3. Bírák kora és a királyság korának kezdete– i.e. XII-XI. század

Izrael népe elfelejtkezett a javát szolgáló isteni kijelentésekről, hitehagyás jellemezte őket.
Sámuel próféta munkássága → ekkor indult el több mint 300 év után az írott kinyilatkoztatás további
bővítése (sámueli prófétaiskolák) →hitújítás
Sámueli prófétaiskolák:
Célja olyan férfiak képzése, akik képesek mindenkor istenfélelemben vezetni és tanácsolni a népet
Fő tantárgya: Isten törvénye Tanulták még a mózesi szabályokat és a szent történeteket, valamint zenét és
költészetet

4. Dávid és Salamon királysága – i.e. XI-X. század

Ők tették a legtöbbet azért, hogy a zsidó nép elfoglalhassa azt a helyet, amit az Isten kijelölt számára.
Ihletett műveikben az Ige dicsőítését és az Ige áldásainak részletezését találhatjuk.

I.e. 930-ban az ország kettészakad.

Az É-i országrész i.e. 930-722-ig áll fent, míg a D-i országrész i.e. 930-586-ig. Ismét az Ige mellőzése
következett be, eluralkodott a bálványimádás.

5. Az É-i országrész reformja – Illés próféta – i.e. IX. század

6. A D-i országrész reformja – Ezékiás és Jósiás király – i.e. VIII-VII. század

19
 Ezékiás→ az újra bevezetett páskaünnepen elrendelte, hogy olvassanak naponta a törvény könyvéből.
Visszatérítette a zsidókat az igazi ünnepléshez. A mózesi rendelkezések megtartása uralkodását virágzóvá
tette.
Fia, Manassé, szakított apja reformjaival. Az ő idejében történt meg, hogy a Törvénykönyv templomi
példánya elveszett.
Jósiás→Júda utolsó reform-királya. Ő is kiirtotta a bálványokat. Az ő idejében találta meg Hilkija pap a
Törvénykönyvet a templom felújítása alatt. Reformációja csak rövid ideig tartott, nem tudott mélyen hatni.

Ezután következett a babiloni fogság, melynek ideje alatt az izráeliták rákényszerültek arra, hogy Isten
prófétáinak szavát komolyan vegyék.

7. Ezsdrás és Nehémiás időszaka – i.e. V. század

A fogság után ismét egy reformáció indult meg, aminek az alapja Isten Igéjének a tanulmányozása és
tanítása volt minden szinten.

A reformációk általában egy emberöltőnél nem tartanak tovább. Néhány évtized mindössze, amit
reformációnak nevezhetünk.
40, maximum 50 év, ami egy-egy reformációs időszakra jellemző. Ez végig a történelemben igaz. Itt
láthatjuk az emberi természet törvényszerűségét. Ha valaki valami jót akar munkálni, az vagy belefárad,
vagy pedig a követői, a következő generáció nem viszi tovább azt az örökséget, amit az az illető kimunkált.

 A SEPTUAGINTA HATÁSA AZ ÓKORI GÖRÖG-RÓMAI VILÁGBAN

A zsidó nép szétszóródása, amely az asszír, majd a babiloni fogság idején kezdődött, a későbbiekben
mind erőteljesebb lett. Magasra emelkedett a diaszpórában élő zsidóság száma. A diaszpóra zsidóság
közvetítésével az egész Római Birodalomban elterjedt és ismertté vált a Septuaginta.

 A ZSIDÓSÁG VISZONYA AZ ÓSZ-HEZ A KÁNON LEZÁRULÁSA UTÁNI IDŐBEN, JÉZUS KRISZTUS KORÁIG
A TALMUD GYÖKEREI
A babiloni fogság után a hazatérő zsidók első csoportja felépítette a jeruzsálemi templomot, melyben
i.e. 516-ban újra elkezdődtek az áldozatbemutatások.
A második csoportot Ezsdrás vezette, a harmadikat pedig Nehémiás. Mivel a visszatértek zöme Júda
törzséhez tartozott, ill. hozzájuk csatlakozott, ez időtől Júdabelieknek (zsidóknak) kezdték őket nevezni.
Mintegy 200 évig békés körülmények között éltek a perzsa fennhatóság alatt – i.e. 536-332 között.

Nagy Sándor hódításai következtében görög alattvalók lettek – i.e. 332-323 között. A hellenizmus
hatása alatt egyre többen voltak, akik a törvényt csak látszat szerint tartották meg.

Kb. i.e. 200 táján tömörültek azok, akik a törvényhez és az atyai hagyományokhoz ragaszkodtak.→
chásszidok (kegyesek)

IV. Antiochos Epipanes i.e. 168 decemberében beszüntette a jeruzsálemi templomban a

hagyományos kultusz végzését, megtiltotta a szombat megünneplését és a körülmetélkedést.

Lényeges változás volt a Biblia tanulmányozásának intézményesítése, mely a zsinagóga-rendszeren

kívül a zsidó iskolákban és az írástudók főiskoláiban ment végbe. Az i.e. I. században már teljes
bizonyossággal megvoltak.
A Biblián kívüli, de ahhoz kapcsolódó szóbeli hagyományok szerepe egyre nagyobb lett az idők
folyamán.
Jézus korában a Talmud, mint rögzített gyűjtemény még nem létezett, szelleme azonban igen.

20
Tóra→ Mózes 5 könyve
Midrás→ szóbeli hagyomány
Misna→ a szóbeli hagyományok írásba foglalása → ezek együtt a Talmud
Gemára→ a Misna magyarázata

 A TALMUD KIALAKULÁSA – A KARAITÁK – A BIBLIA A ZSIDÓSÁG TOVÁBBI ÉLETÉBEN

Jeruzsálem elpusztítása (i.sz. 70) és a Bar-Kochba- féle felkelés leverése (i.sz. 132-135) a zsidóságot
szétszóródásra kényszerítette. Jézus Krisztust, és a róla szóló kijelentéseket megtagadta.
A Biblia Ósz-i részét formálisan ezután is szent könyvnek tartották, vallási életükben azonban jóval
nagyobb teret foglalt el az ősök hagyományát összegyűjtő Talmud.

A Talmud összegyűjtése az i.sz. II. század elején kezdődött és lényegében a IV-V. században be is
fejeződött. Azóta természetesen újabb és újabb bővített kiadások jelentek meg.

A Talmud vallási uralma ellen magán a zsidóságon belül is felléptek már a legkorábbi időktől fogva.
Ezeket a zsidókat nevezték chasszidoknak. Eredetük a fogság utáni időkbe, az i.e. III-II. századba nyúlik
vissza.
A Talmud-ellenes kegyesség külön felekezetet is létrehozott: a karaiták mozgalmát. A karaiták egészen
közel kerültek ahhoz, hogy az Ósz-i próféciák alapján Jézus Krisztust Megváltónak fogadják el. A döntő
lépést azonban ők sem tették meg, így azután tevékenységük valójában kimerült a rabbinizmussal való
szembenállásban.

 A BIBLIA A KERESZTÉNYSÉG KORÁBAN

 A BIBLIA AZ ŐSKERESZTÉNY GYÜLEKEZETEKBEN

A zsinagóga-rendszer sokban megkönnyítette az apostolok igehirdetését. Ahol esetleg nem volt
zsinagóga, városszéli imahelyeken, felházakban került sor az igehirdetésre.
Az őskeresztény gyülekezetek életében az Ige volt az egyetlen mérték, mellyel csalhatatlanul meg
lehetett vonni a határt igaz és hamis tanítás között.

 A BIBLIA AZ ÓKERESZTÉNY KORBAN (i.sz. II-IV. század)

A görög-római kultúra területén mindjobban elterjedő kereszténységre a legnagyobb szellemi veszélyt
a görög filozófia és a gnoszticizmus befolyása jelentette.
A bibliai tanítás intézményesített oktatásában jelentkeztek a legkomolyabb veszélyek, a gyakorlat során
meghonosodott torzulások sodorták bajba az ókeresztény kor hívő közösségét.
A legnevesebb iskola a III. század elején alapított alexandriai katecheta iskola volt.
Mivel a keresztény iskolák tanítómestereinek nagy része a pogány rhétor-iskolákból került ki,
elfogadást nyert, hogy a hitre való nevelésben a pogány szellemű írásoknak is megvan a maguk előkészítő
szerepe.
A pogány mítoszok tanulmányozásával együtt járt az Írások „rejtett értelmének” keresése.
↘ Ebből következik az allegorizáló írásmagyarázati elv: minden bibliai kijelentés mögött valami örök,
időtlen igazság fedezhető fel, legyen az éppen pl. egy egyszerű földrajzi név vagy szertartási törvény.
Legfőbb képviselője Origenész volt.

A későbbi századokban a bibliának már négyféle értelmezését vallották az egyházi teológusok:

1. Történelmi értelmezés →ténybeli oldal
2. Allegorikus értelmezés → minden Ósz-i történetnek közvetlen értelmén kívül volt egy második,
rejtett, allegorikus értelme, amely az Úsz-ben leírt eljövendő eseményre utalt.
3. Tropológiai értelmezés → erkölcstanító értelmezés, mely az eseményt valamely erkölcsi magatartás
mintájának tekintette.

21
 4. Anagogikus, vagyis magasztos értelmezés → a történetben szakrális vallási igazság tárul fel.

Így lett a Biblia a sokféle emberi bölcsesség gyakorlóterepe, így tüntették fel a beavatottak
olvasmányának, akik kellő műveltség birtokában „értenek hozzá”.
A Szentírást kommentáló művek csakhamar olyan jelentőségre tettek szert, mint a zsidóság életében a
Talmud.
Már az első keresztény századok folyamán kezdett kialakulni a „szenthagyomány” valamint az „egyházi
tanítóhivatal” eszméje.
A kinyilatkoztatás 3 forrását kezdték nyilvántartani:
- Biblia
- Szenthagyomány
- Egyházi tanítóhivatal

 A BIBLIA A KÖZÉPKORI EGYHÁZ ÉLETÉBEN (i.sz. IV-XVI. században)

A középkor hosszú évszázadai folyamán teljes homály vette körül a Bibliát. Mint könyv, kevesekhez
jutott el. A nép előtti megszólaltatása latin nyelven történt, melyet egyre kevésbé értettek.

II-V. század között → a Szentírás folyamatos, teljes megismertetését feltételezhetjük a folyamatos

felolvasás révén. Hétről hétre előrehaladva, a teljes Szentírás elhangzott a hívek előtt az akkor még
mindenki által értett latin nyelven.
V-VI. századtól → az ún. perikópa-rendszer megszületésével már csak bizonyos szövegrészek
szerepeltek. A perikópa 3 éves időszakra írta elő a kiválasztott bibliai olvasmányok pontos rendjét, a
periódus lejárta után pedig minden ismétlődött elölről.
VI-XIII. század között → még van nyoma a Szentírás-olvasás szorgalmazásának. A középkor derekán
ezek a buzdítások elhallgatnak, sőt tiltásba fordulnak.
A bibliai történetek egy része ismert volt az emberek előtt, a Szegények bibliájának és a képtiszteletnek
köszönhetően. A nagy tömegek jobban szerették a látványosságot és a képeket, mint a beszédet. A szent és
profán elegyedését mutatták a passiójátékok, az egyes ünnepekhez kapcsolódó egyéb vallásos
cselekmények. A biblia a nagy tömegek előtt izgalmas és érdekfeszítő történetek gyűjteménye lett,
nemritkán mítosznak, mesének érezték.
A papképzésben és a szerzetesek gyakorlatában Augustinus, később Aquinói Tamás műveinek olvasása
foglalta el a bibliatanulmányozás helyét.
XII-XIII. század → az ún. laikus mozgalmakat, melyek a Szentírás egy-egy részletét a nép nyelvére
lefordították, az egyház következetesen üldözte.
A néptömegek a papok prédikációjára voltak utalva, ezek viszont a legritkább esetben tűzték ki célul az
idézett bibliai részek alapos magyarázatát.

 A BIBLIA AZ ELŐREFORMÁCIÓS MOZGALMAKBAN ÉS A XVI. SZÁZADI REFORMÁCIÓBAN

A valdenseken (XII.sz. Franciao.) kívül Isten Igéje a nép előtt évszázadokig ismeretlen volt, mert csak a
tudós emberek nyelvén létezett.
A XVI. században Angliában John Wyclif volt a reformáció előhírnöke.
Műve Csehországban folytatódott tovább. Husz János dolgozott az Úsz cseh fordításán, s mindig
anyanyelvén hirdette az igét.
A XV-XVI. századi humanizmus is sokban hozzájárult a Biblia komolyan vételéhez. Kiadták az Ó- és Úsz
eredeti szövegét. Erasmus a szó szerinti értelmezést sürgette.
Az 1517-ben megindult reformáció a sola Scriptura elvén nyugodott.
A Biblia nemzeti nyelvekre való átültetése és magyarázata mellett meg kellett reformálni az
igehirdetést is.
A reformáció svájci ágában inkább a Szentírás felolvasását kezdeményezték, míg Luther a prédikációt
újította meg, igei alapokra helyezve azt.

22
 A biblia egyéni olvasását az egyes könyvekhez írott bevezetésekkel és kommentárokkal segítették.

 A TRIDENTI ZSINAT ÁLLÁSFOGLALÁSA A BIBLIÁRÓL

A reformáció nem váltott ki gyökeres változást a katolikus igehirdetésben. A római egyház még inkább
ragaszkodott addigi elveihez. Azok megerősítése az 1545-1563 között lezajlott tridenti zsinaton történt
meg. Azokat a mozgalmakat, melyek a Biblia önálló olvasására buzdítottak, kíméletlenül elfojtották.

 A PROTESTÁNS ORTODOXIA ÉS A BIBLIAKRITIKA

A protestantizmuson belül is döntő változás következett be. Előbb a protestáns orthodoxiával, később a
történetkritikai írásmagyarázat fellépésével.
A protestáns orthodoxia olyan kijelentéseket fogalmazott meg a Biblia ihletettségéről, amely túlmegy
és nem egyezik több ponton a Biblia saját kinyilatkoztatás-tanával. Az élő Ige helyett merev, dogmatikus
tanrendszert csinált a Bibliából.
A másik nagy hiba pedig az volt, hogy akaratlanul is alapot vetettek egyfajta „protestáns hagyomány”
létrejöttéhez, és annak az Írás mellé állításához.
A protestáns orthodoxia utat egyengetett ahhoz, hogy a felvilágosodás szellemiségének befolyására
megjelenő teológiai liberalizmus forradalmi hevességgel támadjon nemcsak az orthodoxia ellen, hanem
magának a Bibliának a tekintélye ellen is.
A felvilágosodás és a francia forradalom szelleme azonban nem csak negatívan hatott a Bibliához való
viszonyulásra.
A nagy francia forradalom hatására nagy érdeklődés nyilatkozott meg a Biblia iránt. Az új idők gyökeres
és megrázó változásai a sorsdöntő korszakváltás hangulatát és sejtését keltették fel.
A szabadság felvirradása után szinte rögtön, 1804-ben létrejött a Brit és Külföldi Bibliatársulat, majd
1816-ban az Amerikai Bibliatársulat. E társulatok szervezték a Biblia minél több nemzeti nyelvre való
lefordítását, olcsó kiadását és terjesztését.

23