A tanú című film bemutatása

A tanú Bacsó Péter által 1969-ben rendezett, egész estés magyar film. Műfaját tekintve
filmszatíra, filmdráma, filmvígjáték.
Elkészülte után – bár a Rákosi-rendszerről szól, azonnal betiltotta, a Szirmai István 1969.
szeptemberi halálát követően pozícióba került Aczél György.[7] Tíz évig dobozban volt, és
1979-ben is csak azért mutathatták be, mert külföldön a Betiltott Filmek Fesztiváljára
készültek. 1981-ben még a XXIV. cannes-i filmfesztiválon is szerepelt, de nem
versenyfilmként.[8] A tanú évek alatt kultuszfilmmé érett. A hazai első legális vetítések
egyike az 1977-es Bacsó-vígjátékszemle keretében zajlott, a József körút 63. szám alatti
Bányász moziban. 1979. június 6-ától a Nagymező utcai Tinódiban vetítették hosszú hetekig,
hónapokig.[9] A mozifilm a Mafilm gyártásában készült, s a MOKÉP forgalmazásában jelent
meg.
1980-ban könyv formájában is megjelent (a film történetétől részben eltérő részekkel).
2012-ben bekerült a Magyar Művészeti Akadémia tagjai által kiválasztott legjobb 53 magyar
film közé.
Folytatása 1994-ben készült el Megint tanú címmel, ám az első rész sikerét már nem érte el.
A filmet digitálisan felújították, s ezt 2018-ban mutatták be.
2019-ben előkerült a film eredeti cenzúrázatlan változata, amit digitálisan felújítva a 2019-es
cannes-i fesztiválon mutattak be, ezt követően júniustól került a hazai mozikba.

Cselekmény
1950-et írunk. A főhős, Pelikán József, a bamba dunai gátőr egyedül neveli gyerekeit, mióta
neje megszökött egy román uszálykormányossal. A film elején Pelikán nem kap húst a
boltban, hogy gyerekeinek enni adhasson, ezért otthon bejelenti: „Dezsőnek meg kell halnia”
– vagyis titokban le kell vágniuk a pincében nevelt egyetlen disznajukat, ami akkor illegális,
ún. feketevágásnak minősült. A tervet végrehajtják: a pincében az apa levágja Dezsőt, közben
pedig a Pelikán gyerekekből álló ad hoc őrs énekpróbát tart (Ej-haj, száll az ének…), hogy
hangjuk elnyomja a disznó visítását. Mire „állampolgári” beljelentés nyomán kiszáll a biciklis
rendőrjárőr, rendben lezajlik a vágás.

Másnap a folyóparton Pelikán

találkozik egyik régi illegális
kommunista elvtársával, Dániel
Zoltánnal, aki most miniszter, és
éppen horgászik. Dániel a vízbe
pottyan, ám Pelikán kimenti, majd
hazaviszi és ágyba dugja, nehogy
megfázzon. Közben egy „komoly,
névtelen, írógéppel írt feljelentés”
miatt ismét megjelennek náluk a
rendőrök. Dániel nagy hévvel magyarázza a közegeknek, hogy hibát követnek el: Pelikán régi
kommunista, mindenkin segít, sose szegne törvényt; a háború alatt őt is bújtatta a nyilasok
elől, 1majd – mielőtt Pelikán megakadályozhatná – elhúzza az asztalt és megmutatja nekik a
lejárót a pincébe, ahol szépen tálba rakva sorakoznak a disznótoros finomságok. A
feketevágás ezzel bizonyítást nyer, aminek láttán Dániel már nem tudja, de nem is akarja
megmenteni Pelikánt, mert „– Kommunistákra tízszeresen-százszorosan vonatkozik a
törvény!”, akit azonnal le is tartóztatnak, és elvisznek, a bizonyítékul szolgáló húst pedig
lelocsolják petróleummal. Így Dezsőnek hiába kellett kimúlnia, a család éhen marad.

Pelikán börtönbe kerül. Itt találkozik az egykori

rendőrségi verőember Gulyással, aki még 1944-ben
kiverte a fogait. Már-már nekiront, hogy bosszút álljon
rajta, amikor belép szobatársuk, egy katolikus püspök.
Nem sokkal ezután Pelikánt meglátogatja a beszélőn a
lánya, aki megnyugtatja: múltjára való tekintettel lehet,
hogy enyhe büntetést kap, hacsak nem éppen vele
akarnak példát statuálni, merthogy „szocialista jog, meg
minden”. Lehet, hogy védőügyvédje (!) a legsúlyosabb
ítéletet fogja kérni, mivel a statuálás a fontos (ezt
Pelikán egyáltalán nem érti), de végül titokzatos módon
hazakerül. Találkozik egy Csetneky nevű földijével is
(aki már 1942-ben is feljelentette) és jól megfenyegeti (nyilván ő a névtelen följelentő).
Pelikán megpróbálja felkeresni barátját a minisztériumban, ahol azonban már nem is
emlékeznek Dánielre, s azt sem tudják, ki a miniszter.

Egyik este érte jön a „nagy fekete autó”, és elviszi egy titokzatos helyre, a még titokzatosabb
Virág elvtárshoz, aki megvendégeli, és tájékoztatja arról, hogy „a nemzetközi helyzet egyre
fokozódik”, „az osztályharc élesedik” és „az élet nem (egy) habostorta”. Sajátos konspiratív
modorában elmagyarázza Pelikánnak, hogy a kommunizmus és a kapitalizmus közti harc
egyre durvul, ezért óriási szükség van megbízható, régi kommunistákra, minél több társadalmi
poszton – hiszen „ahol nem vagyunk mi, ott az ellenség”. Ennek értelmében megbízza, hogy
legyen a Fedett Uszoda igazgatója, valamint közli vele, hogy „egyszer majd kérni fogunk
magától valamit…” Pelikán hiába szabadkozik, hogy „én kérem ideológiailag nem vagyok
elég képzett”, a kérés az kérés. Uszodaigazgató lesz.

Másnap Pelikán fagylaltozni viszi a gyerekeit. Amikor hazatérnek, már várja őket a
látogatóba érkezett Virág elvtárs és az ő két „fia”. A krumplivacsora közben eldurrantott
zacskó (Pelikán kisfiának csínye) ürügyén Virág testőrei szétlövik a ház szegényes bútorzatát
és a szekrény tetején sorakozó befőtteket.

Pelikán munkába áll mint uszodaigazgató. Amikor odaér, hatalmas sort lát a Fedett
bejáratánál. Kérdi a jegyszedőtől, miért nem engedi be az embereket, mire az bizalmasan a

1
Pelikán: xy
fülébe súgja, hogy „odabent úsznak”. Pelikán erre bemegy tájékozódni. Mivel
„fürdőgatyában” nem ismeri fel Bástya elvtársat, a legfőbb hadügyért, utasítja a jegyszedőt,
hogy mindenkit engedjen be, akinek van jegye. A tömeg betódul, és felszabadultan a
medencébe ugrál, de ezzel veszélyeztetik Bástya elvtárs biztonságát, gorillái ruhástul a vízbe
ugranak, és kimentik a forgatagból. Pelikán pedig ismét börtönbe kerül.

Ott újra találkozik a püspökkel és Gulyással. Ismét elengedik, de este megint elviszi a nagy
fekete autó Virág elvtárshoz, aki elmondja neki, hogy Bástya elvtárs már megbocsátott, mivel
minden a jegyszedő hibája („A jegyszedőt internált2uk…”). (Virág közben lehordja élemedett
korú titkárnőjét annak térdig érő „kurta” szoknyája miatt: „Hagyjuk a szexualitást a hanyatló
nyugat ópiumának”.) Ezután kinevezi Pelikánt az Angolpark igazgatójává. „De miért pont
Angolpark? Miért nem Vidámpark? Vagy Viccpark?” – kérdi Pelikán. „A torkánál ragadta
meg a kérdést… Angolpark! Hogy az angol imperialista világbirodalom röhögjön a
markába?! Egy frászt! Vidámpark! Ez kell a dolgozóknak!” – helyesel lelkesen Virág.

Pelikán átszervezi a Vidámparkot. Nincs többé Szellemvasút, hanem helyette a

SZOCIALISTA SZELLEM VASÚTJA, táncoló csontvázak helyett bilincseiket törő
proletárokkal. Bástya elvtárs elsőként utazik végig az átideologizált szellemvasúton, de a saját
képét kísérő sikolytól elájul. Pelikán ismét dutyiba kerül, ahonnan megint Virág elvtárs hozza
ki. Új munkaköre a Narancskutató Intézet vezetése lesz. Bástya elvtárs az intézetbe látogat,
ám az erre az alkalomra szervezett ünnepség előtt Pelikán gyerekei megeszik a termést, az
egyetlen érett narancsot. A gyomorbeteg Virág ekkor saját citromját veszi elő a zsebéből, és
csúsztatja Pelikán kezébe, hogy azt szolgálják fel Bástya elvtársnak. „Mi ez?!” – kérdi a
citromba harapó Bástya fancsali, dühös képpel. Pelikán Virág elvtárs unszolására megismétli:
„Az új magyar narancs. Kicsit sárgább, kicsit savanyú, de a mienk.” Ezután jutalmul este
közösen megnézik a Csárdáskirálynőt, Rátonyi Róbert szereplésével.

Virág elvtárs pedig végre kér valamit: megmondja Pelikánnak, akit minyonnal kínál, hogy ő
lesz a koronatanú a kémkedéssel vádolt Dániel Zoltán miniszter elleni koncepciós perben.
„Dániel mindent bevallott” – mondja Virág. „Mindent?” – kérdi a megszeppent, értetlen
Pelikán. „Mindent” – ismétli nyomatékkal Virág. Pelikán teljesen összezavarodik, elveszti a
valóságérzékét, gépiesen ismételgeti az ávós szlogent, miszerint „az a gyanús, ami nem
gyanús.” Végül a párt szava győzedelmeskedik benne.

Pelikánt elkezdik felkészíteni a perre. Orvosi vizsgálaton esik át, lúdtalpbetétet kap,
beszédtechnikai órákon vesz részt, betanítják a szerepre, felöltöztetik – vagyis tudományos
alapossággal formálják a becsületes, de az ellenség által megtévesztett proletár képére. Akkor
is a betanult szöveget mormolja, amikor a tárgyalásra való készülése miatt felügyelet nélkül
maradt Duna-gát átszakad, és mindent elönt a folyam. A házukból kiöntött falubelijei számára
sincs más mondanivalója, mint a Virág elvtárstól tanult bölcsességek: „Ja, elvtársak, az élet

2
Virág elvtárs …
nem egy habostorta!” – ami finoman szólva sem teszi éppen népszerűvé. „Itt valami tényleg
nem stimmel” – eszmél fel.

Mivel Gulyás is fontos tanú a tárgyaláson, Pelikán teljesen összezavarodik, felháborodásában

elfelejti a betanult szöveget, a bíró legnagyobb megdöbbenésére nem tesz terhelő vallomást
Dániel ellen, összeszólalkozik viszont Gulyással, akit a szembesítéskor nyilas pribéknek
nevez. Gulyás erre szemrebbenés nélkül módosítja vallomását, s Pelikánt is kémnek nevezi.
Pelikán ezért újra rács mögé kerül, immár mint halálraítélt. Mire viszont eljön a kivégzés
napja, hirtelen változás áll be a politikában (minden bizonnyal a Sztálin halála utáni néhány
könnyebb hónapra való utalás), és sem a hóhér, sem a helyettese, sem annak a helyettese nem
jelenik meg a bitófánál, hiába vár rá a smasszer és Pelikán. Együtt, kiáltozva hívogatják a
börtönudvaron az állami ítélet-végrehajtót: „– Doktor Kotász! Doktor Kotász!” Ezzel
felriasztják álmából a börtönigazgatót, aki pizsamában lejön, belenéz az irataiba, és közli a jó
hírt: „– Hát gratulálok, magát rehabilitálni fogják.” Mire az együgyű Pelikán: „– Inkább
tessék akasztani!”, majd a smasszer legnagyobb dühére – „A gombócot is megzabálta, a bort
is megitta, ki se végzik, dohányt is kap… Egy brancs maguk, ne is tagadja!” – szabadon
engedik.

Pár év múlva a tömött pesti villamoson Pelikán újra találkozik az azóta senkivé zsugorodott,
mellőzött, rosszkedvű Virág elvtárssal, aki rezignáltan kijelenti: „Nem baj… Nem baj,
visszasírnak még maguk engem!” Mire Pelikán válasza: „Hát, erre azér’ nem mernék
megesküdni.”

Szereplők
Fábri Zoltán filmrendező iskolázott színész is volt. A legendás színházcsináló Both Béla
ekkor éppen a Nemzeti Színházat igazgatta, sikeresen lavírozva Marton Endre és Major
Tamás között. Vámos László a Madách Színház máshol is sokat foglalkoztatott rendezője
volt. Az ország első színházában játszott Velenczey István és a filmen is sokat foglalkoztatott
Horváth József. Rátonyi Róbert kevés filmszerepeinek egyikét játszhatta el.

Bánó Pál, Pálffy György és Fehér Tibor a felvétel idején a Miskolci Nemzeti Színháznál volt
szerződésben. Kézdy György Pécsett, Iványi József és Novák István Debrecenben működött.
Bicskey Károly „száműzetésének”[18] aktuális állomása Veszprém volt. Kátay Endre
Szegeden, Mezey Lajos Kecskeméten, Tándor Lajos – vidéki évek után – a Thália Színházban
volt szerződésben. Szintén Pesten, a Madách Színházban játszott (zömmel epizódszerepeket)
Rákosi Mária. Bálint György több pesti és vidéki szerződés után, akkor a győri társulat tagja
volt.
A tanú című film bemutatása.................................................................................................................1
Cselekmény........................................................................................................................................1
Szereplők............................................................................................................................................4