Pedagógia a tibeti buddhista szerzetességben

BA-szakdolgozat
(javított változat)

írta: Hegyi Krisztina

Vezető tanár: Végh József

A Tan Kapuja Buddhista Főiskola

Budapest, 2009
 :0-8A1=-#=v$-:0-\o,-;-W-08m-1m#-g
!;-07$-*:-.:-0E}+-.8m-8'v#-$}#=-1&}#-g
0P{-0=-0[}+-.8m-*0=-1"=-14+-.-9m=-g
#=;-14+-0<{=-#({,-M1=-;-]o=-@#-83;-gg

Tisztelettel borulok le előttetek, belső tanítóim, akik

felnyitottátok szemeinket, rávilágítottatok a szent szövegek minden kinyilatkoztatására,
ti nyitottátok a legjobb gázlót is, amelyen a szerencsések átkelhetnek a szabadságba,
mindent világossá és érthetővé tevő buzgó szeretettől mozgatott ügyes cselekedeteitekkel.

(Végh József fordítása /kézirat/)

 Tartalomjegyzék

Bevezető..................................................................................................................................... 4
1. A tibeti buddhista oktatás kialakulása.................................................................................... 5
1. 1. Az oktatás rövid története Tibetben ............................................................................... 5
1. 2. Az egyházi iskolák (kolostorok) földrajzi elhelyezkedése............................................. 6
2. A társadalom viszonya az oktatási rendszerhez ..................................................................... 8
2. 1. A tibetiek kapcsolata és viszonya a szerzetesekhez, a mesterekhez és a tanítványokhoz
................................................................................................................................................ 8
2. 2. A tibeti nép támogatása (anyagi, szellemi és fizikai szempontok szerint)..................... 9
2. 3. A nagyszámú szerzetesség politikai, katonai és népességgyarapodást befolyásoló
tényezői ................................................................................................................................ 10
3. Az egyházi (kolostori) képzés szerkezete ............................................................................ 15
4. A tanítás ............................................................................................................................... 21
4. 1. Tanítási eszközök ......................................................................................................... 21
4. 2. Tanítási módszerek és értékelés ................................................................................... 23
4. 3. A vita, mint tanítási és értékelési módszer ................................................................... 25
5. A mester és a tanítvány ........................................................................................................ 29
5. 1. A tanító......................................................................................................................... 29
5. 2. A tanítvány ................................................................................................................... 34
5. 3. A mester és a tanítvány kapcsolata .............................................................................. 36
6. Művészeti és gyógyászati oktatás ........................................................................................ 39
6. 1. Művészeti oktatás......................................................................................................... 39
6. 2. Orvosi és asztrológiai oktatás....................................................................................... 44
7. A nők szerepe a kolostori képzésben ................................................................................... 48
Végszó...................................................................................................................................... 50
Bibliográfia .............................................................................................................................. 52
Tibeti szavak átírása és kiejtése ............................................................................................... 56
Tibeti-szanszkrit-magyar szójegyzék....................................................................................... 57
Tibeti alapbetű szerint .......................................................................................................... 58
Latin abc szerint ................................................................................................................... 65
Függelék................................................................................................................................... 73
Függelék 1 ............................................................................................................................ 74
Függelék 2 ............................................................................................................................ 75
Függelék 3 ............................................................................................................................ 79
Függelék 4 ............................................................................................................................ 81
Képek ....................................................................................................................................... 82
Köszönetnyilvánítás ................................................................................................................. 85

3
 Bevezető

Szakdolgozatunk témájául a tibeti oktatást választottuk, azon belül a kolostori

képzést. Történetileg az első kolostorok megjelenésétől egészen 1959-ig (ez vonatkozik a
Végszóra is!). Tanulmányunkat az oktatás rövid összefoglalásával és a kolostorok
meghatározásával kezdjük. Interpretálni fogjuk a társadalom viszonyát a pedagógiához,
illetve a szerzetesek (és szerzetesnők) kapcsolatát a világiakkal. Nagy hangsúlyt fektetünk
arra az álláspontra, miszerint Tibet elsődleges „vallása” (buddhizmus, azon belül is a
mahāyāna és vajrayāna buddhizmus) alapozza meg nem csak a társadalmi és politikai
berendezkedést, hanem az oktatási, orvosi és művészeti életnek is alappillére. (Ugyanakkor
nem szabad elfelejtenünk, hogy a buddhizmus Tibetbe érkezése előtt is volt vallási élet e
területen.) Munkánk középpontjába a 3. és a 4. fejezetet helyezzük, ezekben kifejtjük, hogy
hogyan is zajlik a kolostori képzés, milyen állomásai vannak, melyek a tanítási módszerek
és eszközök. Majd röviden kitérünk a mester és tanítvány tulajdonságaira, és a kettejük
kapcsolatára. Ezután a művészeti és orvosi képzésről írunk, s végül a szerzetesnők
kolostori életéről és oktatásáról.
Célunk e munka megírásával az, hogy egy átfogó képet adjunk a tibeti kolostori
képzésről (éppen ezért közel sem teljes és részletes a dolgozat). Tesszük ezt azon okból
kifolyólag, mivel ezen területen végzett kutatásaink nagyrészt idegen nyelvű forrásokra
támaszkodnak: nagyon sok magyar kutató és tudós feltérképezte már a tibeti kultúra
számos területét, azonban kevés van, aki a pedagógia tudományával behatóbban és teljes
körűen foglalkozott volna. Ezt a művet segédletnek lehet tekinteni ahhoz, hogy a Tibet
iránt érdeklődő honfitársaink betekintést nyerhessenek ezen terület (tudniillik a tibeti
pedagógia) néhány aspektusába, s ezáltal elindulhassanak saját kutatásuk rögös és izgalmas
útján.

A téma feldolgozásában a problémát abban látjuk, hogy egyrészt kevés a magyar

nyelvű anyag ebben a témakörben, ami sok esetben azért jelent gondot, mert az idegen
nyelven írt műveket így jóval nehezebb értelmezni (példának okáért a vitáról írt
tanulmányokat); másrészt, mivel sem a mű terjedelmi követelményei, sem a téma nem teszi
lehetővé, hogy részletekbe menjünk, ezért akadnak „hézagok”. Valamint egyre gyakoribb,
hogy a mostanában írt munkák (könyvek, tanulmányok, etc.) csupán a tibeti szavak kiejtés
szerinti írását közlik. A kutatást megkönnyíti viszont, hogy manapság a tibeti művek nagy
részét kezdik elektronikus formában is közzé tenni mindenki számára.
Ezek fényében úgy véljük, az adott témán belül rengeteg kérdés és ellenőrzésre váró
információ van, amit érdemes lenne megválaszolni és kutatni. Illetve látunk rációt a
nyugati (európai vagy magyar) és tibeti pedagógia összehasonlítására, természetesen
nagyobb terjedelemben és okító céllal.

4
 1. A tibeti buddhista oktatás kialakulása

1. 1. Az oktatás rövid története Tibetben

A királyok koráról kevés információ maradt fenn az utókor számára (illetve

bizonyos adatok nem fedik egymást). 1 Ebben az időszakban a hagyomány szerint a bon
volt Tibetben az uralkodó vallás. A bon-hagyományban a gyógyászat nagyon fontos
szerepet kapott, és a szövegek beszámoltak gyógymódokról és orvosi tanácsokról. A bon
orvoslást már Srong-tsan sgam-po uralkodása előtt is oktatták, akinek a feleségei a nepáli
és kínai művészet kincseit hozták az országba (lásd: 6. fejezet). Az ő parancsára mentek
tudósok Indiába, hogy a szanszkrit nyelvet és a buddhizmust tanulmányozzák, és hogy
kialakítsák a tibeti nyelv írását. A küldöttségből csupán egy tért vissza 2 , s ő meg is alkotta
a tibeti írást, elültetve ezzel a buddhizmus csíráit.
A buddhizmus Khri-srong lde-btsan révén vált államvallássá, ebben a nagyra
becsült indiai mester, Padmasambhava volt segítségére, aki az első tibeti kolostort (Bsam-
yas) alapította, körülbelül 775-ben. Ezzel megalapozták a buddhista szerzetesi élet első
lépcsőfokait, és így a kolostori oktatást. A 9. századtól azonban súlyos belső csapások
érték Tibetet (császárgyilkosságok, buddhizmus üldözése és a szerzetesek világi életbe
való visszakényszerítése, etc.), amiknek folytán a buddhizmus szinte eltűnt az országból (a
szerzetesek Amdo 3 tartományba menekültek, és ott gyakorolták a Tant – a későbbi rendek
őket rnying-ma-páknak 4 hívták). A 11. század meghozta az áttörést mind politikai, mind
vallási szempontból. Atīśa segítségével újra elterjedhetett a buddhizmus, és megkezdődött
a tibeti és indiai mesterek vándorlása a két ország között. Ekkoriban a sa-skya rend
emelkedett ki a többi közül, s a mongol „uralom” alatt (1200-1600) uralkodóvá vált.
A 14-15. században alapították a nagy kolostoregyetemeket (dge-lugs rend
megalapítása is egyben) és a nagy festőiskolákat (Sman-ris, Mkhyen-ris), amik főként
indiai (Nepálon keresztül) és kínai stílust tükröztek. Ebben az időszakban a vitaközpontok
száma meghaladta a húszat 5 . A vita és az előadás módszertanát is kidolgozták és

1
Shakabpa 2000
2
szkrt.:Thonmi Sambhota, tib.: Thon-mi Sam-bho-ta
3
tib.: A-mdo
4
tib.: rnying-ma, m: régi, ősi
5
ALTMANN 1

5
alkalmazták a kolostorokban. „A képzési anyagok struktúráját is eldöntötték, a bevezető
tanulmányoktól a magasabb filozófiai ismeretekig.” 6
Az orvoslásban a 17. század hozott új fellendülést, amikor is megalapította az 5.
Dalai Láma 7 az egyik legnagyobb orvosi iskolát a fővárosban. A 18. században pedig
megalapították a szerzetesek számára a hivatalnoki iskolát, ahol a szerzetes-hivatalnokokat
képezték: nagy hangsúlyt fektettek a tibeti írás és olvasás elsajátítására 8 , megtanították a
növendékeket a kézírásra és levélírásra, a nyelvtani ismeretekre és a költészetre.
Azt kell mondjuk, hogy a dge-lugs rend megerősödése stabilitást jelentett az
országnak, és a kolostori oktatásnak. Az oktatási rendszer megszilárdult és egészen a 20.
század közepéig tartott a fennállása.

1. 2. Az egyházi iskolák (kolostorok) földrajzi elhelyezkedése 9

Sarat Chandra Das írta Tibetben jártakor: „Tibet a kolostorok földje.” 10 És teljes
mértékben igazat adunk neki.
A 17. század végi (1663. évi) népszámlálás szerint 1800 kolostor volt és több mint
100.000 szerzetes és apáca 11 . Két évszázaddal később, 1882-ben 2500-ra emelkedett a
kolostorok száma, és összesen 760.000 szerzetes és apáca volt. Ez földrajzi megoszlásban a
következőt jelentette: 1026 dge-lugs kolostorból (491.242 szerzetes) 281 kolostor tartozott
U-Tsang 12 tartományhoz, 150 Nyang 13 , Lhobrag 14 és Kongpo 15 területhez, 27 Felső-
Khams-hoz, 154 Alsó-Khams-hoz és 414 Bod-chen (Nagy-Tibet) területhez. A falu-
kolostorokon kívül a többi kolostor (kb. 1400) a rnying-ma, sa-skya, bka’-brgyud és a többi
rend fennhatósága alatt állt. 16 A legnagyobb kolostorok cirka 10.000 szerzetest, a
legnagyobb zárdák pedig kb. 100 szerzetesnőt tartottak el. 17
Tibetben négy nagy kolostor (kolostoregyetem) volt:
- Dga’-ldan (aminek két kollégiuma volt és mintegy 3300 szerzetes otthona);

6
ALTMANN 1
7
tib.: ta-la’i bla-ma; a mongol dalai (m.: óceán) blam-a (m.: mester, tanító) szóból származik
8
Hasonló helyzet alakult ki, mint az angol nyelvnél (a szavak kiejtése évszázadok alatt megváltozott, és egyre
kevésbé hasonlított a leírt szavak fonetikájához), ezért vált különösen fontossá, hogy mind az írást, mind az
olvasást megtanítsák.
9
lásd: Függelék 1
10
Das 1984: 220
11
Diemberger 1999
12
tib.: Dbus-gtsang
13
tib.: Nyang; U-Tsangban
14
tib.: Lho-brag; Dél-Tibet
15
tib.: Kong-po; Kelet-Tibet
16
A kolostorok pontos földrajzi helymeghatározásához segítség: Tibetan Monastery Inventory (MON)
17
Das 1984

6
 - Se-ra (ami 5500 szerzetes tartott el, akik Tibet Amdo, Khams területéről
származtak, de érkeztek Mongólia és Nyugat-Kína tartományaiból is
tanulók);
- ’Bras-spungs (U tartomány nagy kolostora volt és 7700 szerzetest és világit
tanított; nyolc kollégiumot alapítottak itt, de később a kollégiumok száma
négyre csökkent) és
- Bkra-shis-lhun-po (ami Sigace 18 közelében található; itt nyomtatták ki
először a tibeti kánon egyik első változatát). 19
A kolostoregyetemeken kívül minden nagyobb városnak megvolt a maga híres
kolostora és zárdája. Azonban nagyon fontos tudni, hogy minden kis falunak volt
kolostora, legyen szó bármily kis faluról és bármily kis kolostorról. Nagyon sok kolostor
épült a sziklafalba (hegyoldal) vagy dombra (akárcsak az Alpok kis sziklatemplomai), s
rengeteg közülük a királyok idejéből fennmaradt várromokra. Voltak olyan kolostorok is,
melyek a falu közepén álltak és tibeti házak vették körül, ezeket gyakran (vár)falak védték
a külső hatásoktól. 20
A kolostorok nem csupán a szerzetesek lakhelyéül szolgáltak: a kolostorokban
kialakítottak kollégiumokat, ahol a tudományokat tanították a növendékeknek. „A tibeti
kolostorok szervezeti rendszere a nyugati egyetemekéhez hasonlít. Minden kolostorban
megtalálhatók az előadótermek és a lakórészek.” 21
Aszerint, hogy az egyes kolostorok milyen tanulmányokra fordítottak hangsúlyt,
háromféle kolostort különböztethetünk meg: az egyikben a tanítványok csak filozófiát
tanultak, a szertartásokra kevés hangsúlyt fektettek; a másik fajta kolostorban „szinte csak
szertartásokat tanulnak, ide tartozik a mandala 22 vagy a festmények (thangkák) 23 és a
különböző felajánlások elkészítése. Ezek a kolostorok inkább a rituálékkal
foglalkoznak.” 24 A harmadik típusú kolostorokban mind a filozófia, mind a szertartás
fontos volt. Amit még fontosnak tartunk, az az, hogy voltak olyan kolostorok, ahol bárki
tanulhatott, függetlenül attól, hogy melyik rend tagja volt. 25

18
tib.: Bsam-grub-rtse
19
Das 1984
20
Harrer 1998
21
Shakabpa 2000: 27
22
tib.: dkyil-’khor, szkrt.: maṇḍala
23
tib.: thang-ka
24
ALTMANN 1
25
ALTMANN 1

7
 2. A társadalom viszonya az oktatási rendszerhez

2. 1. A tibetiek kapcsolata és viszonya a szerzetesekhez, a mesterekhez és a tanítványokhoz

Tibetben a legegyszerűbb szerzetes is tiszteletet élvezett a nép körében. A tibetiek

igen nagy becsben tartották vallási képviselőiket (Harrer szerint általános szokás volt, hogy
valamennyi szerzetest „lámának” szólítottak 26 ). Ennek tükrében talán nem oly’
elképzelhetetlen a magas rangú szerzetesek és szerzetesnők iránti alázatuk és
megbecsülésük. A lámákra és aszkétákra egyenesen szentként tekintettek. Sok helyütt látni
lehetett, hogy az egyszerű emberek az elvonult szerzetesek és aszkéták hatalmas sziklákba
vájt, és később magára hagyott barlangjaikba kis fa vagy agyag istenszobrokat, tibeti
könyvlapokat és egyéb más becses tárgyat hagytak tiszteletük jeléül (egyfajta áldozati
ajándékok voltak ezek a régen ott élő remetéknek). A földművesek, ha szerzetest láttak
vendégül szerény hajlékukban (valamilyen különleges okból, pl.: haldoklás vagy temetés),
mindig a kiemelt helynek számító otthoni szentélyt jelölték ki számukra. Hasonlóképpen
történt ez a nomádokkal is, amikor egy-egy zarándok vagy vándorúton lévő aszkéta kért
éjszakai szállást tőlük: a sátor közepén elhelyezkedő kis házi oltár mellett kaptak
fekhelyet. 27
A tibeti nép ugyanúgy nem tett különbséget a fiatal novícius és a már felszentelt
szerzetes között, mindegyikőjüket tisztelte, és tudta, hogy a gyermekekből lesz a következő
szerzetes-generáció. Nem is beszélve arról, hogy a lámák inkarnációit nagyon korán (négy-
öt évesen) felfedezték, így rendkívül ifjan hatalmas felelősség nehezedett a vállukra
(vegyük például a dalai vagy pancsen 28 lámákat). Nyilvánvalóan a rangbeli különbségek
sokat számítottak (ahogy azt fentebb megemlítettük), de sem a származás, sem a kor nem
játszott szerepet a szerzetesek megítélésében. Az egyszerű tibeti nép minden, nálánál
bölcsebb tanítóra és tanítványra felnézett.
A tibeti nép majdhogynem hasonlóképpen viszonyult a nagy mesterekhez.
Rendkívüli hódolatban részesültek a reformerek, a rendalapítók, a kolostor-építtetők, a
tudósok és a művészek. Ezeket az embereket haláluk után megillette a szentek dicsfénye,

26
Harrer 1998: 171
27
Harrer 1998
28
tib.: pan-chen

8
tanítványaik és azok tanítványai képeket és szobrokat készítettek róluk, újra és újra
kommentálták műveiket, maradványaikat pedig nem ritkán mchod-rten-ekbe 29 helyezték el.
Végezetül álljon itt két példa. Az első remekül kifejezi a tibeti nép régi belső
viszonyait: az újévi ünnepség végén a négy miniszter (három világi, egy szerzetes; lásd a 3.
alfejezetben) és azok szolgái nagy tömeg előtt kalapot cseréltek, ezzel bizonyítva a néppel
való egyenlőségüket. A másik pedig a vallásos meggyőződésről ad tanúbizonyságot:
Heinrich Harrer Tibetben jártakor találkozott egy alkirállyal, aki épp hosszú
zarándokútjáról tért vissza tartományába. A nemesember megérkezését követően rögtön a
kolostorba ment, hogy hálát adjon a szerencsés hazatéréséért. 30

2. 2. A tibeti nép támogatása 31 (anyagi, szellemi és fizikai szempontok szerint)

Tibetben rengeteg olyan család élt, melyek egy-egy kolostor közvetlen közelében
telepedtek le (minden településnek volt legalább egy kolostora, ez alól az egy-két házból
álló „falu” képezett csak kivételt). Ezek a családok megművelhették a kolostorok földjeit,
ennek fejében gondoskodtak a szerzetesekről és a megtermelt növényekből is
adományoztak a kolostornak. Keményen kellett dolgozniuk a megélhetésükért, azonban
lelki biztonságot, háború vagy katasztrófa idején védelmet, betegség esetén gyógyszereket
és orvosi ellátást, halálozáskor pedig illő gyászszertartást kaptak cserébe. 32
Terjék József kéziratában 33 utal egy bizonyos „láma-adóra”, amelynek a lényege az
volt, hogy minden tibeti család másodszülött fiát köteles lámának adni. Amennyiben a
gyermek alkalmatlannak bizonyult a szerzetesi pályára, visszakerült a családjához. Annyit
tudunk biztosan 34 , hogy azok a gyermekek, akiknek éles eszük volt és kevés tehetségük a
fölműveléshez vagy állattenyésztéshez, kolostorba kerülhettek (szinte minden családban
volt legalább egy szerzetesnövendék), ahol aztán képességeik szerint különböző
fokozatokat érhettek el a szerzetesi pályán.
A szülőknek rengeteg lehetőségük volt támogatni a szerzetesnek álló gyermekeiket.
Egy-egy nagyobb kolostor szerzetesei csoportokba voltak beosztva aszerint, hogy Tibet
melyik térségéből származtak. Ennek azért volt jelentősége, mert a szerzetesek
szülőfalujukból kaptak élelmiszercsomagokat. Az állam is támogatta a szerzeteseket,

29
szkrt.: stūpa
30
Harrer 1998: 61-62
31
Vagyis: hogyan támogatták a tibetiek a kolostorokat és azok lakóit?
32
Diemberger 1999
33
TERJÉK: 56
34
ALTMANN 2

9
valamint adományokból és gazdagabb nemesek pártfogása révén egészíthették ki
„zsebpénzüket”. Nagyon jól mutatja a tibetiek nagylelkű támogatását, hogy nagyon sokszor
és sokat adományoztak a kolostoroknak: sokan tartották életcéljuknak eljutni Tibet
fővárosába, Lhászába 35 , hogy a hosszú és fáradságos út után ellátogathassanak a
templomokba, és a hatalmas Buddha-szobrok előtt tehessék le adományaikat és
kérhessenek szellemi segítséget. Nem beszélve arról, hogy az arisztokrata családok
szívesen támogattak egy-egy kolostort, amelyek szerzetesei cserébe belefoglalták
mindennapi imáikba patrónusaikat (erre külön volt egy szertartás is). Ezek a gazdag
emberek ünnepek alkalmával egymást túllicitálva adományoztak nagy összegeket egy-egy
vajszobor megépítéséhez. 36
Már Buddha idejében is szokás volt a szerzetesek közösségét vendégül látni 37 .
Tibetben ez kicsit máshogy nézett ki. Nagyobb családi eseményen: születéskor, halál
esetében, házasságkötés alkalmával vagy betegség idején elengedhetetlen volt a közeli
apátság vagy kisebb kolostor egy-egy lámájának vagy magas rangú szerzetesének jelenléte
és áldása (asztrológus, orvos, etc.). Róluk természetesen a család tagjai gondoskodtak,
egész ott tartózkodásuk alatt. A vándormesterek (festők, szobrászok stb.) meghívása esetén
ünnepségeket szerveztek a vendégek tiszteletére. 38

2. 3. A nagyszámú szerzetesség politikai, katonai és népességgyarapodást befolyásoló

tényezői 39

A tibeti szerzetesek minden területen jelen voltak: nemcsak a vallási és kulturális

életpályákon, hanem a közigazgatásban és a politikában is, sőt még a katonai szolgálatból
is kivették a részüket, ha szükség volt rá.
Az államberendezés középpontjában – mint ahogy a tibetieknél máshol is láthattuk
– a vallás foglalt helyet. A kormányzás teokratikus volt, az egész hivatalnoki rendszer úgy
épült fel, hogy minden világi hivatalnok mellett állt egy szerzetes is, megakadályozva az
egyéni diktatúrát. Ha egy szerzetes hivatalnok akart lenni, akkor keményen kellett tanulnia.
A szerzetes-hivatalnokokat rtse-drung-oknak hívták, és egyfajta rendbe tartoztak. Az
iskolájuk a Potala 40 keleti részében volt, a tanítók pedig a Smon-grol-gling kolostorból

35
tib.: Lha-sa
36
Harrer 1998
37
Ez indiai hagyományokra vezethető vissza.
38
Harrer 1998
39
Azaz a szerzetesek nagy száma milyen befolyással volt Tibet gazdaságára, politikájára és a hadsereg
szervezésére?
40
tib.: Po-ta-la

10
kerültek ki, melyet leginkább a tibeti irodalom és nyelvtan oktatása tett híressé. A rtse-
drung-ok iskolájába bárki beléphetett. A tanulók szigorú nevelést kaptak, és miután
végeztek tanulmányaikkal és betöltötték a 18. életévüket, levizsgáztak és rtse-drung-ok
lehettek. Azonban a rendbe nehéz volt bejutni, mivel Tibetben hagyományosan mindig
csak 175 rtse-drung lehetett. Amennyiben valakit az a megtiszteltetés ért, hogy bekerült
ebbe a közösségbe, megkapta a legalacsonyabb rendfokozatot; azután már csak rajta múlt,
hogy eljutott-e a harmadik, legmagasabb rendfokig 41 . Ők a hagyományos szerzetesi ruhát
hordták, azonban rangjuknak megfelelően jelvényeket tettek csuhájukra. A dalai láma
közvetlen környezetének tagjai ebből a rendből kerültek ki (a főkancellár, tanítók, szolgák
stb.), és mindennap kötelező összejövetelt szerveztek, amin a dalai láma is részt vett.
Szigorú közösségi szellemű nevelésük eredménye, hogy a hatalomban a világi
hivatalnokokkal szemben nagy volt a fölényük. 42
A tibeti állam élén a dalai láma állt, utána következett a régens, a szerzetesek és a
világi nemesség. A régenst általában a négy nagy kolostorból választották, ám ha nem
találtak megfelelő szerzetest a pozíció betöltésére, akkor a Dga’-ldan apátját 43 nevezték ki.
A régens kormányzott abban az esetben, ha a dalai láma kiskorú volt és nem iktatták még
be, valamint ha a dalai láma meghalt, és amíg az újratestesült lámát meg nem találták.
Tibetben négy miniszter volt, három világi és egy szerzetes-hivatalnok. Őket a dalai láma
nevezte ki, és a szerzeteseket érintő ügyekben nem volt joguk dönteni. Erre a célra volt egy
titkárság 44 , melynek négy tagja volt (szerzetes-titkárok 45 ). Az Országgyűléseken mindig ez
a tanács elnökölt. Ha egy szerzetes hivatalnoknak jelentkezett, a négy titkár bírálta el
kérelmét. A dalai láma után a legmagasabb szerzetesi hivatalnok a főkancellár 46 . Ő volt a
dalai láma személyes vagyonának a felügyelője és a Potala állami kincstárnoka is egyben.
Vallási ügyekben a négy titkárral működött együtt. Az Igazságügyi hivatalnok két-két
világi és szerzetes-hivatalnokkal büszkélkedett, és a katonai igazgatás is a teokrácia
fényében tevékenykedett (egy-egy hivatalnokkal). Az ország területeit pedig kerületi
főhivatalnokok (elöljárók) irányították (egy-egy hivatalnok). Mindössze három évig
töltötték be e tisztséget, és katonai ügyekben nem dönthettek. 47

41
Rangban felette már csak a dalai láma és a régens állt (Hoffmann 2001, Harrer 1998).
42
Harrer 1998: 214-217, Hoffmann 2001
43
tib.: khri-pa
44
tib.: yig-tshang
45
tib.: drung-yig chen-mo
46
tib.: spyi-khyab mkhan-po
47
Hoffmann 2001

11
 Meg kell említenünk, hogy kevés szerzetes-hivatalnok volt nemesi származású, a
rtse-drung-ok többsége is alacsonyabb rangú családban született. Jól példázza a tibetiek
vallási és társadalmi felfogását, hogy minden hivatalnokot elismertek, a feljebbvalójuknak
tartották, függetlenül attól, hogy szerzetes vagy nemes volt. A nemesség szintén felnézett a
szerzetesekre, Lhászában a nemesség félt is a magas tisztséget betöltött szerzetes-
hivatalnokoktól. Újév ünnepén például az a szokás járta a fővárosban, hogy „a városi
tanács a szerzetesek kezébe teszi le a hatalmat, a világi hatalom ezzel jelképesen visszaadja
a vallás által ráruházott jogokat” 48 .
Ezenfelül a kolostoroknak másfajta politikai befolyásuk is volt. A kolostorokban,
illetve azok között folyó szellemi vita politikailag komoly jelentőséggel bírt, gondoljunk
csak a Khri-srong lde-btsan szervezte bon-buddhista és a Bsam-yas kolostorban (792-794)
tartott indiai-kínai buddhista „hitvitára”. Nem beszélve arról, hogy sok kolostor külsőleg
egy erődhöz hasonlított 49 , ami autonóm volt, ergo nem fizetett adót a királynak; viszont itt
tanították a leendő minisztereket és hivatalnokokat.
A katonai igazgatás – a fentebb írtaknak megfelelően – szintén egy-egy hivatalnok
feladata volt. Amíg a királyság idején a katonaság létszáma megközelítette a 200.000-et,
addig a 20. század elején a hadsereg békeidőben már csak kb. 8.000 főből állt, ebből 1500
katona Lhászában teljesített szolgálatot. 50 Háborús időkben nemcsak a nép férfijai álltak be
a hazájukat megvédeni, hanem a szerzetesek közül is akadtak katonák. Ugyanis a
kolostorok is küldtek önkéntes szerzeteseket (általában a tanulatlanok jelentkeztek), akik
külön egységet alkottak a hadsereg kötelékében. Harrer beszámol arról is, hogy a kínai
fenyegetettség rövid ideje alatt a kormány megpróbálta a katonaságot megreformálni és
fejleszteni; többek közt voltak olyan tanfolyamok is, melyek a világi és szerzetes-
hivatalnokokat tisztekké képezték ki. Ezenfelül természetesen léteztek szerzetes-katonák.
Ezek a magas férfiak (egyikük-másikuk elérte a két méteres magasságot is!) kitömött vállú
egyenruhát viseltek, arcuk be volt feketítve, hogy még riasztóbbaknak tűnjenek, hatalmi
eszközeik pedig a hosszú bot és íj voltak. Az újévi ünnepség alatt a rendért és nyugalomért
feleltek. Ezekben a napokban nagyon gyakran kellett használniuk botjaikat a nép
tülekedésének megfékezésére. Emellett a szerzetesnövendékek feladata volt a
teremőrködés: a kolostor termeinek feladatait (mint a teremajtó kinyitása) őrájuk bízták. 51

48
Harrer 1998: 192
49
Nem ritkán a kolostorokat a régi várak romjaira építették.
50
Diemberger 1999
51
Diemberger 1999, Harrer 1998, Hoffmann 2001

12
 Nézzük a katonai helyzetet nagyobb távlatokban: a királyság idején tehát a hadsereg
kb. 200.000 katonáról gondoskodott, ezt az erőforrást később át kellett csoportosítani:
amikor sorra alapították a kolostorokat, a benne élő szerzetesek ellátását is meg kellett
szervezni. Ennek az erőforrás-áthelyezésnek az lett aztán az eredménye, hogy az állam
hanyagolni kezdte a legalapvetőbb politikai kötelezettségeit, úgymint az ország katonai
védelme. Így aztán lényegében az 5. Dalai Láma idejétől fogva mind katonailag, mind
politikailag idegenektől függött az ország. 52
Az 1663. évi népszámlálás (1. fejezet) szerint 1800 kolostorban több, mint 100.000
szerzetes és apáca élt, miközben a férfipopuláció ezidőtájt 2,5-3 millió főt tett ki. Ezek a
számok – 1880-as évek adatai alapján 53 – többszörösére emelkedtek: egész Tibetben 2500
kolostor volt (nem számolva a falu-kolostorokat és a Mani-lha-khangot), közel 760.000
szerzetessel és szerzetesnővel. Az össznépesség megközelítőleg 6-7 millió volt ekkor,
ráadásul a 20. században ez a szám évek alatt alig változott. Vagyis a tibeti nép közel 10%-
át tették ki a szerzetesek. Ami annyit jelent, hogy a nemzőképes férfiak egyharmada
szerzetes volt 54 . Ezért aztán nőkből nem szenvedtek hiányt, és a házasulásra érett férfiak
könnyedén találtak maguknak feleséget. Gyakori volt a tibetiek körében a többférjűség és a
többnejűség. A földművesek és nomád állattenyésztők körében bevált szokás volt, hogy
két-három fivérnek volt egy felesége. Ennek ellenére nem ezek a tényezők befolyásolták
leginkább a népesség gyarapodását. Az 1940-es években például évek alatt nem növekedett
a népesség létszáma. Ennek oka a sűrű gyermekágyi halálozás, a járványok, a nemi
betegségek és az alacsony átlagos életkor (harminc-harmincöt körül volt) 55 lehetett.
Terjék szerint a „láma-adó” gazdaságilag érzékeny veszteség volt, mivel egy fiú
szerzetesnek állása munkaerőt vont el, és „úgy tűnik a tibeti társadalom tervszerűen
alkalmazott népszaporulati ‘politikáját’ hivatott szabályozni.” 56 A munkaerő-elvonást
megcáfolja azonban az, hogy a tibetiek pártolták a többférjűséget, mivel ennek a
konvenciónak az volt a lényege, hogy a parasztoknak kis földjeiket ne kelljen
feldarabolniuk – hozomány gyanánt – minden egyes házasságkötéskor. A nomád
állattenyésztők is hasonló megfontolásból választották a poliandriát és a poligámiát.
Útleírások alapján úgy gondoljuk, a tibeti nép inkább vallási meggyőződésből küldte fiait
és lányait kolostorba, mintsem tervszerű népszaporulati okok miatt. Az egyszerű emberek

52
Diemberger 1999: 173-174
53
Das 1984
54
Bizonyos rendek (mint pl. a rnying-ma) szerzetesei és apácái házasodhattak, és a kolostorban családként
élhettek, a gyermekeikkel együtt (Harrer 1998).
55
Harrer 1998
56
TERJÉK: 56

13
úgy vélekedtek, hogy ha szerzetesnövendéknek adják gyermekeiket, azzal jót cselekszenek,
ami később jobb újjászületéshez vezet majd, emellett a leendő szerzetesek buzgón
imádkoznak majd családjaikért, akik keményen dolgoznak földjeiken, hogy segíthessék
gyermekük kolostorát. Tehát ez egy teljesen vallási okokra visszavezethető hagyomány
volt, ami a kölcsönös adakozáson alapult.

14
 3. Az egyházi (kolostori) képzés szerkezete

Fejezetünkben ismertetni fogjuk a szerzetesi tanulmányok szerkezetét (a kolostorba

lépéstől egészen a tantra képzésig) és az egyházi pálya felépítését (főként a dge-lugs
hagyományét, mivel Tibetben hosszú időn keresztül ez a rend volt vezető szerepben).
Leginkább két rend oktatását vesszük górcső alá: a dge-lugs és a rnying-ma tradícióét.
Tibetben nem határozták meg hivatalosan, hogy hány évesen kerülhet be valaki egy
kolostorba. Általában hét-nyolc évesen 57 vették fel a világi hívőket 58 , akik ruhát cseréltek
(a szokásos szerzetesi csuhát vették fel), egy hajtincs kivételével leborotváltatták a hajukat,
majd meglátogatták a kolostor apátját. A találkozáskor az ifjú háromszor leborult kinyújtott
karral (bizonyítva, hogy nincsenek testi hibái és alkalmas a szerzetesi életre), s az apát
kikérdezte őt a személyes adatairól (név, születési hely, szülők neve, etc.), hogy lássa, nem
őrült, nincsenek kommunikációs problémái és a felfogó képessége is megfelelő. Ezután az
apát – szertartás keretében – levágta a hajtincset és új nevet adott a leendő szerzetesnek.
Minden szerzetesnövendék mellé kirendeltek egy pártfogót 59 , aki vigyázott rá és
bevezetette a szerzetesi életbe. 60 Mindezek után kezdte meg a szerzetesi képzését a
tanítvány.
A következőkben a tanulmányokat a fentebb már említett két hagyományon
keresztül fogjuk ismertetni. Először a dge-lugs-pák oktatási szerkezetét elemezzük.
A dge-lugs-tradíció oktatásának szerkezete rendkívül kidolgozott volt. A
tanulmányokat osztályokba szervezték, melyek első állomásai az előzetes tanulmányok
voltak. Ez alatt az idő alatt (egy-négy év) a szerzetesnövendékek olyan technikákat és
alapfogalmakat sajátítottak el, amik szükségessé váltak a későbbi vita-gyakorlatokhoz;
azonban a nélkülözhetetlen filozófiai szókincs megszerzésével egyidejűleg nem követelték
meg tőlük a szavak mélyebb megértését. Legfőbb szövegük a Témagyűjtemény 61 volt,
mely három részből állt, s ezeket három szinten tanították: bsdus-chung 62 , bsdus-’bring 63
és bsdus-chen 64 (mindegyik szint egy-egy évet vett igénybe). A gyűjtemény mellett fontos

57
Desideri szerint 4-5 évesen (Desideri 1931: 212). Shakabpa viszont arról ír, hogy 5 vagy 6 évesen vették fel a
gyerekeket a kolostorba vagy zárdába (Shakabpa 2000: 26).
58
tib.: dge-bsnyen
59
tib.: dge-slong rgan-pa (röv.: dge-rgan)
60
SZÖPA: 11
61
tib.: Bsdus-grwa
62
m.: kezdő
63
m.: középhaladó
64
m.: haladó

15
volt még a Tudattípusok 65 és a Jelek és érvek 66
. Ezek a szövegek bemutatták az alapvető
logikai és episztemológiai (ismeretelméleti) fogalmakat. Az előzetes stúdiumok végén
bevezetésre került a doxográfia 67 , mely a buddhista és nem-buddhista tételeket dolgozta fel
és rendszerezte; és egy Sa-lam 68 szöveg is. 69
Az alapképzés után a tanuló dge-tshul 70 -fogadalmat tett, mely felhatalmazta őt a
magasabb tanulmányok folytatására. Ez a képzési időszak volt a központja a tanmenetnek,
mely az öt nagy exoterikus szövegnek 71 az analizálását foglalta magában, melyek
összegezték a nem-tantrikus buddhizmus főbb aspektusait és gyakorlati hátterét (pl.:
szerzetesi életvitel szabályai). Ezt a periódust két részre oszthatjuk: főrészre, illetve segéd-
és befejező részre. Az első szakasz a madhyamaka 72 filozófiájának magját képező három
szöveg tanulmányozásából állt (átlagosan hat-tíz évet ölelt fel). Ezek sorrendben Maitreya:
A megvalósítás füzére 73 (ezzel a buddhista és mahāyāna világnézet megértését célozták
meg), Candrakīrti: Bevezetés a középút filozófiájába 74 (ezt Nāgārjuna: A középút
alapversei c. gyökérszöveggel együtt tanították) és Dharmakīrti: Kommentár a mérvadó
megismeréshez 75 (a buddhista logika, ismeretelmélet és nyelvfilozófia lényegét mutatta
be). A második szakasz (kb. négy év) a gyakorlatokat mélyítette el, mivel eddigre már a
tanítványok jól képzettek voltak filozófiai szinten. Bár ezt a fázist kevésbé tartották
fontosnak, mégis sokáig tartott (Dreyfus szerint ennek oka, hogy a kolostorokban tartsák a
tanulókat, akik ez alatt átadják tudásukat, megosztják ismereteiket, mielőtt elhagynák a
kolostort). Két nagy szöveggel foglalkoztak behatóbban: Vasubandhu: Abhidharma-kośa 76
c. művével és a Vinaya-sūtrával 77 , melyet Guṇaprabhának tulajdonítanak. 78
A központi, magasabb tanulmányok idején (még mielőtt befejezték volna azokat;
tizennyolc-húsz évesen) szokták a növendékek letenni a dge-slong 79 -fogadalmat, mely
teljes jogú felavatott szerzetessé avanzsálta őket; s ezután megkövetelték tőlük a

65
tib.: Blo-rigs (vagy Tudattényezők)
66
tib.: Rtags-rigs (vagy Bizonyítási eljárások)
67
tib.: grub-mtha’, szkrt.: siddhānta
68
Bhūmik és ösvények (az öt ösvény és a tíz bodhisattva szint)
69
DREYFUS 1: 34
70
szerzetesnövendék
71
tib.: po-ti lnga
72
tib.: dbu-ma
73
tib.: Shes-rab pha-rol-tu phyin-pa’i man-ngag-gi bstan-bcos mgnon-par rtogs-pa’i rgyan zhes bya-ba tshig-
le’ur byas-pa, szkrt.: Abhisamayālaṃkāra-nāma-prajnāpāramitopadeśa-śāstra-kārikā
74
tib.: Bdu-ma-la ‘jug-pa zhes bya-ba, szkrt.: Madhyamakāvatāra-nāma
75
tib.: Tshad-ma rnam-’grel-gyi tshig-le’ur byas-pa, szkrt.: Pramāṇa-vārṭṭika-kārikā
76
tib.: Chos mngon-pa’i mdzod, m.: A bölcsesség kincsestára
77
tib.: 'Dul-ba'i mdo, m.: A fegyelmi szabályzat sūtrája
78
DREYFUS 1: 35-36
79
szerzetes

16
szerzetesszabályzat betartását. 80 Az exoterikus tanulmányok végén egy vizsga várt a
tanulókra: a dge-bshes-vizsga, ami nagyon fontos volt, mivel ennek eredményétől függött,
hogy melyik dge-bshes-fokozatot kapják meg. Négy dge-bshes-fokozat volt (magasabbtól
az alacsonyabbig): lha-rams, tshogs-rams, gling-gseb, rdo-rams 81 . A dge-bshes vizsga után
a szerzeteseknek várniuk kellett az eskütételükig (ez egy újabb vizsgából állt). A két
alacsonyabb fokozatot („kis dge-bshes-osztály”) elért szerzeteseket a saját kolostorukban
vizsgáztatták, így a saját kolostoruktól kapták meg a fokozatukat is. A lha-rams-pák és
tshogs-rams-pák pedig Lhászában, a három nagy kolostoregyetem nagy ünnepségének 82
keretein belül tették le esküjüket. 83
Miután befejezték a tanulmányaikat, a dge-bshes-k elkezdhették a tantrikus
(ezoterikus) tudományok tanulását és gyakorlását (tantra-kollégiumokban). Ez képezte a
tanulmányok végső szakaszát. A tantrák azonban nem tartoztak bele hivatalosan a
tanmenetbe; persze a diákok foglalkozhattak előzetesen tantrával egyénileg (tanterven
kívül, mintegy előkészítő gyakorlatként a tantra-kollégiumokban tanultakhoz). Annak a
szerzetesnek, aki tantra-kollégiumba lépett, először is egy vagy hat évig 84 tartó tantrikus
gyűlésekre 85 kellett járnia, amik lényege az volt, hogy a tanítványok egyik kolostorból a
másikba vándoroltak, ahol tantrikus tanításokat kaptak, és azokat gyakorolták (egy-egy
helyen hosszabb-rövidebb időt töltöttek el). A dge-lugs-hagyomány legfőbb tantrikus
szövegei a Guhyasamāja 86 , A legkiválóbb boldogság 87 és a Félelemkeltő 88 voltak, melyeket
folyamatosan recitáltak és elemeztek. Emellett tantrikus kommentárokat tanultak,
homokmaṇḍalákat készítettek és szertartásokat hajtottak végre. A magasrangú dge-bshes-
knek lehetőségük volt, hogy a tantra-kollégiumban betöltsék a vezető memoritmesteri
tisztséget (minden évben két-két dge-bshes végzi eme tisztség feladatait), majd egy év
letelte után vizsga keretében bizonyították be rátermettségüket a tantra-felügyelői posztra,
melynek legfőbb feladatköre a kollégium szabályainak betartatása volt; s emellett
felhatalmazta a dge-bshes-ket, hogy kizárhassanak tantra-tanulókat, ha megszegték a
szabályzatot. A ranglétra következő lépcsőfoka a vezetőmester volt, aki a Guhyasamāja-

80
Hoffmann 2001: 238
81
Szöpa könyvében rdo-rams-pa helyett rigrampa szerepel (SZÖPA: 18).
82
tib.: Smon-lam chen-po
83
SZÖPA: 17-19
84
A dge-bshes-nek egy, a bskyed rim-pának (fejlesztő szinten álló, aki még nem tette le a dge-bshes-vizsgát) hat
évig.
85
tib.: chos-thog
86
tib.: Gsang-ba ‘dus-pa
87
tib.: Bde-mchog, szkrt.: Sambhāra
88
tib.: ‘Jigs-byed, szkrt.: Bhairava

17
szövegen való meditálást vezette. Ismételt vizsga után a vezetőmesterből „énekvezető” 89
lehetett, aki a tantra-kollégium rangban a második fokon álló mestere volt (az apát állt
felette), és a kollégium ügyeit, szertartásait intézte, valamint vizsgáztatott is. Ez a tisztség
egy három évig tartó megbízatást jelentett, ami után az „énekmester” apátként 90
tevékenykedhetett (szintén három évig). 91 (Meg kell még említenünk, hogy mire egy világi
hívő apáti rangot ért el, addigra megközelítette a hatvan éves kort.)
Most pedig vizsgáljuk meg a rnying-ma tradicionális oktatását. Itt is három
szakaszra oszthatjuk a tanmenetet: előzetes, központi (exoterikus) és tantra (ezoterikus)
tanulmányokra. A képzés tizenhárom nagy szövegre 92 építkezett, melyeket a központi
szakaszban tanítottak. Az előzetes tanulmányok egy évig tartottak, ez alatt a tanítványok
két szöveget 93 tanultak meg. Ezek mellett segédszövegeket is feldolgoztak, valamint
nyelvtannal és történelemmel bővítették ismereteiket. Ez az időszak szolgált arra, hogy az
alapvető buddhista eszmékkel, mahāyāna gyakorlatokkal, a három fogadalommal
(prātimokṣa, bodhisattva, tantra) és a legfontosabb tantrikus fogalmakkal
megismerkedjenek. 94
Egy év után a növendékek elkezdhették az exoterikus tanulmányaikat, melynek két
fázisa volt: alsóbb és magasabb exoterikus osztályok. Az alsóbb tanulmányokat általában
három évig folytatták. A tanulók három témában bővítették ismereteiket: madhyamakában
(legfontosabb része a képzésnek, három fő szöveggel 95 és több kommentárral),
abhidharmában (Asaṅga és Vasubandhu írásain 96 keresztül), illetve a logika és
episztemológia tudományaiban (elsősorban Dharmakīrti kommentárja 97 ). Utóbbit
kiegészítették segédanyagokkal (nyelvtan, költészet és történelem), és a dge-lugs-
hagyománnyal ellentétben nem kapott akkora jelentőséget. A magasabb exoterikus

89
tib.: dbu-mdzad
90
itt: mkhan-po
91
SZÖPA: 20-25
92
tib.: gzhung chen bcu-gsum
93
1. Pad-ma dbang-rgyal: Sdoms-gsum rnam-par nges-pa’i bstan-bcos, m: A három fogadalom
meghatározásának kommentárja; 2. Śāntideva: Byang-chub sems-dpa’i spyod-pa-la ‘jug-pa, szkrt.: Bodhisattva-
caryāvatāra, m.: Bevezetés a bodhisattva gyakorlataiba
94
DREYFUS 1: 37
95
1. Nāgārjuna: Dbu-ma rtsa-ba’i tshig-le’ur byas-pa shes-rab ces bya-ba, szkrt.: Prajñā-nāma-mūla-
madhyamaka-kārikā, m.: A középút alapversei; 2. Candrakīrti: Bdu-ma-la ‘jug-pa zhes bya-ba,
Madhyamakāvatāra-nāma, m.: Bevezetés a középút filozófiájába; 3. Āryadeva: Bstan-bcos bzhi brgya-pa, szkrt.:
Cattuḥśataka-śāstra, m.: Négyszáz kommentár
96
Asaṅga: Chos mngon-pa kun-las btus-pa, szkrt.: Abhidharma-samuccaya, m.: A bölcselet rövid
összefoglalása; Vasubandhu: Abhidharma-kośa
97
Dharmakīrti: Tshad-ma rnam-’grel-gyi tshig-le’ur byas-pa

18
tanulmányok átlagosan két évet vettek igénybe, s Maitreya öt értekezése 98 mellett a
fegyelmi szabályzatokra 99 is figyelmet fordítottak. Ezzel a tanulók befejezték a tizenhárom
szöveg megtanulását, mélyebb betekintést nyertek a mahāyāna filozófiába és elvégezték
tanulmányaik nagy részét. 100
Ezután következett a tantrikus tudományok elsajátítása. A középpontban a
Guhyagarbha 101 tantra állt, hasonlóan a dge-lugs-pák Guhyasamāja tantrájához. Ezenfelül
tantrikus kommentárokat (Mi-pham rgya-mtsho-tól) és Klong-chen rab ‘byams-pa
trilógiáit 102 elemezték. Ez a szakasz hét-nyolc évnyi tanulással járt, melynek során
megértették a tantrák világát, ami a rnying-ma-tradíció magját alkotta. 103
Végezetül tekintsük át a két hagyomány oktatási szerkezetének azonosságait és
különbségeit. A legszembetűnőbb különbség a megtanulandó szövegek száma és azok
tanulására fordított idő. A dge-lugs-hagyományban öt nagy szöveg volt, s ezeket tizenöt-
húsz évig tanulták, ellenben a rnying-ma-pák tizenhárom szövegével, aminek
tanulmányozására nyolc-tíz évet szántak. Az előzetes tanulmányok ideje is különböző volt
(dge-lugs: egy-négy év, rnying-ma: egy év). Ez bővebben kifejtve azt jelenti, hogy a dge-
lugs-pák néhány szövegre fókuszáltak és a viták gyakorlását hangsúlyozták, ami az
oktatásuk középpontját képezte. Pedagógiai szemszögből a vita a szövegek mélyebb
megértését eredményezte, és fejlesztette a szellemi vizsgálatot (a vitáról bővebben a 4.
fejezetben írunk). Ezzel szemben a rnying-ma-tradíció a vita helyett a kommentárokat
helyezte előtérbe (hozzátesszük, hogy Tibetben e két rend alkalmazta elsősorban a vita-
művészetét), így kicsit zárkózottabb volt az indiai vita hagyománya iránt, ahol a vita
leginkább nyilvánosan zajlott és több esetben a különböző iskolák tanainak összemérését
tűzte ki célul. Ezen különbségből kifolyólag a dge-lugs-iskolákat nevezték a vitatkozás

98
1. tib.: Theg-pa chen-po’i rgyud bla-ma bstan-bcos, Mahāyānottaratantra-śāstra, m.: Kommentár a mahāyāna
buddha-természetéhez
2. Shes-rab pha-rol-tu phyin-pa’i man-ngag-gi bstan-bcos mgnon-par rtogs-pa’i rgyan zhes bya-ba tshig-le’ur
byas-pa
3. tib.: Theg-pa chen-po’i mdo-sde’i rgyan-gyi tshig-le’ur byas-pa, szkrt.: Mahāyāna-sūtrālaṃkāra-kārikā, m.:
A mahāyāna-sūtrák füzére
4. tib.: Dbus dang mtha’ rnam-par ‘byed-pa, szkrt.: Madhyānta-vibhaṅga, m.: A középút és a végletek
megkülönböztetése
5. tib.: Chos dang chos-nyid rnam-par ‘byed-pa, szkrt.: Dharma-dharmatā-vibhaṅga, m.: A jelenségek és végső
természetük megkülönböztetése
99
Prātimokṣa-sūtra és Guṇaprabha: Vinaya-sūtra
100
DREYFUS 1: 38-40
101
tib.: Gsang-ba’i snying-po, m.: Titkok lényege
102
1. tib.: Rang-grol-skor gsum, m.: Az önmegszabadulás trilógiája; 2. tib.: Ngal-gso-skor gsum, m.: A
megnyugvás trilógiája
103
DREYFUS 1: 40-41

19
intézményeinek 104 is, a rnying-ma-iskolákat pedig a magyarázatok intézményeinek 105 .
Megfigyelhetjük továbbá, hogy a dge-lugs alapképzésében nem tanítottak segédtárgyakat
(nyelvtan, költészet, történelem stb.), azokat csupán a magasabb tanulmányok elvégzése
után tanulhattak a diákok. A tantrákkal is csupán a tantra-kollégiumokban ismerkedhettek
meg, ellentétben a rnying-ma oktatással, ahol már az előzetes tanulmányok során
foglalkoztak a tantra-fogalmakkal. 106
Ami pedig az azonosságokat illeti, a két hagyomány fontosnak tartotta az előzetes
tanulmányokat, amelyek alatt a tanítványok elsajátíthatták az adott tradíció alaptanításait,
fogalmait, és eldönthették, hogy tovább kívánják-e folytatni a tanulmányaikat. Fontos még
kiemelnünk, hogy a két rend tanmenetének fő váza is nagyban hasonlított: az exoterikus
szakaszban mindegyik iskola kiemelt helyen kezelte a madhyamaka filozófusok műveit,
ezenfelül az abhidharma és episztemológia is oktatásra került, valamint mindkét esetben a
befejező része e szakasznak a szerzetesi szabályzattal foglalkozott.

104
tib.: rtsod-grwa
105
tib.: bshad-grwa
106
DREYFUS 1: 45-47

20
 4. A tanítás

4. 1. Tanítási eszközök

A tibeti kolostori oktatás legfőbb eszközei a buddhista szövegek voltak. Emellett a

mesterek oktatás céljából használtak thangkákat és maṇḍalákat is. Ugyanakkor a nyugati
pedagógiával (legfőképpen az európai és észak-amerikai) szemben semmilyen
segédeszközt nem alkalmaztak (példának okáért nem voltak térképek, biológiai
segédeszközök, táblák és iskolapadok). A szerzetesek egyszerűen éltek, a memóriájuk volt
a jegyzetfüzetük (vagy a számítógépük). A könyveiket pedig nagy becsben tartották.
Először nézzük is meg a szövegeket! A szövegek két csoportot alkottak: voltak a
gyökérszövegek 107 , melyeket nagy tiszteletnek örvendő indiai mesterek írtak és a Buddha
szavainak tekintettek (ezeket a szövegeket fordították le szanszkritról tibetire, általában
verses formában íródtak); és voltak a kommentárok 108 , amiket prózai formában írtak a
mesterek, és a gyökérszövegek értelmezésében segítették a tanítványokat 109 . A
kommentároknak sok fajtája volt, mi ezen írásunkban kétféle csoportosítást nézünk meg 110 .
Az első esetben három típust különböztethetünk meg. Az első csoportba az indiai
kommentárok 111 tartoznak, amik a gyökérszövegeket magyarázzák. (Az
Abhisamayālaṃkāra 112 gyökérszövegnek például huszonegy indiai kommentárja van.) A
gyakorlatban (a tibeti oktatásban) ezeket viszonylag ritkán használták a mesterek és a
tanítványok: a tudósok nagy része arra hajlott, hogy a tibeti kommentárokat használják (a
szanszkrit nyelv nehézségei miatt 113 ), s csak nagyon magas tudású mesterek vizsgálták
meg a szanszkrit nyelven fennmaradt indiai gyökérszövegeket és kommentárjaikat. A
második típusba a tibeti kommentárokat 114 soroljuk. Minden iskolának megvoltak a saját
központi kommentárjai (a rnying-ma-pák például előnyben részesítették Mi-pham rgya-

107
tib.: rtsa-ba’i gzhung
108
tib.: bstan-bcos, szkrt.: śāstra vagy mūlaśāstra
109
A 14. század elején gyűjtötték össze a tibeti nyelvre lefordított indiai buddhista műveket két kötetben: a Bka’-
’gyurban („lefordított szavak”, Buddhának tulajdonított kinyilatkoztatások gyűjteménye) és a Bstan-’gyurban
(„lefordított magyarázatok”, śāstrák vagyis kommentárok gyűjteménye); ez a két gyűjtemény lett a tibeti
buddhista kánon.
110
Természetesen többféle csoportosítás létezik, mi G. Dreyfus írásából (DREYFUS 2) és Agócs Tamás Tibeti
irodalom c. órájának jegyzetéből dolgoztunk.
111
tib.: ‘grel-ba, szkrt.: bhāṣya, vṛtti
112
lásd: 3. fejezet
113
Amikor a buddhizmus megjelent Tibetben, és a szanszkrit szövegeket lefordították a mesterek, akkor még
nem okozott gondot a nyelv ismerete, a későbbi századokban viszont már igen, mivel a következő generációk a
tibeti kommentárokra és kézikönyvekre támaszkodtak.
114
tib.: bod-’grel

21
mtsho írásait). 115 A harmadik típus a kolostori kézikönyvek 116 , amiket széles körben
használtak a kolostori oktatásban, mivel a könnyen „emészthető” összefoglalások
legfontosabb pontjait prezentálták. A kézikönyveket általánosan két kategóriába
sorolhatjuk: összefoglalások 117 és vitakönyvek 118 . 119 Ilyen kézikönyvek voltak a ‘cham-
tánc kottás- és tánckönyvei 120 , melyekből a szerzetesek a ‘cham szertartásos mozdulatait
tanulták (lásd még: 6. fejezet). De nem mehetünk el szó nélkül a Rgyud-bzhi 121 mellett
sem, ami a legfontosabb tibeti orvosi kézikönyv volt (és a mai napig az orvosi képzés
magját képezi). A vitakönyvek közül mindenképpen megemlíthetjük a dge-lugs-
hagyományból ismert Témagyűjteményt, ami három részből állt és csak a dge-lugs-iskolák
használták.
A másik felosztásban a kommentároknak a típusai az önkommentárok 122 , melyek
egy szerző saját művének általa kommentált írásai és a szubkommentárok 123 , amik a
gyökérszövegek nagy lélegzetvételű kifejtései. 124
Indiában a gyökérszövegeket és annak kommentárjait a mester szóbeli
magyarázatával tanulmányozták. Tibetben ez úgy nézett ki, hogy a tanítványok
memorizálták a gyökérszövegeket (gyakran azok kommentárjait is), majd értelmezték
azokat a magyarázatokon keresztül, végül vita során elmélyítették a megszerzett tudásukat.
A kommentárok tehát nélkülözhetetlen részét képezték az oktatásnak (az előző fejezetben
láthattuk, hogy mekkora szerepet kaptak a kommentárok), és így a tibeti tradícióban
nagyobb volt a jelentősége, mint a többi buddhista tradícióban. 125 A rnying-ma-iskolák a
kommentárok tanulmányozását hangsúlyozták, ellentétben a dge-lugs-hagyomány
kolostoraival 126 .
Fejezetünk elején említettük még a thangkákat és a maṇḍalákat (ám ezeket csak
tantra kollégiumokban használhatták belső gyakorlásra) mint tanítási eszközöket. A
thangka műfaján belül külön szót érdemelnek az orvosi thangkák 127 , melyek az orvosi

115
DREYFUS 2
116
tib.: yig-cha
117
tib.: spyi-don
118
tib.: mtha’-gcod
119
DREYFUS 2
120
tib.: ’cham-dpe
121
m.: A négy orvosi tantra
122
tib.: rang-’grel
123
tib.: ‘grel-bshad
124
További felosztást lásd még Jeffrey D. Schoening: Sūtra Commentaries in Tibetan Translation c. művének 2-
3. fejezetét elektronikus formában (SCHOENING).
125
DREYFUS 1: 42
126
lásd: 3. fejezet: rtsod-grwa és bshad-grwa
127
lásd még: 6. fejezet és képek

22
képzés fő szemléltető eszközei voltak. Ezen tekercsképek segítségével a tanítványok
betekintést nyerhettek a gyógynövénytan rejtelmeibe és az emberi test világába (anatómiai
ismeretek) – természetesen hozzá kell tennünk, hogy ezek csupán a szemléltetés funkcióját
látták el, s nem nyújthattak teljes körű ismereteket az anatómiáról. Mindazonáltal nagyon
részletesek és viszonylag precízek voltak. Az istenségeket, buddhákat ábrázoló thangkák a
meditáció gyakorlásában segítették a tanítványokat. A tantrikus gyakorlatok egyik fontos
alapköve volt a védőistenségek belső megjelenítése a meditáció során (a meditáló
vizualizálja az istenséget), melyhez kezdetben a thangkák nyújtottak segítséget. Ahogy
aztán a tanítvány az egyszerűtől a bonyolultabb és mélyebb gyakorlatokig haladt előre,
thangkák nélkül is képes volt a tantrikus mesterét (istenségek, yi-damok) vizualizálni.
Hasonló célja volt a maṇḍaláknak is (a szerzetesek számára), amik a meditativ gyakorlatok
legfontosabb eszközeivé váltak (maṇḍala készítésből vizsgáztak is a tanítványok). A
maṇḍala-palotának minden részlete jelképes értékű volt és a gyakorló választott
istenségének megjelenítésében segítette őt (a yi-damokat és buddhákat magszótagjaikon
illetve attribútumaikon keresztül ábrázolták). 128

4. 2. Tanítási módszerek és értékelés

Legfőbb tanítási módszerként két technikát fogunk az elkövetkezőkben ismertetni.

Az egyik módja a tanulásnak / tanításnak a vita, aminek egy külön alfejezetet szántunk, a
másik pedig a memorizálás (egyben értékelési mód is).
A memorizálás gyakorlata a tanítvány számára a kolostorba lépését követően
kezdődött meg. Minden nap egy meghatározott mennyiségű szöveget kellett megtanulnia,
az elején csak egy-két mondatot, majd fokozatosan egyre több részt az adott szövegből
(ami lehetett gyökérszöveg vagy kommentár); voltak olyanok is, akik képesek voltak
naponta öt-tíz fóliót is memorizálni. A tanítvány napja korán indult útjára, és a szokásos
házimunka és egyebek megtétele után leült egy meditációs párnára vagy egy ágyra, és
elkezdte a tanulást. Segítségül hívta Mañjuśrīt (a dhīḥ-magszótag folyamatos ismétlésével),
majd hangosan olvasni kezdte a megtanulandó szöveget. Először egy-két szót memorizált,
majd egy egész mondatot, addig-addig gyakorolt egy részletet, amíg kívülről el nem tudta
recitálni. Ezután rátért a következő mondatra, amíg azt is betéve nem tudta. Ez a folyamat
addig ismétlődött, míg a teljes feladott szöveget meg nem tanulta. A tanulást a délelőtti
viták és az ebéd szakították meg, amiknek eltelte után ismét nekilátott a fiatal szerzetes a

128
KELÉNYI: 45-46 és 82

23
memorizációnak (voltak olyan tanítók, akik nem követelték meg a tanítványaiktól, hogy a
délutánt is tanulással töltsék, ehelyett játszhattak a tanulótársaikkal). Este aztán elérkezett a
növendékek megmérettetése: a tanítvány belépett a tanító szobájába, leült a mestere elé, és
felmondta az előző este feladott szövegrészt (segítség nélkül). Előfordult, hogy a tanár a
régi passzusokat is kikérdezte diákjától. Amennyiben a tanuló hibázott, azonnali büntetést
kapott. Néhány tanító megütötte a tanítványait; egy kiejtésbeni tévedés külön ütést
vonhatott maga után, mégis a legsúlyosabb vétség az volt, ha eltévesztette a szöveget. A
számonkérés után a mester új szövegrészt adott a tanítványnak, amit ő maga el is recitált,
hogy biztos legyen benne, hogy a diák pontosan tudja, hogyan kell helyesen kiejteni a
szövegrészletet. A tanítvány mesterével való találkozása után visszatért lakhelyére és ott
megkezdte esti tanulását. Először a reggel megtanult passzust kezdte recitálni, amíg a
recitálása nem vált folyékonnyá. Ezután visszakanyarodott az előző napi szakaszhoz, amit
átismételt és hozzákötötte a reggeli passzushoz. Ezt a folyamatot folytathatta tovább,
egészen addig, míg az addig megtanult részleteket össze nem kapcsolta egy összefüggő
szöveggé. Ez a feladat órákig eltarthatott. Általánosságban azt mondhatjuk (bár rendtől
függött), hogy a szerzetesek többsége este tizenegy óra körül nyugovóra tért, ám voltak
elszánt recitálók, akik az egész éjszakát recitálással töltötték. (A memorizálás oktatása a
növendékek életkorától is függött, illetve a kolostorokat tekintve kisebb mértékben eltérő
volt.) 129
Ez a technika gondoskodott arról, hogy a szerzetes ne felejtse el azt, amit egyszer
már megtanult: a folyamatos ismétléssel belevéste memóriájába a teljes szöveget, s az új
részeket is könnyebben tudta beleintegrálni a memorizált szövegtestbe. Ezenfelül ez a
tanulási módszer nem csupán individuális (belső) folyamat volt: amikor a tanulók hallották
egymás recitációját, megemelkedett az energiaszintjük és jobban összpontosítottak;
egyeseket pedig arra inspirált a közösségi szellem, hogy többet és többet memorizáljanak
(holott lehet, hogy egyedül sokkal lassabban haladtak volna), ami egy egészséges
versengést vont maga után. A memorizálás a fegyelmi gyakorlatok egyik fontos eleme volt,
egyrészt mivel növelte a közösségbe tartozás érzését, ami egyfajta erkölcsi (magatartásbeli)
megfelelést is megkövetelt; illetve ez a közösségi összetartozás szükséges volt ahhoz, hogy
a szertartásokat pontosan végezzék, ami csak akkor volt lehetséges, ha a szertartás
szövegeit pontosan, egyazon ritmussal és dallammal recitálták. Másrészt fejlesztette a
tanítványokban a mester iránti engedelmességet és a napi rutin érzését, hiszen minden

129
DREYFUS 2

24
napjukat a tanítójuk által kiadott feladatok végrehajtásával kezdték és a tanítójuk előtti
vizsgáztatással fejezték be. 130
A tantrikus kolostorokban 131 igen fontosnak tartották, hogy az újonnan belépő
növendék először az adott kolostor szertartásainak szövegeit 132 tanulja meg. Az ifjú
szerzetesek tudását folyamatosan tesztelték: egy-egy ilyen vizsgázás alkalmával a tanulók a
társaik előtt mondták fel (recitálva) a kolostor teljes szertartás-szövegét, miközben a tanító
bármikor félbeszakíthatta a szöveget, hogy lássa, a növendék ismeretei mennyire rögzültek
a memóriájába és milyen mély az összpontosítása. 133
Mind a gyökérszövegek, mind a kommentárok megtanulása a későbbi, magasabb
tanulmányokhoz és gyakorlatokhoz járultak hozzá. A tanítványoktól elvárták, hogy minél
nagyobb mennyiségű szöveget tudjanak segítség nélkül, hiszen ezen szövegek (főként a
kommentárok) – ismeretük mélységének fényében – döntő érveknek bizonyultak egy vita
alatt. Ugyanis egy vitában (a szövegekből) felhasznált idézetek az ellenfél sarokba
szorításához járultak hozzá és demonstrálták a vitapartner előadásának hibáit.
Amennyiben összevetjük ezt a módszert az általunk (főként Európa és Észak-
Amerika) oly’ jól ismert jegyzeteléssel, megdöbbentő különbségre juthatunk. Míg a tibeti
hagyományban elődlegesen a tudósok könyvnélküli ismeretei játszottak szerepet (s ennek
komoly okai voltak, pl.: a különböző „információ-darabokat” bármikor előkereshették a
memóriájukból, ezáltal is folyamatosan használták a gondolkodás képességét; s ez nagyon
sokáig így is maradt, még a kínai megszállás után is), addig a nyugati kultúra ifjú tudósai a
jegyzetfüzetek és a számítógépek információhalmazaiban ragadtak (s inkább támaszkodnak
a könyveikre, mint az emlékezetükre).

4. 3. A vita, mint tanítási és értékelési módszer 134

A tibeti kolostorokban (elsősorban a dge-lugs és rnying-ma iskoláiban) a tanulás /

tanítás egyik, ha nem a legfőbb eszköze a vita volt.
A vita rendszerint kint, a természetben zajlott (a kolostor udvarán 135 ), reggel és
délután, a vita-trimeszterek 136 ideje alatt (Tibetben nyolc vita-trimeszter volt évente,

130
DREYFUS 2
131
A kolostoregyetemeken kevésbé játszott szerepet (DREYFUS 2).
132
tib.: chos-spyod
133
DREYFUS 2
134
Perdue 1992: 7-37 és DREYFUS 2 oldalon található írásának felhasználásával készült ez az alfejezet.
135
tib.: chos-ra, m.: vitaudvar
136
tib.: chos-thog

25
felváltva nyolc vita-szünettel 137 ). 138 Segédeszközt nem használhattak a résztvevők, mivel
ez is része volt a vitának: pontosan meg kellett adniuk, hogy honnan van az adott kijelentés
(információ). A szerzetesek kétféle módon vitázhattak: voltak az egyéni 139 és a formális 140
viták. Az egyéni vitákban két fél mérte össze a tudását: egy védő és egy kérdező; azonban
a vitát mások is figyelhették. A formális vitában egy-két védő ült, miközben mellettük
sorokban a többi szerzetes, akik a kérdezőket támogatták, s mikor elakadtak, a csoportból
felállt valaki és segítségükre sietett. Mind az egyéni, mind a formális vitában tehát két
szerep volt: a védő 141 és a kérdező 142 . A védő volt az a személy, aki egy állítást próbált
ülve megvédeni, az álló kérdező pedig „kérdések” formájában kísérelt meg kételyeket
felhozni a védő állításaira. 143
A tibetiek az indiai szillogizmus alapján építették fel vita-rendszerüket, aminek két
összetevője volt: a tétel 144 és a magyarázat 145 . Vegyünk egy példamondatot:

sgra chos-can mi-rtag-pa yin-te byas-pa yin-pa’i phyir | 146

A hang mint tárgy mulandó, mivel egy [összetett] jelenség.

A tétel az, hogy a hang múlandó; és azért, mert egy összetett jelenség (magyarázat). A
mondat elemeit természetesen a szillogizmus három alapeleme 147 szerint is vizsgálhatnánk
(egészen részletekbe menőkig), ám erre ezen írás keretein belül nincsen lehetőségünk.
Csupán annyit kívánunk leírni, hogy a szillogizmus elemeivel mélyrehatóan a Bsdus-grwa
(a Témagyűjtemény, az előzetes tanulmányok alapszövege) foglalkozott.
A vita 148 azzal kezdődött, hogy a kérdező összecsapta a kezeit és Mañjuśrī
magszótagját (dhīḥ) recitálta. Ezután a kérdező a vita tárgyát javasolta, a védő válaszolt a
felkérésre és ismertette az álláspontját. A védő a vita során két vagy négy lehetséges
választ adhatott. Amennyiben a kérdező mondata nem tartalmazta a magyarázatot, akkor
kétféleképpen válaszolhatott a védő: 1. ‘dod (elfogadom; azaz a védő úgy gondolta, hogy a

137
tib.: chos-mtshams
138
A vita-trimeszterek: öt nagyobb, amik kb. egy hónapig tartottak, és három kisebb, amik két hétet vettek
igénybe. A szünetek: a hét kisebb szünet öt-tizenöt napig tartott, a nagy szünet a nyári elvonulás alatt volt és
másfél hónapig tartott. A szünetek alatt a tanulók memorizálták és értelmezték a kommentárokat a mestereikkel.
139
tib.: rtsod-zla
140
tib.: dam-bca’
141
tib.: dam-bca’-ba
142
tib.: rigs-lam-pa
143
DREYFUS 2
144
tib.: dam-bca’ vagy bsgrub-bya, szkrt.: pratijñā vagy sādhya
145
tib.: gtan-tshigs vagy sgrub-byed, szkrt.: hetu vagy sādhana
146
Perdue 1992, 34
147
1. tárgy, tib.: chos-can, szkrt.: dharmin; 2. bebizonyított állítás, tib.: bsgrub-bya’i chos, szkrt.: sādhya-dharma;
3. jel, tib.: rtags, szkrt.:liṅga. Jelen mondatunkban a tárgy a hang; az állítás az, hogy múlandó; a jel pedig az
összetett jelenség.
148
Egy komplett tibeti vitát közöltünk a függelékben (Függelék 4).

26
kérdező következtetése alátámasztotta az ő álláspontját) vagy 2. ci’i phyir (miért; ez
esetben a védő azt kívánta, a kérdező fejtse ki bővebben érveit). Vegyünk egy példát: a
védő azt szeretné bizonyítani, hogy „Az oroszlán az állatok királya.”. A kérdező azt
mondja: „Az oroszlán nem ragadozó.”, ezt a mondatot a védő nem tartja kielégítő
magyarázatnak, ezért megkéri a kérdőt, hogy pontosítson az állításán (ci’i phyir). Amikor
viszont a kérdező azt mondja, hogy „Az oroszlán intelligens.”, akkor a védő elismeri, hogy
ez a kijelentés alátámasztja azon tételét, hogy az oroszlán az állatok királya (és a vita
mehet tovább). Viszont ha a kérdező magyarázattal látta el az állítását, a következő
válaszokat kaphatta ellenfelétől: 1. ‘dod (elfogadom), 2. rtags ma grub (a magyarázat nem
megalapozott; vagyis a magyarázat nem bizonyított vagy hamis, például: „Az oroszlán az
állatok királya, mert szereti a vizet.” – az oroszlán nem szereti a vizet), 3. khyab-pa ma
byung (nincs összefüggés [logikai kapcsolat]; amikor a magyarázat egy igaz állítás, de nem
függ össze a kérdező állításával, például: „Az oroszlán az állatok királya, mert emlős.”)
vagy 4. khyab-log (a kapcsolat fordított / az összefüggés ellentétes; ti. a tétel és a
magyarázat között). Miután a kérdező befejezte a mondanivalóját, a jobb kezét felemelte a
válla felett, a fejével egy vonalban, miközben a bal kezét kinyújtva tartotta előre,
tenyerével felfelé, ezután összeütötte a kezeit és dobbantott a bal lábával. Ezzel átadta a
válasz jogát a védőnek. Ha a védő késlekedett a válasszal, a kérdező megsürgette őt három
tapssal és a „phyir, phyir, phyir” szavakkal. A vita végén a kérdező háromszor kiáltotta
„tshar”-kifejezést 149 , de a kezeit már nem csapta össze. 150
A vita következésképpen egy aktív intellektuális gyakorlat volt, melyben a felek
elsajátították, hogyan kell szilárdan bizonyítani, amit megtanultak, következtetéseket
levonni és ellenőrizni saját és a másik állítását. A kolostori vita így lényeges pontja volt a
tanulásnak, és egy szilárdan megalapozott formája a magyarázásnak. A tanítványok a vita
művészetét először (1.) a szövegek 151 megtanulásával kezdték, amiben egy tanult személy
segített nekik, majd (2.) a különböző osztályozásokat és definíciókat tanulmányozták, s
végezetül (3.) a témák (Témagyűjtemény) vitájának művészetében szereztek jártasságot,
mely a három közül a legnehezebb volt. A szövegek memorizálása mellett a legnagyobb
segítséget mégis a mesterek instrukciói jelentették.
Altmann Andrea így látja a vita lényegét: „A vita nem arról szól, hogy
megtámadjuk egymás nézeteit, hanem egyfajta filozófiai beszélgetés, amelynek az a célja,

149
tshar: befejezni, tshar-ba: bejezett; előfordult, hogy a kérdező hosszabban zárta le a vitát: rtsa-ba’i dam-bca’
tshar („az alaptétel befejeződött”).
150
Perdue 1992, 28-29 és 115
151
Például Dharmakīrti: Pramāṇa-vārttika-kārikā.

27
hogy tisztázódjanak a filozófiai elképzelések. Tehát ha valaki védelmezi a másik
álláspontját, akkor mind az ő számára, mind a kérdező számára derüljön ki az, hogy mi a
véleménye. Nem az a fontos, hogy amit válaszol a válaszoló, tényleg igaz-e vagy helyes-e,
hanem az, hogy amit állít, azt miként tudja megvédeni, hogyan tudja bebizonyítani úgy,
hogy legyen megfelelő logikai háttere, tehát hogy a válasza koherens legyen.” 152
A vita azonban nem csupán a tanulásban játszott szerepet, a vizsgázás egy formája
is volt. Ha egy diák a tanulmányainak normális ütemében haladt, akkor egyik osztályból a
másikba kerülhetett, amennyiben sikeresen levizsgázott. A vizsga egy formális vita
keretében történt, amikor is a vizsgázó a védő szerepében vitázott az összegyűlt közösség
előtt, ami igencsak nehéz feladatnak bizonyult, hiszen nehéz volt egy álláspontot
megvédeni, miközben egy egész tömeg vette körül őt.

152
ALTMANN 1

28
 5. A mester és a tanítvány

Ez a fejezet ‘Jam-mgon kong-sprul blo-gros mtha’-yas 153 , egy 19. századi tibeti író
és tanító 154 Shes-bya kun-la khyab-pa 155 című művének (gyökérszöveg) Slob-dpon dang
slob-ma’i mtshan-nyid dang bsten-tshul ‘chad-nyan bcas-bshad-pa’i skabs 156
fejezetéből 157 , valamint a versek önkommentárjából és Ron Garry fordításaiból 158 készült.
(A tibeti gyökérszöveget fogjuk majd idézni, feltűntetve a versek sorszámait, a szöveg
angolos átírását és az általunk készített fordítást; ezenfelül nagyban támaszkodunk a
Függelék 2-re.) Felhasználtuk továbbá Tsong-kha-pától, a dge-lugs-pa rend megalapítójától
Byang-chub lam-rim mdor-bsdus című írását 159 .

5. 1. A tanító 160

A mester, ‘Jam-mgon kong-sprul művében kétféleképpen vizsgálja a tanítókat:

általános és speciális értelmezésben. Az első esetben (tradicionális besorolás) négy típust
ad meg:
(9) dbye-ba spyir ni so-skye byang-chub-sems |
Általános felosztásban: a közönséges ember 161 , a bodhiszattva 162 ,

(10) sprul rdzogs rang-gi gnas-skabs bzhi dang sbyar |

a nirmāṇakāya 163 és a sambhogakāya 164 , ezt a négy szakaszt egyesíti magába.

153
A következőkben a közérthetőség kedvéért írásunkban a mestert ‘Jam-mgon kong-sprul-ként fogjuk említeni.
154
1813-ban született Khams tartományban. Apja bon-po tanító volt, tizennégy éves koráig ő is bon-po
oktatásban részesült, majd egy rnying-ma láma tanította, s ez vitte a rnying-ma vonal követésére (1832-ben lett
szerzetes). Később Tibet akkori legnagyobb lámáitól tanult, és tudása kiterjedt a tradicionális buddhista
művészetekre és tudományokra. A 19. század közepén részt vett a ris-med {rímé} mozgalomban. 1899-ben, 86
évesen hunyt el.
155
m.: Egyetemes tudás; teljes címe: Shes-bya kun-la khyab-pa’i gzhung-lugs nyung-ngu’i tshig-gis rnam-par
‘grol-ba legs-bshad yongs-’du shes-bya mtha’-yas-pa’i rgya-mtsho zhes-bya-ba.
156
m.: A mester és tanítvány jellemzőiről, a követés módjáról, a tanításról és hallgatásról szóló rész
157
Függelék 3, a versek sorait megszámoztuk, az alapján lehet a fejezetben feltüntetett idézeteket megkeresni a
függelékben.
158
Jamgön Kongtrul, L. Th. 1999. The teacher-student relationship – A Translation of „The Explanation of the
Master and Student Relationship, How to Follow the Master, and How to Teach and Listen to the Dharma”.
(Garry, R. ford.) New York: Snow Lion Publications.
159
Agócs, T. 1994. „A megvilágosodáshoz vezető út állomásai – Tsong-kha-pa: Byang-chub lam-rim mdor-
bsdus.” In: Fehér, J. (szerk.) 1994. Tibeti buddhista filozófia. Budapest: Orientalisztikai Munkaközösség –
Balassi Kiadó, 91-108.
160
Vagy mester, tib.: bla-ma, szkrt.: guru
161
tib.: so-skye
162
tib.: byang-chub sems-dpa’
163
tib.: sangs-rgyas sprul-pa’i sku, m.: a Buddha kisugárzott teste
164
tib.: longs-spyod rdzog-pa’i sku, m.: a Buddha „teljes élvezet-teste”

29
Az egyszerű tanítónak (so-skye) különböző osztályozások alapján nyolc, négy vagy két
tulajdonsággal kell rendelkeznie:
(11) so-skye’i mtshan-nyid yon-tan brgyad bzhi gnyis |
A közönséges ember tulajdonsága nyolc, négy vagy két erény.

A szerző a szellemi társ (illetve bölcs tanító 165 ) jellegzetességeinek három listájára utal: a
nyolc minőség listája Asaṅga: Byang-chub sems-dpa’i sa 166 c. művéből, a négy minőség
Maitreya-Asaṅga: Mdo-sde rgyan-ban 167 , a két minőség pedig Śāntideva: Byang-chub
sems-dpa’i spyod-pa la ‘jug-pában található. Ezek alapján a nyolc tulajdonság a
következő 168 : 1. erkölcsösség 169 , 2. nagy jártasság a Bodhisattva-piṭaka-ban, 3.
megértés 170 , 4. együttérzés és szeretet, 5. bátorság, 6. türelem, 7. bánat [levertség]
nélküliség 171 , 8. a szavak használatában való gyakorlottság; a négy minőség: 1. széleskörű
tanításokat ad, mivel nagyon tanult, 2. elvágja mások kétségeit, a nagy bölcsességéből
fakadóan, 3. dicséretre méltó, mivel egy szent buzgalmával munkálkodik, 4. a teljesen
megtisztított és a szenvedéssel teli jelenségek valódi 172 jellemzőit képes bemutatni; a két
jellemző pediglen: tanult a mahāyāna értelmezésében, valamint nem adja fel a bodhisattva
legtökéletesebb fogadalmát 173 .
A speciális kategóriák (a tanító egy másik felosztása):

(12) bye-brag so byang sngags gsum rim-pa bzhin |

Más felosztásban a három sorrend szerint: a prātimokṣa 174 , a bodhisattva és a
mantra 175 [mester].

Az író ezután a prātimokṣa-ācārya típusait sorolja fel:

(13) mkhan slob gsang-ston gnas-klog slob-dpon lnga |

Az öt: a mkhan-po 176 , a szertartás-mester 177 , a magántanító 178 , az olvasó
mester 179 és a novícius szerzetesmester 180 .

165
tib.: ston-pa
166
szkrt.: Bodhisattva-bhūmi, m.: A bodhisattva szintek
167
szkrt.: Mahāyāna-sūtrālaṃkāra
168
GARRY: 127-128
169
tib.: tshul-khrims
170
tib.: rtogs-pa, szkrt.: abhisamaya; vagyis: megértette a tanítást, elsajátította, s így aszerint is cselekszik, él.
171
Vagyis: nem csügged, ha akadályok gördülnek elé.
172
tib.: de-kho-na-nyid
173
tib.: brtul-zhugs
174
tib.: so-sor thar-pa slob-dpon, szkrt.: prātimokṣa-ācārya
175
tib.: sngags-kyi slob-dpon, szkrt.: tantra-ācārya
176
szkrt.: upādhyāya
177
tib.: las-byed-pa slob-dpon, szkrt.: karma-kāraka-ācārya
178
tib.: gsang-ste ston-pa, rahas-nuśāsaka
179
tib.: gnas-klog-pa’i slob-dpon
180
tib.: dge-tshul-gyi slob-dpon

30
Általánosságban a prātimokṣa mester minőségeit három csoportba lehet besorolni: az első a
rendíthetetlenség ága 181 , ami alatt az erkölcsi fegyelmet értjük; a második a tudás ága 182 ,
ami a Vinaya-szertartások tudását foglalja magában; és végül a harmadik: a jó (hasznos)
tettek halmozásának ága 183 , mely a jó cselekedetek megtételének törekvésére vonatkozik,
mind a tanítvány, mind más lények iránt, mely jó cselekedetek elvezetik őket a
megvilágosodáshoz. 184 ‘Jam-mgon kong-sprul részletesen taglalja ezeket az ágakat:

(14) tshul-khrims-ldan cing ‘dul-ba’i cho-ga shes |

[Ők] erkölcsösek, értik a Vinaya-piṭaka szertartásait,

(15) nad-par snying-brtse ‘khor ni dag-pa dang |

betegek iránt együttérzőek, a [tanítványi] körük tiszta,

(16) chos dang zang-zing phan-‘dogs-la brtson-pa |

a Tanban és [a világi] kérdésekben érdemekre törekszenek,

(17) dus-su ‘doms-pa de-dag bla-mar bsngags |

és idejében adnak útmutatásokat. [...]

A mkhan-ponak azonban négy alaptulajdonsággal kell rendelkeznie (a fentebb leírt három

ág „helyett”): legyen állhatatos, tanult, tiszteletre méltó és tegyen jót. 185 Pad-ma dkar-po 186
ezzel szemben tizenkét tulajdonságot sorol fel: 1. könyörület, 2. türelem, 3. tanítványok [és
szellemi barátok] tiszta belső köre 187 , 4. és 5. törekedjen a két jó-tevésre 188 , 6. és 7.
legyenek meg a megfelelő jellemzői és világnézete 189 , 8. tudja, hogyan kell beszélni, 9.
értse a magyarázatokat, 10. épelméjű legyen, 11. legyen egyszerű, emberi teste, 12.
feküdjön természetesen a földön. A szertartás-mester esetében szintén megtalálhatjuk a
speciális jellemzőket: 1. teljes szerzetesi (dge-slong) fogadalommal rendelkezzen, 2.
megfelelő jellemzői legyenek, 3. megfelelő látásmódja legyen, 4. birtokolja a három
szokást [szabályt], 5. egyszerű, emberi testet birtokoljon, és 6. feküdjön természetesen a
földön. Az utolsó három specializációról már kevesebbet ír ‘Jam-mgon kong-sprul. Annyit
tudunk csupán, hogy a magántanító rendelkezik a szertartás-mester (fentebb leírt)

181
tib.: brtan-pa
182
tib.: shes-pa mkhas-pa
183
tib.: phan-’dogs-pa
184
GARRY: 40-41
185
GARRY: 129
186
Mdo-rtsa’i ‘grel-chen c. írásából (GARRY: 130)
187
tib.: nang-’khor
188
tudniillik a gyökérszöveg 16. sorában leírtakra (a Tanban és más, világi kérdésekben)
189
tib.: lta-ba

31
tulajdonságaival, és emellett „tanult az akadályok (gátló körülmények) kikérdezésében” 190 ;
az olvasó mester birtokolja a mkhan-po minőségeit és képes megtisztítani a tanítvány
tudatfolyamát; a novícius szerzetesmester pedig megtisztítja a tanítvány megértését 191 .
Most pedig vizsgáljuk meg a bodhisattva mester jellemvonásait! Legtöbb esetben
(ahogy most is) tíz minőséget sorolnak fel a tanítók:

(18) bshes-gnyen dul-ba zhi-ba nyer-zhi-ba |

A tanmester 192 fegyelmezett, nyugodt, csillapított,

(19) yon-tan lhag-pa brtson-bcas lung-gis phyug |

erényei nagyobbak, törekvő, spirituális tanítások révén gazdag,

(20) de-nyid rab-tu rtogs-pa smra mkhas-ldan |

az Azságot tökéletesen realizálta, ezért bölcsen szól,

(21) brtse-ba’i bdag-nyid skyo-ngal spangs-la brten |

természete szeretettel teli, a fásultság felhagyására törekszik.

(22) gzhan-yang thos-sogs bcu-gnyis-ldan-pa mchog |

Ezenkívül a tizenkét tudással 193 és a többivel rendelkező a legjobb [mester].

Fegyelmezett, vagyis megszelídítette elméjének vadlovát erkölcsi gyakorlással mint egy jó

kantárral; nyugodt, tehát a samādhiban 194 való gyakorlással, figyelmesség 195 és éberség 196
révén elméjében békésen 197 él; a csillapított a tévhitek lecsendesítésére vonatkozik, amit az
igaz értelmezés elemző vizsgálatán keresztül elért bölcsesség révén valósíthat meg.
Tulajdonságai nem lehetnek silányak vagy egyenlők a tanítványaiéval, erényei tehát
legyenek nagyobbak. A fásultságot (levertséget) szüntesse meg, ne csüggedjen, ha
akadályok gördülnek elé, és legyen türelmes, amikor például valaki dühös. 198
Végezetül lássuk a mantra mester jellemzőit! Ezeket öt csoportba lehet
rendszerezni, mindegyik csoportban tíz-tíz jellemzőt sorolnak fel. Az első csoportba
tartoznak az általános (hat) és speciális (négy) jellemzők:

190
GARRY: 130; vagyis: elbeszélget a tanítványokkal a fogadalmak betartásáról, az akadályokról, amikkel a
tanítvány útja során szembekerül.
191
GARRY: 130
192
A tanmester a szellemi jóbarát.
193
1. nagyon tanult legyen, 2. nagy bölcsességgel legyen megáldva, 3. ne törekedjen világi haszon
megszerzésére, 4. ne törekedjen hírnévre, 5. rendelkezzen a megvilágosodás szándékával (bodhicitta), 6. nagy
együttérzéssel viseltessen, 7. állja ki a nehézségeket, 8. állja ki a kisebb levertséget, 9. rengeteg különleges
szóbeli útmutatást fogadjon be, 10. az ösvény által legyen szabad, 11. legyen jártas minden család (rigs {rik})
tanításában, 12. ismerni a képességeit. (GARRY: 132)
194
tib.: ting-nge ‘dzin
195
tib.: dran-pa
196
tib.: shes-bzhin
197
tib.: zhi-bar gnas-pa
198
GARRY: 131

32
 (23) rdo-rje slob-dpon brtan dur blo-gros-can |
A vajra mester [bölcsessége] szilárd, mint a sírkő 199 , bölcs,

(24) bzod-ldan g.yo-med sngags rgyud sbyor-ba shes |

türelmes, megingathatatlan 200 . A mantra és tantra előkészítését ismeri,

(25) brtse-ldan mkhas shing de-nyid bcu mthar-son |

együttérző, tanult és a tantra tíz területének a végére járt.

A következő négy csoport: az előfeltételek tíz lényeges pontja (maṇḍala, samādhi,

mudrā 201 , szertartásos táncok, ülésmódok 202 , recitáció 203 , tűz-felajánlás 204 , gtor-ma
felajánlása, tevékenységek végrehajtása [mint a szertartások], feloldódó szakasz
[istenségek]), a szertartás tíz lényeges pontja (védelem, felhatalmazás adása, gtor-ma,
recitáció, meditáció, elhárítás [akadályoké], siddhi 205 , rossz tettek megtisztítása, az istenek
megkérése a halálhoz 206 ), az Azság tíz lényeges pontja (vajra, csengő, primordiális
bölcsesség, istenség, maṇḍala, tűz-felajánlás, mantra, színes homok [maṇḍalákhoz
használatos], gtor-ma, felhatalmazás adása), és a tíz titkos lényeges pont (a két
visszafordítás szertartása, titkos beavatás 207 , bölcsesség-beavatás, az egyesülés és
megosztás szertartása, gtor-ma, vajra-recitáció, a haragos megvalósítás szertartása, képek
felszentelése, megvalósítás a maṇḍalában). 208
Altmann Andrea így ír a tanítókról: „A tanárok nagy hangsúlyt fordítanak arra,
hogy következetesen határozzák meg az elvárásokat, és következetesen viselkedjenek. A
tanárok személyes énjüket amúgy is háttérbe szorították a szerzetesi élet választásával, így
a mindennapokban sem mutatják ki szeszélyeiket, gyengeségeiket, akárcsak személyes
vágyaikat. Az indulati kontrolljuk magas szintű. Már túljutottak azon, hogy a tanulók
magatartási zavarait saját, személyes sérelmüknek fogják fel. Saját koncentráltságuk
képessé teszi őket arra, hogy saját maguk és a környezetük számára – az előzőekben már
említett módon – biztonságosan tudjanak viselkedni és tanítani.

199
Tibetben dur-khod-nek (m.: temető) hívták azt a helyet, ahol a halott testeket feldarabolták (a hulladarabolók).
Rengeteg történet (pl.: 84 mahāsiddha) szól arról, hogy a remeteségbe vonuló tanítványok (akik aztán híres
mesterek lettek) dur-khod-k mellett éltek, hogy a halott testek látványa segítse őket az élet és halál körforgásának
realizálásában.
200
Itt a félrevezetés két esetéről beszélhetünk: a mester saját hibáinak elrejtéséről és a tanítás során elkövetett
csalásról, ami a rossz értelmezésből fakad és párosul mások félrevezetésének szándékával (GARRY: 133).
201
tib.: phyag-rgya
202
tib.: ’dug-stangs
203
tib.: bzlas-brjod
204
tib.: sbyin-sreg, szkrt: pūja
205
tib.: sgrub-pa
206
tib.: gshegs-su gsol-ba
207
tib.: gsang-ba
208
GARRY: 133-134

33
 Mindezen túl a tanárok pontosan tisztában vannak azzal, hogy a képzés nagyon sok
lemondást követel a tanulóktól, fárasztó és megterhelő is lehet, így valódi elismeréssel
fordulnak a gyakorlók felé.” 209

5. 2. A tanítvány

A tanítvány minőségeit a fogadalmának szintje szerint osztotta be ‘Jam-mgon kong-

sprul, így a három „csoport”: a prātimokṣa, a bodhisattva és a mantra. Természetesen,
amint a tanítvány képességei fejlődnek, a következő szintre léphet.
Az első szint a prātimokṣa fogadalom.

(35) so-thar snod-ldan sdom-pa’i bar-chad med |

A prātimokṣa fogadalmat befogadónak a fogadalom akadálytalanságával 210
[kell rendelkeznie].

Ez azt jelenti, hogy annak a személynek, aki leteszi ezt a fogadalmat, négy kitételnek kell
megfelelnie: ne lopjon, ne öljön meg élőlényt, kerülje a szexuális érintkezést és a
spirituális tettekhez ne legyenek helytelen igényei. 211 A jellemvonások pedig a következők:

(36) slob-dpon-la gus tshul-khrims yang-dag dang |

A mester iránti mély tisztelet, teljes erkölcsösség,

(37) bsam-gtan dang ni ‘don-la rtag brtson dang |

összpontosított elmélyedés, állandó törekvés a recitálásban,

(38) grims shing dul-la bzod dang-ldan-pa ni |

koncentrált és fegyelmezett [tudat] és [legyen] türelmes.

A tanuló csak a mestere iránti teljes odaadás révén képes tanulni, az erkölcsös magatartás
pedig minden pillanatban segíti őt, hogy elkerülje a fentebb leírt négy hibát. A meditáció
megerősíti a tanítvány tudását és hozzájárul a fejlődéséhez. A türelem támogatja a
mesterrel való szoros együttműködést.
A következő lépcsőfok a bodhisattva fogadalom, amihez a következők
szükségeltetnek:

(40) byang-sems snod gyur dad brtse blo-gros-ldan |

A bodhisattva fogadalom befogadója bizalommal, szeretettel és bölcsességgel
teli,

(41) spyad-pa spyod bzod rang zhi don mi gnyer |

209
ALTMANN 1
210
Vagyis: a fogadalmat letevő személy betartja fogadalmait, így azok „töretlenek”.
211
GARRY: 55

34
 türelemmel végzi a gyakorlatokat, a békére nem saját célból törekszik,

(42) brtson-ldan stong-nyid thos-la dga’-ba yin |

törekvő 212 és az üresség tanulásában örömét leli.

Vagyis: a tanítvány bízik a mahāyāna tanításokban és a mesterében. Együttérzéssel és

szeretettel viseltetik a hat létbirodalom minden lénye iránt. A szerző szerint a törekvőnek
szüksége van egy belső erőre 213 , ami a gyakorlásban segít, mivel a mahāyāna gyakorlatok
igen nehezek és nagy elkötelezettséget követelnek meg a gyakorlótól. A bodhisattva-út
legfőbb köve, hogy a gyakorló nem csupán saját hasznára tevékenykedik: másokat is segít
a megvilágosodás elérésében (rang zhi don mi gnyer). 214
Végezetül tekintsük meg a (titkos) mantra fogadalomhoz elengedhetetlen
kritériumokat!

(43) sngags-kyi snod-rung de steng bla-mar gus |

A mantrát befogadó azonfelül 215 tiszteli a lámát,

(44) gsang thub blo che dam-tshig sgrub-la brtson |

képes értelmezni a tantrát, nagyon értelmes, fogadalmát teljesítő és törekvő.

A tanítványnak tehát – a prātimokṣa és bodhisattva fogadalmakhoz szükséges

tulajdonságok és erények mellett – rendelkeznie kell a mélységes tisztelettel a gyökérláma
felé, ami már túlmutat a nagyrabecsülésen és alázaton, amit a korábbi gyakorlások
alkalmával kifejlesztett magában. Ennek a magyarázata az, hogy a vajrayānában a három
drágaságon (Buddha, Dharma, Saṅgha) kívül nagy becsben tartják a három gyökeret: a
lámát (az áldások gyökere), a yi-dam-okat (a megvalósítás gyökerei) és a dharma-
oltalmazókat (a tevékenység gyökerei); és a láma áldásai szükségesek, hogy a tanítvány
elérje a megvilágosodást vagy a világi üdvöt. Ezek az áldások nem anyagi dolgok, de csak
a mester (guru) iránti feltétlen tiszteleten keresztül részesülhet bennük a gyakorló. 216
A szerző, ‘Jam-mgon kong-sprul rin-po-che kifejti még, hogy milyen személyeket
„kell” elutasítania a mesternek, ha azok tanításért folyamodnak hozzá. Azok, akik önzőek,
akik arroganciát és megvetést táplálnak magukban, agresszívek és erkölcstelenek, akikben
hiányzik a három drágaság iránti bizalom és tisztelet, és így tovább.

212
azaz szorgalmas
213
tib.: bzod-pa
214
GARRY: 57
215
tudniillik a bodhisattva erényeken felül, amit fentebb taglaltunk
216
GARRY: 58-60

35
 5. 3. A mester és a tanítvány kapcsolata

A tanító és a tanuló viszonyában az első lépcső, hogy:

(46) rin-chen lta-bu’i dpon slob ‘brel brtags-nas |

A mester és tanítvány, akik drágakőhöz hasonlatosak, vizsgálják meg a
kapcsolatukat.

Ez a lépés nagyon fontos, hiszen ha egy olyan mester vagy tanítvány kerül szoros
kapcsolatba egymással, akik közül valamelyikük is hiányos tudással rendelkezik (a
szintnek megfelelően, amiket az előző alfejezetekben tárgyaltunk), akkor mindegyiküknek
számos problémával kell számolniuk és akár a fogadalmukat is meg kell szakítaniuk.
Miután mindketten megvizsgálták egymás minőségeit: a mester a tanítvány elérni kívánt
szintjének megfelelő előfeltételeit, a tanítvány pedig a mester már megvalósított szintjéhez
illő tudását és a személyiségét, hogy alkalmas-e őhozzá, elkezdhetik a tanítást / tanulást.
Kapcsolatuk révén a tanítvány elérheti a megvilágosodást, a mester pediglen teljesítheti
azon kötelezettségét, hogy az érző lényeket a megszabaduláshoz vezeti. 217
A szerző három tanítványi módszert vázol fel, melyek révén a tanítvány követheti a
lámát. Az első az anyagi dolgok adása és a tanító megbecsülése. Gyakran ez kimerült étel
és ruha adásában, illetve nem volt ritka, hogy a tanítvány felkínálta a szolgálatait, ha
nagyon ügyes volt valamilyen tevékenységben. A nagy tanítók (mint Naropa vagy Marpa)
felajánlották a gyerekeiket, asszonyaikat és a saját testüket is, azon okból kifolyólag, hogy
minden világi dolgot eszköznek tekintettek. A tanítványok tiszteletük jeléül felálltak,
mikor belépett a mester a helyiségbe, magasztalták őt, etc. 218 A második a tiszteletadás,
melybe azok a különféle dolgok tartoznak, amiket a tanítvány megtesz a mesteréért.
Tibetben például fürdőben és masszázsban részesítették a tanítványok a mesterüket. 219 A
legfontosabb mégis a harmadik módja a mester követésének: a gyakorlat. Más szóval a
tanító minden utasítását jószívvel fogadni és azt vizualizálni (vagyis thos: meghallgatni és
megtanulni a [tanítást], bsam: elmélyedni [azon] és sgom: meditálni 220 ). Tsong-kha-pa
erről így ír:

„Néked utat mutató szellemi mesteredre a

legnagyobb tisztelettel tekints!
Őbenne gyökeredzik valamennyi eredményed,
s elengedhetetlen feltétele ő előrejutásodnak

217
GARRY: 63
218
GARRY: 65, 146
219
GARRY: 65
220
tib.: thos, tib.: bsam, tib.: sgom

36
 mind mostani, mind elkövetkezendő életeidben.
Törekedj, hogy tettel-gondolattal
a kellő módon szolgáld.
Tiszteld meg azzal, hogy mindig tanácsait
követve cselekszel, még ha az életed múlik rajta.” 221

A szellemi tanító bölcs útmutatásainak köszönhetően a tanítvány előrejut a

megvilágosodáshoz vezető úton, s amennyiben megfogadja a fenti tanácsot (azaz a
mesterrel szemben mindig helyesen cselekszik), akkor a nyolc haszonban részesül: 1.
közelebb kerül a buddha-állapothoz, 2. a buddháknak örömet szerez, 3. legyőzi a helytelen
késztetéseket, 4. elkerüli a helytelen gondolatokat és tetteket, 5. fejlődést ér el, 6. mindig
lesznek mesterei, 7. elkerüli az alacsony létformákba születést, 8. könnyen eléri, amit
akar. 222
Tsong-kha-pa azt javasolja a gyakorlóknak, hogy miután megtanulták és
elmélyítették az alaptanításokat, szegődjenek egy tantrikus mester mellé, akinek szóbeli
tanításai 223 által akár egy életen belül is elérhető a megvilágosodás:

„Ez az általános ösvény, mely a nagykocsi mindkét kiváló

ágának, az oki és az okozati ösvénynek is a tartozéka.
Miután mindezt elvégezted, jártas kalauz oltalmára
hagyatkozva szállj a tantrák tengerére!
Akik ezt megteszik, s a szóbeli utasításokat követik, azok
értelmessé teszik emberi életüket, melyben különleges
lehetőségük adatott.” 224

Martin Brauen így fogalmazza meg a szellemi mesternek és tanítványának

kapcsolatát: „Nagy jelentőséggel bír a tanítvány és az ő szellemi mestere (Guru; bla ma)
közötti kapcsolat. Ez a tanító képes megóvni tanítványát azon veszélyektől – olyan
képzetekkel és mindenek előtt gyakorlatokkal kerülve érintkezésbe –, amikre még nem
érett meg. A guru tehát egyénileg vezeti tanítványát. Azonkívül vannak különböző –
különösen titkos – tanítások, amik nincsenek leírva, hanem csak szóban
hagyományozódnak mesterről mesterre; így a tanuló rá van utalva a mesterére. A mester
rendelkezik belső és külső minőségekkel; abban a helyzetben van, hogy beavatást adjon,
mandalákat rajzoljon és azokon meditáljon; koncentrációs technikákat gyakorol, tudja,
hogyan kell a szimbolikus kézmozdulatokat (Mudra) és a szertartásos táncokat

221
Agócs 1994: 98-99
222
Agócs 1994: 99
223
A tantrikus gyakorlatokhoz szükséges egy tantra mester szóbeli tanítás-füzére.
224
Agócs 1994: 106-107

37
megvalósítani, járatos a három alsó tantra-osztályban, a tűz-felajánlásban és rengeteg
szertartásos gyakorlatban.” 225
A mester és tanítvány viszonyát leginkább Sa-skya Paṇḍita hasonlatával lehet
kifejezni: egy fadarab, amit meg akarunk gyújtani, magától nem fog lángra lobbanni; a tűz
lángra kapásához egy lencsére van szükségünk, ami a napsugarakat fókuszálja. Éppen így
tudja az ember a Buddha áldását elnyerni egy szellemi mester közvetítése révén. 226

225
Brauen 1992: 17; a szövegrészletet fordította: Hegyi Krisztina
226
Brauen 1992: 17

38
 6. Művészeti és gyógyászati oktatás

A művészeti és orvosi tudományok az öt alsóbbrendű tanulmánynak a tagjai voltak.

Azok a tanítványok, akik nem jeleskedtek annyira a filozófiai tudományokban,
megpróbálkozhattak művészeti vagy orvosi képzéssel is (természetesen a kötelező óráikon
kívül) 227 : „A tudás alárendeltebb területeinek az orvoslást és a nyelvtani ismereteket,
költészetet, verstant, nyelveket tartották.” 228 Ez persze nem jelentette azt, hogy az effajta
oktatás nem volt megalapozva, vagy a képzés minősége alacsonyabb lett volna! Egy jól
képzett orvosnak példának okáért nagyon fontos szerepe volt a tibeti társadalomban; erre
bizonyíték, hogy mindenkor a Sman-rtsis-khang orvosi központ apátja volt a Dalai Láma
orvosa. Ez a poszt rendkívül nagy felelősséggel járt. Amikor a 13. Dalai Láma korán
meghalt, az orvosát tették felelőssé haláláért. 229 Hasonlóan lényeges volt a tekercskép-
festők 230 , a szobrászok vagy a táncosok munkája, hiszen értékeket, erkölcsi és szellemi
elveket képviseltek és az általuk elkészített munkáknak szakrális erejük volt; műveiket
számtalanul sokan használták meditációra, elmélyedésre és tanításra.

6. 1. Művészeti oktatás

A tibeti művészet központjai a kolostorok voltak. A szerzetesek lettek a kultúra

éltetői és fejlesztői. A tibeti alkotásokat áthatotta a buddhizmus, minden mű vallási célokat
szolgált. A műtárgyak is filozófiai, vallási szerepet töltöttek be, így a buddhák és istenségek
ábrázolása szigorú szabályokhoz volt kötve. A művészek nagyon jól képzett szerzetesek
voltak (ki-ki a maga szakterületén), és tudományuk mesterről tanítványra
hagyományozódott.
A tibeti festészet körébe tartoztak a falfestmények, a thangkák, az amulettek, a
fametszetek és a miniatúrák. A szobrászatot pedig a szobrok (például a vajszobrok),
kisplasztikák, táncmaszkok képviselték. Az építészet terén a mchod-rten-eket, a
kolostorokat és a hidakat lehet kiemelni, melyek a mai napig tükrözik a tervezőik

227
A verstant és idegen nyelveket csak dge-bshes fokozat után lehetett tanulni: „Mindezen tanulmányok mellett
a költészet, verstan, nyelvek tanítását nem engedélyezték a kolostorokban. Ezen tárgyakat csak a gese fokozat
elérése után vehették fel a tanulók, magán tanár segítségével.” (ALTMANN 1)
228
ALTMANN 1
229
Harrer 1998
230
tib.: lha-bris-pa

39
zsenialitását. A zene és a tánc 231 szintén része volt a kolostori életnek, ezeket a világiak is
élvezhették.
A tibeti buddhista művészet megjelenését Srong-btsan sgam-po uralkodásának
idejére vezethetjük vissza. Ebben az időszakban rengeteg várat és erődítményt építettek, a
legkorábbi buddhista kolostorok is ekkor épültek. A korai művészetre jellemző a nepáli és
kínai hatás (ne feledjük Srong-btsan sgam-po király két feleségét, akik műtárgyakat is
hoztak magukkal Tibetbe!), azonban meg kell említenünk a királykori kőoszlopokat 232 ,
amik viszont iráni (Tarim-medencén keresztül) mintát tükröznek. Művészettörténészek
általában három befolyásról számolnak be: ezek közül a legfontosabb az indiai (ez több úton
keresztül honosodott meg Tibetben, például: kasmíri iskolák, bengáli stílust képviselő
iskolák Nepálon keresztül), kínai és khotáni (leginkább a királyok idejében terjedt el,
amikor is nepáli mesteremberek mellett khotáni művészeket is felfogadtak) 233 . A 15.
században kezdtek kialakulni önálló tibeti stílusok, melyek jórészt egy-egy személyhez
(híres szerzetes mesterekhez, lámákhoz), illetve kínai elemekhez kapcsolódtak. Ebben az
időszakban épült a három nagy kolostor: Dga’-ldan (1409), ’Bras-spungs (1416) és a Se-ra
(1419); és ekkor alapították a két nagy festőiskolát is: a Sman-rist 234 és a Mkhyen-rist. Az
elkövetkező évszázadokban nagyon sok hatás érte a tibeti kultúrát (nepáli, kínai, mongol,
etc.), ám a nagy iskolák megpróbálták megőrizni a „stílusukat”. Később a tibeti alkotók
ihlették meg a környező országok művészetét (főleg Kína, Mongólia).
A tibeti festészet irányzatait iskolákhoz lehet kötni. Három nagy festőiskolát tartanak
számon; később több, kisebb festőiskola is létrejött. Az első a Sman-ris, amit Sman-thang-
pa sman-bla don-grub 235 alapított 1405-ben, később ennek az iskolának alapította meg az új
változatát az 5. Dalai Láma, Lhászában. Ez lett a „Sman-ris gsar-ma” 236 , aminek művészei a
Potala falfestményeit és a thangkák nagy részét készítette, ezek a művek lettek a dge-lugs-
pa kolostorok stílusának képviselői. A másik nagy iskola, a Mkhyen-ris szintén a 15.
században lett alapítva, ‘Jam-dbyangs Mkhyen-brtse dbang-phyug 237 stílusát követve. A
harmadik festőiskola Kar-ma sgar-bris volt (a 16. század második felében indult útjára a
képzése), aminek stílusa a karma bka'-brgyud követőihez kapcsolódik; ez a festészeti
irányzat Khams és Amdo területén vált ismertté. A kisebb iskolák ezen három intézményből
231
tibeti opera (tib.: lha-mo) és a ‘cham-tánc
232
tib.: rdo-ring
233
Hoffmann 2001
234
Az eredeti Sman-rist 1072-ben alapították, de egy árvíz lerombolta 1386-ban, és csak 20 évvel később, 1405-
ben építették újjá.
235
Egy nagy múltú orvosi család sarja.
236
m.: Új Sman-ris
237
Feltehetőleg Gnas-rnying festők alatt tanult és Sman-thang-pa mellett festett.

40
fejlődtek ki, illetve voltak regionális iskolák is, közülük megemlítjük a Dbus-ris-t, a Gtsang-
ris-t, a Khams-ris-t, és az Amdo-bris-t 238 .
A festők általában vándorló mesteremberek voltak, akik világi vagy kolostori
megbízásból dolgoztak. Például: amikor egy kolostor megrendelt egy thangkát, freskót vagy
amuletteket, a mester elindult a tanítványaival, inasaival az adott kolostorba,
megérkeztükkor pedig nagy ünnepséget rendeztek nekik. Általában az ilyen művészek
tudományukat apáról fiúra örökítették, akik hosszú ideig tanulták apjuk mellett a
mesterséget (technikai és szellemi képzésben egyaránt részesültek). A szerzetes festők a
világiakhoz hasonlóan éveken keresztül tanulták a festészetet. A technikák mellett
természetesen elengedhetetlen volt az ikonometriának, valamint a buddhizmus történetének
és alakjainak ismerete (ikonográfia), hiszen a képek a vallás elméleti és történeti hátterét
mutatták be. Minden iskolának megvoltak a maga stílusjegyei, a saját ikonometriai
rendszerük, ugyanakkor a festőnek és iskolájának stílusa csupán a háttérben és a
díszítőelemekben ütközhetett ki.
A tanoncok nem csupán egy mester keze alatt dolgoztak, életük során alkalmuk
adódott több művésztől is tanulni. A fiatal inasok először csak egy kis részletet rajzolhattak
meg, később aztán egész alakokat is. Erről Kelényi Béla a következőket írja: „Kezdetben
csak egy jelkép vagy testrész megrajzolását gyakorolják, később egy egész alakét (először
mindig Buddha-alakot) az ikonometria szabályai szerint. Ha ez megfelelő, akkor egy másik
istenség, majd a különböző ikonometriai rendszerekben meghatározott alakok szerkesztését
és rajzolását kell megtanulniuk.” 239
A szobrászat terén hasonló volt a helyzet: szintén vándorló mesteremberekről
beszélhetünk, a szobrászat mestersége nagyrészt családi tradíció volt, és hosszú ideig kellett
tanulniuk az inasoknak. A tanítványoknak ismerniük kellett az anyagot, amit
megmunkáltak, tudniuk kellett az ábrázolandó istenség, buddha vagy mester attribútumait,
jellegzetességeit. Megemlítjük még a vajszobrokat is: ezeket szerzetesek készítették nagy
gondossággal. Lhászában nagy tradícióra tekintettek vissza az újévi ünnepségekre készített
szobrok. Elkészítésükhöz az anyagi hátteret az arisztokrácia családjai biztosították,
előfordult azonban, hogy több családnak is össze kellett fognia, hogy egy nagy szobor
elkészülhessen. A szerzetesek nagy gondossággal készítették ezeket a műveket, maga a
munka egyfajta meditáció is volt, és nagyfokú koncentrációt igényelt. Természetesen az

238
tib.: A-mdo-bris
239
KELÉNYI: 40

41
idősebb, tapasztaltabb szerzeteseknek nagy szerepük volt a remekművek elkészítésében és a
fiatal szerzetesek vajszobrászati oktatásában.
Tibetben nagyon híres volt a lhamo, aminek gyökerei az indiai buddhista drámából
eredtek (i.sz. 6-9. sz.). A közismert lhamo azonban a 14. században alakult ki, mai napig
megőrizve az arculatát. A tibeti opera Thang-stong rgyal-po 240 nevéhez fűződik, aki
pásztorcsaládból származott, tizenhat évesen lett szerzetes, és bejárta egész Tibetet. Ő volt
az, aki ötvözte az opera-énekeket a vallásos történetekkel, mindezt megfűszerezte a
cintányér-és dobkísérettel. (A lhamoban általában világiak vesznek részt és a darabokat is a
kolostorokon kívül élőknek írták, de voltak darabok, amiket kizárólag szerzetesek
játszhattak.)
A lhamo öt tagból tevődött össze: a memorizált szövegből, a színjátékból, a
rögtönzésből, a jelmezből, valamint a táncból és zenéből. Minden opera három felvonásból
állt: az első a prelude, vagyis a bevezető volt, a második az opera maga és végül az
epilógus, melynek része az áldás kérése is. Tibetben a helyi opera-társulatokon kívül
számon tartottak tíz területi opera-társaságot is. Ezek közül négy emelkedett ki: Gyankhara,
Skyor-mo lung-pa, Shangs-pa és Chung-pa. Az évente megrendezett Shoton Opera
Fesztiválon (Lhásza) mindegyik társaság részt vett. A szervezés a ’Bras-spungs kolostor
feladata volt, ők gondoskodtak az előadókról és a nézőkről is. A három leghíresebb
társulatot (Gyankhara, Skyor-mo lung-pa, Shang-pa) a kolostor három kollégiuma látta el,
akikért a színészek és énekesek játszottak. A negyedik prominens társulat (Chung-pa), mely
a rnying-ma-pa lámák támogatását élvezte, a Gnas-chung-lcog kolostorban kapott helyet,
nem messze Lhásza központjától. Ezeket a társulatokat tekinthetjük iskoláknak is (ahogy
manapság ezen jelzővel láthatjuk őket), ahol a képzés sokrétű volt, hiszen nem csupán
énekelni kellett megtanulniuk a színészpalántáknak, hanem táncolni, szövegeket
memorizálni és kifejezően eljátszani a szerepeiket.
A tibeti operának volt egy különleges válfaja. A Meru Nying-pa kolostor kivételes
szerepet kapott az opera színpadán: egyedül ennek a kolostornak a szerzetesei játszhatták el
a következő négy operát: Jin-pa Chen-po, ‘Jig-rten dbang-phyug, Chung-po Dhonyoe és
Dhondup, valamint a The-pa Ten-pa. Az utolsó opera egy, a 13. Dalai Láma idejében itt élő
szerzetes nevéhez fűződik, aki Őszentségének írta ezt a művet, és a kolostor szerzetesei
adták elő. 1909-et írtunk ekkor, s egészen 1940-ig nem került bemutatásra a darab (akkor a

240
Híres vallási tanító volt, s emellett tehetséges mérnök: ő tervezte és építtette a Brahmaputra vashídjainak
többségét, amik közül néhányat a mai napig használnak.

42
fiatal 14. Dalai Láma tiszteletére vitték színre, két napig tartott és többi, mint 200 szerzetes
működött közre).
A ‘cham buddhista rituális tánc volt, mely ötvözte a tibeti bon szokásokat és a
tantrikus tanításokat. A ‘cham-táncokat – egy-két szereptől eltekintve – szerzetesek adhatták
elő. Az előadások egy bizonyos ünnephez kapcsolódtak (pl.: újévi ünnepség,
Padmasambhava születésnapja, etc.), egy-két napig tartottak és szabadtéren rendezték meg
őket (a kolostorok előtti téren alakítottak ki egy kör alakú színpadot), így nem csak a
kolostor lakói, hanem a világiak is megtekinthették a táncot. A ‘chamban fontos szerepet
betöltő posztok:
- asztrológus, aki ugyan nem volt részese az előadásnak, de ő volt az, aki
imáival és előzetes rituáléival megteremtette a megfelelő időjárást
(szertartásokat végzett);
- vajra mester, aki mantráival fenntartotta a tánc misztikus szintjét;
- a táncmester felelt a technikai részletekért és a pontos előadásért (többek
között ő irányította a kolostor minden táncát, bár voltak olyanok is, akik egy-
egy táncra specializálódtak);
- a zenekar biztosította a szöveg nélküli zenei hátteret, tagjai a hagyományos
szerzetesi ruhát viselték (vagyis nem öltöztek be jelmezbe);
- karmester, a zenekar irányítója;
- táncosok: felszentelt szerzetesek vagy novíciusok, világiak alakíthattak
harcosokat és mókamestereket; de a szereplők csakis férfiak lehettek! Díszes
ruhákban és nagy maszkokban játszottak.
A szerepek közül voltak a főszerepek: mint például a főistenségek és feketekalaposok 241 , és
a mellékszerepek: istenek kíséretei, feketekalaposok csapata stb. A szerepeket aszerint
osztották ki, hogy az adott személy milyen idős, mennyire tanult volt, és felmérték a
tantrizmusban való jártasságát is. Tehát semmiképpen sem a fizikai állóképességen, illetve a
színpadi tehetségen múlt, hogy ki melyik szerepet kapta meg. „Ennek megfelelően magas
rangú lámák alakítják a tánc főistenségeit és a feketekalapos táncosok vezetőjét. A
feketekalaposok tantrikus mesterek, vezetőjüket olyan egyházi méltóságok alakították
egykoron, mint pl. Reting 242 rinpocse 243 , a XIV. Dalai Láma egykori régense. Az átlagosan

241
Lha-lung Dpal-gyi rdo-rje tantrikus szentnek a megszemélyesítői, aki megölte Glang-dar-mat. Minden
táncnak megvoltak a maga főszereplői.
242
tib.: rva-sgreng
243
tib.: rin-po-che

43
képzett szerzetesek az istenségek kíséretét, és a feketekalaposok csapatát, a szerzetesjelöltek
pl. az alacsonyabb rangú csontváztáncosokat alakíthatják.” 244
A ‘cham-táncot titokban gyakorolták a szerzetesek, akár egy éven keresztül is, a
kolostor udvarán. Annyi bizonyos, hogy a tánc szabályait napokkal az előadás előtt
alaposan áttanulmányozták, mind a szerzetesek, mind a világiak. A ‘chamot táncszövegek
(’cham-dpe) alapján tanulták meg, ezek egyúttal a zenei kíséret kottái is voltak. A
tánckönyvekből tanulta ki mesterségét a táncmester is. Mégis, a legfontosabb a szóbeli
hagyomány volt: az idősebb lámák és szerzetesek szóban adták át tapasztalataikat a
tanítványoknak, akik az előadások alkalmával láthatták is mestereik rátermettségét és az
istenségekkel való eggyé válás megvalósítását. Véleményünk szerint azért is volt az
előadásnak akkora hatása a közönségre, mert nem igényelt pusztán vallási hitet: a látvány
kézzel fogható volt. Egy egyszerű, fiatal növendék is megértette a történéseket, és saját
szemével láthatta, hogy mestere milyen megvalósításokat érhet el – természetesen le kell
szögeznünk, hogy buddhista szempontból pont az volt a lényege az előadóművészeteknek (a
tibeti nép és a szerzetesek okításán kívül), hogy a közönség tagjai felismerjék, hogy a
színdarabok csupán az érzékszervek csalóka játékai, és elgondolkozzanak a valóság és
illúzió nem-kettősségén. Pedagógiai szempontból azonban ezek rendkívül hatékony tanítási
eszközök voltak, és fejlesztették a mester-tanítvány kapcsolatot. Visszatérve a szerepek
gyakorlására: minden „színész” végtelenül fontosnak tartotta, hogy úgymond „dolgozzon az
alakításán”. Jóval az előadás előtt megkezdték a szerepeiken való meditációjukat, illetve az
általuk alakított istenségekkel való azonosulást. Ezek tantrikus gyakorlatok voltak, nem
véletlen tehát, hogy csak nagyon képzett szerzetesek kaphattak főszerepeket.

6. 2. Orvosi és asztrológiai oktatás

A tibeti gyógyászat egy olyan rendszer, amit nagyon rég időkre lehet visszavezetni.
Legkorábbi formája a bon-tradícióban található meg. A bon kultúra orvoslási gyakorlatát
jóval az első évezred előtt tanították. A bon-pok szövegei gyógyító eljárásokat,
táplálkozási tanácsokat és gyógyszerészeti utalásokat tartalmaztak. A tibeti orvoslás a 7.
században kezdett nagymértékben fejlődésnek indulni, Srong-tsan sgam-po királynak
köszönhetően, aki orvosokat hívott a környező országokból (India, Kína, Irán, Nepál,
Kasmír). A tibeti írás bevezetése révén több orvosi szöveget le tudtak fordítani tibetire.
Khri-srong lde-btsan nevéhez fűződik az első ismert orvosi konferenciának az összehívása

244
Gelle 2008

44
(Bsam-yas kolostor). Az ő uralkodása idején egy tibeti orvos, Yu-thog Yon-tan összegezte
a különböző gyógyászati rendszereket, és megalkotta a Rgyud-bzhi-t, a legfontosabb
orvosi kézikönyvet, amit később (i. sz. 11. sz.) az ifjabb Yuthog Yon-tan Gon-po (Yu-thog
Yon-tan 13. inkarnációja) átrendezett és kiegészített; az új könyvet a mai napig használják
a tibeti orvosok. „A tradicionális tibeti gyógyászat a fejlődés egy új szakaszába lépett a
17. században. Őszentsége, az 5. Dalai Láma hozzáfogott a Potala palota megépítéséhez és
ugyanakkor megalapította a Chakpori Orvosi Egyetemet, Lhasaban.” 245 (Az iskola 1696-
tól állt fenn, egészen a kínai megszállás idejéig, amikor is teljesen lerombolták azt,
megfosztva ezzel Tibetet az egyik legnagyobb orvosi központjától.) A Dalai Láma
régense, Sangs-rgyas rgya-mtso ekkoriban írta meg a híres tanulmányát, a Vaidurya
Sngon-po-t (Kék berill). Ezenfelül gondoskodott a szöveg illusztrációjáról is: 79 thangkát
rendelt meg (ezeket a festményeket hívják orvosi thangkáknak, és az orvosi iskolákban
szemléltetési módszerként alkalmazzák őket). A második leghíresebb orvosi és
asztrológiai központot Őszentsége, a 13. Dalai Láma alapította 1916-ban. Az intézet a
Sman-rtsis-khang nevet kapta és szintén Lhászában található. (1959-ben az iskolát
bezárták, csupán néhány éve nyitották meg újra, és kezdték meg az orvosi oktatást.)
Heinrich Harrer a két orvosi központról a következőképpen nyilatkozik a könyvében: „Két
orvosiskola van, a kisebbik a Csagporin vagy Vashegyen fekszik, a nagyobbik lent a
városban.” 246 . 247
A tibeti orvosi képzésnek két fajtája volt ismeretes. Az egyik a hivatalos oktatás
volt, a másik a gyakorlati út. A kormányzati (hivatalos) képzés mind a világiak, mind a
szerzetesek számára elérhető volt. Az első esetben minden tibeti tartományból (megyéből)
kiválasztottak két fiatalt, akik valamelyik orvosi központban tanulhatták a gyógyászatot,
majd miután végeztek tanulmányaikkal, visszatértek a saját megyéjükbe, ahol betegeket
kezeltek. A második esetben Tibet minden jelentősebb kolostorából kiválasztottak két-két
szerzetest, akiket szintén orvosi iskolákban okítottak. Ők a vizsgáik után visszamentek a
kolostoraikba. A gyakornokság nem kívánt orvosi tanulmányokat: lényegében annyit tett,
hogy egy ifjú gyakornok egy gyakorlott orvosnál kitanulta a gyógyászat minden csínját-
248
bínját.
Az orvosiskolákban a tanulmányi idő tíz-tizenöt év volt. A hallgatókat öreg, tudós
szerzetesek oktatták. A fiatal szerzetesek a tibeti kolostorokban megszokott módon

245
MED 1; tib.: Lcags-po-ri
246
Harrer 1998: 242
247
MED 1
248
MED 2

45
tanulták a gyógyászatot: a mesterük előtt lótuszülésben ülve hallgatták őt. A képzett
szerzetesek pedig az orvosi thangkák segítségével szemléltették a különböző növények
hatásait a szervezetre, a tibeti gyógyászat által ismert közel 84.000 betegséget, a
gyógymódokat és a diagnosztizálást. Ámbátor hozzá kell tennünk, hogy a Tibetbe utazó
külföldieknek még a 20. század elején is volt okuk félni egy egyszerű betegség halálos
kimenetelétől 249 , mivel a sebészet teljesen ismeretlen volt a tibetiek számára: semmilyen
beavatkozást nem végeztek a testen belül, még szülést sem vezettek le 250 . És sajnos ezek
az iskolák minden új elől elzárkóztak. Az egyetlen, ami ellen lehetett védekezni, az a
himlő járvány volt: a városokban és kolostorokban volt lehetőség a betegség elleni oltás
beadatására. Ha valamelyik orvostanhallgató érdekelődött az emberi szervezet iránt, és
„élőben” is látni szerette volna a megtanultakat, akkor elment egy halott test
feldarabolására, ahol az ott dolgozók elmondták neki a halál okát és elmagyarázták a
különös eseteket. 251
A tibeti gyógyászat egyik legfontosabb területe a farmakobotanika 252 volt. Minden
ősszel az egész orvosi iskola a környező hegyekbe ment gyógynövényeket gyűjteni.
Naponta máshol kutattak értékes növények után, melyeket aztán a Brag yer-pa-ba 253
szállítottak. Ott a gyógyfüveket különválogatták, és megszárították; télen aztán finomra
őrölték a növényeket, majd kis zacskókba rakták és feliratozták azokat. A gyógyfüveket
az orvosi iskola apátja gondosan őrizte. Az orvosi központok így gyógyszertárként is
üzemeltek, ahová bárki bemehetett és kérhetett a gyógynövény-készletből (természetesen
az orvosok tanácsokat is szívesen adtak – az orvostanhallgatók pedig így szereztek
gyakorlati tapasztalatot). A tibeti gyógyászok leginkább a gyógynövényekhez értettek,
sokszor bizonyult hatásos segítségnek az ezen területen szerzett tudásuk. 254
A tibeti asztrológia története az orvostudományhoz hasonlóan egészen a bon
hagyományokig nyúlik vissza, és ötvöződik az indiai, kínai és a Kālacakra-tantra
elemeivel. Már az i.sz. 6. században jártak Kínában tibeti tudósok, hogy asztrológiát
tanuljanak, és az indiai bölcs, Padmasambhava is alkalmazott asztrológiai számításokat a
Bsam-yas kolostor felépítésénél. S természetesen nem felejthetjük el megemlíteni Sangs-
rgyas rgya-mtso régenst, aki az 5. Dalai Láma idején töltötte be ezt a tisztséget. Az ő

249
Harrer 1998
250
A legtöbbet az emberi sebészetről talán a tibeti hulladarabolók tudtak.
251
Harrer 1998
252
a növénytan gyógyszerészeti vonatkozásainak összegzése, röviden gyógynövénytan
253
Kb. 16 km-re Lhászától.
254
Harrer 1998

46
nevéhez rengeteg asztrológiai mű fűződik, köztük is a leghíresebb a Vaidurya Kar-po
(Fehér berill).
Sok tibeti életében nagy szerepet játszott az asztrológia: a születéstől egészen a
halálig. Az asztrológusok készítették el a megszülető gyermek horoszkópját,
megállapították a legkedvezőbb bolygóállásokat a házasságkötés időpontját illetően;
ezenfelül minden nagy kolostornak volt saját asztrológusa (csak szerzetes lehetett,
leggyakrabban láma), aki gondoskodott arról, hogy bizonyos szertartások és vallási
ünnepek előkészítése és végrehajtása, valamint mchod-rten-ek megépítése a megfelelő
bolygóállások alatt történhessen. Az évkönyvek megírása, az éves időjóslás szintén az
asztrológusok dolga volt. Ami azonban ennél is fontosabb jelen írásunk szempontjából, az
az, hogy az asztrológia a tibeti gyógyászat segédtudománya is volt: segítette a diagnózisok
megerősítését, valamint a gyógynövény-keverékek elkészítése és bevétele
legszerencsésebb időpontjának meghatározását. Láthatjuk, hogy az asztrológia sokrétű
volt, éppen ezért a fiatal szerzeteseknek sok évet kellett tanulniuk, főleg matematikát. 255
Tibetben az asztrológia tanulása nem különült el a gyógyászatétól, ám
hozzátesszük, hogy míg minden orvostanhallgatónak tanulnia kellett asztrológiát, ez
fordítva nem így volt (az asztrológia-tanoncokat nem kötelezték orvosi tanulmányokra).

255
Harrer 1998, Hoffmann 2001

47
 7. A nők szerepe a kolostori képzésben

Ezen fejezetet egy rövid bevezetővel kezdem, melyben ismertetem a nők szerepét és
történelmét a tibeti társadalomban.
Már i. sz. 2. században találhatunk utalásokat 256 egy délkelet-tibeti királyságra,
melyet nők irányítottak és „Nők királysága” néven vált ismertté. Ebben a királyságban a
társadalmi berendezettség matriarchális alapú volt, a politikai hatalom a nők kezében
összpontosult és a leszármazást is anyai ágon tartották számon. Az 5. századi sum-pák 257
feltehetően szintén nő-domináns társadalomban éltek (erre utal egy Tunhuangból származó
tibeti szövegrészlet). Bárki, aki a tibeti történelemben mélyebben kutakodik, találhat
bizonyítékokat arra nézvést, hogy volt idő, mikor bizonyos nők kimagasló szerepet
játszottak Tibet társadalmi fejlődésében. Vegyük például az i.sz. 7. és 9. század közötti
időszakot! A királyok édesanyjai aktívan részt vettek az állami politikában. De a későbbi
időkben is bizonyították a nők rátermettségüket mind ügyintézésben, mind a katonai
pályán. Ott volt Miu Gyalmo Palchen Tso, aki gyengélkedő férjének munkáját vette át:
fáradtságot félre téve kormányozta az Amdo tartományt, intézte annak ügyeit és nem
mellesleg, nagy katona is volt. De megemlíthetjük Jago Tsewang Dolma-t is, aki a Khams
tartományban, a Dergen-i udvarban volt ügyintéző. 258
A buddhizmus jelentős szerepet játszott a tibeti nők életében. Ugyan a szerzetesek
száma számottevően nagyobb volt, mint a szerzetesnőké, az apácává válás társadalmilag
pozitív és alternatív szerephez jutatta a nőket, s egyúttal választás dolga is volt. 1959-et
megelőzően közel 270 kolostor állt a szerzetesnők rendelkezésére, akiknek száma
meghaladta a 15.000-et. Azonkívül sok apáca élt visszavonultságban (kisebb
közösségekben) vagy remetelakokban.
Ippolito Desideri, 18. századi utazó elmondja az An account of Tibet című úti
beszámolójában 259 , hogy az apácák nagyobb szabadságot élveztek, mint férfi társaik.
Sokuk a kolostor falain belül éltek, ők minden nap kötelesek voltak a kolostorban
imádkozni. Azonban az étel, amit kaptak, gyakran egyáltalán nem volt kielégítő
mennyiségű. Ők nem tudtak kimenni a kolostorból a rendfőnökasszony engedélye nélkül,
de jóváhagyták nekik, hogy dolgozhassanak és pénzt keressenek saját részre. Elég nagy

256
Suishu, T’ang shu-Sui és T’ang dinasztia krónikáiban, illetve a Gesar eposz-kör egyes, a különböző tibeti
tartományok lakói révén fennmaradt változataiban is megtalálható.
257
tib.: sum-pa
258
WOM 1
259
Desideri 1931: 215

48
számban voltak olyanok, akik családjuk házában éltek. Az ő kötelességük a kolostoruk felé
kimerült a szerzetesi ruha viselésében és a vallásos teendőik ellátásában (természetesen a
kolostori tennivalók). Desideri szerint ők azért vállalták ezt a fajta életet, mert otthon
tudtak segíteni a szüleiknek a munkában és jobb ételt is kaptak, mint a zárdában élő
szerzetesnők. 260
A kolostorokban a nőknek is le kellett tenni a szerzetesi (dge-slong-ma) fogadalmat,
mely nélkül nem vehettek részt a szertartásokon és magasabb rendfokozatba sem léphettek;
ugyanis az apácák esetében is megvolt a lehetőség, hogy feljebb lépjenek a ranglétrán:
elérhették a dge-bshes-ma vagy mkhan-mo fokozatát. A szerzetesnők a saját vinayájukat
tanulmányozták és követték. Filozófiát egy idősebb apácával és egy tanult lámával
(mkhan-po) tanulhattak, de ez ritkaság számba ment: a szerzetesnők nagy része nem volt
olyan képzett, mint egy szerzetes. A rnying-ma hagyományában a hangsúly a
szertartásokon és mantrák recitálásán volt. Nagyon fontosak voltak a tantrikus gyakorlatok
az életükben. Azonban aki tanulni szeretett volna magasabb szinten, nem tagadták meg
tőle. 261
A szerzetesekhez hasonlóan, a nőknek is voltak magas megvalósítást elért
mestereik, akik életeken keresztül adták át tudásukat (női vonaltartók, tulkuk 262 ). Közülük
említésre méltó a 15. században élt hercegnő, Chos-kyi sgron-me, akit egy meditációs
istenség megtestesüléseként tartottak számon, vagy Dge-longs-ma Dpal-mo, aki szintén
királyi családból származott, azonban fiatalon kolostorba vonult, s leprás lett, amiből sok
éves meditációi és gyakorlásai révén felépült (de sorolhatnánk tovább). Voltak olyan
szerzetesnők, akik zárdákat alapítottak, kommentárokat írtak vagy épp komoly tantrikus
tanításokat adtak, melyek bejárták egész Tibetet és Mongóliát (például: Machig Lhabkyi
Dronma, a chod gyakorlat egyik mestere). 263 Elmondhatjuk tehát, hogy a „tibeti
buddhizmus valamennyi iskolájában, legyen az Nyingma, Szakja, Kagyü vagy Gelug,
számos nő ért el magasszintű szellemi megvalósítást, még ha a történetírás nem is jegyezte
fel a nevüket. Éppúgy elismerték őket, mint a férfiakat. Tanítottak, meghatalmazásokat
adtak, és minden dharmatevékenységet elvégeztek.” 264

260
Desideri 1931
261
WOM 4
262
tib.: sprul-sku
263
WOM 2 és WOM 3
264
WOM 3

49
 Végszó

Tibet történelmében és kultúrájában – ahogy azt fentebb írtuk – az egyik

legfontosabb szerepe a buddhizmusnak jutott. Ez a befolyás, mely már a királyok korában
meghatározó volt (illetve meghatározóvá vált), századok során fejtette ki a hatását.
Természetesen volt idő, mikor ez a vallás háttérbe szorult, azonban újra és újra akadtak
lelkes és kitartó mesterei, akik továbbvitték és életben tartották tanait. Ennek köszönhetően
rengeteg kolostor épült, számos nagy mester taníthatott és gyakorolhatott. A kolostorok
helyet biztosítottak a szerzeteseknek, hogy gyakorolhassanak, tanulmányokat
folytathassanak, gyógyíthassanak és alkothassanak. A tibetiek, bár nem volt könnyű,
megpróbálták az indiai mester-tanítvány kapcsolat hagyományait továbbvinni, melyben a
tanítvány és a mester egymásra van utalva, egymástól válnak azzá, amik (mesterré és
tanítvánnyá), támogatják egymást és átadják a tudást.
Ugyanakkor ne feledjük, hogy nem csupán a politikai vezetés döntéseinek
következménye volt, hogy az ország szinte teljesen védtelen lett a külső támadásokkal
szemben (a szerzetesek nagy száma is hozzájárult ehhez). Természetesen nem szeretnénk
egyoldalúan láttatni a történelmet, hiszen ahány ember, annyi igazság, és minden
mindennel összefügg. Azonban észre kell vennünk, hogy egy katonailag gyenge ország
nem alapozhat arra, hogy a szerzetesek vagy a vallás megvédelmezi őket egy esetleges
háborútól.
Térjünk azonban vissza az oktatáshoz. Összehasonlítva a nyugaton ismert oktatási
rendszerekkel, megállapíthatjuk, hogy a tibeti oktatáshoz nem állhatunk hozzá olyan
módszerekkel és pedagógiai kategóriákkal, melyeket a nyugati pedagógia megalkotott. Az
oktatás szerkezete, módszerei, eszközei és kulturális közege is nagyban különbözik attól,
amiben mi felnőttünk és felneveltük gyermekeinket. A problémák is teljesen mások, mint
például itt, Európában. (Éppen ezért – bár megpróbáltuk a dolgozatunkat nyugati
szempontok szerint felvázolni a könnyebb áttekinthetőség érdekében – nem lehetséges a
nyugati kategóriák alkalmazása a tibeti oktatási rendszerben.) Szinte csak különbségekről
beszélhetünk. A tibetiek a tudás elmélyítését tartják fontosnak, hogy ezáltal is előbbre
jussanak a megvilágosodás útján, addig mi az informatív tudást részesítjük előnyben. Az ő
oktatásukat áthatja a buddhizmus: kevés olyan területet tudunk említeni, ami nem
kapcsolódik szorosan a vallásukhoz; ezzel szemben a nyugati gondolkodás a vallásosságtól
(kereszténység, iszlám stb.) eltávolodva a materialista felfogás felé közelít (főként a

50
világháborúk időszakában), mely változásban nagy szerepet tulajdoníthatunk a technikai
„fejlődésnek”. A tibeti mesterek nagy hangsúlyt fektetnek a tanítványaikkal való szoros és
bensőséges kapcsolatra; nálunk azonban egészen más a helyzet: egy-egy tanárnak alig van
ideje arra, hogy a körülbelül húsz fős osztályból minden tanítványra jusson egy tanítási óra
alatt pár percnyi figyelem. A differenciálás pedig távoli álomnak tekinthető ezen a
földrészen, ahol élünk (leginkább hazánkban). Tibetben viszont elképzelhetetlen, hogy ne
haladjon mindenki a saját tempójában. Ehhez a tanárok is alkalmazkodnak, és
megpróbálják a diákokat a megfelelő irányba terelni. Az állam is máshogy állt hozzá az
oktatáshoz (jelen írásunkban a kolostori képzésről beszélhetünk), ugyan a nyugati
történelemben volt egy viszonylag hosszú és az oktatás szempontjából tartós időszak,
mikor a tanulmányok nagyon fontosak voltak és az országok egyetemei közti átjárás is
lehetséges volt.

51
Bibliográfia

52
Könyvek:

Brauen, M. 1992. Das Mandala- Der heilige Kreis im trantischen Buddhismus. Köln:
DuMont.
Desideri, I. 1931. An account of Tibet. London: George Routledge & Sons Ltd.
Diemberger, M. A. S. 1999. Tibet – A világ teteje múlt és jelen között. (Balogh, D. ford.)
Budapest: Gabo Kiadó.
Fehér, J. 1984. Lamaista Művészet – Kiállítás Kőrösi Csoma Sándor emlékére. Budapest:
Iparművészeti Múzeum. (katalógus)
Harrer, H 1998. Hét év Tibetben – Életem a Dalai Láma udvarában. (Hensch, A. ford.)
Budapest: Bodhiszattva Kiadó.
Hoffmann, H. 2001. A tibeti műveltség kézikönyve. (Csatlós, P. ford.) Budapest: Terebess
Kiadó.
GARRY: Jamgön Kongtrul, L. Th. 1999. The teacher-student relationship – A Translation of
„The Explanation of the Master and Student Relationship, How to Follow the Master, and
How to Teach and Listen to the Dharma”. (Garry, R. ford.) New York: Snow Lion
Publications.
Juhász, V. é.n. Tibet. v.n.: Athenaeum.
KELÉNYI: Kelényi, B. – Vinkovics, J. 1995. A buddhizmus művészete 2. – tibeti és mongol
buddhista tekercsképek. Budapest: Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Művészeti Múzeum.
Kelényi, B – Vinkovics, J. 1990. Lamaista szobrászat – A buddhizmus művészete I. Budapest:
Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Művészeti Múzeum.
SZÖPA: Lhündrup Szöpa 1995. Tibeti buddhizmus első kézből I. (Szegedi, M. – Agócs, T.
ford.) v.n.: Tibet Társaság.
Ősz, L., dr. é.n. A hat yak birodalma- a tibeti műveltség története és összetevői. Budapest:
Farkas Lőrinc Imre Könyvkiadó.
Perdue, D. P. 1992. Debate in Tibetan Buddhism. New York: Snow Lion Publications.
Ross, J. 1995. Lhamo – Opera from the Roog of the World. New Delhi: Paljor Publications.
Shakabpa, Tsepon W. D. 2000. Tibet története. (Szántai, Zs. ford.) Budapest: Osiris-
Bódhiszattva.
Sogyal Rinpoche 2006. Tibeti könyv életről és halálról. (Sárközy, A. ford.) Budapest:
Cartaphilus.

Könyvfejezetek:

Agócs, T. 1994. „A megvilágosodáshoz vezető út állomásai – Tsong-kha-pa: Byang-chub

lam-rim mdor-bsdus.” In: Fehér, J. (szerk.) 1994. Tibeti buddhista filozófia. Budapest:
Orientalisztikai Munkaközösség – Balassi Kiadó, 91-108.
Das, S. Ch. 1984. Tibetan studies. Calcutta: K. P. Bagchi & Company, 220-233.

Folyóiratcikk:

53
DREYFUS 1: Dreyfus, G. 1997. „Tibetan scholastic education and the role of soteriology.”
Bécs: Journal of the International Association of Buddhist Studies, 20(1): 3 1-62.

Disszertáció:

MacPherson, Sonia 2000. A path of learning: Indo-Tibetan Buddhism as education. Ph.D.

thesis, The University of British Columbia.

Kézirat:

TERJÉK: Terjék, J. Tibeti művelődéstörténet. /kézirat/

Tibeti szöveg:

‘Jam-mgon kong-sprul 1985. Shes-bya kun-khyab (stod-cha). Mi-rigs-dpe skrun-khang, 42-

44.

Internet:

ALTMANN 1: Altmann, A. A buddhizmus elterjedése és a kolostori nevelés. megtekintve:

http://www.angkor.iif.hu/html/altmann_-_4.html [olvasva: 2009. március 22.]
ALTMANN 2: Altmann, A. 2003. Az oktatási lehetőségek és eltéréseik Tibetben a fiúk és
lányok számára. [online] megtekintve: http://www.tejutiskola.hu/tibokt.htm [olvasva: 2009.
április 3.]
Chogyam Trungpa Rinpoche. Visual Dharma: The Buddhist Art of Tibet. [online]
megtekintve: http://www.himalayanart.org/pages/Visual_Dharma/history.html [olvasva: 2009.
április 4.]
DREYFUS 2: Dreyfus, G. 2003. The Sound of Two Hands Clapping – The Education of a
Tibetan Buddhist Monk. [online] megtekintve: http://www.thdl.org/essays/dreyfus/ [olvasva:
2009. április 5.]
Gelle, Zs. 2008. A csham tánc. [online] megtekintve:
http://www.tibet.hu/potala_reszlet.php?id=10 [olvasva: 2009. április 30.]
Nima, Badeng, Problems related to bilingual education in Tibet. [online] megtekintve:
http://www.khamaid.org/programs/education/Tibetan%20language%20in%20education.htm
[olvasva: 2009. május 6.]
Preschern, E. 2007. Goldene Buddhas und farbenprächtige Thangkas [online] megtekintve:
http://schattenblick.net/infopool/religion/buddha/rbpre622.html [olvasva: 2009. március 20.]
SCHOENING: Schoening, J. D. Sūtra Commentaries in Tibetan Translation [online]
megtekintve:
http://www.thdl.org/collections/literature/genres/book/show.php?xml=5Schoen.xml&l=d1e38
7 [olvasva: 2009. május 2.]
WOM 4: Tenzin Palmo. Abstract: A brief overview of the situation for nuns in the Tibetan
Tradition. [online] megtekintve: http://www.congress-on-buddhist-
women.org/index.php?id=42 [olvasva: 2009. május 12.]

54
ASTRO 1: Astrology History. [online] megtekintve: http://www.men-tsee-
khang.org/astrology/ahistory.htm [olvasva: 2009. március 21.]
ASTRO 2: History of Tibetan Astrology. [online] megtekintve: http://www.tibetanmedical-
astro.com/astrology/history.htm [olvasva: 2009. január 30.]
MED 1: The History of Tibetan Medicine. [online] megtekintve:
http://www.padma.ch/en/tibetanmedicine/history.shtml [olvasva: 2009. január 24.]
MED 2: Medical Schools and Training for Tibetan Doctors. [online] megtekintve:
http://www.tibetmed.org/school_training.htm [olvasva: 2009. január 24.]
MON: Tibetan Monastery Inventory. [online] megtekintve: Tibetan Monastery Inventory
http://www.colorado.edu/APS/landscapes/tibet/inventory.htm [olvasva: 2009. május 18.]
TÉTEL: 2008. A buddhizmus létrejötte és szerepe az ázsiai térség társadálmában. [online]
megtekintve: http://tetel.info/a-buddhizmus-letrejotte-es-szerepe-az-azsiai-terseg-
tarsadalmaban.html [olvasva: 2009. március 22.]
WOM 1: 1995. Tibetan Women – Oppression and Discription in Occupied Tibet. [online]
megtekintve: http://www.tibet.com/women/twdiirrpt.html [olvasva: 2009. január 24]
WOM 2: Female Dharma Masters of the past. [online] megtekintve:
http://www.tilokpur.org/kdtl6.html [olvasva: 2009. május 12.]
WOM 3: Kiemelkedő nők a tibeti buddhizmusban. [online] megtekintve: http://www.buddha-
tar.hu/kiemelkedo_nok_a_tibeti_buddhizmusban [olvasva: 2009. május 11.]

Weboldalak:

http://www.collectionscanada.gc.ca/index-e.html [olvasva: 2009. január 4.]

http://www.tibet.com/ [olvasva: 2009. február 27.]

55
 Tibeti szavak átírása és kiejtése

Jelen írásunkban arra törekedtünk, hogy konzekvensen kezeljük a tibeti szavak írását.
A szavak megadásában az angolos átírást követjük, a következő módon:
- az értelmileg összetartozó szótagokat kötőjellel fűztük össze, pl.: byang-chub
sems-dpa’;
- a tulajdonneveket (úgymint személyek, városok, kolostorok és művek nevei)
nagy kezdőbetűvel írtuk, azonban NEM a tibeti alapbetű szerint (pl.: dByig-gnyen
helyett Dbyig-gnyen), azon egyszerű okból kifolyólag, hogy a tibeti nyelv ismerői
tudják, melyik az alapbetű, azoknak, akik pedig nem ismerik a tibeti betűket, a
szójegyzékben megadtuk a szavak („modern”) kiejtését;
- a közneveket végig kisbetűvel írtuk;
- az „m.” a magyar, az „mo” a mongol, a „tib.” a tibeti, az „szkrt.” pedig a
szanszkrit rövidítése, pl.: tib.: dbu-ma, szkrt.: madhyamaka;
- a tibeti szavak („modern”) kiejtését {} zárójelben közöltük, pl.: tib.: dbu-ma
{vumá};
- bizonyos szavakat, amik a köznyelvben meghonosodtak már, nem a hivatalos
tibeti átírás szerint használtuk, hanem megpróbáltuk a kiejtés szerint közölni
(azonban az első használatkor lábjegyzetben megadtuk az eredeti megfelelőt), pl.:
bla-ma helyett láma, Lha-sa helyett Lhásza, Po-ta-la helyett Potala;
- azokat a szavakat, amiknek nem találtuk meg az eredeti, tibeti írását, csupán a
kiejtett változatát, azokat dőlt betűvel jelöltük, pl.: Jam-yan.
A kiejtésről: a „modern” kiejtésről nincs tudományos átírási rendszer és a tibeti területek is
máshogy ejtenek egyes szavakat (tájszólás különbségei), ezért megpróbáltuk az általunk
tanultak alapján megadni a szavak kiejtését. Természetesen a pontosság azért sem lehetséges,
mivel írásban nem lehet bizonyos hangokat érzékeltetni, bármily’ pontos rendszert is
használnánk rá. Hangsúlyozzuk, hogy ez csupán a mi kiejtésünk, és nem garantáljuk, hogy
teljesen megfelelő – ezért aki hiteles forrást szeretne a kiejtéssel kapcsolatban, kérdezzen meg
egy tibeti személyt!

A tibeti szavakat két módon szerkesztettük táblázatba: a tibeti alapbetű szerint (vagyis
a tibeti abc szerint) és a latin abc szerint, pontosan azért, hogy egy szakértő és egy laikus is
megtalálhassa a szavakat a szójegyzékben.

56
Tibeti-szanszkrit-magyar szójegyzék

57
 Tibeti alapbetű szerint

Tibeti Szanszkrit Magyar

Kar-ma sgar-bris {kármá egy tibeti festőiskola
gárdrí}
Kong-po {kongbó} egy kelet-tibeti terület
Kun-dga’ rgyal-mtshan Sa-skya Paṇḍita a sa-skya iskola
{küngá gyelcen} megalapítója
Klu-sgrub {lutub} Nāgārjuna egy indiai bölcs
Klong-chen rab ‘byams-pa egy tibeti bölcs
{longcsen ráb ncsámbá}
dkyil-’khor {tyílkhór} maṇḍala „kör”, 2 vagy 3 dimenziós
szakrális kép
Bka’-’gyur {kángyur} „lefordított szavak”, a tibeti
kánon egyik kötete
bka'-brgyud {kágyű} egy tibeti rend
Bkra-shis-lhun-po egy tibeti kolostoregyetem
{tásilhünbó}
Skyor-mo lung-pa {kjormo egy tibeti opera-társulat
lungba}
bskyed rim-pa {tyé rimbá} fejlesztő szinten álló tanuló
Khams {khám} egy tibeti tartomány
Khams-ris {kámrí} egy tibeti festőiskola
khyab-pa {kjábbá} összefüggés
khyab-log {kjáblok} fordított kapcsolat
khri-pa {tipá} itt: a Dga’-ldan kolostor
vezetője
Khri-srong lde-btsan egy tibeti király
{triszong decen}
mkhan-po {khenpó v. upādhyāya prātimokṣa-mester
khenbó}
mkhan-mo {khenmó}
Mkhyen-ris {kjenrí} az egyik tibeti festőiskola
grub-mtha’ {dubtá} siddhānta doxográfia
Glang-dar-ma {lángdármá} egy tibeti király
gling-gseb {lingszeb} az egyik alacsonyabb dge-
bshes-fokozat
Dga’-ldan {gáden} egy tibeti kolostoregyetem
dge-bsnyen(-ma) {genyen(- upāsaka (-sikā) világi hívő(nő)
má)}
dge-tshul(-ma) {gecűl(-má)} śramaṇera (-rikā) szerzetesnövendék(nő)
dge-tshul-gyi slob-dpon novícius szerzetesmester
{gecülgyi lobbön}
dge-lugs {geluk} egy tibeti rend
dge-slong(-ma) {gelong(- bhikṣu(nī) szerzetes(nő)
má)}
dge-slong rgan-pa {gelong a fiatal szerzetesek

58
genbá} (röv.: dge-rgan) pártfogója a kolostorban
dge-bshes(-ma) {gesé(-má)} tibeti szerzetesi rang
‘grel-ba {delvá} bhāṣya, vṛtti indiai kommentár
‘grel-bshad {delsé} szubkommentár
Rgyud-bzhi {gyűsí} A négy orvosi tantra
sgom {gom} meditálni
sgrub-pa {dubá} siddhi megvalósít, tökéletesít
sgrub-byed {ducsé} sādhana magyarázat
bsgrub-bya {ducsá} sādhya tétel
bsgrub-bya’i chos {ducsé sādhya-dharma bebizonyított állítás
cső}
Ngal-gso-skor gsum {ngel- A megnyugvás trilógiája
szó-kor szum}
sngags {ngák} tantra vagy mantra tantra
sngags-kyi slob-dpon tantra- ācārya tantra mester
{ngaktyi lobbön}
ci’i phyir {csí csír} miért?
Chung-pa {csungbá} egy tibeti opera-társulat
Chos-kyi grags-pa {csőtyí Dharmakīrti egy indiai bölcs
dákbá}
Chos-kyi sgron-me {csőtyi egy tibeti női láma
donme}
Chos-kyi blo-gros {csőtyí Marpa egy tibeti fordító
lodrő}
Chos-mngon-pa kun-las Abhidharma-samuccaya A bölcselet rövid
btus-pa {cső ngönbá künlé összefoglalása
tübá}
Chos-mngon-pa'i mdzod Abhidharma-kośa A bölcselet kincsestára
{cső ngönbé dző}
chos-can {csőcsen} dharmin tárgy
chos-thog {csőtok} tantrikus gyűlés vagy vita-
trimeszter
Chos dang chos-nyid rnam- Dharma-dharmatā-vibhaṅga A jelenségek és végső
par ‘byed-pa {cső dáng természetük
csőnyí námbár ncsébá} megkülönböztetése
chos-spyod {csőcső} egy kolostor szertartás-
szövegei
chos-mtshams {csőcám} vita-szünet
chos-ra {csőrá} vitaudvar
mchod-rten {csőrten} stūpa ereklyetartó építmény
‘cham {ncsám} maszkos tánc
’cham-dpe {ncsámpe} kottás- és tánckönyv
‘Jam-mgon kong-sprul blo- egy tibeti bölcs
gros mtha’-yas {dzsámgön
kongtrül lodő tájé}
‘Jam-dbyangs Mkhyen-brtse egy tibeti festő
dbang-phyug {dzsámjáng
kjence vángcsuk}
‘Jig-rten dbang-phyug egy tibeti opera

59
{ndzsigten vángcsuk}
‘Jigs-byed {ndzsikcsé}
Nyang {nyáng}
rnying-ma {nyingmá}
ta-la’i bla-ma {tálé lámá}
ting-nge ‘dzin {tingge samādhi
ndzin}
gtan-tshigs {tencik} hetu
gtor-ma {tormá}
rtags {ták} liṅga
rtags ma grub {ták má dub}
Rtags-rigs {tákrik}
rtogs-pa {tokbá}
lta-ba {tává}
ston-pa {tönbá}
brtan-pa {tenbá}
brtul-zhugs {tülsuk}
Bstan-’gyur {tengyur}
bstan-bcos {tencső}
Bstan-bcos bzhi brgya-pa
{tencső sí gyábá}
thang-ka {tángká}
Thang-stong rgyal-po
{tángton gyelbó}
Theg-pa chen-po’i rgyud
bla-ma bstan-bcos {tekbá
csenbő gyű lámá tencső}
Theg-pa chen-po’i mdo-
sde’i rgyan-gyi tshig-le’ur
byas-pa {tekbá csenbő dodé
gyengyi ciklür csébá}
Thogs-med {tokmé}
thos {thö}
mtha’-gcod {tácső}
dam-bca’ {dámcsá}
dam-bca’-ba {dámcsává}
dur-khod {durkő}
de-kho-na-nyid {dekonanyí}
dran-pa {denbá}
drung-yig chen-mo {dungjík
csenmó}
Bdu-ma-la ‘jug-pa zhes bya-
ba {dumálá ndzsukbá
sécsává}
Bde-mchog {decsok}
Bhairava Félelemkeltő
tibeti terület U-Tsang-
tartományban
egy tibeti rend
dalai láma
meditatív összpontosítás,
elmélyülés
magyarázat
áldozati tésztakészítmény
jel
a magyarázat nem
megalapozott
Jelek és érvek vagy
Bizonyítási eljárások
abhisamaya megértés
világnézet
tanító
rendíthetetlenség, stabilitás
fogadalom
„lefordított magyarázatok”,
a tibeti kánon egyik kötete
śāstra kommentár
Cattuḥśataka-śāstra Négyszáz kommentár
tibeti tekercskép, festmény
egy tibeti tudós
Mahāyānottaratantra-śāstra Kommentár a mahāyāna
buddha-természetéhez
Mahāyāna-sūtrālaṃkāra- A mahāyāna-sūtrák füzére
kārikā
Asaṅga egy indiai bölcs
hallgat, megtanul
vitakönyv
formális vita
a vita védője
temető
tattva olyanság, valódiság
figyelmesség
szerzetes-titkár
Madhyamakāvatāra-nāma Bevezetés a középút
filozófiájába
Sambhāra A legkiválóbb boldogság

60
Mdo-sde rgyan {dode gyen} Mahāyāna-sūtrālaṃkāra
Mdo-rtsa’i ‘grel-chen {docé A rövid fegyelmi
ndelcsen} szabályzathoz írt
nagykommentár
’dug-stangs {nduktáng} ülésmód
'Dul-ba'i mdo {ndűl-vé dó} Vinaya-sūtra A fegyelmi szabályzat
sūtrája
‘dod {ndó} elfogad
rdo-rams {dórám} az egyik alacsonyabb dge-
bshes-fokozat
rdo-ring {doring} kőoszlop, obeliszk
Sdoms-gsum rnam-par nges- A három fogadalom
pa’i bstan-bcos {domszum meghatározásának
námpár gébé tencső} kommentárja
Bsdus-grwa {dűvá} Témagyűjtemény
bsdus-chen {dűcsen} a Témagyűjteményt haladó
szinten tanuló
bsdus-chung {dűcsung} a Témagyűjteményt kezdő
szinten tanuló
bsdus-’bring {dűnding} a Témagyűjteményt
középhaladó szinten tanuló
nang-’khor {nángkhor} szellemi baráti és tanítványi
kör
gnas-klog-pa’i slob-dpon olvasó mester
{nékokbé lobbön}
Gnas-chung-lcog egy tibeti kolostor
{nécsungcsok}
Gnas-rnying {nénying}
pan-chen {pencsen} „nagy pandita”, a pancsen
láma
Pad-ma dkar-po {pémá egy tibeti tanító
kárbó}
Pad-ma dbang-rgyal {pémá egy tibeti bölcs
váng-gyel}
Po-ta-la {potálá} Tibet fővárosában található,
a dalai lámák téli
rezidenciája
po-ti lnga {poti ngá} "öt nagy szöveg"
(dge-slong-ma) Dpal-mo egy tibeti női láma
{pelmó}
spyi-khyab mkhan-po főkancellár Tibetben
{csikjáb kenbó}
spyi-don {csidön} összefoglalás
sprul-sku {tülkü vagy tulku} újra megtestesült láma
phan-’dogs-pa {phendokbá} jó, erényes tettek halmozása
phyag-rgya {csákgyá} mudrā kézmozdulatok
‘Phags-pa’i lha {npákbé hlá} Āryadeva egy indiai bölcs
Bod-chen {pőcsen} Nagy-Tibet
bod-’grel {pődel} tibeti kommentár

61
bon-po {bőnbó vagy pőnbó} a bon (tibeti
hagyomány/vallás)
gyakorlója
Byang-chub lam-rim mdor- A megvilágosodáshoz
bsdus {csángcsub lámrim vezető út állomásai
dordű}
byang-chub sems-dpa’ bodhisattva „tökélyharcos”, az a
{csángcsub szempá} személy, aki minden lény
érdekében törekszik a
megvilágosodásra
Byang-chub sems-dpa’i Bodhisattva-caryāvatāra Bevezetés a bodhisattva
spyod-pa-la ‘jug-pa gyakorlataiba
{csángcsub szembé csöbálá
ndzsugbá}
Byang-chub sems-dpa’i sa Bodhisattva-bhūmi A bodhisattva szintek
{csángcsub szempé szá}
Byams-pa {csámbá} Maitreya az eljövendő Buddha, aki a
hagyomány szerint Asaṅga
tanítója volt
Brag yer-pa {drak jerbá egy tibeti kolostor
vagy tra jerbá}
’Bras-spungs {drépung} egy tibeti kolostoregyetem
dbu-ma {vumá} madhyamaka filozófiai irányzat,
„középút” filozófiája
Dbu-ma rtsa-ba’i tshig-le’ur Prajñā-nāma-mūla- A középút alapversei
byas-pa shes-rab ces bya-ba madhyamaka-kārikā
{vumá cávé ciklür csébá
séráb csé csává}
dbu-mdzad {vudzé} „énekvezető” a tantra-
kollégiumban
Dbus dang mtha’ rnam-par Madhyānta-vibhaṅga A középút és a végletek
‘byed-pa {vű dáng tá megkülönböztetése
námbár ncsébá}
Dbus-gtsang {ücáng} az egyik tibeti tartomány
Dbus-ris {vűrí} egy tibeti festőiskola
Dbyig-gnyen {csiknyen} Vasubandhu egy indiai bölcs
sbyin-sreg {csínszek} pūja „tűz-felajánlás”, egy
szertartás
Mani-lha-khang egy tibeti kolostor
Mi-pham rgya-mtsho egy tibeti bölcs
{mipám gyácó}
Sman-thang-pa sman-bla egy tibeti festő
don-grub {mentángbá menlá
döndub}
Sman-rtsis-khang az egyik tibeti orvosi
{mencíkáng} központ / egyetem
Sman-ris {menrí} az egyik tibeti festőiskola
Sman-ris gsar-ma {menrí Új Sman-ris
szármá}

62
Smon-grol-gling egy tibeti kolostor
{möndölling}
Smon-lam chen-po {mönlám nagy tibeti ünnepség
csenbó}
Tsong-kha-pa {congkábá} egy tibeti bölcs, aki
megalapította a dge-lugs
rendet
Gtsang-ris {cángrí} egy tibeti festőiskola
rtsa-ba’i gzhung {cávé gyökérszöveg
sung}
rtse-drung {cedung} tibeti szerzetes-hivatalnok
rtsod-grwa {cővá} a vitatkozás intézménye
rtsod-zla {cőlá} egyéni vita
Tshad-ma rnam-’grel-gyi Pramāṇa-vārṭṭika-kārikā Kommentár a mérvadó
tshig-le’ur byas-pa {cémá megismeréshez
námdelgyí ciklür csébé}
tshar {cár} befejezni, befejezett
tshul-khrims {cültrim} erkölcs
tshogs-rams {cokrám} az egyik magasabb dge-
bshes-fokozat
Zhi-ba'i lha {sibé hlá} Śāntideva egy indiai bölcs
zhi-bar gnas-pa {sivár nébá} békésen él(ő)
gzhung chen bcu-gsum "13 nagy szöveg"
{sung csen csuszum}
Zla-ba grags-pa {szábá Candrakīrti egy indiai bölcs
dákbá}
bzod-pa {szöbá} türelem
bzlas-brjod {dédzső} recitáció

yi-dam {jidám} meditációs istenség

yig-cha {jikcsá} tibeti kolostori kézikönyv
yig-tshang {jíkcáng} Titkárság

Yon-tan 'do {jönten ndó} Guṇaprabha egy indiai bölcs

Rva-sgreng {ráteng} egy tibeti régens
Rang-grol-skor gsum Az önmegszabadulás
{rángdőlkor szum} trilógiája
rang-’grel {rángdel} Önkommentár
rigs {rik} származás, család, típus,
aspektus
rigs-lam-pa {riklámbá} a vita kérdezője
rin-po-che {rinpocse} újra megtestesült láma
ris-med {rímé} tibeti kolostori mozgalom
las-byed-pa slob-dpon karma-kāraka-ācārya szertartás-mester
{lédzsébá lobbön}
longs-spyod rdzog-pa’i sku sambhogakāya a Buddha „teljes élvezet-
{longcső dzobé ku} teste”
bla-ma {lámá} guru mester, láma
Blo-rigs {lórik} Tudattípusok vagy

63

Slob-dpon dang slob-ma’i
mtshan-nyid dang bsten-
tshul ‘chad-nyan bcas-
bshad-pa’i skabs {lobbőn
dáng lobmé cen-nyí dáng
tencül csényen csésébé káb}
Shangs-pa {sángbá}
shes-pa mkhas-pa {sébá
khébá}
Shes-bya kun-la khyab-pa
{sécsá künlá kjábbá}
shes-bzhin {sésin}
Shes-rab pha-rol-tu phyin-
pa’i man-ngag-gi bstan-bcos prajñāpāramitopadeśa-
mgnon-par rtogs-pa’i rgyan śāstra-kārikā
zhes bya-ba tshig-le’ur byas-
pa {séráb páröltu csinbé
mengággí tencső nőnbár
tokpé gyen sécsává ciklür
csébé}
gshegs-su gsol-ba {sekszu
sólvá}
bshad-grwa {sévá}
sa-skya {szákjá}
Sa-lam {szálám}
Sangs-rgyas rgya-mtso
{száng-gyé gyácó}
sangs-rgyas sprul-pa’i sku
{száng-gyé tülbé ku}
sum-pa {szumbá}
Se-ra {szerá}
so-skye {szotye}
so-sor thar-pa {szoszór
tárbá}
so-sor thar-pa slob-dpon
{szoszór tárbá lobbön}
Srong-tsan sgam-po
{szongcen gámbó}
gsang-ste ston-pa {szángte
tönbá}
gsang-ba {szángvá}
Gsang-ba ‘dus-pa {szángvá
ndűbá}
Tudattényezők
A mester és tanítvány
jellemzőiről, a követés
módjáról, a tanításról és
hallgatásról szóló rész
egy tibeti opera-társulat
„tudás ága”, az, aki a
megismerést elsajátította,
bölcs
A mindent átható
megismerés / Egyetemes
tudás
éberség
Abhisamayālaṃkāra-nāma- A megvalósítás füzére
megkérés a halálhoz
magyarázatok intézménye
egy tibeti rend
Bhūmik és ösvények (az öt
ösvény és a tíz bodhisattva
szint)
egy tibeti régens
nirmāṇakāya a Buddha kisugárzott teste
Amdo tartományban egy
terület lakói
egy tibeti kolostoregyetem
közönséges ember
prātimokṣa egyéni megszabadulás
prātimokṣa-ācārya Prātimokṣa mester
egy tibeti király
rahas-nuśāsaka magántanító
titkos beavatás
Guhyasamāja Guhyasamāja
64
Gsang-ba’i snying-po
{szángvé nyingbó}
bsam {szám}
Bsam-grub-rtse
{számdubce}
Bsam-yas {számjé}
lha-bris-pa {hládríbá}
lha-mo {hlámó}
lha-rams {hlá-rám}
Lha-lung Dpal-gyi rdo-rje
{hlálung pelgyi dordzse}
Lha-sa {hlászá}
Lho-brag {hlódrák}
A-mdo {ámdó}
A-mdo-bris {ámdódrí}
Tibeti
(dge-slong-ma) Dpal-mo
{pelmó}
‘cham {ncsám}
‘dod {ndó}
‘grel-ba {delvá}
‘grel-bshad {delsé}
‘Jam-dbyangs Mkhyen-brtse
dbang-phyug {dzsámjáng
kjence vángcsuk}
‘Jam-mgon kong-sprul blo-
gros mtha’-yas {dzsámgön
kongtrül lodő tájé}
‘Jig-rten dbang-phyug
{ndzsigten vángcsuk}
‘Jigs-byed {ndzsikcsé}
‘Phags-pa’i lha {npákbé hlá}
’Bras-spungs {drépung}
’cham-dpe {ncsámpe}
’dug-stangs {nduktáng}
A-mdo {ámdó}
A-mdo-bris {ámdódrí}
Bde-mchog {decsok}
Bdu-ma-la ‘jug-pa zhes bya-
ba {dumálá ndzsukbá
sécsává}
Bka’-’gyur {kángyur}
Guhyagarbha Titkok lényege
elmélyedni
Sigace, egy tibeti város
egy tibeti kolostor
tekercskép-festő
tibeti opera
az egyik magasabb dge-
bshes-fokozat
Glang-dar-ma orgyilkosa
Tibet fővárosa
egy dél-tibeti terület
egy tibeti tartomány
egy tibeti festőiskola
Latin abc szerint
Szanszkrit Magyar
egy tibeti női láma
maszkos tánc
elfogad
bhāṣya, vṛtti indiai kommentár
szubkommentár
egy tibeti festő
egy tibeti bölcs
egy tibeti opera
Bhairava Félelemkeltő
Āryadeva egy indiai bölcs
egy tibeti kolostoregyetem
kottás- és tánckönyv
ülésmód
egy tibeti tartomány
egy tibeti festőiskola
Sambhāra A legkiválóbb boldogság
Madhyamakāvatāra-nāma Bevezetés a középút
filozófiájába
„lefordított szavak”, a tibeti
kánon egyik kötete
65
bka'-brgyud {kágyű} egy tibeti rend
Bkra-shis-lhun-po egy tibeti kolostoregyetem
{tásilhünbó}
bla-ma {lámá} guru mester, láma
Blo-rigs {lórik} Tudattípusok vagy
Tudattényezők
bod-’grel {pődel} tibeti kommentár
Bod-chen {pőcsen} Nagy-Tibet
bon-po {bőnbó vagy pőnbó} a bon (tibeti
hagyomány/vallás)
gyakorlója
Brag yer-pa {drak jerbá egy tibeti kolostor
vagy tra jerbá}
brtan-pa {tenbá} rendíthetetlenség, stabilitás
brtul-zhugs {tülsuk} fogadalom
bsam {szám} elmélyedni
Bsam-grub-rtse Sigace, egy tibeti város
{számdubce}
Bsam-yas {számjé} egy tibeti kolostor
bsdus-’bring {dűnding} a Témagyűjteményt
középhaladó szinten tanuló
bsdus-chen {dűcsen} a Témagyűjteményt haladó
szinten tanuló
bsdus-chung {dűcsung} a Témagyűjteményt kezdő
szinten tanuló
Bsdus-grwa {dűvá} Témagyűjtemény
bsgrub-bya {ducsá} sādhya tétel
bsgrub-bya’i chos {ducsé sādhya-dharma bebizonyított állítás
cső}
bshad-grwa {sévá} magyarázatok intézménye
bskyed rim-pa {tyé rimbá} fejlesztő szinten álló tanuló
Bstan-’gyur {tengyur} „lefordított magyarázatok”,
a tibeti kánon egyik kötete
bstan-bcos {tencső} śāstra kommentár
Bstan-bcos bzhi brgya-pa Cattuḥśataka-śāstra Négyszáz kommentár
{tencső sí gyábá}
Byams-pa {csámbá} Maitreya az eljövendő Buddha, aki a
hagyomány szerint Asaṅga
tanítója volt
Byang-chub lam-rim mdor- A megvilágosodáshoz
bsdus {csángcsub lámrim vezető út állomásai
dordű}
byang-chub sems-dpa’ bodhisattva „tökélyharcos”, az a
{csángcsub szempá} személy, aki minden lény
érdekében törekszik a
megvilágosodásra
Byang-chub sems-dpa’i sa Bodhisattva-bhūmi A bodhisattva szintek
{csángcsub szempé szá}
Byang-chub sems-dpa’i Bodhisattva-caryāvatāra Bevezetés a bodhisattva

66
spyod-pa-la ‘jug-pa gyakorlataiba
{csángcsub szembé csöbálá
ndzsugbá}
bzlas-brjod {dédzső} recitáció

bzod-pa {szöbá} türelem

Chos dang chos-nyid rnam- Dharma-dharmatā-vibhaṅga A jelenségek és végső
par ‘byed-pa {cső dáng természetük
csőnyí námbár ncsébá} megkülönböztetése
chos-can {csőcsen} dharmin tárgy
Chos-kyi blo-gros {csőtyí Marpa egy tibeti fordító
lodrő}
Chos-kyi grags-pa {csőtyí Dharmakīrti egy indiai bölcs
dákbá}
Chos-kyi sgron-me {csőtyi egy tibeti női láma
donme}
Chos-mngon-pa kun-las Abhidharma-samuccaya A bölcselet rövid
btus-pa {cső ngönbá künlé összefoglalása
tübá}
Chos-mngon-pa'i mdzod Abhidharma-kośa A bölcselet kincsestára
{cső ngönbé dző}
chos-mtshams {csőcám} vita-szünet
chos-ra {csőrá} vitaudvar
chos-spyod {csőcső} egy kolostor szertartás-
szövegei
chos-thog {csőtok} tantrikus gyűlés vagy vita-
trimeszter
Chung-pa {csungbá} egy tibeti opera-társulat
ci’i phyir {csí csír} miért?
dam-bca’ {dámcsá} formális vita
dam-bca’-ba {dámcsává} a vita védője
dbu-ma {vumá} madhyamaka filozófiai irányzat,
„középút” filozófiája
Dbu-ma rtsa-ba’i tshig-le’ur Prajñā-nāma-mūla- A középút alapversei
byas-pa shes-rab ces bya-ba madhyamaka-kārikā
{vumá cávé ciklür csébá
séráb csé csává}
dbu-mdzad {vudzé} „énekvezető” a tantra-
kollégiumban
Dbus dang mtha’ rnam-par Madhyānta-vibhaṅga A középút és a végletek
‘byed-pa {vű dáng tá megkülönböztetése
námbár ncsébá}
Dbus-gtsang {ücáng} az egyik tibeti tartomány
Dbus-ris {vűrí} egy tibeti festőiskola
Dbyig-gnyen {csiknyen} Vasubandhu egy indiai bölcs
de-kho-na-nyid {dekonanyí} olyanság, valódiság
Dga’-ldan {gáden} egy tibeti kolostoregyetem
dge-bshes(-ma) {gesé(-má)} tibeti szerzetesi rang
dge-bsnyen(-ma) {genyen(- upāsaka(-sikā) világi hívő(nő)

67
má)}
dge-lugs {geluk} egy tibeti rend
dge-slong rgan-pa {gelong a fiatal szerzetesek
genbá} (röv.: dge-rgan) pártfogója a kolostorban
dge-slong(-ma) {gelong(- bhikṣu(nī) szerzetes(nő)
má)}
dge-tshul(-ma) {gecűl(-má)} śramaṇera(-rikā) szerzetesnövendék(nő)
dge-tshul-gyi slob-dpon novícius szerzetesmester
{gecülgyi lobbön}
dkyil-’khor {tyílkhór} maṇḍala „kör”, 2 vagy 3 dimenziós
szakrális kép
dran-pa {denbá} figyelmesség
drung-yig chen-mo {dungjík szerzetes-titkár
csenmó}
'Dul-ba'i mdo {ndűl-vé dó} Vinaya-sūtra A fegyelmi szabályzat
sūtrája
dur-khod {durkő} temető
Glang-dar-ma {lángdármá} egy tibeti király
gling-gseb {lingszeb} az egyik alacsonyabb dge-
bshes-fokozat
Gnas-chung-lcog egy tibeti kolostor
{nécsungcsok}
gnas-klog-pa’i slob-dpon olvasó mester
{nékokbé lobbön}
Gnas-rnying {nénying}
grub-mtha’ {dubtá} siddhānta doxográfia
gsang-ba {szángvá} titkos beavatás
Gsang-ba ‘dus-pa {szángvá Guhyasamāja Guhyasamāja
ndűbá}
Gsang-ba’i snying-po Guhyagarbha Titkok lényege
{szángvé nyingbó}
gsang-ste ston-pa {szángte rahas-nuśāsaka magántanító
tönbá}
gshegs-su gsol-ba {sekszu megkérés a halálhoz
sólvá}
gtan-tshigs {tencik} hetu magyarázat
gtor-ma {tormá} áldozati tésztakészítmény
Gtsang-ris {cángrí} egy tibeti festőiskola
gzhung chen bcu-gsum "13 nagy szöveg"
{sung csen csuszum}
Kar-ma sgar-bris {kármá egy tibeti festőiskola
gárdrí}
Khams {khám} egy tibeti tartomány
Khams-ris {kámrí} egy tibeti festőiskola
khri-pa {tipá} itt: a Dga’-ldan kolostor
vezetője
Khri-srong lde-btsan egy tibeti király
{triszong decen}
khyab-log {kjáblok} fordított kapcsolat

68
khyab-pa {kjábbá} összefüggés
Klong-chen rab ‘byams-pa egy tibeti bölcs
{longcsen ráb ncsámbá}
Klu-sgrub {lutub} Nāgārjuna egy indiai bölcs
Kong-po {kongbó} egy kelet-tibeti terület
Kun-dga’ rgyal-mtshan Sa-skya Paṇḍita a sa-skya iskola
{küngá gyelcen} megalapítója
las-byed-pa slob-dpon karma-kāraka-ācārya szertartás-mester
{lédzsébá lobbön}
lha-bris-pa {hládríbá} tekercskép-festő
Lha-lung Dpal-gyi rdo-rje Glang-dar-ma orgyilkosa
{hlálung pelgyi dordzse}
lha-mo {hlámó} tibeti opera
lha-rams {hlá-rám} az egyik magasabb dge-
bshes-fokozat
Lha-sa {hlászá} Tibet fővárosa
Lho-brag {hlódrák} egy dél-tibeti terület
longs-spyod rdzog-pa’i sku sambhogakāya a Buddha „teljes élvezet-
{longcső dzobé ku} teste”
lta-ba {tává} világnézet
Mani-lha-khang egy tibeti kolostor
mchod-rten {csőrten} stūpa ereklyetartó építmény
Mdo-rtsa’i ‘grel-chen {docé A rövid fegyelmi
ndelcsen} szabályzathoz írt
nagykommentár
Mdo-sde rgyan {dode gyen} Mahāyāna-sūtrālaṃkāra
Mi-pham rgya-mtsho egy tibeti bölcs
{mipám gyácó}
mkhan-mo {khenmó}
mkhan-po {khenpó v. upādhyāya prātimokṣa-mester
khenbó}
Mkhyen-ris {kjenrí} az egyik tibeti festőiskola
mtha’-gcod {tácső} vitakönyv
nang-’khor {nángkhor} szellemi baráti és tanítványi
kör
Ngal-gso-skor gsum {ngel- A megnyugvás trilógiája
szó-kor szum}
Nyang {nyáng} tibeti terület U-Tsang-
tartományban
Pad-ma dbang-rgyal {pémá egy tibeti bölcs
váng-gyel}
Pad-ma dkar-po {pémá egy tibeti tanító
kárbó}
pan-chen {pencsen} „nagy pandita”, a pancsen
láma
phan-’dogs-pa {phendokbá} jó, erényes tettek halmozása
phyag-rgya {csákgyá} mudrā kézmozdulatok
Po-ta-la {potálá} Tibet fővárosában található,
a dalai lámák téli

69
 rezidenciája
po-ti lnga {poti ngá} "öt nagy szöveg"
rang-’grel {rángdel} Önkommentár
Rang-grol-skor gsum Az önmegszabadulás
{rángdőlkor szum} trilógiája
rdo-rams {dórám} az egyik alacsonyabb dge-
bshes-fokozat
rdo-ring {doring} kőoszlop, obeliszk
Rgyud-bzhi {gyűsí} A négy orvosi tantra
rigs {rik} származás, család, típus,
aspektus
rigs-lam-pa {riklámbá} a vita kérdezője
rin-po-che {rinpocse} újra megtestesült láma
ris-med {rímé} tibeti kolostori mozgalom
rnying-ma {nyingmá} egy tibeti rend
rtags {ták} liṅga jel
rtags ma grub {ták má dub} a magyarázat nem
megalapozott
Rtags-rigs {tákrik} Jelek és érvek vagy
Bizonyítási eljárások
rtogs-pa {tokbá} abhisamaya megértés
rtsa-ba’i gzhung {cávé gyökérszöveg
sung}
rtse-drung {cedung} tibeti szerzetes-hivatalnok
rtsod-grwa {cővá} a vitatkozás intézménye
rtsod-zla {cőlá} egyéni vita
Rva-sgreng {ráteng} egy tibeti régens
Sa-lam {szálám} Bhūmik és ösvények (az öt
ösvény és a tíz bodhisattva
szint)
Sangs-rgyas rgya-mtso egy tibeti régens
{száng-gyé gyácó}
sangs-rgyas sprul-pa’i sku nirmāṇakāya a Buddha kisugárzott teste
{száng-gyé tülbé ku}
sa-skya {szákjá} egy tibeti rend
sbyin-sreg {csínszek} pūja „tűz-felajánlás”, egy
szertartás
Sdoms-gsum rnam-par nges- A három fogadalom
pa’i bstan-bcos {domszum meghatározásának
námpár gébé tencső} kommentárja
Se-ra {szerá} egy tibeti kolostoregyetem
sgom {gom} meditálni
sgrub-byed {ducsé} sādhana magyarázat
sgrub-pa {dubá} siddhi megvalósít, tökéletesít
Shangs-pa {sángbá} egy tibeti opera-társulat
Shes-bya kun-la khyab-pa A mindent átható
{sécsá künlá kjábbá} megismerés / Egyetemes
tudás
shes-bzhin {sésin} éberség

70
shes-pa mkhas-pa {sébá
khébá}
Shes-rab pha-rol-tu phyin-
pa’i man-ngag-gi bstan-bcos
mgnon-par rtogs-pa’i rgyan
zhes bya-ba tshig-le’ur byas-
pa {séráb páröltu csinbé
mengággí tencső nőnbár
tokpé gyen sécsává ciklür
csébé}
Skyor-mo lung-pa {kjormo
lungba}
Slob-dpon dang slob-ma’i
mtshan-nyid dang bsten-
tshul ‘chad-nyan bcas-
bshad-pa’i skabs {lobbőn
dáng lobmé cen-nyí dáng
tencül csényen csésébé káb}
Sman-ris {menrí}
Sman-ris gsar-ma {menrí
szármá}
Sman-rtsis-khang
{mencíkáng}
Sman-thang-pa sman-bla
don-grub {mentángbá menlá
döndub}
Smon-grol-gling
{möndölling}
Smon-lam chen-po {mönlám
csenbó}
sngags {ngák}
sngags-kyi slob-dpon
{ngaktyi lobbön}
so-skye {szotye}
so-sor thar-pa {szoszór
tárbá}
so-sor thar-pa slob-dpon
{szoszór tárbá lobbön}
sprul-sku {tülkü vagy tulku}
spyi-don {csidön}
spyi-khyab mkhan-po
{csikjáb kenbó}
Srong-tsan sgam-po
{szongcen gámbó}
ston-pa {tönbá}
sum-pa {szumbá}
ta-la’i bla-ma {tálé lámá}
„tudás ága”, az, aki a
megismerést elsajátította,
bölcs
Abhisamayālaṃkāra-nāma- A megvalósítás füzére
prajñāpāramitopadeśa-
śāstra-kārikā
egy tibeti opera-társulat
A mester és tanítvány
jellemzőiről, a követés
módjáról, a tanításról és
hallgatásról szóló rész
az egyik tibeti festőiskola
Új Sman-ris
az egyik tibeti orvosi
központ / egyetem
egy tibeti festő
egy tibeti kolostor
nagy tibeti ünnepség
tantra vagy mantra tantra
tantra- ācārya tantra mester
közönséges ember
prātimokṣa egyéni megszabadulás
prātimokṣa-ācārya Prātimokṣa mester
újra megtestesült láma
összefoglalás
főkancellár Tibetben
egy tibeti király
tanító
Amdo tartományban egy
terület lakói
dalai láma
71
thang-ka {tángká}
Thang-stong rgyal-po
{tángton gyelbó}
Theg-pa chen-po’i mdo-
sde’i rgyan-gyi tshig-le’ur
byas-pa {tekbá csenbő dodé
gyengyi ciklür csébá}
Theg-pa chen-po’i rgyud
bla-ma bstan-bcos {tekbá
csenbő gyű lámá tencső}
Thogs-med {tokmé}
thos {thö}
ting-nge ‘dzin {tingge
ndzin}
Tshad-ma rnam-’grel-gyi
tshig-le’ur byas-pa {cémá
námdelgyí ciklür csébé}
tshar {cár}
tshogs-rams {cokrám}
tshul-khrims {cültrim}
Tsong-kha-pa {congkábá}
yi-dam {jidám}
yig-cha {jikcsá}
yig-tshang {jíkcáng}
Yon-tan 'do {jönten ndó} Guṇaprabha
Zhi-ba'i lha {sibé hlá} Śāntideva
zhi-bar gnas-pa {sivár nébá}
Zla-ba grags-pa {szábá Candrakīrti
dákbá}
tibeti tekercskép, festmény
egy tibeti tudós
Mahāyāna-sūtrālaṃkāra- A mahāyāna-sūtrák füzére
kārikā
Mahāyānottaratantra-śāstra Kommentár a mahāyāna
buddha-természetéhez
Asaṅga egy indiai bölcs
hallgat, megtanul
samādhi meditatív összpontosítás,
elmélyülés
Pramāṇa-vārṭṭika-kārikā Kommentár a mérvadó
megismeréshez
befejezni, befejezett
az egyik magasabb dge-
bshes-fokozat
erkölcs
egy tibeti bölcs, aki
megalapította a dge-lugs
rendet
meditációs istenség
tibeti kolostori kézikönyv
Titkárság
egy indiai bölcs
egy indiai bölcs
békésen él(ő)
egy indiai bölcs
72
Függelék

73
 Függelék 1

Tibet térképe

forrás: KELÉNYI: 10-11

74
 Függelék 2

A mester kategóriái és jellemzői 265

I. Általános értelmezés
1.) általános kategóriák (4)
a.) a közönséges személy
b.) a bodhisattva
c.) a Buddha kisugárzott teste; sangs-rgyas sprul-pa’i sku, nirmāṇakāya
d.) a Buddha „teljes élvezet-teste”; longs-spyod rdzog-pa’i sku, sambhogakāya
2.) általános jellemzők (8, 4 vagy 2)
8 tulajdonság (Asaṅga: Byang-chub sems-dpa’i sa, Bodhisattva-bhūmi szerint):
1. erkölcsösség; tshul-khrims
2. nagy jártasság a Bodhisattva-piṭaka-ban
3. megértés; rtogs-pa, abhisamaya
4. együttérzés és szeretet
5. bátorság
6. türelem
7. bánat (levertség) nélküliség
8. a szavak használatában való gyakorlottság
4 tulajdonság (Maitreya-Asaṅga: Mdo-sde rgyan, Mahāyāna-sūtrālaṃkāra):
1. széleskörű tanításokat ad, mivel nagyon tanult
2. elvágja mások kétségeit, a nagy bölcsességéből fakadóan
3. dicséretre méltó, mivel egy szent buzgalmával munkálkodik
4. a teljesen megtisztított és a szenvedéssel teli jelenségek valódi
(de-kho-na-nyid) jellemzőit képes bemutatni
2 tulajdonság (Śāntideva: Byang-chub sems-dpa’i spyod-pa la ‘jug-pa,
Bodhisattva-caryāvatāra):
1. tanult a mahāyāna értelmezésében
2. nem adja fel a bodhisattva legtökéletesebb fogadalmát (brtul-
zhugs)
II. Specifikus (speciális) értelmezés
1.) speciális kategóriák
a.) prātimokṣa mester; so-sor thar-pa slob-dpon, prātimokṣa-ācārya (5)
i.) khenpo; mkhan-po, upādhyāya
általános jellemzők (Sum-brgya-pa, A 300 vers szerint):
1. erkölcsösség
2. a Vinaya (sde-snod ‘dul-ba) szertartásainak (cho-ga)
tudása
3. együttérzés beteg személy iránt
4. tiszta tanítványai [és szellemi barátai] legyenek
5. törekedjen jót [erényest] tenni a Tanban és a világi
dolgokban

265
A függelék Ron Garry (Jamgön Kongtrul Lodrö Thayé: The teacher-student relationship – A Translation of
„The Explanation of the Master and Student Relationship, How to Follow the Master, and How to Teach and
Listen to the Dharma”, ford.: Ron Garry, Snow Lion Publications, Ithaca, New York, 1999) könyvének Part I. 6.
(p38-51) és Part III. 3. (p126-136) fejezetéből készített vázlat.

75
 6. adjon útmutatásokat
speciális jellemzők (4):
1. legyen állhatatos (brtan-pa)
2. tanult
3. tiszteletre méltó
4. tegyen jót
12 ág (Pad-ma dkar-po: Mdo-rtsa’i ‘grel-chen c. művében):
1. együttérzés
2. türelem
3. tanítványok tiszta belső köre (nang-’khor)
4. és 5. a törekedjen a 2 jó-tevésre
6. és 7. legyenek meg a megfelelő jellemzői és
világnézete (lta-ba)
8. tudja, hogyan kell beszélni
9. értse a magyarázatokat
10. legyen épelméjű
11. legyen egyszerű, emberi teste
12. feküdjön természetesen a földön
ii.) szertartás mester; las-byed-pa slob-dpon, karma-kāraka-ācārya
1. teljes szerzetesi (dge-slong) fogadalom
2. megfelelő jellemzői legyenek
3. megfelelő látásmódja legyen
4. birtokolja a három szokást [szabályt]
5. egyszerű, emberi testet birtokoljon
6. feküdjön természetesen a földön
iii.) magántanító; gsang-ste ston-pa, rahas-nuśāsaka:
a fenti 6 minőség + tanult legyen a gátló körülmények
[akadályok] kikérdezésében, vagyis elbeszélget a tanítványokkal
a fogadalmak betartásáról, az akadályokról, amikkel a tanítvány
útja során szembekerül
iv.) olvasó mester; gnas-klog-pa’i slob-dpon:
birtokolja a khenpo tulajdonságait, képes megtisztítani a
tanítvány tudat-folyamát
v.) novícius szerzetesmester; dge-tshul-gyi slob-dpon:
megtisztítja a [tanítvány] megértését, a dharma-mester szava
szerint
b.) bodhisattva mester; byang-chub sems-dpa’ slob-dpon
tulajdonságai (10) (Mdo-sde rgyan, Mahāyāna-sūtrālaṃkāra szerint):
1. megszelídíti [az elméjét]
2. csendesen [él]
3. lecsendesítette [a tévhiteket]
4. legyenek nemes tulajdonságai, amik jelentősen [nagyobbak,
mint a tieid]
5. szorgalmas (törekvő)
6. a szentiratok [tudásán] keresztül gazdag
7. teljesen realizálja az azságot
8. jártassággal beszél
9. természete (bdag-nyid) [tele van] gondoskodással
10. kiküszöböli a levertséget
c.) titkos, mantra mester; sngags-kyi slob-dpon

76
jellemvonásai (5 csoport):
1. általános (6) és speciális (4) jellemzők:
1. állhatatos
2. elméje megszelídített
3. bölcs
4. türelmes
5. hibái elrejtésének csalása nélkül éljen
6. a tanítás csalása nélkül éljen
7. ismerje a mantra gyakorlatát
8. ismerje a tantra gyakorlatát
9. könyörületes
10. nagyon tanult
2. az előfeltételek 10 lényeges pontja (nye-bar mkho-ba’i de-
nyid bcu) (Rab-tu gnas-pa mdor-bsdus-pa’i rgyud; Supratiṣṭha-
tantra-saṃgraha):
1. maṇḍala (dkyil-’khor)
2. samādhi (ting-nge-’dzin)
3. mudrā (phyag-rgya)
4. szertartásos táncok
5. ülésmódok (’dug-stangs)
6. recitáció (bzlas-brjod)
7. tűz-felajánlás (sbyin-sreg)
8. gtor-ma felajánlás
9. tevékenységek végrehajtása (las-la sbyar), [mint a
szertartások]
10. feloldódó szakasz [istenségek]
3. a szertartás 10 lényeges pontja (cho-ga’i de-nyid bcu) (gur-
gyi dgongs-pa dombi-pa’i de-nyid bcu-pa):
1. védelem (srung-ba)
2. felhatalmazás adása
3. gtor-ma
4. recitáció (bzlas)
5. meditáció (bsgom)
6. elhárítás [akadályoké]
7. maṇḍala
8. siddhi (sgrub-pa)
9. rossz tettek megtisztítása
10. az istenek megkérése a halálhoz (gshegs-su gsol-ba)
4. az Azság 10 lényeges pontja (de-kho-na-nyid bcu)(rgyud-
’bum-lnga’i dgongs-pa rin-chen ‘bar-ba):
1. vajra
2. csengő
3. primordiális bölcsesség
4. istenség
5. maṇḍala
6. tűz-felajánlás
7. mantra
8. színes homok [maṇḍalákhoz használatos]
9. gtor-ma
10. felhatalmazás adása

77
5. a 10 titkos lényeges pont (gsang-ba’i de-nyid bcu)(rdo-rje
snying-po rgyan; Vajraḥrdayālaṃkāra):
1. és 2. a két visszafordítás szertartása
3. titkos beavatás (gsang-ba)
4. bölcsesség (shes-rab ye-shes) - beavatás
5. az egyesülés és megosztás szertartása
6. gtor-ma
7. vajra recitáció (rdo-rje’i bzlas-pa)
8. a haragos megvalósítás szertartása
9. képek felszentelése
10. megvalósítás a maṇḍalában

78
 Függelék 3

‘Jam-mgon kong-sprul blo-gros mtha’-yas: Shes-bya kun-la khyab-pa 266

slob-dpon dang slob-ma’i mtshan-nyid dang bsten-tshul | ‘chad-nyan bcas-bshad-pa’i skabs |

(1) phan-bde’i ‘byung-gnas rgyal-ba’i bstan-pa la |

(2) dal ‘byor don yod phyir-du ‘jug-pa-na |
(3) thog-mar dge-ba’i bshes-gnyen btsal zhing bsten |
(4) dman-pa bsten-bas mi-dag nyams ‘gyur zhing |
(5) thad-kar babs-pa bsten-pas so na gnas |
(6) gtso-bo bsten-pas dam-pa thob-par ‘gyur |
(7) de-phyir bdag bas gtso gyur bsten-par bya |
(8) ‘thad-pa lung-rigs dpe-yi sgo-nas btsal |
(9) dbye-ba spyir ni so-skye byang-chub-sems |
(10) sprul rdzogs rang-gi gnas-skabs bzhi dang sbyar |
(11) so-skye’i mtshan-nyid yon-tan brgyad bzhi gnyis |
(12) bye brag so byang sngags gsum rim-pa bzhin |
(13) mkhan slob gsang-ston gnas-klog slob-dpon lnga |
(14) tshul-khrims-ldan cing ‘dul-ba’i cho-ga shes |
(15) nad-par snying-brtse ‘khor ni dag-pa dang |
(16) chos dang zang-zing phan-‘dogs-la brtson-pa |
(17) dus-su ‘doms-pa de-dag bla-mar bsngags |
(18) bshes-gnyen dul-ba zhi-ba nyer-zhi-ba |
(19) yon-tan lhag-pa brtson-bcas lung-gis phyug |
(20) de-nyid rab-tu rtogs-pa smra mkhas-ldan |
(21) brtse-ba’i bdag-nyid skyo-ngal spangs-la brten |
(22) gzhan-yang thos-sogs bcu-gnyis-ldan-pa mchog |
(23) rdo-rje slob-dpon brtan-dur blo-gros-can |
(24) bzod-ldan g.yo-med sngags rgyud sbyor-ba shes |
(25) brtse-ldan mkhas shing de-nyid bcu mthar-son |
(26) dkyil-’khor las mkhas sngags bshad spyod-pa shes |
(27) yang-na mdzod gsum-ldan zhing chu-bo rdzogs |
(28) gnyer-ldan rgyud dang las mkhas drod tshad ‘chang |
(29) mdor-na brgyud-pa dam tshig man-ngag-ldan |
(30) rgyud-don rig-pa gsum-las dge-slong mchog |
(31) khyad-par zung ‘jug rdo-rje’i ye-shes gang |
(32) rgyud-la skyed-nus dpal-ldan bla-ma ste |
(33) ldog-pa skyon-can spangs-la mtshan-nyid kyang |
(34) thams-cad tshang dkon yon-tan mang-ba bzung |
(35) so-thar snod-ldan sdom-pa’i bar-chad med |
(36) slob-dpon-la gus tshul-khrims yang-dag dang |
(37) bsam-gtan dang ni ‘don-la rtag brtson dang |
(38) grims shing dul-la bzod dang-ldan-pa ni |
(39) sdom-brtson gnas-pa’i chos-ldan shes-par bya |
(40) byang-sems snod gyur dad brtse blo-gros-ldan |
(41) spyad-pa spyod bzod rang zhi don mi gnyer |

266
Az 5. fejezet gyökérszövege.

79
(42) brtson-ldan stong-nyid thos-la dga’-ba yin |
(43) sngags-kyi snod-rung de steng bla-mar gus |
(44) gsang thub blo che dam-tshig sgrub-la brtson |
(45) skyon spangs ‘dres-la dad-sogs-ldan-pa bzung |
(46) rin-chen lta-bu’i dpon slob ‘brel brtags-nas |
(47) thar-’dod rnyed bkur rim-gro sgrub-pas bsten |
(48) tshangs spyod ril-po ma ‘dres yongs rdzogs dag |
(49) da-lta bshes-gnyen nga bsten sdug bsngal-las |
(50) grol-ba’i rigs-pa ltos zhes rgyal-bas gsungs |
(51) gzhan-yang bshes-gnyen bsten-pa’i phan-yon mang |
(52) rgyud ngan-dag snang chung zhing phyogs-ris che |
(53) mchog ‘dzin bdag bstod gzhan smod sdig-pa’i bshes |
(54) bdud-kyi bar-chad ngo shes gnyen-pos gzhom |
(55) dang-ba yid ches ‘dod-pa’i dad-pa bskyed |
(56) dam chos ‘chad-pa’i sbyor-bar bkod-pa bsham |
(57) bdud ris tshar bcad kun-spyod dag-par bya |
(58) yon-dbul spyod lam bsten ching dga’-ba bsgom |
(59) dngos gzhir mkhas-pa gsum dang brtse-ba gnyis |
(60) bzod-gsum-ldan-pas bshad-pa’i sgo drug-gam |
(61) dgos don spyi dang khyad-par thog-mar brjod |
(62) bsdus don gnyis-kyi yon-tan drug dang-ldan |
(63) tshig don bya byed-las gsum sgra don bcas |
(64) mtshams sbyor gnyis po-go bde ‘brel chags shing |
(65) brgal lan lung dang rigs-pas gtan-la dbab |
(66) blo-chen zab rgyas blo-cshung bzung bde zhing |
(67) go sla phyis nas phra zhib ‘gal ‘brel gcod |
(68) zhum-la gzengs bstod rgod dang rmugs-pa ...log |
(69) snod-kyi skyon gsum dri-ma drug-sogs spang |
(70) nad-pa sman dang sman-pa’i ‘du shes bzhag |
(71) gnyis-kas phar phyin drug-ldan nyams-su len |
(72) rjes-nas bzod gsol bsngo-ba rgya-yis gdab |
(73) slob-mas yon dbul bsngo smon dran shes bsten |
(74) thos bsam nyan bshad ‘dzin cing sgrub-pa dang |
(75) spel-mar byas-pa’i yon-tan mtha’-yas-so |

slob-dpon dang slob-ma’i mtshan-nyid bsten tshul ‘chad nyan bcas bshad-pa’i skabs-so |

80
 Függelék 4

Egy tibeti vita 267

K: kérdező, V: védő.
K: dhīḥ ji-ltar chos-can | kha-dog yin-na dmar-po yin-pas khyab-pa-i phyir |
V: [kha-dog yin-na dmar-po yin-pas khyab-par] ‘dod |
K: kha-dog yin-na dmar-po yin-pas khyab-par thal |
V: ‘dod |
K: chos-dung dkar-po’i kha dog chos-can | dmar-po yin-par thal |
V: [chos-dung dkar-po’i kha dog dmar-po yin-pa] ci’i phyir |
K: kha dog yin-pa’i phyir | [kha-dog yin-na dmar-po yin-pas] khyab-pa khas
V: [chos-dung dkar-po’i kha dog kha-dog yin-pa] rtags ma grub |
K: chos-dung dkar-po’i kha dog chos-can | kha dog yin-par thal | dkar-po yin-pa’i phyir |
V: [chos-dung dkar-po’i kha dog dkar-po yin-pa] rtags ma grub |
K: chos-dung dkar-po’i kha dog chos-can | dkar-po yin-par thal | chos-dung dkar-po’i kha dog
dang gcig yin-pa’i phyir |
V: chos-dung dkar-po’i kha dog dkar-po yin-par ‘dod |
K: chos-dung dkar-po’i kha dog chos-can | kha dog yin-par thal |
V: ’dod
K: chos-dung dkar-po’i kha dog chos-can | dmar-po yin-par thal | kha dog yin-pa’i phyir |
V: chos-dung dkar-po’i kha dog dmar-po yin-par ‘dod |
K: chos-dung dkar-po’i kha dog chos-can | dmar-po ma yin-par thal | dkar-po yin-pa’i phyir |
V: [dkar-po yin-na dmar-po ma yin-pas] ma khyab |
K: dkar-po yin-na dmar-po ma yin-pas khyab-par thal | dkar-po dang dmar-po gnyis-kyi gzhi
mthun med-pa’i phyir |
V: [dkar-po dang dmar-po gnyis-kyi gzhi mthun med-pa] rtags ma grub |
K: dkar-po dang dmar-po gnyis-kyi gzhi mthun med-par thal | dkar-po dang dmar-po gnyis
‘gal-ba yin-pa’i phyir |
V: dkar-po dang dmar-po gnyis-kyi gzhi mthun med-par ‘dod |
K: dkar-po yin-na dmar-po ma yin-pas khyab-par thal |
V: ’dod
K: chos-dung dkar-po’i kha dog chos-can | dmar-po ma yin-par thal |
V: ‘dod
K: chos-dung dkar-po’i kha dog chos-can | dmar-po ma yin-par thal | kha dog yin-pa’i phyir |
V: [kha dog yin-na dmar-po yin-pas] ma khyab |
K: kha dog yin-na dmar-po yin-pas ma khyab-par thal |
V: ’dod
K: rtsa-ba’i dam-bca’ tshar |

267
Segítség a 4. fejezet 3. alfejezetéhez (Perdue 1992: 128-129).

81
Képek

82
1. Phugtali kolostor 2. Lhamo

3. Orvosi thangka – gyógyfüvek 4. Orvosi thangka – emberi test

5. Formális vita 6. Egyéni vita

83
A képek forrásai:
1. kép: http://csoma.mtak.hu/large/elet26h.htm
2. kép: http://www1.chinaculture.org/library/2008-02/04/content_25769.htm
3. kép:
http://www.thdl.org/collections/medicine/thangkastudy/medicinalmaterials/source/thangka_twe
nty-seven.htm
4. kép:
http://www.thdl.org/collections/medicine/thangkastudy/anatomy/source/thangka_fourteen.htm
5. kép: http://english.peopledaily.com.cn/200610/13/eng20061013_311580.html
6. kép: http://photo.net/photodb/photo?photo_id=2655846&size=lg

A képek olvasva: 2009. május 12.

84
 Köszönetnyilvánítás

Végtelen hálával tartozom témavezetőmnek, Végh Józsefnek a rengeteg segítségért és

tanácsért, Uherkovich Lászlónak a sok könyvért és türelemért, Agócs Tamásnak a „Dreyfus-
cikkekért”. Köszönöm a tanáraimnak és barátaimnak, a családomnak, hogy sikerült megírnom
e művet, és hogy végig támogattak az elmúlt években.
S végül... a nagymamámnak, aki egyben a mesterem és legjobb barátnőm. Ő tudja csak
igazán, hogyan született meg ez a munka!

85