Download as pdf or txt
Download as pdf or txt
You are on page 1of 13

Vigh_borit1-4 nyomdai_new_Layout 1 5/28/2019 12:35 PM Page 1

A –Z
ÁLLATSZIMBÓLUMTÁR
A valós és képzeletbeli állatok jelenléte a népi
kultúrában, a teológiában, az irodalomban,
a művészetekben és a kultúrák történetében jelzi
A –Z

ÁLLATSZIMBÓLUMTÁR
azt a kivételezett szerepet, amelyet a fauna jelentett
az embernek az őt körülvevő világgal kialakított
kapcsolatában. Képzőművészeti és irodalmi
ábrázolások sokasága tanúsítja a zoomorf
és olykor szörnyszerű ábrázolásokban
az emberi fantázia gazdagságát.
A több ezer éves állatszimbolikát feltérképező
Állatszimbólumtár megjelentetésével eddig adós volt
a magyar könyvkiadás. A kötet szócikkei az antik
és a bibliai hagyományra épülő európai tradíciókból
kiindulva az ennek szerves részét képező magyar
művelődésre és népi kultúrára helyezik a hangsúlyt.
A művelődéstörténet e sajátos területe
és a szimbólumok évezredes története iránt
érdeklődő olvasó és kutató az A-tól Z-ig sorrendbe
állított 122 valós és képzeletbeli állat szimbolikus
jelentésváltozatait követheti nyomon
az olvasmányosan informatív, de a források
jelölésével a további kutatások számára is hasznos Szerkesztette
szócikkekben. VÍGH ÉVA

BALASSI KIADÓ

5400 Ft
ÁLLATSZIMBÓLUMTÁR
A –Z

állatszimbólumtár.indb 1 2019. 05. 22. 11:36:06


állatszimbólumtár.indb 2 2019. 05. 22. 11:36:06
ÁLLATSZIMBÓLUMTÁR
A –Z

Szerkesztette
VÍGH ÉVA

BALASSI KIADÓ • BUDAPEST

állatszimbólumtár.indb 3 2019. 05. 22. 11:36:06


A kötet megjelenését támogatta

Nemzeti Kulturális Alap

Emberi Erőforrások Minisztériuma 20391-3/2018/FEKUTSTRAT projektje


MTA–SZTE Antikvitás és Reneszánsz: Források és Recepció Kutatócsoport
(TK 2016-126)

A kötet szerzői

DARAB ÁGNES – ókor


ÚJVÁRI EDIT – Biblia; régi magyar művelődés
VÍGH ÉVA – középkor; újkor; ikonográfia
BUDA ATTILA – 19–20. századi magyar irodalom
BARNA GÁBOR és munkatársai – néprajz
Apjok Vivien, Deme Ágnes,
Frauhammer Krisztina, Glässerné Nagyillés Anikó, Gyöngyössy Orsolya,
Gyuris István Viktor, Habi Csilla, Kerekes Ibolya, Kiss Dóra, Mód László, Pintér Zsófia,
Terendi Viktória, Vukov Anikó Veronika
TÜSKÉS ANNA – magyar művészettörténet

A borító egy 15. századi bestiárium


párducot más állatokkal és sárkánnyal ábrázoló miniatúrájának
felhasználásával készült
(Hága, Museum Meermanno, MMW, 10 B 25, f. 3r)

© Szerzők, szerkesztő

ISBN 978-963-456-049-4

állatszimbólumtár.indb 4 2019. 05. 22. 11:36:06


TARTALOM

ELŐSZÓ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7 F
Farkas . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 90
A Fecske . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 95
Antilop . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 13 Fogoly . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 98
Főnix . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 100
B Fürj . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 103
Bagoly/kuvik . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 15
Bálna/cethal . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 19 G
Bárány . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 22 Galamb/gerle . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 105
Baziliszkusz . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 25 Gém/kócsag . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 108
Behemót . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 28 Gólya . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 110
Béka/varangy . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 29 Griff . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 113
Bika . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 32
Birka/juh . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 35 GY
Bogár, szkarabeusz, Gyík . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 117
szarvasbogár, cserebogár . . . . . . . . . . . . . 38
Bölény/bivaly . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 41 H
Borz . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 43 Hal . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 120
Búbos banka . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 45 Hangya . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 125
Harkály . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 127
C Hárpiák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 130
Caladrius . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 49 Hattyú . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 131
Cinege/cinke . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 51 Héja . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 134
Hermelin . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 136
CS Hiéna . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 138
Csalogány/fülemüle . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 53 Hiúz . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 140
Csiga . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 56 Hód . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 141
Csikóhal/hippokamposz . . . . . . . . . . . . . . . . 58 Holló . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 143
Hüdra/hidra . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 147
D
Darázs, lódarázs . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 60 Í
Daru . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 62 Íbisz . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 150
Delfin . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 66
Denevér . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 69 J
Disznó/sertés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 73 Jégmadár . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 153

E K
Egér, patkány . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 77 Kacsa . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 156
Egyszarvú/unikornis . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 80 Kagyló/gyöngykagyló . . . . . . . . . . . . . . . . . 158
Elefánt . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 84 Kakas, tyúk . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 160

állatszimbólumtár.indb 5 2019. 05. 22. 11:36:06


Kakukk . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 165 R
Kaméleon . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 167 Rák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 280
Kánya . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 168 Rigó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 282
Karvaly . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 170 Róka . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 285
Kecske . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 172
Kentaur . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 176 S
Kerberosz/cerberus . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 178 Sakál . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 289
Keselyű . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 180 Sárkány . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 290
Kígyó, áspis, vipera . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 183 Sas . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 296
Kos . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 189 Sáska . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 302
Krokodil . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 192 Seregély . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 305
Kutya . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 195 Skorpió . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 306
Sólyom . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 309
L Strucc . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 312
Légy, bögöly . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 200 Sün . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 315
Leviatán . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 202
Ló . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 203 SZ
Lúd/liba . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 209 Szalamandra . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 319
Szamár,
M vadszamár . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 322
Macska . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 212 Szarka . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 326
Majom . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 216 Szarvas, őz . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 328
Mantikór . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 220 Szatír/faun . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 334
Marha, ökör, tehén, borjú . . . . . . . . . . . . . . 222 Szirén . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 335
Medusza . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 225 Szúnyog . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 339
Medve . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 226
Méh . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 229 T
Menyét . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 233 Teknős . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 342
Mókus . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 236 Tengelice . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 344
Teve . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 346
NY Tigris . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 349
Nyúl . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 239 Turul . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 352
Tücsök, kabóca . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 353
O
Oroszlán . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 243 V
Orrszarvú/rinocérosz . . . . . . . . . . . . . . . . . . 249 Vadkan/vaddisznó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 357
Vakondok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 360
P Varjú . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 362
Papagáj . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 253 Veréb . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 365
Párduc/leopárd . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 255 Víziló . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 367
Páva . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 258
Pegazus . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 262 Z
Pelikán . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 264 Zerge, gazella . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 369
Pillangó/lepke . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 268
Pióca/nadály . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 271
Pók . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 272 RÖVIDÍTÉSEK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 373
Polip . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 275
Pulyka . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 278 FORRÁSOK ÉS IRODALOM . . . . . . . . . . 375

állatszimbólumtár.indb 6 2019. 05. 22. 11:36:06


ELŐSZÓ

Az embernek az állatvilággal való kapcsolata a legrégibb idők óta jelen van a környező
valósághoz fűződő viszonyában és a valóságot értelmező képzeletében. Bizonyos vadálla-
toktól félt, másokat szeretett és megszelídített, egyeseket tenyésztett, másokra vadászott.
Olykor az égen a csillagképekben vélte őket felfedezni, vagy – és ez számunkra különö-
sen fontos szempont – istenségek és démoni erők, erények és vétkek megtestesülését látta
bennük. Az állatok szimbolikus megjelenítése és értelmezése, a zooszimbolika, a törzsi és
a különböző ókori vallásokban, csakúgy, mint a világvallásokban, például az európai kul-
túrát meghatározó kereszténységben egyaránt megtalálható. Így a valóság és a képzelet, a
természet és a miszticizmus összekapcsolódásának több évezredes története sajátos művé-
szet-, eszme-, irodalom- és általában véve művelődéstörténeti folyamat. Az állatábrázolás
mindig is tükröt tartott az ember elé; a különféle állatok szépsége vagy csúfsága, a nekik
tulajdonított jóság vagy gonoszság, erő vagy gyengeség, s egy sor egyéb moralitáspár alap-
ján, szimbolikus formában az ember gondolkodását, szenvedélyeit és erkölcseit, az ember
és ember közötti viszonyokat testesítette meg.
Az állatok szerepe a művészetekben az ókortól (sőt a prehistorikus ábrázolásoktól) nap-
jainkig meghatározó, hiszen minden korszak a maga hiedelmei, hite és céljai érdekében
ábrázolta őket, hol allegorikus értelmezésben, hol gazdag szimbolikus jelentéssel. A má-
gikus, a vallásos, a „naturalista” ábrázolás mindig meghatározott spirituális, eszmei és er-
kölcsi tartalmakhoz kapcsolódott, és az állatszimbolika a képi megjelenítés révén pontosan
közvetítette a – gyakran olvasni nem tudó – néző számára a megfelelő üzenetet. A modern
művészetek a múlthoz képest sokkal szabadabb módon viszonyulnak a természethez, de
az egyéni víziók sem nélkülözhették és nélkülözhetik a szimbolika több évezredes hatását.
Az állatok jelképként való szerepeltetése, a korábbi évszázadok eszmei indíttatását nem
feledve, a szimbolika alkalmazásával vagy akár átalakításával továbbra is része a művészi
képzeletnek.
Az irodalmi és képzőművészeti alkotások tartalmi-formai elemzése, a textusok és a kon-
textusok hermeneutikai sokrétűsége, a vallási–történeti–költői képek gazdag szimbolikája
és szimbólumrendszere végtelen interpretációs lehetőséget kínált és kínál az állatszimbo-
lika vonatkozásában is. Az állatok folyamatos jelenléte a népi és a művelt képzeletben, a
teológiában, az irodalomban, a művészetekben és a kultúrák történetében jelzi azt a ki-
vételezett szerepet, amelyet a fauna jelentett az embernek a környező világgal kialakított
kapcsolatában. Az állatfajok sokfélesége, a képzelt és a valóban létező állatok különleges
harmóniájában, moralizáló-leíró szándékkal és különféle szimbolikus interpretációt felkí-
nálva gazdagította az irodalom, a művészetek és a népi képzelet révén a művelődéstörténet
korszakait. A közvetlen megfigyeléseken alapuló, az ókori őstudományos leírásokban, a
középkori enciklopédiákban és bestiáriumokban olvasható állatábrázolások meglehető-
sen változatos, képlékeny, sőt legtöbbször polivalens, így az adott körülményekhez, reto-

állatszimbólumtár.indb 7 2019. 05. 22. 11:36:06


Előszó 8

rikai vagy morális célzathoz, műfajhoz bármikor alakítható alakot vettek fel. Ahol pedig
a közvetlen tapasztalat és ismeret nem volt képes a természet vagy a természetfeletti erők
hatalmát és az erkölcsiségeket megmagyarázni, ott az űrt a képzelet egészítette ki. A kép-
zőművészetben és az irodalomban a zoomorf és olykor szörnyszerű ábrázolások sokasága
jelzi az emberi fantázia mindent felülmúló hatalmát. Amikor a sok részletében mindmáig
pontosnak mondható antik vagy középkori zoológiai leírások sorát fantázialények telje-
sen valóságszerű ábrázolása gazdagítja, az embernek a természetről és benne saját magá-
ról alkotott képéről kaphatunk valós, ám többnyire szimbólumokban közvetített fogalmat.
Ugyanakkor még a fantázialényeket, a szörnyeket is a megfelelő „rendszertani” csoporto-
sításba illesztik a reneszánsz kort alig meghaladó időkben is. A természettudósok minden
megkülönböztetés nélkül ábrázolták a valós vagy annak tekintett állatokat a mindmáig sok
tekintetben érvényes megfigyeléseket tartalmazó, a zoológia történetében mindenképpen
alapvető műveikben. A 17. század a mai értelemben vett tudományos gondolkodás és ta-
pasztalat kezdetét jelentő korszak, míg a felvilágosodás és általában a modern kori encik-
lopédikus szellem Linnével megalkotta az élővilág modern tudományos rendszerezésének
és a nevezéktannak az alapelveit. A pozitivista 19. században a biológia terén racionális ala-
pokon álló, lényegre törő felfedezéseket tettek a fajok keletkezésének darwini elméletétől
függetlenül is. A 20. század technológiai és tudományos felfedezései pedig a felvilágoso-
dástól számítható folyamat betetőzését jelentették: az állatok antropomorf látásmódját az
empirikus szemlélet váltotta fel. Nyilvánvaló tehát, hogy az állatokhoz kötődő szimbolikus
értelmezések a 17. század második felétől a mindennapi gondolkodásban egyre inkább te-
ret engedtek az állatokkal kapcsolatos ismeretek tudományos, észszerű felfogásának, ami
– látszólag – kevesebb lehetőséget kínál a szimbolikus ábrázolásoknak.
Mind az allegorikus, mind pedig a moralizáló szemlélet, bár mindmáig érvényes lehet
irodalmi-művészeti kontextusban, elsősorban a kora újkorig jellemezte az európai gon-
dolkodást és civilizációt. A 18. századi felvilágosodás hatására, a tudományos gondolkodás
uralkodóvá válásával az addig létrejött szimbólumrendszer fokozatosan elvesztette jelentő-
ségét. Korunkra a feledés homályába merülhetne a zoomorf ember- és antropomorf állat-
ábrázolások szimbolikája, ha a művelődéstörténet, s benne az irodalmi és művészi kifejezés
folyamatos és mindent átható több évezredes története nem emlékeztetne az állatokhoz
kötődő erkölcsi, társadalmi és eszmei-spirituális kapcsolatok sokrétűségére. Mind a mai
napig nem csak a nyelvekben él tovább az ártatlan bárány, a gyáva nyúl, a hízelgő macska,
az irigy kutya, a ravasz róka, a bölcs bagoly, a szorgalmas méh, a lassú csiga, a bőgő szamár,
a bús gerle vagy a mocskos disznó etológiailag régen megcáfolt képe. Az állatokról alkotott,
tudományosan és rendszertanilag mégoly megalapozott ismereteink ellenére (vagy éppen
azzal együtt), a több évezredes hagyományban gyökerező meggyőződésünk és hiedelmeink
továbbélnek, és – nélkülözzenek bár minden természettudományos alapot – a művészet-,
az irodalom- és a művelődéstörténet szerves részét képezik, ami mindmáig alátámasztja
az állatszimbolika létjogosultságát.
*
Az Állatszimbólumtár szócikkeinek összeállításakor – az idegen nyelveken különféle meg-
fontolásokból összeállított szimbólumszótárak ismeretében, de őket nem követve – az a
szándék vezetett bennünket, hogy primer források alapján és azok konzekvens jelölésével
kompakt, olvasmányos és a további kutatások számára hasznos kézikönyvet állítsunk ösz-
sze. Bár minden kultúra gazdag állatszimbolikai hagyománnyal rendelkezik, kötetünkben

állatszimbólumtár.indb 8 2019. 05. 22. 11:36:06


9 Előszó

az antik és a bibliai hagyományra épülő európai elképzelésekre, valamint az ennek szer-


ves részét képező magyar művelődésre és népi kultúrára koncentráltunk, hiszen a földraj-
zi értelemben tágabb vagy komparatív jellegű áttekintés több kötetet és kibővített kutatói
közösséget igényelt volna. Szócikkeinket azonos struktúra mentén építettük fel, a kultúr-
történet időrendiségét szem előtt tartva. Minden egyes szócikk – az állatnak a régmúltban
leggyakrabban használatos görög és/vagy latin elnevezésével a címszó alatt – az ókorral
indít annak tudatában, hogy állatszimbolikáról abban az értelemben, hogy egy-egy élő-
lény karakterrel rendelkezik és morális-etikai értékeket képvisel – éspedig konzekvensen,
minden kontextusban ugyanazokat – az ókorra vonatkoztatva nem beszélhetünk. Az óko-
ri kultúrákban az istenek attribútumaként értelmezett állatok az adott istenség lényegére
utalnak: hatalmi körükre és kultuszuk jellegére. Olyan konzekvens állatszimbolika azon-
ban, amely a középkor kultúrájában formálódott ki, az antikvitásban még nem létezett.
Ugyanakkor a középkori szimbolika elképzelhetetlen az antik előzmények, átvételük és
még inkább átértelmezésük nélkül. Az Állatszimbólumtár címszavaiba foglalt informáci-
ók válogatásának fontos szempontja volt, hogy egy-egy mitikus vagy anekdotikus történet
vagy akárcsak egyetlen információ, amely az állat antikvitás utáni szimbolikájának meg-
kerülhetetlen komponense, akkor is szerepeljen, ha az ókorban nem rendelkezett efféle
általános jelentéssel. Az állatszimbolika antikvitásra vonatkozó részének elkészítését ez a
kettősség határozta meg: összefoglalni az antikvitásra érvényes jelentéseket, egyszersmind
azokat a kezdeményeket is felvillantani, legyenek bármilyen esetlegesek is, amelyek az an-
tikvitás utáni szimbolikában teljesedtek ki.
A szócikkek kidolgozásakor az ókor után a Biblia állatalakjainak, az állatok alapvető
rendeltetésének feltérképezése következett. Példázatokban, jelképes értelemben és olykor
a maguk valós megjelenésében is fontos a szerepük, de mindig az adott kontextus alapján
keltenek hangulatot, érzéseket. A biblikus állatszimbolika ismertetéséhez a Károli-biblia
revideált szövegét, illetve a Gál Ferenc által magyarított katolikus Bibliát is figyelembe vet-
tük, mivel az eltérő fordítás és szóhasználat olykor az állat megnevezésében is megmutat-
kozik. Azoknál a szócikkeknél, ahol ez releváns, jeleztük a fordítások közötti eltéréseket.
Az európai állatszimbolika létrejöttének igazi korszaka az ókori mitológiákra, irodal-
makra és zoológiára, valamint a Bibliára alapozó középkori és kora újkori művelődés több
mint ezer éve. Ennek megfelelően a szócikkeken belüli arányok kialakítása is ezt tükrözi.
Az üdvtörténetet feldolgozó késő ókori Physiologus és változatai, az enciklopédisták és a
bestiáriumok, a teremtéstörténet-magyarázók, egyházatyák által közvetített anyag képezi a
zooszimbólumok elméleti alapját. A szimbólumok polivalenciájának érzékeltetésére a Szent
Ágoston egy zsoltármagyarázatában (103 III,22) olvasottakat örökérvényűnek tekinthet-
jük. Eszerint ugyanis az állatokról alkotott jelképek az ábécé betűihez hasonlíthatók, azaz
jelentésük és értelmük nem eleve adott, hanem ahogy a betűk a szavakban elfoglalt helyük
szerint kapnak értelmet, az állatok jelentése is kontextus szerint változik. Itt és minden
más esetben is ezt az ágostoni megfontolást kell tudatosítanunk, amikor az állatok jelen-
tését és jelentésmódosulásait tanulmányozzuk. Az újkorban a reneszánsz és a barokk kor
eleve szimbólumok ábrázolására és magyarázatára specializálódott hieroglifagyűjteményei
és emblémáskönyvei összefoglalták mindazt az állatok vonatkozásában is, ami az ókortól
relevánsnak bizonyult. Ezentúl a korszak politikai-társadalmi sajátosságaihoz alakított új
szimbólumokkal, vagy a korábbiak újraértelmezésével is gazdagították az állatokról alko-
tott (szimbolikus) képet.

állatszimbólumtár.indb 9 2019. 05. 22. 11:36:07


Előszó 10

Mivel az egyik fő célkitűzése és újdonsága az ókori, közép- és újko-


ri állatszimbólumok magyar művelődésben előforduló példáinak dokumentálása, nagy
hangsúlyt helyeztünk a magyar vonatkozásokra. Az antik és a bibliai hagyományra épülő
keresztény állatszimbolika a középkori magyar műveltséget is áthatotta, és a középkori, új-
kori egyházi művészet is kiválóan példázza az európai hagyományok érvényesülését. A 18.
század elejéről egy magyar nyelvű bestiárium is fennmaradt: Miskolczi Gáspár műve, az
Egy jeles Vad-Kert avagy az oktalan állatoknak historiája a középkori bestiáriumirodalom
egyik kései összegzése, Wolfgang Frantze lutheránus teológus 1612-ben Wittenbergben
megjelent Animalium historia sacra című latin nyelvű munkájának magyarítása. Ugyan-
csak jelentős forrása az újkori magyar nyelvű bibliai állatszimbolikának Bod Péter Szent
Irás’ értelmére vezérlő magyar leksikona, 1746-ból. Mindemellett a magyar hagyományban,
a középkori gestairodalomban szereplő állatfigurák – a szarvas és a turul – szimbolikájá-
nak bemutatását is fontosnak tartottuk.
Az állatszimbolika hazai vonatkozásait erősítik a szócikkekben a magyar irodalmi pél-
dák. A 17–20. századi magyar nyelvű szerzők között nagyjából fele-fele arányban szere-
pelnek költők és prózaírók. A legidősebbek még a felvilágosodás eszméi között nőttek fel,
az 1890-es években alkotók pedig már a modern gondolat- és formavilág előhírnökei.
Közülük inkább a kevéssé ismertek szolgáltatják a példákat, bár egy-egy híres, állatokkal
kapcsolatos versrészlet is helyet kapott a szócikkekben. Az igen gazdag 20. századi iroda-
lomból főleg költői művek részletei olvashatók. Az egyes szemelvények kiválasztásában a
költői képek erőssége, szimbolikus gondolati és kifejező ereje, valamint a szerzői változa-
tosság volt a legfőbb szempont.
A népi/populáris kultúrában az állatok sajátos tartalmak hordozói, emberi tulajdonsá-
gok, vallási és hiedelemtartalmak szimbolikus kifejezői és megjelenítői. A prózai epikus
műfajok közül a népmesék, az állatmesék, a hiedelemmondák, a kisepikus prózaműfajok
közül a közmondások és szólások gazdagon élnek ezekkel a nyelvi eszközökkel. A paraszti
és köznépi díszítőművészet műfajai közül elsősorban a kerámia, a fafaragás, a szőttesek vi-
lága őriz állatábrázolásokat. Példáinkat főleg e területekről választottuk. Az állatok szimbo-
likus ábrázolását a magyarországi művészet viszonylatában tárgyaló szócikkrészek időbeli
keretei konkrét példákkal és a vonatkozó magyar szakirodalom szűkített bibliográfiájával
a honfoglalás korától napjainkig terjednek. A térbeli kereteket a történelmi Magyarország
jelenti a nemzeti művészet megszületéséig. A magyarországi művészetekkel kapcsolatos szó-
cikkrészek szerkezetét illetően egy adott állat szimbolikus jelentésének rövid összefoglalója
után néhány konkrét példa szerepel, majd az állat attribútumként, legendaszereplőként és
heraldikai elemként való megjelenésére történik utalás. Egy-egy állatot díszítőmotívum-
ként csak akkor említünk, ha feltételezhető szimbolikus jelentése.
A világirodalmi művek sokaságából vett példák akár csak utalásszerű felidézését – né-
hány megkerülhetetlen szimbolika kivételével – kötetünk nem vállalhatta fel, nem is tartot-
tuk feladatunknak, tekintve, hogy elsődleges célunk a források feltérképezése, ismertetése,
bizonyos tendenciák felvázolása és nem az állatszimbolika irodalmi felhasználásának be-
mutatása. Az állatszimbolika ikonográfiájának felvillantására néhány jellemző mű és műfaj
megemlítése azonban nem maradhatott ki, amihez a kötet illusztrációi is segítséget nyújta-
nak. Az Állatszimbólumtárban a különféle korokból származó képi anyag nemcsak díszítésre
szolgál, hanem magyarázza és kiegészíti a verbális tartalmat. Külön figyelmet szenteltünk
ebben az esetben is a magyarországi példáknak, ugyanis 19. századi, Magyarországon ol-

állatszimbólumtár.indb 10 2019. 05. 22. 11:36:07


11 Előszó

vasott természethistóriákból vett képek mellett felhasználtunk – a Zirci Bestiárium néhány


illusztrációja mellett – számos kivételesen szép képi megjelenítést a budapesti Concordan-
tiae Caritatis kézirat gazdagon illusztrált tipológiai gyűjteményének állatos képanyagából is.
Az Állatszimbólumtár 122 valós és képzeletbeli állat szimbolikus jelentéseit foglalja össze
ábécésorrendben. Az egyes szócikkek szerkezeti felépítése a következő: az ókorral indít,
ezt követi a bibliai előfordulás, majd a középkori és az újkori szimbolika hangsúlyos fel-
térképezése. A magyar művelődéstörténeti, majd irodalmi vonatkozások után a néprajzi
előfordulás következik, végül a magyar művészetekben való megjelenés zárja a szócikket.
A tárgyalt állatok nem követik feltétlenül a mai tudásunk szerinti osztályozást vagy rend-
szertani elnevezést: így választottuk külön például a disznó és a vadkan, és kapcsoltuk ösz-
sze például az egér és a patkány jelentéseit az állatok jelentősen eltérő vagy éppen hasonló
szimbolikájából kiindulva. Az állatok görög és latin neve is a korabeli forrásokban használt
elnevezéseket követi, amely megfelelhet, de nem feltétlenül azonos a mai tudományos meg-
nevezéssel. A kötet végén található rövidítések jegyzéke – részben a tudományterületenként
bevett, részben most kialakított rövidítések formájában – elsősorban a primer forrásokra
vonatkozó bibliográfiát tartalmazza. A könyvünket illusztráló fekete-fehér és színes ábrák
forrásának jelzése ugyancsak a kötet végén található. A szócikkekben szereplő számos an-
tik mitológiai alak elnevezését, görög és latin névváltozatát egységesen jelöltük, ugyanak-
kor bizonyos eltéréseket a nyelvi-művelődési kontextus szerinti használat indokol. A görög
nevek esetében, a görög kultúráról szólva a görög, a római kapcsán a latin névváltozatot,
illetve a későbbi korokban az egyes szerzők által előnyben részesített elnevezést alkalmaz-
tuk: így kerülhet egyazon szócikkbe pl. Héraklész és Hercules, Orpheusz és Orfeus. Itt kell
felhívni a figyelmet arra is, hogy azt a magyar nyelvtani szabályt, miszerint az „aki” konkrét
személyre, illetve az „amely” tárgyra, elvont dologra vagy gyűjtőnévre vonatkozó névmás,
a kötetben tudatosan módosítottuk: az állatokat élőlényként és semmiképpen sem tárgy-
ként vagy dologként kezelve, esetükben az „aki” vonatkozó névmás használatát tekintettük
üdvös és követendő megoldásnak.
A szócikkek összeállításában közreműködők (Darab Ágnes – ókor; Újvári Edit – Biblia,
keresztény szimbolizmus, régi magyar művelődés; Buda Attila – magyar irodalom; Barna
Gábor és munkatársai – magyar néprajz; Tüskés Anna – magyarországi művészettörténet)
és jómagam (Vígh Éva – közép- és újkori művelődés, ikonográfia) abban a reményben ad-
ják közre a kötetet, hogy felkelti az érdeklődést az állati jelképek iránt, és ennek az érzé-
kenységnek a birtokában segíti a textuális és a vizuális interpretációt.

Vígh Éva
és szerzőtársai

állatszimbólumtár.indb 11 2019. 05. 22. 11:36:07


Vigh_borit1-4 nyomdai_new_Layout 1 5/28/2019 12:35 PM Page 1

A –Z
ÁLLATSZIMBÓLUMTÁR
A valós és képzeletbeli állatok jelenléte a népi
kultúrában, a teológiában, az irodalomban,
a művészetekben és a kultúrák történetében jelzi
A –Z

ÁLLATSZIMBÓLUMTÁR
azt a kivételezett szerepet, amelyet a fauna jelentett
az embernek az őt körülvevő világgal kialakított
kapcsolatában. Képzőművészeti és irodalmi
ábrázolások sokasága tanúsítja a zoomorf
és olykor szörnyszerű ábrázolásokban
az emberi fantázia gazdagságát.
A több ezer éves állatszimbolikát feltérképező
Állatszimbólumtár megjelentetésével eddig adós volt
a magyar könyvkiadás. A kötet szócikkei az antik
és a bibliai hagyományra épülő európai tradíciókból
kiindulva az ennek szerves részét képező magyar
művelődésre és népi kultúrára helyezik a hangsúlyt.
A művelődéstörténet e sajátos területe
és a szimbólumok évezredes története iránt
érdeklődő olvasó és kutató az A-tól Z-ig sorrendbe
állított 122 valós és képzeletbeli állat szimbolikus
jelentésváltozatait követheti nyomon
az olvasmányosan informatív, de a források
jelölésével a további kutatások számára is hasznos Szerkesztette
szócikkekben. VÍGH ÉVA

BALASSI KIADÓ

5400 Ft

You might also like