Menni vagy maradni?

Menni vagy nem menni? Nehéz eldönteni. A mai világunkban kapunk olyan külső
„lökéseket”, amelyek arra ösztönöznek, hogy elmenjünk, részben azért, hogy megismerjük
egy számunkra ismeretlen világot, ugyanakkor ott van a szülői hatás, ami azonban arra
ösztönöz, hogy maradjunk, talán azért is, hogy megvédjenek a „kint” ért csalódásoktól. Én a
maradás mellett teszem le szavazatomat még is.
Elsősorban maradni annyit jelent, hogy megküzdünk az itthon ért csapásokkal:
munkahely hiánya, gyenge fizetés, megkülönböztetés. Ez viszont mindig is volt, erre enged
következtetni a Vörösmarty szövege is, hiszen felsorolja, hogy a magyar nép az évszázadok
során mennyi megpróbáltatáson ment keresztül, de még sem tört meg, mindig talpra állt, és
nem menekült el a nehézségek elől.
Másodsorban, szintén a Vörösmarty szövegre hivatkozva a maradás mellett
szavazok, mert itt vannak a szüleim, a családom, a barátaim, és igaz, hogy nem mindig
szólalhatok meg anyanyelvemen, de még is itthon érzem magam, nem mennék el sehova,
mert tudom, hogy honvágy gyötörne: hiányozna a szeretteimen kívül egy-egy hely, ahová
járni szoktam, de hiányozna maga az egész környezet, mert a mai modern technológia
megengedi ugyan, hogy tartsuk a kapcsolatot bármilyen távolságról, viszont a helyet nem
pótolja semmi.
Következtetésként elmondható, hogy maradni érdemes, mert „mindenhol jó, de a
legjobb otthon”.