Milyen kötésmódokat ismer? Ismertesse az oldható és nem oldhatókötéseket!

Oldható kötés:

· Oldható kötések azok a kötések, melyek a kötőelem roncsolása nélkül oldhatóak.

· Ilyen kötés lehet például az ék-, a csavar-, illetve a reteszkötés.

Nem oldható kötés:

· Nem oldható kötések azok a kötések, melyek csak és kizárólag a kötőelem roncsolásával oldhatóak.
· Ilyen kötés lehet például a forrasztott-, illetve a hegesztett kötés.

Szabványos menetprofilok:

1. A menetek elkészítéséhez különböző menetprofilokat használnak:

· Éles menet:
o Metrikus menet
o Whitworth menet
· Trapéz menet
· Fűrész menet
· Zsinór menet

2. A kötőcsavarok rendszerint metrikus, normál vagy finommenettel készülnek.

3. Felhasználásuk:

· A Whitworth csőmenetet szinte mindenhol használják

· A Trapéz- és Fűrészmenetet elsősorban mozgató csavarorsókon alakítanak ki.
· A Zsinórmenetet az erősen szennyezett környezetben működő csavarokon használják.

4. A csavarmenetek jele:

Menetfajták Jele Példa

Normál métermenet M M20
Finom métermenet M M20x1
Whitworth-menet W W1/2”
Trapézmenet Tr Tr60x9
Fűrészmenet S S40x60
Zsinórmenet Rd Rd14

Menetek kialakítása,felhasználása:

1. Ékkötés:
a. Az ékhatás következtében kialakult súrlódó erő viszi át a nyomatékot.
b. Oldallapjai párhuzamosak, az alsó és felső lapjai 1%-os lejtésűek (Erőzáró kötésnek nevezik)
c. Szereléskor erőhatással szorítják tengely és tárcsa (agy) közé.
d. Az ékhornyot nehezebb elkészíteni, mint a reteszhornyot.
 e. Fajtái:
i. Hornyos
ii. Lapos
iii. Nyerges
iv. Fészkes
v. Érintős

2. Reteszkötés:
a. Minden oldala párhuzamos egymással.
b. Alakzáró kötésnek nevezik.
c. Szerelése erőhatás nélkül történik.
d. A reteszhornyot könnyű elkészíteni.
e. Kisebb a helyszükséglete az ékhoronynál.
f. A reteszkötés a tengelykötés leggyakoribb formája.
g. Fajtái:
i. Sikló
ii. Íves
iii. Fészkes
iv. Hornyos

3. Bordástengelyek:
a. Akkor alkalmazzák, ha a tengelyt nagy és dinamikus terhelés éri.
b. A tengely teljes kerületén tengelyirányú bordákat alakítanak ki, valamint az agy teljes belső
felülete is bordázott.
c. A bordák száma 3,4,6 vagy 8 is lehet.
d. Az agy a tengellyel legtöbbször a tengely ármérője mentén érintkezik.

4. Szegecskötés:
a. Hengeres szárral készülő kötőelemek, amelynek végére záró fejet alakítanak ki.
b. A két vagy több elemet oldhatatlanul köti össze.
c. Olyan helyeken, ahol a hegesztést mellőzni kell, mint például a repülőgépgyártásnál,
előszerettel használják a szegecskötést.
d. Szegecskötés fajtái:
i. Félgömbfejű
ii. Peremes
iii. Alacsony félgömbfejű
iv. Tartály
v. Süllyesztett
vi. Robbanó
vii. Cső
viii. Popp
ix. Trapéz fejű
e. A szegecskötéssel három féle kötésmódot valósíthatunk meg:
i. Csak szilárdsági kötés (pl. Hidak, Alvázak, Székek)
ii. Csak tömítési kötés (pl. Hajótestek, Tartályok)
iii. Szilárdsági és tömítési kötés (pl. Gőzmozdonyok, Ipari tartályok)
f. Léteznek átlapolt és hevederes szegecs kötésfajták.
5. Zsugorkötés:
a. Főbb változatai:
i. Zsugorkötés
ii. Sajtolókötés
b. Zsugorkötés előnyei:
i. Gyors szerelés
ii. Egyenletes terhelés
iii. Súlymegtakarítás
c. Zsugorkötés hátrányai
i. Nem oldható, vagy csak nagyon nehezen oldható.

6. Forrasztott kötés:
a. A fémből készült alkatrészek összekötésére használjuk.
b. A forrasztás előnyei:
i. Különböző fémek is összeköthetők, akár nagy vastagságkülönbség esetén is, mert
nem áll fenn a beégés veszélye.
ii. Nem szükséges átfúrni a lemezeket, ezáltal azok nem gyengülnek.
iii. Jó elektromos és hővezető képességű.
iv. Könnyen oldható.
v. A megkötésnél nincs hosszú várakozási idő.
c. A forrasztás hátrányai:
i. Kicsi a szilárdság, ezért nagy kötési felület szükséges.
ii. Kis hőmérséklettűrő képesség.
iii. A felület előkészítés nagyon fontos.
iv. Fennáll az elektronikus korrózió lehetősége.

7. Hegesztett kötés:
a. Azonos anyagcsoportba tartozó anyagok összekötésére alkalmas, ez azt jelenti, hogy az
alumíniumot alumíniummal, a műanyagot műanyaggal kötünk össze.
b. A hegesztés előnyei:
i. Nagy szilárdság
ii. Szerszámköltség nem vetődik fel.
iii. Repedt, kopott alkatrészek javítására is alkalmas.
c. A hegesztés hátrányai:
i. Csak bizonyos anyagok, és azok is csak azonos anyagcsoporton belüli anyagokkal
hegeszthetőek.
ii. A nagy hő bevitel miatt vetemedés keletkezik, ezért után kell munkálni az illesztések
helyét.
iii. Szükséges az izotópos vagy röntgen vizsgálat, ez plusz anyagi költségekkel jár.
d. A fémek hegesztésére elterjedt technológiák:
i. Ömlesztett hegesztés gázzal
ii. Kézi ívhegesztés
iii. Por alatti hegesztés
iv. Ellenállás hegesztés
v. Sajtolásos ellenállás hegesztés
e. Tompavarratok fajtái:
i. I varrat
ii. V varrat
iii. Kettős V varrat
iv. Y varrat
 v. Kettős Y varrat
vi. U varrat
vii. J varrat
f. Sarokvarratok fajtái
i. Sarokvarrat
ii. Domború sarokvarrat
iii. Homorú sarokvarrat
iv. Kettős sarokvarrat
g. Különleges varratok:
i. Ponthegesztés
ii. Vonalvarrat
 2-es tétel: Mutassa be a műszaki gyakorlatban használt fontosabb
nemfémes, fémes szerkezeti anyagokat és ötvözeteket!
-A gépipar fejlődése kisebb tömegű és különleges tulajdonságú szerkezeti anyagokat igényel, ezért
nem kizárólag fémeket használunk.

-FA
A legősibb, napjainkban is sokoldalúan használható szerkezeti anyag. Az ipari fát, mint
nyersanyagot az erdő adja. Legfontosabb tulajdonságai: színe, fénye is illata fajtánként változó,
rossz hővezető, a száraz fa az elektromos árammal szemben szigetelő, mechanikai tulajdonsága a
szerkezetétől függ. Napjainkban a faipari féltermékek a legelterjettebbek: furnér, rétegelt falemezek,
farostlemez, stb.

-BŐR
A cserzés bőripari művelet, amely által a nyersbőrt lemény, de rugalmas készbőrre alakítják. A
felhasználási területe a gépiparban elenyésző, régebben szíjjak és tömítések alapanyaga volt.

-ÜVEG
Az üveg megolvasztással előállított, kristályosodás nélkül megdermedő szervetlen anyag. Rideg,
törékeny, rossz hővezető, mechanikai tulajdonságait a hűtés jelentősen befolyásolja, kémiailag
állandó.

-TEXTÍLIA
A textilanyagok túlnyomó többségét a természetes és mesterséges szálakból készített fonalból vagy
cérnákból állítják elő.

-MŰANYAG
A műanyagok mesterséges úton előállított szerves polimerek.
-Hőre lágyuló műanyagok
Amorf vagy részben kristályos szerkezetűek, lineáris vagy elágazó, hosszú, fonal alakú
molekulaláncokból állnak melyek fizikai erővel kapcsolódnak.

Előállításuk

-Polikondenzáció: kondenzációs folyamat közben keletkeznek, a monomerek

makromolekulává alakulása során mellékteermék keletkezik (víz). Pl: PET,nylon.

-Polimerizáció: a monomerek mellkétermék keletkezése nélkül egyesülnek óriásmolekulává.

Pl:PVC, polisztirol.

-Hőre keményedő műanyagok

Enyhén vagy erősen térhálós szerkezetűek.

-Kenés
A kenőanyagok feladata, hogy lehetőség szerint megakadályozzák az egymáson gördülő vagy
csúszó felületek közvetlen érintkezését. A surlódásnak három alapvető fajtája van: száraz surlódás,
félnedves surlódás és tiszta folyadéksurlódás. A kenőanyagok állati, növényi és ásványi eredetűek
lehetnek. Az állati és növényi eredetű kenőanyagok kevésbé használatosak, mert használat közben
kémiailag bomlanak.

Csoportosításuk
Viszkozitás alapján
 hígfolyós
közepesen viszkózus olajok
vastagon folyós olajok

Felhasználás szerint
orsóolaj
gépolaj
hengerolaj

Adalékolás szerint
adalékolatlan
adalékolt
motor- és hajtóműolajok
olajok EP adalékkal
szintetikus kenőolajok

-Acél
Az acél olyan vas-szén ötvözet, melynek széntartalma kevesebb, mint 2,06% és egyéb elemeket is
tartalmaz.
Az ötvözés mértéke szerint ötvözetlen, gyengén, erősen és mikroötvözött acélokat különböztetünk
meg.
Ötvözetlen acél: szándékosan adagolt ötvözőelemet a szenen kívül nem tartalmaz.
Ötvözött acél: a gyengén és erősen ötvözött acél közötti határt 5-8% ötvözőfém határánál
húzzák meg.
Mikroötvözött acélok: néhány ötvözőelem nagyon kis mennyiségben hatással van az acél
valamely tulajdonságára.

Az acél legfőbb ötvözői:

-Karbidképzők: nagy hőmérsékleten is biztosítja az acél szilárdságát, növeli a szívósságot,
kopásállóságot. Ilyen pl.: vanádium, mangán, titán.
-Ferritképzők: növeli az átkristályosodási hőmérsékletet, az acél rugalmasságát, edzhetőségét.
Ilyen pl.: króm, vanádium, molibdén.
-Ausztenitképzők: csökkenti az átkristályosodási hőmérsékletet, ausztenites acél állítható elő.
Ilyen pl.: nikkel, mangán, szén.

-Alumínium

Az alumínium kis szilárdságú, képlékenyen jól alakítható, rosszul önthető és forgácsolható fém.
Hátrányos tulajdonságait ötvözéssel javítják. Fő ötvözői: mangán, szilícium, horgany, magnézium,
réz. Az alumíniumötvözetek szilárdságát alakítással illetve hőkezeléssel lehet növelni. E szerint
megküölönböztetünk: alakítható és nem nemesíthető, alakítható és nemesíthető, önthető
alumíniumötvözeteket.
-Alakítható és nem nemesíthető alumíniumötvözeteket
Alumínium-mangán, alumínium-mangán-magnézium, alumínium-magnézium.
-Alakítható és nemesíthető alumíniumötvözeteket
Alumínium-magnézium-szilícium, alumínium-réz-magnézium, alumínium-horgany-
magnézium.
-Önthető alumíniumötvözetek
Alumínium-szilcíium ötvözetek.

-Magnézium
A magnézium kis szakítószilárdságú, nem korrozóiálló, nehezen önthető, szerkezeti anyagként nem
alkalmazzák. Tulajdonságait ötvözéssel javítják.Fő ötvözői: alumínium, mangán, horgany.
Fontosabb magnéziumötvözetek: magnézium-alumínium, magnézium-alumínium-horgany,
magnézium-alumínium-mangán, magnézium-alumínium-horgany-mangán.

-Titán

A titán kis sűrűségű, igen korrózióállú, magas olvadáspontú fém. Legfőbb ötvözői: alumínium,
vanádium. Szilárdsági jellemzői ötvözéssel és hőkezeléssel nagy mértékben fokozhatók, így igen
nagy szakítószilárdságú titán-alumínium és titán-alumínium-vanádium ötvözetek állíthatók elő.

-Réz

Kis szilárdságú, rosszul önthető, szerkezeti anyagként ritkán használják. Jellemzőit, technológiai
tulajdonságait ötvözéssel javítják. Fontosabb ötvözői: horgany, ón, alumínium.

-Sárgaréz

Légköri hatásokkal szemben nagyon jól ellenálló, kiválóan önthető, polírozható. Szilárdsága az
összetételétől függően nagymértékben valtozik. A kis horganytartalmú rezek a tombakok. A nikkelt
is tartalmazó sárgaréz az alpakka. Az egyéb ötvözeteket is tartalmazó sárgaréz a különleges
sárgaréz.

-Ónötvözetek

Lágy, hidegen jól alakítható korrózióálló fém.

-Ón-réz-antimon ötvözetek: ónalapú csapágyfém.
-Ón-ólom ötvözetek: ónforraszok.

-Ólomötvözetek

Lágy, kis szilárdságú, mérgező, korrózióálló, jól önthető fém.

Ötvözetei
-Ólom-ón-antimon: betűfémek.
-Ólomalapú csapágyfém: kis szilárdságú, csapágybélésre alkalmas.
-Óntartalmú
-Ónmentes

-Horganyötvözetek

Légköri hatásokkal szemben ellenálló, kis szakítószilárdságú, melyet ötvözéssel javítanak.Fő

ötvözői: alumínium, réz.
 3-as tétel: Mutassa be a különböző hajtásokat és a hozzájuk kapcsolódó
tengelykapcsolókat!

-Fogaskerékhajtás

Fogaskerékhajtásnak nevezzük a tengelyekre erősített, egymással folyamatosan kapcsolódva

elforduló fogaskerékpárokkal megvalósított hajtószerkezeteket. A fogaskerékhajtásokat a
kinematikai hajtóművekben a forgómozgás atvitelére és átalakítására, a teljesítmény-
hajtóművekben pedig a forgatónyomaték nagyságának átalakítására használjuk. A
fogaskeréktest alakja lehet henger, kúp, szimmetrikus globoid vagy hasáb(fogasléc).
Fogazata lehet egyenes vagy ferde. A ferde fogazatú fogaskerekek nagyobb terhelést bírnak.
További előnyei a csendesebb járás, nagyobb kapcsolószáma. Két ferdefogú kerék csak
akkor párosítható párhuzamos tengelyek között, ha foghajlásirányuk ellentétes, de
foghajlásszögük azonos.
A fordulatszámok, a szögsebességek és a gördülőkör sugarak arányát áttételnek nevezzük,
jele: i. Ha az i<1, akkor gyorsító, ha i>1, akkor lassító áttételről beszélünk.
Az osztás jele: p. Az egyenes fogú kerekeknél a két szomszédos egyoldali fogprofil
távolsága ívhosszban, az osztókörön mérve.
Alámetszésnek nevezzük a fogaskerék előállítási rendellenességének azt a fajtáját, amely
fogtövet gyengíti.

-Kúpkerékhajtás

Közös síkban fekvő, egymásra merőleges tengelyek közötti nyomatékátvitelre alkalmazzák.

-Csigahajtás

Nagy áttételek megvalósítására használják. A hajtás tengelyei kitérőek. Az egyik tengelyre a

csigát, a másikra a csigakereket szerelik. A csiga lehet egy vagy több bekezdésű.

-Laposszíj-hajtás

Általában nagy tengelytávolságok vagy kis teljesítmény esetén alkalmazzák. A hajtás

áttételének megfelelő átmérőjű két tárcsára egy végtelenített szíjjat helyeznek, amely a
kívánt mértékű előfeszítés következtében a tárcsákra feszül, így nyomaték átvitelére
alkalmas hajtás jön létre. Általában nyitott elrendezésű szíjhajtást alkalmazzák, amikor a
szíjágak a két tárcsa külső érintőjeként helyezkednek el, a két tárcsa forgásértelme
megegyezik. Amennyiben a szíjágak a tárcsák belső érintői, akkor a tárcsák forgásértelme
ellentétes, ezt kereszthajtásnak nevezzük. A szíjhajtás előnye, hogy rugalmas
nyomatékátvitelt hoz létre.

-Ékszíjhajtás

Csak nyitott kivitelben, kis tengelytávolságok esetén, nagyobb áttételek megvalósítására

alkalmazzák. Az egyenlőszárú trapéz keresztmetszetű ékszíj a horonnyal rendelkező
szíjtárcsára feszülve az oldallapjain ébredő surlódóerő közvetítésével származtatja át a
kerületi erőt a hajtótengelyről a hajtott tengelyre. Az ékszíj csak az oldallapjain fekszik fel a
szabvány által előírt kialakítású horonyba.
-Fogas szíj

A fogasszíjak a szíjtárcsával érintkező felületükön kialakított fogak útján, a szíjtárcsa

palástfelületén elhelyezkedő foghézagokba illeszkedve viszik át a forgatónyomatékot. A
fogasszíjak műanyagból készülnek, a húzás irányába üvegkord húzószálak merevítik, a
szíjtárcsával érintkező felületét a kopásállóság növelése céljából poliamid szövet borítja.
Előnye, hogy kismértékű előfeszítési igénye révén csökkenthető a kapcsolt tengelyek
csapágyainak radiális terhelése, lánchajtásnál zajtalanabb üzemű. A két tárcsa p osztásának
meg kell egyeznie !

-Lánchajtás

Hőmérséklet-változásra, különböző gőzök és gázok hatására érzéketlen, ezért ott is

alkalmazható, ahol a bőr- és gumiszíjak hamar tönkremennének. Tág terhelési határokig és
nagy láncsebességeknél egyaránt alkalmazható. Hátránya a zajos járás. Nagyobb
teljesítményeknél általában görgős láncokat alkalmaznak. A csapokat a külső hevederek
furataiba szorosan illesztik. A csap és a belső hevederek között elhelyezkedő hüvelyek
hordozzák a lánckerék fogaiba kapaszkodő görgőket. A lánc a lánckeréken nem csúszik,
csak a görgő a hüvelyen. Megfelelő kenésével a surlódási ellenállás csökkenthető. Nagyobb
erők, dinamikus jellegű átvitelére párhuzamosan kapcsolt, többsoros görgős láncokat
alkalmaznak. A lánckerekek fogprofilját általában körívek alkotják. A láncokat általában
patentszemmel végtelenítik.

-Tengelykapcsolók

Feladata a forgó- vagy lengőmozgást végző tengelyek összekapcsolása nyomatékátvitel

szempontjából.
Fajtái -Merev tengelykapcsolók
-Rugalmas tengelykapcsolók
-Hajlékony tengelykapcsolók
-Oldható tengelykapcsolók
-Mozgékony tengelykapcsolók
-Súrlódó tengelykapcsolók
-Hidrodinamikus zengelykapcsolók

Merev tengelykapcsolók: a két oldal fordulatszáma és szögsebessége is állandó.

Legegyszerűbb típusa a tokos tengelykapcsoló. Csőből készült tokba két oldalról,
ellentétes 1%-os lejtésű ékpályát vésnek. Az egyik oldali tengelyvégbe illesztett ékre
ráütik a tokot, majd a másik oldalról orros éket ütnek a kialakított horonyba.
Gyakoriak a héjas és tárcsás tengelykapcsolók is.

Rugalmas tengelykapcsolók: a két oldal fordulatszáma megegyezik, de a

szögsebességük kismértékben eltérhet. Ilyen pl: gumidugós, acéltűs, acélszalagos,
gumituskós tengelykapcsoló.

Hajlékony tengelykapcsolók: egymással szöget bezáró tengelyek állandó

kapcsolatát biztosítják. Kisebb tengelyszögek esetén Hardy-tárcsát alkalmaznak.
Nagyobb tengelyszög és nyomaték esetén a tengelyek összekötésére kardánkapcsolót
alkalmaznak. Egy kardáncsukló két kardánvillából és egy kardánkeresztből áll.

Oldható tengelykapcsolók: üzem közben a tengelyek kapcsolata megszakítható, de

bekapcsolását csak álló helyzetben lehet elvégezni. Ilyen, a körmös tengelykapcsoló.
Az egyik tengelyvégre mereven szerelik a tengelykapcsolófelet. A másik fél a
bordázott tengelyvégen egy kapcsolószerkezettel tengelyirányba elcsúsztatható.

Mozgékony tengelykapcsolók: hosszú tengelyek hőmérséklet-változás okozta

hosszváltozásának kiegyenlítése céljából hődilatációs tengelykapcsolókat
alkalmaznak. Kis távolságú, párhuzamos tengelyek összekötésére is mozgékony
tengelykapcsolót alkalmaznak. Az Oldham-kapcsoló mindkét tárcsájának sík lapjába
a középponton átmenő hornyot marnak. A két tárcsa közé egy harmadik tárcsát
helyeznek, melynek két oldalán a tengelykapcsolófeleken kialakított hornyokba illő,
egymásra merőleges munkalécek vannak.

Súrlódó tengelykapcsolók: velük részleges nyomatékátvitel valósítható meg, üzem

közben oldhatóak és zárhatóak. Főleg akkor alkalmazzák, amikor különböző
szögsebességgel forgó tengelyeket kell szétválasztani illetve összekapcsolni.
Üzemüket zavarhatja a felületeken keletkező hő, ezért az oldási és zárási folyamatot a
lehető legrövidebbre kell csökkenteni. Ellenkező esetben a fejlődő hő elvezetéséről
gondoskodni kell! Fajtái: kúpos súrlódó tengelykapcsoló, olajos lemezes
tengelykapcsoló, száraz lemezes surlódó tengelykapcsoló.

Hidrodinamikus tengelykapcsolók: két félből összerakott, körgyűrű alakú, zárt,

hidraulikus szerkezet, melyben a nyomatékot a hajtóoldalról a hajtott oldalra a
folyadék adja át. A kapcsolót terheléstől függően részlegesen vagy teljesen feltöltik
folyadékkal.
 4. Tétel
A gépszerelés módja, műveletei

Kenőanyagok:
Feladatai:
A segédanyagok közé soroljuk, mert a munkadarab megmunkálásakor és
beszerelése után a működéshez alkalmazzuk.
A kenőanyagok feladata, hogy megakadályozzák az egymáson gördülő vagy csúszó
felületek közvetlen érintkezését, a keletkező hőt elvezessék, valamint csökkentsék a
kopás és súrlódást.

Súrlódások fajtái:
· Száraz súrlódás
· Félnedves
· Tiszta folyadéksúrlódás

Kenőanyagok lehetnek:

· Folyékonyak (olajok)
· Kenőcs, paszta (zsír)
· Szilárd (grafit)
· Légnemű (nagynyomású levegő)

Kenőolajok és tulajdonságai:
A legáltalánosabban használt kenőanyagok a folyékony kenőanyagok, azaz kenőolajok.
Kenőolajokat a súrlódás, kopás csökkentésére elterjedten használnak. Nem folyékony
kenőanyagot (kenőzsírt, szilárd kenést) csak akkor használunk, ha a folyékony kenőanyag
valam ilyen oknál fogva nem megfelelő. Elsősorban a felhasználás i hely határozza meg, hogy
milyen kenőolajat használjunk. Leginkább elterjedt a különféle ásványi olaj (kőolaj) alapú
olajok használata.

A kiegyensúlyozás célja:
A forgórészek kiegyensúlyozása egy technológiai művelet forgórészek gyártása és
karbantartása során, melynek célja az, hogy az üzem közben ébredő nem kívánatos
centrifugális erők nagyságát a kívánt érték alá szorítsák, és így ne okozzon kellemetlen, sőt
esetenként veszélyes dinamikus terhelést a tengelyre és környezetére.

1. Statikus kiegyensúlyozás
Merev testnek tekinthető tárcsaszerű, kis üzemi fordulatszámú forgórészek
kiegyensúlyozatlanságát elsősorban az okozza, hogy a tömegközéppont nem esik a
forgástengelybe. Ezt a kiegyensúlyozatlanságot azért nevezik statikusnak, mert statikai
módszerekkel meg le-het határozni nagyságát és helyét. Magát a műveletet legtöbbször úgy
 végzik, hogy a forgó-rész tengelyét két, pontosan vízszintbe állított lécre (prizmára) helyezik.
Ilyenkor a forgórész a kiegyensúlyozatlanság hatására elfordul és olyan stabil helyzetet
igyekszik felvenni, hogy a tömegközéppontja a lehető legalacsonyabbra kerüljön

2. Dinamikus kiegyensúlyozás
Azt az egyensúlyhibát, melynél a tömegközéppont a forgástengelybe esik, de a főtengely és a
forgástengely nem egyirányú, dinamikus kiegyensúlyozatlanságnak nevezik.

Szerelési Családfa:
A darabjegyzék az összeállítási rajz, a családfa és a műhelyrajz a tervezési folyamatban fontos
bemenő információkat tartalmazva jelentős szerepet tölt be. A darabjegyzéket az alábbiak
szerint kell megtervezni:
· Tartalmazza a termék, a szerelési egységek, valamint az alkatrészek közötti kap-
csolódásokat, a fölé és alárendelési viszonyokat.

· Tájékoztatást ad a termékben felhasznált alkatrészek és egyéb elemek mennyiségé-ről,

minőségéről, felhasználásáról, gyakoriságáról (az elem azonosság elősegíti an-nak
meghatározását, hogy egy terméken belül, a különböző szerelési egységekben hol
fordulnak elő azonos alkatrészek, szerelési egységek, főegységek). Ennek ki-mutatása
elősegíti a termelő rendszeren belüli azonos egységek megtalálását, a specializálódást.

· Lehetővé teszi, hogy a szerelési folyamat ütemezéséhez, készletezési mennyisége-ket

lehessen meghatározni.

A szerelés tervezésének szempontjai:

A szerelés olyan műszaki tevékenység, melynek során a legyártott alkatrészeket, szerkezetté,
termékké egyesítjük. Az alkatrészeket a műszaki dokumentáció szerint egymáshoz képest
rendezett állapotba hozzuk, szereljük.
A tevékenység során létrejött állapotváltozást szerelési folyamatnak nevezzük

A szerelési folyamat
A szerelési folyamat eljárásokat, azok összekapcsolását és technológiai követelményeit írja le.
A szerelési folyamat olyan szakaszokra bontható, melyek térben és időben egymástól függet-
lenek, azaz soros és párhuzamos tevékenységek szervezhetők.

A szerelési rendszerek csoportosítása:

· a munkadarabok mozgása szerint;
· a térbeli elrendezés szerint;
· a szerelés üteme szerint;
· a termelési program homogenitása szempontjából;

Siklócsapágyak és gördülőcsapágyak szerelése:

Csapágyak tengelyre szerelése:

Szerelés sajtolással:
A túlfedéssel készített alkatrészeket hideg állapotban, hossztengelyük irányában kifejtett,
megfelelő nagyságú erővel egymásba sajtolják, rendszerint kenőanyag alkalmazásával.
Szerelés hőmérséklet-külömbséggel:
A kötésben részvevő alkatrészek túlfedését hőmérséklet-külömbség létrehozásával
ideiglenesen megszüntetik, így az alkatrész viszonylag kis erővel egymásba sajtolhatók. A
hőmérséklet kiegyenlítődés után a két felület egymásra feszül és így hozza létre a szilárd
kötést.

Hengeres furatú csapágyak kiszerelése:

· Váll nélküli fészekből a csapágy szerelőhüvely segítségével kitolható.

· Használjunk lágy fémből készült tüskét, vagy lehúzót, ha közbenső váll van a két
csapágy között
· Az önbeálló csapágyakat ki lehet fordítani, hogy lehúzót alkalmazhassunk.
· Kisméretű csapágyakhoz használhatunk csapágylehúzót.
Fogaskerekek felszerelése:
A kisebb egységeket előszerelni szokták. Az előszerelt tengelyeket dinamikusan
kiegyensúlyozzák, mert beszerelés után erre már lehetőség nincs. A bordástengelyre szerelt
fogaskerekeket a kiegyensúlyozás után össze kell jelölni, nehogy a végleges beszereléskor az
előszerelt helyzettől való eltérés újabb kiegyensúlyozatlanságot okozzon.

Tengelykapcsolók szerelése, beállítása:

Függőleges tengely esetén szereléskor egyszerűen gondoskodni kell arról, hogy a csapágyak
középpontja pontosan egy egyenesbe essék. Vízszintes tengelyű nagy tömegű forgórészek
esetén azonban a csapágyaknak nem szabad egy egyenesbe esniük, mivel ekkor a
tengelykapcsolónál olyan hajlítónyomaték lép fel, mely az összekötő csavarokat periodikusan
változó járulékos húzóerővel terheli. Ez a minden fordulatnál ismétlődő terhelés a csavarokat
kifáradásra veszi igénybe. Elkerülésére a csapágyakat úgy kell elhelyezni, hogy a
tengelykapcsoló helyén ne ébredjen hajlítónyomaték. A csapágyak megkívánt helyét a
tervező előre kiszámítja vagy a szerelés alkalmával mérésekkel határozzák meg.
 5. Tétel
Határozza meg a szenzorok fogalmát, térjen ki felépítésükre, csoportosításukra! Beszéljen
a mechanikus helyzetkapcsolókról!

Szenzor: Olyan eszköz, amely egy fizikai mennyiséget (pl. hőmérséklet, távolság,
nyomás) a vezérlés- és szabályozástechnikában jobban felhasználható, jobban
kiértékelhető jellé alakít át. (elektromos jel, pneumatikus jel)

Szenzorok csoportosítása:
Bináris szenzorok:
· helyzetérzékelők, közelítéskapcsolók
· nyomáskapcsolók
· kapcsoló-hőmérők , stb.

Analóg szenzorok:
· erő- és nyomatékmérők
· áramlásmérők
· hőmérsékletmérő szenzorok
· útmérők, hosszmérők, elfordulásérzékelők
· optikai mennyiségek érzékelői
· akusztikai mennyiségek érzékelői, stb.

Mechanikus helyzetkapcsolók:
Mechanikus működtetésű elektromos helyzetérzékelők:
A mechanikus helyzetkapcsolók illetve végálláskapcsolók működtetése külső erővel, mechanikus
szerkezet közvetítésével történik. A kialakítástól függően viszonylag nagy feszültség és áramerősség
továbbítására alkalmasak. A segédenergia az áram.

Mechanikus működtetésű pneumatikus helyzetérzékelők:

Pneumatikus vezérlésekben jeladóként görgős vagy nyomócsapos működtetésű szelepeket
alkalmaznak jeladóként. Ezek pneumatikus jelet adnak a detektált elem pozíciójáról. A segédenergia a
levegő.

Számos olyan alkalmazással találkozhatunk a gyakorlatban, ahol a mechanikus kapcsolók

hátrányait (kopás, az érintkezők „pergése”, kis kapcsolási frekvencia) ellensúlyozza a

kedvező ár.

Helyzetérzékelők csoportosítása
· analóg helyzetérzékelők …
· bináris helyzetérzékelők
· mechanikus helyzetkapcsolók, végálláskapcsolók
· mágnessel működtetett közelítéskapcsolók
o érintkezővel működő (Reed) kapcsolók
o érintkező nélkül működő (magnetoinduktív) kapcsolók
o pneumatikus jelet adó mágneses érzékelők
· induktív közelítéskapcsolók
· kapacitív közelítéskapcsolók

· optikai érzékelők
o fénysorompó
§ egyutú
§ reflexiós (tükrös)
o tárgyreflexiós(fényvezetővel kiegészítve vagy anélkül)
· ultrahanggal működő közelítéskapcsolók
o ultrahang-sorompó
o reflexiós
· pneumatikus közelítéskapcsolók
o torlónyomás jeladó
o gyűrűs légsugárérzékelő (reflexszem)
o légsorompó