A kovászról:

A kovász egy vízből és lisztből elkészülő élő anyag, mely átlagosan 6-7 nap alatt készül el, és
utána akár évtizedekig is életben lehet tartani. A kovász a kenyér lelke, egy élő csoda, ami a
mindennapinkat megízesíti, tartósítja, savas kémhatásának köszönhetően megóvja a
penészedéstől. A kovász akkor jó, ha mind a homo-, mind a hetero fermentatív folyamatok
végbemennek rajta. Ez annyit jelent, hogy egyaránt termelődnek tejsav és ecetsav
baktériumok és ezek aránya megfelelő. Ez akkor tud megtörténni, ha 27 fok feletti
hőmérsékletet és elég tápanyagot biztosítunk a kovászunknak, vagyis elégszer etetjük. Ha jó a
kovászunk, akkor a kenyerünk kellemesen savanykás ízű lesz, 4-5 napig friss marad és szép,
szellős buborékos szerkezete lesz. 

Hogyan biztosítsuk a megfelelő hőmérsékletet, ha hűvösebb van a lakásunkban?

- a sütőbe beteszünk egy fazék meleg vizet, és mellé tesszük a kovászt (a sütőt nem
kapcsoljuk be!!!)
- a mikróban felmelegítünk egy pohár vagy egy bögre vizet, aztán KIKAPCSOLJUK a
mikrót, majd a pohár mellé betesszük a kovászos üveget
- langyos vízzel megtöltött tálba helyezzük az üveget
- meleg vizes palackot teszünk a hűtőtáskába, és mellétesszük a kovászt
- 1 teáskanál kefirt adunk a kovászhoz, mert a kefirrel több élesztőgomba jut a keverékbe
- fütőtest fölé tesszük magasba a kovászos üveget, mert a meleg felfelé száll 

Ha beszerzésre került a befőttes (vagy csatos) üveg, a liszt, és a víz, akkor bizony semmi sem
áll útjába az elhivatott kovász készítőnek! :) :)

1. lépések:
- forró vízben, de ha van, akkor mosogatógépben mossuk ki az üveget, és szárítsuk meg
- ha nincs házimalmunk, akkor a boltban vásárolt teljes kiőrlésű rozslisztből mérjünk ki 30 g-
ot

1. nap: mérjünk az üvegbe pontosan 30 g tk.rozslisztet, és 30 g langyos vizet. Keverjük

össze, egy szürkésbarna masszát fogunk kapni. Az üveget zárjuk le, kissé tekerjük rá a fedőt
(ha csatos üveget használtok, vegyétek ki a gumiréteget a tetőből), de ne teljesen szorosan. A
kovásznak jót tesz, ha kap egy kis levegőt, mert onnan is begyűjti a mikro-organizmusokat.
De az is fontos, hogy soha ne hagyjuk nyitva az üveget, mert a kovász teteje kiszáradhat. Az
üveget hagyjuk a konyhában, 25-30 fok közötti hőmérsékleten. 

2. nap: nagyjából ugyanolyan időpontban, mint az első nap (ha reggel indítottuk a kovász,
akkor reggel, ha este indítottuk, akkor este) kezdjük meg az "etetést". Ez annyit jelent, hogy
mindig ugyanannyi lisztet és vizet teszünk a korábbi masszához. Tehát ebben az esetben
ismét 30 g lisztet és 30 g langyos vizet keverünk a tegnap elkészített kovászhoz. Az üveget
lezárjuk ugyanúgy, mint tegnap. 
3. nap: elképzelhető, hogy mára már egy-egy buborék megjelenik a kovászban, de ha nem,
akkor sem kell megijedni. Etessük meg a kovászunkat 30 g liszttel és 30 g vízzel, keverjük
össze, zárjuk le az üveget a szokásos laza módon és legyünk biztosak benne, hogy elég meleg
van a kovásznak. Ha túlságosan lezártuk az üveget és párás az üveg belső fala, az nem jó.
Ekkor lazítsunk az üveg fedelén. 
Ami még nagyon fontos, hogy ezen a napon még egyszer, kb.12 órával azután, hogy ez előző
etetés megtörtént, etessük meg a kovászt a szokásos módon. 

4. nap: etessük meg a kovászunkat a most már szokásos módon, napi kétszer. Ezen a napon
már jó ha van buborék a kovászban.

5. nap: azt fogjuk látni, hogy a kovászunk elkezd igazán élni,

buborékos lesz, és akár már meg is duplázhatja az etetések közötti mennyiséget. Ezért most
már egy másik szabály lép életbe, az 1:1:1 szabály. Ez azt jelenti, hogy annyi g liszttel és
annyi g vízzel kell etetni a kovászt, amennyi kovászunk van grammban. Ez azért fontos, mert
ha sok kovászt etetünk kevés liszttel és vízzel, nem lesz elég felhajtóerő, buborék benne
ahhoz, hogy a kenyerünket megemelje. A kovászunk egy részétől ma meg kell szabadulni!
Hagyjunk meg belőle 50 g-ot, és etessük naponta 50 g liszttel és 50 g vízzel tovább. 
Ha az 5.nap után sincsenek buborékok a kovászban, akkor valamit nem jól csinálunk.
Ellenőrizzük a szoba hőmérsékletét, a kimér mennyiségeket!

6. nap: ugyanazt csináljuk, mint előző nap!!

7. nap: azt tesszük amit előző nap, és valószínűleg a kovászunk készen áll a sütésre!!! :) :) Ha
igazán érett, aktív kovászt szeretnétek elérni, akkor összesen 8-10 alkalommal etessétek!!!
Utána garantált a siker!

Úgy tudjuk ellenőrizni, hogy elég erős-e a kovászunk, hogy a befőttes üvegre egy gumit
húzunk oda, ahol tészta van, mikor megetetjük. Ha 6-8 óra alatt a tészta térfogata
megduplázza magát, akkor biztosan elég erős a kovászt a kenyérsütéshez! Egy idő után,
amikor ezen túl van, elkezd összeesni, ilyenkor már nem érdemes vele dolgozni, mert nincs
benne elég felhajtóerő és a kenyér lapos lesz. 
Egy másik módszer arra, hogy honnan tudhatjuk, elég erős-e a kovászunk, hogy a kovászból
egy kiskanálnyit kiveszünk és egy tál vízbe tesszük. Ha felkúszik a tetejére, akkor tudunk
vele dolgozni :)

Ha már jó erős a kovász, de viszonylag ritkán (hetente, két hetente vagy még ritkábban)
sütünk, a kovászt hűtőbe lehet tenni. Etessük meg a szokásos módon, zárjuk le az üveget, és
tegyük hűtőbe. Ha újra szeretnénk, vegyük ki a hűtőből, és 1-2 napig etessük a megszokott
módon. 

Ha nem szeretnénk rögtön sütni az aktív kovászunkkal, akkor van egy másik módszer is a
tárolására, ez pedig a szárítás. Amikor sok a kovászunk, érdemes egy sütőpapíros tálcára
kikenni egy habkártyával a kovászt és 4-5 napig szárítani. Utána össze lehet törni, és egy kis
lenvászon zsákba eltenni. Használat előtt két nappal oldjuk fel vízben, és amikor ez megvolt,
etessük napi kétszer, hogy a sütésre aktív legyen. 

Remélem hasznos információkkal tudtam szolgálni Nektek és most már bátran belekezdtek ti
is a kovász készítésébe!!!! :) Kovászos kenyér sütéséről külön bejegyzést fogok majd
készíteni!

Ha tetszett a bejegyzésem, csatlakozz MÁRTUS HÁZI KONYHÁJA Facebook oldalamhoz

és ajánld ismerőseidnek is a blogomat! Köszönöm szépen! :) Ne feledkezzetek el
feliratkozni MÁRTUS HÁZI KONYHÁJA Youtube csatornámra sem :)

Ziua 1: Cântărește exact 30 g linguriță de făină de secară și 30 g de apă călduță în sticlă. Amestecă,
vom obține o masă cenușie-cenușie. Închideți flaconul, înfășurați ușor capacul (dacă folosiți o
cataramă, scoateți stratul de cauciuc de pe acoperiș), dar nu complet strâns. Este bine ca dospita să
obțină puțin aer, deoarece adună și microorganisme de acolo. Dar, de asemenea, este important să
nu lăsați niciodată sticla deschisă, deoarece partea de sus a aluatului se poate usca. Lăsați sticla în
bucătărie la 25-30 de grade.
Ziua a 2-a: cam în aceeași oră cu prima zi (dacă am început aluatul în dimineața, apoi dimineața,
dacă am început mâncarea seara), începeți „hrănirea”. Aceasta înseamnă că întotdeauna adăugăm
aceeași cantitate de făină și apă în pastă. Deci, în acest caz, din nou, 30 g de făină și 30 g de apă
călduță se amestecă cu smântâna de ieri. Vom închide sticla așa cum am făcut ieri.
Ziua 3: S-ar putea să apară deja o bulă în aluat, dar dacă nu, nu trebuie să vă speriați. Hrăniți drojdia
cu 30 g de făină și 30 g de apă, amestecați, sigilați borcanul într-o manieră obișnuită liberă și
asigurați-vă că drojdia este suficient de caldă. Dacă sticla este sigilată prea mult și peretele interior al
paharului este umed, nu este bine. Apoi slăbiți capacul paharului.
Mai important, hrăniți drojdia încă o dată în această zi, la aproximativ 12 ore după această hrănire
anterioară.
Ziua 4: Hrăniți dospitul ca de obicei, de două ori pe zi. În această zi este bine să ai o bulă în aluat.
 Ziua 5: Vom vedea că aluatul nostru începe să trăiască, devine bubuit și poate chiar dubla cantitatea
dintre mese. Deci, acum intră în joc o altă regulă, regula 1: 1: 1. Aceasta înseamnă să hrăniți dospitul
cu cât mai multe g de făină și g de apă cât avem în grame de dospit. Acest lucru este important,
deoarece hrănirea multă drojdie cu puțină făină și apă nu va avea suficientă flotabilitate, o bulă în ea
pentru a ne ridica pâinea. Trebuie să scăpăm de o parte din dospele noastre astăzi! Lăsați 50 g din ea
și hrăniți-l zilnic cu 50 g făină și 50 g apă.
Dacă după 5 zile nu există bule în dospit, atunci nu facem ceva corect. Verificați temperatura
camerei, cantitățile de himeră!
Ziua 6: Faceți la fel ca în ziua precedentă !!
Ziua 7: Facem ceea ce am făcut în ziua precedentă și, probabil, dospitul nostru este gata de
coacere !!! :) :) Dacă doriți să atingeți un dosp cu adevărat matur, activ, atunci hrăniți-l în total de 8-
10 ori !!! Succesul este garantat după aceea!
Ne putem asigura că aluatul nostru este suficient de puternic trăgând un cauciuc pe borcanul în care
se află aluatul când îl hrănim. Dacă volumul de aluat se dublează în 6-8 ore, atunci cu siguranță
aluatul este suficient de puternic pentru a coace pâinea! După un timp, când s-a terminat, începe să
se prăbușească și nu mai merită să lucrezi cu el, deoarece nu are suficientă flotabilitate, iar pâinea
devine plană.
Un alt mod de a ști dacă drojdia ta este suficient de puternică este să iei o linguriță de drojdie și să o
pui într-un bol cu apă. Dacă urcă în vârf, putem lucra cu ea :)
Dacă dospitul este suficient de puternic, dar coacerea relativ rar (săptămânal, în fiecare săptămână
sau chiar mai puțin frecvent), dospitul poate fi refrigerat. Alimentați ca de obicei, închideți flaconul și
refrigerați. Dacă doriți din nou, scoateți-l din frigider și hrăniți-l timp de 1-2 zile, ca de obicei.
Dacă nu doriți să coaceți imediat cu drojdia noastră activă, există o altă modalitate de a o păstra,
care este uscarea. Când avem multă drojdie, merită să o punem pe o tavă de copt cu o carte de
spumă și să o uscăm timp de 4-5 zile. Apoi îl puteți zdrobi și pune într-o pungă mică de in. Se dizolvă
în apă cu două zile înainte de utilizare și când s-a terminat, hrăniți-o de două ori pe zi pentru a o
menține activă pentru coacere. Sper că am putut să vă ofer câteva informații utile și acum sunteți
suficient de curajoși să începeți să faceți dospit !!!! :) Voi face o postare separată despre coacerea
pâinii cu aluat!