Holló lovam lába nyomát két

csendbiztos, kilenc pandúr járja,

Jöttömet a tömlöctartó Szögedében
réges-régen várja.
Ott hagytam a böcsületet, kirúgták a
földet is alólam...
Pedig, pedig valamikor, fehérhajú
öregasszony
Egyetlenegy reménysége voltam.

Ha felkötnek, ha meghalok, nem kísér ki

az utamra senki,
Nem visznek a temetőbe, árokparton
fogok megpihenni.
/:Nem lesz virág a síromon, nem hull
reám szentelt föld göröngye...
Csak egy szegény ráncos arcú, fehérhajú
öregasszony
Titkon ejtett, lopva hullott könnye.:/