Irodalom

A dráma jellemzői
 Az epika és a líra mellett az irodalom harmadik műneme a dráma.
 Tárgya a külvilágból merített esemény, eseménysor. A történéseket, a
szereplők gondolatait, jellemző tulajdonságait, egymáshoz való
viszonyát az alakok cselekedeteiből, a párbeszédekből (dialógusok) és
magánbeszédekből (monológok), valamint a taglejtésekből (gesztusok)
ismerjük meg.
 A drámaíró tehát nem elbeszél egy történetet, mint az epikus, hanem
megjelenít: hőseit beszélteti és cselekedteti.
 A dráma eredetileg színpadra szánt alkotás.
 A drámai alkotások – a reneszánsz kortól kezdve – felvonásokra, nagyobb
szerkezeti egységekre tagolódnak; a felvonások egy-egy zártabb
cselekményegységet foglalnak magukban. A jelenetek kisebb szerkezeti
egységek a felvonásokon belül.
 Dráma: a hagyományos műnemek egyike, eredetileg színpadra szánt
alkotás; az eseménysort, a szereplők jellemét, gondolatait, egymáshoz
való viszonyát az alakok tetteiből és dialógusaiból, monológjaiból
ismerjük meg.
 A drámai cselekmény középpontjában gyakran az ellentétes célokat
(eszméket, értékeket) képviselő hősök összeütközése, konfliktusa áll.
 Két alapműfaja, a tragédia és a komédia az ókori görög drámában
különült el, később más műfajai is kialakultak.
 Szerkezete a görög tragédiák nyomán:
1. expozíció (az alaphelyzet ismertetése),
2. bonyodalom (elkülönítő mozzanatai: a válság vagy krízis),
3. késleltetés (retardáció),
4. katasztrófa (a tragédia végkifejlete, lezárása).
 Jelenet:
- a dráma kisebb szerkezeti egysége a felvonáson belül. Lényege a
színpadon lévő szereplők számának változása.
 Felvonás:
- a dráma szerkezeti egysége, egy-egy zárt cselekményegység.
 Kellék:
- a színpadi játékban használt tárgy.
 Díszlet:
 - színpadon, filmen a színhelyet megjelenítő építészeti elemek, tárgyak
összessége.
 Szerzői utasítás:
- szövegegység a drámában, amelyben a szerző az előadásra vonatkozó
elképzeléseit vázolja.
 Monológ:
- magánbeszéd, a dráma szereplőjének önmagához (közvetve a
közönséghez) intézett szövege, amelyből a néző megismerheti a
szereplő lelkiállapotát, legbensőbb viszonyát az eseményekhez.
 Dialógus:
- párbeszéd (gör.); főképp a drámai művekre jellemző közlésforma, de
epikai művekben is megtalálható.

Tragédia jellemzői
 Az európai dráma Kr. e. az 5. században alakult ki görög földön; két
alapvető műfaja a tragédia és a komédia.
 A tragédiaköltőkkel (Aiszkhülosz, Szophoklész, Euripidész) későbbi
tanulmányaitok során ismerkedtek meg.
 A tragédia olyan drámai műfaj, melyben a főszereplő, a tragikus hős
többnyire valamely nagy, nemes cél érdekében vállalja a harcot, de az
ellenerőkkel való küzdelemben elbukik: bukása rendszerint a fizikai
megsemmisülés, a halál.
 Tragédia:
- szomorújáték; a dráma egyik alapműfaja; tárgya egy nagy egyéniség
küzdelme és sorsszerű bukása. A nagy emberi értékek hirtelen és
visszafordíthatatlan pusztulása (tragikum) egy magasabb rendű érzést,
katarzist (megtisztulást) vált ki a befogadóból.
 Tragikus hős:
- a tragédia főszereplője, aki többnyire valamely nagy, nemes cél
érdekében vállalja a harcot, de az ellenerőkkel való küzdelemben
elbukik: bukása rendszerint a fizikai megsemmisülés, a halál.

A komédia
 A komédia vagy vígjáték lényege a komikum.
 A komikum vagy nevetségesség helyzetben, jellemben, cselekvésben,
szemléletben megnyilvánuló ellentmondás, visszásság, amelynek
felismerése mulatságos hatást vált ki, nevetésre késztet. Az élet- és
emberábrázolás egyik művészi eszköze.
 Komédia:
- a dráma egyik műfaja; a helyzet- és jellemkomikum eszközeivel éri el
célját, a nevettetést. Általában kisszerű emberek, kicsinyes
tulajdonságok ütköznek össze. De komikus hatású az is, ha a kisszerű
célok megvalósításához nagyarányú eszközöket használ a komédiahős.
A komédia mindig szerencsés végkimenetelű.
 Komikum:
- ábrázolási mód; célja nevetséges hatás kiváltása, ez rendszerint
bírálattal kapcsolódik össze (pl. a pozitív érték hiányának eltitkolása
majd lelepleződése); a komikus hatást egy negatív tulajdonság vagy
jelenség eltúlzása kelti, amellyel szemben a befogadó fölényt érez.