VERMES GÉZA

Osiris Könyvtár
 Osiris Könyvtár

Vermes Géza Makón született, 1924-ben. 1946-

ban elhagyta Magyarországot, s ezt követően 11
éven át Louvainben és Párizsban tanult, tanított
és kutatott. 1957-ben Angliában telepedett le.
1965-ben az oxfordi egyetemen kinevezték a zsi­
dó tudományok (Jeiuish Studies) professzorá­
nak. A tudós szerzó'mint a holt-tengeri tekercsek
kutatója szerzett magának nemzetközi hírne­
vet és tekintélyt. Ó készítette a tekercsek mér­
tékadó angol fordítását (The Decid Sea Scrolls in
English). A zsidó Jézus angolul 1973-ban jelent
meg, lefordították spanyolra, franciára, japánra,
olaszra, portugálra, németre is. A könyv fó'vonz­
ereje a zsidó források felhasználása önálló ku­
tatások alapján, széles körben, a rabbinikus iro­
dalomtól a feliratokon át a holt-tengeri tekercse­
kig. Vermes Géza, az Újszövetséget magyaráz­
va, történeti, vallástörténeti és filológiai elemzé­
sei során Jézust valódi történeti közegében, a
szegény, elmaradott, de szellemi tekintetben
igen élénk és érzékeny Galileában mint kiváló
zsidó démonú'zőt és gyógyító szentembertállítja
elénk, és mint ihletett vallási tanítómestert. A
zsidó háttér megvilágításával sikerült megsza­
badítania Jézus alakját a hagyományos keresz­
tény zsidóellenesség nyomasztó terhétől. Köny­
vében* Jézus mint hiteles történeti személyiség
jelenik meg, akinek hívei voltak, de akit mind
követői, mind ellenfelei félreértettek egykor, és
ma is. A könyv egy trilógia első kötete. Folytatása
a Jesus and the World o f Judaism (1983), illetve a
The Religion o f Jesus the Jew (1993) című kötetek.

780 Ft
 Osiris Könyvtár

Történelem

Sorozatszerkesztő
Benda Gyula
GyurgyákJános
Komoróczy Géza
 VERMES GÉZA

A zsidó Jézus
Ahogy egy történész
az evangéliumokat olvassa

Osiris Kiadó * Budapest, 1995

A kötet megjelenését a Magyar Könyv Alapítvány támogatta

A fordítás alapjául szolgáló kiadás:

Géza Vermes
Jesus the Jew
A Historian's Reading of the Gospels
SCM Press Ltd, 1994
(Első kiadás: William Collins Sons & Co Ltd, 1973)

Fordította
HAJNAL PIROSKA

Szerkesztette
OMORÓCZY GÉZA

A címlapon:
Jézus keresztelése. Mozaik a ravennai ariánus
keresztelőkápolna kupoláján,
6. század. (Részlet)

© Vermes Géza, 1973,1994

© Hajnal Piroska, 1995 (Hungárián translation)
© Osiris Kiadó, 1995

A kiadásért felel Gyurgyák János

A sorozatterv Környei Anikó munkája
Olvasószerkesztő Fedor Sára
Műszaki szerkesztő Kapitány Ágnes
A szedés és a tördelés az Osiris Kft.
számítógépes rendszerén készült
Műszaki vezető Zséli Jánosné
Tördelő Sörfőző Zsuzsa
A nyomdai kivitelezés az Arzenál Nyomdaipari Kft. munkája
Felelős vezető Újvárosi Lajos

ISBN 963 379 095 6

ISSN 1219-2201
 Ezt a könyvet egy barátom,
nemzedékének legkiválóbb Újszövetség-kutatója
emlékének ajánlom.
Az evangéliumok kutatásának terén elért eredményeit
méltán ünnepük;
1969. október 9-én bekövetkezett halála
hatalmas űrt hagyott a tudomány világában,
hiánya kitapintható azon kevesek életében,
akik igazán szerették őt.

PAUL WINTER
1904-1969
IN PIÁM MEMÓRIÁM
 TARTALOM

Előszó az 1973. évi kiadáshoz 11

Előszó az 1983. évi újabb kiadáshoz 13
Előszó a második kiadáshoz 15
Előszó az 1994. évi kiadáshoz 17

BEVEZETÉS. A KERESZTÉNYSÉGTŐL JÉZUSIG 21

ELSŐ RÉSZ A KÖZEG

I . A ZSIDÓ JÉZUS 27
Személyi adatok 28
Családi háttér 28
Jézus, az ácsmester 29
Jézus, a démonűző 31
Jézus, a gyógyító 33
Egyéb csodatételek 36
Jézus, a tanító 37
Hogyan viszonyultak Jézushoz,
és hogyan reagáltak rá kortársai? 41
Jézus és Keresztelő János 43
Jézus bírálói és ellenfelei 46
Jézus elfogatása és kivégzése 50
Jézus feltámadása 51
II. JÉZUS ÉS GALILEA 57
Galilea történelme 58
Galileai lázadók 62
Galilea és az evangéliumok 64
Galilea és a rabbinikus irodalom 69

7
III. JÉZUS ÉS A KARIZMATIKUS JUDAIZMUS 78
Az orvos 79
Gonosz erők és angyalok 81
Exorcizmus 84
A szent ember 86
Zsidó karizmatikusok 91
1. Honi 92
2. Hanina ben Dosza 95
Jézus és a karizmatikus judaizmus 104
Karizmatikusok és farizeusok 105

MÁSODIK RÉSZ JÉZUS CÍMEI

IV. JÉZUS, A PRÓFÉTA 115

A) A próféta Jézus 116
B) A próféta a poszt-biblikus judaizmusban 120
C) Eszkhatologikus prófécia 124
1. A visszatérő Illés 125
2. A várakozás prófétája 127
Excursus I. A prófétai nőtlenség 131
V. JÉZUS, AZ ÚR 136
A) A konzervatív nézet 137
B) A radikális nézet 139
C) Kompromisszumos megoldások 140
D) A filológiai háttér 146
E) Az „Úr" szó használata az evangéliumokban 159
1. Márk 159
2. Máté 161
3. Lukács 163
4. János 165
Excursus II. Az „Úr" és Márk evangéliumának stílusa 166
VI. JÉZUS, A MESSIÁS 169
A) Messianizmus az ókori judaizmusban 170
1. Messiás-várás 170
2. Messianisztikus spekuláció 175
(a) A papi messiás 176
(b) A próféta messiás 178

8
 (c) Az elrejtett és felfedett messiás 179
(d) A megölt messiás 181
B) Az Újszövetség tanúsága 183
1. Jézus tanítása 183
2. Az ellenséges vélemény 186
3. Rokonszenvező vélemény 187
4. Jézus saját álláspontja 189
5. Az Apostolok cselekedetei 194
6. A negyedik evangélium 196
C) Az újszövetségi messianizmus az ókori judaizmus
fényében 198
Excursus III. Jézus, Dávid fia 202
Excursus IV. A „felken" ige metaforikus használata 204
VII. JÉZUS, AZ EMBER FIA 206
A) Az ember fia a zsidó iratokban 209
1. Az ember fia circumlocutio 210
2. Az ember fia és Dániel 7:13 217
(a) Dániel 7:13 magyarázata az ókorban 219
(b) Eszkhatologikus spekuláció Dániel 7:13 nyomán 221
B) Az ember fia a szinoptikus evangéliumokban 227
1. Dániel 7:13-hoz nem kapcsolódó
ember fia-mondások 229
(a) Márk 2:10 229
(b) Márk 2:28 231
(c) Máté 16:13 232
2. Közvetlenül Dániel 7:13-hoz kapcsolódó
ember fia mondások 233
(a) Márk 13:26 234
3. A Dániel 7:13-mal közvetett kapcsolatban álló
ember fia mondások 236
Excursus V. A felhő mint égi közlekedési eszköz 238
Excursus VI. Vita az ember fia kifejezés
circumlocutióként való használatáról 240
VIII. JÉZUS, AZ ISTEN FIA 245
A) Az istenfiú fogalma az inter-testamentális világban 247
1. Az Ószövetség öröksége 247
2. Poszt-biblikus judaizmus 248
(a) Az igaz ember 249

9
 (b) A messiás 251
3. A hellenisztikus világ 254
B) Isten fia az újszövetségben 255
1. A szinoptikus evangéliumok és az Apostolok
cselekedetei 255
(a) Önazonosítás 255
(b) Leírás vagy cím 256
C) Kiegészítő adatok 263
D) Abba: Atya! 267
Excursus VII. Isten fia és a szűztől születés 271
A) Jézus, József fia 274
B) Jézus, egy szűz fia 277
1. A „szűz" jelentése 277
2. A pubertás előtti házasság 278
C) A szűztől születés Philónnál 279

UTÓIRAT 283
KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS 286

MUTATÓK 287

10
 ELŐSZÓ AZ 1973. ÉVI KIADÁSHOZ

Az utóbbi években gyakran megkérdezték tőlem, hogy zsidó

szempontból írom-e Jézusról szóló, készülő munkámat.
A válasz igen - és nem.
Munkámat nem befolyásolja a „kereszténység alapítójá"-val
szembeni zsidó állásfoglalás, és a könyv határozottan nem a
Jézushoz kapcsolódó különböző egyházak, szekták és pártok
zsidó megfelelőjét, egy „zsidó Jézus"-t akar megjeleníteni.
Ugyanakkor azonban, tekintve, hogy a könyv amellett érvel,
hogy egy a názáreti Jézussal foglalkozó hiteles kutatásnak szem
előtt kell tartania, hogy az i. sz. I. századi Galilea történetét is
tartalmazó evangéliumok megértéséhez elkerülhetetlen Izráel
történetének, intézményeinek, nyelveinek és irodalmának spe­
ciális ismerete Jézus korában Palesztinában és a diaszpórában: a
jelen munka persze nagyon is zsidó könyv.
A jelzett ismereteket nem az Újszövetség kutatói által kedvelt
két kézikönyvből, vagyis Kittel Teológiai szótárából, illetve Strack
és Billerbeck kommentárjából (Kommentár znm Neuen Testament
ans Talmnd und Midrasch) kölcsönöztük. Az itt felvonultatott
ismeretanyag sokkal inkább a palesztinai források személyes
vizsgálatának eredménye.
Könyvemmel széles olvasóréteget akartam elérni: keresz­
tényeket, zsidókat, egyik hithez sem tartozókat, tudósokat és
művelt laikusokat. A kutatók a jegyzetek között megtalálják a
szükséges utalásokat, a nem szakértőknek pedig nem kell ag­
gódniuk, hiszen a szöveg megértése ezek nélkül is lehetséges.
Ami a kortárs irodalmat illeti, csak azokat a műveket említem,
amelyekből határozottan tanultam valamit, illetve azokat, ame­
lyek negatív reagálásomat kiváltva hozzásegítettek ahhoz, hogy
gondolataimat rendszerezzem.
Itt, Oxfordban, barátaim és tanítványaim is segítettek nézete­
im tisztázásában. Egykori tanítványom, Philip Alexander, aki
jelenleg a manchesteri egyetemen a poszt-biblikus zsidó tudó­

it
mányok Náthán Laski előadója,1 elolvasta a könyv II. és III.
fejezetét, s megjegyzései közül jó néhány bekerült a végső válto­
zatba. Feleségeim az egész kéziratot áttanulmányozta, és jelen­
tős mértékben javította angol nyelvhasználatomat; ezenfelül is
sok konstruktív, valamint néhány destruktív megjegyzéssel is
illette magát a tézist is. Köszönetét szeretnék mondani még
tanítványomnak, Róbert Hay wardnak3 (Worcester College, Ox­
ford) az indexek elkészítésében végzett időigényes munkájáért.
Végezetül, tekintettel arra, hogy a jelen légköre tele van Jézus­
hamisítványokkal és Jézus-gyermekekkel, akik mind azt hirde­
tik, hogy „Jézus ma él", és ezrével tódulnak megcsodálni a
sikeres Jézus Krisztus Szupersztár musicalt, hangsúlyoznom kell,
hogy A zsidó Jézus semmi ilyesmivel nem versenyezhet. Ez a
könyv huszonöt év folyamatos kutatómunkájának gyümölcse.
Kutatásokat végeztem az inter-testamentális és rabbinikus val­
lástörténetben és irodalomban, beleértve a holt-tengeri tekercse­
ket, a régi Biblia-magyarázatokat, valamint Emil Schürer monu­
mentális klasszikus munkájának (The History ofthe Jeiuish People
in the Age ofjesus Chrisl) jelenleg is folyamatban lévő modernizált
kiadását.'1 Egy napon, remélhetőleg a nem túlságosan távoli
jövőben, ezt a könyvet a galileai Mester eredeti tanításainak
vizsgálatával foglalkozó The Gospel ofjesus the Jew5 (A zsidó Jézus
evangéliuma) című munka követi majd.

1 Később a poszt-biblikus zsidó tudományok professzora, jelenleg az Oxford

Centre fór Hebrew Studies igazgatója.
2 Elhunyt 1993. június 10-én.
3 Dr. Hay ward jelenleg a University of Durham teológiai fakultása tanulmányi
bizottságának elnöke.
4 A háromkötetes revízió és korszerűsítés dr. F. G. B. Millar (az ókortörténet
Camden professzora Oxfordban) és dr. Martin Goodman (hajdani diákom, és a
zsidó tudományok docenseként jelenlegi utódom az oxfordi Keleti Intézetben)
közreműködésével 1987-ben fejeződött be.
5 A három előadás, melyek először a Newcastle Egyetemen hangzottak el mint
Riddell emlékelőadások 1981-ben, bekerültek a trilógia második részébe, amely
jézus és a judaizmus világa (Jesus and the World ofjudaism) címmel jelent meg (SCM,
London, 1983).

12
ELŐSZÓ AZ 1983. ÉVI ÚJABB KIADÁSHOZ

A zsidó Jézus azok számára íródott, akik, mint a szerző is, buzgón
kutatják az evangéliumokban lejegyzett szavak és események
elsődleges és valóságos jelentését, annak reményében, hogy így
teljesebb ismereteket nyerhetnek a történeti Jézusról. A könyv
egyaránt számít keresztények és zsidók, más vallások követői,
valamint a minden valláson kívül álló férfiak és nők érdeklődé­
sére. Szól tudósokhoz és laikusokhoz. A régi és modern szakiro­
dalom jelzéseire és a vitatható állítások szükséges igazolására
igényt tartó szakértő kutatók a jegyzetekben mindezt megtalál­
hatják. A laikusok viszont jó, ha tudják, hogy a jegyzetek össze­
állítása úgy történt, hogy tanulmányozásuk a szöveg megértésé­
hez nem feltétlenül szükséges.
Az első három fejezetben az evangéliumok Jézusát földrajzi és
történeti valóságába és az I. századi judaizmus karizmatikus
vallási keretei közé helyezem el, s ezzel a háttérrel válik valósá­
gossá Jézus, a galileai haszid vagy szent férfiú. A könyv további
részei az Újszövetség által Jézussal kapcsolatban alkalmazott
megjelöléseket (próféta, Úr, messiás, az ember fia, az Isten fia)
vizsgálják, s bizonyítják, hogy eredeti jelentésükben ezek az
elnevezések pontosan a kötet első felében megjelenített gyógyí­
tót és tanítót jelölik. Néhány olvasó bizonyára nehézkesnek
találja az elnevezésekkel kapcsolatos elemzést, de remélem, ez
nem téríti el őket ennek a komplex, ám döntő fontosságú prob­
lémának a tanulmányozásától. Vegyünk egy példát. Az „úr"
terminust sokféle értelemben használták, a prózai „uram"-tól
egészen a Mindenható „Úristen" megszólításig, s csak a történeti
és irodalomkritika szabályainak következetes és óvatos alkalma­
zásával fedezhetjük fel, hogy a kontextus szempontjából mely
jelentésárnyalat lesz a legmegfelelőbb.
A zsidó Jézus egy trilógia első része: felvázolja Jézus működé­
sének színterét és körülményeit, s meghatározza, milyen zsidó
is volt ő. A kutatás második részét, The Gospel ofjesus the Jeiu című

13
munkát, teljes egészében Jézus valódi üzenete rekonstruálásá­
nak szentelem. Végezetül, egy eddig még cím nélküli munkám­
ban azt kutatom majd, hogyan alakult át a názáreti Jézus a
keresztény hit isteni Krisztusává Pál, János és a többi újszövet­
ségi szerző műveiben.
Martin Buber, korának legkiválóbb vallási gondolkodója és
Jézus nagy csodálója így írt: „Mi, zsidók oly módon ismerjük őt
- alapvetően zsidó volta impulzusain és érzelmein keresztül - ,
amely mód mindvégig elérhetetlen marad a hozzá csatlakozó
nem zsidók számára." (Christus, Chassidismus, Gnosis, Werke,
III, Kösel und Lambert Schneider, München-Heidelberg, 1963,
957. o). Bízom abban, hogy mindazok, akik velem tartanak ezen
a felfedezőúton, felismerik majd a Buber szavaiban rejlő igaz­
ságot.
V. G.

14
 ELŐSZÓ A MÁSODIK KIADÁSHOZ

A könyv első kiadása óta eltelt tíz évben többen érdeklődtek

nálam a korábbi előszóban ígért Jézus-„trilógia" munkálatai
felől. Elismerem ugyan, hogy a munka nem a szándékaim sze­
rinti ütemben folyt, mégis 1981-ben meg tudtam tartani három
Riddell emlékelőadásomat, a The Gospel of Jesus the Jew címmel
(hozzáférhető a Newcastle upon Tyne Egyetem kiadásában).
Ezek az előadások, a hamarosan jesus and the World of Judaism
címmel megjelenő kötetemben található számos hasonló esszé­
vel együtt, mintegy bevezetőnek tekintendők a The Religion of
jesus and Christianity című záró kötethez.
A zsidó jézus szövege, eltekintve az átdolgozott „bibliográfiai
tájékoztatódtól, változatlan formában jelenik meg. A kötet által
kiváltott bírálatok egy részével a The Gospel of jesus the Jeio című
kötetben, illetve a Jesus and the World of judaism kötet előszavában
foglalkoztam ugyan, de további olvasmányul javaslom a követ­
kező, a közelmúltban megjelent cikkekből és monográfiákból
készült válogatást. Az itt ajánlott művek közül korántsem mind­
egyik ért egyet az általam képviselt véleménnyel. A válogatást
időrendi sorrendben állítottam össze:
G. E. M. de Ste Croix, Early Christian Attitudes to Property
and Slavery, Studies in Church H iston/12 (1975), 1-10. o.
J. B. Segal, Popular Religion in Ancient Israel, JJS 27 (1976),
1-22. o.
Eric M. Meyers, Galilean Regionalism as a Factor in Historical
Reconstruction, BASOR 221 (1976), 93-101. o.
J. A. Fitzmyer, A Wandering Aramean: Collected Áramaié Essays
(Scholars Press, Missoula, 1979)
Seán Freyne, Galileefrom Alexander the Great to Hadrian 323 B.C.E.
to 135 C.E.: A Study of Second Temple Judaism (Michael Glazier,

A magyar fordításban, mint a legújabb angol kiadásokban is, ez elmarad. - (Aford.)

15
Wilmington, University of Notre Dame Press, Notre Dame,
1980)
A. E. Harvey, Jesus and the Constmints ofHistorxj (Duckworth,
London, 1982)
Ulrich Luz, Jesus und die Pharisáer, Judaica 38 (1982), 229­
246. o.
Az „ember fia"-vita bibliográfiáját lásd a Jesus and the World of
Judaism című kötet 7. fejezetében.
A 254. oldalon említett „ember fia" töredék részben már ki­
adásra került (vö. J. A. Fitzmyer, A Wandering Aramean, 92-93).
A töredék a pszeudo-Dániel ciklusból származik, és lehetséges,
hogy a királyi messiásra utal. De még ha elfogadjuk is a töredék
messianisztikus értelmezését, az semmi esetre sem befolyásolja
az itt ismertetett elméletet.
Az exorcizmus témaköréhez a qumráni 4. számú barlangból
(4Q 510 és 511) került elő töredékes, de hasznos új anyag (lásd
M. Baillet, Discoveries in the Judean Desert VII, 1982,219-262. o.).
Hadd fejezzem be ezt az előszót egy megjegyzéssel, melyet
némelyek bizonyára komikusnak, mások pedig hihetetlennek
találnak. Könyvem alcíme, Ahogy egy történész az evangéliumokat
olvassa a jezsuita Joseph A. Fitzmyer professzort a következő
megjegyzésre késztette: „Eleve kedvemet szegik azok, akik azt
állítják, hogy »történészeként írnak az evangéliumokról; hiszen
ez egyenesen azt jelenti, hogy valahol már élesítik a fejszét."
(Another View of the Són of Mán Debate, Journal fór the Study o f
the New Testament, no. 4 , 1979, 67. o., 33. jegyzet.)

V. G.
The Orientál Institute
University of Oxford

16
 ELŐSZÓ AZ 1994. ÉVI KIADÁSHOZ

A The Religion of Jesus the Jeu> megjelenésével Jézus-trilógiám

1993-ban teljessé vált. Az 1993. évet azonban szomorú esemény
árnyékolta be, mert elhunyt Pamela Vermes, aki több mint há­
rom és fél évtizeden át a közös alkotómunkában és kölcsönös
párbeszédben eltöltött élet során oly sokkal járult hozzá - mint
jellemezni szoktam - „közös erőfeszítéseink"-hez.

A trilógia első kötete, A zsidó jézus 1994. augusztus 20-án ünnepli

21. születésnapját. Eddig is több angol és amerikai kiadására
került már sor (Collins, Fontana és SCM Press az Egyesült Ki­
rályságban; Macmillan, Collins & World és a Fortress Press az
Egyesült Államokban), megjelent spanyol, francia, japán, olasz,
portugál és német nyelvű fordításokban, s egyéb fordítások
előkészületei jelenleg is folynak. A holt-tengeri tekercsekkel kap­
csolatos ismereteink gyarapodásának köszönhető, s a jelen elő­
szóhoz csatolt kiegészítések, illetve módosítások kivételével a
könyv szövege változatlan. A Jesus and the World ofjudaism (1983)
és az elmúlt évben megjelent utolsó rész, a The Religion of Jesus
the Jew című kötetek ismételten megvizsgálnak bizonyos rész­
kérdéseket. Két rendkívül fontos problémafelvetés, jelesül Jézus
kapcsolódása a „karizmatikus" (prófétai) judaizmushoz és nem
orthodox értelmezésem az evangéliumokban meglévő „ember
fia"-problémát illetően az Újszövetség-tudomány általános
problémakörének részévé vált ugyan, de azóta is állandó vita
tárgya. Attól tartok, hogy ennek legfőbb oka a német alapokon
nyugvó észak-amerikai metodológiai dogmatizmus, amelyre a
The R eligm i o f Jesus the Jew című kötetben utaltam (7. o.), és
amely először is nem tud lépést tartani az általam alkalmazott
pragmatikus módszerrel, másodszor pedig képtelen megkü­
lönböztetni egymástól azt, hogy mit mondhatott vagy mit
nem mondhatott vagy érthetett Jézus arámi nyelven, illetve,
hogy mi a jelentősége az „ember fia" szövegrészeknek a nem

17
zsidó egyház által örökölt, átadott és továbbfejlesztett görög
nyelvű változatukban.
A zsidó jézus és a trilógia másik két kötetének fogadtatásával
kapcsolatos beszámolónak nem itt van a helye; ezt az érdeklő­
dők megtalálhatják máshol.1 A könyvvel kapcsolatos, a közel­
múltban nyilvánosságra került zsidó reagálásokat azonban sze­
retném mégis megemlíteni, mert a végét jelzik annak a korszak­
nak, melyben Jézus még ősi tabunak számított, s azt mutatják,
hogy felvilágosult elmék biztatják a kevésbé tanultakat, hogy
mindezt gondolják át újra.23Kedvemre való az a felismerés is,
hogy a római katolikus egyház határozott állásfoglalásra jutott
Jézus zsidó voltának elismerésében és abban, hogy a keresztény
teológusoknak komoly figyelmet kell szentelniük a zsidó tudó­
sok idevágó kutatásainak.'

A történeti Jézus portréjának rekonstruálását nagymértékben

előmozdította a holt-tengeri tekercsekből származó forrásanyag.
Mivel a qumráni szövegekkel kapcsolatos ismereteink az utóbbi
két évtizedben jelentősen bővültek, főként a tekercsek 1991-ben
bekövetkezett ún. „felszabadításá"-val, amikor is feloldották a
még kiadatlan szövegekre vonatkozó tilalmat, egy általános
fejtegetést és A zsidó Jézus két kisebb szakaszát az új adatoknak
megfelelően modernizálni kell.

Kezdjük az általános fejtegetéssel. A közelmúltban kiadott

Messianisztikus apokalipszis (4Q521) értékes háttérinformációt
szolgáltat a karizmatikus judaizmus vonatkozásában (58-82. o).
íme a töredékes költemény.

1 Jcsus and the World of Judaism (1983), 13-14. o.; Jesus the Jew: Christian and
Jewish Reactions, Toronto Journal of Theology 4 (1988), 118-121. o.; Jesus the Jew,
in J. H. Charlesworth (ed.), ]esus' Jewishness (Crossroad, New York, 1991), 120-122 o.
2 Vő. a The Rcligion ofJesus the Jew című kötettel kapcsolatbanTessa Rajak cikkét
a Jewish Chronicle-ben (6.8.93) és Magén Broshi írását a Ha'aretzben (13.10.93).
3 Scriptureand Christology: A Statement ofthe Biblical Commision withaCommen-
tary by Joseplt A. Fitzmyer, S. J. (Chapman, London, 1986), 8-10. o. A szövegben
szereplő figyelmeztetés: „Ha azonban a Jézus értelmezése érdekében folytatott
kutatás csak ezen a [zsidó] vonalon halad, akkor mindig fennáll annak a veszélye,
hogy eltorzítják személyiségét" (23. o.), most egy lépés hátra a két előre tett lépés
után, ami persze nem okozhat meglepetést a hozzáértőknek.

18
 ... az egek és a föld meghallgatja majd a messiását,
és ott senki sem hagyja el a szentek parancsolatait.
Az Úr keresői, erősödjetek szolgálatában!
Ti, akik reménykedtek szívetekben, nem találtok ebben az
Úrra?
Mert az Úr figyel a jámborokra, és az igazakat nevükön szó­
lítja.
Szelleme a szegények felett lebeg, és megújítja a hozzá hűsé­
geseket hatalmával.
És dicsőségre emeli a jámborokat, a vakoknak visszaadja látá­
sukat, s a hajlottakat kiegyenesíti.

És az Úr soha nem látott dolgokat visz véghez...

Mert meggyógyítja a sebesülteket, és életre kelti a holtakat, és
örömhírt visz a szegényeknek.. ,4

Ebben a néhány sorban több fogalom is összekapcsolódik; a

messiás, az Isten királysága, gyógyítás, feltámadás és az örömhír
hirdetése a szegényeknek, s ezek ugyanazt karizmatikus-esz-
khatologikus formát követik, mint a gonosz és a betegség feletti
győzelem hirdetése az evangéliumokban.
Az a bizonyos, újragondolást igénylő két szakasz az „isten fia"
címmel foglalkozik, s mindkettő a könyv 252-253. oldalain talál­
ható. A kérdéses bekezdések közül az első a messiási szabályzat
vagy lQ Sa 2:11-12 értelmezésével foglalkozik, s itt az editio
princeps olvasata; „amikor Isten támasztotta (ywhjd) a messiást".
Bár a kifejezés Dávid Felkent Fiának nyilvános kijelölését is
jelentheti, a 2. zsoltár 7. versének prototípusát - „Te vagy az én
fiam, ma nemzettelek téged" - követve a legtöbb kutató, s köztük
én is, más olvasatot javasoltunk. A szöveg számítógépes kina­
gyítása azonban megerősíti a ywlyd olvasatot, s így a következő­
képpen kell a kifejezést fordítanunk: „Amikor Isten nemzi a
messiást, ő kerül Izráel egész gyülekezetének élére." Ez tehát azt

4 Vö. E. Puech, Une apocalypse messianique (4Q521), RQ15 (1992), 475-522. o.;
G. Vermes, Qumran Fórum Miscellanea I, JJS 43 (1992), 303-304. o. Érdemes
megjegyeznünk, hogy az „Ő, aki életre kelti népének halottait" mondat a 7.
fragmentum 6. sorában is előfordul, s ez a két szövegrész adja a legvilágosabb
bizonyítékát a testi feltámadás gondolata meglétének a qumráni kéziratokban.

19
jelentené, hogy Qumránban az ároni messiást tekintették „Isten
fiának".
A második szövegrész, az ún. „Isten fia-fragmentum" vagy
„Egy arámi apokalipszis" (4Q246), amely eddig csak részlegesen
állt rendelkezésünkre, véleményem szerint semmilyen jelen­
téssel nem bír az Újszövetség szempontjából. „Az Isten fiának
nevezik őt (vagy: nevezi önmagát), és a Magasságos fiának
hívják majd" mondatban szereplő személy nem a messiás, ha­
nem, minden valószínűség szerint, a végső világbirodalom utol­
só, történelmi-apokaliptikus uralkodója, aki a Dániel 11:36-37-
ben ábrázolt Antiochus Epiphaneshez hasonlóan istennek ne­
vezteti magát, s istenként is kell tisztelni őt.5

5 Vö. E. Puech, Fragment d'une apocalypse en araméen (4Q246 = pseudo-Da-

niel) et le „royaume de Dieu", RB 99 (1992), 98-131. o.; G. V érmés, Qumran Fórum
Miscellanea, ]JS 43 (1992), 301-303.

20
 BEVEZETÉS.
A KERESZTÉNYSÉGTŐL JÉZUSIG

Hiszek ... az egy Úrban, Jézus Krisztusban,

Isten egyszülött Fiában,
aki az Atyától született az idő kezdete előtt.
Isten az Istentől, Világosság a Világosságtól,
valóságos Isten a valóságos Istentől.
Született, de nem teremtmény,
az Atyával egylényegű, és minden általa lett.

Értünk, emberekért, a mi üdvösségünként

leszállód a mennyből.
Megtestesült a Szentlélek erejéből,
Szűz Máriától, és emberré lett.
Pontius Pilátus alatt értünk keresztre feszítették,
kínhalált szenvedett, és eltemették.
Harmadnapra feltámadott az írások szerint,
fölment a mennybe, ott ül az Atyának jobbján,
de újra eljön dicsőségben, ítélni élőket és holtakat,
és országának nem lesz vége.

Az Apostoli hitvallást, különösen a niceai változatban, amelyből

a fenti idézetet is vettük, eredetinek, megszenteltnek tartják és a
keresztény hit lényegének rövidített megfogalmazását látják
benne hívők és nem hívők egyaránt. Nem meglepő, hogy a
dokumentum háromötöd része az ezen hit középpontjában álló
Jézussal, a messiással foglalkozik, azzal a személlyel, aki össze­
kötő kapocs az ég és a föld, az idő és az örökkévalóság között. A
kereszténység Jézusáról így kialakított portré legszembetűnőbb
jellemzője a történelem és teológia, tény és interpretáció közti
helyes arány teljes hiánya. A keresztény egyház szenvedélyes
érdeklődést mutat ugyan Krisztus öröktől való létezése és dicső­
séges túlvilági léte iránt, földi pályafutásáról azonban szinte
semmit nem közöl a hívőkkel, vagyis mindössze annyit, hogy

21
megszületett és meghalt. A Hitvallás történelmi kapaszkodója
nem maga a názáreti Jézus, hanem a kegyetlenségéről hírhedt
második vonalbeli római állami hivatalnok, Pontius Pilátus.
Mégis, az alapdoktrína értelmében a kereszténység történeti
vallás, melyben az isteni Krisztus és a menny misztériumainak
ismerete egy i. sz. I. századi galileai zsidó, egy időben és térben
meghatározott személyiség szavaiból és tetteiből fakad. Mindaz,
ami személyével kapcsolatos, nem a Hitvallásból ered, hanem
az evangéliumokból, elsősorban - a történelem tekintetében - a
korábbi szmoptikus evangéliumokból, vagyis Márk, Máté és
Lukács evangéliumaiból. Ezek az evangéliumok kétségkívül
nem mint az eseményeket leíró elfogulatlan beszámolók, s nem
is mint népszerű krónikák születtek meg. Mégis, ez a három
evangélium alapjában véve, mind időben, mind pedig előadás­
módját tekintve, nem áll annyira távol a történeti Jézustól, mint
Szent János evangéliuma.1
A hívő keresztényben az a meggyőződés él, hogy a történeti
Jézus és a hit Krisztusa egy és ugyanaz a személy. Számára az
evangéliumok alapján kirajzolódó kép összefügg - sőt azonos -
a Hitvallásban ábrázolttal: bár talán tesz annyi engedményt,
hogy az előző a művész végleges remekművének első vázlata,
egy még nem tökéletes, de a tökéleteshez belső, közvetlen és
legitim fejlődés útján elvezető ábrázolás.
Jelen mű szerzője és az olvasó a hit ezen imperativusaival
szemben az evangéliumokban megjelenített szavak és esemé­
nyek elsődleges, valódi történeti jelentőségével foglalkozó kérdé­
seket fog megvizsgálni. Amit ezek a hit számára kifejeznek, az a
teológus hatáskörébe tartozik; a történész feladata tartalmuk
eredeti jelentésének feltárása. Ezen cél teljesítése érdekében a
lehető legszélesebb körben megvizsgáljuk a keresztény időszá­
mítás palesztinai és diaszpóra-zsidóságának irodalmi örökségét:
az apokrif és pszeudepigráfikus iratokat, Philón és Josephus
műveit, zsidó feliratokat, a judeai sivatagban felfedezett kézira­
tokat és a korai rabbinikus szövegeket. A fenti forrásokat nem
háttérfüggönyként kezeljük majd, hanem mint szemtanúkat.

1 Nem szükséges külön hangsúlyozni: ez az általános megállapítás nem zárja

ki, hogy a negyedik evangélium is magába foglal, alkalmilag vagy rendszeresen,
történetileg megbízható adatokat. Lásd C. H. Dodd, Históriait Tradition in the
Fourtli Gospel (Cambridge University Press, Cambridge, 1963).

22
Nem pusztán az Újszövetség olvasása során felmerülő kérdések­
re adott válaszokat látunk bennük, hanem önálló véleményeket,
amelyek, legalábbis időnként, képesek a kutatás irányítására is,
jelezve a megközelítés helyes módját, vagy éppen a megfelelő
kérdést.
Hangsúlyoznunk kell, hogy jelen történeti szempontú vizsgá­
lódásunkat nem a kritikus rombolási ösztön érzelmei vezetik.
Éppen ellenkezőleg, kutatásunk kizárólagos és elkötelezett célja
a tények és a valóság keresése, s munkánkat a názáreti Jézus
tragédiájával kapcsolatos együttérzésből fakadóan kezdtük el.
Ha az olvasó, miután a könyvet áttanulmányozta, felismeri,
hogy ez a keresztény és zsidó mítosz által egyaránt eltorzított
személyiség valójában nem az egyház Krisztusa volt, de ugyan­
így a zsidó népszerű hagyomány aposztatája és mumusa sem,
akkor talán elkezdtünk valamit törleszteni a neki járó és már
régóta esedékes adósságunkból.

23
ELSŐ RÉSZ
A KÖZEG
 I.A ZSIDÓ JÉZUS

Beismerjük-e vagy nem, legtöbben bizonyos előítéletekkel köze­

ledünk az evangéliumokhoz. A keresztények hitük megvilágítá­
sában, a zsidók évszázados gyanakvástól áthatva, a nem hívők
felháborodásra készen, az Újszövetséggel foglalkozó kutatók
pedig hivatásuk szemellenzőjét viselve olvassák őket. A művelt­
embernek azonban nem okozhat semmiféle nehézséget, hogy
leüljön, és előítéleteit félretéve vegye kezébe Márk, Máté és
Lukács evangéliumait, mintha először olvasná őket.
Az alap-evangélium gerince tulajdonképpen a Jézus életének
eseményeiről szóló beszámoló, kezdve azzal a pillanattal, ami­
kor Jézus Keresztelő Jánossal együtt megjelenik a nyilvánosság
előtt, egészen addig, amíg az üres sírt megtalálják. Ebben az
életrajzi keretben vannak elhelyezve a Jézusnak tulajdonított
mondások. Ezt az eredeti szerkezetet őrizte meg Márk evangéli­
uma. A másik két evangélista, mintegy bevezetésként, kiegészíti
az eredeti szerkezetet a Jézus születéséről és ifjúságáról szóló,
teljes egészében teológiai szempontú elbeszélésekkel; ezek a
történetek elkülönülnek az evangélium fővonalától, amely még
csak nem is utal rájuk. Mindhárom evangéliumhoz tartozik
egy-egy epilógus is, melyek részletesenbeszámolnak arról, hogy
Jézus, a feltámadást követően, megjelent tanítványai előtt. Ez az
utólagos elképzelés nem került bele Márk evangéliumának leg­
korábbi kézirataiba,1 Máté és Lukács evangéliumaiba azonban
minden további nélkül be tudták illeszteni.
A szinoptikus elbeszélés történeti értékének meghatározása
mindig túlzottan nagy energiát vesz igénybe, és gyakran szinte
teljesen reménytelen vállalkozás, ezért jelen kutatásunk során
nem Jézus hiteles portréjának rekonstruálása áll szándékunk­
ban, hanem, jóval szerényebb célkitűzésként, azt kíséreljük meg
feltárni, hogyan kívánták bemutatni Jézust az evangéliumok

1 Lásd alább, 53. o.

27
szerzői a korábbi hagyomány tükrében. Mit tartottak ők fontos­
nak Jézussal kapcsolatban, és mi az, amit másodlagosnak tekin­
tettek? Miről írtak terjengősen, és mi az, amit csak futólag emlí­
tettek? Röviden tehát: ki is volt az evangéliumok Jézusa?

SZEMÉLYI ADATOK

A fő evangélium - vagyis a Márk által írt beszámoló - Jézus

személyére vonatkozóan a következő adatokat közli:

Neve: Jézus
Apja neve: József
Anyja neve: Mária
Születési helye: nem említi
Születési ideje: nem említi
Állandó lakhelye: Názáret, Galilea
Családi állapota: nem említi
Foglalkozása: ácsmester (?); valamint vándor
démonűző/csodadoktor és prédikátor

Halotti bizonyítványának adatait valamivel teljesebben ismer­

jük:

Halál helye: Jeruzsálem

Halál ideje: Pontius Pilátus alatt, i. sz. 26 és 36 között
Halál oka: a római prefektus által elrendelt keresztre feszítés
Temetés helye: Jeruzsálem

CSALÁDI HÁTTÉR

A gyermekség történetektől eltekintve,2 melyek az apaság

tekintetében amúgy is kételyeket ébresztenek, Jézus apjának
neve csak Lukácsnál, illetve kézirati variánsokban Máténál
fordul elő.

2 Lásd alább, 271-273. o.

28
 „Nemde a József fia ez?"3
„Hát nem az ács fia ez?"4

Az utóbbi versben szerepel Jézus anyja nevének görög formá­

ja, Maria vagy Mariam, valamint (hacsak az olvasó véleményét
nem befolyásolja Mária örök szüzességének későbbi hite) Jézus
négy fivérének, Jákob, József, Júdás és Simon neve, s a szöveg
említi Jézus lánytestvéreit is.5
A fő evangélium, a Máténál és Lukácsnál szereplő törté­
netekkel ellentétben, nem tesz említést Jézus születési helyéről.
Legfeljebb sugallja, hogy a születési hely Názáret lehetett, az a
kis, jelentéktelen galileai település, ahol Jézus szüleivel együtt
lakott. A születésének időpontjára vonatkozó egyetlen közvetett
utalás abban a versben rejlik, amely leírja, hogy Jézus körülbelül
harmincéves lehetett, amikor János megkeresztelte őt Tiberius csá­
szár uralkodásának 15. évében, tehát valószínűleg i. sz. 28/29-ben.6
Bár működése idején nők is csatlakoztak Jézushoz, az evangé­
liumokban nincs utalás arra, hogy Jézusnak felesége lett volna.
Nem valószínű, hogy ő is hátrahagyta volna feleségét közös
otthonukban, ahogy azt jövendőbeli tanítványainak tanácsolta,7
vagy mint ahogy, Alexandriai Philón szerint, néhány elmélyült
zsidó aszkéta, a therapeuták tették.8 Az evangéliumok azt sem
említik, hogy özvegyember lett volna. így tehát arra kell követ­
keztetnünk, hogy Jézus nőtlen volt (s bár a nőtlenség a korabeli
zsidóság körében nem volt elterjedt szokás, azt nem mondhatjuk
- mint ahogy ezt látni fogjuk egy későbbi fejezetben -, hogy ez
a jelenség ismeretlen lett volna számukra).9

JÉZUS, AZ ÁCSMESTER

Nem tudjuk biztosan, milyen világi mesterséget űzött Jézus. A

hagyomány szerint ács volt, s a mesterséget apjától tanulta;

3 Lukács 4:22.
4 Máté 13:55.
5 Márk 6:3; Máté 13:55-56.
6 Lukács 3:23.
7 Lukács 14:26; 18:29; vö. Márk 10:29; Máté 19:29.
8 De vita contemplativa, 13.
9 Vö. alább, 131-135. o.

29
minderre azonban csak igen gyenge bizonyíték áll rendelkezé­
sünkre, nevezetesen az, hogy miután Jézus a názáreti zsinagó­
gában beszélt, a helybéliek értetlenkedve kérdezgetik egymás­
tól, hogyan tett szert ilyen bölcsességre „az ács",101illetve „az ács
fia"11. Ács lett volna ő maga is, vagy csak egy ács fia? Az evan­
géliumok görög szövegének bizony talansága általában arra utal,
hogy a) a felmerülő doktrinális nehézség miatt szükségesnek
látszott a szöveg átfogalmazása; vagy pedig b) nyelvi probléma
merül fel a szövegben, abból adódóan, hogy a szerző egy tipiku­
san zsidó jelenséget hellénisztilcus terminussal fogalmazott meg.
Itt a második esettel kell számolnunk. A zsinagógában össze­
gyűlt tömeg csodálkozásának ad hangot.
„Honnan veszi ezeket, miféle bölcsesség e z ..."
„Nemde az ács/az ács fia e z ...?"12
A Jézus által beszélt nyelvet ismerők előtt jól ismert az „ács"
és az „ács fia" kifejezések metaforikus használata a régi zsidó
iratokban.13*A talmudi mondásokban az ács, illetve mesterember
jelentésű főnév (naggar) „tudós", illetve „tanult személy" jelen­
tésben is állhat.

Ezt a dolgot sem ács, sem ácsoknak fia nem tudja megmagya-
' • 14
rázni.
Sem ács, sem ácsnak fia nem tudja ezt elmagyarázni.15

Az ezekhez hasonló szólások tehát, bár az nem teljesen bizo­

nyos, hogy a Talmudban szereplő mondások már az i. sz. I.
században is megvoltak, valószínűleg évszázados múltra tekin­
tenek vissza. Ha valóban így van, akkor a Jézust ácsmesterként
megjelenítő kedves képet nyugodtan elfelejthetjük.16

10 Márk 6:3.
11 Máté 13:55; Márk 6:3 var.
12 Márk 6:2-3.
lj D. Flusser, ]csu$ (Herder & Herder, New York, 1969), 20. o.
wjJeb.9b;jKid. 66a.
15 bAZ 50b.
16 Ha az „ács" megjelölés csak metaforikus értelemben szerepel az evangéliu­
mokban, akkor a kijelentés összekapcsolása Jézus családjával másodlagosnak
tekintendő, s csak a görög elbeszélés szintjén nyer értelmet, vagyis amikor az
eredeti kifejezést már nem értették.

30
 JÉZUS, A DÉMONŰZŐ

Akármivel kereste is Jézus a kenyerét, mielőtt a nyilvánosság

előtt megjelent volna, az újszövetségi beszámoló nem hagy két­
séget afelől, hogy küldetése idején semmiféle világi tevékenysé­
get nem folytatott, kizárólag a vallással kapcsolatos dolgoknak
szentelte magát. A szinoptikusok egybehangzó leírásaiban Jézus
démonűzőként, gyógyítóként és prédikátorként szerepel. Vala­
mennyien hangsúlyozzák, hogy Jézus a tisztátalan lelkek, a ra­
gályos betegségek legyőzésével és beszédeinek lenyűgöző erejé­
vel gyakorolta a legnagyobb hatást kortársaira. Egy ízben, állí­
tólag, a következő szavakkal határozta meg küldetését:

„íme, ma és holnap, ördögöket űzök ki és gyógyítok, de har­

madnap bevégzem küldetésemet."17

Galileában valóban ez jellemezte Jézus működését.

Hozzá vittek minden beteget és megszállottat... Sok, különfé­

le betegségben sínylődőt meggyógyított; sok ördögöt is ki­
űzött...18

És ... Galilea-szerte ... kiűzte az ördögöket.19

A fenti összefoglaló megjegyzéseken kívül a szinoptikusok

hat konkrét démonűzéssel kapcsolatos esetet sorolnak fel. Négy
esetben - Márknál csak ezek szerepelnek - a démonok által
megszállt személyek valószínűleg elme- vagy idegbetegek lehet­
tek. A tisztátalan lélek által megszállt gadarai férfi, a leírás
szerint, közveszélyes őrült volt, mezítelenül járkált, lépten-nyo-
mon kárt tett önmagában, és láncokkal kellett megkötözni.20 A
fiú, akiből a tanítványok képtelenek voltak a gonosz lelket kiűz­
ni, epilepsziás és süketnéma lehetett.21 A kapernaumi zsinagó­

17 Lukács 13:32.
18 Márk 1:32-34; Máté 8:16; Lukács 4:40-41.
19 Márk 1:39. - Máté 4:23: „...ésgyógyított mindenféle betegséget és erőtlen­
séget a nép körében."
20 Márk 5:1-13; Máté 8:28-31; Lukács 8:26-32.
21 Márk 9:15-27; Máté 17:14-18; Lukács 9:38-42.

31
gában Jézus előtt megjelenő férfi hangosan kiáltozott, és görcsös
rohamokban rángatózott.2223A türoszi asszony lányának esete
még homályosabb; szenvedett, míg az ördögöt Jézus ki nem űzte
belőle, azután pedig békésen feküdt ágyán.
A másik két, Márknál nem szereplő eset valószínűleg egyazon
történet két változata. Itt a tisztátalan lélek jelenléte némaságot,
illetve némaságot és vakságot okoz.24 A tizenkét apostol,25 csak­
úgy, mint a hetven (vagy hetvenkét) tanítvány, szintén szerepel
sikeres démonűzőként,26sőt, János legnagyobb felháborodására,
egy nem a tanítványok közé tartozó férfit is láttak, amint Jézus
nevében kiűzte a tisztátalan lelket.2728
A zsidó népi gyógyászattal ellentétben,25 az evangéliumok
semmit nem tudnak a démonűzés rituáléjáról. Négy alkalommal
is leíi-ják magát a kiűzési aktust, amelyet - egy eset kivételével,
melyet Jézus az illető beteg távollétében, in absentia, pusztán egy
kijelentéssel hajt végre29 - mindig egy közvetlen felszólítás előz
meg:

„Némulj e l...!"30

„Menj ki, tisztátalan lélek, ebből az emberből!"3132

„Te néma és süket lélek, megparancsolom neked: menj ki

belőle, és ne menj bele többé!"'

A harmadik eset az egyetlen, ahol Jézus megparancsolja a

gonosznak, hogy távozzon mindörökre, s ne térjen vissza, ha
már elviselhetetlenné válik számára pusztai száműzetése.33 Va­
jon arra utal-e mindez, hogy a többi esetben, a kortárs pszichiát­

22 Márk 1:23-26; Lukács 4:33-35.

23 Márk 7:24-30; Máté 15:21-28.
24 Máté 9:32-34; Lukács 11:14-15; Máté 12:22-24.
25 Márk 6:7-13; Máté 10:1,7-11,14; Lukács 9:1-6.
26 Lukács 10:17-20.
27 Márk 9:38; Lukács 9:49-50.
28 Lásd alább, 84-86. o.
29 Márk 7:29: „.. .leányodból kiment az ördög."
30 Márk 1:25.
31 Márk 5:8.
32 Márk 9:25.
33 Vö. Máté 12:43-44; Lukács 11:24-26, és alább, 84. o.

32
 riai zsargonnal élve, Jézus csak időleges enyhülést ért el? Itt
említem meg, hogy a pszichiáter, akitől szakvéleményt kértem
azzal kapcsolatban, hogy az Újszövetségben leírt démonűzéssel
vagy gyógyítással orvosolt betegségek hisztérikus jellegűeknek
tekinthetőek-e, kérdésemre igenlő választ adva meg akarta tudni
a kezelések siker-indexét, s azt, hogy milyen volt a páciensek
egészségi állapota a gyógyultan való távozás után hat hónappal.
A Légió nevű démon (aki alkudozni mert Jézussal, és viszony­
lag enyhe büntetésként egy disznókondát kellett megszállnia)
története talán elképesztőnek hangzik, de mint később látni
fogjuk,3'1egyáltalán nem párhuzam nélkül való a régiség zsidó
irodalmában. Itt érdemes felhívnunk a figyelmet az evangéliu­
mokban szereplő egyik különös jelenségre: a démoni titkosszol­
gálat kiválóságára.A megkísértés történetében a Sátán kihívás­
képpen felszólítja Jézust, bizonyítsa be, hogy valóban „Isten
fia";343536 a Sátán alattvalói rettegnek Jézustól, hiszen tudják hogy
Jézus „Isten egyetlen Szentje"3738, „Isten fia"36 és a „magasságos
Isten fia".39

JÉZUS, A GYÓGYÍTÓ

Az evangéliumokban nem minden esetben lehet meghúzni a

határvonalat démonűzés és gyógyítás között. Legcélszerűbbnek
az látszik, ha a Jézus által a pácienseknél alkalmazott gyógyítási
módszert használjuk megkülönböztetésként. A démonűzés
mindig csak szavakkal történik, míg a testi betegségek gyógyí­
tása, a szélütött férfinál alkalmazott verbális gyógymód kivéte­
lével,40 kezdetleges vagy egyes esetekben komplex gyógyítási
rítus keretében folyik.
Ha figyelmen kívül hagyjuk a kapernaumi41 és a tóparti42
tömeges gyógyítást, valamint azokat az eseteket, amikor Gali-

34 Lásd alább, 265-266. o.

35 Lásd alább, 258-265. o.
36 Máté 4:3, 6.
37 Márk 1:24; Lukács 4:34.
38 Márk 3:11; Máté 8:29; Lukács 4:41.
33 Márk 5:7; Lukács 8:28.
40 Márk 2:1-12; Máté 9:2-8; Lukács 5:18-26.
41 Márk 1:32-34; Máté 8:16; Lukács 4:40-41.
42 Márk 3:10; Máté 4:15; Lukács 6:19.

33
lea-szerte az emberek „és némelyek befutották az egész környé­
ket; kezdték a betegeket ágyakon oda hordani, ahol (Jézus)
hallomásuk szerint éppen tartózkodott";43 s félretesszük azt az
igen érdekes megjegyzést is, hogy Jézus Názáretben is, az ott
tapasztalható kételkedés ellenére, gyógyított,44 az evangéliu­
mokban tizenkét különböző gyógyítás-beszámolót találunk (bár
néhány ezek közül talán csak duplum).
A Jézus által meggyógyított betegségeket a következőképpen
csoportosíthatjuk: három esetben vakságot gyógyít meg,45 két eset­
ben leprát,46egy-egy esetben magas lázat,47vérfolyást,48megbénult
kart,49 süketnémaságot,50 paralízist,51 bénulást52 és vízkórt.53
Az evangéliumi beszámolók legtöbbször arról tanúskodnak,
hogy létrejött valamiféle testi kontaktus a beteg és gyógyítója
között. Názáretben Jézus kézrátétellel gyógyított;545hasonlóan
járt el a nyomorék asszony esetében;" megfogta Simon anyósá­
nak kezét;56 megérintette a leprást57 és a vak férfit,58 s őt magát is
megérintette több beteg,59 köztük a vérfolyásban szenvedő
asszony.60 Az utóbbi esetben, a beszámoló szerint, Jézus észre­
vette, hogy „erő áradt ki belőle".61
Két esetben a gyógyítás titokban zajlik. Az egyik esetben Jézus
a süketnéma férfi füleibe helyezi ujját, nyálát a férfi nyelvéhez
érinti, és így szól: „Nyílj meg!"62 A másik esetben a béthszaidai

43 Márk 6:53-56; Máté 14:34-36.

44 Márk 6:5; Máté 13:58.
45 Márk 10:46-52; Máté 20:29-34; Lukács 18:35-43. - Márk 8:22-26; Máté 9:27-31.
46 Márk 1:40-45; Máté 8:1-3; Lukács 5:12-13. - Lukács 17:11-19.
47 Márk 1:30-31; Máté 8:14-15; Lukács 4:38-39.
48 Márk 5:25-34; Máté 9:20-22; Lukács 8:43-48.
49 Márk 3:1-5; Máté 12:9-13; Lukács 6:6-10.
50 Márk 7:31-37; Máté 15:29-31.
51 Máté 8:5-13; Lukács 7:1-10.
52 Lukács 13:10-17.
53 Lukács 14:1-6.
54 Márk 6:5.
55 Lukács 13:13.
56 Márk 1:31; Máté 8:15; Lukács 4:39.
57 Márk 1:41; Máté 8:3; Lukács 5:13.
58 Máté 9:29.
59 Márk 3:10; Lukács 6:19. - Márk 6:56; Máté 14:36.
60 Márk 5:27; Máté 9:20; Lukács 8:44.
61 Márk 5:30; Lukács 8:46.
62 Márk 7:33-34.

34
vak meggyógyul, miután Jézus a szemére köpött, és kétszer
ráhelyezte a kezét.63
Nem áll rendelkezésünkre adat arra vonatkozóan, hogyan
gyógyítja meg Jézus a vízkórost és a tíz leprást64 - ti. hogy
megérinti-e őket vagy sem - , de három esetnél tudjuk, hogy nem
jött létre testi kontaktus Jézus és a meggyógyítandó betegek
között. Az utóbbi csodás gyógyulások közül kettőben, vagyis a
jerikói vak koldus65 és a kapernaumi százados szolgája66 eseté­
ben, az evangélium a hitnek tulajdonítja a gyógyulást. A harma­
dik esetben a fizikai kontaktust lehetetlenné tette, hogy a beteg
bénultan feküdt otthonában.
A csupán felszólítás általi gyógyítás - „Nyújtsd ki a kezedet!"
- igen figyelemreméltó, hiszen ezt a gyógyítást, a szinoptikusok
egybehangzó beszámolója szerint, Jézus szombaton hajtotta
végre.6' A beszéd nem értelmezhető a szombatot, a zsidó pihe­
nőnapot megszegő „munka" gyanánt.68
Itt kell megemlítenünk azt is, hogy a tizenkét apostolnak is
megadatott, a démonűzés mellett, a gyógyítás képessége. Az
általuk alkalmazott gyógymód azonban azonos volt a szokásos
módszerekkel: a beteget olajjal kenték be,69 igaz ugyan, hogy az
Apostolok cselekedeteiben arra is találunk utalást hogy az apos­
tolok paranccsal és kézrátétellel is gyógyítottak.70

63 Márk 8:23-25. - A nyál gyógyító hatásáról lásd alább, 87. o.

64 Lukács 14:4; 17:14.
65 Márk 10:52: „Menj el, a hited megtartott téged." Vö. Máté 9:29; Lukács 8:48.
66 Máté 8:13: „Menj el, és legyen a te hited szerint."
67 Márk 3:1-5; Máté 12:9-13; Lukács 6:6-10.
6SVö. D. Flusser, jesus, 49. o.: „Mindig megengedett volt a szavakkal végrehaj­
tott gyógyítás szombaton.. . Jézus mindig be is tartotta ezeket az előírásokat." Az
utóbbi állítás, szigorúan véve, nem felel meg a valóságnak. A nyomorék asszony
szombaton való gyógyításáról szóló történetben együtt szerepel a gyógyítás
deklarálása és egy fizikai aktus, a kézrátétel (Lukács 13:13-17). Elképzelhető
azonban, hogy a rituális cselekvés mozzanatával Lukács egészítette ki a történetet
annak érdekében, hogy érthetővé tegye a Jézus és a zsinagóga elöljárója között
ezzel egy időben folyó vitát.
69 Márk 6:13; vö. Jakab 5:14.
70 Ap. csel. 3:6-7; 9:34; vö. 5:15-16.

35
 EGYÉB CSODATÉTELEK

A Jairus leányának, illetve a naini özvegyasszony fiának feltá­

masztásáról szóló beszámolók szinte alig különböznek az egy­
szerű gyógyítások leírásától. Jézus megérinti a szerinte amúgy
is életben lévő leány kezét, és arámi nyelven felszólítja, hogy
keljen fel.71 Hasonlóképpen jár el a fiú esetében is: megérinti
annak ravatalát, és megparancsolja neki, hogy álljon fel.72 Már
most, a részletes elemzést73 megelőzően érdemes megjegyez­
nünk, hogy a beszámolók szerint Jézus egyik esetben sem törő­
dött azzal, hogy a holttest megérintése miatt rituálisan tisztáta­
lanná válik-e. Senki sem gyógyíthat úgy, hogy távol tartja magát
a betegségektől és a haláltól, és nem lehet démonűző, ha fél a
gonosztól.
A szinoptikusok által részletesen leírt azon esetekhez képest,
melyekben Jézus mentális, illetve fizikai betegségeket gyógyí­
tott, az általa végrehajott egyéb csodatettek száma elenyésző. A
Galileai-tengeren támadt vihar lecsendesítése,74 valamint a cso­
dálatos kenyér- és halszaporítás75 közel állnak a hasonló jellegű
zsidó csodás történetekhez.76 Másodlagos kiegészítésnek kell
tekintenünk a következő epizódokat: azt a beszámolót, mely
szerint Jézus éjszaka a vízen járt,7778a Péter és társai által kifogott
csodálatos mennyiségű hal epizódját,73 vagy azt a történetet,
mely szerint a Péter által kifogott hal szájában rejlő pénzdarab
pontosan elegendő volt arra, hogy Péter kifizesse a templomi
adót a maga és Jézus nevében.79

71 Márk 5:41; Máté 9:25; Lukács 8:54.

72 Lukács 7:14.
73 Vő. alább, 105-106. o.
74 Márk 4:39-41; Máté 8:26-27; Lukács 8:24-25.
75 Márk 6:35-44; Máté 14:15-21; Lukács 9:12-17; vő. még Márk 8:1-10; Máté
15:32-39.
76 Vő. alább, 92-102. o.
77 Márk 6:45-52; Máté 14:22-27,31-33.
78 Lukács 5:11.
79 Máté 17: 24-26.

36
 JÉZUS, A TANÍTÓ

Az evangéliumok Jézust kezdettől fogva mint népszerű tanító­

mestert ábrázolják, s több példabeszédet és mondást tulajdoní­
tanak neki. Elképzelhető, hogy ezek közül néhány eredeti for­
májában őrződött meg, néhány pedig az eredeti mondásnak a
korai egyház által módosított formája, s olyanokat is találunk,
amelyek valójában későbbi betoldások, s céljuk, hogy az „Úr
szavaidból következő tekintélyt állítsák a hitnek a keresztény
doktrinális fejlődés egyes szakaszaiban divatban lévő formái
mögé. Jelen alfejezetben nem áll szándékunkban elkülöníteni az
eredetit a másodlagostól, egyelőre csupán annak meghatározá­
sára vállalkozunk, milyen tanító volt Jézus az evangélisták sze­
rint. Vizsgálódásunk tárgya nem annyira Jézus beszédeinek tar­
talma, mint inkább ezek előadásmódja, s az őket szimpátiával
hallgatókra gyakorolt hatásuk jellege.
Jézus (ellentétben az esszénus gyakorlattal, ahol a tanítás csak
a beavatottaknak szólt),80 Keresztelő János nyomdokaiba lépve,
beszédeit Galileában mindazokhoz intézte, akiknek fülük van,
hogy hallják - illetve minden zsidóhoz, akinek füle van, hogy
hallja, hiszen Jézus soha nem akart rendszeresen prédikálni a
nem zsidók között.

„Én nem küldettem máshoz, csak Izráel házának elveszett

juhaihoz."81

Jézus, Izráel házán belül is, elsősorban az egyszerű, iskolázat­

lan emberekhez, a szegényekhez, a bűnösökhöz és a társadalom
számkivetettjeihez érezte közel magát.82 Felszólította vala-
mennyiüket, hogy bánják meg bűneiket, és kijelentette, hogy
közeleg az idő, amikor a földön megvalósul Isten országa.

„Betelt az idő, és elközelített már az Isten országa; térjetek

meg, és higgyetek az evangéliumban."83

80 Vö. DSSE, 25-29. o.

81 Máté 15:24; vö. Márk 7:27; Máté 10:6.
82 Márk 2:15-17; Máté 9:10-13; Lukács 5:29-32.
Sj Márk 1:14; Máté 4:17; vö. Lukács 4:15.

37
 Kivétel nélkül mindenkihez szóltak erkölcsi tanításai is, s
ugyanígy az általa elmondott parabolák, melyek a rabbinikus
prédikátorok által általánosan használt homiletikus tanítási for­
mát képviselik. Téves és tendenciózus magyarázat az, mely
szerint Jézus csak azért használta ezen tanítási formákat, hogy
elkendőzze81 üzenetének valódi jelentését. A palesztinai tanítási
módszert szokatlannak találó nem zsidók számára a különböző
parabolák megértése nehéznek bizonyult, s ők lehettek azok,
nem pedig Jézus közvetlen tanítványai, akiknek szüksége volt a
példázat szóról szóra való magyarázatára.
A Biblia-magyarázat formájában előadott, hasonlóképpen ha­
gyományos zsidó prédikációs módszer ritkábban szerepel az
evangéliumokban, bár ez lehet pusztán a véletlen műve is.
Mindamellett, ha Jézus legfőképpen erkölcsi tanításokkal foglal­
kozott, akkor joggal várhatnánk el tőle, hogy gyakrabban hasz­
nálja a rövid, tömör, színes mondásokat, a Misnában Az atyák
mondásainak lapjait megtöltő rabbinikus lobiak Jézus több alka­
lommal is tanított zsinagógákban85, egyszer pedig, Názáretben,
az aznapi prófétai olvasmány felolvasását követően liturgikus
prédikációt tartott.86
Vajon különbözött-e Jézus prédikációja a kortársaiétól? Igen,
állítják az evangélisták, mert Jézus úgy beszélt, mint akinek
hatalma vari, nem úgy, mint az írástudók.87 Az Újszövetség kom­
mentátorai ebben látják az ellentmondást Jézus tanítási módszere
és a rabbik által alkalmazott módszer között, hiszen a rabbik saját
tanítómestereikre hivatkozva adnak tovább egy jogilag kötelező
tanítást, melyet az - ideális esetben - Mózeshez visszavezethető
hagyományláncolat eredményének tekintettek. Jézus ezzel szem­
ben nem volt a zsidó törvények szakértője, éppen ezért hiba volna
Jézus tanítási módszerét a későbbi rabbinikus akadémiák által
alkalmazott oktatási módszerekkel összehasonlítani. Sokkal való­
színűbb, hogy az emberek a Jézus által végrehajtott démonűzések-
ben és gyógyításokban látták tanításai igazolását. Vegyük például
azt az esetet, amikor egy démon kiűzését végignéző tömeg a
következőképpen kiált fel elragadtatásában:

sj* Márk 4:10-12; Máté 13:10-17; Lukács 8:9-10. - Márk 4:33-34; Máté 13:34-35.
85 Márk 1:39; Máté 4:23; Lukács 4:44. - Máté 9:35. - Lukács 4:15.
86 Lukács 4:16-27.
87 Márk 1:22; Máté 7:29; Lukács 4:32.

38
 „Milyen új tanítás ez? Hatalommal parancsol a tisztátalan
lelkeknek is, és azok engedelmeskednek neki."S8

Ez az értelmezés sokkal elfogadhatóbbnak látszik, mint az,

amely szembeállítja a rabbik „írástudói" tekintélyét Jézus „pró­
fétai" hatalmával. 9
Vajon Jézus egyéni tanítási módszere azt jelenti-e, hogy a
tanításában rejlő doktrína is újdonság volt? Tagadta, vagy netán
ellentmondott a zsidó hit alapelveinek? Ha figyelmen kívül
hagyunk minden olyan szövegrészt, amelyben Jézus csak felszí­
nesen szól bizonyos, más tanítók által igen fontosnak tartott nem
bibliai szokásokról, vagy amelyben a szokásostól eltérő módon
értelmez valamely bibliai verset, akkor is marad egy kulcsfon­
tosságú szöveghely, amely a szellemi örökséget jelentő zsidó
hagyománytól88*90eltérő véleményt hangoztató Jézust jeleníti meg,
jelesül a tiszta és tisztátalan ételek kérdésében.91
A vita alapja az a farizeusok által hangoztatott kifogás, mely
szerint Jézus és tanítványai nem tartják be az étkezések előtti, a
törvény által előírt kötelező kézmosást (amelyet az magyaráz,
hogy a mosatlan kéz beszennyezi s ezáltal tisztátalanná teszi az
ételt). Jézusnak a Máté evangéliumában olvasható válasza alapjára
joggal feltételezhetjük, hogy Jézus a testi, külső tisztaság problema­
tikáját a morális tisztaság kérdéséhez képest triviálisnak tartotta.

„Minden, ami bemegy a szájon, a gyomorba jut, és az árnyék­

székbe kerül. Ami azonban a szájból kijön, az a szívből szár­
mazik, és az teszi tisztátalanná az embert... A gonosz gondo­
latok, gyilkosságok, házasságtörések,... hamis tanúskodások
és az istenkáromlások."92

88 Márk 1:27; Lukács 4:36. Vő. T. A. Burkill, Mysterious Revelation (Cornell

University Press, Ithaca and London, 1963), 35. o. Nagyszerű szépirodalmi pár­
huzam található a Prédikátor könyvében (8:4): „A király szava tekintélyt hordoz.
Ki vonhatja kétségbe, amit ő tesz?"
S9 Vö. C. E. B. Cranfield, The Gospelaccording to St Mark (Cambridge University
Press, Cambridge, 1959), 74. o.; E. Haenchen, Dér Weg ]esus (Töpelmann, Berlin,
1966), 86-87. o.
90 S. Sandmel, We ]ews and Jesus (Gollancz, London, 1965, és Oxford University
Press, New York), 137. o. Egy kevésbé kategorikus állításhoz lásd The Gospel ofSt
Mark (Penguin, Harmondsworth, 1963), 191-192. o
91 Márk 7:14-23; Máté 15:10-20.
92 Máté 15:17-19.

39
 Márknál azonban a szöveg úgy módosul, hogy szinte lehetet­
len nem arra a megállapításra jutni, hogy Jézus elutasította a
zsidó étkezési alaptörvényeket.

„Nem értitek, hogy ami kívülről megy be az emberbe, az nem

teheti tisztátalanná, mert nem a szívébe megy, hanem a gyom­
rába, és az árnyékszékbe kerül." Jézus ezzel tisztának nyilvá­
nított minden ételt.93

Ha a tanítványok valóban ilyen értelmet tulajdonítottak Jézus

szavainak, akkor miért reagáltak, különösen a kérdést feltevő
Péter, akihez Jézus a válaszát intézte, olyan elutasítóan a tiltott,
nem kóser ételek fogyasztásának lehetőségére? Hiszen amikor a
főapostolt egy égi hang látomásban felszólítja, hogy egyen min­
denféle húsból, ahelyett, hogy így kiáltana fel: „O, igen, most
jutnak eszembe az Úr szavai!", megdöbbenésének és felháboro­
dásának ad hangot.94 Hasonlóképpen Páltól is elvárhatnánk,
hogy utaljon az Ür kijelentésére, amikor félretolja a zsidó szer­
tartási törvényeket.9’
A körülmények ismeretében jogos a kérdés, vajon nem egy
arámi nyelven értelmezhető kifejezés rejtőzik-e a görög magya­
rázat mögött: „Ezzel tisztának nyilvánított minden ételt" (szó
szerint: „megtisztított minden ételt"). Korábban már felmerült,
hogy az „étel" szó, metaforikusán alkalmazva, „ürülék"-et je­
lent,96 ezt azonban ki kell egészítenünk még azzal, hogy az
árnyékszék egy lehetséges, eufemisztikus megjelölése, „a hely"
(dukha), talán a „tisztának lenni" (dekha) ige felhasználásával
alkotott szójáték: „... nem a szívébe megy, hanem a gyomrába,
onnan pedig ama »helyre« kerül, ahová minden ürülék »kitisz-
tul«..." Ezt a hipotetikus értelmezést közvetett módon támasztja
alá Márk evangéliumának legrégebbi rendelkezésünkre álló sé­
mi változata, a szír evangélium Szinai-hegyi kéziratának szöve­
ge. Úgy látszik, hogy a szír evangélium fordítója megérezte a

93 Márk 7:18-19. - Az utolsó mondatot általában nem Jézusnak, hanem az

evangélistának tulajdonítják, aki nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy a logion
jelentését érthetővé tegye az egyház számára. Vö. Cranfield, Sí Mark, 241. o.
94 Ap. csel. 10:13-16.
95 Vö. J. Klausner, fésűs ofNazareth (Allén & Unwin, London, 1925), 123. o.
96 Vö. M. Black, An Aramaic Approach to the Gospel and Acts (Clarendon Press,
Oxford, 31967), 217-218. o.

40
görög szöveg mögött rejtőző szójátékot, és az „árnyékszék" szót
az eufemisztikus „tisztító"-val helyettesítette, és a következő­
képpen értelmezi a szöveget: , .a gyomrába jut, onnan kikerül
a tisztítóba, amely eltisztít minden ételt."97
Amennyiben elfogadjuk ezt az értelmezést, a Jézus és a juda­
izmus közti látszólagos ellentmondás a görög Márk szerkesztő­
jének tulajdonítható, aki szándékosan ferdítette el Jézus egyik
valószínűleg eredeti mondását. Ekkorra már a nem zsidó keresz­
ténységnek szüksége volt rá, és örömmel elfogadta hivatalos
megerősítését az evangéliumi tanítás által annak, hogy az egy­
ház elhagyta Izráel szokásait és törvényeit.98

HOGYAN VISZONYULTAK JÉZUSHOZ,

ÉS HOGYAN REAGÁLTAK RÁ KORTÁRSAI?

A szinoptikusok ábrázolásában a démonűző, gyógyító és népta­

nító Jézus olyan személyiség, akivel szemben kortársai nagyon
ritkán, vagy talán soha, nem tudtak közömbösek maradni. A
reagálás korántsem volt minden esetben pozitív, ugyanakkor
általában nem is volt kifejezetten ellenséges.
Kezdettől fogva - „miután Jánost fogságba vetették"99 - , csat­
lakozott hozzá egy egyszerű, lelkes galileaiakból álló csoport, és
vándorlásai során útitársaiul szegődtek. A Tizenkettőt, egy még
kisebb csoportot, később választotta ki Jézus, a pár excellence
tanítványokul.100 Olyannyira Jézus lenyűgöző személyiségének
hatása alá kerültek, hogy mindenüket - munkát, vagyont és
családot-elhagytak, hogy követhessék őt.101Bármilyenhősiesen
viselkedtek is azonban Jézus halálát követően, hiszen életüket
Jézus életműve folytatásának szentelték, az evangéliumi beszá-

97 Vö. A. Merx, Die Evangelien den Márkus und Lukas nach den syrischen int
Sinaiklostergefundenen Palimsesthandschriften (G. Reimer, Berlin, 1905), 73-74. o.
9S Elképzelhető ugyan, de korántsem annyira magától értetődő, mint azt C. H.
Dodd állítja, hogy a mondás ilyen jellegű értelmezése húzódik meg Pál szavai
mögött: „Tudom, és meg vagyok győződve az Úr Jézus által, hogy semmi sem
tisztátalan önm agában..." (Róm. 14:14). Vö. The Founder of Chrislianity (Collins,
London, 1971, és Macmillan, New York, 1970), 74. o.
99 Márk 1:14; Máté 4:12; Lukács 4:14.
100 Márk 3:13-19; Máté 10:1-4; Lukács 6:12-16.
101 Márk 10:28-31; Máté 19:27-30; Lukács 18:28-30.

41
mólók ábrázolása szerint, amíg a Mester közöttük volt, nem
különösebben értették gondolatait és beszédeit,102 s Jézus szen­
vedéseinek napjaiban sem tettek tanúságot nagy bátorságról,
hanem egyszerűen magára hagyták őt.103 Sőt, a beszámoló szerint,
két hónapig rejtőzködtek, mielőtt először megjelentek a nép előtt.104
Jézus galileai működését siker koronázta. Nagy számban, cso­
portokba verődve követték, amikor híre ment, hogy a betegek
gyógyítására készül,10’ vagy amikor elindult valahová.106Szólt a
tömeghez Kapernaumban és a Galileai-tó partján,107és csakhamar
akkora hírnévre tett szert, hogy „nem mehetett többé nyíltan
városba, hanem kint, lakatlan helyeken tartózkodott."108
Annak ellenére, hogy hírneve érdeklődést keltett a Galileán
kívüli területeken is,109 arról nem olvasunk, hogy tárt karokkal
várták volna a nem zsidók által lakott területeken. Geraza lako­
sai felkérték, hogy hagyja el országukat,1101Szamariában pedig,
mint Jeruzsálembe tartó zsidót, persona nongratának nyilvánítot­
ták.111 A szinoptikus evangéliumok - amelyek csak egy, a déli
provinciában tett rövid utazásról beszélnek - csupán két várost
említenek Júdeábán, melyeknek lakosai nagy számban járultak
Jézushoz: Jerikót112és Jeruzsálemet. A Márknál olvasható három
beszámoló közül kettő szerint a tömeg a Templom előcsarnoká­
ban várakozott, vagyis azon a helyen, ahol közvetlenül peszah
előtt, Jézus ottlétére való tekintet nélkül, amúgy is gyülekeztek
volna.113 A Márknál található harmadik, Jézus örömujjongások­
tól kísért jeruzsálemi bevonulásáról szóló beszámoló szerint
„sokan" köpenyeiket terítették le lába elé az útra,114 a Máténál

102 Márk 8:14-21; Máté 16:5-12.

103 Márk 14:50; Máté 26:56.
H14 Ap. csel. 2:1-41.
105 Márk 5:24; Lukács 8:42.
106 Lukács 7:11.
107 Márk 2:1,13; 3:20; 4:1; 5:21.
108 Márk 1:45; Lukács 5:15.
109 Márk 3:7-8; Máté 4:25; Lukács 6:19.
110 Márk 5:17; Máté 8:34; Lukács 8:37.
111 Lukács 9:52.
112 Márk 10:46; Máté 20:29; Lukács 18:35-36; 19:1-3.
113 Márk 11:18; vő. Lukács 19:48. - Márk 12:37; vő. Máté 23:1; Lukács 20:45. -
Lukács 21: 38 az egyetlen szöveghely, amely azt állítja, hogy a tömeg azért ment
el mindennap a templomba, hogy Jézust hallgathassa.
114 Márk 11:8.

42
található párhuzamos szakasz pedig „tömegek"-ről beszél.115
Lukács azonban határozottan állítja, és itt valószínűleg helyesen,
hogy a zajos és lelkes fogadtatás nem a jeruzsálemi tömegeknek,
hanem Jézus „tanítványai egész sokaságáénak köszönhető.116
Bárhogyan értelmezzük is ezt a történetet, az evangélisták
határozottan kijelentik, hogy Jézus judeai népszerűsége meg
sem közelítette azt a népszerűséget, melyet saját hazájában
élvezett.

JÉZUS ÉS KERESZTELŐ JÁNOS

Sokkal nehezebben meghatározható a Jézus és társai és a Keresz­

telő János vezette csoport közötti valóságos viszony. Az evangé­
liumok kétségkívül azt a benyomást kívánták kelteni, hogy a két
csoport között barátság és kölcsönös megbecsülés áll fenn, erre
irányuló erőfeszítéseik azonban felületességről árulkodnak, s az
elismerten töredékes forrásanyag közelebbi vizsgálata arra en­
ged következtetni, hogy, legalábbis kettejük tanítványai között,
a vetélytársi érzelmek sem hiányoztak.
Az a tény, hogy Jézus kereste fel Jánost, hogy az keresztelje
meg őt, önmagában is elegendő bizonyíték arra, hogy eredetileg
a Keresztelő volt hatással Jézusra. Márk nem mond túl sokat
erről, mindössze különbséget tesz a két vallási csoportosulás
között,117 és számot ad arról a furcsa, Herodes tetrarcha által is
osztott hiedelemről, hogy Jézus tulajdonképpen János egyfajta
reinkarnációja, vagyis János redivivus.118 A másik két szinopti­
kushoz hasonlóan Márk is beszámol egy Jézus, valamint a főpa­
pok, írástudók és vének között kialakult vitáról, a János általi
keresztelés isteni vagy emberi eredetének kérdésében, s ebben a
vitában egyik fél sem tárja fel a véleményét.119
Máté és Lukács, ellentétben Márkkal, megfogalmazzák János­
nak Jézus iránti, illetve Jézusnak a Keresztelő iránti érzéseit. Első
találkozásukkor, a két evangélista szerint, János azonnal elismeri

115 Máté 21:8-10.

116 Lukács 19:37-39.
117 Márk 2:18-20.
1ls Márk 6:14,16; Máté 14:1-2; Lukács 7:9. - Márk 8:28.
119 Márk 11:30-32; Máté 21:25-26; Lukács 20:4-6.

43
Jézus fensőbbségét.120 Később, már fogságba vettetése után, Já­
nos elküldi két tanítványát Jézushoz, hogy őszintén jelentse ki,
vajon az „Eljövendő"-e, vagy még tovább kell várni az illetőre.121
A betegek gyógyításával igen elfoglalt Jézus nem kíván egyenes
választ adni, s válasza a Jesája prófétától vett különböző, gyó­
gyulást és vigasztalást ígérő idézeteket tartalmaz.122
Jézus Izráel prófétáinak hosszú sorában Jánost tartja a legna­
gyobbnak, benne valóra válnak Malakiás szavai, vagyis Jézus
Jánosban látja a visszatérő Illést, a messiás előképét.123 Az írás
szerint azonban Jézus azt is kijelenti, hogy bár János a legna­
gyobb, mégis „aki a legkisebb a mennyeknek országában, na­
gyobb nála."12'1
Jézus fenti kijelentésének és a Keresztelő Jézus szerepére vo­
natkozó kérdésének értelmezésétől függ a két személyiséggel
foglalkozó, nem Márknál szereplő anyag helyes megítélése.
Mert - feltéve, hogy történetileg elfogadható, hogy a börtön­
ben sínylődő János követeket küldhetett Jézushoz, ami egy rend­
kívül engedékeny és felvilágosult börtönrendszert feltételezne
Herodes Antipas uralkodása alatt, látogatási idővel és a külvi­
lággal való szabad kapcsolattartással - mi lehet az értelme János
kérdésének: „Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?"125
Mivel, s ezt hangsúlyoznunk kell, a Keresztelő - aki Máté szerint
felismerte Jézus küldetését, amikor megkeresztelte őt - a kérdést
csak azután teszi fel, hogy meghallotta a „Jézus cselekedeteiről"
szóló híreket,126 az idézett szavakban kétségkívül bizonytalan­
ság rejlik: a messiástól többet várunk, mint csupán betegek
gyógyítását és démonűzést, tehát ha valóban te vagy a messiás,
ne késlekedj ezt igazolni. Jézus átsiklik az aggodalmaskodó
célzásokon, tovább folytatja gyógyítói tevékenységét, és közvet­
ve megdorgálja mindazokat, akiknek személyébe vetett hite túl
gyengének bizonyul:

Máté 3:14.
121 Máté 11:2-3; Lukács 7:18-20.
122 Jes. 29:18-19; 35:5-6; 61:1-2.
123 Mai. 4:5 (héber 3:23). - Márk más kontextusba helyezi az Illés-/o£Ío)it, és bár
a beteljesedett prófécia igényével lép fel, tartózkodik a nyílt azonosítástól.
124 Máté 11:7-15; Lukács 7:24-28.
125 Máté 11:3.
126 Máté 11:2.

44
 „Boldog, aki nem botránkozik meg énbennem."127

Sok exegétát hozott már zavarba a Jánost dicsérő jézusi szavak

végén rejlő fricska - „aki a legkisebb a mennyeknek országában,
nagyobb nála". Voltak, akik úgy látták, hogy e szavakban a
Kiválasztott eljövendő dicsősége és János földi nagysága közti
kontraszt jelenik meg. Mások a „mennyek országá"-t a Jézus
működésének eredményeképpen megvalósuló szellemi biroda­
lommal azonosítják, amely magasabb szférához tartozik, mint a
Keresztelő világa. Ismét mások az „aki a legkisebb a mennyek­
nek országában" kifejezés jelentését úgy értelmezik, hogy az
Jézusra mint Isten szolgájára vonatkozik. Az első két magyarázat
túlságosan teológiai jellegű ahhoz, hogy egy történész komoly
figyelmet fordíthasson rájuk, ám a harmadik megközelítés szá­
mításba vehető, amennyiben elfogadjuk, hogy a kijelentés Jézus­
ra utal. A „szolga" koncepció kissé veszít jelentőségéből, ha
emlékezetünkbe idézzük, hogy arámi és héber nyelven a „legje­
lentéktelenebb", „legkisebb" kifejezéseket kronologikus érte­
lemben is lehet használni, vagyis jelölhetik a legfiatalabbat, a
sorban a legutolsót. Az evangélisták meggyőződése szerint Jé­
zus Isten legutolsó küldöttje, és bár egyáltalán nem biztos, hogy
a szavak az ő szájából hangzottak el, jelentésük a következő:
János nagyon nagy volt, de én nagyobb vagyok.
Amennyiben helytálló ez a magyarázat, akkor azt a következ­
tetést vonhatjuk le, hogy Jézus tanítványai mesterük jelentőségét
minden tétovázás nélkül a Jánosé elé helyezték. Ez az evangéli­
umban megjelenített sajátos versengés visszhangzik abban a
jelenetben is, amikor az apostolok megpróbálnak elhallgattatni
egy kívülállót, aki Jézus nevében akar démonokat kiűzni,128 és
János követőinek azon a, csak a negyedik evangéliumban meg­
őrződött panaszában is, hogy a Jézus általi keresztelés helytelen,
és tiszteletlenség mesterükkel szemben.129
Jézusnak a Keresztelő iránti csodálata s a kettőjük tanítványai
közt kialakult féltékenység feloldódik abban a kompromisszum­
ban, mely szerint János, aki elismerten Jézus elődje, kijelenti,
hogy már miközben ő keresztelt, sőt már akkor, amikor mind­

127 Máté 11:6; Lukács 7:23.

128 Márk 9:38-40; Lukács 9:49-50.
129 János 3:26.

45
ketten még anyjuk méhében voltak, Jézus előbbre való volt
nála.130 Említést érdemel azonban, hogy Márk, ahelyett, hogy
állandóan hangsúlyozná Jézus fensőbbségét, megelégszik azzal,
hogy Jézust egyszerűen János utódjaként tüntesse fel, s mellőzve
az exegézis határain túl kettejük egymáshoz való viszonyának
magyarázatát, Jesája szavaival (Jes. 40:3) igazolja álláspontját:
„Készítsétek az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit." 31

JÉZUS BÍRÁLÓI ÉS ELLENFELEI

Kivételes és ellentmondásos vallási tanító lévén, Jézus nem ke­

rülhette el, hogy a személyét övező szeretet és tisztelet mellett
bírálatokkal és ellenséges magatartással is szembekerüljön. El­
sőként, furcsa módon, éppen a hozzá legközelebb állók, család­
tagjai és a názáretiek foglaltak állást vele szemben:

„Magánkívül van."13213

A megállapítás történetiségét leginkább az szavatolja, hogy

felháborító módon mond ellent a valóságnak, s a Márk-féle
olvasat: „mivel azt mondták: magánkívül van", csakúgy, mint a
szinoptikus párhuzamok hiánya, minden kétséget kizáróan a
korai keresztény hagyományban jelentkező „cenzúrázó" ten­
denciának tulajdonítható. Azt is nehéz nem észrevennünk, hogy
a fenti vers bevezetés a néhány verssel később olvasható beszá­
molóhoz, melyben Jézus anyja és testvérei, megérkezvén a ház­
hoz, ahol Jézus tanít, beüzennek érte, hogy jöjjön ki, mire Jézus
elutasítóan azt feleli, hogy nagyobb családját, az Isten akarata
szerint cselekvő fivéreit és nővéreit illeti az elsőbbség.13,5
Bárhogy zajlott is le a valóságban ez a konfliktus, melynek
során Jézus elutasítja a család fennhatóságát, a szinoptikusok
nem szólnak arról, hogy ezek után bármiféle kapcsolat lett volna
Jézus és családja között. A negyedik evangélium, a fenti kényel­

130 Lukács 1:44.

131 Vö. Márk 1:2-4.
132 Márk 3:21. [Magyarul „elment az esze." (Aford.)]
133 Márk 3:31-35. - Utóbbi állítás, Márk 3:21 nélkül, bármennyire különös is,
mégis csak metaforikusán értelmezhető.

46
metlen szituációt feloldandó, határozottan állítja, hogy Mária
volt az első személy, akit fia, Jézus megtérített a kánai menyeg­
zőn,131 és Mária volt az, aki a legutolsó pillanatig ott állt a
keresztnél.lj5 Lukács is beszámol arról, hogy Jézus anyja és test­
vérei együtt voltak az apostolokkal a feltámadást követően.1341536
Elképzelhető persze, hogy a család a későbbiek során megvál­
toztatta álláspontját, s a tanítványokkal együtt a közös ügy
szolgálatába szegődött; s történetileg bizonyítható az a hagyo­
mány, mely szerint Jakab, „az Ur fivére" lett a jeruzsálemi egy­
ház feje.137*13940
Miután Jézus magatartása legközelebbi rokonait is megdöb­
bentette, nem csoda, hogy barátai és szomszédai is felháborodá­
suknak adtak hangot.133 Senki sem lehet próféta a saját hazájá­
ban,136 hangzik Jézus filozofikus megállapítása, bár még őt is
meghökkentette ismerőseinek kételkedése.1'111 Ennek ellenére
a Lukácsnál olvasható epizód, mely szerint Jézust a felhábo­
rodott tömeg a szakadékba akarta taszítani, túlzásnak tekint­
hető.141
A Názáretben tapasztalt ellenséges fogadtatás magyarázatul
szolgálhat arra, hogy beszédeiben Jézus lekicsinylőleg nyilatko­
zik a vérségi kapcsolatról, s a család fölé helyezi az embereket
őhozzá, s általa Istenhez kapcsoló kötelékeket. „Boldog az az
anyaméh, amely téged hordozott!", kiáltja egy asszony a Jézus
csodáiéi közül, de szavait Jézus kijavítja: „De még boldogabbak
azok, akik hallgatják az Isten beszédét, és m egtartják."142
Egy másik alkalommal még egyértelműbben fogalmaz:

„Aki jobban szereti apját vagy anyját, mint engem, az nem

méltó hozzám"143

134 János 2:1-5.

135 János 19:25.
136 Ap. csel. 1:14.
137 Ap. csel. 12:17; 15:13; 21:18; Gál. 1:19; Josephus, Ant. 20,200.
13s Márk 6:3.
139 Márk 6:4; Máté 13:57; Lukács 8:24.
140 Márk 6:6.
141 Lukács 4:28-30.
142 Lukács 11:27-28.
143 Máté 10:37; Lukács 14:25.

47
 Több előzetes megjegyzés is szükségesnek látszik, mielőtt
tárgyalhatnánk a Jézus és a hatalom képviselői között kialakult
elvi és valláspolitikai konfliktust. Először is, Jézus ellenfeleinek
személyazonossága, a források velük kapcsolatos ellentmondá­
sossága miatt, gyakran kétséges. Nézzünk egy példát. Az egyik
beszámolóban, mindhárom szinoptikusnál előfordul, látszólag
egyazon alkalomról szól, Jézus ellenfelei Márk szerint a farizeu­
sok és a Herodes-pártiak, Máté szerint csak a farizeusok, Lukács
szerint pedig az írástudók és a farizeusok voltak.114 Másodszor,
mind a tudományos, mind pedig a népszerű interpretációs ha­
gyomány túl könnyen hajlik arra, hogy egyenlőségjelet tegyen
farizeusok, írnokok és írástudók közé, mivel azonban Márk és
Lukács határozottan a farizeus írástudókra utal, ebből az követ­
kezik, hogy akiket csak írástudókként emlegetnek, nem feltétle­
nül tartoztak a farizeus párt tagjai közé.143 Harmadszor, a Jézus
elfogásának, majd Pilátusnak való kiszolgáltatásának, ami ké­
sőbb elítéléséhez, majd kivégzéséhez vezetett, a kitervelését leíró
különböző beszámolók szerint a tervben a farizeusok mint cso­
port nem vettek részt.141’ Legvégül pedig le kell szögeznünk,
hogy a főpapokkal és a vénekkel, valamint a szadduceusokkal
folytatott küzdelem kizárólag Jeruzsálemre korlátozódott.14156147
A zsidó hit alaptételeit tekintve, az evangéliumok egyetlen
komoly összecsapásról számolnak be Jézus és a hivatalos vallási
vezetés között, nevezetesen arról, hogy Jézus szembekerült a
szadduceusokkal a halottak feltámadása kérdésében.148 Itt is,
csakúgy, mint a legfontosabb parancsolat megállapításakor -
szeresd az Istent és felebarátodat - , Jézus a farizeus álláspontot
képviseli, és elnyeri a farizeusok jóváhagyását.149 Túlzás volna
azonban azt állítani, hogy Jézus maga is farizeus volt. Valójában
a farizeusok által szinte abszolút értékkel felruházott szokások
kérdésében, melyek Jézus szemében a bibliai törvényekkel
szemben csak másodlagos jelentőséggel bírtak, az összeütközés

144 Márk 3:6; Máté 12:14; Lukács 6:7.

145 Márk 2:16; Lukács 5:30; vő. Ap. csel. 23:9.
146 A Máté beszámolójában (21:45) szereplő főpapokkal és farizeusokkal szem­
ben Márk főpapokat, írástudókat és véneket említ (Márk 11:27; 12:12).
147 A Máté szerint (16:1) Galileában tartózkodó farizeusok és szadduceusok
Márknál (8:11) csak mint farizeusok szerepelnek.
148 Márk 12:18-27; Máté 22:23-33; Lukács 20:27-40.
149 Márk 12:28-34; Lukács 20:39.

48
elkerülhetetlen volt. Jézus együtt étkezett a bűnösökkel, és nem
ítélte el azokat, akik nem mosták meg kezüket, mielőtt asztalhoz
ültek, vagy azokat, akik gabonát szedtek szombaton.150 Nem
voltak feltétlenül farizeusok azok az írástudók, akik istenkárom­
lással vádolták Jézust, amikor bűnbocsánatot hirdetett, s azok
sem, akik azt sugallták, hogy Jézus a tisztátalan lelkeket a go­
nosszal való kapcsolatának köszönhetően űzte ki.151 A kihallga­
tás alatt az írástudókon kívül egyetlen személy, egy szadduceus
főpap vádolta meg Jézust blaszfémiával, bár a Jézusnak tulajdo­
nított szavak valójában egyetlen ismert bibliai vagy poszt-bibli­
kus zsidó törvény alapján sem nevezhetők annak. A Misna
szerint csak a tetragrammatonnal, az Isten szent és sérthetetlen
nevével való visszaélés és annak bűnös célt szolgáló felhaszná­
lása minősül istenkáromlásnak.152 így tehát semmiféle vád nem
érhette Jézust ezen a téren. S ha bizonyítható volna is, hogy Jézus
a messiásnak, illetve Isten fiának tartotta magát, ez sem tekint­
hető semmilyen alapon blaszfémiának vagy főbenjáró bűnnek.153
Kétségtelen, hogy a farizeusok tetszését nem nyerte meg Jézus
nonkonformista magatartása, s jobban örültek volna, ha sabbat-
kor Jézus tartózkodik a nem közvetlen életveszélyben lévő bete­
gek gyógyításától.151Nyilván kedvüket lelték abban, hogy olyan
kérdést intézzenek Jézushoz, mint kell-e adót fizetni Rómá­
nak.155 Egy esetleges igenlő válasz a zsidó hazafiakat ingerelte
volna fel, a tagadás viszont lázadás szításával lett volna egyenlő.156
Jézus sem idegenkedett azonban hasonló kérdésektől;152 éppen
ellenkezőleg, ez a módszer szerves része volt a korszak polemizáló130*4

130 Márk 2:16; Máté 9:11; Lukács 5:30. - Márk 7:1; Lukács 15:1. - Márk 2:24;
Máté 12:2; Lukács 6:2.
151 Márk 2:6; Máté 9:3. - Márk 3:22; Máté 12:24; Lukács 11:15.
152 mSzanh. 7:5.
153 Vö. alább, 189-194. és 265-266. o.
134 A jelenséghez, hogy Jézus az ilyen gyógyításoknál elkerüli a „munka" szó
használatát, lásd fent, 36. o. Lukács szerint (13:14 skk.) a zsinagóga elöljárója nem
a gyógyítót, hanem a beteget feddi meg, amiért az sabbat napján kereste a
gyógyulást. - A farizeusok meghatározását: „nem politikai csoport, akiknek
legfőbb célja a rituális tisztaság tökéletes megőrzése ... és az étkezési előírások
betartása", lásd J. Neusner, The Rabbink Traditions abont the Pharisees bcfore 70, III
(Brill, Leiden, 1971), 304-305. o.
155 Márk 12:13-17; Máté 22:16-22; Lukács 20:20-26.
156 A kérdés földrajzi jelentőségéhez Jeruzsálemben lásd alább, 60. o.
157 Márk 11:30; Máté 21:25; Lukács 20:24.

49
érvelésének. Nincs bizonyítékunk arra, hogy a farizeusok aktí­
van és szervezetten vettek volna részt Jézus bukásának kiterve-
lésében, majd megvalósításában.

JÉZUS ELFOGATÁSA ÉS KIVÉGZÉSE

A szinoptikus evangéliumok két összeesküvésről tudnak, me­

lyek Jézus működésének akartak véget vetni: a galileairól, amely
megbukott, s a jeruzsálemiről, melynek eredménye Jézus ke­
reszthalála lett. Lehetséges, hogy az utóbbiban farizeusok is
részt vettek, ám mindkét esetben elsősorban és legfőképpen a
politikai hatalom képviselője, Herodes Antipas és galileai hívei,
valamint a főpap és helyettese, a fővárosban pedig Pilátus volt
felelős a történtekért.158159
Történeti szempontból továbbra is több mint kétséges marad,
mint erre Paul Winter is rámutatott a kérdéssel foglalkozó mes­
teri könyvében,15'1 hogy Jeruzsálemben a judeai legfőbb zsidó
törvényszék vallási alapon valóban vád alá helyezte volna Jé­
zust, majd az ítélethozatalt követően, annak jóváhagyása és
végrehajtása végett, elküldte őt a világi hatalom képviselőjéhez.
Ha valóban sor került az ítéletet meghozó tárgyalásra, és ha a
jellegüket tekintve különböző és egymásnak gyakran ellentmon­
dó evangéliumi beszámolók alapján lehetséges lenne a tárgyalás
menetének rekonstruálása, a következő igazolható eredményt
kapnánk: a Szanhedrin egyetlen tárgyalás során a Törvény vala­
mennyi rendelkezését megszegte, tehát ez a per, ha valóban sor

158 Galilea: Márk 3:6; Lukács 13:31-33; vö. 23:6-12; Ap. csel. 4:27. Jeruzsálem:
Márk 11:18; Lukács 19:47. - Márk 11:27; 12:12; Máté 21:23,46; Lukács 2 0 :1 ,19. -
Márk 14:1; Máté 26:3-4; Lukács 22:2. -M árk 14:10; Máté 26:14;Lukács 22:4. - Márk
14:43; Máté 26:47. - Márk 14:53; Máté 26:57,59; Lukács 22:66. - Márk 14:63; Máté
26:65; Lukács 22:67. - Márk 15:1; Máté 27:1; Lukács 23:66.
159 On the Trial ofjesus (de Gruyter, Berlin, 1961). Az ellene felhozott bírálatok
közül, beleértve D. R. Catchpole, The Trial ofjesus (Brill, Leiden, 1971) monográ­
fiáját is, egyik sem gyakorolt hatást egyetlen tézisére sem. - F. G. B. Millar római
történész egy Cambridge-ben, a klasszikus kor kutatói előtt tartott előadásában
úgy érvelt, hogy Jézus perének maga a koncepciója tévedés, hiszen Jézust egy a
zsidó közösség vezetői által megtartott informális kihallgatás, majd ezt követően
a Pilátus által levezetett, hasonlóképpen informális vizsgálat eredményeképpen
feszítették keresztre. Vö. The Times, 1971. július 30, 3. o. - A Jézus és a kor
forradalmi mozgalmai problematikájához lásd alább, 65-66. o.

50
 került rá, csakis törvénytelen lehetett. Azt azonban el kell ismer­
niük még azoknak is, akik képesek hinni abban, hogy ez a
tárgyalás valóban lezajlott, hogy amikor a főpapok átadják az
ügyet Pontius Pilátus ítélőszékének, nem saját döntésük megerő­
sítését kérik tőle, hanem egy újabb vádat terjesztenek Judea
helytartója elé, nevezetesen azt, hogy Jézus politikai lázító, aki a
zsidók királya cím megszerzésére tör.160Jézust tehát nem a zsidó
vallás, hanem világi törvény megszegésének vádjával ítélte a
császár helytartója szégyenletes halálra a rómaiak keresztjén.

JÉZUS FELTÁMADÁSA

A vallási dogmarendszer kialakulásának poszt-szinoptikus és

főleg poszt-márki szintjén egyre fontosabb, végül pedig egyene­
sen központi kérdéssé vált Jézus feltámadásának még a legjobb
szándékkal is csak bizonytalan és zavaros bizonyítékokon nyug­
vó hite. Ez a jelenség annál is inkább megdöbbentő, mert prédi­
kációiban Jézus nem tulajd onított különösebb jelentőséget a testi
feltámadás eszméjének. Sőt a tanítványok éppúgy nem számí­
tottak Jézus feltámadására, mint ahogy kortársaik sem számítot­
tak a messiáséra.161
Végül is, figyelembe véve a tanítványok elkeseredett hangu­
latát a jeruzsálemi eseményeket követően, majd riadt kételkedé­
süket, amikor az asszonyaiktól értesültek az üres sírboltról, a
történész kénytelen kétségbe vonni, hogy Jézus a rendkívüli
eseményre megfelelőképpen előkészítette volna tanítványait az­
zal a többször is megismételt kijelentéssel, hogy majd feltámad
a harmadik napon. Kétségtelen, hogy Márk és Máté öt alkalom­
m al is beszámolnak arról, hogy Jézus megjósolja bekövetkező
szenvedését, halálát és feltámadását, ám még a konzervatív
kutatók is egyetértenek abban, hogy a feltámadásra vonatkozó

160 Márk 15:1 skk.; Máté 27:11 skk.; Lukács 23:1 skk.
161 Anélkül, hogy Jézus gondolkodásának megkülönböztető jele volna, a
túlvilágra vonatkozó elképzelés gyakrabban fejezó'dik ki az „örök élet" kifejezés­
sel, semmint a „holtak újjáéledése" képpel; a már említett, a szadduceusokkal
folytatott vitán kívül -amelyben Jézus az irányadó farizeus álláspontot visszhan­
gozza - egyetlen, a feltámadásra vonatkozó evangéliumi utalást sem lehet biz­
tonsággal visszavezetni magára Jézusra.

51
utalások legfeljebb az esem ény m egtörténte után k eletk e­
zett próféciák.162163
Valószínűleg a várakozás bizonytalansága és a világos jóslat
közti belső ellentmondást feloldandó jegyzik meg az evangélis­
ták kissé nehézkesen, hogy az apostolok nem értették meg Jé­
zust. Péter megdorgálja Jézust, amiért az Sátánnak nevezi őt;
vitatkoznak „a halálból való feltámadás" értelméről; nem fogják
fel ugyan Jézus szavainak jelentését, de túlságosait meg vannak
ijedve althoz, hogy rákérdezzenek; fájdalom tölti el szívüket,
vagy teljesen meg vannak rémülve.1,1 Megszűnik azonban a
következetlenség, ha autentikusnak fogadjuk el Jézusnak a saját
szenvedésére vonatkozó jövendölését, a feltámadás említése
nélkül, vagyis a következő, csak Lukácsnál (9:44) fennmaradt
kijelentést:

„Az ember fia emberek kezébe adatik."

Egy ilyen baljóslatú kijelentés ösztönösen szemrehányást vált­

hatott ki Péterből, s magyarázatot ad a tanítványok rémületére
és elkeseredésére is.
Azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy Lukács, Pál és az
Apostoli hitvallás ellenére sem tekinthető Jézusnak „az írások
szerinti" feltámadása logikus szükségszerűségnek Izráel prófé­
tai hagyománya keretében, hiszen, mint ahogy már utaltunk is
erre, sem a messiás szenvedése, sem pedig halála, illetve feltáma­
dása nem volt része a judaizmus hitrendszerének az I. században.
A fenti, talán kissé kiábrándító előzetes megjegyzéseket figye­
lembe véve, milyen tényszerű bizonyítékokat sorakoztatnak fel
valójában az evangéliumok? Hogyan magyarázzák a legkorábbi
hagyomány fejlődését?
A főevangélium elbeszélése hét olyan eseményről számol be,
melyek közvetlenül Jézus halála után történtek:

162 Márk 8:31; Máté 16:21; Lukács 9:22. - Márk 9:9; Máté 17:9. - Márk9:31; Máté
17:22-23; vő. Lukács 9:44. - Márk 10:33-34; Máté 20:18-19; Lukács 18:32-33. - Márk
14:28; Máté 26:32. - AGenesis Rabba (56:1) felsorol „a harmadik napon" bekövet­
kező megszabadító eseményeket. Ezek az Izsák feláldozásáról (Gén. 22:4) szóló
történethez kapcsolódnak, s ide tartozik Jónás megmenekülése a cet gyomrából
(Jónás 2:1) és a holtak feltámadása (Hós. 6:2).
163 Márk 8:32-33; Máté 16:22-23.-M árk9:10. -M árk9:32. -M áté 17:23. -Lukács
18:34.

52
 (1) Jézus holttestét arimathiai József elhelyezi egy sziklasírban,
melyet egy odahengerített kővel lezár.164
(2) A harmadik nap hajnalán két, három vagy több asszony a
követ elmozdítva találja.165
(3) Az asszonyok belépnek a sírboltba, és egy fehérbe öltözött
ifjút (Márk) vagy két, szintén fehérbe öltözött férfit (Lukács),
vagy egy angyalt (M áté) látnak, aki(k) ül(nek) (Márk, Máté) vagy
áll(nak) (Lukács) a sírboltban.166
(4) Máté és Lukács, de nem Márk, szerint az asszonyok meg­
ijednek.167
(5) Az asszonyok megtudják, hogy Jézus feltámadt halottai­
ból, és megmutatják nekik a helyet, ahol Jézus teste nyugodott.168
(6) További utasítást kapnak, melynek értelmében egy üzene­
tet kell átadniuk a tanítványoknak, arra vonatkozóan, hogy
Jézus útra kelt Galilea felé, ahol, a korábban elhangzottak értel­
mében, majd m egjelenik nekik. Lukács szerint az asszonyokat
ezzel Jézus egyik, a szenvedéseire vonatkozó galileai jövendölé­
sére emlékeztetik, s ő k azonnal vissza is emlékeznek minderre.169
(7) Az asszonyok reagálását mindhárom evangélium eltérően
ábrázolja. Lukács szerint visszatérnek, és elmondják a híreket;
Máté beszámolójában félelemmel vegyes örvendezéssel szalad­
nak el a sírtól, hogy h írü l adják, amit megtudtak; Márknál vi­
szont rémületükben gyorsan otthagyják a sírboltot, és senkinek
sem szólnak az egészről.170
Márk evangéliumának legrégibb kéziratai itt be is fejeződnek,
Máté és Lukács azonban arról is beszámolnak, hogy Jézus több­
ször is megjelent az asszonyoknak, továbbá két tanítványnak az
emmauszi úton, Péternek és a jeruzsálemi csoportnak, és egy
galileai hegyen a tizenkét apostolnak.171 Ezek azok a történetek,
melyekben a Mátéra és Lukácsra, különösen pedig a Pál által

164 Márk 15:46; Máté 27:59-60; Lukács 23:53.

165 Márk 16:1-2; Máté 2 8 :1 -2 ; Lukács 24:1-2.
166 Márk 16:3; Máté 28:2-5; Lukács 24:3-4.
167 Máté 28:5; Lukács 24:5.
16S Márk 16:6; Máté 28:6; L ukács 24:6.
169 Lukács 24:6-9.
170 Lukács 24:9; Máté 28:8; M árk 16:8.
171 Máté 28:8-9; Lukács 24:13-32; 24:33-49; Máté 28:16-20. - Úgy tűnik fel, hogy
Lukács nem tud a Galileába v aló visszatérésről; vő. Lukács 24:50-53; Ap. csel.
1:1-3.

53
hagyományozott írásos anyagra172 támaszkodó modern kutatók
a Jézus feltámadásában való hit elsődleges forrását vélik fellelni;
szerintük az üres sírboltról szóló beszámoló „egészében véve
másodlagos", „apologetikus legenda", melynek célja „bebizo­
nyítani Jézus feltámadásának valóságos voltát".173 Ez a magya­
rázat azonban erősen kétségbe vonható. Márk evangéliuma
ugyan a legrégibb a szinoptikus evangéliumok között, mégis
dogmatikai szempontból ez a legkevésbé kidolgozott, nem utal
arra, hogy Jézus megjelent volna a halála után, megelégszik
pusztán azzal, hogy a feltámadásban való hit kissé meglepő
alapjául és bizonyítékául elfogadja két asszony beszámolóját,
akik egy fehér ruhás ifjútól hallották, hogy a holttest azért tűirt
el a barlangból, mert Jézus feltámadott.
A fenti epizód egy momentumát Márk és a másik két szinop­
tikus egyaránt hangsúlyozza, nevezetesen azt, hogy a barlang,
amelyet vasárnap üresen találtak, azonos azzal a sírbolttal,
amelybe pénteken Jézus holttestét elhelyezték. Az asszonyok
nem téveszthették el a sírboltot, hiszen arimathiai Józsefet kö­
vetve pontosan tudták, melyik sírbolthoz kell menniük.
Márk és Máté állítása kategorikus, ám Lukács még náluk is
hangsúlyosabb:
„A magdalai Mária és Mária, a József anyja pedig figyelte,
hogy hova helyezték őt."174
„Ott volt pedig a magdalai Mária és a másik Mária, akik a sírral
szemben ültek."175
„Az asszonyok . .. megnézték a sírboltot, meg azt is, hogyan
helyezték el Jézus testét."176
Máté megőriz egy ellenséges szemléletű változatot is, mely
szerint a tanítványok szándékosan távolították el Jézus holttestét
a sírból. A történetben megfogalmazódó vádaskodás semlegesí­
tése érdekében Máté beszámol arról, hogy a Szanhedrin által a

172 1 Kor. 15:5-7.

173 R. Bultmann, History of the Syiwptic Tradition (Blackwell, Oxford, 1963, és
Harper & Row, New York), 287 skk. o.
174 Márk 15:47.
175 Máté 27:61.
176 Lukács 23:55.

54
sírbarlang őrzésére kirendelt őrök elájultak, amikor földrengés
közepette az angyal lejött az égből, hogy elmozdítsa a követ a
sírbolt bejáratától, később azonban-a főpapoktól kapott jelentős
összegű megvesztegetés hatására - éppen ezek az őrök terjesz­
tették a hamis hírt, hogy az éjszaka leple alatt, amíg ők aludtak,
Jézus hívei ellopták holttestét.177
A negyedik evangéliumban megőrződött hagyomány szerint
Jézus holttestét olyan személyek vitték el a sírbarlangból és
temették el egy másik helyen, akiknek semmi közük nem volt
Jézus csoportjához. A Jézust a kertésszel összetévesztő Mária
Magdolna állítólag ezt kérdezte:
„Uram, ha te vitted el őt, mondd meg nekem, hova tetted őt,
és én elhozom."178179
A különböző beszámolókból két, egy pozitív és egy negatív,
dolog teljesen világos. Először is, a Jézus követői közé tartozó
asszonyok a sírt üresen találják, és teljesen biztosak abban, hogy
ez az a sír. Másodszor pedig, teljesen valószínűtlen az a híresz­
telés, hogy a holttestet az apostolok lopták volna el. Pszichológiai
szempontból nézve túl lehangoltak és megtörtek voltak ahhoz,
hogy egy ilyen veszélyes műveletet végrehajtsanak. Legfőképpen
azonban, mivel sem ők, sem pedig mások nem várták a feltámadást,
teljesen értelmetlen lett volna egy ál-feltámadás megszervezése.
Jobb, ha azon sem tűnődünk túl sokat, hogy Jézus teste a Máté
által említett földrengés során tűnt-e el, hiszen ez a földrengés
inkább képzeletbeli, mint valóságos jelenség, a természetfeletti
jelenlétét jelző irodalmi klisé. Hasonlóképpen felesleges találgat­
ni, milyen szerepet játszhatott volna az eseményekben egy elfo­
gulatlan személy (mint például a „kertész") vagy éppen ellensé­
ges kívülálló.
Bármilyen furcsa is, mégis mindebből az következik, hogy a
történész számára éppen Márk tanúbizonysága, valamennyi kö­
zött a leggyengébb, látszik a leghitelesebbnek, vagyis az asszo­
nyok által előadott történet, amelyet - Lukácsot idézve - még az
apostolok is olyan „képtelenségének tartottak, hogy el sem
akarták hinni.17'

177 Máté 27:62-66; 28:2-4,12-15.

178 János 20:15.
179 Lukács 24:11.

55
 A keresztény hagyomány megpróbált javítani a beszámolón.
Lukács és János két férfi tanút szerepeltetnek az asszonyok
állításának igazolására,180 ez azonban még nem bizonyult ele­
gendőnek. Az első kézből származó bizonyíték kategóriáját azon
megbízható férfiak tanúságtétele közelíti meg, akik azt állítják,
hogy Jézus megjelent nekik - vagyis az egyház vezetőin, Péteren
és Jakabon kívül a Tizenkettőnek, valamennyi apostolnak és
ötszáznál is több hívőnek.181 Az ő kollektív meggyőződésük, ti.
hogy már meghalt tanítójukat élve látták, összekapcsolva az üres
sír korábbi felfedezésével: ez alkotja a Jézus feltámadása hit
alapját.
S végül egy zárójeles megjegyzés. Úgy tűnik fel, hogy a feltá­
madás már megszokott eszméje mellett létezett egy másik elkép­
zelés is az újszövetségi kori Galileában. Már a Bibliában is olvas­
ható, hogy Elizeus kétszeresen is örökölte Illés próféta lelkét.182
Az evangéliumok Keresztelő Jánost és Jézust is Illés-redioráiís-
lcént ábrázolják, s néhányan azt gondolhatták Jézusról, hogy ő
Keresztelő Jánosnak, Jeremiásnak, vagy a hajdani próféták vala­
melyikének reinkarnációja.18''
Elképzelhető, hogy a Jézus küldetését, beleértve a gyógyítást és
a démonűzést is, folytatók között tovább élő effajta hit visszahatott
a formálódó igehirdetés feltámadás-tanára, és a liberális történé­
szek már régóta nem a megváltozott Jézusban, hanem az átváltozott
tanítványokban látják az „igazi húsvéti csodá"-t.184
Végezetül tehát, valamennyi érv figyelmes vizsgálata és mér­
legelése után a történész számára egyetlen elfogadható követ­
keztetés marad, nevezetesen az, hogy az orthodox hívő, a libe­
rális szimpatizáns és a kritikus agnosztikus - és alkalmasint a
tanítványok - álláspontja nem más, mint eltérő értelmezése
egyetlen bizonytalan mozzanatnak, vagyis annak, hogy az
asszonyok, akik Jézus holttestének a végtisztességet akarták
megadni, legnagyobb megdöbbenésükre a test helyett csak egy
üres sírbarlangot találnak.

18(1 Lukács 24:24; János 20:1-9.

181 1 Kor. 15:5-7.
182 2 Kir. 2 :1 0 ,15.
183 Márk 6:14-16; Máté 14:1-2; Lukács 9:7-9. - Márk 8:28; Máté 16:14; Lukács
9:19. - Máté 16:14. - Márk 8:28; Máté 16:14; Lukács 9:19.
184 Vö. S. Enslin, The Prophet from Nazareth (McGraw-Hill, New York, 1961),
129. o.; P. Winter, Ott the Trial ofjesus, 149. o.

56
 II. JÉZUS ÉS GALILEA

Általánosan elfogadott nézet, hogy a szinoptikus evangéliumok

szerzői, bár tagadhatatlanul érdeklődtek az idő, a tér és a körül­
mények iránt, nem szándékoztak valódi történelmet írni. Igaz
ugyan, hogy irodalmi műfajul az életrajzot választották, ám
Jézus általuk leírt élettörténetét alapjában véve a korai egyház
igehirdető tevékenységének eszköznek szánták. Következés­
képpen, bár az evangéliumok tartalmaznak ugyan ragyogó
elemzéseket, mégis csak a vázlatát adják annak, hogy ki is volt a
názáreti Jézus a valóságban.
Kiegészíthető-e valamennyire ez a vázlat? A kérdésre igennel
válaszolhatunk abban az esetben, ha, amint azt a Bevezetésben
is jeleztük, megfelelő módon és szellemben használjuk fel a
párhuzamos zsidó dokumentumokat. Ahelyett, hogy a zsidó
irodalmat az Újszövetség szolgálóleányának tekintenénk, jelen
megközelítésünkben más módszert próbálunk alkalmazni: meg­
kíséreljük beilleszteni Jézust és irányzatát az i. sz. I. századi
Palesztina tágabb kereteibe. Ha a történeti valóságban megme­
rülve, az evangéliumokban hiányosan megrajzolt képet hiteles­
sé és hihetővé tudjuk tenni, és az egyszerre érthető és valóságos
lesz, kutatásunk elérte legfőbb célját.1
Palesztina történelmének és vallásának mely aspektusai a leg­
lényegesebbek a fenti reintegrációs terv és az ezzel együtt járó
nyomozómunka során? Ahhoz, hogy Jézus világát életre kelt­
sük, legelőször meg kell rajzolnunk természetes földrajzi hátte­

1 A Jézus eredeti vonásainak feltárását, ennek lehetőségeit illetően óvatos

optimizmusom éles ellentétben van Rudolf Bultmann történeti agnoszticizmusá-
val: „Valóban azt gondolom - írja - , hogy most már semmit nem tudhatunk meg
Jézus életéről és személyiségéről, hiszen a korai keresztény források nemcsak
hogy egyik iránt sem mutatnak semmiféle érdeklődést, hanem töredékesek és
gyakran legendásak is." (]esus and the Word [Fontana, London, 1962, és Scribner,
New York, 1958], 14. o.) A valódi kérdés igy szól: mennyi történelem szűrhető ki
nem elsődlegesen történeti forrásokból?

57
rének, az i. sz. I. századi Galileának képét. Ezt követően, annak
érdekében, hogy megértsük démonűző és gyógyító szerepének
hitelességét és célját, ezt a tevékenységet kell visszahelyeznünk
eredeti helyére: a poszt-biblikus judaizmus karizmatikus áram­
latába.
Első pillantásra Jézus visszahelyezése korának galileai judaiz­
musába nemcsak érthetőnek és szükségesnek látszik, hanem
könnyűnek is, hiszen joggal feltételezhető, hogy ez a téma jól
ismert a poszt-biblikus irodalomban jártas kutatók számára.
Végül is, az i. sz. II. századtól kezdve Galileában alakultak ki a
rabbinikus vallásosság legfontosabb alapművei: a Misna, a zsidó
törvények és szokások alapgyűjteménye; ennek kiegészítő kom­
mentárja, a jeruzsálemi Talmud; és a Pentateuchus legkorábbi
értelmező parafrázisai. Ezen források kritikátlan alkalmazása
Jézus korának rekonstruálása érdekében azonban félrevezető
lehet, és teljes zavart idézhet elő. Mert annak ellenére, hogy a
rabbinikus judaizmus ebben a tartományban alakult ki, valódi
inspirációja mégis judeai eredetű. Még pontosabban meghatá­
rozva, tényleges forrása Jeruzsálem volt. Galilea regionális iden­
titását nagyban befolyásolta azoknak a vezető judeai rabbiknak
az odaáramlása, akik valamilyen módon túlélték a Hadrianus
uralkodása alatt kirobbant, Bar Kosziba vezette Róma-ellenes
felkelést (i. sz. 132-135) és az utána következő megtorlást, s a
Római Birodalom rendelkezései értelmében kénytelenek voltak
Északon letelepedni. Amikor a jamniai (Javne) Akadémiát -
melyet a Templom lerombolását követően Johanan ben Zakkaj
alapított - i. sz. 140-ben áthelyezték Usába, a Haifától 10 kilomé­
terre fekvő kisvárosba, ez a városka lett a második Jeruzsálem;
ám az ebből az új Cionból hirdetett és a pátriarcha, a Római
Birodalomban élő zsidók hivatalos fejének ellenőrzése mellett
terjesztett Tóra csak véletlenszerűen lett éppen galileai.

GALILEA TÖRTÉNELME

Jézus Galileájáról megbízhatóbb képet kaphatunk Josephus Fla-

vius leírásából, aki az első zsidó háborúban (i. sz. 66-70) a lázadó
északi terület főparancsnokaként első kézből származó ismere­
tekkel rendelkezett a térséget illetően. Nyilvánvaló, hogy Ga­
lilea sni generis terület volt, s nemcsak jellegzetes történelme,

58
hanem sajátos politikai, társadalmi és gazdasági szervezete is
megkülönböztette Palesztina többi részétől. A Jézus és a Galileán
kívüli vallási és világi hatóságok közötti konfliktus legalább
részben, annak tudható be, hogy Jézus galileai volt, és tudták
róla, hogy galileai.
Palesztinának ez a földrajzilag legészakibb területe abarátság-
talanság tengerei által körülvett kis sziget. Nyugaton Ptolemaisz
(Akra) területével és az eredetileg Galileához tartozó Kármel-
heggyel határos, s mindkét területet főként nem zsidók lakták.
Északon a szíria-föníciai Türosz, Szidón és a hozzájuk tartozó
területek voltak a szomszédai. Keleti határain az ugyancsak
pogány Gaulanitisz, Hipposz és Gadara. S még délen is elválasz­
totta Judeától a hellénisztikus központ, Szküthopolisz (Bét Seán)
és az ellenséges Szamaria provincia. Mindezek következtében,
bár Transzjordánia (Perea) és Galilea kormányzata az újszövet­
ségi korszakban végig közös volt, tény, hogy a tartomány auto­
nóm, önálló politikai-etnikai egységet alkotott.
A zsidóság nagy száma a tartományban viszonylag új jelenség
ebben a korban. Az i. e. VIII. században Jesája próféta „a pogá-
nyok kerületéről" (gelilj1 írt, s ebből a kifejezésből ered a Galilea
elnevezés. A mezopotámiai népek234által elfoglalt északi király­
ság, Izráel kolonizációja aligha változtathatott az ott akkorra már
kialakult állapotokon, bár nyilvánvaló, hogy az izraeliták galile­
ai jelenléte soha nem szűnt meg teljesen. A Makkabeus-felkelés
kitörésekor azonban a zsidó kisebbség olyan pogány nyomás alá
került, hogy csak igen kis időre lélegezhettek fel Simon Makka-
beusnak a pogányok és szövetségeseik felett aratott győzelme
után. Simon ugyanis drasztikus lépésre határozta el magát meg­
mentésükre: a galileai zsidóság egészét Júdeába telepítette át.
Nem férhet kétség ahhoz, hogy az áttelepített galileai zsidók
a végső Makkabeus-gy őzeimet követően visszatértek otthonaik­
ba, ám Észak-Galilea és a hozzá tartozó területek csak az i. e. II.
század legvégén (104-103) kerültek a Makkabeus-Hasmoneus
állam fennhatósága alá, Arisztobulosz Iturea5 felett aratott győ­
zelmének eredményeképpen. Josephus arról is beszámol, hogy

2 Jes. 9:1.
3 2Kir. 17.
4 1 Makk. 5.
5 Josephus, Ant. 13,318-319; BJ 1,76.

59
a győztesek ultimátumot intéztek a vesztesekhez, kijelentvén,
hogy jelenlétüket csak abban az esetben fogják eltűrni, ha készek
„körülmetélkedni és a zsidók törvényei szerint élni".6
Az első keresztény évszázadban római fennhatóság alatt álló
Palesztina kormányzati rendszerében Galileábanjudeátói eltérő
adminisztratív gépezet működött, s ez a tény már önmagában is
hozzájárult a galileai öntudat erősödéséhez. Miután Arkhealoszt
i. sz. 6-ban a Galliában fekvő Viennába száműzték, a herodiánus
ethnarchos tiszavirág-életű uralmát Júdeábán teljes római hata­
lomátvétel követte. Az evangéliumok által híressé tett szíriai
legátus, Publius Sulpicius Quirinius által elrendelt népszámlá­
lást követően, még ugyanabban az évben, egy római lovag,
Coponius lett Judea helytartója; mint ilyen kizárólag a császár­
nak tartozott felelősséggel a térség katonai, pénzügyi és jogi
irányítása tekintetében.7 Ennélfogva, bár a hatalom valójában a
Szanhedrin és a papi arisztokrácia, valamint a templomi hivatal­
nokok kezében összpontosult, Judea semmit sem tehetett a szá­
mára megalázó római jelenlét ellen.
Galilea teljes mértékben megmenekült ettől a méltatlan hely­
zettől. Az i. e. 4-től i. sz. 39-ig - vagyis Jézus életében - Pereával
együtt a herodiánus tetrarcha, Antipas irányítása alatt, majd
ennek halála után I. Agrippa király (i. sz. 39-44) uralkodása alatt
állt. Róma az i. sz. 44 és 66 közötti időszak kivételével meg sem
jelent a színtéren, és a Tiberias-tó vidéke még akkor is II. Agrippa
(i. sz. 54-66) fennhatósága alá tartozott. A helyi arisztokráciát
ugyan a Herodes-ház leszármazottai alkották, de Felső- és Alsó-
Galilea 204 falvának és városának, és a Völgynek, vagyis a
Tiberias-régiónak8 kormányhivatalnokai, mint például Jairus
arkhón (vezető hivatalnok), akit a zsinagóga elöljárójaként emlí­

6 Ant. 13,319.
7 A Lukácsnál (2:1-5) található következtetéssel szemben Josephus a Quirinius
állal elrendelt népszámlálást határozottan Arkhealosz uralkodásának 10. évére,
37 évvel az actiumi csata (i. e. 31) utánra datálja; vagyis i. sz. 6-ra. Vö. Ant.
17,342; 18,1-2,26. Az Izraelben, Caesareában megtalált ún. Pilátus-felirat egy­
szer s mindenkorra megoldotta azt az ellentmondást, hogy Judea első kor­
mányzóinak címe (i. sz. 6 és 41 között) procurator vagy preafectus volt-e. A felira t
szövege: [POJNTIUS PILÁTUS JPRAEFJECTUS IUDA[EA]E. Vö. Carla Brusa
Gerra, Scavi dí Caesarea Maritima (L'Erma di Bretschneider, Roma, 1966),
217-220. o.
8 Josephus, Vita 235; BJ 3,35; mSeb. 9:2.

60
tenek (lévén a két tisztség azonos),5*9 valamint az adószedők,
akiknek feladata nem a császár, hanem a tetrarcha kincstárának
megtöltése, galileai őslakosok voltak.
Nincs közvetlen bizonyítékunk arra, hogy Galileában a Judea
legfelsőbb jogi, politikai és vallási intézményéhez, a Szanhedrin-
hez hasonló szenátus vagy bíróság működött volna. A Gabinius
proconsul által i. e. 57-ben Galilea fővárosában, Szephoriszban10
felállított tanács (szünedrion) azonban feltehetően egészen a he-
rodesi időkig működött, vagy pedig akkor újra felállították.
Hiszen valószínűleg nemcsak véletlen hasonlóság, hogy azok a
tisztségviselők, akiket az első háború idején Josephus bevont a
katonai irányításba, a judeai Szanhedrin létszámához hasonló­
an, szintén hetvenen voltak.11
Jézus korában Galileának nagyszámú lakossága volt, és a
terület viszonylag gazdagnak számított. „Férfiai mindig kitűn­
tek bátorságukkal, és az országban szép számmal akadtak belő­
lü k "-ír ja Josephus.1213A gazdasági jólét egyrészt a táj termékeny­
ségéből fakadt, másrészt abból, hogy Galilea lakói teljes mérték­
ben kiaknázták a természeti adottságokat. Ahogy Josephusnál
olvassuk, a terület „földje kövér, és legelője dús, bőségesen
megterem rajta minden néven nevezendő fa, és oly termékeny,
hogy a leglustább földművest is munkára serkenti." Igaz, hogy
területét tekintve Galilea kisebb, mint Perea, mégis gazdagabb
erőforrásokban: „Az egész ország földjét megművelik, egyetlen
részecskéje semhever ugaron. " lj Galilea egyik terméke az olíva­
olaj volt, melyet nagy mennyiségben szállítottak a Szíriában,
Babilóniában, Médiában, Egyiptomban és Kappadokiában élő
zsidóknak is, hiszen az olívaolaj hiánycikknek számított a dia-

5 Máté 9:18. - Tiberiast az arkhón irányításával működő tíztagú tanács irányí­

totta. Vö. Josephus, Vita 69,294-296,134,278.
10 Ant. 14,91; Vita 232.
11 Vita 79. A BJ beszámolója (2,570-571) szerint Josephus 70 személyt jelölt ki,
hogy magistratusként tevékenykedjenek az ő irányítása alatt a fontos ügyekben
és a leglényegesebb esetekben. Ez az állítás kissé ellentmond a Vita 79. szakaszá­
nak és a fenti szakasz bevezető mondatának. Sokkal valószínűbbnek látszik, hogy
a hetven magistratus intézménye korábban is megvolt, s a hetven személyt
Josephus csak újra jelölte.
12 BJ 3,42.
13 BJ 3,42-44.

61
szpora területein.14 A mezőgazdaság a tavi halászattal és a min­
dennapi élet szükségleteit kielégítő kézművességgel15 együtt
olyan külön jövedelmet jelentett Galileának, mely a történelmi
örökséggel és a tartomány kifinomultságot nem ismerő egyszerű
életével együtt nyilvánvalóan fokozta Galilea lakóinak büszke­
ségét és függetlenségét.

GALILEAI LÁZADÓK

A keresztény időszámítás előtti utolsó évszázad közepétől kezd­

ve Galilea lett a legnehezebben kezelhető valamennyi zsidó
tájegység közül. Simon Dubnov csak enyhén túloz, amikor a
következőket írja:

„A rómaiakat olyannyira megzavaró forradalmi mozgalmak

mind Galileából eredtek."16

Amennyiben megfelel a valóságnak a feltevés, hogy Júdás,

Ezékiás fia azonos a galileai Júdásként ismert gamalai Júdással,17
akkor a zélóta irányzat fő mozgatóereje egyetlen lázadó szelle­
mű galileai családban keresendő.
A „legfőbb útonálló"-ként megnevezett Ezékiás volt az i. e. I.
században Felső-Galileát felforgató felkelők pátriarchája. Mi­
után Ezékiást i. e. 47-ben Galilea akkori kormányzója,18 Herodes
fogságba ejtette, majd rögtön ki is végeztette, fia, Júdás lépett
nyomdokaiba. Ő még a királyi trónra is szemet vetett, s amikor
i. e. 4-ben Herodes meghalt, Júdás betört a szepphóriszi királyi
fegyvertárba, „s mindenki rettegett tőle".19 Tíz évvel később
ugyanez a Júdás, aki akkor már a „galileai" melléknevet viselte,
a népszámlálás idején honfitársai között izgatott, arra buzdítva
őket, hogy ne fizessenek adót Rómának, s ne ismerjenek el

14 BJ 2,591-592; bSab. 26a.

15 Lásd M. Avi-Yonah, Geschichtc dér jiidcn im Zeitalterdes Talmud (de Gruyter,
Berlin, 1961), 16-25. o., aki az i. sz. II. századi társadalmi és gazdasági helyzettel
foglalkozik.
16 History oflhe Jeivs I (Yoseloff, London and New York, 1967), 74. o.
17 Vö. Schürer - Vermes - Millar, History 1,381. o.
18 BJ 1,203-204; Ant. 14,158-159.
19 BJ 2,56; Ant. 17,271-272.

62
semmiféle idegen hatalmat. Egy Cádok nevű farizeussal együtt­
működve nemcsak egy lázadó csoport, hanem egy politikai-val­
lási párt, a zélóták pártjának alapítója lett.20 Mintegy negyven
évvel késó'bb a már teljesen elrómaiasodott Tiberius Julius Ale­
xander, egyébként Alexandriai Philón zsidó filozófus unoka­
öccse, aki i. sz. 46 és 48 között Judea procuratora volt, keresztha­
lálra ítélte galileai Júdás két fiát, Jákobot és Simont.21Júdás egyik
utolsó leszármazottja, Menáhem visszafoglalta a rómaiaktól Ma-
szada erődjét, és i. sz. 66-ban, az első zsidó háború kirobbanásá­
nak évében megkísérelt a lázadók között teljhatalomra jutni oly
módon, hogy teljes királyi pompával bevonult a Templomba.
Ám. legtöbb követőjével együtt Menáhem is a Jeruzsálemben
akkoriban a különböző felkelő csoportok között dúló párthar­
coknak esett áldozatul.22 A maszadai vérontásból megmene­
kültek között volt Júdás egy másik leszármazottja, Menáhem
unokaöccse, Eleázár. Eleázár, Jairus fia, Maszada legendás
parancsnoka, aki néhány száz zélóta élén Jeruzsálem eleste
után még négy évig állt ellen Maszadában a rómaiak ostromá­
nak.23*25
A Római Birodalom elleni küzdelem azonban messze túllépte
a családi vállalkozás kereteit, hiszen az i. sz. I. században egész
Galileát megmozgatta. Galileai felkelők lehettek azok a zarándo­
kok, akiknek vérét Pilátus összekeverte az általuk Istennek be­
mutatandó áldozattal,21 s azok is, akik i. sz. 49-ben Jeruzsálem­
ben arra buzdították a zsidó tömegeket, hogy fogjanak fegyvert,
állítsák vissza szabadságukat, és utasítsák el a Róma által rájuk
kényszerített elviselhetetlen szolgaságot.23 Felső-Galileából
származott az i. sz. 66-70. évi háború egyik vérszomjas parancs­
noka, Lévi fia, Giszkalai (Gus Halab) János is.26 Ő és követői, a
„galileai osztag" különösen „rosszindulatú leleményességük és

20 BJ 2,118; Ant. 18,4-10,23.

21 Ant. 20,102.
22 BJ 2,433-448.
2j BJ 7,253,275,320-401. Lehetséges, hogy ő az a Ben Jair, akinek neve szerepel
a zélóta erődítmény közelmúltban feltárt romjai között felfedezett agyagcserép-
darabon. Vö. Y. Yadin,Masada(Weidenfeld&Nicolson, London, 1966, és Random
House, New York), 201. o.
21 Lukács 13:1.
25 Ant. 20,120.
26 BJ 2,585.

63
ügyességük" révén váltak hírhedtté az ostromlott Jeruzsálem­
ben.27 Mindezek után egyáltalán nem meglepő, hogy az i. sz. I.
századi palesztinai hatóságok számára a „galileai" jelző nem
pusztán földrajzi területet jelölt, hanem negatív politikai felhan­
got kapott, hiszen a galileai Júdással való esetleges kapcsolatot
is jelenthette.28 Még a Misna is szélsőséges nacionalistaként mu­
tatja be azt a „galileai eretneket", aki a farizeusok szemére veti,
hogy egy zsidó jogi dokumentum, egy válólevél datálásába
belefoglalták a császár nevét.29
A galileaiak rendíthetetlen hazafiak és szabadságszeretők,
akik, Josephus szavaival élve, „minden ellenséges támadást
visszavertek,30312és „fiatal koruk óta edzették magukat a harcra",
a rabbinikus források szerint a galileaiak még egymással is csak
civakodtak és agresszív módon viselkedtek, azt azonban még
bírálóik is elismerték a galileaiakról, hogy ellentétben a judeai-
akkal, akik „többet törődtek vagyonukkal, mint a dicsőséggel",
a galileaiak a becsületet az anyagi nyereség fölé helyezték.3^

GALILEA ÉS AZ EVANGÉLIUMOK

A Gaiileára és a galileaiakra vonatkozó, jórészt kortársaktól

származó információk ismeretében már felmérhető, milyen mér­
tékben felel meg az evangéliumok Jézusa a sajátosan galileai
jellegnek. Kezdjük azzal, hogy Jézus Galilea szülötteként észre­
veszi és értékeli a galileai táj szépségét. Az általa használt meta­
forák szinte kivétel nélkül a földműveléssel kapcsolatosak,
amint azt el is várhatjuk egy olyan személytől, aki élete nagyobb
részét parasztok, földművesek között töltötte. Jézus számára az
utolérhetetlen szépséget a mező liliomai jelentik, és nincs na­
gyobb gonoszság annál, mint amikor valaki gyommagvakat
szór szét a szántóföldön, még ha az az ellenségé is.33 A város és
a városi élet szinte alig jelenik meg tanításában. Valóban rend­

27 BJ 4,558.
28 Vö. M. Hengel, Die Zeloten (Brill, Leiden, 1961), 57-61. o.
29 mjad. 4:8.
30 BJ 3,41.
31 mNed. 5:5; bNed. 48a.
32 jKet. 29b.
33 Máté 6:28-29; 13:24-28.

64
kívül figyelemreméltó, hogy az evangéliumokban nem találunk
utalást Galilea egyetlen nagyobb városára sem. Jézus például
egyszer sem megy el Szepphóriszba, a legjelentősebb, Názárettől
csak mintegy hét kilométerre fekvő galileai városba, s olyan
helyi központokba sem látogat el, mint Gabara (Araba) vagy
Tarichaeae.34 A szinoptikus evangéliumok még csak említést
sem tesznek Tiberiasról, a Herodes Antipas által építtetett új
tóparti városról, amely meglehetősen közel volt Jézus működési
területéhez.35 Ezzel szemben Kapernaumra,36 Jézus „saját váro­
sára", ahol a legtöbbet tanított és gyógyított, Josephus mind­
össze egyszer utal műveiben, megemlítve a Genezáreti-tó gaz­
dag környékéről szóló idillikus leírásában egy „dús vizű forrás"-t,
„amelyet a lakosok Kaphamaumnak neveznek".37 Kétségtelen
azonban, hogy ez a Kapernaum nevű hely, valamint a kissé
ismertebb, ám nem sokkal jelentősebb városkák, mint Béthszaida
(Julias) és Khorazin - melyeket Josephus még csak nem is említ
- voltak valójában Jézus „városai". Lelke mélyén Jézus igazi
campagnard (vidéki) maradt. Ő, aki a vidékies Galilea egyszerű
lakosai között volt igazán otthon, valóban idegennek érezhette
magát Jeruzsálemben.
Elképzelhető, hogy a galileai sovinizmusra vezethető vissza
Jézusnak a nem zsidókkal szemben megnyilvánuló, érezhető
ellenszenve. Hiszen amellett, hogy önmagáról azt vallotta, hogy

’4 A galileai közigazgatási kerületekhez (toparkhia) lásd M. Avi-Yonah, The

Holy Land from the Persian to the Arab Conquest (536 ÍSC to AD 640): A Historical
Geo^rapliy (Baker Book House, Grand Rapids, 1966), 97. o.
33 Szerepel azonban Jánosnál, 6:1, 23; 21:1. Tiberias alapítására a galileaiak
gyanakvással tekintettek. Vö. Ant. 18,36-38.
36 Máté 9:1.
j7 „A Genezáret-tó mentén terül el az ugyanilyen nevű tartomány, amely
természeti szépségekben gazdag és csodálatos. A talaj oly kövér, hogy minden
növény megterem... Azt lehetne mondani, hogy a természet erőfeszítése ez,
amely mindenáron egy ponton akart tömöríteni egymással összeférhetetlen dol­
gokat, és egyúttal az évszakok nemes versenye, amellyel mindegyik magának
akarja meghódítani ezt a területet... Tíz hónapon át [a tartomány] egyfolytában
termi a legpompásabb szőló't és fügét, a többi gyümölcsöt pedig egész éven át. Az
enyhe éghajlaton kívül a földet még dús vizű forrás is termékenyíti, amelyet a
lakosok Kaphamaumnak neveznek": BJ 3,516-521. Lehetséges, hogy a Vita-ban
(403) másodszor is említést tesz erről a helyről, ha az ott szereplő „Kepharnocus"
vagy „Kapharnomus" nevű falut Kapharnaummal azonosítjuk.

65
csak a zsidókhoz szól a küldetése,38 a nem zsidókat, jóllehet csak
szónoki túlzással, de mégis „kutyákénak és „disznókénak ne­
vezte.'39Amikor a Gerasából, a transzjordániai pogány Dekapo­
lisz egyik városából származó férfi, akit Jézus megszabadított a
démonoktól, arra kérte őt, hogy csatlakozhasson követőihez,
Jézus kategorikusan elutasította kérését:

„Eredj haza a tieidhez."40

Az evangélium hirdetésére kijelölt tizenkét apostolnak pedig

határozottan megtiltotta, hogy az örömhírt a nem zsidók vagy a
szamaritánusok között is terjesszék.41 Ezen kijelentéseknek hite­
lessége kétségbevonhatatlan, főként, ha figyelembe vesszük,
mennyire kényelmetlenek egy nemzetközileg egyébként teljesen
nyitott, befogadó egyházban. A mondásokat inspiráló szellem­
iséget nyilvánvalóan örökölték a tanítványok, akik például ösz­
tönösen ellenezték, hogy maguk közé fogadják a római Corneli-
ust,42 és gyanakvással kísérték a népcsoportok felett álló Pál
tevékenységét. Egy modern szerzőt idézve: „Ha bizonyítható
volna, hogy Jézus olyan álláspontot képviselt, mely szerint zsi­
dók és nem zsidók egyenlők, rendkívül nehéz volna megérteni,
hogyan lehettek tanítványai ennyire korlátoltak."43 Bárhogyan
nézzük is azonban, ez a magatartás magyarázatra szorul egy
olyan férfiú esetében, aki követőit arra biztatta, hogy ne csak
felebarátaikat szeressék, hanem ellenségeiket is, követve az Is­
tent, akinek akarata szerint a nap jókra és rosszakra egyaránt
ragyog, s az eső egyaránt hull igazakra és bűnösökre.44
Szembesülve a tényekkel, és elismerve, hogy Jézus megnyil­
vánulásaiban, bizonyos mértékben, a xenophobia csírái rejtőz-30

30 Máté 15:24.
39 Máté 7:6; Márk 7:27; Máté 15:26.
4,1 Márk 5:18-19; Lukács 8:38-39.
41 Máté 10:5-6. Az a jelenet, amikor Jézus hajlandó volt meggyógyítani a római
százados (valószínűleg zsidó) szolgáját, nem használtra tó fel zsidóellenességének
mérséklésére. A történet legszembetűnőbb eleme talán az, hogy mennyire meg
volt lepődve Jézus azon, hogy egy pogány ennyire bízik benne. Vö. Máté 8:5-13;
Lukács 7:1-10.
42 Ap. csel 10:1-48.
13 M. S. Enslin, The Proplwt from Nazaretli, 160-161. o.
44 Máté 5:44-48.

66
nek, vajon túlzó volna-e az a feltevés, hogy Jézus galileai lázadó,
zélóta volt? Ezt az elméletet módszeresen és erőteljesen hirdették
a közelmúltban,45 ám mindezzel együtt nem elég meggyőző.
Csak annyit tudunk biztosan, hogy Jézus figyelme a zsidó
ügyekre összpontosult, s nem volt túlzottan jó véleménnyel a
nem zsidókról. Egyenlő volna-e mindez a komoly politikai elkö­
telezettséggel?
Akár zélóta volt Jézus, akár nem, annyit biztosan tudunk,
hogy vádat emeltek személye ellen, bíróság elé idézték és elítél­
ték mint zélótát, és az is valószínűnek látszik, hogy mindez az ő
és tanítványai származási helyével magyarázható. Úgy tűnik fel,
hogy a herodiánus és a római hatóságok szemében bármely
személy, aki a galileai tetrarchiában több követőt gyűjtött maga
köré, legalábbis potenciális lázadónak számított. Ezt illusztrálja
Josephusnak a Keresztelő János sorsát igen találóan jellemző
beszámolója. A leírás szerint János „jó ember", „aki a zsidókat
arra oktatta, hogy tökéletességre törekedjenek, legyenek igazsá­
gosak egymás iránt, jámborak Isten iránt és így keresztelkedjenek
meg". Am amikor prédikációi nagy tömegeket kezdtek vonzani,

Herodes attól tartott, hogy ennek a férfiúnak a tekintélye,

akire, úgy látszik, mindenki hallgatott, a népet még majd
lázadásba kergeti; ennélfogva jobbnak tartotta még idejében
eltenni őt láb alól, mintsem hogy valami fordulat következzék
be, és akkor bánkódjék majd, amikor itt a veszedelem.46

Az evangélium állításával ellentétben Jánosnak egyáltalán

nem azért kellett meghalnia, mert bírálta a tetrarcha nem ortho-
dox házasságát, hanem azért hullott porba a feje, mert a hatalom
arra gyanakodott, hogy szónoki képességeit ő maga, vagy eset­
leg mások, politikai célokra használják majd fel.47
Aligha tekinthető véletlennek, hogy a negyedik evangélium
szmte teljesen az előbbivel megegyező motívumot használ a
Jézus elleni papi összeesküvés leírásakor.

45 S. G. F. Brandon, Jcsus and the Zealots (Manchester Universily Press, Man­

chester, 1967, és Scribner, New York).
46 Ant. 18,117-118.
47 Márk 6:17-29; Máté 14:3-12; Lukács 3:19-20. - Josephusnak az Újszövetségtől
független és annak ellentmondó leírása valószínűleg eredeti.

67
 „Mit tegyünk? Ez az ember ugyanis sok jelt tesz. Ha egysze­
rűen csak hagyjuk őt, mindenki hisz majd benne: aztán jönnek
a rómaiak, és elveszik tőlünk a helyet is, a népet is."

Amire Kajafás, a főpap megjegyzi:

„Jobb nektek, hogy egyetlen ember haljon meg a népért, sem­

hogy az egész nép elvesszen."4”

Az utóbbi megállapítás önmagában véve szinte elébe vág

annak az ellentmondásos jogi alapelvnek, hogy bármely zsidót,
akinek kiadatását Róma - ultimátummal fenyegetőzve - politi­
kai alapon követeli, ki kell szolgáltatni, „nehogy az egész közös­
ségnek szenvednie kelljen miatta".4849*
Ha megengedhető, hogy Josephus Jézus-beszámolójának, a
híres Testimonium Flavianumnak5u (melyet keresztény másolók
láthatóan itt-ott kiegészítettek vagy éppen lerövidítettek) sorai
között olvassunk, az a benyomásunk támad, mintha a Jézus ellen
a város polgári vezetői által felhozott, de nem részletezett vád
valójában az lett volna, hogy Jézus, a tanító, egy lázadásokkal
teli korszakban túl sokakat nyert volna meg magának Jeruzsá­
lemben. A Josephus által Jézusra alkalmazott „bölcs ember"
megjelölés, és az, hogy a keresztre feszítéssel kapcsolatban a
„felháborító" jelzőt használja, arra enged következtetni, hogy a
történetíró Josephus nem találta bűnösnek Jézust.51 Egy forra­
dalmi mozgalom potenciális vezéri szerepe már önmagában
elegendő alapot szolgáltathatott volna megelőző intézkedések­
re, ám Jézus mozgalmának néhány tagja elkerülhetetlenül még
inkább kompromittálta őt. Az apostolok közül legalább egy,
Buzgó (Zélóta) Simon egyértelműen politikai jelentésű vezeték­
nevet viselt,52 de Jézus galileai követői között is sokakat hevített
a lázadás tüze, s azt várták Jézustól, hogy a vallási vezető szere­

48 János 11:47-50.
49 Gén. R. 94:9. Vö. D. Daube, Collaboration with Tyranny in Rabbink Law (Oxford
University Press, London, 1965).
58 Ant. 18,63-64. A probléma teljes tárgyalásához lásd History, 1,428-441. o.
51 A Testimoniumoi követő bekezdés (Ant. 18,65) a következő szavakkal kez­
dődik: „És ugyanebben az időben más csapás is sújtotta a zsidókat..." Vö. P.
Winter, Josephus on Jesus, Journ. Hist. Sí. 1 (1968), 289-302. o.
52 Márk 3:18; Máté 10:4; Lukács 6:15.

68
pét a politikai vezető vagy éppen a királyi messiás szerepére
módosítja majd. Jeruzsálembe való bevonulásakor így üdvözöl­
ték Jézust:

„Hozsánna! . .. Áldott a mi atyánknak, Dávidnak eljövendő

országa!"53

Mikor pedig már közelgett az Olajfák hegyének lejtőjéhez, a

tanítványok egész sokasága dicsérni kezdte Istent. „Áldott a
király, aki az Űr nevében jön!"54

Lukácsnál még az apostolok szájából elhangzó utolsó kérdés

is azt tanúsítja, hogy politikai céljaik megmaradtak a „húsvét
utáni" időszakban is:

„Uram, nem ebben az időben állítod fel újra a királyságot

Izraelnek?"55

A fentiekből következik talán az is, mint ahogy egy későbbi

fejezetben érvelni is fogunk mellette, hogy a Jézus életéről és
tanításairól szóló első zsidó-galileai változat politikai-vallási
szelleme az oka, legalábbis részben, a dokumentum átható mes-
sianisztikus jellegének.56

GALILEA ÉS A RABBINIKUS IRODALOM

Míg az evangéliumokban említett bizonyos jelenségek a Jose-

phus által ábrázolt galileai háttérbe helyezve új életre kelnek,
mások a rabbinikus irodalmi forrásokkal kiegészítve nyernek új
értelmet. Ismét figyelmeztetnünk kell azonban arra, hogy bár a
Misna földrajzi eredetét tekintve galileai mű, mégsem lehet tar­
talmát mérlegelés nélkül felhasználni a Bar Kosziba-felkelés vé­
ge (i. sz. 135) előtti galileai élet illusztrálására. Amint azt a
második zsidó háború vezetője által diktált, a közelmúltban

53 Márk 11:9-10.
54 Lukács 19:37-38.
55 Ap. csel. 1:6.
56 Vö. alább, 238. o.

69
előkerült levelek egyike is jelzi, a helyi különbségek élesen kiraj­
zolódtak egészen a felkelés időszakáig,57 de az i. sz. II. század
közepétől Galilea lett Palesztina egyetlen pezsgő kulturális életű
zsidó központja, így a Galilea és Judea közti megkülönböztetés
ekkorra már túlhaladottá vált. Le kell tehát szűkítenünk az
összehasonlítandó anyagot a rabbinikus irodalom azon része­
ire, amelyek nyíltan szembeállítják a judeai és galileai szoká­
sokat, nyelvet és életstílust. Maguk a szövegek gyakran tanús­
kodnak arról, hogy az általuk ábrázolt állapot tulajdonképpen
a Templom lerombolása (i. sz. 70) előtti viszonyoknak felel
meg.
Alig lehet közös elemet találni a Josephus által rettenthetetlen
harcosként jellemzett galileaiak eszményi képe és a rabbinikus
irodalomban szereplő nevetséges, tudatlan (vagy éppen mind­
ezen tulajdonságokkal egyszerre rendelkező) „északiak" portré­
jában. Leggyakrabban azért váltak a galileaiak a gúnyolódás
céltáblájává, mert nem beszélték helyesen az arámi nyelvet,
vagyis nem az irodalmi arámit használták. Egy a Talmudban
fennmaradt anekdota szerint egy galileai férfi elment a jeruzsá-
lemi. piacra, hogy beszerezzen valamit, amit ő dinárnak nevezett.
A kereskedők azonban gúnyt űztek belőle:

Te ostoba galileai, olyasmit akarsz, amit meg lehet ülni (sza­

már - hamar)? Vagy talán innivalót (bor - hamar)? Esetleg
valami ruhának való kelmét (gyapjú - 'amar)? Vagy netán
áldozatot akarsz bemutatni (bárány - immár)?5859

A különböző torokhangok közti különbségek szinte teljesen

eltűntek a galileai arámiban; a gyengébb gutturálisokat pedig
már nem lehetett hallani. Más szóval, a galileaiak a mindennapi
nyelvben nem ügyeltek a helyes kiejtésre. Az i. sz. III. századi
babilóniai tudós rabbik véleménye szerint éppen a hanyag gali­
leai beszédmód miatt tűnt el a galileai doktrína, míg a judeai
tanítás - a déli dialektus pontos dikciójának köszönhetően -
fennmaradt.5VKétségtelen, hogy egyes északi városok - különö­

57 Vö. J. T. Milik, Discoverics in the Judaean Desert II, Les grottes de Murabba'at
(Clarendon Press, Oxford, 1961), 159-161. o.
5S bErub. 53b.
59bErub. 53a.

70
sen Tibon, Haifa és Bét Seán - lakói olyannyira hírhedtek voltak
rossz héber kiejtésükről, hogy idegen helyen soha nem hívták fel
őket a zsinagógában, hogy felolvassanak a Bibliából.60
Még a görög nyelvű Újszövetség is utal a felismerhető galileai
kiejtésre. Amint Péter megszólal, a főpap udvarában álldogálók
azonnal rájönnek, hogy ő is Jézus követői közé tartozik:

„Bizony, közülük való vagy te is; hiszen a kiejtésed is árulko­

dik rólad."61

Ugyanígy, a Jézus egyik híres parabolájában62 előforduló La-

zarus név az Eleázár „helytelen" tájnyelvi formája, amint ezt a
jeruzsálemi Talmud és a névnek a Bét Seárim-i temető feliratai­
ban fennmaradt görög átírása is tanúsítja.63
Bár a pontos dialektusbeli különbségek kérdése bonyolult, és
jelenleg is vita tárgyát képezi, aligha férhet kétség ahhoz, hogy
maga Jézus a galileai arámi dialektust beszélte, azt a nyelvet,
amely a Pentateuchus népszerű későbbi parafrázisában, a pa-
lesztinai Targumban valamint a jeruzsálemi Talmudban élt to­
vább.64 Erre utal valamennyi kifejezés, amelyet a szinoptikusok
arámi nyelven őriztek meg. A Jairus leányához intézett felszólí­
tásban: Talitha kum - „Kelj fel, leányom!" - szereplő főnév (szó
szerinti fordításban: „bárányka") csak a palesztinai Targumban
fordul elő. Egy másik arámi szó, a Hegyi Beszédben (Máté 6:24)
elhangzó mamona - „pénz" - főként a Targumokban szerepel.
A talmudi bölcsek - még arámi kifejezésekben is - leginkább
ennek héber megfelelőjét, a mentiont használják. A targumi
párhuzam is döntő bizonyíték arra, hogy amikor Jézus azt
mondta: Ephphetha - „Nyíljék meg" - , akkor is arámiul beszélt,

60bMeg. 24b.
61 Máté 26:73; Márk 14:70.
62 Lukács 16:20-25.
63 Vö. M. Schwabe-B. Lifshitz, BethShe'arim II, Greeklnscriptions (Mosad Bialik,
Jerusalem, 1967), nos. 93,177. Az Eleázár/Lázár problémához lásd alább, 190-191. o.
64 A kum ige imperativusának hímnemű formája, ahogy a legrégebbi kézira­
tokban fennmaradt, más kódexekben viszont a helyes, nőnemű forma, kumi,
maradt fenn, s erre a legjobb magyarázat, hogy ez galileai jellegzetesség. Vö. G.
Dalman, Grammatik des jüdisch-palastinischen Aramdisch (J. C. Hinrichs, Leipzig,
21905) 321. o., 1. jegyzet; 277. o., 2. jegyzet.

71
és nem héberül.63 Igaz tehát ugyan, hogy Jézus tájnyelven fogal­
mazta meg gondolatait, és az is, hogy a kereszten elhangzott
szavait, „E/oz, Eloi, lama szabakhtani" - Én Istenem, én Istenem.,
miért hagytál el engem? - , a keresztfához közel állók félreértel­
mezték: „Nézd, Illést hívja", mégis helytelen volna azt a követ­
keztetést levonnunk, hogy a jeruzsálemiek tulajdonképpen nem
értették meg őt.6566 Senki sem várhat el tökéletesen artikulált sza­
vakat egy keresztre feszített haldoklótól.
A farizeusok és a rabbinikus korban működő utódaik részéről
azonban sokkal súlyosabb vád is érte a galileaiakat, mint a helyi
dialektus kritikája: bírálták őket a jeruzsálemi Templomban be­
mutatott áldozatokkal kapcsolatos, a Leviticus által előírt tiszta­
sági és tisztátalansági törvények áthágása, valamint általában a
rabbinikus törvénygyűjteménynek nem megfelelő viselkedés­
mód miatt. A Misna például Judea esetében a Templomra és
papjaira vonatkozó kötelező fogadalmakat nem határozza meg
pontosan. Galilea esetében azonban, feltételezve a helyiek tudat­
lanságát a rítusokkal kapcsolatban, csak azokat a fogadalmakat
ismeri el érvényesnek, amelyek a kötelezettségvállalás vala­
mennyi apró részletét pontosan rögzítették.67 A palesztinai rab­
binikus források még jámbor férfiakat (haszidim) is említenek
mint olyanokat, akik járatlanok a rituális tisztaság kérdéseiben.68
Még olyan kiemelkedő rabbikról is, mint Hanina ben Dosza és a
galileai Josze, azt állítják, hogy figyelmen kívül hagyták a tör­
vény szerinti életvitel és magatartás szabályait. Haninát például
közvetett bírálat éri azért, mert éjszaka egyedül sétál az utcán,59
Joszénak pedig el kell tűrnie, hogy egy asszony megfeddje azért,
mert túl bőbeszédűen kérdezősködött a Lydda felé vezető útról.

65 Márk 7:34. J. A. Emerton, MARANATHA and EPHPHETHA, JT S18 (1967),

427-431. o., mindkét lehetőséget tárgyalja. De még ha helytálló volna is, hogy a
szó héber, ez sem jelentené azt, hogy Jézus időnként beleszőtt volna a beszédébe
héber szavakat (mintha a héber lett volna az általa beszélt tájnyelv), hanem
pusztán jelzi, hogy a kvázi-liturgikus gyógyító formula megkövetelte a szent
nyelv használatát. A közelmúltban kialakult vitához lásd I. Rabinowitz - S.
Morag, in Journal ofSemitic Studies 16 (1971), 151-156. o, és 17 (1972), 198-202. o.
56 Márk 15:34-35; Máté 27:46-47.
67 mNed. 2:4.
6S Vö. jAZ 11a; ARNa, 27 (szerk. Schechter, 28b. o.).
59 bPesz. 112b; vö. bBer. 43b; lásd alább, 100. o.

72
 „Te ostoba galileai, hát nem rendelték-e el a bölcsek: Ne bo­
csátkozz hosszú beszélgetésbe asszonnyal!"70

Rövidre fogva tehát: az i. sz. I. században és a II. század első

felében élő farizeusok és rabbik szemében a galileaiak tulajdon­
képpen műveletlen bugrisok voltak. Sőt az am ha-arec („paraszt")
megjelölés is, amelyet - miként azt Adolph Büchler kimutatta -
általában a galileaiakra alkalmaztak,71 a szó szerinti jelentés
mellett még magán viselte a vallási szempontból műveletlen
személy stigmáját is. Bár az alábbi talmudi idézetek nyilvánva­
lóan túloznak, mégis jól tükrözik az „orthodoxok" és az am
ha-arec egymás iránt táplált érzéseit:

Egyetlen férfi sem veheti feleségül az 'am ha-arec leányát,

hiszen olyanok ők, mint a tisztátalan állatok, és feleségeik mint
a csúszómászók, és az ő leányaikról mondja az írás: „Atkozott,
aki valamely barommal közösül." (Deut. 27:21.)

Nagyobb az am ha-arec gyűlölete a tanult ember iránt, mint a

pogányok gyűlölete a zsidók iránt; de a feleségeik gyűlölete
még nagyobb.72

A rabbinikus iratokban ábrázolt galileai-judeai gyűlölködést,

furcsa módon, éppen az Újszövetség, a negyedik evangélium
visszhangozza legtisztábban. Ez a későbbi dokumentum - nem
történeti, hanem elvi-tanításbeli okok miatt - látszólag meggyő­
zően bizonyítja, hogy az i. sz. I. század végén és a II. században
tapasztalható magatartás Jézus korára vezethető vissza.73

70 bErub. 53b, mely idézi mAb. 1:5 szövegét.

71 Das galilciische Am-ha-Ares dcs ziveitcn jahrhunderts (Israel.-Theol. Lehransta lt,
Wien 1906).
72 bPesz. 49b. Az első mondás névtelen forrásból ered; a másodikat az i. sz. I.
század végén működő rabbinak, Eliezer ben Hyrcanusnak tulajdonítva hagyo­
mányozták.
7,1 Jánosnál Jézus hazája Judea, és saját népe, a judeaiak, vagyis a zsidók nem
fogadják el őt, míg az idegen galileaiak „befogadták őt, ... látták mindazt, amit
Jeruzsálemben tett az ünnepen..." (János4:45). Vö. W. A. Meeks, TheProphet-King:
Moses Traditions and the Johannine Ckrislology (Brill, Leiden, 1967), 35-41. o.

73
 Ugyanezen evangélista szerint, amikor a jeruzsálemi tömeg
Jézust nevezi a régóta várt prófétának vagy messiásnak, kételke­
dő megjegyzések is hangot kapnak:

„Csak nem Galileából jön el a messiás?"7475

Egy ezt követő epizód, a templomi rendőrök visszatérése a

főpaphoz és a farizeusokhoz, még jellemzőbb. Megkérdezték a
rendőröket, miért nem hozták magukkal Jánost, s azok így felel­
tek: „Soha még így nem beszélt ember, mint ahogy ő beszél."
Erre a farizeusok:

„Titeket is megtévesztett? Vajon a vezetőink és a farizeusok

közül hitt-e benne valaki? De ez a sokaság, amely nem törődök
a törvénnyel, átkozott!"

Amikor Nikodémusz, aki maga is farizeus, pártfogásába veszi

Jézus ügyét, ezzel a megalázó kérdéssel fojtják belé a szót:

„Talán te is galileai vagy?"7'’

A rabbinikus szövegekhez hasonlóan a galileai jelző itt is az

elátkozott, törvényt nem tisztelő csőcselék szinonimája.
Visszatérve az evangélistákhoz, vagy akár az evangéliumok­
nak az előző fejezetben adott áttekintéséhez, nyilvánvaló, hogy
Jézust valóban bűnösnek találhatták a galileaiakéval azonosított,
nem megfelelő vallási magatartás vétkében. Vámszedőket és
utcanőket gyűjtött maga köré. Olyanoknál vendégeskedett, akik
minden valószínűség szerint nem tartották be a Leviticus tiszta­
ságra és az áldozat bemutatására vonatkozó törvényeit. Nem
kerülte el, hogy egy holttest megérintése miatt tisztátalanná
váljon. Fontosabb volt számára a Szentély előcsarnokában üzle­
telők eltávolítása, mint az áldozati állatok minőségének és a
templomi adományok pénznemének kérdése. Az adott körül­
mények között várható volt, hogy mindezek miatt összeütközés­
be kerül a farizeusokkal, s nem éppen azért, mert a farizeusok a
hétköznapi ügyek megszállottjai voltak. A farizeusok ezeket a

74 János 7:41.
75 János 7:45-52.

74
jelentéktelennek tűnő dolgokat a szent élet alapvető fontosságú
alkotóelemeinek tekintették, s vallási jelentőséget tulajdonítot­
tak az apró részleteknek is.
A döntő kérdés az, hogy kik voltak ezek a farizeusok, akikkel
Jézus konfliktusba keveredett? Ok is galileaiak lettek volna? Az
evangéliumokban legalább két ízben mint Jeruzsálemből érkező
látogatók szerepelnek.76 Feltételezhetjük-e, hogy helyi lakosok,
ha a szöveg nem állítja ennek ellenkezőjét? A válasz attól függ,
elfogadjuk-e azt, hogy valóban a farizeusok voltak Galilea erköl­
csi tekintélyei Jézus korában.
Josephus semmiképpen nem támasztja alá ezt a feltevést. Ga-
lileában egyetlen alkalommal említ farizeusokat, akik azonbam
Jeruzsálemből mint az ottani farizeusok vezetője, Simeon ben
Gamaliél által küldött delegáció tagjai érkeztek oda, azzal a
céllal, hogy őt, Josephust megbuktassák.77
A rabbinikus irodalom ebben a vonatkozásban nem szolgál
egyértelmű bizonyítékkal. A farizeus párt két vezetője, az idő­
sebb Gamaliél és fia, Simeon írásos utasításokat küldtek a két
Galileába,7'8 ám a szöveg hallgat a dokumentumok fogadtatásá­
ról. Egy a közelmúltban megjelent mű szerzője szerint a Hilléllel
szemben álló farizeus, Sammaj iskolájának tanítványai a két
korszak fordulóján nagy befolyásra tettek szert Galileában, sőt a
szerző még ennél is továbbmegy, azt állítván, hogy maga Sam­
maj is galileai volt; ezt a merész feltevést azonban komoly bizo­
nyíték nem támasztja alá.79
A rabbinikus irodalom bizonyos részletei arra engednek kö­
vetkeztetni, hogy Galileában itt-ott feltűntek farizeusok, ám az
i. sz. I. században egyáltalán nem tapasztalható farizeus hatás
ezen a területen. Johanan ben Zakkaj, a Jeruzsálem pusztulása

76 Márk 3:22; 7:1.

77 Vita 189-198.
78 tSzanh. 2:6; Midrás Tannaim Deut. 26:13-hoz (ed. Hoffmann, 176. o.), stb.
79 A. Finkel, The Pharise.es and the Teache.ro/Nazareth (Brill, Leiden, 1964), 129. o.
Ugyanezen az oldalon, a 3. lábjegyzetben a szerző kijelenti: „Sammaj galileai
volt", és mindezt I. Abrahams, Studies in Pharisaism and the Cospels I (Cambridge
University Press, Cambridge, 1924 és Ktav, New York, 1967 [reprint]) című
művére (15. o.) hivatkozva állítja. Abrahams azonban mindennek csak halvány
lehetőségét veti fel: „Ha valóban az lenne az igazság, hogy Sammaj (ahogy azt dr.
Büchler feltételezi) galileai volt.

75
utáni zsidó „újjáépítés" vezéralakja is töltött valamennyi időt
Arab városában, feltehetően i. sz. 50 előtt,80 s itt hoztak meg két,
a szombat megtartását szabályozó rendelkezést. Az i. sz. III.
századi hagyomány szerint Johanan ben Zakkaj, látván, hogy
tizennyolc év minden erőfeszítése ellenére sem tudott semmiféle
hatást elérni, így kiáltott fel:

Galilea, Galilea, te gyűlölöd a Tórát!81

Akár elhangzottak így ezek a szavak, akár nem, mindenesetre

jól tükrözik azt a vélekedést, hogy a galileaiak nem sokat törőd­
nek a farizeusok által oly fontosnak tartott erkölcsi kérdésekkel.
Amennyiben elfogadjuk, hogy a következő fejezetben szereplő
Hanina ben Dosza egyidejűleg rabbi és farizeus volt, akkor ő
képviselhette a két különböző típus sajátos galileai keveredését.
Az ő személyén kívül az egyetlen i. sz. I. századi tanító, akiről
tudjuk, hogy északról származott, Rabbi Josze, „a galileai". Fi­
gyelembe véve a Josze név elterjedtségét, már maga az a tény,
hogy megkülönböztetésül nem a szokványos patronimikus for­
mát („ennek és ennek a fia"), hanem származási helyének elne­
vezését használta, bizonyítja, milyen különleges volt Rabbi Josze
helyzete egy déli, farizeus tudományos intézményben.
Az eddigieket összefoglalva elmondhatjuk, hogy Galileában
a farizeusok ellenállása Jézussal szemben főként külső, nem
pedig helybeli jelenségnek tekinthető. Még ha elfogadjuk is,
hogy a farizeusok megvetették a lábukat egy-két galileai város­
ban - Josephus szerint hatásuk főként a városlakók körében volt
érezhető82- , csak igen csekély befolyással bírhattak Galilea vidé­
ki területem, Jézus működésének és sikerének színhelyén.
Jézus azért vált politikai szempontból gyanússá a jeruzsálemi
hatóságok szemében, mert galileai volt. Sőt, amennyiben elfo­
gadjuk napjaink történészeinek feltevését a galileai műveletlen-

80 Vö. J. Neusner, A Lifeof Rabban Yohanan ben Zakkai ca. ISO C.E. (Brill, Leiden,
21970),47. o.
81 jSab. 15d.
82 „Tanításaik révén olyan nagy hatással vannak a népre, hogy minden isten­
tiszteleti szertartást, imádságot és áldozatot csak az ő előírásuk szerint végez. A
városi lakosok azért tanúskodtak ilyen fényesen tökéletességük mellett, mert az
volt a meggyőződésük, hogy ezek az emberek szóval és tettel mindig a legjobbat
akarják." Ant. 18,15.

76
 ség és nem orthodox gondolkodás mértékére vonatkozóan,83 a
galileai származás valószínűleg Jézus vallásosságát is gyanússá
tette. Ha azonban tendenciózusnak tűnik a galileai jellem ilyen
megítélése, akkor a galileaiakkal szemben megnyilvánuló rabbi-
nikus ellenszenvet és a farizeusok Jézussal szembeni ellenséges­
ségét nem annyira a nem orthodox gondolkodásmód és a mű­
veltség hiánya miatti ellenérzésnek kell tulajdonítanunk, hanem
- mint ahogyan Gedalyahu Álon izraeli kutató is állítja - egysze­
rűen a metropoliszban élő intellektuális élite részéről a művelet­
len vidékiekkel szemben érzett felsőbbrendűség megnyilvánu­
lásának.84

83 Vb. S. W. Báron, A Social and Religious Histon/ of the Jczvs I (Columbia

University Press, London és New York, 21952), 278. o.
84 The History of the Jews in Palestine in the Period of the Misna and the Talmud
(héberül) I (Hakibbutz Hameuchad, Jerusalem, 41967), 319. o.

77
 III. JÉZUS
ÉS A KARIZMATIKUS JUDAIZMUS

„Ma és holnap démonokat űzök ki, és gyógyítok, de harmad­

nap bevégzem küldetésemet."'

Lukács szerint jézus a démonűzés és gyógyítás kifejezésekkel

határozta meg küldetése lényegét, s még ha maguk a szavak nem
Jézustól, hanem az evangélistától származnak is, akkor is jól
tükrözik az egész szinoptikus hagyomány határozott és egybe­
hangzó tanúságtételét. Jézus maga úgy látta, hogy a betegekhez
küldetett: a testi, mentális és lelki kórban szenvedőkhöz, s az
akkori megítélés szerint, ahogy azt mindjárt látni fogjuk, ezek a
bajok mindig együtt jelentkeztek. Jézus tehát úgy lépett fel, mint
a gyógyító, mint a pár excellence orvos.

„Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a

betegeknek; írem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, ha­
nem hogy a bűnösöket."12

így tehát, ha rekonstruálni kívánjuk Jézus vallásos énjét, és

meg akarjuk határozni kora szellemi irányzataihoz való viszo­
nyát, természetes környezetükben kell alaposan megvizsgál­
nunk küldetésének három alapvető aspektusát. Jézus három
szerepben jelenik meg: meggyógyítja a testi betegségekben szen­
vedőket, kiűzi a tisztátalan lelkeket az általuk megszállt embe­
rekből, és megbocsátást nyújt a bűnösöknek; mindhárom szere­
pet abban a környezetben kell szemlélnünk, amelyhez tartoz­
nak, vagyis a karizmatikus judaizmuson belül. Csak miután
behelyeztük őt ebbe az áramlatba, a többi irányzathoz és cso­
porthoz tartozó egyéb vallási személyiségek mellé, akkor látjuk
személyiségét igazi valójában és megfelelő távlatban.

1 Lukács 13:32.
2 Márk 2:17.

78
 AZORVOS

Milyen kapcsolat van a bibliai és inter-testamentális judaizmus­

ban a betegség, a bűn és a gonosz között? Illetve, fordítva téve
fel a kérdést: hogyan határozható meg az orvos szerepe? A fenti
kérdésre adandó helyes válasz az első és elengedhetetlenül szük­
séges lépés a helyzet megértéséhez.
A Biblia jobbára hallgat a foglalkozásszerű gyógyítással kap­
csolatban. Világosan utal ugyan a szöveg a bebalzsamozás terén
szakértelmükről híres egyiptomi orvosokra, ám izráeli kollégái­
kat csak homályosan és közvetett módon említi: ha valaki meg­
sebesíti embertársát, kártalanításképpen ki kell fizetnie az áldo­
zat kiesett munkabérét és a gyógyíttatás költségeit.3 Egészében
véve tehát a Biblia a gyógyítást isteni monopóliumnak tekinti.4
Hitetlenségnek és büntetést érdemlő vallástalanságnak számít,
ha valakiről bebizonyosodik, hogy az imádság helyett orvoshoz
fordul. Ez a magatartás tükröződik még az i. e. III. században
keletkezett Krónikák könyvében is, Ászának, Júda királyának
súlyos betegségével kapcsolatban.

Betegségében nem az Urat kereste, hanem az orvosokhoz

fordult.

Talán szükségtelen is hozzátennünk, hogy Ásza király hamaro­

san meghalt.
Csak a papoknak és a prófétáknak állt hatalmukban, hogy
Isten nevében járjanak el. De a papok orvosi hatásköre még itt is
korlátozott volt: diagnosztizálták a kialakuló leprát, és megha­
tározták a szükséges gyógymódot, valamint különféle purifiká-
ciós rítusokat hajtottak végre (némi gyógyító ténykedés kísére­
tében) a szülést, menstruációt és a nemi betegségekből való
felgyógyulást követően.6 Kevésbé intézményesített, de sokkal
hatásosabb az egyes prófétáknak tulajdonított szerep. Illés
visszahozta a halálból az özvegyasszony fiát,7 Elizeus pedig a

-1 Gén. 50:2; Exod. 21:19.

4 Vő. Exod. 15:26; Deut. 32:39.
5 2 Krón. 16:12.
6 Vő. Lev. 13-14; Márk 1:44; Máté 8:4; Lukács 5:14; 17:14. - Lev. 12. - Lev. 15.
7 1 Kir. 17:17-24.

79
sunami asszony fiát.8 Úgyszintén Elizeus gyógyította ki a leprá­
ból a szíriai Naamánt, mégpedig nem oly módon, hogy végig­
húzta kezét a beteg testrész fölött, mint ahogy ezt a beteg is várta,
hanem előírta, hogy vegyen rituális fürdőt a Jordán folyó vizé­
ben.9*Jesájáról tudjuk, hogy fügepakolás alkalmazásával állította
helyre Hizkijjáhu király egészségét.ll) Általánosságban megálla­
píthatjuk tehát, hogy bizonyos betegségek esetében mindenki­
nek kötelességszerűen paphoz kellett fordulnia; a próféta segít­
ségét keresni vallásos cselekedet; orvoshoz fordulni azonban
istentelenség.
A zsidó irodalomban csak az i. e. II. sz. elején jelenik meg
egyfajta kompromisszum, amely megengedi ugyan a hivatásos
orvos beavatkozását, de megőrzi a gyógyítás vallási jellegét,
amikor az Ecclesiasticus szerzője, Ben Szira, merészen a késhegy
élén járva, a gyógyítással foglalkozó személyt társadalmilag
némiképp elfogadhatóvá tette.11 Az orvos, érvel Ben Szira, nem
a sötétség birodalmából veszi mesterségét; a gyógyítani tudás
isteni adomány, amely az orvost a társadalom magasabb lépcső­
fokára helyezi, és megszerzi számára a királyok és előkelőségek
tiszteletét. Az anyagokban rejlő gyógyító hatást nem varázserő
fejti ki; ez a tulajdonságuk a teremtés során keletkezett, és az
orvos általi felhasználásuk Isten dicsőségére történik.

Az Úr azért adott tudást az embernek, hogy csodálatos dolga­

inak használata által dicséretet nyerhessen; használatukkal az
orvos enyhíti a fájdalmat.12

A jeruzsálemi bölcs által kifogástalannak tartott eljárás,

amelynekbetegség esetén való alkalmazását valamennyi jámbor
léleknek javasolja, a következő: imádkozzon az Istenhez, bánja
meg bűneit, határozza el, hogy javít életvitelén, és mutasson be
áldozatot a Templomban. Csak miután ily módon bebizonyítot­
ta őszinte vallásosságát, akkor hívhatja az orvost, mintegy rend­
kívüli biztosítási kötvényként:

8 2 Kir. 4:32-37.
9 2 Kir. 5:1-14.
111 2 Kir. 20:7; Jes. 38:22.
11 Ben Szira 38:1-15.
12 Ben Szira 38:6-7.

80
 Jöhet olyan idő, amikor felgyógyulásod a kezükben lesz.13

Ami az orvost illeti, neki is imában kell kérnie az Istent, tegye

őt képessé arra, hogy helyesen állapítsa meg a betegséget, eny­
hítse a fájdalmat, és meg tudja menteni a páciens életét.
Ben Szira ügyesen kidolgozott szintézisében megmarad a teo­
lógiai kapcsolat betegség és bűn között; a betegség okának,
csakúgy, mint a gyógymódnak, a felfedezése Isten által adott
belátás, egyfajta reveláció eredménye. Egy ilyen gondolat végső
érve kimondatlanul is az, hogy az ember gyógyítóképessége,
elsősorban és legfőképpen, az Istenhez való közelségének függ­
vénye, és csak másodlagos szerepet játszik az a jártasság, melyre
a növények és gyógyfüvek Isten által elrendelt gyógyerejének
tanulmányozásával tesz szert. A szaktudás csak kiegészítéskép­
pen járul a legfontosabb követelményhez, a gyógyító vallásossá­
gához.

GONOSZ ERŐK ÉS ANGYALOK

Jézus korának világnézete szerint a betegség és a bűn forrása

egyaránt a gonosz. A babiloni fogságot követő időszakban a
zsidó vallási gondolkodásba mélyen beágyazódott az a hiede­
lem, hogy minden erkölcsi és testi gonoszságért a démonok
felelősek. Ez a hiedelem a judaizmusban kétségkívül iráni hatás,
amely az i. e. V. és IV. században jelentkezett, amikor Palesztina
és a keleti diaszpóra zsidóságának egy része is közvetlenül
perzsa uralom alá került.
Az apokrif Tóbit könyve tesz elsőként tanúbizonyságot erről
az új jelenségről. A könyv szerint Sárát egy féltékeny gonosz
szellem kerítette hatalmába, s megölte hét férjét, minden esetben
a nászéjszakán. A fiatal Tóbiás, Rafaél angyal utasításait követ­
ve, ártalmatlanná tette és kiűzte a démont, oly módon, hogy
tömjénen elégette egy hal máját és szívét.14

L> Ben Szira 38:13.

14 Tóbit 6:13-17; 8:1-2.

81
 A halból áradó szag elijesztette a démont, és az Felső-Egyip-
tomba menekült; Rafaél azonnal a nyomába eredt, és megkö­
tözte őt kezénél és lábánál fogva.10

Az etióp Henoch könyve szerzőjénél ugyanez a Rafaél mint

gyógyító angyal szerepel, akire Isten rábízta, hogy orvosolja
mindazt a bajt, amelyet a bukott angyalok, a varázslat és gonosz
mágia tanítói hoztak a földre.1"

„Bilincseld meg Azazélt kezénél és lábánál fogva, és vesd a

sötétségre. A nagy ítélet napján azonban a tüzes tóba kell majd
vetni őt. Gyógyítsd meg a földet, melyet megrontottak az
angyalok, és add tudtul a csapás gyógyítását, hogy meggyó­
gyuljanak a csapástól, és nehogy az emberek összes fia el­
vesszen annak az egész titoknak a következtében, amit az
őrtállók terjesztettek el és tanítottak meg fiaiknak. Az egész
föld megromlott Azazél tanításának következtében, ezértneki
rovom fel az összes bűnt."15167

Ezután alakult ki az inter-testamentális judaizmusban az a

nézet, hogy a démonok feletti uralom elnyeréséhez leghatéko­
nyabb módszer az angyalok tudományának megfelelő alkalma­
zása. Ez a művészet csak a beavatottak számára volt hozzáfér­
hető, hiszen az alapját képező titkos formulákat emberemlékezet
óta ezoterikus művekben rejtették el, s ezek csak a kiválasztott
kevesek számára váltak ismertté, és csak ezek érthették meg
őket. A hagyomány szerint Noé és Salamon voltak ezen titkok
legfőbb letéteményesei. Amikor a gonosz erők Noé fiait eltérítet­
ték az igaz útról, megvakították őket, majd lesújtottak rájuk,
Noé im ádkozott Istenhez, hogy jöjjenek el az angyalok, és
vessék fogságba őket; a sötétség erőinek vezetője, Masztéma
azonban az Úrhoz könyörgött megbocsátásért, sikerrel járt, és
fogságba vetett követőinek egytizede elnyerte a szabadulást.
Ezt követően, m int egyikük elmondja, az Úr megparancsolta
nekik:

15 Tóbit 8:3.
16 1 Henoch 7:1; 8:3. skk. Vö. LÁB 34:5.
17 1 Henoch 10:4-8.

82
 . .. hogy meg kell tanítanunk Noénak az összes orvosságokat.
Elmagyaráztuk Noénak valamennyi betegség gyógyszereit,
varázserejükkel együtt, s azt, hogyan gyógyíthatja meg ezeket
a föld gyógynövényeivel. Noé pedig leírta mindezeket egy
könyvben, ahogyan mi tanítottuk őt valamennyi orvosság
felől.... És mindazt, amit leírt, átadta legidősebb fiának, Sém-
nek.1819

Josephus Salamon-portréja rendkívül tanulságos. Mint helle­

nisztikus történész Izráel királyát a bölcsességet kereső ember
modelljeként ábrázolja, kiegészítve ezt az ábrázolást a paleszti-
nai zsidók körében közismertebb elképzelésekkel:

Mert minden fára költött valami példabeszédet, az izsóptól a

cédrusig, hasonlóképpen az igavonó állatokra és a föld vala­
mennyi vízi állatjára és madarára is. Mindegyiknek ismerte a
természetét, mindegyiket kitanulmányozta, mindegyikről
bölcsen tudott beszélni, és tulajdonságaikat tudományos ala­
pon értette. Isten megtanította arra a művészetre is, hogy a
gonosz szellemekkel harcoljon, az emberek hasznára és üdvé­
re. Tudniillik ráolvasásokat szerkesztett betegségek meggyó-
gyítására és átokmintákat, amelyekkel a megszállottakból ki­
űzi a gonosz lelkeket úgy, hogy soha többé nem tudnak
• ' • 19
visszatérni.

Az újszövetségi korban az esszénusok tekinthetők az ezoteri­

kus hagyomány legfőbb örököseinek. Josephus rámutat arra,
hogy az esszénusok egyik legfontosabb vonása az a „rendkívüli
érdeklődés", amellyel a régebbi generációk által hagyományo­
zott könyveket olvassák.

Főképpen a lélek és test javára vonatkozó részleteket olvassák

bennük. Ezekből állapítják meg, hogy miféle gyógynövények
orvosolják a betegségeket, valamint a kövek gyógyító erejét
is.20

18 Jub. 10:10-14.
19 Ant. 8,44-45.
20 BJ 2,136.

83
 Amennyiben helyes az általam javasolt értelmezés - esszénu-
sok = gyógyítók,21 akkor a lélek és test gyógyítására irányuló
tevékenységük22 - hasonlóan a therapeuták Egyiptomban mű­
ködő rokon vallási szektájához - olyan nagy hatásssal volt a
kívülállókra, hogy rendszeresen és bizalmasan csak „gyógyí-
tók"-nak nevezték őket.

EXORCIZMUS

Josephus nem ismerteti az esszénus démonűző szertartást, nem

valószínű azonban, hogy az jelentősen különbözött volna attól
a „gyógymódtól", amelyet egy bizonyos, sokak által a szekta
tagjának vélt Eleázár alkalmazott; ez az Eleázár Vespasianus és
fiai, tribunusok és katonák jelenlétében démonokat űzött ki.

A gyógyítás a következőképpen történt: a megszállottnak orra

alá tartott egy gyűrűt, ennek a köve alatt volt valamiféle
gyökér - Salamon előírása szerint - , ezt megszagoltatta a
beteggel, és a gonosz szellemet így az orrán át húzta ki belőle.
A megszállott rögtön összeesett, és Eleázár kényszerítette a
gonosz lelket, hogy soha többé ne térjen vissza az emberbe,
miközben Salamon nevét és az általa szerkesztett mondásokat
mormolta.23

Az Eleázárról szóló részletből az is kiderül továbbá, hogy a

professzionális gyógyító-démonűző arra is ügyelt, hogy egyér­
telmű bizonyítékát adja annak, hogy a gonosz lélek örökre eltá­
vozott.

De hogy bebizonyítsa a jelenlévőknek, hogy csakugyan van

ilyen hatalma, Eleázár a közelben vízzel telt serleget vagy más
edényt állított fel, és megparancsolta a gonosz léleknek, hogy

21 Vö. The Etymology of the Essenes, RQ 2 (1960); 427-443. o.; Essenes and
Therapeutai; ibid. 3 (1962), 495-504. o.
22 Philón, De vita contemplativa 2.
23 Ant. 8,46-47.

84
 mikor kimegy az emberből, ezt döntse fel, és így győzze meg
a nézőket arról, hogy valóban távozott az emberből.24

Mivel a nyilvános démonűzés egy a hiedelem szerint évszá­

zadokkal korábban a szenteknek kijelentett és átadott varázsige
alkalmazásával történt, a legfelsőbb hatalom megnevezése való­
színűleg a rítus szerves része volt. Josephus elbeszélése Sala­
mont idézi. Az evangéliumokban Jézus felteszi a kérdést, kinek
a nevében űzik ki a gonoszt a farizeusok.25Magát Jézust az a vád
érte, hogy - mivel soha nem nevezett meg semmilyen emberi
forrást-^ Belzebub, a démonok királya nevében tevékenykedik.26
Tanítványai viszont, sőt még egy nem közéjük tartozó követőjük
is, az ő (Jézus) nevében űzték ki a démonokat.27
Kortárs művek azt is sejtetik, hogy a démonűző sikere feltehe­
tően attól is függött, hogy betű szerint és pontosan betartja-e az
előírt törvényeket és szabályokat; megfelelő, valóban termé­
szetfeletti tulajdonságokkal rendelkező anyagokat kellett fel­
használni, és a megfelelő varázsszavakat elmormolni. Ez a szinte
mágiábahajló professzionális exorcizmus, az inter-testamentális
judaizmusban való gyakori előfordulása ellenére, bizonyos za­
vart okozott a rabbinikus irodalomban, ennek ellenére soha nem
nevezték egyértelműen törvényellenesnek, egyrészt talán azért,
mert már a mindennapi élet szerves részévé vált, másrészt pedig
azért, mert negatív megítélése kedvezőtlen színben tüntetett
volna fel bizonyos, a Biblia által is megengedett rituális szokáso­
kat. Sőt a vörös tehénhez28 kapcsolódó furcsa szertartás elfogad­

24 Ant. 8,48. - Josephus a Belliim Judaicum-ban (7,180-184) részletes leírást ad a

hírneves baraas-gyökérről, amely Machaerus környékén terem, és állítólag dé­
monűző hatalma van. Beszámolóját a következő szavakkal zárja: „Bármily veszé­
lyes a növény gyűjtése, mégis buzgón szedik sajátos ereje miatt. Ugyanis az
úgynevezett démonokat, vagyis a gonosz emberek szellemeit, amelyek befura­
kodnak az élőkbe, és megölik azokat, akik nem védekeznek ellenük, ez a gyökér
kikergeti, még akkor is, ha csak a közelébe viszik a betegnek." (BJ 7 , 185.)
25 Máté 12:27; Lukács 11:19.
26 Márk 3:22; Máté 9:34; 12:24; Lukács 11:15,18.
27 Máté 7:22; Lukács 10:20. - Márk 9:38. Vö. tHul. 2:22-24, azzal a gyógyítással
kapcsolatban, amellyel - Jézus nevében - a Kefar Szama-i Jákob akarta meggyó­
gyítani Rabbi Eleázár ben Damát.
28 Num. 19:1-10. A rituálisan levágott vörös tehén vízzel összekevert hamvai
olyan megtisztító anyagot eredményeznek, amely megszünteti a holttesttel való
érintkezés során létrejött tisztátalanságot.

85
hatóságát valójában a formális exorcizmus hatásosságával indo­
kolják. Érdemes teljességében felidéznünk ezt az anekdotát,
mert hozzásegít ahhoz, hogy megfelelő' perspektívába helyez­
zük a démonok kiűzésének egész problémakörét:
Egy nem zsidó így szólt Rabban Johanan ben Zakkajhoz:
Egyes dolgokban ti (zsidók) valamiféle varázslóhoz hasonlí­
totok. Előhoznak egy üszőt, megölik és elégetik. Hamuvá
válik, s a hamut összegyűjtik. Ha pedig valamelyikőtök tisz­
tátalanná válik a holttesttel való érintkezés folytán, kétszer vagy
háromszor beszórjátok azt vízzel, és kijelentitek: Tiszta vagy.
Rabban Johanan ben Zakkaj így válaszolt: Megszállt-e téged
valamikor az őrület lelke? Nem, felelte amaz. Láttál-e valaha
bárkit, akit egy ilyen lélek megszállt? Igen. Mit kell tenni vele? -
kérdezte. A nem zsidó így felelt: Gyökereket kell elővenni, és
füstöl gerjeszteni alatta, vizet fröcskölni rá, s a lélek elmene­
kül. Rabban Johanan ben Zakkaj így szólt: Talán nem hallják
füleid mindazt, amit a szád mond? Ez a lélek (az őrület lelke)
egyben a tisztátalanság lelke; ahogy az írás mondja: „Kiűzöm
a tisztátalanság szellemének (őrült) prófétáit a földről." (Zak.
13:2, a szerző ford.)29
Elképzelhető, hogy a kérdezőt Johanan, mint tanítványai meg­
jegyezték, „egy szalmaszállal leütötte", de maguk a tanítványok
többet követeltek, s állandó faggatásuk miatt Johanan végül
észrevette, hogy érvelése a megtévesztés látszatát kelti. Beismeri
tehát, hogy a vörös tehén esetére nincs racionális magyarázat,
így kell cselekedni, pusztán azért, mert az Isten így rendelte.

Eskü alatt mondom, a holttest nem szennyez be, és a víz nem

tisztít meg, de így rendelte a királyok Királya.’0

A SZENT EMBER

Ilyen professzionális démonűző lett volna Jézus is? Tudjuk,

hogy több gonosz lelket is kiűzött, de a gyógyításhoz kapcsolódó
rítusokat az evangéliumok nem említik. Sőt, összehasonlítva az

29
PRK (ed. Buber), 40ab; Tanh. (ed. Buber), 4,118-119.
.10
Ibid.

86
evangéliumok által leírtakat a többi ezoterikus módszerrel, úgy
tűnik fel, hogy Jézus módszere maga az egyszerűség^1 Még a
gyógyítások esetében is akkor került legközelebb a Noénak tu­
lajdonított, a salamoni vagy az esszénus gyógyítási módszerhez,
amikor a beteget a saját nyálával, egy általában is gyógyhatású­
nak tekintett anyaggal érintette meg.32
Nem nevezhetjük Jézust sui generis démonűző-gyógyítónak
sem, hiszen az angyali-misztikus gyógyítás mellett a kortárs
zsidó gondolkodás a gonosz elleni harcban fenntartott egy he­
lyet a szent ember spontán és írásban nem rögzített tevékenysé­
gének is. A csodatévő próféták, Illés és Elizeus kialakította min­
tát a poszt-biblikus hagyomány a Biblia más szentjeire is vonat­
koztatta; nekik is olyan gyógyító és démonűző képességet tulaj­
donítottak, amelyet nem varázsigék és a gyógyszerek segítségé­
vel vagy az előírások betartásával értek el, hanem mindössze
szavakkal és érintéssel.
A bibliai kronológiát követve, Ábrahám az első gyógyítóként
ábrázolt hős a qumráni Genesis Apocryphonban. Maga az Ószö­
vetség nem tartalmaz ténylegesen korábbi példát.31*33 A páciens itt
Egyiptom uralkodója, a betegség pedig, amely Sára elrablását
követően sújt le rá, egy „gonosz léleknek" tulajdonítható, aki
azért küldetett, hogy állandóan korbácsolja őt és udvarának
férfiait, ily módon védelmezve Sára tisztaságát. A baj két éven
át tartott, és egyetlen egyiptomi orvos sem tudott rajta segíteni.

Egyetlen gyógyító, varázsló vagy bölcs sem tudott segíteni

rajta, mert a lélek őket is megkorbácsolta, és elmenekültek.

Végül hívatják Ábrahámot, hogy űzze ki a démont, amint azt

a következő egyes szám első személyű elbeszélés elmondja:

Imádkoztam, és kezemet ráhelyeztem (a fejére); a korbácsolás

eltávozott tőle, és a gonosz (lélek) elüldöztetett (tőle), és meg­
gyógyult.34

31 Vö. fent, 33. o.

j2 Vö. fent, 35. o. Lásd még bSab. 108b; jSab. 14d; Deut. R. 5:15.
Vö. L. BIau, Das altjiidische Zaubenvesen (K. J. Trübner, Strasbourg, 1898), 162. o.
33 A Genesisben (20:17) az ősatya a közvetítő szerepét játssza, mert a gyógyu­
lást az Úr közbeavatkozása eredményezi.
34 Gén. Ap. 20:16-19. Vö. DSSE, 220. o.; Scripture and Tmdition, 114-115. o.

87
 Az imának, a kézrátétekiek és a gonoszt elűző rendreutasító
szavaknak ez a kombinációja külön figyelmet érdemel, mint­
hogy szembetűnő párhuzamot mutat Jézus gyógyító és démon­
űző módszerével.35 Van azonban egy észrevehető, de mégsem
túl lényeges különbség a qumráni és az evangéliumokban meg­
jelenő felfogás között. Démonűzés és gyógyítás egy aktusban
történik meg a Genesis Apocryphonban; az Újszövetségben ez a
két tevékenység elkülönül, és mindkettőt saját módszere szerint
hajtják végre. Jézus a betegséget a test megérintésével, kézráté-
tellel gyógyítja;’6a gonoszt pedig felszólítja, hogy távozzék.37Az
ilyen jellegű démonűzést jobban megvilágítja a rabbinikus iro­
dalom egy helyén található párhuzam. Rabbi Simeon ben Johaj-
ról és Rabbi Eleázár ben Joszéról feljegyezték, hogy megszaba­
dították az uralkodó leányát a gonosz démontól, oly módon,
hogy az általuk személyesen is ismert démont távozásra szólí­
tották fel.

Ben Temalion, takarodj! Ben Temalion, takarodj!38

Mózes ugyan szerepel a Bibliában mint csodatévő, de gyógyí­

tóként soha. Mégis, már az i. e. II. században, a zsidó hellénista
Artapanosz, akinek a zsidók történetéről szóló műve töredékei
csak a patrisztikai irodalom idézeteiben maradtak fenn, elmond
egy történetet Mózes egyik természetfeletti gyógyításáról. Mi­
után a börtönnek, ahová a fáraó vettette, az ajtaját egy égi kéz
kinyitja,39 Mózes egyenesen az uralkodó hálótermébe megy, és

35 Vö. fent, 29-30. o. A kézrátétel mint gyógyító módszer először a Septuagin-

tában jelenik meg (2 Kir. 5:11). A héber szöveg szerint Naamán annak a reményé­
nek ad hangot, hogy Illés „elhúzza, meglengeti" kezét a leprával fertőzött testrész
fölött, a görög fordító azonban ezt az igét a „ráteszi a kezét" kifejezéssel fordítja.
36 Vö. Márk 5:23; Máté 9:18; Márk 6:5.
37 Márk 1:25; Lukács 4:35; Márk 9:25; Máté 17:18; Lukács 9:42. - Néhány kivétel
is van. A süketnéma meggyógyítását leíró epizódban a szóbeli parancs és testi
kontaktus együtt fordulnak elő (vö. Márk 7:32-33). S ha az ima mint a gyógyítás
egyik eleme hiányzik is az evangéliumokból, a kézrátétellel kapcsolatban ez is
megjelenik a gyermekek megáldása jelenetben, Máténál (Máté 19:13). Végül
pedig találunk egy olyan esetet is, amikor a szó gyógyító erejét használja fel a
sorvadt karú férfi meggyógyításánál. Vö. fent, 36. o.
38 bMeil. 17b.
39 Érdemes ezt összevetni Péter Agrippa börtönéből való csodálatos kiszaba­
dulásának történetével (Ap. csel. 12:6-10).

88
felébreszti őt. A fáraót haragra lobbantja ez a váratlan látogatás,
és mérgesen - kétségkívül azért, mert Mózes megzavarta álmát
- megkérdezi Izráel Istenének nevét, hogy megátkozhassa. Ami­
kor Mózes a fülébe súgja a Tetragrammatont, a fáraó élettelenül
hanyatlik hátra. De Mózes, előrevetítve Jézusnak a Jairus leányát
feltámasztó cselekedetét,40 felemeli és életre kelti a fáraót.41
Dávid - akinek hárfajátéka, úgymond, lecsitította a Saul ki­
rályban lakozó gonosz lelket42 - az egyetlen bibliai hős, akit a
Biblia mint egyfajta démonűzőt is ábrázol. Egy i. sz. I. századi
szerző, Pszeudo-Philón a hárfajátékos-hagyománynak megfele­
lően ábrázolja Dávidot, ám a Bibliai régiségek könyvében idéz
egy állítólag Dávid által a gonosz féken tartására írt költe­
ményt.43
A teremtés művének felvázolásával induló költemény emlé­
kezteti a gonoszt „a hozzád hasonló lelkek törzséinek alsóbb­
rendű helyzetére, és arra, hogy a pokol világát egy napon
Dávid leszármazottja pusztítja el. Ezek után a költemény két
parancsot ad:

Most pedig szűnj meg zaklatni, hiszen alsóbbrendű teremt­

mény vagy!44

Emlékezz a pokolra, amelyben jársz!45

Egy másik, a gyógyítási képességgel posztumusz felruházott

bibliai alak, Dániel, aki ebben a minőségben egy rendkívül fon­
tos, de sajnos nagyon megrongálódott, a qumráni 4. számú

40 Vö. Márk 5:41.

41 Vö. Praeparatio evangelica TX. 29,24-25, Eusebias Werke (ed. K. Mras) VIII
(Akademie-Verlag, Berlin, 1954). Vö. Alexandriai Kelemen, Stromata I, 23:154,
2-3. Artapanoszhoz lásd A.-M. Denis, Introduction aux pscudcpigraphes grecs d'An­
cien Testamcnt (Brill, Leiden, 1970), 255-257. o.
42 1 Sám. 16:14-23.
43 LÁB 60:1-3.
44 „Nunc molesta esse noli tamquam secunda creatura."
45 „Memorare tartari in quo ambulas." -M . Philonenko a messiással azonosítja
Dávid leszármazottját, aki tői a Sátán legyőzését várták. Remarques sur un hymne
essénien de charactere gnostique, Semitica 11 (1962), 52. o.; M. R. James viszont
úgy értelmezi az utalást, hogy az Salamonra vonatkozik, The Biblical Antiquities
ofPhilo (S. P. C. K., London, 1917). Lásd még, L. H. Feldman, Prolegomenon a mű
reprint kiadásához (Ktav, New York, 1971), CXXXIX-CXL. o.

89
barlangból származó, „Nabunáid imája"46néven ismert töredék­
ben szerepel. Bár a rendelkezésünkre álló kézirat töredékeiben
egyszer sem tűnik fel Dániel neve, semmi kétségünk nem lehet
afelől, hogy őróla van szó. A mű alkotóját a Dániel könyvének
4. fejezetében taláható Nebukadneccar-történet ihlette meg.47489A
legfontosabb részlet így hangzik:

Hét éven át szenvedtem borzalmas fekélytől, és egy gazer

megbocsátotta bűneimet. Ez (az ember) zsidó volt, (a Júda fiai)
közül, (és így szólt:) Jegyezd fel mindezt írásban, hogy (di­
csérd és magasztald) a (Legmagasabb Isten) nevét.

A szövegben a királyt meggyógyító és bűneit megbocsátó

zsidóra utaló gazer szó négyszer fordul elő Dániel könyvében,46
minden esetben a varázslókat és asztrológusokat jelölő főnevek­
kel együtt, és a „jövendőmondó", illetve „jós" szavak pejoratív
jelentésével. A qumráni szövegben ilyen jelentés egyáltalán nem
kapcsolódik a szóhoz. Ha elfogadjuk A. Dupont-Sommer értel­
mezését, akkor ebben az iratban a gazer egyszerűen démonűzőt
jelent.'19 Továbbá, mivel a terminus igei gyökének jelentése „el­
rendel", a gazer olyan démonűző, aki megparancsolja a gonosz
léleknek, hogy távozzon. Egy hamarosan megvizsgálandó tör­
ténetben Hanina ben Dosza ezt a bizonyos igét használja egy a
démonok királynőjének adott parancsban.50
Meg kell jegyeznünk azonban azt, hogy bár a qumráni ábrá­
zolás logikai kapcsolatot hoz létre a gonosz, a bűn és a betegség
között, mégis elliptikus történettel van dolgunk. Az elbeszélő
említést tesz a király betegségéről, anélkül, hogy meghatározná
a betegség okát; az démonűző viszont nem a démon elűzését
hajtja végre sikeresen, hanem megbocsátja a szenvedő bűneit.
Olyan szoros kapcsolat volt tehát a három jelenség között, hogy
magától értetődő módon ugrik a történet az első lépcsőfokról a

46 Vö, J. T. Milik, Priere dcNabonide, RB 63 (1956), 407-411. o.; DSSE 229. o. Lásd
még A. Dupont-Sommer, The Essene Writings f rom Qumran (Blackwell, Oxford,
1961, és Peter Smith, Gloucester, Mass.), 321-325. o.
47 A kézirat címfeliratot is tartalmaz, ezt egy önéletrajzi beszámoló követi. A
kettő együttvéve repetitív, s így számos hiány rekonstruálására szolgálnak.
48 Dán. 2:27; 4:4; 5 :7 ,11.
49 Op. cit., 322. o. 3. jegyzet.
30 Vö. bPesz. 112b. Lásd alább, 208-209. o.

90
második kihagyásával a harmadikra: egy démonűző feloldozott
bűneim alól, és én felgyógyultam betegségemből.
Különös értékkel bír ez a szerencsésen fennmaradt töredék,
amennyiben új megvilágításba helyezi a béna férfi meggyógyí-
tásáról szóló ellentmondásos evangéliumi történetet.51 A Nabu-
náid-történet mellé helyezve semmi különleges újdonság vagy
egyediség nincs Jézus szavaiban: „Fiam, bűneid bocsánatot
nyertek." Az írástudók istenkáromlásnak bélyegzik szavait, ám
Jézus számára - a qumráni töredék szerzőjéhez hasonlóan - a
„megbocsátani" szó a „meggyógyítani" szinonimája, és a kifeje­
zést ebben az értelemben használja.

„Azért pedig, hogy megtudjátok: az ember fiának van hatalma

bűnöket megbocsátani a föld ön" - mondta Jézus a béna férfinak -,
neked mondom, kelj fel, fogd az ágyadat, és menj haza."

A qumráni töredékben szereplő cselekvő, egyes szám harma­

dik személyei kifejezéssel: „megbocsátotta bűneimet", szemben
az evangélium a nagyobb óvatosságot kifejező passzív alakot
használja: „bűneid megbocsáttattak". A passzív alak nem sejtet
Istennel szembeni tiszteletlenséget, s azt sem sugallja, hogy a
beszélő isteni státust követelne magának. Az írástudók felhábo­
rodásának legfőbb oka az lehetett, hogy az általuk használt jogi
nyelv erősen eltért a Jézus által használttól. Bárhogy volt is ez,
tény, a rabbik még az i. sz. II—III. században is hangot adtak
annak a véleménynek, hogy senki nem gyógyulhat fel betegsé­
géből mindaddig, amíg bűnei bocsánatot nem nyertek.52

ZSIDÓ KARIZMATIKUSOK

Az evangéliumokban Jézus olyan személyként jelenik meg előt­

tünk, akinek nem titkos forrásokból, hanem az Istennel való
közvetlen kapcsolatából eredő természetfeletti képességei bizo­
nyítják, hogy valóban hiteles karizmatikus személyiség, az év­
százados prófétai hagyomány valódi örököse. Elmondhatjuk-e
ezt más kortárs személyiségekről is?

5! Márk 2:2-12; Máté 9:1-8; Lukács 5:17-26.

S2bNed.41a.

91
 A válasz: igen. Sőt anélkül, hogy eltérnénk jelen vizsgálódá­
sunk tárgyától, a valódi Jézus keresésétől, nagyon is helyénvaló
az Isten embereinek és a Második Templom utolsó szakaszában
Palesztina vallási életében játszott szerepüknek a vizsgálata.53

1. H oni

Az ókori haszidim vagy kegyesek egyik fő jellemzője, hogy úgy

tartották, imáik mindenhatók, és csodatetteket tudnak végrehaj­
tani. Az egyik legismertebb, bár az újszövetségi tudomány szem­
pontjából talán nem a legfontosabb ilyen személyiség az i. e. I.
században működő szent férfiú, a rabbik által Kör-vonónak,
Josephus által pedig Óniásnak, az Igaznak nevezett Honi volt.54
Honi személyének megértéséhez emlékeztetnünk kell arra,
hogy Illés próféta korától kezdve55 a zsidó hiedelem szerint a
szent férfiak természeti jelenségeket is befolyásolni tudtak aka­
ratukkal. Éppen ezért a csodatévő hírében álló személyektől az
emberek elvárták, hogy a szárazság idején esőért könyörgő litur­
gikus imákon túl a közösség érdekében is, csalhatatlanságulcat
latba vetve, lépjenek közbe. Fennmaradt egy Honihoz intézett
kérelem a szenvedésektől való megszabadulásért, amelyet nem
sokkal Jeruzsálem Pompeius általi elfoglalását (i. e. 63) megelő­
zően terjeszthettek elő.

így szóltak egyszer Honihoz, a Kör-vonóhoz: „Mondj imát,

hogy essen az eső." Imádkozott, de az eső nem esett. Erre mit
csinált? Megvont egy kört, beleállt, és azt mondta az Isten
előtt: „Világnak Ura, gyermekeid hozzám fordultak, mert
olyan vagyok előtted, mint a Te házadnak fia. A hatalmas
névre esküszöm, hogy addig nem mozdulok el innen, amíg

53 A témában a legfontosabb monográfia változatlanul A. Büchler, Types of

Jewish-Palestinián Piety front 70 B. C. E. to 70 C. E. (Jews' College, London, 1922).
A nagy hírű tudós legtöbb művéhez hasonlóan ez a monográfia is inkább infor­
mációk kincsestára, semmint az adatok alapos történelemkritikai értékelése. A
kérdés újabb vizsgálatához lásd G. B. Sarfatti, Pious Mén, Mén of Deeds and the
Early Prophets, Tarbiz 26 (1956-1957), 126-153. o. (héberül) és II-IV. o. (angol
nyelvű összefoglaló).
54 Vö. A. Büchler, id. mű, 196-264. o.
55 Vö. 1 Kir. 17:1.

92
 nem mutatsz kegyességet gyermekeid iránt." Ekkor elkezdett
szemerkélni az eső. „Nem ezt kértem - mondta - hanem esőt,
amely megtölti a ciszternákat, mélyedéseket és barlangüregeket."
Erre felhőszakadás kezdődött. „Nem ezt kértem, hanem a kegye­
lem, áldás és ajándék esőjét." Erre elkezdett rendesen esni az eső.5657

Honinak az ebben a jelenetben leírt furcsa viselkedése

könnyen félreértelmezhető. Istennel szembeni viselkedése tisz­
teletlennek tűnik fel; mint később látni fogjuk, nemtetszést vál­
tott ki nemcsak a kor vallási tekintélyeiből, hanem a későbbi
orthodox körökben is. Végül azonban még a Honit bíráló bölcsek
is a fárasztó és elkényeztetett gyermek és a szerető, türelmes apa
közti viszonyhoz hasonlították a szent férfiú és Isten kapcsolatát.
Honi korának vezető farizeus személyisége, Simeon ben Setah a
hagyomány szerint kijelentette:

„Mit tehetek veled én, hiszen bár terhére vagy Istennek, ő

megteszi, amit kívánsz, ugyanúgy, ahogy az apa megtesz
mindent, amit nyafogó kisfia kér?" 7

A Josephusnál szereplő Óniás lényegesen más, mint ez; cso­

dálatra méltó, hősi jellem, akinek jámbor pártatlansága haragra
ingerelte a politikai fanatikusokat közvetlenül azelőtt, hogy Ró­
ma először beavatkozott volna Judea belügyeibe, az Aiexand-
rosz Jannaiosz két fia, II. Hyrcanus és II. Arisztobulosz közt
kirobbant konfliktus idején. A rabbinikus történethez hasonlóan
Honi természetfeletti erejű könyörgő imája itt is magától értető­
dő dolog.

Élt egy bizonyos Óniás, aki - igaz és Isten előtt kedves férfiú
lévén - szárazság idején imádkozott Istenhez, hogy vessen véget
a szárazságnak, és Isten meghallgatta imáját, és esőt küldött.

Bár elrejtőzött, Hyrcanus emberei még rejtekhelyéről is elő­

hozták, hogy rávegyék, „átkozza meg Arisztobuloszt", abban
bízva, hogy az átok az esőért könyörgő imához hasonlóan hatá­
sos lesz.

56 mTaan. 3:8.
57 mTaan. 3:8.

93
 Amikor vonakodása és kifogásai ellenére a csőcselék arra
kényszerítette, hogy beszéljen, fölállt közöttük, és azt mondta:
„Ó, Isten, a Mindenség királya, mivel a mellettem álló embe­
rek a te néped, és akiket ostromolnak, a te papjaid, könyörögve
kérlek, ne hallgassd meg őket ezek ellenében, és ne teljesítsd,
amit ezek kémek amazok ellen."

A pártatlanságtól feldühödött „gonosztevők a zsidók között"

halálra kövezték Óniást.58
Érdemes felfigyelnünk a két ábrázolás közti eltolódásra: a
Misna nyíltan bírálja Honit, míg Josephus, a hellénisztikus olva­
sóközönség érdekében, teljes szívvel rokonszenvezik Honival.
Hasonlítsuk össze kiváltképpen a meglehetősen baljós héber
„Kör-vonó" jelzőt a görög „igaz és Isten előtt kedves férfiú"
kifejezéssel. Másrészt azonban helytelen volna, ha a rabbini-
kus gondolkodás Honival kapcsolatos barátságtalan főáram­
lata ellenére úgy határoznánk meg Josephus véleményét,
hogy az a hellénisztikus judaizmus álláspontját képviseli, és
ily módon szembeállítanánk Josephust a Talmuddal. Valójá­
ban vannak olyan fragmentumok is, amelyek sokkal kisebb
ellenszenvet jeleznek. Simeon ben Setah például kijelenti,
hogy a Biblia egy igéje, Példabeszédek 23:23, Honi személyében
teljesedett be/9 Úgyszintén egy Jób 22:28-hoz írt névtelen
kommentár, amely, a leírás szerint, a Szanhedrin tagjaitól
Honihoz küldött üzenet, és az i. sz. I. vagy II. századra datál­
ható, így szól:

Akármit parancsolsz is, az teljesülni fog: Parancsoltál a földön,

Isten pedig beteljesítette szavadat a mennyben.
És fény ragyogja be majd ösvényedet: Imáddal megvilágosítot­
tad a sötétségben lévő nemzedéket.60

Még határozottabb egy másik, ismeretlen szerzőtől származó

mondás a Midras Rabbában:5

5S Ant. 14,22-24.
59 mTaan. 3:8.
60 bTaan. 23a.

94
 Nem volt senki, aki Illéshez vagy Honihoz, a Kör-vonóhoz ha­
sonló módon állította volna Isten szolgálatába az emberiséget.61

A forrásokban Honira vonatkozóan nem találunk több infor­

mációt. Tudjuk, hogy Jeruzsálemben működött, az ott bekövet­
kezett erőszakos haláláig, de mivel mind a Misna, mind pedig
Josephus a Peszah ünnep tájára teszik az eseményeket, az is
könnyen lehetséges, hogy nem jeruzsálemi lakos volt, hanem a
városba érkező zarándok. Két unokája, leányának fia, Hánán, és
fiának fia, Abba Hilkia, szintén ismertek voltak esőcsináló ké­
pességeikről.62 A földrajzi vonatkozásokkal kapcsolatban érde­
mes megjegyezni, hogy egy párhuzamos szövegben Abba Hilkiát
nem név szerint, hanem „a Kefar Imiből való haszid" megjelöléssel
emlegetik; Kefar Imi egyébként ismeretlen falu, de előfordul gali-
leai kontextusban a jeruzsálemi Talmud szóban forgó szakaszá­
ban.6364*

2 . Hanina ben Dosza

Honi leszármazottainak, de még inkább magáriak Honinak Ga-

lileához fűződő kapcsolata csupán feltevésen alapul. A karizma­
tikus judaizmust Galileával összekapcsoló feltevést azonban to­
vábberősíti Hanina ben Dosza, az egyik legfontosabb, az i. sz. I.
századi karizmatikus irányzat megértésében nélkülözhetetlen
személyiség vitathatatlanul galileai háttere.6'1Mellesleg jegyzem
meg, hogy olyan szembetűnő hasonlóságok vannak közte és
Jézus között, hogy enyhén szólva furcsának tűnik, miért hanya­
golta el ennyire az újszövetségi kutatás a személyéhez kapcso­
lódó hagyományt.66

61 Gén. R. 13:7. Néhány kéziratban szerepel, Illés említése nélkül; vö. J. Theo-
dor - C. Albeck, Midrash Beresil Rabba I (Wahnnann, Jerusalem, 21965), 117. o.
62 bTaan. 23ab.
63 jTaan. 64b; vö. A. Neubauer, La géographie du Talmud (Michel Lévy, Paris,
1868), 261.0.
64 Az idevágó hagyományanyag teljes körű feldolgozásához lásd Hanina ben
Dósa című tanulmányomat, //S 23 (1972), 28-50. o.; és 24 (1973), 51-64. o.
63John Bowman, The Gospel ofMark (Brill, Leiden, 1965) című munkája egyike
a közelmúltban megjelent, ritkaságszámba menő kiadásoknak, amelyeknek in­
dexében számos utalás található Haninára. Ahogy várható volt is, D. Flusser
valamivel nagyobb helyet szentel Haninának, de a rabbinikus források beható
vizsgálata nélkül. Vö. Jesus, 6 9-70,93,95. o.

95
 Ki volt Hanina ben Dosza? A rabbinikus források elmondják,
hogy Arabban, egy Szepphórisz környéki galileai városban élt.66
A Názárettől körülbelül 16 kilométerre északra fekvő város
vallási vezetője, ahogy már említettük, valamikor az i. sz. I.
század folyamán, de az első zsidó háború kitörése előtt, nem
kisebb személyiség volt, mint Johanan ben Zakkaj. Egy adat arra
utal, hogy I-Ianina az ő tanítványa volt.67 Családjára vonatkozó­
an nem maradt fenn információ, de mindenképpen tévedés
volna túl nagy jelentőséget tulajdonítani apja görög nevének; a
Dosza (= Doszitheosz) még a rabbik körében sem volt ismeretlen
név, s e név viselése nem egyenlő a hellénisztikus kultúra átvé­
telével.
Azt, hogy Hanina az i. sz. I. században élt, közvetve, de
biztonsággal megállapíthatjuk abból, hogy a talmudi források
három olyan történelmi személyiséggel említik együtt, akik biz­
tosan ebben az időszakban működtek: Nehunia, egy templomi
hivatalnok, Rabban Gamaliél és Johanan ben Zakkaj.68 Ha - mint
ahogy ez eléggé valószínűnek látszik - a kérdéses Gamaliél az
idősebb Gamaliéllel azonos, akit Pál apostol a tanítómestereként
emleget,6970és nem ennek unokájával, II. Gamaliéllel, akkor Hani­
na működése minden valószínűség szerint az i. sz. 70 előtti
időszakra tehető. Ezt a véleményt alátámasztandó rá kell mutat­
nunk arra, hogy a források sehol sem említik Haninát a Jeruzsá­
lem eleste utáni eseményekkel kapcsolatban.711
Félretéve azokat a másodlagos történeteket, melyek szerint
Elanina nagybani csodatevőként működött, az elsődleges rabbi­
nikus hagyomány Planinát rendkívüli hittel és csodálatos gyó­
gyítói tehetséggel megáldott férfinek ábrázolja.

66 jBer. 7c; vö. bBer. 34b.

67 bBer. 34b. Arabhoz lásd M. Avi-Yonah, A List of Priestly Courses, IEJ 12
(1962), 137-139. o.; The Holy Land.. . A Historical Gcography, 97. o.
ClSVö. alább, 98-99. o. "
69 Ap. csel. 22:3.
70 A. Büchler, Types ofJewish-Palestinian Piety, 87. o.; és H. Danby, TheMishnah
(Oxford University Press, London, 1933), 799. o.; Hanina működését i. sz. 70
utánra teszik. Ha azonban elfogadjuk J. Neusner datálását, aki Johanan ben
Zakkaj galileai időszakát i. sz. 45 előttre teszi (vö. A Life of Rabban Yochanan ben
Zakkaj, 47. o), és feltételezzük a Johanan és Hanina közti mester-tanítvány kap­
csolatot, akkor utóbbi születési idejét, ennek megfelelően, i. sz. 20 körűire kell
helyeznünk. Ha mindez helytálló, akkor Hanina a szomszédos Názáretben mű­
ködő szent férfiú fiatalabb kortársa volt.

96
 Neve egy olyan történetben jelenik meg először a Misna egyik
fejezetében, ahol a leírás szerint a korai haszid egy teljes órát
töltött el azzal, hogy szívét a mennyei Atya felé irányítsa, mielőtt
ténylegesen imádkozni kezdett volna; a következő szabály sze­
rint összpontosított az imádságra:

Ha a király üdvözli őt, akkor sem válaszol az üdvözlésre. Ha

egy kígyó tekeredik bokája köré, akkor sem szakítja félbe
imáját.

Kiválasztottunk egy epizódot Hanina életéből, amely ezt a

jellemzést szemlélteti.

Miközben Rabbi Hanina ben Dosza imádkozott, egy mérges

csúszómászó7172 belemart, ám ő nem szakította félbe imáját. (A
nézelődők) elmentek, és ugyanezt a „kígyót" élettelenül talál­
ták üregének bejáratánál. „Jaj annak az embernek - kiáltottak
fel - , akit egy kígyó megmar, de jaj annak a kígyónak, aki
Rabbi Hanina ben Doszát marta meg."73

Nem nehéz kitalálni, hogy Haninának semmi baja nem esett, s

amikor később tudtára adták a szörnyű eseményt, a beszámoló
szerint kijelentette:

Gonosz dolog történjen velem, ha bármit is éreztem, mialatt

szívemben az imára összpontosítottam.

A történet egy másik változatában, amikor Haninának meg­

mondták, hogy egy kígyó van ott, kérte, hogy vezessék az üreg­
hez, s ott lábát az üregbejáratára helyezte. Mire a kígyó megmar­
ta, ám ő sértetlen maradt. A kígyó azonban azonnal elpusztult.
Akkor Hanina így szólt:

Nem a kígyó az, ami öl, hanem a bűn.74

71 mBer. 5:1.
73 A szövegben használt terminusok nem egészen érthetőek, de valószínűleg
egv igen veszedelmes kígyót jelölnek.
73 jBer. 9a; tBer. 2:20; bBer. 33a.
74 bBer. 33a.

97
 A történetben rejlő üzenet értelmét, vagyis azt, hogy az Istenbe
vetett teljes bizalom és a Vele való egyesülés sérthetetlenné teszi
a szent embert, könnyen felismerjük, ha megértjük, hogy a Ha-
nina által megvalósított eszmény nem áll messze attól, amelyet
Jézus állított tanítványai elé.

„Azokat pedig, akik hisznek, ezek a jelek követik: kígyókat

vesznek kezükbe, és nem árt nekik."75

Hanina közbenjárását leginkább betegségek esetében kérték.

Oly nagy volt a híre, hogy korának kiemelkedő személyiségeiről
is feljegyezték, hogy kérték Hanina segítségét. Annak ellenére
azonban, hogy később mint nemzedéke megmentőjét és jótevő­
jét tisztelték, egyes jelek arra mutatnak, hogy a kortárs farizeus
irányzat vezető alakjai és a későbbi, intézményesített rabbinikus
irányvonal képviselői fenntartásokkal voltak Hanina ben Dosza
személye iránt.
Amikor közössége vezetőjének, Johanan beír Zakkajnak fia
megbetegedett, egy tudósítás szerint az apa a következőképpen
beszélt az ifjú Haninához:76

„Hanina, imádkozz fiamért, hogy életben maradjon." Fejét

térdei közé hajtotta, és imádkozott;77 és a fiú életben maradt.

Bár magát a gyógyulást, hallgatólagosan, Istennek tulajdoní­

tották, Johanannak az eset után elhangzott szavai közvetve arra
utalnak, hogy Hanina hatással volt az égi döntésre:

Ben Zakkaj is naphosszat térdei közé fogta fejét, mégsem

fordult feléje figyelem.

A csodatévő férfi fensőbbségének ezt az alázatos elismerését

Johanan pillanatnyilag elveszített tekintélyének helyreállítása
ellensúlyozza. Féltékeny felesége azon kérdésére, hogy vajon
Hanina nagyobb-e, mint ő, Johanan így válaszol:

75 Márk 16:18; Lukács 10:19; vö. Ap. csel. 28:3-5.

76 bBer. 34b.
77 Vö. 1 Kir. 18:42.

98
 Nem; ő olyan, mint a király előtt álló szolga, én pedig olyan
vagyok, mint a király előtt álló herceg.

Hanina a galileai haszid, főként annak köszönhette hírnevét,

hogy a helyszíntől távol is képes volt gyógyítani, és meg tudta
nevezni az alkalmazandó gyógymódot. Az e vonatkozásban
legjellemzőbb történet a híres Gamaliél fiának meggyógyítását
beszéli el. A fiú halálos láztól szenvedett. A jeruzsálemi farizeu­
sok vezetője elküldte tehát két tanítványát Hanina távoli ottho­
nába, Hanina pedig felment felső szobájába, és imádkozott, majd
e szavakkal tért vissza:

Menjetek haza, mert a láz eltávozott tőle.

A kétkedő és kritikus fiatal rabbik megkérdezték Haninát:

Talán próféta vagy?

Ő szerényen így válaszolt:

Nem vagyok sem próféta, sem pedig próféta fia, de ily módon
találtam kegyet. Ha ajkaimon folyékony az ima, tudom, hogy
ő (a beteg) is kegyet talál; ha nem, akkor tudom, hogy (a
betegség) végzetes.

A válasz nem elégítette ki a küldötteket, ezért lejegyezték az

állítólagos gyógyulás napját és óráját, és jelentették a dolgot
Gamaliélnek, aki örömmel és bámulattal igazolta a leírtakat.

Nem vettetek el belőle, és nem is adtatok hozzá, hanem pon­

tosan így történt. Ebben az órában távozott el tőle a láz, és vizet
kért tőlünk, hogy igyék.78

A római százados fiának (vagy a királyi hivatalnok fiának)79

távolról való meggyógyítása ugyanebbe a kategóriába tartozik,
s egy karizmatikus módszernek elismert eljárást illusztrál. Nem
érdektelen rámutatnunk, hogy a beszámolók szerint mind Ha-

78 bBer. 34b; jBer. 9d.

79 Máté 8:5-13; Lukács 7:1-10; János 4:46-53.

99
rúna, mind Jézus megérezték gyógyításuk eredményességét:
Hanina az imájának folyamatosságából, a betegekkel általában
fizikailag is érintkező Jézus pedig abból, hogy úgy érezte, „erő
áradt ki belőle".80
A betegek meggyógyításán kívül Hanina ben Doszát mint a
gonosz lelkek által életveszélyben lévők81 megszabadítóját is
tisztelték. A Talmudban fennmaradt egyik hagyomány szerint
egy éjszaka, amikor - megszegve a farizeusok viselkedésének
szabályait82 - Hanina egyedül sétált az utcán, találkozott vele a
démonok úrnője. Idejében felismerve Haninát, a démonok úrnő­
je így szólt hozzá:

Ha nem figyelmeztettek volna az Égből: „Őrizkedj Hanina ben

Doszától és tanításaitól!", bajt okoztam volna neked.

Hanina válasza így hangzott:

Ha ilyen nagy tiszteletnek örvendek az Égben, akkor elrende­

lem, hogy soha többé ne járkálj lakott területen!83

Honihoz hasonlóan Haninának is a természeti jelenségekre

gyakorolt hatás képességét tulajdonították. Egyszer, egy hosszú
szárazságot követő felhőszakadás alkalmával, hazafelé menet
így szólt Istenhez:

A mindenség ura, az egész világ kényelemben van, Hanina

pedig gyötrődik.

Az eső azonnal elállt, s Elanina hazáig nem ázott meg. Ezután

így imádkozott:

A mindenség ura, az egész világ gyötrődik, Hanina pedig

kényelemben van.

80 Márk 5:30; Lukács 8:46.

81 bBK 50a; bjeb. 121b.
82 Vő. bBer. 43b.
a’ bPes. 112b. A beszámoló egyik érdekessége, hogy a Hanina szent voltát
tudtul adó égi hangot, a leírás szerint, egy gonosz szellem is hallotta, és meg is
értette. Az evangéliumi párhuzamhoz lásd fent, 33. o.; Vö. még alább, 264. o.

100
 Abban a pillanatban ismét eleredt az eső.84

A zsidó csodatévők és szent emberek tevékenységével foglal­

kozó jelen áttekintésünk egyik fontos tanulsága az, hogy a köz­
tudatban a karizmatikus személyiség image-a elválaszthatatlan
Illés próféta alakjától.85 Az előzőekben már bemutattuk, mi mó­
don kapcsolódott Honi alakja a legendás prófétához.86 A nagy
babilóniai tanító, RabS/ugyanilyen kapcsolatra utal - igaz, ellip­
tikusán - Hanina esetében is, ti. azt állítja, hogy bár a gonosz
személy prototípusa Aháb király, az emberiség jótevőjének pro­
totípusa nem Aháb kortársa, Illés, hanem a próféta későbbi
örököse, Hanina. Rab, kommentálva azt a rabbinikus mondást,
mely szerint a világ egyaránt teremtetett a teljesen igazak, de a
teljesen gonoszak kedvéért is, a következő megállapításra jut:

A világ csak Aháb, Omri fia és Rabbi Hanina ben Dosza

kedvéért teremtetett. Ahábnak ez a világ, Haninának pedig az
eljövendő.88

Előzetesen utalva egy a következő fejezetben vizsgálandó

tárgyra, helyénvalónak látszik ennél a pontnál megjegyezni,
hogy kortársai közül néhányan Jézust is azonosították Illés pró­
fétával.8'1
A haszid kegyesség másik fontos jellemzője a világi javak
megtagadása, s ennek leglényege fogalmazódik meg a követke­
ző kijelentésben:

Ami az enyém, az a tied, és ami a tied, az a sajátod.90

84 bTaan. 24b; bjoma 53b.

85 Vő. 1 Kir. 17:1; 18:45.
86 Vö. fent, 95. o.
S/ A hagyomány szerint Rabbi Júda, a Fejedelem tanítványaként, lelkesen
gyűjtötte a galileai hagyományanyagot.
88 bBer. 61b. Egyéb idevágó mondások: „Mindennap egy égi hang hallatszott
[a Hóreb-hegyről], és ezt mondta: Az egész világ csak fiam, Hanina miatt van
még meg." (bTaan. 24b; bBer. 17b; bHul. 86a, Rab által közölt mondás.) Egy i. sz.
IV. századi tanító, Rabbi Dimi ábrázolásában Hanina az olyan ember prototípusa,
akinek köszönhetően Isten valamennyi kortársát kedvezően bírálta el (bHag.
14a).
89 Vö. Márk 8:28; Máté 16:14; Lukács 9:8,19. Lásd fent, 56. o. és alább, 125-126. o.
90 mAb. 5:10.

101
 A hagyomány szerint Hanina is azok közé tartozott, aki, fe­
leségének nemtetszése mellett, teljes szegénységben élt.91 Egy
fiatal kortársa, Rabbi Eleázár Módiimból úgy tekintett Haninára
és a hozzá hasonlókra, mint „a bűnös hasznot gyűlölő igaz
emberek"92 megtestesítőire; ezek az emberek, úgymond, „gyű­
lölték saját pénzüket, sőt még ennél is tovább menve el, más
emberek mammon]át"93Ugyanez az Istenbe vetett teljes bizalom
által ösztönzött felfogás, vagyis a kapzsiság teljes hiánya és a
szegénység határozott elfogadása adja Jézus szemléletének és
működésének fundamentumát.

„Ezért mondom nektek: ne aggódjatok életetekért, hogy mit

egyetek, és mit igyatok, se testetekért, hogy mivel ruházkod-
jatok."94

Menj, add el, amid van, és oszd szét a szegények között."9596

„A rókáknak van barlangjuk, és az égi madaraknak van fész­

kük, de az ember fiának nincs hová fejét lehajtania."95

Jézus és Hanina, és minden kétséget kizáróan a haszidok

általában, teljes érdektelenséget mutatnak a jogi és rituális ügyek
iránt, s ennek megfelelően kizárólag az erkölcsi kérdésekre össz­
pontosítják figyelmüket. Sem a Misna, sem pedig a Talmud nem
idézi Haninát mint zsidó törvénytudó tekintélyt. Szerencsére
azonban Az atyák mondásai vagy Pirqé Aboth megőrizte Hanina
három logianját; mindhárom a spirituális elsőbbségek helyes
sorrendjénekfelállításávalfoglalkozik,97s így mindhárom fontos
az Újszövetség szempontjából. Elegendő, ha csak az első mon­
dást vizsgáljuk meg közelebbről:

Annak, akinek a bűntől való félelme előbbre való, mint a

bölcsessége, bölcsessége fennmarad; ám akinek bölcsessége

91 bTaan. 24b-25a.
92 Vö. Exod. 18:21.
93 Mekh. (ed. Lauterbach) II,,183. o.
94 Máté 6:25-33.
95 Márk 10:21.
96 Máté 8:20; Lukács 9:58.
97 mAb. 3:9-10.

102
 előbbre való, mint a bűntől való félelme, annak bölcsessége
nem marad fenn.9

A mondás modellje a következő bibliai idézet: „Az istenféle­

lem a bölcsesség kezdete."99 Jelen kontextusban a „bölcsesség"
egyenlő a Törvényben való jártassággal, az „istenfélelem" kife­
jezés azonban már bizonytalanabb, nem az önsanyargatás és a
lelkiismereti aggály negatív diszpozíciója, hanem a jó cselekede­
tek pozitív végrehajtása, amely elkerüli a bennük rejlő potenci­
ális bűnt. Ennek megfelelően a Misna például az alamizsna-adás
alkalmából említést tesz egy a Templomban lévő, „titkok kam-
rájá"-nak nevezett helyiségről, amelyet adományokkal töltöttek
meg, azzal a céllal, hogy megsegítsék a szégyenlősebbeket, akik
ily módon „titokban" vehettek az adományokból, anélkül, hogy
találkozniuk kellett volna az adományozókkal.100Ezeket a nagy­
lelkű adományozókat, akik határozottan elutasították hiúságuk
felébresztésének, illetve embertársaik megalázásának még a leg­
halványabb lehetőségét is, nevezik „istenfélőnek".
Jézus hasonló gondolkodásmódról tesz tanúságot, s még
hangsúlyosabban fogalmaz:

„Vigyázzatok: a kegyességeteket ne az emberek előtt gyako­

roljátok, hogy lássanak titeket; mert így nem kaptok jutalmat
mennyei Atyátoktól. Amikor tehát adományt adsz, ne kürtöl-
tess magad előtt, ahogyan a képmutatók teszik a zsinagógák­
ban és az utcákon, hogy dicsérjék őket az emberek. Bizony,
mondom nektek, megkapták jutalmukat. Te pedig, amikor
adományt adsz, ne tudja a bal kezed, mit tesz a jobb, hogy
adakozásod titokban történjék; a te Atyád pedig, aki látja, ami
titokban történik, megfizet neked."101

98
mAb. 3:9.
99
Péld. 9:10; Zsolt. 111:10.
100
mSek. 5:6.
101
Máté 6:1-4.

103
 JÉZUS ÉS A KARIZMATIKUS JUDAIZMUS

Egy a felhasznált források természete miatt részben hipotetikus­

nak megmaradó dolgozat számára kötelező minden óvatosság
mellett sem nevezhetők az előző oldalakon bemutatott hasonló­
ságok pusztán véletlennek. Az a következtetés látszik inkább
logikusnak, mely szerint Jézus személyét részben mint az I.
századi karizmatikus judaizmus részét, részben pedig mint a
korai haszidim vagy jámborok legkiemelkedőbb példáját kell
tekintenünk.
Elképzelhető, hogy könyörületességük és szeretetük váltotta
ki az emberek irántuk érzett szeretetét, de a legnagyobb hatást
az általuk végrehajtott „csodák"-kal gyakorolták. Amikor a rab-
binikus hagyomány megkísérli meghatározni Hanina szemé­
lyét, a „cselekedetek embere"-ként utal rá:

Amikor Hanina ben Dosza meghalt, a cselekedetek embere

múlt el.102

A „cselekedetek embere" kifejezés „csodatévő" értelmezését

kétségbe vonó újabb törekvések ellenére ez a magyarázat válto­
zatlanul megállja a helyét.103 Maguk az evangéliumok is alátá­
masztják ezt a jelentést, hiszen a „cselekedet" jelentésű görög
szót (ergon) hasonló értelemben, Jézus csodálatos gyógyításai­
nak jelölésére használják,104vagy Jézust a „próféta cselekedetben
és beszédben"105 kifejezéssel jellemzik.
Figyelemre méltó az is, hogy Josephus Testimoniuma. Jézust
mint „bölcs férfi"-t és „csodálatos cselekedetek" végrehajtóját
ábrázolja. Mmdkét jellemzés, de főként a második, jól beleillik a
történelmi kontextusba, s valószínűtlen az, hogy a jelzőket egy
későbbi keresztény hamisító eszelte volna ki és illesztette volna

102 mSzot. 9:15; tSzot. 15:5; jSzot. 24c; bSzot. 49b.

103 A hagyományos állásponthoz lásd Rasi bSzot. 49b-hez; A. Geiger, Urschrift
und Übersetzungen dér Bibéi (Hainauer, Brcslau, 1857), 126. o.; J. Levy, Neuhebrdi-
sches Wörterbuch III (Brockhaus, Leipzig, 1883), 197. o.; L. Blau, Zauberzvesen,
149. o., 5. jegyzet; K. Kohler, ]etv. Enc. V, 227. o. A hagyományos állásponttal
ellenkező véleményekhez lásd A. Büchler, id. mű, 83-87. o.; S. Safrai, The Teach-
ing of Pietists in Mishnaic Literature, JjS 16 (1965), 16. o.
104 Máté 11:2; vö. János 7:21, utalással János 5:l-9-re.
105 Lukács 24:19.

104
be a szövegbe.105*Ezt támasztja alá az is, hogy egy korai, kissé
kritikus hangvételű rabbinikus vélemény nemcsak Jézust, ha­
nem tanítványait is csodálatos gyógyító tevékenységük alapján
jellemzi.107
Tagadhatatlan, hogy a Második Templom korának utolsó két
évszázadában volt a karizmatikus judaizmusnak egy sajátos
irányzata. Ezeket a szent férfiakat az ősi prófétai hagyomány
tudatos vagy éppen mit sem sejtő örököseinek tekintették. Ter­
mészetfeletti erőiket az Istennel való közvetlen kapcsolatuknak
tulajdonították. Személyükben az ég és a föld közti, minden
intézményesített közvetítéstől független kapcsolat képviselőit
tisztelték.
Továbbá, bár erőszakot tennénk a forrásanyagon, ha azzal
érvelnénk, hogy mivel Jézus, Hanina ben Dosza és valószínűleg
Abba Hilkia is galileaiak voltak, a karizmatikus judaizmus kizá­
rólag északi jelenség, valószínűnek látszik, hogy ez a vallási
irányzat galileai gyökerekkel rendelkezett.
Azt azonban nyugodtan és joggal állapíthatjuk meg, hogy a
nem túl művelt módon vallásos galileai környezet könnyen
produkálhatott haszid típusú szent embereket, akiknek a tarto­
mányban elért sikere a galileai emberi természet egyszerű lelki
követelményének tulajdonítható, és talán annak az élő népha­
gyománynak, amely megőrizte a nagy próféta, Illés csodálatos
cselekedeteinek emlékét.

KARIZMATIKUSOK ÉS FARIZEUSOK

A haszidim és a fő vallási irányzatot képviselő farizeusok közti

viszony jellege még mindig vita tárgya, bár valószínűleg nem a
megfelelő okokból. 1922-ben A. Büchler, reagálva arra az akkor
meglehetősen elterjedt, ma már azonban elfogadhatatlan elmé­
letre, mely szerint az ókori haszidok esszénus szektariánusok
voltak, a tárgy rendkívül jó ismeretében és nagy lendülettel

105 Vö. Ant. 18,63. Ugyanez a kifejezés, a „csodatettek" jelenik meg Josephus-
nak a csodatévő Elizeusról szóló beszámolójában: „Prófétai hatalma folytán
megdöbbentő dolgokat és csodatetteket vitt végbe, melyeket az izraeliek meg­
őriztek dicső emlékezettel." (Ant. 9,182.) Lásd még Lukács 5:26.
107 Vö. tHul. 2:22.

105
próbálta bizonyítani, hogy Honi és a többi haszid „szigorú fari­
zeusok voltak, akik teljes szívvel kötődtek az Istenhez, és egész
lelkűkkel szolgálták embertársaikat".1118Ma a kutatók tartózkod­
nak az ennyire kategorikus megállapításoktól. S. Safrai például
kész elismerni, hogy a haszidok által tanított vallási gyakorlat
„rendkívül individuális, és időnként valóban szemben állt az
általában elfogadott vallással", valamint elismeri azt is, hogy bár
a rabbik tisztelték a haszidokat, nem azonosak velük.108109D. Flus-
ser egy .kissé más kontextusban szintén a „karizmatikus csoda­
tévők, és az intézményes judaizmus közti elkerülhetetlen fe-
szíiltség"-ről beszél.110
Valamennyi rendelkezésre álló bizonyítékot figyelembe véve,
ez az „elkerülhetetlen feszültség", helyesebben konfliktus, tény­
nek tekinthető. Szám szerint két okot lehet találni arra, miért
alakult ki konfliktus az alapvetően eltérő állásfoglalású, mégis
sok mindenben hasonló zsidó irányzatok között. Az első, bár
talán kevésbé fontos ok abban keresendő, hogy a haszidok nem
voltak hajlandók alkalmazkodásra a viselkedési és vallási elő­
írások megtartásában. A második ok abban rejlik, hogy a kariz­
matikusok korlátlan tekintélye veszélyt jelentett a már megala­
pozott vallási rend hívei számára. Egyáltalán nem meglepő
tehát, hogy a Honiról és Hanináról - és még inkább a Jézusról -
szóló történetekben gyakran jelen van, nyílt vagy kendőzött
formában, a helytelenítés, hiszen nem szabad elfelejtenünk,
hogy a rabbinikus hagyomány éppen az „orthodoxia" csatorná­
ján keresztül maradt fenn.
A konfliktus elsőként említett okát tekintve, Hanina nemcsak
azzal szegte meg a rabbinikus viselkedési szabályokat, hogy
egyedül sétált éjjel, hanem azzal is, hogy kecskéket tartott, amit
a Misna szerint nem lett volna szabad megtenni Palesztinában,
és odáig is elment, hogy egy kígyó tisztátalan tetemét hordozta
magánál.111 Rabbi Jósua ben Hanania egy másik hasziddal - aki

108 Typcs ofJewish-Palestinian Piety, 264. o.

109 Id. tanulmány, //S 16 (1965), 19-20,33. o.
110 Jesus, 56. o. A közelmúltban megjelent művében (The Rabbink Traditions
aboul the Pharisees III, 314. o.) J. Neusner olyan kívülállókról beszél, akiket „ana­
kronisztikusán és visszamenőlegesen »farizeussá tettek«, mint Honit és valószí­
nűleg Hanina b. Doszát".
Vö. fent, 97. o. - bTaan. 25a; mBK 7:7. - Vö. Lev. 11:29;bBer. 33a; vö. bHul.
127a.

106
pap is volt - kapcsolatban úgy találta, hogy az nemcsak ilyen
dolgokban volt fegyelmezetlen, hímem egyáltalán nem ismerte
a rituális tisztétalanságra vonatkozó bibliai törvényeket.112Meg­
int egy másikról tudott volt, hogy figyelmen kívül hagyta az
éjszaka folyamán fedetlen edényben tárolt folyadék használatát
tiltó misnai rendelkezést.113 A názáreti Jézus nagyon jól beleillik
ebbe a társaságba. Némelyekben felvetődhet, hogy egyes esetek­
ben a haszidok sokkal szigorúbban betartották a vallási előírá­
sokat, mint egy átlagos farizeus; Hanináról feljegyezték, hogy a
sabbat neki mindenkinél korábban kezdődött, és a legpontosab­
ban fizette a tizedet.114 Valójában azonban mindez lényegtelen,
hiszen meg sem közelíti azt, ami vallási felfogásuk középpont­
jában állt. Számukra periferikus jelentőségű volt mind a hanyag­
ság, mind pedig a pontosság: s ez az oka annak, hogy a társada­
lom erkölcséért felelős tradicionalisták azt gondolták, hogy a
haszidok tevékenysége az értékek és elsőséggel bíró dolgok
helyes rendjének aláaknázásával és megrontásával fenyeget.
A karizmatikusok Istenhez fűződő közeli és közvetlen kapcso­
latát s a szavaik hatásosságába vetett meggyőződésüket ugyan­
csak elítélték azok, akiknek tekintélye intézményesített források­
ból származott. Simeon ben Setah, a farizeusok vezető alakja az
i. e. I. században szívesen átokkal sújtotta volna Honit, ám nem
merte.115 Ugyanígy a Haninához intézett gúnyos kérdés - , „Ta­
lán próféta vagy?" - s az a kijelentés, hogy a „Fejedelem" Joha-
nan ben Zakkaj feljebbvalója volt Haninának, a „szolgá"-nak,
mind arra irányultak, hogy semlegesítsenek és kirekesszenek
egy nyilvánvalóan, de nem megállapíthatóan isteni eredetű ha­
talmat és tekintélyt.
Talán érdemes megfigyelnünk azt, hogy az egyetlen szféra,
amelyben a természetfeletti bizonyíték teljesen elfogadhatatlan
maradt, a törvénynek megfelelő életvitel (hálákká) szférája. En­
nek legtalálóbb illusztrációja egy legendás beszámoló a Rabbi
Eliezer ben Hyrcanus és kollégái között lezajlott, doktrinális
kérdésekről szóló vitáról. Miután már felsorolta összes érvét, és
még mindig nem sikerült meggyőznie kollégáit, Rabbi Eliezer

112 ARNa 28 (ed. S. Schechter), 28b. o.

1)3 mTer. 8:4; jTsr. 45c; jAZ. 41a.
114 jBer. 7c; jDem. 22a.
115 mTaan. 3:8; jTaan. 67a; bTaan. 23a.

107
benHyrcanus a szemük láttára csodatettet hajtott végre, ezt azok
azzal utasítottak el, hogy a csodáknak nincs helye egy jogi vitá­
ban. A kimerült Rabbi Eliezer ben Hyrcanus erre így kiáltott fel:
„Ha tanításom helyes, legyen ennek égi bizonyítéka!" Mire egy
égi hang kijelentette: „Mit tudtok felhozni Rabbi Eliezer ellen,
hiszen a tanítása helyes?" De még ezt az égi beavatkozást is
figyelmen kívül hagyták, mert a Bibliában az áll, hogy határoza­
tokat csak többségi szavazattal lehet hozni.111’
Mivel a hálákká a rabbinikus judaizmus sarokkövévé vált,
egyáltalán nem meglepő, hogy népszerű vallásosságuk vonz­
ereje ellenére Jézust, Haninát és a többieket lassan, de biztosan
a valódi tiszteletreméltóság határain kívülre szorították.

U6 bBM 59b. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy amikor Hillél és Sarnmaj
iskolái nem tudtak megegyezésre jutni dialektikai alapon, a hilléli álláspont
helyességét égi hang jelentette ki! Vő. jBer. 3b; bBer. 52a.

1.08
MÁSODIK RÉSZ
JÉZUS CÍMEI
Az eddigiek során arra a megállapításra jutottunk, hogy ha a
Jézus személyét és működését érintő evangéliumi beszámolót
elemezzük, majd lefejtjük róla a másodlagos jellegzetességeket,
és az elsődleges fontosságú elemeket a kortárs politika- és val­
lástörténetbe illesztjük, a názáreti Jézus egy galileai haszid leg­
nagyobb mértékben hiteles alakját ölti fel. Meg kell azonban
még vizsgálnunk azt, hogy a fenti alapvető meghatározásunk
elegendő lesz-e önmagában is, vagy esetleg kiegészítésre, il­
letve változtatásra szorul, ha Jézust beleállítjuk mindazokba
a speciális szerepekbe, illetve funkciókba, amelyeket a Biblia
és a poszt-biblikus zsidó hagyomány az i. sz. I. századi Palesz­
tinában reménykedve várt eszkhatologikus személyiségeknek
tulajdonít.
A messiás eljövetele vitathatatlanul az egyik eleme volt az
akkori zsidó hitvilágnak, csakúgy, mint az a meggyőződés, hogy
Illés vagy valamely más prófétai személyiség is szerepet kap
majd a nagy messianisztikus eseményben. Mégis, túl azon a
meggyőződésen, hogy különleges kapocs fűzi össze ezeket a
küldötteket egymással, illetve az Éggel, e kapocs pontos termé­
szete meghatározatlan maradt, s végeérhetetlen vita tárgyává
vált.
Nyilvánvaló, hogy az Újszövetség ezzel a problémakörrel is
foglalkozik. Az alapvető kérdés azonban az, hogy kinek tulajdo­
níthatók ezek a részletek? Magának Jézusnak? Közvetlen köve­
tőinek? A későbbi palesztinai zsidó (-keresztény) egyháznak?
Vagy a hellénisztikus nem zsidó egyháznak?
Egy dolgot mindjárt az elején tisztázni lehet: az első evangé­
listák nagyobb figyelmet fordítottak Jézus szavainak és tetteinek
írásba foglalására, mint a személyéhez kapcsolódó címek vizs­
gálatára és bemutatására. A teológiailag magasabb színvonalú,
Pál és János nevével jelzett iratok olyan szemléletmódról tanús­
kodnak, melynek középpontjába Jézusnak a megváltás örök
isteni tervében játszott szerepe került; s ez a szemlélet később, a

111
kereszténység alapvető hittételeinek kialakulása idejére minden
tekintetben kizárólagossá vált.
A következő oldalakon csak azokat a krisztológiai címeket
vizsgáljuk meg közelebbről, melyek explicite jelen vannak a
szinoptikus evangéliumokban, vagyis azokat, amelyekről felte­
hető, hogy magától Jézustól vagy palesztinai kortársaitól szár­
maznak; hangsúlyoznunk kell ugyanakkor, hogy a szinoptikus
hagyomány és a palesztinai szóhasználat közé tett egyenlőségjel
nem úgy értendő, hogy kizárjuk annak lehetőségét - sőt eseten­
ként tényét - , hogy az evangéliumi hagyományozás és szerkesz­
tés során ugyanaz a cím korszerűbb, nem palesztinai teológiai
mellékértelmet is kapott.
Nyilvánvaló, hogy az evangéliumi címek fejlődését vizsgáló
történész a teológustól teljesen eltérő módon közelíti meg a
tárgyat. Lehetséges ugyan, hogy utóbbi elismeri a doktrinális
fejlődés meglétét, ámde leszögezi azt is, hogy ez a fejlődés nem a
véletlen műve - az Újszövetségben, a patrisztikus gondolkodás­
ban, a zsinatokon és az egyházban végrehajtott módosítások
„genuin" jelenségek, ezeket az Isten sugalmazta, irányította,
védelmezte és teljesítette ki. Ezzel szemben a történésznek, lévén
feladata annak vizsgálata, hogyan lett a galileai Jézusból a ke­
reszténység Krisztusa, szükségképpen nagyobb súlyt kell he­
lyeznie a Jézushoz kapcsolódó, doktrinális szempontból alacso-
iryabb fokon álló hagyományanyagra, és ettől a ponttól elindul­
va kell megkísérelnie végigkövetni a teológiai változás egymást
követő lépcsőfokait. Miközben ezt teszi, különleges óvatosság­
gal kell kezelnie a nem közvetlenül a tárgyhoz tartozó párhuza­
mos kortársi szövegeket, nem tévesztve szem elől azt, hogy egy
bizonyos vallási cím jelentése sokkal inkább a kultúra és a tradi­
cionális szóhasználat függvénye, semmint az etimológiai je ­
lentésé. A görög nyelven Antiokhiában, Alexandriában vagy
Athénban, nem zsidó keresztények által használt címek, ami­
lyen, például az „uram", „Isten fia", nem ugyanazokat a gondo­
latokat ébresztik, mint a szavak héber vagy arámi eredetije a
palesztinai zsidók szóhasználatában. Elsődleges célunk tehát an­
nak meghatározása, hogyan kerültek be meghatározott vallási
címek az i. sz. I. századi galileai közegbe. Amennyiben ez meg­
valósítható, jó esélyünk van arra, hogy közelebb kerüljünk Jézus
és első tanítványai gondolkodásmódjához. A tágabb palesztinai
szóhasználat megismerése azonban Jézus kortársainak, a kérdé­

112
ses vallási címeket használó, valamint az ezeket elfogadó tanúk­
nak a gondolkodásmódjába enged bepillantást.
A következő öt fejezetben megvizsgálandó vallási címek kivá­
lasztásának kiindulási pontjául a Jézus és az apostolok között
Caesarea Philippinél elhangzott párbeszéd szolgált, Máté beszá­
molója szerint (16:13-22). A Mester a következő kérdéssel fordul
az apostolokhoz: „Kinek mondják az emberek az emberfiát'?" A
válasz: „Némelyek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek .. . vagy
valamelyik prófétának." Jézus további, az apostolok véleményét
tudakoló kérdésére Péter így felel: „Te vagy a messiás (Krisztus),
az élő Isten Fia." Amikor közvetlenül ezek után Jézus saját jövő­
beli mártíromságáról beszél, ugyanez a Péter szemrehányóan
így szól: „...Uram, ez nem történhet meg veled."
A legfontosabb megszólítási formákkal együtt négy más,
ezektől függő címet is megvizsgálunk; ezek: az „Úr" címmel
együtt a „rabbi" és a „tanító"címet; a „messiás" címmel a „Dávid
fia" címet; és az „Isten fia" címmel a „fiú" címet.

113
 IV. JÉZUS, A PRÓFÉTA

A téma szakértői sem tagadnák, hogy az evangéliumok Jézust

prófétaként ábrázolják, ám az a mód, ahogyan a megfelelő újszö­
vetségi részleteket kezelik, jelzi, hogy milyen nehézségekkel kell
szembenéznie a kutatónak, akinek azokat a történeti bizo­
nyítékokat kell elemeznie, melyeken saját hite nyugszik. Ezért a
kutatók hajlanak arra, hogy szelektív módon olvassák az evan­
géliumokat, vagy úgy módosítsák kutatásukat, hogy a számukra
nem megfelelő részletekről egyáltalán nem vesznek tudomást.
Ennek megfelelően tehát figyelmük nem arra a kérdésre össz­
pontosul, hogy próféta volt-e Jézus, s hogy mit jelentett a próféta
szerep az i. sz. I. századi Palesztinában, hanem sokkal inkább
arra, hogy Jézus a végső próféta volt-e. Természetesnek tartják,
és érveket hoznak fel amellett, hogy Jézus esetében ez a prófétai
szerep (a maga tisztaságában és egyszerűségében) - magasabb
rendű küldetését tekintve -jelentéktelen.1Nagyon kevés kortárs
szerző van, aki osztja R. Bultmann véleményét, vagyis különb­
séget tesz názáreti Jézus, a „tanító és próféta" konkrét történeti
alakja, illetve a zsidó eszkhatológia messiása között.2
Az igazság mégiscsak az, bár a teológusok igyekeznek elsik-
lani felette, hogy az Újszövetség kétféle prófétai küldetést tulaj­
donít Jézusnak. Mindkettőt vizsgálni fogjuk, tekintet nélkül arra,
hogy megfelelnek-e, vagy hasznosak-e a hit szempontjából. Má­
sokra vár annak mérlegelése, hogy melyek „a próféta fogalom
előnyei és hátrányai, ha Jézus személyének és tevékenységének

1Vö. például,H. Conzelmann, An Outline ofthc Theology ofthe New Testament

(SCM Press, London, 1969, és Harper & Row, New York), 85. o.; O. Cullmann,
The Christology ofthe New Testament (SCM Press, London 21963, és Westmins­
ter Press, Philadelphia), 30. o.; F. Hahn, The Titles of Jesus in Christology (Lut-
terworth Press, London, 1969), 352-406. o.; R. H. Fukker, The Foundations of
New Testament Christology (Fontana, London, 1969, és Scribner, New York),
127-129. o.
2 Theologie des Neuen Testamcnts (J. C. B. Mohr, Tübingen, s1965), 35-36. o.

115
kivételes jellegére" keressük a magyarázatot,3 és az is, hogy a
próféta fogalmat krisztológiai szempontból „meddő"-nek vagy
nem megfelelőnek minősítsék.45

A) A PRÓFÉTA JÉZUS

A szinoptikus forrásanyag elfogulatlan olvasásakor nyilvánva­

lóvá válik, hogy a Jézus galileai működését rokonszenvvel szem­
lélők őt vagy Keresztelő Jánosnak, vagy Illésnek, vagy prófétá­
nak tekintették, ’ s ezt a véleményt kétségkívül osztották Herodes
Antipas kíséretének tagjai, talán halványan utalva a próféta
redivivus fogalmára is.6 A jeruzsálemi bevonulás alkalmával a
tömeg így jelöli meg személyét: „Ez Jézus, a galileai Názáretből
való próféta".78Ehhez hozzá kell tennünk azonban, hogy a „pró­
féta" meghatározás nem pusztán megfontolt válasz egy specifi­
kus kérdésre, hanem spontán elismerés is azok részéről, akiknek
meggyőződése, hogy egy csoda szemtanúi lehettek. A naini ifjú
feltámasztásáról szóló beszámoló ezzel a megjegyzéssel zárul:

Félelem fogta el mindnyájukat, dicsőítették az Istent, és ezt

mondták: „Nagy próféta támadt közöttünk..."6

A Jézus prófétai tehetségével kapcsolatos népszerű hit negatív

bizonyítéka az a kétkedő, elutasító vagy egyenesen ironikus
magatartás, amelyet ez a meggyőződés Jézus ellenfeleiből vál­
tott ki. Farizeus vendéglátója, aki megdöbbenve szemléli, ahogy
Jézus megengedi egy prostituáltnak, hogy lábait olajjal megken­
je, kérdésessé teszi Jézus prófétai belátását:

„Ha ő volna ama próféta, tudná, ki ez, és tudná, hogy ez az

asszony, aki hozzáér: bűnös."9

3 O. Cullmann, id. mű, 43. o.

4 V. Taylor, The Names ofjesus (Macmillan, London and Toronto, 1953), 16-17. o.
5 Márk 8:28; Máté 16:14; Lukács 9:19.
6 Márk 6:15; Lukács 9:8.
7 Máté 21:11.
8 Lukács 7:16.
9 Lukács 7:39.

116
 Jeruzsálemben a főpapok és tanácsadóik nem merték letartóz­
tatni Jézust, mert bár nem sokat törődtek a nép véleményével,
mégis:

féltek a sokaságtól, mert az prófétának tartotta.10

Végül, amikor Jézust elfogják, szemeit bekötik és megkorbá­

csolják, elhangzik a Szanhedrin tagjainak11- vagy esetleg inkább
a főpap embereinek12- tulajdonított gúnyos kérdés:

„Nos, próféta, ki ütött meg téged?"13

Úgy tűnik fel, hogy az Újszövetség értelmezői által általáno­

san elfogadott feltevés szerint Jézus prófétai image-a a jószándé­
kú kívülállók körében született, ez az image azonban nem volt
elég jó, s közvetlen környezete sem tartotta megfelelőnek, ezért
a próféta megjelölést alkalmasabb címekre cserélte fel. Hogy ez
a valóságban nem így történt, azt az egyik emmauszi tanítvány­
nak tulajdonított megemlékezés illusztrálja, két nappal Jézus
halála után. Kleopás így beszél Jézusról:

„Próféta volt, szóban és tettben hatalmas Isten és az egész nép

előtt."14

Úgyszintén az egyik legkorábbi „krisztológia", amely az

Apostolok cselekedeteiben maradt fenn, a doktrína már megmu­
tatkozó fejlődése ellenére megelégszik azzal, hogy Jézust Mózes­
hez hasonló prófétának képzelje el.15
Még nagyobb jelentősége van annak, hogy a követők és
tanítványok Jézusról alkotott véleménye láthatóan megegyezik
Jézusnak saját magáról alkotott nézetével. Egy mindhárom
evangélista által idézett kijelentés, valamint egy csak Lukácsnál
fennmaradt mondás szerint Jézus nemcsak hogy prófétának

10Máté 21:46; lásd még Márk 11:32; Máté 14:5; Lukács 20:6 Keresztelő Jánossal
kapcsolatban.
“ Máté 26:68.
12 Márk 14:65.
13 Lukács 22:64.
14 Lukács 24:19.
15 Ap. csel. 3:22. skk.; 7:37. Vő. alább, 129. o.

117
tartotta önmagát, de minden kellemetlenséget, ami vele történt,
a próféta sorsnak tulajdonított. Názáretben a következő szavak­
kal lesz úrrá a családjának elutasító magatartása felett érzett
csalódottságán:

„A prófétát mindenütt tisztelik, kivéve a hazáját, rokonságát

és saját házát."16

Ugyanilyen szellemben minősíti jelentéktelennek azt a hírt,

mely szerint Galilea tetrarchája, Herodes Antipas elhatározta,
hogy megöleti őt:

„Lehetetlen, hogy próféta elvesszen másutt, mint Jeruzsálem­

ben."17

Kétségkívül túlzás volna azt állítani, hogy Jézus határozottan

prófétának nyilvánította magát, hiszen egyik mondás sem vala­
mely ezzel kapcsolatos egyenes kérdésre válaszol; sőt mindkettő
létező, ám más módon nem fennmaradt mondások visszhangja
is lehet. A tartalom azonban indirekt módon legalábbis megerő­
sítő hatású: Jézus meg volt győződve önmaga próféta voltáról, s
ez számára elég szilárd előfeltétel volt ahhoz, hogy következte­
tést vonjon le belőle.
A tanítványoknak tulajdonított kijelentés az emmauszi úton -
„cselekedeteiben hatalmas próféta" - és a Jézus önértékelésére
következő szavak - „nem tudott csodát tenni" Názáretben18 -
arra utalnak, hogy a „próféta" és „csodatévő" kifejezéseket Jézus
és követői mint szinonimákat használták. Ez a szokatlan szó­
használat figyelmet érdemel, mert amikor Jézus ellenfelei kriti­
kus hangon beszélnek a prófétaság eszméjéről, szavaikból telje­
sen hiányzik a csoda eleme. A farizeus házigazda és a gúnyolódó
szolgák számára a prófétaság pusztán intellektuális adottság, és
magában foglalja bizonyos titkok tudását is.
Mivel prófétai küldetését lényegében a karizmatikus tevé­
kenység alkotta, Jézust mind ő maga, mind pedig tanítványai
Illéssel és Elizeussal, az inter-testamentális judaizmusban leg­

16 Márk 6:4; Máté 13:57; Lukács 4:24.

17 Lukács 13:33.
18 Márk 6:5; Máté 13:58.

118
inkább csodatevőként számon tartott bibliai személyiségekkel19
tartották egyenrangúnak. Azon túl, hogy több evangéliumi el­
beszélés is a Királyok könyvének párhuzamos történetein alapul
- a naini özvegy fiának feltámasztásáról szóló történetet össze
lehet vetni Illésnek Careptában, Elizeusnak pedig Sunemben
végrehajtott hasonló cselekedeteivel,20 a csodálatos kenyérsza­
porítást pedig azzal a történettel, mely szerint Illés száz embert
látott el táplálékkal21- , Jézus nyíltan elismeri, hogy van összekö­
tő kapocs közte és a két másik próféta között, amikor Názáretből
való távozásakor Illést és Elizeust idézi fel, mint a saját hazájuk­
ban meg nem becsült próféta mintáit:

„Egy prófétát sem ismernek el saját hazájában. Sok özvegy­

asszony élt Izraelben. .. Illés napjaiban,... de egyikükhöz sem
küldetett Illés, csak a Szidónhoz tartozó Careptába egy öz­
vegyasszonyhoz. Sok leprás volt Izraelben Elizeus próféta
idejében, de egyikük sem tisztult meg, csak a szíriai Naamán."22

Egy ilyen párhuzam, főként az Illéssel való összekapcsolás

nyomán felmerülhet a kérdés: hogyan viszonyult Jézus prófétai
hírneve és öntudatossága a karizmatikus haszid koncepciójá­
hoz. Emlékeztetünk itt arra, hogy Hanina ben Doszától, amikor
a gyógyítás helyszínétől távol kijelentette, hogy a gyógyítás az
általa elmondott ima eredményeképpen sikerrel járt, megkér­
dezték, hogy próféta-e.23 De a szokatlan imádkozási testtartás,
amelyben elhelyezkedett - fejét a térdei közé hajtotta -, tulajdon­
képpen Illés imitálása volt,24 és a felhőszakadás megállítása is
még inkább Illés prófétához kapcsolja Hanina ben Doszát.25
Rövidre fogva tehát, úgyszólván vitán felül áll az, hogy vagy a

19 Vö. Ben Szira 48:1-14. Vö. G. B. Sarfatti, Pious Mén, Mén of Deeds and the
Early Prophets, Tarbiz 26 (1956-7), 144-145. o.
2(1Lukács 7:11-17; 1 Kir. 17:17-24; 2 Kir. 4:18-38.
21 Márk 6:31-44; Máté 14:13-21; Lukács 9:10-17; Márk 8:1-10; Máté 15:32-39;
2 Kir. 4:42-44.
22 Lukács 4:25-27; 1 Kir. 17:9; 2 Kir. 5:14. - Kétséges, hogy az Illés-epizód
hatással lett volna Jézus negyven napi böjtjére (1 Kir. 19:8; Máté 4:2). Vö. B.
Gerhardsson, The Testing ofGod's Són (Gleerup, Lund, 1966), 43. o.
23 Vö. fent, 99. o.
24 Vö. fent, 98. o.
25 Vö. fent, 101. o.

119
csodatévő haszid tekintette példaképének Illés prófétát, vagy
éppen őrá tekintett saját nemzedéke úgy, mint egy újabb Illésre.
A fentiek megállapítása után rendkívül fontosnak tartjuk hang­
súlyozni, hogy ez a kapcsolat a bibliai múlt valóságos történeti
Illés prófétájával áll fenn, nem pedig a messiási korban majd
visszatérő Illés alakjával, s ez talán azt is sugallja, hogy a haszid
képzet eszkhatológiai elképzeléssel való összekapcsolás nélkül
élt - vagy élhetett. Joggal állíthatjuk tehát, hogy az ezzel párhu­
zamos újszövetségi problémát a karizmatikus judaizmus keretei
közé helyezve, annak érdekében, hogy a Jézusra mint prófétára
vagy mint Illésre vonatkozó utalások értelmet nyerjenek, nem
kell visszatérnünk az olyan eszkhatologikus fogalmakhoz, mint
a kinyilatkoztatás végső közvetítője vagy a messiás előhírnöke.
A kortársak Jézus karizmatikus prófétaságába vetett hite oly­
annyira hitelesnek tűnik fel, főként a Honi-Hanina hagyomány­
kor fényében, hogy a helyes történelmi kérdés valójában nem az,
hogy divatban volt-e valaha is egy ilyen nem dogmatikus gali-
leai eszme, hanem az, hogy ez az eszme hogyan és milyen
hatásra hajolt el az eszkhatológia felé.

B) A PRÓFÉTA A POSZT-BIBLIKUS JUDAIZMUSBAN

Az izráeli monarchia kezdeteitől (i. e. X. század) különböző

formákban virágzó prófétai mozgalom a babiloni fogságot (i. e.
VI. század) követő korszakban véget ért. A prófétai hagyomány
utolsó képviselőinek, Haggajnak és Zakariásnak tulajdonított,
a prófétai irodalomhoz tartozónak minősülő könyvek még
bekerültek a bibliai kánonba, de velük ez a műfaj lezárult, s a
homályba burkolózó próféta, Maleákhi könyve az utolsó,
amely még felvételt nyert a Kispróféták gyűjteményének ká­
nonjába. Nem meglepő tehát, hogy már jóval a korszakfordu­
ló előtt is úgy vélték tudós elmék, hogy a prófétaság mint
olyan megszűnt Izraelben. Elég csak arra gondolnunk, hogy
Dánielt a zsidók nem tekintették prófétának, s a neki tulajdoní­
tott könyv csak a hármas tagolású héber Biblia harmadik gyűj­
teményébe, a Pentateuchust és a Prófétákat követő Iratok közé
kerülhetett be. Vagy a Makkabeus-felkelés i. sz. II. századi törté­
netírója arról számol be, hogy Júdás Makkabeus halálát követő­
en Izráel olyan reménytelen helyzetbe került, amely „rosszabb

120
volt mindennél, ami azóta történt velük, hogy többé nem lett
közöttük próféta."26
Azok, akik a próféták utáni korszakban hangjukat hallatták,
könnyen megbékéltek az új helyzettel, s mivel meg voltak győ­
ződve arról, hogy a prófétai hagyomány folytonos marad, sorra
nevezték meg annak újabb letéteményeseit. Josephus például,
aki a prófétákat ihletett krónikásoknak tekintette, úgy vélte,
hogy a történetírók - beleértve természetesen önmagát is - a
prófétai hagyomány második vonalbeli folytatói.

Artaxerxész óta egészen a mi időnkig ugyancsak mindent

feljegyeztek - ezeket az írásokat mégsem tartjuk az előbbiek­
kel azonos hitelességűeknek, mivelhogy megszakadt a pró­
féták pontosan nyilvántartott láncolata.27

A rabbinikus gondolkodásban ez az álláspont axiómának szá­

mít, és a prófétasághoz kapcsolódó nélkülözhetetlen funkciókat
más eszközökkel látják el. A prófétákat a „nagy zsinagóga fér-
fiai" (Szanhedrin) váltják fel, a mózesi „szóbeli tan" közvetítői­
ként,28 s ugyanezt a funkciót tulajdonítják maguknak a sokkal
későbbi, ám valószínűleg már az ókorban kialakult hagyomány
letéteményesei, a Bibliát interpretáló Targumok szerzői. Jona-
than ben Uzziélt a hagyomány szerint Haggaj, Zakariás és Ma-
leákhi próféták tanították, mielőtt elkészítette volna az Ószövet­
ség prófétai könyveinek arámi nyelvű parafrázisát.29
A próféta másodlagos funkcióit ezen a módon tartották fenn
tehát, ezzel szemben a prófétaság lényege, vagyis Isten akaratá­
nak közvetítése az emberekhez, betöltetlen maradt, hiszen
egyetlen ember sem bizonyult méltónak arra, hogy részesüljön
az isteni kinyilatkoztatásban (szent lélek), amely által prófé­
tává válhat. Ha létezett is ilyen személy, a nemzedék, amely­

261 Makk. 9:27.

2( Contra Apionem 1,41; vő. 1 ,2 9 ,3 7 ,40.
2S mAb. 1:1.
29 bMcg. 3a. Rabbi Johanan az i. sz. III. században azt vetette fel, hogy a prófécia
a prófétákról az együgyűekre és a kisdedekre szállt (bBB 12a; vö. Máté 11:25). -
A korai kereszténységben a „prófétai" intézménynek tulajdonított szövegértel­
mező funkció a zsidó iskolákban az amora vagy meturgeman néven ismert, a tanító
nehezebb tételeit magyarázó személy funkciójára hasonlít. Vö. fczu. Enc. 1,527. o.

121
hez tartozott, méltatlannak bizonyult a próféciára. Hűiéiről, aki
Jézus korában a farizeus irányzat oszlopa volt, feljegyezték pél­
dául:

Amikor a vének megérkeztek Jerikóban Gadja házához, egy

égi hang azt mondta nekik: Van közöttetek egy férfiú, aki
méltó a szent lélekre, ám nemzedéke méltatlan rá. Szemeiket
az idősebb Hűiéire szegezték.30

A rabbinikus tanítás a kinyilatkoztatás egyetlen helyettesítő­

jének és kifejezetten a prófécia örökösének csupán az „égi hang"-
ot tekinti (bath kol):

Azóta, hogy az utolsó próféták, Haggaj, Zakariás és Maleákhi

halála óta a szent lélek eltávozott Izraelből, az égi hang köz­
vetítése által kaptak üzeneteket.’1

Ahogy már korábban bemutattuk, a „hang" hatásköre, nor­

mális körülmények között, nem terjedt ki a halákha ügyeire,
utóbbi alapja nem a kinyilatkoztatás, hanem a hagyomány és a
megfontolás.32 A „hang" szerepe arra korlátozódott, hogy bizo­
nyítsa valamely személy szent voltát - mint Hanina esetében,
vagy amikor János megkeresztelte Jézust vagy pedig hogy
isteni parancsot közvetítsen. Jonathan ben Uzziélnek például
bath kol tiltotta meg az Iratok Targumjának közzétételét.’3
Nem is kell mondanunk, hogy ez a felfogás Jeruzsálem farize­
us értelmiségi éhfe-jének nézeteit tükrözte; mert a prófétai köz­
vetítés kiiktatása nem tekinthető általános, de még uralkodó
tendenciának sem az inter-testamentális korszakban. Jóllehet
úgy tűnik fel, hogy a szadduceusok a prófétaságot papi funkci­
ónak tekintették,34 az egyszerű emberek továbbra is hittek a
szentek, az isteni sugallat letéteményesei létezésében, s ebben a

30 tSzot. 13:3; jSzot. 24b; bSzot. 48b. A „szent lélek" és a „prófécia lelke"
fogalmak felcseréihetó'ségéről lásd J. P. Schafer, Die Termini „Heiliger Geist" und
„Geist dér Prophetie" in den Targumim, VT20 (1970), 304-314. o.; Die Vorstellung
vöm Heiligen Geist in dér rabbinischen Literatur (Kösel, München, 1972), 21-26. o.
31 tSzot. 13:2.
j2 Vö. fent, 113. o.
33 Vö. Márk 1:11; Máté 3:17; Lukács 3:22. Vö. bMeg. 3a.
34 Lásd alább, 37. jegyzet. Vö. János 11:51.

122
közegben a Jézust mint prófétát ábrázoló evangéliumi hagyo­
mány nem látszott önellentmondásnak. Sőt az irodalom szintjén
szórványos jelek arra utalnak, hogy egyenesen várakoztak a
prófétaság intézményének újbóli megjelenésére.
A Makkabeusok I. könyve a legkorábbi olyan poszt-biblikus
forrás, amely erről a várakozásról tanúskodik. A könyvben meg­
jelenő elképzelés szerint egy különösen nehéz vagy fontos ügy
rendezésének együtt kell j árnia (s ez egy mellékmondatban min­
dig meg is fogalmazódik) azzal a kikötéssel, hogy egy, majd a
jövőben fellépő próféta esetleg felülvizsgálja a döntést, és azt
akár érvénytelenítheti is. Amikor Júdás Makkabeus társai bi­
zonytalankodnak, hogy mit tegyenek a Templom beszennyezett
oltárának köveivel, úgy döntenek, hogy a köveket megfelelő
helyre félreteszik addig, „amíg nem támad egy próféta, aki
megmondja, mit kell tenni velük".35 Ugyanígy, amikor Simon,
Júdás fivére megkapja az utódai által is örökölhető ethnarchosi
és főpapi címeket, ennek is feltétele egy majdani próféta jóváha­
gyása:

A zsidók és papjaik örökös vezetőjüknek és főpapjuknak vá­

lasztották Simont, amíg meg nem jelenik egy igazi próféta.36

Érdemes felfigyelnünk arra, hogy az elképzelt próféta inkább

a prófétai jövőbe látás képességével, semmint karizmatikus tu-
lajdonságokkalmegáldott személyiség, s bár élj övetele a jövőben
várható, a kontextus itt mégsem teljesen eszkhatologikus.
Josephus szintén annak a meggyőződésének ad hangot, hogy
a prófétaság intézménye fennmaradt a zsidóság körében, amikor
kijelenti, hogy I. Johannes Hyrcanus Hasmoneus főpap és ural­
kodó olyan férfiú volt, akit Isten képessé tett arra, hogy „előre
lássa a jövőt, és hirdesse is".37 Josephus még ennél is tovább
megy el, és önmagát az ősatya Józsefhez (névrokonához) és az
időben hozzá közelebb álló esszénus Simonhoz38 hasonlítva
álomfej tőnek tekinti, és azt állítja, hogy ő (Josephus) „az Istenség
homályos értelmű kijelentései"-nek sugalmazás általi magyará­

35 1 Makk. 4:46.
361 Makk. 14:41.
37 Ant. 13,300; vö. tSzot. 13:5.
38 BJ 2,112-113.

123
zója. Legfőképpen azonban Josephus azt gondolta, hogy ő olyan
egyéniség, akinek lelke kiválasztatott arra, hogy (mindenkinek)
tudtára adja a jövőben bekövetkező eseményeket,39 és művében
kijelentette, hogy előre látta galileai főhadiszállásának elestét
negyven nap után, azt, hogy maga a rómaiak fogságába esik, s
azt is, hogy foglyul ejtői, Vespasianus és Titus majd császárként
fognak uralkodni.40
Tudjuk jól, hogy Josephus hajlamos volt a túlzásokra, de ez a
tény itt most nem lényeges; az azonban, hogy ilyen felfogásban
írhatott, mutatja, hogy bár a prófétaság mint olyan megszűnt,
mégis elképzelhető volt, hogy egy arra különösen érdemes sze­
mélynek megadatik a jövőbe látás képessége. Igazán semmi
meglepő nincs abban, hogy a prófétaság intézményének „intel­
lektuális" aspektusa tovább élt a jövendölés elismert képességé­
vel együtt. Az igazi problémát a próféciával együtt járó csodás
elem jelenti - ugyanis az átmeneti korszakban élő művelt zsidók,
mint például Josephus és a rabbik, igazuk bizonyítására nem
szívesen hivatkoztak csodatettekre, s ezeknek egyébként sem
tulajdonítottak különösebb jelentőséget. A rabbinikus irodalom
még a judaizmus legjelentősebb alakítói közé tartozó Hűiéinek
és Sammajnak (Jézus két idősebb kortársának) sem tulajdonít
csodatetteket;41 s maga Josephus is alig tudja palástolni megve­
tését kora önjelölt csodatévőivel szemben, egyszerűen csak sar­
latánoknak nevezi őket.42

C) ESZKHATOLOGIKUS PRÓFÉCIA

A prófétaság újjászületésének e lazán meghatározott fogalma,

valamint a prófétai jelenségek alkalmi megnyilvánulásainak el­
fogadása mellett az inter-testamentális judaizmusban jelen volt
a várakozás is: várták az égi követet, aki az idők végén Isten
szavait tolmácsolja majd Izráel népének. Ez az ún. eszkhatologi-

39 BJ 3,352-354.
4<J BJ 3,399-408. A rabbinikus irodalom szerint Johanan ben Zakkaj megjósolta
Vespasianusnak, hogy hamarosan elnyeri a császári címet. Vö. Scriptnre and
Traditím, 34-35. o.
41S. Schechter, SomeAspects of Rabbink The.ology (A. & C. Black, London, 1909),
7. o.
42 Vö. alább, 131.o.

124
ku.s próféta a forrásokban két alakban jelenik meg: az egyik alak
Illés próféta személyéhez kapcsolódik, a másik Mózeshez, tehát
két klasszikus, a szentírási forrásokból vett személyiséghez. A
korai evangéliumi hagyomány ezzel a két bibliai alakkal kap­
csolja össze a „próféta" Jézust.

1. A visszatérő Illés

Maleákhi egyik próféciájára vezethető vissza az a poszt-biblikus

korszakban elterjedt hit, hogy a jelen korszak végső napjaira
várható Illés próféta - egy a Honi, Jézus és Hanina által képviselt
csodatévőtől gyökeresen különböző személyiség - küldetésének
megújulása. Maleákhi megnevezi az Isten előtt az utat megtisz­
tító „küldöttet":

Én pedig elküldöm hozzátok Illés prófétát, mielőtt eljön az

Úrnak nagy és félelmetes napja.4’

Illés az Isten és Izráel közötti közvetítőként jelenik meg mind

magában a szövegben, mind pedig annak Jézus ben Szira általi
kibővítésében.

Az atyák szívét a gyermekekhez téríti, a gyermekek szívét az

atyákhoz...4344

írva van, hogy jönnöd kell a kijelölt időben figyelmeztetések­

kel, hogy enyhítsd az Úrnak dühét a harag végső tombolása
előtt, hogy kibékítsd az atyát és fiát, és helyreállítsd Jákob
törzseit.4546

A szöveg alighanem arra utal, hogy Illést inkább mint megsza-

badítót vagy a béke helyreállítóját40 várták, és nem mint a mes­
siás előhírnökét. Henoch első könyvének egyik allegóriájából
azonban kitűnik, hogy hamarosan ezzel a szereppel is felruház­

43 Mai. 3:23 (= E. T. 4:5); vö. Mai. 3:1.

44 Mai. 3:24 (= E. T. 4:6).
45 Ben Szira 48:10.
46 mEd. 8:7.

125
ták Illést. Az allegóriában a kecskebak által szimbolizált Illés,
valamint három angyal készítik elő a végső jelenetet, melyben a
messiás hatalmas szarvú fehér bika képében jelenik meg.47
A zsidóság körében Illés alakjához kapcsolódó várakozás egy
bizonyos ideig kétféleképpen jelentkezett. Voltak, akik egy
független, Izráel végleges helyreállításával megbízott küldöt­
tet vártak; mások, valószínűleg a többség, olyan valaki eljöve­
telében reménykedtek, aki a messiási korszak hírnökeként lép
majd fel.
Szinte teljesen bizonyos, hogy az előbbi vezette rá a Jézussal
amúgy is rokonszenvező galileaiakat arra, hogy személyét azo­
nosítsák Illéssel,48 annak ellenére, hogy a szinoptikus evangéli­
umokban semmiféle utalás nincs arra, hogy Jézus valaha is
Illésnek tekintette volna magát.
Az utóbbi, a messiás előhírnökét elénk vetítő elképzelés mé­
lyen beágyazódott az evangéliumi hagyományba, amely ezt a
szerepet Jánosnak tulajdonítja, megfosztva ezáltal a Keresztelőt
a tanítványai által neki tulajdonított messiási funkciótól.49
Rövidre fogva tehát, az Illéshez hasonló prófétai alakot hama­
rosan elválasztották Jézus személyétől, és a messiás előhírnöké­
vel kapcsolták össze. így tehát, amikor a későbbiekben Jézust
mint „prófétát" jelenítették meg, a „próféta" cím már független
volt Illés, a küldött személyétől, és teljesen más szentírási háttér
állt mögötte.

471 Hen. 90:31,37. Illés mint a messiás előfutára a rabbinikus eszkhatológiának

is fontos része lett: vö. L. Ginzberg, Elijah in Rabbinical Literature, Jew. Éne. V.
122-127. o.; J. Jeremiás, TDNTII, 928-941. o.
4S Vö. fent, 56. o. Lásd F. Hahn, The Titles of Jesus in Christology, 399. o., 156.
jegyzet.
J Lukács 3:15; János 1:20; Ap. csel. 13:25. Lásd még a zsidó-keresztény Psze-
udo-Kelemen Recognitiones 1,60. Vö. G. Strecker, Das judenchristentum dér Pseudo-
klementinen (Akademie-Verlag, Berlin, 1958), 241-242. o. - Amint arra már rámu­
tattunk (lásd fent, 44-46. o.), János és Jézus dicsérete palástolt kritikával fonódik
össze, és végkövetkeztetésként a Keresztelőt a már eljött Illéssel azonosítja, azt
sugallva ezzel, hogy a Keresztelő státusa alacsonyabb Jézusénál. Nagyon is
kétséges azonban, hogy ez a megállapítás magára Jézusra vezethető-e vissza, és
ilyen értelemben nyíltan meg is kérdőjelezték. Vö. F. Hahn, id. mű, 367. o.

126
 2 . A várakozás prófétája

Az eszkhatologikus próféta alakjához kapcsolódó várakozás

bibliai alapja a Pentateuchus, illetve különösen - az Újszövetség­
ben és a holt-tengeri tekercsekben található részletekből ítélve -
a Deuteronomium 18. fejezetének utolsó két verse, amelyekben
Mózes egy hozzá magához hasonló, Isten igéjét közvetítő prófé­
ta eljövetelét hirdeti:

Prófétát támaszt atyádfiai közül Istened, az Úr, olyant, mint

én, őreá hallgassatok!... „Prófétát támasztok nekik, atyjukfiai
közül, olyant, mint te. Az én igéimet adom a szájába, ő pedig
elmond nekik mindent, amit én parancsolok. És ha valaki nem
hallgat igéimre, amelyeket az én nevemben mond, azt én
felelősségre vonom/'50

A holt-tengeri tekercsek közül Közösség Szabályzata ír arról,

hogy három vezéralak jelenik majd meg az utolsó napokban. A
szentség férfiait, rendeli el a Szabályzat:

az alapszabályok irányítják, ... amíg el nem jönnek a próféta

és Áron és Izráel messiásai.51

Ugyanez az eszkhatologikus hármas jelenik meg a 4. számú

barlangból előkerült Messiási Antológia vagy más néven Testi-
monia című szövegben: a prófétát itt is a fent már idézett deute-
ronomiumi szakasszal (Deut. 18:15, 18-19) kapcsolják össze, a
királyi és papi messiást pedig a Numeri 24:15-17, illetve Deut.
33:8-11 szövegével.52
A szöveg nem határozza meg világosan, mi a próféta küldeté­
se, úgy tűnik, egyfajta tanítóként képzeli el. Továbbá, a szöveg
még burkoltan sem utal arra, hogy a próféta alá lenne rendelve
a messiásnak: sőt a három személy, az ábrázolás szerint, lénye­
gében egyenlő rangú. Emlékeztetnünk kell azonban arra a kö­

50 Deut. 18:15,18-19. Vö. Ap. csel. 3:22-23; 7:37 és 4Q Test. 5-8; lásd J.M. Allegro,
Discoveries in the Jndaean Dcserl V [Clarendon Press, Oxford, 1968], 58. o.; DSSE,
247-248. o.
51 lQSer. 9:11; DSSE 87. o. Vö. Scripture and Tradition, 63. o. és 2. jegyzet.
52 Vö. J. M. Allegro, id. mű, 57-58. o.; DSSE 247-248. o.

127
rülményre, hogy amennyiben a jelen mű szerzője helyesen véli,
hogy a qumráni tanok fejlődésének egy későbbi szakaszában a
prófétát egy történeti személlyel, a közösség egyik vezető alak­
jával, az „Igazság Tanítójá"-val azonosították, akkor ebből az
következnék, hogy az inter-testamentális korszakban élő zsidók
elképzelése szerint a prófétára vonatkozó jóslat beteljesedésével
kapcsolatos hagyomány a más, tradicionálisabb messianisztikus
jelenségektől függetlennek tekinthető.
Jézust a prófétai szerepkörrel inkább a negyedik evangélium
és az Apostolok cselekedetei ruházzák fel, s nem a szinoptiku­
sok, melyek a hangsúlyt főként a prófétaságban rejlő csodás
elemre helyezik. János evangéliumában a Keresztelő a papokból
és lévitákból álló jeruzsálemi küldöttség előtt kifejezetten tagad­
ja, hogy ő volna Illés vagy „a próféta akit várunk",5354 de a kitün­
tető címet, rokonszenvező szemtanúk kétszer is Jézusnak tu­
lajdonítják, s egyik alkalomal sem azonosítják a messiás cím­
mel.55
Amíg azonban a János-evangélium szövegrésze pusztán Deu-
teronomium 18-ra utal, addig az Apostolok cselekedeteinek
szerzője a Péter által a jeruzsálemi Templomban lévő zsidókhoz
intézett figyelmeztetésben kifejezetten Jézus személyéhez kap­
csolja az alábbi, az eszkhatologikus prófétára vonatkozó forrás­
szöveget:

„Most már tudom, atyámfiai, hogy tudatlanságból cseleked­

tetek, mint a ti elöljáróitok is. De amit az Isten előre megmon­
dott minden prófétája által, hogy az ő messiása szenvedni fog,
azt teljesítette be így.
Tartsatok tehát bűnbánatot, és térjetek meg, hogy eltöröltes­
senek a ti bűneitek; hogy eljöjjön az Úrtól a felüdülés ideje, és
elküldje Jézust, akit messiásul rendelt nektek. Őt azonban az
égnek kell befogadnia addig, amíg a mindenség újjáteremtése
meg nem történik. Erről az Isten öröktől fogva szólt szent
prófétái szája által. Maga Mózes mondta: »Prófétát támaszt

53 Vö. DSSE, 50. o.; Scripture and Tradition, 63. o. és 2. jegyzet.

54 János 1:21.
55János 6:14; 7:40. - A pszeudo-kelemeni Recognitionesben (1,43) a zsidók meg
akarják vitatni az apostolokkal, hogy Jézus volt-e a Mózes által megígért próféta,
vagyis az ő hitük szerinti örökkévaló Krisztus. Vö. H. J. Schoeps, Theologie und
Geschichte des Judenchristentums (J. C. B. Mohr, Tübingen, 1949), 87-98. o.

128
 testvéreitek közül az Úr, a ti Istenetek, olyant, mint én: őt
hallgassátok mindenben, amit csak mond nektek. És aki nem
hallgat erre a prófétára, azt ki kell irtani Izráelből.«"56

Ily módon tehát a beszélő, Péter, különbséget tesz Jézus földi,

a szenvedő messiásról szóló próféciákban megjósolt pályafutása
és a mózesi jövendölésben megígért, az égből ismét alászálló
magasztos alak között. Más szóval tehát, míg Jánosnál a deute-
ronomiumi eszkhatologikus próféta történeti értelmezést nyer,
addig Péternek Lukács által megfogalmazott exegézise szerint a
várakozás beteljesedését a paruszia napjának eljövetele jelenti.
A Jézus mint a végső próféta image azonban nem volt hosszú
életű. Az Újszövetség és a rabbinikus irodalom egyaránt arról
tanúskodik, hogy a Mózes által megjósolt próféta eszkhatologi­
kus funkciója oly módon halványodott el, hogy Illés eredetileg
autonóm küldetése a messiás előhírnökének szerepére reduká­
lódott. A „színeváltozás" evangéliumi történetében Mózes és
Illés a megdicsőült Jézüssal együtt jelennek meg.5758A rabbinikus
irodalomban, hasonlóképpen, Illés és Mózes együtt jelennek
meg az idők végén,5S máshol pedig Mózest és a messiást, a
megszabadulás peszahi éjszakáján, Isten Szavának (memra) kísé­
rőiként ábrázolják.59
Az illési prófétai alak eszméjének, illetve az olyan, nagy múlt­
ra visszatekintő címeknek, mint „a szent" vagy „az igaz",60 a
sikertelensége annak tulajdonítható, hogy nem közvetítették tel­
jesen azt a hódolattal vegyes tiszteletet, amely Jézus alakját
körülvette; az új Mózes-image azonban elvileg nagyobb sikert is
arathatott volna: a kortárs zsidó gondolkodás Mózest, az első
Szabadítót tekintette a végső Megváltó, a messiás legfőbb
prototípusának.61 Az, hogy a próféta cím az ígéretes kezdet

56 Ap. csel. 3:17-26; vö. 7:37.

57 Márk 9:2-8; Máté 17:1-9; Lukács 9:28-36.
58 Deut. R. 3:10,1.
59 A palesztinai Targumok Exod. 12:42-höz. Vö. Scripture and Tradition, 216­
217. o.; R. Le Déaut, La miit pascalé (Institut Biblique Pontifical, Romé, 1963),
298-303. o.
60 Ap. csel. 3:14; 7:52; 22:14.
61 Vö. Mekh. (ed. Lauterbach) 1,115-116. o.;Targ. Énekek éneke 4:5;Targ. Lám.
2:22; Énekek éneke R. 2 :9 ,3. Lásd Renée Bloch, Quelques aspects de la figure de
Moise dans la tradition rabbinique, Moise, l'hommc de I'Alliance (Desclée, Paris,
1955), 156-161. o.

129
ellenére/2 nem gyökeresedett meg, annak a szerencsétlen vagy
talán szerencsés egybeesésnek köszönhető, hogy a keresztény
eszme kialakulásának kezdeti időszakában túlzottan nagy
számban tevékenykedtek álpróféták Palesztinában. Ezek az ál­
próféták elmondhatatlan csalódást okoztak a hiszékenyeknek a
rómaiaktól való természetfeletti megszabadításra és az Exodus
csodájának megismétlődésére vonatkozó ígéreteikkel.6263 Jose-
phus meg is nevez két ilyen „szélhámos"-t, és nevek nélkül utal
arra, hogy a hasonló személyek nagy számban tevékenykedtek.
Az egyik leghíresebbről, Theudasról (akit említ az Újszövetség
is64) írja, hogy „Cuspius Fadus procurátorsága idején prófétának
adta ki magát, és azt állította, hogy egyetlen szavával kettévá­
lasztja a Jordán vizét."65
A másik hírhedt bajkeverő „az egyiptomi" volt. Ez az önmagát
prófétának nevező és a nép által is annak tartott férfi kijelentette,
hogy szavára leomlanak majd Jeruzsálem falai.66 Később Szent
Pál, amikor a jeruzsálemi Templomban letartóztatták, a római
tribunus összetévesztette „az egyiptomi"-val. A tribunus meg­
kérdezte Pált:

„Hát nem te vagy az az egyiptomi, aki néhány nappal ezelőtt

fellázította és a pusztába vezette a sicariusok négyezer embe­
rét?"67

Jeruzsálem ostromának utolsó szakaszában egy másik ilyen

sarlatán azonnali megszabadítást ígért azoknak, akik készek
voltak követni őt a templom udvarába; s ezzel hatezer ember
halálát okozta.68 Josephus szerint több ilyen próféta is a lázadó
vezetők szolgálatába állt, csodálatos megsegítést ígérve az elke­
seredett tömegeknek. A történetíró azt a megjegyzést teszi ezzel
kapcsolatban, hogy

62 Ap. csel. 3:22-23; 7:37 mellett lásd még a zsidó-keresztény Péter prédikációit,
ahol az „igaz próféta" „Jézus elsődleges megjelölése" (vő. O. Cullmann, The
Christology of thc New Testament, 39. o.).
63 Vő. Josephus, Ant. 20,167-168.
64 Ap. csel. 5:36.
65 Ant. 20,97.
66 Ant. 20,169-170.
67 Ap. csel. 21:38.
68 BJ 6,283-285.

130
 az embert a balsorsban nagyon könnyű rábeszélni bármire, és
ha valami csaló éppen azzal kecsegteti, hogy megszabadul
nyomorúságából, egyszerre édes reménykedés váltja fel szen­
vedéseit.69

A fenti szövegrészietek és az álpróféták elleni figyelmeztető

evangéliumi logion70 világosan mutatja, hogy az i. sz. I. század
közepétől az első zsidó háború végéig ezek az önjelölt csodaté­
vők készséges követőkre találtak a zélóták forradalmi tevékeny­
ségének egyszerű áldozatai között. Ám ahogy az ígéretek sorra
beteljesületlenek maradtak, a csodák nem történtek meg, s a politi­
kai ellenfelek gúnyos magatartása és ellenszenve megfosztotta az
álprófétákat hírnevüktől, az i. sz. 50 és 70 közti, években a „próféta"
elnevezésnek határozottan pejoratív mellékzöngéje lett a polgári,
illetve arisztokratikus farizeus és szadduceus szóhasználatban.
Kétségkívül ezért is, és nem csak a „próféta" elnevezés dog­
matikai jellegű alkalmatlansága miatt a címet nem vonatkoztat­
ták többé Jézusra, ami különös, ha figyelembe vesszük, hogy
maga Jézus önmagára nézve ezt a megjelölést kedvelte a legjobban.

EXCURSUSI.
PRÓFÉTAI NŐTLENSÉG

Az evangéliumok hallgatnak Jézus családi állapotáról. Nyilvá­

nos karrierje során nem áll mellette asszony, sőt senki nem említi
vele kapcsolatban, hogy otthon hagyta volna feleségét, mint
ahogy azt követőitől elvárta. Ez a helyzet annyira szokatlan az
ókori zsidóságban, hogy megkívánja a további vizsgálódást,
mert a héber Biblia, bár bizonyos körülmények között előírja az
időleges szexuális önmegtartóztatást, teljes nőtlenséget soha
nem rendel el. A Biblia szerint a nő tabu a háborút viselő férfiak
számára,71 és a vallási szertartásban való részvétel megkövetelte
a közösüléstől való tartózkodást,72 mert a közösülés, csakúgy,

69 BJ 6,286.
70 Vö. Márk 13:22; Máté 24:24.
711 Sám. 21:5; 2 Sám. 11:11.
72 A Szinai-hegyi kinyilatkoztatás előtt kötelező volt az önmegtartóztatás:
„Légy készen a harmadik napra; ne menj asszony közelébe!" (Exod. 19:15; vö.
19:10-15.)

131
mint a menstruáló nővel való érintkezés/3 a törvény szerint, a
következő nap estéjéig tartó rituális tisztátalanságot okoz. Mind­
ez azt eredményezte, hogy a templomi szolgálatot végzők és az
egyszerű emberek egyaránt kötelesek voltak igen óvatosan ren­
dezni nemi életüket/4
Ezzel ellentétben úgy tűnik fel, hogy az esszénus közösség,
annak ellenére, hogy a qumráni szövegek nem rendelik el kife­
jezetten a házasságról való lemondást (bár a Háborús tekercs
elrendeli, hogy a negyven évig tartó eszkhatologikus háború
idején a fény fiainak táborában nők ne tartózkodjanak),737475 intéz­
ményesítette a nőtlenséget, valószínűleg annak érdekében, hogy
a tagok mindig készen legyenek a vallási szertartásokban való
részvételre, nem pedig a Philón és Josephus által az esszénusok-
nak tulajdonított nőgyűlölet miatt.

De azért a házasságot és a családszaporodást ezzel írem törlik

el, csak ők maguk őrizkednek az asszonyok erkölcstelenkedé­
seitől, mert az a meggyőződésük, hogy nincs asszony, aki
hűséges maradna férjéhez.76

Továbbá, Josephus azon megjegyzéséből, mely szerint a kö­

zösségbe fiatalkorú gyermekeket is bevettek, arra következtet­
hetünk, hogy legalább egyes közösségekben a cölibátus egész
életre szólt. Philón és az idősebb Plinius azonban azt állítják,
hogy a közösség tagjai felnőtt, sőt jórészt idősebb férfiak voltak,

73 Lev. 15:18-23.
74 Josephus kiutasít Jeruzsálemből minden nemi betegségben szenvedőt, a
Templomból pedig minden tisztátalan izráeli férfit és nőt (BJ 5 , 227). A qumráni
Damaszkuszi Irat a nemi közösülést törvénytelennek minősíti a „Szentély váro­
sában" (CDC 12:1-2), egy ilyen tiltás azonban csak a zarándokokra vonatkozha­
tott.
75 lQMilh. 7:3-4; DSSE, 132. o.
76 BJ 2,121. Lásd még Ant. 18,21, és Philón kirohanását ez ellen, Ápol. 14-17: „A
nők önzők, mérhetetlenül féltékenyek, és ügyesen hálózzák be házastársuk erköl­
cseit, és csábítják el őt végtelen bájaikkal. A nők célja, hogy hízelegjenek. Ha
gyermekek születnek, akkor mérhetetlen szemtelenséggel kimondják azt, amire
korábban csak céloztak, és szemérmetlenül használnak akár erőszakot is, hogy
olyasmit kövessenek el, ami ellentmond a közjónak. A férj, asszonyától elbájolva,
vagy éppen gyermekáldás után sóvárogva, másokkal szemben már nem a régi, s
nincs is tudatában annak, hogy más emberré válik, rabszolga lesz, és nem szabad
ember." (A. Dupont-Sommer, The Essene Writings front Qurnran, 25-26. o.)

132
talán özvegyek, vagy olyan férfiak, akik elváltak családjuktól
annak érdekében, hogy szent életet élhessenek/7 Erinek az
aszkéta irányzatnak egyiptomi ága, a therapeuták közössége
szintén cölibátusban élő férfiakból és időskorú szüzekből ál­
lott.7778
Figyelembe véve azonban azt, hogy Jézus szellemisége és az
esszénusok rituális aszketizmusa nagymértékben különbözött
egymástól, sőt homlokegyenest ellentétes volt, nem látszik való­
színűnek, hogy az esszénus irányzat bármiféle befolyással lett
volna Jézus saját döntésére a cölibátussal kapcsolatosan, vagy
arra az általa bevezetett, helyesebben az evangélisták szerint
általa bevezetett előírásra, hogy mindazoknak, akik tanítványai
akarnak lenni, el kell hagyniuk feleségüket, hogy hozzá csatla­
kozhassanak.79 Inkább segítségünkre lehet viszont, ha áttekint­
jük a prófétaság és házasság össze nem egyeztethető voltára
vonatkozó rabbinikus irodalmi hagyományt.
A Talmud tanúsága szerint Mózes, miután elhívást kapott
Istentől, szabad akaratából határozta el, hogy nem él többé
együtt feleségével, s ezt azzal indokolta, hogy ha az izráeliek,
akikhez Isten csak egyetlenegyszer szólt, s akkor is röviden, azt
a parancsot kapták, hogy időlegesen tartóztassák meg magukat,
akkor ő, aki állandó párbeszédet folytat az Éggel, állandóan
tiszta kell hogy maradjon.80*
A Számok könyvéhez (Numeri) írt egyik korai rabbinikus
kommentár az asszony nézőpontjából vizsgálja ugyanezt a kér­
dést. Mózes nővére, Mirjám felfigyel sógornője elhanyagolt kül­
sejére, és megkérdezi tőle, miért hanyagolja el magát. Cippóra
így válaszol:

„Fivéredet már nem érdekli a dolog."sl

77 BJ 2,120; Philón, Ápol. 3; Plinius, Hist. nat. V, 15, 73.

78 Philón, De vita contemplativa 68; G. Vermes, Essenes and Therapeutai, RQ
3 (1962), 495-502. o.
79 Lukács 14:26; 18:29; vö. Márk 10:29; Máté 19:29. Márk és Máté szöveghagyo­
mányában az „otthon" szó a „feleség" szinonimája. Az arámi köznyelvben „az 6
házához tartozó" kifejezés a tulajdonos feleségét jelöli.
80 bSab. 87a.
S1 Szifré Num. 12:1 (99).

133
 Ugyanez a szövegrész azt is megjegyzi, hogy amikor híre
ment, hogy Izráel vénei közül Eldád és Medád prófétáim kezd­
tek, Mirjám meghallotta Cippóra halk megjegyzését:

„Jaj ezen férfiak feleségeinek!"

Az első interpretáció szerzője ismeretlen. A másodikat az i. sz.

II. század második felében működő Rabbi Nátánnak tulajdonít­
ják. Mivel a motívum Philónnál is felbukkan, arra következtet­
hetünk, hogy a hagyomány régebbi, s egészen bizonyosan meg­
volt már Jézus korában is. Az alexandriai filozófus kijelenti,
hogy a rituális tisztaság elnyeréséért Mózes megtisztította magát

a halandó természet valamennyi csábításától, ételtől, italtól és

a nőkkel való közösüléstől. Ezt az utóbbit már hosszú ideje
megvetette, majdnem attól a naptól kezdve, amikor először
úrrá lett rajta a lélek, és elkezdte prófétai működését, mert
helyénvalónak tartotta, hogy mindig készenlétben álljon a
rejtett értelmű üzenetek befogadására.82

Az i. sz. I. századi zsidó álláspont szerint tehát a prófétai

sorsnak része volt, többek között, az önmegtartóztatás is; ilyen
háttérrel Jézus nyilvánvalóan önként vállalt cölibátusa (leg­
alábbis attól a pillanattól kezdve, amikor alászáll reá a Szentlé­
lek) történeti jelentőséget nyer. (A forrásanyag teljes hiányában
Jézus szexuális élete a János általi megkereszteltetése előtt és az
esetleges állandó cölibátus jelentősége kívül kell hogy maradjon
a tulajdonképpeni történeti kutatás keretein.)
A fent idézett szövegeken kívül a rabbinikus irodalomban
nem találunk más, a téma szempontjából jelentőséggel bíró
anyagot. Mivel a rabbinikus szerzők meggyőződése szerint a
prófétaság a múlthoz tartozott, a szexualitás elutasítása a prófé­
ták által számukra csupán elméleti kérdés volt; saját vallási
kötelességüknek a házasságot tekintették, melynek célja az utó­
dok nemzése volt. Az i. sz. I. század végén működő Rabbi Eliezer
ben Elyrcanus odáig ment el, hogy a szaporodástól való szándé­
kos önmegtartóztatást gyilkossághoz hasonlította; hasonlókép­
pen gondolkodott kortársa, Simeon ben Azzaj is. Maga Simeon

82 De vita Mosis 11,68-69.

134
nőtlen volt, s ez kitette őt kollégái kritikus megjegyzéseinek. A
vádra, hogy „Jól prédikálsz, de nem gyakorlód, amit prédi­
kálsz", a Biblia tanulmányozása iránti soha nem szűnő kötele­
zettséget hozta fel mentségül:

„Lelkem a Tórába szerelmes. A világ mások által is mehet

tovább. "8‘’

A zsidó hagyomány nem találta meggyőzőnek ezt a mentséget,

és rosszallással szemlélte Simeon álláspontját.
A korai haszidok idevágó nézete nem jelenik meg a források­
ban, bár mind Honiról, mind Hanináról tudjuk, hogy férjek és
apák voltak. Fennmaradt azonban egy érdekes tanítás egy i. sz.
II. századi csodatévőtől, a galileai Pinhász ben Jairtól:

Az éberség tisztasághoz vezet, a tisztaság rituális tisztasághoz,

a rituális tisztaság önmegtartóztatáshoz, az önmegtartóztatás
szentséghez, a szentség alázathoz, az alázat a bűntől való
félelemhez, a bűntől való félelem buzgósághoz, a buzgóság a
szent lélekhez, a szent lélek a halottak feltámadásához, és a
halottak feltámadása az áldott emlékű Illéshez.8384

Az erények e láncolata a rabbinikus főáramlat pietizmusát

kapcsolja össze a haszidizmus jellegzetes eszméivel. Ez utóbbiak
közé tartozik a buzgóság, az alázat és a bűntől való félelem, de
a szexuális önmegtartóztatás és a szent lélek, vagyis a prófétaság
két védjegye is. S ne feledjük azt sem, hogy a tökéletességhez
vezető út végén a haszid példakép áll, Illés.

83 bjeb. 63b.
84 mSzot. 9:15; bSzot. 49b, variánsokkal. Lásd A. Büchler, Types of]ewish-Pales-
tinian Pkty, 42-65. o.

135
 V. JÉZUS, AZ ÚR

Az „Úr" az Újszövetség egyik kulcsszava. Elegendő bizonyíték

erre az, hogy a szó gyakran fordul elő az evangéliumokban, az
Apostolok cselekedeteiben, valamint megjelenik a Levelekben,
olyan sztereotip formulákban, mint „az Úr", „az Úr Jézus (Krisz­
tus)" és „a mi Urunk (Jézus Krisztus)". Paradox módon az
újszövetségi irodalom Jézust igen ritkán nevezi „prófétá"-nak
(annak ellenére, hogy ő maga jóváhagyta ezt a megjelölést), a
dokumentumok azonban gyakran használják vele kapcsolatban
az „Úr" címet, annak ellenére, hogy ezt Jézus soha nem fogadta
el, és soha nem tulajdonított magának egyetlen olyan funkciót
sem, amely az „Úr" címhez kapcsolható. Még ennél is ellent­
mondásosabb az, hogy a mai Újszövetség-kutatók, akik általá­
ban nagy érdeklődést tanúsítanak a Jézussal kapcsolatos elneve­
zések iránt, teljesen érdektelennek minősítik azt a kérdést, hogy
hitte-e Jézus is önmagáról, hogy ő „az Úr". Tény, hogy a kuta­
tóknak csak igen kis hányada vélekedik úgy, hogy Jézust életé­
ben ily módon szólították volna meg. Általános az a feltételezés,
hogy az „Úr" megjelölés egy a „húsvét utáni" periódusban
bevezetett újítás, melynek semmi köze nem volt magához Jézus­
hoz.
Mivel az ilyen jellegű vizsgálódás az evangéliumokkal foglal­
kozó kutatók végeérhetetlen vitái által előidézett doktriner bé­
nultság tünete, az Újszövetség és a jelenlegi újszövetségi tudo­
mány megértése szempontjából is tanulságos lesz, ha részletesen
megvizsgáljuk, mit jelent maga az elnevezés és használata ön-

1 Az egyetlen szöveghely, amelyben Jézus az úr megnevezéssel utal magára, a

negyedik evangéliumban található, ahol kijelenti tanítványainak: „Ti így hívtok
engem: Mester és Uram, és jól mondjátok, mert az vagyok." (János 13:13.) A
megfogalmazás alapja egy, az arámi szóhasználatban megszokott kifejezés: „Mes­
terem, uram" (rabbi u-mari). A Királyok könyvének Targuma a héber „atyám"-at
hol rabbinak (2 Kir. 2:12 - Illésre vonatkozóan), hol pedig marinak is (2 Kir. 5:13 -
Naamánra vonatkozóan) fordítja.

136
magában. Mivel a történeti-doktrinális fejlődéshez kapcsolódó
elméletek szám szerint megegyeznek a kapott megoldásokkal,
úgy gondoltuk, az lesz a leghasznosabb, ha a következő három
címszó alá csoportosítjuk őket: a) a konzervatív nézet, b) a radi­
kális nézet és c) kompromisszumos megoldások.

A) A KONZERVATÍV NÉZET

A konzervatív megközelítést jól szemlélteti Vincent Taylor angol

Újszövetség-kutatómunkája.2Taylor, jellemző módon, kápráza­
tos agytornával kezdi a vizsgálódást. Valójában azt tartja, hogy
- összhangban a tudományos orthodoxiával - az „Úr" megszó­
lítás számos újszövetségi példája nagyobbrészt irreleváns, hi­
szen csupán azt a nyelvi formát tükrözik, ahogyan a tanítvá­
nyok héberül megszólították mesterüket.3 Ez a megjegyzés azt
sugallja, hogy bármennyire valóságos is ez a megszólítási mód
történetileg, nem érdemes foglalkoznunk vele. A megszólítás
csupán annyit jelez, hogy Jézust tanítónak tekintették; s még ha
valóban az lett volna, a teológus számára annak sincs jelentősé­
ge. Ezek után azonban Taylor kioltja korábbi kritikai megjegy­
zését, mert hozzáteszi:

Nem kételkedhetünk abban, hogy némely esetben, amikor

Jézust „Úr"-ként szólítják meg, a megszólítás több, mint egy­
szerű udvariassági formula.45

A „benyomásoktól és feltételezésektől" függő mozzanatokat fél­

retéve, Taylor kijelenti, hogy „az Úr" megjelölés (jóllehet csak a
feltámadás után kezdik használni) magának Jézusnak a 110. zsoltár
1. versében szereplő messiási célzáshoz fűzött magyarázatából
származik. A 110. zsoltár 1. verse a messiásra nem mint Dávid fiára
utal, hanem mint „az Úrra".3 A húsvét utáni dátumot Taylor az
„Úr" megszólítás Lukácsnál való megjelenéséből,6 Máté evangéli-

2 Lásd The Names ofjesus, 38-51. o.

3 Id. mű, 4 1.0.
4 Ibid.
5 Ibid., 42. o.
6 Vö. Lukács 24:34.

137
urnának nem a szerzőtől származó epilógusából7 és a János
evangéliuma 20. és 21. fejezetében található kilenc szöveghely­
ből89vezeti le.
Szerzőnk azzal folytatja, hogy a kérdéses megszólítás kezdet­
leges használatát az Apostolok cselekedetei is bőségesen szem­
lélteti, főként a könyv első része, amely „valószínűleg hűen" adja
vissza „a legkorábbi prédikációs gyakorlatot". Egyáltalán nem
meglepő, hogy a szerző a páli bizonyítékot tekinti meghatározó­
nak. A nem zsidók apostola és az általa alapított egyházak tagjai
számára „Jézus mindenekelőtt az Úr". Pál minden különbségté­
tel nélkül alkalmazza a címet a történeti Jézusra csakúgy, mint a
„feimagasztalt", az „eljövendő", győzelmes és uralkodó Krisz­
tusra.'’
Bármennyire alapvető fontosságú is Pál tanúságtétele, a szer­
ző azt is állítja, hogy a címet nem Pál találta ki és vezette be,
hanem a korai közösségek szóhasználatából származik. Az
1 Kor. 16:22-ben található Maranatha („Jöjj, urunk!") invokáció
„félreérthetetlenül" mutatja, hogy az „urunk" kifejezés „ismert"
volt „az arámiul beszélő közösségek szóhasználatában". Meg­
alapozatlan feltevések egész sorát elfogadva, a kifejezés egy a
húsvét napján elhangzott kijelentésre vezethető vissza. Ezek a
feltevések a következők: 1. „az Úr" megszólítás gyakori előfor­
dulása az i. sz. 51-ben írt 1. Thesszaloniki levélben arra utal, hogy
már jóval korábban, de legalább az i. sz. 40 és 50 közötti évtized­
ben használták; 2. „az Úr" liturgikus használata zsidó-keresz­
tény körökben a megjelölés eredetének valószínű dátumát i. sz.
30 és 40 közé teszi; és 3. „Az Úr feltámadott!" kijelentés, ha
egyáltalán, akkor csak nagyon elhanyagolható mértékben anak­
ronisztikus; „egyáltalán nem kizárt, hogy történetileg ez a név
legkorábbi előfordulása".10Az „Úr" fogalom fejlődésében a leg­
fontosabb alkotóelemnek a feltámadás tekinthető, és vele együtt
a parasztira való várakozás, az Úrvacsora megünneplése, „a
szőlőskert urá-ról" és a szolgák „urá"-ról szóló, átértelmezett
parabolák hagyománya, és a 110. zsoltár keresztény exegézise.11

7 Márk 16:19-20.
8 The Nantes of Jesus, 42M3. o.
9 Ibid., 44-45. o.
10 Ibid., 47. o.
11 Vö. ibid., 49. o. A párhuzamokat lásd Márk 12:9; Máté 25:9; Lukács 12:36-37.

138
 A krisztológiai „Úr" megszólítás és a Septuaginta által hasz­
nált Kiiriosz (= az Úr) istennév kapcsolata tekintetében Taylor
nagyon valószínűtlennek tartja, hogy Jézusra vonatkoztatva
használták volna, éppen azért, mert a kifejezés Istent jelezhette.
Másrészt viszont az „Úr = Isten" kifejezést tartalmazó ószövet­
ségi szövegrészeket éppen azért vonatkoztatják Jézusra, mert őt
nevezik „Úr"-nak, s ennek következtében a Biblia „keresztény"
olvasata Jézust = Istent ismeri fel valamennyi „Jézus = Úr"
szövegben.1213Más szóval, igaz ugyan, hogy a megszólítás erede­
tileg nem jelentett semmiféle Jézus = Isten azonosítást, de elke­
rülhetetlen volt, hogy a hellénisztikus világ furcsa istenekkel
ben ép esített atm oszférájától teljesen függetlenü l, jelen ­
téstartalma ebbe az irányba mozduljon el.

Az invokáció közvetlen szomszédja az imának, s a hitvallás az

imádásnak. Jézusnak Úrként való felismerésében implicite
benne foglaltatik Jézus isteni lényegének elismerése.1’

Röviden, az óvatos érvelés ellenére is, a konzervatív állás­

pont két legfontosabb állítása az, hogy a megjelölés alapvető­
en Jézustól származik, aki a messiást úrként definiálta, és
hogy „az Úr" alapvetően nem más, mint Jézus isteni voltának
szinonimája.

B) A RADIKÁLIS NÉZET

A konzervatív megközelítésre olyannyira jellemző, labirintus­

ként kanyargó gondolatmenettel összehasonlítva a radikálisok
- mint például Wilhelm Bousset vagy Rudolf Bultmann - néze­
tének egyszerűsége frissítőként hat. Jézus nem nevezte magát
„úr"-nak, és sem tanítványai, sem pedig a palesztinai arámit
beszélő követői nem illették őt ezzel az elnevezéssel. A Kiiriosz
megszólítást a görög-római környezetben élő nem zsidó keresz­
tények a pogány hellénisztikus terminológiából vették át és
alkalmazták Jézus személyére. A „Jézus az úr" kijelentés modellje
a misztériumvallások Oszirisz (vagy Hermész, vagy Szerapisz)
„Úr", illetve Iszisz (vagy Artemisz, vagy Kübelé) „Úrnő" tisztelete

12 Id. mű, 50. o.

13 Ibid., 51.0.

139
és a római császárok (Kiiriosz / Dominus et Dens noster) főként
Gaius Caligula uralkodása (i. sz. 37-41) utáni időktől megnyil­
vánuló apotheózisa lehetett.14Bultmann még Bousset-nál is, aki­
nek pedig szellemi örököse, élesebben elutasít minden állítást,
amely zsidó-keresztény előzmény létezését bizonygatja. Számá­
ra még a Mamnatha sem elég bizonyíték arra nézve, hogy a
legelső közösség „úr"-ként szólította meg Jézust, hiszen a kife­
jezés eredetileg Istenre is vonatkozhatott. Az a keresztényekre
utaló definíció, hogy „ők azok, akik ... urunk Jézus Krisztus
nevét idézik",15 Bultmann szerint nem a palesztinai, hanem a
hellénista egyházra vonatkozik.1617
Következtetésünk itt rövid. Mivel a Kiiriosz kifejezés az eredeti
evangéliumtól idegen, és a palesztinai közösségekhez sincs sem­
mi köze, ez a probléma nem tárgya a Jézus személyével foglal­
kozó tanulmánynak, jóllehet a nem zsidó kereszténység teológi­
ája szempontjából alapvető fontossága van.

C) KOMPROMISSZUMOS MEGOLDÁSOK

Mint ahogy sejthető, történtek kísérletek a szélsőségesen konzer­

vatív és radikális nézetek közt tátongó szakadék áthidalására.
Az egyik ilyen tudományos kompromisszumra törekvő elmélet
Ferdinand Hahn nevéhez fűződik.7 Első pillantásra valamennyi
kortárs kísérlet közül ez tűnik a leginkább kielégítőnek.
Taylorral és Bultmann-nal ellentétben Hahn történelmi kap­
csolatot lát a szinoptikusok által használt megszólítás és az
annak hatására végbement fogalmi fejlődés között. Azt állítja,
hogy az „Úr!" megszólítás ugyanúgy az utat egyengette az „az
Úr" abszolút megjelöléshez, mint ahogy a „rabbi/mester!" meg­
szólítás vezetett a Jézus „a mester" meghatározáshoz.

14 Vö. W. Bousset, Kyrios Christos - Geschichte de.s Chrislusglaubens von den

Anfangen dcs Christentums bis Irenaeus (Vandenhoeck & Ruprecht, Göttingen,
31926), 91-101. o.;W . Foerster, Lord (A. &C. Black, London, 1958, ésHarper, New
York), 13-35. o.; Kyrios, PONT III (1965), 1046-1058. o.; L. C erfau x-J. Tondriau,
Le culte dcs souvcrains dans la civilisation Gréco-Romaine (Casterma, Tournai, 1957),
342-357. o. Vö. Ap. csel. 25:26.
151 Kor. 1:2.
16 Theologie dcs Ncuen Testaments, 54-56. o.
17 The Titles ofjesus in Christology (1969).

140
 Az újszövetségi tudomány íratlan szabályait betartva Hahn
csak a nem zsidók, mint például a szíria-föníciai asszony és a
kapernaumi százados által használt „úr" megszólítást tekinti
történetileg elfogadhatónak.18 Előbbi a kifejezést a legáltaláno­
sabb értelemben vett megszólításként használja; utóbbi azonban
mint Jézus tekintélyének elismerését. A megszólítás egyik eset­
ben sem kap „krisztológiai" értelmet, és még kevésbé rendelke­
zik az „Úr" isteni aspektusával. Utóbbi fogalom először Máténál
jelenik meg (8:2), ahol az „úr "-ként megszólított személyt „imád­
ják" is. Ez a pont egyébként rendkívül vitatható, bár Hahn
habozás nélkül kijelenti, hogy az „úr" és az „imádni" szavak
összekapcsolása kiegészítésül megkívánja „az Isten fenséges ne-
vé"-t.19A Máténál használt görög szó a Septuagintában a „lebo­
rulni" héber ige fordítása, és a Biblia földi halandókkal és Isten­
nel kapcsolatban egyaránt alkalmazza.20 És ki merné állítani,
hogy a Máténál szereplő parabola pusztán azért isteníti a királyi
uralkodót, mert egy szolga leborult előtte, és imádta őt?21
Még ha Hahn beismeri is, hogy Jézust időnként „úr"-nak
szólították, qua tanítót, akkor is határozottan elutasít minden
olyan javaslatot, hogy ezt a megjelölést a galileai Mester ve­
zette be annak kifejezésére, hogy saját mivoltának „tudatá­
ban" volt.

Ez az egyháznak volt a műve, ... amelynek szembe kellett

néznie azzal a feladattal, hogy meghatározza Jézus személyé­
nek . .. valóságos voltát.2223

Hosszú ideig az eredeti kifejezés is fennmaradt a későbbi

teológiai fejlődés eredményezte kifejezések mellett, azokkal pár­
huzamosan, mint ahogy ezt a Pál által használt kifejezések: „az
Úr igéi" illetve „az Úr fivérei", illetve a még Jánosnál is olvasható
„Mester és Ú r" megjelölések tanúsítják.2’

18 Márk 7:28; Máté 8:8; Lukács 7:6.

19 Id. mű, 81-82. o. Vö. G. Bornkamm, Tradition and Interpretation in Matthew
(SCM Press, London, 1963, és Westminster Press, Philadelphia), 42M3. o.
20 Lásd Gén. 23:7,12; 33:3-4 stb.
21 Máté 18:26.
22 Id. mű, 86. o.
23 1 Kor. 7:10; 9 :5 ,14; Gál. 1:19. - János 13:13-14. Vö. id. mű, 86-88. o.

141
 Az „Úr" fogalom doktrinális fejlődésének második szakasza
- Hahn szerint - a zsidó-kereszténységben ment végbe, és kö­
zéppontja a Jézus visszatérésével kapcsolatos várakozás. Az
evangéliumokban és a tíz szűzről szóló parabolában szereplő
„uram, uram"24 invokáció eszkhatologikus mellékértelme mel­
lett az arámi anyanyelvű hívek Maranatha szava 1 Kor. 16:22-ben
(és az i. sz. I. század végére datálható, a Tizenkét Apostol Taní­
tása című liturgiában, 10:6) is tanúsítja, hogy az „úr = mester"
átalakult „Urunk = Világ Bírájává". Itt, közli Hahn az olvasóval,
„egy krisztológiai koncepció van, ... amely képes magába fog­
lalni ... mind Jézus földi, mind pedig pedig az idők végével
kapcsolatos tevékenységét".25
A fejlődés harmadik állomásán a fogalom átalakul a „felma­
gasztalt úr" kifejezéssé; a „felmagasztalt úr" „Isten jobbján ül",
s ez az elképzelés, a szerző szerint, „a messiás trónra emelése"
motívumból fakad. S bár Hahn véleménye szerint az „úr" és a
„dicsőséges messiás" két különböző fogalom az arámi-paleszti-
nai gondolkodásban, a hellénisztikus zsidó-kereszténység a ket­
tőt a 110. zsoltár 1. versének interpretálása során egyesítette:

„így szólt az Úr (Isten) az én uramhoz (a messiáshoz), »Ülj az

én jobbomra.. ,«"26

Az „Úr" és a „megdicsőült messiás" fogalmak fúziója tipiku­

san zsidó fejlemény: hangsúlyt helyez a „beiktatási aktus"-ra,
amely uralkodói attribútummal, az „isteni méltóságtól" idegen
uralkodói hatalommal ruházza fel Jézust;27 ez persze elkerülhe­
tetlenül a két fogalom közti különbség elmosódásához vezetett.
Azon túl, hogy ily módon nyitva állt az út olyan fogalmak
összekapcsolására Jézussal, mint „az Úr napja", „az Úr útja" és
„az Úr neve",2'5 az is lehetővé vált, hogy megjelenjen két új
gondolat: Jézus örökös jelenléte hívei között,29 illetve a Jézus
Úrként való elismerésében inherensen jelen lévő megváltó erő:

24 Máté 7:21-22; Lukács 13:26-27. - Máté 25:11.

25 Id. mű, 90-103. o.
26 Vö. Ap. csel. 2:34-36; id. mű, 103. o.
27 Id. mű, 107. o.
281 Kor. 5:5; Márk 1:2. skk.; 1 Kor. 1:2; Ap. csel. 2:21; Rőm. 10:13.
29 Máté 28:20.

142
 Ha tehát száddal Úrnak vallód Jézust,. . . akkor üdvözülsz.30

A fejlődési folyamat utolsó szakasza - Hahn szerint - azt

mutatja, hogy „a megdicsőült Úr" isteni lénnyé alakul át, s ez a
folyamat már a nem zsidó kereszténység koráb an zajlik le. Ehhez
a folyamathoz a hellénisztikus-zsidó irányzat már csak egyetlen
dologgal járul hozzá: Pál Krisztus-himnuszával (Philippiekhez
írt levél 2:9-11):

Ezért fel is magasztalta őt Isten mindenek fölé, és azt a nevet

adományozta neki, amely minden névnél nagyobb, hogy Jé­
zus nevére minden térd meghajoljon, ... és minden nyelv
vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.

A Jézus isteni királyságába vetett hit azonban csak a misztéri­

um-vallások hatására, illetve a császárkultusszal való szemben­
állás eredményeképpen jött létre, s ez a meggyőződés annyira
szilárd és mindent elsöprő lett, hogy a nem zsidó keresztény
vértanú élete árán sem volt hajlandó meggyalázni, s ezért nem
ismerte el a császárt mint uralkodót.
A Ferdinand Hahn elméletét az Újszövetséggel foglalkozó
tudós kollégái részéről ért bírálatok, melyek szerint bizonyos
irodalmi adatok nem az általa javasolt fejlődési szakaszokhoz
tartoznak, különösen elfogultnak tűnnek.
Ennek megfelelően Philip Vielhauer Hahn ellen intézett átfo­
gó támadását alaptalannak minősíthetnénk, ha nem tartalmazna
konkrét és igazolható adatokra vonatkozó kijelentéseket is. Viel­
hauer elmarasztalja Hahnt a görög és arámi nyelvhasználat
értékelésében tapasztalható hiányosságok miatt, és a Hahn-féle
rekonstrukció első szakaszát megbízhatatlannak ítéli, ugyanis
az arámi „Úr" (mar) szó jelentőségével foglalkozó egész gondo­
latmenet alapja „elavult, másodlagos irodalmon" alapul.31
Hahn a palesztinai nyelvi szokásokat kizárólag Gustav Dal-
man tanulmányai alapján értelmezi. Gustav Dalman az arámi
nyelv első számú szakértője a századfordulón, korszakalkotó

3URóm. 10:9. - Id. mű, 108-109. o.

31 Ein Weg zűr neutestamentlichen Christologie? Prüfung dér Thesen Ferdi­
nand Hahns, Avfsatze zum Netten Testeimenl (Kaiser, München, 1965), 147-167. o.,
különösen a 148. és 152. oldalak.

143
művében, a Jézus szavaiban az „Úr" terminussal kapcsolatos
kettős analízisét, mely szerint a kifejezés Istenre és emberre
egyaránt vonatkozhat, Hahn szinte maradéktalanul átveszi.32
Dalman művének azonban az a hátránya, hogy hetven évvel
ezelőtt íródott, és aprólékosan kidolgozott érvelésének egy ré­
szét újabb felfedezések azóta már megcáfolták.
Vielhauer Siegfried Schulzra támaszkodik, amikor bírálja
Hahnt, és kifogásolja azt, hogy Hahn elavult szerzőket használ.
Schulz az, aki kísérletet tett a palesztinai és zsidó gondolkodás
„Úr" fogalmáról alkotott kép modernizálására.33 Ez a szerző,
mivel olvasta Paul Kahle művét, tudja, hogy a tetragrammaton
helyettesítése a Kiiriosz szóval a keresztény írnokok által másolt
Ószövetség-kódexekben a görög Biblia zsidó kéziratainak marad­
ványaiban nem szerepel. Utóbbiak a tetragrammatont (YHWH)
nem fordították le, hanem változatlanul hagyták, vagyis héber
betűkkel írták a görög szövegbe. Nem állja meg tehát a helyét az a
Dalman által még elfogadott régi feltételezés, hogy a hellénista
zsidóság számára a YHWH és „az Úr" szinonim értékűek voltak.
Schulz valójában még azt is kétségbe vonja, hogy az „Úr" termi­
nust egyáltalán istennévként alkalmazták volna a kereszténység
előtti időkben. Órigenész kétségkívül azt igazolja, hogy a keresz­
ténység korának első századaiban ismert volt a zsidóság körében
a YHWH-Úr szinonimitás, mert a tetragrammatont - melynek
héber kiejtése Adonáj (Úr) - görögre mint Kiirioszt fordítja.34
Mégis, sem a kereszténység előtti hellénisztikus zsidó irodalom
emlékeiben mégis az Ariszteász-levélben, sem pedig az i. e. III. és
II. századi szerzők Eusebios egyházatyánál fennmaradt töredékei­
ben nem fordul elő soha „az Úr" terminus. Ezzel szemben a
Salamon bölcsessége című i. e. I. századi görög apokrif irat már
gyakran használja a szót; ezért azután az i. sz. I. században
Philón és Josephus munkáiban már rendszeresen „az Úr" szere­
pel istennévként. Mindezek alapján jelenti ki Schulz, hogy a
változás az i. e. I. században következettbe.35

32 Die Worte Jesu (J. C. Hinrich, Leipzig, 1898, 21930), 146-150. és 266-272. o.
Angol nyelvű kiadása 1902-ben jelentmeg (T. &T. Clark, Edinburgh); vő. 179-183,
324-331. oldalak.
’3 Maranatha und Kyrios Jesus, ZNW 53 (1962), 125-144, o.
34 Lásd Commentarius in Psalmos 2:2.
35 Id. mű, 130-132. o.

144
 Schulz az elephantinéi papiruszok elemzésével kezdi az arámi
nyelvhasználat áttekintését. Az i. e. V. századi elephantinéi pa­
piruszok mindössze egyszer utalnak Istenre mint „az Ég urára",
ám a szövegekben többször is szerepel az „úr" terminus, udva­
rias megszólításként, valamennyi esetben földi hatalmasságokra
vonatkoztatva.36 Dániel könyve következik ezután, ebben Istent
„királyok Urának" és „az Ég urának" nevezi a szöveg, míg
Nebukadneccarra az „uram" megszólítással utal,37389*mindez arra
enged következtetni, hogy az i. e. V. századi stílus változatlan
maradt az ezt követő körülbelül három évszázad során is.
A zsidó irodalom Schulz által legkevésbé kielégítő módon
kezelt szektora a jelentős mennyiségű új információt tartalmazó
qumráni szövegek. Bizonytalanul mozog a szövegekben, elnéz
utalásokat és félreértelmez új adatokat. A Targum és a rabbini-
kus irodalom vonatkozásában arra a megállapításra jut, hogy az
„úr" terminust ritkán vagy nagyon ritkáit használják, s ha igen,
akkor is „rabbi" jelentésben.
Milyen következtetést von le Schulz a fenti elemzésből? Azon
a nyilvánvaló tényen túl, hogy az „úr" terminus nemcsak az
Istenre, hanem általában hatalommal bíró személyekre (uralko­
dókra, elöljárókra, férjre stb.) is vonatkozhatott, s hogy az
„uram" megszólítás elsődlegesen a bírói méltósághoz kapcsoló­
dott, Schulz legnagyobb felfedezése az, hogy Isten „Uram"-ként
való megszólítása arámi nyelven először a qumráni irodalomban
fordul elő.36 Ezt a nóvumot aláhúzandó Schulz rámutat arra, hogy
a hasonló megszólítás teljes mértékben hiányzik az i. e. V. századtól
egészeit az i. e. I. századig terjedő „egész arámi anyágból". ’9
Érvelése valójában sokkal gyengébb, mint amilyennek látszik,
hiszen „az egész arámi anyag" valójában igen csekély, és ebben
az igen kicsiny irodalmi forrásanyagban az Isten megszólítására
csak egyetlenegyszer kerül s o r.0 Más szóval tehát az „uram"
megszólításnak csak igen kevés alkalom jutott a kifejeződésre, s
az igazság az, hogy nem tudjuk, vajon imákban gyakran, ritkán
vagy éppen egyszer sem használták.

36 Ibid., 134-135. o.
37 Dán. 2:47; 5 :2 3 .-4 :1 6 ,21. Vö. id. mű, 134-136. o.
38 A legkorábbi példákat az i. sz. III. századra datáló téves álláspontokhoz lásd
alább, 146. o., 42. jegyzet.
39 Id. mű, 137. o.
48 Dán. 2:23: „atyáim Istene!"

145
 Az Újszövetséget vizsgálva Schulz úgy érvel, hogy az „úr"
megjelölés a Világmindenség Ítélőbírójára vonatkozik a „húsvét
utáni" eszkhatológiában. A Maranatha ima tulajdonképpen meg­
hívja Istennek ezt az apokaliptikus küldöttét, hogy jöjjön el, és
lássa el bírói feladatát. Itt a hagyományos zsidó „messianológia,
Tóra-lógia [sic] és apokaliptika" aktualizálódik, és a Küriológiá-
hoz [sic] vezet, amelyben a közösség sugalmazott üdvözléssel
köszönti az önmagát kinyilvánító Istent.41 Eszerint az Újszövet­
ségben a hellénisztikus „köszöntés-Kiinosz" a hellénista-zsidó
„tetragrammaton-Küriosz"-szal kapcsolódik össze, valamint az
eredetileg tisztán apokaliptikus Mara = Úr-ral, s ez az egész
folyamat már a doktrinális fejlődés Pál előtti szakaszában lezaj­
lott, vagyis a Jézus halálát követő húsz éven belül.
Az eddigieket összefoglalva megállapíthatjuk, hogy a kortárs
újszövetségi tudomány rendszeralkotó kísérletei két ponton meg­
egyezni látszanak: (1) Az „Úr" megjelölés jelentkezése későbbre
datálható, mint a történeti Jézus működése; (2) az isteni lényeg
elismeréseként való használata hellénisztikus közegből ered. Az
utóbbi néhány évben kevés figyelmet szenteltek e fejlődési folya­
mat kezdeti szakaszának. Ezért tehát az újszövetségi kor zsidósága
által használt arámi (és görög) nyelv természetének újbóli vizsgá­
lata látszik a leginkább hasznos és konstruktív lépésnek, s ezt a
vizsgálatot, ellentétben a múltban az újszövetségi exegétikai célok
érdekében végzett kutatásokkal, önmagában kell elvégeznünk.

D) A FILOLÓGIAI HÁTTÉR

Mit tudunk tehát valóságosan és tényszerűen az „(az) úr" termi­

nus használatáról a zsidó szövegekben a nagyjából i. e. 200-tól i.
sz. 300-ig, vagyis Dánieltől a talmudistákig terjedő korszakból?
Legelőször is, általánosan elterjedt volt-e a terminus használata
Istenre vonatkozóan?
A mindeddig elfogadott negatív véleményt figyelmen kívül
hagyva,42 azzal a dokumentummal kell kezdenünk, melynek

41 Id. mű, 143. o. '

42 Lásd pl. E. Schweizer, Lordship and Discipleship (SCM Press, London, 1960),
58. o.; O. Cullmann, The Christology ofthc New Testament, 201-202. o.; F. Hahn, id.
mű, 79. o. és 93. jegyzet.

146
felfedezése gyökeresen megváltoztatta a probléma nyelvi meg­
ítélését, nevezetesen a qumráni 1. számú barlangból származó,
1956-ban kiadott Genesis Apocryphonnal.43 Ez az első, az össze­
hasonlító irodalmi elemzés céljára alkalmas arámi nyelvű irat az
inter-testamentális korból. Meglepően sokszor fordul elő benne
az „Úr" (mamii): a jelenleg rendelkezésre álló szövegkiadásban
az Istenre vonatkozó 26 (aráminyelvű) megszólítás közül 12-ben
az „Úr" szó szerepel. A terminus nagyobbrészt a bibliai arámi
nyelv grammatikájának megfelelő birtokos szerkezetekben for­
dul elő, olyanokban, mint például „hatalmasság Ura", „egek
Ura", „ég és föld Ura". Érdemes külön is megjegyeznünk, hogy
a Genesis 13:4-ben szereplő YHWH tetragrammatont a Genesis
Apocryphon „a világok Úra" vagy „az idők Ura "-ként fordítja.44
Az „Úr" terminus kétszer, két ima szövegében erősen hasonlít a
címhez, illetve az önálló használathoz. Az első szövegrész így
hangzik:

Áldott vagy te, ó, magasságos Isten, minden világok Ura, te,

aki mindenek fölött uralkodsz.45

A második ima vonatkozó részlete:

Te vagy a föld minden királyának Ura.46

A szöveg nem kevesebb, mint négy alkalommal ruházza fel

Istent ezzel a címmel. Ábrahám így szólítja meg az Istent:
„Uram" és „Uram Istenem", vallomásában:

Te vagy a legmagasabb Isten, Uram.47

Az első tény, ami a Genesis Apocryphon alapján világossá

válik, az, hogy az Újszövetségnél valamivel régibb arámi irodal­
mi nyelv mind leírásokban, mind megszólításokban is általában

43 N. Avigad - Y. Yadin, A Genesis Apocryphon (Mágnes Press, Jerusalem, 1956); J.

A. Fitzmyer, The Genesis Apocryphon ofQumran Cave I (Pontifical Biblical Institute,
Romé, 1965,21971). Lásd Scripture and Tradition, 98-126. o.; DSSE, 215-224. o.
44 Gén. Ap. 2:4; 7:7; 12:17; 22:16,21. - 21:2-3.
45 Gén. Ap. 20:12-13.
46 Gén. Ap. 20:15-16.
47 Gén. Ap. 20:14,15. - 22:32. - 20:12.

147
az „Úr" terminussal utal az Istenre. Nem tekinthető tehát újítás­
nak a későbbi rabbinikus irodalom lényegileg parallel szóhasz­
nálata:

Uram., tedd termővé a földet!

Uram, tedd virágzóvá a földet!
Uram, add, hogy felépüljön a Templom!
Uram, mikor fog felépülni a Templom?4849

Az egykorú héber nyelv stílusát illetően a qumráni iratok

igazolják, hogy az inter-testamentális korszakban élő hívő az
Istenre szinte ösztönösen mint „urára" gondolt; a közösség tagjai
által alkotott zsoltárok, a „Hálaadó Himnuszok" leggyakrabban
az Adonáj megszólítással fordulnak az Istenhez.'19Sőt az arámi és
a héber nyelven túl a zsidó görög szóhasználat is hasonló ten­
denciát mutat. Az Ecclesiasticus görög változata nemcsak a tet-
ragrammatont, hanem az „Úr" (adón) kifejezést is Küriosznak
fordítja;50az eredetileg görögül íródott Salamonbölcsességenem
kevesebb, mint 27 alkalommal utal az Istenre vagy szólítja meg
az Istent az „Úr" kifejezéssel.51 A görög nyelvhasználat gyakor­
lata, a sémi nyelvhasználathoz hasonlóan, változatlan maradt az
elkövetkező évszázadokban, ahogy azt a galileai Bét Seárim
híres temetőjében talált, az i. sz. III. századból származó temet­
kezési felirat is tanúsítja:

Ur(am), emlékezzél meg szolgálóleányodról, Primosáról!

Ur(am), emlékezzél meg szolgádról, Sacerdosról!52

A kör végül azzal válik teljessé, hogy a görög Küriosz mint

jövevényszó bekerült a galileai arámi nyelvjárásba, s ebben a

48 Gén. R. 13:2.
49 Lásd még A. Hurwitz, Adón Hakkol, Tarbiz 34 (1965), 224-227. o.
50 Ben Szira 10:7.
51 Soph. Sál. 1:1,7,9; 2:13; 3:8,10,14 (kétszer); 4 :1 3 ,1 7 ,18; 5:7,15,16; 6:3; 8:20;
9:1,13,18; 10:16,20; 11:13; 12:2; 16:12,26; 19:9,22. - Vakmerőség volna azt állítani,
hogy a fenti 27 példában a görög szerző egyszer sem egyszerűen az „úr" értelem­
ben használta az „Úr" szót, hanem minden esetben a YHWH-t helyettesítendő.
52 M. Schwabe - B. Lifshitz, Bellt She'arim II, The Greeklnscriptions (Mosad Bialik,
Jerusalem, 1967), no. 184,54. o.; vö. N. Avigad, IE J15 (1955), 234. o.

148
dialektusban ez lett az Isten neve. Ennek legkülönösebb példá­
ját Numeri 11:26 palesztinai Targumában (Pszeudo-Jonathan)
találjuk, amely egy rendkívül szokatlan görög-arám i glosszo-
láliában elmondja, hogy Mózes két kollégája, Izráel két öregje,
prófétai üzenetet kapnak, s a két férfi, akiket eltöltött a szent
lélek:

Az Úr (Kirísz) jelen van (etimosz = hetoimosz) velük a gyötrelem

(aniki = áriánké) pillanatában.

Eltűnődhetünk azon, hogy vajon nem használhatjuk-e fel ezt

a kétnyelvű „próféciát" (három szó görögül, a többi arámiul) az
Apostolok cselekedeteiben (2:4-13) leírt „más nyelveken szólás"
karizmájának magyarázatára. Tény, hogy az i. sz. I. században a
legtöbb zsidó számára az arámi-görög keveréknyelv többé-ke-
vésbé érthető lett volna.
Röviden szólva, arámi, héber és görög a nyelvészeti bizo­
nyítékok bármely objektív áttekintése arra a következtetésre
vezet, hogy az „Úr" terminus jelentős szerepet játszik a Dániel
és az i. sz. III. századi rabbik között eltelt időszakban élt
zsidóság vallási szóhasználatában.53
Az iratok tanúsága szerint az „Úr" (mar / Küriosz) szó mint
közemberek egymás közötti megszólítási formája nem kevésbé
elterjedt volt. Ismét a qumráni Genesis Apocryphont tekintjük
fő forrásunknak, ez az „uram" kifejezést használja, amikor a
feleség a férjhez vagy a fiú az apjához beszél. Uralkodói (politikai
hatalommal bíró személy) címeként is előfordul a szó. A fáraót
„uram"-ként szólítja meg egyik főembere, s ugyanígy fordul
Ábrahámhoz Szodoma alázatos uralkodója.54 A rabbinikus ter­
minológia ezt a megszólítást alkalmazza a római császár eseté­
ben: „Urunk, a király"; Júda ha-Naszi megsemmisített egy titká­
ra által írt levelet, amely a következőképpen kezdődött: „Júdától,
a pátriarchától urunknak, Antonius királynak." Júda ezt a követ­

53 A palesztinai görögök beszédére is hatással volt a zsidó nyelvhasználat.

Tudott dolog, hogy Mama(s) („Urunk") pogány istenség kultuszát i. sz. 401-ig
gyakorolták Gázában, a Marneion néven ismert templomban. Vö. S. A. Cook, The
Religion of Ancient Palestine in the Light of Archaeology (Oxford University Press,
London, 1930), 180-186. o.
34 Gén. Ap. 2 :9 ,1 3 ,24; 20:25; 22:18.

149
kező formában javította át: „Urunknak, királyunknak, Júdától, a
te szolgádtól."'5'
Ismét a Bét Seárim-i görög feliratok visszhangozzák halvá­
nyan a qumráni terminológiát, és teremtenek kapcsolatot a tal-
mudi arámival. Két fivér, akik bizalmasan csak Jakónak és Thi-
nónak nevezik magukat, elhunyt szüleiket az „uramapám" és
„asszonyom anyám" kifejezésekkel nevezik meg.556 Az elhunyt
apának ez a megjelölése összhangban van a rabbinikus sza­
bállyal, amely ilyen helyzetekben az abba („atya") szó felcserélé­
sét javasolja az abba mari („apámuram") szóra.57
Az előzőekben tárgyaltakhoz hasonlóan, amikor a Kimász­
n ak arámi szóként való átvétele teszi teljessé a kört, lejátszódha­
tott ez a folyamat az ellenkező iránybein is, egy másik Bét Seá-
rim-i feliratból ítélve az arámi mart a Mar Thietens formulákban
nyilván mint görög nyelvű megszólítást használhatták.58
Közvetett bizonyítékunk van továbbá az arámi és görög meg­
szólítási formák általános összekeveredésére is, nevezetesen bi­
zonyos szavak helytelen galileai kiejtéséből egyfajta pogány
keveréknyelv jött létre, s ennek következményeként egy nem
zsidó bírót az „uram, uram" (mari kiri) helyett így szólítottak
meg: „uram, szolgám" (mari cheiri).59 Hasonló ehhez egy Rab
Kahána (i. sz. III. század) által elmondott történet is, mely a
hangutánzó kiri kiri („uram! uram!") megszólítással kapcsolatos;
ebben Herodes királyt valamennyi galambja ezzel a formulával
üdvözli, kivéve egyet (talán egy galileai galambot?), amely így
kiáltott: „uram, szolgám!"60 Ez a történet is azt jelzi, hogy a mar
és küriosz szavak egyenértékűsége olyannyira ismert volt a zsi­
dók számára, hogy ugyanazt a szójátékot többféleképpen is meg
lehetett fogalmazni. A qumráni irodalomtól a Talmudig terjedő

55 Gén. R. 75:5. Philón arról számol be (In Flaccum 36-39), hogy a szírek egy,
az uralkodóijelvényekkel felruházott, Carabas nevű gyengeelméjű férfit tiszteltek
az „úr" jelentésű Marin néven. Vö. G. Dalman, Grammatikdesjüdisch-palcistinischen
Aramaisch, 152. o., 3. jegyzet.
56 Id. mű, no. 130,54. o.; vö. B. Lifshitz, RB 68 (1961), 117-118. o.
57 bKid. 31b.
5S Id. mű II, no. 204,91. o.; vö. B. Lifshitz, RB 67 (1960), 61. o. Egy Epheszoszból
származó, i. sz. II. századi temetési felirat állít emléket egy bizonyos Mar Mo-
ussziosznak, Jairus fiának. Vö. J.-B. Frey, Corpus Inscriptionum Iuadakarum II
(Pontificio Istituto di Archeológia Cristiana, Romé, 1952), no. 746,13-14. o.
59 Lásd bErub. 53b; vö. Gén. R. 89:5.
60 Vö. bHul. 139b.

150
forrásanyag alapján nagy biztonsággal vonható le az a következ­
tetés, hogy nemcsak lehetséges, hanem nagyon is valószínű,
hogy az „uram" megszólítást alkalmazták Jézus személyére is.
Ha valóban így áll a helyzet, akkor fel kell tennünk a kérdést,
hogyan viszonyul egymáshoz az „úr" megszólítás és a tekin­
téllyel bíró tanító tevékenysége. Ehhez a Dalman utáni61 Újszö­
vetség-kutatóknak az „úr" és „mester" (rabbi, rabbuni) címek
felcseré Illetőségére és a rab/rabbun és mar ebből következő szinoni-
mitására vonatkozó állításait kell gondosan megvizsgálnunk.62
A teljes forrásanyag fényében ez az álláspont félrevezetőnek
látszik, ha nem fűzzük hozzá a következő megjegyzéseket.
(1) Annak ellenére, hogy János (20:16) a rabbunit mesternek értel­
mezi, ennek az arámi megszólításnak az elsődleges jelentése „úr"
(/diné).6'1
(2) A palesztinai szóhasználatban a szó megtartotta alapjelen­
tését, vagyis „tekintéllyel bíró személy", még akkor is, ha igaz
az, hogy a III. századi babilóniai rabbik terminológiájában a mar
a tanítómester megjelölése lett.64
(3) Helytálló az a megállapítás, hogy a palesztinai beszélt nyelv
a mar és rab kifejezéseket birtokos személyraggal látta el
(uram/mesterem, urad/mestered stb.), túlzó azonban az a gyakori
állítás, hogy az „úr" megszólítás önálló használata, a megszólító és
a megszólított közti kapcsolat tudatossága miatt, nem lehetséges.
Az i. sz. I. századból való adatok hiánya ellenére bizonyítható,
hogy az ezt követő évszázadokban a „mesterem" (rabbi) olyan
megszólítássá vált, amelyből már eltűnt a személyes kapcsolat
tudata. A rabbi közönséges megszólítási formulából foglalkozás­
megjelölés lett. A Bét Seárim-i temetőben számos rabbi sírkövén
olvashatjuk a Rabbi X elnevezést, héberül és görögül egyaránt, s
ennek valódi jelentése nem „mesterem" hanem „X, a mester".65

61 D k Worle ]esu, 267-268., 270-270. o.; E. T. 327. és 331. o.

62 Lásd F. Hahn, id. mű, 74, 78-79. o.
63 Vő. W. Foerster, Lord, 107. o.
64 Vő. bKet. 23a. - A babilóniai exilarchák, vagyis a zsidó közösség polgári
vezetői, szintén ezt a címet viselték (Mar Ukba, Mar Ukban, Mar Kahána, Mar
Zutra).
65 Pl. Rabbi Gamaliél, Rabbi Aniánusz, Ribbi [sic!] Josze; lásd Beth She'arim II,
no. 174,72. o. (vö. 1E] 4 [1954], 104. o.); no. 175,72. o. (vö. 1EJ5 [1955], 221-222. o.;
no. 4 1 ,13. o. (vö. Corpus Inscriptionum hidaicarum II, no. 1052). A Rib alak kétszer
jelenik meg névmási szuffixum nélkül: Beth She'arim II, no. 45,202,14. és 90. o.

151
Külső nyelvészeti párhuzamként itt említhetjük meg, hogy a
francia nyelvben az egyes szám első személyű birtokos névmás,
a inon olyannyira elveszítette jelentését a monsieur szóban, hogy
indokolt, ha le monsieur-ről beszélünk.
Más szóval tehát, az 1. és 2. pontokba foglalt megjegyzéseket
figyelembe véve, most már egyáltalán nem bizonyos, hogy a
Jézust „uram"-ként szólítok a megszólítás alatt valójában „mes-
ter"-t értettek. Továbbá, a fenti (3) megjegyzés közvetve kérdé­
sessé teszi azt az axiomatikus kijelentést, hogy az „az úr" kifeje­
zés nem volt alkalmazható, hiszen a mar szót személyes névmás
nélkül nem használták.*’6 De mindezen túl, azt a kérdést kell
feltennünk, vajon az arámi nyelv udvarias beszédformájának
fejlődése befolyásolhatta-e bármilyen módon a mar és újszövet­
ségi párhuzama, a küriosz használatának értelmezését.
Arámi nyelvtanában Gustav Dalman megjegyzi, hogy tekin­
télyes személyiséghez vagy személyiségekhez intézett, különös
udvariasságról tanúskodó megszólításokban a galileai nyelvjá­
rás a direkt „te" megszólítást az „uram", illetve „urunk" és egy
egyes szám harmadik személyű ige kombinálásával létrehozott
kifejezéssel helyettesíti.667
„Ne legyen az én uram (mari) haraggal irántam!" - ez az egyik
ilyen jellegű standard kifejezés.68 Egy máshol található hasonló
párbeszédben a „te" megszólítást a „mesterünk" (rabbanan) és
„urunk" (maran) váltja fel. Rabbi Abahu a következő kérdéssel
fordul két fiatalabb kollégájához, Rabbi Jónához és Rabbi Joszéhoz:

„Kívánnak-e mestereink megvitatni valamit a Tórából?"

Mire azok így válaszolnak:
„Kívánja-e urunk?"69

Ehhez a galileai arámi beszédformulához, amelyben a birto­

kos személyrag már elveszítette szemantikai értékét, nagyon
közel áll a birtokos személyrag teljes elhagyása. A körülményes­

66 A Marmuitha témához lásd J. A. Emerlon, Maranatha and Ephphatha, JT S 18

(1967), 427.o.
67 Id. mű, 108-109. o.
6SVö. jBer. 9c; jPea 21b; jSek. 49b.
69 jSzanh. 23d.

152
nek vélt „uram" circumlocutio használata helyett a beszélő az
általa tisztelt személyt „úr"-nak (mar) nevezi. Egy Jósua ben
Léviről (i. sz. III. századi palesztinai rabbi) és az újra megjelenő
Illésről szóló legendában Jósua megkérdezi a prófétát:

„Miért maradt távol az úr (mar)?"70

Ez a palesztinai nyelvi jelenség még inkább jelen van a babi­

lóniai Talmudban, s úgy látszik, a zsidó arámi mindkét dialek­
tusát jellemezte. Egy másik történet a fenti Jósua ben Lévi és a
messiás közt lezajlott párbeszédet mondja el. Jósua így üdvözli
a messiást: „Béke legyen veled, mesterem és uram!", és válaszul
a következő üdvözlést kapja: „Béke legyen veled, lévita". Jósua
ezután még nagyobb tisztelettel és még félénkebben folytatja:
„Mikor jön el az úr (mar)?" s a válasz erre: „Ma."71
A messiásra való vonatkoztatás mellett a mar szónak és az
egyes szám harmadik személyéi igének ezt a kombinációját hasz­
nálja a babilóniai Talmud is a tiszteletben álló rabbik megszólí­
tására. A javnei Akadémia leendő vezetőjéhez, Rabbi Eleázár
ben Azariához követeket küldenek a II. Gamaliél elmozdítására
összeesküvők. A beszámoló szerint a követek e szavakkal szólí­
tották meg Rabbi Eleázár ben Azariát:

Egyetértene-e az úr (mar) azzal, hogy az akadémia vezetője

legyen?7273

Abajje Rabbi Aviát faggatja:

Miért nem jött az úr (mar) az előadásra? . .. Nem gondolja az

úr (mar) ...?7'1

70 Gén. R. 94:9. Ezzel szemben lásd annak a tanítónak a történetét, aki elhatá­
rozza, hogy háromnapos pihenőidőt vesz ki, és az iskolából távol marad. Tőle -
nem úgy, mint Illéstől - egyenesen megkérdezik: „Te miért maradtál távol?" Vö.
b K et.lllb .
71 bSzanh. 98a. Nagyon is érdemes felfigyelnünk a kérdés (le'emath athe mar) és
az újszövetségi maranatha közti stílusbeli hasonlóságra és mindkettő eszkhatoló-
gikus színezetére.
72 bBer. 27b.
73 bBer. 28b.

153
Felkérve Rabbi Izsákot, a Kovácsot egy törvénykezéssel kapcso­
latos ügy megtárgyalására, Rabbi Ammi megkérdezi:

Volna-e szíves az úr (mar) értelmezni a halákhát?

Ám Rabbi Asi - a doktrinális instrukciót részesítve előnyben -

visszavág:

Volna-e szíves az úr (mar) értelmezni a haggádát?7475

Végezetül álljon itt egy párbeszéd két i. sz. III. századi tanító,
Rabbi Jeremia bar Abba és Rab között, amely kifejezetten az
egyenes és ráutalásos beszédmód közti különbségtételre tesz
megjegyzést. Rabbi Jeremia bar Abba megkérdezi:

Elmondtad a havdala-imát (a sabbat kimenetelekor)?

Erre Rab ezt feleli:

Igen, elmondtam.

A talmudi elbeszélő a következő megjegyzést teszi erre:

Rabbi Jeremia nem azt kérdezte: „Elmondta-e az úr (mar) a

havdala-imát?", hanem ezt, „Elmondtad-e.. .?'5

Majd elmagyarázza, hogy az informális kérdésfeltevés ellenére

Jeremia stílusa nem volt illetlen, hiszen Jeremia és Rab egyaránt
diákok voltak, és ezért baráti hangon beszéltek egymással.
Több fontos dolog is felszínre kerül az eddig összegyűjtött
adatok alapján. Először is, az „úr" önálló használata a zsidó
arámiban lehetséges volt, s legalábbis feltehető, hogy magas ran­
gú személyek megszólítására is használták. Másodszor - s legjobb
tudomásunk szerint erre még senki nem hívta fel idáig a figyelmet -,
olyan esetekben, amikor a „rabbi" és az „úr" szavak együtt for­
dulnak ugyan elő, de különböző személyekre utalnak, egyálta­
lán nem szinonimák, hanem hierarchikus rendet tükröznek,

74 bBK 60b.
75 bBer. 27b.

154
amelyben a mar megelőzi a „rabbi"-t. Már idéztük azt a párbeszé­
det, amely Jénát és Joszét „rabbiink"- nak, Abbahut pedig „urunk"-
nak nevezi.76 Mindhárom dramatis personae kiváló tanító, és mind­
két fél udvarias formulákat használ, de a legidősebb és leginkább
ünnepelt a három közül, Abbahu az, akit mar-nak szólítanak meg.
A legvégére hagytuk azonban a minden bizonnyal legfonto­
sabb példát, nevezetesen az i. sz. I. századi csodatévő haszid,
Abba Hilkia történetét.77

Abba Hilkia Honi, a Kör-vonó fiának fia volt. Amikor a föld­

nek esőre volt szüksége, tanítóinknak (rabbanan) az volt a
szokása, hogy követeket indítottak hozzá. O imádkozott, és
esett az eső. Egy alkalommal a földnek esőre volt szüksége, így
hát tanítóink (rabbanan) elküldték két tanítónkat (rabbanan)
hozzá, hogy ha imádkoznék érte, eleredne az eső.

Abba Hilkia éppen nem volt otthon, amikor a követek megér­

keztek. A szántóföldön találtak rá munka közben, és üdvözölték;
mivel köszöntésüket nem viszonozta, vártak, este pedig követ­
ték őt a házához. Beengedte őket a házba, de nem ültette le őket
az asztalához, s a két küldött így csak nézte, ahogyan Abba
Hilkia evett. Amikor azután a család befejezte az étkezést, Abba
Hilkia, még mindig nem véve tudomást a két rabbiról, így szólt
feleségéhez:

Tudjuk, hogy tanítóink (rabbanan) azért jöttek, mert nem esik

az eső. Menjünk fel a tetőre, és imádkozzunk. Talán a Szent,
áldott legyen, megkönyörül rajtunk, és esni fog. De az áldást
nem szabad önmagunknak tulajdonítanunk.

Felmentek tehát a tetőre, ott Abba Hilkia megállt az egyik

sarokban, felesége a másikban. Az égen elsőként megjelenő eső­
felhők a felesége felől jöttek.7,s Ekkor Abba Hilkia lejött a tetőről,
és azt mondta a rabbiknak:

76 Vö. fent, 152. o.

77 Lásd fent, 95. o.
7S Szerénysége miatt a csodatévő észrevétlen kívánt maradni, s minden oly
módon került leírásra, hogy amennyiben a megelőző intézkedések ellenére az esőt
mégis az ő imáiknak tulajdonítanák, akkor úgy látsződjék, hogy az esőt valójában
nem Abba Hilkia, hanem a felesége idézte elő.

155
 Miért jöttek tanítóink (rabbanan)? Azok azt felelték: Tanítóink
(rabbanan) küldtek minket az úrhoz (mar), hogy imádkozna
esőért. Azt mondta erre nekik: Áldott legyen az Isten, hogy
nem engedte meg, hogy szükségetek legyen Abba Hilkiára.
Azt felelték: Nagyon jól tudjuk, hogy az eső az úr (mar) révén
jött.79

Ezután Abba Hilkiát különleges viselkedése felől faggatták,

mindig marnak szólítva őt - összesen tizenháromszor - , és ő
ugyanennyiszer „tanítóink"-nak (rabbanan) szólította őket.81’
Nem férhet kétség ahhoz, hogy ebben a történetben - csakúgy,
mint az előzőben - a mar megszólítás magasabb rang, mint a
rabbanan, ám míg az előző történetben egy magasabb rangú
rabbira utal, itt azt jelzi, hogy a szent férfiú a közönséges tanítók
felett áll.
Felmerülhet az az ellenvetés, hogy bár az Abba Hilkia-történet
az i. e. I. századi zsidó történelem egyik epizódja, jóllehet csak a
sokkal később összeállított babilóniai Talmudban maradt fenn.
Vajon módszertanilag helytálló-e, ha a nyelvhasználatot anteda­
táljuk az i. e. 1. századra (Abba Hilkia korára), vagy akár csak
Jézus idejére? Nyilvánvaló, hogy közvetlen bizonyíték hiányá­
ban a bizonyosság semmilyen foka nem érhető el, ennek ellenére
úgy tűnik, hogy a tények egy ilyen feltevés mellett szólnak.
Az előző oldalakon felrajzoltuk az „úr" arámi nyelvben való
használatának egyenes fejlődési vonalát, valamint bemutattuk
azt is, hogy sem a mar, sem pedig a tiszteletteljes egyes szám
harmadik személyéi megszólítási mód használatát nem iktathat­
juk ki mint kizárólagosan babilóniai jelenségeket. Mindezek
mellett különösképpen hangsúlyoznunk kell azt, hogy mindkét
nyelvi furcsaságra több példát is találunk a bibliai héberben, s
ennek következtében ezek a jelenségek egy nagyobb összefüg­
gésbe tartoznak: az általában vett zsidó beszédmód elemei. Még
inkább figyelemreméltó, hogy a bibliai héber példákban is ha­
sonló nyelvi kontextusban jelennek meg, vagyis kérdésekben,
illetve a csodatévő Illéssel és Elizeussal kapcsolatban.
Az Illéssel beszélő Obadja megkérdezi:

( bTaan. 23ab.
80 A kéziratokban eltér a példák száma. A szövegösszefüggés azt sugallja, hogy
a „mi" névmás „a mi tanítóink" kifejezésben végig redundáns.

156
 „Nem mondták meg az én uramnak (adoni), mit tettem, ami­
kor Izebel megölte az Úr prófétáit?"81

Ugyanígy kérdezi Elizeust Hazaél:

„Miért sír az én uram (adoni)?''82

Érdemes arra is odafigyelnünk, hogy az udvarias ráutalásos

formulát használó kérdező nem más, mint Damaszkusz jöven­
dőbeli uralkodója; a próféta, mintegy kontrasztként, közvetlen
megszólító formulával válaszol:

„Mert megtudtam, te milyen veszedelmet hozol Izráel fiaira."

Más szóval, nincs okunk tehát arra, hogy az i. e. I. század és

az i. sz. I. század vonatkozásában anakronisztikusnak tekintsük
azt a formulát, ahogyan az Abba Hilkia-történet fennmaradt. Sőt
az Abba Hilkiára a tanítók által alkalmazott megnevezés, mar,
csak azzal a feltevéssel magyarázható meg, hogy a tanítók, leg­
alábbis a narrátor szerint, elismerték Abba Hilkia csodatévő
képességét. Nincs más elfogadható magyarázat arra, miért hasz­
nálták volna ezt a megszólítást és ezt a stílust egy a legalacso­
nyabb munkát végző férfi esetében, hiszen Abba Hilkia a földe­
ken dolgozott, mezőgazdasági munkát végzett.

A fenti megfigyelések segítségével most már körül tudjuk hatá­

rolni azt a nyelvi szituációt, amelybe az „úr" szó újszövetségi
használatát kell belehelyeznünk.
(1) Tény, hogy a zsidó arámi irodalom valamennyi korszaká­
ban az Istent az „Úr" megnevezéssel jelölték. Amennyiben a
jelentéktelen mennyiségű forrásanyag egyáltalán lehetővé tesz
bármiféle következtetést, úgy tűnik fel, hogy „az egek Ura",
„Ábrahám Ura" vagy az „Uram" és „Urunk" kifejezések elter­
jedtebbek voltak, mint az „az Úr" önálló forma, a Genesis
Apocryphon azonban már nagyon közel jut az utóbbihoz, sőt
ebben a szövegben fordul elő első alkalommal az Isten „Uram"-

811 Kir. 18:13.

82 2 Kir. 8:12.

157
ként (mari) való megszólítása. Legvégül, a Bét Seárim által tanú­
sított párhuzamos zsidó-görög szóhasználat és a kiiriosz termé­
szetessé válása a zsidó-arámiban teljessé teszik a képet, amely
azt mutatja, hogy az Istennek „Ur"-ként való megjelölése a
zsidóság körében általánosan ismert volt.
(2) Ugyanezek az irodalmi források ugyanilyen határozottan
tanúsítják azt is, hogy az arámi „úr" főnevet továbbra is alkal­
mazták tekintélyes személyekre a családban (férj, apa), illetve
általában a társadalomban (bíró, kormányzó, uralkodó). Itt is
vannak a nyelvi kölcsönhatásra utaló jelek, ugyanis a görögben
a mart alkalmazták megszólításként, a kiiriosz vocativusa (kiirie)
pedig bekerült az arámi nyelvbe, ahol vagy önállóan áll (kirí),
vagy pedig arámi megfelelőjével (mari kiri) összepárosítva.
(3) Nehéz volna kétségbe vonni, hogy van bizonyos fokú
szinonimitás az „úr" és a „mester" szavak között. A két szó
meglehetősen gyakran összekapcsolódik, s az „úr" megszólítás,
általában legalábbis, a babilóniai nyelvjárásban a rabbikat illeti.
Túlzásnak kell azonban minősítenünk a két terminus bármiféle
kvázi-azonosítására utaló kijelentést.
(4) Azokban a példákban, ahol a „rabbi" és az „úr" terminusok
egymáshoz kapcsolódva, de más-más személyre vonatkozva
szerepelnek, a két megszólítás egyáltalán nem azonos értékű. A
mar megszólítással illetett személy mindig nagyobb tiszteletet
élvez,'mint az egyszerűen csak rabbi-nak nevezett személy.
(5) Az Abba Hilkia-történetben, amelyben mind a mar, mind
a rabbi megszólítás előfordul, előbbi kizárólag a csodatévő hata­
lommal rendelkező személyt illeti meg.
(6) A rendelkezésünkre álló palesztinai dokumentumokban
az úr általában valakinek vagy valaminek az ura; bár a birtokos
személyragok tekintetében a példák elemzése a szemantikai
redundancia irányába mutat. A „rabbiink" jelentése tulajdon­
képpen csak: „a rabbik".
(7) Úgy tűnik fel, hogy a tekintélyes személy esetében alkal­
mazott, a bibliai héber formulát alapul vevő ráutalásos megszólí­
tás, vagyis az „uram" kifejezés egy egyes szám harmadik személyű
igével való összekapcsolása az „úr" terminus emancipációja felé
vezető folyamat kezdetét jelzi. Nagyon is valószínű, hogy a galileai
arámiban, és egészen bizonyosan a babilóniai dialektusban, a
hangsúlyos végződés, vagyis a határozott névelő arámi megfelelője
nélkül álló mar megkapta az „az úr" jelentést, és a tiszteletet

158
kifejező beszédmódban átvette a „te" megszólítás helyét, ha a
megszólított személyek befolyásos tanítók voltak, vagy olyan
természetfölötti személyek, mint Illés vagy a messiás.
A zsidó-arámiban tehát az „(az) úr" megjelölés alkalmazható
az Istenre, világi hatalmasságra, tekintélyes tanítóra, spirituális
és természetfeletti hatalommal rendelkező személyre egyaránt.
A jelentéstartomány tehát - ellentétben az újszövetségi kutatás
szakértőinek véleményével - teljesen nyitott. Minden abba az
irányba mutat, hogy tisztán nyelvészeti szempontból Jézust sok­
féle értelemben szólíthatták, illetve írhatták le az „úr" terminus­
sal. A valódi problémát annak meghatározása jelenti, hogy vajon
arámiul beszéltek-e azok, akik így szólították meg és így utaltak rá,
és ha igen, akkor milyen minőségében nyerte el az „úr" megszólí­
tást.

E) AZ „ÚR" SZÓ HASZNÁLATA

AZ EVANGÉLIUMOKBAN

A most lezárt filológiai áttekintés világosan mutatja, hogy az

Újszövetség értelmezői által felállított elméletek nyelvészeti
megalapozása elégtelen és bizonytalan. Ennek következtében
sürgősen és tiszta fejjel ismét át kell tekintenünk az egész idevo­
natkozó irodalmi anyagot. Minden egyes evangélium esetében
alaposan megvizsgáljuk, hogy milyen módon használják az „úr"
invokációt és „az úr" önálló formát.8'

l.M á r k

Amennyiben hitelt adunk a kutatók álláspontjának, a legrégibb

evangéliumban semmiféle utalás nincs arra nézve, hogy Palesz­
tinában Jézust „úr"-nak szólították. A megszólítás egyet­
lenegyszer fordul elő, a szíria-palesztinai asszony szájából hang­
zik el, aki, amikor Jézus közli vele, hogy a gyermekek kenyere
nem a kutyáknak való, így válaszol:3

S3 Értékes és rövid szövegelemzés G. D. Kilpatrick, Kurios in theGospels,

L'évangile et aujourd'hui (F. Leenhardt Jubüee Volume ) (Delachaux et Niestlé,
Neuchatel, 1968), 65-70. o.

159
 „Úgy van, Uram, de a kutyák is esznek az asztal alatt a
gyermekek morzsáiból." 4

De helytálló-e, hogy az „uram!" vocativus csupán egyszer

fordul elő Márk evangéliumában? Ezt támasztaná alá az asszony
válasza, ha „Márk" alatt a tudományos kiadások szövegét érte­
nénk. Ha azonban a szerkesztők által kiválasztott szöveg mellett
a kéziratokban és régi változatokban található olvasat-variánso­
kat is figyelembe vesszük, a dolgok mindjárt másképpen mutat­
koznak.
Például az egyik legrégibb kódex szerint egy galileai leprás így
könyörög Jézushoz (Márk 1:40):

„Uram, ha úgy akarod, te megtisztíthatsz engem."85

Hasonlóképpen Márk 9:22-ben, az egyik szövegváltozat szerint,

a gonosz lélek által megszállt fiú apja a következő imát intézi
Jézushoz:

„Uram, ha tudsz tenni valamit, szánj meg minket, és segíts

rajtunk ."86

Bár a szöveg nem adja meg a történet pontos földrajzi helyszínét,

Márk 9. fejezetének kontextusa azt sugallja, hogy alkalmasint ez
is Galileában játszódott le.
Utolsó példánkban (Márk 10:51) Bartimeus, a jerikói vak kol­
dus Jézus kérdésére („Mit akarsz, hogy tegyek veled?"), egyes
kéziratok szerint, így válaszol:

„Uram, hogy újra lássak."

A fenti, a vocativust használó szövegrészeken kívül van még

egy, „az úr" önálló forma használatáról tanúskodó példánk is
Márknál: amikor Jézus utasítja tanítványait, hogy kössenek el
egy szamarat, és hozzák oda hozzá, felszólítja őket, hogy ha
bárki ellenkeznék, mondják neki, hogy „az úrnak van rá szüksé-4

S4 Márk 7:28; vö. Máté 15:21-28.

85 Vö. Máté 8:2; Lukács 5:12.
86 Vö. Máté 17:15.

160
ge".‘S/ A legtöbb exegéta azt állítja, hogy itt az „úr" vagy azt
jelenti, hogy „tulajdonos", vagy nem eredeti kifejezés, hanem az
egyház későbbi szóalkotása.8
Az első alternatíva persze lehetséges; bár ebben az esetben
természetes, hogy fel kell tennünk azt a kérdést, hogy amennyi­
ben a tulajdonos Jézus követői közé tartozott, miért nem ment el
ő maga a szamárért. A második, kissé önkényes értelmezésre
azzal felelhetnénk, hogy amikor „az úr" terminussal utal önma­
gára, Jézus egyszerűen csak azt a megszólítást ismétli, amellyel
tanítványai illették őt.
Összefoglalásként megállapíthatjuk, hogy ha Márk vala­
mennyi idevonatkozó tanúságtételét figyelembe vesszük, el kell
vetnünk azt a régi axiómát, hogy az „úr" megszólítás a korai
evangéliumi hagyományban csak nem zsidók szájából hangzik
el.87*89 Éppen ellenkezőleg, az evangéliumi bizonyíték arra utal,
hogy egy csodatévő személyt illetően ez volt az általános meg­
szólítási mód, és ezt a sajátos beszédformulát alkalmazták a
tanítványok is, amikor mesterükről beszéltek, vagy hozzá for­
dultak.90

2. M áté

Máté evangéliumának az „úr" terminust tartalmazó részletei a

Márkra is jellemző szóhasználatot tükrözik: a küriosz főként a
csodatettekről szóló elbeszélésekben fordul elő. A Márkkal való
párhuzamokon kívül91 meg kell még említenünk a kapernaumi
századossal és a két galileai vakkal kapcsolatos epizódokat.92

87 Márk 11:3.
ss P. Vielhauer, Aufscitze zum Netten Testcmient, 154. o., magyarázza a megszó­
lítás alkalmazását; a megszólítást ő történetietlennek ítéli azért, mert Jézus eló're
tudott az állat létezéséről és hollétéről. Véleménye szerint Jézusra qua helleniszti­
kus isteni férfiúra használja itt a szöveg az „úr" megjelölést. Úgy látszik, fel sem
merült Vielhauerben az, hogy ugyanezt a megjelölést teljesen szabályos módon
alkalmazták egy zsidó karizmatikus vagy próféta személyére.
89 Márk 7:28; Máté 8:6-8; Lukács 7:6.
yü A példák csekély számához Márk evangéliumában lásd alább, Excursus II.
fent, a 166-168. oldalakon.
91 Máté 8:2; Márk 1:40; Lukács 5:12. - Máté 15:22-27; Márk 7:28. - Máté 17:15;
Márk 9:22. - Máté 20:30-33; Márk 10:51; Lukács 18:41.
92 Máté 8:6-8; Lukács 7:6; vö. János 4:49. - Máté 9:28 lehet, hogy Máté 20:29-34
megkettőzése.

161
Máténál az „úr" terminus használatának Jézusra vonatkozóan
új vonása az, hogy ugyanabban a csodatétellel kapcsolatos szö­
vegkörnyezetben a megszólítás nemcsak idegenek szájából
hangzik el, hanem négy alkalommal a rendszeresen vele lévő
követői is használják. A tavon, a viharban a tanítványok így
kiáltanak fel:

„Uram, ments meg minket, mert elveszünk."9394

A vízen járó mesterét követni kívánó Péter azt kéri:

„Uram, ha te vagy, parancsold meg, hogy menjek oda hozzád

. „94
a vizen.

Mikor azután merülni kezd, hangosan felkiált:

„Uram, ments meg."95*

Máté azt is megerősíti, hogy Jézust tanítványai rendszeresen

„úr"-nak szólították. Egy későbbi követője megkéri Jézust:

„Uram, engedd meg, hogy előbb elmenjek és eltemessem az

,
apamat.

Amikor Jézus megkérdezi az őt hallgatókat, megértették-e a

parabolák magyarázatát, azok így felelnek:
„Igen, uram."9798
Másutt Péter így kérdez:

„Uram, hányszor vétkezhet ellenem az én atyámfia.. ,?"9S

Valamennyi tanítvány csodálkozva kérdezi az utolsó vacsorá­
nál:

93 Máté 8:25; Lukács 8:24.

94 Máté 14:28.
95 Máté 14:30.
% Máté 8:21.
97 Máté 13:51 var.
98 Máté 18:21.

162
 „Talán csak nem én vagyok az, Uram?"99

Három további, természetfeletti és prófétai tartalommal ren­

delkező példa hasonló megszólítási módot mutat. Az átváltozás
jelenetében Péter - a szöveg szerint - ezt mondja:

„Uram, jó nekünk itt lennünk. Ha akarod, készítek itt három

sátrat, egyet neked, egyet Mózesnek és egyet Illésnek."100

Ugyanez a Péter a következő szavakkal tiltakozik, amikor Jézus

megjövendöli saját szenvedését és halálát:

„Uram, ez nem történhet meg veled."101

Utolsó példánkban Jézus azt hangsúly ózza, hogy tanítása többet

követel, mint karizmatikus tevékenységének egyszerű utánzá­
sát; ezt mondja:

„Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mond­

ja nekem: Uram, Uram... Sokan mondják majd nekem ama
napon: Uram, Uram, nem a te nevedben prófétálunk-e, nem a
te nevedben űztünk-e ki gonosz szellemeket, és nem a te
nevedben tettünk-e sok csodát?"102

3. Lukács

Márk és Máté evangéliumaival összehasonlítva, a harmadik

evangéliumban az „úr" megszólítás csodatétellel kapcsolatos
kontextusban sokkal kevésbé egyértelmű. A Márkkal való pár­
huzamokat és a századosról szóló történetet, amely Máténál is
megjelenik, leszámítva,103 valójában csak három példát találunk

99 Máté 26:22.
100 Máté 17:4.
101 Máté 16:22.
102 Máté 7:21-22.
103 Lukács 5:12; Márk 1:40; Máté 8:2. - Lukács 18:41; Márk 10:51; Máté 20:33. -
Lukács 7:6; Máté 8:8.

163
ebben az összefüggésben. A csodálatos halfogás epizódját köve­
tően Péter félelemmel vegyes tisztelettel kiált fel:

„Menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok, Uram!"1041056

János és Jakab engedélyt kérnek, hogy büntetést mérhessenek

egy szamaritánus falura:

„Uram, akarod-e, hogj/ ezt mondjuk: Szálljon le tűz az égből,

és égesse meg őket?"115

A démonűzéssel kapcsolatos első küldetésükről visszatérve a

tanít ványok büszkén jelentik ki:

„Uram, még az ördögök is engedelmeskednek nekünk a te

nevedre.""11’

A fennmaradó összesen 13 esetben azonban az „úr" szó kivé­

tel nélkül mindig tanítómestert jelent, s alkalmanként arra utal,
hogy az „úr" egy csoport vezetője, tanítványok körének meste­
re. 107Egy másik, az arámi beszédmódban jól nyomon követhető
hagyomány is megjelenik, legalábbis Lukács kéziratainak egyi­
kében, melynek egyébként nincs párhuzama a többi evangéli­
umban: Jézus, a királyi „úr". A vele együtt keresztre feszített
latrok egyike így szól:

„Uram, emlékezzél meg rólam, amikor megérkezel kir ályságod­

ba."108
Lukács a hagyományos stílustól abban távolodik el, hogy
lényegesen gyakrabban használja a megszólítást önálló formá­
ban. A harmadik evangélium ugyanis nem kevesebb mint 18

104 Lukács 5:8.

105 Lukács 9:54.
106 Lukács 10:17.
107 Lukács 6:46; 9:57 var., 59,61; 10:40; 11:1; 12:41; 13:23; 17:37; 19:8; 22:33,38,
49. - Érdekességként jegyezzük nreg, hogy a Máténál (7:22) található próféciára,
démonú'zésre és gyógyításra vonatkozó utalás hiányzik a Lukácsnál lévő párhu­
zamból (6:46): „Miért mondjátok nekem: Uram, Uram, ha nem teszitek, amit
mondok?"
108 Lukács 23:42. A legtöbb kéziratban az „úr" helyett „Jézus" szerepel.

164
alkalommal használja „az úr" elnevezést Jézussal kapcsolat­
ban.1<NAz elnevezés két esetben egyenlő a messiással, kétszer
pedig a feltámadt Jézusra vonatkozik.109111’ Az önálló forma két
előfordulása a csoda kategóriájába tartozik;111 hat esetben a cso­
datévő, próféta és tanító egybeolvasztása;112 további hat a taní­
tóként működő Jézusra utal.11’
Másképpen fogalmazva, azt mondhatjuk, hogy az evangéliu­
mi szöveg elfogulatlan elemzése azt mutatja, hogy az első két
evangélium Jézust csodatevő minőségébeír nevezi „úr"-nak.
Márk és Máté megőrzi görög nyelven azt a jelentést, ami való­
színűleg a megszólítás arámi formájának egyik eredeti jelentése
lehetett. Máté azonban túlmegy ezen, és azt tanúsítja, hogy a
jelentéstartalom bővül, s magában foglalja Jézus személyiségé­
nek egyéb aspektusait is - a tanítóét és a vallási vezetőét -,
ezeknek fontossága egyre növekszik, és végül Lukácsnál ezek az
aspektusok válnak uralkodóvá.

4. János

A komoly Újszövetség-kutatók között általános az egyetértés: az

újszövetségi dokumentumok közül teológiailag legkidolgozot­
tabb s a zsidó és hellénisztikus elemek keveredése példáját nyúj­
tó negyedik evangélium tökéletesen visszaadja az „úr" megszó­
lítás jelentősége és használata fejlődésének teljes terjedelmét.
János evangéliumának aprólékos elemzése után sem ismerhe­
tő fel rögzített minta. Jánosiról mindössze egyetlen beszámoló
emlékeztet a szinoptikusok stílusára: a kapernaumi udvari hiva­
talnok fiának csodálatos meggyógyítása, amely a korábbi evan­
géliumokban a százados történetével párhuzamos.114 A János
által használt „úr" megszólítás jelentéstartalma a meglehetősen
prózai „uram" és a „mester" között váltakozik.115 Ám az evan­

109 Vö. G. D. Kilpatrick, Kitrios in the Gospels, 66-68. o.

110 Lukács 1:43; 2:11. -Lukács 24:3,34.
111 Lukács 7:13,19.
112 Lukács 10:1; 13:15; 17:5,6; 22:61 (kétszer).
113 Lukács 10:39,41; 11:39; 12:42; 18:6; 19:8.
114 János 4:49; Máté 8:8; Lukács 7:6.
115 János 4:11,5:7, stb. - János 6:68; 13-14.

165
gélista, aki előtt nyilvánvaló, hogy Jézus a messiás, a következő
vallomást adja Márta szájába:

„Igen, Uram, én hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Isten fia,

akinek el kell jönnie a világba."116

A csúcspontot azonban Tamás szavai jelentik, aki a következő­

képpen szólítja meg Jézust:

„Én uram és én Istenem."117

Az „úr" megszólítás újszövetségi pályafutása tükrözi a szó­

nak az arámi terminológia áttekintésében felsorolt többféle hasz­
nálati módját. Ezentúl már rendkívül nehéz lesz majd kétségbe
vonni, hogy a kifejezés használata igen elterjedt, ugyanis téves­
nek bizonyultak a terminusnak a történeti Jézushoz való kapcso­
lásával összefüggő ellenvetések. Az „úr" megszólítás Jézust el­
sősorban az általa betöltött kettős szerephez kapcsolja: a kariz­
matikus liaszid és tanító szerepeihez. Amennyiben a hangsúly
erősebb a hagyomány korai rétegeiben, ez kétségtelenül annak
tudható be, hogy Jézusnak, a szent férfiúnak hatása megelőzte
Jézusnak, a tanítónak és egy vallási közösség alapítójának hatá­
sát.

EXCURSUSII.
AZ „ÚR" ÉS MÁRK EVANGÉLIUMÁNAK STÍLUSA

Mint már fentebb láttuk, az Újszövetség magyarázói nyoma­

tékosan hangsúlyozták, hogy Márk ritkán használja az „úr"
megszólítást, s amikor igen, akkor ez nem zsidók szájából hang­
zik el. E kettős, a legjobbnak tartott szövegrészre alapozott el­
őfeltevésből kiindulva C. E. B. Cranfield a következő megállapí­
tásra jut:

Rendkívüli jelentőségű az a tény, hogy az „Úr" megszólítás­

nak az Egyház általi alkalmazása Jézus személyére . .. ebben

116 János 11:27.

117 János 20:28.

166
 az evangéliumban, Mátéval és Lukáccsal ellentétben, nem
jelenik meg.11819

Azt a tényt, hogy Márk nem használja ezt a megszólítást,

szintén érvként szokták felhozni - érv lehet-e még inkább körben
járó? - annak illusztrálására, hogy az „úr" szó Márk evangéliu­
mában (1:40) „nem tekinthető az eredeti szöveghez" tartozónak,
„minthogy nem jellemző M árkra,.. . annak ellenére, hogy a kézira­
tok nyomatékosan tanúsítják" .m
Az elhamarkodott vélemény elkerülése érdekében célszerű,
ha a szöveget ez egyszer nem dogmatikai, hanem irodalmi szem­
pontból vizsgáljuk meg, vagyis Márk evangéliumának görög
stílusa szempontjából. Márk stílusának egyik megkülönböztető
jellegzetessége nyers hangvétele és rövidsége. A másik két szi­
noptikusban olvasható közvetlen és tartalmát tekintve szó sze­
rinti párbeszédeket Márk közvetett formában adja vissza.

Máté 12:38 Márk 8:11

Akkor. .. megszólították néhányan . . . Kimentek hozzá a farizeusok,...
a farizeusok közül:
„Mester, jelt akarunk látni tőled." mennyei jelt követelve tőle.. .

Ezt a stílussajátosságot számításba véve,120 világossá válik,

hogy Márk szövegében mindenféleképpen igen kis lehetőség
volna az „úr" vagy bármely más megszólítás használatának. A
következő két szakasz példaként szolgálhat:

118 C. E. B. Cranfield, The Gospcl according to St Mark, 15. o.

119 Ibid., 91. o. (kurzív a szerzőtől).
120 A Sámuel elhívásáról szóló héber nyelvű beszámoló és a Josephus-féle
görög nyelvű újraszerkesztés összehasonlítása sokkal alaposabban mutatja be ezt
a fajta stílusbeli eltérést.
1 Sámuel 3:3-5 Ant. 5, 348
Sámuel az Úr Templomában aludt, Midőn egyszer aludt, Isten a nevén
ahol az Úr ládája volt. Mielőtt az Úr, szólította: erre fölkelt, és odament a fő­
lámpája kialudt volna, az Úr szólította, paphoz, abban a Íriszemben, hogy az
Sámuelt, és ő így felelt:, hívta.
„Itt vagyok", és odafutott Élihez,
mondván: „Hívtál, és én itt vagyok."

167
 M árk 1:40 (A s z .fo r d .) M árk 1:40 var. (A sz. fo rd .)
Egy leprás ... letérdelt, Egy leprás letérdelt,
és azt mondta neki, és azt mondta:
„Ha te akarod..." "Uram, ha te akarod..."

Márk 7:25 Máté 15:22

Amint tudomást szerzett róla
egy asszony, akinek a leányát
tisztátalan lélek
szállta meg, eljött hozzá,
és a lábai elé borult.
És ekkor egy kanaáni asszony
odament, és így kiáltott:
„Uram, Dávid Fia!
Könyörülj rajta! Leányomat
kegyetlenül gyötri a gonosz lélek!

Márk 7:26 Máté 15:25

És azt kérte, hogy leányából Az asszony pedig odaérve
űzze ki a démont. leborult előtte, és azt mondta:
„Uram, segíts rajtam!"

Egy újabb mozzanat válik világossá a fenti párhuzamok

összehasonlítása nyomán. Ha mindkettőnek a hátterében arámi
szájhagyomány áll - és ez joggal feltételezhető akkor ezt a
Máté-féle változat közelíti meg jobban, tipikusan, a maga repe-
titív sémi stílusával. Ezért tehát az „uram" megszólítás alkalma­
zása Máténál sokkal autentikusabbnak tűnik, mint a hiánya
Márknál. Ez a vélemény persze nem egyenértékű azzal az állí­
tással, hogy Máténak elsőbbsége van Márkkal szemben. Márk
szemléletmódját és gondolatait tekintve egyszerűbb; Máté sok­
kal inkább hű marad az elbeszélés arámi műfajához.

168
 VI. JÉZUS, A MESSIÁS

Bármilyen jelentőséget tulajdonítunk is „a Krisztus" és „a Fel­

kent" terminusoknak, legalább egy dologban biztosak lehetünk:
Jézust nem pusztán egy messiásnak tekintették, hanem a messi­
ásnak, akit a zsidóság várt, s ez az azonosítás kerül a korai
kereszténység hitének középpontjába. A korai egyház életében
olyannyira központi és létfontosságú ez a megjelölés, hogy Jézus
keresztre feszítése után egy emberöltő sem telik el, és a szíriai
Antiochia zsidó-hellénisztikus közösségében már felbukkanha­
tott egy új görög szóképzés vagy neologizmus: a „keresztény"
(khrisztianosz).'
Valamivel később II. Agrippa már természetes megszokott-
sággal használja a kifejezést Pálhoz írt válaszlevelében:

„Majdnem ráveszel engem is, hogy ... keresztény legyek."123

Az eredeti kifejezés, „Jézus, a Krisztus", illetve „a Krisztus

Jézus" olyan általánosan elterjedt és a beszélt nyelvben annyira
mindennapossá vált, hogy a Pál által megtérített nem zsidók
körében egyszerűen a mindkét szó jelentését hordozó „Jézus­
Krisztus" fejlődött ki belőle, vagy a még rövidebb „Krisztus"-sá
zsugorodott. Ily módon ez az eredetileg „funkciót" jelentő elne­
vezés személynévvé alakult át. ’
A messiás cím használata rövid idő alatt olyan széles körben
elterjedt, és olyan kedvező visszhangot váltott ki, hogy elenged­
hetetlen, egyrészt, annak vizsgálata, mit jelentett a messianiz­
mus Jézus kortársai számára, másrészt pedig az, hogy az

1Vö. Ap. csel. 11:26.

2 Ap. csel. 26:28.
3 A Concise Oxford Dictionary szerint: „Krisztus = messiás vagy a zsidó prófé­
ciák szerint az Úr felkentje; <cím, amely úgy tekintendő, hogy) jézus (kapta), mert ő
viselte" (kurzív a szerzőtől).

169
evangéliumi adatokra támaszkodva feltárjuk, vajon maga Jézus
és közvetlen követői hittek-e abban, hogy ő (Jézus) beteljesítette
ezt a várakozást.

A) MESSIANIZMUS AZ ÓKORI JUDAIZMUSBAN

A modern kutatás óhatatlanul is eltorzította a hagyományos

zsidó messiás-képet, kialakítva a messiás király, Dávid király fia
messiás-képzetet. Az inter-testamentális irodalom kutatása
olyan megállapításokra jutott, mint hogy „a messiás szónak
nincs meghatározható jelentése."4* „Még hogyha volna is ...
olyan törekvés, hogy a (messiás) kifejezést összekapcsolják a
Dávid (eljönni) várt fia kifejezéssel,... jelentős eltérések mutat­
koznának a részletek tekintetében."’ Ezek a következtetések
csak akkor tekinthetők érvényesnek, ha figyelembe vesszük a
kifejezés minden egyes előfordulását a pszeudepigráfikus iroda­
lomban, a holt-tengeri tekercsekben és a korai rabbinikus irodal­
mi forrásokban egyaránt, valamennyinek egyenlő fontosságot
tulajdonítva. Mindezek után azt találjuk majd, hogy a „messiás"
terminus egy különböző formákban és alakokban várt megsza-
badítót vagy megváltót jelöl. Kétséges azonban, hogy a problé­
mát éppen ebből az irányból kell-e megközelítenünk. Helyesebb
talán, ha inkább a palesztinai zsidóság általános messiás-várása
és a különböző tudós és/vagy ezoterikus közösségekre jellemző
különös messiási spekulációk közti különbségekre irányítjuk
figyelmünket.

1. M essiás-várás

Hogyan jellemezhető az inter-testamentális kor Izraeljének mes-

sianisztikus reménye? Milyennek képzelték a várt megváltó
alakját?
A fenti kérdésekre a legkevésbé tudományos, ugyanakkor a
leginkább normatív irodalmi forma ad megbízható választ: az

4 G. Sevenster, De Christologie von hét Nieuive Testament (Amsterdam, 21948),

76. o.
J M. de jonge, The Use of the Word „Anointed" in the Time of Jesus, NT 8
(1966), 141. o.

170
ima.6 Két jelentős forrás áll rendelkezésünkre a vizsgálódáshoz:
Salamon zsoltárai és az ősi zsinagógái ima, az Ima (tefillah) pár
cxcellence, a Tizennyolc Áldás. A két ima messiási hitet tükröző
részeit fogjuk itt összehasonlítani, ellenőrzés céljából, a qmnráni
liturgikus Áldással és a klasszikus messiási próféciák rabbinikus
interpretációjával.
Salamon 17. és 18. zsoltárainak eredete egy az i. e. I. században
keletkezett, a zsidó vallási ideológia főáramlata által inspirált,
hangsúlyozottan Hasmoneus-ellenes politikai felhanggal ren­
delkező versgyűjteményre vezethető vissza.78
A 18. zsoltár címfelirata, valamint a 6. és 8. (vagy 5. és 7.) versek
egyaránt említést tesznek Isten Felkentjéről, aki feltámad „a
kegyelem és áldás napján", és „vesszejével beoltja az „istenfélel­
met" minden emberbe, és elvezeti őket „az igazság cselekedete­
ihez". Ezt a Jesája próféta könyvének 11. fejezete által inspirált
imát a 17. zsoltárban a „Dávid fiának" eljöveteléért mondott jól
ismert könyörgés előzi meg, amely Dávid fiát félreérthetetlenül
a „Felkent"-ként említi, s a leírásához használt kifejezéseket
szintén Jesája prófétától kölcsönzi.

Tekints ide, ÓUram, és támaszd nekik az ő királyukat, Dávid fiát.. .

És övezd fel őt erővel, hogy szétzúzza az igaztalan uralkodókat.. .
Vasvesszővel töri majd darabokra birodalmaikat,
Elpusztítja az istentelen népeket szájának szavával.. .
És egybehívja a szent népet...
A pogány népeket igája alá hajtja, hogy szolgáljanak neki...
És igaz uralkodó lesz, akit az Isten tanított...
És uralkodásának napjaiban nem lesz igaztalanság közöttük,
Mert mindnyájan szentek lesznek, s királyuk az Úr Fel-
kent(je).'s

6 „Izrael imái eredetileg a nép szerzeményei voltak" - J. Heinemann, Praycr in

the Period of thc Tanna'im und Ámora'im (Mágnes Press, Jerusalem, 1964), 29. o.
(héberül); vő. II. o. (angolul).
' Vő. R. H. Charles, Apociypha and Pseudepigraplia II (Oxford University Press,
London, 1913), 629-630. o.; O. Eissfeldt, Tlw Old Testament - An Introduction
(Blackwell, Oxford, 1965, és Harper & Row, New York), 610-613, 773-774. o.;
A.-M. Denis, Introduction auxpscudépigraphes grecs d'Ancien Testament, 60-64. o. A
versek számozása a kiadásoknak megfelelően változik. Mindkét érvényes rend­
szert jelezni fogjuk az utalásokban.
8 Ps. Sál. 17:23-36 (21-32).

171
 A fenti két ima szövege semmi kétséget nem hagy afelől, hogy
szerzőik számára a messiás nem valamiféle elmosódott szellem­
alak. A leírások a hagyományos messiás-image körvonalait kö­
vetik. Ez a messiás, a várakozásnak megfelelően, Dávid király
leszármazottja, a nem zsidó népek legyőzője, Izráel megszaba-
dítója és helyreállítója. Az imák nemcsak „harcos király"-ként
ábrázolják őt, ahogy erre korábban már mások is helyesen rámu­
tattak,9 hanem az isteni igazságnak érvényt szerezni akaró sze­
mélyként, s ez az ábrázolás felidézi a végső kor uralkodójának
Jesája könyvének 11. fejezetében, illetve általában a zsidó messi-
anisztikus elképzelésekben szereplő alakját. Több mint kétséges
azonban, hogy az „utca embere" az ókori Jeruzsálemben a mes­
siás eljöveteléért mondott imájából kihagyta volna a jövendő
győzelmes uralkodójának eszméjét.
Az „Áldás Dávidra", a már az ókorban számos szövegmódo­
sítással megváltoztatott, s két, ti. palesztinai és babilóniai válto­
zatban fennmaradt ima, a „Tizennyolc Áldás" egyik szakasza,
általános vélemény szerint, nem későbbi, mint az i. sz. I. század.10

Palesztinai szövegváltozat
Légy kegyes, ó Urunk, Istenünk, nagy kegyelmed szerint
A te népedhez, Izraelhez, és városodhoz, Jeruzsálemhez,
És Cionhoz, dicsőséged lakhelyéhez;
És Templomodhoz, és lakóhelyedhez;
És Dávid házának királyságához, a te igaz messiásodhoz.
Áldott vagy, ó Uram, Dávid Istene, Jeruzsálem építője.11

Babilóniai szövegváltozat
Add, hogy Dávid vesszeje hamar kivirágozzék,
Hogy szarva felmagasztaltassék a te szabadításod által,
[Mert (szüntelen) várjuk szabadításodat.]
Áldott vagy te, ó Urunk, aki a szabadítást meghozod.12

9 M. de Jonge, The Use of the Word „Anointed" in the Time of Jesus, 136. o.
111Vü. I. Elbogen, Dér jiieiische Gottesdicnst in seinergescltichtlichen Entwickhmg
(Frankfurt am Main, 1931; repr. G. Olm, Hildesheim, 1967), 27-41. a.; D. Hede-
gard, ScderR. Amrarn Gaon (Linstedl, Lund, 1951), 70-73. o.
11A szöveghez lásd I. Elbogen, id. mű, 518. o.
12 A szöveghez lásd D. Hedegard, id. mű, 37. o. (héberül).

172
 Az Áldás bizonyos elemei körül jelenleg is viták folynak.
Bizonytalan például az, hogy a palesztinai szövegváltozat ko­
rábbi-e, mint a babilóniai, vagy fordítva, valamint az is, hogy a
„te igaz messiásod" szókapcsolat a történeti Dávidra vonatko­
zik-e, vagy pedig a végső időkben várt utódjára. Egy dolog
azonban világos, és egyszersmind elsődleges fontosságú: jelesül,
hogy ebben a legfontosabb, ősi zsidó imának nevezhető szöveg­
ben az egyetlen messianisztikus tartalmú részlet a királyság
intézményének terminusaival van megfogalmazva.
Egy másik, jellegét tekintve közvetett bizonyítékot is felhozha­
tunk itt. A qumráni „A közösség fejedelmének áldásáéban (a
fejedelem lett volna a qumráni szekta vezetője a végső napokban)
is a királyság Jesája könyvének 11. fejezetében szereplő, valószínű­
leg dávidi eszméje és terminológiája dominál, annak ellenére, hogy
maga a „messiás" szó a szövegben nem fordul elő, és különbség
van a tágabb összefüggések tekintetében is, mert a qumráni szöveg
szerint nem egy, hanem több Felkent eljövetelét várták.

Az Úr megáldja a Közösség fejedelmét...

hogy megalapíthassa népének örök királyságát.. .
Az Űr emeljen fel téged örökös magasságba...
hogy elrombold a földet jogaroddal!
Hogy halált hozz az istentelenekre ajkaid lehelletével!
[Adja meg neked a szellem tanácsát] és örökké tartó erőt,
a tudás szellemét és az istenfélelmet...
Olyan leszel, mint az oroszlán.. .13

Ha egy pillantást vetünk az ókori judaizmus messianisztikus

Biblia-magyarázatára, ismét megbizonyosodhatunk annak a kö­
vetkeztetésnek a helyességéről, hogy a zsidók az inter-testamen-
tális korban Istenhez intézett könyörgéseikben a messiást Dávid
fiaként képzelték el. Álljon itt erre vonatkozóan négy, nagyon is
eltérő, ám végül azonos ideológiáról tanúskodó példa: két holt­
tengeri szöveg, egy részlet a jeruzsálemi Talmudból, és egy
idézet alexandriai Philóntól.
A Jákob-áldás kommentárja (a qumráni 4. számú barlangból)
a híres bibliai sor: „Nem távozik a jogar Júdától" (Gén. 49:10)

13 D. Barthélemy - J. T. Milik, Discoveries in the judaean Dese.rt I (Clarendon

Press, Oxford, 1955), 127-128. o.; DSSE, 208-209. o.

173
parafrázisát adja oly módon, hogy azt a dávidi messiásra vonat­
koztatja.

Nem távozik az uralkodó Júliától. Amikor Izráel uralkodik, [nem]

fog hiányozni dávidi utód a trónról, ... míg eljön az Igazság
messiása, Dávid sarja.. .14

Salamon zsoltárainak Jesájától vett terminológiáját felidézve

semmi meglepetést nem okoz, hogy a Jesája 11:13-hoz fűzött
qumráni kommentár szerint is ugyanez a Dávid sarja lesz majd
a messiás, aki uralma alá hajtja az idegen népeket.

[Ennek értelmezése] Dávid [sarjára vonatkozik], aki a [napok]

végén támad... [Isten jogart helyez] a kezébe, 6 pedig uralkod­
ni fog minden [nép] fölött. És Magóg ... és kardja fog bírás­
kodni [minden] nép felett.15

A Numeri 24:17 szerint Jákobból támadó „Csillag" messsia-

nisztikus metaforáját nemcsak rendszeresen a messiás Királlyal
hozták kapcsolatba, hanem úgy tekintették, hogy a „Csillag" el
is jött Simeon bar Kosziba személyében, akit követői Bar Kokh-
bának, a „Csillag fiá"-nak neveztek. Bar Koszibát, a Hadrianus
uralkodása alatt kitört második Róma-ellenes zsidó háború ve­
zetőjét a kor leghíresebb rabbija üdvözölte messiásként.

Rabbi Akiba magyarázata szerint a „Csillag támad Jákobból"

azt jelenti: „[Kosziba] támadt Jákobból". Amikor Rabbi Akiba
meglátta bar [Koszibát], így szólt: Ez a messiás király. Rabbi
Johanan ben Torta azt válaszolta: Akiba, kisarjad a fű arcod
csontjaiból, mire eljön Dávid fia.16

14 Vö. J. M. Allegro, JBL 75 (1956), 174-176. o.; DSSE 224. o.; Scripturc and
Tradition, 53. o.
15J. M. Allegro, Discoverics in thc Judomat Deserl V, 161. o.; DSSE 227. o. Még ha
messianisztikus is a J. Starcky által kiadott szöveg, akkor is a királyi kategóriához
tartozik. Lásd Un texte messianique araméen de la grotte 4 de Qumran, Écolcs des
langites orientálás ancicnnes de l'Institut Catholiquc de Paris - Memóriái du cinqitan-
tenaire 1914— 1964 (Bloud et Gay, Paris 1964), 51-66. o.; vö. J. A. Fitzmyer, Essays
on thc Semitic Backgroimd of thc New Tcstament (Chapman, London, 1971), 127-160. o.
16 j'faan. 68d. Vö. Scripturc and Tradition, 159. o,

174
 Végül, Philón, a Jutalmak és büntetések című, parasztoknak
szóló népszerű értekezésében1718Numeri 24. fejezetének 7. versét
(a Bileám-prófécia egy másik, az ókori judaizmusban általában
messianisztikusnak tekintett részletét) a Biblia görög szövege
alapján interpretálja hasonlóképpen.

Mert „eljön majd egy férfi", mondja a jövendölés, és seregét

háborúba vezetve híres és nagy népeket fog leigázni, mert
Isten segítségül adta neki az isteni személyeknek járó erősítést,
vagyis a lélek rettenthetetlen bátorságát és a test hatalmas
erejét, melyek külön-külön is félelmet keltenek az ellenségben,
együttesen pedig legyőzhetetlenek.ls

Mindebből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy az ősi zsidó

ima és a Biblia-magyarázat egybehangzó tanúsága szerint, ha az
inter-testamentális korban egy férfi azt állította magáról, vagy
mások azt állították róla, hogy ő „a messiás", akkor a hallgatóság
az illetőben, magától értetődő módon, a dávidi messiást látta, s
azt várta tőle, hogy hadvezéri képességekkel rendelkező, igaz és
szent vezető legyen egy személyben.

2. Messianisztikus spekuláció

Anélkül, hogy vitatnánk az egyik vezető Újszövetség-kutató

megállapítását, mely szerint a megváltó, akár messiásnak ne­
vezzük, akár másképpen, eljövetelének várása „nem lényegi
eleme a zsidó eszkhatologikus gondolkodásnak",19 nem hagy­
hatjuk figyelmen kívül azt a tényt, hogy a Makkabeus-felkelés
és a Bar Kosziba-háború közti zűrzavaros évszázadok során a
palesztinai zsidóság különböző vallási és társadalmi köreiben

17 Vö. E. R. Goodenough, By Light, Liglit (Yale University Press, New Haven,

1935), 81-82. o.; lntroduction to Pltilo Judaeus (Blackwell, Oxford, 21962, és Barnes
& Noble, New York), 46. o.
18 De praemiis 95. Lásd Scripture and Tradilion, 159. o.
19 M. de lenge, The Use of the Word „Anointed" in the Time of Jesus,
147. o.

175
nagy számban jelentkeztek messianisztikus eszmék és elképze­
lések."11
Az ókori judaizmus messianisztikus elképzeléseiben a királyi
messiás eszméje mellett jelen volt még a papi és a próféta messiás
fogalma, bizonyos elképzelésekben pedig olyan messiás-alak
jelenik meg, aki mindezeket a szerepeket egy személyben egye­
sítette volna. Olyan esetekkel is találkozunk, amikor a messiással
kapcsolatos elmélkedés és reflexió azzal a meggyőződéssel járt
együtt, hogy a Felkent már eljött. Vannak utalások a „menny­
ben" való elrejtésre, ezzel kapcsolatban az eleve létező (prae-eg-
zisztens) messiás kinyilatkoztatására és, bár ez az adat meglehe­
tősen kései, a „meggyilkolt" messiás alakjára is. Érdemes leg­
alább futólag áttekintenünk valamennyit.2

(a) A papi messiás

A perzsa és a korai hellénisztikus korban (kb. i. e. 500 és 170

között) magától értetődő volt a papság fontos szerepe általában,
különösen pedig a főpap személyének kiemelkedő jelentősége.
Mivel az idegen uralkodók megtiltották, hogy Dávid családjá­
nak tagjai, illetve az arisztokrácia soraiból bárki bármi hatalmi201

20 Nem áll rendelkezésünkre bizonyíték arra vonatkozóan, hogy a helléniszti­

kus zsidó iratokban megvolna a messianizmus valamelyest is fejlett formája.
Josephus elkerüli a terminus használatát, bár a királyi cím igényét tulajdonítja
több zélóta vezetőnek. Műveiben csak egyetlen helyen használja a „Krisztus"
megjelölést, Jézussal és fivérével, Jakabbal kapcsolatban (Ant. 18, 64; 20, 200).
Josephus nyilvánvalóan nem akarta azt, hogy legfőbb ellenfeleit kapcsolatba
hozza egy olya n eszmével, amely hírnevüket növelte volna. Az elnevezést Philón
sem használja, annak ellenére, hogy alkalmanként említést tesz egy Szabadítóról
(vö. fent, 175. o.). Tulajdonképpen, ha Philónt véleménynyilvánításra kény­
szerítették volna, valószínűleg arra a megállapításra jut, hogy a messiás csak
Mózes után jön majd el, hiszen Mózes „a legnagyobb és legtökéletesebb az
emberek között". (De vita MosisI, 1.) A közgondolkodásban azonban megindult
már az erjedés, még Eszak-Afrikában is, ahol a királyi címet jogtalanul bitorolta
a Lucuas néven ismert András, aki a kyrénéi zsidó lázadás (i. sz. 115-117) vezetője
volt. Vö. Schürer - Vermes - Millar, History 1,531. o.
21A kérdéssel foglalkozó, a közelmúltban napvilágot látott monográfiák közül
a következőket éi'demes kiemelnünk: S. Mowinckel, He that Comcth (Blackwell,
Oxford, 1956, és Abingdon Press, Nashville); J. Klausner, The Messianic Idea in
Israel (Allén & Unwin, London, 1956); A. S. van dér Woude, Die messianischen
Vorstellungen dér Gemeindevon Qumran (VanGorcum, Assen, 1962).

176
funkciót gyakoroljon, nemcsak a vallási, hanem a politikai hata­
lom gyakorlása is a papság kezébe került. A zsidó autonómia
helyreállítására a főpapi tisztséget is viselő Makkabeus-Hasmo-
neus uralkodók alatt, az i. e. II. században került sor. A Hasmo-
neus uralkodók személyükben egyesítették a főpapi és a királyi
tisztséget, ezáltal új helyzetet teremtve, és új doktrínát, amely
szerint a dávidi fejedelmek palástját a lévita papok örökölték. A
Makkabeusok 1. könyve Simont, az első dinasztikus jogokkal
felruházott Hasmoneust a messianisztikus terminológiára emlé­
keztető uralkodókat megillető dicshimnuszokkal ünnepli.22

Hírneve eljutott a világ végéig.

Megteremtette a békét az országban, és Izráei nagy örömben
örvendezett.
Minden ember saját szőleje és fügefája alatt üldögélt.. .
És azokban a napokban szétzúzattak a királyok.
Népének megalázottjait felruházta erővel;
A törvényességet kereste, és elítélt minden törvénytelent és go­
noszt.
A szentélyt dicsőségessé tette, és a templomi edényeket újak­
kal gyarapította.23

Abban az időben, amikor Lévi testamentuma keletkezett (nem

később, mint az i. sz. I. század),21 már egy új szintézis jött létre,
mint azt a szöveg görög változatának 18. fejezetét alkotó híres,
későbbi keresztény betoldásokat is tartalmazó himnusz tanúsítja.

Új papot támaszt akkor az Ú r...

És ő igazságos ítéletet hoz a földre...
És csillaga, mint egy királyé, felkél a mennyben.. .
És az egész földön beköszönt a béke...
És elárad az Úrnak ism erete,. . . mint a tenger vize.. .
És a megértés és megszentelés szelleme nyugszik majd rajta.. .251

11 I Makk. 14:4-15.
231 Makk. 14:10-15.
24 A különböző véleményekhez lásd A.-M. Denis, hitroduction aux pséudepi-
graphes grccs d‘Ancien Testament, 58. o. A görög szöveg legjobb kiadása: M. de
longe, Tcstamenta XII Patriarcharum (Brill, Leiden, 1964).
s Lévi testamentuma 18:2-7.

177
 A pap-király alakja Bileám messianisztikus próféciáinak („a
Csillag") és Jesája 11. fejezetének („az Úr ismerete", „a megértés
szelleme") elemeit egyesíti magában. Bármennyire eltért is ez a
tanítás a hagyományostól, a Hasmoneus-ügy elkötelezett bajno­
kai valószínűleg teljesen kielégítőnek találták.
A kevésbé vállalkozó szelleműek továbbra is elkülönítették a
két funkciót, s a papi szerepnek tulajdonították a nagyobb tekin­
télyt. Juda testamentumának (24:25) szerzője megerősíti Lévi
jogát a papságra, Júdáét pedig a királyi trónra, de kijelenti azt is,
hogy Isten az előbbit fölébe helyezte az utóbbinak. Ugyanez a
törekvés mutatkozik Naftali testamentumában (5:35), mely Jú-
dát a Holdhoz, Lévit pedig a Naphoz hasonlítja.
A kettős szerepet betöltő vezető, akinek papi szerepe a fonto­
sabb, megjelenik több holt-tengeri tekercs szövegében is. A Kö­
zösség Szabályzata „Áron és Izráel messiásai"-ról beszél, a szö­
veg másutt ugyanerre a két személyre mint „a Törvény magya­
rázója "-ra és „Dávid sarj á"-ra, „a Pap"-ra és „Izráel messiásá"-ra
utal; „a Pap" és „a közösség fejedelme" kifejezések is feltehetően
rájuk vonatkoznak.26
Bizonyos zavart okoz a tekercsek terminológiájában a Da­
maszkuszi Irat, amely mint két külön személyt27 említi „a Tör­
vény magyarázójáét és „az egész közösség fejedelmé"-t, mégis
a Közösség Szabályzatának többes számú „messiás"-ait rend­
szeresen az egyes számú „Áron és Izráel messiásáéval helyette­
síti.28A qumráni 4. számú barlang eddig még kiadatlan fragmen­
tumaiból rádásul úgy tűnik, hogy az egyes számú olvasat az eredeti,
nem pedig a későbbi másoló által végrehajtott tanbeli javítás.

(b) A próféta messiás

Tekintettel arra, hogy ezt a kérdést a IV. fejezetben már részletesen

tárgyaltuk, itt elég röviden emlékeztetnünk arra a széles körben
ismert zsidó elképzelésre, amely szerint a messiásnak próféta elő­

26 IQ Szór. 9:11; DSSE, 87. o. - CDC 6:7; 7:18; DSSE 102,104. o. -4 Q Flór. 1:11;
DSSE, 247. o. - IQ Szer.a 2:11-14,19-20; DSSE, 121. o. - IQ Szer.b 3:1-21; 5:20-29;
DSSE, 207-209. o.; vő. CDC 7:20; DSSE, 104. o.
27 Lásd a fent idézett szöveghelyeket és DSSE, 49. o.
28 CDC 12:23-13:1; 14:19; MS B2:l; DSSE, 106,115,117. o.

178
hírnöke lesz (a visszatérő Illés), és maga a végső próféta Mózeshez
hasonlít majd. A holt-tengeri szekta, a Közösség Szabályzatának tanú­
sága szerint, három messiási személyiség megjelenését képzelte el:

Amíg el nem jön a próféta, és Áron és Izráel messiásai."29

Ugyanerről a hármasról tesz említést a Messiási Antológia,

amely bizonyítékként három bibliai szöveghelyre hivatkozik:
Deuteronomium 18:18-19 (a próféta), Numeri 24:15-17 (a király)
és Deuteronomium 33:8-11 (a pap).30 A prófétát azonban, az
alakjához kapcsolt eszkhatologikus funkció és a másik két krisz-
tológiai alakkal való kapcsolata ellenére, a szöveg nem nevezi
messiásnak.31

(c) Az elrejtett és felfedett messiás

A messianisztikus spekuláció egy másik, a „feltárul" igéből le­

vezetett áramlata az i. sz. I. század második felében kezdett
igazán divatba jönni. Szükségtelen is rámutatnunk, hogy „a
messiás megjelenésé"-nek feltétele a korábbi földi vagy mennyei
rejtettség.
Az első elmélet szerint a messiásnak a földön ismeretlennek és
felismerhetetlennek kell maradnia az isteni terv beteljesedéséig.
Egy i. sz. III. századi rabbinikus legenda szerint a messiás Rómában
várakozik az Isten által kijelölt pillanat elérkeztére.32 Egy másik

29 IQ Szer. 9:11; DSSE, 87. o.

30 4Q Test. 5-20 (DJD V, 58. o); DSSE, 247-248. o. A geber (ember) prófétai-mes-
sianisztikus funkciójával és azzal kapcsolatban, hogy a gébért a közösség törté­
netének későbbi szakaszában az Igazság Tanítójával azonosították, további bizo­
nyítékot lásd DSSE, 49-50. o.; Scripture and Tradilion, 55-66. o.
31 Az egyetlen esetleges qumráni példa, amelyben a „messiás" szó és a prófétai
funkció összekapcsolódni látszanak, egy égi lénnyel, Melkicedekkel foglalkozó
fragmentum. Vö. M. de longe - A. S. van dér Woude, 11Q Melchizedek and the
NewTestament, NTS 12 (1966), 301-308. o.; J. T. Milik, Milki-sedeq et Milki-resa'
dans les anciens écrits juifs et chrétiens, ]}S 23 (1972), 95-144. o.
32 Vö. bSzanh. 98a, idézet fent, 116. o. Lásd még Exod. R. 1:31: „Ahogyan Mózest,
akinek a fáraót kellett megbüntetnie, a fáraó leánya nevelte fel, úgy a messiás király,
akinek Edomot (= Rómát) kell megbüntetnie, közöttük lakik a fővárosban." - Róma
az, ahonnan a messiás eljön majd az utolsó peszah éjszakáján: vö. Exodus Paleszti­
nái Targuma 12:42; Scripture and Tradition, 217. o.; DSSE, 51. o.

179
legenda azt állítja, hogy a Krisztus rejtett létezése a Templom
i. sz. 70-ben történt lerombolásának napján kezdődött.

Történt, hogy miközben egy zsidó munkáját végezte a mezőn,

tehene bőgni kezdett. Egy éppen arra járó arab, hallván a
tehéiabőgést, így szólt: Júda fia, Júda fia, oldd el tehenedet,
hagyd abba a szántást, mert íme a Templom leromboltatott.
Majd a tehén ismét elbődiilt, és az arab azt mondta: Júda fia,
Júda fia, kösd meg újra tehened, kezdd el újra a szántást, mert
megszületett a messiás király.. .3334

Egy Justinus Martyrtól (i. sz. II. század közepe) származó, a

messiás rejtett létezéséről szóló leírás arra a kijelentésre készteti
a zsidó Tryphont, Justinus Martyr ellenfelét, hogy tényleges
felkenésének pillanatáig maga a messiás sincs tudatában a saját
méltóságának.

Ha megszületett is már a messiás, és él valahol, mégis isme­

retlen. Sőt, valójában ő maga sem ismeri önmagát, és nem
rendelkezik semmilyen hatalommal, amíg el nem jön Illés, aki
felkeni őt és felfedi őt mindenki előtt. 1

A másik elképzelés, mely szerint a messiásnak elrejtve kell

maradnia a Égben, mielőtt megjelenne a halandóknak a földön,
szolgál alapul a Barukh 2. könyvében (30:1) olvasható kijelentés­
hez, amely szerint a messiás, miután beteljesíti földi küldetését,
„dicsőségben fog visszatérni" , feltehetően a mennybe, ahonnan
érkezett. Még ennél is világosabb az az utalás, hogy Pszeudo-Ez-
ra (2 Ezra 14:9) „elragadtatik az emberek közül" és a messiással
(„Fiam") marad.
Néhányan talán hajlanak arra, hogy egy prae-egzisztens,
mennyei Krisztust lássanak ebben a messiásban; egy ilyen kö­
vetkeztetés azonban igazolhatatlan. A ránk maradt források
csak fogalmi szinten foglalkoznak a messiásnak a világ teremté­
se előtti létezésével, amennyiben a messiás „neve", vagyis lénye­
ge és természete megelőzte a Teremtés első napjának első aktu­
sát, a fény teremtését Isten által. A rabbinikus hagyomány sze-

33 jBer. 5a.
34 Dialógus cum Trypho 8.

180
fint a messiás neve egyike volt azon hét dolognak amelyek a
világ teremtése előtt teremtettek (a másik hat: a Tóra, a bűnbánat,
a paradicsom, a gyehenna, a dicsőség trónja és a Szentély)/15 A
Krisztus valósággá válása, a prae-egzisztenciát követő lényegi
létezése csak földi megszületését követően kezdődik.36 Mielőtt
azonban elhagynánk az Égben elrejtett messiás témáját, emlé­
keztetnünk kell arra, hogy a messiás személye Barukh 2. köny­
vében és Ezra 4. könyvében azonos Dávid fiával, s nem a helyet­
tese.37
A félreértést elkerülendő, jegyezzük meg végül azt, hogy a
zsidó gondolkodásban a messiás előzetes mennyei létezése nem
befolyásolja földi halandó voltát. Ezra 4. könyve szerint az Égben
az idők végezetéig megőrzött Krisztusnak osztoznia kell az em­
beriség közös sorsában:

Úgy lesz mindezen évek után, hogy szolgám, a messiás meghal. . .3S

(d) A megöli messiás

A rabbinikus irodalomban elszórtan fennmaradtak olyan szö­

vegemlékek, melyek spekulatív eszméket tartalmaznak az esz-
khatologikus harctéren majd meggyilkolt messiásra vonatkozó­
an. Ez a személyiség, a messiás, József fia, vagy a messiás, Efraim
fia néven emlegetett személy a végső ellenség, Góg ellen vívottháború
első szakaszában mint Izráel sikertelen hadvezére jelenik meg.
Exegétikailag ez a jelenség egy a Zakariás könyvében található
szöveghelyhez (12:10-12) kapcsolódik: „Rátekintenek arra, én­
rám, akit átdöftek... Gyászolni fog az ország.

Mi okozza ezt a jajgatást? Rabbi Dosza és a rabbik véleménye

eltér.’9 Az egyik azt mondja: Mindez a messiásnak, József

j5 bPesz. 54a; vő. Targ. Mika 5:1; Zech. 4:7.

35 A kérdéshez lásd P. Volz, Eschatologie derjiidischen Gemeinde im ncutesiame.nl-
lichcn Zeitalte.r (j. C. B. Mohr, Tübingen, 21934), 206. o. Vö. E. Sjöberg, Dér
verborgenc Menschensohn in dm Evangeliai (Gleerup, Lund, 1955), 59. o.
37 Vö. 2 Bar. 40:1; 72:2-6; 4 Ezra 12:32. Lásd még Apók. 5:5.
38 4 Ezra 7:29.
39 Rabbi Dosza körülbelül az i. sz. TI. sz. közepére tehető. „A rabbik" a
közvéleményt képviselik.

181
 fiának meggyilkolása miatt van. Egy másik azt mondja: Mindez
a gonosz hajlam elpusztítása miatt van. Az első értelmezést kell
elfogadnunk, mert írva van: „És rátekintenek arra, akit átszúrtak,
és jajgatni fognak fölötte, mint az egyetlen gyermek fölött." Miért
kellene szomorkodnia annak, aki szerint mindez a gonosz hajlam
elpusztítása miatt van? Örüljön inkább, semmint bánkódjék.40

Hasonlóképpen a 2. zsoltár egyik korai rabbinikus értelmezé­

se szerint, amikor a messiás, Dávid fia, „aki hamarosan feltárul­
kozik előttünk még napjainkban", tanúja lesz a messiás, József
fia halálának, az Istenhez könyörög annak életéért.

Kérd tőlem, és én neked adom a népeket örökségedül: „Mindenség

ura, csak azt kérem tőled, hogy éljek."41

Ugyanígy, Zakariás 12:10 Targuma megjegyzi:

Azután kivonul majd a messiás, Efraim fia, hogy megvívja a

csatát Góggal, és Góg megöli őt Jeruzsálem kapuja előtt.

A rabbinikus hagyomány főáramlata tehát elfogadja a Dávid­

tól származó megváltó kronológiai elsőbbségét ezzel a messiási
alakkal szemben, valamint azt az előre megjövendölt eseményt
is, hogy a végső ellenséggel vívott harcban ez a messiás katonai
vereséget fog szenvedni.42 A fenti gondolatrendszer eredete tel­
jességgel bizonytalan ugyan, de mivel a második zsidó háborút
megelőző időszakból egyetlen adat sem utal meglétére, joggal
következtethetünk arra, hogy a meggyilkolt messiás képzetének
(egyik) forrásául az i. sz. 135-ben meggyilkolt Simeon bar Koszi­
ba tragikus sorsa szolgálhatott.43

40 bSzuk. 52a.
41 Ibid.
42 Ettől eltérő véleménynek ad hangot Pszeudo-Jonathan Targuma (Exod.
40:11), ahol a vereség gondolata nem kapcsolódik az Efraimtól származó messi­
áshoz: „Amessiás, Efraim fia, aki tőle (Jósua) származik, az ő keze által fogja Izrael
háza megsemmisíteni Gógot és seregét a napok végén."
43 Az Akiba és Johanan ben Torta közti konfliktus (Akiba Simeont üdvözölte
mint messiást, Johanan ben Torta szerint viszont Dávid fia majd csak Akiba halála
után fog eljönni) azt sejteti, hogy Johanan, bár elfogadta, hogy Simeon az efraimi
messiás, azt azonban nem, hogy a dávidi messiás volna. Lásd fent, 175-176. o.

182
 B) AZ ÚJSZÖVETSÉG TANÚSÁGA

A téma valamennyi komoly kutatója, még az olyan konzervatív

tudós is, mint Vincent Taylor, elismeri, hogy Jézus sem direkt,
sem pedig indirekt módon sohasem állította önmagáról, hogy ő
volna a messiás. A hagyományos álláspont tehát legjobb esetben
is csak közvetett bizonyítékra épül fel. Ennek az önmagában
véve is eléggé elképesztő helyzetnek a megértéséhez és értéke­
léséhez négy problémát kell megoldanunk, melyek közül a ne­
gyedik döntő fontosságú.
(1) Milyen szerepe volt, illetve volt-e egyáltalán szerepe a
messiás alakjának Jézus gondolkodásában és tanításában?
(2) Hogyan érintette ellenfeleit ez az állítólagos messiási szerep?
(3) Messiásnak hitték-e Jézust társai és azok, akik csatlakoztak
hozzá?
(4) Hogyan viszonyult Jézus azokhoz, akik hirdették, illetve
azokhoz, akik kétségbe vonták messiás voltát?

1. jézu s tanítása

Bármilyen furcsának látszik is, Jézus tanításában, figyelembe

véve a nyilvánvalóan nem hiteles szöveghelyeket is, igen kevés
foglalkozik a messiás alakjával. A legfontosabb szöveghely a
110. zsoltár híres 1. versének Jézus által adott magyarázata:

így szól az Úr az én uramhoz...

A három szinoptikus evangéliumban ehhez fűzött megjegy­

zés lényegében ugyanaz, de a logion szövegkörnyezete mindhá­
rom evangéliumban más.
Márknál (12:5-37) Jézus nyilvánosan kétségbe vonja az írástu­
dók (a hivatalos Biblia-magyarázók) által elfogadott doktrínát:

„Hogyan mondhatják az írástudók, hogy a messiás Dávid

fia?...Maga Dávid mondja őt Úrnak, hogyan lehet tehát a
fia?"44

44 Jézus szavaiban a zsidó hagyomány visszhangzik: abból indul ki, hogy a

Zsoltárok szerzője valóban Dávid; enélkül az egész érvelés értelmetlenné válik.

183
 Igaz ugyan, hogy ezt követően a szöveg semmiféle vitát nem
említ, a szakasz bevezető mondata: „És többé senki sem merte
őt megkérdezni", eleve kizárja bármiféle szóváltás lehetőségét,
Jézus szavainak mégis határozottan polemikus éle van.
Máténál (22:4-16) nyílt összetűzésre kerül sor Jézus és a fari­
zeusok között; itt Jézus kezdeményezi a vitát, ám a farizeusok
nem bizonyulnak méltó ellenfélnek, s ezek után kénytelenek
voltak kerülni a vitát Jézussal. A Lukács-féle változat (20:1-44) Máté
és Márk nehézkes összeolvasztása, és mint a másik két evangéli­
umtól függő másodlagos forrás, figyelmen kívül hagyható.
Nincs jelentősége annak, hogy a Máté által leírt direkt támadás
vagy inkább a Márknál olvasható indirekt kihívás képviseli-e a
mondás eredeti formáját. Mindkét esetben a kérdés elsődleges
és valószínűleg kizárólagos célja Jézus ellenfeleinek zavarba
ejtése. Azt, hogy Jézus nem idegenkedett a dialektika könnyebb
fegyverétől sem, világosan mutatja az az eset, amikor a főpapo­
kat, az írástudókat és a nép véneit megoldhatatlan dilemma elé
állítja azzal, hogy kételyeiket saját tekintélyével kapcsolatosan
válasz nélkül hagyja.

„Én is kérdezek tőletek valamit, feleljetek rá, és megmondom

nektek, milyen hatalommal cselekszem ezeket. Vajon a János
keresztsége az Istentől való volt-e, vagy emberektől? Erre
válaszoljatok nekem." Azok pedig így tanakodtak egymás
között: „Ha azt mondjuk: az Istentől, azt fogja mondani: Ak­
kor miért nem hittetek neki? Vagy talán mondjuk azt: az embe­
rektől?" De féltek a sokaságtól, mert Jánosról mindenki azt tar­
totta, hogy János . . . próféta volt. Ezért így feleltek Jézusnak:
„Nem tudjuk." Jézus erre így szólt hozzájuk: „Én sem mondom
meg nektek, milyen hatalommal cselekszem ezeket."45

A Dávid fia logionban nincs semmiféle bizonyíték arra nézve,

hogy Jézus akár nyíltan, akár titokban arra törekedett volna,
hogy önmagát a messiással azonosítsa. Minden okunk megvan
azonban annak feltételezésére, hogy a jelenet egy ad hominem
exegétikai argumentum volt.
Egy másik, a messiás-alakjával foglalkozó prédikáció Jézus­
nak az az eszkhatologikus beszéde, amelyben ismételten fi­

45 Márk 11:28-33; Máté 21:23-27; Lukács 20:1-8.

184
gyelmezteti tanítványait a politikai lázongások fenyegető veszé­
lyére, amelyek során sok „hamis messiás" lép majd fel az ő
nevében.

„Vigyázzatok, hogy meg ne tévesszen valaki titeket. Sokan

jönnek majd az én nevemben, és azt mondják: Én vagyok (a
messiás); és sokakat megtévesztenek."46

Ha ezek a szavak autentikusnak tekinthetők, arra engednek

következtetni, hogy az utolsó napokban Jézus tanítványai még
várták a messiás eljövetelét. A szövegekben nem szerepel olyan
megjegyzés, hogy a fenti kijelentés értelmetlen, bár ezt elvárhat­
nánk azoktól, akik hittek abban, hogy a messiás már eljött. Sőt
Márknál „a messiás" szó szándékos elhagyása az elliptikus
„Én vagyok..." mondatban, melyet Lukács egyszerűen átvett
(21:8), valószínűleg annak a zavaró felismerésnek tudható be,
hogy a „messiás" szó említése esetleg valami elutasító meg­
jegyzésre késztette volna Jézust, és elkerülhetetlenné tette
volna azt, hogy Jézus egyértelműen kijelentse: tudatában van
saját messiás voltának. Ha azonban ez a rész nem eredeti,
hanem inkább a Palesztinában az i. sz. I. század ötvenes és
korai hatvanas éveiben fennálló kaotikus politikai-vallási viszo­
nyokat tükrözi vissza,47*akkor ez a szöveg nem használható fel
Jézusnak a Krisztusra vonatkozó saját doktrínájának szemlélte­
tésére.46
A fennmaradó három szövegrészletből, amelyekben Jézus
mint a messiás szerepel, kettő a feltámadt Jézus szájából hangzik
el, amikor az emmauszi tanítványokhoz beszél; ezek Pálnak a
Krisztus szükségszerű szenvedéseiről szóló tételét visszhangoz­
zák.49 A harmadik idevonatkozó szöveghelyet (Márk 9:41) álta­
lában romlottnak tekintik, betoldásnak, s ezért figyelmen kívül
hagyható:

46 Márk 13:6, melyet teljessé tesz Máté 24:5; vő. Márk 13:21-22; Máté 24:23-24;
Lukács 17:23; 21:8.
47 Vö. fent, 131.0.
4S A figyelmeztető szavak csak akkor bírnak jelentőséggel, ha a beszéd a
messiás újbóli megjelenésének hitét feltételezi; de, mint ahogy a következő feje­
zetben érvelni fogunk majd, ilyen koncepciót aligha lehet Jézusra visszavezetni.
49 Lukács 24:26,46; vö. Ap. csel. 17:3; 26:23.

185
 „Aki inni ad nektek egy pohár vizet a nevében (sic!), mivel a
Krisztuséi vagytok, bizony, mondom néktek, hogy el nem
marad a jutalma."50

A fent megvizsgált szövegrészek közül csak az elsőt tekinthet­

jük autentikusnak; az eszkhatologilcus beszéd eredeti volta meg­
lehetősen valószínűtlen, míg az utolsó szövegcsoport eredetisé­
gének valószínűsége gyakorlatilag a nullával egyenlő. Éppen
ezért egyáltalán nem túlzás, ha megállapítjuk, hogy a messianiz­
mus nem foglal el különösebben jelentős helyet Jézus fennma­
radt tanításaiban. Továbbá azt is joggal feltételezzük, hogy a
korai egyház, melynek számára Jézus volt a messiás, kénytelen
volt az ebben való hitét, amennyiben létezett ilyen, további
bizonyítékokkal alátámasztani. Bizonyos szavak szándékos ki­
hagyása az egyház érdekében azonban teljesen értelmetlen.

2. A z ellenséges vélem ény

Mindhárom szinoptikus szerint a passió idejét megelőzően senki

sem vádolta Jézust azzal, hogy messiásnak mondja magát. Sőt,
ha figyelmen kívül hagyjuk azt a gyanús beszámolót, mely
szerint a Szanhedrin51 (vagy talán a fegyveres őrség?52) néhány,
ha nem is valamennyi tagja gúnyolta és ütlegelte a foglyot, és a
bántalmazások végén a következő megalázó kérdést intézték
hozzá: „Prófétálj nekünk, te Krisztus! Ki ütött meg téged?"53 az
egyetlen szöveghely, melyben Jézust m int önjelölt messiás
királyt kezelik, a „Jézus Pilátus előtt" jelenet és annak folyta­
tása.54
Márk és Máté utalnak rá, Lukács pedig, az elbeszélést javító
szándékkal, nyíltan kimondja, hogy Jézust mint a királyi címre

50 (A sz. ford.) - Vö. E. Klostermann, Das Markusevangelium (J. C. B. Mohr,

Tübingen,41950),95. o.; C. E. B. Cranfield, The Cospel accordingto StMark, 312-313.
o.; D. E. Nineham, The Gospcl ofMark, 258. o. stb.
51 Márk 14:65; Máté 26:67-68.
52 Márk 14:65; Lukács 22:63.
53 Máté 26:28; Márk 14:65.
54 A főpapnak tulajdonított szavak: „Te vagy-e a messiás, az Áldottnak fia?",
inkább vallási, semmint politikai szempontból hangsúlyosak; ezen túl, a szavak
kérdést, és nem választ alkotnak. Lásd alább, 191-192. o.

186
igényt tartó személyt adják át a római helytartónak.55 Bizonyíték
nincs ellene, nem hangzik el szabályos vád; Pilátus mégis min­
den esetben úgy utal rá, mint a „zsidók királyá"- ra, „a férfi, akit
a zsidók királyának neveztek", vagy Jézus, „akit a messiásnak
hívnak".56578A kereszten olvasható felirat (titulus) szerint mint a
„zsidók királyá"-t végezték ki.5/A beszámolók szerint a katonák,
főpapok és írástudók kinevették a „zsidók királyá"-t, „Izrael
királyá"-t, a „messiást, Izráel királyá"-t vagy egyszerűen csak a
„messiás"-t.5fi
Hogyan magyarázható ez a vád, tudván, hogy Jézus soha nem
tett önmagára vonatkozóan lényegesebb messianisztikus kije­
lentést, és messiás voltát nyíltan nem is tárgyalták soha?
Minden jel arra mutat, hogy a törvény és rend fenntartói
számára, akik bár semmiféle nem politikai vádat nem tudtak
felhozni Jézus ellen, ugyanakkor azonban pánikba estek, hogy a
zsúfolt Jeruzsálemben nyílt lázadás törhet ki a sokak által Dávid
fiának tartott veszélyes galileai vezetésével, a lázadás szítása
miatti halálos ítélet kimondása volt a legyszerűbb módja annak,
hogy végleg megszabaduljanak tőle.5960
Judea politikai és vallási vezetőin kívül Jézust csak a démo­
nok, illetve az evangélisták szerint azok tanácsadói nevezik a
messiásnak vagy az Isten fiának.6(1
Röviden szólva, a szinoptikus evangéliumok arról tanúskod­
nak, hogy Jézus messiási voltával kapcsolatosan konfliktusra
csak Jeruzsálemben került sor, s ennek a konfliktusnak a szinop­
tikus evangéliumokban semmiféle polemikus előzménye nincs.

3. R okonszenvező vélemény

Messiásnak tekintették-e Jézust azok, akik csatlakoztak hozzá?

Tagadhatatlan, hogy a gyermekkor-történetekben Jézust mint
messiást jelenítik meg, hogy Máté evangéliumának szerzője egy

55 Lukács 23:2.
56 Márk 15:9. - Márk 15:12. - Máté 27:17,22.
57 Márk 15:26; Máté 27:37; Lukács 23:38.
58 Márk 15:18; Máté 27:29; Lukács 23:37. - Máté 27:42. - Márk 15:32. - Lukács
23:39.
59 Vő. fent, 68-69. o. Lásd Lukács 23:5.
60 Lukács 4:41.

187
szerkesztői megjegyzésben egyszerűen mint „Krisztus"-t említi
őt, és hogy Márk és Máté evangéliumának címeiben a „Jézus
Krisztus" összetett név szerepel.61 Az is kétségtelen azonban,
hogy mindezek a részletek a szövegfejlődés kései szakaszában
keletkeztek, és már a korai kereszténységnek az Apostolok cse­
lekedeteiben is kifejeződő hitét tükrözik.62
Meggyőzőbben bizonyítja a Jézus személyéhez fűződő messi-
anisztikus reménységet az a jelenet, amelyben Jakab és János,
vagy édesanyjuk, Zebedeus felesége meglehetősen önző és tola­
kodó kéréssel fordulnak Jézushoz, hogy megkülönböztetett he­
lyet kapjanak Jézus „dicsőségében", illetve „királyságában".63
Az ilyen várakozások továbbélésére utal az a Lukácsnál az apos­
toloknak tulajdonított kérdés is, amelyet a „Mennybemenetel"
hegyéhez vezető úton intéztek Jézushoz:

„Uram, nem ebben az időben állítod fel újra a királyságot

Izraelnek?"64

Mégis, Péter Caesarea Philippiben tett vallomása világít rá

legjobban arra, hogy a tanítványok valóban a messiásnak hitték
mesterüket. Amikor Jézus felteszi a kérdést: „Hát ti kinek mon­
dotok engem?", Péter a szöveg szerint így válaszol:

„Te vagy a messiás."65

A fenti szövegek alapján az apostolok hite tekintetében már

bizonyosak lehetünk. Az Újszövetség néhány értelmezője, de
nem a felvilágosultabbak, mint például C. K. Barrett,66 amellett
érvel, hogy az ún. győzedelmes jeruzsálemi bevonulást Jézus
követői azért rendezték meg olyannak, mint a királyi felvonulás,
hogy beteljesítsék Zakariás jövendölését (9:9). Az egyszerűbb,

61 Vö. Máté 1:16,17; 2:4; Lukács 2:11,26.-M áté 11:2. - Vő. Márk 1:1; Máté 1:1;
lásd még Máté 1:18.
1,2 A „Jézus Krisztus" kifejezés nagyon ritkán fordul elő a szinoptikus evangé­
liumokban.
63 Márk 10:37; Máté 20:21.
64 Ap. csel. 1:6.
65 Márk 8:29; Máté 16:16; Lukács 9:20.
66 Vö. lesus and tlw Gospel Tradition (S. P. C. K., London, 1967, és Fortress Press,
Philadelphia), 23. o.

188
ám valószínűbb magyarázat azonban az, hogy Jézus azért érke­
zett Jeruzsálembe szamárháton, mert a közlekedésnek ezt a
módját megfeleló'bbnek találta, mint a gyaloglást. Jézus szamár­
háton való megérkezése mögé csak később került a messianisz-
tikus prófécia háttere. A görög Máté még félre is érti a Zakariás­
tól származó prófécia héber parallelizmusát (szamár = egy nős­
tény szamár csikaja), és a szöveg szerint a tanítványok két állatot
vezetnek elő, egy szamárcsikót és az anyaállatot, köpenyeiket
mindkettőre ráterítik, és Jézust felültetik „rájuk".6768

4. Jézus saját álláspontja

Hogyan cselekedett Jézus, amikor annak ellenére, hogy ő maga

nem akart a messiás kérdésével szembenézni, mégis rákénysze­
rült az egyértelmű állásfoglalásra? A négy ezzel kapcsolatos
helyzet közül az első és legkevésbé fontos az a történet, amely­
ben a démonok jelentik ki Jézusról, hogy ő a messiás.
Mint korábban már rámutattunk,66 a „démonok által meg­
szállt" betegek, az evangéliumok elbeszélése szerint, gyakran
kiáltoznak és üvöltenek a démonűzés során, és az elhallgatásra
való felszólítás a rituálé részét képezte.69 Ugyanígy, a vizsgáló­
dásunk tárgyát képező epizódban is, amikor a kiűzött gonosz
szellemek azt kiáltozzák: „Te vagy az Isten fia", a Lukács-féle
változat szerint Jézus „rájuk parancsolt, és nem engedte őket
beszélni, mert tudták, hogy ő a messiás".70 Márk 1:34 egyes
kézirati változatai alátámasztják a fenti kijelentést, míg a fő
szöveghagyomány azt mondja, hogy „nem engedte beszélni a
gonosz szellemeket; azok ugyanis tudták, hogy ki ő."

67 Máté 21:7. Bár a „ráült" kifejezés vonatkozhat a ruhákra, melyeket a szamár­

ra és csikajára terítettek, de utalhat a két állatra is. A versnek a Nczv English
Bibié-ben olvasható fordítását - „They Iáid their cloaks on them and Jesus mount-
ed" - úgy jellemzik, hogy „a translation which smooths out the awkwardness."
- (A. E. Harvey, Companion to the New Testanient [Oxford and Cambridge Univer-
sity Presses, 1970], 82. o.) Néhány régi kézirat is ezt a szó szerinti értelmezést
tükrözi vissza: a „rá" határozószót a „rájuk" határozószóval helyettesíti.
68 Vö. fent, 31-33. o.
69 Vö. pl. Márk 1:21-25.
70 Lukács 4:41.

189
 Háromféleképpen is értelmezhetjük a démonoktól megszál­
lottak elhallgattatását. Lehetséges, hogy Jézus titokban kívánta
tartani messiás voltát: ebben az esetben azonban, ha a démonok
kiűzését a messiás egyik feladatának hitték, kissé illogikusnak
látszik, hogy Jézus a nyilvánosság előtt teljesíti a feladatot,
ugyanakkor titokban kívánja tartani messiás voltát. A második
lehetőség az, hogy a hallgatás parancsának nincs különösebb
jelentősége, hiszen a gyógyító mindenképpen elhallgattatta vol­
na a beteget, tekintet nélkül arra, hogy az mit kiáltozott. De az is
lehet, hogy Jézus azért utasítja el a démonok szavait, mert nem
ért egyet velük; és ebben az esetben, csakúgy, mint az előzőben,
az evangélisták szavai: „azok ugyanis tudták, hogy ő a messiás",
kiegészítik - és eltorzítják - a történeti beszámolót.
A démonokkal való találkozásnál sokkal jellegzetesebb az,
ahogyan Jézus Péter vallomására reagál.71 Elsőként arra kell
rámutatnunk, hogy Jézus az, aki az apostolok véleményét firtat­
ja. Ám amikor az apostolok véleményét tolmácsoló Péter válaszul
kijelenti, hogy szerintük Jézus a messiás, a hagyomány legkorábbi
változata szerint Jézus mindössze annyit tesz, hogy megtiltja az
apostoloknak, hogy ezt a nyilvánosság előtt hirdessék. Semmi meg­
jegyzést nem tesz az apostolok hitének igaz vagy valótlan voltára.

Jézus ekkor rájuk parancsolt, hogy senkinek ne beszéljenek

őróla.72
Azután megparancsolta tanítványainak: ne mondják meg sen­
kinek, hogy ő a messiás.73
Jézus ekkor rájuk parancsolt, hogy ezt senkinek se mondják el.74

Kétségtelen, hogy helytelen lenne mindebből azt a következte­

tést levonni, hogy Jézus ily módon tagadta messiás voltát. Azt
azonban nem nehéz elképzelni, mennyire különösnek tűnhetett
a Jézus által adott utasítás a keresztények első nemzedéke szá­
mára, hiszen legfőbb hitvallási formulájuk éppen Péter szavaival
egyezett meg, vagyis azzal, hogy Jézus volt a messiás.

71 Vö. fent, 188. o.

72 Márk 8:30.
73 Máté 16:20.
74 Lukács 9:21.

190
 Máté szerint (16:17) Jézusnak a nyilvánosság előtti hallgatásra
felszólító rendelkezését egy bizalmas köszöntés előzi meg:

„Boldog vagy, Simon Bar-Jóna, mert nem test és vér fedte fel
ezt előtted, hanem az én mennyei Atyám."

Sokkal könnyebb azonban elfogadni azt, hogy az első evangélis­

ta a mondást egy zavaró helyzet kiigazítására illesztette be a
szövegbe, mintsem hogy magyarázatot adjunk arra, miért hi­
ányzik mindez a kezdetlegesebb Márk-féle változatból. Teljesen
elfogadható lenne a mondás, amennyiben egy jelentésmódosító
mellékmondat járulna hozzá, mint például: „Igazad van, de
egyelőre mindez maradjon köztünk", vagy „Ez így van, de
mindent el kell követned azért, hogy az emberek megértsék az
én messiás-elképzelésemet." A legkorábbi hagyomány azonban,
sajnos, nem mutat ilyen kiutat.
Márk elbeszélése tehát csak úgy értelmezhető, hogy Jézus
nemcsak hogy tartózkodott Péter szavainak igazolásától, hanem
egyenesen elhatárolta magát tőlük. Sőt Jézusnak a saját jövőbeni
szenvedésére tett azonnali utalásában Péter saját messiás-hité­
nek határozott elutasítását látta. „Péter ekkor, magához vonva
őt, meg akarta dorgálni", de csak ezt a megsemmisítő választ
kapta: „Távozz tőlem, Sátán!'"5

Márk 14:61-62 Máté 26:63-64 Lukács 22:67-70

Ismét megkérdezte A főpap ekkor azt És (a nagytanács) tagjai

őt a főpap: mondta neki: felszólították:
„Te vagy a messiás, „Te vagy-e a messiás, „Ha te vagy a messiás, mondd
az Áldottnak Fia?" az Isten Fia?" meg nekünk."
Jézus ezt mondta: Jézus ekkor így felelt: Ő pedig így válaszolt:
„Én vagyok..." „Te mondtad." „Ha megmondom nektek,
(Variáns: „Te nem hiszitek..."
mondod, hogy én Erre mind azt kérdezték:
vagyok.") Akkor hát te vagy az Isten fia?
„Ti mondjátok, hogy én vagyok'',
felelte nekik.

7j Márk 8:33; vő. Máté 16:22-23.

191
 Ha elfogadjuk Jézus válaszának a Márk szöveghagyományá­
ban adott megfogalmazását, vagyis ha feltételezzük, hogy Jézus
valóban azt felelte: „Én vagyok", akkor a válasz nemcsak hogy
ellentmond a szinoptikus párhuzamoknak és Jézus Péter hitval­
lására adott reagálásának (Márk 8:29), hanem ez lesz az egyetlen
olyan hely a három szinoptikus evangéliumban, ahol Jézus nyíl­
tan elismeri, hogy ő a messiás. Egy ennyire egyedülálló eset már
csak azért is valószínűtlen, mert Jézus válasza „pontosan egy
olyan pillanatban hangzik el, amikor nehezen elképzelhető,
hogy bárki hitt volna neki".7(1 A szenvedéstörténet az, a maga
doktrinális állításaival, amelyben szükség volt arra, hogy Jézus
kijelentse, hogy ő a messiás; kétségtelen, hogy Márk evangéliu­
mának szerzője úgy fogalmazta meg a Mester szavait, hogy az
megfeleljen az egyház elvárásainak.
A három megfogalmazás közül Máté és Lukács változata az
egyszerűbb: „Te mondtad"; vagy: „Ti mondjátok, hogy én va­
gyok." E két kijelentés egyáltalán nem hangzik határozottabban,
és semmi nem mdokolja, hogy miért váltották volna fel velük az
„Én vagyok" kijelentést. De mit jelentenek ezek a kevésbé egyér­
telmű válaszok? Elhangzottak már olyan érvek, hogy ezek is
teljes értékű állítások: Ahogy mondjátok = Én vagyok.77 Mások
azt állítják, hogy ezek a válaszok tulajdonképpen szorongatott
helyzetben kikényszerített beismerések."' Néhány kutató oly
módon értelmezi a fenti mondatokat, hogy azok tulajdonképpen
kitérő válaszok, sőt burkolt tagadások: „Te mondod, nem én."
Mások egy nehéz rabbinikus szöveghelyre utalnak: két i. sz. I.
századi tanító vitájával foglalkozó beszámolóra.

C. K. Barrctt, Jesus and thc Gospd Tradition, 23. o.

77 Vö. G. Dalman, Dk Worte Jesu, 253. o.
78 Vö. F. Blass - A. Dcbrunner, Grammatik dcs ncutestmncntlichen Gricchisch
(Vandenhoeck & Ruprecht, Göttingen, 91954), 441, § 3 ,274. o. Az arámi kijelentés
-„T e mond tad "-nem egészen mást jelent, de nem is bír nagy jelen tőséggel. Része
egy okosan manipulált párbeszédnek, amelyben a beszélő szinte kényszeríti
beszélgetőtársát, hogy szavakba öntsön valami kellemetlen dolgot, aminek ő
maga nem kíván hangot adni; de amikor a kérdést mások teszik fel, így felel rá:
„Ezt te mondtad." (vö. jKil. 32b.) Az egyetlen ilyen értelmű nyelvi használatra
utaló evangéliumi példa jézus szájából hangzik el: „Te mondtad", feleli jézus
júdás kérdésére: „Talán csak nem én vagyok az, Mester?" (Máté 26:25.) Lásd
O. Cullmann, The Christology of the Nexu Testament, 118. o.

192
 Egy férfi megteheti az utat az előcsarnok és az oltár között (a
Templomban) anélkül, hogy megmosná a kezét és a lábát,
mondja Rabbi Méir, a bölcsek azonban nem értenek vele egyet.
Rabbi Simeon, a szerény így szólt Rabbi Eliezer (ben Hyrca-
nus)-hoz: „Megtettem az utat az előcsarnok és az oltár között,
anélkül, hogy kezem és lábam megmostam volna." O így
felelt: „Ki a különb, te vagy a főpap?" Rabbi Simeon hallgatott.
Rabbi Eliezer azt mondta neki: „Alázd meg magad, és valld
be, hogy még a főpap kutyája is különb nálad." Simeon azt
felelte: „Rabbi, te mondtad." 9

Bár Dalman az utolsó választ belenyugvásként811 értelmezi,

mégis inkább tagadásnak tekinthető.79801823Simeonnak nincs semmi
oka arra, hogy megváltoztassa a véleményét viselkedésének
helyességét illetően, csak azért, mert Eliézer megsérti. Simeon,
szerényen, hallgatással válaszol az első sértésre, a másodikra
pedig udvarias elutasítással, éreztetve, hogy nem akar további
szóváltásba bocsátkozni.
Mindent egybevéve, az egyetlen elfogadható következtetés
az, hogy a kifejezés értelme bizonytalan.® Ez azt jelentené, hogy
Jézusról az evangéliumok nem állítják teljes bizonyossággal, hogy
elismerte volna, még egy nyílt és komoly kihívásra sem, hogy ő a
messiás. Az evangéliumok szerzői valószínűleg belátták, hogy
Jézus bármit mond is, az nem fog változtatni a helyzeten:

„Ha megmondom nektek, nem hiszitek."®

Végül pedig mindhárom szinoptikus beszámol arról, hogy

Pilátusnak arra a kérdésére, hogy ő-e a zsidók királya, Jézus azt

79 tKel. 1 ,1:6.
80 Die Worte Jesu, 254. o.
81 Vö. I. Abrahams, Studies in Pharisaism and the Gospels II, 1-3. o.
82 Az exegétikai vitát bevezető rabbinikus formula, „Te mondod" vagy „Te
mondtad", tekinthető a legjobb párhuzamnak. Ez egyáltalán nem utal arra, hogy
a beszélő egyetért vagy éppen nem ért egyet az idézett interpretációval. A „Te
mondod" itt a „Te erre következtetsz" kijelentéssel egyenlő jelentéstartalmú. Vö.
W. Bacher, Die exegetischeTcrminologie dérjiidischenTraditionsliieratur (GeorgOlm,
Hildesheim, repr. 1965), 1,6. o.
83 Lukács 22:68.

193
felelte: „Úgy, ahogy mondod."84 A válasz jelentését Márk és
Máté nyitva hagyja. Lukács azonban, úgy látszik, azt sugallja,
hogy Pilátus a vád tagadásaként értelmezte Jézus válaszát, hi­
szen azonnal így reagál:

„Semmi bűnt nem találok ebben az emberben."85

Valójában tehát, mivel Jézus tanításában a messiás alakja nem

foglal el központi helyet, és arra vonatkozóan sincs adat, hogy
az utolsó jeruzsálemi napok előttbárki ellenségesen akarta volna
kétségbe vonni Jézus messiás voltát; sőt, mivel szándékosan nem
nyilvánította egyetértését Péter hitvallásával kapcsolatban, és
általában sem jelentette ki magáról, hogy ő a Krisztus, minden
okunk megvan arra, hogy elgondolkodjunk azon, hitte-e Jézus
egyáltalán azt, hogy ő a messiás.

5. Az Apostolok cselekedetei

Egészen más elképzelés bukkan fel az Apostolok cselekedeteiben.

Ez az újszövetségi irat olyan korszakot képvisel, a korai keresz­
ténység éveit, amely korszakban Jézust már kétségkívül azonosí­
tották a messiással/6hozzá kell azonban ehhez tennünk azt is, hogy
még ez az irat sem kísérli meg Jézusnak tulajdonítani a felismerést.
Az Apostolok cselekedetei inkább azt sugallja, hogy Jézus nem
földi élete során vált messiássá, hanem azáltal, hogy a halálból való
feltámadása után az Isten jobbján álló trónra emelkedett:

„Tudja meg tehát Izráel egész háza teljes bizonyossággal,

hogy Úrrá és messiássá tette őt az Isten: azt a Jézust, akit ti
keresztre feszítettetek."87

A Biblia-magyarázat szakszerűbb ágazatában és abeteljesedés

jegyében álló exegézisnek a holt-tengeri tekercsekből ismert vál-

84 Márk 15:2; Máté 27:11. Lukács 23:3; vö. János 18:33-37.

85 Lukács 23:4.
86 Ap. csel. 3:20; 5:42; 24:24. - Ap. csel. 8:12, 37 var.; 9:34; 10:36.
87 Ap. csel. 2:36.

194
lozatában88 a történeti Jézus „az Úr messiása" lesz, akinek el­
pusztítására szövetkeztek „a föld királyai" és az „uralkodók",
Heródes és Pilátus, amint ezt Zsoltárok 2:2 megjövendölte.89
A korai keresztény igehirdetés legfontosabb témája Jézus mes­
siási státusa volt. Fülöp a szamaritánusoknak hirdette „a messi-
ás"-t; a látomás után Saul „zavarba hozta a damaszkuszi zsidó­
kat, bebizonyítva nekik, hogy Jézus a messiás", Korinthoszban
pedig Saul-Pál „teljesen az ige hirdetésének szentelte magát, és
bizonyságot tett a zsidók előtt, hogy Jézus a messiás." Hasonló­
képpen cselekedett a tudós alexandriai Apollósz, aki Akhaiában
bizonyította „az írások alapján, hogy Jézus a messiás."90
Az Apostolok cselekedetei krisztológiájának egyik különösen
friss eleme a szenvedő messiás motívum. Jézus nem szenvedései
ellenére, hanem éppen szenvedései miatt a messiás. Ezt az állí­
tást semmilyen bibliai szöveg nem támasztja alá, egyszerű állítás
csupán, mint azt Péternek a jeruzsálemi zsidókhoz intézett üze­
nete is mutatja:

„Most már tudom, barátaim, hogy tudatlanságból cselekedte­

tek, mint a ti elöljáróitok is. De amit az Isten előre megmondott
minden prófétája által, hogy az ő messiása szenvedni fog, azt
teljesítette be így."91

Pál szintén az írásra hivatkozik, anélkül azonban, hogy pontos

szöveget idézne, amikor a thesszaloniki zsidóknak vagy II. Agrip-
pa királynak bizonyítja Jézus szenvedésének szükségszerű vol­
tát.9293
A halálhoz vezető szenvedés eszméjével együtt a messiás
előre elrendelt feltámadásának tétele is része lett a keresztény
üzenetnek. Pál szerint ezt a tételt előre megfogalmazták (általa
meg nem nevezett) bibliai szövegek,9'1Péter pedig a Zsoltárokat
(16:10) idézi speciális exegétilcai érvelés kíséretében:

88 Lásd dolgozatomat: The Qumran Interpretation of Scripture in its Historical

Setting, Dead Sca Scroll Studies 1969, Ami. of Leeds Univ. Or. Soc. VI (Brill, Leiden,
1969), 90-95. o.
89 Ap. csel. 4:26-30.
90 Ap. csel. 8:5; 9:22; 18:5,28.
91 Ap. csel. 3:17-18.
92 Vő. Ap. csel. 17:3; 26:23.
93 Ap. csel. 17:3; 26:22.

195
 „»Mert nem hagyod lelkemet a halottak birodalmában, azt sem
engeded, hogy hűséges szolgád elmúlást lásson.« ... Barátaim,
férfiak! Nyíltan megmondhatom nektek ősatyánkról, Dávid­
ról, hogy meghalt, és eltemették, sírja is nálunk van mindmáig.
De próféta volt, és tudta, hogy az Isten esküvel fogadta neki,
hogy egyenes leszármazottját ülteti a trónjára; ezért előrete­
kintve, a messiás feltámadásáról mondta azt, hogy nem marad
a halottak birodalmában, és teste sem lát elmúlást."94

A továbbiakban Péter a 110. zsoltár 1. versére utalva érvel: „Ülj

az én jobbom ra"; vagyis hogy a messiás felemelkedése a
mennyekbe, csakúgy, mint a „mindenség újjáterem tésé"-ig tartó
mennyei tartózkodása, előre megmondatott.95
Figyelemre méltó, hogy az Apostolok cselekedeteiben a szi­
noptikus hagyomány egyetlen eleme marad meg változatlanul,
mégpedig az a tétel, hogy a messiás státus kinyilvánítása állam­
ellenes cselekedet. A Pált és Szilaszt feljelentő thesszaloniki zsi­
dók így beszélnek:

„Ezek, akik az egész világot felforgatták, itt is megjelentek...

Ezek mind a császár parancsai ellen cselekszenek, mivel mást
tartanak királynak, Jézust."96

6. A negyedik evangélium

Az Újszövetség valamennyi irata közül János evangéliuma értel­

mezi Jézus messiás voltát a leginkább előremutató módon. Le­
hetetlen nem észrevennünk, hogy az ábrázolás a negyedik evan­
géliumban a szenvedéstörténeten kívül semmiben sem hasonlít
a szinoptikus evangéliumokéhoz.
János, akinek az volt a célja műve megírásával, hogy bizo­
nyítsa: „Jézus a Krisztus",97 olvasóiban azt a benyomást kelti,
hogy Jézust küldetésének első pillanatától kezdve valóban an-

94 Ap. csel. 2:29-31.

95 Ap. csel. 2:34-35; 3:21.
96 Ap. csel. 17:6-7.
97 János 20:31.

196
nak tartották. Mindjárt az első részben András közli bátyjával,
Simon Péterrel:

„Megtaláltuk a messiást."98

Nathanaél szintén „Izrael királyáénak vallja Jézust, nem sokkal

később a lelkes tömeg királlyá akarja nyilvánítani őt, míg az
elöljárók megkísérlik bebizonyítani azt, hogy Jézus nem lehet a
messiás. Követőit még életében azzal fenyegették, hogy kizárják
őket a zsinagógákból.99
A János evangéliuma és a három szinoptikus között a legna­
gyobb különbség éppen az, hogy Jánosnál mint határozott állítás
hangzik el Jézus szájából, hogy ő a messiás. Az apostolok jelen­
létében elmondott ima egy mondata tesz erre utalást:

„Az pedig az örök élet, hogy ismernek téged, az egyedül igaz

Istent, és akit elküldték a Jézus Krisztust."100

A szamaritánus asszony és Jézus közötti párbeszédben azonban

a megfogalmazás már egyértelmű:

„Tudom, hogy eljön a messiás, azaz Krisztus, és amikor eljön,

kijelent nekünk mindent." Jézus ezt mondta neki: „Én vagyok
az, én, aki most veled beszélek."101

Annak ellenére azonban, hogy a negyedik evangélium jelen­

tősen kibővíti és kiterjeszti a messiás ábrázolását, odáig mégsem
megy el, hogy azt állítsa: Jézus nyilvánosan kijelentette magáról,
hogy ő a Krisztus.

Az újszövetségi krisztológiáról adott fenti áttekintés valamennyi

részlete elgondolkodásra késztet. Jézus messiási státusának
hangsúlyozása a korai kereszténységben ellentétben áll azzal a
jelenséggel, hogy a szinoptikus evangéliumok vonakodnak Jé­
zusnak tulajdonítani ezzel kapcsolatosanbármilyen egyértelmű,

98
János 1:41.
99
János 1:49; 6:15; 7:25-31,40-44; 9:22.
100
János 17:3.
101
János 4:25.

197
akár nyilvános, akár szűk körben elhangzó kijelentést. Mindeb­
ből adódik az a dilemma, amellyel csak igen ritkán néznek
nyíltan szembe: ha Jézus valóban azt gondolta, hogy ő a Krisz­
tus, akkor miért nyilatkozik meg olyan szűkszavúan ebben a
kérdésben? Ha pedig nem tekintette magát a Krisztusnak, akkor
követői miért ragaszkodnak az ellenkezőjéhez ilyen határozot­
tan?
Eltekintve az olyan radikális gondolkodóktól, mint Bultmann,
aki tagadja, hogy a szinoptikus evangéliumok Jézusban látták az
„ígért messiást",102az Újszövetséggel foglalkozó kutatók többsé­
ge, beleértve számos nem keresztény tudóst is, mert ez nem
vallási hovatartozás kérdése, amellett tör lándzsát, hogy Jézus­
ban élt ugyan a „messiás-tudat", ám „a Krisztus" fogalom szá­
mára mást jelentett, mint a nép számára, és Jézus éppen ezért
kerülte meg ezt a kérdést.103

C) AZ ÚJSZÖVETSÉGI MESSIANIZMUS
AZ ÓKORI JUDAIZMUS FÉNYÉBEN

Mivel az evangéliumi misztérium megfejtésének kulcsát látha­

tóan nem adhatja meg egyedül az Újszövetség, meg kell néz­
nünk azt is, hogy ha az evangéliumok tanúságát kiegészítjük a
kortárs zsidó eszmékkel, világosabb képet kapunk-e arról, hogy
Jézus tudatában volt-e messiás voltának.
Egy olyan vallási tanító számára, mint amilyen Jézus, aki
szavait nem ezoterikus kisebbséghez intézte, hanem általában
Izraelhez, csak abban az esetben volt értelme a messiás eszméjére
való hivatkozásnak, ha magát a fogalmat, legalább a lényeget
illetően, maga is ugyanúgy értelmezte, mint hallgatósága; kü­
lönben a messiási terminológia használata csak megakadályozta
volna gondolataik találkozását.

102 „Nem lehet kétség afelől, hogy a szinoptikus tradíció számára Jézus élete
és munkássága semmiféle messianisztikus jelentőséggel nem bír, a szigorúan vett
messianisztikus gondolatot tekintve; Pál és mások sem tekintették aztmessianisz-
tikusnak." - Thcologie ács Ncuen Testaments, 28. o.
103 „Még ha Jézusnak nem állt is szándékában a messiás-problematika felve­
tése, mások bizonyosan felvetették volna azt működésének hatása alatt."- C . K.
Barrett, /estis and the Gospel Tradition, 23-24. o.

198
 Ami a papi messiás fogalmát illeti, a szinoptikus hagyomány­
ban nincs utalás arra, hogy Jézus annak tekintette volna magát,
s így joggal feltételezhetjük, hogy nem ez volt az elképzelése
saját szerepéről.104*Bár vannak olyan szöveghelyek, ahol Jézus
prófétai terminusokkal írja le önmagát, mégis helytelen volna
arra a következtetésre jutnunk, hogy próféta-messiásnak tartotta
magát. Az evangélistáknak sokkal világosabban kellett volna
fogalmazniuk ahhoz, hogy ezt az elképzelést érthetővé tegyék.
A prae-egzisztens, eleve létező, de a földön kinyilatkoztatott
messiás elképzelése110’ sem nyújt önmagában megoldást, mert,
amint erre már rámutattunk, ez az alak is azonos a messiás-ki­
rállyal. S végül, a Góg fiaival az idők végén vívott harcban
megölt messiás sem megfelelőbb, mint az előző.106
A zsidó ima és Biblia-magyarázat fentebb adott elemzése alap­
ján tehát úgy tűnik fel, hogy Jézus hallgatósága a messianizmus­
nak csupán egyetlen formáját értette volna meg, és egyszer­
smind ez a forma az egyetlen, amely az evangéliumok világában
és közegében értelmezhető volt: a dávidi messiás-király koncep­
ciója. Ha azonban egy porszemnyi hitelessége is van a szinopti­
kusok tanúságtételének, akkor egyszerűen nincs találkozási
pont a dávidi messiás-király koncepciója és Jézus élete és céljai
között. Az evangéliumok ábrázolása szerint Jézus nem törekedett
Dávid királyi trónjára, sőt a Róma-ellenes zsidók vezetőjének sze­
repét is elhárította magától. Tehát ha van logikája az evangéliumok­
ban elmondottaknak, akkor Jézusnak Péter kérdésére tett megjegy­
zése és a főpapnak, valamint Pilátusnak adott válaszai csak mint
saját messiás voltának tagadása értelmezhetők.
De nem vezet-e ez a radikálisan negatív következtetés egy
még inkább zavarba ejtő dilemmához? Hiszen ha Jézus elutasí-

104 Vö. Lukács 1:5,36. Lásd J. T. Milik, Tcn Ycars o/Discovcn/ in the Wildemess
of Jtidaea (SCM Press, London, 1959, és Allenson, Naperville, 111.), 128. o.
10;> Vö. fent, 179-180. o. Fel kell figyelnünk azonban arra, hogy az ehhez a
messianisztikus gondolathoz kapcsolódó valamennyi forrás összeállítása az i. sz.
70 utáni korszakra tehető, s az iratok valószínűleg a zsidó messianisztikus
spekulációban az első zsidó háború leverése miatt bekövetkező változást tükrö­
zik. Ezek az eszmék azonban rávilágíthatnak az evangéliumi hagyomány fejlő­
désének későbbi szakaszaira, olyan mozzanatokra, mint például a messiás titkos­
sága a szinoptikus evangéliumokban, vagy olyan prae-egzisztens elemeknek,
mint a messiás neve és a Sekhina (isteni jelenlét) kombinációja a János előszavá­
ban megfogalmazott eszmében, hogy az Ige testté lett.
106 Vö. fent, 180-181. o.

199
tóttá a messiás címet, miért „tapadt" az hozzá? Miért ragaszkod­
tak következetesen mind közeli, mind pedig távolabbi követői
„a messiás, Dávid fia" címhez Jézussal kapcsolatban? Még ennél
is nehezebben érthető, hogy a nem zsidó egyház, melynek szá­
mára sem a sémi „messiás", sem pedig annak szó szerinti görög
fordítása a khrisztosz szó nem bírt különösebb jelentéssel, miért
nem engedte, hogy mindez egyszerűen feledésbe merüljön?
Több alkalmi megoldás is kínálkozik.
(1) Ha figyelembe vesszük az i. sz. I. századi Palesztina szelle­
mét, az ország eszkhatológiai, politikai és forradalmi mozgalma­
it, hihetőnek tűnik fel, hogy sem Jézus társai, sem pedig ellenfelei
nem tudták elfogadni, hogy Jézus tagadta saját messiás voltát.107
Galileai hívei még az után a rettenetes csapás után, amit a
kereszten bekövetkezett halála jelentett, sem szűntek meg re­
ménykedni abban, hogy előbb vagy utóbb Jézus kinyilatkoztatja
majd magát, és „helyreállítja Izráel királyságát". Sőt jeruzsálemi
kivégzői is elkerülhetetlenül arra gyanakodtak, hogy ezt a gali-
leait, akinek népszerűsége egyre nőtt Júdeábán, a politikai izga­
tás szándéka vezette.
(2) A korai egyház az egész problémát a történetileg ellenőriz­
hetetlen „húsvét utáni" időszakra tolja ki, ugyanis Jézus életében
semmiféle messiási (politikai) cél elérése nem sikerült. Jézus, a
messiás, a mennyben ül Isten jobbján,108 és győzelmes visszatér­
tekor, a paruszia alkalmából, mint egyetemes bíró és király mu­
tatkozik majd meg. Ebbe a kétlépcsős messiási doktrínába,
amelyben a sötétség és a világosság, a megalázás és a felemelke­
dés szüntelenül váltják egymást, minden különösebb nehézség
nélkül beleilleszthetőek a szenvedés és halál egyébként zavarba
ejtő elemei.
(3) Jóllehet az ily módon átalakított krisztológiai képzet a
zsidók számára szokatlan lehetett, sőt, amennyire meg tudjuk
ítélni, nem is tarthatták vonzónak, az első keresztények zárt
világában használhatónak bizonyult. A korai kereszténység
messiási spekulációja, amely részben ezt az új irányzatot követ-

10/ Mindez egyik barátomat juttatja eszembe, aki híres volt szövetség-értelme­
zéséről, jóllehet héber tudása szinte a semmivel volt egyenlő. Mégis valahányszor
bevallotta ezt, az emberek udvariasan mosolyogta k, és senki nem hitt neki. Minél
jobban tiltakozott, annál jobban nőtt héber tudós voltának híre.
108 F. Hahn, The Titles ofjesus in Christology, 169. o.

200
te, részben pedig közel maradt az i. sz. I. század második felében
népszerű zsidó mintákhoz (pl. a mennyei messiás, a prae-eg-
zisztens messiás stb.), hamarosan kialakított egy ezektől eltá­
volodó, komplex, belső használatra azonban megfelelő teoló­
giai szintézist.
(4) A „Krisztus" elnevezés átvétele a nem zsidó egyházban és
továbbélése a hellénisztikus kereszténységben mindenesetre
meglepő, mint már mondtuk, mert annak érdekében, hogy a
fogalom jelentsen is valamit, az apostolok és hittérítők kénytele­
nek voltak a remélt hívőknek megtanítani a zsidó messianizmus
alapelveit, és az új helyzethez alkalmazni ezeket az elveket.
Mindez nem lehetett túlságosan nehéz a nem zsidók közötti
térítő misszió kezdeti szakaszában, amikor a Jézus-hitre férők
jelentős, ha nem legnagyobb része a diaszpóra zsinagógáihoz
csatlakozó nem zsidó prozeliták közül került ki, akik ily módon
már szereztek bizonyos ismereteket a judaizmus alapjaiból. Az
anyavallástól való elszakadást követően azonban az egyre ter­
jeszkedő egyháznak el kellett gondolkodnia azon, érdemes-e
egyáltalán ebben az irányban erőfeszítéseket tennie. Hogy végül
az egyház a messiási eszme megtartása mellett döntött, főként
annak köszönhető, hogy ez az eszme pszichológiai és polemikus
értékkel bír a zsidó-keresztény vitában.
A Jézusban hívő nem zsidók tudatában az i. sz. I. században,
valamint a későbbi évszázadok során, az egyház tudat alatti
gondolkodásában a keresztény történet legnyugtalanítóbb moz­
zanata az a felfoghatatlan jelenség, hogy ez az alapvetően zsidó
vallási mozgalom éppen a zsidóság körében teljes kudarcot
vallott. Hogyan is alakulhatott ki szilárd hit egy Rómából, Athén­
ból, Epheszoszból vagy Alexandriából származó egyénben, aki­
nek félig-meddig érthetetlen technikai nyelven hirdették a gali-
leai Mester evangéliumát, amikor azok, akiknek az üzenet ere­
detileg szólt, akik ismerték ezeket a megindító, de egzotikus
dolgokat, en bloc nem voltak hajlandók a hatása alá kerü lni.Talán
magával az evangéliummal nem volt minden rendben?
Úgy tűnik fel, hogy a keresztény hitvitázók egy megrögzült
sémát követtek. Eszerint az evangélium kifogástalan, de a zsi­
dókkal valami alapvetően nincs rendben. A zsidóknak a messi­
ással, Isten Izráelnek tett legnagyszerűbb ígéretével szembeni
makacs elutasító magatartását azzal magyarázták, hogy ebben
csúcsosodik ki évezredes bűnösségük, és éppen ez a legfőbb oka

201
annak, hogy kiváltságaik visszavonhatatlanul a nem zsidókra
szálltak át.
A keresztre feszítés után nem sokkal a keresztény hellénista István
így fakad ki a közönyös jeruzsálemi gyülekezet előtt:

„Mindig ellene szegültök a szentléleknek, atyáitokhoz hasonlóan

ti is. A próféták közül kit nem üldöztek a ti atyáitok? Meg is ölték
azokat, akik megjövendölték az Igaznak eljövetelét. Most pedig az
ő árulóivá és gyilkosaivá lettetek .. ,"109

Pál már nagyon korán, a thesszalonikiekhez írt első levelében

rendkívül indulatos szavakat használ:

Ti is ugyanazokat szenvedtétek el a saját népetektől, mint ők (a

judeai keresztények) a zsidóktól. Ezek megölték az Úr Jézust,
ugyanúgy, mint a prófétákat, üldöztek minket is, a zsidók, akik
nem kedvesek Isten előtt, és ellenségei minden embernek.110

Végül pedig idézzük Jánost, aki hasonló szavakat fogalmaz meg,

és Jézus szájába adva, a jeruzsálemi zsidókhoz fordul:

„A ti atyátok maga az ördög, tőle származtok, és atyátok

kívánságait akarjátok teljesíteni. Embergyilkos volt kezdettől
fogva..."111

Röviden tehát úgy fogalmazhatjuk meg, hogy a messiás-eszme

nem teológiai használhatóságának köszönheti sikerét, hanem in­
kább annak, hogy kényelmes érvként lehetett élni vele a vitákban.

EXCURSUS Hí.
JÉZUS, DÁVID FIA

A messiásról szóló fejezet a legalkalmasabb hely arra, hogy

néhány megjegyzést fűzzünk Jézus dávidi származásához, aho­
gyan ezt Máté és Lukács nemzetségtáblázatai bemutatják.

109 Ap. csel. 7:51-53.

1101 Thessz. 2:14-16. - A Rómaiakhoz írt levélben (9-11) Pál visszafogottabb és
inkább költői.
111 lános 8:44.

202
 Ma már valamennyi komoly újszövetségi kutató egyetért ab­
ban, hogy ezek a nemzetségtáblák másodlagos források, s éppen
ezért történeti szempontból nincs jelentőségük, van azonban
legalább egy eredeti evangéliumi jelenet, amelyben Jézust a
„Dávid fia" elnevezéssel illetik. Ez a kifejezés a Jeruzsálembe
vezető sorsdöntő út egyik állomásánál hangzik el, alighanem
Jerikóban, amikor egy vak koldus - vagy talán két vak koldus -
fel akarván hívni magukra a zajgó tömegben Jézus figyelmét, így
kiáltott:

„Dávid fia, Jézus, könyörülj rajtam!"112

Mivel a koldus, miután Jézus meghallgatja, és válaszol neki,

mindhárom evangéliumban elhagyja a dávidi címet, s a továb­
biakban „uram"-ként113szólítja meg Jézust, a dávidi cím haszná­
lata az előzőkben csak captatio benevolentiaenék tekinthető.
A 118. zsoltár 25. versének: „Hozsánna Dávid fiának" , a para­
frázisa Máténál (21:9 és 15) azonban aligha autentikus: nem
pusztán azért, mert a fentebb dőlt betűkkel szedett szavak hiá­
nyoznak a szinoptikus párhuzamokból,114 hanem főként azért,
mert héber vagy arámi nyelven értelmetlenek volnának. (A ho­
zsánna jelentése: „mentsd meg, kérleld", s ha feltételezzük, hogy
a szöveg eredetileg arámi nyelven íródott, a mondat a legjobb
esetben ezt jelentené: „Mentsd meg, kérlek, Dávid fiát!")11'1Nincs
tehát történelmi jelentősége a „Dávid fia" cím alkalmi használa­
tának. Ehhez azonban hozzá kell tennünk, hogy a kifejezés
hasznos érv lehetett a Jézus messiás voltával kapcsolatos korai
keresztény tétel mellett.
Bár a „Jézus, Dávid fia" probléma egyáltalán nem erőltetett, s
az i. sz. I. században a genealógiai ismereteket sem lehet a priori
kizárni,116mégis éppen az érintett újszövetségi iratokban jelent­
kező erős dogmatikai, apologétikus és polemikus törekvések
miatt értelmetlen volna azt kutatni, hogy Jézus családja valóban

113 Márk 10:48. Lásd Márk 10:47-48; Lukács 18:38-39; Máté 20:30-31; vő. 9:27.
113 Vö. Márk 10:51; Máté 20:33; Lukács 18:41; vö. Máté 9:28.
114 Márk 11:9; Lukács 19:38; vö. János 12:13.
113 Vö. K. Stendahl, The School of'St Mathew (Gleerup, Lund, 1954), 66. o.
116 Vö. J. Jeremiás, Jerusalem in the Time of fésűs (SCM Press, London, 1969, és
Fortress Press, Philadelphia), 276-277. o.

203
Júda törzséből származott-e, s hogy volt-e rokoni kapcsolata
Dávid király házával. Meg kell persze jegyeznünk, hogy a Júdá-
ból való, igaz vagy hamisított, származás igen fontos fegyver a
politikai arzenálban. A világ zsidóságának legfőbb vezetője po­
zícióért i. sz. 200 körül folyó harcban mind a galileai pátriarcha,
mind pedig a babilóniai exilarcha ezt állította önmagáról, az
utóbbi alighanem nagyobb j oggal.117Ellenben a korai keresztény
történetírók tudósításai szerint i. sz. 70 után a győztes rómaiak
Dávid házát teljesen háttérbe szorították. Jelentős palesztinai
keresztény személyiségek, Jézus állítólagos rokonai mártírom-
ságát a Dávid-ellenes császári rendeletekkel magyarázták
ugyan, de ez a magyarázat inkább dogmatikai eredetű, mintsem
történetileg hiteles.118

EXCURSUSIV.
A „FELKEN" IGE METAFORIKUS HASZNÁLATA

A jelen fejezet hiányosnak tűnhet fel, ha nem teszünk említést a

„felkenni" szó nem technikai használatának lehetőségéről. Köz­
tudott, hogy az Ószövetségben bizonyos magas hivatalok, fő­
ként a főpapi, királyi és esetenként a prófétai tisztség betöltése­
kor kerül sor erre az ünnepélyes rítusra. Ebből a liturgikus
háttérből továbbfejlődve a „felken" szónak már a bibliai szó­
használatbem valószínűleg, de a poszt-biblikus szóhasználatban
mindenképpen kialakult nem rituális értelmű használata is, „ki­
nevez" vagy „beiktat" (méltóságra) jelentéssel. A Targumok
határozottan tanúsítják ezt a változást, amennyiben a héber
másak (felken) igét meglehetős rendszerességgel nem az azonos
jelentésű arámi mesah, hanem a rabbe, vagyis „naggyá tesz"
igével fordítják. Az Exodus 28:41-ben előforduló „felkened majd
őket (Áront és fiait)" fordítása a Targumokban: „kijelölöd majd
őket". A Bírák könyvében (9:8) a „hogy királyt kenjenek fel

117 Vö. jKil. 32b; jTaan. 68a; bKet. 62b; bSzanh. 5a; bHor. 11b; Órigenész, De
principiis 4:3. - jKil. 32b szerint Júda ha-Naszi pátriarcha beismeri, hogy apai
ágon Benjámin leszármazottja, s csak anyai ágon vezethető vissza származása
Júdára, az exilarcha viszont apai ágon vezette vissza származását Júdára.
118 Lásd Euszebiosz, Egyháztörténet III, 12,19-20, 32. Az információt Hégé-
szipposz i. sz. II. századi szerzőtől vette.

204
maguknak" szavak parafrázisa így hangzik: „hogy királyt állít­
sanak maguknak". Jesája szavait: „Uramnak, az Úrnak lelke
nyugszik rajtam, mert felkent engem az Úr" (61:1), a Jesája-Tar-
gum hasonlóképpen értelmezi újra: „Az Úrtól származó prófécia
nyugszik rajtam, így tehát kijelölt engem."
Meg kell jegyeznünk azt is, hogy a „nevén nevezni egy sze­
mélyt" héber kifejezést Exodus 31:2-ben a Targumok a követke­
zőképpen adják vissza: „névvel kijelöl" (Onkelos), „felállít és
nevén nevez" (Neofiti), illetve „kijelöl és megnevez" (Neofiti,
lapszél). Más szóval, a Targumok ugyanazt az arámi szót hasz­
nálják mind az egyszerű megnevezés, mind pedig a felkenés
rituális metaforájának visszaadására. A Numeri 18:8-hoz írt ko­
rai rabbinikus kommentár bizonyítja, hogy ezt az interpretatív
technikát a Targumok nemcsak ösztönösen alkalmazták, hanem
teljes tudatossággal is:

A felkenés azt jelenti, hogy valakit beiktatnak a hivatalába.119

Nem lehet kétségünk afelől, hogy Kürosz perzsa uralkodó

címe, az Úr messiása (Jes. 45:1), ugyanezt jelentette. Kürosz
olyan uralkodó volt, akit ugyan nem kentek fel olajjal, de Izráel
Istene választotta és jelölte ki, és emelte a trónra.
Vajon lehetséges-e, hogy Jézus messiásként való felismerése
arra vezethető vissza, hogy Jézus a „felken" igét sajátos értelem­
ben használta? Mint karizmatikus személy valószínűleg tudatá­
ban volt isteni elhivatottságának, és nem kellett elhárítania ma­
gától a „felkent" címet. Ez azonban nem több, mint nyelvészeti
lehetőség: a messiás szó alkalmazását átvitt értelemben törté­
neti-irodalmi szinten egyetlen valódi bizonyíték sem támasztja
alá a görög Újszövetségben,

119 Szifré Num. 117 (ed. H. S. Horovitz, 135. o.).

205
 VII. JÉZUS, AZ EMBER FIA

Nem sokkal halála előtt Paul Winter sztoikus beletörődéssel úgy

fogalmazott, hogy az ember fiával1foglalkozó szakirodalom egy­
re inkább átláthatatlanná válik, s nincs a kérdésben két olyan
kutató, akiknek a véleménye bármiben is megegyeznék. Körül­
belül ez idő tájt A. J. B. Higgins egyik cikkében, amely jellemző
módon az „Is the Són of Mán Problem Insoluble?" (Megoldha-
tatlan-e az Ember fia probléma?) címet viseli, azt veti fel, hogy a
válasz, „bár lehet, hogy észre sem vesszük, már megvan a téma
kutatói által ismert, rendkívül széles skálán mozgó megoldások"
között.12Függetlenül attól, hogy megoldható-e vagy sem, a prob­
lémát valamennyi újszövetségi kutató döntő fontosságúnak tart­
ja. „Valamennyi krisztológiai elnevezés közül - írja F. Píahn -
„az Ember fia az, amelyet a legalaposabban vizsgáltak. Ennek
oka az, hogy segítségével reméltek Jézus tanításainak legmélyére
hatolni... Az Ember fia elnevezés figyelembevétele a legmegfele­
lőbb kiindulási pont egy a legrégibb krisztológiai hagyományokat
vizsgáló kutatás számára."3
Kétségtelen, hogy itt paradoxonok csomópontjánál vagyunk.
A szinoptikus evangéliumok az ember fia elnevezést gyakran,
több mint 60 esetben használják, s még a negyedik evangélium­
ban is elég sűrűn fordul elő. Az evangéliumokon kívül azonban
már ritkán szerepel, egyszer az Apostolok cseleledeteiben (7:56)
és kétszer a Jelenések könyvében (1:13 és 14:14). Más szóval
tehát, ez az állítólagos krisztológiai formula a páli iratokban és
a többi levelekben, vagyis az Újszövetség kifejezetten teológiai
részeiben egyáltalán nem fordul elő.

1 A kifejezési nagy kezdőbetű nélkül, dőlt betűkkel írjuk, kivéve a más szer­
zőktől származó idézetekben.
2NeotcstamenticactSemitica Studies in HonourofMalthew Black, ed. by E. E. Ellis
and M. Wilcox (T. and T. Clark, Edinburgh, 1969), 87. o.
3The Titlcs ofjesus in Christology, 15. o. (kiemelés a szerzőtől).

206
 A másik paradoxon az, hogy még a szinoptikus evangéliu­
mokban is kizárólag Jézus szájából hangzik el ez a kifejezés.
Ezékiel könyvével ellentétben, ahol mint megszólítás szerepel,
ugyanis az Isten a prófétát gyakran az ember fia kifejezéssel
szólítja meg, az Újszövetség ilyen értelemben soha nem használ­
ja. Hozzá kell tennünk azt is, hogy a teljes kifejezés, az emberfia,
a szinoptikus evangéliumokon kívül mindössze egyszer fordul
elő. Nem sokkal halála előtt, egy misztikus látomásban (Ap. csel.
7:56) István megvallja, hogy

„íme, látom . ..az emberfiát, amint Isten jobbja felől áll."

De sem ez a szöveg, amelyet valószínűleg Jézusnak a főpap

előtt elhangzott válasza inspirált,45sem pedig a Jelenések köny­
vében található, egyenesen Dániel könyvéből (7) átvett két sza­
kasz nem állja meg a helyét mint önálló bizonyíték, és nem
gyengíti a szinoptikus evangéliumok megbízható tanúságtéte­
lét.
A harmadik paradoxon abból a furcsaságból adódik, hogy
maga az elnevezés nem volt semmi hatással Jézus kortársaira.
Anélkül, hogy misztériumnak tekintenénk az Újszövetség e leg­
bonyolultabb problémáját, sem Máténál, sem Márknál, sem pe­
dig Lukácsnál nem találkozunk olyasmivel, hogy bárki megkér­
dezné, mit jelent a kifejezés, vagy tiltakozna a használata ellen.
Sem a társakból, sem az ellenfelekből nem vált ki lelkesedést, de
rosszindulatot sem. Valójában még mindig érvényesek Julius
Wellhausen több mint hetven éve leírt szavai:

Jézus egyáltalán nem ezoterikus értelemben használja (a kife­

jezést), még csak nem is kizárólag a tanítványai előtt, mindezt
mégsem találja furcsának senki, s magyarázatot sem kíván­
nak. Mindenki elengedi a füle mellett, s nem csodálkozik, még
az állandóan vitára kész farizeusok sem, akiknek pedig nem
volt szokása elfogadni érthetetlen dolgokat/

4 A tüzetes tárgyalást lásd N. Perrin, Rediscovering the Teaching of ]esus (SCM

Press, London, 1967, and Harper and Row, New York), 176-181. o. Megjegyzen­
dő, hogy Hégészipposz a Jézuséhoz hasonló szavakat tulajdonít Jakabnak, az Úr
fivérének - idézi Euszebiosz, A keresztény egyház története című művében, II, 23.
5 Skizzen und Vorarbcilen VI (G. Reimer, Berlin, 1899), 197. o.

207
 Csupán a negyedik evangélium egyetlen, zavaros és zavaró
részlete lóg ki a sorból. Ez a szakasz, János személyének általános
kronológiai helyzetétől függetlenül is, a történeti-irodalmi prob­
léma szempontjából közömbös. A vers (12:32) a következő kije­
lentést tulajdonítja Jézusnak:

„Én pedig, ha felemeltetem a földről, magamhoz vonzok min­

denkit."

A hallgatóság úgy véli, Jézus ezzel a megállapítással a saját

halálára utal, és mintegy hangosan gondolkodva, a következő
szavakkal fejezik ki tanácstalanságukat:

„Mi azt tanultuk a törvényből, hogy a messiás örökre megma­

rad: akkor hogyan mondhatod, hogy fel kell emeltetnie az
ember fiának? Ki ez az emberfia?"1'

A második kérdést nem magyarázhatjuk meg azzal, hogy a

hallgatóságnak egy obskúrus kifejezés miatti értetlenségét adja
vissza. Először is, ez a megjegyzés csak úgy értelmezhető, ha az
eredeti idézetben (János 12:32) az „én felemeltetem" kifejezés
helyett az állt volna, hogy „amikor az ember fia felemeltetik".
Másodszor, azt kell feltételeznünk, hogy az ott állók elfogadták
Jézus messiási szerepét. Végül pedig, a „felemeltetik" igét úgy
kell tekintenünk, hogy az a kereszt általi halálra utal, nem pedig
a megszokottabb felemelkedés vagy dicsőség jelentésben szere­
pel.7 Amennyiben ezt a három kikötést elfogadjuk, a dolgok
érthetővé válnak. Az emberfia tulajdonképpen önmegjelölés, s a
kérdezők kételkedését az okozza, hogy Jézus kijelentésében két,
egymást kölcsönösen kizáró fogalom szerepel: saját Krisztus
volta és a kivégzés általi halál.
Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy nemcsak megengedhe­
tő, hanem elengedhetetlenül fontos az emberfia problémájának
megvitatása, ti. ezt a szinoptikus evangéliumok ábrázolásában
egyszerű és senki számára nem kihívó kifejezést kizárólag Jézus

h János 12:34. Megjegyzendő, hogy „a Krisztus" és „az emberfia" kifejezések

mint szinonimák szerepelnek.
7 János 18:32. Vő. W. A. Meeks, The ManfromHeaveninJohannineSectarian-
ism, JBL 91 (1972), 62. o. és a 62. jegyzet.

208
használja. Első lépésként azonban, mint mindig ezen a területen,
a kifejezésnek az evangéliumokon kívüli használatát kell meg­
vizsgálnunk.

A) AZ EMBER FIA A ZSIDÓ IRATOKBAN

Általános a negatív egyetértés a rejtély nyelvészeti vonatkozását

illetően. Az evangéliumok által használt görög összetett szó, „az
embernek a fia" nem eredeti görög idióma, hanem egy sémi
kifejezés görög fordítása. Ez az eredetileg sémi kifejezés semmi
esetre sem héber, hiszen sem a bibliai, sem pedig a poszt-biblikus
héber nyelv nem használja a határozott névelőt az emberfia előtt.s
Egyetlen lehetőség marad: az arámi, amely a beszélt nyelv volt
az i. sz I. századi Palesztinában. Ezért tehát a tudományos kuta­
tást az arámi nyelvű irodalommal kell kezdenünk, mert ha az
„ember fia" mondások arámi nyelven beszélő személyektől
származtak, akkor valódi jelentésüket is csak ezen a nyelven
fedezhetjük fel.89
Ezen a ponton a kutatók véleménye két kérdésben összhang­
ban van, két kérdésben viszont élesen eltér. Minden kutató
egyetért abban, hogy a kifejezést („egy ember", „az ember") a
palesztinai arámi dialektus minden korszakában általában fő­
névként, illetve a határozatlan névmás („valaki", „egyvalaki")
helyett használták. Eltérnek azonban a vélemények a kifejezés
körülírásként (circumlocutio) való alkalmazását illetően, vagyis
amikor a beszélő az idiómát önmagára vonatkoztatja, valamint
a kifejezésnek a Dániel 7:13-ból származó eszkhatologikus vagy
messiási alakkal való kapcsolatában. A következőkben ezt a két
ellentmondásos esetet vizsgáljuk.10

8 IQ Ser. 11:20 az egyetlen általam ismert kivétel, olvasati változat formájában,

amelyet egy másik írnok írt be a Közösség Szabályzatának kéziratába. Vö. DSSE,
94. o.
9 Részletesebb feldolgozását lásd G. Vermes, The Use of bar nash - bar nasha in
Jewish Áramaié, in: M. Black, An Áramaié Approach to the Gospel and Acts, 310-328. o.
Vö. Excursus VII. alább, 240-244. o.
10 A főnévi és a határozatlan névmási használathoz lásd „The Use of bar
nash..." 315-319. o.

209
 1. A z em ber fia circum locutio

Az elmúlt nyolcvan év során több szerző állt elő azzal a javaslat­

tal, hogy a szónok az em berfia kifejezést önmagára vonatkozó
indirekt utalásként is használhatta, vagyis az „én" személyes
névmás helyettesítéséül.11 Ezt az elméletet arra alapozzák, hogy
az emberfia kifejezés vélt arámi megfelelője: „az az ember" (hahn
gabra). Azok számára, akik előtt a probléma ismeretlen, meg kell
jegyeznünk, hogy az arámi kifejezés („az az ember") nem min­
dig circumlocutio, de még ha az is, nem feltétlenül „én" jelen­
tésben szerepel. Gyakran szó szerint kell érteni. Amikor azonban
valóban circumlocutio, időnként az egyes szám első személyre,
más esetekben viszont egyes szám második személyre vonatkozik:
az „az az ember" jelenthet „én"-t vagy „te"-t. [Magyarul: „egy
bizonyos ember, az illető". - (Aford.)] Következésképpen, a szöveg­
értelmezőknek első lépésként meg kell határoznia, hogy egy adott
szövegben a kifejezés szó szerinti vagy pedig átvitt értelemben áll-e,
s ha arra a következtetésre jut, hogy a szövegben ez valóban
circumlocutio, akkor is kizárólag a szövegösszefüggésre támasz­
kodva tudja megállapítani a kifejezés pontos jelentését.
Például arra a következtetésre jut, hogy a névmás helyettesí­
téseként a kifejezés csak egyenes beszédben, párbeszédben vagy
monológban használatos. De még a párbeszéd tárgya is csak
néhány meghatározott téma lehet. Például abban az esetben,
amikor a beszélő nem óhajt túl nagy fontosságot tulajdonítani
saját személyének:

Egy bizonyos férfi elment Rabbi Josze ben Halaftához, és így

szólt hozzá: Kinyilatkoztatott annak az embernek (= nekem)
álom ban...12

Nagyon gyakran előfordul, hogy egy állítás kellemetlen, félel­

metes vagy végzetes tartalma miatt van szükség körülírásra.

11 Lásd különösképpen, A. Meyer, Jesu Muttersprache (J. C. B. Mohr, Freiburg

i. B., 1896), 92-97. o.; J. Y. Campbell, The Origin and Meaning of the Term Són of
Mán, JTS 48 (1947), 152-154. o.; R. E. C. Formesyn, „Was there a Pronominal
Connection fór the Bar Nasa Selfdesignation?" N T 8 (1966), 135. o.
12 Gén. R. 48:12. A beszélő nem kívánja felhívnia figyelmet arra a tényre, hogy
természetfeletti kinyilatkoztatásban volt része.

210
Különösen a betegség és a halál olyan dolgok, amelyeket senki
sem hoz direkt kapcsolatba önmagával:

Jákob megkérdezte Ezsaut: Pénzt akarsz, vagy sírhelyet?

Ézsau így felelt: Akar-e az az ember (= azaz én) sírhelyet? Add
nekem a pénzt, s a sírhelyet tartsd meg magadnak!1'5

Szükség van a burkolt kifejezésre olyan esetben is, amikor a

beszélő által említett téma elfogadhatatlan a jelenlévők egyike
számára. Ekkor a „te" helyett „az az ember" áll:

Pusztuljon el annak az embernek a lelke (= a te lelked)!131415

Ha nem volna az, hogy soha senkit nem átkoztam meg, azt az
embert (= téged) megátkoznám.15

Elmondható-e a bar nas(a), (az) emberfia kifejezésről, hogy a

hahu gabra, „az az ember" kifejezéshez hasonló módon használ­
ható? A feltevés már megfogalmazódott, ám bizonyítékokkal
nem támasztották alá. Egyáltalán nem meglepő tehát, hogy azok
a kutatók, akik szerint „ilyen használat ... sehol nem található
az arámi forrásokban",16 elvetik ezt a párhuzamot. Mivel egy
korábbi tanulmány ómban már kifejtettem, hogy ez a felfogás
téves, itt csak a legfontosabb pontok ismertetésére van szükség.17
Az eddig feltárt esetekben olyan mondások szerepelnek, ame­
lyek a beszélő személyére nézve valami ártalmasat vagy kínosat
tartalmaznak. A kiábrándult babilóniai emigráns, Rab Kahána,
aki nemtetszéssel szemlélte az i. sz. III. századi galileai életstílust,
megkérdezte tanítóját, Rabbi Johanánt:

Ha azt az embert anyja megveti, de atyjának egy másik felesége

megbecsüli, hová menjen? Johanán így felelt: Oda menjen,
ahol megbecsülik. Ezzel Kahána elment.

13 Gén. R. 100:5.
14 jMSh. 55c.
15 jMK. 81d. Az idióma tárgyalásához lásd G. Dalman, Grammatik desjiidisch-
palastinischenAramdisch, 108. o.;H. Odeberg, The AramaicPortions ofBereskit Rabba
n (Gleerup, Lund, 1939), § 5,3. o.
16 E. Sjöberg, Derverborgene Menschensohn in dcn Evangelien, 239. o. 3. jegyzet.
17 „The Use of bar n a s h . 320-326. o.

211
 Ezután elmondták Rabbi Johanánnak: Kahána elment Babiló­
niába. Az felkiáltott: Micsoda! Elment anélkül, hogy engedélyt
kért volna? Erre azt mondták neki: Engedélyt a történettel
kért, amelyet elmondott neked.lh

Kahána parabolájában az anya: Izráel földje, a másik feleség:

Babilónia, és az az ember, maga Kahána. Az idősödő, gyanútlan
Johanán az egyetlen, aki nem érti a parabola valódi jelentését:
„Mivel ti, palesztinaiak, nem tiszteltek engem eléggé, hazame­
gyek." Ha a mondatot tisztán logikai elemzésnek vetjük alá, úgy
is érvelhetünk, hogy a bar nas itt általános értelemben szerepel
(„bármelyik ember"), s ez az általános értelem magában foglalja
a beszélőt is.1819Mindenki tudja azonban, hogy a verbális kommu­
nikációt a pszichológia és szociológia, valamint a logika törvényei
is irányítják. A beszélő, amennyiben partnere erre rákényszeríti,
szándékosan is választhat egy homályos értelmű kifejezést, ha
kiutat keres, ám az is lehet, hogy egyáltalán nem akar semmi
félreérthetőt mondani. Teljesen ésszerű volna Kahána szavait
úgy átfogalmazni, hogy ha valakit egy adott helyen nem értékel­
nek, akkor joga van elmennie máshová, s bár ez is teljesen
indokolt, a szavak valódi jelentőségét mégis eltorzítja. Kahánát
más emberek nem érdekelték, ő csak önmagáért aggódott. A
circumlocutio eredeti rendeltetése az, hogy double entente-ot szol­
gáltasson. Itt ez tökéletesen sikerült.
Egy másik történetben az i. sz. II. századi galileai pátriarcha,
Júda ha-Naszi szerepel, s a legfőbb tabu, a halál, és a legfőbb
boldogság, a beszélő dicsőséges feltámadása indirekt utalásként
jelenik meg benne.

Azt tartják, hogy Rabbit (Júda) egyetlen lepelbe burkolva

temették el, mivel azt mondta: bar nasa nem úgy fog visszatér­
ni, mint ahogyan elmegy. A rabbik azonban aztmondjálc Aho­
gyan bar nas elmegy, ugyanúgy fog visszatérni.20

Júda megmegjegyzésének pontos értelmezése érdekében nem

szabad elfeledkeznünk arról, hogy „a rabbik" tanítása szerint az

18 jBer. 5c.
19 Az ellenvetés részletesebb tárgyalásához lásd Excursus VI. alább, 240-244. o.
20 jKet. 35a.

212
eljövendő világban jelenlegi életünk a maga teljességében foly­
tatódik. A feltámadott test tehát a halál előtti testtel teljesen
azonos, beleértve azokat a ruhadarabokat is, melyekben eltemet­
ték. A közismerten szeréiay Júda helyesbítette és átalakította a
rabbik kijelentését. Állítását helyesen értelmezték, így, bár ő maga
gazdag volt, testét a gazdagság legkisebb jelzése nélkül temették el.
Az emberfia használata itt sokkal formálisabb, mint a Kahána-
epizódban. A bar Hasnak (egy emberfia) a határozott jelentésű bar
nasával (az emberfia) való felcserélése valószínűleg azzal magya­
rázható, hogy ily módon a kifejezés egy meghatározott személy­
re, vagyis magára Júdára vonatkozik.
Úgy tűnik fel, hogy Simeon ben [óhaj i. sz. II. századi galileai
tanító két mondása nyújtja a legerősebb bizonyítékot az emberfia
kifejezés circumlocutióként való használatára. Mindkét mondás
számos szövegváltozatban maradt fönn, mintha a szinoptikus
hagyomány ozás eredményezte volna, s ez a tényező segít abban,
hogy pontos jelentésüket meghatározzuk.

Rabbi Simeon ben Johaj azt mondta: „Ha ott álltam volna a
Szinaj-hegyen, amikor a Tóra Izraelnek adatott, arra kértem
volna az Irgalmast, hogy két szájat teremtsen a bar Hasának:
egyet a Tóra tanulmányozására, egyet pedig szükségleteinek
kielégítésére."

Azután így szólt: „Ha a világ pusztán egy száj feljelentései

miatt is szinte nem tud fönnmaradni, mennyivel rosszabb
lenne, ha két száj volna!"21

Itt egy előzetes megjegyzés szükségesnek látszik. Az idézett

részlet nem egy, hanem két logiont tartalmaz: (1) „Rabbi Simeon
ben Johaj azt mondta"; és (2) „Azután így szólt." A két logion
közti egyetlen összekötő elem a „két száj" ötlete. Semmi nem utal
arra, hogy a második mondás rögtön követte volna az elsőt, még
kevésbé pedig arra, hogy a második mondás eredetileg a Szinaj-
hegyi látomásról szólónak interpretatív kiegészítése volna.
Ha tehát az első mondást önálló kijelentésnek tekintjük, ak­
kor Simeon imája vagy mindenkinek, vagy minden izráelinek,

21 jBer. 3b; vö.jSab. 3a.

213
vagy pedig önmagának, Simeon ben Johajnak a nevében hang­
zott el.
A három lehetőség közül E. Sjöberg az elsőt választotta, abból
a megfontolásból, hogy Simeon a második logionban nem céloz­
hat önmagára. Nehéz elképzelnünk Róma engesztelhetetlen el­
lenfelét a potenciális besúgó szerepében.22 De miért is imádkoz­
nék Simeon, aki a maga korában idegengyűlöletéről volt híres,
és akitől ez a mondás származik: „A nem zsidók legjobbja is
halált érdem el",2’ azért, hogy minden embernek két szája
legyen? Simeon biztosan nem remélte, hogy az egész emberi­
ség tanulmányozni fogja a Tórát. Ha viszont erre gondolt
volna, akkor nem „az em berfia", hanem a „minden em berfia"
vagy a „minden em berfia és az emberfia" kifejezéseket használ­
ta volna.2'1
A második lehetőség stilisztikai szempontból hasonlóképpen
nem állja meg a helyét. Végül is miért állna a mondatban „min­
den emberfia" az egyértelmű „minden izráeli" helyett?
Nem pusztán kizárásos alapon maradt meg azonban a harma­
dik lehetőség, vagyis az, hogy a bar nasa Simeon ben Johajra
vonatkozik. Ezt támasztja alá egyébként a szöveghagyomány is,
ugyanis egy másik, arámi nyelvű változatban „az ember fia"
helyett „ez az emberfia"25áll. Határozottan állíthatjuk tehát, hogy
amikor Simeon a világi szükségleteinek kielégítése végett egy
második szájért imádkozott, hogy az elsővel kizárólag a Tórát
tanulhassa, önkéntelenül is a szerény harmadik személyben
fejezte ki magát.
Simeon másik emberfia mondása szintén több szövegváltozat­
ban maradt fenn,26 mint része annak a beszámolónak, amely
leírja, hogyan hagyta el Simeon a barlangot, ahol feltehetően
tizenhárom éven át rejtőzködött fiával együtt a második zsidó
háború befejezése után.

2 Vö. Ben adam und barcnash im Hebráischen und Aramaischen, Acta Orientálta
21 (1950-1951), 94. o. 66. jegyzet.
23 Vö. jKid. 66c.
24 Arámiul: kol bar nas vagy kol bar nash u>e-bar nas.
25 Lásd jSab. 3a: haden bar nasa. Az editio princeps kissé eltérő olvasatot javasol:
„ez, az emberfia".
26 Lásd jSeb. 38d; Gén. R. 79:6; Eccles. R. 10:11. Vö. H. Odeberg, The Áramaié
Portions ofBereshit Rabba 1,92. és 155-157. o.

214
 E tizenhárom év elteltével azt mondta: „Kimegyek, és megné­
zem, mi történik a világban.. Leült a barlang bejárata előtt.
Észrevett egy embert, aki a kiterjesztett hálójával madarat
akart fogni. Egy égi hangot hallott, amely így szólt (latinul!):
Dimissiol (Kiszabadulás!), és a madár elrepült. Akkor azt
mondta: „Még egy madár sem pusztulhat el az ég akarata
nélkül. Még kevésbé bar m sa."27

Érdemes felfigyelnünk arra, hogy az utolsó mondat nem álta­

lában az embert és a madarat állítja szembe. A mondás „egy
madár"-ról és „az emberfia''-ról beszél, ily módon hangsúlyozva
azt, hogy egy bizonyos emberre utal, nem pedig az emberi nem
bármelyik képviselőjére. Az adott körülmények között ez a sze­
mély nem is lehet más, mint maga a beszélő.
A mondásnak a Midrás Rabbában megtalálható párhuzama
így szól:

Még egy madarat sem fognak meg az ég akarata nélkül. Még

kevésbé bar m sa lelkét. így tehát Simeon kiment, és úgy találta,
hogy a dolgok rendeződtek.28

A tény, hogy Simeon azonnal elhagyta rejtekhelyét, ismét arra

utal, hogy „az emberfia" , mint akinek lelke nem pusztul el az Ég
akarata nélkül, senki mást nem jelölhet, csak magát a beszélőt.
A szöveg elemzőjének következtetését egy másik kézirat is alá­
támasztja: ebben „az én lelkem" helyett „az ember fia lelke"
olvasható.29
Ezek a példák is azt jelzik, hogy a galileai arámiban az ember
fiát mint a beszélőre saját magára utaló circumlocutióként funk­
cionáló kifejezést használták. Hasonlóan a párhuzamos „az az
ember" idiómához, az em berfia is olyan szövegösszefüggésben
szerepel, melyben a téma a megalázás vagy a halál, de vannak
olyan példák is, ahol az egyes szám első személy használatáról

27 jSeb. 38d.
28 Gén. R. 79:6.
29 J. Theodor - C. Albeck (Midrash Bereshit Rabba. 941-942. o.) a következő
határozott olvasatot adják: „my sóul" (nafsi), „ahelyett, hogy az emberfia lelke"
(nefes de-bar nasa). A forrás egy oxfordi kézirat (MS. Opp. Add. 3, föl. 142 verso),
amelyet magam ellenőriztem a Bodleian Könyvtárban.

215
való lemondást a tartózkodás vagy a szerénység motiválja. Míg
azonban „az az ember" kifejezés az „én"-re és a „te"-re egyaránt
vonatkozhat, az eddig elemzett emberfia mondások mindig ma­
gára a beszélőre utalnak.
Fontos megjegyezni azt, hogy kronológiailag a bar nasa cir-
cumlocutio az i. sz. II. századtól kezdve szerepel, földrajzi tekin­
tetben pedig használata Galileára korlátozódik. A babilóniai
zsidók által használt arámi nyelvben nincs nyoma. Semmi sem
mutat arra, hogy az idióma csupán II. századi újítás volna,
semmi sem szól az ellen, hogy már az I. században is használták
volna. Az eddig összegyűjtött párhuzamok kis száma nem fel­
tétlenül arra utal, hogy a stílusfordulat szokatlan volt; a ritka
előfordulás lehet annak is bizonyítéka, hogy a fennmaradt arámi
irodalomban kevés az olyan idiomatikus szövegkörnyezet,
amely ezt a circumlocutiót követeli meg.30
Összefoglalva tehát, és a nyelvészetben járatlan olvasótól el­
nézést kérve mindezekért az elkerülhetetlen, ám - reméljük -
nem teljesen érthetetlen technikai részletekért, azt mondhatjuk,
hogy amennyiben figyelembe vesszük a helyzet belső logikáját,
és elismerjük, hogy az újszövetségi stílus értelmezésében jelen­
tős szerepet játszik az arámi nyelvhasználat, „az em berfia" (ho
hiiiosz tu anthropu) kifejezést illetően két konklúzió, az egyik
pozitív, a másik pedig negatív, beilleszthető bármilyen egyéb­
ként elfogadható elméletbe. A galileai arámiban, vagyis a Jézus
és követői által beszélt nyelvben az emberfia kifejezést, legalábbis
részben, circumlocutióként használták. Ezzel szemben azonban
nincs nyoma annak, hogy a kifejezést címként használták volna.
Mindebből pedig arra következtethetünk, hogy nem volt olyan
eszkhatologikus vagy messiási személyiség, akit közismerten
„az ember fiá"-nak neveztek volna.
Egy ilyen dologban azonban nem a nyelv az egyetlen tényező,
melyet figyelembe kell vennünk, s mielőtt még határozottan
leszögeznénk, hogy ilyen stíluselem nem létezett, meg kell vizs­
gálnunk Dániel 7:13 magyarázatának problémáját is.

30 Hasonló következtetésre jutott, bár újabb bizonyítékok híján és esetenként

bizonytalan alapokon állva, R. E. C. Formesyn, art. cit., NT 8 (1966). Fölvesz egy
„annak az embernek a fia" (hcihu bar nasa) kifejezést mint a görög kifejezés
magyarázatát, és azt állítja, hogy ez névmási helyettesítés, s mint messianisztikus
megjelölés is szerepelt. Lásd különösen 30,34. o.

216
 2. A z e m b e r fia és D án iel 7:13

Dániel könyvének arámi nyelvű 7. fejezete Dániel álmának leírá­

sát és annak egy természetfeletti szemtanú általi értelmezését
foglalja magába. Az álom látomással kezdődik, amelyben négy
félelmetes vadállat jelenik meg egymás után. Majd az álombéli
jelenet hirtelen megváltozik, és elfoglalja lángoló tűzhöz hasonló
trónját az „öregkőm", akit rengetegen szolgálnak. Könyveket
nyitnak fel, és a negyedik vadállatot halálra ítélik és megölik; a
három másik vadállatnak egy időre megkegyelmeznek. Minket
itt különösen az álom utolsó része érdekel.

Láttam az éjszakai látomásban:

Jött valaki az ég felhőin,
aki hasonló volt az emberfia hoz;
az öregkorú felé tartott, és odavezették hozzá.
Hatalom, dicsőség és királyi uralom adatott neki,
hogy mindenféle nyelvű nép és nemzet őt tisztelje.
Hatalma az örök hatalom, amely nem múlik el,
és királysága nem semmisül meg.31

A fejezet hátralévő része adja meg, égi exegézis formájában, a

kulcsot a látomás csúcsponti mozzanatához, vagyis az emberhez
hasonló alak trónra kerüléséhez. A négy vadállat négy birodal­
mat jelképez, melyek közül az utolsó „a Felséges szentjeit" sa­
nyargatja. Eljön azonban az öregkorú, és igazságot szolgáltat
szentjeinek, és az örök uralom „a Felséges szentjeinek népét"
fogja megilletni.32
Egyáltalán nem lehet kétségünk afelől, hogy a bibliai narrátor
szerint „az emberfiához hasonló" kifejezés mint gyűjtőnév értelme­
zendő, s „a Felséges szentjei"-re utal, akiket a négy vadállat sanyar­
gatott a földön, vagyis a IV. Antiochos Epiphanész (i. e. 175-163)
által üldözöttekre. Semmi jelentősége nincs annak, hogy korábbi
mitológiai vagy félig mitológiai elképzeléseken alapul-e az égbe
felemelkedő emberalak képe, s annak sem, hogy e kontextustól
függetlenül „a Felséges szentjei" kifejezés alatt vajon az angyalok

31 Dán. 7:13-14 (A sz.ford.).

32 Vö. Dán. 7:15-27.

217
értendők-e. Maga a Dániel-narratíva nem mutatja és nem is
feltételezi egy ilyen problematikus előtörténet ismeretét.
Néhány kutató, azok, akik főként az Újszövetség iránt érdek­
lődnek, mégis misztikus értéket tulajdonít a „hasonló" szónak.
Egy jelentékeny munka szerzője így ír: „Hogyan kell értelmez­
nünk azt a kijelentést, hogy e csodálatos földöntúli lény megje­
lenésében »hasonló az emberhez«? A látomásban szereplő (egy
emberi lényhez) »hasonló« terminus nemcsak az emberekkel
való hasonlóságára utal, hanem misztikus különbségükre is.
Nem egy ember jelenik meg, hanem valaki, aki emberhez hason­
ló ."" Valójában az arámi vagy héber „hasonló" particula gyak­
ran használt stilisztikai eszköz az álomleírásokban. Ugyanebben
a fejezetben a négy vadállat közül az egyik oroszlánhoz „hason­
ló", a másik medvéhez „hasonló", a harmadik pedig leopárdhoz
„hasonló"; az öregkorú ruházata és haja pedig a hóhoz „hason­
ló", illetve a gyapjúhoz „hasonló". Ha azonban valaki azzal
érvelne, hogy a három vadállat esetében a „hasonló" particula
használata tulajdonképpen homályos utalás az állatok szokatlan
tulajdonságaira (például az oroszlán sasszárnyaira), rá kell mu­
tatnunk arra, hogy „az ember fin hoz hasonló", furcsa módon,
semmiféle szokatlan tulajdonsággal sem rendelkezik.
Röviden tehát, a Dániel-történet hőse emberi lény, akit a négy
vadállat fölé emelnek, és örök uralma lesz minden dolgok fölött.
Ez a személy, az értelmező következtetés szerint, a történeti
Izráel eszkhatologikus győzelmének szimbolikus megjelenítése.
Vállalva az önismétlés vádját, egyszer s mindenkorra le kell
szögeznünk azt, hogy Dániel könyve 7. fejezete szerzőjének
képzeletében az „az emberfia hoz hasonló" nem valamely meg­
határozott személyiség. Továbbá, mint a leíró elbeszélés közegé­
ben használt kollektív jelentésű kifejezés, nem alkalmas circum-
locutióhoz. A kifejezés nem teszi szükségessé, sőt még csak nem
is kínálkozik ahhoz, hogy meghatározott személy címeként
használják mint stíluseszközt.
Mindamellett, vajon lehetséges-e, hogy egy ilyen cím éppen
Dániel 7:13 exegézisének fejlődése során jött létre? A kérdéses
bibliai szakasz néhány fennmaradt korai zsidó magyarázata
talán pótolja e feladvány hiányzó részeit.3

33 H. E. Tödt, Tlw Són ofMan in the Synoptic Tradition (SCM Press, London, 1965,
és Westminster Press, Philadelphia), 23. o.

218
(a) D ániel 7 :1 3 m agyarázata az ókorban

A vers ókori görög fordításai semmi újat nem adnak az eredeti

arámi nyelvű jelentéshez képest. A Septuaginta és Theodotion
szó szerint fordítja le „az ember fiáh oz hasonló" kifejezést. A
görög fordításokban a parafrazeálás teljes hiánya arra mutat,
hogy a görög fordítók számára az eredeti szöveg teljesen világos
és elfogadható volt. Az egyetlen pont, amelyben a fordítók véle­
ménye eltér, s ennek visszhangja megtalálható az evangéliu­
mokban is, az, hogy „az emberfia hoz hasonló" a felhők/ce/ (mint
az arámiban), vagy a felhőkön jön-e majd.
A rabbiktól több felvilágosítást kapunk. A legkorábbi idevo­
natkozó magyarázat, Rabbi Akiba (meghalt i. sz. 135-ben) szerint
Dániel 7:9-ben a „trónszékek" szerepeltetése arra utal, hogy két
trónszék lesz májd, az egyiket az Isten foglalja el, a másikat pedig
„Dávid", a királyi messiás. Úgy tűnik fel, hogy ez a magyarázat,
amely arra a következtetésre jut, hogy „az em berfia hoz hason­
l ó i t a Krisztussal azonosítja, Rabbi Akiba kortársainak határo­
zott kifogásai ellenére viszonylag elfogadottnak számított.3'*
Körülbelül egy évszázaddal később Rabbi Jósua ben Léviről
jegyezték fel, hogy feloldotta Dániel 7:13 („a felhőkkel jön") és
Zakariás 9:9 („alázatos és szamáron ül") ellentmondását, azt
állítva, hogy Izráel az utolsó napokban megmutatkozó erényétől
vagy bűnösségétől függ majd a messiás győzedelmes avagy
alázatos fellépése/5
A messiás nevének olyannyira keresett magyarázatához két
bravúros exegézis is Dániel 7:13-ban találja meg a szentírási
alapot. Mindkettő kései szövegekben bukkan fel, de megjelené­
sük időpontja nem feltétlenül ugyanaz, mint keletkezésüké.
Egy Genesis-kommentár a messiás-királyt Ananival, Dávid
családjának utolsó sarjával (lásd 1 Krón. 3:24) azonosítja, oly
módon, hogy nevét Dániel 7:13 alapján értelmezi: Anani = „fel­
hők" (anane), vagyis Felhőember.* Ugyanezt a magyarázatot
tartalmazza 1 Krón. 3:24 Targuma is:34*6

34 bHag. 14a; bSzanh. 38b. A galileai Rabbi Josze bírálata, mely szerint Rabbi
Akiba „beszennyezte a Sekhinát'', nyilvánvaló retorikai túlzás. Indokolatlan
ebben az istenkáromlás valóságos lehetőségét látnunk, mint ahogy ( Márk 14:62-
re is hivatkozva) ezt D. R. Catchpole teszi (The Trial ofjcsus, 141. o.).
3j bSzanh. 98a.
36 Midrás Tanhuma, ed. S. Buber (Roram, Wilna, 1885), 1,140. o.

219
 A n an i a m essiás-király, aki m ajd kinyilatkoztatik.37

A második tour deforce a babilóniai Rabbi Nahman bar Jákob

(i. sz. IV. század első fele) nevéhez fűződik, aki egy obskúrus
messiási elnevezést, bar nifle (arámiul: „a Bukott fia"), vezetett le
abból az Ámosznál található megjegyzésből, hogy felemeltetik
majd Dávid összedőlt sátra.38 Galileai beszélgetőtársa azonban
bizonyára azért nem volt túlzottan elragadtatva ettől a megol­
dástól, mert a nifle az ő számára nem arámi, hanem a „felhő"
jelentésű görög szó (nefelé). Nagyon valószínűnek látszik, hogy
Galileában, ahol a zsidók valamilyen mértékben hellénizálód-
tak, Dániel 7:13 volt a félig arámi, félig görög messiási név, a bar
nefelé, „a felhő fia" forrása.
Az elszórt adatok mellett is joggal vonhatjuk le azt a következ­
tetést, hogy a zsidó szövegértelmezési hagyomány fő áramlata
valószínűleg már az i. sz. II. század első felétől kezdődően, de
talán már ennél korábban is, Dániel 7:9-14-et az új, dicsőséges,
magasztos Dávid eljövetelét leíró messiási szövegnek tekintette.
Nincs semmilyen nyoma annak, hogy ezt az eseményt „a Felsé­
ges szentjei népének" bármifajta megalázása előzné meg; Dániel
látomása valóban összeegyeztethetetlen volt az alázatos messiás
koncepciójával.39
Ez a messianisztikus értelmezés, amennyire megítélhető, azon
alapul, hogy a szöveg két trónszéket említ, valamint azon a
mozzanaton, hogy az emberi alak fejére korona kerül. Ez az
értelmezés semmiképpen nem függ „az em berfiához hasonló"
kifejezést. Nem mondható el, hogy ez a szöveg, más szövegekkel
összehasonlítva, többször használja a kifejezést címként.40 A
Dániel 7:13 szövegéből származó olyan messiási nevek, mint az

1,7 Vö. R. Le Déaut - J. Róbert, Targum des Chroniques (Biblical Institute Press,
Romé, 1971), 1,47. o.; II, 18. o.
38 Ámosz 9:11. A bar nifle megjelölés a héber „leesik" (náfal) igéhez kapcsolható.
39 Azok az Újszövetség-kutatók, akik a szenvedés elemét igyekeztek az ember
fia koncepcióba bevinni, úgy tűnik, elsiklottak az exegézis ezen egyoldalúsága
felett amelyet, mint ahogy azt látni fogjuk, Henoch 1. könyve és Ezra 4. könyve
is megerősít.
40 Nem pusztán kései keletkezése miatt nem lehet a Zsoltárokhoz írt Targumot
(80:16,18) alkalmazni a bar nas megszólításként való alkalmazásának bizo­
nyítására, hanem azért sem, mert a kifejezéshez egy alárendelő mellékmondat is
csatlakozik: „az emberfia, akit megerősítettél magadnak". Ebben a tekintetben

220
Anani vagy a bar nefelé, azt bizonyítják, hogy „az emberfia"-1soha
nem alkalmazták címként.41

(b) Eszkhatologikus spekuláció Dániel 7:13 nyomán

(i) Ezra 4. könyve

Ezra4. könyvének 13. fejezetében szintén egy álom leírása olvas­
ható. A névtelen szerző látta, amint „egy emberhez hasonló"
alak kiemelkedik a tengerből, és „az ég felhőivel repül". Sok férfi
gyűlt össze, hogy harcoljanak vele, de ő szájával megsemmisí­
tette őket. Ezután Isten elmagyarázza az álom jelentését. A „fér­
fi" a megőrzött, elrejtett égi messiás, Isten fia. Az álom modellje
tehát Dániel könyvének 7. fejezete; a felhőkön repülő főhős, a
prae-egzisztens királyi messiás ugyanaz, mint a Dánielnél sze­
replő „az em berfiához hasonló".
Felhasználható-e a fenti szöveg érvként az em berfia címként
való használatának alátámasztására? Semmiképpen sem. Ezra 4.
könyvének 13. fejezete ugyan megerősíti és időben megelőzi
Dániel 7:13 rabbinikus értelmezését, de az ember fia kifejezést
címként nem alkalmazza.42 Azt is meg kell jegyeznünk, hogy

időnként hivatkoznak Numeri 23:19 keresztényellenes, az i. sz. IV. századi pa-

lesztinai Rabbi Abbahutól származó magyarázatára: „Ha valaki azt mondja
neked, »Én vagyok az Isten«, az hazudik; ha azt, hogy »Én vagyok az emberfia«,
azt meg fogja végül bánni; ha azt, hogy "Felmegyek a mennybe«, mondja ugyan,
de sohasem fogja valóra váltani." (jTaan. 65b.) Két dologra kell itt felfigyelnünk.
(1) Semmiféle összefüggés nincs Dániel könyvével (7:13). (2) Az Isten és az ember
fia közti kontraszt a Numeri szóban forgó szakaszából ered, s ezt Rabbi Abbahu
úgy magyarázza, hogy az isteni és az emberi közti különbséget fejezi ki. A végén
bekövetkező megbánás említése itt a halálra utal, amely ebben az esetben meg­
alázó és korai. Úgy tűnik fel, hogy a caesareai rabbi azt a patrisztikai állítást cáfolja
ezzel, mely szerint az ember fia Jézus halandó ember voltát fejezi ki, szemben az
Istenfiával, amely isteni voltára utal.
41 Fia az olvasó hite még most sem rendül meg az emberfia címként való
használatában, akkor jó volna, ha megmagyarázná, hogy a Targum Ezékiel miért
nem fordítja soha az Isten által a prófétára alkalmazott az emberfia (ben adam)
szóösszetételt a bar enas vagy bar nas arámi kifejezésekkel, hanem mindig az
„Ádám fia" megjelöléssel. Nemde ez a tény jelenlegi érvelésünk egyfajta külső
megerősítése? Mégpedig azért, mert azt szemlélteti, hogy az emberfia még címben
is elfogadha tatlan megjelölés.
42 Vö. még N. Perrin, Rediscovering the Teaching ofjesus, 171. o. Azt is meg kell
jegyeznünk, hogy a mű latin változata soha nem használja a „filius hominus"
szerkezetet.

221
Ezra 4. könyvében valamennyi datálható elem későbbi, mint i.
sz. 70, és a Templom lerombolásához kapcsolódik. Ezért tehát e
szöveg inkább a kereszténység kezdeteinek, semmint Jézus és
korszakának megértése szempontjából bír jelentőséggel.

(ii) Henoch 1. könyve

Mivel az etióp Henoch könyvét gyakran jellemzik úgy, mint az
ember fia kifejezés címként való használatának legjelentősebb
szövegbizonyítékát, az látszik a helyesnek, ha jelen vizsgálódá­
sunkat ennek a szövegnek az elemzése zárja le.
Ebben a rendkívül összetett műben, amelyben a textuális és
értelmezési problémákkal egyenlő jelentőségűek a szerkesztés
és a datálás problémái, az ember fia összesen 16 alkalommal
fordul elő prózai leíró szövegben, mégpedig a Parabolák köny­
vében (37-71. fejezetek), azaz a mű második részében, egészen
pontosan a 46-71. fejezetekben.4,1 A könyv másik négy része
egyáltalán nem utal a kifejezésre.
A nyelvi problémák ijesztőek. Mindjárt az, hogy három telje­
sen különböző etióp kifejezést is fordíthatunk úgy, hogy ember
fia.‘hl Két egymásnak ellentmondó tudós magyarázatot dolgoz­
tak ki erre a furcsa jelenségre. Az egyik szerint az ember fia
variánsait az etióp fordító figyelmetlenségével lehet magyaráz­
ni, aki egy görög kifejezést három különböző módon fordított le
etióp nyelvre;43*45 a másik viszont azzal érvel, hogy az etióp vari­
ánsok a görög szó mögött rejlő három arámi kifejezésnek felel­
nek meg.46 Továbbá, van, aki azt állítja, jóllehet meggyőző bizo­
nyíték nélkül, hogy bár a kifejezés 16 előfordulása közül 13 eset­
ben az ember fia előtt az „ez" és „az" határozott névelők állnak,
ennek oka egyszerűen az, hogy az etióp nyelvhasználat így ülteti
át a határozott névelőt a görög „az em berfia" kifejezésben.47

43 1 Hen. 60:10-et itt nem vettük figyelembe. Az adott hely Ezékiel szövegén
alapul, és eltér a többi példától.
'4 Ember fia: 1 Hen. 46:2, 3, 4; 48:2; „a férfi fia": 62:5; 69:29 (kétszer); 71:14;
„minden éló'k anyja gyermekének fia": 6 2 :7 ,9 ,14; 63:11; 69:26,27; 70:1; 71:17.
43 R. H. Charles, The BookofEnoch or I Enoch (Oxford University Press, London,
1912), 86. o.
46 E. Ullendorff, An Áramaié „Vorlage" of the Ethiopic Text of Enoch, Atti dél
Convegno internazionale di Studi Etiópia, Accademia Nazionale dei Lincei 357 (1960),
265. o.
47 R. H. Charles, The Book of Enoch, 86-87. o.

222
 Röviden tehát, az etióp szóhasználat természete és a fortiori a
három kifejezés elveszett görög megfelelőjének azonosítása,
nem beszélve egy (vagy mindhárom) görög kifejezés, amelyből
az etióp szóhasználat származik, feltételezett arámi eredetijéről
(esetleg több arámi eredetiről), továbbra is enyhén szólva prob­
lematikus marad. Jelen kutatásunk összefüggéseiben azonban
mindennek nincs túlságosan nagy jelentősége, ugyanis a legú­
jabb és igen megbízható szakértői vélemény szerint, filológiai
szempontból Henoch Jcönyve semmivel sem járul hozzá az ember
fia probléma megoldásához.48
Az emberfia parabola jelentésével kapcsolatban azonban meg­
jegyzendő, hogy Henoch 1. könyve 46. fejezetének függése Dá­
niel könyve 7. fejezetétől nyilvánvaló.

Láttam ott azt, aki az Ősöreg (volt), és feje olyan fehér (volt), mint
a gyapjú; mellette (volt) egy másik, akinek az arca olyan volt,
mint egy emberé... Kérdezősködtem az angyaltól ... a felől az
emberfia felől... Válaszolt nekem, és így szólt hozzám: „Ez az
ember fia, akié az igazságosság... Ez az ember fia, akit láttál ...
megoldja az erősek gyeplőjét, és kitöri a bűnösök fogait."4950

Felismerhető, hogy attól függetlenül, hogy az etióp mutató­

névmások vissza tudják-e adni a határozott névelő jelentését,
vagy nem, a vizsgált szövegben szereplő „az" vagy „ez" az ember
fia a leírás elején mint „ember alakjában megjelenő"megjelölt
személyre utal. Következésképpen az emberfia egyik szövegrész­
ben sem önálló egység, s minden esetben kiegészítő meghatáro­
zást igényel.
A következő szöveg, amelynek leírása szerint a mint az Isten
messiása ábrázolt „azon emberfia" még „a csillagok és az égbolt"
teremtése előtt kapta nevét, a rabbinikus irodalom legkorábbi
adatának tekinthető arra nézve, hogy a Krisztus nevét Isten már
a világ teremtése előtt megteremtette.511

48 „A kérdést újra megvizsgálva, G. Vermes ... tanulmányával kapcsolatban

. .. most úgy látom, hogy az etióp szöveganyag csak nagyon kevéssel vagy, éppen
semmivel sem járul hozzá ehhez, s a kérdés alapvetően arámi (héber) téma
marad." E. Ullendorff, Ethiopia and the Bibié (Oxford University Press, London,
1968), 61. o.
49 1 Hen. 46:1-4.
501 Hen. 48:2-3,10. Lásd fent, 180-181. o. és alább, 199. o., 105. jegyzet.

223
 A 62. fejezetben (5-14.) „azon em berfia”51 teljes messiási pom­
pájában jelenik meg, dicsősége trónusán ülve. Hosszú ideig
tartó, rejtett, kezdettől való létezését követően most „kinyilat­
koztatott a kiválasztottak" számára, és az uralkodók a világ
tórájának kijáró tisztelettel hódolnak neki. A gonoszokat elviszik
színe elől, az igazak pedig Istennél és „annál az ember fiánál"
lakoznak majd mindörökké.52
A harmadik parabola összefoglaló része csak megismétli a
legfontosabb elemeket: „annak az ember fiának" neve kinyilat-
koztatik, és mint a világ bírája örökre megszünteti a gonoszt.53
Henoch 1. könyve második részének utolsó két fejezete felfedi
a Henoch és „azon emberfia" közötti kapcsolatot. Kettősség áll
fenn, míg Henoch fel nem megy az égbe „azon em berfiához és a
lelkek Urához".54Megérkezvén a magasba, a következő üdvözlő
szavak fogadják:

„Te vagy az emberfia, aki igazságosság végett fog születni ...

és az Ősöreg igazságossága nem hagy el léged."5

A fenti részletből, hacsak az ember nem írja át - mint R. H.

Charles - az egész szövegrészt, egyetlen logikus következtetés
vonható le: az égi ITenochot az ember fiával (= a messiás) kell
azonosítanunk.56 Még konkrétabban, ha ezt a szót egyáltalán
használhatjuk itt, tehát a messiás, vagyis a „még" nem valóságos
és születésének előre meghatározott pillanatát váró messiás ne­
ve Henoch égi testében lakozik, Isten mellett foglal helyet, és ő
Isten legfőbb segítője.57

51 Egyes kéziratok olvasata szerint: „az asszony fia".

52 Vő. még 1 Hen. 63:11.
53 1 Hen. 69:26-29.
541 Hen. 70:1.
55 1 Hen. 71:14.
56 Vő. G. Dalman, Die Worte Jesu, 200. o.; W. Bousset, Die Religion des judentums
im spathellenistischen Zeitalter (J. C. B. Mohr, Tübingen, 41966), 353. o.; R. Ottó,
Reich Gottes und Menschensohn (C. H. Beck, München, 31954), 161. o.; E. T. The
Kingdom ofGod and the Són ofMan (Lutterworth, London, 1943), 208. o.
7 Anélkül, hogy vitába kívánnánk bocsátkozni a Metatron, az égi írnok
nevének etimológiáját illetően (vö. G. Scholem, Major Trends of jewish Mysticism
[Thames & Hudson, London, 1955, és Schocken, New York], 69-70. o.), szeretném
hangsúlyozni, hogy a palesztinaiTargum olyan hagyományt őriz, amely a Henoch-

224
 A Henoch könyvében szereplő embe7'/w-szövegekkel foglalko­
zó áttekintésünk is megerősíti azt, hogy Dániel könyvének 7.
fejezetéhez a poszt-biblikus zsidó gondolkodásban messianisz-
tikus jelentés tapadt, továbbá hogy a szakasz megkülönböztető
jegye a leírás kizárólag dicsőséget hangsúlyozó értelmezése, a
megaláztatás és szenvedés bármiféle említése nélkül. Henoch 1.
könyve ezoterikus vonatkozásokkal ruházza fel Dániel könyve
7. fejezetét. Egy sokak által osztott tudományos véleménnyel58
szemben azonban az idevágó szövegek, akár egyenként vizsgál­
juk őket, akár együttesen, egyáltalán nem utalnak az ember fia
címként való használatára. Az „a Felkent" vagy „a lelkek Ura"
kifejezések megállnak önmagukban is, ezek címek. Semmikép­
pen sem mondható el ugyanez az emberfiáról, amelynél mindig
szükség van valamiféle magyarázatra, akár az eredeti látomásra
való utalás, akár pedig magyarázó kiegészítés formájában, pél­
dául: „az ember fia, aki igazságosságra született".5 Az ilyen
jellegű specifikáció nélkül a kifejezés nem elég világos, és nincs
elég megkülönböztető értéke ahhoz, hogy mint önálló címet
alkalmazzák.60
Sőt mivel az evíberfia Henoch könyvében sohasem szólal meg,
ez a szöveg nem mutat strukturális hasonlóságot a kifejezés
evangéliumi használatával, mert ott az „emberfia" mindig egye­
nes beszédbe illesztve szerepel. Henoch apokalipszisének ezote­
rikus szövege kétségkívül több újszövetségi motívumhoz is kap­
csolódik, de a fent tárgyalt filológiai és exegétikai érvek miatt az
irat voltaképpen nem ad segítséget a szinoptikus evangéliumok
szerzői által használt állandó és jellegzetesen divergens kifeje­
zésmód megértéséhez.
Végül, egy utolsó figyelmeztetés: a Parabolák könyvének he­
lyes datálása témánkba vág. A mű keletkezését R. H. Charles
1912-ben az i. e. I. század elejére tette;61 E. Sjöberg 1946-ban az

elméletet visszhangozza. „És Henoch igazságban szolgálta Istent; és íme nem volt
többé a föld lakóival. Mert elvezettetett és felemeltetett az égbe az Úr Igéje által;
és nevét Metatronnak, a kijelölt (vagy: nagy) írnoknak nevezte" (Pszeudo-Jona-
than Gén. 5:24-hez.)
38 Vö. CBQ 30 (1968), 428. o.
591 Hen. 46:3; 71:14.
60 Erre már egy fél évszázaddal ezelőtt rámutatott N. Messel, DerMenschensohn
ín den Bildreden des Henoch (Töpelmann, Giessen, 1922), 3. o.
61 The Book ofEnodt, 73. o.: i. e. 94-64.

225
ezredfordulóra.6263A qumráni felfedezések óta azonban a problé­
ma más megvilágítást nyert. A 4. számú barlangból öt arámi
nyelvű kézirat is előkerült Henoch könyve első részének szöve­
gével (1-36. fejezetek), négy arámi nyelvű kézirat tartalmazza a
harmadik részt (72-82. fejezet), öt a negyedik részt (83-90. feje­
zet), egy pedig az ötödik részt (91-107. fejezet). A második rész
azonban (37-71. fejezet), az emberfia-könyv, teljesen hiányzik a
kézirati anyagból. Vajon merő véletlen volna mindez? Lehetsé­
ges. Az a kutató azonban, aki jól ismeri az eddig még kiadatlan
dokumentumokat, másként vélekedik. Szerinte a Parabolák
könyve „egy az i. sz. I. vagy II. században élt zsidó vagy zsidó­
keresztény szerző műve", a mű végső szerkesztését pedig újab­
ban az i. sz. III. század második felére teszi.6465Az i. sz. 70 utáni
datálást támaszthatja alá olyan képzetek kései megjelenése is,
mint a prae-egzisztens messiás, a messiás elrejtése és kinyilat­
koztatása.6’ Következtetésképpen, módszertanilag nem volna
bölcs dolog Henoch 1. könyvére támaszkodva nyúlni vissza
Jézus alakjához, nagyon is megengedhető azonban ez, ha a korai
kereszténység teológiájának kialakulását vizsgáljuk.

Összefoglalva az eddigieket, az emberfia a zsidó arámi szóhasz­

nálatban gyakran mint az „ember" szinonimája, illetve a határo­
zatlan névmás helyettesítője jelenik meg; ritkábban szerepel cir-
cumlocutióként, amellyel a beszélő önmagára utal.
„Az emberfia hoz hasonló" bibliai arámi kifejezés Dániel 7:13-
ban, bár eredetét tekintve nem egyedi és nem is messianisztikus,
idővel mégis határozottan messianisztikus jelentést kapott. Cím­
ként azonban nem használja egyetlen interpretatív forrás sem, s
nem szerepei az elbeszélés szereplőjének önmagát meghatározó
jelentésében sem.
Az emberfia címként való alkalmazásának következetes elke­
rülése, melyhez még abban az esetben is ragaszkodnak, ha a
beszélő személyét a szöveg pontosan meghatározza, nem tulaj­

62Dér Menschcnsohn im athiopischen Henochbuch (Gleerup, Lund, 1946), 39. o.

63 J. T. Milik, Tett Years ofDiscovery in the Wilderness of Judaea, 33. o.
64 Problemes de la littérature Hénochique á la lumiére des fragments araméens
de Qumrán, HTR 64 (1971), 373-378. o. Legjelentősebb munkája: The Books of
Enoch, Áramaié Fragments ofQumran Cavc 4 (Clarendon Press, Oxford, 1976).
65 Vö. fent, 178-179. o.

226
donítható a véletlennek, s egyetlen ésszerű magyarázatot talál­
hatunk rá, mégpedig azt, hogy a bar nasa mint cím azért bizo­
nyult teljesen használhatatlannak, mert túlzottan is közhelyes­
nek látszott, s bizonyos esetekben pejoratív jelentése volt.66 Köz­
vetett bizonyítékként hozzátehetjük ehhez, hogy amikor ezt a
határozott és roppant jellegzetes újszövetségi idiómát, „az ember
a keresztény arámi nyelvre átültették, a fordítók szokatlan,
tautológiái alakzatok mellett döntöttek, úgy ítélvén meg, hogy a
vulgáris ember fia nem olyan mélyértelmű kifejezés, hogy Jézus
önmagára utalhatott volna vele.
Mielőtt áttérnénk az Újszövetség vizsgálatára, talán nem feles­
leges meggyőződnünk arról, kizártunk-e minden félreértést. Mi­
vel „az emberfia" nem görög kifejezés, hanem arámi, csak arámi
nyelven lehet jelentése. Gúnyt űznénk a tudományból, ha előbb
rögzítenénk ezeket a premisszákat, s ezt követően meghatároz­
nánk, nem megfelelő történelmi és nyelvészeti alapon, az újszö­
vetségi kifejezés jelentését, végül pedig kijelentenénk, hogy ez a
jelentés az arámi idióma átvétele - fittyet hányva arra a tényre,
hogy az arámi nyelvű irodalom fennmaradt korpuszában nem
került elő semmi, ami ezt bizonyítaná!

B) AZ EMBER FIA A SZINOPTIKUS

EVANGÉLIUMOKBAN

Rudolf Bultmann, akinek neve mérföldkő a szóban forgó prob­

léma vizsgálatában, három csoportra osztja az emberfiára vonat­
kozó újszövetségi adatokat: az emberfia (a) földi küldetésével, (b)
halálával és feltámadásával, és (c) jövőbeni visszatérésével fog­
lalkozó szöveghelyekre.67 A fenti kategóriák közül csupán az
utolsó az, amely nagyon régi hagyományra támaszkodik. A
másik kettő, Bultmann szerint, nem autentikus. H. Conzelmann
még tovább megy el, mint Bultmann, amikor kijelenti, hogy

66 Vö. jSzanh. 26b: „Bárki mondja is, hogy itt van öt (pénzérme), adjál nekem
érte valamit, ami hármat ér, az egy bolond. De az, aki azt mondja, itt van három
(pénzérme), adj nekem valamit, ami ötöt ér, az egy bar nas." Érdemes megjegyez­
nünk, hogy a modern héberben ez az arámi jövevényszó megvetést is kifejez.
67 Tlieologie des Netten Testament, 31-32. o.; E. T. Theology ofthe New Testament I
(SCM Press, London, 1952, és Scribner, New York), 30. o.

227
Jézushoz nincs köze egyik ember fia mondásnak sem.68 Ez a
divatos német szkepticizmus azonban nem aratott osztatlan
sikert az Újszövetség kutatói között, de egy olyan éles elméjű
szerző, mint C. K. Barrett, aki elismeri ugyan, hogy néhány ember
fia -szöveghely másodlagos, kimondja, hogy ez a gondolat az
„összekötő szál, amely egybefogja Jézus munkáját a jelenben és
a jövőben".69Bármennyire különbözők is ezek a vélemények, két
pontban mégis megegyeznek: feltételezik egy zsidó ember fia-
„eszme" meglétét és egy ennek megfelelő „cím" használatát.70
Ha az előzőekben leírtak egyáltalán bizonyítanak valamit, akkor
az éppen az, hogy a fenti állítások közül egyik sem magától
értetődően igaz. Sőt magunk inkább azt javasoljuk, hogy az
emberfia mondások elrendezhetek más, nem tisztán szubjektív,
hanem objektív és formális exegétikai kritériumok szerint is.
Mivel a kutatók nagy többsége egyetért abban, hogy összefüg­
gés van az emberfia kifejezés és Dániel 7:13 között, felvetődik az
a javaslat, hogy a kifejezésnek a szinoptikus evangéliumokban
való használatát abból a nézőpontból vizsgáljuk meg, hogy az
említett kapcsolat megvan-e, vagy pedig hiányzik.
Márk, Máté és Lukács evangéliumaiban 66 em berfia-szakaszt
találunk. Ezek közül 37 semmiféle kapcsolatban nincs az ószövet­
ségi szöveggel; 6 részlet azonban egyértelműen Dániel 7:13-at idézi,
22 pedig indirekt módon utal az emberfia eljövetelére, dicsőségé­
re, illetve királyságára vagy a felhőkre, amelyek szállítják. Ha a
hármas és kettős parabolákat egynek tekintjük, s ez a számolás­
nak a megfelelő módszere, az itt közölt táblázatot állíthatjuk össze.
A táblázat alapján két különös jelenség tűnik szembe. Először
is, Dánielt csak 2 szakasz idézi szó szerint (a számításba vett
szövegek kevesebb mint 10 százaléka), ezzel szemben 20 példá­
ban semmiféle apokaliptikus vonatkozást nem találunk (ez a
vizsgált szövegek közel 60 százaléka). További érdekesség, hogy
a Márktól vett 13 példából 10 tartozik ez utóbbi kategóriába, míg
a Máté- és Lukács-idézetek fele-fele arányban oszlanak meg.

68 An Outline of the Theology of the New Testament, 135-136. o. Lásd még P.

Vielhauer, Aufsatze zum Netten Testament, 55-91. o.
69Jesus and the CospcI Tradition, 32. o.
70 Ezen axióma legfőbb bírálója az Újszövetség kutatói között: N. Perrin,
Rediscovering the Teaching of Jesus, 164-173. o. Legutóbb lásd R. Leivestad, Exit the
Apocalyptic Són of Mán, NTS 18 (1972), 243-267. o.

228
Másodszor, meg kell jegyeznünk, hogy példáink közül 15-nek
nincs szinoptikus párhuzama, vagy ilyen csak Máténál vagy
csak Lukácsnál szerepel, és valószínűleg későbbi kiegészítésnek
tekinthető. Ezeket is leszámítva, a legalább két evangéliumban
fellelhető logionok vizsgálata során kapott végeredmény még
rosszabbnak látszik:

Nincs utalás Dánielre: 16 szöveghely (8 mindhárom evangéli­

umban, 8 pedig kettőben)
Közvetlen utalás: 2 szöveghely (mind a kettő előfordul
mindhárom szinoptikusnál)
Közvetett utalás: 5 szöveghely (1 mind a három
evangéliumban, 4 pedig kettőben)

Az itt felsorolt példák teljesen kiegyensúlyozatlan helyzetet

mutatnak. A legrégibb evangéliumban az ember fia-szöveghe­
lyek legnagyobb részének nem dánieli a háttere; a Máté-Lukács
csoportban öt semleges példát találunk négy közvetett Dániel-
idézettel szemben; a külön mátéi és lukácsi anyagban azonban
jelentősen megnövekszik a közvetett Dániel-utalások száma,
ugyanis itt 11 ilyen idézetet találunk, szemben a Márknál talál­
ható, és a Máté-Lukács részben található 4 idézettel. Ezek a
számok mindenképpen jeleznek valamit.

1. Dániel 7:13-hoz nem kapcsolódó em ber fia-m on dások

(a) Márk 2:10 (Máté 9:6; Lukács 5:24)

A béna gyógyítása körüli vitában Jézus azt állítja, hogy a bűn

következményeinek orvoslása és a bűnbocsánat egy és ugyanaz,
így tehát joggal vezeti be a parancsot: „Kelj fel, fogd az ágyadat,
és menj haza", az ennek az állításnak megfelelő szavakkal:

„Azért pedig, hogy megtudjátok: az ember fián ak joga van

bűnöket megbocsátani a földön, ezt mondom neked..."

Itt az ember fia kifejezés egyaránt vonatkozhat az emberre

általában, vagy közelebbről csak a beszélőre, és az evangéliu­
mokban mindkét felfogásra találunk példát. Máté (9:8) arról

229
Nincs utalás Dánielre Közvetlen utalás Közvetett utalás,
Márk 2:10 = M áté 9: 6 = Lukács 5:24 Márk 13:26 = Máté 24:30 = Lukács 21:27 Márk 8:38 = Máté 16:27 Lukács 9:26
Márk 2:28 = Máté 12: 8 = Lukács 6: 5 Márk 14:62 = Máté 26:64 = Lukács 21:69**
Márk 8:27 = Máté 16:13 = Lukács 9:18*
Márk 8:31 = Máté 16:21 = Lukács 9:22*
Márk 9: 9 = Máté 17: 9
Márk 9:12 = Máté 17:12
Márk 9:31 = Máté 17:22 = Lukács 9:44
Márk 10:33 = Máté 22:18 = Lukács 18:31
Márk 10:45 = Máté 20:28 = Lukács 22:27*
Márk 14:21 = M áté 26:24 = Lukács 22:22
Márk 14:41 = Máté 26:45
Máté 5:11 = Lukács 6:22* Máté 19:28 = Lukács 22:30*
M áté 8:20 = Lukács 9:58 Máté 24:27 = Lukács 17:24
Máté 11:19 = Lukács 7:34 Máté 24:37 = Lukács 17:26
Máté 12:32 = Lukács 12:10* Máté 24:44 = Lukács 12:40
Máté 12:40 = Lukács 11:30
M áté 26:22 Máté 10:23
Máté 13:37
Máté 13:41
Máté 16:28
Máté 24:30
Máté 25:31
Lukács 19:10 Lukács 12: 8
Lukács 22:48 Lukács 17:22
Lukács 24: 7 Lukács 17:30
Lukács 18: 8
Lukács 21:36
* Ténylegesen csak a dőlt betűkkel szedett utalások tartalmazzák az emberfia kifejezést.
** Lukács megváltoztatott olvasatát tulajdonképpen lehetne úgy minősíteni, hogy az közvetve idézi Dániel 7:13-at.
számol be, hogy az ott állók dicsőítették Istent, amiért ilyen
hatalmat adott „az embereknek", Márknál azonban (2:12) így
kiáltottak fel: „Ilyet még sohasem láttunk!", s ez arra utal, hogy
a szavak kizárólag Jézus személyére vonatkoznak. Egy ilyen
jellegű bizonytalan circumlocutio, amint azt korábban bemutat­
tuk, teljesen helyénvaló arámi nyelven. A „Nekem hatalmamban
van, hogy bűnbocsánatot adjak a földön" kijelentés szerényte­
lenségnek hatott volna.

(b) Márk 2:28 (Máté 12:8; Lukács 6:5)

„A szombat lett az emberért, nem az ember a szombatért; tehát

az emberfia ura a szombatarak is."

Ennek az állításnak ugyancsak általános színezete van, mert

azt sugallja, hogy Isten az embert a teremtés, beleértve a sabbatot
is, urának teremtette. A szombat hasonló értelmezése rejlik a
mögött a rabbinikus szabály mögött is, hogy az emberi élet
védelme fontosabb, mint a sabbat törvényeinek megtartása. Egy
régi kommentár Exodus 31:13 („Tartsátok meg szombatjai­
mat. ..") jelentését kiterjesztve, a következő kijelentést idézi i. sz.
II. századi tanítóktól:

A sabbat adatott nektek, és nem ti a sabbatnak.71

Rabbi Akiba is ezt tanította:

Ha a gyilkosságért járó büntetés előbbre való, mint a templomi

szolgálat, amely viszont előbbre való, mint a sabbat, akkor
mennyivel való előbbre az emberi élet megóvása, miirt a sabbat.72

Az első mondás, a Mekhiltából, az evangéliumi logion gondo­

latának lényegét visszhangozza, a második pedig felidézi a logi­
on Máténál (12:1-6) olvasható igazolását, ahol a sabbatra vonat­
kozó törvények a kultikus rendelkezésekkel együtt szerepelnek.

71 Vö. Mekh. (ed. Lauterbach) III, 197. o. A beszélő itt Rabbi Simeon ben
Menasia.
72 Uo. 198. o. Lásd még 39-40. o.

231
Ha a papok megsérthetik a sabbat szentségét, anélkül hogy a
templomi szolgálatot is megsértenék, akkor ugyanezt még in­
kább megteheti az egyszerű ember, ha a szükség úgy kívánja.
Nem bizonyítható egyértelműen, hogy „az emberfia a sabbat
ura" mint önálló példaszólás ismert lett volna, ám ha igen,
jelentése mindenképpen általános volt. Akárhogy van is mindez,
az evangéliumok szövegében, és főként Márk megfogalmazása
szerint, a legjobb értelmet akkor kapjuk, ha a beszélőre való
circumlocutio jellegű utalásnak fogjuk fel.

(c) Máté 16:13 (Márk 8:27; Lukács 9:18)

Jézus megkérdezte tanítványaitól:

„Mit mondanak az emberek, ki az ember fia?"(Márknál és

Lukácsnál: „Ki vagyok én?")

A szöveg-változat Márknál és Lukácsnál és Máté néhány kéz­

iratában, valamint az a kérdés, hogy (Máté 16:15): „Hát ti kinek
mondotok engem?", semmi kétséget nem hagynak az ember fia
jelentése felől. Az igazi kérdés annak eldöntése, hogy a Máténál
szereplő kifejezés az eredeti forma-e, és a többi szinoptikusnál
található „én" alak pedig ennek görög „fordítása", vagy éppen
fordítva, a Máté által használt emberfia a másodlagos arameiz-
mus. Mivel azonban az „emberek" (benénas) és „az emberfia" (bar
nasa) közötti különbség felismerhetően idiomatikus, valószínű,
hogy eredeti is.
A Dániel 7:13-tól független többi 8 emberfia mondás Márknál
található, a párhuzamos szöveghelyek Máténál és Lukácsnál,
vagy csak Máténál szerepelnek. Valamennyi Jézus szájából
hangzik el, elárultatásával, halálával és feltámadásával kapcso­
latban. Mint már korábban is állítottuk, nagy a valószínűsége
annak, hogy ezek a légionok eredeti formájukban csak Jézus
közeli mártírhalálát említették, és nem utaltak arra, hogy nyom­
ban igazolódni fognak.73 Ezért az olvasó azt várja, hogy ebben
az összefüggésben a beszélő circumlocutiót használ, mintsem
hogy nyíltan beszéljen saját erőszakos haláláról.

73 Vö. fent, 51-52. o.

232
 A mondások közül több kétségkívül csak ismétlés, bár az
ismétlés szükségessége talán éppen az elrettentő tartalomból és
ennek megdöbbentő hatásából fakad. Az evangéliumoknak az
apostolok Jézus megpróbáltatása és szenvedése alatt tanúsított
magatartásáról szóló beszámolói kétségkívül azt sugallják, hogy
az apostolok túlzónak vélték Jézus szavait, és a válságos jeruzsá-
lemi helyzet váratlanul érte őket.74
A Máténál és Lukácsnál egyaránt megtalálható szöveghelyek
közül kettő utal Jézus sorsára. Az első (Máté 12:40 = Lukács
11:30) említést tesz az ember fiáról, aki három napot és három
éjszakát tölt a föld mélyében.75 A második (Lukács 6:22 = Máté
5:11) megjövendöli a tanítványok üldöztetését „az emberfia mi­
att" (Máténál „énmiattam"). Három további esetben Jézus ott-
hontalanságáról76 és az ellene felhozott megalázó bírálatokról
beszél.77 Végül pedig egy Lukácsnál található versben (19:10)
Jézus tartózkodóan azt mondja: „...az emberfia azért jött, hogy
megkeresse és megtartsa az elveszettet."
A húsz mondást futólag áttekintve hangsúlyoznunk kell,
hogy nyelvészeti és tartalmi szempontból egyaránt ép vala­
mennyi. Felidézik az eredeti arámi beszédfordulatot, és olyan jól
belesimulnak az evangéliumok szövegébe, hogy amennyiben
elfogadjuk az itt mérlegelt magyarázatokat, semmi okunk sincs
azt feltételezni, hogy nem hangozhattak el Jézus szájából. Sőt ha
a bemutatott mondásoknak csak a fele volna autentikus, akkor
is jogosan gondolhatjuk, hogy az emberfia circumlocutio Jézus
kifejezésmódjának egyik stiláris eszköze volt.

2. Közvetlenül Dániel 7:13-hoz kapcsolódó

e m b e r fia mondások

A Dániel 7:13-at szó szerint idéző két evangéliumi szöveghely a

tan kifejtésének ahhoz a típusához tartozik, amelyet ha nem 71

71 Ugyanezt a jelentést kell tulajdonítanunk Máté 26:22-nek; Lukács 22:48-nak

és 24:7-nek.
75 A feltámadás valószínűleg másodlagos elképzelésére utal Jónás jele is.
76 Máté 8:20 = Lukács 9:58.
77 Lukács 12:10 = Máté 12:32. - Máté 11:19 = Lukács 7:34.

233
tekinthetünk is egyenes tanításnak, az írásból vett technikai
bizonyítékokkal alátámasztott szektariánus és dogmatikus spe­
kulációnak kell neveznünk.

(a) Márk 13:26 (Máté 24:30; Lukács 21:27)

A mindhárom szinoptikus evangéliumban közölt eszkhatologi-

kus beszéd tárgya az, hogy az idők végén Jézus tanítványainak
helyesen kell értelmezniük a jeleket, és nem szabad a hamis
prófétákat és a Jézus nevében fellépő álmessiásokat követniük.
Mint már kifejtettük, mindez a közvetlenül az első zsidó háború
kitörését megelőző évek politikai-vallási zűrzavarát tükrözi
vissza.78 A szöveg felsorolja a hagyományos baljós előjeleket, A
nap és a Hold elsötétedését és a csillagok lehullását az égboltról.
Az em berfia a felhőkkel (vagy a felhőkön) érkezik, hatalommal
és dicsőséggel felruházva. Az evangélista célja annak megerősí­
tése, hogy földi küldetését követően Jézus, hasonlóan a Dániel
látomásában szereplő alakhoz, a messiás égi dicsőségében jele­
nik meg, amely dicsőséggel az Isten ruházta fel őt feltámadása
és mennybemenetele által.
Lehet-e történetileg eredeti, és tulajdoníthatjuk-e Jézusnak az
em berfia idióma ilyen használatát? Az, hogy a szakasz ellent­
mondásban van a kifejezésnek az előző részben elemzett hasz­
nálatával, az önmegjelöléssel, még nem elegendő ok ahhoz,
hogy tagadjuk másfajta használat hitelességét. Végül is, ezt a
szöveghelyet is értelmezhetjük úgy, mint az „én" circumlocuti-
óját. Másrészt viszont, ebben az esetben a beszélő részéről teljes
messiás-tudat volna szükséges, ez pedig ellentétben áll mindaz­
zal, amit a VI. fejezetben megállapítottunk, s ez, valamint a
beszéd általános hangneme, tartalma és csúcspontja mind az
eredetiség ellen szólnak. Természetesen mindez cáfolja azt, hogy
a szöveg hiteles lehet. Csak már Jézus halála után, amikor kije­
lentették róla, hogy ő a felmagasztalt messiás, csak ekkor kép­
zelhető el, hogy dicsőséges manifesztációjának ábrázolását be­
folyásolhatta Dániel látomása (7:13). Nehéz volna tehát más
következtetésre jutnunk, mint arra, hogy a Márknál szereplő

78 Vö. fent, 131-132. o.

234
szöveghely (13:26) és szinoptikus párhuzamai a kereszténység
produktumai, és nem Jézustól származnak.79
Jézusnak a főpap ünnepélyes felszólítására adott, legnagyobb
jóindulattal is csak homályos értelműnek tekinthető válasza
(„Ahogyan mondod") után a hagyomány a szövegbe illeszt egy
kiigazító elemet, a Jézus első felelete által keltett zavaró benyo­
más ellensúlyozására:

Márk 14:62 Máté 26:64 Lukács 22:69

„És m eglátjátok az „Mostantól fogva meg­ „Mostantól fogva az em­

ember fiát, amint a látjátok az ember fiát, berfia ott ül majd Hatal­
Hatalmas jobbján ül, amint a Hatalmas jobb­ mas Istai jobbján."
és eljön az ég felhői­ ján ül, és eljön az ég fel­
ben." hőin."

Ez a mondás, amelyet Lukács rövidített formában közöl, két

elképzelést von össze, a messiás trónra emelését (Zsolt. 110:1),80
és dicsőséges megjelenését az idők végén (Dániel 7:13). Az esz-
khatologikus beszédhez hasonlóan, a Dánielből vett részlet itt is
a paruszia-motívum bibliai alapja.”1
Az em berfia formális összekapcsolása Dániel 7:13-mal a szi­
noptikusokban csak másodlagosjelenség, és aligha tulajdonítha­
tó magának Jézusnak. Mégis figyelemre méltó az, hogy önmeg­
határozásként való alkalmazása még ezen a szinten is megma­
rad. A történészre végül annak a dilemmának megválaszolása
hárul, hogy a Dániel 7:13-ra tett közvetlen utalások mint a való­
ban Jézustól származó homályos kijelentések mögötti jelentés
világos megfogalmazására tett kísérlet eredményei szerepelnek-e
a szövegben, vagy pedig másodlagos fejleményei az imént vizs­
gált formális idézeteknek.

79 A témát jól tárgyalja N. Perrin, Rediscovcring the Teachingofjesus, 173-181. o.

80 Vö. fent, 183-184. o.
S1 További vitához lásd N. Perrin, id. mű, 173-181. o.; NTS 12 (1965-1966),
150-155. o.; H. E. Tödt, The Són ofMan in the Synoptic Tradition, 33-36. o.

235
 3. A Dániel 7:13-mal közvetett kapcsolatban álló
e m b e r fia mondások

Az ebbe a kategóriába sorolható mondások közül mindössze egy

szerepel mindhárom szinoptikus evangéliumban: Márk 8:38
(Máté 16:27; Lukács 9:26):

„Mert ha valaki szégyell engem és az én beszédeimet e parázna

és bűnös nemzedék előtt, azt az ember fia szégyellni fogja,
amikor eljön Atyja dicsőségében a szent angyalokkal."

Meggyőző érvek hangzottak el amellett, hogy ez a logion egy,

a Lukács (12:8)82 által megőrzött, jellegzetesebben sémi eredetű
mondásból alakult ki:

„Ha valaki vallást tesz rólam az emberek előtt, az em berfia is

vallást tesz arról az Isten angyalai előtt."

Amennyiben ez a megállapítás helytálló, az következik belőle,

hogy az implicit utalás Dániel 7:13-ra későbbi hozzátoldás,
amely kronológiai mutató gyanánt került a szövegbe: visszaté­
résekor Jézus elveti majd a hűtleneket.
A Dániel 7:13-mal közvetett kapcsolatban álló mondások kö­
zül 6 az eszkhatologikus szövegrészekben található, és ezért a
Jézus halála utáni második eljövetelbe vagy parusziába vetett hit
függvénye.8’ Főként Máté az, aki erősen támaszkodik erre a
gondolatra, és ő az egyetlen evangélista, aki használja a pantszia
kifejezést.84 Több olyan mondásba is beleilleszti az ember fia
eljövetelének motívumát, amely mondásoknak eredeti értelmé­
hez ez nem tartozott hozzá,85és az eredeti parabolák közé beiktat
eszkhatologikus parabolákat is.86
Az ember fia formula fejlődésének végső szakaszában szoros
összefüggésbe kerül az idővel, vagyis azzal a pillanattal, amikor

82 N. Perrin, id. mű, 186. o.

S3 Máté 24:27,37,44 = Lukács 17:24,26; 12:40. Máté 24:30 = Lukács 17:22,30.
84 Máté 24:27,37,39.
85 Vö. Máté 16:28 és Márk 9:1; Lukács 9:27; Máté 19:28 és Lukács 22:30. Lásd
N. Perrin, id. mű, 16-17. o.
86 Vagyis a magvető: Máté 13:37,41; a juhok és a kecskék: Máté 25:31.

236
Jézus végleg kinyilatkozta tik; formálisan azonban ekkor is ön­
meghatározó kifejezés marad.

„Még végig sem járjátok Izráel városait, mire eljön az ember

fia."®

„De amikor eljön az ember fia, vajon talál-e hitet a földön?'1

Mivel kimutatható, hogy „az ember fia" nem volt axiomatikus,

prae-egzisztens, zsidó koncepció, arra a következtetésre kell
jutnunk, hogy a szinoptikus evangéliumokban az utalások „az
angyalok társaságában, a felhőkkel érkező ember fiá "-ra nem
egyebek, mint óvatos célzások „a keresztre feszítés után", a
messiás felmagasztalására és közelgő dicsőséges megnyilatkoz-
tására.
A közelmúltban terjesztették elő azt a feltevést, mely szerint
az eljövendő Bíró pa rus zia- im age -át megelőzte az az interpretá­
ció, amely Jézus feltámadását mint a Dánielnél (7:13) található
em berfia mennybemenetelét ábrázolta.8789 Bárhogyan legyen is, a
szinoptikus hagyomány egyetlen bizonyos alakjában, amely a
ránk maradt forma, a Dániel könyvéből vett kép mindig egy, a
felhőkön megtett, a föld felé (tehát lefelé) irányuló utazást jelenít
meg, az eredeti felemelkedés helyett.90

Az eddigieket összefoglalva elmondhatjuk, hogy az evangéliu­

mokban vagy ezeken kívül semmiféle utalás nincs arra, s főként
nincs bizonyítéka annak, hogy „az ember fia" kifejezést mint
címet használták volna. Sőt nincs olyan hiteles érv sem, amely
bizonyítani tudná, hogy a Dániel 7:13-ra közvetlenül vagy köz­
vetve utaló szöveghelyek bármelyikét vissza lehetne vezetni
magára Jézusra. A feltehetően, sőt nagy valószínűséggel eredeti

87 Máté 10:23. Vö. Márk 9:1: „...vannak az itt állók között némelyek, akik nem
ízlelik meg a halált addig, amíg meg nem látják, hogy az Isten országa eljött
hatalommal."
88 Lukács 18:8; vö. Lukács 21:36.
89 Lásd N. Perrin, id. mű, 175-176. o.
90 Csak a negyedik evangélium jósolja meg a földről az égbe vezető utazást.
Vö. János 6:62; 3:13-14. Lásd még 1:51. Meg kell jegyeznünk, hogy ezektől a
szöveghelyektől eltekintve ez a gondolat csak két másik helyen fordul elő esz-
khatologikus szövegösszefüggésben (5:27; 6:27).

237
kijelentések függetlenek Dániel könyvének 7. fejezetétők s ezek­
ben, az arámi szóhasználatnak megfelelően, a beszélő félelem­
ből, visszafogottságból vagy alázatból mint emberfiara utal ön­
magára. Úgy tűnik fel, hogy a Dániel-idézeten (7:13) alapuló
midrás segítségével Jézus apokaliptikus beállítottságú tanítvá­
nyai ezt a semleges beszédmódot „eszkhatologizálták".
A mai Újszövetség-kutatás rengeteg energiát, tudást és tintát
fordított erre a témára, végül szinte semmiben sem sikerült
megegyezésre jutni, kivéve azt, hogy az emberfia alapvető jelen­
tőségű cím. A jelen vizsgálódás során levont következtetés azért
különbözik oly lényegbevágóan a fenti megállapítástól, mert az
eddigiektől eltérő kérdéseket tesz fel. Mert ha rossz irányból
közelítünk meg egy problémát, óhatatlanul egyre több rossz
választ kapunk. Ebből a szempontból szórakoztató olvasmányul
szolgálhat Paul Winter recenziójának iróniája Norman Perrin
Rediscovering the Teaching ofjesus (Jézus tanításának újrafelfede­
zése) című művéről:

Ha a szinoptikus evangéliumokban található Ember fia mon­

dások Perrin által adott magyarázata helytálló, és ezt Vermes­
nek ... a „bar nas(a)” kifejezés zsidó arámiban való nyelvi ha
sználatáról szóló tanulmánya is alátámasztja, akkor a mítosz
eredetét nem Iránban és nem Júdeábán kell keresnünk, de még
csak nem is Ugaritban, hanem a német egyetemeken.91

EXCURSUS V.
A FELHŐ MINT ÉGI KÖZLEKEDÉSI ESZKÖZ

Korábban amellett érveltünk, hogy a Dánielnél (7:13) megjelenő,

a felhőkkel együtt közeledő, „az emberfiához hasonló" alak moz­
gása felfelé (az ég felé) irányul.92 Úgy tűnik fel, hogy ez az
elképzelés meglehetősen elterjedt volt. Mózes is egy felhő vitte
fel az Istenhez, és végül jutott el így a mennyországba.

91 P. Winter, Deutsche Literaturzeitung 89 (1968), col. 784. A téma legfrissebb

átfogó tárgyalását lásd C. Colpe, „ho huios tou anthropon", TDNT VIII (1972),
40CM177. o.
92 Vö. fent, 170. o.

238
 Mózes a felhőben emelkedett fel, a felhő rejtette el, és a felhő
szentelte fel.93

Amikor Mózes készen állt arra, hogy felemelkedjék, leszállt

egy felhő és megállt előtte... És a felhő betakarta Mózest, és
felvitte őt.94

Az Újszövetség leírása a mennybemenetelről ugyanezt a fel­

felé irányuló mozgást tanúsítja:

Szemük láttára felemeltetett, és felhő távolította el őt a szemük

elől.95

Ugyanígy, felhőkön fognak elragadtatni a keresztény hívők is,

élők és holtak egyaránt, hogy a levegőben találkozzanak Krisz­
tussal (1 Thessz. 4:16). Az individuális égi közlekedésről hasonló
elképzelését tartalmaz Exodus 19:4. Targuma is, amely leírja,
hogy Izráel gyermekeit Isten nem „sasszárnyakon" viszi majd
fel, hanem „felhőkön", vagy „kis felhőkön", vagy „Jelenlétem
felhőiben".96
Bár Dániel 7:13 kitűnő szentírási alapul szolgálhatott volna a
Jézus feltámadásával - és még inkább a Jézus mennybemenete­
lével - kapcsolatos keresztény hithez, közvetlen felhasználása
csak egyetlen szövegösszefüggésben bizonyítható: a föld felé
irányuló utazásnál a paruszia alkalmából. Az evangéliumok itt
megelőlegezik a rabbinikus irodalom doktrínáját az előzőleg az
égben elrejtett messiás kinyilatkoztatására és eljövetelére vonat­
kozóan.97 A legszembetűnőbb párhuzamot, többek véleménye
szerint, Exodus 12:42 töredékes Targumának nyomtatott szöve­
gében találjuk, ahol peszah utolsó éjszakáján Mózest és a mes­
siás-királyt „felhők tetején viszik". A mellékmondat megfogal­
mazása azonban meglehetősen nehézkes, így a Targum Neofiti-
ben található alternatív olvasat, amely egyszerűen kihagyja a

93 bioma 4a.
94 PR 20:4. Ugyanez a kép adja, megfelelőképpen átalakítva, Josephusnak a
Mózes végső elmeneteléről szóló beszámolóját (Ant. 4 ,326).
95 A Csel. 1:9. Vő. Jelenések 11:12. További példákhoz lásd G. H. Boobyer, Sí
Mark and the Transfiguration Story (T. & T. Clark, Edinburgh, 1942), 83. o.
96 Lásd Pszeudo-Jonathan, Fragm. Targ. és Targ. Neofiti.
97 Lásd fent, 179-181.0.

239
felhőket, sokkal emelkedettebbnek hangzik: a messiás (a jó pász­
tor) „vezeti majd a nyájat".98
Az igazsághoz azonban hozzátartozik az is, hogy néhány
újszövetségi szakasz Krisztusnak nemcsak felemelkedéséről
vagy leereszkedéséről beszél, hanem visszatéréséről is.

„Ez a Jézus, aki (felhőben) felvitetett tőletek a mennybe, úgy

jön el, ahogyan felmenni láttátok őt a mennybe."99

A negyedik evangélium Jézus megjelenését a földön mint a

mennyből való leszállást, ellenkező irányú utazását pedig mint
mennybemenelt ábrázolja.

„Nem ment fel a mennybe senki, csak az, aki a mennyből szállt
le, az emberfia."100

„Hát ha majd meglátjátok az ember fiát felmenni oda, ahol

előzőleg volt?"11"

A kereszténység tehát a dánieli álomban szereplő egyetlen

felfelé irányuló utazás képéből hármas teológiai sort fejlesztett
ki: (1) lefelé irányuló utazás (testté válás); (2) felfelé irányuló
utazás (feltámadás, mennybemenetel); (3) második lefelé irá­
nyuló utazás (paruszia).

EXCURSUS VI.
VITA AZ EMBER FIA KIFEJEZÉS
CIRCUMLOCUTIÓKÉNT VALÓ HASZNÁLATÁRÓL

Az ember fia kifejezésnek a zsidó arámiban való használatával

foglalkozó korábbi tanulmányom, mely eredetileg előadásként
hangzott el egy oxfordi újszövetségi konferenciája 1965 szeptem­
berében, majd 1967-ben nyomtatásban is megjelent Matthew
Black, An Áramaié Approach to the Gospels and Acts című könyve

98
Vö. Scriplure and Tradition, 217. o., 1. jegyzet.
99
Ap. csel. 1:11.
100
János 3:13.
101
János 6:62.

240
3. kiadásának külön függelékeként, két alapvető következtetésre
jutott. Tagadja a címként való használat meglétét, és példákkal
is bizonyítja a bar nasa circumlocutióként való használatát. Mivel
e vélemény két része független egymástól, a bírálóknak észre
kellett volna venniük, hogy az egyik tétel kritikája nem semmi­
síti meg a másikat is. Annak is nyilvánvalónak kellett volna
lennie, hogy kifejezetten a teológusok kötelessége annak bizo­
nyítása, hogy az emberfia cím.
Ez az utóbbi mozzanat mindenki figyelmét elkerülte, részben
mert későbbi megvitatás tárgyául volt félretéve annak bizo­
nyítása, hogy Dániel, valamint Henoch 1. és Ezra 4. könyvei az
ember fia kifejezést nem mint címet használják,102 s ezt egyelőre
becsületszóra kellett elfogadni, részben azonban azért, mert ak­
koriban szükségét érezték annak, hogy rendkívül gyorsan rea­
gáljanak tudományos szempontból „nem orthodox" tételeimre.
Több monográfia és tanulmány már a szerkesztés végső stádiu­
mában vagy éppen nyomdában volt, amikor bar r/űSíi-támadá-
som híre elterjedt, s mivel már a tanulmány megjelenése előtt
(1966-tól kezdődően) számos előzetes különnyomat forgott köz­
kézen, gyorsan új védelmi vonalat kellett kiépíteni.
Teljesen váratlanul ért azonban az, hogy Matthew Black, mi­
után rábeszélt arra, hogy tanulmányomat könyvében megjelen­
tessem, úgy döntött, hogy a dolgozatomat bírálatával megtoldva
jelenteti meg. Kijelentette ugyan, hogy a tanulmány „világos és
meggyőző", ez mégsem akadályozta meg abban, hogy, újabb
bizonyítékok felmutatása nélkül, felújítson egy közel 22 éves
tézist, mely szerint a kifejezést Jézus önmagára vonatkozó uta­
lásként használja, s ennek „eszkhatologikus színezete" van.103104
F. H. Borsch, akinek The Són of Mán in Myth and History (Az
ember fia a mítoszban és a történelemben) című műve 1967-ben
jelent meg, miután futó pillantást vetett az egyik előzetes külön­
nyomatra, vonakodva elismerte, hogy az arámi kifejezést „talán
(de csak talán)" mint „első személyű circumlocutiót" is használ­
ták, azonban úgy találta, hogy egyik példám sem ad „egyértelmű
szemléltetést".04

102 Id. mű, 328. o., 1. jegyzet.

103 Uo. 328-330. o.
104 Id. mű, 23. o., 4. jegyzet.

241
 Joachim Jeremiás105volt az első szerző, aki megfelelő érvekkel
alátámasztott kritikát terjesztett elő, s fejtegetéseim legfőbb fo­
gyatékosságát abban látta, hogy egybemosom „az az ember"
(halni gabra) idiómát „az emberfia" kifejezéssel. Jeremiás szerint
a hahu gabra („az az ember") kizáró jelentése: „én" és senki más,
az emberfia viszont általános terminus, melynek jelentése magá­
ban foglalhatja a beszélőt is. Ezzel az ellenvetéssel részben már
foglalkoztunk a circumlocutio jellegű beszédben eleve meglévő
double entente alkalmából.106107Ami pedig azt az állítást illeti, hogy
a hahu gabra („az az ember") jelentése pontosan körülhatárolt, ez
nem felel meg a tényeknek. Éppen a kifejezés lényegi ellentmon­
dásossága miatt válik időnként elengedhetetlenné, hogy a szö­
vegösszefüggést aprólékos elemzésnek vessük alá, mielőtt meg­
határoznánk, hogy a kifejezés „én" vagy „te" jelentésben szerepel.
Vegyük például azt a beszámolót, amely szerint amikor Johanan
ben Zakkaj a „Vive Domine Imperator" szavakkal köszöntötte Ves-
pasianust, ekkor még Nero császár hadvezérét, a jövendőbeli csá­
szár így válaszolt: „Ha az uralkodó ezt hallaná, megölné azt az
embert." 07Ebben az esetben „az az ember" vonatkozhat Johananra
(= „te"), akit Nero halálra ítélne, amiért vetély társát uralkodóként
üdvözli. De ugyanígy vonatkozhat Vespasianusra is („én"), akit
megvádolhatnak azzal, hogy a trónra tör.108
J. A. Fitzmyer álláspontjaeléggékülönös. Legfontosabb követ­
keztetéseim helyességét teljes egészében elismeri ugyan;109 kije­
lenti azonban, hogy érveim helytálló pontjai az Újszövetség
kutatása szempontjából irreleváns szövegekre támaszkodnak.
Fitzmyer felfogása azt jelenti, hogy az i. sz. I. századnál későb­
bi arámi szövegek a filológiai összehasonlítás eszközeként
nem alkalmazhatók: vagyis, a rabbinikus irodalmat kérjük
mellőzni!
Ideális esetben ez a megkötés elfogadható lenne, ti. akkor, ha
rengeteg arámi szöveg állna rendelkezésünkre az i. sz. I. század­
ból, amely szövegek bemutatják a megfelelő szókincset, stílust

105 ZNW58 (1967), 165. o., 9. jegyzet. Lásd még Nezv Testament Theology I (SCM
Press, London, 1971, és Scribner, New York), 261. o., 1. jegyzet.
106 Vö. fent, 165.0.
107 Lám. R. 1:5,31.
108 Az „én" és az „emberfia" szavak ekvivalenciájával kapcsolatos félreértés
húzódik meg R. Le Déaut értékes áttekintése mögött is, Biblica 49 (1968), 397-399. o.
109 CBQ 30 (1968), 427.0.

242
és nyelvi szerkezetet. Ha például rendelkezésünkre állnának az
Újszövetséggel egy időben és ugyanabban a dialektusban írt
arámi evangéliumok, nyugodtan félretehetnénk az egy-két szá­
zaddal később írásba foglalt rabbinikus iratokat. Sajnos nem
vagyunk azonban ilyen szerencsés helyzetben. Mindamellett
persze elképzelhető, hogy az evangéliumokat kronológiailag
megelőző arámi forrás nem lenne ugyanúgy megfelelő, mint az
evangéliumoknál később íródott szöveg. Ki tudná megmondani,
hogy egy i. sz. 150-ben használt arámi kifejezés áll-e közelebb az
Újszövetség mögött meghúzódó arámihoz, vagy az i. e. 100
körül leírt qumráni arám i?"0
Fitzmyer másik ellenvetése az, hogy egy qumráni idézetet
kivéve az általam használt szövegek nem megfelelők, s nemcsak
általában a datálásuk miatt, hanem azért sem, mert az a forma,
amelyben a nas („ember") szerepel, egyértelművé teszi, hogy a
kifejezés újabb fejlemény, ugyanis a szó a korábbi szövegekben
az enas vagy enos alakban található meg. Ő tehát arra a következ­
tetésre jut, hogy „a szókezdő alef hiánya ... a kifejezés késői
voltának jele". 1 Ha azonban a saját maga által felállított sza­
bálynak megfelelően járna el, hamarosan szembe találná magát
egy problémával. Amennyiben kortárs avagy korábbi források
alapján kellene megmagyaráznia a Lazar(us) név újszövetségi
alakját, rá kellene jönnie, hogy az i. sz. I. századi szövegek: a
Murabbaat-völgyben előkerült válólevél és egy jeruzsálemi
csontládika (ossuarium) felirata, a nevet Eleázárnak írják, alefíel
a szó elején.112 A Lázár alak az Eleázárból származik a szó eleji
alef elhagyásával, ugyanúgy, mint ahogy a nas is az enas rövi-
debb alakja. Nagyon jól tudjuk azonban, hogy a szó eleji guttu-
rális elhagyása a galileai arámi nyelvjárás jellegzetessége, és,
jellemző módon, a jeruzsálemi, vagyis galileai Talmud gyakran
használja az Eleázár és Eliezer nevek csonka formáját, a Lázárt
vagy a Liezert.11’ A galileai Bét Seárim temetőjében a görög-zsidó
feliratok szintén tanúsítják a Lázár, sőt Láze rövidített alakok

110 Fitzmyer tézisének illogikus volta nem kerülte el Morfon Smith kritikai
éleslátását; lásd /BI.90 (1971), 247. o.
111 CBQ 30 (1968), 420,426-427. o.
112 J. T. Milik, D/DII, 104. skk.; Gli scavi dél „Dominus Flevit" I (Tipográfia dei
PP. Franciscani, Jerusalem, 1958), 92. o.
llj Nem így a qumráni Genesis Apocryphon 22:34: Eliezer!

243
használatát.114 A nas szó alef nélküli írásmódja tehát semmit sem
von le a véleményünk szerint Jézus által beszélt arámi dialektus­
sal kapcsolatos bizonyíték értékéből, sőt inkább megerősíti azt.
Rögzítenünk kell talán azt is, hogy az az Újszövetség-kutató,
aki az új arámi adatok megvilágításában elsőként értékelte át
saját véleményét az ember /iá-problémáról, nem más, mint a
nyolcvanas éveiben járó, fiatalos és fáradhatatlan C. H. Dodd.115

114 M. Schwabe - B. Lifshitz, Beth She'arim II, no. 177, 73. o.; no. 93, 34. o. -
Josephusnál egy családi eredetét tekintve ismeretlen Lázár szerepel (BJ 5,567),
ugyanakkor azonban 22 bibliai és kortárs személyiség az Eleázár néven fordul
elő. Vő. A. Schalit, A Complete Concordtmce lo Flavius Joseplius, Suppl. I (Brill,
Leiden, 1968), 4 2.0.
115 Lásd The Founder ofChristianity, 110-113,178. o., 25. jegyzet. Vö. még T. A.
Burkill, New Light on the Earliest Gospel (Cornell University Press, Ithaca and
London, 1972), 36. o., 27. jegyzet.

244
 VIII. JÉZUS, AZ IS T E N F IA

Tény, hogy az Újszövetségben Jézust gyakran nevezik az Isten

fián ak. Ugyanígy tény az is, hogy még az evangéliumok nem
keresztény olvasói is hajlamosak arra, hogy akarva-akaratlanul
az egyházi tanítás hatása alatt az Isten fia címet az istenség
fogalmával azonosítsák. A kereszténységen belül és kívül egy­
aránt, akár a hit szerves részének tekintik, akár nem, él az a
feltevés, hogy amikor az evangélisták Jézusra alkalmazzák ezt a
kifejezést, ezzel elismerik, hogy Jézus egyenlő az Istennel. Va­
gyis, tudatosan vagy nem, az a tendencia érvényesül, hogy a
korai keresztény iratokba, és ezen túl, a zsidó talajon kifejlődött
hagyományba,beépüljön a niceai zsinat legerősebben nem zsidó
doktrínája: „Jézus Krisztus, Isten egyszülött fia . .. Isten az Isten­
tő l... aki az Atyával egylényegű."
Ahhoz, hogy ezt a legfontosabb krisztológiai címet körültekin­
tően megvizsgálhassuk, fel kell tennünk és meg kell válaszol­
nunk a szokásos exegétikai, történeti és kronológiai kérdéseket.
Kimutatható-e a rendelkezésünkre álló újszövetségi szövegek
alapján, hogy Jézus azt állította önmagáról, hogy ő az Isten fia?
Elfogadták-e ezt, és megerősítették-e őt ebben közvetlen tanítvá­
nyai? Lehetséges-e vajon, hogy az elnevezés a hívek második
nemzedéke körében, a palesztinai kereszténységben vagy a hel­
lénista zsidó-kereszténységben jött létre? Végül, fel kell tennünk
azt a kérdést is, mit jelentett az elnevezés eredetileg, s ez a
jelentés módosult-e lényegesen, amikor a zsidó közegből átke­
rült a nem zsidó hellénista világba?
Kezdjük az első kérdéssel. Ha elfogadjuk azt az elméletet,
hogy Jézus elutasította a „messiás, az Isten fia" elnevezést Péter
vallomása alkalmával és a főpap kérdésére válaszolva,1akkor a
szinoptikus evangéliumokban nincs semmi jele annak, hogy

1 Vö. fent, 189-190. o.; Jézusnak a főpaphoz intézett állítólagos válaszához lásd
190-192. o.

245
jogot formált volna erre a magasztos kapcsolatra. Azok a szer­
zők, akik azt az álláspontot képviselik, hogy Jézus „Isten fiának"
tartotta magát, abban az értelemben, hogy kiemelkedik a többiek
közül,2 kénytelenek az elnevezés fejlődésének minden kétséget
kizáróan legkésőbbi fázisát jelentő formára hivatkozni, ti. arra,
hogy „a Fiú" szó „az Isten fia” kifejezés helyett áll,345és azt a
látszatot kelteni, hogy ez a történetileg autentikus forma. Né­
hány konzervatív szerzőt kivéve azonban minden nyitott gon­
dolkodású Újszövetség-kutató, felekezeti hovatartozásra való
tekintet nélkül, vonakodik ettől a következtetéstől.
Említsünk meg néhányat a közelmúlt tudományos vélemé­
nyeiből. B. M. F. van Iersel elismeri, hogy Jézus soha nem utalt
önmagára mint Isten fiára,* C. K. Barrett pedig habozás nélkül
kijelenti, hogy az istenfiúság doktrínája semmi szerepet nem
játszott Jézus nyilvánosság előtti megnyilatkozásában.'’ H. Con-
zelmann, miután megjegyzi, hogy ez az elnevezés soha nem
szerepel elbeszélő szövegben, hanem mindig csak hitvallások­
ban, aprólékos vizsgálódásai nyomán arra a következtetésre jut,
hogy történeti szempontból egyetlen példa sem állja meg a
helyét, és „a rendelkezésünkre álló szövegek szerint Jézus nem
használta ezt a címet".67
Az Újszövetség kutatói, Bultmann nyomdokain járva, két sza­
kaszt különböztetnek meg az Isten fia -koncepció fejlődésében.
Az első szakasz a palesztinai közösséghez kötődik, ahol a király
isten fiává fogadásának ókori keleti formuláját: „Te vagy az én
fiam", Jézusra, mint a messiás-királyra vonatkoztatták. A fejlő­
dés második szakaszát a nem zsidó keresztény egyház tanítása
képviseli. Az Isten fia kifejezés zsidó értelme itt lényegi jelen­
tésváltozáson ment keresztül, s ezentúl már nem Jézus szerepé­
nek megjelölése lesz, hanem Jézus természetére utal. Ez az elkép­
zelés a klasszikus mitológia istenségeinek hősiességről és szaba­
dító tettekről ismert félig isten, félig ember leszármazottai ana­
lógiája nyomán alakult ki.

2 V. Taylor, The Nantes of jesits, 65. o.

3 Márk 13:32; Máté 11:27; Lukács 10:22.
4 „Dér Sóim" in densynoptischen lesusworten (Brill, Leiden, 1961), 183. o.
5 Jesns and thc Cospel Tradition, 25-27. o.
6 Att Outline of the Tlteologi/ of tlie New Testament, 128-129. o.
7 Tlwologic des Netten Testamcnts, 53. o. Vő. azonban G. Dalman ellenvetéseivel,
Dic Worte festi, 223. o.

246
 Ferdinand Hahn véleménye szerint az Isten fia fogalom mes-
sianisztikus és hellénisztikus elemeinek összeolvadása három
szakaszban ment végbe. Először a „húsvét utáni" palesztinai
közösségben használták mint egy olyan messiásnak a címét,
akinek földi küldetése véget ért, s akit Isten a fiaként fogadott és
ültetett trónszékre az égben. A fejlődés következő fokán a hellé­
nista zsidó-kereszténység, Jézus égi léte helyett földi élete felé
fordulván, Jézust természetfeletti képességgel felruházott csoda­
tévőnek és gyógyítónak tekintette, aki Isten közvetlen beavatko­
zása következtében fogant meg egy szűz méhében. Végül pedig
Jézus istenfiúságát főként mint az apoteózis, az öröktől fogva
létezést implikáló istenné nyilvánítás és a fogantatásában Isten­
nek tulajdonított szerep következtében testi apa-fiú kapcsolat
eredményét ismeri el.‘s
Célunk az, hogy tovább menjünk az Isten fia terminus tartal­
mának vizsgálatában, valamint hogy új szempontból világítsuk
meg a kifejezés eredeti jelentését. Ennek érdekében megkeressük
a párhuzamokat a judaizmusban, a bibliai és poszt-biblikus
judaizmusban egyaránt, és a görög-római világban is, és kuta­
tásunkat az evangéliumok adatainak megvilágításával egészít­
jük ki. Mintegy függelékül megvizsgáljuk azt a jelenséget, hogy
Jézus rendszeresen „Atyám"-ként szólítja meg az Istent, vagy
ezt az elnevezést használja, amikor az Istenről beszél. Az
utolsó excursusban a szűztől születés problémájával foglalko­
zunk majd.

A) AZ ISTENFIÚ FOGALMA
AZ INTER-TEST AMENT ÁLIS VILÁGBAN

l. A z Ószövetség öröksége

Az Isten fia kifejezést, illetve az Isten szavaiban a „fiam" megszó­

lítást olyan gyakran és intenzíven vizsgálták eddig is, hogy
elegendő, ha itt csak röviden vázoljuk az általánosan elismert
tényeket.1’

s Tlm Titles of /estis in Christology, 284-307. o.

9 A téma legutóbbi teljes tárgyalásához lásd TDNTVIII (1972), 340-362. o.

247
 A Biblia az Isten fia három típusát említi: (a) égi vagy angyali
lények;10 (b) izráeli személyek vagy Izráel népe mint olyan;11 és
(c) Izráel királyai. Az első két kategória és a kifejezés újszövetségi
használata között semmiféle összefüggés nincs; az orthodox
kereszténység sohasem tekintette Jézust angyalnak, s a bármely
zsidó férfit megillető fiú státusa sem adta volna meg Jézusnak
az evangéliumok szándéka szerinti megkülönböztető rangot. A
kutatók figyelme tehát kizárólag a harmadik kategóriára össz­
pontosult: az Isten ezzel a megszólítással fordul Dávidhoz és
általában Izráel uralkodójához.

„Atyja leszek, és ő a fiam lesz."12

Kihirdetem az Úr végzését.
Ezt mondta nekem: „Az én fiam vagy!
Ma nemzettelek téged!"13

Úgy nevez majd engem: „Atyám vagy. . .

Én pedig elsőszülöttemnek teszem meg őt,
a legfensőbbnek a föld királyai között.14

A kutatók azzal érvelnek, hogy a királyi istenfiúság e gondo­

lata magyarázza meg azt, hogy az idők végén a címet a messiás­
királyra ruházzák át. Sőt általánosan elfogadott az a vélemény,
hogy a fent idézett három szöveghely, és különösen a 2. zsoltár­
ból vett idézet, központi és meghatározó szerepet játszott a
poszt-biblikus messiásgondolat kialakulásában.

2. Poszt-biblikus judaizmus

A kifejezésnek a kutatók által figyelembe vett alkalmazásai kö­

zül kettő különös figyelmet érdemel, ezek ugyanis már az Ószö­
vetségben megkezdődött változásokat visznek tovább. Bár min­

10 Gén. 6:2,4; Deut. 32:8; Zsolt. 29:1; 89:7; Dán. 3:25.

11 Exod. 4:22; Jer. 31:20; Hós. 11:1; Deut. 32:5-6,18-19.
12 2 Sám. 7:14.
13 Zsolt. 2:7.
14 Zsolt. 89:26-7 (27-8).

248
den zsidó férfit az Isten fián ak mondta, a címet mégis egyre
inkább az igaz emberre alkalmazták, különleges jelentésben pe­
dig az igaz emberek közül a legigazabbra, a messiásra, Dávid
fiára.

(a) Az igaz ember

Az Ecclesiasticus szerzője, Ben Szira a társadalmi felelősségről

szóló intő beszédének befejező szakaszában a mások iránti fi­
gyelmességre inti olvasóit:

Légy atyja az apátián árváknak,

és férje az özvegyeknek,
és Isten a fián ak hív téged,
és megkönyörül rajtad,
és felhoz téged a mélységből.u

A Salamon bölcsessége szerzője semmond mást, amikor leírja,

hogyan beszélnek az igaz emberről a bűnösök:

Győződjünk meg szavainak igazságáról, nézzük meg, mi tör­

ténik majd vele végezetül; mert ha az igaz ember az Iste?ifia,
Isten kiterjeszti feléje kezét, és megmenti őt az ellenség karmai
közül.16

A Jubileumok könyvében Isten így szól a körülmetélt szívű és

a szentlélektől eltelt izraeliekhez:

„Én leszek atyjuk, és ők lesznek az én fiaim. És mindnyájukat

az élő Istenfiainak fogják nevezni, és minden angyal és minden
lélek tudni fogja, ... hogy ezek az én fiaim, hogy én vagyok
atyjuk az egyenességben cs igazságosságban, és hogy szere­
tem őket."1'

5 Ben Szira 4:10 (héberül). A görög változat így hangzik: „Olyan leszel akkor,
mint a Legmagasabbfia, és Ő majd anyádnál is jobban szeret téged."
16 Soph. Sál. 2:17-18.
17 Jub. 1:24-5.

249
 A messiás napjairól szóló leírásban Salamon 17. zsoltárának
szerzője a jóságot azonosnak tekinti azzal, hogy valaki Isten fia.

És összegyűjti a szent népet, akiket igazságosságban vezet

m ajd... És nem hagyja, hogy továbbra is köztük lakozzék az
igazságtalanság, nem él majd köztük senki olyan ember, aki
ismeri a gonoszságot, mert ismerni fogja őket, hogy ők mind
az Istenükfiai.™

A fenti példák alapján azonban nem kell azzal számolnunk,

hogy az Isten fia metafora általánosan használt lett volna az
inter-testamentális judaizmusban. A holt-tengeri irodalomban
eddig kiadott szövegei között egyetlen példát sem találunk rá.
Ezek az angyali lényekre mint „az ég fiai"-ra utalnak,19 s a
közösség tagjai „az O (illetve „Te", azaz Isten) igazságának fia",20
„az O (vagy „Te") szereteted fiai,21és nem egyszerűen „Isten fiai".
Az apokrif és pszeudepigráfikus irodalomban divatos moralizáló
hang, amelyben az Istenfia = igaz ember, megjelenik Philónnál és
a rabbinikus irodalomban is, külön utalással azokra, akik hűsé­
gesek maradnak az isteni parancsolatokhoz. A Deuteronomium
egyik helyéhez (13:19 és folytatólagosan 14:1): „Ha hallgatsz az
Úr szavára, és megtartod minden parancsolatát,... és azt cselek-
szed, amit helyesnek tart Istened, az Úr: ... Ti az Isten fiai vagy­
tok. ..", Philón, kommentárjában, a következőképpen értelmezi Isten
szavait:

Ezen ígéretemet megerősíti a Törvény, amikor azt mondja,

hogy akik azt teszik, „ami helyes" a természet számára, és ami
„jó", azok az Isten fiai.22
Akiba viszont kijelenti:

18 Ps. Sál. 17:27-7 (28-29); vö. 13:8 (9); 18:4.

19 IQ Ser. 11:8; IQ Hód 3:22, etc. Vö. DSSE, 93. és 158. oldalak.
20 IQ Milh. 17:8; IQ Hód. 6:29-30; 7:29-30; 9:35, etc. Vö. DSSE, 146,171,175. és
182. oldalak.
21 IQ Hód. 4:32-33; 11:9; Vö. DSSE 164. és 186. oldalak.
22 De specialibus legibus, 1,318. Vö. F. H. Colson, Pliilo (Loeb) VII (Heinemann,
London, 1958), 622. o., a kérdéses sztoikus terminológiához. Philón ezen a ponton
eló'revetíti azt a rabbinikus felfogást, hogy az erényes ember, aki Ábrahám
példáját követi, olyan, mint az, aki „atyjaként az Istent jegyezte be, és az Ő fia lett
örökbefogadás által" (De sobrietate 56).

250
 Szeretetben vannak az izráeliek, mert az Isten fiain ak nevezik
őket. Az irántuk érzett még nagyobb szeretet folytán azt
mondják nekik, hogy Isten fiainak nevezik őket; amint írva
van: Ti Istenetelcnek, az Ú rnak fiai vagytok. (Deut 14:1. )23

Rabbi Lázár (Eleázár ben Pedath), az i. sz. III. század közepén

működő mester, a jeruzsálemi Talmudban teljes részletességgel
kifejti a régi doktrínát.

Amikor az izráeliek végrehajtják a Szent, legyen áldott, akara­

tát, fiain ak mondják őket; de amikor nem ezt teszik, nem
mondják őket/iáinak.2'1

A fenti megállapítások alapján csábító lenne az a következte­

tés, hogy minél aprólékosabban betartotta egy zsidó az előíráso­
kat, annál közelebb került ahhoz, hogy Isten fia legyen, s a
maradéktalan engedelmesség elvezet a tökéletes fiúsághoz, ám
bármennyire logikus is ez az érvelés, semmilyen konkrét bizo­
nyíték nem támasztja alá.25

(b) A messiás

Mint többször is utaltunk rá, a Biblia alkalmanként Isten fián ak

nevezi Izráel királyát. S bár az illető szöveghelyek, és főként a 2.
zsoltár (2:7) és Sámuel 2. könyve (7:14) eredetileg az éppen
trónon ülő uralkodóra utaltak, később a jövendő dávidi uralko­
dóra, a messiásra vonatkoztatták őket. A rabbinikus gondolko­
dásra jellemző sajátos okok folytán azonban az a törekvés érvé­
nyesült, hogy a bibliai idézetekben is mellőzték az Isten fia kife­
jezést mint önálló krisztológiai címet.

23 mAb. 3:14.
24 jKid. 61c.
25 Ezzel kapcsolatban is idézhetjük Philónt: „Ha van olyan, aki most még
méltatlan arra, hogy az Isten fiának nevezzék, igyekezzék elfoglalni helyét Isten
elsőszülöttje, az Ige (Logosz), az angyalok öregje, a főangyal körében, mintha
(méltó) volna" (De confusione linguarum 146). Ezt az lgeparexcellencc fiú voltával
kapcsolatos alexandriai spekulációt azonban nem tekinthetjük elterjedtnek, sőt
nem hagyott nyomot a judaizmus főáramlatán sem.

251
 Gustaf Dalman, aki először mutatott rá erre a jelenségre, csak
részben tulajdonította ezt a 2. zsoltár keresztény interpretációjá­
val szembehelyezkedő zsidó felfogásnak. Dalman úgy vélte, hogy
a jelenség legfőbb oka abban rejlik, hogy a rabbinikus gondolko­
dástól idegen az olyan nem egyértelmű kifejezés használata, mint
az Istenfia. Ez megmagyarázhatja azt is, hogy a 2. zsoltárnak a zsidó
messianizmusban még a korai időkben, amikor az Istenfia mégnem
számított általánosan használatos címnek, sem volt különösebb
jelentősége.2'’ Dalman álláspontját újrafogalmazva E. Lohse még
1967-ben is azzal érvelt, hogy Henoch 1. könyvében (105:2) a
messiást „fiam"-nak nevező szöveg nem autentikus, hanem etióp
betoldás, amely a görög Henoch-könyvből egyébként hiányzik,
továbbá, hogy Ezra 4. könyvében2627 a párhuzamos kifejezés, a „fi­
am" nem szó szerint értendő, mivel ez a héber/görög eredetiben
lévő „szolgám" kifejezésre megy vissza.28
A rendelkezésünkre álló qumráni kéziratok nem befolyásolják
lényegesen a döntést, bár a szövegekből úgy látszik, hogy az
Isten fia gondolat központi helyet foglalt el a holt-tengeri szekta
messianisztikus nomenklatúrájában. E tekintetben két döntő
fontosságú szöveg van a dokumentumok között, s közülük a
jelentősebb a 4. számú qumráni barlangban talált florilegium
részét képező „A végső napok kommentárja". Itt a Sámuel 2.
könyvéből (7:11-14) kiragadott részleteket a 2. zsoltár, sajnos,
erősen megrongálódott, exegézise követi.

2 Sámuel 7
Az Úr kijelenti neked, hogy házat épít neked. Felemelem a te
magodat utánad, és megerősítem trónját [örökre]. Én leszek
az apja, és ő az én fiam lesz.

Ő a Dávid sarja, aki a Törvény Értelmezőjével együtt támad,

[hogy uralkodjék] Cionban az idők [végén]. . .
2. zsoltár
[Miért] [tombolnak] a nemzetek,
és miért elmélkednek a népek [hiábavalóságon]?

26 Die Worte festi, 223. o.

27 4 Ezra 7:28; 13:22,37,52; 14:9.
28 TD N TVIII, 361. o.

252
 [A föld uralkodói felkelnek], és az előkelők együtt tanácskoz­
nak az Úr és az [ő messiása] ellen.
E kijelentés értelmezése a [nemzetek királyaira] vonatkozik,
akik Izráel kiválasztottjai [ellen törnek] az utolsó napok­
ban...29

A második és sokkal ellentmondásosabb szöveghely a Messi­

ási Szabályzatban található. Az editio princeps szerint a kézirat a
következő olvasatot adja:

Ez a hírnév férfiai, akiket a közös tanács gyülekezetének ne­

veznek, ülésének rendje amikor [Isten] a messiást nemzi.311

Nyilvánvaló, hogy a kifejezés ebben a formájában: „amikor

[Isten] a messiást nemzi", értelmetlen, hacsak a messiás nemzé­
sét nem metaforaként használják Izráel királyi megmentőjének
nyilvános kijelölésére. Nincs azonban bizonyíték, amely ezt iga­
zolná; eltekintve a gondolat előképétől (Zsolt 2:7): „Az én fiam
vagy! Ma nemzettelek téged!", a qumráni szöveghely az egyet­
len példa. Ebben a helyzetben tehát jó okunk van arra, hogy
kétségbe vonjuk a kézirati szöveg megfejtésének helyességét.
Mivel 1952-ben, röviddel azután, hogy bekerült a Palesztina
Régészeti Múzeumba, láttam a töredéket, tanúsíthatom, hogy
már akkor is szinte olvashatatlan volt. Állapota valószínűleg
semmit sem javult az azóta eltelt évek során. Jellemző, hogy a
szöveg szerkesztője az „Isten vezet" (YWLYK) kifejezést felcserélte
az „Isten nemz" (YWLYD) kifejezésre. Azóta több más olvasatot is
javasoltak, ám ezek jelentése többnyire lényegtelen az Isten fia
probléma szempontjából.'’1Röviden szólva, kijelenthetjük, hogy
ez a szöveghely már önmagában is túl problematikus ahhoz,
hogy alapot nyújtson további következtetésekhez.29301

29 J. M. Allegro, D/D V, 53-54. o.; Vö. ÜSSE, 246-247. o.

30 1 Q Ser.1' 2:11-12; vö. D. Barthélemy - J . T. Milik, D/D 1 ,110. és 117-118. o.;
DSSE, 246-7. o.
31 Y. Yadin a következőképpen fordítja a szövegrészt: „Az előkelők ülése
kihirdette a közösség tanácsának elrendelt gyűlését az ülés alkalmából (VW’D W )"
Vö. A Crucial Passage in the Dead Sea Scrolls, JBL78 (1959), 240-241. o. Jómagam
mindezt egy szövegrész bevezetőjének tekintettem: „[Ez lesz] a híres férfiak
[gyülekezete, amelyet a Közösség Tanácsának ülésére [hívtak össze], amikor [a
Pap] Messiás magához rendeli (YW'DW) őket." Vö. DSSE, 246-247. o.

253
 Ily módon, hacsak a qumráni 4. számú barlangból előkerült és
eddig még kiadatlan Istenfia-töredék, melynek létezéséről hírek
terjengenek tudományos körökben, valami alapvető újdonság­
gal nem szolgál majd;’2 ebben a vonatkozásban csak annyi
mondható el a tekercsekről, hogy megengedik azt a feltevést,
hogy az Isten fia cím esetleg együtt jár a „messiás" címmel, de
nem támaszthatók alá bizonyítékkal azok az állítások, hogy a két
kifejezés jelentése ugyanaz, és felcserélhető.

3. A hellenisztikus világ

Az Újszövetség-kutatók az Isten fia koncepció két figyelemre

méltó előfordulását emelik ki a hellénisztikus irodalomban. Az
első Egyiptom uralkodóinak, a Ptolemaioszokirak a királyi címei
között szerepel, s az uralkodót a napisten, Héliosz fiának minő­
síti; Róma császára pedig Augustus uralkodásától kezdve „az
Isten fia", „Zeusz fia" (Divifilius) címeket viseli.33 Ez a második
előfordulás a klasszikus legendákból ered, és a császárkultusz
mögött álló „isteni férfiú" fogalomhoz kötődik. Annak ellenére
azonban, hogy a két görög kifejezés, az „isteni férfiú" (theiosz
anér) és az „isten fia" (hüiosz theu), jóformán szinonimák, együt­
tes előfordulásuk kivételesnek és véletlenszerűnek látszik. Kö­
vetkezésképpen, még ha a hellénisztikus kor karizmatikus sze­
mélyiségeit nevezhették is „istenekének és „Zeusz fiai"-nak,34 e
görög fogalomrendszer alkalmazása kényelmetlen és nehézkes
lett volna az Újszövetségben.

Az eddigiekből kiderül, hogy egy i. sz. I. századi palesztinai

zsidó az Istenfia kifejezést hallva mmdenekelőtt valamely angya­
li vagy égi lényre gondolhatott; ha azonban világossá vált, hogy
a fogalomnak emberi tartalma van, leginkább az igaz és szent
ember juthatott az eszébe. A messiás istenfiúságára a királyi
méltósággal összefüggésben számítottak. Hellénisztikus közeg­
ben, és csakis ott, a cím csodatévő személyt is jelölhetett.

’2 Vö. J. A. Fitzmya-, Essays on tlie Semitic Backgroimd of the New Tesláméul, 121. o.,
10. jegyzet.
' 3 Vö. W. von Martitz, TDNT VIII, 336-340. o.
31 Vö. Philosztratosz, Apollóniosz élete 1:6; 4:31; 5:24 etc.

254
 B) ISTEN FIA AZ ÚJSZÖVETSÉGBEN

1. A szinoptikus evangéliumok és az Apostolok cselekedetei

Az Isten fia probléma szempontjából a mondások két fajtájának

van jelentősége az evangéliumokban és az Apostolok cselekede­
teiben: azoknak, melyekben Jézus Isten fián ak nevezte önmagát,
és azoknak, melyekben mások nevezik, illetve írják le őt annak.

(a) Önazonosítás

Ha figyelmen kívül hagyjuk a Máté evangéliumához csatolt

(28:19) szentháromság-formulát: „az Atya, a Fiú és a Szentlélek
nevében", amely a doktrinális fejlődés legkésőbbi szakaszát kép­
viseli, és Jézus és kora történeti vizsgálatában nem használható
fel, a hagyomány csak két olyan szöveget őrzött meg, amelyek­
ben Jézus az Istennel való közvetlen viszonyát az atya-fiú kap­
csolat kifejezéseivel írja le/J

Márk 13:32 (Máté 24:36)

„Azt a napot viszont, vagy azt az órát senki sem tudja, sem az
angyalok az égben, sem a Fiú, hanem csak az Atya."

Bár a logion az előzőekben leírtak alapján egy Jézusnál későbbi

hagyományréteghez tartozó eszkhatologikus beszéd része/6
Vincent Taylor felfogása szerint legalább a kérdéses vers erede­
tisége mellett szól az, hogy Jézus elismeri benne tudatlanságát
„azt az órát" illetően.57Mégis, ahogyan azt C. K. Barrett találóan
megjegyezte, a legmagasabb megtisztelő cím, „a fiú", felhaszná­
lására alkalmasint azért került sor, hogy ellensúlyozza az evan­
géliumi hagyományban a mondás egésze által keltett zavaró
benyomást/8356*8

35 E. Schweizer, TDNT VIII, 372-373. o.; C. K. Barrett, Jesus and the Gospel
Tradition, 24. o.; F. Hahn, The Titlcs of Jesus in Christology, 316. o.
36 Vö. fent, 234-235. o.
''7 The Names of Jesus, 64-65. o.
38 Jesus and the Gospel Tradition, 25-26. o. Hahn (id. mű, 313. o.) és Schweizer
(id. mű, 372. o.) nem jézusnak tulajdonítják a verset, hanem a palesztinai zsidó­
kereszténységnek.

255
 Máté 11:27 (Lukács 10:22)
„Az én Atyám mindent átadott nekem, és senki sem ismeri a
Fiút, csak az Atya, az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és az,
akinek a Fiú akarja kijelenteni."

Napjaink exegétikai szkepticizmusa a józan megfontolással

lép szövetségre akkor, amikor ezt a mondást kiveszi Jézus szá­
jából, és a korai egyháznak tulajdonítja; ugyanis egyetlen elfo­
gulatlan exegéta sem hagyhatja figyelmen kívül azt, hogy ezek
a szavak mennyire eltérnek, mind hangnemükben, mind pedig
tartalmukban, Jézus szokásos mondásaitól.39
Bebizonyosodik tehát, hogy Jézus fennmaradt tanításai alap­
ján nem lehet bizonyítani, és meggondolatlanság feltételezni azt,
hogy Jézus önmagát mint az Isten fiát határozta volna meg. Ehhez
rögtön hozzá kell azonban tennünk: az, hogy hiányzik saját
személyéne k Isten fiakén t való explicit azonosítása, önmagában
véve nincs ellentétben az Istenhez intézett „Atya" megszólítási
forma és az ezzel járó fiúi viszony hitelességével.40

(b) Leírás vagy cím

(i) Isten fia = messiás

A mondások első csoportjában a Jézusnak mint Isten /iának
ábrázolása szinte automatikusan kapcsolódik a messiás-koncep­
cióhoz.

„Te vagy a Krisztus, az élő Istenfia."41

„Te vagy a Krisztus, az Áldottnak Fiat”42

Ezekben a szövegrészietekben, amelyekhez csatolhatjuk a

Márk evangéliumának elejére némely régi kéziratban hozzáil­
lesztett „Jézus Krisztusnak, az Isten fián ak evangéliuma" címfe­

39 Vö. C. K. Barrett, id. mű, 27. o.

40 Vö. alább, 267-269. o.
41 Máté 16:16.
42 Márk 14:61; Máté 26:63.

256
liratot is, a kifejezés egyszerűen a 2. zsoltárban (2:7) benne foglalt
szimbolizmust fejezi ki: „Az én fiam vagy! Ma nemzettelek
téged! " b Ezért írem kell más jelentőséget tulajdonítani neki, mint
hogy az isteni kijelölést és fiúvá fogadást jelzi.'14
Ily módon a „messiás" kiegészítése az Isten fia címmel a két fő
evangéliumi szövegben láthatóan csupán másodlagos, és a mes-
sianisztikus hitvallás stilisztikai követelményeinek tulajdonít­
ható. Mindebből azt a következtetést kell levonnunk, hogy ha,
amint azt az előző fejezetben kifejtettük,4344546Jézus elhárította a
messiási státust, a „messiás, Isten fia" címet is el kellett utasí­
tania.
Végül pedig, a kifejezés két alkalommal fordul elő Lukács
evangéliumának Angyali üdvözlet elbeszélésében.

„íme, fogansz méhedben, és fiút szülsz...

Nagy lesz ő, és a Magasságos Fiának mondják majd;
az Űr Isten neki adja atyjának, Dávidnak a trónját.. ."4lS

„A Szentlélek száll reád, és a Magasságos ereje árnyékoz be

téged, ezért a születendő gyermeket is szentnek nevezik
majd, Istenfiának."47

Az első szakasz világosan mutatja az Isten fia és a „messiás,

Dávid fia" megjelölések szinonimitását, a második pedig már
egy a csodálatos fogantatás következményeként létrejövő atya­
fiú viszonyra utal. Meg kell jegyezni azonban, hogy mindkét
idézetban az olvasható, hogy Jézust Isten fiúnak „mondják"
majd. Ez a terminológia a korai hagyományban nyilván mélyen
gyökerezett; hatással volt még Pálra is, aki nem azt hangsúlyoz­
ta, hogy Jézus az Istenfia „volt", hanem hogy „kijelentették róla,

43 Vö. fent, 251. o. Lásd még Ap. csel. 13:33.

44 A Pál damaszkuszi működéséről szóló beszámolóból nem lehet az Isten fia
megjelölés névtelen előfordulása mellett érvelni: „És azonnal hirdetni kezdte a
zsinagógákban Jézusról, hogy ő az Istenfia" (Ap. csel. 9:20), mert két verssel alább
azt a leírást találjuk, hogy Saul azt bizonygatta a zsidóknak, hogy „Jézus a
Krisztus" (Ap. csel. 9:22).
45 Vö. fent, 189-194. o.
46 Lukács 1:31-32.
47 Lukács 1:35.

257
hogy az Isten fia.‘ls Csak a szűztől születés történetének későbbi
szakaszában váltja fel az „Isten fia" kifejezést a, hogy „Isten fián ak
mondják".4849

(ii) Isten fia = csodatévő

Az evangéliumi szöveghelyek második és nagyobb csoportjá­
ban50 az Isten fia fogalom szoros kapcsolatban van azzal az
emberfölötti erővel és tekintéllyel, amelyet a démonok, emberek
és az égi Hang egyaránt felismertek Jézusban.

Isten fia a démonok szóhasználatában

A címben jelzett szóhasználat kétféle kontextusban fordul elő:
a démonűzés-történetekben és a Sátán és Jézus közti legendás
dialógusban, a Jézus megkísértése jelenetben. Az elsőben a
beteg személy szavait az őt megszálló démonnak tulajdo­
nítják.

A tisztátalan lelkek pedig, amikor látták őt, leborultak előtte,

és így kiáltoztak: „Te vagy az Isten fia\"51

Gonosz szellemek is kimentek sok emberből, és ezt kiáltozták:

„Te vagy az Isten fial"52

A Légió nevű démon a leírás szerint (Isten nevében!) könyör-

gött Jézusnak, hogy hagyja őt békében.

„Mi közöm hozzád, Jézus, a magasságos Isten fia? Az Istenre

kényszerítelek, ne gyötörj engem!"53

A Transz-Jordániából, a gadarénusok földjéről származó dé­

monok által megszállt két férfi panasza szinte szóról szóra meg­
egyezik ezzel.

48 Róm. 1:4.
45 Vö. Excursus VII. e fejezet végén.
50 Összesen 22 szöveg van, amely tíz különböző kijelentést tartalmaz.
51 Márk 3:11.
52 Lukács 4:41.
53 Márk 5:7; vö. Lukács 4:3.

258
 „Mi közünk hozzád, Isten fia? Azért jöttél ide, hogy idő előtt
meggyötörj minket?"54

Ezek a szövegrészietek azt mutatják, hogy kapcsolat van az

Isten fia elnevezés és a karizmatikus démonűző, vagyis a tisztá­
talan lelkeken úrrá lenni és azokat kiűzni képes személy között.
Az Isten fia elnevezés alapeszméjéből kiindulva könnyű volt
Jézust szélesebb körű, természetfeletti hatalommal felruházni.
Gyakorlatilag ezt a szélesebb képet találjuk a Jézus megkísér-
tése a pusztában történetben is.
A szövegben a Sátán arra kéri az Isten fiát, hogy hajtson végre
mindenféle haszontalan csodát és csodás trükköket annak bizo­
nyítására, hogy valóban képes ilyesmire.

Ekkor odament hozzá a kísértő, és ezt mondta: „Ha az Isten fia

vagy, mondd, hogy ezek a kövek változzanak kenyérré."55

Ezután magával vitte őt az ördög a szent városba, a templom

párkányára állította, és így szólt hozzá: „Ha az Isten fia vagy,
vesd le magadat..."56

Isten fia az emberek szóhasználatában

A szinoptikus evangéliumok egyik sajátos vonása, hogy bár
Jézust megtisztelik az Isten fia megszólítással, amely különbözik
a „messiás, Istenfia ” címtől, tanítványai szinte teljesen figyelmen
kívül hagyják ezt a címet. Az egyetlen kivétel Máté, akinek a
beszámolója szerint a tanítványok ezt a címet használják, amikor
Jézus a Genezáreti-tavon járt.

A hajóban lévők pedig leborultak előtte, és ezt mondták:

„Valóban Isten fia vagy!"57

A cím még egyszer felbukkan, mintegy elismerő megjegyzés­

ként, s ez alkalommal Jézus halálának hivatalból kirendelt szem­
tanúja, a százados használja:

54 Máté 8:29.
j5 Máté 4:3; Lukács 4:3.
56 Máté 4:5-6; Lukács 4:9
57 Máté 14:33.

259
 //58
.Bizony, ez az em ber Isten fia volt!

Több ízben is megállapítottuk már, hogy itt az Isten fia címet

egy nem zsidó a nem zsidók számára értelmezhető jelentésben
használja. A keresztre feszítés körüli csodás események inspirál­
ta kijelentés előrevetíti a Római Birodalom megtérését.39 Ha
Márk és Máté szándékosan alkalmazták ezt a görög formulát,
mivel magyarázható az, hogy Lukács, a nem zsidó evangélista,
a következő szavakkal helyettesíti: „Ez az ember valóban igaz
volt"?585960
A hellénisztikus terminológia használatának elméletével
szemben a csodatévő Honi/Óniás kivégzéséről szóló párhuza­
mos történet is kételyeket ébreszt, ugyanis a héber források
Honira mint „(az Isten) házának fiá"-ra utalnak, míg a görögül
író Josephus leírásában Honi „igaz ember, és kedves az Isten­
nek".61 Mindebből úgy tűnik tehát fel, hogy az Isten fia kifejezés
egyértelműen sémi asszociációkkal bír.
Végezetül pedig, említenünk kell, hogy az evangélisták közül
egyedül Máté az, akinél az Isten fia cím Jézus ellenségeinek
szájából is elhangzik. A kereszten haldokló Jézust a bámészko­
dók gúnyolódva felszólítják, hogy bizonyítsa be csodás hatal­
mát, és szabadítsa meg magát a keresztről:

„Mentsd meg magadat, ha Isten fia vagy, és szállj le a kereszt­

ről."62

A tragédia legfőbb előidézői, a főpapok, írástudók és a vének

hasonlóképpen gúnyosan kijelentik, hogy itt a remek alkalom,
hogy ellenőrizzék Jézus állítását, mely szerint különleges kap­
csolat van közte és Isten között.

„Másokat megmentett, magát nem tudja megmenteni. Száll­

jon le most a keresztről, és hiszünk benne, ... hiszen azt
mondta: Isten fia vagyok."63

58 Márk 15:39; Máté 27:54.

59 Vö. például R. Bultmann, History ofthe Synoptic Tradition, 282. o.
60 Lukács 23:47.
61 Vö. fent, 94. o.
62 Máté 27:40.
63 Máté 27:42-43.

260
Az Isten fia kifejezés és az égi Hang
Két rendkívüli jelentőségű evangéliumi történetben, a megke-
resztelkedés és a színeváltozás jelenetekben egy titokzatos, Isten
hangjának vélt égi Hang „fiam”-nak nevezi Jézus társait, illetve
magát Jézust.64 Az első változat Máténál található; szerinte a
megkeresztelkedés jelenetben a Hang kijelenti:

„Ez az én szeretett fiam, akiben gyönyörködöm."65

A kommentátorok véleménye eltér abban a tekintetben, hogy

ki a kinyilatkoztatás kedvezményezettje. Talán Keresztelő Já­
nos? Legtöbben azzal érvelnek, a Márknál és Lukácsnál található
párhuzamok, valamint a megelőző vers tartalma alapján, ti.
Jézus látja, hogy az egek megnyílnak, hogy egyedül Jézus hallot­
ta az égi Hangot; s ha ez így van, akkor Máté szövegváltozata
illeszkedik a másik két szinoptikus által közölt kijelentéshez:

„Te vagy az én szeretett fiam, benned gyönyörködöm."66

Mindamellett komoly kifogások merülhetnek fel az egyes

szám második személyéi stílus hitelességével kapcsolatban. A
Máténál olvasható megkeresztelkedés epizódon kívül a színe­
változás történetében is az egyes szám harmadik személyű ala­
kot használja mindhárom szinoptikus evangélium az apostolok
füle hallatára elhangzó ajánlásban.67 Sőt a hat kol, azaz az égből
felhangzó Hang zsidó elképzelése is azt sugallja, hogy a történet
eredeti formájában egy nyilvános vagy félig nyilvános kihirde­
tés lehetett. Az „Ez az én szeretett fiam" kinyilatkoztatást a „Te
vagy az én szeretett fiam" kijelentésre felcserélve Márk s nyom­

64 Általános meggyőződés volt az inter-testamentális és korai rabbinikus

korszak zsidósága körében, hogy egy ilyen jellegű, testtől különálló, vokális
kommunikáció (bat kol) vette át a prófécia helyét, s ennek egyik célja az volt, hogy
tanúsítsa Isten kiválasztottainak igaz voltát. Vö. fent, 92. o. Az idézett példákhoz
lásd még Lévi testamentuma, 18:6-7 (a végső keresztény forma ellenére): „Az egek
kinyílnak, és és megszentelés száll le rá a dicsőség Templomából, egy atyai
hanggal, mint Ábrahám hangja Izsákhoz. És a Magasságos dicsősége kinyilvánít-
tatik reá, és a megértés és megszentelés lelke nyugszik rajta a vízben."
65 Máté 3:17.
66 Márk 1:11; Lukács 3:22.
67 Márk 9:7; Máté 17:5; Lukács 9:35.

261
dókáiban Lukács az epizódot ügyesen használja fel annak il­
lusztrálására, hogyan ébred Jézus természetfeletti elhivatottsá­
gának tudatára.6S

Bár a szinoptikus hagyományban az Istenfia kifejezést csodatévő

értelemben használó szövegrészek alkotják szám szerint a leg­
nagyobb csoportot, s ebből következően ez az értelmezés jelen­
tős szerepet játszott a keresztény hagyomány fejlődésében, még­
is pontosan ezeket a szövegeket de legalábbis a Sátán és a római
százados vallomásait tekintik viszonylag kései, vagyis zsidó-,
esetleg nem zsidó-hellénisztikus eredetűnek.69 Sőt több kom­
mentátor, mint például Róbert Bultmann, a görög „isteni férfiú"
képzet átvételét látják a Jézus az Isten fia motívumában.70De még
azok a kutatók is, akik azzal az indokkal vetik el Bultmann
feltevését, hogy a hellénisztikus „isteni férfiú" fogalma polithe-
ista tartalmat hordoz, s így monotheisztikus fogalmi rend­
szerben nem alkalmazható/1 vonakodnak túl korai időpontra
tenni a fogalom használatát. Az egyik legutóbbi kísérletében,
amely a zsidó és görög elemeket összekapcsolja, E. Schweizer a
következő megállapítást teszi a megkísértés legendájával kap­
csolatban:

A Sátán által feltett kérdés előfeltételezi egy olyan hagyomány

meglétét, amelyben az Isten fia főként csodatettei révén fedi
fel önmagát. Mivel a kereszténység előtt nincs kapcsolat a cím
és a csodatévő között, valószínű, hogy az Isten fia fogalom
Márk evangéliumából ered (1:11), a Jézus megkereszteléséről
szóló beszámolóból.72

Röviden szólva, a jelenlegi általános tudományos álláspont

szerint az Isten fia cím messianisztikus értelmű zsidó-keresztény
használata tekinthető eredetinek; a fogalom összekapcsolása a

t’8 A kijelentés a Gén. 22:2 és Jes. 42:1 bibliai idézeteken alapuló összetett forma.
Vö. Scripture and Tradition, 222-223. o.
69 Vö. F. Hahn, The Titles ofjesus in Christology, 288-298. o.
70 Theologie dcs Ncucn Tcstamcnts, 132-133. o.
71 V. Taylor, The Nantes ofjesus, 59-60. o.; O. Cullmann, The Christology ofthe
Neiv Testament, 272. o.
72 TDNT VIII, 377. o. A téma legfrisseb elemzéséhez lásd M. Smith, /BL 91
(1971), 174-199. o.

262
csodatévő személyével csak másodlagos volt, s valószínűleg a
hellénisztikus közegben meglévő párhuzamos, ám mégis telje­
sen különálló szóhasználat hatásának tekinthető. Egyetlen ne­
hézsége van csupán a fenti, aprólékosan kidolgozott érvelésnek,
mégpedig az, hogy nélkülözi a bizonyító értékű zsidó szövege­
ket; nemcsak azokat a szövegeket; amelyek a tárgyat érintik, ha­
nem, s ez a nagyobb baj, éppen azokat, amelyekben egyaránt
szerepelnek démoni vallomások, démonűzés, az égi Hang és a
„fiam" megjelölés, holott a probléma helyes megoldásához éppen
ezek volnának fontosak.

C) KIEGÉSZÍTŐ ADATOK

Ahogyan a zsidó karizmatikusokkal kapcsolatban már említet­

tük,73*75a rabbinikus meggyőződés megingathatatlan volt abban a
tekintetben, hogy a szenteket és tanítókat a nyilvánosság előtt
égi Hang jelentette ki. Továbbá, amennyiben a kinyilatkoztató
szavakat közvetlenül Istennek tulajdonították, a kijelentett sze­
mély a szövegben mint „fiam" szerepel.71 Itt emlékeztethetünk
arra, hogy Rab szerűit Hanina ben Dosza életében nap mint nap
a következő megjegyzést lehetett hallani:

Az egész mindenség fiam, Hanina miatt marad fenn; s az én

(ti. az Isten) fiam, Hanina az egyik sabbat estétől a másikig
megelégszik egyetlen darabka szentjánoskenyérrel is.73

E hagyomány szerint az igénytelen Hanina volt az a személy,

akinek minden kortársa az életét köszönhette. Hanina itt az
emberiség jótevője, s mint ilyen nevezi az égi Hang őt fiam nak.
Egy másik szövegben Isten a híres i. sz. II. századi tanítót,
Rabbi Méirt mint „Méir, fiam" írja le annak ellenére, hogy Méir
az általános megvetésben részesített eretnek tudóssal, Elisa bar
Abujjával együtt tanult, és Rabbi Méir szavait maga a Szent is
méltónak találja arra, hogy átvegye és megismételje.76

73 Vö. fent, 121. o.

' 4 Az, hogy ezek a hagyományok Jézusnál későbbre datálhatók, nem jelenti
azt, hogy összehasonlításul nem használhatjuk fel őket. A történeti értékeléshez
lásd dolgozatomat, J/S 24 (1973), 51-64. o.
75 bTaan. 24b; bBer. 17b; bHul. 86a.
76 bHag. 15b.

263
 Ugyancsak említésre méltó mozzanat az, hogy a zsidó gondol­
kodásban van bizonyos kapcsolat az égi Hang és a démonok
között. Az isteni kommunikáció ezen fajtájának elsődleges célja
volt, mint láttuk is, a prófécia helyettesítése, s ehhez magától
értetődő módon hozzátartozik az is, hogy az égi Hangot nem­
csak azok hallották, akikhez szólt, hanem szellemi lények is, a
démonokat beleértve.

Ők is tudják? Hogyan lehet ez? (Isten Hangját) egy függöny

mögül hallják, csakúgy, mint a szolgáló angyalok/7

Ez a vélemény nemcsak általános megfogalmazásban kap

hangot, hanem in concreto is. A hagyomány szerint a Sátán csak
azért kímélt meg számos nagynevű i. sz. I. és II. századi rabbit,
mert előzőleg figyelmeztetést kapott. Ezzel kapcsolatosan há­
rom anekdota jut az ember eszébe, közülük az első kettő az i. sz.
II. század legkiemelkedőbb jogi tekintélyeivel kapcsolatos, a
harmadik pedig Hanina ben Doszával.

Rabbi Méir mindig gúnyt űzött a bűnösökből.7778 Egy napon a

Sátán asszony képében jelent meg neki, a folyó túlsó partján.
Mivel átkelőcsónak nem volt, R. Méir megpróbált a kötélhídba
kapaszkodva átkelni. Amikor a folyó közepére ért, a Sátán
ezekkel a szavakkal engedte el maga mellett: „Ha nem hallot­
tam volna az égi kijelentést: »Óvjad Rabbi Méirt és az ő taní­
tását!^ egy fityinget sem adtam volna a véredért."79

Rabbi Akiba mindig gúnyt űzött a bűnösökből. Egy napon a

Sátán asszony képében jelent meg neki, egy pálmafa tetején.
Átkarolta a fa törzsét, és kezdett felfelé mászni rajta. Félúton
a Sátán továbbengedte, mondván: „Ha nem hallottam volna
az égi dicséretet: »Óvjad Rabbi Akibát és az ő tanítását!«, egy
fityinget sem adtam volna a véredért."80

77bHag. 16a.
7S Szó szerinti fordításban: „a vétek vétkezői"; ez a kifejezés gyakran a tiltott
szexuális aktust jelöli.
79 bKid. 81a.
80 Uo.

264
 A két köztiszteletben álló rabbiról szóló anekdota különleges
érdeklődésre tarthat számot az Újszövetség kutatója számára,
mert bemutatják azt, hogy a Sátán nem hajlandó bántalmazni
azokat, akiket az égi Hang kijelent, még akkor sem, ha az illető
személyek a testi vágy miatt erkölcsi és fizikai romlásnak teszik
ki magukat.
A harmadik anekdota kezdete is a fenti mintát követi, de a
történet nem a Sátán ellenfelének megaláztatásával és zavarba
hozásával végződik, hanem a Sátán bukásával. Bár röviden már
elmondtuk, érdemes még egyszer és alaposabban megvizsgál­
nunk ezt a rabbinikus leckét és a hozzá fűzött megjegyzést.
Az eredeti mondás látszólag farizeus-rabbinikus magatartást
illető viselkedési szabály része, és így hangzik:

Ne menj ki éjszaka egyedül [az utcára], mert azt tanítják: Senki

se menjen ki éjszaka egyedül!83

A hat hasonló tiltó parancs közül három a szexualitással kap­

csolatos. Egyetlen tisztes férfiú sem járkálhat az utcán beillato­
sítva, mert azt hihetik róla, hogy homoszexuális. Kíséret nélkül
sem sétálhat naplemente után. Nem elegyedhet beszélgetésbe
egy asszonnyal. Ez a tanács azonban, mely szerint éjszaka nem
tanácsos egyedül lenni az utcán, nem egyszerűen a kispolgári
erkölcsiség terméke; a társadalmi tabu mögött az az ősi, babonás
félelem húzódik meg, hogy a démonok éppen a sötétség óráiban
merészkednek elő búvóhelyeikről.
Egy a babilóniai Talmudból vett szöveghely (Peszahim 112b)
csekély változtatást hajt végre ezen a feltétel nélküli szabályon,
leszűkítve a tiltást a hét két napjára.

Szerda éjjelenként nem, és a sabbat éjjelén sem, mert (olyan­

kor) Mahlath leánya, Agrath és tizennyolcszor tízezer pusztító
angyal rója az utcákat, prédára lesve, és mindegyiknek hatal­
mában van, hogy lesújtson.

A szóban forgó történet szerint Hanina ben Dosza közbenjá­

rásának köszönhető, hogy a gonosz szellemek hatalmas serege812

81 Vö. fent, 100. o.

82 bBer. 43b.

265
(légiója) élén álló Agrath, a démonok királynője hetente csak két
éjszaka, és nem a hét minden éjjelén fenyegeti az utcán járókat.

Korábban naponta látták őt (a démonok királynőjét). Egy

ízben találkozott Rabbi Hanina ben Doszával, és azt mondta
neki: „Ha nem hangzott volna el az égből a kijelentés: »Óvjad
Haninát és az ő tanítását!«, kárt tettem volna benned." Ő
(Hanina) így felelt: „Ha ilyen nagyra tartanak engem az
égben, elrendelem, hogy soha többé ne járkálj lakott terüle­
ten." (A démonok királynője) ezt felelte neki: „Kérlek, en­
gedélyezz számomra némi időt." Erre engedélyezte neki a
sabbat és a szerda éjjeleit.

Méirrel és Akibával ellentétben, akiket elcsábított az asszony

képében megjelenő Sátán formás alakja, Haninát, bár megszegte
a farizeus etikettkódexet, nem érte megaláztatás, sőt fensőbbsé-
ge inkább megszilárdult.
A Hanina-történet különböző elemeit összeszedve egy az
evangéliumi ábrázoláshoz roppant módon hasonló kép áll
össze. Haninát, csakúgy, mint Jézust, dicsőíti és Isten fián ak
nevezi az égi Hang. Ezt a dicséretet, ugyanúgy, mint Jézus
esetében, meghallják a démonok, akik ezért megismerik és félik
őt, s engedelmeskednek neki.
Ily módon, ha a Hanina-párhuzamot a megérdemelt figyelem­
mel kezeljük, arra a következtetésre juthatunk, hogy a Jézus
istenfiúságával kapcsolatos, legfontosabb és kétségkívül legré­
gibb evangéliumi szöveghagyomány pontosan megfelel a gali-
leai csodatévő haszid image-ának. A hellénisztikus Isten f i a / „is­
teni férfiú" fogalom tehát nem tekinthető az evangéliumi hagyo­
mány eredeti elemének, hanem inkább olyan mozzanatnak,
amelyet beillesztettek a szilárd alapokon álló palesztinai zsidó
hitvilág és terminológia rendszerébe. Más szóval, nincs okunk
kétségbe vonni azt, hogy lehetséges, sőt nagyon valószínű, hogy
tisztelő hívei Jézust már életében mint Isten fiát emlegették, és
így is szólították meg.
Arra a jogos kérdésre, hogy vajon Jézus is az Isten fián ak
tekintette-e önmagát, azt kell válaszolnunk, hogy lehetséges, még
ha figyelembe vesszük is azt, hogy eredetét tekintve egyetlen
fennmaradt Isten fia mondás sem hiteles. Az ókori haszid körök­
ben, mint ahogy látni fogjuk, az ilyen jellegű beszédmód egyál-

266
talán nem elképzelhetetlen. Honi például, a Misna83 által megőr­
zött híres imádságban, e szavakkal fordul Istenhez:

Mindenség Ura, fiaid hozzám fordultak, mert olyan vagyok

előtted, mint a ház fia .M

Jóllehet „a ház fia" kifejezés értelmezhető úgy is, hogy egy a

házhoz tartozó, gazdájának különleges bizalmát és szeretetét
élvező szolgát, rabszolgát jelent,85itt azonban nem ebben a jelen­
tésben szerepel, ugyanis még Honi legtekintélyesebb farizeus
bírálója, Simeon ben Setah is az apa-fiú viszonyhoz hasonlítja a
szent ember meghitt kapcsolatát Istennel.88
Jézus is pontosan ebben az értelemben beszélhetett önmagáról
mint Istenfiáról. Sőt különleges gyermek voltának tudata is jelen
van abban, hogy az Istent gyakran és hangsúlyosan Atyjának
nevezi, s az újszövetségi szóhasználat ezt a tudatosságot tükrözi
vissza.

D) ABBA: ATYA!

Jézus sajátos kifejezésmódjával, amely abban nyilvánul meg,

hogy az Istent „Atyám"-ként említi, már számos tudományos
dolgozat foglalkozott.87Mindenki elfogadja azt a feltevést, hogy
Jézus arámi nyelven szólította meg az Istent, s hogy az általa
használt megszólítási forma, Abba, nemcsak Márk evangéliumá­
ban maradt fenn, az „Atya" görög magyarázó kiegészítés kísére­
tében,88 hanem a Pál egyházaiban használatos imádságokban is:

Hogy bizonyítsa: fiák vagytok, Isten elküldte fiának Lelkét a

mi szívünkbe, aki ezt kiáltja: „Abba, Atya!"89

“ Vö. fent, 93. o.

84 mTaan. 3:8.
85 Vö. A. Büchler, Types of Jewish-Palcstinian Piety, 2Ü3. o.
86 A Példabeszédek könyvéből (23:23) két szót kiemelő és a többit figyelmen
kívül hagyó Honi-történetben a rabbinikus hagyomány egy kvázi-bibliai prófécia
beteljesedését látja: „Az írás terád vonatkozik, amikor azt mondja: Atyád és
anyád örvendeznek, és ő, aki szült téged, boldog." (jTaan. 67a.)
87 Lásd legutóbb F. Hahn, The Titles ofjesas in Christology, 307-317. o.
88 Márk 14:36. Vö. Máté 26:39; Lukács 22:42.
S9 Gál. 4:6.

267
 Mert nem a szolgaság lelkét kaptátok... hanem azt a lelket,
amely által mi, a fiúk kiáltjuk: „Abba, Atya!"90

Mi több, a kutatók nemcsak amellett érvelnek, hogy az Abba

„bizonyosan Jézus beszédmódja jellegzetes jegyének tekinthe­
tő"; hanem azt is állítják, hogy az Abba használata „elképzelhe­
tetlen a korabeli judaizmus imáinak szóhasználatában".91 Egy
másik állítás szerint azzal, hogy Jézus az Istenre mint „Atyá"-ra
utal, nyíltan feltárja, hogy tudatában van kizárólagos és más
személyekkel megoszthatatlan fiú voltának.92934
Vajon elegendő figyelmet szentelnek-e ezek a határozott és
általánosító teológiai állítások a zsidó történelem tényeinek?
Például a poszt-biblikus ima szokásos stílusában a „Minden-
ség Ura" kifejezés szerepel, ellenben az ókori haszid vallásosság
egyik jellegzetes eleme éppen az, hogy az Istenre mint „Atyá"-ra
utal.

A régi haszidok egy órát töltöttek (az ima előtt áhítatos elmé­
lyülésben), hogy szívüket mennyei Atyjuk felé fordítsák.9'1

A következő anekdotát a haszid Hananról, Honi, a Kör-vonó

(és esőfakasztó) unokájáról és Abba Hilkia (szintén esőfakasztó)
első unokatestvéréről jegyezték fel.9'1

Amikor a világnak esőre volt szüksége, a rabbik tanuló ifjakat

küldtek hozzá, s azok megragadták köntösének szegélyét, és
azt mondták neki: Abba, Abba, adj nekünk esőt! Ő így szólt
Istenhez: Mindenség Ura, tégy szívességet azoknak, akik nem
tudják megkülönböztetni Abbat, aki esőt ad, az Abbétól, aki
nem tud esőt adni.95

Bár a szöveg valószínűleg kissé torzított formában maradt

fenn, legfőbb tanulsága a jelen tanulmány szempontjából az,

90 Rom. 8:15.
91 F. Hahn, id. mű, 307. o.
92 Vő. B. M. F. tersei, „Dér Sohn" in den synoptischen jesuswortcn, 183. o.
93 mBer. 5:1.
94 Vö. fent, 92-95,155-157. o.
95 bTaan. 23b.

268
hogy a karizmatikus személyiség számára, mint Jézus is volt, az
Isten: Abba. Érdekes, hogy ez a szöveg, véletlenül, implicite
alátámasztja Jézus szavainak jelentőségét (Máté 23:9):

„Atyátoknak ne szólítsatok senkit a földön, mert egy a ti

Atyátok, aki a mennyben van."

Jézus valójában ezt akarta mondani: „Ne adjátok meg azt a

tiszteletet és szeretetet földi Abbétoknak, vagyis vallási tanító­
toknak, amivel kizárólag mennyei Abbétoknak tartoztok." A
fenti állítást megfordítva, ahogyan a szövegösszefüggés is mu­
tatja, a figyelmeztetés a vallási tanítómestert is arra inti, hogy ne
sajátítsa ki magának az elsősorban Istennek járó tiszteletet és
hódolatot.'"'

Ha helytálló az itt előadott érvelés, az Isten fia legkorábbi

használata Jézus személyével kapcsolatban két forrásból ered:
egyrészt magának Jézusnak csodatévői és démonűzői tevékeny­
ségéből, másrészt abból, hogy Jézus tudatában volt annak, hogy
közvetlen és közeli kapcsolat köti őt a mennyei Atyához.
A fejlődés következő fokán Jézust mint messiást elismerték az
Isten fián ak örökbefogadás által; a népszerű és közkedvelt for­
mulát a galileai vallási és politikai szenvedélyesség ihlette. A
deifikáció felé vezető következő lépés az volt, hogy a messiás
öröktől fogva létezésének97 eszméjét összekapcsolták az örök
fiúság eszméjével. Pál, aki terjesztette ezt a felifogást, a názáreti
Jézus születésében azt látja, hogy az Atya ö rö k fiát elküldi ebbe
a világba.

De amikor eljött az idő teljessége, az Isten elküldte fiát, aki

asszonytól született,. . . hogy mi is Isten fiaivá legyünk.98

A negyedik evangélium ugyanezt a képzettársítást igazolja,

például a Márta által használt formulában:90*

90 Vö. még D. Flusser, jesus, 93-95. o.; I. Abrahams, Studics in Pharisaism and
the Gospels, II, 201-202. o.
97 Vö. fent, 181-182. o.
98 Gál. 4:4-5; vö. Róm. 8:3.

269
 Igen, Uram, én hiszem, hogy te vagy a messiás, az Isten fia,
akinek el kellett jönnie a világba."

János evangéliumának prológusa azonban még ennél is

messzebb megy el. Az Isten fia ott nem csodatévő haszid, nem is
örökbe fogadott fiú. Lényege szerint az Isten fia, aki az Istenség
nagyságát kinyilvánította a földön, az alexandriai Philón és a
zsidó hellénizmus által is ismert Logosz vagy Ige, a teremtés és a
kinyilatkoztatás legfőbb eszköze.

Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az

Ige. Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét,
mint az Atya egyetlen/ranak dicsőségét, telve kegyelemmel és
igazsággal. Istent soha senki sem látta: az Isten egyetlenfia, aki
az Atya ölében van, az jelentette ki őt.99100

A fiú örökbefogadás által, a prae-egzisztens messiás-Loyosz és

az isteni közbeavatkozással szűztől született fiú eszméit ily mó­
don végül a megtestesülés dogmája ötvözi egybe.

Végül röviden arról is szólnunk kell, miképpen történt meg a

szakadék áthidalása az Isten fia és az Isten fogalmak között.
Ezzel a problémával egyik szinoptikus evangélium sem fog­
lalkozik. Egyáltalán nem túlzás tehát, ha azt állítjuk, hogy az
i. sz. I. századi palesztinai zsidók számára elképzelhetetlen lett
volna valamely kortárs történeti személyiség azonosítása az
Istennel. Nem kétséges, hogy a nyilvánosság előtt, vagyis az
évszázados múltra visszatekintő bibliai monotheista vallásban
nevelkedett emberek jelenlétében ez a gondolat nem kaphatott
volna hangot. Pál, a tarszoszi zsidó, aki otthon érezte magát a
görög-római világban, húzódozik kimondásától. Még a negye­
dik evangélium két nemzedékkel későbbi, theologizáló szerzője
is, érthető módon, tartózkodó ebben a kérdésben. Napjainkban
egy jól ismert, radikálisnak semmiképpen nem nevezhető Újszö­
vetség-kutató annak a véleményének ad hangot, hogy amikor az
újszövetségi levelek Jézussal kapcsolatban az „Isten"-t említik,

99 János 11:27.
100 János 1:1,14,18.

270
ez soha nem jelent többet, mint a felmagasztalt Úr vagy a meg­
testesült kinyilatkoztatás eszméjét.101
Ez a bizonytalankodás csak akkor szűnt meg, amikor a zsidó
evangéliumot nem zsidók kezdték hirdetni a Római Birodalom
hellénizált népeinek; ez feloldotta a nyelvi gátlást. Pál és az az
igazi hellénista személy, a Zsidókhoz írt levél szerzője, megfele­
lőnek találták azokat a kifejezéseket, hogy „Isten képmása" és az
„Isten dicsőségének kisugárzása és tulajdon lényének lenyoma­
ta".102 Kétségtelen, hogy még ők is idegenkedtek volna az i. sz.
II. század első évtizedében működő szír egyházatya, antiochiai
Ignác nyelvezetétől, aki minden nehézség nélkül úgy utalt Jézus­
ra, mint „Istenünk"-re, vagy azt állította róla, hogy „az Isten, aki
ilyen bölcsességgel ruházott fel benneteket".10’
Soha nem fogjuk megtudni, hogy mi módon reagált volna
Jézus minderre, döbbenten, haragosan vagy éppen szomorúan.
Egy dologban azonban biztosak lehetünk. Amikor jóval később
a kereszténység az Apostoli hitvallásban megkísérelte meghatá­
rozni az Isten fia jelentését, a parafrázis: „Isten az Istentől, Vilá­
gosság a Világosságtól, valóságos Isten a valóságos Istentől, az
Atyával egylényegű", nem a galileai Jézus tiszta nyelvezetéből
és tanításából vette az indíttatást, nem is a diaszpóra-zsidó Pál­
tól, hanem az evangéliumnak a nem zsidó hellénizmus teljesen
idegen világához alkalmazott pogány-keresztény interpretáció­
jából.

EXCURSUS VII.
ISTEN FIA ÉS A SZŰZTŐL SZÜLETÉS

Míg a palesztinai és hellénisztikus zsidó kereszténységben a

Máténál (1-2) és Lukácsnál (1-2) található színes elbeszélést
Jézus születéséről mint messiás volta és dávidi származása bizo­
nyítékát olvasták, a nem zsidó keresztény világ mindezt a cso­
dálatos módon szűztől született fiú isteni természetének igazo­
lásaként értelmezte.10'1

1111 O. Cullmann, The Cliristology ofthe New Testament, 314. o.

102 2 Kor. 4:4; Kol. 1:15; Héb. 1:3.
103 Ephesz. 1:1; Szmirn. 1:1.
104 F. Hahn, The Tilles of/estis in Cliristology, 295-297,303-304. o.

271
 Ami a hagyományanyag alakulását illeti, Márk, a doktrinális
szempontból legkevésbé kidolgozott evangélium egyáltalán
nem tartalmaz gyermekkor-elbeszélést. A másik véglet az isteni
János, akinek nincs szüksége ilyenre. A két véglet között van
Máté és Lukács, akik a gyermekkor-elbeszélést pusztán mint a
történet egészének bevezetését kezelik, és minthogy sem ez a két
evangélista, sem pedig az Újszövetség más részei a későbbiek
során nem említik Jézus gyermekkorát, nyugodtan gondolhat­
juk, hogy a gyermekkor-történet másodlagos bővítmény.
Azon túl, hogy mindkét evangéliumnak ugyanaz az alapvető
célja, ti. tudatosítani kívánják azt, hogy a fiú, akit Mária szült, az
ígért messiás, Dávid leszármazottja, akit így neveznek: „Velünk
az Isten" (Emmanuél) vagy Isten fia,105106a két elbeszélés a lényeges
részletek tekintetében csak távolról hasonlít egymásra, és más­
más indíttatást tükröz.
Máté szerint Mária és a férfi, aki eljegyezte őt, (alighanem)
Betlehemben laknak. Mária váratlanul teherbe esik, Józsefet pe­
dig álmában egy angyal megnyugtatja, hogy a gyermek fogan­
tatása az Isten szellemének műve.
Lukács beszámolójában Mária és József názáreti lakosok. Má­
riát egy angyal látogatja meg, és adja tudtára, hogy hamarosan
terhes lesz Isten szent szelleme vagy hatalma által. Az evangé­
lista nem jegyzi fel, hogyan fogadta a híreket József. Azt, hogy
Jézus a judeai Betlehemben született, egy gondviselésszerűnek
elképzelt történelmi eseménnyel indokolja, az Augustus római
császár által állítólag elrendelt népszámlálással.107108
Egy dologban, úgy tűnik fel, mindkét evangélista haj thatatlan:
tagadják, hogy Józsefnek bármi köze lett volna a dologhoz; Máté
József meglepődöttségét hangsúlyozza, Lukács pedig Mária
szüzességét.

105 Máté 1:18,23; Lukács 1:32-33,35.

106 A qumráni Gencsis Apocryphon (2. col.) Lámekh történetét mondja el, aki
amiatt aggódik, hogy fia Noé, akit felesége szült, talán az egyik bukott angyaltól
származik. Nagyatyjától, a dolgokat jól ismerő égi Henochtól kér megnyugtatást.
Vö. DSSE, 216-217. o.
107 Vö. Schürer-Vermes-Millar,HísforyI, 399-427. o. Lukács beszámolójának
történetiségét kétségbe vonó elemzés.
108 Mária szüzességének gondolata Máté evangéliumába jesája 7:14 megfelelő
görög változatának felhasználásával kerül be: „íme, a szűz fogan, és fiút szül
majd." (Máté 1:23.) Közismert, hogy az eredeti héber Jesája-szövegben szereplő

272
 Az elbeszélés és az elbeszélés célja közti ellentmondás egyér­
telmű: egyik oldalon a szűz anyától isteni fogantatás által szüle­
tett gyermek, a másik oldalon pedig az igény Jézusnak a nem­
zetségtáblában ábrázolt legitim dávidi származása bizo­
nyítására. Teljesen világos ugyanis, hogy ha Józsefnek semmi
köze nem volt Mária terhességéhez, akkor ez semmissé teszi a
nemzetségtábla összeállítását szükségesnek tekintő szándékot,
mivel így Jézus nem örökölhette Dávidnak a József ereiben folyó
királyi vérét. Még ennél is elgondolkodtatóbb, hogy a Máténál
szereplő nemzetségtábla nem egyezik a Lukácsnál olvashatóval,
s az eltérés elég jelentős ahhoz, hogy a két nemzetségtábla ösz-
szeegyeztethetetlen legyen egymással. A gyermek szűzi fogan­
tatását figyelembe véve, vajon mi értelme volt ezeknek a bonyo­
lult számítgatásoknak?109
Ezzel szemben ha József apaságát tételezzük fel, amely „az
egyetlen lehetséges következtetés, amennyiben a genealógiának
egyáltalán bármi jelentősége van",110 akkor mi értelme lehet a
szűzi fogantatás szilárd hagyományának? Mert ahogyan nem
volt semmi értelme eljátszani Jézus egyébként sem várt feltáma­
dását, ugyanúgy semmi bibliai oka nem volt a szűztől születés
kitalálásának, hiszen sem a bibliai, sem pedig az inter-testamen-
tális korszak zsidósága nem hitt sohasem abban, hogy a messiás
ilyen módon fog majd megszületni.
Az adatok újólagos elemzése talán új megvilágításba helyezi
ezt a problémakört.

kifejezés jelentése nem virgo intacta, hanem a házasulandó korban lévő leány, aki
lehet éppen szűz, de ugyanúgy nem szűz is. A New English Bibié helyesen fordítja
a verset így: „A young woman is with child" (Egy fiatal nő várandós). Vö. G. R.
Driver, The New English Bibié, JJS 24 (1973), 6-7. o. A parthenoszhasználatához
a görög nyelvben lásd alább, 218. o.
109 A nehézséget elég korán felismerték, és már az i. sz. II. században voltak
nem túl ügyes próbálkozások, amelyek úgy próbálták feloldani az ellentmondást,
hogy Máriának is dávidi származást tulajdonítottak (ez jelenik meg Lukács
genealógiájában). Vö. Jakab protoevangéliuma 10:1; Justinus, Dialógus cum
Trypho 43,45. Lásd még Lukács evangéliumának némely kézirataiban a 2:4-ben
olvasható doktrinális változatot, mely a csak Józsefre vonatkoztatható hímnemű,
egyes számú alak helyett a következőket írja: „mert ők Dávid házából és család­
jából származtak".
110 F. C. Grant, Jesus Christ, Interpretcr's Dictiommjofthe Bibit: (AbingdonPress,
Nashville, 1962), II, 879. o.

273
 A) JÉZUS JÓ Z SE F FIA

Nézzük először a természetes apaság kérdését. Ezt egy (negatív)

érv támasztja alá, nevezetesen az, hogy Márk nem említ semmi­
lyen alternatívát. Sőt Máté és Lukács az alaptörténetben úgy
utalnak „Jézus apjá"-ra, mintha elfelejtették volna a termé­
szetfeletti beavatkozást, amelyet a gyermekkor-történeteikben
leírnak.
Másodszor, a nemzetségtáblák logikája is azt kívánja, hogy
József volt Jézus apja. Máté és Lukács evangéliumának szerkesz­
tői kénytelenek voltak meghamisítani ezt a logikát, hogy helyet
csináljanak a szűztől születés dogmájának. Lukács evangéliu­
mának szerkesztője ezért egy szinte mentő megjegyzést iktat be:

Jézus mintegy harmmcesztendős volt, amikor elkezdte műkö­

dését. Köztudomás szerint József fia volt, ez pedig Élié; ez
Matthaté ... stb.111

A szöveg azt sugallja, hogy ez a feltevés téves. Ha azonban így

van, miért vesztegette volna idejét Lukács, és a genealógiai
hagyományért felelős korábbi hagyomány, egy nem helytálló
ősökből álló felsorolás összeállításával annak bizonyítására,
hogy Jézus családfáját vissza tudják vezetni „Adámra, Isten
fiára"?
Máté evangéliumában az eredeti olvasat helyesbítése kevésbé
sikeres, és ez több szövegváltozat kialakulását eredményezte.
Ha a genealógia formalizált stílusa változatlanul maradt volna,
a következő szavakkal végződött volna:

Matthan (nemzette) Jákobot, Jákob nemzette Józsefet, és (Jó­

zsef nemzette) Jézust, akit a messiásnak neveznek.

Ehelyett a legjobb állapotban fennmaradt kéziratok nagy

többsége ezt írja (Máté 1:15-16):

Matthan (nemzette) Jákobot, Jákob nemzette Józsefet, Mária

férjét, akitől Jézus született, akit messiásnak neveznek.

111 Lukács 3:23.

274
Ez a vers, amely a közvetlenül előtte szereplő születési jegyzéket
folytatja, és elválik az utána következő történettől, leginkább
mégis azt sugallja, hogy József volt Jézus apja. József egyszerűen
csak mint Mária férje szerepel, és a görög szövegben a passzív
jelentésű igealak használata: „aki által fogant/született" az aktív
„nemzette" helyett,112a legjobb esetben is csupán némi homályos
módosítást jelent tökéletlen igazolásul a rá következő elbeszélés­
re, amely a szűztől születést írja le.
A görög és régi latin szövegek egy másik csoportjában meg­
marad ugyan az eredeti „nemzette" alak, de a „Mária férje" jelzőt
egy olyan formula váltja fel, amely megengedi a természetfeletti
fogantatás eszméjét. A szöveg összeállítója azonban még így is
elárulja magát, ugyanis a genealógia elfogadott terminológiájá­
val ellentétben az anyához rendeli a cselekvő „nemzeni" igét,
amely pedig csak hímnemű alannyal szokott szerepelni.

Matthan nemzette Jákobot, Jákob nemzette Józsefet, aki elje­

gyezte Máriát, a szüzet, aki nemzette Jézust, akit a messiásnak
neveznek.

Máté evangéliumának legrégibb fennmaradt sémi nyelvű vál­

tozata, a Szinaj-hegység egyik kolostorában felfedezett ó-szír
evangélium is egy ily módon javított szöveget követ; a szír
változatnak azonban sikerül újra megerősítenie, hogy Jézus apja
valóban József volt.

Matthan nemzette Jákobot, és Jákob nemzette Józsefet. József,

kinek Mária, a szűz volt a jegyese, nemzette Jézust, akit a
messiásnak neveznek.

Végezetül egy nyíltan József apaságát alátámasztó érv: az

ebioniták, a nem zsidó Egyház által eretneknek nyilvánított
palesztinai zsidó-keresztények elfogadták ugyan, hogy Jézus a
messiás, de ragaszkodtak ahhoz is, Jézus természetes módon
fogant, és valódi gyermeke volt a szüleinek.113

112 Vö. Máté szóhasználatát, 1:3,5-7.

113 A patrisztikai szöveghagyomány hasznos gyűjteménye: J. Weiss, Earliest
Christianity II (Harper, New York, 1959), 731-732. o., 47. jegyzet.

275
 Ily módon a következő tények szólnak a mellett a hipotézis
mellett, hogy Jézus József fia volt: (1) Márk hallgatása az alter­
natív apaságot illetően; (2) a genealógiák logikája, amelyet még
jobban kidomborít a szövegek Lukácsnál és Máténál megfigyel­
hető manipulálása; és (3) a fő Egyházból igen korán, még a
szűztől születés történetével kapcsolatos viták idején kivált zsi­
dó-keresztény ág tanúságtétele.
Csábító az a megoldás, hogy a szűztől születés hitének erede­
tét egy a görögül beszélő keresztények között élő exegétikai
legendának tulajdonítsuk, ti. annak, hogy a Jesájánál olvasható
kijelentést (Jes. 7:14) „íme, egy fiatal nő (parthenosz) teherbe esik,
és fiút fog szülni", úgy kell értelmezni, hogy ez csodálatos
terhességet jelent. Nem szabad azonban engednünk a csábítás­
nak, ugyanis nincs alapos ok azt feltételezni, hogy a lényegük
szerint ellentmondásos genealógiák követték a születés-törté­
neteket, nem pedig megelőzték őket. Valójában inkább kielégítő
az a magyarázat, hogy Jesája idézése nem forrása a történetnek,
hanem kísérlet egy különben megmagyarázhatatlan hagyo­
mány szentírási alátámasztására. Megjegyzendő az is, hogy Má­
té esetében ez elképzelhető, de ez az érvelés Lukácsnál megol­
datlanul hagyná a problémát, mert ez az evangélium Jesája
próféciáját nem használja fel.
Végezetül meg kell ismételnünk azt, hogy bár az ókori juda­
izmus több hősnőjéhez fűződik születési legenda, az a gondolat,
amit a szűztől születés alatt rendesen értünk, a zsidó vallási
gondolkodásban nem bukkan fel soha. Az ősatyák feleségei,
Sára, Rebekka, Lea, Ráchel és ugyanígy Hanna, Sámuel anyja
meddő asszonyok, akiknek méhét „Isten bezárta", majd később
„megnyitotta". Ezt az isteni beavatkozást azonban soha nem
értelmezték Isten által való megtermékenyítésként.114
Ismét úgy tűnik fel, hogy egészen más megközelítésre van
szükség, ha valaha is meg akarjuk érteni Jézus származásának
problémáját. Például a „szűz" szót vajon a ma használatos szűk
és kizárólagos jelentésben alkalmazták-e az Újszövetség világá­
ban?

114 Vö. Gén. 20:18; 29:31; 30:22; 1 Sám. 1:5-6.

276
 B) JÉZUS, EGY SZŰZ FIA

1. A „szűz" jelentése

A „szűz" szót mind a görögül, mind pedig a héberül beszélő

zsidóság nyelve igen rugalmasan kezelte. Egyáltalán nem kizá­
rólag a szexuális tapasztalattal nem rendelkező férfi, illetve nő
jelentésben használták. A megfelelő görög szó explicit, illetve
implicit módon magában foglalhatta ezt a jelentést is, de hang­
súlyozhatta egy leány vagy fiú fiatalságát, és általában, bár nem
feltétlenül, utalhatott a hajadon/nőtlen állapotra is.11516A római
zsidó katakombákban feltárt görög (és latin) feliratok egyébként
arról tanúskodnak, hogy a „szűz" szót még több év házasság
után is alkalmazhatták a feleségre vagy férjre, minden valószí­
nűség szerint abban a jelentésben, hogy az illetőnek ez volt az
első házassága. Egy felirat szerint egy bizonyos Argentin kilenc
évig élt együtt szűz férjével; Germanus felesége szűz férjével
három évig és három napig élt együtt. A feliratok említenek egy
bizonyos Irénét is, Clodius szűz feleségét.u<’
A Genesis görög változata is hasonló pontatlanságról árulko­
dik; a szöveg a szűz jelentésű görög szót (parthenosz) három
különböző héber szó fordítására használja, ezek: a betula —szűz,
na ara = leány és alma = fiatal nő.11718
A betula szó a bibliai és rabbinikus héberben egyaránt állhat
virgo intacta értelemben. A Pentateuchus leírásában Rebekka
„nagyon szép leány, szűz, akit férfi még nem ismert". A bölcsek
is úgy magyarázzák, hogy a szűz olyan nő, „akinek soha nem
volt nemi érintkezése".11
A betula szó másik jól ismert jelentése ugyanakkor a szüzessé­
get nem a szexuális tapasztalat hiányával kapcsolja össze, ha­
nem a teherbe esésre való képtelenséggel: a szűz olyan lány, aki
még nem érte el a pubertás korát. A „szüzesség" ezen fajtájának
nem a nemi közösülés vet véget, hanem az első menstruáció. A

115 G. Delling, TDNT V (1967), 827. o.

116 H. J. León, The Jews of Ancient Romé (lewish Publication Society, Philadel­
phia, 1960), 130,232,274-275 (no. 81), 299 (no. 242), 311 (no. 319). o. '
117 Vö. Gén. 24:16,43. A Biblia többi részében a Septuaginta a betula szót mindig
parthetwsznak fordítja.
118 Gén. 24:16; tSeb. 3:15.

277
„Ki a szűz?" kérdésre a két legkorábbi rabbinikus törvénykönyv,
a Misna és a Toszefta így válaszol:

Aki még nem látott vért, még ha férjnél van is.119

A Toszefta az i. sz. I. század végén működő Rabbi Eliezer ben

Hyrcanus tanítását adja vissza, amikor ehhez hozzáfűzi:

Szűznek nevezem azt, aki még nem látott vért, még ha férjnél
van is, netán vannak gyermekei is, egészen addig, amíg az első
(vérzése) nem mutatkozik.120

A jeruzsálemi Talmud még ennél is messzebb megy el:

Ki a szűz? A Misna szerint az, aki még nem látott vért, még ha
férje van is. Szűznek a menstruáció tekintetében nevezik, de
nem a szüzesség jele tekintetében. Esetleg szűz az utóbbi
tekintetben, de nem szűz, ami a menstruációt illeti.121

2. A pubertás előtti házasság

A szövegek tanúsága szerint a fiatal lányok számára lehetséges

volt, hogy még a pubertás elérése előtt férjhez menjenek és
együtt éljenek férjükkel. Sőt úgy látszik, hogy ez gyakran meg­
történt, elég gyakran ahhoz, hogy az i. sz. I. század két vezető
rabbinikus iskolája között vita alakuljon ki abban a kérdésben,
hogy a kiskorú (vagyis a menstruáció tekintetében szűz) lány
nászéjszakáján keletkezett vérfoltot a szűzhártya átszakítása
vagy az első havivérzés okozza-e. A szigorúbb Sammaj háza az
első lehetőség mellett foglalt állást, de csak az első négy éjszakára
nézve; Hillél háza is hasonló véleményen volt, de „a seb begyó-
gyulásáig".122
Ennek a helyzetnek másik következménye lett az, hogy a
menstruáció tekintetében még „szűz" leány is teherbe eshetett,

119
mNid. 1:4.
120
tNid. 1:6.
121
jNid.49a.
122
mNid. 10:1.

278
mégpedig az első peteérés pillanatában. így tehát ez a lány
lehetett „szűz anya". Ha pedig egy ilyen lány első menstruációja
kezdete előtt másodszor is teherbe esett, akkor valóban, ahogyan
Eliezer ben Hyrcanus állítja, több gyermeknek is lehetett „szűz
anyja"!
Mi több, egy olyan korszakban, amikor a fiziológiai tudás igen
kezdetleges volt, és amikor a legnagyobb áldást, a termékenysé­
get egészen természetes módon az Istennek tulajdonították, egy
ilyen szokatlan eseményt, mint a pubertás korának kezdete előtti
terhesség, bizonyosan az Ég rendkívül csodás közbeavatkozásá­
nak tekintették volna. Zárójelben jegyzem meg, hogy mindazok,
akik a házasság egyedüli céljának az utódok nemzését tartották,
helytelenítették kiskorúak házasságának elhálását. Éppen ezért
az esszénusok, akik elfogadták a házasságot, annak elhálását
mindaddig tiltották, amíg a lány háromszor nem menstruált, s
így késznek és képesnek bizonyult a megtermékeny ülésre.!21

C) A SZŰZTŐL SZÜLETÉS PHILÓNNÁL

Utolsó forrásként a Jézussal egy időben élt és a gyermekkor­

evangéliumokat korban jó néhány nemzedéknyi idővel megelő­
ző alexandriai Philón munkáit kell megvizsgálnunk. A zsidó
filozófus előtt valószínűleg ismert volt a szüzesség = megtermé-
kenyülésre való képtelenség rabbinikus képzete, mert erre építi
fel Izsák születésének komplex allegorikus magyarázatát.
Philón számára a gyermekszülésre alkalmas koron már túl
lévő asszony meddősége a szüzességhez hasonlítható. így tehát
Sára akkor foganta méhében az ígért fiút, Izsákot, amikor már
átlépett az „asszonyi korból a szüzességbe", vagyis amikor Ge-
nesis 18:11 szerint „Sáránál már megszűnt a női életfolyamat."123124125
Philón ezután felépíti az Izsákkal kapcsolatos allegóriát. Izsák
nevének jelentéséből indul ki, Izsák = nevetés, és a gyermeket
mint Isten fiát azonosítja, s Izsákot úgy jellemzi, hogy „az Izsák,
aki a szív nevetése, Isten fia".12’’ Egy másik szövegrészben még
ennél is határozottabban utal az Isten apaságára:

123 Vö. Josephus, BJ 2,161.

124 Vö. De posteritate Caini 134.
125 De mutatione nominum 131.

2 79
 Ábrahám . . . örvendezik és nevet, mert Izsákot, a Boldogságot
fogja nemzeni; és Sára, aki az Erény, szintén nevet... Mindig
örvendezzen az Erény, mert amikor a Boldogság megszüle­
tett, büszkén mondta: „Az Úr nevetést tett nekem... (Gén.
21:6). Ezért tehát, beavatottak, nyissátok ki fületeket, és fogad­
játok be a legszentebb tanításokat: a „nevetés": „öröm", és a
„tette" ugyanaz, mint a „nemzette". így tehát a kijelentés
olyan, mintha azt jelentené: „Az Úr nemzette Izsákot."1261278

Tudománytalan lenne azt a látszatot keltenünk, hogy a szü­

zességgel kapcsolatosan e lapokon vázlatosan ismertetett rabbi-
nikus eszmék és Philón spekulációja azzal kapcsolatosan, hogy
Izsák, Isten fia a szűz Sára méhében fogant, segíthetnek véglege­
sen megoldani a Máté és Lukács evangéliumainak gyermekkor­
története által felvetett problémákat. A fenti áttekintés azonban
bizonyosan hozzásegít ahhoz, hogy lássuk azt az anyagot,
amelyből ezek a gondolatok felépültek.
Maga az újszövetségi szöveg állapota is arról árulkodik, hogy
a genealógiáknak volt bizonyos előtörténete, és bár semmi jele
nincs annak, hogy a születés-történeteket is hasonló módon
átdolgozták volna, közelebbi vizsgálat után kiderül, hogy szó­
használatuk jelenlegi formájukban szokatlan és homályos értel­
mű. Máté szerint Mária terhességét József válóoknak tekinti, ám
amikor egy álom eloszlatja kétségeit, magához veszi ugyan fe­
leségét, de a gyermek születéséig tartózkodik a vele való szexu­
ális kapcsolattól; a házasságban élő esszénusokkal kapcsolato­
san Josephus a következő aszketikus szabályt említi.12

(A férfi) nem ismerte (a feleségét), amíg az nem szült fiúgyer­

meket.126

126 De legum allegória 3, 218-219; vö. De cherubim 45: „Mert (Mózes) azt
mutatja be nekünk, hogy Sára akkor fogan, amikor Isten meglátogatta őt magá­
nyában; de amikor világra hozza (gyermekét), az nem a (gyermek) nemzője
számára történik, hanem ... Ábrahámnak."
127 Lásd fent, 279. o.
128 Máté 1:18-25. Megjegyzendő, hogy az ó-szír evangélium Szinaj-hegyi vál­
tozata, amelyben Máté 1:16 így szól: „József ... nemzette Jézust", Máté 1:25
szövegét így fordítja: „nem ismerte őt, amíg egy fiút nem szült neki".

280
 Ezzel szemben a Lukács-féle változatban Mária, amikor egy
angyal közli vele, hogy teherbe fog esni, és a jövendő messiást
szüli meg, azt kérdezi:
„Hogyan lehetséges ez, mikor én nem ismerek férfit?"1"9
Ezeket a szavakat, amelyek egy olyan lány szájából hangzanak
el, aki a leírás szerint a jegyese valakinek, ami a régi zsidó
törvény szerint rendesen azt jelentette, hogy a lány kiskorú
volt,129130 és a megfelelő biológiai időpontot várta, hogy a feleség
státusba jusson, a következőképpen fogalmazhatjuk át: „Ho­
gyan lehetséges ez, hiszen még nem kezdtem el menstruálni?
Talán menjek férjhez, annak ellenére, hogy még nem vagyok erre
kész?" Amire az angyal azzal az információval válaszol, hogy
unokanővére, aki már túl van a változás korán, és gyakorlatilag
ismét „szűz", szintén fogant méhében, arra utalva ezzel, hogy az
egyik esemény nem elképzelhetetlenebb, mint a másik:

„íme, a te rokonod, Erzsébet is fiút fogant öregségére, és már

a hatodik hónapjában van az, akit meddőnek mondtak, mert
az Istennek semmi sem lehetetlen."131

Az látszik végül az egyetlen elfogadható következtetésnek,

hogy ha az eredeti hagyomány legkorábbi értelmezői úgy akar­
ták volna, nyugodtan olvashatták volna a Jézusról és szűz anyjáról
szóló történetet abban az értelemben, amely; ezek Jézus eredetét
egy sorba állítják olyan hősök legendás születésével, mint Izsák,
Jákob és Sámuel atyái, akik, noha ők voltak felelősek gyermekük
fogantatásáért, mégis a feleségeik meddőségét meggyógyító isteni
közbeavatkozás eredményeként jutottak utódhoz.
Az, hogy a korai kereszténység hátat fordított az isteni közbe­
avatkozással kapcsolatos hitnek, és egy teljesen új eszmét foga­
dott el, az Isten általi megtermékenyítésben és ennek eredmé­
nyeképpen egy Isten-ember születésében való hitet, termé­
szetesen már nem a vallástörténet illetékessége, hanem a vallás­
pszichológia tárgykörébe tartozik.

129 Lukács 1:34.

130 Vö. mKid. 2:1, amely egy leány eljegyezhetőségének alsó korhatárát tizen­
két év, hat hónap és egy napban jelöli ki.
131 Lukács 1:36-37.

281
 UTÓIRAT

Soha nem voltam annyira, mint most, bizonyos abban, hogy

Izráel hittörténetében (Jézusnak) kiemelkedő hely jut...Van
valami Izráel hittörténetében, amit csak Izraelből lehet megér­
teni...1

Mi volt az evangéliumokat alkotó történeti és nyelvészeti elemek

feltárására irányuló kutatásunk legnagyobb felfedezése?
Kétségkívül az, hogy Jézust egyetlen kijelentése vagy törekvé­
se sem hozza kapcsolatba a messiás szerepkörével, nem beszélve
a modern mítoszgyártók által kreált ember fia jelenségről, ellen­
ben ha működését az i. sz. I. századi Galilea történetének, vagy
a karizmatikus judaizmusnak, vagy a Jézussal kapcsolatos elne­
vezéseknek, illetve azok kialakulásának tanulmányozása felől
közelítjük meg, akkor minden részlet a Jámborok, az ókori ha­
szidok tiszteletre méltó társaságába helyezi őt. Ha tehát kutatá­
sunknak egyáltalán volt valami haszna, akkor az éppen ebben a
következtetésben van, hiszen ez annyit jelent, hogy minden
további kutatómunka elfogadhatja kiindulópontnak azt a meg­
bízható feltételezést, hogy Jézus nem tartozott sem a farizeusok,
sem az esszénusok, sem a zélóták, sem pedig a gnósztikusok
közé, hanem egyike volt Galilea szent csodatévőinek.
A Jézus és a haszidim, Honi és Hanina ben Dosza tevékenysé­
ge és beszédei közti hasonlóságok feltárása azonban egyáltalán
nem azt kívánja sugallani, hogy Jézus egyszerűen egy volt a
csodatevők közül, és semmi más. Bár jelen munkánkban nem
tettünk rendszerező kísérlete t Jézus autentikus tanításának elkü­
lönítésére, ezt a munkát, remélhetőleg, más alkalommal elvégez­
zük majd, de annyi még az ilyen irányú kutatások nélkül is
elmondható, hogy egyetlen, az evangéliumokkal foglalkozó el­

1 Martin Buber, Tivo Types ofFaith (Harper Torchbooks, New York, 1961), 13. o.

283
fogulatlan és felvilágosult kutató sem kerülheti el, hogy kivonja
magát Jézus semmihez nem hasonlítható kiválóságának hatása
alól. Ahogy Joseph Klausner írja híres, eredeti héber nyelvű
formájában pontosan ötven évvel ezelőtt megjelent művének
(Jesus ofNazareth) utolsó bekezdésében:

A (Jézus) etikai kódexében jelen lévő fenségességre, jellegze­

tességre és eredetiségre nem találunk párhuzamot egyetlen
más héber etikai kódexben sem; ugyanígy példa nélküli a
paraboláinak rendkívüli művészete.

Mindenki fölött áll Jézus szellemi belátása és jellemének kiváló­

sága, felülmúlhatatlan mestere a spirituális igazság legbensőbb
lényege felfedésének, és abban, hogy valamennyi kérdést a
vallás alapjához, vagyis az ember és ember, ember és az Isten
közti egzisztenciális kapcsolatra vezet vissza.
Hozzá kell tennünk ehhez azt is, hogy egy bizonyos tekintet­
ben mindennél jobban különbözött kortársaitól, de próféta el­
ődeitől is. A próféták a becsületes szegények nevében emelték
fel szavukat, oltalmazták az özvegyeket és az apátián árvákat, a
gonoszok, a gazdagok és hatalmasok által elnyomottakat. Jézus
ennél tovább ment el. Azon túl, hogy mindezeket áldottnak
jelentette ki, voltaképpen kiállt kora társadalmának kitaszított­
jai, a köztiszteletben állók által megvetettek mellett. Asztalánál
bűnösök ültek, s barátságába fogadta a kiközösített adószedőket
és prostituáltakat.
Más szavakkal megfogalmazva, Jézus valóságos hátterének és
igazi zsidóságának felfedése nem több, mint kísérlet arra, hogy
eltüntessük azokat a félreértéseket, amelyek miatt a valóságnak
nem megfelelő Jézus-image kialakult, s hogy megtegyük az első
lépést abba az irányba, amely, úgy tűnik fel, a valóságos ember­
hez vezet el. Mert az itt leírtakból nyilvánvalóvá vált, hogy Jézus
követőinek a kezdet kezdetétől óriási nehézséget okozott az
általa hangoztatott, saját személyére vonatkozó nézetei befoga­
dása. Míg például Jézus határozottan kerülte a „messiás" címet,
azt mégis hamarosan a személyéhez kapcsolták, és a keresztény
gondolkodásban azóta már elválaszthatatlan lett tőle. Ezzel el­
lentétes jelenség, hogy bár Jézus elfogadta és helyeselte a „pró­
féta" megjelölést, a személyéhez kapcsolódó megnevezések kö­
zül ez volt az egyik első, amelyet az egyház elvetett, s azóta sem

284
fogadott el. Mindennek az eredménye az lett, hogy az evangélis­
ták által alkalmazott kifejezések történeti értelmét meghonosíta­
ni és elfogadni képtelen vagy attól húzódozó orthodox keresz­
ténység egy olyan, az evangéliumokban szereplő mondások
önkényes értelmezésére épített doktrína-szerkezet mellett dön­
tött, amely szerkezet, természeténél fogva, a megalapozott bírá­
latokkal szemben könnyen sebezhetővé válik. Ez a magyarázata
annak, hogy korunk Újszövetség-kutatói ezen szavak legtöbbjé­
nek történeti hitelessége vonatkozásában agnosztikus felfogást
képviselnek. Sőt attól sem riadnak vissza, hogy tagadják még a
lehetőségét is araiak, hogy Jézus személyével kapcsolatban bár­
mi történeti adatot ismerhetnénk.
Való igaz, hogy ha csak a jövőben, valami véletlen szerencse
folytán, nem kerül napvilágra új forrásanyag, ennyi idő múlva
már nem túl sok történetileg igazolható dolgot mondhatunk el
Jézusról. Van azonban valami, amit viszonylag szilárd meggyő­
ződéssel állíthatunk. Az i. sz. I. századi galileai karizmatikus
judaizmus természetes hátterére vetítve, a legkorábbi evangéli­
umi hagyomány folyamatos pozitív tanúsága nem egy sem a
judaizmus keretein belül, sem pedig saját igazolható szavainak
és szándékainak hitelességét illetően nem felismerhető Jézushoz
vezet, hanem egy másik személyiséghez, s ez a személyiség:
Jézus, az igaz ember, a caddik, Jézus, a segítő és gyógyító, Jézus,
a tanító és vezető, akit a hozzá közel állók és a kevésbé elkötele­
zett csodálói egyaránt mint prófétát, urat és Isten fiát tiszteltek.

285
 KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS

A szerző és a kiadók kifejezésre kívánják juttatni hálájukat és

köszönetüket a következő copyright anyag újraközlésének en­
gedélyezéséért: New English Bibié, második kiadás © 1970, az
Oxford University Press és a Cambridge University Press enge­
délyével; Revised Standard Version Bibié, copyright 1946,1952 és
© 1971, Division of Christian Education, National Council of the
Churches of Christ in the U.S.A.; Loeb Classical Library Josephus
kiadása, © The President and Fellows of Harvard College, trans-
lated by H. St. J. Thackeray, R. Marcus and L. H. Feldman, and
published by Heinemann, London, and Harvard University
Press, Cambridge, Mass.; a Loeb Classical Library Philón kiadá­
sa, © The President and Fellows of Harvard College, translated
by F. H. Colsonés G. H. Whitaker, and published by Heinemann,
London, and Harvard University Press, Cambridge, Mass.

A MAGYAR FORDÍTÁSHOZ
AZ IDÉZETT SZÖVEGEK KÖVETKEZŐ FORDÍTÁSAIT
HASZNÁLTUK FÖL

Biblia (A Magyar Bibliatanács - Református Zsinati Iroda

Sajtóosztálya, Budapest, 1990). - (A fordítást szükség esetén a
szerző angol fordításának megfelelően módosítottuk)
Flénokh könyve. In: Apokrifek. Ókeresztény írók II. Szerk.:
Vanyó László. Ford.: Baán István (Szent István Társulat, Buda­
pest, 1988), 38-143. o.
Josephus Flavius, A zsidók története, XI-XX. könyv (Gondolat,
Budapest, 1966) és A zsidók története, [Válogatás] (Európa Könyv­
kiadó, Budapest, 1980) (Ford.: Révay József)
Josephus Flavius, A zsidó háború (Gondolat, Budapest, 21990,
és újabb kiadások) (Ford.: Révay József)

286
 MUTATÓK

I. RÖVIDÍTÉSEK

Ab. Pirqé aboth (Az atyák mondásai)

Ap. csel. Apostolok cselekedetei
Ann. of Leeds
Univ. Or. Soc. Animál of Leeds University Orientál Society
Ant. Josephus Flavius, Antiquitates Judaicae (A zsidók
története)
Ápol. Philón, Apológia
ARNAa Aboth de-Rabbi Náthán: Első kiadás (Az atyák
mondásai Rabbi Náthán szerint)
AZ Aboda zara (Bálványimádás)
b Babilóniai Talmud (a traktátus nevének rövidítése
előtt, például: bAZ)
Bar. Barukh szír apokalipszisének 2. könyve
BB Baba bathra (Utolsó kapu)
Ben Szira Ben Szira könyve (Jészusz Szirakh könyve /
Ecclesiasticus)
Bér. Berakhoth (Áldások)
BJ Josephus Flavius, Bellum Judaicum (A zsidó háború)
BK Baba kamma (Első kapu)
BM Baba mecia (Középső kapu)
CBQ Catholic Biblical Quarterly
CDC Damaszkuszi Irat (Damaszkuszi Szabályzat) (Kairóból)
Dán. Dániel könyve
Dem. Demai (Bizonytalan dolgok)
Deut. Deuteronomium
Deut. R. Deuteronomium Rabba
D/D Discoveries in the Judaean Desert

287
DSSE Géza Vermes, The Dead Sea Scrolls in English (Penguin,
Harmondsworth and Baltimore, Md., 1968)
Eccles. Prédikátor könyve (Qoheleth / Ecclesiastes)
Eccles. R. Ecclesiastes Rabba
Ed. Edujoth (Tanúbizonyságok)
Én. Énekek éneke
Én. R. Énekek éneke Rabba
Erub. Erubin
E.T. English translation
Exod. Exodus
Exod. R. Exodus Rabba
Ezra Ezra 4. könyve
Flór. Florilegium
Fragm. Targ. Töredékes Targum
Gál. Pál levele a galataiakhoz
Gén. Genesis
Gén. Ap. Genesis Apocryphon
Gén. R. Genesis Rabba
Hág. I tagiga (Ünnepi áldozat)
Heb. A zsidókhoz írt levél
Hen. Henoch 1. könyve
Hist. Nat. Plinius Maior, História Naturális
Histori/ E. Schürer, The History ofthe Jewish People in the Age
oflesus Christ: '175 BC- AD 135. (Az átdolgozott és
bővített kiadást szerkesztette: G. Vermes and F.
Millar. Irodalmi szerkesztő Pamela Vermes.
Olvasószerkesztő: M. Black), I (T. & T. Clark,
Edinburgh, 1973), II - III/1-2 (1979-1987)
Hód. Hodayoth (Hálaadó zsoltárok)
Hor. Horayoth (Határozatok)
Hós. Hósea
HTR Harvard Theological Review
Hűl. Hullin (Szentségtörő dolgok)
1EJ Isméi Explomtion Journal
j Jeruzsálemi (Palesztinái) Talmud (a traktátus
nevének rövidítése előtt, például: jBer.)
Jakab Jakab levele
János János evangéliuma
JBL Journal o/Biblical Literature

288
Jel. Jelenések könyve / Apocalypsis / János apokalipszise
(János Jelenések könyve)
Jer. Jeremiás könyve
Jes. Jesája (Ézsaiás / Izaiás) könyve
Jew. Enc. Jewish Encyclopaedia
JJS Journal of Jewish Studies
joum. Hist. St. Journal ofHistorical Studies
JTS Journal ofTheological Studies
Jub. Jubileumok könyve
Kel. Kelim (Edények)
Két. Ketuboth (Házassági iratok)
Kir. Királyok 1. és 2. könyve (1 Kir. / 2 Kir.)
Kid. Kiddusin (Eljegyzések)
Kil. Kilaim (Különböző magok)
Kol. Pál levele a kolosszéiekhez
Kor. Pál 1. és 2 levele a korinthosziakhoz (1 Kor. / 2 Kor.)
Krón. Krónikák 1. és 2. könyve (1 Krón. / 2 Krón.)
LÁB Pszeudo-Philón, Liber Antiquitatum Biblicarum
Lám. Jeremiás siralmai (Lamentationes)
Lám. R. Siralmak (Lamentationes) Rabba
Lev. Leviticus Rabba
Lukács Lukács evangéliuma
m Misna (a traktátus nevének rövidítése előtt, például:
mBer.)
Makk. Makkabeusok 1. könyve
Mai. Maleákhi / Malakiás könyve
Márk Márk evangéliuma
Máté Máté evangéliuma
Meg. Megilla (Észter-tekercs)
Meil. Meila (Vétkezés)
Mekh. Mekhilta (Értekezések)
Mika Mika / Mikeás
Milh. Milhama (Háborús tekercs / A Fény fiainak harca
a Sötétség fiai ellen)
MK Moed katan („Kis" ünnep)
MSh. Maaser séni (Második tized)
Ned. Nedarim (Fogadalmak)
Nid. Nidda (Női tisztátalanság)
NT Nóvum Testamentum
NTS New Testament Studies

289
N um . Numeri
Pea Pea (Sarok)
Pesz. Peszahim (Peszahi bárányok)
PR Peszikhta rabbathi (Nagy szakaszok)
PRK Peszikhta de-Rab Kahana (Rab Kahana szakaszai)
Prov. Példabeszédek könyve / Liber Proverbiorum
Ps.-Jonathan Pszeudo-JonathanTarguma
Ps. Sál. Salamon zsoltárai
Q Qumrán, 1, 2 stb. számú barlang
RB Revue Biblique
Rom. Pál levele a rómaiakhoz
RQ Revue de Qumrán
Sab. Sabbath
Sám. Sámuel 1. és 2. könyve (1 Sám. / 2 Sám.)
Scripture and
Tradition G. Vermes, Scripture and Tradition in ]udaism.
Haggadic Studies (Brill, Leiden, 1961)
Seb. Sebiith
Sek. Sekalim
Soph. Sál. Sophia Salomonis (Salamon bölcsessége /
A bölcsesség könyve)
Szanh. Szanhedrin
Szer. Szerekh (A közösség szabályzata)
Szer.3 Szerekh3 (Messiási szabályzat)
Szer b Szerekhb (Áldások)
Szifré Num. Szifré Numeri
Szót. Szota
Szűk. Szukkah
t Toszefta (a traktátus nevének rövidítése előtt,
például: tBer.)
Taan. Taanith
Tanh. 13. Midrás Tanhuma (ed. Buber)
Targ. Targum
TDNT Theological Dictionary ofthe New Testament, ed. G. Kittel
és G. Friedrich (Eerdmans, Grand Rapids, Mich.,
19 6 3 -)
Tér. Terumoth
Test. Testimonia
Test. Lévi Lévi testamentuma
Thessz. Pál 1. levele a thesszalonikaiakhoz (1 Thessz.)

290
VT Vetus Testamentum
Yad. Yadayim
Yeb. Yebamoth
Zech. Zakariás könyve
ZNW Zeitschriftfiir die nentestamentliche Wissenschaft
Zsolt. Zsoltárok könyve

II. IDÉZETT SZÖVEGEK MUTATÓJA*

ÓSZÖVETSÉG

Genesis 19:15 - 131 (72)

6 :2 -2 4 8 (10) 21:19 - 79 (3)
6 :4 -2 4 8 (10) 28:41 - 204
13:4 - 147 31:2-205
18:11-279 31:13-231
20:17-87 (33)
20:18-276(114) Leviticus
21:6-280 11:29-106 (111)
22:2 - 262 (68) 12 - 79 (6)
2 2:4-52 (162) 13-14 - 79 (6)
23:7-141 (20) 15 79 (6)
23:12 - 141 (20) 15:18-23 132 (73)
24:16-277 (117,118)
24:43-277-(117) Numeri
29:31-276(114) 19:1-10-85(28)
30:22 - 276 (114) 23:19-221 (40)
30:3-4 - 141 (20) 24:7-175
49:10-173 24:15-17 - 179
50:2-79 (3) 24:17-127,174

Exodus Deuteronomi um
4:22-248 (11) 18:15 - 127 (50)
15:26 - 79 (4) 18:18-19-127,127 (50), 179
18:21 - 102 (92) 27:21-73
19:10-15 -1 3 1 (72) 32:5-6 - 248 (11)

A zárójelben lévő számok a jegyzetek számára u falnak.

291
32:8-248 (10) 1 7 -5 9 (3)
32:18-19-248 (11) 2 0 :7 -8 0 (10)
32:39 - 79 (4)
33:8-11-127,179 Krónikák 1. könyve
3:24-219
Bírák Könyve
9:8-204 Krónikák 2. könyve
16:12-79(5)
Sámuel 1. könyve
1:5-6-276(114) Zsoltárok könyve
3:3-5 - 167 (120) 2-182,248,251,252
16:14-23-89(42) 2:2 - 195
21:5-131 (71) 2:7 - 19, 248 (13), 251, 253, 257
10:1-196
Sámuel 2. könyve 16:10-195
7 -2 5 2 19:1-248 (10)
7:11-14-252 89:7-248(10)
7:14 - 248 (12) 89:26-27 - 248 (14)
11:11-131 (71) 110:1 -137,142,183,235
111:10-103 (99)
Királyok 1. könyve 118:25-203
17:1 -9 2 (55), 101 (85)
17:9 - 119 (22) Jób könyve
17:17-24-79(7), 119(20) 22:28-94
18:13-157 (81)
18:42-98 (77) Példabeszédek könyve
18:45 - 101 (85) (Proverbia)
19:8-119 (22) 9:10-103 (99)
23:23-94,267 (86)
Királyok 2. könyve
2 :10-56 (182) Prédikátor könyve
2:12-136 (1) (Qoheleth) / Ecclesiastes)
2:15-56 (182) 8 :4 -3 9 (88)
4:18-38 - 119 (20)
4:32-37-80(8) Jesája (Ézsaiás, Izaiás)
4:42-44-119(21) 7:14-272(108), 276
5:1-14 - 80(9) 9 :1 -5 9 (2)
5:13-136 (1) 11-171,173,178
5:14-119(22) 11:1-3-174
8:12-157 (82) 29:18-19-44 (122)

292
35:5-6-44 (122) 7:13 - 209, 216,217, 218,219,220,
38:22 - 80 (10) 221,221 (40), 228,229,232,233,
40:3-46 234,235,236, 237
42:1 - 262 (68) 7:13-14-217(31)
45:1-205 7:15-27-217(32)
61:1-205
61:1-2-44(122) Hóseás
6:2 - 52 (162)
Jeremiás 11:1-248(11)
31:20-248 (11)
Ámosz
Dániel 9:11 - 220 (38)
2:23 - 145 (40)
2:27 - 48 (90) Jónás
2:47-145 (37) 2:1 -5 2 (162)
3:25-248 (10)
4 -9 0 Zakariás
4:4-48(90) 9:9-188,219
4:16 - 145 (37) 12:10-12-181
4:21 - 145 (37) 13:2-86
5:7-48 (90)
5:11 -48(90) Maleákhi
5:23 - 145 (37) 3:1 - 125 (43)
7 - 207,223,225 4:5 (3:23)-44 (123)
7:9-219 4:6 (3:24) - 125 (44)
7:9-14-220

APOKRIF KÖNYVEK

Ben Szira Makkabeusok 1. könyve

(Ecclesiasticus) 4:46 - 123 (35)
4:10-249 (15) 5 -5 9 (4)
10:7-148 (50) 9:27-121 (26)
38:1-15-80 (11) 14:4-15 - 177 (22)
38:6-7-80 (12) 14:10-15 - 177 (23)
38:13-81 (13) 14:41 - 123 (36)
48:1-14-119(19)
48:10 -125 (45)

293
 Tóbit könyve 5:7-148 (51)
6:13-17-81 (14) 5:15-148 (51)
8:1-2-81 (14) 5:16-148 (51)
8:3 - 82 (15) 6:3 -1 4 8 (51)
8:20 - 148 (51)
Salamon bölcsessége 9:1 - 148 (51)
(A bölcsesség könyve) 10:16-148(51)
1:1-148 (51) 10:20-148 (51)
1:7-148(51) 11:13-148 (51)
2:13-148 (51) 12:2-148 (51)
2:17-18-249 (16) 16:12-148 (51)
3:8 - 148 (51) 16:26-148 (51)
3:10-148 (51) 19:9 - 148 (51)
3:147-148(51) 19:22 - 148 (51)

PSZEUDEPIGRÁFIKUS KÖNYVEK

Barukh szír apokalipszisének 62:5 - 222 (44)62:5-14 - 224

2. könyve 62:7-222 (44)
co
ö

oo
o

62:9-222(44)
1

40:1 - 181 (37) 62:14-222 (44)

72:2-6 - 181 (37) 63:11-222 (44), 224 (52)
69:26-222 (44)
Henoch 1. könyve 69:26-29-224(53)
7:1 - 82 (16) 69:27-222 (44)
8:3 sk k -8 2 (16) 69:29-222(44)
10:4-8 - 82 (17) 70:1 - 222 (44), 224 (54)
37-71 - 222, 226 71:14 - 224 (55), 225 (59)
46 - 223 71:17-222 (44)
46:1-4-223 (49) 72-82 - 226
46:2 - 222 (44) 83-90-226
46:3 - 222 (44), 225 (59) 90:31-126 (47)
46:4 - 222 (44) 90:37-126(47)
46-71-222 91-107-226
48:2-222(44) 105:2 - 252
48:2-3 - 223 (50)
48:10-223 (50) Ezra 4. könyve
60:10 - 222 (43) 7:28-252 (27)

294
7:29 - 181 (38) 17-171,250
12:32 - 181 (37) 17:23-26 (31-32)-171 (8)
13-221 17:26-27 (28-29) - 250 (18)
13:22-252(27) 17- 18 - 171
13:37-252 (27) 18- 171
13:52-252 (27) 18:4-250 (18)
14:9 - 180, 252 (27) 18:6 (5)-171
18:8 (7) - 171
Jubileumok könyve
1:24-25-259 (17) Júda testamentuma
10:10-14-83 (18) 24:25 - 178

Pszeudo-Philón, Lévi testamentuma

LiberAntiquitatumBiblicarum 18:2-7-177 (25)
34:5-82(16) 18:6-7-261 (64)
60:1-3 - 89 (43)
Naftali testamentuma
Salamon zsoltárai 5:3-5 - 178
13:8 (9)-250 (18)

HOLT-TENGERT TEKERCSEK

Áldások Damaszkuszi szabályzat

3:1-21 - 178 (26) (CDC)
5:20-29 - 178 (26) 6:7-178(26)
7:18 - 178 (26)
Jákob áldása 7:20 - 178 (26)
173 12:1-2 - 132 (74)
12:23-13:1 - 178 (28)
Jesája-kommentár 14:19 - 178 (28)
11:1-3-174 B2:l - 178 (28)

A Közösség Szabályzata GenesisApocryphon

9:11 - 127 (51), 178 (26), 179 (29) 2 - 272 (106)
11:8-250(19) 2:4-147(44)
11:20 - 209(8) 2:9-149(54)
2:13 -149 (54)
2:24 - 149 (54)

295
7:7-147(44) 9:35-250 (20)
12:17-147 (44) 11:9 - 250(21)
20:12-147(47)
20:12-13 - 147 (45) Messiási Antológia
20:14 - 147 (47) (Testimonia)
20:15 - 147 (47) 5-8 - 127 (50)
20:15-16 - 147 (46) 5-20-179(30)
20:16-19-87 (34)
20:25-149 (54) Messiási Szabályzat
21:2-3-147 (44) 2:11-12-253 (30)
22:16 - 147 (44) 2:11-14 - 178 (26)
22:18 - 149 (54) 2:19-20-178(26)
22:21 - 147 (44)
22:32 - 147 (47) Midrás az utolsó napokról
22:34-243(113) (4 Q Flór.)
1:11-178 (26)
Himnuszok
(Magasztalások) Nabunáid imája
3:22-250 (19) 90
4:32-33 - 250 (21)
6:29-30-250 (20) Háborús Szabályzat
7:29-30-250 (20) (Harci tekercs)
7:3-4-132(75)
17:18-250 (20)

JOSEPHUS FLAV1US

Contra Apionem 8,48 - 85 (24)

1, 29 - 121 (47) 9 .1 8 2 -1 0 5 (106)
1 ,3 7 -1 2 1 (47) 13, 300 - 123 (37)
1.40 - 121 (47) 14, 22-24 - 94 (58)
1.41 - 121 (47) 1 4 ,9 1 -6 1 (10)
14,158-159 - 62 (18)
Antiquitates Judaicae 17,271-272-62(19)
(A zsidók története) 18,1 -2 -6 0 (7)
4, 326-239 (94) 18,4-10-63(20)
5 ,3 4 8 -1 6 7 (120) 1 8,15-76(82)
8, 44-45 - 83 (19) 18, 21 - 132 (76)
8, 46-47-84(23) 18, 23 - 63 (20)

296
1 8 ,2 6 -6 0 (7) 3,35 - 60(8)
18,36-38-65(35) 3, 41 - 64 (30)
18,63 -1 0 5 (106) 3 ,4 2 -6 1 (12)
18,63-64-68(50) 3,42-44-61 (13)
18, 64 - 176 (20) 3,352-354-124(39)
18,65 - 68 (51) 3, 399-408-124(40)
18,117-118-67 (46) 3,516-521-65 (37)
20 ,9 7 -1 3 0 (65) 4 ,5 5 8 -6 4 (27)
20,102 - 63 (21) 5,227-132(74)
20 ,1 2 0 -6 3 (25) 5,567 -2 4 4 (114)
20,167-168 - 130 (63) 6,283-285 - 130 (68)
20,169-170-130(66) 6,286 - 131 (69)
2 0 ,2 0 0 -4 7 (137), 176 (20) 7,180-184-85 (24)
7,185-85(24)
Bellum Judaicum 7,253 - 63 (23)
(A zsidó háború) 7,275 - 63 (23)
1 ,7 6 -5 9 (5) 7,320-401 - 63 (23)
1,203-204-62(18)
2, 56 - 62 (19) Vita
2,112-113-123 (38) 6 9 -6 1 (9)
2,120 - 133 (77) 7 9 -6 1 (11)
2,121 - 132 (76) 134-61 (9)
2,136 - 83 (20) 189-198-75(77)
2 ,1 6 1 -2 7 9 (123) 232-61 (10)
2,433-448-63(22) 235 - 60 (8)
2,570-571-61 (11) 278 - 61 (9)
2 ,5 8 5-63(2 3 ) 294-296 - 61 (9)
2,591-592 - 62 (14) 403-65(37)

PHILÓN

A pológia De eonfusione linguarum

3 - 1 3 3 (77) 1 4 6 - 2 5 1 (25)
1 4 - 1 7 - 1 3 2 (76)
In Flaccum
D e cherubim 3 6 -3 9 - 1 5 0 (55)
45 - 280 (126)

297
 De legum allegória De sobrietate
3,248-249-280 (126) 56 - 250 (22)

De mutatione nominum De specialibus legibus

131-279 (125) 1,318-250(22)

De posteritate Caini De vita contemplativa

134-279 (124) 2 - 8 4 (22)
1 3 -2 9 (8)
De praemiis et poenis 68 - 133 (78)
(Jutalmak és büntetések)
95-175,175 (18) De vita Mosis
1,1-176(20)
2, 68-69 - 134 (82)

TARGUMOK

Gcnesis Krónikák 1. könyve

5:24 - 225 (57) 3:24 - 219

Exodus Zsoltárok könyve

12:42 - 129 (59), 179 (32), 239 80:16-220 (40)
19:4-239 80:18-220 (40)
28:41 - 204
31:2 - 205 Énekek éneke
40:11 - 182 (42) 4:5 - 129 (61)

Numeri Jesája
11:26 - 149 61:1 -205

Bírák könyve Siralmak könyve

9:8-204 (Jeremiás siralmai)
2:22 - 129 (61)
Királyok 2. könyve
Mika
2:12-136 (1)
5:1 - 181 (35)
5:13-136 (1)
Zakariás
4:7-181 (35)
12:10-12 - 181

298
 MISNA

Pirqé A both N idda

1:1-121 (28) 1:4-278(119)
1:5-73(70) 10:1-278(122)
3:9 - 103 (98)
3:9-10-102(97) Sebiith
3:14-251 (23) 9 :2 -6 0 (8)
5:10-101 (90)
Sekalim
Baba K am m a 5:6-103(100)
7 :7-106 (111)
Szanhedrin
Berakhoth 7 :5 -4 9 (152)
5:1 -97(71), 268 (93)
Szota
Edujoth 9:15 - 104 (102), 135 (84)
8:7 - 125 (46)
Taanith
K iddusin 3:8 - 93 (56,57), 94 (59), 107 (115)
2:1-281 (130)
Terum oth
N ed arim 8:4-107 (113)
2:4 - 72 (67)
5:5 - 64 (31) Y ad ayim
4 :8 -6 4 (29)

TOSZEFTA

Berakhoth Kelim
2:20 - 97 (73) 1:6-193 (79)

H ullin N idda
2:22 - 105 (107) 1:6 - 278(120)
2:22-24-85 (27)
Sebiith
3:15 - 277 (118)

299
 Szota 13:5 - 123 (37)
1 3 :2 -1 2 2 (3 1 ) 1 5 :5 - 1 0 4 ( 1 0 2 )
13:3 - 122 (30)
Szanhedrin
2:6 - 75 (78)

JERU ZSÁ LEM I (PA LESZ T IN A !) T A LM U D

A boda zara M aaser séni

1 1 a - 7 2 (68) 5 5 c - 2 1 1 (14)
4 1 a - 1 0 7 (113)
Moed katari
Berakhoth 81d - 2 1 1 (15)
3 6 - 1 0 8 (116), 2 1 3 (2 1 )
5a - 180 (33) N idda
5 c - 2 1 2 (18) 4 9 a - 2 7 8 (121)
7 c - 9 6 (66), 107 (114)
9 a - 9 7 (73) Pea
9 c - 1 5 2 (68) 2 1 6 - 1 5 2 (68)
9d - 99 (78)
Sabbath
Dem ai 3 a - 2 1 3 (21), 214 (25)
2 2 a - 1 0 7 (114) 14d - 8 7 (32)
15d - 7 6 (81)
Ketuboth
2 9 b - 6 4 (32) Sebiith
3 5 a - 2 1 2 (20) 38d - 214 (26), 215 (27)

K iddusin Sekalim
6 1 c - 2 5 1 (24) 4 9 6 - 1 5 2 (68)
6 6 a - 3 0 (14)
6 6 c - 2 1 4 (23) Szota
24b - 122 (30)
K ilaim 24c - 104 (102)
3 2 b - 1 9 2 (78), 204 (117)
Szanhedrin
23d - 152 (69)
2 6 b - 2 2 7 (66)

300
 Taanith Terumoth
64b-9 5 (63) 45c -1 0 7 (113)
65b-221 (40)
67a - 107 (115), 267 (86) Yebamoth
68a-2 0 4 (117) 9b -3 0 (14)
68d - 174 (16)

BABILÓNIAI TALMUD

Aboda zara 15b-263 (76)

50b-30(15) 16a-2 6 4 (77)

Baba bathra Horayoth

12a-121 (29) 11b-2 0 4 (117)

Baba kamma Hullin

50a - 100(81) 86a - 101 (88), 263 (75)
60b - 157(74) 127a-1 0 6 (111)
139b - 150 (60)
Baba mecia
59b-108(116) Ketuboth
23a -151 (64)
Berakhoth 62b-2 0 4 (117)
17b-101(88), 263(75) 11b-153 (70)
27b-1 5 3 (72), 154(75)
28b - 153(73) Kiddusin
33a- 9 7 (73, 74), 106 (11) 31b - 150 (57)
34b- 9 6 (66), 98 (76), 99 (78) 81a-2 6 4 (79)
43b - 72 (69), 100 (82), 265 (82)
52a-1 0 8 (116) ■ Megilla
61b - 101 (88) 3 a -121 (29), 122 (33)
24b-7 1 (60)
Erubin
53a - 70 (59) Meila
53b - 70 (58), 73 (70), 150 (59) 17b-88(38)

Hagigah Nedarim
14a - 101 (88), 219 (34) 41a-9 1 (52)

301
4 8 a - 6 4 (31) Szanhedrin
5 a - 2 0 4 (117)
P eszah im 3 8 b - 2 1 9 (34)
4 9 b - 7 3 (72) 98a - 153 (71), 179 (32), 219 (35)
54a - 181 (35)
1 12b - 72 (69), 90 (50), 100 (83), 265 Taanith
2 3 a - 9 4 (60), 107 ( 1 1 3 ,115)
Sabbath 23ab - 95 (62), 156 (79)
2 6 a - 6 2 (14) 2 3 b - 2 6 8 (95)
87a - 133 (80) 2 4 b - 1 0 2 (91), 106 (111)
108b -8 7 (3 2 )
Y ebam oth
Szota 6 3 b - 1 3 5 (83)
48b - 122 - (30) 1 2 1 b - 1 0 0 (81)
49b - 104 (102), 135 (84)
Yom a
Szűk ka 4 a - 2 3 9 (93)
52a - 182 (4 0 ,4 1 ) 53b - 101 (84)

MIDRÁS

A z atyák m ondásai Genesis Rabba

Rabbi N áthán szerint 13: 2 - 148 (48)
2 7 - 7 2 (6 8 ) 1 3 :7 -9 5 (6 1 )
2 8 - 1 0 7 (1 1 2 ) 4 8 : 1 2 - 2 1 0 (12)
5 6 : 1 - 5 2 (162)
D euteronom ium Rabba 75: 5 - 150 (55)
3 :1 0 ,1 - 1 2 9 (58) 7 9 : 6 - 2 1 4 (26), 215 (28)
5 : 1 5 - 8 7 (32) 89: 5 - 150 (59)
9 4 : 9 - 6 8 (49), 153 (70)
Ecclesiastes Rabba 1 0 0 : 5 - 2 1 1 (13)
1 0 :1 1 -2 1 4 (2 6 )
M ekhilta de-Rabbi Ishm ael
Énekek éneke Rabba (ed. L auterbach)
2 : 9 , 3 - 1 2 9 (61) I, 1 1 5 -1 1 6 -1 2 9 (6 1 )
II, 183 - 102 (93)
E xod u s Rabba III, 39^40 - 231 (72)
1 : 3 1 - 1 7 9 (32)

302
III, 197-231 (71) Peszikhta rabbati
III, 198 - 231 (72) 2 0 :4 -2 3 9 (94)

Midrás Tannaim Deut. 26:13- Szifré Numeri

hoz 9 9 -1 3 3 (81)
75 (78) 117-205 (119)

Siralmak Rabba Tanhuma

1:5,31 -242(107) (ed. Buber)
1,140-219(36)
Peszikhta de-Rab Kahana IV, 118-119-86 (29)
40ab - 86 (29)

ÚJSZÖVETSÉG

Máté evangéliuma 4:25-42(109)

1 :1 -1 8 8 (61) 5:11-230,233
1:3 - 275(112) 5:18-19-66(40)
1:5-7-275(112) 5:44-48-66(44)
1:15-16-274 6:1-4-103 (101)
1:16-188(61), 280 (128) 6:25-33 - 102 (94)
1:17-188 (61) 6:28-29-64 (33)
1:18-188 (61) 6:56-34 (59)
1:18-272(105) 7:6 - 66 (39)
1:18-25-280 (128) 7:21-22-142(24), 163(102)
1:23-272(108) 7:22 - 85(27), 164(107)
1:25-280 (128) 7:29-38(87)
2 :4 -1 8 8 (61) 8:1-3-34(46)
3:14-44(120) 8:2-160,161,162,168
3:17-122(33) 8:3-34(57)
3:17-261 (65) 8 :4 -7 9 (6)
4:2-119(22) 8:5-13-34 (51), 66 (41), 99 (79)
4 :3 -3 3 (36), 259 (55) 8:6-8-161 (89, 92)
4:5-6-259 (56) 8:8 -141 (18), 163 (103), 165 (114)
4 :6 -3 3 (36) 8:13 - 35 (66)
4 :12-41 (99) 8:14-15-34(47)
4:15 - 33 (42) 8:15-34(56)
4 :1 7 -3 7 (83) 8:16-31 (18), 33 (41)
4:23 - 31 (19), 37 (85) 8:20-102 (96), 230,233 (76)

303
8:21 - 162 (96) 12:8-230, 231
8:25-162 (93) 12:9-13-34 (49), 35 (67)
8:26-27-36 (74) 12:14-48 (144)
8:28-31-31 (20) 13:22-24-32(24)
8 :29-33 (38), 259 (54) 12:24-49 (151)
8:34-42(110) 12:27-85(25)
9:1 - 65 (36) 12:32-230, 233 (77)
9:1-8-91 (51) 12:38 - 167
9:2-8-33 (40) 12:40 - 230,233
9 :3 -4 9 (151) 12:43-44-32 (33)
9:6-229, 230 13:10-17-38 (84)
9:8-229 13:24-28 - 64 (33)
9:10-13 - 37 (82) 13:34-35-38 (84)
9:11-49(150) 13:37-230,236 (86)
9:18-61 (9), 88 (36) 13:41-230,236 (86)
9 :20-34 (60) 13:51 var. - 162 (97)
9:20-22-34 (48) 13:55-29 (4)
9 :25-36 (71) 13:55-56-29(5)
9:27-203 (112) 13:57-118(16)
9:27-31 -3 4 (45) 13:58-34 (44), 118 (18)
9:28-161 (92), 203(113) 14:1-2-43(118), 56 (183)
9 :29-34 (58), 35 (65) 14:5-117(10)
9:32-34-32(24) 14:13-21-119(21)
9:34 - 85 (26) 14:15-21-36 (75)
9 :35-38 (85) 14:22-27-36 (77)
10:1-4-41 (100) 14:28-162 (94)
10:4 - 68 (52) 14:30 - 162 (95)
10:5-6-66 (41) 14:33-259(57)
10:6 - 37 (81) 14:34-36 - 34 (43)
10:23 - 230, 237 (87) 14:36-34(59)
11:2-44 (126), 104 (104), 188 (61) 15:10-20-39 (91)
11:2-3-44 (121) 15:17-19-39 (92)
11:3-44 (125) 15:21-28-32 (33),-160 (84)
11:6-45(127) 15:22 - 168
11:7-15-44(124) 15:22-27-161 (91)
11:9-230,233 (77) 15:24-37 (81), 66 (38)
11:25-121 (29) 15:25 - 168
11:27-246 (3), 256 15:26-66(39)
12:1-6-231 15:29-31 -3 4(50)
12:2-49 (150) 15:32-39-36 (75), 119 (21)

304
16:1-48(147) 21:7-189 (67)
16:5-12-42 (102) 21:8-10-43 (115)
16:13-230,232 21:9 - 203
16:13-22-113 21:11-116(7)
16:14-56 (183), 116 (5) 21:15-203
16:15-232 21:23-50 (158)
16:16-188 (65), 256 (41) 21:23-27-184(45)
16:17-191 21:25 - 49 (157)
16:20-190 (73) 21:25-26-43 (119)
16:21 - 52 (162), 230 21:45-48 (146)
16:22-163 (101) 21:46-117(10)
16:22-23 - 52 (163), 191 (75) 22:16-22-49 (155)
16:27-230, 236 22:18-230
16:28 - 230,236 (85) 22:23-33-48 (148)
17:1-9 - 129 (57) 22:41-46 - 184
17:4-163 (100) 2 3:1-42 (113)
17:5-261 (67) 23:9-269
1 7 :9-52 (162), 230 24:5-185 (46)
17:12 - 230 24:23-24 - 185 (46)
17:14-18 - 31 (21) 24:24 - 131 (70)
17:15-160 (86), 161 (91) 24:27-230, 236(83,84)
17:18-88 (37) 24:30-230, 234, 236 (83)
17:22 - 230 24:36-255
17:22-23-52 (162) 24:37-230,236 (83, 84)
17:23-52 (163) 24:39-236 (84)
17:24-26-36 (79) 24:44-230, 236 (83)
18:21 - 162 (98) 25:9-138 (11)
18:26 - 14 (21) 25:11 - 142 (24)
19:13 - 88 (37) 25:31 - 230, 236 (86)
19:27-30-41 (10) 26:3-4-50 (158)
19:28 - 230, 236 (85) 26:14-50 (158)
19:29-29 (7) 26:22 -1 6 3 (99), 230,233 (74)
2018-19-52 (162) 26:24-230
20:21 - 188 (63) 26:25 - 192 (78)
20:28-230 26:28 - 186 (53)
20:29-42 (112) 26:32-52 (162)
20:29-34-34 (45) 26:39 - 267(88)
20:30-31 -2 0 3 (112) 26:45 - 230
20:30-33-161 (91) 26:47-50 (158)
20:33 -1 6 3 (103), 203 (113) 26:57-50 (158)

305
26:63-256(42) 1:21-25-189 (69)
26:63-64 - 191 1:22-38(87)
26:64 - 230, 235 1:23-26-32 (22)
26:65-50 (158) 1:24-33(37)
26:67-68-186 (51) 1:25-32 (30), 88 (37)
26:68-117 (11) 1:27-39(88)
26:73-71 (61) 1:30-31-34 (47)
27:1 - 50 (158) 1:31-34 (56)
27:11 - 194 (84) 1:32-34-31 (18), 33 (41)
27:11 sk k -5 1 (160) 1:34-189
27:17 - 187 (56) 1:39-38 (85)
27:22 -1 8 7 (56) 1:40 - 160,161 (91), 163 (103), 168
27:29 - 187 (58) 1:40 var. - 168
27:37-187 (57) 1:40-45-34 (46)
27:40-260 (62) 1:44-79 (6)
27:42-187(58) 2 :1 -4 2 (107)
27:42-43-260 (63) 2:1-12-33(40)
27:46-47-72(66) 1:2-12-91 (51)
27:54-260 (58) 2 :6 -4 9 (151)
27:59-60-53 (164) 2:10-229, 230
27:61-54 (175) 2 :13-42 (107)
27:62-66-55(177) 2:15-17-37 (82)
28:1-2-53(165) 2 :16-48 (145), 49 (150)
28:2-4-55 (177) 2:18-20-43 (117)
28:2-5-53 (166) 2 :1 7 -7 8 (2)
28:5-53 (167) 2 :24-49 (150)
2 8:6-53 (168) 2:28-230,231
2 8:8-53 (170) 3:1-5-34(49), 35 (67)
28:8-9-53 (171) 3 :6 -4 8 (144), 50 (158)
28:12-15-55 (177) 3 :7 -8 -4 2 -(1 0 9 )
28:16-20-53 (172) 3:10-33(42)
28:19-255 3:11 - 33 (38), 258 (51)
28:20-142(29) 3:13-19-41 (100)
3 :1 8 -6 8 (52)
Márk evangéliuma 3:20-42(107)
1:1-188 (61) 3 :21-46 (132,133)
1:2 sk k -142 (28) 3:22-49 (151)
1:2-4-46 (131) 3:31-35-46 (133)
1:11 -1 2 2 (33), 261 (66) 4 :1 -4 2 (107)
1:14-37 (83), 41 (99) 4:10-12-38 (84)

306
4:33-34-38 (84) 7:31-37-34 (50)
4:39-41-34 (74) 7:32-33-88 (37)
5:1-13 - 31 (20) 7:33-34-34 (62)
5:7-33(39 ) 7:34-72(65)
5:8-32(31) 8:1-10 - 36 (75), 119 (21)
5 :17-42 (110) 8:11-48 (147), 167
5:21 - 42 (107) 8:14-21 - 42 (102)
5:23 - 88 (36) 8:22-26-34 (45)
5:24 - 42 (105) 8:27 - 230,232
5:25-34-34(48) 8:28-43 (118), 56 (183), 116 (5)
5 :2 7 -3 4 (60) 8:29-188(65), 192
5 :3 0 -3 4 (61), 100 (80) 8:30 - 190 (72)
5:41 - 36 (71), 89 (40) 8:31-52 (162)
6:2-3 - 30 (12) 8:32-52 (163)
6 :3 -2 9 (5), 30 (10), 47 (138) 8:33 - 191 (75)
6:3 var. 30 (11) 8:38-230, 236
6:4 - 47 (139), 118 (16) 9:1 - 236 (85), 237 (87)
6:5 - 34 (44, 54), 88 (36), 118 (18) 9:2-8 - 129 (57)
6:6 - 47 (140) 9:7-261 (67)
6:7-13-32(25) 9:9-52(162), 230
6:13-35(69) 9:10-52(163)
6 :14-43 (118) 9:12-230
6:14-16-56 (183) 9:15-27-31 (21)
6:15-116(6) 9:21-230
6:17-29-67(47) 9:22-160,161 (91)
6:31-44 - 119 (21) 9:25-32 (32), 88 (37)
6:35-44 - 36 (75) 9:31-52 (162)
6:45-52-36 (77) 9:32-52 (163)
6:53-56-34(43) 9:33 - 230
6 :56-34 (59) 9:38 - 32 (27), 85 (27)
7 :1 -4 9 (150), 75 (76) 9:38-40-45 (128)
7:14-23 - 39 (91) 9:41 - 185,230
7:18-19-40 (93) 9:45 - 230
7:24-30-32 (23) 10:21 - 102 (95)
7:25 - 168 10:28-31-41 (101)
7:26 -1 6 8 10:29-29 (7), 133 (79)
7 :2 7 -3 7 (81) 10:33-34-52 (162)
7:28 - 141 (18), 160 (84), 161 (89), 10:37-188 (63)
161 (91) 10:46-42 (112)
7 :29-32 (29) 10:46-52-34 (45)

307
10:47-48-203 (112) 14:70-71 (61)
10:48-203 (112) 15:1-50 (158)
10:51 - 160,161 (91), 163 (103), 203 15:1 skk-51 (160)
(113) 15:2 -1 9 4 (84)
10:52-35 (65) 15:9 -1 8 7 (56)
11:3 - 161 (87) 15:12-187(56)
11:8-42(114) 15:18 - 187 (58)
11:9-203(114) 15:26 - 187 (57)
11:9-10-69 (53) 15:32-187(58)
11:18-42 (113), 50 (158) 15:34-35-72(66)
11:27-48(146), 50 (158) 15:39-260 (58)
11:28-33-184 (45) 15:46-53 (164)
11:30-49 (157) 15:47-54 (174)
11:30-32-43 (119) 16:1-2-53 (165)
11:32-117(10) 16:3-53 (166)
12:9-138 (11) 16:6-53 (168)
12:12-48(146) 16 8 -5 3 (1 7 0 )
12:13-17-49 (155) 16:18-98 (75)
12:18-27-48(148) 16:19-20 - 138 (7)
12:28-34-48 (149)
12:35-37 - 183 Lukács evangéliuma
12:37-42 (114) 1-2 - 271
13:6-185(46) 1:5-199 (104)
13:21-22 - 185 (46) 1:31-32-257(46)
13:22 - 131 70) 1:32-33-272 (105)
13:26-230,234,235 1:34-281 (129)
13:32 - 255 1:35-257 (47), 272 (105)
14:1 - 50 (158) 1:36-199 (104)
14:3-12 - 67 (47) 1:36-37-281 (131)
14:10-50 (158) 1:43-165 (10)
14:28-52 (162) 1:44-46 (130)
14:36-267(88) 2:1-5-60 (7)
14:43-50 (158) 2:4-273(109)
14:50-42 (103) 2:11-165 (110), 188 (61)
14:53 - (50) (158) 3:15 -1 2 6 (49)
14:61 - 191, 230,256 (42) 3:19-20 - 67 (47)
14:62 - 230, 235 3:22 - 122 (33), 261 (66)
14:61-62-191 3:23 - 29 (6), 274(11)
14:63 - 50 (158) 4:3-258(53)
14:65 - 117 (12), 186 (51,52,53) 4:9-259(56)

308
4:14-41 (99) 7:6 - 141 (28), 161 (89,92), 163
4:15 - 37 (83), 38 (85) (103), 165 (114)
4:14:22-29(3) 7 :9 -4 3 (118)
4:16-27-38 (86) 7:11-42(106)
4:24-118(16) 7:11-17-119(20)
4:25-27-119 (22) 7:13-165 (111)
4:28-30-47 (141) 7:14-36 (72)
4:32-38(87) 7:16 - 116 (8)
4:33-35-32(22) 7:18-20-44 (121)
4:34-33(37) 7:19-165 (11)
4:35 - 88 (37) 7:23 - 45 (127)
4:36-39(88) 7:24-28 - 44 (124)
4:38-39-34 (47) 7:34-230,233 (77)
4:39 - 34 (56) 7:39 - 116 (9)
4:40-41-31 (18), 33 (41) 8:9-10-38(84)
4:41 - 33 (38), 187 (60), 189 (70), 8:24 -4 7 (139)
258 (52) 8:24-25-36 (74)
4:44 - 38 (85) 8:26-32-31 (20)
5:8 - 164 (104) 8:28-33(39)
5:11 -3 6 (78) 8:37-42(110)
5:12 - 160 (85), 161 (91), 163 (103) 8:38-39-66 (40)
5:12-13-34 (46) 8:42-42 (105)
5:13 - 34 (57) 8:43-48-34(48)
5:14-79(6) 8:44-34 (60)
5:15 - 42 (108) 8:46-34(61), 100 (80)
5:17-26-91 (51) 8:48 - 35 (65)
5:18-26-33(40) 8 :54-36 (71)
5:24-229,230 9:1-6 - 32 (25)
5:29-32-37 (82) 9:7-9-56 (183)
5:30 - 48 (145), 49 (150) 9:8 -1 1 6 (6)
6 :2 -4 9 (150) 9:10-17-119 (21)
6:5-230,231 9:12-17-36(75)
6:6-10-34 (49), 35 (67) 9:18 - 230
6 :7 -4 8 (144) 9:19 - 56 (183)
6:12-16-41 (100) 9:20 - 188 (65)
6:15 - 68 (52) 9:21 -1 9 0 (74)
6 :1 9 -3 4 (59), 42 (109) 9:22-52 (162), 230
6:22 - 230, 233 9:26-230
6:46 - 164 (107) 9:27-236 (85)
7:1-10-34(51) 9:28-36-129(57)

309
9:35 - 261 (67) 13:31-33-50 (158)
9 :42-88 (37) 13:32-78(1)
9:44-52, 52 (162) 13:33 - 118 (17)
9:49-50-32 (27), 45 (128) 14:1-6 - 34 (53)
9:52-42(111) 14:4-35(64)
9:54 - 164 (105) 14:25-47 (143)
9:57 var.-1 6 4 (107) 14:26-29 (7), 133 (79)
9:58-102 (96), 230 15:1-49 (150)
9:59 - 164 (107) 16:20-25-71 (62)
9:61 - 164 (107) 17:5 - 165 (112)
10:1 - 165 (112) 17:6-165 (112)
10:17-164 (106) 17:11-19-34(46)
10:19-98 (75) 17:14-35(64)
10:20-85 (27) 17:22-230,236(84)
10:22-246 (3) 17:23 - 185 (46)
10:39-165(113) 17:24-230,236 (83)
10:40 - 164 (107) 17:26-230
10:41-165(113) 17:30-230,236 (84)
11:1-164 (107) 17:37 - 164 (107)
11:14-15-32 (24) 18:8 - 185,185 (46), 230,237 (88)
11:15-49 (151), 85(26) 18:28-30-41 (101)
11:18-85 (26) 18:29 - 133 (79)
11:19 - 85(25) 18:31 - 230
11:24-26 - 32 (33) 18:32-33-52 (162)
11:27-28-47 (142) 18:34-52 (163)
11:30-230,233 18:35-36-42 (112)
11:39-165 (113) 18:41 - 161 (91), 163 (103), 203
12:8 - 230, 236 (113)
12:10-230,233(77) 19:1-3-42(112)
12:36-37-138 (11) 19:8-164 (107), 165 (113)
12:40 - 230 19:10-230,233
12:41 - 164 (107) 19:37-38-69 (54)
12:42-165 (113) 19:37-39-43 (116)
13:1-63 (24) 19:38-203 (114)
13:10-17-34(52) 19:47-50 (158)
13:13-34 (55) 19:48-42 (113)
13:13-17-35 (68) 2 0 :1 -5 0 (158)
13:15-165 (112) 20:1-8 - 184 (45)
13:23 - 164 (107) 20:4-6-43(119)
13:26-27-142 (24) 20:6-117(10)

310
20:20-26-49 (155) 24:1-2-53(165)
20:24-49 (157) 24:3-165 (110)
20:27-40-48 (148) 24:3-4-53 (166)
20:39-48 (149) 24:5 -5 3 (167)
20:41-44-184 24:6-5 3 ( 168)
20:45-42 (113) 24:6-9-53 (169)
21:8 - 1 8 5 ,185 (46) 24:7 - 230,233 (74)
21:27-230,234 24:9-53 (170)
21:36-230,237 (88) 24:11-55 (179)
21:38-42 (113) 24:13-32-53 (171)
2 2 :2-50 (158) 24:19-104 (105), - 117 (14)
22:4 - 50(158) 24:24-56 (180)
22:22 - 230 24:26 - 185 (49)
22:27 - 230 24:34 - 137 (6), 165 (110)
22:3 0 -2 3 0 ,236 85) 24:46 - 185 (49)
22:33-164 (107) 24:50-53-53 (171)
22:38 - 164 (107)
22:42 - 267 (88) János evangéliuma
22:48 - 230, 233 (74) 1:1-270(100)
22:49-164 (107) 1:14-270 (100)
22:61-165 (112) 1:18-270(100)
22:63 - 186 (52) 1:20 - 126 (49)
22:64-117(13) 1:21-128 (54)
22:66-50 (158) 1:41-197 (98)
22:67-50 (158) 1:49-197 (99)
22:67-70 - 191 1:51-237 (90)
22:68 - 193 (83) 2:1-5-47 (134)
22:69 - 230, 235 3:13-240 (100)
23:1 sk k -51 (160) 3:13-14 - 237 (90)
23:2 - 187 (55) 3:26-45(129)
23:3-194 (84) 4:11-165 (115)
23:4 - 194 (85) 4:25-197 (101)
23:5 - 187 (59) 4:45 - 73(73)
23:37-187(58) 4:46-53-99 (79)
23:38 - 187 (57) 4:49 - 161 (92), 165 (114)
23:39 - 187 (58) 5:1-9 -104 (104)
23:42 - 164 (108) 5:7-165 (115)
23:47-260 (60) 5:27-237 (90)
23:53-53 (164) 6 :1 -6 5 (34)
23:55-54 (176) 6:14-128(55)

311
6:15-197 (99) 2:21 - 142 (26)
6:23-65(34) 2:29-31 - 196 (94)
6:27-237(90) 2:34-35 - 196 (95)
6:62-237 (90), 240 (101) 2:34-36-142 (96)
6:68 - 165 (115) 2:36-194 (87)
7:21 - 104 (104) 3:6-7-35 (70)
7:25-31 - 197 (99) 3:14-129(60)
7:40-128(55) 3:17-18-195 (91)
7:40-44 - 197 (99) 3:17-26-129 (56)
7:41 - 74 (74) 3:20-194 (86)
7:45-52 - 74 (75) 3:21 - 196 (95)
8:44 - 202(111) 3:22-23 - 127 (50), 130 (62)
9:22-197 (99) 3:22 sk k -117 (15)
11:27-166(116), 270(99) 4:26:30-195 (89)
11:47-50-58 (48) 4:27-50 (158)
11:51-122(34) 5:15-16-35 (70)
12:13-203 (114) 5:36-130 (64)
12:32-208 5:42-194 (86)
12:34-208(6) 7:37- 127 (50), 129 (56), 130 (62)
13-14-165(115) 7:51-53 - 202 (109)
13:13 - 136 (1) 7:52-129(60)
17:3-197 (100) 7:56-206,207
18:32-208 (7) 8:5 - 195 (90)
18:33-37-194(84) 8:12-194 (86)
19:25-47 (135) 8:37-194 (86)
20:15-55 (178) 9:20 - 257 (44)
20:16-151 9:22-195 (90), 257 (44)
20:28-166 (117) 9:34-35 (70), 194 (86)
20:31 - 196 (197) 10:1-48-66 (42)
20-21 - 138 10:13-16-40 (94)
2 1 :1-65 (34) 10:36 - 194 (86)
11:26-169 (1)
Apostolok cselekedetei 12:6-10 - 88 (39)
1:1-3-53 (171) 12:17-47 (137)
1 :6 -6 9 (55), 188 (64) 13:25-126 (49)
1:9-239 (95) 13:33-257(43)
1:11-240 (99) 15:13-47 (137)
1:14-47(136) 17:3 - 185 (49), 195 (92, 93)
2:1-41-42(104) 17 6-7-196 (96)
2:4-13 -1 4 9 18:5-195 (90)

312
18:28 - 195 (90) Pál levele a galataiakhoz
21:18-47 (137) 1:19-47(137), 141 (23)
21:38 - 130 (67) 4:4-5 - 269 (98)
22:3 - 96 (69) 4:6 - 267 (89)
22:14-129 (60)
23:9 - 48 (145) Pál levele a philippiekhez
24:24 - 194 (86) 2:9-11-143
25:26 - 140 (14)
26:22 - 195 (93) Pál levele az epheszosziakhoz
26:23 - 185 (49), 195 (92) 1:1-271 (103)
26:28-169 (2)
28:3-5 - 98 (75) Pál levele a kolosszéiekhez
1:15-271 (102)
Pál levele a rómaiakhoz
1:4-258 (48) Pál 1. levele
8:3 - 269 (68) a thesszalonikiekhez
8:15 - 268 (90) 2:14-16-202 (110)
9-11 -2 0 2 (110) 4:16-239
10:9-143(30)
10:13-142 (28) Levél a zsidókhoz
14:14-41 (98) 1:3-271 (102)

Pál 1. levele Jakab levele

a korinthosziakhoz 5:14-35(69)
1 :2 -1 4 0 -(1 5 ), 142(28)
5:5 - 142 (28) Jelenések könyve
7:10-141 (23) 1:13-206
9:5-141 (23) 5:5 - 181 (37)
15:5-7-54 (172), 56 (181) 11:12-239 (95)
16:22 - 138,142 14:14 - 206

Pál 2. levele
a korinthosziakhoz
4:4-271 (102)

313
 III. NÉV- ÉS TÁRGYMUTATÓ

A -bukott 82
Abajje 153
Abba Hilkia 95, 105, 155-158,
268
Abba: lásd Atya
Abbahu 152,156
Ábrahám 87,147,149,187, 280
Abrahams, I. 75,1.93, 269
ács 29,30
Adonáj 144,148,157
adószedők 61
Agráth, Mahlath lánya, a démo­
nok királynője 256
Agrippa, I. 60
Agrippa, II. 60,169,196
Akhaia 195
Akiba, Rabbi
~ a szombatról 231
- az Isten fiáról 250-251
~ Dániel 7 magyarázata 219
~ nem sebesíti meg a Sátán
264, 266
Albeck, C. 95
Áldás, Tizennyolc 171-173
áldozat 72, 80
Alexander, P. S. 11
Alexandria 112,201
Alexandriai Kelemen 89
Alexandrosz Jannaiosz 93
Allegro, J. M. 253
Álon, G. 77
Ammi, Rabbi 154
am ha-árec 73
András 197
angyalok 81, 82, 126, 217, 237,
238
- Isten fiai 248, 250, 255
- legyőzik a démonokat 82,
83
- megtanítják Noénak az or­
voslást 83
Antiokhia 112,169
Antiochus Ephiphanes 217
Antiokhiai Ignác 271
Apollósz 195
apostolok 32, 40, 45, 53, 68, 69,
113,188,197,233
- gyógyítók 35
- jézus holttestének ellopásá­
val vádolják 55
- mint démonűzők 32
~ nem értik a feltámadást 52
- politikai szemléletük 66
- tilos számukra, hogy a nem
zsidóknak prédikáljanak
66
Apostolok cselekedetei 117,128,
138,149
— ben Jézus mint messiás
188,194-196
~ -ben szenvedő messiás 194­
195
- megváltoztatja a szinoptiku­
sok messiás-eszméjét 194­
196
Arab 76,96. Lásd még Gabara
arámi:
- -ben Henoch 1. könyve 224
- a mar elemzése 143-159,
164,166
- a mar használata 144-159
- a messiás cím 174,219,220

314
 ~ az ember fia használata és je­ Bar Kosziba 58,69,174,182
lentése 209-226, 149, 164, - levelei 69, 70
166 - mint messiás 174-175
~ háttér az evangéliumokhoz bar nifle 220-221
168,242 Báron, S. W. 77
~ irodalomban az ember fia Barrett, C. K. 192,198, 246, 255,
209-221, 226 256
~ Jézus által beszélt 36,71,112 Barthélemy, D. 173, 253
~ Jézus címei 137,139-142 bath kol 122, 261. Lásd még
~ kifejezések a szinoptikus Hang, égi
evangéliumokban 30, 40, Belzebub 85
46, 47, 64, 71, 78, 203, 267­ Ben Temalion 88
271 BétSeán 61,71
~ papiruszok mint az Úr szó Bét Seárim 148-151, 243
használatának forrásai 175 betegség
~ szavak írásmódja 243 ~ gyógyítása kézrátétellel 88
~ torokhangok eltűnése a gali- ~ gyógyítása Qumránban 88
leai arámiban 70-73,243 - kapcsolata a bűnnel és go­
Arkhelaosz 60 nosszal 81, 90
Arisztobulosz, I. 50 ~ teológiai kapcsolata a bűnnel
Arisztobulosz, II. 93 79,80, 229
Artapanosz 88, 89 Bethlehem 272
Asi, Rabbi 154 Béthszaida (Julias) 34,65
Ásza, Júda királya 79 Billerbeck, P. 11
asszonyok 51, 53-56,132 Black, M. 40 ,206,209,240, 241
Athén 112,201 Blass, F. 192
Atya 247,248,255,256, 268 blaszfémia 48,49
-m in t Abba 150,267,271 Blau Lajos 84,104
Augustus 172 Bloch, R. 129
Avi-Yonah, M. 62,65,96 Boobyer, G. H. 239
Avia, Rab 153 Bornkamm, G. 141
Avigad, N. 147,148 Borsch, F. H. 241
Azazél 82 Bousset, W. 139,140,224
Bowman, J. 95
bölcsesség 30, 83 ,103
B Brandon, S. G. F. 67
Buber, S. 86,219
baaras gyökér 85 Bultmann, R. 54, 57, 115, 139,
Babilónia 61,151 140,227,246,260,262
Bacher Vilmos 193 Burkill, T. A. 39,244

315
Büchler, A. 73, 75, 92, 96, 104,
105,135, 267
bűnök megbocsátása 48, 49, 78,
90,91,106. Lásd még gyógyítás
~ Qumránban 89-91
C ~ -ről eszkhatologikus elmél­
Cádok 63
Caesarea Philippi 6 0 ,113
Caligula, Caius 140
Campbell,]. Y. 210
Carabas 150
Catchpole, D. R. 50,219
Cerfaux, L. 140
Charles, R. H. 171,222, 224
Cippóra 133,134
Colpe, C. 238
Colson, F. H. 250
Conzelmann, H. 115,227,246
Cook, S. A. 143
Coponius 60
Cornelius 66
Cranfield, C. E. B. 39,40,167,186
Cullmann, O. 115,116,130,146,
192, 262, 271
csodatévők 92,100,101,119,120,
155
~ mint az Isten fiai 258, 259,
261-263
~ Úr megszólítással 154-161,
165
D - bűn okozói 81
Dalman, G. 71,143,144,151,152,
192,193, 211,224,246, 252
Damaszkusz 157,195,257
316
Danby, H. 96
Dániel 120,145,146
~ -nél a felhő jelentése 219,
237,240
~ -nél az ember fia 207, 210,
215, 216,217-221,227,233
~ -nél az „uram" cím 145,149
kedés 217-238
~ hagyományos zsidó exegézi-
se 218-221
~ messianisztikus értelmezése
219-221,225-227
~ mint gyógyító 89, 90
Daube, D. 68
Dávid 69,171-174,183,184,196,
202-204,219-221,248,257,272,
273. Lásd még messiás
-fia 114,219
-Jézu s mint 202-204
- mint az Isten fia 257
- mint démonűző 89
- mint messiás-típus: lásd
messiás
- Pszeudo-Philón ábrázolásá­
ban 89
Debrunner, A. 192
Delling, G. 277
démonok és gonosz szellemek
31-33, 82
- Abrahám által kiűzve 87
- Agrath 266
- által megszállt gadarai férfi
31,66
- az angyalok legyőzik 82
- Ben Temalion 88
- betegség okozói 81
- capernaumi férfi 32
 ~ démonűzés során kiűzik - s o r á n m e g k ö v e te lt b iz o ­
31-33, 83-86 nyíték 84
~ éjjel 264 Denis, A.-M . 8 9 ,1 7 1 ,1 7 7
~ és a türoszi asszony 32 dicsőség trónja 181
~ és égi hang 264 Dodd, C. H. 2 2 ,4 1 ,2 4 4
~ Jézust Isten fiának nevezik Dosza, Rabbi 181
33, 258, 259 Driver, G. R. 273
~ kiűzésük 85-88 Dubnov, S. 62
-királynője 100,266 D upont-Som m er, A. 9 0 ,1 3 2
- Légió 33
- Salamon és 83
démonűzés E
- -ben a kézrá tétel 87, 88
- -ben az ima 88 ebioniták 275
- a gazer értelme 89-91 egyház 2 1 ,4 7 ,5 6 ,5 7 ,6 6 ,1 1 2 ,1 6 6 ,
- a rabbik állásfoglalása a dé- 2 0 0 ,2 4 5 ,2 5 6
monűzéssel kapcsolatban - állítása, h o g y Jézu s volt a
85, 86 m essiás 1 6 9 ,1 8 6 ,1 9 2 , 200,
- a szentek cselekedetének te­ 201
kintett 86, 91 - nem zsidó egyház és alaptör­
- a zsidó gondolkodásban 33, vénye 4 1 ,1 1 1 ,1 3 7 ,1 3 9 ,1 4 2 ,
36, 56-58, 82-91, 164, 189, 2 0 0 ,2 0 1 , 275
263 ~ palesztinai-zsidó 1 3 8-141,
- elengedi a bűnöket 90,91 245
- és Ábrahám 87, 88 - ú jrafogalm azza Jézus m on­
- és esszénusok 83, 84 dásait 3 7 ,1 3 8 ,1 6 1 ,2 5 6
- és Hanina ben Dosza 100 egyházi zsinatok 112
- és vörös tehén 85,86 Egyiptom 61, 81, 87
- evangéliumokban, Qumrán- egyiptom i, az 130
nal szemben 88 Eissfeldt, O. 171
- Jézus módszerei 3 1 ,3 2 ,86­ E lb o g en ,!. 172
88 Eldád és M edád 134
- Jézus nevében 32,33, 85 E leázár (az esszénus) 84
- Jézus tevékenységében 48, E leázár ben A zaria 153
49 E leázár ben D am a 85
- megfelelő rituálé szükséges­ E leázár ben Josze 88
sége 85 Eleázár ben Pedath 251
~ nem zsidó leírása 86 E leázár, Jairus fia 63
- Salamon megfogalmazásá­ Elephantiné 145
ban 82, 83

317
Eliezer ben Hyrcanus 73, 107,
134,192,193,278
Elisa bar Abujja 263
Elizeus 35,56,79,80,87,105,118,
119,156
~ feltámasztja a halottat 79,
119
~ tömeget lát el élelemmel 119
emberfia,az 52,91,113,206-238
~ -mondások, 227-238
~ a Jelenések könyvében 206­
208
~ a zsidó iratokban 209-227
~ az arámiban 209-221, 226,
227, 234, 238, 240
~ az evangéliumokban és az
Apostolok cselekedeteiben
206, 207, 227-238
~ Dánielnél 207, 209, 216,
217-221, 226-238, 241
~ Ezékielnél 207
~ Ezra 4. könyvében 221, 222
~ felemelkedése és lejövetele
236, 240
~ halála, Jánosnál 207, 208
~ Henoch 1. könyvében 223­
226, 241
~ Henoch mint 224
~ mint általános jelentésű szó
211,212, 215, 232, 242
~ mint cím 216, 218, 220, 221,
224,226,227,236,237,240
~ mint circumlocutio 209­
216, 218, 226, 231-234, 240­
244
~ mint gyűjtőnév 217,218
~ mint messiás 208, 209, 223,
224,234
~ „felemelése" 207, 208
Emerton, J. A. 725,152
318
E m m au sz 5 3 , 1 1 7 ,1 1 8 ,1 8 5
Enslin, M. S. 56, 66
Erzsébet 281
eszkhatológia 1 1 5 ,2 4 2
~ -bán a m essiás 1 7 5 ,1 8 1 ,1 8 4 ,
185
~ -bán Illés 1 1 1 ,1 2 0 ,1 7 9
~ és az em ber fia 217, 218,
234-241
~ és prófécia 1 2 3 ,124-131
~ e s z k h a to lo g ik u s a la k o k
1 1 1 ,1 2 8 ,1 7 9
esszénusok 37, 2 7 9 -2 8 1
~ dém onűzők 8 3 ,8 4 ,8 7
~ és haszidim 1 0 5 ,1 0 6
~ m int gyógyítók 84
~ nőtlenség 1 3 1 ,1 3 2 -1 3 3
eukharisztia: lásd U tolsó vacsora
Euszebiosz 89, 204
evangéliumok 22-37, 41-53, 57­
105
~ alapvető tényei 2 8 ,2 9 , 255­
271
~ krisztológiája 1 1 2 -1 6 8 ,1 8 3 ­
206, 2 2 7 -2 3 8
~ tö rté n e ti m e g b íz h a tó s á g a
42
Ezékiás 62
Fadus, Cuspius 130
fáraó 8 9 ,1 4 9 ,1 7 9 , 207
farizeusok 39, 4 8 -5 1 , 64, 65, 74,
85, 9 3 ,9 9 ,1 0 0 ,1 3 1
~ és a feltám adás 51
~ és a karizm atikusok 93, 98,
1 0 5 ,1 0 6
~ jelenlétük Galileában 7 5 -7 7
 ~ összetűzése Jézussal 48-50,
74-77,183,184
~ személyazonossága 75
~ viszonya a galileaiakhoz 72,
73
Feldman, L. H. 89
felhők 219, 228,234, 237-240
feliratok 22, 60,150, 243, 277
~ Bét Seárimban 71,148-150
~ jeruzsálemi csontládikákon
243
~ tanúsítják az alef eltűnését a
galileai arámiban 71, 242­
244
felken 169,171,176
~ „felkent" Henoch 1. könyvé­
ben 224,225
~ metaforikus használata 204,
205
~ rabbinikus használata 204,
205
~ a Targumban 204, 205
feltámadás 48, 49, 52, 135, 195,
196,212
~ Jánosnál 56
-képzete 51,52,56
~ megjövendölése 51
~ az üres sírbarlang az evangé­
liumokban 51-55
Finkel, A. 75
Fitzmyer, J. A. 147, 242, 243, 254
Flusser, D. 30,35, 95,106, 269
Foerster, W. 140,151
Formesyn, R. E. C. 210, 216
források, történeti 22
Frey, J.-B. 150
Fuller, R. H. 115
Fülöp, evangélista 195
G abara (A raba) 65
G adara 59
gadarénusok földje 258
Galilea 28, 31, 33, 34, 36, 37, 50,
53, 56, 57, 1 1 6 -1 1 8 , 160, 162,
1 6 3 ,2 2 0 , 282
~ -bán a farizeusok befolyása
7 5 -7 7
~ -bán a z em ber fia 215
~ -bán farizeusok 7 5 -7 7
~ -bán felkelők 6 2 -6 4 , 67
~ a k a r iz m a tik u s o k h a z á ja
9 5 -1 0 6
~ a rab b in ik u s iro d alo m b an
65, 7 0 , 7 5 , 76
~ az evangélium ok és 6 4 -6 9
~ az i. sz. 49. évi felkelés 6 3 ,64
~ dialektusa 7 0 -7 2
~ és Jézus 3 7 ,4 2 ,5 7 - 6 7
~ és m essiás 73, 74
~ gazd asága 5 9 -6 2
~ határai 59
~ Judea gyűlölete 73, 74
~ korm ányzata 5 9 -6 1 , 65
~ lakóinak tudatlansága 70,
7 2 .7 3
~ története 5 8 -6 2
~ zsidó tevékenység központja
58, 6 9 , 70
galileai
~ címek 112
- J é z u s követői 42, 69, 116,
200
- Jézus m int 5 8 ,5 9 , 64, 65, 67,
7 3 .7 4
- Jézushoz való viszonyuk 73
- m int sértő kifejezés 7 3 ,7 4
319
 ~ politikailag gyanús 62, 63, ~ Jézus és 33-36,41-44,57,58,
67,68, 76, 77 78, 88,90, 91,99,100
~ rossz kiejtés 69-73,150,243 ~ megkövetelt bizonyítéka 84
Gamaliél, id. 75,96,99
Gamaliél, II. 96
Gaulanitis 59 FI
gazer 90
~ Dánielnél 90, 91 Hadrianus 58,174
~ jelentése 90, 91 Haenchen, E. 39
~ Qumránban 89-91 Haggáj 120-123
geber 179 hagyomány 38, 5 5 ,123, 235
Geiger, A. 104 Hahn, F. 115,126,139-144,146,
genealógia 202, 272-276 151,200,247,255,262,267,268,
Genesis Apocryphon 87, 88 271
~ az Úr értelmezésének fontos­ hahu gabra 210, 212, 242
sága 147,149,157 Haifa 58, 71
Gerasa 41, 42, 66 halákha 107,108,122,153,154
Gerhardsson, B. 129 Hánán, Honi unokája 95
Gerra, C. B. 60 Hang, égi 40,100,101,108,121,
Ginzberg, L. 126 122, 258, 261-266 Lásd még
Giszkala 63 bath kol.
Góg 181,182,199 Hanina ben Dosza 72,76,90, 95­
Goodenough, E. R. 175 107,119,122,125,135,263, 264
Grant, F. C. 273 ~ Illéssel összehasonlítva 100
~ kígyó által megmarása 96­
98
GY ~ viszonya a törvényhez 102,
105-108
gyehenna 181 Hanna 27
gyógyítás 33-36, 56, 81, 82, 85­ Hyrcanus, I. 123
8 8 ,164 Hyrcanus, II. 93,94
~ bűnbocsánattal egyenlő 90­ Hasmoneusok 176-178
92 haszidim, haszidok 91-103.
~ bibliai értelmezése 79-81 Lásd még karizmatikusok
~ esszénusok gyógyító tudása ~ erőszakos viselkedésük
84 105,106
~ Hanina ben Dosza által vég­ ~ és a házasság 135
rehajtott 98-100,104,105 ~ farizeusokkal való kapcsola­
~ isteni eredete 79-81 tuk 105-108

320
 ~ Istent mint Atyát szólítják
meg 266-268
~ Jézus mint a haszidim egyike
104,105,111,166
~ mint felforgatok 107
~ mint Isten fiai 262-267
~ nem tartják be a rituális ren­
delkezéseket 102,105-108
~ „jámbor férfiak" 72, 73
havdala 154
Hayward, R. 12
héber 137,143,144,148,149,209,
218, 277
~ a galileaiak rossz kiejtésében
70,71
Hedegard, D. 172
Heinemann, J. 171
Héliosz 254
hellénisztikus zsidók 143. Lásd
még zsidók
Hengel, M. 64
Henoch
~ mint ember fia 223, 225
~ mint Metatron 225
Henoch könyve 82,125,222-227
~ -ben az ember fia fordítása
222,223
~ -ben „fiam" 252
~ datálása 225,226
~ függése Dániel könyvétől
223
~ nyelvészeti problémái 222,
223
Hermész 139
Herodes Antipas 43-45, 50, 60,
65, 67,116-118,195
Herodes, Nagy 62,150
herodiánusok 45, 48, 67
Higgins, A. J. B. 206
Hillél 75,122,124
~ háza 108
Hipposz 59
hitvallások 21,22,52,112,271
Hizkijja, Júda király 80
Idoffman, D. 75
holt-tengeri tekercsek 16-20,
127,128,171,173,174,178,179,
194
Honi, a Kör-vonó 92-95, 101,
106,107,120,125,135,155,267
~ a Talmudban 92-94
~ esőért mondott imája 92,93
~ farizeusnak tekintik 106
~ halála 94
~ Josephus leírásában 92-95
~ mint Isten fia 260, 267
Horovitz, H. S. 205
hozsánna 203
Hurwitz, A. 148
Iersel, B. M. F. van 246,268
Illés 56, 72, 87, 92, 95, 101, 105,
113,118-120,126,129,135,136,
153,156,163
~ a csodatévő típusa 119,120
~ a haszidok nem-eszkhatolo-
gikus modellje 120
~ a messiás előfutára 120,125,
126,129,179
~ feltámasztja a halottakat 79,
119
~ harmadik személyű megszó­
lításban 153,159
~ János mint 56,126,127
~ Jézus mint 56,101,116,127
~ közvetítő 125,126
321
 ~ mint eszkhatologikus prófé­
ta 111,125
~ mint kecskebak 126
~ minta a démonűző számára
87
ima 88, 92, 93,154,171,267-271
incantatio
~ démon űzésben 85-87
~ Salamon szerzeményei 92,
93
incarnatio, megtestesülés 240,
270
írástudók 43, 48, 49, 90, 91,183,
186,260
Isten
~ a nem zsidó keresztények el­
sőként alkalmazzák Jézusra
271
-Jézus mint 139, 245, 247,
269, 271
Isten fia, az 49,112,113,220,221
~ a csodatévők leírására 254,
258,259, 262,263
~ a hellénisztikus világban
245, 254, 260-263, 266
~ a király mint 248, 251
~ a nem zsidó egyházban 246
~ a palesztinai egyházban
245, 246
~ a rabbinikus irodalomban
250,251
~ az Ószövetségben 247, 248
~ az égi Hang szóhasználatá­
ban 258,261
~ az emberek szóhasználatá­
ban 259,260
~ az evangéliumokban és az
Apostolok cselekedeteiben
255-263
322
~ az Újszövetségben 245,
255-263
~ az igaz férfiú mint 249-251
- Ben Sziránál 249
~ Biblián kívüli párhuzamai
249-254
~ és a messiás 251, 255-258,
269, 270
- é s Pál 257,269-271
~ használata között különbség
a görög és a héber nyelvben
254
~ Henoch 1. könyvében és Ezra
4. könyvében 252, 253
~ jelentése 270,271
~ Jézus mint 33, 50, 245-271
~ Philónnál 250,270,279-281,
250, 251
- Qumránban 250, 252-254
~ szentekről és tanítókról
262-267
Isten országa 37, 43-45
isteni férfiú 254, 262, 266
István 202, 207
Iszisz 139
lturea 59
Izrael 13, 37, 41, 59, 69, 89, 119,
125,157,170,172,186,187,194,
195,197, 212
- mint az Isten fia 248, 250,
251
Izsák, a kovács 154,219
Izsák 52,279-281
J
Jairus 60,89
Jakab apostol 56,164, 176,188
Jakab, Jézus fivére 47, 207
Jákob, ősatya 125, 281 ~ és az étkezéssel kapcsolatos
Jákob, galileai, Júdás fia 63 törvények 39-41, 73-76
Jákob, Kefar Szam a-i 85 ~ és Illés 56,102,116,118,119,
Jam es, M. R. 89 126
J am nia 58. Lásd m ég Javne ~ és Keresztelő János 27, 43­
János, apostol 32 46,56,116,117,126
János, Lévi fia 63 ~ feltámadása 27,51-56,137­
Jav n e 5 8 , 153. Lásd m ég Jam nia 139, 195, 232, 234, 237, 239­
Jerem iás bar Abba 154 241, 273
Jerem iás próféta 56 ~ fivérei és leánytestvérei 29
Jerem iás, J. 126, 203 ~ földi szenvedése és felma-
Jerikó 3 5 ,4 2 ,1 2 2 ,1 6 0 ,2 0 3 gasztalása 200,234
Jeruzsálem 28, 4 2 -4 4 , 4 7 -5 4 , 63, ~ győzelmes bevonulása 42,
69, 7 2 -9 2 , 9 5 -9 7 , 99, 1 1 6 -1 1 8 , 43,116,117,188,189
1 2 2 ,1 2 8 . et passim -halála 28,42,50,51,118,200,
~ rabbinikus judaizm us forrá­ 232,234, 259
sa 58 - Jézus csoda tettei 33-37, 99,
Jesája 43, 46, 79 104,116
Jézu s 1 3 ,1 4 ,2 1 - 2 3 ,2 7 ,2 8 ,3 2 - 6 7 , - király 196-198. Lásd még
7 3 -9 0 , 112, 113, 118, 124, 125, messiás
1 3 1 ,1 3 4 ,1 4 3 ,1 4 6 - követői messiásnak tekintik
~ -ról születés és gyerm ekkor 186-188,199,200
elbeszélések 2 7 -3 0 , 187, - kritikusai és a szembenállók
2 7 1 -2 7 7 ,2 7 9 -2 8 1 52
~ a hit Jézusa 2 1 ,2 2 - letartóztatása 48-51,117
- a m essiás értelm ezése 198­ - megjövendöli halálát és fel­
200 támadását 51-53,114
~ ács 2 8 -31 - megkeresztelése 45
~ által beszélt nyelv 3 0 ,7 0 -7 3 , - megkeresztelkedése 43,
2 1 6 ,2 4 4 , 267 122,134, 261-263
~ az alam izsnaosztásról 103 - megkísértése 259,262
- c ím e i 1 1 1 -2 6 7 - mint Úr 136-138. Lásd még
~ családja 2 8 -3 0 , 4 5 -4 7 , 117, Úr
118, 2 0 3 ,2 0 4 , 2 7 3 -2 7 7 - mint az ember fia 206-238,
~ dém on ű ző 2 8 ,3 1 ,3 3 ,3 7 - 4 1 , 241
45, 46, 78, 8 5 -8 8 , 1 8 8 -1 9 0 , - mint az Isten fia 33, 34, 49,
269 50,245-271
~ elítélése 4 8 -5 2 - mint Dávid fia 202-204,272,
~ és a szegénység 1 0 1 ,1 0 2 273. Lásd még messiás

323
 ~ mint karizmatikus 78, 91,
9 9 , 103-107,118-120
~ mint messiás 21, 25, 49-50,
73, 74, 128, 129, 169,-205,
234, 345,-247, 257, 269, 272,
276
~ mint próféta: lásd próféta
~ mint szolga 44^5
~ mint tanító 36-40,115,137,
141,165
~ mint trónkövetelő 51-52,
186-188
~ mint zélóta 66,67-69
-önértelmezése 119,141,199,
255-256
~ összeesküvések ellene 48­
52, 67, 68
~ reagálása Péter hitvallására
114, 190-194, 200
~ szenvedése és messiás volta
191,192
~ tagadja messiás voltát 191—
194
~ tekintélye 38,39
"Válaszol a főpapnak 191,
192,199, 200, 207, 245
~ viszonyulás Jézushoz 40­
5 1 ,7 7 ,106,116
~ „történeti" Jézus 21,22,115,
137
Jézus (Jészusz) ben Szira 80,125
Jézus tanítványai 29, 38-41, 43­
45, 51, 53, 67, 9 8 ,105,112,133,
160-207,232-234
~ a hetven 32
~ a tizenkettő 41,56,66
~ démonűzést hajtanak végre
8 5 ,164
~ és az Isten fia 245
324
~ eszkhatologizálják az ember
fiát 238
Johanan ben Torta 174,182
Johanan ben Zakkaj 58, 75, 76,
86, 96, 98,107,124, 242
Johanan, Rabbi 121
Jónás, próféta 52
Jónás, rabbi 152,155
Jonathan ben Uzziél 121-123
Jonge, M. de 170, 172,175, 177,
179
Jordán folyó 79,130
Josephus Flavius 22, 60, 64-66,
69, 70,144,167,176
~ a farizeusokról 75-77
~ az esszénusokról 82-84,
133,280
~ GaIdeáról 58-65, 59, 70, 75,
76
~ Honi ábrázolása 91-95, 260
-Jézusról 68,104,176
~ Keresztelő Jánosról 67
~ prófétákról és próféciáról
121,123,124,130
~ Salamonról 82, 83, 85, 86
Jósua ben Hanania 107,108
Jósua ben Lévi 153, 219
Josze ben Halafta 210
Josze, a galileai 72, 76,131,219
Josze, Rabbi 152,155
József, arimathiai 52-54
József, Jézus apja 272-276, 280
Jubileumok könyve
~ -ben az Isten fia 249, 250
Júda ha-Naszi 149, 204, 212
Júda törzse 89,148,149, 204
judaizmus 39-41, 52, 53, 57, 58,
85, 94, 106, 123-125, 135,198­
203
Júdás Makkabeus 120-123
Júdás, Hizkijja fia 61, 63
judea 36,41M3,49-51,59-61,72,
73,187,188,200, 272,
Justinus Martyr 180,273
K Khorazin 65
Kahana, Rab 150,211-213
Kahle, P. 144
Kajafás 68
kánon, bibliai 120
Kapernaum 31-35, 42, 65, 161,
165
Kappadókia 61
karizmatikusok 78, 91-108
~ a judaizmusban 78,104,105
~ a Második Templom korá­
ban 105
~ és égi hang 263-266
~ és farizeusok 105
~ és Jézus 78,104,105
~ Galilea és 95-106
~ kapcsolatuk az Isten fiával
262
~ közvetlen kapcsolat Istennel
107
~ veszély az intézményre 107
Kármel-hegy 59
Kefar Imi 95
Kefar Szama 85
keresztelés
~ János keresztelése 43
~ Jézus keresztelkedése 43,
45, 261-262
Keresztelő János 27, 37, 5 6 ,114,
126,134,261
~ a negyedik evangéliumban
128 "
~ és Jézus 29, 4 3 -4 7 , 116,126
~ Josephusnál 67
~ letartóztatása 42
~ mint a messiás előfutára 44­
4 6 ,126
keresztények 13, 27, 139, 160,
190,200, 271
Kilpatrick, G. D. 159,165
kinyilatkoztatás, messiásé: lásd
messiás
~ -bán próféta elsődleges sze­
repe 121
Kleopas 117
Klostermann, E. 186
Kohler, K. 104
Korinthosz 195
közvetítő 125
krisztológia 112, 115, 117, 141,
42,195-271
Krisztus 21, 23, 112, 128, 138,
166,169,176,196-198,219,256.
Lásd még messiás
küriosz 138-140, 143-146, 148­
152,157-161. Lásd még Úr
L
Lauterbach, J. Z. 40, 95,231,252
Lazarus 71,243
Le Déaut, R. 123, 220, 242
Lea 276
Leenhardt, F. 159
Légió, démon 32
lélek, tisztátalan 32, 81, 82, 86­
8 8 ,100,159,160,259
leviticusi törvények 72-75,131,
132
Levy, J. 104
Lifshitz, B. 71,148,150, 276

325
logosz 199
~ Jánosnál 27
~ Philónnál 251, 270
~ részvétele a teremtésben és a
kinyilatkoztatásban 270
Lohse, E. 252
Lydda 72
Makkabeusok 60,123,175-177
mar 143-153,158,159. Lásd még
Úr
~ a csodatévőknél 154-161
~ Babilóniában 151
~ fejlődése arámi dokumentu­
mokban 144-148,152-159
~ görög szóhasználatban 149,
150,157,158
~ mint harmadik személyű
megszólítás 144, 145, 149,
150,152-159
~ viszonya a „rabbi"-hoz 144,
145,151-153,155-157
Maranatha 138-140, 142, 143,
145,146,152,153
Mária Magdolna 55
Mária, Jézus anyja 21,28 ,46,47,
272-275, 280, 281
Márta 165
Martitz, W. von 254
Maszada 63
Masztéma 82
Média 61
Meeks, W.A. 73,208
megváltó: lásd messiás
Méir, Rabbi 192, 193, 263, 264,
266
Melkicedek 179
326
Memra 129
Menáhem 63
mennybemenetel 188,196
Merx, A. 41
Messe], N. 225
messiás 44,45,50,67,73,74,111,
113-115, 120, 127-129, 141­
143,149,152-154,158-159,163,
165,169-205,219,239,246,249,
250,253,273,281
~ Áron és Izráel messiása 127,
128,177-179
~ a pszeudepigráfikus iratok­
ban 170-172
~ a zsidók elutasítják 201,202
~ az Isten fia 187,251,254-259
~ Bileám próféciájában 178
~ Dávid fia 170-172,174-176,
181-185, 187, 200, 202-204,
249,257
~ Efraim fia 181,182
~ előzetes létezése 176, 177,
180-182, 198, 199, 201, 223,
226, 269, 270
~ elrejtése és felfedése 176­
182, 198-199, 220, 223, 224,
226, 239
~ és Jézus 128, 129, 169-205,
234,269,271
~ és Péter hitvallása 188-190
~ felismerése a démonok által
188-190
~ feltámadása 51-53,195,197
~ halála 51-53,181,182, 200
~ hamis messiás 184,185,234
~ Újszövetségben 182-204
~ ima a messiásért 170-173,
175,198,199
~ Jánosnál 127-129,165,196­
198,208,270
 ~ Jesájánál 171-174,177,178
~ József fia 181—183
~ királyi messiás 68, 69, 127,
128,170-173,177,178, 186­
188,197-199, 219-221, 254
~ Kürosz mint 204, 205
~ leigázza a nem zsidókat
171,172
~ megölt messiás 176, 181,
182.198.199
~ megváltó 170,175,182,183
~ messiási titkosság 190,191,
199
~ mint az ember fia 215, 216,
223-225
~ min t cím az egyházban 199,
201
~ mint fehér bika 126,127,252
~ mint győztes uralkodó 171,
172
~ neve a világ teremtése előtt
180-182,199, 223
~ papi messiás 127,128,176­
178,198-199
~ prófétai messiás 176, 178,
198.199
~ Qumránban 127, 128, 170,
172-174,177-179, 253, 254
~ spekulációkban 175-183,
200 , 201
~ szenvedő 51, 52, 128, 195,
200
~ várása a zsidók körében
169-176
~ „Dávid sarja" 172-174,177,
178
Milik, J. T. 70, 90, 173,179, 199,
226, 243,253
Millar, F. G. B. 12,50,62,176,272
Mirjám, Mózes nővére 133
Misna 3 8 ,4 9 , 6 3 ,9 5 -9 7 ,1 0 2 ,1 0 7 ,
267
~ a fogadalm akról 72
~ a szüzekről 277, 278,
~ az alam izsnaosztásról 103
~ galileai alkotás 58, 69
~ viszonyulása a karizm atiku­
sokhoz 94
m isztérium vallások 143
M orag, S. 72
M owinckel, S. 176
M ózes 38, 8 9 , 1 2 7 ,1 2 9 ,1 7 6
~ és a dicsőséges Jézus 129,
163
~ és a felhő 2 3 8 ,2 3 9
~ J é z u s s a l ö s s z e h a s o n lítv a
1 1 7 ,1 2 8 ,129
~ m int a m essiás prototípusa
1 2 6 ,1 3 6 ,1 7 9
~ mint cso d atév ő 8 7 -8 9
~ mint eszkhatologikus prófé­
ta 1 2 5 ,1 7 9
~ nőtlensége 1 3 2 -1 3 4
M ras, K. 89
M urabbaat 243
N
N abunáid, imája 8 8 -9 1
N ag y Z s in a g ó g a (S zan h ed rin )
121
N ahm an bar Jákob 220
N ain 3 5 ,1 1 6 ,1 1 9
N áthán, Rabbi 134
Nathanael 197
N ázáret 2 8 ,2 9 , 34, 3 8 ,4 5 -4 7 , 57,
6 4 ,6 5 ,9 5 ,1 1 6 -1 1 9
N ebukadneccar 8 9 ,1 4 5
Nehunia 96, 97
327
nem zsidók 59, 7 3 , 7 4 , 1 4 1 , 1 6 9 ,
201,202, 214, 260
~ -hoz Jézus viszonya 65-68
~ -nál Jézus isteni voltának út­
törő eszméje 36, 37, 246,
247, 271
~ Akrában és a Kármel-hegyen
59
~ és az Úr cím fejlődése 137,
140
~ meghódítása a messiás által
171,172
~ mint keresztények 40, 41,
112, 139, 140, 143, 144, 200,
201
Nero 242
Neubauer, A. 95
Neusner, J. 49,76, 96,106
Nikodémusz 74
Nineham, D.E. 39,186
Noé 82,83,87
nőtlenség 131,132
~ prófétai 133,134
~ rabbinikus vélemény
134
O - mint gyógyítók 79-81
Obadja 156
Odeberg, H. 211,214
Omri 101
Óniás, az Igaz: lásd Honi
Órigenész 144,204
orvosok 79-81,87,88
Ottó, R. 224
328
Öregkorú/Őszfejű 217,218
Pál 40, 41, 66, 98, 111,130, 169,
196,202,
~ az Abbát használja 267
~ az Úr szót Jézusra vonatkoz­
tatja 138,141-144
~ és a messiás feltámadása
52-54,196
~ és a szenvedő messiás 185,
186.195
~ és az ember fia 206
~ és Jézus örök fiúsága 257,
269,271
~ Jézust messiásnak tekinti
194.195
papok 43, 48-52, 55, 60, 61, 72­
7 4 ,116, 117,123,124,183,184,
133, 186,232, 260
-felkent 204,205
- Isten küldöttei 79
~ messiás típusai: lásd messiás
parabolák 38,48,49,71,138,141,
162, 236
Paradicsom 181
parthenosz 276-278
paruszia 129,139, 200, 235, 236,
239, 240
pátriárkha, galileai 58,204, 213
Perea (Transz-Jordánia) 59-62,
258
Perrin, N. 207, 221,228, 235-238
peszah 42, 9 5 ,129,179,239
Péter 36, 39, 51-54, 56, 66, 71,
162-164,190,198
~ beszéde a Templomban
127-129
~ és a szenvedő messiás 52,
53.195
~ hitvallása Caesareánál 114,
188-191,194, 200
~ igét hirdet Jeruzsálemben
194.195
Philón, alexandriai 22, 29, 63,
132-134,144,173,175,176,250,
270,279, 280
Philonenko, M. 89
Pinhasz ben Jair 135
Plinius 132,133
Pompeius 92
Pontius Pilátus 21,22,28,49-51,
60,63,186,191,194,195,199,
prófécia
~ -bán csodás elemek 124,128
~ a poszt-biblikus judaizmus­
ban 120-124
~ eszkhatologikus 124-131
-Josephusnál 123,124
-v ége 120-123,134,164,264
próféta 86, 87, 99, 113, 122-124,
129,134,136,157,165
- a poszt-biblikus judaizmus­
ban 120-125
~ ál-próféta 130-132,234
- és a messiás 127, 128, 179,
199
~ eszkhatologikus 124-128
- felkent az Ószövetségben
204,205
- felváltják a tudósok 121
- János mint 43
- Jézus mint 56, 74, 104, 105,
115-131
- Jézus prófétának tekinti ön­
magát 117-119,131
- keresztény 121
- meghal Jeruzsálemben 118
- mint gyógyítók 79,80
- mint látnok 123
- nőtlensége 131-135
- „végső próféta" 115, 125,
128,129,179
Ptolemaisz (Akko) 59
Q
Quirinius 60
Qumrán 86-91, 127, 128, 131,
132,149
- -bán az Isten fia 252,253
- -bán Henoch 1. könyve 226
- -i messianizmus 127, 128,
170,172-174,178,179
~ az Úr cím Istenre vonatkoz­
tatása 144-149
- Dániel eszméje 89, 90
- és a Jákob-áldás megítélése
174
- és az arámi nyelv 242, 243
R
Rab 100,101,154
rabbi 114,130,136,140,141
- mint foglalkozás megjelölés
151
- mint Jézus címe 141
- névmási ragokkal 133,151­
159
- viszonya a mar-hoz 145,
151,153-156,158
329
rabbik 38,58,70,91,92,96,99,106,
123,124,147,154,155,212,265
Rabinowitz, I. 72
Rafael 81, 82
Ráhel 276,277
Rebeka 276
Róbert, J. 220
Róma 49, 93, 140, 179, 199-201,
214
~ fennhatósága alatt Galilea és
Judea 60
~ császára mint az Isten fia
254
~ és a lázadók 62, 63
~ megszabadulás Rómától, a
m essianisztikus korban
130
S Sjöberg, E. 181,211,214,225
sabbat 49, 76,107,153,154, 265
~ és az ember fia 231, 232
~ gyógyítás sabbatkor 35, 49,
50
Safrai, S. 104,106
Salamon 83-87
Sammai 7 5 ,108,124,278
Sámuel 167,276,281
Sandmel, S. 39
Sára 87, 276, 279,280
Sarfatti, G. B. 92,119
Sátán 33, 52,191, 258,261-265
Saul: lásd Pál
Saul, király 90
Schafer, J. P, 122
Schalit, A. 244
Schechter, S. 72,107,124
Schoeps, H. J. 128
Scholem, G. 224
330
Schulz, S. 144-146
Schürer, E. 12, 62,176,272
Schwabe, M. 71,148,244
Schweizer, E. 146,255, 262
Scythopolis (Bét Seán) 58, 71
Sekhina 199
Sém, Noé fia 82,83
Septuaginta 88,139,141,219,277
Sevenster, G. 170
Simeon ben Azzai 134,135
Simeon ben Gamaliél 75
Simeon ben Johai 88, 213-215
Simeon ben Menasia 231
Simeon ben Setah 93,94,107,267
Simeon, a szerény 193
Simon, az esszénus 123
Simon Makkabeus 59,123
Simon, a zélóta 68
Simon, galileai Jűdás fia 63,177
Smith, M. 243,262
Sparks, H. F. D. 22,57
Starcky, J. 174
Stendahl, K. 203
Strack, H. L. 11
Strecker, G. 126
Sunem 119
SZ
szadduceusok 48,49,51,123,131
Szamaria 42, 58
szamaritánusok 66 ,164,195
Szanhedrin 50, 54, 61, 94, 117,
186
szentlélek 121,122,134,135,202,
249, 272
Szerapisz 139
Szepphorisz 61, 62,65,95
szexuális önmegtartóztatás 132­
135
Szidón 59,119
Szilasz 196
Szinaj-hegy 213,275
színeváltozás (átváltozás) 129,
163,261
Szíria 60-62,169
Szodoma 149
szűz 272,276-281
szűztől születés 246, 258, 270­
281
~ -ről a palesztinai és nem zsi­
dó egyház véleménye 271,
272
~ és Jesája 276
~ Philónnál 279,281
T 144
Talmud 30, 58, 70, 71, 95, 100,
147,151,173, 243,251, 265, 278
~ -bán a mar használata 153,
156
~ a nőtlenségről 133
~ Hanina ábrázolása 95-102
~ Honiról alkotott véleménye
92, 93
Tamás, apostol 166
tanító(mester) 114
~ az Igazság tanítója 128,179
~ és Úr 140-143
~ Jézus mint 37, 38, 46,140
Targum 71,122,204
~ -bán az ember fia 220, 221
- a z ú r 145-149
- és a felhő mint isteni közleke­
dési eszköz 239
- palesztinai 71,149
- szerzői 121
Tarichaeae 65
Taylor, V. 116,137,139,183,246,
255, 262
Tefillah 171
Templom 42,72,75,80,103,105,
123,128,131,232, 259
~ -bán Menahem belépése 63
- -i adó 36
- a világ teremtése előtt terem­
tetett 181
~ hivatalnokai 60
- lerombolása 58, 70,180,222
~ templomi szolgálatot végzők
tisztasága 132
Testimonium Flavianum 68,104
tetragrammaton 4 9 ,8 9,144
- a görög bibliai kéziratokban
nem váltja fel a küriosz szó
~ fordítása mint Adonai és Kü­
riosz 144,145
- mint Úr a Genesis Apocryp-
honban 147
Theodor, J. 95,215
Theodotion 219
therapeuták 29,84,133
thesszalonikéi zsidók 196
Theudasz 130
Tiberias 60, 61, 65
Tiberius 29
Tibon 71
Titus 124
Tóbiás 81
Tóbit 81
Tondriaux, J. 140
Tóra 58, 76,135,152,181, 213
Tödt, H. E. 218,235
Törvény 73, 74
~ és bölcsesség 103

331
Tryphon 180
Türosz 59
Újszövetség
~ -ben démonűzés 32,88
~ -ben messiás 183-202
~ magyarázóinak feltevései
2 7 ,136,164-167
~ utal a galileai nyelvjárásra
70,71
Ullendorff, E. 222,223
Úr 112,113,136-168,194,195
~ a 110. zsoltárban 137-139,
142
~ a Biblián kívüli irodalomban
144-150
~ a cím fejlődése 137-146,156,
157
~ a császárról 139,140
~ a görögül beszélő zsidók kö­
rében 143,144
~ a korai egyházban 137-139,
141
~ a lelkek ura Henoch 1. köny­
vében 224
~ a nem zsidó egyházban
137-138
~ arámi háttér 144-157
~ az Újszövetség-tudomány­
ban 136-146,151
~ az Újszövetségben 136,145,
146,157-159,166,167
~ bibliai héberben 157-159
~ görög értelmezése hat az ará­
mira 148,149
332
~ Istennel egyenértékű 137­
139, 141, 144-149, 157-159,
166
- Jánosnál 136-138,141,164­
167
~ Jézus tekintélyének kifejezé­
se 141-158,163-164
~ konzervatív m egítélése,
önellentmondásos 137-139
~ Lukácsnál 137,163,167
-Márknál 137,159-161, 163­
168
-Máténál 141,160-167
- mint megszólítás 138-141,
144-146,149-155
- pogány eredete 139,140
- qumráni irodalomban 144­
150
Utolsó vacsora 138,139,162,163
V
varázslás 82,85
Vének 43,48,184,260
Vermes, P. 12,17
Vespasianus 84,124,242
Vielhauer, P. 143,161, 228
Volz, P. 181
vörös tehén 85, 86
W
Weiss, J. 275
Wellhausen, J. 207
Wilcox, M. 206
Winter, P. 5,50,56,206, 238
Woude, A. S. van dér 176,179
Y ZS

Yadin, Y. 63,147 zsidó háborúk

~ első 58, 61, 63, 96,130,199,
234
Z ~ második 70,174,182,214
zsidók
Zakariás 120-122 ~ diaszpóra és hellenisztikus
zélóták 62, 63,66, 67,176 22, 62, 81, 144 145,148, 149,
201, 270
~ palesztinai 22, 62,112, 143,
144,170

333
 A Z OSIRIS KÖ NYVTÁR EDDIG
M EG JELEN T KÖTETEI

Államéletrajzok.
A r is to te lé s , H é r a k le id é s L e m b o s ,
P s e u d o - X e n o p h ó n , X e n o p h ó n , K r it ia s é s H é r ó d é s
A t tik o s í r á s a i a g ö r ö g á lla m o k r ó l. (1 9 9 4 )
A v in e r i , S .: A modern cionizmus kialakulása.
A z s id ó á lla m s z e lle m i g y ö k e r e i. (1 9 9 4 )
Népi kultúra a technika korszakában. (1 9 9 5 )
B a u s in g e r , H .:
B a z in , A .: Mi a film?
E s s z é k , t a n u lm á n y o k . (1 9 9 5 )
B ír ó Y v e tte : A hetedik művészet.
A f ilm f o r m a n y e lv e . (1 9 9 4 )
B ü r k e , P .: Az olasz reneszánsz.
K u ltú r a é s t á r s a d a lo m I tá liá b a n . (1 9 9 4 )
Mi a történelem? (1 9 9 3 )
C a r r , E . H .:
C h o m s k y , N .: Mondattani szerkezetek. Nyelv és elme.
(1 9 9 5 )
D e s c o la - L e n c lu d - S e v e r i- T a y lo r : A kulturális
antropológia eszméi. (1 9 9 3 )
E lia d e , M .: Vallási hiedelmek és eszmék története I-II.
( 1 9 9 4 -1 9 9 5 )
E ls te r , J.: A társadalom fogaskerekei.
M a g y a r á z ó m e c h a n iz m u s o k a
t á r s a d a lo m t u d o m á n y o k b a n . (1 9 9 5 )
F r a z e r , J. G .: A z Aranyág. (1 9 9 3 )
G a lg ó c z i E r z s é b e t: Fogódzó nélkül.
V á lo g o t o t t n o v e llá k . (1 9 9 4 )
G e e r t z , C .: A z értelmezés hatalma.
A n t r o p o l ó g ia i ír á s o k . (1 9 9 4 )
 A társadalmi nyilvánosság
H a b e r m a s , J.:
szerkezetvál tozása.
V iz s g á ló d á s o k a p o l g á r i t á r s a d a lo m e g y
k a t e g ó r iá já v a l k a p c s o la t b a n . (1 9 9 3 )
H o r v á t h B a r n a : Jogszociológia.
A jo g t á r s a d a lo m - é s t ö r t é n e le m e lm é le t é n e k
p r o b lé m á i. (1 9 9 5 )
I lly é s G y u la : Puszták népe. (1 9 9 3 )
K ie r k e g a a r d , S .: Vagy-vagy. (1 9 9 4 )
K o e s t le r , A .: A jógi és a komisszár. (1 9 9 4 )
L á z á r E r v in : Hét szeretőm.
V á lo g a t o t t n o v e llá k . (1 9 9 4 )
P r o p p , V . J.: A mese morfológiája. (1 9 9 5 )
R o c k e n b a u e r Z o ltá n : Ta'aroa.
T a h it i m it o ló g ia . (1 9 9 4 )
S c r u t o n , R .: Mi a konzervativizmus.
V á lo g a t o t t e s s z é k . (1 9 9 5 )
S o r é i, G .: Gondolatok az erőszakról. (1 9 9 4 )
S z o lo v jo v , V .: Az Antikrisztus története.
H á r o m b e s z é lg e t é s a h á b o r ú r ó l, a h a la d á s r ó l é s a
v ilá g t ö r t é n e le m v é g é r ő l. (1 9 9 3 )
T e r s á n s z k y J ó z s i J e n ő : A kegyetlen primadonna.
V á lo g a t o t t n o v e llá k . (1 9 9 5 )
V a g in o v , K .: Harpagoniáda.
H á r o m k is r e g é n y . (1 9 9 4 .)
V is n y e v s z k a ja , G .:Életem. (1 9 9 4 )
Z li n s z k y Já n o s : Ius publicum.
A r ó m a i k ö z jo g . (1 9 9 4 )

A kötetek megvásárolhatók a kiadó

könyvesboltjában:
1053 Budapest, Veres Pálné utca 4-6.
Tel.: 1182-516