II.

Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola

Pedagógia és Pszichológia Tanszék

Szöveggyűjtemény

Készítette: Buda Tímea

Óvodapedagógia III/6

Beregszász -2021
Mondókák:

1. Körbe-körbe sikálom,,
A fognyűvőt kizárom.
Aztán le-föl sikálom,
Fogtündér a barátom.
2. Ez a köröm, csupa öröm,
főleg, ha megdögönyözöm!
Kisollóval kanyarítom,
reszelővel csinosítom.
Olyan szép lesz, hogy az csoda,
gömbölyűre igazítom.
Még egy perc és készre vágom,
nincse szebb köröm a világon!
3. Evés előtt kezet mosok,
beteg lenni nem akarok,
mert ki piszkos kézzel eszik,
bizony hamar megbetegszik.
Evés előtt kézmosás egészséges jó szokás!
4. Piszkos a tenyered, jobb és bal,
csutakold, csutakold szappannal!
Homokos, maszatos két kis kéz,
mindjárt tiszta, nézd, nézd, nézd!
5. A tükör előtt állok épp,
Fogmosás előtt.
Ma pont úgy fogom csinálni,
Ahogy egy felnőtt.
Nem nyomok rá sok fogkrémet,
Ennyi elég lesz.
A fekete lyukacskák
Megelőzéséhez.
Mikor körbeforgattam,
Alaposan tízszer,
A bacikat kiöblítem,
 Tiszta, friss vízzel.

Gyermekversek:
1. Szappanozó:
Jobb tenyerem, bal tenyerem
Egymás után felemelem,
Itt a vízcsap, ott a szappan,
Ezt a vírust el ne kapjam!
Kicsi Palkó, gyere velem,
Mindkét kezed tiszta legyen,
Ujjainkat szappanozzuk,
Eztán mindig együtt mossuk!
Ez a szabály nem is rémes,
Így leszel csak egészséges,
Addig kell a kezed mosnod,
Amíg ezt a verset mondod!
2. Lázam van és náthás vagyok,
segítsetek, okos nagyok!
Anya, gyere simogassál!
Apa, mesét Te olvassál!
Meleg tea, narancs, citrom,
nagyon sokat kéne innom.
Kakukkfű kell és kamilla,
a köhögést az gyógyítja.
3. Barátom a szappan:
Úgy szeretek kezet mosni!
Tenyeremben hab van,
szalad vírus, s minden baci,
barátom a szappan.
A kezem megcsutakolom,
buborékok szállnak.
-Csodatiszta lett a kezem!-
mutatom anyának.
4. Vitaminbomba:
Van egy titkom.
Megsúgjam?
Citrom!
Teába rejtve,
a gyomromba ejtem,
s bumm,
robban a bomba,
ezer goromba,tal
baci dől romba.
5. Mentovics Éva: Előzzük meg a betegséget!

Vírusok és bacilusok,

sok a gondunk veletek.

Köhögtettek, tüsszögtettek,

mit nem nagyon szeretek.

Miattatok fáj a torkunk,

búsak vagyunk, bágyadtak,

miattatok érezzük, hogy

gyengék vagyunk, lázasak.

Ne hagyjuk, hogy legyűrjenek

ezek a kis mihasznák!

Okosabak legyünk náluk,

bár ők ezt nem díjazzák.

Mossál kezet még gyakrabban,

köhögj, tüsszögj zsepibe!

Ha így teszünk mindannyian,

nem lesz beteg senki se.

Mesék:

1. Hapcimanó:

Hogy ki a Hapcimanó?

Pirinyó kicsi emberke a Hapcimanó, kajla lábú, ráncos képű, vörös orrú. Fekete
malaclopóban jár, a fekete malaclopón van egy nagy, lötyögős csuklya, az a nagy,
lötyögős csuklyát legtöbbször annyira a fejére húzza a Hapcimanó, hogy az arcából
csak a nagy vörös orra kukucskál ki, hanem aztán messzire fénylik, akár az érett
paprika.

Hogy hol van Hapcimanó?

A Hapcimanó legszívesebben a nyirkos ereszcsatornákban kuporog, fönt a házak

legtetején. Onnan kukucskál le az utcára. Mert az arca ugyan kicsike, hanem a két apró
szeme olyan jó, hogy a sasé se jobb annál.

Amikor azután esik az eső, s az utca csupa pocsolya, a rakoncátlan lurkók meg addig
tapicskálnak a pocsolyákban, amíg meg nem vizesedik a lábuk, akkor Hapcimanó
lemászik a csatornán, villámgyorsan és alig-alig észrevehetően belecsíp az orrukba,
aztán másnap valamennyi lurkó náthás.

- Hapci! - tüsszent akkor a sok haszontalan. Vagy:

- Pcuha!

Némelyik meg úgy, hogy:

- Há-ácsi!

Vagy éppen:

Há-ápp-csihi!
Hanem az bizony nem nevetni való, mert ilyenkor folyton-folyvást orrot kell fújni, és
a többi gyerekkel játszani meg éppenséggel tilos. Néha még egész nap az ágyban is
kell maradni annak, aki náthás, ez pedig igen-igen keserves dolog.

A Hapcimanó különben azt is ugyancsak lesi, hogy betakaróznak-e szépen a gyerekek

este az ágyacskájukban, főleg télen.

Őrizkedjetek hát nagyon a manótól, s ha valaha az utcán játszotok, és kezdtek fázni,

mert elhűl a lábatok, akkor gyorsan-gyorsan futkározzatok egyet. Mert a Hapcimanó
résen van ugyan, hanem a lába, az olyan kurta, és olyan kajla, hogy azt a gyereket, aki
gyorsan elszalad előle, sohanapján se éri utol.

2. A fogfájós nyuszi

Képzeljétek gyerekek, mi történt! … Egy nyuszikának a mezőn megfájdult a foga.

Valószínűleg úgy esett meg ez a nagy baj, hogy kemény káposztatorzsára harapott.

Panaszosan makogott a nyuszi, és nem tudta, mitévő legyen. A pofácskája hamarosan

dagadni kezdett, s amikor a barázdabillegető meglátta, ijedtében még billegni is
elfelejtett.

Lekonyult a füle bánatában, és csak üldögélt a rét közepén, gyógyfüvecskék kínálták

magukat orvosságnak a fájós fogára, vadvirágok legyezgették a daganatot. De hát
mindez nem sokat használt.

Észrevette a nyuszi, hogy egy mókus mogyorót ropogtat az erdőszéli fán. Elkezdett
vele beszélgetni.

– Mak-mak, de jó neked, mókuska!

– Mi a bajod van nyulacska?

– Fáj a fogam, mókuska!

– Ki kell húzni nyulacska.

– Ki húzná ki, mókuska?

– Harkály doktor nyulacska.

– Nem fog fájni, mókuska?

– Csak egy kicsit, nyulacska.

Gyáva volt a nyuszi, de a foga már annyira fájt, hogy mégis elindult az erdőbe.
Messziről hallatszott Harkály doktor kopácsolása. Amint közeledett hozzá, egyre
jobban inába szállt a bátorsága.

– Sárgarépás jó napot!– toppant eléje hirtelen a róka. – Mi lelte azt a szép

nyúlpofikádat, hogy ekkorára dagadt?

– Éppen most megyek fogat húzatni – reszketett a nyuszi-, de nagyon félek, mert
harkály doktornak éles a csőre.

– Ó, ó– sopánkodott a róka-, nem kell ahhoz harkály. Ide süss, nyulacska! Majd én
rákötök egy vékony indát a rossz fogadra, megrántom, és úgy kihúzom, hogy egy
csöppet sem fog fájni. Valójában azt gondolta a ravasz róka, hogy a fogára kötött
indánál fogva szépen hazavezeti az ostoba nyulacskát a rókalyukban várakozó fiainak.
Azoknak ma éppen ilyen gyönge nyúlhúsra támadt kedvük.

A nyuszi ezt nem tudta, ezért izgatottan mozgatta a bajuszát.

– Komolyan mondod, Róka bácsi?

– Úgy ám füles öcsém! Sohasem fog többé fájni a fogad! No gyere csak közelebb, ne
félj, nem bántalak. Tátsd ki szépen a szád! … Így ni! Biz’ ez csúnya fog, de már rajta
is a hurok. No gyere szépen velem, amerre vezetlek.

Vitte a róka a megszeppent nyulacskát és már majdnem a rókalyuknál voltak,s be is

húzhatta volna oda szépen, de akkor az egyik rókafi, a legéhesebbik, kidugta a fejét, és
elkiáltotta magát:

– Hozza papa a pecsenyét!

Ettől a nyuszi úgy megijedt, hogy hátrarántotta a fejét, s nyomban kirepült a szájából a
fájós fogacska. A róka meg, aki húzta az inda másik végét, hanyatt bukfencezett, és
legurult a domboldalon, bele a jéghideg patakba.

Felröppentek a madarak a fákról, összeszaladtak az őzek, és makkot dobáltak

egymásnak a mókusok, úgy örültek, hogy ravaszdi pórul járt.
3. A korcsolyázó mackó:

Elmesélem, mi történt a télen Dörmikével.

Dörmike kövér kis medvebocs. Nyáron úgy mozog a málnás domboldalon, mint egy
barna gombóc, Gyertyaszentelőkor pedig kinéz a barlangjából, mint afféle rendes
mackó, megszimatolni, hogy késik-e a tavasz.

Az idén bizony késett. De a gyerekek, akik az erdőszéli tavon korcsolyáztak, nemigen

bánták. Vidám zsivajuk elhallatszott a medvebarlangig.

Dörmike látta tulajdon árnyékát a sziklafalon, és hallotta az okos medvepapa

dörmögését:

— Télnek, fagynak nincs még vége,

visszabújunk ma estére!

Medvamama ráduplázott:

— Nem lábolunk ki a hóból,

derekam is rosszat jósol!

Sehogy sem tetszett ez Dörmikének. Ő csak azt látta, hogy süt a nap, vakító téli
szépségében pompázik az erdő. No és a gyerekek úgy kacagtak a jégen, hogy
megirigyelte őket. Alig várta, hogy arrafelé settenkedhessék. Hiába károgott a fán
Varjú néne, hogy:

— Édes öcsém kár, kár, veszedelem vár, vár! — Dörmike elbújt egy vastag fatörzs
mögé, onnan kukucskált ki. Karcsi, Pista, Julika, Panni mind ott korcsolyáztak a
tükörsima jégen. A mackónak tátva maradt a szája. Hogyisne! Míg ő a dohos
medvebarlangban kuporog, és öreg medvék horkolását hallgatja, addig ezek itt
vidáman szórakoznak. Csak egy kis fényes valamit kell a lábukra csatolniok, és máris
repülni tudnak a jégen.

Nagy pattogással végighúzta körmeit a fa derekán, és akkorát brummogott bánatában,

hogy a gyerekek észrevették.

— Jaj, a medve! — kiáltották rémülten, és korcsolyáikat lerugdalva százfelé szaladtak.

Több se kellett a mackónak! Lecammogott a tó partjára, és próbálgatni kezdte
tányértalpára a korcsolyákat.

Meglátták a cinkék, köréje sereglettek. Kisvártatva odasompolyogtak a szarvasok,

őzek, sőt még a rókák is. Egy mókus felébredt, kinézett az odújából, és mindjárt
ajánlkozott, hogy befűzi a korcsolyaszíjakat. Támadt akkora csődület, hogy a
legkisebbik nyúlgyerek már nem is látott jól, pedig lett volna néznivaló.

Csak Varjú néne kiáltozott a fán, hogy:

— Kár, kár, jaj de kár! Jégre ment a medve már!

Bizony, a meggondolatlan mackó négy korcsolyával a tányértalpain nekiment a síkos

jégnek.

Jobbra lódult, balra lendült,

széles ívben körbeperdült,

egyik lába hátra húzott,

másik három félrecsúszott,

hosszan siklott, mindig arra,

amerre épp nem akarta!

A mókusok úgy kacagtak,

majd az ágról leszakadtak,

látva, hogy a mackót játszva

viszi a négy korcsolyácska!

A nagy nevetéstől aztán hirtelen megrepedt a tó jege. Dörmike nagyot puffant, és

nyakig elmerült a lékben. Prüszkölt, csapkodott, krákogott! Szerencsére nem volt mély
a tó, a mókusnak meg akadt annyi esze, hogy Pannika ottfelejtett piros sálját a
medvebocs nyakába akassza. Nekirugaszkodott az erdő népe: — Hó-rukk! Hó-rukk!

Húzta, aki csak bírta! . . . Még a cinegék is ráültek a bocs feje búbjára, és — mert több
nem telt tőlük — hát a fülét húzták.
Most károgott csak igazán a varjú! Meghallotta a mosolygós napocska, ijedtében
elbújt, és olyan hideg lett, hogy mire az állatok partra ráncigálták Dörmikét, tele volt a
bundája jégcsapokkal. Csak úgy csilingeltek, amint átfutott az erdőn!

A barlang sziklafala messziről visszhangozta az állatok csúfondáros nevetését:

— Tóba pottyant a nap hőse,

Korcsolyázó Dörmögőcske!

Otthon alig ismert rá az édesanyja. Igazán szerencse, hogy medvepapa már régen
kidobta a somfabotját, de talán amúgy sem vette volna elő, hiszen a bocsa így is elég
jó leckét kapott, meg egy alapos náthát, ráadásnak.

Még most is issza a hársfateát. Ha télen megfájdul a torkotok, igyatok meg ti is egy
csészével!

A nyuszi pedig ahogyan hátrarántotta a fejét, megszabadult a fájós fogától, s ma is

vidáman ugrál a mezőn.

Aki nem hiszi, menjen ki a mezőre és kérdezze meg tőle!

4.

Méhes György: Mese Misikéről

A lábmosást abból a célból találták ki, hogy tiszta legyen a lábunk. Misike azonban
tudja, hogy ez óriási tévedés. a lábmosás célja az, hogy őt, Misikét megkínozzák. Épp
ezért mindent elkövet, hogy ne kelljen lábat mosnia.

- Az esti mesének vége, kisgyereknek ágyban a helye – hallatszik anya hangja a

konyhából. A holnapi ebédet főzi.

Misike keményen megkapaszkodik a székében.

-Én már nem vagyok kisgyerek. Majdnem elmúltam hat éves.

- -Múlt hónapban voltál öt – feleli zordan bátyja, Zoli.

- - Akkor sem vagyok kisgyerek.

- - Ha nagy vagy, akkor éppenséggel lábat kellene mosnod.

Misike szenvedélyesen bizonygatja, hogy tegnap is mosott lábat, tegnapelőtt is, sőt
még a múlt héten is.

- - Mozgás, prücsök – áll mellette Zoli az ítéletvégrehajtó.

- - De nekem teljesen tiszta a lábam. Borzasztóan tiszta.

Lerángatja a cipőjét, harisnyáját, és égnek emeli a talpait.

Zoli szíve azonban keményebb a kőnél.

- Gyerünk!

Misike ravaszkodni kezd.

- Nekem nem szabad lábat mosni – köhécseli. – Meg vagyok hülve, és tüdőgyulladást
kaphatok. Különben és kificamodtak a lábujjaim.

Ennek bizonyítására úgy mozgatja a lábujjait, mint egy majom.

Mikor ez sem enyhíti meg Zolit, Misike zokogni kezd.

Édesanya félrehúzza a tűzről a lábasait és bejön. Misike úgy kapaszkodik az ölébe,

mint a végső menedékbe.

- Nem akarok lábat mosni... – hüppögi.

Édesanya, ölében Misikével, leül.

- Mondjak inkább mesét?

Misike hozzásimul, és anya mesélni kezd.

- Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy legény, akit Mesebeli Miskának hívtak.

- Pont úgy , mint engem.

- Pont úgy. Ez a Miska ügyes, okos fiú volt, csak éppen nem tudott gyorsan szaladni.

- -Én tudok. – kotyog közbe Misi.

- Mesebeli Miska igen-igen búsult, mert a gyerekek mindik utolérték őt fogócskázás
közben, és a focicsapatba sem vették be. Azt mondták: “Olyan gyors vagy, mint egy
csiga. “ Csigabiga Miskának csúfolták.

- Engem se vettek be a fociba.

Gondolt egy nagyot Mesebeli Miska, és elment egy doktor bácsihoz. Elpanaszolta neki
búját-baját. A doktor bácsi így szólt:

- Mi sem egyszerűbb. Mosdjál meg minden nap hideg vízben, és a lábadat is mosd
meg alaposan. A víznek varázsereje van, felfrissít, pihentet, megedz.

Mesebeli Miska megfogadta a doktor bácsi tanácsát, és még aznap megmosdott és

lábat is mosott. Lássatok csodát, másnap már gyorsabban szaladt, mint annakelőtte.
Addig mosta a lábát, addig mosakodott, addig futott, míg úgy száguldott, mint a
szélvész. A gyerekek valósággal könyörögtek neki, hogy álljon be a focicsapatba.

Idáig jutott édesanya a mesével, s talán még folytatta volna, de Misike leugrott az
öléből.

- Anya, édesanya, menjünk a fürdőbe.

- Miért Misike?

- Lábat akarok mosni, és derekég megmosdom tiszta hideg vízzel. Én is focizni

akarok.

Azóta Misike minden este egyedül , önszántából megmossa a lábát, sőt meg is
szappanozza. Meglátjátok, előbb utóbb híres futóbajnok válik belőle, vagy az is lehet,
hogy ő lesz a gólkirály.

5. Mese a beteg kakukk madárról.

Nagyon kedvelt lakóhelyűk volt a madaraknak az a faluszéli nagy erdő, amelynek

aközepén több kisebb-nagyobb tisztás is elterült.Éltek itt sárga,-és fekete rigók,
harkály, cinege, vadgalamb és kakukkmadár,de néha még a varjak is megszálltak itt
valamelyik nagy fa tetején
Élt itt még egy öreg bagoly is az egyik odvas fa odújában. Ő volt az erdő bölcse.

Töretént egyszer, hogy az egyik kakukkmadár megbetegedett. Olyannyira megfájdult

a torka,hogy nem tudott kakukkolni, vagyis kakukkszó helyett csak azt tudta
kimondani, hogy "KA". AZT is csak nagyon torzan, valahogy így: kaaaaa.

A párja nagyon sajnálta őt, és azt tanácsolta neki, hogy menjen el a harkályhoz, mert ő
a fák doktora, és talán őt is megtudja gyógyítani.

A harkály készségesen fogadta, de elmondta,hogy ő valóban a fák doktora, úgy

gyógyítja a fákat, hogy a fa kérge alól hegyes csőrével kicsppenti a férgeket, igy azok
nem tuják összefurkálni a fa törzsét. De értsd meg kakukk barátom, én a
madárbetegségeket nem tudom gyógyítani, mert ahhoz nem értek. Javaslom, repülj el
az öreg bölcs bagolyhoz, talán ő tud segíteni.

Így is lett. A bagoly meghallgatta a kakukk hiányos kakukkolását, majd megnézte a

madár száját és ezt mondta: Én nem vagyok orvos, de látom nagyon csúnya, piros a
torkod. Talán nagyon mohón ittál a patak jeges vizéből és ezért betegedtél meg. Azt
mondom neked, hogy két napig hideg vizet ne igyál és azután is csak nagyon lassan
kortyoljad a vizet.

A kakukk megfogadta a bagoly tanácsait és annak megfelelően cselekedett. Egy hét

múlva teljesen meggyógyult, és mostmár igazi kakukk beszéddel illette az erdő lakóit,

olyannyira, hogy egyfolytában sokáig harsogta: kakukk- kakukk. Talán az elmulasztott

kakukkszót akarta bepótolni. Egyet azért mindeddig titokban tartott és nagyon
szégyellt: nem vallotta be az öreg bagolynak, hogy bizony ő meg is fürdött abban a
jéghideg vízben. Hát csoda, hogy megbetegedett?

Mindenesetre minden jó, ha a vége jó, tartja a közmondás. Az erdő madarai sorban
jöttek meglátogatni és örömmel tapasztalták felgyógyulását.
Gyermekdalok:

1. Fogmosó dal:

Mossad meg a fogad reggel és este,

Hogy ne lyukadjon ki, kár lenne érte,

3 perc az egész, látod nem komoly,

Mindenkinek jár a Hollywood mosoly!

Fogjuk meg a fogkefét és a fogkrémet,

Körbe, körbe sikáljuk balra, jobbra, fel,

Söpörd belül, hátul, bacik kifele!

Végén pohár vízzel öblögessük le!

A szádban a fognyűvők folyton csak dolgoznak,

Ezért használjad a fogkefét – mindennap!

Mossad meg a fogad reggel és este,

Hogy ne lyukadjon ki, kár lenne érte,

3 perc az egész, látod nem komoly,

Mindenkinek jár a Hollywood mosoly!

2. Kézmosó dal:

Ha utazom a buszon, a vonaton,

a kezemet hazaérve megmosom,

mert a világ telis-tele bacival,

mit az ember otthonába becipel.

Megnyitom a csapot, aztán a kezem

szappanhabbal alaposan bekenem,

menekül az összes baci így, naná!

Betartom a kezemet a víz alá.

Tenyeremről leöblítem a habot,

nem felejtem elzárni a vízcsapot,

ujjaimról minden vizet letörlök,

tuti, hogy az összes baci megdöglött.

3. Piszkos a tenyered, jobb és bal.

Csutakold, csutakold, szappannal.

Homokos, maszatos, két kis kéz.

Mindjárt tiszta, nézd, nézd, nézd.

Pattan a buborék, száz féle.

Kirepül, kirepül, kék égre.

Homokos, maszatos, két kis kéz.

Így lesz tiszta, nézd,nézd,nézd.

4. Vitamin dal:

Élet amin nevetünk,

élet amit szeretünk,

élet amit keresünk,

életet ad, ha vitamin van bennünk!

Elmesélem öcsém
a vitaminokat,

csukd be a szádat és

nyisd meg az agyad!

A keselyű keserű,-

szomorkodik valamin,

a sas meg elbújt, mer'

héjában a vitamin!

"B" vitamin van a babában,

"A" vitamin az anyában,

"P" vitamin a pusziban,

A karotin meg ott lesz egy nyusziban? -aha!

Cumiban a "C",

Csokiban a "CS",

a tortában meg ezek szerint ott a "T?"

Hát nem tudom öcsém,

ez megfogott,

az ABC ilyen gyorsan

elfogyott? - dehogy!

"Q" vitamin van a kukában,

"K" vitamin a kajában,

"E" vitamin az ebédben,

ha bepuszilod, kigömbölyödsz egészen!-jó!

"M" vitamin van a moziban,

"O" vitamin az oviban,

"G" vitamin a gagyiban,

"N" vitamin van a nagyiban? -nem!

Tyúkban ott a "TY",

zsebedben a "ZS",

ha büdi vagy gyerek

akkor fürö- "GY"...

és a megjepetésnek itt a "J",

pontnak pedig ott a "G"!

Refrénben "R",

a káposzta kel,

a legfontosabb

hangozzon "L";

hát csukd be a szemedet

és nyisd ki a szádat,

de ne várd komám most a cukorkákat!

Gyümölcsben ott van a vitamin!

Zöldségben ott van a vitamin!

Gyümölcsben ott van a vitamin!

Gyümölcsökben, zöldségekben

ott van a vitamin!

Ha nincsen otthon gyümölcsöd,

utánozd a hörcsögöt:

pörögj, táncolj - valamint-

a picike pofikádba

dobj be egy vitamint!

5. Doki dal:

Doktornéni vigyázz rám,

Félek, mikor tátva a szám,

Jaj, de hideg ez a sztetoszkóp.

Igen, kicsit megfáztam,

Zokni nélkül járkáltam,

Hideg volt a padló a házban.

Otthon majd sokat pihengetek,

Minden gyógyszert be is veszek,

Remélem gyorsan meggyógyulok,

 És újra futkározhatok.

Néhány nap is eltelt már,

Doktornéni újra megvizsgál,

Megint nagyra táthatom a szám.

Hurrá, végre jól vagyok,

Matricát is kaphatok,

Otthon pedig sokat futkározok.

Találós kérdések:

1. Csúszik, mint a csiga bőre, tiszta lesz a kezed tőle. Fújhatsz buborékot belőle, de elpattan,
ha leesik a kőre. (szappan)

2. Gyökerem van, de nem vagyok növény,

Zománcom van, de nem vagyok edény,

Vesztem lehet, ha kemény a lepény. (fog)

3. Reggel hidegen felfrissít,

este melegen tisztít.

Nyáron felüdít (víz)

4. Levegőn át könnyen terjed,

És sajnos ezt észre sem veszed,

A szappan a legnagyobb ellenfele,

Ha otthon maradsz megfékezheted! (vírus)

5. Kerek, színe piros, zöld, sárga. Lehet édes, savanykás. Sok benne a vitamin. Mi ez? (alma)