Thomas Féle Kalkulus 3 OCR

Thomas-féle
Kalkulus
III. kötet
THOMAS-FÉLE
KALKULUS
III. kötet
Az eredeti művet készítette

George B. Thomas, Jr.
Ma ssachusetts Institute of Technology
Átdolgozták
Maurice D. Weir
Naval Postgraduate School
Joel Hass
University of California, Davis
Frank R. Giordano
Naval Postgraduate School
A magyar kiadá s főszerkesztője

Szász Domokos
Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem
Az eredeti mű címe : Thomas' Calculus, 11th Edition.
Authorized translation from the English Language edition, entitled THOMAS'
Calculus, 11th Edition, ISBN 0321185587, by Thomas, George B.; Weir,
Maurice D.; and Giordano, Frank R:, published by Pearson Education Inc.,
publishing as Addison-Wesley
Copyright © 2005 Pearson Education Inc. AlI rights reserved.
Hungarian translation © Csaba Ferenc; Gemer József; Ruzsa Zoltán; Szép
Gabriella; Typotex, 2007
A megjelenést támogatta a
Korszeru Mérnökért Alapítvány és a
Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Rektori Hivatala.
Szakmailag ellenőrizte: Horváth Miklós, Moson Péter, Nagyné Szilvási Márta,

Serény György és Szabados Tamás .
ISBN 978 963 9664 28 9
Témakör: matematikai analízis
Kedves Olvasó!
Önre gondoltunk, amikor a könyv előkészítésén munkálkodtunk.
Kapcsolatunkat szorosabbra fűzhetjük, ha belép a Typoklubba, ahonnan
értesülhet új kiadványainkról, akcióinkról, programjainkról, és amelyet a
www.typotex.hu címen érhet el. Honlapunkon megtalálhatja az egyes
könyvekhez tartozó hibajegyzéket is. men dófonfulnak.
Kiadja a Typotex Elektronikus Kiadó Kft., az 1795---be...bfiloc

Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesii-IbE.i:
Felelős kiadó : Votisky Zsuzsa
Felelős szerkesztő: Szép GabrielIa
Műszaki szerkesztő: Hesz Gábor
A bontót Tóth Norbert készítette
Terjedelem: 67 (A/5) ív
Készült a pécsi Bomus Nyomdában
Felelős vezető: Borbély Tamás
Tartalomjegyzék
Kúpszeletek és polárkoordináták
. .1 - - - - - - - - - - -
10.1. Kúpszeletek és másodfokú egyenletek 9
10.2. Kúpszeletek osztályozása excentricitásuk alapján 20
10.3. Másodfokú egyenletek és forgatások 24
10.4. Kúpszeletek és paraméteres egyenletek, a ciklois 30
10.5. Polárkoordináták 35
10.6. Ábrázolás polárkoordinátákban 40
10.7. Terület és hosszúság polárkoordinátákban 46
10.8. Kúpszeletek polárkoordinátákban 52
Áttekintő kérdések 58
Gyakorló feladatok 58
Az anyag alaposabb elsajátítását segítő további feladatok 61
-"-----------
Sorozatok és végtelen sorok
11.1.
11.2.
11.3.
Sorozatok
Végtelen sorok
66
Az integrálkritérium
79
88 .
11.4. ÖsszehasonIító kritériumok 93
11.5. A hányados- és a gyökkritérium 96
11.6. Alternáló sorok, abszolút és feltételes konvergencia 101
11.7. Hatványsorok 108
11.8. Taylor- és Maclaurin-sorok 118
11.9. A Taylor-sorok konvergenciája, Taylor tétele 123
11.10. Hatványsorok alkalmazása 132
11.11. Fourier-sorok 142
---------
Vektorok és a tér geometriája
12.1.
12.2.
12.3.
Háromdimenziós koordináta-rendszerek
Vektorok
Skalárszorzat
160
168
155
155
12.4. Vektoriális szorzat 176

12.5. Egyenesek és síkok a térben 182
6 Tartalomjegyzék
12.6. Hengerek és másodrendű felületek 191

13. Vektor ért ékű függvények, mozgás a térben 205

13.1. Vektorlüggvények 205
13.2. Egy lövedék röppályájának leírása 218
13.3. Ívhossz és a normált érintővektor 227
13.4. Görbület és a normált főnormális 232
13.5. Torzió és a normált binormális 238
13.6. Bolygómozgás és műholdpályák 244
- ----------- Parciális deriváltak

14.1.
14.2.
14.3.
Többváltozós függvények 257
Határérték és folytonosság magasabb dimenzióban
Parciális deriváltak 273
266
257
14.4. A láncszabály 284

14.5. Iránymenti deriváltak és gradiens vektor 291
14.6. Érintősíkok és differenciálok 299
14.7. Szélsőértékek és nyeregpontok 310
14.8. Lagrange-multiplikátorok 321
14.9. Feltételes parciális deriváltak 330
14.10. Kétváltozós Taylor-formula 335
"f---~-----
Többes integrálok 347
15.1. Kettős integrál 347
15.2. Terület, nyomaték, tömegközéppont 360
. 15.3. Kettős integrálás polárkoordinátákkal 370
15.4. Hármas integrál derékszögű koordináta-rendszerben 376
15.5. Tömeg és nyomaték három dimenzióban 386
15.6. Hármas integrálok henger- és gömbi koordináta-rendszerben 391
15.7. Helyettesítés többes integráloknál 403
Az anyag alaposabb megértését segítő további feladatok 413
Tartalomjegyzék 7
.. Integrálás vektormezOben
. . . - - - - - - - - - - -- -
16.1.
16.2.
16.3.
Vonalintegrál 417
Vektormezők, cirkuláció, munka, áramlás 423
Útfüggetlenség, potenciálfüggvény, konzervatív vektormező 432
417
16.4. Green-tétel a síkban 440

16.5. Felület felszíne és felületi integrál 451
16.6. Paraméteresen adott felületek 460
16.7. Stokes-tétel 469
16.8. A Gauss-Osztrogradszkij-téte1 477
- - -- - -- - -
Függelékek
F.6.
F.7.
F.8.
Gyakran előforduló határértékek
A vektoriális szorzás disztributivitása
493
494
A vegyes deriváltak egyenlőségéről és a kétváltozós függvények
493
megváltozásáról szóló tétel bizonyítása 495

F.9. Paralelogramma síkra eső vetületének területe 499
_ 1-- -- - - - - - -
Megoldások 501
_ 1----- - - - - - -
Tárgymutató 533
Kúpszeletek és .
10.
fejezet polárkoordináták
ÁTT EKI NT ÉS : Ebben a fejezetben geometriai definíciót adunk a parabol ára,

az ellipszi sre és a hiperbolára, és levezetjük normálegyenletüket. Ezeket a gör-
béket kúpszeleteknek nevezzük. Kúpszeletpályán mozognak a bolygók, a mes-
terséges holdak és minden olyan test, amelyet a távolság négyzetével fordítottan
arányos erő mozgat. A 13. fejezetben látni fogjuk, hogy amennyiben egy test pá-
lyájáról tudjuk , hogy az kúpszelet, akkor a test s ebes ségéről és a rá ható erőről
is közvetlenül informálódni tudunk. A bolygók mozgását célszerű polárkoordi-
nátákkal leírni, ezért a görbéket , a deriváltjaikat és az integrálokat ebben az új
koordináta-rendszerben is tanulmányozni fogjuk .
10.1. Kúpszeletek és másodfokú egyenletek
Az 1. fejezetben a kört olyan síkbeli pontok mértani helyeként definiáltuk, ame-

lyek egy rögzített ponttól azonos távolságra vannak. Ha a középpont a (h,k)
pont, a sugár pedig a, akkor a kör normálegyenlete (x - h? + (y - k? = a2 . A
kör példa kúpszeletre. A kúpszeletek olyan görbék, amelyek egy kettő s kúp és
egy sík metszésvonalaként állnak elő (10.1. ábra).
A parabolát, az ellipszist és a hiperbolát most koordin átasíkban fekvő másod-
rendű görbeként fogjuk leírni.
Parabola
DEFINÍCIÓ : parabola, fókusz, direktrix

A sík azon pontjainak halmazát, amelyek a sík egy rögzített pontjától és
egy rögzített egyenesétől egyenlő távolságra vannak, parabolának nevez-
zük. A rögzített pont a parabola fókusza, a rögzített egyene s a parabola
vezéregyenese vagy direktrixe.
Ha az F fókusz az L egyenesre illeszkedik, akkor a parabola az F -en átmenő ,

L-re merőleges egyenes . Ez elfajult eset, s ezentúl úgy vesszük, hogy F nem
lehet rajta L-en.
A parabola egyenlete akkor a legegyszerubb, ha a fóku sz és a vezéregyenes
közrefogja az egyik koordinátatengelyt. Tegyük fel például , hogy a fókusz az
y-tengely F (O, p ) pontja, a vezéregyenes pedig az y = - p egyene s. A 10.2. ábra
jelöléseivel a P(x ,y) pont akkor és csak akkor van rajta aparabolán, ha PF = PQ.
10 10. fejezet Kúpszeletek és polárkoordináták
K őr: a sík meről eges Ellipszis: a sík ferd én Parabola: a sík egye tlen Hiperb ola : a sík mind
a kúp tengely ére metszi a kúp tengelyét kúpalkotóval párhuzamos a két kúpot mets zi
(a)
Pont: a sík csupán Egyenes : a sík érinti Metszö egyenes pár

a kúp csúcsá n halad át a kúpot
(b)
10.1. Á BRA: A nem elfajult kúpszeletek (a) olyan görbék, amelyek egy sík és egy kettős
kúp metszé svonalai. A hiperbola két részből áll, ezeket a hiperbola ágainak nevezzük. A
kettő s kúp csúcsán átmenő síkokkal vett síkrnetszetek az elfajult kúpszeletek (b).
A távol ságképl etből:
PF = J (x -O)2 + (y- p )2 = Jx 2 + (y _ p) 2,
PQ = J (x-x)2 + (y - (_p)) 2 = J(y+ p)2.
Ha a két kifejezé st egymással egyenlővé tesszük és egy szerűs ít ünk. akkor azt
kapjuk, hogy
~
y = -4p vagy x 2 = 4p y. norm álalak (l0.1)
y
Ezek az egyenletek a parabola y-tengelyre vonatkozó szimmetriáját mutatják .
Az y-tengelyt a parabola tengelyének (szimmetriatengelyének) nevezzük.
A parabola és a szimmetriatengely metszéspontja a tengelypont. Az x 2 =
= 4py parabol a tengelypontja az origó (10.2. ábra). A p.pozitív szám a parabola
Fóku sz
p
fókusztávolsága (paramétere).
A tengelypont félúton?"~~=--+--- x
Ha a parabola lefelé nyitott, fókusza a (O, - p ) pont, vezéregyenese az y = p
fekszik a fókusz és a p egyenes, akkor a (10.1) egyenlet
vezére enes közölt
\'ezéregyenes: y = - p Q(x,-p) 2
x 2
y = - - vagy x = -4py
4p
10.2. Á B R A: Az ~ = 4p y, p > O alakú lesz (10.3. ábra). Hasonló egyenleteket kapunk jobbról, illetve balról nyi-
parabola.- tott parabolára is (10.4. ábra és 10.1. táblázat).
10.1 . Kúpszeletek és másodfokú egyenletek 11
y
Egyenlet Fókusz Vezéregyenes Tengely Nyitott
XZ = 4py (O ,p) y=-p y-tengely felülről
Vezéregyenes: y =p xl = -4py (O , -p) y=p y-tengely alulról
y2 =4px (p,O) x=-p x-tengely jobbról
A tengelypont az origóban va~
x y2 = -4px (-p ,O) x=p x-tengely balról
10.1. TÁBLÁZAT: A parabola egyenletének normálalakja, amikor

a tengelypont az origóban van (p > O)
y y
10.3. ÁBRA: Az xl = -4py, p > O Vezéregyen es Vezéregyenes
x =-p x = p
parabola.
Tengelypont Tengelypont
--t--::.'+-----~x ---_----4~+_-~x
(a) (b)
10.4. ÁBRA : (a) Az y2 = 4px parabola. (b) Az y2 = -4px parabola.
1. PÉLDA:
Határozzuk meg az yZ = IOx parabola fókuszpontját és vezéregyenesét!
Megoldás: Az y2 = 4px normál egyenlet alapján meghatározzuk p értékét:
, 10 5
4p = 10, Igy p = - =- .
4 2
Ezután meghatározzuk az ehhez a p értékhez tartozó fókuszpontot és vezéregye-
nest:
Fókusz : (p ,O) = (~ ,O) ,

5
Vezéregyenes: x = -p vagy x = - 2' D
Más helyzetű parabol ák egyenletét úgy kaphatjuk meg, hogya 10.1. táblá-
zatban szereplő egyenletekre alkalmazzuk 1.5. alfejezetbeli eltolási képleteket
(lásd a 39., 40. és 45-48. gyakorlatokat).
Ellipszis
D EFINÍCIÓ : Ellipszis, fókuszok

Az ellipszis azoknak a síkbeli pontoknak a halmaza, amelyeknek a sík két
rögzített pontjától mért távolságösszege állandó. A rögzített pontokat az
ellipszis fókuszpontjainak nevezzük.
Ellipszist legegyszerűbben a definícióból kiindulva rajzolhatunk. Egy fonal-

darab két végét összekötve készítsünk hurkot, a hurok belsejében üssünk le két
szeget, Fl-et és Fz-t, majd egy ceruza segítségével feszítsük ki a fonalat. Ha a
10.5. Á BRA : Ellipszis rajzolása két ceruzát a szegek körül körbevisszük úgy, hogy a fonal mindvégig feszes ma-
szeg, fonal és ceruza segíts égével. radjon , egy zárt görbét rajzolunk ki (10.5. ábra). A görbe ellipszis lesz, mivel a
12 1Q. fejezet Kúpszeletek és polárkoordináták
PF} + PF2 távolságösszeg egyenlő a zsinór hosszának és a szegek távolságának

különbségével, ami állandó érték. Az ellipszis fókuszai az Fl , F2 pontok.
DEFINÍCIÓ: Tengelyegyenes, középpont, tengelypont

A fókuszpontokon átmenő egyenes az ellipszis tengelyegyenese, a fó-
kuszokat összekötő szakasz felezőpontja az ellipszis középpontja vagy
centruma, a tengelyegyenes és az ellipszis metszéspontjai az ellipszis
10.6. ÁBRA: Az ellipszis tengelyegye- csúcspontjai vagy tengelypontjai.
nesének nevezetes pontjai
Ha a fókuszpontok F] (-c, O) és F2(e,0) (10.7. ábra) , és a PF] + PF2 távol sá-
y
got 2a -val jelöljük, akkor az ellipszis P pontjának koordinátáira fennáll a
b
v (x + e)l +y2 + v(x-e)2 +y2 = 2a
egyenlőség . Ezt az egyenletet úgy egyszerűsítjük, hogy a második négyzetgyö-
kös kifejezést átvisszük a jobb oldalra, négyzetre emelünk, a fennmaradó gyökös
kifejezést egy oldalra rendezzük és újra négyzetre emelünk. Így kapjuk az
x2 y2
-2+ -2 - = 1 (10.2)
a a - e2
10.7. ÁBRA: A PF] + PF2 = 2a alakot. Mivel PF] + PF2 nagyobb az F]F2 távols ágnál (ez a PF]F2 háromszögre
összefüggéssel definiált ellipszis az vonatkozó háromszög-egyenlőtlenségből következik), 2a nagyobb lesz 2e-nél.
(x2 ja2) + (l jb2) = l görbe grafikonja, Egy pont tehát akkor és csak akkor pontja az ellipszisnek, ha koordinátái kielé -
ahol b2 = a2 - e 2. gítik a 00.2) egyenletet.
Ha
b= 2-e2 , Ja (10.3)
akkor a 2
- e
2 =b
2
, és a (10.2) egyenlőség a
x
2
l (10.4)
a2 + b2 = l
alakot ölti.
A (10.4) egyenlő ség azt mutatja, hogy az ellipszis szimmetrikus az origóra és
mindkét koordinátatengelyre nézve. Az x = ±a és y = ±b egyenesek által hatá-
rolt téglalapban fekszik. A koordinátatengelyeket a (±a,O) és (O, ±b) pontokban
metszi. E pontbeli érintök merőlegesek a tengelyekre, mivel a
Ezt (lOA)-ből közvetett derivá-

lással kapjuk.
nulla, ha x = O és végtelen, ha y = O.
A (10.4) egyenlettel adott ellipszis nagytengelye a (±a,O) pontokat össze-
kötő szakasz 2a hossza. A kístengelya (±b,O) pontokat összekötő szakasz 2b
hossza. Az a szám a félnagytengely, a b szám a félkistengely. A (10.3) egyen-
letből kifejezhető
e= Ja 2 - b2
szám a középpont és a fókusz távolsága. Ha ez a távolság nulla, akkor az ellip-
szis kör.
x2 y2 Y
16 + 9 =} (O, 3)
Tengelypont
2. PÉLDA: Vízszintes nagytengely
(-4, O) Az
x2 y2
\ -+-=1
16 9
(10.5)
ellipszis (10.8. ábra)

félnagytengelye: a = VI6 = 4
félkistengelye: b = v9 = 3
(O, -3) középpont-fókusz távolsága: c = V16 - 9 = v7
fókuszpontjai: (±e,O) = (±v7,0)
10.8. ÁBRA: Vízszintes nagy tengelyű tengelypontjai: (±a,O) = (±4,0)
ellipszis (2). középpontja: (0, 0) . D
. y
3. PÉLDA: Függóleges nagytengely
:!:...2
9
+ r:.16' = 1 i (0, 4)Tengelypont Az
xl l
9 + 16 = l (\0.6)
ellipszist úgy kaptuk, hogya (\0.5) egyenletben x-et és y-t fölcseréltük. Ennek
(- 3, 0 ) (3 , O) az ellipszisnek függőleges lesz a nagytengelye ( 10.9. ábra ). Mivel most aZ = 16
- -+;:-::--;------<b- - +----+ x
és bZ = 9, azt kapjuk, hogy az ellip szis
félnagytengelye: a = J16 = 4
félki stengelye: b = v'9 = 3
középpont-fóku sz távolsága : c = ';16 - 9 = v7
Tengelypont (O, - 4)
fóku szpontj ai: (O, ±e) = (0,± V7)
tengel ypontj ai: (O, ±a) = (0, ±4)
középpontja: (0, 0) . D
10.9. ÁBRA : Függőleges nagy tengelyű
ellips zis (3. példa) . Amikor a (\0.5) és (\0.6) egyenleteket vizsgáljuk, ne tartsunk keveredé stől.
Egyszeruen csak az ellipszis koordinátatengelyekkel vett metszéspontjait kere s-
sük. Tudni fogjuk , hogy milyen állású lesz a nagytengely, hiszen a két tengely
közül az a nagyobb . A középpont mindk ét esetb en az origóban van, a fóku szok
és a tengelypontok pedig a nagytengely en.
Origó középpontú ellipszis egyenletének normálalakja

xZ l
Ha a foku szpontok az x-tengelyen vannak: aZ + bZ = 1 (a > O)
középpont-fókusz távol ság: c = J az - b Z
fókuszpontok: (±e,O)
tengelypontok: (±a,O)
Z
x l
Ha a foku szporuok az y-tengelyen vannak: b Z + aZ = 1 (a > O)
középpont-fókusz távolság: c = J az - b Z
fóku szpontok: (O, ±e)
tengelypontok: (O, ±a).
A fél nagytengely mindk ét esetben a, a félki stengely pedi g b.
Hiperbola
DEFINÍCIÓ: Hiperbola, fókuszpontok

A hiperbola a sík azon pontjainak halm aza, amel yeknek a sík két rög-
zített pontjától mért távolságának különb sége álland ó érték. A rögzített
pontokat a hiperbola fókuszainak nevezzük.
Ha a fókuszpon tok az FI ( - c,O) és Fz(c,O) pontok, a távolság különbség pe-

y
dig 2a (10.10. ábra), akkor az (x,y) pont akkor és csak akkor pontja a hiperbo -
x = -Q x =Q
I ának , ha
v(x+e)Z +yZ - V (x- e)Z+yZ = ±2a. (\0.7)
Ezt az egyenletet úgy egy szerű s ítj ük. hog y a második négyzetgyökös kifejezést
- -.-::If------ I---- -l---4>-----+ x átvisszük a jobb oldalra, négyzetre emelünk, a fennm aradó gyökös kifeje zést
egy oldalra rendezzük és újra négyzetre emelünk. Így kapjuk az
xl l
- + - - =1 ( 10.8)
aZ aZ- ez
egyenletet. Ez éppen olyan , mint az ellip szis egyenlete. Mo st azonban aZ - eZ

10.10. Á BRA : A hiperbolának két ága negatív, mivel 2a, a PFjFz háromszög két oldalának különbsége kisebb mint a
van. Az itt látható hiperbola jobb oldali harmadik oldal, azaz 2e.
ágának pontjaira PFI - PFz = 2a. A A (l0.8) egyenlethez vezető algebrai lépé seket visszafel é is elv égezhetj ük
baloldali hiperbolaág pontjaira PFz - azért, hogy lássuk: minden olyan P pont , amely eleget tesz ennek az egyenletnek
- PFI = 2a. Ilyenkor b = ,;eZ - aZ. 0 < a < c eset én, az a (10.7) egyenletet is kielégíti.
Ha b-vel jelöljük e2 - a2 pozitív négyzetgyökét:
b= Je 2-a2 , (10.9)
akkor a 2 - e2 = _b 2 és a (10.8) a még tömörebb
(10.10)
alakot ölti. A (10.10) egyenlet és a (10.4) ellipszis-egyenlet között egy mínusz

jel a különbség, valamint az új
A (10.9) egyenletből
összefüggés.
Akárcsak az ellipszis, a hiperbola is szimmetrikus az origóra és a koordináta-
tengelyekre. Az x-tengelyt a (±a,O) pontokban metszi. Az e pontokhoz tartozó
érintői függőlegesek, mivel a
dy b2x Ezt (lO.lO)-ből közvetett deri-

dx a2 y válással kapjuk.
mennyiség végtelen, ha y = O. A hiperbolának nincs metszéspontja az y-tengely-

lyel: valóban, a görbének egyetlen darabja sincs az x = - a és x = a egyenesek
között.
DEFINÍCIÓ : Tengelyegyenes. középpont, tengelypont

A fókuszpontokon átmenő egyenes a hiperbola tengelyegyenese. a fó-
kuszokat összekötő szakasz felezőpontja a hiperbola középpontja vagy
centruma, a tengelyegyenes és a hiperbola metszéspontjai a hiperbola
csúcspontjai vagy tengelypontjai. (10.11. ábra)
10.11. ÁBRA: A hiperbola tengelyegye-

nesének nevezetes pontjai. A hiperbola ass ímptotál és ábrázolása
Ha a (10.10) egyenletet y-ra megoldjuk, akkor azt kapjuk, hogy
vagy négyzetgyökvonás után:
bg
y=±-x 1--.
a 2 x
2
Amint x ----'> ±OO, a Jl-a 2 /x 2 tényező l-hez tart és a ±(b/a)x tényező válik
dominánssá. Ezért a (10.1O) egyenlettel definiált hiperbola aszimptotái az
b
y=±-x
a
egyenesek. Aszimptotái segítségével gyorsan ábrázolhatjuk a hiperbolát. Az
aszimptoták egyenletét legegyszerűbben úgy határozhatjuk meg, hogya (10.10)
egyenletben l helyébe O-tírunk, s aztán az egyenletet megoldjuk y-ra:
x2y2 x 2 y2 b
- 2 - - 2 = 1----'> - 2 - - 2 = O----'> Y = ±-x.
a b a b a
~~~
hiperbola l helyébe O aszimptoták
Origó középpontó hiperbolák normálalakja

x
Ha a fókuszpontok az x-tengelyen vannak: a 2
2
-
lb = l
2
középpont-fókusz távolság: c = J
a 2 + b2
fókuszpontok: (±c, O)
tengelypontok: (±a, O)
x2 l
a b
° b
aszimptoták: 2" - 2" = vagy y = ± -x
a
l x2
Ha afókuszpontok az y-tengelyen vannak: 2" - 2" = l
a b
középpont-fókusz távolság: c = J
a 2 + b2
fóku szpontok: (O, ±c)
tenge lypontok: (O, ±a)
l x2
°
aszimptoták: 2" - 2" = vagy y = ± -b x
a
a b
Felhívjuk a figyelmet arra , hogy az aszimptota egyenletek nem egyformák
(az első esetben b Ia, a második esetben alb szerepel x együtthatójaként).
4. PÉLDA: A fók uszpontok az x-tengelyen vannak

Az
x2 l
- --= 1 (10.11)
4 5
egyenlet valójában a (10.10) egyenlet az a 2 = 4 és b2 = 5 értékekkel (10.12.
ábra) . Erre a hiperbolára:
J
a középpont-fókusz távol ság: c = a 2 + b2 = V4 + 5 = 3
a fóku szpontok: (±c,O) = (±3, 0)
a tengelypontok: (± a,O) = (±2, 0)
a középpont: (0,0)
. ,xli VS
az aszlmptotak:"4 -"5 = °vagy y = ±T x D
10.12. ÁBRA: A 4. példában szereplő

hiperbola és annak aszimptotái. 5. PE' LDA : fő kuszpon t o k az y-t engeIyen va nn a k
A 10
Az
l- - xl
- =1
4 5
hiperbolát úgy kaptuk, hogya (10.11) egyenletben x-et és y-t felc seréltük. Így
ennek a hiperbolának a tengelypontjai nem az X- , hanem az y-tengelyen vannak
(10 .13. ábra ). Továbbra is igaz , hogy a 2 = 4 és b 2 = 5. Erre a hiperbol ára:
- - - - --+--- - - --+ x
J
a középpont-fókusz távol ság : c = a 2 + b2 = V4 + 5 = 3
a fókuszpontok: (O, ±c) = (O, ±3)
a tengelypontok: (O,±a) = (0,±2)
a középpont: (O,O)
10.13. ÁBRA: Az 5. példában szereplő

. ík : l"4 -
az aszimptota xl
"5 = °
vagy y = ± VS
2 X D
hiperbola és annak aszimptotái.
Tükrözési tulajdonságok
A parabola legfontosabb alkalmazási területe a fényt és a rádióhullámokat visz-
szaverő parabolatükör. A parabola fókuszpontjából kibocsátott fénysugarat a pa-
rabo la a tenge lyéve l párh uzamosan veri vissza (10.14. ábra és 90. gyakorlat). Sőt
a fókuszból induló fénysugár bármerre is indul , a p arabol atükörről visszatükrö-
ződve ugyanannyi idő alatt jut el a parabola direktrixével párhuzamos (tehát a
tengelyére merőleges) egyen eshez . Ez a tulajdonsága teszi alkalmassá jelzőfé-
nyek, reflektorok és antennák előállítására. <,
A tengellyel párhuzamos
kimenő nyaláb
A fókuszba helyezett
- izzószál (fényforrás) -
10.15. ÁBRA : Az elliptikus tükör (itt

oldalról látható) az egyik fókuszból
induló fénysugarat a másik fókuszba RÁDI Ó TEL ESZKÓP
tükrözi.
10.14. ÁBRA : A parabolatükör a fókuszából induló fénysugarakból párhuzamos
nyalábot állít elő. Ha a parabolatükörre a tengelyével párhuzamos fénysugarakat
küldünk, a tükör a fénysugarakat a fókuszpontjába gyűjti.
Ha egy ellipszist megforgatunk a főtengelye körül , akkor egy ellipszoidnak

nevezett felületet kapunk. Az ellipszoid belső felületét befoncsorozva tükröző
felület jön létre, amely az egyik fókuszpontból kiinduló fénysugarakat a másik
fókuszpontban gyűjti össze (l0.15. ábra). A hanghullámokkal ugyanez történik,
ezért lehet megépíteni az úgynevezett suttogószobákat, melyek fókuszpontjaiban
álló személyek suttogva beszélgethetnek egymással (ilyen suttógószoba például
a Kapitóliumban a Statuary Hall). A hiperbola egyik fókuszpontjába irányított
fénysugarat a hiperbolikus tükör a másik fókuszpont irányában veri vissza. A
hiperbola, a parabola és az ellipszis tükrözési tulajdonságait kombinálják né-
hány modem teleszkópban. A 10.16. ábra egy ilyen teleszkópot mutat. A távoli
csillag fényét először az elsődleges parabolikus tükör veri vissza annak Fp fó-
kusza irányába. Azután egy kis hiperbolikus tükrön verődik vissza, amely úgy
Parabola van elhelyezve, hogy egyik fókusza megegyezzék a parabolikus tükör fókuszá -
El sődleges tük ör val, FH = F», A fénysugár a hiperbolikus tükörről visszaverődve annak másik
fókusza felé tart. Ez a fókusz egyben egy elliptikus tükör egyik fókusza is, azaz
10.16. ÁBRA: Tükrös távcső vázlatos FH = FE . Az elliptikus tükör a fényt másik saját fókuszpontjába továbbítja, ahol
rajza . azt a megfigyelő érzékeli .
T+ i=l , l--x2=
Grafikonok azonosítása xl
l
4 '
Az 1-4. feladatok grafikonjait társítsuk az alábbi egyenletekkel : Keressük meg a fókuszpontokat és tengelypontokat is, illetve a
hiperbolák aszimptotáit!
x2 =2y, x2 = -6y, i = 8x, i = - 4x. y y
5. 6.
y y
1. 2.
-+---t---+-~ x
- -- ---lI- - -->- x - -+-+-t---->-x
-t-- -~ x
y y y y
3. 4. 7. 8.
- -"""7'k ----+x
-+-----II----
--t-~ x
- - + -- -+ x
- ----''''!''''----->- x
Az 5-8 . feladatokban szerepl ő grafikonokhoz rendeljünk hozzá

egyet-egyet az alábbi egyenletek közül :
Parabolák (b) Jelöljük ki az új csúcspontot, fókuszpontot és vezér- .

egyenest, majd ábrázoljuk a görbét!
A 9-16. feladatokban megadtuk egy-egy parabola egyenletét.
Határozzuk meg fókuszpontjukat és direktrixüket! Ábrázoljuk a 41. Az (x2 / 16) + (i
/9) = I ellipszist 4 egységgel jobbra és 3
görbéket! Az ábrán a direktrix és a fókusz is legyen rajta! egységgel felfelé toljuk. Az így keletkező ellipszis egyenlete:
9. i = llx 10. x 2 = 6y 11. xl = -8y
(X-4)2 (y_3)2
12. l = -lx 13. Y = 4x2 14. y = - 8Xl - -- + - - - = 1.
16 9
15. x =-3l 16. x=2i
(a) Határozzuk meg az új ellipszis fókuszait, tengelypont-
jait és centrumát!
Ellipszisek (b) Jelöljük ki a fókuszpontok , a tengelypontok és a cent-
rum helyét, majd ábrázoljuk az ellipszist!
A 17-24. feladatokban megadtuk egy-egy ellipszis egyenletét.
Hozzuk nonnálalakra az egyenleteket! Ábrázoljuk az ellipszise- 42. Az (x2 / 9) + (YZ
/25) = 1 ellipszist 3 egységgel balra és 2
ket , valamint fókuszpontjaikat! egységgel lefelé toljuk. Az így keletkező ellipszis egyenlete:
17. 16x2 + 25i = 400 18. 7x 2 + 16i = 112
2 (X+3)2 (y+2)2
19. 2X2+i = 2 20. 2x + i = 4 - -+--=1.
9 25
21. 3Xl+2l = 6 22. 9x2 + lDi =90
23. 6x2 + 9l = 54 24. 169Xl + 25i = 4225 (a) Határozzuk meg az új ellipszis fókuszait, tengelypont-
jait és centrumát!
A 25. és 26. feladatban megadtuk az ellipszis fókuszainak és ten-
gelypontjainak koordinátáit. Az ellipszisek az xy-síkban feksze- (b) Jelöljük ki a fókuszpontok, a tengelypontok és a cent-
nek, középpontjuk az origó. Ezeknek az inform áci óknak a segít- rum helyét, majd ábrázolj uk az ellipszist!
ségével határozzuk meg az ellipszisek nonnálegyenletét!
25. Fókuszok: (±J2,0) 26. Fókuszok: (0, ±4)
43. Az (x2/16) - (YZ
/9) = 1 hiperbolát 2 egységgel jobbra tol-
juk. Az így keletkező hiperbola egyenlete:
Tengelypontok: (±2, O) Tengelypontok: (O, ±5)
(x -2)2 y2
- - - - =1.
Hiperbolák 16 9
(a) Határozzuk meg az új hiperbola centrumát, fókuszait,
A 27-34. feladatokban hiperbolák egyenletét adtuk meg . Hozzuk tengelypontjait és aszimptotáit!
normálalakra ezeket az egyenleteket és határozzuk meg a hiper-
bola aszimptotáit! Ezután ábrázoljuk a hiperbolákat, aszimptotá- (b) Jelöljük ki a centrurnot, a fókuszpontokat. a tengely-
ikat és fókuszai kat. pontokat és az aszimptotákat, majd ábrázolj uk a hiperbolát!
27. Xl -i= I 28. 9x2 - 16y2 = 144

44. Az (i /4) - (x2 / 5) = I hiperbolát 2 egységgel lefelé
29. i_ x2 = 8 30. y2_ x2 =4 tolva az
2
31. 8x -2yZ =16 32. i -3x2 =3 (y +2)2 x2
- - --= 1
33. 8i _ lx2 = 16 34. 64x2 - 36i = 2304 4 5
hiperbolát kapjuk.
A 35-38. feladatokban megadtuk a hiperbola fókuszait és
aszimptotáit. A hiperbolák az xy-síkban fekszenek, középpontjuk (a) Határozzuk meg az új hiperbola centrumát, fókuszait,
az origó. Ezeknek az inform ációknak a segítségével határozzuk tengelypontjait és aszimptotáit!
meg a hiperbolák nonnálegyenletét! (b) Jelöljük ki a centrumot, a fókuszpontokat, a tengely-
35. Fókuszok: (O, ±J2) 36. Fókuszok: (±2,0) pontokat és az aszimptotákat, majd ábrázoljuk a hiperbolát!
Aszimptoták: y = ±x Aszimptoták: y = ± JJx
A 45-48. feladatokban megadjuk egy parabola egyenletét és azt,
37. Fókuszok: (±3 ,0) 38. Fókuszok: (O, ±2)
hogy hány egységgel kell eltolni vízszintes és függőleges irány-
Aszimptoták: y = ± x 1 Aszimptoták: y = ± x i ban. Adjuk meg az új parabola egyenletét, keressük meg csúcs-
pontját, fókuszát és vezéregyenesét!
Kúpszeletek eitolása 45. YZ = 4x, balra 2, le 3 46. l =- I lx, jobbra 4, fel 3
47. xl = 8y,jobbra 1, le 7 48. x2 = 6y, balra 3, le 2
39. Az YZ
= 8x parabolát két egységgel lefelé és egy egységgel
jobbra tolva létrehozzuk az (y+2)2 = 8(x -l) parabolát. A 49-52. feladatokban megadunk egy-egy ellipszisegyenletet és
megmondjuk, hány egységgel kell eltolni az ellipszist vízszintes
(a) Határozzuk meg az új parabola csúcspontját, fókuszát
és függőleges irányban. Határozzuk meg az új ellipszis egyenle-
és vezéregyenesét! tét, fókuszpontjait, tengelypontjait és középpontját!
(b) Jelöljük ki az új csúcspontot, fókuszpontot és vezér- x:! y'_
49. 6 + <) - 1, balra 2, le I
egyenest, majd ábrázolj uk a görbét!
SO. ~+y2=1, jobbra 3, fel 4
40. Az xl = - 4y parabolát I egységgel balra és 3 egységgel
felfelé toljuk. Így az (x + 1)2 = - 4(y - 3) parabola jön létre. x:! y' _
51. 3+2 - 1, jobbra 2, fel 3
(a) Határozzuk meg az új parabola csúcspontját, fókuszát
és vezéregyenesét! 52. x:! y'_
16 + 15 - I, balra 4, le 5
Az 53-56. feladatokban megadunk egy-egy hiperbolaegyenletet 76. A függőhíd tartókötele parabolaalakot vesz fel:
és megmondjuk, hány egységgel kell eltolni a hiperbolát víz- Tegyük fel, hogy az alább látható függőhíd kábeljét egyenletesen
szintes és függőleges irányban. Határozzuk meg az új hiper- w N terheli vízszintes méterenként. Meg lehet mutatni, hogy ha
bola egyenletét, középpontját, fókuszpontjait, tengelypontjait és H a tartókötélre a O pontban ható feszítőerő, akkor a kötél által
aszimptotáit ! felvett görbe eleget tesz a
53. ~- f = l, jobbra 2, fel 2 dy
-=-x
w
dx H
54. ~- ~ = I, balra 2, le l
egyenletnek. Ezt a differenciálegyenletet megoldva mutassuk
55. i - y?- = l, balra l, le l meg, hogy a kötél alakja parabolaív. A kezdeti feltétel : y = O,
hax = O.
56. f _x 2 = 1, jobbra 1, fel 3 y
~
Az 57-68. feladatokban határozzuk meg a kúpszeletek centru-
mát, fókuszpontjait, tengelypontjait, aszimptotáit, sugarát, me-
lyiknek mije van! •x
57. x2 +4x+i = 12
77. Határozzuk meg az (1, O), (0,1) és (2,2) pontokon átmenő
58. 2x2 + 2i - 28x+ 12y+ 114 = O
kör egyenletét!
59. x 2+2x+4y-3 = O 60. y2 - 4y - 8x - 12 = O
78. Határozzuk meg a (2,3), (3,2) és (-4,3) pontokon átmenő
61. x 2 + 5i + 4x = 1 62. 9Y?- + 6i + 36y = O kör egyenletét!
63. x 2 + 2i - 2x - 4y = -1 64. 4Y?- +i + 8x - 2y = -1 79. Határozzuk meg annak a körnek az egyenletét, amelynek
~ Y?- -i-2x+~=4 ~ Y?- -i+~-~ =6 középpontja a (-2,1) pont és átmegy az (1 ,3) ponton. Az
67.2x2 - y2 +6y =3 68. i -4x2+16x=24 (1 ,1; 2,8) a körön belül, kívül vagy rajta van?
80. Adjuk meg az (x- 2)2 + (y - 1)2 = 5 kör érint őit a kör és a
koordinátatengelyek metszéspontjaiban!
Egyenl6tlenségek 81. Ha az i = 10:, k > O parabola valamely P pontján keresz-
Rajzoljuk fel azokat az xy-síkbeli tartományokat, amelyeknek tül párhuzamosokat húzunk a koordinátatengelyekkel, akkor a
a koordinátái eleget tesznek a 69-74. feladatokban megadott két egyenes és a koordinátatengelyek által határolt téglalaptarto-
egyenlőtlenségnek vagyegyenlőtlenségpárnak. mányt a parabola két tartományr a, A-ra és B-re osztja fel.
(a) Forga ssuk meg ezeket a tartományokat az y-tengely
69. 9x2 + l6i::; 144
körül és mutassuk meg, hogy a generált forgástestek térfo-
i
70. x 2 + ?: 1 és 4x 2 + 4 i ::; gatának arány a 4 : 1.
71. x 2 + 4i ?: 4 és 4Y?- + 9i ::; 36 (b) Mi lesz a forgástestek térfogatának aránya, ha az x-
tengely körül forgatunk?
72. (x2 +i -4)(x2+9i -9) ::;0
y
73. 4i - Y?- ?: 4 )12 = kx
74. Ix - i l::; 1
2 P
Elmélet példákkal o
75. Archimédesz térfogatképlete parabolikus testre: For- 82. Mutassuk meg, hogy az x = -p egyenes bármely pontj ából
gassuk meg az y = (4h/b 2 )x2 parabola és az y = h egyenes által az i = 4px görbéhez húzott érintők merőlegesek lesznek egy-
határolt tartományt az y-tengely körül. Az így előállt forgástestet másra!
mutatja az alábbi ábra. Mutassuk meg, hogy a forgástest térfo- 83. Mekkorák az oldalai annak a maximális területű téglalap-
gata a megfelelő kúp térfogatának a 3/2-szerese! nak, amelyet az Y?- + 4i = 4 ellipszisbe írhatunk, és amelynek
y oldalai párhuzamosak akoordinátatengelyekkel? Mekkora lesz '
ennek a téglalapnak a területe?
84. Határozzuk meg annak a forgástestnek a térfogatát, amelyet
a 9Y?- +4i = 36 ellipszis (a) x-tengely (b) y-tengely körüli for-
gatásával állítunk elő?
85. Az x-tengely, azx = 4 egyenes és a 9Y?- -4i = 36 hiperbola
által határolt első síknegyedbeli .Jiáromszögtartoményt" forgas-
suk meg az x-tengely körül. Határozzuk meg a keletkezett for-
gástest térfogatát!
86. Forgassuk meg az y-tengely körül azt a tartományt, amelyet
balról az y-tengely, jobbról az Y?- - i = 1 hiperbola, alulról és
felülről pedig az y = ±3 egyenesek határolnak. Mekkora lesz az
így keletkezett forgástest térfogata?
87. Határozzuk meg a súlypontját annak a tartománynak, ame- y

lyet alulról az x-tengely, felülről az (xZ19) + (YZ 116) = I ellip-
szis határol.
88. Az y = Jx z + I, O :::; x:::; J2 görbét, amely az yZ - ~ = I

hiperbola felső ágának egy darabja, megforgatj uk az x-tengely
körül. Határozzuk meg a keletkezett forgástest felszínét!
89. Az alábbi fotó kör alakú felületi hullámokat mutat, amelye-

ket úgy keltettünk, hogy egy tálba töltött víz felszínét először az
A majd a B pontban megérintettük. A két hullámfront találkozási
pontja látszólag egy hiperbolát rajzol ki. Valóban? A probléma
megoldásában segít, ha a hullámokat A, illetve B középpontú kö-
rökkel modellezzük.
91. Hogyan rajzolt parabolát Kepler fonal segítségével:
Kepler parabolaszerkesztési eljárásához egy fejesvonalzóra, a fe-
jesvonalzó szárával azonos hosszúságú zsinegre és egy asztal-
lapra van szükség. Az asztal széle lesz a parabola vezéregyenese.
Gombostűvel rögzítsük a zsineg egyik végét a parabola leendő
fókuszpontjába, másik végét a feje svonalzó szárának végéhez.
Ezután a zsineget ceruzánkkal a vonalzó élénél folyamatosan fe-
szesen tartva csúsztassuk a vonalzót az asztal éle mentén. A vo-
nalzó mozgása közben a ceruza parabolát rajzol ki. Miért?
A P pont a t időpontban rA(t) távolságra van az A, és rB(t )
távolságra van a B ponttól. Mivel a hullámkör átmérője állandó
sebes séggel nő, a hullám terjedési sebes ségére fennáll a
y..'>~
drA drB
\ . éppont F
dt dt
összefüggés. Ebből az egyenl őségből következik, hogy az

rA - re távolság állandó, így P szükségképpen egy olyan hiper- Vezéregyenes
bolának a pontja, amelynek fókuszai az A és a B pontok.
92. Hiperbola szerkesztése: Az alábbi rajz (betűjelek nél-
kül) először Emest J. Eckert: .Construction without words" c.
cikkében tűnt fel (Mathematical Magazine, Vol. 66, No . 2, Apr.
1993, p. 113). Értelmezzük ezt a szerkesztési eljárást oly módon ,
hogy felírjuk a P pont koordinátáit!
y y
90. A parabolatükör tükrözési tulajdonságai: Az alábbi

ábrán az YZ = 4px parabola egy P(XO ,yo) pontja látható. Az L ----:::-t"--------:::-;-:--;::::----+x
o D(I,O) o D(l , O)
egyenes a parabola P pontbeli érintője. A parabola fókusza az
(a) (b )
F (p , O) pont. A P pontból jobbra induló L' félegyenes párhu-
zamos az x-tengellyel. Látjuk, hogy az F -ből induló és P-ben 93. A parabola szélessége a fókuszpontnál: Mutassuk meg,
visszaverődő fénysugár L' mentén halad tovább, s az a szög
hogya 4p szám azxz = 4py (p > O) parabola fókuszponthoz tar-
egyenlő a f3 szöggel. A szögegyenlőséget lássuk be az alábbi
tozó szélessége, azaz mutassuk meg, hogy az y = p egyenes két
lépésekkel: olyan pontban metszi a parabolát, amelyek egymástól 4p távol-
(a) Mutassuk meg, hogy tgf3 = 2plyo. ságra vannak.
(b) Mutassuk meg , hogy CjJ = yo/(xo - p). 94. Az (~/aZ) - (YZ Ib Z) = 1 hiperbola aszimptotái: Mu-
tassuk meg, hogy az (~/az) - (YZ Ib2 ) = I hiperbola jobb oldali
(c) A
ágának és az y = (bla)x egyenesnek a (függőleges) távolsága
tgcjJ - tg f3
nullához tart, azaz igazoljuk a
tga = I +tg CjJ tgf3
azonosságot felhasználva mutassuk meg, hogy

tga = 2pjyo.
lim
X-HX)
(~x
a
- ~VXZ
a
-az) = ~ a
lim (x - Vx 2
X-HlO
-a 2) =O
Mivel a és f3 hegyesszögek, a tg f3 = tg a egyenlőségből követ- egyenlőséget! Hasonló igaz a hiperbola másik ágára és az y =
kezik, hogya = f3 . = ± (bI a)x egyenesekre.
10.2. Kúpszeletek osztályozása excentricitásuk alapján
A továbbiakban látni fogjuk, hogyan társíthatunk a kúpszeletekhez egy-egy

számértéket, amel yet a kúpszelet excentricitásának nevezünk. Az excentricitás
megmutatja, hogy adott esetben milyen típusú kúp szeletről van szó (körről, el-
lipszisről , paraboláról vagy hiperboláról), ső t az ellipszis és a hiperbola esetéb en
a kúpszelet általános arányait is leírja.
Excentricitás
Bár az ellipszis
egyenletében nem szerepel a c, a középpont-fókusz távol ság, az egyenletből ki-

fejezhetjük ezt a mennyi séget: c = Va2 - b2 . Ha a értékét rögzítjük, c értéke
°
viszont változhat a ~ c ~ a intervallumon belül , akkor az eredményül kapott
ellip szis alakja is változni fog (10.17. ábra). Az ellipszis valójában kör a c = °
(azaz a = b) esetben, c növekedtével viszont egyre nyújtottabbá válik. A c = a
esetben a fóku sz- és tengelypontok egybeesnek, az ellipszis pedig egyenes sza-
kasszá fajul el. A e/a hányado s az ellipszis alakjára jellemző mennyiség, ame-
lyet az ellip szis excentricitásának nevezzük.
• • e=l
•
10.17. ÁBRA : Miközben c nullától a-ig nő, az ellipszis alakja a kör és az

egyenes szaka sz között változik.
DEFINÍCIÓ: Ellipszis excentricitása

Az (x2 / a ) + (y2 / b2 ) = l (a > b) ellip szis excentricitása
2
c Va 2 -b2
e= - = - - -
a a
A Naprendszer bolygói (közelítőleg) ellipszispályán keringenek a Nap kö-

rül, amelyek egyik fókuszpontja a Nap . A pályák több sége majdnem kör, mint
ahogy az a 10.2. táblázatban megadott excentricitásértékekből is látható. Való-
ban excentrikus pályán csak a Plútó (e = 0,25) és a Merkúr kering (e = 0,21).
Merkúr 0,2 1 Szaturnusz 0,06

Vénusz 0,01 Uránusz 0,05
Föld 0,02 Neptun usz 0,01
Mars 0,09 Plútó 0,25
Jupiter 0,05
10.2. TÁBLÁZ AT: Bolygópályák excentricitása.

10.2. Kúpszeletek osztályozása excentricitásuk alapján 21
Mars
A Naprendszernek vannak olyan objektumai , amelyek pályája még inkább ex-
centrikus. Az Ikarosz n evű kisbolygónak, amely 409 földi nap alatt kerüli meg a
Napot, 0,83 a pályaexcentricitása (10. 18. ábra).
1. PÉLDA: A HalIey-üstökös
A Halley-üstökös pályája olyan ellipszis, amely hosszában 36,18 csillagá szati
egység, széltében pedig 9, 12 csillagászati egység . (1 csillagászati egység [CSE]
149597 870 km, a földpálya félnagytengelyének a hossza.) Az üstököspálya ex-
centricitása :
e= ~ = J(36,18/2)2 - (9,12/2)2 = J( 18,09)2 - (4,56)2 ~ 9

a (1/ 2) (36,18) 18,09 O, 7.
O
Láttuk , hogy aparabol ának egy fóku sza és egy vezéregyenese van, az ellip-
10.18. ÁBRA : Az Ikarosz kisbolygó pá- szisnek viszont két fóku sza és két vezéregyenese. Ezek a vezéregyenesek merő
lyája erősen excentrikus . A földpálya legesek az ellipszis főtengelyére és az ellipszis középpontjától ±a/ e távolságra
oly kevéssé tér el a körtől, hogy fóku- vannak. A parabolának megvan az a tulajdon sága, hogy bármely P pontjára fenn-
szai a Nap belsejébe esnek . áll a
PF = I·PD (10.12)
y
l . vezéregyenes 2. vezéregyenes egye n lőség,
ahol F a fókuszpont, D pedig a vezéregye nes P-hez legközelebb eső
a a
x= -e b X = -
e pontja. Meg lehet mutatni, hogy az ellipszis esetében két, a (I 0.12)-höz hasonló
egyenlőség áll fenn :
--+- -+-+- ---,,,j-----:-=...--t-- -I---x (10.13)
Itt e az excen tricitás, P az ellipszis tets zőlege s pontja, Fl és F2 a fókuszpontok,

D l és D2 pedig a vezéregye nesek P-hez legközelebb eső pontjai (10.19. ábra).
A fókusz és a direktrix (10.13) mindkét egyen letében megfe lel egymás nak,
azaz például a PF] szakaszhoz az a szakasz tartozi k, ame ly P-t Fl-gyel azonos
oldali vezéregyenessel köti össze. Az x = -al e vezéregyene s az F] (- c, O) pont-
10.19. Á BRA : Az (Y? / a 2 ) + (l/b 2 ) = nak, az x = a/ e vezéregye nes az F2(c,0 ) pontnak felel meg.
= I ellipszis fókuszai és vezéregyene- A hiperbola excen tricitása szintén e = e/ a, csak ebben az esetben c értéke
sei. Az l. vezéregyenes megfelelője az va 2 + b2, és nem va
2 - b2. Az ellipszis excentricitásával ellentétben a hiper-
FI pont, a 2. vezéregye nesé az F2 pont. bola excentricitása mind ig nagyobb l -nél.·
DEFINÍCIÓ : Hiperbola excentricitása

Az (Y? /a 2) - (l/b2 ) = I hiperb ola excentricitása
c va+b
e= -= - --
2 2
a a
Az ellipszisre és a hiperbolára egyform án igaz, hogy az excentricitás a fó-

kuszok távolságának és a tengelypontok távolságának a hányadosa (mert e/a =
= 2c/2a) .
. . , a fókuszok távolsága
excentnci tas = ---------"--
. a tengelypontok távolsága
Az ellipszis fókuszpontjai közelebb esnek egymáshoz, mint a tengelypontjai ,

ezért a hányados kisebb l-nél. A hiperbola esetében a fókusz pontok távolabb
vannak egymástól, mint a tengelypontok, így a hányados nagyo bb l -nél.
2. PÉLDA : Ellipszis tengelypontjai

Hol vannak a tengelypontj ai annak az ellipszisnek, amelynek excentricitása 0,8,
fókuszai pedig a (O, ± 7) pontok?
Megoldás: Mivel e = e/a, azok a (O,±a) koordinátájú pont ok lesznek a ten-
gelypontok, amelye kre a = ~ = O~8 = 8,75, vagyis (O; ±8,75). O
1. vezéregyenes y 2. vezéregyenes
a 3. PÉLDA: Hiperbola excentricitása
x=-e x = ~
e
Határozzuk meg a 9x2 - l6y 2 = 144 hiperbola excentricitását!
Megoldás: Először normál alakra hozzuk a hiperbola egyenletét oly módon,

hogy mindkét oldalát elosztjuk l44-gyel:
- - _'--++---::+-+-+-.---+ x 9x2 l6y2 x2 y2

- - - - = 1 azaz---=1.
144 144 ' 16 9
a2 = 16 és b2 = 9, tehát c = Ja 2 +b2 = J16+9 = 5, és így
D
10.20. ÁBRA: Az (x2 ja2 ) - (y2 jb2 ) =
= 1 hiperbola fókuszai és vezéregyene-
sei. A hiperbola P pontjának helyzeté- Be lehet látni , hogy - mint az ellipszisnél- az x = ±aje egyenesek a hiper-
től függetlenül igaz, hogy PFI = e- PDI bola vezéregyeneseiként funkcionálnak és, hogy
és PF2 = e · PD2.
PFI = e ·PDI és PF2 = e ·PD2 . (10.14)
Itt P a hiperbola tetszőleges pontja, Fl, F2 a fóku szai, Dl és D2 pedig a vezér-

egyenesek P-hez legközelebb eső pontjai (10.20. ábra).
A kép teljessé tétele érdekében a parabola excentricitását definíció szerint I-
nek vesszük: e = 1. Így a (10.12) és (10.14) egyenletekre a közös PF = e·PD
alakot kapjuk.
DEFINÍCIÓ: Parabola excentricitása

A parabola excentricitása e = 1.
A PF = e - PD "fóku sz-vezéregyenes egyenlőség" révén egységesen kezel-

hetjük a háromféle kúpszeletet, az ellipszist, a parabolát és a hiperbolát, mégpe-
dig a következő módon . Tegyük fel, hogy egy P pont PF távolsága egy rögzített
F ponttól (a fókusztól) a P rögzített egyenestől (a vezéregyenestől) vett távol sá-
gának a konstansszorosa. Azaz tegyük fel, hogy
PF= e ·PD, (10.15)
ahol e az arányossági állandó. Ekkor a P pont által leírt pálya
l. parabola, ha e = 1,
2. ellipszis, ha e < 1 és
3. hiperbola, ha e > 1.
A (10.15) egyenlőségben nem szerepelnek koordináták, s ha átírjuk koordiná-

ta-alakba, a kapott egyenlet alakja e nagyságától függ . Legalább is ez a helyzet
a Descartes-koordinátákkal. Polárkoordinátákban azonban - mint a 10.8. alfeje-
zetben látni fogjuk - ez az egyenlet az e értékétől függetlenül továbbra is egyet-
len egyszerű egyenlet marad , ezért aztán a csillagászok és az űrkutatók már vagy
300 éve a kúpszeletek egyenletét polárkoordinátákban írják fel.
Ha egy hiperbola középpontja az origóban van, fókuszai pedig az x-tenge-
lyen, és meg van adva az egyik fókusz és a neki megfelelő vezéregyenes, ak-
kor e-t meghatározhatjuk a 10.20. ábrán látható mennyiségből. e ismeretében
a PF = e- PD összefüggésből már le tudjuk vezetni a hiperbola Descartes-ko-
ordinátarendszerre vonatkozó egyenletét, amint azt a következő példában látni
fogjuk. Hasonló módon le tudjuk vezetni a 10.19. ábrán látható mennyiségekből
az olyan ellipsziseknek az egyenletét, amelyek középpontja az origóban van,
fókuszai pedig az x-tengelyen.
10 .2 . Kúpszeletek osztályozása excentricitásuk alapján 23
y
4. PÉLDA: A hiperbola egyenlete Descartes-koordinátákban
x = 1
Vezessük le annak a hiperbolának a Descartes-koordinátás egyenletét, ame lynek
centruma a koord ináta-rendszer kezdőpontja, egyik fóku szpontja a (3,0) pont , s
ennek a fókusz nak megfelelő vezéregyenes az x = l egyenes.
Megoldás: Először is a hiperbola excentricitását számoljuk ki a 10.20. ábrán
s zerep l ő menn yiségek segítségével. A fóku sz
- --+-----::+--c+-f--.......- x
(e,O) = (3,0), így c = 3.

A vezéregyenes
a ,
x =- =
l , Igya e. =
e
10.2 1. Á BRA : A 4. példában szerepl ő Ezeket az értékeket az excentricitás definíciój ába beh elyettesítve kapjuk, hogy
hiperbola és vezéregyenese.
c 3
e -- -; -- ; ' így e2 =3 és e =Ji
e ismeretében a kívánt egyenlőséget most már megkapj uk a PF = e . PD
egyenl ő s égb ől.
A 10.21. ábra jelöléseivel:
PF = e· PD
V (x-3)2 +(y- 0)2 = v'3lx - ll
~ - 6x+ 9+l =3 (~-2x+ l )
~ -l = 6
~ y2
3-6 =1. D
Ellipszisek 18. Rajzoljuk fel méretarán yosan a Plútó pályáj át (excentrici-

tása 0,25). Indokoljuk eljárásunkat!
Az l-8. feladatokban elő ször az ellipszis excent ricitását kell
meghatároznunk. Azután határozzuk meg és ábrázoljuk is a fó- 19. Egy ellipszis félnagy- és félkistengelyének végpontjai az
kuszokat és a vezéregyen eseket! ( l , l ), (3, 4), (1,7) és (-1 ,4) pontok . Vázoljuk fel az ellipszist,
l. 16x2 + 25y2 = 400 2. 7x2 + 16y2 = 112 adjuk meg normálegyenlet ét, határozzuk meg fókuszpontjait, ex-
centricitását és vezéregyeneseit !
3. 2x2+y2 =2 4. 2x2 +y2 = 4
5. 3x2 +2y2 = 6 6. 9x2 + 1Oy2 = 90 20. Írjuk fel annak az ellipszisnek az egyenlet ét. amelynek ex-
7. 6x2 +9y2 = 54 8. 169x2 + 25y2 = 4225 centricitása 2/3, egyik vezéregyenese az x = 9 egyenes, s az en-
nek megfelelő fókusza a (4, 0) pont.
A 9-12. feladatokban az xy-sík néhány origó középpontú ellip-
szisének fókuszait vagy tengelypontjai t és excentricitását adtuk 21. Milyen a, b és c értékek mellett teljesül, hogya
meg. Írjuk fel az ellipszisek normálegyenletét !
9. F ökuszok : (0, ± 3) 10. Fókuszok: (± 8, 0) 4~ + i + ax + by + c = O
Excentricitás: 0,5 Excentricitás: 0,2
11. Tengelypontok: (0, ± 70) 12. Tengelypontok: (± 1O,O) ellipszisnek origóbeli érin tője az x-tengely, és az ellipszis átmegy
Excentricitás: 0,1 Excentricitás: 0,24 a (- 1, 2) ponton?
A 13-16. feladatokban az xy-sík néhány origó középpontú ellip- 22. Az ellipszis tükrözési tu lajdonsága: Az ellipszist nagy-
szisének fókuszát és a neki megfel el ő vezéregyenest adtuk meg. tengelye körül megforgatva egy ellipszoidot kapunk. Az ellip-
A 10.19. ábrán szerepeltetett menyiségek felhasználásával hatá- szoid belsejét befoncsorozva egy tükröt kapunk. Muta ssuk meg,
rozzuk meg az egyes ellip szisek excentricitását! Azután írjuk fel hogyafókuszból kiindul ó fénysugár a másik fókuszpontba ve-
az ellipszisek egyenletét normálalakban! rődik vissza. A hanghull ámok ugyanil yen utat járnak be, s az
13. Fókusz: (JS,O) 14. Fókusz : (4 ,O) ellipszistükörnek ezt a tulajdon ságát használják ki az ún. "sutto-
Vezéregyenes: x = Js Vezéregyenes: x = lj! g ószobák" építésekor. (Útmutatás: Pozícionáljuk az ellipszi st az
xy-síkon a szokásos módon és mutassuk meg, hogy az ellipszis
15. Fókusz : (-4 ,O) 16. Fókusz: (-V2,0) p pontját a fókuszpontokkal ös s zekötő szakaszok azonos szöget
Vezéregyenes : x = - 16 Vezéregyenes: x = - 2V2 zárnak be az ellipszis P pontbeli é ri ntőjével . )
17. Rajzoljunk egy 4/5 excentricitású ellipszist! Indokoljuk el-
járásunkat!
Hiperbolák és b helyett az a és e paramétereket tartalmazza. Ábrázoljuk a

hiperbolát különféle e értékek mellett és vizsgáljuk meg, hogyan
A 23-30. feladatokban a hiperbola excentricitását kell meghatá- változik a grafikon alakja!
rozni. Azután számítsuk ki és rajzoljuk fel a fókuszpontokat és a
vezéregyeneseket! 41. A hiperbola tükrözési tulajdonsága: Mutassuk meg,
hogy az egyik fókusz irányába men ő fénysugár a hiperbolikus
23. x 2 _ y2 = l 24. 9x 2 - 16y2 = 144 tükrön visszaverődve - ahogyamellékelt ábrán is látható - a
25. y2-~=8 26. y2_x2 =4 másik fókusz felé tart! (Útmutatás: Mutassuk meg, hogya hi-
27. 8~-2y2=16 28. y2 -3x2 =3 perbola P pontjáboz húzott érintő felezi a PF! és PF2 szakaszok
által közbezárt szöget.)
29. 8y2 -~=16 30. 64~ - 36y2 = 2304
A 31-34. feladatokban az xy-sík néhány origó középpontú hiper-
bolájának excentricitását és fókuszait vagy tengelypontjait adtuk
meg. Írjuk fel a hiperbolák normálegyenletét!
31. Excentricitás: 3 32. Excentricitás: 2
Tengelypontok: (O,± l) Tengelypontok: (±2,O)
33. Excentricitás: 3 34. Excentricitás: 1,25
Fókuszok: (±3, O) Fókuszok: (O, ±5)
A 35-38 . feladatokban az xy-sík néhány origó középpontú hiper-
42. Konfokális ellipszis és hiperbola: Mutassuk meg, hogy
bolájának fókuszát és a neki megfelelő vezéregyenest adtuk meg.
ha - mint az a mellékelt ábrán látható - egy ellipszisnek és egy
Határozzuk meg az egyes hiperbolák excentricitását! Azután ír-
hiperbolának ugyanaz az A és B pontok a fókuszai , akkor de-
juk fel a hiperbolaegyenletet nórmálalakban!
rékszögben metszik egymást! (Útmutatás: Az A pontból jövő
35. Fókusz : (4, O) 36. Fókusz: (ViO, O) fénysugár, amely a hiperbolát a P pontban éri el, úgy tükröződik
Vezéregyenes : x = 2 Vezéregyenes : x = -Ii vissza, mintha csak közvetlenül a B pontból érkezne . Ugyanez a
37. Fókusz : (-2,0 ) 38. Fókusz : (-6,0) fénysugár az ellipszisről visszat ükr öződve a B ponton halad át.)
Vezéregyenes: x = -! Vezéregyenes : x = - 2
39. Egy 312 excentricitású hiperbola egyik fókusza az ( l , - 3)
pont. A megfelelő vezéregyenes az y = 2 egyenes . Írjuk fel a hi-
perbola egyenletét!
40. Az excentricitás hatása a hiperbola alakjára: Mi

történik a hiperbola grafikonjával , ha megnöveljük az ex-
centricitását? Ezt derítsük ki oly módon, hogy a hiperbola
(x2 Ia 2 ) - (y2 lb 2 ) = legyenletét átírjuk olyan alakba, amely a
10.3. Másodfokú egyenletek és forgatások
Ebben az alfejezetben tetszőleges
M + Bxy + cl + Dx + Ey + F = O (10.16)
kifejezés grafikonját fogjuk vizsgálni, ahol A, B és C nem lehet egyszerre mind

y
nulla, és meg fogjuk mutatni, hogy ezek a görbék csaknem mindig kúpszeletek.
Kivételt képeznek azok az esetek, amikor egyáltalán nem létezik a grafikon, vagy
az két párhuzamos egyenesből áll. A (10.16) egyenlet grafikonját, akár görbe,
akár nem, másodfokú vagy kvadratikus görbének szokás nevezni.
------i--7IE-----'--------+x
Vegyes tagot tartalmazó kifejezés
Talán észrevették, hogya Bxy tényező a 10.1. alfejezetbeli kúpszelet-egyenletek-
ben nem fordult elő . Ez azért van, mert a kúpszeletek tengelyei párhuzamosak
voltak (valójában egybe is estek) akoordinátatengelyekkel.
Hogy lássuk mi történik akkor, ha ez a párhuzamosság nem áll fenn, ír-
juk fel annak a hiperbolának az egyenletét, amelyre a = 3, fókuszai pedig az
F!(-3,-3) és F2(3 ,3) pontok. A IPF! -PF21 = 2a egyenlőség esetünkben azt
10.22. ÁBRA: A 2xy = 9 hiperbola fó- adja, hogy IPF! -PF21 = 2·3 = 6, és
kusztengelye n/4 radián szöget zár be
az x-tengely pozitív felével.
y
Ezt az egyenletet azonos átalakításokkal a
2.xy = 9 (10.17)
alakra hozhatjuk, s ez már a (10.16) egyenletnek olyan speciális alakja, amely-
ben csak vegyes tag szerepel. A (10.17) hiperbola aszimptotái az x- és az y-
tengely, a fókuszait összekötő egyenes pedig n /4 radián szöget zár be az x-
tengely pozitív felével. Akárcsak ebben a példában , általában is igaz, hogya
(10.16) egyenletben csak akkor fordul elő a vegyes tag, ha a kúpszelet tengelyei
dőlnek a koordin átatengelyekhez képest.
Ha a kúpszelet egyen letéből el akarjuk tüntetn i az xy típusú kifejezést, a
koordinátatengelyek elforgatásával meg kell szüntetnünk a kúpszelet tengelyei-
10.23. ÁBRA : A kezdőpont körüli, a
nek dőlését. A forgatást megadó egyenletekhez a következőképpen juthatunk el.
szö g ű ,
az óramutató járásával ellenkező
A 10.23. ábra egy kezdőpont körüli, a szög ű , az óramutató járásával ellenkező
irányú forgatás . irányú forgatást mutat. Az ábra jelöléseivel:
x = OM = Opcos(e + a) = opcosecosa -OP sinesina ,
(10.18)
y = MP = OPsin(e + a) = opcosesina+OP sinesina.
Mivel
opcose = OM' =x'
és
OPsine =M'P = y',
ezért (10.18) a kö vetkező alakra redukálódik:
A régi és az új koordináták közötti összefüggés

x = x' cos a - y' sin a
(10.19)
y = x' sin rr-l-y' cosa
1. PÉLDA: Hiperbola egyenlete

y Az x- és az y-tengelyeket n/4 szöggel elforgatjuk az origó körül. Írjuk fel az új
koordinátákban a 2.xy = 9 hiperbola egyenletét !
~ Mego ldás: Mivel cos n/4 = sin n/4 = 1/V2, a (10.19) egyenletekből az
x-y' x +y'
x = V2 ' y= v2
2x y = 9 kifejezéseket kell behelyettesítenünk a 2.xy =9 egyenletbe, és így azt kapjuk,
-==---~{-.J::::,.~====~-+x hogy
2 (x;/) (x;J') = 9
x'2 _y'2 = 9
'2 '2
~-~ = l
10.24. ÁBRA : Az 1. példában szerep lő 9 9 .
x
hiperbola (a !koordináták és y' ). Lásd a 10.24. ábrát. o
Ha ( lO.l 9)-et a (10.16) kvadratikus egyen ietre alkalmazzuk, egy újabb kvad-
ratiku s egyenletet kapunk :
A'l 2+ B'x'y' + C'y'2+ D,X + E'y' + F' = O. (10.20)
Az új és a régi együtthatókat az
A' = Acos 2 a +Bcosasina +C sin2 a
B' = B cos 2a + (C - A) sin 2a
C' = Asin 2 a - Bsinacosa +Ccos 2 a (10.21)
D' = D cos a + E sin a
E' = -Dsina+Ecosa
F'=F
egyenletek kapcsolják össze.
Ezek az egyenletek egyebek között azt mutatják, hogy ha adva van egy olyan
görbeegyenlet, amely tartalmaz vegyes tagot (B i O), akkor meg tudunk adni
egy olyan a forgatási szöget, amelynek eredménye egy vegyes tagot nem tartal-
2
mazó egyenlet lesz (B' = O). Az a szöget úgy határozhatjuk meg, hogy (10 .21)
második egyenletében B' -t nullával tesszük egyenlővé, és a
2a
Bcos2a+ (C-A)sin2a =O
10.25. Á BRA : E háromszög alapján egyenletet megoldjuk a-ra. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a -t az alábbi két
2a = ctg- l (1/V)) = n/3 (2. példa). egyenlet valamelyikéből határozzuk meg:
A forgatás szöge
A-C B
ctg2a = ------s- vagy tg2a = A-C ' (10.22)
2. PÉLDA: A forgatási szög meghatározása

a szöggel el kell forgatnunk a koordinátatengelyeket annak érdekében, hogya
a.2 + V3xy+l -lO = O
görbeegyenletból elimináljuk a vegyes tagot. Határozzuk meg a értékét és az új

görbeegyenletet! Azonosítsuk a görbét!
Megoldás: A 2.x2 + v)xy +.; - 10 = Oegyenlet esetében A = 2, B = v) és
C = l. Ezeket az értékeket helyettesítsük be a (10.22) egyenletbe:
y
i
2x 2 + v'3x y + y2 - 10 = O
A-C
ctg2a = - -
B
2-l
= -v)- = -
v)
l
.
v'w ;:
A 10.25. ábra derékszögű háromszögébóllátható, hogy az alkalmas választás a
2a = n/3 érték, azaz a = n/6. A (10.21) egyenletbe behelyettesítve az a =
= n/6,A = 2, B = V), C = 1, D = E = Oés F = -10 értékeket kapjuk, hogy
-----=-'r----;;,.)f----::V-----+x
A' =~ , B' = 0, C' =~, D' =E' = 0, F' = - 10.
A (10.20) egyenlet ekkor azt adja, hogy
10.26 . Á BRA : A 2. példában megadott

kúpszelet. A görbe ellipszis, fóku szai az új y' -tengelyen vannak rajta (10.26. ábra). D
A másodfokú egyenletek grafikonja

Most térjünk vissza az általános másodfokú egyenlet grafikonjához!
Mivel akoordinátatengelyek elforgatásával az egyenletből mindig ki lehet
küszöbölni a vegyes tagot, nem jelenti az általánosság megszorítását, ha csupán
az
Cl
M + + Dx+ Ey + F = O (10.23)
alakú egyenleteket vesszük figyelembe.
A (10 .23) egyenlet az alábbi alakzatokat reprezentálhatja:
l. kör, haA =Ci O(speciális esetek: a grafikon egy pontból áll, vagy nem
is létezik);
2. parabola, ha a (10.23) egyenlet kvadratikus az egyik és lineáris a másik
változóban;
3. ellipszis, ha A és C egyszerre negatív vagy pozitív (speciális eset: kör,
pont vagy üres halmaz);
A B C D E F Egyenlete Megjegyzés
kör 1 -4 x2+y2 = 4 A = C, F < O

parabola 1 -9 y2 =9x kvadratiku s y-ban, lineáris x-ben
ellipszis 4 9 -36 4x2+9y2 = 36 A, C előjele megegyezik, A =I- C,
F <O
hiperbola -1 - 1 x2 -y2 = 1 A, C előjele ellent étes
egyenes x2 =0 y-tengely
(még kúpszelet)
metsző egyenesek -1 - 1 xy +x -y- l= O szorzatalakban: (x- l)(y+ 1) = O,
(még kúpszelet) így x = 1, Y = -1
párhuzamos egyene- l - 3 2 x2- 3x + 2 = 0 szorzatalakban: (x- l )(x - 2) = O,
sek (nem kúpszelet) ígyx= 1,y=2
pont -t x2+y2= 0 az origó
nincs grafikon 1 x2 = - 1 nincs grafikon
10.3. TÁBLÁZAT: Példák az Ax2 +Cy2+Dx+Ey +F = Okvadratiku s görbére.
4. hiperbola, ha A és C ellentétes el őjelűek (speciális eset: két egymást

metsző egyenes);
5. egyenes, ha A és C nulla, valamint D és E közül legalább az egyik kü-
lönbözik nullától;
6. egy vagy két egyenes, ha a (10.23) egyenlet bal oldalát fel lehet írni két
lineáris tényező szorzataként.
A 10.3. táblázat a fenti esetekre mutat példákat.
A diszkrimináns vizsgálata
Az
A~ + Bxy + Cl + Dx + Ey + F =O (10.24)
egyenletből nem feltétlenül szükséges eliminálni az xy-os tagot ahhoz , hogy meg
tudjuk mondani, milyen kúpszeletfajtával van dolgunk. Ha csupán erre az infor-
mációra van szükségünk, akkor elegendő az alábbi tesztet elvégeznünk.
Mint láttuk , a B =I- Oesetben egy olyan a szöggel elforgatva a koordin átaten-
gelyeket, amely kielégíti a
(10.25)
egyenlőséget, a (l 0.25) az
A'x'2+C'y'2+ D,x' + E'y' + F' = O (l0.26)
alakot veszi fel, amely az eredetivel ekvivalens, de már nem tartalmaz vegyes-
szorzatot.
A (10.26) egyenlet grafikonja (valódi vagy degener ált)
l. parabola , ha A' vagy c' = O, azaz A' C' = O;

2. ellipszis, ha A'-nek és c' -nek ugyanaz az előjele, azaz A' c' > O;
3. hiperbola, ha A'-nek és C'-nek ellentétes az előjele, azaz A' C' < O;
A (10.21) egyenlőség alapján azt is be lehet látni, hogy tetszőleges forgásszög

esetén teljesül .
B2 -4AC = l2 -4A'C' . (l0.27)
Ez azt jelenti, hogya B 2 - 4AC mennyiség a forgatás során nem változik. Ám ha

a (10.25) egyenlettel megadott a szöggel forgatunk, akkor B' nulla lesz, s így
B 2 -4AC = -4A'C'.
Mivel a görbe A' c' = O esetén parabola, A' C' > O esetén ellipszis és A' C' < O
esetén pedig hiperbola, ebből az következik, hogy B 2 - 4AC = Oesetben a görbe
szükségképpen parabola, B 2 - 4AC < Oesetben ellipszis és B 2 - 4AC > Oesetben
hiperbola. A B 2 - 4AC kifejezést a (10.24) egyenlet diszkriminánsának nevez-
zük.
A diszkrimináns vizsgálata
Az időnként előálló elfajult eseteket is megengedve az l i + Bxy + cyz +
+ Dx + Ey + F = Okvadratikus görbe
l. parabola, ha B 2 - 4AC = O,
2. ellipszis, ha B 2 - 4AC < O,
3. hiperbola, ha B2 - 4AC > O.
3. PÉLDA: A diszkrimináns-teszt alkalmazása
1. A 3~ - 6xy + 3yZ + 2x - 7 = Oegyenlet parabola egyenlete, mert

B 2 - 4AC = (_6)2 - 4 . 3 . 3 = 36 - 36 = O.
2. Az x 2 + xy + yz - l = O egyenlet ellipszis egyenlete, mert
B 2 - 4AC = 12 - 4· 1 . l = -3 < O.
3. Az xy - v'> 5y + l = O egyenlet hiperbola egyenlete, mert
B2 - 4AC = 12 - 4 .O. (-1) = 1 > O. D
Hogyan számolja ki a kalkulátor a szinusz és a koszinusz

értékét forgatás segítségével?
(cos 8, sin 8) Egyes kalkulátorokban forgatásokat használnak szögek szinuszának és koszinu-
szának kiszámítására. Az eljárás vázlatosan a következő: a kalkulátor eltárol
1. mintegy tíz sz öget, mondjuk az
al = arcsin(1O- I ) , a2 = arcsin(1O - 2 ) , ... alO = arcsin(1O - lO)

szögeket és
8
.L-----'-------,------- x 2. húsz számot, az al , a2, .. . , alO szögek szinuszát és koszinuszát.
o (1, O)
e
Egy tetszőleges szög szinuszának és koszinuszának kiszámításához először
10.27. ÁBRA: Egy O és 2n közé eső e beütjük a kalkulátorba a szög értékét (radiánban). Ehhez a kalkulátor hozzáadja
szög szinuszának és koszinuszának ki- 2n egész számú többszörösét azért, hogy a szög értéke O és 2n közé essék. (Va-
számításához a kalkulátor egy egység- lamely szöghöz 2n egész számú többszörösét hozzáadva a szinusz és a koszi-
sugarú kör mentén az alkalmas hely- nusz értéke nem változik, ezért a szöget továbbra is e-nak nevezzük.) Ezután a
zetbe forgatja az (1 ,0) pontot, s annak kalkulátor (túlcsordulás nélkül) "felírja" e-t
az al, a2, . .. , alO szögek többszö-
koordinátáit adja meg szinusz- és ko- röseinek összegeként, azaz
szinuszérték gyanánt.
alakban. Ezt követően az (1,0) pontot elforgatja a kezdőpont körül először

mlal, majd mzaa és így tovább, végül pedig mlOalO szöggel (10.27. ábra). Az
(1, O) pont végső pozíciójának koordinátáit adja meg a gép (cos e,sin e) értéke-
ként.
A diszkrimináns alkalmazása egyenletből eltűnjön a vegyes tag! A forgatást már ne végez-

zük el!
A B2 - 4AC diszkrimináns segítségével döntsük el, hogy az 1-
• A 17-26. feladatokban a kúp szeletegyenletekben lévő vegyes-
16. feladatokban s zereplő egyenletek parabola- , ellipszis- vagy
szorzatok eltűntetéséhez választandó szögek ,,kellemesek" vol-
hiperbolaegyenletek!
tak abban az értelemben, hogy ha már egyszer ismert ük ctg2a
1. ~- 3xy+i -x= 0 vagy tg 2a érték ét, akkor könnyen ki tudtuk számolni 2a-t, majd
2. 3~ - l Sxy + 27i- 5x + 7y = -4 sin a és cos a értékét.
A 29- 34. feladatokban kalkulátor segítségéve! határozzuk meg
3. 3~ - 7xy + Vf7i .= l annak a szögnek a nagyságát, amellyel el kell forgatni a koor-
4. ~-VI5xy +2i +x + y=0 dinátatengelyeket , hogy a kvadratikus egyenletből eltűnj ön a ve-
gyes tag. Azután két tizedes jegyre határo zzuk meg sin a és cos a
5. x2+2xy+i+2x - y +2 = O értékét , majd a (10.21) egyenletet felhasználva határozzuk meg
6. 2x2 - i +4xy-2x +3y = 6 az új egyenlet együtthatóinak kerekített értékét! Minden esetben
döntsük el azt is, hogy az illető kúpszelet ellipszis, hiperbola
7. x2 +4xy+4i - 3x = 6 vagy parabola!
8. ~ +i + 3x - 2y = 10 29. ~ - xy + 3i + x - y -3 = O
9. xy +i - 3x = 5 30. 2x2 +xy- 3i + 3x - 7 = O

31. ~ - 4xy+ 4i - 5 = 0
10. 3~ +6xy +3i -4x +5y = 12
32. ~ - 12xy+ Isi - 49 = O
11. 3~ - 5xy +2i- 7x - 1 4y =- 1
33. 3~ + 5xy + 2i - Sy - l =O
12. ~ - 4,9xy + 3i - 4x = 7
34. ~+ 7xy+ 9i+ 20x -S6 = 0
13. ~ - 3xy +3i +6y = 7
14. 25~ + 21xy +4i -350x = O
Elmélet példákkal
15. W + 3xy + 2i + 17y + 2 = O
16. 3~ + 12xy + 12i + 435x - 9y + 12 = O 35. Milyen hatással van a következő kúpszeletegyenletekre a
90°-os elforgatás? Adjuk meg az új egyenleteket!
(a) (~/a2) + (i Ib 2) = l (a > b) ellipszis
A koordinátatengelyek elforgatása (b) (~ /a2) - (i I b2) = l hiperbol a
(c) ~+i = a2 k ör
A 17-26. feladatokban forgassuk el a koordinátatengelyeket úgy,
hogy az új egyenlet már ne tartalmazzon vegyes tagot. Ezután (d) y = mx egyenes
ábrázolj uk a görbéket. (Az egyenletek alakja más és más lehet (e) y'= mx-s-b egyene s.
aszerint, hogy milyen irányú és . m é rt é k ű forgatást alkalmaztunk .)
36. Milyen hatással van a következő kúpszeletegyenletekre a
17. xy = 2 18. ~+xy + i = 1 lSO°-os elforgatás ? Adjuk meg az új egyenleteket!
19. 3~ +2 V3xy + i - Sx + SV3y = O (a) (x2 Ia2 ) + (y2Ib2) = l (a > b) ellipszis
20. ~ - V3xy + 2i = l 21. ~ - 2xy + i = 2 (b) (~ /a2) - (i Ib2 ) = l hiperbola
(c) ~+i =a 2 kör
22. 3~ - 2V3XY+ i = l
(d) y = mx egyenes
23. V~+ 2v2xy+,fii - Sx + Sy= 0 (e) y = mx + b egyenes.
24. xy-y-x + l =0
37. Az xy = a egyenletű hiperbola: Az xy = l hiperbola csu-
25. 3~ + 2xy +3i = 19 pán egyike a tudomán yban és a matematikában gyakran feltűnő
xy = a egyenletű hiperboláknak
26. 3~ + 4V3xy - i = 7
(a) Forgassuk el 45 0-os szöggel a koordinátatengelyeket
27. Számítsuk ki annak az el ső síknegyedbeli szögnek a szinu- azért, hogy az xy = l egyenlet ne tartalmazzon vegyes ta-
szát és koszinuszát , amell yel el kell forgatni a koordinátatenge- got! Mi lesz az új egyenlet ?
lyeket ahhoz, hogya (b) Végezzük el ugyanezt az xy = a egyenlettel is!
14~ + 16xy+2i - lOx+ 26 370y -17 = O 38. Határozzuk meg az xy = 2 cg yenletű hiperbola excentric i-
tását!
egyenletből eltűnjön a vegyes tag! A forgatást már ne végez-
zük el! 39. Mondhatunk-e bármit is az A~ + Bxy + c i + Dx + Ey +
+ F = O egyenlet grafikonjáról, ha AC < O? Válaszunkat indo-
28. Számítsuk ki annak az első síknegyedbeli szögnek a szinu- koljuk!
szát és koszinuszát, amellyel el kell forgatni a koordinátatenge-
lyeket ahhoz, hogya 40. Elfajult kúpszeletek: Az A~ + Bxy + Ci + Dx + Ey +
+ F = O egyenletű kúpszeletek között van-e olyan , amely a kö-
4~-4xy+ i - SV5x - 16y'y = O vetkez ő tulajdonságokkal rendelkez ik:
(a) Szimm etrikus az origóra. 46. A következő állítások azA:t?+Bxy+Cr + Dx+ Ey+ F = O
(b) Átmegy a ( 1, 0) ponton. görbe grafikonjára vonatkoznak. Bizonyítsuk be az állítást vagy
adjunk rá ellenpéldát!
(c) A (-2, I) pontban érintője az y = l egyenes.
(a) Ha AC > O, akkor a grafikon ellipszis.
Válaszunkat indokoljuk!
(b) Ha AC > O, akkor a grafikon hiperbola.
41. Mutassuk meg , hog y tetszőleges a szög ű (10.19) forgatás
esetén az :t? + r = a 2 egyenlet az l2 + y'2 = a 2 alakot ölti! (c) Ha AC < O, akkor a grafikon hiperbola.
42. Mutassuk meg , hog y a tengelyek 11:/4 szöggel való elforga- 47. Egy szép összefüggés az ellipszis területére:
tása eltünteti az xy-os tagot a (l 0.16) egyenletb ől. ha A = C. Ha a B 2 - 4AC mennyiség negatív, akkor az
43. (a) Döntsük el , hog y az
:t?+ 4xy+4r +6x+ 12y+9 = O

egyenlet ellipszist reprezentál. Ha az ellipszis féltengelyei a és b,
egyenlet ellipszist, parabolát vagy hiperbolát reprezentál ! akkor területe ttab (ez a közi smert területképlet). Mutassuk meg,
hogy a területet a 211:/J4AC -B2 formula is megadja! (Útmuta-
(b) Mutassuk meg , hogy a feladat (a) részében szereplő
tás: Forgassuk el a koordinátatengelyeket, s ezzel elimináljuk az
egyenlet grafikonja a 2y = - x - 3 egyenes!
xy-tagot, majd alkalmazzuk az új egyenietre ( 1O.27)-t.)
44. (a) Döntsük el, hogy az 48. Más invariánsok: Azt a tényt , hog y B 2 - 4AC értéke a
koordinátatengelyek elforgatásával nem változik úgy is kifejez-
9:t?+6XY + r - 12x - 4y+ 4 =O hetjük, hogy a kvadratikus egyenletek diszkriminánsa az egyen-
egyenlet ellipsz ist, parabolát vagy hiperbolát reprezentál! leteknek egy invariánsa. (10 .21) segítségével mutassuk meg,
hogy az (a) A + C és (b) D 2 + E 2 mennyiségek szintén invari-
(b) Mu tas suk meg , hogy a feladat (a) részében szereplő
ánsok abban az értelemben, hogy
egyenlet grafikonja az y = - 3x + 2 egyenes!
A' + C' =A +Cés v'2+ E'2 =D2+E2.
45. (a) Milyen kúpszelet az xy + 2x - Y = O görbe?
(b) Oldjuk meg y-ra az xy + 2x - y = O egyenletet és ábrá- Ezeket az összefüggéseket arra is felh asználhatjuk, hogy ellen-
zoljuk a görbét mint x racionális függvényének grafikonj át! őrizzük : a tengelyek elforgatása során nem vétettünk-e számolási
hibát.
(c) Adjuk meg annak az egyenesnek az egyenletét, amely
párhuzamos az y = - 2x egyenessel és mer őleges a görb ére 49. A B2 - 4AC = B'2 - 4A' C' egyenlőség igazolása: ( 10.2 1)
abban a pontban, ahol met szi. Ezt az egyenest is tüntessük segítségével mutassuk meg, hogy B2 - 4AC = B'2 - 4A' C' a ko-
fel ábránkon! ord inátateng elyeknek az orig ó körüli bármely elforgatására igaz !
10.4. Kúpszeletek és paraméteres egyenletek, a ciklois
A paraméteres egyenlettel definiált Descartes -síkbeli görbékkel, deriváltjuk ki-

számításával már foglalkoztunk a 3.5. alfejezetben. Ott egyenesek, körök és el-
lipszisek paraméterezését tárgyaltuk. Ebben az alfejezetben a parabola, a hiper-
bola, a ciklois, a brachisztochron és a tautochron paraméterezésérőllesz szó.
Parabola és hiperbola .
A 3.5. alfejezetben az y = xl parabola jobb oldali ága mentén végigfutó ré-
szecske mozgásának leírására az
x = ,ji, y = l, l >O
paraméterezését használtuk. A következő példában a parabola egészét fogjuk

megadni paraméteres alakban.
1. PÉLDA: Teljes parabolaív

Az xy-síban mozgó részecske P(x,y) helyzetét az
x = l, Y = 12 , -00 < l < 00

egyenletekkel adhatjuk meg. Milyen pályán mozog a részecske? Írjuk le a moz-
gását!
10.4. Kúpszeletek és paraméteres egyenletek, a ciklois 31
y
Megoldás: A pálya alakját úgy határozzuk meg, hogy t-t kiküszöböljük az
y=xl egyenletekből. Mivel x = t és y = t 2 , így
t= l
r( 2
)
A részecske helyzetének koordinátái kielégítik az y = x2 egyenletet, ezért a ré-
szecske e görbe mentén mozog.
(1, l ) A 3.5. alfejezet 10. feladatával ellentétben most a parabola teljes egészét be-
----~+"_-------+ x járja. Miközben t -oo-től oo-ig növekszik, a részecske előbb balról lefelé mozog,
áthalad az origón, majd jobbra és felfelé halad tovább (10.28. ábra). D
10.28. ÁBRA: Az x = t, Y = t 2 ,
- 0 0 < t < 00 összefüggésekkel definiált 2. PÉLDA: Az x2 -l = l hiperbola jobb oldali ágának paraméterezése
pálya az y = x2 parabola (l. példa). Határozzuk meg annak a részecskének a pályáját , amelynek P(x ,y) helyzetét a t
időpontban az
Ezt az ágat l n n
nem járja be y
x = cos t ' Y = tg t , -- <t < -
a részecske 2 2
összefüggések adják meg!
Megoldás: A P pont Descartes-koordinátáit úgy kapjuk meg, hogy az
l
x= - - , y= tgt
cost
egyenletekből kiküszöböljük t-t. Ezt az 1/ cos 2 t - tg2 t = l azonosság segítsé-
gével hajtjuk végre, ami esetünkben az
10.29. Á B R A: Azx= c~st' y= tgt

egyenletek és a - ~ < t < ~ interval- összefüggést adja. Mivel a részecske (x ,y) koordinátái kielégítik az x2 -l = l
lum az x2 - l = l hiperbola jobb oldali összefügg ést, a mozgás valahol ezen a hiperbolap ályán történik. Mivel t - ~
ágát írja le (2. példa). és ~ k özött változhat, x = 1/ cost mindig pozitív lesz, y pedig - 0 0 és 00 közötti
értékeket vesz fel. Ez azt jelenti, hogy P a jobb oldali hiperbolaágon halad végig.
A részecske az ág alsó fele felől érkezik, az (1, O) pontot a t = O időpontban éri
el, és az első síknegyedben mozog felfelé, ahogy t tovább nő (10.29. ábra). D
Ciklois
A köríven mozgó ingaórával az a probléma , hogy a frekvenciája függ a lengés
amplitúdójától.
Nem ez a helyzet azonban, ha az inga egy ciklois mentén leng. 1673-ban
Christiaan Huygens tervezett egy olyan ingaórát , amelynek ingája cikloisíven
lengett. Ezt a görbét a 3. példában fogjuk definiálni. A vékony huzalra függesz-
tett ingasúlyt Huygens cikloispályára kényszerítette (10.30. ábra).
I •
3. PÉLDA: A ciklois paraméteres megadása
... .
Cikloi s Egy a sugarú korong vízszintes egyenes mentén gurul. Adjunk meg olyan pa-
raméteres egyenletrendszert, amely leírja a korong egy P kerületi pontjának pá-
10.30. ÁBRA: Huygens ingaórájában az lyáját! Ezt a pályát cikloisnak hívjuk.
inga cikloispál yán mozog. Megoldás: Mozogjon a korong az x-tengely mentén. Jelöljük meg a korong P
y pontját, s a mozgást akkor kezdjük el vizsgálni , amikor P az origóban van, s a
P(x, y) = (at + a cos O, a + a sin O) korong tartson jobbra. A paraméter legyen a korong elfordulás i szöge radiánban
~ mérve. A 10.31. ábra kis idővel később mutatja a korongot, amikor a talajjal
való érintkezési pontja at távolságra van az origótól. A korong középpontjának
koordinátái C(at ,a) , a P pont koordinátái pedig
x = at + a cos 8, Y = a + a sin 8.
-+--------~.......,::::....--""*x
8-t t-vel szeretnénk kifejezni. Az ábra alapján t + 8 = 3n/2 , így

10.31. ÁBRA: A forgó korong P pontjá- 3n
nak helyzete (3. példa). 8=2- t .
Ezt a kifejezést 8-ba behel yettesítve:
COS8=COS( 3; - t) =-sint, sin 8 = sin (3; -t) =-cost.
Tehát a kere sett egyenletek:
x = at -a sint , y = a-acos t.
Szokás ezt úgy is felími , hogy a-t kiemeljük:
x = a(t - sint) , y = a (1 - cosr ) . (10.28)
A 10.32. ábra a ciklo is el ső ívdarabját mutatja. D
Brachisztochron és a tautochron
Ha a 10.32. ábrát a feje tetejére állítjuk, akkor a (10.28 ) egyenletet továbbra is
alkalmazhatjuk. Az így előálló görbe, amely a 10.32. ábrán látható, két érdekes
fizikai tulajdonsággal rendelkezik. Tekintsük az origót és a görbe legmélyebb
pontját, a B pontot. E két pontot összekötő összes sima görbe közül éppen a
ciklois az, amely mentén haladva egy súrlódásmentesen, csupán a nehéz ségi erő
hatása alatt mozgó tömegpont (kis gyöngy vagy golyó ) a leggyorsabban jut el
O-ból B-be. E tulajdonsága miatt nevezik a cikloi st brachisztochronnak, legrö-
videbb idejű görbének. A ciklois másik érdekes tulajdonsága, hogy bárhonnan
is indítjuk a tömegpontot B felé, ugyanannyi idő alatt jut el oda. E tulajdonsága
miatt nevezik a cikloi st tautochronnak, azono s idejű görbének.
Létezik-e más, az O és B pontokat összekötő brachi sztochron-görbe is, vagy
a ciklois az egyedüli? Ezt a kérdést az alábbi módon önthetjük matematikai for-
mába . Induláskor a golyó mozgási energiája O, mivel sebessége O. Miközben a
golyót a gravitációs erő a (0, 0) pontból az (x,y) pontba mozgatj a, mgy munkát
végez, s ez egyenlő a mozgási energia megváltozásával, azaz
y
I 2 I 2
mgy = -mv - -m·O .
2 2
Ezért a golyó sebessége az (x,y) pontban
- - : : - f - - - - --==----,-. L - - _ X
v= -/2iY,
10.32. Á BRA: Az x = a(t - sint), y = azaz
= a (1 - cost ), t 2: O cikloi s. ds az ívhossz differenciálja a golyó pályája mentén
o a 2a 7Ta
dt = ~ = JI + (dy jdx )2dx

/2iY /2iY '
B(a7T, 2 a ) Az az idő, amely alatt a golyó valamely y = f (x) pályán O-ból eljut a B(an ,2a )
y
pontba:
x= a1r
10.33. Á B RA : a 10.32. ábrát feje tete- Tf= J

x=o
1 + (dy j dx)2 dx .
2gy
(l0.29)
jére állítottuk, hogy így tanulmányoz-
hassuk a fordított ciklois mentén a gra- Milyen y = f (x) görbe esetén lesz - ha egyáltalán van ilyen görbe - minimális
vitációs erő hatására megvaló suló moz- ennek az integrálnak az értéke?
gást. Így az y-tengely a gravitációs Első látásra feltételezhetjük, hogy az O és B pontokat ös szekötő egyenes vo-
erő irányába mutat , s az alsó félten- nal mentén haladva kapjuk a legrövidebb időt, de lehet, hogy ez nem így van.
gely pontjai lesznek pozitív koordin átá- Az is értelmes felvetés, hogy a golyó először lefelé indul azért, hogy fokozza
júak. A cikloist megadó egyenletrend- a sebességét. Ha nagyobb a sebessége, még hosszabb utat is képes gyorsabban
szer és paramétertartomány továbbra is megtenni, s így elsőként ér B-be. Valóban ez a helyes elgondolás. A megoldást
x = a(t - sint), y = a(l - cost) , t 2: O. variációszámítással kapjuk - ami a matematika egyik ága -, s kiderül, hogy az
A nyil mutatja t növekedésének irányát. eredeti ciklois az egyetlen brachisztochron-görbe O és B között.
1004. Kúpszeletek és paraméteres egyenletek, a ciklois 33
Mivel a brachisztochron-probl éma megoldása számunkra jelenleg még nem

érthető, most csak azt mutatjuk meg, hogy miért tautochron a cikloi s. Cikloi s
esetén (10.29) a
x=a1t
Tciklois = J
x=O
dx2+dy2
2gy
t=7T:
a2 (2-2cost ) A (10.28) egyenletból
=J t=O
-"'----------:..dt
2ga(1 - cost )
dx = a (l-cost)dl,
dy = a sin tdt és y = a(l -cosl)
alakot ölti. Azaz a súrlódás mentesen csúszó golyó, miután O-ból elenged tük,
n fili idő alatt ér B-be.
Tegyük fel, hogy most nem O-ból, hanem valamivel lejjebbről, a to > O pa-
raméterértéknek megfelelő (XO,yo) pontból indítjuk a golyót. A cikloi s mentén
haladó golyó sebessége valamely későbbi (x,y) pontban :
v= V2g(y -yo) = V 2ga(costo - cost). y =a(l -cos t)
Ennek megfelelően, az (xo,yo) pontból a B pontba a golyó
T=J a jiJ
7T: 7T:
2 1- cost
(2 - 2cost)
-~---:""""'dt - - - ---dt=
2ga(cos to-cost) - g costo - cost
to to
7T:
~J sin(t/2)dt
= Vg v cos2( to/ 2)- cos2 (t/2) =
to
~ tJ=7T: -2du u = cos (t/ 2)
= Vgt =t o Ja2 -u2 = - 2du = sin{t /2)dt

c = cos{to/ 2)
= 2 ~ [_ arcsin ~.] t=7T: =

Vg C t=to
= 2 ~ [_ arcsin _c_os.....:.(~t/--,-2.:.,..) ] 7T:

Vg cos(to /2 ) to
= 2ji( -arcsinO+ arcsin l ) = nji.

y
idő alatt jut el. Ez pontosan annyi idő, mint amennyire a golyónak az O-ból B-be
10.34. ÁBRA: Ha egyszerre indítunk el való eljutáshoz szüksége van. A golyó mindig ugyanannyi idő alatt jut el B-be,
golyókat az O, A és C pontokból a cik- bárhonnan is indul. Például a 10.34. ábra O, A és C pontjából induló golyók
lois mentén, azok egyszerre érkeznek a mind egyszerre érnek a B pontba . Ez az oka annak , hogy Huygens ingaórájának
B pontb a. járása független a lengés amplitúdójától.
Kúpszeletek paraméteres 15. A mellékelt ábrán az N pont az y = a egyenes mentén mo -

zog, P pedig úgy mozog, hog y telje süljön az OP = MN egyen-
egyenletrendszere lőség . Paraméteres egyenietrendszerrel írjuk le P mozgását! A
paraméter az y-tengely pozitív fele és az ON egyenes által bezárt
Az 1-12. feladatokban megadtuk egy xy-síkban mozgó részecske
szög legyen!
mozgásának paraméteres egyenietrendszerét és a paramétertar-
tományt. Határozzuk meg a részec ske mozgásának pályáját oly
módon, hogy mozgásegyenletét Descartes-koordinátákban írjuk
fel. Ábrázoljuk a Descartes-koordinátákban felírt görbét! Jelöl-
jük ki a görbének azt a részét , amelyet a részecske bejár! Álla-
pítsuk meg a részecske mozgásának irányát is!
1. x=cost, y=sint,O ::;t ::;n
2. x = sin(2n (l - t)) , y = cos(2n(l-t)), O::; t ::; I
-----..:::::",-f--::::--------+x
3. x=4cost,y = 5sint, O::; t ::; n
4. x = 4sint, y = 5cost, O::; t ::; 2n 16. Trochoid: Egy a sugarú biciklikerék csúszásmentesen
gördül egy vízszintes egyenes mentén. Paraméteres egyenlet-
5. x = t , Y = ,ji, t ~ O
rend szerrel írjuk le a küllő egy P pontjának pályáját, ha az b
6. x = sec2 t - l, Y = tgr, -n/2 < t < n/2 távol ságra van a kerékagytól! A paraméter legyen a kerék for-
gásszöge. A P által leírt görbét trochoisnak nevezzük, melyb ől a
7. x = - sect, y = tgt, - n / 2 < t < n/2
b = a esetben ciklois lesz.
8. x =csct,y = ctgt, O< t< n
9. x= t,y = J4-t 2, O::; t ::; 2
10. x= t2,y = Jt4 + I, t~ 0
Távolágmeghatározás paraméteres
11. x =- cht,y =sht,-oo< t< oo egyenletrendszerrel
12. x = 2 sht , y = 2cht, <t < 17. Kere ssük meg az x = t , Y = t 2 , - 00 < t < 00 parabolának azt
-00 00
13. Hipociklois: Gördüljön végig egy kör valamilyen rög- a pontját, amelyik a legközelebb van a (2, 1/ 2) ponthoz. (Útmu-
zített kör kerületén, de a rögzített kör belsejében. A gördülő tatás: Minimalizáljuk a távol ság négyzetét mint t függv ény ét.)
kör kerületének valamely P pontja hipocikloist ír le. Legyen
18. Kere ssük meg az x = 2cost, y = sint , O ::; t ::; 2n ellipszis-
I
~ + = a 2 a rögzített kör, legyen a gördülő kör sugara b, s
nek azt a pontját, amely ik a legközelebb van a (3/ 4,0) ponthoz.
a P pont a mozgás megkezdésekor legyen az A (a, O) pontban. Ír-
(Útmutatás: Minimalizáljuk a távol ság négyzetét mint t függv é-
juk fel a hipociklois paraméteres egyenietrendszerét úgy, hog y az
nyét.)
x tengely pozitív felének a körök középpontjait összekötő egye-
nessel alkotott hajlásszöge legyen a paraméter. Arra az esetre, ha
- mint a mellékelt ábrán is - b = a/4, mutassuk meg, hogya
hipociklois azonos az Grafikai felfedezőút
x = acos 3 e, y = a sin3 e Ha van paraméteres egyenletek megjelenítésére alkalmas gra-
fikai programunk, ábrázolj uk a következő egyenletrendszert a
egyenletú csillaggörbével.
megadott intervallumokon.
y
19. Ellipszis: x = 4cost, Y = 2 sint a
(a) O::; t ::; 2n (b) O::; t ::; n
(c) - n/2::; t ::; n/2
intervallumon.
20. Hiperbolaág: x = sect (1 / cos t-ként kell begépelni), y =

= tgt (sint/ cos t-ként kell begépelni ) a
(a) - 1,5::; t ::; 1,5 (b) -0,5 ::; «<0,5
(c) - 0, 1::; t ::; 0,1
14. Még többet a hipocikloisról: A mellékelt ábra egy a su-
garú kört mutat, amely belülről érintkezik egy 2a sugarú körrel. intervallumon.
A P pont, amely pillanatnyilag a körök érintkezési pontja, a ki- 21. Parabola: x = 2t + 3, y = t 2 - 1, -2 ::; t ::; 2
sebbik körhöz van rögzítve. Milyen utat jár be a P pont, miköz-
ben a kis kör végiggördül a nagyobbik k ör kerületén? 22. Ciklois: x = t - sint , y = l - cost a
(a) O::; t ::; 2n (b) O::;t ::; 4n
(c) n ::; t ::; 3n
intervallumon.
23. Egy szép görbe (deltoid):
x=2cost+cos2t , y =2 sint- sin2t; 0::;t ::;2n.

Mi történik, ha az x-et és y-t megadá egyenletben 2-t - 2-vel he- (b) Hipociklois
lyettesítjük? Ábrázoljuk az új egyenleteket!
x= 8cost+2cos4t, Y = 8sint - 2 sin4t; O:S t:S 2n
24. Még szebb görbe:
(c) Hipotrochois
x = 3cost + cos3t , y = 3 sint - sin3t; O :s t :s 2n . x=cost+5cos3t, y =6sint -5 sin3t ; O:St:S2n
Mi történik, ha az x-et és y-t megadá egyenletben 3-at -3-mal
helyettesítjük? Ábrázoljuk az új egyenleteket! 26. Még szebb görbék:
(a) x = 6cost + 5 cos3t , y = 6sint - 5 sin 3t; O :s t
:s 2n
25. Három gyönyörű görbe:
(b) x = 6cos2t + 5cos6t, y = 6sin2t - 5 sin6t; O:S t :s n
(a) Epiciklois
(c) x= 6cost +5cos3t,y = 6sin 2t -5sin3t; O:S t :S 2n
x = 9cost - cos9t , y = 9sint - sin9t; O:S t :s 2n (d) x = 6cos2t +5cos6t, y = 6 sin4t - 5sin6t ; O:S t :s n
_1------------ Polárkoordináták
Ebben az alfejezetben a polárkoordinátákat tárgyalj uk és viszonyukat a Descar-

tes-koordinátákkal. A sík tetszőleges pontjánakpontosan egy Descartes-koordi-
nata-párja van, azonban végtelen sok polárkoordinátapárja lehet. Ennek érdekes
következményei vannak az ábrázolásnál, amint ezt a következő alfejezetben látni
fogjuk .
A polárkoordináták definíciója
Per, O) A polárkoordináták értelmezéséhez először is jelöljük ki az O kezdőpontot
Kezd őpont
(amelyet pólusnak is szokás nevezni) és az O-ból induló kezdöirányt, amelyet
(pólus) polártengelynek nevezünk (10.35 . ábra). Ezut án minden P ponthoz hozzáren-
. ~ deljük az (r, e) polárkoordinátapárt, ahol r az O és a P pont irányított távol-
O'L:----...c.L--------. x
Kezdő irány
e
sága, pedig az irányszög, azaz a polártengely és az OP féleg yenes által bezárt
irányított szög.
10.35. ÁBRA : A síkbeli polárkoor-
Polárkoordináták
dinátákat úgy definiáljuk, hogy elő
ször rögzítünk egy pólusnak neve- P(r, e)
zett kezdőpontot és egy kezd őir ányt, a
polártengelyt. O és P irányított távolsága /"'"OP-nak a polártengellyel bezárt
irányított szöge
Mint a trigonometriában, e-t itt is akkor tekintjük pozitívnak, ha az óra-

mutató járásával ellentétes irányú , és akkor negatív, ha az óramutató járásával
azonos irányú. Egy adott ponthoz hozzárendelt szög nem egyértelmű. Például a
e = n/6 egyenletű sugáron a kezdőponttól2 egység távolságra lévő pont koordi-
nátái: r = 2, e = n/6, de koordinátája az r = 2, e = -11n/6 számpár is (10.36.
",,---'--------+x ábra) . Vannak esetek, amikor szeretnénk r-re negatív értéket is megengedni.
Kezdő irány Ezért használtuk a definícióban az irányított távolság fogalmát. A P(2,7n/6)
0 =0 pontba eljuthatunk úgy, hogy elfordulunk a polártengely irányától az óramutató
járásával ellentétes irányban 7 n/6 radiánnal, s azután két egységnyit előrelépünk
a pólusból (10.37. ábra). De ebbe a pontba úgy is eljuthatunk, hogy n/6 radi-
10.36. ÁBRA : A polárkoordináták nem
ánnal fordulunk el a polártengely irányától az óramutató járásával ellentétesen,
egyértelműek.
majd a pólus ból két egységnyit visszalépünk. A pontnak tehát r = -2, e = n/6
is polárkoordinátái. l
1. PÉLDA: A polárkoordináták meghatározása

Határozzuk meg a P(2,n/6) pont valamennyi polárkoordinátáját!
1Az európai terminológiában az első polárkoordináta (r = sugár) mindig pozitív! (a lektor meg-
jegyzése)
o= 'Tr/6
o= 7'Tr
6
10.37. ÁBRA: A polárkoordináták negatív r értéket is felvehetnek.
h/6 (z, ~) = (_z,_5;)

= (-z. 7;)
stb.
1---'-----=----,--,-- - - - + X
Kezdő irány
10.38. ÁBRA: A P(2, tr/6) pontnak végtelen sok polárkoordináta-

párja van (1. példa).
Megoldás: Vegyük fel a koordináta-rendszer polártengelyét és húzzuk meg azt

a sugarat, amelyik tr/6 radián nagyságú szöget zár be a kezdőiránnyal, majd je-
löljük ki a (2, tr/6) koordinátájú pontot (10.38. ábra). Ezután keressünk olyan
szögeket, amelyek az r = 2 és r = -2 értékekkel együtt szintén P polárkoordi-
nátáit alkotják .
r = 2-re a megfelelő szögértékek teljes listája :
Az r = - 2-höz tartozó szögek pedig :
5tr 5tr 5tr 5tr

- - --±2tr --±4tr --6 ±6tr, . . .
6 ' 6 ' 6 '
P megfelelő koordin átapárjai:
(2,~+2ntr) , n=0,±I,±2,...
és
(-2 ,_5;+2ntr) , n=0 ,±I,±2,... .
n = O-ra a képlet a (2, tr/6) és (-2, -5tr/6) értékeket adja. Ha n = l , akkor
(2,13tr/6) és (- 2,7tr/6) lesznek a koordináták és így tovább. D
r=a
Polárkoordinátás egyenletek és ábrázolásuk

: " - - -- - t -.... x
Ha r-nek az- r = a i=- Oállandó értéket adjuk, akkor a P(r, B) pont lal távolságra
lesz a kezd őponttól. Miközben B végigfut egy 2tr hosszúságú intervallum érté-
kein, a P pont egy lal sugarú, O középpontú körpályát ír le (10.39 . ábra).
Ha B-nak valamilyen konstans B = Bo értéket adunk, r-et pedig - 0 0 és 00
10.39. ÁBRA: A kör polárkoordinátás között változtatjuk, akkor a P(r, B) pont egy olyan, O-n átmenő egyenesen halad
egyenlete r = a. végig, amely a polártengellyel Bo szöget zár be.
(a) y
1 :5 r :5 2, ° :5 (J :5
71'
'2 Egyenlet Grafikon
r= a O középpontú, lal sugarú kör
e = eO O-n átmenő, a polártengellyell eo szöget bezáró egyenes.
- - - - t ---'---'---+ X
° 2
(b) y 2. PÉLDA: Polárkoordinátás egyenlet megadása a grafikon alapján

(a) r = l és r = -l az O középpontú, l sugarú kör egyenletei.
(b) e = n/6, e = 7n/6 és e = -5n/6 a 10.38. ábrán látható egyenes egyenletei.
D
---~--'----+ X
Az r = a és e = eo alakú egyenleteket kombinálva tartományokat, cikkelye-
ket és egyeneseket is megadhatunk.
/
3. PÉLDA: A grafikon meghatározása
/
Ábrázoljuk azoknak a pontoknak a halmazát, amelyek polárkoordinátái kielégí-
(c) y
tik a következő feltételeket!
1. l :::;r :::;2ésO :::;e :::;~
----#---'--'----. x 2. - 3 :::; r :::; 2 és e= ~

3. r:::; Oés e= ~
4. 2Jr :::; e s
3
s; (r-re nincs megkötés)
(d) 271' y Megoldás: A grafikonok a 10.40. ábrán láthatók. D

"3
A polárkoordináták és a Descartes-koordináták viszonya

------=" k - - - - - . x
Ha a síkbeli polár- és Descartes-koordinátákat együtt szeretnénk használni, ak-
kor célszerű, ha a két rendszer kezdőpontja, valamint a polárkoordináta-rendszer
polártengelye és az x-tengely pozitív fele egybeesik. A e = n/2, r > Olesz az y-
tengely pozitív fele (10.41. ábra). Ekkor a kétféle koordináta-rendszert az alábbi
egyenlőségek kapcsolják össze:
10.40. ÁB RA : Néhány tipikus egyenlőt
lenség grafikonja (3. példa)
A polár- és a Descartes koordinátákat összekapcsoló egyenletek
y x=rcose, y=rsine, x2 + i = r2 .
~ irány
(J =
e
Az első két egyenlet adott r, polárkoordináták mellett egyértelműen meg-
határozza az x ,y Descartes-koordinátákat. Másfelől adott x ,y értékek esetén a
harmadik egyenlet r-re két lehetséges értéket ad (egy pozitív és egy negatív ér-
téket). Mindkét esetben létezik olyan egyértelműen meghatározott e E [0,2n)
(J = 0, r e: O érték, amely kielégíti az első két egyenletet, s mindkét eset az (x ,y) Descar-
Kezdő irány tes-koordinátájú pont egy polárkoordináta-rendszerbeli reprezentációját adja. A
pont összes többi lehetséges polárkoordinátás felírását megkaphatjuk ebből a két
reprezentációból, ahogy azt az l. példában láttuk.
4. PÉLDA: Ekvivalens egyenletek

10.41. ÁB RA : A polár- és Descartes- Polárkoordinátás egyenlet Ekvivalens Descartes-koordinátás egyenlet
koordináták átszámításának szokásos rcose = 2 x= 2
módja. ? cos esin e = 4 .xy = 4
? cos 2 e - ? sin 2 e = l x 2 - y2 = l
r = l + 2rcos e y2- 3~ - 4x - l = O
r = l - cos e x4 + y4 + azy2 + W + 2.xy2 - y2 = O
Néhány görbét könnyebb polárkoordinátás felírásban kezelni. D
5. PÉLDA: A Descartes-koordináták átalakítása polárkoordinátákká

Írjuk fel az ~ + (y- 3)2 = 9 kör polárkoordinátás egyenletét (10.42. ábra)!
y
x 2 + (y - 3)2 = 9 Megoldás:
vagy
r = 6 sin O ~+l - 6y + 9 = 9 elvégezt ük a négyzetre emelést
~ + l-6y =0 a 9-esek kiesnek
2-6r
r sinB =0 x2+ l=r2
r = O vagy r-6 sin B = O
-----:~+_=-----... x r = 6 sinB mindkét lehetőséget magában foglalj a
A kúpszeletek polárkoordinátás egyenletéről a 10.8. alfejezetben fogunk többet

10.42. ÁBRA : Az 5. példáb an szereplő megtudni. D
kör.
6. PÉLDA : A polárkoordináták átalakítása Descartes-koordinátákká

Helyettesítsük a következő polárkoordinátás egyenleteket velük ekvival ens,
Descartes-koordinátákban felírt egyenletekkel és azonosítsuk a megfelelő gör-
béket !
(a) reosB =- 4 (b)? =4reosB (c) r = 2cos O~sin O
Megoldás: Tekintsük az reo s B = x, r sin B = y, ? = xl + y2 helyettesítéseket !

(a) reo s B = -4
A Descartes-koordinátákban felírt egyenlet: reo s B = -4, x = -4
A grafikon: Az x-tengely x = - 4 pontján átmenő függ őleges egyenes.
(b) ? = 4reo s B
A Deseartes-koordinátákban felírt egyenlet:
? = 4r eos B
~ +l= 4x
~ -4x+l =0
~ -4x+4+l= 4 teljes négyzetté egészítünk ki
(x- 2)2 +l = 4.
A grafikon : 2 egység sugarú kör, középpontja a (h,k) = (2, 0) pont.
4
(c) r = .
2eosB -sm B
A Deseartes-koordinátákban felírt egyenlet:
r(2eos B - sin B) ~ 4
2r cos B - r sin B = 4
2x -y = 4
y = 2x- 4.
A grafikon : m = 2 meredeks ég ű egyene s, amely a b = - 4 pontban metszi az

y-tengelyt. D
Polárkoordináta-párok Polárkoordinátás egyenletek átírása

1. Mely polárkoordináta-párok jelölik ugyanazokat a ponto- Descartes-koordinátákra
kat?
A 23-48. feladatokban a polárkoordinátákban megadott egyenle-
(a) (3,0) (b) (-3,0) (c) (2,2n /3)
teket helyettesítsük velük ekvivalens Descartes-koordinátákban
(d) (2,7n/3) (e) (-3,n) (f) (2, n /3) felírt egyenletekkel! Mi lesz a grafikonjuk?
(g) (-3 ,2n) (h) (-2,-n/3)
23. rcose = 2 24. rsine = - 1
2. Mely polárkoordináta-párok jelölik ugyanazokat a ponto- 25. rsine =0 26. rcose = 0
kat?
27. r = 4csce 28. r = -3 sec e
(a) (-2, n /3 ) (b) (2, -n/3) (c) (r, e)
29. rcose+rsine = l 30. rsin e = rcos e
(d) (r,e+n) (e) (-r, e) (f) (2, -2n/3)
(g) (-r,e +n) (h) (-2,2n/3) 31. ? =1 32. ? =4rsine
33. r = sin f 52cose 34. ?sin2e =2
3. Ábrázoljuk az alábbi (polárkoordinátákkal megadott) pon-
tokat! Azután keressük meg az egyes pontok összes polárkoordi- 35. r = ctg esc
é é 36. r = 4tgesece
nátáját! 37. r=csceeTCOSe 38. rsine = Inr+ Incos e
(a) (2,n/2) (b) (2,0)
39. r2 + 2? cos e sin e = l 40. cos 2 e = sin 2 e
(c) (-2, n /2 ) (d) (-2,0)
41. ? = -4rcose 42. ? = -6rsine
4. Ábrázoljuk az alábbi (polárkoordinátákkal megadott) pon- 43. r=8sine 44. r = 3cose
tokat! Azután keressük meg az egyes pontok összes polárkoordi-
nátáját! 45. r = 2cos e +2sin e 46. r = 2cos e - sin e
(a) (3, n /4) (b) (-3 ,n/4) 47. rsin(e+~) =2 48. rsine: -e) =5
(c) (3, -n/4 ) (d) (-3 , -n/4)
Descartes-koordinátákban felírt
Polárkoordináták átírása
egyenletek átírása
Descartes-koordinátákká
polárkoordinátákba
5. Határozzuk meg az l. feladatban szereplő pontok Descar-
tes-koordinátáit! A 49-62. feladatokban a Descartes-koordinátákban megadott
egyenleteket helyettesítsük velük ekvivalens polárkoordináta-
6. Határozzuk meg a következő, polárkoordinátákban meg-
egyenletekkel!
adott pontok Descartes-koordinátáit!
(a) (vÍZ, n /4 ) (b) (1,O) 49. x=7 50. Y = l
(c) (0,n/2) (d) (-vÍZ ,n/4) 51. x = y 52. x -y =3
(e) (-3 ,5n/6) (f) (5,arctg(4/3)) 53. x2+y2 = 4 54. x 2 -y2 =l
(g) (-1 ,7n) (h) (2V3,2n/3)
55. ~+f= l 56. xy =2
57. y2 =4x 58. x 2 +xy+y2 = l
Polárkoordinátás egyenletek és 59. x2+(y-2)2 =4 60. (x - 5? + y2 = 25
egyenlőtlenségek ábrázolása 61. (x-3)2+(y+I)2 =4 62. (x+2?+(y-5)2 = 16
7. r=2 s
8. o r ::; 2
9. r2:1 10. 1::; r::; 2 Elmélet példákkal
11. O::; e < n /6, r 2:O 12. e=2n/3,r::;-2
13. e = n /3, -I ::; r ::; 3 14. e = lln/4, r 2:-1 63. Adjuk meg az origó összes lehetséges polárkoordinátás fel-
15. e = n /2, r > O 16. e = n/2, r ::; O írását!
17. O::; e::; n, r= 1 18. O::; e ::; n, r = -1
64. Függó1eges és vízszintes egyenesek:
19. n /4::; e < 3n/4, O::; r::; 1
(a) Mutassuk meg, hogy az xy-sík függőleges egyenesei-
20. - n/4 ::; e < n /4, -1 < r::; 1
nek polárkoordinátás egyenlete mindig r = a/ cos e alakú.
21. -n/2::; e < n /2, 1 < r::; 2
(b) Mi lesz az xy-sík vízszintes egyeneseinek polárkoordi-
22. O::; e < n /2, 1 ::; Iri::; 2 nátás egyenlete?
10.6. Ábrázolás polárkoordinátákban
Ebben az alfeje zetben a polárkoordinátákban megadott egyenletek ábrázolásá-

nak néhány módszerét mutatjuk be.
Szimmetria
A 10.43. ábra mutatja, hogyan lehet megállapítani a szimmetriát polárkoordiná-
ták esetében.
y (r , 'Tr - O) Y y
vagy (- r, - O) (r, O)
(r , O) (r , O)
I
I
I
- -- ""*------'----+ x - - -.::jL-- - - --+ x - -- -,1:::-- - ---+ X
o
(-r, 8) vagy (r, 8 + 'Tr)

(a) Az x-tengelyre vonatkozó (b) Azy-tengelyre vonatkozó (c) Az origóra vonatkozó
szimmetria szimme tria szimmetria
10.43. ÁB RA: Szimmetria polárkoordinátákban.
Szimmetriateszt
1. Az x -tenge lyre vonatkozó szimmetria: Ha az (r, O) pont rajta van a gra-

fikonon, akkor az (r, - B) vagy (- r, 'Ir - O) pont is rajta van (l0.43a
ábra ).
2. Az y-tenge lyre vonatkozó szimmetria: Ha az (r, O) pont rajta van a gra-

fikonon, akkor az (r,'Ir- B) vagy (- r, - O) pont is rajta van (l0.43b
ábra).
3. Az origóra vonatkozó szimmetria: Ha az (r, B) pont rajta van a grafiko-

non, akkor az (- r, O) vagy (r, O+ 'Ir) pont is rajta van (10.43c ábra) .
Meredekség
Az r = 1 (0 ) polárgörbe meredekségét dyf dx adja meg és nem r = dl/dO .
Hogy miért? Tekintsük I grafikonját úgy, mint az
x = rcosO = I(O )cosO, y = rsinB = I(B) sin O

paraméteres egyenletrendszer grafikonját. Ha I a O differenciálható függvénye,
akkor x és y is az, és amennyiben dx/dB i=- O, dyf dx-t. kiszámíthatjuk a
dy dy/dB 3.5. alfejezet, (2) kép-

dx dx/dB let t = B-val
1e(f(0 ) · sin B)
10 (f(0) -cos é)
~ sin O + I(B)cos B a deriváltakra vonat-
kozó szorzási szabály
~~ cosB - I (O)sinO
paraméteres képlet alapján.

Az r = f( e) görbe meredeksége
o O
r- I dyl f'(e)sine+ f(e)cose
3 2 dx (r,e) f'( e) cos e - f( e) sin e '
71"
2 1
271" 3
feltéve, hogy d~/de =I- Oaz (r, e) pontban.
""3 2
71" 2 Ha az r = f( e) görbe e = eo értéket felvéve halad át a kezdőponton, akkor
(a) f( e) = Oés a meredekségi egyenlet ekkor azt adja, hogy
y
dy I = f' (eo) sin eO = tg eo
dx (0,00) f'(eo) cos eo .
Ha az r = f( e) görbe e = eo értéket felvéve halad át a kezdőponton, akkor

a görbe meredeksége tg eo lesz. Azért mondjuk, hogy "a (O, eo) értékhez tar-
tozó meredekség" és nem egyszeruen azt, hogyakezdőpontbeli meredeksége,
2 mert a polárgörbe egynél többször is áthaladhat az origón (vagy tetszőleges más
ponton), s a különféle e értékekhez különféle meredekség tartozhat. Első pél-
(b) dánkban azonban nem ez a helyzet.
y
r = l -cosO _ -<,,""__ 1. PÉLDA: Kardioid
Ábrázoljuk az r = l - cos e görbét!
Megoldás: A görbe szimmetrikus az x-tengelyre, mert
(r, e) rajta van a görbén =} r = 1- cos e

r- -+----------,
:-JE~ ~ x
2 =} r = 1- cos( -e) cos 8 = cos( -8 )
=} (r, -e) szintén rajta van a görbén.
Miközben e O-tól n-ig növekszik, cos e l-ről -l-re csökken, r = l - cos e pedig
a O minimumértékről a 2 maximumértékig nő. Miközben e tovább növekszik n-
(c)
től 2n-ig, cos e-l-ről újra l-re növekszik, r pedig 2-ről O-racsökken. 2n-től a
görbe alakja ismétlődik, mivel a koszinusz 2n szerint periodikus.
A görbe tg(O) = Omeredekséggellép ki a kezdőpontból és tg(2n) = Omere-
10.44. ÁBRA : Az r = 1 - cos kar- é
dekséggel tér vissza oda.
dioidgörbe ábrázolásának lépései (1.
Készítsünk táblázatot a e = Oés e = n értékekre, vegyük fel ezeket a pon-
példa) . A nyíl e növekedési irányát tokat, majd húzzunk meg egy olyan, ezeken a pontokon áthaladó sima görbét,
mutatja.
amelynek a kezdőpontban vízszintes az érintője, és tegyük teljessé a görbét oly
módon, hogy tükrözzük az x-tengelyre (10.44. ábra). A görbét alakja miatt kar-
dioidnak nevezzük. A kardioidgörbét a gyakorlatban is alkalmazzák, például a
textiliparban az orsók egyenletes csévézés éhez és bizonyos rádióantennák jel-
erősítésére. D
2. PÉLDA:
Ábrázoljuk az ? = 4cos e görbét!
Megoldás: Az? = 4cos e egyenlet megköveteli, hogy cos e ~ Olegyen, így
e -n/2 és n/2 közötti értékeket vehet fel. A görbe az x-tengelyre nézve szim-
metrikus, mert
(r, e) rajta van a görbén =}r2 = 4cos e

=}r2 = 4cos(- e) cosO=cos(-O)
=} (r, -e) szintén rajta van a görbén.
A görbe még a kezdőpontra is szimmetrikus, mert
(r, e) rajta van a görbén =}? = 4cos e

=} (_r)2 = 4cos( -e)
=} (-r, e) szintén rajta van a görbén.

A fenti két szimmetriából következik, hogy a görbe az y-tengelyre is szimmetri-

kus.
A görbe akkor halad át a kezdőponton. amikor B = -n/2 és B = n/2. Érin-
tője mindkét esetben függőleges, mert tg B végtelen.
Minden B = -n/2 és B = n/2 közötti B értékre az ,2 = 4cos B képlet két
értéket ad r-re:
r= ±VcosB.
Készítsünk értéktáblázatot. vegyük fel a megfelelő pontokat, s a szimmetriatu-

lajdonságok és az érintőre vonatkozó információ alapján rajzoljuk fel a görbét
(10.45. ábra). D
y
r 2=4cos8
I 8 cos 8 r = ± 2 VcosÖ I
O l ::'::2
+1T v3 ::':: 1.9
-6 ""2
...-- ---'=---- ---,-4__----=--......--. x
+7T l
-4 ::'::1.7
vi
+1T l
-3 ::':: 1.4
(a) r 2 2
+1T / \
-2 O O Az r = -2Vcos 8, Az r = 2Vcos 8,
r 2 = sin 28
_1T _1T
2 <- uII <- 1T
2 hurok
(a) 2 <- 8 <- 1T
2 hurok
(b)
10.45. ÁBRA : Az,2 = 4cosB görbe grafikonja. A nyilak B növekedésének irá-
nyába mutatnak. A táblázatban kerekített r értékek szerepelnek (2. példa).
~ Negatív számnak Egy ábrázolási módszer

... nincsen négyzetgyöke
Az r = f( B) poláregyenlet ábrázolásának egyik módja, hogy táblázatot készí-
(b) r
tünk az (r,B) értékekre, felvesszük a megfelelő pontokat, aztán B növekedésé-
r = +Vsin 28 nek irányában összekötjük őket. Ez a módszer akkor működik jól, ha elegendő
pontot veszünk fel ahhoz, hogy a görbe egyetlen hurka, mélyedése, kidudoro-
~ A gyökös dása se kerülje el figyelmünket. Van egy gyorsabb és megbízhatóbb ábrázolási
7T y +
-::-t-L..,--'t---t---'-----f-::---+ 8 kifejezés
ill. - előjellel
mód is, és ez a következő :
l. Először ábrázoljuk r = f( B)-t a Descartes-féle rB-síkon,

-I
2. aztán a Descartes-féle grafikont használjuk "értéktáblázatként" a görbe po-
"
r= -Vsin 28
lárkoordinátás ábrázolásához.
(c) y / Ez a módszer jobb annál, mintha egyszeruen csak kiszámolunk néhány érték-
párt és felvesszük a nekik megfelelő pontokat, mert bármily hevenyészett is a
r 2 = sin 28 Descartes-grafikonunk, rápillantva máris látni fogjuk, hol pozitív vagy negatív
r, hol nincs értelmezve, hol nő, illetve csökken. Íme egy példa.
3. PÉLDA: Egy lemniszkáta

Ábrázoljuk az
? = sin2B
görbétf
10.46 . ÁBRA : Ahhoz, hogy az r = f( B)
görbét az r, B Descartes-síkon (b) ábrá- Megoldás: Azzal kezdjük, hogy a Descartes-féle ,2B síkon ábrázoljuk ,2-et
zolhassuk, először az,2 = sin2B görbét (és nem r-et) mint B függvényét. Lásd a 1O.46a ábrát! Innen áttérünk az rB-
ábrázoljuk az ,2B-síkon (a), azután el- síkra, s ott ábrázoljuk r = ±vsin2B-t (10.46b ábra). Aztán rajzoljuk meg csak
tekintünk azoktól a B értékektől. ame- a polárgörbét (10.46c ábra) . A 1O.46b grafikonja kétszeresen .Jefedi" a 1O.46c
lyekre sin2B negatív. A (b) pontjai két- ábra polárgrafikonját. A görbe felső, illetve alsó felét külön is kezelhetjük. A
szeresen lefedik a (c) lemniszkáta pont- kétszeres fedés nem okoz bajt, sőt ily módon kicsit többet is megtudhatunk a
jait (3. példa). függvény viselkedéséről. D
2 Azeurópai terminológiának megfelelően a lemniszkáta egyenlete ,2 = a2 sin 28 . Ebben a pél-

dában a = ±1. (a lektor megjegyzése)
A polárkoordinátás grafikon metszéspontjainak megkeresése

Polárkoordinátákban egyetlen pontnak végtelen sok k ülönb öző koordinátapár
felel meg, és ha ezek közül csak egyetlenegy is kielégíti a görbe egyenletét,
akkor a pont rajta van a görbén. Ha két, egy-egy egyenlettel megadott görbe
közös pontjait keressük, előfordulhat, hogy a metszéspont más koordinátákkal
elégíti ki az egyik, és más koordinátákkal elégíti ki a másik egyenletet, így a két
egyenletből álló egyenletrendszer megoldásai között, ami a közös koordinátájú
pontokat szolgáltatja, nem biztos, hogy minden metszéspont szerepel. Ha lehe-
tőségünk van arra, hogy ábrázoljuk a görbéket, láthatjuk, hány metszéspontot
kell találnunk.
Ha algebrai úton, egyenletrendszerrel akarjuk az összes metszéspontot meg-
kapni, akkor figyelembe kell venni, hogy ha r = O, akkor e bármekkora lehet.
Ezen kívül a görbék minden egyenletével meg kell oldani az egyenletrendszert,
tehát r = f( e) esetén -r = f( e + n)-vel, r = f( e + 2n)-vel, -r = f(e + 2n)-
vel is. Egy-egy konkrét feladatban, pl. ha periodikus függvények szerepelnek
benne, ennek a (végtelen) sok egyenletrendszemek a száma jelentősen csök-
kenthető (49. feladat).
4. PÉLDA: Megtévesztő polárkoordináták

Mutassuk meg, hogya (2, n /2) pont rajta van az r = 2cos 2e görbén!
Megoldás: Első pillantásra úgy tűnik, hogya (2, n /2) pont nem lehet rajta
a görbén, ugyanis koordinátáit a görbe egyenletébe behelyettesítve azt kapjuk,
hogy
2 = 2cos2 (~) = Zcos zr = -2,
s ez nyilvánvalóan hamis. A számérték azonos, az előjel azonban ellentétes. Ez
arra ösztönöz, hogy keressünk az adott pontra olyan koordinátapárokat, ame-
lyekben r-nek negatív az előjele. Ilyen például a (-2, -(n/2)) számpár. Ha ezt
behelyettesítjük az r = 2cos2e egyenletbe, akkor azt kapjuk, hogy
-2 = 2cos2 ( -~) = 2( -1) = -2,
azaz az egyenlőség fennáll. A (2, n/2) pont tehát mégis rajta van a görbén. D
5. PÉLDA: Nehezen megtalálható metszéspontok

Határozzuk meg az
? = 2 cos e és r = l - cos e
görbék metszéspontjait!
Megoldás: Descartes-koordinátákban mindig meg tudjuk határozni két görbe

metszéspontjait oly módon, hogy megkeressük a görbeegyenletek közös meg-
oldásait. Polárkoordinátákban más a helyzet. Az egyenletek közös megoldásai
megadnak némely metszéspontot, másokat viszont nem. Ebben a példában az
egyenletek közös megoldásaként a négy metszéspont közül csak kettőt kapunk
meg. A többit itt és most ábrázolás révén. (Algebrai úton lásd a 49. feladatot.)
Ha cos e = ? /4-et behelyettesítjük az r = l - cos e egyenletbe, akkor azt
kapjuk, hogy
. ?
r = l - cos e= l - -
4
4r=4-?
?+4r-4=0
r = -2 ± 2 V2. másodfokú egyenlet megoldóképlete
Az r = -2 - 2V2 érték abszolút értékben túl nagy ahhoz, hogy valamelyik

görbéhez tartozhassék. Az r = - 2 + 2V2-höz tartozó e értékek:
e = arccos (l- r) r = 1 - cos 8-ból
= arccos (l- (2V2 - 2)) behelyettesítettük r = 2.Ji - 2-t

= arccos(3 - 2V2)
= ±80°. kerekítve
Ezzel azonosítottunk két metszéspontot: (r, e) = (2Vi - 2, ±800).

Ha együtt ábrázoljuk az ,2 = 4cose és az r = 1- cos egyenletet (10.47. é
ábra), amit egyszeruen megtehetünk úgy, hogy fedésbe hozzuk a 10.44. és a

10.45. ábrát, láthatjuk , hogy a görbék a (2, n) pontban és a kezdőpontban is
metszik egymást. Miért nem jelentek meg az egyenlet megoldásaiként ezeknek
a pontoknak megfelelő r értékek? A válasz az, hogya (O, O) és (2, n) pontok ezen
koordinátái nem elégítik ki egyidejűleg az adott két egyenletet. Ugyanahhoz az
r értékhez nem ugyanaz a e érték tartozik, mégha a pont maga ugyanaz is. Az
r ='1 - cos e görbe akkor éri el a (2, n) pontot, amikor e = n. Az ,2 = 4cos e
görbe pedig akkor, amikor e = O. Hasonlóan , a kardioid akkor éri el a kezdő
pontot, amikor e = O, az ,2 = 4cos e görbe azonban akkor, amikor e = n/2.
D
r =1-cos8
/
-~---=---"',I?-----='----l-_ x
10.47. Á B RA: Az r = 1 - cos és ,2 = sin2e görbék metszés-

é
pontjai (5. példa) . Az egyenletek közös megoldásaként csak az

A és a B metszéspont adódik. A másik két metszéspont ábrázo-
lással tárul fel, vagy helyes algebrai megoldással.
Polárgörbék paraméteres ábrázolása

Bonyolult polárgörbéket grafikus kalkulátor vagy számítógép segítségévellehet
felrajzolni. Ha a program közvetlenül nem képes ábrázolni polárgörbéket, akkor
az r = f( e) összefüggést az
x = rcos é = f (e )cose, y = rsin e = f (e) sin e

egyenletek segítségével először paraméteres alakra kell hozni. Azután a prog-
ram segítségével felrajzoljuk a paraméterezett görbét az xy-síkban. Szükség le-
het arra, hogy ehelyett inkább egy másik, t paramétert használjunk.
Szimmetriák és polárgörbék 7. r=sin(8 /2) 8. r = cos(8 / 2) 9. ? = cos 8

10. ? = sin 8 11. ? = -sin 8 12. ? = -cos8
Állapítsuk meg, hogy az 1-12. feladatokban megadott görbék
milyen szimmetriatulajdonságokkal rendelkeznek! Aztán ábrá- Ábrázoljuk a 13-16. feladatokban megadott lemniszkátákat! Mi-
zoljuk a görbéket! lyen szimmetriatulajdonságokkal rendelkeznek ?
1. r = 1 +cos8 2. ' r=2-2cos8 3. r= l-sin8 13. ? = 4cos28 14. ? = 4 sin28
4. r= 1 + sin8 5. r = 2+sin8 6. r= 1 +2sin8 15. ? = - sin 28 16. ? = -cos28
Polárgörbék meredeksége 37. r = 1, ,2 = 2sin28

38. ,2 = .,ficos28, ,2 = .,fisin28
Határozzuk meg a 17-20. feladatokban megadott görbék mere-
dekségét a megadott pontban! Ábrázoljuk a görbéket az adott Határozzuk meg a 39-42. feladatokban megadott görbepárok
pontbeli érintőjük környezetében! metszéspontjait!
17. Kardioid: r = -1 +cos8 ; 8 = ±tr/2 39. ,2 = sin28, ,2 = cos28
18. Kardioid: r = -1 + sin 8; 8 = O, tr 40. r = 1 + cos! ' r = 1 - sin!
19. Négylevelű lóhere: r = sin 28; 8 = ±tr/4 , ±3tr/4 41. r=l , r=2sin28 42. r=l, ,2=2sin28
20. Négylevelű lóhere: r = cos 28; (] = O, ±tr/2 , tr

Grafikai felfedezőút
Csigagörbe'k 43. Az alábbi görbék közül melyiknek ugyanaz a grafikonja,
mint az r = 1 - cos 8-nak?
Ábrázoljuk a ,21- 24. feladatokban megadott csigagörbéket! A
grafikonból kiderül, hogy miért hívjuk így ezeket a görbéket. Az (a) r=-1-cos8 (b) r=1+cos 8
alábbiakban 4 alapgörbével ismerkedhetünk meg. A csigagörbék A feleletet algebrai módszerrel ellenőrizzük!
egyenlete r = a±bcos 8 vagy r = a±bsin8. 44. Az alábbi görbék közül melyiknek ugyanaz a grafikonja,
21. Belső hurokkal rendelkező csigavonalak: mint az r = cos 28-nak?
(a) r= !+cos8 (b) r= !+sin8 (a) r=-sin(28+~ ) (b) r=-cos(!)
A feleletet algebrai módszerrel ellenőrizzük!
22. Kardioidok:
(a) r= l-cos8 45. Rózsa a rózsában: Ábrázoljuk az r = 1- 2sin38 egyen-
(b) r=-1+sin8
letet!
23. Gödrös csigavonalak: 46. Vesegörbe: Ábrázoljuk az r = 1 + 2 sin! 'görbét!
(a) r= ~ +cos8 (b) r= ~ -sin 8
47. Rózsák: Ábrázoljuk az r = cosm8 görbét m = 1/3, 2, 3
24. Ovális csigavonalak: és 7 esetén!
(a) r=2 +cos8 (b) r = - 2+ sin 8 48. Spirálgörbék: A polárkoordináták a spirál görbék felírá-
sának legalkalmasabb eszközei. Ábr ázoljuka következő spirálo-
kat!
Polárkoordinátákban felírt (a) r= 8
(b) r=-8
egyenlőtlenségek ábrázolása
(c) Logaritmikus spirál : r = eO/lD
25. Ábrázoljuk a -1::; r::; 2 és -tr/2 ::; 8::; tr/2 egyenlőtlen (d) hiperbolikus spirál: r = 8/8
ségekkel megadott tartományt! (e) Ekvilaterális hiperbola: r = ±1O/v'e'. (A két ág le-
gyen eltérő sz ín ű .)
26. Ábr ázoljuk a g r ::; 2sec8 és - tr/ 4::; 8::; tr/4egyenlőt
ü
lenségekkel megadott tartományt!

27. Ábrázoljuk a O ::; r ::; 2 - 2cos 8 egyenlőtlenséggel meg-
adott tartományt!
. Elmélet pe1dákkal
28. Ábrázoljuk a O ::; ,2 ::; cos 8 egyenlőtlenséggel megadott 49. (az 5. példa folytatása ) Az
tartományt!
,2 = 4cos8 (10.30)
r= l-cos8 (10.31)
Metszéspontok egyenletek közös megoldás ával nem kaptuk meg a görbék (0,0)
és (2, tr) metszéspontj ait.
29. Mutassuk meg, hogya (2 ,3tr/4) pont rajta van az (a) A (2, tr) pontot mégis megkapj uk, ha (1O.30)-ben
r = 2sin28 görbén! (r, 8)-t a vele ekvivalens (-r, 8 + tr)-vel helyettesítjük. Ek-
30. Mutassuk meg, hogy az (1/ 2, 3tr/ 2) pont rajta van az kor ugyanis azt kapjuk , hogy
r= -sin(8/3) görbén!
?=4cos8
Határozzuk meg a 31-38. feladatokban megadott görbepárok (_r)2 = 4cos(8 + tr) (10.32)
metszéspontj ait !
? = -4cos8.
31. r=1 +cos8, r=1 -cos8
(10.31) és (10.32) közös megoldását megkeresve látni fog-
32. r = l + sin 8, r = 1 - sin 8
juk, hogy (2, tr) szokványos megoldásként adódik. Mivel r
33. r = 2sin8, r = 2sin28 34. r= cos é , r = l-cos8 kifejezésében 8-nak csak koszinuszai szerepelnek, és a ko-
szinusz 2tr szerint periodikus, a görbék többi, (8 + 2tr)-t
35. r =.,fi, ,2 = 4sin8
tartalmazó egyenletét felesleges vizsgálni. (A (O, O) pont-
36. ,2 = .,fi sin 8, ,2 = .,fi cos 8 beli metszéspontot így sem kapjuk meg.)
(b) A kezdőpont egy másik speciális eset, amit külön SO. Tegyük fel, hogy egy görbe ennek az alfejezetnek az elején
kell vizsgálni. Nézzük meg, az origó rajta van-e görbéken. felsorolt szimmetriák közül kettővel rendelkezik . Ez a két tulaj-
A (10.30) és (10.31 ) egyenletekbe helyettesítsünk r = O-t, donság jelent-e valamit a harmadikra nézve? Válaszunkat indo-
s az egyenleteket külön-külön megoldva keressük meg a koljuk!
megfelelő 8 értékeket. Mivel (0,8) bármilyen 8 érték mel-
51. Maximum milyen széles a szirma az r = cos28 négyszirmú
lett a kezdőpontot jelenti, ez azt mutatja, hogy mind a két
rózsának, amely az x-tengelyen fekszik?
görbe áthalad a kezdőponton még akkor is, ha ezt külön-
böző 8 értékek mellett teszik. 52. Az r = 2( l + cos 8 ) kardioid legfelső pontja mennyivel van
az x-tengely fölött? .
10.7. Terület és hosszúság polárkoordinátákban

Ebben az alfejezetben arról lesz szó, hogyan kell kiszámolni polárkoordináták-
ban adott görbék hosszát, tartományok területét és forgástestek felszínét.
Szektortartomány területe
y
A 10.48. ábrán látható OTS tartományt a B = a és B = f3 félegyenesek, valamint
az r = f(B ) görbe határolja. A tartományt a TOS szög egy P felosztásához tar-
tozó n számú , egymást nem átfedő , legyező alakú körszektorral közelítjük. Egy
tipikus körszektor sugara r« = f(Bk), radiánban mért középponti szöge pedig
liBk. Területe az rk sugarú kör területének liBk/2n-szerese vagy
Az OTS tartomány területe közelítőleg
~I""""'----L-_-----_ x
A felosztás IIPII normáját az eddigiekhez hasonlóan a liBk értékek maximu-

mával definiáljuk. Folytonos f függvényesetén azt várjuk, hogy a közelítés ja-
10.48. ÁB RA : Az aTS tartomány te-
rületét úgy vezetjük le, hogy legyező vul, ha a felosztás normájára IIPII -> 0, és a tartomány területére végül is a kö-
vetkező összefüggés adódik:
szerű körszektorokkal közelítjük.
Az r = f (B), a ~ B ~ f3 (legyező alakú) görbevonalú szektortarto-

mány területe
f3
A= J~,.zdB.
a
Eza
dA = ~,.zdB = ~ (J (B»2 d B
10.49. Á BRA : Az r = f (B) görbe dA
területdifferenciálj a. területditTerenciál (10.49 . ábra) integrálja.
1. PÉLDA: Területszámítás
Számítsuk ki az r = 2(1 +cos B) kardioidgörbe által közrezárt tartomány terüle-
tét!
y
Megoldás: Felrajzoljuk akardioidot (10.50. ábra). Annak a tartománynak a
tertiletét kell meghatároznunk, amelyet az OP szakasz söpör végig, miközben 8
pontosan egyszer felveszi a Oés 27C közötti értékeket. Ezért a tertilet:
9=2n 2n
j ~?d8 = j ~ -4(1 +cos8)2d8

9=0 O
2n
= j 2(1 +2cos8+cos28)d8
10.50. ÁBRA : Az l. példában szereplő
o
2n
kardioid.
= j 1
(2+4COS8+2 +C;S28) d8
o
2n
= j(3+4COS8+COS28)d8
o
Sin28]2n
= [38+4sin8+- O =67C-0=67C. D
2-
2. PÉLDA: Területszámítás
Számítsuk ki az
r=2oos8+1
görbe kisebbik hurka által közrezárt tartomány területét!
Megoldás: Ha ábrázoljuk a görbét (10.51. ábra) láthatjuk, hogy a kisebbik
hurkon akkor söpör végig az (r, 8) pont, amikor 8 27C/3 és 47C/3 közötti értéke-
ket vesz fel. Mivel a görbe szimmetrikus az x-tengelyre nézve (az egyenlet nem
változik. ha 8-t -8-val helyettesítjük), számolhatunk a belső hurok sanrózott
y felével, s ekkor 8 = 27C/3-tól 8 = 7C-ig kell integrálnunk. A keresett terület az
r=2cos8+ ]
n n
A=2 j ~?d8= j ?d8
2n/3 2n/3
- - + - -- + ' - - - --t'-----.x
integrál kétszerese lesz. Mivel
? = (2 COS 6 + 1)2 = 4cos 2 6 + 4 COS 6 + l

= 4.
l +cos26 +4 COSvn + l
2
10.51. ÁBRA: Az 1. példában szereplő = 2+2cos26 + 4 COS 6 + l
csigagörbe.
= 3 + 2COS26 + 4 COS 6,
y
1f
A= !
21f/3
(3+2cos26 +4 COS 6)d6
= (36 + sin 26 +4sin6J1f

21f/3
-::+=-------__ x
=37C- (21C- V; V;)
+4,
10.52.. ÁBRA: A satírozott tartomány 3V3

telü1etét úgy számíthatjuk ki. hogy az =1C-T' D
T2 görbe és az origó kÖZÖUí területből
tívonjuk az .T] görbe és az origó közé A 10.52. ábrán látbatóboz: lwon16 tartományok telületét, amelyeket két po-
eső területet. ládroontinátákb felirt görbe, TI = TI (6) és T2 = T2(6) batárol (6 E [a,/J]),úgy
számíthatjuk ki, hogy az (1 /2)~dO integrálból kivonjuk az (1/ 2)r'fdOintegrált.

Ez a következő összeftiggéshez vezet:
A O::; ri (O) ::; r ::; r2(0 ), a ::; fl :s; j3 tartomány területe

/3 /3 /3
1 1 1
A = j 2~de - j 2r'fdO = j 2 (~- r'f) ae. (10.33)
a a a
3. PÉLDA: Polárkoordinátákban megadott görbék által határolt terület

kiszámítása
Számítsuk ki annak a tartománynak a területét, amely az r = 1 sugarú körön
belül, de az r = 1 - cos O kardioidon kívül fekszik!
Megoldás: Ábrázoljuk a tartományt, állapítsuk meg határait és keressük meg
ri = l - cos ()
az integrálási határokat (l0.53. ábra). rz = 1 lesz a külső görbe , ri = 1 - cos O a
belső görbe, Opedig -n/2 és n/2 közötti értékeket vehet fel. A (10.33) egyenlet
alapján a terület:
7(;/ 2
-t-- - - +-- - --::-fE-'"'--+-+---- x A = j ~(~ - r'f)de
- 7(;/2
7(;/2
'= 2 j ~(~ - r'f)dO szimmetria

O
7(;/2 ' n/2
10.53. ÁBRA : A 3. példában szereplő = j(2COSO-cos 20)dO= j (2cosO_l+C;S20)dO
tartomány és az integrálás határai.
O O
= [2 sino-!!'- sin 20 ] 7(;/2 =2-?:. D

240 4
Polárgörbe ívhossza
Az r = f( e), a ::; e ::; j3 görbe ívho sszára polárkoordinátákban felírt összefüg-
gést nyerhetünk, ha a görbét az
x=rcosO =f(O)cosO , y= rsin e = f( O) sin O, a s O s j3 (l 0.34)

alakban paraméterezzük. A 6.3. alfejezet (6.1) képletéből, a paraméteres ív-
hosszképletből ekkor az adódik, hogy
/3
L= j dX) 2 (dy)2
( de + de ae.
a
Ha ebbe a képletbe behelyettesítjük x és y (l0.34)-beli értékét (33. feladat):
/3
L=j r2+(:;rdO.
a
Polárgörbe ívbossza
Ha r = f( O)-nak van első deriváltja, és az folytonos az a ::; O ::; j3 inter-
vallumon, és ha a Per, O) pont pontosan egyszer söpri végig az r = f( O)
görbét, miközben O végigfut az a és j3 közötti értékeken, akkor a görbe
ívhossza
/3 2
dr
L=
2
r + dO dO. j ( )
(10.35)
a
10.7. Területés hosszúság polárkoordinátákban 49
4. PÉLDA: A kardioid ívhosszának kiszámítása

Határozzuk meg az r = l - cos e kardioid ívhosszát!
Megoldás: Ábrázoljuk a görbét és határozzuk meg az integrálási határokat
(10.54. ábra) . A P(r, e ) pont az óramutató járásával ellentétes irányban egyszer
fut végig a görbén, miközben e 0-róI2n-re nő, így ezek lesznek a és f3 értékei.
y
Az
r = 1 - cos 8 dr .
r= I-cose, de = sin é
értékekkel azt kapjuk, hogy

8
--+----=-------?~-'----_x dr ) 2
?+ ( de = (l-cose)2+(sine)2
=l- 2 cos e + cos 2 e + sin 2 e =2- 2 cos e
"'---v-"
1
10.54. ÁBRA : Kardioid ívhosszának: ki- és

számítása (4. példa). f3
L= J
a
1 - cos e = 2 sin2 !
21r
=
o
J 2sin ~de sin ! ~ O, os e s 2n eset én
= [_4COS~]:1r =4+4=8. D
Forgásfelület felszíne
Forgásfelület felsz ínére úgy kaphatunk polárkoordinátákban felírt összefüggést,
hogya (10.34) egyenletek segít ségével paraméterezzük az r = f( e ), a S; e S; f3
görbét, és a 6.5. alfejezetbeli, paraméterezett görbékre vonatkozó felszínképle-
teket alkalmazzuk rá.
Polárgörbe forgatásával előálló felület felszíne

Ha r = f(e)-nak: az a S; e S; f3 intervallumban van deriváltja, és az foly-
tonos, valamint ha a P(r, e) pont pontosan egyszer járja be a görbét, mi-
közben e felveszi az a és f3 közötti értékeket, akkor a görbe x-, illetve
y-tengely körüli forgatásával előálló forgásfelület felszínére a következő
képleteket kapjuk:
1. x-tengely körüli forgatás (y 2: O):
(10.36)
2. y-tengely körüli forgatás (x 2: O):
(10.37)
5. PÉLDA: Felszínszámítás
Határozzuk meg annak a forgásfelületnek a felszínét, amely az ?- = cos20 lem-
niszkáta jobb oldali hurkának y-tengely körüli forgatásával keletkezik.
Megoldás: Ábrázoljuk a hurkot, hogy megállapíthassuk az integrálási hatá-
rokat (1O.55a ábra). A P(r, O) görbe az óramutató járásával ellentétes irányban
pontosan egyszer járja be a görbét, miközben O -n/4-ről n /4-re nő, így ezek az
értékek lesznek a és f3 értékei. A (1O.37)-ben szereplő integrandus értékét több
-+- - - - - 7fíif=---- --'----- - f--+x lépésben számítjuk ki. Először is
8 = -;[ r2 = co s 28 (10.38)
(a)
y Azután ré = cos20 , így
2r : ; = -2sin20
dr .
r - =-sm20
dO
(r:;) 2 = sin2 20 .
x Végül r4 = (?-)2 = cos220 , így a (10.38) jobb oldalán a négyzetgyök:
Cb)
10.55. Á BRA: A lemniszkáta jobb ol- alakra egy szerűsödik. Mindent összevetve azt kapjuk, hogy
dali hurokja (a) y-tengely körüli meg-
forgatásával generált felület (b), amely-
nek felszínét .az 5. példában számol- (10.38) egyenlőség
tuk ki.
11:/ 4
= J (2ncos O) . IdO
- 11:/4
11:/ 4
= 2n [ sinO]
- 11:/ 4
=2n [~ + ~] = 2nVl. o
Polárgörbe által határolt Görbevonalú szektortartományok

szektortartomány területe közös részének területe
Határozzuk meg az 1--6.feladatokb an megadott tartományok te- Határozzuk meg a 7-16. feladatokban megadott görbék által ha-
rületét! tárolt tartományok közös részének területét!
1. Az r = 4 + 2 cos B ovális csigavonal belseje . 7. Az r= 2cosB és az r= 2 sinB körök
8. Az r = I és r = 2sin B körök
2. Az r = a(1 -j-cos é), a > Okardioid belseje
9. Az r = 2 kör és az r = 2(1 - cos B) kardioid
3. Az r = 2cos B négylevelű lóhere egyik levele
10. Az r = 2(1 + cos B) és az r = 2(1 - cos B) kardioidok
4. Az? = 2a2cos2B, a > Olemniszkáta belseje
11. Az r2 = 6cos2B lemniszkáta belseje és az r = J3 kör k ö-
5. Az? = 4sin2B lemniszkáta belseje rön kívül eső tartomány
12. Az r = 3acosB kör belseje és az r = a(1 +cosB) a>O
6. Az? = 2sin2B hatlevelű lóhere belseje
kardioidon kívül eső tartomány
13. Az r = - 2 cos B kör belseje és az r = l kör külseje Forgásfelületek felszíne

14. (a) Az r = 2cos B + 1 görbe külső hurkának belső része Határozzuk meg a 29-32. feladatokban megadott görbék adott
(lásd a 10.51. ábrát). tengely körüli forgatásával előálló felületek felszínét!
(b) Az r = 2cos B + 1 görbe külső hurkának belseje és 29. r = vcos2B, O:::; B :::; n/4, y-tengely
belsőhurkának külseje
30. r = Vie fJ/2, O:::; B :::; n/2, x-tengely
15. Az r = 6 kör belsejének az r = 3 esc B egyenes fölötti része 31. ?- = cos2B, x-tengely
16. Az?- = 6cos2B lemniszkáta belsejének az r = 3/(2cos B) 32. r = 2a cos B, a > O, y-tengely
egyenestől jobbra eső része
17. (a) Határozzuk meg a mellékelt ábrán látható satírozott Elmélet példákkal
tartomány területét!
y r=tgll
33. Az r = f( B), a :::; B :::; f3 görbe hossza: Feltéve, hogya
_'!! < II < '!!
2 2 szükséges deriváltak folytonosak, mutassuk meg, hogy az
\ helyettesítés az
x=f(B)cosB, y=f(B)sinB
f3
-1
L= j dX ) 2 (dy)2
( dB + dB ae
(b) Úgy tűnik, hogy az r = tgB, - n/ 2 < B < n/2 görbe a
grafikonja aszimptotikusan közelít az x = 1 és x = -1 egye-
kifejezést az
nesekhez. Igaz ez? Válaszunkat indokoljuk!
f3
L= j r
2
+ ( dB
dr )2
18. Az r = cos B + 1 kardioidon belül, de az r = cos B körön
kívül fekvő tartomány területe nem a
kifejezésbe viszi át!
21r
34. Átlagérték: Ha f folytonos, akkor az r = f( B),
~ j[(COSB + If -cos2 B]dB = n . a :::; B :::; f3 görbén r-nek a B-ra vonatkozó átlagértéke az
O
Miért nem? Mi a terület valódi értéke? Válaszunkat indokoljuk!

1 f3
rátl. = f3 - a j f(B)dB .
a
E képlet alkalmazásával keressük meg r B-ra vonatkozó átlagér-

Polárgörbék ívhossza tékét a következő görbéken (a > O)
Határozzuk meg a 19-27. feladatokban megadott görbék ív- (a) Az r = a(l - cos B) kardioid
hosszát!
(b) Az r = a kör
19. Az r = B2 spirális, O:::; B :::; VS (c) Az r = acos B, -n/2:::; B :::; n/2 kör
20. Az r = ell/Vi exponenciális spirális, O:::; B :::; n
35. r = f( B) kontra r = 2f( B): Mondhatunk-e valamit az
21. Az r = 1 + cos B kardioid r = f(B), a:::; B :::; f3 és az r = 2f(B), a:::; B :::; f3 görbék re-
latív hosszáról? Válaszunkat indokoljuk!
22. Az r = asin2(B/2) görbe, O:::; B :::; n, a> O
36. r = f(B) kontra r = 2f(B): Az r = f(B), a :::; B:::; f3
23. Az r = 6/(1 +cos B), O:::; B :::; n/2 parabolaszelet és r = 2f( B), a :::; B :::; f3 görbéket megforgatjuk az x-tengely
körül. Mondhatunk-e valamit egymáshoz viszonyítva a felületek
24. Az r= 2/(1-cosB), n/2:::; B:::; z parabolaszelet felszínéről?
3(B
25. Az r = cos /3), O:::; B :::; n/4 görbe
26. Az r= VI +sin2B, O:::; B:::; nVi görbe Görbevonalú szektortartományok

27. Az r = VI +cos2B, O:::; B :::; nVi görbe súlypontja
28. Körkerület: Ha egy új formulával van dolgunk, általában Mivel a háromszög súlypontja a súlyvonalak kétharmadánál, a
célszerű kipróbálni valami ismert objektumon, mert így meggyő csúcstól távolabb van, ezért a mellékelt ábrán látható keskeny há-
ződhetünk róla, hogy a korábbi tapasztalatainkkal egyező ered- romszög alakú tartomány x-tengelyre vonatkozó nyomatékának
ményt ad-e . A (10.35) ívhosszképlettel számítsuk ki az alábbi erőkarja hozzávetőleg (2/3)rsin B. Hasonlóan, az y-tengelyre
körök kerületét: vonatkozó nyomaték (2/3)rcos B lesz. Ez a közelítés javul, ha
(a) r= a (b) r=acosB (c) r=asinB ~B ----> O, s az AOB tartomány súlypontjának koordinátáira vonat-
kozóan a következő összefüggésre vezet:
52 10. fejezet· Kúpszeletek és polárkoordináták
y B
~J?cos lJdlJ
i
=~rco s 8
8= f3
_
x-
-
n r cos lJ .!? d lJ
J ~r2dlJ
- -"--'-----;:-:;--,----
- J r d lJ2 '
P(r ,8)
3 '" _ nrsinlJ . !?d lJ Ur2sinlJdlJ
= ~ rsin 8 y= J!r 2dlJ = Jr2dlJ '
3
e = a és e = f3 határokkal az összes integrálra.
o 37. Keressük meg az r = a( l + cos e) kardioid által határolt tar-
tomán y súlypontj át!
8= a
38. Keressük meg a O r :s :s a, O:s e :s 1t félkör alakú tartomán y
A súlypontját!
10.8. Kúpszeletek polárkoordinátákban
A polárkoordináták fontosak a csillagászatban és az asztronautikában, mert a

m űholdak, holdak, bolygók és üstökösök elliptikus, parabolikus és hiperbolikus
pályáit polárkoordinátákban egyetlen, aránylag egy szerű koordináta-egyenlettel
le lehet írni. Most ezeket az egyenleteket mutatjuk meg .
Egyenesek
Tegyük fel , hogy az origóból az L egyenesre bocsátott merőleges a Po(ro , 80) .
pontban met szi azt, ahol ro ~ O (10.56 . ábra ). Ha P(r, 8 ) az L egyenes egy másik
pontja, akkor P, POés O egy derékszögű háromszög csúc sai, s e háromsz ögb ől:
y
ro = rcos(8 - 80 ).
Egyenes polárkoordinátás egyenlete

Ha Po(ro , 80) az origóból az L egyenesre bocsátott merőleges talppontja
és ro ~ O, akkor Legyenlete:
rcos (8 - 80) = ro· (10.39)
10.56. ÁBRA: Az L egyenesre úgy 1. PÉLDA: Egyenes polárkoordinátás egyenletének átírása

kapunk polárkoordinátás egyenletet, Descartes-koordinátákba
hogy az OPPo deréksz ögű háromszög- A cos(A - B) = cosA cosB + sinA sinB azonosságot felhasználva írjuk fel a
ből leolvassuk az ro = rcos(8 - 80) 10.57. ábr án látható egyenes egyenletét Descartes-koordinátákban!
összefüggést.
Megoldás:
y
rcos(8-~) =, 2
r (cos 8 cos ~ + sin 8 sin ~) = 2

~----'---------"....-_ x 1 v'3
2:rcos8 + Trsin8 = 2
10.57. ÁB RA: Ennek az egyenesnek 1

-x+-y=2
v'3
a polárkoordinátás egyenlete az x + 2 2
+ v'3 = 4 Descartes-egyenletre vezet. x+J3y=4. D
Körök
y
Az a sugarú, po(ro, 80) középpontú kör polárkoordinátás egyenletének felírásá-
hoz tekintsük a kör egy P(r, B) pontját és az OPPo háromszögre alkalmazzuk a
koszinusz-tételt (10.58. ábra):
a2 = r5 + ? - 2rorcos(B - 80 ).
-jo=--- - - ' - " - . L - - - - - - _ x
o Ha a kör átmegy az orig ön, akkor ro = a és az egyenlet az
10.58. Á BRA : Ennek a körnek úgy kap- a 2 = a2 +? - 2arcos(B - 80)

juk meg a polárkoordinátás egyenletét ,
? = 2arcos(B - Bo)
hogy az OPPo háromszögre alkalmaz-
zuk a koszinusz-tételt. r = 2acos(cosB - Bo)
alakra egyszerűsödik. Ha a k ör középpontja az x-tengelyen van, akkor 80 = Oés

az előbbinél is egy szerűbb
r= 2acosB
képletet kapjuk (10.59a ábra).

Ha a kör középpontja az y-tengely pozitív felén van, akkor B = n/2, cos ( B -
- n /2) = sinB, és az r = 2a cos(B - 80) egyenlet
. r= 2a sin B
alakú lesz (1O.59b ábra).
y y
r = 2a cos (J
---::-t - - - - -+---+x
--~~=------+ x
(a) (b)
10.59. ÁBRA: Az a sugarú, orig ón átmenő kör polárkoordinátás

egyenlete , ha középpontja (a) az x-tengely pozitív felén, (b) az
y-tengely pozitív felén van.
Azoknak a köröknek az egyenletét, amelyek középpontja a koordinátaten-

gelyek negatív felén fekszik, úgy kapjuk meg, hogy a fenti egyenletekben r-et
-r-rel helyettesítjük (10.60 ábra).
y y
---~k~---+ x
r = - 2acos (J
-+--_---+--~ x
(a) (b)
10.60. ÁBRA : Az a sugarú, origón átmenő kör polárkoordinátás

egyenlete, ha középpontja (a) az x-tengely negatív felén, (b) az
y-tengely negatív felén van.
2. PÉLDA: Origón átmenő körök

középpont polárkoordinátás
sugár (polárkoordinátákban) egyenlet
3 (3,0) r=6eos8
2 (2, 71:/2) r=4sin8
l/2 (- 1/2,0) r= -eos8
l (- 1,71:/ 2) r= -2sin8 D
Ellipszis, parabola, hiperbola

Vezéregyenes Az ellipszis, a parabola és a hiperbola egyenletét polárkoordinátákban úgy fog-
juk felími, hogy az egyik fókuszpont a kezdőpontban, e fókuszpontnak megfe-
"k- - - - ,j D lelő vezéregyenes pedig az origótól jobbra elhelyezkedő x = k egyenes legyen
(10.61. ábra). Így
PF=r
-_........,--'-I.--+--~f-+x
k
és
PD = k-FB = k - reos8 .
x =k A kúpszelet PF = e - PD fókusz-vezéregyenes egyenlete ezért az
r = e(k- reos8)
10.61. ÁBRA: Ha úgy vesszük fel
a koordináta-rendszert, hogy a kúp- alakot ölti, amiből r-et kifejezhetjük:
szelet egyik fókusza az origóra es-
sen, vezéregyenese pedig merőleges le- Az e excentricitású kúpszelet polárkoordinátás egyenlete
gyen a polártengelyre és a kezdőpont ke
tól jobbra helyezkedj en el, akkor a r----- (10.40)
- l +eeos8 '
kúpszelet polárkoordinátás egyenletét
ahol x = k > Oa függőleges vezéregyenes.
megkaphatjuk a fókusz-vezéregyenes
egyenletb ől.
Ez az egyenlet ellipszisegyenlet, ha O< e < l, parabola, ha e = l és hiperbola,
ha e > l. Azaz az ellipszis , a parabola és a hiperbola egyenletét egységesen
felírhatjuk az exeentrieitással és a vezéregyenes helyzetével kifejezve.
3. PÉLDA: Néhány kúpszelet polárkoordinátás egyenlete

l k
e= -' ellipszis r = - --
2' 2+eos8
k
parabola r= -,---~
l +eos 8
2k
e=2; hiperbola r = - - ---:-
l +2eos8
(10.40) a vezéregyenes helyzetétől függöen különféle változatokban fordul-

hat elő. Ha x = -k a vezéregyenes, azaz a fókusz az origóban van, de a vezér-
egyenes tőle balra, akkor
ke
r=---...,-
l-eeos8
lesz a megfelelő egyenlet. A nevezőben a + jel helyett ilyenkor - szerepel. Ha a
direktrix az y = k vagy y = -k egyenesek valamelyike, akkor az egyenletekben .
koszinusz helyett szinusz szerepel , amint az a 10.62. ábrán látható.
4. PÉLDA: Hiperbola polárkoordinátás egyenlete

Írjuk fel a 3/2 exeentricitású, x = 2 vezéregyenesű hiperbola egyenletét!
Megoldás: (l0.40)-t alkalmazzuk a k = 2 és e = 3/2 esetre:
2(3 /2) 6
r= vagy r= . o.
1 + (3/2)eos8 . 2 + 3cos 8
10.8. Kúpszeletekpolárkoordinátákban 55
r= ke r= ke
1 + ecos8 l-ecos8
- - -.......t-+-~ x
Vezéregyenes x =k Vezéregyenes x = -k
(a) (b)
r= ke r = ke
1+esin8 l-esin8
y y
Vezéregyenes y = k \ rjku; az origó
(c)
~''Y ~-k (d)
10.62. Á B RA : e > Oexcentricitású kúpszelet egyenlete a vezér-

egyenes különböző elhelyezkedése esetén. Az ábrán parabolát
láthatunk, tehát e = 1.
Vezéregyenes 5. PÉLDA: A vezéregyenes meghatározása

x=k
Mi a vezéregyenese az r = 10+ ~~ cos B parabolának?
-f---_--_-t---+-~ x
Megoldás: A számlálót is, a nevezőt is elosztjuk lO-zel, így hozzuk az egyen-

letet olyan alakra, amiből az excentricitást könnyu leolvasni:
5/2
r = -:---'---=
1 +cosB
10.63. Á B RA : Az a félnagytengelyű el-

Ez valójában az r = 1 +::08
8 egyenlet, amelyre most k = 5/2 és e = l. A vezér-
egyenes egyenlete : x = 5/2. D
lipszisre a fókusz-vezéregyenes távol-
ság k = (a/e) - ea, így ke = a(l- e2 ) . A 10.63. ábra ellipszisdiagramjárólláthatjuk, hogy k, az e excentricitás és az
a félnagytengely között a
a
k= - -ea
e
összefüggés áll fenn. Ebből ke = a(l- e2 ) . (l0.40)-ben ke-t a(l- e2)-tel helyet-
tesítve megkapjuk az ellipszis polárkoordinátás egyenletét.
Az e excentricitású, a félnagytengelyű ellipszis polárkoordinátás

egyenlete
(10.41)
Megjegyezzük, hogy ha e = O, akkor (10.41) az r = a alakot ölti, ami kör-

Aféliurn Perihélium
egyenlet.
(a Naptól. (a Naptól A (10.41) egyenlet a bolygópálya-szárnítás kiindulópontja.
'\E_re J 29,58 CSE-re)
Pl~ / 6. PÉLDA: A Plútó pályája

Írjuk fel a 39,44 CSE (csillagászati egység) félnagytengelyű. 0,25 excentricitású
~
ellipszis polárkoordinátás egyenletét! Hozzávetőleg ilyen pályán kering a Plútó
a = 39.44 a Nap körül.
Megoldás: Alkalmazzuk a (10.41) egyenletet az a = 39,44 és e = 0,25 érté-

kekkel:
10.64. Á BRA : A Plútó pályája (6. 39,44(1- (0,25)2) 147,9
példa). r- - -,-------0-
- 1+0,25cosB - 4+cosB'
56 10. fejezet Kúpszeletekés polárkoordináták
Napközeli (perihélium) pontjában, amelyre e = O, a Plútó

147,9
r= 4+ l = 29,58 CSE
távolságra van a Naptól. Naptávoli (afélium) pontjában, amelyre e= n,

147,9
r= - - =49 3 CSE
4 -l '
távolságra van a Naptól (l0.64. ábra). D
y y
15. 16.
Sue á
ugar= 2I
Írjuk fel az 1-4. feladatok egyeneseinek egyenletét polár- és
Descartes-koord in átákban !
l. y _ f--- __.- -f-=--- - x
-f"'---'- - -->,o - - - x Ábrázoljuk a 17-20. feladatokban megadott köröket, állapítsuk

o ---~"!_---L-~x
meg középpontjuk polárkoordinát áit és a k örsugár nagyságát!
y 17. r =4cos8 18. r =6 sin8
4. y
19. r = -2 cos8 20. r = - 8 sin 8
}--....I-_ x -!<---r- - --"lC--_ X Írjuk fel a 21-28. feladatokban megadott körök egyenletét po-
o lárkoordinátákban! Ábrázoljuk a köröket a koordinátasíkon és a
grafikon mellé írjuk oda mind a polár-, mind a Descartes-koordi-
nátás egyenletüket!
21. (x- 6f + l = 36 22. (x+ 2)2+l ~ 4
23. xl + (y - 5f = 25 24. xl + (y + 7f = 49
Ábrázoljuk az 5-8. feladatok görbéit és adjuk meg egyenletüket 25. xl + 2x + l = O 26. xl -16x + l = O
Descartes-koordinátákb an! 27. xl+l+ y= o 28. xl +l- ~y = O
. 5. r cos (8 - ~ ) =,;2 6. rcos (8 + J;) = I
7. rcos (8 - ~ )= 3 8. r cos(8 + j ) =2 Kúpszeletek meghatározása
Írjuk fel polárkoordinátákban a 9-1 2. feladatokban megadott excentricitásuk és vezéregyenesük
egyeneseket!
alapján
9. ,.J2x + ,;2y = 6 10. vÍ3x-y = l
11. y=-5 12. x=-4 A 29-36. feladatokban olyan kúpszeletek excentricitását adtuk
meg, amelyek egyik fókusza az origóban van és megadtuk e fó-
kusznak megfelelő vez éregyenest is. Írjuk fel e kúpszeletek po-
lárkoordinátás egyenletét! ~..
Körök 29. e= l , x=2 30. e = l , y= 2
31. e = 5, y = - 6 32. e = 2, x = 4
Írjuk fel a 13-16. feladatokban látható körök egyenletét polárko-
33. e = 1/ 2, x= l 34. e = 1/4, x =-2
ordinátákban !
y 35. e = I/5,y= - 1O 36. e= I/ 3,y = 6
13. y 14.
Parabola és ellipszis
---,- f - - _ - -+--_x Ábrázoljuk a 37-44. feladatokban megadott parabolákat és ellip-
sziseket. Vegyük fel az origóban elhelyezett fókusznak megfe-
lelő vezéregyenest is! Írjuk fel a tengelypontok és az ellipszisek
középpontjának koordinátáit is!
l 6 59. (a) Írjuk fel Descartes-koordinátákban az r = 4sine és

37. r = -:------= 38. r = - - -
l -l-cos B 2+cose e
r =.y'3 sec görbéket!
25 4
39. r = -:-::----,=__~ 40. r= -:----::----,- (b) Vázoljuk a görbéket mind polár-, mind Descartes-
IQ-5cose 2-2cose
400 12 koordináta-rendszerben és írjuk fel metszéspontjaik koor-
41. r= ..,--,,-=-------=-
16+8sine
42. r=-----,-----,-
3+3sine
dinátáit is!
8 4
43. r=-----,- 44. r = - - - 60. Ismételjük meg az előző feladatot az r = 8 cos e és r =
2-2sine 2 - sin e e
= 2 sec görbékkel!
61. Írjuk fel a (O,O) fókuszú, rcos e = 4 vezéregyenesű para-
Egyenlőtlenségek ábrázolása bola polárkoordinátás egyenletét!
Ábrázoljuk a 45-46. feladatokban egyenlőtlenségekkel értelme- 62. Írjuk fel a (O,O)fókuszú, rcos(e - n/2) = 2 vezéregyenesű
zett tartományokat! parabola polárkoordinátás egyenletét!
45. O::; r ::; 2 cos e 46. - 3 cos e ::; r ::; O 63. (a) Az asztrofizikusok excentricitásképlete: Az asztrofi-
zikusok excentricitásképlete egy elliptikus pályára:
Grafikai felfedezőút r
e- max
- rmin
- r max + rmin '
Ábrázoljuk a 45-46. feladatokban megadott egyeneseket és kúp- ahol r az űrhajónak a közelebbi fókusztól mért távolsága.
szeleteket! Miért használható ez az összefüggés?
47.. r = 3sec(e - n /3) 48. r=4sec(e+n/6)
(b) Ellipszisgörbe megrajzolása fonal segítségével: Fo-
49. r= 4sine 50. r =-2cose nal két végére kössünk csomót és a csomókat gombostű se-
51. r= 8/(4+cose) 52. r = 8/ (4 + sin e) gítségével rögzítsük egy deszkalaphoz. A fonal legyen IQ
53. r= l/(l-sine) 54. r= 1/(1+cose) cm hosszú. Milyen távolságra kellleszúmi a gombostűket,
55. r=I/(1+2sine) 56. r= 1/(1+2cose) hogya IQ.5. ábra módszerével (IQ. l. alfejezet) megrajzolt
ellipszis excentricitása 0,2 legyen? Ez az ellipszis hasonló a
Merkúr pályájához.
Elmélet példákkal 64. A Halley-üstökös: (Lásd a 10.2. alfejezet l. példáját!)
57. Perihélium és afélium: Egy bolygó a Nap körül olyan el- (a) Írjuk fel a Halley üstökös pályájának egyenletét egy
lipszispályán mozog, amelynek félnagytengelye a. (Lásd a mel- olyan koordináta-rendszerben, amelynek kezdőpontja a
lékelt ábr át.) Nap, a másik fókusz pedig az x-tengely negatív felén fek-
szik. A koordináta-rendszer egysége legyen a csillagászati
(a) Mutassuk meg, hogy aféliumban r = a( l + e), perihé-
egység.
liumban pedig r = (l - e)!
(b) Csillagaszati .egys égben mérve milyen közel kerülhet
(b) Az 58. feladat táblázatának adatait felhasználva szá-
az üstökös a Naphoz? Kilométerben mérve?
mítsuk ki, mennyi a Naprendszer bolygóinak aféliurn-, il-
letve perihélium-távolsága. (c) Csillagászati egységben mérve milyen távol kerülhet
az üstökös a Naptól? Kilométerben mérve?
Afélium Perihélium
(a Naptól leg-
távolabbi pont)
B01yg6 I
(a Naphoz leg-
közelebbi pont) A 65-68. feladatokban az adott görbe polárkoordinátás egyenle-
tét kell felírni. Ábrázoljuk is a görbét!
\ a
65. J?- + l - 2ay =
66. l = 4ax+4a 2
O
67. xcosa+ysina = p (a,p állandók)

68. (J?- + if + 2ax(x2 + l) - a21 = O
58. Bolygópályák: A 6. példában polárkoordinátákban felír-
tuk a Plútó pályájának egyenletét. Az alábbi táblázat adatait fel-
használva írjuk fel a többi bolygó pályaegyenletét is polárkoor- Számítógépes vizsgálatok
dinátákban !
Félnagytengely 69. Maple-ben vagy Mathematicában ábrázolj uk az
Bolygó (csillagászati egység) Excentricitás ke
Merkúr 0,3871 0,2056 r=----
l+ecose
Vénusz 0,7233 0,0068
Föld 1,000 0,0167 görbét különféle k,e értékekre - n ::; e::; n mellett. Válaszoljunk
Mars 1,524 0,0934 a következő kérdésekre:
Jupiter 5,203 0,0484 (a) Legyen k = -2. Mi történik az e = 3/4, l és 514 ese-
Szaturnusz 9,539 0,0543 tekben? Ismételjük meg az ábrázolást k = 2-re!
Uránusz 19,18 0,0460
Neptunusz 30,06 0,0082 (b) Legyen k = -l. Mi történik az e = 7/6,5/4,4/3,3/2,
2, 3, 5, IQ és 20 esetekben? Ismételjük meg az ábrázolást
Plútó 39,44 0,2481
e = 1/2, 1/3, 1/4, 1/10 és 1/20 esetekben!
(c) Most legyen e > O rögzített érték és vizsgáljuk a ellipszist különféle a > O és O < e < 1 értékekre -'IC ::; e ::; 'IC
k = -1 , -2, -3, - 4 és -5 eseteket! Mikor lesz a görbe mellett .
ellipszis, hiperbola, parabola?
(a) Legyen e = 9/10. Milyen a görbe , amikor a = '1, 312,
70. Maple-ben vagy Mathematicában ábrázolj uk az 2,3,5 és 10? Nézzük meg ugyanezt e = 1/4 esetén!
a(l- e2 ) (b) Legyen a = 2. Milyen a görb e, amikor e = 9/10, 8/1 O,

r=-,---'---",::- 7/10 , .. . , 1110, 1120, 1I50?
I + ecos e
Áttekintő kérdések
1. Mi a parabola? Mi az egyenlete Descartes-koordinátákban 9. Melyek a kúpszeletek tipikus paraméterezései?
azoknak a paraboláknak, amelyeknek a tengelypontja a kezdő
10. Mi a ciklois? Mi a ciklois szokásos paraméteres egyenlet-
pontban van, fókuszuk pedig valamelyik koordinátatengelyen
rendszere? Milyen tulajdonságai vannak a cikloisnak? •
fekszik? Hogyan határozhatjuk meg az egyenlet alapján az ilyen
parabolák fókuszát és vezéregyenesét? 11. Mik a polárkoordináták? Milyen egyenletek kapcsolják
össze a polár- és a Descartes-koordinátákat? Miért kell áttérni
2. Mi az ellipszis? Mi az egyenlete Descartes-koordinátákban
egyik koordináta-rendszerről a másikra ?
az olyan ellip sziseknek. amelyeknek a középpontja a kezdőpont
ban van, fókuszaik pedig valamel yik koordinátatengelyen? Ho- 12. Az ábrázolás tekintetében milyen következményei vannak
gyan határozhatjuk meg az egyenlet alapj án az ilyen ellipszisek annak , hogya polárkoordináták nem egyértelműen vannak meg-
fóku szait, tengelypontjait és vezéregyeneseit? határo zva? Mondjunk egy példát!
3. Mi a hiperbola? Mi az egyenlete Descartes-koordinátákban 13. Hogyan ábrázolhatunk polárkoordinátás egyenleteket? A
az olyan hiperboláknak, amelyeknek a középpontja a kezdőpont kifejtés érint se a szimmetriát, a görbe alakját, origóbeli visel-
ban van, fókuszaik pedig valamelyik koordinátatengelyen? Ho- kedését, valamint a Descarte s-koordinátákban felrajzolt görbék
gyan határozhatjuk meg az egyenlet alapján az ilyen hiperbolák alkalmazását is! Hozzunk példákat!
fóku szait , tengelypontjait és vezéregyeneseit?
14. Hogyan határozzuk meg a polárkoordináta-sík O::; ra (e) ::;
4. Mi egy kúpszelet excentricitása? Hogyan osztályozzuk a ::; r ::; rz(e), a ::; e ::; f3 tartományának területét? Muta ssunk
kúpszeleteket excentricitásuk alapján ? Hogyan viszonyul egy- konkrét példákat!
máshoz az ellip szis alakja és excentricitása?
15. Milyen feltételek mellett tudjuk kiszámítani a
5. Értelmezzük a PF = e - PD egyenletet! polárkoordináta-sík r = f ( e), a ::; e ::; f3 görbéjének ívhos szát?
6. Mit nevezünk másodrendű görbének az xy-síkon ? Muta s- Mutassuk be egy példán a szokásos számítási módot!
sunk példát elfajult és nem elfajult másodrendű görbékre!
16. Milyen feltételek mellett tudjuk kiszámítani az r = f( e),
7. Hogyan adhatunk meg egy olyan új Descartes-féle a ::; e ::; f3 görbe x-tengely körüli megforgatásával előállított fe-
koordináta-rendszert, amelyben a másodrendű görbe egyenlete lület felszínét? S ha az y-tengely a forgástengely? Mutassunk pél-
már nem tartalmaz xy-os tagokat? Mutassunk példát is erre! dát a tipikus számítási eljárásokra!
8. Hogyan tudjuk megmondani, hogy egy x-ben, y-ban kvad- 17. Mi az egyenes és a kúpszeletek polárkoordin átás egyenlete?
ratiku s görbének milyen lesz a grafikonja? Mondjunk példákat! Mondjunk konkrét példákat!
10. fejezet Gyakorló feladatok

Kúpszeletek ábrázolása Kúpszeletek eltolása
Ábr ázoljuk az 1-4. gyakorlatok paraboláit! A rajzon a vezér- A 9-14. gyakorlatokban adva van a kúpszelet egyenlete és
egyenest és a fókuszt is tüntessük fel! az eltolás mértéke. Írjuk fel az eltolással keletkező kúpszelet
egyenletét, adjuk meg fókuszait, tengelypontjait, középpontját és
l. x2 = -4y 2. x2 = 2y aszimptotáit, amennyiben vannak. Ha a görbe parabola, akkor az
3. i = 3x 4. i = -(8/ 3)x új vezéregyenest is adjuk meg!
9. x2 = - 12y, jobbra 2, fel 3
Határozzuk meg az 5-8. gyakorlatokban megadott ellipszisek és
parabolák excentricitását! Ábrázoljuk a kúpszeleteket! Tüntes- 10. i = 1Ox, balra 112, le I
sük fel a fókuszokat, a tengelypontokat és (ha van) az aszimpto-
tákat is! 11. 9" + i25
x2
= l, balra 3, le 5
2
5. 16x2+7i=112 6. x +2i = 4
x2 i
7. 3x2 -i =3 8. 5i -4x2 = 20 12. 169 + 144 = l,jobbra5, fel 12
13.
i8" -"2
x2
= l,jobbra 2, fel2V2
y?- r
14. 36 - 64 = 1, balra 10, le 3
Grafikonok a polárkoordináta-síkban
Ábrázoljuk a 37-38. gyakorlatokban polárkoordinátás egyenlőt
lenségekkel megadott tartományokat!
Kúpszeletek felismerése
37. O:S r:S 6cos e 38. -4sin e r:S O :s
Azonosítsuk fajtájuk szerint a 15-22 . gyakorlatokban megadott A 39-46. gyakorlatok görbéit párosítsuk az (a)-(1) egyenletek-
kúpszeleteket, keressük meg fókusz-, tengely- és középpontju- kel! Figyelem: Több egyenlet van, mint ahány grafikon!
kat, valamint aszimptotáikat (amennyiben vannak). Ha a görbe
(a) r=cos2e (b) r=rcose=l
parabola, akkor a vezéregyenest is adjuk meg.
(c) r = 1-2~os8 (d) r = sin2e
15. Y?--4x -4y2=0 16. 4x2-1'+4y=8
17.1'-2y+16x=-49 18. Y?--2x+8y=-17
(e) r = e (f) ? = cos2e
(g) r = 1+ cos e (h) r = 1 - sin e
19.9Y?-+161'+ 54x- 64y=-1
(i) r = 1-;oso (j) ? = sin2e
.20. 25Y?- +91' -100x+54y = 44 (k) r = - sin e (I) r = 2cos e+ 1
21. Y?-+1'-2x -2y = O 39. Négylevelű lóhere 40. Spirális
y y
22. Y?-+1'+4x +2y= 1
A diszkrimináns használata --!-+--'+''--+--f--+ X
Milyen kúpszeletet vagy elfajult kúpszeletet reprezentálnak

a 23-28. gyakorlatok egyenletei? Válaszunkat minden esetben
indokoljuk is! 41. Csigavonal 42. Lernniszkáta
-$x
y
23. Y?-+XY+1'+x +y+l =0
24. Y?-+4xy+41'+x+y+ 1 =0
25. Y?-+3xy+21'+x+y+ l = O ~If--+---+_ x
26. Y?-+2xy-2r+x+y+ 1 = O
27. Y?--2xy+ y2=0
28. Y?--3xy+4r=0 43. Kör 44. Kardioid
y y
- --::o-f-;;;:-_x
Kúpszeletek elforgatása
Állapítsuk meg, milyen kúpszeletek vannak megadva a 29-32.
gyakorlatokban. Azután forgassuk el a koordinátatengelyeket oly
módon, hogyakúpszelet új koordináta-rendszerben felírt egyen- 45. Parabola 46. Lernniszkáta
y y
letében már ne szerepeljen vegyes tag. (Az új egyenlet alakja
függ az alkalmazott elforgatás irányától és mértékétől.)
29. 2Y?-+..t;.+21' -15 =O - ---I+--_x
30. 3Y?-+2xy+31' = 19
31. Y?-+2vÍ3XY-1'+4=0
32. y?- -3xy+1' = 5
Egymást metsző grafikonok a

Síkbeli paraméteres polársíkon
egyenletrendszerek Határozzuk meg a 47-54. gyakorlatokban polárkoordinátás
A 33-36. gyakorlatokban az xy-síkban mozgó részecske mozgá- egyenlettel megadott görbék metszéspontjait!
sát leíró paraméteres egyenletrendszert adtunk meg a paraméter- 47. r=sine,r=l+sine
tartományokkal együtt. Állapítsuk meg, mi a részecske pályája! 48. r=cose,r=l-cose
Írjuk fel a mozgásegyenletet Descartes-koordinátákban, jelöljük
ki a mozgás irányát és azt a tartományt a görbén, amelyet a ré- 49. r=l+cose,r=l-cose
szecske bejár. 50. r = l + sin e, r = 1 - sin e
33.. .x = (1/2)tgt, Y= 1/(2cost); -n/2:S t:S n/2 51. r=l+sine,r=-l+sine
34. x = -2cost, y = 2sint; O :s t :s n 52. r = 1 + cos e, r = - 1 + cos e
35. x = -cost, y = cos O:S t :s n
2t;
53. r = sec e, r = 2sine
36. x = 4cost, y = 9sint; O :s t :s n 54. r=-2csce,r=-4cose
Polárkoordinátákról 79. A tartomány r = 1 + cos28 "nyolcasgö rbén" belül és az

r = I körön kívül helyezked ik el.
Descartes-koordinátákra
80. Az r = 2( 1 + sin B) kardi oidon kívü l eső tartomány és az
Ábrázolj uk az 55--60. gyakorlatokban megadott egyeneseke t, r = 2 sin 8 kör belsejének metszete.
azaz írjuk fel egyenletüket Descartes-koordin átákban! Határozzuk meg a 81-84. gyakorl atokb an polárkoordinátákban
55. rc os (8 + ~ ) = 2vÍ3 megadott görbék ívhos szát !
81. r = - I + cos B
56. rcos (8 - 3;) = 4 82. r = 2sin B + 2 cos B, O :s 8 :s n /2
57. r =2sec 8 58. r= -V2sec 8 83. r= 8 sin 3 (B/3),0 :S8 :sn/4
59. r= - (3/ 2) csc 8 60. r = (3vÍ3)esc 8 84. r = J I + cos2B , -n/ 2 :s B :s n / 2
Írjuk fel a 61--64. gyakorlatokban megadott körök egyenletét Határozzuk meg a 85. és a 86. gyakorlatban megadott görbék
Descarte s-koordinátákban! Rajzoljuk fel a köröket a koordináta- adott tengely körüli megforgatásával generált forgásfelületek fel-
síkon és írjuk mellé Descartes-, illetve polárkoordinátás egyen- színét !
letüket is! 85. r = J cos28 , 0 :S B :s n /4, x-tengely
61. r = - 4sin 8 62. r = 3 VÍ3 sin 8 86. r 2 = sin 2B, y-tengely
63. r = 2V2co s8 64. r = -6 cos8
További példák és feladatok

Descartes-koordinátákról 87. Határozzuk meg annak a forgástestnek a térfogatát, amely a
9.? + 4r = 36 ellip szis (a) x-tengely, (b) y-tengely körüli meg-
polárkoordinátákra forga tásával áll el ő!
Írju k fel a 65--68. gyakorl atokban megadott körök polárkoordi- 88. Az x-tengely, az x = 4 egyenes és a 9.? - 41 = 36 hiperb ola
n át ás egye nletét! Ábrázo ljuk a köröket a koordin átasíkon és a által határolt ,,három szögtartományt" megforgatjuk az x-tengely
grafikonra írjuk rá a Descartes-, illetve polárkoord inátás egyen- körül. Határo zzuk meg a kel etkező forgástest térfogatát !
letet is! 89. Tartályt készítünk oly módon, hogy egy bádoglemezcsíkot
65• .? + r + 5y = O 66. .?+ r-2y = O ellipszis alakban meghajtunk, s az aljára egy síklemezt forras z-
tunk. A tartályba néhány centiméternyi maga san vizet töltünk,
67. x2+r-3x = 0 68• .? + y2+ 4x = O
majd az ellipszis egyik fóku szpontjában a vízbe ejtünk egy go-
lyót. A vizen hull ámok terjednek szét, v isszaverődnek a tartál y
faláról, s néhány másodperc elteltével a másik fóku szban víz-
Kúpszeletek polárkoordinátákban cseppek szöknek a maga sba. Miért ?
90. Az észak-kaliforniai partoknál két egym ástól néhány száz
Ábráz oljuk a 69-72. gyakorlatokban polárkoordin átákkal felírt kilom éternyire elhelyezkedő A és B j elzőtornyok folyamatosan
kúpszeleteket! Adjuk meg a csúcspontok polárkoordinátáit, el- rádiójeleket bocsátanak ki a teng er irányába . Egy partmenti vi-
lipszis esetében pedig a centrumét is! zeken halad ó hajó az A torony jelzéseit 1400 mikroszekundum-
2 8 mai el őbb fogja, mint a B toronyét. Mit mondhatunk a hajó
69. r = -,-----::- 70. r = -,-----::-
I +cos8 2 + cos8 j elzőtornyokhoz viszonyított helyzetéről , ha a jelek 3000 mé-
6 12 ter/m ikroszekundum sebess éggel terjednek? (LORAN a neve
71. r = -,-----::- 72. r = ::-----:----::-
l - cos8 3+sin 8 egy alacso ny frekvenciájú rádióhullámokkal működő földi na-
vigációs rend szernek , ami azon alapul, hogy az ismert jeladók-
A 73-76. gyakorlatokban szerepl ő kúpszeletek egyik fóku sza a
tól érkező jelek időkülönbségéből állapítja meg a vevő helyét. A
polárkoordin átasík kezdőpontja. Megadtuk a kúpszeletek excent- helymegállapításhoz három kül önb öz ő helyről érkező jelre van
ricit ás át és az említett fóku szhoz tartozó vezéregyenest. Írjuk fel
szükség. A jelenleg használt frekvencia 90- 110 kHz. A LORAN
a kúpszelet polárkoordinátás egyenl etét !
betűs zó a Long Range Navigation szavakból származik.)
73. e = 2, rcos8 = 2 74. e = I, rcos8 = - 4
91. Sík terepen állva ugyanabban a pillanatban halljuk meg egy
75. e = 1/ 2, rsin 8 = 2 76. e = 1/ 3, r sin8 = - 6 lövés csattanását és a becsapódó lövedék hangját. Mit mondha-
tunk a puskához és a céltárg yho z viszonyított helyzetünkről ?
92. Archimédeszi sp irál: Az r = aB görbét; ahol a nem nulla
Terület.fvhossz és felszín állandó, archimédeszi spirálnak nevezzük. Van-e valami sajátos
összefüggés az egyes menetek távolságát illetően?
polárkoordinátákban
93. (a) Mutass uk meg, hogy az x = rco s B, y = rsin B össze-
A 77-80. gyakorlatokban határozzuk meg a polárkoordináta-sík függések az
k
megadott tartományainak területét! r = - - --
1 + ecos B
77. Az r = sin38 háromlevelű lóhere egyik levele által határolt polárkoordinátás egyenletet az
tartomány.
(l-e 2).? + 1 +2kex -~ = O
78. Az r = 2 - cos 8 görbe által határolt tartomány.
Descartes-egyenletbe transzform álják !
(b) A 10.3. alfejezetbeli kritérium felhasználásával mutas- Északi-sark fölött van a pálya legalacsonyabb pontja, 4S0 km-
suk meg, hogy az (a)-beli görbe re a földfelszín felett.
e=O=> kör (a) Határozzuk meg az excentricitást, ha a műhold pályája

O< e < 1 => ellipszis olyan ellipszis, amelynek egyik gyújtópontja a Föld közép-
pontja. (A Föld átmérőjét vegyük 12 SOO km-nek.)
e = 1 => parabola
e > 1 => hiperbola. (b) A Föld észak-déli tengelyét tekintsük az x-tengelynek,
a Föld középpontját pedig a koordináta-rendszer kezdő
94. Műhold pályája: Egy műholdnak olyan a pályája, hogy pontjának. Írjuk fel a műhold pályaegyenletét polárkoordi-
áthalad a Föld északi és déli pólusa fölött. A Déli-sark fölött van nátákkal!
a pályájának legmagasabb pontja, 1600 km magasságban. Az
Az anyag alaposabb elsajátítását segítő további feladatok

Kúpszelet egyenletek kúpszelethez az (X] ,y]) pontban vont érintő egyenlete
1. Írjuk fel a (4, 0) fókuszú és X = 3 vezéregyenes ű parabola Axx] +B (X]y;xy] ) +Cyy] + D (x~X] ) +
egyenletét! Ábrázoljuk a parabolát, csúcspontját, fókuszát és ve-
zére gyenesét! +E (y~y]) +F = O
2. Határozzuk meg az
alakban írható fel!
.? -6x-12y+9 = O
egyenletű parabola csúcspontját, fókuszát és vez éregyenesét!

Egyenletek és egyenlőtlenségek
3. Írjuk fel annak a görb ének az egy enletét, amelynek P(x,y )
pontja kétszer akkora távol ságra van az x2 = 4y parabola vezér- Az xy-sík mely pontjai elégítik ki a ll-IS. fel adatokban meg-
egyenes ét ől. mint fókuszától ! Milyen típusú ez a görbe? adott egyenleteket, illetve egyenlőtlens égeket?
4. Az a+b hosszú ságú egyenes szakasz egyik végpontja az r-,

11. (~-i -l)(~ + i -25)(.? +4i -4) = O
másik az y-tengelyen van rajta. A szaka sz P pontja a távolságra 12. (x+y)(~ +i -1) = O
van az egyik és b távolságra annak másik végpontjától. Mutassuk
meg, hogy miközben a szakasz a tengelyeken csúszik, a P pont 13. (~ /9) + (y2/ 16) ~ 1
egy ellipszist ír le! 14. (~/9) - (y2/16) ~ 1
5. Eg y 0,5 excentricitású ellipszis tengelypontjai a (O,±2) 15. (9~+4i-36)(4~+9y2_l6) ~ O
pontok. Hol vannak a fóku szai?
16. (9~ +4l - 36)(4~ +9i - 16) >O
6. Írjuk fel annak a 213 excentricitású ellipszisnek az egyenle-
4
tét, amelynek vezéregyenese az x == 2 egyenes, s az annak meg- 17. x - (i - 9) = 0
felelő fókusz pedig a (4 , O) pont. 18. ~+xy+i <3
7. Egy hiperbola egyik fókusza a (O, -7) pont, e fókuszpont-
nak megfelelő vezéregyenes egyenlete y = -1 . Írjuk fel a hiper-
bola egyenletét, ha excentricitása (a) 2, (b) 5. Paraméteres egyenletek és cikloisok
8. Írjuk fel annak a hiperbolának az egyenletét, amelynek fó-
19. Epicikloisok: Ha egy kör gördül végig kívülről egy má-
kuszai a (O,-2) és (0 ,2) pontok, és áthalad a (12,7) ponton.
sik, rögzített k ör kerületén, akkor a gördülő kör egy rögzített P
9. (a) Mutassuk meg , hogya pontja epicikloist ír le (lásd a mellékelt ábrát) . Legyen a rögzített
kör középpontja az origóban, sugara pedig legyen a.
b2xx ] +a2yy] _a2b2 = O y
egyenes az (X ],yI) pontban érinti a b2~ + a2i - a2b2 = O

ellipszist!
(b) Mutassuk meg, hogya
b2xx ] - a2yy] - a2b2 = O
egyenes az (X] .vi ) pontban érinti a b2~ - a2i - a2b2 = O

hiperbolát! Legyen a gördülő kör sugara b, a P pont kezdőhelyzetepedig
legyen A(a, O). Írjuk fel az epiciklois paraméteres egyenletrend-
10. Mutassuk meg, hogy az szerét, a paraméter legyen a körközéppontokat összekötő egye-
A2 + Bxy + ci + Dx + Ey + F = O
e
nesnek az x-tengellyel bezárt szöge.
20. (a) Keress ük meg az x-tengely és az
x = a(t - sint), y = a(l - cost) ; O :s t :s 2n

cikloisív által határolt tartomány súlypontját!
(b) Határozzuk meg az
x = (2/3)t 3/ 2 , Y = 2Vi; O :s t :s J3
görbe koordinátatengelyekre vonatkozó nyomatékát!
30. Két radarállomás kelet -nyugati irányban egymástól 20 km

távolságra helyezkedik el. Kis magasságban egy gép tart keletről
nyugat felé ismert, Vo kmIh sebességgel. A t = O időpontban a
Polárkoordináták (-10, O) pozíciójú radarállomásról kibocsátott jel a repülőgépről
visszaverődve 30/c másodperc elteltével jut el a (10,0) helyzetű
21. (a) Írjuk fel az radarhoz (c a jel terjedési sebessége). A t = lO/vo időpontban
egy második jelet is kibocsát a (- 10, O) pozíciójú radarállomás,
x = e2t cost , y = e2t sint; - 00 <t < 00 ami a gépről visszaverődve ugyancsak 30 / c másodperc elteltével
jut el a másik radarhoz. Határozzuk meg a gép helyzetét abban
görbe egyenletét polárkoordinátákban! az időpontban , amikor a második jel visszaverődik róla. Tegyük
fel, hogy Vo jóval kisebb, mint c.
(b) Határozzuk meg a görbe ívhosszát t = Oés t = 2n kö-
zött! 31. Egy üstökös olyan parabolapályán mozog, amelynek fó-
kuszpontja a Nap . Amikor az üstökös 6,4 x 107 km távolságra
van a Naptól, az üstököst a Nappal összekötő egyenes 60 0-o s
22. Határozzuk meg a polárkoordinátasík r = 2 sin3 (B/ 3) g ör-
szöget zár be a pálya tengelyével (lásd a mellékelt ábrát) . Milyen
béjének ívhosszát, ha O B 3n! :s :s közel kerü l az üstökös a Naphoz?
23. Határozzuk meg annak a tartománynak a területét, amely
az r = 1 + cos B kardioid első síknegyedbe eső darabjának x-
tengely körüli megforgatásával áll elő! (Útmutatás: Az integrál
egyszerűsítéséhez használjuk fel az 1 + cos B = 2cos2 ( B/2 ) és
sin B = 2 sin (B/2 ) cos (B / 2) azonosságokat.)
24. Ábrázoljuk a polárkoordinátasíkon az r = 2acos 2 ( B/2 ) és

r = 2asin 2 (B/2), a > O görbék által határolt tartományokat és
számítsuk ki közös részüknek a területét!
32. Az x = 2t, Y = t 2 , - 0 0 < t < 00 parabolának melyik pontja
A 25-28. feladatokban megadtuk a kúpszelet excentricitását és
esik legközelebb a (0,3) ponthoz?
az origóban elhelyezkedő fókuszhoz tartozó vezéregyenest. Írjuk
fel a kúp szelet polárkoordinátás egyenletét! 33. Számítsuk ki 1 század pontossággal az x2 + xy + y2 = 1 el-
25. e=2,rcosB =2 26 . e=l,rcosB=-4 lipszi s excentricitását!
27. e = 1/2, rsinB = 2 28. e = 1/3, rsinB =-6 34. Számítsuk ki az xy = 1 hiperbola excentricitását!
35. Kúp szelet-e a JX+,fi = l görbe? Ha igen , milyen k úpsze-
. let? Ha nem , miért nem?
Elmélet példákkal 36. Igazoljuk, hogya 2xy - ..,fiy+ 2 = O görbe hiperbola. Ke-
ressük meg a centrumát, tengelypontjait, fóku szait, tengelyeit és
29. Azonos magasságban két szeget verünk a falba, majd át- aszimptotáit!
vetünk rajtuk egy kötelet, amelynek egyik végére előzőleg kari- 37. Írjuk fel
kát kötöttünk. A kötél másik végét átvezetjük a karikán és va-
lamilyen nehezékkel látjuk el: Legyen a kötél legalább négyszer (a) az origó fókuszú , (a, n /4) csúcspontú parabola
olyan hosszú, mint a két szeg távolsága, és tegyük fel, hogy a (b) az origó és (2, O) fókuszú, (4 , O) tengelypontú ellipszis
rendszer szimmetrikus a függ őleges kötél darabra nézve.
(c) az origó fókus zú, (2, n /2 ) középpontú és (1, n /2 ) ten~
(a) Mekkora szöget zár be a kötél két szára? (Lásd a mel- gelypontú hiperbola
lékelt ábrát. ) egyenletét polárkoordinátákban!
(b) Mutassuk meg, hogy ha a gyűrűt rögzítjük a kötél má- 38. Az origón átmenő egyenes a PI, P2 pontokban metszi az
sik ágához, akkor a gyűrű lehetséges térbeli helyzete olyan r = 3/ (2 + cos B) ellipszist. Legyen PI távol sága az origótól dl,
ellipszisen van, amelynek fókuszpontjai a szegek! P2-é pedig d2. Szárnítsuk ki (l /dl) + ( l /d2) értékét!
(c) A (b) rész eredménye és azon ismeret alapján, hogy 39. Kard ioid előállítása körök segítségével: A kardioid az
a kötél és a súly a minimális potenciális energiájú helyen epiciklois speciális fajtája (l8. feladat). Mutassuk meg, hogy ha a
jut nyugalomba, igazoljuk, hogyaszimmetriára vonatkozó polárkoordináta-sík egy a sugarú körén végiggörgetünk egy má-
eredeti feltevésünk jogos volt. sik, szintén a sugarú kört, akkor a körök eredeti P érintkezési
pontja egy kardioidot jár be (lásd a mellékelt ábrát). (Útmutatás: differenciálható függvénye 8-nak, és
Először mutassuk meg, hogy az OBC szög és a PAD szög is 8-val
dx . dr
egyenlő .) - = -rsm8+cos8-
d8 d8'
Mozgó kör (10.44)
dy . dr
- ~ --""'-,- d8 =rcos8+sm8 ae
Mivel II' = tP - 8, ezért (10.42) alapján

tg'" -tg8
tg II' = tg( tP - 8) = ----=--:."'-=---
l +tgtPtg8
Továbbá
t tP = dy = dy /d8
g dx dx /d8 '
/ mivel tg tP a görbe P pontbeli meredeksége. Tehát
Fix kör
tg8 =~ .
x
Ezért
40. Csuklós ajtó: Egy csuklós ajtó két panelből áll , amelyek dy/dB _ .!: !lL dx
'" dx/dB x x d B - Y d{j
a P pontban vannak egymáshoz illesztve (lásd az ábrát). Az egyik tg",- - (10.45)
- 1+,!dyjdB - xdx + ydy '
panel alsó sarka az O pontbeli pánthoz van rögzítve, a másik pa- y dx se se se
nel Q-val jelölt alsó sarka ped ig egy egyenes mentén csúszkál, A (10.45) jobb oldalán álló tört szárnlálójára (10.43) és (10.44)
amely az ábrán az x-tengely egy szakasza. A Q pont előre-hátra alapján
mozog, az ajtó alsó éle pedig egy vastag szőnyeget súro l. Milyen xdy _ ydx = ?-.
görbét rajzol ki az ajtó a szőnyegen ? d8 d8
y Ha sonlóképpen a nevező:
dx dy dr
x d8 + y d8 = r ae
Ha ezeket (10.45)-be behelyettesítjük, akkor azt kapjuk, hogy
r
tgll'= d r/d8' (10 .46)
-::-1F------....,....~~
= c.--~ x
Ebből az egyenlőségből kifejezhetjük II'-t, mint 8 függvényét.
41. Készítsünk alkalmas ábrát és mutassuk meg, hogy két görbe
metszéspontbeli érintői által bezárt szöget kifejezhetjük a
Polárkoordinátákban megadott tg 11'2 - tg 11'1
tg f3 = l + tg 11'2 tg 11'1
görbe sugáriránya és érintóje által
képlettel. Mikor metszi egymást derékszögben a két görbe?
bezárt szög
42. Szárnítsuk ki tg II' értékét az r = sin4 ( 8 /4) görbére!
Amikor egy görbe adott pontbeli irányáról beszélünk, Descartes- 43. Szárnítsuk ki az r = 2asin38 görbe rád iuszvektora és érin-
koordinátákban, azt az óramutató járásával ellentétesen mért tP tője által bezárt szöget, amikor 8 = 7I:/6!
szöget használjuk, amelyet az x-tengely pozitív fele zár be az
érintőegyenessel . Polárkoordinátákban célszerűbb az sugárirány • 44. (a) Ábrázoljuk az r8 = l hiperbolikus spirálist ! Mi törté-
és az érintőegyenes által bezárt II' szöggel számolni (lásd a mel - nik a II' szöggel, miközben a spirál egyszer körbefordul az
lékelt ábrát). tP-t a origó körül?
(10.42) (b) Az (a) pontbeli eredményünket bizonyítsuk analitikus
összefüggésból számolhatjuk ki, amely a háromszög külső sz ö- módszerrel!
géről szóló tétel folyománya.
45. Az r = v!3 cos 8 és az r = sin 8 kör a ( v!3/2, 71:/3) pontban
y
metszi egymást. Bizonyítsuk be, hogy érintőik ebben a pontban
merőlegesek egymásra!
46. Ábrázoljuk közös koordináta-rendszerben az r = 3acos 8

kört és az r = a(l + cos 8) kardioidot, és keressük meg első sík-
negyedbeli metszéspontjukban vont érintőik által bezárt szöget!
47. Keressük meg az
l, 3
r= esr=---
o l-cos8 l + cos.8
parabolák metszéspontjait és a metszéspontbeli érint őik által be-
Tegyük fel, hogy valamely görbe egyenlete r = f( 8) alakban
zárt szöget!
van megadva, ahol f(8) a 8 differenciálható függvénye. Ekkor
48. Keressünk olyan pontokat az r = a(l + cos 8) kardioidon,
x = rcos8 és y = rsin8 (10.43) ahol az érintőegyenes (a) vízszintes, (b) függőleges!
49. Mutassuk meg, hogy az (a) Ábrázoljuk ezt a görbét!
a b (b) Írjuk fel egyenletét Descarte s-koordinátákban!

r= -,-------,- és r=---
l + cos 8 l-cos8 (c) Számítsuk ki, hogy milyen szögben metszi a görbe a
8 = n/4 félegyenest!
parabolák minden metszéspontjukban ortogonáli sak (ab OF O)!
50. Milyen szög alatt metszi a 8 = n/2 sugár az 55. Tegyük fel, hogyazr = f (8 ) görbéhez húzott érintő és a
r = a( l - cos 8 ) kardioidot? rádiuszvektor által bezárt lJ! szög értéke az a állandó.
(a) Igazoljuk , hogy a görbe és a 8 = 81 és 8 = fh su-
51. Mekkora szöget zárnak be egymással valamelyik metszés-
pontjukban az r = 4(l + cos 8) kardioid és az r = 3 sec 8 egye-
garak által határolt terület arányos az ri - rT mennyiség-
gel, ahol (ri, 8) és (r2,8) a görbe azon ívének végpontjai ,
nes?
amely ezen sugarak közé esik. Mi az arányossági tényező?
52. Számítsuk ki az r = atg(8 / 2) görbéhez a 8 = n/2 pontban (b) Mutassuk meg,hogy a feladat (a) részében megadott
húzott érintő meredekségét! görbe ívhossza arányos az ri - rI mennyiséggel és határoz-
53. Milyen szögben metszi egymást az első síknegyedben az zuk meg az arányossági tényezőt is!
r = 1/(1 - cos 8) és az r = 1/(1 - sin 8) parabola?
56. Legyen P az ?sin28 = 2a2 hiperbola egy pontja. Mutas-
54. Az? = 2/ sin28 egyenlet egy polárkoordinátákban felírt suk meg, hogy az OP szakasz, a görbe P pontbeli érintője és a
görbét reprezentál. polártengely által alkotott háromszög egyenlőszárú !
11.
Iejezct Sorozatok és végtelen sorok
ÁTTEKINTÉS : Mindenki tudja, hogyan kell két - esetleg több - számot össze-
adni , az viszont , hogy miként lehet végtelen sok számot összeadni, már nem
ilyen világos. Ebben a fejezetben efféle , a végtelen sorok tárgykörébe tarto zó
kérdésekkel foglalkozunk. Végtelen sok szám összege nem mindig végtelen, .
amint a
l l l l
-+
2 -+
4 -+
8 -+
16 .. . = 1
példa is mutatja. Az egyen lőség baloldalán s zerep l ő végtelen öss zeget geomet-
riailag úgy szemléltethetjük, hogy egy egységnyi oldalú négyzetet újra és újra
megfelezünk. A felezé sekkel kapott végtelen sok téglal ap, illetve négyzet- mint
azt az ábra mutatja - együttesen az egész négyzetet kiadja, területük összege a ta-
gok számának növekedtével egyre közelebb kerül az eredeti négyzet területéhez.
118
1116
112
114
Van olyan végtel en sor is, amelynek ninc s véges összege. Az
1+ 2+3+4+5+ oo .
összeg például - amennyiben elég sok tagot veszünk - bárm ely előre megadott
számnál nagyobb lehet.
Vannak olyan végtelen sorok is, amelyekben nem nyilván való, hog y létezik-e
véges összeg. Ez a helyzet például az
l l l l l
1+ 2: +3 +4 +5 +'6 +'"
harmonikus sor esetében. Itt első pillantásra nem nyilvánvaló , hog y egyre több
tagot véve mi történik: az összeg egyre közelebb kerül egy konkrét számhoz,
vagy minden határon túl növekszik.
A végtelen sorozatok és sorok elméletének fonto s alkalmazása az a módszer,
amelynek segítségé vel a differenciálható f(x ) függvényeket az x hatványainak
végtelen soraként állíth atjuk elő. A módszer segítségével a polinomok értéké-
nek, deriváltjának és integráljának meghatározására megismert szabályokat ál-
talánosabb függvényosztályokra is alkalmazhatjuk. Megvizsgáljuk azt is, hogy
miként lehet egy függvényt szinusz-, illetve koszinuszfüggvények végtelen so-
rával reprezentálni, ami a függvényvizsgálatban ugyancsak nagy segítségünkre
lehet.
66 11. fejezet Sorozatok és végtelen sorok
_t---- - -- -- - Sorozatok
Egy számsorozat egy számokból álló
rendezett lista; al , a2, a3 stb. tehát számok, amelyeket a sorozat tagjainak vagy
elemeinek nevezünk. A
2,4, 6, 8, 10, 12, ... ,2n, . . .
sorozat első tagja például al = 2, második tagja a2 = 4, n-edik tagja pedig
an = 2n. Az n szám - az an tag indexe - azt mutatja, hogy az adott tag a so-
rozatban hol foglal helyet. Magára az
sorozatra tehát úgy is gondolhatunk, mint egy függv ényre, amely l-hez az al
számot, 2-höz az a2-t, 3-hoz az a3-at, és általában n-hez az an tagot rendeli. Ezt
rögzítjük a sorozat formális definíciójaként.
D EFINÍCI Ó: Sorozat
Sorozatnak (alkalmanként végtelen sorozatnak) nevezzük az olyan
függvényeket , amelyeknek értelmezési tartománya a pozitív egész szá-
mok halmaza .
A
2,4,6 ,8 ,10,12 , .. . , 2n, . ..
sorozatnak megfelelő függvény például az, amely l-hez az al = '2-t, 2-höz az
oz = 4-et rendeli, és így tovább. A sorozatot általánosan az
an =2n
képlettel adhatjuk meg.
A
12,14,16 ,18 ,20 ,22, . . .
sorozatot az an = 10 + 2n képlet adja meg, de használhatnánk az egyszerűbb ,
bn = 2n képletet is, amelyben az n index első értéke 6, a következők pedig 7, 8
stb. Annak érdekében, hogy képleteinket egyszenísíthess ük, megengedjük, hogy
az első index tetszőleges pozitív egész szám legyen. Az iménti {an} sorozat
például al -gyel, a {bn } sorozat pedig b6-tal kezdődik. A sorrend minden esetben
fontos: az 1,2,3,4,. . . sorozat nem ugyanaz, mint a 2, 1,3,4,.. . sorozat.
A sorozatokat megadhatjuk úgy, hogy megmondjuk, miként kell a tagjaikat
kiszámítani:
n-l
Cn =- - ,
n
dn = (- l t + 1,
de ki is írhatjuk az el ső néhány tagot, például
{an} = {v'l,J2, J3,... ,vin, ..·}

_ { l l l n+l l }
{ bn } - l , - 2' "3 ' - 4: '... ,(- l ) ;; , .. .
l 2 3 4 n -l }
{cn} = { 0'2'"3'4:'5""'-n- " "
{dn } = {l , -l , l , - l , l , -l , ... , ( _1) n+l , .. . } .
11.1. Sorozatok 67
an
Divergens
al az a3 a4 a s
3
..
• " • •• 2
• •
O 1 2 1 • '"
an = V;; n
O 2 3 4 5
an O-hoz konvergál
~t
a3 az al
O ••• • •1 •
a n = -n
l '"
I T •, Ip
)n
2 3 4 5
an
.
O-hoz konvergál
~t
..
az a4
•
as a3
"
al
•l •
O T I
., )n
an = ( _ l)n+ l ~ (I •
11.1. Á BRA : A sorozatokat grafikusan a számegyenes vagy a sík pontja-
ival reprezentálhatjuk. Az utóbbi esetben az n indexet a vízszintes, az an
tag értékét pedig a függőleges tengelyre mérjük fel.
(Ha a tagok képzésére konkrét utasítás nincs, csak néhány tag van felsorolva,
akkor a sorozat nincs definiálva, hiszen utasítás hiányában bármilyen kezdést
bárhogy folytathatunk.) Néha használjuk az
jelölést is.
A 11.1. ábrán a sorozatok kétféle grafikus ábrázolását tanulmányozhatjuk .
Az első a valós számegyenesen helyezi el a sorozat al ,a2,a3, .. . ,an,'" tagjait,
a második a sorozatot megadó függvény grafikonját mutatja. Az utóbbi eset-
ben olyan függvényekkel van dolgunk, amelyek csupán az egész számokon van-
nak értelmezve, a grafikon ennek megfelelően az xy-sík pontjaiból- az (1 ,a1),
(2, a2) stb. pontokból- áll.
Konvergens és divergens sorozatok

Gyakran megesik, hogy egy sorozat tagjai az n index növekedtével egyre jobban
megközelítenek egy adott számot. Az
{l ,~ ,~,~, ... , ~, ... }

sorozat tagjai n növekedtével egyre közelebb kerülnek az O-hoz, a
sorozat tagjai pedig l-hez közelítenek. Vannak azonban olyan sorozatok is, mint
például
{/l,v/2,y13, ... ,vn,... ,},
amelyekben az n-edik tag (ha n elég nagy) tetszőlegesen nagy lehet, és olyanok
is, amilyen az
{ 1, -1 , 1, -1 , 1, -1, ... , ( _1)n+ l, ... } ,
amelynek tagjai felváltva az 1 és a -1 számok, nincs tehát egyetlen olyan szám,
amelyhez n növekedtével közelítenének. A .Jcözelttés" intuitív fogalmát a kö-
vetkező definíció ragadja meg: eszerint egy sorozat konvergens, vagyis egy adott
számhoz tart, ha elég nagy - egy adott N-nél nagyobb - n indexek esetén az an
tag és a szóban forgó - a sorozat határértékének nevezett - szám különbsége
tetszőleges, előre megadott e > Oszámnál kisebbé válik.
o DEFINÍCIÓ: Konvergens és divergens sorozat, határérték

Az {an} sorozat az L számhoz tart (vagy konvergál), ha tetszőleges po-
zitív e számhoz létezik olyan N pozitív egész szám, hogy minden n-re
f--- - -- - - - - --L +E n> N =} lan -LI < e.

L -- - -- - - -- -- - (n, an)- ~ - . - - -
f--- - - - - --"'-- •- -L - E
Ha ilyen L szám nem létezik, akkor azt mondjuk, hogy a sorozat diver-
• gens.
• •
-+---L---L----'-_ _----JL-L-L-_ _-+ n
Azt, hogy az {an} sorozat az L számhoz tart, lim an = L vagy egysze-
n->=
o l 2 3 N n rűen an ----t L jelöli; az L számot ilyenkor az {an} sorozat határértékének

nevezzük (11.2. ábra) .
11.2. an ----t L, ha az y = L
ÁBRA :
egyenletű egyenes az {(n , an)} pontok A definíció emlékeztet a függvény végtelenben vett határértékének megha-
vízszintes aszimptotája. A sorozat aN tározására (2.4. alfejezet); ezt a megfigyelést a határértékek meghatározásakor
utáni tagjai az L számtól e-nál kisebb rögvest ki is használjuk.
távolságra helyezkednek el.
1. PÉLDA: A definíció alkalmazása
Igazoljuk, hogy
(a) Jim.! = O és (b) tetszőleges k állandó esetén lim k = k.
n----i'OO n n---+oo
Megoldás:
l. Rögzítsünk egye > Oszámot. Azt kell belátnunk, hogy létezik olyan N
szám, amelyre teljesül , hogy minden n esetén
n >N=} I~-ol < e.

Ha ~ < e, azaz ha n > ~, akkor az implikáció igaz. Így ha N tetszőleges,
~-nál nagyobb egész szám, akkor az implikáció bármely n > N esetén igaz,
ami éppen azt bizonyítja, hogy lim .! = O. .
n--+ oo n
2. Rögzítsünk egye > Oszámot. Azt kell belátnunk, hogy létezik olyan N
szám, amelyre teljesül, hogy minden n esetén
n >N=} lk-kl < e.

Mivel k - k = O, az implikáció N helyében tetszőleges pozitív egész számmal
teljesül, vagyis valóban: bármely k állandó esetén lim k = k. D
n -> =
2. PÉLDA: Divergens sorozat

Mutassuk meg, hogy az {l,-l,l,-l,l,-l, .. . ,(=-l)n+l, ... } sorozat diver-
gens!
Megoldás: Tegyük fel, hogy a sorozat egy L számhoz konvergál. A határér-
ték definíciójában e-nak 1-et választva azt kapjuk, hogy valamely N indextől
kezdve a sorozat valamennyi an tagjának az L számtól való távolsága kisebb,
mint e = 1. Mivel az 1 szám a sorozat tagjai között végtelen sokszor megje-
lenik, arra következtethetünk, hogy l-nek az L számtól való távolsága kisebb,
mint 1, azaz IL - 11 < 1, vagy ami ezzel ekvivalens, 1 < L < ~. Hasonlóan: a
sorozat tagjai közott a -1 is végtelen sokszor előfordul, így teljesülnie kell az
IL - ( -1) I < 1, azaz a - ~ < L < -1 egyenlőtlenségeknekis. Lehetetlen azon-
ban, hogy egy L szám az (1, ~) és a (- ~, -1) intervallumoknak egyaránt eleme
legyen, ezeknek az intervallumoknak a metszete ugyanis üres. Ilyen szám tehát
nem létezik, ami azt mutatja, hogy sorozatunk divergens.
Megjegyezzük, hogy a gondolatmenet 1 helyében tetszőleges l-nél kisebb,
pozitív e számmal érvényben marad. D
J
11.1. Sorozatok 69
A {y'n} sorozat is divergens, bár más okból. Ahogy ugyanis n növekszik, a

sorozat tagjai is minden határon túl nőnek, amit a következőképpen fejezünk ki:
lim yíi = 00.

n--->oo
Ezzel természetesen nem azt állítjuk, hogy a sorozat an tagjainak a oo-től való
eltérése tetszőleges kicsivé válik , amint n nő, miként azt sem, hogy létezik egy
"végtelen" szám, amelyhez a sorozat tart . A jelöléssel pusztán azt fejezzük ki,
hogy az an tagok - amint n egyre nagyobb - tetszőleges előre megadott számnál
nagyobbá válnak.
DEFINÍCIÓ: Végtelenhez divergáló sorozat

Az {an} sorozat végtelenhez divergál, ha tetszőleges M számhoz létezik
olyan N pozitív egész szám , hogy minden N-nél nagyobb n-re an > M.
Jelölés:
lim an = 00 vagy an --+ 00 .
n--->oo
Hasonlóan: az {an} sorozat a mínusz végtelenhez divergál, ha tetszőle
ges m számhoz létezik olyan N pozitív egész szám, hogy minden N-nél
nagyobb n esetén an < m. Jelölés:
lim an = -00 vagy an --+ -00.

n-+ oo
Egy sorozat divergens lehet úgy is, hogy sem végtelenhez, sem a mínusz végte-
lenhez nem divergál. Ilyen sorozattal már találkoztunk a 2. példában, de ilyen az
{l , -2,3, - 4, 5, -6,7 , -8 ... } vagy az {1,0, 2,0 ,3 ,0 . . . } sorozat is.
Sorozat határértékének kiszámítása

Nem lenne k önnyű dolgunk, ha minden alkalommal a sorozat határtékére vo-
natkozó "hivatalos", e-N-es definíciót kellene alkalmaznunk. Szerencsére erre
nincs is szükség: néhány alapvető példából kiindulva számos további sorozat ha-
tárértékét kiszámíthatjuk. Ehhez értelmeznünk kell, miként kaphatunk - például
algebrai műveletek vagy kompozíció eredményeként - új sorozatokat régiek-
ből, és mikor mondunk egy sorozatot valamely másiknál kisebbnek. Figyelembe
véve, hogy a sorozatokat speciális - pozitív egész számokon értelmezett - függ-
vényekként értelmeztük, a legkevésbé sem meglep ő , hogya fúggvények határér-
tékére vonatkozó, a 2. fejezetben bebizonyított tételek megfelelői a sorozatokra
is érvényesek.
1. TÉTEL :
Legyenek {an} és {b n} sorozatok, A és B pedig valós számok; tegyük fel
továbbá, hogy lim an = A és lim b.; = B. Ekkor teljesülnek a következők:
n-too n -too
1. ÖSSZEGSZABÁLY: lim (an + bn) = A + B;

n--->oo
2. KÜLÖNBSÉGSZABÁLY: lim (an - bn) = A - B ;
n--->oo
3. SZORZATSZABÁLY: lim (an · bn) =A-B;
n-+ oo
4. KONSTANSSAL VALÓ SZORZÁS: lim (k · bn ) = k -B;
n--->oo
• o an A. -J. -J.
5. HANYADOSSZABALY: hm - = -, ha bn -r 0, B -r O.
n-+ oo b; B
A bizonyítást, amely hasonló a 2.2. alfejezetbeli 1. Tétel bizonyításához, ehe-

lyütt elhagyjuk.
3. PÉLDA:
Az 1. Tétel állításai és az 1. példában szereplő határértékek alapján kapjuk a
következőket :
1. lim
n----t lXl
(-~)
n
= -1 . lim
n---tCXIn
= -1 . ~ °° = (konstanssal való szorzás , 1.
példa (a) része) ;
2. lim
n
n ---t oo
(n-l)
= lim (l-~) = lim 1- lim ~ = 1-0 = 1 (különb-
n ----too n n----t n--+ oo n CXl
ségszabály; 1. példa (a) része);
3. lim 52
n
n---+ oo
= 5· limoo ~ . limoo ~ = 5· O, 0== (szorzatszabály);
n ---+ n n ---+ n
°
4-7~ ~/~)-7 O-7
4. J~ n6 +3 = J~ 1 + (3/n6) = 1 +0 = -7 (szorzat- és hányados sza-
bály). D
Az 1. Tétel állításai nyilvánvalóan nem megfordíthatóak. A tétel nem állítja,

hogy az {an} é s {bn } sorozatoknak mindig van határértéke, amennyiben - pél-
dául- az {an+ bn} sorozatnak van. Az {an} = {l, 2, 3 . .. } és {bn} = {-l , - 2, a
- 3 ... } sorozatok például divergensek, {an + bn} = {O,O,O. . . } összeg sorozat
viszont nyilvánvalóan O-hoz tart.
Az 1. Tételből következik, hogy bármely divergens sorozatot egy nemnulla
konstanssal megszorozva újra csak divergens sorozatot kapunk. Ha ugyani s a
°
{c · an} sorozat valamely c i- szám esetén konvergens, akkor az 1. Tételbeli
konstansszabály alapján a k = ~ állandóval kapott
sorozat konvergál. A [c -an} sorozat tehát csak úgy lehet konvergens, ha {an} is
az. Ha tehát {an} nem konvergens, akkor [c- an } sem az.
A következő tétel a 2.2. alfejezetbeli szendvicstétel sorozatos megfelelője (a
bizonyítását a 95. feladatban tűzz ük majd ki).
2. TÉTEL: Szendvicstétel sorozatokra

Legyenek {an}, {bn} és {cn} olyan sorozatok, amelyeknek minden tagja
valós szám. Ha valamely N indextől kezdve an :::; bn :::; Cn minden n-re
teljesül, továbbá fennáll lim an = lim Cn = L, akkor lim b.; = L is igaz.
n ---t oo n --+oo n ----+oo
A 2. Tétel közvetlen következménye: ha Ibnl :::; Cn és Cn ----> O, akkor bn ----> °is

fennáll, elvégre -cn :::; bn :::; Cn . A következő példában ezt ki is használjuk.
4. PÉLDA: A szendvicstétel alkalmazása

1
Mivel - ----> O, fennállnak a következők:
n
cos n O nuve
' l 1 cos-
- - <- n 1
< -'
1. - - ---->
n ' n- n -n'
2. - 1 ---->
2n
° nuve. 10 < -21 < -'1
' - n - n'
3. (-1 )n-1 ----> O, mivel - -:::;

1 ( -1 )n -:::;
1 -1 . D
n n n n
Az 1. és a 2. Tétel általánosítása is igaz: ha egy konvergens sorozat tagjaira

egy folytonos függvényt alkalmazunk, akkor az így kapott sorozat is konvergens.
A tételt újfent bizonyítás nélkül mondjuk ki (de lásd a 96. feladatot).
J
11.1. Sorozatok 71
y
3. TÉTEL: A sorozatokra vonatkozó folytonosfüggvény-tétel
Legyen {an} valós számokból álló sorozat. Ha an ---t L, f pedig az L he-
lyen folytono s függ v ény, amely valamennyi an-re értelmezve van, akkor
f (an) ---t f eL).
5. PÉLDA: A 3. Tétel alkalmazása

Igazoljuk, hogy J( n + l )/n ---t l!
Megoldás: Tudjuk, hog y (n + l )/n ---t l. Az f(x) = ,.fi: és L = 1 választással

a 3. Tétel szerint J (n+ l )/n ---t VI = l. D
I I 6. PÉLDA : A {2 1/ n } sorozat
:3 2 Az {I/n} sorozat O-hoz tart. Az an = I/n, f(x) = 2x és L = O választással a 3.
Tétel alapján azt kapjuk, hogy 2 1/ n = fel /n ) ---t f eL) = 20 = l. A {2 1/ n } sorozat
11.3. Á BRA : Amint n ---t 00, I/n ---t Oés
határértéke tehát 1 (11.3. ábra). D
2 1/ n ---t 20 (6. példa) .
A VHospital-szabály alkalmazása
A következő tétel - amely a lim an és a lim f (x) közötti kapcsolatot forma -
n ~ OO n ~ OO
lizálja - azt mutatja meg, miként alkalmazható a L'Hospital -szabály bizonyos

sorozatok határ értékének kiszámítására.
4. TÉTEL:
Tegyük fel, hogy az f (x) függv ény minden x ~ no esetén értelmezve van,
továbbá, hogy {an} olyan sorozat, amelyre telje sül, hogy minden n ~ no
esetén an = f en). Ekkor
lim f(x) = L::::} lim an = L.

n ----too n ----tOO
Bizonyítás: Tegyük fel, hogy lim f(x)

x->oo
= L. Ekkor tetszőleges pozitív c szám-
hoz létezik olyan M szám, amelyre teljesül, hogy minden x-re
x > M ::::} If(x ) - LI < c.
Ha most N tetszőleges M-nél nagyobb és no-nál nem kisebb egész szám , akkor
n > N::::} an = f en) és lan- LI = If (n) - LI < c . D
7 . PÉLDA : A L'Hospital-szabály alkalmazása

Igazoljuk, hogy
lim Inn = O.
n
n ---t oo
Megoldás: Az (Inx)/x függv ény minden x ~ 1 számra értelmezve van, és a

függvényérték minden pozitív egész szám esetén egyenlő a sorozat megfelelő
tagjával. A 4. Tétel szerint így lim (Inn) [n megegyezik a lim (Inx)/x határér-
n---too n ----too
tékkel, amennyiben az utóbbi létezik. A L'Hospital-szabály szerint
lim (lnx) /x = lim l / x = ~ = O,

x ->oo x->oo 1 1
így tehát lim (Inn)/n

n ->oo
= O. D
12 11. fejezet Sorozatok és végtelen sarok
Amikor a L' Hospital-szabályt alkalmazzuk egy sorozat határértékének kiszá-

mítására, n-t gyakran egy differenciálható függvény független változójának te-
kintjük, és - ahelyett, hogya 7. példa mintájára átímánk a képletet - közvetlenül
n szerint deriválunk .
8. PÉLDA: A L'Hospital-szabály alkalmazása

n
Határozzuk meg a lim Ls határértéket!
n-t oo n
Megoldás: A L'Hospital-szab ályt alkalmazzuk, ezúttal n szerint deriválunk:

. 2n l' 2n . ln 2
l1m - = 1m - - - = 0 0 . D
n- H'" 5n n-+oo 5
9. PÉLDA : A L'Hospital-szabály alkalmazása sorozat konvergenciájá-

nak megállapítására
Konvergens-e az a sorozat, amelynek n-edik tagja an = (~~ ~ ) n? Ha igen, mennyi
limoo a n?
n-+
Megoldás: A határérték 1 alakú határozatlan kifejezés. Első lépésben az
00
an
tagok természetes alapú logaritmus át véve 00 • Oalakra hozzuk:
lnan = ln - (nn+
-ll)n - = n -In -(n+l)
n-l- ,
aminek alapján
limlna n
n-+oo
= n-+
limn 'ln(n+l)
oo n- l
= 00 · 0
ln (n+l)
= lim . n-l = o
n-+oo I /n II
2
= lim -2/(n -l) = L' Hospital-szabály
n-+oo - 1/ n2
2n2
= nlim ~1 =2.
- too n -
Mivel lnzz, --+ 2, f(x) = eX pedig folytonos, a 4. Tétel alapján azt kapjuk, hogy
Az {an} sorozat határértéke tehát e2 . D
Gyakran előforduló határértékek

A következő tételben néhány gyakran előforduló határértéket rögzítünk.
5. TÉTEL: Nevezetes határértékek

1.
rlm-=O;
Inn
n-+oo n
2. lim
n-+oo
\Iii = l;
3. limx l j n = l (x> O);

n-+oo
4. lim r" =0
n-+oo
(lxi < l);
5. lim (l +
n-t oo
::)n
n
= ex (tetszőleges x-re);
6. lim ~ = O (tetszőleges x-re).

n-+oo nl
A 3--6. képletekben az x állandó marad, amint n --+ 00.
11.1. Sorozatok 73
Bizonyítás: Az első határértéket a 7. példából már ismerj ük, a következő kettő

a 4. Tétel alapján igazolható (93. és 94. feladat), a többit az F.6. függelékben
bizonyítjuk be. D
Faktoriális
n! (kiolvasás a "n faktoriális") az 10. PÉLDA: Az 5. Tétel alkalmazása
1 . 2 · 3 ~ .. n szorzatot jelöli, így például
4! = 1 ·2 ·3·4= 24 és In(n 2) 2lnn
(a) - - = - - -> 2·0 (1. képlet)
5! = 1·2 ·3 ·4·5 = 120. n n
Definíció szerint O! = 1. A faktoriális az
exponenciális fiiggvénynél is gyorsabban
(b) ~= n 2/n = (n l/nr -> (1)2 = 1 (2. képlet)
növekszik, amint azt a következő táblázat
(c) y.-§; = 3 1/ n (n l /n) -> (1) = 1 \3. képi,et), X helyében 3-mal,
r
is mutatja :
es (2. keplet)
n e" (kerekítve) n! (d) (-~ -> o (4. képlet), x helyében -!-del

O 3 1
5
10
148
22026
120
3628800 (e) (
n -n 2)n __ (1 + 2)
-n ~ e-2
n~ (5. képlet), x helyében - 2-vel
20 4,9 .108 2,4'10 18
(O lOan -> O (6. képlet), x helyében 100-zal. D
n! .
Rekurzív definíciók
A sorozatokat az előzőekben úgy adtuk meg, hogy explicite megmondtuk, mi-
ként kell az n ismeretében az n-edik tagot meghatározni. Gyakran előfordul
azonban, hogy egy sorozatot rekurzív módon adunk meg, azaz
1. megadjuk a sorozat el ső (néhány) tagját, és

2. egy szabályt, amelynek alapján a későbbi tagokat az őket megelőző
tag(ok) ismeretében kiszámíthatjuk. Az ilyen képletet rekurzív képletnek
nevezzük.
11. PÉLDA: Rekurzív módon megadott sorozatok
(a) Az a l = 1, an = an-l + 1 feltételek az 1,2,3, .. . , n, . .. sorozatot adják

meg. Valóban: ha al = 1, akkor a2 = al + 1 = 2, «s = a2 + 1 = 3 és így
tovább.
(b) Az al = 1, an = n·an-l feltételek a faktoriálisok 1,2,6,24, ... , n !, . ..
sorozatát adják meg: al = 1, oz = 2· al = 2, a3 = 3 · a2 = 6, a4 = 4· a3 = 24
stb.
(c) Ha al = az = 1, továbbá an+l = an-l + an, akkor a nevezetes Fibo-
nacci-sorozatot kapjuk, amelynek tagjai: 1, 1,2,3,5 stb.
(d) Mint azt a Newton-módszer alapján könnyen igazolhatjuk, az Xo = 1,
Xn+l =Xn - [(sinxn -xn?)/(cosxn - 2xn )] rekurzív definíció olyan sorozatot
ad meg, amely a sinx - ~ = Oegyenlet egyik megoldásához konvergál. D
Korlátos monoton sorozatok

Egy sorozat tagjai alkalmanként ide-oda ugrálnak, máskor egyre nagyobbak,
vagy egyre kisebbek lesznek . Fontos speciális esetet jelentenek azok a sorozatok,
amelyeknek minden tagja legalább akkora, mint az őt közvetlenül megelőző.
DEFINÍCIÓ: Növekvő sorozat

Az {an} sorozat növekvő, ha minden n index esetén an ::; a n+l .
12. PÉLDA: Növekvő sorozatok
(a) a természetes számok 1,2,3, ... , n, ... sorozata;

l 2 3 n
(b) az -, - , -, .. . , - - , ... sorozat;
2 3 4 n+ l
(c) a {3} konstans sorozat. D
A növekvő sorozatok két csoportra oszlanak: az egyikben olyan sorozatok

szerepelnek, amelyeknek a tagjai minden határon túl növekednek, a másik cso-
portba pedig azok tartoznak, amelyeknél nem ez a helyzet.
DEFINÍCIÓ: Korlátos sorozat, felső korlát, legkisebb felső korlát

Az {an} sorozat felülról korlátos, ha létezik olyan M szám, hogy minden
n index esetén an :::; M. Az ilyen M számokat a sorozat felső korlátainak
nevezzük. Ha M az {an} sorozat felső korlátja, de egyetlen nála kisebb
szám sem felső korlát, akkor M -et az {an} sorozat legkisebb felső kor-
látjának nevezzük.
Az alulról korlátos, alsó korlát, legnagyobb alsó korlát fogalmakat ha-
sonló módon definiáljuk. Egy sorozat korlátos, ha alulról és felülről is
korlátos.
13. PÉLDA: A definíció alkalmazása

(a) Az 1,2 ,3 , ... ,n,... sorozatnak nincs felső korlátja.
(b) Az M = l szám felső korlátja a!, ~, ~, ... , n~l , ... sorozatnak, és mivel
egyetlen M-nél kisebb szám sem felső korlát, l a sorozat legkisebb felső
korlátja (113. feladat). D
Egy felülről korlátos növekvő sorozatnak mindig van legkisebb felső korlátja
(az l. kötet E2. függelékében részletesebben is tárgyalt felső határ axióma értel-
mében). Belátjuk , hogy ha L a korlátos és növekvő {an} sorozat legkisebb felső
y
korlátja, akkor a sorozat L-hez tart.
Képzeljük el az (l,ad, (2,a2), (3,a3) pontokat az xy-síkon. Tetszőleges M
számra teljesül, hogy amennyiben M a sorozat felső korlátja, úgy valamennyi
y=M
pont az y = M egyenletű egyenes alatt helyezkedik el (11.4. ábra). Esetünkben
az (n, an) pontok közül egy sem helyezkedik el az y 0;= L egyenletű egyenes fölött,
L
y=L de tetszőleges pozitív e szám esetén vannak olyan pontok, amelyek az y = L - e
• • • (8,•ag) egyenletű egyenes fölött vannak. A sorozat határértéke ekkor L, elvégre
• • (5, as)
(I, al) · 1. minden n esetén an :::; L, és
•
2. tetszőleges e > Oesetén van olyan N, hogy zzv > L - e, aminek követ-
O 2 3 4 5 6 7 8
x keztében - mivel a sorozat növekvő - az N -edik tagtól kezdve a sorozat min-
den tagja e-nál kisebb távolságra van L-hez. Ez pedig pontosan azt jelenti,
hogya sorozat határértéke az L szám.
11.4. ÁBRA : Ha egy növekvő sorozat-
nak az M szám felső korlátja, akkor a A növekvő sorozatokra vonatkozó eredményeinket a következő tételben fog-
sorozat konvergens, és L határértékére laljuk össze. (A csökkenő sorozatokra vonatkozó analóg tételt a 107. feladatban
teljesül, hogy L < M. tárgyaljuk.)
6. TÉTEL: Weierstrass tétele

Valós számok egy növekvő sorozata pontosan akkor konvergens, ha kor-
látos. Ha egy növekvő sorozat konvergens, akkor a határértéke a legkisebb
felső korlátja.
A 6. Tétel szerint minden monoton növekedő, felülről korlátos sorozat kon-

vergens. Ha nem korlátos, akkor a végtelenhez divergál.
11.1. Sorozatok 75
Sorozat tagjainak kiszámítása 29.

Az 1--6. feladatokban megadtuk, miként lehet egy {an} sorozat
n-edik tagját kiszámítani. Határozzuk meg a képlet alapján a so- 31. an = 1 + (- 1 r
rozat első négy tagj át!
l -n I
1. an=---;;'l 2. an = -
n!
(_1)n+1
3. an = 2n-l 4.
2n 1
S. an = 2n+1 6. 38. a - -
n -n 0,9
A 7-12. feladatokban a sorozatokat rekurzív definíciókkal adtuk
40. an = mrcos(mr)
meg. Írjuk fel minden esetben az első tíz tagot!
7. al = 1, an+1 = an + (J /2 n) sinn sin2n
41. an = - 42. an=~
n
8. al = 1, an+1 = an/(n+ 1)
n 3n
43. an = 2n 44. an = n 3
9. al = 2, an+1 = (_1)n+l an/2
In(n+ 1) Inn
10. al = -2, an+1 = nan/(n+ 1) 45. an = 46. an = In2n
vin
11. al = a2 = I , a n+2 = an+1+an 47. an = 8 1/ n
r r
48. an = (0,03) I/n
12. a l =2, a2= -I, an+27an+l /an
49. an = ( 1 + ~ SO. an = (I - ~
Sorozat képletének megkeresése 51. an = yt"[()f; 52. an = W
_
53. an-
(~) I/n 54. an = (n+4)1 /(n+4)
Írjuk fel a sorozatok n-edik tagját megadó képletet (13-22. fel- n
adatok)! Inn
SS. an = nl /n 56. an=lnn-In(n+l)
13. Váltakozó előjelű l-esek: 1, -1, 1, -1, 1, .
14. Váltakozó előjelű l-esek: -1 ,1 ,-1 ,1 ,-1, . 57. an = YI4n,j 58. an = \!32n+ I
n!
15. A négyzetszámok váltakozó előjellel : 1, -4,9, -16,25 , . . . 59. an = - (Útmutatás: vessük össze -nl-nel.)
nn
16. A négyzetszámok reciproka váltakozó előjellel: I , -!' ~ , (_4)n nl
I I 60. an = - - 61. an = 1Q6n
-16 ' 25" " nl
17. A négyzet számoknáll-gyel kisebb számok : nl _ (~) I/Inn
62. an = 2n . 3n 63. an-
O, 3, 8, 15, 24, . . .
r
n
18. Az egész számok -3-mal kezdve: -3, - 2, -1, 0,1, .. .
64. an = ln ( 1 + ~ 65. an = (3n+ l)n
3n-l
19. Minden második páratlan szám l-gyel kezdve: 1,5,9, 13,
17, . ..
66. an = C:lr 67. an = C:: 1 y /n , x > O
:2 r
20. Minden második páros szám 2-vel kezdve: 2,6, 10, 14, . ..
3n .e
21. Váltakozva l -esek és O-k: 1,O, 1, O, 1, ... 68. an = ( 1 - 69. an = - -
2- n ·n!
22. A Oután minden pozitív egész szám kétszer: O, 1, 1,2,2,3, (lO/ll)n
70. 71. an = thn
3,4,4, . . . an = (9/1O)n + (1l/12)n
n2 1
72. an = sh(lnn) '73. an = - - sin -
2n-l n
Határértékek meghatározása
A 23-84. feladatokban megadott sorozatok közül állapítsuk meg,
74. an = n (1- cos D 75. an = arctgn
1
hogy melyek konvergensek, és melyek divergensek. A konver- 76. an = vin arctgn
gens sorozatok esetében határozzuk meg a sorozat határérté-
két is!
n+ (_l)n 78. an = \In2 + n
23. an=l+(O,lr 24. an = - --'--------'----
n (lnn)5
l-2n 2n+ 1 80. an = -----r:.::-
yn
81. an = n - J n2 - n
25. an = 1 +2n 26. an = - - -
l-3v1n n
1
l-5n4 n+3 82. an = --;==~-== 83. an = ~J!dX
27. an = n4+8n3 28. an = n2 + 5n + 6 vn 2 -1 - Vn 2+n n x
1
84. an = J~dx,
I
xP
p >l

l~J
85. Egy sorozat első tagja X I = l, a további tagok mindegyike
az őket megelőző tagok összege:
e
a
Írjuk fel a sorozat első néhány tagját, majd adjuk meg a soroza t
n-edik tagjára (n ~ 2) vonatkozó általános képletet! (a) Igazoljuk, hogy a 2 + b 2 = c2 . (Ú tm utatás: legyen a =
= 2n + l , majd fejezzük ki b-t és c-t n segítségé vel.)
86. Tekintsük a kö vetkező , racionális számokból álló sorozatot:
(b) Számítással vagy az iménti ábra alapján határozzuk
l 3 7 17 a a+2b mega
1'2 ' 5' 12 " 00 '[; ' a +b '00 '
A szá mlálók, a nevez ök és maguk a tört ek is egy- egy soroz atot
alkotnak . Jelölj e X n és Y~ az n-edik tört számlálóját, illetve neve- határértéket !
zőj ét, a törtet magát pedi g r« = xn/Yn .
90. Az n ! szám n-edik gyöke:
(a) Igazoljuk, hogy XI - 2y? = - l , .q - 2~ = l ; általában
pedig: ha a 2 - 2b 2 = - l vagy l, akkor (a) Igazoljuk, hogy lim (2mr) 1/ (2n ) = l, és ebből a
n -+~
Stirling-formulát (lásd a 8. fejezet végén s zereplő 50. fel-

(a+ 2b)2 - 2(a+ b )2= 1 vagy - l ! .
adat (a) részét) is felhasznál va bizonyítsuk be, hogy ha n
(b ) Az rn = xn/Yn tört ek soroz ata konvergen s. Mi a sorozat
elég nag y, akkor
határért éke ? (Ú tmutatás: a feladat (a) része alapján igazo l- yt;;! ~ ~ .
e
j uk, hogy '; - 2 = ± (I / Yn)2 és Yn ~ n.)
• (b) Ellenőrizzük a közelítést n = 40 ,5 0 ,60' 00 ' ese tén,
87. A Newton-módszer: A következő sorozatokat a Newton- ameddig a szá mológépünk bírja !
mód szerbeli
f(x n ) 91. (a) Mutassuk meg, hogy tets zőleges pozitív c álla ndó ese-
xn+1 = x n- f '(x tén lim (1 /,{ ) = O, akkor
n) n-+~
reku rziós képl et alapján adtuk meg. Konvergen sek-e a soroza-

tok ? Ha igen, mi a határértékük? Minden esetben kezdjük a kép- lim Inn = O.
n -+oone
letbeli f függ vény azonosításával!
(b) Mut assuk meg, hogy tetszőleges c állandó esetén
~- 2 Xn l
(a) Xo = l , xn+1 = Xn - - - = -
2xn 2
+-
X
lim (I /n C ) = O. (Útmutatás : ha t: = 0 ,001 és c = 0 ,04 , mi-
IJ_ OO
n
lyen nagynak kell az N számnak lenni e ahho z, hog y mind en
tg x, - l
(b) Xo = l , Xn+1 = Xn - - -2-- n > N ese tén II / n c - Ol < t: legyen ?)
sec X n
(c) Xo = l , xn+l =xn- l 92. A cipzár-tétel: Bizonyítsuk be a sorozatokra vonatkozó
"cipzár-tételt'": ha az {an} és a {b n } sorozatok határértéke egy-
88. (a) Tegyük fel, hogy az f(x) függ vény a [O, l] intervallum aránt L, akk or az
minden pontjában differenciálható és f (O) = O. Definiáljuk
az {an} sorozatot a következőképpen : an = n f(l /n ). Iga-
zoljuk, hog y lim an = (O)!
n -+ ~
l' sorozat is L-hez tart!
A feladat (a) részét felh asználva határozzuk meg a követ-
kező soroza tok határértékét!
93. Igazoljuk, hogy lim
n -+ ~
vn = l!
l 94. Igazoljuk, hogy lim Xl l n = l , X > O!
(b) an = n arctg - n -+ ~
n
(c) an =n(el l n-I) 95. Bizonyít suk be a 2. Tételt.
96. Bizonyítsuk be a 3. Tételt.
(d) an=nln(I +D
A 97-100. feladat okbeli sorozatokró l állapítsuk meg, hog y nö-
vekvőek, illetve korlátosak -e,
89. Pitagoraszi számhármasok: Az a ,b,c pozitív számo k-
3n + l 9
_ (2n + 3) !
.ból álló hárm ast pitagoraszi szárnhárm asnak nevezzük , ha a2 + 97 . an = - - 8. an - ( )I
n +l n +l .
+ b2 = c2 . Le gyen a tetszőleges páratlan, pozitív egész szám,
~~ 2 I
legy en továbbá 99 . an = - - 100. an = 2 - - - - n
n! n 2
b= la: J és c = ra: l· A 101-105. feladatokban megadott soro zatok közül melyek kon-
vergensek, és melyek divergen sek ? Válaszunkat indokoljuk!
l l
(A b és c tehát az a2 / 2 szám alsó, illet ve felső egészré sze. ) 101. an = l - - 102. an = n - -
n n
11.1 . Sorozatok 77
Határértékek meghatározása
n+ l )
számítógéppel
105. an = ((- l t+ 1) ( -n-
A 121-124. feladatokban számítógép segítségével keressünk
106. A sorozat első tagja Xl = cos 1. A következő tagokat így olyan N számot, amelyre fennáll, hogy a megadott egyenlőtlen
adjuk meg: X2 az Xl és cos 2 közül a nagyobb, X3 az X2 és cos 3 ség minden n > N esetén fennáll . Feltéve, hogy azegyenl őtlensé
közül a nagyobb, általában pedig: gek a sorozat határértékének definíciójának felelnek meg, melyik
sorozatokró l van szó, és mennyi a határérték?
Xn+l = max{xn,cos(n+ l)} .
I
121. Y!D,5 - 11 < 10- 3 I
122. y'n - 11 < 10-3
n 3
107. Csökkenő sorozatok: Az {an} sorozat csökkenő, ha 123. 0,9 < 10- 124. 2n l n ! < 10- 3
minden n-re an 2: an+l ; a sorozat alulról korlátos, ha van olyan
125. Newton-módszerrel generált sorozatok: Newton mód-
M szám, hogy minden n .esetén M ::; an. Az ilyen M számo-
szerét egy f(x) differenciálható függvényre való alkalmazásakor,
kat a sorozat als ó korlátjának nevezzük. A 6. Tétel gondolatme-
egy Xo kezdőérték alapján definiálunk egy {x n } sorozatot, amely
netét követve bizonyítsuk be, hogy minden csökkenő és alulról
- bizonyos feltételek teljesülése mellett - a függvény egyik zé-
korlátos sorozat konvergens, és minden olyan csökkenő sorozat ,
rushelyéhez konvergál. A sorozatot megadó rekurziós képlet:
amely nem korlátos, divergál!
f(xn )
(A 107. feladat folytatása.) A 107. feladat alapján állapítsuk Xn+l = Xn - f' (xn)"
meg, hogy a 10S-1 12. feladatokban megadott sorozatok közül
melyik konvergál, és melyik divergál! (a) Igazoljuk, hogy az f(x) = ~ - a (a > O) függvény ese-
n+l 1+v'21l tében a rekurziós képlet Xn+l = (xn +a/xn)/ 2 alakban ír-
108. an = -- 109. an = ~ ható fel!
n v»
(b) Szárnítsuk ki és ábrázolj uk a sorozat első néhány tag-
1 -4n 4n+I + 3n
110. an = ~ 111. an = 4n ját az Xo = O és a = 3 értékek esetén ! Melyik szám egyre
pontosabb közelíté sét kapjuk így meg? Válaszunkat indo-
112. a l = 1, an+l = 2an - 3 koljuk!
113. Az {n/ (n + l )} sorozat legkisebb felső korlátja: Iga-
zoljuk; hogy ha az M szám kisebb, mint 1, akkor van olyan 126. (Az előzőfeladatfolytatása. ) Ismételjük meg a 125. feladat
index, amelytől kezdve az {n/ (n + l )} sorozat tagjai nagyob- (b) részét a = 2-ve!.
bak, mint Ml (Ez a következőt jelenti: ha M < 1, akkor van 127. Rekurziós képlet n /2-re: Az Xl = 1, Xn = xn- l +
olyan N egész szám, amelyre teljesül, hogy minden n > tv ese- + cosxn- l rekurzió s összefüggésekkel adott sorozat gyorsan
tén n/ (n + 1) > M .) Mivel minden n esetén n/(n+ I) < 1, ezzel konvergál n / 2-höz.
egyúttal azt is beláttuk, hogy az {n/ (n + l)} sorozat legkisebb (a) Próbáljuk ki!
felső korlátja 1.
(b) Az ábra alapján magyarázzuk meg, miért olyan gyors
114. A legkisebb felső korlát egyértelműsége: Igazoljuk , a konvergencia!
hogy ha az {an} sorozatnak Ml és M2 is legkisebb felső korlátja, y
akkor Ml = M2 l Egy sorozatnak tehát nem lehet két kül önb ö z ő
legkisebb fel ső korlátja.
115. Igaz-e, hogy minden, kizárólag pozitív tagokból álló, felül-
rőlkorláto s sorozat konvergens? Válaszunkat indokoljuk!
116. Bizonyítsuk be, hogy ha {an} konvergens sorozat, akkor
minden pozitív e számhoz létezik olyan N egész szám, amelyre
teljesül , hogy minden m és n esetén --f---'------'' - - - - - X
o
m >N és n >N ,* Iam-ani < e.
128. A Wall Street Joumall992. december 15-i számának cím-
117. A határérték egyértelműsége: Bizonyítsuk be, hogy egy lapján olvashatjuk a következőket: a Ford Motor Co. gyáraiban
sorozatnak legfeljebb egy határértéke lehet: ha Ll és ~ olyan egy átlagos jármű karosszériája 7! óra alatt készült el; 19S0-ban
számok, amelyekre an ----> Ll és an ----> ~ egyaránt teljesül, akkor a Fordnak ugyanehhez 15 órára, a japán autógyártóknak - 1992-
Ll = ~ . ben - mindössze 3! órára volt szükségük .
A Ford 19S0 óta évente átlagosan 6 százalékkal csökkentette
118. Részsorozatok: Ha egy sorozat tagjai - a megfelelő sor- a szóban forgó munkaidőt. Ugyanebben az ütemben fejlődve
rendben - egy másik sorozat tagjai között is szerepelnek, akkor 1992 után n évvel a Ford
az előbbi sorozatot az utóbbi részsorozatának nevezzük . Iga-
zoljuk, hogy ha az {an} sorozat két részsorozatának különb öz ő s; = 7,25· (0,94t
határértékei vannak, Ll =I- L2, akkor az {an} sorozat divergens! óra alatt készít el egy karosszériát. Ha a japánok nem javítanak,
119. Jelöljük az {an} sorozat páros indexű tagjainak sorozatát hány évbe telik, amíg a Ford beéri távol-keleti riválisait ? Köves-
{a2d-val, a páratlan indexű tagok sorozatát pedig a2k+l-gye!. sünk két gondolatmenetet!
Bizonyítsuk be, hogy ha a2k ----> L és a2k+1 ----> L egyaránt fennáll, (a) Határozzuk meg azt az n indexet, amelytől kezdve az
akkor an ----> L is! Sn sorozat tagjai nem nagyobbak , mint 3,5!
120. Bizonyítsuk be, hogy egy {an} sorozat pontosan akkor tart • (b) Ábrázoljuk az f(x) = 7 ,25 · (0,94Y függvényt ; a prog-
O-hoz, ha a sorozat tagjainak abszolútértékeiből álló {lan l} soro- ramunk segítségével állapítsuk meg, hogy hol metszi az f
zat is O-hoz tart! függvény grafikonja az y = 3,5 egyenletű egyenest !
Számítógépes vizsgálatok 142. Logisztikus difTercnciaegyenIet: Az
A 129-140. feladatokban számítógép alkalmazásával hajtsuk

végre a következő lépéseket:
rekurziós összefüggést logisztikus differenciaegyenletnek nevez-
(a) Számítsuk ki és ábrázoljuk a sorozatok el ső 25 tagját! zük; ha megadjuk az al első tagot, akkor az egyenlet az {an}
Mire következtethetünk ebből : korlátos-e a sorozat alulról logisztikus sorozatot definiálja. A feladatban mindvégig fel-
vagy felülről ? Konvergens-e a sorozat, és ha igen, mi lehet
az L határértéke?
°
tesszük, hogy < al < 1, például al = 0,3.
(a) Legyen r = 3/4. Szárnítsuk ki a sorozat első 100 tagját
(b) Ha a sorozat konvergens, keressünk olyan N pozitív és ábrázoljuk a megfelelő (n, an) pontokat! Konvergensnek
egész számot, amelyre teljesül, hogy minden n 2: N esetén tűnik a sorozat? Mi lehet a határérték? Függ-e a határérték
lan - LI ::; 0,01! A sorozat hányadik tagjától kezdve kerü- az ao választásától?
lünk L-hez O,OOOI-nél kisebb távolságra?
(b) Válasszunk néhány r ,számot az (1,3) intervallumból
129. ali = vm 130. an = ( + °--;-5)n
1
és ismételjük meg az iménti eljárást! Válasszunk olyan pon-
tokat is, amelyek közel esnek az intervallum végpontjaihoz!
Mit tapasztalunk?
1
131. aj = 1, an+1 = an + 5n (c) Ezután vizsgálj uk meg, mi történik, ha a (3; 3,45) in-
tervallum végpontjaihoz közel eső r számokat választunk.
132. al = 1, an+l = an + (_2)n
Az r = 3 számot bifurkációs értéknek nevezzük, és azt
133. an = sinn 134. an = n sin ~ mondj uk, hogy a sorozat az új intervallumban vonzó 2-
n ciklust ír le.
sin n Inn
135. an = -- 136. an = - (d) Folytassuk a vizsgálódást a (3,45;3,54), valamint a
n n
(3,54; 3,55) intervallum végpontjaihoz kö zelítő értékekkel.
137. an = (0,9999)n 138. an = 123456 1/ n Ábrázoljuk a sorozatok első 200 tagját! Fogalmazzuk meg,
8n n41 mit tapasztalunk! Hány érték között oszcillálnak a soroza-
139. an = - 140. an = -
n! 19n tok tagjai az egyes intervallumokba n? A két tizedesre kere-
141. Kamatos kamat, betét, kivét : Ha fix r kamatra, évente kített r = 3,45 és az r = 3,54 számokat szintén bifurkációs
m jóváírással elhelyezünk a bankban egy Ao összeget, és beté- értékeknek nevezzük.
tünk minden év végén egy konstans b összeggel növekszik (vagy (e) A dolog ezután egyre érdekesebb lesz. Létezik a bi-
csökken, amennyiben b < O), akkor n + 1 év után a betétünk furkációs értékek egy növekvő 3 < 3,45 < 3,54 < ... <
< Cn < Cn+l sorozata, amelyre teljesül, hogy a Cn < r <
An+l = ( 1+;;;)An +b. (I) < Cn+I egyen lőtlenségeket kielégítő r-ek esetén az {an}
logisztikus sorozat tagjai 2n k ül ö nb ö z ő érték között válta-
(a) Számítsuk ki az el ső száz (n,An ) pontot, amennyiben koznak (ezt nevezzük 2n-ci klusnak). A bifurkációs értékek
Ao = 1000, r = 0,02015, m = 12 és b = 50. Mennyi pénz {cn} sorozatának 3,57 felső korlátja, a sorozat tehát kon-
van a számlánkon az ötödik év végén? Vizsgáljuk meg az vergens. Egy r < 3,57 számotv álasztva így egy 2n-ci klus
{An} sorozatot konvergencia és korlátosság szempontjából! tagjait kapjuk. Próbáljuk ki például az r = 3,5695 számot,
(b) Ismételjük meg a feladat (a) részét az Ao = 5000, és számítsuk ki a sorozat el ső háromszáz tagját!
r = 0,0589, m = 12 és b = -50 adatokkal! (f) Vizsgáljuk meg mi történik, ha r > 3,57. Válasszuk az
(c) Ha 5000 dollárt helyezünk el évi 4,5 százalékos ka- r = 3,65 számot, és számítsuk ki az {an} sorozat első 300
matra, negyedévenkénti jóváírással, akkor közelítőleg hány tagját! Figyelj ük meg, ahogy a tagok össze-vissza változ-
év múlva lesz a számlánkon 20 OOO dollár? És ha a kamat nak. Az előző tagok ismeretében a sorozat egyetlen a n+ I
6,5 százalék? tagját sem tudjuk előrejelezni.
°
(d ) Belátható, hogy tetszőleges k 2: esetén az (1) rekur-
zív definícióval definiált sorozatra teljesül az
(g) Az r = 3,65 esetben válasszunk két egymáshoz közel
eső ao értéket, például a 0,3 és a 0,301 számokat. Mindkét
kezdőérték esetén számítsuk ki a sorozat első 300 tagját,
Ak = (1+ [;;) k ( Ao + ~b) _~b (2)

és vessük össze a két sorozat viselkedését. Hányadik tag-
tól kezdve térnek el egymástól? Ismételjük meg ugyanezt
az r = 3,75 esetben. Látjuk-e, hogy a sorozat egészen más
összefüggés. Ellenőrizzük; hogy a feladat (a) részében ki- képet mutat? Azt mondjuk, hogy a logisztikus sorozat érzé-
számított ötven tag rendre az, amit a (2) egyenlet alapján keny az ao kezdeti f eltételre.
kapunk!
11.2. Végtelen sorok 79
_1----------
Végtelen sorok
Végtelen sornak nevezzük a végtelen sok tagból álló,
alakú összegeket. Ebben az alfejezetben azt vizsgáljuk meg, hogyan lehet ér-
telmet adni egy végtelen összegnek, és hogy miként lehet kisz ámítani. Mivel
végtelen sok tag van, nem lehet az összeadásokat elvégezni, hogy lássuk, mi az
eredmény. Ehelyett megnézzük, mit kapunk, ha összeadjuk az első n tagot, és
megnézzük, tudunk-e mondani valamit ennek az összegnek a viselkedéséről, ha
n tart a végtelenbe. Az első n tag
összege - a sorozat n-edik részletösszege - a szokásos módon kiszámítható. Ha a

végtelen összeghez valamilyen értéket tudunk rendelni, akkor azt várjuk, hogya
részletösszegek egyre közelebb kerülnek ehhez az értékhez, ahogy n növekszik,
azaz a részletösszegek sorozatának van határértéke.
Tekintsük példaként az
végtelen sort. Vizsgáljuk meg, felismerhető-e valamilyen szabályosság a rész-

letösszegek sorozatában. (A mértani sorozat összegének középiskolából ismert
képletének egy átalakítását alkalmazzuk. A képletet az 1. példa előtt újra le is
vezetjük.)
Részletösszeg képlete értéke
első: SI =l 2-l l
l l 3
második: S2=1+"2 2-- 2
2
l l l 7
harmadik: S3 = 1+ - +- 2-- -
2 4 4 4
l l l
2 -n -1
l 2n '-1
n-edik: sn=I+"2+4:+"'+2n - I 2 - 2n - 1
A szabályosság szembeötlő. A részletösszegek sorozatának n-edik tagja:

l
Sn = 2- 2n - l '
A részletösszeg-sorozat 2-höz tart, elvégre lim (l /2n ) = O. Ekkor azt mondjuk,

n-+ oo
hogy
l l l
"az l + "2 + 4: + ...+ 2n - 1 + ... végtelell sor összege 2".
Megkaphatjuk-e a 2-t úgy, hogy csupán véges számú tagot adunk össze? Nem.
Össze tudunk adni végtelen sok számot? Nem. Mégis definiálható az összeg:
mint a részletösszegek sorozatának határértéke az n ----t 00 esetben (11.5 . ábra). A
sorozatok határértékének ismeretében megszabadulhatunk a végesség korlátai-
tól.
I I I I •
'-------v-----' '----.----'
o 1 112 118 2
11.5. ÁBRA: Amint az 1 +! +:! + k+ Ír, + ... számokat összadjuk, az összeg

egyre közelebb kerül 2-höz.
DEFINÍCIÓK: Végtelen sor, n-edik tag, részletösszeg, konvergen-

cia, összeg
Ha adott az {an} számsorozat, akkor az
alakú kifejezést végtelen sornak nevezzük. Az an szám a végtelen sor

n-edik tagja. Azt az {sn} sorozatot, amelynek tagjai
n
Sn = al + a2 + ... + an = L ak,
k=l
a végtelen sor részletösszegeinek nevezzük; Sn a sor n-edik részletösz-

szege. Ha a részletösszegek sorozata az L számhoz konvergál, akkor azt
mondjuk, hogy a végtelen sor konvergens, és az összege L. Jelölés:
al +a2 + a3 + .. . + an+ · ·· = L ak = L.
k=l
Ha a részletösszegek sorozata nem konvergens, akkor a végtelen sort di-

vergensnek nevezzük.
Amikor egy al + a2 + a3 + .. . + an + .. . végtelen sort vizsgálrii kezdünk, ~em

tudjuk rögtön, hogya sor konvergens-e vagy sem. Mindkét esetben használhat-
oo 00
juk a L ak vagy a L an jelölést. Ha egyértelmű, hogy az összegzést l-től oo-ig

k=l n=l
kell elvégeznünk, akkor az egyszerűbb Lan rövidítéssel is élhetünk.
Mértani sorok
Mértani sornak nevezzük az
00
a + ar + a? + .. . + ar'-I + .. . = L ar'-l
n=l
alakú végtelen sorokat, amelyekben a és r valós számok, és a #- O. Az ilyen sort

alkalmanként így írjuk fel: E~o ar' . Az r hányados lehet pozitív is, miként az
sor esetében, vagy negatív, miként az
sorban. Ha r = I, akkor a mértani sor n-edik részletösszege:
Sn = a +a·1 +a·1 2+ . . . +a ·l n - 1 = na ;
a sorozat divergens, mivel lim Sn = ±oo az a szám előjelétől függ ően. A mértani
n ->oo
sor az r = -I esetben is divergens, akkor ugyanis az n-edik részletösszegek
értéke váltakozva a és O. Ha Iri #- l, akkor az alábbi levezetés alapj án könnyen
eldönthetjük , hogy a sor mikor konvergens.
11.2. Végtelen sarok 81
Sn = a+ar+a? + +a~-l
rs.; = ar + a? + ar'! + + a~-l + ar" szoroztunk r-rel
Sn - rS n =a- ar" sn-ből kivontuk rsn-t
sn(l-r)=a(l-~) kiemelés
a(l- r")
Sn = 1_ r ,r i= O ha r =f 0, akkor Sn kifejezhető
Ha Iri < 1, akkor r" ----t O, amint n ----t 00 (amint az előző alfejezetben már
beláttuk), és így Sn ----t a/(l- r). Ha Iri> 1, akkor I~I----t 00, és a sor divergál.
Ha Iri < l , akkor az a + ar + a? + ... + a~-l + ... mértani sor az

a/(l- r) számhoz konvergál:
~ a~-l - _a_ Iri < 1.

L. -l-r'
n=l
Ha Iri :2: l, akkor a sor divergál.

Meghatároztuk tehát, hogy egy mértani sor mikor konvergál, és ha igen, me-
lyik számhoz. Gyakran előfordul- a következő alfejezetekben látunk majd erre
példákat -, hogy egy végtelen sorról tudjuk, hogy konvergens, de az összegét
nem ismerjük. A mértani sor összegét megadó a/(l-r) képletnél ügyeljünk
arra, hogya az első tagja az összegnek, r pedig az l-nél kisebb abszolútértékű
hányados. Erre akkor kell gondosan ügyelni, ha az összegzésben r kitevője nem
nullával indul.
l. PÉLDA: . 1-gyel induló összegzés

Ha a mértani sorban a = 1/9 és r = 1/3, akkor
1/9
--- D
(a) 1-1 /3
2. PÉLDA: O-val induló összegzés

~ A
o 00 (-1) n 5 5 5 5
o
o E~=5-4+ 16- 64 + ...
O
o mértani sorban a = 5 és r = -1/4. A sor összege:
\il
a 5
ll)
r;
v 0
-- -4
1 - r-l + (1/4) - .
D
~ o
ill cl ID
~ tp 3. PÉLDA: Pattogó labda
..
e.
..
~
Egy labdát a méter magasból a földre ejtünk. Tudjuk, hogy ha a labdát h magas-
ságból ejtjük le, akkor rh magasságig pattan vissza, ahol r l-nél kisebb, pozitív
állandó. Határozzuk meg a labda által megtett teljes függőleges irányú távolsá-
got (11.6. ábra).
Megoldás: A teljes távolság:
(b)
? 3 2ar 1 +r
11.6. ÁBRA: (a) A 3. példában egy
s=a+2ar+2ar+2ar
, v
+ ...' =a+--
l-r
=a-- .
l-r
mértani sor alapján számoltuk ki, mek- ez az összeg : 2arj(1 - r)
kora egy pattogó labda által függőleges
2
irányban megtett út, ha a labda min- Ha például a = 6 és r = 3"' akkor
den alkalommal az eredeti magasság r-
szereséig pattan vissza (O < r < 1). (b) 1 + (2/3) (5/3)
A pattogó labda stroboszkópos képe. s = 61_ (2/3) = 6 1/3 = 30 m . D
4 . PÉLDA: Végtelen sza kaszos tizedes tört

Írjuk fel az 5,232323. . . végtelen tizedes törtet két egész szám hányadosaként !
Megoldás:
23 23 23
5,232323 = 5 + 100 + (100)2 + (100)3 + ... =
a= l,
=5 + 23 [ 1: 100
1 + ( 100
1 ) 2 + . . .] =
r= 1/ 100
100
, "
1/ (1- 0,01)
=5
+ 100
E.- (_1_)
0,99
= 5 23 =
+ 99
518
99 .
D
Sajnos viszonylag ritkán fordul elő, hogy egy végtelen sor összegét úgy-tud-
juk kifejezni, mint a konvergens mértani sorok esetében. Gyakran meg kell elé-
gednünk azzal, hogy a sor összegére egy becslést adunk (erről kés őbb bővebben
is szót ejtünk). A következő példában mindazonáltal sikerrel járunk.
5. PÉLD A: Egy más típusú konvergens sor

l
L ( ) végtelen sor összegét!
00
Határozzuk meg a
n=1 n n + 1
Megoldás: A sor nem mértani ugyan, de átalakíthatjuk úgy, hogy az Sk rész-

letösszegeket ki tudjuk fejezni. A döntő megfigyelés a kö vetkező:
n(n + 1)
az Sk részletösszeg ennélfogva:
Eszerint tehát
Sk'= (~ _ ~)
.~ . 1 2
+ (~ _ ~) + (~ _ ~) + .. . + ( ~ _ _ 1 )
2 3 3 4 k k+ l
.
A véges sok tag összeadását elvégezve:

1
sk= l -
k
+l·
Eszerint tehát Sk --+ 1, amint k --+ 00 . Végtelen sorunk tehát konvergens, összege
pedig 1:
L n(n 1+ l ) --
n=1
1
.
D
Divergens sorok
Ha egy végtelen sor tagjai nem, vagy nem elég gyorsan csökkennek, akkor a sor
nem konvergens.
6. PÉLDA: Minden határon túl növekvő részösszegek

1. A 00
L n2 = 1 + 4 + 9 + ... + n2 + . . .
n=1
sor divergens, mivel részösszegeinek sorozata minden határon túl növekszik.
Ha n > 1, akkor az Sn = l + 4 + 9 + . .. + n2 részletösszeg nagyobb, mint n2 .
2. A
OO n + 1 2 3 4 n+l
L-=-+-+-+···+-+·· ·
n=1 n 1 2 3 n
végtelen sor esetében ugyanez a helyzet. Mivel a sor minden tagja nagyobb
l -nél, az n-edik részletösszeg nagyobb, mint n. O
Az n-edik ta gon alapuló divergenciateszt
Vegyük észre, hogy ha a L an végtelen sor konvergens, akkor az an sorozatnak

n=l
O-hoz kell tartania. Jelölje ugyanis S a sor összegét, Sn = al + a2 + ...+ an a sor
n-edik összegét. Ha n elég nagy, akkor Sn és Sn-l egyaránt elég közel van S-hez,
így a különbségük, vagyis az an szám, egyre közelebb kerül O-hoz. Kissé formá-
lisabban (a sorozatok határértékére vonatkozó különbségszabályt alkalmazzuk):
an = Sn - Sn-l ----> S - S = O,
Beláttuk tehát a következő tételt:
7. TÉTEL: , '.
Ha L an konvergens, akkor an ----> O.
n=1
A 7. Tételből kapjuk a következő feltételt egy végtelen sor divergenciájára:

Figyelem!
A 7. Tétel nem állítja, hogy ha an --t O, Az n·edik tagon alapuló divergenciateszt
00
akkor a :E an végtelen sor konvergens. A Ha a lim határérték nem létezik, vagy O-tól különbözik , akkor a L
n=I, an an
sor akkor is divergálhat, ha an --t O. n -+OO n=l
végtelen sor divergens.
7. PÉLDA: A teszt alkalmazása

00
(a) A L n2 végtelen sor divergens, mivel n2 ----> 00;

n=1
~ -
(b) a '-' n +-1 vegte
, len sor d'rvergens, rmve n +-1
, l- ----> l;
n=1 n n
00
(c) a L(-l)n+l végtelen sor divergens, mivel lim (_1)n+l nem létezik;
n=l n-+OO
(d) ~ --n
a '-' , len sor d'lvergens, Ill1ve
- vegte . l l'lm --n
- = - -1 r--I- O. O
n=12n+5 n--->oo 2n+5 2
8. PÉLDA: an ----> O, de a sor divergens

Az
111 111 111
1 + 2 + 2 + 4: + 4: + 4: + 4: +...+ 2n + 2n + ...+ 2n +...
'-.r-" ~ , v '
2 tag 4 tag 2ntag
végtelen sor divergens , mivel az egyenlő tagokat összeadva mindig l-et kapunk,
így a részletösszegek minden határon túl nőnek. A tagokból álló sorozat viszont
a O-hoz tart. A következő alfejezet 1. példája szerint ilyen a harmonikus sor is.
O
Műveletek sorokkal
Két konvergen s sor - tagonként vett - összege és különbsége is konvergens, egy
konvergen s sor konstansszoro sa is konvergen s.
8. TÉTEL:
Ha [an és [b n konvergen s sorok, továbbá [ a~ = A és [b n = B, akkor
1. [ (an + b n) = [ an + [b n = A + B (összegszabály);
2. [ (an - bn) = [ an - [b n = A - B (különbségs zabály) ;
3. [kan = k[a n = kA, k tetszőleges állandó (konstan sszoros-szabály).
Bizonyítás: A szabályok a sorozatokra vonatkozó, az előző alfejezetből ismert

analóg szabályokból következnek. Az összegszabály bizonyításához legyen
An =al +a2+ .. . +an és B n <b, +b2+ . . . + bn·

A [ (an + bn) sor n-edik részö sszege:
sn = (a l + bl) + (a2 +b2 ) + ... + (an +bn ) =

= (a l + a2+ . ., +an) + (bl +b2+,.. +bn) =
= An +BIl •
Mivel An --> A és Bn --> B, ezért a sorozatokra vonatko zó összegszabály szerint
sn --> A + B. A különbségszab ály bizony ítása hasonlóan megy.
A kon stansszeros-szab ály bizonyítá sához elegendő ész revenni, hogy a [kan
sor n-edik rész letösszege:
sn = kal +ka2 +...+ kan = kia, + a2 +,..+an) = kAn,

a részletösszeg ek soroza ta tehát a sorozatokra vonatkozó kon stansszeros-szab ály
szerint kA-hoz tart. D
A 8. Tétel következményei közül- bizonyítás nélkül - kettőt említünk:
1. Divergens sorozat minden nemnulla kon stan sszoro sa is divergens.

2. Ha [an konvergens és [b n divergens, akkor divergens [(an + bn) és
[(an ~ b n) is.
, .
FIGYELEMl A [ (an + bn ) sor úgy is lehet konvergens, hogy mind [an, mind
[b n divergens. A [an = l + l + l +... és [b n = - 1- 1- 1- . .. sorok péld ául
divergensek, de [ (an + bn ) = O+ O+ O+ ... konvergens, összege O.
9. PÉLDA: A szabályok alkalmazása
(a) L
co 3 l= L (l
n
-
1
-
6 n- 1
cc
2n- 1 -
l) =
6 n-1
n=1 n=1
= l ~ l
= L 2 n-1 - L 6n -1 = különbségsza bály
n= 1 n=1
l l mértani sor; a = l ,
= r = 1/ 2, illetve 1/ 6
1- (1/2) 1- (1/6)
6
=2 -
5=
4
5
cc 4 cc l
(b) ~ -4 ~ - konstansszer os-szab ály
'-' 2n - '-' 2n -
n=1 n= 1
l
-'-4 · - mértani sor; a = l , r = 1/2
- 1-(1 /2)-
=8. D
Tagok elhagyása és hozzáadása

Ha egy végtelen sor véges számú tagját elhagyjuk vagy a sorhoz véges számú
tagot hozzáadunk, azzal a sor konvergenciáját vagy divergenciáját nem változtat-
juk meg, bár amennyiben a sor konvergens, az összege természetesen megválto-
cc
zik. Ha a L an végtelen sor konvergens, akkor minden k > l esetén konvergens

n=l
a L an sor is, és
n=k
Lan=al+a2+ . . . + ak-l+ Lan
n=l n=k
00
Megfordítva: ha L an minden k > l esetén konvergens, akkor L an is az. Egy

n=k n=l
példa:
és
Végtelen sor átindexclése

Ha egy végtelen sor tagjainak sorrendjén nem változtatunk, akkor a sort nyu-
godtan újraindexelhetjük. Ha az index induló értékét h-val meg akarjuk növelni,
elegendő, ha az an tag n indexe helyett n - h-t írunk:
00 00
L an = L an-h = al + a2 + a3 +...
n= l n=l+h
Ha az index induló értékét h-val csökkenteni akarjuk, elegendő , ha az an tag n

indexe helyett n + h-t írunk:
L an = L an+h = a l + a2 + a3 +...
n=! n=l- h
Az átíndexelés afféle vízszintes eltolásként hat. Ezt már láttuk a mértani sorok
esetében , ezeket ugyanis néha O-val, néha l-gyel indítottuk. Az első index persze
bármi lehet. Általában úgy választjuk meg, hogy a sor képlete a lehető legegy-
szerubb legyen.
10. PÉLDA: Mértani sor átindexelése

l
00 l00 00 l 00 l
A L 2n - 1 mértani sort írhatjuk L 2 n ' L 2 -
n 5 ' de akár L 2n+4 alakba is,
n=l n=O n=5 n=-4
a részletösszegek ugyanazok maradnak. D
l l l l
Részletösszegek 5. - + - + - + ... +(
2 ·3 3 ·4 4 ·5 n+l )( n+2) + . . .
Írjuk fel a megadott végtelen sor n-edik részletösszegének képle- 5 5 5 5
tét; a konvergens sorok esetében határozzuk meg az összegüket 6. ~ +z:3 + ~ + . .. + n(n+l ) + .. .
is (l-6. feladatok )!
2 2 2 2
l. 2 + "3 + 9" + 27 + ... + 3n-1 + ...
Mértani sorok
9 9 9 9
2. 100 + 1002 + 1003 + . . . + 100n + . ..
Írjuk fel a megadott sorok első néhány tagját, majd állapítsuk
l l l n ll meg az összegüket (7-14. feladatok)!
3. l- 2: + 4: - "8 + + (-l) - 2n-1 + . ..
(_l)n l
4. 1- 2+4- 8+ + (-lr-12n + . . . 7. r.
cc
n=O
4" 8.
00
r.
n=2
4n
86 11 . fejezet Sorozatok és végtelen sarok
9.
=
[ 4n
7
10. f:. (_1)n 45n
n=O
44.
cc
n~o
(_ 1)n (
-- - - -
2
l
3 +sinx
)n
n=1
11. n~o
cc (5 + 1)
2n 3n 12. [
co (5 1)
2n - 3n
Állapítsuk meg, hogy a megadott mértani sorok mely x értékek
esetén konvergensek; adjuk meg a sorok összegét x függvényé-
n=O
13. [
co
2n
(l + ----sn (_1)n)
14. [ -
co
n
2 n+ 1 ben (45-50. feladatok)!
cc
n=O n=O 5 45. [2n~ 46. [ (- l t x- 2n
Részletösszegek vizsgálata
n=O
cc
47. [(-1)n(x +lt

n=O
cc
48.
n=O
fo
cc
co
(
-"2 Ir (x- 3t
A részletösszegek egyszerűsítésével határozzuk meg a sorok

összegét (l 5-22. feladatok)!
49. [ sin".» 50. [(Jnxt
n=O n=O
= 4 cc 6
15. [ --;-:-------::-;---;-:-------,- 16. [...,-::--"- .-,-,-------,-
n= 1 (4n - 3)(4n + l) n=1 (2n - l )(2n + 1)
cc 40n cc 2n+ 1
Végtelen szakaszos tizedes törtek
17. " 2 18. '" ---;;2--~
n'=l (2n- l ) (2n+ 1)2 n'=l n (n+ 1)2 Írjuk fel a megadott végtelen tizedes törteket két egész szám há-
19. [co I l) 20.

(
- --- n~1
cc ( l
21/n - 21/ (n+l )
l) nyadosaként (51-58. feladatok)!
51. O, 23 = 0,23 23 23 . ""
n= l .jn Jn=!
[ (l 1) 52. O, 234 = 0,234 234 234 . ..

21. co
------,-
n=1 In(n+2) In(n+ 1) 53. 0,'7 = 0,777 ...
cc
54. O,d = O,ddd . . . (valamely d számjeggyel)
22. [(arctg(n ) -arctg(n +l»)
n=1 55. 0,06 = 0,0666 . . .
56. 1,414 = 1,414414414 ...
Konvergencia és divergencia 57. 1,24123 = 1,24123123123 . ..
A 23-45 . feladatokbeli sorok közül melyek konvergensek és me- 58. 3, 142857 = 3,142857 142857 . . .
lyek divergensek? Válaszunkat indokoljuk! A konvergens sorok
esetében adjuk meg az összegüket is!
23. [co ( - l )n 24.

cc
[(v'2r
n=O ,j2 n=O
cc 59. Az 5. feladatbeli sort felírhatjuk
26. [ ( -1)n+I n
cc l cc l
n=1
co
~ coS7rn
n~1 (n + 1)(n+2) vagy n~ 1 (n+ 3)(n+ 4)
27. [cos7rn 28. z: n ,:';1, •
n=O n=O 5 alakban is. Írjuk fel a sort úgy, hogyakezdőindex (a) n = - 2,
cc oc 1 (b) n = O, (c) n = 5 legyen!
29. [e- 2n 30. [ In -
n=O n=1 n 60. A 6. feladatbeli sort felírhatjuk
= 2 = 1
31. [ - 32. [ -, lxi > l ce 5 cc 5
n=llQn
2n -l
co
n=Oxn fl n(n+ l) vagy fo (n+ 1)(n + 2)
33. [ - n- 34. [cc ( 1--l)n
n=O 3 n=1 n alakban is. Írjuk fel a sort úgy, hogyakezdőindex (a) n = - l,
= I = nn (b) n = 3, (c) n = 20 legyen!
35. '"
c: n. 36. v :';
n=O lOoon '-- nl.
n=1 61. Adjunk meg olyan, csupa nemnulla tagból álló végtelen
sort, amelynek összege (a) 1, (b) - 3, (c) Ol
37. f:. In (_n
n=\ n+
) l 62. (Az előző feladat folytatása.) Fel tudunk-e írni tetszőleges
e 7rn előre megadott szám esetén oda konvergáló végtelen sort? Vála-
f:. Gr
00
39. 40. [ 7r ne szunkat indokoljuk!

n=O n=O
63. Igazoljuk, hogya '[(an /b n) sor úgy is lehet divergens, hogy
mind '[an, mind '[b n konvergál, és egyetlen bn sem nulla!
Mértani sorok 64. Megfelelő A = '[an és B = '[b n sorozatok megadásával il-
Írjuk fel a megadott sorok első néhány tagját, határozzuk meg lusztráljuk, hogya '[anb n sor, mégha konvergens is, az összege
általában különbözik AB-től! (Ami nem meglep ő . tekintve a tri-
a és r értékét, majd a sor összegét! Ezután írjuk fel azIri < l
egyenlőtlenséget, és állapítsuk meg, hogy a sor mely x értékek
viális tényt, hogy összegek szorzata nem a tagonként vett szor-
esetén konvergens (41-44. feladatok) ! zatok összege).
oc
65. Adjunk példát arra, hogya L(an /b n) sor összege általában
41. [ (-l t~ 42. [(-lt~n akkor is különbözik A/ B-től, haA = '[an, B = '[b n =1= O, továbbá
n=O n=O
egyetlen b« szám sem O! (Ami nem meglepő. tekintve a triviális sugarú félkör van. Határozzuk meg a félkörök területeinek össze-
tényt, hogy összegek hányadosa nem egyenlő a tagonként vett gét!
hányadosok összegével.)
66. Tegyük fel, hogy [an konvergens, és hogy minden n-re

an > O. Mondhatunk-e ekkor valamit a [O/an) sorról? Indo-
koljuk válaszunkat!
67. Mi történik, ha egy divergens sorhoz véges sok tagot hozzá-

adunk, illetve ha véges sok tagot elhagyunk belőle? Válaszunkat
indokoljuk!
68. Mondhatunk-e valamit a [(an +bn ) összegsorról, ha a [an

sor konvergens, [b n pedig divergens? Válaszunkat indokoljuk!
ce
69. Írjunk fel olyan 5-höz konvergáló E ar'-1 mértani sort, 77. Helga von Koch hópehelygörbéje: Helga von Koch hó-
n=1 pehelygörbéje egy véges területet határoló végtelen görbe. En-
amelyre (a) a = 2, illetve (b) a = 13/2. nek belátásához tegyük fel, hogy egy egységnyi oldalú szabályos
háromszögből indulunk ki.
70. Mennyi a b, ha
(a) Határozzuk meg az n-edik görbe Ln hosszát, és mutas-
1 + eb + e2b + e3b +... = 9?
suk meg, hogy lim Ln = co]
n->=
71. Mely r számok esetén lesz konvergens az (b) Határozzuk meg az Ln görbe által határolt terület An
nagyságát, és adjuk meg a lim An határértéket!
n->=
,; .~
végtelen sor?
72. Igazoljuk, hogy a hiba, amit akkor követünk el, ha egy kon-
vergens mértani sor összege helyett az sn részösszeget használ-
juk, éppen ar' / (1- r).
73. Négy méter magasbólleejtünk egy labdát. Minden alkalom- 2. görbe

mal, amikor a labda h magasságból indul, O,75h magasságig pat-
tan vissza . Adjuk meg a labda által függőleges irányban megtett
út teljes hosszát!
74. (A 73. jeladat jolytatása.): Mennyi ideig pattog az előző

feladatbeli labda ? (Útmutatás: az s = 4,9t 2 képlet alapján t =
V
= s / 4 ,9.) 3. görbe 4. görbe
75. Az ábrán egy négyzetekből álló sorozat első öt tagját tanul-
mányozhatjuk. A legkülső négyzet területe 4 m 2 . Minden további
négyzet csúcsai a tőle kívülre elhelyezkedő négyzet oldalfelező 78. Az ábra informális bizonyítás arra, hogy [;;'=1 (l /n 2) ki-
pontjaira illeszkednek. Határozzuk meg a sorozatban szereplő sebb, mint 2. Magyarázzuk meg, "hogyan működik" a bizo-
négyzetek területének összegét! nyítás! [P.J. Ribbon: Convergence with Pictures, Am. Math.
Monthly, Vol. 93., No. 6. (1986) pp. 476--478.]
76. Az ábrán egy olyan sorozat részletét látjuk, amely sorokba 1 1

rendezett félkörök soraiból áll. Az n-edik sorban 2n darab 1/2n 2 4
88 11. fejezet Sorozatokés végtelen sorok
_r--------- Az integrálkritérium
Egy [an végtelen sor esetében két kérdés merül fel:
1. Konvergens-e a sor?
2. Ha konvergens, mi az összege?
A fejezet nagy részét az első kérdés vizsgálatának szentelj ük. Ebben az alfeje-
zetben a választ az J;'" j(x)dx improprius integrállal való összehasonlítás révén
adjuk meg. Gyakorlati szempontból persze a második kérdés is fontos, utóbb
erre is vissza fogunk témi.
Ebben és a következő két fejezetben kizárólag olyan sorokkal foglalkozunk,
amelyeknek egy tagja sem negatív. A megszorítás értelme az, hogy ekkor a rész-
letösszegek sorozata növekvő, és tudjuk, hogy minden korlátos növekvő sorozat
konvergens (l l .I. alfejezet, 6. Tétel). Annak igazolásához tehát, hogy egy nem-
negatív tagokból álló végtelen sor konvergens, elegendő azt megmutatni, hogya
részletösszegek sorozata felülről korlátos .
Elsőre visszalépésnek tűnhet, hogy egy sor konvergenciáját anélkül állapít-
juk meg, hogy meghatároznánk az összegét. Minden bizonnyal jobb lenne, ha
a sorok összegét a részletösszegekre vonatkozó képletek alapján, közvetlenül
meghatározhatnánk. A legtöbb esetben azonban ilyen képlet nem áll rendelke-
zésünkre, így inkább a kétlépéses eljárást követjük: előbb megállapítjuk, konver-
gens-e a sorozat, majd megbecsüljük az összegét.
Növekvő részletösszegek
Legyen [ an olyan végtelen sor, amelyben minden n esetén an ~ O. Mivel

n=l .
Sn+l = Sn + an+l , ilyenkor egyetlen részletösszeg sem lehet kisebb az őt köz-
vetlenül megel őzőnél:
Mivel a részletösszegek sorozata növekvő, Weierstrass tétele szerint a sor pon -

tosan akkor konvergens , ha a részletösszegek sorozata felülről korlátos.
Weierstrass tételének következménye
A [ an (an ~ O) végtelen sor pontosan akkor konvergens , ha a részlet-

n=l
összegek sorozata felülről korlátos.
l . PÉLDA: A harmonikus sor

A
co l l l l
[ - = 1+ -2+ - + ", + - +" ,
n=l n 3 n
végtelen sort harmonikus sornak nevezzük. A harmonikus sor divergens, ez
azonban nem következik az n-edik tagra vonatkozó kritériumból. Az n-edik ta-
gok I/n sorozata nullához tart, maga a sor azonban divergál. Ezt úgy láthatjuk
be, hogy megmutatj uk: a részletösszegek sorozatának nincs felső korlátja. Ehhez
a tagokat a következőképpen csoportosítjuk:
11.3. Az integrálkritérium 89
Az első két tag összege 1,5. A következő két tag összege 1/3 + 1/4, ami
nagyobb, mint 1/ 4 + 1/ 4 = 1/2. A következő négy tag összege 1/5 + 1/6 +
+ 1/7 + 1/8, ami nagyobb, mint 1/8 + 1/8 + 1/8 + 1/8 = 1/ 2; a következő
nyolc tag összege pedig 1/9 + 1/10 + 1/11 + 1/1 2+ 1/13 + 1/14 + 1/15 + 1/16,
ami nagyobb , mint 8/ 16 = 1/2. Hasonlóan: a következő 16 tag összege na-
gyobb, mint 16/32 = 1/ 2, és általában : az 1/2n + 1-nel végződő 2n darab tag
összege nagyobb , mint 2 n / 2n + l = 1/2. A részletösszegek sorozata tehát nem
korláto s: ha n = 2k , akkor az Sn részletösszeg nagyobb, mint k/ 2. D
Az integrálkritériurn
Az integrálkritériumot azzal a végtelen sorral vezetjük be, amely emlékeztet
ugyan a harmonikus sorra, n-edik tagja azonban nem I/n , hanem 1/n2 •
2. PÉLDA :
Konvergens-e a
végtelen sor?
~ l
Megoldás: Azt, hogy a Ln 2
sor konvergens-e, eldönthetjük az J~( l/xl) dx
n= l
integrállal való összehasonlítás alapján is. A végtelen sor tagjaira, mint az f (x ) =
= 1/ xl függvén y értékeire, és mint az y = 1/ xl egyenletű görbe alá rajzolt tég-
lalapok területére gondolunk. A 11.7. ábra szerint
y
(l,f(l» 1 l l l
Sn = 12 + 22 + 32 + .. . + n 2 =
= f (l ) + f (2) + f(3) + . . . + f en) <
n
l
12
< f ( l) + J~2dX <
l
cc
< 1+ J~2dX <

l
o l 23 4
< 1 + 1 = 2. JI *dx = l (8.8. alfeje zet, 3. példa)
11.7. Á BRA : Az f(x) = l / xl függvény A L= 21végtelen sor részletösszegeinek sorozata tehát felülről korláto s, a sor
grafikonja alatti terület nagyobb , mint a n
n= l
grafikon alá rajzolt téglalapok területé- ennélfogva konvergens. A sor összege n2 / 6 ::::: 1,64493 (11.11. alfejezet, 16.
nek összege (2. példa). fu~~ . D
Figyelem! 9. TÉT EL: Az integrálkritérium

A végtelen sor összege és az integrál ér-
Legyen {an} csupa pozitív tagból álló sorozat. Tegyük fel, hogy minden
téke általában nem egyezik meg (ameny-
nyiben mindkettö konvergens). A 2. pél-
n-re an = fe n), és hogy X ~ N (ahol N pozitív egész szám) esetén f ki-
En J
cc zárólag pozitív értékeket felvevő, folytono s és c sökkenő függvény. Ekkor
f: an végtelen sor és az Jf (x)dx integrál egyszerre konvergens , vagy

oc
ee l 2/
dában 2 = n 6, de (1/2)dx= 1.
n=l 1 a
n=N N
nem.
Bizonyítás: Az N = l esetre szorítkozunk (az általános eset bizonyítása ha-

sonlóan megy).
Induljunk ki abból, hogy f csökkenő függvény, amelyre teljesül , hogy min-
den n-re an = fe n). A 11.8. ábra (a) részén látható téglalapok együttes területe
y
- az al, a2," " an számok összege - nagyobb, mint az y = f(x) egyenletű görbe
alatti területnek az x = 1 és az x = n + 1 egyenesek közé eső része:
n+l
l
l
f(x)dx::; al +a2 +...+an·
o 2 3 n n +l A 11.8. ábra (b) részén a téglalapoknak nem a bal felső, hanem ajobb felső sarka
(a) illeszkedik az y = f(x) egyenletű görbére. Ha eltekintünk az első, al területű
y téglalaptól, akkor világos, hogy
n
a2 +a3 + ...+an::; l
l
f(x)dx .
Ha az al tagot is figyelembe vesszük, akkor az

-I----'---L----'-------'---'"--'-----_x
o 2 3 n-ln n
(b) al +a2 +a3 + ... +an::; al + l
l
f(x)dx.
11.8. ÁBRA : Az integrálkritérium sze-

00
Egyenlőtlenségeinket együtt is felírhatjuk:
rint a L an végtelen sor és az
n+l n
l l
n=N
l f(x)dx integrál egyszerre konver-

l
f(x)dx ::; al + ai + a3 +...+ an ::; al +
l
f(x)dx.
N
gens vagy divergens . Ezek az egyenlőtlenségek minden n-re, és így az n ---t 00 esetben is érvényben
maradnak.
Ha J~ f(x)dx véges, akkor ajobb oldali egyenlőtlenség alapján Lan is véges.
oo
Ha viszont Jl f(x)dx végtelen, akkor a baloldali egyenlőtlenség szerint Lan is
végtelen. A végtelen sor és az integrál tehát egyszerre véges vagy végtelen. D
3. PÉLDA: A p-sorok
Igazoljuk, hogya
00 1 l l l 1
Lp
n=l n
= -IP + 2P + 3P +...+ pn +...
p-sorozat konvergens , ha p > 1, és divergens, ha p ::; l!
Megoldás: Ha p > 1, akkor f(x) = 1/xP az x változó csökkenő függvénye. Az
l 00 1
-dx
xP
= 1 00
x-pdx = lim _x_- p+ l

_
b->oo -p+ l
[ lb
I
l l
=--hm 1 . (l )
1- P b->oo
-----'1
bP-I
=
1 1
=-(0-1)=-
l-p p-l
egyenlőségekés az integrálkritérium alapján a végtelen sor konvergens. Hangsú-

lyozzuk, hogya p-sor összege nem 1/ (p - l). A sor konvergens, de az összegét
nem ismeI.jük pontosan.
Ha p < l, akkor 1 - P > O, és így
00
l ~dx =
l
xP
_1_ lim (b l - p -1)
1- p b->oo
= 00.
Az integrálkritérium szerint a sor divergens.

Ha p = l, akkor a p-sor az
11.3. Az inte grá lkrité rium 91
harmonikus sor. Össze fogl alva: ha p > 1, akkor a sor konvergens, minden más
p értékre divergens. D
A p = 1 ese tben a p- sor az 1. példából ismert harmonikus sor. A p- sorokon
alapuló krit érium szerint a harmonikus sor éppe n divergál: a p = 1,000 OOO 001
esetben a sor már konvergens!
Felhívjuk a figyelmet arra , hog y a harmonikus sor részletösszegei mil yen las-
san tartanak a végtelenhez. Nem kevesebb , mint 272 400 600 tagot kell például
összeadnunk, hogy az öss zeg meghaladja a 20-at! A számológépünkkel egy ilyen
öss zeg kiszámítása több , mint 8 és fél évig tartana, ha másodpercenként adnánk
egy újabb tagot az öss zeghez, éjjel-nappal (lásd ehhez a 33 . feladat (b) részét is).
4. PÉLDA: Egy konvergens sor

A
00 1
n=!
L n2+l
sorozat az integrálkritérium szerint konvergens. Az j (x) = 1/ (x2 + 1) függvény
ugyanis kizárólag pozitív értékeket vesz fel, ezen felül folytonos, x 2: lesetén
c sökkenő, továbbá
00
J :~
!
+1
= lim [arctgx] b=
A b-->oo I
= lim [arctgb - arctg l ] =

b-->oo
7c 7c 7c
2 4 4
Újfent hangsúlyozzuk, hogy x/ 4 nem a sor összege. A sor konvergens, de a

fentiek alapj án az összegét nem tudjuk megmondani. D
A példabeli sor konvergenciája egyszerűbben, a L 1/n 2 sorral való összeha-
sonlítással is igazolható. A következő alfejezetben az összehasonlító kritériu-
mokróllesz szó.
----------------
1 ~
Konvergens és divergens sorok 00
I /n
20. n~! (In 3)n 21. z:
n=3 (In n)Vln2 n - l
Állapítsuk meg, hogy az 1- 30. feladatokban szereplő sorok kö- 1 1
E n sin -n
00 00
zül melyek konvergensek, és melyek divergensek! Válaszunkat 22. E 2

n= 1 n (I +ln n )
23.
n=!
indokoljuk! (A válasz ellenőrzéséhez hasznos, ha szem előtt tart-
1 e"
E n tg -
00 00
juk azt, hogy egy sor konvergen ciája többféle módon vizsgá l-
ható.)
24.
n= l n
25. E 1 + e2n
n= !
00 1 00 n 00 2 OO
S aretgn
1. E Ion
n=1
2. 3.
E n +l
n=l
26. ,, - -
i : 1 + e"
n= 1
27. E
,,= 1 l+n
2
5 3 n 00
E seehn
00
00 00
4.
E n +l
n=!
5. E-
vii
n=l
28 . E n2 + 1
n= !
29.
n=l
00
00 1 -S E seeh 2
E-n
00
30. n
7. E - sn
n= 1
8.
n= 1 n= 1
~ Inn 00 2n
10. z: r: 11. E-n
n=2 y n n= ! 3 További példák és feladatok
00-2 001 00 2"
13. ,, - - 14. ,, - - 15. , , - Mel ya értékek esetén konvergcnsck a megadott sorok? (31-32.
i.- n + 1
n=O
i.- 2n-l
n=!
i.- n + l
n=! feladatok.)
16.
00
n~! Vii( vii+ 1)

1
17. E -1nn
00 vii
31. n~1
00 (a
n+2 - n+4
1) 32. f
n=3
( _1
n -l
-~)
n+ 1
n=2
18. E00
n=1
(
1+ - 1)"
n
19.
00 1
n~l (In 2)n
33. (a) A 11.7. és a ILS. ábrák mint ájára igazoljuk grafikusan,
hogy a harmonikus sor r észlet összegei kielégítik az alábbi
egyenlőtlens égeket. 40. A 39. feladat folytatása. A 39. feladat eredményét felhasz-
n+1 nálva döntsük el, hogy az alábbi sorok közül melyek konvergen-
l 1 1
ln(n+l) =
J -;;dx~ 1+
2+ ... +;;- ~
sek! Válaszunkat minden esetben indokoljuk!
= 1
~
n~2 n(lnn)
I (b) 1
n (a) n';;:2 n(lnn) 1.01
< 1+ J~dX= l+lnn. ~

(c) ,, -
1
- (d) ~ _l_
I n';;:2 n (ln n 3 ) n';;:2 n (ln n )3
• (b) Tudjuk ugyan, hogy a harmonikus sor nem konver-

gens, ezt azonban semmiféle empirikus megfigyelés nem 41. Az Euler-konstans: A 11.8. ábrához hasonló grafikonok
támasztja alá, mivel a részletösszegek sorozata túlságosan szerint az
1 1 l
lassan növekszik. Ezt illusztrálja a következő gondolatkí- 1+-+-+ . . . +-
2 3 n
sérlet. Képzeljük el, hogya 13 milliárd évvel ezelőtti ős
összeg és az
robbanás pillanata óta minden másodpercben hozzáadtunk n
egy újabb tagot. Körülbelül mekkora részletösszegnél tar-
tunk napjainkban?
lnn= J~dX
l
34. Van-e olyan x, amellyel a E (l/(nx)) végtelen sor konver- integrál közötti különbség igen kicsi. Ezt támasztják alá az aláb-
biak.
n=1
gens? Válaszunkat indokoljuk!
(a) A 9. Tétel bizonyításának gondolatrnenetét az f(x) =
35. Igaz-e, hogy tetszőleges csupa pozitív tagú E an divergens = l /x függvényre alkalmazva igazoljuk, hogy
n=1
sorhoz található olyan, szintén csupa pozitív tagból álló és di- 1 1 1
ln(n+l) ~ 1+ . . . +;; ~ l+lnn,
cc
2+ 3+
vergens E bn sor, amelyre teljesül, hogy minden n-re bn < an?
n=1 azaz, hogy
Létezik-e a divergens sorok .Jegkísebbike"? Válaszunkat indo-
koljuk! 1 1 1
0 < ln(n+ l) -Inn < 1+ 2 + 3 + . . . +;; - In n ~ 1.
36. Az előző feladat folytatása .Van-e "legnagyobb" a konver-
gens sorok között? Válaszunkat indokoljuk! Eszerint tehát az
37. A Cauchy-féle kondenzációs kritérium: A Cauchy-féle 1 1 1
kondenzációs kritérium a következő: legyen {an} nullához tartó an = 1 + - + - + . . . + - - ln n
2 3 n
nemn övekvő sorozat (azaz minden n-re an ;::: an +I) . Ekkor a
= = sorozat alulról és felülről is korlátos.
E an sor pontosan akkor konvergens, ha a E 2n . a2 n is az. A
n=1 n=1 (b) Bizonyítsuk be, hogy
E(1/n ) sor például divergens, elvégre E2 n. (1/2 n) = E l sor di-
vergens . Magyarázzuk meg, miért alkalmazható a kritérium!
38. A Cauchy-féle kondenzációs kritérium (előző feladat) ~~p
-1- <
n+ 1
J
n+l
1
-dx=ln(n+l)-lnn,
x
n
ján igazoljuk, hogy
(a) a E= -1n -lnn sor divergens,

n=1
és ezt felhasználva mutassuk meg, hogy az iménti {an} so-
rozat csökkenő!
Minden alulról korlátos, csökkenő sorozat konvergens
(b) . a E= -1P sor pedig konvergens, ha p > 1, és divergens, (11.1. alfejezet 107. feladat), így ilyen a feladat (a) részé-
n=1 n ben definiált {an} sorozat is:
ha p ~ 1.
1 1 1
39. Logaritmikus p-sorok: 1+- + - + . . . + - -Inn --> y.
2 3 n
(a) Legyen p pozitív állandó. Igazoljuk, hogy
cc A Y R:: 0,5772 számot Éuler-konstansnak nevezzük. Az e és
dx a 1r számtól eltérően y értékének kiszárnítására nem isme-
J
2
x(lnx)p rünk egyszerű és könnyen használható képletet.
pontosan akkor konvergens, ha p > l! 42. Az integrálkritérium alapján igazoljuk, hogya

(b) Milyen következtetést vonhatunk le a feladat (a) része
alapján a
= 1
n~2 n(lnn)p
végtelen sor konvergens!
sorra vonatkozóan? Válaszunkat indokoljuk!
11.4. Összehasonlító kritériumok 93
&111---- - - - --
Összehasonlító kritériumok
A mértani sorok, a p-sorok és néhány más végtelen sor konvergenciáját már

-
igazoltuk. Sok más sorról is úgy dönthetjük el legkönnyebben, hogy konver-
gens-e vagy sem, ha összevetjük őket olyan sorokkal, amelyekről már tudjuk,
hogy konvergensek-e vagy sem.
10. T ÉT EL : Összehasonlító kritériumok

Legyen Lan olyan végtelen sor, amelynek egyetlen negatív tagja sincs.
L
(a) Ha van olyan konvergens Cn sor és N pozitív egész szám, hogy
minden n > N esetén an ::; Cn, akkor a Lan sor konvergens.
(b) Ha van csupa nemnegatív tagból álló divergens Ldn sor és N
pozitív egész szám, hogy minden n > N esetén an 2': dn, akkor a Lan
sor divergens.
Az első összehasonlító kritériumot majoránskritériumnak is nevezzük.

Bizonyítás: (a) A Lá,!"sor részletösszegei sorozatának az
M = al + a2 + ... + aN + L Cn '
n=N+l
szám felső korlátja. A részletösszegek sorozata tehát növekvő és korlátos, Weier-
strass tétele szerint ennélfogva konvergens, határértéke pedig L ::; M.
(b) A Lan sor részletösszegei sorozatának nincs felső korlátja: ha ugyanis
lenne ilyen korlát, akkor a Ldn sor részletösszegei sorozatának
M * =dl + d2 + ... + dN + L an
n=N+l
felső korlátja lenne, így Ldn konvergens kellene hogy legyen. D
l. PÉLDA: Az összehasonlító kritériumok alkalmazása

(a) A
00 5
L 5n-l
n=l
sor divergens, mivel n-edik tagja nagyobb, mint a divergens harmonikus sor
n-edik tagja:
5 l 1
- -----
5n-1 - 1
>-n'
n--
5
(b) A csupa pozitív tagból álló
1 l 1 1
L, = 1+-11. +21. +-31. + .. .
00
n=On.
sor konvergens, hiszen tagjai nem nagyobbak az
00 l 1 1
1+ L 2n = l + l + 2 + 22 + ...
n=O
sor megfelelő tagjainál, az utóbbi sor pedig konvergens, elvégre
100 l
1 + n~o 2n = 1 + 1 _ (1/2) = 3.
Tehát 3 egy felső korlátja El/n! sornak. A 11.9 alfejezetben látni fogjuk,
hogy a sor összege e.
(c) Az
2 1 1 1 1 1
5 + - + - + 1 + ----r,= + ----;;;: + ----;;;: +...+ n r.; + ...
5 7 2+v 1 4 +v 2 8+v 3 2 +vn
sor viszont konvergens . Ennek belátásához feledkezzünk meg az első három
tagról , a többi tagot pedig hasonlítsuk a [;;'= o(1/2n) konvergens mértani
sorhoz. 1/(2 n + vn)
kisebb, mint 1/2n, ezért
l 1 l 1 111
1 + ----r,= +----;;;: + ----;;;: +...+ n r.; +... < 1 +- +- +- +....
2+v 1 4 +v 2 8+v 3 2 +v n-248
Az első három tag elhagyásával kapott sor tehát az összehasonlítá kritérium
szerint konvergens. D
Határértékeket is használó összehasonlító kritériumok

A következő kritériumok azokban az esetekben a leghasznosabbak, amikor a
vizsgált sor an tagjait az n szám racionális függvényeként kapjuk meg.
11. TÉTEL: "Limeszes" összehasonlító kritériumok

Legyen N pozitív egész szám. Tegyük fel, hogy valamely pozitív egész
N-re igaz, hogy minden n > N esetén an > Oés bn > O. Ekkor:
l. ha lim an = C > O, akkor Lan és Lbn egyszerre konvergensek,

n_co bn
vagy egyszerre divergensek;
2. ha lim ban
n~OO n
= Oés Lbn konvergens, akkor Lan is az;
3. ha lim an = 00 és Lbn divergens, akkor Lan is divergens.

n_cobn
Bizonyítás: Az l . állítást bizonyítjuk, a 2. és 3. állítás bizonyítását a 37. feladat

(a) és (b) részében tűzzük ki. Mivel an/bn -> C, a e/2 > Oszámhoz van olyan N
pozitív egész szám, hogy minden n-re
....... .
'
an- c I < -C o
n >N=;. [-
s; 2
Így ha n > N , akkor

c an . c
-- <--c<-
2 s, 2'
c an 3c /
-<-<- es
2 bn 2
G)bn<a n< C;)b n.
Ha [b n konvergens, akkor [(3c/2)b n és - az összehasonlítá kritérium szerint

- a [an sor is az. Ha [b n divergens, akkor [(c/2)b n és - az összehasonlítá
kritérium szerint - a [an sor is az. D
2. PÉLDA: A "limeszes" összehasonlító kritérium alkalmazása

Melyik konvergens, és melyik divergens a megadott sorok közül?
11.4. Összehasonlítá kritériumok 95
1 + 21n 2 l + 3 1n 3 1 + 41n4 = ~ 1 + n ln n
(c)
9 + 14 + 21 + ... n~ n2 + 5
Megoldás:
(a) Legyen an = (2n + 1)/ (n2 + 2n + 1). Elég nagy n esetén azt várjuk,
hogy az an-ek úgy viselkednek majd, mint 2n/n 2 = 2/ n. Legyen tehát b; =
= I /n. Mivel a
l 00 00
Eb = n=E-
n= l
n
ln
sor divergens és
2
· -an = l'lm 2n + n = 2 ,
llm
n--->oo bn n--->oo n2 + 2n + 1
a Ea n sor a kritérium 1. pontja szerint divergens. (Választhattuk volna a
b = 2/n sorozatot is, I /n mellett az egyszerűség szólt.)
(b) Legyen an = 1/ (2n -1 ). Nagy n-ekre a sorozat tagjait az 1/2n számok
egyre jobban közelítik, választásunk ezért b n = 1/ 2n . Mivel a
sor konvergens és- . ,

n
nlm -an = l'lm -2 - = l"lm l = l,
n--->oo b n n--->oo 2n - 1 n--->oo 1 - (1/ 2n)
a Ean sor kritériumunk 1. pontja szerint konvergens.

(c) Legyen an = (1+ n ln n )/(n2 + 5). Nagy n-ekre az (n lnn)/n2 = (ln n)/n
jól közelíti az an-eket, előbbiek az n ~ 3 indexek esetén nagyobbak , mint az
I /n számok. Mindez a bn = I/n választást sugallja. Mivel a
00 00 1
Eb = n=2
n=2
E -n
n
sor divergens és
, an l ' n+n
21nn
l lm - = lm =00
n--->oo bn n--->oo n + 5
2 '
a Ea sor a kritérium 3. pontja szerint divergens.
n o
3. PÉLDA:
~ Inn
Konvergens-e a i..J ' l ?
3/ 2 vegte en sor.
n=l n
Megoldás: Mivel Inn lassabban növekszik , mint az ne sorozatok (c > O) bár-
melyike (11.1. alfejezet, 91. feladat), azt várjuk, hogy elég nagy n-ek esetén
Inn nl/ 4 1
n3/ 2 < n3/ 2 = n5/ 4 '
Valóban, az an = (In n)/n3/ 2 és b; = 1/n 5 / 4 választással:

. an . Inn
lim - = hm-=
n--->oo bn n-+oo n l / 4
= lim I /n L'Hospital-szabály
n-+oo (1/ 4 )n- 3/ 4
. 4
= nhm ~
--+ oo n
/4 =0.
Mivel a E bn sor konvergens (olyan p-sor, amelyben p > 1), azért E an is kon-
vergens a .Jimeszes" összehasonlító kritérium 2. pontja szerint. O
96 11 . fejezet Sorozatok és végtelen sorok
00
Konvergens és divergens sorok 38. Mondhat unk-e valamit a E

(an/n) végtelen sorról , ha tud-
, n=l
Az l-36. feladatokban megadott végtele n soro k közül melyek 00
konvergensek, és melye k divergen sek? Válaszunkat indokoljuk! juk, hogy E an csupa pozi tív tagból álló konvergens sor? Vála-
n=l
00 I 3 00 sin2 n 00 szunkat indokoljuk.
1. n~l 2vii + 0i 2. n~l n + vii 3. n~l ~ 39. Tegyü k fel, hogy minden n > N esetén (N pozitív egész
4. f. 1 +~osn
S.
00 2n
n~l 3n - I 6.
00
n~l
n +1
n 2vii
szám) an > Oés bn > Oegya ránt fennáll. Mo ndhatunk -e valamit
a [ b n sorró l, ha tudju k, hogy lim (an/b n ) = 00 és [ an konver-
n=l n n_ oo
I I gens?
n~l (3n: l r
00 00
7.
8. n~l Jn3 +2 9. n~3 In(lnn) 40. Igazoljuk, hogy ha a csupa pozi tív tagból álló
00
E an sor
00
n~2 (Inn)2
I
11. f. (In~)2 12. f. (In~? 00
n=l
10. n=l n n=l n konvergen s, akkor E a~ is az.
00 I
f.(inn)2 f.
_ 1_
n=l
13.
n~l Vii Inn 14. n=l n3/ 2 15. n=l 1 + Inn
00 I ~ In(n +l ) ~ _ 1_ Számítógépes vizsgálatok
16. " 2 17. L, 18. L, 2
n~ ( I + In n) n=2 n+ 1 n=l l+ ln n
41. Nem ismert, hogy a
00 I ~ vii ~l- n
19. E R=1
n=2 n n 2 - 1 20. n~l n2 + 1 21. n~ n2 n
00 n +2n 00 I 00 3n- 1 +I
22. E
n= l
n22n 23. n~l 3n- 1 + 1 24. n~1 3n végtelen sor konvergens-e vagy sem. Vizsgáljuk meg szá mítógép
I I segít ségével, hogyan viselkedik ez a sor.
E
00 00
25. sin - 26. E tg -

n=l n (a) Tekintsük az
n=l n
IOn + I ~ 5n 3 -3n
27. E ----,-------,-,-.,-------,-
n=l n( n+ 1)(n+2)
28.
n~ln2(n-2)(n2 + 5)
29. f. arc tgn

30.
~
L,
arcsec n
n l ,3 31.
~ cth n
L, 2
részle tösszegeket. Mi történik, ha megpróbáljuk megtalálni
n=l n l,l n=l n=l n az Sk soroza t határértékét, amin t k ---+ oo?
32. f. th; 34.

OO~
E -;;'2 (b) Ábrázoljuk az első száz (k, Sk) pontot. Konvergensnek
tűnik a soroza t? Mit gondolunk, hova tart?
n=l n n=l
I (c) Most ábrázoljuk az első kétszáz (k,sd pontot. Mit ta-
E -,----.,-----.,------ -
00
35. pasz talunk?

n=l I +2+3+ .. . + n
00 1
(d) Ábrázoljuk az első négyszáz (k, Sk) pontot. Mi törté-
n~l 12 + 22 + 32 + . . . + n2
nik a k = 355 esetben? Szá mítsuk ki a 355 /1 13 tört értékét.
36. A számítás eredménye alapj án magyarázzuk meg, mi törté-
nik a k = 355 eset ben, Tippeljük meg, milyen k értékeknél
találkozunk újra hasonló jelenséggel.
Ezt a végte len sort érdekfeszítően tárgyalja Clifford A Picko-
ver, Ma zes fo r the M ind (St. Martin's Press, New York, 1992) c,
37. Bizonyítsuk be az össze haso nlítási kritérium (a) második,
könyvének 72. fejeze tében,
(b) harm adik állítását!
_I---~----- A hányados- és a gyökkritérium
A hányado skritérium egy Lan végtelen sor növekedé séről (illetve csökkenésé-
ről)az an+t/a n h ányados értéke alapján ad információt A Lar" mértani sorok
esetében ez az érték állandó «(ar"+l )/ (ar") = r), és már tudjuk: a sor pontosan
akkor konvergens, ha a szóban forgó hányados abszolút értéke kisebb, mint l ,
A hányadoskritérium ennek a ténynek az általánosítása, a bizonyítás az összeha-
sonlítási kritériumon alapuL
11.5. , A hányados- és a gyökkritérium 97
12. TÉTEL: Hányadoskritérium

Legyen [an csupa pozitív tagból álló végtelen sor. Tegyük fel, hogy
. an+l
l lm - - =p .
an
n---+ oo
Ekkor
1. ha p < l, akkor a sor konvergens;

2. ha p > l vagy végtelen, akkor a sor divergens;
3. ha p = l, akkor a kritérium nem alkalmazhat ó,"
aHa a tételben szerepl ő határérték nem létezik, de van olyan N, hogy n > N esetén
(an+ J/a n) :::; q < l, akkor a sor konvergens, ha (an+J/an) ;::: q > l, akkor divergens.
Bizonyítás:
(a) p < 1 Legyen r egy p-nál nagyobb, de l-nél kisebb szám. Ekkor e =
= r- p > O. Mivel
.,
az an+dan számok r-től való eltérése elegendő nagy - mondjuk N-nél na-
gyobb - n-ek esetén kisebb, mint e. Ekkor minden n:::: N esetén fennáll
is, azaz
aN+l < ran

aN+2 < raN+1 < ?aN
aN+3 < raN+2 < r3aN
Egyenlőtlenségeink szerint az N-edik tagtól kezdve a sor tagjai gyorsabban

közelítenek a O-hoz, mint egy l-nél kisebb hányadosú geometriai sor tagjai.
Pontosabban a következőről van szó. Tekintsük azt a [cn sort, amelynek
tagjai: Cn = an, ha n = 1,2, . . . ,N , és CN+I = raN, CN+2 = ?-aN," " CN+m =
= ~aN . . . Ekkor minden n-re an ~ Cn, és
00
L Cn =al + a2+ .. ·+ aN-1 + aN + raN+ ? aN+ .. . =

n= 1
= al + a2 +...+ aN- 1+ aN( 1+r +?+ .. .).
Az l + r + ?-+ ... mértani sor konvergens (mivel Ir i < l ), így O < an ~ Cn

miatt [an is az.
(b) 1 < p ~ 00 Ekkor valamely Mindextől kezdve
amiből
A sor tagjai nem tartanak O-hoz, amint n ~ 00 , a sor ennélfogva (az n-edik
tagra vonatkozó kritérium szerint) divergens .
1 1
L - és a L 2" sorokat. Az első esetében
00 00
(c) P = 1 Tekintsük a
n=l n n=l n
an+l l/(n+ 1) n
--= =----->1
an I/n n+l '
a másodiknál pedig:
an+l = l/(n+ 1)2 = (_n_)2 ---> 1.

an l/n 2 n+ 1
Mindkét esetben fennáll tehát p = 1, holott az elso sor divergens, a második
viszont konvergens. D
A hányadoskritérium gyakran alkalmazható azokban az esetekben, amikor a

sor tagjait faktoriálisokkal vagy olyan hatványokkal adjuk meg , amelyek kitevő
jében n is szerepel.
1. PÉLDA: A hányadoskritérium alkalmazása

Konvergensek-e az alábbi sorok?
(a) f. 2 3+5
n=l
n
n
(b) f. (2n)!
n=l n!n!
(c)
00
L~
n=l
4n ,
(2n)!
I
Megoldás:
2n+5
(a) Ha an = - -
n
, akkor
3
an+l (2n + 1 +5) /3 n + 1

an (2n +5) /3 n
Mivel p = 2/3 < l, a sor konvergens. A sor összege:
00 2n +5 00 (2) n 00 5 l 5 21
L ----y;- = n=1
n=l
L 3 + L 3n =
n=l
1- (2/3) + 1- (1/ 3) = 2'
": - (2n)! (2(n+ l))! ,

(b) Haa n = n!n! ,akkoran+l = (n+l)!(n+l)!es
an+l = -n!n!(2n+2)(2n+ 1)(2n)!

.,..-.:.----:---,'---'----,---,-:--',--'-
an (n+ l)!(n+ 1)!(2n)!
(2n+2)(2n+ 1) 4n+2
= =----->4
(n+l)(n+l) n+l .
A sor divergens, mivel most p = 4 > 1.

4nn!n!
(c) Ha an = -(-)-, akkor
2n !
an+1 4 n + 1 (n + 1) !(n + l)!

(2n)!
an (2n+2)(2n+ 1)(2n)! . 4nn!n!
4(n+ l)(n+ 1) 2(n+ 1)
= =--->1
(2n+2)(2n+ 1) 2n+ 1 .
Mivel ezúttal p = 1, a hányadoskritérium nem alkalmazható. Ha azonban

figyelembe vesszük, hogy an+I/a n = (2n+ 2)/(2n+ l) > 1 miatt an+l min-
dig nagyobb, mint an, akkor azonnal beláthatjuk, hogy a sor egyetlen tagja
sem kisebb al = 2-nél, az n-edik tagokból álló sorozat ennélfogva nem tart
nullához, minek következtében maga a sor divergens. D
11.5. A hányados- és a gyökkritérium 99
A gyökkritérium
A hányadoskritériumot ezidáig olyan Lan sorokra alkalmaztuk, amelyeknél an
képlete nem volt különösképpen bonyolult. A helyzet nem mindig ilyen egy-
szeru, ezt mutatja a
2. PÉLDA :
Legyen
n/ 2n , ha n páratlan
a -
n - { 1/2n , ha n páros.
Konvergens-e a Lan sor?
Megoldás: Írjuk fel a sor első néhány tagját:
Ez nyilván nem mértani sor. Az n-edik tagok sorozata nullához tart, a sor tehát
nem feltétlenül divergens. Az integrálkritérium alkalmazása nem tűnik célrave-
zetőnek, a h ányado skritérium alapján pedig a következőt kapjuk:
an+1 =
an
{L,
n+ l
ha n páratlan
-2- ' ha n páros.
A hányadossorozat nem konvergens, hiszen páros n-ek esetén egyre kisebb, pá-
ratlan n-ek esetén viszont minden határon túl növekszik.
A probléma mindazon által megoldható (a válasz: a sor konvergens), de ehhez
egy újabb kritériumra lesz szükségünk. D
13 , TÉTEL : Gyökkritérium
Legyen Lan olyan végtelen sor, amelyre valamely n ~ N (N pozitív egész)
esetén an ~ O. Tegyük fel, hogy
lim
n--->=
va;; = p .
Ekkor
1. ha p < 1, akkor a sor konvergens;

2. ha p > l vagy végtelen, akkor a sor divergens;
3. ha p = 1, akkor a kritérium nem alkalmazhat ó."
aHa a tételbeli határérték nem létezik , de van olyan N , hogy n > N esetén ~ ::; q < l ,
akkor a sor konvergens, ha ~ ~ q > l , akkor a sor divergens.
Bizonyítás:
1. P < 1 legyen E olyan kicsi pozitív szám, amellyel p +E < l. Mivel

va;; ----; p, van olyan M index, hogy n ~ Mesetén az va;; számok p-tól való
távolsága kisebb, mint E, azaz
Ekkor fennáll
is. Vegyük azonban észre, hogy E;;'=M(P + e)n konvergens mértani sor (hiszen
választásunk értelmében p + EO < 1), így - az összehasonlító kritérium szerint
- konvergens a
Lan=al+ ... +aM-I+ L an
n=1 n=M
végtelen sor is.
2. 1 < p ::; 00 Van olyan M pozitív egész szám, hogy minden n > Mesetén
vra;. > l , ekkor azonban minden n > M indexre an > 1, az n-edik tagokból
álló sorozat tehát divergens, minek következtében a sor is az.
3. p =l Tekintsük újfent a E;;'=I és a E;;'=I
vra;. = 1, de az első sor divergens, a második pedig konvergens .
* dz sorokat. Mindkét esetben
D
3. PÉLDA: A gyökkritérium alkalmazása

Konvergensek-e az alábbi sorok?
(a) L ;n
00 2
(b) Ln
00 2n
2 (C)];I
00 ( 1
1 +n
)n
n=l n=1
Megoldás:
n2 n[;;2 (y'n)2 1
L 2n konvergen s, mivel V2iI = - 2 - -; 2 < 1.
00
1.
n=1
2n ~n 2 2
2. L
n=1n
00
2: divergens, mivel 2: = - -2 -; - > 1.
n (y'n) 1
n
3. fl C~J konvergens, mivel ~C~n) ~ [~n ~O <1 D
Térjünk vissza a 2. példához. A kérdés a következő volt: konvergens -e az a Ean

sor, amelynek tagjai
an = {n/2 n
, n
ha páratlan
1/2n , ha n páro s.
; :t •
Megoldáse : A gyökkritériumot alkalmazva azt kapjuk, hogy
ha n páratlan
nf(l = {y'n/2,
VUn 1/2, ha n páros.
Ennek alapján
-l < nf(l
n'n
< _V_H.
2 - v wn - 2
Mivel y'n -; 1 (11.1. alfejezet, 5. Tétel), a szendvicstétel szerint lim
n - too
va;; = 1/2.
A határérték tehát kisebb, mint 1, alkalmazható tehát a gyökkritérium: a sor
konvergens. D
f~
00
Konvergens és divergens sorok '3. E n!e- n 4.

lO n
n=1 n=l
Az 1-26 . feladatokban megadott végtelen sorok közül melyek nlO
a konvergensek, és melyek a divergensek? Válaszunkat indo-
koljuk! (A válasz ellenőrzésekor hasznos, ha mindig szem előtt
5.
n=1
00
E IOn 6. f (n:2r
n=1
tartjuk: egy sor konvergens vagy divergens voltának eldöntésére 2+(-I)n
00 00 (_ 2)n
több módszer is rendelkezésünkre áll.)
7.
E125n
8.
E3"
n=1
1.
00
E2"
n=1
n V2
2.
00
E
n=1
n2e - n 9.
n=1
n~1 00
'
(
1-;;
3r 10. E00
n=1
(
1- -
3n
1r
11. E Inn
3 12.
E (lnn)n 38. a
n
= (3n) !
r
nn . n !(n + 1)! (n + 2) !
n=1 n n=1
13. cc
n=1
C
E ;; - n2l ) 14. ce
n=l
C
E ;; - n2l A 39-44. feladatokban megadott 1:;;'=1an sorok közül melyek
konvergensek, és melyek divergensek ? Válaszunkat indokoljuk !
15. E Inn 16. E n lnn

n
E
39. n=l (nn)2
(n !)n E (nW
40. n=1 n(n2 )
n=1 n n=1 2
17.
E (n+ 1) (n+2)
18.
co
E e- n(n3 ) 41. n~ ; ; 42. n~ (; nn)2

n=1 n! n=1
19.
f. (n + 3) !
20.
E n
n2 (n + l ) !
nn!
43. E= 1· 3 ·· · (2n -l )
--,----c:'--c--~
4 n2nn!
n=1 3!n!3 n n=l 3 n=1
21.
= nl
n~l (2n ~ l ) ! 22. E n!
nn 44.
cc l · 3 · . . (2n - l )
n~ [2.4 . . . (2n)](3 n +l)
n=l
cc cc
n
23.
n~l (lnn)n 24.
n~l (Inn~(n/2) További példák és feladatok
3n
cc co
n! ln n
25.
n~l n(n +2)! 26.
E
n=l
n32n 45. A p-sorokról sem a hányados-, sem a gyökkrité rium alapján
nem mondhatunk semmit. Próbáljuk ki! Vizsgáljuk meg a
A 27-38. feladatokban megadott 1:;;'=1 an sorok közül melyek
konvergensek, és melyek divergensek ? Válaszunkat indokoljuk! = l
l + sin n
27. al = 2, an+l = - - - an
En
n=1
P
n
végtelen sort, és mutassuk meg, hogy egyik kritérium sem alkal-
1 + arctg n
28. al = l , an+1 =
n
an mazható !
l 3n -l 46. . Igazoljuk, hogy a

29. al = 3' an+1 = 2n +5 an
n
30. al = 3, an+1 = n + l an
2
31. al = ·2 , an+1 = -an 32. al = 5, an+1 = Tan vn sor (ahol p állandó) esetébe n sem a hányados-, sem a gyökkrité -
rium nem alkalmazható a konvergencia eldöntésére!
n
l +ln n 47. Tekintsük az
33. al = l , an+I = -- an
n
ha n prímszám,
l n+ ln n
34. al = 2' an+1 = n + 10 an különben
l
35. al =3 ' an+1 = YIa;; 36. al
l
= 2' an+1 = (an)n+1
sorozatot. Konvergens-e a Ea sor? Válaszunkat indokoljuk!
n
11.6. Alternáló sorok, abszolút és feltételes konvergencia
Alternálónak azokat a végtelen sorokat nevezzük, amelyeknek a tagjai felváltva

pozitívak és negatívak. Ilyenek például a következők:
1 1 1 1 (-1 )n+ I
1- 2: +3- 4+5 - " '+ n + ... (1 Ll)
1 1 1 (_ l )n
-2 + 1 -2 + 4 -8 +" '+~+ ' " (11.2)
1- 2+ 3 - 4 + 5 - 6 + ... + (- l t +I n (11.3)
A ( 11.1) sor - az alternáló harmoniku s sor - konvergens, mint azt hamarosan

látni fogjuk. A (11.2) sor egy - 1/2 hányadosú mértani sor, amelynek összege
-2/[1 + (1/2)] = - 4/3. A (11.3) sor divergens, mivel a tagjaiból álló sorozat
nem tart O-hoz.
Az, hogy az alternáló harmonikus sor konvergens, a következő tételből kö-
vetkezik.
14. TÉTEL: Az alternáló sorokra vonatkozó Leibniz-tétel

A 00
[ ( - l tun = Ul -U2 + U3 -U4 +···

n=l
végtelen sor konvergens , amennyiben az alábbi feltételek mindegyike tel-

jesül: .
1. Valamennyi Un szám pozitív.

2. Van olyan N egész szám, hogy minden n ~ N esetén Un ~ Un+ l .
3. Un -+ O.
Bizonyítás: Ha n = 2m páros egész szám, akkor az első n tag összege :
S2m = ( UI - U2 ) + ( U3 - U4 ) + ...+ ( U2m- 1 - U2m ) =

= Ul - (U2 - U3 ) - ( U4 - US ) - ... - ( U2m-2 - u 2m- d - U2m.
Az első egyenl ő ség szerint az S2m összeg m nemnegatív tagból áll, mivel a záró-
jelekben szerepl ő kifejezé sek mindegyike legalább nulla. Eszerint tehát S2m+2 ~
~ S2m, vagyis az S2m sorozat nemcs ökken ő . A második egyenlőség szerint S2m ~
~ UI. Az S2m sorozat tehát nemcsökkenő és felülről korláto s, Weierstrass tétele
szerint így konvergen s:
lim S2m = L. (11.4)
n--+oo
Ha n = 2m + l páratl an, akkor az első n tag összege S2m+ l = S2m + U2m+ l. Mivel
Un -+ O, fennáll
lim U2m+1 = O
m --+ oo
is, így amint m -+ 00 ,
S2m+ 1 = S2m + U2m+ 1 -+ L + O = L. (11.5 )
A (11.4) és (11.5) egyenlőségeket összevetve: lim Sn = L (l Ll , alfejezet 119.

n --+oo
feladat) . D
, .
1. PÉLDA :
A
00 l l l l l ( _ 1)n+1
[ (- l t +I- = I - - + - - - + - - ...+ .+ ...
n=l n 2 3 4 5 n
alternáló harmonikus sor a tétel mindhárom feltételének eleget tesz (N = l-gyel),
így valóban konvergen s. D
A 11.9. ábrán az alternáló harmonikus sor részlet összegeinek változását ta-
nulmányozhatjuk. (A sor Leibniz tételének mindhárom feltétel ét kielég íti N = 1-
gyel ; az N > l esetekről a 63. feladatban lesz szó.) A részletö sszegeket az ori-
góból kiindul va az x-tengely mentén ábrázoljuk. Az első részletösszeg S I = UI
+ Ul
pozitív, tehát az origótól jobbra helyezkedik el. Az S2 = UI - U2 részletösszegnek
-Uz
megfelelő pontot úgy kapjuk, hogy SI-ből U2 távolsággal visszalépünk. Mivel
+ U3 U2 ~ Ul, ezzel nem kerülhetünk távolabb az origótól , mint amennyire az sI -nek
~ -U4- megfelelő pont volt. Az eljárást folytatjuk: az újabb és újabb tagokat előre és
hátra lépegetve adjuk hozzá az összeghez. Mivel azonban minden n ~ N esetén
Un+1 ~ Un, az n-edik lépés (akár előre, akár hátra lépünk) rövidebb vagy leg-
x
o feljebb ugyanakkora, mint az őt közvetlenül megelőző lépés . Figyelembe véve
továbbá, hogy Un -+ O, a lépések hossza egyre kisebb lesz. A részletös szegek
11.9. ÁBRA: A Leibniz-tétel feltételeit végeredményben a sor összege körüloszcilIálnak: az L szám bármely n esetén
(N = l-gyel) kielégítő alternáló harmo- Sn és Sn+1 közé esik, sn -től való eltérése tehát minden esetben kisebb, mint Un+l ·
nikus sor részletös szegei a sor összege Az
körüloszcilIálnak.
egyenlőtlenség alapján (amely minden n 2: N esetén teljesül) az alternáló har-

moniku s sor részletösszegeire jó közelíté seket adhatunk.
15. TÉTEL : Konvergens alternáló sor összegének becslése

Ha a L;;'=I(-l YU n alternáló sor a Leibni z-tétel mindhárom feltételének
eleget tesz, akkor minden n 2: N esetén az
összeg a sor összegét Un+ l-nél (az első fel nem használt tagnál ) kisebb
abszolút értékű hibával közelíti. Az L - Sn maradék előjele megegyezik
Un+1 el őjelével.
A bizonyítást az 53. feladatban tűzzük ki.
2. PÉLDA:
Alkalmazzuk a tételt egy ismert ös szegű alternáló sorra:
l l I
n~
00 n
~ ( -1 ) -=
2n
1- -2l + -4l - -8l + -16
l
-l
- 32 l
+ -64 - -128 +-1
-
256 . .. .
A tétel szerint ha csupári az első nyolc tagot adjuk össze, akkor a figyelmen kívül
hagyott tagok összege pozitív, és kisebb, mint 1/256. Az első nyolc tag összege
0,6640625, a soré pedig
1 1 2
=
-'-------;----'-7:7
1- (-1 /2) 3/2 3
Valóban: a (2/3) - 0,6640625 = 0,0026041666 . . . különbség pozitív, és kisebb,

mint 1/256 = 0,00390625. D
Abszolút és feltételes konvergencia
DEFINíCIÓ: Abszolút konvergencia

A Lan végtelen sor abszolút konvergens, ha a tagjainak abszolút értéke-
iből álló LlanI sor konvergens.
Az
III
1-2:+4-8+ " ·
mértani sor abszolút konvergens, elvégre a tagok abszolút értékeiből álló
sor is az. Az alternáló harmoniku s sor nem abszolút konvergens: a tagok abszo-
lútértékeiből álló sor a (divergens) harmonikus sor.
D EFINí CIÓ : Feltételes konvergencia

A konvergens, de nem abszolút konvergens sorokat feltételesen konver-
gens soroknak nevezzük.
Az alternáló harmonikus sor feltételesen konvergens.

Az abszolút konvergencia két szempontból is fontos. Először, a csupa pozitív
tagból álló sorokra vonatkozóan rendelkezünk jól használható konvergenciakri-
tériumokkal. Másodszor, ha egy sor abszolút konvergens, akkor konvergens -
ezt egy tételben is rögzítjük:
104 ' 11. fejezet Sorozatok és végtelen sorok
16. TÉTEL:
~ ~
Ha a L lanl sor konvergens, akkor a L an sor is az.

n=1 n=1
Bizonyítás: Minden n-re
-Ianl ~ an ~ lanl, így O ~ an + lanl ~ 2la n l·
Ha [;;'=llanl konvergens , akkor [ ;;'=12Ian\ is, és az összehasonlító kritérium sze-

rint a [ ;;'=1 (an+ lanl) sor is az. Az an = (an + lanI) - Ian l egyenlőség alapján a
[ ;;'=1 an sor két konvergens sor különbségeként áll elő:
00 00 co 00
L an = L [(an + lanI) - IanIl = L (an + lan I) - L Iani·

n=1 n=1 n=1 n=1
A[ ;;'= 1 an sor tehát valóban konvergens. D

FIGYELEM ! Tételünket egy újabb konvergenciakritériumnak is tekinthetjük,
amely szerint minden abszolút konvergens sor konvergens. Az állítás megfor-
dítása azonban nem igaz: sok olyan konvergens sor van - mint például az l .
példában szerepl ő alternáló harmonikus sor - , amely konvergens ugyan, de nem
abszolút konvergens .
3. PÉLDA: Az abszolút konvergenciára vonatkozó kritérium alkalmazása
(a) A:t (- 1t +1 ~ = 1 - ~ + ~ - ~ +... sor tagjainak abszolútértékét

n= 1 n 4 9 16
véve a konvergens
sort kapjuk. Az eredeti sor konvergens, mivel abszolút konvergens.

sin n sin l sin 2 sin3 sin4 '
(b) A Lco
-2- = - - + -- + -
n=1 n 1 4 9
+ -- +... sornak megfelelo sor:
16
N
' . :t Isinni = [sinil + Isin21 + [sin31 + Isin 4 1+....

. n=1 n2 1 4 9 16 . .
Ez a sor a majorán skritérium alapján konvergens, mivel minden n-re fennáll
Isin n] ~ 1, a :t ~ sor pedig konvergens. D
n=1 n
4. PÉLDA: Alternáló p-sorok

Tetszőleges pozitív pállandó esetén {1/n P } nullához konvergáló csökkenő so-
rozat, minek következtében a
cc ( _ 1)n- 1 1 3 1
n~ nP = 1- 2P + 3P - 4P +...
alternáló p-sor (ahol p továbbra is pozitív állandó) is konvergens.

Ha p > 1, akkor a sor abszolút, ha viszont O < p ~. l , akkor csak feltételesen
konvergens. Az
111
1- y'2+ v'3- yI4+ ...
sor tehát feltételesen konvergens, az

111
1 - 2(3/2) + 3(3/2) - 4(3/2) +...
sor pedig abszolút konvergens. D
Végtelen SOF tagjainak átrendezése
17. TÉTEL : Átrendezési tétel

Ha a [;;'=1 an sor abszolút konvergens, a bl,b2,'" ,bn sorozat pedig az
{an} sorozat tetszőleges átrendezése, akkor a [b n sor is abszolút konver-
gens, és
00
[,a n = [,b n .
neel n=1
(A bizonyítás vázlatát lásd a 60. feladatban.)
5. PÉLDA: Az átrendezési tétel alkalmazása

Amint a 3. példában már láttuk, az
111 nil
1- 4: + 9-
16 + .. . + (-1) - n 2 + .. .
sor abszolút konvergens. A tagok egy lehetséges átrendezése például a követ-

kező: kezdjük a sort egy pozitív taggal, folytassuk két negatívval, ezeket kövesse
három pozitív, majd négy negatív, és így tovább: k darab azonos előjelű tag után
k + 1 darab ellentétes előjelű tag következik. Az el ső tíz tag ezek szerint:
.,
1111111 l I
1- 16 + 9 + 25 + 49 - 36 - 64 - 100 - 144 + .. ..
4: -
Az átrendezési tétel szerint a két sor összege egyenlő. Ha mondjuk a második
sorral szembesülünk, feltehetően örömmel konstatáljuk, hogy átrendezéssel az
elsőt is megkaphatjuk belőle . De ez még nem minden. A 61. feladatból kiderül,
hogy mindkét sor összege felírható a következőképpen :
Egy feltételesen konvergens sor végtelen sok tagjának átrendezésével az ere-

detitől meglehetősen eltérő összegű sort is kaphatunk.
6. PÉLDA : Az alternáló harmonikus sor átrendezése

Az
1111111111
1- 2 + '3 - 4: + '5 - "6 + 7- '8 + 9-
10+ 11 - ...
alternáló harmonikus sor divergenssé is tehető , de elérhető az is, hogy az összege
tetszőleges , előre megadott szám legyen.
(a) A [ ;;'=1 (_1)n+1 [n sor divergens sorrá rendezhető. A [[1/(2n -1 )] sor

végtelenhez, a [(-1 /2n) sor pedig -oo-hez tart. Emiatt akárhány páratlan
indexű tag szerepel a sorozatban, mindig összeadhatunk a maradék tagokból
annyit, hogy tetszőlegesen nagy összeget kapjunk. A negatív tagok esetében
a helyzet hasonló: bármennyit használtunk is fel, a maradékból tetszőleges
nagy abszolút értékű negatív szám megkapható. Megtehetjük például, hogy
elkezdjük összeadni a páratlan indexű tagokat, amíg az összeg nagyobb nem
lesz, mint 3, aztán annyi negatív taggal folytassuk, hogyarészletösszeg ki-
sebb legyen, mint -4. Ezután a maradék pozitív tagokból veszünk annyit,
hogyarészletösszeg meghaladja az 5-öt, majd folytatjuk negatív tagokkal,
amíg a részletösszeg - 6 alá nem csökken stb. Ennek eredményeként az in-
gások idővel tetszőlegesen nagyok lesznek, a sor pedig divergens.
(b) A [;;'=1 (-l )n+1[n sor átrendezés e úgy, hogy összege l legyen. Tegyük
fel tehát, hogy l-hez konvergáló sort akarunk rendezni. Kezdjük az el ső
taggal (l /l ), vonjunk ki 1/2-et, majd adjunk hozzá 1/3-ot és 1/5-öt, ami-
nek eredményeként a részletösszeg újra 1 fölé emelkedik. Ezután vegyünk
' 106 11. fejezet Sorozatok és végtelen sorok
annyi negatív tagot, hogyarészletösszeg l alá csökkenjen, és folytassuk

így: amikor az összeg kisebb, mint l , akkor adjunk hozzá annyi pozitív ta-
got, amennyivel éppen l fölé emelkedünk, majd negatív tagokkal csökkent-
sük az összeget l alá. Az eljárás a végtelen ségig folytatható. Mivel az ere-
deti sorozat páros és páratlan indexű tagjaiból alkotott sorozatok határértéke
egyaránt nulla , a részletösszegek l-től való eltéré se ugyancsak nullához fog
tartani, az átrendezett sor összege tehát valóban l . Az átrendezett sor el ső
néhány tagja:
11111111 l l l l l l
}- 2: + 3 + :5 - 4 + 7 + 9 - 6+11+13 -"8 + 15 + 17 - 10 +
l l l l l l l l
+ 19 + 21 - 12 + 23 + 25 - 14 + 27 - 16 + ...
D
A példa tipiku s: az eljárás tetszőleges feltétele sen konvergens sorral és előre
megadott .c élösszeggel'' megismételhető .
A végtelen sorok konvergenciájának, illetve divergenciájának eldöntésére
szolgáló , eddig megismert kritériumokat foglaljuk össze az alábbi táblázatban:
1. Az n-edik tagra vonatkozó kritérium: ha an -+ O nem teljesül,

a sor divergens.
2. Mértani sorok: Ear", a =1= O konvergens, ha Iri < l , egyébként
divergens.
3. p-sorok: El / nP konvergens, ha p > l , egyébként divergens.
4. Nemnegatív tagú sorok: Kipróbálhatjuk az integrál-, a
hányados- és gyökkritériumot; összehasonlíthatjuk a sort már ismert
ö sszegű sorral.
5. Ha vannak negatív tagok is: konvergens-e a Elanl sor? Ha igen,

akkor a Ean sor is az (mivel minden abszolút konvergens sor konver-
gens).
6. Alternáló sorok: a Ea n alternáló sor konvergens, amennyiben
teljesíti a Leibniz-tétel feltételeit.
,.
00
Alternáló sorok 11. [, (_I )n+lO,l n 12. [ ( _ i) n+l 0,1n

n=l n=I n
Az 1-10. feladatokban megadott alternáló sorok közül melyek (_ qn+l
1 00
13. [ (-l r + 1 _
konvergensek, és melyek divergensek? Válaszunkat indokoljuk!
n=1 vn 14. 'J~l I + vn
1. [ (_ i)n+ l~2 2. [ (_ i) n+l _ l_ 00 I
n=1 . n n=l n3 / 2 15. [ (_I,)n+l_n_
3
16. L (_ i)n+ l ~~
n=l - n +3 n= l
3. [ (_ i) n+l ( ~)n 4. [ (_ i) n+l I~ 00 I
n=l 10 n=l n 17. [, (-I r - 18. [ (_I r sinn
2
1 n=1 n +3 n=l n
5. [ (_ i) n+l _ -6. [ (_i)n+l ln n 1
19. [ (_ i) n+1 3 +n
00
n=2 Inn n=1 n

n=1 5+n 20. n~2 (- I r In(n3)
7. [ (_ i) n+l Inn2 8. [ (-l rln(I+~) (_ 2)n+l
[ ( _i)n+ll~n
00
n=1 Inn n=l n 21. 22. L -'-------''-::-c-

n
n=l n n=1 n+5
9. [ (_i)n+lvn + 1 10. [ (_i)n+13~+1
vw)
00
n=l n+ I n=l yn + 1 23. [, (-lrn2(2/3r 24. [ (_ 1)n+l (

n=l n=l
Abszolút konvergencia 26. [ (_1)n+l _ l_

n=2 nlnn
A 11-44 . feladatokbeli sorok közül melyek az abszolút konver-
gensek, a konvergensek, illetve divergensek?
n
27. [ (- I r -- 28. [ (-Ir~
n=1 n+ 1 n=l n -Inn
11.6. Alternáló sarok, abszolút és feltételes konvergencia 107
00 (- lOo)n 00
1 I
29. 30. E (_ 5)-n átlaggal közelíthető. Határozzuk meg az S20 + 2: . 21 értéket
E
n=l
n l.
n=1 az alternáló harmoniku s sor esetén (amelynek összege In2 =
( _ 1)n- 1 = 0,693 1. .. )!
(~r
00
31. 32. f (-l t

E n 2+2n+ 1
n=1 n=2 lnn 2 53. A Leibniz-tétel feltételeit kielégítő sorozat " mar adéká-
f cos n1r nak" előjele: Bizonyítsuk be a 15. Tételt! (Útmutatás: tekint-
33. f ( _1)n+ I cos n1r 34.
n=1 nvn n=1 n sük az egymás után következő maradék tagokból alkotott páro-
kat.)
f ( _ 1)n(n+ 1)n 00 (_1)n+l(n!)2
35.
n=1 (2n)n
36.
n~1 (2n)! 54. Igazoljuk, hogy az
00 , )23 n (
111111111
37. f (- It (2n)! 38. E (_1) n+l n . 1- - + - - -+- - - + - - - + - - - + ...
n=1 2nn!n n=1 (2n+ l)! 2 23 344 5 5 6
sor első 2n tagjának összege megegyezik az
39. f (-l t ( Jn +l -
n=1
vn) 40. f (- l t ( V n 2+ n-
n=1 .
vn)
41. f (-1) n(Jn + vn - vn) 42. f vn(-~
n=l ' n=l n+ n+l sor el ső n tagjának összegével! Konvergens-e ez a sor? Mennyi
00 00
az első sor első 2n + I tagjának összege? Ha a sorok konvergen-
43. E (-l )nsechn 44. E (- l)ncsch n sek, mennyi az összegük?
n=1 n=1
55. Igazoljuk , hogy ha E;;'= I an divergens, akkor E;;'= l lanl is
az!
Hibabecslés
56. ' Bizonyítsuk be, hogy ha a E;;'= I an sor abszolút konvergens,
Becsüljük meg, mekkora a hiba, ha a sor összegét az első négy akkor
taggal közelítjük (45-48. feladatok)!
45. f (-1 t +I ~ (Belátható, hogy a sor összege ln 2.)

n=1 n
57. Igazoljuk, hogy ha E ;;'= I an és E;;'= I b n egyarán t abszolút
46. f (_ 1)n+l _Ionl konvergens sorok, akkor abszolút konvergensek a
00 00
n=l
(a) E (an +bn), (b) E (an -bn),
~ (~ t+ I 0,01n (Amint a l l .7. alfejezetben látni n=1 n=1
00
47. J.., 1 n fogjuk, a sor összege ln 1,01.) (c) tetszőleges k szám esetén a E kan
n=l
n=l
sorok is!
58. Egy példa segítségével igazoljuk, hogy a E ;;'= I anbn sor ak-
• Adjun k 5· 1O- 6_ nál pontosabb becslést a sorok összegére (49- kor is lehet divergens, ha mind E;;'= I an, mind E;;'=I bn konver-
gens !
50. feladatok)!
• 59. Tegyük fel, hogy a 6. példában szereplő sort úgy kell átren-
49. f (- 1 _ 1_t (Amint a 11.9. alfejeze tben látni fogjuk,
deznünk, hogy az átrendezett sor összege - 1/ 2 legyen. Legyen
n=l (2n )! a sor összege cos 1.)
az új sor első tagja az első negatív tag, azaz - 1/2. Ezután, ha
~ (_ )n~ (Amint a 11.9. alfejezetben látni fogjuk, az összeg - 1/2 alá csökken, vegyünk hozzá annyi pozitív ta-
50. J.., 1 .. -I ) got, hogy meghaladj a, majd adjunk hozzá negatív tagokat, hogy
n=1 n! a sor osszege e .
újra -1/2 alá csökkenjen (esetleg egyenlővé váljon). Folytassuk
az eljárást addig, amíg a részletösszegek legalább három alka-
lommal a "célösszeg" fölé emelkednek! Ábrázoljuk szárnítógép-
További példák és feladatok pel az (n ,sn) pontokat, ahol Sn az átrendezett sor első n tagjának
összege!
51. (a) Az
60. Az átrendezési tétel bizonyításának vá zlata :
11 1 1 1 1 1 1
- - -+ - - - + - - -+ .. . + - - -n+ .. . (a) Legyen e pozitív valós szám, L = E;;'=l an és Sk =
3 2 9 4 27 8 3n 2
= E~=I an· Bizonyítsuk be, hogy vannak olyan NI és N2 2:
sor nem teljesíti a Leibniz-tétel egyik feltételét. Melyiket? NI indexek, amelyekre
(b) Határozzuk meg a feladat (a) részében szereplő sor
összegét!
52. A Leibniz-tétel feltételeit telj esítő alternáló sorok összege egyaránt teljesül! Mivel az al, a2, '" ,aN2 tagok mindegyike
eleme bármely két egymást követő részletösszeg által meghatá- szerepel valahol a {bn } sorozatban is, van olyan N3 2: N2
rozott intervallumnak. Eszerint az összeg az index, hogy minden n 2: N3 esetén E k=1 bk - Sn legfeljebb
olyan am tagok összege, amelyekre m 2: NI, Így ha n 2: N3,
Sn+ Sn+1 _ I ( I t +2
2 - Sn + 2: - an+ I akkor
is, elvégre bn = (an + lanD/2és Cn = (an -lanD/2.
co
62. .Mi a hiba a következő gondolatmenetben? Szorozzuk
:s E laki + ISN2 -LI < c. meg az
k= N,
I l l l 1
(b) Az (a)-beli gondolatmenet szerint, ha a E;=I an sor ab- S =l --+- - -+-- -+
2 3 456
szolút konvergens, akkor E;=I bn konvergens és E;=I an =
l l l l l l
= E;=I b n . Ezután lássuk be: abból, hogy E;=llanl konver- +- - - + - - - + - - - + . ..
7 8 9 10 II 12
gens, az következik, hogy E;=1 Ibnl a E;=llanl számhoz
konvergál.
alternáló harmonikus sor mindkét oldalát 2-vel:
61. Abszolút konvergens sor pozitív, illetve negatív tagjaiból
álló sor: 2S=2- l+
(a) Igazoljuk, hogy ha E;=1 lanl konvergens, továbbá 212121212 l
+- - -+-- - + ---+ - - - + - - - + . ...
3 2 5 3 7 4 9 5 II 6
bn = {an,
. O,
°
ha an 2':
ha an < O, Most gyűjtsük össze az azonos nevezőjű tagokat, 2 - 1 = 1,
3"2 - 3"l = 3"l stb.). Igya
' következo~ egyen I oseget
~ ' kapju
. k:
akkor a E;=I b« sor konvergens!
(b) A feladat (a) része alapján bizonyítsuk be, hogy ha a
E;=I lan[sor konvergens, továbbá 1
2S=I- -2 +---
l I I 1
3 4+ -
5 - -6 + . . .
Cn = {o,an, °
ha an 2':
ha an < O, Az egyenlőség jobb oldalán az a sor szerepel, amelyből kiin-
dultunk. Eszerint tehát 2S = S, amiből azt kapjuk, hogy 2 = l.
akkor a E;=1 Cn sor konvergens! (Forrás: Stewart Galanor, .Riemann's Rearrangement Theorem" ,
Ha tehát egy sor abszolút konvergens, akkor pozitív és negatív Mathematics Teacher, Vol. 80, No. 8 (1997) pp. 675-ó81.)
tagjai egy-egy konvergens sort alkotnak. Ezen felül fennáll
= cc ce 63. Illusztráljuk a 11.9. ábrához hasonlóan a 14. Tételben sze-
E an = n=1
n=1
E bn + n=1
E Cn replő sorozat konvergenciáját az N > l esetben.
_f---------- Hatványsorok
Miután megismerkedtünk a végtelen sorokra vonatkozó konvergenciakritériu-

mokkal, hozzáláthatunk
., "t •
a fejezet bevezetőjében említett hatványsorok tanulmá-
nyozásához. A hatványsorok egy - esetünkben x-szel jelölt - változó hatványa-
iból álló végtelen sorok. A polinomokhoz hasonlóan a hatványsorok is össze-
adhatók, kivonhatók, szorozhatók, deriválhatók és integrálhatók - a műveletek
eredménye ugyancsak egy-egy hatványsor.
Hatványsorok, konvergencia
Kezdjük a formális definíciókkal.
DEFINÍCIÓ:
Az x = Ohely körüli hatványsomak nevezzük a
E Cn~ = CO+CIX+C2~+ ".+Cn~+ .. ' (11.6)

n=1
alakú végtelen sorokat; x = a körüli hatványsomak pedig a
cc
E cn(x-at = CO +CI(x-a) +C2(x-a)2+ . . .+cn(x-a )n+ ... (11.7)

n=l
alakú sorokat. Az utóbbiban az a számot a hatványsor középpontjának
nevezzük, a co, Cl , . . . , Cn , ... állandók a sor együtthatói.
A (11.6) egyenlet a (1'1 .7) speciális esete, amennyiben a = O.

1. PÉLDA: Mértani sor

Ha a (11.6) egyenletben minden együttható l , akkor a
00
Ex" = l+x+~+ . . . +x" + ...

n=l
hatványsort kapjuk. A sor régi ismerősünk: olyan mértani sor, amelynek első
tagja l , hányadosa pedig x. Amennyiben lxi < l , akkor összege l/ (l-x):
l
- - = l+ x+~+ . . . +x"+ ... , - l <x< 1. (11.8)
l-x
Ezidáig a (11.8) összefüggést a jobb oldalon szerepl ő sor összegének kifeje-

zésére használtuk. Most nézőpontot változtatunk: a jobb oldalon álló sor rész-
letösszegeit a baloldalon szereplö függvényhez közelítő Pn(x) polinomoknak
tekintjük. Nullához közeli x-ek esetén a sor első néhány tagja is jó közelítést ad.
Ha azonban x-szel l-hez vagy -l-hez közeledünk, több tagot kell figyelembe
vennünk. A 11.10. ábrán az f(x) = l/(l -x) függvény és az ehhez közelítő
Yn = Pn (x) polinomok grafikonját tanulmányozhatjuk az n = O, 1,2 és 8 esetben.
Az f(x ) ::::;: 1/(1 - x) függvény az l-et tartalmazó intervallumokon nem folyto-
nos (az x = l helyen függőleges aszimptot ája van). A közelítés x ~ 1 értékekre
nem alkalmazható . ., D
:t
11.10. Á BRA : Az f(x) = l/ (l-x) függvény és három polino-

miális közelítése (1. példa).
2. PÉLDA: Még egy mértani sor

Az
1-2l (x-2
' )+4l (x-2 )2 + . . . + (-2
l ) n (x - 3)n + . . . . (11.9)
hatványsorban a = 2, Co = l , Cl = -1/2, C2 = 1/4,. . . ,Cn = (- 1/ 2)n. Újra egy

mértani sort kaptunk, amelynek első tagja 1, hányadosa pedig r = _ x; 2. A sor
2
konvergens, amennyiben X-2-
- 1 < 1, azaz ha O < x < 4. A sor összege:
így tehát
y
2 (x -2) (x - 2)2 (l)n n
~=1--2-+ 4 -00.+ -2 (x-2) + 00" O<x <4.
A (11.9) sor az f(x) = 2/x függvény hasznos polinomközelítését adja 2-höz

3x xZ
közeli x-ekre:
2 YZ = 3 - 2" + 4
(2, l )
.
I y= ~
_~-_.~! YI = 2 - :!
Po (x ) = 1,
l X
:/ 2 PI(x) = 1- 2(x-2) = 2- 2'
-+----'--------'--------'--------''---------+x
o 2 3 l l 2 3x x 2
P2(x)=1--(x-2)+-(x-2) =3--+-
2 4 2 4'
11.11. ÁBRA : Az f (x) = 2/x függvény
és így tovább (ILlI. ábra). D
és első három polinomiális közelítése
(2. példa).
3. PÉLDA: Hatványsorok konvergenciája a hányadoskritérium alapján
Mely x-ek esetén konvergensek az alábbi hatványsorok?
~ ~ x2 x3
[,( _1)n-I-;=x-
(a)
n=1 2+3"- oo .
~
x 2n- 1 3 x5
(b) [, (_l)n-I _ _ = x- ::"'- + - - oo .
n=1 2n - l , 3 5 .
~~ x2 x3
(c) 21. +-31. +oo.
[,1"= 1+ x+-
n= l n .
oc
(d) [, n!~ = 1 +x+2!x2 +3!x3 + oo .

n=1
Megoldás: Alkalmazzuk a hányadoskritériumot arra a EI UnI végtelen sorra,

amelyben Un a szóban forgó sor n-edik tagja.
(a) IUn+li = _n_lxl-t [x] .

Un n+ 1 .
A sor abszolút konvergens, ha lxi < 1. Ha lxi > 1, akkor az n-edik tagok
sorozata ~em tart nullához, így a sor divergens.
--ó ! • • x
-I O 1
Az x = l esetben az 1 - 1/2 + 1/3 - 1/4 + oo . alternáló harmonikus sort
kapjuk, amelyről tudjuk, hogy konvergens. Az x = - l esetben a -1 - 1/2-
- 1/3 - 1/4 - . . . negatív harmonikus sort kapjuk, amely - csakúgy, mint az
ellentettje - divergens. Összefoglalva: a sor - 1 < ~ ::::: l esetén konvergens,
minden más x-re divergens.
(b) IUn+ 1 I = 2n - 1~ -t x2 •
Un 2n+ 1
A sor konvergens, ha x 2 < 1 és divergens, ha x 2 > 1 (az utóbbi esetben
az n-edik tagokból álló sorozat nem tart nullához). Az x = 1 esetben az
1 - 1/2 + 1/3 - 1/4 + . . . alternáló sort kapjuk, amely Leibniz tétele sze-
rint konvergens. Az x = -1 esetben szintén alternáló sort kapunk, amely
ugyancsak kielégíti a tétel feltételeit. Összefoglalva: a sor -1 ::::: x ::::: 1 ese-
tén konvergens, minden más x-re divergens.
• •x
-I O
(c)
un+11
----;;; =
I(n~+I n! I
+ l )! . xn =
lxi
n+1 -t
. .
O minden x-re.
\
A sor minden x esetén abszolút konvergens.
( ) x
O
(d) Un+
- -1 I= I(n+n.xn
, !x"+ I= (n+ 1)Ix I
1)
1
. , hax = O.
kivéve,
I Un
---> 00,
A sor a Okivételével minden x esetén divergens.

l
Ó D
A hatványsorok konvergenciáját általában a hányadoskritérium alapján vizs-

gáljuk, a példa ezen felül a lehetséges eredményeket is jól illusztrálja.
18 . T ÉTEL: Hatványsorok konvergenciatétele

00
Ha a L an~ = ao+ aIX+ a2:>? +... sor valamely X = c =I- O szám esetén
"n= 1
konvergens, akkor abszolút konvergens minden lxi < Ici esetén. Ha a sor
valamely x = d esetén divergens, akkor minden lxi > ldl esetén az.
Bizonyítás: Tegyük fel, hogya [;;'=1 an~ sor konvergens. Ekkor lim an~ = O,
n ->oo
van tehát olyan N egész szám, hogy minden n ~ N esetén l an ~1 < l , vagy ami
ugyanaz, minden n ~ N esetén
(11.10)
Leg yen most x olyan szám, amelyre fenn áll lxi < Ici. és tekintsük az
összeget. Ebben laNxVI előtt csak véges sok tag szerepel, ezeknek az összege
pedig nyilván véges. Az laNxVI taggal kezdődő összeg (11.10) szerint kisebb,
mint
I ~c IN + 1~IN+l
c
+ 1~IN+2
c
+.. .. (11.11)
Mértani sort kaptunk, amelynek hányadosa r = lx/ cl < l, elvégre feltételünk

szerint lxi < Ici- A sor emiatt konvergens, az eredeti sor tehát abszolút konver-
gens. Ezzel a tétel el ső részét bebizonyítottuk.
A tétel második állítása az elsőből következik. Ha ugyanis a sor x = desetén
divergens, de valamely Ixol > ldl esetén konvergens lenne, akkor az első állítás-
ból (például a c = Xo választással) arra a következtetésre jutunk, hogy a sornak
d-nél abszolút konvergensnek kellene lennie. Egyetlen sor sem lehet azonban
egyszerre abszolút konvergens és divergens. Ha tehát sorunk d-nél divergens,
akkor divergens minden lxi > ldl esetén. D
Az egyszerűbb jelölés érdekében a tételben csak a [anx" alakú sorokkal fog-

t
lalkoztunk. A [an (x - a alakú sorok esetében x - a helyett x -t írhatunk, ami-
nek eredményeként a sor az egyszeru [an (x )n alakot ölti.
Hatványsor konvergenciasugara
Az imént bizonyított tétel és a megvizsgált példák alapj án arra a következtetésre
juthatunk, hogya [ cn(x - a)n sor háromféleképpen viselkedhet. Előfordulhat,
hogy kizárólag az x = a esetben konvergens, megesik, hogy mindenütt konver-
gens, vagy csupán egy a középpontú R sugarú intervallum pontjaiban.
A 18. T étel következménye

A L Cn(x - a)n sor - a konvergencia tekintetében - háromféleképpen vi-
selkedhet
1. Lét ezik egy pozitív R szám, hogy a sor minden olyan x esetén
divergens, amelyre lx - a l > R, és minden olyan x-re abszolút konver-
gen s, amel yre lx - a l < R. Az x = a - R és az x = a + R végpontokban
a sor konvergens és divergen s is lehet.
2. A sor minden valós x esetén konvergens (ekkor R = 00).
3. A sor az x = a esetben konvergen s, minden má s esetben divergens
(R = O).
Bizonyítás: Tegyük fel először, hogya = O, a vizsgálandó hatványsor közép-

pontja ekkor O. Ha a sor mindenütt konvergens, akkor a 2. esetet kapjuk. Ha a
sor kizárólag x = O esetén konvergens, akkor a 3. esetet kapjuk. Minden más
esetben van olyan d -I- O szám, amelyre L cndn divergen s. Az x azon értékeinek
S halmaza, amelyekre a L Cn~ sor konvergens, nem üre s: eleme egyrészt a O,
ezen kívül elemei között van legal ább egy pozitív p szám is. A 18. Tétel szerint
a sor minden olyan x esetén divergens, amelyre lx i> ldl, amiből az S halmaz
minden x elemére lx i ~ ldl. az S halmaz tehát felülről korl áto s. A valós számok
teljes ségi tulajdonsága értelmében S-nek van legki sebb felső korlátja, jelölje ezt
R. (Az S halmaz legki sebb fel ső korlátja a legkisebb olyan szám, amelynél S
egyetlen eleme sem nagyobb.) Ha lx i > R 2: p, akkor x ti- S, azaz ekkor a LCn~
sor divergens. Ha lxi < R, akkor x - mivel kisebb a legkisebb a felső korlátnál -
nem felső korlátja S-nek, van tehát olyan b E S szám, hogy b > IxI- Mivel b E S, a
L Cnbn sor konvergens, a 18. Tétel alapján így konvergens a L Cn l~ 1 sor is. Ezzel
az állítást az a = Oközéppontú hatványsorokra beláttuk.
Ha hatvány sorunk középpontja a -I- O, akkor vezessük be az X = (x - a) új
változót, és ismételjük meg az előző gondolatmenetet X-vel. Mivel X = O pon -
tosan akkor, ha x = a, az X = Oközéppontú L Cn(x')" sor R konvergenciasugara
ugyanaz, mint az x = a középpontú L Cn (X- a)n sor konvergenciasugara. Ezzel
az állítást az általános esetre is bebizonyítottuk. LJ
A tételben szereplő R számot a hatványsor konvergenciasugarának, az x = a
középpontú,,2R hosszúságú intervallumot a sor konvergenciaintervallumának
nevezzük. A konvergenciaintervallum a vizsgált sortól függ ően lehet nyílt, zárt
vagy félig nyílt. A sor ab szolút konvergens minden olyan x pontban, amelyre tel-
jesül ]r - a l < R. Ha a sor minden x esetén konvergens, akkor azt mondjuk, hogy
végtelen a konvergenciasugara; ha pedig csupán az x = a helyen konvergens,
akkor a konvergenciasugara nulla.
Hogyan vizsgá lj u k a hatványsorok konvergen ciáj á t
1. A hányadoskritérium (vagy a gyökkritérium) segítségével hatá-

rozzuk meg azt az intervallumot, amelyen a sor abszolút konvergens.
Általában egy nyílt intervallumot kapunk:
lx - a i < R vagy a - R < x < a + R.

2. Ha az így kapott intervallum véges, akkor vizsgáljuk meg a vég-
pontjait, ahogya 3. példa (a) és (b) részében tettük. Használjuk az
összehasonlítá kritériumokat, az integrálkritériumot vagy Leibniz té-
telét.
3. Ha az abszo lútkonvergencia-intervallum a - R < x < a + R, akkor
a sor minden olyan x esetén divergens (és még feltételesen sem konver-
gens), amelyre lx- al > R, ilye nkor ugyanis az n-edik tagok sorozata
nem tart null ához. .
11.7 . Hatványsorok 113
Tagonkénti differenciálás
A következő - a felsőbb szintű analízis kurzusokon szereplő - tétel szerint a
hatványsorok konvergenciaintervallumuk belső pontjaiban tagonként differenci-
álhatók.
19. TÉ T EL: Hatványsor tagonkénti differenciálása

Ha a L Cn (x - a)n hatványsor az a - R < x < a + R egyenlőtlenségeknek
eleget tevő x-ek esetén konvergens, akkor meghatároz egy, az (a - R,a +
R) intervallumon értelmezett
f(x) = E cn(x-at
n=l
függvényt. Ennek az f függvénynek minden n-re létezik az n-edik deri-

váltja, amelyeket az eredeti sor tagonkénti deriválásával kapunk meg:
cc
f'(x) = Encn(X -at- 1

n=l
co
I" (x) = E n(n - l )cn(x - at- 2 .

..
. ~.
n=l
Az így kapott sorok mindegyike konvergens az eredeti sor konvergencia-

intervallumának valamennyi belső pontj ában;
4. PÉLDA: Tagonkénti deriválás

Adjuk meg az f'(x) és az f"(x) függvényeket, ha
1 2 3 4 ~
f(x)=-I-=I+x+x +x +x +,..+~+ . ,.= L.~' -l <x <l!
-x n=l
Megoldás:
co
= E n~ -l , -l <x < I;
n=l
,,2 2 - 2
f (x) = (l-x)3 =2+6x+12.r+,..+n(n-I)~ +,..=
oc
= E n(n-I)~ -2, -I < x < 1. D

n=l
FIGYELEM! A tagonkénti differenciálás nem alkalmazható minden típusú vég-

telen sor esetében. A
~ sin(n!x)
L. n2
n=l
sor például minden x esetén konvergens, a sor tagjait deriválva azonban a min-
denütt divergens
~ n!cos(n!x)
L. n2
n=l
sort kapjuk. Persze egyik sor sem hatványsor.

Tagonkénti integrálás
A felsőbb analízis egy másik tétele szerint a hatványsorok konvergenciainterval-
lumukon tagonként integrálhatók.
20 . TÉTEL: Hatványsor tagonkénti integrálása

Tegyük fel, hogy az
f(x) =
cn(x-at L
n=l
sor az (a-R,a+R) intervallum minden pontjában konvergens. Ekkor
ugyanezekben a pontokban konvergens a
cc (x_a)n+l
,E Cn n+l
sor is, továbbá minden, az a - R < x < a + R egyenlőtlenségeknek eleget

tevő x esetén
(x a)n+l
Jf(x)dx = L
n=l
cc
Cn -
n+ l
-l-C.
5. PÉLDA: Az arctg függvény hatványsora

Azonosítsuk a [-l , l] zárt intervallumon értelmezett
x3 ;x5
f(x) = x - - + - - ...
3 5
függvényt!
Megoldás: A függvényt megadó sort tagonként deriválva az
mértani sort kapjuk, amelynek első tagja l, hányadosa pedig -x2 . Eszerint
, l l
f (x) = 1- (-x 2) 1+x2
Az f'(x) függvényt integrálva a következőt kapjuk:
J j'(x)dx= J1~xx2 =arctgx+c.
Amikor x = O, akkor f(x) = O, így C = O. Eszerint
. x3;x5 x7
f( x) =x- -3 + -5 - -7+' " = arctgx , -l<x<1.
A 11.10. alfejezetben belátjuk majd, hogy a sor az x = ± l pontokban is arctgx-

hez tart. D
Figyeljünk fel arra, hogy az 5. példa eredeti sora a konvergenciaintervallum
végpontjaiban is konvergens, a 20. Tétel azonban csupán a szóban forgó inter-
vallum belső pontjaiban garantálja a tagonkénti deriválással kapott sor konver-
genciáját.
6. PÉLDA: Sor az ln(l +x) függvényhez

Az
l 2 3
--=l-t+t - t +oo .
l +t
sor a -l < t < l nyílt intervallum minden pontjában konvergens, így (a 20.
Tételt is felhasználva):
Belátható az is, hogy a sor x = l esetben is konvergens (méghozzá az ln2 szám-

hoz tart) - de ez nem a tétel következménye. D
Szómítólolépes vizsgálatuk
A végtelen sorok több tekintetben emlékeztetnek az integrálokra. Ahogy az in-
tegrálható függvények körében viszonylag kevesen vannak azok, amelyeknek
az integrálja elemi függv ények segítségével kifejezhető, úgy azok a hatványso-
rok, amelyeknek összege egy intervallumon elemi függv ényekkel kifejezhető,
elenyésző számban vannak azok között, amelyek konvergensek az adott inter-
vallumon. A grafikai programok az ilyen sorok vizsgálatában legalább akkora
segítségét jelentenek, mint a numerikus módszerek a határozott integrálok kiszá-
mításában. A hatványsorok vizsgálata a legtöbb eAS-nek beépített képessége.
Ha egy sor elég gyorsan konvergál, akkor a számítógépes program segítségé-
vel a sor összege megbecsülhető. Vizsgáljuk például a 11.4. alfejezet 2. példá-
jának (b) részében szerepl ő [ ;;'=1 1/(2k - l ) sor első néhány Sn részletösszegét.
A MAPLE a 31 ~ n ~ 200 esetben egyaránt az S; = 1,606695152 számot adja.
Ez azt sugallja, hogy a sor összege 10 értékes jeg y pontossággal: 1606695152.
Valóban ez a helyzet:
00 l 00 l 00 l l
. [, 2k-1
k=201
L 2 k-1 (2- (1 /2 k-I ) ) < k=L201 2 k- 1 = 2 199' < 1,25,10-
= k=201
60
.
A 200-adik után következő tagok összege elhanyagolható. .

A számítógépes program mindazonáltal nehezen alkalmazható, ha a sor túlsá-
gosan lassan konvergál, ilyenkor a technika csúnyán meg is tréfálhat bennünket.
A [,[I /(lO lOk )] sor esetében például az első részletösszegek igen kicsik, ami-
ből arra következtethetnénk, hogy a sor konvergens. Ez azonban tévedés : a sor
divergens, amint az könnyen látható, ha a sort (1/10 10 ) [ k=o(l/k) alakba írjuk,
ez ugyanis a harmonikus sor konstans szorosa.
A numerikus számítások eredményeinek értelmezésében előrébb jutunk, mi-
után a 11.9. alfejezetben megismerkedünk néhány hibabecslési módszerrel.
Hntványsorok szoreata
Bizonyítás nélkül közöljük azt a tételt is, amely szerint az abszolút konvergens
hatványsorok a polinomok mintájára szorozhatók össze.
21, TÉTEL:
Tegyük fel, hogy az A(x) = [ ;;'=1 an~ és B(x) = [ ;;'=1 an~ hatványsorok
minden lxi < R esetén abszolút konvergensek. Értelmezzük a {cn} soro-
zatot a következőképpen :
n n
= [, akbn -k = L akbn-k·
k=O k=1
Ekkor a [ ;;'=1 Cn~ sor minden lxi < R esetén abszolút konvergens, összege
pedig A(x)B(x):
7. PÉLDA:
Szorozzuk meg a
00 I .
E x" = I + x + ~ + ... + x" + .. . = - , lxi < I
n=1 l- x
mértani sort önmagával, így megkapjuk az 1/ ( I - x)2 függvény hatványsorát.

Megoldás : Legyen tehát
00 I
2
A (x) = E x" =I + x + x + ... +x"+ ... = l - x
n=1
00 I
B (x ) = E x" = l +x+~+ ... +x" + .. . = -
n=1
l- x
ekkor
Cn = aob n + al bn-I + ... + akbn-k + . ..anbo =

, J
V
n+ I tag
= 1+ 1+ .. . + I = n+ l.
~
n + I darab l -es
A végtelen sorok szorzására vonatkozó tétel szerint így
00 00
A(x) · B(x) = E cnx" = E (n + I)~ =

n=1 n=1
= I + lx + 3~ + 4~ + ... + (n + I)x" + ...
az I/( I- xf függvény hatványsora, amely min den lxi < I esetén abszolút kon-
verge ns.
Vegyük észre, hogy a 4. példa alapján ugyanezt az eredményt kapjuk, hiszen
d (
dx l - x
I) = I ( l -x)2'
D
" .
Konvergenciaintervallumok 15. [
00
~
~
n=Ovn 2 +3
Adjuk meg az l -32. feladatokban szereplő sorok (a) konvergen-
~ n(x +3 )n
ciasugarát és konvergenciaintervallumát! Állapít suk meg, hogy 17. i : n
a sorok (b) mely x értékek eset én abszo lút konvergensek , és n=O 5
..r~
00
(c) mely x értékek eset én feltéte lesen konvergensek? 00
00 00
19. [ - n- 20. [ y'n(2x+ 5t
1. [~ 2. [ (x + 5t n=O 3 n=1
n=O n=O
21. n~1
00 ( I)n
l + ;; ~ 22.
00
[ (lnn)~
~ (3x-2)n
00
3. t
[ (- I (4x + 1 t 4. c: 00
n= 1
00
n=O n=O n
5.
f (x - 2)n
6.
00
[ (2xt
23. [ nn~
n=l
24. [ n!(x - 4t
n=O
n=O Ion n=O (_ l)n+1 (x+ 2)n
00
00
nx" 25. [ -,---,------,----,- 26. [ (- 2t (n +I )(x-I t

00
~ (-l)n(x+2)n n
7. 8. z: n=l n2 n=O
[ n+2 n
n=O n=l
9.
00 ~
n
~
10. i :
(x- l) n 27. f ( ~)2
n=2 n Inn
[Használjuk fel a 11.3. alfejezet 39. fela datát!]
fl nyfii3 n= l yfii
11. [
00 ( _ l) n~
- -
00
12. [ -
3n~
28. f~
n=2 n lnn
[Használjuk fel a 11.3. alfejezet 39. feladatát!]
n=O n! n=O nl .
00 x2n +1 00 (2x+ 3)2n+l 00 (4x - 5)2n+1 00 (3x+1)n+1
13. ,, - -
i..-
n=O nl
.
14. [-'--------:'--
n=O n! 29. n~l n3/2 30. f l 2n + 2
31. f (x+ n)n 43. A

n= l vii x3 :a-s 17x7 6a9
Határozzuk meg a sorok konvergenciaintervallumát, és azt az t gx=x + 3!+15+ 315 + 2835 + ' "
- ezen az intervallumon értelmezett - függv ényt, amely a sor
öss zegét adja meg (a 33-38. feladatok)! sor minden x E (- n / 2, n /2 ) esetén konvergens.
33.
f(x- 1)2n
34.
f
(x+ 1)2n
n
(a) Adjuk meg az ln Isecx] függv ény hatványsorának első
hat tagját! Mely x-ek esetén konvergens ez a sor ?
35.
n=O 4n
fo(Vi
00
2
x-
1 r 36.
n=O 9
n=O
L (lnx)"
(b) Adjuk meg a sec 2 x függvény hatványsorát! Mely x-ek
esetén konvergens ez a sor ?
(c) Ellenőrizzük a feladat (b) részére adott válaszunkat a
37. n~o ( x2 ; Ir 38. n~o(x2;lr secx-re a 44. feladatban megadott sor négyzetre emelésé-
vel!
44. A
39. Mely x-ek esetén konvergens az
I
2 4 2
- - I
1-- (x-3 ) + - (x-3 )2 + .. . + (I) (x -3) n + . ..
hatványsor minden, a (- n /2 ,n /2 ) nyílt intervallumba eső x ese -
tén konvergens.
(a) Adjuk meg az ln Isec x + tgx] függvény hatványsorá-
végtelen sor? Mi a sor ös szege? Melyik sort kapjuk tagonkénti nak első négy tagját! Mely x-ek esetén konvergens ez a sor ?
deriválással? Mely x-ek esetén konvergens az új sor? Ahol kon-
vergens, mennyi az összege? '; ' (b) Adjuk meg a secx -tgx függvény hatvány sorának első
nég y tagját! Mely x-ek esetén kon vergens ez a sor?
40. Mel yik sort kapjuk a 39. feladatbeli végtelen sor tagon-
kénti integrálásával? Mely x-ekre konvergens azt így kapott sor? (c) Ellenőrizzük a feladat (b) részére adott megoldásun-
Ismerjük-e az összegfliggvényt? kat: szorozzuk össze a secx sorát a tgx függv ényre az el őző
feladatban megadott sorral!
41. ·A
x3 .2 x7 x9 45. A h a t ványsor egyértelműsége:
sinx =x - 3! + 5! - 7 ! + 9! - . . .
hat ván ysor minden x esetén kon vergens. (a) Igazoljuk, hogy ha a L an~ és a L bn~ hatv ánysor
n=O n=O
(a) Adjuk meg a co s függv ény sorának első hat tagját! egyaránt konvergens, és öss zegük egy (-c, c) intervallum
Mely x-ek esetén konvergens ez a sor? minden pontj ában megegyezik, akkor minden n-re an = bn !
00 00
(b) A sinx sorában x helyébe 2x-et írva adjuk meg a sin2x

függvény - minden x esetén konvergens - hatványsorát!
(Útmutatás: legyen f (x) = L an~ = L bn~ ' Deriváljunk
n=O n=O
(c) A feladat (a) részének eredményét felhasználva szá- tagonként, és mutassuk meg, hogyan = bn = f en) (O )/(n!).)
mítsuk ki a 2sinxcosx függvény hatványsorának első hat
tagját! Vessük ezt össze a feladat (b) részére adott vála- (b) Bizonyítsuk be, hogy ha L an~ = O egy (-e, e) in-
szunkkal! n=O
tervallum minden x pontjában , akkor minden n-re an = O!
42. Az 00
x2 x3 x4
f! = I +x + 2! + 3! + 4! + 5! + . . .
.2 46. A L (n /2 2 n
) sor összege: Írjuk fel 1/ (I-x)-et mértani
n=O
sorként, deri váljuk az egyenl őség mindkét oldalát x szerint, majd
sor minden x esetén konvergens.
szoroz zuk meg mindkét oldalt x-szel, és deri váljunk újra! Ezután
(a) Adjuk meg a (d/dx)f! függv ény hatványsorát! Való- megint szorozzunk x-szel , és írjunk x hel yébe 1/2-et ! Mit ka-
ban az f! függvény hatvány sorát kaptuk? Válaszunkat in- punk? [Forrás: David E. Dobbs levele a szerkesztőh ö z : Illinois
dokoljuk! Math ematies Teaeher, Vol. 33 . Issue 4. (19 82), p. 27.]
(b) Adjuk meg azJ e" függvény hatványsorát! Valóban az 47. Konvergencia a vég po ntokban: Példákkal igazoljuk,
ee függv ény hatványsorát kaptuk? Válaszunkat indokoljuk ! hog y egy hatványsor a konvergenciaintervallumának végpontja-
(c) Helyettesítsünk a sorban x helyébe - x-et, így olyan iban abszolút konvergens és feltételesen kon vergens is lehet!
sort kapunk, amel y minden x esetén e-x-hez konvergál. Ez -
48. Írjunk fel hat vány sort , amelynek konvergenciaintervalluma
után a két sort összeszorozva határozzuk meg e- x hat - ee· (a) (- 3, 3) , (b) (- 2, 0) , (c) ( 1, 5)!
ványsorának első hat tagját!
II 11. fejezet Sorozatok és végtelen sarok
Taylor- és Maclaurin-s orok

- - - - ------ - - - - - - ---- - - ------ -
Ebben a fejezetben a végtelen sokszor differenciálható függvények által megha-
tározott hatványsorokról, a Taylor- sorokról lesz szó . Ezek a hatványsorok sz á-
mos esetben j ól használható közelít ést adnak a vizsgált füg gvényekhez.
Függvény hatványsora
A 19. Tét el szeri nt egy hatványsor öss zege a sor konvergenciaintervallu má-
ban végtelen sokszo r deriválh ató függvény. Igaz-e vajon enn ek a megford ítása:
kifej ezhető-e hatványsorral minden olyan f(x) függvé ny, amel y egy I interval-
lumon végtelen sokszor differenciálható? Ha igen , mik lesznek a hat ványsor
együtthatói?
Az utolsó kérdé sre azonnal válaszolhatunk, ha feltesszük, hogy az f(x) függ-
vényértékeketegy
~ "
f (x ) = L an(x - at= ao+ al(x- a) +a2(x - a)2 + ...+ an(x- a)" + ...
n=1
hatványsor összege adja meg, a hatványsor konvergenciasugar a pedi g poz itív,

akkor tagonkénti deriválással azt kapjuk, hogy az I konvergenciainte rvallum
minden x elem ére:
j'(x) = al+ 2a2(X- a) + 3a3(X - a)2 + ... + nan(x - a)n- I + ...

f "(X) = l· 2a2 + 2· 3a3(X- a) + 3· 4a4(X- a)2 + ...
f lll(X) = al ' 2 · 3a3 + 2 ·3 · 4as(x - a)2 + ...,
az n-edik deri vált pedig minden n-re ilye n:
f (n )(x) = n!an + egy összeg, minden tagj ában az (x - a) tényezővel.

Mivel az egyenl ős égek x = a -ra is fenn állnak, azt kapjuk, hogy
j'(a) = al ,
f il(a) = l . 2a2,
, "
f ili (a) = l . 2 . 3a3,
az általános esetben pedig:
co
Ezek a képl etek tetszőleges olya n L an(x - a)n hatványsorra érvé nyesek, ame-
n= 1
lyek egy I intervallumon konvergensek , és öss zeg üket ezen az intervallumon
egy f(x) füg gvén y adj a meg (ilye nkor azt mondjuk, hog y f -et a sorral repre-
zentáljuk). Amennyiben egyáltalán létezik ilyen sor, akkor egyértel mű, és n-edik
együtthatóját az
f (n)(a)
an = - "- -
n!
képlet adja meg. Ha tehát freprezentálható hatvány sorral, akkor az csak ilyen
lehet:
f (x) = f (a) + j'(a) (x - a) + f'~(!a ) (x - a)2+
(11.12)
f (n )(a) n
+ ,..+ - - (x - a) + ....
n!
De vajon mi a hely zet , ha egy, az x = a középpontú I intervallumon végtelen sok-
szor differenciálható függ vény ből indulunk ki? Konvergens lesz-e a ( 11.12) kép-
let alapj án kiszám ított hat ványsor az I intervallum belső pontjaiban? A válasz:
talán. Vannak függvények, amelyekn él igen , de olyanok is akadnak, amel yeknél
nem.
11 .8. Taylor- és Maclaurin-sorok 119
Taylor- és Maclaurin-sorok
D EFINÍCI Ó K:
Legyen f olyan függvény, amely végtelen sokszor differenciálható egy
olyan intervallumon, amelynek egyik bel ső pontja a. Az f által generált
Taylor-sor az x = a hel yen:
f (k)(a) f" (a)

L-
co
k=O kl
- (x -a )k = f (a) + f'(a)(x-a) + - - (x - a)2+
2! .
f (n )(a) n
+ . . . + - - (x - a) + ....
n!
Az f függvény Maclaurin-sora az x = O-beli Taylor-sor:
'fo j(~;O) ~ = f(O) + f' (O)x+ f'~(!a) x2 + ...+ f(n~;o)~ + ....
1. PÉLD A: Ta ylor-sorfejtés
Adjuk meg az f (x ) = lix függvé ny a = 2-beli Taylor-sorát ! Mel y x-ek ese tén
konvergál ez a sor l i x-hez?
Megoldás: A Taylor-sor együtt hatóinak meghatározásához szükségünk van az
f (2),j'(2),j"(2) . . . értékekre.
f(x) = x - l
,
-I l
f (2) =2 '=2 '
f' (2)
f" (2)
=-;2'
I
I" (x) = 2!x- 3 ,
21 23'
f"' (2) l
f"'(x) = - 3!x- 4 , 3! - 24 '
f (n )(2) (_ l)n
n! 2n+ 1 •
A kerese tt Taylor-sor tehát:
, f" (2) 2 f (n )(2) n

f(2)+f (2) (x-2 ) +~ (x-2) + " ' +-nl- (x -2) +... =
l x-2 (x - 2)2 n(x-2Y
=2' -T+ 23 - .. . + (- 1) 2n+1 + ....
Mértani sort kaptunk, amely nek első tagja 1/ 2, hányadosa pedig r = - (x - 2)/2 .
A sor abszolút konvergens az lx - 21 < 2 egyenlőtlenséget kielégítő x-ekre, az
összege pedig:
1/ 2
l + (x-2 )/2 2 + (x-2) x
Az f(x ) = l i x függvé ny által az a = 2 helyen generá lt Taylor-sor tehát minden
O < x < 4 ese tén 1/ x-hez konvergál. O
Taylor-polínomok
Az f függ v ény linearizációja az a helyen az el s őfokú
Pl (x ) =f(a)+ f' (a)(x -a)

polinom. A 3.8. alfejezetben a linearizációval adtuk meg az f függvény k ö-

zelítő értékeit az a pont közvetlen környezetében. Ha a függvény többször is
deriválható, akkor magasabb fokú polinomokkal is közelíthető: ezek a Taylor-
polinomok.
DEFINÍCIÓ: n-edrendű Taylor-polinom

Legyen f olyan függvény, amelynek egy, az a számot belső pontként tar-
talmazó intervallurnon minden k = 1,2, . .. ,N esetén létezik a k-adik de-
riváltja. Legyen n egy O és N közötti egész szám . Az f függvény által
generált n-edrendű Taylor-polinom az x = a helyen:
fl/(a)
Pn(x) = f (a) + f' (a)(x- a) + 2"!(x- a)2 + +
+ ik) (a) (x _ a)k + + f (n )(a) (x - a)n.
k! n!
Azért beszélünk n -edrendű, nem pedig n-edfokú Taylor-polinomról, mert

f(n)(a) akár O is lehet , az n-edrendű Taylor-polinom tehát nem feltétlenül n-
edfokú. Az f (x) = cosx függvény első két Taylor-polinomja az x = O helyen
például: Po(x) = l és Pl (x) = 1. Az elsőrendű Taylor-polinom tehát nulladfokú,
nem el sőfokú .
2. PÉLDA: Az e" függvény Taylor-polinomjai

Adjuk meg az f(x) = eX függvény által az x = Ohelyen generált Taylor-sort és a
Taylor-polinomokat!
Megoldás: Mivel
f(x) = e", f' (x) = e",... ,j(n) (x) = tr,... ,
azt kapjuk, hogy

y f(O) = eO = e, f'(0) = l , ... , j(O ) (O) = 1, . . . .
Az x = Ohelyen a függvény Taylor- (vagy Maclaurin-) sora :
- - fl/ (O) f (n )(O)

f(O) + f'(O)x+ -~ +...+ --~ +... =
2! n!
x2 x" oo xk
=l+x+ -+ ... +-+ ... =
2 n!
L-
k=O k!
A 11.9. alfejezetben bebizonyítjuk, hogy ez a sor minden x-re eX-hez konvergál.

Az n-edrendű Taylor-polinom az x = O helyen:
Az első néhány Taylor-polinomot a 11.12. ábrán tanulmányozhatjuk. D
3. PÉLDA: A cosx függvény Taylor-polinomjai

Adjuk meg az f(x ) = cosx függvény által az x = O helyen generált Taylor-sort
11.12. ÁBRA: Az f(x) = eX függvény és a Taylor-polinomokat!
és a
Megoldás: Akoszinuszfüggvény deriváltjai:
Pl(x) = l+x,
P2(X) = 1 +x+ (x2/ 2!), f(x) cosx, -sinx,
P3(X) = 1 +x+ (x2/ 2!) + (x3/ 3!) fl/ (x) -cosx, sinx,
Taylor-polinomok. Figyeljünk fel arra,
milyen jó a közelítés az x = O közép-
pont környékén (2. példa). f (2n )(x) (-l )n+l sinx.
11.8. Taylor- és Maclaurin-sorok 121
I U 3, A~RA: A P2n(X) = E n (_ l)k.x2k

(2k)! polinomok sorozata
cos x-hez konvergál. A cosx függvény viselkedését - bármilyen
távol legyünk is az origótól - egyértelműen meghatározza az
x = O-beli függvényérték és az xo-beli deriváltak (3. példa).
Figyelembe véve , hogy cosO = 1 és sinO = O,

l2n ) (O) = (-1 Y és f (2n+l) (O) = O.
Mindezek alapján a o-b~ii Taylor-sor:
Mivel f (2n+l)(0) = O, a 2n-ed- és 2n + l-edrendű Taylor-polinomok meg-

egyeznek:
. .x2 x4 x2n
P2n = P2n+l = 1- "2 + 4! + ... + (-1 Y(2n) !'
A 11.13. ábra a cos néhány Taylor-polinomjának grafikonját mutatja az x = O
hely környékén. A grafikonoknak csak a jobb oldali ágát tűntettük fel, elvégre
valamennyi szimmetrikus az y-tengelyre. D
4. PÉLDA: Olyan f függvény, amelynek Taylor-sora minden x-re konver-

gens, de csak az x = O helyen konvergál f (x)-hez
Belátható (bár nem éppen egyszerű feladat), hogy az
f(x) = {0~1/x2
e ,
x =O
X ~O
függvénynek (11.14. ábra) az x = Ohelyen tetszőleges n-re létezik az n-edrendű

deriváltj a, és minden n-re f (n )(O) = O. Eszerint a függvény által generáltTaylor-
sor az x = Ohelyen:
f il (a) f (n )(O )
f (O) + j' (O )x + -~ + ... + --~ + ... =
21 n!
= o +o · X+o ·~ + .. . +O '~ + .. . = 0+0 + ... + 0+ ....
A sor természetesen minden x-re konvergens (az összeg O), de f(x )-hez egyedül
az x = Ohelyen konvergál. D
Két kérdés vár még válaszra:
1. Milyen x-ek esetén számíthatunk arra, hogy egy függvény Taylor-sora a

megfelelő függvényértékhez konvergál?
y
D, x=D
y = {
---
e- lIx2, x '* D
-4 -3 -2 -\ 3 4
11.14. Á BRA : Az y = e- l / Xl fúggvény folytonos kiterjesztése az

x = Ohelyen olyan lapos, hogy valamennyi deriváltja O(4. példa).
2. Milyen pontos közelítést nyújtanak a Taylor-polinomok egy adott inter-

vallumon ?
Taylor tétele, amelyet a következő alfejezetben tárgyalunk, mindkettőre vá-

laszt ad.
'11.8. Felatlatok
Taylor-polínomok További példák és feladatok
Írjuk fel a függvény null ad-, els ő-, másod- , harmad- és negyed- 29. , Az eX függvény által az x = a hel yen generált Taylor-sort
rendű Taylor-polinomj ait a megadott helyen ( I- 8. feladatok)! felhasználva bizony ítsuk be, hogy
l. f (x ) = ln x, a = I 2. f (x) = In(l +x) , a = O
f? = ea[I + (x- a) + -(x -2-
'a?
- + ...] .
3. f (x) = I/x, a = 2 4. f(x) =I /(x +2) ,a=0
5. f (x) = sinx , a = n / 4 6 . f( x) = cos x, a = n /4
30. Az előzőfeladat folytatása: Adjuk meg az eX által gene -
7. f (x)= vx, a =4 8. f(x)= vx+ 4, a =O rált Taylor-sort az x = I helyen ! Vessük össze az eredményt az
előző feladat állításával!
31. Tegyük fel, hogy az f (x ) függvény az x = a helyen n-szer

Maclaurín-sorok deriválhat ó. Mutassuk meg, hogy az n-edrendű Taylor-p olinom
és ennek el ső n deriváltja ugyanazokat az értékeket veszi fel az
Írjuk fel a megadott függvények Maclaurin-sorát (9- 20. felada-
x = a helyen, mint az f függvény, illet ve f e lső n deriváltja!
tok)!
9. e-x 32. A legfelj ebb n-edfokú polinomok között az n-edrendű
10. f? /2
Taylor-polinom a legjobb közelítés: Tegyük fel, hogy az f
1 1
11. - - 12. függvény (n + I)-szer differenciálható az x = a középpontú in-
I+ x l- x ," tervallumon, g(x) = bo + b, (x - a) + . . . + bn(x - a)n pedig n-
13. sin 3x 14. sin ~ edfokú polinom (a bo,b l , . .. , bn együtthatókkal). Legyen végül
E (x ) = f (x ) - g(x) . Igazoljuk, hogy ha
15. 7co s(-x) 16. 5co snx
(a) E (a) = O(az x = a helyen a közelítés tökéletesen ponto s) és
eX +e- x eX - e-x
17. chx = - - - 18. shx = - - - (b) lim ( E(X)) = O (a hiba (x - a)n-hez viszonyítva elhanya-
2 2 x----.a x- a n
19. x4 - V - 5x+ 4 20. (x+ 1)2 golható), akkor
f"( a)
g(x) = f (a) + f' (a)(x -a ) + 1 l (x -a )2 + ... +
Taylor-sorok f (n)(a)
+ - - (x - at ·
Határozzuk meg az f által (a jelzett helyen) generált Taylor- sort n!
(21- 28. feladatok)! A Pn (x ) Taylor-polinom tehát az egyetlen n-nél nem magasabb
fokú polinom, amelynek hibája az x = a helyen nulla , és (x - a)n-
21. f (x ) = x3 - 2x +4, a = 2
hez viszo nyítva elhan yagolh ató.
22. f(x) =V+~+ 3x -8 , a = I
23. f(x)=x4+ ~ + I , a= -2
Kvadratikus közelítés
24. f (x ) = 3x' _ x4 +2x3 +~ - 2, a = -1
A kétszer differenciálható f (x) függvény x = a-beli másodrendű
25. f (x ) = l / x 2 , a = 1 Taylor-p olinomját az f függvény x = a helyen vett kvadratikus
köz elítésének nevezzük. A 33-38. feladatokban megadott függ-
26. f (x )= x/ (l -x), a =O
vényeknek adjuk meg az x = O-beli (a) linearizációját, és (b) a
27. f (x ) = eX , a =2 kvadrat iku s közelítését!
33. f (x) = In(cos x) 34. f (x) = e sinx .
28. f (x ) =2x , a =l
35. f (x) = I / VI- x2 36. f (x ) = chx
37. f (x) = sin x 38. f (x ) = tgx
11.9. A Taylor-sorok konvergenciája, Taylor tétele
Ebben az alfejezetben az előző alfejezet végén feltett két problém ával foglalko-
zunk:
l. Milyen x-e k esetén számíthatunk arra , hogy egy függvé ny Taylor-sora a
megfel el ő függvé nyérté khez konvergál?
2. Mi lyen pontos közelítést nyújtanak a Taylor-polinomok egy adott inter-

vallumon ?
Taylor tétele
Taylor tétele mindkét kérdésre választ ad.
22. TÉTEL : Taylor tétele

Ha az j függvé ny - az r.r ,...
, f(n) deriváltfüggvényekkel egyetem-
ben - folytonos az [a , bJzárt intervallumo n, j(n) pedi g differenciálható az
(a, b) nyílt interva llumon , akko r van olyan a és b közö tti c szám, amellyel:
j (b ) = j (a ) + f'(~:(b - a) + 1'~(t) (b - af +...+
j (n)( ) j (n+I)( )
+ _ _a_ (b _aY+ c (b - ay+ l .
n! (n + l)!
Taylor tétele a Lagran ge-féle középértéktétel (lásd a 39. feladatot) általánosí-

tása. A tételt az alfejezet végé n bizonyítj uk majd be.
Amikor a Taylor-tételt arra hasz náljuk, hogy a függvé ny Taylor-sor ának a
függvé nytől való eltérését becsüljük, akko r az a számot általában rögzítjük, b-t
pedig változónak tekintjük . Ilyenkor cé lszerű , ha b helyett x-et írunk . A tétel
ekkor a kö vetkező alakot ölti:
A Taylor-formul a
Ha az j függvény az a E I nyílt intervallumon akárhányszo r differenciál-
ható, akkor mind en n egész szám és x E I esetén
J"(a)
j (x ) = j (a ) + J' (a )(x -a) + 2 ! (x -af +...+
(1 1.13)
j (n) (a)
+ - -,- (x-aY + Rn(x ),
n.
ahol
j (n+l)(c)
R (x ) = (x - a)n+I egy a és x közötti c-vel. (11.14)
n (n+ l )! '
Ha a Taylor-tételt így mondjuk ki, akkor a következőt állítja: mind en x E I

ese tén
j (x ) = Pn (x ) + Rn(x ).
x
Az Rn(x ) függ vényt az j (n+l) deriváltfüggvénynek (az a és közé eső) c-beli
érté ke határozza meg. Az egyenlőség tets zől ege s n-re a (11.13) képlet az j függ -
vény n- edrendű köze lítése mellett a közelítés hibáját is megadja.
A (1 1.13) egyenlőséget Taylor-formul ának nevezzük. Az Rn(x ) függvény-
a formula maradéktagja - az j függvé ny Pn(x )-szel való közelítésé nek hibája.
R n(x) -et Lagrange-féle maradéktagnak hívjuk. Ha mind en x E I esetén fennáll
Rn(x ) ----+ 0, amint n ----+ 00, akkor J -nek az x = a helyen generált Taylor- sora az I
intervallumon j -hez konvergál:
j (k)( )
j (x ) = L_
co
,_a (x-al ,
k= 1 n. .
és ekkor azt mondjuk, hogy j-nek az x = a helyen generált Taylor-sora az I

intervallumon előállítja j-et.
Az R n szám nagy sága anélkül is megbecs ülhet ő , hogy ismernénk c pontos
értékét - amint azt a következő példa mutatja.
l. PÉLDA: Az f(x) = eX függvény Taylor-sora (újra)

Igazoljuk, hogy az ex függvény x = O-beli Taylor- sora minden valós x esetén
j(x)-hez konvergál!
Megoldás: A függvény az I = (-00,00) intervallumon mindenütt akárhányszor
deriválható. A (11.13) és a (11.14) egyenletből j(x) = és a = O-val azt ex-szel
kapjuk, hogy
>? ~
ex= I+x+-+
21
. . .+-+Rn (x).
n!
A képletbeli polinomot a 11.8. alfejezet 2. példájából már ismerjük, az Rn(x)
maradéktag pedig
Rn (x) = (n : 1 )!~+I ,
valamely O és x közötti c-vel. Mivel ex
növekvő függvény, az é szám eO és ex
ee
közé esik. Hax negatív, akkor c is az, < 1. Hax = O, akkor = 1 és Rn(x) = O, ex
ha pedig x pozitív, akkor c is pozitív és < ee ex.
Mindezek alapján
Ixln+1
IRn(x) I :s (n+ l)! ' ha x :S O, és
~+1
IRn(x)1 < ex (n+ l )! ' hax > O.
V égül, mivel (mint azt a 11.1. alfejezetben láttuk) minden x-re
~ +1
lim = O,
n --->oo (n + l )!
lim Rn(x) = O, a sor tehát minden x-re konvergens, és
n --+oo .
JI' >? JI'

L -kl. = l +x+ -2'. + ...+ -kl. + ....
00
, . ex = k=O (11.15)
A maradéktag közelítő értéke

Gyakran előfordul, hogy - az 1. példához hasonlóan - az Rn(x) maradéktagjára
jó közelítést adhatunk. A mód szer olyan haszno s, hogy cél szerű ha egy tételben
rögzítjük:
23 . TÉT EL:
Ha létezik olyan M kon stans, amellyel az x és a köz ötti valamennyi t
:s
esetén (x-et és a-t is beleértve) Ij (n+l)(t)1 M, akkor Taylor tételében
szereplő Rn (x) maradéktag kielégíti az
egyenlőtlensége t. Amennyiben ez a feltétel minden n-re telje sül , j pedig

kielégíti Taylor tételének feltételeit, akkor a sor j(x)-hcz konvergál.
A következőkb en néhány példán illu sztr áljuk. miként alkalmazható Taylor

tétele és amaradéktag bec slésére vonatkozó tétel bizonyo s, sorok konvergen-
ei éjával kapcsolatos kérdések megválaszolására. A tételek, mint látni fogjuk,
arról is felvilágosítást nyujtanak, hogy mennyire pontos egy függvény Taylor-

polinommal való közelitése.
2. PÉLDA: A sinx Taylor-sora az x = O helyen

Igazoljuk, hogya sinx függvény x = O-beli Taylor-sora minden x-re sin x-hez
konvergál!
Megoldás: A szinuszfüggvény és deriváltjai:
f (x) sinx, f'(x) cos x ,

f"(x ) -sinx, fili (x) -cosx,
(_l)k sinx, = (-l)k cosx,

így
A szinuszfüggvény Taylor-sorában tehát kizárólag páratlan kitevőjű tagok sze-

repelnek. n = 2k + l-re a Taylor-tételből a következőt kapjuk:
. '.
Aszinuszfüggvény deriváltjainak értékkészletében kizárólag l-nél nem nagyobb
abszolútértékű számok szerepelnek, így a maradéktagra vonatkozó tétel alapján
M = l-gyel:
Ix1 2k+2
R
I 2k+l (X)I ::; 1· (2k+2)! '
Mivel (lxI2k+2) / ((2k + 2)!) --+ O amint k --+ 00 (tetszőleges x-re), R2k+l (x ) --+ O,
aszinuszfüggvény Maclaurin-sora tehát minden x esetén sin x-hez konvergál :
(11.16)
3. PÉLDA: A cosx Taylor-sora az x = O helyen (újra)

Igazoljuk, hogya cosx függvény x = O-beli Taylor-sora minden x esetén cosx-
hez konvergál!
Megoldás: A 11.8. alfejezet 3. példájában már felírtuk akoszinuszfüggvény

Taylor-polinomj át. ehhez csupán az n = 2k-hoz tartozó maradéktagot kell hoz-
záadnunk, hogy megkapjuk a Taylor-formulát:
A deriváltak abszolútértéke ezúttal sem lehet l-nél nagyobb, így M = l-gyel a

maradéktagra vonatkozó tételből azt kapjuk, hogy
2k
Ixl
I
R 2k (x) I < l · (2k+ l)! ·
Amint k --+ 00, tetszőleges x esetén R2k(X) --+ O, a sor tehát minden x esetén cosx-
hez konvergál:
(_l)kx2 k x2 x4 x6
L ()
co
cos x = = 1 - - + - - - +.... (11.17)

k=O 2k! 2! 4! 6!
D
4. PÉLDA: Taylor-sor felírása helyettesítéssel

Határozzuk meg a cos2x függvény Taylor-sorát az x = Ohelyen!
Megoldás: A keresett sort megkapjuk, ha akoszinuszfüggvény (11.17) Taylor-
sorában x helyébe 2x-et írunk:
Mivel a (11.17) egyenlet minden - 0 0 < x < 00 esetén érvényes, ugyanez a - 0 0 <
< 2x < 00 egyenlőségnekeleget tevő x-ekre is (vagyis minden x-re) igaz. A 45.
feladat megoldásából kiderül, hogy a kapott sor valóban cos 2x Taylor-sora. D
5. PÉLDA: Taylor-sor felírása szorzással

Határozzuk meg az xsinx függvény Taylor-sorát az x = Ohelyen!
Megoldás: A keresett sort megkapjuk, ha aszinuszfüggvény (11.16) Taylor-
sorát x-szel megszorozzuk:
xsinx=x(x-~~ + ~ - ~~ + ...) =
2 x4 x6 x 8
=x - 3! + 5! -7! + ....
A kapott sor minden x-re konvergens, mivel ilyen a sin x sora is. A 46. feladat
megoldásából kiderül, hogy a kapott sor valóban xsinx Taylor-sora. D
Kerekítési hiba
Már tudjuk, hogy az tr függvény x = O-beliTaylor-sora minden x-re tr-hez kon-
vergál. Tudnunk kellene azonban azt is, hogy adott pontossághoz a sor hány
tagját kell figyelembe vennünk. Ebben is a maradéktagra vonatkozó tétel nyújt
információ t.' -
6. PÉLDA:
Számítsuk ki az e számot 10- 6 pontossággal!
Megoldás: Az 1. példa eredményét használjuk az x = 1 esetben :
ahol
valamely Oés 1 közötti c-vel.
Feltehetjük, hogy e < 3 (1. példa). Így biztosak lehetünk abban is, hogy
1 3
(n+ l)! < R n (1 ) < (n+ l)!'
elvégre O < c < 1 esetén 1 < é < 3.

Próbálgatással kideríthetjük, hogy 1/9! > 10- 6 , de 1/(1O)! < 10- 6 . Esze-
rint tehát n + l-nek legalább lO-nek, n-nek pedig legalább 9-nek kell lennie. A
kívánt, 1O- 6-os pontossággal tehát
D
11.9. A Taylor-sarok konvergenciája, Taylor tétele 127
7. PÉLDA:
Mely x-ek esetén helyettesíthetjük sinx-et x - (x3 /3 !)-sal, ha azt akarjuk, hogy
a hiba ne legyen nagyobb 3· 1O-4- nél?
Megoldás: Mivel a sinx Taylor-sora minden nemnulla x esetén alternáló sor,

felhasználhatjuk az alternáló sorok közelítésére vonatkozó tételt (11.6. alfeje-
zet), amely szerint a sinx
x 3 .x5
x - - + - - ...
3! 5!
Taylor-sorának az x3 / 3 ! utáni tagjait elhagyva a közelítés hibája legfeljebb
.x5 1=~.
15! 120
A hiba tehát kisebb lesz 3 . 1O-4-nél, ha
i~~ < 3.10- 4, azaz lxi < V'360·1O -4 ~ 0,514 ,

ahol a biztonság kedvéért lefelé kerekítettünk.
Az alternáló sorok közelítésére vonatkozó tételből tehát olyan információhoz
jutunk, amelyről a Taylor-sor maradéktagjára vonatkozó tétel nem ad felvilágo-
sítást: sin x függvényt pozitív x-ek esetén az x - (x3 / 3!) összeg alulról közelíti,
elvégre ilyenkor .x5 / 120> O.
A 11.15. ábrán a szinuszfüggvény és a hozzá közelítő Taylor-polinomok gra-
fikonját tanulmányozhatjuk. A P3(X) = x - (x3/3!) polinom grafikonja
-l :<:::; x :<:::; l esetén alig különböztethető meg a sin x grafikonjától az adott lép-
tékkel az adott vonalvastagság mellett.
Felmerülhet a kérdés, hogy mire jutnánk a Taylor-sor maradéktagjára vonat-
kozó tétel alapján. Ha tehát
akkor a tétel szerint

Ixl 4 Ixl 4
IR31< l . 41 = 24'
ez pedig kevésbé pontos az iménti becslésnél. Ha azonban észrevesszük, hogy
x - (x3 / 3!) = O+ x - (x3 / 3!) + O· x 4 egyúttal a sinx negyedrendű Taylor-poli-
nomja is, akkor javíthatunk:
. x3
smx=x- 3! +0 +R4,
11.15. Á BRA: A P2n+! (x) =

.
r.
"" (_1)k x2k+!
k=O
(2k ) , polinomok sorozata
+l
.
sin x-hez konvergál, amint n ---., 00. Figyeljünk fel arra, hogy x < l
esetén P3(X) milyen jól közelít a szinuszgörbéhez.
így a maradéktagra vonatkozó tételből:
Ixl 5 -Ixl 5
IR41<- 1 ·5!- -
- 120'
ugyanaz tehát, mint az előbb . D
Műveletek Taylor-sorokkal
Konvergenciaintervallumaik metszetébe eső x-ek esetén a Taylor-sorok összead-
hatók, kivonhatók, megszorozhatók egy konstans sal - a műveletek eredménye
ugyancsak Taylor-sor lesz. Az f(x) + g(x) függvény Taylor-sora f és g Taylor-
sorainak összege, elvégre f + g n-edik deriváltja éppen f és g n-edik derivált-
jainak összege stb. Az (l + cos lx) / 2 függvény Taylor-sorát tehát megkapj uk,
ha coslx Taylor-sorához l-et hozzáadunk, az eredményt pedig (tagonként) el-
osztjuk 2-vel..Hasonlóan, a sinx + cos x Taylor-sora sinx és cosx Taylor-sorának
összege.
Az Euler-képlet
Emlékeztetünk arra, hogy minden komplex szám felírható a + hi alakban, ahol
a és h valós számok, továbbá P = -1 . (Komplex számokból alkotott sorokra
is érvénye s, hogy ha az abszolútértékekből alkotott sor konvergens, akkor az
eredeti komplex számokból alkotott is az, és a sor összege a tagok tetszőleges
ex
átrendezésével sem változik meg.) Ha az függvény Taylor-sorában x helyébe
e
ie-t helyettesítünk (ahol valós szám), és az eredményt az
egyenlőségeket alkalmazva egyszerűs ítj ük, akkor a következőt kapjuk :
Minde z természetesen nem bizonyítja azt, hogy ei8 = cos e + i sin e, hiszen
nem definiáltuk az e szám képzetes kitevőjű hatványait. Az összefüggé s sokkal
inkább azt mutatja , hogy miként kell eUJ -t definiálnunk ahhoz, hogy összhangban
legyen mindazzal, amit eddig megtanultunk.
D EFINÍCI Ó :
Tetszőleges e valós szám esetén ei8 = cos e + i sin e. (11.18)
A (11.18) összefüggést Euler-azonosságnak nevezzük, segítségével tetszőle

ges komplex kitevőjű hatvány t értelmezhetünk: ea+bi = ea . eib , tetszőleges a + hi
komplex szám esetén . Az Euler-azonosság következménye az
egyenlőség, amely ei7r + l = Oalakba írva a matematika legfontosabb konstans ai

közül öt között létesít összefüggést.
Taylor tételének bizonyítása

A tételt az. a < h esetre bizonyítj uk, a h < a eset bizonyítása lényegében ugyanaz.
A
Taylor-polinom az x = a helyen az első n derivált erejéig megeg yezik j -fel. A

megegyezést nem rontj uk el, ha az összeghez egy K(x-a)n+1 alakú tagot adunk
(ahol K tetszőlege s konstans lehet), elvégre egy ilyen tag - az el ső n deriváltjával
együtt - az x = a helyen O. Az új
függvény tehát még mindig jól (az első n derivált erejéig) közelíti j-et az x = a
helyen.
A K állandót úgy választjuk meg, hogy az y = C/'n(x) egyenletű görbe az x = b
helyen megegyezzen az y = j (x) görbével :
j (b) =P.n(b)+ K(b - a)n+1, amiből K= j (b-a

(b) -Pn(b)
)n+1 . (11.19)
A (11.19) egyenlőségbeli K-val az
F (x) = j (x) - C/'n(x)
függvény méri az eredeti j függv ény és a C/'n közelítés eltéré sét az [a,b] interval-
lumbeli x-ek esetén .
Alkalmazhatjuk Rolle tételét (4.2. alfejezet). Először, mivel F (a) = F (b) = O,
mind az F, mind az F' függv ény folytonos az [a ,b] intervallumon, tudjuk, hogy
valamely CI E (a,b) számmal
Másodszor, figyelem be véve, hogy F' (a) = F' (cI) = O, és hogy F' és Fil egy-
aránt folytonosak az [a, cd intervallumon, van olyan c2 E (a, CI) , amellyel
Az eljárást az Fil,F"',. . . ,F(n- I) függvényekre alkalmazva folytathatjuk, és azt

kapjuk, hogy egy
c3 E (a,c2) számra F"'(C3) = O,

C4 E (a,c3) számra F (4)(C4) = O,
számra F(n )(cn) = O.
Végül, mivel F(n) folytonos az [a ,cn] és differenciálható az (a,cn) intervallu-

mon, tovább á F(n)(a) = F(n)(cn) = O, Rolle tétele szerint van olyan Cn+1 E
(a,cn ) , amell yel
F(n+l)(cn+d = O. (11.20)
Deriváljuk most F(x) = j(x) - Pn(x) - K(x - a)n+1 függvényt n + l -szer:
F(n+l)(X) = j(n+l)(x) - 0 - (n+ 1)!K. (11.21)
A (11.20) és (11.21) egyenlőségekből azt kapjuk, hogy egy C = Cn+ l E (a,b)

számmal
j (n+I )(C)
K= =--:--~ (11.22)
(n + l ) ! '
végül (11 .19) és (11.22) alapj án:
j (n+l)( )
j (b)=P. (b)+ c (b - at +l.
n (n+ l )!
Ezzel a tétel bizonyítását befejeztük.
Taylor-sorok helyettesítéssel 28. Úgy tervezzük, hogy n/4 értéké t az arctg x függvény
Mac1aurin -sorába való behel yette sítéssel (x = 1) határozzuk
A 4. példa mintájára helyettesítéssel adjuk meg a függvények meg. Becsüljük, hány tagra lesz szükségünk a két tized esjegyes
Taylor-sorát az x = °
helyen (1-4. és 6. feladatok)! Az 5. fel-
adatba n az x = -I helyen !
pontossághoz !
1. e - 5x 2. e - x/ 2
29. (a ) A sin x Taylor-sora és az alternáló sorok közelítő öss ze-
3. 5 sin (- x)
gére vonatkozó tétel alapján igazoljuk, hogy
4. . (2
sin nx) 5. COSv x + I 6. cos (x3/2 /VZ)
x2 sin x
1- 6 < ---:;- < 1, x # Ol
További Taylor-sorok
• (b) Ábrázoljuk számítógép segítségével az f (x) = sin x/x
Adjuk meg a függvények Taylor- sorát az x =
feladatok)!
° helyen (7-18. függvényt közös ablakban az y = 1 - (x2 / 6) és az y = 1
függvények grafikonj ával együtt a - 5 ~ x ~ 5 intervallu-
mon! Mit veszünk észre ?
x2
7. x? 8. x 2s inx 9. - -I +cosx
2
30. (a) cosx Taylor-sora és az alternál ó sorok közelítő össze-
x3
10. sinx-x+- ll. x cos nx 12. ~ cos(~ ) gére vonatkozó tétel alapján igazoljuk, hog y
3!
13. cos 2 x (Útmutatás: cos 2 x = ( I +cos2x) /2.)
x2
14. sin 2x 15. 16. x ln( 1 + 2x)
1 -2x [Ez a 2.2. alfejezet 52 . feladatában szereplő egyenl őtlen
1 1 ség. ]
17. 18.
(l - x )2 (1 - x )3
(b ) Ábrázo ljuk szá mítógé p segítségével az f (x) = ( I -
- cosx)/ x2 függvényt közös ablakban az y = 1/2 - (x2 / 24)
Hibabecslés és az y = 1/ 2 függvények grafikonjával együtt a - 9 ~ x ~ 9
intervallumon l
19. H ozzávetőlegesen milyen x értékek ese tén helyettesíthetjük
sinx-et x - (x3 /6)-tal, ha azt akarj uk, hogy a hiba ne legyen na-
gyo bb 5 · 1O- 4 -nél ? Válaszunkat indok oljuk!
Maclaurin-sorok
20. Ha cosx helyett 1 - (x2 / 2)-t írunk, és a közelíté st az lxi <
< 0,5 szá mokra alkalma zzuk, körülbelül mekk ora hibát követ-
hetünk el? Az I - (x2 / 2) kifejezés értéke túlságos an nagy vagy
Emlékeztetünk arra, hogy a Mac1aurin-sorok az x = helyen
vett Taylor-sorok. A 31-34. feladatokban egy f( x) függvény
°
túlságosan kicsi lesz? Válaszunkat indokoljuk! Maclaurin-sor át adtuk meg valamely pontb an. Melyik függvény-
ről és melyik pontról van szó? Mi a sor össz ege?
21. Mil yen ponto s a sinx = x közelít és az lxi < 10- 3 egyenlőt
lenségnek eleget tevő x-ek esetén? Mely x értékekre lesz 0,1 3 0,15 (- I )kO,12k+ 1
x < sinx? 31. 0,1- 31 + 51 - ...+ (2k + l )! + ...
22. Kicsiny x-ek esetén használjuk a V I +x = 1 + (x /2 ) köze- n2 n4 (- I )k n 2k

lítést. Mekk ora a közelít és hibája , ha lxi < 0,01? 32. 1- 4 2 .2 ! + 44 .4! - .. . + 42k .(2k )! + ...
23. Kicsiny x-ekre gyakran használjuk az eX = 1 + x + (x2 / 2)
n n3 n5 ( - I )kn 2k+ 1
közelítést. A maradéktagra vonatkozó tétel seg ítségével becsül-
jük meg a hiba nagyságát, amenn yiben lx i < O,l!
33. 3" - 33 . 3 + 35 .5 - .. . + 32k+ 1 • (2k + 1)
24. (Az előző fe ladat f olytatása.) Null ánál kisebb x-ekre az e' n2 n3 nk
34. n - - + - - ...+( _ l) k- I _ + ...
függvény Taylor-sora alternáló sor. Az altern áló sorokka l való 2 3 k
közelítésre vonatkozó tétel segítségével becsüljük meg , mekk ora
°
a hiba, ha a -0,1 < x < számokra eX helyett 1 + x + (x2 / 2) -t
írunk. Vessük össze az eredm ényt az előző feladatra adott vála-
35 . Szorozzuk össze az eX és sinx függvények Mac1aurin-sorát,
és adjuk meg az eX sin x függvény Mac1aurin-sorának első öt
nem nulla tagját!
szunkka l!
36 . Szorozzuk össze az e' és cosx függvé nyek Mac1aurin-sorát,
25. Becsüljük meg a shx = x + (x3 / 3!) közelít és hibájának
és adjuk meg az eX co.sx függvény Mac1aurin-sorának első öt
nagyságát, amennyiben lxi < 0,5! (Útmutatás: ne R3-at, inkább
R4-et használjuk .) nemnulla tagját!
°
26. Igazoljuk, hogy ~ x ~ 0,01 csctén az eh = 1 + h köze-
lítés hibája nem haladja meg a h szám 0,6 %-át! (Használjuk a
37 . A sin 2 x = ( 1 - cos2x) /2 azo nossá g alapján adjuk meg
sin2 x Mac1aurin-sorát! Deriváljuk a sort - eredményül a
eO,OI = 1,01 becslést!) 2 sinxcosx függvény Maclaurin-sor át kapjuk. Ellenőrizzük,
hogy ez valóban a sin 2 x függvény Maclaurin-sora-el
27. Milyen pozitív x-ek esetén közelíthető In(l + x) x-szel, ha
azt akarjuk, hogy a hiba az x szám 1 százalékánál ne legyen na- 38. (Az előző feladat [olytat ása.) A cos 2 x = cos2x+ sin2 x azo-
gyobb ? nosságot felha sználva írjuk fel cos 2 x hatványsorát!
További példák és feladatok (a) ha f páro s, akkor al = a3 = a S = . . . = O, azaz f

Taylor- sorában csa k páros kitevőjű x-hatvá nyok szerepel-
39. A Ta ylor-tétel és a Lagrange-féle középértéktétel: Ma - nek ;
gyarázzuk meg, miért tekinthető a középértékt étel (4.2. alfejezet, (b ) ha f páratlan, akkor ao = az = a4 = ,'" = 0, azaz f
4. Tétel) a Taylor- tétel speciális esetének! Taylor- sorában csak páratlan ki tevőjű x-hatványok szere-
40. Linearizáció inflexiós pontban: Iga zoljuk, hogy ha egy pelnek.
kétszer diffe renciálható függvénynek az x = a hel yen inflexiós 47. Periodikus függvény Taylor-sora:
pontja van, akkor az x = a helyen felírt linearizációj a fi tteni
(a ) Igazoljuk, hogy ha az f peri odiku s függ vény minde-
kvad ratikus közelítése is egyben ! Ez a magyar ázat a, hogy az inf-
nütt (a (-00,00) intervallumon) értelmezve van, akkor kor-
lexiós pontokbeli érintők olyan jól illeszkednek a függ vény gra-
látos, azaz van olyan M szá m, hogy mind en x-re If(x) I S M .
fikonjához.
(b) Igazoljuk, hog ya cos x függvény pozitív egész fok-
41. A második deriváltkritérium: Az
számú Taylor-polinomjai lx i növelésével egyre jobb an el-
válnak a cosx grafikonj ától (mint azt a 11.13 . ábrán is lát-
f(x) = f (a ) + f'( a)(x - a) + f'Yz) (x- a)z
hattuk). Hasonlóan viselkednek a sinx függvény Taylor-
egyenlet alapján vezes sük le a következő kritéri umot. polinomjai is .
Legyen f kétszer fol yton osan is deriválh ató függ vény, és te- . 48. '(a ) Ábr ázoljuk közö s abl akban az y = (1/3 ) - (X2) / 5 és
gy ük fel, hogy f'(a) = O. Ekkor az y = (x - arctg x)/x3 függ vény gra fikonját, valamint az
(a) f -nek lok ális maximuma van a -ban, ha I" S O egy y = 1/3 egyenletű egyen est !
olyan intervallumon , amelynek a bel s ő pontja; (b ) Magyarázzuk meg a látványt egy Taylor- sorra hivat-
(b) f -nek lokális minimuma van a -ban, ha I" :::: O egy kozva! Mennyi a
olya n intervallum on , ame lynek a belső pontja. lim x - arctgx
., x-+o x3
42. Harmadfokú közelítés: A Taylor-formula segítségével határérték?
(a = O, n = 3) adjuk meg az f (x) = I/ (I - x) függvény har-
madfokú közelítését! Adjunk fel ső korl átot a közelít és hibájára,
amin t lxi S 0, l! Az Euler-formula
43. (a) A Taylor-form ula alapjá n (n = 2-vel) adjuk meg az
f (x) = ( I +x)k függvény (ahol k állandó) másodrendű k ö- 49 . A ( 11.18) összefügg és alapjá n írjuk fel az alábbi e-hatva-
zelítésé t az x = O pon tban . nyokat a + ib alakban. (a ) «", (b) eitc/ 4 , (c) e- itc/ Z .
(b) A k = 3 esetben becsüljü k meg, hogy a [0 , l ] interval- 50. A ( 11.18) összefüggés alapján igazoljuk, hogy
lumbeli x-ek közül melyek ese tében lesz a közelít és hib áj a eie + e-ie eie _ e-ie
kise bb, mint 1/100. cos e= 2 és sin e= 2
44. A 1c közelítő értékeinek pontosítása:

51. Igazoljuk az 50 . fel adatbeli képleteket az eie és az e-ie
(a) Legyen P a 1c szá m n tizedesjegyre pontos közelítése. Taylor -sora alapj án!
Igazoljuk, hogy ekkor a P + sin P a 1c 3n tizedesre pont os
közelítését adja meg ! (Útmutatás: legyen P = 1C + X.) 52. Igazoljuk, hog y (a) ch ie = cos e , és hogy (b) sh ie = i sin e!
(b ) Próbáljuk ki számo lógé ppel! 53. Az e' és a sin x függvény Taylor-sorának összeszo rzásá -
val adj uk meg az e" sin x függvény Taylor-sorát az ötödfo kú ta-
45. Az f (x) = [ ;;'=oanx" függvény által generált Taylor- gig ! Ellenőrizzük a megold ásunkat annak alapj án, hogy a szóban
sor [ ;;'=oanx": Ha a [ ;;'=oanx" hatványsor konvergen ciasu- forgó sor az
gara c > O, akkor a sor összegével definiált függvény Taylor-sora e'"eix = e(t+i)x
a (-c, c) intervallum minden pontj ában konvergens. Igazoljuk függvény Taylor- sor ának kép zetes része! Mely x-ek esetén kon-
ezt úgy, hogy belátjuk : f Taylor-sora ebben az esetben maga az vergens az e-'sin x függvény Taylor-sora?
f függvény !
54. Tetszőleges a és b valós számo k esetén definiáljuk az
Az állí tás közvetlen következménye, hogy egy Taylor-sor és
e(a+ib)x hatványt a következőképpen:
egy x-hatvány szo rzásával kapott sor - amil yen például
e(a+ib)x = eox . eibx = eOX (cosbx +isin bx).
x 4 x6 x 8
xsinx =~- 3! + 5! -7 ! + ... A jobb oldal deri válásával igazoljuk, hogy
vagy : x e(a+ib)X = (a + bi)e(a+ib)x.
x4 .J
~e'" = ~ + x3 + 2! + 3'! + ..., 55. Az eie hatvány definíciója alapjá n igazoljuk, hogy tetszőle
ges, e), ez valós számok esetén (a) eiel eifh = ei(el+fh), és hogy
valamint a Taylor-sorokból tagonkénti deriv álással vagy inte grá-
(b) e-ie = I /e ie !
lássai kapott hat ványsorok maguk is Taylor-sorok, méghozzá az
általuk reprezentált függvények által generált Taylor-sorok. 56. Az a + bi és a c + di komplex számok egyenlőek, ha a = c
és b = d. határozzuk meg ennek alapjá n az
46. Páros és páratlan függvények Taylor-sora: (A 11.7. al-
fejezet 45. fe ladatának fol ytatása.) Tegyü k fel, hogy az f(x) =
= [ ;;'=oanx" füg gvén y minden x E (- c,c) esetén konvergen s.
J ox
e cos bxdx és az J eox sin bxdx
Igazoljuk, hogy integrálok at az

+C
J e(a+bi)xdx = a - ib e(a+bi)x
a 2 + b2
3. LÉPÉS Határozzuk meg a Taylor-formula maradéktagjá-
ban szereplő f(n+l) deriváltfüggvényt, majd ábrázoljuk a
összefüggés alapján (amelyben C = Cl + iC2 tetszőleges komp- megadott intervallumon, és becsüljük meg az itt felvett M
lex állandó)! maximális értékének nagyságát!
4. LÉPÉS Valamennyi Taylor-polinom esetében számítsuk
ki az Rn(x) maradéktagot! A 3. lépésben szereplő M-et fel-
Linearizáció, másod- és harmadfokú használva vázoljuk Rn(x) grafikonját a megadott intervallu-
mon! Ezután adjunk becslést az (a) kérdésre!
közelítés (számítógéppel)
5. LÉPÉS Vessük össze az általunk becsült hiba nagyságát
A Taylor-formula az n = I és a = O esetben a függvény x = O az En(x) = If(x) - Pn(x) I függvény ábrázolásával! A grafi-
pontbeli linearizációját adja meg; n = 2-vel, illetve n = 3-mal a kon a (b) kérdés megválaszolásában is segítségünkre lesz.
kvadratikus , illetve harmadfokú közelítést kapjuk . Ebben a fel- 6. LÉPÉS Ábrázoljuk közös ablakban a függvényt és a há-
adatban ezeknek a közelítéseknek a pontosságát vizsgáljuk. Két rom Taylor-közelítést! Elemezzük a grafikonokat - különös
kérdésre keressük a választ: tekintettel a 4. és az 5. lépésre!
(a) Milyen x értékek esetén lesz a közelítés hibája 10- 2_
nél kisebb? I 3
57. f (x) = VI +x ' Ixl:S 4:
(b) Mekkora a legnagyobb hiba, amely a megadott inter,
vallumon az adott közelítést használva elkövethetünk? I
58. f(x) = (l+x)3/2 , - "2:S x:S 2
Számítógép segítségével hajtsuk végre az alábbi lépéseket,
így választ kaphatunk az (a) és a (b) kérdésre az 57-62. felada- x
59. f(x ) = x2 + I ' Ixl :S 2
tokban szereplő függvényeket és intervallumokat illetően.
1. LÉPÉS Rajzoljuk fel a függvény grafikonját a megadott 60. f(x ) = (cosx)(sin2x), Ixl :S 2
intervallumon ! 61. f(x) = e -x cos 2x, Ixl :S I
2. LÉPÉS Írjuk fel a Pl(X),P2(X),P3(X) Taylor-polinomokat
62. f(x) = é / 3 sin2x, Ixl :S 2
az x = Ohelyen!
IIIDJI---.=......---------
Hatványsorok alkalmazása
Ebben a fejezetben megismerkedünk a binomiális sorokkal, amelyeknek a segít-

ségével - többek között - hatv ányok és gyökök is k özel íthet ők, Megmutatjuk,
hogy végtelen sorokkal bizonyos kezdetiérték-problémák is megoldhatók, ki-
szám íthatők-nem elemi integrálok és bizonyos, határozatlan alakú határértékek.
Meghatározzuk az arctgx függvény Taylor-sorát, az alfejezet végén pedig egy
táblázatban összegyűjtjük a leggyakrabban használt sorokat.
Binomiális sorok hatványokhoz és gyökökhöz

Legyen m állandó. Az j(x) = (l +x)m függvény Taylor-sora:
m(m-l) 2 m(m-l)(m-2) 3
l+mx+ 21 r+ 31 x + . .. +
(11.23)
m(m-1)(m-2)· ··(m-k+1) k:
+ kl r+ ...
Ez a sor - binomiális sornak nevezzük - minden lxi < 1 esetén abszolút kon-
vergens. A sor levezetéséhez először lássuk a deriváltakat:
j(x) = (l +x)m
f' (x) = m(1 +x)m-l
j"(X) = m(m -1)(1 +x)m-2
jllf(X) = m(m-1)(m-2)(1 +x)m-3
jCn)(x) = m(m -l)(m - 2)··· (m -n+ 1)(1 +x)m-n
J
11.10. Hatványsarok alkalmazása 133
Ezután nincs más teendőnk, mint az x = Oesetben a kapott eredményeket behe-

lyettesíte ni a (1 1.23) képletbe.
Ha m nemnegatív egész szám, akkor a sor m + l tagból áll, k = m + l-től
kezdve ugyanis valamennyi együttható nulla.
Minden más n-nel végtelen sort kapunk, amelynek konvergenciaintervalluma
(-l , l ). Ezt a következőképpen láthatjuk be. Legyen Uk az xk-t tartalmazó tag.
A hányadoskritériumot alkalmazzuk:
Uk+-l l =
- \m-
- -k x I ~ [x], amint k ~ 00 .
I Uk k+ l
A binomiális sort tehát az ( l + x)m függvé ny generálja, a sor minden lxi < l
esetén konvergens . A go ndolatmenetből nem következik, hogy a sor valóban
( l +x)m-hez konvergál- de ez így van, fogadju k el bizonyítás nélkül.
A binomiális sor
Minden - l < x < l esetén
ahol .,
m) = m (m)= m(m -l ) é ( m) = m(m-l )(m - 2) . . . (m - k + I ) .
( l ' 2 2! s k k!
1. PÉLDA : A binomiális sor alkalmazása

Ha m = - l , akkor
és
(-I)_
k -
(- I) ·(-2)·( -3)·( - I-k+ l) _ _ k( k!) _ _ k
k! - ( l ) k! - ( I) .
Ezekkel az együtthatókkal, és x helyében - x-szel, a binomiális sor a jó l ismert

mértani sor:
00
(I+ x)- l = 1+ E (-l )kxk = l - x + x2 - .J + . .. +( - I/xk+ . . .. D

k=l
2. PÉLDA: A binomiális sor alkalmazása

A 3.8. alfejezet l. példájából tudjuk , hogy elegendően kicsi x-ek esetén Jf+X ~
~ 1+ (x/2 ). Az m = 1/ 2 esetben a binomiális sorból további - másod-, harmad-
fokú stb. - közelítéseket is kaphatunk. A hibát az alternáló sorok közelítésére
vonatkozó tétel alapjá n adhatjuk meg:
Helyettesítéssel további haszno s közeIíté seket kapunk:
ha Ix2 f elég kicsi
ha I~ I kicsi, azaz ha lxi nagy. D
Differenciálegyenletek és hatványsorok
Ha nem sikerül viszonylag egyszeru alakban felím unk egy kezdetiérték-prob-
léma vagy egy differenciálegyenlet megold ását, más módon is közelíthetünk a
megoldáshoz. Az egyik lehető ség az, ha a megoldást megkíséreljük haványsor
alakban felími . Ha ez járható út, akkor egyúttal a megoldásfüggvény polino-
miális közelítése is rendelkezésünkre áll, márpedig az esetek jelentős részében
ennél többre ninc s is szükségünk. A 3. péld ában egy, a 9.2. alfejezetben megi s-
mert módszerrel is megoldható elsőren dű lineáris differenciálegyenlettel foglal-
kozunk. Kiderül, hogy hatványsorok segítségév el a felad at akkor is megoldható,
ha a szóban forgó mód szert nem ismerj ük, A 4. példa egyenlete a korábban meg-
ismert eszközökkel nem is oldh ató meg .
3. PÉLDA: Kezdetiérték-probléma megoldása hatványsorral

Oldjuk meg az
y' - y = x , y( O) =l
kezdetiérték-feladatot!
Megol dás : Felte sszük , hogy a megoldás
y = ao + a lx + a2~ +...+ an_Ix" -1 +anx" +... (11.24)
alakú. A célunk az, hogy olyan ak együtthatókat találjunk, amel yekkel a sor és
annak
y' = a l + 2a2X+ 3a3~ + ... + nanx"- I +.. . (11.25)
deriváltja kielégíti a kitűzött egyenletet. Az y' - Y sort a (11.24) és a (11.25)
egyenlősé~~k különbségeként kaphatjuk meg :
y' - y = (a l - ao) + (2a2 - al)x + (3a3 - a2 )~ + (na n - an- I)x"- I + ....

(11.26)
Ha y kielé gíti az y' - Y = x egyenletet, akkor a ( 11.26) egyenlet jobb oldalának
x-szel kell egyenl őnek lenni e. Mivel egy függ vény hatványsor-reprezentációja
egyértel mű (1 1.7. alfejezet , 45 . feladat), azért a (11.26)-beli együtthatókra telje-
sülniük kell az alábbi egyenlő ségeknek :
al -ao = O
a2 -al = l
3a3 -a2 = O
A ( 11.24) egyenlet alapján az is nyilván való, hogy az x = O esetben y = ao,

amiből ao = l . Mindezek alapján:
l + al 1+1
ao = l , al = ao = l, ai = - 2 - = - 2- = l ,
an-I 2
a = -- = - .
n n!
A kiszámított együtthatókkal:
xl x3 XJ
y = l+ x+2'- + 2 ' -3 1 + . . . + 2.,+ ... =
2 .1 . n.
= l+x +2 · (~ + ~ + .. . + ~ + .. .) =
, v
"
az ti' - x - l függv ény Taylor-sora
= l + x + 2(é -l -x) = 2é - l - x.
A kezdetiérték-probléma megoldása az y = 2é - l- x .
Ellenőri zzük a megoldást:
y(O) = 2eo - l - 0 = 2 - l = l
és
y' - y = (2é - l ) - (2eX - l - x ) = x . D
4. PÉLDA : Differenciálegyenlet megoldása

Keressük meg az
, ,
y" + :l-y = O (11.27)
differenciálegyenlet hatványsoros megoldását!
Megoldás: Újfent feltesszük, hogy a megoldás
y = ao+ alx + a2x3+ ... + an_IXJ - I + anXJ + . . . (11.28)
alakú. Olyan a k együtthatókat keresünk, amelyekkel a (11.28) sor és annak
y" = 2a2 + 3· 2a3x + .. . +n(n - l ) an~ -2 + ... (11.29)
kielégítse a (11.27) egyenletet. Az :l-y sor a (11.28) egyenlet jobb oldalának

x2-szerese :
x 2y = aox2 + alx3 + a 2xS + .. . + an~+2 + .... (11.30)
Az y" + x 2y függvény hatványsora a (11.29)- és (I1.30)-beli sorok összege:
y" +:l-y = 2a2+ 6a3x+ (12a4+ao)x2 + (20as + a I)~+

(11.3 1)
+ ...+ (n(n - l) an +an_4 )~ - 2 + ....
Vegyük észre, hogy a (11.30) egyenletben XJ - 2 együtthatója an-4 . Ha y és y" ki-

elégíti a (11.27) egyenletet, akkor a jobb oldalon szereplő valamennyi együttható
nulla:
2a2 = O, 6a3 = O, 12a4 + ao = O, 20as +al = O, (11.32)
és minden n 2: 4 esetén
n(n- l )an + an- 4 = O. (11.33)
A (11.28) egyenlő ség alapján
ao = y(O) és al = y'( O) .
Másszóval, a sor első két együtthatója az y, illetve az y' függvény x = O helyen
felvett értéke, ha pedig ao-t és al -et ismerjük, akkor a (11.32) alatti egyenletek
és a (11.33) rekurziós képletek alapján valamennyi együttható kiszámítható.
A (11.32) első két egyenletéből :
A (11.33) egyenlet szerint tets zőleges n-re: ha an-4 = O, akkor an = O, ennél-

fogva
a 6 = O, a7 = O, a lO = O, ali = O.
Általában pedig: ha az n index 4k + 2 vagy 4k + 3 alakú, akkor an = O. A többi

együttható az
-a n - 4
an =
n(n - l )
összefüggés alapján határozható meg, így tehát
-an -a4 ao -as -aD

a4 = 4 . 3 ' as = &. 7 = 3 · 4 . 7 . &' a12=-- =
11·12 3 ·4 ·7 ·&·11·12
és
-al - as al -a9 -aD

as= 5 .4 ' a9 = 9 .& = 4 .5.&.9 ' a l3= 12 .13 = 4.5.& .9 .12 .13 '
A megoldást legegyszerűbben két sor összegeként írhatjuk fel, az egyik min-

den tagját ao-Ial, a másik minden tagját al -gyel kell megszoroznunk:
S l2
X4 x x
y = ao ( 1--+
3 · 4 3 ·4 ·7 · &
- 3 ·4 ·7 ·&·11 ·12
+ ...) +
9 13
+a l ( x - -x5+ x - x + ... ) .
4 ·5 4 ·5· &·9 4 ·5 · &·9 ·1 2·13
Mindkét sor abszolút konvergens, amint az a hányadoskritérium alapján könnyen

belátható . D
Nemelemi 'integrálok kiszámítása

Taylor-sorok segítségével nemelemi integrálok értékét is meghatározhatjuk. Az
I sinx2dx és hasonló integrálok a fénytörés elméletében játszanak szerepet.
5. PÉLDA :
Adjuk meg az I sinx2dx integrált hatványsor alakban .
Mego ldás: A sinx Taylor-sorából
' ., .
amiből
.x3 x7 xII x IS x l9
Jsin~ dx = C + "3 - 7 . 3! + II . 5! - 15· 7! + 19· 9! - .... D
6. PÉLDA: Hatá rozott integrál közelítő értéke

Számítsuk ki az Idsinx2dx integrál értékét 0,001 pontossággal.
Mego ldás: Az előző példa alapján :
. I
l I 1 I l
Jo slll~dx= 3 -7 '3! + 11 .5 ! -15 ·7! + 19.9! - .. ..
Alternáló sort kaptunk. Némi kísérletezés után megállapíthatjuk, hogy az el ső ,

O,OOl-nél kisebb tag
l
ll . 5! ~ 0,00076 .
A keresett közelítés tehát az előző két tag összege:
I
l l
Jo sin~dx ~ 3- 42 ~ 0,310.
Ha két további tagot is figyelembe veszünk, akkor a10- 6 ponto sságú
Jsin~dx ~ 0,310268
o
közelíté st kapjuk , újabb két taggal pedig az
1
. 1 1 1 1 1
Jo sm~dx ~ :3 - 42 + 1320 - 75600 + 6894720 ~ 0,310268303
közelítést, amelynek hibája körülbelülI ,08 . 10- 9 . A trapézszabály alkalmazá-

sával ilyen ponto ssághoz körülbelül 8000 részintervallumot kellene figyelembe
vennünk . D
Arkusztangens
A 11.7. alfej ezetben az arctg függvény Taylor-sorát az 1/ (1 + x 2) függ vény hat-
ványsora alapján határoztuk meg: Mivel
d . . 1 246
-d arctg ,r = -1--2 = 1 - .r + x - x + ...,
x +x
ezért tagonkénti integrálással
.x3 y;5 x7
arctg x = x - -3 + -5 - -7 + .. ..
A végtelen sorok tagonkénti integrálható ságáról szóló tételt mindazonáltal
nem bizonyítottuk be, most a sort a véges
1 ( l )n+l 2n+2
t
- - = 1 - t 2 + t 4 - t 6 +...+ (-1 t t 2n + .o...----'_---=-_ (11.34)
l+~ l +~
formula integrálásával állítjuk elő, amelyben az utolsó tagot annak a mértani

sornak az összegeként írtuk fel, amelynek első tagja a = (- l )n+1t 2n+2, hánya-
dosa pedig r = _t 2. A (11.34) egyenlőség mindkét oldalát t = O-tól t = x-ig
integrálva :
.x3 y;5 x7 ~n + l
arctgx= x - - + - - - +. + (-l )n_ - +R (x)
3 . 5 7 .. 2n+ 1 n ,
ahol
_ JX(_ 1)n+lt 2n+2
Rn(x) - 2 dt .
1+ t
o
Az integrandu s nevezője nem kisebb, mint 1, ennélfogva
Ha lxi::; 1, akkor az egyenlőtlenség jobb oldala n ---t 00 esetén nullához tart, így
amennyiben lxi ::; 1, úgy lim Rn(x) = Oés
n --> ~
(11.35)
A Taylor-sor közvetlen felírás ában az arctgx függvény igenc sak nehezen ke-
zelhetőmaga sabb rendű deriváltjai okoztak volna nehézséget. A (11.35) egyen-
lőségbe x = l-et helyettesítve a Leibniz-formulát kapjuk:
7r l l l l (-lY
4" =1-"3+S-7"+"9-···+2n+l + .. ..
Mivel ez a sor meglehetősen lassan konvergál, a 7r pontos értékének kiszámítá-

sára nem használják. Az arctgx függvény Taylor-sora ü-hoz közeli x-ek esetén
konvergál gyorsan. Ha a 7r kiszámításához mégis ezt a sort akarjuk felhasználni,
akkor célszerű , ha néhány trigonometrikus azonosságot is csatasorba állítunk.
Ha például
l l
a = arctg 2: és f3 = arctg "3 '
akkor
t (a+f3 ) = tga+tgf3 = 1/2+1 /3 = l = t ~
g l - tg a tg f3 l - 1/6 g4'
amiből
7r l l
4" = a + f3 = arctg 2: + arctg "3 .
A (11.35) egyenletből x = 1/2 helyettesítéssel kiszámítható arctg (1/2), x = 1/3-

dal pedig arctg (1/3 ), 7r a kettő összegének négyszerese.
Határozatlan alakok kiszámítása

A Taylor-sorok gyakran a határozatlan (például ü/ü alakú) határértékek megha-
tározá sában is segítségünkre vannak.
7. PÉLDA : Határérték meghatározása Taylor-sorral

Határozzuk meg a
. lnx
ll m - -
x-d x-l
határértéket !
Megoldás: Írjuk fel az lnx függv ény x = l-hez tartozó Taylor-sorát. Ezt köz-
vetlenül , a deriváltak kiszámításával is megteh etjük, de megfelel az is, ha az
ln(l +x) függvénynek a 11.7. alfejezet 7. p éldájában meghatározott Taylor-sorá-
ban x helyébe x - l-et helyette sítünk. Akár így járunk el, akár úgy, az eredmény:
l 2
lnx=(x-l)-2:(x-l) + ... ,
amiből
· -
lHfl lnx
- = uHfl ( l - -l (x-l )2 + ...) = 1. D
x-d x-l x- d 2
8. PÉLDA: Határérték meghatározása Taylor-sorral

Határozzuk meg a
. sinx-tgx
hm----,;-=-
x -,o x3
határértéket !
Megoldás: A sin x és a tgx Taylor-sorának első három tagja:
x 3 .x5 x3 2.x5
sinx = x - -3! + -5! - ... , t gx = x +
3 + 15+·· ··
Ezekből:
sin x _ tgx = _ x; _ ~ _ . . . = x3 ( _ ~ _ x; _ ...)
J
és
lim sinx - tg x = lim (_! _ x2 _ .. .) = _! . D
x->O x3 x->O 2 8 2
Ha a limx->o ( l /sinx - 1/ x) határértéket Taylor-sorok segítségével határoz-

zuk meg, akkor - amúgy mellékesen - a escx-re is találunk egy remek közelítő
formulát.
l cc
- = l+ x+ ~ + ... + x"+ ... = L x", lxi < l

l -x n=O
l cc
- = l -x +~ - ... +x"+ ... = L(-ltx", lxi < l

l +x ~O
x2 x" oc x"
t? = l+ x +-+ . . .+-+ ... = L - ' lxi < 00
2! n! n=O n!
. x3 xi n x2n+l cc (- l )nx2n+ 1
smx = x - 3 ! + 5 ! - · · · +( - I) (2n + I)!+"'= fó (2n + l) !' lxi < 00
x2 x3 x" (_ 1)n- lx"

L
cc
ln(l + x) = x - - + - - . . . +( - lt- 1 - + ... = , - l < x:S; l
2 3 n n=l n
l +x ( x3 xi x2n+ 1 x2 + n 1
ln-- = 2arctgx = 2 x+- +-5 + " ' + - 21 + '"
l- x 3 n+
)
= 2 L-
cc
-
n=O 2n+l
' lxi < l
x3 xi n x2n+ 1 (- l )nx2 + n 1
arctg x = x - -3 + -5 - . . . + ( -I ) - 2l + . . . =
n+
L
co
n=O
2
n+
l ' lxi :s; l
Binomiális sor:
m_ m(m -l) 7. m(m-l )(m -2 ) 3 m(m-I)(m -2) ··· (m -k+l) «:
( l + x ) -l+mx+ 21 r+ 3! x + ... + kl X"-
lxi < l , ahol
(7) =m,
m) = m(m-l )
(2 2! '
m) = m(m- l) . . . (m- k + l)
(k k! ' hak ~ 3
l l. l. TÁBLÁZAT: Gyakran előforduló Taylor-sorok
és xO = l még az (általában kizárt) x = Oesetben is, így ( l +x)m =

m-nél nagyobb kitevőjű x-hatvány, és minden x esetén konvergens.
f
k=O
o-
M EGJEG YZÉs : Annak érdekében, hogy a binomiális sor képlete a lehető legegyszerubb legyen, (~) definíció szerint l ,
k
Ha m pozitív egész, akkor a sorban nincs
9. PÉLDA: A cscx függvény közelítő képlete

Határozzuk meg a
lim
x->O
(_I _!)
sinx x
határértéket!
Megoldás:
___ ~_ x - sin x _ x - (x - t + ~ - ...) _
sin x x- x sinx x . (x -~
3!
+~
5!
- ... )
x3 (~ - ft+ · · ·) 1 xl
31 -51+ ' "
= x · l x2
x2 ( 1 -~ + . . .) - 31+ ' "
Ennek alapján:
l l xl
31-51+'"
1 )
lim - - - -) = lim x· · · =O
x--->o ( sin x x x--->o ( l - ~ +... .
A jobb oldali törtből azt kapjuk, hogy kicsinyabszolútértékű x-ek esetén:
l l l x l
-.-- - ~ x- = - , azaz cscx ~ - + -x . D
smx x 3! 6 x 6
Binomiális sorok 28. y" -y = x, y'(0) = 2, y(O) = - 1

29. y" - y= - x, y'(2) = - 2, y(2) = O
Írjuk fel a megadott függ v ények binomiális sorának első négy
tagját ( I- IQ. feladatok)! 30. y" -x2y = O, y'(O) = b, y(O) = a
1. ( I + x) I/ 2 2. ( l+ x) I/3 3. ( l - x) - 1/2 31. y" -t- x2y = x, y'(0) = b, y(O) = a
2 2
4. (1- 2x)1/ 2 5. (I + D- 6. (1- D- 32. y" - 2y' + y = O, y' (0) = I , y(O) = O
7. (1 + x3) - 1/ 2 8. (1 +x2)- 1/3
9. ( I + ~ ) 1 /2 10. ( I - n l
/
3 Közelítő értékek
Írjuk fel a megadott függ v ények binomi ális sorának első négy Sorok segítségével adjunk IQ- 3 pontosságú becslést 33-36. fel-
tagját (1D-14. feladatok )! adatokban szerepl ő határozott integrálokra! [A megoldásokban
az öt tizedesre ponto s értékeket adtuk meg.]
11. ( l+ x)4 12. (1 + x 2 ) 3
(1 - 2)4
O.2 JO,2- x 1
J sin~dx ~dX
13. (1 - 2x)3 14. 33. 34.
°
0,1 °
0,25
Kezdetiérték-feladatok 35. J _ I_ dx 36. J~h +x2dx
Hatványsorok segítségével oldjuk meg a kezdetiérték-
° J I+ x4 °
feladatokat (l 5-32. feladatok )! Sorok segítségével adjunk IQ- 8 pontosságú becslést a 37-40.
feladatokban szerepl ő határozott integrálokra!
15. y' + y = O, y(O) =1
~I ~I
16. y' - 2y = O, y(O) =I 37. J si: x dx 38. Je-xl dx
17. y' -y= l , y(O) = 0
° °
18. y' +y = l , y(O) =2 39.
~I
J v~
I + x4dx 40. J1
I - xc2os x dx
19. y' - y = x, y(O) =O
20. y' + y = 2x, y(O) = - 1
° °
41. Becsüljük meg, mekkora a közelítés hibáj a, ha cost 2 helyett
t4 t8
21. y' - xy = O, y(O) =I 1 - 2" + 4i-sal számolunk az Iri cost 2dt integrálban!
22. y' - x2y = O, y(O) = I 42. Becsüljük meg, mekkora a közelítés hibája, ha cos ..,fi he-
t t2 t3
23. ( I - x)y' -y = O, y(O) =2 lyett 1- -2 + -4 ' - ,-sal számolunk az Iri cos..,fidt integrálban !
. 6.
24. ( I + x2)y' +2xy = O, y(O) = 3 Keressünk olyan polinomot, amely az F (x) függvényt a meg-
adott intervallumon 1O-3 _nál kisebb hibával közelíti (43-46. fel-
25. y" -y = O, y' (O) = 1, y(O) = O adatok)!
x
26. y" + y = O,
27. y" + y =x,
y' (O ) = O,
y' (0) = 1,
y(O) = I
y(O) = 2
43. F(x ) = J sint 2dt , [O, lj
°
J
44. F (x ) = J t2
t 2 e - dt , [0,1]
(b) Az arccos Taylor-sora: A feladat (a) része alapján ír-
juk fel arccosx Taylor-sorának el ső öt nemnulla tagját!
o
x 64. (a) Az arsh Taylor-sora: Határozzuk meg az
J
45. F (x ) =
O
arctgtdt, (a) [0; 0,5], (b) [0, 1]
arshx = j J l:t
d
2
=J
x O
46. F (x ) In(lt+t ) dt , (a) [0;0,5], (b)[O ,I ] függvény Taylor-sorának el ső négy nemnulla tagját!
O • (b) A feladat (a) részére adott megoldásunkban az első há -
rom tag alapján becsüljük meg arshO,25 értékét! Adjunk
Határértékek kiszámítása felső korlátot a becslés hibájára!
65. Határozzuk meg 1/ (1 + xl ) Taylor-sorát - 1/( 1+ x ) Taylor-

Sorok segítségével számítsuk ki ahatárértékeket (47-56. felada-
sora alapján! .
tok)!
. eX - (1 +x) eX e_-x 66. Az 1/ (1 - xl) függvény Taylor-sorát felhasználva írjunk fel
47. x~l x2 48. lim_-_ ?
egy, a 2x/(I -x2 függvényhez közel ítő sort!
x-->O x
. 1 - cost - (t 2 /2 ) r sin e- e + (e 3 / 6) . 67. x becslése: Wallis fedezte fel a
49. t~l t4 50. 5(J~ e x 2 ·4·4 ·6 ·6 ·8 · .
51. lim y - arctgy . arctgy - siny
52. l lm-~'---"':" 4 3 ·3 ·5 ·5 ·7 ·7 · .
y-.O y3 y-->o y3cos y
formulát. Határozzuk meg x értékét ennek alapján, két tizedes
1
53. lim ~ (e-IN - 1) 54. lim (x + 1) sin --1 pontossággal!
x-. oo x-.oo x+
. In(l + xl) xl - 4 • 68. Számítsuk ki az 1, 2, . .. , 10 számok természetes alapú 10-
55. hm ----''----'- 56. lim .,.......,,---,--- garitmusát az 57. feladat képletét, valamint az ln 4 = ln 2 + In.2,
x-. oo 1- cos x x-->2 In(x - 1)
In6 = In2 + In3, In8 = 31n2, In9 = 21n3 és ln 10 = In2 + In5
összefliggéseket használva! Kezdjük azzal, hogy az 57. feladat
További példák és feladatok képletében x helyébe az
I 1 1 1
A továbbiakban feltesszük, hogy hacsak mást nem mondunk, ak-
kor mindig Okörüli hatványsort tekintünk.
3'5 '9 '13
számokat írjuk!
57. Ha az In(1 + x) fliggvény Taylor-sorában x helyébe - x-et
69. Sor az aresin függvé nyhez. Az ( I _ xl )- 1/2 binomiális
helyettesítünk, akkor megkapjuk az In(l - x) Taylor-sorát. Von-
sor integrálásával igazolj uk, hogy minden lxi < 1 esetén
juk ki az utóbbi sort az el őbbiből - ezzel igazoljuk, hogy minden
[xl < lesetén . ~ 1 ·3 ·5 ... (2n- l ) xln+ 1
arcsmx= x+ i.J - - o
n n= l 2 ·4 ·6 .. · (2n) 2n+l
1+x ( x3 x5 xl + I )
In l _ x=2 x+"3+S+" ' +2n +1 + ....
70. Sor az arctgx függvé nyhez az [xl > 1 esetre: Bár semmi-
58. Az In(1 +x) függvény Taylor-sorának hány tagját kell figye- lyen idevonatkozó tételt nem tanultunk, az
lembe vennünk ln 1,l-nek 10- 8 pontosságú meghatározásához? 11 I 1111
Válaszunkat indokoljuk! l +t 2 = (21+ (I /t2) =(2 -(4+(6- (8+ '"
59. Az alternáló sorok közelítésére vonatkozó tétel alapján
sor integrálásával vezessük le, hogy x > 1 esetén
mondjuk meg, hány tagot kell az arctgx függvény Taylor-sorából
figyelembe vennünk x /4 értékének 10- 3 pontosságú kiszámítá- x 1 I I
sához? arctgx = 2 - ;+ 3x3 + 5x5 + .. .,
60. Bizonyítsuk be, hogy az j (x ) = arctgx függvény Taylor- ha pedig x < - I, akkor
sora minden lxi> I esetén divergens!
x 1 I I
• 61. x közelítése: Körülbelül hány tagot kell az arctg x függ- arctgx = - - - - + - + - + .. ..
2 x 3x 3 5x 5
vény Taylor-sorából figyelembe vennünk ahhoz, hogya
00
1 1 1
x = 48arctg 48 + 32 arctg 57 - 20arctg 239 71. E arctg(2/n 2 ) :
n= 1
képlet hibája 1O-6-nál kisebb legyen? Összehasonlításképpen: a (a) A két szög különbségének tangensére vonatkozó azo-
00 .
E (1/ n2 ) sor olyan lassan konvergál x 2/ 6-hez, hogy az első 50

nosság alapján igazoljuk, hogy
n=1 2
tag is csupán két tizedesre pontos közelítést ad. tg (arctg(n + I ) - arctg(n - l )) = 2 '
n
62. Adjuk meg az Insecx Taylor-sorának első három nemnulla (b) Bizonyítsuk be, hogy
tagját a tgt függvény Taylor-sora el ső három nemnulla tagjának
N 2 x
O-tól x-ig vett integrálja alapján! E arctg 2 = arctg(N + I) + arctgN - - .
4
63. (a) A binomiális sort és a fix arcsinx = (1 - xl) - I /2 ösz- n=1 n
szefüggést felhasználva határozzuk meg arcsinx Taylor- 00
sorának első négy nemnulla tagját! Mi a sor konvergeneia- (c) Határozzuk meg a E arctg(2/n2) összeget!
n= 1
sugara?
1IIDt---- Fourier-sorok
- - -- -
Megismerkedtünk azzal, hogy miként lehet egy f függ vényt egy szeruen szá-
-
mítható (csak összeadást, szorzás t, osztást igény lő) függ vényekkel , azaz polino-
mokkal közelíteni. A Taylor-polin omok egy adott x = a pont környékén meg-
lehetősen ponto s k özel ít ést adnak, attól távolod va azonban a hiba elég nagy is
lehet. Egy másik, Jean Bapti ste Joseph Fourier (1766-1830) francia matemati-
kus által kidolgozott módszer a fizikailag szintén könnyen realiz álható trigono-
metrikus függvények segítségével állít elő , ill. kö zelít peri odikus függvényeket.
Ez nagyobb intervallumokon is jó közelítést ad, ráadá sul - a Taylor-módszerrel
szemben - nernfol ytonos függv ényekre is alkalmazható. A módszer, amelynek
lényege, hogy a függvényeket szinusz- és koszinuszfüggvények összegé vel rep-
rezentáljuk, kiválóan alkalmas periodikus függvények - például rádiójelek, vagy
vált akozó áramot leíró függvények - közelítésére, alkalmazzuk a hőterjedés el-
méletében és számos mérnöki probl éma megoldásában is.
Tegyük fel tehát, hogy a [O, n j zárt intervallumon értelmezett f függv ényt egy
szinu sz- és ko szinu s zfügg v ényekb ől álló összeggel kívánjuk közelíteni:
fn(x) = ao + (al COSx+b lsinx) + (a 2cos 2x + b2sin2x) + .. .

+ (ancosnx+ bn sin nx)
vagy zárt alakban:

n
f n(x ) = ao+ [ (akcoskx + bksinkx). (11.36)
k=l
Az al ,al ,a2, .. . ,an és a bl ,b2,"" bn konstansok meg választhatók úgy, hogy

f n(x) az f (x ) függ vény "lehető legjobb" közelítése legyen. Mit értünk azon,
hogy "lehető legjobb"? Ebben a kontextusban a következőket:
1. f n(x) és f (x) határozott integráljai 0-tóI2n-ig egyenlőek;
2. mind en k = l , ... ,n esetén fn(x) coskx és f(x) coskx határozott integ-

rálja O-tól 2n-ig egyen l ő;
3. minden k = l , . . . ,n esetén f n(x) sinkxés f (x) sin kx határozott integrálja
O-tól 2n-ig egyenlő.
Ez tehát összesen 2n + 1 feltétel:

21t 211!
J
o
fn(x) dx = J
o
f (x)dx,
21t 21t
J fn(x)coskxdx = J f (x) co skx dx, k= l , .. . ,n
o o
21t 21t
J f n(x) sinkx dx =J f (x) sin kx dx , k = l ,. .. ,n
o o
Az egyenlőségeket kiel égit őaO ,al ,a2, . . . ,an és a bl ,b2, . . . ,bn konstansokat a
következők szerint választj uk ki . A (11.36) egyenlet mindkét oldalát O-tól 2n-ig
integrálva azt kapjuk, ho gy
21t
J
o
fn(x)dx = 2nao,
elvégre k ;::: Oesetén coskx és sin kx integrálja a [0,2n] intervallumon O, fn integ -

ráljához tehát csak a kon stans tagnak lehet nernnulla hozzájárulása. A folytatá s
hasonlóan megy. A (1 1.36) egyenlőség mindkét oldalát cosx-szel megszorozva,

majd O-tól 2n-ig integrál va az
2Jr
j f n(x)cosxdx= na l ,
o
egyenlőséget kapjuk , hiszen egyrészt
2Jr
j cos px cos px dx = n ,
o
másrészt
2Jr 2Jr 2Jr
j cos px cos qx dx = j cos px sin mx dx = j sin px sin qx dx = O
o o o
tetszőleges p i- q és m egész számok esetén (9- 13. feladatok). Ha pedig az integ-
rálás elő tt (11.36) mindkét oldalát sinx-szel szorozzuk meg, akkor az eredmény:
2Jr
o' . j fn (x ) sinx dx = ttb« .
o
Az eljárást a
cos2x , sin 2x, . ,cos nx,sin nx
o o
tényezőkkel folytat va, a szorzat integrálásakor egy kivétellel minden tag eltűnik.
Így a következőket kapjuk:
2Jr
j fn(x ) dx = 2n ao
o
2Jr
j fn(x)cos kx dx = na k, k = l , ... ,n
o
2Jr
j fn (x ) sinkx dx = nbk, k = l , . . . ,n.
O
Azt akarjuk, hogy az iménti egyenl ő s é gek fn helyében f -fel is fenn áljanak. így
az aO,al . . . ,an,b l . . . ,bn együtthatók meghatározá sára a fenti egyenleteket hasz-
náljuk fel:
2Jr
ao = ~
2n
jf(X) dx, (11.37)
o
2Jr
ak = ~j f(x) coskx dx , k = l , . .. .n (1 1.38)
O
2Jr
bk = ~j f(x) sin kx dx , k = l , .. . .n. (11.39 )
O
Az együtthatók tehát minden olyan esetben meghatározhatók, amikor a szóban

forgó integrálok léteznek. Amennyiben n ---t 00 , akkor a módszert követve egy
végtelen sort kapunk; ezt a sort nevezzük az f(x) függvény Fourier-sorának:
ao + ~)akcos kx+bk sinkx) .

k= l
144 11. tejezet Sorozatok és végtelen sorok
y y
2
• • • • •
x X
o 1T 21T -21T -1T O 1T 21T 31T 41T
(a) (b)
11.16. Á B RA : (a) Az
f(x) = e'2,
l :::; x:::; n ,
n < x:::; 2n
lépc ső s
függvé ny. (b) A lépc sős függvény Fourier-sora periodikus, a szakadási pontokban a
függvé nyérték 3/ 2 (1. példa).
Ez az összeg, ha létezik, periodikus függvényt ad.
1. PÉLDA : Fourier-sorfejtés
Olyan függvé nyeknek is létezik Fourier-sora, amelyek Taylor-sorral nem rep-
rezentálhatók. Ilyen például a 11.16. ábra (a) részé n tanulmán yozható "lépcsős
függvé ny" , amelynek hozzárendelési szabálya:
f(x) = {l,
2
l :::; x :::;n ,
n < x :::; 2n.
Az f függvény Fourier-sorának együtthatóit a (11.37), (11.38) és (1 1.39) össze-
függések alapján határozzuk meg:
21r
aO = ~
2n
j f (X)dX =
o
21r
ak = ~j f(x) coskx dx =
O
~~ (l coskx dx-t- [200Skxdx) ~

= ~ ([Si:kxJ: + [ Si:kx[ lr) =0, k~ l
21r
bk = ~j f(x) sin kx dx =
O
=~ (
! Ir
sinkxdx + i-::
21r )
= ~ ([_ co~kx J: + [_ 2c~kx [Ir) =
coskn -1
kx
Eszerint.
3
ao = - , a l = a2 = ... = O
2
y y y
2 --{-~-7--T- f
1.5 1.5
L-----'-----'---------'---~x L---'---'------'----'~x '------'----'----'--------l----+x

O 27f O O tr 27f
(a) (c)
1\
2
1.5
v'
'----'---'------'----'~
x
O tr
(d) (e)
haO <x <n

11.17. ÁBRA: Azf(x) = {l , - - függvény és Fourier-közelítése az !I, h,Js,Jg és !Is függvényekkel.
2, ha n < x:::; 2n
és
2
b\=-n ,b2=O ,
a keresett Fourier-sor pedig
3 2 ( . sin3x sinSx )
2- n smx+- - -+ ... .
3-+ s
Az x = n helyen, ahol az f függvény l-ről 2-re ugrik, a színuszos tagok mind

eltűnnek, a sor összegét itt a 3/2 konstans tag határozza meg. 'Ugyanennyi a
°
Fourier-sor összege az x = és az x = 2n helyen is. Általában, mivel a Fourier-
sor minden tagja periodikus függvény (2n valamennyinek periódusa), az összeg
is az, így x + 2n-nél a függvényérték mindig ugyanannyi, mint x-nél. A kapott
Fourier-sor tehát 2n szerint periodikus, minden valós számon értelmezett függ-
vény. A függvény az x = nit (n = O,±I,±2,±3, . .. ) pontokban nem folyto-
nos, ezeken a helyeken a függvényérték a bal- és jobb oldali határértékek szám-
tani közepe. A sor első néhány részletösszegét a 11.17. ábrán tanulmányozhat-
juk D
A Fourier-sorok konvergenciája
Mivel Taylor-sorokat egy függvény, valamint a függvény deriváltjainak vala-
mely x = a pontbeli értékei alapján határoztuk meg, a módszer szakadásos függ-
vényekre (például az l. példa ugrásfüggvényére) nem alkalmazható. A Fourier-
sor mindazonáltal ilyenkor is felírható, ez ugyanis nem a függvény egyetlen
pontbeli viselkedésétől, hanem bizonyos, adott intervallumon vett integrálok-
tól függ. Annak pedig, hogy egy függvény integrálható legyen, a simaság nem
feltétele - akár szakadásos függvények is lehetnek integrálhatok.
A Fourier-sor együtthatóit úgy határoztuk meg, hogy az jn és az j függvény

különbsége négyzetének
27f
J [j(x) - jn(x)]2 dx
D
integrálja minimális legyen. A Taylor-sorok a függvényeket általában egy adott

pont közvetlen körn yezetében közelítik a legjobban, a Fourier-sorok viszont egy
egész intervallumon minimalizálják a hibát.
Bizonyítás nélkül közöljük a Fourier-sorok konvergenciájára vonatkozó té-
telt. A tételben szereplő szakaszos folytonosság definíciója a következő: az j
függvény az I intervallumon szakaszosan folytonos, ha I-n csak véges sok sza-
kadási pontja van, és ezek mindegyikében mind a jobb, mind a baloldali ha-
tárérték létezik (lásd 5. fejezet végén szereplő, az anyag alaposabb elsajátítását
segítő 11-18. feladatokat).
24. TÉTEL:
Tegyük fel, hogy mind az j, mind az J' függvény szakaszosan folytonos
a [0,2n] intervallumon. Ekkor minden olyan x pontban, amel yben j foly-
tono s, j (x) a Fourier-sor összegével egyenlő. Ha c szakadási pont, akkor
a Fourier-sor c-nél az j (c+) jobb oldali és az j (c- ) baloldali határérték
számtani közepéhez konvergál.
Fourier-sorok =I- q
Írju k fel a megadott függvények Fourier- sorát! Vázoljuk a függ-
11. j cos px cos qx dx = {On,,hhaa pp=q
27f
O
vények grafikonját is (l -8. feladatok) ! (Útmutatás: használjuk fel a cosA cosB = !(cos(A + B) +
__ {I, O::; x :::; n , + cos(A - B)] azonosságot.)
1. f(x) = I , 0 :::; x :::;2n 2. f (x)
- l, n < x :::; 2n 211: . { O,ha p=l-q
.
12. j smpx sm qx dx =
z.ha p = q
3. f(x) = x{x, O:::; x :::; n , O
x - 2n , ' n < x :::; 2n (Útmutatás: használjuk fel a sinA sinB = ~ [cos(A - B) -
2
- cos(A + B)] azonoss ágot.)
4. f (x) = {x , O:::;x :::;n, 211:
0, n < x :::; 2n
13. j sin px cos qx = ° minden p és q esetén .
O:::; x :::; n, o
5. f (x) = i' ,0 :::;x :::; 2n 6. f(x) = {i', (Útmutatás: használjuk fel a sinA 1;;0sB = !(sin (A + B) +
0, n < x :::; 2n
+ sin(A -B)] azonosságot.)
7. f (x) = {cosx , O:::; x :::; n , 14. Kétfüggvény összegének Fourier-sora: Igaz-e, hogy ha
0, n < x :::; 2n f és g egyaránt teljesítik a 24. Tétel feltételeit, akkor az f + g
függvény Fourier-sora a tagok Fourier-sorainak összege? Vála-
O:::; x:::; n,
8. f (x) = { =x , n < x:::; 2n szunkat indokoljuk!
15. Fourier-sor tagonkénti deriválása:
(a) A 24. Tétel alapján bizonyítsuk be, hogya 3. feladat-
További példák és feladatok °
beli f(x) függvény Fourier-sora minden < x < n esetén
f (x)-hez konvergál!
Igazoljuk az összefüggéseket (9-13. feladatok; p és q pozitív
egészek)! (b) Mutassuk meg, hogy a sor tagonkénti deriválásával ka-
27f pott sor divergens (annak ellenére, hogy az eredeti f függ-
9. j cos px dx = ° minden p-re.
vény deriválható, és deriváitja mindenütt l )!
D
16. A 24. Tétel alapján adjuk meg a 4. feladatbeli Fourier-sor
n2
E n1
211: cc
°
10. j sin px dx = minden p-re.
összegét, és igazoljuk, hogy li =
n=!
2'
D
1. Mit nevezünk sorozatnak? Mit jelent az, hogy egy sorozat 19. Hogyan becsülhetjük meg a hibát, amit akkor követünk el,
konvergens, illetve divergens? Adjunk példákat! ha egy alternáló sor összegét a sor egy részletösszegével közelít-
jük? Milyen gondolatmenet támasztja ezt alá?
2. Mikor nevezünk egy sorozatot növekvőnek? Milyen felté-
telek mellett van egy növekvő sorozatnak határértéke? Adjunk 20. Mikor nevezünk egy végtelen sort abszolútJfeltételesen
példákat! konvergensnek? Hogyan viszonyul egymáshoz a két fogalom?
3. Milyen tételek vannak segítségünkre a sorozatok határérté- 21. Mi történik, ha egy abszolút konvergens, illetve ha egy fel-
kének kiszárnításakor? Válaszunkat példákkal illusztráljuk! tételesen konvergens sor tagjait átrendezzük? Válaszunkat pél-
4. Melyik tétel alapján használhatjuk a L'Hospital-szabályt so- dákkal illusztráljuk!
rozatok határértékének kiszámítására? Mondjunk példákat!
22. Mit nevezünk hatványsornak? Hogyan döntjük el, hogy egy
5. Soroljunk fel hat nevezetes határértéket! hatványsor konvergens-e vagy sem?
6. Hogyan adunk meg egy végtelen sort? Mikor nevezünk egy 23. Ismertessük az alapvető tényeket a hatványsorok
végtelen sort konvergensnek, illetve divergensnek? Mondjunk
példákat! (a) tagonkénti deriválására,
7. Milyen sorokat nevezünk mértani sornak, mikor konver- (b) tagonkénti integrálására, illetve
gens, illetve divergens egy mértani sor? Amikor konvergens, mi (c) két hatványsor szorzatára vonatkozóan.!
az összege? Válaszunkat példákkal is illusztráljuk!
8. A mértani sorokon kívül milyen konvergens, illetve diver- 24. , Mit nevezünk egy f függvény által az x = a helyen generált
gens sorokat ismertünk meg? Taylor-sornak? Milyen információkra van szükségünk a Taylor-
sor felírásához? Adjunk példákat!
9. A tagjai alapján egy végtelen sor konvergenciájának milyen
szükséges feltételét fogalmaztuk meg? Mi a kritérium alapgon- 25. Mit nevezünk Maclaurin-sornak?
dolata?
26. Igaz-e, hogy egy Taylor-sor mindenütt az őt generáló függ-
10. Mit mondhatunk konvergens sorok tagonkénti ö s szeg é r ől . vényhez konvergál? Válaszunkat indokoljuk!
illetve konvergens/divergens sorok konstansszorosáról?
27. Mik a Taylor-polinomok? Mire használjuk őket?
11. Mi történik, ha konvergens, illetve divergens sorhoz véges
számú további tagot adunk? Mi történik, ha konvergens, illetve 28. Ismertessük a Taylor-formulát! Mit mond a Taylor-formula
divergens sorból véges számú tagot törlünk? a Taylor-polinomokkal való közelítés hibájáról? Speciálisan: mi
a hibája a linearizációnak, illetve a négyzetes közelítésnek a Tay-
. 12. Hogyan indexelhetünk át egy végtelen sort? Miért lehet
lor-formula szerint?
szükség átindexelésre?
13. Milyen feltételek mellett konvergens/divergens egy csupa 29. Mit nevezünk binomiális sornak? Mely intervallumon kon-
nemnegatív tagból álló végtelen sor? Miért foglalkozunk külön a vergens? Hogyan használjuk?
nemnegatív tagú sorokkal? 30. Adjunk példát arra, hogy miként használhatók Taylor-sorok
14. Mi az integrálkritérium, és milyen megfontoláson alapul ? kezdeti érték -feladatok megoldásakor?
Adjunk példákat a kritérium alkalmazására!
31. Adjunk példát arra, hogy miként használhatók Taylor-sorok
15. Mikor konvergens/divergens egy p-sor? Miért? Mondjunk integrálok kiszámítására?
példát konvergens, illetve divergens p-sorra!
32. Mi az l/(I - x), 1/(1 + x) , r, sinx, cos x, In(1 + x),
16. Ismertessük a közvetlen, illetve alimeszes összehasonlító ln[(l + x )/ (l - x )] és arctgx függvények Taylor-sora?
kritériumokat! Min alapulnak? Alkalmazásukat illusztráljuk né-
hány példával! 33. Milyen sort nevezünk Fourier-sornak? Hogyan határozzuk
meg egy [O, n] intervallumon értelmezett f függvény Fourier-
17. Mi a hányados- és a gyökkritérium? Alkalmazhatók-e min- sorában szereplő aO,al, .. . ,an, b l .. . .b., együtthatókat?
den esetben? Mondjunk példákat!
34. Mondjuk ki a [O, n] intervallumon szakaszosan folytonos
18. Mikor nevezünk egy végtelen sort alternálónak? Milyen té-
és szakaszosan folytonosan deriválható függvények Fourier-
telt ismerünk arra vonatkozóan, hogy mikor konvergens egy al-
. sorának konvergenciájára vonatkozó tételt!
ternáló sor? '
Gyakorló feladatok
Konvergens és divergens sorozatok Hatványsorok
Melyek a konvergens, és melyek a divergens sorozatok azok k ö- A 41-50. feladatokban (a) állapítsuk meg a hatványsor konver-
zött, amelyeknek n-edik tagját az 1-18. feladatokban adtuk meg? genciaintervallumát és -sugarát! Ezután határozzuk meg, mely
A konvergens sorozatok határértékét is számítsuk ki! x-ek esetén konvergál a sor (b) abszolút, illetve (c) feltételesen?
(_l)n l - ( _ l) n cc (x +4)n cc (x_ 1)2n- 2
1. an = l + - -
n
2. an = r:
v» 41. fl----;;YZ 42. n~1 (2n - 1)!
1-2n
3. an = -----;yz 4. an = 1 +0,9n ee (_1)n-I(3x-l)n co (n+ l )(lx+ l) n
nn 43. n~ n2 44. n~o (2n + l )2n
5. an = sin T 6. an = sinnn ~ ~
fo
cc co
ln(n 2 ) ln(2n+ l) 45. nn 46. n~o vii

7. an = - - 8. an =
n n = (n + 1 )x2n- 1 (_ 1)n(x - l )2n+1
9. an = - -
n+lnn
10. an =
ln(2n 3 + 1) 47. E
n=1 3n
48. Eco
n=1
-'---'-----'---'---
2n + l
-c-r
n n
~ 1 =
11. an -
5
12. an = ( 1 + ;;l) ~n 49. E -~ 50. E (cth n)~
n n=1 shn n=l
13. an=ifm 14. an -_ (~y/n

n Maclaurín-sorok
15. an = n (2 1/ n - 1) 16. an = \!2n+ 1 Az 51-56. feladatokban megadott sorok mindegyike egy f függ-
(n+ l) ! (_ 4)n vény x = O-beliTaylor-sorának egy adott pontbeli értéke. Melyik
17. an = - - 18. an = -- függvényről és melyik pontr ól van szó? Mennyi as or összege?
nl n!
51. 1 - ~ + ,. . + (-1 r ;n + ,. .
Konvergenssorok 2 4 8 n l 2
n
52. "3 - 18 + 81 - ,.. + (-1) - n3n + ,. .
Határozzuk meg a sorok összegét (a 19-24. feladatok)!
~ l = -2 n3 n5 n2n+l
19. n~3 (2n-3)(2n-1) 20. nEn(n+1) 53. n- 31 + ST - ,. .+ (-Ir (2n+ l )! + ,. .
cc 9 ~ -8
n2 n4 n 2n
21. n~1 (3n - 1)(3n + 2) 22. n~3(4n- 3)(4n +1 ) r
54. 1 - 9 . 2! + 81 . 4! -,.. + (- 1 3 2n(2n )! + ,. .
23. f. e-n
n=O
24. f: (-Ir :n
n=1
'. (In2? (In2t
55. l+ln2+ - - + .,.+-- + ,. .
2! n!
l l 1 n-I 1
56. y'3 - 9y'3 + 45y'3-,.· +( -1) (2n _ I )( y'3 )2n- l
Konvergens vagy divergens?
Adjuk meg a függvény x = O-beli Taylor-sorát (57-64. felada-
A 25-40. feladatokban megadott végtelen sorok köz ül melyek tok)!
az abszolút konvergensek, a feltételesen konvergensek, illetve a l l
divergensek? Válaszunkat indokoljuk! 57. - - 58.
l-lx I +x3
co 1 cc -5
lx
25. n~1 vii 26. n~l----;;- 59. sinnx 60. sm
3
1 (_l)n
61. cos (~/2) cos VISi
cc ce
62.
28. n~1 2n3 29. n~11n(n + 1) 30.
63. e(Trx /2) 64. e-Xl
31.
f:
n=1 n3
Inn
= (-I t Taylor-sorok
33. E ~
n=1 nyn + 1 2
Adjuk meg az f által az x = a helyen generált Taylor-sor első
~ n+l négy nemnulla tagját (65-68. feladatok)!
35. i:
n=1 nl 65. f(x)=V3+x 2, x=-I
co (_ 3)n
37. E--
n=1
nl
66. f(x)=l/(I-x), x=2
= 1 67. f(x) = l/(x+ l), x = 3

39. E -----r=c===c=;=====-=
n=1 y'n(n + 1) (n+2) 68. f(x) = l/x, x=a>O
J
Kezdetiérték-feladatok • (b) Becsüljük meg annak a hibának a nagyságát, amit ak-

kor követünk el, ha az iménti sorban csak n = 20-ig vesszük
Hatványsorok segítségével oldjuk meg a kezdetiérték- figyelembe a tagokat! Felső a becslésünk, vagy alsó? Vála-
feladatokat (69-76. feladatok)! szunkat indokoljuk!
69. y' +y=O, y(O) =-1 70. y'-y=O, y(0)=-3
90. (a) Igazoljuk, hogya
71. y'+2y=0, y(O)=.3 72. y'+y=l, y(O)=O
73. y' -y = 3x, y(O) =-1
75. y'-y=x, y(O)=1
74. y'+y=x, y(O) =0
76. y'-y=-x, y(0)=2
E (l
t g - - t g 1)
00
n=1 2n
--
2n+ 1
végtelen sor konvergens!

Elemi függvényekkel nem kifejezhető • (b) Becsüljük meg annak a hibának a nagyságát, amit ak-
kor követünk el, ha az iménti sorban csak -tg(I /41)-ig
integrálok vesszük figyelembe a tagokat! Felső a becslésünk, vagy
alsó? Válaszunkat indokoljuk!
Sorok segítségével határozzuk meg az integrálok értékét lD- 8
pontossággal (77-80. feladatok)! [A megoldásokban lO-1O pon-
91. Adjuk meg a
tosságú eredményeket adtunk meg.]
1/2 1 f 2.5 :8".(3n-l)~
77. J e-Xl dx 78. J xsin(x3 ) dx n=1 2·4·6·· ·(2n)
O O
sor konvergenciasugarátl
1/2 1/64
79. J arc;gx dx 80.
J arctgx dx
y'x
92. Adjuk meg a
f
• 'l,.,
O O
-,-3--::.5_'.,..,7_.• --'..(=2n_-_l-"-;-) (x - l t
n=1 4·9·14·\·· (5n-l)
Határértékek
sor konvergenciasugarát!
A 81-86. feladatokban 00
(a) a megadott határértéket hatványsorok segítségével szá-

93. Írjuk fel zárt formulával a" E ln(l -
(I/n 2 ) ) sor n-edik
n=2 . .
mítsuk ki, majd részletösszegét,-és ennek alapján döntsük el, konvergens-e a sor
• (b) a függvény grafikonját számítógép segítségével ábrá- vagy sem!
zolva ellenőrizzük a megoldásunkat! 94. Az n-edik részletösszegek sorozatának határértéke alapján
.
7 smx e9 -e- 9 -2e számítsuk ki a E;;'=2 (1/(k2 - l)) sor összegét!
8 l. nun ~ . 82• l'im e - sin. e
x-->O e"'"' - l 9-->0 95. (a) Adjuk meg az
.' 1 l ) . (sinh)/h - cosh
83. lim ( - -2 84. hm 2 _ l 7. l 6 1·4 ·7 · · ·(3n-2) 3n
/ -->0 2 - 2cost t h-->O h
y-l+6 r+180 x +...+ (3n):J x + ...
2
85.
li
im (
1 - cos Z
) . 86.
l'
tm
l
z-->O ln 1 - z + smz y-->O cos y - chy sor konvergenciaintervallumát!
87. A sin3x Taylor-sorát felhasználva keressünk olyan r és s (b) 'Igazoljuk, hogy J' (a)-beli sor által meghatározott
számokat, amelyekkel függvény kielégít egy
sin 3x r ) d2 y
lim ( -3-+2+s =0. dx 2y =X'+b
x-->O X X
alakú differenciálegyenletet! Adjuk meg a és bértékét!

88. (a) Mutassuk meg, hogya cscx-rell.lO. alfejezet 9.' pél-
dájában megadott cscx ~ l/x+x/6 közelítésből sinx-re a
96. (a) Írjuk fel az x 2 / (1 +x) függvény Maclaurin-sorát!
sin x ~ 6x/(6+~) közelítést kapjuk!
(b) Konvergens-e ez a sor az x = l helyen? Válaszunkat
• (b) Vessük össze a sinx-re ismert két közelítés - a sinx ~ x
indokoljuk!
és a sin x ~ 6x/(6+~) - pontosságát az f(x) = sinx-x és
a g(x) = sinx- (6x/(6+~)) függvény grafikonjának ábrá-
97. Mondhatunk-e valamit a E;;'=1 anbn végtelen sorról, ha tud-
zolásával! Magyarázzuk meg, mit mutatnak az ábráink!
juk, hogy mind E;;'=1 an, mind E;;'=1 b n konvergens sorok, ame-
lyeknek egyetlen tagja sem negatív? Válaszunkat indokoljuk!
98. Mondhatunk-e valamit a E;;'=1 anbn végtelen sorról, ha tud-

További példák és feladatok juk, hogy mind E;;'=1 an, mind E;;'=1 b n divergens sorok, ame-
lyeknek egyetlen tagja sem negatív? Válaszunkat indokoljuk!
89. (a) Igazoljuk, hogya
99. Igazoljuk, hogy az {xn} sorozat és a Ek= l (Xk+ l sor
i..,;
n=l
1 . l)
~(s. m - - s m - -
2n 2n+ l
egyszerre konvergens vagy egyszerre divergens!
-Xk)
100. Bizonyítsuk be, hogy ha minden n-re an > O és a Ean sor

végtelen sor konvergens! konvergens, akkor konvergens E;;'= l (an/ (1 + an) is!
150 11. fejezet Sorozatok és 'végtelen sorok
101. Aki megoldotta a 4.7. alfeje zet 27. feladatát, láthatta, hogy (c) Az f (x) = x2eX függvény második deriváltja pozitív.
a Newton -mód szer a gyakorlatban az f (x) = (x - 1)40 függ - Magyarázzuk meg, miért következik ebből, hogy az (aj-beli'
vény gyöke előtt túlságosan hamar megáll t ahhoz, hogy az x = . közelítés túl nagy! (Útmutatás: mit árul el a második deri-
l -re használható becslést adhatott volna. Mutassuk meg min- vált a függvé ny grafikonjáról? Hogyan viszonyul ez a függ -
dennek ellenére, hogya Newton -módszerrel kapott közelítések vénygö rbe alatti területnek a trapézszabáll yal való közelíté-
XO ,Xl ,Xz,· · · ,x n , · · · sorozata tetszőleges Xo =1= l kezdőérték ese- séhez?)
tén l -hez konvergál!
. (d) Az f (x) = x2eX függvény valamennyi deriváltja pozi-
102. Tegyük fel, hogy az al ,aZ,a3,' " ,an pozitív számok kielé- tív, amennyiben x > O. Magyarázzuk meg, miért következik
gítik a következő felté teleket: (i) al 2 az 2 a3 2 . .. 2 an és ebből, hogya Maclaurin-soron alapuló becslés a [0,1] zárt
(ii) az a l + a4 + ag + a16 + ... végtele n sor divergens. Igazoljuk, intervallum on túl kicsi! (Útmutatás: f( x) = Pn(x ) + Rn(x).)
hogy ekkor divergens az (e) Számítsuk ki az Id xZeX dx integrált a parciális integrá-
lás módszerével!
al aZ a3
-+-+
l 23
-+ ·...
végte len sor is!
Fourier-sorok
103. A 102. feladat eredményét felhasználva igazoljuk, hogy az
Írju k fel a megadott függvény Fourier-sorát, és vázoljuk a függ-
~ l vény grafikonját (l OS-lOS. feladatok)!
I+ E -
n=Z nlnn O O:::; x :::; n
105. f (x) = '
{ l , n < x:::; 2n
végtelen sor divergens!
104. Tegyük fel, hogy az Id

x2eX dx integrál értékét kell megbe - 106. f (x ) = { x, O:::; x :::; n
csüln ünk. Többféleképpen is eljárhatunk. l , n < x:::; 2n
(a) Használjuk a trapéz szabályt az n = 2 esetben!

107· f (x ) = { n- x, O:::;x :::; n
(b) Írjuk fel az x2eX függvény x = O-beli Taylor-sorának x - 2n , n < x :::; 2n
első négy tagját , és ezzel - a negyedik Taylor-polinommal
108. f (x) = Isinx ], O:::; x :::; 2n
- helyettesítsük a függ vényt !

Konvergencia vagy divergencia? Taylor-sorok középpontjának
megválasztása
Melyek konvergensek, és melyek divergensek az 1-4. feladatok-
ban megadott sorok közül ? Válaszunkat indokoljuk!
Az
cc l ~ (arctgn)Z
l. n~l (3n _ 2)n+(I/Z) 2. n';:l nZ+ l
f (x) = f{ a) + f'(a)(x-a ) + f'~(;) (x- af +...+
3. 4. f. logn~n ! ) f (n)(a)
+ - - (x-a )n+
f (n+l)(c)
(x - at+l ,
n=Z n . n! (n + l )!
Melyek konvergensek, és melyek divergen sek az 5- S. feladatok -
rayior-formula az f (x) függvényértéke t az f függvény és deri-
ban megadott sorok közül ? Válaszunkat indokoljuk !
váltj ainak x = a- beli értékei alapján közelít i. A numerikus szá -
n(n + l ) mítások ban éppen ezért olyan a-kra van szükségünk, amelyek-
S. al = l , an+l = (n + 2)(n+ 3) an, han 2 2. ben ismerjük a függvény deriváltjai nak értékét. A másik fontos
szempont, hogy az az x hely, amelynél felvett függvé nyértékre
(Útmutatás: írjuk fel az első néhá ny tago t, és figyeljük meg, me-
kíváncsiak vagyu nk, elég közel essen a-hoz : így az (x - a)n+l
lyek ejtik ki egymást.)
elegendően kicsiny; és a maradéktagtól eltekinthetünk.
n A 9- 14. feladatokban megadott függvé ny, illetve hely esetén

6. a l = az =7, an+1 = (n-l )(n+ I )an, ha n2 2 milyen Taylor-sorral lenne célszerű számolni? (Több jó válasz is
lehetséges .) Írjuk fel az általunk válasz tott sor első négy nem-
. I nulla tagját!
7. al = aZ = l , an+l = - - , ha n 2 2 9. cosx az x = l közelében 10. sinx az x = 6,3 közelében
l + an
11. eX az x = 0,4 közelében 12. ln x az x = 1,3 közelében
8. an = l / 3n, ha n páratlan, an = n/ 3n, ha n páros
13. cosx az x = 69 közeléb en 14. arctgx az x = 2 közelében
Az anyag alaposabb elsajátítását seg ítő további feladatok 151
További példák és feladatok Ha j(x) = l i x, akkor a feladat (c) részében szereplő határérték
éppen az Euler-állandó (11.3. alfejezet , 41. feladat ). [p. J. Rip-
15. Konvergens-e az {(an + bn) I/n} sorozat, ha a és b olyan pon: "Convergence with Pictures", Am. Math. Monthly, Vol. 93.
állandók , amelyekre O < a < b? Ha a sorozat konvergens, mi a No. 6. (1986) pp. 476-478.]
határértéke? 20. Egy csúcsával felfelé álló 2b oldalú szabályos háromszö-
16. Határozzuk meg az get négy egybevágó b oldalú szabályos háromszögre osztunk fel,
és kivágjuk belőle a középső, csúcsával lefelé álló három sz ö-
2 3 7 2 37 2 3 7
get (lásd az ábrát). Ugyanezt a megmaradt három háromszög-
1+ 10 + 102 + 103 + 1()4 + 105 + 106 + 107 + 108 + 109 +...
gel, majd az azokból megmaradó három-három háromszöggel is
sor összegét! megismételjük, és így tovább. Az eredeti háromszögból kivont
háromszöge k területének összegét egy végtelen sor adja meg.
17. Határozzuk meg a
(a) Írjuk fel ezt a végtelen sort!
co n+ l l
E J -l+x2-dx
n=O n
(b) Számítsuk ki a sor összegét!
(c) Van-e olyan pontja az eredeti háromszögnek , amely a
sor értéké t! helyén marad? Válaszunkat indokoljuk!
18. Milyen x-e k esetén lesz a

~ nx"
n~l (n + 1)(2x+ l )n
sor abszo lút konvergens?
19. Az Euler-álland ö' álta lánosítása: Az ábrán egy csupa ., 2h 2h 2h
pozitív értéket felvevő, kétszer differenci álható j ftiggvény gra- 21. (a) Néhánya érték behelyettesítésével és nagyobb n-ekre
fikonját tanulmán yozhatjuk. j második deriváltja a (0,00) inter- való számítással próbáljun k következte tni, függ-e a
vallumon mindenütt pozitív. Tetszőleges n esetén An a görbe és
az (n,f(n)) , valamint az (n + I ,fen + l )) pontokat összekötő
szakasz által közbezárt terület nagysága.
lim
n---+ OCl•
(1- cos(a/n )) n
n
y
határérték az a állandó értékétől? Ha igen, miként?
(b) Néhány b érték behelyettesítésével és nagyobb n-ekre
való számítással próbáljunk következtetn i, függ-e a
. ( cos(a/n ) )n
hm
n--+oo
1- b'n
határérték a b állandó értékétől (b =1= O és a továbbra is ál-

yI . landó)? Ha igen, miként?
A3 I :
I
f(l ) : (c) A soroza tokra tanult L'Ho spital szabály használatával
I győződj ünk meg következtetéseink helyes ségéről, mondj uk
I
I meg a határértékeket!
I I
I I
I ee
I
I
f( 3 ) :
. I
I
f (4) :
y = f (x )
22. Bizonyítsuk be, hogy ha a E an sor konvergens, akkor a
I I n=l
I I I
x
O 2 3 4 5
(a) Az ábra segítségével igazoljuk, hogy

sor is az!
f. An < ~ (f(l ) - j (2)) .
n=l
23. Adjuk meg a b állandó értékét úgy, hogya
(b) Ezután mutassuk meg, hogy létezik a
. lim
n ->~
[t k=l
Jek) < ~(f(l)+
2
j(n)) _Jn j(X)dX]
1
hatványsor konvergenciasugara 5 legyen !
24. Honnan tudjuk, hogy a sinx, et és Inx ftiggvények nem po-

határérték !
linomfü ggv ények? Válaszunkat indokoljuk !
(c) Végül bizonyítsuk be, hogy létezik a
25. Adjuk meg az a állandó azon értékét, amellyel a .
r sin(ax) -sinx -x
x~ x3
határérték ! határérték véges . Számítsuk is ki a szóban forgó határértéket !
16. Mely a és b értékek esetén lesz 33. Gyorsbecslés n /2~re: Aki megoldotta a 11.1. alfejezet
127. feladatát, tudja, hogy az Xo = 1, x n+l =xn -í-cosx, rekurzi-
lim cos(ax) -b = -l? óval megadott sorozat gyorsan közelít n /2-höz. A konvergencia
x ->o 2x2 gyorsaságát a következőképpen érzékeltethetjük. Legyen például
Cn = (n /2) -xn (lásd az ábrát). Ekkor:
27. A Raabe- (vagy Gauss-) kritérium: A következő krité- n
rium, amelyet bizonyítás nélkül mondunk ki, a hányadoskrité- cn+l = '2 -xn -cosXn =
rium általánosítása.
. Ha [ ;=1 un csupa pozitív tagból álló sor, és vannak olyan C, = Cn - cos ( ~ - cn) =
K és N állandók, amelyekkel = Cn -sincn =
1 3 1 5
=3!(cn) --:5i(cn) + .. ..
Az egyenlőséget felhasználva bizonyítsuk be, hogy

ahol If (n)1 < K minden n 2: N esetén, akkor C > 1 esetén
[;=1un konvergens, C :S 1 esetén viszont divergens.
Mutassuk meg, hogya [ ;=1 (I/n) és a [ ;=1 (1 /n 2 ) sorokra
vonatkozóan a Raabe-kritérium is ajól ismert eredményt adja!
y
28. (Az előző f eladat folytatása.) Definiáljuk a [ ;= l Un sor tag-
jait a következőképpen :
(2n -l?
uI=l, un+1 = 2n(2n+l)u n.
A Raabe-kritérium alapján döntsük el, konvergens-e ez a SOr!

---f---'-----'-----~ x
29. Bizonyítsuk be, hogy ha a [ ; =1 an sor konvergens, és min- o
°
den n-re < an =1 1, akkor
(a) [ ; = 1a~ is konvergens. 34. Mondhatunk-e bármit is a E;= 1ln (1 + dn ) sor konvergenci-
ájáról , ha tudjuk, hogy E ; =1 an csupa pozitív tagból álló konver-
(b) Konvergens-e a [ ; =1an/ (1 - an) sor? Válaszunkat in- gens sor? Válaszunkat indokoljuk!
dokoljuk! '
30. (A 29. f eladat folytatása.) Bizonyítsuk be; hogy ha [ ;=1 an

konvergens és minden n-re 1 > an > 0, akkor [;=lln( l - an) sor
Valószínűségekkel súlyozott értékek '
is konvergens! (Útmutatás : előbb lássuk be, hogy Ilnp - an) I :s A 35-36. feladatokban olyan fogalmakról lesz sz ó, amelyek-
:s an/(l-a n).)
kel csak a valószínűségszámítási kurzusokon fogunk megi smer-
31. Nicole Oresme tétele: Bizonyítsuk be Oresme tételét , kedni, de az alább pontosan megadott szám ításokat már most is
amely szerint el tudjuk végezni.
35. Minőségellenőrzés:
1 1 n
1+2 ·2+4 ·3+ " '+2n-1 + . . . =4. (a) Az
(Útmutatás: deriváljuk az 1/(1 -x) = 1 + [ ;=1 x" egyenletet.) 1

- = l+x+~+~+ .. . + ~ + .. .
l -x
32. (a) Bizonyítsuk be, hogy lxi > 1 esetén
egyenlőség mindkét oldalát deriválva írjuk fel az 1/( 1 - ~ )
~ n(n+ 1) _ az függvény egy hatványsorát!
i...
n=1
------;;z- - (x - 1)3.
(b) Ha két kockával dobunk egyszerre, akkor 1/6 a való-
színűsége annak, hogy a két szám összege 7. Ha a dobá-
(Útmutatás: Deriváljuk kétszer a sokat megismételjük, akkor annak valószínűsége, hogy az
n-edik kísérletre dobunk 7-et, 1'-1p , ahol q ~ 1 - p =5 /6.
f~+l=~ Az első 7-es dobás várhatóan a [;=1 npn-lq kísérletre si-
kerül (ez a dobásszám valószínűségekkel súlyozott átlaga).
n=1 l-x
Határozzuk meg a sor összegét!
egyenlőség mindkét oldalát, szorozzunk x-szel, a kapott
(c) Egy ipari folyamatot ellenőrző mérnökként véletlen-
képletben pedig írjunk x helyébe 1/x-et!)
szerű mintákat veszünk a futószalagról. A minta vagy ,jó",
(b) A feladat (a) része alapján adjuk meg az vagy "rossz"; ha p valószínűséggel jó és q= I - p való-
. színűséggel rossz, akkor annak valószínűsége, hogy az első
x=~n(n+l) rossz az n-edik mintában kerül elő, r :« Az első rossz
i... xn megtalálásig tehát átlagosan [;=1 npn-lq mintát kell ven-
n=1
nünk (ami a mintavételszám valószínűségekkel súlyozott át-
egyenlet egy l-nél nagyobb megoldását! laga) . Szárnítsuk ki a sor összegét (feltéve, hogy O < p < l)!
J
36. -Vár ható érték: Tegyük fel, hogy az X valószínűségi vál- alakra egyszerűsödik. Ahhoz, hogy a hatásos szintet a lehető
toz ö! az 1,2, 3, .. . értékeket rendre PI ,P2,P3, .. . valószínűség leggyorsabban elérjük, előírhatunk egy akkora dózist , amelynek
gel veszi fel, Pk tehát annak a valós zínű s ége , hogy X = k (k = eredményeként a hatóanyag koncentrációja a vérben CH mg/ml-
= 1,2,3 , .. .). Tegyük fel továbbá , hogy minden k-ra p" ;:: O, re ugrik . Ezután to időközönként olyan dózisra van szükség,
és hogy Lk=1 Pk = 1. Az X várható értéke ekkor az E (X ) = amely a koncentrációt éppen CO= Ch- CL mg/ml-rel növeli meg .
= Lk';'l kPk összeg , amenn yiben létezik. Igazoljuk, hogya meg- C
adott esetekben Lk=1 Pk = I, és adjuk meg E (X ) értékét, ha lé-
tezik !
5k - 1
-r--- ---- -------- ---
Legmagasabb, még biztonságos szint
(a) Pk= 2- k (b) Pk = 6k -o Co

~'c CL _ íI _
Legalacsonyabb,
"u I I
~
s ~to~ még hatásos szint
37. Biztonságos és hatékony gyógyszeradagolás: Egyetlen o Idő

dózis beadása .után a hatóanyag koncentrációja a vérben álta-
lában folyamatosan csökken. A d ózisokat rendszeres időközön
ként ismételni kell ahhoz, hogy a koncentráció ne süllyedj en egy (a) Igazoljuk a to-ra megadott összefüggést!
meghatározott szint alá. Az egyik lehetséges modell szerint a ha-
tóanyag koncentrációja az (n + 1)-edik adag beadása után (b) Milyen időközönként kell a gyógy szert adagolni, ha
k= 0,05 h-I, és a legmagasabb biztonságos koncentráci6
s; = Coe- kto + Coe- k2to+ ~ ..+Coe-nkto, a legalacsonyabb hatékony koncentráció e-szerese?
ahol Co az egy adag által elérhető koncentráció (például mg/ml- (c) Adjuk meg a gyógyszer felírását meghatározó modellt,
ben), k a kiürülé si állandó (l/óra = h-l), to pedig az adagok ha CH = 2 mg/ml , CL = 0,5 mg/ml , k= 0,02h- l !
, ,
között eitbIt idő (lásd az ábrát). ' (d) Tegyük fel, hogy k = 0,2h- 1 és CL = 0,03 mg/ml. Az
C orvos egyetlen dózist írt elő, amely 0,1 mg/ml koncentr áci öt
~
idéz elő . Körülbel ülmennyi ideig hatásos ez az adag?
~
,g
-o 39. Egy végtelen szorzat: A
..,
'0
t: cc
é Co
"ué TI (1 +an ) = (1+ a d (1 + a2)( 1+a3)'"
~ n=1
O végtelen szorzatot konvergensnek nevezzük , ha a tagonkénti 10-

garitmálással kapott
E In(1 + a n)
(a) Írjuk fel Rn-t zárt alakban, és' határozzuk meg R = n=1
= lim Rn értékét!
n-->=
sor konvergens . Bizonyítsuk be, hogy ha minden n-re an > -1,
a E;=1 IanI sor pedig konvergens , akkor a szorzat is konvergens!
(b) Mennyi RI és RIO, ha Co = 1mg/ml, k = 0,1 h-I és
Útmutatás: bizonyítsuk be először, hogy
to = 10 h? Mennyire jó közelítése RIO értéke R-ének?
(c) Adjuk meg a legkisebb olyan n-t, amelyre Rn > !R, ha
k = 0,01 h-I és to = 10 h!
[B. Horelick, S. Koont: Prescribing Safe and Effective Dosage,

COMAP, In., Lexington, MA .] 40. Legyen p állandó. Igazoljuk, hogy az
38. A gyógyszeradagolás gyakorisága: (Az előző feladat = 1

f olytatása.) Ha egy gyógyszer a CL koncentráció alatt nem hatá- 1 + n~3 -n ln- n- ."""[I-n(7:'ln
--c. "- n'"7')]'p-
sos, a CH koncentráció túllépése eset én-viszont káros, akkor Co-t
és to-t úgy kell megválasztanunk, hogy a koncentráció mindv é- sor (a) p > lesetén konvergen s, (b) p 1 esetén pedig diver- :s
gig biztonságos és hatásos szinten (azaz CL és CH között ) ma- gens! Általában: ha n = 1,2,3 , . . . esetén fl (x) = x és fn+l (x) =
radjon (lásd az ábrát). Megfelelő Co és to esetén tehát = ln (Jn(x)) , akkor amennyiben f n(q) > 1, úgy az
R=CL és CO+R=CH , dx
azaz Co = CH ~ CL. Az előző feladat (a) részében kapott képletbe J
a
fl (x) ·h (x) ·· · (Jn(x))P
ezeket behelyettesítve egyenletünk a
improprius integrál p > 1 esetén konvergens , p :s 1 esetén pedig
1 CH divergens.
to = -In -
k CL
l A valószínűségi válto zó egy olyan valós értékű fliggvény , amely a lehetséges értékeit bizo-
nyos valószínűségekkel veszi fel. Pl. az a függvény, amelynek értéke kockadobáskor a felülre kerüli
pöttyök száma, vagy egy adott áruházba érkező vevők száma egy adott órában stb. Az ilyen függ-
vénynek az átlagát hívjuk a változó várható értékének. A várható érték tehát egy átlag, amely olykor
egyetlen lehetséges értékkel sem egyezik meg, pl. kockadobáskor ez 3,5.
00
41. (a) Bizonyítsuk be a következő tételt : ha {Cn} olyan so - 42. A L (- l t - Ix' / n sor összege minden - 1 < x:::; lesetén
rozat, hogya tn = E k= l Ck összegek sorozata felülről kor- n= 1
l átos, akkor a E ;;'= I cn/n sor konvergens, és az összege ln(l + x ):
. E ;;'= l tn/ (n (n - l » . (a) Igazoljuk (osztással vagy másképpen), hogy
A bizonyítás vázlata: Írjunk CI helyébe ti -et, n ~ 2 ese-
tén pedig Cn helyébe tn - tn-I-et. Legyen ezután S2n+l = l ( l )n+ltn +l
-- = l -t+t 2_t 3 + . . . + ( -l tt n+ - !
2n+l l+t l+t
= L Ck /k. Igazoljuk, hogy
(b) Az (a)-beli összefügg és mindkét oldalát Q-tól x-ig in-
k=1
tegrálva igazo ljuk, hogy
x2 x3 x4 ' X'+ I .
In(l +x) =x- 2 + 3 -"4 + ... + (- I t n+ 1 + Rn+J,
2n+1
2n+ 1 ahol
X tn+1
Rn+1 = (_1)n+1 I +t dt !
I
O
Mivel létezik olyan M állandó, hogy minden k-ra tk < M, a (c) Bizonyítsuk be, hogy x ~ Qesetén
IRn+l 1< l
O
x
tn+l dt
X'+2
= n +2 !
sor abszo lút konvergens, az S2n+l sorozat pedig konvergens .
2n ( Útmutatás: amint t Q-tól x-ig változik,
Végül ha S2k = L Ck/k, akkor n ---+ 00 esetén
k=1
S2n+1 - s2n = c2n+l / (2n + l )

továbbá
x x
nullához tart (mivel lc2n+11= It2n+ 1 - t2n1< 2M) . A E ckfk
sor részö sszegeinek sorozata tehát konvergen s, határértéke
00
l
O
f (t )dt :::; I lf(t )ldt .)
O
pedig L
tn/ (n(n+ l » .
(d) Igazoljuk, hogy ha - 1 < x < Q, akkor
n=1
(b) Mutassuk meg! miként alkalmazható a tétel az
1 1 1 1 1
1- -2 + -3 - -4 + -5 - -6 + ...
alternáló harm onikus sorra! (Útmutatás : amint t értéke Q-tól ~-ig változik, II + ti ~
(c) Igazoljuk, hogy az ~ 1- lxi és
, . I
tn+ 1 1 < W + .)
l l I I l 1
1- 2 - 3 + 4 + 5 - 6 - 7 + ' " I1 + t - l - lxi
(e) A kapott eredményeket felhasználva igazoljuk, hogy
végtelen sor konvergens! (Az első tag után kettesével fel- az
váltva negatív, illetve pozitív előjelű tagok.)
. x-- x3 - ...+ (-l) n-IX'
x2 + - - + ...
2 3 • n
végteles sor összege minden - 1 < x :::; l esetén ln( I + x).
J
12. fejezet Vektorok és a tér geometriája
ÁTTEKINTÉS: A kalkulus gyakorlati és magasabb szintű matematikai alkal-

mazásához szükség van a háromdimenziós tér matematikai leírására. Ebben a
fejezetben a háromdimen~iós koordináta-rendszerekkel és a vektorokkal fogunk
megismerkedni. A síkbeli koordinátákra vonatkozó ismereteink alapján a tér-
beli koordináta-rendszert úgy fogjuk megalkotni, hogy a síkbeli koordinátaten-
gelyekhez hozzáveszünk egy harmadik koordinátatengelyt, amely az xy-síktól
való távolságot méri . A tér analitikus geometriájában alkalmazott vektorokkal
írhatjuk le legegyszerubben a térbeli egyeneseket, síkokat, felületeket és görbé-
ket. Ezeket a geometriai fogalmakat használjuk fel a könyv további részében a
térbeli mozgás és a többv áltozós függvények, valamint tudományos, mérnöki,
közgazdasági és magasabb matematikai alkalmazásaik tanulmányozására.
12.1. Háromdimenziós koordináta-rendszerek
Egy térbeli pont helyzetét úgy tudjuk megadni, hogya 12.1. ábrán látható
módon felveszünk a térben három, egymásra merőleges koordinátatengelyt. Az
ábrán látható koordinátatengelyek úgynevezett jobbsodrású rendszert alkotnak.
Ha jobb kezünket úgy tartjuk, hogy behajlított ujjaink a pozitív x-féltengelytől a
pozitív y-féltengely irányába mutassanak, akkor hüvelykujjunk a z-tengely po-
zitív irányába fog mutatni. Vagyis ha a pozitív z-féltengely irányából nézünk az
z xy-síkra, akkor a síkon, a szokásos módon, az óramutató járásával ellentétes irá-
nyú szögek lesznek a pozitív szögek. (Balsodrású rendszerben a 12.1. ábrán a
z-tengely lefelé mutatna, s az óramutató járásával megegyező szögek lennének
a pozitív szögek. Az xy-sík szögeire nem ezt a konvenciót szokás használni. A
jobb-és a balsodrású rendszerek egymással nem ekvivalensek.)
A tér valamely P pontjának (x,y,z) koordinátái valós számok, azok az ér-
tékek, ahol a P-n átmenő, a koordinátatengelyre merőleges sík metszi az adott
koordinátatengelyt. A Descartes-koordinátákat derékszögű koordinátáknak is
nevezzük, mert a koordinátákat definiáló tengelyek derékszöget zárnak be egy-
mással. Az x-tengely pontjainak y- és z-koordinátája nulla, azaz koordinátái
(x, 0, O) alakú sz ámhármasok. Hasonlóan, az y-tengely pontjainak koordinátái
(O ,y,O) alakúak, a z-tengely pontjaié (O,O,z) alakúak, Akoordinátatengelyek
° °
három síkot határoznak meg: a z = egyenletű xy-síkot, az x = egyenletű yz-
y = állandó
y
°
síkot és az y = egyenletű xz-síkot. A koordinátatengelyek az origóban metszik
egymást, melynek koordinátája (0,0, O) (12,2, ábra), Az origót egyszeruen O-val,
x x= állandó (x, y, O) vagy az O betűvel jelöljük.
° °
Az x = 0, y= és z = síkok nyolc, oktánsnak nevezett tartományra osztják
12,1, ABRA: A Descartes-koordináta- a teret. Első oktánsnak, vagy első térnyolcadnak nevezzük azt az oktánst, ahol
rendszer jobbsodrású, a pontok összes koordinátája pozitív. A többi oktán snak nincs bevett számozása.
156 12. fejezet Vektorok és a tér geometriája
z z
yz-sík: x = O
12.2. ÁBR A: Az x = 0, y
mányra osztják a teret.
= 0, z = ° síkok nyolc tarto- 12.3. ÁBRA: Az x'= 2, y = 3, z = 5 síkok három, a
(2,3 ,5) ponton átmenő egyenest határoznak meg.
Az x-tengelyre merőleges sík pontj ainak x-koordinátája megegyezik, az az x-

érték, ahol a sík metszi az x-tengelyt. Az y- és a z-koordináta bármilyen szám
lehet. Hasonló igaz az y-, illetve a z-tengelyre merőleges síkok pontjaira is: y-,
illetve z-koordinátájuk megegyezik. E síkok egyenletét úgy írhatjuk fel, hogy
vesszük ezt a közös koordinátaértéket: x = 2 az x-tengelyre merőleges, azt az
x = 2 pontban metsző sík egyenlete. Az y = 3 sík az y tengelyre az y = 3 pontban
állított merőleges sík. A z = 5 sík az a sík, amely a z-tengelyt merőlegesen metszi
a z = 5 pontban. A 12.3. ábra az x = 2, Y = 3, z = 5 síkokat, valamint (2,3,5)
metszéspontjukat mutatja.
A 12.3. ábrán látható, hogy az x = 2, Y = 3 síkok metszésvonala a z-tengellyel
párhuzamos. Ezt az egyenest az x = 2, Y = 3 egyenletpárral lehet leírni. Az
(x,y, z) pont akkor és csak akkor van rajta ezen az egyenesen, ha x = 2 és y = 3.
Hasonlóképpen, az y = 3 és z = 5 síkok metszésvonalát meghatározza az y = 3,
z = 5 egyenletpár. Ez az egyenes párhuzamos az x-tengellyel. Végül az x = 2 és
z = 5 síkok y-tengellyel párhuzamos metszésvonalát felírhatjuk az x = 2, Z = 5
egyenletpárral.
A következő példákban koordináta-egyenleteket és -egyenlőtlenségeket fo-
gunk összepárosítani az általuk definiált ponthalmazokkal.
1. PÉLDA: Egyenletek és egyenlőtlenségek geometriai interpretációja

(a) z 2:: ° Az xy-síkot és a fölötte lévő pontokat magában fog-
laló féltér .
(b)x= -3 Az x = -3 pontban az x-tengelyre merőlegesen állí-
tott sík. Ez a sík párhuzamos az yz-síkkal, s három
egységgel mögötte húzódik.
(c) z = 0, x::; 0, y 2::
(d) x 2:: 0, y 2:: 0, z 2::
°° Az xy-sík második negyede.
Az első .oktáns.
<
(e) -1 y::; l Az y = -1 és y = l síkok közötti sáv (beleértve a
síkokat is).
(f) y = -2, z= 2 Az y = - 2 és z = 2 síkok metszésvonala. Másként
megfogalmazva a (O, -2,2) ponton átmenő, x-ten-
gellyel párhuzamos egyenes. D
2. PÉLDA: Egyenletek ábrázolása

Mely Pix.y, z) pontok elégítik ki az
~+i =4 és z=3
egyenleteket?
12.1. Háromdimenziós koordináta-rendszerek 157
z
Megoldás: Ezek a pontok a z = 3 vízszintes síkon vannak rajta, s ezen a síkon
az i 2 + y2 = 4 kört rajzolják ki. Ezt a ponthalmazt "a z = 3 sík x2 + y2 = 4
körének", vagy egyszeruen csak az ,,.x2 +y2 = 4, z = 3 körnek" nevezzük (12.4.
ábra). D
Távolságok és gömbök a térben

Az xy-sík két pontjának távolságára megismert képletet a térbeli pontokra is ki-
terjeszthetjük.
12.4. ÁBRA: Az il +y2 = 4 kör a z = 3

síkon (2. példa).
z Bizonyítás: Készítsünk egy olyan téglatestet, amelynek két átellenes csúcsa

Pl és P2, oldallapjai pedig párhuzamosak a koordinátasíkokkal (12.5. ábra). Ha
A(X2,YI ,ZI) és B(X2 ,Y2 ,ZI) a téglatestnek az ábrán jelzett csúcsai, akkor a PIA,
AB és BP2 oldalélek hossza:
Mivel a PIBP2 és PIAB háromszögek derékszögű háromszögek, a Pitagorasz-

o
tétel alapján
IPIP212 = IPIBI2 + IBP212 és IPIBI2 = IPIAI2 + IABI2

x
(lásd a 12.5. ábrát).
12.5. ÁBRA: A Pl és P2 pontok távol- Így
ságát úgy kapjuk meg, hogya PIBP2
2 2
és P1AB háromszögekre alkalmazzuk a !PI P2 1 = IPIBI2 + IBP21
Pitagorasz-tételt. = JPIAI 2 + IABI2 + IBP21 2
= IX2 - xl12 + IY2 - Yl1 2 + IZ2 - zl12
= (X2 -XI)2 -+ (Y2 - yI)2 + (Z2 - zI)2.
Ezért
3. PÉLDA: Két pont távolságának meghatározása

A Pl (2, 1,5) és a P2(-2,3 ,O) pontok távolsága:
z !PIP2!2 = )(-2 - 2) 2 + (3 -1)2 + (O - 5) 2
= VI6+4+25
= v45 ~ 6,708 . D
A távolságképlet alapján a gömb egyenletét is feIírhatjuk (12.6. ábra). A

P(x ,y,z) pont pontosan akkor van rajta a Po(xo ,Yo ,zo) középpontú, a sugarú
gömbön, ha JPoPI = a vagyis
(x - xo)2 + (y - yo)2 + (z - zo)2 = a2.
x Az (xo,Yo,zo) középpontú, a sugarú gömb egyenlete Descartes-féle koor-

dináta-rendszerben:
12.6. ÁBRA : Az (xo,Yo ,zo) középpontú,
a sugarú gömb sztenderd egyenlete: (X- XO)2 + (y - YO)2 + (z - ZO)2 = a2.
(x - xo)2 + (y - Yo) 2 + (z - zn)2 = a2.
4. PÉLDA: Gömb középpontjának és sugarának meghatározása

Határozzuk meg az
x
2
+ l + Z2 + 3x - 4z + 1 = °
egyenletű kör sugarát és középpontját!
Megoldás: A gömb sugarát és középpontját úgy, határozzuk meg, mint a kőr
sugarát és középpontját: az x-es, y-os és z-s tagokat teljes négyzetté egészítjük
ki. Ebből az alakból már ki lehet olvasni a középpont koordinátáit és a sugar
nagyságát. Esetünkben
x
2
+ l + Z2 + 3x - 4z + 1 =
2+3x)+l+(Z2_4z)
°
(x =-1
(x'+3X+ Gr) +i+ (Z2_ 4z + (~4r) = -1+ Gr + (~4r

3)2 2 2 9 21
(x+-2 +y +(z-2) =-1+-+4=-.
4 4
Ebből az alakból kiolvashatjuk, hogy Xo = -3/2, yo = 0, Zo = 2 és a = J2I/2.

A gömb középpontjának koordinátái (-3/2,0,2), sugara J2I/2. D
5. PÉLDA: Egyenletek és egyenlőtlenségek értelmezése

(a) x 2 +l +Z2 < 4 Az x 2 +l +Z2 = 4 gömb belseje.
2
(b) x + l + Z2 ~ 4 Az x 2 + l + z2 = 4 gömb által határolt szilárd test.
Másképpen az x 2 + l + Z2 = 4 gömbtest a határá-
val együtt.
(c) x 2 + y2 + Z2 > 4 Az x 2 + l + Z2 = 4 gömb külseje. _~
(d)x 2+l+z2=4 , z~o Egy félgömb (az "alsó"), amelyet az x 2 + y2 + Z2 =
4 gömbből az xy-sík (a z = sík) vág ki. ° ,D
Mint ahogy az xy-síkon is meg lehetett adni egy pont helyzetét polárkoor-
dinátákkal (l0.5. alfejezet), úgy a háromdimenziós térnek is léteznek az előbb
bemutatott Descartes-koordináta-rendszertől eltérő, alternatív koordináta-rend-
szerei. Két ilyet be fogunk mutatni a 15.6. alfejezetben.
Halmazok, egyenletek és 14. (a) O::; x <1

egyenlőtlenségek (b) O::; x < 1, °< <y 1
Az 1-12. feladatban írjuk le geometriailag azokat a térbeli pont-

(c) O::; x::; 1, °< y::; °< z <
1, 1
halmazokat, amelyek kielégítik a feladatban megadott egyenlet-

párokat!
1. x = 2, Y = 3 2. x= -l, z= ° 16. (a) x 2 +y2 ::; l, Z =
2
° (b) x 2 +l ::; 1, z = 3
(c) x + y2 ::; 1, z-re nincs megkötés
3. Y =0, Z= ° 4. x= 1, Y = °
5.
2
x + l = 4, z = ° 6. x 2 + l =4, z=-2 17. (a) x 2 + y2+ z2 = 1, z 2:: °
7. 2
x + z2 = 4, Y = ° 8. x
2
+ Z2 = 1, x = ° (b) x 2 + l + z2 ::; 1,z2::0
9. x 2 + l + z2 = l,x=O 10. x 2 + l + z2 = 25,y =-4

18. (a) x = y, z = °
11. x 2 + y2+ (z + 3)2 =25,z=0 (b) x = y, z-re nincs megkötés
12. x 2 + (y - 1)2 + z2 = 4, y = ° Írjuk fel egyetlen egyenlettel vagy egyenlőség-párral a 19-28.

feladatokban megadott ponthalmazokat !
Írjuk le azokat a ponthalmazokat, amelyek kielégítik a 13- 19. Az a sík, amely merőleges a(z)
18. feladatokban megadott egyenlőtlenségeket, illetve egyenlet-
; egyenlőtlenség párokat! (a) x-tengelyre és azt a (3,0,0) pontban metszi,
13. (a) x 2:: 0, y 2:: 0, z = ° (b) x 2:: 0, y < 0, z = ° (b) y-tengelyre és azt a (O, -1 ,O) pontban metszi,
(c) z-tengelyre és azt a (0,0, -2) pontban metszi.
12.1. Háromdimenziós koordináta-rendszerek 159 ,
20. Az a (3 , -1 ,2) ponton átmenő sík, amely merőleges az Távolság

(a) x-tengelyre, (b) y-tengelyre,
A 35-40. gyakorlatokban a Pl és P2 pontok távolságát kell meg-
(c) z-tengelyre. határozni.
21. Az a (3, -1 ,1) ponton átmenő sík, amely párhuzamos az 35. Pl (1 ,1 ,1), P2(3 ,3,0)
(a) xy-síkkal, (b) yz-síkkal, 36. P I(-1 ,1 ,5), P2(2,5 ,0)
(c) xz-síkkal.
37. PI(1,4,5), P2(4,-2,7)
22. Az a 2 sugarú, (0 ,0 , O) középpontú kör, amely az 38. PI(3,4,5), P2(2,3,4)
(a) xy-sQcban, (b) yz-síkban,
39. Pl (0,0,0), P2(2, -2, -2)
(c) xz-síkban
40. PI(5,3,-2), P2(0,0,0)
fekszik.
23. Az a 2 sugarú, (0,2 , O) középpontú kör, amely az

(a) xy-síkban, (b) yz-síkban, Gömbök
(c) y = 2 síkban A következő négy feladatban adjuk meg a középpontot és a su-
fekszik. garat.
24. Az az 1 sugarú (-3 ,4 ,1) középpontú kör, amely az 41. (x+2)2+i+(z-2)2=8
(a) xy-síkkal, (b) yz-síkkal,
42. (x+ !)2 + (y+ !)2 + (z+ !)2 = ~
(c) xz-síkkal
párhuzamos síkban fekszik.
43." (x- J2f + (y- J2)2 + (z+ J2)2 = 2
25. Az a (3, -1,2) ponton átmenő egyenes, amely párhuza- 44. x2 + (Y + j) 2 + (z _ j) 2 = ~
mos az A 45-48. gyakorlatokban megadtuk a gömb középpontját és su-
(a) x-tengellyel, (b) y-tengellyel, garát. Írjuk fel az egyenletét!
(c) z-tengellyel. 45. (1,2 ,3), vi4
26. Azoknak a pontoknak a halmaza a térben, amelyek egyenlő 46. (0,-1 ,5), 2
távolságra vannak az origótól és a (0,2,O) ponttól. 47. (-2,0,0), VS
27. Az a kör, amelyben az (1 , 1,3) ponton átmenő, a z-tengelyre 48. (O, - 7 , O), 7
merőleges sík metszi az origó középpontú 5 egység sugarú göm-
böt. A 49-52. gyakorlatokban megadtuk a gömb egyenletét! Mekkora
a sugara és hol van a középpontja?
28. Azoknak a pontoknak a halmaza a térben, amelyek 2 egy-
ségnyi távolságra vannak a (0 ,0 ,1) ponttól, ugyanakkor 2 egység 49. ~ +y2 +z2+4x-4z = °
távolságra vannak a (0,0, -1) ponttól is. 50. x2 + y2 + z2 - 6y + 8z = °
Írjunk fel egyenlőtlenséget a 29-34. feladatokban megadott 51. 2x2 +2i +2z2 +x+y+z = 9
ponthalmazokra !
29. A z = és °
is beleértve).
z = 1 síkok által határolt sáv (a határoló síkokat
d
52. 3x2 + 3i + 3z2 + 2y - 2z = 9
30. Az az első oktánsbeli tömör kocka, amelyet a koordinátasí- Elmélet példákkal

kok, valamint az x = 2, Y = 2 és z = 1 síkok határolnak.
31. Az a féltér, amely az xy-sík pontjaiból és e sík alatt lévő 53. Keressünk képletet a P(x,y,z) pont és az
pontokból áll. (a) x-tengely, (b) y-tengely,
32. Az origó középpontú, 1 sugarú gömb felső félgömbje. (c) z-tengely
távolságára!
33. Az 1 sugarú, (1 ,1 ,1) középpontú gömb (a) belseje, (b) kül-
seje. 54. Keressünk képletet a P(x,y,z) pont és az
34. Az a zárt tartomány, amelyet az origó középpontú 1, il- (a) xy-sík, (b) yz-sík,
letve 2 sugarú gömbök határolnak. (A zárt szó azt jelenti, hogy (c) xz-sík
a gömbfelületeket is a tartományhoz tartozónak tekintjük. Ha a távolságára!
gömbfelületeket nem akarjuk a tartományhoz sorolni, akkor a
gömbfelületek által határolt nyílt tartományról beszélünk. Ana- 55. Határozzuk meg annak a háromszögnek a kerületét, amely-
lóg ez a definíció az intervallumoknál szokásossal: zárt interval- nek csúcspontjai az A( -1 ,2,1), B(1, -1,3), C(3,4, 5) pontok!
lumról beszélünk, ha a végpontokat is hozzászámítjuk, és nyílt
56. Mutassuk meg, hogya P(3, 1,2) pont azonos távolságra van
intervallumról, ha a végpontoktól eltekintünk.)
azA(2,-1,3) és aB(4,3, 1) ponttól!
DBr----------- Vektorok
Vannak olyan mennyiségek, amelyeket egyszeruen csak a nagyságuk determi-

nál. Például a tömeg, az idő, a hosszúság megadásához elegendő egy szám és
egy alkalmasan választott mértékegység. Az erő, az elmozdulás vagy a sebesség
megadásához azonban több információra van szükség. Ha egy test elmozdulását
szeretnénk leírni, akkor meg kell mondanunk azt is, hogy milyen irányban moz-
dult el a test, és azt is, hogy mekkora távolságra. Valamely test sebességének
megadásához tudnunk kell merre mozog a test és azt is, hogy milyen sebesség-
gel.
Végpont
•B
Vektorok koordinátái
Az erőhöz, az elmozduláshoz és a sebességhez hasonló mennyiségeket vekto-
roknak nevezzük és irányított szakaszként ábrázolj uk őket (12.7. ábra). A nyíl a
hatás irányába mutat, hossza pedig megadja a hatás nagyságát egy alkalmasan
megválasztott egységben. Például az erő vektora abba az irányba mutat, amely-
12.7. ÁBRA: Az AB irányított szakasz. ben az erő hat, a vektor hossza pedig az erő "erősségének" mértéke; a sebes-
y ségvektor a mozgás irányába mutat, hossza pedig a mozgó test sebességének a
nagysága. A 12.8. ábrán a síkban vagy a térben mozgó részecske v sebességvek-
torát rajzoltuk meg a részecske pályájának egy pontjában. (A vektorfogalomnak
ezt az alkalmazását tárgyaljuk majd a 13. fejezetben.)
DEFINÍCIÓ: Vektor, kezdő- és végpont, hossz

o A síkbeli vektor egy irányított szakasz. Az AB irányított szakasz kez-
(a) két dimenzió dőpontja az A pont, végpontja a B pont; hosszát IABI-vel jelöljük. Két
z
vektor egyenlő, ha a hosszuk és az irányuk is megegyezik.
A vektorábrázolásra szolgáló nyilak kezdőpontjuk helyzetétől függetlenül

ugyanazt a vektort jelentik, ha ugyanakkora a hosszuk és ugyanabba az irányba
mutatnak (12.9. ábra).
A tankönyvek gyakran félkövér kisbetűvel jelölik a vektorokat, például u-
-71''---T - - - - - - - - - - + y
val, v-vel, w-vel. Néha félkövér nagybetűt is használunk, például az erőnek F
a szokásos jelölése. Kéziratban találkozhatunk a betű fölé rajzolt pici nyíllal is:
·X
(b) három dimenzió
Ü, V,w, F. A vektorok algebrai reprezentációjára is szükségünk van, s az többet
mond majd el a vektor irányáról.
Legyen v = PQ. Létezik egy olyan irányított szakasz, amely egyenlő PQ-val
12.8. ÁBRA : (a) Síkban vagy (b) térben
és kezdőpontja az origó (12.10. ábra). Ez a v vektor alaphelyzete, s v-t általában
mozgó részecske v sebességvektora. A
ezzel a vektorral reprezentáljuk. Amennyiben v alaphelyzetben van, úgy meg-
nyíl hegye a mozgás irányába mutat.
adhatjuk egyetlen ponttal, a végpontjával. A végpontot pedig annak (VI, V2, V3)
y koordinátáival adjuk meg. Ha v síkbeli vektor, úgy a végpontnak csak két koor-
B dinátája van: (VI, V2).
A
~D
C
DEFINÍCIÓ: Koordinátás alak
p Ha a sík kétdimenziós v vektora egyenlő azzal a vektorral, amelynek
kezdőpontja az origóban van, végpontjának koordinátái pedig a derék-
------t""""----------~x
szögű koordináta-rendszerben (VI, V2), akkor v koordinátás alakja:
12.9. ÁBRA: Ennek az egy síkban fekvő Ha a háromdimenziós v vektor egyenlő azzal a vektorral, amelynek kez-
négy nyílnak (irányított szakasznak) dőpontja az origóban van, végpontjának koordinátái pedig a derékszögű
ugyanakkora a hossza és az irányuk is koordináta-rendszerben (VI, V2, V3), akkor v koordinátás alakja:
megegyezik. Ezért ugyanazt a vektort
reprezentálják, s így AB ~ CD = OP =
= EF.
12.2. Vektorok 161
f ~X2' Y2' Z2) Tehát a kétdimenziós vektor valós számokból álló rendezett pár: v = (VI , V2),
a háromdimenziós vektor pedig valós, rendezett számhármas: v = (VI , V2 ,V3).
P(XI' YI' ~ (vI, v2, v3) VI , V2 és V3 a v komponensei vagy koordinátái.
PQ pozíció Vegyük észre, hogy ha a v = (VI , V2 ,V3) vektor a PO irányított szakaszt rep-
vektor
rezentálja, amelynek a P(xI ,YI ,zd pont a kezdőpontja és a Q(X2 ;Y2 ;Z2) pont a
v = (vI ' V2' v3)
végpontja, akkor Xl + VI = X2, YI + V2 = Y2 és ZI + V3 = Z2 (12.10. ábra). Tehát
VI = X2 - Xl, V2 = Y2 - YI és V3 = Z2 - ZI a PO vektor komponensei.
Összegezve, ha adva vannak aP(xI,YI ,zd és a Q(X2 ,Y2,Z2) pontok valamint
X.
az alaphelyzetű v = (VI , V2 ,V3) vektor, amely egyenlő PO-val, akkor
12.10. ÁBRA: Alaphelyzetben a PO

vektor kezdőpontja az origóba esik. A Ha v kétdimenziós, P(XI ,Yd és a Q(X2 ,Y2) pedig v síkjának pontjai, akkor v =
PO irányított szakasz és v párhuzamo- (X2 - Xl , Y2 - YI). A síkbeli vektoroknak nincs harmadik összetevőjük. Ezzel
sak és egyenlő hosszúak. a megállapodással elég felépítenünk a háromdimenziós vektorok algebráját: ha
a vektor kétdimenziós (síkvektor), akkor a harmadik komponenst egyszeruen
elhagyjuk.
Két vektor akkor és csak akkor egyenlő, ha alaphelyzetben ugyanaz a vég-
pontjuk. Tehát (Ul ,U2 ,U3) és (VI, V2,V3) akkor és csak akkor egyenlő, ha Ul = VI,
U2 = V2 és U3 = V3.
A PO vektor nagysága vagy hossza bármely vele ekvivalens irányított sza-
kasz reprezentációjának.a hossza. Nevezetesen, ha v = (X2 - Xl ,Y2 - YI, Z2 - 'ZI)
a PO vektomak megfelelő alaphelyzetű vektor, akkor a v vektor lvi-vel vagy
Ilvll-vel jelölt hosszát a távolságképletből kapjuk meg.
A v = PO vektor nagysága vagy hossza a nemnegatív
lvi = VVI + v~ +v~ = V(X2 -xd2 + (Y2 - YI)2 + (Z2 - zd 2
szám (12.10. ábra).
A vektor hosszát a vektor abszolút értékének is szoktuk nevezni. Csak a

O = (O,O) vagy O = (O,O,O) alakú nullvektornak nulla a hossza. Ez egyben az
az egyetlen olyan vektor is, anielynek nincs meghatározott iránya.
1. PÉLDA: A vektor koordinátái és a vektor hossza

Határozzuk meg a P(-3 ,4,1) kezdő- és Q(-5 ,2,2) végpontú vektor (a) koor-
dinátáit és (b) hosszát!
Megoldás:
1. A PO vektort reprezentáló v vektor komponensei:
VI = X2 - Xl = -5 - (-3) = -2, V2 = Y2 -YI ~ 2-4 =-2
és
V3 = Z2 - ZI = 2 - 1 = 1.
A PO vektor koordinátás alakja:
v = (-2, -2,1).
2. A v = PO vektor nagysága:
lvi = V( -2)2 + (-2) 2 + (1)2 = v9 = 3. D
2. PÉLDA: A kocsit mozgató erő

Egy kiskocsit sima vízszintes felületen 20 N nagyságú erővel húzunk. Az erő
iránya 45 ° -os szöget zár be a talajjal (12.11. ábra). Mekkora effektív erő mozgatja
a kocsit?
Megoldás: A feladatban szereplő elmozdulás és a vektorok egy síkban is

szemléltethetők.Fizikából tudjuk , hogy effektív erő az F = (a,b) erő vízszin-
tes komponense:
a = [Flcos-íó " = 20 (~) "" 14,14 N.

12.11. Á BRA : A kocsit mozgató erőt Vegyük észre, hogy F kétdimenziós vektor. D
a 20 (N) nagyságú, a vízszintessel (az
0-os
x-tengely pozitív felével) 45 szö-
get bezáró F vektorként ábrázolj uk. (2.
példa). Vektoralgebrai műveletek
é'
A két legfontosabb vektorművelet a vektorok összeadása és a vektor skalárral

való szartá sa. A skalár egyszeruen csak egy valós szám , s azért hívjuk így,
mert ezzel is nyomatékosítani akarjuk, hogy nem vektorról van szó.
DEFINÍCIÓ: Vektorok összeadása és vektor skalárral való szor-

zása
Legyenek u = (Ul ,U2,U3) és v = (VI , V2,V3) vektorok, k pedig valamilyen
skalár.
Összeadás: u+v = (Ul +VI ,U2 +V2 ,U3 +.v3)
Skalárral való szorzás: ku = (kUI ,ku2 ,ku3)
A ku + hv kifejezés az u és v vektorok lineáris kombinációja.
Koordinátákkal adott vektorokat úgy adunk össze, hogy összeadjuk_a koor- .

dinátáikat. Skalárral úgy szorzunk vektort, hogy a vektor minden komponensét
megszorozzuk vele. Kétdimenziós vektorokra a definíciót annak figyelembe vé-
telével kell alkalmazni, hogy a kétdimenziós vektomak csak két komponense
van.
Az összeadási szabályt síkbeli vektorokra a l2.12a ábra szemlélteti, ahol az
egyik vektor kezdőpontját a másik vektor végpontjába helyeztük. A vektorösz-
szeadás másik (paralelogramma-szabálynak nevezett) interpretációját mutatja
a l2.12b ábra, ahol a két vektor összege, amit eredőnek is nevezünk, a para-
lelogramma -átlója lesz. A fizikában az erőt, a sebességet , a gyorsulást és még
sok más mennyiséget vektorként kell összeadni. Így ha például egy részecskére
elektromos és gravitációs erő is hat, akkor a részecskére ható erők eredőjét a két
erővektor összegezésével kell kiszámolni.
A 12.13. ábra mutatja a k skalár és a u vektor szorzatának geometria jelenté-
sét. Ha k > 0, akkor ku iránya megegyezik u irányával; ha k < 0, akkor ku iránya
ellentétes u irányával. Az u és a ku hosszát összevetve:
y y
V2
--r------------~ x --F------------~x
o
(a) (b)
12.12. ÁBRA: (a) A vektorösszeadás geometriai értelmezése. (b) A paralelogramma-

szabály.
12.2. Vektorok ' 163
u~ + u~)
~. //
I Ikul = J(kuI)2 + (kU2 ) 2 + (kU3 ) 2 = Jk 2(UI +
= Vk2JUI +u~+u~ = Ikllul,
~ ~~
tehát a ku hossza a k skalár abszolút értékének és u hosszának a szorzata. A
(-l)u = -u vektornak a hossza megegyezik u hosszával, csak az iránya ellen-
tétes.
Két vektor u - v különbségén az
12.13. Á BRA: Az u vektor néhány ska-
lárral való szorzata. u-v=u+(-v)
Vegyük észre, hogy (u - v) + v = u, azaz (u - v) és v összeadása u-t eredményez

(12.14a ábra).
(a)
A 12.14b ábra az u - v különbséget mutatja, mint a u + (- v) összeget.
3. PÉLDA: Műveletek vektorokkal

Legyen u = (-1 ,3 , 1) és v = (4,7 , O). Határozzuk meg a következő kifejezések
értékét:
v
(a)2u+3v (bl u e- v (c) I~ul!
II
Megoldás: (a) 2u+3v=2(-1,3 ,1)+3(4,7,0) = (-2,6,2)+(12,21,0) =
= (10,27,2)
~ -. (b)u-v= (-1,3,1)-(4,7,0) = (-1-4,3-7 ,1-0) = (-5',-4,1)
(b)
(c) I~ul = 1< -~,~, ~)I = J(_~)2 + G)2 + 0)2 = ~VIT. D
A vektorműveletek a közönséges aritmetikai műveletek számos tulajdonsá-

12.14 . ÁBR A: Ha az u - v vektorhoz gát megőrzik. Ezeket a tulajdonságokat könnyen ellenőrizhetjük közvetlenül a
hozzáadjuk v-t, u-t kapjuk. vektorösszeadás és a számmal való szorzás definíciója alapján.
Vektorműveletek tulajdonságai
Legyenek u , v, w vektorok, a, b pedig skalárok.
1. u-l-v = v+u 2. (u-í-v) +w = u+ (v-l-w)
3. u + O= u 4. u + (-u) = O
5. Ou = O 6. 1u = u
7. a(bu) = (ab)u 8. a(u+v) = au+av
9. (a+b)u = au+bu
A vektorok egyik fontos alkalmazási területe a navigáció.
4. PÉLDA: A talajhoz viszonyított sebesség és irány meghatározása

N Egy Boeing-767-es nyugodt légköri viszonyok mellett 800 km/h sebességgel ke-
leti irányba repül. Egyszercsak 110 km/h erősségű délkeleti szél támad , amely-
nek iránya a repülési iránnyal 60°-os szöget zár be. A repülő a tájolót továbbra
is a keleti irányon tartja, de a szél miatt repülési iránya és sebessége mégis meg-
változik. Mi lesz az új irány és az új sebesség?
500 II Megoldás: Ha u egyedül a gép sebességét jelöli, v pedig a szél sebességét,

akkor Iul = 800 és lvi = 110 (12.15. ábra). A repülőgép talajhoz viszonyított
NEM MÉRETARÁNYOS
sebessége az u + v eredővektorrallesz egyenlő. Ha az x-tengely keleti irányba
mutat, az y-tengely pedig északra, akkor u és v komponensei:
12.15. ÁBRA : A repülőgép sebességét,
illetve a szél sebességét reprezentáló u = (800,0) és v = (110cos60°, 1l0sin600) = (55, 55V3) .
vektorok a 4. példában.
Ezért
u + v = (855, 55V3)
lu + v] = J8552 + (55V3)2 ~ 860,3

e--l
- tg
55V3 ""' 6 5°
855 ""' , . 12.15. ábra
A repülőgép talajhoz viszonyított sebessége hozzávetőleg 860,3 kmIh, iránya

pedig a keleti iránytól 6,5°-kal tér el északra. D
Egységvektorok
y Az 1 hosszúságú vektort egységvektomak nevezzük. A koordinátatengelyek po-
·X zitív irányába mutató egységvektorok az -
i = (1, 0, O) , j = (O, 1, O) és k = (O,0, 1)

12.16. ÁBRA: A Pl pontból a P2 pontba
mutató P1P2 = (X2 - xI)i + (Y2 - YI)j + vektorok. Bármely v = (VI,V2, V3) vektort felírhatunk ezeknek az egységvekto-
+ (Z2 - zi) k. roknak lineáris kombinációjaként a következő módon:
v = (VI,V2 ,V3) = (VI,O ,O) + (O, V2,0) + (0,0, V3)

= VI (1,0,0) +V2(0, 1,0) +V3(0,0, 1)
= vli+v~ +V3k.
A VI skalárt (számot) a v vektor i-komponensének, v2-t j-komponensének,
V3-at k-komponensének nevezzük. A Pl(XI ,YI ,ZI) pontból a P2(X2,Y2,Z2) pont-
ba mutató vektor koordinátásan tehát:
(12.16. ábra)".
Amennyiben v -=I O, lvi hossza sem nulla és
Azaz v /lvl egy virányú egységvektor, a nemnulla v vektor irányvektora.
5. PÉLDA: Az irányvektor meghatározása

Határozzukmeg a PI(1,O, 1) pontból a P2(3,2,0) pontba mutató vektorral azo-
nos irányú uegységvektort!
Megoldás:
P1P2 = (3 - l)i + (2 - O)j+ (O - 1)k = 2i + 2j - k
IP1P2 I = J(2)2 + (2)2 + (-1)2 = V4+4+ 1 = v9 = 3

II = P~2 = 2i+2j -k = ~i+~'J _ ~k.
IPI P21 3 3 3 3
Az II vektor a P1P2 vektor irányvektora. D
6. PÉLDA: A sebesség kifejezése a sebesség abszolút értékének és a se-

besség irányvektorának szorzataként
Fejezzük ki a v = 3i - 4j sebességvektort abszolút értékének és a mozgásirá-
nyába eső egységvektomak a szorzataként!
l Fontos kiegészítés: Egy vektor i-, j-, k-komponensei egyértelműen meg vannak határozva, azaz
ugyanazt a vektort más számszorzókkal az i, j, k lineáris kombinációjaként nem lehet előállítani. Ha
az előállításnál kiírjuk a teljes lineáris kombinációt, azaz az i, j, k vektorokat számszorzóikkal együtt,
akkor ezek sorrendje tetszőleges, hiszen a vektorösszeadás kommutatív. Ha csak a komponenseket
írjuk ki, akkor ezek sorrendje a szokásos módon kötött.
12.2. Vektorok 165
Megoldás: A v vektor abszolút értéke:
A v /lvl vektor ugyanabba az irányba mutat, mint v:
v 3i-4j 3. 4.
-=--=-I--J D
lvi 5 5 5'
Így
v= 3· 4' = 5(3.
1- J .5 54.) 1- J .
Összegezve, bármely nem nulla v vektort kifejezhetünk két fontos jellemző, a

hosszúság és az irány szorzataként: v = lvii;"
Ha v =I- 0, akkor
1. I;' a virányú egységvektor;
2. A v = lvi,;, egyenlőség v-t hosszúságának és irányának szorzataként
állítja elő.
7. PÉLDA: Erővektor
6 Newton nagyságú erő hat a v = 2i + 2j - k vektor irányában. Fejezzük ki F-et
nagyságának és irányának szorzataként!
Megoldás: Az erővektor hossza 6, iránya pedig ,;" ezért
Szakasz felezőpontja
A vektorok hasznosak a geometriában. Például egy szakasz felezőpontjának ko-
ordinátáit ki lehet számolni átlagolással.
A Pl (Xl,Yl , ZI ) és P2 (Xl,Y2,Z2) pontokat összekötő szakasz M felezőpont

jának koordinátái:
. (Xl+X2 Yl+Y2 Zl + Z2 )
-2-'-2- '-2- .
Vegyük észre ugyanis (12.17. ábra), hogy

o
--+ 1
--+ --+ --+ 1 --+ --+
OM = DPI + 2(PlP2) = O~l + 2(OP2 - DPI)

12.17. ÁBRA: A felezőpont koordiná-
tái Pl és P2 koordinátáinak számtani 1 --+ --+
= 2(DPI + OP2)
középei.
Xl + X2• Yl + Y2 • ZI + Z2 k
=--I+--J+-- .
222
8. PÉLDA: A felezőpont kiszámítása

A Pl (3, -2, O) és P2(7,4,4) pontokat összekötő szakasz felezőpontjának koordi-
nátái:
3 + 7 -2+4 0+4) = ( ) D
( 2 ' 2 ' 2 5,1 ,2 .
Vektorok a síkban - 24.
Az 1-8. feladatokban legyen u = (3, - 2) és v = (-2,5). Ha-

tározzuk meg a megadott vektorok komponenseit és nagyságát
(hosszát)!
II
1. 3u 2. -2v 3. u+v
4. u-v 5. 2u-3v 6. -2u+5v
7. ~u+ ~v 8.
A 9-16. feladatokban a vektor komponenseit kell meghatároz-

nunk.
(a) u-v (b) u-v+w
9. A vektor a PQ vektor, ahol P = (1,3) és Q = (2, -1) .
(c) 2u-v (d) u-l-v-l-w
10. A vektor az OP vektor, ahol O az origó, P pedig az RS sza-
kasz felezőpontja, R = (2, -1) és S = (-4,3).
11. Az A = (2,3) pontból az origóba mutató vektor. Hossz és irány

12. AB és CD összege, ahol A = (1, -l},-B= (2,0), C = (-1,3) A 25-30. feladatokban fejezzük ki a megadott vektort hosszának
és D = (~2,2). és irányvektorának szorzataként!
13. Az x-tengely pozitív felével e = 2n 13 szöget bezáró egy- 25. 2i+j -2k 26. 9i-2j +6k
ségvektor. 3. 4
27. 5k 28. -I+-k
5 5
14. Az x-tengely pozitív felével e = -3n14 szöget bezáró egy- i j k
ségvektor. 29. _l_i __l_j __l_k 30. - + - + -
J6 J6 J6 y'3 y'3 y'3
15. A (O, 1) egységvektor origó körüli, az óramutató járásával 31. Alább megadtuk a vektor hosszát és irányát. Írásos számít-
megegyező irányú, 120°-os elforgatásával előálló egységvektor. gatások nélkül adjuk meg magát a vektort! './
Hossz Irány
16. A (1, O) egységvektor origó körüli, az óramutató járásával
(a) 2 u
megegyező irányú, 135° -os elforgatásával előálló egységvektor.
(b) J3 -k
1 3. 4
(c) - -j+- k
2 5 5
Vektorok a térben 6. 2. 3
(d) 7 -I--j+- k
A 17-22. feladatokban fejezzük ki a megadott vektort v = VIi+ 777
+ v2j + V3 k alakban! -" . 32. Alább megadtuk a vektor hosszát és irányát. Írásos számít-
17. pip2, ahol Pl az (5, 7, -1) pont, P2 pedig a (2, 9, - 2) pont. gatások nélkül adjuk meg magát a vektort!
Hossz Irány
18. pip2, ahol Pl az (1,2, O) pont, P2 pedig a (-3 ,0,5) pont. (a) 7 -j
3. 4
19. AB, ahol A a (- 7, -8, l) pont, B pedig a (-10,8 ,1) pont. (b) J2 - - 1 - -k
5 5
20. AB, ahol A az (1,0,3) pont, B pedig a (-1,4,5) pont. 13 3 4. 12
(c) 12 -i--j--k
13 13 13
21. 5u-v,hau= (1,1,-1) ésv= (2,0 ,3).
22. -2u+3v, ha u = (-1 ,0,2) és v = (1,1 ,1).

(d) a > ° _l_i + _l_j __l_k
J2 y'3 J6
33. Adjunk meg egy 7 egység hosszú, v = l2i - 5k irányú vek-
tort!
Szerkesztés 34. Adjunk meg egy olyan 3 egység hosszú vektort, amelynek
iránya ellentétes a v = (1/2)i - (1/2)j - (1/2)k vektorral!
A 23. és 24. feladatban másoljuk át egy papírlapra az u,v és w
vektorokat, majd szerkesszük meg a keresett vektorokat!
23. Pontokkal megadott vektor,

felezőpont
A 35-38. feladatokban keressük meg

v
(a) u-l-v (b) u l v l w (a) PiP2 irányvektorát,
(c) u-v (d) u-w (b) a PIP2 szakasz felezőpontját!
12.2. Vektorok 167
35. Pl (-1 ,1 ,5) P2(2,5 ,0 ) tétele után leszáll egy telefonpóznára. Vegyük fel a koordináta-
rend szert úgy, hogy az origó legyen a fészek, az x-tengely a ke-
36. Pl (1 ,4,5) P2(4, -2,7,)
leti , az y-tengely pedig az északi irányba mutasson!
37. PI(3 ,4 ,5) P2(2,3 ,4) (a) Mik lesznek a fa koordinátái?
38. Pl (0,0 ,0) P2(2, -2, -2) (b) Melyik pontban van a telefonpózna?
39. Mi lesz azA pont, ha AB = i+4j - 2k és aB pont az (5, 1,3)
48. Hasonló háromszögek segít ségével írjuk fel annak a Q pont-
pont?
nak a koordinátáit, amely aPI (Xl ,YI ,zd, P2(X2 ,Y2 ,Z2) pontokat
40. Mi lesz az A pont, ha AB = - 7i + 3j + 82k és a B pont a ö s szeket ő szakaszt p / q = r ar ányban osztja!
(-2, -3,6) pont? "
49. Háromszög súlyvonalai: Egy vékony, egyenletes sűrű
ségű, háromszög alakú lemez csúcsai legyenek az A , B , C pontok
(lásd az ábrát) .
Elmélet példákkal z
C(l , 1,3)
41. Lineáris kombináció: Legyen u = 2i + j, v = i + j és w =
= i-j. Milyen a, b skalárok esetén lesz igaz , hogy u = av + bw?
42. Lineáris kombináció: Legyen u = i - 2j , v = 2i + 3j és
w = i + j. Írjuk fel az u = ul + U2 vektort, ahol Ul a v-vel , U2 a
w-vel párhuzamos vektorok (lásd a 41. feladatot)!
43. Erővektor: Az alábbi ábrán látható bőröndöt Ferővel

húzzuk, ahol IFI = 10 N. Keressük meg az F vektor i és j irá-
nyú összetevőit! x
A (4, 2, O)
(a) Írjuk fel a C pontból az AB oldal M felezőpontjába mu-

tató vektort!
(b) Írjuk fel a C pontból az CM szakasz kétharmadába mu-
tató vektort!
(c) Határozzuk meg a súlyvonalak met széspontjának ko-
44. Erővektor . A papírsárkány zsinegjét 12 N erővel tarjuk ordinátáit! Ez a pont lesz a lemez tömegközéppontja (tkp ).
(IFI = 10 N). A zsineg 45°-os szöget zár be a vízszintessel. Ke-
ressük meg az F vektor víz szintes és függőleges ös szetevőit! 50. Írjuk fel az origóból ann ak a háromszögnek a súlypontj ához
vezető vektort, amelynek csúc sai
A (1 ,-1 ,2 ), B (2 ,1 ,3 ) és C(-1 ,2 , -1 ).
51. Legyen A ,B,C, D tetszőleges négy pont a térben. Mutassuk

meg , hogy az ABCD (nem feltétlenül síkbeli négyszög) szem-
közti oldalainak felezőpontjait összekötő szakaszok met szik egy-
mást! (Útmutató: Mutassuk meg, hogy a két szakasznak ugyanaz
a pont a felezőpontja!)
52. Egy n oldalú szabályos sokszög középpontjaiból a csúcsok-

45. Sebesség: Egy repülőgép 800 km/h sebe sséggel észak- hoz vezető vektorokat rajzolunk. Mutassuk meg , hogy e vektorok
nyugati irányba repül, útvonala az északi iránnyal 25°-os szöget összege a nullvektor! (Útmutató: Változik-e a vektorok összege,
zár be. Írjuk fel a gép sebességét összetevőalakban úgy, hogy az ha a sokszöget a középpontja körül forgatjuk?)
x-tengely a keleti, az y-tengely pedig az északi irányba mutasson!
53. Legyenek A ,B , C egy háromszög csúcsai, a, b és c rendre a
46 . Sebesség: Egy repülőgép 600 km/h sebess éggel délkeleti csúcsokkal szemközti oldal felezőpontjai. Mutassuk meg , hogy
irányba repül, pályája a déli iránnyal 10°-o s szöget zár be. Írjuk Xa +Bb+Cc=O!
fel a gép sebességét összetevőalakban úgy, hogy az x-tengely a
54. Egységvektorok a síkon: Mutassuk meg, hogy a sík egy
keleti, az y-tengely pedig az északi irányba mutasson!
egy ségvektorát kifejezhetjük U = (cos e )i + (sin e )j alakban, s
47 . Helymeghatározás: Egy madár felrepül fészkéről és ez az u vektor úgy áll elő, hogy az i egységvektort az óramutató
5 km-t halad északkeleti irányba, kelettől 60 0-kal északra, ami- e
járásával ellentétes irányban szöggel elforgatjuk. Miért igaz ez
kor is megpihen egy fán . Útját délkelet felé folytatja, 10 km meg- az állítás a sík bármely egységvektorára?
- - - - - - - - - Skalárszorzat
Gyakran szükség van arra , hogy ismerjük egy testre ható F erőnek a mozgás
irányába eső összetevőjét. Ha v az F erő támadáspontjában a mozgás pályájához
húzott érintővel párhuzamos vektor, akkor a problémát úgy fogalmazhatjuk meg,
hogy szeretnénk megtudni F v irányú összetevőjét. A 12.18. ábrán látható, hogy
a keresett skaláris mennyiség IFIcos e, ahol e.a F és v vektorok által közbezárt
szög.
v Ebben a paragrafusban meg fogjuk látni, hogyan lehet egyszeruen kiszámí-
tani két vektor által közbezárt szöget a vektorok komponenseivel. A számítás
Hosszúság = IF I cos () kulcsa a skalárszorzatnak nevezett kifejezés, amit belső szorzatként, skaláris
szorzatként is emlegetnek. Azért beszélünk skalárszorzatról, mert az eredmény
12.18. ÁB RA : Az F erő v vektor irányú skalár, nem vektor. Miután megismerkedtünk a skalárszorzattal, segítségével
összetevőjének. azaz F v-re eső vetüle- fogjuk kiszámítani egy vektor másik vektorra vetett vetületét (2.18. ábra) és va-
tének a nagysága IFIcos e. lamely állandó erő által végzett munkát.
Vektorok által közbezárt szög

Ha az u és v vektorok kezdőpontja egybeesik, akkor valamilyen O :s; :s; ]r szö- e
get zárnak be egymással (12.19. ábra). Ha a két vektor nem esik egy egyenesbe,
e
akkor a szöget a vektorokat tartalmazó síkon mérjük. Ha egy egyenesbe es-
nek, akkor az általuk bezárt szög Oabban az esetben, ha a két vektor egy irányba
e
mutat és ]r ha egymással ellentétesek. A szöget a u és a v vektorok által be-
zárt szögnek nevezzük. Az l. tétel egy összefüggést szolgáltat ennek a szögnek
a meghatározásához.
1. TÉTEL: Két vektor általközbezárt szög

A nemnulla u = (Ul, U2 , U3) , V = (VI , V2 , V3) vektorok által közbezárt e
szögre
Még mielőtt bebizonyítanánk az l. tételt (mely a koszinusztétel következmé-

e
nye), fordítsuk figyelmünket a szög kiszámítására szolgáló képletben felbuk-
kanó Ul VI + U2V2 + U3V3 kifejezésre.
D EFINíCIÓ : Skalárszorzat
Az u = (Ul , U2 , U3), v = (VI , V2, V3) vektorok uv skalárszorzatának ne-
vezzük az
mennyiséget.
12.19. ÁB RA: Az u és a v vektorok
szöge.
1. PÉLDA: A skalárszorzat kiszámítása

(a) (1,-2,-1)· (-6,2,-3) = l· -6+-2·2+-1· -3 = -6-4+3 =-7
(b) (4i + 3j + k) . (4i - j + 2k) = 4.
4 + 3 . -1 + l . 2 = l D
Az 1. tétel bizonyítása: A koszinusztételt a 12.20. ábra háromszögére alkal-

mazva kapjuk, hogy
12.20. ÁBRA: A paralelogramma-

Iwl
2
= 2
lul + Ivl
2
- 21ullvl cos e
'szabály alapján: w == u-v. 21ullvl cos e = Iul 2 2
+ Ivl -lwI
2
.
12.3. Skalárszorzat 169
Mivel w = u - V, w komponensei: (Ul - VI, U2 - V2 , U3 - V3). Így
2
lul = ( vu~+u~+uj)' = ui+u~+uj
2
IV 1 =
(Iyv2I+v2+v
2 2) 2 =VI+V2+V3
3
. 2 2_ 2
Iwl 2 = ( V(u1 - vIl 2 + (U2 - V2)2 + (U3 - v3J2 ) '

= (UI-VI)2+(U2- V2f+(U3- V3f
= ui - 2 UIVI +vi +U~-2U2V2+v~ +u~ -2U3V3 +v~ és

2 2 2
lul + Ivl -lw l = 2(UI VI + U2V2 + U3V3).
Ezért
2 2
21ullvl cos e = Iul + Ivl2 -lwl = 2(UI VI + U2V2 + U3V3)
Iullvi cos e = Ul VI + U2V2 + U3V3
_ UIVI +U2V2 +U3 V3
cos e - Iul[v] .
Így
A skalárszorzat definícióját felhasználva e előző kifejezését átírhatjuk
e = arccas (I~~VI )
alakba.
2. PÉLDA: Két térbeli vektor szögének meghatározása

Mekkora szöget zárnak be egymással az u = i - 2j - 2k és v = 6i + 3j + 2k
vektorok?
Megoldás: Használjuk a fenti képletet:
u·v= (1)(6)+(-2)(3)+(-2)(2) =6-6-4=-4
Iul = J(1)2 + (-2)2 + (-2)2 = v9 = 3

lvi = J(6)2 + (3)2 + (2)2 = J49 = 7
e = arccos ( 1~~vl )
= arccos ((3)~)) '" 1,76radián. D
y
A szögösszefüggést kétdimenziós vektorokra is alkalmazhatjuk.
B(3,5 )
3. PÉLDA: Háromszög szögének meghatározása

Számítsuk ki az A = (O, O), B = (3 ,,~) és C(5, 2) pontok által alkotott ABC há-
romszöge szögét (12.21. ábra)! -
Megoldás: e a CA és CB vektorok által közbezárt szög. Írjuk fel komponens-

alakban ezeket a vektorokat:
12.21. ÁBRA: A 3. példában leírt
háromszög. CA = (-5 , -2) és CB = (-2,3).
Először is számítsuk ki e vektorok skalárszorzatát és abszolút értékét:
CA'CE= (-5)(-2)+(-2)(3) =4
ICAI = V(-5)2+ (-2)2 = J29
ICEI = V( -2)2 + (3)2 = m.
Ezután a szögképletet alkalmazva kapjuk, hogy
CA·CE )
e = arccos ( ICAliCEI
= arccos ( V29~ )
~ 78 ,10 vagy 1,36 radián. D
Metóleges (ortogonális) vektorok

A nemnulla u , v vektorokat ortogonálisnak (vagy merőlegesnek) mondjuk, ha
az általuk közbezárt szög re/2. Az ilyen vektorokra u-v = 0, ugyanis cos (re/2) =
= o. Az állítás megfordítása is igaz. Ha a nemnulla u, v vektorokra u . v =
e e
= Iul lvi cos = 0, akkor cos = és = arccos = re/2. ° e e
DEFINÍCIÓ: Ortogonális vektorok
A nemnulla u és v vektorok akkor és csak akkor ortogonálisak, ha
u·v=O.
A nullvektor, határozatlan iránya miatt, minden irányra merőlegesnektekinthető,

és ez az egyetlen ilyen tulajdonságú vektor.
4. PÉLDA: Az ortogonalitás definíciójának alkalmazása
l. Az u = (3, -2) és v = (4,6) vektorok ortogonálisak, mert

.~., .
u·v= (3)(4)+(-2)(6) =0.
2. Az u =-3i - 2j + k és v = 2j + 4k vektorok ortogonálisak, mert
u·v= (3)(0)+(-2)(2) +(1)(4) =0.
3. Obármelyik u vektorral ortogonális, mert
O·u = (0,0 ,0)· (UI ,U2 ,U3)

= (O) (uI) + (0)(U2) + (O) (U3)
=0. D
A skalárszorzat tulajdonságai és a vektorok meróleges vetítés e

A skalárszorzatra is igaz a valós számok (skalárok) szorzásának számos tulaj-
donsága.
A skaláris szorzás tulajdonságai

l. u-v = v-u
2. (cuj-v = u{ev) = c(u·v)
3. u-Iv-j-w) = u-v-l-u-w
2
4. u-u = lul
5. O·u=O
Az 1. és 3. tulajdonság bizonyítása: A skaláris szorzás tulajdonságait a defi-

nícióra támaszkodva bizonyíthatjuk. Megmutatjuk például az 1. és a 3. tulajdon-
ság bizonyítását.
1. U·V = Ul VI + U2V2 + U3V3 = VI UI + V2U2 + V3U3 = V·U.
P R S 3. u-tv-l-w ) = (UI ,U2 ,U3 ) '(VI + WI , V2 +W2 , V3 +W3)
= U l (VI + WI) + U2 (V 2 + W 2 ) + U3 ( V3 + W 3)
= Ul VI + Ul WI + U2 V 2 + U2 W 2 + U3 V 3 + U3 W3
= (UIVI +U2V2+U3V3)+(UIWI +U2W2+U3W3)

=U·V+U·W. D
y
R p S Térjünk most vissza a vektorok merőleges vetítésének, vagy más szóval pro-
jekciójának a szakasz elején felvetett problémájára. Az u = PQ vektor merőleges
12.22. Á BRA: Az u vektor merőleges vetülete a nemnulla v = PS vektorra az a PR vektor, amelyet úgy kapunk, hogy
vetítése a v vektorra. Q-ból merőlegest bocsátunk a PS egyenesre (12.22. ábra) . Ezt a vektort
"u projekciója v-re"
jelöljük. Ha u valamilyen erőt reprezentál, akkor proj.u az erő virányú összete-

vője (12.23. ábra) .
Ha u és v hegyesszöget zár be egymással, akkor proj.u hossza Iul cos e, irá-
nya pedig v /lvl lesz (12)4. ábra). Ha e tompaszög, akkor cos e <O, proj.u
hossza - Iu Icos e, iránya pedig -vi
Iv I. Mindkét esetben:
12.23. ÁBR A : Ha a dobozt u erővel proj.u = (Iul cos e) 1:1

húzzuk, akkor a v irányban mozgató
(~~~) 1:1
erőt u v-re vetett vetületeként kaphat- lullvlcos8 - u-v
jukmeg. = III Icos II -
(7 - -- Ivl - - lvr
= (~I:) v.
I
I
I
I
I
I
I
I
I
I
proj , u i y
'------.".--.:..-;>. y •
Hosszúság = Iul cos () Hosszúság = -ju] cos ()

(a) (b)
12,24, Á BRA: A proj.u hossza (a) Iul cos e, ha cos e ;::: O és (b)
-Iul cos e, ha cos e ::; o.
Az Iulcos e számot u v irányú skaláris komponensének vagy v irányú ska-

láris összetevőjéneknevezzük. Összegezve:
Az u vektor merőleges vetülete a v vektorra, vagy más szóval u-nak v

irányú összetevője:
proj,u = (~I:) v. (12.1)
Az u vektor v irányú skaláris komponense:

u ·v v
[ulcosf = TVl =u' '
N
(12.2)
Vegyük észre , hogy az u vektor v-re vetett vetülete, és a vetület skaláris össze-
tevőjeis csak v irányától függ , nem függ v hosszától (mivel u-t vli vi-vel szo-
rozzuk, ami v irányvektora).
5. PÉLDA: A vetület kiszámítása

Határozzuk meg az u = 6i + 3j + 2k vektor v = i - 2j - 2k vektorra vetett vetü-
letét és u v irányú skaláris komponensét!
Megoldás: A (12.1) képlet alapján sz ámítsuk ki proj.u-t:
u ·v 6-6-4
projvu=-v= 4 (i-2j-2k)
V·V 1+ +4
4 (O 2k) 4
= - 9 1- 2J - o
= - 91 + 98 J + 98 k .
o o
u-nak v irány ú skaláris összetevőjét a (12.2) képlettel számoljuk ki:
[ujcos f = u.~ = (6i+3j+2k)· (~i- ~j - ~k)

lvi 3 3 3
4 4
2-2- - = -- o D
3 3
A (12.1) és a (12.2) képletek kétdimenziós vektorokra is használhatók.
6. PÉLDA: A vetület és a skaláris összetevő meghatározása

Határozzuk meg az F = Si + 2j vektor v = i - 3j vektorra vetett vetületét és a
vetületvektor skaláris komponensét!
Megoldás: A vetület:
F.V)
projv F = ( 1VP v
6 (O1- 3JO) = - -
5 --
=- 1 (O1- 3JO)
1 +9 10
1 3 o o
=--I+-J.
10 10
A v irányú skaláris összetevő:
F·v 5-6 1
IFlcosB = lVf = JI +9 = - y'I5. D
Munka
1-- - - -
1
11 A 6. fejezetben úgy számítottuk ki az állandó nagyságú F erő által valamely d
: p 1 D távolságon végzett munkát, mint a W = Fd szorzatot. Ez az összefüggés csak
1
I abban az esetben érvényes, ha az erő iránya a mozgás irányába esik. Ha egy
I
I tárgyat az F erő valamilyen más, D = PQ irányban és távolságra mozdít el, akkor
az F erő D irányú komponensével kell számolnunk. Ha F és D B szöget zár be
12.25. ÁBRA: Az állandó F erő ál- egymással, (12.25. ábra), akkor
tal D elmozdulás során végzett munka
(IFj cos B)IDI· az F D irányú )
Munka = ( sk alári
ans ..
összetev ".
öje (a D hossza)
= (IFI cos B)IDI
=F·D.
D EFIN ÍCI Ó : Állandó erő munkája

Az F erő által D = PQ elmozdulás során végzett munka
W =F·D= IFIIDlcosB ,
ahol B az F és a D közötti szög.

7. PÉLDA: A munka definíciójának alkalmazása

Ha IFI = 40 N (newton), [D] = 3 m és e = 60°, akkor az F erő által a PQ
szakaszon végzett munka:
munka = IF I [D]cos e
= (40)(3) cos 60°
= (120)(1/2)
= 60 J (joule). D
Nehezebb munkaszámítási feladatokkal a 16. fejezetben lesz majd dolgunk,

amikor már megtanultuk, hogyan kell kiszámítani változó erő tetszőleges görbe
mentén végzett munkáját.
Vektor felírása ortogonális vektorok összegeként

Egyféleképpen már most is fel tudjuk írni az u = (Ul, uz) vagy az u = (Ul ,UZ ,U3)
vektort merőleges vektorok összegeként:
(mivel i . j = i . k = j . k = O).
Néha azonban érdemesebb az u vektort más vektorok összegeként kifejezni.
A mechanikában gyakran van szükség arra, hogy az u vektort egy adott v vek-
torral párhuzamos, illetve arra merőleges vektor összegeként fejezzük ki. Pél-
dául amikor egy részecske pályáját tanulmányozzuk valamely sík- vagy tér-
görbe mentén, szükségünk van a gyorsulás érintőirányú, illetve normálirányú
összetevőjére. (A gyorsulás érintő-, illetve normálirányú összetevőjéről bőveb
ben a 13.4. alfejezetben lesz szó.) A gyorsulásvektort kifejezhetjük érintőirányú
és normálirányú komponensének összegeként. (A normálirányú komponens fon-
tos geometriai tulajdonságokat árul el magáról a görbéről , például annak görbü-
letéről.) A sebesség- és gyorsulásvektort a következő fejezetben fogjuk tanul-
mányozni.
Az u és v vektorokra általánosan igaz, mint az a 12.26. ábráról könnyen be-
látható, hogy az
u-s proj.u
II - proj, II
vektor ortogonális a proj.u vetületi vektorra (mely v-vel azonos irányú). Ezt a
megfigyelést a következő számítással támaszthatjuk alá:
v (u -projvu)· proj.u = (u- (~;I;) v) .(~;I;) v

Z
u·v u ·v
( z (u- v) -
Ivl) ( Ivlz ) (v-v)
12.26. ÁBRA: Az u vektor mint a v vek-
torral párhuzamos és ortogonális kom-
(u.vf (u .vf
~-~
ponenseinek összege.
~ O.
Így az
u = proj.u + (u - proj.u)
egyenlőség u-t ortogonális vektorok összegeként állítja elő.
u felbontása v-vel párhuzamos és v-re meróleges vektorokra
(~;I;) v + (u- (~;In v)

"--v-"" v ~
v-vel párhuzamos Y-re mer őlege s
8. PÉLDA: Egy űrhajóra ható erő

Egy űrhajó sebességvektora a y = 3i - j, s az űrhajóra az F = 2i + j - 3k erő hat.
Fejezzük ki F-et y-vel párhuzamos és Y-re ortogonális vektorok összegeként.
Megoldás:
F = proj.F + (F - proj.F)
=F-·y
y + ( F -F'Y)
-y
v-v v-v
= G~~)v+ (F- (~~~)v)

= ~
10
(3i- j) '+ (2i+ j - 3k- ~ (3i - j) )
10
3 . 1J.) ( 1. 3 J. 3k)
= ( 21 - 2 + 21 + 2 - .
A y vektorral párhuzamos ~ i - !j erő az úgynevezett effektív erő. Az ! i + ~j -

3k erő merőleges Y-re. Ezt ellenőrizendő számítsuk ki a Yés !i + ~j - 3k ska-
lárszorzatát:
( ~i2 + ~j2 - 3k) · (3i-j) = ~-~+O=O.

2 2
D
Skalárszorzat és vetület 15. Irányszögek és iránykoszinuszok: A v = ai + hj + ck

vektor a, f3, y irányszögeit a következőképpen értelmezzük:
Az 1-8 . feladatokban határozzuk meg a a a v és az x-tengely pozitív fele által bezárt szög (O a :s :s
n );
(a) v· u, [v], Iu l értékeket; :s :s
f3 a v és az y-tengely pozitív fele által bezárt szög (O f3 n);
(b) v és u szögének koszinuszát;
:s
ya v és a z-tengely pozitív fele által bezárt szög (O y :S n) ;
z
(c) u-nak v irányú skaláris komponensét;
(d) u-nak v irányú összetevőjét.
1. v = 2i - 4j + V5k, u = - 2i + 4j - V5k
2. v = (3/ 5)i + (4/ 5)k, u = 5i+ l2j
3. v = lOi+ 11j - 2k , u = 3j + 4k
4. v = 2i + lOj - 11k, u = 2i + 2j + k
5. v = 5j - 3k, u = i+ j + k y
6. v = -i+j, u = V2i+vGj+2k
x
7. v = 5i + j, u = 2i + JI7j
(a) Mutassuk meg, hogy
8. v~ \ ~ , ~ ), u= \ ~,- ~)
a h c
cosa =~ ' cosf3= ~ ' cosy= ~'
• Vektorok szöge
Határozzuk meg radiánban, század pontossággal a 9-12. felada- és cos2 a + cos2 f3 + cos2 y = 1. Ezeket a koszinuszokat ne-
tokban megadott vektorok szögét! vezzük v iránykoszinuszainak.
9. u = 2i + j, v = i + 2j - k
(b) Az irányvektorok az iránykoszinuszokból épülnek
10. u = 2i - 2j + k, v = 3i + 4k fel: Mutassuk meg, hogy ha v = ai + hj + ck egységvektor,
11. u= vGi-7j , v= vGi +j -2k akkor a, h és c a v iránykoszinuszai.
12. u = i + V2j - V2k, v = -i + j + k

16. Főnyomócső szerkesztése: Egy főnyomócsövet kell
13. Háromszög: Határozzuk meg annak a háromszögnek a
megszerkesztenünk, amelynek 20%-os az emelkedése északi
szögeit, amelynek csúcsai A = (- 1,O), B = (2, 1) és C = (1, -2).
irányban és 10%-os keleti irányban. Határozzuk meg azt a e szö-
14. Téglalap: Mekkora szöget zárnak be az A = (1, 0), get, amellyel a főnyomóc ső északról kelet felé fordul (lásd az
B = (0, 3), C = (3, 4) és D = (4, 1) csúcsú téglalap átlói? ábrát).
26. A paralelogramma átlója: Mutassuk meg , hogy az u és

v vektorok által kife szített paralelogramma átlója a vektorok által
közbezárt szöget akkor és csak akkor felezi , ha Iu l = [v],
27. Hajítás: A 400 mJs torkolati sebességű fegyvert úgy süt-

jük el, hogy csöve 8°-os szöget zár be a vízszintessel. Írjuk fel a
Vektorok felbontása sebe sség vízszintes és függőleges összetevőjét!
A 17-19. feladatokban írjuk fel az u vektort v-vel párhuzamos 28. Lejtő: Egy dobozt húz unk felfelé a lejtőn, az ábrán lát-
és v-re mer őleges vektorok összegeként. ható módon. Mekkorának kell lennie a w erőnek ahhoz, hogy a
lejtővel párhuzamos összetevője 25 N legyen?
17. u=3j+4k, v=i+j 18. u e j-l-k, v=i+j
19. u = 8i+4j - 12k, v = i +2j -4k
20. Vektorok összege: Az u = i + (j + k ) vektor mindig felír-

ható egy i-re mer őleges és egy i-vel párhuzamos vektor összege-
ként. Ha az u = proj.u + (u - proj,u) összefüggésben v helyére
i-t írunk, akkor azt kapjuk, hogy projcu = i és (u - proj,u) =
j + k. Ellenőrizzük!
Geometria példákkal
29. Cauchy-Schwartz-egyenlőtlenség:
21. Összeg és különbség: Az alábbi ábrán úgy látszik, hogy e

(a) Az U· v = Iul lvicos összefüggés alkalmazásával mu-
a vI + V2 és vI - V2 vektorok ortogonálisak. Csupán véletlen ez, tassuk meg, hogy bármely két u és v vektorra fennáll a
vagy biztosra vehetjük, hogy két vektor összege és különbsége [u-v]::; Iul lvi egyenlőtlenség !
mindig merőleges egymá sra? Válaszunkat indokoljuk!
(b) Mikor teljesül, ha telje sül egyáltalán, hogy [u v] =
= Iul [v], A vála szt indokoljuk!
30. Má soljuk le egy papírra az alábbi ábrát , majd satírozzuk be

azt a tartományt, amelynek (x,y) pontjaira (xi+ yj ) ·v ::; O telje-
sül!
//1
y
cr
VI - V2 ~
22. Merólegesek a körön (Thales tétel): Legyen AB az O

- - - - --IL----__ x
o
középpontú kör egy átmérője, C pedig a kör egy pontja. Mutas-

suk meg, hogy CA és CB ortogonális vektorok!
C
31. Ortogonális egységvektorok: Legyenek ul és U2 ortogo-
nális egységvektorok, továbbá legyen v = aUI + hU2. Számítsuk
ki a v . u l skalárszorzatot!
A I +----------~B
32. Egyszerűsítés a skalárszorzatban: A való s számok
szorzásakor, ha UVl = UV2 és u i= O, egyszerűsíthetünk u-val és
felírhatjuk a VI = V2 egyenlő séget. Igaz-e ez a szabál ya vekto-
rok skalárszorzatára? Ha uvj = UV2 és u i= O, következik-e ebből,
23. A rombusz átlói: Mutassuk meg, hogy a rombusz hogy vI = V2? Indokoljunk!
(egyenlő oldalú paralelogramma) átlói mer őlegesek egymásra!
24. Meróleges átlók: Mutassuk meg, hogy a négyzet az

egyetlen olyan téglalap, amelynek átlói mer őlegesek egymásra!
Egyenes egyenlete
25. Amikor a paralelogramma téglalap: Bizonyítsuk be, 33. Vektorra meróleges egyenes: Mutassuk meg, hogya v =
hogy egy paralelogramma akkor és csak akkor téglalap, ha átlói ai + hj vektor merőleges az ax + hy = c egyenesre. Gondoljunk
egyenlő hosszúságúak (ezt a tulajdonságot gyakran használják arra, hogy v meredeksége negatív reciproka az egyenes meredek-
az ácsok)! ségének.
34. Vektorral párhuzamos egyenes: Mutassuk meg, hogya Síkbeli egyenesek szöge
v = ai + bj vektor párhuzamos a bx - ay = c egyenessel. Gon-
doljunk arra, hogy v meredeksége azonos az egyenes meredek- Két metsző , de nem mer őleges egyenes által közbezárt hegyes-
ségével. szög nagysága ugyanakkora, mint az egyenesekre merőleges
A 33. feladat eredményére támaszkodva A 35-38. feladatokban vagy az egyenesekkel párhuzamos vektorok által bezárt szög.
írjuk fel a P ponton átmenő , v-re merőleges egyenes egyenletét.
Ábrázoljuk az egyenest! Ábrázoljuk a v vektort is origó kezdő
pontú vektorként!
35. P(2 ,1), v=i+2j · 36. P(-1 ,2), v=-2i -j
37. P(2 ,-7), v= -2i+j 38. P(ll , l O), v = 2i - 3j
A 34. feladat eredményére támaszkodva A 39--42. feladatokban
írjuk fel a P ponton átmenő , v-vel párhuzamos egyenes egyen-
letét. Ábrázoljuk az egyenest! Ábrázoljuk a v vektort is origó Ezt a tényt, valamint a 33. és a 34. feladat eredményét fel-
kezdőpontú vektorként ! használva számítsuk ki a 47-52. feladatokban megadott egyene-
39. P(-2 ,1 ), v=i-j 40. P(0, -2), v=2i +3j sek által bezárt hegyesszög értékét!
41. P(1 ,2), v = -i-2j 42. P(1 ,3), v=3i-2j 47. 3x+ y = 5, 2x - y = 4
48. Y = J3x-l, y = -J3x+2

Munka
49. J3x- y = -2, x - J3y = 1
43. Egyenes menti munka: Mekkora munkát végez (az 5 N
nagyságú) F = 5i erő , miközben egy tárgyat az origóból az (1, 1) 50. x+ J3y = 1, (1- J3) x + (1 + J3 )y = 8
pontba juttat (a hosszegység a méter)?
44. Mozdony: A "Big Boy" nevű mozdony vonóereje 51. 3x -4y=3 , x-y=7
602148 N. Ilyen vonóerő mellett mekkora munkát végez a moz-
dony, miközben a 6000 tonnás szerelvényt San Franciscóból az 52. l2x+5y=1, 2x-2y=3
onnan 605 km távolságra lévő Los Angelesbe továbbítja?
45. Lejtő: Mennyi munkát végzünk, ha a rakparton 20 m-
nyire elvonszolunk egy ládát oly módon, hogyavízszintestől
30°-kal eltérő irányban 200 N nagyságú erőt fejtünk ki rá? Differenciálható görbék szöge
46. Vitorláshajó: A hajóvitorlára a szél 1000 N nagyságú
erőt fejt ki az ábrán látható módon. Mekkora munkát végez a Két egymást metsző, differenciálható görbe szögén a metszés-
szél, miközben a hajó 1 km-nyi távolságot tesz meg? pontbeli érintőik által bezárt szöget értjük. Az 53-56. feladatok-
ban ezeknek a szögeknek a meghatározása a feladat.
53. y = (3/2) -;xl, y = x2 (két metszéspont)
54. x = (3/ 4) - i, x= i - (3/4) . (két metszéspont)
55. Y =.x3, x = i (két metszéspont)
56. Y = x 2 , y= Ji (két metszéspont)
B -------- Vektoriális szorzat
Amikor síkbeli egyenesek dőlését kellett leímunk, akkor a meredekség és a

hajlásszög fogalmát használtuk. A térben egy sík dőlését, ferdeségét is értel-
mezni szeretnénk. Ezt a sík két vektorának olyan összeszorzásával tehetjük meg,
amelynek eredménye egy, a síkra merőleges vektor. E harmadik vektor iránya a
sík dől ését fogja jellemezni. A két síkbeli vektor összeszorzására alkalmazott
eljárást vektoriális szorzásnak nevezzük.
A vektoriális szorzat fogalmát széleskörűen alkalmazzák az elektromosság,
mágnesesség, az áramlástan és az égi mechanika jelenségeinek leírásában. Eb-
ben az alfejezetben a vektoriális szorzásnak a tulajdonságait vesszük sorra, ame-
lyek magyarázatot adnak arra, miért is oly hasznos ez a fogalom az említett
területeken.
Két vektor vektoriális szorzata

Tekintsük a térben a u és v vektorokat. Ha nem párhuzamosak, akkor egy síkot
határoznak meg. Ehhez a síkhoz válasszunk egy rá merőleges n egységvektort
a jobbkéz-szabálynak megfelelően. Ez azt jelenti, hogy amennyiben jobb hü-
velykujjunk n irányába mutat, akkor behajlított ujjainknak az u vektortól a v
vektor felé kell mutatniuk (12.27. ábra). Ekkor az u x v ("u kereszt v") kereszt-
szorzat vagy vektoriális szorzat az alábbi módon értelmezett vektor:
DEFINÍCIÓ: Vektoriális szorzat

u x v = (Iul lvi sin e) n
12.27. Á B RA: Az u x v szorzat.
A skalárszorzattól eltérően a keresztszorzat vektor. Ezért is hívják vektoriális

szorzatnak. Vektoriálisan mindig csak két vektort lehet összeszorozni. Az u x v
vektor u-val is, v-vel is ortogonális, mert n-nek számszorosa.
Mivel Oés ]r szinusza is nulla, ezért két párhuzamos vektor vektoriális szorza-
tát kézenfekvő nullvektorként értelmezni. Ugyancsak null ának tekintjük a null-
vektor tetszőleges vektorral való vektoriális szorzatát. Következésképpen u és v
vektorok vektoriális szorzata akkor és csak akkor nulla , ha u és v párhuzamosak.
Párhuzamos vektorok
u és v nemnulla vektorok akkor és csak akkor párhuzamosak, ha u x v = O.
A nullvektor, határozatlan iránya miatt, minden vektorrall?árhuzamosnak tekint-

hető, és ez az egyetlen ilyen tulajdonságú vektor.
A vektoriális szorzat tulajdonságai

Tetszőleges u, v és w vektorokra, valamint r, s skalárokra igaz , hogy
1. (ru) x (sv) = (rs ) (u x v)

2. u x (v + w) = u x v + II x w
3. (v + w) x u = v x u + w x u
4. v x u = - (u x v)
5. O x u'= O
Például a 4. tulajdonságot úgy szemléltethetjük, hogy ha jobb kezünk behajlí-

tott ujjai a v vektortól a u vektor felé mutatnak, akkor hüvelykujjunk az előzővel
ellentétes irányba mutat, s vele együtt a v x u vektor is (12.28. ábra).
Az 1. tulajdonságot egyszeruen úgy bizonyítjuk, hogy a vektoriális szorzat
definícióját alkalmazzuk az egyenlőség mindkét oldalán, s az eredményt össze-
hasonlítjuk. A 2. tulajdonságot a 6. Függelékben bizonyítottuk be. A 3. tulajdon-
12.28. Á BRA: Az v x II szorzat. ságot úgy bizonyíthatjuk be, hogya 2. tulajdonságot kifejező egyenlőség mind-
z két oldalát megszorozzuk -l-gyel, azután pedig a 4. tulajdonság felhasználásá-
k =i x j = -(j x i) val felcseréljük az összeszorzandó vektorok sorrendjét. Az 5. tulajdonság egy-
szeruen csak egy definíció. Fontos megjegyeznünk, hogy a vektoriális szorzás
''/ nem asszociatív művelet, azaz u x (v x w) általában nem egyenlő (u x v) x w-
vel.
Ha a definíció alkalmazásával rendre kiszámítjuk az i.j , k vektorok vektoriá-
lis szorzatát (12.29. ábra) , akkor azt kapjuk, hogy
y
(O XlO) = k ,
lo XJ=-J
o
x j xk = -(k x j) = i,
i =j x k = -(k x j) k x i = -(i x k) = j ,
12.29. Á BRA : Az i,j,k.vektorok páron- valamint

ként képezett vektoriális szorzatai. i x i = j x j = k x k = O.
Terület = alap . maga sság

III X VI egy paralelogramma területe
\ ~ Jul·lvllsin el
~~ = lu xvl Mivel n egységvektor, u x v abszolút értékét felírhatjuk
lu x v] = Iul lvi Isinellnl = Iul lvi sin e
alakban. A jobb oldalon álló kifejezés éppen az u és v vektorok által kifeszített

u
paralelogramma területe, Iul a paralelogramma alapja, lv sin e pedig a magas-
12.30. ÁB RA : Az u és v vektorok által sága (12.30. ábra).
kifeszített paralelogramma.
Az II XV vektoriális szorzat determináns-alakja
Következő feladatunk az, hogy u és v Descartes-koordinátái alapján kiszámítsuk
a u x v keresztszorzat értékét.
Legyen
Ekkor a disztributivitási szabály, valamint a konstanssal való szorzás szabálya

alapján:
u x v = (uli + u2.i + U3k) x (vIi + v2.i + V3k) =

= UIVli x i+UIV2i x j + UIV3i x k-l-
+ u2vrj x i + u2v2.i x j + u2v3j x k-l-
+ U3Vlk x i+u3v2k x j + U3V3k x k =
= (U2V3 - u3v2)i - (UlV3 - U3 VI)j + (UlV2 - U2 Vr) k.
Az utolsó sorban álló kifejezést megkaphatjuk úgy, hogy kifejtjük a

Determinánsok
A 2 x 2-es és 3 x 3-as determinánsokat az
i j k
alábbi módon számítjuk ki: Ul U2 U3
VI V2 V3
I~ ~I =ad-bc determinánst. Ezzel a következő szabályhoz jutottunk el:
PÉLDA A kere.~~tszorzat kiszámítása determináns segítségével
2 311 = (2)(3) - (1)(-4) Ha u = uli + u2.i + U3k és v = vIi + v2.i + V3k, akkor
1-4
=6+4= 10
u x v = Ul
VI
1. PÉLDA: A vektoriális szorzat kiszámítása determináns segítségével

Határozzuk meg u x v és v x u értékét, ha u = 2i + j + k és v = -4i + 3j + k.
PÉLDA Megoldás:
~1 -_113
-5 3 l 2
=(-5)1~ ~I
2
2 l l U x v = -4
2 {3 111·l - 1
-4 111·J + 1-4 3Ilk
-4 3 l
+ lOk
- (3) 1!4 ~ I+ (l) 1!4 . ~ I = - 2i - 6j
v x u = -(u x v) = 2i + 6j - lOk D
= -5(1- 3) - 3(2+4)
+1(6+4)
=10-18+10=2
2. PÉLDA: Adott síkra meró1eges vektor megadása
(További információk a Keressünk olyan vektort, amely merőleges a P(1, -1 ,0), Q(2, 1, -1) és
http://www.aw-bc.comJthomas honlapon.) R(-1 ,1 ,2) pontok által meghatározott síkra (12.31. ábra).
Megoldás: A PQ x PR vektor merőleges a síkra és merőleges mindkét vek-

torra. Az egymásra merőleges egységvektorokkal kifejezve:
R(-l, 1,2)
PQ = (2 - l)i + (1 + l)j + (-1 - O)k = i + 2j - k

PR = (-l-l)i+ (1 + l)j + (2 - O)k = -2i+2j +2k
-;1 IH 1~2 ;!k

j k
PO dR = ~2 ; -;1 = [; -;lli-I~2
= 6i+6k. D
12.31. ÁB RA: A PQR háromszög terü- 3. PÉLDA: Háromszög területének meghatározása

lete a IPQ x PRI érték fele (l. példa) . Számítsuk ki aP(1, -1 , O), Q(2, 1, -1) és R(-1 ,1 ,2) pontok által meghatározott
háromszög területét (12.31. ábra) .
Megoldás: A PQR pontok által meghatározott paralelogramma területe:
IPQ x PRj = 16i + ők]

= V62 +6 2 = ~ = 6V2.
A háromszög területe a paralelogramma területének a fele, azaz 3V2. D
4. PÉLDA: Sík normál egységvektorának meghatározása

Ha egy nemnulla v vektor merőleges egy S síkra, akkor v-t a sík normálvekto-
rának nevezzük. Egy síknak végtelen sok normálvektora van, hiszen egy nem-
nulla számmal szorozva szintén normálvektort kapunk. Egységnyi hosszúságú
normálvektor csak kettő van. Adjuk meg P(l , -1 ,O), Q(2, 1, -1) és R(-1 ,1 ,2)
pontok által meghatározott sík egy normál egységvektorát!
Megoldás: Mivel PQ x PR merőleges a síkra, n irányvektora a síkra merőleges
egységvektor lesz. A 3. és 4. feladatok értékeit átvéve azt kapjuk, hogy
PQ x PR 6i + 6k 1. 1
n = -+ -+ = - - - = - I + -k. D
IPQ x PRI 6V2 v2 v2
Hogyakeresztszorzat determinánsokkal való egyszerűbb kiszámítását elősegít
sük, a vektorokat többnyire v = VI i + v2j + V3k alakban adjuk meg, kevésbé hasz-
náljuk a v = (VI, V2, V3) alakot.
Forgatónyomaték
Forgatónyomaték
"" ~ Amikor egy csavart csavarkulccsal meghúzunk, F ·erővel hatunk a kulcs nyelére
(12.32. ábra). Az erő által keltett forgatónyomaték nagysága függ attól, hogy
a csavartól mekkora távolságban hat az erő, illetve milyen irányú. A forgató-
nyomaték nagysága az r erőkar hosszának és az F erő r-re merőleges skaláris
komponenséneka szorzata. A 12.32. ábra jelöléseivel:
a forgatónyomaték-vektor nagysága = Iri IFIsin 8 ,
vagyis Ir x F I. Ha n a forgatónyomaték irányú egységvektor, akkor a forgató-

nyomaték r x F vagy másképpen:
a forgatónyomaték-vektor == (Iri IFIsin 8)n.

Emlékeztetünk arra , hogy az II x v szorzat 0, ha II és v párhuzamosak. Ez kon-
12.32. ÁB RA: A forgatónyomaték- zisztens a forgatónyomaték értelmezésével. Ha a 12.32. ábrán F párhuzamos a
vektor azt is megmutatja, hogy a csa- csavarkulcs szárával , azaz ha úgy próbáljuk betekemi a csavart, hogy a kulcsot
vart befele vagy kifele hajtjuk. a szára irányában nyomjuk, akkor nulla forgatónyomatékot fogunk előállítani.
1 m hosszú rúd
P .
5. PÉLDA: A forgatónyomaték kiszámítása
A 12.33. ábrán látható rúd a P pont körül forgatható, s rá a Q pontban F erő hat.
A forgatónyomaték:
IPQ x FI = IPQIIFI sin70°

~ 1·20·0,94
12.33. Á BRA : Az F erő P pontra vonat-
~ 18,8 N. D
kozó forgatónyomatékának nagysága
körü1be1ü118,8 N (5. példa).
Vektorok vegyesszorzata
A (u xv) . w szorzatot az u ,v,w vektorok vegyesszorzatának nevezzük (a vek-
torok sorrendje lényeges). Mint az a
I(u x v) -w] = lu x vllwllcos81
formulából látható, a vegyes szorzat abszolút értéke az u ,v,w vektorok által

kifeszített paralelepipedonnak a térfogatával egyenlő (12.34. ábra). lu x v] a pa-
ralelepipedon alaplapját alkotó paralelogrammának a területe, Iwll cos 81 pedig
a paralelepipedon magassága.
A vegyesszorzatban felcserélhetjük a szor- Ha a v és w, valamint a w és u vektorok síkját úgy fogjuk fel, mint az u , vw
zópontot és a szorzókeresztet anélkül, vektórok által kifeszített paralelepipedon oldallapjait, akkor azt látjuk, hogy
hogy annak értéke megváltozna.
(u x v) . w = (v x w) . u = (w x u) . v.
Mivel a skalárszorzat kommutatív, az is igaz, hogy
(u x v)· w = u- (v x w).
A vegyes szorzatot így kiszámíthatjuk determinánsok segítségével:
(u x v)· w[I~~
= ~:I i-I~: ~:[j+ I~: ~~H·w
= ~IIU2 U31_W2IUI U31 + W3 IUI U21
V2 V3 VI V3 VI V2
Ul U2 U3
VI V2 V3
WI W2 W3
Ul
(u X vl-w = VI
WI
T
Magasság = Iwllcos 'ol
Térfogat = alaplap területe· magasság

= lu X viiwilcos ol
= ICu x v)· wi
12.34. Á BRA: A I(u x v) . wi szám egy paralelepipedontérfogatával egyenlő.

6. PÉLDA: Paralelepipedon térfogatának kiszámítása

Számítsuk ki az u = i + 2j - k, v = - 2i + 3k, w = 7J - 4k vektorok által kife-
szített paralelepipedon térfogatát!
Megoldás: Felírjuk a megfelelő determinánst és kiszámoljuk az értékét:
l 2 -1
(u x vj-w = -2 O 3 = -23. D
O 7 -4
A térfogat \(u x v) . wI = 23 térfogategység.
A vektoriális szor zat kiszámítása További példák és feladatok

Az 1-8. feladatokban számítsuk ki az u x v és a v x u vektor 23. Párhuzamos és meróleges vektorok: Legyen u = Si -
hosszát és adjuk meg irányát is (amennyiben értelmezve van)! - j + k, v = j - Sk, w = -ISi + 3j - 3k. Mely vektorok (a) me-
1. u = 2i - 2j, v= i- k rőlegesek (b) párhuzamosak? Indokoljunk is!
2. u = 2i+3j, v = -i+j 24. Párhuzamos és meróleges vektorok: Legyen u = Si +

+2j - k, v = -i+ j +k, w = i-t-k, r = -(n/2)i-nj + (n/2)k.
3. u = 2i - 2j + 4k, v = -i + j - 2k
Mely vektorok (a) mer őlegesek, (b) párhuzamosak? Indokoljunk
4. u = i + j - k, v = O is! '. "
5. u = 2i, v = - 3j A 25. és 26. feladatban határozzuk meg a P csavarra ható forga-

tónyomaték nagyságát, ha IPOl = 8 cm és IFI = 30 N.
6. u = i x j, v=j xk
7.
8.
u=-8i-2j-4k,
u = ~ i - !j + k,
v=2i+2j+k
v = i + j + 2k 25. Q ~. . ~.r;;i
A 9-14. feladatokban először vegyük fel a koordinátatengelye- p
ket, majd ábrázolj uk az u, v, u x v vektorokat úgy, hogy kezdő
27. Mi az, ami az alábbiak közül mindig igaz, és mi az, ami nem
pontjuk az origóba essen!
mindig? Indokoljunk is! .
9. u = i, v =j 10. u =i- k, v=j
(a) lu l=~
11. u =i- k, v=j +k 12. u=2i-j, v=i+2j
(b) u-u = Iul
13. u=i+j, v=i-j 14. u = j + 2k, v=i
(c) uxO=O xu=O
(d) u x(-u)=O
Háromszögek a térben (e) u xv=v -xu
A 15-18. feladatokban (t) u x(v+w)=u xv+u xw
(a) számítsuk ki a P,Q,R pontok által meghatározott há- (g) (uxv)·v=O
romszögnek aterületét; (h) (u x vj-w e- u-fv x w)
(b) adjunk meg egy PQR síkra merőleges egységvektort!
28. Mi az, ami az alábbiak közül mindig igaz, és mi az, ami nem .
15. P(1,-1 ,2), Q(2 ,O,-1) R(O,2,1) mindig? Indokoljunk is!
16. P(l,l,l), Q(2,1,3) R(3 ,-1,1) (a) u-v = v -u
17. P(2 ,-2,1) , Q(3 ,-1 ,2) R(3 ,-1 ,1) (b) u x v = -(v x u)
18." P(-2 ,2 ,O), Q(O,l ,-l) R(-1 ,2 ,-2) (c) (-u) xv=-(u xv)
(d) (eu)· v = u- (ev) = c(u· v) (c tetszőleges szám)
(e) c(u x v) = (eu) x v = u x (ev) (c tetszőleges szám)
Vegyesszorzat
(t) u· u = lul2
A 19-22. feladatokban megadott vektorokkal ellenőrizzük az
(u x v) . w = (v x w) . u azonosságot, majd számítsuk ki a u ,v,w
(g) (u X u) . u = °
vektorok által kifeszített paralelepipedon térfogatát! (h) (u x vj-u e v-fu x v)
u v w
29. Adott u ,v és w vektorok skaláris vagy vektoriális szorzata-
19. 2i 2j 2k ként írjuk fel a következőket:
20. i-j+k 2i+j+2k -i+2j -k
(a) u merőleges vetítése v-re;
2l. 2i+j 2i- j+k i+2k
22. i+j -2k 2-i-k 2i+4j -2k (b) egy u-ra és v-re ortogonális vektor;
182 1_2 . fejezet Vektorok és a tér geometriája
(c) egy u x v-re és w-re ortogonális vektor; Terület

(d) az u, v, w vektorok által kifeszített paralelepipedon tér-
fogata . Számítsuk ki a 35-38. feladatokban megadott csúcspontú para-
lelogrammák területét!
30. Adott u, v és w vektorok skaláris vagy vektoriális szorzatá-
val fejezzük ki a következőket: 35. A(1,O), B(O,l), C(-l ,O), D(O,-l)
(a) egy vektor merőleges az u x v és az u x w vektorokra;
36. A(O, O), B(7, 3), C(9,8), D(2,5)
(b) egy vektor merőleges az u + v és az u - w vektorokra;
(c) v irányu, Iul hosszúságú vektor; 37. A(-1 ,2), B(2,0), C(7,1), D(4,3)
(d) az u és v vektorok által kifeszített paralelogramma te-
rülete. 38. A(-6,0), B(1,-4), C(3,1), D(-4,5)
31. Legyenek adva a u, v és w vektorok. A következő kifejezé- Számítsuk ki a 39--42. feladatokban megadott csúcspontú három-
sek közül melyeknek van értelme és melyeknek nincs? Indokol- szögek területét!
juk is a feleletet!
39. A(O, O), B( -2,3), C(3, 1)
(a) (u x vj-w (b) u x (v-w)
(c) ux (vxw) (d) U· (vw) 40. A(-l ,-l), B(3,3), C(2,1)
32. Három vektor vektoriális szorzata: Mutassuk meg, 41. A( -5,3), B(l , -2), C(6, -2)
hogy az elfajult esetektől eltekintve az (u x v) x w vektor u és v,
az u x (v x w) vektor pedig v és w síkjában van! Mik az elfajult 42. A( -6,O), B(lO, -5), C(-2,4)
esetek?
33. Egyszerűsítés a vektoriális szorzatban: 43. Háromszögterület: Írjunk fel képletet annak az xy-
Ha u x v = u x w és u =1= O, akkor igaz-e, hogy v = w? Indokol- síkban fekvő háromszögnek a területére, amelynek csúcsai a
junk! (0,0), (al ,a2) és (bl,b2) pontok. Indokoljunk!
34. Kettős egyszerűsítés: Ha u =1= O, u x v = u x w és u . v =
44. Háromszögterület: Írjuk fel minél egyszerűbb alakban
= U· w, akkor igaz-e, hogy v = w? Indokoljunk! az (al,a2), (bl,b2) és (CI,C2) csúcspontú háromszög területét!
_r---------- Egyenesek és síkok a térben
Az egyváltozós függvénykalkulusban a síkbeli görbék vizsgálatához felhasznál-

tuk az egyenesre vonatkozó ismereteinket. Az iránytangenseket vizsgáltuk és
erősen leegyszerűsítve arra jutottunk, hogy a differenciálható görbék kis szaka-
szon egyenesként kezelhetők.
A következő fejezetben belefogunk az egynél több változójú függvények ana-
lízisébe, és ezeknek a függvényeknek a grafikonjait, a felületeket, kezdetben a
síkokra vonatkozó ismereteinket igénybe véve fogjuk vizsgálni.
Ebben az alfejezetben bemutatj uk, hogyan használhatjuk a skaláris és a vek-
toriális szorzat fogalmát térbeli egyenesek, egyenes szakaszok és síkok egyenle-
tének felírás ára.
Egyenesek és egyenes szakaszok a térben

A síkban az egyenest meghatározza egy pontja és a meredeksége. A térben egy
pontjával és az irányát mutató vektorral adhatunk meg egy egyenest.
Legyen L a Po(XO,YO,zo) ponton átmenő és a v = vli+v2.i +V3k vektorral pár-
L huzamos egyenes. Ekkor L azoknak a P(x,y,z) pontoknak a halmaza, amelyekre
P~P párhuzamos v-vel (12.35. ábra). Ez azt jelenti, hogy P~P = tv valamely t
skalár paraméterrel. t értéke függ a P pontnak az L egyenesen elfoglalt helyétől,
és a ( -00,00) intervallumból veheti fel értékét. A P~P = tv egyenletet kifejtve:
y
(x - xo)i + (y - yo)j + (z - zo)k = t(vli + v2.i + V3 k),
x
amit az
12.35. ÁBRA : A P pont akkor és csak xi +yj + zk = xoi+ yoj + zok+t(v1i + v2j + V3 k) (12.3)
akkor van rajta a PO ponton átmenő, v- alakban is felírhatunk.
vel párhuzamos egyenesen, ha P~P elő Ha r(t) a P(x,y,z) pont helyvektora, ro pedig a Po(XO ,YO, zo) pont helyvektora,
áll v számszorosaként. akkor a (12.3) egyenlőség a térbeli egyenes egyenletének vektoriális alakja.
J
Az egyenes vektoregyenlete
A Po(XO ,YO ,zo) ponton átmenő, v-vel párhuzamos L egyenes vektor-
egyenIete:
r(t) = ro -l-rv, - 0 0 < t < 00 , (12.4)
ahol r az L egyenes P(x ,y, z) pontj ához tartozó helyvektor, ro pedig a
Po (XO ,YO , zo) ponthoz tartozó helyvektor. A v vektort az egyenes irány-
vektorának nevezzük. v minden nemnulla számszorosa is irányvektor.
A (12.4) egyenlőségből három skaláregyenlet adódik:
X= XO+ tVI, y = Yo + tv2 , z = zo+ tv3 ·

Ez az egyenes paraméteres egyenletrendszere a - 00 <t< 00 paramétertarto-
mányban.
Az egyenes paraméteres egyenletrendszere

A Po(XO,YO ,zo) ponton átmenő, v = VIi+ v2j + V3k vektorral párhuza-
mos egyenes paraméteres egyenletrendszere:
x
X= XO+tVI , Z= ZO+ tV3 , - 00 <t < 00. (12.5)
v = 2i + 4j - 2k
12.36. ÁBRA: Az x = -2 + 2t, y = 4t, 1. PÉLDA: Adott ponton átmenő, adott vektorral párhuzamos egyenes
Z = 4 - 2t egyenletrendszerű egyenes
paraméterezése
kiválasztott pontjai és a hozzájuk tar- Írjuk fel a (- 2, 0 ,4) ponton átmenő, v = 2i + 4j - 2k vektorral párhuzamos egye-
tozó paraméterértékek. nes paraméteres egyenletrendszerét (12.36. ábra)! D
Megoldás: Po (XO ,YO ,zo) legyen most a (- 2, 0, 4) pont a v = v l i+ v~ +V3 k
vektor pedig 2i + 4j - 2k. Ezeket az értékeket (12.5 ) egyenletbe behelyettesítve:
x= -2+2t , y=4t , z = 4 -2t. D
2. PÉLDA: Két adott ponton átmenő egyenes paraméterezése

Írjuk fel a P(- 3,2, - 3) és Q( 1, -1 ,4) pontokon átmenő egyenes paraméteres
egyenletrendszerét !
Megoldás: A
PQ= (1- (-3))i+( -1-2)j+(4- (-3))k=4i-3j+7k
párhuzamos lesz a keresett egyenessel és az (xo .vc.zo) = (-3 ,2, -3) értéket
a (12.5) egyenletbe helyettesítve:
x = -3+4t , y = 2-3t , z = - 3 + 7t .
.Alappontként'' a Q( 1, -1 ,4) pontot is választhatjuk, és ekkor azt kapjuk,

hogy
x = l +4t , y = -1- 3t, z = 4 + 7t .
Ez ugyanannak az egyenesnek az egyenletrendszere, csak adott paraméterérték-
hez az egyenesnek más pontja tartozik. D
Jegyezzük meg , hogy a paraméterezés nem egyértelmű. Nem csak az "alap-
pontot", hanem az irányvektor hosszát vagy éppen a paramétert is változtathat':'
juk. Az x = -3 + 4t 3 , Y = 2 - t 3 , Z = - 3 + 7t 3 egyenlet is a feladatban szereplő
egyenes egy paraméteres egyenletrendszere, hiszen ugyanazokat az (x,y,Z! ko-
ordinátákat adja meg.
Két pontot összekötő egyenes szakasz paraméteres megadásához először a
pontokon átmenő egyenest paraméterezzük. Azután megkeressük a szakasz vég-
pontjaihoz tartozó t értékeket és csak e két érték által meghatározott zárt interval-
lumhoz tartozó t értékeket engedjük meg , mint lehetséges paraméterértékeket.
Az egyenes egyenlete és a paraméterre vonatkozó kikötés együttesen a szakasz

paraméteres egyenletrendszerét adja meg.
3. PÉLDA: Egyenes szakasz paraméterezése

Paraméterezzük a P( -3,2, -3) és Q(I, -1,4) pontokat összekötő szakaszt
(12.37. ábra).
Q(l, -1, 4) z Megoldás: Először felírjuk a megadott pontokon áthaladó egyenes paraméte-
res egyenletrendszerét, amit most egyszeruen átveszünk a 2. példából:
t =/1<1-y x= -3+4t, y = 2- 3t, z=-3+7t.
-1 Vegyük észre, hogy az egyenes

O "',
''"'2
(x,y,z) = (-3+4t,2-3t,-3+7t)
pontja t = Oesetén esik egybe a P(-3,2, -3) ponttal, és t = 1 esetén esik egybe
x
P(-3, 2, -3) a Q(1, -1,4) ponttal. Ha az egyenes egyenletrendszerét kibővítjüka O ::; t ::; 1
feltétellel, akkor eljutunk az egyenes szakasz paraméteres egyenletrendszeréhez:
12.37. ÁBRA: A 3. példában a PQ sza-
kaszt paramétereztük. A nyíl t növeke- x = -3+4t, y = 2- 3t, z=-3+7t, O<t < l. D
désének irányába mutat.
Ha valamely Po(xo,Yo,zo) pontból induló és v irányban mozgó részecske pá-
lyáját vizsgáljuk, akkor kifejezőbb az egyenletét a (12.4) vektoriális alakban fel-
írni:
r(t) = ro +tv
v
=ro+tlv1j;!' (12.6)
Másszóval a részecske t időpontbeli helyzetét úgy kapjuk meg, hogy kezdeti

pozíciójához hozzáadjuk az egyenes vonalú mozgással vIlvl irányban megtett
távolságot (sebesség x idő).
4. PÉLDA: Helikopter által megtett távolság

A helikopter felszállóhelyét tekintsük a koordináta-rendszer kezdőpontj ának. Az
(1,1,1) pont irányába repül 60 mis sebességgel. Mi lesz a pozíciója 10 másod-
perc elteltével?
Megoldás: Az origót a felszállóhellyel azonosítjuk. Ekkor az
1. 1. 1 k
U=-I+-J+-
v3 v3 v3
egységvektor adja meg a repülés irányát. A (12.6) egyenletből a helikopter hely-
zete a t időpontban:
r(t) = ro + r( sebesség)u
=0+r(60) (~i+ ~j+ ~k)

= 20J3t(i + j + k).
Ha t = 10 s, akkor
r(lO) = 200J3(i + j + k)
\ 200J3,200J3,200J3) .
Az (1,1,1) pont irányába repülve a (200V3,200V3,200V3) pontban lesz 10

másodperc múlva a helikopter. Az általa megtett távolság (60 mls)(lO mis) =
= 600 m, ami éppen az r( 10) vektor hossza. D
s Pont és egyenes távolsága

Ha az S pont és a P ponton áthaladó, v irányú egyenes távolságát szeretnénk
meghatározni, akkor valójában a ps vektor v-re merőleges összetevőjének a
nagyságát kell megadnunk (12.38. ábra). Az ábra jelöléseivel ennek az össze-
// k / I ->SI .
tevone a nagysaga P sm , azaz
e IPSIvxI vi .
Az S pont és a P ponton áthaladó, v-vel párhuzamos egyenes távolsága

12.38. ÁBRA: Az S pont és a P ponton
áthaladó, v-vel párhuzamos egyenes tá- d= IP~v~ vi . (12.7)
e
volsága IPsj sin lJ , ahol a ps és a v
által bezárt szög.
5. PÉLDA: Pont és egyenes távolságának meghatározása
Határozzuk meg az S(1, 1,5 ) pont és az
L: x=l+t, y=3-t, z = 2t
egyenes távolságát!
Megoldás: L egyenletébőllátszik, hogy átmegy a P(I ,3,O) ponton és párhu-
zamos a v = i - j + 2~ vektorral. Mivel
PS = (1 - l )i + (1 - 3)j + (5 - O)k = -2j + 5k
és
j k
PS x v = O -2 5 = i + 5j + 2k ,
1 -1 2
a (12.7) egyenlet azt adja, hogy
d = IPs x vi = VI + 25 + 4 = V30 = VS D
lvi VI + 1 + 4 J6 .
Egy sík egyenlete

A tér egy síkját úgy adhatjuk meg , hogy megadjuk valamely pontját és megadjuk
a .rlőlését" vagy irányát. Ezt a "dőlé st" a síkra merőleges vektorral, má sszóval
a normálissal definiáljuk. A 4. példában már említettük, hogy egy normálisnak
minden nemnulla számszorosa is normális.
Tegyük fel, hogy az M sík átmegy a po (xo ,Yo, zo) ponton és merőleges a nem-
nulla n = Ai + Bj + Ck vektorra. Akkor M azoknak a P(x,y,z) pontoknak a hal-
maza, amelyekre P;P ortogonális n-nel (12.39. ábra). Ebben az esetben tehát a
skaláris szorzatra n·P;P = O. Ezzel az egyenlettel ekvivalensek a
(Ai+Bj +Ck)·[(x-xo)i + (y - yo)j + (z - zo)k] = O

és az
A(x-xo) +B(y - Yo) +C(z - zo) = O
12.39. ÁBRA: A sík egyenletét a nor-
málvektorával definiáljuk. A P pont ak- egyenletek.
kor és csak akkor van rajta a PO pontra
illeszkedő síkon, ha n.P;P = O. A sík egyenlete
A po (xo ,Yo,zo) ponton átmenő és n = Ai + Bj + Ck normálvektorú sík
vektoregyenlete: n·P;P = O
komponensegyenlete: A(x-xo) +B(y-yo) +C(z-zo) =O
egyszerűsített komponensegyenlete: Ax+By+Cz = D , ahol
D =Axo+Byo+Czo.
186 12. fejezet Vektorok és a tér geometríája
Nyilvánvaló, hogy egy adott n-nek bármilyen nemnulla számszoros át írva

az egyenletbe, ugyanannak az egyenletnek nemnulla számszorosát kapjuk, tehát
ugyanazt az egyenletet.
6. PÉLDA: Sík egyenletének meghatározása

Írjuk fel a Po (- 3, 0,7) ponton átmenő, az n = 5i + 2j - lk vektorra merőleges
sík egyenletét!
Megoldás: A komponensegyenlet
5(x - (-3)) + 2(y - O) + (-1) (z -7) = O.
Egyszerűsítve kapjuk, hogy
5x + 15 + 2y - z + 7 = °
5x+2y- z = - 22. D
Vegyük észre, hogy az n = 5i + 2j - lk vektor komponensei és az 5x + 2y -

- z = -22 egyenletben x,y és z együtthatói megegyeznek. Az n = Ai + Bj + Ck
vektor az Ax + By + C: = D síknak normálvektora.
7. PÉLDA: Három megadott ponton átmenő sík egyenletének meghatá-

rozása
Írjuk fel az A(O, 0,1), B(2 , 0,O) és C(O, 3,O) pontokon átmenő sík egyenletét!
Megoldás: Keressük meg a sík normálvektorát és azután, (bármelyik) meg-
adott pontot kiszemelve írjuk fel a sík egyenletét.
Az
j k
AB x AC = 2 °
-1 = 3i + 2j + 6k
° 3 -1
vektor a síkn ak egy normálvektora. Helyettesítsük be ennek komponenseit vala-
mint az A (O, 0 , 1) pont koordinátáit a sík általános egyenletébe:
3(x-0) + 2(y - 0) +6(z-1 ) = °

3x+2y+6x = 6. D
Könnyen ellenőrizhetjük, hogy a B vagy a C pontot választva ugyanerre az

egyenletre jutunk.
Síkok metszésvonala
Két egyenes akkor és csak akkor párhuzamos egymással , ha egyező irányúak,
két sík pedig akkor és csak akkor párhuzamos, ha normálisaik párhuzamosak ,
vagyis nl = kn2 valamilyen k skalárra. A nem párhuzamos síkok egy egyenesben
met szik egymást.
8. PÉLDA: Két sík metszésvonalával párhuzamos vektor

Adjunk meg egy olyan vektort, amely párhuzamos a 3x - 6y - 2z = 15 és 2x t.
+ y - 2z = 5 síkok metszésvonalával.
Megoldás: Két sík metszésvonala mind a két sík normálvektorára nl-re és n2-
re is merőleges (12.40. ábra ), ezért párhuzamos az nl x n 2 vektorral. Esetünkben
j k
nl x n2 = 3 -6 -2 = l4i+2j+ l5k.
2 1 -2
12.40 . ÁB RA : Két sík met szésvonalá-
nak és normálvektorának a viszonya (8. nl x n2 bármely (nem nulla) skalárszorosa is eleget tesz a feladat feltételeinek.
példa). D
9. PÉLDA: Két sík metszésvonalának paraméterezése

Írjunk fel paraméteres egyenletrendszert a 3x - 6y - 2z = 15 és 2x + y - 2z = 5
síkok metszésvonalára.
Megoldás: Meg kell adnunk egy, a metszésvonallal párhuzamos vektort, vala-
mint a metszésvonalnak egy pontját, s azután alkalmazhatjuk a (12.5) összefüg-
gést.
A 8. példában már felírtuk a v = 14i + 2j + 15k vektort, mint a metszésvonal-
lal párhuzamos vektort. A metszésvonal pontjai egyben a két síknak közös pont-
jai is. Mivel az irányvektor harmadik koordinátája nem nulla, az egyenes nem
párhuzamos az xy-síkkal, így pontjainak harmadik koordinátája minden értéket
felvesz, választhatjuk tehát O-nak. A síkok egyenletébe z = O-t helyettesítve , s
aztán az egyenletrendszert x-re és y-ra megoldva közös pontnak adódik például
a (3, -1 ,O) pont. Az egyenes egyenlete:
x = 3+ 14t, y= -1+2t , z = 15t.

A z = Oválasztás önkényes, ugyanígy választhattuk volna a z = 1 vagy a z = -1
értékeket is. Vagy feltehettük volna azt is, hogy x = O és ekkor y-ra és z-re 01-
dottuk volna meg az egyenletrendszert. Ettől csupán az egyenes paraméterezése
változott volna meg, de minden esetben ugyanazt az egyenest kapjuk megoldás-
~~ D
Néha egy egyenes és egy sík metszetére is kíváncsiak vagyunk. Például, ha
egy sík lemezt átdöfünk egy egyenes szakasszal (pálcával), érdekes lehet tudni,
hogy annak mekkora darabját fedi el a lemez. Ennek a problémának például
számítógépes grafikai alkalmazásai vannak (73. feladat).
10. PÉLDA: Egyenes és sík metszetének meghatározása

Mely pontban metszi az
8
x= 3" +2t , y= -2t , z = 1 +t
egyenes a 3x + 2y + 6z = 6 síkot?
Megoldás: A
G +2t,-2t,I+t)
pont akkor van rajta a síkon, ha koordinátái kielégítik a sík egyenletét , azaz ha
3 G+2t) +2(-2t)+6(1+t) =6
8 + 6t - 4t + 6t = 6
8t =-8
t =-1.
A metszéspont:
(X,y,Z)lt~-1 = G-2,2,1-1) G,2,O).

= D
Pont és sík távolsága

Ha P az n normálisú sík egy pontja, akkor tetszőleges S pontnak a síktól való
távolsága a PS vektor n-re eső vetületének a hossza. Azaz S és oa sík távolsága:
(12.8)
ahol n = Ai + Bj + Ck a sík normálvektora .

11. PÉLDA: Pont és sík távolságának meghatározása

Határozzuk meg az S(1, 1,3) pont távolságát a 3x + 2y + 6z = 6 síktól!
Megoldás: Jelöljünk ki egy P pontot a síkon, és számítsuk ki a PS vektornak
a sík n normális ára eső vetületének a hosszát (12.41. ábra). A 3x + 2y + 6z = 6
egyenlet együtthatóival
n = 3i + 2j + 6k.
z
n = 3i + 2j + 6k
12.41. ÁBRA :.Az S síktól való távolsága a PS vektor n-re vetített

vetületének a hossza (11. példa).
A sík egy pontját legegyszerűbben úgy kapjuk meg, ha a koordinátatenge-

lyekkel vett metszéspontjait tekintjük. Ha a sík y-tengellyel való metszéspontját,
azaz a (0,3 ,O) pontot tekintjük a P pontnak, akkor
PS = (1 - O)i+ (1 - 3)j + (3 - O)k = i - 2j + 3k,

Ini = )3 2+22+62 = v49 = 7.
S távolsága a síktól:
d =lis,1:1 1=[(i-2j+3k), Gi+ ~j+ ~k) 1=

=I~_;+ ~81 =~, D
Síkok által közbezárt szög
I~
Két egymást metsző sík hajlásszögét olyan normálvektoraik hajlásszögeként ér-
telmezzük, amelyek egymással n/2-nél nem nagyobb szöget zárnak be. (12.42.
ábra).
12. PÉLDA:
Számítsuk ki a 3x - 6y - 2z = 15 és 2x + y - 2z = 5 síkok által bezárt szöget!
Megoldás: A
nl=3i-6j-2k, n: = 2i+j -2k

vektorok a síkok normálisai. Az általuk bezárt szög:
nl·n2 )
12.42. ÁBRA: Két sík szögét normáli- e = arccos ( In l l ln21
saik szögéből kaphatjuk meg. 4[
= arccos ( 2 )
~ 1,38 radián, azaz kb. 79 fok. D
12.5. Egyenesek és síkok "a térben 189
Egyenesek és egyenes szakaszok 28. Keressük meg az x = t, Y = -t + 2, z = t + 1, valamint az

x = 2s + 2, y = s + 3, z = 5s + 6 egyenesek metszéspontját, majd
Az 1-12. feladatokban írjuk fel az egyene sek paraméteres egyen- írjuk fel az egyenesek által meghatározott sík egyenletét!
letrendszerét!
A 29. és 30. feladatban írjuk fel a megadott, egymást metsző
1. A P(3 , -4, -2) ponton átmenő, az i + j + k vektorral párhu- egyenesek síkjánakegyenletét!
zamo s egyenes.
29. Ll: x = -1 + t , Y = 2 + t , Z = 1 - t ; - 00 < t < 00
2. A P( 1,2 , -1) és Q(-:- 1, O, 1) pontokon átmenő egyenes. L2: x = 1- 4s, y = 1 + 2s, z = 2 - 2s; - 0 0 < s < 00
3. A P(-2,O, 3) és Q(3,5, - 2) pontokon átmenő egyenes. 30. Ll: x = t, Y = 3 - 3t , z = -2 - t; - 0 0 < t < 00
L2: x = l + s, y=4+s, z=-l+s; - oo < s < oo
4. A P(1,2 ,0 ) és Q(1 , 1, -1 ) pontokon átmenő egyene s.
31. Írjuk fel annak a síknak az egyenletét, amely átmegy a
5. Az origón átmenő , a 2j + k vektorral párhuzamos egyenes. Po (2, 1, -1) ponton és merőleges a 2x+ y- z = 3, x+ 2y + z = 2
síkok metszésvonalára.
6. A P(3, -2, -l ) ponton átmenő, az x = 1 + 2t, y = 2 - t ,
Z = 3t egyene ssel párhuzamos egyenes. 32. Írjuk fel annak a síknak az egyenletét, amely átmegy a
Pl (1,2 , 3) és P2 (3,2 , 1) pontokon és merőleges a 4x - y+ 2z = 7
7. Az (1, 1, 1) ponton átmenő , a z-tengellyel párhuzamos egye- síkra.
nes .
8. Az (2,4 ,5) ponton átmenő , a 3x + 7y - 5z = 21 síkra merő
leges egyenes. Távolság
9. Az (O, -7 ,O) ponton átmenő, az x + 2y + 2z = 13 síkra me- A.33-38. feladatokban pont és egyenes távolságát kell meghatá-
rőleges egyenes. roZnunk.
10. A (2, 3, O) ponton átmenő, az II = i + 2j + 3k és v = 3i + 33. (0,0 ,12 ); "X = 4t , Y = -2t, Z = 2t
4j + 5k vektorokra merőleges egyenes. 34. (0,0,0); x=5+3t, y=5+4t, z=-3-5t
11. Az x-tengely. 35. (2,1 ,3); x=2+2t, y=1+6t, z= 3
12. A z-tengely. 36. (2,1 ,-1 ); x =2t, y= 1+2t, z = 2t
Paraméterezzük a 13-20. feladatokban megadott pontokat össze- 37. (3,-1 ,4); x = 4 - t, y = 3 + 2t, z = - 5+ 3t
kötő egyenes szakaszokat. Vegyük fel akoordinátatengelyeket,
38. (-1 ,4 ,3); x= 10+4t, y = -3, z = 4t
ábrázolj uk a szakaszt és az ábrán a paraméterértékek növekedé-
sének irányát is jelezzük! A 39--44. feladatokban pont és sík távolságának meghatározása
a feladat.
13. (0,0,0), (1,1,3/2) 14. (0,0 ,0) , (1,0 ,0 )
39. (2,-3,4), x+2y+2z= 13
15. (1,0 ,0), (1,1 ,0) 16. (1,1 ,0) , (1,1 ,1)
40. (0,0 ,0), 3x+2y+ 6z = 6
17. (0, 1, 1), (0, - 1, 1) 18. (0, 2,0), (3,0,0)
41. (0,1 ,1) , 4y +3z=-12
19. (2,0,2), (0,2, 0) 20. (1,0, - 1), (0,3 ,0 )
42. (2,2,3), 2x+ y +2z = 4
43. (0, - 1,0), ~+ y+2z=4
Síkok 44. (1,0 , - l ), -4x+ y+z ~ 4
A 21-26. feladatokban írjuk fel a sík egyenletét! 45. Számítsuk ki az x + 2y + 6z = 1 és az x + 2y + 6z = 10 síkok
21. A Po(O , 2, -1) ponton átmenő és az n = 3i - 2j - k vektorra távolságát!
merőleges sík. 46. Számítsuk ki az x = 2 + t, y = 1 + t, z = - (1/2) - (1/2)i
22. Az (1, -1 ,3 ) ponton átmenő és a egyenes és az x + 2y + 6z = 10 sík távolságát!
3x + y+ z = 7
síkkal párhuzamos sík.

Szögek
23. Az (1,1, - 1), (2, O, 2), (O, -2, 1) pontokon átfektetett sík. A 47. és 48. feladatban a megadott síkok szögét kell meghatá-
rozni.
24. A (2,4 ,5), (1,5 ,7) , (-1 ,6 ,8) pontokonátfektetett sík.
47. x+ y = 1, 2x+y-2z = 2
25. A Po(2,4 ,5 ) ponton átmenő és az 48. 5x + y - z = 10, x - 2y + 3z = -1
x = 5 + t, Y = 1 + 3t , z = 4t A 49-52. feladatokban megadott síkok által bezárt hegye sszög
meghatározásához használjunk számológépet! Kerekítsünk szá-
egyenesre merőleges sík. zad radiánra!
26. Az A (1, - 2, 1) ponton átmenő, az origóból az A pontba mu- 49. 2x+2z+2y = 3, 2x-2y- z = 5
tató vektorra merőleges sík.
50. x+ y+ z= 1, z = O (azxy-sík)
27. Keressük meg az x = 2t + l, y = 3t + 2, z = 4t + 3, valamint 51. 2x+2y - z = 3, x+2y+ z = 2
az x = s + 2, y = 2s + 4, z = - 4s - 1 egyene sek metszé spontját,
majd írjuk fel az egyenesek által meghatározott sík egyénlet ét! 52. 4y +3z = -12, 3x +2y+6z = 6
190 12. fejezet Vektorokés a ter geometriája
Metsző egyenesek és síkok- 69. Keressünk két olyan síkot, amelyek metszésvonala az x =
= 1 + t, Y = 2 - t , Z = 3 + 2t egyenes. Mind a két sík egyenletét
Az 53-56. feladatokban egyenes és sík döféspontját kell megha- írjuk fel Ax + By + C: = D alakban!
tározni.
70. Adjunk meg egy síkot , amely átmegy az origón és derék-
53. x= l- t , y = 3t, z = l + t ; 2x -y+ 3z = 6
szögben metszi az M: 2x + 3y + z = 12 síkot! Honnan tudjuk,
54. x = 2, y = 3 + 2t , z = - 2 - 2t; 6x+3y-4z=-12 hogya síkunk valóban merőleges az M-re?
55. x= 1+2t, y= 1+5t, z = 3t ; x+ y+ z=2 71. Az a ,b ,c nemnulla számokkal (x/a) + (y/b) + (z/c) = 1
56. x=-1 +3t, y= - 2, z = 5t ; 2x - 3z = 7 grafikonja egy sík. Mely síkoknak ilyen alakú az egyenletük?
Írjuk fel az 57-60. feladatokban megadott síkok metszé svonal á- 72. Legyenek Ll és Lz nem metsző , nem párhuzamos egyene-
nak paraméteres egyenletrendszerét ! sek. Van-e olyan nemnulla vektor, amely mindkét egyenesre me-
57. x +y +z = 1, x+y =2 rőleges? Indokoljunk!
58. 3x- 6y-2z = 3, 2x+ y- 2z = 2

59. x - 2y + 4z = 2, x + y - 2z = 5 Számítógépes grafika
60. 5x-2y= 11, 4y-5z= -17
Két térbeli egyenes vagy metszi egymást, vagy párhuzamosak 73. Perspektíva a számítógépes grafikákban: A számítógé-
vagy kitérők (képzeljük el például két repülőgép pályáját). A 61. pes grafikáknál és a perspektivikus ábrázolásnál is az a feladat,
és a 62. feladatban 3-3 egyenest adtunk meg. Vizsgáljuk meg hogyaszemünkkel a háromdimenziós térben látott objektumo-
őket páronként, hogy metsz ők, párhuzamosak vagy kitér ők-el Ha
kat két dimenzióban, azaz egy síkon kell ábrázolni. Legyen a
met szik egymást, akkor a metszéspontjukat is adjuk meg! szemünk, az alábbi ábra E(xo, 0,O) pontjában és tegyük fel, hogy
a Pl (Xl , YI , ZI ) pontot szeretnénk az yz-síkon ábrázolni. Ezt úgy
61. Ll: x = 3 + 2t , y = - 1 + 4t , z = 2 - t; <t <
-00 00
tesszük meg, hogy aPI pontot az E pontból induló vetítősugárral
L2: x = 1 + 4s, y = l + 2s , z = - 3 + 4s; <s< -00 00
a síkra vetítjük. A Pl pont képe a P(O,y, z) pont lesz. Mint grafi-
L3 : x = 3 + 2r, y = 2 + r, Z = - 2 + 2r ; <r<
-00 00
kai tervezőnek az a feladatunk, hogy adott E és Pl pontok esetén
62. Ll: x = 1 + 2t , Y = -1 - t , Z = 3t ; -00 <t< 00 kiszámítsuk az y és z koordinátákat.
L2 : x = 2 - s, y = 3s, z = 1 +s; -00 <s< 00
(a) Írjunk fel vektoregyenletet az EP és EPI szakaszokra.
L3 : x = 5 + 2r, y = 1 - r, Z = 8 + 3r; - <r<
00 00
Ezekből fejezzük ki y-t és z-t, mint XO,XI ,Y I és ZI függvé-
nyét.
Elmélet példákkal (b) Teszteljük a feladat (a) részében előállított képletünket
63. A (12 .5) egyenlőség felhasználásával állítsuk elő a

°
az xl = és xl = Xo esetre és vizsgáljuk meg , mi történik
akkor, ha Xo ----+ 00. Mire jutottunk?
PI (2, - 4,7) ponton átmenő és a vI = 2i - j + 3k vektorral pár-
huzamos egyenes egy parametrizációját. Azután a Pz( -2, -2,1 ) z
ponttal és a Vz = -i + (1/2)j - (3/2) k vektorral készítsünk egy
másik parametrizációt!
64. A komponens-formula alkalmazásával adjuk meg - a
PI (4 , 1, 5) ponton átmenő, nl = i - 2j + k vektorral merőleges
sík egyenletét. Azután írjunk fel egy másik egyenletet ugyanerre
a síkraaPz(3 , -2,0 ) pont és az nz = -V2i +2V2j - V2k vektor
alkalmazásával.
65. Határozzuk meg az x = 1 + 2t , Y = - 1 - t , Z = 3t egyenes-
nek a koordinátatengelyekkel való metszéspontjait. A megoldás
hátterét is fejtsük ki!
66. Írjuk fel annak a z = 3 síkban fekvő egyenesnek az egyen- x
letét , amely n/6 radián szöget zár be az i vektorral és n/3 szöget
a j vektorral! A megoldás hátterét is fejt sük ki! 74. Rejtett vonalak: Beszéljünk még a számítógépes grafi-
kák elkészítésének egy további tipiku s problémájáról. Legyen a
67. Párhuzamos-e az x = 1- 2t , Y = 2 + 5t, z = -3t egyenes a
szemünk a (4, 0, O) pontban és nézzük azt a háromszög alakú
2x + y - z = 8 síkkal? Indokoljuk a vála szt!
lemezt, amelynek csúcspontjai az (1 ,0 ,1), (1,1 ,0) és (-2,2 ,2)
68. Miben mutatkozik meg az, ha az Alx +Bl y+Cl z = Dl és pontok. Az (1,0,O), (0, 2, 2) végpontú egyenes szakasz átdöfi ezt
Az x + Bzy + Czz = Dz síkok párhuzamosak egymással? És ha a lemezt. A szakasznak mekkora darabját rejti el szemünk elől a
mer őlegesek? Indokoljuk a feleletet! lemez?
12.6. Hengerek és másodrendű felületek
Eddig két speciális felülettípust tanulmányoztunk: a gömböt és a síkot. Ebben a

fejezetben különféle hengerekkel és másodrendű felületekkel fogjuk bővíteni a
listát. A másodrendű felületek olyan felületek, amelyek egyenletében x ,y vagy z
második hatványon szerepel.
Hengerek
Hengert úgy állíthatunk elő, hogy egy egyenest egy adott síkgörbe mentén moz-
gatunk oly módon, hogy közben az egyenes mindvégig párhuzamos legyen egy
adott, rögzített egyenessel. A görbét a henger generáló görbéjének, a párhuza-
mos egyeneseket a henger alkotóinak nevezzük (12.43. ábra) . A térmértanban,
ahol hengeren körhengert értenek, a generáló görbe kör, de mi most más gene-
ráló görbét is megengedünk. Első példánk hengerét egy parabola generálja.
z
z A generáló görbe
(az y z-síkban)
II
x/ ~
--- , IIIII1111111
w
y
~y
Gen eráló görbe
y = x 2, Z = O
\
A generáló görbén átmenő,
az x-tengellyel párhuzamos
egyenesek
12.43. ÁB RA: A henger és generáló görbéje 12.44. ÁB RA: Az xy-sík y .= x2 egyenletű paraboláján végig-
futó , a z-tengellyel párhuzamos egyenesek által alkotott hen-
gerfelület (1. példa).
Ha kézzel megrajzolunk egy henger- vagy más felületet, vagy a számítógé-

pünkkel előállított felületeket vizsgáljuk, jobban feltűnnek azok a görbék, ame-
lyek a felületeknek a koordinátasíkokkal vagy velük párhuzamos síkokkal alko-
tott síkmetszetei. Ezeket a görbéket metszetgörbének vagy nyomvonalnak is
nevezzük.
1. PÉLDA: Az y = x 2 parabolikus henger

Írjuk fel annak a hengernek az egyenletét, amely úgy áll elő, hogy egy, a z-ten-
gellyel párhuzamos egyenest végigfuttatunk az y = x 2 , Z = O parabolán
(12.44. ábra)!
Megoldás: . Legyen a PO (xo,x5, O) pont az y = x2 parabola egy pontja. Ekkor a

Q(xo ,x5,z) pont tetszőleges z érték mellett a .hengerfelület pontja lesz, ugyanis
rajta van a z-tengellyel párhuzamos x = xo, y = x5 egyenesen (12.45. ábra).
Tehát z értékétől függetlenül mindazok a pontok rajta lesznek a hengerfelüle-
ten, amelyek koordinátái kielégítik az y = x 2 egyenletet. Ezért a henger egyenlete
y = x 2 , és a hengert "y = x 2 hengernek" hívjuk. D
12.45. ÁBRA: A 12.44. ábrán látható
hengerfelület minden pontjának koor- Hasonlóképpen az xz-sík bármely g(x,z) = c görbéje definiál egy, az y-ten-
dinátája (xo ,x5,z) alakú. Ezért "y = x2 gellyel párhuzamos alkotókból álló hengert, amelynek szintén g(x,z) = c lesz
hengernek" hívjuk. az egyenlete (12.46. ábra) . Bármely h(y, z) = c görbe egy olyan hengert definiál,
Az ellip szis vonala

(síkmetszet) z A generáló ellipszis:
amely az x-tengellyel párhuzamos alkotókból áll, és amelynek egyenlete ugyan-
x 2 + 4z 2 = 4 csak h(y,z) = c (12.47. ábra). Általában persze a hengemek nem feltétlenül kell
párhuzamosnak lennie valamelyik koordinátatengellyel.
Másodrendű felületek
A következő felülettípus , amit vizsgálni fogunk, a másodrendű felületek. Ezek a
felületek az ellipszisek, a parabolák és a hiperbolák analogonjai.
A másodrendű felület egy x-ben, y-ban és z-ben másodfokú egyenlet grafi-
konja. Általános alakja:
z
Ax2 + By2 + Cy2 + Dxy + Eyz + Fxz + Gx + H y + l z + K = 0,
ahol A ,B , C stb. valamilyen állandók. Ezt az egyenletet, akárcsak a kétdimenziós

esetben, eltolással és elforgatással egyszerűbb alakra lehet hozni. Mi csak egy-
szerűbb egyenleteket fogunk vizsgálni. Bár más módon definiáltuk őket, a 12.45.
y
12.46. és 12.47. ábrán látható felületek másodrendű felületek. A legegyszerűbb
másodrendű felületek az ellipszoidok, paraboloidok, elliptikus kúpok és a hí-
perboloidok. (A gömböt speciális ellipszoidnak tekintjük.)
12.46. ÁBRA: Az x 2 + 4z2 = 4 ellip-

2. PÉLDA: Ellipszoid
tikus hengert az y-tengellyel párhuza- Az
x 2 y2 Z2
mos egyenesek alkotják, amelyek az - +- +- = l (12.9)
xz-sík x 2 + 4z2 = 4 egyenletű ellipszi- a 2 b2 c 2
sén futnak végig. A henger y-tengelyre ellipszoid a koordinátatengelyeket a (±a ,O,O), (O,±b,O) és (O,O,±c) pontok-
merőleges síkokkal alkotott síkmetsze- ban metszi. Az lxi ~ a, Iyl ~ b, Izl ~ c egyenlőtlenségekkel definiált téglatest
tei a generáló ellipszis sel egybevágó . belsejében fekszik. A felület valamennyi koordinátasíkra nézve szimmetrikus,
ellipszisek. mivel egyenletében valamennyi változó a második hatványon szerepel.
A három koordinátasík ezt a felületet ellipszisben metszi. Például
x
2
a2
l
+ b2 = 1, ha z = O.
A z = zo, Izol < c sík ebből a görbeből az
ellipszist vágja ki.
y y
,*.
~
~
%
Az x-tengelyre ~
merőleges síkmetszetek
12.47. ÁBRA: Az y2 - Z2 = 1 hiperbolikus hengert az yz-sík y2 - Z2 = 1 hiperbo-

lájának ágain végigfutó és az x-tengellyel párhuzamos egyenesek rajzolják ki. A
henger x-tengelyre merőleges síkokkal alkotott síkmetszetei a generáló hiperbo-
lával egybevágó hiperbolák.
z z
Elliptikus síkmetszet c
a z = za síkon /
\, Az ellips zis ;
2
+;
2
= 1
a b
y y
x .~ x
o&.
Az ellipszis IZ
2 2
x2 Z2
-2 + -2 = 1 Az ellipszis ; +~= 1
a c b c
az xz-síkon
azxz-síkon
12.48. ÁBRA: A 2. példában szereplő =s a

+ Lb~ + ~
c
= 1 ellipszis mindhárom koordiná-
tasíkkal alkotott síkmetszete ellipszis.
Ha az a, b és c féltengelyek közül bármelyik kettő egyenlő, akkor a felület

forgásellipszoid. Ha mindh árom féltengely ugyanakkora, akkor a felület egy
~~. D
3. PÉLDA: Paraboloid
Az
x2 y2 z
(12.10)
a2 + b2 = ~
elliptikus paraboloid szimmetrikus az x = O, valamint az y = O síkra (12.49.
ábra) . A tengelyeket csupán az origóban metszi. E pontj a kivételével a felület c
előjelétől függően teljes egészében az xy-sík fölött (c > O), vagy alatta (c < O)
helyezkedik el. A koordinátasíkokkal alkotott síkmetszetei:
C 2
x = O: a z = b2 Y parabola
y = O: a z = c y parabola
a2
z = O: a (O,O,O) pont.
z z
A parabola z = -; x2 2 2
a Az ellipszis ; + ; = 1
az xz-sikon <, a b
a z = c síkon
y y
x x
12.49. ÁBRA: A 3. példában szereplő (x2 Ia2 ) + (y2 Ib 2 ) = zi c elliptikus para-

boloidot mutatja az ábra a c > O esetben. A felületet a z-tengelyre mer őlege s és
az xy-sík fölött elhelyezkedő síkok ellipszisben met szik. A z-tengelyt tartalmazó
síkok viszont parabolában met szik a felületet.
194 __} 2. fejezet Vektoro_k_é_s_a_té_r--=g,--e_o_m_e_tr_iá~ja _
Bármely az xy-sík fölött elhelyezkedő z = za sík a felületet az x~

a
+ Y~
b
= za
c
ellipszisben metszi, ha za előjele megegyezik c el őjel é vel. D
4. PÉLDA: Kúp
Az
x2 i Z2
a2 + b2 = c2 (12.11)
elliptikus kúp szimmetrikus mindhárom koordinátatengelyre nézve (12.50.
ábra) . A koordinátasíkokkal alkotott síkmetszetei:
. c
x = O: a z = ±bY egyenesek
c
y=O: a z = ± - x egyenesek
a
z = O: a (O,O,O) pont.
A felület z = za síkkal való metszete olyan ellip szis, amelynek középpontja a
z-tengelyen van, csúc sai pedig a fenti egyeneseken.
Ha a = b, akkor a kúp egyenes körkúp. D
2 2
c z +; = z
Az egyenes z = -b y Az ellipszi s ;
a b
1
az yz-síkon a z = c síkon
12.50. ÁBRA: A 4. példában szereplő (x2 Ia2 ) + (y2 Ib 2 ) =

= ( z2 I c ) elliptikus kúp. A felületet a z-tengellyel párhuzamos
2
síkok ellipszisben metszik. A z-tengelyt tartalmazó függőleges

síkokkal alkotott síkmetszete egy rnetsző egyenespár.
5. PÉLDA: Hiperboloid
Az
x2 i z2
a2 + b2 - c2 = 1 (12.12)
egyköpenyű hiperboloid szimmetrikus mindhárom koordinátasíkra (12.51.

ábra) .
A koordinátasíkokkal alkotott síkmetszetei:
i Z2 .
x=O: a b 2 - c2 = 1 hiperbola
x2 Z2 .
y = O: a - - - = 1 hiperbola
a2 c2
z = O: a
x2 i
a 2 + b 2 = 1 ellIpSZIS.
..
A z = za sík olyan ellipszisben metszi a felületet, amel ynek középpontja a z-
tengelyen van, csúc sai pedig a fenti hiperbolametszetek valamelyikén.
Z z
Az ; - ~ = l hiperbola egy darabja az xz-síkon
a e Z / z
z z
Az ; + ; = 2 ellipszis
a b
a z = e síkon
/
bVi
aVif
x I
z z I
Az Lz - L = 1 hiperbola----l
b eZ
egy darabja az yz-síkon Ellipszis
12.51. ÁBRA: Az 5. példában szereplő (x2 la2 ) + (l l b2 ) - (z2 /e 2 )

= l hiperboloid. A z-tengelyre
merőleges síkok a felületet ellip szisben metszik. A z-tengelyt tartalmazó síkokkal alkotott síkmet-
szete hiperbola.
A felület ö s szefüggő abban az értelemben, hogy bármely pontj ából bármely

pontj ába eljuthatunk a felület mentén. Emiatt mondjuk ezt a hiperboloidot egy-
köpenyűnek, ellentétben a következő példa hiperboloidjával, amelynek két kö-
penye van.
Ha a = b, akkor a hiperboloid forgá sfelület. D
6. PÉLDA: Hiperboloid
A
(12.13)
Z Z
z Az; + ; = 1 ellipszis
a b
a z = eV2 síkban
Ellipszi s
12.52 . ÁBRA : A 6. példában szereplő (z2/e2 ) - (l lb 2 ) - (x2Ia2 ) = l hiperboloid.

A z-tengelyre merőleges síkok a felületet ellip szisben metszik, amennyiben a hiper-
boloid csúcsai alatt vagy felett haladnak. A z-tengelyt tartalmazó síkokkal alkotott
síkme tszete hiperbola.
z
kétköpenyű hiperboloid szimmetrikus mindhárom koordinátasíkra (12.52.
ábra). A z = O sík nem metszi a felületet. Egy vízszintes síkkal csak akkor van
közös pontja, ha Iz\ ;::: c. A koordinátasíkokkal való
Z2
-2- - =
l
1
x=O:
c h2
Z2 x2
y=O: -2- - = 1
c a2
hiperbolikus síkmetszeteinek csúcsai és fókuszai a z-tengelyen vannak. A felü-
letnek két különálló darabja van, az egyik közvetlenül a z = c sík fölött, a másik
pedig a z = -c sík alatt. Erről kapta a nevét.
y
A (12.12) és a (12.13) egyenletekjobboldala 1, csak a negatív előjelű ténye-
zők számában különböznek egymástól. A negatív előjelű tényezők száma és a
hiperboloid köpenyeinek száma megegyezik egymással. Akár (12.12) egyenlet-
ben, akár (12.13) képletben 1 helyett nullát írva az
x
x2 y2 Z2
a2 + h2 = c2
egyenletet kapjuk, ami az elliptikus kúp egyenletével, (12.11)-gyel azonos. A
hiperboloid és ez a kúp (12.53. ábra) aszimptotikusan viselkednek, akárcsak az
12.53. ÁBRA: Mind a két típusú hi-
xy-sík
perboloid aszimptotikus a kúphoz (6.
példa).
hiperbolái és
2
x l 0
-2- - =
a h2
egyenesei. D
7. PÉLDA: Nyeregpont
Az
y2 x2 Z
h2 - a2 c
c>O (12.14)
hiperbolikus paraboloid az x = O és y = O síkra szimmetrikus (12.54. ábra). E

síkokkal.vett síkmetszetei:
x = O: a z= :2l parabola, (12.15)
y = O: a z= - C2 x 2 parabola. (12.16)
a
D
Az x = O síkon a parabola szárai felfelé nyitottak, az y = O síkon lefelé nyi-
tottak.
y
2 2
Az ; - L = 1 hiperbola egy darabja
a
A x
12.54. ÁBRA: Az (y2/h 2) - (x2/a2) = (z/c), c> O hiperbolikus paraboloid. A z-tengelyre mer őleges és az xy-sík felett
elhelyezkedő síkok a felületet hiperbolában metszik. A má sik két koordinátatengelyre merőleges síkm etszetei parabolák.
Ha a felületet a z = za > Osíkkal metsszük el, a síkmetszet az
za
c
hiperbola lesz, amelynek tengelye párhuzamos az y-tengellyel, csúcsai pedig
a (12.15) egyenletű parabolán helyezkednek el. Amennyiben ZD negatív, úgy a hi-
perbola fokális tengelye az x-tengellyellesz párhuzamos, csúcsai pedig a (12.16)
egyenletű parabolán lesznek.
Az origó közelében a felület nyeregre emlékeztet. Az yz-síkon haladó ván-
dor lokális minimumként érzékeli ezt a pontot. Az xz-síkon haladva ugyanez a
pont lokális maximumként jelentkezik. Az ilyen pontot nevezik nyeregpontnak,
a felületet pedig nyeregfelületnek.
Műszaki alkalmazás - A tér megjelenitése

A számítógépek grafikai programjaivalláttatni tudjuk a térbeli felületeket. Kü-
lönféle síkokon elhelyezkedő pályagörbéket rajzolhatunk ki, sok program az
ábra forgatás ára is alkalmas, így egy-egy fizikai modell alakját úgy is meg-
figyelhetjük, hogy saját magunk forgatjuk a tér különböző irányaiba. A látha-
tatlan vonalakra kidolgozott algoritmus (lásd a 12.5. alfejezet, 74. gyakorlatát)
blokkolja azoknak a felületdaraboknak a megjelenítését, amelyek az adott néző
pontból nem láthatók.A rendszer a felület 16.6. fejezetben tárgyalt paraméteres
megadását is megkívánhatja. Egyes programoknál állítani lehet a nagyítást, így
a felület legapróbb részleteit is szemügyre vehetjük.
(~~Y
Egyenletek és felületek (e)
összepárosítása
Az 1-12. feladatban megadott egyenleteket állítsuk párba a ne-
kik megfelelő felületekkel. Állapítsuk meg tehát a felület típusát
(paraboloid, ellipszoid stb.).
10 x 2 +i +4z2 = 10 20 z2+4i-4x2 =4 Z
(g) (h)
30 9y2+ z2 = 16 40 i+z2 =x2
50 x=i-z2 60 x= - i - z2
70 x2+2z2 = 8 80 z2+ x2_ y2 = 1
90 x=z2_ y2 100 Z= -4x2-i y
110 x2+4z2 =y2 120 9x2+4i+2z2 = 36 z z

(i) G)
z z
(a)
z
(k)
z
(c) (d)
x
x y
x y
Ábrázolás (b) A z-tengelyre meröleges szeletek segítségével számít-

suk ki az (a) részben szerepelt ellipszoid térfogatát!
Ábrázoljuk a 13-76. feladatokban megadott felületeket!
(c) Most határozzuk meg az
HENGEREK
13. x 2 +y2 = 4 14. X
2
+ Z2 =4
IS. Z = y2-1 16. x=i
17. x 2 +4z2 = 16 IS. 4x 2+i =36
19. z2 -yl =1 20. yz = 1 ellipszoid térfogatát! A kapott formula megadja-e a = b = c
esetén az a sugarú gömb térfogatát?
ELLIPSZOIDOK
21. 9x 2 +yl +z2 = 9 22. 4x 2 +4yl +z2 = 16
23. 4x 2 + 9yl + 4z 2 = 36 24. 9x 2 + 4y2 + 36z 2 = 36 7S. Az ábrán látható hordó olyan alakú mint egy ellipszoid,
amelynek végéről a z-tengelyre merőleges síkokkal levágtak
PARABOLOIDOK egy-egy darabot. A z-tengelyre merőleges síkmetszetei körök.
25. z=x2+4yl 26. z = x2 + 9y2 A hordó magassága 2h, középső síkmetszetének sugara R, alap
27. z = 8 - x 2 _ y2 2S. z = 18 - x 2 - 9yl és fedőlapjának sugara r. Írjuk fel a hordó térfogatképletét! Az-
után ellenőrizzünk két dolgot. Először is tegyük fel, hogy a hordó
29. x =4- 4yl - z2 30. Y = 1 - x 2 - z2
oldalát kiegyenesítjük, így egy R sugarú, 2h magasságú henger
KÚPOK lesz belőle. Visszaadja képletünk ennek a hengemek a térfoga-
31. x 2 +yl = Z2 32. yl + Z2 = x 2 tát? Másodszor, legyen r = O és h = R, azaz a hordó legyen most
gömb alakú. Visszaadja-e képletünk a gömb térfogatát?
33. 4x 2 + 9z 2 = 9yl 34. 9x 2 +4y2 = 36z 2
z
HIPERBOLOIDOK
35. x 2 + yl - z2 = 1 36. y2 + z2 - x 2 = 1
37. (y2 /4) + (z2/9) - (x 2/4) =1
3S. 2
(x /4) + (yl /4) - (z2/9) =1
39. z2 - x 2 - yl = 1 40. (yl / 4) - (x 2/4) - Z2 = 1
y
41. x 2 - yl - (z2/4) = 1 42. (x 2 /4) - yl - (z2/4) =1
HIPERBOLIKUS PARABOLOIDOK
U yl -~=z ~ ~-yl= z
VEGYESEN
45. x 2 + yl + z2 = 4 46. 4x 2 +4y2 = z2
79. Mutassuk meg, hogya z = h sík által az
47. z = 1+ y2 - x 2 4S. yl -z2 =4
49. y = -(x2 +Z2) 50. z2 -4x2 -4yl = 4
51. l6x 2 + 4y 2 = 1 52. z = x2 + yl + 1 ",
53. x 2 + yl - z2 = 4 54. x=4- y2
55. x 2 +z2 = y 56. Z2 - (x 2 /4) - yl = 1 paraboloidból kivágott cikkely térfogata egyenlő a cikkely alap-
57. x 2 +Z2 = 1 SS. 4x 2 + 4yl + z2 = 4 területe felének és a magasságnak a szorzatával. (A 12.49. ábra
a h = c speciális esetet mutatja.)
59. l6 y 2 + 9z 2 = 4x 2 60. z = x 2 - yl - 1
61. 9x 2 +4yl +z2 = 36 62. 4x 2 + 9z 2 = y2 so. (a) Határozzuk meg annak a testnek a térfogatát, amelyet
63. x 2 + i - 16z 2 = 16 64. z2 + 4y2 = 9 az
65. z=-(x2+yl) 66. yl - x 2 - Z2 = 1
67. x2 _4y 2 = 1 6S. z = 4x 2 +yl-4
69. 4yl +z2 -4x2 = 4 70. z = l-x2 hiperboloid, valamint a z = Oés z = h, h > O síkok határol-
71. x 2 +y2 = z 72. (x 2/4) +y2 - Z2 = 1 nak.
73. yz = 1 74. 36x2 + 9yl + 4z 2 = 36
(b) A feladat (a) részében kapott térfogatképletet fejezzük
75. 9x 2 + 16yl = 4z 2 76. 4z 2-x2_ y2 =4 ki a h magassággal, valamint a hiperboloidból a z = O és
z = h síkok által kimetszett tartományok Ao és Ah területé-
vel.
(c) Mutassuk meg, hogya térfogatot a
77. (a) Fejezzük ki c függvényeként annak a síkmetszetnek a
területét, amelyet a z = c sík vág ki az
2 y2 z2
x +-+-=1
4 9 képlet alapján is kiszámolhatjuk, ahol Am a hiperboloid
ellipszoidból. (Az a, b félten gelyű ellips zis területe nab.; z = h/2 síkkal vett metszetének a területe.
81. Ha az (y2 / b 2) - (x2/ a2 ) = z / c hiperbolikus paraboloidot 86. z = l - y2, - 2 ::s; x ::s; 2, - 2 ::s; Y ::s; 2
elmetsszük az y = YI síkkal, egy parabolát kapunk. Határozzuk
meg a parabola csúcspontját és fókuszát!
87. z = x + y2,
2
- 3 ::s; x ::s; 3, - 3 ::s; Y < 3
82. Helyettesítsünk z = O-t az

88. z = x 2
+ 2i, a
(a) - 3::S; x ::S; 3, -3 ::S; y ::S;3
Ax 2 + vi
+cz2 +Dxy+Eyz+ (b) - l ::S; x '::S; l , - 2 ::S;y ::S; 3
Fxz+Gx+Hy+Jz+K = O
(c) - 2 ::S; x::S; 2, -2::S; y::S; 2
egyenletbe azért, hogy egy xy-síkbeli görbét kapjunk. Milyen (d) - 2 < x < 2, -1::S; Y <l
lesz ez a görbe? Válaszunkat indokoljuk!
intervallumon.
83. Valahányszor egy másodrendű felület és egy, valamelyik
koordinátasíkkal párhuzamos sík metszetét tekintjük, kúpszelet-
hez jutunk. Puszta véletlen ez? Válaszunkat indokoljuk! Számítógépes vizsgálatok
84. Tegyük fel, hogy a másodrendű felületet mo st a koordiná-
tasíkokkal nem párhuzamos síkkal metszük. Milyen lesz a met- Felületek kirajzoltatása
szetgörbe? Indokoljunk!
A 89-94. feladatokhoz használjunk számítógépes grafikai prog-
ramot. Grafikonja alapján azono sítsuk a másodrendű felület tí-
Számítógépes grafikai vizsgálatok pusát.
x2 y2 Z2 x 2 Z2 i
90. - - - = 1 - -
A 85-88. feladatban ábrá zolnunk kell a megadott felületeket a 89. 9 + 36 = l - 25 9 9 16
megadott tartományban. Ha a program alkalmas rá, forgassuk
is el a felületeket, és kül önb öz ő nézőpontból vegyük szemügyre s í. : 5x2 = z2 - 3i 92.
i
-=I-- + z
x2
16 9
őket!
x2 i z2
85. z = i , -2 ::S; x::S;2, - 0 ,5 ::S; y ::S; 2 93. 9- l= 16 + 2 94. y- V4 - z2 =0
1. Irányított szakaszok mely esetben reprezentálják ugyanazt 10. Mit értünk a vektoriális szorzat kiszámítására alkalmas
a síkbeli vektort? determináns-alakon a Descartes-féle i.j , k-koordináta-rendszer-
ben? Alkalmazzuk a determináns-alakot egy konkrét példára!
2. Hogyan adjuk össze és vonjuk ki a vektorokat geometriai és
algebrai módszerrel? 11. Hogyan írhatjuk fel az egyenes, egyenes szakaszok, síkok
3. Hogyan határozzuk meg egy vektor irányát és abszolút ér- egyenletét a térben ? Egy térbeli egyenest megadhatunk-e egyet-
tékét? len egyenlet segíts égével? Egy síkot ?
4. Hogyan viszonyul egymáshoz a vektor és pozitív skalárszo- 12. Hogyan számítjuk ki a térben egy pont és egy egyenes tá-
rosa ? Mi van akkor, ha a skalár nulla? És ha negatív? volságát? Pont és sík távol ságát? Soroljunk fel példákat!
5. Definiáljuk két vektor skalárszorzatát! Milyen algebrai tu- 13. Mi a vegyesszorzat? Mi a jelentősége? Hogyan számítjuk
lajdonságai vannak a skalárszorzatnak? Adjunk példákat! Két ki? Mutassunk rá egy példát!
vektor skalárszorzata mikor nulla?
14. Hogyan adunk meg a térben egy gömböt? Mutassunk -egy
6. Mi a skalárszorzat geometriai interpretációja? Mondjunk
példát!
példát!
15. Hogyan számítjuk ki két térbeli egyenes metszéspontját?
7. Mit értünk az u vektor v vektorra való mer őleges vetítésén?
Egy egyenesét és egy síkét ? Két sík metszésvonalát? Muta ssunk
Hogyan írhatjuk fel u-t v-vel párhuzamos és v-re mer őleges vek-
konkrét példát!
torok összegeként? .
8. Definiáljuk két vektor vektoriális (kere szt-) szorzatát ! Mi- 16. Mi a henger? Írjunk fel Descartes-koordinátában néhány
lyen algebrai tulajdonságai vannak a vektoriális szorzatnak? Ad- hengert definiáló egyenletet!
junk példákat! Két vektor vektoriális szorzata mikor nulla?
17. Mi a másodrendű felület? Mondjuk példát különféle ellip-
9. Milyen geometria vagy fizikai interpretációt adhatunk a szoidokra, paraboloidokra, kúpokra és hiperboloidokra (egyenlet
vektoriális szorzatnak? Adjunk példákat! és rajz ).
Gyakorló feladatok
Vektorszámítás két dimenzióban A 25. és 26. gyakorlatban számítsuk ki (a) az u , v vektorok által
kifeszített paralelogramma területét; (b) az u , v, w vektorok által
Az 1-4. gyakorlatokban legyen u = (- 3,4) , v = (2, - 5). Írjuk kife szített paralelepipedon térfogatát!
fel (a) komponens-alakban a megadott vektorokat és (b) számít- 25. u=i+j -k, v=2i+j+k, w= -i-2j +3k
suk ki abszolút értéküket!
26. u = i + j , v = j, w = i+ j + k
1. 3u -4v 2. u-l-v
3. -2u 4. 5v
Az 5-8. gyakorlatokban írjuk fel komponensalakban a megadott Egyenesek, síkok, távolságok
vektorokat !
27. Legyen n valamely sík normálisa, v pedig párhuzamos ezzel
5. A (O, 1) vektorból az origó körüli 2n /3 szögű elforgatással
a síkkal. Hogyan állíthatunk elő egy olyan vektort, amely merő
előálló vektor.
leges v-re és párhuzamos a síkkal ?
6. Az az egységvektor, amely az x-tengely pozitív felével n/6
28. Adjunk meg egy olyan vektort a síkon , amely párhuzamos
szöget zár be.
az ax + by = c egyenessel.
7. 2 egységnyi hosszú, 4i - j irányú vektor.
A 29. és 30. gyakorlatban számítsuk ki pont és egyenes távolsá-
8. 5 egység hosszú olyan vektor, amelynek iránya ellentétes a gát!
(3/ 5) i + (4/ 5)j vektoréval. 29. (2, 2,0); x = -t, Y = t , Z = -1 +t
A 9-12. gyakorlatokban megadott vektorokat fejezzük ki abszo- 30. (0, 4, 1); x=2+t, y = 2 +t , z= t
lút értékükkel és irányukkal.
31. Paraméterezzük a P(l , 2, 3) ponton átmenő, a v = -3i + 7k
9. V2i+V2j 10. -i-j vektorral párhuzamos egyenest!
11. A v = (-2sint)i + (2cost)j sebességvektor a t = n /2 idő- 32. Paraméterezzük a P(1,2,0) és Q(1,3, -1) pontokat össze-
pontban. . kötő egyenes szakaszt!
12. A v = (el cost - el sint)i + (el sint + el cost)j sebességvek- A 33. és 34. gyakorlatban számítsuk ki pont és sík távolságát!
tor a t = ln 2 időpontban. 33. (6,0, -6), x - y = 4
34. (3, 0, 10), 2x+3y + z = 2
Vektorszámítás három dimenzióban 35. Írjuk fel annak a síknak az egyenletét, amely átmegy a
(3, - 2, 1) ponton és merőleges a n = 2i + j + k vektorra!
A 13. és 14. gyakorlatban megadott vektorokat fejezzük ki ab-
36. Írjuk fel annak a síknak az egyenletét, amely átmegy a
szolút értékükkel és irányukkal.
(- 1, 6,0) ponton és merőleges az x = -1 +t, Y = 6 - 2t , Z = 3t
13. 2i -3j+6k 14. i+2j -k egyenesre!
15. Adjuk meg a 2 egység hosszú, v = 4i - j + 4k irányú vek- A 37. és 38. gyakorlatban írjuk fel a P,Q,R pontokra illeszkedő
tort! sík egyenletét!
16. Adjuk meg az 5 egység hosszú vektort, amelynek iránya el- 37. P(1 , -1 ,2) , Q(2 ,1 ,3), R(-1 ,2 ,-1)
lentétes a v = (3/5)i+ (4/5)k vektoréval. 38. P(l,O ,O), Q(O,l,O), R(O,O,l)
A 17. és 18. gyakorlatban megadott vektorokra írjuk fel a lvi-t, 39. Határozzuk meg az x = 1 + 2t, y = -1 - t, z = 3t egyenes
Iul-t, u-v-t, v-u-t, v x u-t, u x v-t, [v x ul-t valamint u projekcióját koordinátasíkokkal alkotott metszéspontj ait!
v-re.
40. Határozzuk meg az origón átmenő, 2x - Y - z = 4 síkra me-
17. v e- t-], u=2i+j-2k r őleges egyenesnek a 3x - 5y + 2z = 6 síkkal alkotott döféspont-
í
18. v = i + j + 2k , u = -i - k ját!
A 19. és 20. gyakorlatban írjuk fel u-t v-vel párhuzamos és v-re 41. Mekkora szöget zár be egymással az x = 7 és az x + y +
mer őleges vektorok összegeként! + V2z = -3 sík?
19. v = 2i + j - k , u = i + j - 5k 42. Mekkora szöget zár be egymással az x + y = 1 és az y + z = 1
sík?
20. u = i - 2j , v = i+ j + k
43. Írjuk fel az x+2y + z = 1 és x- y+2z = -8 síkok metszés-
A 21. és 22. gyakorlatban először vegyük fel a koordinátatenge- vonalának paraméteres egyenletrendszerét!
lyeket, majd ábrázolj uk origó kezdőpontú vektorokként u-t, v-t
és u x v-t! 44. Mutassuk meg, hogy az
21. u = i, v = i + j 22. u =i- j, v = i +j x + 2y - 2z = 5 és 5x - 2y - z = °
23. Írjuk fel [v - 2wl-t, ha [v] = 2, [w] = 3, az általuk közbezárt síkok metszésvonala párhuzamos az
szög pedig n/3.
x = - 3 + 2t , Y = 3t, z = 1 + 4t
24. Az a milyen értékére vagy értékeire párhuzamos az u = 2i +
egyenessel !
+ 4j - 5k és a v = -4i - 8j + ak vektor?
45. A 3x + 6z = l és a 2x + 2y - z
metszik egymást.
= 3 síkok egy egyenesben (a) (2i - 3j + 3k )· ((x+ 2)i + (y - l )j + zk ) = °
(b) x = 3- t, Y = -11 t, z = 2 - 3t
(a) Mutassuk meg , hogy a síkok ortogonálisak!
(c) (x +2) + l1(y-l ) = 3z
(b) Írjuk fel a metszésvonal egyenletrendszerét!
(d) (2i - 3j + 3k) x ((x+2 )i+ (y-l)j+ zk) =0
46. Írjuk fel annak a síknak az egyenletét, amely átmegy az
(1, 2, 3) ponton és párhuzamos az II = 2i + 3j + k és v = i - j + 2k (e) (2i -j +3k) x (-3i + k )·((x+ 2)i + (y-l )j + zk ) = .0
vektorokkal !
62. Az ábrán látható paralelogramma csúcsai: A(2, -1 ,4),
47. Hogyan viszonyul egymáshoz a v = 2i - 4j + k vektor és a
B(I,O, -1), C(I,2,3) és D. Írjuk fel
2x + y = 5 sík? Indokoljuk is meg a választ!
z
°
48. Az n.P~P = egyenlet a PO ponton átmenő, n normál-
vektorú síkot reprezentálja. Milyen halmazt reprezentálhat a Dl
°
n.P~P > egyenlőtlenség?
49. Szárrútsuk ki a P(I ,4,0 ) pont, valamint az A (O ,O,O),
B(2, O, -1 ), C(2 , - 1, O) pontokra illeszkedő sík távolságát!
50. Szárrútsuk ki a (2, 2, 3) pont és a 2x + 3y + 5z =
ságát!
°
sík távol-
A(2, -l , 4)
51. Adjunk meg a 2x - Y - z = 4 síkkal párhuzamos, az i + j + k

vektorral ortogonális vektort!
52. Keressünk olyan egységvektort, amely a B és C vektorok
által meghatározott síkban fekszik, és merőleges az A vektorra,
ha A = 2i - j + k, B = i + 2j + k és C = i + j - 2k.
53. Adjunk meg olyan 2 egység hosszúságú vektort, amely pár-
szésvonalával!
°
huzamos az x+ 2y+z - 1 = és x- y+ 2z+ 7 = síkok met- ° (a) D koordinátáit,
(b) aB csúcsnállévő szög koszinuszát,
54. Határozzuk meg az origón átmenő, a 2x - y - z = 4 síkra (c) a BA vektor projekcióját tic-«.
merőleges egyenesnek és a 3x - 5y + 2z = 6 síknak a metszés-
(d) a paralelogramma területét,
pontját!
(e) a paralelogramma síkjának egyenletét,
55. Mely pontban metszi a P(3 , 2, l) ponton átmenő, a 2x - Y +
+ 2z = - 2 síkra merőleges egyenes ezt a síkot? (t) a paralelogramma koordinátasíkokra vetett vetületei-
nek aterületét!
56. Mekkora szöget zár be az x-tengely pozitív felével a 2x +
° °
+ y - z = és x + y + 2z = síkok metszésvonala?
63. Egyenesek távolsága: Szárrútsuk ki az A( l , O, -1 )
57. Az
és B( -1 , l , O) pontokat összekötő Ll egyenes, valamint a
L: x = 3 + 2t , Y = 2t , z=t
C(3 , l !-1) és D( 4 ,5 , -2) pontokat összekötő L2 egyenes tá-
egyenes a P pontban metszi az x + 3y - z = -4 síkot. Számítsuk volságát! A két egyenes távolsága az őket összekötő, mindkettő
ki P koordinátáit és adjuk meg annak az egyenesnek az egyenle- jükre merőleges egyenes szakasznak a hossza. Először keressünk
tét, amely rajta van a síkon, merőleges L-re és átmegy P-n. egy olyan n vektort, amely mindkét egyenesre merőleges, azután
58. Mutassuk meg, hogy az vetítsük AC:-t a n vektorra.
x- 2y+ z+3 +k(2x-y- z+ l) = ° 64. (A 63. gyakorlat folytatása) Számítsuk ki az A(4,0 ,2) és
B(2 , 4, l) pontokat összekötő egyenes, valamint a C(I , 3, 2) és
sík k tetszőleges értéke mellett tartalmazza az D(2 , 2, 4) pontokat összekötő egyenes távolságát!
x-2y+ z+3 = ° és 2x- y- z + 1= °
síkok metszésvonalát !
Másodrendű felületek
59. Írjuk fel annak a síknak az egyenletét, amely illeszke-
dik az A(-2,0,-3 ) és B(I ,-2, l ) pontra, és párhuzamos a Határozzuk meg a következő felületek típu sát és vázolj uk fel
C(-2, -13/5 ,26/5 ) és D(16/5 , -13/5 , O) pontokon átmenő azokat!
egyenessel ! 65. x2 +y2+ z2 =4 66. x2 +
(y - 1)2 + z2 = l
60. Van-e valamilyen kapcsolat az x = l + 2t , y = - 2 + 3t, 67. 4x 2 +4y2 + Z2 = 4 2
68. 36x +9yZ+4z 2 = 36
z = - 5t egyenes és a -4x - 6y + laz = 9 sík között? Válaszunkat
69. z =- (x2 + yZ) 70. y = -(x2 + z2)
indokoljuk!
71. x 2+ y2 =z2 72. x 2+z2 =yZ
61. Az alábbi egyenletek közül melyik adja meg azt a síkot,
amely illeszkedik a P( l, l , -1), Q(3,O, 2) és R(- 2, l, O) pon- 73. x 2 + y2 _ Z2 =4 74. 4y2+ z2_4x2 =4
tokra? 75. yZ-x2_Z2 = l 76. z2 _ x 2 _ y 2 = l

z
1. Tengeralattjáró vadászat: A tenger fel színén haladó két
hajó egy légicsapás előkészítéseként közösen megpróbálja me g-
állapítani egy tengeralattjáró haladási irán yát és sebességét. Mint
az ábrán látható, az A hajó a (4 , 0 , O) koordinátájú pontban van, B(l , 3, 2)
míg a B hajó a (0 , 5 , 0) pontban. A koordináták km-ben érten- I
I
dők. Az A hajó a 2i + 3j - ( l j 3) k, a B hajó a I8i - 6j - k irány- I
I
ban érz ékeli a tengeralattjárót. Négy perc elteltével a tengeralatt- I
j áró a (2 , -1 , -1 j 3) pontban van . A légierő 20 perc alatt képes a I
I -------.l
helyszínre érni. Feltételezve, hogy a tengeralattjáró egyenes vo- : / ,/ -------.. y
x
nalban, egyenletesen halad, mil yen koordinátájú pontra kérjék a I /
I //
hajókról a légicsapást? ---V
z
5. Determinánsok és síkok:
Xl -X YI-Y ZI - Z
X2 -X
X2 - X
Y2 - Y
Y3 -Y
ZI - Z
Z3 - Z
= °
a nem kollineáris P (XI ,Y I, zd, P2 (X2 ,Y2 , Z2 ) , P3 (X3 ,Y3 ,Z 3 )
pontokra illeszkedő sík egyenlete !
(b) Milyen térbeli halmazt ír le az
X Y Z
XI YI ZI
=0
X2 Y2 Z2
2. Helikoptermentés: Két helikopter, HI és H 2 kötelékben
°
repül. A t = időpontban szétválnak és különböz ő irányban, de
egyenes vonalban haladnak tovább : egyenlet? .
X3 Y3 Z3
x = 6+40t , y = 3 + lOt, z = - 3 + 2t 6. Determinánsok és egyenesek: Mutassuk meg, hogy az

x = 6+ 110t, Y = 3+4t , z = - 3 + t.
Az időt órában mérj ük , a koordinátákat kilométerben. Műszaki és

hiba miatt a H 2 helikopter a (446, 13, 1) pontban megszakítja re-
pülését , majd elhanyagolható idő elteltével végleg le is sz áll a
(446, 13, 0) pontban. Két óra múlva értesül erről Hl és elindul
H 2 felé 150 krn/h sebességgel. Mennyi idő alatt éri el H 2 leszál- egyenesek akkor és csak akkor metszők vagy párhuzamosak, ha
lási helyét?
bl-dl
3. Nyomaték: A Toro fűnyírógép kézikönyve azt írja elő,
hogy a gyertyát 20,4 Nm nyomatékkal kell meghúzni. Ha a gyer-
b: -d2
b3 -d3
= °
tyakulcsra a gyertyától25 cm távol ságban fejtjük ki az erőt, mek-
kora erő szükséges az előírt nyomaték eléréséhez?
7. Paralelogramma: A mellékelt ábrán az ABCD paralelo-
')t\\~
gramma és a paralelogramma BD átlójának P felezőpontja lát-
\);J: ható.
Br- "l C
ep
A"-- -J
(a) Fejezzük ki BD-t AB és AD segítségével!

(b) Fejezzük ki ip-t AB és AD segítségével !
4. Forgó test: Az origón és az A ( 1, 1, 1) ponton átfektetett
egyenes a forgástengelye annak a testnek, amely 3/2 radián/s ál- (c) Bizonyítsuk be, hogy P az AC átlónak is felezőpontja!
landó szögsebességgel forog e körül a tengely körül. A forgás
az óramutató járásával azonos irányú, ha az origóból nézünk az 8. A mellékelt ábrán D az ABC háromszög AB oldalának fele-
A pont irányába. Határozzuk meg a test B ( 1,3 ,2 ) pontj ának v zőpontja, E pedig CB harmadolópontja. Vektorok alkalmazásá-
sebessé get! val bizonyítsuk be , hogy F a CD szakasz felezőpontja!
c u v w
~
(a) 2i 2j 2k
(b) i-j +k 2i+j -2k -i +2j - k
(c) 2i +j 2i- j+k 2i +2k
(d) i+j -2k - i- k 2i+4j -2k
A D B
16. Skalárszorzat és vektorszorzat: Mutassuk meg, hogy
9. Vektorok alkalmazásával bizonyít suk be, hogy aPI (Xl ,Y I ) bármely u ,v,w és r vektorokra
pont távolsága az ax + by = c egyenestől:
(a) u x (v xw)+v x (w xu)+w x (u xv) = 0
d = laXI +bYI - cl (b) u x v = (u-v x i)i + (u-vx j)j + (u-v x k)k
. Va 2+b2 '
(c) (u x v)·(w x r) = lu.w v.w l.
u-r v-r
10. (a) Vektorok alkalmazásával bizonyítsuk be, hogy a
Pl (Xl ,YI, ZI) pont távolsága az Ax + By + C: = D síktól: 17. Skalárszorzat és vektorszorzat: Igaz vagy hamis a kö-
vetkező összefüggés?
d = IAxI + BYI + CZI - Dl
VA 2 +B2+c2 . u x (u x (u x v))·w = - luI2 u.v X W
(b) Írjuk fel annak a gömbnek az egyenletét, amelynek 18. Két alkalmasan megválasztott vektor vektoriáli s szorzatá-
érintősíkjaiazx + y + z = 3 és x + y+ z = 9 síkok, amennyi- ból vezessük le a
ben a 2x - y = Oés 3x - Z = O síkok átmennek a gömb kö-
sin(A - B ) = sin A cos B - cosA sinB
zéppontján.
trigonometrikus azonosságot!
11. (a) Mutassuk meg, hogy a párhuzamo s Ax + By + C: = Dl
és Ax + By + Cz = D2 síkok távolsága: . 19. -, Bizonyítsuk be vektorok segítségével, hogy tetszőleges
a, b , c valós számokra teljesül az
d = c-'-ID_I_-_D_2-,-
1-,-
(a 2+b2)( c 2 +d 2) 2:: (ac+bd)2
IAi+Bj+Ckl '
egyenlőtlenség! (Útmutató: Legyen u = ai + bj és v = ci + dj.)
(b) Határozzuk meg a 2x+ 3y - z = 6 és 2x+ 3y - z = 12
síkok távolságát ! 20. Tegyük fel, hogy az u és v vektorok nem párhuzamo sak és
(c) Írjuk fel annak a síknak az egyenletét , amely párhu- u = w -l-r , ahol w a v-vel párhuzamos , r a v-vel ortogonális vek-
zamos a 2x - y + 2z = - 4 síkkal és a P(3, 2, l ) pont a két tor. Fejezzük ki a w-t és a r-et u és v segítségével!
síktól azonos távolságra van. 21. Mutassuk meg, hogy tetszőlegesen választott u és v vekto-
(d) Írjuk fel annak a síknak az egyenletét , amely párhuza- rokra [u -í-v] ::; Iul + [v],
mos az X - 2y + z = 3 síkkal, és tőle 5 egység távolságra 22. Mutassuk meg, hogy w = [vlu + Iu lv felezi az u és v által
van. bezárt szöget!
12. Bizonyítsuk be, hogy azA ,B,C,D pontok akkor és csak ak- 23. Mutassuk meg, hogy Ivlu + [ulv és [vlu - [ulv ortogonális
kor vannak egy síkban, ha AD·(AB x Be) = O. vektorok!
13. Vektor vetítése síkra: .Legyen P egy sík a térben, v pedig 24. A skalárszorzat pozitív definit: Mutassuk meg, hogy a
egy vektor. A projsv vektort, azaz v-nek P-re vetett vetületét, a vektorok skaláris szorzása po zitív definit, azaz tetszőleges u vek-
következőképpen szemléltethetjük. Tegyük fel, hogy a Nap me-
torra u-u 2:: O, valamint u-u = O akkor és csak akkor igaz, ha
rőlegesen süt a síkra. Akkor proj-v a v "árnyéka" P-n . Számítsuk
u = O.
ki projsv-t, ha a síkx+2y +6z = 6 és v = i -} j +k! 25. Tömegpontok és gravitáció: A fizikában a gravitációs
- törvény azt mondja ki, hogy ha P és Q két tömegpont , amelyek
14. A mellékelt ábra a nemnulla v, w és z vektorokat mutatja,
tömege m, illetve M, akkor P az
ahol z ortogonális az L egyenesre és v is, w is f3 szöget zár be
L-lel. Tegyük fel, hogy lvi = [w], és fejezzük ki w-t v és z függ- GMmr
vényeként! F=~
erővel vonzza Q-t, ahol r a P-ből a Q-ba mutató vektor, G pedig

az egyetemes gravitációs állandó. Sőt, ha QI , . . . , Qk ml , . .. , mk
tömeggel rendelkező tömegpontok, akkor P a Qi pontokra össze-
sen
k Gtdm,
---.,------~...J.-
--"'~-L:..---------
- L
F= L -1r,-'13- ri
i= l
erővel hat, ahol ri a P-ből a Qi-ba mutató vektor.
15. Kétszeres vektorszorzat: (u x v) x w általában nem
y
egyenlő u x (v x w)-vel, pedig kifejtésük hasonló:
~2 ~l 1;:O' d~1
(u x v) x w = (u·w)v- (v-w)u,
u x (v x w) = (u-w)v- (u-vlw.
Ellenőrizzük a fenti képletek helyességét az alábbi konkrét vek- Q_. Q2 Q.

.• - - -- -
, - - -- - - - - - - -••----~ x
torokkal : -nd -2d -d O d 2d nd
(a) Legyen az M tömegű P tömegpont akoordinátasík speciális relativitáselmélete szerint

°
(O,d), d > pontjában. i = -n, -n+ 1, ... , -1, - , 1, . . . ,n-
XEB Y 1 YX x x (x __
x y)
re helyezzük az m; tömegű Qi tömegpontokat az (id,O) ko- x EBy = -------= + -. - - . ,
---> --->
ordinátájú pontokba. Összesen mekkora erővel hatnak a Qi 1 + x ·y2 c 2 YX + 1 1 + x·y2

c c
tömegpontok P-re?
ahol
(b) Véges-e a P-re ható erő nagysága, ha n ----+ oo? Miért
vagy miért nem?
Be lehet látni, hogy ha lxi < c és lyl < c, akkor xEBy < c. Ebben
a feladatban két speciális esettel foglalkozunk.
26. Relativisztikus összeg: Einstein speciális relativitás el- (a) Mutassuk meg, hogy ha x és y ortogonálisak, lxi < c,
mélete durván azt mondja ki, hogy valamely vonatkoztatási rend- Iyl < c, akkor xEBy < c.
szerhez (koordináta-rendszerhez) képest egyetlen anyagi objek-
tumnak sem lehet a c fénysebességnél nagyobb sebessége . Így
(b) Mutassuk meg, hogy ha x és y párhuzamosak, lxi < c,
ha x és y két sebesség és lxi < c, illetve Iyl < c, akkor x és y
lyl < c, akkor xEBy < c.
xEB y relativisztikus összegének nagysága kisebb c-nél. Einstein (c) Számítsuk ki limx---->oox EBy értékét!
Vektor értékű függvények,
13.
fejezet mozgás a térben
ÁTTEKINTÉS: Egy térben mozgó pont szerű test koordinátáit az idő függvé-
nyében leíró x = f(t), Y = g(t) és z = h(t) egyenletek a test által leírt görbe
paraméteres előállításátadják. Vektoros jelöléssel ezt a három egyenletet r(t) =
= f(t)i + g(t)j + h(t)k alakban, egyben is felírhatjuk. Ha a test az xy-síkban
mozog, akkor a z koordinátája minden pillanatban nulla, azaz a h(t) függvény
azonosan Olesz.
A fejezetben matematikai eszközökkel fogjuk tanulmányozni a térben mozgó
testek pályáját, sebességét és gyorsulását. Ahogy haladunk, megnézzük, hogy az
eredményeink hogyan használhatóak lövedékek, bolygók, műholdak mozgásá-
nak a vizsgálatára. Végü1 a vektorkalkulus eszközeivel levezetjük a bolygómoz-
gást leíró Kepler-törvényeket Newton gravitációs és mozgástörvényéből.
_1---------- Vektorfüggvények
Egy l időszakasz alatt a térben mozgó részecske koordinátáit az l intervallumon
definiált függvényekként képzelhetjük el:
x= f(t) , y=g(t) , 'z = h(t), t Ef. (13.1)
Az (x,y,z) = (f(t),g(t),h(t)), t E l pontok által alkotott görbét nevezzük a

részecske pályájának. A (13.1) egyenletek az l intervallumon paramétere-
zik a görbét. Egy görbét megadhatunk vektoros formában is. Az origóból a
P = P(f(t),g(t) ,h(t)) pontba mutató
----7
r(t) = OP = f(t)i + g(t)j + h(t)k (13.2)
vektor a részecske helyvektora a t időpillanatban (13.1. ábra). Az i .s és h függ-

z vények a helyvektor komponensei, vagy másszóval koordinátafüggvényei. A
t Ef időintervallumoriaz r(t) által befutott görbe a részecske pályája, A 13.2.
ábrán három, számítógép segítségével ábrázolt térgörbét láthatunk. Egy térgör-
bének a (13.1), vagy (13.2) alakú leírását a térgörbe paraméterezésének nevez-
zük. Kézzel igen nehéz lenne ezeket a görbéket lerajzolni.
A (13.2) egyenlettel r-t az I intervallumon értelmezett, t változójú vektor
értékű függvényként definiáltuk. Általánosabban vektor értékű függvénynek,
vagy röviden vektorfüggvénynek nevezünk egy D halmazon értelmezett olyan
függvényt, amely D minden egyes eleméhez a tér egy vektorát rendeli. Most a
x D értelmezési tartomány a valós számegyenes egy intervalluma, így a vektor-
függvény értékei, a koordinátafüggvényekre tett néhány feltétel mellett, a tér-
13.1. ÁBRA: A térben mozgó részecske ben elhelyezkedő görbét adnak meg. Később, a 16. fejezetben olyan vektorfügg-
----7
r = OP helyvektora az idő függvénye. vényekkel is foglalkozunk, amelyek értelmezési tartománya síktartomány. Az
206 13. fejezet Vektor értékű függvények, mozgás a térben
z z
x y
x
y
y
r(t) = (sin3t)(cost)i + r(t) = (cost)i + (sint)j + (sin2t)k r(t) = (4 + sin20t)(cos t)i +
(sin3t)(sint)j + tk (4 + sin20t)(sint)j +
(cos20t)k
(a) (b) (c)
13.2. ÁBRA: Az r(t) helyvektorok által definiált görbék számítógéppel ábrázolva.
ilyen vektorfüggvény, ugyancsak a koordinátafüggvényekre tett néhány feltétel

mellett, egy térbeli felületet reprezentál. A sík vagy tér egy tartományán értel-
mezett vektorfüggvényt "vektormezőként" is értelmezhetünk. A vektormezőket
felhasználhatjuk áramló folyadékok, a gravitációs erőtér vagy elektromágneses
jelenségek vizsgálatához. Ezekre szintén a 16. fejezetben kerül sor.
z A valós szám értékű függvényeket, hogy megkülönböztessük a vektor ér-
tékű függvényektől, skalárfüggvényeknek nevezzük. Például r komponensei
a t változó skalárfüggvényei . Amikor egy vektor értékű függvényt a komponen-
sei megadásával definiálunk, akkor az értelmezési tartománya a komponensek
értelmezési tartományainak a közös része, vagy annak egy leszűkítése. Ebben a
fejezetben kizárólag olyan vektorfüggvényekkel foglalkozunk, amelyeknek ér-
telmezési tartománya intervallum, így ebben a fejezetben a vektorfüggvény szó
mindig ilyen függvényt jelent.
1. PÉLDA: Spirál ábrázolása

Ábrázoljuk az
r(t) = (cost)i+(sint)j+tk
függvényt!
".
y Megoldás: - Az
r(t) = (cost)i+ (sint)j +tk
x
képlettel definiált vektorfüggvény t minden valós értékére értelmezve van. Az r
13.3. ÁBRA : Az 1. példában szereplő által befutott görbe egy spirál, amely az x 2 + l = l egyenletet kielégítő henger
r(t) = (cost)i+(sint)j+tkspirálfelső palástján fut. (Lásd a 13.3. ábrát.) Azt, hogy a görbe tényleg a henger palástjára
része. illeszkedik, onnan láthatjuk, hogy az r függvény i és j komponense, amelyek a
z z
C __
x x
y
r(t) = (cos t)i + (sin t)j + tk r(t) = (cos t)i + (sin t)j + O,3tk r(t) = (cos 5t)i + (sin 5t)j + tk
13.4. ÁBR A : Számítógéppel ábrázolt spirálok.

13.1 . Vektorfüggvények 207
görbe x és y koordinátáját alkotják, kielégítik a henger egyenletét:
A görbe "emelkedik", ahogy ak komponens, azaz z = t növekszik. Mialatt t

értéke 2n-vel megnő, a görbe egy fordulatot tesz meg a hengerpaláston. Az
x = eost, y = sint, z=t

egyenletek a - 0 0 < t < 00 intervallumon vannak értelmezve, és a spirál egy pa-
raméterezését adják. További spirálokat láthatunk a 13.4. ábrán. D
Határérték és folytonosság
Vektorfüggvények határértékét a valós értékű függvények határértékéhez hason-
lóan definiáljuk.
DEFINÍCIÓ: Vektorfüggvények határértéke

Legyen r(t) = f(t)i + g(t)j + h(t)k egy vektorfüggvény, és L egy vektor.
Azt mondjuk, hogy ~ ~atárértéke to-ban L, azaz
lim r(t) = L,
t-+to
ha minden c> O-hoz létezik 8 > 0, amelyre minden tesetén
°< It -tol < 8 [r(r) - LI < c.
Ha L = LIi + L2.i + L3k, akkor lim r(t) = L pontosan akkor teljesül, ha

t -+to
limf(t) = Ll , lim g(t) = L2 és limh(t) = L3.

t-+to t -+to . t -+to
Az ebből adódó
lim r(t) = (lim f(t)) i + (lim g(t)) j + (lim h(t)) k (13.3)

t-+to t -+to t -+to t-+to
egyenlet jól használható vektorfüggvények határértékének meghatározására.
2. PÉLDA: Vektorfüggvény határértéke

Ha r(t) = (eost)i+ (sint)j -l-rk, akkor
lim r(t) = ( lim eost) i + ( t -+n

lim sint) j + ( lim t) k
t-+n j4 t -+n j4 j4 t-+nj4
V2.1 +V2. n D
=T TJ+"4k.
Vektorfüggvények folytonosságát a skalárfüggvények folytonosságához hason-

lóan definiáljuk.
DEFINÍCIÓ : Folytonosság
Az r(t) vektorfüggvény folytonos a t = to pontban, ha ott értelme~ve van,
és lim r(t) = r(to). A függvény folytonos, ha értelmezési tartományának
t-+to
minden pontjában folytonos.
A (13.3) egyenlőségből láthatjuk, hogy r(t) pontosan akkor folytonos a t = to

pontban, ha minden komponense folytonos ott. 1
3. PÉLDA: Térgörbék folytonossága

(a) A 13.2. és a 13.4. ábrákban szereplő térgörbék folytonosak, mivel a
komponenseik minden t E (-00,00) pontban folytonosak.
(b) A
g(t) = (cost)i+(sint)j+ [rjk
függvény az egész számokban nem folytonos, ugyanis az egészrészfügg-
vény ezeken a helyeken szakad. D
Deriváltak és mozgás
Legyen r(t) = f(t)i + g(t)j + h(t)k egy térben mozgó részecske helyvektora,
és tegyük fel, hogy t.« és h az idő differenciálható függvénye. A t és t + M
időpontok között a részecske helyvektorának a megváltozása
!J.r = r(t + I1t) - r(t).
(Lásd a 13.5a ábrát.) Áttérve a hely vektor komponenseire:
!J.r = r(t + M) - r(t)
= [f(t+M)i+g(t+!J.t)j+h(t+M)k] - [f(t)i+g(t)j+h(t)k]
= [f(t+!J.t) - f(t)]i+ [g(t+M) -g(t)]j+ [h(t+l1t) -h(t)]k.
Ahogy M nullához tart, három dolog történik egyszerre. Először is, Q a görbe
mentén P-hez tart. Másodszor, a görbe PQ húrja a görbe P-beli érintőjének az
z irányába áll be. Végül pedig a !J.r/!J.t hányados határértéke így alakul (13.5b
ábra):
u1m !J.r
- = [l'1m f(t+!J.t)-f(t)]_l + [l'1m g(t+!J.t)-g(t)]_J+
~ -oM ~ -o M ~-o M
". + [lim h (t + M) - h (t)] k =
~-o !J.t
I----------~y
= [ir] i-} [~nj+ [~~] k.
(a)
x Ezek alapján a következő definíciót fogalmazhatjuk meg:
z
DEFINÍCIÓ : Derivált
Az r(t) = f(t)i + g(t)j + h(t)k vektorfüggvény deriválható (differen-
ciálható) t-ben, ha t .« és h deriválható t-ben. Ekkor a vektorfüggvény
dcriváltja/
~I (t) = dr = lim r(t + !J.t) - r(t) = df i + dg j + dhk.

dt ~-o M dt dt dt
I----------~y
(b) l Ebben a fejezetben a térgörbék vektorfüggvények grafikonjai. Különböző vektorfüggvényeknek

x lehet megegyező grafikonja. Ha egy vektorfüggvény komponensei nagyon szakadásos skalárfügg-
vények, akkor lehetséges, hogyagrafikonja nem is tekinthető térgörbének. Mivel egy térgörbének
13,5. ÁBRA : Ahogy M ---+ 0, a Q pont végtelen sok különböző paraméterezése van, és ezek mindegyike egy-egy vektorfüggvény, lehetsé-
ges, hogy a görbe egy adott pontjában az egyik paraméterezéssel folytonos vektorfüggvényt kapunk,
P-hez közeledik a C görbe mentén. A a másikkal nem. Így lehetséges, hogy egy konkrét vektorfüggvény egy pontban nem folytonos, de
----+
határértéket véve a PQ/!J.t vektor a a grafikonja mégis folytonos görbe. Ha a vektorfüggvény komponensei folytonosak, és nem mind-
görbe r' (t) érintővektorába megy át. egyik konstans , akkor a grafikonja folytonos térgörbe .
2Ezt a deriváltat az irodalomban, és később ebben a könyvben is többnyire r(t )-vel jelöljük.
13.1. Vektorfüggvények 209
Az r vektorfüggvény differenciálható, ha az értelmezési tartományának min-

den pontjában differenciálható. Az r által meghatározott görbe sima, ha r' foly-
tonos, és sehol sem O. Ez pontosan akkor teljesül, ha I, g és h deriváltjai folyto-
nosak, és ezek a deriváltak semelyik pontban sem nullák egyszerre.
A derivált geometriai jelentését a 13.5. ábráról olvashatjuk
---+
le. A. P és Q pon-
tokba az r(t) és r(t + &) helyvektorok mutatnak , így a PQ vektort az r(t +
&) -r(t) állítja elő. Ha ss > 0, akkor az (r(t+&) -r(t))/& vektor ennek
13.6. ÁBRA: A szakaszonként sima
---+
pozitív konstans szorosa, azaz a PQ vektorral egyirányú. & ~ mellett ez a
vektor a görbe P pontbeli geometriai érintőegyenesével párhuzamos vektorhoz
°
görbe néhány, végpontjaiknál folytono-
san összeillesztett sima görbéből áll. tart (13.5b ábra). Ha r'(t) értéke nem O, akkor az r'(t) vektort a görbe P pont-
beli érintövektorának nevezzük. Ebben az esetben a görbe (f(to) ,g(to),h(to))
pontbeli érintöegyenese az az egyenes, amely átmegy az adott ponton , és párhu-
zamos r'(to )-al. Ha a görbe sima, akkor a drldt -=I- Ofeltétel biztosítja, hogy az
érintője folyamatosan forduljon a görbe mentén. Egy sima görbén nem lehetnek
hegyes csúcsok, sarkok. 3
Egy olyan görbét, amelyet véges sok sima görbe folytonos összeillesztésével
kapunk, szakaszonként simának nevezünk (13.6. ábra).
Nézzünk ismét a 13.5. ábrára. Az ábrán &-t pozitívnak vettük, így Llr a moz-
gás irányába, azaz előre mutat. Ebben az esetben Llr/ & a Llr vektorral egyező
irányú, azaz szintén előre mutat. Ha & negatív, akkor Llr visszafelé mutat, el-
lentétesen a mozgás irány ával. Ekkor azonban Llr/ & a Llr vektornak negatív
skalárszorosa, azaz megint előre mutat. Tehát ~r irányától függetlenül Llr/ Ss
mindig előre mutat, és így dr/ dt = limL1t-to Llr/ & is, amennyiben O-tól külön-
bözik. Eszerint a dr / dt derivált úgy viselkedik, ahogy azt elvárnánk a görbén
mozgó részecske sebességvektorától. A mozgás irányába mutat, és megadja a
hely időben való megváltozá sát. Ha a görbe sima, akkor a sebesség sohasem
nulla. A részecske nem áll meg, nem fordul vissza, és mozgása ugrásszerűen
nem módosul.
DEFINÍCIÓ: Sebességvektor, mozgásirány, sebesség, gyorsulás

Ha r egy sima görbén mozgó részecske helyvektora az idő függvényében ,
akkor
dr
v(t) = dt
a részecske sebességvektora, amely a görbe érintővektorával egyező irá-
nyú. Tetszőleges t mellett v(t ) iránya a mozgás iránya, v(t) nagysága a
részecske sebessége. Amennyiben létezik,
dv
a=-
dt
a részecske gyorsulásvektora. Összefoglalva:
dr
1. A sebességvektor a helyvektor deriváltja: v=-.
dt
2. A sebesség a sebességvektor nagysága : sebesség = [v].
dv d 2r
3. A gyorsulás a sebességvektor deriváltja: a - - - -2
- dt - dt '
4. A v/lv egységvektor a mozgás iránya a t időpillanatban.
3 Ahog y az egyváltozó s függvények és grafikonjaik esetében is előfordult, itt is lehetsége s, hogy

a vektorfüggvény egy adott pontban nem differenci álható , de a grafikonjának , a térgörb ének, geo-
metri ai értelemben van é rintőj e . Ha a koordin átafüggv ények egy to param éterű pontban differenci-
álhatók , de a deriváltvektor itt nullvektor, akkor az is lehet, hogya görbének ebben a pontban van
geometriai értelemben vett érint őj e . de az is lehet, hogy nincs . Mivel az a tény, hogy egy adott pont-
ban egy adott görbének megfelelő vektorfüggvény koordinátafüggvényei differenciálhatók-e, és az,
hogy aderiváltvektor nulla-e , függ a választott param éterezé st ől. a görbe , vagyis a grafikon maga
sima, ha van sima paraméterezése.
Egy részecske sebességvektorát felírhatjuk a sebesség és a mozgás irányának

a szorzataként is:
sebességvektor = lv i C:I) = (sebesség) (mozgásirány).
A 12.5. rész 4. példájában láttuk, hogyasebességvektor ilyen formában való

felírása hasznos, ha például egy egyenes mentén mozgó helikopter pillanatnyi
tartózkodási helyét szeretnénk meghatározni. A következő példa egy nem lineá-
ris pályán mozgó testről szól.
4. PÉLDA: Sárkányrepülö röpte

Egy sárkányrepülő spirálozva emelkedik a kedvező légáramlatokat kihasználva.
A helyvektora r(t) = (3 cost)i + (3 sint)j +t 2k. A repülő pályájának a O::; t::; 4lr
intervallumra eső részét a 13.7. ábrán ábrázoltuk. A pálya hasonlít egy spirálra,
de nem spirál, ahogy azt a 13.4. részben látni fogjuk. Határozzuk meg
z
(a) a sebesség- és gyorsulásvektort,
(b) a sárkányrepülő sebességét a t időpontban,
(c) azokat a pillanatokat, amelyekben a gyorsulásvektor merőleges a se-

bességvektorra!
Megoldás:
(a) r = (3 cost)i + (3 sint)j + t 2 k
13.7. ÁBRA : A 4. feladatban szereplő v= dr = -(3sint)i+(3cost)j+2tk

r(t) = (3cost)i+(3sint)j+t 2k hely- dt
vektorú sárkányrepülő pályája.
a= d2~
dt
= -(3cost)i- (3sint)j+2k.
(b) A sebesség a v vektor nagysága:
Iv(t) I = V (-3 sint)2 + (3 cost)2 + (2t )2
= /9 sin 2 t + 9 cos? t + 4t 2
= /9+4t 2.
Láthatjuk, hogy ahogy az idő telik, a sárkányrepülő egyre gyorsabb lesz.
(c) Két vektor pontosan akkor merőleges, ha skalárszorzatuk nulla. Így

olyan t -ket keresünk, amelyekre
v . a = 9 sin t cos t-9 cos t sin t + 4t = 4t = O.
Azt kaptuk, hogy a gyorsulásvektor csak a t = O időpontban merőleges a

sebességvektorra. Mozgó testek gyorsulását részletesebben a 13.5. részben
fogjuk tanulmányozni. Ott megnézzük, hogy a gyorsulásvektor vizsgálatával
hogyan állapíthatjuk meg, hogy a görbe "forog"-e, illetve azt, hogy a görbe
"kifordul"-e egy, a sebességvektort tartalmazó síkból. D
Differenciálási szabályok
Mivel egy vektorfüggvény deriválás át komponensenként végezzük, a vektor-
függvényekre vonatkozó differenciálási szabályok hasonlóak lesznek, mint a
skalárfüggvények differenciálási szabályai.
13.1. Vektorfüggvények 211
Vektoriális szorzat deriválásánál figyel- A vektorfüggvények differenciálási szabályai

jünk a tényezők sorrendjére! Ha II elöl
Legyen u és vat változó deriválható vektorfüggvényei, C egy konstans
szerepel a deriválandó képletben, az ered-
mény két tagjában is elöl kell szerepelnie, vektor, c egy tetszőleges skalár, f pedig egy deriválható skalárfüggvény.
különben rossz lesz az eredmény előjele.
1. konstans: !!-C=O
dt
d
2. skalárszoros: dt [cu(t)] = cu' (t)
d
dt [f(t )u(t)] = f' (t)u(t) + f(t )u' (t)
d
3. összeg: dt [u(t)+v(t)] = u'(t) +v'(t)
d
4. különbség: dt [u(t) -v(t)] = u'(t) -v'(t)
d
5. skalárszorzat: dt [u (t) . v (t)] = u' (t) . v (t) + u (t) . v' (t)
d
6. vektoriális szorzat: dt [u(t) x v(t)] = u'(t) x v(t) +u(t) x v'(t)
d
7. láncszabály: dt [u(f(t))] = f'(t)u'(f(t))
A kétfajta szorzat differenciálási szabályát és a láncszabály t bebizonyítj uk, a

többi szabály bizonyítását meghagyjuk feladatnak.
A skalárszorzat deriválási szabályának bizonyítása: Legyen
és
Ekkor
d d
-(u·v) = -(UlVI +U2V2+U3V3)
dt dt
=U~Vl +U~V2+U~V3+UIV~ +U2V~+U3V~,
, .f , .I
D
V V
~·v u·~
A vektoriális szorzat deriválási szabályának bizonyítása: A bizonyítás a

skalárfüggvények szorzat deriválási szabályának a bizonyítás ához hasonló. A
derivált definíciója szerint
d( )-1' u(t+h) xv(t+h)-u(t) xv(t)

- u x v - 1m h .
dt h--+O
Hogy ebben a törtben felfedezzük u és v differenciahányadosát, a számlálóból

kivonjuk, majd hozzáadjuk a u(t) x v(t + h) kifejezést. Ekkor azt kapjuk, hogy
d
dt (u x v) =
= lim u(t + h) x v(t + h) - u(t) x v(t + h) + u(t) x v(t + h) - u(t) 'x v(t)
h--+O h
.
= l 1m
[U(t + h) - u(t) xvt+ () x -v(t -+ h)
( h) +ut - V(t)]
- - -
h--+O h h
. u(t + h) - u(t). . . v(t + h) - v(t)
= hm x hm v(t+h) + hmu(t) x hm .
h--+O h h--+O 11--+0 h--+O h
Az utolsó egyenlőség azért áll fenn, mert vektoriális szorzat határértéke egyenlő
a határértékek vektoriális szorzatával, amennyiben ez utóbbi létezik (52. fel-
adat). Ahogy h nullához tart, v(t + h) tart v(t)-hez, hiszen v differenciálható
t-ben, így folytonos is ott (53. feladat). A két tört határértéke a derivált definíci-
ója szerint duldt, illetve dv I dt, így
d du dv
-(uxv)=-xv+ux-. D
dt dt dt
Időnként, ha kényelmesebb, a c skalár és a A láncszabály bizonyítása: Tegyük fel, hogy u(s) = a(s)i + b(s)j + c(s)k
v vektor szorzatát vc-nek írjuk ev helyett. s-nek differenciálható vektorfüggvénye, s = f(t) pedig t differenciálható függ-
Így a láncszabályt felírhatjuk a megszo- vénye. Ekkor a skalárfüggvényekre vonatkozó láncszabály szerint a, b és c is t
kott módon is: differenciálható függvénye és
du du ds
dt ds dt' ahol s = f(t).
d [ ()] da. db . dc k
dt u s = dt 1+ dt J + dt
= da ds i + db ds j + dc ds k
ds dt ds dt ds dt
= dt
ds (da.1 db. dc
ds + ds J + ds
k)
ds du
dt ds
= t' (t )u' (f(t)) . s = f(t) D
Állandó hosszúságú vektorfüggvények

Ha egy részecske egy origó közepű gömb felszínén mozog, akkor a helyvektora
állandó hosszúságú, és ez a hosszúság egyenlő a gömb sugarával (13.8. ábra).
z
A dr I dt sebességvektor a mozgás pályájának az érintője. így érinti a gömböt
is, azaz merőleges az r helyvektorra. Ez mindig igaz egy állandó hosszúságú
deriválható vektorfüggvényre: a vektor és a deriváltja merőlegesek egymásra.
Ezt az eredményt megkaphatjuk számolás útján is:
r(t) . r(t) = c2 [r'(z) I = c konstans

~ ,
~ [r(t) . r(t)] = O mindkét oldalt deriválva

dt
y r' (t) . r(t) + r(t)· r' (t) = O skalárszorzat deriválási szabálya
2r' (t) . r (t) = O.
Az r' (t) és r(t) vektorok merőlegesek, mert skalárszorzatuk O. Összefoglalva:
Ha r konstans hosszúságú differenciálható vektorfüggvény, akkor

13.8. ÁBRA: Ha egy r helyvektorú ré-
szecske differenciálható pályán mozog dr
r· - = O. (13.4)
a gömb felszínén, akkor dt
dr
r· dt =0.
Ezt a megállapítást többször is használni fogjuk a 13.4. részben.
5. PÉLDA: Konkrét példa (13.4)-re

Mutassuk meg, hogy az r(t) = (sint)i+ (cost)j + yJk vektorfüggvény állandó
hosszúságú, majd azt, hogy merőleges a deriváltjára!
Megoldás:
r(t) = (sint)i+(cost)j+Y3k,
Ir(t)1 = V(sint)2 + (cost)2 + (Y3)2 = JI+3 = 2,

illetve
dr = (cost )"1 - (si

-d smt )"J
t .
dr. .
r· - = smtcost - smtcost = O. D
dt
Vektorfüggvények integrálása
Egy r(t) vektorfüggvény primitív függvénye vagy antideriváltja az I interval-
lumon egy olyan differenciálható R(t) vektorfüggvény, amelyre minden t E I -re
R'(t) = r(t). Ha R az r primitív függvénye I-n, akkor a komponensek vizs-
gálatával beláthatjuk, hogy r I intervallumon vett bármely primitív függvénye
alkalmas C konstansvektorral R(t) + C alakba írható (56. feladat). Az r vektor-
függvény I intervallumon vett összes primitív függvényeinek halmazát r hatá-
rozatlan integráljának nevezzük.
DEFINÍCIÓ: Határozatlan integrál

Az r vektorfüggvény t változó szerinti határozatlan integrálja az r ösz-
szes primitív függvényének halmaza. Jelölése Jr(t) dt. Ha R az r primitív
függvénye, akkor
Jr(t) dt = R(t) + C.
A határozatlan integrál megszokott tulajdonságai vektorfüggvények határozatlan

integráljára is teljesülnek.
6. PÉLDA: Határozatlan integrál keresése
J (cos t li+ j - 2tk) dt = (j cost dt) + (j dt) (j 2tdt)

i j - k (13.5)
= (sint+ Cdi + (t + C2)j - (t2 + C3)k (13.6)

2k+C,
= (sint)i+tj-t
ahol C = Cli + Czj - C3k. Ahogy skalárfüggvények esetén is, a továbbiakban

a (13.5) és (13.6) lépéseket nyugodtan átugorhatjuk. Megkeressük minden egyes
komponens primitív függvényét, majd hozzáadunk egy C konstans vektort. D
Vektorfüggvények határozott integrálját legegyszerűbben a komponensek in-

tegráljai segítségével definiálhatjuk.
DEFINÍCIÓ: Határozott integrál

Ha r(t) = f(t)i + g(t)j + h(t)k komponensei integrálhatóak az [a ,bJ inter-
vallumon, akkor r határozott integrálja a-tól b-ig
! (l
r(tldt = f(tldt) i-} (l g(tld} + (l h(tldt) k.
7. PÉLDA: Határozott integrál kiszámolása
l ((cost)i+j-ltk)dt= ([ costd}+ ([ d}- ([ltdt) k
2
= [sin t]: i + [t]: j - [t ] : k
2
= (O - O)i+ (n - O)j - (n - 02)k
2
= nj-n k. D
A vektorfüggvényekre vonatkozó Newton-Leibniz szabály szerint

b
jr(t)dt= [R(t)]: =R(b)-R(a),

a
ahol R az r egy tetszőleges primitív függvénye az [a,b] intervallumon. (57. fel-

adat).
8. PÉLDA: A sárkányrepülő pályájának meghatározása

Képzeljük el, hogy nem ismerjük a 4. példában szereplő sárkányrepülő pályáját,
csak az a(t) = -(3 cost)i - (3 sint)j + 2k gyorsulásvektorát. Azt is tudjuk, hogy
a repülő kezdetben (azaz a t = Oidőpontban) a (3, O,O) pontból startolt, v(O) = 3j
kezdősebességgel. Határozzuk meg a repülő helyét t függvényeként!
Megoldás: A célunk r(t) meghatározása. Ismerünk

2
egydifferenciálegyenletet: a= d = -(3cost)i-(3sint)j+2k,
dt 2r
és a kezdeti feltételeket: v(O) = 3j és r(O) = 3i + Oj + Ok.
A differenciálegyenlet mindkét oldalát t szerint integrálva azt kapjuk, hogy
v(t) = -(3 sint)i + (3 cost)j + 2tk + Cl'
A v(O) = 3j kezdeti feltételt felhasználva megkeressük Cl-et:
3j = ~(3 sinO)i + (3 cosO)j + (O)k + Cl
3j = 3j +C I
Cl =0.
Így már ismerjük a sárkányrepülő sebességét az idő függvényében:
dr = v(t) = -(3sint)i+ (3cost)j +2tk.

dt
Ennek az új differenciálegyenletnek mindkét oldalát integrálva
r(t) = (3 cost)i + (3 sint)j + t2k + Cz
adódik. Az r(O) = 3i feltételből meghatározzuk Cz-t is:
3i = (3cosO)i + (3 sinO)j + 02k + Cz
3L= 3i + (O)j + (O)k+ C z
Cz=O.
Megkaptuk, hogy a repülő helye t függvényében
r(t) = (3 cost)i + (3 sint)j + t 2 k.
Kijött az az eredmény, amelyre a 4. feladat alapján számítottunk.
Megjegyzés: A példában mindkét integrációs konstans értékére, azaz Cl-re

és Cz-re, Ojött ki . Ez általában nem így van, más eredményekre a 31. és 32.
feladatban láthatunk példát. D
Mozgás az xy-síkban 17. r(t) = (In(t 2+1))i+(arctgt)j+Jt2+1k

Az 1-4. feladatban szereplő r(t) egy, az xy-sík:ban mozgó ré- 18. r(t) = ~(1 +t)3 /2i+ ~(1-t)3/2j+ !tk
9 9 3
szecske helyét adja meg az idő függvényében. Írjunk fel egy
összefüggést x és y között, amelynek grafikonja kirajzolja a ré- A 19-20. feladatban r(t) egy térben mozgó részecske helyét adja
szecske pályáját! Ezután keressük meg a részecske sebesség- és meg a t időpontban . Keressük meg az összes olyan időpontot az
gyorsulásvektorát a kijelölt t időpontban! adott intervallumban, amelyben a részecske sebesség- és gyorsu-
lásvektora egymásra merőleges!
l. r(t)=(t+1)i+(t 2-1)j, t=l
19. r(t) = (t - sint)i + (1- cost)j, O::; t::; 2n
2. r(t) = (t2 + l)i+ (2t -l)j, t = 1/2 20. r(t) = (sint)i+tj+(cost)k, t~O
3. r(t) = ii+ ~e2tj, t = In3
4. r(t) = (cos2t)i+ (3sin2t)j , t= ° Vektorfüggvények integrálása

Az 5-8. feladatban a részecske egy-egy kijelölt, xy-sík:beli pá- Számoljuk ki az integrálokat (21-26. feladat).
lyán mozog. Keressük meg a részecske sebesség- és gyorsulás- 1
vektorát az adott időpontokban, és rajzoljuk be őket a görbébe!
5. Mozgás az x 2 + y2 = 1 körön:
21. J(t 3i + 7j + (t + l)k) dt
O
2
r(t) = (sint)i+ (cost)j, t = n/4, n/2
22. J((6-6t)i+3yíj+~k) dt
Mozgás az x 2 + y2 = 16 körön: 1
6.
n/4
23. J ((sint)i + (1 + cost)j + (sec2 t)k) dt
- n/ 4
·7. Mozgás az x = t - sint, y = 1 - cost cikloison: n/3
r(t) = (t - sint)i + (1- cost)j , t = n , 3n/2

24. J ((secttgt)i + (tgt)j + (2sintcost)k) dt
O
8. Mozgás az y = x 2 + 1 parabolán:
r(t)=ti+(t 2+1)j , t=-l ,O ,l

25.
1
j UH 5~tj+ ~k) dt
26. J 1 (
V
~1+--2k
2
1-t 2
. v3 )
1 +t
dt
Sebesség és gyorsulás a térben O
A 9-14. feladatban r(t) egy térben mozgó részecske helyét adja

meg a t időpontban . Keressük meg a részecske sebesség- és gyor-
Kezdetiérték-feladatok
sulásvektorát! Határozzuk meg a részecske sebességének a nagy- vektorfüggvényekre
ságát és irányát a kijelölt t időpontban! Írjuk fel a részecske se-
bességvektorát a sebesség nagyságának és irányának szorzata- Keressük meg a 27-32. feladatban szereplő kezdetiérték-felada-
ként! tokat kielégítő r vektorfüggvényeket!
9. r(t) = (t + l)i + (t2 - l)j + 2tk, t= 1 27. Differenciálegyenlet: ~~ = -ti - tj - tk
t2 t3 Kezdeti feltétel: r(O) = i + 2j + 3k
10. r(t)=(l+t)i+ J2j+"3k, t=l
dr 2
28. Differenciálegyenlet: dt = (180t)i + (180t - 16t )j
11. r(t) = (2cost)i+(3sint)j+4tk, t=n/2
Kezdeti feltétel: r(O) = 100j
12. r(t) = (sect)i + (tgt)j + ~tk, t = n/6 dr = -(t+1)
3 1/2 1
29. Differenciálegyenlet: - i+e-tj+--k
2 ~ 2 t+1
t
13. r(t) = (2In(t+1))i+t 2j+ t=l Kezdeti feltétel: r(O) = k
2k ,
14. r(t) = (e-t)i + (2cos3t)j + (2sin3t)k , t = ° 30. Differenciálegyenlet: ~~ = (t3 + 4t)i + tj + 2t2k
A 15-18. feladatban r(t) egy térben mozgó részecske helyét adja Kezdeti feltétel: r(O) = i + j
meg a t időpontban . Számítsuk ki a részecske sebesség- és gyor- d2r
°
sulásvektora által bezárt szöget a t = pillanatban! 31. Differenciálegyenlet: - 2 = -32k
dt
15. r(t) = (3t+ 1)i+V3tj+t2k Kezdeti feltétel : r(O) = 100k és
~ ( ~}+ (~t-16t2}
r
dd I = 8i+8j
16. r(t) t t=O
d2 r További példák és feladatok

32. Differenciálegyenlet: dt 2 =-(i+j+k)
Kezdeti feltétel: r(O) = lOi + lOj + lOk és 41. Mozgás egy parabola mentén: Egy részecske az y2 = 2x
drl
dt t =O
-O
parabola felső ága mentén mozog, balról jobbra, konstans 5 egy-
ség/másodperces sebességgel. Határozzuk meg a részecske se-
bességvektorát, amikor áthalad a (2,2) ponton!
Sima görbe érintője 42. Mozgás egy ciklois mentén: Egy részecske az xy-síkban
mozog, a helyvektora az idő függvényében
Ahogy említettük, az r(t) = j(t)i + g(t)j + h(t)k sima görbe r(t) = (t-sint)i+(1-cost)j.
t = to-beli érintőegyenese egy olyan egyenes, amely átmegy az
(J(to),g(to),h(to)) ponton, és párhuzamos a görbe to-beli v(to) • (a) Ábrázoljuk r(t)-t. A kapott görbe egy ciklois!
érintővektorával. Írjuk fel a 33-36. feladatban megadott görbe
(b) Keressük meg lvi és lal maximális értékét! (Útmuta-
to-beli érintőegyenesének paraméteres egyenletét!
tás: először keressük meg lvi2 és lal2 szélsőértékét. aztán
33. r(t) = (sint)i+(t 2-cost)j+etk, to=O vonjunk gyököt.)
34. r(t) = (2sint)i + (2cost)j + 5tk, to = 4n
43. Mozgás egy ellipszis mentén: Egy részecske az yz-
35. r(t) = (asint)i + (acost)j +btk, to = 2n síkban fekvő (y/3)2 + (z/2)2 = 1 egyenletű ellipszis mentén mo-
zog. A helyvektora az idő függvényében
36. r(t) = (cos t)i + (sint)j + (sin2t)k, to = n/2
r(t) = (3cost)j + (2sint)k.
Körkörös mozgás Keressük meg lvl és lal maximális értékétl (Útmutatás: először
keressük meg Ivl2 és lal2 szélsőértékét. aztán vonjunk gyököt.)
37. A feladat (a)-(e) pontjaiban leírt mozgások mind ugyan- 44. Körpályán keringő műhold: Egy m tömegű műhold
azon a görbén, nevezetesen az x 2 + y2 = 1 egyenletű körvona- konstans v sebességgel kering egy M tömegű bolygó (például
Ion történnek. Bár a mozgó részecske az (a)-(e) részfeladatban a Föld) körül. A pályája egy ro sugarú kör, amelynek közepe a
ugyanazt az utat futja be, a mozgás dinamikája mégis más. Vá- bolygó tömegközéppontja. Határozzuk meg a keringés T perió-
laszoljunk meg az (a)-(e) pontokban megadótt részecskékre az dusidejét (amennyi idő alatt egy teljes kört megtesz a műhold) a
alábbi kérdéseket: következő lépésekkel:
i. Állandó a részecske sebessége? Ha igen, mennyi? (a) Vegyük fel a koordináta-rendszert. Legyen a bolygó
H. A részecske gyorsulás- és sebességvektora végig merőleges? tömegközéppontja az origó, az x-tengely menjen át a mű
iii. A részecske pozitív vagy negatív irányban köröz? hold t = O-beli helyzetén. A keringés iránya legyen az
ív, Az (1, O) pontból indul a részecske? óramutató járásával ellentétes (ábra).
(a) r(t) = (cost)i+ (sint)j, t ° ~
y
(b) r(t) = cos(2t)i+sin(2t)j, t ° ~
(c) r(t) = cos(t - n/2)i + sin (t - n/2)j, t ~ °

t °
t=O
(d) r(t) = (cost)i- (sint)j, ~
t~°
/ x
(e) r(t) = cos(t2)i + sin(t 2)j ,
38. Mutassuk meg, hogy az
r(t) = (2i+2j +k) +cost (~i- ~j) +

. (1.1.1) Jelöljük r(t)-vel a műhold helyvektorát a t időpontban. Mu-
+smt J31+ J3 J+ J3k
tassuk meg, hogy e = vt/ ro, és így
vektorfüggvény által leírt részecske a (2,2,1) közepű, 1 sugarú,
x + y - 2z = 2 síkban fekvő körvonaion mozog! () (rocos vt). + (rO sm. vt).J.
r t = ~ l ~
(b) Határozzuk meg a műhold gyorsulását!

Egyenes vonalú mozgás (c) Newton gravitációs törvénye szerint a műholdra ható
gravitációs erő a bolygó tömegközéppontja felé mutat. Ér-
°
39. A t = időpontban az (1,2,3 )-ban levő részecske egy egye- téke
nes vonalon a (4, 1,4) pont felé mozog. Induláskor a sebessége 2,
a gyorsulásvektora végig 3i - j + k. Írjuk fel az r(t) helyvektort
F= (_ GmM)~,
rő ro
az idő függvényében megadó egyenletet!
ahol G az általános gravitációs állandó. Newton második
°
40. A t = időpontban az (1,-1 ,2)-ban levő részecske egy törvénye szerint F = ma. Ennek segítségével lássuk be,
egyenes vonalon a (3,0,3) pont felé mozog. Induláskor a se- hogy v2 = GM/ro.
+
bessége 2, a gyorsulásvektora végig 2i + j k. Írjuk fel az r(t) (d) Mutassuk meg, hogy a keringés T periódusidejére igaz
helyvektort az idő függvényében megadó egyenletet!
a vT = 2nro összefüggés!
(e) A (c) és (d) pont eredm ényeit felhasz nálva lássuk be, 50. Összeg és különbség deriváltja: Bizonyítsuk be, hogy
hogy ha u és v differenciálható függvénye t-nek, akkor
z 4n Z 3 d . du . dv d du dv
T = GMro. - (u +v)= - +- és - (u-v) = - - - .
dt dt dt dt dt dt
Eszerint a körpályán keringő műhold periódusidejének a
négyzete a keringés sugarának a köbével arányos. 51. Folytonosság - komponensek folytonossága: Bizonyít-
suk be, hogy az r (t ) = f (t )i + g( t) j + h (t )k vektorfüggvény pon-
45. Legyen v (t ) differenciálható vektorfü ggvény. Bizonyítsuk tosan akkor folytonos a t = to pontb an, ha az t .s és h kompo-
be, hogy ha minden t -rev-(dv I dt) = 0, akkor lvi konstans! nensei folytonos ak to-ban!
52. Vektorfüggvények vektoriális szorzatának a határér-
46. Vegyesszorzat deriváltja:
téke: Legyen rt (t) = fI (t )i + gl (t) j + hl (t)k, illetve r2 (t ) =
(a) Bizonyítsuk be, hogy ha u , v és w differenciálható vek- = iz (t) i + s: (t)j + hz (t) k. Tegyük fel, hogy
torfüggvényei t-nek, akkor
és lim r2 (t ) = B.
t -->to
d
dt (u-v x w) A vektoriális szorzat kiszámolására vonatkozó determinánsos
du dv dw képlet , illetve a skalárfüggvények szorzatának ahatárérté kére
=-,v xw+u , - xW +U ·VX-. (13.7) vonatkozó képlet segítségével lássuk be, hogy
dt dt dt
(b ) Lássuk be, hogy (13.7) ekvival ens a kö vetkez ővel:
Ul Uz U3 du , dU2 ~
dr dr dt 53. Differenciálható vektorfüggvények folytonossága: Bi-
d
VI Vz v3 vI Vz v3 + zony ítsuk be, hogy ha r (t ) = f (t )i + g( t) j + h (t )k deriválható a
dt
wI Wz w3 t = to pontb an, akkor folytonos is ott!
wI w2 w3
ul Uz u3 54. Lássuk be az integrálható vektorfüggvények következő tu-
lajdonságait!
+ é:l
dt
dV2
dr
dV3
{ft +
(a) Konstansszoros integrálja:
wI Wz w3
b b
ul Uz u3
(13.8)
j kr (t ) dt =kj r (t ) dt (k tetszőleges skalár)
+ vI Vz V3
a a
dWI dW2 ~
dt dt dt
Ha ezt a tételt k = -l mellett alkalmazzuk, azt kapjuk, hogy
A (13.8) egyenlőség szerint egy deriválható függvények- b b
ből álló 3 x 3-as determináns deriváltj a három olyan de-
j (-r (t ))dt = - j r (t )dto
termin áns összege, amelyekben az eredeti determináns so-
a a
rait kül ön-k ül ön, egyesével deriváljuk. Ez az eredmény na-
gyobb determinánsokra is átvihető . (b) Összeg és különbség integrálja:
b b b .
47. (A 46. feladat folytatása. ) Legyen r (t ) = f (t )i + g(t) j +
j (r t (t )±r2 (t ))dt = j rt (t )dt± j r2 (t )dt .
+ h(t )k, ahol i .« és h háromszor deriválhatóak. A (13.7) vagy a a a
(13.8) képlet segítségévellássuk be, hogy
(c) Konstansvektorszoros integrálja :
(13.9) b b
j C· r (t ) dt = C· j r (t ) dt (C tetszőleges vektor)
a a
(Útmutatás: deriváljuk a baloldalt, és vegyük észre , hogy né-
hány tag nulla lesz.) és
b b
48. Konstansfüggvény deri váltja: Bizonyítsuk be, hogy ha
az u vektorfüggvény értéke konstans C, akkor dul dt = O. j C x r (t )dt = C x j r (t )dt (C tetszőleges vektor )
a a
49. Skalárszoros deri váltja:
55. Skalár- és vektorfüggvények szorzata: Tegyük föl,
(a) Bizon yítsuk be, hogy ha u a t differenciálható vektor-
hogy az u(t ) skalárfüggvény és az r (t ) vektorfüggvény az [a, b]
függ vénye , és c tetszőleges valós szám, akkor
interv allumon van értelmezve.
d (cu ) du (a) Bizonyítsuk be, hogy ha U és r folytono s [a,b]-n, akkor
--=c-. ur is az!
dt dt
(b) Bizonyít suk be, hogy ha u és r differenciálható [a ,b]-n,
(b) Bizonyítsuk be, hogy ha u differenciálható vektorfügg-
akkor ur is az, és
vénye, és f differenciálható skalárfüggvénye t-nek, akkor
d dr du
d df du - (ur ) = u- +r-.
- (fu ) = -u+ f - o dt dt dt
dt dt dt
56. Vektoriliggvények primitív függvénye: (a) Ábrázoljuk az r helyvektor által befutott görbét!
(a) A skalárfüggvényekre vonatkozó Lagrange-féle kö- (b) Határozzuk meg a dt f dt sebess égvektor komponen-
zépértéktétel má sodik következménye segítségével lássuk seit!
be , hogy ha az RI (t) és R2 (t) vektorfüggvénynek egy I in-
tervallumon azonos a deri váltja, akkor RI (t) és R2(t) csak (c) Értékeljük ki dr / dt értékét a megadott to pontban,
egy konstansvektorban különböznek egymástól I -Tl , majd írjuk fel a görbe r (to)-beli érintőjének az egyenletét!
(b) Az Ca) részben belátott állítás segítségével bizonyítsuk (d) Ábrázoljuk a görbét és az érintőt a megadott interval-
be, hogy ha R (t) az r(t) egy primitív függvénye I-n, akkor lumon!
r minden más I-n vett primitív függvénye R(t) + C alakú,
58. r(t) = (sint-tcost)i+(cost+tsint)j+t 2k,
valamely C konstansvektorral.
O:::; t :::; 6n, to = 3n /2
57. Newton-Leibniz szabály vektorfüggvényekre: A ska- 59. r(t) = V2ti+ij+e- tk,
lárfüggvények Newton-Leibniz szabálya vektorfüggvényekre is -2 :::; t :::; 3, to = l
igaz. Bizonyítsuk ezt be a skalárfüggvényekre vonatkozó tétel
segít ségével úgy, hogy először belátjuk, hogy ha egy r(t) vektor- 60. r (r) = (sin 2t )i + (ln( 1 + t))j -l-rk ,
függvény folytonos az a :::; t :::; b intervallumon, akkor O:::; t :::; 4n , to = n/4
t
61. r(t) = (1n (t2 +2) )i+ (arctg 3t) j + Jt2+1k,
:t J
a
r (-r)d-r = r(t) - 3 :::; t :::; 5 , to = 3
A 62. és 63. feladatban az
tetszőleges t E (a,b) esetén. Ezután az 56. feladat Cb) részének
eredményét használva mutassuk meg, hogy ha R az r tetszőleges r(t) = (cosat)i + (sin a t) j +btk
primitív függvénye az [a,bJ intervallumon, akkor
vektorfüggvénnyel definiált spirál a és b paraméterektől való
b függé sét vizsgáljuk. Számítógép használatával hajtsuk végre a
J r(t)dt = R(b) -R(a). feladatokban megadott lépéseket.
a 62. Legyen b = l. Ábrázoljuk az r(t) spirált, és a t = 3n /2 ér-
tékhez tartozó érintőegyenest az a = I , 2, 4, 6 értékek mellett a
O :::; t :::; 4n intervallumon! Fogalmazzuk meg, hogy hogyan vál -
Görbék érintőjének számítógépes tozik a spirál és az érintője, ahogyaértékét növeljükl
vizsgálata 63. Legyen a = l. Ábrázoljuk az r(t) spirált, és a t = 3n/2 ér-

tékhez tartozó érintőegyenest a b = 1/4, 1/2, 2, 4 értékek mel-
Számítógép segítségével hajt suk végre a következő lépé seket lett a O:::; t :::; 4n intervallumon ! Fogalmazzuk meg , hogy hogyan
az 58-61. feladatban megadott vektorfüggvényekkel! változik a spirál és az érintője, ahogy bértékét növeljük!
13.2. Egy lövedék röppályájának leírása
Amikor egy lövedéket az útjára indítunk, általában még a kilövés előtt szeret-
nénk tudni, hogy milyen messzire fog repülni (célba talál?), milyen magasra
emelkedik (átmegy a domb felett?) , és hogy mikor fog becsapódni (mikor szá-
míthatunk az eredményre?). Ezekre a kérdésekre Newton második mozgástör-
vényének alkalmazásával kaphatunk választ, a lövedék kezdősebességének és a
kilövés irányvektorának az ismeretében.
Az ideális lövedék vektor- és paraméteres egyenlete

A lövedék mozgását leíró egyenletek meghatározásához feltesszük, hogya lö-
vedék úgy viselkedik, mint egy függőleges síkban mozgó tömegpont, amelyre
az útja során csak egyetlen erő, az időben állandó, lefelé mutató gravitációs erő
hat. A gyakorlatban ezen feltételek egyike sem teljesül. Elmozdul a föld a löve-
dék alatt, ahogy a Föld forog , a légellenállás a sebességtől függő, a mozgással
ellentétes irányú erőt ad, a testre ható gravitációs erő is változik. Ezeket mind
figyelembe kell vennünk, ha a hajítás tényleges pályáját akarjuk megbecsülni az
általunk hamarosan meghatározásra kerülő ideális egyenletekből. Ezen korrek-
ciók tárgyalása nem célja a fejezetnek.
Feltehetjük, hogy a kilövés a t = O időpontban történik, és a Vo kezdősebes
ség-vektor az első síknegyedbe esik (13.9. ábra). Legyen a a Vo vektor vízszin-
y
tessel bezárt szöge. Ekkor
Vo = (Ivolcos a)i + (Ivol sin a)j.
Ha bevezetjük a Vo = Ivol jelölést, akkor az egyenlet így alakul:
Vo = (vocosa)i+ (vosina)j. (13.10)
---+---I.-4>l---~x
A lövedék kezdőpozíciója
r = O a t = b IVol cos cd ro = Oi+Oj = o. (13.11)
időpontban
a = -gj Newton második mozgásegyenlete szerint a lövedékre ható erő egyenlő a lö-
(a)
vedék m tömegének és d 2r / dt 2 gyorsulásának szorzatával. A mi esetünkben a
lövedékre egyedül csak a gravitációs erő, azaz -mgj hat. Ezek szerint
y illetve
(x, y)
Az itt szereplő r-t, mint t függvényét szeretnénk meghatározni. Ez a következő
kezdetiérték-feladat megoldását jelenti:
differenci álegyenlet.
...."...jI!~-------------'-~x
dr
kezdeti feltételek: t = Oesetén r = ro és -=vo ·
1+-------- R ------+1 dt
vízsz intes lőtávolság
A differenciálegyenletet integrálva azt kapjuk, hogy
(b)
dr
dt = - (gt) J' + vo,
13.9. ÁBRA:(a) A lövedék hely-,
sebesség- és gyorsulásvektora a t = O
időpontban. és ezt még egyszer integrálva azt, hogy
(b) A lövedék hely-, sebesség- és gyor-
sulásvektora a későbbi t időpontban. 1 2,
r = -"2gt J +vot +ro·
A (13.10) és (13.11) egyenletekből behelyettesítve Vo és ro értékét
r= - ~2
gt 2j + (vo cos a )ti + (vo sin a )tj +0
, ~
v
vot
adódik. Összefoglalva az eredményünket:
Az ideálislövedék mozg ásegyenlete

r = (vo cos a)ti + ((vo sina)t - ~gt2) j. (13.12)
A (13.12) egyenlet az ideális lövedék vektoros mozgásegyenlete. A benne

szereplőa a lövedék kilövési szöge vagy emeikedési szöge, Vo a lövedék kez-
dősebessége. Ha r komponenseit külön írjuk fel, megkapj uk a paraméteres moz-
gásegyenleteket:
x= (vocosa)t és . ) 1 2
Y = (Vo sm a t - "2 gt, . (13.13)
ahol x a lövedék kezdőponttól számított vízszintes távolsága, y pedig a magas-

sága a t ~ O időpontban.
1. PÉLDA: Ideális ágyúlövés

Az origóban elsütött ágyú 500 mis kezdősebességgel, 60°-os ernelkedési szöggel
lövi ki a lövedéket. Hol lesz a lövedék 10 másodperccel később?
Megoldás: A kérdés megválaszolásához a (13.12) egyenletet fogjuk alkal-

mazni Vo = 500, a = 60°, g = 9,8 és t = 10 mellett.
r = (vo cos a)ti + ((vo sina)t - ~gt2) j
= (500) G) (1O)i+ ((500) ( ~) (10) - G) (9,S)(100)) j
~ 2500i + 3840j.
Ez azt jelenti, hogy tíz másodperccel az ágyú elsütése után a lövedék körülbelül
3840 méter magasan, az ágyútól vízszintesen 2500 méter távolságra lesz. O
Pályamagasság, levegőben töltött idő, lőtávolság

Az origóból kilőtt ideális lövedék röppályájára vonatkozó kérdések nagy része
megválaszolható a (13.12) egyenlet segítségével.
A lövedék akkor van a pályája legmagasabb pontján, amikor a sebességvek-
torának a függőleges komponense O, azaz amikor
dy. Vo sina
dt = Vo sm a - gt = O, / ké
vagy mas epp t -- - - - .
g
Amikor t értéke ennyi, akkor y értéke
2
. ) (vo sin a ) 1 ( Vo sin a ) 2 (Vo sin a)
Ymax = (vosma - - - - -g - - -
g 2 , g 2g
Most nézzük meg, hogy ha a talaj vízszintes, akkor mennyi idő elteltével csa-
pódik be a lövedék. Ez akkor következik be, amikor a függőleges koordinátája O
lesz. Írjuk ezt be (13.l2)-ba, és oldjuk meg az egyenletet t-re:
(vosina)t - ~gt2 = O
t (vo sina - ~gt) = O

2vo sina
t=O, t= - - -
g
A kijövő két megoldás közül a t = O a kilövés időpontja, ezért a (2vosina)jg
kell, hogy a becsapódás időpontja legyen.
Most keressük meg a lövedék kilövésének és becsapódásának a távolságát,
azaz az R lötávolságot. Ehhez a helyvektor vízszintes komponensét kell kiszá-
molnunk a t = (2vo sin a) j g időpontban.
x = (vocos a)t
R= (vo cos a) (
2vo sin a )
= v5.
-(2smacosa)
v5 .
= -sm2a
g g g
Innen azt is láthatjuk, hogy a lőtávolság akkor a legnagyobb, amikor sin2a = 1,
vagyis a = 45°.
Az ideális lövedék pályamagassága, repülési ideje és lötávolsága

Az origóból Vo kezdősebességgel, a emelkedési szöggel kilőtt ideális lö-
vedék
(Vo sina)2
pályamagassága: Ymax = 2g
2vosina
repülési ideje: t=---
g
v2
lőtávolsága: R= ~sin2a.
g
2. PÉLDA: Ideális lövedék pályájának vizsgálata

Számoljuk ki az 500 mis kezdősebességgel , 60°-os szögben kilőtt lövedék pályá-
jának magasságát, a levegőben töltött időt, és a becsapódás távolságát! (Ugyan-
arról a lövedékről van szó, mint az l. példában.)
y
Megoldás:
(vo sina)2
Apályamagasság: Ymax = 2g
= (500 sin 600? ~ 9566
2(9 ,8) . m.
o 2vosina
5000 10 OOO 15 OOO 20 OOO A repülési idő: t=---
-2000 g
_ 2(500) sin 60° rv 8 4
- 98 8, s.
13.1O. ÁBRA: A 2. példában vizsgált lö- , rv
vedék pályája. v2
A lőtávolság: R=~sin2a
g
= (500)2 sin 120° ~ 22092 m.

9,8
A (13.12) egyenlettel fe~í~hatjuk a lövedék helyvektorát az idő függvényében:
r = (vo cos a)ti + ((vo sina)t - ~gt2) j

= (500cos60')ti + ((500sin60')t - ~(9,8)t2) j
= 250ti + (( 250.J3) t - 4 ,9t2 ) j.
A lövedék röppályáját a 13.10. ábrán láthatjuk. D
Az ideális lövedék röppályája parabola

Gyakran mondják, hogyalocsolótömlőből spriccelő víz egy parabolaívet rajzol .
a levegőben, de ha közelebbről megnézzük, láthatjuk, hogy ez nem igaz. A le-
vegő lelassítja a vizet , és a pályája vége felé az oldal irányú mozgása túlzottan
lelassul a lefele eséséhez képest.
Amit tényleg állíthatunk az az, hogy egy ideális lövedék pályája parabola. A
bizonyításhoz a (13.13) egyenleteket fogjuk használni. Az elsőből fejezzük ki
t-t: t = x] (vo cos a) , és helyettesítsük be a másodikba:
2
y =- ( 2 g 2 ) x + (tg a)x.
2vocos a
y
Kifejeztük a lövedék y koordinátáját az x koordináta függvényeként, és láthatjuk,
hogy az egyenlet y = ax 2 + bx alakú, azaz tényleg egy parabolát határoz meg.
Lövés az (Xo ,Yo) pontból

Ha egy ideális lövedéket az origó helyett az (XO ,Yo) pontból lövünk ki, akkor
a helyvektora az idő függvényében így alakul:
- - - + - - - - - - - - - ------lo.....+ X
r = (xo + (vo cos a)t)i + (YO + (vo sina)t - ~gt2) j .(13.14)
o
Ennek az állításnak a bizonyítása lesz a 19. feladat
13.11. ÁBRA: Az (XO ,yo) pontból,
a vízszintessel a szöget bezáró Vo 3. PÉLDA: A lángoló nyílvessző pályája
sebességvektorral indított lövedék Az 1992-es barcelonai olimpián Antonio Rebollo bronzérmes íjász gyújtotta
röppályája. meg az olimpiai lángot egy lángoló nyílvesszővel (13.12. ábra). Tegyük fel, hogy
222 13. fejezet Vektor értékű tüggvények, mozgás a térben
13.12. Á B R A: A spanyol íjász , Antonio Rebollo meggyújtja az olimpiai lángot

Barcelonában.
Rebollo 2 méterrel a talaj felett lövi ki a nyílvessz őt, 3ü méterre a 2ü méter ma-
gas fáklyától, és azt szeretné, hogy a nyílves sző a pályájának a csúcsán, pontosan
1,5 méter maga san haladjon el az olimpiai fáklya felett.
Ymax = 21 ,5 m
(a) Írjuk fel Ymax értékét a Vo kezdősebességés az a kilövés i szög függvé-
2m nyeként!
x+--..L..-----"l.--------__+_
30m O (b) Az Ymax = 21 ,5 feltételt (13.13. ábra) és az (a) pontbeli eredményt fel-
NEM MÉRETARÁNYOS használva számoljuk ki Vo sin a értékét!
(c) Számoljuk ki Vo cos a értékét!
13.13. Á B R A: Az olimpiai lángot meg-
gyújtó nyílvessző tervezett röppályája (d) Határozzuk meg a nyílves sző kilövési szögét!
(3. feladat).
Megoldás:
(a) Vegyünk fel egy olyan koordináta-rendszert, amelynek az x-tengelye
balra mutat (hogy összhangban legyen a 13.12. ábra második képével), és
amelyben a lángoló nyílvessző a t = Ü időpontban az Xo = Ü, Yo = 2 pontból
indul (13.13. ábra). A (13.14) egyenletből
~~ .
. - ( . ) 1 2
Y = Yo + Vo sm a t - 2: gt a (13.14) egyenlet j komponense
= 2 + (vo sin a)t - ~ gt2 . Ya = 2
Keres sük meg, hogy mennyi idő elteltével ér a nyílvessző a pályája legmaga-
sabb pontjára. Ehhez deriváljuk az egyenletet t szerint, írjuk bele ady/ dt = Ü
".
feltételt, és oldjuk meg t -re:
t=---.
Vo sina
g
Erre a t-re y értéke
. (vosina)
Ymax = 2 + (vo sm a ) - g - -2:1 g (vosina)2
-g-
2
= 2 + (vo sin a)
2g
(b) Az Ymax = 21 ,5 és g = 9,8 értékeket beírva az előző egyenletbe azt
kapjuk, hogy
2
21 5 = 2 (Vo sin a)
, + 2(9 ,8) ,
ahonnan
vosina = V (19 ,5)(19 ,6).
(c) Amikor a nyíl eléri az Ymax magasságot, éppen a fáklya felett kelljámia,
azaz a vízszintesen megtett távolság 30 méter kell hogy legyen. Helyettesít-
sük a (13.14) egyenlet i komponensébe az Ymax magasság elérés éhez szük-
séges időt, amelyet az (a) részben számoltunk ki, és az x = 30 m vízszintes
távolságot:
x = Xo + (vo cos a)t a (13.14) egyenlet i komponense
30 = 0+ (vo cos a)t X= 30, Xo =O

~ (vo cos a) (vo s;n a) . t = (vo sin a) / g
Használjuk fel, hogy g = 9,8, és számolj uk ki Vo cos a értékét:
30g (30) (9,8)

vocosa = vosina = )(19 ,5)(19 ,6)
(d) A (b) és (c) pontokban kijött eredmény alapján
. vosina ( )(19,5)(19 ,6)) 2

tga= - - - (30)(9 ,8) = 1,3,
Vo cos a
vagyis
a = arctg(1 ,3) ~ 54,4°.
Ekkora szögben kellett Rebollonak kilőnie a lángoló nyilat. D
Széllökés hatása a lövedék pályájára

A következő példa megmutatja, hogy hogyan kezelhetjük egy újabb, a lövedékre
ható erő megjelenését. Továbbra is feltesszük, hogy a 4. feladatban szereplő
baseball-labda egy függőleges síkban mozog.
4. PÉLDA: Baseball-labda pályája

Egy baseball-labdát az ütőjátékos a föld felett 1 méteres magasságban talál el.
A labda az ütő t 47 mis kezdősebességgel, a vízszintessel 20 0-os szöget bezárva
hagyja el. Az ütés pillanatában egy vízszintes, az ütés irányával ellentétes irányú
széllökés belekap a labdába, -2,6i (mis) sebességkomponenst adva a baseball-
labda kezdősebesség-vektorához . .
(a) Írjuk fel a labda helyvektorára vonatkozó vektoregyenletet!
(b) Milyen magas a labda pályája? Mikor ér a labda a pályája csúcsára?
(c) Milyen messze, és mennyi idő múlva esik le a labda, ha nem kapják el?
Megoldás:
(a) A (13.10) egyenlet alapján, a széllökést is beleszámítva, a baseball-
labda kezdősebesség -vektora
Vo = (vQcosa)i+ (vosina)j - (2,6)i

= (47 cos200)i + (47 sin200)j - (2,6)i
= (47 cos 20° - 2,6)i + (47 sin200)j.
A labda kezd őpozíciója ro = oi + lj. A
d2 r
dt 2 = -gj
egyenletet integrálva azt kapjuk, hogy
dr ().
dt=-gtJ+vo ,
majd újra integrálva azt, hogy
1 2.
r= -"2gt J+vot+ro .
Ide behelyettesítjük Vo és ro értékét, és megkapjuk a labda pályáját leíró

egyenletet:
r= -"21 gt 2J. + vot + ro

= -(4,9)t2 j + (47 cos 20° - 2,6)ti + (47 sin200)tj + ,j
')
= (47 cos 20° - 2,6)ti + (1 + (47 sin 200)t - (4,9)t 2

)j.
(b) A labda akkor éri el a pályája legmagasabb pontját, amikor a sebessé-
gének függőleges komponense O, azaz
dy = 47 sin 20° - (9,8)t = O.

dt
Az egyenletet t-re megoldva megkapjuk, hogy
_ 47 sin 20° '" 1 64

t- "" s.
9 ,8
Apályamagasság meghatározásához az itt kiszámolt időt behelyettesítjük r
függőleges komponensébe:
. Y max = 1 + (47sin200)(1 ,64) - (4,9) (1,64f ~ 14,18 m.
Tehát a baseball labda az elütéstől számított 1,64 másodperc múlva ér fel a

pályája csúcsára , 14,18 méter magasra.
(c) A labda akkor ér földet, amikor az r helyvektorának a függőleges kom-
ponense O lesz. Írjuk fel ezt a feltételt, és a kapott egyenletből határozzuk
meg tértékét:
1 + (47 sin200)t - (4,9)t 2 = O

1+ (16,07)t - (4,9)t 2 = O.
A másodfokú egyenlet két megoldása t = -0,06 és t = 3,34 másodperc .

. Az utóbbit behelyettesítve r vízszintes komponensébe, megkapjuk, hogya
labda által megtett távolság
R = (47 cos 20° -2,6)(3 ,34) ~ 138,8 m.
Azaz a labda az ütés után körülbelül 3,34 másodperc múlva, az ütés helyétől
138,8 méterre ér földet. D
A 29-31. feladatban a légellenállást is beszámítjuk a lövedék röppályájának

vizsgálatakor.
A következő feladatok - hacsak mást nem mondunk - ideális lö- 3. Repülési idő, pályamagasság: Egy lövedéket 45° emel-
vedékekről szólnak, amelyeket az origóból lövünk ki. A kilövés kedési szöggel, 500 mis kezdősebességgel lövünk ki.
szöge mindig a vízszintes talajjal bezárt szög. (a) Mikor és milyen messze csapódik be a lövedék?
1. Repülési idő: Egy lövedéket 840 mis kezdősebes séggel , (b) Milyen magasan van a lövedék, amikor vízszintesen
60°-os szögben lövünk ki. Mennyi idő alatt tesz meg a lövedék mérve 5 kilométerre van az ágyútól?
vízszintesen 21 kilométert? (c) Mekkora a lövedék által elért maximális magasság?
2. Torkolati sebesség: Mekkora annak az ágyúnak a torko- 4. Labdahajítás: Egy labdát 30°-os szögben, 10 mis kezdő
lati sebessége (azaz az ágyúgolyó kezdősebessége) , amelynek sebességgel egy 10 méter magas emelvényről elhajítunk . Mikor
maximális lőtávolsága 24,5 km? és milyen messze fog földet érni?
5. Súlylökés: Egy atléta a földtől számított 2 méteres ma- zászló

,-
gasságban, 45 0 - o s szögben, 13,2 mis kezdősebességgel löki el a /
,-
7,27 kilogrammos súlygolyót, ahogy az ábra is mutatja. Mennyi /
idő múlva és milyen messze csapódik be a golyó?

/
/
/
/
/
T
14m
l
y
ütés helye I ~E----------------+

J12m
NEM MÉRETARÁNYOS
13. A "Green Monster": A Boston Red Soxjátékosa 91 cen-

timéter maga sságban, 20 0-os szögben üti el a baseball-labdát,
amely a Fenway Park stadion "Gre en Monster" nevű falának a
bal szélén , annak a tetejéről pattan tovább. A fal 11,3 méter ma-
gas, és 96 méter távolságra van az ütőjátékostól (lásd az ábrát).
(a) Mekkora volt a labda kezdősebessége?
(b) Mennyi időbe telt, amíg a labda a falhoz ért?
6. (Az 5. feladat fol ytatása. ) A löké s kezdőmagassága miatt

az 5. feladatban szerepl ő súly messzebbre repülne, ha az atléta
40 °-os szögben lökné el. Mennyivel messzebbre?
7. Golflabda kilövése: Egy rugós hajítógép a földről 45°-os

szögben, 10m távolságra lő el egy golflabdát.
(a) Mekkora a labda kezdősebessége?
(b) Keressük meg azt a két szöget, amellyel azono s sebes-

séggel lőve a labdát, az 6 méter távol ságra esik le!
8. Elektronsugár: A TV képesövében egy elektron vízszin-

tes irányban; 5· 106 mis kezdősebességgel indul el a 40 cm tá-
volságra levő képernyő felé. Mennyit esik lefelé, amíg odaér? 14. Azonos lőtávolságú emeikedési szögek: Mutassuk meg,
hogy egy a E (0,90) fokos emelked ési szöggel kilőtt lövedék
pontosan olyan messzire repül , mint egy azono s kezdősebesség
9. Golfütés: Laboratóriumban vizsgálták, hogy k ülönböz ő
gel, (90 - a ) fokos emeikedési szöggel kilőtt lövedék! (Ha a lég-
keménységű golflabdák milyen mes szire repülnek, ha 9 0-os
ellenállást is beleszámítanánk, ez a szimmetria elveszne.)
szögben, 100 mph (= 44 ,7 mis) sebességgel érkező ütő vel ütik el
őket. Egy 100-as keménységű labda 227 ,5 méter távolságra re- 15. Azonos lőtávolságú emeikedési szögek: Számoljuk ki
pült. Mekkora volt a kezdő sebessége? (Nagyobb volt a kezdőse azt a két emeikedési szöget, amellyel egy 400 mis kezdősebes
bessége az ütő sebességénél, ugyanis ahogy az ütő előrelendült, séggel kilőtt lövedék eltalálja a 16 kilométerre, az ágyúval azo-
az összenyomódó majd alakját visszanyerő labda ellökte magát nos magasságban levő célpontot.
az ü t ő t ő l . )
16. Lőtávolság és pályamagasság, illetve kezdősebesség:
10. Emberi ágyúgolyó: A cirkuszban egy bohócot egy Vo =
(a) Bizonyítsuk be, hogy ha egy rögzített emelkedési szög
25 ,7 mis torkolati sebességű ágyúból szeretnének kilőni úgy,
mellett megduplázzuk egy lövedék kezdő sebességét, akkor
hogy a bohóc egy 60 méter távolságra, az ágyú torkolatával azo-
a lőtávolság négy szeresére változik!
no s magasságon levő párnára érkezzen. A terem mennyezete víz-
szintes, és 23 méterrel van az ágyú torkolata felett. Végre lehet (b) : Körülbelül hány százalékkal kell megemelni a kezdő
hajtani a lövést úgy, hogy a bohóc ne csapódjon neki a mennye- sebe sséget, hogy duplájára nőjjön a lőtávolság és a pálya-
zetnek? Ha igen , milyen szögben kell az ágyút felállítani? magasság?
ll.JEgy golfozó 30°-os szögben, 24 ,7 mis kezdősebes séggel üti 17. Súlylökés: 1987-ben Moszkvában Natalya Lisou skaya
el a golflabdát. Át fog repülni a labda a 41 méterre levő, 914 cm 22,50 méter távolságra lökte a 4 kg-os súlyt, megdöntve a női
magas fa fölött? Válaszát indokolja! súlylökés világcsúcsát. Feltéve, hogy 2 méter maga sságból, 40 °-
os szögben indította a golyót, mekkora volt a súlygolyó kezdő
12. Egy golflabdát 35,4 mis kezdősebességgel, 45°-os emelke- sebessége?
dési szöggel ütnek el. A célterület egy 14 méter magas domb
tetején van, ahogy az ábrán is látható. Feltéve, hogya vízszinte - 18. Pályamagasság, illetve idő: Mutassuk meg , hogy egy lö-
sen -112 méterre levő zászlórúd nem állja útját , a lyuktól milyen vedék apályamagasságának 3/4-ére emelkedik apályamagasság
messze fog leesni a labda? eléré sehez szükséges idő fele alatt!
19. Lövés az (XO ,yo) pontból: Vezessük le az 25. Lövés a lejtőn: Egy ideális lövedéket lövünk ki egy lejtő
tetejéről, ahogy az ábra is mutatja.
x = Xo + (vo cos a)t, (a) Bizonyítsuk be, hogy akkor repül legmesszebb a löve-
. ) l 2 dék, ha a kilövés iránya felezi az ADR szöget!
Y = Yo + (Vo sm a t - "2 gt
(b) Ha lejtő helyett egy emelkedőri próbálnánk fellőni,
egyenleteket (lásd a szövegben szereplő (13.14) egyenletet) a kö- melyik kilövési szög esetén lőnénk a legmesszebb?
vetkező, r helyvektorra felírt kezdetiérték-feladat megoldásával:
A
d2r
differenciálegyenlet: dt 2 = -gj ,
kezdeti feltételek: r(O) =xoi+yoj ,
~~ (O) = (vocosa)i+ (vosina)j .
20. Lángoló nyílvessző: A 3. példában megtalált szöget hasz-

nálva számolj uk ki Rebollo nyilának a kezdősebességét! (Lásd
a 13.13. ábrát.)
21. Lángoló nyílvessző: A 3. példában szereplő fáklya átmé-

rője366 centiméter. A (13.14) egyenlet és a 3. feladat (c) részé-
nek segítségével számoljuk ki, hogy mennyi ideig tart, amíg a
nyílvessző a fáklya pereme fölé ér! Milyen magasan van ekkor?
26. Baseball ütés széllökéssel: Egy baseball -labdát a föld fe-
lett 76 centiméter magasan ütnek el. A labda az ütőt 44rnJs kez-
22. Írjuk le a (13.13) egyenletekkel meghatározott lövedék pá- dősebességgel, a vízszintes sel 23°-os szöget bezárva hagyja el.
lyáját a = 90° esetén! Az ütés pillanatában egy vízszintes, az ütés irányával ellentétes
irányú széllökés belekap a labdába, -4,3i (mis) sebességkompo-
23. Modellvasút: Amellékelt sorozatkép egy mozdonymo- nenst adva a baseball-labda kezdősebess ég-vektorához. A labda
dell állandó sebességű, egyenes pályán végzett mozgásáról ké- egy 91 méter távolságra levő, 4,5 méter magas kerítés felé száll.
szült. Ahogy a mozdony mozgott, a kéményébe épített rugós
(a) Írjuk fel a labda helyvektorára vonatkozó vektoregyen-
kilövőszerkezet egy üveggolyó t lőtt ki. Az üveggolyó a vonat
letet!
sebességével mozgott előre, és pontosan l másodperc múlva
visszaesett a mozdony kéményébe. Mérjük meg a golyó pályájá- (b) Milyen magasra repül a labda? Mikor éri el a maximá-
nak a vízszintessel bezárt szögét, és ennek segítségével számol- lis magasságát?
juk ki, hogy milyen magasra repült a golyó, és hogy mekkora
(c) Milyen messze és mennyi idő múlva esik le a labda, ha
sebességgel haladt a mozdony!
nem kapják el?
(d) Sikerült átütni a labdát a kerítés felett?
27. Röplabda: Egy röplabdát 1,22 méterrel a föld fölött, a

182 centiméter magas hálótól 3,66 méter távolságra ütnek meg.
Az ütés pontjától a labda 10,67 mis kezdősebességgel, 27° -os
szögben megy tovább, és további érintés nélkül leesik a pálya
másik térfelén.
(a) Írjuk fela labda útját leíró vektoregyenletet!
(b) Milyen magasra repül a labda? Mikor éri el a maximá-
lis magasságát?
24. Ütköző üveggolyók: Az ábrán látható kísérlet két üveg-
golyó pályáját mutatja. Az A jelű golyót a szöggel, a B golyót (c) Milyen messze, mennyi idő múlva esik le?
megcélozva Vo kezdősebességgel kilőjük, és a lövés pillanatában
(d) Mikor van a labda 213 centi magasan? Ekkor (vízszin-
a B golyót leejtjük az A-tól vízszintesen R távolságra levő, Rtg a
tesen mérve) milyen messze van a földet érés helyétől?
magas állványról. Azt találjuk, hogy az üveggolyók Vo megvá-
lasztásától függetlenül mindig összeütköznek. Ez csak véletlen, (e) Emeljük meg a hálót 245 cm magasra. Változtat ez a
vagy mindig így kell lennie? Válaszát indokolja! dolgokon? Válaszát indokolja!
/' ; If ..- ..-..- ..-

..- ..- ..- ..-
.r-: . - . .
B
28. Röppályák csúcspontja: Rögzített Vo kezdősebességgel,
változó a emelkedési szöggellövedékeket lövünk ki az origó-
A
r:
ból. Tudjuk, hogy minden O < a < n/2 esetén a lövedék pályája
.c-: . -. -"- l
!gt 2
..- ..-"- ..- 2
R tg cr parabola. (Lásd az ábrát.) Bizonyítsuk be, hogy ezen parabolák
~· - l
csúcspontja az
F
Ic R )1 x2:0
13.3. ívhossz és a normált érintővektor 227
egyenletű félellipszisen helyezkedik el! Az itt szereplő Vo és a a lövedék kezdősebessége és kilövési

y szöge, g a gravitációs gyorsulás, k pedig az ellenerő együttha-
tója. Például a légellenállási együttható függ a levegő sűrűségé
ellipszis től és a mozgó tárgy alakjától.
---- /
,"
;;-"
-,,-"
G Ymax)
R, parabola
röppályák
30. Baseballütés IégellenállássaI: Tekintsük a 4. példában
szereplő baseball-problémát széllökés nélkül, de lineáris ellen-
,
I
I
.: erővel. Az ellenerő együtthatója k = 0,12.
\
,, (a) A 29. feladat alapján írjuk fel a labda pályájának vek-
" ........... toros egyenletét!
-----='"""'--........p:~--=::::....-------------' '''------''- x
o
(b) Milyen magasra megy fel a labda, és mikor éri el ezt a
magasságot?
(c) Milyen messzire repül a labda, mennyi időt tölt a leve-

Lövedék lineáris ellenerővel gőben?
A gravitáció után a lövedékekre ható második legfontosabb erő a

(d) Mikor van a labda 10 méter magasságban? Ekkor (víz-
légellenállás. A légellenállás egy ellenerő, iránya a mozgás irá-
szintesen mérve) milyen messze van az ütés helyétől?
nyával ellentétes. (Lásd az ábrát.) A levegőben alacsony sebes-
séggel mozgó részecskére ható ellenerő nagysága igen jó közelí- (e) A labda egy 103 méter távolságra levő, 3 méter ma-
téssel arányos a mozgás sebességével (a sebesség első hatványá- gas kerítés felé száll. A fogójátékos felugorva maximum 3,3
val), ezért azt mondjuk, hogy ez az ellenerő lineáris. : -- méter magasan tudja megfogni a labdát. Sikerülhet a labdát
y
elkapnia?
sebességvektor
31. Baseballütés széllökéssel, IégellenállássaI: Tekintsük is-

mét a 4. példa baseball-ütését. Most az ellenerő együtthatója
k = 0,08, és az ütés pillanatában a széllökés -5,36i mis-ot ad
hozzá a labda kezdősebesség-vektorához.
--J-----------~x
(a) Írjuk fel a labda pályájának vektoros egyenletét!
(b) Milyen magasra megy fel a labda, és mikor éri el ezt a

29. Lineáris ellenerő: Vezessük le az
magasságot?
x = Vo (1- e-kt) (cos a)
k
(c) Milyen messzire repül a labda, mennyi időt tölt a leve-
vO(l
Y = lZ - e - kt)(.
sm a ) + kg(l
2 - kt - e -kt) gőben?
egyenleteket az r síkbeli helyvektorra vonatkozó következő

(d) Mikor van a labda 10 méter magasságban? Ekkor (víz-
kezdetiérték- feladat megoldásával: szintesen mérve) milyen messze van az ütés helyétől?
d2 r . . dr
differenciálegyenlet: dt 2 = - gJ - kv = - gJ - k dt ' (e) A labda egy 115 méter távolságra levő, 6 méter magas
kerítés felé száll. Sikerült az ütőnek átütnie a labdát a kerí-
kezdeti feltételek: r(O) = O, tés felett? Ha igen, mekkora széllökés tudta volna megaka-
dályozni ebben? Ha nem, mekkora széllökés esetén sikerült
dr (O) =vo = (vocosa)i+(vosina)j.
dt volna?
13.3. Ívhossz és a normált érintővektor
Képzeljük el, milyen élmény lehet nagy sebességgel száguldani a levegőben

vagy az űrben! Ajárművünk jobbra-balra, fel és le fordul, belepréselve-vagy ép-
pen kiemelve minket az ülésből. A vadászpilóták, műrepülők, űrhajósok ismerik
ezeket az érzéseket: a fordulók kellemetlenül szűkek, az emelkedés-süllyedés
túl gyors. A sebességünk egyre csak emelkedik, és félő, hogy egy erősebb for-
dulóban irányíthatatlanná válik a gépünk, darabokra törik, majd belecsapódik a
földbe.
Ebben, és a következő két részben a görbék alakjának a vizsgálatával fog-

lalkozunk, megnézzük, hogy hogyan lehet matematikailag definiálni a kanyarok
élességét, pörgések, forgások sebességét.
Térgörbe ívhossza
kezdőpont Ha egy térgörbe sima, akkor létezik mérhető hossza. Ez azt jelenti, hogy ha
~ kijelölünk rajta egy kezdőpontot. akkor a görbe pontjait jellemezhetjük ettől a
kezdőponttól mért s előjeles távolsággal (13 .14 . ábra). Ez hasonló ahhoz, ahogy
s a koordinátatengelyek pontjait jelöltük meg az origótól való előjeles távolságuk
segítségével. Az idő természetes paraméterként adódott, amikor egy mozgó test
13.14. Á BRA : A sima görbéket beská- sebességét és gyorsulását vizsgáltuk, de ez az s a természetes paraméter, ha a
Iázhatjuk a számegyeneshez ha sonlóan. görbe alakját szeretnénk tanulmányozni.
A görbe egy pontjának a "koordinátáj a" Sima térgörbék ívhosszának a definiálásához a síkgörbéknél használt kép-
a kijelölt kezdőponttól való előjeles tá- letbe belevesszük Oa térgörbe z koordinátáját is.
volsága lesz.
DEFINÍCIÓ : Sima görbe ívhossza
Az r(t) = x(t)i + y(t)j + z(t )k, t E [a , bJ sima görbe ívhossza, amennyiben
r pontosan egyszer járja be a görbét, miközben t a-tól b-ig növekszik:
(13 .15)
Ahogy síkgörbék esetén is, egy térgörbe ívhosszát bármely olyan paramétere-
zéséből kiszámolhatjuk, amely megfelel a definícióban támasztott követelmény-
nek. Ennek a bizonyítását elhagyjuk.
A (13.15) képletben szereplő négyzetgyökös kifejezés értéke lvi, azaz adr/ dt
sebességvektor hossza. Így a fenti képletet rövidebb formába is írhatjuk:
Sima görbe ívhossza

b
L= llvldt. (13.16)
a
y
x
1. PÉLDA: A sárkányrepülő által megtett út hossza
13.15. ÁB RA : Az 1. feladatban szereplő Egy sárkányrepülő felfelé spirálozik az r(t) = (cost)i+ (sint)j +tk egyenletű
r(t) = (cost)i + (sint)j + tk spirál. görbén. Mekkora utat tesz meg a t = O és a t = 2n másodperc között?
z Megoldás: Az adott időintervallumon megtett út egy teljes fordulat a 13.15 .
ábrán ábrázolt spirál mentén. A görbe ívhossza ezen a szakaszon
b 2n
L= llvldt= l v(-sint)2+(cost )2+(1 )2dt

a O
~ _-rTP(t) 2n
= l v2
o
dt = 2nV2 egység.
Ez a spirál alapköre kerületének a .J2-szerese. D

Ha kiválasztunk egy P(to) kezdőpontot a C sima görbén, akkor tértékéhez
13.1 6. Á BRA : A P(t) pont P(to) kezdő hozzárendelhetjük a görbe P(t) = (x(t),y(t) ,z(t)) pontját, és a P(to) és P(t) kö-
ponttól mért előjeles távolsága zötti irányított távolságot (13.16. ábra):
t
s(t ) = l
to
Iv(r) I dr. s(t)
t
= llv(r)ldr.
to
Ha t> to , akkor s(t) értéke a P(to) és P(t) közötti távolság, míg ha t < to, akkor
a távolság negatív előjellel. Az s előjeles távolság minden értéke meghatározza
C egy pontját, így s paraméterezi C-t. Ennek a paraméterezésnek ívhosszal való
paraméterezés a neve. Látható, hogy t növekedési irányában s is növekszik, il-
letve t csökkenési irányában s értéke is csökken. A görbe forgó, pörgő jellegének
vizsgálatához az ívhosszal való paraméterezés jobban használható.
A görbe P(to) kezdőpontú ívhossz paramétere

t t
s(t) = j V(X'(T))2+ (y'Cr))2 + (Z'(T))2dT = jIV(T)ldT. (13.17)

~ ~
Integrandusnak a görög T ("tau") betűt használjuk, mert t az integrációs tar-

tomány felső határaként már foglalt.
Tegyük fel, hogy adott a görbét t függvényeként leíró r(t) vektorfüggvény,
és a (13.17) egyenlet segítségével felírjuk az s(t) ívhossz paramétert, szintén t
függvényeként. Ha kifejezzük t -t s függvényeként t = t(s) formában, akkor a
görbét újra paraméterezhetjük s szerint az r = r(t (s)) képlet segítségével.
2. PÉLDA: Ívhosszal való paraméterezés

Jelöljük ki a to = O kezd~pontot, és számoljuk ki az
r(t) = (cost)i+(sint)j+tk
spirál ívhossz paraméterét:
t
s(t) = j IV(T)ldT a (13.17) egyenlet

to
t
= j hdT az 1. példa eredménye

O
=ht.
Az egyenletet t-re megoldva t = s/V2 adódik. Helyettesítsük ezt be az r hely-

vektorra vonatkozó egyenletbe, és megkapjuk a spirál ívhosszal való pararnéte-
rezését:
D
Ellentétben a 2. példával, az ívhosszal való paraméterezést általában bonyo-

lult egy más paraméterrel definiált görbe esetén megtalálni. Szerencsére általá-
ban nincs szükségünk s(t),~ illetve t(s) zárt formulával való megadására.
3. PÉLDA: Egyenes menti távolság

Mutassuk meg, hogy ha u = uli + u~ + U3k egyegységvektor, akkor az
r(t) = (xo+tudi+(Yo+tu2jj+(ZO+tu3)k
görbe Po(XO,YO ,zo) kezdőpontú ívhossz paramétere maga z!
Megoldás:
v= :t (xo +tul)i+ :t(yo+tu2)j+ :t(ZO+tU3)k=Uli+U2j+U3k=U,
így
t t t
s(t) = j IvldT = j luldT = j 1dT = t. D

o o o
Sima görbe mentén mért sebesség

Mivel a (13.17) képletben a gyökjel alatti függvények folytonosak (ugyanis a
görbe sima) , az s(t ) integrálfüggény differenciálható, és
ds
dt = Iv(t ) l· (13.18 )
Ahogy eddig is tudtuk, lvi a görbén mozgó részecske sebessége.

Vegyük észre, hogy - bár P(to) kiemelt szerepet játszik s definíciójában -
a (13.18) egyenlőségben már nem szerepel. Ez azt jelenti,hogy az, hogy egy
P~
részecske milyen gyorsan halad előre a pályáján, nem függ a kezdőponttól való
távolságától.
x Mivel ds / dt a definíció alapján mindig pozitív, sima görbe esetén lvi nem
lehet O. Még egyszer láthatjuk azt is, hogy s t-nek növekvő függvénye.
13.17. ÁB RA: A görbe norm ált érintő
vektora T = v/]«].
A normált érintövektor
Már láttuk, hogy a v = dr/ dt sebességvektor érintőirányú a görbéhez viszo-
nyítva, és így a
v
T=~
egységvektor is ilyen. Mivel a most vizsgált görbék esetén ds / dt > O és s egy
kölcsönösen egyértelmű, invertálható függvénye t-nek, ezért t is felírható mint s
differenciálható függvénye . (Lásd a 7.1. részt.) Az s inverzének deriváltja
dt 1 1
ds ds/dt ~.
Ezek alapján r differenciálható függvénye s-nek, és a derivált a láncszabály alap-
ján
dr dr dt 1 v T
-=--=v-=-=
ds dt ds lvi lv i .
Eszerint dr/ds a görbe normált (azaz egységnyi hosszúságú) érintővektora,
amely a v sebességvektor irányába mutat (13.17. ábra).
DEFINÍCIÓ: Normált érintövektor (T)

Az r(t ) 'sima görbe normált (azaz egységnyi hosszúságú) érintövektora
T = dr = dr/ dt = ~ (13.19)
ds dsfdt lvi '
Ha v differenciálható függvénye t-nek, akkor a T normált érintővektor is dif-

ferenciálható függvénye t-nek. Ahogya 13.5. részben látni fogjuk, T az egyik
azon három egységvektor közül , amelyek segítenek a görbe geometriai elemzé-
sében.
4. PÉLDA: A T normált érintövektor megkeresése

Keressük meg a 13.1. rész 4. példájában szereplő, ·
r(t) = (3cost)i+ (3sint)j+t 2k
görbén repülő sárkányrepülő norm ált érintővektorát!

Megoldás: A 13.1. részben már láttuk, hogy
v = dr = - (3 sin t )i + (3cost)j+2tk és lvi = V9+4t 2 ,

dt
így
v 3 sin t . 3 cos t . 2t k
T--- 2 1+ D
-Ivl- J9+4t J9+4t 2J
+ J9+4t 2 .
y
5. PÉLDA: Mozgás az egységkörön
Az egységkörön az óramutatóval ellentétes irányban köröz az
r(t) = (cost)i+ (sint)j
helyvektorú részecske. A
v= (-sint)i+(cost)j
sebességvektora már eleve egységnyi hosszúságú, így T = v. (Lásd a 13.18. áb-

13.18. ÁBRA: Az r(t) = (cost)i + rát.) D
+ (sint)j helyvektorú részecske az 5.
példából.
ormált érintő ektor, ívh z o á bípéldák eJadatok

Keressük meg a görbe normált érintővektorát, majd számoljuk ki
a görbe feltüntetett részének ívhosszát! (l-8. feladatok) 15. Ívhossz: Keressük meg az
1. r(t) = (2cost )i + (2sint)j + JSk, O::; t::; n
2. r(t) = (6sin2t)i + (6cos2t)j + 5tk , O::; t::; n

3. r(t) = ti + (2/3)t 3 / 2k, O::; t::; 8 görbe (O,O, l) és ( h, h ,o) pontok közötti ívhosszát!
4. r(t) = (2+t)i- (t+ l)j+tk, O::; t ::; 3
16. Spirál hossza: Az l. példában szereplő spirál egy fordu-
5. r(t) = (cos' t)j + (sírr' t)k, O::; t ::; n/2 latának az ívhossza 2n~, amely pont ugyanannyi, mint egy
2n oldalhosszúságú négyzet átlójának hossza. Hogyan tudjuk a
6. r(t) = 6t3i - 2t3j - 3t3k , l::; t::; 2 négyzet átlójának hosszát kiszámolni a spirál által meghatározott
7. r(t) = (tcost)i+(tsint)j+ (2h/3)t 3/ 2k , O::;t::;n henger szétvágásával?
17. Ellipszis:
8. r(t) = (t sint + cost)i + (t cost - sint)j , h::; t ::; 2
(a) Mutassuk meg, hogy az
9. Keressük meg az
r(t) = (5 sint)i + (5cost)j + 12tk r(t) = (cost)i + (sint)j + (1- cost)k, O::; t::; 2n
görbe az origótól a paraméter növekvő irányába eső, görbe men- görbe egy ellipszis, azaz egy henger és egy sík metszete!
tén mért 26n távolságra levő pontját!
(b) Ábrázoljuk az ellipszist és a hengert, amelynek a fel-
10. Keressük meg az színén fekszik! Rajzoljuk be a t = O, n/2, n és 3n/2 pon-
tokhoz húzott normált érintővektort!
r(t) = (12sint)i - (12cost)j + 5tk
(c) Mutassuk meg, hogyagyorsulásvektor mindig párhu-
görbe az origótól a paraméter csökkenő irányába eső, görbe men - zamos az ellipszis síkjával! Ez azt jelenti, hogy ha megraj-
tén mért 13n távolságra levő pontját! zoljuk a gyorsulásvektort, az mindig az ellipszis síkjában
fekszik. Rajzoljuk be az ábrába a t = O, n/2 , n és 3n/2
pontokhoz tartozó gyorsulásvektort!
(d) Írjuk fel az ellipszis ívhosszát megadó integrált! Ne

= O kezdő
Keressük meg a 11-14. feladatban
pontú ívhossz paraméterezését az
szereplő görbék t
..
próbáljuk meg kiszámolni, ugyanis az integrál nem elemi!
• (e) Számítógéppel számoljuk ki az integrál közelítő érté-

két, legalább 2 tizedesjegy pontossággal!
18. Az ívhossz nem függ a paraméterezéstól: Annak szem-

léltetésére, hogy egy sima görbe ívhossza független a kiszámo-
integrál kiszámolásával! Ezután határozzuk meg a görbe feltün-
lásához használt param éterezéstől. számoljuk ki az l. példában
tetett részének ívhosszát!
szereplő spirál egy fordulat alatti ívhosszát a következő paramé-
11. r(t) = (4cost)i + (4sint)j + 3tk, O::; t ::; n/2 terezésekkel:
12. r(t) = (cost + tsint)i + (sint - tcost)j , n/2::; t::; n (a) r(t) = (cos4t)i+(sin4t)j+4tk, 0::;t::;n/2 .
13. r(t) = (e'cost)i+(e'sint)j+e'k, -ln4::;t::;0
(b) r(t) = (cos(t/2))i+ (sin (t / 2) )j +(t /2)k , 0::;t::;4n.
14. r(t) = (1+2t )i+ (1+ 3t)j +(6-6t)k, -1 ::; t::; O
(c) r(t) = (cost )i - (sin t) j - tk , -2n ::; t ::; O.
19. A kör evolvense: Tekerjünk fel egy madzagot egy rögzí-

tett körre. Ahogya madzagot letekerjük úgy, hogy közben min -
dig feszes legyen, a végpontja által a kör síkjában befutott görbe
a kör evolvense, vagy involutája. A mellékelt ábrán a kérdéses
kör az x 2 + y2 = l egyenletű egységkör, és az evolvenst kiraj-
zoló madzag végpontja az (1,0) pontból indul. A letekeredő ma-
dzag a kör Q pontj ához húzott érintője. t pedig az OQ szakasz x-
tengellyel bezárt szöge radiánban. Mutassuk meg, hogy az evol-
vens P(x,y) pontjának paraméteres egyenlete P(x , y)
x = cos t + t sin t , t > O. - - f - - - - + - - - - - ' - -----l''------+ x
20. (A 19.feladatfolytatása.) Számítsuk ki a görbe P(x ,y) pont-

jába húzott normált érintővektort!
13.4. Görbület és a normált főnormális
Ebben az alfejezetben görbék hajlását, görbülését fogjuk vizsgálni. Először sík-

görbékkel foglalkozunk, aztán megnézzük, hogy hogyan' módosulnak az ered-
ményeink a térben.
Síkgörbe görbülete
y
Ahogy egy részecske egy síkbeli sima görbén mozog, a T = dr I ds normált érin-
tő vektor elfordul a görbe hajlásának megfelelően. Mivel T egyegységvektor,
a hossza állandó marad, csak az iránya változik. A görbén megtett egységnyi
távolság alatt T fordulásának mértékét nevezzük görbületnek (13.19. ábra). A
görbület szokásos jelölése a görög J( ("kappa") betű.
DEFINÍCIÓ: Görbület
Ha T egy sima görbe normált érintővektora, akkor a görbe görbülete
-+-----------------+x ~ .
o
13.19 . ÁBRA: Ahogya P pont a gör- Ha IdTI dsl értéke, azaz a görbület nagy, az azt jelenti, hogy T élesen fordul,
bén előre mozog, a pontbeli normált ahogy a részecske áthalad a P ponton. Ha a görbület nulla közelében van, akkor
érintővektor elforduL A IdTI dsl P- T lassan fordul a P pont környezetében.
beli értékét nevezzük a görbe P-beli Nézzük meg, hogy' mi történik, ha az r(t) sima görbe nem ívhosszal, hanem
görbületének. valamely más t változóval van paraméterezve. Ekkor a görbület
J( . , IdT I=
IdT dt I láncszabály
ds dt ds
1 IdTI
= Idsldtl di
1 IdTI ~=Ivl
=j;ldi' dt
Görbület kiszámolása
Ha r(t) egy sima görbe, akkor a görbülete
1 IdTI
J(=j;ldi' (13.20)
. ahol T = v /lv a normált érintővektor.

Hogy kipróbáljuk a definíciót, nézzük meg egy egyenes és egy kör görbületét.
Az 1. és 2. példában látni fogjuk, hogy ezeknek a görbülete konstans.
1. PÉLDA: Egyenes görbülete nulla

Egy egyenes mentén a T érintővektor mindig azonos irányba mutat (13.20. ábra),
a komponensei konstansok. Ezért IdT l d s l = 101 = O. D
2. PÉLDA: Az a sugarú kör görbülete lia

Tekintsük az a sugarú kör paraméteres előállítását:
13.20. ÁBRA: Egyenes mentén T r(t) = (acost)i+ (asint)j.

mindig ugyanarra mutat. A görbület
IdTldsl = O (1. példa). Ekkor
v = dr
dt = - ( . ) .1+ (acostJ
asmt )" ,
[v] = J
(-asint)2 + (acost)2 = N- = lal = a. mivel a > 0 , lal =a
Ezek alapján a normált érintővektor és a deriváltja:
T = 1:1 = -(sint)i + (cost)j ,
: -dT = - (cos t )"1 - (si

smt )"
J,
-dt
I~~ 1= Jcos t + sin t = 2 2

l.
Így a t paraméter tetszőleges értékére
I( =I ~ I I~ I=~ .1 =~ D
Bár a görbületre vonatkozó (13.20) képlet alkalmazható a térben is, a kö-

vetkező fejezetben mutatunk egy olyan formulát, amellyel általában egyszerűbb
kiszámolni egy térgörbe görbületét.
A T érintővektorra merőleges vektorok közül az egyiket megkülönböztetett
T figyelmünkkel tüntetjük ki: azt, amelyik arra mutat, amerre a görbe kanyarodik.
Mivel T konstans hosszúságú (nevezetesen ITI = 1), adT I ds derivált merőleges
T -re. (Lásd a 13.1. részt.) Így, ha elosztjuk dTlds-t ahosszával, amely 1(, egy
T-re merőleges N egységvektort kapunk (13.21. ábra).
DEFINÍCIÓ: A normált főnormális (N)

Egy olyan pontban, amelyben l( -# O, a sima síkgörbe normált fönormá-
lisa
. 1 dT
13.21. ÁBRA: A dTlds vektor me- N=--.
l( ds
rőléges a görbe érintőjére, és min-
dig abba az irányba mutat, amerre a A dT I ds vektor abba az irányba mutat, amerre T fordul, ahogy a görbe haj-
görbe fordul. N az ezzel .párhuzamos lik. Ha a görbe ívhossz szerinti növekvő irányába nézünk, akkor dT I ds balra
egységvektor. mutat, ha a T az óramutató járásával ellentétessrányba fordul, és jobbra, ha T az
óramutató járásával egyező irányba fordul. Másképp fogalmazva az N normált
főnormális a görbe konkáv oldala felé mutat (13.21. ábra).
_ Ha az r(t) sima görbe egy t, ívhossztól különböző változóval van paraméte-
rezve, akkor a láncszabály segítségével így kaphatjuk meg N-t közvetlenül:
N = dTlds
\dTldsl
(dT I dt ) (dt I ds)
IdT I dtlldt I dsl
egyszerűs íthetünk, mivel
dTldt dt 1
- = - - >0
IdTldtl' ds ds f dt
Ezzel a képlettel K és s kiszámolása nélkül számolhatjuk ki N-t.
A normált fönormálisra (N) vonatkozó formula

Az r(t) sima görbe normált főnormálisa
dTldt
(13.21)
N = IdTldtl'
ahol T = vIlvl a görbe normált érintővektora.
3. PÉLDA: T és N meghatározása
Határozzuk meg a T és N vektorfüggvényeket az
r(t) = (eos2t)i+ (sin2t)j
körpályán való mozgás esetén!
Megoldás: T-vel kezdjük:
v = -(2sin2t)i + (2eos2t)j
lvi = V4sin22t+4eos 22t = 2
T= 1:1 = -(sin2t)i+ (eos2t)j.
Innen
dt = -(2eos2t)i - (2sin2t)j
dt
I~: I = J 4cos2 21+4sin22t = 2,

és végül
dT I dt
N = ,ldTldtl ( ). (si ). (13.21) alapján
= - eos2t 1 - sm2t J.
Figyeljük meg, hogy T . N = 0, azaz N tényleg merőleges T-re. Az is látható,

hogy a tárgyalt körmozgás esetén az N normált főnormális a görbéről a kör kö-
zéppontja felé mutat. D
Asimulókör
Egy síkgörbe simulóköre egy olyan P pontban, amelyben K -=J 0, egy olyan kör,
amely
görbületi 1. érinti a görbét P-ben (azaz ugyanaz az érintője. mint a görbének),

középpont
2. görbülete megegyezik a görbe P-beli görbületével,
<. 3. a görbe konkáv, vagyis belső oldalán helyezkedik el (13.22. ábra).
A P pontbeli görbületi sugár a simulókör sugara, amelyet p-val ("ró") jelö-

lünk. A 2. példa szerint
1
13.22. Á B RA: A P(x,y)-beli simulókör
görbületi sugár = p = -.
K
a görbe belső oldalán helyezkedik el.
A görbületi sugarat ezek szerint úgy határozhatjuk meg, hogy kiszámoljuk K-t,
és vesszük a reciprokát. A görbe P-beli görbületi középpontja a simulókör kö-
zepe.
4. PÉLDA: Egy parabola simulóköre

Keressük meg, és ábrázolj uk az y = x 2 parabola origóbeli simulókörét!
Megoldás: A parabola t = x paraméter szerinti paraméterezése
A (13.20) képlettel kiszámoljuk a parabola origóbeli görbületét:
dr • •
v= - =1+2tJ
dt
lvi = VI +4t2 ,
így
Innen
Az origóban t = 0, azaz a görbület
- - 1
K(O )-·= \v(O)1 --;j((0)
]dT I (1) alapján
= ~10i+2jl
y = V02+2 2 = 2.
A görbületi sugár l/K = 1/2, és a görbületi középpont (O, 1/2). (Lásd a 13.23.
ábrát.) Asimulókör egyenlete
(x - O)2 + ( y- 1)2 = (1)2

2 2
vagy egyszerűsítve
x
=~
-----~.-.:::;....----'--__+ 2
o
x'+(y-D
13.23. ÁBRA: Az y = x 2 parabola ori- A 13.23. ábrán látható, hogyasimulókör sokkal jobban közelíti a parabolát, mint
góbeli simulóköre (4. példa). °
az y = egyenletű érintőegyenes. D
z Térgörbék görbülete és fönormálisa

Tekintsük a t-vel paraméterezett r(t) térgörbét, és legyen s az ívhossz paraméter.
Ekkor a normált érintővektor T = dr/ds = v/IvI. A térgörbe görbületét
K = IddsTI= TVl1 IdTI

--;j(
..
(13.22)
definiálja, hasonlóan a síkgörbékhez. A dT / ds vektor merőleges T -re , és ha ezt

normáljuk, megkapj uk a normált főnormálist:
1 dT dT/dt
N = K -ds = -:--1d----'T/----'d--:"tI' (13.23)
y
x
5. PÉLDA: A spirál görbülete
13.24. ÁBRA : Az Határozzuk meg az
r(t) = (acost)i + (asint)j + btk
(acost)i+ (asint)j + btk ,
egyenletű °
spirál t 2: része pozitív a és
b mellett (5. példa) . egyenletű
r(t) =
spirál görbületét!
a,b 2: 0,
Megoldás: Számoljuk ki T -t a sebességvektorból:
v = -(asint)i+ (acost)j +bk,
lvi = J a 2sin2t +a2cos2t +b2 = J a2 +b2,

T= _lvI = ~
2+b2
(- (asint)i+ (acost)j+bk).
v a
A (13.22) képlet szerint
1(= I~II~~ I
= ~1~(-(aCost)i-(aSint)j)1
a2 +b2 a2+b2
= -2a 21- (cost)i- (sint)jl
a +b
_ a /( )2 (si )2 _ a
- a 2 + b 2 V cos t + sm t - a2 + b2 .
Láthatjuk, hogy ha rögzített a mellett bértékét növelj ük, akkor a görbület csök-
ken. Ezt úgy is értelmezhetjük, hogy ha egy rugót széthúzunk, azzal kiegyene-
sedik.
Ha b = 0, akkor a spirál egy a sugarú körré nyomódik össze, és a görbülete
1/a lesz. Ha a = 0, akkor a görbe a z-tengellyé egyenesedik ki.' görbülete pedig
° lesz, ahogy vártuk. D
6. PÉLDA: A spirál normált főnormálisa

Keressük meg az 5. példában szereplő spirál normált főnormálisát!
Megoldás:
dT
dt
~
2 2
((acost)i + (asint)j), az 5. példából
a +b
dT I = 1 J a2 cos? t + a2 sin 2 t = a
I dt Ja 2 +b2 Ja 2 +b2 '
N"~ -dT / dt a (13.23) kép-

jdT/ dti letből
~. 1
~ (( acost ).1+ (asmt
. ).)
J
a va 2 +b2
= -(cost)i- (sint)j. D
Vegyük észre, hogy a görbe minden pontjában a z-tengely felé mutat.
Síkgörbék Mutassuk meg, hogy ha j kétszer differenciálható függ-

vény,akkor
Keressük meg T, N és "K értékét az 1-4. feladatban szereplő sík-
görbéknél!
"K(x) =
lj" (x)I .
1. r(t) = ti+ (lncost)j, -n/2 < t < n/2 (1 + (f'(x))2)3 /2
2. r(t) = (lnsect)i+tj, -n/2 < t < n/2
3. r(t) = (2t + 3)i + (5 - t )j
2 (b) Az (a) pontban bebizonyított képlet segítségével szá-
moljuk ki az y = ln( cosx), -n/2 < x < n/2 függvény gör-
4. r(t) = (cost+tsint)i+(sint-'tcost)j, t>O
bületét! Hasonlítsuk össze az eredményt az 1. feladat ered-
5. Az xy-síkban fekvő görbe görbülete: ményével!
(a) Az xy-síkban fekvő y = j(x) függvény grafikonjának
(c) Lássuk be, hogy egy inflexiós pontban a görbület O!
természetes paraméterezését adja az x = x, y = j(x), és ez-
zel r(x) = xi + j(x)j a grafikon helyvektoros előállítása.
6. Paraméteres síkgörbe görbülete: Görbület

(a) Tekint sük az r(t) = f(t)i + g(t)j síkgörbét, ahol x =
17. Mutassuk meg , hogy az y = ax2, a =/- Oparabola maximális
= f(t) és y = g(t) kétszer differenciálható függvények! Mu- görbületű pontja a csúc spontja, míg a görbülete sehol sem mini-
tassuk meg, hogyasíkgörbe görbülete
mális! (Mivel a görbület azonos marad , ha a görbét eltoljuk vagy
elforgatjuk, ez minden parabolára igaz.)
Ixy -yxl
K = (x2 + y2)3/2 . 18. Mutassuk meg, hogy az x = acost , y = b sint, a > b > O
ellipszis nagy tengelyének két végpontjában maximális, kisten-
A képlet segítségével számoljuk ki a következő görbék gör- gelyének két végpontjában minimális a görbület! (Ahogya 17.
bületét: feladatban, ez is igaz minden ellipszisre.)
(b) r(t) = ti + (ln( sin t ))j , O< t < n , 19. Spirál maximális görbülete: Az 5. példában megmutat-
tuk , hogy az r(t) = (a cos t) i + (asint)j + btk , (a,b ~ O) spirál
(c) r(t) = (arctg( sh t )) i+ (ln( ch t)) j. görbülete K = a/ (a2 + b2 ) . Rögzített b esetén mi K legnagyobb
értéke? Válaszát indokolja!
7. Síkgörbék normálisa: 20. Teljes görbület: Egy görbe So és SI pontok közötti teljes
görbülete K integrálja So és SI között. Ha a görbe valamely más
(a) Mutassuk meg, hogy mind az n(t) = -g'(t)i+ f'(t)j,
t változóval van paraméterezve, akkor a teljes görbület
mind a -n(t) = g'(t)i - f' (t)j vektor merőleges az r(t) =
= f(t)i + g(t )j görbére az (j(t) ,g(t)) pontban! .
N kiszámolásához vegyük az (a) részben megtalált n és
-n vektorok közül azt, amelyik a görbe konkáv oldala felé
mutat, és ezt a hosszával elosztva tegyük egy ségvektorrá
(13.21. ábra ). Ennek az eljárásnak a segítségével keressük ahol to ; tI az sO , SI kezdő- és végpontnak megfelelő érték. Kere s-
meg a következő görbék N normált főnormálisát: sük meg a következő görbedarabok teljes görbületét: .
(a) r(t) = (3cost)i + (3 sint)j +tk, O~ t ~ 4n,
(b) r(t) = ti + e2tj,
2
(b) y =x , -00 < x < 00.
(c) r(t) = v'4-t 2i+tj , -2 ~ t ~ 2.
21. Írjuk fel az r(t) = ti + (sin t)j görbe (n/2 , 1) pontbeli simu-
lókörének egyenletét! (A görbe az y = sinx függvény grafikonját
8. (A 7. feladat[olytatása.i
paraméterezi.)
(a) A 7. feladat eljárását használva keressük meg N-t az
22. Írjuk fel az r(t) = (2 ln t) i - (t + l/t )j, e- 2 ~ t ~ e2 görbe
r(t ) = ti + (1/ 3 )t 3j görbénél t < O, illetve t > O esetén. (O, -2) (azaz t = 1) pontbeli simulókörének egyenletét!
(b) Számítsuk ki
dT/dt Számítógépes ábrázolás

t =/-0
N = Id T / d tl '
Az 5. feladatban bebizonyított
értékét az (a) részben definiált görbére! Létezik N a t = O
pontban is? Rajzoljuk le a görbét, és magyarázzuk meg , mi K(X) = If " (x) I
_---=-=-----2...-..:....:....-_
történik N-el ahogy t negatívból pozitívra vált. (1 + (j' (x) )2?12

képlettel megkapj uk az y = f(x) kétszer differenciálható függ-
vény grafikonjának görbületét az x függvényeként. Keressük
meg a 23-26. feladatban megadott függvénygrafikonok görbület-
Térgörbék függvényét, majd ábrázolj uk számítógéppel f(x )-et és K(x)-et a
megadott intervallumon ! Találunk valami meglepőt?
Határozzuk meg a T, N és K mennyiségeket (9-16. feladat)! 23. y =2, -2~x ~2 24. y = x4 / 4, - 2 ~x ~ 2
9. r(t) = (3sint )i+ (3cost)j +4tk 25. y = sin x, O ~ x ~ 2n 26. y = eX, -1 ~ x ~ 2
Ilo
10. r(t) = (cost+tsint)i+( sint-tcost)j+3k

11. r(t) = (icost )i+ (et sint )j+2k
A simulókör számítógépes vizsgálata
A 27-34. feladatban síkgörbék simulókörét vizsgáljuk valame-
12. r(t) = (6 sin2t)i+ (6cos2t )j+5tk
lyik matematikai program használatával. Hajtsuk végre a követ-
kező lépé seket:
13. r(t) = (t 3 /3 )i+ (t 2/ 2)j, t>O
(a) Ábrázoljuk a paraméteres, vagy függvénygrafikonként
14. r(t) = (cos 3t)i+(sin3t)j, 0<t <n/2 definiált görbéket a megadott intervallumon !
(b) Az 5. vagy a 6. feladatban tárgyalt képlettel számoljuk
15. r(t)=ti+(ach(t/a ))j, a >O
ki a K görbületet a görbe megadott to pontjában! Használjuk
16. r(t) = (cht)i - (sh t) j + tk az x = t és y = f (t) paraméterezést az y = f (x) formában
megadott görbéknél!
238 13. fejezet .Vektor értékű függvények, mozgás a térben
(c) Keressük meg a to-beli N normált főnormálist! Figyel- ablak beállításánál ügyeljünk arra, hogy a két koordináta-
jük meg, hogy N komponenseinek előjele attól függ, hogya tengely lépésköze azonos legyen!
görbe T normált érintővektora pozitív vagy negatív irányba
fordul a t = to pontnál. (Lásd a 7. feladatot.) 27. r(t) = (3cost)i+ (5sint)j , O:::; i-: 2n, to = n/4
(d) Jelöljük C = ai + bj-vel asimulókör (a,b) középpont- 28. r(t) = (cos'' t)i + (sírr' t)j , O:::; t :::; 2n , to = n/4
jába mutató vektort. Számoljuk ki C-t a 29. r(t) = t 2i+ (t3 -3t)j , -4:::; t:::; 4, to = 3/5
l
C = r(to) + -(-) N(to)
1( to
30. r(t) = (t3 -2t 2 -t)i+ ~j, -2:::; i-: 5, to = 1
v 1 +t 2
képlet használatával! (r(to) a görbe P(XO,Yo) pontjába mu- 31. r(t) = (2t-sint)i+(2-2cost)j, O:::;t:::;3n, to=3n/2
tató helyvektor.) 32. r(t) = (e- cost)i + (e- sint)j, O:::; t:::; Gn, to = n/4
t t
(e) Rajzoltassuk ki az (x - a)2 + (y - b)2 = 1/1(2 egyen-

33. y=x2-x, -2:::;x:::;5, xo=1
letű simulókört, majd rajzoltassuk ki a simulókört és a gör-
bét közös koordináta-rendszerben! A képernyőte kirajzolt 34. y=x(1-x)2/5, -1:::;x:::;2, xo=1/2
13.5. Torzió és a normált binormális

Egy térben mozgó űrhajó mozgásának leírásához a koordináta-rendszer i, j és k
vektorai nem a legpraktikusabbak. Célszerűbb lenne olyan koordináta-rendszert
választani, amelynek első alapvektora a mozgás irányába mutat (ez a T normált
érintővektor), a második a pálya fordulásának irányába (ez az N normált főnor
mális), míg a harmadik arra, amerre az űrhajó "kifordul" a T és N vektorok által
meghatározott síkból. Ezt a harmadik vektort, a görbe binormálisát B = T x N
definiálja. Ha felírjuk az űrhajó gyorsulásvektorát ebben, az űrhajóval együtt
mozgó koordináta-rendszerben, azaz a TNB egymásra merőleges vektorokból
álló alaprendszerben (13.25. ábra), akkor ezekből a koordinátákból kiolvashat-
juk az űrhajó mozgásának legfőbb jellemzőit.
z Torzió
Egy térgörbe binormálisa B = T x N, amely egy T-re és N-re is merőleges egy-
ségvektor (13.26. ábra). E három vektor, T, N és B egy, a részecskével együtt
mozgó jobbsodrású derékszögű koordináta-rendszert alkot, amely fontos sze-
repet játszik a pályán mozgó részecske mozgásának leírásában. A T, N és B
vektorok együttes nevekisérö triéder, vagy Frenet-bázis (ejtsd: .frené").
Vizsgáljuk meg a dB/ds vektor T-hez, N-hez és B-hez való viszonyát. A
vektoriális szorzat differenciálási szabályából
x dB dT dN
-=-xN+T x-.
ds ds ds
13.25 . ÁBRA: A mozgó ponttal együtt
Mivel N ugyanabba az irányba mutat, mint dT / ds, ezért (dT/ ds) x N = Oés
utazó, TNB vektorok által alkotott de-
rékszögű koordináta-rendszer. dB dN dN
- =O+T x - =T x - .
ds ds ds
Innen látható, hogy dB / ds merőleges T -re, hiszen a vektoriális szorzat merőle
ges a tényezőire.
Mivel dB/ds merőleges B-re is (ugyanis B konstans hosszúságú), dB/ds me-
rőléges a B és T által kifeszített síkra. Másképp fogalmazva dB / ds párhuzamos
N-nel, azaz konstansszorosa:
dB
ds = -'rN.
13.26 . ÁBRA: A T, N és B vekto- A negatív előjel megállapodás kérdése. Az egyenletben szereplő 'r skalár neve a
rok (ebben a sorrendben) jobbsodrású görbe torzioja. Mivel
derékszögű koordináta-rendszert alkot- dB
nak a térben. - · N = -'rN·N = -'r' l =-'r
ds '
ezért
dB
rektifikáló r = - - . N.
~ ~
DEFINÍCIÓ: Torzió
Legyen B = T x N. A sima görbe torziója
normált dB
főnormális r=--·N. (13.24)
-<- ds
Ellentétben a görbülettel , amely soha sem negatív, a torzió lehet pozitív, nulla
/<
normált
simulósík
vagy negatív is.
érintővektor
A T, N és B vektorok által kifeszített három sík elnevezését a 13.27. ábra
mutatja. A 1( = IdT / dsl görbületre gondolhatunk úgy, mint a normálsík fordulá-
13.27. ÁBRA: A T, N és B vektorok ál- sának sebessége , ahogy P előre mozog '.l. pályán. Hasonlóan, a r = - (dB / ds) . N
tal kifeszített síkok elnevezése. torzió a simulósík T körüli forgásának a sebessége. A torzió azt méri, hogy a
görbe mennyire csavarodik ki a simulósíkból.
Ha a görbére egy mozgó test pályájaként tekintünk, IdT / dsl megmutatja,
hogy apálya mennyit fordul jobbra vagy balra, ahogy a test mozog. Ezt a pálya
görbületének nevezzük. A - (dB / ds) . N szám a test csavarodását méri a mozgás
pillanatnyi síkjából. Ez a pálya torzioja.
Tekintsük a 13.28. ábrát. Legyen P egy mozdony, amely egy kanyarban ka-
paszkodik felfelé egy emelkedőn. A mozdony lámpája által előrevetített fénysu-
gár egységnyi megtett út alatt történő elfordulása a sínpálya görbülete. A torzió
pedig annak a mértéke, hogy a mozdony milyen gyorsan lép ki a T és N által
kifeszített síkból.
s növekedési
iránya
...~
I ...._~~~-~~
s=O
13.28. ÁBRA: A mozgó test által meghatározott kisérő triéder segít a test
pályájának geometriai elemzésében.
A gyorsulásvektor érintő- és főnormális irányú komponense

Ha egy testre gyorsító erő hat, legyen az akár a gravitáció, fékek, rakétamotor,
általában tudni szeretnénk , hogy mekkora gyorsulás hat a mozgás, azaz T irá-
nyában. Hogy ezt meghatározhassuk, írjuk át v-t a láncszabály segítségével
dr dr ds Tds
v=-=--= -
dt ds dt dt
alakba, majd differenciáljuk az egyenlőség két végét:
2s
a = dv = !!.- (T d S) = d T + ds dT
dt dt dt dt 2
dt dt
2 2
= d S T + ds (dT dS) = d S T + ds (1(N ds) . dT = KN
dt 2 dt ds dt dt 2 dt dt ds
2s
= d T + 1( (dS) 2 N.
2
dt dt
DEFINÍCIÓ: A gyorsulásvektor érintő- és főnormális irányú kom-

ponense
(13.25)
ahol
és (13.26)
13.29. ÁBRA: A gyorsulásvektor érin- a gyorsulásvektor érintő- és főnormális irányú komponense.

tő- és főnormális irányú komponense.
A gyorsulásvektor mindig T és N sík- Figyeljük meg, hogyagyorsulásvektor (13.25)-beli előállításában nem sze-
jában fekszik, azaz merőleges B-re. repel B irányú komponens . Bárhogy is forog, pörög a térben a test, az a gyor-
sulásvektora mindig a T és N által alkotott síkban fekszik, azaz merőleges B-re.
A (13.26) egyenletből az is leolvasható, hogy mekkora gyorsulás hat a test moz-
gásának az irányába (d 2s/dt2), és mekkora a főnormális irányába (IC(ds/dt)2).
(Lásd a 13.29. ábrát.)
Most nézzük meg, a mozgásra vonatkozó milyen információt olvashatunk ki
a (13.26) képletből. A definíció szerint a gyorsulás a sebesség változását jelenti,
pontosabban a sebesség nagyságának és irányának a változását. A gyorsulás-
vektor érintőirányú aT komponense méri a v sebességvektor hosszának (azaz a
sebesség nagyságának) a változását, míg a főnormális irányú aN komponens v
irányának a változását mutatja.
A gyorsulásvektor főnormális irányú komponense a görbe görbületének és
a sebesség négyzetének szorzata. Ez megmagyarázza, hogy miért kell kapasz-
kodnunk a kanyarban, ha az autónk éles fordulót (magas IC) hajt végre nagy
13.30. ÁBRA: A gyorsulásvektor érin- sebességgel (nagy [vl). Ha megduplázzuk az autó sebességét, akkor ugyanabban
tő-és főnormális irányú komponense, a kanyarban a gyorsulás főnormális irányú komponense a négyszeresére nő.
ahogy egy test egyre gyorsulva egy p Ha egy test állandó sebességgel körpályán mozog, akkor d 2s/ dt 2 = O, azaz a
sugarú körpályán mozog. gyorsulásvektor N-el megegyező irányú, a kör középpontja felé mutat. Ha a test
sebessége növekszik vagy csökken, akkor a érintőirányú komponense nullától
különböző lesz (13.30. ábra).
aN kiszámolását általában az a« = vlal2 - aT 2 képlettel végezzük, amely az
lal 2 = aT 2 + aN2 Pitagorasz-tételből következik. Így ki tudjuk számolni aN-t IC
kiszámolása nékül is.
A gyorsulásvektor főnormális irányú komponensének kiszámolása
aN = Vlal2 - aT 2 (13.27)
1. PÉLDA: A gyorsulásvektor aT és aN komponense

-+------+-----L----.."'----~x Írjuk (T és N meghatározása nélkül) az
r(t) = (cost+tsint)i+(sint-tcost)j, t> O
helyvektorral definiált mozgás gyorsulásvektorát a = aTT + aNN alakba! (A

mozgás pályája a 13.31. ábrán látható evolvens.)
13.31. ÁBRA: Az r(t) = (cost + Megoldás: A (13.26)-beli első képlettel megkeressük aT-t:
+tsint)i+ (sint -tcost)j, t > Omoz-
gás gyorsulásvektorának érintő- és fő v= dr
dt = ( ..
-smt+smt+tcost ).1+ (cost-cost+tsmt
. ).J
normális irányú komponense. Ha egy
rögzített körre feltekert madzagot lete- = (tcost)i+ (tsint)j,
kerünk, a madzag P végpontja által raj-
lvi = Vt 2 cos2t +t 2sin2t = vii = Iti = t, t>O
zolt pálya a kör evolvense (l. példa).
d d
ar = -lvi = - (t) = 1. (l3.26)-ból
dt dt
Miután kiszámoltuk aT-t, (13.27) segítségével megkeressük aN-t:
a = (cos t - t sin t) i + (sin t + t cos t )j,

lal 2 = t 2 + 1, némi számolással
aN = Vlal2 - aT2
= V(t2+ 1)- (1) = Jti = t.
Végül (13.25) alapján
a = aTT+aNN = lT+tN = T+tN. D
Képletek térgörbék görbületére és torziójára

Már definiáltuk sima görbék görbületét és torzióját , most egy könnyebben hasz-
nálható formulát mutatunk ezek kiszámolására. A (13.25) egyenlet alapján
2S
Vx a = ( dt T ~ dt 2 T + K (dS)2]
dS ) [d dt N
2
= ( -ds -d 2S) (T x T) + K (dS)3
- (T x N).
dt dt · dt
= ~(~;r B . .
T xT=Oés
T xN=B
Innen az következik, hogy
~
dt
= lvi és IBI = l
Az egyenletből x-t kifejezve megkapjuk a következő képletet:
Vektorszorzatos képlet a görbülerre

[v x a]
K= lVf3 (13.28)
A (13.28) képlet segítségével kiszámolhatjuk a görbületet , azaz a görbe egy

geometriai tulajdonságát a görbén mozgó részecske sebesség- és gyorsulásvek-
torából, amennyiben a görbe adott 'reprezent ációjában lvi nullától kül önböző.
Gondoljuk meg, mir ől is van szó? Bárhogy is mozog egy test az adott görbe men-
tén (amíg a sebessége nem nulla), egy olyan értéket számolhatunk ki a sebesség-
és gyorsulásvektorából, amely csak a görbétől függ, a konkrét mozgástól nem.
A torzió kiszámolására leggyakrabban használt képlet, amelynek bizonyítá-
sával ebben a könyvben nem foglalkozunk, a következő:
Newton jelölése az idő szerinti derivál-
takra
x y z
A (13.29) egyenletben szereplő pontok idő
x ji z
szerinti deriváltakat jelölnek. Így i jelen-
x ji Z
T= (ha v x a # O). (13.29)
tése dxfdt, x jelentése d 2x/dt2 , illetve x' [v xal 2
jelentése d 3x/dt 3 . Hasonló an y = dy l dt
stb. E képlettel közvetlenül számolhatjuk ki a torziót az r-t összetevő x = f(t) ,
y = g(t) és z = h(t) komponensek deriváltjaiból. A determináns első sora v
koordinátáiból, a második a koordinátáiból , a harmadik pedig a = daldt ko-
ordinátáiból áll.
2. PÉLDA: A görbület és torzió kiszámolása

A (13.28) és (13.29) egyenlet segítségével számoljuk ki az
r(t) = (acost )i + (asint)j + btk, a.b >»,

spirál görbületét és torziójátl
Megoldás: A görbületet a (13.28 ) képlet segítségével határozzuk meg:
v = - (a sint )i+ (a cost) j + bk ,

a = -(acost)i - (a sin t )j,
i j k
v xa= -asint acost b = (ab sin t) i -(a bcos t)j+ a 2 k ,
-acost -a sint O
a
(13.30)
a2 +b 2 '
Ha összehasonlítjuk a (13.30 ) egyenletben kijött eredményt a 13.4. rész 5. pél-

dájával , láthatjuk, hogy ugyanazt kapjuk, amelyet ott közvetlenül a definíció al-
kalmazásával.
A torzió (13.29) alapján történő kiszámolásához először határozzuk meg a
determinánsban szereplő deriváltakat. Már ismerjük v-t és a-t, és
a. = -da = (a sm
. t ).l - (a cos t ).J.
dt
Ez alapján
i Y Z -asint acost b
i ji Z -acost -asint O
X Y 'z' asint -acost O
'r= [v x al értéke (l3.30)-ből
I v X
2
a1 ( ava+ b
2 2) 2
b(a 2 cos 2 t + a2 sin 2 t ) b

a2 (a2 + b2 ) a2 + b2 '
Azt látjuk, hogy a spirál torziója konstans. Valójában az a tulajdonság, hogya
görbület és a torzió konstans, a térgörbék közül egyedül a spirálra jellemző. D
A térgörbékre vonatkozó formulák
v
Normált érintővektor: T= 1VI
N= dT/dt
Normált főnormális:
IdT/dt l
Binormális: B=T xN
Görbület:
i Y Z
i ji Z
dB x y' z
Torzió: 'r=--·N= 2
ds [v x al
A gyorsulásvektor érintő- és
főnormális irányú komponense:
d
aT = -lvi
dt
2
aN = JClvl = Vlal2- aT
2
Torzió és binormális "A görbület a fizikában is fonto s szerepet játszik. Egy

tárgy görbe pályán, állandó sebességgel mozgatásához
Az l-8. feladatban szereplő térgörbéknél már kiszámoltuk T , N szükséges erő nagysága - Newton mozg ástörvényei
és K: értékét a 13.4: rész 9-16. feladataiban. Most kere ssük meg alapján - a pálya görbületének konstansszoro sa."
B-t és r-t!
Magyarázzuk meg, hogy az idézet második mondata miért igaz!
1. r(t ) = (3sint)i +(3cost)j+ 4tk
2. r (t) = (cost + t sint)i+(sint - t cost)j + 3k 22. Muta ssuk meg, hogy ha egy mozgó részecske gyorsulás-
vektorának főnormális irányú komponense nulla, akkor a pályája
3. r(t) = (é cost)i + (et sint)j + 2k egyenes!
4. r (t) = (6sin2t )i + (6 cos 2t)j + 5tk
23. A görbületszámolás máshogy: Ha ismerjük aN és lv i ér-
5. r(t ) = (t 3 /3 )i + (t 2 / 2)j , t>O tékét, akkor az aN = K:lvl2 képletből kényelmesen kiszámolhat-
6. r(t ) = (cos' t )i + (sírr' t )j, O < t < n/2 juk a görbületet. Számoljuk ki ezzel a módszerrel az
7. r(t)=ti + (ach(t/a ))j, a >O r(t) = (cost + t sint )i + (sint - t cost )j, t>O
8. r(t) = (cht)i - (sht)j + tk
görbe görbületét! (Az l. példából megtudhatjuk aN-t és [vl-t .)
24. Mutas suk meg, hogy az

A gyorsulásvektor érintő- és
r (t) = (xo +At )i + (YO+ Bt )j + (zo + Ct)k
főnormális irányú komponense
egyene s görbülete és torziója nulla!
Keressük meg az a = aTl + aNN felbontá s együtthatóit T és N
kiszámolása nélkül (9. és 10. feladat)!
9. r(t) = (acost)i + (asint)j + btk
10. r(t) = (1 + 3t)i + (t - 2)j - 3tk
Keressük meg az a = aTT + aNN felbontás együtthatóit az adott 25. Mit mondhatunk egy r(t) = f (t)i + g(t )j sima síkgörbe tor-
t pontban (11-14. feladat )! ziójáról ? Válaszát indokolja!
11. r(t) = (t + l )i + 2tj + t 2k , t=l
2
26. A spirál torziója: A 2. példában láttuk , hogy az
12. r(t ) = (t cost)i +(ts int)j + t k , t=O
r(t ) = (acost )i + (asint )j + btk , a,b ~ O
13. r(t) =t 2i+ (t +(1 /3)t 3)j+ (t -(1 /3)t 3)k , t=O
spirál torziója r = b/ (a2 + b2 ) . Rögzített a mellett mennyi a tor-
14. r (t) = (é cost) i-} (é sint)j + V2e tk , t=O
zió maximuma?
A 15. és 16. feladatban számolj uk ki az r , T , N és B vektoro-
kat t adott értékére, majd írjuk fel a ponthoz tartozó simuló sík, 27. A nulla torziójú görbék síkgörbék: Az, hogy egy diffe-
normál sík és rektifikáló sík egyenletét! renciálható görbe, amelynek a torziója nulla , egy síkban fekszik,
15. r(t ) = (cost)i + (sin t)j - k ,
t = n/4 speciális esete a következő állításn ak: ha egy részecske sebesség-
vektora mindig mer őleges valamely C rögzített vektorra, akkor
16. r(t) = (cost)i +(sint)j+tk, t=O a részec ske egy C-re mer őleges síkban mozog. Ez belátható a
következő állítás igazolásával:
Legyen r(t) = f(t )i + g(t)j + h(t )k kétszer differenciálható a
Fizikai alkalmazások t E [a ,b] intervallumon. Tegyük fel, hogy r (a ) = O, és v -k = O
minden t E [a ,b]-re. Ekkor h(t) = O, ha t E [a ,b].
17. Az autónk sebességmérőj e állandó 45 km/h sebességet mu- Bizonyítsuk ezt be! (Útmutatás: Induljunk ki az a = d 2r/dt2
tat. Lehet , hogy az autó gyor sulása mégsem nulla? Válaszát in- egyenletb ő l , majd használjuk a kezdeti feltételeket.)
dokolja!
28. r kiszámolása B-ból és v-ból: Ha a r = -(dB/ds) . N
18. Mit mondhatunk egy állandó sebességgel mozgó részecske
képletben szereplő dB / ds-t a láncszabály segítségével
gyorsulásáról? Válaszát indokolja!
19. Mit mondhatunk egy olyan részecske sebességéről. amely- dB dB dt dB l
nek a gyorsulása mindig mer őleges a sebességvektorára? Vála- ds dt ds dtTVf
szát indokolja!
alakba írjuk, akkor a
20. Egy m tömegű test egyenletes 10 egység/másodperc sebes-
séggel mozog az y == 2- parabolapályán. Mekkora erő gyor sítja
a testet a (O,O), illetve a (V2, 2) pontban? (Az erőt vektor for-
mában határozzuk meg, használva Newton F = ma mozgástör-
vényét.) összefüggéshez jutunk. A képlet előnye, hogy könnyebb bebizo-
nyítani , mint a (13.29) egyenlőséget, viszont általában nehezebb
21. A következő idézet a The American Mathematical Monthly
r -t számítógép nélkül kiszámolni belőle. Számoljuk ki a 2. pél-
folyóirat Robert Osserman: "Curvature in the Eightie s" című cik-
dában s zereplő spirál torzióját az új képlet segítségével !
kéből származik (1990. október, 731. oldal).
A görbület, torzió, és a kisérő triéder 29. r (t ) = (t cos t) i + (t sin t)j + tk , t= J3

számítógépes vizsgálata 30. r(t) = (icost)i+( i sint)j+etk, t=ln2
Számítógép használatával számítsuk ki 4 tizedesjegy pontosság- 31. r (t ) = (t - sint)i + (1- cost )j + y!=tk, t = -31r
gal v, [v], 3 , T , N, 8 , 1( , r, illetve a gyorsulá s érintő- és főnor
mális irányú komponen sét az adott t pontban (29- 32. feladat)! 32. r (t ) = (3t - t 2) i +(3t 2) j +(3t+ t 3) k , t=1
13.6. Bolygómozgás és műholdpályák
A fejezet utolsó részében levezetjük a bolygómozgásra vonatkozó Kepler-tör-

vényeket Newton mozgás- és gravitációs törvényeiből. majd megvizsgáljuk a
Föld körül keringő műholdak pályáit. A Kepler-törvények levezetéséhez szinte
mindent felhasználunk, amit az előző fejezetekben elsajátítottunk. Szükségünk
lesz térvektorokkal végzett algebrai műveletekre, vektorfüggvények analitikus
kezelésére, differenciálegyenletek és kezdetiérték-feladatok megoldására, illetve
a kúpszeletek polárkoordinátás leírására is.
Mozgás leírása polár- és hengerkoordináta-rendszerben

Egy polárkoordináta-rendszerben mozgó részecske hely- , sebesség- és gyorsu-
lásvektorát a 13.32. ábrán látható, a részecskével együtt mozgó
Ur = (cos 8 )i + (sin 8 )j , Ue = -(sin8 )i+ (cos 8 )j - (13.31)
----+
egységvektorok szerint fejtjük ki. Az Ur egységvektor az OP vektorral egyező
irányú, így r = ru.. Az Ue vektor merőleges Ur-re, és a 8 szög növekedésének
y
irányába mutat.
A (13.31)-beli egyenletek alapján
~~ = -(sin8)i+ (cos8)j = Ue,

(13.32)
~: = -(cos8)i- (sin8)j = - Ur'
o
Differenciáljuk ur-t és ue-t t szerint, hogy megtudjuk az időben való változá-
13.32. ÁBRA: Az r vektor hossza a P sukat. A láncszabály szerint azt kapjuk, hogy
pont polárkoordinátás felírás ának az r-
. du r · . . due· .
je. Így Ur = r/Ir i felírható r/r alak- Ur = dii8 = 8ue , Ue = - 8 = -8u r · (13.33)
ban is. d8
A (13.31) egyenletek ur-t és ue-t fejtik
Így, ahogya 13.33. ábrán is láthatjuk,
ki i és j kombinációjaként.
d .
v = t = - (rur ) = ru, + rú, = ru, + r8ue. (13.34)
dt
Hogyaképletek rövidek legyenek, az idő szerinti derivált jelölésére a Newton

által bevezetett pontokat használjuk, ahogy az előző részben is. Eszerint Ur =
= dUr/dt , é = d8/dt stb.
.A gyorsulásvektor
----:-F-----7''''---------~x
a = v = (ru, + rú,') + (féue +reue +réo e). (13.35)
Ha a (13.33) egyenletek alapján kiszámoljuk or-t és oe-t, akkor a komponensek

13.33. ÁBRA: A sebességvektor polár- szétválogatása után azt kapjuk, hogy
koordináták szerinti felbontása
v = ru, + réue. (13.36)
z
Térjünk át a síkról térre. Adjunk zk-t az r = ru, egyenlet jobb oldalához, így
megkapjuk a mozgás leírásához szükséges vektorok hengerkoordinátás formá-
1
r = r u, + zk
ját:
-, r = rur+zk ,
v = fur+reue +ik, (13.37)
a = (r - r(
2)u
r + (re + 2fe)ue + zk.
x
(Hengerkoordinátákkal 15.6 alfejezetben foglalkozunk részletesen.) Az Ur,
Ue és k vektorok egy jobbsodrású rendszert alkotnak (13.34. ábra), azaz
13.34 . ÁBRA: Az r helyvektor, és az r
pontbeli bázisvektorok a hengerkoordi-
náta- rendszerben. Ur X Ue = k , Ue X k = Ur, k X Ur = Ue. (13.38)
A bolygók síkban mozognak

Newton gravitációs törvénye szerint, ha a Nap tömege M, és a Nap tömegközép-
pontjából az r vektor mutat az m tömegű bolygó tömegközéppontjába, akkor a
bolygó és a Nap közötti gravitációs vonzóerő (13.35. ábra)
(13.39)
13.35 . ÁBRA: A gravitációs erő a tö-
megközéppontokat összekötő egyenes
A képletben szereplő G szám az univerzális gravitációs állandó. A tömeget
mentén hat. .
kilogrammban, az erőt newtonban, a távolságot méterben mérve G értéke körül-
belül 6,6726 .10- 11 Nm2kg-2 •
A (13.39) képletet Newton F = mr mozgástörvényével összekombinálva azt
kapjuk, hogy
.. GmM r
mr=-Wjrf '
.. GM r
. r = -lrl 2 jrf' (13.40)
Eszerint a bolygó gyorsulásvektora minden pillanatban a Nap tömegközéppontja

felé mutat.
A (13.40) egyenlet szerint r az r vektor skalárszorosa, így
r X r = O. (13.41)
Egy gyors számolás szerint r x r az r x r deriváltja:

d
-(r x r) = r x r-l-r x r = r x r. (13.42)
dt ~
o
Így a (13.41) egyenlet felírható
c =rxr d
-(rxr) =0 (13.43)
"-- 1;; Nap -'
dt
~ formában is, amelyet integrálva azt kapjuk, hogy
r x r = C, (13.44)
13.36. ÁBRA: A Newton mozgástörvé-
nyeinek engedelmeskedőbolygó a Nap valamely C konstans vektorral.
tömegközéppontját tartalmazó síkban A (13.44) képlet szerint mind r, mind r egy C-re merőleges síkban fekszik.
mozog, amely merőleges a C = r x r Ez azt jelenti, hogy a bolygó egy állandó, C-re merőleges síkban mozog, amely
vektorra. tartalmazza a nap~középpontját is (13.36. ábra).
z Napközel (a Naphoz
legközelebbi Koordináták és kezdeti értékek
:O
riCiÓ? Vezessünk be egy olyan hengerkoordináta-rendszert, amelynek középpontja a
Nap tömegközéppontjában van, és a bolygó mozgásának síkja merőleges a z-
(}=o tengelyre. Így a bolygó mozgását valójában egy polárkoordináta-rendszerben
írhatjuk le. Ekkor az r vektor a bolygó helyvektora lesz, Iri = r és r/Iri = Ur.
A koordináta-rendszer z-tengelyét irányítsuk úgy, hogy C irányába mutasson.
Ekkor k is r x t irányába mutat, így a bolygó mozgásiránya az óramutató járá-
13.37. ÁBRA : A bolygómozgás leírá-
sával ellentétes, ha a z-tengely pozitív oldala felől nézzük. Ez azt jelenti, hogy
sához használt koordináta-rendszer. A
mozgás az óramutató járásával ellenté-
e növekszik, ahogy az idő telik, azaz minden t-re é > O. Végül forgassuk el a
koordináta-rendszert a z-tengely körül úgy, hogya koordináta-rendszer e = o
tes irányú ha felülről nézzük, és é > O.
tengelye a bolygó naphoz legközelebbi pozícióján menjen keresztül. Ezt a pozí-
ciót napközelnek, vagy perihelionnak nevezzük (13.37. ábra).
Ha úgy mérjük az időt, hogy a t = O időpillanatban a bolygó napközelben
legyen, akkor a következő kezdeti értékeket írhatjuk fel:
1. r = ro amikor t = O. ro a minimális Nap-bolygó távolság.
2. t = O amikor t = O, mivel ekkor r minimális.
3• . e = O amikor t = O.
4. lvi = Vo amikor t = O.
Ezek mellett, mivel
Vo = Ivlt=o
= Iru, + réue It=o (13.34) alapján
= Iréuelt=o r=O, hat =0

= (IréIlue I)t=o
= Irélt=o luel = 1
= (ré)t=o, r és é pozitív
ezért azt is tudjuk, hogy

5. ré = Vo amikor t = O.
Kepler első törvénye

Kepler első törvénye azt mondja ki, hogy ha egy bolygó a Nap gravitációs te-
rében mozog, akkor a bolygó pályája kúpszelet, amelynek egyik fókuszában a
Nap áll. A kúpszelet excentricitása
(13.45)
és a kúpszelet egyenlete a Nap középpontú polárkoordináta-rendszerben

(1 + e)ro
r= . (13.46)
l +ecose
A bizonyításhoz szükségünk lesz Kepler második törvényére, úgyhogy elő
ször azt bizonyítjuk be.
Kepler második törvénye

Kepler második törvénye szerint a Napot a bolygóval összekötő sugárvektor
(amelyet mi r-el jelölünk) azonos idő alatt azonos területet súrol (13.38. ábra). A
törvény bizonyításához a (13.34) egyenlet felhasználásával számolj uk ki
a (13.44) egyenletben szereplő C = r x t vektoriális szorzatot.
C=rxt=rxv
= ru, x (tur + réue) (13.34) alapján
13.38. ÁBRA: A bolygót a napjával
összekötő sugár azonos idő alatt azonos
= rt (ur x ur) +r(ré) (Ur X ue) (13.47)
"--v---'" "-vo-'"
területet súrol. O k
= r(ré)k. (13.48)
Mivel C független t-től , t = Ohelyettesítéssel megkapj uk, hogy

(13.49)
A most kiszámolt C értéket behelyettesítve (13.47 )-be
rovok = r2 ek,
'
vagyis 2'
r e = rava. (13.50)
Térjünk rá a terület kiszámolására. A terület differenciálja a polárkoordináta-

rendszerben (lásd a 10.7. alfejezetet)
Ennek megfelelően
dA 1 2' 1
- = -r e = -rava. (13.51)
dt 2 2
Tehát dA/dt értéke t-től független konstans , amelyből Kepler második törvénye
következik.
A Föld esetén ro értéke körülbelül 150000000 km, Vo körülbelül 30 km/s
és dA/dt közelítőleg 2250000000 km 2/s. Ez aztjelenti, hogy két szívdobbanás
között a Föld 30 kilométert halad , és a Nappal ö sszekötő sugár 2250 OOO OOO
négyzetkilométert súrol:.
Kepler első törvényének bizonyítása

Ahhoz , hogy belássuk, a bolygó pályája kúpszelet, egyik fókuszában a Nappal,
fel kell írnunk a bolygó Naptól vett r távolságát e függvényeként. Ehhez sok
számoláson, helyettesítésen át vezet az út, amelyek közel sem triviálisak.
. Kezdetnek tekintsük a (13.36) és (13.40) egyenleteket. Mivel a = f , a két
egyenletben Ur = r/Iri együtthatója egyenlő:
r-dP = _ GM (13.52)
r2
Átmenetileg cseréljük le é-t (13.50) alapján rovo/r2-re. Rendezés után azt kap-
juk,hogy
.. r5v6
r= ---
GM
(13.53)
3 2 r r '
Ezt a másodrendű egyenletet egy új változó bevezeté sével elsőrendű differenci-

álegyenletté alakítjuk. Legyen
d 2 r _ d p _ d p d r _ dP
láncszab ály
dt 2 - dt -:- dr dt - P dr
Ezzel a (13.53) egyenlet így alakul:
dp GM
p-=- - -
r5v6 (13.54)
dr r3 r2 '
Szorozzuk meg 2-vel mindkét oldalt , és integráljunk r szerint:
2
p = r
( .)2 = -r5 v6 2GM
- 2+ - - + C I . (13.55)
r r
A t = O-beli r = ro és r = O kezdőfeltételekből Cl értéke
2 2GM
Cl =vo- --o
ro
Ezt beírva a (13.55) egyenletbe, a megfelelő átrendezések után azt kapjuk, hogy
r.2 = Vo2 ( r 6)
l - 1"
r-
+ 2Glv! (1 1)
- - -
r ro
. (13.56)
A (13.52) és (13.56) egyenletek közötti átalakítások során sikerült egy r-re vo-
natkozó másodrendű differenciálegyenletet elsőrendűre cserélnünk. A célunk
még mindig az, hogy kifejezzük r-t e függvényeként, úgyhogy hozzuk vissza
e-t az egyenletbe. Ezt úgy tesszük, hogya (13.56) egyenletet elosztjuk a (13.50)
egyenlet (amely r2é = rovo) négyzetével, és felhasználjuk, hogy
Ekkor azt kapjuk, hogy
1 (dr) 2 1 1 2GM (1 1)
rA de = rő - r2 + rőv6 -;. - ro
(13.57)
= ~ - ~2 + 2h (~ - ~) .
rő r r ro
A további egyszerűsítések végett vezessük be a következő jelöléseket:
1 1
u= - , uo= - ,
r ro
Ezzel a (13.57) egyenlet így alakul:
(ddeu) 2 2
= Uo - u
2
+ 2hu - 2
2huo = (uo - h) - (u - h) ,
2
(13.58)
du =± /(uO-h)2-(u-h)2. (13.59)
de V
Melyik előjel a helyes? Tudjuk, hogy é = rovo/r2 pozitív. Azt is, hogy r a
t = O időpontban minimális, így egy darabig nem tud csökkenni, azaz t ;:::: O a
t = O pont egy környezetében. Így
dr r
-=--;->0 és
du
-=---
1 dr
<O.
de e- de r2 de -
Tehát a (13.59) egyenletben a negatív előjel a helyes. Miután az előjelet lerögzí-
tettük, rendezzük át a (13.59) egyenletet, és integráljuk mindkét oldalt e szerint:
-1 du
=1
J(uo - h)2 - (u - h)2 de
(13.60)
arccos (:0-=-:) = 8+ C2.
Mivel e = O esetén u = uo, és arccos(l) = O, ezért C2 = O. Így

u-h
- - h =cose
Uo-
és
1
- = u = h + (uo - h) cos e. (13.61)
r
Innen további átalakításokkal megkapj uk az egyenlet végső alakját:
(1 + e)ro
r=---- (13.62)
1 -l-e cos B '
ahol
rov6
1= - e= -1 -
- 1. (13.63)
roh GM
A (13.62) és (13.63) egyenlet szerint a bolygó pályája egy kúpszelet, egyik fó-
kuszában a Nappal, és e = (rov6/GM) - 1 excentricitással. Ezzel Kepler első
törvényét bebizonyítottuk.
Azzal, hogy ez a kúpszelet mikor ellipszis, mikor parabola és mikor hiper-
bola, a 12. feladat foglalkozik.
13.6. Bolygómozgás és mOhoidpályák 249
Kepler harmadik törvénye

A bolygó keringési ideje az a T idő, amely alatt a bolygó megtesz egy teljes
"kört" (valójában ellipszist) a Nap körül. A T keringési idő és a bolygó pályájá-
nak a-val jelölt fél nagytengelye közötti
T2 4n2
(13.64)
a3 GM
összefüggés Kepler harmadik törvénye. Mivel az egyenlet jobb oldala egy nap-
rendszeren belül konstans, e szerint T 2 / a 3 értéke a rendszer összes bolygójára
azonos.
Kepler harmadik törvényével nekiállhatunk aNaprendszer feltérképezésének.
Mivel meg tudjuk mérni bármelyik bolygó keringési idejét, ki tudjuk számolni
a bolygók pályájának nagytengelyét a Föld fél nagytengelyét használva egység-
nek. Ezt a távolságot csillagászati egységnek nevezzük. Így már bármely két
bolygó távolságát kiszámolhatjuk egy adott pillanatban, ha megmérjük, hogy a
csillagászati egység hány kilométer. Ezt megtehetjük például a Vénusz távolsá-
gának radarral történő meghatározásával. Ma már pontosan ismerjük a csillagá-
szati egység hosszát, ilyen és hasonló mérésekkel az jött ki, hogy 1 csillagászati
egység = 149 597 870 km. -,
Kepler harmadik törvényének bizonyítása a bolygó által befutott ellipszis te-
rületének két különbözőképlettel való kiszámolásával történik.
a geometriából ismert formula;
1. képlet: Terület = nab a a fél nagytengely, b a fél kistengely
T
2. képlet: Terület = J dA
o
T
= J~rovodt
o
(13.51) alapján
1
= 2Trovo .
A két módszerrel kiszámolt terület azonossága miatt
~.
2
T = 2nab = 2na tetszőleges ellipszi sre
b=av'l -e2
(13.65)
roVo roVo
Már csak az van hátra, hogy a-t és e-t kifejezzük ro, vo, G és M segítsé-
gével. A (13.63) egyenlettel e kifejezése már megvan. Hogy a-t is megkapj uk,
helyettesítsünk e helyébe n-t (13.62)-ben:
l+e
r max = ro--o
l-e
Így
2ro 2roGM
2a = ro + r max = - - = 2' (13.66)
l-e 2GM-rovo
A (13.65) egyenlet négyzetébe behelyettesítve a (13.63)-ben és (13.66)-ben
megkapott eredményeket megkapj uk Kepler harmadik törvényét (15. feladat).
Keringési adatok
Bár Kepler az akkor ismert hat bolygó megfigyelése alapján állította fel a tör-
vényeit, az utókor bebizonyította, hogy a Kepler törvények fennállnak minden,
a (13.39) képlethez hasonló, a távolság négyzetével fordítottan arányos erő által
13.39. ÁBRA: A Föld körül keringő mozgatott testre. Teljesülnek a Halley-üstökösre, az karos aszteroidára, a Hold
műhold pályája. Föld körüli pályájára, és az Apollo 8 Hold körüli pályájára is.
2a = (Föld átmérője) + (földközeli tá- A 13.1-13.3. táblázat a bolygók és 7 műhold pályaadatait tartalmazzák
volság) + (földtávoli távolság). (13.39. ábra).
A Vanguard 1 által visszaküldött adatok bizonyították az óceánok vízszintje

közötti eltéréseket, és megadták néhány különálló Csendes-óceáni sziget pontos
elhelyezkedését. Az adatok azt is megerősítették, hogy a Nap és Hold gravitá-
ciója befolyásolja a Föld körül keringő műholdak pályáját, illetve hogy a Nap
által kibocsátott sugárzás nyomása elég nagy ahhoz, hogy befolyásolja egy mű
hold pályáját. A Syncom 3 az USA Védelmi Minisztériumának kommunikációs
műholdja. A Tiros II (Television Infrared Observation Satellite) egy meteroló-
giai műhold. A GOES 4 (Geostationary Operational Environmental Satellite)
a Föld légkörét kutatja. Keringési ideje 1436,2 perc, amely majdnem ponto-
san megegyezik a Föld 1436,1 perces forgási idejével. A pályája majdnem kör
(e = 0,0003). Az Intelsat 5 egy nagykapacitású kereskedelmi telekommuniká-
ciós műhold.
Bolygó fél nagytengely (a*) excentricitás (e) keringési idő (T)
Merkúr 57,95 0,2056 87,967 nap

Vénusz 108,11 0,0068 224,701 nap
Föld 149,57 0,0167 365,256 nap
Mars 227,84 0,0934 1,8808 év
Jupiter 778,14 0,0484 11,8613 év
Szaturnusz 1427,0 0,0543 29,4568 év
Uránusz 2870,3 0,0460 84,0081 év
Neptunusz 4499,9 0,0082 164,784 év
Plutó 5909 0,2481 248,35 év
13.1. TÁBLÁZAT: A bo1ygók és a Plutó pályájának a, e és T értéke.

* millió kilométer
kilövésf : _keringési földközeli földtávoli fél nagy-

felbocsátás (tervezett) excent-
Név tömeg idő távolság távolság tengely
ideje élettartam ricitás
(kg) (perc) (km) (km) (km)
Szputnyik 1 1957. okt. 57,9 nap 83,6 96,2 215 939 6955 0,052
Vanguard 1 1958. márc. 300 év 1,47 138,5 649 4340 8872 0,208
Syncom 3 1964. aug. > 106 év 39 1436,2 35718 35903 42189 0,002
Skylab 4 1973. nov. 84,06 nap 13980 93,11 422 437 6808 0,001
Tiros II 1978. okt. 500 év 734 102,12 850 866 7236 0,001
GOES 4 1980. szept. > 106 év 627 1436,2 35776 35800 42166 0,0003
Intelsat 5 1980. dec. > 106 év 1928 1417,67 35143 35707 41803 0,007
13.2. TÁBLÁZAT: Néhány Föld körüli műhold pályaadata.
Univerzális gravitációs állandó: G = 6,6726,10- 11 Nm 2kg-2

A Nap tömege: 1,99.1030 kg
A Föld tömege: 5,975,1024 kg
A Föld sugara az egyenlítő síkjában: 6378,533 km
A Föld sugara az É-D tengely mentén: 6356,912 km
A Föld forgási ideje: 1436,1 perc
A Föld keringési ideje: 1 év = 365,256 nap
13.3. TÁBLÁZAT: A Naprendszer néhány állandója.

13.6. Bolygómozgás és müholdpályák 251
Emlékeztető: Amikor a számolásokban a G gravitációs állandót 11. Keringési idő: Ha T -t másodpercben, a-t méterben mér-
használjuk, .akkor az erőt newtonban, a távolságot méterben, a jük, akkor mennyi T 2 I a 3 értéke a Naprendszer bolygóinál? A
tömeget kilogrammban és az időt másodpercben fejezzük ki! Föld körül keringő műholdaknál? A Hold körül keringő rnűhol
1. A Skylab 4 keringési ideje: A Skylab 4 pályájának fél daknál? (A Hold tömege 7,354 · 1022 kg.)
nagy tengelye a = 6808 km. Helyettesítsük Kepler harmadik tör-
12. A pálya alakja: A (13.45) egyenletben szereplő Vo mely
vényében M -et a Föld tömegével, és számoljuk ki a Skylab 4
értéke esetén lesz a test pályája kör? Ellipszis? Parabola? Hiper-
keringési idejét! Hasonlítsuk össze az eredményt a 13.2. táblázat
bola?
értékével!
2. A Föld sebessége napközelben: A Föld-Nap távolság, 13. Körpálya: Bizonyítsuk be, hogy egy körpályán mozgó
amikor a Föld legközelebb van aNaphoz, körülbelül 149 577 OOO bolygó sebessége állandó! (Útmutatás: alkalmazzuk Kepler va-
km . A Föld pályájának excentricitása 0 ,0167. Számoljuk ki a lamelyik törvényét.)
Föld napközeli Vo sebességét a (13.45) egyenletet használatával!
14. Legyen r egy síkpályán mozgó részecske helyvektora,
3. A Proton I pályájának fél nagytengelye: 1965 júliusá- dAldt a helyvektor által súrolt terület változási sebessége. Koor-
ban a Szovjetunió felbocsátotta az 12200 kg tömegű Proton I dináták bevezetése nélkül, feltéve, hogy a szükséges deriváltak
holdat. A műhold keringési ideje 92 ,25 perc , a Földtől való mini- dA l
léteznek, adjunk geometriai indoklást a - = - Ir x ti összefüg-
mális és maximális távolsága 183, illetve 589 km. Számoljuk ki . dt 2
a műhold pályájának fél nagytengelyét a (13.33) képlet segítsé- gésre!
gével! Hasonlítsuk össze az eredményt a (minimális távolság) +
15. Kepler harmadik törvénye: Fejezzük be Kepler harma-
(maximális távolság) + (Föld átmérője) képlet segítségével ka-
dik törvényének bizonyítását! (Folytassuk a bizonyítást a (13.65)
pott nagytengelyhosszal.
egyenl ettől l)
4. A Viking I pályájának fél nagytengelye: A Viking I ke-
A 16. és 17. feladatban két bolygó egy közös csillag körül ke-
ringőegysége 1975 augusztusa és 1976 júniusa között vizsgálta a
ring. Az A bolygó a csillaghoz közelebbi belső bolygó, B a külső.
Mars felszínét. A műhold keringési ideje 1639 perc volt, a Mars
A két bolygó helyvektora az idő függvényében
tömege 6,418' 1023 kg. Számoljuk ki a Viking I pályájának fél
nagytengelyét!
rA (t) = 2cos(2nt)i + 2sin(2nt)j ,
5. A Mars átmérője: (A 4. feladat folytatása.) A Viking I
keringő egységének a Mars felszínétől való távolsága marsközel- illetve
ben 1499, marstávolban 35 800 km volt. A 4. feladat eredményeit rB(t) = 3cos(nt)i+3sin(nt)j ,
felhasználva becsüljük meg a Mars átlagos átmérőjét!
ahol az origó a csillag közepe, és az egység a csillagászati egy-
6. A Viking 2 keringési ideje: A Viking 2 keringő egysége ség. (Vegyük észre, hogy az A bolygó gyorsabban mozog, mint a
1975 szepternberétől 1976 augusztusáig viz sgálta a Marsot. Az B.)
ellipszispályája fél nagy tengelye 22030 km volt. Számítsuk ki a
Az A bolygón élő emberek nem a napjukat, hanem a saját
műhold keringési idejét!
bolygójukat tekintik a rendszerük középpontjának.
7. Geostacionárius pályák: A Föld körüli műholdak egy
16. Írjuk fel a B bolygó helyének paraméteres egyenletét t függ-
része az egyenlítő síkjában, majdnem körpályán kering, amelyen
vényeként, az A bolygót használva a koordináta-rendszer közép-
a keringési idő azonos a Föld forgás i idejével. Ezeket a pályákat
pontjaként! (Az eredményt fejezzük ki cos(nt) és sin(nt) függ-
geoszinkron vagy geostacionárius pályának nevezzük, ugyanis vényeként!)
egy ilyen műhold a Föld azonos pontja fölött tartózkodik a ke-
ringése során. • 17. Ábrázoljuk a B bolygó pályáját az A középpontú
(a) Körülbelül mekkora a geostacionárius pálya fél nagy- koordináta-rendszerben!
tengelye? Ez a feladat megmutatja, hogy milyen nehéz volt a Kepler előtt
élő csillagászok helyzete, akik még a Földet (azaz az A boly-
(b) Milyen magasan van egy geostacionárius pályán ke-
gót) tekintették a naprendszer középpontjának, és így próbálták
ringő műhold a Föld felszínétől számítva?
megérteni más bolygók (például B = Mars) mozgását. (Lásd még
(c) A 13.2 . táblázat műholdjai közül melyek keringenek D. G. Saari cikkét az American Mathematical Monthly, Vol. 97.
közel geostacionárius pályán? (199q. február) 105-119. oldalán.)
8. A Mars tömege 6 ,418' 1023 kg , egy marsi nap hossza 18. Kepler felfedezte, hogy a Föld ellipszispályán mozog,
1477,4 másodperc. Mekkora annak a pályának a fél nagytenge- amelynek egyik fókuszában a Nap áll. Legyen r(t ) a Föld
lye , amelyen egy m űhold keringési ideje 1 marsi nappal egyenlő? középpontjának a helyvektora .r függvényeként a Nap k özepű
9. A Föld-Hold távolság: A Hold keringési ideje 2,36055 . koordináta-rendszerben felírva. Legyen w a Föld déli sarkából az
10 6 másodperc. Körülbelül milyen messze van a Hold a Földtől? északi sarkba mutató vektor. Tudjuk, hogy a Föld tengelye ferde,
azaz w nem merőleges a keringés síkjára. Definiáljuk r(t) és w
10. Műhold sebessége: Egy műhold körpályán kering a Föld
segítségével a következő fogalmakat: (i) napközel, (ii) naptávol,
körül. Adjuk meg a műhold sebességét a keringési pálya sugará-
(iii) napéjegyenlőség, (iv) nyári napforduló, (v) téli napforduló.
nak függvényeként!
1. Sorolj uk fel a vektorfüggvények differenciálási és integr á- 8. Definiáljuk kétszer differenciálható síkgörbék görbületét,
lási szabályait ! Adjunk példát mindegyikre! simulókörét, görbületi középpontját, görbületi sugarát. Mutas-
sunk példát rájuk! Mely görbéknek nulla a görbülete? Mely gör-
2. Hogyan definiáljuk, illetve hogyan számoljuk ki egy szük-
bék görbülete állandó?
sége s mértékben differenciálható pályán mozgó részecske sebes-
ségvektorát, sebe sségét, mozgásirányát, gyorsulásvektorát? Mu- 9. Mit nevezünk egy térgörbe főnormálisának? Mely pontok-
tassunk példát rájuk! ban van definiálva? Melyik irányba mutat? Mutassunk példát rá!
3. Mit tudunk kon stans hosszúságú vektorfüggvény derivált- 10. Definiáljuk N-t és x-t térgörbék esetén! Hogyan függnek
járól? Mutasson egy példát! össze? Adjunk egy példát!
4. Adjuk meg egy ideális lövedék pályájának vektoros és para- 11. Mit nevezünk egy görbe binormálisának? Adjunk példát rá!
méteres egyenletét! Hogyan számolhatjuk ki a lövedék pályama- Hogyan függ össze a binormális a torzióval? Mutassunk rá pél-
gasságát, repülési idejét és a lőtávolságot? Írjunk fel egy példát! dát!
5. Hogyan definiáljuk, illetve hogyan számoljuk ki egy sima 12. Milyen képlettellehet egy test gyorsulásvektorát érintő- és
térgörbe egy szakaszának hosszát? Mutassunk egy példát! Mi- főnormális irányú komponensek összegére bontani? Mutassunk
lyen kikötéseket kell tennünk a definíciónál? egy példát rá! Mi az értelme egy ilyen felbontásnak? Mi törté-
nik , ha a test sebessége állandó? Mi történik, ha a test állandó
6. Hogyan ' mérünk egy kijelölt ponttól való távolságot .egy
sebességgel körpályán mozog?
sima görbe mentén? Adjunk egy példát!
13. Mondjuk ki a Kepler-törvényeket! Milyen objektumok
7. Mi egy differenciálható görbe normált érintővektora? Ad-
mozgását lehet leírni a segítségükkel?
jon példát rá!
,~
.. _-_.--- --_.----
Gyakorló feladatok
Mozgás a síkon 9. A körpálya jellemzése: Egy síkban mozgó részecske
hely- és sebe sségvektora állandóan merőlegesek egymásra. Bi-
Rajzoljuk fel az 1. és a 2. feladatban megadott görbéket, majd zonyítsuk be , hogy ekkor a részecske pályája egy origó közepű
rajzoljuk be a sebe sség- és gyorsulásvektort a megadott pontok- körvonal!
ban! Írjuk a gyorsulásvektort a = aTT + aNN formába (T és N
10. Mozgása cikloison: Egy 1 méter sugarú, C közepű ko-
meghatározása nélkül), és számoljuk ki a görbületet a megadott
rong gurul az x-tengely mentén, sebessége fél fordulat másodper-
pontokban!
cenként. (Lásd a mellékelt ábrát.) A korong szélén elhelyezkedő
1. r(t ) = (4 cost)i + (J2sint) j , t=Oést=n/4 P pont helyvektora t függvényében
2. r(t) = (J3sect) i+ (J3tgt)j , t=O r= (nt-sinnt)i+(1-cosnt)j.
3. Egy részecske helyvektora az idő függvényében (a) Rajzoljuk le P pályáját a O ~ t ~ 3 intervallumon!

(b) Számoljuk ki v és a értékét a t = 0,1,2,3 időpontok
1. t.
r = J 1 + t2 l + J 1 + t 2 J. ban, és rajzoljuk be az ábrába!
(c) Mennyi egy tetszőleges időpontban a kerék legfelső
Mekkora a részecske legnagyobb sebessége?
pontjának előrehaladási sebessége? Mennyi a C ponté?
4. Legyen r(t ) = (et cost )i + (i sint)j. Mutassuk meg , hogy y
az r és az a vektorok által bezárt szög állandó! Mekkora ez a
szög?
5. Görbület kiszámolása: A P pontban a részecske
sebesség- és gyorsulásvektora V = 3i + 4j, illetve a = 5i + 15j.
Mekkora a részecske pályájának P-beli görbülete?
6. Keressük meg az y = eX görbének azt a pontját, amelyben a
görbület maximális! r
L..-.----== =-----+x
7. Egy részecske az xy-síkban fekvő egységkörön mozog. A O
helyvektora az idő függvényében r =.xi + yj, ahol x és y az idő
differenciálható függvénye. Számoljuk ki dy/ dx értékét, ha tud-
juk, hogy v· i = y! A mozgás az óramutató járásával megegyező, Lövedék pályája, mozgás a síkon
vagy ellentétes irányban történik?
8. Egy üzenetet küldünk a 9y = x 3 görbét követő csőpostán át. 11. Súlylökés: Egy súlygolyó 2 méter magasságban, 45 0-os
Tudjuk, hogya (3, 3) pontban v - i = 4 és a- i = -2. Keressük szögben, 13 mJs kezdősebességgel hagyja el a súly lökő kezét.
meg v j és a- j értékét a (3, 3) pontban! Hol lesz 3 másodperccel később?
12. Gerelyhajítás: Egy gerely 2,3 méter magasságban, 45°- 19. Görbület: Számoljuk ki az
os szögben, 25 mis kezdősebességgel hagyja el a gerelyhajító
kezét. Milyen magas a pályája?
13. Egy golflabdát Vo kezdő sebességgel, a vízszintessel a szö-
get bezáró irányban ütnek el egy egyenes oldalú, ep s zögű emel-
kedő aljáról, ahol
n görbe görbületét az s, origótól mért görbe menti előjeles távolság
O<ep <a<"2' függvényeként! (Lásd a mellékelt ábrát.)
Mutassuk meg, hogy a labda
2v6cos a . (
-g---'c'--o--=s2:-ep- sin a - ep
) 0.
OA
6Y
0.2
I
emelkedő mentén mért távolságra fog leesni! Bizonyítsuk be, ----'----'---=~~_+---I...-.,,=-.L-----l~x
- 0 75 8':'5""'=0.25_ . - 0.25 0.5 0.75

hogy ez a távolság akkor lesz a legnagyobb, ha a = (ep / 2) +
5
02
+ (n/4 ), azaz ha a kezdősebesség-vektor felezi a függőleges és -OA
az emelkedő közötti szöget! -0.6
14. A "Dictator": Az amerikai polgárháborúban használt
Dictator nevű mozsárágyú olyan nehéz volt (7765 kg), hogy egy 20. Síkbeli görbület másképp: Egy megfelelően sokszor
vasúti kocsira kellett fel szerelni. A kilőtt lövedék átmérője 330 differenciálható síkgörbe görbületét így is definiálhatjuk:
mm , tömege 91 kg volt , és 9 kg lőporra volt szüks ég a kilövé-
séhez. Az ágyút Mr. Charles Knapp gyártotta a pittsburghi öntő
üzemében, és a virginiai Petersburg ostrománál vetették be. Az
ágyú lőtávolságát illetően megoszlanak a vélemények. A hiva-
talo s adatok szerint a lőtávolság 3955 méter volt, míg a tüzé- ahol ep a T és i vektorok által bezárt szög (l3.40a ábra ). A 13.40b
rek 4345 méter lőtávolságról számoltak be. Ha felte sszük, hogy ábrán látható x 2 + y2 = a 2 körvonaion az s előjeles görbe menti
45°-os szögben állították be az ágyút, mekkora lehetett az ágyú távolságot az óramutató járásával ellenkező irányban mérjük, a
torkolati sebessége? (O ,a) pontot használva kiindulási pontként. Számoljuk ki a kör
15. A pezsgősdugölövés világrekordja:
görbületét az új definíció alapján. (Útmutatás: ep = + n/2.) e
y
(a) 1988-ig a pezsgősdugólövés világrekordj át Michael
Hill kapitány (Brit Királyi Tüzérség) tartotta 33,38 méter-
rel. Feltéve, hogy Hill kapitányatalajszintről lőtt, 45 °-os
szögben tartotta a pezsgősüveget. és hogy a dugó ideális lö-
vedékként viselkedett, számoljuk ki a pezsg ő sdugó kezdő -+---------~ x
sebe sségét! O
(a)
(b) Az új világrekordot 1988. június 5-én állította fel Prof.
y
Emeritus Heinrich, a Rensselaer Politechnikai Intézettől.
Ő 1,22 méter magasról, 45 0-os szögben lőtt a New Yorki
Woodbury Vineyard borászatban, és a dugó 54 ,18 méterre
szállt. Feltéve, hogy a dugó ideális lövedékként viselkedett,
számoljuk ki a pezsgősdugó kezdősebességét!
• 16. Gerelyhajítás: Petra Felke, az NDK sportolója volt az

első nő,aki 80 méter feletti eredményt ért el gerelyhajításban.
Eredménye 80,01 méter volt, melyet az 1988-as szöuli olimpián
ért el. (b )
(a) Számoljuk ki a gerely kezdősebességét, feltéve, hogy
Felke 40°-os szögben, 2,3 méteres magasságban hajította el 13.40. ÁBRA: A 20 . feladat ábrái.
a gerelyt!
(b) Milyen magasra szállt a gerely?
17. Küszöböljük ki a-t az ideális lövedék
x = (vo cos a )t, y

.
= (vo sm a)t - 2. gt
l 2 Mozgás a térben
Számoljuk ki a görbe ívho sszát (21. és 22. feladat)!
mozgásegyenletéből, és mutassuk meg , hogy x 2 + (y+ gt 2 /2)2 =
= v6t2. Ez azt jelenti, hogy az origóból egyszerre, azonos kez-
dősebességgel kilőtt lövedékek minden t-re egy vot sugarú,
21. r(t) = (2cost)i + (2 sin t )j + t 2k , °:s; t :s; n/4
(O, -gt 2 / 2) közepű körön helyezkednek el. 22. r(t) = (3cost)i+(3sint)j+2t 3/ 2k , 0:S;t:S;3
18. Görbületi sugár: Mutassuk meg, hogy egy kétszer diffe- Számoljuk ki T, N, B, /( és '! értékét t megadott értéke mellett
renciálható r(t) = f(t)i + g(t)j síkgörbe, ahol x = f(t), y = g(t), (23-26. feladat)!
görbületi sugara 4 /4 1
23. r(t)=9(I+t)32i+9(I-t )3/2j+3tk , t=O
x2+ y2 .. _ ~ ~+ '2
p= ---;=:;<==::::::;;=~
. / "2 + y"2 - s"2'
yx
ahol s - dt V x- -r y- . 24. r(t) = (et sin2t)i + (et cos2t )j + 2ik, t= °
54 13. fejezet Vektor értékű függvények,'mozgás a térben
~. r(t) = ti+ ~e2tj, t = ln2 földtávolban, a F öld felszínétől 437 kilométerre tartózkodott? A
látott felszínt modellezzük a GT körív y-tengely körüli megpör-
26. r(t) = (3 ch2t)i + (3 sh2t)j + 6tk , t = ln2 getésével, majd hajtsuk végre a következő lépéseket:
A 27. és 28. feladatban bontsuk a-t a = aT T + aN N alakba (T és
l. Az ábrán látható háromszögek hasonlóságából írjuk fel
:s kiszámolása nélkül) a t = O pontban! az yo/ 6380 = 6380/ (6380 + 437 ) összefüggést, majd szá-
27; r(t) = (2 + 3t + 3t2)i + (4t + 4t2)j - (6cost)k moljuk ki Yo értékét belőle!
28. r(t) = (2 + t)i +(t + 2t 2)j+( 1+ t 2)k
2. A látott felszín meghatározását végezzük el a
29. Legyen r(t) = (sint)i + (J2cost )j + (sin t )k. Írjuk fel a T,
N, B, K és 't" mennyiségeket t függvényében! '6380 2
30. Hányszor lesz az r(t) = i + (5 cost )j + (3 sint)k helyvektorú látott felszín = J Zxx l+ (~~) dy
részecske sebesség- és gyorsulásvektora merőleges egymásra a YO
O :s; t :s; n intervallumon?

integrál 4 számjegynyi pontossággal való kiszámolásával!
31. Egy térben mozgó részecske helyvektora t 2: Oesetén
3. Adjuk meg a vála szt a Föld felszínének százalékában!
r(t) = 2i + ( 4 sin ~) j + (3 - -Ir) k. y
Keressük meg azt a pillanatot, amelyben r először merőleges az S (Skylab)

i - j vektorra !
437 {G x = Y(6380)2 _ y2
32. Írjuk fel az r(t) = ti+t 2j+t 3k görbe ( l , l , 1)-beli rektifi- / I'_ _ (_.~ T
káló síkjának, normálsíkjának és simulósíkj ának az egyenletét!
33. Írjuk fel az r(t) = éi + (sin t) j + ln(1- t )k görbe t = O-beli -t-------+---+_~ x
érintőegyenesének paraméteres egyenletét!
34. Írjuk fel az r(t ) = (J2cost)i + (J2sint)j + tk spirál t =

= n/4-beli érintőegyenesénekparaméteres egyenletét!
35. A Föld a Skylab 4-ról nézve: A Föld felszínének hány
százalékát láthatták a Skylab 4 űrhajó s ai . amikor az űrállomás

Alkalmazások 2. Egy egyenes partú, 20 méter széles folyó sodrási sebessége
az (x,y) pontban
l. Egy egyenes partú, 100 méter széles folyó túlpartjáról a 3x(20 -x).
t = O időpontban egy csónak indul az innen ső part felé. A csó- v =- 100 J (mJperc), O:S;x:S; 20.
nakban ülő ember 20 mJperc sebe sséggel evez , mindig az in-
nenső part felé irányítva a csónak orrát. A folyó sodrási sebe s- Egy csónak a (O, O) pontból indulva, a vízhez képest állandó
sége az (x,y) pontban sebességvektorral szeli át a folyót, majd megérkezik a (20 , O)
pontba. A csónak vízhez viszonyított sebességének nagysága
O < y < 100.

V'2O mJperc volt.
y
(a) Adjuk meg a csónak helyzetét t függvényében leíró

r(t) függvényt, ha a csónak indulási pontja r(O) = oi +
100j !
(b) Milyen messzire sodorja a folyó a csónakot, mire átér

az innenső partra? ----'---I--~ X
20
y
(a) Határozzuk meg a csónak sebess égvektorát !

(b) Írjuk fel a csónak helyét t függvényeként!
(c) Rajzoljuk le a csónak pályáját!
x 3. Egy magára hagyott P részecske álló helyzetből indulva a

gravitáció hatá sára súrlódás nélkül lee súszik az
r(B) = (a cos B)i +(asin B)j + bBk (a ,b > O)

Az anyag alaposabb elsajátítását segítő további teladatok 255
spirálon. (Lásd a mellékelt ábrát.) Az egyenletben szereplő B a • 6. A Kepler-egyenlet: Egy bolygó adott időpontbeli helyze-
hengerkoordináta-rendszer szögváltozója, és a spirál egyenlete a tének meghatározásához egy
hengerkoordináta-rendszerben r = a , Z = bt) , B ~ O. Feltesszük,
hogy B a t differenciálható függvénye a mozgás során. Mivel a f(x)=x-l-!sinx=O
gravitációs erőtér konzervatív, a részecske sebessége, miután z 2
távolságot esett lefelé, pgz. (g a gravitációs gyorsulás.)
formájú Kepler-egyenletet kell megoldanunk.
(a) Számoljuk ki a részecske d B/ dt szögsebességét, ami-
kor B = 2n! (a) Mutassuk meg, hogy ennek a konkrét egyenletnek lé-
tezik x = Oés x = 2 között megoldása!
(b) Írjuk fel a részecske B és z koordinátáját t függvénye-
ként! (b) Számológépet vagy számítógépet használva keressük
meg a megoldást a Newton-módszer segítségével olyan
(c) Bontsuk fel a ds f dt sebességvektort érintő- és főnor
pontosan, ahogy csak sikerül! (Ne felejtsük el radián módba
mális irányú komponensekre, és írjuk fel a d 2r / dt 2 gyors u-
kapcsoini a számológépet!)
lásvektort t függvényeként! Van a gyorsulásvektornak nul-
lától különböző B binormális irányú komponense?
7. A 13.6. részben láttuk, hogy egy síkon mozgó részecske se-
bességvektora
v = xi + yj = tUr + réue .
(a) Írjuk fel x-ot és y-ot t és ré függvényeként a V· i és V· j
y
p I Az r:a, z bO
=
/ 1/egyenletű spirál
skalárszorzat kiszámolásával!
(b) Írjuk fel t-ot és ré-ot x és y függvényeként a V· Ur és
:-~~
v . Ue skalárszorzat kiszámolásával!
I ,-- I
~
8. Írjuk fel a polárkoordináta-rendszerben adott r = f( B)
függvény görbületét f és deriváltjai segítségével!
A z-tengely
l z
----- lefelé mutat 9. A polárkoordináta-rendszer középpontján átmenő vékony
pálca forog (a síkban) az origó körül 3 radián/másodperc sebes-
séggel. Egy katicabogár a (2, O) pontból indulva 1 ern/s sebes-
séggel mászik a pálcán az origó felé.
4. A 3. feladatban szereplő spirált cseréljük ki az ábrán látható,
r = aB, Z = bB egyenletekkel adott kúpos spirálra. (a) Írjuk fel a katicabogár sebesség- és gyorsulásvektorát
polárkoordinátás alakban, amikor a bogár félúton (1 cm-re)
(a) Írjuk fel a d B/ dt szögsebességet B függvényeként!
van az origó felé!
(b) Írjuk fel a részecske által megtett utat B függvénye-
• (b) Számoljuk ki milliméteres pontossággal a katicabogár
ként!
által az origóig leírt pálya hosszát!
10. A perdületmegmaradás törvénye: Jelölje r(t) egy tér-

ben mozgó részecske helyvektorát, és tegyük fel, hogy a testre
x
ható erő t függvényében
c
F(t) = -Ir(t) 13 r(t) ,
\ Az r = ae, z = be
Yegyenletű kúpos spirál
ahol c konstans. Egy m tömegű, v(t) sebességű test perdülete
"
p\ " vagy impulzusmomentuma L(t) = r(t) x mv(t). Bizonyítsuk
,,
\
',\
,\
I \ be a perdületmegmaradás törvényét, azaz lássuk be, hogy L(t)
~)-----A Z = ~r egyenletűkúp nem függ t-től! (Emlékezzünk Newton F = ma mozgástörvé-
nyére!)
l A z-tengely lefelé mutat
z
Hengerkoordináta..rendszer
11. Alapvektorok, és mozgás leírása hengerkoordináta-
Polárkoordináta..rendszer rendszerben: Ha egy térben mozgó részecske helyét és moz-
gását hengerkoordináta-rendszerben szeretnénk leírni, akkor
5. A bolygópályát leíró praktikus az
(1 +e)ro
r=----'-------'------
1 +ecos B
Ur = (cos B)i + (sin B)j, ue = -'-(sin B)i + (cos B)j, k
egyenletből vezessük le, hogy a bolygó akkor van a napjához a vektorok által alkotott alaprendszer használata (lásd az ábrát).
legközelebb, amikor B = O,és hogy ez a távolság r = ro! Ekkor a részecske helyvektora r = ru, + zk, ahol r a részecske
xy-síkra való merőleges vetületének origótól mért távolsága. (b) Mutassuk meg, hogy
z
dUe
k
és de = -Ur·
(c) Feltéve, hogy a megfelelő t szerinti deriváltak létez-
I1"-U~
nek, írjuk fel a v = t és a = f vektorokat Ur, Ue, k, t és
é segítségével! (A pontok t szerinti deriváltakat jelölnek.)
I A 13.6. részben láthattuk, hogy hogyan használhatóak ezek
lz a formulák a bolygómozgás leírásához.
12. Ívhossz meghatározása hengerkoordinátákkal:
x
.. (r, e, O)
(a) Mutassuk meg, hogy ha ds 2 = dx 2 +dy2 +dz2_et hen-
gerkoordináták szerint fejtjük ki, akkor azt kapjuk, hogy
ds 2 = dr 2+r2d(J2+dz2 !
v
(b) Adjuk meg az előző összefüggés geometriai értelme-

zését a megfelelő téglatest éleinek és átlójának segítségé-
vel!
(a) Mutassuk meg, hogy Ur, Ue és k ebben a sorrendben
egy jobbsodrású, egységnyi hosszú vektorokból álló koor- (c) Számoljuk ki az r = ee, Z = ee, o:s :s
e In8 görbe
dináta-rendszert alkot! ívhosszát az (a) pontban felírt képlet használatával!
14.
fejezet Parciális deriváltak
ÁTTEKINTÉS: A minket körülvevő világ jelenségeit tanulmányozva látjuk,

hogy a mennyiségek legtöbbször több más mennyiségtől is függnek. Így az egy-
változós függv ényeknéltárgyalt alapfogalmakat ki kell terjesztenünk többválto-
zós függvényekre is. Bár a szabályszerűségek lényegében ugyanazok maradnak,
a vizsgálatok sokkal összetettebbek lesznek. A deriváltak vizsgálata is érdeke-
sebb a több változó együttes hatása miatt. Ilyen függvények integráljait is széles
körben használják, ezeket későbbi fejezetekben tárgyalj uk. A valószínűségszá
mítás, statisztika, áramlástan, elektromosságtan stb. természetes módon vezet-
nek el a többváltozós függvények tanulmányozásához.
l1li1-----------
Többváltozós függvények
Sok függvény függ több mint egy független változótól. A V = n-?- h függvény az
egyenes henger térfogatát számítja ki az alapkör sugarából és a magasságából.
Az f(x ,y) = x2 + l függvény a z = x 2 + y2 paraboloid pontjának magasságát
számolja a P(x ,y) pontban P koordinátáiból. A T hőmérséklet a Föld egy pontján
függ az x szélességtől és az y hosszúságtól, amit úgy jelölhetünk, hogy T =
= f(x ,y).
A valós értékű többváltozós függvények ahhoz hasonlóan vannak megadva,
ahogy azt az egyváltozósok alapján elképzeljük. Az értelmezési tartományaik
rendezett számpároknak (szárnhármasoknak, . .. , szám n-eseknek) halmazai, az
értékkészleteik pedig a valós számoknak olyan részhalmazai, amilyenekkel ed-
dig is dolgunk volt.
DEFINÍCIÓ: n-változós függvény

Legyen D a valós (Xl , X2, ' . ' ,xn ) szám-n-eseknek egy halmaza. A valós
értékű f függvény a D minden eleméhez egy
valós értéket rendel. D a függvény értelmezési tartománya. Az f által

felvett w értékek halmaza a függvény értékkészlete. A w szimbólum f
függő változója, és f az n darab Xl , X2, .. . ,x n független változó függ-
vénye. (Az XI ,X2 , .. . , Xn változókat olykor a függvény bemenő vagy in-
put változóinak, w-t a függvény kimenő vagy output változójának ne-
vezzük.)
Ha a függvénynek két független változója van, akkor azokat általában X és y

jelöli, és így az értelmezési tartomány az xy-sík egy részhalmazának felel meg . .
258 14. fejezet Parciális deriváltak
Ha j-nek három független változója van, akkor ezeket általában x, y, z-nek hív-
juk, és az értelmezési tartomány a tér egy része.
Az alkalmazásokban gyakran olyan betűket használunk a független változók
jelölésére, amelyek emlékeztetnek azokra amennyiségekre, amelyek helyett áll-
nak. Amikor azt mondjuk, hogy az egyenes henger térfogata a sugarától és a
magasságától függ, írhatjuk azt, hogy V = j(r,h). Vagy ha még konkrétabban
akarjuk kifejezni, írhatjuk, hogy V = nr2 h. Mindkét esetben r és h a független
változók, és V a függő változó.
A képlettel adott függvény helyettesítési értékét, mint eddig is, úgy számítjuk
ki, hogy a változók megfelelő értékét a képletbe helyettesítjük.
1. PÉLDA: Függvényérték kiszámít~sa

Az j(x,y,z) = vx2 +y2 +Z2 függvény értéke a)(3,0,4) pontban
A 12.1. alfejezetből tudjuk, hogy ez a függvény az (x,y,z) pont origótól vett

távolságát adja meg Descartes-féle derékszögű koordináta-rendszerben. D
Értelmezési tartomány és értékkészlet

Ha az értelmezési tartomány nincs külön megadva, és a függvény egy képlet-
tel van definiálva, akkor szokás szerint az értelmezési tartományt úgy tekintjük,
mint a legbővebb olyan halmazt, amire a képlet helyettesítési értéke számolható.
Ha j(x,y) = Vy
-x2, akkor y nem lehet kevesebb, mint x 2, különben a valós j
függvénynek komplex értéket kellene felvennie. Ha j(x,y) = l/(xy), akkor xy
nem lehet nulla. Az értékkészlet a függő változó helyettesítési értékeiből áll.
2. PÉLDA: Két- és háromváltozós függvények

(a) Kétváltozós függvények
Függvény Értelmezési tartomány Értékkészlet
w= Vy - x2 Y 2:: x 2 [0,00)
w=~ XY1=0 (-00,0) U (0,00)
w = sinxy teljes sík [-1,1]
(b) Háromváltozós függvények

Függvény Értelmezési tartomány Értékkészlet
w= 2V
x + y2 + Z2 teljes tér [0,00)
w = x2+y12 + z2 (x,y,z) 1= (0,0,0) (0,00)
W = xylnz z> °
féltér (-00,00) D
(a) Belső pont
Kétváltozós függvények
A síktartományoknak az intervallumokhoz hasonlóan lehetnek belső pontjai és
határpontjai. A zárt [a, b] intervallum tartalmazza határpontjait, a nyílt (a,b) in-
tervallum nem. Az [a, b) intervallum se nem nyílt, se nem zárt.
DEFINÍCIÓ: Belső és hat árpontok, nyílt és zárt halmazok

Egy (XO,yo) pont a T tartomány (halmaz) belső pontja, ha van egy olyan
pozitív sugarú (XO ,Yo) középpontú körlap, amely teljes egészében T -ben
fekszik (14.1. ábra). Egy (XO,Yo) pont a T tartomány (halmaz) határ-
(b) Határpont
pontja, ha bármely pozitív sugarú (XO,Yo) középpontú körlap tartalmaz
a tartományhoz tartozó és a tartományhoz nem tartozó pontokat is.
14.1. ÁBRA: Egy T síktartomány belső
A tartomány belső pontjai alkotják a tartomány belsejét, a határpontok a
és határpontjai. A belső pont szükség-
tartomány határát. A tartomány (halmaz) nyílt, ha minden pontja belső
képpen T -hez tartozik. A határpontnak
pont, zárt, ha tartalmazza minden határpontját (14.2. ábra).
nem kell feltétlenül T -hez tartoznia.
14.1 . Többváltozós függvények 259
y y y
----l--....,......-_x -l----l----~X x
O
{(x, y) I x 2 + y2 < l} {(x, y) I x 2 + y2 = l} {(x, y) I x 2

+ y2 :5 l}
Nyílt egységkörlemez Egységkörlemez Zárt egységkörlemez
Minden pont belső pont határa Tartalmazza minden
határpontját
14.2. ÁBRA: Origó középpontú körlap belső és határpontjai a síkban.
Az intervallumokhoz hasonlóan a síktartományoki között is vannak olyanok,

amelyek se nem nyíltak, se nem zártak. Ha a 14.2. ábra nyílt köréhez hozzávesz-
szük néhány határpontját, de nem az összeset, egy se nem nyílt , se nem zárt
tartományt kapunk. A határpontok miatt nem lesz nyílt , a hiányzó határpontok
miatt nem lesz zárt. -
y DEFINÍCIÓ: Korlátos és nem korlátos tartományok a síkban

Belső pontok,
Egy síktartomány vagy a sík egy ponthalmaza korlátos, ha benne fekszik
ahol y - x 2 > O
egy kör belsejében. Ha nem , akkor a tartomány, illetve a ponthalmaz nem
/ korlátos.
Példák korláto s halmazokra: szakaszok, háromszögek, háromszögek belseje,

körvonalak, körlapok stb. Példák nem korlátos halmazokra: egyenesek, koordi -
náta-tengelyek, félsíkok, síknegyedek, maga a sík stb.
x
-----'--------==~---'----~)
3. PÉLDA: Kétváltozós függvény értelmezési tartománya
Adjuk meg az f(x ,y) = y'y - x2 kétváltozós függvény értelmezési tartományát.
14.3. ÁBRA: Az f(x ,y) = y'y-x2
függvény értelmezési tartománya az ár- Megoldás: Mivel f ott van definiálva, ahol y - x 2 2: O, az értelmezési tarto-
nyékolt rész, beleértve az y = x 2 határ- mány egy zárt, nem korlátos tartomány a síkon (14.3. ábra). Az y = x 2 parabola
görbét is (3. példa). a tartomány határa. A parabolagörbe feletti pontok alkotják a tartomány belsejét.
D
Kétváltozós függvény grafikonja, szintvonalai

Kétféle gyakran használt geometriai szemléltetése van a kétváltozós függvé-
nyeknek. Az egyik az, hogy megrajzolunk és a függvényértékekkel megcím-
kézünk olyan g örbéket a síkon, amelyek mentén a függvény konstans. A másik,
hogya három-dimenziós térben felrajzoljuk a z = f(x,y) felületet.
DEFINÍCIÓ: Szintvonal, grafikon, felület

A sík azon pontjainak összességét, amelyekben az f függvény ugyanazt
a konstans értéket veszi fel, azaz f(x,y) = c, az f függvény szintvonalá-
nak, vagy nívóvonalának hívjuk. A tér (x,y,f(x,y)) koordinátájú pont-
jainak összességét az f grafikonjának nevezzük. A grafikont a z = f(x ,y)
felületnek is hívjuk.
l Nem minderi ponthalmazt nevezünk tartománynak. Ez a könyv a tartomány szót nem definiálja.
A mérnöki gyakorlatban általában előforduló, "viszonylag szép" ponthalmazokat jel öli vele.
4. PÉLDA: Kétváltozós függvény grafikonja

z =f(x , y)
= 100 - x 2 _ y2 Rajzoljuk meg az f(x ,y) = 100 - x 2 -yl függvényt, és húzzuk be az f(x, y) = O,
felület f garfikonj a f(x,y) = 51 és f(x,y} = 75 konstansokhoz tartozó szintvonalakat f értelmezési
tartományába! .
f(x, y) = 51 Megoldás: f értelmezési tartománya az egész xy-sík, és értékkészlete minden

szintvonal szám, ami kisebb vagy egyenlő 100. A z = 100 - x2 -yl grafikonból egy darabot
a függvény
értelmezési mutat a 14.4. ábra.
tartományában Az f(x ,y) = O szintvonal az xy-sík azon pontjaiból áll, amelyekre
y
f(x,y) = 100-x2-l =0 vagy x2+l = 100,
x
ami egy origó középpontú, 10 sugarú kör. Hasonlóképpen, az f(x ,y) = 51 és
14.4. ÁBRA: Az f(x,y) = 100 - x 2 - f(x,y) = 75 görbék is körök.
- y2 függvény grafikonja néhány szint-
vonallal (4. példa). f(x,y)=100-x 2- y2=51 vagy x 2+l=49.
f(x,y) = 100 -~ - y2 = 75 vagy x 2 +l = 25.
Az f(x, y) = tOO - x 2 - y2 = 75 kontúrvonal
az x2 + y2 = 25 kör a z = 75 síkban
Az f(x,y) = 100 szintvonal egyetlen pontból áll, az origóból, de ez is egy szint-
vonal. D
Az a térgörbe, amiben a z = c sík metszi a z = f(x,y) felületet, azokból a pon-
tokból áll, amelyekben a függvényérték f(x,y) = c. Ezt kontúrvonalnak hívjuk,
megkülönböztetendő az f(x,y) = c szintvonaltól, ami f értelmezési tartományá-
ban fut. A 14.5. ábra az f(x ,y) = 75 kontúrvonalat mutatja a z = 100 - x 2 _ yl
felületen, amelyet az f(x,y) = 100 - x 2 -yl függvény definiál. Akontúrvonal
pontosan az x 2 + y2 = 25 görbe felett fekszik, ami az f (x,y) = 25 szintvonal a
függvény értelmezési tartományában.
Azf(x, y) = 100 - x 2 - y2 = 75 szintvonal

az x 2 + y2 = 25 kör az xy síkban
14.5. ÁBRA: A Z = c sík, ami párhuza-

mos az xy-síkkal, a z = f(x,y) felületet
egy kontúrvonalban metszi.
14.6. ÁBRA: Szintvonalak a Washington-hegy térképén (New Hampshire).

(Az Appalachian Mountain Club engedélyével.)
Háromváltozós függvények
Az f kétváltozós függvény értelmezési tartományának azon pontjai, amelyekben
a függvény konstans értéket vett fel, f(x,y) = c, egy szintvonalat alkottak. A
térben azok a pontok, ahol a háromváltozós f függvény konstans értéket vesz fel,
egy f(x,y,z) = c szintfelületet alkotnak a függvény értelmezési tartományában.
14.1. Többváltozós függvények 261
DEFINÍCIÓ: Szintfelület
Azt az (x,y,z) ponthalmazt a térben, ahol a háromváltozós f függvény
konstans értéket vesz fel, azaz f(x ,y,z) = c, az f függvény szintfelületé-
nek nevezzük.
Mivel egy háromváltozós függvény szokásos grafikai megjelenítésénél a gra-

fikon pontjai az (x,y,z,f(x,y,z)) négydimenziós térben lennének, nem tudjuk
kifejezően felvázolni a háromdimenziós térben, de a viselkedéséről képet al-
kothatunk a szintfelületek segítségével. (Bár a háromdimenziós felületeknek is
általában csak kétdimenziós vetületeit vázolj uk fel a papíron, de tapasztalataink
alapján azt a képet fantáziánk képes a térbe helyezni.)
5. PÉLDA: Háromváltozós függvény szintfelületeinek megadása

Adjuk meg az
függvény szintfelületeit!
Megoldás: A függvény értéke az (x,y,z) pont távolsága az origótól. Minden
V
szintfelület x2 + y2 + Z2 = c, c > O, egy c sugarú, origó középpontú gömb. A
V
14.7. ábra ezekre mutat példát egy metszetkép segítségével. A x2 + y2 + Z2 = O
egyedül az origóból áll. :
Nem rajzoljuk meg a "függvény grafikonját. A szintfelületeket vizsgáljuk a
függvény értelmezési tartományában. Ha egy c sugarú, origó középpontú göm-
bön maradunk, a függvény értéke nem változik. Ha egyikről a másikra térünk,
a függvény értéke megváltozik. Növekszik, ha távolodunk az origótól , csökken,
14.7. ÁBRA: ha közeledünk felé. Az érték változása függ attól, milyen irányban mozgunk.
Az f (x,y, z) = vx2+ y2+ Z2 függvény A változásnak az iránytól való függése fontos tulajdonság , amire majd visszaté-
szintfelületei koncentrikus gömbök (5. rünk a 14.5. alfejezetben. D
példa). A tartomány belsejének, határának definíciója, a nyílt, zárt, korlátos és nem
korlátos tartomány definíciója hasonló a kétdimenzióséhoz, csak itt a több di-
menzió miatt pozitív sugarú gömbtartományok veszik át a körlapok szerepét.
DEFINÍCIÓ: Tartomány belső és határpontjai térben

Egy (XO ,YO ,zo) pont egy tartomány belső pontja, ha középpontja egy
olyan gömbnek , ami teljes egészében a tartományban van (14.8a ábra).
z Egy (XO ,YO ,zo) pont határpont, ha minden olyan gömbnek , aminek (xo,
vo.zn) a középpontja, van a tartományhoz tartozó és a tartományhoz nem
tartozó pontja is (14.8b ábra). Egy tartomány belseje a belső pontok hal-
maza, a határa pedig a határpontok halmaza.
x Egy tartomány nyílt, ha minden pontja belső pont. Egy tartomány zárt,
ha tartalmazza minden határpontj át.
Nyílt tartomány a térben pl.: egy gömb belseje, a z > O nyílt féltér, az első
nyolcad (ahol x,y,z mind pozitív), és az egész tér. Zárt tartomány a térben pl.:
(a) Belső pont
görbék, síkok, a z 2: Ozárt féltér, az első témyolcad a határoló koordinátasíkok-
(xo. Yo. zo) kal, és az egész tér is (ugyanis nincs határpontja).
Z .
Egy olyan gömb, aminek felülete részben hiányzik , vagy olyan kocka, aminek
hiányzik egy oldala, éle vagy csúcsa, se nem nyílt, se nem zárt halmazok.
A több mint három változótól függő függvények szintén fontosak. Például,
a hőmérséklet egy test adott P(x,y,z) pontjában nem csak a helytől, az időtől is
x függhet T = f (x,y,z,t ).
Számítógépes grafika
(b) Határpont A számítógépek és kalkulátorok háromdimenziós grafikus programjai lehető vé
teszik , hogy megjelenítsük kétváltozós függvények grafikonjait egy-két gomb-
14.8. ÁBRA : Egy térbeli tartomány nyomással. A grafikonból gyakran gyorsabban tudunk bizonyos információkat
bel ső , ill. határpontja. megkapni , mint a képletből.
14.9. ÁBRA: Ez a w = cos(1 ,7 x 10-2 t - 0,2x)e- O,2x

függvény számítógép által generált grafikonja, ami a
földalatti hőmérséklet változását mutatja a felszíni hő
mérséklethez viszonyítva. A változás x = 5 m mélység-
ben már csak 5%-a felszíninek, és x = 10 1Jl mélység-
ben már kevesebb, mint 0,25%-a. (Az ábrát Norton Starr
készítette.)
6. PÉLDA: A hőmérséklet a Föld felszíne alatt

A hőmérséklet a Föld felszíne alatt az x mélységnek és annak a t időnek a függ-
vénye , hogy milyen évszakban járunk. Ha a mélységet méterben mérjük, az időt
napokban, attól a naptól , ami az év legmelegebb napja általában, akkor a hőmér
séklet változását a következő függvénnyel írhatjuk le:
w = e-~,6x cos(1 ,7 · 10- 2 t - O,6x ) .
A függvény nem a h őm érsékletet adja meg, hanem a hőmérséklet változását

a felszínen mért változáshoz képest, ha feltes szük, hogy a felszíni hőmérséklet
(átskálázás után) a + 1 és -1 értékek között változik. A 14.9. ábrán láthatjuk,
hogy 5 méter mély ségben a hőmérsékletváltozás (az ábrán a függőleges ampli-
túdó) a felszínen mért legnagyobb változásnak csak 5%-a, 10 méter mélységben
pedig a hőmérséklet gyakorlatilag állandó. A grafikon azt is mutatja, hogy 5 m é-
ter mély ségben a hőmérséklet kb. fél év fáziskésésben van a felszínhez képe st.
Így ha janu árt feltételezzük a leghidegebb hónapnak, akkor ilyen mélységben
ekkor van a lemelegebb. Tehát az évszakok 5 méter mélyen megfordulnak. D
'\
A 14.10. ábra néhány függvény számítógéppel kirajzolt képét mutatja, a szint-

vonalaikkal együtt.
14.1. Többváltozós függvények 263
z
y
---+++++--J-;H++--l+H-I--~ X
y
x
(b) z = sin x + 2 sin y
z y
z
y
(cl) Z = xye- y 2
14.10. ÁBRA: Néhány kétváltozós függvény számítógép által generált grafikonja és

szintvonalai.
Értelmezési tartomány, értékkészlet, (b)
szintvonal
A következő feladatokban (a) adjuk meg a függ vény értelme-
zési tartományát, (b) határozzuk meg az értékkészletét , (c) adjuk
meg a szintvonalakat, (d) határozzuk meg az értelmezési tarto-
mány határait, (e) állapítsuk meg, hogy az értelmezési tartomány
nyilt, vagy zárt halmaz, vagy egyik sem, (O dönts ük el, hogy az
értelmezési tartomány korlátos vagy nem! (1-12. feladatok) (c)
l. f (x,y)=y-x 2. f(x ,y) = Jy -x
3. f (x ,y)=4x2+9 y2 4. f(x ,y) = x2 _ y2
5. f (x ,y) = xy 6. f (x ,y) = y/xl
7. f (x,y) = ~ 8. f (x,y) = V~ 9- _ ----;
x2;-_-y"2
9. f (x,y) = ln (xl + y2) 10. f (x,y) = e- (x2 +y2)

11. f (x ,y ) = arcsin (y - x) 12. f (x,y) = arctg ( ~)
Felületekhez tartozó szintvonalak

felismerése z
(d)
A 13-18. feladatokban az (a)-(O függvények közül válasszuk ki ,

melyiknek a szintvonalait mutatja az ábra!
y
13. 14. y
~. x
y
~~ X (e)
z
y y
15. 16.
ro
Y,
- + -++Hli- t-i!lH++--+-- x
y y z
17. (O
is. • •
(a)
z
II.
z = (cos x)( cos y) e - Vx 2 + y2/4
14.1. Többváltozósfüggvények 265
Kétváltozós függvények felvázolása További példák és feladatok

képlet alapján
45. Háromváltozós függvény maximuma egy egyenes men-
Szemléltessük a 19-28. feladatokban képlettel adott függvénye- tén a térben: Van az f (x,y,z) = xyz függvénynek maximális
ket kétféleképpen: (a) vázolj uk fel a z = f (x,y) felületet, (b) értéke az x = 20 - t , Y = t, Z = 20 egyenes valamely pontjában?
rajzoljunk fel jó néhány szintvonalat, és mindegyikre írjuk rá a Ha igen, hol ? (Útmutatás: Az egyenes mentén a w = f (x,y,z)
függvényértéket! kifejezés a t változónak differenciálható függvénye.)
19. f (x,y) = i 20. f(x,y) = 4- i 46. Függvény mínímuma egy egyenes mentén a térben:
21. f(x,y) =x2+i 22. f(x,y) = Jx 2+y2 Van-e az f(x,y,z) = xy - z függvénynek minimális értéke az
x = t-l , Y = t-2, z = t + 7 egyenes valamely pontjában? (Út-
23. f (x,y ) = _(x2 + y2) 24. f (x,y) = 4 -x2 _ y2
mutatás: Az egyene s mentén a w = f(x,y,z) kifejezés t-nek dif-
25. f (x,y) = 4x2 +y2 26. f(x,y) = 4x2 + i +1 ferenciálható függvénye. )
27. f (x,y) = l -Iyl 28. f (x,y) = l- Ixl- Iyl 47. A Concorde hangrobbanása: A gép által keltett hang-
hullámok elhajlanak, ahogy a hőmérséklet változik azon maga s-
ság felett és alatt, ahol a gép repül. A hangrobbanás hatássávja a
Szintvonal meghatározása földön az a sáv, ami a lökéshullámot közvetlenül a gépről kapja,
nem az atmoszférából visszaverődve, ill. a földről szóródva. A
A 29-32. feladatokban adjuk meg annak a szintvonalnak az hatássávot azok a sugarak határozzák meg, amelyek a föld felé
egyenletét, amelyik átmegy a megadott ponton! indulnak közvetlenül a gép alatt levő pontból. (Lásd amellékelt
ábrát.)
29. f (x,y)=16-x2- i , (2V2, V2)
~, t /~
-, I /
30. f (x,y) = vx2 -1 , (1, 0) "
\
I
I /
/
\ I I
\ I I
dt \ I /
31. f(x,y) = J +t2'

x
y
1 (-V2, V2) " -....,,-
---_ ......
32. f (x,y) = f: (~)n ,

n=O y
(1,2) A
+-----w----+
B
Hangrobbanás sáv
Annak a sávnak a szélessége, ahol az emberek a földön köz-
Szintfelületek felvázolása vetlenül , nem az atmoszféráról vi sszaverődve hallják a hangrob-
banást, és amit w-vel jelölünk, függ a következőktől:
A 33-40. feladatokban vázolj uk fel a függvény egy jellegzetes
szintfelületét! T = a levegő hőmérséklete a föld felszínén (Kelvin-fok)
33. f (x,y,z) = x2 + i + z2 h = a Concorde magassága (kilométerben)
d = a függőleges hőmérséklet-gradiens
34. f (x,y,z) = ln (x2 +i +z2)
(hőmérsékletesés Kelvin-fokban kilométerenként)
35. f (x,y,z) = x +z 36. f (x,y,z) = z
A w-re vonatkozó képlet
37. f(x,y,z) =x2+i 38. f(x,y,z)=i+ z2
39. f (x,y,z) = z- x2 _ y2
40. f (x,y,z) = (x2/ 25) + (i /16) + (z2/9)

A Washingtoni Concorde-járat Európából a Nantucket-szigettől
délre haladó légifolyósón éri el az Amerikai Egyesült Államo-
kat, 16,8 km magasságban. Ha a felszíni hőmérséklet 29ü K, és a
Szintfelület egyenlete függőleges hőmérséklet-gradiens 5 K/km, hány kilométerre délre
repüljön a gép Nantuckett ől , hogy a hangrobbanás hatássávja ne
A 41-44. feladatokban adjuk meg az adott ponton átmenő szint-
érje a szigetet? (N. K. Balachandra, W. L. Donn, és D. H. Rind:
felület egyenletét!
"Concorde Sonic Booms as an Atmo spheric Probe" Science, Vol.
41. f (x,y,z) = V x- y-ln z, (3, - 1, 1) 197 (1977 . júl. 1.), pp. 47-49.)
42. f (x,y,z)=ln(x2 + y + z2), (- 1,2, 1) 48. Tudjuk , hogy egy egyetlen valós változótól függő valós
függvény grafikonja egy két-koordinátájú tér egy részhalmaza,
(x +y)n
43. g(x,y,z ) =
.
E -00
-,
n=O n!zn
(ln 2, ln 4, 3) két valós változótól függő valós függ vény grafikonja egy három-
koordinátájú tér egy részhalmaza. Egy három valós változótól
függő valós függvény grafikonja egy négy-koordinátájú térnek
Y de JZ dt egy részhalmaza. Hogyan definiáljuk egy f(Xi ,X2 ,X3 ,X4 ) négy
44. g(x,y,z) =
J ~+ tv'f2=!' (ü, 1/2,2 ) valós változótól függő valós függvény grafikonját? És hogy an
x vi egy f (Xi ,X2,' " ,xn) n valós változó s valós függvényét?
Számítógépes vizsgálatok 54. x 2 +z2 = l
55. x + y2 - 3z 2 = l
Explicit alakban adott felületek
56. sin ( ~ ) - (cos y) J x 2 + z2 = 2
Használjunk számítógépes programot a felsorolt lépé sek végre-
hajtás ára a 49-52. feladatokban!
(a) Rajzoltassuk ki a felületet a megadott téglalap felett!
Paraméteresen adott felületek
(b) Rajzoltassunk számos szintvonalat a t églalapbal
Úgy, ahogy a síkban az x = f (t), y = g(t) egyenlőségekkel gör-
(c) Rajzoltassuk meg f szintvonalát az adott ponton ke-
bét tudunk megadni a t paraméter valamely I intervallurnhoz tar-
resztül!
tozó értékeire, a térben felületet tudunk megadni az x = f (u ,v),
49. f (x, y) = x sin ~ + y sin 2x, O :s x :s Sn , O :s y < 5n, y = g(u ,v), Z = h(u, v) egyenlős égekkel. az uv sík egy tarto-
P(3n ,3n) mányán definiálva, amit a következő feladatokban a :s u :s h,
e :s v :s d téglalapnak feltételezünk. Több számítógépes prog-
50. f (x ,y ) = (sinx )(cosy )eJxZ+yZ/8 , O:S x:s 5n O:S y :S Sn, .ram is tud paraméteresen adott felületeket kirajzolni. (A paramé-
P(4n ,4n) teresen adott felületeket részletesen 16.6. alfeje zetben tárgyal-
51. f (x ,y) = sin(x + 2cosy ), - 2n :s x :s 2n, -2n :s x :s 2n, juk.) Használjunk számítógépes programot az 57-60. feladatok-
P(n ,n) ban adott paraméteres felületek megrajzolására! Rajzoljunk meg
néhány szintvonalat is!
52. f (x ,y ) = e(xO,I_y) sin(x2 + l), O :s x :s 2n, -2n :s y :s n,
57. x=ucos v, y=u sinv, z=u, 0 :Su :S2,0:S v :S2n
P(n,-n )
58. x=ucosv, y=usinv, z=v, 0 :Su :S2,0:Sv :S2n
Implicit alakban adott felületek 59. x = (2 + cos u) cos v, y = (2 + cos u) sin v, Z = sin u,
O:s u :s 2n, O:S v :s 2n
Használjunk számítógépes programot az 53-56. feladatokban
adott felületek kirajzoltatására! 60. x = 2cosucosv, y = 2cosusinv, z = 2sinu,
53. 4In (x 2 + l+ z 2) = l
O< u :s 2n, O:S v < n.
14.2. Határérték és folytonosság magasabb dimenzióban

Ebben az alfejezetben többváltozós függvények határértékét és folytonosságát
vizsgáljuk. Ezek a fogalmak a két- és háromváltozós esetben is az egyváltozós
esethez hasonlóan vannak definiálva, de látni fogjuk, hogy lényegesen nehezebb
kezelni őket.
Határérték
Ha az f(x ,y) értékek tetszőlegesen közel vannak egy L értékhez minden olyan
(x,y) pontban, ami elég közel van (xo ,Yo)-hoz, de nem esik egybe (xo,yo)-lal,
akkor azt mondjuk, hogy f tart L-hez, ha (x,y) tart (xo,yo)-hoz. A közeledés
iránya vagy módja fontos kérdés lehet, ahogy azt néhány példán látni fogjuk.
DEFINÍCIÓ: Kétváltozós függvény határértéke

Tegyük fel, hogy az (xo,Yo) pont olyan, hogy tetszőleges 8 > Oesetén van
olyan (x,y) pont, ami az f kétváltozós függvény értelmezési tartományá-
hoz tartozik, és 0< J(x-xO)2+(y_ YO)2 < 8. Azt mondjuk, hogy az
f(x ,y) kétváltozós függvénynek az (XO ,Yo) pontban van határértéke, és
ez L , azaz
lim f(x ,y) = L,
(x,y)-+(xo,yo)
ha tetszőleges pozitív c-hoz van olyan pozitív 8 , hogy f értelmezési tar-

tományának minden olyan (x,y) pontjára, amire
. 0< V(x-x o)2 + (y - YO)2 < 8 fennáll, igaz, hogy If(x,y) - LI < c.
14.2. Határérték és folytonosság magasabb dimenzióban 267
A definíció azt mondja , hogy az f (x,y) és L közötti távolság tetszőlegesen

kicsi lesz, valahányszor az (x,y) és (xo,Yo) közötti távolság elég kicsi, de nem
nulla.
A határérték definíciója az értelmezési tartomány (XO,yo) határpontjaira is
alkalmazható, csak azt követeljük meg, hogy (x,y) az értelmezési tartomány
pontja legyen. Megmutatható, ahogy az egyváltozó s függvényekre is, hogy
lim x = xo
(x,y)--+(xo,yo)
lim y = Yo
(x,y)--+(xo,yo)
lim k = k bármilyen k konstansra
(x,y)--+(XO 'Yo)
Például, az első állításban f(x,y) = x és L = xo. A határérték definícióját

°
használva , legyen c> adott. Ha 8 = c-t tekintünk, akkor az
egyenlőtlenségből
°< V (x-xo)2 < c,

_. Ix- xol < c, v;;2 = lal
If(x,y ) -xol < c x=f(x,y)
következik. Azaz
If(x ,y) -xol < c mindig, ha °< V(x-xO)2+(y_YO)2 < 8.
Így
lim f (x,y) = lim x = xo.
(x,y)--+(xo,yo ) (x,y)--+(xo ,yo )
Be lehet bizonyítani , hogy ha két függvény mindegyikének van határértéke

egy adott pontban, akkor összegüknek, szorzatuknak stb. is van határértéke.
1. TÉTEL: Kétváltozós függvények határértékének tulajdonságai

A következő szabályok érvényesek: Ha L, M és k valós számokat jelölnek
és
lim f (x,y) = L és lim g(x,y) = M
(x,y)--+(xo,yo) (x,y)--+(xo,yo)
akkor
1. Összeg: lim (f(x ,y) + g(x,y)) = L+M

(x,y)--+(xo,yo)
2. Különbség: lim (f (x,y) - g(x,y)) = L-M
.(x,y)--+(xo,yo)
3. Szorzat: lim (f(x,y) · g(x,y)) = L · M

(x,y)--+(xo,yo)
4. Szorr ás konstanssal: lim k(f (x,y)) = kL
(x,y)--+(XO 'Yo ) .
5. Hányados: lim
(x,y)--+ (xo,yo )
f (x,y)
g(x,y)
L
M'
ha M =I=- °
6. Hatványozás: Ha r és s relatív prím egészek, és s =I=- 0, feltéve,
°
hogy U / s valós szám, (r/ s < esetén feltesszük, hogy L =I=- 0, páros s
esetén feltesszük , hogy L > O,) akkor
Nem bizonyítjuk ezt a tételt, csak szemléletes magyarázatát adjuk annak, mi-
ért igaz. Ha (x,y) elég közel van (xo ,yo)-hoz, de (x,y) =I=- (xo .ro), akkor f (x,y)
közel van L-hez, és g(x ,y ) közel van M-hez. Kézenfekvő, hogy f (x ,y) + g(x ,y)
közel vanL+M-hez; f(x,y) -g(x,y) kozel vanL-M-hez; f(x,y)g(x,y) közel
van LM-hez, és így tovább. Az 1. Tételt alkalmazva polinomokra és racionális
függvényekre aza hasznos és kényelmes eredmény adódik, hogy a határérték,
(x,y) ~ (xo,Yo) esetén, egyszerűen az (xo,Yo) pontbeli helyettesítési értékkel
számolható, ha a függvény értelmezve van ebben a pontban.
1. PÉLDA: Határértékszámítás
lim x-xy+3 0- (0)(1) +3 =-3
(a) (x,y)-+(O, 1) x 2y + 5xy - y 3 (0)2(1)+5(0)(1)-(1)3
(b) lim vx2+y2 = )(3)2+(-4)2 = v'25 =5 O

(x,y)-+(3 ,-4 )
2. PÉLDA: Határértékszámítás
Határozzuk meg a következő határértéket: (x,y)-+(O
lim ~ - xy .
,O) X - YY
Megoldás: Mivel a nevező nullához tart, nem tudjuk az 1. Tétel hányados-
szabályát használni. Meg szorozva a számlálót és nevezőt is (vi + yY)-nal:
2
· l' (x -xy)( vi+ YY) (
lim = un
(x,y)-+(O,O) (x,y) -+(O,O) (vi - YY) (vi + YY)
lim x(x - y)( vi+ YY)
(x,y)-+(O,O) X - Y
= lim x( vi + 0) Egyszerűsítvex - y i- O-val

(x,y)-+(O,O)
= O(VO+ VO) = O.
Az (x - y) tényezővel azért egyszerűsíthetünk, mert az y = x egyenes nem tarto-
zik a függvény értelmezési tartományához. O
3. PÉLDA: A határérték definíciójának alkalmazása

4 2
Mennyi lim 2 xy 2 ' ha létezik?
(x,y)-+(O,O) X + y
Megoldás: . Ha az x = Oegyenes mentén közelítünk és y #- O, a függvény azo-

nosan O. Ha: az y = O egyenes mentén közelítünk, és x #- O, akkor szintúgy. Így
ha a határérték egyáltalán létezik, akkor nullának kell lennie. Ahhoz, hogy ezt
ellenőrizzük, használjuk a határérték definícióját.
Legyen e > O tetszőleges, adott érték. Találnunk kellene olyan 8 > Oértéket,
hogy
· 4xy2
-2--2 -O < e, ha O < x 2 + y2 < 8,
x +y
1
V
I
vagy egyszerűsítve
41xly2
-2--2 <e , ha 0< vx2+y2 < 8.
x +y
Mivel y2 < x 2 + y2,
41xly2 <41xl =4H <4Vx2+y2.

x~+y2 - -
Így ha 8 = e/4, és O < vx2 +y2 < 8, akkor
4xy2 I::; 4vx2 +y2 < 48 = 4 (~) = e.

1x 2 + y2 4
A határérték definíciójából következően
lim
Hfl - -= O
4xy2 O
(x,y)-+(O,O) x 2 + y2 .
Folytonosság
Ahogy az egyváltozós függvények esetében is, a folytonosságot a határérték se-
gítségével definiáljuk.
DEFINÍCIÓ: Kétváltozós függvény folytonossága

Egy kétváltozós f (x,y) függvény folytonos az (XO,yo) pontban, ha
l. f-nek van (xo,Yo)-ban helyettesítési értéke,

2. lim f(x ,y) létezik,
(x,y) ~.(xo,yo )
3. lim f(x ,y) = f (xo ,yo)

(x,y) ~(xo,yo)
Egy függvényt folytonosnak nevezünk, ha folytonos az értelmezési tar-

tományának minden pontjában.
Ahogy a határérték, a folytonosság is vonatkozik az értelmezési tartomány

határpontjaira is, nem csak a belső pontokra. Csak arra kell tekintettel lenni,
hogy az (x,y) pont mindig az értelmezési tartományhoz tartozzon.
Ahogy az 1. Tétel alapján várhattuk, folytonos függvények algebrai kifejezé-
sei minden pontban folytonosak. ahol a kifejezésben levő függvények léteznek.
Ez azt jelenti, hogy számszoros, összeg, szorzat, hányados, hatvány folytonos ,
z ahol definiálva van. Speciálisan, a kétváltozós polinomok és racionális függvé-
nyek folytonosak minden pontban, ahol definiálva vannak.
4. PÉLDA: Egyetlen pontban nemfolytonos függvény

Mutassuk meg, hogy az
x
j(x,y) = {~2;y2 (x,y) =I- (0,0)

(x,y) = (O,O)
függvény mindenütt folytonos , kivéve az origót (14.11. ábra)!

(a)
Megoldás: Az f függvény az origó kivételével minden pontban x-nek és y-
nak racionális függvénye, így folytonos. A függvény definiálva van (O,O)-ban
y is, de nem folytonos, mert ahogy azt meg fogjuk mutatni, itt nincs határértéke.
)
Különböz ő irányból közelítve az origóhoz, más és más értékhez közelítenek a
-0.8 O 0.8
függvényértékek. Ha az y= mx egyenes mentén közelítünk az origóhoz, a függ-
_O'8 ~~:8
vény konstans értéket vesz fel:
2m
- - - - - - .;.H- - - - ------+ x 1+m2 '
o8A~-O.8 Következésképp f-nek ez az érték a határértéke ezen egyenes mentén:
1/ / \ ~1 lim" f(x ,y) = lim [f(x,y) I ] = 1 2m 2

0.8 O -0.8 (x,y)~ (O,O) (x,y)~(O,O) y=mx +m
ha y= mx
(b)
Ez az érték különböző m-ekre más és más , tehát nincs egyetlen olyan érték, amit
14.11. ÁBRA: (a) Az a függvény közelítene az origóban. Nincs határértéke, tehát nem folytonos. D
j(x,y) = { ;;y2 (x,y) =I- (0,0)

(x,y) = O
A 4. példa egy fontos esetet illusztrál a kétváltozós, ·ill. akárhány változós
függvények esetére. Ahhoz, hogy létezzen határérték egy pontban, bárhogyan
is közelítünk a ponthoz, a függvényértékeknek ugyanahhoz az értékhez kell kö-
függvény grafikonja. A függvény az zelíteniük. Ha találunk akár csak két olyan utat , hogyafüggvényértékek nem
origó kivételével mindenütt folytonos. ugyanahhoz a számhoz tartanak; akkor a függvénynek nincs határértéke az adott
(b) A függvény szintvonalai (4. példa). pontban.
Két-út vizsgálat határérték nemlétezés ének kimutatására

Ha egy j függvény értékeinek különböző határértéke adódik az (XO ,yo)
pontot különböző utakon megközelítve, akkor lim (x,y)----. (O,O) j(x,y) nem
létezik.
5. PÉLDA: A két-út vizsgálat alkalmazása

y Mutassuk meg, hogya
2x 2 y
j(x,y) = x4 + y2
függvénynek nincs határértéke az origóban (14.12. ábra)!
x
(a) Megoldás: A határértéket nem tudjuk egyszerű helyettesítéssel megállapítani,
y mert O/O adódik. Ha az előző példához hasonlóan, egyenesek mentén tartunk az
o origóhoz, minden irányból O határértéket kapunk. Ha y = kx2, x -=I- O parabolák
mentén közelítünk:
2k
l +k2 '
Következésképp
lim
(x,y)----.(O,O)
j(x,y) = (x,y)I~(O,O) [j(x,y) !y=kx 2] = l ~kk2'
hay=kx2
Ez a határérték függ k-tól, azaz attól, hogy melyik parabola mentén közelítünk.
(b) Pl. ha y = x 2 mentén, akkor l, ha viszont k = O, azaz az x-tengely mentén, akkor
O. Így j-nek nincs határértéke. D
14.12. ÁBRA: (a) Az Folytonos függvényekből képzett összetett függvények is folytonosak. A bi-
2x 2 y
zonyítás, amit itt most nem közlünk, nagyon hasonló az egyváltozós esethez (l0.
f(x ,y) = (x2 + y2)
Tétel a 2.6. alfejezetben).
függvény grafikonja. Az ábra is su-
gallja, és a (b) részben látható szintvo-
Összetett függvények folytonossága
nalak megerősítik, hogy nem létezik a
Ha j folytonos (xo,Yo)-ban, és g egy egyváltozós függvény, amelyik foly-
lim(x,y)----.(O,O) j(x, y) határérték.
tonos f(xo ,Yo)-ban, akkor a h = g o j (h(x ,y) = g(j(x,y))) összetett
függvény is folytonos (xo,yo)-ban.
Például, az
cos 2XY l ' In(l +x2y2)
«:>,
x +
összetett függvények folytonosak minden (x,y) pontban. Akárcsak az egyválto-
zós esetben, az állítás nem megfordítható, azaz az összetett függvény folytonos-
sága nem vonja maga után a komponensek folytonosságát.
Természetesen hasonló állítások igazak az j(x(u ,v),y(u ,v)), j(x(t) ,y(t)) stb.
alakú függvények esetében is.
Függvények több, mint két változóval

A határérték és folytonosság definíciói csakúgy, mint az összegre, szorzatra, há-
nyadosra, hatványokra és összetett függvényekre vonatkozó következmények,
kiterjeszthetők a három- és többváltozós függvényekre is. Olyan függvények,
mint
ysinz
ln(x+y+z) és
x-l
az értelmezési tartományuk minden pontjában folytonosak, és az olyan határér-
tékek, mint
é +Z e 1- 1 l
lim = =-
P----.(1 ,O,-1)Z2+cosVXY (-1)2+cosO · 2 '
ahol P jelöli az (x,y,z) pontot, egyszerű helyettesítéssel számolhatók.
Korlátos, zárt halmazon folytono s függvények szélsőértékei
Láttuk az egyváltozó s függvényeknél, hogy ha az egyváltozós függvény foly-

tonos egy korlátos, zárt [a ,hj intervallumon, akkor ott van maximuma és mini-
muma . Ugyanez igaz a z = f (x,y) kétváltozós függvényekre is, amelyek foly-
tonosak az xy-sík egy korláto s és zárt halmazának pontjaiban (mint amilyen pl.
egy szakasz, egy körlap , három szöglap stb.). A függvénynek van a T tartomány
valamely pontjában abszolút maximuma és minimuma.
Ehhez hasonló tételek igazak három- és többváltozós függvényekre is. Pél-
dául, egy folytono s w = f(x ,y,z) függvénynek van abszolút maximuma és mi-
nimuma bármilyen korlátos és zárt halmazon (gömb, kocka, gömbhéj stb.), ahol
definiálva van.
A 14.7. alfejezetben megtanuljuk, hogyan találhatjuk meg ezeket a pontokat,
de előbb tanulmányoznunk kell a deriváltat magasabb dimenzióban.
Kétváltozós határérték 19. lim

J2x-y -2
(x,y)---> (2,0) 2x- y-4

Határozzuk meg ahatárértékeket! (1- 12. feladatok) 2x-y# 4
2 x
3x - i+5
1. lim 2. lim
(x,y) --->(O,O) x 2 + y2 + 2 (x,y)--->(0,4) vy y'X- Jy+ 1
20. lim
C l)' (x,y)---> (4,3) x-y - l

3. lim
(x,y)--->(3,4)
V+ x2 y2 - 1 4. lim
(x,y)---> (2,-3)
- +-
X y
x=fy+ l
1 x 2+ y3
5. lim --tgy 6. lim cos
(x,y)---> (0,n"/4) cosx (x,y)---> (0,0) X +y + 1
ti-y
Háromváltozós határértékek
7. lim 8. lim ln] l +2i l
(x,y)---> (O,ln 2) (x,y)---> (1,l)
Határozzuk meg a határértékeket a 21-26. feladatokban!
eY sinx
9. lim 10. lim cos vlxy l- l
(x,y)---> (O,O) X (x,y)---> (1,I) 21. lim -1 + -1 +-1)
(x,y,z)---> (l ,3,4) ( X y Z
lb
rlm xs i ny
-- 12. lim
cosy+ 1
(x,y)--->( I ,O) x 2 + 1 (x,y)--->(1r/ 2,0) y - sinx · 2xy+ yz
22. llm -2--2
(x,y,z)---> (l ,- l ,-l ) X z +
Hányadosok határértéke
A 13-20. feladatokban határozzuk meg a határértéket úgy, hogy
előbb átalakítjuk a törtet!
24. lim arctgxyz
(x,y,z)---> ( - l/4,1r/2,2)
2
x - 2xy+i
13. lim 25. lim ze- 2y cos2x
(x,y)--->( l ,l) x- y
(x,y,z)---> (1r ,0,3)
x=fy
26. lim
(x,y,z)---> (0,-2,0)
ln J x 2 + y2 + z2
14. lim
(x,y)--->( l, l)
x=fy
xy-y - 2x + 2
15. lim
(x,y)--->( l ,l) x -l folytonossága
x#l
Az xy-sík mely (x ,y) pontjaiban folytonosak az alábbi függvé-
y+ 4 nyek? (27- 30. feladatok)
16. lim 2y
(x,y)--->(2,-4) x - xy + 4x 2 - 4x
27. (a) f (x ,y ) = sin (x + y ) (b) f (x ,y ) = ln(x2 + i )
y#-4,x#~
x+ y y
x-y + 2y'X- 2vy 28. (a)f (x ,y )= x _ y (b)f (x ' Y)= x 2+l
17. lim
(x,y)---> (0,0) y'X -vy
. l x+y
x=fy 29. (a) g( x ,y) = sin xy
- (b) g(x,y) = 2+
cosx
x +y - 4
18. lim x 2 + y2 1
(x,y)--->(2,2) J x + y-2 30. (a) g(x,y) = x 2 _ 3x+ 2 (b) g(x,y) = x l _ y
x+y# 4
Háromváltozós függvények akkor mit mondhatunk a
folytonossága .
l1m
arctgxy
---
(x,y)-> (0,0) xy
Mely (x, y, z) pontokban folytonosak az alábbi függvények? (31-
határértékről ?
34. feladatok)
31. (a) f (x,y, z) = x 2 + 2z2 i - (46. Ha tudjuk, hogy
(b) f(x ,y,z) = Jx2 + y2 - l x 2y2

21xyl- -6- < 4 - 4 cos vr.qr < 21xyl
32. (a) f(x ,y ,z) = lnxyz (b) f (x,y, z) = eX +Ycosz akkor mit mondhatunk a
. 1 1 . 4 - 4cos VíXYf
33. (a) h(x,y,z) = xysm - (b) h(x ,y,z) = 2 2 hm
Z x + z -1 (x,y)->(O,O) Ixyl
l 1 határértékről ?
34. (a) h(x ,y,z) = Iyl + Izl (b) h(x ,y,z ) = Ixyl + Izl
47. Tudjuk, hogy Isin(l/x)J < 1. Mit mondhatunk a
. . 1
Nemlétező határérték 11m y sm~
(x,y)-> (0,0) X
Különböz ő utakon tartva a (O, O) pont felé, mutas suk meg , hogy határértékről ?
az alábbi függvényeknek nem létezik ebben a pontban határér-
téke! (35-42. feladatok) 48. Tudjuk, hogy Icos(l/y)1 < 1. Mit mondhatunk a
x x4 . 1
35. f(x ,y) = 36. f (x,y ) = x4 +y2 hm xcos-
(x,y)->(O,O) y
z
határértékről ?
49. (A 4. példafolytatása)
(a) Olva ssuk újra a 4. példát, majd helyettesítsünk m =
x = tg e-t az
2m
I y
f (x ,y) Iy=mx = -+1
m
2
x4 _ yZ xy képletbe, azután egyszerűsítsünk, hogy jobban lássuk, ho-

37. f (x,y) = x4 + y2 38. f (x ,y) = Ixyl gyan változik f a megközelítés irányától függően!
(b) Használjuk az (a) részben kapott eredményt, hogy
39. g(x,y) = +
x-y
x y
40. g(x,y) = -
x+ y
x -y megmutassuk, azok az értékek, amikhez f értékei tartanak,
-l-től l-ig változhatnak az iránytól függ ően, ha egy y = mx
2
x2
41. h(x ,y) = x +y 42. h(x ,y) = - 2- 00 egyenes mentén tartunk a nullához!
Y x - y
. 50. Folytonos kiterjesztés: Definiáljuk az f(O ,O) értéket
úgy, hogy az
További példák és feladatok ~- yZ
f (x ,y) = xy~+2
x y
43. Ha lim (x,y)->(xo,Yo)f(x,y) = L , akkor biztos, hogy f defini- függvény folytonos legyen az origóban!
álva van (xo,Yo)-ban? Vála szunkat indokoljuk!
44. Ha f(xo ,yo) = 3, mit mondhatunk a

Áttérés polárkoordinátákra
lim f (x,y)
(x,y)-> (xo ,Yo)
Ha nem tudunk zöldágra vergődni a lim (x,y)->(O,O) f(x ,y) határ-
határértékről,ha f folytonos (xo,Yo)-ban? Ha nem folytonos értékkel a derékszögű koordináta-rendszerben, megpróbálhatunk
(xo,Yo)-ban? Válaszunkat indokoljuk! e,
áttérni polárkoordinátákra. Az x = rcos y = r sin helyettesí- e
tés elvégzése után a kapott kifejezést vizsgáljuk r ~ O esetére!
A szendvics tétel kétváltozós függ vényekre azt jelenti, hogy Azaz azt vizsgáljuk, létezik-e olyan L, hogy tetszőleges c > 0-
ha g(x ,y) :s; f (x ,y ) :s; h(x ,y ) minden (x,y) =I- (XO,Yo) esetén egy e
hoz létezik olyan 8 > O, hogy minden és olyan r esetén, amire
(XO ,Yo) középpontú körben, és g-nek és h-nak ugyanaz az L vé-
ges határértéke van, mid őn (x ,y) ~ (XO,yo), akkor O< Iri < 8 következik, hogy If (r, e) - LI < c. (14.1)
lim f (x ,y) = L. Ha ilyen L létezik, akkor

(x,y)->(xo,yo)
lim f (x,y) = limf(r, e) = L.
Használjuk ezt a tételt a 45-48.feladatok megoldásánál! (x,y)->(O,O) r->O
45. Ha tudjuk, hogy Például:
X 2y 2 arctg xy x3 1'3 cos' e .

1 -3- < -
xy - <1 ,
lim - 2--
(x,y)->(O,O) X + y
2 = lim
r->O r
2 = lim r cos'
r->O
e = O.
14.3. Parciális deriváltak 273
Ahhoz , hogy ezt az utol só egyenlő séget igazoljuk, meg kell mu- i 2x
t átni, hogy tetszőleges c > O-hoz van olyan 8, hogy bármil yen e
53. f (x,y) = 20
x y
54. f(x ,y) = x2 +x +y2
esetén x2- i
°< Iri < 8 ::::}
3
\rcos e - O] < e.
l
55. f (x,y) = arctg C-x2
x +y
1YI)
+--2 56. f(x' Y) = 2 0
x y
Mivel
Az 57. és 58. feladatb an definiáljuk az f (O ,O) értéket úgy, hogy
[r cos' el = Irllcos el ~ Iri· 1 = Iri,
3
a függ vény folytono s legyen az origóban!
amiből következik, hogy 8 = c választás esetén az implikáció
igaz. 3X2 _x2y2 + 3y2)
57. f (x,y) = ln ( 2 2
Példa arra, hogy határérték nem létezik: x +y
x2 ~cos2 e 2 3x2 y
- 2--2 = 2 = cos e, 58. f( x,y) = -Y--
x
+ 2
y
x +y r
°
ami és 1 között minden értéket felvesz Iri nagyságától függet-
lenül, így lim (x,y)-. (O,O) x2j (xl + y2) nem létezik. A 8- e definíció használata
Az előző példákban a határérték létezése vagy nem léte-
°
zése r - t esetén meglehető sen nyilvánvaló. A polárkoordiná-
tákra való áttéré s nem mindig segít a bonyolult határérték egy-
Az 59-62. feladatokban egy-egy függvény és c > van meg- °
adva. Minden feladatban muta ssuk meg, hogy létezik olyan 8 >
szerűbbé tételében, és ha nem vagyunk elég alaposak, hamis
> 0, hogy minden (x,y)-ra v x2+y2 < 8 ::::} If (x, y) - f (O ,O)1 <
eredményre is vezethet. Ha pl. a 4. példát tekintjük, akkor az
< c.
f(x ,y) = (2x2y)j(x4 + y2) függvény polárkoordinátákra átírva
59. f(x ,y) = x2 + y2, C = 0,01
rcos esin2e
f (rcose ,rsine) = 2 4 . 2 60. f(x ,y) = yj(x2 + 1),
r cos e+sm e' c = 0,05
~ ha r =1= O. Ha az r - t 0, a kifejezés nullához tart, ha e értékét 61. f (x,y) = (x+y) j(xl + 1), c = 0,01
bármilyen konstans értéken tartjuk. De vigyázat, az
62. f (x,y) = (x+y) j(2+cosx), c = 0,02
esin Zf·2 )
f(rcose ,rsine)=r ( 2
COS
4
r cos e +sm e
A 63-66. feladatokban egy-egy függvény és c > van meg- °
adva. Minden feladatb an muta ssuk meg, hogy létezik olyan 8 >
felírás ban a jobboldalon, a zárójelben álló kifejezés nem kor- > 0, hogy minden (x,y,z)-re v x2+ y2+ z2 < 8 ::::} If (x,y,z) -
°
látos éppen az r - t esetben : minél kisebb r, annál nagyobb
értékeket vehet fel. Így például amikor sin e = r cos 2 e, azaz
- f( O,O, O)1< e.
63. f(x ,y,z)=x2+i+z2, e=0,015
sin e j cos 2 e = r (ami épp az y = x2 eset, és ami pici resetén
kicsi szögértékekre áll fenn) , akkor 64. f (x,y,z) = xyz, c = 0,008
rcos e sin2e x +y + z
f (rcose ,rsine ) = 2 4ll ( 2 ll)2 65. f (x,y,z) = x2 + y2 + z2 + 1 ' c = 0,015
r cos {] + rcos {]
2
2rcos e sin e rsin e = 1
66. f(x ,y,z)=tg 2x+tg2y+tg2Z, e=0,03
2r2 cos" e r2 cos? e .
Az 51-56. feladatokban határozzuk meg a határértéket amint 67. Mutas suk meg , hogy f (x,y,z) = x+ y- z folytonos minden
(x,y) - t (O, O), vagy mutassuk meg, hogy a határérték itt nem (XO,YO ,zo) pontban.
létezik!
68. Muta ssuk meg, hogy f (x,y,z) = x2 + l + z2 folytonos az
x3 _xy2 x3 _ y3)
51. f(x ,y) = ~+ 2 52. f(x ,y) = cos ( -2--2 origóban.
x y x +y
11III1--------- Parciális deriváltak
A többváltozós függvényekkel való számítások, és ezen függvények vizsgálata

is, többnyire visszavezethető egyváltozós függvényekkel végzett számításokra.
Ha a független változókat egy kivételével konstans értéken tartjuk, és aszerint
a változó szerint deriválunk, akkor "parciális" deriváltat kapunk. Ebben az al-
fejezetben azt mutatjuk meg, hogy hogyan definiáljuk és hogyan számítjuk a
parciális deriváltakat. Azt is megmutatj uk, mi a geometriai jelentésük.
Kétváltozós függvény parciális deriváltjai

Tekintsük az f függvény z = f (x,y) geometriai szemléltetését a térben. Ha
(xa,Ya) egy pont az f(x,y) függvény értelmezési tartományában, akkor az y = Ya
függőleges sík (azaz az xy-koordinátasíkra merőleges sík), a z = f(x ,y ) felületet
Függőleges tengely az
---y = Yo síkban
x~
l (xo' Yo) y
(x o + h, yo)
Vízszintes tengely az y = yo síkban
14.13. ÁBRA: Az y = yo síknak a z = f(x ,y) felülettel

való metszete az xy-sík első negyede felől nézve.
a z = f(x ,yo) görbében metszi (14.13. ábra). Ez a görbe a z = f(x,yo) függ-

vény grafikonja az y = Yo síkban. A vízszintes koordináta ebben a síkban x, a
függőlege s koordináta z. Mivel y konstans értékű, y nem változó.
Az f függvény x szerinti parciális deriváltját az (XO ,yo) pontban úgy definiál-
juk, mint f(x ,yo) x szerinti közönséges deriváltját. Hogy megkülönböztessük a
parciális deriváltat a közönséges deriválttól, a d szimbólum helyett a d szimbó-
lumot használjuk.
DEFINÍCIÓ: x szerinti parciális derivált

Az f(x ,y) függvény x szerinti parciális deriváltja az (XO ,yo) pontban
dfl = lim f(xo + h,yo) - f(xo,yo)

dX (xo,yo) h--+O h
feltéve , hogy ez a határérték létezik.
A parciális deriváltra egy ekvivalens jelölés:
A z = f(x ,yo) görbe Po(xo ,yo,f(xo ,yo)) pontbeli érintője az y = Yo síkban van,
és meredeksége az f függvény x szerinti parciális deriváltja az (xo ,YO) pontban.
Az (XO ,yo) pontban d f / dX adja az f függvény változási mértékét az i irányában.
A parciális derivált jelölése függ attól, mit akarunk hangsúlyozni:
df
dX(XO ,yo) vagy fA xo,yo) Az f függvény x szerinti parciális deriváltja az
(xo ,Yo) pontban. Hangsúlyozza az (XO ,yo) pontot.
dZI A z függvény parciális deriváltja x szerint (XO ,yo)-
dX (xo,yo) ban. Használatos a mérnöki és természettudomá-
nyokban, ha változókkal dolgozunk, és nem akar-
juk a függvényt magát említeni.
df dZ
fx, ~, Zx , :;- Az f, ill. z függvény parciális deriváltja x szerint.
ox · uX
Kényelmes, ha a parciális deriváltat, mint függ-
vényt tekintjük.
Az f(x ,y) függvény parciális deriváltja y szerint az (XO ,yo) pontban hasonló
módon definiálható, mint az x szerinti. Most x-et tartjuk az Xo konstans értéken ,
és az f(xo ,y) függvény y szerinti közönséges deriváltját számítjuk.
Függőleges
tengely az
x ~ Xo sikban l
z DEFINÍCIÓ: y szerinti parciális derivált
Az J(x,y) függvény y szerinti parciális deriváltja az (XO,yo) pontban
dJ I = ~ J (xo, y) I = lim J (xo, Yo + h) - J (xo, YO)

dy (xo,yo) dy Y=Yo h----tO h
P(Xo, Yo,f(Xo. YO»
feltéve, hogy ez a határérték létezik.
A z = J(XO,Y) görbe Po(XO ,YO,J(xo;Yo)) pontbeli érintője az X = Xo függőle

ges síkban van (14.14. ábra), és meredeksége az J függvény y szerinti parciális
deriváltja az (XO,yo) pontban. Az (xo .ro) pontban dJ / dy adja az J függvény
változási mértékét a j irányában.
. Az y szerinti parciális deriváltakat ugyanúgy jelöljük, mint az X szerintieket:
y dJ dJ
(xo. YO + k) . dy (XO,yo), Jy(XO,yo), dy' Jy.
A z = f(xo. y) görbe Vízszintes tengely az

Vegyük észre, hogy most két érintőegyenesünk is van a z = J(x,y) felület
az x = Xo síkban x = Xo síkban Po(XO,YO ,J(XO,yo)) pontjában (14.15. ábra). Igaz, hogy az a sík, amit ez a két
egyenes meghatároz, a felület érintősíkja? Látni fogjuk, ha a felület "elég szép"
14.14 . ÁBRA : Az X = Xo síknak a z = akkor valóban így van, de addig még sok mindent kell megtudnunk a parciális
= J(x,y) felülettel való metszete az.xy- deriváltakról.
sík első negyede felől nézve. z
Ennek az egyenesnek P(xo. Yo,f(xo. YO))! Ennek az egyenesnek

a meredeksége f/xo. Yo) ~
a meredeksége fx(xo. Yo)
z = f(x, y)
-, y
14.15. ÁBRA : A 14.13. és 14.14. ábrák együtt. Az (XO,YO,J(XO,yo))

pontbeli érintőegyenesek egy síkot határoznak meg, ami, legalábbis
ezen az ábrán úgy tűnik, a felület érintősíkja.
Számítások
dJ / dx és dJ / dy két különböző úton számít J-hez deriváltat, egyszer X sze-
rint deriválva a szokásos módon, miközben y-t konstansként kezeljük, másszor y
szerint deriválva a szokásos módon, és x-et kezelve konstansként. A következő
példában látni fogjuk, a két parciális derivált általában nem egyenlő.
1. PÉLDA: Parciális deriváltak számítása egy adott pontban

Határozzuk m~eg dJ / dx és dJ / dy értékét a (4, -5) pontban, ha
(
J(x,y) = x2 + 3.xy +y - 1.
Megoldás: dJ / dx meghatározásához y-t konstansként kezeljük, és X szerint

deriválunk:
dJ d 2
dx = dx (X +3.xy+y-1) =?x+3 ·1· y+O -O = x+3y.
aJ I ax értéke a (4 , -5) pontban: 2(4) + 3( -5) = -7.

aJ I ay meghatározásához x-et konstansként kezeljük, és y szerint deriválunk:
af = -(.:1
-
a +3xy+y-1) = 0+3 ·x·1 + 1-0 = 3x+ 1.
ay ay
aJ I ay értéke a (4 , -5) pontban 3(4) + 1 = 13. D
2. PÉLDA: Parciális derivált mint függvény

Határozzuk meg ~; -t, ha J(x ,y) = ysinxy.
Megoldás: x-et mint konstanst kezeljük, J szorzata y-nak és sinxy-nak:
aj a (ysi ) a. (sinzy) a (. )
ay = ay y sm xy = y ay smxy+ smxy ay y =
= (ycos xy) aa (xy) + sinxy = xy cosxy + sinxy. D

y .
Számítógép alkalmazása parciális deriváltak meghatározására

Egy egyszeru grafikus kalkulátor vagy rajzoló program is segítheti a számítása-
inkat még többdimenzióban is. Ha megadjuk a változók értékeit egy kivételével,
akkor a gép számítani tudja a parciális deriváltat a megmaradt egyetlen változó
szerint. A számítógépes programok ugyanolyan egyszeruen és gyorsan tudják
formálisan számítani a parciális deriváltakat, mint az egyszeru deriváltakat. A
legtöbb program egy és ugyanazt az uta sítást használja deriválásra a változók
számától függetlenül, csak meg kell adni , melyik változó szerinti deriváltra van
szükségünk.
3. PÉLDA: A parciális deriváltak különböző függvények

Határozzuk meg Jx-et és Jy-t, ha .
y-
J(x y)=_2
, y+cosx
Megoldás: J-et mindkét esetben, mint hányadost kezeljük. Ha y-t konstans-

ként kezeljük:
Jx = ~( 2y ) = (y + cosx) !x (2y) -2y!x(y+cosx) =

ax y + cosx (v-l-cosx)?
(y+cosx)(O) -2y(-sinx) 2ysinx
(y+cos x) 2 (y + cosx)2·
Ha x-et konstansként kezeljük:
fi = ~ ( 2y ) = (y+cosx)!y(2Y) - 2Y!y(Y+cos x) =
y ay y + cosx (y-t-cos x)?
(y+cosx)(2)-2y(1) 2cosx
D
(y + cosx)2 (y+cosx)2 ·
Az implicit deriválás parciális deriválás esetén ugyanúgy működik, mint kö-

zönséges deriválásnál.
4. PÉLDA: Implicit parciális deriválás

Határozzuk meg azl ax-et, ha z az
yz - Inz = x+ y
egyenlőséggel van definiálva, mint x és y változók függvénye, és a parciális de-

rivált létezik.
Megoldás: Deriváljuk az egyenlőség mindkét oldalát x szerint, y-t úgy ke-

zelve, mint konstanst , z-t pedig úgy, mint x differenciálható függvényét.
d d dx dy
dx (yz) - dx ln z = dx + dx
dz 1 dz
z
y dx - dx = 1 + ° y kon stans, így
-lx (yz) = y~
(y _ ~z ) dx
dz = 1
dz z
dx yz - l
o
5. PÉLDA: Felület meredeksége y irányban

Az x = 1 sík a z = x 2 + y2 paraboloidot egy parabolában metszi (14.16. ábra).
Adjuk meg a parabola érintőjének meredekségét a parabola (1, 2, 5) pontjában!
Megoldás: A merede~~.ég a dzldy az (1, 2) pontban:
Felület
z = x 2 + y2 dz
dy I(1,2) = d (x2 + y2 )
dy I(1,2) = 2yI(1,2) = 2(2) = 4.
Sík
x= l Érintőegyenes
Ellenőrzésképpen felírhatjuk a parabolát, mint egyváltozós függvényt: az x = 1
síkban z = (1)2 + l = 1 + l, és keressük a meredekségét y = 2-ben. A mere-
dekség most egyváltozós deriválással számolható:
-d z I = -d (1 + y2) 1 = 2y I = 4. o
dy y=2 dy y=2 y=2
y
14.16. ÁBRA: Az X = 1 sík és a z = Függvények több, mint két változóval

= X2 + l felület metszetgörbéjének A kettőnél több változós függvények parciális deriváltjait ugyanúgy definiáljuk,
érintő egyenese az (1, 2, 5) pontban (5.
mint a kétváltozósakét. Azok is egyszeru, egy változó szerinti deriváltak , miköz-
példa)
ben a többi változót konstansként kezeljük.
6. PÉLDA: Háromváltozós függvény

Ha x, y, z független változók, és
f (x,y,z) = xsin(y+ 3z),

akkor
~~ = : z[xsin(Y+3 z)]=x : z sin(y +3z) =

d
=xcos(y+3z) dz(y+3z) = 3xcos(y+3z). o
14.17. ÁBRA: Ha az ellenállások így

vannak összekapcsolva, akkor párhuza-
7. PÉLDA: Párhuzamos elektromos ellenállások
mos kapcsolásról beszélünk (7. példa). Ha az RI, R2,R3 ellenállásokat párhuzamosan kapcsoljuk, hogy egy R ellenállást
Mindegyik ellenállás átenged vala- hozzunk létre, akkor R-et az
mennyi áramot. Az eredő R ellenál- 1 1 1 1
lást a -=-+-+-
1 1 1 1 R RI R2 R3
-=-+-+-
R RI R2 R3 egyenletből határozhatjuk meg (14.17. ábra). Adjuk meg dRIdR2 értékét , ha
képlettel számíthatjuk ki. RI = 30, R2 = 45, R3 = 90 ohm.
Megoldás: dR/dR2 meghatározásához R l -et és R3-t kon stansként kezeljük,

az egyenlet mindkét oldalát implicit függvényként deriválva:
d (1) d
dR 2 R = dR 2 RI + R2 + R3
(1 1 1)
---
1 sn
- - =0--+0
1
R2 dR 2 R~
2
enR (R) 2
dR2 = R~ = R2
Ha RI = 30, R2 = 45, R3 = 90, akkor
1 1 1 1 3+2 +1 6 1
R =:= 30 + 45 + 90 = 90 90 15
Így R = 15, és
D
Parciális deriváltak és folytonosság

Egy f(x ,y) függvénynek létezhet akár mindkét változója szerinti parciális deri-
váltja is egy pontban úgy, hogy a függvény ott nem folytonos. Ez más, mint az
egyváltozós függvények esetében, ahol a differenciálhatóságból a folytonosság
következett. (A parciális derivált csak "parciális" derivált, nem a függvény deri-
váltja.) Ha azonban f(x ,y) parciális deriváltjai- mint kétváltozós függvények-
léteznek és folytonosak egy (XO,yo) középpontú körlapon, akkor f folytonos
(xo,yo)-ban, ahogy azt később látni fogjuk.
8. PÉLDA: A parciális deriváltak léteznek, de f nem folytonos

z = {o,1, x y =F
xy =
oo Legyen
f(X'Y)={~ :~~
z
(14.18. ábra) .
(a) Mi f határértéke, ha (x ,y) tart (O, O)-hoz az y = x egyenes mentém?
(b) Mutassuk meg , hogy f nem folytonos az origóban!
(c) Mutassuk meg, hogy az origóban mindkét parciális derivált, d f / dx és
d f / dy is létezik!
14.18. ÁBRA: Az Megoldás:
f(x ,y) = {Ol xy # ° (a) Mivel f (x ,y ) azonosan ° az y = x egyenes mentén (kivéve az origót),
xy=O
lim f(x ,y) I = lim 0=0.
függvény grafikonja az Ll , L2 egyene- (x,y)~(O ,O) y=x (x,y)~(O ,O)
sekből és négy nyílt negyedsíkból áll.

(b) Mivel f (O , O) = 1 és ez nem egyenlő az előbb számolt határértékkel, a
A függvény nem folytonos az origóban, függvény nem folytonos.
bár a parciális deriváltjai léteznek itt (8.
példa). (c) Ahhoz, hogy meghatározzuk d f / dx-et a (O, O) pontnál, y értékét rögzít-
jük nullának. Ekkor f (x,y) = f (x, O) = 1 minden x értékre, és f grafikonja
Ll. Ennek az egyenesnek a meredeksége d f / dx = mindenütt, a (O, O) °
pontban is. Hasonlóképp, d f / dy, azaz az L2 egyenes meredeksége is nulla
°
minden y-ra, így d f / dy = a (O, O) pontban is. D
Az előző példa ellenére, magasabb dimenzió esetén is igaz , hogya differen-

ciálhatóságból következik a folytonosság. Az előző példából csak arra a követ- .
keztetésre jutunk, hogy a parciális deriváltak létezésénel erősebb tulajdonságra
van szükség, ha a deriváltat akarjuk definiálni, ahogy ezt ennek az alfejezetnek
a végén látni fogjuk.
Másodrendű parciális deriváltak

Ha az f (x ,y ) függvényt kétszer deriváljuk parciálisan , másodrendű deriváltakat
kapunk. Ezeket a deriváltakat általában a következőképp jelöljük:
d 2f
("d-négyzet-f-d-x-négyzet"), vagy f xx
dX2
d 2f
dy2
("d-négyzet-f-d-y-négyzet") , vagy t;
d2f
("d-négyzet-f-d-x-d-y"), vagy f yx
dXdY
d2f
("d-négyzet-f-d-y-d-x"), vagy f xy·
dYdX
A definiáló egyenlőségek:
d2f _ ~ (d f)
dX2 - dx dX ' s :«:
dXdY - dX
és így tovább. Jegyezzük meg , hogy a deriválás sorrendje:
dY
d 2f
először y szerint deriválunk , majd x szerint
dXdY
f yx = (fy)x ·ugyanazt jelenti.
9. PÉLDA: Másodrendű parciális deriváltak meghatározása

Határozzuk meg a
d2f d2f
dX2 ' dYdX '
függvényeket, haf(x ,y ) = xcos y+ y~.
Megoldás:
df d X
df d
dX = dX (x cosy + ye )
X
dY = dy (xcos y+ ye )
= cos y -l-ye" = -xsin y +ex.
Így
'd 2f = ~ (d f) = - siny+~
dYdX dY dX
~;, = :x (~~) =ye' D
Vegyes parciális deriváltak

Ahogy nyilván feltűnt, a
d2f d 2f
dYdX ' dXdY
vegyes parciális deriváltak az előző példában egyenlők. Ez nem véletlen. Mindig
egyenlőnek kell lenniük, ha az f, L, f y, f ;Y, f yx függvények folytono sak.
2. TÉTEL: Vegyes parciális deriváltak

Ha f(x ,y) és parciális deriváltjai fx, fy, f xy és f yx léteznek egy olyan nyílt
tartományon, ami tartalmazza az (a,b) pontot, és valamennyi folytonos
az (a,b) pontban, akkor
f xy(a,b) = f yAa ,b).

A 2. Tétel Young tételként ismert, de Clairaut-tételnek is nevezik, felfede-

zője Alexis Clairaut francia matematikus után. A bizonyítást az E8. függelék-
ben közöljük. A 2. Tétel azt mondja ki, hogy a vegyes parciális deriváltakat
akármilyen sorrendben számíthatjuk, ha a megfelelő függvények folytonosak.
Ez előnyünkre van.
.J
10. PÉLDA: A deriválás sorrendjének megválasztása

Adjuk meg t:;;;, -t, ha
Megoldás: A ::a;,
szimbólum azt jelenti, hogy elő~zör y szerint majd x sze-
rint deriválunk. Ha megfordítjuk a sorrendet, és először deriválunk x szerint, a
kifejezés már az első lépésben nagyon egyszeru lesz:
aw
-= y és
ax
Ha fordított sorrendben deriválunk, akkor is ugyanezt kapjuk. D
Magasabbrendű parciális deriváltak

Bár legtöbbször első- és másodrendű parciális deriváltakkal dolgozunk, mivel
ezek fordulnak elő leggyakrabban az alkalmazásokban, nincs elméleti felső kor-
lát arra, hogy hányszor deriválhatunk parciálisan, ha a megfelelő deriváltak lé-
teznek. Számíthatunk harmad-i.negyedrendű parciális deriváltat is, mint:
és így tovább. Akárcsak a második deriváltaknál, amíg a deriváltak folytonosak,

addig a deriválás sorrendje tetszőleges.
11. PÉLDA: Negyedrendű parciális deriváltak

. . 2 2
AdJukmegfyxyz-t, ha f(x ,y,z) = 1-2xy z + x y.
Megoldás: Elő ször y szerint, majd x szerint, megint y szerint, végül z szerint
deriválunk:
f y = -4xyz+~
f yx = -4yz+2x
f yxy = -4z
f yxyz = -4. D
Differenciálhatóság
A kiindulási pontunk nem a különbségi hányados, hanem a növekmény kifeje-
zésének gondolata. Emlékezzünk az egyváltozós függvények esetére a 3.8. alfe-
jezetben, ahol a differenciálható f függvény változását xo-ból Xo + Ar-be
fejezte ki, ahol Llx -+ O esetén e -+ O. Kétváltozós függvényeknél ennek analo-

gonja lesz a differenciálhatóság definíciója. Az f(x ,y) függvény megváltozásá-
ról szól a következő tétel.
3. TÉTEL: Kétváltozós függvények megváltozása

Tegyük fel, hogy f(x,y) parciális deriváltjai léteznek egy nyílt T tartomá-
nyon, és (XO ,yo) E T, valamint fx, fy folytonosak (xo ,Yo)-ban. Ekkor az'f
függvény
& = f(xo + Llx,YO +~y) - f(xo ,yo)
változása (xO ,yo)-tól (xo+Llx,yo+~y)-ig a T tartományban kifejezhető,
mint
& = fx(xo ,yo)Llx + fy(xo,yo)~y + elLlx + e2~y,
ahol el ,e2 ~ 0, ha Llx és ~y mindketten tartanak a nullához.
Az E8. függelékben láthatjuk, hogyan jönnek ki az epszilonok, és azt is, hogy

hasonló eredmények vannak több, mint két változó esetére is.
DEFINÍCIÓ: Függvény deriváltja

Tegyük fel, hogy f értelmezve van egy nyílt tartományon, és (XO,yo)
pontja ennek a tartománynak. Az f(x ,y) függvény differenciálható az
(XO ,yo) pontban, ha fx(xo,yo) és fy(xo,yo) létezik, és
ahol el és e2 is nullához tart, ha Llx és ~y is tartanak a nullához. Az f

függvényt differenciálhatónak hívjuk, ha az értelmezési tartományának
minden pontjában differenciálható.
Ha ezt az egyváltozós eset analogonjaként nézzük, akkor látjuk, hogy két-

változós függvény deriváltja egy vektorral jellemezhető, aminek koordinátái a
parciális deriváltak.
A definícióból a 3. Tétel alapján következik, hogy ha egy függvény parciális
deriváltjai mindenütt folytonosak, akkor az differenciálható.
A 3. Tétel következménye
Ha az f(x ,y) függvény fx és f y parciális deriváltjai folytonosak egy nyílt
T halmazon, akkor f differenciálható a T minden pontjában.
Ha f(x ,y) differenciálható, akkor ~f = f(xo + Llx,YO +~y) - f(xo ,yo) nullá-
hoz tart, ha Llx és ~y is nullához tart. A differenciálhatóságból tehát következik
a folytonosság.
4. TÉTEL: A differenciálhatóságból következik a folytonosság

Ha f(x ,y) differenciálható (xo ,yo)-ban akkor folytonos is (xo,Yo)-ban.
A 3. és 4. Tételek következménye, hogy f-nek folytonosnak kell lennie (XO,yo)-

ban, ha a parciális deriváltjai folytonosak egy (XO ,yo)-t tartalmazó nyílt halma-
zon. De a 8. példában azt is láttuk, hogy a parciális deriváltak puszta létezése
egy pontban nem elég a folytonossághoz abban a pontban.
Elsőrendű parciális deriváltak 4. f(x ,y) =5xy-7~-y2+3x-6y+2

számítása 5. f(x ,y) = (xy_1)2 6. f(x ,y) = (2x-3y)3
7. f(x ,y) = Jx 2 +y2 8. f(x ,y) = (x3 + (yj2)?/3
Az 1-22. feladatokban határozzuk meg a dfjdx és dfjdy par- 9. f(x,y) = lj(x+y) 10. f(x,y) =xj(x2+y2)
ciális deriváltakat!
11. f(x,y) = (x+y)j(xy-l) 12. f(x,y) = arctg(yjx)
1. f(x,y) =~-3y-4
13. f(x ,y) = e(x+ y+l) 14. f(x ,y) = e-x sin(x+y)
2. f(x ,y) = x2 _xy+y2 15. f(x,y) =ln(x+y) 16. f(x ,y) = eXYlny
3. f(x ,y) = (x2 -1)(y+2) 17. f(x ,y) = sin2(x-3y) 18. f(x ,y) = cos2(3x-yZ)
282 14 . fejezet Parciális deriváltak
19. j(x,y) = xY 20. j(x,y) = logyx Vegyes parciális deriváltak

y
21. j(x,y) = J
x
g(t)d t (g folytonos minden t-ben)
A 47-50. feladatokban mutassuk meg, hogy wxy = W yx.
47. w = In(2x + 3y) -(
00
22. j(x,y) = L (xy)" (iXYi < 1) 48. w = eX + xln y + yln x

n=O
A 23-34. feladatokban határozzuk meg az jx, j y, j z parciális de- 49. w = xy2 + x2y3 + x3 y4
riváltakat.
23. j(x,y,z) = 1 +xy2 - 2z2 50. w = xs iny+ysinx +xy
24. j(x,y,z) = xy+ yz + xz 51. Milyen sorrendű deriválással kapjuk meg könnyebben
jxy-t: először x szerint, vagy elő s zör y szerint? Válaszoljunk anél-
25. j(x, y,z) = x- Vy2 +z2
kül, hogy előbb kipróbálnánk!
26. j(x,y,z) = (x2 + i + z2)-1/2
(a) j(x,y) = x siny + eY
27. j(x,y,z) = arcsin(xyz)
28. j(x,y,z) = arcsec(x + yz)

(b) j(x,y) = l /x
29. j(x,y,z) = In(x + 2y + 3z) (c) j(x,y) = y+ (x/y)
30. j(x,y,z) = yzln(xy) (d) j(x,y) = y+x2y+ 4y3 - ln(i + 1)
31. j(x,y, z) = e-(x2+y2+z2) (e) j(x,y) =x2+ 5xy+sinx+ 7eX
32. j(x,y,z) = e-XYz (f) j(x,y) = xl nxy
33. j(x,y,z) = th(x+ 2y + 3z)

'52. A következő függvények a 5 j / ax2ay3 ötödik parciális de-
34. j(x,y,z) = sh(xy - Z2)
riváltja nulla. Ahhoz, hogy ezt minél gyorsabban megmutassuk,
A 35-40. feladatokban határozzuk meg a függvény parciális de- melyik változó szerint deriváljunk először: x szerint vagy y sze-
riváltjait minden változója szerint! rint? Válaszoljunk anélkül, hogy előbb kipróbálnánk!
35. j(t, a)= cos(2m- a)
(a) j(x,y) = ix4eX + 2
36. g(u,v) = v2e(2u /v)
(b) j(x,y) = i+ y(sinx- x4 )
37. h(p ,ep ,8 ) =p sinep cos8
(c) j(x,y) =x2+ 5xy+sinx+ 7eX
38. g(r,8,z) =r( 1- cos 8) - z
(d) j(x,y) = xe l /2
39. A szív által végzett munka: (3.8. alfejeze t, 51. feladat)
V 8v2
W(P,V, 8,v,g) = PV+ - -
2g
A parciális deriváltak definíciójának
40. Wilson-féle kritikus mennyiség képlet: (4.5. alfejezet,
45. feladat)
használata
km hq Az 53-54. feladatokban használjuk a parciális derivált definíció-
A(c,h ,k ,m,q ) = - + cm+-
q 2 ját az adott pontbeli parciális deriváltak meghatározására!
53. j(x,y) = 1 - x+ y -3x2y, ~{ és ~; az (1,2) pontban.
Másodrendű parciális deriváltak 54. j(x,y) = 4 + 2x - 3y _xy2 , ~{ és ~;' a (- 2, 1) pontban .

számítása
55. Három változó: Legyen w = j(x,y,z) egy háromváltozós
Határozzuk meg az összes másodrendű parciális deriváltat a 41- függvény. Írjuk le a j/az formális definícióját (XO ,YO , zo)-ban.
46. feladatokban! Használjuk ezt a definíciót"a j/az meghatározására az (1,2 ,3)
41. j(x,y) = x + y +xy 42. j(x,y) = sinxy pontban , ha j (x,Y,z) = x2YZ2 .
43. g(x,y) = x2y+ cosy+ y sinx 56. Három változó: Legyen w = j(x,y,z) egy háromváltozós
függvény. Írjuk le aj /ay formáli s definícióját (xO ,Yo,zo)-ban.
44. h(x,y) = xeY +y+ 1
Használjuk ezt a definíciót a j / ay meghatározására az ( -1 ,0 , 3)
45. r(x,y) = ln(x + y) 46. s(x,y) = arctg(y/x) pontban, ha j(x,y,z) = _ 2xy2+ YZ2.
Implicit deriválás
57. Határozzuk meg azl ax értékét az (1, 1, 1) pontban , ha z-t az
(a)
egyenlet mint x és y függvényét definiálja , és a parciáli s derivál-

tak léteznek!
50. Határozzuk 'meg axIaz értékét az (1,-1 ,3) pontban, ha

x-et az
xz+ yln x-x2 +4 = O
egyenlet mint z és y függvényét definiálja , és a parciáli s derivál-
tak léteznek!
Az 59. és a 60. feladatok az alábbi háromszögre vonatkoznak, (b)

ahol A , B és C a megfelelő csúcsoknállevő szögeket jelentik ra-
diánban.
B~
C b A
A határ hőmérséklete szabályozott
59. Adjuk meg A-t implicit formában , mint az a, b és c függvé- Mutas suk meg, hogy a 63-68. feladatok függvényei kielégí-
nyét, és írjuk fel aA I aa-t és aA I ab-t. tik a Laplace-egyenletet!
63. f(x ,y,z) =x2+i-2 z2
60. Adjuk meg a-t implicit formában, mint az A, b és B függvé-
nyét, és írjuk fel da] aA-t és aalaB-t. 64. f( x ,y ,z) = 2z3 - 3(x2 + y2)z
65. f (x,y) = e- 2y cos2x
61. Két független változó: Fejezzük ki vx-et, mint u és v
függvényét, ha az x = vln u és y = u ln v egyenlőségek definiál- 66. f (x,y ) = ln J x 2 +y2
ják az u és v függvényeket mint x és y függvényét , és Vx létezik! 67. f (x,y,z) = (x 2 + i + z2)- 1/2
(Útmutatás: Differenciáljuk mindkét egyenletet x szerint , majd
fejezzük ki vx-et). 68. f(x ,y,z) = e3x+4Ycos5z
62. Két független változó: Határozzuk meg ax l au-t és

ayI au-t mint u és v függvény ét, ha az u = x 2 - i és v = x 2 - y A hullámegyenlet
egyenlőségek definiálják az x és y függvényeket mint u és v
függvényeit, és a parciális deriváltak léteznek! (Útmutatás: Lásd Ha az óceán partján állunk, és egy pillanatfelvételt készítünk a
előző feladat) Majd legyen s = x 2 + i , és adjuk meg asiau -t. hullámokról, akkor a kép csúcsoknak és völgyeknek szabályo s
mintáját mutatja egy időpillanatban . Periodikus függőleges vál-
tozást látunk a távolság függvényében. Ha a vízben állunk, akkor
a lábunkon érezzük a vízszint mozgá sát fel és le, ahogya hullá-
A Laplace-egyenlet mok elhaladnak. Periodikus függőleges mozgást látunk az idő
függvényében. Ezt a gyönyörű szimmetriát a fizikában az egydi-
A háromdimenziós Laplace-egyenlet: menziós hulIámegyenlettel fejezik ki:
a2 w 2 2w a
at = c ax 2 '
2
ahol w a vízfelszín magassága, x a távolság-változó, t az idő
A Laplace-egyenletet kielégítik például állandósult állapotú változó, és c a sebesség, amivel a hullámok haladnak.
T = f(x, y, z} hőmérséklet-eloszlások a térben, a gravitáció s po- w
tenciálfüggvények, az elektro statikus potenciálfüggvények. A
kétdimenziós Laplace-egyenlet: (
Ezt úgy kapjuk, hogy a harmadik koordinátára vonatkozó

a 2f I az 2 tagot elhagyjuk az előző egyenletb ől. Ezt síkbeli po-
tenciálfüggvények, ill. síkbeli állandósult hőmérsékleteloszlások
elégítik ki. Lásd a mellékelt ábrán. A síkot (a) úgy tekinthet- A példánkban x jelenti az óceán felszínén a távolságot , de más
jük, mint egy vékony szeletet a testből (b), ami merőleges a z- példákban jelentheti a távolságot egy rezgő húr mentén, a levegő
tengelyre. ben (hanghullámok), vagy a térben (fényhullámok). A c szám a
közegtől és a hullám típusától függően különböző értékeket vesz 75. w = f(u), ahol f differenciálható függvénye u-n~, és u =
fel. = a(x+ct), ahol a egy konstans.
Mutassuk meg, hogy a 69-75. feladatok függvényei kielégí-
tik a hullámegyenletet!
69. w = sin(x+ ct) Folytonos parciális deriváltak
70. w = cos(2x+2ct) 76. Ha egy f(x ,y) függvény parciális deriváltjai folytonosak
egy nyílt T tartományon, akkor következik-e ebből, hogy f foly-
71. w = sin(x + ct) + cos(2x + 2ct) tonos ezen a T tartományon? Válaszunkat indokoljuk!
72. w = In(2x+2ct) 77. Ha az f(x ,y) függvénynek folytonos második parciális de-
riváltjai vannak egy T nyílt tartományon, akkor következik-e eb-
73. w = tg(2x - 2ct) ből, hogy f első parciális deriváltjai folytonosak ezen a T tarto-
mányon?
74. w=5cos(3x+3ct)+eX+ct
0111---- - - - - - - - - - - - -
A láncszabály
Az egyváltozós függvényekre a láncszabály a 3.5. alfejezetben azt mondja ki,

hogy ha w = f(x) differenciálható függvénye x-nek, és x = g(t) differenciálható
függvénye t-nek, akkor w differenciálható függvénye t-nek, és a derivált a
dw dwdx
dt dx dt
képlettel számítható.
A láncszabálynak hasonló alakja van két- vagy többváltozós függvényekre
is. A képlet alakja függ attól, hogy hány változónk van, de ugyanúgy működik,
mint az, amelyet a 3. fejezetben adtunk. ,
A láncszabályt egy olyan w = f(x ,y) függvényre, ahol x(t), y(t) is a t változó
differenciálható függvényei, a következő tétel adja.
5. TÉrEL: A láncszabály két független változóra

Ha w ~ f(x,y)-nek fx és fy parciális deriváltjai folytonosak és x = x(t),
y = y(t) t-nek differenciálható függvényei, akkor a w = f(x(t) ,y(t)) is
differenciálható függvénye t-nek, és
df = fx(x(t) ,y(t)) .x'(t) + f y(x(t) ,y(t)) .y'(t)

dt
vagy
dw af dx af dy
-
dt
= ax
-- dt
+ay
- dt
-
Bizonyítás: A bizonyítás abból áll, hogy megmutatj uk, ha x és y differenciál-

hatók t = to-ban, akkor w is differenciálható to-ban, és
(~;) 'o = (~:) lb (~~) 'o + (~;t (irt

ahol PO = (x(to ),y(to)). Az indexek azt mutatják, hogy melyik deriváltat hol kell
számolni.
Legyenek Lix, ~y és ~w a növekmények, miközben t változik to-tól to+ Az-ig.
Mivel f differenciálható (ld. a definíciót az előző alfejezetben),
~w = (~:) PO Lix+ (~w) ~y+elLix+e2~y,

y PO
ahol tI, t2 ---+ O, ha ax, ~y ---+ O. Ahhoz, hogy megtaláljuk dwf dt-t, osszuk el az
Hogy könnyebben megjegyezhessük a egyenletet Az-vel, és nézzük mi történik, ha ~t tart nullához. Az osztás eredmé-
láncszabályt, rajzoljuk meg az alábbi di- nye:
agramot. A dw / dt deriváltat úgy határoz- Aw (dW) ax (dW) ~y ax ~y
zuk meg, hogy elindulunk w-ből, és min- -;]t = dX PO ~t + dY PO ~t +tl/it +t2 ~t·
den lehetséges úton lemegyünk t-ig össze-
szorozva a deriváltakat. Azután az így ka- Ha ~t nullához tart, az eredmény:
pott tagokat összeadjuk.
Láncszabály dW) = lim ~W
( dt to &-;0 dt
w =f(x,y) Függő
változó = (dW) (dX) + (dW) (dY) +0. (dX) +0. (dY)
aw aw dX PO dt to dY PO dt to dt to dt to·
ax ay D
Közbülső
x
y változó Az oldalt látható diagram egy könnyen megjegyezhető forma a láncszabály-
hoz, amiből látszik, hogy ha t = to, akkor a dx] dt és dy/ dt hányadosokat to-ban
kell számolni. to értéke meghatározza a differenciálható x és y függvények xo,Yo
Független helyettesítési értékét is. A dW/ dx, dW/ dY függvények (mint x és y függvényei) a
t változó to-nak megfelelő PO (xo,Yo)-ban vannak számítva. A tényleges független változó
dw = aw dx + aw dy t, x és y közbülső függvények, és w a függő változó.
dt ax dt ay dt
A láncszabály egy részletesebben kiírt alakja mutatja, hogyan kell a derivál-
takat számolni:
1. PÉLDA: A láncszabály alkalmazása

Használjuk a láncszabályt a
W=xy
függvény t szerinti deriváltjára az x = cost, y = sint görbe mentén! Mennyi a
derivált értéke t = n/2-ben?
Megoldás: Alkalmazzuk a láncszabályt dw/ dt meghatározására:
dw df dx df dy
-
dt
= dX
-- +--
dt dY dt
= d(YX) . ~(cost) + d(XY) . ~(sint)
dX dt dY dt
= (y)(- sin t) + (x)(cos t)
= (sint)(- sint) + (cost)(cost)
2
= - sin t + cos t
2
= cos2t.
Ebben az esetben direkt módon is ellenőrizhetjük az eredményünket. Behelyet-
tesítve:
.
w = xy = cos t smt = "2l sm
. 2
t,
így
-dw = -d
dt dt
(1.
-
2
) = -.12cos2t = cos2t.
sm2t
2
Bármelyik eredmény t adott értékére:
D
Most három úton juthatunk w-ből t-
be, de az eljárás dw / dt meghatározására 6. TÉTEL: A láncszabály három független változóra
ugyanaz. Minden lehetséges úton leme- Ha w = f(x ,y,z) differenciálható, és x, y, z differenciálható függvényei
gyünk w-ből t-be, és az útbaeső derivál-
t-nek, akkor w is differenciálható függvénye t-nek, és
takat összeszorozzuk, majd az így kapott
szorzatokat összeadjuk. dw of dx of dy o f dz
Láncszabály -=--+--+--
dt ox dt oy dt oz dt
w = jtx, y, z) Függő
változó A bizonyítás pontosan ugyanúgy szól, mint kétváltozós esetben, csak most
éJw három közbülső változónk van kettő helyett. A diagram is majdnem ugyanaz,
az csak most három út vezet w-ből t-be.
x y z Közbülső
változó 2. PÉLDA: Egy függvény értékeinek változása egy csavarvonal mentén
Határozzuk meg dwldt-i, ha
dz
dt
w=xy+z, x=cost , y=sint, z=t.
Független
t változó Ebben a példában w értékei egy csavarvonal mentén változnak (l3. fejezet).
dw éJw dx éJw dy éJw dz
-
dt =éJx
-- dt +éJy
--dt +éJz
- dt
- Mennyi a derivált értéke t = O-ban?
Megoldás:
dw Bw dx owdy dw dz
-=--+--+--
dt ox dt oy dt oz dt
= (y)(- sin t) + (x)(cos t) + (1) (1)
= (sint) (- sint) + (cost)( cost) + 1 y = sint, x = cost.
= - sin 2 t + cos 2 t + 1 = 1 + cos 2t
( ddtW) (=0
= 1 +cosO = 2. D
Lássunk egy fizikai példát egy görbementi változásra! Ha w = T(x,y,z) a hő- -

mérséklet az (x,y,z) pontban, akkor azx =x(t), y = y(t), z = z(t) paraméterezésű
görbe pontjaiban a t paramétertől függő hőmérsékletet a w = T(x(t) ,y(t),z(t))
összetett függvény adja meg. A dwj dt derivált a hőmérsékletváltozás pillanatnyi
sebességét adja a görbe mentén, a 6. Tétel alapján számítva.
Felületeken definiált függvények

Ha például a w = f(x,y ,z) hőmérsékletet egy gömbfelület (x,y,z) pontjaiban
vizsgáljuk, akkor valószínű, hogy a pontot x, y és z helyett inkább a szélességi és
hosszúsági fokokkal szeretnénk megadni. Hax = g(r,s), y = h(r,s) és z = k(r,s),
akkor a hőmérsékletet kifejezhetjük mint r és s függvényét a
w = f(g(r,s),h(r,s),k(r,s))
összetett függvénnyel. A megfelelő feltételek mell~tt w-nek r és s szerinti parci-
ális deriváltjai léteznek, és a következőképpen lehet azokat kiszámítani:
7. TÉTEL: A láncszabály két független és három közbülső változó

esetén
Tegyük fel, hogya w = f(x ,y,z), x = g(r,s), y = h(r,s) és z = k(r,s) függ-
vények valamennyien differenciálhatók. Ekkor w parciális deriváltjai r és
s szerint:
ow ow ox ow oy ow oz
-=--+--+--
or ox or oyor oz or'
OW OW ox ow oy ow oz
-=--+--+--
os ox os oy os oz os'
w = f(x , y, z) w = f (x , y, z)
Függő
változó
Közbülső
I
_____k _
:0 G 0 :
I
x y Z x y Z
változók
I_-W--
-- __
g h k
I
ax ax
ar as
Független r, s
változók
r
w = f (g(r,s), h (r, s), k (r, s)) aw aw Bx away aw az aw = aw ax + away + aw az
-
ar=ax
--ar+ay
--ar +az
- ar
- as ax as ay as az as
(a) (b) (c)
14.19. ÁB RA : Összetett függvény és deriválási diagram a 7. Tételhez.
Az egyenlőségek közül az elsőt levezethetjük úgy, hogya 6. Tételláncszabá-

lyát alkalmazzuk fixen tartva s-et, és r-et kezelve t-ként. Mindkét derivált diag-
ramja a 14.19. ábrán látható.
3. PÉLDA: Parciális deriváltak számítása a 7. Tétellel

Fejezzük ki ~~ -et és ~; -~t r és s függvényeként, ha
r
x=- , y = r 2 +lns, z= 2r.
s
Megoldás:
aw awax awa y awa z

-=--+--+--
ar ax ar ay ar az ar
= (1) G) + (2)(2r) + (2z) (2)
l l
= - +4r+ (4r)(2) = - + 12r · z= 2r helyettesítés
s s
aw awax away awaz
-=--+--+--
ds ax as ay as az as
= (I) ( - ;,) + (2) G) + (2z) (O) = ~- ;, D

Láncszabály
w =f(x, y ) Ha az f függvény nem három- , hanem csak kétváltozós, akkor a 7. Tétel

minden képlete értelemszerűen rövidebb lesz.
aw aw
ax ay
Ha w = f(x,y), x = g(r,s), y = h(r,s), akkor
x y
aw awax away aw awax away
-=--+--
ar ax ar ayar
és -=--+--
as ax as ay dS·
r
aw awax aw ay A 14.20. ábra mutatja a fenti egyenlőségek közül az elsőnek a diagramját. A
-
ar=ax
-- ar+ ay
- -ar második egyenlőségé ugyanolyan, csak r helyére s-et kell tenni.
14.20. ÁBRA: Diagram a 4. PÉLDA: További parciális deriváltak

aw awax dway Fejezzük ki ~~ -et és ~; -et r és s függvényeként, ha
-=--+--
ar ax ar ayar
egyenlethez. w = x 2 + y2, X = r- s, y = r + s.
Megoldás:
w =f(x)
dw dw dx dw dy aw dw dx dw dy
-=--+-- -=--+--
ar ax ar ayar as ax as ayas
dw
dx = (2x)(1) + (2y)(1) = (2x)(-1) + (2y) (l)
x = r - s,
= 2(r- s) +2(r+s) = -2(r-s) +2(r+s) y=r+s
=4r =4s D
Ha f egyedül x függvénye, az egyeíileteink még egyszerűbbé válnak.

r s
aw dw Bx
ar = dx ar Ha w = f(x) és x = g(r,s), akkor
aw dw Bx aw awax aw awax
as dx as és
ax as'
ar ax ar as
14.21. ÁBRA: Diagram f, mint össze-
tett függvény differenciálás ához, ahol Ebben az esetben w-nek x szerinti parciális deriváltja tulajdonképpen az x
f r és s függvénye egyetlen közbülső szerint közönséges derivált, dw [dx. A diagram a 14.21. ábrán látható.
változóval.
Implicit deriválás újratárgyalva
Az 5. Tételbeli kétváltozós láncszabály nagyon megkönnyítheti az implicit deri-
válást. Tegyük fel, hogy
1. az F(x,y) függvény differenciálható, és
°
2. az F(x,y) = egyenlettel definiáljuk y-t, mint x differenciálható függ-
vényét, legyen mondjuk y = h(x).
Mivel w = F(x,y) = 0, a dwf dx derivált nulla kell, hogy legyen. A deriváltat
a láncszabállyal számítva (14.22. ábra diagramja) azt kapjuk,'hogy
dw dx dy
°= dx = F; dx + Fy dx
5. Tétel t = x
és f = Fesetén
dy
= Fx . 1 + Fy ' dx
Ha FY4~ aw/ ay =I- 0, akkor megoldhatjuk ezt az egyenletet dy / dx-re:
dy Fx
dx Fy
Ez a kapcsolat meglepően egyszerűre rövidíti az implicit függvények derivá-
lását, így tételként is kimondjuk.
w = F(x,y) 8. TÉTEL: Implicit differenciálás

°
Tegyük fel, hogy F (x ,y) differenciálható, és az F (x,y) = egyenlet az y-t,
mint x differenciálható függvényét definiálja. Ekkor minden olyan pont-
ban, ahol Fy =I- 0,
x y = h(x) dy Fx
dx Fy
5. PÉLDA: Implicit deriválás

x
Használjuk a 8. Tételt dy / dx meghatározására, ha y2- x 2 - sinxy = O.
dw =F . 1 + F . dy
dx dx
x y
Megoldás: Legyen F(x,y) = y2-x2 - sinxy. Ekkor
14.22. Á BRA: Diagram w = F(x,y) de- dy F; -2x-ycosxy 2x+ycosxy
riválásához x szerint. A dw / dx = he-
lyettesítés az implicit függvények dif-
° dx Fy 2y-xcosxy 2y-xcosxy
Ez a számítás sokkal rövidebb, mint pl. a 3.6. alfejezetben alkalmazott egy-
ferenciálási szabályához vezet (8. Té-
változós implicit deriválás. D
tel).
Sokváltozós függvények
Számos formáját adtuk a láncszabálynak ebben az alfejezetben, de egyáltalán
nem kell őket külön-külön megjegyezni, ha látjuk az általános képletet. Amikor
egy konkrét feladatot oldunk meg, sokat segíthet a megfelelő diagram megraj-
zolása. A függő változót helyezzük a tetejére, a közbülső változókat középre. a
kiválasztott független változót a legaljára. Ahhoz, hogy a függő változó kivá-
lasztott független változó szerinti deriváltját megkapj uk, induljunk ki a függő
változóbóllefelé a független változóig minden úton, összeszorozva a deriválta-
kat. Ezután a különböző utakon nyert szorzatokat adjuk össze!
Általában tegyük fel, hogy w = f(x,y, ... ,v) differenciálható függvénye az x,
y, ... v változóknak (véges halmaz), és, hogy x, y, ... , v differenciálható függvé-
nyei a p, q, .. . ,t változóknak (szintén véges halmaz). Ekkor w differenciálható
függvénye a változóknak p-től t-ig, és w-nek ezen változók szerinti parciális
deriváltjai a következő képlettel, ill. ehhez hasonlókkal számíthatók:
dW dW dX dw dy dW dv
- =.-
dp
-+--+ ...+dv-dp
dx dp dy dp
-.
A többi változó szerinti deriváltat úgy kapjuk, hogy p helyére a megfelelő vál-
tozót írjuk. Könnyű megjegyezni a jobboldali kifejezést, ha két olyan vektor
skalárszorzatának tekintjük, amelyekben a parciális deriváltak állnak:
dW dW ~ dW) dX dy dV)
( dX ' dy , ... , -a;; és ( dp 'dp "" 'dp .
, .ri , .I
w deriváltjai a a közbülső változók

közbülső deriváltjai a választott
változók szerint független változó szerint
Láncszabály, egy független változó 9. w = xy + yz + xz, x = u + v, y = u - v, Z = uv;

(u,v) = (1/2,1)
Az 1-6. feladatokban (a) fejezzük ki dw / dt-i mint a t függvényét
kétféleképpen, láncszabállyal és behelyettesítéssel is! (b) Azután 10. w = ln(x 2 +y2 + z2) , x = ue" sinu, y = ue" cosu,
v
Z = ue ; (u, v) = (-2,0)
adjuk meg dwfdt értékét a megadott helyen!
1. w=.x2+l , x=cost , y=sint; t=n A 11. és 12. feladatokban (a) fejezzük ki aufax-t, aufay és
aufaz-t mint x, y és z függvényét kétféleképpen, láncszabállyal
2. w=.x2+l , x=cost+sint , y=cost-sint; t=O is, behelyettesítéssel is! (b) Azután adjuk meg au/ax, au/ay és
3. w = :!z + l:z' x = cos 2 t , y = sin 2 t , z = l/t·, t = 3 aufaz értékét a megadott (x,y ,z) helyen!
p-q
4. w=ln(x2+l+z2), x=cost, y=sint , z=4y1t; t=3 11. u = - - , p =x+y+z, q =x -y+z,
q-r
5. w = 2ytr -lnz, x = ln(t 2 + 1), y = arctgt , z = et; t = 1 r=x+y -z; (x,y,z) = (V3,2,1)
6. w=z-sinxy, x=t , y=lnt , z = et - 1

; t= 1 12. u=eqrarcsinp, p=sinx, q= z2l n y, r= l/z;
(x,y ,z) = (n/4 , 1/2 , -1/2)
Láncszabály, kettő és három

Diagram használata
független változó
A 13-24. feladatokban rajzoljuk meg a deriválás diagramját, és
A 7. és 8. feladatokban (a) fejezzük ki az/au-t és az/av-t mint u adjuk mega láncszabállyal való deriválás képletét!
és v függvény ét kétféleképpen, láncszabállyal és behelyettesítés-
dz
sei is! (b) Azután adjuk meg az/au és a z/av értékét a megadott 13. dt ' ha z = f(x ,y) , x = g(t), y = h(t)
(u, v) helyen!
dz
7. z=4trlny, x=ln(ucosv) , y=usinv; (u,v) = (2, n/4) 14. dt ' ha z = f(u , v, w) , u = g(t) , v = h(t) w = k(t)
8. z = arctg(x/ y), x=ucosv, y=usinv; aw aw
(u, v) = (1,3, n/6) 15. au és au' ha w = h(x,y,z) , x = f(u, v), y = g(u, v),
z=k(u,v)
A 9. és 10. feladatokban (a) fejezzük ki aw / au-t és aw / av-t
mint u és v függvényét kétféleképpen, láncszabállyal és behe- aw aw
lyettesítéssel is! (b) Azután adjuk meg aw/au és aw/av értékét 16. ax és ay' ha w = f(r,s ,t) , r = g(x ,y) , s = h(x ,y),
a megadott (u, v)helyen! t = k(x ,y)
aw , aw 36. Mennyi az/au , ha u = 0 , v = 1 és z = sin xy + xs iny,

17. au es av ' ha w = g(x,y) , x = h(u,v), y = k(u,v)
x = u2 + v2, y = uv?
aw ', aw 37. Mennyi az/ au és az/a v, ha u = ln2, v = 1 és z = 5 arctg x,
18. ax es ay ' ha w = g(u,v), u = h(x,y), v = k(x,y)
x = e" +ln v?
az , az 38. Mennyi az/au és az/av, ha u = 1, v = - 2 és Z = lnq,
19. at es as,ha z=f(x,y), x= g(t,s ), y=h (t,s)
q = vv+3arctgu? )
ay
20. ar ' ha y = f (u), u = g(r,s)
aw, aw További példák és feladatok

21. 7); es at' ha w = g(u), u = h(s,t )
39. Változó feszültség egy áramkörben: Egy áramkörben,
aw amire érvényes a V = IR egyenlő ség , a V feszültség lassan csök-
22. ap ' ha w = f (x,y,z,v), x = g(p,q), y = h(p,q ),
ken , ahogy az elem lemerül. Ugyanakkor az R ellenállás nő,
z = j(p,q) , v = k(p ,q ) ahogy a fogyasztó felmelegszik. Ha sználjuk a
aw , aw
23. a;: es 7); ' ha w = f (x,y), x = g(r), y = h(s) dV aV dl av dR
dl = aI dt + aR dl
aw egyenletet, hogy meghatározzuk, hogyan változik az áramerős
24. 7); ' ha w = g(x,y), x = h(r,s ,t) , y = k(r,s ,t)
ség abban a pillanatban, amikor R = 600ohm, 1= 0 ,04amper,
dR /dt = O.Sohm/s és dV [dt = -0,01volt/ s.
Implicit deriválás V
Feltételezve, hogy a 25-28. feladatokban y az x-nek differenci-

álható ftiggvénye, ha sználjuk a 8. Tételt dy/ dx meghatározására
az adott pontban!
25. x3 - 2y2+xy = 0, (1,1) "'-----f:I,lcl/JI'
26. xy +yl - 3x- 3 = 0, (- 1, 1) - R
27. x2+ xy+ y2_7=0, (1,2) 40. Változó méretű doboz: Tegyük fel, hogy egy téglatest
alakú doboz a, b és c élhosszúságai idŐben változnak: Egy bizo-
28. xeY +sinxy+y-ln2 = 0, (0 ,ln2)
nyos pillanatban a = 1 m, b = 2 m és c = 3 m, daldt = db [dt =
= 1 mis, dcl dt = -3 mis. Milyen gyorsan változik a doboz V
térfogata és F felszíne ebben a pillanatban? A dobo z testátlói
Háromváltozós implicit deriválás csökkennek vagy nőnek ebben a pillanatban?
A 8. Tétel három vagy több változó esetére is általánosítható. A 41. Ha f (x,y,z) differenciálható és u = x - y, v = y - z, w =
háromváltozós eset a következő: ha az F(x,y,z) = egyenlettel° = z - x, mutassuk meg , hogy
definiált z az x és y 'v áltozók differenciálható függv énye, akkor
azokban a pontokban, ahol F, -=j=. 0, af
ax
af
+ ay + az - .
af - °
az Fx , az Fy
-=-- es -= -- 42. Tegyük fel , hog y az x = rcos e , y = rsin e polárkoordiná-
ax Fz ay Fz '
tákat helyettesítjük egy differenciálható w = f (x,y) függvénybe.
Használjuk ezeket az összefüggéseket a 29-32. feladatokban (a) Mutassuk meg , hogy
az/dx és az/ay meghatározására az adott pontokban!
aw .
29. z3 _xy+yz +y3 _ 2= 0, ( 1, 1, 1) a;: = f x cos e + f y sin e
1 1 1
30. - + - + - - 1 = 0 , (2,3 ,6) és
x y z 1 aw .
- - = -fx sin
r ae
é } I'
Jy
cos é
31. sin(x+ y) + sin(y +z)+ sin(x + z) =0, (n ,n ,n)

(b) Oldjuk meg az (a) rész egyenleteit úgy, hog y f x-et és
32. xeY + yeZ + 2ln x - 2 - 31n2 = 0 , (1, ln2, ln3 ) frt fejez zük ki aw/ ar és aw/ ae függvényeként!
(c) Mutassuk meg , hogy
Parciális deriváltak meghatározása (a w)2 (aw) 2

(fx)
2
+ (fy)2 = a;: + r12 ae
adott pontokban
43. Laplace-egyenlet: Mutassuk meg , ha w = f (u, v) kielé-
33". Mennyi a w/ar, ha r = 1, s = - 1
x = r- s, y = cos(r+s ), z = sin(r + s)?
és w = (x +y + z)2, °
gíti az fuu + f vv = Laplace-egyenletet, és ha u = (x2 - yl )/2,
+ °
v = xy, akkor w kielégíti a W xx W yy = Laplace-egyenletet is!
34. Mennyi aw/av, ha u = - 1, v = 2 és w = xy+ln z, 44. Laplace-egyenlet: Legyen w ='f(u) + g(v), ahol u = x+
x= v2/u , y = u +v, z = cosu? + iy és v = x - iy (i = J=T). Mutassuk meg , hogy w kielégíti a
35. Mennyi aw/av, ha u = 0 , v = ° és w = x2+ (y/x) ,
W xx + W yy =° Laplace-egyenletet,ha minden függvény differen-
ciálható, amelyiknek annak kell lennie !
x = u - 2v + 1, Y = 2u + v-27
Függvények változása görbék mentén Integrálok deriválása

45. Szélsőértékek egy csavarvonalone Tegyük fel, hogy az Bizon yos folytonossági feltételek mellett igaz, hogy ha
f (x ,y, z) függvény parciális deriváltjai azx = co st , y = sin t, z = t
b
csavarvonal pontjaiban
f x = cos t , f y = sin t , f z = t 2 + t-2
F (x ) = J g( t ,x) dt ,
a
A görbe mely pontjában (pontjaiban) lehet f-nek szél sőért é ke.
ha egyáltalán van ilyen pont? akkor F' (x ) = Ji
gx(í-,x ) dt . Ezt a tételt és a láncszabályt hasz-
nálva meghatározhatjuk
46. Térgörbe: Legyen w = x 2 e 2y coS3z. Határozzuk meg
dwl dt értékét az x = co st, y = ln(t + 2), z = t görbe mentén f(x)
a ( 1,ln 2, 0) pontban! F(x) = J g(t,x) d t
47. Hőmérséklet egy körön: Legyen T = f (x ,y ) a hőmér a
séklet az x = cost, y = sin t, O::; t ::; 2n kör (x ,y) pontjaiban, és deriváltját, ha bevezetjük a
tegyük fel, hogy
u
aT
a x = 8x-4y,
aT
a y =8y -4x . G (u ,x) = J
a
g( t ,x) dt
(a) Határozzuk meg a hőmérséklet maximumát a körön a

dT / dt és d 2T / dt 2 vizsgálatával! függvényt , és u = f (x )-et helyette sítünk: Határozzuk meg a 49.
2
(b) Tegyük fel, hogy T = 4x -4xy+4y2. Keressük meg és 50. feladatokban adott függvények deriváltját.
T maximális és minim ális értékét a körön! ~
48. Hőmérséklet egy ellipszisen: Legyen T = g(x,y) a hő 49.: F (x ) = J Vt 4 +x3 dt

mérséklet az O
1
x = 2V2cost , y = V2sint , O::; t ::; 2n
ellipszis (x,y) koordinátájú pontjában, és tegyük fel, hogy
50. F(x) = J Vt 3 +x2 dt
x2
aT aT
a x = y, ay =x.
(a) Határozzuk meg a hőmérséklet maximumát az ellip-

szisen adT / dt és d 2T / dt 2 vizsgálatával!
(b) Tegyük fel, hogy T = xy - 2. Keressük meg T maxi-
mális és minimáli s értékét a körön!
14.5. Iránymenti deriváltak és gradiens vektor
Ha egy pillantást vetünk aszintvonalakat mutató térképre (14.23. ábra), ami

a West Point részt mutatja New Yorkban a Hud son folyó mellett, akkor lát-
juk, hogy a vízmosások iránya merőleges a szintvonalakra. A vízfolyások olyan
irányban húzódnak, hogy a víz a lehető legmeredekebben folyjon lefelé, és minél
előbb érje el a Hudson folyót. Ezért a vízfolyás tengerszint feletti magassága egy
adott pontban egy meghatározott irányban változik a leggyorsabban. Ebben az
alfejezetben megvizsgáljuk, hogy a leggyorsabb változás iránya miért merőleges
a szintvonalakra.
Iránymenti derivált a síkban

A 14.4. alfejezetből tudjuk, hogy ha f(x ,y) differenciálható, akkor f változásá-
nak gyorsasága t szerint a differenciálható x = g(t) , Y = h(t) görbe mentén
df af dx af dy
-
dt
=ax
-- dt
+ay- dt
-.
Minden PO(XO,Yo) = Po(g(to),h(to)) pontban ez az egyenlőség adja meg f válto-
zásának gyorsaságát a t növekedő irányában, azaz ez az érték függ attól, merre
.rnegyünk'' a görbén. Ha pl. a görbe egy egyenes és t ívhosszparaméter egy adott
II egységvektor irányában indulva egy adott PO ponttól, akkor df[dt az f-nek
az értelmezési tartományabeli távolság szerinti változási sebessége II irányában.
14.23. ÁBRA: A West Point Area (New York) térképe. A

vízfolyások iránya olyan, hogy a víz a legmeredekebben ha-
ladjon lefelé, azaz merőlegesek a szintvonalakra.
y
Ha az u-t változtatj uk, megkapj uk, milyen gyorsan változik f a PO pontban a
Egyenes: x = Xo + sUI' y = YO + SU2
különböző irányokban a távolság szerint. Fogalmazzuk meg ezt a gondolatot
<. pontosabban. '
Tegyük fel, hogy f(x,y) definiálva van az xy-sík egy T tartományán, a
Po(xo ,Yo) a T tartomány egy pontja ésu = Uli + ul,j egyegységvektor. Ekkor az
egyenletek egy Po-on átmenő, u-val párhuzamos egyenes paraméteres egyenlet-

rendszerét adják. Mivel u egységvektor, s az "előjeles" ívhossz Po-tól számítva
az u irányában, és mivel egyenes mentén haladunk, ez a P és PO közötti "elője
les" távolság (14.24. ábra).
- t - ---,f - - - - - - - - - - - . + x
o DEFINÍCIÓ: Iránymenti derivált
Az f függvény iránymenti deriváltja Po-ban az u = Uli + u2j egység-
14.24. ÁBRA: Az f függvény változá- vektor irányában a
sának sebessége a PO pontban u irányá-
ban az, mint f változása ezen egyenes df ) = lim f(xo + SUI ,Yo + SU2) - f(xo,yo)
mentén a Po-ban. ( ds u R s~o (14.2)
S
,o
szám, feltéve, hogy a határérték létezik.
Az irodalomban az iránymenti derivált egy másik (féloldali) értelmezése is hasz-

nálatos (ld. gyakorló feladatok lOO/c feladat) .
Az iránymenti derivált egy másik jelölése:
f deriváltja a PO pontban u
(Duf)po' irányában
1. PÉLDA: Iránymenti derivált meghatározása definíció szerint

Adjuk meg az
f(x,y) = x2 +xy
függvény iránymenti deriváltját a PO (1,2) pontban, az u = (1/ J2)i + (1/ J2)j
irányban.
Megoldás:
df ) = lim f(XO+SU1 ,YO+SU2) - f(xo ,yo)

( ds u,Po S-tO s
. f(l+s.~ ,2+s·~)-f(I ,2)
= hm -'-----------------'----
S-tO s
. (1+ Ji)2 +(1+ Ji) (2+ Ji)-(1 2+1.2)

= hm ---'--------''------'--------'-----'---...=.....-----
S-tO S
= lim
( 1+ k,Ji + ~)
2
+ (2 + k + ~) - 3
,Ji 2
s-t o S
= lim ,Ji ~ + S2 = lim ( - 5 +s) = (5

- +0 ) = 5- .
S-tO S S-tO v2 v2 v2
Az f(x ,y) = x2 + xy függvény változási sebessége a Po(I,2) pontban az
II = 1/V2i + (1/V2)j irányban ~. D
Az iránymenti derivált geometriai jelentése

z
S felület:
z = f(x, y)
t f(xo + SUI'YO + sUz )
- f (Xo' YO )
A z = f(x ,y) egyenlet egy S felületet ad meg a térben. Ha zo = f(xo ,yo), akkor
P(XO ,YO ,zo) a felületnek egy pontja. A függőleges sík , amelyik átmegy P-n és
egyben Po (XO ,yo)-on is, az S felületet a G görbében metszi (14.25. ábra).
\ Az f függvény változási sebessége II irányban a G görbéhez a P pontban
húzott érintő meredeksége (ahol II jelöli ki a pozitív irányt).
Ha II = i, akkor az iránymenti derivált Po-ban épp of/ox az (XO ,yo) pontban.
Ha II = j, akkor az iránymenti derivált Po-ban épp of/ oy az (XO ,yo) pontban.
Az iránymenti derivált a parciális deriváltak általánosítása. Most már bármilyen
y
irányú deriváltat számíthatunk, nemcsak i és j irányút.
Egy fizikai szemléltetését is megadjuk az iránymenti deriváltnak. Tegyük fel ,
hogy T = f(x ,y) a hőmérsékletet adja meg a sík pontjaiban. Ekkor f(xo ,yo) a
hőmérséklet a Po (XO ,yo) pontban, és (Duf)po a pillanatnyi hőmérsékletváltozás,
14.25. ÁBRA: A C görbe meredeksége ha Po-ból II irányba kimozdulunk.

Po-ban a PQ szakaszok meredekségé-
nek határértéke, ha Q ---+ P. Ez a
( ~~) u,Po = (DuF)po Iránymenti derivált számítása gradiensvektorral
iránymenti derivált.
DEFINÍCIÓ: Gradiensvektor
Az f(x ,y) függvény gradiensvektora, másszóval gradiense a Po (xo ,yo)
pontban a
vr- of of j
ax i+ ay
vektor, ahol f parciális deriváltjai a PO pontban vannak számolva.
A Vf jelölést "gradiens f' -nek, "grad f" -nek, vagy "nabla t" -nek olvassuk.
Ugyanennek egy másik jelölése: grad(f). Nyilvánvaló, hogy ha f differenciál-
ható a PO pontban, akkor deriváltvektora a gradiensével egyenlő ebben a pontban.
Levezetünk egy egyszerű számítási képletet differenciálható ' függvények
.iránymenti deriváltjára. Induljunk ki az
x = Xo+SU1 , y = Yo+SU2 (14.3)

egyenesb ől. ami átmegy a Po (XO , Yo )po~ton. Az s paraméter az u = uli + u2j

egy ségvektor irányába nő, és absz clút értéke éppen P távolsága Po'=-tól. Ekkor
láncszabály
(14.3) egyenletből
dx jds = Ul, dy jds = U2
(14.4)
A (14.4) egyenlet azt jelenti, hogy differenciálható J függvény iránymenti

deriváltja számítható úgy, mint az adott irányú u egységvektor skaláris szorzata
J gradiensével az adott pontban.
9. TÉTEL: Az íránymenti-derivált egy skalárszorzat

Ha J(x,y) differenciálható egy nyílt tartományon, amelynek Po(XO ,yo)
belsőpontja, akkor
(14.5 )
azaz J gradiense Po-ban skalárisan szorozva u-val.
2. PÉLDA: Iránymenti derivált meghatározása gradienssel

Határozzuk meg J(x ,y) = xeY+ cos(xy) iránymenti deriváltját a (2, O) pontban
v = 3i - 4j irányban!
Megoldás: v irány ú egységvektort kapunk, ha elosztjuk a hosszával:

y
v v 3. 4.
2 u =- =- = -1- - J.
Ivj 5 5 5
Az J függvény parciális deriváltjai mindenütt léteznek és folytonosak, és

Jx(2,0) = (eY- y sin(xy)) (2,0) = eO - O = l
o Jy (2,0) = (xeY - xsin(XY))(2,0) = 2eo - 2·0 = 2.
3. 4 . ____
U =-I --J
J gradiense (2, O)-ban:
5~ /
-1
VJI (2,0) = Jx(2,0)i+ Jy(2,0)j = i+2j

14.26. ÁBRA: VJ képe mint vek-
tor J értelmezési tartományában. Ha (14.26. ábra). Így J v irány ú iránymenti deriváltja (2, O)-ban
J (x,y) = xeY + cosfxy), akkor az ér-
telmezési tartomány az egész sík . Az (DuJ) 1(2,0) = VJI (2,0) . u
J függvény változásának sebessége a
(2, O) pontban az u = (3/ 5)i - (4/ 5)j = (i1+ 2J.) ' (3.51 - 54.) .= 5-
J
3 58= -1. D
irányban VJ . u = -1 (2. példa).
Kiszámítva a skalárszorzatot a (14.5) képletben,
DuJ=VJ·u= IVJllu lcose = IVJlcose
ahol e az II és VJ vektorok 'szöge, szembe szök őek a következő tulajdonságok.

A DuJ = VJ . u = IVJI cos e iránymenti derivált tulajdonságai

Tegyük fel, hogy J az értelmezési tartományán differenciálható.
e
l. Az J függvény akkor nő a leggyorsabban, ha cos = l , azaz , ha u
épp VJ irányába mutat. Tehát J az értelmezési tartományának minden
p pontjában abban az irányban növekszik a leggyorsabban, amerre a
P-beli gradiens mutat. Ebben az irányban az iránymenti derivált:
DuJ= IVJlcos (O) = IVJI·

2. Hasonlóképp, az J függvény - VJ irányban csökken a leg-
gyorsabban. Ebben az irányban az irány menti derivált DuJ =
= IVJ lcos( n) = - IVJI· .
3. A VJ i:- O gradiensre merőleges irányban az iránymenti derivált
O, hiszen ekkor e = n/2 és
DuJ = IVJI cos (n/2) = IVJI· 0= O.
Ezek a tulajdonságok három változó esetén ugyanígy fennállnak, ahogy azt

majd később látni fogjuk.
3. PÉLDA: A maximális, minimális és nulla változás irányai

Határozzuk meg azokat az irányokat, amelyekben az J(x ,y) = (x2/2) + (i /2 )
függvény
(a) az (1, 1) pontban a leggyorsabban nő,

(b) az (1, 1) pontban a leggyorsabban csökken,
(c) az (1, 1) pontban nem változik.
Megoldás:
(a) A függvény a gradiens irányában nő a leggyorsabban. A gradiens az (1,

z = f (x , y) l) pontban
x2
+ -l (VJ ) (í,l) = (xi + yj)(1 ,l) = i + j .
2
Az egységnyi ho sszú irányvektor:
i+j i+j l. l.
u= li+jl = V12+12 = J21+ J2 j .
I
I 1_: l (b) A függvény a gradienssel ellentétes irányban, azaz - (VJ ) (l,l) irányban
1: I~ y
l -vr/'~ )
(l 1)1
: Nulla változás
csökken a leggyorsabban:
/ ' ... .!-ben l. l.

f leggyorsabb an nő/ ! -U=--l--j.
x / Vf=i+j J2 J2
f leggyorsabban nő
(c) A nulla változás iránya merőleges a gradiensre, azaz a VJ(1,l ) vektorra:
14.27. ÁBRA : Az az irány, amelyben
az J (i ,y) = (x2/2 ) + (y2 / 2) a leggyor- -n=
l.
-l--j
l.
sabban növekszik az (1, l ) pontban, a J2 J2
VJ I(1 ,l) = i + j irány. Ez a legmerede-
(14.27. ábra). D
kebb emelkedés iránya a felület (1, 1,
l) pontjában (3. példa).
Gradiensek és szintvonalak érintői

Ha egy diffe-renciálható J(x ,y) függvény értéke egy sima r = g(t)i + h(t)j görbe
mentén-állandó és egyenlő c-vel , az azt jelenti, hogy J (g(t),h(t)) = c (azaz, a
A szintvonal: f(x, y) = f(xo, yo) görbe egy szintvonal). Deriváljuk ennek az egyenletnek mindkét oldalát t sze-
rint:
d . d
' dt ! (g(t ),h(t )) = dt (c)
af dg + af dh =o láncszabály
ag dt ah dt
afI .+ -af.)
(- J . (dg J-) = o.
- I -+ -dh (14.6)
14.28. ÁBRA: Egy kétváltozós diffe- ag ah dt dt
"'---v-"" "--v---"
renciálható függvény gradiense mindig Vf 4ft
merőleges az ugyanazon a ponton átha-
ladó szintvonalra. A (14.6) egyenlet azt jelenti, hogy Vf merőleges adr/ dt érintővektorra, így
merőleges a görbére.
Egy differenciálható f(x~) függvény értelmezési tartományának minden

(xo ,Yo) pontjában a függvény gradiense merőleges az (xo ,Yo) ponton át-
menő szintvonalra (14.28. ábra).
A (14.6) egyenlet magyarázatot ad arra, miért merőlegesek a vízfolyások a

szintvonalakra (14.23. ábra). Mivel a lefelé folyó vizek mindig a leggyorsabban
lefelé vezető irányba folynak, mindig a negatív gradiens irányában kell halad-
niuk, és ez merőleges a szintvonalakra.
Ez a tulajdonság lehetővé teszi, hogyaszintvonalakhoz érintőt húzzunk. Ezek
az egyenesek merőlegesek a gradiensre. Ha egy PO (xo ,Yo) ponton áthaladó egye-
nes merőleges az N = Ai + Bj vektorra, akkor az egyenlete (35. feladat):
A(x-xo) +B(y-yo) = O.
Ha N éppen a (V f)(xo,yo ) = fx(xo ,yo)i + fy(xo ,yo)j gradiens, akkor az érintő

egyenes egyenlete:
(14.7)
4. PÉLDA: Ellipszis érintőjének meghatározása

Adjuk meg az
x2
-+l=2
4
ellipszis érintőjének egyenletét a (- 2, l) pontban (14.29. ábra)!
y
Megoldás: Az ellipszis az
Vf(-2 , 1) = -i + 2j x - 2y = -4
függvény szintvonala. Az f függvény gradiense a (- 2, l) pontban:
Vfl (-21) = (~i+2yj) = -i+2j.

, 2 (-2,1)
Az érintő egyenlete:
14.29. ÁBRA : Az (x2/4)
+ y2 = 2 (-1) (x + 2) + (2) (y- 1) = O (14.7) egyenlet
ellipszis érintőjét egy adott pontban
megkaphatjuk, ha azt az f(x,y) = x-2y= -4. D
= (x2/4) +y2 függvény szintvonalának
tekintjük. Ha ismerjük két függvény, az f és g gradienseit egy pontban, akkor ebből kö-
vetkezően ismerjük konstansszorosaik, összegük, szorzatuk, hányadosuk gradi-
ensét is. Ezen szabályok bizonyítása a 36. feladatban van kitűzve . Vegyük észre,
hogy ezeknek ugyanolyan alakjuk van, mint az egyváltozós függvények deri-
váltjaira vonatkozó szabályoknak.
Gradiensre vonatkozó algebrai összefüggések

1. Konstansszoros gradiense: V(kf) = kVf (bármely k konstansra)
2. Összeg gradiense: V (f + g) = Vf + Vg
3. Különbség gradiense: V (f - g) = Vf - Vg
4. Szorrat gradiense: V(fg) = fVg+gVf
5. Hányados gradiense: V (L)
= g"ílf-f"ílg
g g2
5. PÉLDA: Példa összeg, szorzat stb. gradiensére

Alkalmazzuk a fenti szabályokat az
f(x ,y) =x-y g(x ,y) = 3y

Vf=i-j Vg=3j
függvényekre !
1. V(2f) = V(2x-2y) = 2i-2j = 2Vf
2. V(f +g) = V(x+2y) = i+2j = Vf + Vg
3. V(f-g) =V(x-4x) =i-4j=Vf-Vg
4. V(fg) = V (3xy :-:: 3l) = 3yi + (3x - 6y)j
= 3y(i - j) + 3yj + (3x - 6y)j
= 3y(i - j) + (3x - 3y)j
= 3y(i - j) + (x - y)3j = gV f + fV g
5. vG) =v(x;y) (;Y-D = D
l. x.
=-I--j
3y 3y2
3yi - 3xj 3y(i - j) - (3x - 3y)j
9y 2 9y 2
3y(i-j)-(x-y)3j gVf-fVg
9y2 g2
Ha f(x,y,z) differenciálható függvény és u = uli + u~ + u3k egységnyi hosz-
szúságú vektor, akkor
és
df df df
Duf=Vf·u= dX U1+ dyU2+ dZ U3.
Az iránymenti derivált ismét felírható a
Duf = Vf·u = IVfllulcos8 = IVflcos8
alakban, így a kétváltozós esetre érvényes tulajdonságok továbbra is érvényben

maradnak. Bármely pontban az f függvény a Vf irányban növekszik a leggyor-
sabban, és -Vf irányban csökken a leggyorsabban. Bármely Vf-re merőleges
irányban az iránymenti derivált nulla.
6. PÉLDA: A maximális és minimális növekedés irányának meghatáro-

zása
(a) Adjuk meg az f(x ,y, z ) = x3 - xy2 - z függvény iránymenti deriváltját

a Po(l, 1,0) pontban, a v = 2i - 3j + 6k irányban!
(b) Melyik irányban változik az f függvény a leggyorsabban ebben a PO

pontban, és mennyi a változás sebesége ebben az irányban?
Megoldás:
(a) A virányú egységvektort úgy kapjuk, hogy v-t elosztjuk a saját hosszá-
val:
lvi= )(2)2 + (-3)2 + (6)2 = J49 = 7

u= ~ = ~i-~j+~k.
lvi 7 7 7
Az f függvény parciális deriváltjai Po-ban
fx = (3x2 - i)(1 ,l ,O) = 2, fy = -2xy1(1 ,1,0) = -2, f z = -11(1 ,1,0) = -1.

A gradiens a Po-ban
Vf l(l,l,o) = 2i - 2j - k.
Az f "függvény differenciálható, ezért f iránymenti deriváltja Po-ban a v
irányban
(Du1)(1 ,1,0) = V11(1 ,1 ,0) . u = (2i - 2j - k)· (~i - ~j + ~k)

4 6 6 4
=7+7-7=7·
(b) A függvény a Vf = 2i - 2j - k irányban növekszik és a - Vf irányban
csökken a leggyorsabban. A változás sebessége
Gradiens számítása adott pontban 11. g(x,y) = x - (i lx) + J3 arcsec(2xy) , Po(1 , 1),
A = l2i+5j
Az 1--4. feladatokban adjuk meg a gradienst az adott pontban,
azután vázoljuk fel a gradienst és azt a szintvonalat, amelyik az
12. h(x,y) = arctg(ylx) + J3 arcsin(xy/2), Po(l, 1)
A = 3i-2j
adott ponton átmegy!
1. j(x,y)=y-x, (2,1) 13. j(x,y,z) = xy +yz+zx, Po(l, -1 ,2) , A = 3i+ 6j - 2k
14. j(x,y,z) =x2+2y2_3z 2, Po(l,l,l) , A=i+j+k
2. j(x,y) = In(x2 +i), (1,1)
15. g(x,y,z)=3etcosyz, Po(O ,O,O) , A=2i+j-2k
3. g(x,y)=y-x2, (-1 ,0)
16. h(x,y,z) = cosxy-l-e'" + ln zr, Po(1 , 0,1/2), A = i+2j+2k
4. g(x,y) = ~ - ~ , (J2, 1)
Az 5-8. feladatokban adjuk meg v' j-et az adott pontban!
A leggyorsabb növekedés és
5. j(x,y,z)=x2+y2-2z2+zlnx, (1,1,1)
6. j(x,y,z) = 2x3 - 3(x2 + y2)z+ arctgxz, (1,1 ,1)
csökkenés iránya
7. j(x,y,z) = (x2 + i + i)-1 /2 + ln (xyz), (-1 ,2, -2) A 17-22. feladatokban adjuk meg azokat az irányokat, amelyek-
ben a függvény az adott PO pontban a leggyorsabban növekszik,
8. j(x,y,z) = et+ycos z+ (y+ l)arcsinx, (0,0,n/6) ill. csökken!
17. j(x,y) =x2+xy+y2, ' Po(- l , 1)
18. j(x,y) =x2y+eXYsiny, Po(l,O)
Iránymenti derivált meghatározása
19. j(x,y,z) = (x/y)-yZ, Po(4 ,1 ,1)
A 9-16. feladatokban adjuk meg a függvény iránymenti derivált-
20. g(x,y,z) =xeY+z 2, Po(1,ln2,1/2)
ját a PO pontban, A irányban!
9.' j(x,y) = 2xy - 3y2, Po(5 ,5) , A = 4i + 3j 21. j(x,y,z) = lnxy+lnyz+lnxz, Po(1 , 1,1)
22. h(x,y ,z)=ln(x2+y2_l)+y+6z, Po(l,l,O)
10. j(x,y)=2x2+y2 , Po(-l ,l) , A=3i+4j
Görbék érintőegyenesei 34. Iránymenti derivált és parciális deriváltak: Feltéve,

hogy a szükséges deriváltak léteznek, mi a kapcsolat Dd, Djj,
A 23-26. feladatokban vázolj uk fel az j (x ,y) = c görbét Vj-fel Dkj valamint jx, j y, j z között?
és az érintőegyenessel együtt az adott pontban, azután adjuk meg
az érintőegyenes egyenletét! 35. Egyenesek az xy-síkban: Mutas suk meg , hogy
A (x - xo) + B(y - Yo) = O egy olyan egyenes egyenlete az xy-
23. x 2+ y2 =4, (V2, V2) 24. x2 - y = l , (V2, l )
síkban, amelyik átmegy az (xO,Yo) ponton és mer őleges az N =
25. xy = -4, (2, -2) 26. x 2 - xy + y2 = 7, (- 1,2) = Ai + Bj vektorra !
36. Gradiensre vonatkozó algebrai összefüggések: Legyen
További példák és feladatok k egy konstans,
27. Nulla iránymenti derivált: Melyik irányban nulla az

j (x ,y ) = xy + y2 függv ény deriváltja a P(3 , 2) pontban?
28. Nulla iránymenti derivált: Melyik irányban nulla az és
a g . ag. ag
j (x ,y ) = (x2 - y2)/(x 2 + y2) függvény deriváltja a P(1 , 1) pont-
n
vg=-l+-J +-k
ban? ax ay az
pedig az j , ill. g függvény gradiensei. Használjuk a
29. Van olyan u irány, amerre az j (x ,y ) = x 2 - 3xy + 4y2 függ-
vény deriváltja a P( 1,2 ) pontban l4? Válaszunkat indokoljuk!
~ (kj) = kaj , a aj ag
ax(J±g) = ax±ax '
ax ax
*
. 30. Változó hőmérséklet egy kör mentén: Van-e olyan u
irány, amerre a T (x ,y,z) = 2.xy - yz hőmérsékletfüggvény (fo-
kok Celsius-fokban, távolság cm-ben) változási sebes sége a
P(l , - 1, 1) pontban - 30 C/cm? Válaszunkat indokoljuk!
a ()
ax j g
ag
= j ax + g ax '
aj ~ (L)
ax g
= g ~{ g2
- j
31. A differenciálható j (x ,y ) függvény deriváltja a Po (l , 2) egyenlő ségeket és a többi hasonló összefüggést a következők
pontban az i + j irányban 2V2 és a -2j irányban -3. Mennyi igazolására:

j iránymenti deriváltja a - i - 2j irányban? Vála szunkat indo- (a) V(kj) = kV j (bármely k konstansra)
koljuk!
32. A differenciálható j (x ,y,z) függvény irány menti deriváltja (b) V(J+g)=Vj +Vg
a P pontban a v = i + j - k irányban a legnagyobb, és itt az értéke
2V3.
(c) V(J-g )=Vj-Vg
(a) Mennyi Vj P-ben? Válaszunkat indokoljuk!
(b) Mennyi j deriváltja a P-ben az i + j irányban?
(d) V (Jg )=jVg +gVj
33. Iránymenti derivált és skalár komponens: Mi a kap-
csolat egy differenciálható j (x , y, z) függ vénynek a PO pontban az
u egységvektor irányában vett iránymenti deriváltja és a (Vj )po
(e) V (L)g = gVj g2- j Vg
vektor u irányú skalár komponense között?
Érintősíkok és differenciálok
14.6.
Ebben az alfejezetben definiáljuk sima felület érintősíkját. (A sima felület defi-
nícióját a 16. fejezetben adjuk meg.) Az érintősík egyenletét a felületet definiáló
függvény parciális deriváltjainak segítségével írjuk fel. Az ötlet nagyon hasonló
ahhoz, ahogy az egyváltozós függvény által definiált görbéhez írtuk fel az érintő
egyenes egyenletét (2.7. alfejezet). Azután tanulmányozzuk többváltozós függ-
vények lineáris approximációját és teljes differenciálját is.
Érintősík és normálegyenes
Ha r = g(t)i + h(t)j + k(t)k egy sima görbe a differenciálható f függvény egy

f(x ,y,z) = c szintfelületén, akkor f(g(t) ,h(t) ,k(t)) = c. Mindkét oldalt t szerint
differenciálva
d d
dtJ(g(t) ,h(t) ,k(t)) = dt (c)
aJ dg + aJ dh + aJ dk =O láncszabály
ax dt ay dt aZ dt
aJl.+ -
aJJ.+ aJ
- k) . (dg. dh. dk) =0. (14.8)
(-
ax ay az
-l+-J+-k
dx dy dz
, ~ , -I
V v
VJ drldt
14.30. ÁBRA: A VJ gradiens merőleges
minden Po-on átmenő, az adott szint- A görbe minden pontjában V J merőleges a görbe sebességvektorára. Tekintsük
felületen fekvő sima görbe sebesség- most a PO ponton átmenő sima görbéket (14.30. ábra). Po-ban minden sebesség-
vektorára. A sebességvektorok így kö- vektor merőleges VJ-re, így a görbék érintőegyenesei VJ-re merőleges síkban
zös síkban fekszenek, amit érintősík vannak. Ezt a síkot hívjuk a felület érintősíkjának a PO pontban.
nak hívunk.
DEFINÍCIÓ: Érintősík, normálegyenes
Az J differenciálható függvény J(x ,y,z) = eszintfelületének érintősíkja -,
a Po(XO,YO,zo) pontban az a sík, amelyik átmegy Po-on és merőleges a
VJlpo vektorra.
A felület normálegyenese az az egyenes, amelyik átmegy Po-on és pár-
huzamos a V Jlpo vektorral.
Azaz az érintősík és a normálegyenes egyenletei 12.5. alfejezet alapján a kö-

vetkezők:
J(x ,y,z) = c érintősíkja Po (xO ,Yo ,zo)·ban
Jx(Po) (x - xo) + Jy(Po) (y - YO) + Jz(Po) (z - zo) = O. (14.9)
J(x ,y,z) = c normálegyenese Po(xO ,Yo ,zo)·ban
x = Xo + JAPo)t , y = Yo + Jy(Po)t ; z = zo + Jz(Po)t. (14.10)
1. PÉLDA: Érintősík és normálegyenes meghatározása

Határozzuk meg az
forgásparaboloid
felület érintősíkját és normálegyenesét a PO (1,2 ,4) pontban!

z
A felület:
x 2 + y2 + z - 9 =O Megoldás: A felület a 14.31. ábrán látható. Az érintősík merőleges az J függ-
vény gradiensére a PO pontban. A gradiens:
Nonnálegyenes
VJlpo = (2xi+2yj+k)(l ,2,4) =2i+4j+k.
Az érintősík ezért
2(x-l)+4(y-2)+(z-4)=0 vagy 2x+4y+ z=14.
A felület normálegyenese Po-ban
X = l + 2t, Y = 2 + 4t, z = 4 + t. D
,
14.31. ÁB RA : Az x2 + l
+ z-9 = O Ahhoz, hogy felírjuk egy z = J(x ,y) sima felület érintősíkjának egyenletét a
felület érintősíkja és normálegyenese a Po(XO ,YO ,zo) pontban, ahol zo = J(XO ,yo), vegyük észre, hogy a z = J(x ,y) egyen-
PO (1,2,4) pontban. lőség ekvivalens az J(x ,y) - z = O egyenlőséggel. Ezért a z = J(x,y) felület az
z
A sík F(x ,y,z) = f(x ,y) - z függvény nulla értékhez tartozó szintfelülete. F parciális
x+z-4=O deriváltj ai:
~
g (x, y, z)
d
Fx= dx(f(x,y)-z) =fx-O=fx,
d
Fy= dy(f(x,y)-z)=fy-O=fy,
d •
F'z = dz (f(x ,y) - z) = 0-1 = -1.
A képlet tehát:
Fx (Po) (x - xo) + Fy(Po) (y - Yo) + Fz (Po) (z - zo) = O,
így az érintősík egyenlete f-fel kifejezve:
fx(xo,yo)(x -xo) + fy(xo,yo)(y - YO) - (z - za) = O.
A z = f(x ,y) felület érintösíkja (xO ,YO ,f(xO ,Yo))-ban

A z = f(x ,y) felület érintősíkja differenciálható fesetén a Po(XO ,YO ,zo) =
y
= (xo ,yo,f(xo ,yo)) pontban
x x2 + y2 - 2=O
Az '-----y------' henger
f(x, y, z) fx(xo,yo)(x -xo) + f y(xo ,yo)(y - YO) - (z - za) = O. (14.11)
14.32. ÁBRA:Az f(x ,y,z) = x2 +y2_

- 2 = O henger és a g(x,y,z) = x+z- 2. PÉLDA: z = f(x,y) felület érintösíkja
- 4 = O sík az E ellipszisben metszik
Adjuk meg a z = xcosy - ye" felület érintősíkját a (O, O, O) pontban!
egymást (3. példa).
Megoldás: Meghatározzuk f(x ,y) = xcosy - ye" parciális deriváltjait, és
használjuk a (14.11) képletet: .
fx(O, O) = (cosy-yc) (O,O) = 1-0·1 = 1,

f y(O , O) = (-xsiny-c) (O,O) = 0-1 =-1.
Ezért az érintősík:
1· (x-O) -1· (y-O) - (z-O) = O (14.11) képlet
azaz
x-y- z=O. D
3. PÉLDA: Két felület metszésvonalának érintöegyenese

A két felület, az
f(x ,y,z) =~+l-2 = O
henger és a
g(x,y ,z) =x+z-4 = O
sík, egy E ellipszisben metszi egymást (14.32. ábra). Adjuk meg az érintőegye
nes paraméteres egyenletrendszerét a PO ( 1, 1,3) pontban.
Megoldás: Az érintőegyenes merőleges V f-re és V g-re is az adott pontban,

ezért párhuzamos v = V f x V g-vel. PO és v meghatározzák az egyenest.
Vfl(1 ,1 ,3) = (2xi + 2yj)(I ,I,3) = 2i + 2j

V gl(1 ,1,3) = (i + k) (I ,I ,3) = i + k
i j k
v= (2i+2j)x (i+k) = 2 2 O =2i-2j-2k.
101
Az érintőegyenes:
x = 1 + 2t, y = 1 - 2t, z = 3 - 2t. D

Változás becslése egy adott irányban

Ha csak egy kis ds távolságra mozdulunk ki Po-ból, és meg akarjuk becsülni a
függvény változását, az iránymenti derivált közönséges derivált szerepét játssza.
Ha f egyváltozós függvény volna, a képletünk
df = f' (Po)ds közönséges deriváltx növekmény
lenne. Kettő vagy többváltozós függvényesetén a
df = (Vf!po . ll)ds iránymenti derivált x növekmény
képletet használjuk, ahol II a mozgás iránya Po-ból.
f v áltozásának becslése II irányban

Annak becslésére, hogy hogyan változik a differenciálható f függvény,
ha II irányban elmozdulunk a PO pontból egy kis ds távolságra, a
df (Vflpo · ll) ds
"--v----'" "--v--'
Iránymenti Távolság
derivált növekmény
képletet használjuk.
4. PÉLDA: f(x ,y,z) értékváltozásának becslése

Becsüljük meg, mennyit változik az
f(x ,y,z) = y sinx + 2yz
függvény, ha a P(x,y,z) pont 0,1 egységnyit mozdul el Po(O, 1, O)-ból Pl (2, 2, -2)
irányába!
-----7
Megoldás: Először deriváljuk f-et a Po-ban, PaPI = 2i + j - 2k irányában. En-
nek a vektomak az iránya
-----7 -----7
PaPI PaPI 2. 1 0 2
II = -----7 = - - = -1+ -J --k.
IPaPI I 3 3 3 3
Az f függvény gradiense Po-ban
V fl(o,l ,o) = ((ycosx)i + (sinx+ 2z)j + 2yk) (0,1,0) = i + 2k.
Következésképp
nfl
v R· II = (O1 + 2k· - I + -J
) (2 1 - -2)
k = -2 - -4 = - -.
o o 2
o 333 33 3
Az f függvény df változása tehát, miközben ds = 0,1 egységnyit mozdulunk el

Po-ból II irányban, körülbelül
df = (Vf llb . u) (ds) = ( -D (O, l) '" -0,067 egység. D
Kétváltozós függvény linearizálása

A kétváltozós függvények nagyon bonyolultak is lehetnek, ezért olykor szükség
van arra, hogyegyszerűbbel helyettesítsük őket. Olyanokkal, amelyek elég pon-
tos közelítést adnak az éppen tekintett alkalmazás szempontjából, de amelyek
sokkal kevesebb munkát igényelnek. "Ezt hasonló módon csináljuk, mint ahogy
az egyváltozós függvények esetében jártunk el (3.8. alfejezet).
Tegyük fel, hogy a függvény, amelyet helyettesíteni akarunk z = J(x ,y).

Olyan he1yettesítést akarunk találni, ami jó egy adott (XO ,Yo) pont közelében,
ahol J differenciálható, ahol ismerjük az J függvény értékét, és az Jx, Jy par-
ciális deriváltakat is. Ha (xo ,yo)-ból bármely .más (x,y) pontba mozdulunk ki
~ = x - Xo és Lly = Y- Yo változásokkal, akkor a differenciálhatóság 14.3. alfe-
jezetében adott definíciója szerint J változása
ahol fl, f2 ---+ O ha ~,Lly ---+ O. Ha a Ax, i\y növekmények kicsinyek, ezért az
fl~, f 2i\y szorzatok még sokkal kisebbek, és
J(x ,y) ~ J(XO ,yo) + Jx(XO ,yo)(x -xo) + Jy(XO ,yo)(y - vo).
" ov I
14.33. Ha J differenciálható az
Á B RA: L(x,y)
(XO ,yo) pontban, akkor ennek közvet-
Más szóval, amíg ~ .és i\y kicsi, addig J kb. ugyanannyi, mint az L lineáris
len közelében bármely (x,y) pontban
függvény. Ha J bonyolult, és a munkánk az itt előforduló hibát elviseli, J-et
az J értéke megközelítőleg
helyettesíthetjük L-lel (14.33. ábra).
DEFINÍCIÓ: Linearizáció, lineáris közelítés

Ha J differenciálható az (XO,Yo) pontban, akkor az J függvénynek az
(XO ,Yo) ponthoz tartozó linearizációja
L(x,y) = J(XO ,yo) + JAxo,yo)(x-xo) + Jy(XO ,yo)(y-yo). (14.12)
Az
J(x ,y) ~ L(x,y)
approximáció az J függvény lineáris approximációja az (XO ,Yo) ponthoz
közeli (x,y) pontokban.
A (14.11) egyenletbőllátjuk, hogya z = L(x,y) sík a z = J(x ,y) felület érin-

tősíkja az (XO ,Yo) pontban. Azaz a kétváltozós függvények approximációja érin-
tősíkkal ugyanaz , mint az egyváltozós függvények approximációja érintőegye
nesseI.
5. PÉLDA: Linearizáció meghatározása

Adjuk meg az
1
J(x ,y) =x2 -xy+ "2 y2+3
függvény linearizációját a (3, 2) pontban!
Megoldás: Először kiszámítjuk J-et, Jx-et és Jy-t az (XO ,Yo) = (3,2) pontban:
J(3,2)=(~-XY+~i+3)
. (3,2)
=8
(2
d x -XY+"21Y +3
Jx(3 ,2)=a- 2 ) = (2X-y)(3 ,2) = 4
x (3 ,2)
Jy(3 ,2) = :
Y
(~-xy+ ~i +3) (3 ,2) = (-X+Y) (3 ,2) =-l.
Ebből
L(x,y) = J(XO ,yo) + Jx(XO ,yo)(x -xo) + Jy(XO ,yo)(y - YO)

= 8+ (4)(x- 3) + (-1)(y- 2) = 4x-y- 2.
Az J függvény linearizációja a (3, 2) pontban L(x,y) = 4x - y-2. D
Amikor a differenciálható J(x ,y) függvényt az (XO ,Yo) ponthoz tartozó L(x,y)
linearizációjával közelítjük, rögtön adódik a kérdés, milyen pontos ez a köze-
lítés.
y
Ha az Ifxxl, Ifyyl és az Ifxyl függvényekre egy közös M felső korlátot tudunk
találni egy (XO,yo) középpontú T téglalapon (14.34. ábra), akkor ezen a tartomá-
nyon egy egyszerű képlettel tudunk egy E hibakorlátot mondani. (Ezt a képletet
a 14.10. alfejezetben vezetjük majd le.) A hibát az E(x,y) = f(x,y) - L(x,y)
kifejezéssel definiáljuk.
Lineáris approximáció hibája

Ha f-nek folytonos.első és második parciális deriváltjai vannak az (XO,Yo)
---l-------~x középpontú nyílt T téglalaptartományon, és M felső korlátja ezen a T tar-
o tományon Ifxxl-nek, Ifyyj-nek és Ifxyl-nek, akkor az E(x,y) hiba, amelyet
akkor kapunk, ha f(x,y)-t az adott tartományon az
:s
14.34. ÁBRA: A T: lx - xol h, Iy-
:s
- yoI k téglalap alakú tartomány az L(x,y) = f(xo,yo) + fx(xo,yo)(x-xo) + fy(xo,yo)(Y-yo)
xy-síkban.
linearizációjával közelítjük, kielégíti az
1
IE(x,y)l:S 2M(lx-xol + Iy-yolf
egyenlőtlenséget.
Ha adott Mesetén kicsi IE(x,y) I értéket akarunk, kicsi lx - Xo l-at és kicsi

ly- Yo l-at kell választanunk.
6. PÉLDA: Hibakorlát meghatározása az 5. példában

Adjunk felső korlátot az f(x,y) ~ L(x,y) lineáris approximáció hibájára az 5.
példában a
T: ix-3j:SO,1, ly-21:S0,1
tartományon! Fejezzük ki a felső korlátot f(3, 2) -vazaz f-nek a téglalap közép-
pontjában felvett értékének - százalékában!
Megoldás: Az
1 .
jE(x,y)1 < 2M(lx-xol + \Y_YO\)2
egyenlőtlenséget használjuk. A megfelelő M megtalálásához kétszer deriváljuk
a függvényt, és arra jutunk, hogy minden második parciális deriváltja konstans:
Ifxxl = 121 = 2, Ifxyl = l-ll = 1, Ifyyl = III = 1.
Ezek közül a legnagyobb 2, így Mértéke 2. Mivel (XO ,yo) = (3,2), a téglalapon
Mivellx-xol < 0,1 és Iy-yol < 0,1,

IE(x,y)l:S (0,1 +0,1)2 = 0,04.
Ez az f(3, 2) = 8 értéknek százalékában:
0,04
-8- x 100 = 0,5%. D.
Differenciálok
Emlékezzünk, hogya 3.8. alfejezetben az egyváltozós függvények esetében az
f függvény megváltozását, miközben x a-ról a + Ax-re változik, a
~f = f(a+áx) - f(a)
különbséggel definiáltuk, míg a differenciál definíciója
df = f'(a)dx
volt. Tekintsünk most egy kétváltozós függvényt.

Tegyük fel, hogy f(x ,y) differenciálható (xo,Yo)-ban. Ekkor itt a parciális
deriváltjai is léteznek. Ha egy kicsit kimozdulunk az (xo,Yo) pontból, akkor f
megváltozása
~f = f(xo +~,Yo +~y) - f(xo,Yo) .
Az L(x ,y) definíciójából egyszeru számítással kapjuk, hogy hax-xo = Ax-et és

y - Yo = ~y-t helyettesítünk, akkor L megváltozása
A differenciálok, dx és dy független változók, így akármilyen értéket felve-

hetnek. (Leggyakrabban dx = ~ = x - xo, és dy = ~y = y - yo.) Az f függvény
differenciálja, vagy teljes differenciálja tehát:
DEFINÍCIÓ: Teljes differenciál

Ha az (xo,Yo) pontból az (xo + dx ,yo + dy) pontba mozdulunk el, akkor
az f függvény linearizációjának
változását az f függvény teljes differenciáljának nevezzük.
7. PÉLDA: Térfogat változásának becslése

Tegyük fel, hogy egy hengeres konzervdoboz sugara 2,5 cm, magassága pedig
7,5 cm kellene, hogy legyen, de méretei nem pontosak. A sugár, ill. a magasság
eltérése: dr = +0,08, dh = -0,25. Becsüljük meg a konzervdoboz térfogatának
változását!
Megoldás: A V = Jrr 2h térfogat teljes megváltozásának becsléséhez használ-

juk a
L\V ~ dV = Vr(ro ,ho)dr+ Vh(ro ,ho)dh
közelítést. Mivel Vr = 2Jrrh és Vh = Jr,2,
dV = 2Jrrohodr + Jrr5dh = 2Jr(2,5) (7,5) (O, 08) + Jr(2, 5)2( -0,25)
= 3,OJr:'- 1,5625Jr = 1,4375Jr ~ 4,52cm 3 . O
A teljes változás helyett megbecsülhetjük f(x ,y) relatív változását, ill. azt,
hogy hány százalékos f változása:
df df x 100.
ill.
f(xo,Yo) , f(xo,Yo)
A 7. példában a relatív változás becslése:
dV 1,4375Jr 1,4375Jr
V(ro ,ho) Jrr5ho Jr(2 ,5)2(7 ,5) ~ 0,0307 ,
ami kb. 3,1%-os térfogatváltozást jelent.
8. PÉLDA: Változás érzékenysége

Tegyük fel, cégünk egyenes körhenger alakú melasztároló tartályokat gyárt,
amiknek 1,5 m a sugara, és 7,5 m a magassága. Mennyire érzékeny a tartály
térfogata a sugár, ill. a magasság kis változásaira ?
Megoldás: Mivel V = nr2 h, a térfogat változásának közelítése
dV = Vr(1 ,5 , 7 ,5)dr+ Vh(1,5 , 7,5)dh

2
= (2n rh)(I ,5,7,5)d r + (n r )(1,5,7,5) d h
= 22 ,5ndr + 2,25ndh.
Azaz egyegységnyi változás a sugárban, kb. 22 ,5n változást eredményez

a térfogatban, míg egyegységnyi változás a magasságban, a térfogatban kb.
2,25n változást eredményez. A térfogat változása tízszer olyan érzékeny a sugár
kis változásaira, mint a magasságéra. A minőségért felelős mémöknek, ha azt
akarja, hogy a tartály térfogata megfelelő legyen, a sugár megfelelő nagyságára
kell különösképpen ügyelnie.
Ca) Cb) Ha fordítva lenne, és a sugár lenne 7,5 m, a magasság pedig 1,5 m, akkor V
teljes differenciálja
14.35. ÁBRA : Az (a) esetben a henger
2)(7
térfogata sokkal érzékenyebb r kis vál- dV = (2n rh)(7,5,1,5 )dr + (n r ,5,1,5)dh = 22 ,5ndr + 56 ,25ndh,
tozá saira, mint ugyanakkora változá- így a térfogat a magasság változásaira lesz érzékenyebb.
sára h-nak. A (b) esetben a henger tér- Általában a függvény annak a változónak a változásaira lesz érzékenyebb,
fogata sokkal érzékenyebb h kis válto- amelyhez tartozó parciális derivált az adott pontban a legnagyobb abszolút ér-
zásaira, mint ugyanakkora változására ~~. D
r-nek.
9. PÉLDA: Hibaszázalék becslése

Egy egyenes körhenger V = nr2h térfogatát a sugarának és magasságának meg-
mérésével állapítjuk meg. Tegyük fel, hogy a mérési hiba a sugar esetén nem
több, mint 2%, a magasság esetén nem több , mint 0,5 %. Becsüljük meg, ez így
hány százalékos hibát eredményezhet a térfogat számításánál !
Megoldás: Tudjuk, hogy
Id; x 1001 < 2 és Id: x 1001 < 0,5

Mivel
dV 2nrh dr + nr2 dh 2dr dh
---n-r-=-2-h-- = -r- + h '
V
ezért
Id:1 = 2d; + d:1 1
<
:s
I<Hd:1
2(0,02) + 0,005 = 0,045.
Tehát a térfogatszámításnállegfeljebb 4,5%-os hibát vétünk. D
Hasonló eredmények igazak a kettőnél több változós függvényekre is.

1. Az f(x,y,z) függvény linearizációja a Po(xo ,Yo ,zo) pontban
L(x,y,z) =f(Po )+ fx(Po) (x-xo ) + f y(Po )(Y- yo ) + f z(Po )(z- zo).

2. Tegyük fel , hogy T egy zárt , PO középpontú téglatest, ami teljes egé-
szében egy olyan nyílt tartományban van , amelyben a második parciális de-
riváltak folytonosak. Tegyük fel továbbá, hogy T -n Ifxxl, Ifxy l, Ifxzl , lfyyl,
ifyzl, Ifzzl valamennyien kisebbek, mint M. Ekkor az E(x,y,z) = f (x,y,z) -
- L(x,y,z) hiba, ha f-et L-lel közelítjük T -n, az
l . 2
lEl ::; 2M(l x-xol+ IY~ Yo l+ l z- zo l )
egyenlőtlenséggel felülről becsülhető.
14.6. Érintösíkok és differenciálok 307
3. Ha f második parciális deriváltjai folytonosak, x, y és z az xo, Yo és zo

értékektől a kicsi dx , dy és dz mennyiségekkel különbözik, akkor a
teljes differenciál jó közelítését adja az f függvény változásának.
10. PÉLDA: Lineáris közelítés meghatározása a 3 dimenziós térben

Adjuk meg az
f(i ,y ,z) =~ -xy + 3 sinz
függvény L(x,y,z) linearizációját az (xe .vo .eo) = (2, 1, O) pontban! Adjunk felső
korlátot a hibára, ha f -et L-lel közelítjük a
T: Ix- 21S 0 ,001 , ly - ll S 0,02 , IzI S 0,01

tartományon!
Megoldás: Egyszerű számolással kapjuk:
f(2 , 1,0) = 2, f x(2 , 1,0) = 3, f y(2 , 1,0) = -2, f z(2 , 1,0) = 3.

Ezért
L(x,y ,z) = 2+ 3(x- 2) + (-2)(y - 1) + 3(z - O) = 3x- 2y+ 3z - 2.
Mivel
f xx = 2, f yy = 0 , f zz = -3 sin z,
f xy = -1 , f xz = 0 , f yz = 0 ,
ezért felső korlát lehet M = max 1- 3 sin z] = 3. Tehát a hiba, amelyet akkor
követünk el, ha f-et L-lel helyettesítjük, kielégíti az
1
lEl S 2(3)(0,01 +0,02 +0,01)2 = 0,0024
egyenlőtlenséget, azaz nem nagyobb, mint 0,0024. D
Felületek érintősíkjai és Görbék érintőegyenesei

normálegyenesei Adjuk meg a két felület metszetgörbéje adott pontjában az érin-
tő egyenes paraméteres egyenletrendszerét! (13- 18. feladatok)
Az 1-8. feladatokban adjuk meg az egyenleteit az (a) érintősík
nak és a (b) norm álegyene snek a PO pontban! 13. Felületek: i
x + + 2z = 4, x = 1
2 2= Pont: (1, l , 1)
1. x +i+ z 3, Po(l ,l ,l )
2. 2 2
x + i - z = 18, Po (3,5 ,-4) 14. Felületek: xyz = 1, x 2 +2i +3z2 = 6
Pont: (1,1 ,1)
3. 2z -x2=0 , Po(2,0,2)
4. x 2' + 2xy - y2 + z2 = 7, PO (1, -1 ,3 ) 15. Felületek: x 2+2y+2z=4, y = 1
Pont: (1, 1, 1/ 2)
5. cos xx - x 2y + eXz + yz = 4, PO (O, 1,2 )
6. x2 - xy - i - z = 0, PO ( 1, 1, -1 ) 16. Felületek: x + i + z=2 , y = 1
Pont: (1/2,1 ,1/2)
7. x + y+ z = 1, Po (O ,l ,O)
8. x 2 + i - 2xy - x + 3y - z = - 4, Po(1,-3 ,18) 17. Felületek: x 3 + 3x2 i + y3 + 4xy - z2 = O,
x 2 + i + z2 = 11
A 9-12. feladatokban adjuk meg az érintősík egyenletét az adott
Pont: (1,1 ,3 )
függvény adott pontjában!
9. z = ln(x2 + y2), (1,0,0) 10. z =e- (x2+y2 ), (0,0, 1) 18. Felül etek : x + y2 = 4, x 2 + i - z =
2
(v'2 , v'2 ,4)

°
11. z = y'y - X, (1, 2, 1) 12. z = 4x2 + i , (1, 1,5 ) Pont:
Változás becslése Lineáris közelítés hibájának felső

19. Körülbelül mennyit fog változni az
korlátja
f(x,y,z) = ln Jx 2 +y2 +Z2 A 31-36. feladatokban határozzuk meg az f(x,y) függvény
L(x,y) linearizációját az adott PO pontban. Adjunk felső becslést
függvény, ha a P(x,y,z) pont a Po(3,4 , 12) pontból ds = 0 ,1 tá- az f(x ,y) ~ L(x,y) közelítés lEl hibájára az adott T téglalapon!
volságra mozdul el 3i + 6j - 2k irányban?
31. f(x ,y)=x2-3xy+5, Po(2 ,1) ,
20. Körülbelül mennyit fog változni az T: lx-21 ~ 0,1 , ly-ll < 0,1
f(x,y,z) = ~cosyz 32. f(x,y) = (1/2)x 2+xy+ (1/4)y2 +3x-3y+4, Po(2,2),
függvény, ha a P(x,y,z) pont az origóból ds = 0,1 távolságra T: lx-21 ~ 0,1,ly-21 ~ 0,1
mozdul el2i + 2j - 2k irányban?
33. f(x ,y) = 1 +y+xcosy, Po(O ,O) ,
< 0,2 , bl < 0,2
T : lxi
g(x,y,z) =x+xcosz-ysinz+y (Használjuk: Icosy] < 1 és I siny] < 1)
függvény, ha a P(x,y,z) pont a Po(2 , -1 ,0) pontból ds = 0,2 tá- 34. f(x ,y) =xy2+ycos(x-l) , Po(1 ,2) ,
volságra mozdul el a Pl (0,1 ,2) pont felé? T: lx-ll ~0,1 ,ly-21 ~O,l
35. f(x ,y) = eX cosy, Po(O ,O) ,
h(x,y,z) = cos(nxy) +xz2 T: lxi < 0,1, Iyl < 0,1
(Használjuk: eX < 1,11 és Icos yl < 1)
függvény, ha a P(x,y,z) pont a Po( -1 , -1 , -1) pontból ds = 0,1
távolságra mozdul el az origó felé? 36. f(x ,y) = lnx+lny, Po(l ,l) ,
23. Hőmérséklet változása egy kör mentén: Tegyük fel, T: lx - l l < 0,2, ly - l l < 0,2
hogy a hőmérséklet az xy-sík (x,y) pontjában T(x ,y) = xsin2y,
ahol a hőmérsékletet Celsius-fokban mérjük, a távolságot pe-
dig méterben. Egy részecske mozog az óramutató járásával meg-
egyező irányban az origó középpontú, egy méter sugarú körön,
állandó 2 mis pályamenti sebességgel.
Adjuk meg a függvények L(x,y,z) linearizációját az adott pont-
(a) Mekkora a részecske által észlelt hőmérsékletválto
ban! (37-42. feladatok)
zás nagysága Celsius-fok/méterben kifejezve, amikor a ré-
szecske a P(1/2, J3/2) pontban 'van? 37. f(x,y,z) =xy+yz+xz
(a) (1,1 , l) (b) (1,0 ,0) (c) (0,0 ,0)
(b) Mekkora a részecske által észlelt hőmérsékletváltozás
nagysága Celsius-fok/másodpercben kifejezve, amikor a ré-
38. f(x ,y,z) = x2 + y2 + z2
szecske a P pontban van?
(a) (1, 1, 1) (b) (O, 1,O) (c) (1,0, O)
24. Változó hőmérséklet egy térgörbe mentén: A hőmér
sékletet Celsius-fokban kifejezve a tér egy részén a T(x ,y,z) = V
39. f(x,y,z) = x2 + y2 + z2
= 2x2 - xyz függvény írja le. Egy részecske mozog ebb~n a tar- (a) (1,0 ,0) (b) (1,1 ,0) (c) (1,2 ,2)
tományban, és a helyzetét a t időpillanatban az x = 2t 2 , Y = 3t,
40. f(x ,y,z) = (sinxy)/z
z = -t 2 koordinátafüggvények adják meg, ahol az idő másod-
(a) (n/2 , 1, 1) (b) (2,0,1)
percben, a távolság pedig méterben van mérve.
(a) Mekkora a részecske által észlelt hőmérsékletválto 41. f(x ,y,z) = eX + cos(y + z)
zás nagysága Celsius-fok/méterben kifejezve, amikor a ré- (a) (0,0 ,0) (b) (0,n/2,0) (c) (O, n/4, n/4)
szecske a P(8, 6, -4) pontban van?
(b) Mekkora a részecske által észlelt hőmérsékletváltozás 42. f(x ,y,z) = arctg(xyz)
nagysága Celsius-fok/másodpercben kifejezve, amikor a ré- (a) (1,0 ,0) (b) (1,1 ,0) (c) (1,1 , l)
szecske a P pontban van?
A43-46. feladatokban adjuk meg az f(x ,y, z) függvény L(x,y,z)
linearizációját a PO pontban! Adjunk felső becslést az lEl hiba
nagyságára a T téglalapon, ha az f(x,y,z) ~ L(x,y,z) közelítést
Línearizáciő meghatározása használjuk!
A 25-30. feladatokban határozzuk meg az f függvény L(x,y) li- 43. f(x, y,z) =xz-3yz+2, PO (1, 1,2),
nearizációját az adott pontokban! T: lx-ll < 0,01, ly-ll < 0,01, lz-21 < 0,02
25. f(x ,y) =x2+i+l (a) (0,0) , (b) (1,1) 44. f(x ,y,z) =x2+xy+ yz+(1/4) z2, Po(1,1 ,2) ,
26. f(x ,y) = (x+y+2) 2 (a) (0,0 ) , (b) (1,2) T: lx - l l < 0,01, ly-l l < 0,01, lz-21 < 0,08
27. f(x,y) = 3x-4y +5 (a) (0,0), (b) (1,1) 45. f(x,y,z) = xy+2yz- 3xz, Po(l,l ,O),
28. f(x,y) =x3 y4 (a) (1,1) , (b) (0,0) T: lx-ll < 0,01, ly-ll < 0,01, Izl < 0,01
29. f(x ,y) = eXcosy (a) (0,0) , (b) (0,n/2) 46. f(x ,y,z) = V2cosxsin(y+ z), Po(0 ,0,n/4),
30. f(x ,y) = e2y- x (a) (0,0) , (b) (1,2) T: lxi < 0,01 , Iyl < 0,01 , lz-n/4 1< 0,01
Becsült hiba, a változás érzékenysége 54. Italosdob oz tervezése: A szokásos 3,33 dl-es hengeres
fém italosdoboz méretei: r = 2,5 cm, h = 12,5 cm.
47. Maximális hiba becslése: Tegyük fel, hogya T értéket a
(a) Ilyen méretek mellett, mennyire érzékeny a térfogat a
T = x( eY + e- Y) képletből kell számítanunk, ahol x-et is, y-t is
sugár kis változására a magasság kis változ ásához képest?
2-nek mértük, és Idxl ~ 0,1, Idy[ ~ 0,02. Becsüljük meg a maxi-
mális hibát, amit T számításánál vétünk! (b) Tudnánk egy olyan italosdobozt tervezni, amelyik 3,33
dl italt tartalmaz, de úgy tűnik, mintha több lenne benne?
48. Henger térfogatának becslése: Mennyire pontosan tud-
(több helyes válasz is van.)
juk számítani a V = iér2 h térfogatot, ha r és h mérési hibája 1%
lehet?
55. 2 x2·es determináns értéke: Ha lal sokkal nagyobb,
49. Maximális hibaszázalék. Ha r = 5,0 cm és h = 12,0 cm
mint Ibi, Ici és ldl, akkor az a, b, c, d értékek melyikére lesz
a legközelebbi milliméterre kerekítve, mekkora a maximális hi-
az
baszázalék a V = n~ h térfogat számításakor?
50. Elektromos ellenállás változása: A párhuzamosan kö-
tött RI és R2 ellenállások eredő ellenállását az
f (a ,b,c,d) = I: :1
determináns értéke a legérzékenyebb?
l 1 1
-=-+- 56. Maximális hiba becslése: Tegyük fel, hogy u = xeY +
rR RI R2
+ y sinz és hogy az x, y, z értékek ±0,2, ±0,6, ±n/180 pon-
képlet adja. tossággal m érhet ők. Becsüljük meg a maximális hibát, amit u
(a) Mutassuk meg, hogy számításakor vétünk, ha a mért értékek: x = 2, y = ln 3, z = n/2.
dR ~ (:,)2 dR, + (:,) 2dR2 57. Wilson·féle kritikusmennyiség képlet: A Wilson-féle

kritikusmennyiség képlet a közgazdaságtanban azt fejezi ki,
hogy mennyi valamiből (rádió, cipő , ruhakefe stb.) az a leggaz-
(b) Az Ön tervében egy olyan két ellenállást tartalmazó daságosabb mennyiség, amit egy üzlet egyszerre rendeljen. A
áramkör van, mint ami a mellékelt ábrán látható. képlet: Q = J2KM/ h, ahol K a rendelés költsége, M a heten-
ként eladott mennyiség, és h az egyegységnyi áru heti tárolási
költsége (hely, fűtés-hűtés , biztonság). A K, M , h mennyiségek
melyikének változására a legérzékenyebb Q, ha (Ko,Mo,ho) =
= (2 ,20 , 0,05)? Válaszunkat indokoljuk!
58. Háromszög alakú földdarab felmérése: A háromszög
RI = 100 ohm, R2 = 400 ohm. De azok az ellenállások, egyik területképlete (1/ 2 )ab sin C, ahol a és b a háromszögnek
amelyeket az Ön cége vásárolt, nem biztos, hogy ponto- két oldala, C pedig a közbezárt szög mértéke. Egy háromszög
san megfelelnek ezeknek az értékeknek. Melyik ellenállás alakú földdarab felmérésekor a = 150m, b = 200m és C = 60°
eltérésére lesz R érzékenyebb, az R I ellenálláséra vagy az adódott. Mekkora lehet a terület számított értékének hibája, ha
R2-ére? a és b esetén a maximális eltérés 1/2 méter, C esetén pedig 20?
(c) Egy hasonló összeállítású, de másik áramkörben hány (Lásd a mellékelt ábrát!) A számításokat radiánban kell végezni.
százalékos változást eredményez R-ben, ha RI 20 helyett
20,1 ohm, R2 pedig 25 helyett 24,5 ohm?
51. Ha egy hosszú, vékony téglalap területét akarjuk az oldala-

inak mért értékéből kiszámítani , melyik oldalt kell gondosabban
mérni: a hosszút, vagy a rövidet?
52. (a) Az (1,0)pontkörülazf(x,y)= x 2 (y+1)függvényaz
x vagy az y hibájára érzékenyebb? Válaszunkat indokoljuk!
(b) A dx-nek és dy-nak milyen aránya eredményez nulla
df-et?
53. Hibaátvitel koordináta-transzformációnál:
y
(a) Ha x = 3 ± 0,01 és y = 59. f(x,y) linearizációja az érintősíkkal való közelítés: Mu-
= 4 ± 0,01, ahogy az ábra mutassuk meg, hogy egy differenciálható f függvénnyel definiált
P(3 ± 0.01 , 4 ± 0.01) tatja, milyen pontossággal tud- z = f(x,y) felület Po(XO ,yo,f(XO ,yo)) pontjához tartozó érintő
4
juk a P(x , y) pont r és e po- sík egyenlete
lárkoordinátáit meghatározni az
~ = xl + y2 és e = arctgjy/x)
képletekkel ? Fejezzük ki a szá-
zalékos eltérést is az (XO ,Yo) = vagy
= (3,4) pontban.
(b) Az (XO ,Yo) = (3,4) pontban
o 3 x r és e az x vagy az y eltéré-
sére érzékenyebb? Válaszunkat
Azaz a Po-beli érintősík f Po·beli linearizációjának grafikonja
indokoljuk.
(lásd a mellékelt ábrát).
r
csavarvonal érintő egységvektora irányában, azokban a pontok-

ban, ahol t = -n/4, ill. t = n /4. Az j függvény a görbe P(x,y, z)
pontjainak a távolságnégyzetét adja az origótól. Az itt számított
derivált azt adja meg, milyen gyorsan változik t-től függően a P
z =f(x , y )
pont origótól számított távolságnégyzete a t = -n/4, O, ill. n/4
paraméterértékűpontokban.
62. Normálisok: Egy sima görbét az j (x,y,z) = c normális á-

nak nevezünk, ha abban a pontban, ahol a görbe metszi a felüle-
tet, a görbe sebességvektora nemnulla konstansszorosa Vj -nek.
Mutassuk meg, hogy az
r(t) = yti +ytj- ~ (t +3)k

x
60. Változás egy kör evolvense mentén: Adjuk meg görbe normáli sa az x 2 + y2 - Z = 3 felületnek , ha t = l.
i
j (x,y) = x 2 + iránymenti deriváltját az
63. Érintő görbék: Egy sima görbe érintője a felületnek , ha a
r(t) = (cost+tsint )i+ (sin t -tcost )j, t > O közös pontjukban a görbe sebességvektora merőleges a ponthoz
görbe érintő egységvektora irányában! tartozó V j-re. Mutassuk meg, hogy az
61. Változás egy csavarvonal mentén: Adjuk meg r(t) = yti+ ytj + (2t -1 )k
j (x,y, z) = ~ + i + z2 iránymenti deriváltját az
r(t) = (cost)i +(sint)j+ tk
görbe érintője az x2 + i - z = l felületnek, amikor t = l.
Szélsőértékek és nyeregpontok
14.7.
Korlátos, zárt tartományon folytonos , kétváltozós függvényeknek van szélsőér
téke ezen a tartományon (14.36. és 14.37. ábra). Ebben az alfejezetben meglát-
juk, hogyan szűkíthetjük a szébaj öv ő pontok számát a parciális deriváltak vizs-
gálatával. Egy kétváltozós függvény szélsőértéket vagy a tartomány határán vesz
fel, vagy olyan pontban , ahol mindkét parciális derivált nulla, vagy olyan pont-
ban, ahol egyik, vagy másik parciális derivált nem létezik. Mindamellett egy
(a,b) belső pontban nullává váló parciális deriváltak még nem garantálják, hogy
14.37. ÁBRA: A "háztető felület"

14.36. ÁBRA: A ·
1
z = 2(ll xl-I YII-lxl-I YI)
z = (cos x)(cosy)e-Vx2+y2
a (l0, 15, 20) pontból tekintve. A
függvénynek az lxi::; 3n/2, Iyl ,,::; felületet definiáló függvénynek az
::; 3n/2 négyzeten a maximális ér- lxi::; a, Iyl ::; a négyzeten maximuma
téke 1, és a minimális kb. -0,067. a 0, és minimuma -a.
Lokális maximum
(fnek nincs nagyobb
értéke a közelben)
/ . \
Lokális minimum
(fnek nincs kisebb
. értéke a közelben)
14.38. ÁBRA: A lokális maximum a hegy csúcsa, a lokális minimum pedig a

völgy mélye.
af abban a pontban szélsőérték van . A felület, ami a függvény grafikonja, lehet

-=0 nyereg alakú (a,b) felett, és ott metszi az érintősíkját.
ax / z=f(x, y)
af
-=0
ay Lokális szélsőérték vizsgálata deriváltakkal
A differenciálható egyváltozós függvényeknél olyan pontokat kerestünk, ahol a
grafikonnak vízszintes érintője volt. Ezekben a pontokban vagy maximum, vagy
minimum, vagy inflexiós pont volt. A kétváltozós f (x,y) függvények esetében
x olyan pontokat keresünk, amelyekben a grafikon, azaz a z = f(x ,y) felület érin-
tősíkja vízszintes. Ezekben a pontokban maximum, minimum, vagy nyeregpont
14.39 . ÁBRA: Ha f-nek az x = a, y = b van.
pontban lokális maximuma van, akkor
mindkét parciális derivált, fx(a,b) és DEFINÍCIÓ: Helyi maximum, minimum
fy(a,b) is nulla. Legyen f(x ,y) egy olyan tartományban definiálva, amely az (a,b ) pontot
tartalmazza. Akkor
1. f(a,b) egy helyi (lokális vagy relatív) maximum, ha van olyan

(a,b) középpontú nyílt körlap, hogy f(a ,b) 2: f(x ,y) minden olyan
pontra teljesül, ami a körlapon és az f értelmezési tartományában van.
2. f (a,b) egy helyi (lokális vagy relatív) minimum, ha van olyan
(a,b) középpontú nyílt körlap, hogy f (a,b) :::; f (x,y) minden olyan
pontra teljesül, ami a körlapon és az f értelmezési tartományában van.
A lokális maximum a hegycsúcsoknak felel meg a z = f(x ,y) felületen, a

lokális minimum pedig a völgyek mélypontjainak (14.38. ábra). Az ilyen pon-
tokban az érintősík, ha létezik, vízszintes.
Ahogy az egyváltozós függvények esetében is eljártunk, a lokális szélsőér
tékhelyeket az elsőrendű deriválttal keressük.
1O. TÉ TEL: Első parciális deriváltak viselkedése a szélsőértékhelyen

Ha f(x ,y)-nak lokális maximuma vagy minimuma van az értelmezési tar-
tományának (a,b) belső pontjában, és itt az első parciális deriváltak létez-
nek , akkor fAa ,b) = Oés f y(a,b) = O.
Bizonyítás: Ha f-nek lokális szélsőértéke van (a,b)-ben, akkor g(x) = f(x ,b)-
nek is szélsőértéke van x = a-ban (14.39. ábra) . Ezért g' (a) = O(4. fejezet, 2. Té-
tel). Most g'(a) = fAa ,b), így fx(a,b) = O. Hasonló okoskodás a h(y) = f(a ,y)
függvénnyel az fy(a,b) = O egyenlőséget eredményezi. D
Ha fx(a,b) = O-t és fy(a,b ) = O-t helyettesítünk az

fAa ,b)(x-a ) + f y(a,b)(y-b) - (z- f (a,b)) = O
z
egyenletbe azért, hogy megkapj uk a z = f(x, y) felület érintősíkját (a, b )-nél,
akkor ez az egyenlet
O, (x-a) +0· (y-b) -z+ f(a,b) = O,
y illetve
z=f(a,b)
alakú lesz. Tehát a felületnek abban a pontban, ahol szélsőértéke van, tényleg
vízszintes érintősíkja lesz.
z DEFINÍCIÓ: Kritikus pont

Az f függvény értelmezési tartományának azokat a belső pontjait, ahol
fx és fy is nulla, vagy ahol legalább az egyik nem létezik, az f függvény
kritikus pontjainak nevezzük.
A 10. Tétel azt mondja ki, hogy szélsőérték vagy csak határon, vagy csak kri-
tikus pontban lehet. Az egyváltozós esethez hasonlóan, itt sincs feltétlenül min-
den kritikus pontban szélsőérték. Az egyváltozósaknál lehetett inflexiós pont, a
kétváltozósaknál pedig nyeregpont.
DEFINÍCIÓ: Nyeregpont
Egy differenciálható f(x,y) függvénynek nyeregpontja van az (a,b)
kritikus pontban, ha minden (a,b) középpontú körlapon van olyan (x, y)
14.40. ÁBRA: Nyeregpont az origónál. pontja az értelmezési tartománynak, hogy f(x,y) < f(a,b), és van olyan
z is, hogy f(x,y) > f(a,b) (14.40. ábra).
1. PÉLDA: Lokális szélsőérték megtalálása

Keressük meg az f(x,y) = x 2 + y2 függvény szélsőértékhelyeit!
Megoldás: Az értelmezési tartomány az egész sík, így nincsenek határpontok.

Az I, = 2x és fy = 2y parciális deriváltak mindenütt léteznek és folytonosak. Így
szélsőértékcsak ott lehet, ahol
y
I, = 2x = O és fy = 2y = O.
14.41. ÁBRA: Az f(x,y) = x 2 + y2
függvény grafikonja egy paraboloid. A Az egyetlen megoldás az origó, ahol a függvény nulla. Mivel a függvény sehol
függvénynekaz origóban lokális mini- sem negatív, az origóban tényleg lokális minimuma van (14.41. ábra). (Sőt, ez
muma van, és ez O(1. példa) abszolút minimum is.) D
2. PÉLDA: Nyeregpont megtalálása

Keressük meg az f(x,y) = y2 -x2 függvény szélsőértékhelyeit. ha vannak ilye-
nek!
z
Megoldás: Az értelmezési tartomány az egész sík, így nincsenek határpon-
tok. A parciális deriváltak fx = - 2x, fy = 2y mindenütt léteznek és folytono-
sak. Így szélsőérték csak az origóban lehet. Viszont az origó kivételével az x-
tengely mentén f(x,O) = -x2 < O, az y-tengely mentén f(O,y) = y2 > O. Így
y minden origó középpontú körlapon van olyan pont, ahol a függvény pozitív, és
van olyan, ahol negatív. A függvénynek az origóban nem szélsőértéke. hanem
nyeregpontja van (14.42. ábra), tehát nincs lokális szélsőértéke. D
Tehát az fx = fy = O egyenlőségek teljesülése egy (a, b) pontban itt nem ga-

14.42. ÁBRA: Az f(x,y) = y2 - x 2 rantálja a lokális szélsőértéket. Ha a függvénynek folytonos másodrendű parci-
függvénynek az origó nyeregpontja. ális deriváltjai vannak, akkor könnyen dönthetünk a szélsőértékről. mint azt a
Nincs lokális szélsőértéke (2. példa) következő tétel kimondja, de ezt csak a 14.10. alfejezetben fogjuk bizonyítani.
11. TÉTEL: Szélsőérték keresése második deriváltakkal

Tegyük fel, hogy f(x ,y) első és második parciális deriváltjai folytonosak
egy (a ,b) középpontú körlapon, és f x(a ,b) = f y(a ,b) = O. Ekkor
i. ha f xxfyy - f~ > O és f xx > O, akkor f-nek (a ,b)-ben lokális

minimuma van.
H. ha f xxfyy - f~ > O és f xx < O, akkor f-nek (a,b)-ben lokális
maximuma van.
Hi. ha f xxfyy - f~ < O, akkor f-nek (a ,b)-ben nyeregpontja van.
iv. ha f xxf yy - f~ = O akkor a második deriváltakkal nem eldönt-
hető, hogy van-e szélsőértéke f-nek (a ,b)-ben. Ekkor más úton kell
vizsgálódnunk.
Az f xxf yy - f~ kifejezést a kétváltozós f függvény diszkriminánsának, vagy

más néven Hesse-determinánsának nevezzük. Talán könnyebb determináns-
formában megjegyezni:
:' f xxfiyy- f xy
2 - I ff xxyx
- 1
ff xy
yy .
A 11. Tétel azt mondja ki, hogy ha a diszkrimináns pozitív az (a,b) pontban,
akkor a felület ugyanúgy görbül minden irányban: lefelé, ha f xx negatív, és fel-
felé, ha f xx pozitív, és ennek megfelelően itt maximum, ill. minimum van. Ha
a diszkrimináns negatív, akkor a függvény különbözőképp görbül a kül önböző
irányokban.
3. PÉLDA: Lokális szélsőértékekkeresése

Keressük meg az
f(x ,y) =xy-~ - l-2x-2y+4
függvény szélsőértékeit!
Megoldás: A függvény létezik és differenciálható minden x és y értékre, nin-

csenek határpontok. Így szélsőérték csak ott lehet, ahol fx és f y egyidejűleg
nulla.
f x = y - 2x - 2 = O, f y = x - 2y - 2 = O,
amiből
x=y= - 2.
Tehát a (-2, -2) pont az egyetlen, ahol az f-nek szélsőértéke lehet.
f xx = -2, f yy = -2, f XY = 1.
A diszkrimináns az (a ,b) = (-2, -2) pontban
fxxfyy - f~ = (- 2)(-2) - (1)2 = 4-1.
A megfelelő helyettesítési értékek
f xx < O és fxxfyy - f~ > O

x
alapján tudjuk, hogy f-nek lokális maximuma van (-2, -2)-ben, és itt
f (-2 ,-2) =8. D
4. PÉLDA: Lokális szélsőértékekkeresése

z =xy Keressük az f(x ,y) = xy függvény lokális szélsőértékeit!
Megoldás: Mivel f mindenütt differenciálható, szélsőérték csak ott lehet, ahol
14.43. ÁBRA: A z = xy felületnek nye-
regpontja van az origóban (4. példa) f x = y = O és fy = x = O.
Az egyetlen pont az origó , ahol szél sőérték lehet. Itt
Jxx = O, Jyy = O, Jxy = l.
A diszkrimináns
JxxJyy- J~ = - l ,
ami negatív, tehát itt nyeregpont van. Vagyis az f(x,y) = xy függvénynek sehol
sincs lokális szélsőértéke. D
Abszolút maximum és abszolút minimum egy korlátos, zárt

tartományon
DEFINÍCIÓ: Abszolút maximum, abszolút minimum

Egy J függvénynek a PO pontban abszolút maximuma (abszolút mini-
muma) van, ha f értelmezve van Po-ban és az értelmezési tartományának
<
bármely P pontjára J (Po ) 2: J(P ) (J (Po ) J(P)) teljesül.
Többváltozós függvényekre is igaz az a tétel , hogy korlátos, zárt tartományon

folytonos függvénynek van ezen a tartományon abszolút maximuma és abszolút
minimuma. Mivel az abszolút szélsőérték egyben lokális szélsőérték is, ha sorra
vesszük azokat a pontokat, ahol lokális szélsőérték lehet, akkor megtaláljuk az
abszolút szélsőértékhelyeket is.
Egy korlátos, zárt T tartományon folytonos f(x ,y) függvény abszolút szélső
értékeinek keresését három lépésben végezhetjük.
1. Soroljuk fel a tartomány belsejében azokat a pontokat, ahol J-nek lo-

kális szélsőértéke lehet, és számítsuk ki f helyettesítési értékeit ezekben a
pontokban.
2. Soroljuk fel a tartomány határán azokat a pontokat, ahol J-nek lokális
szélsőértéke lehet , és számítsuk ki J helyettesítési értékeit ezekben a pontok-
ban.
3. Válasszuk ki a helyettesítési értékek közül a legnagyobbat és a legki -
sebbet. Mivel az abszolút maximum és minimum lokális is, ezeknek elő kell
fordulniuk a lokális szélsőértékek között, így a legnagyobb érték az abszolút
maximum, a legkisebb érték az abszolút minimum.
5. PÉLDA: Abszolút szélsőértékek keresése

Keressük meg az
függvény abszolút szélsőértékeit az első síknegyed azon háromszög alakú tarto-

y
B(O, 9)
°
mányán, amelyet az x = O, Y = és y = 9 -x egyenesekhatárolnak!
Megoldás: Mivel f mindenütt differenciálható, a háromszögön csak ott lehet

s zélsőérték, ahol Jx = Jy = O, vagy a határon.
(a) Belső pontok A belső pontokban az

x=O
(1 ,1)
Jx = 2 - 2x = O, Jy = 2 - 2y = °
• egyenlőségekből egyetlen pontot kapunk, (x,y) = (l , l ). Itt a függvény
o y=O A (9, O)
J(l , l) = 4.
14.44. Á B RA : Ez a háromszög alakú
tartomány az értelmezési tartomány (b) Határpontok A háromszögnek egyszerre csak egy oldalát tekintjük,
az 5. példában. mert mindegyiket különb öz ő képlettel tudjuk csak megadni.
(i) Az OA szakaszon y = O. Így a függvény
f (x,y) = f (x ,O) = 2+ 2x-x2
csak x függvénye a véges és zárt O::; x ::; 9 intervallumon. A 4. fejezet-

ből tudjuk , hogy szél sőértékei lehetnek a végpontokban
x = O, ahol f(O ,O) = 2,

x = 9, ahol f(9,0) = 2+ 18 - 81 = -61 ,
és az intervallum belsejében, ahol1xf(x, O) = 2 - 2x = O. Az egyetlen
ilyen pont, ahol 1xf(x, O) = O az x = 1. Itt
f(x ,O) = f (l ,O) = 3.
(H) Az OB szakaszon x = O és
f (x,y) = f (O ,y) = 2 +2y-l.

Az f függvény szimmetriájából következik, hogy a lehetséges s zél ső
értékek
f(O , O) = 2, f (0,9 ) = -61 , f(O , 1) = 3.
(iii) Mivel az AB szakasz végpontjait már figyelembe vettük , csak a
belső pontjaival kell törődni. Mivel y = 9 - x, így
f(x ,y) = 2+ 2x+ 2(9 -x) _x2 - (9 _x)2 = -61 + 18x- 2x2.
A -ixf(x,9 - x) = 18- 4x = Oegyenlet megoldása

18 9
x= 4 = 2'
Erre az x értékre
9
y = 9 - - =-
2
9
2 és f (x,y) (99)
= f 2' 2 = -2'
41
Végső következtetés A szóbajöhető értékek: 4, 2, -61,3 -(41/2) . A maximum

4, amit f az (1,1) pontban vesz fel, a minimum -61, amit fa (0,9) és (9,0)
pontokban vesz fel. D
Szélsőértékproblémák megoldásához algebrai korlátozó feltételek mellett ál-
talában a Lagrange-féle multiplikátoros módszert használjuk, amit a következő
alfejezetben tárgyalunk. Egyszerűbb esetekben viszont közvetlenül is meg tud-
juk oldani a feladatot.
6. PÉLDA: Feltételes szélsőérték

Egy szállító cég csak olyan .téglatest alakú dobozokat fogad el, amelyeknél a
leghosszabb oldal hossza és a rá merőleges oldal kerülete együttesen nem ha-
ladja meg a 270 centimétert. Milyen méretek mellett lesz a küldemény térfogata
maximális?
K örm éret = kerül et itt
Megoldás: Jelölje x, y és z a hosszat, magasságot és szélességet. Ekkor a ke-
rület 2y + 2z. A V = xyz térfogatot akarjuk maximálni az x + 2y + 2z = 270 fel-
tétel mellett (14.45. ábra). (A térfogat nyilván a legnagyobb megengedett méret
esetén lesz a legnagyobb.) Így a doboz térfogatát felírhatjuk két változó függvé-
nyeként.
V( y,z) = (270 - 2y - 2z)yz x = 270 - 2y - 2z

14.45. ÁBRA: A 6. példában szereplő
doboz . = 270yz - 2y2Z- 2YZ2
,
Az első parciális deriváltakat nullával téve egyenlővé : I
Vy(y,z ) = 270z - 4zy - 2i = (270 - 4y - 2z) z = O,

I
Vz(y,z) = 270y - 2y 2 - 4zy = (270 - 2y - 4z)y = O,
a (O, O), (O, 135), (135, O) és a (45, 45) kritikus pontokat kapjuk. Az első há-
rom pontban a térfogat nulla, ez biztosan nem maximum. A (45, 45) pontban I
vizsgáljuk a második deriváltakat:
Vyy = -4z , Vzz = -4y, VyZ = 270 - 4y - 4z. I
Így
VyyVZZ - Vy~ = 16yz - 4(135 - 2y - 2zf. I
Mivel
Vyy(45 ,45) = -180 < O,
I
és
[VyyVZZ - Vy~] (45,45) = 16(45)(45) - 4( -45)2 > O,
a térfogatnak y = z = 45-nél maximuma van. A keresett méretek: y = z = 45 cen- I
timéter, x = 270 - 2 . 45 - 2 . 45 = 90 centiméter, és a térfogat V = 18225 crrr' =

= 0,18225 m3 . D
I
Emlékeztetjük az olvasót arra, hogy akármilyen jól alkalmazható is a 10. Té-
tel a belső pontokra, nem működik, ha valamelyik parciális derivált nem létezik,
és nem alkalmazható a határpontokban sem, hiszen itt lehet szélsőérték úgy is,
I
hogy a parciális deriváltak nem nullák.
Összefoglaló a szélsőérték kereséséhez I

Az f(x ,y) függvénynek lehet szélsőértéke
i. f értelmezési tartományának határpontjaiban,

I
ii. a kritikus pontokban (az értelmezési tartomány belső pontjai ,
ahol fx = f y = O, vagy f x, f y valamelyike nem létezik) .
Ha f -nek az első és második parciális deriváltjai folytonosak egy (a, b) I
középpontú körlemezen, és fx(a ,b) = f y(a ,b) = O, akkor ezt a pontot to-
vább vizsgáljuk a második parciális deriváltakkal:
I
i. f xx < O és f xxf yy - f~ > O az (a,b) pontban, itt lokális maxi-

mum van,
ií. f xx > O és f xxfyy - f~ > O az (a,b) pontban , itt lokális mini- I
mum van,
ííí. f xxfyy - f~ < Oaz (a,b) pontban, itt nyeregpont van, I
iv. f xxfyy - f~ = O az (a ,b) pontban, nem eldönthető a második

deriváltakkal.
I
,
Az 1-30. feladatokban határozzuk meg a megadott függvények 33. f(x ,y) = ~ + i azon az első síknegyedbe eső háromszög
összes lokális minimumát, maximumát, ezek helyét és a nyereg- alakú zárt tartományon, amelyet az x = O, Y = O, Y + 2x = 2
pontokat is! egyenesek határolnak.
l. f(x ,y) =x2+xy+i+3x-3y+4
34. T(x ,y) = x 2 +xy+i - 6x a O:::; x:::; 5, -3:::; y:::; 3 tégla-
2. f(x,y) =x2+3xy+3i-6x+3y-6 lapon.
3. f(x,y) = 2xy - 5x2 - 2y2 +4x+4y - 4

35. T (x, y) = x 2 + xy + i - 6x + 2 a O :::; x :::; 5, -3 :::; Y :::; O
4. f(x,y) = 2xy-5x2 -2i +4x-4 téglalapon.
5. f(x,y) =x2+xy+3x+2y+5 36. f(x ,y) = 48xy- 32x3 -24y2 a O:::; x:::; 1, O:::; y:::; l négy-
zeten.
6. f(x ,y) =y2+xy-2x-2y+2
7. f(x ,y) = 5xy-7x2+3x-6y+2 37. f(x ,y) = (4x-x 2)cosy al:::; x:::; 3, -n/4:::; y:::; n/4 tég-
lalapon (lásd az alábbi ábrát).
8. f(x ,y) = 2xy-x2 _2y2 +3x+4 z
z = (4x - x 2 ) cos y
9. f(x ,y) =x2-4xy+y2 +6y+2
,10. f(x ,y) = 3~+6xy+7y2 -2x+4y

11. f(x ,y) =~+3xy+4i-5x+2y
12. f(x,y) = 4x2 - 6xy + 5y2 - 20x + 26y

13. f(x,y)=x 2-i-2x+4y+6
y
14. f(x,y) =x2 -2xy+2y2 -2x+2y+ 1
15. f(x,y) =~+2xy
16. f(x ,y) = 3+2x+2Y-2x2 -2xy-i 38. f(x ,y) = 4x- 8xy+2y+ l azon az első síknegyedbe eső há-
romszög alakú zárt tartományon, amelyet az x = O, Y = O, Y + x =
17. f(x ,y) =x3_ y3'_2xy+6 = 1 egyenesek határolnak.
18. f(x ,y) = x3 + 3xy+y3
39. Adjuk meg azokat az a és b számokat, amelyekre az
19. f(x ,y) = 6~ - 2x3 + 3y2 + 6xy
20. f(x ,y) = 3i - 2y3 - 3~ + 6xy
21. f(x ,y) = 9x3 +y3 /3 -4xy

22. f(x ,y) = 8x3 + y3 + 6xy integrál a legnagyobb értékét veszi fel!
23. f(x',y) = x 3 + y3 + 3~ - 3y2 - 8
40. Adjuk meg azokat az a és b számokat, amelyekre az
24. f(x,y) = 2x3 + 2y3 - 9x2 + 3y2 -12y
b
25. f(x,y) =4xy-x4 - i
J (24 - 2x _x2)1/3dx
26. f(x,y)=x 4+i+4xy a
1 1 1
27. f(x ,y) = x 2+ y2 - 1 28. f(x ,y) = - +xy+- integrál a legnagyobb értékét veszi fel!
x y
29. f(x ,y) = ysinx 30. f(x ,y) = e2xcosy 41. Hőmérséklet: A lapos, kerek tányér alakja a 14.46. áb-
rán az x 2 + y2 :::; 1 egyenlőtlenséggel jellemezhető. A tányért, a
i
kerületével együtt (ami x 2 + = 1) melegítjük úgy, hogya hő
Abszolút szélsőértékek mérséklet az (x,y) pontban
meghatározása T(x ,y) =~+2i-x.

A 31-38. feladatokban határozzuk meg az adott függvény abszo-
lút maximumát és minimumát az adott tartományon! Találjuk meg a tányér legmelegebb és leghidegebb pontját!
31. f(x,y) = 2x2 -4x+i -4y+ 1 azon az első síknegyedbe 42. Keressük meg
eső háromszög alakú zárt tartományon, amelyet az x = O, Y = 2,
Y = 2x egyenesek határolnak.
f(x,y) =xy+2x-Inx2y
32. f(x,y) = x 2 - xy + i + 1 azon az első síknegyedbe eső há-
romszög alakú zárt tartományon, amelyet az x = O, Y = 4, Y = x kritikus pontjait az első síknegyedben (x > O,y > O),és mutassuk
egyenesek határolnak. meg, hogy f itt minimumot vesz fel (14.47 . ábra).
y
48. Tudunk valamit mondani az f függvényről. ha az első és
második parciális deriváltjai folytono sak egy (a,b) középpontú
körlapon, és f xx, f yy kül önb öz ő el őjelűek?
49. A z = 10 - x 2 - y2 grafikonnak azon pontjai közül, ame-

lyek az x + 2y + 3z = O sík felett vannak, keressük meg a síktól
---+1r++1i-++++-+-t---+-- + -~ x
legtávolabb levő pontot!
50. Keressük meg Z =x2 + y2 + 10 grafikonjának azx+2y- z = '

= O síkhoz legközelebb levő pontját!
51. Az f(x ,y) = x +y függvénynek nincs abszolút maximuma
zárt el ső síknegyedben, ahol x ~ O és y ~ O. Ellentmondásban
14.46. Á B RA: A kon stan s hőmérsékletű pontokat izotermikus vo- van-e ez azzal a módszerrel, amit az abszolút maximum, ill. mi-
nalaknak hívják. Az ábra a T (x ,y) = x 2 + 2y2 - x függvény izo- nimum megkeresésére tanultunk?
termikus vonalait mutatja az x 2 + y2 ~ 1 körlapon az xy-síkban.
A 41. feladat a hőmérséklet szélsőértékeit kérdezi. 52. Tekintsük az f(x ,y) = x 2 + y2 + 2xy - x - y + 1 függ vényt a
< < < <
O x 1, O Y 1 négyzet felett.
y (a) Mutassuk meg, hogyafüggvénynek a 2x + 2y = 1

egyenesnek ebbe a négyzetbe eső szakasza mentén van ab-
szolút minimuma! Mi ez az érték?
(b) Mi f abszolút maximuma a teljes négyzeten?
Szélsőértékek paraméteres görbéken

Ahhoz, hogy az f(x,y) függvény szélsőértékeit megtaláljuk egy
x = x(t ), y = y(t ) görbe mentén, az f függvényt mint a t vál-
tozó egyváltozós függvényét kezeljük, és a láncszabályt alkal-
14.47 . Á B R A : Az f (x,y) = xy+2x-lnx2y függvény (aminek né- mazva meghatározzuk, hol nulla a df/ dt derivált. Mint minden
hány szintvonalát mutatja az ábra) a legkisebb értékét az x > O, má s egyváltozós esetben, f szélsőértékei vagy
y > O nyílt első síkn egyedben veszi fel (42 . feladat). (a) a kritikus pontokban vannak (ahol df/ dt nulla, vagy
nem létezik), vagy
(b) a paramétertartomány végpontjaiban.
Kere ssük meg az abszolút maximumát és abszolút minimumát a
További példák és feladatok következő függvényeknek az adott görbéken:
53. Függvények:
43. Határozzuk meg f (x,y) maximum-, minimumhely éit, nye-
(a) f(x ,y) = x+ y (b)g(x ,y) =xy
regponthelyeit, amennyiben ilyenek vann ak , és indokoljuk is vá-
(c) h(x ,y )=2x 2+ y2
laszunkat!
Görbék:
(a) f x = 2x-4y és f y = 2y-4x i. x 2 + y2 = 4, Y ~ Ofélkör
(b) fx = 2x - 2 és f y = 2y - 4 ii. x2 + y2 = 4, x ~ O, Y ~ Onegyedkör
Ha sználjuk az x = 2co st, y = 2sint paraméterezést!
(c) f x = 9x 2 - 9 és f y = 2y+4
54. Függvények:
44. Az f xxf yy - f~ kifejezés az origóban a következő függvé-
(a) f (x ,y) = 2x + 3y (b) g(x ,y) = xy
nyek mindegyikére nulla, így a második deriváltak alapján nem
(c) h(x ,y) = x 2 + 3y2
tudjuk eldönteni, van-e s zél sőérték. Más módon állapítsuk meg,
Görbék:
van-e a következő függvényeknek szélsőértéke az origóban ! V á-
i. x2/9 +y2 / 4 = l, Y ~ Ofél ellipszis
laszunkat indokoljuk!
ii, x 2 /9+ y2/4 = 1, x ~ O, Y ~ O negyed ellipszis
(a) f (x,y) = x2y2 (b) f (x,y) = l- x2 y2
Ha sználjuk az x = 3 co s t, Y = 2 sin t paraméterezést!
(c) f (x ,y) = xy2 (d) f (x,y) = x 3y2
(e) 3
f (x ,y) = x y3 (f) f (x,y) = x4 y4 55. Függvény: f (x,y) = xy
Görbék:
45. Mutassuk meg, hogy azf(x ,y) =x2+kxy+y2 függvénynek
i. x = 2t, Y = t + l egyenes
a k konstans értékétől függetlenül a (O,O) pont kritikus pontja!
ii. x = 2t, Y = t + l , - l ~ t ~ O szakasz
46. A k konstans milyen értékeire következik a második deri- iii. x = 2t, Y = t + 1, O ~ t ~ 1 szakasz
váltakból, hogya (O,O)-nál nyeregpontja van az f (x,y ) = x 2 +
+ kxy + y2 függvénynek? És az, hogy minimuma? Milyen k érté- 56. Függvények:
kekre lesz ez a kérdés a második deriváltak alapján eldönthetet- (a) f(x ,y) = x 2 +y2 (b) g(x ,y) = 1/(x2 +y2)
len? Görbék:
i. x = t , Y = 2 - 2t egyenes
47. Ha f Aa ,b) = f y(a,b) = O, akkor biztos, hogy (a ,b )-nél lo- ii. x = t , Y = 2 - 2t , O ~ t ~ 1 szakasz
kális maximum vagy minimum van?
Legkisebb négyzetek és regressziós A regressziós egyenes tehát y = 0,9x + 1,2 (14.49. ábra). D
egyenes y
Ha egy y = mx + b' egyenest próbálunk illeszteni egy (x l ,yd ,

5
(X2 ,Y2),' " ,(Xn ,Yn) ponthalmazra (14.48. ábra), akkor legtöbb-
ször azt az egyenest választjuk, amelyikre a pontok egyenestől
való függőleges távolságnégyzetei a minimálisak. Ez azt jelenti ,
hogy keressük azt az m-et és b-t, amelyekre a
w= (mxl +b -YI)2 + . . . +(mxn+b-Yn)2 (14.13) .
függvény minimális. Az m és b értékei az el ső és második deri-

váltak ellenőrzése alapján
(14.14) o 3 4
1 14.49. Á BRA : A példabeli adatokra

b = - (LYk - m LXk), (14.15) számított regressziós egyenes.
n
ahol minden szumma k = l-től k = n-ig megy. A legtöbb kal-
kulátorba bele van építve ez a formula, így egyszeruen megkap- Az 57-60. feladatokban használjuk a (14.13) és (14.14)
egyenlőségeket az adott pontok regressziósegyeneseinek megha-
hatjuk m-et és b-t is, miután beütöttük az adatokat. Az ezekkel
az m és b értékekkel meghatározott egyenest regressziós egye- tározására. Azután mondjuk meg y becsült értékét X = 4-nél!
nesnek, vagy trend egyenesnek hívjuk. A regressziós egyenes a 57. (- 1,2),(0, 1),(3, - 4) 58. (- 2,0),(0, 2), (2, 3)
következő előnyökkel rendelkezik: 59.' (O, O), (l , 2), (2, 3) 60. (O, 1), (2, 2), (3, 2)
1. egyszeru kifejezéssel összefoglalja az adatokat, . 61. Adjunk meg egy lineáris egyenletet, ami leírja az összefüg-
2. előrejelez y értékeket a kísérletben nem vizsgált X ér- gést a locsoláshoz használt vízmennyiség és a hektáronként beta-
tékekre, karított lucernamennyiség között! Használjuk a legkisebb négy-
zetek módszerét a 14.1. táblázat adataira támaszkodva (Univer-
3. analitikusan lehet vele adatokat kezelni.
sity of California Kutató Állomás, Bulletin No. 450, p. 8)! Jelöl-
y jük be a pontokat egy koordináta-rendszerben, és húzzuk be az
egyenest!
X y
(teljes vízmenny iség (betakarí tott lucerna
a szezonban cm-ben) átlaga tonna!hektár)
30 13,02
-+------------~ x
45 14,03
o 60 15,44
75 17,81
14.48. ÁBRA: A nemkollineáris pontokhoz olyan 90 20,25
egyenest keresünk, amelyikre a helyettesítési érté- 105 21,51
kek eltérésének négyzetösszege minimális.
14.1. TÁBLÁZAT: Lucerna növekedés.
7. PÉLDA :
Határozzuk meg a regressziós egyenesét a következő pontoknak: . 62. Kráterek a Marson: A kráterformációk egyik elmélete
(O, 1), (1, 3), (2, 2), (3, 4), (4, 5). szerint a nagy kráterek gyakorisága az átmérőjük négyzetével
arányosan csökken (Marcus, Scien ce, jún . 21., 1968, p. 1334). ·
Megol dás: A számításokat egy táblázatba írjuk:
A Mariner IV által küldött képekről szerzett adatokat a 14.2. táb-
k Xk Yk x2 xkYk lázatban foglaltuk össze. Illesszünk egy F = m(1/ D 2 ) + b alakú
1 O l O O egyenest az adatokra! Rajzoljuk be a pontokat és az egyenest egy
2 1 3 1 3 koordináta-rendszerbe!
3 2 2 4 4
4 3 4 9 12
5 4 5 16 20 Átmérő D I/D 2
[ 10 15 30 39 km-ben (az intervallum Gyakoriság F
alsó határán)
Az egyenes meredeksége 32-45 0,001 51
45-64 0,0005 22
= (10)(15 ) - 5(39) = O9 (14.14) egyenlőség n = 5-
64-90 0,00024 14
m (10)2_5(30) , re a táblázat adataival
90-128 0,000123 4
és mértékével
14.2. TÁBLÁZAT: Mars krátereinek méretei.
b= ~ (15- (0,9)(10)) = 1,2. (14.15) egyenl ő s ég
n= 5, m =O,9
• 63. A német zenetudós, Ludwig von Köchel, 1862-ben egy idő A ténylegesen elsüllyedt hajók száma némileg több, mint ami -
szerinti listát készített Wolfgang Amadeus Mozart műveiről. Ez ről a Haditengerészet tudott. Határozzuk meg azt a regressziós
a lista adja az ún. .Köchel-jegyzékszámokat'', amelyeket feltün- egyenest, ami a ténylegesen elsüllyesztett hajók számát becsli a
tetnek a Mozart művek címe mellett (pl. Sinfonia Concertante, jelentett elsüllyesztésekből.
esz-dur K. 364). A 14.3. táblázat néhány Köchel-jegyzékszámot
és a mű komponálásának évét (y) tartalmazza.
(a) Rajzoljuk be a (K,y) pontokat egy koordináta- Lokális szélsőértékhelyek és kritikus
rendszerbe, hogy lássuk, y kb. lineáris függvénye K-nak!
(b) Adjuk meg a regressziós egyenes egyenletét, és azt is
pontok megtalálása
rajzoljuk be az előbbi ábrába! A 65-70. feladatokban használjunk számítógép-programot a kö-
(c) K. 364 1779-ben lett komponálva. Mi az egyenes által vetkező lépések végrehajtására!
becsült idő? (a) Rajzoltassuk ki a függvényt a megadott téglalapon!
(b) Rajzoltassuk ki néhány szintvonalát a téglalapban!
I(öcheljegyzékszánn Komponálás éve
(c) Számítsuk ki a függvény parciális deriváltjait, és a szá-
I( y
mítógép egyenletmegoldó programjával keressük meg a kri-
1 1761 tikus pontokat! Milyen kapcsolatban vannak a kritikus pon- ~
75 1771 tok a szintvonalakkal, amiket a (b) részben kirajzoltattunk?
155 1772 Mely kritikus pontok tűnnek úgy, hogy ott nyeregpont van,
219 1775 ha egyáltalán vannak ilyenek?
271 1777
351 1780 (d) Számítsuk ki a második parciális deriváltakat, és adjuk
425 1783 meg a D(x ,y) = f xxfyy - fi;, kifejezést!
503 1786 (e) Az előző pontban meghatározott D-vel osztályozzuk a
575 1789 (c)-ben talált kritikus pontokat (maximum, minimum, nye-
626 1791 regpont)! Megegyeznek ezek a válaszok azzal, amit a (c)-
ben tippeltünk?
14.3. TÁB LÁZAT : Mozart kompozíciói.
65. f(x ,y) = x 2 + y3 - 3xy, -5 :::; x:::; 5, -5 :::; y :::; 5
• 64. Süllyedő tengeralattjáró: A 14.4. táblázat egy törté- 66. f(x ,y) = x 3 - 3xy2+y2, -2:::; x:::; 2, -2:::; y:::; 2
nelmi tanulmány eredményeit mutatja, az Egyesült Államok Ha- 67. f (x,y) =x4+y2-8x2 -6y + 16, -3:::; x:::; 3, -6:::;y:::; 6
ditengerészete által elsüllyesztett német tengeralattjárók számát
16 hónapon át a II. Világháborúban. A táblázatban az elsüllyesz- 68. f(x ,y) = 2x4 +i - 2x2 - 2y2 + 3,
tett hajók száma két oszlopban is szerepel, az egyikben az, amiről - 3/ 2 :::; x:::; 3/2, -3/2:::; Y :::; 3/2
a Haditengerészet tudott, ami a jelentésekben szerepelt. A másik 69. f(x ,y) = 5x6 + 18.2 - 30x4 + 30xy2 -120x3, -4:::; x:::; 3,
oszlopban a tényleges értékek vannak. -2:::;y:::;2
70. f(x ,y) = {.2 In(x2 +y2), (x ,y) # (0, 0)

Az Egyesült Állannok (x,y) = (O,O) ,
0
által becsült
- 2 < x < 2, - 2 < Y < 2
(jelentett) süllyesztés Tényleges adat
Hónap x y
1 3 3
2 2 2
3 4 6
4 2 3
5 5 4
6 5 3
7 9 11
8 12 9
9 8 10
10 13 16
11 14 13
12 3 5
13 4 6
14 13 19
15 10 15
16 16 15
123 140
14.4. TÁBL ÁZAT : ' Az Egyesült Államok Haditengeré-

szete által elsüllyesztett német tengeralattjárók száma a
II. Világháború 16 egymásutáni hónapjában.
,IIII~---=---=--_---:=----------------------
Lagrange-multiplikátorok
Gyakran keressük többváltozós függvények szélsőértékét bizonyos korlátozó

feltételek mellett, azaz az értelmezési tartomány valamely részhalmazán. Pl.
kétváltozós esetben a síkban egy háromszögvonalon, vagy valamely más gör-
bén. Ebben az alfejezetben egy általánosan használható módszert adunk az ilyen
jellegű feladatok megoldására, amit Lagrange-féle multiplikátoros módszernek
nevezzük. '
Feltételes maximum és minimum
1. PÉLDA: Feltételes minimum

Keressük meg a 2x + y - z - 5 = Osík origóhoz legközelebbi P(x ,y, z) pontját!
Megoldás: A feladat az, hogy megtaláljuk a
loPI = J (x - O) 2 + (y - 0)2 + (z- 0)2

.= Vx 2 + y2 + Z2
függvény minimumát a
2x+y- z-5 = O
--+
korlátozó feltétel mellett. MivellOPI-nek minimuma van, ha az
f(x ,y,z) =x2+i+ z2
függvénynek minimuma van, a feladat az, hogy megtaláljuk f(x ,y,z) minimális
értékét (elkerülvén a négyzetgyökkel való bajlódást) a 2x + y - z-5 = O feltétel
mellett. Ebben az esetben viszonylag egyszeru megoldás kínálkozik, mert z a
feltételből könnyen kifejezhető x és y függvényeként:
z = 2x+y -5
Tehát a feladat arra redukálódik, hogy megtaláljuk azt a,z (x,y) pontot, ahol a
h(x,y) =f(x ,y,2x+ y-5) =~+y2+(2x+y_5)2
függvénynek minimuma van, immár minden egyéb feltétel nélkül. Mivel a h

függvény az egész xy-síkon értelmezve van és parciális deriváltjai folytonosak,
a szélsőértékei ott lehetnek, ahol
hx = 2x+ 2(2x+ y - 5)(2) = O, hy = 2y + 2(2x+y - 5) = o.

Ez a két egyenlet
IOx+4y = 20, 4x+4y = 10,
és a megoldásuk
5 5
x= 3' y=-
6'
Akár geometriai érveléssel, akár a második deriváltakkal is igazolhatjuk, hogy
itt tényleg minimuma van h-nak. A z-koordináta a z = 2x + y-5 sík megfelelő
pontjában
Z=2G)+~-5=-~.
Ezért a legközelebbi pont:
P(~3 ' ~6 ' -~)
6 .
A távolsága pedig az origótól 5/ J6 ~ 2,04. D

z
A feltételes szélsőértéknek feltétel nélkülire való visszavezetése általában
egyáltalán nem oly en egyszerű, mint az l. példában volt. Ezért vezetünk be egy
másik módszert ebben az alfejezetben.
2. PÉLDA: Feltételes minimum
eső pontját!
°
Találjuk meg az x 2 - Z2 - l = hiperbolikus hengernek az origóhoz legközelebb
Megoldás: Elso megoldás. A hengert a 14.50. ábra mutatja. A hengeren

azok a pontok vannak az origóhoz legközelebb, amelyekre az
y
°
függvény minimumot vesz fel feltéve, hogy kielégítik az x 2 - Z2 - l = egyen-
letet. Ha a feltételi egyenletben x-et és y-t tekintjük független változóknak, akkor
14.50. Á BRA: Az 1. példabeli x 2 - Z2 -

és az f (x,y,z) = x 2 + y2 + Z2 függvény értékei a henger pontj aiban a
°
- l = hiperbolikus henger.
Hiperbolikus henger x 2 - Z2 = 1
függvénnyel számíthatók. Azért, hogy megtaláljuk a henger pontjait, amelyekre
Ezen az oldalon Ezen az oldalon f minimális, h minimumát keressük az x, y változókban, tehát az xy-síkon. Az
x= v?"+! z x =-v?"+! egyetlen pont, ahol h-nak minimuma van,
hx = 4x = ° és hy = 2y = 0 ,
azaz a (O, O) pont. Csakhogy az origó nincs a hengeren. Hol rontottuk el? Az
történt, hogy az első deriváltak vizsgálata megtalálta azt a pontot, amire a h
függvény felveszi minimumát. A h függvény valóban a henger pontjainak ori-
gótól való távolságát adja , de csak a henger pontjaiban, ott viszont x ~ l. A h
függvény az egész xy-síkon értelmezve van, az a tartomány viszont, ahonnan mi
megoldást választhatunk, a henger pontj ainak merőleges vetülete az xy-síkon, és
ez nem tartalmazza az x = -} és x = l egyenesek közötti sávot (14.51. ábra).
Ebben az esetben el tudjuk kerülni ezt a problémát, ha y-nal és z-vel fejez-
14.51. ÁBRA : Az xy-síknak az a tarto- zük ki a távolságot, mert az vz-síkra való vetület az egész síkot lefedi. Ha x-et
mánya, ahonnan az első két koordinátá- fejezzük-ki z-vel:
ját választjuk az x 2 - Z2 = l hiperboli- 2
x =i + l
kus henger (x,y,z) pontjának, nem tar-
talmazza a -1 < x < l sávot (2. példa). és ezt f(x ,y ,z) = x 2 + y2 + z2-be helyettesítve
k(y,z) = (Z2 + l) +l +Z2 = l +l +2z2
adódik. k értelmezési tartománya megegyezik azzal, ahonnan a henger (x,y, z)

pontjainak y és z koordinátáját választhatjuk. Így a k függvényt minimalizáló yz-
síkban levő pontoknak vannak megfelelő pontjai a hengeren is. A k függvényt
minimalizáló pontok:
ky=2y=0 és kz~4z=0 ,
ahonnan y = 0, z = O. Mivel
~= z2+1=1, x=±1.
A megfelelő pontok tehát a hengeren (±1 ,0,0). A nyilvánvaló
k(x , y) = l + l + 2z2 ~ l
egyenlőtlenségbőllátjuk, hogy k-nak a (±1,0,0) pontban tényleg minimuma

van.
Második megoldás. Egy másik út, hogy megtaláljuk a probléma megoldását
. az, hogy egy origó középpontú kicsiny gömböt kezdünk el nagyobbítani. Ennek
a pontjai mind egyenlő távol vannak az origótól. Ahol a gömb először eléri a
14.52. ÁBRA: Egy origó középpontú gömb szappanbu-

borékként növekszik, amíg csak nem érinti az x 2 - Z2 -
°
- l = hiperbolikus hengert (2. példa).
hengert, ott lesz a legközelebbi pont (14.52. ábra). Ahol először érintkeznek, ott
közös érintősíkjuk van. Így a henger és a gömb az
f (x ,y,z) = x 2+ y2+ z2_ a2 és g(x,y,z) = ~- z2-1
°
függvényeknek értékhez tartozó szintfelületei, és így Vf és Vg párhuzamosak
abban a pontban , ahol a gömb és a henger érintkezik. Ezért ezekben a pontokban
van olyan A szám, hogy
Vf=AVg
azaz
2xi + 2yj + 2zk = A(2xi - 2zk).
A koordinátáknak tehát minden érintési pontban ki kell elégíteniük a
2x = 2AX, 2y = 0, 2z = - 2AZ
egyenleteket. Milyen A értékekre fogja kielégíteni egy (x,y,z) pont az egyenle-
°
teket úgy, hogy közben rajta legyen az x 2 - Z2 - 1 = hengeren? Tudjuk, hogy
x # 0, így 2x = 2AX csak úgy teljesülhet, ha
2 = 2A , azaz A = 1.
Ha A = 1, akkor 2z = - A2z-ből2z = - Zz,tehát z = O. Mivel y is nulla, a keresett

pont
(x,O,O)
alakú. Az x 2 - Z2 = 1 henger mely pontjai felelnek meg ennek? A válasz az,
hogy:
x 2 - 02 = 1, x 2 = 1, x = ± 1.
Az origóhoz legközelebbi pontjai a hengemek a (± 1,0 , O) pontok. D
Lagrange-féle multiplikátoros módszer

A 2. példa második megoldásában tulajdonképpen a Lagrange-féle multipliká-
toros módszert alkalmaztuk. A módszer azt mondja, hogy az f(x ,y,z) függ-
°
°
vény szélsőértékei a g(x ,y,z) = feltételek mellett azok közül a pontok közül
kerülnek ki , amelyek a g = feltétel mellett a
Vf=AVg
egyenlőségnekis eleget tesznek valamilyen A konstans esetén . Ezt a A-t hívjuk

Lagrange-multiplikátornak. Ahhoz, hogy lássuk , a módszer miért működik,
először nézzük a következő tételt.
12. TÉT EL: Meróleges gradiens tétel

Tegyük fel, hogy f(x ,y,z) differenciálható egy tartományban, és ennek
belsejében van a
c: r(t)=g(t)i+h(t)j+k(t)k
sima görbe. Ha PO a C görbe olyan pontja, ahol a görbe pontjaiban az f
függvénynek lokális maximuma vagy minimuma van, akkor Vf merőle
ges C-re a PO pontban.
Bizonyítás: Megmutatjuk, hogy Vf merőleges a görbe sebességvektorára a

PO pontban. Az f függvény értékei a C görbe pontjaiban az f(g(t) ,h(t) ,k(t))
összetett függvénnyel vannak megadva, amelynek t szerinti deriváltja
Minden pontban, ahol j -nek maximuma vagy minimuma van a C görbén felvett
értékeihez képest, dj / dt = Okell, hogy legyen, így
Vj·v=O. D
Ha a z koordinátás tagot elhagyjuk a 12. Tételből, akkor ugyanez az eredmény

adódik a kétdimenziós esetre is.
A 12. Tétel következménye

Az r(t) = g(t)i+h(t)j sima görbe azon pontjaiban, ahol az j(x,y) függ-
vény lokális maximumot vagy minimumot vesz fel a görbe pontjaiban
felvett értékekhez képest, V j . v = O, ahol v =dr/ dt.
A 12. Tétel a kulcs a Lagrange-féle multiplikátoros módszerhez. Tegyük fel,

hogy f(x ,y, z) és g(x,y,z) differenciálható függvények, és PO egy olyan pont a
g(x,y,z) = O.felületen, ahol j-nek lokális maximuma, vagy minimuma van a
felületen felvett értékeihez képest. Ekkor j-nek lokális szélsőértéke van Po-ban
minden olyan görbén, ami a g = O felületen halad és átmegy a PO ponton. Azaz
V j merőleges minden ilyen differenciálható görbe sebességvektorára ebben a
pontban. Mivel Vg szintén merőleges ezekre a sebességvektorokra (lásd 14.5.
alfejezet), Vf valamilyen konstansszorosa Vg-nek.
A Lagrange-féle multiplikátoros módszer

Tegyük fel, hogy j(x,y, z) és g(x,y,z) differenciálható függvények. Az f
függvény a g(x,y, z) = Ofeltételeknek eleget tevő pontokban akkor vehet
fel lokális maximumot vagy minimumot, ha x , y, z és A kielégíti a
Vj=AVg és g(x,y,z) =0 (14.16)
egyenleteket. Kétváltozós függvényesetén a feltétel hasonló, csupán a

harmadik koordinátától kell eltekintenünk.
3. PÉLDA: A Lagrange-féle multiplikátoros módszer használata

Keressük meg az
f(x,y) =xy
függvény maximumát és minimumát az

ellipszisen (14.53. ábra)!

-:-----+-----+-~ x
Megoldás: Az f(x ,y) = xy szélsőértékeit keressük a
1453. ÁBRA: A 3. példa megmutatja,

hogyan találhatjuk meg az xy szorzat feltétel mellett. Ehhez először keressük meg azokat az x, y és A értékeket, ame-
legnagyobb és legkisebb értékét ezen lyekre
az ellipszisen. vf = AVg és g(x,y) = O.
Ennek alapján
amiből
A
y=4"x, X= AY,
Tehát y = Ovagy A = ±2. Tekintsük ezt a két esetet.

Elso eset: Ha y = O, akkor x = y = O, de a (O, O) pont nincs az ellipszisen. Így
y =I- o. .
Második eset: Ha y =I- O, akkor A = ±2 és x = ±2y. Behelyettesítve ezt a
g(x,y) = Oegyenletbe
(±2y)2 y2
- 8 - + 2 = 1, így 4l +4y 2 = 8, azaz y = ±1.
Az f (x,y) = xy függvénynek tehát négy pontban lehet szélsőértéke az ellipszi-

sen. Ezek a pontok (± 2, l), (± 2, -1). Viszonylag könnyű meggyőződni arról ,
hogy ezek valóban szélsőértékek. és xy = 2 maximum, xy = -2 minimum.
A megoldás geometrtája
Az f(x , y ) = xy függvény szintvonalai az xy = c hiperbolák (14.54. ábra). Minél
messzebb van a hiperbola az origótól, annál nagyobb c abszolút értéke, azaz f
abszolút értéke. Mi f(x ,y) szélsőértékét keressük olyan pontban, ami az x 2 +
+ 4y 2 = 8 ellipszisen is rajta van. Melyik, az origótóllehető legtávolabb fekvő
hiperbolának van közös pontja az ellipszissel?
y
xy = - 2 xy = 2
\ /
xy = 2/
1454, A B RA~ A g (x, y) =x2/8+y2/2-1 = Okor-

látozó feltétel mellett az f(x ,y) = xy függvény
négy pontban vesz fel szélsőértéket: (±2, ± 1).
Ezek azok a pontok az ellipszisen, ahol Vf szám-
szorosa Vg-nek (3. példa).
Annak, amelyik csak érinti, azaz az ellipszisnek van közös pontja vele, de
nincs pontja a görbe .mindkét oldalán". (Ugyanis ha az ellipszis metszi az xy = c
hiperbolát, akkor az ellipszisen a metszéspont két oldalán, az f függvény c-nél
kisebb és nagyobb értékeket is felvesz.) Ezekben a pontokban a hiperbolára me-
rőleges irányok merőlegesek az ellipszisre is, így Vf = yi + xj konstansszorosa
(A = ±2) a Vg = (x/4)i+yj vektomak. A (2, l) pontban például
V l.. Vf = 2Vg.
Vf=i+2j, g="2 1 +J, így
A (-2, l) pontban
Vf=i-2j, Vg= -~i+j, így Vf= -2Vg. D
4. PÉLDA: Függvény szélsőértékeinekkeresése egy körön

Keressük f(x,y) = 3x + 4y szélsőértékeit az x 2 + l = l körön!
Vf= 3i + 4j = ~Vg Megoldás: A feladat egy Lagrange-féle multiplikátoros probléma a

y
f(x,y) = 3x+4y, g(x ,y) = x 2 +i-l
függvényekkel. Olyan x, y és A értékeket keresünk, amelyek kielégítik a
Vf = AV g: 3i + 4j = 2XAi + 2YAj
3x + 4y 5
=
g(x ,y) = O: x 2 +i -1 = O
-c. "-
~~ 3x+4y=-5 egyenlőségeket. A (14.16) egyenletből következik, hogy A =I- O és

<,
3 2
14.55. ÁBRA: Az f(x,y) = 3x + 4y x= 2A' y= X'
függvény a legnagyobb értékét a
g(x,y) = x 2 +l-1 = O körvonaion a Ezekből az egyenletekből, többek között, az is látszik, hogy x és y előjele meg-
(3/5, 4/5) pontban, a legkisebb értékét egyezik. Ezekből az egyenletekből és a g(x ,y) = O egyenletből
pedig a (-3/5, -4/5) pontban veszi
fel (4. példa). Mindkét pontban Vf
számszorosa Vg-nek. Az ábrán az első
pontban mutatjuk a gradienseket.
következik, így
így A= ±~2'
Azaz
324
x = 2A 'Y = X = ±:5
és könnyű meggyőződni arról, hogy az f(x ,y) = 3x+4y függvénynek az (x,y) =
= ±(3/5,4/5) pontokban tényleg szélsőértékei vannak.
A 3x+4y kifejezés értékét kiszámítva a ±(3/5 ,4/5) pontokban azt kapjuk, hogy
az x 2 + l = l körön a maximális és minimális értékek
A megoldás geometriája
Az f(x,y) = 3x + 4y függvény szintvonalai a 3x + 4y = c egyenesek (14.55.
ábra). Minél messzebb van az egyenes az origótól, annál nagyobb. c abszolút
értéke, és ezzel együtt f abszolút értéke. f(x,y) szélsőértékeit keressük olyan
pontokban, amelyek a körön fekszenek. Melyek lesznek azok az egyenesek,
amelyeknek van közös pontja a körrel, és ugyanakkor a iegmesszebb vannak
az origótól? (Valójában az a lényeg, hogy legyen a körrel közös pontja az egye-

nesnek, de ne legyen a körnek pontja az egyenes mindkét oldalán, mert akkor
nyilvánvaló, hogyakörön, a közös pont két oldalán c-nél kisebb és nagyobb érté-
keket is felvesz az J függvény.) A keresett egyenesek a kör érintői, és az érintési
pontban az egyenes bármely normálvektora merőleges a körre, így VJ = 3i + 4j
konstansszorosa (A = ±5/2) a Vg = 2xi + 2yj vektornak. Például a (3/5 , 4/5)
.pontban
n 6. 8. 5
VJ = 3i+4j , vg = -I+-J így VJ = 2Vg. D
5 5 '
Lagrange-féle multiplikátorok két feltétel esetén

Gyakran előfordul, hogy egy differenciálható J (x,y,z) függvény szélsőértékeit
két korlátozó feltétel mellett keressük. Ha a korlátozó feltételek
gl (x,y,z) =O és g2(X,y,Z) = O,
és a gl és g2 függvények differenciálhatóak ésV gl nem párhuzamos Vg2-vel,

a feltételes szélsőértékeket úgy találhatjuk meg, hogy bevezetjük a A és II Lag -
range-féle multiplikátorokat. Azaz J olyan P(x,y,z) pontokban vehet fel szélső
értéket, ahol x, y, z, A és II kielégítik a
(14.17)
egyenleteket. A (14.17) egyenleteknek nagyon szemléletes geometriai jelentése

van . A gl = Oés g2 = Ofelületek általában egy sima görbében metszik egymást,
jelöljük ezt C-vel (14.56 . ábra). Ezen görbe mentén keressük azokat a pontokat,
ahol J-nek lokális szélsőértéke van a görbén felvett értékeihez képest. Ezek azok
a pontok lehetnek, ahol VJ merőleges a C görbére, ahogy azt a 12. Tételben
láttuk. De Vgl és Vg2 szintén merőlegesek C-re, hiszen C a gl = O és g2 = O
felületeken fekszik. Így VJ a Vgl és Vg2 vektorok által meghatározott síkban
van, tehát azok lineáris kombinációja, azaz VJ = AVgl + II Vg2 valamilyen A és
14.56. Á B RA : A Vg 1 és Vg 2 vektorok II értékre. Mivel a keresett pontoknak a felületeken is rajta kell lenniük, ki kell
a C görbére merőleges síkban vannak, elégíteniük agI (x,y,z) = O, g2(X,y,z) = Oegyenleteket a (14. 17)-ből.
mert Vgl merőleges agI = O felületre,
Vg2 pedig merőleges a g2 = Ofelületre 5. PÉLDA: Távolság szélsőértékénekkeresése egy ellipszisen
Az x + y + z = 1 sík az x 2 + l = 1 hengert egy ellipszisben metszi (14.57. ábra).
z
Az ellipszis mely pontjai vannak az origótóllegmesszebb, ill. legközelebb?
Megoldás: Az
J(x ,y,z) = x 2 +l + Z2
függvény (az (x,y,z) pont origótól vett távolságnégyzete) szélsőértékeit keres-
sük a
gl(X,y, Z) =x2+l-1 =0 (14.18)

g2(X,y,Z) =x+y+ z-1 = O (14.19)
feltételek mellett. A (14.17) egyenletek gradiensegyenlete
VJ = AVgl + II Vg
2xi + 2yj + 2zk = A(2xi + 2yj) + II (i + j + k)
2xi + 2yj + 2zk = (2AX+ Il)i + (2AY+ Il)j + Ilk
vagy
2x = 2AX+ ll , 2y = 2AY+ ll , 2z = u, (14.20)
14.57. ÁB RA : A henger és a sík met- A (14.20) egyenletekből következik, hogy
szésvonalának, az ellipszisnek, melyek
az origótól legtávolabbi és ahhoz leg- 2x = 2AX+2z =? (l-A)X= -Z,
(14.21)
közelebbi pontjai? 2y = 2Ay+2z =} (1- A)y = Z.
I
I
A (14.2 1) egyenlőségek fennállnak, ha A = 1 és z = 0, vagy ha A =I- l és x = y =
= Z/(l-A).
I
Ha z = 0, akkor a (14.18) és (14.19) egyenletekből két pontot, az (1, 0, O) és
(O, 1, O) pontot kapjuk. Ez érthető , ha a 14.57. ábrára nézünk.
Hax = y, akkor a (14.18) és (14.19) egyenletekből I
~ +~ - l =0 x+x+ z-l=O
I
2~= 1 z = l-2x
x=±-
v2 z= 1 =f h. I
2 '
Az ellipszis megfelelő pontjai
I
Pl = (V2 v2 l-h)
2 ' 2 '
és P2 = (- v2
2 '
- v2
2'
1+ h). I
Itt azért elővigyázatosnak kell lennünk, jóllehet Pl-ben és P2-ben is lokális ma-
I
ximuma van J-nek az ellipszisen, P2 messzebb van az origótól mint Pl.
Az ellipszis origóhoz legközelebbi pontjai (1, 0, O) és (O, 1, O), a legtávolabbi
pedig P2. D I
I
Két független változó, egy feltétel téglalapnak, amelynek oldalai párhuzamosak a koordinátatenge-
lyekkel! I
1. Szélsőérték egy ellipszisen: Határozzuk meg azokat a
12. Legnagyobb kerületű téglalap egy ellipszisben: Mek-
pontokat, amelyekben az f(x ,y) = xy függvény szél sőértéket
korák a méretei az x 2/ a2 + y2/ h 2 = 1 ellipszisbe írható legna-
vesz fel az x 2 + 2y 2 = 1 ellipszisen! I
gyobb kerülétü téglalapnak, ha az oldalai párhuzamosak a koor-
2. Szélsőérték egy körön: Keressük meg az f (x ,y) = xy dinátatengelyekkel? Mekkora a kerülete?
függvény szélsőértékeit a g(x,y) = x 2 + y2 - 10 feltétel mellett! I
13. Szélsőérték egy körön: Mennyi a maximuma és a mini-
3. Maximum egy egyenes mentén: Keressük meg f (x,y) = muma az x2 + y2 kifejezésnek, ha x 2 - 2x + y2 - 4y = O?
= 49 - x 2 - y2 maximumát az x + 3y = 10 egyenesen! I
14. Szélsőérték egy körön: Mennyi a maximuma és a mini-
4. Szélsőérték egy egyenesen: Határozzuk meg f (x,y) = muma az 3x - y + 6 kifejezésnek, ha x 2 + y2 = 4?
= x 2y lokáli s szélsőértékeit az x y
+ = 3 egyene sen!
15. Egy hangya egy fémlemezen: Egy fémlemez hőmérsék I
5. Feltételes minimum: Határozzuk meg az xy2 = 54 'görbe letét az (x, y) pontban a T (x, y) = 4x2 - 4xy + y2 függvény írja le.
origóhoz legközelebbi pontját! Egy hangya egy origó középpontú, 5 sugarú körön sétál. Mek-
kora a hangya által mért legnagyobb és legkisebb hőmérséklet? I
6. Feltételes minimum: Határoz zuk meg az x2y = 2 görbe
origóhoz legközelebbi pontját. 16. Legolcsóbb tároló tartály: A cégünket azzal bízták meg,
7. A Lagrange-féle multiplikátoros módszerrel oldjuk meg a hogy tervez zen egy benzintartályt. A megrendelő olyan henger- I
következő feladatot! alakot kér, ami félgömbben végződik, és a térfogata 8000 m 3 .
Az a kíván sága, hogy a lehető legkevesebb anyagot kelljen a tar-
(a) Minimum egy hiperbolán: Mennyi a minimuma I
tályhoz használni. Milyen sugara és milyen maga ssága legyen a
x+ y-nak, ha xy = 16, y ~ O?
tartály hengeres részének?
(b) Maximum egy egyenesen: Mennyi a maximuma xy-
nak, ha x+ y = l6? Elemezzük a megoldások geometriáját! I
8. Szélsőérték egy görbén:Keressük meg az x 2 + xy + y2 =

Három független változó, egy feltétel
(
= 1 xy-síkban fekvő görbének az origóhoz legközelebbi, és ori- I

gótóllegtávolabbi pontjait! 17. Legkisebb távolság egy ponttól: Adjuk meg az x + 2y +
+ 3z = 13 síknak azt a pontját , amelyik legközelebb van az
9. Minimális felszín adott térfogat esetén: Milyen méretei (1, l , l ) ponthoz! I
legyenek a 16n crrr' térfogatú , egyene s körhenger alakú fémdo-
boznak, hogy a felszíne minimáli s legyen? 18. Legnagyobb távolság egy ponttól: Adjuk meg az
x 2 + y2 + z2 = 4 gömbön azt a pontot, amelyik legtávolabb van I
10. Henger egy gömbben: Határozzuk meg a sugarát és a az (1, 1, 1) ponttól!
magasságát annak a maximáli s fels zínű nyitott hengernek, ame-
lyiket egy a sugarú gömbbe írhatunk be! 19. Legkisebb távolság az origótól: Adjuk meg az x 2 + y2 - I
- z2 = 1 felület origóhoz legközelebbi pontját!
11. Legnagyobb területű téglalap egy ellipszisben: A
Lagrange-féle multiplikátoros módszerrel határozzuk meg a mé- 20. Legkisebb távolság az origótól: Adjuk meg a z = xy + 1 I
reteit az x2/16 + y2 /9 = l ellipszisbe írható maximáli s területű felület origóhoz legközelebbi pontját!
I
21. Legkisebb távolság az origótól: Adjuk meg a z2 = xy + 4 Az interferencia minimalizálása érdekében oda akarjuk tenni ,
felület origóhoz legkö zelebbi pontj át! ahol a leggyengébb a bolygó mágneses mezeje. A bolygó gömb
alakú , a sugara 6 egység. Egy olyan koordináta-rendszerben,
22. Legkisebb távolság az origótól: Adjuk meg az xyz = 1
amel ynek origója a bolygó középpontjában van , a mágneses
felület origóhoz legközelebbi pontját!
mező erősségét az M (x,y,z ) = 6x - i + xy + 60 függvény írja
23. Szélsőérték egy gömbön: Adjuk meg az f (x,y,z) = x ~ le. Ho va helyezzük el a rádióteleszkópot?
- 2y + Sz függvény maximumát és minimumát az x2 + i + z2 =
= 30 gömbön!
24. Szélsőérték. egy gömbön: Adjuk meg az x 2 + i + z2 = 25 Szélsőérték két feltétellel
gömb azon pontjait, amelyekben az f(x,y, z) = x+ 2y+ 3z függ-
vény maximumát, ill. minimumát veszi fel ezen a gömbön! 33. Maximalizáljuk az f(x ,y,z) = x 2 + 2y - z2 függvényt a
2x - y = Oés y +z = Ofeltételek mellett!
25. Négyzetösszeg minimalizálása: Adjuk meg azt a három
valós számot, amelyeknek összege 9, és a négy zeteik összege a 34. Minimalizáljuk az f(x ,y,z) = x2 + + z2 függvényt az i
legkisebb! x + 2y + 3z = 6 és x + 3y + 9z = 9 feltételek mellett!
26. Szorzat maximálása: Mi a legnagyobb értéke a pozitív 35. Minimális távolság az origótól: Melyik lesz az x + y = 6
x, y, z számok szor zatán ak, ha x + y + z2 = l6? és y+ 2z = 12 síkok metszésvonalának origóhoz legközelebb eső
pontja?
27. Legnagyobb térfogatú téglatest egy gömbben: Milyen
36. Maximális érték a metszésvonalon: Mi lesz az
méretei vannak az egység sugarú gömbbe írható maximális térfo-
gatú téglatestnek? f (x,y,z) = x2 + 2y - z2 függvény maximuma a 2x - Y =
°
y + z = síkok metszésvonal án ?
°és
28. Doboz, csúcsával egy síkon: Mekkora lehet a maximá-

lis térfogata annak a téglatest alakú doboznak, ami az első tér- 37. Szélsőérték a metszetgörbén: Határozzuk meg az
f(x ,y,z) = x 2yZ+ l függvény szélsőértékeit a z = 1 sík és x 2 +
nyolcadban van, három oldala a koordinátasíkokon nyugszik, és
egyik csúcsa az x I a + y I b + zi c = 1 síkra illeszkedik, ahol a > 0, °
+ i + Z2 = 1 gömb met szésvonalán !
b > 0, c > O? 38. Maximum a metszésvonalon:
29. Űrszonda legforróbb pontja: Egy ellip szoid alakú űr (a) Mennyi a w = xyz függvény maximuma az x + y + z =
szonda felszíne, aminek alakja a °
= 40 és x + y - z = síkok metszésvonalán?
(b) Adjunk geometriai magyarázatot arra , hogy valóban
4x 2 + i +4z2 = 16
maximumot és nem minimumot találtunk!
egyenlettel írható le, felforrósodik, amikor a Föld légkörébe lép.
Egy óra múlva az (x,y, z) felületi pont hőmérséklete 39. Szélsőérték a metszetkörön: Határozzuk meg az
f (x,y,z) = xy + z2 függvény szélsőértékeit azon a körön, amelyet
T (x ,y,z) = 8x2 +4yz-16z +600. . °
az y - x = sík metsz ki az x 2 + i + z2 = 4 gömbből !
Melyik a felület legforróbb pontja? 40. Minimális távolság az origótól: Melyik az origóhoz leg-
közelebb eső pontja a 2y + 4z = S sík és a z2 = 4x2 + 4y2 kúp
30. Hőmérséklet szélsőértéke egy gömbön: Tegyük fel, met szetgörbéjének?
hogy azx2 + y2+z2 = 1 gömbfelület (x ,y,z) pontjában a hőmér
sékletet a T = 400XYZ2 függvény írja le Celsius-fokban mérve.
Határozzuk meg a legmagasabb és a legalacsonyabb h őmérsék További példák és feladatok
letet a gömbfelületen !
31. Hasznossági függvény maximalizálása: A közgazda- 41. A Vf = A Vg feltétel nem elég: Bár a Vf = A Vg felté-
ságban a Gl és G2 tőkejavakból rendelkezésre álló x és y mennyi- tel szükséges ahhoz, hogy a differenciálható f(x,y) függvény-
ség hasznosságát egy U(x ,y) függvénnyel, az ún. hasznossági °
nek szélsőértéke legyen a g(x ,y) = feltétel mellett (ahol g(x ,y)
szintén differenciálható), de ez önmagában nem elegendő a szél-
függvénnyel szokták megadni. Pl. Gl és G2 lehet két vegyipari
alapanyag, amit egy gyógyszergyártó cég használ. U(x ,y) adja sőérték létezéséhez. Keressük az f (x ,y) = y - sin x függvény
meg a nyereséget egy termék gyártásánál , aminek az előállítása szélsőértékét az y = x feltétel mellett. A Vf = AVg egyen-
az alkalmazott technológiától függ ően különböző mennyisége- let megoldásai között van a (O, O) pont, ahol Vf = (- l , l ), az
ket követel az alapanyagokból. A Gl alapanyag ára egységen- x - sinx kifejezés viszont a nulla pont környezetében pozitív és
ként a Ft, a G2 alapanyagé b Ft, összesen pedig c Ft-ot költhet- negatív értékeket is felvesz. Végezzük el a szükséges számításo-
nek alapanyagra. Ha a cég menedzsere maximalizálni akarja az kat, és ellenőrizzük az állítást.
U függvényt az ax + by = c feltétel mellett, akkor egy tipikus
42. Legközelebbi sík: Keressük azt a z = Ax + By + C síkot,
Lagrange-féle multiplikátoros problémát kell megoldania.
amelyik a "legközelebb" van az (Xk,yk,Zk) pontokhoz, ha ezek:
Tegyük fel, hogy
(0, 0, 0) , (O, l , l ), (1 , l , 1), (1,0, - 1).
U(x,y) = xy+2x
"Legközelebb" olyan értelemben, hogy z koordináták különb-
és az ax + by = c egyenlet pedig ségei négyzetének összege az adott (x,y) pontokban minimális.
Azaz keressük azon A, B, C értékeket, amelyekre
2x+y=30.
4
Keressük meg U maximumát az adott feltétel mellett! L (Axk +BYk+ C - Zk)2
k=l
32. Rádióteleszkóp elhelyezése: Tegyük fel, hogy el kell he-
lyeznünk egy rádióteleszkópot egy újonnan felfedezett bolygón. minimális.
43. (a) Maximum egy gömbön: Mutas suk meg, hogy az (b) Határozzuk meg h összes parci ális deriváltját, termé-
a 2 b2c2 kifejezés maximális értéke a Descartes-féle derék- szetesen a Al-re és A2-re vonatkozót is.
szögű koordináta-rendszerben egy r sugarú, origó közép-
(c) Oldjuk meg azt az egyenletrendszert, amit úgy kapunk,
pontú gömbön (? /3 )3.
hogy a (b) részben kapott parciális deriváltakat egyenlővé
(b) Mértani és számtani közép: Az (a) rész eredményé- tesszük nullával.
nek felhasználásával mutas suk meg, hogy
(d) Számítsuk ki fértékét a (c) pontban kapott helyeken,
(abc)1/3 < a +~+ c , és vizsgáljuk meg valóban szélsőértéket kaptunk-e!
azaz három nemnegatív szám mértani közepe mindig kisebb 45. Keressük f (x ,y,z) = xy-l-yz minimumát az x 2 +y2 - 2 = O
vagy egyenlő a számtani közepüknél! és x2 + z2 - 2 = O feltételek mellett!
44. Szorzatok összege: Legyen al , a2, . . . an n darab pozitív 46. Keressük f (x,y,z) = xyz minimumát az x 2 + y2 - 1 = O és
szám. Határozzuk meg a E~l aix ; maximumát a E7=1 xl' = 1 fel- °
x - z = feltételek mellett.
tétel mellett.
47. Keressük f (x,y,z) = x 2 + y2 + z2 maximumát a
2y + 4z - 5 = O és 4~ + 4y2- z2 = O feltételek mellett .
Számítógépes vizsgálatok 48. Keressük f (x,y,z) = x 2 + y2 + z2 minimumát az
x 2 - xy + y2 - z2 - 1 = O és x 2 + y2- 1 = O feltételek mellett.
A Lagrange-féle multiplikátoros 49. Keressük f(x ,y,z,w) = x 2 + y2 + z2 + w2 minimumát a
módszer alkalmazása 2x- y+ z- w-l = O és x+y -z + w - l = O feltételek mel-
lett.
A 45-50. feladatokban használjunk számítógépes programot a
Lagrange-féle multiplikátoros módszer alkalmazására a követ- 50. Keressük a minimális távolságot az y = x + 1 egyenes és
kező lépések végrehajtásával: az y2 = x parabola pontjai között. (Útmutatás: Legyen (x,y) az
egyenes pontja, (w,z ) a parabola pontja. Az (x - w)2 + (y - zf
(a) Definiáljuk a h = f - Algl - A2g2 függvényt, ahol f függvény minimumát kere ssük.)
szélsőértékét keressük agI= 0, g2 = O feltételek mellett.
14.9. Feltételes parciális deriváltak
Amikor w = f(x,y) alakú függvények parciális deriváltjait akartuk meghatá-

rozni, feltettük, hogy x és y függetlenek. Sok esetben azonban ez nem így van.
Például abban az esetben, amikor valamilyen gáz belső energiája kifejezhető,
mint U = f(f, f, T) függvénye a P nyomásnak, V térfogatnak és T hőmérsék
letnek. Ha a gáz egyes molekulái nincsenek egymással kölc sönhatásban, akkor
P , V és T a
PV = nRT (n és R konstansok)
ideális gáztörvénynek engedelmeskednek, így egyáltalán nem függetlenek. Eb-
ben az alfejezetben megmutatj uk, hogyan kell ilyen esetben parciális deriváltat
számolni , amit azután kamatoztathatunk a közgazdasági, mérnöki, vagy éppen
fizikai tanulmányaink során. 2
Döntsük el, mely változók függóK, melyek

függetlenek
Ha egy w = f(x ,y,z) függvény változói egy egyenlőséggel vannak korlátozva,
mint pl. z = x 2 + l , a parciális deriváltak geometriai jelentései és numerikus ér-
tékei attól függnek, melyek változókat választunk függő, és melyeket választunk
független változóknak. Hogy lássuk, ez a választás mennyire befolyásolja az
eredményeket, tekintsük a dw/ dx deriváltat, ha w = x 2 + y2 + Z2 és z = x 2 + y2.
1. PÉLDA: Parciális derivált meghatározása korlátozott független válto-

zók esetén
Határozzuk meg a dw/ dx deriváltat, ha w = x 2 + y 2 + Z2 é~ z = x 2 + l.
2Ez a rész Arthur P. Mattuck feljeg yzésein alapul, amit az MIT-nak írt.
z
Megoldás: Két egyenletünk van és négy ismeretlenünk: x, y, z és w. Mint sok
más hasonló egyenletrendszert, ezt is meg lehet oldani két változóra (a függő
változókra) a másik kettő (a független változók) függvényében . Mivel a kérdé s
dW/ dX, w szükségképpen függő változó, x pedig független változó. A többi vál-
tozó lehetséges választásai:
függő független
W,Z x,y
w,y X,Z
Bármelyik esetet is nézzük , w-t kifejezhetjük a választott független változók-
kal. A második egyenlet segítségével kiküszöböljük a függő változónak válasz-
tott változót az el s őből.
Az első esetben a függő változó z. Az első egyenletből úgy küszöböljük ki,
hogy helyettesítjük x2 + y2_tel.
w = x 2 + l + Z2 = x 2 + l + (x2 + l)2
x
14.58. ÁB RA: Ha a P pontnak a z = 2 4 2

= x + l + x +2x l+ l
= x2 + y2 paraboloidon kell lennie, a
és
w = x2 + l + Z2 függvény x szerinti de-
riváltja P-ben a mozgás irányától függ ~: = 2x + 4x 3 + 4.xy2. (14.22)
(1. példa). (a) Ha x úgy változik, hogy
Ez a képletete dW/ dx-nek, ha x és y a független változók.
y = O, akkor a pont fel vagy le mo-
A második esetben, ahol x és z a független változók, a másik függő változó
zog a z = x2 parabol án az xz-síkban,
az y . Az y függő változót úgy küszöböljük ki w kifejez éséből, hogy a második
és dW/dX = 2x + 4x3 . (b) Ha x úgy
egyenletből y2_ et kifejezzük, és beírjuk w kifejezésébe:
változik, hogy közben z = 1, akkor P
az x2 + l = 1, z = 1 körön mozog , és w =x2 +y2+ Z2 =x2+ (z- x 2)+ Z2 = z+ i
dW/dX = O.
és
dW =0 (14.23)
dX .
Ez a képlete dW/ dx-nek, ha x és z a független változók.
A dW/ dx-re (14.22)-ben és (14.23)-ben kapott kifejezések lényegesen kü-
lönböz őek. Egyiket sem kaphatjuk meg a másikból a z = x 2 + y2 összefüggéssel.
Vajon melyik ajó?
A (14.22) és (14.23) egyenlőségeknek geometriai szemléltetése megmagya-
rázza, miért különböznek. A w = x2 + l + Z2 függvény az (x,Y, z) pont origótól
vett távolságának négyzete. A z = x 2 + l feltételnek eleget tevő pontok egy for-
gásparaboloidon vannak (14.58 . ábra). Mit jelent a dW/ dX derivált a P(x ,y,z)
pontban , ami csak ezen a felületen mozoghat? Mi az értéke dW/ dx-nek pl. az
(1, O, 1) pontban?
Ha az x és y változókat tekintjük független változóknak, akkor dW/ dX számí-
tásánál az y rögzített (ebben az esetben y = O) és x a változó. Következésképp P
a zx-síkban a z = x2 parabola mentén mozog. Amikor P ezen a parabolán mozog,
a w, ami a pont origótól vett távolságának négyzete, változik. Ebben az esetben
dW/ dx-et úgy számoljuk, ahogy a megoldás első esetében ,
~: = 2x+4x3 +4.xy2.
A P(I ,O, 1) pontban ennek a deriváltnak az értéke
dW
dX = 2+4+0 = 6.
Ha x és z a független változók, akkor dW/ dx számításánál z rögzített, miköz-

ben x változik. Mivel a P pont Z koordinátája l , a P pont egyegységsugarú kör
°
mentén mozog a z = síkban, így az origótól vett távolsága állandó, tehát ennek
négyzete, w is állandó. Azaz
dW
dX =0,
ahogy azt a második esetben láttuk. D
Hogyan számítsuk ki a w = f(x,y,z) függvény aw/ ax parciális

deriváltját, ha a független változók egyenlőségekkel vannak
korlátozva?
Ahogy azt az 1. példában láttuk, a w = f(x,y,z) függvény awjax parciális deri-
váltjának kiszámítása egyéb korlátozó egyenlőségek mellett három lépésből áll.
Ezeket kell végrehajtani akkor is, ha awjay-t vagy awjaz-t akarjuk meghatá-
rozni.
1. Határozzuk el, mely változók legyenek a független változók. (A

valóságban ez a döntés attól függ, hogy a függvény hogyan kapcsoló-
dik egy konkrét fizikai vagy elméleti problémához. Az alfejezet végén,
a feladatokban mindig megadjuk, melyik változó milyen legyen.)
2. Küszöböljük ki a többi függő változót a w függvényből.
3. Deriváljunk, mint máskor.
Ha a 2. lépést nem tudjuk végrehajtani, ami gyakran előfordul, akkor az

összes egyenletet deriváljuk, szem előtt tartva, hogy melyek a függő, melyek
a független változók. A kapott összefüggésekből megpróbáljuk kiküszöbölni a
függő változókat, ahogy azt a következő példa mutatja.
2. PÉLDA: Parciális derivált meghatározása egyenlöséggel korlátozott,

adott független változók esetén
Határozzuk meg awjax-et az (x,y,z) = (2, -1 , 1) pontban, ha
a független változók pedig legyenek x és y.
Megoldás: Rendkívül bonyolult lenne valahogy kiküszöbölni z-t a w függ-

vényből. Deriváljuk mindkét összefüggést x szerint, szem előtt tartva, hogy x és
y a független változók, w és z a függő változók. Azt kapjuk, hogy
aw az
-=2x+2z- (14.24)
ax ax
és
2 az az
3z ax -y+y ax +0:::;:: O. (14.25)
Ezekkel az egyenlőségekkel már ki tudjuk fejezni awj ax-et, mint x, y és z függ-

vényét. A (14.25) egyenletből kifejezzük azj ax-et, mint
az y
ax y+3z 2 '
majd a (14.24) egyenlőségbe helyettesítjük:
aw =2x+~.
dx y+3z 2
Ennek a deriváltnak az értéke az (x,y,z) = (2, -1,1) pontban
aw) =2(2)+ 2(-1)(1)2 =4+ -2 =3. D

( ax (2,-1,1) -1 + 3(1) 2
Jelölés
Ha ki akarjuk fejezni, hogyaderiválásnál milyen változókat tekintünk függet-
lennek, használhatj uk a következő jelölésmódot:
dw / dx , x és y független változók,
d f / dy, y, x és t független változók.
J. PÉLDA: Parciális deriváltak meghatározása olyan korlátozott válto-

zók szerint, amelyeket jelöléssel azonosítottunk
Határozzuk meg (dw / dxh,z-t, ha w = x 2 -+- y - z + sint és x + y = t.
Megoldás: Ha x, y, z a független változók, akkor

t=x+y, w=x2+y-z+sin(x+y)
(~:) y,z = 2x+0 -O+cos(x+y) :x (x+y)

= 2x+cos(x+y). D
Nyíl-diagramok
Ha egy olyan feladatot kell megoldanunk, mint amilyen a 3. példában szerepel,
akkor célszerű egy nyíl-diagrammal kezdeni, hogy jól lássuk, milyen kapcsolat-
ban vannak a változók és a függvények. Ha
w =~ +y-z+sint és x+y = t ,
és dw / dx-et kell meghatároznunk, ahol x, y és z független változók, akkor a di-
agram a következő:
G) ---+
m
---+ w.
(14.26)
független közbülső függő
változók változók változó
Ha el akarjuk kerülni a zavart, amit az okoz, hogy a független változókat és

a közbülső változókat is ugyanazokkal a betűkkel jelöljük, akkor átnevezzük a
közbülső változókat (azaz látszódjanak úgy, mint a független változók függvé-
nyei). Legyenek u = x, v = y, s = z az átnevezett közbülső változók. Ezzel a
jelöléssel a nyíl-diagram a következő:
G)
független
(~)
közbülső
w.
függő
változók változó (14.27)
változók és
kapcsolatok
u=x
v=y
s=z
t=x+y
A diagram a független változókat a baloldalon, a közbülső változókat a kap-

csolataikkal középen, a függő változót a jobb oldalon mutatja. Így a w függvény
most
w = u2 + v - s + sint ,
334 14. fejezet Parciálisderiváltak
ahol
u = X, V = Y, s= Z, t = x + y.
A dw/ dx parciális derivált meghatározásához a négyváltozós láncszabályt al-
kalmazzuk a w függvényre, követve a (14.27) nyíl-diagramot:
dw dw du dw dv dw ds dw dt
dx = du dx + dv dx + a; dx + at dx
= (2u) ( l ) + (l) (O) + (- l ) (O) + (cos t) ( l )
= 2u+cost
= 2x + cos( +) ~.ehelyettes!tve ~Z eredeti
X y. fuggetlen valtozokat
Parciális deriváltak meghatározása Mutassuk meg, hogya
korlátozott változók szerint dw

- =2x-l és
dw
- =2x-2
dx dx
Az 1-3. feladatokat kezdjük azzal, hogy diagramot rajzolunk,
ami megmutatja a kapcsolatot a változók között! kifejezések mindegyike dw j dx-et adja, attól függően, hogy me-
lyik változókat választjuk függetlennek! Adjuk meg a független
1. Ha w = x2 + i + Z2 és z = x2 + y2, adjuk meg az változókat mindkét esetben!
(a) (~;), (hj (~;) x (c) (~;) y
parciális deriváltakat ! Parciális deriváltak adott képletek

2. Ha w =x2 +y- z+sint és x+y = t, adjuk meg a nélkül
(a) (~;t (b) (~;t 9. Bizonyítsuk be azt a hidrodinamikában gyakran használt
(d) (~;) y,t

parciális deriváltakat !
(e) (~; t azonosságot, hogy ha f(x ,y,z) = O, akkor
3. Legyen U = f(P,V, T) a belső energiája egy olyan gáznak,

amelyik eleget tesz a PV = nRT ideális gáztörvénynek (n, és R (Útmutatás: Fejezzük ki az összes deriváltat formálisan a df j dx,
állandók) . Adjuk meg a d f j dy, df j dz deriváltakkal.)
(a) (~~)v (b) (dU)

dT v
10. Mutassuk meg, ha z = x+ f(u) , ahol u = xy, akkor
dz dz
parciális deriváltakat! x--y-=x.
dx dy
4. Adjuk meg a
(a) (dW)
dx y
(b) (dW)
dz y
11. Tegyük fel, hogya g(x,y ,z) = O egyenlet z-t, mint az x, y
független változók differenciálható függvényét határozza meg,
parciális deriváltakat az (x,y,z) = (0,1, n) pontban , és gz =I=- O. Mutassuk meg, hogy
ha w = x2 + i + Z2 és ysinz+ zsinx = O.
5. Adjuk meg a
(a) (~;) x (b) (~;) z 12. Tegyük fel, hogy az f(x,y,z ,w) = O és g(x,y,z, w) = O
parciális deriváltakat a (w,x,y,z) = (4,2,1, -1) pontban, ha egyenletek z-t és w-t, mint az x, y független változók differen-
w = x2i + yz - z3 és x2 + i + z2 = 6. ciálható függvényeit határozzák meg, és tegyük fel, hogy
6. Mennyi (dujdyh az (u, v) = (J2, 1) pontban, ha

x = u2 + v2 és y = uv?
i
7. Tegyük fel, hogy x 2 + = r 2 és x = r cos e, mint polárko- Mutassuk meg, hogy
ordinátákkal. Határozzuk meg a df dg df dg
(~~)y
dx dw - dw dX
( ~: ) e és ( ~: ) y df
dz
dg df dg
dw - dw dZ
parciális deriváltakat! és
df dg df dg
(~;)
dz dY - dy dZ
8. Tegyük fel, hogy x df dg df dg'
dz dw - dw dZ
w =x2 -i +4z+t és x+2z+t = 25.
1IImf----------- Kétváltozós Taylor-formula
Ebben az alfejezetben a kétváltozós Taylor-formula segítségével levezetjük a

lokális szélsőértékre vonatkozó 11. Tételt (szélsőérték létezésének ellenőrzése
második parciális deriváltakkal) és a kétváltozós függvények linearizációjára
vonatkozó hibaképletet. A Taylor-formula használata ezekben a levezetésekben
elvezet minket a formula egy olyan kiterjesztéséhez, ami lehetővé teszi kétvál-
tozós függvény bármilyen fokszámú polinommal való közelítését.
AlI. Tétel levezetése (szélsőérték létezésének ellenőrzése

második parciális deriváltakkal)
Legyenek f (x ,y) második parciális deriváltjai folytonosak egy olyan nyílt T tar-
t= 1 tományon, amelynek pontja P(a ,b), ahol f x = f y = O(14.59. ábra). Legyenek a h
+ h, b + k)
és k értékek olyan kicsik, hogy az S(a + h,b + k) pontot P-vel összekötő szakasz
telje s egészében T -ben haladjon. Paraméterezzük a PS szakaszt, mint
x=a+th , y = b + tk , O~t ~ 1.
Ha F (t ) = f (a +th,b + tk ), a láncszabályból következik, hogy
" dx dy
F (t ) = f x- + f y- = h f x+kfy·
dt dt
Mivel f x és f y differenciálhatók (folytonos parciális deriváltjaik vannak), F'
a t-nek differenciálható függvénye, és
" a F' dx a
F' dy a
F = ~ -d + ~-d = ~(hfx+kfy ) · h + ~(hfx+kfy )·k
a
OX t ay t OX ay '
14.59. ÁBRA : A P(a ,b )-beli második 2 2
deriváltakkal való szélsőértékvizsgálat = h f xx + 2hkf xy + k f yy· fxy = f yx
szabályának levezetését a P pontot a Mivel F és F' folytonosak [0 , 1J-en, és F' differenciálható (O, 1)-en , alkalmaz-
közeli S ponttal ö s szekötő szakasz pa- hatjuk a Taylor-formulát n = 2 és a = Oesetre:
rametrizálásával kezdjük.
F ( 1) = F (O ) + F' (0) (1 - O) + F" (c) (1-;0)2
(14.28)
F (l ) = F (O ) + F' (O ) + ! F"( c)
valamilyen c értékre Oés 1 között. Beírva a (14.28) képletbe az f kifejezéseit
f(a+h ,b+k) =f(a,b ) + hfx(a ,b) +kfy(a ,b)+
h fxx+2hkfxy +k2fyy)1
.+ -1(2 . (14.29)
2 (a+ch ,b+ck)
Mivel f x(a ,b) = f y(a ,b) = O, ez
f(a + h,b +k) - f(a ,b ) = -21 (h2 f xx +2hkfxy+k2 f yy) 1

(14.30)
. (a+ch,b+ck)
alakúra egyszerűsödik. Az f függvény szélsőértékének létezése az (a, b) pont-

ban f (a + h,b + k) - f (a, b) előjelétől függ. A (14.30) egyenlet szerint ez meg-
egyezik
2 2
Q(c ) = (h f xx + 2hkfxy + k f yy) 1
(a+ch,b+ck)
el őjelével. Mivel Q folytonos, ha Q(O) i:- O, akkor Q(c) előjele egy alkalmas
kicsiny környezetben megegyezik Q(O) előjelével.
Q(O) = h2f xx(a,b) + 2hkfxy(a,b) + k 2f yy(a ,b) (14.31)

előjeiét pedig többnyire meg tudjuk mondani f xx és f xxfyy - f~ előjeléből az
(a ,b) pontban. Szorozzuk be a (14.31) egyenlőség mindkét oldalát fxx-szel és
rendezzük át:
f xxQ(O) = (hfxx+ kfxy)2 + (fxxfyy- f~)k2. (14.32)

A (14 .32) egyenlős égb ől láthatjuk, hogy
° °
1. Ha fxx < és fxxfyy - f~ > az (a,b) pontban, akkor elegendő en ki-
csiny, de nem nulla h-ra és k-ra Q(O) < 0, így f-nek lokális maximuma van
(a,b)-ben.
° °
2. Ha fxx > és fxxfyy - f~ > az (a,b) pontban, akkor elegendően ki-
csiny, de nem nulla h-ra és k-ra Q(O) > 0, így f -nek lokális minimuma van
(a, b )-ben.
°
3. Ha fxxfyy - f~ < az (a, b) pontban, akkor h-ra és k-ra mindig lehet
olyan értékpárokat találni, hogy azok tetszőlegesen közel legyenek a nul-
lához, és egyikre Q(O) > 0, a másikra Q(O) < O. Tehát a z = f(x,y) felü-
let Po(a,b,f(a ,b)) pontjához tetszőlegesen közel vannak a felületen olyan P
pontok, amelyek magasabban vannak, mint po, és vannak olyanok, amelyek
alacsonyabban vannak, itt tehát f-nek nyeregpontja van.
4. Ha fxxfyy - f~ = 0, akkor más vizsgálatra van szükségünk. Ha Q(O)
lehet nulla is, akkor nem tudunk Q(c) előjelére vonatkozóan semmilyen kö-
vetkeztetést levonni .
. A lineáris közelítés hibaképlete

Azt akarjuk bebizonyítani, hogy az f(x ,y) függvényértékek és az (XO,yo) pont-
beli L(x,y) linearizáció értékei közötti E(x,y) különbség a T tartományon kielé-
gíti a következő egyenlőtlenséget:
feltéve, hogy az f függvénynek második parciális deriváltjai folytonosak az

(xo, YO) középpontú téglalap alakú T tartományon, és itt M felső korlátja az Ifxx I,
Ifyyl, Ifxyl függvényeknek.
Az egyenlőtlenséget a (14.29) egyenletből kapjuk. Ha a és b helyébe xo-at,
ill. yO-at, h és k helyébe pedig (x - xo)-at, ill. (y - yo)-at írunk, akkor
f(x,y) = f(xo,yo) + fx(xo,yo)(x -xo) + fy(xo,yo)(y - YO) +

, .I
V
L(x,y) linearizáció
+ -21 ((x - xof fxx + 2(x - xo)(y - yo)fxy + (y - YO)2 fyy) I

(xo+c(x-xo),yo+c(y-yo))
.
, .I
v
E(x ,y) hiba
Ebből az egyenletből
lEl ~ 2:1 ( Ix-xol 2 Ifxxl +2I x- xolly-yollfxyl + Iy-yol 2 Ifyyl )
következik, és ha M az Ifxxl, Ifyyl, Ifxyl függvényeknek felső korlátja a T-n,

akkor
lEl < 2:1 ( Ix-xol 2M +2Ix- xolly-yoIM + Iy-yol 2M )

1 2
= 2:M(lx-xol + Iy-yol) .
Kétváltozós függvények Taylor-formulája

Az F'-re és Fil-re levezetett képleteket megkaphatjuk úgy is, ha f(x, y)-ra alkal- .
mazzuk a
( h~
dx
+ k~
ay ) és
operátort. Ez az első két tagja egy sokkal általánosabb képletnek:
(14.33)
ami azt mutatja, hogy d" /dtn-t alkalmazva F(t)-re ugyanazt az eredményt adja,
mint a
a a )n
( h-+k-
ax ay
operátor alkalmazása f(x,y)-ra, miután kifejtettük a binomiális tétel szerint.
Ha f parciális deriváltjai egészen az n + l-ikig folytonosak egy (a"b) közép-
pontú téglalapon, akkor a Taylor-formulát felírva F(t)-re
F"(O) F(n) (O)

F(t) = F(O) +F'(O)t + - _ t 2 + ... + _ - t n +maradéktag
21 n!
és a t = 1 helyen
F" (O) F(n)(O)

F(t) = F(O) +F'(O) + - - + ... + - - +maradéktag.
21 n!
Ha a jobboldalon az első n deriváltat a (14.33) egyenlet alapján a t = helyen
vett, velük ekvivalens tagokkal helyettesítjük, akkor a következő formulát kap-
°
juk:
A kétváltozós f(x,y) függvény Taylor-formulája az (a,b) pontban
1 2 2
f(a+h,b+k) =f(a,b)+(hfx+kfy)l(a,b)+ 21(h fxx+ 2hkfxy+k fyy)l(a,b)+
1 (h 3 fxxx + 3h2 kfxxy + 3hk 2 fxyy + k 3 fyyy)i(a,b) + . .. + 1,

+ -3'
. n.
(a a)n f I(a,b) +
h---=) + k---=)
oX ay
1
+(n- (a a )n+l
+- h-+k- f (14.34)
1) ax ay I(a+ch,b+ck)
Az első n derivált az (a,b) pontban van számolva, Az utolsó tag pedig az (a +

h, b + k) pontot az (a, b) ponttal összekötő szakasznak egy (a + ch, b + ck) pont-
jában.
Ha (a,b) = (0,0), valamint h és k a független változók (most x-szel és y-nal
jelölve), akkor a (14.34) kifejezés a következő egyszerűbb alakba írható:
A kétváltozós f(x,y) függvény Taylor-formulája a (O,Ö)-ban
f(x,y) = f(O,O) 1 2 fxx+ 2xyfxy+y2 fyy) I(0,0)+

+ (xfx+yfy) I(0,0) + 2!(x
1 (x3 fxxx + 3x2 yfxxy + 3xy 2 fxyy + y3 fyyy) I
+ -3'
. (0,0) n.
(a
+ ... +1, x---=) + y---=)
OX ay
a)n f I(0,0) +
-1 -
+(n+ (a a
x-+y-
)n+l
f (14.35)
1) ax ay I(cx,cy)
Az első n derivált a (0,0) pontban van számolva, Az utolsó tag pedig az (x,y)
pontot a (O, O) ponttal összekötő szakasznak egy (ex, ey) pontjában.
A Taylor-formula lehetővé teszi, hogy kétváltozós függvényeket polinomok-
kal közelítsünk. Az első n derivált a polinom együtthatóit adja, az utolsó tag
a közelítés hibáját. Az első három tag a függvény linearizációja, és a lineáris
közelítés javítása érdekében magasabb fokú tagokat adunk hozzá.
1. PÉLDA: Négyzetes közelítés meghatározása

Adjuk meg az f(x,y) = sinxsiny függvény négyzetes közelítését az origó köze-
lében. Milyen pontos a közelítés, ha lxi::; 0,1, Iyl ::; 0,1?
Megoldás: Ha a (14.35) egyenlőséget felírjuk az n = 2 esetre:
1 2 2
f(x ,y) =f(O,O)+ (xfx+yfy) + 2: (x fxx+ 2xyfxy+y f yy)+
+ "61 (x3 fxxx + 3x2 yfxxy +' 3xy2 f xyy + y3 fyyy) I(cx,cy),
ahol
f(O,O)= sinxsinyl(o,o) = 0, fxx(O , O) =- sinxsinYi(o,o) = 0,

fx(O,O) = cosxsinyl(o,o) = 0, fxy(O,O) = cosxcosyl(o,o) = 1,
fy(O,O) = sinxcosyl(o,o) = 0, f yy(O, O) =- sinxsinyl(o,o) = 0,
és így
1
sinxsiny ~ 0+0+0+ 2:(x2 . 0+2xy· 1 +i· O),
sinxsiny ~ xy.
A közelítés hibája pedig
A harmadik deriváltak sosem többek, mint 1, hiszen szinuszok és koszinuszok

szorzatai. Ezen kívül lxi::; 0,1 és Iyl < 0,1. Tehát
IE(x,y)1 < ~((O, l? +3(0, 1)3 +3(0, 1)3 + (O, 1)3) = ~(O, 1)3::; 0,00134
(kerekítve). A hiba nem nagyobb, mint 0,00134, ha lxi::; 0,1 és Iyl ::; 0,1. D
Négyzetes és köbös közelítés 7. f(x ,y) = sin(x 2 + y2) 8. f(x ,y) = cos(x 2 +y2)
1 1
meghatározása 9. f(x ,y) = - 1 - -
-x-y 10. f(x,y) = 1-x-y+xy
Az 1-10. feladatokban adjuk meg az f(x,y) függvény négyzetes 11. Írjuk fel az f(x,y) = cosxcosy függvény négyzetes közelí-
vagy köbös közelítését a Taylor-formula segítségével az origó tését az origóban a Taylor-formula segítségével. Becsüljük meg
környezetében! a hibát, ha lx i ::::; 0 ,1 és Iyl ::::; 0,1.
1. f(x,y) = xeY 2. f(x,y) = eXcosy 12. Írjuk fel az f(x ,y) = eX siny függvény négyzetes közelíté-
3. f(x ,y) = ysinx 4. f(x,y) = sinxcosy sét az origóban a Taylor-formula segítségével. Becsüljük meg a
hibát, ha lxi::::; 0 ,1 és Iyl ::::; 0,1.
5. f(x,y)=eXln(l+y) 6. f(x ,y) = In(2x+y+ 1)
"Á ttekint ő kérdések

1. Mit nevezünk kétváltozós valós értékű függvénynek? Há- 5. Mikor nevezünk egy két-, ill. háromváltozós függvényt
romváltozósnak? Adjunk példákat! folytonosnak az értelmezési tartományának egy pontjában? Ad-
junk példát olyan függvényekre, amelyek bizonyos pontokban
2. Mit nevezünk nyílt halmaznak a síkban? És a térben? Ad- folytonosak, másokban viszont nem!
junk példákat olyan halmazokra, amelyek se nem nyíltak, se nem
zártak! 6. Mit mondhatunk folytonos függvények algebrai kifejezése-
iről és a folytonos függvényekből összetett függvényekről?
3. Hogyan szemléltethetjük egy kétváltozós függvény értékeit
grafikusan? Hogyan tehetjük ezt meg háromváltozós függvény 7. Ismertessük a két úton való közelítés módszerét a határérték
esetében? nemlétezésének kimutatására !
4. Mit jelent, hogy f(x ,y) határértéke L, ha (x,y) ----+ (xO ,yo)? 8. Hogyan definiáljuk az f(x ,y) függvény af/ ax és af/ ay
Mik a kétváltozós függvényhatárérték legfontosabb tulajdonsá- parciális deriváltjait? Mi a geometriai jelentésük, és hogyan szá-
gai? mítjuk ezeket?
9. Mi a különbség a között a kapcsolat között, ami egy kétvál- 17. Hogyan használjuk az iránymenti deriváltat a változás becs-
tozós függvény parciális deriváltjainak létezése és a függvény lésére?
folytonossága k öz ött fennáll, ahhoz a kapcsolathoz képest , ami
18. Hogyan linearizálunk egy kétváltozós f(x ,)') függvényt egy
egy egyváltozós függvény deriváltjának létezése és folytonos-
(XO,Yo) pontban? Miért lehet erre szükségünk? Hogyan járunk el
sága között fennáll? Adjunk példát!
három változó esetében?
10. Hogyan szól a vegyes parciális deriváltakról szóló tétel?
Miben segíthet ez nekünk, ha magasabbrendű vegyes parciális 19. Mit mondhatunk a lineári s közelítés pontosságáról két vál-
tozó esetében? És hároméban?
deriváltakat akarunk számítani?
11. Mikor differenciálható egy f(x,y) függvény? 20. Ha (x,y) elmozdul (xo,yo)-ból egy közeli (xo +dx,YO +dy)
pontba, hogyan becsüljük meg egy differenciálható f(x,y) függ-
12. Hogyan lehet olykor az fx , fy parciális deriváltak vizsgála- vény megváltozását? Adjunk példát!
tával következtetni az f függvény differenciálhatóságára? Mi a
kapcsolat egy f függvény differenciálhatósága és folytonossága 21. Hogyan definiáljuk egy kétváltozós f(x ,y) függvény maxi-
között egy pontban? mumát , minimumát, nyeregpontját? Adjunk példákat!
13. Mi a láncszabály? Mi az alakja kétváltozós függvény ese- 22. A deriváltaknak milyen vizsgálatai segítenek megtalálni
tén? Háromváltozós esetén? Felületen definiált függvények ese- egy f(x ,y) függvény szélsőértékeit? Hogyan? Adjunk példákat!
tén? Milyen diagramot készítünk ezekhez az alakokhoz? 23. Hogyan találjuk meg egy f(x ,y) folytonos függvény ma-
14. Mi az f(x ,y ) függvény deriváltj a egy PO pontban, egy II egy- ximumát és minimurnát egy korláto s, zárt tartományán az xy-
ségvektor irányában? Minek az arányát adja meg? Mi a geomet- síknak?
riai szemléltetése? Adjunk példákat!
24. Írjuk le a Lagrange-féle multiplikátoros eljárást és adjunk
15. Mi a gradiense egy differenciálható f(x ,y) függvénynek példát!
egy P pontban? Milyen kapcsolatban van az iránymenti deri-
válttal? Mondjuk ki az analóg állításokat háromváltozós függ-
25. ' Ha w = f(x ,y ,z), ahol az x, y, z változók a g(x ,y,z) =
egyenlettel vannak korlátozva, akkor mit jelent a (dw I dx)y je-
°
vényekre is!
lölés? Hogyan segíthet egy nyíl-diagram a deriválásnál? Adjunk
16. Hogyan határozzuk meg egy differenciálható f(x,y) függ- példát!
vény szintvonalának érintőjét egy adott pontjában? Hogyan ha-
26. Hogyan adja egy f(x ,y ) függvény Taylor-polinomja a függ-
tározzuk meg az érintősíkot és a normálegyenest egy f (x,y,z)
vény közelítését, és hogyan tudjuk a hibát becsülni?
differenciálható függvény szintfelületének egy adott pontjában?
fejezet Gyakorló feladatok

Értelmezési tartomány, értékkészlet, 11. lim x- y . .J y3 - 1
12. l lm ---
(x,y)---t( l ,l )x 2 _)'2 (x,y)---t( l, l) xy-l
szintvonalak 13. lim lnlx+Y+zi 14. lim arctg lx + y +
P---t(l ,-l ,e) P---t (l ,-l ,-l )
Az 1-4. feladatokban határozzuk meg a függvény értelmezési zi
tartományát, értékkészletét, a szintvonalak alakját! Vázolj unk fel Különb öz ő utakon közelítve az adott ponthoz, mutassuk meg,
egy jellegzetes szintvonalat! hogy a határérték nem létezik (15-16. feladatok)!
1. f(x,y) = 9x2 +i 2. f(x,y) = ~+y 2
15. lim _y_ 16. lim x + y2
3. g(x ,y) = llxy 4. g(x ,y) = Jx 2 -y 2
(x,y)---t(O,O) x - Y (x,y)---t(O,O) xy
y'!'Y?- xy,!,o
Az 5-8. feladatokban határozzuk meg a függvény értelmezési
tartományát, értékkészletét, szintfelületének alakját. Vázolj unk
17. Folytonos kiterjesztés: Ha (x,y) =I (0,0), legyen
fel egy jellegzetes szintfelületet! f(x,y) = (x2 - i)/(x2 + i). Definiálható-e f(O, O) úgy, hogy
az f függvény folytonos legyen az origóban?
5. f(x ,y ,z) =x2+y2- z
18. Folytonos kiterjesztés: Legyen
6. g(x ,y ,z) = x 2 +4y2 + 9z2
sin(x - y)
7. h(x,y,z) = 2
x +y +z
l
2 2
f(x,y) =
{
lxi + bl ' ha lxi + Iyl =I °
0, ha (x,y) = (0,0)
8. k(x y z) _ 1 Folytonos az f függvény az origóban? Miért?
" - x 2 + y2 + z2 + 1
Határértékek meghatározása Parciális deriváltak

A 9-14. feladatokban határozzuk meg ahatárértékeket! A 19-24. feladatokban határozzuk meg a függvény parciális de-
riváltjait minden változója szerint!
9. lim eY cosx 10. lim ~ 19. g(r, e) = rcos e + rsin e
(x,y)---t(n,ln2) (x,y)---t(O,O) X+ cos y
20. f(x, y) = i In(x 2 + y2) + arc tg ~ 40. f(x,y,z) =~+3XY-Z2+2y+z+4,Po(0,0,0),v =i+j+k
f(RI ,R2,R3) = ~ + i + t
41. Derivált a sebességvektor irányában: Adjuk meg az
21.
f(x ,y,z) = xyz függvény iránymenti deriváltját az
22. h(x,y,z) =sin(2nx+y-3z)
r(t) = (cos3t)i + (sin3t)j + 3tk
23. P(n,R, T, V) = n~T (ideális gáztörvény)
csavarvonal sebességvektora irányában a t = n/3 paraméterű
2~1 fl;
pontban!
24. f(r,l, T, w) =
42. Maximális iránymenti derivált: Mi a legnagyobb értéke
az f(x,y,z) = xyz függvény iránymenti deriváltjainak az (1, 1, 1)
Másodrendű parciális deriváltak pontban?
43. Adott értékű iránymenti derivált: Az (1, 2) pontban az
A 25-28. feladatokban határozzuk meg a függvény másodrendű f(x,y) függvény iránymenti deriváltja a (2, 2) pont irányában 2,
parciális deriváltjait minden változója szerint! az (1, 1) pont irányában - 2.
25. g(x,y)=y+~ 26. g(x,y)=eX+ysinx (a) Mennyifx(1,2) ésfy(1,2)?
(b) Mennyi f iránymenti deriváltja az (1, 2) pontban a (4,
27. f(x,y) =x+xy-5x3+ln(x2+1)
6) pont irányában?
28. f(x,y) =i-3xy+cosy+7eY
44. Melyek igazak a következő állítások közül, ha f differenci-
álható (xo,Yo)-ban?
(a) Ha u egyegységvektor, akkor f iránymenti deriváltja
Láncszabály az (XO,yo) pontban u irányában (fx(xo,yo)i + fy(xo,yo)j) -u.
29. Mennyi dw/ dt t =

y = ln(t+ l)?
° esetén, ha w = sin(xy + n) , x = é és
(b) f deriváltja az (XO,yo) pontban u irányában egy vektor.
(c) f irány menti deriváltja az (XO ,yo) pontban a legna-
gyobb értéket V f irányában veszi fel.
30. Mennyi dw/ dt t = 1 esetén, ha w = xeY + y sin z - cos z, x =
(d) Az (XO,yo) pontban V f merőleges az f(x ,y) =
= 20, Y = t-l + Int és z = nt?
= f(xo,yo) görbére.
31. Mennyi aw/ar és aw/as, r = n és s =
= sin(2x - y), x = r+ sins, y = rs?
° esetén, ha w =
32. Mennyi aw / au és aw/ av, u = v = ° esetén, ha w =

Gradiens, érintősík, normálegyenes
= ln VI 1 + x 2 - arctgx és x = Ze" cos v?
A 45--46. feladatokban vázoljuk fel az f(x,y, z) = c felületet V f-
33. Adjuk meg az f(x,y,z) = xy+yz+xz függvény z-szerinti fel együtt az adott pontban!
deriváltját az x = cost, y = sint, z = cos2t görbe mentén a t = 1 45. x2+y+z2=0, (O,-l ,±l), (0,0,0)
parameterű pontban!
46. i+z2=4, (2 ,±2,0), (2,0,±2)
34. Mutassuk meg, ha w = f(s) az s változó differenciálható A 47--48. feladatokban adjuk meg az f(x,y ,z) = c felület érin-
függvénye és s = y + 5x, akkor tősíkjának egyenletét a PO pontban. Adjuk meg a normálegyenes
paraméteres egyenleteit is az adott pontban!
47. x2-y-5z=0 , Po(2,-1,1)
48. x 2+y2+ z=4, Po(I,1 ,2)
A 49-50. feladatokban adjuk meg a z = f(x,y) felület érintősík
Implicit differenciálás jának az egyenletét az adott pontban!
49. z = In(x 2 +i), (0,1,0)
A 35-36. feladatokban feltesszük, hogy y az x változó differen-
50. z = 1/(x2 +i), (1,1 ,1/2)
ciálható függvénye. Határozzuk meg ady/ dx deriváltat a P pont-
ban! Az 51-52. feladatokban adjuk meg az f(x,y) = c szintvonal
érintő- és normálegyenesének egyenletét az adott PO pontban.
35. l-x- i - sinxy = 0, P(O,l)
Azután rajzoljuk meg az egyeneseket, és vázolj uk fel a szint-
36. 2xy + eX+y - 2 = 0, P(0,ln2) vonalat és V f-et a Po-ban!
51. y - sinx = 1, PO (n , 1) 52. ~- f = ~, PO (1 , 2)
Iránymenti derivált
A 37--40. feladatokban adjuk meg azt az irányt, amelyik irány-
Görbék érintői
ban f a leggyorsabban csökken a PO pontban, és adjuk is meg Az 53-54. feladatokban adjuk meg a paraméteres egyenletét an-
az iránymenti deriváltat ebben az irányban! Adjuk meg az irány- nak az egyenesnek, amelyik érintője a két felület metszésvonalá-
menti deriváltat az adott v vektor irányában is! nak az adott pontban.
37. f(x ,y) = cosxcosy, Po(n/4 , n/4), v = 3i +4j 53. Felületek: x 2 + 2y + 2z = 4, Y= 1
Pont: (1, 1, 1/2)
38. f(x ,y) =x2e- 2Y, Po(I,O), v=i+j
54. Felületek: x+i+z=2, y= 1
39. f(x,y,z) =ln(2x+3y+6z), Po(-l ,-l,l),
Pont: (1/2, 1, 1/2)
v = 2i+3j+6k
Linearizációk képlettel bec süljük, ami Bértékét négyzetcentiméterben adja

meg, ha w-t kilogrammban, h-t pedig centiméterben mérjük. Te-
Az 55-56. feladatokban adjuk meg az j(x,y) függvény L (x ,y ) gyük fel, hogya szívindexet egy olyan személy esetében kell
linearizációját a PO pontban ! Azután adjunk egy fel ső korl átot meghatároznunk, akinél a következőket mértük:
az j (x ,y ) ~ L (x ,y ) közelítés E hibájának abszolút értékére a T
Átpumpált vérmennyiség: 7 L/perc
téglalap alakú tartományon!
Tömeg: 70 kg
55. j (x ,y ) = sin x cosy, Po(nI4 , n14 ) Magasság: 180 cm
T : lx - ~ I < 0,1 , ly- ~ I < 0,1 Melyiknek van nagyobb hatá sa az indexre, l kg hibának a tömeg
mérésekor vagy l cm hibának a magas ság mérésekor?
56. j (x ,y ) = xy-3y2+2, PO (1, 1)
T: lx - II ~ 0 ,1 , ly - 11 ~ 0 ,2 Lokális szélsőérték
A 65-70. feladatokban kere ssük a függvények lokális maximu-
Az 57-58. feladatokban adjuk meg az j (x ,y ) függvény L (x ,y )
mát, lokális minimumát, nyeregpontját. Határozzuk meg a függ-
linearizációját az adott pontokban !
vényértékeket is ezekben a pontokban!
57. j (x ,y, z)= xy+2yz-3xz, Pl(1 ,0,0),ill,P2 (1 ,1 ,0)
65. j(x,y) = x 2 - xy + y2 +2x+2y-4
58. j(x ,y,z) = J2co sxsin(y+ z ), Pl (0 ,0,nI4) ,
ill. P2(nI4 ,nI4,0) 66. j (x ,y) =5~ +4xy-2y2 +4x-4y
67. j (x ,y) = 2x 3 + 3xy + 2y3

Becslések és érzékenység a változásra 68~ j (x ,y) = x 3 + y3 - 3xy+ 15
69. j (x ,y ) = x 3 + y3 + 3x 2 - 3y2
59. Csővezeték térfogatának mérése: Egy c sővezetékdarab
belső térfogatát kell megállapítanunk, ami kb. 90 cm átmérőjű és 70. j (x,y) = x 4 - 8x 2 + 3y2 - 6y
kb. Ikm hosszú. Melyik méréssel kell inkább pontosnak lenni,
az átmérőével vagy a hos szúságéval? Miért?
60. Érzékenység a változásra: Az ( 1, 2) pont közelében az Abszolút szélsőérték

j(x,y) = x 2 - xy + y2- 3 függvény az x-nek vagy az y-nak a
változására érzékenyebb? Miért? A 71-78. feladatokban keressük a függ vények abszolút maximu-
mát és abszolút minimurnát a megadott zárt T tartományon!
61. Változás egy elektromos áramkörben: Tegyük fel,
hogy egy elektromos árarnkörben az I áramerősség (amper), a 71. j (x ,y) =x2+ xy+ y2-3x+3y
V feszültség (volt) és az R ellenállás (ohm) között az I = V I R T: Az a zárt háromszögtartomány, amit az x +y = 4 egyenes
összefüggés áll fenn . Ha a feszültség 24 voltról 23-ra és az ellen - metsz ki az el ső síknegyedb ől .
állás 100 ohmról 80-ra csökken, az áramerősség növekszik vagy 72. j (x ,y ) = x 2- y2 -2x+4y+1
csökken? Mennyivel? A feszültség vagy az ellenállás változására T: Az a zárt téglalaptartomány az első síknegyedben, amelyet a
érzékenyebb az áramerősség? Honnan tudjuk? koordinátatengelyek, az x = 4 és az y = 2 egyenesek határolnak.
62. Ellipszis területének becslésekor fellép ő legnagyobb
73. j (x ,y) = y2- xy -3y +2x
hiba: Ha a = 10 cm és b = 16 cm milliméterre kerekítve, mek-
T: Az a zárt négyzet alakú tartomány, amelyet az x = ±2, y = ±2
kora a területsz ámít ásnál fellépő maximális hibaszázalék, ha az
egyenesek határolnak.
x 2I a2 + y2I b2 = 1 ellipszis területét az A = ttab képlettel szá-
mítjuk? 74. j (x ,y)=2x+2y-x2- y2
T : Az első síknegyedben aza zárt négyzet alakú tartomány, ame-
63. Szorzat becslésének hibája: Legyen y = uv és z = u + v
lyet a koordinátatengelyek, az x = 2 és y = 2 egyenesek határol-
ahol u és v pozitív független változók.
nak.
(a) Ha u-t 2%-os hibával mérj ük , v-t pedig 3%-ossal, ak-
kor hány százalékos hibával számítjuk y-t? 75. j (x ,y ) = x 2 - y2 - 2x+4y
T: Az a zárt háromszög alakú tartomány, amelyet alulról az x-
(b) Mutassuk meg, hogy z számításakor kisebb a százalé-
tengely, felülről az y = x +2 egyenes, jobbról pedig az x = 2
kos hiba, mint y számításakor! egyenes hat árolnak.
64. Cardiac index (Szívindex): Azért, hogy kül önböző em- 76'. j (x ,y) = 4xy-x4 - i
+ 16
bereket összehasonlíthassunk a cardiac output (a szív által át- T: Az a háromszög alakú tartomány, amelyet alulról az y = -2,
pumpált vér mennyisége) szempontjából, (3.7. alfejezet 25. fel- felülről az y = x , jobbról pedig az x = 2 egyenesek határolnak.
adat) a kutatók az átpumpált vér mennyiségét elosztják a testfel-
színnel, hogy megkapják a szívindexet. 77. j (x ,y) = x3 + y3 + 3x 2 - 3y2
T : Az a négyzet alakú tartomány, amelyet az x = ±1, Y = ±1
C = átpumpált vérmennyiség egyenesek határolnak.
testfelszín
78. j (x ,y) = x3 + 3xy + y3 + 1
Egy w tömegű , h magasságú ember B testfelszínét a T : Az a négyzet alakú tartomány, amelyet az x = ±l , Y = ±l
egyenesek határolnak.
B = 71.84wo,425hO,725
Lagrange-féle multiplikátorok 93. Mutassuk meg, hogy ha a, b konstansok, w = u3 + thu +

+cosu és u = ax + by, akkor
79. Szélsőérték egy körön: Keressük meg j(x,y) = x 3 + y2 aw aw
i
szélsőértékeit az x 2 + = 1 körvonaion ! a ay = b ax '
80. Szélsőérték egy körön: Keressük meg j(x,y) = xy szél-
i
sőértékeit az x 2 + = 1 körvonaion ! 94. A láncszabály alkalmazása: Adjuk meg a s parci- wr;'w
ális deriváltakat a láncszabály segítségével, ha w = In(x2 + + i
81. Szélsőérték egy körlapon: Keressük meg j(x ,y) = x 2 + + 2z), x = r + s, y = r - s és z = 2rs . Azután ellenőrizzük vála-
+ 3i + 2y szélsőértékeit az x 2 + y2 ::::; 1 k örlapon! szunkat más úton való számítással!
82. Szélsőérték egy körlapon: Keressük meg j(x ,y)
+ i - 3x - xy szélsőértékeit az x 2 + y2 ::::; 9 körlapon!
= x2 + 95. Vektorok közötti szögek: Az e" cos v - x = és e" sin v -
°
- y = egyenletek u-t és v-t az x és y differenciálható függvé-
°
nyeként definiálják. Mutassuk meg, hogya
83. Szélsőérték egy gömbön: Keressük meg j(x,y,z) = x-
- y + z szélsőértékeit az x 2 + y2 + z2 = 1 egységsugarú gömbfe- au. au.
1+ és
av, av.
-l+-J
lületen! ax ai ax ay
84. Minimális távolság az origótól: Adjuk meg a z2 - XY = 4 vektorok által bezárt szög állandó!
felületen az origóhoz legközelebb eső pontokat!
96. Polárkoordináták és második derivált: Ha bevezetjük
85. Doboz költségének minimalizálása: Egy téglatest alakú az x = r cos é y = r sin f polárkoordinátákat, akkor az j(x,y)
,
doboz térfogata V cm'. A dobozhoz olyan anyagot használunk, függvény egy g(r, e) függvénybe megy át. Adjuk meg a2 g/ ae 2
aminek költsége az aljára a Pt/crrr', az elejére és hátára b Ft/crrr', értékét az (r, e)= (2,n/2) pontban, ha tudjuk, hogy ebben a
a többi oldalra pedig c Ft/cm2 . Milyen méretek minimalizálják pontban
2 2
az anyagköltséget? aj = aj = a j = a j = 1
ax ay ax 2 a y2 .
86. Legkisebb térfogat: Adjuk meg annak az x/a + y /b +
+ z/c = 1 síknak az egyenletét, ami átmegy a (2, 1, 2) ponton 97. Adott síkkal párhuzamos normál egyenes: Adjuk meg
és a minimális térfogatot metszi ki az első témyolcadból! az
(Y+Z)2 + (z-x)2 = 16
87. Szélsőérték felületek metszésvonalán: Határozzuk meg
az j(x,y,z) = x(y + z) függvény szélsőértékeit az x 2 + i = 1 felület azon pontjait, ahol a felület normálegyenese párhuzamos
körhenger és az xz = 1 hiperbolikus henger metszésvonalán! az yz-síkkal!
88. Az origó minimális távolsága sík és kúp metszésvonalá- 98. Az xy-síkkal párhuzamos érintősík: Adjuk meg az
tól: Melyik az x + y + z = 1 sík és z2 = 2x 2 + 2i kúp metszet-
görbéjének az origóhoz legközelebbi pontja?
xy+yz+zx-x-z
2
= °
felület azon pontjait, ahol az érintősík párhuzamos az xy-síkkal!
99. A helyvektorral párhuzamos gradiens: Tegyük fel,
Feltételes parciális deriváltak hogya V j(x,y,z) mindig párhuzamos az xi + yj + zk vektorral.
Mutassuk meg, hogy j(O ,O,a) = j(O,O , -a) minden a-ra!
A 89-90. feladatokat kezdjük azzal, hogy felrajzoljuk a diagra-
mot, ami a változók közötti kapcsolatokat mutatja. 100. Az iránymenti derivált minden irányban létezik, de a
függvény nem folytonos:
89. Adjuk meg az alábbi parciális deriváltakat, ha w = x 2eYz és
z=x2 -i : (a) Mutassuk meg, hogy az
(a) (aw)
ay z
(b) (aw)
az x
(c) (aw)
az y
j( x )
,y
= {l,° °
ha x > és y
különben
=x
2
(azaz nullánál nagyobb x-re az y = x 2 parabola mentén 1,

90. Legyen U = j(P, V, T) a belső energiája egy olyan gáznak, különben O) függvénynek az origóban minden irányban lé-
amelyik eleget tesz a PV = nRT ideális gáztörvénynek (n és R tezik iránymenti deriváltja, de a függvény itt nem folytonos!
állandók). Adjuk meg az (Mivel az origóban a parciális deriváltak léteznek, a gradi-
ensvektor létezik, de a függvény nem differenciálható. Az
(a) (au)
aT p
(b) (au)
av T
irány menti deriváltak történetesen megegyeznek a gradj· u
szorzattal, de ez véletlen.) -
parciális deriváltakat ! (b) Legyen
L J X2 + Y2 ha x#-O és ~ racionális,
lxi '
További példák és feladatok j(x,y) = _~Jx2 +y2, ha x#-O és ~ irracionális,
{
0, ha x=O
91. Legyen w = j(r, e), r = J x 2 + y2 és e = arctg(y lx). Adjuk
(azaz a függvény grafikonja egy kúp alkotóiból áll). Mutas-
meg a aw/ ax és aw/ ay parciális deriváltakat r és e függvénye-
suk meg, hogy az origóban minden irányban létezik irány-
ként!
menti derivált, de a függvény itt nem differenciálható. (Van
92. Legyen z = j( U , v), u = ax + by, v = ax - by. Fejezzük ki a gradiensvektor, de az használhatatlan az iránymenti derivál-
z-, Zy parciális deriváltakat I«. i-. a, b segítségével! tak számításához.)
Az anyag alaposabb elsajátítását segítő további fe/adatok 343
(c) Az irodalomban gyakran defini álják az iránymenti de- 101. Normálegyenes az orrgon keresztül: Mutassuk meg ,
riváltat úgy, hogy kimondottan csak az adott u vektor hogy az xy + z = 2 felület (1, 1, 1) ponthoz tart ozó normálegye-
irányban tekintik az egyoldali differenciálhány ado st, azaz a nese átmegy az origón .
lilm f(xo + SUI ,Yo + SU2) - f(xo,yo)
. h atarerte
irérté k et te kintik
inti
s-+O+ S 102. Érintősík és normálegyenes:
az adott iránymenti deri váltnak. Ekkor pl. az i irányú irány-
menti derivált és az x szerinti parciális deri vált nem feltétle- (a) Vá zoljuk fel az x 2 - i + z2 = 4 felületet.
nül ugy anazt jelenti . Ha f differenciálható az (XO ,yo) pont-
ban , akkor a két definí ció ugyana zt jelenti. Mutassuk meg , (b ) Adjunk meg egy vektort, ami mer őleges a felül etr e a
hog y ha csak az S ---+ 0+ hat árértéket tekintjük, akkor az (2, - 3, 3) pontban. Raj zoljuk bele ezt a vektort is az ábr ába.
f( x ,y ,z) = J x 2 + y2+ z2 (c) Írjuk fel a (2, -3 , 3) ponthoz tartoz ó érintősík és nor-
mál egyenes egyenleteit.
függvénynek az origóban minden irányból van iránymenti
deriváltja , de gradiens e nincs.

1. Függvények nyeregponttal az origóban: Ha már megol - 5. Homogén függvények: Az f (x ,y ) függvényt n-edfokú
dottuk a 14.2. alfej eze t 50 . feladatát, akkor már tudjuk, hogy az homogén fü ggvénynek nevezzük (ahol n nemnegatív egész), ha
f (tx ,ty ) = tnf(x, y) minden t-re, x-re, y-ra. Lá ssuk be, hogy egy
(x,y) i- (O,O) ilyen függvén yre (ami a megfelelő deri váltakkal rend elkezik)
(x ,y) = (O,O)
függvény folytonos az ori góban (lás d a mellékelt ábr át). Adjuk
meg f xy(O , O)-t és f yx(O , O)-t!
z
6. Felület polárkoordinátákkal: Le gyen
y f( r, B) = {lSi,~~r : r i- 0,
r=O .
ahol r és B polárkoordináták. Adjuk meg:

(a) lim f( r, B) (b) f r(O, O) (c) fe (r, B), r =I- O.
2. Függvény meghatározása parciális deriváltjaiból: Ke- r-+O
ressük azt a w = f (x,y ) függvén yt, amel ynek első parciális deri-
váltj ai: d w/ dx = 1 + ~ co s y és d w/ dy = 2y - ~ siny, valamint
a függ vényért ék az (ln 2 , O) pontban ln 2.
3. A Leibniz-szabály bizonyítása: A Le ibniz-szabály azt
mondja, hog y ha f fol ytonos az [a, hj int ervallumon, u(x ) és v(x)
pedig olyan függvények , amelyeknek értékei az [a , hj-ből valók,
akkor
-
d
dx
J
v(x)
dv du
f (t )dt = f (v(x))-d - f(u(x ))-d .
x X
II (x)
Bi zonyít suk be ezt a szabályt a
Gradiensek és érintök
v
g(u , v) = J
II
f (t )dt , u = u(x ), v = v(x)
7. Helyvektorok tulajdonságai: Legyen r = xi + yj + zk és
r= Iri.
hel yett esítéssel, és dg/ dx-re a lán cszab ályt alk almazva.
(a) Mutassuk meg , hog y Vr = r /r.
4. Függvény meghatározása korlátozott második derivál-
takkal: Tegyük fel , hog y f kétszer differenciálh ató függ vénye (b) Mutassuk meg, hogy V (~ ) = n~ -2r.
r-nek , r= vx2+y2+z2 és
(c) Adjunk meg olyan függ vényt, aminek gradiens e r.
fxx + f yy + f zz = O.
(d ) Mutassuk meg, hogy r· dr = rdr.
Mutassuk meg, hogy valamilyen a és h konstanssal
a (e) Mut assuk meg , hogy V (A· r ) = A min den kon stan s A
f (r) = - -s- b. vektorra .
r
344 14. tejezet Parciális deriváltak
8. A gradiens meróleges az érintőre: Tegyük fel, hogy egy 17. Függvény meghatározása parciális deriváltjaiból: Te-
differenciálható j(x,y) függvény az x = x(t), y = y(t) paramé- gyük fel, hogy j és g olyan függvényei x-nek és y-nak, hogy
terezéssei adott differenciálható görbe mentén konstans c értéket
vesz fel. Azaz és
j(g(t),h(t)) = c
valamint tegyük fel, hogy
minden t értékre. Deriváljuk mindkét oldalt t szerint, hogy lás-
suk, V j merőleges a görbe érintővektorára a görbe minden pont-
jában! ~~ =0, j(1,2)=g(1,2)=5 és j(O ,O) =4.
9. Felületet érintő görbe: Mutassuk meg, hogy az Határozzuk meg az j(x,y) és g(x,y) függvényeket!
18. A változás változása: Tudjuk, hogy ha j(x,y) egy dif-
r(t) = (lnt)i+(tlnt)j+tk
ferenciálható kétváltozós függvény és u = ai + bj egy egy-
görbe érinti az ségvektor, akkor az j(x,y) változási sebessége az u irányban
xz2 - yz+cosxy = l Duj(x,y) = jx(x,y)a+ jy(x,y)b. Adjunk hasonló képletetj(x,y)
változásának változására az (x,y) pontban u irányban.
felületet a (O,0, l) pontban!
19. Egy hőigényes részecske útja: Egy hőigényes részecske
10. Felületet érintő görbe: Mutassuk meg, hogy az a síkban minden (x,y) pontban abba az irányba mozdul, amerre
a legnagyobb a hőmérséklet növekedése. Ha a hőmérsékletet
a T(x,y) = -e- 2y cosx függvény írja le, akkor adjuk meg a
(n/4 ,0) pontból induló részecske y = j(x) útját!
görbe érinti az
3
x +i +z3 -xyz = ° 20. Sebesség visszapattanás után: Egy részecske mozog
egy egyenes mentén állandó i + j - 5k sebességgel és átmegy a
felületet a (O, -l , l) pontban! (0,0,30) ponton. A részecske nekimegy a z = 2x2 + 3y2 felület-
nek, majd visszapattan róla. A visszaverődés szöge megegyezik
a becsapódás szög ével. Ha feltesszük, hogyavisszapattanáskor
Szélsőértékek nincs energiaveszteség, mi lesz a részecske sebessévektora az üt-
közés után? Egyszerűsítsük az eredményt!
11. Szélsőérték egy felületen: Mutassuk meg, hogy ha a z = 21. Iránymenti derivált egy felület érintősíkjával párhuza-
= x 3 +y3 - 9xy+ 27 felületet tekintjük, z értékének csak a (O,O), mos irányokban: Legyen az S felület az j(x, y) = 10 - x 2 -y2
ill. (3,3) pontban lehet szélsőértéke. A (O, O)-ban nincs szélsőér függvény grafikonja. Tegyük fel, hogy a hőmérséklet a tér (x,y, z)
ték. Döntsük el, (3 , 3)-ban minimum vagy maximum van? pontjában T(x ,y,z) =x2y+y2 z+4x+ l4y+z.
(a) A (O, 0, 10) pontban, az S felület érintősíkjával párhu-
12. Maximum a zárt első negyedben: Keressük meg az
j(x,y) = 6xye-(2x+3y) függvény legnagyobb értékét a zárt első zamos irányok közül melyikben lesz a hőmérsékletváltozás
a legnagyobb?
síknegyedben (azaz beleértve a tengelyek pozitív felét is) .
(b) Ugyanaz a kérdés, mint az előbb, csak az (l, 1,8) pont-
13. Az első térnyolcadból kimetszett minimális térfogat: ban .
. Mennyi lesz a minimális térfogata annak a térrésznek az első tér-
°
nyolcadban, amelyet az x = 0, y = 0, z = síkok és az 22. Feltárólyuk fúrása: Egy lapos vidéken geológusok egy
feltárólyukat fúrtak, és 1000 méter mélyen találtak olyan ás-
ványt, amit kerestek. 100 méterre északra az első lyuktól a fel-
szín alatt 950 méterre találtak ásvány t. A harmadik feltárólyuk
ellipszoid érintősíkja határol? 100 méterre keletre volt az elsőtől, és itt 1025 méter mélyen volt
ásvány. A geológusok (korábbi tapasztalatok alapján) azt felté-
14. Egyenes és parabola pontjainak minimális távolsága az telezik, hogy az ásványkészlet kupolaalakban helyezkedik el, és .
xy-síkban: Megkeresve az j(x,y, u, v) = (x - u)2 + (y - v)2 szeretnék megtalálni a felszínhez legközelebbi pontját. Ha a fel-
függvény minimumát az y = x + 1 és u = v2 feltételek mellett, színt képzeljük az xy-síknak, mit javasolunk a geológusoknak, az
határozzuk meg az xy-síkban fekvő y = x + 1 egyenes és y2 = x első lyuktól milyen irányban fúrják a negyediket?
parabola pontjai közötti minimális távolságot.
Az egydimenziós hőegyenlet
Ha w(x,t) írja le a hőmérs ékletet egy oldalról tökéletesen szige-
15. Az elsőparciális deriváltak korlátosságából következik telt, egyenletesen vezető rúd x pontjában a t időpontban (lásd a
a folytonosság: Bizonyítsuk be a következő tételt: Ha j(x,y) mellékelt ábrát), akkor a W xx, Wt parciális deriváltak kielégítik a .
definiálva van az xy-sík egy nyílt T tartományán, és az jx, jy 1
parciális deriváltak korlátosak ezen a tartományon, akkor j(x,y) W xx = c2 Wt
folytonos T -n. (A korlátosság lényeges feltétel.)
differenciálegyenletet. Ezt az egyenletet egydimenziós hőveze
16. Tegyük fel, hogy r(t) = g(t)i + h(t)j + k(t)k egy sima görbe tési egyenletnek nevezzük. A pozitív c 2 konstans a rúd anyagá-
a differenciálható j(x,y,z) függvény értelmezési tartományában. tól függő állandó, amely kísérletileg van meghatározva sok kü-
Írjuk le a kapcsolatot dj / dt, V j és v = dr / dt között! Mit mond- lönféle anyagra. Ha konkrétan alkalmazni akarjuk, a megfelelő
hatunk Vj-ről és v-ről azokban a belső pontokban, ahol j-nek értéket táblázatból keressük ki. Száraz talaj esetén ez pl. 0,018
relatív szélsőértéke van a görbén? Válaszunkat indokoljuk! m 2jnap.
és
I-'i"' i + - - X = o ixx = sa,
l alakban fordul elő. Ezek az egyenletek a v feszültséget, ill. i
I
I
áramerősséget írják le egy olyan vezetőben, ahol a veszteség, ill.
I
l
induktivitás elhanyagolható. Ezekben az egyenletekben
l w(X, t) a hőmérséklet
X+ t időpontban
v(x, t ) = feszült ség az x pontban a t időpontban
I
I
sr: R = egységnyi hosszúságú kábel ellenállása
l
x
C = egységnyi hosszúságú kábel kapacitása
i(x,t ) = áramerős ség az x pontban a t időpontban
A kémiában és biokémiáb an a hővezetési egyenletet diffú-
ziós egyenletként ismerik. Ebben az összefüggésben w(x,t) va-
lamilyen oldott anyag, pl. só, koncentrációját írja le amint egy 23. Határozzuk meg az egydimenzió s hővezetési egyenlet rnin-
den w = e rt sin tex alakú megoldását, ahol r egy állandó.
folyadékkal teli csőben terjed. w(x,t) értéke az anyag koncent-
rációja az x helyen a t időpontban . Más alkalmazásokban w(x, t)
24. Határozzuk meg az egydimenziós hővezetési egyenlet min-
leírhatja pl. egy gáz terjedését egy hosszú, vékony csőben. Az
elektromosságtanban a hővezetési egyenlet den w = ert sinkx alakú megoldását, amely kielégíti a w(O,t) =
°
és w(L,t) = feltételeket. Mi történik , ha t ----t oo?
°
V xx = RCvt
15.
fejezet Többes integrálok
ÁTTEKINTÉS: Ebben a fejezetben kétváltozós függvények integrálját tekint-

jük síktartományok felett, és háromváltozósakét a háromdimenziós tér tartomá-
nyai felett. Ezeket az integrálokat a változók számától függően kettős integr á-
loknak, ill. hármas integráloknak, vagy röviden többes integráloknak nevezzük.
Ezeket az integrálokat is Riemann-összegek határértékeként definiáljuk, akár-
csak az egyváltozós esetben. Ezen integrálokat olyan mennyiségek kiszámítá-
sára használhatjuk, amelyek több változótól függnek, mint pl. görbe felü1etekkel
határolt változó sűrűségű testek tömege és tehetetlenségi nyomatéka.
_f-----------
Kettős integrál
Az 5. fejezetben Riemann-összegek határértékeként definiáltuk valós f(x) függ-

vények integrálját egy [a ,bJ intervallum felett. Ébben az alfejezetben az ott alkal-
mazott eljárást terjesztjük ki kétváltozós függvényekre. Egy egyváltozós függ-
vény integrálközelítő összegéhez képeztük az intervallum egy felosztását, min-
den részintervallumból választottunk egy pontot, ezután képeztük azt az össze-
get, amelynek tagjait úgy kaptuk, hogyarészintervallum hosszát szoroztuk a
függvény értékével a választott pontban. Egy kétváltozós függvényesetén egy
területtel rendelkező tartományt osztunk fel területtel rendelkező résztartomá-
nyokra úgy, hogy bármely kettő közös részének területe nulla, és ezekből a rész-
tartományokból választunk egy-egy pontot. Az integrálközelítő összeg tagjait
úgy kapjuk, hogyarésztartományok területét szorozzuk a függvény választott
pontbeli helyettesítési értékével. A függvény kettős integrálját ilyen összegek
határértékeként kapjuk. Az egyszerűség kedvéért a felosztást téglalapokkal vé-
gezzük. Belátható, hogy bizonyos tartományokon folytonos függvény integrálja
most is mindig létezik, és ennek kiszámítását is (mint az egyszeres integráloknál)
vissza tudjuk vezetni primitív függvény meghatározására. Ez mentesít minket
attól, hogy egy kettős integrált a gyakorlatban is Riemann-összegek határérté-
keként kelljen kiszámítanunk. A megoldásnál általában a legtöbb nehézséget az
integrál határainak helyes felírása okozza, hiszen míg az egydimenziós esetben
az intervallumot két pont határolta, kétdimenziós esetben a tartományt görbék
határolják.
Kettős integrál téglalaptartomány felett

Tekintsünk először egy nagyon egyszerű síkbeli tartományt, egy
348 15. fejezet Többes integrálok
y
téglalapot. Legyen f(x,y) egy kétváltozós függvény ezen a téglalapon defini-
d
álva. Osszuk fel ezt a téglalapot a koordinátatengelyekkel párhuzamos egyene-
sekkel összesen n darab kisebb téglalapra. Ezek a téglalapok a T tartomány egy
felosztását képezik. Egy ih szélességű és !:ly magasságú kis téglalap területe
M = ih!:ly. Ha megsorszámozzuk a kis téglalapokat, akkor területeiket a Ml,
Ml, ... , M n számok adják, ahol Mk a k-adik téglalap területe (15.1. ábra).
A T tartomány feletti integrálközelítő összeget úgy képezzük, hogy minden
c
kis téglalapból választunk egy pontot, (Xk,Yk)-t a k-adikból, megszorozzuk az f
-+--..L.----------~x
o a b függvény helyettesítési értékét ebben a pontban a kis tartomány Mk területével,
és az így kapott szorzatokat összeadjuk.
ÁBRA: Egy derékszögű hálózat- n
tal osztjuk fel a T tartományt kis tégla- s, = E f(XbYk) Mk ,
lapokra, amelyeknek a területe Mk = k=l
ihk!:lYk'
Ezt az összeget Riemann-összegnek is hívják. Attól függően, hogya k-adik tar-
tományból melyik (Xk,Yk) pontot választjuk, az így kapott Sn összeg más és más
lehet.
Arra vagyunk kíváncsiak, hogyan viselkedik az Sn integrálközelítő összeg ha
a téglalapok átmérője nullához tart. Téglalapok esetén ez ugyanaz, mint amikor
szélességük és magasságuk is nullához tart. A felosztás IIPII normája a legna-
gyobb érték a téglalapok szélességei és hosszúságai közül. Ha például IIPII =
= 0,1, akkor a felosztásban minden téglalap szélte és hossza is legfeljebb 0,1.
Olykor az integrálközelítő összegek konvergálnak valamilyen értékhez, ha P
normája nullához tart, azaz ha IIPII -+ O. Ezt
°
alakba írhatjuk. Mivel IIPII -+ esetén a téglalapok egyre kisebbek, a számuk
egyre növekszik, így ezt úgy is írhatjuk, hogy
°
ahol feltesszük, hogy n -+ 00 esetén IIPII -+ és ezzel együtt mindegyik Mk -+ O.
Nagyon sok különböző választással kaphatunk ilyen határértéket. A kis tég-
lalapokat a tengelyekkel párhuzamos egyenesek határozzák meg, amelyekkel a
felosztást készítettük. Ezután mindegyikben szabadon választhatunk egy (Xk,Yk)
pontot, amelyikben a függvényértéket számítjuk. Ezek a választások együtt hatá-
roznak meg egy összeget. Ahhoz, hogy határértéket képezhessünk, ezt az eljárást
kell újra és újra megismételni úgy, hogy a téglalapok oldalai nullához tartsanak.
Ha az Sn összegeknek van határértéke, úgy hogy ugyanaz a határérték adódik
z a választásoktól függetlenül, akkor azt mondjuk, hogy az f függvény integrál-
ható és a határérték az f kettős integrálja az T tartományon. l Jelölése
ff
T
f(x,y)dA vagy ff
T
f(x,y) dxdy
Be lehet látni , hogy ha f folytonos a korlátos, zárt téglalap alakú T tartomá-

y nyon, akkor. ott integrálható, ahogy az az egyváltozós esetben is volt. Olyan kor-
látos, nemfolytonos függvényeknek is létezik integráljuk; amelyek csak véges
x sok pontban, vagy véges sok sima görbe mentén nem folytonos ak. Ennek bizo-
nyítását most nem közöljük.
15.2. ÁB RA: A testeket téglalapalapú Kettős integrál és térfogat

hasábok összességével közelítve általá-
nos alakú testek térfogatát is definiálni Ha f(x,y) pozitív a T tartomány felett, akkor f kettős integrálját ezen a tarto-
tudjuk kettős i ntegrállal. Az itt látható mányon úgy is tekinthetjük, mint annak az T fölötti háromdimenziós testnek
test térfogata az f(x,y) függvény kettős 1Ez pontosabban azt jelenti, hogy van olyan I, hogy minden c > Oesetén van olyan O > O,hogy
integrálja a T tartományon. bármely P felosztásra, amelyre IIPII < O, fennáll , hogy ISn - II < c. Az Ihatárértéket JJ T f(x,y )dA
jelöli.
(a) n = 16 (b) n = 64 (c) n = 256
15.3. ÁBRA: Ahogy n nő, az integrálközelítő összegek egyre jobban közelítik a

test térfogatát.
a térfogatát, amelyet alulról az xy-sík, felülről pedig Z = f(x ,y) határol. (Lásd
15.2. ábra.) Az Sn = Ef(xk,Yk)Mk összegben az f(xk,Yk)M k tag egy hosszú-
kás egyenes hasáb térfogata, ami a test Mk területű alap fölötti térfogatának egy
közelítése. Így Sn egy közelítése annak, amit a test térfogatának akarunk hívni.
A térfogatot így definiáljuk:
Térfogat = lim Sn =
n ->oo JJrr f(x , y) dA ,
T
ahol Mk ---t 0, ha n ---t 00 •

. A 15.3. ábra mutatja, hogy az integrálközelítő összegek a térfogatot egyre
jobban közelítik, ahogya hasábok n száma egyre növekszik.
Fubini tétele kettős integrálok kiszámítására

Tegyük fel, hogya z = 4 - x - y sík alatti térfogatot akarjuk kiszámítani az xy-sík
° °
T: < x ::; 2, < y < l téglalap alakú tartománya felett. Ha a 6. fejezetben tár-
gyalt szeletelős módszert választjuk az x tengelyre merőleges szeletekkel (15.4.
ábra), akkor a térfogat
x=2
x=o
J A(x)dx, (15.1)
ahol A(x) a keresztmetszet területe az x értéknél. Minden x értékre az A (x) terü-

letetmint az
y=l
z A(x) = J (4-x-y)dy (15.2)
y=o
4 integrál értékét határozhatjuk meg, ami a z = 4 ~ x - y görbe alatti terület x-nél.
A(x) számításánál x rögzített érték, az integrálás y szerint történik. A (15.1) és
(15.2) egyenleteket összevetve látjuk, hogy az egész térfogat
2
Térfogat =xZ'A(X)dX =x70 Ql(4 -X-Y)dY) dx =

x=2 . y 2 y= l x=2 7
=1 [4 y
-XY-z-Lodx=1 (2- X)dx =
= [~X- ~J:= 5. (15.3)
Ha csak egy képletet akarunk írni a térfogatra az integrálások kiszámítása nélkül,

írhatjuk, hogy
15.4. ÁBRA : A keresztmetszet A(x) te- 2 1
rületét úgy kapjuk meg, hogy x-et fixen
tartva az y szerint integrálunk.
Térfogat = JJ
o o
(4 -x- y) dydx.
z
A jobboldali kifejezést kétszeres integrálnak nevezzük. Azt mutatja, hogy a
térfogatot úgy kapjuk, hogya 4 - x - y függvényt először integráljuk y szerint
y = O-tól y = l-ig, miközben x-et fixen tartjuk, azután az eredményt integráljuk
x szerint x = O-tól x = 2-ig. A O és l értékek y határait jelentik, ezért ady-hoz
közelebbi integráljelre írjuk. A többi határ, O és 2, az x változóra vonatkozik,
ezért arra az integráljelre írjuk, amelyik dx-szel van párban.
Mi történik, ha a térfogatot y tengelyre merőleges síkokkal szeleteljük (15.5.
ábra)? Az adott y értékhez tartozó metszet területe
x=2 2
A(y) = J
x=o
(4-x-y)dx= [4X- ~ -XY] = 6-2y. (15.4)
Ezért az egész térfogat
y=l y= l
15..5. ÁBRA: A keresztmetszet A(y) te-

Térfogat = J A(y)dy = J(6 - 2y)dy = [6y - iJő = 5
y=o y=o
rületét úgy kapjuk meg, hogy y-t fixen
tartva az x szerint integrálunk.
összhangban az előző eredményünkkel.
A térfogatra most is adhatunk egy képletet a
1 2
Térfogat = JJ (4-x-y) dxdy

o o
kétszeres integrállal. A jobboldali kifejezés azt mutatja, hogya térfogatot úgy

kapjuk meg, hogy először 4 - x - y-t x szerint integráljuk x = O-tól x = 2-ig,
ahogy (15.4)-ben tettük, majd ezt az eredményt integráljuk y szerint y = O-tól
y = l-ig. Ebben a kétszeres integrálban először integrálunk x szerint, azután y
szerint, éppen fordítva, mint (15.3)-ban.
Mi köze ennek a két térfogatszámításnak kétszeres integrálokkal a
JJ(4-x-
T
y )dA
kettős integrálhoz a T: O < x < 2, O < y < l tartományon? A válasz az, hogy
mindkét kétszeres integrál ugyanazt a térfogatot adja, amit a kettős integrál defi-
niál. Guido Fubini 1907-ben publikált tétele szerint, ha az integrandus folytonos
egy zárt téglalaptartományon, akkor a kétszeres integrál a kettős integrál érté-
két adja bármilyen sorrendben. (Fubini ezt a tételt ennél általánosabb formában
bizonyította, de ebben a pillanatban csak ennyire van szükségünk.)
1. TÉTEL: Fubini tétele téglalaptartományra

Ha f(x ,y) folytonos a T: a::; x::; b, c::; y::; d zárt téglalaptartományon,
akkor
d b b d
JJ
-T
f(x ,y) dA = JJ
c a
f(x ,y)dxdy = JJ
a c
f(x ,y)dydx.
Tehát, a kettős integrált számíthatjuk két egymás utáni integrállal, egyszerre

csak egy változót tekintve. A tétel azt is állítja, hogy a sorrend tetszőleges, ami
olykor lényegesen leegyszerűsíti a munkánkat, ahogy azt a 3. példában látni fog-
juk. Ha a szeletelő s módszerrel számítunk térfogatot, használhatunk akár az x
tengelyre, akár az y tengelyre merőleges síkokat.
l. PÉLDA: Kettős integrál kiszámítása

Számítsuk ki az ff T f (x ,y )dA integrált, ha
f(x ,y ) = 1- 6x 2y es T: O::; x::; 2, -l ::; y ::; 1.
Megoldás: Fubini tétele szerint
l 2 l
j j f(x ,y) dA = j j(1-6x 2y)dxdy= j[X-2X3Y]~~6dY=

T -10 - 1
l
= j (2 -16y) dy = [2y- 8y2] ~1 = 4.

-1
Megfordítva az integrálás sorrendjét
2 l 2
JJ (l ~ 6x 2y ) dydx = J [y - 3x2'l]~:~ldx =
o -1 o
2
= j [( l - 3x 2 ) - ( - l - 3x2) ]dx =
o
2
= j 2dx=4. D
o
Számítógéphasználat: Többszörös integrálás

A legtöbb komputeralgebra-rendszer képes többszörös integrálok kiszámítására.
Az integráló utasítást általában egymásba ágyazott integrálásokkal kell megadni.
Integrál Utasítás
jjx 2y dxdy int (int (x /\2*y, x) , y );
1C/ 4 l
j j xcosy dxdy int (int (x * cos(y) , x =O . . l) ,y = -Pi/3 .. Pi/4);

- 1C/3 o
Ha egy komputeralgebra-rendszer nem tud pontos integrálértéket adni (azaz
ha nem tudja formálisan integráini az integrandust), akkor általában numerikus
integrálással ad közelítő értéket. Ahhoz, hogy a számítógépnek helyesen adjuk
ki az integrálási utasítást, tudnunk kell helyesen felími az integrálás határait.
/
1..... 1/
l..--"" - -"
.......
Kettősintegrál korlátos. nem téglalap alakú
tartományon
[7 ~k
I
\,
T
1<
IlYk
p
iS
Il xk
~ (xk ' Yk) "I Legyen T egy olyan korláto s tartomány, amelynek van területe, de nem feltét-
lenül téglalap alakú, hanem pl. olyan, mint a 15.6. ábrán látható. Ahhoz, hogy
' : '" II
egy f (x ,y ) függvény kettős integrálját egy ilyen tartományon definiáljuk, megint
l\..
" I"- / a tengelyekkel párhuzamos egyenesekkel kis téglalapokat képezünk úgy, hogy
r-. /
ezekkel teljesen lefedjük a T tartományt. Lesznek olyan téglalapok, amelyek
teljes egészében a tartományban vannak, lesznek olyanok amelyeket a határoló
görbe átszel, és így a tartományhoz tartozó, és a tartományhoz nem tartozó pon-
15.6. ÁBRA: Egy derékszögű háló, ami- tokat is tartalmaznak. T -nek egy felosztását azok a téglalapok alkotják, amelyek
vel a korlátos, nem téglalap alakú tar- teljes egészében a tartományhoz tartoznak, nem tekintjük azokat, amelyekben
tományt közelítőleg kis téglalapokra vannak a tartományhoz nem tartozó pontok is. Definíció szerint T -nek van terü-
bontjuk. lete, ha nullához tart azon kis téglalapok összterülete, amelyek T határát fedik
y le (vagyis részben kilógnak T -ből) midőn a felosztás normája nullához tart , így
a kis téglalapok egyre jobban kitöltik T-t.
Ha megvan a felosztásunk, megsorszámozzuk a kis téglalapokat. Jelölje n a
kis téglalapok számát és Mk a k-adik téglalap területét. Ezután válasszunk egy
pontot a k-adik téglalapból, (Xk,Yk)-t, és képezzük az
n
s, = E f(Xk,Yk)Mk
k=1
'-------~x
integrálközelítő összeget. Ezt az összeget Riemann-összegnek is szokták hívni.
Ahogy a felosztás normája IIPII nullához tart, minden kis téglalap szélte és
ff f(x, y) dA = ff f(x, y ) dA + ff f(x , y) dA hossza is nullához tart, a számuk pedig végtelenhez tart. Ha az Sn integrálköze-
lít ő összegek sorozata IIPII ---+ Oesetén tetszőleges felosztás mellett, függetlenül
T TI Tz
attól, hogy hogyan választjuk az (Xk ,Yk) pontokat, ugyanahhoz az értékhez tart,
15.7. Á BRA : A derékszögű tartomá- akkor ezt a közös határértéket nevezzük az f(x ,y) függvény kettős integráljá-
nyokra vonatkozó additív tulajdonság nak a T tartományon:
folytonos görbékkel határolt tartomá-
lim t f (xk,Yk)M k = ff f(x ,y) dA.
nyokra is igaz.
IIPI I-->ok=1 lj
z= f(x,y)
Pl.: Ha T korlátos, zárt , és van területe, f(x ,y) pedig folytonos függvény
ezen a tartományon, akkor f kettős integrálja létezik T -n. Általános esetben, a
tartomány téglalapokkal való lefedését illetően, a tartomány határa az, ami miatt
x
olyan vizsgálatra lehet szükség, ami egy intervallumon tekintett integrál esetén,
y
vagy egy téglalap alakú tartományesetén szóba sem jött. Itt a felosztás nem
fedi le a teljes tartományt, és fontos, hogy ha a felosztás normája nullához tart,
akkor a kimaradó részt tartalmazó téglalapok összterülete nullához tartson. (Ek-
kor mondjuk, hogy T -nek van területe.) Nyilvánvaló, hogy nem lehet probléma
poligonok, körök, ellipszisek esetén, sem akkor, ha a határ folytonos függvé -
nyek grafikonja egy intervallum felett , amelyek a végpontokban csatlakoznak.
A .fraktál'' típusú görbék okozhatnak problémát, de ilyenek a gyakorlati életben
(Xb Yk)
ritkán fordulnak elő . Annak részletes vizsgálatát, hogy milyen alakú tartomá-
Térfog at = lim !-f(Xk, Yk) ÓA k = ff f(x, y) dA nyok alkalmasak arra, hogy rajtuk kettős integrált definiáljunk, a felsőbb kurzu-
R
sokra hagyjuk.
Folytonos függvények (és általában integrálható függvények) kettős integ-
15.8. Á BRA : A görbe vonallai határolt ráljainak algebrai tulajdonságai téglalap és nem téglalap alakú tartományokon
alapú testek térfogatát ugyanúgy defi- ugyanazok, és az alfejezet végén sorolj uk fel ezeket. A tartomány-additivitási
niáljuk, mint a téglalap alapúakét. tulajdonság azt jelenti, hogy ha a területtel rendelkező T tartományt felbontj uk
két területtel rendelkező TI és T2 tartományra (pl. a határ véges sok szakaszból,
vagy sima görbedarabból áll) úgy, hogy nincs közös belső pontjuk (15.7. ábra) ,
akkor
JJ f(x ,y) dA = J J f(x,y) dA + J J f(x,y) dA.
T TI Tz
x Ha f(x ,y) folytonos és pozitív a korlátos, zárt és területtel bíró T tartomá-
nyon, akkor a z = f(x ,y) felület és a T tartomány közötti térrész térfogatát az
JJ T f (x,y) dA integrállal definiáljuk, ahogy azt korábban is tettük téglalap alakú
tartományesetén (15.8. ábra) .
Ha 1'. egy olyan jellegű tartomány az xy-síkban, amilyet a 15.9. ábra mutat,
tehát "alul" és "felül" az y = gl (x) és y = g2(X) görbék, "oldalt" pedig az x = a,
ill. x = b egyenesek határolják, akkor a térfogatot ismét számíthatjuk a szeletelő s
módszerrel. Először a keresztmetszet területét számítjuk:
15.9. ÁBRA : Az ábrán berajzolt függő y=gz(x)
leges metszet területe
A(x) = J f(x ,y) dyo
gz(x) y=g I (x)
A(x) = J f(x ,y) dyo Azután integráljuk A(x)-et x = a -tól x = b-ig, hogy kétszeres integrálként meg-
gI(X) kapjuk a térfogatot:
A test térfogatát úgy számítjuk ki hogy b b gz(x)
ezt a területet integráljuk x = a-tól x = v= JA(X)dX= J J f(x ,y)dydx. (15.5)

= b-ig. a a gI (x)
z
Hasonlóképp, ha a T tartomány az x = h 1 (y), x = ha(y) görbékkel és y = c, y = d
egyenesekkel van határolva, a szeletelő s módszerrel a kétszeres integrál:
d h2(Y)
y V = JJ f(x ,y)dxdy. (l5.6)

c hl (Y)
Az, hogya (l5.5) és (l5.6) egyenletek kétszeres integráljai ugyanazt a térfo-

gatot adják, mint az f kettős integrálja T -n, a Fubini-tétel erősebb formáj ából
következik. '
2. TÉTEL: Fubini tétele (erősebb alak)

15.10. ÁBRA : Az itt bemutatott test tér-
fogata Legyen f folytonos függvény a T tartományon.
1. Ha T az a:S;x ~ h, gl (x) :s; x:S;g2(X) egyenlőtlenségekkel van megadva,
d d h2(Y) ahol gl (x), g2(X) folytonos függvények, akkor
J A(y) dy = JJ f(x,y) dx dyo
b g2(X)
c c hl(Y)
JJ f(x ,y)dA = JJ f(x,y)dydx.
T a gl( X)
2. Ha T a c < y < d, hl (y) < x < h2(y) egyenlőtlenségekkel van megadva,

ahol hl (y), h2(y) folytonos függvények, akkor
d h2(Y)
JJ f(x,y) dA = JJ f(x,y)dxdy.
T c hl (Y)
2. PÉLDA: Térfogat számítása

Határozzuk meg annak a testnek a térfogatát, amelynek alja az xy-síkban az x-
tengely, az y = x és az x = 1 egyenesekkel határolt háromszög, oldalai merőle
gesek az zy-sfkra, a teteje pedig a
z = f(x,y) = 3 -x-y
síkban fekszik (15.11. ábra)!
Megoldás:
sebb értéke y
°
Bármilyen adott x E [0,1] esetén y és x között változhat, legki-
= 0, legnagyobb y = x (l5.11 b ábra). Így
1 x 1 2 Y=X
V= ! !(3-x- y)dydx =
o o o
! [3Y-XY-~] _ dx=
y- O
2 2 1
= J
1 (
o
3x ) [ 3x i3 ] x=
3x-T dx= T - 2 x=o =l.
Ha megfordítjuk az integrálás sorrendjét (l5.He ábra), akkor
1 1 1 2 x=l
V = !!
o y
(3- x - y) dx dy = !o [3X - ~ - XY] _ dy =
x-y
= JoI (12- + l2 + 2)
3- y - 3y y =
= I
J(5 3) [5
o
__ 4y+_y2 dy=
2· 2
_y_2y2+~
2
3]Y=1 =1
2 y=o .
D
z y x=l
r (O, O, 3)
z = f(x, y)
/ =3-x-y
(b)
y x=l
x=y
<,
T
----:-f------""----"--''------~x
(c)
y=x
(a)
15.1L ÁBRA : (a) Hasáb, aminek alapja egy háromszög az xy-síkban. A hasáb
térfogatát a T tartományon vett kettős integrállal definiáljuk. Ha kétszeres integ-
rálként akarjuk kiszámítani, akkor integrálhatunk először y szerint, és azután x
szerint, vagy fordítva (2. példa).
(b) Ha először y szerint integrálunk, akkor először egy y-tengellyel párhuzamos
egyenes mentén integrálunk T -ben, és azután balról jobbra T -nek összes y ten-
gellyel párhuzamos egyenesét figyelembe véve:
x=ly=x
JJ f(x ,y) dy dx .
x=Oy=O
(c) Ha először x szerint integrálunk, akkor először egy x-tengellyel párhuzamos

egyenes mentén integrálunk T -ben, és azután "lentről felfelé" T -nek összes x
tengellyel párhuzamos egyenesét figyelembe véve:
y=lx=l
JJ
y=Ox=y
f(x,y) dxdy.
Bár Fubini tétele biztosítja, hogy a kétszeres integrált bármilyen sorrendben

számíthatjuk, olykor az egyik sorrend sokkal egyszerűbb, mint a másik. Ilyen
esetet mutat be a következő példa.
3. PÉLDA: Kettős integrál kiszámítása '

Számítsuk ki a
JJ si:x dA
T
kettős integrált, ahol T az a háromszög az xy-síkban, amelyet az x-tengely, az

y = x és x = 1 egyenesek határolnak!
y
x=l Megoldás: Az integrálási tartománya 15.12. ábrán látható. Ha először y, majd
x szerint integrálunk, akkor
J xdy dx J[/;x]':
1 (
o o
x
fi;
o
)
o
dx oJ =
1
y
-x
=
1
sinxdx =
= -cos(l) + 1 ~ 0,46.
Ha a fordított sorrendben kísérelnénk meg az integrálást:
15.12. ÁBR A : Az integrálási tartomány
a 3. példában.
IJI sinx
J o y
----;-dx dy,
akkor sin x/x primitív függvényére lenne szükségünk, amiről tudjuk, hogy nem
lehet véges számú elemi függvénnyel kifejezni.
Arra nincs általános szabály, hogy mikor, milyen esetben, melyik sorrenddel
érdemes kezdeni a próbálkozást. Ha az a sorrend, amivel először próbálkozunk,
nem működik, kísérletezzünk a másikkal. Ha egyik sem jó , valamilyen numeri-
kus approximációt kell alkalmaznunk. D
Az integrálás határainak felírása

Bemutatunk egy olyan eljárást az integrál határainak felírására, amit igen sok
különböző tartományesetén jól alkalmazhatunk. A bonyolultabb tartományok
többnyire feloszthatók olyan résztartományokra, amelyeken ez az eljárás már
működik.
Ha először y szerint szeretnénk integrálni, azután x szerint, akkor:
1. Vázlat: Vázoljuk fel a tartományt, és jelöljük be a határoló görbéket!

y
-+------"-~x
2. Határok y-ra: Húzzunk egy függőleges L egyenest az integrálási tarto-

mányon keresztül! Ezen az egyenesen x értékei állandók. (A belső integrá-
lásnál x-et mint egy rögzített konstans értéket tekintjük.) Jelöljük be y legki-
sebb és legnagyobb értékét ezen x mellett! Ezeket az értékeket általában x-től
függő kifejezés adja meg, és ezek között integrálunk y szerint.
y
. Kilép ahol
y=~
/
T Belép ahol
y=l-x
-+---+----"--~x
o x
3. Határok x-re: Az x változó alsó és felső határát az adja, hogy mik a

tartományhoz tartozó pontok legkisebb, ill. legnagyobb abszcisszái.
x=l y=.Jl-x2
JJ f(x,y)dA = J J f(x ,y)dydx.

T x=O y=l-x
y Kilép ahol
/Y=~
T Belép ahol
y=l-x
-t----+----""-----~ x
o
/
Legkisebb x
x=O
Ha az integrált a fordított sorrendben szeretnénk kiszámolni, akkor függő

leges egyenesek helyett vízszintes egyeneseket húzunk ..Ebben az esetben az
előbbi integrál:
l y'1-y2
JJ f(x,y)dA =J J f(x,y) dxdy.

T o l-y
y
Legnagyobb y Belép ahol
y=l x=l-y
~ 1
y -+---~-~--~
Legkisebb y ~ Kilép ahol

y= ~ _t-- --""----x_=~V} - y2
o
4. PÉLDA: Az integrálás határainak felcserélése

Vázoljuk fel az integrálási tartományt és cseréljük fel az integrálás határait az
2 2x
J J(4X+2)dydX
o x2
integrálban! .
Megoldás: Az integrálás határait az x2 ::; y ::; 2x és a O::; x ::; 2 egyenlőtlen

ségek adják. Ezért a tartományt az y = x2 és y = 2x görbék határolják x = Oés
x = 2 között (l5.13a ábra).
A fordított sorrendű integrálás határait úgy találjuk meg, hogy vízszintes vo-
nalat húzunk a tartományon keresztül balról jobbra. Látjuk, x = y/2 értéknéllép
be a tartományba és x = JY értéknéllép ki. A tartomány pontjainak y koordinátái
y y
4 4
-----f'= - - - - - - ' - - - - - - - - - + X X
o 2 o 2
(a) (b)
15.13. Á B R A : Az integrálási tartománya 4. példában.

o és 4 között vannak (15.13b ábra). Így az integrál:

4VY
JJ (4x+2)dxdy.
o y/2
Mindkét integrál értéke 8. D
A kettős integrálok tulajdonságai

Az egyszeres integrálokhoz has.onlóan az integrálható kétváltozós függvények
kettős integráljainak is vannak olyan algebrai tulajdonságai, amelyek jól hasz-
nálhatók a számításoknál.
Kettős integrálok tulajdonságai

Ha f(x, y) és g(x,y) integrálhatók a képletekben előforduló tartományo-
kon, akkor
1. Konstansszoros: ff Tcf(x ,y)dA = c ff T f(x ,y)dA

(bármilyen c esetén)
2. Összeg és különbség:
ff Tf(x ,y) ±g(x;y)dA = fl Tf(x ,y)dA ±ffTg(x ,y)dA
3. Majorálás
(a) Ha f(x ,y) 2: O T -n, akkor fJT f(x,y)dA 2: O
(b) Haf(x,y) 2: g(x,y) T-n, akkor ff Tf(x ,y)dA 2: ff Tg(x,y)dA
4. Additivitás: Ha T a közös belső ponttal nem rendelkező TI és T2
tartományok egyesítése (15.7. ábra) , akkor
ff T f(x ,y)dA = ff TI f(x ,y)dA + ff Tz f(x ,y)dA
Ezen szabályok mögött az rejlik, hogy az integrál úgy viselkedik, mint egy
összeg. Ha egy f függvény helyett a cf konstansszorosát tekintjük, akkor az
n
s; = L f(Xk,Yk)M
k=1
integrálközelítő összeg (Riemann-összeg) helyett
n n
L Cf(Xk,Yk)M = c L f(Xk,Yk)M = CSn
k=1 k=1
áll. Ha n -7 akkor látjuk, hogy climn-tooSn = c JfT fdA és limn-too cSn =

00,
= ff TcfdA egyenlők. A ,,konstansszoros" tulajdonság az összegekről öröklődik

a kettős integrálokra.
A többi tulajdonság is könnyen felírható integrálközelítő összegekkel, és
azokból következik a kettős integrálra. Az ötlet egyszeru, de a precíz bizonyítás
az integrálközelítő összegek konvergenciájának alapos vizsgálatát igényli.
Integrálási tartományok Az integrálás sorrendjének

meghatározása és kettős integrálás felcserélése
Az 1-10. feladatokban vázoljuk fel az integrálási tartományt és A 21-30. feladatokban vázolj uk fel az integrálási tartományt, és
számítsuk ki az integrált! írjuk fel az integrált fordított integrálási sorrenddel !
3 2 3 O I 4-h 2 O
2. 2y 21. J J dydx 22. J J dxdy

l. J J(4- 1)dydX J J (x - 2xy)dydx
OO O-2 O 2 O y-2
O l 2n n 10 l l -xl
3. J J (x+y+ l)dxdy 4. J J (sinx+cosy) dxdy 23. J J dxdy 24. J J dydx

-1-1 n O O y O l -x
n x n sinx l ti' In22
5. J J xsinxdydx 6. J J ydydx 25. J J dydx 26. J J dxdy

OO O O O l O eX
In81ny 2i 3/29-4x 2 24-i

7. J J ~+y dxdy 8. J J dxdy 27. J J l6xdydx 28. J J ydxdy
l O l y O O O O
l i 40 l VP 2~
9. J J 3i~ dxdy 10. J J ~eY/0 'dXdY 29. J J 3ydxdy 30. J J 6xdydx
O O l O O -Jl-y2 O _~
A 11-16. feladatokban számítsuk ki f integrálját az adott tarto-

mány felett!
Kettős integrálok kiszámítása
11. Trapéz: f(x,y) = x/y, a tartomány az első síknegyedben
van és y = x, y = 2x, x = l, x = 2 egyenesek határolják. A 31-38. feladatokban vázoljuk fel az integrálás i tartományt, ír-
juk fel és számítsuk ki az integrált fordított integrálási sorrend-
12. Négyzet: f(x ,y) = l/(xy), az 1 ::; x::; 2, 1 < y::; 2 négy-
del!
zet felett.
JJ7
2 2
13. Háromszög: f(x,y) = x 2 + y2, egy olyan háromszög- 31. dy dx 32. J J 21 sinxy dy dx
tartomány felett, amelynek csúcsai (0,0), (1,0), (0,1). .0 x o x
l l
14. Téglalap: f(x ,y) = ycosxy, a O::; x::; n, O::; y::; l tégla- 2eXY -X2 xe 2y dydx
2 4J
lap felett. 33. J J x dxdy 34.
J 4-y
o y o o
15. Háromszög: f( u, v) = v - JU, afölött a háromszög alakú 2 v1r13 v1r13 3 l
tartomány fölött, amelyet az u + v = 1 egyenes vág le az uv-sík xl y3
első negyedéből.
35. J J e dxdy 36. J J e dydx
o y/2 o VV3
16. Görbével határolt tartomány: f(s,t) = élnt, a tarto-
mány pedig az st -sík első negyedében fekszik az s = ln t görbe 1/161 /2
felett, t = 1 és t = 2 között. 37. J J cos(16nxS ) dxdy

o yl /4
A következő feladatokban egy-egy kétszeres integrál van felírva . .
Vázoljuk fel az integrálási tartományt, és számítsuk ki az integ- 8 2
rált (17-20. feladatok)! 38. JJ-i--dydX
y +1
O -v oiji
17. J J 2dpdv (pv-sík)
A 39. és 40. feladatokban számítsuk ki a kettős integrálokat!
-2 v
39. Négyzet: J JT(y- 2x2)dA, ahol az integrálási tartományt
l VI- s2 lxi + Iyl = 1 határolja.
18. 8t dt ds (st-sík)
J J 40. Háromszög: J J~ xydA, ahol a tartományt az y = x, y = 2x
O O és az x + y = 2 egyenesek határolják.
n/3 1/ cost
19. 3costdudt (tu-sík)
J J
- n/3 O
z == f (X, y) felület alatti térfogat
34-2u meghatározása
-----;;x- d v du
20. J J 4-2u (uv-sík)
41. Határozzuk meg a térfogatát annak a térbeli tartománynak,
amelyet felülről a z = x2 + l paraboloid határol, az alapja pedig
O I
az y = x, x = O és x + y = 2 egyenesek által határolt háromszög Kettősintegrálok közelítő

az xy-síkban!
kiszámítása
amelyet felülről a z = xl parabolikus hengerfelület határol, és az Az 55. és 56. feladatban közelítsük a kettős integrál értékét integ-
alapja az xy-síknak az y = 2 - x 2 parabola és y = x egyenes által rálközelítőösszeggel! A T tartomány felosztását x = a és y = b
közrefogott része! alakú egyenesekkel végezzük! Minden résztartományban a meg-
adott módon vegyük fel az (Xk,Yk) pontokat!
amelyet felülről a z = x + 4 sík határol, az alapja pedig az xy-
síkban az y = 4 - x 2 parabola és az y = 3x egyenes által határolt
terület!
55. f(x ,y ) = x + y, a tartományt felülről az y = Vl-x 2 fél-
44. Határozzuk meg a térfogatát annak az első témyo1cadbeli kör, alulról az x-tengely határolja. A felosztás legyen: x =
testnek, amelyet a koordinátasíkok , az x 2 + = 4 henger és a i -1 , -1/2, 0,1/4,1 /2 , l ; y=O , 1/2 , l;az (Xk,Yk) pont legyen
z + y = 3 sík határolnak! a kis téglalap bal alsó sarka (a kis téglalapnak teljes egészében a
tartományban kell lennie).
45. Határozzuk meg a térfogatát annak az első témyo1cadbeli
56. f(x ,y) =x+2y, a tartomány az (x -2)2+(y-3)2 = 1 kör
testnek, amelyet a koordinátasíkok, az x = 3 sík és a z = 4 - i belseje. A felosztás legyen x = 1, 3/2, 2, 5/2, 3; y = 2, 5/2,
parabolikus henger határolnak!
3, 7/2, 4; az (Xk,Yk) pont legyen a kis téglalap középpontja (a
46. Határozzuk meg a térfogatát annak a tartománynak, ame- kis téglalapnak teljes egészében a tartományban kell lennie).
lyet a z = 4 - xl - y felület vág ki az első témyo1cadból!
47. Határozzuk meg a térfogatát annak az éknek, amelyet a További példák és feladatok
z = 12 - 3i
henger és az x + y = 2 sík vág ki az első témyo1cad-
ból! 57. Körcikk: Integráljuk az f(x ,y) = VI 4 - xl. függvényt
azon kisebbik körcikk felett, amit a e = n/6 és e = n/2 irány ú
48. Határozzuk meg a térfogatát annak a testnek, amelyet a félegyenesek vágnak ki az x 2 + y2 :s 4 körlemezből !
z = O és a 3x + z = 3 síkok vágnak ki az lxi + Iyl ::; 1 négyzetes
58. Nemkorlátos tartomány: Integráljuk az f (x ,y ) =
hasábból!
= 1/[ (x2 - x)(y - 1)2/3] függvényt a 2 ::; x < 00, O ::; Y ::; 2
végtelen téglalapon !
49. Határozzuk meg a térfogatát annak a testnek, amelyet az
x = 1, x = 2, z = O, z = x + 1 síkok és az y = ± 1/ x hengerek 59. Nem köralapú henger: Egy egyenes (nem köralapú)
határolnak! i
hengertartományt felülről a z = x2 + paraboloid határol, alapja
az xy-síkban levő T. A térfogata:
amelyet az x = ±n/3 síkok valamint az y = ± 1/ cosx, z = 1 + i 1 y 2 2-y
hengerek és az xy-sík határolnak! V = j j(x 2+

l )dXdY+ j j (~+ l)dxdy.
O O 1 O
Vázoljuk fel a T tartományt az xy-síkban és fejezzük ki a tér-

fogatot az integrálási sorrend fe1cserélésével egyetlen kétszeres
Integrálok nemkorlátos tartomány integrállal! Ezután számítsuk ki a térfogatát!
felett 60. Átírás kettős integrálra: Számítsuk ki a
2
Improprius kettős integrálok az egyváltozós improprius integrá-
lokhoz hasonlóan értelmezhetők, és hasonlóan is számíthatók. j (arctg nx - arctgx) dx
Először meghatározzuk az integrált véges tartományon, és meg- O
nézzük a határértéket, amint a határok a két változóra egymástól
integrált! (Útmutatás: Írjuk át az integrandust integrál alakba!)
függetlenül végtelenbe tartanak. A következő feladatokban sz á-
mít suk az integrálokat kétszeres integrálként, majd vizsgáljuk az 61. Kettős integrál maximalizálása: Az xy-sík melyik tarto-
egyváltozó szerinti végtelenben vett határértéket, ahogya 8.8 al- mányán lesz az
fejezetben (51-54.). 2
jj(4-x -2l)dA
00 1 1 v l - x2 T
51. J
1 e-X
j X;y dydx 52. j j
- 1-v l -x2
(2y+ l )dydx integrál értéke a legnagyobb? Válaszunkat indokoljuk!
62. Kettős integrál minimalizálása: Az xy-sík melyik tarto-
00 00
mányán lesz az
2
53. j j 1 2 dxdy jj(x + l -9)dA
- 00 - 00 (x2 + 1) (y + 1) T
integrál értéke minimális? Válaszunkat indokoljuk!
54. j j xe- (x+2Y) dxdy 63. Lehetséges az, hogy kül önb öz ő választ kapunk, ha egy foly-
tonos f (x,y ) függvényt az xy-sík egy téglalap alakú tartományán
OO
más-más sorrendben integrálunk?
3 x 1 1
64. Hogyan számítanánk ki a folytonos f (x ,y ) függvény kettős
integrálját az xy-sík azon háromszögtartománya felett, amelynek 67. JJ~dYdX 68. JJ e- (xl+r ) dydx
csúcsai (0,1), (2,0), (1,2)? 1 1 o o
65. Nemkorlátos tartomány: Mutassuk meg, hogy
1 1
JJ e-xl- r dxdy = l~rr:cJ

b b
J e-xl- r dxdy
69. JJ arctg(xy) dydx
oo
- b- b
1 v' 1-x2
70. JJ
- 1 o
3Jl-x2 -y2dydx
66. Improprius kettős integrál: Számítsuk ki a

Használjunk alkalmas számítógépes programot a 71-76. felada-
1 3 .x2 tok integráljainak kiszámítására, majd cseréljük fel az integrálás
JJ
o o
(y_l )2/ 3 dydx sorrendjét és úgy is számíttassuk ki!
l 4 3 9
improprius integrált! 71. JJ
o
~ dx dy 72. JJ xcos(i ) dydx
2y o x2
Számítógépes vizsgálatok 2 4y'2Y 24-r
73. JJ (x 2y _xy2) dx dy 74. JJ ~ dxdy
Kettősintegrálok numerikus o y3 o o
kiszámítása 2xl 2 8
Használjunk alkalmas számítógépes programot a következő in-

75. JJ_l x+y
dydx 76. JJv 1
x2 + y2
dxdy
1 o 1 y3
tegrálértékek közelítésére (67-70. feladatok)!
15.2. Terület, nyomaték, tömegközéppont
Ebben az alfejezetben megmutatjuk, hogyan lehet kettős integrállal síktartomá-

nyok területét kiszámítani, és kétváltozós függvények átlagát meghatározni. Ez-
után tanulmányozzuk azt a fizikai kérdést , hogy hogyan találjuk meg egy síktar-
tományt borító vékony lemez súlypontját.
Korlátos síktartományok területe

Ha az előző alfejezetben az f függvény területtel rendelkező T tartomány fe-
letti kettős integráljának definíciójában f(x,y) = l-et helyettesítünk, akkor az
integrálközelítő összeg
n n
s, = L f (Xk,Yk)M k = L Mk (15.7)
k=l k=l
alakúra redukálódik. Ez egyszeruen azon kis téglalapok területeinek összege,

I I amelyekkel a felosztást készítettük, és ez épp ahhoz az értékhez közelít , amit
I.--"""' ......... a T tartomány területének hívunk. Ahogy a felosztás normája tart nullához, a
1/ ........ ·. í;I 10 W <,
/ .. téglalapok oldalainak hossza tart nullához , így T lefedése egyre teljesebb (15.14.
(
\
\
/
-,
IT'
~,
<
II
íI/.;; I;;i i.
áiii;liiiii:' i,iit
i'jji' (ijj ·Jii'i.
. Xk
-(Xk' Y k)
i . .i
<II
I
1\
l
ábra).
Egy T tartomány területét, összhangban az eddigiekkel, akár úgy is definiál-
hatnánk, hogy
Terület = lim t Mk = rrdA , (15.8)
"r-.. lii JfJ, iii;
.....1"-- i ii i<
...
/
/ IIPII~O k= l lj
feltéve, hogy a határt lefedő téglalapok területeinek összege nullához tart. Ha a
ponthalmaz, aminek ti területét akarjuk meghatározni, olyan, hogy egyetlen kis
15.14. ÁBRA téglalapot sem tartalmaz teljes egészében, akkor az egyetlen tagot sem tartal-
mazó összeg nullának tekintendő.
DEFINÍCIÓ: Terület
Egy T korláto s zárt síktartomány területe
A= JJ
T
dA ,
ha ez az integrál létezik.
,
Ez a területdefiníció nyilvánvalóan megegyezik a korábbi egyváltozós eset-

ben adott definícióval, amikor mindkettő alkalmazható, hiszen ugyanúgy téglala-
pok területével közelítjük a kívánt értéket. Másrészt viszont ezzel a definícióval
többféle tartomány területét lehet kiszámítani.
1. PÉLDA: Terület meghatározása

Határozzuk meg a területét annak az első síknegyedbeli tartománynak, amelyet
az y = x és y = J? görbék határainak!
y
Megoldás: Vázolj uk fel a tartományt (15.15. ábra), jelöljük be, hol metszik
egymást a görbék, és a terület
l
6
15.15. ÁBRA: Az 1. példában szereplő Id

Vegyük észre, hogy az (x - x 2 )dx egyszeres integrál, amit a belső integrál ki-
tartomány. számítása után kaptunk, éppen az, amit két görbe k özötti területként számoltunk
az 5.5. alfejezetben. D
2. PÉLDA : Terület meghatározása

Számítsuk ki annak a síktartománynak a területét, amelyet az y = x 2 parabola és
az y = x + 2 egyenes határol!
Megoldás: Ha a T tartományt a TI és T2 résztartományokra osztjuk (l5.l6a
ábra), akkor a terület:
I JY 4 VY
A= JJ
TI
dA+ JJ
T2
dA= JJ
o - JY
dx dy-s- JJ
I y- 2
dxdy.
y y
----=~~::==------:--_x -----~j_=_+_------+ x
15.16. Á B RA : Ez a terület két darab kettős integrállal számítható ki, ha (a) először x
szerint integrálunk, de csak eggyel, ha (b) először y szerint integrálunk (2. példa) .
Ha azonban megford ítjuk az integrálás sorrendjét (l5 .16b ábra), akkor a terület:
2 x+2
A= j j dydx.
- 1 x2
Ez a második alak sokkal egyszerűbb , csak egy integrál , és nyilván ezt számít-
juk ki :
9
D
2
Átlagérték
Egy egyváltozós integrálható függvény átlagát egy véges, zárt intervallumon úgy
definiáltuk, hogyafüggvénynek az intervallumon számított integrálját osztot-
tuk az intervallum hosszával. Egy kétváltozós integrálható függvény átlagát egy
korlátos , zárt tartományon úgy definiáljuk, hogy a függvény integrálját az adott
tartományon elosztjuk a tartomány területével. Ezt úgy szemléltethetjük, hogya
függvényértékeket mint egy hullámzó víz vízmagasságát képzeljük el egy olyan
tartályban , amelynek függőleges falai a tartomány határán vannak, az átlagérték
pedig az az érték , amit a vízmagasság felvesz, ha a víz elnyugodott és mindenütt
ugyanolyan magasan áll. A magasság ekkor a víz térfogata osztva a tartomány
területével. Az átlagérték definíciója tehát:
Az j függvény ~t1agértéke = l rrj dA (l5.9)

a T tartomanyon T területe J}
T
Ha j egy vékony, T tartományt lefedő lap hőmérsékletét adja meg, akkor az

átlaghőmérsékletet úgy kapjuk, hogy j-nek a T tartományon vett kettős integ-
rálját elosztjuk a tartomány területével. Ha j(x,y ) az (x,y) pont távolsága egy
adott ponttól, akkor j átlagértéke egy T tartományon, a tartomány pontjainak
átlagos távolsága az adott ponttól.
3. PÉLDA:
Mennyi az j(x,y ) = xcos.xy függvény átlaga a T : ü ~ x ~ 7r, O ~ Y ~ 1 tégla-
lapon?
Megoldás: Először integráljuk j-et T -n.
n l n
j j xcos .xydydx = j [sin.xy] ::~dX J

xcosxy dy = sinxy + C
O O O
n
= j (sinx-Ü)dx = [- cosx]: = 1+1 =2.
O
A tartomány területe n. Az j függvény átlagértéke a T tartományon 2/7r. D
Vékony lemez nyomatékai és tömegközéppontja

A 6.4. alfejezetben bevezettük nyomatékok és a tömegközéppont fogalmát, és
láttuk, hogyan számolhatjuk ki ezeket vékony rúd vagy vékony, állandó sűrűségű
lemez esetén. Többes integrálokkal számolva a legkülönbözőbb alakokra is ki-
terjeszthetjük számításainkat, változó sűrűség mellett is. Először azt a problémát
tekintjük, hogyan találhatjuk meg egy alumínium korong vagy egy háromszög
alakú fémlap tömegközéppontját. Feltesszük, hogyatömegeloszlás folytonos.
15.2. Terület, nyomaték,tömegközéppont 363
Tömeg: M = !! R
ö(x,y)dA ö(x,y) a sűrűség az (x,y) pontban.
Forgatónyomaték: u, = !! R
yö (x ,y) dA , My = !! R
xÖ(x,y) dA
_ My _ Mx
Tömegközéppont: x= - .- , y=-
M M
15.1. TÁ B LÁZAT : Egy T tartományt borító vékony lemez tömeg- és
nyomatékképletei.
Az anyag ö (x ,y ) sűrű ségfüggvénye az egységnyi területen levő tömeget adja.

A tömeget úgy kapjuk meg, hogy a sűrű ség függvényt integráljuk azon a T tar-
tományon, ami a vékony lapot meghatározza. Egy tengelyre vonatkozó forga-
tónyomatékot (első momentumot) úgy számítunk, hogy a tengely től való távol-
sággal szorozzuk a sűrű séget , és integráljuk a tartom ányra. A tömegközéppontot
ezekb ől a nyomatékokból számíthatjuk. A 15.1. táblázatban megtalálhatjuk a
nyomatékokra és tömegközéppontra vonatkozó kettő s integrálok képleteit.
4. PÉLDA : Változó sűrűségű vékony lemez tömegközéppontjának meg-

határozása
Egy vékony lemez borítja azt a háromszöget, amelyet az x-tengely, az x = I és
az y = 2x egyenesek határainak az első síknegyedben. A lemez sűrűsége az (x,y)
pontban ö (x ,y ) = 6x+6y +6. Határozzuk meg a lemez tömegét, a koordináta-
tengelyekre vonatkozó nyomatékait, tömegközéppontját!
y Megoldás: Felvázoljuk a lemezt, és meghatározzuk az integrálás határait, amit
( 1, 2)
2 ki kell számítanunk (15.17. ábra).
A lemez tömege
I 2x I 2x
M= !!
o O
8 (x,y ) dydx= !O O
! (6x +6y+6)dYdX=
---=-!'- ---------!'- _ x =
I
!
O
[6xy+3l »r: dx =
l
15.17. Á BRA: A lemez által borított há-
romszög (4. példa).
= ! (24x 2+1 2x)dx= [8~+ 6~]~ = 14.
O
Az x tengelyre vonatkozó nyomaték

I 2x I 2x
u, = !! y8( x ,y) dydx= j j (6xy +6i + 6y)dydx =

o o o O
I I
= ![3xy2+ 2y 3+ 3l] :: :dX= j(28~+12x2)dX=

o o
= [7x4 +4x3]~ = ll.
Hasonló számítások adják az y tengelyre vonatkozó forgatónyomatékot:

1 2x
My= j j xÖ(x,y )dydx = la .

o o
Ezekből az adatokból a tömegközéppont koordinátái :
D
Tehetetlenségi nyomaték
A nyomatékképletek (15.1. táblázat) a test egyensúlyáról és arról adnak informá-
ciót, hogy mekkora forgatónyomatékot gyakorol a test a tengelyekre a gravitá-
ciós térben. Ha a test egy forgó alkatrész, pl. tengely, akkor minket inkább érde-
kel, hogy mennyi energia van benne, mennyi energia szükséges egy adott szögse-
bességre való felgyorsításához. Ehhez kell a tehetetlenségi nyomaték (második
momentum).
Gondolatban osszuk fel a tengelyt kis téglatestekre, amelyeknek !:ill1k a tö-
mege, és jelölje rk a k-adik kis test tömegközéppontjának távolságát a forgás-
tengely től (15.18. ábra). Ha a tengely (o = dB [dt radián/másodperc szögsebes-
séggel forog, akkor a kis test tömegközéppontja állandó pályamenti sebességgel
mozog a körpályája mentén. Ez a sebesség:
A kis test kinetikus energiája körülbelül
A tengely kinetikus energiája közelítőleg
Az az integrál, amit ezek az összegek közelítenek, miközben a tengelyt kisebb

és kisebb részekre osztjuk fel, a tengely mozgási energiáját adja:
Etengely = J2I (o
2 2
r dm = 21 (o 2J r2dm. (15.10)
Az
1= J 2
r dm
tényezőa tengely forgástengelyre vonatkoztatott tehetetlenségi nyomatéka , és

ahogya (15.10) egyenlőségbőllátjuk, a tengely mozgási energiája
1 2
Etengely = 2I (o
Egy ilyen forgó tengely tehetetlenségi nyomatéka emlékeztet egy mozdony te-
hetetlenségére. Ahhoz, hogy egy m tömegű, egy egyenes mentén mozgó moz-
donyt v sebességre gyorsítsunk fel, E = (1/2)mv 2 energiát kell befektetnünk.
Ahhoz, hogy a mozdonyt megállítsuk, ezt az energiát el kell venni tőle . Ahhoz,
15.18. ÁBRA: Ahhoz, hogy meghatározzuk, hogy mennyi energia van

egy forgó tengelyben, először kis téglatestekre felosztottnak képzel-
jük. Minden kis testnek megvan a maga kinetikus energiája. Összead-
juk a kis testek mozgási energiáját, hogy megkapjuk a tengelyét.
A gerenda hogy egy I tehetetlenségi nyomat ékú tengelyt CO szögsebességre felpörg essünk ,
,- - "",-
E = (1/2) Ico 2 energiát kel befektetnünk. Ha meg akarj uk állítani a forgó ten-
gelyt, akkor ezt az energiá t vissza kell vennünk. Ami nehézzé teszi a mozdony
megállítását, az a tömege. Ami a tengely leállítását nehézzé teszi, az a tehetet-
lenségi nyomatéka. A tehetetlenségi nyomaték nem csak a tömeg nagyságától
függ, hanem az elhelyezkedésétő l is.
A tehetetl enségi nyomaték abban is szerepet játszik, hogy hogyan hajlik meg
egy fémgerenda valamil yen terhelés alatt. A gerenda merevség e konstansszorosa
az I-nek, ami a gerenda keresztmetszetén ek tehetetl enségi nyomatéka a gerenda
B gerenda hosszanti tengelyére vonatkoztatva. Minél nagyobb az I , annál merevebb a ge-
renda, és annál kevésbe hajlik meg egy adott terhelés alatt. Ezért használnak I
kere s ztmets zet ű gerendáka t téglalap kere sztmetszetűek helyett. Az alsó és fel s ő
Tengely
perem hordozza az anyag nagy részét viszonylag távol a hosszanti tengely től ,
hogy minél nagyobb legyen I (15.19 . ábra).
Azért , hogy lássuk , hogyan m űködik a tehetetlenségi nyomaték , végezzük el
a kö vetkező kísérletet. Ragasztószalaggal erősítsünk két pénzd arabot egy ceruza
15.19. Á BR A: Minél nagyobb a gerenda két végére, és pörgessük meg a tömegközéppontja körül. Figyeljük meg, mek-
keresz tmetszetének tehetetlen ségi nyo- kora ellen állást érzünk, valahányszor meg akarjuk változtatni a mozgást. Erő sít
matéka a hosszanti tengelyre vonat- sük most a pénzdarabokat közelebb a középpontho z. Megfigyelhetjük , hogy ki-
koztatva, annál merevebb a gerenda. sebb ellen állást tapasztalunk , mint az előbb . A rend szernek ugyanaz a tömege, de
Az A gerend a keresztmetszetének te- kisebb az ellenállása a mozgás változtatásával szemben. A tehetetlenségi nyoma-
rülete megegyezik a B-ével, de az A téka kisebb lett. A tehetetlenségi nyomaték adja a go lfütőnek, teniszütőnek azt
merevebb. az érzését, hogy mennyire .Jcézre éll ó". Ugyanolyan alakú, ugyanolyan tömegű ,
azonos tömegközéppontú üt ők kül önbözőképpen viselkedhetnek a tömegelosz-
lásuktól függően .
Vékony lemezek tehetetlenségi nyom atékainak képleteit megtalálh atjuk a
15.2. táblázatban. Egy kis darabka vékony lemez Sm tömege egyenl ő M területe
és sűrűs é gé nek szorzata a darab egy pontj ában. Olyan testek tehetetlenségi nyo-
matékának számítását, amelyek a tér egy részét foglalj ák el, a 15.5. alfejezetben
tárgyaljuk. A matem atikai különb ség a forgatónyomaték (első momentum ), M x ,
My, és a tehetetlenségi nyomaték (második momen tum), Ix, ly között az, hogy
az utóbbi az "erőkar" , azaz az x és y távolság négyzetét használja.
Az 10 momentumot poláris momentumnak is hívják, ha az origóra vonat-
kozik. Úgy számítjuk, hogya ő (x, y) s űrűs é get (egy területegységre jutó tömeg )
az ? = x 2 + y2-tel, azaz a reprezentáns pont origótól való távolságnégyzetével
szorozzuk. Vegyük észre, hogy 10 = Ix + ly, azaz ha már ismerünk kettőt, a har-
madikat számíthatjuk. Io-at hívják Iz-nek is, a z tengel yre vonatkozó tehetetlen-
ségi nyomatéknak. Az Iz = l, + ly azonosság ot meróleges tengelyek tételének
is nevezik.
Az Rx tehetetlenségi sugarat (vagy forgássugarat) az
lx = MR;
egyenlettel definiáljuk. Azt mutatja meg, hogy az x-tengely től milyen messze
kellene a lemez teljes tömegét koncentrálni, hogy ugyanazt az Ix nyom atékot
Tehetetlenségi nyomaték (második momentum)

Az x-tengelyre vonatkozó: t, = JJ y2 ő(x,y) dA
Az y-tengelyre vonatkozó: ly = JJ x2 ő (x, y) dA
Az L egyenesre vonatkozó : ti. = JJ ?(x ,y) ő(x ,y) dA
ahol r(x,y) = (x,y) távolsága L-től
Az origóra vonatkozó
(poláris momentum): 10 = JJ(x2 + y2) ő(x,y) dA = Ix + ly
Tehetetlenségi sugár: x-tengelyre vonatkozó: R; = J Ix/M
y-tengelyre vonatk ozó: R y = J Iy/M
origóra vonatkozó: Ro = J Io/M
15.2. TÁBL ÁZ AT: Az xy-síkban levő vékony lemezre vonatkozó második
momentumok.
kapjuk. A tehetetlenségi sugár lehetőséget ad arra, hogy a tehetetlenségi nyoma-

tékot a tömeggel és távolsággal fejezzük ki. Az R y és Ro sugarakat hasonlóan
definiáljuk:
és 10 = MRo2 ·
5. PÉLDA: Tehetetlenségi nyomaték és tehetetlenségi sugár meghatáro-

zása
Adjuk meg a tehetetlenségi nyomatékokat és a forgássugarakat a koordináta-
tengelyekre és az origóra vonatkoztatva a 4. példában szereplő vékony lemez
esetén!
Megoldás: A 4. példa <5(x,y) = 6x+6y+6 sűrűségfüggvényévelaz x-tengely-

re vonatkozó tehetetlenségi nyomaték
l2x l2x
lx= j jl<5(x,y)dydX= j j(6xy2 +6l+6l)dydx=

o O o o
1 y-2x 1
=j [2xl+~i +2l] ~ 4
dx = f(40x +16x
3)dX
=
O y-O O
= [8x S + 4x4 ]Ö= 12.
Hasonlóan az y-tengelyre vonatkozó tehetetlenségi nyomaték
l 2x
ly= j jx2<5(x,Y)dYdx= 3:-
O O
Figyeljünk, hogya sűrűséget l-tel szorozzuk Ix számolásakor, és x2-tel ly szá-

molásakor.
Ha már tudjuk Ix-et és ly-t, nem kell lo-t integrálással számítani, hanem az
10 = Ix + ly képletet használjuk :
10 = 12 + 39 = 60 + 39 = 99.
555
A forgássugarak:
s; = Jlx/ M = J12/14= J677 ~0,93

Ry = Jly /M = JC;) / 14 = J39 /70 ~ 0,75
RO = Jlo /M = J(9;) / 14 = J99/70 ~ 1,19. D
A momentumok a statisztikában is fontosak. Az első momentumokat az adat-

halmaz J1 átlagánál, a második momentumokat a (J2 szórásnégyzet számításánál
használjuk. A harmadik és negyedik momentumok a ferdeség és a kurtózis (csú-
csosság) számításánál használatosak.
Geometriai alakzatok súlypontjai

Ha a test sűrűsége konstans, akkor a 15.1 táblázat x és y képleteiben egyszerű
síthetünk vele. Ha x-et vagy y-t nézzük, <5 akár 1 is lehet. Amíg <5 konstans, a
tömegközépont csak a test geometriai alakjától függ, nem az anyagától. Ezekben
az esetekben a tömegközéppontot súlypontnak hívjuk. A súlypont kiszámításá-
hoz a sűrűséget l-nek vesszük és x-et, y-t ugyanúgy számítjuk, mint eddig.
y
6. PÉLDA:
Hol lesz annak a tartománynak a súlypontja, amelyik az első témegyedben van,
x
és felülről az y = egyenes, alulról az y = parabola határolja? xl
Megoldás: Felvázoljuk a tartományt, majd megállapítjuk az integrálás határait
(15.20. ábra). 8 = l-et helyettesítünk, és a megfelelő képletet használjuk a 15.1
táblázatból:
15.20. ÁBRA: Ennek az alakzatnak a 1 x l i
súlypontját a 6. példában számoljuk ki. M= j j 1dydx= j H:::2 dX=j(x-xl)dX= [x; _~]l 6'
o x2 o o o
1 x 1 2 y=x
M= oj j ydy dx = oj [~] ~ dx =
x
x2 y~x
2
1 1
=j (x; _~)dX= [x; - ~L /5'

o
1 x l i
M j jxdydx= j [XY]:::2 dX=j(x

y=
o x2o o
2-x 3)dX= [~ _:]1 o
1
12
az M, MMy
Ezekből x, értékekből
_ M; 1/12 1
X=-=--=-
MI/6 2
D
A súlypont (1/2, 2/5).
Terület kettős integrállal Jr/4cos x 2 y+2
Az 1-8. feladatokban vázoljuk fel az adott görbékkel határolt tar-

11. JJ
o sinx
dydx 12. JJ
- 1 y2
dxdy
tományt, azután fejezzük ki a területét mint kétszeres integrált,

majd számítsuk is ki a területet! O l -x 2 l-x
1. A koordinátatengelyek és az x + y = 2 egyenes. 13. JJ

- 1 - 2x
dydx+ JJ
o - x/2
dydx
2. Az x = O, Y = 2x és az y = 4 egyenesek.
2 o 4ft
3.
4.
Az x
Az x
= -i parabola és az y = x + 2 egyenes .
=y- i parabola és az y = -x egyenes .
14. JJ
o x 2-4
dydx + JJ
o o
dydx
5. Az y = e' görbe és az y = O, x = O, x = In2 egyenesek.
6. Az y = lnx és y = 2lnx görbék, és az x = e egyenes az első Átlagérték

síknegyedben .
7. Az x =i és x = 2y - y2 parabolák. 15. Mennyi az f(x,y) = sin(x+y) függvény átlaga a következő

téglalapokon:
8. Az x = i ~ 1 és x = 2i - 2 parabolák.
(a) O:::; x:::; n, O < Y :::; n
(b) 0:::;x:::;n,0:::;y:::;n/2
Az integr álás i tartomány
16. Mit gondol, melyik lesz nagyobb: az f(x,y) = xy függvény
meghatározása átlaga a O < x < 1, O:::; Y :::; 1 téglalapon, vagy f átlaga az első
síknegyedbe eső x 2 + y2 :::; I negyedkörön? Számítsuk ki, hogy
A 9-14. feladatokban szereplő integrálok, ill. ezek összegei , xy-
megtudjuk!
síkbeli tartományok területét adják. Vázoljuk fel a tartományo-
kat, adjuk meg a határoJógörbéket és a metszéspontokat! Majd 17. Mennyi az átlagértéke a z = xl +/ paraboloidnak az OS
számítsuk ki az integrálokat! < x :::; 2, O < Y < 2 négyzeten?
6 2y 3 x(2-x)
9. JJ
O y2/3
dxdy 10. JJ
o -x
dydx
18. Mennyi az átlagértéke az f(x,y) = l/(xy) függvénynek az
In2 :::; x:::; 2ln2, In2 :::; y:::; 21n2 négyzeten?
Állandó sűrűség 33. Tömegközéppont meghatározása: Hol van a törnegk ö-

zéppontja annak a háromszög alakú vékony lemezne k, amelyet
az y-tengely, az y = x és y = 2 - x egyenesek határolnak és sűrű
19. Tömegközéppont meghatározás a: Határozzuk meg an-
sége 8(x,y) = 6x+3y+3 ?
nak a vékony lemez nek a tömegközéppontját, amelynek sűrű
sége 8 = 3, az első síknegye dben van és az x = O, Y = x, y = 34. Tömegközéppont és tehetetl enségi nyomaték meghatá-
2 - xl görbék határolják! rozása: Hol van a tömegközéppontja, és mennyi az x-tengelyre
vonatkoztatott tehe tetlenségi nyomatéka annak a vékony lemez-
20. Teh etetlens égi nyomatékok és forgássugarak meghatá-
nek, amelyet az x = y2 és x = 2y - y2 görbék határolnak , és sű
roz ás a : Határozzuk meg a koordináta tengelyekre vonatkozó
rűsége 8(x,y) = y+ l.
tehetetlenségi nyomatékait és forgássugarait annak az el ső sík-
negyed beli, vékony téglalap alakú lemeznek, amelynek állandó 35. Tömegközéppont, tehetetlenségi nyomaték és tehetet-
8 sűrűsége van, és az x = 3 és y = 3 egye nesek határolj ák ! lenségi sugá r meghatározása: Határozzuk meg a tömegkö-
zéppontját, az y-tengelyre vonatkozó tehetetlenségi nyomatékát
21. Súlypont meghatározása: Határozzuk meg a súlypontját
és tehetetlenségi sugarát annak a véko ny lerneznek , amel yet az
annak az első síknegyedbeli tartom ánynak, amelyet az x-tengely,
első síknegyedből az x = 6 és y = I egye nesek vágnak ki, és sű
az y2 = lx parabola , és az x + y = 4 egyenes határol!
rűsége 8(x,y) = x + y + l.
22. Súlypont meghatározása: Hol van a súlypontja annak a 36. Tömegközéppont, tehetetlens égi nyomaték és tehetet-
háromszögtart om ánynak , amelyet az x + y = 3 egyenes vág ki az lens égi su gá r meghatározása: Határozzuk meg a tömegkö-
első síknegyedből?
zéppon tját, az y-tengelyre vonatkozó tehetetlenségi nyom atékát
23. Súl ypont meghatározása: Határozzuk meg a súlypontját és tehetetlenségi sugarát annak' a vékony lemeznek, amelyet az
annak a tartománynak, amelyet az x-tengely és az y = J l- x 2 y = 1 egyenes és az y = xl parabola határolnak, és sűrűségfügg
görbe határol ! vénye 8(x ,y) = y + l.
24. Súlypont meghatározása: Az első síknegyedben az a te- 37. Tömegközéppont, tehetetlenségi nyomaték és tehetet-
rület, amit az y = 6x - .~ parabola és az y = x egyenes határolnak, lenségi su gá r meghatározása: Határozzuk meg a tömegk ö-
125/6 terüle tegység . Hol van a súlypo ntja? zéppontját, az y-tengelyre vonatkozó tehetetlenségi nyomatékát
és tehetetlenségi sugarát annak a vékony lemeznek, amelyet az
25. Súl ypont meghatározása: Határozzuk meg a súlypo ntját x-tengely, az x = ± l egyenesek és az y = xl parabola határol, ha
annak a tartománynak , amit az xl + y2 = a2 kör vág ki az első a s űrű s ége 8(x,y) = 7y + l.
negyedböl l
38. Tömegközéppont, tehetetlenségi nyomaték és tehetet-
26. Súl ypont meghatározása: Határozzuk meg a súlypontját lenségi sugár meghatározása: Határozzuk meg a tömegkö-
annak a tarto mánynak, amelyik az x-tenge ly és az y = sinx görbe zéppo ntját, .az x-tengelyre vonatkozó tehetetlenségi nyomaté-
íve között van, ha O::; y::; n! kát és tehetetlenségi sugar át annak a vékony lemeznek, amelyet
27. Tehetetlenségi nyomaték megha tározása: Határozzuk x = O, x = 20, y = - 1 és y = I egye nesek határolnak, sűrűsége
meg az x-tengelyre vonatkozó tehetetle nségi nyomatékát annak pedig 8(x,y) = l + (x/ 20). .
a 8 = 1 sűrűségű vékony lemeznek, amelyet az xl + y2 = 4 k ör 39. Tömegközéppont, tehetetlenségi nyomaték és tehetet-
határol! Ezze l az eredménnyel fejezz ük ki ly és 10 értékét is! lenségi sugár meghatározása: Határozzuk meg a tömegkö-
zéppontját, a koordinátatengelyekre valamint az origóra vonat -
28. Tehetetlenségi nyomaték meghatározása: Határozzuk
kozó tehetetlenségi nyom atékait és forgáss ugarait annak a vé-
meg az y-tenge lyre vonatko zó tehetetlenségi nyomatékát ~nnak
kony lemeznek , amelyet az y = x, y = - x és y = l egyenesek
a 8 = 1 sűrűségű vékony lemeznek, amelyet az y = (sírr' x)/ xl
határoln ak, sűrűsége pedig 8(x,y) = y + l.
görbe és az x-tenge ly n ::; x ::; 2n interva lluma határol!
40. Tömegközéppont, tehetetlenségi nyomaték és tehetet-
29. Vég telen tartomány súlypontja: Határozzuk meg a
lenségi sugá r meghatározása: Ismételjük meg az előző fel-
súlypontjá t annak a végtelen tartománynak, amelyik a második
adatot 8(x,y) = 3xl + l sűrűséggel!
síknegyedben van és a koordin átatengelyek. valamint az y = ~
görbe határolja! (Improprius integrá lt számolunk.)
30. Végtelen lemez első momentuma: Határozzuk meg az További példák és feladatok
y-tengelyre vonatkozó első momentumát annak a vékony le-
meznek, ame lynek sűrűsége 8(x,y) = I és az első síknegyed 41. Baktérium populáció: Ha f (x,y) = ( IO OOOeY)/( l +
y = e- x2 /2 görbéje alatti részt borítj a! + lxi/ 2) egy bizonyos baktériu m popul á c i ő s ű rű s é g ét j el öli az xy -
síkon, ahol x és y cm-ben van m érve, akkor határozzuk meg a tel-
jes baktérium populációt a-5 ::; x ::; 5, - 2 ::; y::; Otéglalapon !
Változó sűrűség 42. Regionális populáció: Ha f (x,y) = 100(y + l ) a népes-
ség sűrű s é gé t adja egy sík vidéken, ahol x és y km-ben van
31. Tehetetlenségi nyomaték és tehetetlenségi sugá r megha- mérve , akkor határozzuk meg az x = y2 és x = 2y - y2 görbék
tározása: Határozzuk meg az x-tengelyre vonatkozó tehetet- közötti részen lakó népességet!
lenségi nyoma tékát és tehetetlenségi sugarát annak a vékony le-
43. Ké szüléktervezés: Amikor egy készüléket tervezünk ,
meznek, amelyet az x = y - y2 parabola és az x + y = Oegyenes
fontos kérdés, hogy mennyire dö nthető meg. Ha megdöntik, ma-
határolnak, feltéve, hogy a sűrűség 8(x,y) = x + y?
gától visszabillen, ha a súlypontja a forgáspont (alátámasztás)
32. Tömeg meghatározása: Mennyi a tömege annak a vé- megfelel ő oldalán marad. Tegyük fel, hogy a szerkezet alakja
kony lemeznek, amelyik az xl + 4y2 = 12 ellipszisből azx = 4y2 megközelítől eg parabolikus (rége n voltak ilyen rádiók) , amit az
parabola által kivágott kisebbik részt takarja, ha a sűrűségfügg xy-síkba n a O ::; Y < a (l - ~ ) és -I ::; x < l egyenlőtlenségek
vény 8(x,y) = 5x? kel adhatunk meg. Tegyük fel továbbá, hogy a sűrűség konstans.
Mekkora legyen a, hogyakészüléket legalább 45° fokkal kelljen 49. A párhuzamos egyenesek tételének bizonyítása:
megdönteni ahhoz, hogy felboruljon?
(a) Mut assuk meg, hogy a vékony leme z forgat ónyom a-
y
téka (első momentuma) egy olyan (vele egy síkban levő)
egyenesre, ami átmegy a tömegközéppontján, nulla! (Ú t-
mutatás: Helyezzük a tömegközéppontot az origóba úgy,
hogy az egyenes legyen az y-tengely! Mit mond ekkor az
x = My/M képlet ?)
(b) Az (a) rész eredményét felha sználva vezessük le a pár-
huzamos egyene sek tételét ! A sík koordin áta-rendszerét ve-
gyük fel úgy, hogy LIk legyen az y-tengely és az L egyenes
legyen x = 71. Ezután az integrált bontsuk fel olyan integrá-
--..L...:- " L " ' - - - + - - --='t'---+ x lok összegére, amelyek értékét már ismerjük!
44. A tehetetlenségi nyomaték minimalizálása: Egy ál- 50. Tehetetlenségi nyomaték meghatározása:
landó ő(x , y) = 1 sűrűségű téglalap alakú lemez az első síkne-
(a) Használjuk a párhuzamos egyene sek tételét és a 4>
gyed x = 4 és y = 2 egyenesekkel határolt részét borítja. A lemez
péld a eredményét, hogy meghatározzuk a 4. példában sze-
la tehetetlenségi nyomatékát az y = a egyene sre vonatkoztatva az replő lemez tehetetlenségi nyomatékát a tömegköz éppont-
4 2 ján áthaladó x-, ill. y-tengellyel párhu zamo s egyenesekre
vonatkozóan !
la = J J (y -a )2 d ydx
O O (b) Használjuk az (a) rész eredm ényét az x = I és y = 2
egyenesekre vonatkozó tehetetlenségi nyomaték meghat á-
integrál adja. Határozzuk meg a értékét, amire la minimális!
. rozására!
45. Nemkorlátos tartomány súlypontja: Hol van a súly-
pontja az xy-sík y = 1/ Vl - x2 , y = -1 / Jl=X2 görbékkel és
x = O, x = 1 egyenesekkel határolt tartományának?
Papposz formulája
46. Vékony rúd tehetetlenségi sugara: Mekkora a tehetet- Pappo sz megállapította, hogy két, egymást át nem fedő részből
lenségi sugara annak az L cm hosszúságú, konstans Ő g/cm line- álló alakzat súlypontja azon a szakaszon van, ami a részek külön
áris sűrűségű vékony rúdnak, arr~ a tengel yre vonatkoztatva, v ett súlypontj ait összeköti. Ponto sabban , tegyük fel, hogy PI és
P2 két egymást át nem fedő lemez a síkon, és tömegük rendr e
(a) amelyik a rúd tömegközéppontj án megy át, és mer ől e
ml, ill. m2 . Ha a töme gközéppontjaikba mutató helyvektorok CI
ges a rúd tengelyére?
és c2, akkor a két lemez PI U P2 egyesítésének tömegköz éppont-
(b) amelyik a rúd egyik végpontján megy át; és merőleges j ának helyvektora
a rúd tengelyére? \ miCI + m2c2
C= (15 .11 )
ml + m2
47 . (A 34. f eladat folytatása) Egy állandó Ő sűrűségű lemez bo-
A (15.11) egyenlőséget Papposz-formulának hívjuk. Ha
rítja az xy-síkban az x = y2, x = 2y -y2 görbékkel határolt tarto -
több egymást át nem fedő lemezünk van, és számuk véges , akkor
mányt.
a képlet általános alakja
(a) Állandó sűrűség: Mekkora a Ő állandó sűrűség, ha a
leme z tömege ugyanannyi, mint a 34. feladatban volt? (15. 12)
(b) Átlagérték: Hasonlítsuk a feladat (a) részében kapott
számot a ő (x , y) = y + I s űrűs éggel kapott átlagértékhez ! Ez a képlet különösen haszno s, ha egy olyan kacifántos alakú le-
mezről van szó, amelyik olyan állandó sűrűségű kisebb darab ok-
48. Átlaghömérséklet Texasban: A Texa s A lnum ac szerint ból áll öss ze, amelyek súlypontját a geometriából már ismerj ük.
Texasnak 254 megyéje van, és minden megyében van egy Nem-
51. Vezessük le a Pappo sz-forrnulát « 15.11) képlet) . ( Útm uta-
zeti Meteorol ógiai Állomás. Tegyük fel, hogy egy tO időpillanat
tás : Vázoljuk fel a lemezeket mint tartom ányokat, és jelöljük
ban mind egyik megmérte a pillanatnyi helyi hőmérsékletet. Ad-
be a tömegközéppontjaikat mint (XI ,Y I ) éS(X2,Y2) ') Mik leszn ek
junk képletet, ami elfogadhatóan kifejezi az átlaghőmérsékletet
Pl U P2 momentumai a koordinátatengelyekre vonatkoztatva?
Texasban az adott tO pillanatban!
52. Használjuk a (15.11) k épletet és a telje s indukciót a (15. 12)
képlet bizonyítására n >: 2 esetére!
Párhuzamos tenge lyek tétele
53. Legyenek az A , B és C alakzatok olyanok, mint amellékelt
Legyen L,k az xy-sík olyan egyenese, amelyik átmegy egy olyan ábrán . Használjuk a Papposz-tételt a következő alakzatok súly-
m tömegű vékony lemez tömegközéppontján, amelyik egy adott pontjainak meghatározására:
tartományt borít az xy-síkon. Ha L ennek a síknak egy olyan y
egyenese, ami L,k-val párhuzamos és attól h távolságra halad ,
(a) AUB
akkor a párhuzamos egyenesek tétele, más néven Ste iner-tétel
szerint a tehetetlenségi nyomaték erre az egyenesre vonatkozóan (b) A UC
(c) BUC (7,2)
(d) A UB UC
Ez a tétel lehetőséget ad nyomaték gyors kiszámítására, ha egy x
7
másik at már ismerünk.
54. Tömegközéppont meghatározása: Határozzuk meg az 55. Egy egyen lő szárú T háromszög alapja 2a, magassága h. Az
ábrán látható ácsvink1i tömegközéppontját! alap egy a sugarú D félkörlap átmérőjén nyugszik (úgy, hogy a
y (cm) kettő együtt tölcséres fagylaltra hasonlít). Mekkora legyen a és
h viszonya, hogya T UD súlypontja a két alakzat köz ös határán
legyen? T -ben?
56. Egy egyenlő szárú T háromszög magassága h, és az alapja
egy s oldalú Q négyzet egyik oldala úgy, hogy nem fedik egy-
mást. Milyen kapcsolatban legyen h és s, hogy T U Q súlypontj a
24 x (cm) a kettő közös határán legyen? Vesse össze válaszát az 55. feladat-
tal!
Kettős
15.3. integrálás polárkoordinátákkal
Az integrálokat néha könn yebb kiszámítani, ha áttérünk polárkoordinátákra. Eb-

ben az alfejezetben megmutatjuk, hogyan lehet integrálásnál áttérni polárkoor-
dinátákra , és pl. olyan alakzatok területét kiszám ítani, amelyeknek határai po-
lárkoordinátákkal vannak megadva.
Integrálás polárkoordinátákkal
Amikor egy függvény kettő s integrálját definiáltuk az xy-síkban egy T tartomá-
nyon , akkor olyan kis téglalapokra bontottuk, amelyekn ek oldalai párhuzamosak
voltak a tengelyekkel, azaz az oldalak x = állandó, ill. y = állandó egyenletűek
voltak. A pol ár síkon a "poláris téglalapok" olyan tartományok, amelyeknek ol-
e
dalai kon stan s r, ill. konstans értékű ek.
Tegyük fel , hogy egy f (r, e) függv ény van definiálva egy olyan T tartomá-
nyon, amelyet a e = a és e = 13 félegyenesek és az r = 8 I ( e), ill. az r = 82( e)
görbék hat árolnak. Tegyük fel továbbá, hogy O ::::; 8 l ( e) ::::; 82( e) ::::; a minden a
e
és 13 között i esetén . Ekkor T teljes egészében egy Q körcikk-tartományban
e ::;
fekszik, amelyet a O ::::; r ::::; a és a ::::; 13 egyenl őtlen ség ek definiálnak (15.21.
ábra ).
Lefedjük Q-t egy olya n ráccsal, ami koncentrikus körívekből és félegyene-
sekből áll. Az origó középpontú , koncentrikus körívek sugarai rendre Ar, 2Ar,
o nusr, ahol Ar = alm. A sugarakat a
•• ,
e = a, e = a+Ae , e = a+2Ae , ..., e = a +m'Ae = 13

,,
J egyenletek adják, ahol Ae = (13 - a )/m' . Az ívek és félegye nesek a Q tarto-
mányt olya n résztartományokra osztják, amelye ket "poláris téglalapokn ak" ne-
vezünk. .
IJ = f3
0 = 1 r - - - ' - - - - -- - - - - - - - ' " " ' - - - - - - - - - - - - - ' - - + I} = O

o
15.21. Á BR A: A 81 (e ) ::::; r ::::; 82 (e) és «< e ::::; 13 egyenl őtl en ségekkel megadott T
tartomány benne van a O ::::; r ::::; a és a ::::; e ::; 13 egyenl őtl en ségekkel megadott Q
tartományban .
15.3. Kettős integrálás polárkoordinátákkal 371
Megsorszámozzuk a poláris téglalapokat, amelyek T -ben fek szenek. Az nem

számít, hogy milyen sorrendben. Jelölje a területeiket Ml, M 2, .. . , M n . Le-
gyen (rk , ed tetszőleges pontja a k-adik poláris t églalapnak, amelynek területe
Mk. Képezzük az
n
s, = L f h , ek)M k
k= l
összeget. Ha f folytonos T -n, akkor ez az ös szeg egy határértékh ez közel ít, ha a

felosztást úgy finomítjuk, hogy M és t:.e is tart null ához. Ezt a határértéket az f
fü ggvén y kettő s integráljának hívjuk T -n, azaz
lim Sil =
n-+~
rrf (r, e) dA.
lj
T
o
Ahhoz, hogy ezt az integrált ki sz ámítsuk. az Sn összegben a M k területeket ki
15.22 . Á BR A : Nyilvánvaló , hogy kell fejezni M és t:.e segítségével. A számításokat egyszerűsíti, ha a kül s ő és a
bel s ő sugár rk számtani közepével dolgozunk, amikor Mk-t át akarj uk alakítani.
M . = (nagy szektor) _ (kiS szektor) Ekkor a belső ív sugara rk - (M /2) , a küls ő é pedig rk + (t:.r/2) (15.22. ábra) .
k területe területe ' e
Tudjuk, hogy az r sugarú és középponti s zö g ű körcikk területe
amiből M k = rkt:.rt:.e . A e = a , e = f3 I
félegyenesekkel és az r = r( e) > ogör-
A=- e?
2 '
b ével határolt legyezőalakú tartományt
szektomak nevezzük. Az ábrán ez ép- e
ahol radi ánban van kifejezve. (Ez belátható úgy , ha a kör nr2 területét meg-
pen egy körcikk. e
szo rozzuk / 2n -vel, az zal az ar ánnyal , am it a körcikk kivág az egész k örb ől.)
A kis és nagy körcikk területe
Kis kö rcikk: ~ (rk _ ~) 2 t:.e

Nagy körcikk: ~ (rk + ~) 2 t:.e.
Teh át
M k = nagy körcikk területe - kis körcikk területe
Beírva ezt a kifejezést az összegbe

n
s; = L fh , ekhMt:.e .
k=l
Ha t:.r és t:.e tart null ához, akkor n --+ 00 , az összeg pedig a következő kettős
integrálhoz tart:
Iim S,
Il-+~
=
JJrr f(r, e) r dr de .
T
A Fubini-tétel egyik változata azt mondja ki, hog y ez a kettő s integrál számítható
két egymás utáni egyszeres integrállal r és szerint: e
fJ =j3 r=gz(fJ)
II
T
f (r,e ) dA = l l
fJ=a r = g l ( fJ )
f (r,e )rdrde.
Az integr álás határainak meghatározása

Az az elj árás, amit alkalmaztunk derékszögű koordinátáknál a határok felírá-
sára a kétszeres integr áloknál. a polárkoordinátáknál ugyanúgy m űk ödik, Ha az
e
f fT f( r, )dA integrált akarjuk kiszámítani a polárkoordinátákkal adott T tar-
tományon el őször r sz erint, majd e
szerint integrálva, akkor a következőképp
j árjunk el: .
l. Vázlat: Vázoljuk fel a tartományt, adjuk meg a határoló görbéket.

y
-+------_x
o
2. Határok r-re: Húzzunk egy félegyenest az origóból úgy, hogy messe a
tartományt, jelöljük L-lel! Nézzük meg, hol lép be a tartományba, és hol lép
ki! Ezek lesznek r-re az alsó és felső határok. A belépés és kilépés origó-
tól való távolsága, azaz r legkisebb és legnagyobb értéke az adott irányban,
általában függ az iránytól, azaz e-tól.
y
r sin e = y = Y2 1--_f--~
vagy
r = y2 cse e
e
--I'-...L-----_x
o
3. Határok e-ra: Határozzuk meg a T tartományt határoló legkisebb és
legnagyobb értékét e-nak! Ezek az értékek lesznek a határok e-ra.
y
'Tr
/ A legnagyobb e="2'
L
2
,," "y = x
Y2 1----,/.-4" "
""
""
" :/-' A legkisebb e=
"
;:r-
'Tr
"
-.jL----L----_x
o
Az integrál tehát
O=n /2 r=2
JJ f (r, e ) dA = J I f(r, e )r dr de .
T O=n /4 r=..,(i/ sin O
l. PÉLDA: Az integrál határainak felírása

Adjuk meg az integrálás határait, ha az f(r, e) függvényt azon a T tartományon
szeretnénk integrálni, ami az r = l + cos e kardioidon belül, és az r = l körön
kívül van .
Megoldás:
2 l. Először felvázoljuk a tartományt, és megadjuk a határológörbéket.

2. Megállapítjuk r határait. Az origóból induló félegyenes a tartományba
r = l-nél lép be, és r = 1 + cos e-nál lép ki.
\ L 3. Megállapítjuk e határait. Olyan félegyenesek, amelyek metszik a T tar-
Belép Kilép tományt a e = -7r/2 és a e = 7r/2 irányok között vannak, így az integrál
r = l-nél r = I + cos e-nál
O=n/2 r=! +cos o
15.23. ÁBRA: Az integrálási határok
megállapítása polárkoordináták esetén
J J f(r,e )rdrde. D
az l. példában. O=-n/ 2 r=!
y Kilép
Ha f(r, B) olyan konstans függvény, aminek értéke 1, akkor az integrál T
r = \1'4 cos 28
területét adja.
~
Terület polárkoordinátákkal
--t-------"~""---~~-+--~ x
A korlátos, zárt T tartomány A területe:
r2
II
Belép = 4 cos 28
r=O-nál 4 A= rdrdB.
T
15.24. ÁBRA: A sötétebb terület felett
integrálva r O-tól ..j4cos 2B-ig megy, B Ez a képlet ugyanazt az eredményt adja, mint bármely másik korábbi képle-
pedig O-tól n/4-ig (2. példa). tünk, bár ezt a tényt nem bizonyítjuk.
2. PÉLDA: Terület kiszámítása polárkoordinátákkal

Határozzuk meg az ? = 4cos2B egyenlettel adott lemniszkáta területét!
Megoldás: Rajzoljuk fel a lemniszkátát, hogy megállapíthassuk a határokat
(15.24. ábra). A rajzból látjuk, hogy a teljes terület négyszer akkora, mint a
sötétített rész. Ezért elég csak ennek a területét kiszámítani.
n /4 v4cos28 n/4 [?] r=v4cos28

A =4 l l
O o
r dr dB =4 l
O
2 _
r-O
dB =
. .
n /4
=4 l 2cos2B dB = 4 [sin2B]~/4 = 4. D
O
Áttérés derékszögű koordinátákról polárkoordinátákra

Az JJ T f(x,y) dx dy integrál kiszámítás ánál a polárkoordinátákra való áttérés
két lépésből áll. Először az x = rcos B és y = rsin B helyettesítést és a dx dy =
= r dr dB helyettesítés t végezzük el. Azután felírjuk az integrál határait polár-
koordinátákkal. Így
II
T
f(x,y)dxdy= II
G
f(rcosB,rsinB)rdrdB,
ahol G jelöli a tartományt polárkoordinátákkal. Ez nagyon hasonlít ahhoz a he-

lyettesítéses integrálhoz, amit az 5. fejezetben láttunk, csak most két változónk
van, amit helyettesíteni akarunk, nem egy. Vegyük észre, dx dy-t nem egysze-
ruen dr dB-val helyettesítettük, hanem r dr dB-val. (Egyváltozós esetben sem
írhattunk dx helyett egyszeruen pl. du-t.) A 15.7. alfejezetben fogjuk a változók
helyettesítését részletesen tárgyalni.
3. PÉLDA: Áttérés derékszögű koordinátákról polárkoordinátákra

. Határozzuk meg az origóra vonatkozó (poláris) tehetetlenségi nyomatékát az
első síknegyedben fekvő vékony, 8(x,y) = 1 sűrűségű lemeznek, amelyet az
y
x 2 + l = 1 negyedkör határol!
Megoldás: Felvázoljuk a lemezt, hogy meghatározhassuk az integrálás hatá-
rait (15.25. ábra). Derékszögű koordináta-rendszerben a poláris momentum az
l ..jl-x2
J J (~+l)
O O
dydx
integrál értéke. Az y szerinti integrálás eredménye

15.25. ÁBRA: Ez a tartomány polárko-
ordinátákkal: O:::; r:::; l és O:::; B :::; n/2
(3. példa).
!l( ~JI-x2+ (1- ~
3) 3/2) dx.
y
Ezt az integrált helyettesítés sel tudjuk kiszámítani, ami elég hosszadalmas.
Ha áttérünk polárkoordinátákra, egyszerűbb integrált kapunk . Végezzük el az
x = rcos e, y = r sin e, dx dy = r dr d e helyettesítést. Azt kapjuk, hogy
15.26. ÁBRA : A félkör alakú tartomány

polárkoordinátákkal:
O < r ::; l és O::; e < n Miért ennyivel egyszerűbb ez a feladat polárkoordinátákkal? Mert az integ-
(4. példa). randusban és a tartomány leírásában is x 2 + y2 szerepel, ami polárkoordinátákkal
egyszerűen r2 . D
4. PÉLDA: Integrálok kiszámítása polárkoordinátákkal

Számítsuk ki az
integrált, ha a T tartomány félkör alakú, amit az x-tengely és az y = VI-x2

görbe határol (15.26. ábra)!
Megoldás: Derékszögű koordináta-rendszerben az e"2+i függvény integrálja
nem elemi integrál, ebben az integrálban ezt a kifejezést nem is tudjuk direkt
módon integráini x vagy y szerint. Ez a függvény a matematikában gyakran elő
fordul (pl. statisztikában), és mindenképpen szükségünk van arra, hogy megha-
tározzuk az integrálját. Végezzük el az x = rcos e, y = rsin e, dx dy = r dr de
helyettesítést,
nl n 1
II
T
e +idydx= l l e
x2 r 2rdrde
o o
= l
o
[~e~]
o
de =
n
= l~(e-l)de
2
= !:(e-l).
2
O
Az r dr d e kifejezésben levő r-re volt éppen szükségünk e~ integrálásához. D
Polár integrálok számítása o o

2
Az 1-16. feladatokban térjünk át polárkoordinátákra, és sz ámít-

9.
JJ
-l_ ~
1 + Jx 2 +y2
dydx
suk ki az integrált!
l O
4v x2 + y2
1.
JJ
1 v'1-x2
dydx 2.
I~
JJ dydx
10.
JJ
- I -V I-y2
1 2
+x +y
2 dxdy
- I O -L~
1 V I-y 2 In2 V(ln2)2- y2

1 VI -y2
3.
JJ
O O
(~+i)dxdy 4.
JJ
-I -VI-y2
(~+i)dxdy 11.
J Jo
O
eVx2 +y2 dx dy
I~
a v'a 2-x2 2 V4 - y2
e _ (x 2+y2)dy
5.
JJ dydx 6.
JJ (~ + i )dx dy
12.
JJ
O O
dx
-a_ v'a 2-x2 O O
6 Y 2 x 2 VI- (x-I)2
7. JJ
O O
xdxdy 8. JJ
O O
ydydx 13.
J J
O O
x +y
-2--2 dy dx
x +y
2 o
14. J J xl dx dy Átlagértékek
o- J I-(y- 1)2
29. Félgömb átlagos magassága: Határozzuk meg a z =
l JI - y2
J a2 - x 2 - y2 félgömb átlagos magasságát az x 2 + l :::; a2 kör-
15. JJ ln(x + l + l ) dx dy
2
lap felett!
30. Kúp átlagos magassága: Adjuk meg a z = J x2 + y2 kúp

- I_ J i - Y>
átlagos magasságát az ~ + l :::; a2 körlap felett!
31. Korong pontjainak átlagos távolsága a középponttól:

Mekkora az~+l :::; a2 korong P(x,y) pontjainak átlagos távol-
sága az origótól?
32. Koreng pontjainak átlagos tá volságnégyzete egy kerü-

Terület meghatározása leti ponttól: Mekkora azx2 +l :::; I korong P(x,y) pontjainak
átlagos távolságnégyzete a perem A( I , O) pontjától?
polárkoordinátákkal
17. Mekkora annak a tartománynak a területe, amelyet az első
síknegyedből metsz ki az r = 2(2 - sin2 B) 1/ 2 görbe?
18. Kör és kardíoid átfedése: Mekkora az a terület, amely 33. Átté rés polárkoordín át ákra:
az r = l + sin B kardioidon belül, de az r = l körön kívül van? Integráljuk az f (x,y ) = [ln (~ + l )lI J x2 + y2 függvényt az
19. Rózsa egy levele: Mekkora területű az r = 12 cos 3B ró- I < ~ + ; :::; e tartományon!
zsa egy levele? 34. Átt érés pol árkoordin át ákra:
20. Csigaház: Mekkora az a terület, amit az x-tengely pozi- Integráljuk az f (x,y) = [ln(x 2 + l )]/(x 2 + l ) függvényt az
tív fele és az r = 4B13 spirális O:::; B :::; 2n közötti darabja zár 1 < x 2 + l :::; e2 tartományon!
közre? (A tartomány csigaházra emlékeztet.)
35. Nem köralapú, egyenes henger térfogata:
21. Kardleld az első síknegyedben: Mekkora az r = I + Az r = l + cos B kardioidon belül, de az r = l körön kívül fekvő
+ sin B kardioid első síknegyedbe eső részének területe? tartomány egy egyenes henger alapja. A henger fedőlapja a z = x
síkban van. Határozzuk meg a henger térfogatát!
22. Egymá st átfedő kardioidok: Mekkora annak a tarto-
mánynak a területe, ami egyszerre van az r = l + cos B és az 36. Nem köralap ú, egyenes henger térfo gata:
r = l - cos B kardioidok belsejében? Az ~ = 2cos2B lemniszkáta belseje egy egyenes henger alapja,
amit felülről a z = J2- r2 gömb határol. Mennyi a henger tér-
fogata?
Tömeg és momentumok 37. Áttérés polárkoordln átákra:
23. Egy lemez forgatónyomatéka: Mekkora az x-tengelyre (a) Az I = Jo=e-Xldx integrált a következőképpen számít-
vonatkozó forgatónyomatéka (e lső momentuma) annak a kons- hatjuk ki:
tans ő (x, y ) = 3 sűrűségű lemezdarabnak, amelyet alulról az x-
tengely, felülről az r = 1 - cos e kardioid határol?
= JJ e-(Xl+l )dxdy.
24. Tehetetlenségi nyomaték: Határozzuk meg az x-tengely- OO
re vonatkoztatott tehetetlenségi nyomatékát, és az origóra vonat-
koztatott (poláris) tehetetlenségi nyomatékát annak a vékony le- Számítsuk ki ezt az integrált áttérve polárkoordinátákra,
meznek, amelyet az~+l = a 2 kör határol, és sűrűsége az (x,y) majd fejezzük ki I-t !
pontban ő (x, y) = k(~ + l ), ahol k egy konstans! (b) Számítsuk ki a
25. Lemez tömege: Mekkora a tömege annak a vékony le-
meznek, amelyik az r = 3 körön kívüli, de az r = 6 sinB körön
belüli tartományt borítja, a sűrűsége pedig ő(x, y) = l lr?
lim erf(x) = lim
X --+ CXl X -HXl
J2e~
x (2
V 1r
dt
O
26. Kardioíd és kor közös részének poláris momentuma:
határértéket!
Szárnítsuk ki az origóra vonatkoztatott (poláris) tehetetlenségi
nyomatékát annak a vékony lemeznek, amelyik az r = 1 - cos e 38. Átt ér és pol árkocrdln átákra: Számítsuk ki az
kardioidon belüli és az r = 1 körön kívüli részt borítja, sűrűsége
pedig ő (x,y) = l /~ .
27. Kardioid súlypontj a : Hol van a súlypontja az r =I+
+ cos B kardioidnak?
28. Kardioid poláris momentuma: Határozzuk meg az integrált!
origóra vonatkoztatott (poláris) tehetetlenségi nyomatékát a
39. Integr ál l étezése: Integráljuk az f(x ,y) = I / (1- ~ - i)
ő (x, y) = I sűrűségű, az r = I + cos B kardioid által határolt vé-
függvényt az ~ + y2 :::; (3/4) tartomány felett! Létezik az integ-
kony lemeznek!
rál az ~ +; : :; l tartomány felett is? Válaszunkat indokoljuk !
40. A területszámítás képlete polárkoordinátákkal: Hasz- Számítógépes vizsgálatok

náljuk a kettős integrált polárkoordinátákkal, hogy levezessük az
Koordináta..transzformáció
A= J~?d8
a
A 43-46. feladatokban használjunk számítógépes programot a
polárkoordinátákra való áttéré sre! Vége zzük el a következő léc
képletet az olyan legyező alakú szektor területének meghatározá- péseket :
sára, amelyet a 8 = a , 8 = 13 félegyene sek és az r = f ( 8 ) görbe
(a) Rajzoltassuk ki a Descartes-féle koordináta-
határolnak, a S 8 S 13 .
rend szerben megadott tartományt az xy-síkban!
41. Egy korong adott belső pontjától való átlagos távolság: (b) Írjuk át az (a) pontban kapott határgörbéket polárko-
Legyen PO egy a sugarú körlap belső pontja , és jelölje h a kör ordinátás alakba, azaz helyettesítsük x-et és y-t a szokásos
középpontja és PO távolságát. Jelölje d a körl ap tetszőleges P módon, majd fejezzük ki r-et , vagy 8-t!
pontj ának és Po-nak a távolságát. Határozzuk meg d 2 átlagos ér-
tékét a körlapon! (Útmutatás: A számítások egyszerűbbé tétele (c) Felhaszálva a (b)-ben kapott eredményt, rajzoltassuk
végett válasszuk középpontnak az orig ót, és jelöljük ki Po-at az ki a polár integrá lasi tartományt az r8-síkon!
x-tengelyen !) (d) Írjuk át az integrandust is, és számoltassuk ki az integ-
42. Terület: Tegyük fel, hogy egy tartomány területét polár- rált aszámítógéppel!
koordin átakkal az
I I l X/2
A =
3n/4 2 sin e
11 r d r dű
43. 1l ~dYdX
Ox
x +y
44. 11~dY dx
O O
x +y
n/4 I/ sine \ y/ 3 I 2- y
integrál adja. Vázolj uk fel a tartom ányt, és számítsuk ki az integ-

45.
11 h x 2+y2
dX dY 46. 11
O Y
';x + y dy dx
rált! O - y/ 3
15.4. Hármas integrál derékszögíí koordínáta-rendszerben

Ahogy a kettős integrállal összetettebb feladatokat tudtunk megoldani, mint egy-
szeres integrállal, a hármas integrál még általánosabb problémák megoldására is
alkalmas. Hármas integrállal számítjuk háromdimenziós testek térfogatát, töme-
gét és momentumait, ha a sűrűségük helytől függ ően változik, valamint függ -
vények átlagértékét háromdimenziós tart ományon. Hármas integrálokat haszná-
lunk vektormezők és áramlási mezők tanulmányozásánál , ahogy azt a 16. feje-
zetben látni fogjuk.
Hármas integrálok
Ha F(x,y, z) egy olyan korlátos függvény, amely a háromdimenziós tér egy
olyan korlátos zárt D részhalmazán van értelmezve, amelynek van térfogata,
például olyan térré szen , mint amelyet egy tömör labda vagy egy agyagkupac
foglal el, akkor F integrálját a D tartományon a következőképpen definiálhat-
juk. Egy olyan téglatest alakú térrészt, amely D-t telje s egészében magában
foglalja, felosztunk a koordinátasíkokkal párhuzamos síkokkal kis téglatestekre
(15.27 . ábra). Meg sorsz ámozzuk a D-ben benne levő kis téglatesteket l-től n-ig,
tetszőleges sorrendben. A k-adik téglatest élei ~ko ~yko & ko a térfogata pedig
~Vk = ~k~Yk&k' Minden ilyen kis testből választunk egy pontot, (Xk,Yk,Zk)-t,
és elké szítjük az integr álk özel ít ő összeget:
n
15.27. ÁBRA: Egy test felosztása kis s; = L F (Xk,Yk, Zk )~Vk' (15 .13)
k= \
~Vk térfogatú téglatestekre.
A felosztás IIPII normája az összes ~ko ~Yko &k értékek közül a legnagyobb.
Mi azt figyeljük meg, hogyan viselkedik az előbbi összeg, ha D-t kise bb és ki-
sebb részekre osztjuk, azaz IIPII -+ O. Ha az összeg az (Xk,Yk, Zk) pontok válasz-
tásától függetlenül mindig ugyanahhoz az értékhez konvergál, ha a felosztás nor -
mája nullához tart, akkor azt mondjuk, hogy F integrálható a D tartományon.
Ezt a határértéket az F függvény D-n vett hármas integráljának nevezzük, és

azt írjuk, hogy
2!..~ s, = fff
D
F (x ,y,z) dV vagy lim s, =
IIPII---.O
ru
JJJ
D
F (x ,y,z) dV.
A korábbiakhoz hasonlóan belátható, hogy ha F folytonos, és D-t véges sok sima

felületdarab határolja, amelyek véges sok sima görbével kapcsolódnak egymás-
hoz, akkor az F függvény D-n integrálható. Azaz ha II?II --+ O, akkor a kis tég-
latestek n száma tart végtelenhez, és az Sn összegek tartanak egy értékhez. Azok
a D tartományok , amelyek felett a folytonos függvények integrálhatók, ponto-
san azok, amelyek jól közelíthetők kicsi téglatestekkel. A legtöbb alkalmazá sban
ilyen tartományokkal találkozunk.
A tér egy tartományának térfogata

Ha F olyan konstans függvény, aminek értéke l, akkor a (15.13) egyenlőségben
szereplő összeg
és ahogya f1xb LlYb Llzk értékek tartanak O-hoz, a kis téglatestek egyre jobban
és jobban kitöltik D-t. Így D térfogatát kapjuk:
t
2!..~ k=l LlVk = fff dV.
D
Egy D tartomány térfogatát , összhangban az eddigiekkel, ezzel a határérték-

kel is definiálhatjuk, feltéve, hogy a tartomány határát tartalmazó kis téglates-
tek térfogatainak összege nullához tart. Ha a D ponthalmaz, aminek a térfogatát
akarjuk meghatározni, olyan, hogy egyetlen kis téglatestet sem tartalmaz teljes
egészében, akkor az egyetlen tagot sem tartalmazó összeg nullának tekintendő .
DEFINÍCiÓ: Térfogat
A tér egy korlátos zárt D tartományának térfogata
V= fff
D
dV,
ha ez az integrál létezik.
Ez a definíció összhangban van a korábbi definíciójával a térfogatnak, bár ezt

most nem bizonyítjuk. Látni fogjuk, ilyen módon ki tudjuk számítani "görbe"
felületekkel határolt térrészek térfogatát.
Integrálási határok meghatározása

A hármas integrált a Fubini-tétel (15.1. alfejezet) háromdimenziós változatá-
nak megfelelően háromszoros integrállal számítjuk ki, ha F folytonos az adott
tartományon. Az integrálás határainak megtalálása elvileg ugyanolyan módon
történik, mint a kettős integráloknál.
Ha az
/II
D
F(x,y,z) dV
integrált akarjuk kiszámítani, és először z, majd y, végül x szerint akarunk integ-

rálni, akkor a következő lépéseket hajtsuk végre:
1. Vázlat: Vázoljuk fel a D tartományt és a vetületét az xy-síkon. Írjuk fel

az alsó és felső határoló felület egyenletét, valamint az xy-síkbeli T vetület
határológörbéinek egyenletét.
l z = h(x, y)
-,
-,
:
IZ = !J(x, y)
:~:
I I
l- Y
X
L b __
a __
----
~~:~
I
:
~x).
T
i - - - -_
\
Y = g2(X)
2. Határok z-re: Húzzunk egy z-tengellyel párhuzamos egyenest, ami a D

tartományt metszi, tehát a T egy (x, y) pontján megy keresztül. Nézzük meg,
z növekedtével hol lép be ez az egyenes D-be, és hol lép ki belőle : Tegyük
fel, hogy egy Z = fl (x,y) értéknéllép be, és egy Z = h(x,y) értéknéllép ki .
Z
1 i~Kil'"
~--- M
=/,1, ., )-",,1
D 1/--..
~ ;:/
B, ,,, , = H'. y)_",,1
!------y
a
---
y = g~
x b --- -- ~ (x,y) j =g2(X)
3. Határok y-ra: Húzzunk egy y-tengellyel párhuzamos egyenest az xy-

síkban az (x, y) ponton keresztül. Ez T-be y = g l (x)-nél lép be, és y = g2(X )-
nél lép ki. Ezek lesznek a határok y-ra.
Z
l .M
i
. . - -- ! . . .
+ ..... ,
D
•
B<1,py~rl-=-- y
~ .
Y-- - - -- ~ \ L
x T Kliléep y = g2 (xj -n él
X -ne
4. Határok x-re: x értékeit az xy-síkban az y-tengellyel párhuzamos, T-t

metsző összes egyenes x-tengellyel való metszéspontjai adják, tehát az előző
ábrát tekintve x = a és x = b lesznek a határok. Így az integrál

x=b y=gZ(x) z= fz (x ,y)
J .J J F (x ,y, z ) dz dy dx.
x=a y=gl(x) z= ft( x ,y)
Hasonlóképpen járunk el, ha más sorrendben szeretnénk integrálni. A D tar-

tomány vetülete mindig abban a koordinátasíkban van, amelyik változók szerint
utoljára integrálunk.
A fenti eljárás akkor rn űk ödik , ha a D tartomány T vetülete "alulról" és "fe-
lülről" is egy görbével van határolva, és a D tartomány maga is "alulról" és
"fe lülről" is egy-egy felülettel van határolva a T felett. Nem alkalmazható , ha a
tartomány túl bonyolult, például ha lyukak vannak benne. Ekkor meg kell pró-:
bálni a tartományt egyszerűbb résztartományokra felosztani.
1. PÉLDA: Térfogat meghatározása

Határozzuk meg a térfogatát annak a térrésznek, amelyet a z = .xl + 3l és a
z = 8 - .xl -l felületek határolnak!
Megoldás: A térfogat
JJJ
D
dz.dy dx ,
az F (x ,y, z) = 1 függvény integrálja a D-n. Ahhoz, hogy megállapítsuk az integ-

rálás határait, vázoljuk fel a tartományt. A két felület az x 2 + 3l = 8 - x 2 - l,
azaz az x 2 + 2l = 4 elliptiku s hengeren metszi egymást (15.28. ábra), aminek
vetülete az xy-síkon az x 2 + 2l = 4 ellipszi s. A T vetület alsó határológörb éje
y = - ) (4 -x2 )j 2, a felső görbe y = )(4 - x 2 )j 2.
Most meghatározzuk z határait. Az M egyenes a T tartomány egy (x,y) pont-
ján megy át, és párhuzamo s a z tengellyel. A D tartományba z =.xl + 3l-néllép
be, és z = 8 - x 2 - l -nél lép ki. A következő lépés y határainak megállapítása.
Az (x,y) ponton átmenő, y-tengellyel párhuzamos L egyenes a T tartományba
y = - ) (4 - x 2 ) j 2-nél lép be, és y = )(4 - x 2 ) j 2-nél lép ki. Végül az x-re vo-
natkozó határokat adjuk meg. Miközben az L egyenesek T -ben mozognak , az x
M z
Belép
z = x z + 3y z -nél
Belép -nél
y = - Y(4 - x Z)/ 2
x
KT
I ep
:7 -n élL y
y = Y(4 - x Z)/2
15.28. ÁBRA : Két paraboloid által közrezárt térrész térfogatát számítjuk

az 1. példában.
koordináta x = -2 értéktől a (-2,0,0) pontban az x = 2 értékig nő a (2,0,0)

pontban. D térfogata tehát
v= JJJ dz dy dx =
D
2 V(4-x2 )/2 8-xl- y2
= J J J dzdydx=
- 2 -V(4-x2)/2 x2+ 3y2
2 V (4-x 2)/2
= J J (8-Y-4i)dydx=
- 2 -V(4-x2) /2
J
2
2 [ 4 JY=V (4- X )/ 2
= (8 - Y)y - _y3 dx =
-2 3 Y=~V(4-x2)/2
1
~ (2(8~2x')J4~X2 ~~ (4~x'f}x~
~ 1, [8 (4~x'r ~ ~ (4~x'f}x~ 4~1(4-x')3 /2dx~

= 8nV2. Miután x = 2 sin t helyettesítéssel integráltunk. D
Avégett, hogy egy másik sorrendben végzett integrálást is bemutassunk, a

következő példában D-t az xz-síkra vetítjük, nem az xy-síkra.
2. PÉLDA: Integrálási határok megállapítása dy dz dx sorrendben

Adjuk meg az integrálási határokat, ha az F(x,y,z) függvényt kell integráini a
(0,0,0), (1,1,0), (0,1,0), (0,1,1) csúcspontokkal megadott D tetraéderen!
z Megoldás: Felvázoljuk a D tartományt és a vetületét az xz-síkon (15.29. ábra).
A jobboldalon látható határoló felület az y = 1 síkban fekszik. A baloldalon lát-
__________ (O, l, l) ható határoló felület az y = x + z síkban fekszik. Az xz-síkban fekvő T tartomány
felső határoló egyenese z = 1 - x. Az alsó egyenes z = O.
Először az y-ra vonatkozó határokat állapítjuk meg. Az y tengellyel párhu-
zamos, a T tartomány (x.z) pontján átmenő egyenes a tetraéderbe az y = x+ z
y = 1 értéknéllép be, és az y = 1 értéknéllép ki.
Következnek z határai. Az xz-síkban haladó, z-tengellyel párhuzamos, a T
tartomány (x.z) pontján átmenő L egyenes a T -be z = O-nállép be, és z = l-x-
nél lép ki. .
Végül az x-re vonatkozó határokat adjuk meg. Miközben L végigcsúszik T -n,
°
az x értékek x = és x = 1 k özött változnak. Így az integrál:
l l -x 1
x
JJ J F(x,y,z) dydz dx. D
o o x+z
15.29. ÁBRA : Az integrálási határok
megállapítása, ha a függvényt a D tet-
raéderen akarjuk integráini (2. példa). 3. PÉLDA: Az előző példa dz dy dx integrálási sorrenddel
Ahhoz, hogy F(x ,y,z)-t a D tetraéderen dz dy dx sorrendben integráljuk, a kö-
vetkezőképp járunk el.
Megoldás: Először megállapítjuk z határait. Az egyenes, ami párhuzamos a z-

tengellyel és átmegy a tetraéder xy-síkon levő vetületének (x ,y) pontján , a z = °
értéknél lép be, és a z = y - x értéknéllép ki a tetraéderből.
Ezután jönnek y határai. Az xy-síkban, ahol z = O, a ferde oldal a síkot az y = x
egyenesben metszi. Az (x,y) ponton átmenő, y-tengellyel párhuzamos egyenes
az xy-síkban levő vetületbe y = x-nél lép be, és y = l-nél lép ki.
Végül x határ ai. A vetületen végigfutó egyenesek x-tengellyel való metszés-

pontjai x = Oés x = l kö zött vannak. Így az integrál
l l y-x
JJJ
O x O
F(x,y,z) dz dydx.
Ha pl. F (x,y, z) = I, akkor
l l y- x l l
V = JJJ
o x o
dz dy dx = JJ
o x
(y - x) dy dx =
l - l l
= Jo [~l- XY] ::/x= Jo (~-x+ ~x2)dX=

=[~x-~x2 +~~L ~
Ha dy dz dx sorrendben integrálunk, ugyanezt kapjuk:
l l-x l
.V = JJJ
o o x+z
dy dz dx = ~. D
. A kettős integráloknál láttuk, hogy sokszor két különb öző sorrendben is in-
tegrálhatunk. A hármas integrálást hat k ülönbö z ő sorrendben is számíthatj uk,
hiszen hat különböző sorrendje van dx, dy, dz-nek. Mindegyik sorrend a tarto-
mány más leírásáho z, és az integrálás más határaihoz vezethet.
z
4. PÉLDA: Különböző sorrendben vett integrálás
I
I A következő integrálok közül mindegyik a 15.30. ábrán levő test térfogatát adja.
I y y+z= l
I / ' .
I
)--
Megoldás:
// - - - _ l
/
t l- z 2 l l-y 2
2
/
// Y
(a) JJ J
o o o
dx dy d; (b) I JJ
O 0- :0
dxdzdy ,
-.
l 2 l-z 2 I- I- z
x (c) JJJ
o o o
dy dx dz (d) JJ
o O
jdydZdX
o
15.30. Á BR A: A 4. példában szereplő l 2 l-y 2 I l- y
prizma.
(e) JJJ
o O o
dz dx dy (O JJJ
O O O
'dz dy dx
A (b) és a (c) integrált kiszámítjuk:
l l-y 2
V = JJJ
O O O
dx dz dy (b) integrál
l l- y
= JJ
O O
2dzdy
= j [2Z]:::-y
O
dy
= J 2(1- y ) dy = 1.
O
Ugyanígy
1 2 l-z
V = ll l
O O O
dy dx dz (cl integrál
1 2
= l l(1-z)
O O
dx dz
= l [x - xzJ:::
O
dz
= 1(2-2z) dz = l.
O
A többi, (a), (d), (e) és (t) integrálja is l-et ad. D
Függvény átlagértéke a tér ben

Az F függvény átlagértékét (vagy középértékét) a D tartományon a következő
képlet definiálja:
F átlagértéke D-n = ,1
D terfogata JJJ
rrrF dV. (15.14)
D
Például, ha F (x ,y, z) = V
x 2 + y2 + Z2 , akkor F átlagértéke a D felett a D pont-
jainak átlagos távolsága az origótól. Ha F(x ,y,z) az (x,y,z) pont hőmérséklete
egy test pontjaiban, amelyik egy D térrészt foglal el, akkor F átlaga a D felett a
test átlaghőmérséklete a testben.
5. PÉLDA: Átlagérték meghatározása

Adjuk meg az F(x,y,z) = xyz függvény átlagértékét azon az első témyolcadbeli
kockán , amelyet a koordinátasíkok és az x = 2, Y = 2, z = 2 síkok határolnak!
z Megoldás: . Vázoljuk fel az integrálási tartományt (15.31. ábra). Ezután hasz-
náljuk a (15.14) képletet az átlagérték meghatározására.
A kocka térfogata 2 . 2 . 2 = 8. Az F függvény integrálja a kockán
2 2 2 2 2 ~ x=2 2 2
lll
ooo
xyz dx dy dz = l l [2
00
Yz ] _ dy dz
x-o
= l
00
1 2yZ dy dz =
2 2
= l
O
[lz]dz= 14zdz=[2z2]~=8.
O
Ezekkel az értékekkel a (15.14) definícióból

15.3 I. ÁBRA: Az 5. példa integrálási
tartománya. Az xyz átlaga) = 1 rrr z dV = (~) 8 =1
( a kocka felett térfogat JJJ xy 8 () .
kocka
Az integrál kiszárnításakor a dx dy dz sorrendet használtuk, de bármilyen más

sorrend is jó és ugyanezt az eredményt adja. D
A hármas integrálok tulajdonságai

A hármas integráloknak ugyanolyan algebrai tulajdonságai vannak, mint a ket-
tős, vagy egyszeres integráloknak.
A hármas integrál tulajdonságai

Ha F = F(x,y,z) és G = G(x,y,z) folytonos ftiggvények , akkor
1. Konstansszoros: j j jkF dV = k jjj FdV (b ármilyen k számra);
D D
2. Összegés különbség: jjj(F ±G)dV= jjj Fdv ±jjjGdV;

D D D
3. Domin áci á:
(a) j j j FdV 2: O, ha F 2: Oa D tartományon ; .
D
(b) jjj FdV 2: jjj GdV,haF 2: G D-n;

D D
4. Additivitás: jjj FdV = jjj FdV + jjj FdV,

D Dl D2
ahol D a közös bel ső ponttal nem rendelkező Dl és D2 tartományok
egyesítése.
15.4. FelaJ.latok l(:--- - - - - - - - - - - - - -- - - -

Hármas integrálok kiszámítása ,fi 3y 8-r-r e e e
különböző sorrendekben
8. j j j dz dy dx 9. j j j ~/X dY dZ
O o x 2 +3r I \ I
l. Szánútsuk ki a 2. példában az integrá lt ha F(x ,y,z) = l , így \ Ir Ir
megkapjuk a tetraéder térfogatát! 11. j j j ysin z dx dy dz

2. Téglatest térfogata: Írjuk fel hat kül önb öz ő sorrendben a O OO
háromszoros integráloka t, amelyek annak az el ső témyolcadban
levő téglatestnek a térfogatát adják, amelyiket akoordinátasíkok I \ \
és az x = I, Y = 2, z = 3 síkok határolnak! Számítsuk ki az integ- 12. j j j (x+y+ z) d y dx dz
rálokat ! - \- \ - 1
3. Tetraéder térfogata: Írjuk fel hat kül önb öző sorrendben
a háromszoros integrálokat, amelyek annak az első térnyolcad- 3 J9-X2~ 2 V 4-y2 2x+y
ban levő tetraédemek a térfogatát adják, amelyiket a koordináta-
síkok és a 6x + 3y + 2z = 6 sík határolják! Számítsuk ki az integ-
13. j j j
o
dzdydx 14. j J j dz.dx dy
rálokat!
O O O -V4- y O 2
4. Test térfogata: Írjuk fel hat kül önb ö z ő sorrendben a há- I l-r 4-r-y
romszoros integrálokat, amelyek annak az el ső témyolcadban 16. j j j x dz.dy dx

levő testnek a térfogatát adják, amelyet az xl + Z2 = 4 henger O O 3
és az y = 3 sík határol! Számítsuk ki az integrálokat !
Ir Ir Ir
S. Paraboloidok által közrezárt térfogat: Legyen D az a
tartomány, amelyet a z = 8 - xl -l l
és z = xl + paraboloidok 17. j j J cos(u + v + w) du'd v dw (uvw-tér)
határolnak. Írjuk fel a hat lehetséges sorrendjét a három szoros OO O
integráloknak, amik D-nek a térfogatát adják! Egyiket számítsuk
ki! e e e
6. Paraboloid belsejének térfogata egy sík alatt: Legyen a 18. JJ jlnrlnslnt dt dr ds (rrs-t ér)
l
D tartománya z = xl + paraboloid belseje a z = 2y sík alatt. \ l 1
Írjuk fel a D térfogatát meghatározó háromszoros integrálokat
dz dx dy és dz dy dx sorrendben! Nem kell kiszámolni! Ir/4 -lncosv 21
19. J J Je' dx dt dv (xtv-tér)

O O
Háromszoros integrálok kiszámítása
Számítsuk ki a 7-20. feladatok integráljait! 7 2 V4- q2
\ \ \
20. j j j r~ l dp dq dr (pqr-tér)
7. j j j (X2 + i + i )dZdYdX O O O
OO o
Térfogat háromszoros integrállal 25. A tartomány az első tér-

z
nyolcadban van, a koordináta-
síkok, az y + z = 2 sík és az
21. Az ábrán a következő integrál tartománya látható:
x = 4- i hengerpalást hatá-
rolják.
y
z
x
Fedőlap: y +z= 1
Oldal: ~
y = x2 26. Az éket az y} + l = l
-. hengerből vágják ki a z = - y
°
és a z = síkok.
z
y
x (1,1,0) y
Írj~~grálás sorrendjét a következőkre: x

(a) dydz dx (b) dy dx dz (c) dxdy dz
(d) dx dz.dy (e) dz.dx dy 27. A tetraéder az első tér- z
nyolcadban van, a koordiná-
tasíkok és az a sík határolja,
22. Az ábrán a következő integrál tartománya látható:
amelyik átmegy az (1,0,0),
(0,2,0), (0,0,3) pontokon.
l O y2
JJJ
O- 1O
dz dy dx
z
(O, -1 ,1) x
28. A tartomány az első tér- z

nyolcadban van, a koordiná-
tasíkok, az y =' l - x sík, és
a z = cos(nx/2) felület hatá-
x
rolja, ahol °:s :s
x 1. .
Írjuk át az integrálás sorrendjét a következőkre: y
. (a) dy dz.dx (b) dydxdz (c) dxdydz

(d) dx dz dy (e) dz.dx dy x
Határozzuk meg a megadott testek térfogatát (23-36. feladatok)! 29. A tartomány az x 2 + y2 = l és az x 2 + Z2 = l hengerek bel-
sejének köz ös része, aminek nyolcadát mutatja az ábra.
23. A tartomány az xy-sík és z
z
a z= i hengerfelület között
van, és az x = 0, x = l , Y = -l,
Y = l síkok határolják.
24. A tartomány- az első tér-

z
nyolcadban van, és az x + z =
= l, Y + 2z = 2 síkok határol-
ják .
y
x
x
30. A tartomány az első tér- z Az integrálás sorrendjének

nyolcadban van, a koordináta-
síkok és a z = 4 - XL - y felület megváltoztatása
határolja.
A 41-44. feladatokban változtassuk meg az integrálás sorrendjét,
valaniilyen más alkalmas sorrendre.
4 l 2
y 41. l l l 4C;f) dx dy dz
o O 2y
x
l l l
31. A tartomány az első tér-
. nyolcadban van, a koordináta-
z 42. llj
o O x2
12xz eZ1 dy dx dz
y
síkok, az x + = 4 sík és az
i l l In3
+ 4z2 = 16 hengerpalást ha-
tárolják. 43. l l l neU;~n ni dx dy dz
y o~ o
24-xl x
x
44. lo lo lo ~~2;dYdzdX
32. A tartományt az XL + = i z
.= 4 hengerből a z = Oés az x +
+ Z= 3 síkok vágják ki. További példák és feladatok
45. · Többszörös integrál felső határának megállapítása:
Határozzuk meg u-t;
l 4-a - xl4-xl-y
lo l l O a
dz dy dx = 1~ '
y 46. Ellipszoid: Mil yen c érték esetén lesz az XL + (y/2)2 +

+ (z/cf = 1 ellipszoid térfogata Sz?
x
47. Hármas integrál minimalizálása: Milyen D tartomány
33. A tartomány az első tém yolcadban van, az x + y + 2z = 2 és
minimalizálja az
a 2x + 2y + z = 4 síkok között.
34. A z = x, x + z = 8, z = y, y = 8 és z = Osíkok közötti vége s 111(4~+4i+1-4)dV

D
tartomány.
integrál ért ék ér? Válaszunkat indokoljuk!
35. A tartományt az XL + 4i :::; 4 elliptikus hengerből vágja ki
48. Hármas integrál maximalizálása: Milyen D tartomány
az xy-sík és a z = x+ 2 sík.
maximalizálja az
36. A tartományt hátulról az x = O sík, elől és oldalt az x =
i i
= l - parabolikus henger, felülről a z = XL + paraboloid, 111(1 -~ ~i- l)dV
. alulról az xy-sík határolják. D
integrál ért ék ér? Válaszunkat indokoljuk!
Átlagértékek
Számítógépes vizsgálatok
A 37-40. feladatokban határozzuk meg F(x,y,z) átlagértékét az
adott tartományon. Numerikus kiértékelések
37. F(x,y,z) = XL + 9 egy olyan kocka felett, ami az első tér-
nyolcadban van, a koordinátasíkok és az r = 2, Y = 2, z = 2 síkok A 49-52. feladatokban használjunk számítógépes programot az
határolják. adott függvények hármas integráljának numerikus meghatározá-
sára az adott tartományon.
38. F(x,y,z) =x+y- z azon téglatest felett , ami az első tér- 49. F(x,y,z) = XLi z, a tartománya z = l és z = Osíkok között,
nyolcadban van, a koordinátasíkok és az x = l , Y = l, z = 2 síkok az XL + y2 = 1 hengerfelület belseje.
határolják.
SO. F(x,y,z) = Ixyzl, a tartományt alulról a z =XL+ i parabo-
39. F(x,y,z) = XL + i + Z2 egy olyan kocka felett, ami az első loid, felülről a z = 1 sík határolja.
térnyolcadban van, a koordinátasíkok és az x = l , Y = l, z = l z
síkok határolják. 51. F(x,y, z) = (2 2 2)3/2' a tartományt alulról a z =
x +y +z
40. F (x, y, z) = xyz egy olyan kocka felett, ami az első térnyol- J
= x2 + y2 kúp, felülről a z = l sík határolja.
cadban van, a koordinátasíkok és az x = 2, Y = 2, z = 2 síkok 52. F(x,y,z) = x4 + i + z2, a tartomány: XL + y2 + z2 :::; l
határolják. (gömbtartomány).
ts.s. Tömeg és nyomaték három dimenzióban
Ebben az alfejezetben megmutatjuk, hogyan számolhatjuk háromdimenziós tes-

tek tömegét és momentumait Descartes-féle derékszögű koordináta-rendszer-
ben. A kapott képletek hasonlóak lesznek a kétdimenziós esetekhez. A gömb-
z és hengerkoordináta-rendszerbeli számításokat a 15.6. alfejezet tárgyalja.
Tömeg és nyomatékok
Ha <5(x,y,z) a sűrűsége egy olyan testnek, ami a tér D tartományát tölti ki (tö-
meg/térfogategység), akkor <5 integrálja a D fölött a test tömegét adja. Indoklásul
képzeljük el, hogy a testet felosztjuk n kis részre, ahogya 15.32. ábrán látható.
Ekkor a test tömegét a következő határértékkel definiálhatjuk:
x M= lim ttimk = lim

n~OO
~1
n~OO
t <5(Xk,yk,Zk)LiVk = JJJ
~1
rrr
D
<5 (x,y,z)dV.
15.32. ÁBRA : Ahhoz, hogy definiál-

juk egy test tömegét vagy tehetetlen -
Most levezetjük a tehetetlenségi nyomaték képletét. Ha r(x,y,z) a D-beli
ségi nyomatékát egy egyenesre vonat-
koztatva, először felosztjuk véges sok
(x,y,z) pont távolsága az L egyenestől, akkor az mk = <5(Xk,yk,Zk)LiVk tömeg
L-re vonatkoztatott tehetetlenségi nyomatéka körülbelül Lih = ?(Xk,yk,Zk)Limk
kis timk tömegelemre.
(15.32. ábra). Az egész test L-re vonatkoztatott tehetetlenségi nyomatéka
z
Ha L az x-tengely, akkor? = y2 + z2 (15.33. ábra)
I x = JJJ(l+z2)<5dV.
D
Hasonlóképpen, ha L az y-tengely, ill. a z-tengely:

x
15.33. ÁBRA: dV távolsága a ly = JJJ (x2+Z2)<5 dV, ill. Iz = JJJ (~+l)<5 dV.
koordináta-rendszer síkjaitól és D D _
tengelyeitől.
Hasonlóképpen kapjuk a koordinátasíkokra vonatkoztatott statikai nyomatékot
z
(elsömomentum). Például
Myz = JJJ x<5(x,y,z) dV

D
az yz-síkra vonatkozó statikai nyomaték.

A tömegre és a nyomatékokra vonatkozó képletek teljesen hasonlóak a sík-
idomokra vonatkozó képletekhez (15.3. táblázat).
1. PÉLDA: Térbeli test tömegközéppoutjának meghatározása

x
Adjuk meg annak a konstans <5 sűrűségű testnek a tömegközéppontját, amelyet
15.34. ÁBRA: Tömegközéppont meg- alulról a z = Osík T: x2+ l ::; 4 tartománya, felülről a z = 4 - x2 - y2 parabo-
határozása (1. példa). loid határol (15.34. ábra)!
Megoldás: Szimmetriaokok miatt x = y = O. A z meghatározása érdekében

először kiszámítjuk: .
z=4 -x2 -i xl 2
Mxy = jj j z o dz dydx = jj [ ~2 J~4- - y o dy dx =

T z=O T z-o
= ~ JJ(4-~-i)2dYdX=
T
2n: 2
= ~ J J(4-r2)2rdrd8 = polárkoordináták
O o
2n: r-2
=~f[-~(4-?)3] - d8=32no.
2 6 r=O 3
O
Hasonló számítások adják:
M = ff 4-J-io dzdy dx = Sno.

T O
Következésképp z = (Mxy /M) = 1, így a tömegközéppont (x,y,z) = (0,0, 1)'
D
Ha egy testnek a sűrűsége konstans, mint pl. az 1. példában, akkor a tömeg-
középpontot súlypontnak hívják.
Tömeg: fff o dV (o = o(x,y,'z) = sűrűség)

D
Statikai nyomatékok (elso momentumok) a koordinátasíkokra vonatkoz-
tatva:
Myz = JJJ xo dV, Mxz = JJJ yo dV, Mxy = JJJzo dV

D D D
Tömegközéppont koordinátái:
_ Myz _ Mxy
X=-
M'
z= -
M
Tehetetlenségi nyomatékok (második momentumok) a koordinátatenge-
lyekre vonatkoztatva:
t, = JJJ (l + Z2) odV

y jjj(x + z )í5 dV
I = 2 2
Iz = fff (~+l)o dV
Az L egyenesre vonatkozó forgatónyomaték:
h = fff ?o dV (r(x,y,z) = az (x,y,z) pont távolsága az L egyenestől)
Tehetetlenségi sugár az L egyenesre vonatkoztatva:
15.3.TÁBLÁZAT: Tömeg- és nyomatékképletek térbeli testekre.

z
2. PÉLDA: A koordinátatengelyekre vonatkoztatott tehetetlenségi nyo-
matékok számítása
Határozzuk meg az Ix, ly, Iz értékeket konstans 8 mellett a 15.35. ábrán szereplő
téglatestre!
Megoldás: Az Ix-re vonatkozó képlet:
e/2 b/2 a/2

y t, = j j j (l+Z2)8 dx dy dz.
-er: - b/2 - a/2
Felhaszáljuk, hogy y2 + Z2 páros függvénye x-nek, y-nak, z-nek. A téglatest 8

b
x szimmetrikus darabból áll, minden témyolcadban egy ilyen van. Az integrált
elég egyre kiszámítani és az eredményt szorozni nyolccal.
15.35. ÁBRA: Az t., ly, Iz értékek
me~határozása az itt bemutatott tégla- e/2b/2a/2 e/2b/2
testre. Az origó a középpontban van (2. Ix = 8 j j j(l+z2)8dXdydz=4a8 j j(l+z2)dYdz=
példa).
O O O o o
e/2 3 y=b/2
= 4a8 j [~+z2y]
3 y-O
dz =
O -
e/2
b3 Z2b)
= 4a8 j ( 24 + 2 dz =
O
3 3
= 4a8 (b C C b ) = abc 8 (b2 c2) = M (b2 c2).
48 + 48 12 + 12 +
Hasonlóképp
M
l = _(a 2 +c2 ) és l = M'(a 2 +b2 ) . D
y 12 z 12
Konstans sűrűség z
Az 1-12. feladatokban szereplő testeknek konstans sűrűsége van.
1. Az 1. példa újra elővéve: Számítsuk ki lx-et a 15.3. táblázat

alapján direkt módon, hogy lássuk, a 2. példában a rövidítés jo- y
gos! Használjuk a 2. példa eredményét akoordinátatengelyekre
vonatkoztatott tehetetlenségi sugarak meghatározására! a
x
2. Tehetetlenségi nyomaték: A mellékelt ábrán a koordiná-
tatengelyek átmennek az ék súlypontj án, párhuzamosan a beje- 4. (a) Súlypont és tehetetlenségi nyomaték: Határozzuk meg
lölt élekkel. Mennyi lx, ly és lz, ha a = b = 6 és c = 4? a tetraéder súlypontját és lx, ly, lz tehetetlenségi nyomatékait, ha
z a csúcsok (0,0,0), (1,0,0), (0,1,0), és (0,0, l)!
(b) Tehetetlenségi sugár: Adjuk meg a tetraéder x-tengelyre vo-
natkozó tehetetlenségi sugarát! Hasonlítsuk össze a súlypont tá-
volságával az x-tengelytől!
5. Tömegközéppont és tehetetlenségi nyomaték: Egy ál-

landó sűrűségű testet alulról a z = 4y2 felület, felülről a z = 4 sík,
c végein az x = 1 és x = -1 síkok határolnak. Határozzuk meg a
tömegközéppontját és a tehetetlenségi nyomatékait a három ten-
gelyre vonatkozóan!
6. Tömegközéppont:Egy konstans sűrűségű testet alulról
3. Tehetetlenségi nyomaték: Határozzuk meg az itt látható

°
a z = sík, oldalt az x2 + 4y2 = 4 elliptikus henger, felülről a .
z = 2 - x sík határol (lásd a mellékelt ábrát) .
téglatest tehetetlenségi nyomatékait az éleire vonatkoztatva, lx,
ly, lz meghatározásával! (a) Határozzuk meg x-et és y-t!
(b) Számít suk ki az Változó sűrűség

2 (1/ 2)v'4- x2 2-x
J J J
A 13-14. feladatokban szá mítsuk ki a
Mxy = z dz dy dx (a) test tömegét, (b) tömegközéppontját!
- 2 (- 1/ 2)v'4- x2 O
13. A test az első térnyolcadban van, a koordinátasíkok és az
integr ált, az integrálási táblázatokat haszn álva az utolsó, x- x + y + z = 2 sík határolja, s ű rűs ége pedig ö (x ,y,z) = lx.
szerinti inregrálhoz! Ezut án osszuk el Mxy-t M-mel, hog y
14. A test az első térn yolcad-
megmut assuk, z= ~ !
ban van, a z = 0, y = síkok
és a z = 4 - ~, x = i
°
felüle-
z
tek határolj ák (lásd amellékelt
ábrát). A sűrűsége ö (x,y,z) =
= kxy, ahol k konstans.
y
2
7. (a) Tömegközéppont: Határozzuk meg a tömegköz ép- x

/
pontj át annak az álland ó s űrűs égű testne k, amelyet alulr ól A 15-1 6. feladatokban sz ám ítsuk ki a test
i
a z = x2 + paraboloid, felülről a z = 4 sík határol! (a) tömegét, (b) tömegközéppontját,
(b) Hol van az a Z = c egyenletű sík, amelyik ezt a testet
két egyenlő térfogatú részre osztja? Ez a sík nem a tömeg- (c) a tehetetlenségi nyomatékait akoordinátatengelyekre
középponton megy át. vonatkozóan,
8. Nyomatékok és tehetetlenségi sugarak: Egy 2 oldalú (d) a tehetetlenségi sugarait a koord inátatengelyekre vo-
kock át az x = ± I, z = ± I , Y = 5, Y = 3 síkok határolnak. Ha- natkozóan!
tározzuk meg a tömegközépp ontj át, a tehetetlenségi nyomatékait 15. Egy kock át az els ő térnyolcadban a koordinátasíkok és az
és tehetetlenségi sugarait a koordinátatengelyekre vonatkozóan! x = l , y = l , z = l síkok határolnak. A kocka sűrűs ége ö (x ,y,z) =
9. Nyomaték és tehetetlenségi sugár egy egyenesre vonat- =x + y + z + l.
kozóan: Egy olyan ék m éretei, mint amilyen a 2. feladatban
16. Egy olyan ék mér etei, mint amilyen a 2. feladatb an van,
van, a = 4, b = 6, c = 3. Csináljunk egy vázlatot magunknak,
a = 2, b = 6, c = 3. A sűrű sége ö(x,y,z) = x+ l. Megjegyezzük,
hogy lássuk, az ék egy (x,y,z) pontjának az L: z = 0, y = 6 egye- hogy ha a sűrűség konstans, a tömegközéppont az origóban va n.
nestől való távolságnégyzete ? = (y - 6?
+ z2. Ezután számít-
suk ki az ék L egyenesre vonatkozó tehetetlenségi nyomatékát és 17. Tömeg: Adjuk meg a tömegét annak a testnek, amel yet az
tehetetlenségi sugarát! °
x + z = l , x - z = -l , y = síkok és az y = ,fi. felület határolnak!
A test s ű rű sége ö (x,y,z) = 2y + 5.
10. Nyomaték és tehetetlenségi sugár egy egyenesre vonat-
kozóan: Egy olyan ék méretei, mint amil yen a 2. felad atban 18. Tömeg: Határozzuk meg a töme gét annak a testnek, ame-
van, a = 4, b = 6, c = 3. Csináljunk egy vázlatot magunknak, lyet a z = 16 - ~ - 2iés a z = ~ + 2i
felületek határol nak,
nestől való távolságnégyzete r2 = (x - 4? i .

+ Ezután sz árnít-
°
hogy lássuk, az ék egy (x,y,z) pontjának az L: x = 4, Y = egye - és a sűrűsége ö (x ,y,z) = ";x 2 + y2!
suk ki az ék L egyenesre vonatkozó tehetetlenségi nyomatékát és

tehetetlenségi sugarát! Munka
A 19-20. feladatokban számítsuk ki a kö vetkezőket:
kozóan: Egy olyan téglate st méretei, mint amil yen a 3. felad at-
ban van, a = 4, b = 2, c = I . Csináljunk egy vázlatot magunknak, (a ) Azt a munkamennyiséget , amit az (állandó) g gravitá-
°
hogy lássuk , a test egy (x,y,z) pontjának az L: y = 2, z = egye- ciós tér végez, amikor a folyadékot a tartályból az xy-síkra
nestől való távolságnégyzete ? = (y - 2)2 + Z2 . Ezután sz árnít- öntjük. (Útmutatás: Osszuk fel a folyadékot kis óVj tér-
suk ki a test L egyenesre vonatkozó tehetetlenségi nyomatékát és fogatú térfogatelemekre és számítsuk ki a hozzávetőleges
tehetetlenségi sugarát! munk át ezekre az elemekre ! Az összegzés és limes z hárma-
sintegrálhoz vezet.)
kozóan: Egy olyan test méret ei, mint amilyen a 3. feladatb an (b) Azt a munkamennyiséget, amit (állandó) gravit ációs
van, a = 4, b = 2, c = l . Csináljunk egy vázl atot magunknak, tér végez, amikor a test tömegközéppontját az xy-síkr a vi-
nestől való távolságnégyzete r2 = (x - 4)2 + i.

°
hogy lássuk , a test egy (x,y,z) pontjának az L: x = 4, y = egye-
Ezután sz ámít-
szi!
19. A tartály egy kocka alakú doboz az el ső térnyolcadban, amit

suk ki az ék L egyenesre vonatkozó tehetetlenségi nyomatékát és
a koordin átasíkok és az x = l , y = l , z = l síkok határolnak! A
tehetetlenségi sugarát!
folyadék s űrűsége ö (x ,y,z) = x+ y+ z+ l ( 15. feladat).
20. A tartálynak olyan alakja van , mint annak a tartománynak, Papposz-formula

amelyet az y = O, z = O, z = 4 - x2 és az x = y2 felületek határol-
nak, a folyadék sűrűsége pedig <5(x,y,z) = kxy, ahol k kon stans A 15.2. alfejezet feladatainál tárgyalt Papposz-formula három di-
(14. feladat)! menzióban ugyanúgy érvényes. Tegyük fel, hogya B, és Bz tes-
teknek a tömege rendre mj, ill. mz. és nem nyúlnak egymásba
(nincs k özös belső pontj uk) . Ha a tömegközéppontjaikba mutató
Párhuzamos tengelyek tétele helyvektorok Cl és Cz, akkor a két test Bj UBz egyesítésének tö-
megközéppontjának helyvektora
A párhuzamos tengelyek tétele (l5.2. alfejezet 15. feladat) há-
rom dimenzióban ugyanúgy igaz, mint kettőben . Legyen Ltk egy mjCj + mzcz
C=
egyenes amelyik átmegy az m tömegű test tömegk özéppontján, ml +mz
és legyen L párhuzamos Ltk-Val, tőle h távolságra. A párhuza-
Ezt az egyenlőséget, akárcsak korábban, Papposz-formulá-
mos tengelyek tétele azt mondja ki, hogy a tehetetlenségi nyo-
nak hívjuk. Ha több , egymásba át nem nyúló testünk van, és szá-
maték erre az egyenesre
muk véges, akkor a képlet általános alakja
h = I tk + mh
z. (15 .15)
Akárcsak a kétdimenziós esetben, ez gyors kiszárnítási módot ad
a nyomatékra, ha már valamely egyenesre vonatkozólag ismer-
jük.
25. Bizonyítsuk be a Papposz-formulát! (Útmutatás: Vázolj uk
21. A párhuzamos tengelyek tételének bizonyítása:
fel Bl-et és Bz-t, mint egymásba át nem nyúló tartományokat az
(a) Mutassuk meg , hogy a test statikai nyomatéka (első első térnyolcadban, és jelölje tömegközéppontjaikat (Xj, Yj ,Zj ),
momentuma) az olyan síkra, amelyik átmegy a tömegkö- ill. (XZ,yz,zz)! Fejezzük ki B, UBz statikai nyomatékát a koordi-
zéppontján, nulla! (Útmutatás: Helyezzük a test tömegkö- nátasíkokra vonatkozóan, mint mj és mz, és a középpontok ko-
zéppontját az origóba, a sík pedig legyen az yz-sík! Mit ordinátáinak függvényét!)
mond ekkor az x = Myz/ M képlet?)
z 26. A mellékelt ábra egy olyan testet ábrázol, ami három tég-
latest alakú testből lett összeállítva, és amelyek sűrűsége <5 = l .
Használjuk a Papposz-formulát a következő együttesek tömeg-
középpontjának meghatározására:
(a) AUB, (b) A UC,
(c) BUC, (d) AUBUC.
y
(b) Ahhoz, hogy bebizonyítsuk a párhuzamos tengelyek

tételét, helyezzük a test tömegközéppontját az origóba, az
L tk egyenes legyen a z-tengely, és az ezzel párhuzamos
egyenes menjen át a (h, O, O) ponton. Legyen a D térbeli tar-
tomány az, amit a test elfoglal. Ekkor, az ábra jelöléseivel
lt.> JJJ 1V -hiIZdm.

27. (a) Tegyük fel , hogy egy egyenes körkúp alakú C test alap-
D
körének sugara a, magassága h, és alapkörével egy szintén
Fejtsük ki az integrandust, és fejezzük be a bizonyítást! a sugarú G félgömb lapos feléhez van erősítve (úgy, hogy
22. Egy konstans sűrűségű, a sugarú gömb tehetetlenségi nyo- a kettő együtt tölcséres fagylalthoz hasonlít). Tudjuk, hogy
matéka egy átmérőjére vonatkoztatva (2 /5)ma Z , ahol m a gömb egy kúp súlypontja egynegyed úton van az alaptól a csúcs
tömege. Adjuk meg a tehetetlenségi nyomatékot egy olyan egye- felé, egy félgömb súlypontja pedig háromnyolcad úton van
nesre, amelyik a gömböt érinti! a lapos alaptól a csúcs felé. Milyen aránynak kell a és h
között fennállni, hogy C U G súlypontja a közös alapkörön
23. A z-tengelyre vonatkozó tehetetlenségi nyomaték a 3. fel-
legyen?
adatban Iz = abc( aZ + b Z)/ 3 volt.
(a) A (15.15) egyenlőséget használva adjuk meg a test (b) Ha még nem tettük volna meg eddig , válaszolj uk meg
tehetetlenségi nyomatékat és tehetetlenségi sugarát arra a a hasonló kérdést egy háromszög alakú és egy félkör alakú
z-tengellyel párhuzamos egyenesre vonatkoztatva, amelyik lemezzel (15.2. alfejezet 55 . feladat)! A válaszok különböz-
átmegy a test tömegközéppontján! nek.
(b) A (lS.15) egyenlőséget és az (a) rész eredményét hasz-
28. Egy négyzetalapú P gúla magassága h, és az alapjával egy
nálva adjuk meg a test tehetetlenségi nyomatékát és tehetet-
s oldalhosszúságú K kockához van erősítve. A gúla súlypontja
lenségi sugarát az x = O,Y = 2b egyenesre vonatkoztatva!
egynegyed úton van az alaptól a csúcs felé . Milyen legyen h és
24. Ha a = b = 6 és c = 4, akkor a 2. feladatban szereplő test s aránya, hogy P U K súlypontja az illesztésen legyen? Hasonlít-
x-tengelyre vonatkoztatott tehetetlenségi nyomatéka Ix = 208. suk össze válaszunkat az előző feladatéval és a 15.2 . alfejezet 56.
Mennyi a tehetetlenségi nyomatéka az y = 4, z = -4/3 egye- feladat válaszával!
nesre nézve (a keskeny vég éle)?
15.b. Hármas integrálok henger- és gömbi koordináta-rendszerben
Amikor a fizikában, mérnöki feladatokban , geometriában hengerekkel, kúpok-

kal, gömbökkel kell feladatokat megoldan i, a Descartes-féle koordináta-rendszer
gyökös kifej ezéseit igen nehézk es kezelni . Henger- és gömbi koordináták hasz-
nálata ezt jelentősen le egyszerűsítheti. Ez az eljárás hasonló a 15.3. alfejezetben
vizsgált polárkoordin átás transzformációho z.
Integrálás hengerkoordináta-rendszerben
A hengerkoordináta-rendszerben az xy-sík polárkoordináta-rendszerét a z-ten-
gellyel egészítjük ki. A tér minden pontján ak három koordinátáj a lesz ebben a
koordináta-rendszerben is, (r, e,z), ahogya 15.36. ábrán látszik.
z
P(r, (J, z) D EFINÍCI Ó: Hengerkoordináták

A hengerkoordináták egy térbeli P pontot a rende zett (r, e,z) számhár-
massal definiálnak, ahol
1. r és e a P pont xy-síkra való mer őleges vetületének polárkoordi-

nátái és
2. z a derékszögű koordin áta-rendszer harmad ik koordin átája.
x
Az x, y, r, e értékek között a jólismert összeftiggések állnak fenn.
15.36. Á B RA : A P pont hengerkoordi-
nátái (r, e,z).
Összefügg ések az (x,)',z) deréksz ög ű és a (r, e,z) hengerkoordináták
között
x= rcose, y =r sine, z=z,
r2 = x
2
+l, tg f = y/ x.
Hengerkoordináta-rendszerben az r = a nem egy egys zerű k ör az xy-síkban,

hanem egy körhengerfelület, amelynek tengelye a z-tengely (15.37. ábra) . A z-
tengelyegyenlete r = O. A e = eoegy sík egyenlete, ami az x-tengely pozitív
felével e szöget zár be. A z = zo egyenlet egy sík egyenlete , ugyanazé , mint a
derékszögű koordináta-rendszerben.
15.37. ÁB RA : A "koordináta = álland ó" egyenle-

tek henge rkoordináta-rendszerben hengerek és síkok
egyenletei.
z
Hengerkoordin áta-rendszerben egyszeruen megadhatók olyan hengerek ,
amelyeknek tengelye a z-tengely, és olyan síkok, amelyek a z-tengelyt tartal-
mazzák vagy meről ege sek rá. Ilyen felületek egyenletei például:
r=4 , Henger, sugara 4, tengelye a z-tengely;
e=~ Sík, tartalmazza a z-tengelyt;

3'
z = 2. Sík, mer őleges a z-tengelyre.
15.38. ÁBRA: Hengerkoordináták Amikor hengerkoordináta-rendszerben számítunk hárma s integrált egy D tar-
esetén a hengerhéjszeletke térfogata : tomány felett, akkor azt n darab kis hengerhéjszeletke tartományra osztjuk, és
dV = & r drde , ahol r a kis és nagy nem kis téglatestekre. A k-ad ik hengerhéjszeletkében r, e és z változása rendre
sugár számtani közepe . drk, dek és & k, és ezek közül a számok közül a legnagyobb a felosztás normája.
A hármas integrált úgy definiáljuk, mint a Riemann-összegek határértékét, ami-
ben ezeket a kis hengerhéjszeletkéket használjuk . A k-adik hengerhéjszeletke
dVk térfogatát úgy kapjuk, hogy az xy-síkra vetített Mk alapterületet megszo-
rozzuk a & k magassággal (15.38. ábra).
A polárkoordináták tárgyalásakor már kiszámítottuk, hogy az k-adik henger-
héjszeletke alapterülete M k = rkdrkd ek, ahol rk a "középsugár". Így dVk =
= &krkd rkd ek, és Pk = (rk, ek, Zk) választással a Riemann-összeg (integrálkö-
zelítő összeg):
n
s, = L !(rk, ek, Zk)&krkdrkdek.
k=l
Az f függvény hármas integrálj a a D tartományon a Riemann-összegek határér-

téke, amint a felosztás normája nullához tart:
J~ s, = fff D
fdV
.
= fff
D
f dz r dr dű.
.
Ha az integrandus folytonos függvény, a hármas integrálokat ezután mint há-

romszoros integrálokat számíthatjuk.
1. PÉLDA: Integrálási határok megállapítása hengerkoordináták esetén

Írjuk fel az integrálási határokat hengerkoordin áta-rendszerben , ha az f(r, e ,z )
függvényt azon a D tartományon akarjuk integrálni, amelyet alulról a z = Osík,
oldalról az x 2 + (y - 1)2 = I henger, felülről a z = x 2 + y2 paraboloid határol !
Mego ldás: D alapja egyben az xy-síkra való T vetülete is, amit az
Felül
Descartes: z = x2 + y2 xl + (y - l ? = 1 kör határol. Ennek polárkoordinátás egyenlete
Henger: z = r 2
~ +(y _ l) 2 =1
x
2
+ l - 2y + I = l
? -2r sine = O
r = 2 sine.
A tartományt a 15.39. ábrán láthatjuk. A határok megállapítását z határaival

-::----- y
kezdjük. Az M egyenes, ami átmegy a T tartomány (r, e) pontján és párhuzamo s
a z tengellyel, z = O-nál lép be D-be, és z = x 2 + y2 = ? -nél hagyja azt el.
L Ezután'az r-re vonatkozó határokat állapítjuk meg. Az (r, e) ponton átmenő
/ félegyenes a T tartományba r = O-nál lép be, és r = 2 sin e -nál lép ki.
Descartes: x 2 + (y - 1)2 = l
x Végül e határai következnek . Ahogy L végigsöpör T-n , a e szög (az x-ten-
Henger: r = 2 sin lJ
gely pozitív felével bezárt szög) e = O-tól e = n-ig változik. Így az integrál:
15.39. ÁBRA : Az integrálási hatá- IT 2siniJ ~
rok megállapítása hengerkoordináta-
rendszerben ( I. példa) . JJJ f(r, e ,z)dV = JJJ
o o o
f (r,e ,z)dzrdrde . D
Az l . példa által illusztrált módszert foglaljuk össze a következőkben .

Hogyan integráljunk hengerkoordináta-rendszerben?

Ahhoz , hogy az
fff D
f (r, B,z) dV
integrált hengerkoordináta-rendszerben kisz ámítsuk elő ször z, majd r, végül e

szerint integrálva, a következő lépéseket kell végrehajtanunk:
1. Vázlat: Vázoljuk fel a D tartományt az xy-síkon való T vetü1etével

együtt, és adjuk meg a határoló felületek és határoló görbék egyenleteit!
z
r z = gk, O)
r=h1 (0)
D~
\K i ~-- - ( O)
z -gi r,
x/ ;\-----1-- y
T~
r = h 2(0)
2. Határok z-re: Húzzunk egy M egyenest, ami átmegy T egy (r, B) pont-
ján, és párhuzamos a z-tengellyel! Ahogy z növekszik, a z = gl (r, B) értéknél
lép be D-be, és Z = g2(r, B) értéknéllép ki D-ből. Ezek z határai.
z
i ·iY M
z= g2(r. O)
/----V·-
,
1
I
D - - - I - - ',
- J
r = hJ(O) I , I Z = g l(r, O)
\ :/--1__ 1
x / i >-- I ~--Y
<ssu>
T ~r = h2(0)
3. Határok r-re: Húzzunk egy félegyenest az origóból (r, B)-n keresztül! A
félegyene s az r = h I ( B) értéknéllép be T -be és az r = h2(B) értéknéllép ki
belőle. Ezek lesznek r határai.
z
r iM
nÉjSJ'= "",B)
, I
~ ~I
: ~l
Z =g l(r. O)
Ia
I
{3 !
__ l
I
I
I :- 1
< : 8 " , ,) ~~
O=a T ~ 0={3
L r = h 2(0)
4. Határok B-ra.' Ahogy L végigsöpör T-n, az x tengely pozitív felével

bezárt szögei B = a és B = f3 között változnak . Ezek az értékek B határai.
Az integrál tehát:
9 =f3 r=h 2(9 ) Z=82(r,9 )
JJJ f (r,B,z)dV = J J J f(r,B,z)dzrdrdB.

D 9 =ar=h 1(9)Z=8, (r,9 )
2. PÉLDA: Súlypont meghatározása

Határozzuk meg a súlypontját annak a testnek, amelyet oldalról az .xl + l = 4
hengerpalást, felülről a z = x2 + l paraboloid, alulról az xy-sík határol (o = l )!
T Megoldás: Felvázoljuk a testet (15.40 ábra), amit felülről a z = ? paraboloid,
alulról a z = Osík határol, és alapja, ami egyben a vetülete , a O ~ r ~ 2 körlemez
x az xy-síkban.
Mivel a test szimmetrikus a z-tengelyre a súlypont (x,y,z) koordinátái kö-
zül x = y = O. Z meghatározásához az M tömeget és az M xy nyomatékot (első
15.40. ÁBR A : A 2. példában ennek a momentumot) kell kiszámítanunk.
testnek a súlypontját határozzuk meg. Az integrálási határok megállapításához a négyalaplépést követjük .
Határok z-re: Az alap (r, B) pontján átmenő, z-tengellyel párhuz amos egyene s
z = O-nál lép be, és z = ?-néllép ki.
Határok r-re: Az origóból induló (r,e )-n átmenő félegyenes T-be r = O-nál lép
be, és r = 2-nél lép ki onnan .
Határok e-ra: Mialatt L végig söpör T-n, minden irányt bejár, így e = o az alsó,
B = 2n a felső határ. Az xy-síkra vonatkozó nyomaték
2~ 2 r 2 2~ 2 2 ~
Mxy = J J J z dz.rdr dű = J J [~] rdrdB =

ooo 00 o
,.s
2~ 2 2~ 6 2 2~
= J J 2 de = J [~2 dB = J 136 dB =
o o
dr
o
L o
32n
=
3
Az M tömeg értéke:
2~ 2 r
2
2~ 2 ~
M = J J J dz r dr dh »- J J[z] ordrdB=
o o o O O
2~ 2 2~ 4 2 2~
= J J ? dr de = J [:] de = J sae =
o o o o o
= 8n.
z
Ezekből
_ Mxy 32n 1 4
P(p, <P. lJ)
z = M = - 3- 8n = 3'
azaz a súlypont (O, O, 4/3). Vegyük észre, hogy a súlypont a testen kívül van.
p
D
z = p cos <P
x
~y Gömbi koordináták és integrálás
x
---
y
r
- - - /
/
/
A gömbi koordináták a tér pontjait két szöggel és egy távolsággal jellemzik,

->
ahogy az a 15.41. ábrán látható . Az első koordináta p = 10PI, a pontnak az
->
15.41. ÁB RA : A p, IfJ, B gömbi ko- origótól való távolsága, ami sohasem negatív. A második koordináta IfJ, az OP
ordináták, és kapcsolatuk az x, y, z vektomak a z-tengely pozitív felével bezárt szöge. Ez a [O, n j intervallumban
koordinátákkal. e
van. A harmadik, a szög ugyanaz a sz ög, ami a hengerkoordinátáknál volt.
z
D EF INÍCIÓ : Gömbi koordináták
A gömbi koordináták a tér egy P pontját egy rendezett (p, l/J, 8) szám-
hármassal adják meg, ahol
1. P a P pont távolsága az origótól;

-----+
2. l/J az OP vektor szöge a z-tengely pozitív felével (O ::; l/J ::; n);
3. 8 a hengerkoordinátákból ismert szög.
A Föld-térképeken 8 a szélességi fok (meridián) , .l/J a hosszúsági fok, p a

földfelszínhez képest mért magassággal van kapcsolatban.
A p = a egyenlet egy a sugarú, origó középpontú gömb egyenlete (15.42.
ábra). A l/J = l/Jo egyenlet egyegyköpenyű forgáskúp egyenlete, csúcsa az origó-
ban van, tengelye a z-tengely. (Ebben a vonatkozásban az xy-sík egy elfajult kúp,
egyenlete l/J = n/2). Ha l/J > n/2, akkor a kúp lefelé nyitott. A e = 80 egyenlet
egy félsíknak felel meg, amely tartalmazza a z-tengelyt és a pozitív x-tengellyel
15.42. ÁB RA: A "koordináta = kons- 80 szöget zár be.
tans" egyenletű felületek gömbi koor-
dináta-rendszerben: gömb, kúp, félsík. A Descartes-féle, a henger- és a göm bi koordináták közötti összefüg-
gések
r = p sinep, x = rcos e = p sin ep cos e

z = pcosl/J , y=rsin8 =psinl/Jsin8 (15.16)
p= VIx2+ y2 + Z2 = VI r2+ Z2
z 3. PÉLDA: Áttérés gömbi koordinátákra

Adjuk meg az x2 + l + (z - 1)2 = l gömb egyenletét gömbi koordinátákkal!
Megoldás: Használjuk a (15.16) egyenleteket:
x2+i+(z-1)2 = 1
p2 sin2l/J cos2 8 + p2 sin2l/J sin2 8 + (p cos l/J - 1)2 = 1
p2 sin2l/J (cos2 8 + sin2 e), +p2 cos2l/J - 2p cos l/J + 1 = 1
\,
x
p2(sin2l/J +cos 2l/J) = 2p cos l/J
, .I
v
1
15.43. ÁBRA: A 3. példa gömbje. p2 = 2p cos l/J
z p = 2cosl/J
Lásd a 15.43. ábrát. D
z = Yx 2 + y2 4. PÉLDA: Áttérés gömbi koordinátákra

<jJ=!!.
4 Mi lesz az egyenlete gömbi koordináta-rendszerben a z = x2 + l kúpnak (15.44.
ábra)?
Megoldás: Első megoldás: Geometriai meggondolással. A kúp szimmetrikus

x Y a z-tengelyre, és az yz-síkot a z = y egyenes mentén metszi. Ezért a kúp minden
alkotója a z-tengellyel n/4 fokos szöget zár be. Tehát a kúp azokból a pontokból
15.44. ÁB RA: A 4. példa kúpja. áll, amelyekre a második gömbi koordináta: ep = n/4.
z Második megoldás: Algebrai helyettesítéssel. A (15.16) egyenlő s égeket he-

lyettesítve:
z=P+Y2
J
p cos q> = p2sin2 q>
p cos q> = p sin q> p ~ O, sin~ ~ O
í!
! cos q> = sin q>
\, q>=~ D
4
Gömbi koordináta-rendszerben egyszerű az egyenlete az origó középpontú

gömböknek, a z-tengely által határolt félsíkoknak, olyan kúpoknak, amelyeknek
tengelye a z-tengely, csúcsa az origó. Ezen felületek egyenletei olyanok, hogy
15.45. Á B R A: Gömbkoordináta-rend- valamelyik koordináta konstans:
szerben:
Gömb, sugar a 4,
középpontj a az origó
dV = dP . P dq> . p sin q> de =
Kúp , felül nyitott,
= p2sinq> dp dq> de . nyílá sszöge 27</3
Fél sík, a z-tengely határolj a,
szög e az 7</ 3 a pozitív x-tenge llyel.
Amikor gömbkoordináta-rend szerben integrálunk, akkor a tartományt n gömb-

héjszeletkére osztjuk fel. A k-adik gömbhéj szeletke méretét a L1Pb L1eb L1q>k
mennyiségek határozzák meg. Jelölje a külső sugarat p~k) , és q>Y) a szöget a
felső élig, Az egyik küls ő, körív alakú él hossza PY )L1q>b egy másiké PY )·
. sin q>Y l L1eb a vastagsága pedig L1Pk. Igen kicsi L1Pb L1eb L1q>k mennyiségek
esetén a gömbhéjszeletke megközelítőleg téglatest alakú (15.45. ábra). Kimutat-
ható, hogy egy ilyen gömbhéj szeletke L1Vk térfogat a a L1Vk = pf sin q>kL1PkL1q>kL1ek
a szeletke egy alkalm asan választott (Pk,q>k,ek) belső pontjára. Az F(p, q> ,e )
függvény adott felosztáshoz tartozó Riemann -összege ( i ntegrálközelítő összege)
n
Sn = L F(Pk ,q>k , ek)pf sinq>kL1PkL1q>kL1ek'
k= l
Ahogy a felosztás normája tart nullához, folytonos Fesetén ezek az összegek

egy határértékhez tartanak:
;~Sn= fff
D
F(p ,q> ,e )dV = fff
D
F(p ,q> ,e )p2sinq> dpdq> de .
Gömbi koordináta-rendszerben
Az ilyen integráloknálleggyakrabban először p szerint integrálunk. A integrálási

határok kiválasztásának menete az alábbi. Ebben a fejezetben csak olyan tarto-
mányokkal foglalko zunk, amelyekre a q>-re és e-ra vonatkozó határok mindket -
ten konstansok.
Integrálási határok felírása gömbi koordináta-rendszerben

Ha az
fff
D
j(p,q>,e)dV
integrált akarjuk kiszámítani a D tartományon először p , majd q>, majd e szerint,

akkor a következő lépéseket hajtsuk végre:
1. Vázlat: Vázolj uk fel a tartományt az xy-síkra való vetüle tével együtt!

Adjuk meg a határoló felü letek egyenleteit!
z
p = gz(cP , 8)
2. Határok p -ra: Húzzunk egy M félegyenest az origó ból D-n keresztül,

ami egy I/J szöge t zár be a z-tengely pozitív felével! Raj zolj uk be M vetületét
az xy-síko n, és ezt a vetülete t hívjuk L-nek ! Az L félegyenes B szöget zár be
az x-tengely pozitív felével. Ahogy p növekszik, M belép a D tartományba a
p = g l (I/J , B) értékné l, és kilép belőle a p = g2( I/J , B) értéknél. Ezek lesznek
p határai.
z
x L
3. Határok I/J-re: Bármely B értékre a szög, amit M bezár a z-tengellyel,

I/J = I/Jmin -tőll/J = I/Jmax-ig változik. Ezek lesznek I/J határai .
4. Határok B-ra: Az L félegye nes végigsöpri a T tartományt, amíg B a -tól
z
{3-ig változik. Így az integrál
e={3 qJ =tPmax p=gz(qJ ,e)
JJJ f (p ,I/J , B) dV = J J J f( p , I/J , B)p2 sin l/J d p dl/J ae.

D e=a qJ = {Jrrtio P= gl ({J ,e )
5. PÉLDA: Térfogat számítása gömbkoordinátákkal

Menn yi a térfogata annak a "tölcséres fagylalt" alakú D tartománynak, amit a
p ::::: l gömb vág ki a I/J = n / 3 kúpból?
x L y Megoldás: A térfogat V = JJJDP2sinI/J dp dl/J dB , azaz az f(p ,l/J , B) = l
függvény integrálja D-n.
15.46. ÁBRA: Az 5. példa "tölc séres Az integrálási határok megtalálása érdekében vázoljuk fel a tartományt és az
fagylaltja" . xy-síkra való vetületét ( 15.46. ábra).
Határok p-ra: Húzunk egy M félegyenest az origóból a D tartományon ke-

resztül, ami a z-tengely pozitív felével ep szöget zár be. Szintén megrajzoljuk
e
ennek L vetületét az xy-síkon, ami szöget zár be az x-tengely pozitív felével.
M p = O-nál lép be D-be, és p = l-nél lép ki belőle.
Határok ep-re: A kúp alkotói n/3 szöget zárnak be a z-tengely pozitív felével,
így minden e-ra ep = Oaz alsó, és ep = n/3 a felső határ.
Határok e-ra: Mire az L félegyenes végigsöpri az egész T tartományt, végig-
szalad a szögeken O-tól 2n-ig. Így a térfogat:
277: 77:/3 l
v = ///p2sinep dp dep de = / / /p2sinep dpdep de =

D o o o
277: 77:/3 3 l 277: 77:/3
=/ / [~] sin ep dep de =/ / ~ sin ep dep de =
o o o o o
277: [ l ]77:/3 /277:( l l) l n

= -3cos ep o de= -6+3 de=6(2n)=3' D
/
o o
6. PÉLDA: Tehetetlenségi nyomaték meghatározása

Egy konstans 8 = l sűrűségű test alakja olyan, mint az 5. példában szereplő D
tartomány. Határozzuk meg a z-tengelyre vonatkoztatott tehetetlenségi nyoma-
tékát!
Megoldás: Derékszögű koordinátákban a nyomaték:
Gömbi koordinátákkal xl + l = (p sin ep cos e)2 + (p sin ep sin e)2 = p2 sin 2 ep"
Így
Az 5. példa tartományára például ez
277:77:/3 l
3
Iz = / / / p4 sin ep dp dep de =
o o o
277:77:/3 5 l
=/ / [~] 3
sin ep dep de =
o o o
277: 77:/3
= ~/ / (l-cos
2ep)sinep
dep de =
o o
= ~/
o
277:
[-cos ep + co~ ep L 77:/3
de =
277:
= ~ / (-~ + l+ ;4 - ~) de =
o
277:
1/5 l n
=.5 24 de = 24 (2n) = 12" D
o
Koordináta-transzformációs képletek
Gömbi Gömbi
Hengerkoordinátákról
koordinátákról koordin átákról
derékszögűb e
deréks zögűbe hengerkoordinátákra
x = rcos e x = p sin ep cos e r = p sin ep
y = r sine y = p sin ep sin e z = p cos ep
z= z z = p cos ep e=e
A megfelelő formulák dV -re:
dV = dx dy dz
= du dr de
= p2 sin ep dp dep de .
A kö vetke z ő alfejezetben sokkal általán osabb képleteket fogunk adni dV

meghatározására kül önböző koordináta-transzformációk eset én.
lS.6. Felatlatok , _
Integrálok számítása 11. Legyen D az a tartomány, amit alulról a z = O sík, felül ről
az J?- + y2 + z2 = 4 gömb, oldalról az J?- + y2 = I henger hatá-
hengerkoordináta-rendszerben rol. Írjuk fel azokat a megadott sorrendek szerinti három szoros
integrálokat, amelyek D térfogatát adják!
Számítsuk ki a következő, hengerkoordinát ákkal adott integrálo-
(a) dz dr dű, (b) dr dz dG, (c) dű dz dr,
kat (l-6. feladatok)!
2 JrI ~ 2Jr 3 v' 18- r 2 12. Legyen Daz a tartomány, amelyet alulról a z = x2+ y2J
1. j j j dzr drdű 2. j j j dr r drd ű kúp, felülről a z = 2 - x + y2 paraboloid határol. Írjuk fel hcn-
2
gerkoordinátákkal a megadott integrálási sorrendben azokat a há-

O O o o r2 /3
romszoros integrálokat , amelyek D térfogatát adják !
2Jr e/ 2Jr3+24,-2 Jr lJ / 2Jr 3 ~
(a) dr dr dti , (b) dr dz dti , (c) dű dz d r,
3. j j j dz r drdű 4. j j j dz.r drd ű
o o o o o _~
13. Adjuk meg az
2Jr I I / ~ jjj f (r,e,z)dz rdrde

S. j j j 3dzrdrde integrál határait, ha három szoros integrállal akarjuk kiszámít ani,
o o és a tartományt alulról a z = O sík, oldalt az r = cos e henger,
felülről pedig a z = 3,2 paraboloid határolja!
2Jr I 1/2
6. jj j (?sin2 e + z2 ) dz r drdű 14. Írjuk át az

o o- 1/ 2 I y' 1_ y 2 X
j j j (x2+i )dzdxdy
- I o O
Az integrálási határok felcserélése
integrált hengerkoordin átára, és számítsuk ki az értékét!
henger koordináták esetén
Az eddig bemutatott integrálok azt sugallják, hogy vannak prefe- Háromszoros integrálok
rált integrálási sorrendek, de természetesen, más sorrend is lehet
jó, néha még könnyebb is a számítás. Számítsuk ki a következő, hengerkoordinátákkal
hengerkoordinátákkal adott integrálokat (7-10. feladatok )!
2Jr 3 z/ 3
A 15-20. feladatokb an írjuk fel az fff vf(r,e,z)dzrdrde in-
7. JJJ
o o
?
O
dr dz di) 8.
tegrált a megadott tartományon !
15. D egy egyenes körhenger,
z
amelynek alapja az xy-síkban
z= 4 - y
I VZ2 Jr
van és az r = 2 sin e kör hatá-
9. j j j (r2c os2e+z2)r de dr dz rolja, teteje pedig a z = 4 - Y

síkban van.
o o O
2~ 2Jr
10. j j j (r sine +l)rdedzdr

o r-2 O x
16. D egy egye nes körh enger,

z Integrálok kiszámítása gömbi
ame lynek alapja az xy-síkban
e
van és az r = 3 cos kör hatá- z=5- x
koordinátákkal
rolj a, a teteje pedi g a z = S - x
Szám ítsuk ki a 2 1-26. felada tok integráljait!
síkban van.
lf lf 2 sin9
21. JJ J p2 sin é dp d~ de
oo o
x 2lf lf/4 2
22. JJJ (p cos~ ) p2 sin é dp d~ de

17. D egy egyene s henger, o o o
amelynek alapja az xy-síkban 2lf lf ( l-eos l/J)/ 2
e
van az r = l + cos kardioi-
don belül és az r = l körön
23. JJ J p2 sín é dp d~ de
kívül , és teteje a z = 4 síkban
oo o
van. 3lf/2 lf l
24. JJJs
o oo
p 3 sin 3 ~ dp d~ de
2lf lf/3 2
25. JJ J 3p2 sin é dp d~ d e

o o sec9
18. D egy egyene s henger, 2lf lf/4 seel/J

z
amelynek alapja az xy-síkb an
e
van, az r = cos és r = 2cos e 26. JJ J (p cos ~ ) p2 sin é dp d~ de
körök közö tt, teteje pedi g a z = o o o
= 3 - Y síkban van.
Az integrálás sorrendjének
felcserélése
gömbkoordináta-rendszerben
Az e lőző integrálok azt sugallj ák, mi ntha preferált sorrendek len-
nének az integrálások kiszámításakor. Más sorrend is lehetsége s,
és olykor ezt, olykor azt könn yebb kiszámítani.
19. D az a prizma (három- 2 O lf/2
szögalapú hasáb) amelynek
alapja az xy-síkban van, az x-
z
2i z = 2 - y
27. JJJ (p3 sin2~) do/dedp
O - lf lf/4
ten gely, az y = x és az x =
= I egye nese k határolják, te-
tej e pedig a z = 2 - Y síkban
iX
I
I 28.
lf/3
JJJ
2e se9 2lf
(p2 sin é ) de dp d~
van. lf/6 csel' o
I
I
/ L y
l n lf/4
/
/
/
29. JJJ ( 12p sin3~)d~dedp

x Y= x O O o
lf/ 2 lf/2 2
20. D az a prizma (háro m-

z
30. J J J( Sp 4 sin3~) dp de d~
szöga lapú hasáb) amel ynek lf/6 - lf/2 ese l/J
z=2- x
alapj a az xy-síkban van, az y-
2 31. Legyen D az a tartom ány, ami a ll. felad atban . Írjuk fel
tengely, az y = x és az y =
7
gömbkoordinátákk al a következő sorrendekben azt az integrált,
= I egyene sek határolják, te- ame lyik D térfogat át adja!
teje ped ig a z = 2 - x síkban
van. (a) dp d~ de (b) d~ dp de .
32. Legyen D az a tartomány, amelyet alulról a z= VIx2 + y2

kúp , felülről a z = l sík határol. Írjuk fel gömbkoordinátákk al a
x következő sorrendekben azt az inte grált, ami D térfogatátadj a!
(a) dp d~ de (b ) d~ dp de
Háromszoros integrálok határai 40. Legyen D az a tartomány, amely az el ső térnyolcadban van,

alulról a eJ> = n/ 4 kúp, fe l ülről a p = 3 gömb határolja . Feje z-
gömbi koor dináta-rendszer ben zük ki a térfogatát megadó háromszoros integrált (a) henger- (b)
gömbi koordináta-rendszerben, majd (c) számítsuk ki a t érfog a-
A 33-38. feladatokban (a) írjuk fcl azt a háromszoros integr ált
tot!
gömbi koordinátákkal, amelyik a megadott test térfogatát adja,
majd (b) számítsuk is ki! 41. Legyen D a kisebbik gömbsüveg azok közül, amelyeket egy
33. A test, ami a p = cos t/! gömb és p = 2, l ~ Ofélgömb kö z ő rt 2 egységnyi sugarú gö mbbő l egy, a középponttól l egységnyi tá-
volságra l ev ő sík vág le. Fejezzük ki a térfogatát megadó három-
van.
z szoros integrált (a) gömbi (b) henger- (c) derékszögű koordináta-
rendszerben, majd (d) számítsuk ki a térfogatot!
42. Fejezzük ki az ~ +1+ l2 ::; l , l 2: Ofélgömb lz tehetetlen-
ségi nyomatékát háromszoros integrállal (a) henger- (b) gömbi
koordin áta-rendszerben, majd (c) számítsuk ki lz-t !
x
Térfogat
y
Határozzuk meg az ábrázolt testek térfogatát (33-38. feladatok)!
34. A tcst, amclyct alulról a p = I , l 2: O félgömb, felülről a
z z
p = l + cos eJ> forgáskardioid határol. 41 4~
z
x
35. A testet a p = l - cos eJ> forgáskardioid határolja. 45. 46.
36. A fel s ő része annak a testnek, amelyet akkor kapunk, ha
a 35. feladatban adott testet az xy-síkkal kettévágjuk.
37. Az a test, amelyet alulról a p = 2 cos i/J gömb, felülről a l = r = 3 cos O<, y
= Vx 2 + y2 kúp határol.
x r = - 3 cos O
x y
z
47.
38. A test, amelyet alulról az xy-sík, oldalról a p = 2 gömb,

felülről eJ> = n/ 3 kúp határol. r = cos 6
z 49. Gömb és kúpok: Határozzuk meg a térfogatát a p ::; a
~·::2
gömb azon részének, amelyik a eJ> = n / 3 és a <I> = 2n / 3 kúpok
köz ött van!
50. Gömb és félsíkok: Mennyi a térfogata annak az első tér-
nyolcadb an levő testnek, amelyet a (J = O és (J = n /6 félsíkok
vágnak ki a p ::; a gö mbb ő l?
,/
~ ...
,/
,/ ...
... 51. Gömb és sík: Mennyi a térfogata a kisebbik résznek,
amelyet a l = I sík vág le a p ::; 2 g örnbb ől ?
x y
52. Kúp és síkok: Mennyi a térfogata a l = V
x 2 + y2 kúp
azon részének, amit a l = l és l = 2 síkok zárnak közre?
Derékszögű,
henger- és 53. Henger és paraboloid: Mennyi a térfogata annak a tar-
gömbkoordináták tománynak , amelyet alulról a z = O sík, oldalról az ~ + = I i
henger, fel ülr ől a z = x2 + y2 paraboloid határol?
39. Adjuk meg a p = 2 gömb térfogatát megad ó háromszoros 54. Henger és paraboloidok: Mennyi a térfogata annak a tar-
integrált (a) gömbi, (b) henger- , (c) derékszögű koordináta-rend- tománynak, amelyet alulról a l = ~ + l paraboloid , oldalról az
szerben! ~ + l = I henger, felülről a l = ~ + 1" + l paraboloid határol?
55. Henger és kúpok: Mennyi a térfogata annak a tartomány- 72. Súlypont: Hol van a súlypontja annak a testnek, amelyet
J
nak, amelyet az I ::; xl + l ::; 2 hengerhéjből a z = ± x2 + y2 az ? + Z2 ::; 1 gömbből a e = - n/ 3, r :o:: Oés a e = n/ 3, r :o:: O
kúpok vágnak ki? félsíkok vágnak ki?
56. Gömb és henger: Mennyi a térfogata annak a tartomány- 73. Tehetetlenségi sugár: Határozzuk meg a z tengelyre vo-
nak, amelyik az xl + l + z2 = 2 gömbön belül, az xl + l = I natkoztatott tehetetlenségi nyomatékát és a tehetetlenségi sugarát
hengeren kívül van? annak a vastag falú hengerhéjnak, amelyet belülről az r = I, kí-
vü l rő l az r = 2 hengerfelületek határolnak, alulról, ill. felülről
57. Henger és síkok: Mennyi a térfogata annak a tartomány- pedig a z = Oés z = 4 síkok ! (Vegyünk 8 = l -et !)
nak, amelyet az x2 + l = 4 henger és az y + z = 4, z = O síkok
zárnak közre? 74. Körhenger tehetetlenségi nyomatéka: Határozzuk meg
a tehetetlenségi nyomatékát az I sugarú, 2 magasságú körhen-
58. Henger és síkok: Mennyi a térfogata annak a tartomány- ger alakú testnek, (a) a henger tengelyére vonatkozóan, (b) arra
nak, amelyet az x2 + l = 4 henger, a z = Oés x+y+z = 4 síkok az egyenesre vonatkoztatva, ami átmegy a henger súlypontján és
határolnak? merőleges a tengelyére! (Vegyünk 8 = l-et!)
59. Paraboloidok közötti térfogat: Mennyi a térfogata an- 75. Kúp tehetetlenségi nyomatéka: Határozzuk meg a tehe-
nak a tartománynak, amelyik a z = 5 - x2 - l és a z = 4x2 + 4l tetlenségi nyomatékát az I alapkörsugarú és 1 magasságú k úp-
paraboloidok között van? nak arra az egyenesre vonatkoztatva, amelyik átmegy a csúcsán
és párhuzamos az alappal! (Vegyünk 8 = l-et!)
60. Paraboloid és henger: Mennyi a térfogata annak a tarto-
mánynak, amelyet felülről a z = 9 - x2 - l paraboloid, alulról 76. Gömb tehetetlenségi nyomatéka: Határozzuk meg a te-
az xy-sík határol, és kívül van az x 2 + l = I hengeren? hetetlenségi nyomatékát egy a sugarú gömbnek az egyik átmé-
rőj ére vonatkoztatva! (Vegyünk 8 = I-et!)
61. Henger és gömb: Mennyi a térfogata annak a tartomány-
nak, amelyet az xl + l ::; I hengerből az xl + l + z2 = 4 gömb 77. Kúp tehetetlenségi nyomatéka: Határozzuk meg a tehe-
vág ki? tetlenségi nyomatékát az a alapsugarú, h magasságú körkúpnak a
tengelyére vonatkoztatva! (Útmutatás: Helyezzük a kúp csúcsát
62. Gömb és paraboloid: .Mennyi a térfogata annak a tarto- az origóba, tengelye legyen a z-tengely!)
mánynak, amit felülről az xl + l + z2 = 2 gömb határol, és alul-
ról a z = xl + l paraboloid? 78. Változó sűrűség: Egy testet felülről a z = ? paraboloid,
alulról a z = Osík, oldalról az r = I henger határol. Határozzuk
meg a tömegközéppontját, a z-tengelyre vonatkoztatott tehetet-
lenségi nyomatékát és a tehetetlenségi sugarát, ha a sűrűsége
Át agérték
(a) 8(r,e,z) =z, (b ) 8(r,e ,z) = r!
63. Mennyi az átlaga az f(r, e ,z) = r fliggvénynek azon tarto-
mány felett, amelyet az r = I henger határol, és a z = -I , z = I
79. Változó sűrűség: Egy testet alulról a z = J
x2 + y2 kúp,
felülről a z = 1 sík határol. Határozzuk meg a tömegközéppont-
síkok között van?
ját, a z-tengelyre vonatkoztatott tehetetlenségi nyomatékát és a
64. Mennyi az átlaga az f (r, e ,z) = r függvénynek azon a tar- tehetetlenségi sugarát, ha a sűrű sége
tományon, amelyet az r2 + z2 = 1 gömb határol? (a) 8(r,e ,z) =z, (b) 8(r,e, z) = z2!
65. Mennyi az átlaga az f (p , ifJ , e ) = p függvénynek a p ::; 1 80. Változó sűrűség: Egy tömör golyót a p = a gömbfelület
tartományon?
határol. Határozzuk meg a z-tengelyre vonatkoztatott tehetetlen-
66. Mennyi az átlaga az f (p ,ifJ , e ) = p cos ifJ függvénynek a ségi nyomatékát és a tehetetlenségi sugarát, ha a sűrűsége
p ::; 1, O::; ifJ ::; n/ 2 felső félgömbön? (a) 8(p , ifJ , e ) = p2,
(b) 8(p ,ifJ , e ) = r = p sin ifJ !
Tömeg, nyomaték, súlypon 81. Félellipszoid súlypontja: Mutassuk meg, hogy az

(? / a2) + (z2/ h2) ::; l , z > O tömör fél forgásellipszoid súly-
67. Tömegközéppont: Egy konstans sűrűségű testet alulról a pontja a z-tengelyen van, az alaptól háromnyolcadrész úton a
z = O sík, fel ülről a z = r, r :o:: O kúp, oldalról az r = 1 henger csúcs felé! A h = a speciális eset egy félgömböt eredményez.
határol. Hol van a tömegközéppontja? Így egy félgömb súlypontja a szimmetriatengelyen van, három-
nyolcad úton az alaptól a csúcs felé.
68. Súlypont: Hol van a súlypontja annak a tartománynak,
J
amelyik az első témyolcadban van, fel ülről a z = x2 + y2 kúp, 82. Kúp súlypontja: Mutassuk meg, hogy egy egyenes for-
alulról a z = O sík, oldalról az .~ + l = 4 henger és az x = O, gáskúp súlypontja a tengelyen van egynegyed úton az alaptól a
Y = Osíkok határolják ? csúcs felé! (Általában, egy kúp vagy gúla súlypontja egynegyed
úton van az alaptól a csúcs felé.)
69. Súlypont: Hol van a súlypontja a 38. feladatban s zerep lő
testnek? 83. Változó sűrűség: Egy tömör, egyenes körhengert az r = a
hengerfelület és a z = O, z = h, h > Osíkok határolnak. Határoz-
70. Súlypont: Hol van a súlypontja annak a testnek, amelyet zuk meg a tömegközéppontját, a z-tengclyre vonatkoztatott tehe-
fe l ü lről a p = a gömb, alulról a ifJ = n /4 kúp határol? tetlenségi nyomatékát és a tehetetlenségi sugarát, ha 8 (r, e, z) =
= z + I a sűrű sége !
71. Súlypont: Hol van a súlypontja annak a tartománynak ,
amelyet fel ül ről a z =vr
felület, oldalról az r = 4 henger, alulról 84. Bolygó atmoszférájának tömege: Egy R sugarú gömb
az xy-sík határol? alakú bolygó atmoszférájának sűrűsége II = Jloe- ch , ahol h a
bolygó fel s zínétől számított magasság, J.1D a sűrűség a köz ép- 87. Függó1eges sík hengerkoordinátákkal:
ponttól R távolságban és c egy pozitív konstans. Mekkora a (a) . Mutassuk meg, hogy az x-tengelyre merőleges síkok
bolygó atmoszférájának tömege? egyenlete r = al cos e alakú!
85. Bolygó középpontjának sűrűsége: Egy gömb alakú (b) Mutassuk meg, hogy az y-tengelyre merőleges síkok
bolygónak a sugara R, tömege M, sűrű s ége gömbszimmetrikus egyenlete r = b I sin e alakú!
és lineárisan növekszik, ahogy haladunk a felszín felől a kö-
zéppont felé. Mekkora a s űrű ség a középpontban, ha a felszínen 88. (Az e /őzőfe/adatfo/ytatása) Mi az r = f ( e) alakú egyenlete
nulla? hengerkoordinátákkal az ax + by = c, c # Osíkoknak?
89. Szimmetria: Milyen szimmetriája van egy olyan felület-
nek, amelyiknek egyenlete hengerkoordinátákkal r = f (z)? Vá-
További példák és feladatok laszunkat indokoljuk!
90. Szimmetria: Milyen szimmetriája van egy olyan felület-
86. Függólcges körhenger gömbi koordinátákkal: Mi a nek, amelyiknek egyenlete gömbkoordinátákkal p = f (ep )? Vá-
p = f ( ep ) alakú egyenlete az x 2 + l = a2 körhengemek ? laszunkat indokoljuk!
15.7. Helyettesítés többes integráloknál

Ebben az alfejezetben megmutatjuk, hogyan számíthatunk ki többe s integrálo-
kat helyettesítéssel. Akárcsak az egyszeres integráloknál , a helyettesítést azért
végezzük, hogy bonyolult integrálokat egyszerűbbé tegyünk: vagy az integ ran-
dust, vagy a határokat, vagy mindkettőt.
Helyettesítés kettős integrá lokban

v A polárkoordináták helyette síté se a 15.3. alfejezetben csak egy speciális esete
a kettős integráloknál alkalmazott helyettesítéseknek. A helyett esítéssel a tarto-
mány is tran szform álódik.
Tegyük fel, hogy az uv-sík G tartománya egy kölcsönösen egyérte lmű leké-
pezéssel tran szform álható az xy-sík T tartom ányába :
- - - -t-- - - - - -- -+ U .x= g(u,v) , y = hiu ,v),

o
Descartes-féle uv-sík ahogy azt a 15.47. ábrán bemutatjuk. Ekkor az adott tran szform ációval T a G
képe, G pedig T ösképe . Bármilyen T-n érte lmezett f (x,y) függ vény a G-n
l x = g(u, v ) értelmezett f(g( u,v),h(u,v)) függ vénynek is tekinthető. Mi a kapc solat f (x,y)-
y = heu, v) nak T -n vett integrálja, és f (g(u,v), h( u, v)) -nek G-n vett inte grálja köz ött? A vá-
lasz az, hog y ha I, g, h fol yton os parciáli s deri váltakkal rend elkeznek, és J (u, v),
y amiről mindjárt megmondjuk micsoda, csak izolált pontokban vagy éppen seho l
sem válik nullává, akkor
:----~x
ff
T
f (x,y) dxdy = ff
G
f(g( u,v),h(u,v))IJ (u,v)ldu dv. (15 .17)
A J(u,v) szorzó, aminek abszolútértéke szerepel a (15 .17) egyenletben, a

Jacobi-determin ánsa a koord in áta-transzform ációnak. Karl Jacobi ném et ma-
Descartes-féle xy-sík tematikusról kapta a nevét. it« ,v) annak mértékét adja , menn yire nyújtja vagy
zsugorítja a transzformáció egy adott pont körül a tartomány terül etét, mik özben
15.47. ÁBRA: Az x = g(u,v), y = G-t T -be viszi.
= hiu,v) egyenletetek lehető vé teszik,
hogy egy T fölötti integrált az xy- DEFI NÍCI Ó: Jacobi-determináns
síkban egy G fölötti integrállal hel yet-
Az x = g(u,v), y = hiu,v) koordináta-transzformáció Jacobi-determi-
tesítsünk, az uv-síkban.
nánsa:
ax ax
au av axay ayax
J(u,v) = -- - -- (15.18 )
ay ay au a v au av '
au av
A Jacobi-determináns másik jel ölése:
o(x,y)
J (u,v) = ~( ).
a U, V
A (15.17) egyenl ő s ég bizonyítása bonyolult , és magasabb szi n tű ismereteket

o igényel, így ettől eltekintünk. Polárkoordináták esetén r-et és 8 -t helyettesítünk
u és v helyébe. Mivel x = rcos 8 , y = rsin 8 , a Jacobi-determináns
~X ~I
I *d8
ay = ICOS8
-r sin81 = r (cos2 8 + sm
· 2
8 )=r.
J (r, 8 ) = ;/ sin 8 rcos 8
Így a (15.17) egyenlőség ebben az esetben
-I----'---J...--.L.---~ r
JJ j(x,y) dx dy JJ j( rcos
= 8, rsin8) lr l dr se
o T G
Descartes-féle rO-sík = ff j(r cos 8 ,r sin 8) r d r d 8, ha r > O. (15.19)
G
I x= rcosO
t y = r sín O Ez megegyezik a 15.3. alfejezetben kapott képlettel.
A 15.48. ábrán láthatjuk, hogy az x = rcos 8 , y = rsin 8 transzformáció a
y G: O ::::; r s: 1, O ::::; 8 ::::; re /2 téglalapot az xy-sík el ső síknegyedében levő T:
xl + l : : ; l negyedkörbe képezi .
o= I
1. PÉLDA : Az integráltranszformáció alkalmazása
Számítsuk ki az
4 x=(y/2 )+1
lx -y
o
0 =0 J J
O
.
x=y/2
- 2 - dx dy
Descartes-féle xy-s ík
integrált az
2x- y
u = -- v= ~ (15.20)
15.48. ÁBRA: Azx= rcos8 , y = r sin8
2 ' 2
egyenletek G-t T -be viszik. transzformációval az uv-síkon integrálva!
Meg oldás: Vázolj uk fel a T integrálási tartományt az xy-síkban, és adjuk meg
a határait (15.49 . ábra).
v x =u+v y
y = 2v
y=4
u=o u = l
G
- 1--- ---'--------+ U -.jL-~L-------+ x

o v=o
15.49. ÁBRA : Az x = u + v és y = 2v transzform áció G-t T -be viszi. A

fordított u = (lx - y)/ 2 és v = y/ 2 transzformáció viszi T -t G-be.
Ahhoz , hogy a (15.17) egyenlő séget alkalma zhassuk, meg kell találnunk a
megfelelő uv-tartományt és a transzformáció Jacob i-determinánsát. Ehhez meg
kell oldanunk a (15.20) egyenleteket x-re és y-ra, azaz
x = u + v, y =2v. (15.21)
Ezután megkapj uk G határait, ha ezeket a kifejezéseket a T határaira vonatkozó

egyenletekbe helyette sítjük.
v xy-egyenletek Megfelelő
uv-egyenletek egyszerűsített
v=u
T határaira G határaira uv-egyenletek
x = y/2 u +v =2v/ 2= v u =O
-~--'-1f----+ U
x= (y/2 )+1 u+v= (2v/2 ) +I=v+l u=l
u =1 y =O 2v = O v =O
y=4 2v =4 v= 2
A tran szform áció Jacobi determinánsa (ismét a (15 .21) egyenl et)
u v ax
~~I = 1-J,, (u+V) f.;(U+V)I =\1 1\= 2.
l
x=3 - 3
J (u,v) = ~
y =23u +~ Is: éx
av a (2v)
dU f.;(2v) O 2
y
Most már minden meg van, ami az (15.17) képlet alkalmazásá hoz kell :
4 x= (y/2 )+1 v=2 u= l
j j 2X;YdXdy= j J uIJ(u,v )ldudv

x =o o x=y / 2 v=O u=o
2 l 2 2
~_->L_+ x
= j j (U )(2)dUdV= j[u2]~dV = jdV=2 . D
o o o o o
15.50. ÁBR A : Az x = (u/3) - (v/ 3) és

y = (2u/ 3) + (v/ 3) egyenletek viszik 2. PÉLDA: Az integráltranszformáció alkalmazása
G-t T -be . Az inverztranszformáció u = Szárnítsuk ki az
1 l -x
=x+y, v = y - 2x viszi T-t G-be.
j j ';x + y(y - 2x)2 dy dx
o o
inte grált!
Megoldás: Vázoljuk fel a T integrálási tartományt az xy-síkban, és adjuk meg
a határokat (15.50. ábra) ! Az integrandus sugallja az u = x + y és v = y - 2x
tran szformációt. Ekkor x- et és y-t kifejezve
u v 2u v
x= - - - y=-+ -. (15.22)
3 3' 3 3
xy-egyenletek Megfelelő uv-egyenletek egyszerűsített
T határaira G határairá uv-egyenletek
x +y = l u=l
x=O v= u
y=O v = - 2u
A (15 .22) egyenletek alapj án a Jacobi-determináns
.J(u ,v ) = I~
ax
~
dV
aXI
ay =
av
I -~I
3
~
3
l
3
= ~3'
A (15 .17) k éplettel:
I l- x u= 1 v=u
j j ';x + y(y - 2x)2 dy dx = J
j u 1/ 2v2IJ(u,v)jdvdu=
o o u=O v= - 2u
D
w z
x = g(u, v , w)
y = heu, v , w)
z = k(u, v, w)
)
u Descartes-féle uvw-tér x Descartes-féle xyz-tér
15.51. ÁBRA : Az X = g(u, V, w), y = hiu, v, w), z = k(u, v,w) egyenle-

tek lehetővé teszik, hogy az xyz Descartes-féle derékszögű koordináta-
rendszer D tartományán vett integrál helyett egy G tartományon integ-
ráljunk az uvw Descartes-féle derékszögű koordináta-rendszerben.
Kocka, a koordináta- Helyettesítés hármas integráloknál

tengelyekkel párhuzamos
z oldalakkal
A henger- és gömbi koordinátás helyettesítések a 15.6. alfejezetben speciális
esetei azoknak a helyettesítéseknek, amelyek a hármas integrálásoknál koordi-
náta-transzformációk esetén fordulnak elő. Az eljárás nagyon hasonló ahhoz,
amit kétdimenziós esetben alkalmaztunk, csak most három koordinátával kell
dolgoznunk, nem kettővel. Tegyük fel, hogy az uvw-tér egy G tartományát in-
vertálhatóan (kölcsönösen egyértelműen) transzformáltuk az xyz-tér egy D tar-
tományába a differenciálható
o
X = g(u, V, w), y = h(u, v, w), z = k(u, v, w)
r Descartes-féle rOz-tér
függvényekkel (mint pl. a 15.51. ábra mutatja). Ekkor bármilyen F(x,y,z) függ-
vény, ami D-n van definiálva, úgy tekinthető, mint
l
x = r cos o
y = r sin f
z =z F(g(u, v,w),h(u, v,w),k(u, v,w)) = H(u, v, w)
G-n definiált függvény. Ha a g, h, k függvényeknek folytonos parciális derivált-
z jaik vannak, akkor F(x,y,z) D-n vett integrálja és H(u , v,w) G-n vett integrálja
között a következő kapcsolat áll fenn:
D JJJ F(x,y,z)dxdydz= JH(u,v,w)IJ(u,v,w)ldudvdw. (15.23)

D G
A J(u, v, w) szorzó, aminek abszolútértéke szerepel az integrálban, a

------... r = állandó
dX dX dX
O = állandó y du dv dW
dy dy dy a(x,y,z)
x Descartes-féle xyz-tér J(u, v, w) = du dv dW a(u ,v,w)
dz dZ dz
du dv dW
15.52. ÁBRA: Az X = rcos e, y =
= r sin e, z = z egyenletek a kocka Jacobi-determináns. Ez a determináns annak mértékét mutatja, hogy egy G-
alakú G-t a D hengerhéjszeletbe beli pont körül a térfogat hogyan nő vagy csökken az (u, v, w)-ből (x,y,z)-be való
transzformálják. transzformáció által. Ahogy a kétváltozós esetben is, a (15.23) képlet levezetése
túlságosan bonyolult, így itt ettől eltekintünk.
Hengerkoordináták esetén r, e és z veszi át u, v és w szerepét. A transzfor-
mációs egyenletek a Descartes-féle rez-térből a Descartes-féle xyz-térbe
x =rcose, y =rsine, z=z,
és egy kocka alakú G tartomány transzformált D tartományának képét a 15.52.
ábrán láthatjuk.
Ennek a transzformációnak a Jacobi-determinánsa
dX dX dX
dr de dZ cos é - r sin e O
dy dy dY sin e rcose
J(r,e,z) = dr de dZ
O
i!.z. dZ i!.z. O O l
dr d8 dZ
= rcos 2 e + rsin2 e = r.
p = állandó
Kocka, a koord ínáta-
O
tengelyekkel párhu zamos
oldalakkal Z
8 = álÍand ó
/
D
x = p sin rjJ cos O
y = p sin rjJ sin O
Z = ,P cos rjJ
•
O
-----.. y
p Descartes-féle prjJO-tér x Descartes-féle xyz-t ér
15.53. Á BRA: Az x = p sin r/J cos B, y = p sin r/J sin B, z = p cos r/J egyenletek
a kocka alakú G-t a D gömbhéjszeletbe tran szformálják.
A ( 15.23) egyenlet megfelelője
JJJ F(x,y,z)dxdydz = JH (r,e ,z)/rldrdBdz.

D G
Ha r 2: 0, akkor az abszolútértékjel elhagyhat ó.
Gömbi koordináták esetén p-t , r/J -t, B-t helyettesítünk u, v, w helyébe. A
transzformáció a Descartes-féle pr/JB-térből a Descartes-féle xyz-térbe
x = p sin r/J cosB , y = p sin r/J sin B, z = p cos r/J

(15.53. ábra). A Jacobi-determináns
dX dX
J (r,B ,z) = ~
dp
dZ
*
Je
dZ
= p 2 sinr/J
dP Je
(17. feladat ). A (15.23) egyenlet megfelelője
v
JJJ F(x,y,z) dx dy dz JH(p , = r/J , B)/p2 sinr/J 1dp dr/J dB.
D G
u
x = u+v Az abszolútértéket elhagyhatjuk, mivel sem p2, sem sin r/J nem negatív , hiszen
j
y = 2v
z = 31V
°:: ;
r/J :::; n. Ugyanezt a képletet kaptuk a 15.6. alfejezetben.
Nézzünk egy példát egy m ásik helyettesítésre. Bár az integrált rögtön kisz á-
míthatnánk, de ezzel szeretnénk az eljárást illusztrálni.
Hátsó sík: 3. PÉLDA: Integráltranszformáció használata

x = ~ , vagy y = 2x Számítsuk ki a
3 4 x= (y/ 2)+ 1
/
/
JJ J (2X; y + ~ ) dx dy dz
o o x= y/2
integrált az
l u = (2x- y)/2 , v =y/ 2, w= z/3 (15.24)
x
/ y transzformáció alkalmazásával!
Megoldás: Felvázoljuk a D integrálási tartom ányt az xyz-térben, és megadjuk
Elüls ő sík: a határait (15.54 . ábra). Most a határoló felületek síkok.
x = ~ + I, vagy y = 2x - 2 Ahhoz , hogya (15.23 ) egyenlő séget alkalmazhassuk, meg kell határozni a
megfelelő G tartományt és a Jacobi-determinánst. Ehhez megoldjuk a (15.24)
15.54. ÁBRA : Az x = u + v, y = 2v, egyenleteket x-re, y-ra, z-re.

Z = 3w egyenletek G-t a D-be transzfor- x =u +v, y=2v, z= 3w. (15.25)
málják. A tran szformációt megfordítva,
az II = (2x - y)/ 2, v = y/2 , w = z/ 3 Ezután meghatározzuk G határait úgy, hogy ezeket a kifejezéseket D határaiba
egyenletek viszik D-t G-be (3. példa ). helyettesítjük.
xyz-egyenletek Megfelelő uvw-egyenletek egyszerűsített

D határaira G határaira uvw-egyenletek
x =yj2 u+v = 2vj2 = v u=O
x= (yj2) +1 u+v=(2vj2)+1=v+l u=l
y=O 2v=O v=O
y=4 2v=4 v =2
z=O 3w=O w =O
z=3 3w =3 w=l
A Jacobi-determináns
dx dx dx
du dv dw 1 1 O
J(u , v,w) = dy dy dy O 2 O =6.
du dv dw
dz dz dz O O 3
du dv dw
Most már minden megvan az integrál kiszámításához:
3 4 x=(y/2)+!
j j j (2X; y + ~ ) dx dy dz =
o o x=y/2
! 2 !
= j j j(u+w) !J(u,v,w)!dudvdW =
O O o
! 2 ! ! 22!
= j j j(u+w)(6)dudVdw=6 j j [u +uw] dvdw=

2
OOO 00 O
! 2 ! !
=j j (~ + w) dv dw = 6 j [~ + vw] ~ dw = 6 j (1 + 2w)dw =
O o o o
= 6[w +w2]~ = 6(2) = 12. D
Ennek az alfejezetnek az volt a célja, hogy betekintést nyújtson a koordináta-

transzformációk alkalmazási lehetőségeibe. Az elméleti háttér igazi megértésé-
hez sokkal több analízisbeli és lineáris algebrabeli ismeretre van szükség.
Jacobi-determináns és transzformált 3. (a) Oldjuk meg az
tartomány meghatározása u=3x +2y, v=x +4y
l. (a) Oldjuk meg az egyenleteket x-re és y-ra! Ezután adjuk meg a ~~~:~j Jacobi-
determinánst!
u = x - Y, v = lx + y
egyenleteket x-re és y-ra! Ezután adjuk meg a ~~~:~\ Jacobi- (b) Mi lesz annak az xy-síkbeli háromszögnek a képe az
determinánst! u = 3x + 2y, v = x + 4y transzformációval, amelyet az y-
(b) Mi lesz az xy-síkbeli (0,0), (1,1), (1, - 2) csúcspon- tengely, x-tengely és azx + y = 1 egyenes határol ? Vázoljuk
tokkaI adott háromszög képe az u = x - y, v = 2x + y transz- fel a képet az uv-síkban!
formációval? Vázoljuk fel a képet az uv-síkban!
4. (a) Oldjuk meg az
2. (a) Oldjuk meg az
u=2x-3y, v= -x +y
u = x + 2y, v= x- y
egyenleteket x-re és y-ra! Ezután adjuk meg a ~ ~~:~j Jacobi-
egyenleteket x-re és y-ra! Ezután adjuk meg a ~~~:~j Jacobi- determinánst!
determinánst!
(b) Mi lesz annak az xy-síkbeli paralelogrammának a képe
(b) Mi lesz annak az xy-síkbeli háromszögnek a képe az az u = 2x - 3y, v = -x + y transzformációval, amelyet az
u = x + 2y, v = x - y transzformációval, amelyet az y = O, x = - 3, x = O, Y = x és az y = x + 1 egyenesek határolnak?
Y 0'= x, x + 2y = 2 egyenesek határolnak? Vázoljuk fel a ké- Vázoljuk fel a képet az uv-síkban!
pet az uv-síkban!
Kettős integrálok kiszámítása integráljuk az ellipszis tartomány felett. A direkt szá mítása ennek
az integr áln ak egy trigon ometrikus helyettesítést igénye l. Ha az
transzformációval x = au, y = bv helye ttesítést alka lmazzuk, akkor az uv-síko n a
G : u 2 + v2 ::; l körlapot kapj uk. Számítsuk ki a területet így!
5. Szá mítsuk ki az
13. Használju k a 2. feladat tra nszformációját az
4 x=(y/2 )+1
2/ 32 - 2y
J J 2x;y dxdy
J J (x +2y)e (y-x)dxdy
o x=y/2
o y
integrált az l. péld ábó l, közvetlenü l x és y szerint integrálva,
hogy lássuk, 2 az értéke! integrál átírá sára az uv-sík egy G tarto mánya fölötti integr áll á.
maj d számítsuk is ki az integrál értékét!
6. Használjuk az 1. feladat tra nszformác ióját az
14. Használj uk az x = u + (1/ 2)v. y = v tran szformációt az
JJ (y - xy - i )dx dy 2 (y+4)/ 2
T J J y3(2x - y )e(2x- y)2dx dy
integrál kiszám ításához, aho l a T tartomány az első síkn egyed- o y/ 2
be n van, és az y = - 2x + 4, y = - 2x + 7, Y = x - 2, Y = x + l
egyenesek határolják ! integrál átírá sára az liv-sík egy G tartom ánya fölötti integr áll á.
maj d számítsuk is ki az integrál értékét!
7. Használjuk a 3. feladat tran szformációját az
2
JJ (3x + I4xy + 8i )dxdy Jacobi-determináns kiszámítása
T
integ rál kiszámításához, aho l a. T tartomány az el ső síknegyed- 15. Adjuk meg a köve tkező tran szformációk a (x ,y )/a(u ,v)
ben van, és az y = - (3/2 )x + l , y = - (3/2)x + 3, y = - (1/ 4)x, Jacob i-d eterm inánsát:
y = - (1/ 4)x+ l egye nesek határolják ! a) x = ucosv , y =usin v
8. Használjuk a 4. feladat transzform ációját és az ott szerep l ő b) x =lIsinv ,y =lIcosv! .
paralelog rammá t az
16. Adju k meg a kö vetkező tra nszformációk a (x ,y,z)/ a (lI,
JJ 2(x -y)dxdy v, w) Jacobi-determinán sát:
T (a) X =lICOSV , y=lIsinv , z = w
integrál kisz ámításá hoz! (b) x = 211 - 1, y = 3v - 4, z=( I / 2)(w- 4) !
9. Legyen T egy tarto mány az xy-sík első síknegyed ében, 17. Számít suk ki a megfelelő determinán st, hogy megmu -
ame lyet az xy = 1, xy = 9 hiperbo lák és az y = x , y = 4x egye- tas suk, a Descartes-féle p ljJe-térből a Descartes-féle xyz-t érbe
nesek határolnak. Haszn álju k az x = u/ v, y = uv, u > 0, v > 0, való tra nszform áció determinánsa p2sin ljJ (x = p sin ljJ co s e,
transzformációt az y = p sin ljJ sin e , z = p cos e ) !
18. Egyváltozós helyettesítés: Hogyan teki nthe tjük a helyet-

tesítést az egyváltozós határozott integrálokná l az integrálási tar-
tomány tran szformációján ak ? Mi ebben az ese tben a Jacobi-
integrál átírá sához egy megfelelő G tartományra az uv-síkon! dete rmi nán s? Adjunk példát !
Számítsuk is ki az integrált!
10. (a) Adju k meg az x = u, y = uv trans zform áció Jacobi-

de termi nánsát, és rajzoljuk meg a G: 1 < u < 2, 1 < uv < 2 Transzformáció alkalmazása hármas
tartom ányt az uv-síkban! integrálok számításánál
(b) Ezután használjuk a (15. 17) képletet az 19. Számítsuk ki a 3. példa integrálját x. y, z sze rint!
2 2 20. Ellipszoid térfogata: Határozzuk meg az
J J ~ dY dX xl l Z2
1 t - 2 + -2+ - 2 = 1
a b c
integrál tran szformálására egy G fölötti integrállá, majd szá-
elli pszoid térfogatát az F (x ,y ,z) = l függvényt integrálva! (Út-
míts uk ki mindké t integrál t!
mutatás : Legyen x = au, y = bv, Z = CW , az lIvw-térben kapott
ll. E lliptikus lemez pol áris nyomatéka: Egy konstans sű tartomány térfogata már ismert.)
°
rűségű vékony leme z az xl/ a 2 + l / b 2 = 1, a > 0, b > elli p-
szissei határol t tart ományt borítja azxy-síkban. Határoz zuk meg
21. Szá míts uk ki az
a lemez orig óra vonatkozó első mo mentumát! (Útmutatás: hasz- JJJ Ixyzl dxdy dz
nálju k az x = a rcos e, e
y = b rsin tran szform ációt !)
integrált az
12. Ellipszis területe: Az xl/ a 2 + l /b2 = l ellipszis terü -
letének tcab értékét megkaphatjuk. ha az f (x ,y ) = l függvényt
ellip szoid felett! (Útmutatás: Legyen x = au, y = bv, z = ew. Ez- van, háromn yolcad úton az alaptól a csúcs felé . A megfelelő
után integráljunk az uvw-térben! ) koordin áta-transzformációt alkalmazva mutassuk meg, hogy egy
(xl / a2) + (i / b 2) + (z2/ e2) ::; I, z 2: O tömör félellipszoid súly-
22. Legyen D az xyz-térnek az a tartománya, amelyet az
pontja a z-tengelyen van, háromn yolcad úton az alaptól a csúcs
I < x < 2, O < xy < 2, O::; z ::; I felé ! (Ehhez nem kell integrált kiszámítani !)
eg yenl őtlen ségek határoznak meg. Számítsuk ki az 24. Hengerhéjak: A 6.2. alfejezetben megtanul tuk, hogyan
számítsuk ki forgástestek térfo gatát a .Ji éj-m ódszer" segítségé-
JJJ(2- y + 3xy Z) dx dy dz vel. Azaz, ha az f (x ) függv ényg örbe és az x tengely közötti a-tól
D b-i g terj edő tartományt (O < a < b) megforgatjuk az y-tengely
integrált az u = x, v = xy , w = 3z transzformációt alkalmazva és körül , a kapott test térfogata J%27CXf(x) dx. Mutassuk meg, hogy
az uvw-tér egy megfelelő tartományán integrálva! ha ugyanezt a térfogatot hárma s integrállal számoljuk, ugyanerre
az eredményre jutunk! (Útmutatá s: Használjunk hengerkoordi-
23. Tömör félellipszoid súlypontja: Tudjuk, hogy egy ál-
nátákat y és z koord ináták szerepét felcserélve! )
landó sűrűségű tömör félgömb súlypontja aszimmetriatengelyen
1. Definiáljuk kétváltozós függvény kettős integrálját a koor- 7. Hogyan használjuk a hárm as integr álokat térfogat, átlagér-
dinátasík egy korlátos , zárt tartománya felett ! ték, tömeg , tömegközéppont, momentumok, tehetetlenségi sugár
meghatározására ? Adjunk példát!
2. Hogyan számítj uk függvények kettős integrálját kétszeres
integrállal? Számít-e a sorrend? Hogyan állapítjuk meg az integ- 8. Hogyan definiáljuk a hármas integrált henge r- és gömbi
rálás határait? Adjunk példát ! koordin áta-rend szerben ? Miért érdemesebb olykor ezeket hasz-
3. Hogyan használjuk a kettő s integrálokat terület , átlagérték, nálni derékszögű koordin áta-rend szer helyett ?
tömegk özéppont, tehetetlenségi nyomaték, tehetetlenségi sugár
9. Hogyan számítjuk a hárma s integrálokat henger- és gömbi
kiszámítá sára? Adjunk péld át!
koord ináta-rend szerben ? Hogyan állapítjuk meg a határokat?
4. Hogyan térhetünk át kettős integrálnál derékszögű koor- Adjunk példákat!
dinátákról polárkoordinátákra? Mikor érdemes áttérni ? Adjunk
példát ! . 10. Hogyan tekinthetjük a kettős integráloknál a helyette sítést,
mint a tartom ányok transzformációját? Adjunk példát ilyen szá-
5. Definiáljuk az f (x ,y, z) függv ény hárma s integrálját egy
mításra!
korl átos, zárt tartománya felett a térnek!
6. Hogyan számítjuk ki a hármas integrálokat derékszögű ll. Hogyan tekinthetjük a hárma s integráloknál a helyettesí-
koordináta -rendszerben? Hogy an állapítjuk meg a határokat? tést, mint tartományok tran szform ációját? Adjunk példát ilyen
Adjunk példát! számításra !
Gyakorló feladatok
Integrálás sík tartományon 3/ 2 J 9- 4y2 2 4 -x2
Vázoljuk fel az integrálási tartom ányt, és számítsuk ki az integ-

7. J J y dx dy 8. JJo
O
2xdydx
O - J9 -4y 2
rálokat (1-4. feladatok)!
10 l /y 1 .,-3
l. JJ ye'Y dxdy 2. JJ eY/x dxdy

l O OO Kettős integrálok kiszámítása
3/2 J 9- 4/2 1 2- ,fi
3. JJ t dsdt 4. JJ xy dx dy Számítsuk ki az alábbi kétszeres integrállal adott

lokat (9- 12. feladatok)!
kettős integrá-
O - J 9-4/2 O ,fi
l 2 2 I
Integ rálási határok felcserélése 9. JJ 4cos(2- ) dx dy 10. JJ~ dxdy

O 2y O y/ 2
Az 5-8 . feladatokban rajzoljuk fel az integrálási tartományt, cse- 8 2 1 I
dydx 27C sin 7Cxl
réljük fel az integrálás sorrendjét, majd mindkét sorrendben sz á-
mítsuk ki az integrálokat!
11.
JJ
O ~
y4+ l
12.
JJ
OV>'
- ----,2,.-----
x
dx dy
4 (y- 4)/2 l x
5. JJ dxdy 6. JJ ylx dy dx
O - J4=Y O x2
Terület és térfogat 26. Háromszögek ugyanakkora tehetetlenségi nyomatékkal

és .tehetetlens égí sugárral: Határozzuk meg az x-tengelyre
13. Parabola és egyenes közötti terület: Mennyi a területe vonatkoztatott tehetetlenségi nyomatékát és tehetetlenségi suga-
annak a tartománynak, amelyet az y = 2x + 4 egyenes és az rát annak háromszög alakú vékony lemeznek, amelynek alapja
y = 4 - x 2 parabola zár közre? az x-tengely [O,b] intervalluma, csúcsa az y = h egyenesen van!
Látni fogjuk, mindegy, hol van az utóbbi pont, a tehetetlen ségi
14. Mennyi a területe annak a hároms zög s zerű tartom ány- nyomat ék és tehetetlen ségi sugár mindig ugyanaz.
nak az xy-síkban, amelyet jobbról az y = ~ parabola, balról az
x + y = 2, fe l ül ről az y = 4 egyenes határol ?
15. Paraboloid alatti térfogat: Mekkor a a térfogata annak a

térrésznek , ami a z = ~ + y2 paraboloid alatt és az y = x, x = O, Polárkoordináták
x + y = 2 egyenesekkel határolt xy-síkbeli háromszög felett van?
16. Parabolikus henger alatti térfogat: Mekkora a térfo- A 27-28 . feladatokb an polárkoordinátákra való áttéréssel szá-
gata anna k a térrésznek, amelyik a z = x 2 parabolikus hen- mítsuk ki az adott integrálokat!
ger alatt, és az xy-sík azon tartománya felett van, amelyet az
y = 6 - x2 parabola és az y = x egyenes fog közre?
27.
Átlagérték
1 y' 1- r
Határozzuk meg az f (x,y) = xy függvé ny átlagát a 17-1 8. fel-
adatokban adott tartomán yon !
28. JJ 2
In(l +x + y2) dxdy
- 1 _ y' 1_)'2
17. Négyzet az el ső síknegye dben, határai a koordinátatenge-
lyek és az x = 1, Y = 1 egyenesek.
29. Súlypont: Hol van a súlypontja annak a síkbeli tarto-
18. Az első síknegyed x 2 + y2 ::; 1 negyedk öre. mánynak , amelyet polárkoordinátákkal a O::; r ::; 3, -n / 3 ::; () ::;
n /3 egyenlőtlenségek írnak le?
Tömeg és momentumok 30. Súlypont: Hol van a súlypontja annak a tartomán ynak ,
ami az első síknegyedben fekszik, és a () = O, () = n/ 2 félegye-
19. Súlypont: Hol van a súlypontj a annak a háromszögs ze rű nesek és az r = 1, r = 3 k ör ök határolják?
xy-síkbeli tartománynak, amelyet az x = 2, Y = 2 egyenesek és
az X)' = 2 hiperbola határol? 31. Súl ypont:
20. Súlypont: Hol van a súlypontja annak az xy-síkbeli tarto- (a) Hol van a súlypontja annak a polárkoordináta-síkbeli
mánynak , amelyet az x + y2 - 2y = Oparabola és az x + 2y = O e
tartománynak, amelyik az r = 1 + cos kardioidon belül,
egyenes határol? az r = 1 körön kívül helyezkedik el?
21. Poláris momentum: Mennyi az origóra vonatkoztatott (b) y ázoljuk fel a tartományt, és jelöljük be a súlypont he-
tehetetlen ségi nyomatéka (poláris momentum a) annak a vékony lyét !
három szög alakú xy-síkbeli lemeznek , amelyet az y-tengely, az
o
y = 2l' és y = 4 egyenesek határolnak , a sűrűsége pedig = 3?
32. Súl ypont:
22. Poláris momentum: Mennyi a középpontra vonatkozta-
tott poláris tehetetlenségi nyomatéka a O = 1 s űrűség ű, téglalap (a) Hol van a súlypontja annak a polárkoordináta-síkbeli
alakú vékony lemeznek , ha a határoló egyenesek: tartománynak, amelyet az O::; r ::; a, - a ::; e::; a (O < a ::;
::; n ) egyenlőtlenségek definiálnak. Hogyan mozog a súly-
(a) x = ± 2, y = ± l az xy-síkban, pont , ha a --> n ?
(b) x = ±a, y = ±b az xy-síkban?
(b) Yázoljuk fel a tartományt a = 5n /6 esetére, és jelöl-
23. Tehetetlenségi nyomaték és tehetetlenségi sugár: jük be a súlypont helyét!
Mennyi a tehetetlen ségi nyomatéka és tehetetlen ségi sugara az
x-tengelyre vonatkoztatva annak a konstans sű rű ségű vékony le-
meznek , amelyik a (0, 0), (3,0) , (3, 2) csúcspontú három szöget 33. Integr álás egy lemniszkáta felett:
borítja az xy -síkban? Integráljuk az f (x, y ) = 1/ (1 + ~ +l )2 függvényt afölött a tar-
tomány fölött, amelyet az (x2 + i )2- (x2 - i ) = Olemni szkáta
24. Változó sűrűségű lemez: Hol van a tömegközéppontj a, zár körül!
és mennyi a tehetetlen ségi nyomatéka és tehetetlenségi sugara a
koordin átatengelyekre vonatkoztatva annak a vékony lemeznek, 34. Integráljuk az f (x,y ) = 1/ (1 + x2 + i )2 függvényt
amelyet az y = ~ parabol a és az y = x egyenes határoln ak, a
sűrűsége pedig o (x ,y) = x + l ? (a) Háromszögtartomány: A (0, 0), (1,0), (1,J3)
25. Változó sűrűségű lemez: Mekkora a tömege, és mekko- csúcspontokkal adott háromszögön !
rák a tengelyekre vonatkoztatott el ső momentumai annak a vé-
(b) Első síknegycd: Az xy -sík el ső negyedén!
kony lemeznek, amelyet az x = ± 1, Y = ± I egyenesek határol-
i
nak, és a sűrűsége 8(x,y, ) = x2 + + l j 3?
Hár mas integrálok Descartes-féle 45. Derékszögűról gömbkoordinátákra: (a) Írjuk át gömb-
koordinátákra , majd (b) szám ítsuk ki az integrált!
koordináta-rendszerben
I J I-x2 l
Számítsuk ki az integrált a 35- 38. feladatokb an !
n: n: n: JJ J d z. d y dx
35. JJJ cos (x +y+ z) dx dy dz

O O O 46. Derékszögű, henger- és gömbkoordináták: Írjuk fel azt
In71n21n5 a három szoros inte grált, ami az f (x ,y,z) = 6 + 4y függvény hár-
36. JJJ e(x+y+z) d z dy dx mas integrálját adj a azon a tartományon , ami az el ső tém yolc ad-
i
ban van, a z = J x 2 + y2 kúp , az xl + = I henger és a koord i-
In6 O ln4
nátasíkok határolják, (a) deréks zög ű koordinátákkal, (b) henger-
l il x+y
37. JJJ (2x - y - z) dz dy dx

koordin átákkal , (c) gömbk oordinátákkal, azután (d)számítsuk ki
az egyik integrált!
O O O
47. Hengerkoordinátákról derékszögűre: Térjünk át de-
e x z rék szögű koordinátákra úgy, hogy el ő s zör z, majd y, azután x
38. JJJ~~
I I O
dy dz dx szerint integrálunk!
n:(2 J3 V"4=;:I
39. Térfogat: Sz ámítsuk ki a térfogatát annak az ék alakú tar-
tom ánynak, amel yet oldalról az x = - cos y, - xti : y::; n /2
JJ J 3
r (sin e cos e )z2 dz dr de
o I I
henger, fel ülről a z = -2x sík, alulról az xy-sík határol!
48. Derékszögűről henger koor d iná tá k r a : Egy test térfo-
z gata
z 2 J 2x- x2 J 4-x2- y2
z = - 2x
JJ J d z dy dx
O O - J 4- x2_ y2
(a) Írjuk le a testet úgy, hogy megadjuk a határoló felüle-

tek egyenleteit!
(b) Térjünk át hengerkoordinátákra, de nem kell kiszámí-
tanunk az integrált!
y
49. Henger- vagy gömbkoordináták: Olyan hármas integ-
x x
rálok, amelyekben gömb felület ek vannak, nem mindig ig ényel-
40. Térfogat: Mennyi a térfog ata annak a testnek , amelyet fe- nek gömbkoordinátás felírá st a kényelmes számításokhoz. Van,
i
lülről a z = 4 - x 2 henger, oldal ról az x 2 + = 4 henger és alulról amikor hengerkoordinátákkal a számítások egy szerűbbek. Pél-
az xy -sík határol? daként számítsuk ki annak a tartom ányn ak a térfogatát, ami az
41. Átlagérték: Határozzuk meg az f(x, y,z) = 30xzJx2 + y

i
x 2 + + z2 = 8 göm bön belül a z = 2 sík felett van, (a) henger-
koordin átákkal, (b) gömbkoordinátákkal!
függv ény átlagértékét azon az el ső tém yolcadbeli tartományon,
amelyet a koordinátasíkok és az x = I, Y = 3, z = I síkok hatá- 50. lz meghatározása gömbkoordinátákkal: Adjuk meg a
rolnak! z-tengelyre vonatkoztatott tehetetlenségi nyomatékát annak a
8 = I állandó sűrűségű testnek , amelyet gömbkoordinátákkal
42. Átlagérték: Menn yi az átlagértéke p-nak a p ::; a tarto- megadva felülről a p = 2, alulról a ep = n /3 kúp határol !
mányon gömbi koordináták ese tén?
St. Gömbhéj tehetetlenségi nyomatéka: Adjuk meg az
egyik átmérőre vonatkoztatott tehetetlenségi nyomatékát annak
az állandó 8 s űrűs égű gömbhéjnak, amit két koncentrikus, a, ill.
Henger- és gömbkoordináták b sugarú gömb határol , ahol a < bl
43. Hengerkoordinátákról derékszögűre: Írjuk át az 52. Alma tehetetlenségi nyomatéka: Mennyi a tehetetlen-
ségi nyomatéka a z-tengelyre vonatkoztatva annak a 8 = I ál-
2n: ..fiV"4=;:I landó sűrűségű testnek, amit gömbkoordinátákkal megad va a
JJ
o o
J 3dzrdrd e , r 2': O p = I - cos e felület határol ? A mellékelt ábrán a sötét görbe
megforgatva a z-tengely körül.
z
integrált
(a) derékszögű koordinátákra d z dx dy sorrendben,
(b) gömbi koordinátákra! Ezután (c) szá mítsuk ki egyiket !
44. Derékszögűról henger koor d inátá k r a : (a) Írjuk át hen- y

gerk oordinátákra, majd (b) számítsuk ki az integrált!
l ~ (il+y2)
JJ J 21xy2 dzdydx x
O _~ _ (x2+y2)
Az anyag alaposabb megértését segítő további feladatok 413
Helyettesítések 54. Milyen kapcsolatnak kell lennie a, b és c között, hogy fenn-

álljon
53. Mutassuk meg, ha u = x - y , v = y, akkor
= x
(Útmutatás: Legyen s = ax+f3 y, t = yx+öy, ahol (a ö - f3y)2 =
j je- SXf (x- y,y )dydX = j je-s(u+vl f (u,V)dUdV!
= ac - b2. Ekkor ~ + 2bxy+ ci =s2 + t 2.)
o o o O
Az anyag alaposabb megértését segítő további feladatok

1. Agyagtömb, kettős és hármas integrál: Egyagyagtömb 10. Henger és z = xy felület: Mennyi a térfogata annak a tar-
alapja az xy-síkban van, az x 2 + y = 6 parabola és az y = x egye- tományn ak, amelyik az első térnyolcadban van az r = l és r = 2
nes határolja. A tömb magass ága az (x,y) pont fclett x -. Fejezzük hengerek között , alulról az xy-sík , felülről a z = xy felület hatá-
ki a tömb térfogatát (a) kettős integrálként, (b) hármas integrál - rolja ?
ként, azután (c) számítsuk ki az integrált!
2. Víz egy félgömbben: Egy félgömb alakú tálban, amine k
5 cm a sugara, a tetejétől számítva 3 cm-ig van víz. Mennyi víz
van a tálban?
Az integrálási sorrend felcserélése
3. Hengeres test két sík között: Mennyi a térfogata annak
°
az 2 + i ::; l hengeres testnek, amely a z = és x + y -l-z = 2
síkok között van?
11. Számítsuk ki az
= - ox - bx
4. Gömb és paraboloid: Mekkora a térfogata annak a tar- j -e --x--dx

e
tománynak, amit felülről az x 2 + y2 + z2 = 2 gömb , alulról a O
i
z = x2 + paraboloid határol?
integrált ! (Útmutatás: Használjuk a
5. Két paraboloid: Mekkora a térfogata annak a tartomán y-
nak, amit felülről a z = 3 - 2 - i , alulról pedig a z = 22 + 2i
paraboloidok határolnak ? _e-_ox
_ :_e_ -_ _
bX
= j e - xy dy
6. Gömbkoordináták: Mekkora a térfogata annak a test- a
nek, amit a gömbkoordinátákkal adott p = 2 sinlfl felület határol?
(Lásd a mellékelt ábrát.) . összefüggést, hogy kettő s integráira átírva megváltoztathassuk
z az integrálás sorrendj ét!)
12. Polárkoordináták:
(a) Polárkoordinátákra áttérve mutassuk meg, hogy
as in j3.Ja2 _ y2
y
j j In(2 + i )dxdy =a 2f3(lna-D ,
o y ctg j3
ahol a > 0, és °< f3 < n /2 !

7. Lyuk egy gömbben: Egy körhenger alakú lyukat fúrunk (b) Fordítsuk meg az integrálás sorrendjét a Descartes-
keresztül egy gömbön. A henger tengelye átmérője a gömbnek. koordinátás alakban!
A maradék test térfogata
21rv'3 J4=Z2 13. Kett ős integrál redukciója egyszeres integrállá: Az in-

V =2 j j j r dr dz dű . tegrálás sorrendjét megfordítva, mutassuk meg, hogya követ-
kező kettő s integrál egyszeres integrállá redukálódik!
O o 1
(a) Mekkora a henger, és mekkora a gömb sugara? x u x

j j e"'(x-tl f (t ) dt du = j (.r: - t )em(x- tl f( t) dt .
(b) Számítsuk ki az integrált!
o o o
8. Gömb és henger: Mennyi a térfogata annak az anyagnak,
amit az ? + Z2 ::; 9 gömbből az r = 3 sin e hengerrel vágunk ki? Hasonlóképpen
9. Két paraboloid: Mekkora a térfog ata annak a tartomán y- x v u x 2

nak, amelyet a z = 2 + i
és a z = (2 + + 1)/2 felületek i j j j em(X-tlf(t ) dt dll dv = j (x ~t ) em(x-tlf( t) dt .
zárnak közre?
O O O O
14. Kettős integrál transzformációja, hogy konstans hatá- 21. Tegyük fel, hogy f(x ,y) felírható, mint egy csak x-től és
rokat kapjunk: Olykor a változót tartalmazó határú többszö- egy csak y-tól függő függvény szorzata, azaz f(x ,y) = F(x)G(y).
rös integrálok átírhatók úgy, hogy a határok konstansok legye- Ekkor f integrálja a T: a ::; x::; b, c ::; y ::; d téglalap felett
nek. Az integrálás sorrendjének megváltoztatása azt eredmé-
nyezi , hogy
i
(15.26)
fix) (l g(x - y)f(y) dY) dx ~ Bizonyítás:
~ i f(y) (j g(x- y)f(x) dX) dy r: ff f(x ,y)dA ~ !(l F(X)G(Y)dX) dy (;1
~ !( !
1 1
= ~ JJ g(lx -yl)f(x)f(y) dxdy.
G(y) Fix) <lx) dy (ii)
a a
~ !(l FIX)dX) Gly)dy (ili)

Tömeg és nyomatékok
15. Poláris nyomaték minimalizálása: Egy vékony, kons-
tans sűrűségű, háromszög alakú lemez az xy-sík első negyedé-
~ (l F(X)dX) ! G(y)dy. (iv)
ben azt a háromszöget borítja, amelynek csúcsai (O, O), (a, O) ,

(a, I /a) . Milyen a-ra lesz a lemez origóra vonatkozó poláris te- a) Magyarázzuk meg az (i)-(iv) lépéseket!
hetetlenségi nyomatéka minimális ? Ha alkalmazható, a (15.26) egyenlőséggel időt takaríthatunk
meg. Használjuk a következő integrálok számításakor:
16. Háromszöglap poláris nyomatéka: Határozzuk meg az
origóra vonatkozó poláris tehetetlenségi nyomatékát annak a há- ln2 n / 2 2 l
romszög alakú lemeznek, amelynek sűrűsége (5 = 3, és az y-
tengel y, valamint az y = 2x, y = 4 egyenesek határolják!
b) JJ~cosydydx, JJ c) ;ZdXdy.
a a 1 - 1
17. Ellensúly tömege és poláris nyomatéka: Egy lendkerék

ellensúlyának sűrűsége konstans I , és olyan alakja van, mint a 22. Jelölje Duf az f(x ,y) = (x 2 + i ) /2 függvény iránymenti
kisebbik körszelet, amit egy a sugarú körből vág le egy, a k ö- deriváltját az u = Uli + u2j irányban.
zépponttól b távolságra levő húr (b < a). Mekkora az ellensúly
tömege és poláris tehetetlenségi nyomatéka a kerék középpont- a) Átlagérték meghatározása: Adjuk meg Duf átlag-
jára vonatkoztatva? értékét azon a háromszög alakú tartományon, amelyet az
x + y = I egyenes vág le az első síknegyedből !
18. Bumeráng súlypontja: Hol van annak a bumerángnak
b) Átlagérték és súlypont: Mutassuk meg általánosság-
a súlypontja, amelyik hasonló ahhoz a tartományhoz, amit az
ban, hogy Duf átlaga az xy-sík egy tartománya felett, a Duf
i = -4(x - 1) és y2 = - 2(x - 2) parabolák zárnak közre az
értéke a súlypontban!
xy-síkon?
23. A ql /2) értéke: A

qx) = J tX-le-tdt
19. Számítsuk ki az a
JJ a b
emax(b2x2,a2y'Jdydx
gamma-függvény a faktoriális kiterjesztése a nemnegatív egé-
szekről a valós számokra. (A negatívegészekben továbbra sincs
értelmezve.) A differenciálegyenletek elméletében különös je-
a a
lentősége van a következő értéknek:
integrált, ahol a és b pozitív számok és
ha b2 x 2 2': a 2 y2 (15.27)
2 2
ha b x < a 2
i !
(a) Ha még nem oldotta meg a 15.3. alfejezet 37. feladatát,
20. Mutassuk meg, hogy akkor tegye meg most, hogy megmutassa,
JJ cj2~~/) dx dy 1=
J
= 2
e-Y dy = - '
fi
2 .
a
értéke az xa ::; x ::; xl , Ya ::; Y::; yl téglalapon
(b) Helyettesítsünky = Vi-t a (15.27) egyenlőségbe. hogy
megkapj uk a ql /2) = 21 = fi képletet!
Az anyag alaposabb megértését segítő tovább i teladatok 415
24. Körlap alakú lemez teljes elektromos töltése: A töltés- 27. Végtelen henger: Legyen D a belseje egy l sugarú vég-
s űrű ség egy körlap alakú lemezen, aminek R méter a sugara, telen henger felének, aminek tengelye a z-tengely és egy egység-
a (r, 8 ) = kr( I - sin 8 ) coulomb/rrr' (k egy állandó). Integráljuk nyivei az xy-sfk felett ke zdődik, azaz a tengelye (0,0, l ) - től oo-ig
a-t, hogy megkapjuk a teljes töltést! megy. Sz ám ítsuk ki az
25. Paraboloid alakú esőmérő: Egy edény alakja olyan,
i
mint a z = x 2 + függvény grafikonj a z = O-tól z = 10 cm-ig. fff z(r +z
2 2
) - 5/ 2dV
Kalibrálni szcretnénk az edényt, hogy esőt mérhessünk vele. Mi- D
lyen magasan je lölj ük be az I cm-es e sőmagass ágot ? A 3 centi- integrált !
métereset?
28. Tanultuk , hogy J: l dx az [a, bJ intervallum hossza, JJ T I dA
26. Víz a parabolaantennában: Egy parabolaantenna tá-
a T tartomány területe, JJJ D IdV a D tartomány térfogata. l-la
nyérja 2m széles és 0,5 m mély. A szimmetriatengelye a füg-
gőlegessel 30° -os szöget zár be.
Q egy négydimenziós tartomány, akkor JJJJ QldV a Q tarto-
mány négydimenziós mértéke a dV négydimenziós térfogat sze-
(a) Adj uk meg, de ne számftsuk ki azt a hármas integrált,
rint. Használjuk "általánosító" gyakorlatunkat a négydimenziós
ami azt mutatná meg, hogy mennyi víz állhat az antennában
eső után! (Útmutatás: Egyszerűbb úgy fclfrni az integrált,
2
i
x + + z2 + w 2 = I egységsugarú gömb térfogatának kiszámí-
tására!
hogy a tányér vízszintesen áll, és a vízszint áll ferdén.)
(b) Mekkora lenne az antenna tengelyének legkisebb
olyan szöge a fúggőleges sel , hogy sose álljon benne víz?
ICifejezet Integrálás vektormezőben
ÁTTEKINT É S: Ez a feje zet integrálással foglalkozik vektonnezőkben. Ez a

matematikának az a része, amit a mérnökök, fiziku sok akkor használnak, ami-
kor áramlásokat írnak le,v ízalatti kábeleket terveznek, hőáramlást magyaráznak,
műholdat helyeznek pály ára. Definiálunk vonalintegrált, amit erőtér által végzett
munka kisz ámítására haszn álunk. Definiálunk felületmenti integrált, amivel egy
adott felületen átáramló foly adék mennyiségét tudjuk kisz ámítani. Közben olyan
fogalmakkal ismerkedünk meg, mint pl. konzervatív erőtér, Green-tétel, hogy
számításainkat olykor eg y s ze r ű s íthe ssük, Ezeket az új integrálokat a már ismert
egys zeres és többszörös integrálokra vezetj ük vissza .
Vonalintegrál
. . .f - - - - -- - ' - - -- - - - -
Az 5. fejezetben definiáltuk egyváltozós valós függvény integrálját az x-te ngely

egy véges és zárt [a,b] intervallumán. A határozott integrálokat sok különböző
feladat megold ásához haszn áltuk, területszám ításon kívül pl. változó sűrű s é gű
vékony, egyene s rúd töm egének meghatározásához , munka kiszámításáho z,
amikor az erő az x-tengely irányában hatott stb. Hogyan számolnánk ki egy olyan
változó sűrűségű vékony rúd vagy huzal tömegét, amel y egy görbe mentén fut
a térben, vagy hogyan számolnánk ki egy térbeli görbe mentén ható erő mun-
káját? Ezekhez aszámításo khoz általánosítanunk kell az x-te ngely egy "szaka-
sza" mentén vett integrált, a tér egy "görbedara bja" ment én vett integrálra. Ez
az általánosabb fogalom a vonalintegrál. A "vonal" , azaz a görbe, ami men-
tén integrálunk, lehet térgörbe vagy síkgörbe. A rövidebb tárgyalás ked véért a
síkgörbéket egyszerű en olyan térgörbékn ek tekin tjük, amel yeknek harmadik ko-
ordinátája azonosan nulla.
z Tegyük fel, hogy f(x ,y,z) egy valós értékű függvény, amit az f értelmezési
t = b tartományában futó r(t ) = g(t)i + h(t )j + k(t )k görbe mentén szeretn énk integ-
ráini az a ~ t ~ b param éter értékekre . Az f függvé ny értékeit a görbe mentén
az f(g(t) ,h(t) ,k(t )) összetett függvé ny definiálja . Ezt az össze tett függvényt in-
tegráljuk az ívhossz szerint t = a-tól t = b-ig. Ha a görbe ívhossza nem véges,
akkor ez egy improprius integrál. A definícióhoz tekint sünk egy véges ívhossz ú
(más szóva l rektifikálható) görbét. Osszuk fel a görbét n darab r észívre (16.1.
il s k _______
ábra), és a k-adik ív ívhosszát jelölje !Uk. Mindegyik részíven válasszunk egy
~
~ -""""""" y (Xk,Yk,Zk) pontot, és tekintsük az
(Xk' Yk. Zk )
x n
t= a
s, = L f(Xk,Yk,Zk)!uk
k= !
16.1. ÁBRA: Az r(t ) görbét felosztjuk
kis ívekre t = a- tól t = b-ig. A k-adik i ntegrálköze lítő össze get. A felos ztás nonnáját és az integrál létez ését ugyan-
részív hossza !Uk. úgy definiáljuk, mint a Riemann- integrál esetében. Az integrálköze lítő összegek
418 16. fejezet Integrálás vektormezőben
határértékét az f függvény vonalintegráljának nevezzük az adott görbe men-

tén a-tól b-ig . Erre az integráira is, és más, hasonlóképpen definiált integrálokra
is az irodalomban több k ül önböző elnevezés használatos: görbementi integrál,
vonalmenti integrál, vonalintegrál. Az irodalomban van, aki egyáltalán nem
tesz különbséget az elnevezések között, és van aki aszerint tesz különbséget,
hogy a görbe irányítása befolyásolja-e az integrálás eredményét. Az, hogya C
görbe felett, vagy a C görbe mentén integrálunk, szintén ugyanazt jelenti. A
görbedarabot, ami mentén integrálunk, és amit az irányításával együtt tekintünk,
az integrál útjának nevezzük. Ha f folytonos, és a g, h és k függvényeknek a
zárt [a, bj intervallumban folytonos deriváltjai vannak, akkor az integrál létezik.
Ha a görbét egyetlen betűvel jelöljük, pl. C-vel, akkor az integrál jelölése
j f(x ,y,z)ds f integrálja a C görbe felett. (16.1)

e
Ha r(t) egy sima görbe az a ::; t ::; b paramétertartományon (v = dr/ dt folytonos
és sehol sem O), akkor az
b
A J3.3. alfejezet (13.J7) egyenletc
s(t) = j lv('r)ld'r to = a heJyettesítésseJ
a
egyenlőséget felhasználhatjuk ds kifejezésére: ds = Iv(t )ldt. Egy általunk nem

bizonyított tétel szerint f integrálja a C görbén
j f(x,y,z)ds = j f(g(t) ,h(t) ,k(t)) lv(t)1dt .

e a
,Vegyük észre, hogy az egyenlőség jobboldalán egy közönséges egyváltozós in-

tegrál áll, amilyet az 5. fejezetben definiáltunk. Ez a képlet a balodali integrál
helyes értékét adja, függetlenül attól , milyen paraméterezést választottunk, ter-
mészetesen olyat, ami "sima" paraméterezés.
A vonalintegr á l kiszámítása
Ha ki akarjuk számítani f(x,y, z) integrálját egy C görbe mentén, akkor:
1. Keressük meg C-nek egy sima paraméterezését,
r(t) = g(t)i + h(t)j + k(t )k, a ::; t ::; b.
2. Számítsuk ki az
b
j f(x ,y,z) ds = j f(g(t),h(t) ,k(t))lv(t)lds (16.2)

e a
integrált.
z Ha f az azonosan l függvény, akkor az integrál épp C ívhosszát adja .

(1, J, 1)
I
I
1. PÉLDA: Vonalintegrál kiszámítása
I
I Integráljuk az f(x,y,z) = x - 3y2 + z függvényt az origóból az (l , l, l) pontba
II _ _ Y menő egyenes szakasz mentén (16.2. ábra)!
I
I
I Megoldás: A legegyszerűbb paraméterezést választj uk:
I
I
x r(t) = ti + tj + tk, O ::; t ::; l.

(1, J, O)
A koordinátafüggvényeknek folytonos első deriváltjaik vannak, és a derivált-
16.2. ÁBRA: Az l. példa integrálási függvényre Iv(t) I = li + j + kl = Vi 2 + 12 + 12 = v'3, tehát sehol sem O, így ez
útja. egy sima paraméterezés. A C menti integrál
16.1. Vonalintegrál 419
j f (x ,y, z)ds =j f( t ,t ,t) ( J3) dt (l 6.Z) egyenl őség
c o
l
= j(t-3t Z +t)J3dt
o
I
= J3 j (2t - 3t Z )dt = J3 [p - t 3Jö = O. D

O
Additivitás
A vonalintegrálok rendelkeznek azzal a tulajdonsággal, hogy ha a görbe véges
sok egymáshoz csatlakozó Cl, CZ,... Cn görbedarabból áll, akkor az integrál C
felett a részíveken vett integrálok összege:
j fds = j fd s+ j fd s + .. · + j fds (16.3)

c CI Cz Cn
2. PÉLDA: Vonalintegrál két csatlakozó görbeíven

A 16.3. ábrán egy másik utat mutatunk az origóból az ( I , I , I ) pontba, mint az
előbbi ábrán. Integráljuk az f( x ,y, z) = x - 3yz + z függvényt Cl U Cz fölött!
z Megoldás: A legegyszerűbb paraméterezés ét választjuk Cl-nek és Cz-nek :
(I , I, II
Cl : r(t ) = ti +tj , q ~ t ~ 1; lvi = J12+12" = v'2

Cz: r(t) =i +j +tk, O ~t ~l ; Ivl =JoZ+ OZ + IZ = l.
Ezzel a paraméterezéssel
j f (x ,y, z) ds = j f (x ,y, z) ds + j f (x,y,z) ds ( 16.3) egyenlőség

Cl UCZ Cl C2
x
l I
16.3. ÁB RA : A 2. példa integrálási útja. = j f (t ,t ,O)v'2dt + j f (l ,l ,t )(l)dt (16.2) egyenlőség

O O
l 1
Z
= j (t - 3t + O) v'2dt + j (1- 3 + t)( I) dt
O O
= v'2 [C
2
_ + [C
2
_ t3] l
O
2t] I = _
0
v'2 _ ~ .
2 2
D
Néhány dolgot vegyünk észre ezekben a példákban. Először: Mihelyst a görbe

koordinátafüggvényeit behelyettesítettük az f függvénybe, már egy közönséges
egyváltozós integrálunk van t-re. Másodszor: A két különbö ző görbén, C-n ( 1.
példa) és Cl U Cz-n (2. példa), az integrál értéke különböző. A legtöbb függ-
vény esetén két adott pontot összekötő görbe mentén szám ított integrál értéke
különböző görb éken különböz ő . Vannak olyan függvények , amel yek integrálja
két pont között nem függ a görbétől , ezekről a 16.3. alfejezetben lesz szó.
Tömeg és nyomaték számítása

Spirálrugót vagy huzalt tekinthetünk úgy, mint sima görbe mentén eloszió tö-
meget a térben. A sűrűség elo szlását egy folytonos o(x,y,z) (tömegIhosszúság-
egység) függvény adja meg. A rugó, ill. huz al tömege és momentumai a 16.1.
táblázat képletei szerint számíthatók. Ezek az eredmények vékony rudakra is
alkalmazhatók.
Tömeg: M =j 8 (x,y,z)ds (8 = 8 (x,y,z) = sűrűség)

c
Statikai nyomatékok (első momentumok) a koordinátasíkokra vonatkoz-
tatva:
Myz = J .s ds. , M.TZ= j y8 ds, Mxy = j z8 ds

c c c
A tömegközéppont koordinátái:
Tehetetlenségi nyomatékok a koordinátatengelyekre és más egyenesekre

vonatkoztatva:
/x = j (i+ Z2 )8dS, /y = j (x2+ Z2)8dS,

c c
/z = j (~+ i)8ds, h = j ? 8 ds,
c c
ahol r(x,y,z) az (x,y, z) pont távolsága az L egyenestől.
A tehetetlenségi sugár az L egyenesre vonatkoztatva: RL = V h / M
16.1. TÁBL Á ZAT: Tömeg és momentumk épletek egy C sima görbe mentén el-
oszló tömegre, mint pl. spirálrug ó, huza l, vékony rúd.
3. PÉLDA: Tömeg, tömegközéppont, tehetetlenségi nyomaték, tehetet-

lenségi sugár meghatározása
Eg y spirálrugó az
r (t ) = (cos 4t )i+ (sin 4t )j + tk , O::; t ::; 2Jr

csavarvonal mentén helyezkedik el. A rugó sűrűsége állandó, 8 = 1. Mennyi
a rugó tömege, hol a tömegközéppontja, mennyi a tehetetlenségi nyomatéka és
mekkora a tehetetlenségi sugara a z-tengelyre vonatkoztatva?
Megoldás: Felvázoljuk a rugót (16.4. ábra) . A szimmetriatulajdonságokat fi-
z gyelembe véve a tömegközéppont a z-tengelyen van, a (0,0, Jr) pontban.
27T A további számításokhoz meg kell határoznunk Iv (t ) I-t:
(1~)D Iv(t ) 1= (~r + (tr + (~r

l,p (o. o. rr) ~
= J( -4 sin4t )2 + (4 cos 4t) 2 + I = J17.
Ezután a 16.1. táblázat képletei alapj án számolunk:
270
~
M= j 8 ds = j (l )J17dt = 2Jr V17
csavarvonal o
270
(~ + i) 8 ds = j
(I'O
'P --'
/z = j (cos24t + sin24t )(I )J17dt=
csavarvonal o
270
x = j J17 dt = 2JrJ17
o
16.4. ÁBRA : A 3. példában szereplő
spirálrugó. Rz = V /z/ M = J 2Jr J17/( 2Jr J17 ) = 1.
16.1. Vonalintegrál 421
Vegyük észre, hogy a tehetetlenségi sugár a z-tengelyre vonatkoztatva éppen

annak a hengemek a sugara, amire a csavarvonal felcsavarodik. D
4. PÉLDA: Ív tömegközéppontjának meghatározása

Egy vékony fémív, ami az aljáná l nagyobb sűrű ségű, mint fent, az l + Z2 = l ,
z ~ O félkör mentén fekszik az yz-síkban (16 .5. ábra). Hol van az ív tömegkö-
zéppontja, ha a sűrűsége az (x,y, z) pontban 8 (x,y, z) = 2 - z?
z
Megoldás: Tudjuk, hogy x = O és y = O, mert az ív az yz-síkban fekszik, és a
tömege a z tengelyre szimmetrikusan oszlik el. zkiszámításához paraméterezzük
a körívet:
r(t ) = (cos t)j+(sint) k , O:::;t :::; n .
Ezzel a paraméterezéssel a deriváltvektor
Iv(t)1 =
16.5. ÁBR A: A 4. példában szerepl ő
fémív. A 16.1. táblázat alapján
Ir
M = j 8 ds = j (2 - z)ds = j (2 - sint )( I )dt = 2n - 2

c c o
Ir
Mxy = j z8dS = j Z(2 - Z)dS= j (sint )(2 -sint ) dt =

c c o
Ir
8- n
= j (2 sint - sin t)dt
2
= - 2-
o
_ Mxy 8 - n I 8- n
z = - = - - · - - = - -;::::: 0 57.
M 2 2n-2 4n -4 '
Két tizedesre kerekítve z~ 0,57, a tömegközéppont (O, O, 0,57). D
z z
Térgörbék vektoregyenletei (e) (I)
2
Feleltessük meg az l- 8. feladatokban megadott görbéket az 1"'1;1)

~y
(aj-th) ábrákon láthatóakkal!
---- y
z z x
I - x
(a) (b) (1 , l , - 1)
2
z
(g) (h)
y
x
y
y
x y
x
1. r(t ) = ti + (I- t)j, OS t S 1

2. r (t) =i +j +tk, - I S t SI
3. r(t ) = (2cost)i + (2s int)j , O S t S 2n

4. r(t) = ti, - I S t S I
5. r(t) =ti+tj+tk,OStS2 Vonalintegrálok síkgörbék felett

6. r(t) = tj + (2 -2t)k, OS t SI
A 19-22. feladatokban integráljuk az f függvényt a megadott
7. r (t) = (t2 -1)j +2tk, -I S t S I görbe felett!
8. r(t) = (2cost)i +(2sint)k, O S t S n 19. f(x ,y) = x3l y, C: y =x2/2, O Sx S 2
20. f(x,y ) = (x + l)vI +x2, C: y = x2/2 az (1,1 /2)

Vonalintegrálok számítása térgörbék pontból a (O,O) pontba.
mentén 21. f(x,y) = x + y, C: x2 + l = 4 az első síknegyedben
(2,0)-ból (0,2)-be.
9. Számítsuk ki a Jc (x + y)ds integrált, ahol C az x = t,
Y = (I-t), z = Oegyenes szakasz (O, 1,0)-tól (l,O,O)-ig! 22. f(x ,y) = x2 - y, C: x2 + l = 4 az első síknegyedben
10. Számítsuk ki az fc(x-y +z- 2)ds integrált, ahol C azx = t, (2,0)-ból (V2, V2) -be.
Y = (l -t), z = l egyenes szakasz (O, l , 1)-től (1,0, l )-ig!
11. Szárnítsuk ki az fc(xy + y + z)ds integrált az r(t) = 2ti +
+ tj + (2 - 2t )k , O S t S l görbe mentén! Tömeg és nyomaték
J
12. Számítsuk ki az Jc x2 + y 2 ds integrált az
r(t) = (4cost)i + (4 sin t)j + 3tk, -2n S t S 2n görbe mentén! 23. Huzal tömege: Mennyi a tömege annak a huzalnak, ame-
13. Mennyi az f(x ,y,z) = x +y + z függvény vonalintegrálja az lyik az r(t) = (t2 - l)j + 2tk , O S t S l görbe mentén helyezke-
(1,2,3) pontból a (O, - l , l) pontba vezető egyenes szakasz men- dik el, és sűrűsége 8 = (3/2)t?
tén?
24. Görbe huzal tömegközéppontja: Egy huzal sűrűsége
14. Mennyi az f(x,y,z ) = v3/(x 2 + l + z2) függvény vonalin- 8(x,y,z) = l5Vy +2 és az r(t) = (t2 -1)j +2tk, - l S t S I
tegrálja az r(t) = ti +tj + tk , l S t S oo görbe mentén? görbe mentén helyezkedik el. Hol van a tömegközéppontja? Vá-
15. Integráljuk az f(x,y,z) = x +,fi - z2 függvényt a (0,0,0) zoljuk fel a görbét, és jelöljük be a tömegközéppontot!
pontból az (l , I , l) pontba vezető görbe mentén , ha a görbe
(16.6a ábra) : 25. Változó sűrűségű huzal tömege: Mekkora a tömege an-
nak a vékony huzalnak, ami az r(t) = V2ti + V2tj + (4 - t 2)k,
Cj :r(t)=ti+ t 2j , OStS I , O S t S l görbe mentén fekszik és a sűrűsége (a) 8 = 3t, ill. (b)
C2: r(t) = i + j + tk, OS t S l! 8 = l?
z
26. Változó sűrűségű huzal tömegközéppontja: Hol van a
tömegközéppontja annak az r(t) = ti + 2tj + (2/ 3)t 3/ 2k ,
O S t S 2 görbe mentén elhelyezkedő huzalnak, amelynek sűrű
sége 8 = 3V5 +t?
27. Huzalkarika tehetetlenségi nyomatéka és tehetetlenségi

sugara: Egy konstans 8 sűrűségű huzalkarika az xy-síkban az
~ + l = a2 kör mentén helyezkedik el. Mekkora a karika te-
hetetlenségi nyomatéka és tehetetlenségi sugara az x-tengelyre
vonatkoztatva?
x x
28. Vékony rúd tehetetlenségi nyomatéka és tehetetlenségi
(al (hl
sugara: Egy állandó sűrűségű vékony rúd az r(t) = tj + (2 -
16,6. AaRA: A IS. és a 16. feladatban szereplő integrálási utak.
- 2t )k, O S t S 1 szakasz mentén fekszik az yz-síkban . Mekkora
a tehetetlenségi nyomatéka és tehetetlenségi sugara a koordiná-
tatengelyekre vonatkoztatva?
16. Integráljuk az f(x,y,z) = x + ,fi - Z2 függvényt a (O, O,O) 29. Két állandó sűrűségű rugó: Egy állandó 8 sűrűségű
pontból az (1, l , l) pontba vezető görbe mentén, ha a görbe
rugó az
(16.6b ábra) :
Cj : r(t) = tk, OS t S l , r(t) = (cost)i+(sint)j +k, OSt S2n

C2: r(t) = tj + k, OS t S l ,
csavarvonal mentén helyezkedik el.
C3: r (t)=ti +j+k, OSt SI!
(a) Határozzuk meg Iz-t és Rz-t!
17. Integráljuk az f(x ,y,z) = (x + y + z)/(x 2 + l + z2) függ-
vényt az r(t) = ti + tj + tk, O < a S t S b görbe mentén ! (b) Tegyük fel, hogy van egy szintén állandó 8 sűrűségű,
de kétszer olyan hoss zú rugónk, mint az (a) pontban, és ez
18. Integráljuk az f(x,y,z ) = -Jx2 + y2 függvényt az a csavarvonal O S t S 4n paraméterértékű pontjaiban van.
r(t ) = (acost)j + (asint)k , OS t S 2n A hosszabb rugóhoz tartozó Iz, R, értékeket ugyanakkorá-
nak várjuk, mint a rövidebb esetében, vagy különbözőnek?
körív felett! Válaszunk helyességét ellenőrizzük számítással!
16.2. Vektormezők , cirkuláció, munka, áramlás 423
30. Állandó sűrűségű huzal: Egy 8 = l állandó sűrűségű Számítógépes vizsgálatok

huzal az
r(t ) = (t cost)i + (t sin t)j + (2V2 / 3)t 3/ 2k , o s; t s; l Vonalintegrálok numerikus

görbe mentén fekszik. Mennyi Z, Iz, R z ? számítása
31. A 4. példa íve: Mennyi Ix és Rx a 4. példában szerepl ő A 33-36. feladatokban használjunk számítógépes program ot a
ívre? következő lépések végrehajtásához a vonalintegrálok kiszámítá-
sára.
32. Változó sű rűségű huzal tömegközéppontja, tehetetlen-
ségi nyomatéka és tehetetlenségi sugara: Adjuk meg a t ö- (a) Határozzuk meg a ds ~ Iv(t) ldt kifejezést az
megközéppontját, tehetetlenségi nyomatékát és tehetetlen ségi r(t) = g(t )i + h(t)j + k(t)k integrálási úthoz!
sugarát a koordinátatengelyekre vonatkoztatva annak a vékony (b) Fejezzük ki az f (g(t),h(t),k(t))lv(t )1 integrandust t
huzalnak , ami az függvé nyeként !
(c) Számítsuk ki az Jc f ds integrált !
33. f (x,y,z) = V I+30x2 +lOy, r(t) =tHt 2j +3t 2k,

görbe mentén fekszik, és a sűrűsége 8 = t~ l ! OS;t S; 2
34. f (x,y,z) = Vi+ x3 + 5y3 , r(t ) = ri -} 1t2j+ vrk, OS; t S; 2
35. f (x,y,z) = xJY - 3z2, r(t) = (cos 2t)i+(sin 2t)j + 5tk,
O S; t S; 2n
36. f (x,y,z) = ( l + ~ZI /3) 1/4, r(t ) = (cos2t)i + (sin 2t)j +

+ t 5/ 2 k , O S; t S; 2n
Vektormezők,
16.2. cirkuláció, mu nka, áramlás
Amikor olyan jelenségeket tanulmányozunk, amelyek vektorokkal jellemezhe-

tők , akkor a korlátos, zárt intervallumok felet ti integrálok helyett görb ék vagy
felületek mentén integrálunk. Ebben az alfejezetben görbék mentén vett integ-
rálokkal foglalkozunk. Ilyen integrállal szám ítható pl. a munka amit egy test
elmozdításával végzünk egy görbe mentén változó erővel (mint pl. amit egy ra-
kéta űrb e való kilövésekor végzünk a Föld gravitációs mez ője ellenében), vagy
amit a vektortér végez, miközben egy része cskét mozgat a téren át (pl. a munk a,
amit egy gyorsítóban a részecskék energiáj ának megnö velésére fordítunk).
Vektorrnezők
"'--""-----_
. - Tegyük fel , hog ya síknak vagy a térnek egy részét áramló folyadék tölti ki. Kép-
zeljük úgy, hog y a folyadék sok pici moz gó ré s zecskéből áll, és mindegyiknek
minden pillanatban van egy v sebességvektora. Ha ezeket a vektorokat képz el-
16.7. ÁBR A : Sebességvektorok egy re-
jük el, akkor a tér minden pontj ához tartozik egy más -más irányú és más-más
pülőgépsz árny körül egy szélcsatorná-
hosszúságú vektor. Így a mozg ó folyadék definiál egy vektormezőt. A 16.7. ábrán
ban . Az áramlás vonalait kerozinfüsttel
a levegő sebességvektorait láthatjuk egy szélcsa tornában egy repülőgép szárny
tették láthatóvá.
körül. A 16.8. ábra áramló víz sebességvektorait mutatja egy be s zűkülő csator-
nában. Egy adott testre ható gravitációs erőt is szemléltethetünk vektormez ővel
(16.9. ábra ), vagy akár mágneses er őteret . elektromos erőteret is.
Általában, vektormezőnek egy olyan függvényt nevezü nk, ami a sík vagy
a tér egy tartom ányának pontj aihoz vektorokat rendel. (Ezt úgy is felfoghatjuk,
hogya vektormez ő helyvektorokhoz rendel vektorokat, tehát egy vektor-vektor
függvény.) A vektormez őt a fizikában, ill. a mérnöki gyakorlatban szokás még
16.8. ÁBRA: Az áramlási vonalak egy erőté rnek, áramlási mez őne k stb. is nevezni, attól függően, milyen tulajdon-
szűkül ő csatornában. A s z ű k részen a ságát akarjuk inkább hangsúlyozni . Ha a háromdimenziós tér pontjaihoz rend e-
víz felg yorsul, ezért a sebességvekto- lünk háromdimenziós vektorokat, és a térben már rögz ítve van egy derékszögű
rok hosszabb ak. koordináta-rend szer a szokásos i, j , k alap vektorokkal, akkor a vektorme zőt a
16.9. Á BRA : A gravitációs vektor- 16.10. ÁBR A : Egy hajítás v(t) sebes- 16.11. Á BRA : A Vf gradiensmező
mező vektorai a tér forrása felé mu- ségvektorai vektorrnezőt definiálnak egy f(x,y ,z) = c felületen.
tatnak, vagyis a teret létrehozó tö- a pályagörbe mentén.
meg felé.
z
következőképpen adhatjuk meg:
F(x,y,z) = M(x,y,z)i + N(x,y,z)j + P(x,y,z)k.

Az M, N, P skalár függvén yek a vektormező koordinátafúggvényei (más szó-
val komponensfúggvényei vagy komponensei i, j , k irányában). A vektorrnező
folytonos, ha akoordinátafüggvényei folytonosak, és differenciálható, ha a ko-
ordinátafüggvényei differenciálhatóak. A kétdimenziós vektorrnezőket hason-
lóan adhatjuk meg:
F(x,y) = M(x,y )i + N (x,y)j.
x Egy hajítás pályagörbéjének minden pontjához hozzárendelhetjük a sebesség-
vektort. Egy skalár függvény értelmezési tartom ányának minden olyan pontjá-
hoz hozzárendelhetjük a gradiensvektort, ahol az létezik . Ilyen függvények il-
lusztrációit láthatjuk a 16.10-16.15. ábrákon .
Megfigyelhetjük, hogya szokásos ábrázolása ezeknek a függvényeknek eltér
16.12. ÁBRA : Folyadék áramlása egy
attól, ahogy eddig függvényeket ábrázoltunk. Itt a független változó vektor (pont
hosszú hengerszerű csőben. A v =
helyvektora), és ennek a végéhez illesztjük a függvényérték-vektor kiinduló-
= (a2 - ?)k vektorok kezdőpontjai a
pontját. (Ha a sík pontjaihoz kétdimenziós vektorokat rendelve "hagyományos"
hengerben az xy-síkon vannak, vég-
módon akarnánk a függvényt szern1éltetni, négy dimenzióra lenne szükség. Az
pontjuk z = a2 - r2 paraboloidon.
itt alkalmazott szemléltetés jól kifejezi a fizikai tartalmat, és tulajdonképpen ez
a szemléltetés egyik legfőbb célja.)
DEFINÍCIÓ : Gradiensmező (vagy potenciáltér)

Egy differenciálható f (x, y,z) függvény gradiensmezője vagy potenciál-
tere a
Vf= af i+ a f j + af k
ax ay az
gradiensvektort rendeli az (x,y, z) ponthoz .
l. PÉLDA: Gradiensmező meghatározása

J ) X
Adjuk meg az f (x,y, z) = xyz függvény gradiensmezőj ét (potenci álterét)!
Megoldás: Az f függvény gradiensmezője F = Vf = yzí + x<j + xyk. D
Látni fogjuk a következő alfejezetben, hogy a gradien smezők különleges sze-
repet játszanak a mérnöki gyakorlatban.
16.13. ÁBRA: A sugaras vektormező Erő által végzett munka egy görbe mentén a térben,
F = xi + yj. Figyeljük meg a jelö-
lésbeli konvenciót: a vektor kiinduló-
görbementi integrál
pontja van abban a pontban, ahol F-ef Tegyük fel, hogy az F = M(x,y,z)i+N(x,y,z)j+P(x,y,z)k vektormező, azaz
számoljuk. erőtér képviseli az erőt a tér egy tartományán (pl. gravitáció s mező vagy elekt-
16.14. ÁBRA: Egység vektorok "forgó"

vektormezőj e :
F = (- yi +xj) j(x2 +l) I/2.
A mező nincs definiálva az origóban.
o 2 4 6 8 10 12 14 16+
16.15. ÁBRA: NASA Seasat műholdja radarr al 350 OOO szélmérést végzett az
óceánok felett. A nyílak az irányt mutatják, a hosszuk pedig a szél sebességére
utal. Érdekes megfigyelni a komoly vihart Grönland déli részénél.
romágneses mező) , és az
r(t)=g(t)i+h(t)j+k(t)k , a~t ~b
egy sima görbe a tartományban. Ekkor az F . T skalárszorzat az F komponense a

görbe egységnyi hosszú , érintőirányú vektorának irányában. Az F . T integrálját
a görbén az F erőtér munkáján ak hívjuk a görbe mentén, az a és b param éterér-
tékek között.
DEFINÍ CIÓ: Munka sima görbe mentén

Az F = Mi + Nj + Pk erőtér által végzett munka az r(t ) sima görbe men-
tén t = a -tól t = b-ig
t=b
A t = a
W = J
t=a
F·Tds. (16.4)
16.16. ÁBRA : Az F erő által végzett
munka az F· T skalárfüggvény integ-
Hasonlóképpen magyarázzuk a (16.4) egyenlőséget, mint azt tettük a 6. fe-
rálja a görbe mentén A-tól B-g.
jezetben a W = J: F (x)dx képlet levezetésénél. A munka az erőnek az út irá-
nyába eső nagysága szorozva az út hosszá val. A rektifikálható (véges ívhosszal
rendelkező) görbét rövid részívekre osztjuk, és egy-egy ilyen darabon, az erőt
konstansnak feltételezve, számítjuk a munkát minden kis részíven, majd össze-
adjuk ezeket. A munka ezeknek az integrálközelítő összegeknek ahatárértéke
lesz, ahogyarészívek hossza tart a nullához , és így számuk a végtelenhez. Sima
görbe esetén a felosztást úgy is csinálhatjuk, hogy az [a ,bj paraméterintervallu-
mot osztjuk fel, és így minden osztóponthoz a paramétertartományban a görbén
is tartozik egy osztópont , tehát a paraméterintervallum egy felosztása létrehozza
a b
16.17. ABRA : Minden felosztása az [a,b] paramétertartomány-

i nak egy felosztást indukál a r(t) = g(t)i + h(t)j + k(t)k görbén.
\ (más szóval indukálja) a görbeív egy felosztását. Ezután a [tk,tk+d paraméte-

\
\ rintervallumon választunk egy Ck pontot. Az r(tk) helyvektor hegye a Pk pontba
\
\ mutat, és I1sk a PkPk+l ív ívhossza (16.17. ábra).
\ Pk+! .-/
\ ,.,.r Ha F k jelöli F helyettesítési értékét a görbe t = Ck paraméterű pontjában, és
t= c Tk jelöli a görbe egységnyi hosszú é rint ővektor á t ebben a pontban, akkor F-
k"--. ~ Tk nek T irányú komponense t = ck-nál F k . Tk . Így az F erő által végzett munka a
- --+--- FkoT
k PkPk+l ívdarab mentén körülbelül
16.18. ÁBRA: A 16.17 . ábraPkPk+l gör-

beívének kinagyított képe . Mutatja az
( Erő komponense a ) . ( megtett ) = F . T 11
mozgás irányában távolság k k si,
egységnyi hosszúságú érintövektort és A végzett munka egy közelítése a görbe mentén t = a-tól t = b-ig
az erőt isa t = Ck paraméterű pontban.
Ahogy a felosztás normája [a, b]-n nullához tart, a görbén indukált felosztás nor-
mája is nullához tart és az összegek az
t=b
J
t=a
F·Tds
integrálhoz tartanak. Az így kiszámított érték előjele függ a görbe irányításától,

azaz attól, hogyan haladunk a görbén, miközben t növekszik. Ha megfordítjuk a
mozgás irányát, megfordítjuk T irányát, így F . T is előjelet vált. Ha zárt görbe
mentén integrálunk, akkor az integrált körintegrálnak hívjuk.
A 16.2. táblázat a (16.4) egyenlet hat kül önb öző felírását mutatja. Különböző
kinézetük ellenére a 16.2 táblázat képleteit ugyanúgy kell kiszámítani. A táblá-
zatban r(t) = g(t)i + h(t)j + k(t)k = xi + yj + zk egy sima görbe, és
dr = dr dt = dgi + dhj +dkk

dt
a differenciálja.
Munka kiszá mítása integrállal

Ahhoz, hogy a végzett munkát kiszámoljuk egy sima görbe mentén, a
következő lépéseket kell végrehajtanunk:
1. fejezzük ki F-et a görbén, mint a t paraméter függvényét,

2. határozzuk meg dr/ dt-t,
3. integráljuk az F · dr / dt kifejezést t = a-tól t = b-ig!
16.2. Vektormezők, cirkuláció, munka, áramlás 427
t=b
w= J
t=a
F ·Tds A definíció
t=b
= J
t=a
F·dr Differenciál alak
b
dr Kifejtve, hogy tartalmazza dt-t, hangsú-
=
J a
F· dt dt lyozza a t paramétert, és adr/ dt sebesség-
vektort
b
=
J( a
dg +N-+P-
M-
dt
dh
dt
dk)
dt
Hangsúlyozza akoordinátafüggvényeket
= (
J a
dx
dt
dy
dt
dZ)
M-+N-+P-
dt
Rövidíti r komponenseit
=J M dx+N dy+Pdz
dt-vel "egy szerűsítve" , a leggyakrabban
használt alak
a
16.2. TÁBLÁZAT : Az F erőtér görbementi integráljának hat különböző alakja .
2. PÉLDA: Változó erőtér munkája egy térgörbe mentén

Mekkora munkát végez az F = (y -x2 )i + (z -y2)j + (x - z2)k erőtér az r(t) =
= ti + t 2j +t 3k, O::::: t::::: 1 görbe mentén a (0,0,0) ponttól az (1,1,1) pontig
(16.19. ábra)?
z Megoldás: Először írjuk fel F -et a görbén:
F= (y-x 2)i +(z -l)j+(x-z2)k

= (t - t ) i + (t - t
2 2 3 4)j + (t - t 6)k.
'-v-:-'
O
Ezután meghatározzuk dr / dt-t:
Végül felírjuk F . dt f dt-t; és integráljuk t = O-tól t = l-ig.
16.19. ÁBRA : A 2. példa görbéje. F· ~; = 3

[(t - t 4)j + (t - t 6)k] . (i + 2tj + 3t 2 k)
= (t 3 -t4)(2t) + (t -t6)(3t 2 ) = 2t 4 -2t 5 +3t 3 - 3t 8 ,
így
Munka = J (2t 4 - 2t 5 + 3t 3 - 3t 8)dt

O
= [~t5 _ ~t6 + ~t4 _ ~t9] l = 29 D

5 6 4 9 o 60 ·
Integrál áramlási mezőben, cirkuláció

Nemcsak erőtérnek tekinthetjük az F vektormezőt, hanem például áramló fo-
lyadék sebességvektormezőjének, más szóval áramlási mezőj ének is a tér egy
tartományán definiálva (pl. egy folyammederben, vagy egy hidroelektromos ge-

nerátor turbinakarnrájában). Ebben az esetben F . T integrálja az áramlást adja
meg a görbe mentén.
D EFINÍCI Ó: Áramlási integrál, cirkuláció

Ha r(t) egy sima görbe egy folytonos F áramlási mez őben, akkor az áram-
lás a görbe mentén t = a-tól t = b-ig
áramlás = JF · T ds. (16.5)

a
Ezt az integrált ebben az esetben áramlási integrálnak hívják. Ha a görbe

zárt, akkor ezt a zárt görbe menti integrált cirkulációnak nevezik.
Az áramlási integrálokat ugyanúgy számoljuk, mint a munkát.
3. PÉLDA: Áramlás egy csavarvonal mentén

Egy áramló folyadék áramlási mezője F = xi + ti + yk. Adjuk meg az áramlást
:s :s
az r (t ) = (cos t )i + (sin t )j + tk, O t n 12 csavarvonal mentén!
Megoldás: Megadjuk F-et a görbe mentén:
F = xi + ti + yk = (cost)i +tj + (sint)k.
Ezután meghatározzuk dr1dt -t:
. dr
dt = ( -smt " k.
. )"1+ (cost )J+
Majd integráljuk F· (drldt)-t t = O-tól t = ~-ig.
F. dr = (cost)(-sint ) + (t )(cost) + (sint)(l)

dt
= -sintcost+tcost+sint ,
így
t=b 71:/ 2
áramlás = fF.
t=a
~; dt = J(-
o
sinr cosz + tcost + sint)dt
cos t
2
]71:/2 (
= [ -2-+tsint o = 0 +"2 -
n) (l ) n l
2+ 0 ="2-2 ' D
4. PÉLDA: Cirkuláció egy kör mentén

Mennyi az F = (x- y)i +xj vektormező cirkulációja az r(t) = (cost)i + (sint)j,
:s :s
O t 2n kör mentén?
Megoldás: A körön F = (x - y) i + xj = (cost - sint)i + (cost)j és
-dr = ( -smt
. ) 1+
" (cost)'J.
.
dt
Ekkor
dr . . 2 2
F . -d = - sin t cos t + sm t + cos t ,
t ~
l
így
271: 271:
cirkuláció = fF '
o
~; dt = J
o
(1- sint cos t)dt =
= [t _ Si;2 t] ~7I: = 2n . D
16.2. Vektormezők, cirkuláció, munka, áramlás 429
Fluxus síkgörbén
Ha az xy-sík egy zárt görbével határolt részét tekintj ük, és azt akarjuk kiszámí-
tani, hogy milyen gyorsan áramlik be ide vagy innen ki a folyadék, akkor az
F · n skalár kifejezést integráljuk a C görbe mentén. n a görbére merőleges, ki-
felé mutató egységvektor, és F . n az áramlási mező n irányú komponense. Ez az
integrál F fluxusa a C görbén.
DEFI NÍCIÓ: Fluxus egy zárt síkgörbén

Ha C egy zárt, sima görbe egy F = M(x ,y)i + N (x,y)j folytonos vektor-
mező értelmezési tartományában, és n a kifelé mutató, görbére merőleges
egységvektor a C pontjaiban, akkor F fluxusa C-n
F fluxusa C-n = J F· n ds. (16.6)

c
Jegyezzük meg a cirkuláció és a fluxus közötti különbséget. A cirkuláció F ·T

ívhossz szerinti integrálja, a fluxus F· n ívhossz szerinti integrálja. Az egyik
integrandus F érintőirányú komponense, a másik a kifelé mutató normális irányú
komponens. Ha a zárt görbével határolt felületre ugyanannyi folyadék folyik be,
mint ki, akkor a fluxus a zárt görbén nulla. (Fluxust számíthatunk nem zárt görbe
mentén is, de akkor más szempontok alapján kell a normálist irányítani.)
A (16.6) integrált a következőképpen számíthatjuk ki. Tekintjük a görbe egy
sima paraméterezését,
x=g(t), y=h(t), « <i-:»,

ami pontosan egyszer járja körbe a görbét miközben t növekszik a-tól b-ig. A
kifelé mutató n normálist úgy határozzuk meg, hogy az érintő irányú T egység-
vektort vektori álisan szorozzuk k-val. De melyik mutat kifelé, T x k vagy k x T?
Ez attól függ , hogy az általunk választott paraméterezéssel a görbét az óramutató
z járásával ellentétesen vagy megegyezően járjuk körül. Ha megegyezően, akkor
k x T, ha ellent étesen, akkor T x k a helyes választás (16 .20. ábra). Bár az ív-
Óramutató járásával
megegyező kőrüljárás,
hossz szerinti integrál értéke, amit a fluxus definiálásánál a (16.6) egyenlőségnél
k X T mutat kifelé felírtunk, nem függ attól, hogy hogyan járjuk körbe a görbét, a továbbiakban a
számításoknál óramutató járásával ellentétes körüljárást feltételezünk.
y dX. dY,) k dyo dx ,
n=T xk= ( -I+-J x =-I--J.
ds ds ds ds
x
Ha F = M (x ,y )i + N (x,y)j, akkor
dy dx
F·n=M(x,y) ds -N(x,y) ds'
z
Óramutató járásával Következésképp
megegyező kőrüljárás,
T X k mutat kifelé
J
c
F·nds = J(M~ -N~:) = 1
c
ds
c
M dy-N dx.
y
Az utolsó integráira egy Q irányított kört tettünk, ami azt fejezi ki, hogy zárt
görbe mentén az óramutató járásával ellentétes irányban integr álunk. Az integrál
x
kiszámításához az M, N, dx, dy kifejezéseket kell fel írnunk, mint t függvényét,
nem kell ismernünk sem n-et, sem ds-t.
16.20. ÁBRA: Ahhoz, hogy megadjunk Fluxus számítása egy sima, zárt síkgörbén
egy kifelé mutató normálvektort, mi-
közben az óramutató járásával ellen-
F = Mi + Nj fluxusa C-n = 1 M dy - N dx. (16 .7)
c
tétes irányban járjuk be a görbét, az
n = T x k szorzatot számolj uk. Az óra- Az integrál a C görbe bármilyen sima paraméterezésével számítható, ha
mutató járásával megegyező körüljáras azzal a C görbét pontosan egyszer járjuk körbe az óramutató járásával
esetén n = k X T. ellentétes irányban.
5. PÉLDA: Fluxus számítása körön

Adjuk meg F = (x - y)i + xj fluxusát az xy-síkban fekvő x 2 + l = l körön !
Megoldás: A kör r (t ) = (cos t) i+ (sint)j, O::::: t ::::: 271: paraméterezé sével pon-
tosan egyszer járjuk körbe a kört, az óramutató járásával ellentétes irányban .
Ezért ezt a paramé terezést használhatjuk a (16.7) képletben.
M = x - y = cost - sint , dy = d (sint} = cost dt

N= x = cost , dx = d (cost ) = - sint dt
Így
2n
Fluxus =J M dy - N dx =J (cos2 t- sinteost + eost sint }dt (16.7) képlet

C O
2n 2n 2n
= Jeos 2tdt= Jl+~os2tdt= [~+Si~2tL = 71:.
O O
A fluxus a körön 71:. Mivel ez pozitív, a nettó áramlás a körön keresztül kifelé
irányul (a kifelé mutató normál vektorokkal a kifelé áramlást definiáltuk pozi-
tív irányúnak). Ha a nettó áramlás befelé irányul, azaz több folyik befelé, mint
kifelé, akkor a fluxus negatív. D
- "'--_.......... ------- - - - ------ -- - - - -------- - - - -

}-.
Vektormező, gradiensmező z
Az 1-4. feladatokban adjuk meg a'függv ény gradiensmezőjét!

l. f (x,y,z) = (.? +y2+ z2)-1/2 (I , I , I )
2. f(x ,y,z) = ln Jx 2 +y2+ z2

3. g(x,y,z)=e2 - ln(.?+y2)
/
/
4. g(x,y,z) =xy + yz+ xz /
/
/
x /
5. Adjunk egy F = M(x,y)i+ N(x,y)j alakú képletet arra a
(I , l , O)
vektormez őre, ami minden pontho z olyan vektort rendel, ami az
origó irányáb a mutat, a hossza pedig fordított an arányos a pont
16.21. ÁBRA: A k ül önb öz ő útvonalak a (0,0,0)
orig ótól való távolságának négy zetével! (A m ez ő nincs defini-
és az (l , 1,1 ) pont között.
álva az origóban.)
6. Adjunk egy F = M(x,y) i + N(x,y)j alakú képletet arra a
vektormez őre, ami az origóban O, és minden más (a,b) pont- A 13-1 6. felad atokban számítsuk ki az erőtér munk áját a meg-
ban F az .? + y2 = a2 + b 2 kör érintőjével párhuzamos, az óra- adott görbe mentén, a t param éter n övekvő értékeinek irányában!
mutató járásáva l megegye ző irányba mutat, hossza pedi g IFI = 13. F = xy i +yj - yz k
..Ja2 + b2 ! r (t ) =ti +t 2j+ tk O:'St :'S1
14. F = 2yi+3xj + (x+ y) k
r (t) = (cost) i + (sin t) j + (t / 6) k O:'S t :'s 2n
Munka 15. F = zi + xj + yk
A 7-1 2. feladatokban adjuk meg az F erőtér munk áj át, a (0, 0, 0) r(t) = (sin t) i + eos t j+ t k O:'S t :'S 2n
pontb61 az (I , I , I ) pontba, a kö vetkező görbék mentén (16.21. 16. F =6zi + y2j +l 2xk
ábra): r (t ) = (sin t) i+ (cost) j + (t/ 6) k 0 :'St :'S 2n
(a) Az egyene s szakas z: Cl : r (t ) = t i + t j +t k , O:'S t :'s I,
(b) GörbeútC2:r(t)=ti +t2j+t4k, O:'St :'S I Vonalintegrálok és vektormezők a
(c) A C3 UC4 út, ami a (0,0,0) -t61 ( I, I ,O)-ig vezető sza-
kaszból, és ( I, I ,O)-tól ( I , I , I )-be vezető szakaszból áll.
síkban
7. F = 3yi+ 2xj + 4z k 8. F =[I / (x 2 +1)]j 17. Számítsukki az Jexydx + (x+y) dy integrált azy = ~ görbe
9. 10. F = xyi + yzj + xz k mentén ( - I, 1) -től (2,4) -ig!
F = JZ i - 2xj + ..jYk
2 18. Számít suk ki az Jdx- y)dx + (x+y) dy integrált az óramu -
11. F = (3x -3x) i +3zj + k
tatójárásával ellentétes körüljárással a (0,0), (1,0) , (O,l ) esúes-
12. F = (y +z) i+ (z +x)j j + (x+y)k pontú háromszögön!
19. Számítsuk ki az Je F . T ds integrált az F = x2 i - y.j függ- r

forgó vektorrnezőt ( 16.14. ábra), és az .J + = 4 kör pár pontj á-
vénnyel az x = r
görbe mentén (4 ,2 J -től ( 1, - I )-ig. ban a fü ggőleges és vízszintes (y-tengellyel, ill. x-tengellyel pár-
huzamos) öss zetevőit is !
20. Számítsuk ki az Jc F . dr integrált az F = yi - xj vektorme-
zővel az óramutató járásával ellentétes irányban az x2 +
egységsugarú kör mentén (I,Q)-tó l (0, 1)-ig.
r
= l 32. Sugaras vektormező: Vázolj uk fel az
F = x i+yj
21. Munka: Mekkora munk át végez az F = xy i + (y - x)j
erőtér az ( I , I )- ből (2 , 3)-ba menő egyenes szak asz mentén?
sugaras vektorrnezőt (16 .13. ábra) , és azx2 +r = I kör pár pont-
22. Munka: Mekkora mun kát végez az f(x,y) = (x + y)2 jában a függőleges és vízszi ntes (y-tengellyel, ill. x-tengellyel
függvény gradiensmezője az x 2 + r= 4 kör mentén az óramu- párhu zamo s) ös szetevőit is.
tató já rásáva l ellentétes irányba haladva, ha a (2, O) pontból in-
dulunk, és oda is térünk vissza? 33. Érintővektorok mezője:
(a) Adjunk meg az xy-síkban egy olyan G = P(x,y) i +

23. Cirkuláció és fluxus: Menn yi a cirkulációja és a fiuxusa
+ Q(x,y)j vektorrnezőt, hogy minden (a,b) =Ic (0 ,0) pont-
az
ban G abszolútértéke ..; a 2 + b2 legyen, az iránya pedig az
F] = xi+ yj, F 2 = - yi+xj
x2 + = a2 + b2 kör érintőjének iránya az óramutató járá-
l
vektorrnezőknek a következő görb éken ? sával megegyező irányba mutatva !
(a) Az r(t) = (cost) i +(sint) j , O st s 2nkörön? (b) Mi a kapcsolata G-n ek a 16.14. ábra F forgó mezőj é
(b) Az r(t) = (cost) i+(4sint) j , OS ts 2n ellipszisen? vel?
24. Fluxus egy körön: Menn yi a ftuxusa az 34. Érintővektorok mezője:
F l = 2xi - 3yj , F2 = 2xi+ (x - y)j (a ) Adjunk meg az xy-síkban egy olyan G = P(x,y) i +
+ Q(x,y)j vektormező t, hogy mind en (a,b) =Ic (0,0) pont-
vekto rrnezőknek az ban G legyen egységvektor, az iránya pedig legyen az
r
x2 + = a2 + b2 kör érintőjének iránya az óramutatój á-
r(t ) = (acost )i + (a sint) j , OS t :S 2n rásával megegyező irányba mutatva !
(b) Mi a kapcsolata G-n ek a 16.14. ábra F forgó mezőj é

körön ?
vel?
35. Az origó felé mutató egységvektorok: Adjunk meg az

Görbementi integrálok, cirkuláció és xy-síkban egy olyan F ·= M(x,y) i + N(x ,y) j vektormező t, hogy
fluxus mind en (x,y) =Ic (O,O) pontban F legyen egységvektor és rnutas-
son az origó felé! (A mező nin cs dcfiniálva az origóban.)
A 25-28. feladatokban adjuk meg az F vektorrnező cirkuláci-
ójá t és ftuxusát azon a zárt görb én, ami az r] (t) = (acost)i + 36. Két "középpontos" mező: Adjunk meg az xy-síkban egy
+ (asint) j, O S t S n félkörből, majd ezt követően az r2 = ti, olyan F = M(x,y)i+N(x,y )j vektormezőt, hogy minden (x,y) =Ic
- a S t S a szakaszból áll! =Ic (O,O) pontban F mutasson az origó felé, és IFI legyen (a) az
25. F = x i + yj 26. F = x 2 i + j r (x,y) pont távolsága az origótól, (b) fordítottan arányos az (x,y)
pont távolságával az origótól! (F nincs definiálva az origóban.)
27. F= - yi + xj 28. F = _ y2i + x2j
29. Görbementi integrál, áramlási integrálok: Adjuk meg

az F = (x + y) i - (x2 + r ) j sebess égvektormez ő görbemenli in- Áramlási integrálok a térben
tegrálj át (áramIását) az xy-sík ( I , O) pontjából a (- I , O) pontba a
kö vetkező utak ment én: A 37-40. feladatokban F egy ára mlási mező a térben. Adjuk meg
(a) Az x2 + r = I kör fel ső fele. az áramlást az adott görbék mentén az adott irányban !
(b) Az ( I, O)-ból (- I, O)-b a vezető egye nes szakas z. 37. F = - 4xyi + 8yj +2 k , r(t ) = t i +t 2j + k , O:S t S 2
(c) Az (l ,O)-ból (O, - I )-be, majd onnan a (- I , O)-ba ve- 38. F = x2i+ yzj + rk, r(t) =3t j+ 4t k , O:St :S I
zető egye nes szakaszo k egyesítése .
39. F = (x -z) i + x k , r(t) = (cost )i+ (sint) k , OS t S n
30. Fluxus egy háromszögön: Menn yi a ftuxusa a 29. fel-
40. F = - y i+ xj + 2 k, r(t ) = (- 2cost) i+ (2sint) j +2t k,
adatban szereplő F vektorrnezőnek azo n a három szögön , amin ek
OS t S 2n
csúcsai ( 1, 0), (0, 1), (- 1, 0)?
41. Cirkuláció: Adjuk meg az F = 2xi + 2zj + 2y k vekto r-
mező cirkulációját a következő három görbeívből álló zárt gör-
Vektormezők felvázolása a síkban bén a t paraméter növekedésének irányában haladva!
31. Forgó vektormező: Vázolj uk fel az Cl : r(t) = (cost )i + (sint )j +tk, 0:St sn/2
C2: r(t)=j + (n /2 )(I - t )k, 0 St SI
F= y "I + x .
-
V x2+y2 vx2 + y2 J C3 : r(t)=ti + (I - t)j , OSt SI
/
z görbe rnentén végzett munka és a között a felület között , amit a

t-tengely, a t = a, t = b egyenesek, és f grafikonja zárnak közre ?
46. Állandó abszolútértékű sugaras erőtér által végzett

munka: Egy részecske mozog egy y = f (x) sima görbe men-
(1, O, 0:.A)":;,,,::::::---+_~~(O, l , O) t én (a,f(a))-ból (b,f(b))-be az F er őt érben . Az erőnek minden-
hol ugyanaz a k az abszolútértéke, és mindenhol az origótól el-
y felé mutat. Mutassuk meg, hogy az erőtér által végzett munka
42. Nulla cirkuláció: Legyen C az a görbe, amiben a 2x +

°
+ 3y - Z = sík metszi az xl-+ l = 12 hengert . Mutassuk meg J F · T ds = k [(b2+ (f(b))2)1/2 - (a2 + (f(a))2) 1/2] !
az integrálok kiszámítása nélkül, hogy az F = xi + yj + zk vek- c
tormező cirkulációja ezen a zárt görbén nulla !
43. Áramlás egy görbe mentén: Az F = xyi + y j - yz k vek-

tormező egy áramló anyag sebességmezője a térben. Adjuk meg
az áramlási integrál értékét a (0,0,0) ponttól az (l, l, l) pontig a
Számítógépes vizsgálatok
z = x sík és az y = xl- henger metszésvonalán! (Útmutatás: Vá-
lasszuk a t = x paramétert!) Munka numerikus meghatározása
z
A 47-52. feladatokban használjunk számítógépes programot az
adott F vektormező által, az adott úton végzett munka kiszámí-
tására, a következő lépések végrehajtásával:
(a) Adjuk meg dr-et az r(t) = g(t)i + h(t)j +k(t)k integ-

y rálási útra !
(b) Adjuk meg F-et az út mentén!
(c) Számítsuk ki az Jc F· dr integrált!
44. Gradiensmező integrálja: Adjuk meg az F = V(xl?) 47. F = xy6i+3x(3xT +2) j ; r(t) = 2cos(t)i + sin(t)tj ,
gradiensmező áramlási integrálj át
O:S t 2n :s
Tb i + l ~T j; r(t) = (cost)i + (sint) j , °:s t :s n
(a) A 42. feladat görbéjén egyszer körbe, felülről nézve
óramutató j árásával megegyező köriiljárással, 48. F =
(b) Az ( l , l , l ) pontból a (2, l , - I) pontba egyenes sza-
kasz mentén! 49. F = (y+yz cosxyz) i + (xl- +xzcosxyz)j+
+ (z +xycosxyz) k; r(t) = (2cos(t) i + (3 sin t)j + k ,
O:S t 2n :s
További példák és feladatok 50. F=2xyi - y2j+zék;r(t)=-ti+0j+3tk, l:St :S4
45. Munka és terület: Tegyük fel, hogy f(t) egy differen- 51. F = (2y+sinx)i+ ( Z2 + (1/ 3) cos y)j + x4 k ;
ciálható pozitív függvény, ha a :s :st b. Legyen C : r(t) = r(t ) = (sint)i+ (cost) j + (sin2t)k,
= l i + f Ct ) j , a ::; l ::; b az integrálási út, és F = yi a vektormez.ő . -n/2 ::; t -:; n/2
Van valamilyen kapcsolat az
52. F = (xl-y)i+ ~.Jj+ xyk; r(t) =
JF .dr = (cost) i + (sint)j + (2sin2 t - l )k, 0 -:; t :s 2n
c
16.3. Útfüggetlenség, potenciálfüggvény, konzervatív vektormező
A gravitációs vagy elektromos térben a munka menny isége, amivel egy tömeget
vagy egy töltést az egyik pontból a másikba mozgatunk, csak a kiindulási és
a végponttól függ , és nem függ a két pont közötti úttól. Ebben az alfejezetben
azzal foglalkozunk, hogy mit jelent a vektonnező szempontjából az integrálnak
az úttól való függetlensége.
Útfüggetlenség
HaA és B két pont egy térbeli nyílt D halmazban, akkor az JF · dr munka, amivel
egy részecskét a D-n definiált F erőtér az A pontból a B pontba visz, rendszerint
függ az úttól, amin a részecske az A -ból B-be jutott.
16.3. Útfüggetlenség, potenciálfüggvény, konzervatív vektormező 433
DEFI NÍ CIÓ: Útfüggetlenség, konzervatív erőtér

Legyen F egy erőtér a tér egy nyílt D halmazán definiálva, és tegyük fel,
hogy bármilyen két A és B pontra D-ben igaz, hogy az F . dr munka Il
ugyanannyi minden A-ból B-be vezető út mentén, ami D-n belül halad.
Ekkor az IF· dr integrál útfüggetlen D-ben, és az F erőtér konzervatív
erőtér D-n.
A "konzervatív" elnevezés onnan ered, hogy olyan erőterekről van szó, ahol
érvényes az energia megmaradásának elve .
Bizonyos differenciálhatósági feltételek mellett, ami a gyakorlatban általában
teljesül, egy F tér akkor és csak akkor konzervatív, ha gradiens tere egy j skalár
függvénynek, azaz ha F = V j valamilyen j-re. Ennek az j függvénynek külön
neve van.
DEFINÍCIÓ: Potenciálfüggvény
Ha F egy D-n definiált erőtér, és F = Vj valamilyen j skalár függvényre
D-n, akkor j-et F potenciálfüggvényének hívjuk.
Az elektromos potenciál egy olyan skalár függvény, aminek a gradiens me-

z ője
egy elektromos tér. A gravitációs potenciál egy olyan skalár függvény, ami-
nek a gradiens mez ője egy gravitációs tér stb. Ahogy látni fogjuk, ha egy erőtér
nek megtaláltuk a potenciálfüggvényét, akkor bármilyen út mentén A-ból B-be
B B
J F · dr = J V j . dr = j (B ) - j (A ). (16.8)
A A
Ha arra gondolunk, hogy V j többváltozós függvények esetén ugyanaz, mint

f'az egyváltozós függvények esetében, akkor a ( 16.8) egyenlőség nem más,
mint a
b
J
a
f'(x )dx=j(b)-j(a)
Newton-Leibniz-formula megfelelője vektorterekre.

Az, hogy egy erőtér konzervatív, az előzőekkel összhangban, ekvivalens az-
zal, hogy minden zárt görbe mentén vett integrál nulla . Természetesen ahhoz,
hogya (16.8) egyenlőség fennálljon, a tartományra, az er őt érre és görbékre bi-
zonyos feltételeknek teljesülniük kell. Ezeket tárgyalj uk az elkövetkezőkben .
Tulajdonságok, amelyeket mostantól fogva mindig

feltételezünk: Összefüggő, egyszeresen összefüggő tartomány
Ezentúl minden g örb ér ől feltesszük, hogy szakaszonként sima görbe, azaz vé-
ges sok sima görbéb ől áll , amelyek végpontjaiknál csatlakoznak egymáshoz,
ahogy azt a 13.1. alfejezetben tárgyaltuk. Szintén feltesszük, hogy F-nek foly-
tonos parciális deriváltjai vannak. Ha F = Vj, akkor az előbbi feltétel azt ered-
ményezi, hogy j vegyes másodrendű parciális deriváltj ai megegyeznek, ami egy
könnyen ellenőrizhető tulajdonsága a konzervatív er őtereknek.
Feltesszük továbbá, hogy D nyílt halmaz a térben. Ez azt jelenti, hogy minden
pontj ához van olyan gömb, aminek az adott pont a középpontja, és a gömb tel-
jes egészében D-ben van . Feltesszük, hogy D összefüggő, ami azt jelenti, hogy
bármely két pontja összeköthető egy olyan sima görbével, ami teljes egészé-
ben D-ben halad. Végül, D-ről feltesszük, hogyegyszeresen összefüggő, ami
azt jelenti, hogy minden hurok, ami D-ben halad, összehúzható egy pontra úgy,
hogy közben nem hagyja el D-t. (Ha D egy olyan tartomány, amiből .Jcihűztunk"
egy egyenes szakaszt akkor már nem egyszeresen összefüggő, mert a szakaszt
megkerülő zárt görbe nem húzható úgy össze egy pontra, hogy mindig a tarto-
mányban maradjon.)
Összefüggőség és egyszeresen összefüggőség nem ugyanazt jelenti, és egyik

sem következik a másikból. Az ö s s zefügg ő re úgy gondolhatunk, mint ami egy
darabból van, az egyszere sen összefüggő az, amiben nincsenek lyukak, amire
egy "hurok felakadhat" . A teljes tér összefüggő és egy szere sen összefüggő. En-
nek a fejezetnek néhány állítása nem áll, ha mindazok a feltételek, amiket ed-
dig felsoroltunk, nem teljesülnek az állításban szerepl ő görbékre, tartományokra,
függv ényekre.
Vonalintegrálok konzervatív erőtérben

A következő tétel egy kényelmes módot ad vonalintegrálok kiszámítására kon-
zervatív erőterekben.
1. TÉTEL: A vonalintegrálok alaptétele
1. Legyen F = Mi + Nj + Pk egy vektortér, amelynek komponensei

folytonosak a tér egy nyílt D tartományán. Akkor és csak akkor létezik
egy olyan differenciálható j függvény D-n, hogy
ha D minden A és B pontjára az It
F· dr független az A-t és B-t össze-
kötő úttól, feltéve, hogy D-ben halad.
2. Ha az integrál független az A-ból B-be vezető úttól, akkor
J F·dr = j (B ) - j (A ).
A
F = Vj-ból következik, hogy az integrál független az úttól: Tegyük fel,

hogy A és B D-nek két pontja, és c: r(t ) = g(t)i +h(t)j + k( t )k , a:S: t :S: b,
egy sima görbe, ami D-ben halad, és összeköti A-t és B-t. A görbe mentén j
differenciálható függvénye t-nek, és
dj d j dx d j dy d j dz Láncszabály, hax = g(t),

-
dt
= dX
-- dt
+dy
-- dt
+dZ
- dt
- Y = h(t), Z = klt)
dx . dy . dZ) dr dr
= Vj . ( dt I + dt J + dt k = Vj . dt = F · dt F ='ilf
Következésképp
I=b b
J F . dr = J F· dr dt =
dt
J dj dt
dt
=
c t=a a
= [j(g (t ),h (t ),k(t ))]: = j (B ) - j (A ).
Azaz a vonalintegrál értéke csak j-nek az A és B pontbeli értékétől függ. Ez a

bizonyítása a 2-es állításnak és az l-es állításnak egyik irányba. Az l-es állítást
a másik irányba most nem bizonyítjuk. D
1. PÉLDA: Konzervatíverőtérbenvégzett munka meghatározása

Mekkora munkát végez az
F = yzi+xd +xyk = V(xyz)

erőtér az A( -1,3 ,9 ) és B(l , 6, - 4) pontokat összekötő sima C görbe mentén?
16.3. Útfüggetlenség, potenciálfüggvény, konzervatív vektormező 435
Megoldás: Az f (x , y,z) = xyz ftiggvénnyel
B B
J
A
F ·dr = J
A
Vf·dr
=f(B) - f (A)
= XYZI(1,6,- 4) - XYZI(-1 ,3,9)
= ( I)(6)( -4) - (- 1)(3)(9)
= -24+27 = 3. D
2. TÉTEL: Integrál zárt görbe mentén, konzervatíverőtérben

A következő állítások ekvivalensek:
l. JF . dr = Ominden zárt görbe mentén D-ben .

2. Az F erőtér konzervatív.
Az első állításból következik a második: Azt akarjuk megmutatni, hogy D-

nek bármely A és B pontjára J:
F ·dr ugyanazt az ért éket veszi fel bármely CI, C2
út esetén. Ha megfordítj uk az integrálás irányát C2-n, és B-ből A-ba megyünk,
akkor egyrészt C2-n az integrál előjelet vált, másrészt egy zárt görbét hoztunk
létre.
A A
16.22. Á BRA : Ha van két út A-ból B-

fF . dr - fF . dr = ' : dr + l: dr = fF. dr = O.
CI Cz CI - Cz C
be, egyiket megfordíthatjuk, hogy zárt
görbe legyen. Azaz az integrál CI-en és C2-n ugyanazt az értéket adja.
A második állításból k övetkezík az első: Meg akarjuk mutatni , ha F konzerva-
B B
tív, akkor zárt görbe mentén vett integrálja nulla . Tekintsünk egy zárt görbét és
azon két pontot, A-t és B-t. Ezek C-t két részre osztják, a CI és C2 görbére. Ha az
egyiken, pl. C2-n visszafelé megyünk, egyrészt az integrál előjelet vált, másrészt
ugyanazt az értéket veszi fel, mint CI-en:
B B
C
fF . dr = J
CI
F · dr +
Cz
J F· dr = J
A
F· dr - J
A
F· dr = O. D
A A
16.23. ÁB R A: Ha van két út A-ból B- A következő diagram összegzi az l. és 2. Tétel eredm ényeit:
be, egyiket megfordíthatjuk, hogy zárt l. Tétel 2. Tétel
görbe legyen. F=Vf D-n F konzervatív !F .dr=o
D-n c
D minden zárt
görbéjén
Miután láttuk milycn egyszeru integrált számolni konzervatíverőtérben , két
kérdés maradt:
1. Honnan lehet tudni, hogy egy erőtér (vektormező) konzervatív?

2. Ha F konzervatív, hogyan találjuk meg a potenciálfüggvényét (olyan f-
et, amire Vf = F)?
Konzervatív erőtér potenciáljának meghatározása

Azt, hogy az erőtér konzervatív-e a következőképp ellenőrizhetjük. Ne felejtsük
el, hogya D tartomány ös szefüggő és egyszeresen összefüggő.
Komponens-teszt a konzervatívit ás ellenőrzésére

Legyen F = M(x,y,z)i + N (x,y,z)j + P(x ,y,z)k egy olyan erőtér, ahol a
koordinátafúggvényeknek folytonos parciális deri váltjai vannak . Ekkor F
akkor és csak akkor konz ervatív, ha
oP
(16 .9)
ax '
Ha F konzervatív, akkor a (16.9) egyenlöségek teljesülnek: Van olyan J

potenciálfúggvény, hogy
. . k oJ . oJ . oJ
F=MI+NJ +P = 0/+ oyJ + oz k .
Következésképp
~; = :y (~~) = :;tz=
a2 J Folytonosságból következik, hogy
a zay a vegyes deriváltak egyenlőek
= :z(~;) = ~~.
A többi egyenlő séget hasonlóképp láthatjuk be. A bizonyítás második fele
az, hogy az egyenlőségekből a konzervativitás következik, a 16.7. alfejezetben
tárgyalt Stokes-tétel következménye, ami a D tartomány egyszeres ö s s zefü gg ő
ségét követeli meg. D
Ha már tudjuk, hog y F konzervatív, általában ismerni szeretnénk egy poten-
ciálfúggvényét. Ehhez meg kell oldanunk a V J = F egyenletet, azaz a
oJ i + oJ j + oJ k = Mi + Nj + Pk
ox oy oz
egyenletet J-re. Ehhez integrálnunk kell a következő három egyenlőséget:
oJ oJ
ox =M, oz = P.
A következő példában bemutatj uk ezt az eljárást.
2. PÉLDA: Potenciálfüggvény meghatározása

Mutassuk meg , hog y az F = (~cosy +yz) i + (xz - ~ siny )j + (.xy+z)k vektor-
mező konzervatív, és adjuk meg egy potenciálfúggvényét!
Megoldás: A (16.9) egyenlő ségeket ellenőrizzük az
M = tlcosy+ yz, N=xz- tl siny, P= .xy+ z

fúg gvényekre.
aN . oM
- = - tl smy + z=-.
ax ay
Ezek az egyenlőségek együtt azt jelentik, hog y van potenciálfúggvény. Ezt az J
fúggvényt az
oJ oJ . oJ
ox = tlcosy+ zy, oy = xz - ti sm y, -oz = .xy+ z (16.10)
egyenlőségek integrálásával kapjuk meg . Az első egyenletet x szerint integrál-

juk, miközben y-t és z-t kon stan sként kezeljük:
J(x ,y, z) = tl cosy +.xyz+g(y,z).

16.3. Útfüggetlenség, potenciálfüggvény, konzervatív vektor mező 437
Az x szerinti integrálás kon stansa függhet y-tól és z-től. Kisz ámítjuk a f / ay-t
az így kapott f fü ggv ényb ől. és össz evetjük azzal , amit a (16.10) egyenl ő s é gb ől
tudunk:
-x .
-e sm y + xz+ ay =XZ - e smy,
ag -x .
Így a g / ay = 0, azaz g csak z-től függhet:
f (x,y,z) = ex cosy -í-xyz + h(z).
Sz ámítsuk ki ebből a f / a z-t és vessük össze (16.10)-zel.
dh dh
xy + dz =xy + z, azaz dz = z,
így
i
h(z) ="2 + c.
A pot enciálfüggvény tehát
Z2
f (x ,y,z) = excosy +xyz + "2 -l-C.
C-től függ ően végtelen sok potenciálfüggvényünk van. D
3. PÉLDA: Annak kimutatása, hogy F nem konzervatív

Mutassuk meg , hogy F = (2x - 3)i-.(j + (cos z)k nem konzervatív!
Megoldás: A (16 .9) egyenlő ségből adódik:
ap a aN a
ay = a / cos z) = 0, - = - (-z) = -1.
az az
Ez a kettő nem eg yenlő , így F nem konzervatív. D
Egzakt differenciálkifejezések (differenciálformák)

Ahogy később látni fogjuk, sokszor kén yelmes a vonalintegrált "differenciá l"
alakban kifejezni:
B
J M dx + N dy + p dz,
A
amit már a 16.2. alfejezetben említettünk. Ezeket az integrálokat viszonylag

könnyű számítani , ha M dx + N dy + p dz egy f függvény telje s differenciálja .
Ebben az esetben
B B
JM~+N~+P~=J~~ +~~ +~~

A- A
B
= J
A
Vf·dr
= f (B) - f (A). 1. Tétel
Azaz
B
J df = f(B ) - f(A)
A
pontosan úgy, mint egyváltozós esetben.

D EFINÍ CIÓ: Egzakt differenciálkifejezések (differenciálformák)

Egy M(x,y,z)dx + N(x ,y,z, )dy + P(x ,y,z)dz alakú kifejezést dífferen-
ciálkifejezésnek, vagy differenciálformának nevezünk. A differenciál-
forma egzakt a tér D tartományán, ha
aj aj aj
Mdx+Ndy+Pdz= ax dx+ aydy + azdz=dj
valamilyen j skalár függvényre.
A Mdx + Ndy + Pdz differenciálforma egzaktságának ellenőrzése

AMdx + Ndy + Pd: differenciálforma akkor és csak akkor egzakt , ha
ap aN aM ap aN aM
ay ~' az ax ' ax ay. (16.11)
Ez egyenértékű azzal, hogy F = Mi + Nj + Pk konzervatív.
4. PÉLDA: Differenciálforma egzaktságának megmutatása

Mutassuk meg, hogy az y dx + x dy + 4dz egzakt forma, és számítsuk ki az
(2,3,- 1)
J ydx +xdy+4dz
(1,1,1)
integrált az (1, 1, 1) és (2,3, -l) pontok közötti szakaszon!

Megoldási Legyen M = y, N = x, P = 4, és ellenőrizzük a (16.11) egyenlősé
geket:
ap aN aM ap aN nu
ay = o =~ ' az = o = ax' ax = 1 = ay.
Ezek az egyenlőségek azt jelentik, hogy y dx + x dy + 4dz egzakt, így
ydx+xdy+4dz = dj
fennáll valamilyen j függvényre. j-et egy konstans erejéig meghatározhatjuk a
aj aj aj =4
ax = y, ay =x, (16.12)
az .
egyenletekből. Az elsőből
j(x,y,z) = xy+ g(y ,z).

A másodikból
aj ag ag =0
ay =x+ ay =x, azaz ay .
Következésképp g csak z-től függ ,
j(x, y,z) =xy +h(z).

(16.12) harmadik egyenletéből
aj = o dh = 4 azaz, h(z) = 4z + C.
az + dz '
Így
j(x,y,z) =xy+4z+C.
Az integrál értéke pedig
j(2,3,-I) - j(l, 1, 1) = 2+C - (5 +C) = -3. D

16.3. Útfüggetlenség, potenciálfüggvény, konzerv~tív vektormező 439
Erőtér konzervativitásának a kon zervatív tulajdonság kim utatására. Határozzuk meg mind-
egyik potenciálfüggvényét is, és számítsuk ki az integr álokat]
ellenőrzése (1,n"/2,2)
Az l-6. felada tokban mely
nem ?
erőterek kon zervatívak, és melyek 18. J 2cosy dx + (~ - 2xsin y ) dy+ ~dz
(0,2,1)
1. F = yzi + xti +xyk (1,2,3) 2
2. F = (y sin z)i + (x sin z)j + (xy cos z)k 19. J 3~dx + 7 dy + 2zlny dz
3. F = yi + (x + z)j - yk (1,1,1)
(2,1,1) ~
4.
5.
F = - yi + xj
F = (z+ y)i + ti +(y+ x)k
20. J (2x lny - yz)dx + (y - xz) dy -2yzdz
(1,2,1)
6. F = (e'" cosy) i - (e'" siny)j + zk
(2,2,2)
21. J ~dx + ( ~_::.)
y y2 z
dy - L dz
z2
Potenciálfüggvény meghatározása (1, I , I )
(2,2,2)
A 7- 12. feladatokban kere ssük meg az F erőtér potenciá lfüggv é- 2xdx +2ydy +2zdz
nyét !
7. F =2xi +3yj +4zk
22. J
(- 1,- 1,- 1)
x2 + y2 + z2
23. A 4. példa újra: Sz ámíts uk ki a 4. példabeli

8. F = (y + z)i + (x + z)j+(x +y) k
(2,3,- 1)
e y +2z(i + xj
9. F= + 2xk )
10. F = (ysi n z)i + (xsin z)j + (xyco sz) k
I ydx+ xdy + 4dz
(1,1,1)
11. F = (inx+sec 2(x +y))i +
integrált! Péld ául úgy, hogy felírj uk az ( I, I , I)- bő l induló és
+ (sec2 (x + y) + y~)
+z
j+~k
y +z
(2, 3, - I )-be érkező szakasz para méteres egyenleteit, és kiszá-
mítjuk az F = yi + xj + 4k függvény vonalintegrálját a szaka sz
F = ~i
I + x y +(~
I + x y + h 1- y2 z ) j+
mentén . Mive l F konzervatív, az integrál függet len az úttól.
12. 2 24. Sz ámít suk ki az Jc ~dx + yzdy + (; / 2)dz integrált a
(0 , 0 , 0) és (0 , 3, 4 ) pontokat összekötő C egyenes szakasz men-
+(h+n k tén !
Vonalintegrálok kiszámítása További példák és alkalmazások

A 13-17. felada tokban muta ssuk meg, hogya differenciá lforma Úttól va ló függetlens ég: Mu tass uk meg, hogy a 25-26. felada -
egzakt! Azu tán számítsuk ki az integrálokat! tok integrálj ainak értéke függe tlen az A-t B-vel összekötő úttól!
B
J
(2,3,-6)
13. J 2xdx+2ydy +2zdz 25.
A
z2dx + 2ydy + 2xzdz
(0,0,0)
B
(3,5,0) xdx + ydy + zdz
14. J yzdx+ xz dy+xydz
26.
J
A
Jx2 +y2 + z2
(1,1,2)
A 27- 28. feladatokban adjuk meg F egy potenciálfüggvényét!
(1,2,3)
15. J 2xydx+(.?- Z2 )dy -2yzdz 27. F = 2x
yi + (T
I-~) j
(0,0,0)
(3,3,1) 28. F = (e'"lny)i + (7 + sin z) j + (y cosz )k

16. J 2xdx- 1 dy - _ 4_ dz
(0,0,0)
(0,1,1)
I + z2
+
29. M un ka, különböző utakon: Adjuk meg az F = (~ +
y)i + (; +x)j + ze2 k erőtér által végzett munk át, ha az út az
(1, 0 ,0) po ntból az (1, 0 , 1) pontb a:
17. J sinycosx dx + cosysinx dy +dz (a) Az x = I, Y = O, O S z S 1 egyenes szakasz,
(1,0,0) (b) Az r(t ) = (cost) i + (sin t) j + (t / 27r)k , O S t S 2ncsa-
Jóllehet , a 18-22. feladatokban szereplő függvények nincsenek varvo nal,
az egész R3 t éren definiálva, az éri ntett tartományok egyszere- (c) Az x-te nge ly ( l , O, O)-tól a (0 , 0, 0) pontig, azután a
sen ö sszefü gg őek, így alka lmazhatju k a (16.9 ) egyenlőségeket z = x2 ,y = Oparabola (O, O, O)-tól az ( I , 0 , 1) pontig!
30. Munka, különböző utakon: 34. Vonalintegrál gradiense: Tegyük fel, hogy F = Vf egy
Adjuk meg az F = eyzi+ (xzeYZ +2cosy)j + (xyeYZ +siny)k erő konzervatív mező, és
tér által végzett munkát, ha az út az (1,0,1) pontból az (1, n/2,O)
pontba: (x,y,Z)
(a) Az
kasz,
x = 1, Y = nt /2, z = 1 - t, °::; t ::; 1 egyenes sza- g(x,y ,z) = J F · dr .
(0,0,0)
(b) Az (1, 0, 1) pontból az origóba vezető egyenes szakasz,
majd onnan az (1, n / 2, O) pontba vezető szakasz, Mutassuk meg, hogy Vg = F!
(c) Az (1,0, l) pontból az (1,0,0) pontba vezető szakasz,
35. A legkisebb munka útja: Az a feladatunk, hogy megha-
innen az x-tengely mentén az origóba, majd innen az y =
tározzuk, egy F erőtér milyen úton visz egy részecskét a leg-
= nJ?/2, z = Oparabolán az (1,n/2,0) pontig!
kevesebb munkával egy adott pontból a másikba. Egy gyors el-
31. Munka, kétféleképpen: Legyen F = V(x 3y2 ), és C le- lenőrzés azt mutatja, hogy F konzervatív. Mi lesz a válaszunk?
gyen az xy-síkban az a (-1 , 1) és (1, l) pontokat összekötő azon Indokoljuk!
görbe, amelyik (-1 ,1 )-től az origóig, majd onnan (1,1 )-ig két
egyenes szakaszból áll. Számítsuk ki az Je F . dr integrált kétfé- 36. Kísérlet: Kísérlettel azt tapasztaljuk, hogy az F erőtérben
leképpen: egy CI görbén mozgatva egy tárgyat az A pontból a B-be fele
annyi munka, mint egy C2 görbén. Mit mondhatunk az erőtér
(a) Adjuk meg a szakaszok paraméterezését, és számítsuk
ről?
ki az integrált!
(b) Használjuk az f(x,y) = x 3y2 potenciálfüggvényt! 37. Állandó erő munkája: Mutassuk meg, hogy az állandó
F = ai + bj + ck erőtér által végzett munka az A ponttól a B pon-
32. Integrál különböző utakon: Számítsuk ki az ----+
Jc2xcosy dx - x 2 siny dy integrált az xy-sík következő görbéi tig mindig W = F· AB!
mentén:
38. Gravitációs erőtér:
(a) Az y = (x - 1)2 parabola (1,O)-ból (0,1 )-be.
(b) Az egyenes szakasz (-l , n)-ből (1, O)-ba. (a) Adjuk meg az
(c) Azx-tengely (-l ,O)-ból (l,O)-ba.

(d) Az r(t) = (cos ' t)i + (sirr' t )j , °::;
t ::; 2n asztroid men-
tén óramutató járásával ellentétes irányban (1, O)-tól vissza
(l,O)-ba. gravitációs erőtér egy potenciálfüggvényét, ahol G, m, és M
konstansok.
33. (a) Egzakt differenciálforma: Mi a-nak, b-nek, c-nek az
aránya, ha a következő differenciálkifejezés egzakt? (b) Legyen PI és P2 két pont rendre SI, ill. S2 távolságra
(ai + 2czx)dx+y(bx+ cz)dy + (ai +c~)dz az origótól. Mutassuk meg, hogy az (a) pontban adott erőtér
által végzett munka, miközben egy részecskét PI-ből P2-be
(b) Gradiens mező: A b és c paraméterek milyen értékeire lesz visz,
az
F = (i + 2czx)i+y(bx+ cz)j + (i +cx2)k GmM (2- _2-) .
S2 SI
vektormező gradiensmező ?
_1---------------- Green-tétel a síkban
A 16.2. alfejezet 16.2. táblázatából tudjuk, hogy minden JeM dx-s-N dy integ-
rál felírható, mint egyJ: F . T ds áramlási integrál. Ha az integrál független az
úttól, akkor a vektormező konzervatív (a tartományra vonatkozó bizonyos fel-
tételek mellett), és akkor a potenciálfüggvényből az integrálok könnyen szárnít-
hatók. Ebben az alfejezetben olyan vektormezőkkel foglalkozunk, amelyek nem
konzervatívak. A Green-tétel segítségével a kétdimenziós vektormezők görbe-
menti integráljait, zárt görbék esetén, átírhatjuk kettős integrállá, ami gyakran
leegyszerűsíti a számításokat.
Mi sebességvektorterek terminológiáját használjuk, mert azt könnyű elkép-
zelni, de a Green-tétel állításai természetesen bármely más vektormező esetén is '
érvényesek, ha egyébként a tartományra és a függvényekre tett feltételek telje-
sülnek.
Divergencia
A Green-tételhez két új fogalomra van szükségünk. Az első a vektormező di-
vergenciája egy pontban, amit a fizikusok és a mérnökök fluxussűrűségnek is
hívnak. Ez a következő.
16.4. Green-tétel a síkban . 441
(x, y + dy) dx (x + dx,y + Ay) Tegyük fel, hogy F(x,y) = M(x,y)i+N(x,y)j egy áramló folyadék sebesség-
vektormezője a síkban, és M-nek és N-nek az el ső parciális deriváltjai folytono-
sak egy T tartományon . Legyen (x,y) a T tartomány egy pontja, és A legyen
dy
egy olyan kis téglalap, aminek egyik sarka (x,y) , és teljes egészében T -ben
A van (16.24. ábra). A téglalap oldalai párhuzamo sak a tengelyekkel , és th, Lly
hosszúak . A folyadék az alsó oldalon keresztül körülbelül
(x, y) dx (x + d x, y)
F(x,y) · (-j)th = -N(x,y)th
16.24. ÁBRA: A vektormező (x,y)
pontbeli divergenciájának ( fl ux ussű gyorsasággal folyik kifelé a téglalapból. Ugyanis az áramlási sebességvektor F
rű s ég ének) definíciójában s zereplő komponense a kifelé mutató normálvektor irányában az (x,y) pontban -N(x,y),
téglalap. és ezt kell szorozni az ívhosszal, th-szel. Ha a sebesség pl. méter per másodperc ,
akkor a kifolyási sebesség méterszer méter per másodperc, ami négyzetméter
per másodperc, hiszen síkban vagyunk. A kifolyási sebességet a többi oldalon is
hasonlóképp kapjuk .
Kifolyási sebesség: Felül: F(x,y+Lly) ·jth = N(x ,y+Lly)th
Alul: F(x,y)· (-j)th = -N(x,y)th
Jobbra : F(x+th ,y ) ' illy = M(x+th ,y)Lly
Balra: F(x,y) . (- i)Lly = M(x,y)Lly
Összeadva a szemközti oldalakat:
Alul + felül: (N(x,y + Lly) -N(X,y))th ::::::( ~~ LlY) th,
Jobbra + balra: (M(x+ th,y) -M(x,y))Lly :::::: ( ~~ th) Lly.

Összeadva ezeket a mennyiségeket:
,
Fluxus a hataron :::::: (dM
a; + dN)
dy thLly.
Ha a téglalap thLly területével osztunk, akkor a fluxussűrfíség egy közelítését

kapjuk .
Fluxus a határon (dM dN)
téglalap területe:::::: a; + dy .
Végül, ha th és Lly tartanak nullához, az F vektormező fluxussűrűségét, vagy
ahogy a matematikában hívjuk, a divergenciáját kapjuk az (x,y) pontban. Jelö-
lése divF.
DEFINÍCIÓ: Divergencia (fluxussűrűség)

Az F = Mi + Nj vektormező divergenciája (ftuxussűrűsége) az (x,y)
pontban
(16.13)
16.25. Á B RA : Ha a gáz (xo,Yo)-ban ki- Szemléletesen, ha például valamilyen gáz az (xo,Yo) pontban éppen kiterjed,
terjedőben van, az áramlási térnek itt akkor az áramlás sebességvektorai elfelé mutatnak a ponttól, és mivel a gáz ki-
pozitív a divergenciája, ha éppen össze- felé folyik az (XO,yo) -t tartalmazó kicsi téglalapból, a F divergenciája pozitív.
húzódik, akkor pedig negatív. Ha a gáz összehúzódik , a divergencia negatív lesz (16.25. ábra).
1. PÉLDA: Divergencia meghatározása

Adjuk meg F(x,y) = (x2 - y)i + (xy - i)j divergenciáját!
Megoldás: A (16.13) képletet használjuk:
. dM dN d 2 d 2
dlVF = a;+ dy = dX(x -y)+ d/XY -y)
= 2x + x - 2y = 3x - 2y. D
(x , y + i1y) i1x (x + i1x , y + i1y) Tengely körüli for gás: a rotáció k-komponense
A másik dolog, amire a Green-tételhez szükségünk van az, hogy mérni tudjuk,
i1y i1y hogy síktartományon áramló folyadék esetén a tartomány egy pontjában hogyan
forog egy lapátkerék. Ez azt fejezi ki, hogy a folyadék hogyan forog körbe olyan
A
tengelyek körül amelyek a tartományra merőlegesek. Fizikusok ezt a mennyisé-
(x, y) i1x (x + Ax, y) get cirkulációsűrűségnek is nevezik. A fogalom bevezetéséhez térjünk vissza az
16.26. ÁBRA: A téglalap, aminek se- F(x,y) = M(x,y)i+N(x,y)j

gítségével a rotációt (cirkuláció sűrű
séget) definiáljuk a vektormező (x,y) sebességmezőhöz és az A téglalaphoz. Ezt a téglalapot újrarajzoltuk a 16.26.
pontjában. ábrán.
F-nek az óramutató járásával ellentétes irányú cirkulációja az A tartomány
határán úgy adódik ki, mint az áramlások összege a négy oldal mentén. Az alsó
él mentén az áramlás körülbelül
F(x,y) . iLlx = M(x,y)Llx.
Ezen az oldalon az érintő iránya i, így ez a mennyiség az F(x,y) sebesség i irányú

összetevője, szorozva az ívhosszal. A többi oldalon is hasonlóképpen járunk el.
Felül: F(x,y+~y)· (-i)Llx = -M(x,y+~y)Llx

Alul : F(x,y) · (i)Llx = M(x,y)Llx
Jobbra: F(x+Llx,y)· j~y = N(x+Llx,y)~y
Balra: F(x,y)· (-j)~y = -N(x,y)~y
Összeadva a szemközti oldalakat:
Függőleges tengely Alul + felül: - (M(x,y + Ay) - M(x,y))Llx ~ - ( ~~~y) Llx,

kt eb Jobbra + balra: (N(x+Llx,y) -N(x,y))~y ~ (~~ Llx) ~y.
Összeadva ezeket a mennyiségeket, és elosztva Llx~y-nal
téglalap kerülete menti cirkuláció (JN (JM

téglalap területe ~ (Jx - ai'
Rotáció F (xo' Yo) • k > O Azt a határértéket, ahová ez a kifejezés tart, amikor Llx és ~y is tartanak a
Óramutató járásával ellentétes cirkuláció
nullához, az F vektormező (x,y) pontbeli cirkulációsűrűségéneknevezzük.
A cirkulációsűrűség pozitív, ha a forgás a síkban az óramutató járásával el-
Függőleges tengely
lentétes az xy-síkra merőleges tengely körül, lefelé nézve az xy-síkra , a k vektor
hegye irányából (16.27. ábra). A cirkulációsűrűség tulajdonképpen a k-kompo-
kt eb nense egy sokkal általánosabban definiált mennyiségnek, az F vektormező rotá-

ciójának, amit a 16.7. alfejezetben fogunk definiálni. A Green-tételhez csak erre
a k-komponensre lesz szükségünk.
DEFINÍCIÓ: A rotáció k-komponense (cirkulációsűrűség)
----
Rotáció F (xo ; yo) • k < O
Óramutató járásával megegyező cirkuláció
Egy F = Mi + Nj vektormező rotációjának k-komponense (cirkuláció-
sűrűsége) az (x,y) pontban a
(JN (JM
(rotF)· k = - -- (16.14)
(Jx (Jy
16.27. ÁBRA: Ha egy összenyomhatat-
lan folyadék áramlik a síkon, akkor a skalár mennyiség.
rotáció k-komponense azt méri, hogy
milyen gyorsan forog a folyadék egy Ha víz áramlik az xy-sík egy tartományán vékony rétegben, akkor a rotáció
pontban. A k-komponens pozitív, ha k-komponense az (XO ,yo) pontban azt mutatja meg, hogy milyen irányban és
a forgás óramutató járásával ellentétes, milyen gyorsan forogna egy kis lapátkerék, ha a tengelyét az (XO,yo) pontba az
negatív, ha azzal megegyező irányú. xy-síkra merőlegesen állítanánk (16.27. ábra).
2. PÉLDA: A rotáció k-komponensének meghatározása

Adjuk meg az
F(x,y) = (x 2 - y)i + (xy - i)j
vektormező rotációjának k-komponensét!
Megoldás: A (16.14) képlet alapján:
(rotF).k= aN _ aM = ~ (xy - i) - ~ (~ - y) = y + 1. D
ax ay ax ay
A Green-tétel két formája
o
A Green-tétel egyik alakja azt mondja, hogy bizonyos feltételek mellett a sík:
egyszeru, zárt görbéjén számított fluxust (amit mi kifelé mutató normálvektorral
definiáltunk) úgy is kiszámíthatjuk, hogy a zárt görbe által határolt tartományon
integráljuk a vektormező divergenciáját (16.28. ábra).
Egyszerű
3. TÉTEL : Green-tétel normálvektoros alakja (ftuxusra vonatkozó)
ü() Nem egyszerű

Az F = Mi + Nj vektormező (kifelé mutató normálvektorral számított)
fluxusa egy egyszeru, zárt C görbén egyenlő div F integráljával azon a T
tartományon, amit a C görbe határol. Képlettel:
16.28. ÁBRA : A Green-tétel bizonyítá-

1
c
F· n ds = 1c
M dy - N dx = ff (~~ + ~;)
T
dx dyo (16.15)
sánál megkülönböztetünk egyszeru és

fluxus divergencia integrálja
nem egyszerű, zárt görbét. Egyszerű
görbe nem metszi át saját magát.
A Green-tétel másik alakja azt mondja, hogy egy egyszeru, zárt görbe men-
tén, az óramutató járásával ellentétes körüljárással számított cirkulációja egy
vektormezőnek számítható úgy, hogy a rotáció k-komponensét integráljuk a zárt
görbe által határolt tartományon.
4. TÉTEL: Green-tétel érintövekto r os alakj a (cir kul ációr a vonat-

kozó)
Az F = Mi + Nj vektormező óramutató járásával ellentétes körüljárással
számított cirkulációja egy egyszeru, zárt C görbe mentén egyenlő (rot Fj-k
integráljával a zárt görbe által határolt T tartományon. Képlettel:
1
c
F· T ds =
C
1 M dx + N dy = ff (~: - ~~)
T
dx dyo (16.16)
óramutató járásával ellentétes rotáció integrálja

körüljárással számolt cirkuláció
A Green-tétel két formája ekvivalens. A (16.15) egyenlőséget alkalmazva az

Gl = Ni - Mj mezőre a (16.16) egyenlőséget, a (16.16) egyenlőséget alkalmazva
a G2 = -Ni + Mj mezőre a (16.15) egyenlőséget kapjuk.
Matematikai feltételek
A Green-tételhez néhány feltételnek teljesülnie kell. Először is, M-re és N-re
kellenek olyan feltételek, hogy az integrálok létezzenek. A szokásos feltételek,
hogy parciális deriváltjaik legyenek folytonosak egy olyan tartomány minden
pontjában, ami C-t és T-t tartalmazza, elegendőek. Másodszor, feltételeink van-
nak a C görbére. Annak egys zeru, zárt görbének kell lennie, olyan ívekből össze-
állítva, amelyeken M és N integrálhatóak. A szokásos feltétel az, hogy ezek a
részívek legyenek sima görbék. A Green-tételnek az a bizonyítása, ami t itt most
majd közlünk, a T tartomány alakjára is tesz megszorításokat. Olyan bizonyí-
tásokat, amelyek kevesebb feltételt használnak, magasabb szintű könyvekben
találhatunk. (Mint minden más tételt, a Green-tételt is csak abban az esetben

használjuk , ha biztosan tudjuk , hogy a megkövetelt feltételek teljesülnek. Ha
akár csak egyetlen pont is van, ahol ezek nem teljesülnek, hamis eredményre
juthatunk.) Elő ször lássunk egy példát !
3. PÉLDA: A Green-tétel érvényességének illusztrációja

Mutassuk meg a Green-tétel érvényess ég ét az
F(x,y) = (x -y)i +xj
vektormező re, ha a zárt görbe a
c: r(t) = (cost)i + (sin t)j , 0 ~t ~2n
körvonal!
Megoldás: A tétel jelöl éseivel:
M = cost - sint , dx = d(cost ) = - sint dt ,

N = cost , dy = d (sint ) = cost dt ,
aM = l aM aN aN =0
ax ' -ay= - 1 , ax = 1, ay .
A (16.15) egyenlő s ég két oldala:
1=2n
1 M dy - N dx = j (cos t - sin t ) (cos t dt ) ~ (cos t )(- sin t dt ) =

C 1= 0
2n
= j cos2 t dt = n
o
jj (~~ + ~~) dxdy= jj(1 +0)dxdy =

T T
= j j dx dy = egységkör területe = n.
T
A (16.16) egyenlőség két oldal a:
1
1=2n
M dx -s N dy = j (cost - sint)( - sint dt ) - (cost )(cost dt ) =

C 1=0
2n
= j (- sint cost + l ) dt = 2n
O
jj (~: - ~~) dxdy = jj(1- (-I ))dXd y=2 jj dxdy=2n. D

T T T
A Green-tétel alkalmazása vonalintegrálok kiszámítására

Ha egy olyan zárt görbén kell integrálnunk, amelyik több egymáshoz csatlakozó
darabból áll, amelyeket kül önb öző paraméterezéssel tudunk csak megadni, ak-
kor a vonalintegrál számítása meglehetősen hosszadalmas. Előfordul azonban,
hogya Green-tétel feltételei teljesülnek, és a görbe által határolt tartományra a
kettős integrált könnyen fel tudjuk írni.
4. PÉLDA: Vonalintegrál számítása Green-tétellel

Számítsuk ki a
1xy dy - l dX
c
integrált, ahol C az a négyzetvonal, amit az el ső síkn egyedben a koordinátaten-
gel yek és az x = l , Y = l egyenesek szakaszai alkotnak!
Megoldás: Bármelyik alakj át használhatjuk a Green-tételnek, hog ya vonalin-
tegrált a négyzeten való integr állá írjuk át.
l. A fluxusra vonatkozó alak , (16.15) egyenlőség: M = xy, N = I és C, ill.

T a nég yzetvonal, ill. a négyzet belseje.
1 1
1 xy dy - l dx = j j (y + 2y)dx dy = j j 3y dx dy =
C T o o
= jl [3xyJ X=1
dy = JI 3ydy = -3[l JI 3
= -.
x=O 2 02
o o
2. A cirkulációra vonatkozó alak , (16.16) eg yenlőség:
1 - l dx +xy dy = jj(y- (~2Y))dXdY=~ . D

c T
5. PÉLDA: Fluxus meghatározása

Számítsuk ki az F(x,y) = xi +l j vektormező fiuxusát (kifelé mutató normális-
sal) az x = ± l , y = ± l egyen esek által adott négyzetvonalon!
Megoldás: A fluxus vonalintegrállal való meghatározása négy integrál kiszá-
mítását igén yelné a nég yzet négy oldalán. A Green-tétellel egyetlen kettős in-
tegrált számolunk. M = x, N = I választással
Fluxus = 1 F . n ds = 1 M dy - N dx =
c c
= jj (~~ + ~~) dx dy = Green-tétel

T
1 1 1
= JJ
- 1- 1
(l + 2y)dx dy = j
-1
[x +2xyJ::~ldY =
1
= j (2+4y)dy= [2y+2l t l =4. D

y - 1
Pz(x , f z(x))
A Green-tétel bizonyítása speciális tartományokra: Leg yen a C egy szerű ,

I
zárt görbe az xy-síkban olyan , hogyatengelyekkel párhuzamos egyenesekkel
I
I
legfeljebb két közö s pontja van . Legyen a T tartomány az, amit C közrezár, és
I
I I
tegyük fel, hog y az M, N függ vényeknek folytonos parciális deri váltjai vannak
:C . - f ( ) I N x, fI(x )) egy olyan tartományon , ami T -t és C-t tartalmazza. A Green-tétel cirkulációra
I I' Y- I x I I
I I I
vonatkozó változatát bizonyítj uk:
-t---'----------'-----'--- x
o a x b
1Mdx +Ndy =Jj (~~ - ~~) dxdy. (16.17)
16.29. ÁBRA: A határoló C görbét két c T
részre bontjuk, Cl-re, ami az y = fl (x) A 16.29 . ábra rnutatja, hogyan bontjuk fel C-t két irányított részre:
függvény grafikonja, és Cz-re , ami az
y = fz(x) függ vény grafikonja. Cl : y = fl (x), a 5: x S. b, Cz : y = fz(x) , b ? x ? a.
Minden a és b közötti értékre a dM/ (Jy függvényt integráljuk y szerint y =

= f l (x) -től y = h(x) -ig, és azt kapjuk , hogy
h (x)
d,Mdy = [M(x, y)]Y=h (X ) = M (x ,h(x)) - M( x,fl (x)).
j ay y=ft( x)
ft (x)
Ezután ezt integrálhatjuk x szerint a-tól b-ig:
b h (x) b
j j ~~dYdX = j [M(x ,h(x ))-M(X,fI (X))]dX

a fl (X) a
b b
=- j M (x,h (x ))dx- j M (x ,fl (x ))dx

a a
=- j M dx - j M dx
C2 Cl
y
=- 1 MdX.
C
y -~-?""-- - Qi gb),y) Következésképp
1 M dx = j j ( -
C T
0;;) dx dyo (16.18)
A (16.18) egyenlőség a fele annak, amit bizonyítani akarunk . A másik felét

úgy vezetjük le, hogya (JN/ (Jx függvényt integráljuk x szerint, majd y szerint ,
- t - - - -- - - - -- ----+x ahogya 16.30. ábra mutatja . Láthatjuk, hogy itt C szintén két irányított darabra
o
van felbontva: C; : x = g l (y) , d ~ Y ~ c és q : x = g2(y) , c :S y d . A kétszeres :s
integrál eredm énye:
16.30. ÁB RA : A határoló C görbét két
részre bontjuk, q -re, ami az x = gl (y) 1 N dy = j j (~~) dxdy. (16.19)
függvény grafikonja, és q-re, ami az C T
x = g2(y) függ vény grafikonja. A (16. 18) és (16.19) egyenlős égeket összeadva a tétel állítását kapjuk . D
A bizonyítás kiterjesztése más tartományokra

y
A bizonyítás, amit az imént adtunk, nem érvénye s olyan téglalaptartományra,
ami a 16.31. ábrán látható , mert az x = a, x = b, Y = c, y = d egyenesekn ek
d__~_:,~[C' :~.]
d C,
nem csak két közös pontjuk van a határral. Ha a határoló görbét négy irányított
szakaszra bontjuk
x =a x =b C l : y = c, a :s x :s b, C2: x =b, c :Sy:S d ,

C3 : y=d, b >«>», C4 : x = a, d ~ Y ~ c,
c --- - -
: Co = c : az érvelésünket a következőképpen folytathatjuk. Úgy halad va, mint az előbb
I I
I I
I I d b d
-----,-t-----'-- - - - - - . J-------+x
o a b j j(~~)dXdY = j(N(b,Y)-N(a,Y))dY
c a c
16.31. ÁBRA : Ahhoz , hogy bebizo- d c
nyítsuk a Green-t ételt téglalapvonalra, = j N (b,y )dy + j N (a ,y)dy
négy részre osztjuk a határt. c d
= j Nd y + j Nd y. (16.20)
C2 C4
Mivel y a C l és C3 görbék mentén konstans, fCI N dy = fC3N dy = O, így

ezeket hozzáadhatjuk a (16.20) jobboldalához anélkül, hogy az egyenlőség meg-
szűnne .
d b
j j
c a
~~dX dY = 1 C
N dyo (16.21)
Hasonlóképp megmutatható, hogy

b d
JJ~~
a c
dy dx = -1 C
M dx . (16.22)
A (16.22) egyenletet kivonva a (16.21) egyenl etb ő l. kapjuk, hogy
1 M dx-s-N dy =
c
JJ (~: - ~~)
T
dxdy.
y y
y ---::-t---------~ x
o
(a)
16.32. ÁBRA : Más tartomán yok, amelyekre a Green-tételt lehet

alkalm azni.
Olyan tartom ányok, mint pl. a 16.32. ábrán láthatóak, minden nagyobb ne-
x
hézség nélkül kezelhetők . Szintén működik az olyan patkó alakú tartomán yokra
is, mint pl. a 16.33. ábrán, összetéve az R I , R2 tartom ányokat és a határaikat. A
Green-tétel érvényes Cl-re és TI-re , valamint C2-re és T2-re:
16.33. Á BRA : A T tartom ány, amit két
részre osztunk.
y
J
Cl
Mdx+Ndy= JJ (~: - ~~)
TI
dxdy
J M dx+N dy = JJ (~: - ~~) dxdy.

C2 T2
Amikor összeadjuk ezt a két integrált, az y-tengelyen l evő szakaszokon az integ-

x
rálok kiejtik egymást, következésképp
1 M dx+ N dy =
C
JJ (~: - ~~)
T
dxdy,
ahol C két egyenes szakaszból áll az x-tengel y ment én, -b -től -a-ig, és a-tól
(a)
b-ig, valamint két fé lk ö rb ől. a T tartomány pedig az, amit C közre zár.
y Az ötlet, hogy a vonalintegrált részvonalintegrálok összegére bontsuk, addig
alkalmazható, amíg véges sok ilyen összetevőről van szó. A 16.34a ábrán CI,
az óramutató járásával ellentétesen irányítva, a határa TI-nek, ami az el s ő sík-
negyedben van, és ugyanígy a többi síknegyedre, q a határa a T; tartom ánynak
i = 2,3 ,4. A Green-tétel alapján
+---+---:+----t--jf-:-~
b
x
1 M dx-s-N dy =
c,
JJ (~: - ~~)
T;
dxdy. (16.23)
Ha összeadjuk a (16.23) egyenlőségeket i = 1,2 , 3,4-re, akkor
(b)
1 MdX+ Ndy+ j Mdx +Ndy= JJ (~: - 0;;) dxdy. (16.24)
r=a r=b UT;
16.34. ÁBRA : A T gyűrűtartomány 4 A (16.24) egyenlőség azt mondja, hogy (aN f ax) - (a M / ay) kettős integrálja a
kisebb tartományra bontható. Polárko- T gyűrűtartomány felett eg yenlő M dx + N dy vonalintegráljával a T teljes ha-
ordinátákkal a belső kör r = a, a küls ő tárán, ha úgy haladunk , hogy a tartomány mindig a bal kezünk felé van (16.34b
r = b, a tartomán y pedig a :::; r :::; b. ábra).
y
6. PÉLDA: A Green-tétel érvényességének ellenőrzése gyűrűtartományon
Mutassuk meg a Green-tétel éri ntővektoros alakjának érvényességét «(16.24)
egyenlet) a T : h2 :s x 2 + l :s l , O < h < l gyűrűtartományon (16.35. ábra),
ha
-y
M- - -
- x 2 +y2'
Megoldás: A T tartomány határa
Cl: x=cos t , y =sint , O:St :S 27C

16.35. Á BRA: A Green-tételt alkalmaz- t növekedtével az óramutató járásával ellentét es irányú körülj árással, és
hatjuk a T gyűrűtartományra a határo-
kon integrálva, ahogy az a 6. példában Ch : x= hc os e , y = - hs in e , O:se :S 27C
van.
e növekedtével az óramutató járásával megegyező irányú körüljárással. Az M ,
y N függvények parciális deriváltjai folytonosak T -ben. Továbbá:
aM (x2 +l)( -l ) + y(2y )

ay (x 2 +y2)2
l-xl aN
(x2+y2 )2 ax '
így
JJ (~~ - ~~) dxdy= JJ Odxdy= O.

T T
Az M dx + N dy integrálja a határon
16.36. ÁBRA: A tartomány, amit Ch és
K határolnak. xdy- ydx j x dy -y dx
JMdx + N dy = x2+y2
+
x 2+y2
i
c Cl Ch
2n 2n 2 2 2
. 2 )d
= J (cos 2 t + sin t t - Jh (cos eh + sin e )de
2
o O
= 27C - 27C = O. D
Az M és N függvények a 6. példában nem folytonosak az origóban, így

a Green-tételt nem alkalmazhatjuk a Cl körre a belsejével. Az origót ki kell
hagyni, ahogy ki is hagyjuk, amikor nem tekintjük Ch belsej ét.
A 6. példában helyettesíthetnénk a Cl kört egy ellipszissel, vagy bármely más
eg yszerű K zárt görbével, ami körülveszi Ch-t, az eredmény ugyanaz lenne:
i (M dX+ N dy)+j (M dX+ N dY) = JJ (~ - ~~)dXdY=O,

K Ch T
amiből arra következtethetünk, hogy
i (M dx+N dy ) = 27C
K
minden ilyen K görbére. Könnyen magyarázhatjuk az eredm ényt, ha polárkoor- .

dinátákra váltunk:
x =rcose , y = r sin é ,
dx = -r sin e de + cos edr, dy = rcos e de + sin e dr.
Így
x dy - Y dx = r2(cos2 e + sin e ) de = de
2
~+~ ~ ,
e
és 27C-vel növekszik, ha egyszer körülmeg yünk K-n az óramutató járásával
ellentétes irányban.
Munka
A 15-16. feladatokban adjuk meg az F erőtér munkáj át, amivel
egy részecskét az óramutató járásával ellentétes irán yban körbe-
Az 1-4. feladatokban mutassuk meg a Green-tétel érvénye sségét
visz az adott görbén!
úgy, hogy kiszámítjuk a (16.15 ) és ( 16.16) egyenlőség mindkét
oldalát az F = Mi + Nj vektormezőrc! Az integrálási tartomány 15. F = 2xy3 i + 4xl y2j
minden esetben legyen a T : xl + y2 S a2 körlap , ill. ennek kerü- C: Annak a háromszögszerű tartománynak a határa, amely
lete, C: r = (acost)i+ a(sint)j, OS t S 21r. az első síknegyedben van, az x-tengely, az x = I és az y = x3
görbék határolják.
l. F = - yi+ xj 2. F = yi
3. F = 2xi - 3yj 4. F = -xlyi + xy2j 16. F = (4x-2y )i + (2x-4y)j
C: (x - 2)2 + (y - 2)2 = 4 körvonal.
Óramutató járásával ellentétes

Vonalintegrálok számítása a síkban
körüljárással számított cirkuláció és
Alkalm azzuk a Green-tételt a 17-20. felad atokban!
fluxus kifelé mutató normálissal
17. f (idX + ~dY)
Az 5-10. feladatokban használjuk a Green-tételt az óramutató
C: három szög , határai: x = O,x+ y = I,y = O
járásával ellentétes körüljárással szá mított cirkuláció és fluxus
. kifel é mutató normálissa\ való szá mításá ra!
18. f (3ydX+ 2xdy)
S. F = (x- y)i+ (y -x)j
C: a OS x S 1C, OS y S sinx tartomány határa.
C: négyzet, határai: x = O,x = I,y = O,y = I
6. F = (xl + 4Y)i+ (x + y2)j 19. f (6Y+X)dX+ (y + 2x)dy

= O,x = I ,y = O,y = I
. C : négyzet, határai: x C: az (x - 2? + (y - 3)2 = 4 kör.
7. F = (y2 - xl )i + (xl +y2 )j

C: háromszö g, határai : x = O,x = 3,y = x 20. f(2x +i)dX+(2xy + 3y)dy
C: bármil yen egyszerű , zárt görbe a síkban, amire a Green-
8. F = (x +y)i - (x 2 + y2)j tétel érvényes.
C: háromszög, határai : y = O,x = I ,y = x
9. F = (x + eX siny)i + (x + eX cosy)j
C: a ,2 = cos 2e lemniszkátából a jobboldali hurok. Terület számítása Green-tétellel
10. F= (arctgD i+ln(xl+y2 )j Ha egy C egyszerű, zárt görbe és az általa körülvett T tartomány
C: annak a tartománynak a határa , amit az I S r S 2, kielégítik a Green-tétel feltételeit, akkor T területét számíthatjuk
e
OS S 1r polárkoordinátás egyenl őtlenségek definiálnak. a következő képlettel:
11. Határozzuk meg az óramutató járásáv al ellentétes körüljá-
rássaI számított cirkul áci ót és fluxust kifelé mutató normálissal A Green-t étel ter ületképlete
az F = xyi + y2j vektormezőre az y = xl és y = x görbékkel ha-
tárolt tartom ány határán ! T területe = ~f xdy - ydx (16.25 )
C
12. Határozzuk meg az óramutató járásáva\ ellentétes körülj á-
rással szá mított cirkul ációt és fluxust kifel é mutató normálissal A képletet igazolhatjuk, ha a ( 16.15) egyen lőséget visszafelé ol-
az F = (- siny )i + (x cosy)j vektormez őre annak a négyzetnek a vass uk:
határán, amit az x = 1c/2 és y = x /2 egyene sek vágnak ki az els ő
síknegyedből!
T területe = ff
T
dy dx = . fJ (~
T
+ ~) dy dx =
13. Menn yi az
F= (3XY - ~ ) i + (If + arctg y)j

= r "2 x dy - "2I y dx .
.[ I
C
I+ y
Használjuk a Green -tétel területképletét a 21-24. feladatokban
vektormez ő
kifelé mutató norm álissal számított fluxusa az r =
adott görbék által határolt terület ek kiszámítására!
= a(l+cose ), a> Okardioidon?
21. Az r(t) = (acost)i + (asint )j, OS t S 21C kör.
14. Határozzuk meg az F = (y+ eXlny)i + (eX /y) j vektorme-
z őnek az óramutató járásával ellentétes körüljárássa\ számított 22. Az r(t) = (acost) i+ (b sint)j , OS t S 21C ellipszis.
cirkul ációját annak a tartománynak a határán, ame lyet felülről
az y = 3 - x 2 , alulról az y = x 4 + I görbe határol! 23. Az r(t) = (cos'' t )i + (sin 3 t )j, OS t S 21r asztroid.
24. Az r(t) = t 2 i + ((t 3 / 3) -t)j , -V3:S t S. v3 görbe (lásd 31. Terület és súlypont: Legyen A egy T tartomány területe,
mellékelt ábra). x pedig T súlypontjának x-kordinátája . Tegyük fel, T -t egy sza-
y kaszonként sima, zárt görbe határolja az xy-síkban. Mutassuk
1 meg, hogy
~ ~ x 2dy = -~ xydx = ~ ~ ~dy -xydx =Ax.

e e e
32. Tehetetlenségi nyomaték: Jelölje ly a 31. feladatban sze-

replő tartomány y-tengelyre vonatkoztatott tehetetlenségi nyo-
--+--'--"---lIf'------'-----~ x
matékát. Mutassuk meg, hogy
~ ~ x 3dy = - ~ x 2ydx = ~ ~ x 3dy -x2ydx = ly .

e e e
33. Green-tétel és Laplace-egyenlet: Feltéve, hogy az ösz-

szes szükséges derivált létezik és folytonos, mutassuk meg, hogy
ha f(x ,y) kielégíti a
a2 f a2 f
További példák és feladatok ax 2 + a y2 = O
Laplace-egyenletet, akkor
25. Legyen C egy olyan tartomány határa, amin érvényes a
Green-tétel. Használjuk a Green-tételt a következő integrálok ki- ,j af dx _ af dy = O
számítására! 'f ay ax
e
(a) ~ f(x)dx + g(y)dy minden olyan zárt görbe mentén, amire a Green-tétel alkalmaz-
e ható. (Az állítás megfordítható : Ha a vonalintegrál minden zárt
görbén nulla, akkor f kielégíti a Laplace-egyenletet.)
(b) ~ kydx-s- hxdy (k és h állandó).
e 34. Munka maximálása: Az összes egyszerű , zárt, sima, az
óramutató járásával ellentétesen irányított görbék közül melyik
26. Csak területtól függő integrál: Mutassuk meg, hogy az mentén lesz az
~ xidx + (~y +2x)dy F = O~y + ~y3) i+xj

e
vektormező munkája a legnagyobb?
integrál értéke akármilyen négyzet mentén csak a négyzet terü-
(Útmutatás: Hol pozitív (rot Fj-k")
letétől függ, és független attól, hol van ez a négyzet!
35. Tartományok több lyukkal: A Green-tétel érvényes
27. Mi különleges a következő integrálban? olyan tartományok esetén is, amelyekben lyukak vannak, ha a
tartomány határai egyszerű, zárt és sima görbék, és mindegyiken
úgy integrálunk, hogyakörüljárás olyan legyen, hogy a tarto-
mány bal kéz felől essen (16.37. ábra).
28. Mi különleges a következő integrálban?
29. Terület, mint vonalintegrál: Mutassuk meg, hogy ha T

egy olyan tartomány a síkon, amit egy szakaszonként sima egy-
szerű, zárt C görbe határol, akkor
T területe = ~ xdy = - ~ ydx .

e e 16.37. ÁBRA: A Green-tétel érvényes olyan
tartományra is, amelyikben több lyuk is van
30. Határozott integrál mint vonaIintegrál: Tegyük fel, (35. feladat).
hogya nernnegatív y = f(x) függvény első deriváltja folytonos
az [a ,hj intervallumon. Legyen C a határa annak a tartománynak (a) Legyen f(x,y) = ln(x 2 + l ), és legyen c az ~ +l =
az xy-síkban, amelyet az x-tengely, az f függvény grafikonja és = a 2kör. Szárnítsuk ki az
az x = a, x = h egyenesek határolnak. Mutassuk meg, hogy
b
~ Vf·nds
J
a
f(x)dx = - ~ ydx.
e integrál értékét !
e
(b) Legyen K tets zől eges zárt , sima gö rbe a síkban, ame- Számítógépes vizsgálatok
lyik nem megy át az origó n. Mut assuk meg, hogy az integrál
értéke attól függ, hogy az origó K-n kívü l, vagy bel ül van!
Cirkuláció meghatározása
36. Bendixson-kritérium: Az áramvonalak egy síkb an
áramló folyadé knál azok a sima görbék, ame lyeket egy-egy A 41---44. feladatokban használjunk számítógé pes prog ramot és
folyadékrészecske követ az áramlás során. Az F = M (x,y)i + a Green-tételt , hogy kiszám ítsuk az F vektormező cirkulác iójá t a
+ N(x ,y)j vektormező a sebes s égvekto rmez ő , és vektorai az C zárt gö rbé n az óram utató járásával elletétes körü ljárással. Hajt-
áramvo nalak érin tőivel párhu zamosak. Mut assuk meg, hogy ha suk vég re a következő lépéseket:
az áramlás egyegyszeresen ö sszefüggő T tarto má nyban zajlik
°
(nincsenek lyukak vagy hiányzó pon tok ), és M, + Ny i- eze n a
tarto mányo n, akko r nincs zárt ára mvo nal! Má s szóval, egyik ré-
(a) Raj zoltassuk ki C-t az xy-síko n!
°
szecs kének sincs zárt pályagörbéje. Az M, + Ny i- krit ériumot
Bendixson-krítériumnak hívják zárt pályagörbék neml étezé-
(b) Határozzuk meg a Gree n-téte l é ri nt ő vektoro s alakjá-
nak (é)N l ax) -(aMl ay) integrandusát!
sére. (c) Határoz zuk meg a kettős integrál integrá lási határait az
(a) pont ban felvázolt görbe alapján!
37. Igazolju k a (16.19) egyenlőséget, hogy teljessé tegyük a
Green-tétel speciális eset ének bizonyítását!
41. F = (2x - y)i+(x + 3y)j, C: .?+ 4y2 = 4 ellipsz is.
38. Igazoljuk a ( 16.22) egyen lőséget, hogy teljessé tegyük a
Green -tétel kiterjesztésé t igazoló érvelést! 42. F = (aJ - y3)i + (x3 + y3)j , C: %- + ~ = l ellipszis.
39. Konzervatív terek rotáció-komponense: Tudunk mon-
dani valamit egy konzerva tív, kétdime nziós vektormező rotáció- 43. F = x- 1eYi + (eYlnx +2x)j,
jának k- kompo nens ér ől ? Vála szunka t indoko ljuk! C: an nak a tarto mánynak a határa, amelyet alulról az
y = l + x 4 , felülről az y = 2 gö rbék határoln ak.
40. Konzervatív terek cirkulációja: Ad a Green-tétel vala-
mil yen információt konzervatív terek cirkulációjáról? Összhang-
44. F = xeYi + 4.? ln yj ,
ban van ez valami mással, amit má r tanultunk ? Válaszunkat in-
C: három szög, mely nek csúc sai: (0,0), (2, 0) , (0 , 4) .
dokoljuk !
16.5. Felület felszíne és felületi inte grál
Tudjuk, hogyan kell integrá lni egy (kétváltozós) függvényt egy síktartományon,
de hogyan lehet függvényt integ rálni egy görbült felületen? Egy ilyen ún. felületi
integrált úgy számítunk ki, hogy átalaktjuk kettő s integrállá egy olyan koordi-
nátasíkbeli tartományon, amelyik a felület alatt fekszik (16.38. ábra). Felületi
integrálokat használunk pl. ha azt akarjuk meghatározni, hogy mennyi folyadék
folyik át egy hártyán, vagy mekkora erő hat felfelé egy ejtőemy őre .
Felület felszíne
Felszín j (x, y, z) = c
A 16.39. ábra egy felületet mutat az alatta levő síkra e s ő vetülete fölött. A felület
az f(x ,y, z) = c egyenlőséggel van definiálva. Ha a felület sima (Vf sehol nem
a nulla vektor S-en), akkor definiálhatjuk és ki is számíthatjuk a felszínét a T
vetületén vett kettő s integrállal. Feltesszük, hogy a felület olyan, hogya vetüle-
tének minden pontja egyetlen pontnak felel meg a felületen , azaz T -nek minden
pontjához egyetlen olyan (x,y,z) van, hogy f(x ,y,z) = c.
A terület definíciójához az e lső lépés, hogy a T tartományt kis Ak tégla-
lapokra osztjuk fel. Minden ilyen kis téglalap felett egy felületdarab fekszik,
amelynek !:1(Jk területét a Tk (Xk,yk, Zk) ponthoz tartozó érintősíkban levő para-
lelogramma !:1Pk területével közelítjük. A Pk paralelogramma pontosan Ak felett
van. A Tk(Xk,yk, Zk) pont Ak egyik sarka fölött van, a 16.39. ábrán a bal hátsó Ck
S függőleges vetülete,
sarok fölött. Ha az éri ntősík párhuzamos T síkjával, akkor a két paralelogramma
íll. árnyéka a síkon egybevágó, és területük azonos, más esetben Pk területe nagyobb, mint Ak-é.
A 16.40. ábrán kinagyítva láthatjuk a (Jk felületdarab ot, a Pk paralelogram-
16.38. ÁBR A: Amint hamarosan látni mát és az Ak téglalapot, amelyeknek területei rendre !:1(Jb /i.Pk és Mk , Az ábra
fogjuk , egy g(x, y,z) függvény S felü- mutatja a Vf (xk,yk, Zk) gradien svektort és a T -re merőleges p egységvektort. Az
let feletti integrálját ki lehet számítani, ábra Vf és P 'Yk szögét is mutatja. Az ábrán látható többi vektor, Uk és Vb a Pk pa-
mint kettő s integrált a felület valame- ralelogramma élei mentén fekszenek. Így Uk X Vk és Vf is merőlegesek az érin-
lyik koordinátasíkra eső vetületén. tő s íkra. A vektorgeometriából tudjuk (E9 . függelék), hogy az U b v k vektorok
f(x , y, z) = c által meghatározott paralelogramma vetületének területe egy p normálvektorú

síkban I(Uk x Vk) ' pI. A mi esetünkben ez aztjelenti, hogy
Tudjuk, hogy lUk x vki éppen a Mk terület, így az utóbbi egyenlőség a követe-
zőket jelenti:
lUk x vki· Ip l
,
Icos (Uk x Vk és p közötti szög) I I
= Mk,
'--v--" '-v-'
Mk 1 Ugyanaz, mint Icos yk I, mert 'ilf
és Uk X Vk mindketten merőlegesek az érintősíkra
azaz
16.39. ÁBRA: Az S felület és a vetü-

lete egy alatta levő síkra. Az érintősík vagyis
Pk paralelogrammája a (Jk felületdarab
közelítése .
feltéve, hogy cos yk -=I=- O. Ha Vj nem párhuzamos az alapsík:kal, akkor cos rk -=I=- O
és Vj·p -=I=- O.
Mivel Mk l'1(Jk egy közelítése, és az egymást át nem fedő (Jk-k egyesítése az
S felület, a
(16.26)
összeg annak a közelítésének tűnik, amit S felszínének akarunk hívni. Az is lát-

szik, hogy ha finomítjuk T felosztását, a közelítés egyre jobb lesz. A jobboldal a
l .
lj T
-dA
eosr
(16.27)
kettős integrál integrálközelítő összege. Ezért az S felület felszínét ezzel a kettős

integrállal definiáljuk, amennyiben ez létezik. Minden j(x, y, z) = c felület esetén
IVj. pI = IVjllpll cos ri, így
l IVjl
Icos ri IVj·pl·
16.40. ÁBRA: Az előző ábra egy da-
Ezt a (16.27) egyenlőségbe helyettesítve egy igen hasznos képlethez jutunk a
rabjának kinagyítása. Az Uk x Vk vek-
felszín számításához. .
tor (itt nincs mutatva) párhuzamos
Vj -fel, mert mindkettő merőleges az
Képlet a felszín számításához
érintősíkra.
Az j(x,y,z) = c felület felszíne egy korlátos és zárt T síktartomány felett
Felületdarab felszíne = ff I~;~~I

T
dA , (16.28)
ahol p a T síkjának egyegységnyi hosszú normálvektora, és Vj . p -=I=- O.
Azaz a felszín egy T feletti kettős integrál, ahol az integrandus a Vj abszolút

értékének és Vj T síkja normálvektorának irányába eső komponense abszolút
értékének hányadosa.
A (16.28) egyenlőséget azzal a feltétellel kaptuk, hogy V j. p -=I=- Oés j folyto-
nos. Ha az integrál létezik, akkor ezt az értéket tekintjük a felület felszínének T
felett. (Ne felejtsük el, hogyavetítésnél T minden pontjába a felületnek egyetlen
pontját vetítjük. A 11. feladatban látni fogjuk, hogy a képlet nagyon leegyszerű
södik, ha a felület z = j(x,y) alakban van megadva.
z
1. PÉLDA: Felület felszínének kiszámítása
Mekkora a felszíne az x2 + l - z = O paraboloid azon darabjának, amit a z = 4
sík vág le bel ől e ?
Megoldás: El ő ször felvázoljuk az S felületet és alatta a T tartományt az xy-

síkon (16.4 1. ábra). A felület az I(x,y,z) = x2 + l- z = O szintfelület, és T az
x2 + l :::; 4 körlap az xy-síkon. A T -re merőleges egys égvektor p = k. A felület
bármel y (x,y,z) pontjában
I (x,y ,z ) =~ + l - z
VI = 2xi + 2yj - k
lVI ! = J(2x)2 + (2y)2+ (- 1)2 = V 4x2 + 4y2 + 1

x
IVI ,pI = IVI ,kl = 1- 11= 1.
16.41. ÁBRA: A parabolikus felület fel-
színe az l. példában. Ebben a tartom ányban dA = dx dyo Így
Felület felszíne = ff !~~~~!

T
dA (16.28) egyenlőség
= ff V 4x2+ 4y2+ ldxdy
x 2+ y2::;4
2n 2
= ff V
o o
4r 2 + Ir dr de
.
Polárkoordinátásan
= fo 1
2n [1 2 (4,1+ 1)3/2] >e
= f 1 3 2
12 (17 / - l) d e = ~ (17m -1 ). D
2. PÉLDA: Felület felszínének kiszámítása

. Mekkora a felszíne annak a felületnek, ami az il +l + Z2 = 2, z ;:::: Ofélgömbből
az x2 + l = l henger belsejébe esik?
z
Megoldás: Az S felület az I (x,y,z ) = x2 + l + Z2 = 2 szintfelület része. Az
xy-síkra való vetülete a T : x2 + l :::; 1 körlap, és ennek minden pontjára a felü-
let egyetlen pontjának vetülete esik. A p = k egys égvektor merőlege s T -re. A
felület minden pontjában
I(x ,y,z) = x2 +i + i
VI = 2xi + 2yj + 2zk
lVII = 2 v x2 + y2+ Z2 = 2h
IVI ·pl = IVI·kl = 12z1 = 2z.
x Következésképp
16.42. Á B RA : A félgömbbő l a henger
által kivágott rész vetülete az xy-síkban
a T : x 2 + l :::; 1 körlap (2. példa).
Felül et felszíne = ff I~~~~I = ff
T
dA
T
2'{; dA =h ff
T
d: . (16.29)
Mit csináljunk z-vel? Mivel z a gömbfelület pontjának koordinátája, kifejez-

hetjük x-szel és y-nal, mint
Folytatjuk a (16.29) integrál számítását:
Felület felszíne =h rr dA = h JJrr

JJ z
dA
J 2 - x2 _ y 2
T x2+ y2:s!
21t" !
= h j j rdrdB = Pol árkoordin átásan
v2-r2
o o
21t"
=h j [-(2-?)!/2J::>B =
o
21t"
= h j(h-l)dB = 2n(2- h). D

o
Felületi integrálok
Most rátérünk arra, hogyan számítunk integrált felület mentén , felhasználva azt
a gondolatot, ahogy felszínt számítottunk.
j(x,y, z) = c Tegyük fel, hogy elektromos töltés oszlik el egy I(x,y,z) = c felületen, amit
a 16.43. ábra mutat. A g(x,y,z) függvény adja a töltés nagyságát egységnyi te-
rületre vonatkoztatva (azaz a töltéssűrűséget) . A teljes töltést az S felületen a
következőképp számítjuk ki.
Felosztjuk a felület T vetületét az alapsíkon a felület alatt kis téglalapokra,
ahogy azt a felszínszámításnál is tettük : Ekkor minden Ak téglalap felett van
egy ak felületdarab, aminek /::'ak területét az érintősík paralelogrammájának Ml
területével közelítjük (16.43. ábra). Ha a felosztás elég finom, és a felületdarabon
a töltés sűrűsége csak kevéssel különbözik az egyik csúcspontban levő értéktől,
és a felü1etdarab felsz íne is kevéssel különbözik a paralelogramma területétől,
akkor a Ch felületdarabon levő teljes töltést a g(Xk,Yk,zk)M k szorzat jól közelíti.
A felületen levő teljes töltésmennyiség egy közelítése ekkor:
16.43. ÁBRA: Ha tudjuk, hogy g(x,y,z)

elektromos töltés oszlik el egy felüle- Ha a felületet definiáló I függvény első parciális deriváltjai folytonosak, és a
ten, akkor a teljes töltést egy megfelelő g függvény is folytonos S felett , akkor a jobboldalon levő összeg a következő
integrállal számíthatjuk ki. integrált közelíti, ha a felosztás a szokott módon finomodik:
JJ
u g (x,y, z)lcosrl
dA rr lVII
= JJ g(x,y,z) IV/ ·pldA. (16.30)
T T
Ezt az integrált hívjuk a g függvény S felületen vett integráljának, és úgy szá-

mítjuk , mint kettős integrált T -n.
Ahogy sejtjük is, a (16.30) képlet bármely S-en értelmezett g függvény integ-
ráljára vonatkozik.
D EFINÍ CI Ó: Felületi integrál

Ha T az I (x,y,z) = c egyenlőséggel definiált S felület vetülete, és g egy
folytonos függvény, ami S pontjaiban definiálva van, akkor az
tt g(x,y,z)IV/·p1dA
JJ
lVII (16.31)
T
integrált g S-en vett integráljának nevezzük, magát az integrált felületi

integrálnak hívjuk.
A (16.31 ) integrálnak a különböző alkalmazásokban különböző j elentése van.

Ha g értéke azo nosan l , akkor az integrál a felület felszíne. Ha g a vékony fe-
lület et adó anyag s űrű sége (terü letegys égre vonatkoz tatva), akk or az integrál a
felület töm egét adja. Az ( IVf l/ IVf ·pl)dA kifejezést rövidíthetjük dO'-val.
A felszíndifferenciál, és a felületi integrál differenciálos alakja
ff g do (16.32)
s
felszíndifferenciál felület i integrál
differenciálos alakja
A felül eti integráloknak ugyanolyan tul ajdonságaik vannak, mint más kettős
integráloknak. A tartomány-additivitás alakj a a következő:
ff g da > ff gdO' + ff gdO' +.. ·+ ff g do .

s SI S2 s;
Ha S felo szth ató sima gö rbékkel véges sok , egymást át nem fedő sima felületda-
rab ra (azaz ha S darabonként sima) , akkor az S-en vett felületi integrál számol-
ható, mint a részenként vett integrálok összege . Így pl. egy kockafelületen vett
integrált számíthatunk úgy, hog y az oldalakra külön-k ülön kiszámítjuk, majd az
eredményeket öss zeadjuk.
3. PÉLDA: Felületi integrál

Integráljuk a g(x,y,z) = xyz függ vényt annak a kockának a felületén, amelyet az
el ső témyolcadból az x = l, Y = l , z = l síko k vágnak ki!
z Megoldás: Integráljuk xyz-t mirid a hat olda l felett , és azután adjuk össze az
eredmé nyeket. A koordinátasíkokon xyz = O, így az integrálok null ák . Az egés z
A oldal felületre teh át .
ff xyz dO' = ff xyz dO' + ff xyzda + ff xyz.d a .

Kocka felszíne A oldal B oldal C oldal
Az A old alon f (x,y,z) = z = l az xy-síkbeli Txy: O::; x ::; l , O::; Y::; l négy-
y
zettartomány felett. Erre a felül etre, ill. tartományra
p =k, Vf =k, IVf l = l , IVf · pl =l k · kl = l,

B olda l
x IVf l l
dO' -I'""'
v iv
IdA = -dx
l
dy = dx dy,
16.44 . ÁBRA: A kocka a 3. példában.
xyz = xy( l) = xy
és
l l 1
ff xyz. d a > ff xydx dy= f f xydx dy = f ~dY=~.

A oldal Txy O O O
A szimmetriatulaj donság ok alapj án a B és C oldalakon az integrál szintén 1/4,

így
l l l 3
ff xyz do = -4 + - + - = -4 .
- 4 4
D
Kocka felszíne
Irányítás
Egy sima felületet irányíthatónak vagy kétoldalasnak nevezünk, ha léte zik egy
olyan vektormező , ami a felület egységnyi hosszú, a hel ytől függ ő en fol ytonosan
változó normálvektoraiból áll.
Egy irányítható felület minden részfelülete is irányítható. A gömbök és más

sima, zárt felületek a térben (olyan sima felületek, amelyek testeket határolnak)
irányíthatóak. .
Ha n-et megválasztottuk, akkor azt mondjuk, hogy irányítottuk a felületet,
és a felületet az egységnyi hosszú normálisainak mez őjével együtt irányított
felületnek nevezzük. Minden pontban az n iránya a pozitív irány (16.45 . ábra).
Tradicionálisan az n vektort egy zárt felületen kifelé mutatónak vála sztjuk.
16.45. ÁBRA: Sima, zárt felületek a A Möbius-szalag (16.46 . ábra) nem irányítható. Bárhol is kezdünk egy nor-
térben irányíthatóak. A kifelé mutató málvektormezőt létesíteni (ami rajzszögekkel van az ábrán ábrázolva), folytono-
normálvektor definiálja a pozitív irányt san haladva úgy jutunk vissza a kiindulóponthoz, hogy a normál vektorok ellen-
minden pontban. kező irányba mutatnak. Egy vektor nem mutathat kétfelé, így a vektorok nem
változhatnak folytonosan az egész felületen.
d c
a b Vektormező felületmenti integrálja

Tegyük fel, hogy F egy folytonos vektormező, ami definiálva van egy irányított
felületen. Jelölje n az irányított normálvektormezőt a felületen (ami egységvek-
torokból áll). Az Fin szorzat integrálját az S felületen az F függvény felületmenti
integráljának, vagy más szóval fluxusának nevezzük az S felületen pozitív irány-
ban .
16.46. ÁBRA: Egy Möbiu s-szalagot

D EFI NÍ CI Ó: Felületmenti integrál, másszóval fluxus
úgy csinálhatunk, hogy egy abcd pa-
pírc sík egyik végén egyet csavarunk, és Egy háromdimenziós F vektormez ő felületmenti integrálja az irányított
úgy raga sztjuk össze, hogy az a csúc s S felület mentén n irányában
c-hez kerüljön, ab csúcs pedig d-hez. A
Möbius szalag nem irányítható, egyol- Felületmenti integrál = Fluxus = JJF . n d cr. (16.33)
dalú felület. s
Ez a definíció teljesen megegyezik a kétdimenziós esetre adott definíciójá-

val a fluxusnak, bár azt ott kizárólag zárt görbékre, és nem irányított görbékre
definiáltuk, sőt nem is említettük, hogya normálvektorokat lehetne másképp is
választani, mint kifelé . A kétdimenziós F mező fluxusa a síkban a zárt C görbén
kifelé mutató normálisokkal:
JF .nds.
c
Ha F egy áramló folyadék sebességvektormezője a háromdimenziós térben, ak-
kor a fluxus az S felületen átáramló folyadékmennyiség nettó sebessége, azaz
annyi, amennyi a folyadék mennyiségének megváltozása egy időegység alatt a
felület pozitív oldalán. Ha egy zárt felületen ugyanannyi folyadék folyik be, mint
ki, akkor a felületmenti integrál értéke, vagyis a fluxus, nulla .
HaS egy része egy g(x,y,z) = c szintfelületnek, akkor n a következő két m~ző
közül választható
Vg
(16.34)
n = ±,Vg\
attól függ ően , melyik oldalt szeretnénk pozitívnak tekinteni. A megfelelő felü-
letmenti integrál
Felületmenti
integrál = JJ F ·ndcr
s
-- JJrr (F' ±Vg) ~dA
IVgl iVg.pl
(16.32) és (16.34) egyenlőség
T
rr ±Vg
= JJ FIVg,pldA. (16.35)
T
z
4. PÉLDA: Felületmenti integrál (fluxus) meghatározása
Határozzuk meg az F = yz,j + zZk mez ő felületmenti integrálját a hengerből ki-
felé irányított normálissal az l + ZZ = l , O ~ z hengerfelület azon darabján,
amelyet az x = o, x = 1 síkok vágnak ki belőle!
Megoldás: S-en a kifelé irányított normálvektormezőt számolhatjuk g(x,y,z) =
= yZ + ZZ gradienséből (16.47. ábra):
y
Vg 2yi +2zk 2yj+2zk _. k
( I, I , O) n = + -IV-gI = -J7=4y""'Z=+=4z""'Z f1 - YJ+ z '
x 2y 1
16.47. ÁBRA : Felül etmenti integrál (Ezek a vektorok valóban elfel é mutatnak az x-tengelyt ől.) Mivel p = k ,
számítása kifelé mutató normálissal. A
IVgl 2 1
vetület területe 2 (4. példa). da = IVg'k[dA = T2Z1 dA = ~dA .
Mivel z 2: O, az abszolútértékjel elhagyható.

Fvn a felületen '
F· n = (yz,j + zZk ) . (yj + zk) =

= Iz+ z3 = z(1 +zZ) =
= z.
Következésképp a felületmenti integrál (fluxus) S-en kifelé mutató normális-
sai
jj F, n da = jj (z) (~dA ) = jj dA = (Txyterülete) = 2, D
s S Txy
Vékony héjak tömege és nyomatékai

Vékony anyagi héjakat, mint pl. edényeket, fémdobokat, kupol ákat felületekkel
modellezünk. Tömegük és nyomatékaik a 16.3. táblázatban szerepl ő képletek
alapján számíthatók.
Tömeg: M = jj o(x,y,z)dCJ (o(x,y,z) = sűrűség az (x,y,z) pontban

s tömeg egységnyi területre)
Statikai nyomatékok (első momentum) a koordinátasíkokra vonatkoz-
tatva:
Myz = jj xO da , Mxy = jj zOda

s s
Tömegközéppont koordinátái:
Tehetetlenségi nyomaték a koordinátatengelyekre vonatkoztatva:
lx= jj(l +i )OdCJ, ly = jj (xz +i )oda,

s s
lz= jj(~+i)Oda, h=jj?oda,

s s
r(x,y,z) = az (x,y,z) pont távolsága az L egyenestől.
Tehetetlenségi sugár az L egyenesre vonatkoztatva: RL = Vh /M
16.3. TÁBL ÁZAT: Tömeg és nyomatékképletek igen vékony héjakra.
458 16. fejezet Integrálás vekto rmezőben
z
5. PÉLDA: Tömegközéppont meghatározása
Hol van az a sugarú és konstans osűrűségű félgömbhéj tömegközéppontja?
Megoldás: A félgömbhéjat az
j(x,y,z) =.?+i+z2 = a2, z2 0
függvénnyel modellezzük (16.48. ábra). A felület szimmetriája azt sugallja,

hogyatömegközéppont a szimmetriatengelyen van, x = O, Y = O. Már csak Z =
= Mxy/M-t kell meghatározni. A héj tömege
16.48. ÁBRA: A vékony félgömbhéj

M= ff
s
Oda = o ffs da = (0)(5 területe) = 2na 20 .
tömegközéppontja a szimmetriatenge-
lyen van, félúton az alap és a csúcs kö- Mxy meghatározásához pek-t veszünk, és
zött (5. példa).
IVjl = 12xi + 2yj +2zkl = 2v x 2 + y2+ Z2 = 2a
IVj ,pl = IVj· kl = 12z1=2z
da = ~dA = ~dA.
IVj ,pl z
Ezután
Mxy = ff S
zOda = o ff z~dA ff
T
= Oa
T
dA = oa (na ) ~ ona
2 3
_ Mxy na 30 a
z= M = 2na 20 = 2'
A héj tömegközéppontja (0 ,0,a/2). o
Felület felszíne 11. Mekkora a felszíne az ~ - 2lnx + Ví5y - z = Ofelület azon

darabjának, amelyik az T : l ::; x ::; 2, O::; Y ::; l xy-síkbeli négy-
1. Mekkora a felszíne annak a felületnek, amelyet z = 2 sík zet felett fekszik?
vág le az~ + y2 - z = Oparaboloidból?
12. Mekkora a felszíne az 2x3 / 2 + y 3/ 2 - Z = Ofelület azon da-
2. Mekkora a felszíne annak a felületn ek, amelyet z = 2 és rabj ának, amelyik az T : O::; x < l , O ::; Y < l xy-síkbeli négyzet
z = 6 síkok vág nak ki az ~ + y2 - z = Oparaboloidból? felett fekszik ?
3. Mekkora a felszíne annak a fel ületnek, amelyet azx + 2y +

+ 2z = 5 síkból vágnak ki az x = y2 és x = 2 - y2 hengerek?
4. Mekkora a felszíne az ~ - 2z = O felület azon darabjának,
amely az x = .j3, y = O, Y = x egyenesek által határolt xv-síkbeli 13. Integrá1juk a g(x,y,z) = x+ y+ z függvényt annak a kocká-
három szög felett van? nak a fel ület én, amelyet az x = a, y = a, z = a síkok vágnak le az
el ső tém yolc adból!
5. Mekkora a felszíne az ~ - 2y - 2z = Ofelület azon darab-
jának, amely az x = 2, Y = O, Y = 3x egyenesek által határ olt 14. Integrá1juk a g(x,y,z ) = y + z függvényt annak az éknek a
xy-síkbeli három szög felett van? felületén , amelyik az el ső térnyolcadban van és a koordinátasí-
6. Mekkora a felszíne az x 2 + y2 + z2 = 2, gömbből a z = kok, valamint az x = 2, Y + z = l síkok határolj ák !
= J x 2 + y2 kúp által kivágott rész tetejének? 15. Integráljuk a g(x,y,z) = xyz függvényt annak a téglatestnek
7. Mekkora a területe annak az ellip szisnek, amelyet a z = ex a felületén, amelyet az x = a, y = b, z = e síkok vágnak le az első
térnyolcadb61!
(e konstans) síkból vá~ ki az x 2 + y2 = l henger?
16. Integrá1juk a g(x,y,z) = xyz függvényt annak a téglat estnek
8. Mekkora a felszíne az ~ +? = l henger x = ± 1/2, Y =
= ± l /2 síkok köz ött fekvő fels ő darabjának? a felület én, amelyet az x = ±a, y = ±b, z = ±e síkok határ olnak!
9. Mekkora a felszíne az x = 4 - y2 - Z2 paraboloid azon da- 17. Integrá1juk ag(x,y,z) = x + y+ z függvényt a 2x+ 2y+z = 2
rabjának, amelyik az yz-síkbeli l ::; y2 + Z2 ::; 4 körgyűrű felett sík első térnyolcadba eső része felett!
van? 18. Integráljuk a g(x,y,z) = x J y2 + 4 függvényt afölött a fe-
10. Mekkora a felszíne annak a felületnek , amelyet az y = Osík lület fölött , amel yet az x = O, x = l , z = O síkok vágnak ki az
vág le az ~ + y + Z2 = 2 paraboloidból? y2 + 4z = 16 hengerből !
Felületmenti integrál (fluxus) Tömeg és nyomaték

A 19-20 . felada tokba n sz ám ítsuk ki az F vektormez ő felület-
menti integrálját (fluxusát) a megadott felületdarabon a megadott 33. Súlypont: Hol van a súlypontja az x Z + y2 + ZZ = aZ
irányítással ! gömbfelül et azon darabj ának, am elyik az első tém yolcadba n fek-
szik?
19. F(x,y,z) = - i + 2j +3 k
S: téglalap, z = 0, °<x :::; °<
2, y :::; 3, 34. Súlypont: °
Hol van a súlypontja az y2 + zZ = 9, z 2 hen -
az irány : k
°
gerfelület azo n dar abjának, ame ly az x = és x = 3 síko k kö zé
esik? (A felületd arab hason ló a 4. péld ában sze replőh ö z)
20. F(x,y,z) = y.? i - 2j -í-xzk
S : téglalap, y = 0, -I :::; x :::; 2, 2 < z < 7,
az irá ny: - j . 35. Áll andó sűrűségű vékony héj: Hol van a töm egközép-
pon tj a, és mennyi a Z tengelyre vonatkoztatott tehetetlenségi nyo-
A 2 1-26. feladatok ban számítsuk ki az F fúggvény felül etm enti
matéka és tehetetl en ségi sugara annak az állandó 8 sűrűségű
integrálját (fluxusá t) az x2 + y2 + Z2 = a 2 gö mb első nyolcadb a
véko ny héj nak, amel yet a z = I és z = 2 síkok vá gnak ki az
eső darabj án, az origótól elfe lé mutató nonnálissal!
21. F(x,y,z) = zk 22. F(x,y,z) = -yi + xj

°
.? + y2 - ZZ = kúpból?
23. F(x,y,z)= yi - xj +k 24. F(x,y,z)';" zxi+ zyj + z2k 36. Álla n d ó sűrűségű kúpfelület: Menn yi a z-tcngelyre vo-
natkoztatott tehetetlenségi nyom atéka annak az állandó 8 sűrű
25. F(x,y,z) = xi + yj+ zk ségű héj nak, amelye t az.? + y2 = 2x henger vág ki a 4.? +4y2 -
26. F(x ) _ xi + yj + zk °
- zZ = 0, z 2 kúpból? (Lásd a mellékelt ábrát.)
z
,y,z - J x2 + y2+ Z2
27. Határozzuk meg az F(x,y,z) = z2 i + xj - 3zk vektonnező

felületme nti integráljá t (fluxusá t) azo n a felü letdarabon, amelyet
°
az x = 0, x = l , z = síkok vágnak ki a z = 4 - y2 hengerb ől ,
kifelé való irány ítássa!!
28. Hat ározzuk meg az F(x,y,z) = 4xi + 4yj + 2k vektorrnez ő

- felületment i integrálját (flux usá t) azo n a felületen , amel ye t a
z = I sík vág le z =.? + y2paraboloi d aljábó l, a z ten gel ytől elfelé
mut ató nonnálissa!!
29. Legyen az S felület az y = eX henger azo n darabja, ame lynek

az x-tenge llye l párhuzamos vet ítés ese tén az yz-sfkra eső vetülete y
°
az Ryz : I :::; Y :::; 2, < z < I téglalap (lásd a mell ékelt ábrát). A x x2 +l
vagy
= 2x
felület n nor málisa legyen úgy irányítva, hogy elfelé mut asson a
yz-síkt ól. Mennyi az F(x,y,z) = - 2i + 2yj + zk vektormez ő felü- r =2cosli
letmenti integrálja (fluxu sa) S-en a megadott irányít ássa! ?
z 37. Gömbhéjak:
(a) Mennyi az a sugarú, állandó 8 sűrű ségű vékony, teljes
[ - gö mbhéj nak a tehetetlen ségi nyom atéka az egyik átmérő
j ére vonatkoztatva? (Szá moljuk egy félg ömb ét, majd du p-
lázzuk meg!)
(b) Használjuk a Párhu zamos tengel yek tételét ( 15.5. alfe -

[ - jezet feladatai) és az (a) pon t eredmé nyé t, hogy megmond-
x j uk a teh etetl en ségi nyomatékot egy éri ntő egyenesre vonat -
koztatva !
30. Legy en az S felület az y = Inx henger azo n darabja, ame -

38. Kúp:
lyik az első tém yolcadban van, és amely nek az y- tengelly el pár-
huzamos vetítés esetén az xz-síkra eső vetüle te Rxz : I :::; x :::; e, (a) Hol van a súly po ntja az a alapkörsugarú és h magas-
°:: ;z :::; I téglalap. A felül et n nonnáli sa mut asson elfelé az xz- ság ú kúppalástnak (kúppalás t alapkör nélkül )?
síktól. Menn yi az F(x,y,z) = 2yj + zk vektormez ő felület me nti
(b) Használjuk a Papp osz-formul át ( 15.5. alfejezet felada-
integrálja (flux usa) S-en a megadott irá nyítással?
tai) és az (a) pont ere dmé nyét, hogy megm ondjuk a teljes
31. Menn yi az F = 2xyi + 2yd + 2xzk vektormez ő felüle tme nti kúpfclület súly pontjá t (kúppalást és alapkö r)!
inte grálja (fluxusa) kifelé való irányítással annak a koc kának a
felszínén, amelye t az első témyolca dbó l vág nak ki az x = a, (c) Az a alapkö rsugarú és h magasságú kúp alapjához egy
y = a, Z = a síko k? a suga rú félgömböt csatlakoz tatunk. Használjuk a Papp osz-
formul át és az (a) pont , valamint az 5. péld a eredményét az
32. Mennyi az F = xzi + yd + k vektormez ő felületmenti integ- így kapott felület súlypo ntjának megh atározásához. M ilyen
rálja (flux usa) felfelé mu tató normálissal ann ak a gö mbsüv egnek magas legyen a kúp , hogy a súlypont a csatlako zás síkjába n
a felső felületén, amel yet a z = 3 sík vág le az.? + y2 + zZ :::; 25 legyen ?
gö mbb ől ?
Különböző alakú képletek felszín Felület : z = f(x , y)
meghatározására
Ha az S felület egy z = f (x ,y ) alakú képlettel van megadva, ahol
f-nek folytonosak a parciális deri váltjai egy, az xy-síkban fekvő
Txy tartományon (16.49. ábra ), akkor S az F (x ,y,z) = f (x ,y ) - z
függvény F (x ,y,z) = O szintfelülete. A Txy tartományegységnyi
norm álisát p = k-nak véve
J
IVFI = Ifxi + f yj -kl = ll + fi+ I
IVF·pl = I(fxi+ f yj-k) -k] = I-II = I
és
rr IVIVFI
II
_ rr / 2
F · p 1dA - II yfx +fy +ldxdy.
2
(16.36) 16.49. ÁBRA : A z = f (x,y ) alakban megadott felü-
letek esetén a (16.28) felszínképlet alakja :
Txy Try
Hasonl óképpen, ha a sima felület felszínét más koordinátasí-
kokra való vetítéssel akarjuk kiszámítani, akkor pl. x = f(y ,z)
A = JJJ II + fi + l dx dyo
Txy
esetén az yz-síkra való vetítéssel
A= JJ J Ji + f l + I dy dz, (16 .37)

J
41. A z = x 2 + y 2 kúpfelület azon része, amely az x2 + = I i
T yz
kör és a 9x2 + 4i = 36 ellipszis közötti tartomány felett van.
(Útmutatás: A geometriából ismert képletekkel számítsuk ki a
és y = f (x , z) esetén az xz-síkra vetítve
tartom ány területét.)
A= JJ J fi + f l + I dx dz; (16.38) 42. A felület az, amely a 2x+ 6y+ 3z = 6 síkból az első témyol-
Txz cadba esik. Számoljuk ki a területet háromféleképpen, minden
képlettel egyszer!
Használjuk a (16.36)-(16.38) képleteket a 39-44. feladatokban
szereplő felületek felszínének kiszámításához! 43. A felület az első tém yolcadban van, az y = (2/3)z3/2 hen-
gerből az x = I és y = 16/3 síkok vágják ki.
39. A z = x 2
+i paraboloid azon darabja, amelyet a z = 3 sík
vág le. 44. A felület az y + z = 4 sík azon darabja, amely azon tarto-
mány fölött helyezkedik el, amit az xz-sík el ső negyedéből vág
40. A felületet az yz-sík vágja le az x = I- i - Z2 paraboloid- ki az x = 4 - Z2 parabola.
ból.
_r--------------- Paraméteresen adott felületek
Görbéket a síkban eddig háromféleképpen adtunk meg

Explicit alak:
Implicit alak:
y = f (x)
F(x,y) = O
Paraméteres alak: r(t)=f(t)i+g(t )j, a ~t ~b .
Hasonló megadás i formái felületeknek a térben:
Explicit alak: z = f (x,y)
Implicit alak : F(x,y,z) = O.
A térbeli felületeknek is van paraméteres megadás i formája, ahol a felület pont-
jait két változótól függő helyvektorokkal adjuk meg . Ebben az alfejezetben pa-
raméteresen adott felületet felszínszámításával, és ilyen felületek mentén való
integrálással foglalkozunk. .
Felületek paraméterezése
Legyen
r(u, v) = f(u, v)i + g(u, v)j + h(u, v)k (16.39)
egy olyan vektorfüggvény, amelynek koordinátafüggvényei folytonos ak az uv-
sík egy T tartományán, és amely a T tartomány belső pontjaiban invertálható.
(Azaz a T tartomány két k ül önb öz ő belső pontj ához nem tartozhat ugyanaz az
v u = állandó
r vektor.) Azok a pontok, amelyeknek helyvektorai r értékkészletének vektorai,

v = állandó egy S felületet alkotnak a térben. A (16.39) függvényt a T értelmezési tarto-
.:..-_ +-- - --::--
mányával együtt, az S felület egy paraméterezésének nevezzük. Az u, v válto-
zók a paraméterek, T a paramétertartomány. Minden felületnek végtelen sok
különböző paraméterezése lehetséges, ezek között vannak könnyebben, vannak
o nehezebben kezelhetőek . Nézzük néhány gyakran előforduló geometriai alakzat
..f Paraméterezés
leggyakrabban használt paraméterezéseit.
Általában egyszerű síti a további számításokat, (amelyek gyakran integrálá-
sok,) ha úgy paraméterezünk, hogya paramétertartom ány téglalaptartomány le-
gyen, azaz a ::; u ::; b, c ::; v ::; d alakú egyenlőtlenségekkel lehessen megadni.
z
Az invertálhatóság követelményéből következik, hogy a felület nem metszi át
v = álland ó görbe
magát.
A (16.39) egyenlő ség ekvivalens a következő hárommal:
x = f(u ,v), y = g(u, v), Z = h(u,v).

A paramétereket, természetesen, más betűkkel is jelölhetjük.
x r (u, v) = [tu, v)i + g(u, v)j + heu, v)k,
Felület pontjának helyvektora
1. PÉLDA: Kúp egy paraméterezése
<. Paraméterezzük a
kúpot!
z =vx2+y2 , 0::;z ::; 1
. 16.50. Á B RA : A paraméterezett S felü-

let egy kétváltozós vektorfüggvénnyel Megoldás: Itt a hengerkoordináták éppen azt adják, amire szükségünk van. A
van megadva, aminek értelmezé si tar- V
kúp egy (x,y,z) pontjára x = rcos e, y = rsin e, z = x2 + y2 = r, O::; r ::; l ,
tománya T . O ::; e ::; 2n (16.51. ábra). A (16.39) függvényből u = r, v = e helyettesítéssel
nyerjük:
Kúp : z
z = Vx2 + y2 r (r, e) = (r cos e )i + (r sin e )j + rk , O::; r ::; l , O::; e ::; 2n.
=r
(Az invertálhatóság csak a paramétertartomány r = O, e = O, e = 2n határán

nem teljesül.) D
2. PÉLDA: Gömb paraméterezése

Paraméterezzük az x2 + l + Z2 = a 2 gömböt!
Megoldás: A gömbkoordinátákjó megoldást kínálnak (16.52. ábra). A gömb
(x,y,z) pontjára x = a sin q, cos e, y = a sin q, sin e, z = acos q" O ::;q, ::; n, O::;
y ::; e ::; 2n. A (16.39) függvényből u = q" v = e helyettesítésselnyerjük:
16.51. ÁB RA : A kúp az l. példában r ( q" e) = (a sin q, cos e)i + (a sin q, sin e)j + (a cos q, )k,
könnyen paraméterezhető , ha henger- O ::; q, < n , O ::; e < 2n.
koordinátákat használunk.
(Az invertálhatóság csak a paramétertartomány határán nem teljesül: e = O és
z e = 2n, valamint az "Északi" és "Déli" sarkon, azaz q, = O és q, = n esetén.)
(x, y, z) = (a sin <p cos
ie, a sin <p sin e, a cos <P)
D
3. PÉLDA: Henger paraméterezése

Paraméterezzük az
hengert!
Megoldás: Hengerkoordinátákat használva az (x,y,z) pontra x = rcos e, y =
y
= rsin e, z = z (16.53. ábra). Az ~ + (y - 3)2 = 9 egyenlet átírva:
x
x2+(i-6y+9) =9,
?- 6rsine = O,
16.52. Á BR A: A gömb a 2. példában
könnyen paraméterezhető , ha gömbko- azaz
ordinátákat használunk. r = 6 sin e, O::; e ::; n.
z Henger: x 2 + (y - 3)2 = 9 Az (x,y, z) koordináták tehát

vagy
r=6sinll
x = rcosB = 6sinBcosB = 3sin2B,
y = rsinB = 6sin2 B,
z=z·
A (16.39) függvényből u = B, v = z helyettesítéssel nyerjük:

x
r(B ,z) = (3sin2B)i+(6sin2B)j+zk, O:::;B:::;n, O:::;z:::;5. D
y
r=6sinll
16.53 . ÁBRA: A henger a 3. példában Felület felszíne

könnyen paraméterezhető. ha henger-
koordinátákat használunk. Az a célunk, hogy egy alkalmas képletet találjunk, amivel paraméteresen adott
felület felszínét kettős integrállal tudjuk számítani.
Tekintsük az
r(u,v)=f(u,v)i+g(u,v)j+h(u,v)k, a:::;u:::;b, c:::; v:::; d

vektorfüggvénnyel definiált S felületet. Az S felületről feltesszük, hogy sima,
aminek a definiálásához szükségünk van r parciális deriváltjaira. Ha az u = Uo
értéket rögzítjük, r(uo,v) már csak v-től függ, így egy térgörbét határoz meg,
ami a felületen fut, és paramétervonalnak hívjuk. Ennek v-szerinti deriváltja,
ha létezik, és nem nulla, ennek a görbének érintő irányú vektora. Ez nem más,
mint r v szerinti parciális deriváltja. Ugyanezt elmondhatjuk, ha a v = Vo értéket
rögzítjük, és u a változó. Ahol az r függvény invertálható, ott ~ két különböző
paraméterértékéhez tartozó paramétervonalnak nem lehet közös pontja. Ugyan-
ezt elmondhatjuk u-ról is. A r függvény parciális deriváltjai:
DEFINÍCIÓ: Paraméteresen adott sima felület

A paraméteresen adott r( u,v) = f( u, v)i + g(u, v)j + h(u,v)k felület sima,
ha a paramétertartományban az ru, r, parciális deriváltak folytonosak, és
r u x r v sehol nem a nullavektor.
Az ru x r, sehol sem nulla azt j elenti, hogy a két vektor, ru és r, semelyik

pontban nem párhuzamosak, így minden pontban meghatározzák az érintősíkot
a felülethez. Itt ugyanúgy, mint a görbéknél, előfordulhat, hogy ugyanarra a fe-
lületdarabra az egyik paraméterezéssel ru x r, sehol sem nulla, egy másikkal
viszont igen. Ha találunk olyan paraméterezést, amellyel a felület sima, akkor
arra minden olyan állítás igaz, amely sima felületre vonatkozik. "Csúnya" fe-
lületnek nincs sima paraméterezése, pl. egy egyszeru kúpot nem tudunk úgy
paraméterezni, hogyacsúcsnál simának minősüljön.
Tekintsünk most egy kis A uv téglalapot a paramétertartományban, melynek
oldalai az u = uo, u = Uo + Au, v = vo, v = Vo + Av egyenesek. A uv minden ol-
dalának van képe az S felületen, a megfelelő paramétervonalak ívei, és ezek
határolják Auv képét, a O"uv .felületelemet". A 16.54. ábra jelöléseivel: v = Vo
képe a Ct felületi görbe, u = Uo képe a C2 felületi görbe, és a közös (uo, vo) pont
képe a görbék PO metszéspontja.
A 16.55 . ábra mutatja a O"uv felületelem kinagyított képét. Az ru(uo, vo) vektor
érintőirányú a Cl görbéhez a PO pontban, a rv(uo, vo) vektor pedig C2-höz. Az
r u x r v vektor az érintősík normálvektora Po-ban (itt szükség van arra, hogy ez a
vektor ne legyen nullavektor).
Paraméterezés
v
d
""t
Vo + Llv
II = Il O + /'111
c
x
--e-t-L...--.L----i-----:---+ II
O a "o / b
"o + Llll
y
16.54. ÁBRA : Az uv-sík A"v téglalapelemének képe az S felület görbült Cí"v eleme .
Területeik M "v és ~Cí"v .
A felületelem területét az éri ntősíkban lev ő paralelogramma területével köze-

lítjük, annak oldalait pedig a ~u r", ~vrv vektorok határozzák meg (16.56. ábra) .
A paralelogramma területe
(16.40)
r
Az uv-síkon levő tartom ány minden téglalapokra való felosztása generálja
az S felületnek egy felosztását felületelemekre. A Cí"v felületelem területét tehát
a (16.40) képlettel számolt paralelogramma területtel közelítj ük, majd ezeket
16.55. ÁB RA: Nagyított kép Cí"v -ről. összadj uk, hogy a teljes felületnek egy közelítését kapjuk : .
z (16.4 1)
" v
Ahogy S u és ~v tartanak nullához, az r ", r , parciá lis deriváltak folytonossága

garantálja, hogy a (16.41) jobboldala az J:J:
Ir" x r vl du dv kettős integrálhoz
tart. Akár ezzel a kettős integrállal is definiálhatjuk a sima felület felszínét, ez
meg fog egyezni minden korábbival.
x
DEFINÍCIÓ: Sima felület felszíne

16.56. Á B RA: A ~ur" és ~ vrv vektorok
Az
által meghatározott paralelogramma te-
rületével közelítj ük a Cí"v felületelem r (u, v)= f (u,v)i + g(u, v)j +h(u,v)k , a "5. u "5. b, c "5. v "5. d
~Cí"v területét.
sima felület felszíne
d b
A = JJ
c a
Ir" x r vl du dv. (16.42 )
Ahogy az előző alfejezetben is tettük, a (16.42) egyenletben a Ir " x r vl du dv

kifejezést írhatju k röviden dCí-nak , így
A felszíndifferenciál és a felszín differenciálos alakja
do = Ir" x r vl du dv (16.43)
felszíndifferenciál felszín
differenciálos alakja
464 16. fejezet Integrálás vektarmez5ben
4. PÉLDA: Felszín kiszámítása (kúp)

Határozzuk meg az l. példában szereplő kúp felszínét (16.51. ábra)!
Megoldás: Az l . példában már meghatároztunk egy paraméterezést:
r (r, B) = (r cos B)i + (r sin B)j + rk, O:S; r :S; l , O:S; B :s; 2n.
A (16.42) egyenlőség alkalmazás ához először számítsuk ki r, x re-t:
i j k
r, x re = cos sin B l
é
- rsin B rcos B O
= -(rcos B)i - (rsin B)j + (rcos 2 B + rsin2 B) k. , ef
vo
211: l
A= j jlrr xreldrdB
o o
211: l 211: v2 v2
= j j V2rdrdB = j 22 ae = 22 (2n ) = nV2. D
o o o
(Az [r, x re I i=- O feltétel r = O esetén nem teljesül, de mindenütt máshol igen.
A képlet levezet éséb ől látható , hogy ez a nulla területű határon fellépő jelenség
itt és most az integrál értékét nem befolyásolja. Ha egy tételt úgy akarunk al-
kalmazni, hogy egy feltétele nem teljesül, mindig egyedileg kell elbírálni, hogy
eltekinthetünk-e tőle, és miért.)
5. PÉLDA: Felszín kiszámítása (gömb)

Határozzuk meg az a sugarú gömb felszínét!
Megoldás: A 2. példában már meghatároztunk egy paraméterezést:
r( ep, B) = (a sin ep cos B)i + (a sin ep sin B)j + (acos ep )k,
O :s; ep :s; n, O:S; B :s; 2n .
A (16.42) egyenlőség alkalmazásához először számítsuk ki rlP x re-t:
i j k
r lP x re = acosepcosB acosepsinB - a sin ep
-a sin ep sin B a sin ep cos B O
= (a2 sin2 ep cos B)i + (a sin ep sin B)j + (a2 sin ep cos B)k.
2 2
Azaz
Ir ~ x re I = a4 sin4 ep cos 2 B + a4 sin4 ep sin2 B + a4 sin2 ep cos 2 ep =
= Ja sin" ep + a sin ep cosep Ja sin ep (sírr' ep + cosep ) =

4 4 2
= 4 2
J
=a 2 sin2 ep = a2sin ep ,
mivel sin ep :::: O, ha O :s; ep :s; n . Következésképp a gömb felszíne
211: 11:
A= j j a2sinep dep dB
O o
211: 211:
= j [-a2cosep]~dB j 2a2dB =4na2. = D

o o
(Ha ep = O, akkor Ir lP x re I = O, de ugyanaz a következtetés, mint az előző pél-
dában.)
Miután tudjuk, hogyan számíthatjuk paraméteresen adott felületek felszínét, már
integrálhatunk is ezeken a felületeken.
DEFINÍCIÓ: Paraméteres felületi integrál

HaS egy
r(u, v) = f(u, v)i + g(u, v)j + h(u , v)k , a s:. u s:. h, c <v s:. d
paraméteresen definiált sima felület , és G(x,y,z) egy folytonos függvény,
amely értelmezve van ezen a felületen, akkor G integrálja S felett:
d b
JJs G(x,y,z)dCJ = JJ
c a
G(J(u, v) ,h(u, v)) lr u x rvl du dv.
6. PÉLDA: Integrálás paraméteresen adott felületen

Integráljuk G(x,y,z) = x2 függvényt a z = J x2 + y2, O s:. z s:. 1 kúp felett!
Megoldás: Az 1. és 4. példák alapján [r, x rel = V2r már rendelkezésünkre
áll.
2n 1
JJ ~dCJ= J J(r
2cos2B)(V2r)drdB x =rcose
s o o
2n 1
3cos 28
=V2 J J r drdB
o o
= -v2
4
J2n
cos 2
BdB= -v2 [B 1.
-+ -sm28
424
]
2
n =nV2
04'
-- D
O
7. PÉLDA: Felületmenti integrál (fluxus)

Számítsuk ki az F = yzi + xj - z2k vektormező felületmenti integrálját (fluxusát)
kifelé mutató normálissal az y = x 2 parabolikus hengerfelület azon darabján,
amelyre O < x < 1, O < z < 4 (16.57 . ábra)!
Megoldás: A felületen x = x, y = ~, z = z, így a paraméterezés automatikusan
adódik: r(x, z) = xi + ~j + zk, O s:. x s:. 1, O s:. z s:. 4. Az érintővektorok szorzata
j k
rrxrz= 1 2x O =2xi -j.
z O O 1
Az egységnyi hosszú normálvektor, ami kifelé mutat:
rx x r z 2xi - j
n-
- Irx xrzl - --====
-
V4x 2 + (
A felületen y = x 2 , így a vektormező a felületen
F = yzi+xj - z2k = ~zi + xj - z2k.
/
)
Azaz az integrandus
/
16.57. ÁBRA: Parabolikus hengeren

vett felületi integrál (7. példa).
A felületmenti integrál kifelé mutató normálissal tehát

4 l
jjF.nda= j
s
J
o o
~Irx xrzldxdz =
4 l
2Jz- x ~
jj V4x2 + l V 4x + l dxdz=
2
=
o o
4 l . 4 x- l
J
= j CW Z-X)dXdZ= j
o o , O
[~x4Z-~~] ~ dz=
x- o
4
=j ~ (Z -l )dZ= [~ (Z-1)2J: =
o
l l
=4 (9)-4 (1) =2. D
8. PÉLDA: Tömegközéppont meghatározása

Hol van a tömegközéppontja annak az állandó sűrűségű vékony héjnak, amelyet
J
a z = l és z = 2 síkok vágnak ki a z = x 2 + y2 kúpfelületből p 6.58. ábra)?
z Megoldás: A felület szimmetriája sugallja, hogyatömegközéppont a szim-
metriatengelyen van, azaz x = y = O. Nekünk z = Mxy /M-et kell kiszámítani.
Az 1. és 4. példák alapján már tudjuk, hogy
z = V x2 + y2 r(r,B)::::: r cosBi+r sinBj+rk, l :::; r:::; 2, O:::; B:::; 2n,

és
Ir, x rel = V2r.
Ezért
2n 2
16.58. ÁBRA: A CJnkakúP úgy kelet- M= jj 8 da = j j 8 V2r dr dB =

kezik, hogy a z = x 2 + y2 kúpbólle- S O l
vágunk a z = l és z = 2 síkokkal (8. 2n 2 2n

példa). =8V2j[~] dB:::::{jV2j(2-~)dB=
O l O
= 8V2 [3:J:n= 3n8V2

2n 2
Mxy = jj Sz d«: = j j 8rV2rdrdB =
S O l
2n 2 2n 32
= 8V2 j j r 2
dr dti = 8V2 j [~] ae =
O l O l
2n
14
= 8V2 3dB= 3n8V2j7
O
_ Mxy l4n8 V2 14
z- - -
- M - 3(3n8 V2) 9
A héj tömegközéppontja (0,0 ,14 /9) . D
Felületek paraméterezése 17. Síkdarab hengerben: Az y + 2z = 2 sík xl + i = 1 hen-

gerbe eső része.
Az 1-16. feladatokban adjuk meg a felület egy paraméterezését!
(Sok különböző jó megoldás van, a megoldási részben ezek kö- 18. Síkdarab hengerben: A z = -x sík x 2 + i = 4 hengerbe
zül csak az egyiket közöljük). eső része.
1. Az= xl + y2, Z :::; 4 paraboloid.
2. A z= 9- i , z 2: °paraboloid.
xl - síkok közé eső darabja.
J
19. Csonkakúp: A z = 2 x2 + y2 kúpfelület z = 2 és z = 6
3. Csonkított kúp: A z = J x 2 + y2/2 kúpfelület első tér-

nyolcadba eső része a z = ° és z = 3 síkok között. 20. Csonkakúp: A z = V x 2 + y2/3 kúpfelület z = 1 és z = ~
síkok közé eső darabja.
4. Csonkakúp: A z = 2 J x2 + y2 kúpfelület z = 2 és z = 4
síkok közé eső része.
21. Hengergyűrű: Azx2+i = 1 hengerfelületz= 1 ész=4
S. Gömbsüveg: Az x 2 + i + z2 = 9 gömbfelület süvegje, síkok közé eső darabja.
J
amit a z = x2 + y2 kúp vág ki belőle.
i
6. Gömbfelület darabja: Az xl + + z2 = 4 gömbfelület 22. Hengergyűrű: Az xl + Z2 = 10 hengerfelület y = -1 és
azon darabja, amelyik az első témyolcadban van, az xy-sík és a y = 1 síkok közé eső darabja.
z = V x 2 + y2 kúp között.
23. Paraboloidcsúcs: A z = 2 - xl - i
paraboloidfelület
7. Gömböv: Az x 2 + i
+ Z2 = 3 gömbfelület azon része, J
csúcsi része, amelyet a z = x2 + y2 kúp vág ki belőle.
amely a z = y'3/2 és z = - y'3/2 síkok k özött van.
8. Gömbsüveg: Az x 2 + i + z2 = 8 gömbfelület azon da- 24. Paraboloidöv: A z = x2 + i paraboloidfelület z = 1 és
rabja, amelyik a z = - 2 sík felett van. z = 4 síkok közé eső darabja.
9. Parabolikus henger síkok között: Az a felületdarab, 25. Gömbsüveg: Az x 2 + i + z2 = 2 gömbfelület alsó része,
°
amelyet az x = 0, x = 2, z = síkok vágnak ki a z = 4 -
parabolikus hengerből.
i amit a z = V x2 +,y2 kúp vág le.
10. Parabolikus henger síkok között: Az a felületdarab, 26. Gömböv: Az xl + i + z2 = 4 gömbfelület z = - 1 és z =
amelyet a z = 0, z = 3, Y = 2 síkok vágnak ki az y = x2 para- = y'3 síkok közé eső darabja.
bolikus hengerből.
11. Hengergyűrű: Az i
+ Z2 = 9 hengerfelület azon része,
°
amely az x = és x = 3 síkok között van.
Felületi integrálok paraméteresen.
12. Hengerfelület darabja: Az xl + Z2 = 4 hengerfelület xy-
sík feletti darabja, ami az y = -2 és y = 2 síkok között van. adott felületeken
13. Síkdarab hengerben: Az x + y + z = 1 síknak az a része,
A 27-34. feladatokban számítsuk ki az adott függvény integrálját
amely az
az adott felületen!
(a) x 2 + y2 = 9 hengeren belül van.
27. Parabolikus henger: G(x,y,z) = x az y = x 2, O:::; x:::; 2,
(b) i + z2 = 9 hengeren belül van. °:: ; z :::; 3 parabolikus hengerfelületen.
14. Síkdarab hengerben: Azx -y+2z = 2 síknakaz a része,
28. Körhenger: G(x,y ,z) = z az i +Z2 = 4,1:::; x:::; 4, O:::; z
amely az
hengerfelületen.
(a) x 2 + z2 = 3 hengeren belül van.
(b) i + z2 = 2 hengeren belül van. 29. Gömb: G(x,y,z) = xl az xl + i +z2 = 1 gömbfelületen.
15. Hengeröv: Az (x - 2)2 + z2 = 4 hengernek az a része, 30. Félgömb: G(x,y,Z) =z2 azXl +i +z2 =a2,0 :::;zfél-
°
amely az y = és y = 3 síkok között van. gömbfelületen.
16. Hengeröv: Az y2 + (z - 5)2 = 25 hengernek az a része,
°
amely az x = és x = 10 síkok között van. 31. Síkdarab: F(x,y,z) = z az x +y +z = 4 síknak azon a
darabján, ami a O:::; x:::; 1, °:: ;
y:::; 1 négyzet felett van.
32. Kúp: F(x,y,z)=z-xaz=Vx2+y2,0:::;z:::;lkúpfe-

Paraméteresen adott felületek lületen.
felszíne
33. Parabolikus kupola: H(x,y,z) = x 2y15 - 4z a z = 1 -
A 17-26. feladatokban adjuk meg a felületek egy paraméterezé-
sét és ezzel írjul fel azt a kettős integrált, ami a felület felszínét
- x2 - i,paraboloid °:: ;
z csúcsi részén.
adja meg. Számítsuk ki az integrált! (Sok különböző helyes para- 34. Gömbsüveg: H(x ,y,z) = yz az xl + i + z2 = 4 gömbfe-
méterezés létezik, ezekből csak egyet közlünk a megoldásoknál. lület z = V x 2 + y2 kúp feletti részén.
Az integrál értéke, természetesen, ugyanaz kell, hogy legyen.)
Felületmenti integrál (fluxus) koordináta-rendszerben, és vázoljuk fel a felületet az érintősík

kaIegyütt!
paraméteresen adott felületeken 49. Kúp: Az r(r, B) = (rcos B)i+ (r sin B)j + rk , r >: O, O:s
A 35-44. feladatokban számítsuk ki az ff S F . n d cr integrált az :s B :s 21t kúpfelület, az (r, B) = (2, It/4 ) paraméterű pont, azaz
adott felületen az adott irányítással! Po ( J2, J2, 2) pont. .
35. Parabolikus henger: F = z2 i + xj - 3zk a z = 4 - r
pa- SO. Félgömb : Az r(ep , B) = (4s in ep cos B)i+ (4 sin ep sin B)j +
rabolikus hengerfelület azon darabján, amelyet az x = O, x = l , +4(cos ep )k, O:s ep :s It/2 , O:s B :s 21t félgömbfelület, a (ep , B) =
z = Osíkok vágnak le belőle, és a normális az x-tengelytől elfelé = (It/ 6, It/ 4) paraméterű pont; azaz a Po(J2, J2,2V3) pont.
mutat.
51. Körhenger: Az r(B,z) = (3sin 2B)i + (6s in2 B)j + zk,
36. Parabolikus henger: F = ~j - xzk az y = ~, - I :s x :s l O:S B :s It körhengerfelület, a (B,z) = (It/ 3, O) paraméterű pont,
parabolikus hengerfelület azon darabján, amelyet a z = Oés z = 2 azaz a PO (3V3/2, 9/2, O) pont.
síkok vágnak le belőle, és a normális az yz-sfktól elfelé mutat.
52. Parabolikus henger: Az r(x,y) = xi + yj - x 2 k , - 00 <
r
37. Gömb: F = zk az x 2 + + z2 = a 2 gömb első témyol- < x < 00, - 0 0 < y < 00, az (x, y) = (1,2 ) paraméterű pont, azaz a
cadba eső részén, az origótól elfelé mutató irányítással. Po(l , 2, - 1) pont.
r
38. Gömb: F = xi + yj + zk az x 2 + + z2 = a2 gömbfelüle t
mentén, kifelé mutató irányítással.
További példák paraméterezésre
39. Sík: F = 2xyi + 2y<j + 2xzk az x -{- y + z = 2a sík azon da-
rabján, amely a O:s x :s a, O:s y :s a négyzet felett van, felfelé 53. (a) Egy tóruszt úgy kapunk, hogy egy C kört, amely az xz-
mutató irányítással. síkban van, megforgatunk a z-tengely körül. (Lásd a mellékelt
40. Henger: F = xi + yj + zk az ~ + r
= 1 hengerfelület ábrát.) Mutassuk meg, hogy ha C sugara r > O, és a középpontja
az (R, O, O), r :s R pontban van, akkor a tórusz egy paramétere-
azon darabja felett, amelyik a z = O és z = a síkok között van,
kifelé mutató irányítással. zése
J
41. Kúp: F = xyi - zk a z = x2 + y2, O:s z :s l kúpfelületen r(u,v) =(( R + rcosu)cosv)i+
a z-tengelytől elfelé mutató irányítással. + ((R + rcosu ) sin v)j + (r sinu)k,
42. Kúp: F = ri + x<j-k a z= 2 J x2 + y2, 0 :S z :S 2kúp-
felületen a z-tengelytől elfelé mutató irányítással. ahol O j, u :s 21t, O:s v :s 21t az ábrán levő szögek!
(b) Mutassuk meg, hogy a tórusz felszíne A = 4lt2 Rr!
43. Csonkakúp: F= - xi - yj + z2k a z = Jx2 +y2, kúpfelü- z
let z = I és z = 2 síkok közötti részén a z-tengely től elfelé mutató
irányítással.
44. F = 4xi + 4yj + 2k a z = x 2 + rparaboloid csúcsi részén a
z = l síkig, a z-tengelytől elfelé mutató irányítással.
-+-----+---_-"-t~ x
o
I~---R-~-
Tömeg és nyomaték
45. Hol van a súlypontja az x 2 + r + Z2 = a 2 gömbfelület első
z
témyolcadba eső részének?
46. Hol van a tömegközéppontja és mennyi a tehetetlenségi
nyomatéka és a tehetetlenségi sugara a z-tengelyre vonatkoztatva
annak az állandó (j sűrűségű vékony héjnak, amelyet a z = 1 és
r-
z = 2 síkok vágnak ki az ~ + z2 = O hengerből?
47. Mennyi a z-tengelyre vonatkoztatott tehetetlenségi nyoma-
téka az állandó sűrűségű ~ + r + z2 = a2 vékony gömbhéj-
(j
nak?
48. Mennyi a z-tengelyre vonatkoztatott tehetetlenségi nyoma-
J
téka az állandó (j sűrűségű z = x2 + y2, O :s z :s l kúp alakú
vékony héj nak?
u
54. Forgástestek paraméterezése: Legyen C: (f(u ),g(u))

Paraméteresen adott felületek egy paraméteresen adott görbe és g(u) ?:. Oés f(u) monoton, ha
érintösíkjai a :s u :s b. A görbét megforgatjuk az x-tengely körül.
Egy r(u, v) = f( u, v)i + g(u, v)j + h(u,v)k paraméteresen adott
sima felület PO(f( uo,vo),g(uo,vo),h(uo,vo)) pontjában az érin- r(u,v) = f(u )i + (g(u) cos v)j + (g(u) sinv )k
tősík normálvektora ru(uo,vo) x rv(uo,vo). A 49-52. felada-
tokban adjuk meg a megadott felület éri ntősíkját a megadott a felület egy paraméterezése, ahol O :s v :s 21t, mivel v a
pontban! Azután írjuk fel a felület egyenletét Descartes-féle g(u) hosszúságú forgó sugár szöge az xy-síkkal, amikor
r(u , v)-ben van a végpontja, ahogy azt a mellékelt ábra mu- gömbkoordináta-rendszer e és ej> szögét használva mutassuk
tatja! Vegyük észre, hogy f(u) a forgástengelymenti távol- meg, hogy
ságot adja meg, g(u) pedig a tengelytől való távolságot.
y r( e, ej» = (acos ecos ej»i + (b sin ecos ej»j + (c sin )k
é
az (x2Ia 2) + (l lb2) + (z/ e2) = l ellipszoid paraméterezése!

(f(u) , g(u), O) (b) Írjuk fel az ellipszis felszínét megadó integrált, de ne számít-
.: suk ki!
56. Egyköpenyű hiperboloid:

(a) Adjuk meg az x 2 + l- z2 = l egyköpenyű hiperbo-
loid egye-tól és u-tól függő paraméterezését, ahol e az
z ~ +l = r2 körrel van kapcsolatban, u pedig az ? - z2 = l
hiperbolával (7.8. alfejezet, 84. példa)!
(b) Általánosítsukaz előző pont eredményét az
(~ /a2) + (y2Ib2) - (z2Ie2) = l hiperboloidra!
57. (Az előző feladat folytatása.) Adjuk meg a Descartes-féle

(b) Adjuk meg a paraméteres egyenletét annak a felület- koordinátákkaladott egyenletét az x2 + l - z2 = 25 hiperboloid
°
nek, amelyet úgy kapunk, hogy az x = l, y :2: görbét meg-
forgatjuk az x-tengely körül!
érintősíkjának abban az (XO,YO ,O) pontban, ahol x6 + y6 = 25.
55. (a) Emlékezzünk az (~ /a2) + (y2Ib2) = l ellipszis x =

58. Kétköpenyű hiperboloid: Adjuk meg a ~ c
- ;a - h= l
°::;
tr
kétköpenyű hiperboloid egy paraméterezését!
= a cos e, y = b sin e, e ::; 2n paraméterezésére. A
_ r- -- - - - - - - Stokes-tétel
Ahogya 16.4. alfejezetben láttuk, a kétdimenziós F = Mi + Nj vektormező cir-

kulációsűrűsége (örvény sűrűsége) az (x,y) pontban a dN / dx - dM/ dy skalár
mennyiség volt. Már ott is emlegettük, hogy ez egy vektor k-komponense. Há-
rom dimenzióban egy adott síkban levő adott P pont körüli cirkuláció egy vek-
torral van jellemezve. A vektor merőleges a síkra a P pontban, és olyan irán yú ,
hogy ha a hegye felől nézve a síkra a cirku1ációt pozitív körüljárású görbén sz á-
moljuk, akkor nemnegatív cirkulációt kapunk (16.59. ábra). A vektor hossza a
cirkulációsűrűséget adja, így a sík irányától függöen változik. Be lehet látni,
hogy a leghosszabb ilyen vektor az (x,y, z) pontban az F = Mi + Nj + Pk vek-
16.59 . ÁBRA: A cirkulációvektor a há- tormező esetén a rotációvektor
romdimenziós áramlási tér egy P pont-
jában. Az ábra mutatja a pozitív cirku- rotF = (dP _ dN) i+ (dM _ dP) j + (dN _ dM) k. (16 .44)
láció irányát. dy dz dz dx dx dy
Ezt az információt a Stokes-tételből nyerjük, ami a Green-tétel általánosítása
három dimenzióra.
Vegyük észre, hogy (rot F)· k = (dN /dX - dM/dY) összhangban van a ko-
rábbi definíciónkkal, amikor a mező kétdimenziós F = M(x,y)i + N(x,y)j vek -
tormező. A (16.44) képlet F rotációjának definíciójában egy rövid, jól megje-
gyezhető alakba is írható, ha a v' operátort használjuk:
n .s .d k d
dX dy + dz '
v =l +J (16.45)
F rotációja v' X F:
i j k
V'xF= lxay
d d
dz
M N P
= (dP _ dN) i+ (dM _ dP)j+ (dN _ dM) k
dy dz dz dx dX dy
= rotF.
rotF = v' x F (16.46)
1. PÉLDA: F rotációjának meghatározása

Adjuk meg F = (x2 - y)i + 4z.j + x 2 k rotációját!
Megoldás:
rotF = v' x F = (16.46) egyenlőség
i j k
(J (J (J
éJx éJy dz
x 2 -y 4z x2
= (i.dy (x2) - ~(4Z))

dz
(i.dx (x2) - ~(~
i-
dz
-y))j+
+ (i.(4z)-i.(~-y))k=
dx dy
= (O -4)i - (2x- O)j+ (0+ l)k =
= - 4i - 2xj + k. D
A v' operátorral már korábban is találkoztunk:. Most a vektorértékű F függ-

vénnyel "vektoriálisan szoroztuk", de korábban, a skalárértékű f(x,y,z) függ-
vénnyel .mintha skalárként szoroztunk: volna" koordinátánként, és az eredmény
a gradiens vektor lett:
Stokes-tétel
. A Stokes-tétel azt mondja ki, hogy bizonyos feltételek mellett, amelyek a gya-
korlatban általában teljesülnek, egy irányított felületet határoló zárt görbén vett
cirkuláció, amennyiben a görbén a körüljárás a felület normálvektormezőjének
irányából nézve az óramutató járásának irányával ellentétes, megegyezik a rotá-
ció felületre merőleges komponensének integráljával a felületen (16.60 . ábra).
5. TÉT EL : Stokes -t étel

Az F = Mi + Nj + Pk vektormező cirkulációja egy irányított S felület C
16.60. ÁBRA: Az irányított felület nor- határológörbéjén a felület n normálvektormezőjének irányából nézve óra-
málvektormezőjének irányából nézve mutató járásával ellentétes körüljárással egyenlő a v' x F . n függvény S
az óramutató járásával ellentétes a ha- felületmenti integráljával.
tároló görbe körüljárási iránya .
1
c
F · dr = ff
s
v' x F·nda (16.47)
cirkuláció rotáció integrálja
Természetesen az állítás csak bizonyos matematikai feltételek mellett igaz. A

vektormezőre, a felületre és a határára is bizonyos kikötéseket kell tenni, pl. már
csak azért is, hogy a szóbanforgó integrálok létezzenek. A legtöbbször egysze-
ruen azt tesszük fel, hogyaképletben előforduló összes függvény (beleértve a
görbét és felületet definiálókat is) rendelkezzen folytonos deriválttal.!
Vegyük észre, hogya (16.47) egyenlőségből az is következik, hogy ha St és
S2 két irányított felület ugyanazzal a C határológörbével, akkor
ffs) v' x F·nt da = ff S2

v' x F ·n2 da.
l Figyelem: Az integráltrans zformációs képleteknél az adott feltételeknek minden pontban telje-

sülniük kell. Egyetlen pont kivétel is elronthatja az egyenlőség érvénye sségét!
Ha C egy görbe az xy-síkban, óramutató járásával ellentétes körüljárással, és T

az xy-sík C által határolt tartománya, akkor
(V x F) . n = (V x F) . k = aN aM)
( -ax - -ay .
Cirkuláció
Ezeket az adatokat a Stokes-tételbe helyettesítve
1 c
F·dr = ff (~~ - ~~)
T
dx dy,
ami nem más, mint az érintővektoros formáj a a Green-tételnek (16.61. ábra).

Tehát a Green-tételt is felírhatjuk operátoros formában a kétd imenziós vektor-
mezőkre
16.61. Á BRA: A Green-tétel és a

1c
F · dr = ff
T
V x F . k dA. (16.48)
Stokes -tétel összehasonlítása.
2. PÉLDA: A Stokes-tétel ellenőrzése félgömbön

Számítsuk ki a (16.47) egyenl őség mindkét oldalán álló kifejezést, ha az S fe-
i
lület az xl + + Z2 = 9, z :::: Ofélgömbfelület, a norm álisok felfelé mutatnak, a
határoló görb e így C : x + 2i
= 9, a vektormező pedig F = - xj . yi
Megoldás: Felülről nézve óramu tató járásával ellentétes körüljárással
C : r (B) = (3cos B)i+ (3sin B)j, O:::; B :::; 2n.
dr = (-3 sin B dB)i + (3 sin B dB )j

F = yi-xj = (3sinB )i- (3cosB )j
F -d s: = -9 sin 2 B dB - 9 cos 2 B dB = -9B.
21f
fc F·dr= fo -9dB = -18n.
A rotáció integrálja pedig :
VxF= (ap _ aN) i + (aM _ ap)j +(aN _ aM) k=

ay az az ax ax ay
= (0 - O)i+ (O- O)j + (- I - l) k = -2k
xi + yj + zk xi + yj + zk
n=-r::;;:::::~=::::;;:
y'x2+y2+z2 3
z 3
do= -dA
z
C: x 2 + y2 = 4, z = 2
2z3
/ V x F ·ndcr = - - - dA = -2dA.
3z
és
ff V x F ·ndcr = ff - 2dA = -18n.
s x 2 +y2 :::;9
Tehát a két integrál megegyezik. D
S: r (t ) = (r cos O)i + (r sin O)j + rk

x ~y 3. PÉLDA: Cirkuláció meghatározása
Számít suk ki az F = (x2 - y)i+ 4zj + xlk vektormező cirkulációját a z = 2 sík és
16.62. ÁBRA : A k űp és a görbe a 4. z
a = y' + x2 y2 kúp metszetgörbéje mentén, felülről nézve óramutató járásával
példában. ellentétes irányítású körüljárással (16.62. ábra)!
Megoldás: A Stokes-tétel lehetővé teszi, hogya kúpon integráljunk. A görbe

körüljárása miatt, a kúp normálisainak befelé-felfelé kell mutatniuk. Ez azt je-
lenti, II z-koordinátája pozitív. A kúp paraméterezése:
r(r, e) = (rcos e)i + (rsin e)j + rk, O:::; r:::; 2, O:::; e :::; 2n.
Ebből nyerjük:
r, x re -(rcos e)i - (rsin e)j + rk 16.6. alfejezet

II - - ---'----'-----'=----'..::...---
- [r, x rel - rV2 4. példa
= \,(-(cose)i-(sine)j+k).
2y2
do = rV2 dr de 16.6. alfejezet, 4. példa
V'F = -4i - 2.xj + k = 1. példa
= -4i - 2rcos ej + k.
Következésképp
1 .
v' x F . II = v2 (4 cos e + 2r cos e sm e + 1)
1 .
= V2(4cose+rsm2e+I),
a cirkuláció pedig
f F·dr =
c
II S
v' x F'lldcr
2n: 2
= l l ~(4Cose+rsin2e+l)(rV2drde)=4n. D
o o
'v X F szemléltetése lapátkerékkel

Tegyük fel, hogy v(x,y,z) egy áramló folyadék sebessége, aminek sűrűsége az
(x,y,z) pontban D(X,y,z), és legyen F = Dv. Ekkor
a folyadék cirkulációja a zárt C görbén. A Stokes-tétel szerint a cirkuláció egyen -

lő v' x F felületmenti integráljával a C által kifeszített S felületen.
i: = ll
c
dr
s
v' x F . II d cr.
Tegyük fel, rögzítünk egy Q pontot F értelmezési tartományában, és egy u irányt

Q-ban. Legyen C egy p sugarú kör, középpontja Q és a síkja merőleges u -ra. Ha
v' x F folytonos Q-ban, akkor v' x F u-komponensének C-vel határolt körlapon
vett integráljának középértéke v' x F Q-beli u-komponenséhez fog tartani, ha
p ----+0.
(V'xF·u)Q= lim~ ffV'xF .udcr.
p---+o np JJ
s
Ha ebbe az egyenlőségbe behelyettesítjük a cirkulációt, azt kapjuk, hogy
(V' x F,u)Q = lim

p ---+o
~
np
fF.dr. (16.49)
c
A (16.49) egyenlőség baloldala akkor maximális, ha u ugyanolyan irányú,

mint V x F. Ha p kicsi, a (16.49) egyenlőség jobb oldala megközelítőleg
- l- f F .dr
np? '
c
ami a C-n vett cirkuláció osztva a körlemez területével (örvénysűrűség). Tegyük
fel, hogy egy kicsi p sugarú lapátkereket helyezünk el Q-ba, aminek tengelye
u irányú. A kis kerék forgási sebessége a cirkulációtól (örvényléstől) függ, na-
gyobb cirkulációnál gyorsabb. Akkor fog a leggyorsabban forogni, ha tengelye
V x F irányába esik (16.63. ábra).
16.63. ÁBRA: rotF lapátkerék-szemlél- 4. PÉLDA: V x F viszonya a cirkulációhoz

tetése. Egy állandó sűrűségű folyadék forog a z-tengely körül v = ro( - yi + xj) sebes-
séggel, ahol ro pozitív konstans, úgynevezett szágsebesség (16.64. ábra). Ha
F = v, adjuk meg V x F-et, és viszonyítsuk a cirkulációsűrűséghez!
Megoldás: Mivel F = v = - royi + roxj
V XF=(dP _dN)i+(dM_dP)j+(dN_dM)k
dy dz dz dx dx dy
= (O - O)i + (O- O)j + (ro - (-ro))k = 2rok.
A Stokes-t étel szerint F cirkulációja egy p sugarú C körön ami egy S körlapot
határol egy V x F-re merőleges síkban, mondjuk pl. az xy-síkban:
fF ·dr =
c
ffs V x F· n do = ffs 2rok· k dx dy = (2ro)(n p 2).
Azaz
(VxF) ·k=2ro= ~fF'dr,
np
P(x, y, O)
c
x
ami összecseng a (16.49) egyenlőséggel, ha u = k. D
16.M. ÁBRA : Egy egyenletesen forgó
áramlás konstans szögsebességgel po- 5. PÉLDA: Stokes-tétel alkalmazása
zitív forgásirányban (4. példa). Alkalmazzuk a Stokes-tételt az Jc F· dr integrál kiszámítására, ha F = xzí +xyj +
+ 3xzk, és C a 2x + y + z = 2 sík első témyolcadba eső részének határoló görbéje,
felülről nézve óramutató járásával ellentétes irányítássa! (16.65. ábra)!
Megoldás: A sík az J(x,y,z) = 2 szintfelülete az J(x,y,z) = 2x+y+z függ-

vénynek. Az egységnyi normálvektor
VJ (2i + j + k) 1 (. . )
n= IVJI = 12i+j+kl = YI6 21+J+k
éppen megfelelő irányú a körüljáráshoz. A Stokes-tétel alkalmazásához ki kell

z
számítanunk
i j k
(0,0,2)
rotF = V x F = tx -jy -iz = (x - 3z)j + yk.
xz xy 3xz
A síkon Z = 2 - 2x - y, így
V xF = (x- 3(2-2x-y))j +yk = (7x+3y-6)j +yk

és
1 1
V xF ·n= yI6(7x+3 y -6+ y) = yI6(7x+4y-6).
x A felületi területelem
y
IVJI
-In YI6
IdA = -dxdy.
16,65, ÁURA : A sík felület (5. példa). do =
vJ ·k 1
A cirkuláció
f F·dr= JJ
C s
Vx F·ndCJ
l 2-lx
=J J ~(7X+4Y-6)J6dYdX
O O
l 2-lx
= J J (7x +4y-6) dydx=-1. D

O O
E
A Stokes-tétel bizonyítása poliéderfelületre: Legyen S olyan felület, ami
véges sok síktartományból áll (például 16.66. ábra). A Green-tételt alkalmazzuk
minden egyes síkelemre . Kétféle síkelemet különböztetünk meg.
A D 1. Amelyeket minden oldalról más elemek határolnak,
2. Amel yeknek egy vagy több élük mentén nincs másik kapcsolódó elem.
Ha az S-et határoló görbét Ll-val jelöljük, akkor Ll azokból az élekből áll, ame-
B c
lyekhez nem csatlakozik másik elem. Ha pl. a 16.66. ábrát vesszük, akkor az
EAB, BCE, CDE háromszögekből az S felület egy részét képezik, az ABCD
16.66. ÁBRA: Egy poliéderfelület egy
részlete. poligon pedig a Ll határ egy részét. Alkalmazzuk a Green-tételt mind a három
háromszögre, és adjuk össze
(16.50)
A baloldali három vonalintegrál összesen egy vonalintegrál a kerület mentén ,

mert a csatlakozó éleken oda-vi ssza integrálá s kiejti egymást. Pl. a BE szaka-
szon az ABE három szögön való integráláskor ellenkező irányba megyünk, mint
amikor az EBC, vonalon integrálunk. Tehát ezekre a három szögekre azt kaptuk ,
hogy
1 F·dr= JJ 'l xF ·ndCJ.
ABCDE ABCDE
Ha a Green-tételt a síktartományokból álló felület minden elemére alkalmazzuk
és összeadjuk az eredményeket, azt kapjuk, hogy
1F .dr = JJ'l xF.ndCJ.

Ll s
D
Ez a Stokes-t étel bizonyítása poliéderfelületre. Általánosabb felületekre komo-

lyabb könyvekben keressünk bizonyítást.
A Stokes-t étel olyan felületekre, amelyeken lyukak vannak

Hasonló meggondolással, mint azt a Green-tételnél tettük, a Stokes-tétel is
kiterjeszthetőolyan irányított felületekre, amelyeken lyukak vannak: A V x F
normálkomponensének integrálja az S felületen egyenlő a határokon számított
vonalintegrálok összegével, ha a körüljárásukat megfelelően választjuk meg.
Egy fontos azonosság

A következő azonosságra gyakran van szükségünk matematikai és fizikai szá-
mításokban:
16.67. ÁBRA : A Stokes-tétel olyan irá-
nyított felületekre is érvénye s, amelyen rotgradf = O vagy V x Vf = O. (16.51)
lyukak vannak.
Ez az azonosság minden olyan f(x,y,z) függvényre fennáll, amelyiknek má-

sodik parciális deriváltjai folytonosak. A bizonyítás:
i j
a a
Vx Vf = ax dY
af af
dx ay
Ha a második parciális deriváltak folytonosak, akkor a vegyes parciális derivál-
tak egyenlők (2. Tétel), így ez a vektor a nullavektor.
Konzervatív vektormezők és a Stokes-t étel

A 16.3. alfejezetben megállapítottuk, hogy ha F konzervatív egy nyílt D tar-
tományon, az ekvivalens azzal, hogy ebben a tartományban haladó minden zárt
görbén vett integrálja nulla. Ez egyszeresen összefüggő nyílt tartomány esetében
azzal is ekvivalens, hogy V x F = O.
6. TÉTEL: A zárt görbén vett integrál nulla volta, és a rotF = O

közötti összefüggés
Ha V x F = Oegyegyszeresen összefüggő D nyílt tartomány minden pont-
jában, akkor bármely aD-ben haladó szakaszonként sima, zárt C görbére
érvényes, hogy
1
c
F·dr=O.
A bizonyítás vázlata: A tétel bizonyítását általában két lépésben végzik. Elő

ször egyszerű, zárt ·görbékre. A topológia egy tétele azt mondja ki, hogy egy
egyszeresen összefüggő, nyílt tartományban minden differenciálható egyszerű,
zárt C görbe határa egy irányítható sima S felületnek, ami szintén D-ben van.
Következésképp, a Stokes-tétel szerint
16.68.
függő,
ÁBRA :Egyegyszeresen össze-
nyílt tartományban olyan diffe-
1 c
F . dr = JJvxF.ndcr =o.
s
renciálható görbék, amelyek átmetszik
magukat, felbonthatók olyan zárt rész- A második lépés olyan görbék vizsgálata, amelyek átmetszik magukat, mint pl.
görbékre, amelyekre a Stokes-tétel már a 16.68. ábrán. Az ötlet az, hogy ezeket a görbéket egyszerű görbékre daraboljuk
érvényes. . fel, ezekre alkalmazzuk a Stokes-tételt, majd az eredményeket összeadjuk. D
A következő diagram összegzi a konzervatív vektormezők tulajdonságait ösz-
szefüggő és ugyanakkor egyszeresen összefüggő, nyílt tartományokon.
1. Tétel,
F konzervatív D-n 16.3. alfejezet F = Vf D-n
: :
vektorazonosság (16.51)
2. Tétel ,
(folytonos második
16.3. alfejezet
parciális deriváltak)
1c
F·dr=O
~
6. Tétel
Egyszeresen össze- V x F = Oaz egész D-n
az egész D-n függő tartomány és
Stokes-tétel
A Stokes-tétel alkalmazása cirkuláció 9. Legyen S az x2 + y2 = a2, O:::; z :::; h henger az x 2 + i :::; a2,
z = h tetejével együtt , és legyen F = - yi + xj + x2k. Használ-
számítására j uk a Stokes-tételt a v' x F függv ény S felületmenti integráljának
kiszámítására kifelé mutató normálissal!
Az 1-6. feladatokban használjuk a Stoke s-tételben szereplő fe-
lületi integrált az adott görb én a cirkuláció kiszámítására! . 10. Számítsuk ki az
1. F = x 2i+2xj + z2k
C: A 4x2 + i = 4 ellipszis az xy-síkban, felülről nézve az óra- jj v' x (yi)· n do
mut ató járásával ellentétes irányú körülj árás. s
2. F = 2yi + 3xj -z2k integrált, ahol S az x2 + i + Z2 = I, z ~ O félgömbfelület, kifelé
C: Az x2 + i = 9 kör az xy-síkban, felülről néz ve az óram utató mut ató normálissal!
járásával ellentétes irányú körüljárás.
11. Rotáció felületmenti integrálja: Mutassuk meg , hogy az
3. F = yi+ x<j +x2k
C: Annak a háromszögnek a határa, amely az x + y + Z = 1 síkból
az el ső témyolc adb a esik . Felülről néz ve az óram utató járásával
jl V' xF ·ndO"
s
ellentéte s irányú körüljárás.
integrál ugyan annyi mind en olyan irán yított felületre, amit C ha-
4. F = (i + z2)i + (x2 + z2)j + (x2 + i)k
tárol , ha úgy van irányítva , hogy ugyanazt a pozitív körüljárást
c: Annak a három szögnek a határa, amely az x + y + z = 1 síkból
generálja C-n!
az első témyolcadba esik. Felülről néz ve az óramutató járásával
ellentétes irányú körüljárás. 12. Legyen F egy differenciálható vektormező egy olyan tarto-
mányon , ami magában foglal egy sim a, zárt S felületet és annak
5. F= (i +z2)i +(x 2+i )j+(x 2+i) k
telje s belsejét. Legyen n a felület egységnyi hosszú vektorokból
C: Az xy-síkban futó négyzetvonal, az x = ± 1, Y = ± 1 egyene-
álló normálvektormezője . Tegyük fel, hogyaz S felület az SI és
sekkel megad va, felülről nézve az óramutató járásával ellentétes
S2 sima felületek egyesítése, amelyek egy sima görbében csatla-
irán yú körüljárás.
koznak egym áshoz, Tudunk mondani valami t az
6. F= x2i i +j + zk
C: Az x2 +i = 4 henger és az x 2 + y2+ Z2 = 16, z ~ O félgömb jjV'xF.ndO"
met szésvonala , felülről nézve az óramutató járásával ellentétes s '
irán yú körüljárás.
integrálról? Válaszunkat indo kolj uk!
Rotáció felületmenti integrálja

A Stokes-tétel paraméteresen adott
7. Legyen n az
felületekre
S: 4~ + 9i + 36i = 36 , z~O
A .13-18. felad atokban használjuk a Stokes-tételt az F vek-
ellipszisfelület kifelé (felfelé) mutató egységn yi norm álvektora, tormez ő rotációja felületmenti inte gráljának kiszámításához az
és legyen adott fel ületen, kifelé mutató normálissal! .
13. F = 2zi+ 3xj + 5yk
S: r (r, 8 ) = (reos 8 )i + (rsin 8 )j + (4 - ?) k
Határozzuk meg az
< e
O:::; r 2, O:::; < 21t'
14. F = (y -z)i+ (z -x)j +(x +z)k

IIs V' xF·ndO" S: r (r, 8 ) = (r eos e)i + (rsin e)j +(9 -?)k
e<
O:::; r :::; 3, O:::; 21t'
integrál értékét ! (Útmutatás: Az ellipsz is alapvonalá nak param é- 15. F = x2 yi + 2y3<j + 3zk
tere zése x = 3eost , y = 2 sint , O:::; t :::; 21t'.) S: r (r, 8 ) = (reos e )i + (r sin e )j + rk
< e
O:::; r 1, O:::; < 21t'
8. Legyen n az
16. F = (x-y)i + (y -z)j + (z - x)k
S: r (r, 8 ) = (reos e )i + (rsin e )j + (5 - r)k
s e
O r :::; 5, O:::; < 21t'
paraboloidfelület kifelé (origótól elfelé) mutató egységnyi nor-
málvektora, és legyen 17. F =3yi + (5 - 2x)j + (z2_2)k
S: r (ep , e) = (J3 sin ep cos e )i + (J3sin ep sin e )j + (J3 cos ep )k
F = ( -z + 2~X}+ (aretgy)j + (x+ 4 ~J k.

18. F=ii + z2j +xk
e
O :::; ep < It' / 2, O :::; < 21t'
Hat ározzuk meg az ll v' x F . n d o" inte grál értékét!

S: r (ep , e) = (2sin ep cos e )i + (2 sin ep sin e )j + (2 eosep)k
e
O:::; ep < It' / 2, O :::; < 21t'
s
16.8. A Gauss-Osztrogradszkij-tétel 477
További példák és feladatok 22. Mutassuk meg, ha F = xi + yj + zk, akkor V x F = O!
19. Nulla cirkuláció: Használjuk a V x Vf = O azonosságot 23. Adjunk meg egy olyan kétszer differenciálható komponen-
((16 .51) egyenlőség) és a Stokes-tételt annak kimutatás ára, hogy sekkel rendelkező vektormezőt, amelynek rotációja xi + yj + zk,
a következő vektormezők cirkulációja a térben minden irányít- vagy mutassuk meg, hogy ilyen nem létezik!
ható sima felület határán nulla!
24. Következik-e valami a Stokes-tételből olyan vektortérben
(a) F = 2xi+2yj +2zk számított cirkulációra, amelynek rotációja nulla? Válaszunkat
(b) F = V(xy2 Z3 ) indokoljuk!
(c) F =Vx(xi +yj +zk)
25. Legyen T egy tartomány az xy-síkban, amelyet egy szaka-
(d) F=Vf szonként sima görbe határol, és tegyük fel, hogy ismerjük az x-
20. Nulla cirkuláció: Legyen f(x,y,z) = (x 2 +y2 +z2) -1 /2 . és y-tengelyekre vonatkoztatott tehetetlenségi nyomatékait, le-
Mutassuk meg, hogy az F = V f vektormezőnek az xy-síkban az gyenek ezek lx, ill. ly. Fejezzük ki lx és ly segítségével az
x 2 + y2 = a 2 kör mentén az óramutató járásával megegyező kö-
rüljárással számított integrálja nulla úgy, hogy
(a) az r = (acost)i + (asint)j, O::; t::; 2n paraméterezés-
sei integráljuk F· dr-et,
(b) használjuk a Stokes-tételt! integrált, ahol r = J x 2 + y2!
21. Legyen C egy egyszerű, zárt görbe a 2x + 2y + z = 2 síkban 26. Nulla rotáció, de a tér mégsem konzervatív: Mutassuk
olyan körüljárással, ahogy az ábrán látható. Mutassuk meg, hogy meg, hogy az
az
f 2ydx + 3zdy - xdz -Y. x.
F = - 2 - -2 1 + -2- -2 J + z
x +y x +y
k
c
integrál csak a körülzárt terület nagyságától függ, és nem függ tér rotációja nulla, de az
attól, hol van, és milyen alakú a görbe!
z
i->
c
integrál nem nulla, ha C az xy-síkban az ~ + y2 = 1 kör! (A 6.

Tétel itt nem alkalmazható, mert F értelmezési tartománya nem
egyszeresen összefüggő, a teljes z tengely hiányzik belőle. Az
adott C görbét nem lehet egy pontra összehúzni úgy, hogy köz-
ben mindig teljes egészében az értelmezési tartományban marad-
jon .)
x
A Gauss-Osztrogradszkij-tétel
B f--- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
A síkbeli Green-formula normálvektoros alakja szerint egy vektormező egy-
szerű, zárt görbe menti vonalintegrálja megegyezik a vektormező divergenciájá-
nak a görbe által körülzárt felületen vett integráljával. A tétel háromdimenziós
általánosítása, a Gauss-Osztrogradszkij-tétel azt mondja ki, hogy egy térbeli
vektormező zárt felületen vett felületi integrálja egyenlő a vektormező diver-
genciájának a felület által határolt térrészen vett integráljával. A 16.8. részben
bebizonyítjuk a Gauss-Osztrogradszkij-tételt, és megnézzük, hogy hogyan lehet
felületi integrált számolni a segítségével. Levezetjük Gauss törvényét az elekt-
romos mező fluxusáról, a hidrodinamika folytonossági törvényét, végül a vek-
tormezők integráljáról szóló tételek eredményét egy közös, egyesített elvként
foglaljuk össze.
Divergencia a háromdimenziós térben

Az F = M(x,y,z)i + N(x,y,z)j + P(x,y,z)k vektormező divergenciája a követ-
kezőskalárfüggvény:
. aM aN ap
dlvF=V·F= -
dx
+ay
- +-.
az (16.52)
A div F jelölést "F divergenciájának" vagy .xíiv F"-nek olvassuk. A V . F kiol-

vasva "nabla F".
A háromdimenziós div F fizikai értelmezése hasonló a kétdimenzióshoz. Ha
F egy áramló folyadék sebességmezöje, akkor divF értéke egy (x.y.z) pontban
megmutatja, hogyafolyadéknak milyen bő forrása vagy nyelője az (x,y, z) pont.
(Tehát, hogy az adott pontban keletkezik vagy eltűnik-e folyadék, és ha igen,
milyen sebességgel?)
A divergencia az egységnyi térfogatra eső fluxus, vagy másképpen a pontbeli
fluxussűrűség.
1. PÉLDA: A divergencia kiszámolása

Számoljuk ki az F = 2xzi- xyj - zk vektormező divergenciáját!
Megoldás: F divergenciája
d d d
V ·F = -(2xz) + -( -xy) + -( -z) = 2z-x-1. D
dX dY dZ
A Gauss-Osztrogradszkij-tétel
A Gauss-Osztrogradszkij-tétel azt mondja ki, hogy megfelelő feltételek teljesü-
lése esetén egy vektormezőnek egy zárt (kifelé irányított) felületen vett felületi
integrálja egyenlő a vektormező divergenciájának a felület által határolt térré-
szen vett integráljával. A Gauss-Osztrogradszkij-tételt szokás Gauss-tételnek,
vagy divergenciatételnek is nevezni.
7 . TÉTEL: Gauss-Osztrogradszkij-tétel (divergenciatétel)

Legyen S egy irányított felület, amelynek n a kifelé mutató egységvekto-
rokból álló normálmezője, és D a felület által határolt tartomány. Ekkor
az F vektormezőnek az S-en vett felületi integrálja egyenlő V . F D-n vett
integráljával:
ffs F·nda = fff D

V . FdV. (16.53)
a divergencia
felületi integrál integrálja
2. PÉLDA: A Gauss-Osztrogradszkij-tétel két oldala

Számoljuk ki a (16.53) egyenlőség két oldalán szereplő mennyiségeket, ha a
vektormező F = xi + yj + zk és a zárt felület az :x2 + y2 + z2 = a2 gömbhéj !
Megoldás: Az S gömb kifelé mutató normálmezőjét az j(x,y,z) =:x2 +y2 +
+ Z2 - a2 függvény gradiensmezőjének normálásával kapjuk:
Így
:x2+y2+Z2 a2
F·n= = - =a,
a a
mivel a gömb felszínén :x2 + y2+ Z2 = a2. Tehát a (16.53) képlet baloldala:
ff
s
F·nda = ff
s
ada = a fJ s
da = a(4na
2
)
3
= 4na .
F divergenciája
d d d
V . F = d)x) + dY (y) + dZ(z) = 3,
16.8. A Gauss-osztrogradszkij-tétel 479
így (16.53) jobb oldala:
3. PÉLDA: Felületmenti integrál (fluxus) kiszámolása

Számolj uk ki az F = xyi + yzj + xzk vektormező felületmenti integrálját a pozit ív
tém yolcadból az x = 1, Y = l és z = l síkok által kivágott kocka felszínén!
Megoldás: Ahelyett, hogy a felületi integrált a kocka hat oldalán kiszámolt
integrál összegeként keresnénk, integráljuk inkább a
divergenciát a kocka belsején:
Gauss-Osztrog-
felületi integrál = JJ F·ndO" = JJJ V ·FdV radszkij-tétel
kocka kocka
felszíne belseje
1 1 1
= J J J (x + y+ z)dXdydZ = ~ . rutinszámolás D
O O O
A Gauss-Osztrogradszkij-tétel bizonyítása speciális

tartományokra
A bizonyításhoz tegyük fel, hogy F = Mi + Nj + Pk első parciális deriváltjai
folytono sak, D egy konvex tartomány lyukak és buborékok nélkül , mint péld ául
egy gömb, kocka vagy ellipszoi d, és hogy az S felszíne néhán y, külön-kül ön sima
felületb ől áll. Jelöljük D-nek az xy-síkra való vetületét Rxy-nal, és tegyük fel azt
is, hogy mind en olyan egyenes, amely mer ől ege s az xy-síkra, és azt Rxy-nak
belső pontjában metszi, pontosan két pontban metszi S-t. Ez a két metszéspont
két részre bontj a S-t, egy alsó SI és egy felső Sz részre :
I
SI = { (x,y,z) E S z = f l (x,y), (x,y) E Rxy} ,
Sz = { (x,y,z) E S Iz = h (x,y), (x,y) E Rxy} ,

16.69. Á BRA : A Gau ss-Osztrograd-
szkij-tételt először ilyen speciális tarto- ahol fr :::; h . Feltesszük , hogy D az yz- és zx-síkokra merőlege s irányokb ól is
mányokra bizon yítjuk, majd kiterjeszt- hasonlóan viselkedik. (Lásd a 16.69. ábrát.)
jük általánosa bb tartom ányokra is. Jelölje az n = nli +nzj +n3k egységnormális i, j és k bázisvektorokkal bezárt
szög ét a , f3 és y. Ekkor n komponensei a , f3 és y koszinuszai lesznek (16.70.
ábra), hiszen n egységvektor. Tehát
nl = n-I = Inll i lcos a = cosa ,

nz = n -j = In ilj Icos f3 = cos f3 ,
n3 = n k = [nll k] cos y = cos y.
Így
n = (cos a )i + (cos f3)j + (cos y)k
y és
F·n = Mcosa+Ncosf3 +Pcosy.
x
Kiírva a komponenseket, a Gauss-Osztrogradszkij-tétel így szól:
16.70. Á BRA: Az negységnormális
komponensei az i, j és k bázisvektorok-
kal bezárt a, f3 és y szögek koszinu sza.
JJ (Mcosa + N cosf3 + Pcosy) do = JJJ (~~ + ~~ + ~~) dx dy dz:
s D
480 16. fejezet Integrálás vektormezöben
z
A bizonyítást a következő egyenlőségek igazolásával hajtjuk végre:
z = !z(x,y)
I
ffs MeosadCJ = fff ~~
D
dx dy dz, (16.54) .
ffs Ncoeb da = fff ~~

D
dxdy dz; (16.55)
ff
s
Peos v do = fff ~~
D
dxdy dz, (16.56)
(16.56) bizonyítása: (16.56) belátásához átalakítjuk a baloldalon szereplő

felületi integrált az xy-sík Rxy halmazán vett kettős integrállá (16.71. ábra). Az
dA = dxdy
S felület két részből áll, a felső S2-ből, amelyet a z = h(x,y) definiál, illetve
az alsó SI -ből, melynek definiáló egyenlete z = ft (x, y). S2-n a kifelé mutató n
16.7 1. Á BRA: A háromdimenziós D tar-
normális k-komponense pozitív (16.72. ábra), így
tomány t az SI és S2 felületek fogják
közre. Ezeknek az xy-síkra vett merő
coevda = dxdy, mivel dCJ= ~ = dxdy.
leges vetülete Rxy. [cos y] cos y
k
SI-en a kifelé mutató normális k-komponense negatív, azaz
cosvdo = -dxdy.
Ezek alapján
- Itt 'y hegyesszög, így
da = dx dy /cos 'Y.
ff
s
Pcoev do = ff
S2
PeosydCJ+ ff
SI
Pcoev do
= ff P(x,y,h(x,y))dxdy- ff P(x,y,ft (x ,y)) dxdy

Rxy Rxy
- Itt 'y tompaszög, így
da = -dx dy /cos 'Y.
= ff [P(x,y,h(x,y)) -P(x,y,ft(x,y))] dxdy
Rxy
a] a
= ff /
Rxy
[
h (X'Y)
!J (x,y)
a~ dz dxdy = fff a~
D
dz dx dy.
16.72 . ÁBRA: A 16.71. ábrán lát-

ható felületdarab kinagyítva. A dCJ = Ezzel (16.56) bizonyítását befejeztük. D
= -s.dxdy] eosy összefüggést a 16.5. A (16.54) és (16.55) egyenletek bizonyítása hasonlóan történhet, illetve azt
részben vezettük le. is mondhatjuk, hogy x,y,z; M,N ,P; a ,{3 ,ypermutálásával (16.56) egyenletből
megkaphatjuk ezeket.
A Gauss-Osztrogradszkij-tétel kiterjesztése más

tartományokra
z A Gauss-Osztrogradszkij-tételt egyszerűen kiterjeszthetjük olyan tartományok-
ra, amelyek felbonthatóak véges sok, az előző részben tárgyalt egyszerűbb tar-
tományra, illetve olyanokra, amelyek egyszerűbb tartományok bizonyos érte-
lemben vett .Iiatárértékeként" definiálhatóak. Például legyen D két koncentrikus
gömb közötti térrész, és tegyük fel, hogy F komponensei folytonosan differen-
eiálhatóak D-n és a D-t határoló felületeken. Osszuk fel D-t az "egyenlítőjén"
y átmenő síkkal két részre , és alkalmazzuk a Gauss-Osztrogradszkij-tételt külön-
külön ezekre. Az alsó rész, Dl, a 16.73. ábrán látható . SI, azaz Dl felszíne
egy külső félgömbhéjból, egy kilyukasztott korong alakú fedőből és egy belső
félgömbhéjból áll. A Gauss-Osztrogradszkij-tétel szerint
16.73 . ÁBRA: A két gömb által közre- (16.57)

fogott D tartomány alsó fele.
16.8. A Gauss-Osztrogradszkij-tétel 481
z
Az nl egységnormális kifelé mutat Dl-ből, azaz a külső félgömbhéjon az origó-
tól távolodó irányba, a lyukas fedőkorongon k irányába, a belső félgömbhéjon
az origó felé mutat. Most írjuk fel a Gauss-Osztrogradszkij-tételt a Dz-vel jelölt
felső félgömbre is (16.74. ábra):
(16.58)
y Ahogy az ábrán is látható, az nz egységnormális a külső félgömbön origótól

távolodó irányba, a lyukas alsó korongon - k irányába, a belső félgömbhéjon
az origó felé mutat. Ha összeadjuk a (16.57) és (16.58) egyenlőségeket, akkor a
lyukas korongon vett integrálok kiesnek, hiszen a korongon nl és nz ellentétes
16.74. ÁBRA: A két gömb által közre-
irányúak. Így (16.57) és (16.58) összegeként ezt kapjuk:
fogott D tartomány alsó fele.
ff
s
F·nda = fffD
V . FdV,
ahol D a két gömbhéj által határolt tartomány, S a határoló két gömbhéj , és az n

egységnormális S-en D-ből kifelé mutat.
4. PÉLDA': Felületi integrál számolása

Számoljuk ki az
F = xi+yj +zk
p3 '
vektormező felületi integrálját a következő D tartományt határoló felületen:
Megoldás: A Gauss-Osztrogradszkij-tétel értelmében a felületi integrált ki-

számolhatjuk úgy is, hogy V· F-et integráljuk D-n .
így
z
dM
-=-
d (xp -3) =p -3-3xp ~4 -
dp= -1 --
3x.
dx dx dx p3 p5
Hasonlóan
dN 1 3l dP 1 3zz
dy p3 - ps és
dz p3 - PS'
Ezek szerint
és
ff!
D
V·FdV=O.
Tehát V . F D-n vett integrálja nulla, így a D-t határoló felületen vett felü-
leti integrál is az. De ez a példa érdekesebb ennél. A belső Sa gömbhéjon vett
felületi integrál a külső Sb-n vett felületi integrál - l -szerese, mivel a két integ-
rál összege O. Ez azt jelenti, hogy az F vektormező felületi integrálja egy origó
k özepű gömbhéjon nem függ a gömb sugarától. De mekkora ez az érték?
Hogy megtudjuk, számolj uk ki a felületi integrált közvetlenül. Az a sugarú
gömbhéj kifelé mutató felületi normálisa az (x,y, z) pontban
xi+ yj + zk xi + yj + zk
n = -Vf'x=;;'z=+=y=;;'z=+=z=;;'z a
Így a gömbfelületen
F. n = .xi + y~ + zk .xi+ yj + zk l
a a aZ'
és a felületi integrál
ff
Sa
F·ndO" = :Z ff do = :Z (4na
Sa
Z
) = 4n.
Tehát F felületi integrálja egy tetszőleges sugarú, origó közepű gömbhéjon 4n.
O
Az elektrosztatika Gauss-törvénye
Érdemes még tovább tanulmányozni a 4. példát. Az elektrosztatikából tudjuk,
hogy az origóba helyezett q pontszerű töltés által létrehozott elektromos mező
E l
(x,y,z) = 4neo
q (r) =
Iif" 1rr
q
4neo
r q
Ilf" = 4neo
xi + p3+
yj zk
'
ahol r az (x, y, z) ponthelyvektora, p = Iri = Jx z +yZ +zz, eo pedig egy fizikai

konstans. A 4. példában bevezetett F -et használva
E=-q-F.
4neo
A 4. példában kiszámolt eredmény szerint egy tetszőleges, origó közepű
gömbhéjon E felületi integrálja, azaz az elektromos mező fluxusa q/eo. Azonban
ez az eredmény nem csak gömbökre igaz. Egy tetszőleges, az origót körbefogó
zárt felület mentén (amelyre a Gauss-Osztrogradszkij-tétel feltételei teljesülnek)
az integrál szintén q/eo. Ennek igazolásához tekintsünk egy olyan nagy Sa origó
közepű gömbfelületet, hogy az általa határolt tartomány tartalmazza S-t. Mivel
V.E=V.-q-F= -q-V·F=O
4neo 4neo '
ha p > O, az S és Sa által határolt D tartományon V . E integrálja nulla. Így a

Gauss-Osztrogradszkij-tétel szerint
ff
D határa
E·ndO" = o,
és így az S-en vett felületi integrálnak meg kell egyeznie az Sa-n vett felületi in-
tegrállal, amely q/eo . A most bebizonyított állítást Gauss-törvénynek nevezzük,
és az itteninél általánosabb töltéseloszlásokra is igaz.
Gauss törvénye: ff
S
E·ndO" = ~.
A hidrodinamika folytonossági törvénye

Legyen D egy S irányított zárt felület által közrefogott tartomány. Tegyük fel,
hogy v(x,y,z) egy D-n átfolyó folyadék sebességmezője, Ö = Ö(t,x,y,z) a fo-
lyadék sűrűsége (x,y,z)-ben a t időpillanatban, és F = Öv. A hidrodinamika
folytonossági törvénye azt mondja ki, hogy ekkor
aÖ
V.F+Jt =0.
Ha a szereplő függvények folytonosan deriválhatóak, akkor a folytonossági tör-

vény könnyen levezethető a Gauss-Osztrogradszkij-t ételből,
16.8. A Gauss-osztrogradszkij-tétel 483
Először lássuk be, hogy az
ff
s
F·odeJ
azt méri, hogy milyen sebességgel csökken a D tartományban levő folyadék tö-
mege. (A csökkenést méri, mivel o kifelé mutat.) Ehhez válasszunk egy piciny
!ieJ felületdarabot S-ről (16.75 . ábra). Egy rövid !it időintervallum alatt a Ao-n
átfolyó folyadék !iV térfogata körülbelül egyenlő egy olyan ferde henger térfo-
16.75. Á BRA: A So felületdarabon át-
gatával, amelynek alapterülete so, és a magassága (v!it) . o, ahol v a folyadék
folyó folyadék egy rövid !it időinter
sebességvektora a !ieJ felületdarab egy pontjában. Tehát
vallum alatt egy olyan ferde "hengert"
tölt meg, amelynek térfogata körülbelül
alap· magasság = v . o !ieJ Ss, Az átfolyó folyadék tömege körülbelül
Sm ~ öv·o!ieJ!it ,
így !it időegység alatt D-ből
Sm
- ~ Öv·o!ieJ
!it
tömegű folyadék távozik. Ha összeadjuk az összes S-t alkotó felületdarabra az
azon át kiáramló folyadék tömegét, megkapj uk a !it idő alatt az S-en át kiáramló
folyadék tömegének
E!im
----;;t ~ Öv, o !ieJ L
közelítését. Végül ha !ieJ - t Oés !it - t O, akkor megkapj uk a D-ben levő folyadék
tömegének S-en át történő csökkenési sebességét:
~7 = ff
s
öv ·odeJ.
Ez a mi folyadékunk esetén
Most vegyünk egy B tömör gömböt a folyam Q pontja körül. V· F átlagos

értéke B-ben
1
(B térfogata) JJJ
V . F dV. rrr
B
A divergencia folytonossága miatt valamely P E B pontban V . F fel is veszi ezt

az értéket. Így, ha S jelöli B határát , akkor
(V . F)(P) = I
(B térfogata)
rrr V .FdV =
JJJ
1
(B térfogata)
rr F.odeJ
JJ
B S
(az S-en keresztüli tömegcsökkenés sebessége)
(16.59)
(B térfogata)
A jobb oldali hányados az egységnyitérfogatra jutó tömegcsökkenést jelenti.
Most vizsgáljuk meg, hogy mi történik, ha rögzített Q középpont mellett a B
gömb sugarával nullához tartunk. A (16.59) egyenlőség baloldala (V. F)(Q)-
hoz tart, a jobb oldal határértéke (- aöjat)( Q). Ennek a két ftiggvénynek az
egyenlősége a folytonossági törvény:
aö
V.F=-J( '
A folytonossági törvény "megmagyarázza" V . F jelentését: F divergenciája

valamely pontban az áramló anyag sűrűségének pontbeli csökkenési sebességé-
vel egyenlő.
Ezek alapján a
ffs F ·nda = fff
D
V · FdV
Gaus s-Osztrogradszkij-tétel úgy is értelmezhető, hogy a teljes D tartományból

eltűnő anyag tömege egyenlő a tartomány S határán kiáramló anyag tömegé-
vel. Így a Gauss-Osztrogradszkij-tétel tömegmegmaradásként is interpretálható
(lásd a 31. feladatot).
Az integráltételek egyesítése
Egy kétdimenziós F = M (x,y)i + N (x ,y)j vektonnezőt tekinthetünk egy olyan
háromdimenziós vektormez önek, mel ynek k-komponense nulla. Ekkor V . F =
= (dM / dX) + (dN/ dy), és a Green-tétel nonnálvektoros alakja így írható:
i c
F·nds= ff (~: + ~~)
T
dxdy= ff
T
V ·FdA .
Hasonlóan V x F· k = (dN/ dX) - (dM / dy) , és ezzel a Green-tétel érintővekto

ros alakja így alakul :
ic
F·dr = ff (~~ - ~~)
T
dxdy = ff
T
V x F ·kdA.
Most, hogy a Green-tétel két form áj át átalakítottuk, vizsgáljuk meg a Stokes-

tétellel, illetve a Gauss-Osztrogradszkij-tétellel való hasonlóságukat.
A Green-tétel és a háromdimenziós általánosításai
Green-tétel, normálvektoros alak: i

c
F ·nds= ffT
V ·FdA
Gauss-Osztrogradszkij-tétel: ff
s
F·nda = fff D
V · FdV
Green-tétel, éríntővektoros alak: i

c
F ·dr = ff
T
V x F · k dA
Stokes-t étel: f
c
F ·dr= ffs V x F·nda
Láthatjuk, hogya Stokes-tétel a síkbeli Green-tétel normálvektoros (cirku-

lációra vonatkozó) alakját terjeszti ki egy háromdimenziós térben elhelyezkedő
felületre. Mindkét tétel azt mondja ki, hog y rotF nonnálkomponsének integrálja
valamely felületen egyenlő F -nek a felület határán vett cirkulációj ával.
Hasonlóan, a Gauss-Osztrogradszkij-tétel a síkbeli Green-tétel nonnálvekto-
ros (fluxusra vonatkozó) alakját általánosítja egy térbeli tartományra. Mindkét
tétel szerint div F valamely tartományon vett integrálja egyenlő F -nek a tarto-
mány határán vett integráljával.
Töprengjünk tovább erről a négy t ételr ől . prób áljuk meg egy k özös, univer-
zális tétellé ös szefogni őket. Ehhez idézzük fel az 5.3. részben tárgyalt Newton-
Leibniz-formulát. A Newton-Leibniz-formula szerint ha f(x) differenciálható
(a,b)-n és folytonos [a ,b]-n, deriváltja pedig integrálható [a ,b]-n, akkor
b
-fdx= f (b )- f (a).
d
f
n=-i n= i
• a
I
b
a
dx
16.76. Á BRA : A kifelé mutató egy- Legyen F(x) = f (x )i az [a ,b] intervallumon, ekkor (d f / dx ) = V . F. Leg yen
ségnonnálisok az egydimenziós térben n az [a,b] intervallum határán definiált kifelé mutató egységnonnálmező, azaz
fekvő [a ,b] intervallum határán . n(a ) = -i és n(b) = i (16.76. ábra). Ekkor
16.8. A Gauss-Gsztrogradszkij-tétel 485
fe b) - f( a) = f (b)i · i -} f (a)i · (- i) =
= F(b) ·n +F(a)·n =
= F -nek [a,bJhatárán vett integrálja.
Ezekkel a jelölésekkel a Newton-Leibniz-tétel így szól:
F(b)·n +F(a) ·n= J V ·Fdx.

[a,b]
A Newton-Leibniz-tétel, a Green-tétel normálvektoros alakja és a Gau ss-

Osztrogradszkij-tétel mind azt mondja, hogy ha egy F vektormez őre alkalmaz-
zuk a divergencia operátort (V·) és ezt integráljuk valamely tartományon, akkor
az integrál értéke megegyezik F normálkomponensének a tartomány határán vett
integráljával. (A Newton-Leibniz-tétel esetén a tartomány határa két pont, ezért
integrál helyett összeg szerepel.)
A Stokes-tétel és a Gre en-tétel érintővektoros alakja (a megfelelő irányítások
mellett) arról szól, hog y ha az F vektormezőre alkalmazzuk a rotáció operátort
(Vx ), akkor a keletkező vektormező normálkomponensének egy felületen vett
integrálja megeg yezik F -nek a felületet határoló, zárt görbementi vonalintegrál-
jával.
A tételek ily módon történő interpretációjának a szépsége az, hog y a két té-
telc soport eredményeit egy egysége s elvként foglalhatj uk össze:
Egy vektormezőn ható differenciáloperátor valamely tartományon vett in-

tegrálja egyenlő a vektormező differenciáloperátorhoz tartozó komponen-
sének a tartomány határán vett integráljával.
Divergenciaszámolás 8. Gömb: F = 2 i + xzj + 3zk,

i
D: az y? + + z2 ::; 4 tömör gömb.
Számoljuk ki az 1-4. feladatban s zereplő vektormező divergen-
ciáját! 9. Gömbcikk: F = Y?i - 2xyj + 3xzk,
1. A 16.14. ábrán definiált vektormcző . D : az első témyolcadnak az x 2 + i
+ z2 = 4 gömb által határolt
része.
2. A 16.13. ábrán definiált identikus vektormező.
3. A 16.9. ábrán definiált gravitációs mező. 10. Henger: F = (6x 2 + 2xy)i + (2y + Y?z)j + 4x 2y3k ,
i
D: az első térnyolcadnak az y? + = 4 henger és a z = 3 sík által
4. A 16.12. ábrán definiált sebes ségmező . határolt része.
11. Ék: F = 2xzi - xyj - z2k,

Felületi integrál kiszámolása a D: az első térnyolcadból az y + z = 4 sík és a 4Y? + i = 16 el-
liptikus henger által kivágott "ék".
Gauss-Osztrogradszkij·tétellel
12. Gömb: F = Yi + i j + z3k,
A Gauss-Osztrogradszkij-tétel használatával számoljuk ki az F i
D: az y? + + Z2 ::; a2 tömör gömb.
vektormező felületi integrálját a megadott D tartományt határoló
felületen (5-16. feladatok). J
13. Üreges gömb: F = x 2 + y2 + z2(xi + yj + zk),
5. Kocka: F= (y -x)i + (z- y)j + (y- x)k, i
D: az l ::; y? + + Z2 ::; 2 egyenlettel meghatározott tartomány.
D: az x = ± 1, Y = ± 1 és a z = ± 1 síkok által határolt kocka.
14. Üreges gömb: F = (xi +yj +zk) /vx2+y2+z2 ,
6. F= 2i+ ij+ ?k, i
D: az 1 ::; y? + + Z2 ::; 4 egyenIettel meghatározott tartomány.
(a) Kocka: D: az x = l , Y = 1 és z = 1 síkok által az
el ső témyolcadból kivágott kocka. . 15. Üreges gömb:
(b) Kocka: D: az x = ±l , y = ± l és a z = ±l síkok F = (5x3 + 12xy2)i + (i + eY sinz)j + (5z3 + eY coszjk,
által határolt kocka. i i
D: az x2 + + Z2 = l és y? + + Z2 = 2 gömbhéjak közötti
tartomány.
(c) Hengeres konzervdoboz: D: az y? + i ::; 4 tömör
henger z = O és z = l síkok közötti része. 16. Üreges henger:
F = ln (x + i ) i- (~z arctgO j + zJx2 +y2k,
2
7. Henger és paraboloid metszete: F = yi + xyj - zk,
D: az x 2 +i ::;4 tömör hengernek a z = O sík és a z = y? + y2
D: az 1 ::; y? + i < 2, -1 ::; z ::; 2 üreges henger.
paraboloid közé eső része.
486 160 fejezet Integrálás vektormezőben
Rotáció és divergencia
23. (a) Mutassuk meg , hogy az F = xi + yj + zk vektormező
17. div(rotG) =o
felül eti integrálja valamely sima, zárt felületen a háromszo-
(a) Lássuk be, hog y ha a G = Mi + Nj + Pk vektormez ő rosa a felület álta l körül zárt térrész térfogatának !
komponensei megfelel ően sokszo r folytonosan differenci-
álhatóa k, akkor V . V x G = 00 (b ) Legyen S egy sima, zárt felület , és n az S-en értelme-
zett egys égnormális vektormező . Bizonyítsuk be , hog y F
(b ) Mit mondhatunk a V x G vektormező zárt felületen
nem lehet merőleges n-re az S mind en pontjában !
vett felül eti integráljáról?
18. Legyen F, és F z differenciálható vektormező, a és b tetsző 24. Maximális felületi integrál: Mel yik az a O ~ x ~ a, O ~
leges valós szám. Igazoljuk a következő egyenlő ségeket: ~ y ~ b, O ~ z ~ I egyenletekkel defin iált téglatest, amely fe-
Iületén az F = ( -~ - 4xy)i - 6yzj + 12zk vektormez ő felületi
(a) V · (aF, +bFz) = aV ·F, +bV oFz,
integrálja a lehető legnagyobb ? Mi ez a maxim ális érték?
(b) V x (aF, +bFz ) = aV x F , +bV X Fz,
(c) V · (F] xFz)=Fz ·V xF]-F1 oV xFzo 25. Térfogat: Legyen F = xi + yj + zk, és D egy olyan tér-
beli tartomány, amely az S felül etével együtt kielégíti a Gauss-
19. Legyen F egy differenciálható vektormező, g(x,y,z) pe- Osztrogradszkij-tétel feltételeit. Bizonyítsuk be, hogy
dig egy differenciálható valós függv ény. Igazoljuk a következő
egyenl őségeket:
D térfogata = ~ jj FondO".
(a) V · (gF) = gV ·F+ Vg·F, S
(b ) V x (gF )=gV xF +Vg xFo
26. Konstans vektormező felületi integrálja: Mutassuk
20. Ha F = Mi + Nj + Pk egy differen ciálható vektonnező, ak-
meg, hogy ha F = C egy kon stan s értékű vektormező , S pedi g
kor legyen
a a a egy olyan zárt felület, amel yre telje sülnek a Gau ss-Osztrograd-
F · V =M- +N - +P- . szkíj-tétel feltételei, akkor F felül eti integrálja S-en nulla!
ax ay az
Bizony ítsuk be, hog y ha F] és Fz differenciálható vektormez ők, 27. Harmonikus függvények: Egy J(x,y,z) függvény har-
akkor monikus a D térbeli tartományon, ha D-n kielégíti a Laplace-
(a) V x (F, x Fz ) = (Fz oV)F, - (F, oV)Fz + (V ·Fz)F,- egyenletet:
- (V ·F, )Fz,
(b ) V(F, ·Fz) = (F ,o V)Fz +(Fz oV)F , +F, x (V x Fz) +
+Fz x (V xFd ·
(a) Legyen S egy sima, zárt felület, D az általa határolt tar-
tomány, J a D-n értelmezett harmonikus függvény, n pedig
További példák és feladatok az S-en értelmezett egységnonnális-mező. Bizonyítsuk be ,
hogy
21. Legyen D az S sima zárt felület által határolt tartomány, F jj VJ · n =O.
pedig egy ezeken értelmezett vektormező, melynek első parciális
S
deriváltjai folytonosak. Adhatunk valamilyen korlátot
(b) Bizonyítsuk be, hogy ha J harmonikus D-n, akkor
jjjV .FdV
D jj JVJ·ndO" = jjj lVJ fdVo
értékére, ha tudjuk, hogy IFI ~ l ? Válaszunkat indokoljuk! s D
22. Az ábrán látható kockaszerű test alapj a az xy-sík egység- (VJ n az J n irán yú
o összetevőj ének a deriv áltja.)
négyzete, a nég y oldala az x = O, x = I, Y = O, illet ve y = I
síkokon fek szik, míg a teteje valamilyen számunkra ismeretlen
r
28. Legyen S az ~ + + zZ ~ aZ gömb első témyolcadba eső
részének a felülete, és J(x,y,z) = ln Jx z + yZ + zZo Számoljuk ki
sima felület. Legyen F = xi- 2yj + (z+ 3)k, és tegyük fel , hogy
a következő integrált:
tudjuk, hog y F felületi integrálja az A oldalon I, a B oldalon - 30
Mondhatunk valamit a tetőn vett felüle ti integr ál értékéről ? Vá-
las zunkat indokoljuk! jj v r .«:«.
z S
l (VJ n az J függvény n irán yú

o összetevőjé nek a deriv áltja.)
29. Az első Green-formula: Legyen J és g olyan skalárftigg-

vény, amelynek az első két parciális deriváltjai folytonosak egy
oly an D korlátos tartományon , amelynek S határa darabonként
sima felületekből áll. Bizonyítsuk be az első Green-formulát:
jj JVg·ndO" = jjj (JVZg+VJ oVg)dV. ( 16060)

S D
x
) (1, l , O)
(Útmutatás: Alkalmazzuk a Gaus s-Osztro grad szkij-tételt az F
= JVg vektormezőre. )
=
30. A második Green-formula: (A 29. f eladat folytatása. ) folyton ossági törvénnyel! (Az első tagban V . pv kiszámo-
Cseréljük fel f-et és g-t (16 .60)-ben, és a kapott formulát vonjuk lásakor a t változó rögz ített, a másodikban a p I at kiszámo-
ki (16 .60)-ből! Ezzel bebizonyítjuk a második Green-formulát: lásakor az (x, y,z) E D pont rögzített.)
ffs (JVg - gV f) . «do = fff (JV2 g - gV

2
f) dV. (16.61) 32. A hővezetés egyenletei A T(t,x,y,z) kétszer folytonosan
D deriválható függvény egy D tömör test (x ,y, z ) pontbeli hőmér
sékletét adja meg a t időpontban . Jelölje e a test hőkapacitását,
31. A tömegmegmaradás törvénye: Legyen D a háromdi-
p a tömegsűrűségét. Ekkor a epT mennyiség a test térfogategy-
menziós tér egy tartománya, v (t ,x , y ,z ) folytonosan differenci-
ségre eső hőenergiája.
álható vektormezö R x D-n , p (t ,x,y,z ) folytono san differenciál-
ható skalárfüggvény. (A t változó az időt jelöli.) A tömegmeg- (a) Magyarázzuk meg , hogy - 'liT miért mutat a hő terje-
maradás törvénye azt mondja ki, hogy ha S a D határa, akkor désének irányába!
:t fff
D
p (t ,x , y, z )dV =- ff
S
pv -tida.
(b) A - kV T vektor az energiafluxus-vektor, ahol a k
konstans az anyagra jellemző hővezetési tényező. Alkal-
mazzuk a 31. feladatban tárgyalt anyagmegmaradás törvé-
(a) Adjuk meg a képlet fizikai értelmezését, ha v valamely nyét a v = -kVT és p = epT szereposztással, és vezessük
áramló anyag sebességmezője, p(t ,x,y, z) pedig az anyag le a hővezetés egyenletét:
(x, y, z) pontbeli sűrűsége a t időpillanatban!
(b) A Gauss-Osztrogradszkij-tétel és a Leibniz-féle aT 2
at = KV T,
!!.-
dt
rrr p (t , x ,y, z) d V = JJJ
JJJ
rrr ap(t at,x ,y , z ) dV ahol K = kl (e p) > O a diffúziós állandó! (Figyeljük meg ,
D D
hogy ha T (t ,x)-el jelöljük egy homogén rúd x pontbeli hő
szabály segítségével lássuk be, hogyatömegmegmaradás mérsékletét a t időpillanatban, akkor V 2T = a2 T I axl, és a
törvén ye ekvivalens a hővezetés egyenlete visszaadja a 14. fejezet egyik feladatá-
ap ban szereplő l dimenziós hővezetés egyenletét.)

V.pv+- = 0
at
l. Mi a vonalintegrál, és hogyan számítjuk ki? Adjunk példát! 13. Hogyan számítjuk egy felület felszín ét? Adjunk példát!
2. Hogyan tudjuk a vonalintegrál segítségével rugók tömegkö- 14. Mi az, hogy irányított felület ? Hogyan számítjuk a három-
zéppontját meghatározni? Adjunk példát! dimenziós vektormező felületmenti integrálj át egy irányított fe-
3. Mi a vektormező? Mi a gradiensmező? Adjunk példát! lületen?
4. Hogyan tudjuk kiszámítani az erőtér által végzett munkát, 15. Mi a felületi integrál? Mit tudunk ezzel számítani? Adjunk
amikor egy részecskét mozgat egy görbe mentén? Adjunk pél- példát!
dát! 16. Mi a paraméterezett felület? Hogyan számítj uk a felszínét?
S. Mi az áramlás , a cirkuláció és a fluxus? Adjunk péld át!
6. Milyen különleges tulajdonságokkal bírnak azok a vektor- 17. Hogyan integrálunk egy paraméteresen adott felületen? Ad-
mezők, ahol a mező útirány ú komponensének integrálja nem junk példát!
függ az úttól, csak a végponttól?
18. Mi a Stokes-tétel? Hogyan szemléltetjük?
7. Hogyan tudjuk megállapítani, hogy egy vektormező kon-
zervatív? 19. Foglaljuk össze, ebben a fejezetben mi mindent tanultunk a
konzervatív vektormezőkről?
8. Mi a potenciálfüggvény? Mutassunk példát arra, hogyan ha-
tározzuk meg egy vektormező potenciálfüggvényét! 20. Mi a Gauss-Osztrogradszkij-tétel? Hogyan szemléltetjük?
9. Mit jelent az, hogy differenciálforma? Mit jelent az, hogy 21. Hogyan általánosítj a a Gauss-Osztrogradszkij-tétel a
egy differenciálforma egzakt? Hogyan ellenőrizhetjük, hogy Green-tételt?
egzakt-e?
22. Hogy an általánosítj a a Stokes-tétel a Green-tételt?
10. Mi egy vektormező divergenciája? Hogyan szemléltetjük?
23. Hogyan lehet a Green-tételt, Stoke s-tételt, Gauss-Osztro-
11. Mi egy vektormező rotációja? Hogyan szemléltetjük? gradszkij-tételt úgy tekinteni mint egy alapvető általános tétel
különböző formáit?
12. Mi a Green-tétel? Hogyan szemléltetjük?
Gyakorló feladatok
Vonalintegrálok számítása Számítsuk ki a 9-10. feladatokban szereplő integrálokat!
1. A mellékelt ábra két töröttvonalat mutat, amelyek össze-

9. J 8xsinydx-8yeosxdy,
kötik az origót az (1,1,1) ponttal. Integráljuk az f(x ,y,z) =

c
ahol C a négyzetvonal az első témegyedben, amit a koordináta-
= 2x - 3;- 2z + 3 függvényt mindkét úton! tengelyek, az x = 11:/2 és y = 11:/2 egyenesek szakaszai alkotnak.
z z
O' l/ _______
~ 10. Ji dx +xl dy,
\ , 1____
1
(1, 1, 1) 0, O) (1, 1, 1)
c
ahol C az x 2 + l = 4 kör.
'I ~
, 1 Y Y
x 'I (1, 1, O) x (1,1, O)
1. út 2. út Felületi integrálok számítása
2. A mellékelt ábra három töröttvonalat mutat az origóból az
(1,1,1) pontba. Integráljuk az f(x ,y ,z) = xl + y - z függvényt 11. Ellipszistartomány területe: Mekkora a területe annak
mindegyik úton! az ellipszisnek, amelyet az x + y + z = l sík vág ki az x 2 + y2 = l
z z hengerből?
12. Paraboloidsüveg felszíne: Mekkora a felszíne az l +

+ Z2 = 3x paraboloid azon darabjának, amelyet az x = l sík vág
(1, 1, 1) (0,0, O) (1, 1, 1) le belőle?
~y C4 ~y 13. Gömbsüveg felszíne: Mekkora a felszíne annak a gömb-

(1, 1, O) ( 1, 1, O)
süvegnek, amelyet a z = .Ji/2 sík vág le az xl + + z2 = l l
x x gömbből?
z
14. (a) Félgömb metszése hengerrel: Mekkora annak a gömb-
felületdarabnak a felszíne, amelyet az xl + ; = 2x henger vág ki
az xl + l+ z2 = 4, z 2: O félgömbből ?
(0,0, O) (b) Mekkora az a hengerfelület, ami a gömbben van? (Útmuta-
tás: Vetítsük az xz-síkra, vagy szárnítsuk az Jh ds integrált, ahol
h a henger félgömbbe eső magassága, az integrálás útja pedig az
y x 2 + ; = 2x kör az xy-síkban.)
x z
3. Integráljuk az f(x ,y, z) = yix 2 + Z2 függvényt az
r(t) = (aeost)j + (asint)k, O:::; t:::; 211:

körön!
4. Integráljuk az f(x,y, z) = Jx 2 +y2 függvényt az
r (t), = (eost+tsint)i+(sint-teost)j, O:::; t:::; v'3

evolvensen!
Számítsuk ki az 5--6. feladatokban szereplő integrálokat!

(4,-3,0)
Henger r 2 cos () y
dx s- dy-s- de =
5.
J
(- 1,1,1)
yix+y+z
15. Háromszög területe: Mekkora a területe annak a három-
szögnek, amely az (x/a) + (y/b) + (z/c) = l síkból az első tér-
JI -fz
(10,3,3)
nyolcadba esik. Számításainkat ellenőrizzük elemi geometriával.
6. J
(1,1,1)
dx - dy - dz
16. Parabolikus henger síkokkal metszve: Integráljuk az
yz z
(a) g(x,y,z) = ~ ' (b) g(x,y,z) = ~
7. Integráljuk az F = - (y sin z)i + (xsinz)j + (xyeosz)k függ- V 4y- + l V 4y- + l
vényt akörül a kör körül, amelyet a z = - l sík vág ki az függvényeket az l -
z = l parabolikus henger azon darabja fe-
xl + ; + z2 = 5 gömbből, a körüljárás pedig felülről nézve le- lett, amelyet az x = O,x = 3, z = O síkok vágnak ki belőle!
gyen óramutató járásával megegyező!
17. Körhenger síkokkal metszve: Integráljuk a g(x,y,z) =
8. Integráljuk az F = 3xl y i+ (x3 + l)j + (9z2)k függvényt akö- = x 4y(y2 + Z2) függvényt az l + z2 = 25 hengerfelület első tér-
rül a kör körül, amelyet az x = 2 sík vág ki az x 2 + ; + z2 = 9 nyolcadbaeső részén, az x = O és x = l síkok köz ött, a z = 3 sík
gömbből! fölött!
18. Wyoming területe: Wyoming államot a 11103' és 10403' Munka és cirkuláció

nyugati hosszúsági, és az 410 és 450 északi szélességi körök ha-
tárolják. Feltéve, hogy a Föld egy 6372 km sugarú gömb, kb. A 35-36. feladatokban számítsuk ki az elvégzett munkát az 1.
mekkora Wyoming állam területe? feladat minden útja mentén!
35. F =2xyi +j +x2k 36. F =2xyi+x2j+k
Paraméteresen adott felületek 37. Munka két úton: Számítsuk ki az
- A 19-24. feladatokban adjuk meg a függvények egy paraméte-

rezését! (Sok különböző helyes megoldás van, ezek közül hátul
csak egyet közlünk.)
19. Gömböv: Az x2 + y2 + Z2 = 36 gömbfelület azon része, erőtér munkáját az r(t) = (é cos t)i + (et sin t)j görbe mentén az
amely a z = -3 és z = 3}3 síkok közé esik. (1, O) pontból az (e2 7t:, O) pontba kétféle módon :
20. Parabolasüveg: A z = _(x2 + y2)/2 paraboloidfelület (a) Kiszámítva a görbementi munkát a görbe paraméteres
azon része , amely z = - 2 sík felett van. alakjának segítségével.
21. Kúp: A z == 1 + J x2 + y2, Z S 3 kúpfelület. (b) A potenciálfüggvény meghatározásával.
22. Sík négyzet felett: A 4x + 2y + 4z = 12 síknak az a da-
rabja, amely a OS x S 2, O S y S 2 négyzet fölött van. 38. Áramlás különböző utakon: Számítsuk ki az F =
= V(~zeY) vektormező áramlási integrálját
23. Paraboloid darabja: Azy = 2(~ +l ), y S 2 paraboloid _
azon darabja, -amely az xy-sík fölött van. (a) Azon C ellipszis körül, amelyben az x + y + z = 1 sík
24. Félgömb darabja: Az x2 + l + z2 = 10, Y ;::: O félgömb metszi az x2 + z2 = 25 hengert, a pozitív y-tengely felől
első témyolcadba eső darabja. nézve óramutató járásával megegyező irányítással.
25. Felület felszíne: Mekkora az (b) A 27. feladat csavarfelületének csavarvonal határgör-
béjén az (1,0,0) pontból az (1,0,2n) pontba.
r(u, v) = (u+v)i+ (u - v)j +vk,
OSu Sl , OSvSl A 39-40. feladatokban használjuk a Stokes-tételben szereplő fe-
felület felszíne? lületi integrált az F vektormező C görbementi cirkulációjának
kiszámításához, a megadott körüljárással!
26. Felületiintegrál: Integráljuk az f(x,y, z) = xy - Z2 függ-
vényt a 25. feladatban megadott felületen! 39. Cirkuláció egy ellipszis körül: F = l i - yj + 3z2 k ,
27. Csavarfelület felszíne: Mekkora az
c: az az ellipszis, amit a 2x + 6y - 3z = 6 sík metsz ki az
r(r, e) = (rcos e)i + (rsin e)j + ek, O S e S 2n, OS r S 1
x2 + l = 1 hengerb ől. felülről nézve az óramutató járásával el-
lentétes körüljárással.
csavarfelület felszíne?
z
40. Cirkuláció egy kör körül:
F = (x2 +y)i+ (x+y)j + (4y2 - z)k,
C: az a kör, amelyet a z = -y sík metsz ki az ~ + l + z2 = 4
gömbből, felülről nézve óramutató járásával ellentétes körüljá-
rással.
Tömeg és nyomaték
41. Változó sűrűségű huzal: Mennyi a tömege annak a vé-
kony huzalnak, amelyik az r(t) = V2ti + V2tj + (4 - t 2)k,
28. Felületi integrál: Számítsuk ki az II s J x2 + y2 + Ida O S t S 1 görbe mentén fekszik, és sűrűsége a t paraméterértékű
integrált, ha S a 27. feladatban adott felület! o o
pontban (a) = 3t, ill. (b) = l?
42. Változó sűrűségű huzal: Hol van a tömegközéppontja

Konzervatív vektormezlSk annak a vékony huzalnak, amelyik az r(t) = ti + 2tj +
+ (2/3)t 3/ 2k, O S t S 2 görbe mentén fekszik, és a sűrűsége a
A 29-32. feladatokban adott vektormezők közül melyek konzer- o
t paraméterértékű pontban = 3v'5+t?
vatívak, és melyek nem?
29. F =xi+yj +zk 43. Változó sűrűségű huzal: Hol van a tömegközéppontja,
mennyi a tehetetlenségi nyomatéka és a tehetetlenségi sugara a
30. F= (xi+yj+zk)/(x2+l+z2)3 /2 koordinátatengelyekre vonatkoztatva annak a vékony huzalnak,
31. F = xeYi + yeZj + ze'"k amely ik az
32. F = (i+zj + yk )/(x + yz) 2
. 2V2 3/2. t
A 33-34. feladatokban adjuk meg a potenciálfüggvényt! r (t ) = ti + -3- tJ+2k'
33. F =2i+(2y+z)j+(y+l)k
görbe mentén fekszik, és a sűrűsége at paraméterértékű pontban
34. F = (zcosxz)i + eYj + (xcosxz)k
o=l/(t+l)?
44. Ív tömegközéppontja: Egy vékony fémív fekszik az xy- (b) Legyen n a kifelé irányított egységny i normálvektora egy
síkban az y = Ja 2 - x2 félkör mentén. A sűrűsége az (x,y) pont- olyan zárt C görb ének, amire a Grecn-tétel vonatkozik. Mutas -
ban ö(x,y) = 2a - y. Hol van a tömegközéppontja? suk meg, hogy F = xi + yj nem lehet merőleges n-re a C minden
pontj ában!
45. Álla~dó sűrűségű huzal: Egy állandó Ö = l sűrűségű
huzal fekszik az r(t ) = (tl cost)i+(e'sint)j+ tl k, O 5: t 5: ln2 Az 53-56. feladatokban határozzuk meg F kifelé mutató normá -
görbe mentén . Mennyi Z, Il.' Rl. ?
46. Állandó sűrűségű csavarodó huzal: Hol van a tömegkö-
,,
lissal számított felületi integrálját (fluxus át) a D tartomány hatá-
ran.
zéppontja annak az állandó lj stirúségű huzalnak, amelyik az 53. Kocka: F = 2xyi + 2yti + 2xzk,
r (t ) = (2 sin t) i + (2cost )j +3tk, O 5: t 5: 2K görbe mentén fek- D : Kocka, amelyet az első térnyolcadból az x = l, Y= l , z = l
szik? síkok vágnak ki.
47. Héj tehetetlenségi nyomatéka, tehetetlenségi sugara, tö- 54. Gömbsüveg: F = xzi + yti + k ,
megközéppontja: Mennyi Il.' Rl. és hol van a tömegközép- D: A teljes felülete annak a felső g ömb süvegnek. amelyet a z = 3
pontja annak a vékony héjnak, amelynek sűrűs ége lj(x,y,z) = z, sík vág le az x2 + ; + ? 5: 25 gömbból.
és amely a felső része a z= 3 síkkal elvágott x2 + ; +? = 25
gömbfelületnek? 55. Gömb és paraboloid: F = - 2xi - 3yj + zk,
D: Az x2 + ; + ? 5: 2 gömbból a z = x2 + ; paraboloid által
48. Kocka tehetetlenségi nyomatéka: Mennyi a tehetetlen- kivágott felső rész.
ségi nyomatéka a z-tengelyre vonatkoztatva annak a kockának,
amelyet az első térnyolcadból az x = l , Y = l, z = l síkok vág- 56. Kúp és henger: F = (6x + y)i - (x +z)j + 4yzk,
nak ki, és amelynek sűrűsége lj = l ? D : Az első térnyolcad azon része , amelyet z = .jx2 + y2 küp , az
x2 + j = l henger és a koordinátasíkok határolnak.
57. Félgömb, henger és sík: Legyen S a felülete annak a D
Fluxus síkgörbéken és térben tartománynak, amelyet balról az x2 + );l. +? = if, y 5: O fél-
A 49-50. feladatokban használjuk a Grecn-tételt az óramutató gömbfelület, középen az x2 + ? = if, O 5: y 5: a bengerfelü-
járásával ellentétes körilljárással számított cirkuláció és a kifelé let, jobbról az y = a sík határolnak. Határozzuk meg az F =
irányított normálissal számolt fluxus meghatározására! = )i + ti + xk vektormező kifelé mutató normálissal számított
felületi integrálját (fluxusát) S-en!
49. Négyzet: F= (2xy + x)i + (x)'- y)j ,
c: Négyzet, az x = O, x = l , Y= O, Y= l egyenesek határolják. 58. Henger és síkok: Határozzuk meg az F = 3x?i+ yj - z3k
vektormező kifelé mutató normálissal számított felületi integ -
50. HároMSZÖg: F = (y - ful )i + (x+j)j,
c: Háromszög, az y = O, Y.= x , x = l .egyenesek határolják. rálját (fluxusát) annak a testnek a fel ületén. amelyet az x2 +
+ 4; = 16 henger és az y = 2z,x = O, z = Osíkok határolnak!
51. Nulla vonalintegrál: Mutassuk meg, hogy
. cos y
59. Henger alakú doboz: Használjuk a Gauss-Osztrograd-
f
C
lnxsmydy- x dx=O szkij-tételt az F = xy2i + x2yj + yk vektormező kifelé mutató nor-
málissal számított felületi integráljának (fluxusának) kiszámítá-
sára annak a testnek a felületén, amelyet az x2 + j = 1 henger
minden olyan C görbén, amire a Grecn-tétel vonatkozik.
és a z = l , z = -1 síkok határolnak.
52. (a) Kifelé irányított normálissal számított 8uxus és fel-
60. Félgömb: Számítsuk ki az F = (3z+ l )k vektormezőfel-
szín: Mutassuk meg, hogy az F = xi + yj vektormezőnek a kifelé
felé mutató normálissal számított felületi integrálját (ftuxusát) az
irányított normálissal számított fluxusa minden olyan zárt gör-
bén , amire a Grecn-tétel vonatkozik, éppen a kétszerese azon fe-
x2 +; + ? = if, z 2 Ofélgömbön, (a) a Gauss-Osztrogradszkij-
tétellel , (b) direkt integráIással!
lület felszínének, amit a görbe közrefog.

Terület számítása Green-tétellel További példák és feladatok
Használjuk a Green -tétel területképletét (16.4. alfejezet (16.25) 5. (a) Adjunk péld át olyan F(x,y,z) vektormezőre, ami egyet-
képlet ) az 1-4. felad atokban adott görbék által határolt tartomá- len pontban 0, és aminek rotációja sehol sem nulla. Adjuk meg a
nyok területének kiszámítására! pontot, és számítsuk ki a rotációt!
1. A limakon : x = 2 cost -cos2t, y = 2sin t - sin2 t, O:::; t :::; 2n (b) Adjunk példát olyan F(x,y,z) vektormezőre, ami egyetlen
y egyenes mentén 0, és aminek sehol sem nulla a rotációja . Ad-
juk meg az egyenest , és számítsuk ki a rotációt!
(c) Adjunk példát olyan F(x,y, z) vektormezőre , ami egy felület
mentén 0, és aminek sehol sem nulla a rotációja. Adjuk meg a
felületet, és számítsuk ki a rotá ciót !
6. Adjuk meg az xl + y2 + Z2 = R2 gömbön az összes olyan
-+----I--~f__-x (a,b,c) pontot, amelyben az F = yz2i +xz2j + 2xyzk merőleges
a felületre és F(a,b ,c) i= O.
7. Mennyi a tömege annak a gömbhéjnak , amelyiknek sugara
R, és a felület bármely pontj ában a o(x,y,z) sűrűség egyenlő a
pontnak a gömbfelület egy rögzített (a, b, c) pontjától való távol-
ságáva l?
2. A delto id: x = 2 cos t +cos2t, y = 2sin t - sin 2t, O:::; t :::; 2n
y
8. Mennyi a tömege az
r (r, 8 ) = (r cos 8 )i + (r sin 8 )j + 8k

. csavarfelület azon darabjának, amelyre O:::; r :::; l, O:::; 8 :::; 2n és
a sűrűs égfüggvény o(x,y,z) = 2J x2 + y2? (Ábra a 27. feladat-
--t---+------'::~- ..... x
nál.)
3
9. Az összes O < x < a, O :::; Y :::; b téglalapok közül találjuk
meg azt, amelyikre a kifelé mutató normálvektorral számított tel-
je s fluxus az F = (Xl + 4xy) i - 6yj vektormező esetén a legkisebb .
Mennyi ez a legkisebb érték?
10. Melyik az origón átmenő síkok közül az, amelyiknek az
3. A nyolcasgörbe: x = (1/2)sin 2t, y = sint , O:::; t:::; n (egy
hurok ) xl +y2 + Z2 = 4 gömbbel való metszésvonalán az F = zi +xj + yk
y vektormez ő cirkulációja a legnagyobb?
11. Egy zsinór fekszik az xl + y2 = 4 kör mentén az első síkne -
gyedben (2, 0)-tól (O, 2)-ig. A s ű rűsége o(x,y) = xy .
(a) Osszuk fel a zsinórt vége s sok részívre , hogy megmu-
tassuk, a munka , amit a gravitációs tér végez, amikor a zsi-
nórt egyenesen leviszi az x-tengelyre
-----*---_ x
ahol g a gravitáció s konstans!

(b) Számítsuk ki a munk át, meghatáro zva az (a) pontbeli
- \
vonalintegrált!
(c) Muta ssuk meg, hogy az egész munka annyi, minth a
4. A könnycsepp: x = 2a cost - a sin 2t , y = b sint, O:::; t :::; 2n
a zsinór (x,)') tömegközéppontját levittük volna az x-ten-
y
gelyre!
b
12. Egy vékony lap feks zik az x + y + Z = I sík első tém yol-
cadba eső részén . A lap sűrű sége o(x,y,z) = xy.
(a) Osszuk fel a lapot véges sok kis részlapra, hogy meg-
---j'-------t--~r_-... x
mutassuk, a gravitációs tér által végzett munka amíg leviszi
a lapot az xy-síkra
Munka = ~~lll, t
k=!
gXkYk Zkll ak = ff
S
gxy; da,
ahol g a gravitációs konstans!

(b) Számítsuk ki a munkát, meghatározva az (a) pontbeli ahol C a zárt vezető, amelyben az
felületi integrált!
(c) Mutassuk meg, hogy az egész munka annyi, mintha a fE.dr
lap (x,y,z) tömegközéppontját levittük volna az xy-síkra! c
13. Archimédesz törvénye: Ha egy tárgyat, mint pl. egy indukált feszültség hatására az áram a felületi n normális irányá-
labda, valamilyen folyadékba teszünk, akkor vagy lesüllyed az ból nézve az óramutató járásával ellentétes irányban folyik. A
aljára, vagy úszik, vagy elmerülve lebeg a folyadékban. Tegyük jobboldalon álló felületi integrált mágneses fiuxusnak hívják, és
fel, hogy egy állandó sűrűségű folyadék felszíne a z = 4 síknak S bármilyen irányított felület, aminek határa C.
tekinthető. Egy gömb alakú labdát helyezünk bele, ami lebeg a 16. Legyen
folyadékban, és az ~ +I + (z- 2)2 :::; l térrészt foglalja el. GmM
(a) Mutassuk meg, hogy a felületi integrál, ami a folyadék F=-W r
labdára gyakorolt teljes nyomását megadja, a következő: a gravitációs erőtér az r =I Ohelyvektorú pontban. A 16.8. alfeje-
zetben tárgyalt Gauss-szabály segítségével mutassuk meg, hogy
Erő = l~t W(4-zk)~ak= jj w(4-z)da. nincs olyan folytonosan differenciálható H vektormező, amelyre
k=1 s F = V x H fennállna!
(b) Mivel a labda nem mozog, a folyadék felhajtóereje 17. Mutassuk meg, ha j(x, y,z) és g(x,y,z) folytonosan diffe-
tartja egyensúlyban. Mutassuk meg, hogy a felhajtóerő renciálható skalár függvények egy C határológörbéjű irányított S
felületen, akkor
Felhajtóerő = jj w(z-4)k ·nda,
s jj(vjx Vg) -n do = f jVg·dr.
ahol n a kifelé mutató egységnyi normálvektor az (x,y,z) s c
pontban! Ez illusztrálja Archimédesz törvényét, hogy min-
den folyadékba merülő testre akkora felhajtóerő hat, amek- 18. Tegyük fel, V .FI = V . F2 és V x FI = V x F2 egy S kifelé
kora az általa elfoglalt folyadékmennyiség súlya. irányított felülettel határolt D tartományon, ahol a kifelé irányí-
tott n normálisra FI . n = F2· n az S felületen. Mutassuk meg,
(c) Használjuk a Gauss-Osztrogradszkij-tételt a (b) pont-
hogy FI = F 2 a D tartományon!
ban megadott integrál kiszámítására!
19. Igaz vagy nem igaz, hogy ha V . F = O és V x F = O, akkor
14. Folyadék nyomóereje egy görbült felületre: F = O? Válaszunkat indokoljuk!
VI
Egy z = x 2 + y2, O:::; z :::; 2 alakú kúp egy állandó w sűrűségű
folyadékkal van megtöltve. Feltételezve, hogy az xy-sík a "föld- 20. Legyen S egy r(u, v) paraméteresen adott irányított felület.
felszín", mutassuk meg, hogy a teljes nyomóerő, amit a folyadék Legyen da = rudu x r.dv, azaz da a felület egy normálvektora.
a kúpfelületre z = l-től z = 2-ig gyakorol, a Egyben, a da = Ida l a felület elemi területe «16.43) képlet).
Vezessük le a
F = jj w(2 -z)da
s összefüggést, ahol
felületi integrál!
15. Faraday törvénye: Ha E(t,x,y,z) és B(t,x,y,z) jellemzik
az elektromos, ill. mágneses mezőt az (x,y,z) pontban t időpil
21. Mutassuk meg, hogy egy S kifelé irányított felülettel hatá-
lanatban, akkor az elektromágneses tér elméletének egytk fon-
rolt D tartomány V térfogatára fennáll
tos alapelve szerint V x E = - dB/ dt. Ebben az egyenletben
V x E számolásakor t fixen van tartva, dB / dt pedig úgy van siá-
molva, hogy (x,y,z) van fixen tartva. Használjuk a Stokes-tételt V = ~ jj r-n do ,
a Faraday-tétellevezetéséhez: s
ahol r a D tartomány (x,y,z) pontjának helyvektora, n pedig a
fE.dr= - :t jj B·nda , felület egységnyi normálvektora!
c
Függelékek
F.6. Gyakran előforduló határértékek
Ez a függelék a 11.1. alfejezet 5. tételének (4)-(6) állításait bizonyítja.
4. határérték: Ha lxi < l, akkor n"""'OO

lim x" = O
Azt kell megmutatnunk, hogy tets zőleges e > O-hoz van olyan N , hogy minden
n > N eseténlx"I < e. Mivel e ll 1l ----+ l , és lxi < l , van olyan N , hogy el l N > lx\.
Azaz
(E l)
Ez az az egész szám, amire szükségünk volt, hiszen
lx" I < I~ I minden n>N (E2)
Az (E l) és (E 2) egyen lőtlenségekből lx"I < e minden n > N esetén.
5. határérték: Bármilyen x számra lim (1 + ::.) II = tl '

11......,00 n
Legyen
Ekkor
Ina1l=ln(I+~r=nln(l+~) ----+ x ,
ahogy azt L'Ho spital szabállyal megmutatjuk, ahol n "szerint" differenciálunk
(4. Tétel)
nlm n (l + -X) = ln(l +xln)

I'lm ---'---,----;--'-----'--
n - too n Il ---tOO I /n
= lim (~) . (--tr) = lim _ _x _ = x .

n --->OO - lln2 n --->oo l + xl n
A 4. Tétel szerint az f(x ) = et függvénnyel
' , ék B'arml'lyen X szamra

6 , h atarerte: ' l'1m x"
-
11->00 n!
=O
Mivel
azt kell megmutatnunk, hogy Ixl n l n! ----+ O. A sorozatokra vonatkozó "szendvics

tételt" (lLl. alfejezet 2. Tétel) alkalmazzuk, hogy megmutassuk, x" l n! ----+ O.
494 Függelékek
El őször választunk egy olyan M számot, hogy (lxi I M) < l teljesüljön. Az

imént bizonyított 4. hat árérték-állít ás szerint (lx IIM)n ---+ O. Ha n > M, akkor
Ixln Ixln
n! 1· 2 · · · · ·M · (M +l )(M + 2) · ····n
, J
'v
(n - M) tényező
n M
< Ixl = Ix lnM = MM (B)n
- M!Mn -M M!Mn M! M
Azaz
0< -[x]" <MM
- ( -lx1) n
- n! - Ml M
Mivel MM IM ! egy n-től független konstans és (lxll Mt nullához tart, ezért

Ixln I n! ---+ O.
F.7. A vektoriális szorzás disztributivitása
Ebben a pontban bebi zonyítjuk, hogy a vekto riális szorzás disztributív a vekto-
rok összeadására nézve, azaz
u x (v -l- w) = u x v +u x w.
A vektoriális szorzatnak ezt a tulajdon ságát már kimondtuk a 12.4. alfejezetben .
Bizonyítás: A disztributivitás bizony ításához felha sználjuk az u x v vektom ak

egy érdekes felírás át. Rajzoljuk fel u-t és v-t egy közös O kiindulási pontból, és
nevezzük M-nek az u- ra merőleges , O-n átmenő síkot (ElO. ábra). Jelöljük v' -
vel a v vektor M-re való merőleges vetületét. Látható, hog y v' hossza lvi sin e
lesz. Forgas suk el v' -t u körül 90°-al pozitív irányba, és szorozzuk meg az így
kapott v" vektort u hosszával. A keletkező lu/ v" vektor éppen u x v lesz, hiszen
az iránya megegyezik u x v irán yával (E lO. ábra), és a hossza
lu llv" l = lullv' l = lullv lsine = lu x v ].
E lO. Á B RA : Az ábráról leol vasható, hog y u x v = [ulv".
Vizsgáljuk meg azt a három m ű veletet, amel yet u x v előállít ása során hasz-
náltunk! Ez a három m űvelet az
1. M -re való vetíté s,

2. u körül i 90°-os forgatá s, .
3. Iul skalárral való szorzás.
F.8. A vegyes deriváltak egyenlőségéről és a kétváltozós függvények megváltozásáról szóló tétel bizonyítása 495
El l. ÁBR A: A v, w, v + w vektorok, és merőleges vetületük

az M síkra.
Ha a műveletek bármelyikét egy olyan háromszögre alkalmazzuk, amelynek

egyik oldala sem párhuzamos u-val, akkor a háromszögből keletkező alakzat is
egy ilyen háromszög lesz. Induljunk ki egy olyan háromszögből, amelynek ol-
dalai v, w és v + w, és alkalmazzuk egymás után a fenti három műveletet (Ell.
ábra). Rendre a következőket kapjuk:
l. Egy háromszöget, amelynek oldalai v', w' és (v + w)', és ezek kielégítik

a következő vektoregyenletet:
v' +w' = (v-l-w)'.
2. Egy háromszöget, amelynek oldalai v", w" és (v + w)", és ezek kielégí-

tik a következő vektoregyenletet:
v" +w" = (v+w)".
(A vesszős és kétvesszős vektorok jelentése ugyanaz, amely az ElO. ábrán

volt.)
3. Egy háromszöget, amelynek oldalai [ulv", [ulw" és lul(v+w)", és ezek
kielégítik a következő vektoregyenletet:
[ulv" + [ulw" = lul(v+w)".
Az utolsó egyenletben hajtsuk végre a bizonyítás elején igazolt [ulv" = u x v,

[ulw" = u x w, illetve Iul(v + w)" = u x (v + w) helyettesítéseket, és megkapjuk
a keresett
uxv+uxw=ux (v-í-w)
összefüggést. D
egyenlőségéról
F.S. A vegyes deriváltak és a kétváltozós függvények
megváltozásáról szóló tétel bizonyítása
A függeléknek ebben a pontjában bebizonyítjuk a vegyes parciális deriváltak
egyenlőségéről szóló tételt (14.3. alfejezet, 2. Tétel), és a kétváltozós függvé-
nyek megváltozásáról szóló tételt (14.3. alfejezet, 3. Tétel). Az előbbi tételt elő
ször Euler publikálta 1734-ben, egy hidrodinamikáról szóló cikkben.
l. TÉTEL: A vegyes parciális deriváltak egyenlősége

Ha f(x,y) és az fx, fy, fxy, fyx parciális deriváltak léteznek egy (a,b)
körüli nyílt tartományon és valamennyi folytonos az (a, b) pontban, akkor
fxy(a,b) = fyx(a,b).
496 Függelékek
Bizonyítás: fxy (a,b) és f yx(a,b) egyenlőség ét a Lagrange-féle középértéktétel

(4.2. alfejezet, 4. Tétel) négyszeri alkalmazásával fogjuk megmutatni . A feltéte -
lek szerint az (a, b) pont belső pontja egy olyan , az xy-síkban fekvő R téglalap-
nak, amelyen f , L , f y, fxy és f yx mindegyike létezik. Válasszuk h-t és k-t olyan
elegendően kicsin y számnak, hogy az (a + h,b + k) pont is R-be essen, és legyen
Ll = F(a + h) - F(a), (E3 )
ahol
F(x) = f (x,b+ k) - f (x,b). (FA)
Alkalmazzuk a Lagrange-féle közép értéktéte lt F -re, F folytono s és differenci ál-

ható, hiszen f is az, az első változója szerint. A középértéktétel és (E 3) alapján
(ES )
egy alkalmas Cl E (a,a+ h) számmal. Az (FA) egyenlőséget deriválva
F' (x) = fx(x,b+ k) - fx(x,b),
amit felhaszn álva (E S) így alakul:
(E 6)
Most alka lmazzuk a Lagrange-féle középértéktételt a g(y) = fACt ,y) függv ény-
re. Azt kapjuk , hogy alkalmas dl E (b,b+ k)-val
g(b+k) - g(b) = kg'(dd ,
vagyis
fx(cl ,b +k) - fx(Cl ,b) = kf ry (Cl ,d l ).
Ha ezt behelyettesítjük az (Eőj - b a , azt kapjuk , hogy
(E 7)
ahol a (Cl ,dl) pont egy olyan R' téglalap belső pontja, melynek négy csúcsa
y
(a,b), (a + h,b), (a + h,b + k) és (a,b + k). (Lásd az E 12. ábrát.)
Az (FA) egyenl őségbeli definíciót felhasználva (E3) így írható :
1
k. R'
(a, b) h
R
ahol
Ll = f (a+ h,b + k) - f (a + h,b) - f (a,b +k) + f (a,b )
= [J(a+ /~ , b + k) - f (a,b + k)] - [f (a+h ,b ) - f (a,b)]
= q, (b + k) -q, (b),
q, (y) = f (a+h,y) - f( a,y).

. (E 8)
(E9)
----,-+--- -- -- -- - - _ x
o
A Lagrange-féle középértéktételt (E8) egyenletre alkalmazva
E12. ÁBRA : Az fxy(a,b ) = fyAa,b ) (ElO)

egyenl ő ség bizonyításának a kulc sa az,
hogy bármil yen kicsi is R', fxy és valamely da E (b,b + k)-val. (E 9) alapján
f yx felvesz azonos értékeket R' bel-
sejében (bár nem feltétlenül azono s q,' (y) = f y(a+h,y) - f y(a,y ), (E l l )
pontokban).
amelyet (E l O) egyenletbe beír va azt kapjuk, hogy
Végül alkalmazz uk a középértéktéte lt a szögletes záróje lben s zereplő kifeje -

zésre:
(E l 2)
valamely C2 E (a,a+ h)-val.

F.8. A vegyes deriváltak egyenlőségéről és a kétváltozós függvények megváltozásáról szóló tétel bizonyítása 497
Az (E7) és (EI2) egyenletek alapján
(E l 3)
ahol mind (cl ,dd, mind (c2 ,d2) az R' téglalapban fekszik (E 12. ábra). Az
(EI3)-beli egyenlet nem pontosan az, amelyre vágyunk, ugyani s csak azt állítja,
hogy fxy (Cl ,d d -beli és fyx (c2, d2)-beli értéke egyezik meg. Viszont az R' tég-
lalap oldalait alkotó h és k számot választhatjuk olyan kicsinynek, amilyennek
szeretnénk. Az a feltétel, hogy fxy és fyx folytonos (a,b)-ben aztjelenti, hogy
és
ahol el , e2 -+ O, ahog y h és k mindketten nullához tartanak. Így h,k -+ O mellett

megkapjuk, hogy f xy(a,b) = f yx(a,b). D
A tétel következtetése, azaz fxy (a,b) és fyx (a,b) egyenlősége gyengébb fel-
tételekkel is igazolható. Például elég feltenni, hogy f , fx és f y léteznek R-ben,
és hogy fxy folytonos (a , b)-ben. Ebből következik, hogy fyx létezik (a,b)-ben,
és hogy értéke megegyezik fxy (a, b)-vel.
2. T ÉT EL: Kétváltozós függvények megváltozása

Tegyük fel, hogya z = f(x,y) függvény parciális deriváltjai léteznek egy
nyílt R tartományon, és hogy fx és fy folytonosak az (XO,yo) E R pontban.
Ekkor azf fúggvény (xo,yo) és (xo + ~,yo + ~y) közötti
~ = f (xo +~ , yo +~y) - f(xo,yo)

megváltozása felírható
alakban, ahol el , e2 -+ O, ahogy ~ és ~y mindketten nullához tartanak.
C(Xa + t>x , Ya + t>y) Bizonyítás: Vegyünk fel egy olyan R-ben fekvő T téglalapot, amelynek kö-
zéppontja A(xo,yo), és Iegyen Ar , ~y olyan kicsi, hogy az A-t B(xo + ~,Yo)-lal,
..
és a B-t C(xo +~ ,YO +~y)-nal összekötő szakasz T belsejében feküdjön (EI3.
ábra).
Bontsuk fel ~-t ~ = ~l + ~2 alakba, ahol
B(xa
/
+ t>x, Ya)
~l = f (xo + ~,yo ) - f (xo ,yo)
az f függvény A és B közötti megváltozása, míg
~2 = f(xo+~,YO +~y) - f(xo+~,yo)

T
a B és C közötti megváltozás (El 4. ábra) .
E1 3. ÁBRA: A növekedési tételben sze- Az [xo,xo + ~] zárt intervallumon az F(x ) = f (x,yo) függvény x differenci-
replő T téglalap. Az ábrán ~ és ~y po- álható (így folytonos) függvénye, amelynek deriváltja
zitívnak van rajzolva, de bármelyik le-
het nulla vagy negatív is. F'(x) = fx(x,yo).
A Lagrange-féle középértéktétel szerint (4.2. alfejezet, 4. Tétel) létezik egy

c E (xo,xo + ~) szám , amelyre
F (xo+~)-F(xo) =F'(c)~,
vagy másképp
f(xo +~,yo) - f(xo,yo) = fX(c ,yo)~,
azaz
(E14)
498 Függelékek
E14. ÁBRA: A z = f (x,y) függvény képe a po(xo ,yo,!(xo:YO)) pont kö-

rül. A po, PI és p" pontok azonos zo = f (xo,yo) magasságra vannak az
xy-sík fölött. A függvény, azaz Z megváltozása Llz = p' S. A
Llzl = f (xo + Lix,yo) - f (xo,yo)
megváltozá s, amelyet x-nek rögzített y = Yo melletti Xo és Xo + Lix közötti
megváltozása okoz, p" Q = PI Q'-ként van feltüntetv e. Végül rögzített
x = Xo + Lix mellett a függvény
Llz2 = f(xo + Lix,yo + ~y) - f (xo + Lix,yo)
változása, amelyet y-nak az Yo és YO + ~y közötti megváltozás a okoz,

Q'S-ként szerepel az ábrán. A függvény teljes változása Llzl és Llz2
összege .
Hasonlóan, G(y) = f( xo + Lix,y) deriválható (így folytonos) az [yo,YO + ~y]

intervallumon, és
G' (y) = f y(xo + Lix,y).
A középértéktétel szerint létezik egy d E (Yo ,YO + ~y) szám, amelyre
G (yo+~y) -G(yo) = G' (d)~y,
vagy másképp
f (xo + Lix,YO+ ~y) - f (xo + Lix,y) = f y(xo + Lix , d) ~y,
azaz
(EI5)
Tudjuk, hogy ha Lix és ~y nullához tartanak, akkor c ----; Xo és d ----; YO. Mivel
I, és f y folytonos (xo,Yo)-ban, az
Cl = fx(c,yo) - fx(xo,yo),
(E16)
c2 = f y(xo + Lix,d) - f y(xo,yo )
mennyiségek is nullához tartanak, ahogy Lix ----; Oés ~y ----; O.

F.9. Paralelogramma síkra eső vetületének területe 499
Végül , ahog y bizonyítani akartuk,
&=&1+&2
(F.14) és (F.IS)
= f x(c,yo)fu-+ f y(xo + fu-,d)Liy alapján
= [!x(xo,Yo) + t J]fu- + [f y(xo,yo) + t 2]Liy (F.16) miatt
= f A xo,yo)fu- + f y(xo,yo)Liy + ti fu- + t2Liy,
ahol ti , t 2 ----+ O, ahog y fu- és Liy nullához tartan ak. D

A kétv áltozó s függ vény megváltozásáról szóló tétel tetszőleges, véges sok
változó s függvényre általánosítható. Például, ha a w = f(x ,y,z) háromváltozós
függvény parciálisan differenciálható egy (XO,YO,zo) körüli nyílt tartományon,
és az fx, fy , f z parciáli s deriváltak folytonosak (xO,Yo,zo)-ban, akkor
Liw = f (xo+fu-,yO + Liy,zo + & ) - f(xo ,Yo,zo)

= fx fu- + f yLiy + f z& + ti fu- + t 2Liy + t 3&, (FI7)
ahol ti , t2 , t 3 ----+ O, ahog y fu-, Liy, & ----+ O. (Az (Fl 7) egyenletben szereplő par-
ciális deriváltakat az (XO ,YO ,zo) pontban kell venni. )
Az (F I7) egyenlő ség bizonyításához Liw-t három megváltozás összegére
bontjuk:
LiwI = f( xo + fu-,yO,zo) - f (xo,Yo,zo) (Fl 8)

LiW2 = f (xo + fu-,yO+ Liy,zo) - f (xo + fu-,yO,zo) (F I9)
LiW3 = f (xo+ fu-, yO+ Liy, Zo + &) - f (xo+ fu-,yO + Liy,zo), (F 20)
és mindegyikre alkalmazzuk a Lagrange-féle középértéktételt. A LiWI, LiW2, LiW3

részmeg változások mindegyikében két koordináta rögz ített, és a harmadik válto-
zik. Például (F l 9) egyenl etben csak y változik, x értéke Xo + fu--re van rögzít ve,
z értéke pedig ZO' Mivel f (xo + fu-,y, zo) folytono s és differenciálható függ vé-
nye y-nak, alkalmazható rá a Lagrange-féle középértéktétel, azaz létezik olyan
YI E (Yo,yo+ Liy), amellyel
F.9. Paralelogramma síkra eső vetületének területe
A függeléknek ebben a fejezetében bebizonyítjuk azt a 16.5. alfejezetben hasz-

nált állítást, hogy az u és v oldal vektorok által kifeszített térbeli paralelogramma
p p normálvektorú síkra vett merőleges vetületének a területe I(u x v) . pI. (Lásd
az F15. ábrát. )
3. TÉTEL :
Az u és v oldalvektorok által kifeszített paralel ogramma p normált (azaz
egységn yi hosszúságú) norm álvektorú síkra vett merőlege s vetületének a
területe
A = I(u x v) ,p l.
Bizonyítás: Az F15. ábrán egy általános helyzetű, u és v vektorok által ki-

feszített paralelogrammát, és a p egységnyi norm álvektorú síkra való vetületét
láthatjuk. Az ábráról leolvasható, hogy
FIS. ÁBRA: Az u és v vektorok ál-
----. ----+
tal kifeszített paralelogramma és a ve- U = pp' +u' +Q'Q
tülete . Az egyenesek, amelyek men- ----. ----+
tén a vetítés történik, merőlegesek a = u' + pp' - QQ' Q'Q =-"&
síkra, azaz párhuzamosak a sík p nor- valam ely s skalárra l, mivel
= u' +sp. p-; - "& párh uzamos p-vel
mált norm álvektorával.
500 Függelékek
Hasonlóan
v = v' + tp
valamely t skalárral. Így
u x v = (u' + sp) x (v' + tp)

= (u' x v' ) +s(p x v') +t(u' x p) +st (p x p ). (E 2 l)
'-v-"
O
Az egyenlőségben szereplő p x v' és u' x p vektor merőleges p-re, így amikor az

egyenlet mindkét oldalát skalárisan szorozzuk p- vel, a jobb oldalon az egyetlen
nullától k ül önböz ő tag (u' x v' ) . p lesz. Ezek szerint
(u x v) . p = (u' x v') . p,
vagyis
I(u x v) , p l = I(u' x v') -p]. (E22)
Az egyenlőség jobb oldalán szereplő érték az u' , v' és p által kifeszített para-
lelogramma alapú egyenes hasáb térfogata. A hasáb magassága [p ] = l, azaz a
térfogat numerikusan megegyezik az alaplap területének, a p' Q' R' S' paralelog-
rammának mérőszámával. Tehát (E22) alapján:
A P' Q'R'S' paralelogramma területe = I(u' x v' ) . pI = I(u x v) · p l,
azaz az eredeti, u és v által kifeszített paralelogramma p normált normálvektorú

z síkra való mer őlege s vetületének a területe I(u x v) . p ], D
1. PÉLDA: Síkra vetített paralelogramma területének kiszámolása

Merőlegesen levetítjük a P (O ,O,3), Q(2 , - 1,2), R (3, 2 , I) és S(I,3 ,2 ) csúcsok-
kal rendelkező paralelogrammát az xy-síkra. Mekkora a keletkező vetület terü-
I
I
lete (E I6. ábra)?
I
I
I
Megoldás : Ebben az esetben
;<
x
így
U
. ---7
= PQ = 2i - j - k,
2
V
-I
-->
= PS= i + 3j -k és p =k,
(u x v) · p = l 3
E16. ÁB RA : Az l. példában a PQRS
paralelogramma xy-síkra vetített képé-
O O
nek a területét számoljuk ki. A keresett terület I(u x v)· p I = 171 = 7. D
Megoldások
21. 23.
10. fejezet
10.1. Kúpszeletek és másodfokú

egyenletek
25. f+~ = 1
1. l = 8x, F(2,O), vezéregyenes: x = -2 27. Aszimptoták: y = ±X 29. Aszimptoták: y = ±X
y
y y2 x 2
---=1
3. J? = -6y, F(O,-3/2), vezéregyenes: y = 312 8 8
5. f - ~ = 1, F(±V13,O), V(±2,O), aszimptoták: y = ±~x

---~II --+-·r:,,------+x
7. ~ +l = 1, F(±l,O), V(±vÍ2,O)
~
x= -3
y
IL
_~ y=2
2---:._
I
y
31. Aszimptoták: y = ±2x 33. Aszimptoták: y = ± ~

y y
---- :::;>"'~_o::-'----+x y2 x 2
-3 ---=1
2 8
15.
l
x= 12
o l 35. l-x2 = 1
12
, .. x 39. (a) tengelypont: (l,-2), fókusz: (3,-2), vezéregyenes:
oI 114
x=-l
IVezéregyenes y =~ h y
(b)
17. 19.
4
o
502 Megoldások
y
41. (a) fókuszok: (4 ± J7,3 ); tengelypontok: (8, 3) és (0, 3), 73.
középpont: (4, 3)
(b)
(x - 4)2 (y _ 3)2
- - +- - =\
16 9
77. 3~ +3y2-7x - 7y +4 =0
(8, 3)
79. (x + 2)2 + (y - l ? = 13. A pont a kör belsejében van.

81. (b) 1 : 1
43. (a) centrum: (2,0) ; fókuszok: (7,0) és (- 3, 0), tengely- 83. Hosszúság: 2 Ji, szélesség: Ji , terület: 4
pontok: (6, O) és (- 2, O); aszimptoták: y = ±~ (x - 2) 85. 2471" 87. (0, 16/(371"))
y
(b) (x_2)2 l
- - - =\
16 9
10.2. Kúpszeletek osztályozása
excentricitásuk alapján
1. e =3/5,F (±3,0) ,x=±25/3
3. e= l /Ji, F (O,±I),y = ±2
5. e=I /v'3,F(0,± I),y = ±3
7. e = Ji/3 , F(±v'3, O) , x = ±3v'3
45. (y+3 )2 =4(x+2 ), V (-2 ,3 ), F(- I, -3 ),
vezéregyenes: x = -3 9• x>
2'7 + 3(;
y2 = 1 11. x>
4851 + 4900
; -- 1
47. (x - l)2 = 8(y + 7),V( I, - 7), F( I ,-5) ,
vezéregyenes : y = - 9
13. e = 4,~ + ~ = l 15. e = 1/ 2, ~+ fs = l
19. (X41)2 + ~ = l , F(1 ,4+ ± 0 ), e = 0 /3 ,
49. (x~2)2 + ~ = l , F(-2 ± v'3 - 1), V (-2 , ±3 - 1),
C( -2,- 1) y = 4± (90 / 5)
51. (x32)2 + (y_.})2 = l , F(3, 3) és F(1 , 3), V( ±v'3 + 2,3) , 21. a = 0, b = -4, c = 0, e = v'3 /2
C(2,3 ) 23. e =Ji,F(±Ji,O),x = ± I/Ji
(x- 2)2 (y_ 2)2 _ ' ,
53. - 4 - - - 5 - - 1, C(2,2), F (5,2) esF (-1 ,2 ), V(4 ,2 ) es 25. e = Ji, F(0 ,±4), y= ±2
V (0,2); aszimptoták: (y -2) = ± {} (x - 2)
27. e = 0 , F( ±VID,o),x= ±2/VID
55. (y + l? - (x + 1)2 = l , c( - 1, - l) , F( -1 , Ji - 1) és
29. e = 0, F(O , ± VID), Y = ±2/ VID
F (- l ,- Ji- l ), V (- I ,O) és (V (- I, - 2);
aszimptoták: (y+ l ) = ± (x + 1) 31. y2 - ~=1 33. ~- ~ = 1
57. C(-2 ,0), a= 4
35. e = Ji, ~ -
2
i 2
= 1 37. e = 2, .r
?
- 1- =
2
1
59. V (-l , 1), F(- I,O)
(Y- 6)' _ (x- If - 1
39• ~ 45-
61. Ellipszis: (X~2)' +y2 = 1, C(-2,0), F(O,O) és F(-4 ,0),
V ( 0 - 2,0) és V( - 0 - 2, 0)
63. Ellipszis: ~ + (y -l )2 = l, C(l , 1), F(2, l ) és F (O , l ), 10.3. Másodfokú egyenletek és

V (Ji + 1, l ) és V (- Ji + 1,1 ) forgatások
65. Hiperbola: (x - 1)2 - (y- 2)2 = 1, C( l, 2), F ( l + Ji, 2) és
F (l - Ji , 2), V(2 , 2) és V (O , 2); aszimptoták: (y- 2) = ± (x- l ) l. hiperbola 3. ellipszis 5. parabola
67. Hiperbola: l v-;,3 )2 - f

= 1, C(0 ,3 ), F (0,6 ) és F (O ,O),
7. parabola 9. hiperbola 11. hiperbola
V( O,../6+ 3) és V (O, -../6+ 3); aszimptoták: y = Jix+ 3 vagy 13. ellipszis 15. ellipszis
y = - Jix +3 17. :12 - y/2 = 4, hiperbola
y y
69. 71. xl + 4)'2 ~ 44 és 4x 2 + 9y 2 es 36 19. 4x'2 + l6! = 0, parabola
21. !2 = l, párhuzamos egyenesek
23. 2v2:l2 + 8 Ji! = 0, parabola
4
25. 4:12 + 2)"2 = 19, ellipszis
-3
-4 -4 27. sina = 1/ 0 , cosa = 2/ 0
10. fejezet kiválasztott feladatainak megoldásai 503
29. A' = 0,88, B' = 0,00, C' = 3,10, D' = 0,74, E' = - 1,20, 13. x = (a - b) cos e+ b cos ( abb e)
F' = -3;0 88X2 + 3,1Oy'2 + 0,74.1 - 1,20y' - 3 = O, ellipszis
y = (a- b) sin e -b sin ( ~e)
31. A' = 0,00, B' = 0,00, C' = 5,00, D' = O, E' = O, F' = - 5;
5 ,00yJ2 - 5 = Ovagy y' = ± 1,00, párhuzamo s egyenesek 15. x ='a sin2 t tgt , y = a sin2 t
17. ( 1, l )
33. A' = 5,05, B' = 0,00, C' = -0,05, D' = - 5,07,
E' = - 6,18, F' = -I; 5 ,05X2 - 0,05y'2 -5 ,07.1 -6,18y' -1 =
= O, hiperbola
10.5. Polárkoordináták
35. (a) p + .;; = 1 (b) .;; - p= 1
x2 + y'2 = a2 1. a, e; b, g; c, h; d, f
(c) (d) y' = -~x' y
(e) y' = - ~x' + ~ 3.
i (2. I )
(-~~ .
37. (a) .12 - y/2 = 2 (b) .12 - y/2 = 2a
43. (a) parabola

r (-z,z)
45. (a) hiperbola
y
(a) (2, ~ + 2nn) és (-2, ~ + (2n + I)n), n egész szám
(b) y ~ -2x+ 3
(b) (2, 2nn) és (- 2,( 2n + I)n ), n egész szám
(c) (2, 3:+ 2nn) és (-2, J;+ (2n + I)n ) , n egész szám
(d) (2, (2n + I)n ) és (- 2,2nn) , n egész szám
5. (a) (3,0) (b) (- 3,0) (c) (- I, vI3)

(d) (1, V'3) (e) (3, 0) (f) (1, V'3)
(g) (-3,0) (h) (- I, vI3)
y y
$ .
7. 9.
r~ l
(c) y = - 2x - 3, y = - 2x + 3
10.4. Kúpszeletek és paraméteres

egyenletek; a ciklois 11.
y
13.
-Fc.
y O ~I
1. 3. - 1 ::=;r $,3
si
,~ O -l 2
,~ O
\ o ,l \ ,4
\ I y y
\ I
\ I
... ... 15. 17.
.-.- I
l
--_
l
"
" ... .- I
....
.... ..... -~"
O~ '!. r= l
y y Z
7. r ~O
OS OS ".
I
,.:L =.
I
5'1 I
I
I
I
I
I
x LJ) "
o
o li y
tr 3".
19.
li
\ "4 ::58 ::5 21.
o 1 \ 4
\ O::5r S l
""
""
y y
9.
,.~ f, ,."
I --~i"--- x
I
I
I
T ",'
I
t~ O I
-1 o \ 23. x = 2, a (2,0) ponton átmenő függőleges egyenes
\
I .. X \ 25. y = O, az x-tengely
"", 27. y = 4, a (0,4) ponton átmenő vízszintes egyenes
29. x+y= l ,egyenes,m = -l,b= 1
504 Megoldások
31. ~ +l = 1, kör, C(O,O), a sugár 1 11. x-tengely, y-tengely, origó

y
33. y -2x = 5, egyenes, m = 2, b = 5 li r 2=-sinfJ

35. y2 = x, parabola, tengelypontja a (O,O) pont, jobbról nyitott
37. y = é, a természetes alapú logaritmusfüggvény grafikonja
39. x + y = ± l , két egyenes vonal, meredekségük -1 , az y-
tengelyt a b = ± 1 pontokban metszi
41. (x +2)2+l = 4, kör, C(-2,0), sugár 2

43. x 2 + (y - 4)2 = 16, kör, C(O,4), sugár 4 13. x-tengely, y-tengely, origó
15. origó
45. (x-l)2+ (y_l)2 = 2, kör, C(l, 1), sugár v'2
17. A (-1, n /2) pontban a meredekség - 1, a (-1, -n/2) pont-
47. yÍ3y+x =4 ban 1
y
49. r cos f = 7
51. e=n/4
53. r = 2 vagy r = -2
55. 4? cos 2 e + 9r 2 sirr' e= 36
57. rsin2 e = 4cos e
59. r = 4sine
61. ? =6rcose-2rsine -6 19. Az (1, n/4) pontban a meredekség -1, a (-1, - n / 4) pont-
ban 1, a (-l, 3n/4) pontban 1, az (1, -3n/4) pontban -l
63. (O, e), ahol e valamilyen szög y
10.6. Ábrázolás polárkoordinátákban

---~-f,"""",,;:::------+X
1. x-tengely 3. y-tengely
y y
r = 1 +cos8
r= l -sinO
y
-If-- + -- - - - l---+ x
-2
5. y-tengely 7. x-tengely
y y
23. (a) (b)
-=t'------t---T-~ X
9. x-tengely, y-tengely, origó

y
y
r 2=cos(J 25.
-j-----+------+~ x
- \ - --h:-__+ - - - -t------+x
31. (0, 0), (1, n / 2), (1, 3n/2)

ü es r es z cos s
33. (O, O), (0, n/3 ), (- 0, - n /3 )
35. (,;2 ,±n / 6), (,;2, ±5n / 6)
37. (l , n / 12), (1,5n/ 12), (l , 13n /1 2), (l , 17n/ 12)
43. (a) 57. (b)

Bolygó Perihélium Afélium
51. 2y = 2f Merkúr 0,3075 AU 0,4667 AU
Vénusz 0,7184 AU 0,7282 AU
Föld 0,9833 AU 1,0167 AU
Mars 1,3817 AU 1,6663 AU
10.7. Terület és hosszúság Jupiter 4,9512 AU 5,4548 AU
polárkoordinátákban Szaturnusz 9,0210 AU 10,0570 AU
Uránusz 18,2977 AU 20,0623 AU
Neptunusz 29,8135 AU 30,3065 AU
l. 18n 3. n/8 5. 2
Plútó 29,6549 AU 49,2251 AU
7. ~ -l 9. 5n - 8 11. 30 - n
59. (a) ~ + (y _ 2)2 = 4, x = 0
v'3
13. j11" + ""2 15. 12n - 90 17. (aq -~
y
19. 19/ 3 21. 8 23. 3(,;2 + ln(l + ,;2)) (b)

r= 4 sin 6
25. 811"+ g3 27. 2n 29. n ,;2
31. 2n (2 -,;2) 37. ( ~a,O )
10.8. Kúpszeletek ----=""":-I~=---+--_ x
polárkoordinátákban
61. r = 4/(1 + eos B)
l. reos(B- n/6) = 5, Y = -0x + 10
63. (b) A tük egymástól 2 cm-re legyenek.
3. reos(B - 4n / 3) = 3, y = - (0/3 )x -20
65. r = 2a sin B (kör)
5. y = 2- x 7. y = (0 /3 )x+20
67. r eos( B - a) = p (egyenes)
9. reos( B+~) =3 11. r eos (B ~ ) = 5
13. r = 8eos B 15. r = 2.Jsin B
17. C(2, 0), a sugár= 2 19. C( l, n), a sugár = l Gyakorló feladatok
21. (x - 6)2 +y2 = 36, r = 12eos B
y
3.
23. ~ + (y_5 )2 = 25, r= lOsin B
25. (x + 1)2+ y2 = l , r = -2eos B
27. ~+(y + I/2? = 1/4, r= -sin B
29. r=2/ (I +eos B) 31. r =30/ (1- 5sin B)

33. r = 1/ (2 + eosB) 35. r= 1O/ (5- sin B)
y y
37. 3 . 25
x =l x= -s r= - -
IO-Scos 8 5. e = 3/ 4 7. e= 2
l y
r=--
l + cos 11
-s
y y
41. t y = SO
43.
r= --
8 -41
2 -2 sin 8
SO
( 3"'
1T ) 400
2" "'. r=1 6+8 sin8
- - ,F-+- \------+x 9. (x- 2? = -1 2(y -3 ), V(2,3) , F(2,0 ); vezéregyenes: y = 6

____ 1" (2, ~) y =- 4
11. ~ + (Yj,g)2 = l , C(- 3, - 5), V (-3 ,0) és V (- 3, -1O ),
(SO, ~) I F (- 3, - 1) ésF(- 3, -9)
506 Megoldások
13. (Y- 2v'2 )2

8
- (x-;2)2 = l , q2,2 V2), V (2,4V2) és V (2,0 ), Az anyag alaposabb elsajátítását
F(2, VW +2 V2) és F(2,-VW+2V2);
segítő további feladatok
aszimptoták: y = 2x -4 +2V2 és y = - 2x + 4 + 2V2
y
15. Hiperbola: (x~2)2 - y2 = l , F(2 ± 0, 0), V (2 ± 2,0 ), l.
7 y2
x--= -
C(2,0 ); aszimptoták: y = ±i (x - 2) 2 2
17. Parabola: (y _ l) 2 = - 16(x + 3), V (-3 , l), F(-7 , 1); ve-

zéregyenes: x = l
19. Ellipszis: (x;t;,3) + (Yg2) = 1, F(± ,fi - 3,2 ), V(±4 - 3,2 ),

Q-3 ,2 )
3. 3x2+3y2 - 8y+4 = o
21. Kör: (x - l )2 + (y _ l)2 = 2, ql , 1), sugár: = v2
S. (O,± I)
23. Ellipszis 25. Hiperbola 27. Egyenes 1,,( ,, -,- ~ \ 2
7. (a) (Y-l J)2 - ~48 -- 1 (b) ~ - U - l
25 75 -
29. Ellipszis, 5x'2 + 3y'2 = 30 y
ll. x2+ 4y 2-4 = o 13.
31. Hiperbola, y/2 - x'2 = 2 5
~ +~ ~ l 4
9 16
33. Ir y
2
4y2 _4x = 1 35. \
\
\
y
y =x 2 /
I
\ I
! /= 0
2
"
,.-- .... ...
" ...
"" ....
... ....
"" ,
17.
y
37.
- - - - j f - - ----l_ x
39. (d) 41. (I) 19. x =(a + b)c os e - b cos (a tbe),

43. (k)
y= (a + b) sin e- b sin ( ~ e)
45. (i) 47. (0, 0)
21. (a)r= e2e (b ) ? (é lC _ I)
49. (0, 0), (1,±n / 2) 51. A grafikonok egybeesnek.
23. 32lC-;lC V2 25. r = I+2~os e
53. (V2,n/4) SS. Y = (J3/3) x -4
27 . r -- 2+smlJ
2 29. (a) 1200
57. x =2 59. Y = - 3/ 2
61. x2+(y + 2)2 = 4 63. (x - V2)2 + y2 = 2
31. 1,6 x 107 km 33. e = fi13
35. Igen, egy parabola.
65. r = - 5 sin e 67. r = 3cos e
y 37. (a) r = 2a
(
I -l-cos e - ~
) (b) r = 3 -~os e (c) r = 31 + 2sin e
69. 71.
r = -
2
- r= - -
6 43. n /2 47. (2 ' ± J) ' ~
l +cos8 1 - 2cos8
51. n /2 53. n /4
( 1,0)
73 . r -- 1+2cose
4
11. fejezet
75. r = 2+;ine
77. 9n /2 79. 2+ n / 4
81. 8 83. n - 3 11.1. Sorozatok
85. (2 - V2) n 87. (a) 24n (b ) 16n
l. al = O, a2 = - 1/ 4, a3 = -2/9, a4 = -3/ 16
3. al = I , ai = - 1/ 3, a3 = 1/ 5, a4 = -1 /7
5.
7.
al = 1/2, oz = 1/2, a3 = 1/2, a4 = 1/2
I 3 7 15 31 63 127 255 511 1023
13. ( 1 7- I ) + G-D 0- 0- 1~5) + ; 5) + + . . ., l;
, 2 ' 4 ' 8' 16 ' TI> 64 ' 128 ' 256 ' 5I2
2 I l l l l l l l l
15. I 17. 5 19. 1 21. -1~2
9. , , - 2 ' -4 ' 8 ' 16 ' -32 ' -64 ' 128 ' 236
23. Konvergens, 2 + ,.fi 25. Konvergens, 1
ll. 1,1,2,3,5,8,13,21,34,55 13. an = ( _ l) n+1,n =2: I
27. Divergens II
29. Konvergens, ez=!
15. an = (_l)n+l n 2,n =2: I 17. an = n2 - I ,n =2: I
1+ (_ 1)"+1 31. Konvergens, 2/9 33. Konvergens, 3/2
19. an =4n -3 ,n =2: I 21. an = 2 ,n =2: I
35. Divergens 37. Divergens
23. Konvergens, 2 25. Konvergens,-I
39. Konvergens, 1r~e
27. Konvergens, - 5 29. Divergens
31. Divergens 33. Konvergens, i 41. a = 1, r = -x, ha lxi < 1, akkor 1/ (1 +x)"hez konvergál
35. Konvergens, O 37. Konvergens,,.fi 43. a = 3, r = (x- 1)/2, ha x E (- 1, 3) , akkor 6/(3 -x)-hez
tart
39. Konvergens, I 41. Konvergens, O
.
43. Konvergens, O 45. Konvergens, O 45. lxi < i,1!b: 47. -2 <x<0, 2~x
47. Konvergens, I 49. Konvergens, e7
49. x# (2k+ 1H,kegész szám; l- ~inx
51. Konvergens, I 53. Konvergens, I
51. 23/99 53. 7/9
55. Divergens 57. Konvergens, 4
55. 1/15 57. 41333/33300
59. Konvergens, O 61. Divergens ~ 1 ~ I
63. Konvergens, e-I 65. Konvergens, e2/ 3 59.
(a) n~2 (n + 4)(n+ 5) ' (b) n~o (n + 2)(n + 3)'
67. Konvergens, x, (x > O) 69. Konvergens, O
~ 1
71. Konvergens, I 73. Konvergens, 1/2
(c) n~5 (n - 3)(n - 2)
75. Konvergens, n /2 77. Konvergens, O
79. Konvergens, O 81. Konvergens, 1/2 69. (a)r =3 /5 , (b)r= -3/1O
85. x n = 2n - 2
83. Konvergens, O 71. Iri < I, 1+2 73. 28 m 75. 8 m2
l -r2,
f(x)=~- 2 , ,.fi r:::; 1,414213562,
87. (a) 77. (a) 3(1r- I
,
(b) f (x) = tg (x) - I , n/4 r:::; 0,7853981635,
(b) An = A + ~A + H ~)A + ... + H~ r-2 A ,
(c) f (x ) = e", divergens
A= 1", lim An = 20/5
n--+~
89. (b) 1
97. Növekvő, korlátos 99. Korlátos
101. Konvergens, Weierstrass tétele
11.3. Az integrálkritérium
103. Konvergens, Weierstrass tétele l. Konvergens: mértani sor, r = to < I
105. Divergens, definíció 109. Konvergens
3. Divergens: lim _n_ = I # O
111. Konvergens n--+~ n + I
121. N = 692, an = yi'o,s, L = I 5. Divergens: p- sor, p <I

123. N = 65, an = 0,9" , L = O 7. Konvergens: mértani sor, r = ~ <I
125. (b) 0 9. Divergens: integrálkritérium
11. Konvergens: mértani sor, r = 2/3' < I

11.2. Végtelen sorok 13. Divergens: integrálkritérium
15. Divergens: limn--+~ n~l # O

s _ 2(1 - ( 1/3)n) 3
l.
n - 1- (1/3 ) , 17. Divergens: limn--+~ ( v'n/lnn ) #0
1- (-1 /2 )n 19. Divergens: mértani sor, r = 1~2 > I
3. Sn = 1 _ ( _1 /2 )n, 2/3
21. Konvergens: integrálkritérium
I I 1
5. Sn ="2 - n+2 '"2 23. Divergens: n-edik tag
I 1 1 4 25. Konvergens: integrálkritérium
7. 1 - 4 + 16 - 64 +"""5
27. Konvergens: integrálkritérium
7 7 7 7
9. 4 +16 + 64 + " " 3 29. Konvergens: integrálkritérium
11. (5 + I) + GD (~ D G
+ + + + + 217) + . .. , 2~ 31. a = I 33. (b)kb.41 ,55 35. Igaz
508 Megoldások
11.4. Összehasonlító kritériumok 11.6. Alternáló sorok, abszolút és

l. Divergens, vö. [ (1/ y'n)
feltételes konvergencia
3. Konvergens, vö. [ (1/ 2n ) l. Konvergens: 16. Tétel
5. Divergens: vö. n-edik tagok sorozata
7. Konvergens: (3n~ I r < (Ji;)" = (1r 3. Divergens: a" f> °
9. Divergens: vö. [ (I /n ) 5. Konvergens: 16. Tétel
[(1 /n 2 )
11. Konvergens: vö.
7. Divergens: a" --4 !
13. Divergens: vö. [(1 /n )
9. Konvergens: 16. Tétel
15. Divergens: vö. [ (1/n )
17. Divergens: integrálkritérium ll. Abszolút konveergens: a tagok abszolútértékei mértani sort
alkotnak
19. Konvergens: vö. [ (/n 3 / 2 )
21. Konvergens: n~n < in 13. Feltételesen konvergens: 1/ y'n --4 0, de fl
= 1
y'n divergens
23. Konvergens: 3n- J+ I < 3 L1
co
25. Divergens: vö. [ (I /n )
15. Abszolút konvergens: vö. E (l / n2 )
27. Konvergens: vö. lim(1/n 2 ) n =]
arcrg n < lt/2

29• Konvergens.. -"r.r- 1JT.T . = 1
17. Feltételesen konvergens: 1/ (n + 3) --4 0, de E - -3 diver-
31. Konvergens: vö. [(1 /n 2 ) n=1 n +
cc
33. Divergens: vö. [ (1/n ) gens (vö. E (J/ n))

n=1
35. Konvergens: vö. [ (1/n 2 )
19. Divergens: ~ t7. --4 1
11.5. A hányados- és a gyökkritérium 21. Feltételesen konvergens: (;!r + *)--40 ,

de ( I + n)/ n2 > I/n.
l. Konvergens: hányadoskritérium
3. Divergens: hányadoskritérium 23. Abszolút konvergens: hányadoskritérium
5. Konvergens: hányadoskritérium 25. Abszolút konvergens: integrálkritérium

7. Konvergens: vö. [ (3/(1 , 25)")
27. Divergens: a" f> °
9. Divergens: lim
n --+oo
(1 - ~)n n
= e- 3 # ° 29. Abszolút konvergens: hányadoskritérium
11. Konvergens: vö. [ (1 /n2 )
31. ,Abszolút konvergens: n2 +~n + 1 < ;!r
13. Divergens: vö. [(1 / (2n ))
15. Divergens: vö. [(1 /n ) 33. Abszolút konvergens: Icosnlt
" ,fii I = I(-,,312
1)"+1 I = --L
,,312
(konver-
17. Konvergens: hányadoskritérium gens p- sor)
19. Konvergens: gyökkritérium 35. Abszolút konvergens: gyökkritérium
21. Konvergens: gyökkritérium
37. Divergens: an --4 co
25. Konvergens: vö. [ (I /n 2 ) 39. Feltételesen konvergens:
Jll+f - y'n = 1/ (y'n + Jll+f) --4 0, de a tagok abszolútérté-
27. Konvergens: hányadoskrit érium
keiből álló sor divergens (vö. [ ( I / y'n)
29. Divergens: hányadoskritérium
31. Konvergens: hányadoskritérium
41. Divergens: a" --41/2 # °
, k . h 2 2e" 2e" 2
33. Konvergens: hányadoskritérium 43 . Ab szo Iut onvergens. sec n = en+ r " = e2"+ 1 < elo = en'
az utóbbi konvergens mértani sor tagja
35. Divergens: a" = (~) I /n ! --4 1
37. Konvergens: hányadoskritérium 45. [hiba] < 0,2
39. Divergens: gyökkritérium 47. [hiba] < 2. IQ-l l

49. 0,54030
43. Konvergens: hányadoskritérium
47. Igen 51. (a) an 2: an+l , (b) - 1/ 2
=
11.7. Hatványsorok ll. E ( -l t~=I - x + xl - x3 + . . .
n=O
l. (a) I ,-I <x < l, (b)- I <x < l, (c) sehol sem cc (_ i) n32n+lxl n+1 cc (_ l) nxln
3. (a) 1/ 4, - 1/2 < x < O, (b) - 1/ 2 < x < O, (c) sehol sem 13. /;;:0
" (2n + l ) l 15. 7 o n~o (2n)!
5. (a) 10, -8 < x < 12, (b) - 8 < x < 12, (c) sehol sem = XZn
7. (a) l , - I < x < l , (b) - l < x < l , (c) sehol sem 17. E (2n) !
11= 0
9. (a) 3, -3 < x:S 3, (b) - 3 :s x :S 3, (c) sehol sem 19. x4 - zx3 - 5x+4
ll. (a) 00, minden x-re, (b) minden x-re, (c) sehol sem 21. 8 + lO(x- 2) + 6(x- 2)2 + (x - 2)3
13. (a) 00, minden x-re, (b) minden x-re, (c) sehol sem 23. 21 - 36(x + 2) +25(x+ 2? - 8(x +2)3 + (x + 2)4
15. (a) I,- I:Sx< l, (b) -I <x <l, (c)x =- I cc = 2
25. E (- I)n(n + I )(x -l )n 27. E ~(x - 2)n
17. (a) 5, -8 < x < 2, (b) - 8 < x < 2, (c) sehol sem n=O n=O n!
19. (a) 3, - 3 < x < 3, (b) -3 < x < 3, (c) sehol sem 33. L(x ) = O, Q(x) = -xl /2
21. (a) I , - 1.<x< l, (b) -I <x < l, (c) sehol sem 35. L(x ) = l , Q(x) = 1 + xl / 2
23. (a) O, x = O, (b) x = O, (c) sehol sem 37. L(x ) = x, Q(x) = x
25. (a) 2, - 4 < x:S O, (b) -4 < x < O, (c) x = O

27. (a) I,-I :Sx:S l, (b) -I :Sx :S l , (c) sehol sem 11.9. A Taylor-sorok konvergenciája,
29. (a) 1/4, l :Sx :S3/2, (b) l :Sx:S 3/ 2, (c) sehol sem Taylor tétele
31. (a) l , (- I - n ) :Sx < (l - n), (b) (- l - n) < x< (l- n),
(- 5x)n 5 2xl 53x3
(c)x= -l -n l. E-
cc
-
n=O n .
, -=1 - 5x + - ,
2.
- - + 00'
3!
33. - 1 < x < 3, 4/ (3 + 2x - xl )
cc 5(_I )n(_x )2n+1 ce 5(_ i) n+lxZn+1
35. O < x < 16, 2/(4 - ,fi)
3. n~ (2n+ l ) ! = n~ (2n + l ) ! =
37. - ,fi < x < ,fi, 3/(2 -xl )
5x3 5~ 5x 7
39. l < x < 5, 2/ (x -I ); l < x < 5, -2/ (x -l ? = - 5x + -3! - -5! +-7! - 00.
~ ~ ~ ~ ~ .
41. (a) cosx = 1 - TI + 41 - OT + 81 - 1O! + . o. minden x-re ~ (-l)n(x+ l)n
konv. 5. J..,
, 23il 25 x5 27x7 29x9 2"x" n=O (2n) !
(b) es (c) 2x- ~ + ~ - 71 + 91 - I T ! + ...
cc ~+1 x 3 x4 ~
7. E - , = x + xl +-, + -3 1 +4-1 + .0.
n=O n . 2. . .
11.8. Taylor- és Maclaurin-sorok

l. Po (x) = o,
Pl (x) =x- l , P2(X) = (x - l) - ! (x- I?,
P3(X) = (x - l ) - ! (x-i)2 + j (x - 1)3
3. Po(x ) =!' PI(x ) =! - ! (x -2),

P2(x) =! - ! (x- 2) + ~ (x -2? , cc
E (2x)n = xl +a3 + 4x4 + ...

P3(X) = ! - ! (x - 2) + !(x - 2)2 - ~ (x - 2)3
15. xl
11=0
Po(x ) = !,f,
cc
5.
17. E ~ -I =I + 2x + 3xl + 4x3+ . o o
PI(x) = 1 + 1 (x- *) , n=1
P2(x ) = 1 + 1 (x- *) - i} (x- *) 2, 19. lxi < 0, 06 1/ 5 < 0,56968
P3(X) = 1 + 1 (x- *) - V; (x- *)2 - il (x - *)3 21. [hiba] < (10- 3)3/ 6 < 1,67 .1 0~ LO , _ 10- 3 < x < O
7. Po(x) =2, Pl(X) =2 + ! (x - 4), 23. [hiba] < (3°,1) o0,1 3/ 6 < 1, 87 . IQ - 4
P2(X) = 2 + !(x-4) - -k(x - 4?,
P3(X) = 2 + ! (x-4 ) - -k(x - 4)2 + 512 (x- 4)3 25. 0,000293653 27. lxi < 0,02
4 31. sinx , x = O, l , sin(O, l ) 33. arctgx, x = n /3
9. E -(_x)n
cc
n=O n l
xl x3 x
- = I -x+- - - + - -
2! 3! 4! . o. 35. et sinx = x + xl + ~ - ~ - , ...
510 Megoldások
43. (a) Q(x) = 1 + kx+ *2 ) ~ , (b) ha O:S x < 100-

1 1/ 3 2(_1)"+1 sinnx
= E --'-----'------- -
00
3. f(x)
11=1 n
49. (a) -l , (b) (1/J2)(1 + i), (c)- ; y
53. x + ~ + x3 - ! foxS ..., minden x-re konvergens
11.10. Hatványsorok alkalmazása

--I[L----'-------'------'--------r~ x
l+~- f + ~
tr tr
l. 3. 2
5. l - x+ 3[ - ~ 7.
l l l
9. 1 + 2x - 8x2 + 16x 3 - 7f
11. (1 + x )4 = 1 + 4x + 6x + 4x + x 4 2 3
13. (1 -2x) 3 = 1- 6x + 12x 2 -8x3 5. e

27r
- 1 (~ + f cos(nx) _ f
nSin(nx) )
le 2 11=1 n2 + 1 11=1 n2 + 1
(_l) n 00 y
E -- ~ =e- E (~ /n ! ) = eX-
00
15. y = X
17. Y = 1
n=O n ! 600
n=1
500
00
400
19. y = E (~ /n ! ) = c - x -l
300
n=2
200
~n 2
21. y= E -nn! = ,/"/2
00
n=O2
23. Y = E lx" =
00
11=0
-
l -x
100
x
o tr 37f
"2 2
00 ~n+ 1
n(I + (_ 1)")
25. y = E (2n + l ) ! = shx 7.
I 1
f (x ) = - cosx + - E 2
00
sinnx
n=O 2 le 11= 2 n -l
y
00 ( _ l )n+ l~n
27. y=2 + X-2n~1 (2n) !
co ~II 00 ~1I+ l
29. y = X- 211~0 (2n)! - 3 II~O (2n + l ) !
37f 2".
2
33. 0,00267 35. O, I
37. 0,0999444611 39. 0,100001 -1
41. 1/ (13 · 6 !) ~ 0,00011 43. il

j
x7
-
xl!
nr + 1l ·5!
45. (a) x2 x4
Z- TI
4 6 8 2
Gyakorló feladatok
(b) il X X X ( ) IS il
"2 - 34 + 5·6 - 7-8 + ...+ - 1 mz
l. Konvergens, a határérték 1
47. 1/2 49. - 1/ 24 51. 1/ 3 53. - 1 3. Konvergens , a határérték -1
55. 2 59. 500 tag 61. 4 tag
5. Divergens
7
63. (a) x + il
6 + 3xS 5x
40 + l l '
konvergenci. asugar
, = 1
7. Konvergens , a határérték O
(b) ~ -x- %+ ~ - if; 9. Konvergens, a határérték 1
11. Konvergens, a határérték e- 5
65. 1 - 2x + 3~ - 4x3 + ...
13. Konvergen s, a határérték 3
71. (c) 3/4
15. Konvergens, a határérték ln 2
17. Divergens 19. 1/ 6
11.11. Fourier-sorok 21. 3/2 23. e/ (e - l)
25. Divergens 27. Feltételesen konvergens
l. f(x) = I
y 29. Feltétele sen konvergens 31. Abszolút konvergens
33. Abszo lút konvergens 35. Abszolút konvergens
37. Abszolút konvergens 39. Abszo lút konverg ens
41. (a) 3, - 7 :Sx < - 1, (b) -7 < x < - 1, (c) x =-7
--If---.L-----'--------'-----'-~ x
43. (a) 1/3 ,. O < x :s 2/ 3, (b) O :s x :s 2/3, (c) nincs ilyen
o tr
45. (a) 00, minden x, (b) minden x, (c) nincs ilyen
2
47. (a) YÍ3, - yÍ3 < x < YÍ3, (b) - yÍ3 < x < YÍ3, (c) nincs Az anyag alaposabb elsajátítását
ilyen
49. (a) e, -e < x < e, .(b) -e < x < e, (c) üres halmaz
1. Konvergens : összehas onlító krit érium
1
51. ffi' 1 4
4' :5 53. sinx, n , O 55. ex, In2 , 2
3. Divergens : a tagokból álló sorozaira vonatkozó kritérium
00
00 ( _ l )" n2n+1.?'+1
57. L 2n~
n=O
59.
fo (2n+ l )!
5. Konvergens: összehasonlító kritérium
00 ( _ i)nxSn f. ((nx)/2)n 7. Divergens : a tagokból álló sorozatra vonatkozó kritérium

61.
n~o (2n) !
63.
n=O n! 9. a = n/3-mal
(x+l) + 3(x+l )2 + 9(x+l )3 +

cosx = ~2 _ YÍ3 (x-?:) _ ~ (x - ?:)2 + YÍ3 (x- ?:)3 +
65. 2 - ~ 23.2! 25 .3! ... 2 3 4 3 12 3 ...
11. a=O-vale'=l+x+ ;+ ;'+ . ..

67. ! -:b (x -3)+-b(x -3)2_;/. (x-3 ?
13. a = 22n-vel
(_I)n+1 1 21 . 4 1
69. y= L00
~= _e-x
6
cosx = 1- l(x-22n) + 4j(x -22n) - 6T(x-22n) + ...
n=O n!
15. Konvergens, a határérték b
17. n /2 23. b = ±l /5
25. a=2,1=-7 /6 29. (b)Igen
00
73. Y= - 1 - x + 2 L (~/n !) = 2e' -3x - 3

00
n=2
35. (a) L ~- l, (b) 6, (c) I/q
n=1
00
37. (a) Rn=Coe-ktO(I - e-nktO)/ (I- e- kto ),
75. y = l +x+ 2 L (~ /n! ) =U - I -x
n=O R = Co(e-ktO)/ (1 - e- ktO) = Co/ (e"to - 1)
77. 0,4849171431 79. ~ 0,4 872223583 (b) RI = L]« ~ 0,368,

RIO = R(l- e- IO) ~ R ' 0, 9999546 ~ 0,58195,
81. 7/ 2 83. 1/12
R ~0,58198, 0 < (R - RIO )/ R< O,OOOI
85. -2 87. r = - 3, s = 9/ 2 (c) 7
89. (b) [hiba ] < Isin(I /42)1 < 0,02381, a becslés alsó, mivel a
maradék pozitív
91. 2/ 3 12. fejezet

93. In ( ~ ), a sor összege ln !
95. (a) (b) a = 1, b = O
00,
12.1. Háromdimenziós
97. Konvergál
koordináta-rendszerek
I ~ 2sin((2n -l)x)
105. l - n=J..,1 (2n - l )n 1. A (2, 3, O) ponton átmenő egyenes párhuzamos a z-tengely-
y Iye!.
3. Az x-tengely
5. Az xy-sík x2 + ; = 4 köre .
7. Az J1 + Z2 = 4 kör az xz-síkon.
9. Az ; + z2 = I kör az yz-síkon.
o Tr 31f 21T
2 2 11. Az x2 + ; = 16 kör az xy-síkon.
~ 4 cos((2n -l )x) ~ 2 sin((2n-l )x) 13. (a) Az xy-sík első síknegyede.
107. J..,
n (2n-I )2
+ n=J..,1 2n - 1
n= 1 (b) Az xy-sík negyedik síknegyede.
y
15. (a) Az origó k öz éppont ú, l sugarú gömbtest.
Tr
(b) Az összes olyan pont, amely l-nél nagyobb távolságra
van az origótól.
17. (a) Az 1 sugarú, origó középpontú fel ső félgömb.

(b) Az 1 sugarú, origó középpontú fel ső félgömbtest.
19. (a)x =3 (b)y= -l (c) z =-2
21. (a) z =l (b)x=3 (c) y= -I
23. (a) x 2
+ (y - 2)2 = 4, z = O
(b) (y - 2? + z2 = 4, x = O
512 Megoldások
35. (a) 5~ i + 5~j - ~ k (b) (1/ 2, 3, 5/2)
25. (a) y =3, z = - 1 (b)x= l , z = -1 (c) x= l,y =3

27. x2 + i + z2 = 25, z = 3 37. (a) - ~i- ~j - ~k (b) G ,~ ,n
29. O:::; z:::; I z:::;31. ° 39. A(4, -3 ,5 ) 43. 5vJi,5k
33. (a) (x - I)2 +(y - I) 2+(z - ljl < l
(b) (x _ I )2 + (y _ I)2 + (z _ I)2 > 1
45. ~ (- 338, 095, 725, 046)
35. 3 37. 7 39. 2vJ
41. c( - 2, 0, 2), a = 2}2 47. (a) (5 cos 600,5 sin 600) = (~ , 5~)
43. C( }2,}2, - }2), a = }2 (b) (5 cos 60° + IOcos3 15°, 5 sin 60° + IOsin3 15°) =
45. (x- I)2 +(y - 2)2 +(z - 3)2= 14
= ( 5 + 1O}2 5 vJ - 1O}2)
47. (x+ 2)2+ y2+z2 = 3 2 ' 2
49. c( -2,0 ,2 ), a = VS
49. (a)~ i+~j -3k (b) i + j - k (c) (2,2 ,1 )
2 2
51. C (-~4 ' -~4 ' - ~4)' a = 5vJ
4
53. (a) ..jy2+ Z2 (b) J x2+ Z2 (c) ..jx2+ y2 12.3. Skalárszorzat

55. JT7 + v'33 + 6
l. (a) -25 ,5 ,5 (b) -I (c) - 5 (d) -2i +4j - V5k
12.2. Vektorok 3. (a) 25,15 ,5 (b) ~ (c)~ (d) ~ (lOi + llj-2k)

3 3 9
1. (a)(9,-6) (b) 3v'f3 2 2
3. (a) (1, 3) (b) VÍlÜ
5. (a) 2, v'34 VJ (b) vJv'34 (c) v'34 (d) /7 (5j - 3k)
J505 1O +JT7
5. (a) (12, -1 9) (b) 7. (a) 1- JT7, )26, V'2T (b)
J546
7. (a) \ 5'
I S-
14 ) (b) vm
5 (c) 1O+JT7 + JT7 (5' 0)
(d) 10 )26 I +J
)26
9. (1, - 4) 11. (-2, - 3)
\ _ ~2' VJ _~) 9. 0,75 radián 11. 1,77 radián

13.
2 )
15. \ _VJ
2' 2
17. (- 3, 2, - 1) 19. (- 3, 16, 0) 21. (3,5, - 8)

13. Az A csúcsnál lévő szög = arccos ( :S) ~ 63,435 fok, a
23. v vízszintes, w függőleges vektor, u 45° sz öget zár be a víz- B csúcsnállévő szög = cos"! (~) ~ 53 , 130 fok, a C csúcsnál
(a) 9
szintessel. A vektorokat méretarányosan kell megrajzolni.
v
(b)
lévő szög = cos " ! (:S) ~ 63,435 fok.
-v
25.
(c) ~
2. I 2)
3 (3'1+ 3'j - 3'k
(d)
-w
D u- w
21. Két egyenlő hosszúságú vektor összege mindig merőleges a
kül önbség ükre , amint az a (VI + V2)-(VI - V2) = VI,V! +V 2'vI -
°
- Vl 'V2 - V2'V2 = IVl l2- Iv212 = azonosságbóllátható.
27. A vízszintes összetevő ~ 396 mis, a függőleges összetevő

~ 55 m/s.
27. 5(k )
29. II (~i - ~j - ~k) 29. (a) Mivel Icos eI:::; I, ezért

[u-v] = Iu l lvl I cos e l :::; lu l lvl( l) = Iu l [v],
(b) Egyenlőséget akkor kapunk, ha Icos eI = 1 vagy ha u
~k
3
31. (a) 2i (b) -vJk (c) 10 j + (d ) 6i - 2j + 3k és v legalább egyike nulla. Ha a vektorok nem nullák, akkor
33. ~ (12i- 5k)

egye n lőséget e =
vektorok párhuzamosak.
°
vagy 7r esetén kapunk, azaz amikor a
13
31. a 23. (a) Egyik sem (b) u és w
35. x + 2y = 4 37. - 2x + y = - 3 25. lOJ3Nm.

y y
27. (a) Igaz (b) Nem mindig igaz

(c) Igaz (d) Igaz
i + 2j
(c) Nem mindi g igaz (f) Igaz
x + 2y =4 (g) Igaz (h) Igaz
29. (a) proj. u = ~:~ v (b) ± u x v

(c) ±(u x v) x w (d) I(u x vj-w]
39. x +y = - 1 41. 2x - y= O 31. (a) igen (b) nem (c) igen (d) nem
y
33. Nem, v-nek nem feltétlen ül kell egyenlőnek lennie w-vel.

P(-2 , l )
Például, i+ j l' -i + j , de i x (i+ j ) = i x i + i x j = O+ k = k és
2x -y = 0
i x (- i + j) = - i x i + i x j = O+ k = k.
35. 2 37. 13 39. 11/2 41. 2512
-2
x + y :: - l 43. HaA = a]i+azj és B = b li+ bzj , akkor
j k
a2 O= la] a21k
43. 5 J
49. ~
45. 3464 J
SI. 0,14
47. * és a három szög terület e:
b2 O bl b2
53. J és 23 11: minden pontra.

11 I la]
SS. (O,Ol -ban ~ ; (1, 1)-ben * 3:
és
-A xB = ± -I
2 2 bl
A + e lőjelet kell használni, ha az xy-síkon a A-tól B felé mutató

irányított szög az óramutató járásával ellentétes, és a - el őj elet.
12.4. Vektoriális szorzat ha az óramutató járásával azonos irányú.
l. lu x v] = 3, az irány ~ i + ~j + ~ k; [v x ul = 3, az irány
- ~ i- ~j - ~ k. 12.5. Egyenesek és síkok a térben
3. lu x v ] = O, az irány nincs meghatározva; [v x ul = O, az
irány nincs meghatározva. 1. x = 3 +t,y = -4 +t, Z = -I +t
S. lu x v] = 6, az irány - k ; [v x ul = 6, az irány k. 3. x = - 2 + 5t, Y = 5t, z = 3 - 5t

S. x = O, y = 2t, Z =t
7. lu x v ] = 6)5, az irány )Si- Js-k ; [v x ul = 6)5, az irány
l· 2 k 7. x = I, y = l, z= l + t
- JS I + JS .
9. x = t,y = - 7 + 2t,z= 2t
9. 11.
j+k ll. x= t,y= O,z = O
i xj=k 13. x = t.y = t , z= ~ t. O ::; t ::; I

z
=;t'----- L -- - --+ y
---,,/L-- - - -- - -. y
(I, I,D
I
I
x I
I
x I
I
13.
(0. 0, O) I - ----r----.. y
/ j ,/
x
IS. x= l, y = l + t , z = O,- I ::; t ::; O

z
IS. (a) 2V6 (b) ±~(2i+j +k) /

/
/
17. (a) 4- (b) ± ~ (i - j )

/ (1. 0, 0)
/
~ I, 1,0)
x
19. 8 21. 7
514 Megoldások
17. x = O, Y = 1 - 2t, Z = l , O50 t 50 1 17. 19.

z
i - I =I
/
(O, - r. II (O, l, II
I
I
I
I
I x
-----'--- - ? - - - ----'-------... y
19. x =2-2t, y=21, z=2 -21,0 5ot 5o I

z
""''' ,
I
I
//]
----,/''--------==0.._ _____", Y
(0,2, O)
21. 23.
4.? + 91 + 4z' = 36
z
l
l
21. 3x -2y- z =-3 23. 7x-5y -4z = 6 y
25. x+ 3y + 4z = 34 27. (1,2 ,3 ), - 20x + 12y + z = 7
29. y+z = 3 31. x - y + z=O 33. 2J3Q

35. O 37. 9V42
- 7- 39. 3
41. 19/5 43. 5/3 45. 9/ J4T
25. 27.
47. n/4 49. 1,76 radián 51. 0,82 radián
53. ( 23 ' - 23 ' 21 ) 55. (1, 1,0)
57. X= I - l ,y = l + t, z = - I
59. x = 4, y = 3 + 61, Z= I + 31
61. LI metszi L2-t; L2 párhuzamos L3-mal; LI és L3 kitérők.

x
63. x = 2 +2t, Y = -4- t, Z = 7 +31 ; y
X= -2 -1,y= -2 +(I /2 )t,z= 1- (3/ 2)1
65. (O , -~, -D, (- 1,0, - 3), (1,- 1,0)
69. Több válasz lehetséges, Az egyik : x + y = 3 és 2y + z = 7,
71. (x/ a) + (y/ b) + (z/ c) = 1 az összes síkot leírj a az origón 29. 31.
átmenő síkok és a koordinátalengelyekkel párhuzamos síkok ki-
vételével.
12.6. Hengerek és másodrendű

felületek
x
l. (d) ellipszoid 3. (a) henger

5. (1) hiperbolikus paraboloid 7. (b) henger
9. (k) hiperbolikus parabol oi ~ ll. (h) kúp
33. 35.
z
13. 15.
h l =4 r
y
9x 2 + 4/ + ? = 36 x
2
+/ _ 16? = 16
37. 39. 61. z 63. z
~
65.
y
67.
Y--lY'
x I
z
~k:r
y
x
41. 43.
69. 71.
y
x
73. 75.
49. 51. c2
77. (a) 2n (99- ) (b) 8n (c) 4n bc
3
81. Csúcspont: (O'Yl,cYT/b2 ) ,
fókusz: (O ,Yl,c(YT/b 2) -a 2 /(4c))
y
Gyakorló feladatok
1. (a) (- 17,32) (b) VI3i3
53. 55. 3. (a) (6, - 8) (b) 10
5. ( - 1,- !) (az óramutató járásával ellentétes forgásirányt

feltételezve)
7. (~ , - k)
y
9. A hosszúság = 2, azirány -.L -.LJ
, fii+, f i'.
11. v(n/2) = 2( -i)

13. A hosszúság = 7, az irány ~i - ~j + ~k.
57. 59.
15. Jhi - k j + Jhk.
17. lvl = Vi, Iul = 3, v -u = u-v = 3, v x u = -2i + 2j - k,
uxv =2i-2j +k, [v x u ] =3, e = arccos ( ~ ) =~ ,
Iu lcos e = ]Z, proj,u = i (i + j)
19. 1(2i+j-k)-~(5i +j +11k)
516 Megoldások
21. II X V = k 75.
i x (i+j)=k
i +j
23. 2 y'? 25. (a) VI4 (b) 1

29. V78/3 31. x = 1 - 3t, Y = 2, z = 3 + 7t
33. VÍ2 35. 2x +y+z = S 37. - 9x + y + 7z = 4
Az anyag alaposabb elsajátítását
39. (O ,-!,-~), (-1 ,0,-3) , (1,-1 ,0) 41. n/3
43. x = -S+St,y=3 -t,z = -3t
1. (26,23, -1 /3 ) 3. IF I = S1.6N
45. (b) x = -12t, Y = 19/12 + 1St, z = 1/6+6t ~ ~ ~ l ~ I~
7. (a)BD=AD -AB (b)AP =2AB+2AD
47. Igen, v párhuzamos a síkkal. 13• RI' -.!lk

41 + nj'
41 41
49. 3 51. -3j +3k 15. (a)O ,O (b) -lOi -2j+6k - 9i - 2j + 7k

(c) -4i - 6j + 2k, i - 2j - 4k (d) - IOi- lOk, -12i - 4j - Sk
53. ~(Si-j -3k) 55• ( 1.1. ~
9 ' 9 '
1)
9
25. (a) IF I = G';Jzm (1 + [,;'=1 (i2 +~ )3/2 ) (b) igen
57. (1 , -2, -I );x =1 -St,y= -2 +3t,z = -1 +4t
59. 2-x+7y +2z + lO = O

13. fejezet
61. (a) nem (b) nem (c) nem (d) nem (e) igen
63. 11/Vi07
13.1. Vektorfüggvények
65. 67.
1. Y = 2 -2x, v = i+2j , a = 2j
~
t /
~
3. Y= ~x2 , V = 3i+4j, a = 3i+ Sj
2 Y
n . vÍ2. vÍ2. - vÍ2. vÍ2"
x 2 -2 5. t= 4< v= T I - T j , a= -2- I - Tj,
n . .
t=2: v= -j,a= -I
69. 71.
x
3n .. .
7. t =n :v =2i,a = -j; t= - : v= 1- j , a = -I
2
73.
t=~ v(rr)
r:;:: (t - sin t)i + (l - cos t)j
o Tr
122
9. v = i+2tj +2k, a = 2j, sebesség: 3, irány: 3 i+ 3 j+ 3k,
v(1)=3 (-13 i+ -23 j +-2)

3
k
13. fejezet kiválasztott feladata inak megoldásai 517
11. v = (-2 sint)i + (3cost )j +4k , a = (- 2 cos t )i - (3 sin t )j , °

27. (a) Feltéve, hogy az x = helyen történik az ütés:
r(t ) = (x(t)) i + (y(t) )j, ahol
sebesség: 2JS, irány : ( - 1/ JS) i + (2/ JS) k ,
x( t) = (( 1O,67) cos 27°) t és
v(n /2 ) = 2VS [( - I / VS) i + (2/VS) k] y(t ) = 1,22 + (( 1O,67)si n27 °) t - (4 ,9)t 2 .
13. v = C ~I )i +2tj + tk, a = Ct ~~)2 )i + 2j +k, (b) t f:::: 0,497 másodpercnél, a maximális magasság
f:::: 2,42 m.
, fL
6 "' 1 .2. I k
sebesseg: v o, irany: J61+ J6J + J6 ' (c) A labda t f:::: 1,20 1 másodperc múlva f:::: 11,41 m távol-
ságra ér földet.
V(I ) = V6(~i + ~j + ~k) (d) t f:::: 0,254 és t f:::: 0,74 másodpercnél, amikor f:::: 9 és
15. n /2 17. n /2 f:::: 4 ,38 méter távolságra van az ütés hely é t ől ,
19. t =0,n,2n 21. (l /4)i +7j+ (3/2 )k (e) Igen, a megemelt háló felett nem megy át a labda.
23. ( n +~v'2)j+ 2k 25. (In4 )i + (ln 4)j+(ln2)k

31. (a) r(t ) = (x( t)) i + (y(t)) j, ahol
27. r(t ) = ( _;2 + 1) i + ( _;2 +2) j+( _;2 + 3) k

x (t ) = (0,~8) O
( I - e- ,081) (47 cos 20° - 5,36) és
y( t) = 1+ (0:~8) (I- e- O,081) (sin 200)+

29• .r (t) = ((t + 1)3/ 2 - I) i + (- e- I + I) j + (In(t + l ) + l ) k
+ (~ ) (1_008t _ e- O,08t)
31. r (t) = 8ti + 8tj + (-1 6t 2 + IOO)k 0,08 2 ' .
33. x = t , Y = - I , z = I + t (b) t f:::: I ,54 másodpercnél, a maximális magasság

f:::: 13,13m.
35. x = at, y = a, z = 2nb + bt
(c) A labda t f:::: 3,2 másodperc múlva f:::: 109,8 m távol-
37. (a) (i): konstans I (ii): igen (iii): .n (iv): igen
ságra ér földet.
(b) (i) : konstans 2 (ii): igen (iii): .n (iv): igen
(d) t f:::: 0,88 és t f:::: 2,2 1 másodpercné l, amikor f:::: 33,1 és
(c) (i) : konstans I (ii): igen (iii): .n (iv): nem, a
f:::: 78,6 méter távolságra van az ütés he lyét ő l .
(O, -I )- ből
(d) (i): konstans I (ii): igen (iii): n. (iv): igen (e) Nem . Legalább 3,9 mi s er ős ség ű , az ütéssel egyez ő
irányú széllökés szük séges ahhoz, hogy a labda átmenjen
(e) (i): változó (ii) : nem (iii): .r-; . (iv): igen a kerít és felett.
39. r (t) = Gt
2
+ ~t +l) i +Gt2 + ~t -2)j+
+G t +
2
~t+ 3) k = 13.3. Ívhossz és a normált
= Gt
2
+ ~) (3i - j+ k) +(i + 2j+ 3k ) érintövektor
41. v = 2VSi + VSj
43. max lvi = 3, min lvi = 2, max la l = 3, min lal = 2
I . ,ji 52
3. T= - - I + - - k,
13.2. Egy lövedék röppályájának VIf+t VIf+t 3
leírása 5. T = - (cost )j + (sinrjk,

3
2
l. 50 s
3. (a) 72 ,2 s, 25,51 m (b) 4020 m (c) 6378 m 7. T = (cos t - tsint) i+ (sin t +tcost) . +
t+ I t+ 1 J
(v't+1
2t l / 2
) k
'
5. t f:::: 2,139 s, x f:::: 19,96 m
7. (a) Vo f:::: 9,9 mis (b) a f:::: 18,4° vagy a f:::: 71,6°
9. 84 ,9 mis 9. (0 ,5 ,24n)
11. A golflabda nekimegy a fának . 5n

ll. set) = 5t, L = 2
13. (a ) 45 ,4 mis (b ) 2,25 s
15. 39,9° vagy 50,7° 17. 14,2 mis l 3vÍ3

13. set) = vÍ3e - vÍ3, L = - 4-
21. 1,92 s, 22,5 m 23. 1,22 rn, 2,38 mi s
25. vo-nak feleznie kell az AOR szöget.
15. yí + ln ( I + Yí)
518 Megoldások
13.5. Torzió és a normált binormális

1. B= GCost) i -G sint) j -~k, r= -2~
3. B = k, r = ° S. B = - k, r = °
7. B = k, r = ° 9. a = la lN
4 2V5
11. a ( I)=3T + -3-N 13. a (0) = 2N
2rr
(4Jr ) = .,fi . .,fi .
T 1+ T J - k ,
(Jr)
4 .,fi , .,fi .
(d) L = JJ 2
I + sin t dt (e) L ~ 7,64
15. r
N (~) =- .,fi i - .,fiJ'B ( ~) = k

T = - T 1+TJ,
o 4 2 2 ' 4 '
simulósík: z = - I, normálsík: - x + y = O,
rektifikáló sík: x + y = .,fi
13.4. Görbület és a normált 17. Igen. Ha az autó kanyarban halad ( I( =1= O), akkor aN =
főnormális 2
°
= I( Iv l =1= és a =1= O.
1. T = (cos t) i - (sint)j, N = (- sint) i - (cos t) j , l( = cost
3. T = - I - i - - I- j N = ~ i --I-j 23. 1( = I /t , P = t
vf+t2 Vf+t2 ' J I +t2 vf+t2 '
I 29. v = (- 1,8701, 0,7089,1 ,000), lvl =2,236 1,
I( = ---~
2 (Vf+t2)3
a = (- 1,6960, - 2,0307, O), T = (- 0,8364, 0,3170, 0,4472),
N = (- 0,4143, - 0,8998, - 0,1369),
B = (0,3590, - 0,2998, 0,8839),
S. (b) cosx
x = 0,5060, r = 0,2813, aT = 0,7746, aN = 2,5298
2t
7. (b) N = _ 2e i+ I j 31. v = (2,0000, 0, 0,1629), [v] = 2,0066,
J I +4e4t ..jI + 4e4t a = (O, - 1,0000, 0,0086), T = (0,9967, 0, 0,0812),
(c) N = - ~ ( V4 -t 2 i +t j) N = (- 0,0007, - 1,0000, 0,0086),
B = (0,0812, - 0,0086, -0,9967),
3 cos t . 3 sin t. 4 l( = 0,2484, r = - 0,0411, ar = 0,0007, aN = 1,0000
9. T = -5-1- -5-J + 5 k , N= (- sint) i - (cost)j ,
3
1(= -
25 13.6. Bolygómozgás és műhold pályák
11. T = (Co st-sint) " (Cost +sint ) .
.,fi 1+ .,fi J, 1. T = 93,2 perc 3. a = 6764 km S. D = 6501 km
N = ( - cos t - sin t ) . ( - sin t + cos t) , 7. (a) 42168 km (b ) 35789 km
.,fi 1+ .,fi J,
(c) Syncom 3, GOES4 és Intelsat 5
I
1(= - - 9. a = 383200 km a Föld középpontjától, vagy körülbelül
et.,fi
376821 km a Föld fel s zín ét ő l.
t . I . i tj 14
13. T = - - I + -- J N = - - --- 11. 2,97 · 10- 19 sec2 / m 3 , 9,902, 10- sec2 / m3 , 8,045 ·
Jt2+T Jt2+T ' Jt2+T Jt2+T' 10- 12 sec 2 / m3
I
l( = ---:"'---------0-=
t (t 2 + 1)3/ 2
Gyako rló feladatok
15. T = (ch(:/a) ) i +(th~) j,
N = (-th~) i + (ch(:/a)) j , 1.
I I )'
I( = -~--
a ch2( t / a)
19. 1/ (2b )
21. (x - 2"Jr )2+y2= I -4
- I
2
23. I((x) = 1
(I + 4x 2 ) 3 2 A t = O-ban: a q: = 0, aN = 4, x = 2;
Jr 7 4.,fi 4.,fi
25. I((x) = Isinxl A t = 4-ben: ar = 3 ' aN = -3- ' l( = 27 "
( I + cos2 x )3/ 2
3. Ivlmax =1 S. 1(=1 /5 7. dy/dt =-x, r.
14. fejezet kiválasztott feladatai nak megoldásai 519
11. A súlygolyó a földön van, körülbelül 19,05 méterre a dobás

helyétől.
15. (a) 18,04 mis (b) 22 ,73 mis

14. fejezet
19. I( = ns
21. ~ JI + ~~ + ln ( ~ + JI + ~~ ) 14.1. Többváltozós függvények

l. (a) Azxy-sík minden pontja (b) Minden valós (c) Azy-x =
= c egyenesek (d) Nincsenek határpontok (e) Nyílt is és zárt is
(t) Nem korlátos
I
1:" = -
6 3. (a) Az xy-sík minden pontja (b) z 2: O (c) f(x ,y) = O-ra z
origó, f(x ,y) =1= O-ra ellipszisek, nagytengelyük az x-, kistenge-
l. 4. 4 1
25. T(ln2) = r;-;:;-l + r;-;:;-J, N(ln2) = - -i + - j lyük az y-tengelyen (d) Nincsenek határpontok (e) Nyílt is és zárt
yl7 y17 v'17 v'17' is (t) Nem korlátos
8
B(ln2) = k , 1(= 17v'17' 1:" =0
5. (a) Az xy-sík minden pontja (b) Minden valós (c) f(x,y) =
= O-ra az x- és y-tengely, f (x ,y) =1= O-ra hiperbolák, amelyeknek
27. a(O) = lOT + 6N
a koordinátatengelyek az aszimptotáik
(d) Nincsenek határpontok (e) Nyílt is és zárt is (t) Nem korlátos
29. T = (~cost) i - (sint)j + (~cost) k,
7. (a) Minden (x,y), amire fennáll x 2 + y2 < 16 (b) z 2: 1/4
N = (- ~ sint) i- (Cost)j - (~sint)k, (c) Origó középpontú körök négynél kisebb sugárral (d) A határ
1 1 1
az x 2 + l= 16 kör (e) Nyílt (t) Korlátos
B= Jli- Jlk , 1(= Jl ' 1:" =0
9. (a) (x ,y) =1= (0,0) (b) minden valós (c) Origó középpontú
körök pozitív sugárral (d) A határ egyetlen pont, (0,0) (e) Nyílt
31. n/3 (t) Nem korlátos
33. x =l +t, y=t, z= -t ll. (a) Minden (x ,y), amelyikre -1 ::; Y -x::; 1 (b) - n/2 ::;
35. 5971 km, 1,639 . 107 km2, a Föld 3,21 %-a látható ::; z::; n /2 (c) y -x = c alakú egyenesek, ahol - 1 ::; c ::; 1 (d) A
határ két egyenes : y = 1 + x, y = - 1+ x (e) Zárt (t) Nem korláto s
13. (f) 15. (a) 17. (d)

19. (a) (b)
segítő további feladatok - - - \ - - - z=4
---\--;o-- z= 1
z- o
2
l. (a) r (r) = ( -185t3+4t ) i + (-20t+ 100)j ;
y
(b) 100 m
3 x
3. (a) de I = 2J ngb
dt e=2Jr a2 + b2 21. (a) z =X'+i (b)
z=4
gbt 2
(b) e= 2(a 2 + b 2 ) ,
gbt
(c) v(t) = ~'
a +b
(~)2
2
d r = bg T +a N
dt? va2 +b2 2 2a +b
y
A B irányú komponens együtthatója O.
x
dx . dy .
7. (a) - = zcos e- re sin e, - = r sin e + recos e 23. (a) z=- (X' + il (b)
dt dt z
z=- 4
(b) dr = xcos e+ ysin e, rde
- = . e + ycos e
-xsm
dt dt y
2
9. (a)a(I) = -9ur -6ue, v(I) = -ur+3ue
(b) 6,5 cm
11. (c) v = rur +réue + zk,

a = (r - ré 2)u r + (re + 2ré)ue + ik
520 Megoldások
25. (a)
y
35. Kö zelítsün k y = X, x > O, ill. Y = x. x < Omentén
4 z = 16 2
37. Közelítsünk y = k.x mentén, aho l k kon stans
39. Közelítsünk y = mx men tén, aho l m =I - l kons tans
41. Közelítsünk y = k.x 2 men tén, aho l k =I Okonstans
43. Nem 45. A limesz I 47. A limesz O
49. (a) f(x ,y )ly=t/tX = sin 28 , ahol tg 8 = m
51. O 53. Nem létezik 55. ;r /2
57. f (O,O) = In 3 59. 8 =0,1 61. 8 = 0 ,005
63. 8 = J O,0 15 65. 8 = 0 ,005
14.3. Parciális deriváltak

l. aj = 4x li = - 3
dX ' ay
3. af = 2x(y+ 2) af =x2 - 1
dX 'dY
5. ~~ = 2y(xy - l ), %= 2r (xy - l)
7. af= b , ~=
dX y x2+y2 o y y x2+y2
b
9 af _ - I aj _ - I
dX - (x+y)2 ' dY - (x+y)2
•
11 aj _ - i- 1 aj _ - x2- 1
• dX - (xy- l)2 , ay - (xy- l)2
13. * %= e<+y+1
= et+y+l ,
y
15.
17.
** = X~y' %= X~y
= 2s in(x- 3y) eos(x -3y),

%
*
f(x, y, zJ = x' + I + z' = l = - 6s in(x-3y ) eos(x -3y ),
37. y y
I
~{
*
19. = yx - , = x Inx
21. = - g(x), %= g(y)

23. f x = l , fy = 2xy, f z = - 4z
25. fx = l , f y = - y(l + z2)- 1/ 2, f z = - z(l + z2)- 1/2
y
27. fx = yz , fv= xz , fz = xv
J I- x2y2 z2 ' J I-x2y2 Z2 J I-x2y2 z2
29• f x -- x+2y+3z'
1 f' - 2 f -
J y - x+2y+3z' z - x+2y+3z
3
41. J x-y - In z = 2 43. X;y= In 2 31. fx = _2re - (x2+i +z2 ), f y = _ 2ye- (x2+i +z2 ),
45. Igen, 2000 47. 63 km f z = _ 2ze- (x2+y2+z2)
33. f x = l /e h2 (x +2y+ 3z), fy = 2/eh2(x +2Y +3z),

14.2. Határérték és folytonosság f z = 3/ eh 2(x + 2y + 3z)
magasabb dimenzióban 35. t{ = - 2;r sin(2m - ex ), U= sin (2m - ex )

37. ~ = sin cos é é , ~ = p eos ~ eos8 , ~ = - p sin ~ sin 8
l. 5/2 3. 2J6 5. l 7. 112 9. l
11. o 13. o 15. - l 17. 2 19. 114 39. Wp (P,v,8 ,v,g) = V, Wv (P,v,8 , v, g) =P + ~~ ,
21. 19/12 23. 2 25. 3 ,
Wö (P, v,8, v,g) = i~2 Wv(P, v,8 , v,g ) = v; v,
27. (a) Minden (x ,y) (b) Minden (x,y) , kivéve (0,0) Wg(P,V, 8, v,g) = - v2~f
29. (a ) Minden (x,y), kivéve , aholxy = O (b) Minde n (x ,y) aj aj a2f a2j
41. dX = I + y, dY = I + x, 7Jir = O, <fY2 = O,
*
31. (a) Minden (x,y, z) a2 j _ a'f - 1
(b) Minden (x ,y,z), kivéve az ~ + l = I henger belsejét
33. (a) Minden (x,y,z) ahol z =I O
(b) Minden (x,y,z), ahol x 2 + z2 =I l
43. *
d;dx -didy-
aax2
= 2xy + yeosx ,
2g _
-2y -
'
y sm x ,
a
= ~ - siny + sin x,
2g _
<fY2 - x 2 -cosy,
14. fejezet kiválasztott feladatainak mego ldásai 521
iPg
dYJX = 2x + cosx
45.
x
19 d Z _ d Z dx
• dr - dx dr
+ dY
dz dy
dr'
49. d~w = y2 + 2xy3 + 3~y4 , ~
dw = 2xy + 3~ y· 2 + 4x3),3,
dZ _ dZ dx + il.>. dV
d
2
w = d
2
W 2y + 6xy2 + 12x2y 3 ds - dx ds dy 7fS
didx dXdY
51. (a) x el őször (b) y először (c) x először
(d) x e lőször (e) y először (a) y először
y
53. fx ( I,2 ) = - 13, f y(I ,2 ) = - 2
55. 12 57. -2
dA _ a dA _ c cosA- b dW _ dw du
59. dO - bc smA' db - bc smA
21. di - du ds '
dw _ d w du
dI - dUdr
61. v x -- (lnu)(lnv
ln v
)- l w
dw dw
77. Igen J;;
I
u
J;;
14.4. A láncszabály au
as
au
ar
I
1. (a) ~~ = o, (b) ';; (71:) = O
23 dw = dW 4! + dW <!1 = dW 4! mivel <!1 = O
· (fi di dr dy dr di dr ' dr
3. (a) '!ft = 1, (b) ~~ (3 ) = 1 dw _ dW dx +
dS - di ds
dW <!1 _ dw <!1
dy ds - dY ds '
mivel 4! - O
ds -
5. (a) ~~ =4tarctgt +l , (b) '!ft (1) =71: + I

7. (a) ~ =4cos vln (us in v) +4cos v,
x y
2
dZ
~
= -4u sin vln(llsin v) + 4u cos v
~v
(b) ~ = vÍZ(ln 2 + 2) , ~ = - 2vÍZ(ln2 - 2))
9. (a) d w = 2u + 411V dW = - 2v + 2112 (b) dW = 3 dw = _ 1 29 dZ _ l dz _ 3

dü'dV dü ' dV 2 25. 413 27. - 4/5 . dx - 4' dY - - 4
11 (a) du - O du _ z du - -y dZ - - 1 dZ - - 1
31 · dx 33. 12 35. - 7
• dx - , dY - (Z-y)2 ' dZ - (Z- y)2 - ' dY -
(b) du = O du = 1 du = - 2 37. ~ = 2, ~ = 1 39. -0,00005 Ns
dx ' dY 'dZ
13• !ll. - d Z 4! + dz - <!1 45. (cos l , sin l , l) és (cos(- 2) , sin( - 2) , - 2)

dl - dx dl dY - dl
47. (a) Maximum (- 1 , 1 ) -nél és ( 1 , - 4)-nél,
minimum ( 1 , 1 ) -nél és ( - 1 , - 4 ) -nél.
y (b) Max. e ő , Min.=2
xl
49. 2xvlx8+x3+ j ~dt
2 t 4 +x3
O
d'" dX + d w ib: + d W dZ
15. dduw -_ di du dY du dZ du'
dw _ dW dX
dV - di ~
+ dW ib: + dW dZ
dY dv dZ ~
14.5. Iránymenti deriváltakés
w
gradiens vektor
y
1. 3.
v
--+~----'----_ x
--;-:-~r-t-+-----~x
dw _ dw dX + dw dy
17. dü - di du ~du' -I
dW _ dW dX + dW ib:
dV - di~ dY dv
522 Megoldások
5. V/ = 3i +2j -4k 7. V/ =- ~i+ ~j - ~k 45. L(x ,y,z) = x+ y -z - I; 0,00135

9. -4 11. 31/13 13. 3 15. 2 47. Maximális becslési hiba j, 0,31
17. u = - ~ i + ~j, (Du/ )Po = ../2, - u = ~ i - ~j, 49. Maximális hiba százalékban ± 4,83%
(D- u/ )po = - ../2 51. A két dimenzió közül a kisebbnek kell több figyelmet szen-
telni, mert az eredményez nagyobb parciális deriváltat.
19. u = 3JJ i - 3 ~j - 3JJ k, (Du/) po = 3)3
53. (a) 0,30% 55. I a legérzékenyebb d változására.
- u = - 3JJ i + 3~j + 3JJ k, (D-u/) po = - 3)3
57. Q a h-beli változásokra a legérzékenyebb.
21. u = JJ (i + j+ k), (Du/) Po = 2)3, - u = - JJ (i + j + k),
61. - !r-nél _ --.IL . O-nálO' .!!: -nél --.IL
(D- u/) po = - 2)3 4 2V2' , 4 2V2
y y
23. Vf ~ 2\Í2i + 2\Í2j 25.
14.7. Szélsőértékek és nyeregpontok
---'-----'--+--'-I-..J......1I:-'+-'----+ x
d
Vf = - 2i + 2j
y = x- 4
l. 1(- 3,3) = - 5, lokális minimum
-2 3. I ( ~, 1) = o, lok.max. 5. 1 (- 2, I), nyeregpont
y = - x + 2\Í2
7. I ( ~ , ~ ), nyeregpont 9. 1(2, I), nyeregpont
11. 1 (2,- 1) = - 6, lok.min. 13. 1( 1, 2), nyeregpont
27. u = J531-
7 · 2 ·
J53J, 7 ·
- U= - J53 2·
1+ J53J 15. 1 (0,0), nyeregpont
29. Nem, a változás maximális gyorsasága JT85 < 14 17. I(O , O) , nyeregpont; /( -~ ,~) = 11~ ,lok.min .
31. - Js 19. 1(0, O) = O, lok.min.; I ( I, - I) , nyeregpont
21. 1 (0,0), nyeregpont; I (~ , 1) = - ~ , lok.min.
14.6. Érintősíkok és differenciálok 23. 1 (0,0), nyeregpont; 1 (0,2) = -1 2, lok. min.;
I ( - 2,O) = - 4, lok.max.; I ( - 2, 2), nyeregpont
l. (a) x + y + z = 3 (b) x = l + 2t, Y = I + 2t, z = I + 2t 25. 1 (0, O), nyeregpont; I ( l , I) = 2, I ( -I , -I ) = 2,lok.max.
3. (a) 2.x -z-2 = O(b)x = 2 -4t, y = O, Z = 2 +2t 27. 1 (0,0) = - l , lok.max.
5. (a) 2.x +2y + z -4 = 0 29. l (nlT,O), nyeregpont; l (nn ,O) = O minden n-re
(b) x = 2t, Y = I + 2t, z = 2 + t
31. Absz.max.: l , (O,O)-nál; absz.min.: - 5, (1,2)-nél
7. (a)x +y + z - I = O(b)x = t, y = l +t, z= t 33. Absz.max.: 4, (O,2)-nél; absz.min.:O, (O,O)-nál
9. 2x - z -2 = O 11. x - y + 2z - I = O 35. Absz.max.: ll, (0,-3)-nál; absz.min.:- IO, (4,-2)-nél
13. x = I, Y = I + 2t, z = l - 2t
37. Absz.max.: 4, (2,O)-nál; absz.min.: 3f , (3, - ~)-nél,
15. x = I -2t ,y= l ,z=i +2t (3, ~ )-nél, ( I , - ~ )-nél, (l, ~ )-nél
17. x = I + 90t, y = l - 90t, z = 3 39. a = -3,b =2
19. dl = rrko ~ 0,0008 21. dg = O 41. Legmelegebb: 2li ( - i , 4) -nél és ( - i , - 1) -nél; a
23. (a) 1 sin )3 - cos )3 ~ 0,935i leghidegebb -li , (i ,O)-nál.

(b) )3 sin)3 - cos )3 ~ 1,87 43. (a) 1 (0,0), nyeregpont (b) 1 (1,2), lok.min.
(c) 1 (1, -2), lok.min.; I ( - l , - 2), nyeregpont
25. (a) L(x ,y) = I (b) L(x ,y) = 2.x + 2y - I
27. (a) L(x ,y) = 3x - 4y + 5 (b) L(x ,y) = 3x -4y +5 49• ( 0l ' :3"l ' 36
355 )
29. (a) L(x,y) = l + x (b) L(x,y) = - y + ~ 53. (a) A félkörön max 1 = 2../2, t = n /4-nél, min 1 = - 2,
t = n-nél. A negyedkörön max I = 2../2, t = n / 4-nél, min 1 =2,
31. L(x,y) =7 + x - 6y;0,06 33. L(x ,y) = x+ y + I; 0,08
t = O, n /2-nél.
35. L(x,y) = I + x; 0,0222 (b) A félkörön max g = 2, t = n / 4-nél, min g = - 2, t = 3n /4-
nél. A negyedkörön max g = 2../2, t = n /4-nél, min g = O,
37. (a) L(x ,y,z) = 2.x +2y+2z - 3; (b) L(x ,y,z) = y + z t = O, n / 2-nél.
(c) L(x ,y,z) = O (c) A félkörön max h = 8, t = O-nál, n -nél, min h = 4, t = n / 2-
39. (a) L(x ,y,z) = x; (b) L(x,y,z) = ~x+ ~y nél. A negyedkörön max h = 8, t = O-nál, min h = 4, t = n / 2-nél.
(c) L(x ,y,z) = j- x + ~ y + ~z 55. i) min I = - 1/ 2, t = - I / 2-nél; max nincs; ii) max I = O,
t = - Inél, t = O-nál; min I = - 1/ 2, t = - 1/ 2-nél, iii) max
41. (a) L(x ,y ,z ) = 2+x I = 4, t = l-n él; min I = O, t = O-nál.
(b)L(x,y,z) = x - y - z + ~ + I
(c) L(x ,y,z) =x - y - z + ~ + I 57. y = - ~x + -& , y lx=4= - H
43. L(x,y,z) = 2.x - 6y - 2z +6; 0,0024 59. y = ~x + t,ylx=4 = Jt
61. y=0,122x +3,59 Gyakorló feladatok

y
•• l. Értelmezé si tartomány: minden (x,y) ; értékkészlet: z ?: O;

6 • • szintvonalak: ellipszisek, nagytengely az y-tengelyen, kistengely
4 az x-tengelyen
2 y
IQ 20 30 40
Y
63. (a)
1795
1790
1785
> 1780
-UJ 1775
1770 •
1765 3. Értelmez ési tartomány: minden (x,y) amire x i- 0, y i- O;
1760 •
értékkészlet: z i- O; szintvonalak : hiperbolák , aszimptotáik az x-
§ ~ ~ ~ ~ § és y-tengely
Köchel számok y
(b) y = 0,0427 K + 1764,8 (c) 1780
z= 1
14.8. Lagrange-multiplikátorok
1. (±~ ,!), (± ~ ,-!) 3. 39 S. (3,±3vÍ2)
7. (a) 8 (b) 64 9. r = 2cm h = 4cm
11. Hossz= 4vÍ2, szélesség= 3vÍ2 S. Értelmezési tartomány: minden (x, y,z) pont; értékkészlet:
13. f (O ,O) = ° min., f (2,4) = 20 max.

minden valós szám; szintfelületek: forgásparaboloidok , tenge-
Iyük a z-tengely
15. Legalacsonyabb=Oo,legmagasabb=125°
17. (~,2,n 19. I 21. (0,0,2), (0,0, -2)

23. f( 1,- 2,5) = 30 max., f(- 1,2, - 5) = - 30 min.
25. 3,3,3 27. JJ, JJ,JJ egység
29. (± 4/ 3, - 4/ 3, -4/ 3) 31. U (8, 14) = $128
33. f(2 /3 ,4/ 3, -4/ 3) = j 35. (2,4,4)
37. Maximurne l +6V3, (± vÍ6,V3, 1)-né1;
minimume l - 6V3, (±vÍ6, - V3 , 1)-nél 7. Értelmezési tartomány: minden (x,y,z), ahol (x,y,z) i-
39. Max.=4, (0,0±2)-nél; min.=2, (±vÍ2,±vÍ2,O)-nál
i-(O,O, O); értékkészlet: pozitív valós számok; szintfelületek :
gömbök, origó köz éppontt al, pozitív sugárral.
z h(x. y. z) = TI I ' = l
14.9. Feltételes parciális deriváltak ~. ,~ : .,
l. (a) ° (b) 1 + 2z (c) I +2z
3. au
( a) dP + (ff
au (1::-)
nR (b) dP V ) + (ff
au (nR st:
5. (a) 5 (b) 5 X ~~y
7. ax ) _ cos B ( ar) _ _ x_
( dr I
e- dx y - ,jx2+y2
9. -2 11. 1/2 13. 1 15. Legyen y = kx2, k i- l

14.10. Kétváltozós Taylor-for mula
17. Nem; Iim(x,y)-->(ü ,ü)f(x,y) nem létezik
l.
3.
Másodfokú: x +xy; harmadfo kú: x+xy+ !xl
Másodfokú: xy; harmadfokú: xy
S. Másodfokú: y + ! (2xy- r );
19. * = cos e +sin e, * = -rsin e+ rcos e
harmadfokú : y+ ! (2xy- y2) + (3x2 y - 3xy2 + 2y3) i

23 ap _ RT ap _ nT ap _ nR ap _ nRT
7. Másodf.: ! (2x2 + 2r ) = x2 +r ; harmadf.: x2 +r • dri - v' aR - V, aT - v' dV - - YZ
9. Másodfokú: 1+ (x+ y)+ (x + y)2
harmadfokú : 1+ (x+y) + (x + y)2 + (x+y?
~
25. ax2 -
_°, aa 2 - yr' dXdY
2
y
g _ a -- l!L
2x
2
g
ayax - - _ 1..
y2
11. Másodfokú: 1- ! .~ - !r; E (x,y) ::::: 0,001 34 27. aaxf2 -- - 30x + (x22-~
2
if.1 - af - af - l
2 2
+ 1f ' ay2 - 0, dXdY - didx -
524 Megoldások
29. ddw I = - 1 75. Absz.max.: 8, (-2 ,O)-nál; absz.min.: - I, (l ,O)-nál

I 1= 0
31. ow I
dr (r,s)=( II",O)
= 2 OW I
, di (r,s)=(II",O)
= 2- n
77. Absz.max.: 4, ( I,O)-nál; absz.min.: -4, (O, - I )-nél
79. Absz.max.: I, (O, ± I )-nél és ( I,O)-nál; absz.min.: - I,
33. ft I 1= \
= -(sin 1+ cos 2)(s in 1)+ (- I ,O) -nál
+ (cos I +cos2 )(cos 1) - 2(sin I +cos 1)(sin2 ) 81. Max.: 5, (O, I)-nél; min.:-1 / 3, (0, - 1/ 3)-nál
35. tL
dy I
x (x,y)=( O,l )
= - 1 83. Max: J3, ( ~ , - ~ , ~ ) -nál;
min:. - v '3
:), ( _-.L
J3' -.L
J3' - -.L)
J3 -nál
37. Leggyorsabb növekedés iránya: u= - 1 i - 1 j ;
leggyorsabb csökkenés iránya: - u = Jf i + 1 j ; / , . (e2
85. Szelesseg. avv)l/3,melyseg.
, ,. (b 2
avV)I/3 '
.il
D U I --2 '
. D - u I -- - 2
)2 .' D U I I -- - 10'
7 ahol u 1 -- JVl
v
magasság: (a;J) 1/ 3
39. Leggyorsabb növekedés iránya: u= ~ i + ~j + ~ k;
leggyorsabb csökkenés iránya: - u = - ~ i - ~ j - ~ k ; 87. Max.: ~ ( ~ , ~ , ...ti) -nélés (- ~ , - ~ , -...ti)-nél;
Dul = 7; D-ul = -7; DuJ = 7, ahol uI = ~
min.: i (- ~ ,~ , - ...ti) -nél és (~ , - ~ ,...ti) -nél
41. n / ...ti
43. (a) / AI ,2 ) = l y ( I,2) =2 (b) 14/5
89. (a)(2y +~z)eYZ (b) X2eYZ ( y - t )
(c) (I +~y)eYZ
45.
91 dw - cos e ow _ sio O OW OW - sin edr
OW _ eosO OW
• dX - dr r dB' dY - r dB
97. (1, - t ± 4, 1), l valós

1. Ixy(O, O) = - I, f vx(O, O) = 1
47. Érintősík: 4x - y - 5z = 4; 7. (c) ? = i (x 2 + I + z 2 ) 13. V = J3fbc

normálegyenes: x = 2 +4t, Y = - I - t , Z = 1 - 5t
17. I(x ,y) = ~ + 4, g(x ,y ) = ~ + ~
49. 2y - z - 2 = ° 19. y= 2 Inl sinx/+ ln 2
51. Érintő: x + y = n + 1; normálegyenes: y = x - n + I
y y= - x+ rr+ 1 21. (a) vk3(2i + 7j) (b) J2~b97 (98i- 1 27j + 5 8k)
53. x = 1 - 21, Y = I, z = 1/ 2 + 21 15. fejezet

55. A válasz I/xx l, Il yxl, I/ yyl-ra megállapított felső korláttól
°
függ. Ha M = ...ti/2, akkor lEl ::; 0, 142. Ha M = I, lEl::; 0,0 2.
57. L(x ,y, z) = y - 3z, L(x ,y,z) =x+y - z - I 15.1. Kettős integrál
59. Ügyeljünk nagyon az átm érőre , l. 16 3.
y y
61. dl = 0,038, %-os változása l-nek: 15,83%, érzékenyebb a 2 1---_ -.,,-- ---,(3· 2)
feszültségre
63. qbf (a) 5% -I
65. lokális minimum:-8, (- 2, - 2)-nél

o (-I. - I) ( I . - 1)
67. Nyeregpont (O,O)-nál, 1 (0,0 ) = O' lok.max.:1I4,
(- 1/2, -1 /2 )-nél 5. 7. 81n 8 -16+ e
y
69. Nyeregpont (O,O)-nál, 1 (0,0) = O; lok.min.:-4, (0,2)-nél;
lok.max.:4, (- 2, O)-nál; nyeregpont (- 2, 2)-nél, I (- 2, 2) = ° (1T.1T)
ln 8 (1n ln 8. ln 8)
.r e In y
71. Absz.max.: 28, (4,O)-nál; absz.min.: -9/4, (3/2,O)-nál
73. Absz.max.: 18, (2,-2)-nél; absz.min.: - 17/4, (-2 , 1/2)- ---::-I'---L-----+ x
o 1T
nél Jn ln 8
15. fejezet kiválasztott feladatai nak megoldásai 525
9. e -2 39. -,}
y
y
f--_ _...."".(l, 1)
-1
-I
4 625
41. 3 43. 12 45. 16
47. 20 49. 2(1 + ln2 ) SI.
53. n2 SS. -TI3
57. -20v'3
9-
59. IeJ I;-X(x 2+i)dydx = ~
61. T azon (x ,y) pontok halmaza , amelyekre x2 + 2y2 < 4
63. Nem, Fubini tétele szerint a két megoldásnak ugyanaz az

eredménye kell legyen.
67. 0,603 69. 0,233
15.2. Terület, nyomaték,

tömegközéppont
1. 15 I5~x dydx = 2 vagy 15 I~-Y dxdy =2

y
_-jL--;::!:::- ...... x
37. 1j(SOn)
y
0.0625
526 Megoldások
11. V2-l 13. 2:3 2 3-3y /2 l -y/2-z/3 3 2-2z /3 l-y/2-z/3

y
y=cos x
y
J oJ oJ
o
dxdz dy, J oJ oJ
o
dxdy dz:
~
Mind a hat integrál értéke 1,
(7T/4, ~12)
2
y e sin x
5.
x
o 7T
-2 -v'4=X2
4"
2 V 4- y2 8-x2-yZ
15. (a) O (b) f, 17. :3

• 8 J J J 1dz dxdy,
19• x- =14
-2 -V4- y2 x 2+y2
5 -
,y=j5
38
21. x= ~, y = 5/7
2 8-yZ V8 -Z- y2 2 4 ~
= O,y = 4 /(3n)
23. x
27. Ix = ly = 4n,/0 = 8n
25. x = y = 4a /(3n)
29. x = -1,y =1/4
JJ J 1dx dz dy + JJ J 1 dxd; dy,
-2 4 -V8-Z- y2 -2 y2 _~
31. t, = lt;:5 .s, = 2~ 33. x =3 /8 ,y =17 /16 8 v's=z V8-Z- y2 4 vi R
35. x = 1l/3,y = 14/27'/y = 432,Ry = 4 JJ J 1 dx dy dz + JJ J ldxdydz,
4 - v'S=Z -V8-Z- y2 o - vi - ~
37. x = O,y = 13/31'/y = 7 / 5 ,Ry = y'21 /31
2 8-x2 v8-z-x2 2 4 ~
39. x = O,y = 7 /10;Ix = 9/1O'/y = 3/10'/0 = 6/5;
- 3V6 R - 3v1z
Rx -10' y -1O ,Ro -_ -3v1z
5-
JJ J
-2 4 - v8-z-x2
1dy dz dx +
-2 x2 _ ~
1dydz dx JJ J
8 V8=X v8 -z-x2 4 vi ~
41. 40000(1 - e- 2 ) ln 7/2 >=::i 43329
43. Ha O < a ::; 5/2, akkor a szerkezetnek 45°-nál nagyobb
JJ J 1 dy dx dz + JJ J 1 dy dx dz
4 - V8=X - v8-z-x2 O -vi-~
szögben kell megdőlnie, hogy felboruljo n. Mind a hat integrál értéke 16n,
45. (x,y) = (~ ,O) 7. 9. 11. ~(1-cos1)
47. (a) 3/2 (b) Ugyanazok .
13. 18 15. 7/6 17. O
53. (a) (7/5, 31110)
(c)(912, 19/8)
(b) (19/7, 1817) 19. !- ~
(d) (1114, 43/16)
21. (a) J2 l JJ -x2 Jx~-x dy dz dx
55. Ahhoz, hogyatömegközéppont a határon legyen, h = aV2
kell legyen, Hogy belül legyen, h > aV2 (b)
- vít=Z J~-x
liOl Jvít=Z x
dy dx dz
(c) JJ JJ-z JljydxdydZ
15.3. Kettős integrálás (d) JJ J~-y JljydxdZdy

rI
( e) JO J0 rl-y
-0 JO d zdxdy
polárkoordinátákkal
23. 2/3 25. 20/3 27. 29. 16/3
1. n /2 3. n /8 5. na 2 31. 8n -Jf 33.2 35. 4n 37. 3113
7. 36 9. (1 -ln2)n 39. 1 41. 2sin4 43. 4
11. (21n2-1)(n /2) 13. (n /2) + 1 45. a = 3 vagy a = 13/3
15. n(ln4-1) 17. 2(n -1) 19. 12n 47. Az értelmezési tartomány mindazon (x,y,z) pontok hal-
21. en+ 1 23. 4 25. 6V3 -2n maza, amelyekre 4~ + 4y2 + Z2 ::; 4,
27. x =5 /6,y=0 29. 2a 'f 31. 2a'f
33. 2n(2 - ..je) 35. 1+
3
57<
8 37. (a) V; (b) 1 15.5. Tömeg és nyomaték három
39. nln4, nem 41. ! (a 2 + 2h2) dimenzióban
15.4. Hármas integrál derékszögű

1• Rx -- J 2 2
+c ' RY --
b 12 J 2 2
+c R z --
a 12' J a 12
2+b2
3. t, = !'f (h2 + c2),/y = !'f (a 2 + c2),/z = !'f (a 2 + c 2)

koordináta-rendszerben
5. x = y = O, Z = 12/5, Ix = 7904/105 >=::i 75,28,
l. 116 ly = 4832/63 >=::i 76,70, Iz = 256/45 >=::i 5,69
l 2-2x 3-3x-3y/2 2 l-y/23 -3x -3y /2 7. (a) x=y=0,z=8 /3(b)c =2V2
3. J oJ oJ
o
dzdv dx. J oJ oJ
o
dr dx dy , 9. h =1386,RL = Ifi
h=~ ,RL=1i
l 3-3x 2-2x -2z /3 3 l-z/3 2-2x -2z/3
J J oJ
o o
dydz dx , J J oJ
o o
dy dx dz;
11.
13. (a) 413 (b) x= 4/5, Y= z= 2/5
211: 2 11:/ 6
15. (a) 5/ 2
(b)X= y = z = 8/l5
(c)lx =ly=lz= ll /6
+ JJJ
O O O
p 2 sin ljJ d ljJdpde
(d) n, = s, = R z = JH 211: 11:/2 2
17. 3 33. JJ J p 2sinljJdpdljJde = 3~n

O O costjJ
19. (a) 18 (b) h
23. (a)
a l tkp. -- abc(a12+b
2 2
) R
, tkp. -
- J a2 +b2
12 35.
211: 11: l - cos \,!
JJ J p 2sin ljJ dp dljJde = 8;

2
(b) l L -- abc(a 3+7b' ) , R L -- J a2+7b2
3
O o o
211: 11: / 2 2costjJ
27. (a) h = aV3 (b) h = aVi
37. JJ J
o 11:/4 O
p2 sinljJdpdljJde = ~
15.6. Hármas integrálok henger- és 11:/2 11:/2 2

gömbi koordináta-rendszerben 39. (a) 8 J JJ
O O O
p2sinljJdp dljJ de
4n (Vi-l ) l7n 11:/2 2 V'4="Tl

1.
3n
3
3.
5
5. n (6Vi -8 )
(b ) 8 JJ J
O O O
r dzdrd ű
7. 9.
IO 3 2 -/ 4- x 2 J4 -x2 _ y 2
211: I V'4="Tl (c) 8 JJ J dzdy dx

11. (a) JJ J
O O O
r d zdr dti o o o
211: 11:/3 2
(b )
211: y} I
JJJ r dr dr d ű +
211: 2 -/4 -x2
JJ J r dr d z dű
41. (a) JJ J
o o sec\,!
p 2sin ljJdpd ljJ de
ooo o y} O
211: y} V'4="Tl
(c)
I v'4="Tl211:
J J J dű r d z dr
(b) JJ J
o o l
rdzdr dű
o o O
y} -/ 3- x2 J 4-X L y 2
13.
11:/2
J JJ
cos l! 3,-2
j (r,e ,z)dzrdrde
(c) J J J I
dr.dy dx (d) 5n /3
- y} - -/3-x 2
- 11:/ 2 O O
31f-4
11: 2si n l! 4-rsinl! 43. 8n /3 45. 9/4 47.
15. JJ J
O o o
j (r,e ,z)dzrdrde
2na 3
51. 5n /3 53. n /2
18
49. 3
11:/2 I + cos l! 4
17. J JJ j (r, e ,z)dz r dr dű 55.
4(2Vi -l )1f
3 57. l6n 59. 5n / 2
- 11:/2 I O 4n (8 - 3V3)
61. 3 63. 2/3 65. 3/4
11:/4 sec 2- rsi n l!
JJ J
é
19. j (r, e ,z) dz r dr de 67. x =y = 0,z= 3/8 69. (x,y ,z ) = (0,0, 3/8)
O O o
n
27. 2n
71. x = y = O,z = 5/6 73. lz = 30n ,Rz = ~
23. 3 25. 5n
a4 hn
75. Ix =n/4 77.
8 - 5Vi ).... IO
29• ( 2 "
211: 11:/6 2
31. (a) JJJ

o o o
p2sinljJdpdljJde +
211: 11:/ 2 esetjJ
JJ J + p 2 sinljJdpdljJde __ _
83. (x,y,z) = (0,0, 3h +6 ,Jz =
2h2 +3h na 4 (h2 +2h)
4 ,R z =
a
vi
O 11:/6 O
211: 2 arcsin (l /p )
(b) JJ J p 2 sinljJdljJdpde + 85. nR3

3M
O I 11:/6
528 Megoldások
89. A felszín r = f (z) egyenlete mutatja, hogy az (r, e ,z) = 9. sin 4 11. 1nr 13. 4/3
= (/( z), e, z ) pont minden e esetén a felületen van. (/ (z) , e + 15. 4/3 17. 1/4 19. x=y= 2-in4
+n,z) a felületen van, ha (/ (z ), e .z) afelületen van, így a felület
szimmetrikus a z-tengelyre. 21. 10 = 104 23. t, = 28 ,Rx = JI
(f(z), O, z) 25. M=4 ,Mx =0,My=0 27. n
/(z) (f(z), o+ -n, z) 3y3
f(z ) 29. x= - n ' 5'=0
I
I
I 31. (a) x - 15n+32 y- - O
I - 6n+48' -
I y
(b)
.7'---'--><""
--. I
r=1 + cos8
15.7. Helyettesítés többes

integráloknál
n-2
33. ~ 35. O 37. 8/35
1. (a) x = ut , y = v
32u; ~ (b) Háromszö gtartomány, határai:
39. n /2 41.
2(31- 35/ 2 )
u=O, v=O, u + v = 3 3
yh- y2 y'4- X2_y2
3. (a) x = ! (2u - v),y = to (3v - u) ; to (b ) Háromszögtarto- .,fi
mány, határai: 3v=u, v=2u, 3u + v = 10 43. (a) J J J 3 dz dxdy
-.,fi - ~ y'x 2+y2
7. 64/5
2n n/4 2
2 3
2u 52 (b) JJJ 3p2siniPdpdiPde
9.
JJ
1 1
(u+ v)-; dudv= 8 + 3 1n 2
O O
(c) 2n (8 - 4 v íz)
O
2n n/4 sect/J
- u sin vl = ucos 2 v +u sm
. 2
v= u
45.
JJ J
O O O
p 2siniPdpdiPde = ~
ucos v
1 v 3- x2 y'4-xL yZ
(b) I sinv
cos v
ucos. v I = -usm
- u sm v
. 2 v -ucos2 v= -u 47. JJ J z2xy dz dy dx+
O V I- x2 1
v'3 V3=X2 y'4_ xL y2
19. 12
+ JJ J z2xydzdydx
1 O 1
Gyakorló feladatok 8n(4 VÍZ - 5) ( ) 8n(4 VÍZ - 5)

4~ (~ 3 b 3
1. ge - 9 3. 9/2 8n8 (h5 _a 5 )

y 51. Iz = ----'---------'-
15
10 (l /l o, 10) 3
2
y=t -3
( 1, 1) 2 6-x2 26- Y x 2
o l
NEM MÉRETARÁNY OS
1. (a) JJ
-3 x
x
2d
ydx (b) JJJ
- 3 x O
dzdydx
o 4-Y 3 ( I/ 2)v'9=X2 (c) 125/4
5. JJ
- 22x+4
dydx= ~ 7. J Jo
-3
ydydx = ~ 3. 2n 5. 3n/2
7. (a) Lyuk sugara =1, gömb sugara =2. (b) 4 y3n
9. n /4 11. ln (~) 15. l/VS
3 x
17. Tömeg = a 2 arccos (~) - h J a 2 - h 2,
-3 o
V~
~~-+--_ x 4 3 3
10 = -a arccos (h)
- - -h a~ - h~ - -h (a2 - h2 )3/ 2
2 a 2 6
21. (b) I (c) O 16.3. Útfüggetlenség,

25. h= VW cm, h = V60cm 27. 2n [~ - (~) ~] potenciálfüggvény, konzervatív
vektormező
16. fejezet l.
5.
Konzervatív
Nem konzervatív
3. Nem konzervatív
7. f (x,y,z) = .? + 3{ + 2z2 + C
16.1. Vonalintegrál 9. f(x ,y,z) = xey +2z+ C

11. f (x,y,z) = x lnx-x+tg(x + y) + ~ In(i +z2) +C
l. (c) ábra 3. (g) ábra 5. (d) ábra
13 13. 49 15. - 16 17. I 19. 91n2
7. (f) ábra 9. v2 11. 2:
21. O 23. -3
13. 3V14 15. !(5V5+9) 17. vÍ3ln (~)
27. F = V (X>; I )
19. 10
1-2 21. 8 23. 2V2 -1
29. (a) I (b ) 1 (c) 1
25. (a) 4V2 - 2 (b) v2+ In(1 + V2)
31. (a) 2 (b) 2
27. lz = 2n 8a3, Rz = a
33. (a) e =b =2a (b) e =b =2
29. (a) lz = 2nV28 , s, = I (b) lz = 4n V28 , s, = I
35. Bármelyik utat választhatjuk. A munka mindig ugyanak-
31. lx = 2n - 2,R x = 1 kora, mivel a mez ő konzervatív.
37. A"z F erő konzervatív, mivel az M , N és P parciális deri-
16.2. Vektormezők, cirkuláció, váltja mind nulla. f (x,y,z) = ax +by+ ez +C; A = (xa,ya,za )
és B = (xb,yb,zb). Ezért fF · dr = f eB) - f (A) = a(xb - xa ) +
munka, áramlás + b(yb -ya) +e(zb -za) = F·AB.
l. V f = -(xi +yj + zk)(.? + i + Z2 )- 3/2
3. Vg = - C2~;) í - (i t>)j+ é k 16.4. Green-tétel a síkban

5. F = - (x2+; )3/2i - (x2+7 )3/ 2)j , bármely k > O l. fluxus = o, cirk. = 2na 2 3. fluxus = -na 2 , cirk. = O
7. (a) 9/2 (b) 13/3 (c) 912

5. fluxus = 2, cirk.= O 7. fluxus = -9, cirk. = 9
9. fluxus = 112, cirk. =112
9. (a) 113 (b ) - 115 (c) O
11. fluxus = 1/5, cirk. =-1 /1 2
11. (a) 2 (b) 3/2 (c) 112
13. O 15. 2/33 17. O 19. -16n
13. 112 15. - n 17. 69/4
21. na 2 23. l8 n
19. - 39/ 2 21. 25/6
25. (a) 4n, ha C pozitív irányítású
23. (a) cirk, = O, cirkj = 2n , fíuxj = 2n, flUX2 = O
(b) (h - k) (a tartomány területe)
(b) cirk, = O, cirk- = 8n, fluxj = 8n, flUX2 = O
25. cirk = O, flux = a2n 35. (a) O
27. cirk = a2 n, flux = O

29. (a) - ~ (b) O(c) I 16.5. Felület felszíne és felületi
31. integrál
l. 13 n 3. 4
j
5. 6Y'6 -2V2 7. n V e2 + l
9. ~ ( 1 7JI7 - 5V5) 11. 3+21n2
13. 9a3 15. a~c (ab + ae + be)
17. 2 19. 18
1[a 3 2
21. 6 23. 41[a
1[a3
33. (a) G = -yi+ xj (b) G = Jx 2 + y2F 25. ""2 27. - 32
xi + yj 29. - 4 31. 3a4
35. F =
J x 2 + y2 33. (a a a)
2 ' 2 '2
37. 48 39. n 1
41. O 43. 2
35. (x, y, z) = (O , O11
' 9 )'z
l = 151[y2 8
~,
- VTŐ
Rz- 2
530 Megoldások
37. (a) ~a4o (b) 2glr a4o 33. jj2V5 - 4z der =

S
39. ~ ( 13VTI - l )
1 21r
41. 5nV2 = j j u2cos2v J4u 2 +1u J4u 2 +1 dvdu =
O O
43. ~ (5vÍ5- 1 )
1 21r
= j j u3(4u2 +1 ) cos2 vdvdu = \ 1;
O o
16.6. Paraméteresen adott felületek
35. -32 37. 6lra
3 Ba
39. -6-
4
l. r(r, B) = (rcos B)i + (r sin B)j + ,2 k ,O S r S 2,

OS B S 2n 41. 2n/3 43. - 73n/6 45. (aJ2, aJ2, aJ2)
3. r (r, B) = (r cos B)i + (rsin B)j + (r/ 2)k , O S r S 6, 47. 8ona4/3

OS B S n / 2 z
et5
49.
5. r(r, B) = (rcos B)i+ (rsin B)j+V9 ,.-r2k ,
O S r S 3V2/ 2, O S B S 2n; tehát
r ( ep , B) = (3 sin ep cos B)i + (3 sin ep sin B)j + (3c os ep )k,
OS ep S n/ 4,O S B S 2n
Je 1
(.J2, .J2.2) x +y-.J2z=o
X~Y
7. r ( ep , B) = (v'3 sin ep cos B)i + (v'3 sin ep sin'B)j +
+ (v'3 cos ep )k, n/ 3 S ep S 2n/3 , O S B S 27C
9. r(x,y) = xi +yj +(4 -y)k ,O S x S 2, -2 S y S 2
11. r(u,v) = ui+ (3cosv)j + (3 sinv) k, O S u S 3,0 S v S 2n 51.
13. (a) r (r, B) = (r cos B)i + (r sin B)j + ( I - rcos B- rsin B)k , x' + ( y - 3)' = 9
OS r S 3, OS B S 27C
I \Í3x +y =9
(b) r(u, v) = ( l - ucosv - u sin v)i + (u cos v)j + (usin v)k,
OS u S 3, OS v S 27C ~~, {
15. r(u,v) = (4 cos2 v)i+ uj +(4 cos vsin v)k,
OS u S 3, -(n/2) S v S (n /2 );
, ~,,~
Más módon: r(u, v) = (2 + 2 cos v)i + uj + (2s in v)k, (3f , 9/2, O)~ y
OSu S3 ,OSv S2n
21r l 21r Ir
17. j j V; r dr dű = 7C-;S 55. (b) A = j j [a2b2sin2 ep cos2 ep + b2c2cos" ep cos2 B+

O O o o
21r 3
19. j j rvÍ5dr ae = 8nvÍ5
O 1 57. xox+ yoY = 25
21r 4
21. j j l du dv = 6n
O 1
16.7. Stokes-tétel
21r l
23. j j uJ 4u2+1dUdV= (5 ~- I) n
l. 4n 3. -5/6 5. O
OO
21r Ir
7. - 6n 9. 2na2 13. 12n
25. j j 2sinep dep ae = (4 + 2v2) n 15. - n/ 4 17. - 15n 25. 16Iy +16Ix
O Ir/4
27. llrr>"' : j3 j2 uvrrs:':

.4u2+1dudv =
17vTI -l
4 16.8. Gauss-Osztrogradszkij-tétel
S O O
21r Ir
l. O 3. O 5. - 16
29. j j 2 der = j j sin3 ep cos2 B dep d B = 4
37C 7. - 87C 9. 3n 11. - 40/3
S o o
1 1 13. 12n 15. 12n(4V2 -1 ))
31. jj z der= j j (4 -u - v)v'3dv dU= 3V3
S o o 21. Az integrál értéke soha nem haladj a meg a felület felszínét.
(amennyiben x = u, y = v )
Gyakorló feladatok 45. z= ~,lz = 7 ~ , s, = VI

l. Úti: 2V3 ; Út2: 1 + 3vÍ2 47. (x,y,z) = (0,0, 49/ 12), lz = 640n , s, = 2vÍ2
3. 4a2 S. 7. 8nsin (1)
9.
°
11. n V3 13. 2n ( 1- 0)
49. fluxus: 3/ 2; cirk.: -1 / 2
°abc J 53. 3 SS. 2; (7- 8YÍ)

15. 2 l + fj'Il + CIl
(j'1 17. 50 57. ° 59. n
19. r ( ep , e) = (6sin ep cos e)i + (6s in ep sin e lj + (6 cos ep )k,

~ S ep S 2T,°
S e S 2n Az anyag alapo sabb elsajátítását
21. r (r, e) = (r cos e)i + (r sin e )j + ( I + r)k ,
° S r S 2, S ° e S 2n
23. r(u,v) = (ucosv)i+2u 2j + (us inv)k, l. 6n 3. 213
OSu Sl ,O SvSn S. (a) F(x ,y,z) = zi+xj + yk
25. J6 27. n [VÍ2 + ln (1 + vÍ2)] (b) F(x,y, z) = zi+ yk

(c) F(x ,y, z) = zi
29. Konzervatív 3I. Nem konzervatív
33. f (x ,y, z) = i + yz+2x + z 35. Út l : 2; út 2: 8/3 7.
37. (a) l - e- 21f (b) I - e- 21f 39.
°
+
9. a = 2, b = l . A flux minimuma - 4.
41. (a) 4 vÍ2 - 2 (b ) VÍ2 + ln (1 + vÍ2) 11. (b) .!ig
43. (x,y,z) =
232 64
(l,~~ , D;
56
(cj Munka e. (j gXY =g [XI d, ~ ~6 g
IX= "45 ,ly = 15 ,lz = 9 '

2 J29 4vÍ2 2,.fi
13. (c) 1nw
s, = 3vÍ5 ' Ry = /15' R z = - 3- 19. Akkor, ha F = yi + xj.
Tárgymutató
A,Á egyenes 183 forgássugár 365

abszolút egyköpeny ű hiperboloid 194 forgatónyomaték 365
maximum 314 együtthatók, hatványsoré 108 főnormális 233
minimum 314 ellipszis II Fubini tétele 349, 350
abszolút konvergencia 103 excentricitás 20 függvény
alaptétel kistengely 12 átlagérték 362
vonalintegrál 434 nagytengely 12 átlagértéke 382
alkotó, hengeré 191 tengelyegyenes 12 differenciálható 281
alsó korlát 74 tengelypont 12 folytonos 269
alulról korlátos 74 ellipszoid 192 homogén n-edfokú 343
áramlás 428 elliptikus kúp 194 középértéke 382
áramlási integrál 428 elliptikus paraboloid 193
áramlási mező 427 első momentum 365,386 G
aszimptota 14 első oktáns 155 Gauss-Osztrogradszkij-tétel 478
függvényé 362 első témyolcad 155 generáló görbe, hengeré 191
átlagérték, függvényé 382 energiafluxus 487 görbe 205
érintőegyenes 209 sima 209
B érintősík 300 szakaszonként sima 209
balsodrású rendszer 155 érintővektor 209
görbementi integrál 418
belső pont 258,261 görbület 232
erőtér 423
binomiális sor 132 erőtér, konzervatív 433
gradiens 293
binormális 238 gradiensmező 424
Euler-konstans 92
evolvens 232 gradiensvektor 293
C Green-formula
excentricitás
cirkuláció 428 első 486
ellipszis 20
Clairaut-tétel 280 második 487
hiperbola 21
parabola 22
Cs Gy
csillagászati egység 249 gyökkritérium 99
F
D felosztás normája 348 H
deriválás felszín, felületé 452, 463 hajlásszög, síkok é 188
implicit 276, 288 feltételes konvergencia 103 halmaz
derivált felület 461 korlátos 259
iránymenti 292 érintősíkja 300 nyílt 258
parciális 274 felszíne 452, 463 zárt 258
vektorfüggvény 209 irányított 456 hármas integrál 376
differenciál 305 normálegyenese 300 harmonikus sor 88
differenciálforma 438 sima 462 határérték, kétváltozós függvény 267
egzakt 438 felületi integrál 454 határpont 258, 261
differenciálható függ vény 281 felületmenti integrál 456 hatványsor 108
differenciálhatóság 281 felülről korlátos sorozat 74 hatványsor középpontja 108
direktrix 9 Fibonacci-sorozat 73 helyi maximum 311
diszkrimináns, másodrendű görbéé 28 fluxus 429,456 helyi minimum 311
divergencia 477 fókusz 9, ll, 13 helyvektor, részecskéé 205
divergenciatétel 478 folytonos henger
függvény 269 alkotója 191
E,É vektormez ő 424 parabolikus 191
egzakt differenciálforma 438 forgásellipszoid 193 hengerkoordináták 391
534 Tárgymutató
Hess-determináns 313 L nyomaték

hiba 306 Lagrange-féle maradéktag 123 forgató 365
lineáris közelítés 304 Lagrange-féle multiplikátor 321 statikai 386
lineáris közelítésé 306 Lagrange-féle multiplikátoros tehetetlenségi 365
hiperbola 13 módszer 323
aszimptota 14 Lagrange-multiplikátor 323 O,Ó
excentricitás 21 láncszabály 284 ,286 oktáns ,első 155
tengelyegyenes 14 három változóra 286 operátor

tengelypont 14 két változóra 284 vr 470
hiperboloid 194, 195 Laplace-egyenlet 283 "nabla" 470
egyköpenyű 194 legnagyobb alsó korlát 74 ortogonalitás 170
kétköpenyű 196 Leibniz-formula 138
hullámegyenlet 283 lineáris kombináció 162 Ö,Ő
lineáris közelítés hibája 306 örvény sűrűség 473
őskép 403
I, Í linearizáció 303 , 306
összefüggő tartomány 433
implicit deriválás 276 , 288 lokális maximum 311
improprius kettős integrál 359 lokális minimum 311 p
integrál
pálya 205
felületi 454 M
Papposz-formula 369 ,390
hármas 377 Maclaurin-sor 119
parabola 9, 10
háromszoros 377 maradéktag 123
excentricitás 22
kétszeres 350 második momentum 365, 387 .
normál alak 10
kettős 347 ,348 másodrendű felület 192
tengelypont 10
integrálható 348 maximum
parabolikus henger 191
integrálható függvény 376 abszolút 314
paraboloid 193
integrálközelítő összeg 348, 352 helyi 311
paralelogramma szabály 162
integrál útja 418 lokális 311
paraméterezés 205, 461
irányított felület 456 merőleges tengelyek tétele 365
paramétertartomány 461
iránymenti derivált 292 minimum
paramétervonal 462
abszolút 314
parciális derivált 274
J helyi 311
poláris momentum 365
Jacobi-determináns 404,406 lokális 311
polár pólus 35
jobbsodrású rendszer 155 momentum
polártengely 35
első 365, 386
pont
K második 365,387 belső 258,261
Kepler-törvények 246 multiplikátor, Lagrange-féle 321 határpont 258
kétköpenyű hiperboloid 196 munka 425 potenciálfüggvény 433
kétszeres integrál 350 potenciáltér 424
kettős integrál 347 , 348 N
improprius 359 nagytengely R
kétváltozós függvény ellipszis 12 regressziós egyenes 319
-diszkriminánsa 313 n-edfokú homogén függvény 343 rektifikáló sík 239
folytonos 269 nívóvonal 259 rekurzív képlet 73
kistengely norma rekurzív sorozat 73
ellipszis 12 felosztásé 348 relatív maximum 311
komponens 205,424 normál alak relatív minimum 311
kontúrvonal 260 parabola 10 részsorozat 77
konzervatív erőtér 433 normál egyenes 300 Riemann-összeg 348,352
koordinátafüggvény 205,424 normális, síké 185 rotációvektor 469
korlátos normálsík 239
halmaz 259 normálvektor 179,462 S
sorozat 74 növekvő sorozat 73 sík 186
tartomány 259 sík hajlásszöge 188
körintegrál 426 Ny sík normális 185
középérték,függvényé 382 nyeregpont 312 sima felület 462
középpont, hatványsoré 108 nyílt sima görbe 209,433
kritikus pont 312 halmaz 258 simulókör 234
kúp 194 tartomány 258 simulósík 239
kvadratikus közelítés 122 nyílt tartomány 261 skalár 162
Tárgymutató 535
skalárfüggvény 206 ellipszis 12 végtelen szorzat 153

skaláris szorzás 168 hiperbola 14 konvergens 153
skalárszorzat 168 parabola 10 vektorfüggvény 205
sorozat 66 tengelypont vektorfüggvény deriváltja 209
felülről korlátos 74 ellpiszis 12 vektoriális szorzat 177
korlátos 74 hiperbola 14 vektormező 423
növekvő 73 parabola 10 differenciálható 424
részsorozata 77 térfogat 348 folytonos 424
statikai nyomaték 386 térgörbe 205 vektorok
Stokes-tétel 470 térnyolcad, első 155 abszolút értéke 161
súlypont 366, 387 terület 361 hossza 161
tétel összeadása 162
Sz Clairaut 280 skaláris szorzása 168
szakaszonként sima görbe 209,433 Fubini 350 skalárral szorzása 162
szektor 371 Gauss-Osztrogradszkij 478 vektoriális szorzata 177
szintfelület 261 Green 443 vezéregyenes 9
szintvonal 259 merőleges tengelyeké 365 vonalintegrál 418
Stokes 470 vonalmenti integrál 418
T
Weierstrass 74
tartomány W
Young 280
korlátos 259 Weierstrass-tétel 74
tórusz 468
nyílt 258,261 Wilson-féle kritikusmennyiség
torzió 239
összefüggő 433
tömeg 386 képlet 309
zárt 258,261
tömegközéppont 363
Taylor-polinom 120 y
trend egyenes 319
Taylor-sor 119 Young tétel 280
tehetetlenségi U,Ú
nyomaték 365,386 útfüggetlen 433 Z
sugár 365 zárt
teljes differenciál 305, 307 V halmaz 258
tengelyegyenes várható érték 153 tartomány 258, 261

Thomas Féle Kalkulus 3 OCR

Uploaded by

Document Information

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Thomas Féle Kalkulus 3 OCR

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

Thomas-féle

Az eredeti művet készítette

A magyar kiadá s főszerkesztője

Szakmailag ellenőrizte: Horváth Miklós, Moson Péter, Nagyné Szilvási Márta,

ISBN 978 963 9664 28 9

Témakör: matematikai analízis

Kiadja a Typotex Elektronikus Kiadó Kft., az 1795---be...bfiloc

12.4. Vektoriális szorzat 176

12.6. Hengerek és másodrendű felületek 191

13. Vektor ért ékű függvények, mozgás a térben 205

- ----------- Parciális deriváltak

14.4. A láncszabály 284

16.4. Green-tétel a síkban 440

megváltozásáról szóló tétel bizonyítása 495

ÁTT EKI NT ÉS : Ebben a fejezetben geometriai definíciót adunk a parabol ára,

10.1. Kúpszeletek és másodfokú egyenletek

Az 1. fejezetben a kört olyan síkbeli pontok mértani helyeként definiáltuk, ame-

DEFINÍCIÓ : parabola, fókusz, direktrix

Ha az F fókusz az L egyenesre illeszkedik, akkor a parabola az F -en átmenő ,

Pont: a sík csupán Egyenes : a sík érinti Metszö egyenes pár

A távol ságképl etből:

PQ = J (x-x)2 + (y - (_p)) 2 = J(y+ p)2.

10.1. TÁBLÁZAT: A parabola egyenletének normálalakja, amikor

10.4. ÁBRA : (a) Az y2 = 4px parabola. (b) Az y2 = -4px parabola.

Fókusz : (p ,O) = (~ ,O) ,

D EFINÍCIÓ : Ellipszis, fókuszok

Ellipszist legegyszerűbben a definícióból kiindulva rajzolhatunk. Egy fonal-

PF} + PF2 távolságösszeg egyenlő a zsinór hosszának és a szegek távolságának

DEFINÍCIÓ: Tengelyegyenes, középpont, tengelypont

Ezt (lOA)-ből közvetett derivá-

ellipszis (10.8. ábra)

Origó középpontú ellipszis egyenletének normálalakja

DEFINÍCIÓ: Hiperbola, fókuszpontok

Ha a fókuszpon tok az FI ( - c,O) és Fz(c,O) pontok, a távolság különbség pe-

egyenletet. Ez éppen olyan , mint az ellip szis egyenlete. Mo st azonban aZ - eZ

Ha b-vel jelöljük e2 - a2 pozitív négyzetgyökét:

akkor a 2 - e2 = _b 2 és a (10.8) a még tömörebb

alakot ölti. A (10.10) egyenlet és a (10.4) ellipszis-egyenlet között egy mínusz

dy b2x Ezt (lO.lO)-ből közvetett deri-

mennyiség végtelen, ha y = O. A hiperbolának nincs metszéspontja az y-tengely-

DEFINÍCIÓ : Tengelyegyenes. középpont, tengelypont

10.11. ÁBRA: A hiperbola tengelyegye-

vagy négyzetgyökvonás után:

Origó középpontó hiperbolák normálalakja

4. PÉLDA: A fók uszpontok az x-tengelyen vannak

10.12. ÁBRA: A 4. példában szereplő

10.13. ÁBRA: Az 5. példában szereplő

hiperbola és annak aszimptotái.

10.15. ÁBRA : Az elliptikus tükör (itt

Ha egy ellipszist megforgatunk a főtengelye körül , akkor egy ellipszoidnak

Az 5-8 . feladatokban szerepl ő grafikonokhoz rendeljünk hozzá

Parabolák (b) Jelöljük ki az új csúcspontot, fókuszpontot és vezér- .

27. Xl -i= I 28. 9x2 - 16y2 = 144

87. Határozzuk meg a súlypontját annak a tartománynak, ame- y

88. Az y = Jx z + I, O :::; x:::; J2 görbét, amely az yZ - ~ = I

89. Az alábbi fotó kör alakú felületi hullámokat mutat, amelye-

összefüggés. Ebből az egyenl őségből következik, hogy az

90. A parabolatükör tükrözési tulajdonságai: Az alábbi

azonosságot felhasználva mutassuk meg, hogy

10.2. Kúpszeletek osztályozása excentricitásuk alapján

A továbbiakban látni fogjuk, hogyan társíthatunk a kúpszeletekhez egy-egy

egyenletében nem szerepel a c, a középpont-fókusz távol ság, az egyenletből ki-

10.17. ÁBRA : Miközben c nullától a-ig nő, az ellipszis alakja a kör és az

DEFINÍCIÓ: Ellipszis excentricitása