Vers: Mondóka:

Gazdag Erzsi: Álmomban Madarak voltunk, földre szálltunk,

búzaszemet szedegettünk.
Álmomban hol jártam? Mond meg Nekem Te, hányat mondasz Te?
Erdőben. S mit láttam?
Két nyulat, két szarkát,
kop-kop-kop, víg harkály. Két kis madár ül a fán,
egyik Péter, másik Pál.
A nyulak füleltek, Eredj el Péter, eredj el Pál.
két lábra leültek. Gyere vissza Péter, gyere vissza Pál.
A szarkák csörögtek,
csörögve pöröltek.
Az erdőbe jártunk, keltünk,
A harkály kop-kop-kop. egy gyereket elvesztettünk.
koppantott egy nagyot. Gyere … mond meg Nekünk,
Elillant az álmom, Ki az, akit elvesztettünk?
még most is sajnálom.

Éhes volt az öreg gólya

Hétvári Andrea: Madárkorus békát fogni ment a tóra
Ám a béka sem volt rest
Kelepel a gólya kora reggel óta. Vízbe ugrott egyenest.
Csiripel a cinke, hogy ő is picinke.

Csörög ez a szarka, fekete a farka. Száll a szarka, lebeg a farka,akire tíz jut ,
Csivitel a fecske, gyönyörű az este. az lesz a fogócska!

Örül a kis fülemüle, hogy neki milyen jó a Fű , fű , fű , Szép zöld fű ,eredj ki te zöld
füle. fülü !
Kérdi a szép sárgarigó, van-e még itt őszi
dió?
Béka béka brekeke,jól vigyázz a bőrödre!
Nemes Nagy Ágnes: Mit beszél a tengelice? Mert a gólya arra jár, nagy csőrével bekap
hám
Azt mondja a tengelice:cipity Lőrinc, cipity
Lőrinc,tyaf, tyaf, tyaf.

Tengelice, fönn a fán, ilyen pici dal után,

miért mondod, hogy: tyaf, tyaf, tyaf?

Pici madár vagyok én, pici nótát tudok én,

cipity Lőrinc, meg egy pici, tyaf, tyaf, tyaf!

/Sima fekete betűnagy csoport/

/Dőlt fekete középső/
/Zöld betű kis csoport/
Ének:

NAGYOK:

KÖZÉPSŐ:
Ezzel a szöveggel:

Boglya tetején, áll egy

gólya,
koromfekete szárnya-tolla.
Apró a sása, hosszú a lába,
kis kacsa fürdik, fekete
tóba.

KICSIKNEK:

Zenehallgatás:
NAGYOK:
Tükrös zenekar: Zölderdőben jártam…

Zöld erdőben jártam virágok között,

Ott láttam egy kislányt koszorút kötött.
Mondtam neki, hogy kössön nekem is,
Adok érte csókot huszonötöt is!
Mondtam neki, hogy ej, de aranyos,
Akkor szép a kislány mikor takaros.

Zöld erdőben jártam virágok között,

Ott láttam egy törpét, szalonnát sütött.
Mondtam neki, hogy adj egy darabot,
Megfordult a törpe és fityiszt mutatott!
Mondtam neki, hogy adj egy darabot,
Megfordult a törpe és fityiszt mutatott!

Szalonna és bandája: Zölderdőben, de magas…

KÖZÉPSŐ:

KICSIK:
Mély erdőn ibolya-virág,
elrejt jól a boróka-ág.
Minek is rejt az az ág,
gyere, tágas a világ,
mély erdőn ibolya-virág.

Lombos fán fütyül a rigó,

Napfényben dalolni de jó.
Dalolj vígan, te rigó,
Télen nyáron az a jó.
Lombos fán fütyül a rigó.

Mesék
A KÓRÓ ÉS A KIS MADÁR /kicsiknek/
 –Népmese
A kis madár unta magát,
Egy kicsike kóróra szállt:
„Te kis kóró, ringass engem!”
– „Nem ringatlak biz én, lelkem!”
A kis madár err’ a szóra
Megharagud’t a kóróra.
Egyet se szólt, tovaszállott –
Egyszer egy kis kecskét látott
Selyem füvön legelészni,
Szaladgálni, heverészni:
„Kecske, rágd el a kórót!”
– “Nem biz én! – a kecske szólt –
Jobb nekem itt enni, járni…”
Kecske nem ment kóró-rágni,
A kóró se ringatta hát
A haragos kis madárkát.
Ment, mendegélt a kis madár,
Egyszer csak egy farkast talál:
„Farkas, edd meg a kecskét!”
– “Nem bántom én szegénykét!”
Farkas nem ment kecske-enni,
Kecske nem ment kóró-rágni,
A kóró se ringatta hát
A haragos kis madárkát.
A kis madár ment, mendegélt
Egyszer csak egy faluhoz ért:
„Falu, űzd el a farkast!”
– „Nem bántom én az ordast!”
Falu nem ment farkas-űzni,
Farkas nem ment kecske-enni,
Kecske nem ment kóró-rágni,
A kóró se ringatta hát
A haragos kis madárkát.
A kis madár ment, mendegélt,
Hát egyszer csak egy tűzhöz ért:
„Tűz, égesd meg a falut!”
„Nem, mert koldusbotra jut.” Tűz nem ment
falu-égetni,
Falu nem ment farkas-űzni,
Farkas nem ment kecske-enni,
Kecske nem ment kóró-rágni,
A kóró se ringatta hát
A haragos kis madárkát.
A kis madár ment, mendegélt,
farkas nem ment kecske-enni,
kecske nem ment kóró-rágni,
Hát egyszer csak egy vízhez ért:
„Te víz, oltsd el a tüzet!“
– „Nem oltom én, mert meleg.”
Víz nem is ment tűz-oltani,
Tűz nem ment falu-égetni,
Falu nem ment farkas-űzni,
Farkas nem ment kecske-enni,
Kecske nem ment kóró-rágni,
A kóró se ringatta hát
A haragos kis madárkát.
Viszi szárnya a kis madárt,
Egyszer csak egy bikát talált:
„Bika, idd föl a vizet!”
– „Nem iszom én senkinek.”
Bika nem ment vizet inni,
Víz nem ment tüzet oltani,
Tűz nem ment falu-égetni,
Falu nem ment farkas-űzni,
Farkas nem ment kecske-enni,
Kecske nem ment kóró-rágni,
A kóró se ringatta hát
A haragos kis madárkát.
Viszi szárnya a kis madárt,
Egyszer csak egy furkót talált:
„Furkó, üssed a bikát!”
– „Üsse biz a! …” – rákiált –
Furkó nem ment bika-ütni,
Bika nem ment vizet inni,
Víz nem ment tüzet oltani,
Tűz nem ment falu-égetni,
Falu nem ment farkas-űzni,
Farkas nem ment kecske-enni,
Kecske nem ment kóró-rágni
kóró mégse ringatta a kis madarat.
Megint ment, mendegélt a kis madár, talált
egy férget.
- Féreg, fúrd ki a furkót!
Féreg nem ment furkót fúrni,
furkó nem ment bika-ütni,
bika nem ment vizet inni,
víz nem ment tüzet oltani,
tűz nem ment falu-égetni,
falu nem ment farkas-kergetni,
farkas nem ment kecske-enni,
kóró mégse ringatta a kis madarat.
Megint ment, mendegélt a kis madár, talált
egy kakast.
- Kakas, kapd fel a férget!
Szalad a kakas, kapja a férget;
szalad a féreg, fúrja a furkót;
szalad a furkó, üti a bikát;
szalad a bika, issza a vizet;
szalad a falu, kergeti a farkast;
szalad a farkas, eszi a kecskét;
szalad a kecske, rágja a kórót;
a kóró bezzeg ringatta a kis madarat.
Ha még akkor se ringatta volna, az én
mesém is tovább tartott volna.

szalad a víz, oltja a tüzet;

szalad a tűz, égeti a falut;

Csőr anyó cipellője

Kormos Rebeka

Hol volt, hol nem, az óperenciás tengeren innen, az üveghegyen túl, volt egyszer egy nagy
kerek erdő. A nagy kerek erdőben minden állat és madár megfordult és bizony ott élt egy gólya.
De nem akármilyen gólya volt ez, mert bizony őt minden állat és madár jól ismerte és nagyon
kedvelte. Szeretetük jeléül Csőr anyónak becézték.

Egy szép napon Róka koma meghívta őt a születésnapjára. Ám ekkor búnak eresztette fejét a
Gólya, vagyis hát Csőr anyó, ugyanis nem volt cipője. Egyébként takarosan öltözködött: fehér
ruha, fekete díszítéssel, piros harisnya, csak éppen cipőt nem szokott húzni soha. Vendégségbe
azonban csak nem mehet mezítláb.

Nagy szomorúan elbaktatott hát a Cinegéhez:

- Kedves Cinke - mondta neki. - Kedves kis barátom, adj nekem kölcsön egy pár cipőt estére.
- Szíves-örömest - válaszolta a madárka. - No, de jó lesz-e az enyém a lábadra?
Ez bizony fogas kérdés volt. A Gólya tüstént fel akarta próbálni a Cinege topánkáit, de még az
ujjaira is alig tudta ráhúzni őket.

Csőr anyó búnak eresztette a fejét. Mit tegyen most? Továbbállt egy házzal, és útközben
találkozott a vaddisznóval.
- Kedves malacka - állította meg Csőr anyó a Vadmalacot -, kedves barátom, kölcsönadnád
nekem egy estére a bocskorodat? Ugyanis születésnapi uzsonnára vár a Róka koma.
- Kérlek szépen, hát persze, hogy odaadom - bólogatott készségesen a malacka.
- Nagyon szép, tartós bocskorom van, ha az egész éjszakát áttáncolod benne, akkor sem megy
tönkre.
A Gólya hozzálátott, hogy felhúzza a Vadmalac bocskorát. És mi történt? Szempillantás alatt
eltűnt már az egyikben is! Nagy keservesen kikecmergett belőle, és roppant bánatosan ballagott
tovább.

Erősen töprengett, mitévő legyen, és arra gondolt, hogy legjobb lesz, ha a legokosabb,
legbölcsebb Baglyot keresi föl.
- Kedves Bagoly bácsi - mondta neki könnybelábadt szemmel a Gólya -, kedves jó Bagoly
bácsi, meghívott engem Róka koma vendégségbe a születésnapjára, de nincsen cipőm. Így
mezítlábasan pedig nem állíthatok be hozzá. Kölcsönadnád esetleg a tiédet?

A vén Bagoly valóban igen bölcs volt. Nemhiába viselt pápaszemet. Az okulláréján keresztül
hosszan, figyelmesen a Gólyára pillantott, a hosszú lábára, s így szólt:
- Cipőm nincsen, mert én mindig meleg házipapucsban járok, ám azért segítek rajtad, sose
búsulj. Eredj ki a mocsárhoz és keresd föl azt a helyet, ahol az iszap a legsűrűbb. Álldogálj az
iszapban vagy három órácskát, meglátod, hogy a piros harisnyádra mindjárt cipellő kerül,
olyan, hogy jobb se kell.
Megörült a jó tanácsnak a Gólya, hálálkodott, aztán nekiiramodott és meg sem állt a mocsárig.

Beköszöntött az este. Róka koma születésnapjára hatalmas vendégsereg gyűlt egybe. Az erdő
minden állata, madara ott volt már, amikor a Gólya betoppant. Gratulált az ünnepeltnek és
átadta neki az ajándékát: egy igazi, élő egeret.

Róka koma módfelett örvendezett Csőr anyó ajándékának. De amint az anyó lábára siklott a
tekintete, nem bírt magával, harsány hahotára fakadt. A vendégek is odapillantottak és kacagni
kezdtek.

A Gólya csak ámult-bámult. El sem tudta képzelni, mi lehet a nagy vígság oka. Meglepődött,
aztán zavarba jött, és kis híján majdnem eltörött nála a mécses.

Ekkor a bölcs Bagoly odalépett hozzá, s így szólt:

- Kedves Csőr anyó, ha legközelebb a mocsárhoz mégy cipőért, akkor ne felejtsd el, hogy két
lábon kell állnod, nem pedig az egyiken, ahogyan te szoktál. Tudom, hogy te, meg rokonaid, a
többi gólya is mindig csak egy lábon álltok.

Csőr anyó bámulva nézte a lábát, és végül ő is elnevette magát. Hiszen valóban mulatságos
dolog, hogy eljön a születésnapi uzsonnára és csak az egyik lábán van cipő.

Ugye, ti is mulatságosnak tartjátok ezt, gyerekek?

Moldáviai népmese
Fésűs Éva: Cinege Miki /nagyok/

Tegnap egy kékfejű cinege szállt az ablakomra.

- Csin-csitt! Csin-csitt! - szólt be kedvesen. - Cinege Miki vagyok, és azért jöttem, hogy
meséljek valamit. Meghallgatod-e?
- Hogyne hallgatnám, cinegemadár! Be is eresztelek, napraforgómaggal meg is kínálllak.
- Jó, de akkor előbb küldd ki a cicát, mert attól nagyon félek. Tavaly télen borzasztó kalandom
volt egy cirmossal. Széttépett volna, ha nincs ott Sanyika!...
Így tudtam meg Cinege Mikitől, hogy van valahol egy szöszke fejű, nagyon jószívű kisfiú:
Sanyika. Ez a kisfiú annyira szereti a madarakat, hogy télen tökmagot fűz fonálra, fél
diócskákat kötöz zsinegre, és kiakasztja nékik a faágra. Így a torkos verebek nem férnek hozzá,
de a hasznos cinegék, mint megannyi ügyes, szárnyas tornász, hintázva is megeszegetik az
eleséget.
Sanyika gondoskodása nélkül nagyon sanyarú sorsuk lett volna. A hó minden nekik való
élelmet elborított. Sokan majdnem éhen pusztultak, a dermedt kis Cinege Mikit pedig macska
körme szaggatja szét, ha Sanyika idejében meg nem menti.
Később, amikor már tavaszi napsugár bontogatta a bimbókat, és a madarak fészekrakásra
gondoltak az erdőben, Cinege Mikinek eszébe jutott, hogy ő most is meglátogatja Sanyikát.
Felkerekedett hát, és vidáman röppent az ablakára. Huncutkodva kocogtatta meg az üveget, de
a házból csak a doktor bácsit látta kijönni!
- Jaj! - dobbant meg a szíve. - Itt valami baj történhetett!
- No, azért nem kell megijedni! - mondta a doktor bácsi Sanyika édesanyjának. - Most már
meggyógyul a kisfiú. Hanem a nyáron nagyon sok piros almát kell ennie, hogy megerősödjék!
Milyen szerencse, hogy éppen almafa áll a kertjükben!
Cinege Miki elégedetten látta, hogy már nem kopárak az almafa ágai.
Duzzadó rügyecskéket ringatott rajtuk a tavaszi szél. Az iménti ijedség után rá is szállt a fára
tollászkodni, s hát, uramfia, egyszer csak mit hallott!?
Halk mozgolódás támadt a bomladozó levelek között. Ezernyi zöld hernyó kezdett nyüzsögni
az ágak hajlásaiban, és egy repedésből kikukucskált a csúf, kövér vezérhernyó.
- Támadás! - sziszegte. - Megkopasztjuk az almafát!
- Megkopasztjuk! - adták tovább egymásnak az alattomosan neszező hangocskák.
Cinege Miki azt hitte, káprázik a szeme, cseng a füle.
- Jaj - gondolta, még ha egy nap ezer kukac fér is a begyembe, akkor sem győzöm őket egyedül
megenni. Márpedig Sanyika almafáját tönkretenni nem hagyom!
Megfordult hát, és szélsebesen repült vissza az erdőbe, fellármázni az egész cinege-rokonságot.
Csak el ne késsenek!...
Az almafán már megindultak az öreg araszolók felmérni, hogy milyen hosszúak az ágak, és
nyomukban gyűrűzni, hemzsegni kezdett a falánk hernyósereg. Sokan fonálon ereszkedtek alá
a kiszemelt rügyecskékre, s nem maradt tenyérnyi hely, amit el ne leptek volna. Szegény
almafa tehetetlenül sóhajtott.
A vezérhernyó hátán úgy meredeztek a szőrpamacsok, mint megannyi harci bokréta.
- Rágni! - vezényelte, azután eleresztette magát, és rápottyant a legdúsabb ágra. Csámcsogva
akarta bekapni az első rügyfalatot, amikor hirtelen éles kis madárcsőr koppant a hátán. A
következő pillanatban egész felhőnyi cinege csapott le az almafára. Kékcinegék, barátcinegék,
kedves kis búbosok, mind eljöttek!
Lett is haddelhadd! A vezérhernyó bevándorolt Cinege Miki begyébe. A szemfüles madarak
minden hernyót nyakon csíptek. Még a fakéreg alá is benéztek, hogy hírmondó se maradjon
belőlük. Bújt az ellenség, ahogy csak tudott! Összezsugorodtak, zöld rügynek, összesodródott
falevélnek álcázták magukat, de a cinegék elől így sem menekülhettek meg. Néhány óra alatt
megtisztították az almafát a veszedelmes kártevőktől.
Így hálálták meg Sanyika jóságát, aki a nehéz, téli időben sem feledkezett meg róluk.
Termett is a nyáron annyi piros alma azon a fán, hogy még nektek is jutott volna belőle egy
kosárral!..."
 Találós kérdések:

A fa teste akkor görbe, ha nem egyenes a ...

/törzse/

A fa dísze, koronája, napfény evéshez, a szája.

Zöld és a fán jó sok elél, nem más, mint a ...
/falevél/

Vizet, hogyha iszom, szívószálként használom.

Kapaszkodni segítenek, sok kusza szál: a …
/gyökerek/

Fák ruhája én vagyok, rá erősen tapadok.

Minden törzset megvédek,
jó pajzs vagyok: a…
/fakéreg/

Fúr-farag, de mégsem ács. Kopog, mint a kalapács.

Fák orvosa, doktora, erdőben az otthona.
/harkály/

Tó vizében lépeget, békák veszedelme,

Békát fog, és messze néz, fél lábon merengve.
/gólya/

Az erdőket járja, nevét kiabálja.

/kakukk/

Szürke színű a ruhája, nem repül el Afrikába.

Itt marad a téli fagyban, magvakon él a nagy hóban.
/veréb/

Fordítva öltöznek,
nyáron felöltöznek
élen levetkeznek.
/fák/

Jól lakatlak míg csak élek, ha meghalok, melegítek.

/fa/

Levelet hoz, de nem postás

ásója sincs és mégis ás.
Lába lent a földbe túr
koronája van-nagy úr
Karjaival integet.
Mondd meg gyorsan, mi lehet?
/fa/

Kék a mellénye
Fekete a kalapja
Szürke a köpenye
Piros a csizmája
/cinege/
Fás Kvíz: Madaras kvíz:

Melyik fa termése makk? Mi fedi a madarak testét?

a: bükk a: szőr
b: tölgy b: kitin páncél
c: fenyő c: toll

Melyik gomba nem ehető? Melyik madár nem erdei?

a: laskagomba a: fülesbagoly
b: mérges galóca b: hattyú
c: csiperke gomba c: sárgarigó

Magyarországon melyik állattal nem Mivel szaporodnak a madarak?

találkozunk az erdőbe? a: eleven szülők
a: medve b: petével
b: róka c: tojással
c: gepárd
A madarak többsége, mit épít?
Mit lehet megtudni a fa évgyűrűiből? a: házat
a: a fa hosszát b: fészket
b: a fa súlyát c: ólat
c: a fa korát
A madarak fészek építéshez, leginkább mit
Mi igaz a három szó mindegyikére? használnak?
fészek, méhkas, odú a: téglát
/mindegyik a fán is megtalálható, állatok b: gallyat
lakják, jól látható/ c: cementet

Melyik állítás a leginkább igaz? A széncinege kedvenc eldele?

a: Az erdő sok növény és állat otthona. a: magok
b: Az erdő élelemet és búvóhelyet ad sok b: kukac
növénynek és állatnak. c: csoki
c: Az erdő oxigént, élelmet, otthont és
búvóhelyet ad sok növénynek és állatnak. A széncinegék a tél közeledtével, mit
csinálnak?
Mik a fa részei? a: elrepülnek meleg égtájakra
a: lábak, törzs, nyak, fej b: téli álmot alszanak
b: gyökér, törzs, ág, gally, levél, /virág, c: itt maradnak és átvészelik a telet
termés/
c: fej, tor, potroh Hogyan nevezzük azokat a madarakat, amik
elrepülnek télen?
Melyik fa örökzöld? a: állandó madarak
a: diófa b: vonuló/költöző madarak
b: gesztenye c: telelő madarak
c: fenyőfa
Melyik madár költözik el télen?
Melyik fának van ehető termése? a: cinke
a: bükk b: harkály
b: vadgesztenye c: gólya
c: dió