19.

tétel Az együttnevelés gyakorlata

Kulcsszavak, témák:
tanulási klinika, forrásközpontok, EGYMI, kéttanáros modell, szülők, együttműködés
-szakemberek együttműködése (team-munka, kéttanáros modell)
-szülőkkel való együttműködés-gyakorlati példák
-szervezetszintű együttműködés

Fogalmi hátterek, definíciók:

Az integráció a nevelésben és a pedagógiában a fogyatékkal élő és az ép egyének közös
élet- és tanulási térben végbemenő együttnevelését, oktatását és képzését jelenti, ezáltal
minden résztvevőnek optimális fejlődési lehetőséget biztosít (RÉTHY E, 2002).
Az európai uniós állásfoglalások fokozottan hangsúlyozzák a társadalmi méretű
integrációt, vagyis szorgalmazzák azt, hogy a sajátos nevelési igényű gyermekek ne legyenek
a társadalomban méltánytalanul megkülönböztetve, kirekesztve. Az integrált nevelést a
közoktatásban az esélyteremtés, az esélyegyenlőtlenségek csökkentésének eszközeként
tekintik (MESTERHÁZI ZS, 2002).
Az integráció tehát általános megközelítésben azt jelenti, hogy a sérült, akadályozott,
azaz a sajátos nevelési igényű (nevelhetőségük eltér a többiekétől) gyermekek, fiatalok
bekerülnek, beilleszkednek ép társaik közé.
Az integrált nevelés azt jelenti, hogy az iskola fogadja - pontosabban beengedi - a
speciális szükségletű gyermeket; de működésén nem változtat, illetve a pedagógus igazi
felelősséget nem vállal érte. Fogadás esetén az intézmény tulajdonképpen a gyermektől várja
el a beilleszkedést (FÖLDES P, 2003).
Az integrált nevelés-oktatás megvalósulásának különböző fokozatai, változatai
alakultak ki, amelyek esetében a legfontosabb alapfogalmak Csányi Yvonne (1993) szerint a
következők:

A fizikai, lokális integráció az együttnevelés legegyszerűbb változata. Ebben az esetben a

fogyatékos és nem fogyatékos gyermekek közös épületben tanulnak, de gyakorlatilag
semmilyen kapcsolat nincs köztük. Bár az együttnevelés lehetősége ebben a formában benne
rejlik (a fizikai közelség ezt egyszerűvé teheti - például közös szabadidős foglalkozások

1
szervezése által), de viszonylag ritkán élnek vele. Sajnos az intézményen belül elkülönített
gyermekeknek nincs érdemi kapcsolatuk a többi gyermekkel.
A szociális integráció az együttnevelés második szintje. A sajátos nevelési igényű gyermekek
csak a tanórákon, foglalkozásokon vannak elkülönítve ép értelmű társaiktól, fejlesztésük külön
csoportokban történik, de szabadidejükben a tanulók együtt vannak, tehát a szociális közelítés
lehetősége adott a foglalkozásokon, illetve tanórákon kívül. „A gyermekcsoportok
keveredése" történhet szabad játék, étkezés, kirándulás vagy sporttevékenységek alkalmával.
A csoportok találkozása viszont lehet rendszeres, folyamatos.
A funkcionális integráció az együttnevelés legmagasabb foka; ebben az esetben nem választják
szét a gyermekeket a tanítási órákon, hanem együtt fejlesztik őket. Egyszerűbb változata a
részleges integráció: a gyermekek csak a tanítási idő egy részében vannak együtt (rajz, ének-
zene, testnevelés óra). Magasabb fokozata a teljes integráció, amely az együttnevelés igazi
célja. Ez azt jelenti, hogy a sérült gyermekek teljes idejüket az ép társaik között töltik.
A fordított integráció nagyon ritka jelenség: ilyenkor a nem fogyatékos gyermeket fogadja be
valamilyen speciális intézmény (CSÁNYI Y, 2001). Sok példát lehetne mondani arra, hogy az
iskola a tanulói létszám megtartása, illetve az iskola további működésének biztosítása
érdekében sajátos nevelési igényű gyermekek integrációját végzi, ezáltal könnyen
előfordulhat, hogy egy idő után az ép tanulók létszáma lesz kevesebb és az integráció
folyamata megfordul.

Mi hívta életre az együttnevelést, a kezdetek?

Ahogy azt Miele Anikó írja Az együttnevelés gyógypedagógiai módszere című cikkében, az
együttnevelés gyakorlatát a XX. sz. második felében az hívta elő, hogy a sajátos nevelési igényű
gyermekek és tanulók elkülönített iskoláztatásának negatív kihatásai, a szelekció és
szegregáció hátrányteremtő jellege előtérbe kerültek. Ennek hatására indultak el hazánkban
is (ami nemzetközi színtéren megjelenő tendencia volt már) az integrációs törekvések.
Ezzel együtt a tanulást támogató szolgálattásokra is megjelent az igény és úgynevezett
forrásközpontok jöttek létre Európa szerte. (Mesterházi. 2019)
A forráskp.ok az amerikai forrásszoba mintájára jöttek létre, a forrásszoba az iskolában
működő külön helyiség, ahol a különböző tanulási problémákkal küzdő tanulók egy speciális
szakképzettségű szakembertől kapnak segítséget, egyéni vagy kiscsoportos formában. (Hamill
és Wiederholt, 1972 in Mesterházi, 2019)

2
A forrásszobák (f.) típusai (Mesterházi, 2019):
- kategóriák közötti f.: a különböző fogyatékossággal, de hasonló tanulási
teljesítménnyel rendelkező tanulók számára;
- kategória nélküli f.: azon tanulóknak kiknek a fogyatékosságtípusa nem határozható
meg egyértelműen;
- specifikus képességfejlesztő: tantervi célok megvalósulását segítik egy bizonyos
képességterület fejlesztésével;
E mellett még működnek az ún. utazó forrásprogramok, melyben a gyp. megy az iskolákba, a
nehezen megközelíthető helyeken tanuló diákokhoz.
Mo.-on az együttnevelés gyógypedagógiai támogatása egyrészt a speciális iskolák
bázisán létrejövő egységes gyógypedagógiai módszertani intézmények (EGYMI) és utazó
gyógypedagógusi hálózaton, másrészt a nevelési-oktatási intézmények saját gyp.-ainak
közreműködésével valósul meg. (Mesterházi,2019)

Az EGYMI szakszolgálatként ellátott feladatkörei

Gyógypedagógiai tanácsadás, korai fejlesztés és gondozás
Fejlesztő felkészítés
Logopédiai ellátás
Konduktív pedagógiai ellátás
Gyógytestnevelés
Utazószakember-hálózat működtetése

Az EGYMI szakmai szolgáltatásai

Szaktanácsadás, amelynek feladata az oktatási, pedagógiai módszerek megismertetése és
terjesztése;
Pedagógusok képzésének, továbbképzésének és önképzésének segítése, szervezése;
Tanulói tájékoztató, tanácsadó szolgálat, feladata a tanulók, a tanulóközösségek, a DÖK-ök
segítése, a jogaik érvényesítéséhez szükséges ism-ek nyújtásával, tanügyigazgatási,
közgazdasági, jogi információkkal

Az együttnevelés megjelenése az intézményi dokumentumokban

3
az új feladatok szerepeltetése az alapító okiratban + a kibővült tevékenységkör a helyi
pedagógiai programban:
- célok, alapelvek, feladatok
- egyén különbségek figyelembevétele, egyéni fejlesztés, terápia
- szakember előírt végzettsége
helyi tantervben:
- SNI típusa szerinti differenciált terápiás fejlesztés részletei

Segítő tényezők az együttnevelésben (Mesterházi, 2019):

1, Jogi szabályozás (az együttnevelés segítő tényezője):
- középpontjában az esélyegyenlőség áll,
- hátrányos megkülönböztetés tilalma,
- hátrányok leküzdését célzó többletjogok,
- tanulói jogok,
- pozitív diszkrimináció,
2, Szervezeti, működési környezet, helyszín:
- befogadó intézmény,
- EGYMI
- együttnevelést támogató pedagógus,
- utazó gyógypedagógus vagy konduktor,
- speciális tantervek,
3, Pedagógiai környezet (személyi feltételek megteremtése):
- ha a foglalkozás elsődleges célja a sajátos nevelési igényből eredő hátrány
csökkentése, az egészségügyi és pedagógiai célú rehabilitáció, akkor gyógypedagógus,
konduktor, speciális, megfelelő szakirányon végzett szakember;
- ha a foglalkozás nem a hátrányok, egészségügyi és rehabilitációs tevékenységeket
szolgálja, akkor az adott intézménytípusnak, évfolyamnak, tantárgynak, foglalkozástípusnak
megfelelően kell eljárni az általános alkalmazási feltételek szerint;

A gyógypedagógus feladata és szerepei az együttnevelésben

Feladatai:

4
1, a tanulók számára biztosítani az egészségügyi és pedagógiai célú habilitációs,
rehabilitációs foglalkozásokat, mely működhet:
1, egyéni szinten, 2, kiscsoportos szinten, 3, illetve iskolán kívül, 4, és belül:
- ezek a gyermek képességeinek megfelelően tervezendők, melyhez szükséges a pontos
diagnózis,
- folyamatközpontú fejlesztések,
- feltételük a jó kapcsolt a gyp. és a diák között,
- alsó tagozaton elsősorban azon képességek fejlesztése, melyek megnehezítik a tanulás
folyamatát;
- felső tagozaton inkább probléma- és cselekvésorientált, képességfejlesztés,
2, indirekt szolgáltatások:
többségi pedagógusra és szülőre irányul, tanácsadás és konzultáció keretében;
folyamatos kapcsolattarás és egyeztetés a gyerek haladásáról, sikeriről, nehézségeiről, az
érintett pedagógusokkal, szülőkkel;

Az együttnevelés résztvevői:
Ez egy team munka, melynek tajai: a gyógypedagógus, orvos, pszichológus, gyógytornász,
gyógytestnevelő, szoc. munkás, szülő, gyerek;
A team munka jellemzője:
- a szakemberek párhuzamos együtt dolgozása (pl. tanító, gyp., pszichológus együtt
foglalkozik a gyerekkel),
- kontinuitás pl. műtét utáni megsegítés;
- komplementaritás, egymás megsegítése (szakmai esetmegbeszélések)
- szülőknek szakmai segítségnyújtás (hogy foglalkozzon otthon a gyerekkel,
tájékoztatók, nyílt napok)

A kéttanáros modell
Ebben a modellben két pedagógus, szakember dolgozik együtt egy heterogén összetételű
osztályon és irányítják azt, a sikerért közösen kell tanítaniuk, tervezniük és értékelniük.

A modell típusai (Kemény, 2004 in Mesterházi, 2019):

1, Professzionális asszisztencia:

5
frontális oszt. munka, a gyp. feladata, hogy az integrált tanulók lépést tudjanak tartani az
osztállyal, 1-1 gyerek aktuális nehézségeiben segít, a 2 ped. csak célokat és feladatokat
egyeztetnek, munkájukat elkülönülten végzik; (ezt asszisztens is meg tudná csinálni…)
2, Differenciálás támogatással: homogén csoportok az osztályban, az órát a ped.-us
vezeti, a gyp.-us a problémás kiscsoportban dolgozik; differenciáláson alapuló;
kiscsoportok vagy tanulópárok; - a 2 pedagógus még mindig nem egyenrangú
3, Team-teaching: a 2 ped.-us mellérendelt viszonyban, szerepeik felcserélődnek időnként,
mindenki foglalkozik mindenkivel, kicsit még frontális jellegű; a résztvevők feladatköre,
kompetenciája egyenértékű;
4, Kooperatív tanítás-tanulás: heterogén csoportok, tanár és gyp.-us bármelyik
csoporthoz odamehet és segíthet, mindketten minden csoport számára elérhetőek, a
gyerek önállósága van a kp. ban;
Ezen modellek mind a négy típusa alkalmazható a tanításban.

Nemzetközi szinten Cook (2004) más felosztásban használja a szinteket (Mesterházi,

2019):

1, Egy tanít, egy megfigyel

egyik pedagógus tanít, a másik előre meghatározott szempontok alapján megfigyel
(pl. ki kezdi a munkát a csop.ban);
2, Egy tanít, egy asszisztál (támogat)
egyik tanítja az osztály, másik körbejár és segíti a tanulókat szükség esetén, előnye,
hogy a diákok időben kapnak egyéni segítséget (a hazai professzionális
asszisztenciának felel meg);
3, Állomásozó tanítás
a 2 pedagógus megtanítja a tananyag ráeső részét külön csoportokban és a diákok
forognak, összefoglalásnál, gyakorlásnál jól alkalmazható, fontos a közös szervezés;
4, Párhuzamos oktatás
2 heterogén csop. létrehozása és külön tanítják meg ugyanazt a tananyagot, de más
módszerekkel, jobban megvalósítható a differenciálás és a diákok is aktívabbak
tudnak lenni;
5, Alternatív tanulás

6
a tanár frontálisan dolgozik egy nagyobb csoporttal, míg a segítő egy kisebb homogén
csoporttal, speciális szükségletűek egy csop.ban, több a figyelem, speciális módszerek
alkalmazását jobban lehetővé teszi (a hazai differenciálás támogatással típusnak felel
meg);
6, Team teaching
mindketten ugyanazt tanítják, egyenrangú felek, megosztják az oktatási folyamat
egészét, vitákban ellentétes álláspontot képviselnek, a diákokat vitára és
megbeszélésre ösztönzik, ez a modell megköveteli az együttes tervezést;

A pedagógusok kapcsolata az együtt tanítás során:

1, az együttműködés megvalósulása kezdeti szinten, bevezető szakasz;
2, közös munka hatására kompromisszum kialakulása;
3, együttműködési szint (ideális lenne ennek elérése);

A kapcsolatrendszer összetevői (Miele órai dia)

1. A pedagógusok közötti kommunikáció
Bevezető szakasz: megismerik egymást és megtanulják egymás verbális, nonverbális üzeneteit
helyesen értelmezni.
Később: humor megjelenése, kommunikáció mennyiségének növekedése, a kommunikációs
stílusok szabadabb alkalmazása.
2. Az osztálytermi környezet kialakítása
Bevezető szakasz: engedélykérés, egy külön kis osztály van jelen a valódi osztályon belül
Együttműködési szakasz: a pedagógusok tökéletesen ki tudják használni az osztályterem adta
lehetőségeket
3. A tanterv és a tananyag ismerete
Bevezető szakasz: számos különbség van a két pedagógus tanítási stílusában és módszereiben
Együttműködési szakasz: kiismerik egymás erősségeit és gyengeségeit, ami segíthet abban,
hogy megfelelően ki tudják egészíteni egymást a tanórák folyamán
4. A tantervi célok és a tanmenet ismerete
Bevezető szakasz: az igazán fontos célok helyett a pedagógusok a tankönyvben
meghatározottakat tartják kulcsfontosságúnak

7
Együttműködési szakasz: a tantervben szereplő célok adaptálása a diákok képességeinek
megfelelően
5. Az oktatási-nevelési folyamatok megtervezése
Bevezető szakasz: szinte külön terveznek
Kompromisszum szakasz: könnyebben halad a tervezés, és egyre összetettebb folyamatokat
tudnak kialakítani és alkalmazni az osztályteremben
Együttműködési szakasz: a tervezési folyamatok és az egyéni ötletek megosztása,
megvalósítása mindennapos és megszokott formában jelenik meg
6. Tanórák megtartása
Bevezető szakasz: szerepek bizonytalanok
Együttműködési szakasz: a tanulók kérdéseikkel bármelyik pedagógushoz fordulhatnak,
közösen, együttesen vezetik a tanórát
7. Az osztály szervezése, vezetése
Bevezető szakasz: a gyógypedagógus figyeli az osztály viselkedését és fegyelmezi őket, amíg a
többségi pedagógus tanítja őket
Együttműködési szakasz: ugyanolyan formában vesznek részt az osztály vezetését, szervezését
érintő kérdésekben
8. A tanulók értékelése
Bevezető szakasz: két pedagógus két külön értékelési rendszer szerint osztályozza, értékeli a
tanulókat
Kompromisszum szakasz: felismerik az alternatív értékelési rendszer lehetőségét
Együttműködési szakasz: megfelelően tudják alkalmazni a közös értékelési normákat és együtt
értékelik a tanulókat

A kéttanáros modell előnyei:

1, Pedagógusnak
• megoszthatják az osztály feletti felelősséget
• sokat tanulhatnak azzal, hogy megfigyelik egymás tanítási stílusát
• felértékelődik bennük a személyre szabott oktatás és az egyéni képességek
figyelembevételének fontossága
• fejlődik az együttműködési és probléma megoldási képességük
• bővíthetik szakmai tudásukat

8
2, Tanulóknak:
• csökkenhet a kirekesztődés
• fejlődhet az együttműködő képesség
• tisztelet egymás iránt
• szorosabb tanár-diák kapcsolat
• számos tanulási módszer alkalmazása könnyebbé teheti a tanulást a diákok számára
3, Szülőknek
• szélesebb körű tájékoztatást kaphatnak gyermekükről
• gyermeke az otthonukhoz legközelebbi intézményben tanulhasson
• a szülők is közelebb kerülnek a másság elfogadásához és tudatosulhat bennünk is a
társadalmi egyenlőség fogalma
Nehézségek az alkalmazás során:
• fontos, hogy az összes tanuló megfelelő és egyenlő figyelmet kapjon, ellenkező
esetben a gyermekek közti kapcsolat romolhat
• számos esetben nehézséget okozhat a teammunka és a közös tervezői folyamat
megszervezése
• a pedagógusok közötti egyenrangúság nem minden esetben valósul meg
• hangosabb lehet az osztály alapzaja

Együttműködő felek az együttnevelés során:

A gyógypedagógus és a pszichológus együttműködése:

- a kompetenciájába tartozó tesztek felvétele (magatart. probl.),

- döntés-előkészítés, pl. pályaválasztás, áthelyezési javaslat;

Gyógypedagógus és a szülő együttműködése:

Személyes találkozások: napi beszélgetés, szülői értekezlet, nyílt nap, családlátogatás, stb…
Levelezési program: üzenő vagy tájékoztató füzetben, levélben tájékoztatás a gyermek
eredményeiről

9
Pedagógiai – pszichológiai tanácsadás: gyerek otthoni segítésére, vonatkozó konkrét
útmutatás, fejlesztő eszközök átadása
Video - interakciós tréning: felvételről különböző interakciók, viselkedési és tanulási
módok, szociális szerepjátékok, konfliktushelyzetek megfigyelése, a látottak megbeszélése

Feladatok még a szülőkkel való együttműködésben:

- A szülők felkészítése az együtt-gondozásra, nevelésre, oktatásra;

- Fejlesztő programok kidolgozása, megismertetése, megtanítása a szülőknek;
- Segítségnyújtás a tárgyi feltételek, eszközök megismertetéséről, beszerzési
lehetőségeiről;
- Információk és szakmai segédanyagok megismertetése az együttnevelésről a
szülőnek;
- Tanácsadások;

Stressz(források) az együttműködés során:

környezeti tényezők (zajszint, épület állaga, konkrét tárgyi minőségek körülöttünk)

problémás gyerekek (ha a pedagógus/gyp-us megpróbál változtatni valamin, de nem sikerül)
szerepek sokrétűsége (nőként sok szerep);
komm. problémák;
szerepvállalási terhek a gyp.-usi munkakörben;
felelősség;
beleszólási lehetőség hiánya (pl. vezetőség gátakat szab);

Megoldások:

stresszhelyzetek csökkentése, stratégiák alkalmazása:

- személyes str. (sport, kirándulás, hobbi),
- interpersz. str. (v.kinek elmondod- segítő munkatársnak),
- szervezeti str. (szerverti szintű változtatások);

10
Felhasznált irodalom:

Csányi Yvonne (1993): Együttnevelés. Speciális igényű tanuló az iskolában. Budapest, OKI
Iskolafejlesztési Alapítvány.
Földes Petra (2003): Speciális szükséglet vagy fogyatékosság? A befogadó pedagógia helye a
magyar közoktatásban. Beszélgetés Dr. Csányi Yvonne-nal. Új Pedagógiai Szemle, 1. 67-73.
Juhász József (1989): Magyar Értelmező Kéziszótár I. kötet. Akadémia Kiadó, Budapest.
Kőpatakiné Mészáros Mária (2011): A sajátos nevelési igényű gyermekek integrált/inklúzív
nevelése. Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar, Pécs URL:
http://janus.ttk.pte.hu/tamop/tananyagok/sni/index.html
Mesteházi Zsuzsa (2002): Integrált nevelés a nemzetközi és a hazai oktatásrendszerben.
Gyógypedagógiai Szemle, 1.
Mesterházi, Zsuzsa és Szekeres, Ágota (szerk.) (2019): A nehezen tanuló gyermekek iskolai
nevelése. ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar, Budapest.
Mile Anikó (2015): Az együttnevelés gyógypedagógiai támogatórendszere. In: Torgyik Judit
(szerk.): Százarcú pedagógia. http://www.irisro.org/pedagogia2015januar/51MileAniko.pdf

Mile Anikó (2019): Gyógypedagógus-szerepek az együttnevelést segítő szakmai

szervezetekben. In: Mesterházi, Zsuzsa és Szekeres, Ágota (szerk.): A nehezen tanuló
gyermekek iskolai nevelése. ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar, Budapest. 517-522.

Mile Anikó (2021): Kooperáció a nehezen tanuló gyermekek érdekében a különböző

végzettségű szakemberek között (órai jegyzet), ELTE, Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar,
Budapest.

Mile Anikó és Papp Gabriella (2016): Társadalmi és intézményi szintű elvárások az

együttnevelést támogató gyógypedagógia gyakorlatában. In: Tóth Péter, Holik Ildikó (szerk.):
Új kutatások a neveléstudományokban 2015: Pedagógusok, tanulók, iskolák - az
értékformálás, az értékközvetítés és az értékteremtés világa. Magyar Tudományos Akadémia
Pedagógiai Tudományos Bizottsága, Budapest. 175-183. URL: http://tmpk.uni-
obuda.hu/letoltes/konf-151119-ONK_XV-UKN_2016.pdf

Papp Gabriella és Mile Anikó (2012): Gyógypedagógiai iskola, EGYMI, referenciaintézmény…

Iskolakultúra, 5. sz. 76-83. URL: http://www.iskolakultura.hu/ikultura-
folyoirat/documents/2012/2012-5.pdf

RÉTHY Endréné (2002): A speciális szükségletű gyerekek nevelése, oktatása Európában: Az

integráció és inklúzió elméleti és gyakorlati kérdései. Magyar Pedagógia, 3. 281-300.

11
(http://janus.ttk.pte.hu/tamop/tananyagok/sni/1az_integrcirl_ltalban.html)
https://ofi.oh.gov.hu/tudastar/ii-resz/inkluziv-neveles

https://www.studocu.com/hu/document/eotvos-lorand-
tudomanyegyetem/gyogypedagogia-alapfogalmai-es-intezmenyei/other/4-szelekcio-es-
egyuttneveles/10942546/view
https://www.studocu.com/hu/document/szechenyi-istvan-egyetem/egyuttneveles/lecture-
notes/az-egyuttneveles-elmelete-es-gyakorlata-1-szoc/8318739/view

12