KIROPRAKTIKA 9

BEVEZETÉS
Kiropraktika (chiropraxis) görögül kéz, kézzel való gyógyítást jelent.
Mieló'tt belemennénk a szakmai elnevezések sűrűjébe, hogy az ostheopathia,
manualtherapia, manuális medicina stb. kifejezések közül melyik használata a leg­
célszerűbb, szeretném megjegyezni, hogy a „csontkovácsolás-csontrakás,
csontkovácsol-csontkovács", mint ősrégi magyar szavak, mindenki számára jól kife­
jezik a dolog lényegét, és számomra is ez lenne a legmegfelelőbb.
De akkor nem lenne lehetőség latinos, görögös, németes vagy angolos műveltsé­
günk csillogtatására. Az is igaz, hogy egyes kifejezések mögött enyhe tartalmi kür
lönbségek is vannak, attól függően, hogy milyen nemzetiségű, melyik földrészről
származó, kiemelkedő gyógyító adoptálásában került el hozzánk ezen ismeret­
anyag.
Mióta az emberiség létezik, mindig voltak - és lesznek is - csontrakók, csontková­
csok. Nemcsak az indiánoknál, az egyiptomi kultúrában, a távol-keleti vallások egy­
házi gyakorlataiban fedezhetők fel, hanem minden történeti körben, kultúrában lé­
tező fogalom és gyakorlat volt.
A közép-ázsiai Szamarkandban a csontkovácsokat úgy képezték ki, hogy több hó­
napon keresztül a következő, látszólag egyszerű gyakorlatot kellett megoldani: Egy
vászonzsákba vázát, cserépkorsót tettek, a zsák száját bekötötték, majd néhány bot­
ütéssel a korsót összetörték. A tanulóknak a zsákon keresztül kellett az egyes dara­
bokat összeilleszteni. A feladat nehézségét azzal fokozták, hogy a korsókat egyre ki­
sebb darabokra törték, illetve nem egy, hanem 2-3 zsákba helyezték, melyek puha
anyagán keresztül kellett a feladatot megoldani.

Térjünk vissza a mához! A hazai egyetemi tankönyvekben elbújtatva, néhány sor­

ban említést tesznek, hogy a gerinc nyaki és derékszakaszának bizonyos betegsége­
it lehet kiropraktikai technikákkal is gyógyítani.
Hol vagyunk azokhoz az orosz, amerikai iskolarendszerekhez képest, ahol is több­
éves egészségügyi ismeretekre alapozva kiválóan képzett nem orvos kiropraktiku-
sokatt képeznek.
Például a Palmer-féle iskola, amely D. Palmer és W. Carver által kidolgozott 1500
órás elméleti anyaga tartalmazza a tapintás-diagnosztikai, gerincanalitikai, klinikai
alapismeretek, röntgenképolvasás, és az idegpályák lefutásának ismereteit.
A 4 évi gyakorlati képzés során a hallgatók 740 órát töltenek anatómián, melynek
keretén belül szövettani, laboratóriumi, embriológiai gyakorlaton is részt vesznek,
továbbá 240 órát töltenek élettanon, 180 órát biokémián, 520 órát kórtanon és bak­
teriológián, 200 órát nőgyógyászaton és szülészeten, végül 1960 órát foglalkoznak a
kiropraktikai diagnosztika és gyógyító tevékenység speciális ismeretanyagával, ben­
ne még neurológiával, ortopédiával, bőrgyógyászattal es rontgendiagnosztikaval.
 10 DR. TARACZKÖZI ISTVÁN

Számtalan kiropraktikai iskola működik a világon, ezen az iskolák egy része fog­
lalkozik a szervezet mintegy 300 ízületének korrekciójával is.
A hazánkban beindult képzések nem elégségesek, nincsenek sem szakmailag kel­
lőképpen elismerve, sem anyagilag támogatva.
A presztízsharcok felőrlik az ezzel foglalkozó szakemberek erejét, tehát marad a
magyar valóság, az „elefántcsonttorony-beli bezárkózottság", vagy a távlat nélküli
lassú enyészet.

A kiropraktika másik sarkalatos pontja az „adottság", a veleszületett tehetség.

Több kiropraktikai tanfolyamot elvégezve tapasztaltam, hogy hiába ortopéd főor­
vos, traumatológus, belgyógyász, reumatológus az orvoskolléga a tanultak alapján,
ha nem érzi ujjaiban azokat a pici, halvány rezdüléseket, az izomkötegek rándulá­
sait, az inak húrjainak feszülését, az ízületek porcainak súrlódását, akkor hiába volt
a tanfolyam, hiába a magas szintű orvosi szakmai tudás. Pl. az általam végzett első
tanfolyamon, melynek résztvevői száma 32 volt, ahol szinte minden egészségügyi
szakterület orvosa képviseltette magát, sajnos, csak hárman merjük gyakorolni a
kiropraktikát.
És ez teljesen érthető. Hisz aki ismeri és tudja az ellenjavallatok végtelen sorát,
tudja és tapasztalja, hogy egy-egy rossz mozdulat, helyretétel komoly szövődmé­
nyekkel is járhat, komolyan meggondolja, hogy ezen ingoványos természet­
gyógyászati területre merészkedjen-e, vagy maradjon a jól ismert, kitaposott szak­
mai ösvényen.
A másik véglet, amikor a tökéletes, szinte a beteggel együtt lélegző, annak min­
den egyes sejtrezdülését érző,-született csontkovács kezébe kerül a beteg, itt viszont
az alapos anatómiai, élettani, kórélettani és speciális orvosi szakterület tudásának
hiánya, az ellenjavallatok nem ismerete, vagy ismeretének semmibevevése akár
végzetes tragédiát okozhat, a gyógyító legjobb szándéka ellenére.
Felteszem a kérdést: Miért érthető, hogy az orvosok az egyetem elvégzése után la­
bor-, reuma-, belgyógyászati, sebészeti stb. szakterületekre specializálódnak?
Itt természetes szelekció történik. Attól függően, hogy a veleszületett adottságok
mellett a közép- és felsőfokú tanulmányok során a manualitás, a logika, az elméle­
ti gondolkodás, ill. egyéb készségek, képességek fejlődtek, ezek a gyökerek megszab­
ják, hogy ki-ki milyen szakterületre orientálódik.
Analóg módon a leírtakból következik, hogy a kiropraktikát olyan természet­
gyógyászoknak kell gyakorolni, akik veleszületett adottságaik, gyógyításra való el­
hivatottságuk mellett, magas szintű élettani, anatómiai, kórélettani és speciális or­
vosi szakterület ismeretanyagával rendelkeznek.
Az amerikai képzési rendszerhez hasonlóan, az lenne az ideális, ha speciális kiro-
praktikai iskolák jönnének létre, melyek felvételi rendszere képes volna kiválogat­
ni az ilyen képességgel rendelkezőket, majd 3-5 éves képzés során olyan ismeret­
anyagokkal ellátni őket, hogy később biztos szakmai tudásra támaszkodva önállóan
dolgozhassanak.
KIROPRAKTIKA 11

A könyvben leírt fogások, gyakorlatok egy része olyan egyszerű, hogy bátran me­
rem javasolni kipróbálásukat. Néhány csontkovácsmódszert eddig is ismertünk és
alkalmaztunk, elég a „sótörésre", vagy a szülőkre, nagyszülőkre gondolni, akik a
kisgyerekekkel megtapostatták a hátukat. (A természet egy időben Oktat is a maga
módján.) Az ilyen egyszerűen kivitelezhető gyakorlatokat csillaggal fogom jelölni és
részletesen leírom. (*)
Szeretném leszögezni, hogy a csontkovácsolást nem lehet könyvből megtanulni.
Csak jól képzett, tudását átadni nem félő oktató segítségével, és sok-sok gyakorlat
révén válhatunk igazi gyógyítóvá.
Hibázni, tévedni emberi dolog. A tudáshoz csak saját hibáinkon keresztül jutha­
tunk el.
Aki azt állítja, hogy kiropraktikával mindenféle betegséget gyógyítani tud, vagy
azt állítja, hogy még sosem követett el hibát, az vagy nem ismeri ezen terület lehe­
tőségeinek határait, vagy a kiropraktikát csak elméleti szinten gyakorolja.
Mindig hangsúlyozom, hogy minden természetgyógyászati ágnak megvan a maga
helye és szerepe a gyógyítás tárházában. Egyik sem csodamódszer vagy előbbre
való. Célszerű ezen módszereket komplex módon alkalmazni, tehát a kiropraktikát
hidroterápiával, fitoterápiával, dermato-vacuum reflexológiával vagy egyéb, az
adott esetben szükségesnek ítélt módszerrel kombinálni.
A kezelések meghatározása, rendszerbe állítása és annak tökéletessége függ a
gyógyító személy szakmai tudásától, és függ attól, mennyire érez rá, hogy minden
beteg és betegség más. Ne a betegséget, h a n e m a b e t e g e t gyógyítsuk!
Ezért csak egyet tanácsolhatok: „Tanulni, tanulni, tanulni!"
Azt hiszem, ismerős ez a gondolat, de teljesen lényegtelen, hogy kinek tulajdonít­
ják, a lényeget hordozza magában.
12 DR. TARACZKOZI ISTVÁN

KIROPRAKTIKA
KIFEJTÉS

A kiropraktika az ízületek és a gerinc területén strukturális abnormalitásokat ke­

res és gyógyít, melyek csökkent vagy megnövekedett mozgékonysággal társulnak a
mozgató- és támasztórendszerben és a folyamat reverzibilis jellegű. Ezt a megválto­
zott mozgékonysággal járó ízületi funkciózavart az európai iskolák blokkolás szóval
illetik.

Blokkolás

Egy vagy több ízület, egy vagy több irányban történő visszafordítható mozgáskor­
látozottsága, a mozgathatóság beszűkülése, mely mindig együtt jár az ízülethez
kapcsolódó izom-, ér-, ín-, idegrendszerek működésének zavarával, és az ebből szár­
mazó következményekkel.
A blokkolás elméleteinek felsorolását követően az első kettőre térünk ki részlete­
sen, de jelezzük, hogy az egyes elméleti megközelítések gondolati és gyakorlati egy­
ségben vannak egymással, kölcsönösen kiegészítik egymást.

1. Head-zóna l - Dr. Taraczközi István

2. Ostheochondrosis - V V Szuvak
3. Subluxatio - D. Palmer
4. Idegbecsípődés - D. Palmer
5. Szövetközi folyadék keringési zavara - Still
6. Porckorong-becsípődés
7. Meniszkuszbecsípődés
stb...
 13

H E A D -ZÓNA-ELMÉLET
A Head-zóna-elmélet megértéséhez az alábbi
fogalmakat kell tisztázni:

• mozgási szegment
• gerincvelői reflexív
• sclerotomák, dermatomák, myotomák, viscerotomák fogalma.

Mozgási szegment

A gerincoszlop legkisebb funkcionális egysége a mozgási szegment, mely két egy­

más felett elhelyezkedő csigolyatestből, porckorongból, csigolyaízületből, a csigolya­
ív közötti kisízületekből, a hozzá tartozó tartószalagok, ízületi tokok és izomzatok
egységéből áll, melyek funkcionálisan és anatómiailag elválaszthatatlan egységet
képeznek az ezen szegmentumhoz tartozó gerincvelői szegmentummal.

1. sz. ábra
14
2. sz. ábra
 15

A gerincvelő szegmentális kapcsolatrendszerét mutatja a reflexíven keresztül a 2.

sz. ábra. Láthatjuk, hogy a bőr, az izmok, inak, belszervek gerincoszlop felől jövő,
információt hozó idegszálak az idegdúcokban történő átkapcsolásokat követően, a
csigolyaközti nyíláson keresztül a gerincvelő hátulsó szarván át érik- el a központi
idegrendszert. Innen az információk részben a magasabb központokba jutnak, rész­
ben a feldolgozott információ utasítás formájában a gerincvelő elülső szarván ke­
resztül ismét idegdúcláncok rendszerén áthaladva, az általuk beidegzett bőrzónák­
hoz, szervekhez, izmokhoz, inakhoz jutnak, és azok a hozott információnak megfe­
lelően végrehajtják a feladatot.

3. sz. ábra
16

4. sz. ábra
 17

5. sz. ábra
18
6. sz. ábra
KEROPRAKTIKA 19

Ez a kapcsolatrendszer nyilvánul meg a Head-zónák megjelenésében. A természet

okosan és bőven rendelkezett azáltal, hogy egy-egy belszervet több gerincvelői szeg­
mentumból kiinduló idegszállal lát el. Mindebből érthető, hogy egy-egy belszervhez
több Head-zóna is tartozik. :
Az egyes bőr-, izom- és szervszelvények Head-zóna-rendszerét a 3-6. sz. ábrákon
láthatjuk.
Például hasnyálmirigy-gyulladásnál jellegzetes Head-zóna-érzékenységet tapasz­
talunk bal oldalon, a háti, T h 7 - 8 - 9 csigolyák magasságában.
Az ábrák tanulmányozása során látható, hogy a Head-zónák ingerlése nem biztos,
hogy a szerv anatómiai elhelyezkedése magasságában történik. PL: a here Head-
zónája a T h l O és Ll között van, tehát a reflexterápiát nem a konkrét szerven, ha­
nem az annak megfelelő Head-zónán végezzük, az anatómiai elhelyezkedéstől vi­
szonylag távol.

Az epehólyag Head-zónás kezelése sem az epehólyag anatómiai helyén történik,

hanem a háti felszínen, a T h 8 - l l dermatómák területén.
A rekeszizomnak a C4 magasságából kijövő Head-zóna felel meg, és ez a vállon ta­
lálható meg.
Megfigyelhető, hogy tudásunk és a távol-keleti ismeretek egy bizonyos ponton át­
fedik egymást, összekapcsolódnak. Jól ismert a talpreflexológiának azon tétele,
mely a kismedencei szervek elváltozásainak főpontjait a sarokra helyezi. Mint a ké­
pen látható dermatómák, a bőr ideggyöki beidegződése alapján látható, pontosan az
S l , a keresztcsonti l-es csigolya magasságából kiinduló idegszálak idegzik be a sar­
kot, mely sarok Head-zóna vonalai jelzik a kismedencében (prosztata, végbél stb.)
lezajló betegségeket. Végre egy átfedéses kapcsolat látszik kibontakozni a két egy­
másnak ellentmondó tudományág között.
Tehát a prosztatagyulladást a talpreflexológiához hasonlóan nem az anatómiai el­
helyezkedés magasságában, hanem a sarok Head-zónáinak ingerlésével fogom ke­
zelni ( S l ) . Természetesen az S3-4 zónák is számításbajönnek.

A leírtakból látható, hogy a dermatomákban, sclerotomákban, myotomákban le­

zajló változások kihatnak a megfelelő viscerotomákra, azaz belszervek állapotára.
Fordítva: a belszervekben történő pozitív és negatív változások a gerincvelő-reflex­
íven keresztül visszahatnak a megfelelő sclerotomákra, dermatomákra,
myotomákra.
Jól jellemzik ezt a folyamatot az égési sebesültek esetében tett megfigyelések. A
bőrt ért nagy kiterjedésű vagy mély égési sérülés hatására szinte percek, másodper­
cek alatt a gyomor területén heveny fekélyek csoportjai képződhetnek, adott eset­
ben komoly vérzés is történhet.
Még egy - bár igen durva - példa a fordított esetben történő reakcióra. Ha valaki

hatására összerándul, és a gyomorból küldött információ hatására, a gerincvelőn

20 DR. TARACZKOZI ISTVÁN

keresztül utasítást kapnak a test izomcsoportjai, melynek következtében a test

összegörnyed.
Az információ belépésének harmadik lehetséges pontja a már említett kéreg- és
tudatalatti rendszerünk. Ha valaki rágondol, vagy beszél egy ételről'(citrom!), ma­
ga a szavakkal, képekkel bevitt információ a tudaton keresztül olyan utasítást jut­
tat el a szervezetben, mely beindítja a nyálelválasztást, a gyomorsavképződést, fel­
készíti az emésztőrendszer izmait az étel feldolgozására, továbbítására.
A gerincből kilépő idegszál hátulsó ága idegzi be a gerincoszlop melletti csigolya­
izomzatot és a gerincoszlop két oldalán a hát bőrét is.
Az elülső ágak a végtagizomzatokhoz irányulnak.
A gerincvelő oldalsó szarvából származó vegetatív rostok idegzik hé részben a
szomszédos csigolyatesteket és a megfelelő belszerveket.

Sclerotomák, dermatómák, myotomák, viscerotomák fogalma

A felsorolt kifejezések egy-egy embrionális szelvénynek megfelelő, a hozzá tarto­

zó gerincvelői ideg által ellátott csigolyát, bőrterületet, izomterületet, belszervet je­
lölik.
A törzsfejlődés során az ún. szelvényezettség nyomai az emlősökön, azaz az em­
berben is, továbbra is megtalálhatók. Ennek jellegzetes példája a gerincoszlop szel-
vényezettsége, illetve a gerincvelő'i szegmentumok megléte.
Ezen szelvényezettség a magyarázata annak, hogy a gerincoszlop megfelelő ma­
gasságából kiinduló idegszálak által beidegzett bőrszelvény, a hozzá tartozó izomkö­
teg, valamint ugyanezen kilépő idegszálak más része által beidegzett belszervek kö­
zött szoros összefüggés létezik.

A tapasztalat azt mutatja, egy-egy szerv, testrész több gerincvelői szegmentumból

kap beidegzést. Például a gyomor a T h 6 - 9 , a pancreas bal oldalon a T h 7 - 9 , a szív
bal oldalon a C 7 - 8 , valamint a T h l - 5 csigolyák gerincvelői szegmentjéből kap be­
idegzést.
Ezek egységes, szabályos működése az alapfeltétele annak, hogy a szervek, szerv­
rendszerek harmonikusan dolgozhassanak.
Tehát olyan szabályzókör létezik, melynek mechanikai részét a mozgási szeg­
ment, idegi részét a gerincvelői szegment képezi.
Ha ezen szabályzókör bármelyik részében zavar támad, a szervezet ízületi szinten
blokkolás formájában mutatja a hibát.
A szabályzókört mindig a külső információmezőből származó hatás szakítja meg,
KIROPRAKTIKA 21

Izületi blokk létrejöhet:

• központi idegrendszert ért sérülés hatására (pszichés és mechanikai hatások)

• somato-visceralis reflexen,
• viscero-somatikus reflexen,
• viscero-visceralis reflexen, és
• lokális sérüléseken keresztül, valamint

• direkt úton történő behatásra, (sportsérülés, nehéz tárgy megemelése stb.)

Központi idegrendszert érő hatások

Tudjuk, hogy a gerinc igen nagy szerepet játszik a megterhelések elviselésében.
Test- és gerinctartásunkat befolyásolják gondolatvilágunk, életvezetésünk, foglal­
kozásunk, környezeti hatások.
A szorongás izomfeszüléssel jár, mely ha tartósan fennáll, hatására jellegzetes
testtartás, gerinctartás alakul ki.
A gerinc alakját formálja öntudatunk, önmagunkról alkotott képünk, életszemlé­
letünk, létbiztonságunk, fenyegetettségérzésünk, erőtlenségünk, lemondásunk.
Ha valakit nagyon súlyos pszichés sérülés ér, vagy nagyfokú társadalmi elvárások­
nak igyekezve eleget tenni, állandó stresszben él, az illetőre jellemző lesz a felhú­
zott váll, a lehajtott fej, a kidomborodó hát, mely tartás mintegy mutatja, hogy az
élet terheit a vállain hordozza.
A központi idegrendszeren keresztül az információ a gerincvelői reflexív közvetí­
tésével kijutott a mozgási szegment szintjére, ahol a nyaki és háti izmok görcsös
összehúzódását és az itt lévő nyaki és háti csigolyák blokkját hozza létre.
Fontos megjegyezni, hogy ebben az esetben a kiropraktikus hiába oldja a blokko­
kat, csak rövid, átmeneti sikereket érhet el, hisz az igazi ok, a pszichés megterhelés
vagy a társadalmi elvárások csökkenése szüntetheti meg a blokkolást.

Somato-visceralis reflexhatásra létrejövő blokkolással

kapcsolatos megfigyelések

Ha az előbbi példánál maradunk, a pszichés behatásra létrejött nyaki és háti csi­

golyák blokkolása következtében az innen kiinduló idegszálak által beidegzett szer­
veknél diszfunkció jön létre. Pl. a bal oldalról kiinduló C 7 , T h l és Th4 idegszálak
esetében szívritmuszavarok EKG-jeleit tapasztalhatjuk. Ha a kiropraktikus oldja a
nyaki alsó és háti felső blokkolt csigolyákat, a szívritmuszavarok megszűnnek,
gyógyszeres kezelésre nincs szükség.
22 DR. TARACZKÖZI ISTVÁN

Viscero-somatikus reflexíven keresztül történő blokkolás

Például: egy illetőnél heveny prosztata- és húgyhólyaggyulladás lépett fel. Mint a

Head-zónák ismeretéből tudjuk, ezen szerveknek a lumbális L5 és keresztcsonti (S)
csigolyák felelnek meg. Reflexesen a jelzett személynél sacroiliacális ízületi blokk
alakul ki a bal oldalon, mely folyamat olyan erős volt, hogy szinte járásképtelenség
fokozódott az ízületekben és az ágyékban jelentkező fájdalmak miatt. Jelen esetben
a prosztatagyulladás gyógyszeres kezelése után szűntek meg a panaszok, a blokkok.

Somato-somatikus reflexen történő kölcsönhatások

E hatásra példának említhetjük a lábak hosszánál jelentkező minimális, néhány

mm-nyi hosszkülönbséget, melynek következtében statikai rendellenességek, ízüle­
ti blokkok sorozata jelentkezik a lokális problémától távol, adott esetben a nyaki ge­
rinc felső szakaszán.

Viscero-visceralis reflexen keresztül történő blokkolás

A Head-zónák ismeretében már nyilvánvaló, hogy adott gerincszakasz gerincvelői

szegmentjéből kiinduló több idegszál hoz információt a belszervek felől, illetve látja
el azokat információval. Az adott mellüregi szerv diszfunkciója kihat a többi szervre
is.
Pl. szívinfarktus esetében a viscero-somatikus reflex hatására a felső háti szaka­
szon ízületi blokk j ö n létre, ennek következtében ezen az oldalon a váll felfelé
húzódik, az ezzel járó izomgörcsök miatt az ezen oldali tüdő légmozgásai beszűkül­
nek, tehát a tüdő diszfunkcióját is tapasztalhatjuk.
KmOPRAKTTKA 23

OSTEOCHONDROSIS
A másodikként sorolt osteochondrosis V V Szuvak és munkatársai elmélete, mely­
nek jelentősége abban rejlik, hogy felismeri, ezen betegség széles társadalmi prob­
lémává vált, hisz a felnőtt lakosság 30-80%-ának van gerincpanasza. Másrészt a be­
tegséget folyamatában értékeli, rámutatva a kora gyermekkor jelentőségére.-Első­
sorban biomechanikai szemléletű megközelítése az, amely megkülönbözteti és egy­
b e n jól érthetővé teszi a kiropraktikával foglalkozók számára.

A MOZGÁSI SZEGMENT BIOMECHANIKAI, ANATÓMIAI,

F IZIOLÓGIAI TULAJDONSÁGAI

Az osteochondrosis fejlődésének biomechanikai alapjai

A modern elképzelések szerint a gerincoszlop egy elsődlegesen megfeszülő konst­

rukció. Állandó feszültségét külső és belső tényezők szabják meg, többek közt az
elülső és hátulsó szalagok, (ligamentum longitudinale posterius et anterius) továb­
bá a ligamentum flavum, valamint a csigolyatestek között elhelyezkedő, azokat
szétválasztó kocsonyás m a g (nucleus pulposus) és a rostos gyűrű (anulus fibrosus).

A gerincoszlop ellenáll a mozgatórendszert ért különböző hatásoknak, valamint

az emberi test számára vázként, támaszként szolgál. Mindezeknek köszönhető,
hogy védi az ideg-, ér- és gerincvelői apparátust is. A gerincoszlop alapvető funkci­
onális egysége az ún. Junghans-féle mozgásszegment. (Ábrát lásd az előző fejezet­
ben (1. sz. ábra).)
Az osteochondrosis (továbbiakban: OCH) kifejlődésének alapvető oka, úgy tűnik,
a gerincoszlop mozgásszegmentumának funkciózavarában rejlik. Az OCH klinikai
szindrómájának kifejlődéséhez vezető etiológiai és patogenetikai tényezőnek az ún.
disco-spondylo-gyöki konfliktus tűnik, amely gyakorlatilag a foramen interverteb-
raléban (csigolyaközti lyuk) húzódó ideg-, érkötegek különböző sérülését jelenti.
Maga a disco-spondylo-gyöki konfliktus pedig a csigolyatestek közötti porckorong
valamelyik irányban történő kidomborodásának a következménye, amely együtt jár
a csigolyaív kisízületeinek blokkjával.
A terminus, hogy „csigolyaív kisízületeinek blokkja", egy szélsőséges fiziológiai
helyzetben fixált csigolyatestek egymáshoz való viszonyát jelenti. Ebben az esetben
a csigolyatestek nagyfokú oldalt vagy előre flektált állapotban vannak. Ilyenkor egy
időben rotálódnak abba az irányba, amelybe a porckorong kidomborodik.
A porckorong ekkor a hátsó, hátsó-oldalsó irányba mozdul el. Az elmozdulás irá­
nyába eső rostos gyűrű es porckorong alkotja a csigolyakozti nyílás, illetve csatorna
24

7. sz. ábra.
 25

elülső falát, melyen keresztül gerincvelői idegkötegek lépnek ki. Ennek következté­
ben a kidomborodó porckorong mintegy szűkíti a csigolyaközti nyílást, létrehozva
az itt lévő idegkötegek sérülését (feszülését, irritációját, kompresszióját).
A porckorong kidomborodásának, kifejlődésének oka a kocsonyás mag (nucleus
pulposus) biomechanikai tulajdonságában keresendő, mely végül is az alapvető
elasztikus, amortizációs szerepét tölti be a gerincoszlopban, természetesen együtt
az ún. rostos gyűrűvel (anulus fibrosus), valamint a csigolyatestek közötti ízületek­
kel és ligamentumokkal.
A kocsonyás mag a fiziológiásán egymás felett elhelyezkedő csigolyatestek között,
középen foglal helyet, és az elasztikus fonalak és fibrosus gyűrűk segítségével fizio­
lógiásán ilyen vagy olyan irányba kitér a csigolyaoszlop különböző mozgásai során.
Merőleges helyzetben a kocsonyás mag a szegment középpontjában helyezkedik el, ,
biztosítva a csigolyatestek egyenletes elmozdulását.
A gerincoszlop hátrahajlása esetén a csigolyatestek hátsó része egymáshoz köze­
ledik, míg az elülső részei egymástól távolodnak.
Ennek következtében növekszik a nyomás a csigolyaközti ízület hátsó részeiben,
ha összehasonlítjuk az első részben viszonylag csökkent nyomással. Hogy ez kom­
penzálódjon, a kocsonyás mag dinamikusan előrehelyezkedik és ezáltal fiziológiás
kidomborodást okoz a rostos gyűrű elülső felszínén. Ezt ábrázolja a következő áb­
ra.

8. sz. ábra
A kocsonyás mag fiziológiás áthelyeződése a gerincoszlop hátrahajlása esetén

A gerincoszlop előrehajlása esetén az előbbiekben leírtak fordítottan történnek. A

kocsonyás mag nem előre, hanem hátra mozdul el és kidomborítja a rostos gyűrű
hátsó, hátsó-oldalsó részét.
 26

9. sz. ábra
A kocsonyás mag fiziológiás elmozdulása a gerincoszlop előrehajlása (flexiója) esetén

Különös jelentősége van a folyamat dinamizmusának. Ugyanis amikor a gerinc­

oszlop visszaáll merőleges vagy horizontális helyzetébe, a kocsonyás mag visszatér
a mozgási szegment közepére, és a gerincoszlop előre-hátra hajlítása során
keletkezett fiziológiás kidomborodások megszűnnek, köszönve ezt részben a rostos
gyűrű elaszticitásának is.
A végzett megfigyelések azt igazolják, hogy a gerincoszlop a nap folyamán 80%-
ban flexiós, előrehajolt állapotban van. Vagyis egész életünk során, gyermekkortól
kezdve - mert nemcsak munkánk során, hanem még éjszakára is párnát teszünk a
fejünk alá - egy előrehajolt állapotban élünk. Ennek következtében a kocsonyás
mag a hosszú évek során végül is krónikusan szétfeszíti a rostos gyűrű (anulus
fibrosus) hátulsó részét. A vizsgálatok azt mutatják, hogy a rostos gyűrűnek amúgy
is a hátulsó-medián és hátulsó-oldalsó része a leggyengébb.
A kocsonyás mag kidomborító hatásának következtében az ezen a szakaszon elhe­
lyezkedő rostos gyűrű ellenállásának csökkenése a gyűrű szétnyúlásához, rugal­
masságának elveszítéséhez vezet.
Az ezek következtében létrejövő kidomborodások, az ún. protrusiók lehetnek
mediánok, paramediánok, és hátulsó-oldalsóak, de egy időben lehetnek kétoldalúak
is, ún. U alakúak.
 27

10. sz. ábra.

1. Hátsó-oldalsó protrusio
Gyöki kompressziót okozó laterális discushernia
2. Medián protrusio
Gerincvelő-kopressziót okozó mediális discushernia, csigolyaív okozta ellen­
nyomással társulva.
3. Paramedián protrusio
Gerincvelő-kompressziót okozó laterális discushernia, csigolyaív okozta
ellennyomással.
 28 DR. TARACZKÖZI ISTVÁN

A mindennapi életben a gerincoszlop hosszan tartó előrehajló állapota a követke­

ző elváltozásokhoz vezethet:

1. Krónikusan megfeszülnek a hátsó szalagok, az ún. ligamentum longitudinale

posterius, amely akadályozza a nagyfokú előrehajlást, ezáltal a-gerinccsigolyák há­
tulsó részének egymáshoz viszonyított távolsága növekszik.
A hátsó szalagok nagyfokú széthúzódása, szétfeszűlése, mely következtében az
egymás mellett elhelyezkedő csigolyatestek hátulsó felszíne egymáshoz viszonyítva
eltávolodik és az itt lévő szalagok ellenállásjfcsökken és kevésbé tud ellenállni a
~ csigolyaközti porckorong kidomborító hatásának.

2. A gerincoszlopot egyenesén tartó és hátrafeszítő háti izmok detrenírozódnak,•

mert gyakorlatilag állandó flexiós helyzetben vannak az élet folyamán, ehhez h o z ­
zájárul még a ligamentumok lazasága. Mindezek együttvéve a passzív flexió ampli­
túdójának fokozódásához vezetnek.

3. Az előrehajlás következtében megnövekszik a mellkasi és hason belüli nyomás,

amely közvetlenül a csigolyaközti porckorongok felszínére hatva elősegíti és erősíti
azt a jelenséget, hogy a kocsonyás mag a porckorong hátsó, hátsó-oldalsó részei fe­
lé tolódjon el.

4. Az epidurális térben elhelyezkedő vénák ellaposodnak. Ezeknek a vénáknak az

lenne a szerepe, hogy az itt lévő csigolyatestekből, valamint egyéb struktúrákból:
szalagokból, csigolyákból, ízületekből stb. a vért elszállítsa. Ezáltal, ennek zavara
következtében az itt lévő struktúrákban degeneratív folyamatok fejlődnek ki anyag­
cserezavarok következtében.

5. A kisízületek és a ligamentumok krónikus feszülése elősegíti az ún. funkcioná-'

lis blokk kialakulását, melyek a mozgási szegmentum instabilitásához vezetnek, és
a későbbiek során arthrosishoz hasonló degeneratív elváltozások jöhetnek létre.

6. A kocsonyás mag decentralizációja következtében a porckorong diffúzióval tör­

ténő táplálkozása zavart szenved. Ennek következtében a rostos gyűrű degenerá-
lódni kezd, megzavarva annak elasztikus ; amortizáló tulajdonságát. A csigolyates-
t e k e n szintén lassú elváltozások történnek. Ugyanis a porckorong táplálkozása
diffúz módon, a szomszédos csigolyatestek kyalinos lemezén keresztül történik. Ma­
guknak a csigolyatesteknek a középső sziva :sos része, a nagyfokú vascularizációjá-
nak köszönhetően viszonylag jó helyzetben van, optimális esetben ez közvetlenül a
kocsonyás mag fölött helyezkedik el, ezáltal nyújt optimális táplálkozási viszonyo-
kat az utóbbi számára.
 KIROPRAKTIKA 29

A kocsonyás mag elmozdulása következtében a csigolyatestek vascularisatiós

felépítése megváltozhat, melynek következtében a csigolyatestek központi zónáiban
degeneratív folyamatok indulhatnak el.
Kora gyermekkorban a kocsonyás mag elmozdulása következtében megváltozó ér-
zónák végül is az egyes csigolyatestek egyenlőtlen vérellátásához vezetnek, ezáltal
befolyásolják a növekedést, és végső sorban scoliotikus betegségek alapvető patho-
genetikai alapját képezik.

Az itt felsoroltak, vagyis a gerincoszlop krónikus előrehajló helyzetének következ­

ménye a csigolyaközti porckorong protrusiója, melyek elősegítik vagy létrehozhat­
ják az ún. ízületi blokkot, valamint a betegség különböző klinikai szindrómáit okoz­
zák.

A gerincoszlop ezen állandósult szituációjában egy viszonylag kis trauma, a hason

belüli vagy a mellkasi nyomás növekedése (köhögés, tüsszentés esetén, élesen elő­
rehajolva) beindító faktora lehet különböző mértékű protrusiónak. Ennek követ­
keztében prolapsusok, discusherniák jöhetnek létre a rostos gyűrű részleges vagy
teljes átszakadásával a hátsó ligamentum területén, vagy magának a kocsonyás
magnak a sequestratiója jöhet létre.

Célszerű a kora gyermekkortól kezdve kialakuló osteochondrosist, mint egy pro-

grediáló-remittáló szisztémás betegséget felfogni, amely biomechanikus periódu­
sokra osztható, a gerincvelői szegmentumban létrejövő morfológiai változások által.
A biodinamikai korrekció széles alkalmazási tapasztalatai alapján vált lehetőség
öt alapvető p e r i ó d u s alkalmazása a betegségre. A klasszifikáció V V Szuvak és
munkatársai klasszifikációja.

1. Mobilis protrusiók periódusa

A betegség ebben a korai periódusban gyakorlatilag klinikai tünetek hiányával jel­

lemezhető. Ez azzal magyarázható, hogy a kocsonyás mag a csigolyatestek közötti
ízületben mobilisan változtatja helyét, és az így létrejövő porckorong-protrusiók és
csigolyablokkok gyakorlatilag az aktív kiegyenesítő, forgó-rotációs mozgások során
(önkorrekciók során) visszaállnak eredeti helyzetükre. Radiológiailag ez az elválto­
zás nem diagnosztizálható. Kora gyermekkorban scoliotikus testtartás mutatkoz­
hat.

2. Csigolyaközti porckorongok fixált protrusiójának periódusa

Ebben a stádiumban mérsékelt vasrv kifejezett klinikai szimotomatológiával talál­

kozunk, melynek oka a porckorong fixált protrusiója által létrejövő ideg-ér-gyöki tü-
 30
DR. TARACZKÖZI ISTVÁN

netek, illetve blokkok. Ez a mozgási szegment különböző fokú instabilitásával jár­

hat együtt, mégpedig az ún. retro-spondylolisthesis I. stádiumával.
A kora gyermekkorban a scoliosis I. fokú.
Alapvető radiológiai jelek: ún. kiegyenesített lordosisok, erősödik a mellkasi
kyphosis, a csigolyatestek közötti rések aszimmetriája, a rések, ill. a tövisnyúlvá­
nyok egymáshoz való távolsága különböző. Ebben az esetben á biomechanikus kor­
rekciót vagy pedig speciális komplex önkorrekciós fogásokat lehet alkalmazni.

3. Csigolyaközti porckorong fragmentációjának stádiuma

Discushernia (porckorongsérv), mely 3 periódusra osztható:

• A stádium: Discushernia a rostos gyűrű szétszakadása nélkül. Ebben a stádi­
umban már kifejezett klinikai tüneteket tapasztalunk, melynek
oka az ideg-, ér-, ideggyöki sérülés a porckorongsérv kidomborodá-
sa következtében. Itt már komoly morfológiai elváltozások is meg­
figyelhetők.
Radiológiai jelek: egyenletesen vagy aszimmetrikusan csökkennek a csigolyák
közti rések. A hátsó tövisnyúlványok a csigolyatestek elmoz­
dulása következtében egymáshoz képest eltávolodnak, tehát
nem egy folyamatos síkban helyezkednek el, és mérsékelten
kifejezett osteochondrosis figyelhető meg, valamint a csigo­
lyaív nyúlványainak, ízületeinek deformációi láthatók.

• B stádium: Discushernia'a fibrotikus gyűrű átszakadásával.

• C stádium: Discushernia a ligamentum longitudinale posterior átszakadásá­

val. Ez utóbbiak igen kifejezett klinikai szimptomatikával járnak,
amelyet az ideg-, ér-, ideggyöki tünetek okoznak, sőt magának a
gerincvelői szakasznak a sérülése is létrejöhet a csigolyaközti porc­
korong sérvszerű bedomborodása következtében, valamint annak
következtében, hogy a kocsonyás mag átszakítva a rostos gyűrűt és
a hátsó szalagot, bejuthat közvetlenül a csigolyaközti lyukba, ill. a
gerinccsatornába. Radiológiai jelek: hasonlóak az előbbi stádium­
ban felsoroltakéhoz. A biodinamikai korrekció abszolút ellenja­
vallt!

4. A csigolyaközti porckorong fibrosisának periódusa

- deformáló spondylosis

Ez mérsékelt vagy kifejezett klinikai tünetekkel jelentkezik, amely a spondylo-

gyöki konfliktusnak az eredménye, valamint a váltakozó fokú csigolyablokkoknak.......felelnek meg
KIROPRAKTIKA

Radiológiai jelek: szimmetrikus vagy aszimmetrikus résszűkületek az egymás fö­

lött elhelyezkedő csigolyatestek között, nagyfokú osteophyta-képződés a csigolya­
testekben. Különböző torziós deformációk jönnek létre, osteoporosis, valamint a csi­
golyákközti kisízületekben különböző deformáló arthrosis és spondylolisthesis.
A biodinamikai korrekció viszonylag javallt!

5. A csigolyaközti porckorong osteofibrosisa ankylo-spondyloarthrosisa

Ezt szintén váltakozó fokú klinikai szimptómák jellemzik, melynek hátterében az

ideggyökök különböző fokú sérülése áll.Ezeket az ízületi nyúlványok illetve az
osteophyta konfliktusok okozzák.
Ha kora gyermekkorban kialakul, a scoliosis V fokozatát érheti el.
Radiológiai jelek: gyakorlatilag hiányzik a csigolyatestek közötti rés.
Az osteophyta-képződés következtében az egymás mellett lévő csigolyatestek
szinte összeforrnak, összecsontosodnak, totális, organikus csigolyatestblokk alakul
ki, ankyláló spondyloarthrosisnak megfelelően.
A biodinamikus korrekció abszolút ellenjavallt.
 32 DR. TARACZKÖZI ISTVÁN

ÍZÜLETI B L O K K
Honnan ismerjük fel az ízületi blokkot? "*

A hozzánk forduló beteget panaszai alapján természetesen különböző irányú szak-

vizsgálatokra kell előzetesen elküldeni, hogy a kiropraktikai kezelés ellenjavallatai
közé sorolt betegségeket kizárjuk.
Mindig aktuális vizsgálatot végzünk. A beteg jellegzetes panaszai mellett
lünk a tartási, járási rendellenességekre, feltérképezzük a beszűkült mozgási irá­
nyokat. (Lásd anatómiai melléklet.)
Esetismertetés: A 7 éves kisfiút édesanyja több orvoshoz elvitte a gyermek egyre
fokozódó S alakú háti görbületével. „Sportoljon", „Majd kinövi" javaslatokkal lát­
ták el. A gerincoszlop átvizsgálásakor a jelzett elváltozás mellett az egyes csigolyák
részéről konkrét okot nem találtam, ami a tartási rendellenességre magyarázatul
szolgált volna. Mikor megkértem, hogy sétáljon néhány lépést, enyhén sántított a
bal lábára. Rákérdezve elmondta, hogy 1-1,5 éve kényelmetlen a bal talpán állni,
időnként nyilalló fájdalmat érez. Átvizsgálva a talp boltozatában a bőr alatt diónyi
nagyságú ún. talpi zsírdaganatot találtam, mely nyomta az ezen területen haladó
idegszálakat és fájdalmat okozott. A kisiskolás automatikusan nem terhelte ezt a lá­
bát, áthelyezte testsúlyát a másik lábára. Ennek hatására következményes tartási
rendellenesség alakult ki. Itt a megoldás a zsírcsomó műtéti eltávolítása volt.

A csigolyák közti ízület blokkjára, annak pontos helyére, minőségére a következők

utalnak:
• a mozgási szegmentet alkotó csigolyák mozgatásakor fájdalom jelentkezik, ill.
a mozgáskorlátozottság egy vagy több irányban áll fenn,
• lokális szegmentális irritáció jelei,
• perifériális szegmentális irritáció jelei.

Hogyan vizsgáljuk az ízületeket, a gerincoszlopot, a mozgási szegmentet?

Páros ízületeknél (kéz, láb) mindig az ellenoldali, tehát az ép ízületen vizsgáljuk

az akaratlagos mozgással végrehajtható funkciókat, megállapítva ezzel az élettani
ütközőpontot. Majd aktív közreműködésünkkel az anatómiai ütközőpontot
állapítjuk meg. A két mozgáshatár közötti részt nevezzük passzív zónának.

Ezek után térünk a blokkolt ízületre és a kóros ütközőpontokat állapítjuk meg, az

adott ízületi mozgástengelyének megfelelően.
A gerincoszlop esetén a legjobb tájékozódást a tövisnyúlványok, másodsorban a
 KERÖPRAKTTKA
33
rántyúlvány, ill. a C2 tövisnyúlványa, mely utóbbi, ha a fej forgatásakor elmozdul,
illetve elfordul, ezen nyakcsigolya blokkját igazolja.
A tövisnyúlványokat egyenként ujjaink közé fogva, hason fekvő betegnél lassan
jobbra-balra kimozdítjuk. A blokkolás szintjén és irányában a beteg egyre fokozódó
fájdalmat jelez. A tövisnyúlványok általában a blokkolás irányába mutatnak.

A blokkolás szintjének megállapításához jól tapintható támpontot nyújt az alsó

nyaki szakaszon először tapintható C5 nyakcsigolya tövisnyúlványa elletve a
legjobban kiemelkedő csigolyák tövisnyulványa

Támpontok az egyes csigolyák megtalálásához

C7 - az alsó nyaki szakasz legkiemelkedőbb pontja

Th3 - -a lapockatövis magasságában, azt összekötő vonalon
Th7 - a lapocka alsó szögletének magasságában, az azt összekötő vonal
közepén
Thl1- a XII. lengő bordák mutatnak rá.
L4 - a medencetaréjt összekötő vízszintes vonal közepén
L5 - a hátsó-felső csípőtöviseket összekötő vonal közepén.
A tövisnyúlványok egymás alatt egy vonalban, egymástól arányos távolságra he­
lyezkednek el abban az esetben, ha a csigolyatestek is normális anatómiai helyzet­
ben állnak.
Ezen utóbbiak bármilyen okból vagy bármilyen irányba történő elmozdulásakor
törvényszerűen a hozzájuk tartozó tövisnyúlványok is elmozdulnak, és ezek elren­
dezettsége felbomlik.
Ebben az esetben a tövisnyúlványok mellett párhuzamosan végighúzva ujjainkat,
a blokkolt oldalon a tövisnyúlvány oldalra történt elmozdulása következtében kidu-
dorodást észlelünk laterális irányban.
A csigolyatestek ventrális irányba történő elmozdulásakor a tövisnyúlványok kö­
zött, az adott csigolyatesthez tartozó tövisnyúlvány magasságában bemélyedést ész­
lelünk.
Amennyiben a csigolyatest háti irányba mozdul el, akkor a tövisnyúlványokhoz
képest, az elmozdult csigolyatesthez tartozó tövisnyúlvány esetében kiemelkedést
észlelünk.
Az adott csigolyaízületek blokkját, állapotát a felette és alatta elhelyezkedő csigo­
lyaszakaszok zárásával aktívan is vizsgálhatjuk. A vizsgálatot minden irányban el
kell végezni. A blokkolt irányba a mozgás korlátozott, behatárolt.

Lokális szegmentális irritáció

Mint az előzőekben bemutattuk, a gerincvelői idegek hátsó ága idegzi be a gerinc-

oszlop mellet és saját izomzatát valamint a hozzá tartozó mintegy tenyérnyi bőr­
területet a gerincvelői szegmentnek megfelelően.
 ;34 DR. TARACZKÖZÍ ISTVÁN

Egy adott szegment blokkja esetén ezen izmok plasztikusan összehúzódnak, meg­
vastagodnak, csomósodnak, lokális érzékenységet mutátnak,~valamint a hozzá tar­
tozó bőrterületek megvastagodását és túlérzékenységét is tapasztalhatjuk.
Ezen tünetek összességét nevezzük lokális szegmentális irritációnak. Ez ad lehe­
tőséget a csigolyák közti ízületi blokk közvetlen diagnosztizálására.
A C0-C7 esetében ujjaink a blokkolt oldalnak megfelelően az ízületek feletti izom­
zatban találnak a fentiekben leírt elváltozásokat, melyek felerősödnek, ha a blokko­
lás irányába történő mozgását - akár passzívan, akár akaratlagosan - végzünk.
A tartószalagok térületén a csecsnyúlvány és a nyakszírti kiemelkedés között,
kívülről befelé haladva, a C7-C1 csigolyák megfelelő oldali blokkját tudjuk diag­
nosztizálni a nyakizmok tapadási pontjainak megfelelően.
A felső háti gerincoszlop tövisnyúlvány-vonalához képest jobbra-balra-két haránt-
ujjnyira, az alsó háti szakaszon egy harántujjnyi távolságban nyomást gyakorolunk
a kis csigolyaízületek irányába, melyek felvilágosítást adnak a lokális szegmentális
irritációról.
A csípócsont és a keresztcsont esetében a lokális szegmentális irritációs pont a fel­
ső csípőtövistől a farok irányában 4 harántujjnyira található. Jellemző, hogy a nagy
farizom a blokkolt oldalon ellaposodik.

Perifériális szegmentális irritáció

A szabályzókor ismertetésekor leírtuk, hogy a gerincvelői idegek elülső ágainak

zavara esetén, a hozzá tartozó izmokban, bőrszelvényekben történő diszfunkciós
zavarok, az izomkötegek megvastagodása, fájdalom, túlérzékenység, és ennek meg­
felelő bőrtünetek lépnek fel.
Az itt lévő Head-zónák, a megfelelő bőrterületek beidegződésének pontos ismere­
te segít a blokkolt csigolyaízületek felderítésében.
Felső nyaki szindrómák esetében nemcsak hallás- és látásromlás, szédülési pana­
szok lehetségesek, hanem a megfelelő oldalon a szemöldök bőrének fájdalmassága
is észlelhető.
A lábszár izomzatában, ill. bőrében jelentkező, a fentiekben leírt panaszok eseté­
ben (amennyiben a lokális okok kizárhatók) mindig nézzük meg a megfelelő oldali
L4-L5 csigolyaízületeket.
E három ismertetett diagnosztikai módszer jelentősége abban rejlik, hogy bizonyos
esetekben, mikor az orvosi műszerek semmit vagy minimális elváltozást mutatnak,
addig ezen eljárásokkal pontosan be tudjuk határolni az ízületi blokkolás szintjét és
jellegét. További jelentősége abban rejlik, hogy amennyiben a blokk okozta ezeket az
elváltozásokat, a blokk oldásával a tünetek hirtelen, látványosan javulnak.
Mielőtt a konkrét gyógyításhoz, illetve az egyes fogások elsajátításához hozzákez­
denénk, nagyon fontos, hogy megismerkedjünk a javallatok és ellenjavallatok rend-
 KIROPRAKTIKA 35

A KIROPRAKTIKA
A L K A L M A Z Á S Á N A K KLINIKAI
JAVALLATAI |'
ÉS ELLENJAVALLATAI
A javallatok és ellenjavallatok klinikai alapjaként I. E Antonov-féle periferikus
Idegrendszeri megbetegedések klasszifikációját használjuk.

JAVALLATOK

1. NYAKI SZAKASZ

1/1 Cervicocranialgia (nyaki migrén)

1/1.1. Trigeminalógia
1/1.2. Szemgolyók fájdalma
1/1.3. A nyakszirti idegek neuralgiája
1/1.4. A vertebro-basillaris érrendszer zavarai, amelybe beletartoznak a koordiná­
ció zavarai, hypotalamikus zavarok, a funkcionális zavarok, hallási problé­
mák (zaj, csengések a fülben, csökkent hallás)
1/1.5. A látás romlása, zavara (a szem előtti ködlátás, a látás élességének csökke­
nése, és csökkent accomodatio)
1/2 Cervicalgia
1/2.1. Felső
1/2.2. Középső
1/2.3. Alsó
1/3. Cervicobrachialgia
1/3.1. Az elülső scalenus izom szindrómája
1/3.2. Humeroscapularis szindróma
1/3.3. Epicondylitis
1/3.4. Styloiditis
1/3.5. Váll-kéz szindróma
1/3.6. A kéz ereinek angiospazmusa.

2. MELLKASI SZAKASZ

2/1. Thoracalgia
2/1.1. Borda közti neuralgia
2/1.2. Lapocka-borda szindróma
2/1.ó. A mellkas elülső falának szindromája

1
 36 DR. TARACZKÖZI ISTVÁN

2/1.4. Pseudostenocardia
2/1.5. A szív ischémiás megbetegedése (krónikus koronária elégtelenség, steno-
cardia)
2/2. Vegetatív érdisztónia (neurózisok)
2/2.1. Hipo-hipertonikus típusok
2.3. Abdominalgia. ..

3. LUMBÁLIS (ÁGYÉKI) SZAKASZ

3/1. Lumbágó
3/2. Lumbalgia subacut és krónikus stádiumokban
3/3. Lumbosacralgia
3/4. Lumbo-ischialgia és ischialgia subacut és krónikus stádiumban
3/4.1. A musculus piriformis szindrómája
3/4.2. A térd- és csípőízület periarthrosisának szindrómája
3/4.3. Coccygodynia szindrómája
3/4.4. A lábszár szindrómája
3/4.5. Talpi szindrómák (égés, fájdalom a sarokban és a talpon)
3/5. A láb ereinek angiospazmusa.

4./ ORTOPEDIKUS ZAVAROK

4/1. A gerincoszlop minden egyes szakasz mozgásának korlátozottsága

4/2. Scoliotikus testtartás gyermekeknél
4/3. Scoliotikus betegség I—II fokig, gyerekeknél 3-14 éves korig.

A biodinamikus korrekció általában a betegség korai, mérsékelten kifejezett for­

máinál alkalmazható, amikor azok stacionárius, recividáló vagy regresszív lefolyá­
súak. A legjobban alkalmazható a korrekció azokban az esetekben, amikor a folya­
mat remisszióban van és alig tapasztalható a klinikai megjelenése. Ugyanis a kor­
rekció mintegy megelőzi a klinikai szindrómák kifejlődését, a betegség további prog­
resszióját (nem engedi, hogy porckorongsérv legyen, megelőzi a sequestratiót. stb.).
Ezen megfontolások alapján a biodinamikus korrekciót a betegség ún. premorbid
stádiumában érdemes alkalmazni.

ELLENJAVALLATOK

A biodinamikus korrekció ismeretében az ellenjavallatokat 2 alapvető csoportba

osztjuk:

1. Abszolút ellenjavallatok
KIROPRAKTIKA 37

2 - Relatív ellenjavallatok
Ekkor egyéni esetekben, nagyfokú körültekintéssel a korrekció alkalmaz­
ható.

1. Abszolút ellenjavallatok

1/1, Az osteochondrosis periódusának megfelelően a klinikai betegség perió­

dusának megfelelően.
1/2. A gerincoszlop OCH-a a 3/b, c stádiumban
1/2.1. Discushernia és/vagy a fibrosus gyűrő, szétszakadása
1/2.2. Discushernia sequestratióval
1/3. A következő klinikai megbetegedéseknél:
1/3.1. Myelopathiák
1/3.2. Perifériás parézisek (plégiák), kismedencei szervek funkciójának zavarai
esetén
1/3.3. A végtagok izomzatának atrophiája
1/3.4. Kifejezett an-hyperesthesiáknál
1/3.5. Egyéb gyöki-spinális, és idegfolyamatok esetében (Pl.: spinális artériák
inzultusánál, krónikus myelopathiaknál.)
1/3.6. A csigolyaartériák elzáródásánál.

Ellenjavállatok egyéb kísérőbetegségek következtében

2/1. A gerincoszlop vagy gerincvelő daganatai

2/2. A gerincoszlop specifikus vagy nem specifikus gyulladásai (tubercolotikus
spondylitis, osteomyelitis)
2/3. A gerincvelő és -hártya akut vagy szubakut gyulladások folyamatai
(myelitis, meningitis)
2/4. A gerincoszlop vagy gerincvelő traumatikus sérülése
2/5. Atlas-axis rendellenességeknél
2/6. Nyaki scoliosis II. fokozat
2/7. Operált gerincoszlop (discotomia, laminectomia stb.)
2/8. Scheuermann-betegség
2/9. Bechterew-kór
2/10. A csigolyaszegmentumok instabilitásának III. stádiuma (spondylolisthesis)
2/11. Az agy és szívkeringés heveny zavarai (infarktus)
2/12. Kifejezett belső szervi sérülések (vérzés, heveny gyulladás, perforációk).

2. Relatív ellenjavallatok

1. Osteochondrosis Ill/a stádiuma

2. Reuma aktív fázisban
 DR. TARACZKÖZI ISTVÁN
38
3. _Cervico-brachialgia scoliosissal ~jy §Q
4. Igen kifejezett lumbágó és lumboischialgia kifejezett kényszertartásos
helyzetekkel és a gerincoszlop melletti izomzatok kifejezett feszülésével
5. Alteráló scoliosis
6. A II. stádiumnál nagyobb spondylolisthesis
7. Születési anomáliák (sacralizáció, lumbalizáció, spina bifida).

A biodinamikus korrekciók relatív ellenjavallatok esetében megengedhetők. Csak

nagyfokú körültekintéssel alkalmazhatók.
Emellett még komplex fizikoterápiai és gyógyszeres gyógyítás, Novocain-,
Lidocain-blokád, akupunktúra, akupresszúra is szóba jöhet a különböző erősségű
fájdalomszindrómák csökkentésére.
 KIROPRAKTIKA 39

A KIROPRAKTIKA
ES A K I R O P R A K T I K A I GYÓGYÍTÁS
SORRENDJE
Az előző fejezetekben leírtak mind-mind az ízületi blokk pontos helyének megáll
lapítására, illetve a blokk által okozott helyi és Head-zónákban történt _egyéb
szervi, testi szovödmények megállapítására vonatkoznak.
A kiropraktikai diagnoszfikát követően számot kell vetnünk a
javallatok fejezetében leírtakkal, és csak ezután foghatunk hozzá a konkrét kezelés­
hez.

A sorrend tehát a következő:

I. Diagnózis
II. Kontraindikáció (ha nincs, továbbléphetünk)
III. Lágyrésztechnika
IV. Mobilizáció -passzív
- aktív - pillantástechnika
- légzési technika
- izomenergia-technika
- semlegespont-technika
V Manipuláció
VI. Speciális, egyénre szabott mozgásterápia.

I. Diagnózis

Nem győzöm hangsúlyozni, hogy mindig aktuális diagnózist kell felállítani. Tehát,
ha egy beteg 1 nap vagy 1 hét múlva jelentkezik ismét panaszaival, újból teljes kiro­
praktikai kivizsgálást kell végezni
Soha nem csak egy mozgási szegmentet kezelünk, hanem a gerincoszlop egészét,
a test egészét.
A kezelés előtt kötelező elvégezni az artéria vertebrális keringési zavarainak ki­
zárására történő próbákat. (Ezek a próbák sajnos nem 100%-osak.)

Fontosságra való tekintettel itt leírom az egyiket, a de Klejn-módszert

A vízszintesen fekvő beteg nyakát hátrahajlítva lassan jobbra-balra fordítjuk. Ha

rögtön jelentkezik a szemekben észlelhető nystagmus, mely néhány másodperc
múlva csillapodik (decrescendo típus) akkor cervikális eredetű szédülésről van szó,
a kiropraktikai Kezelés jávallt.
 40 - -J£ - DR. TARACZKÖZI ISTVÁN

Ha-azonban csak 20-30 s után lép fel az ún. crescendo típusú nystagmust észle-
lünk, vagy mellette még beszédzavar, öntudatvesztés is fellép, akkor ér eredetű szé­
dülésről van szó, ezen a szakaszon a kiropraktikai beavatkozás ellenjavallt.

A nyakcsigolyák, a nyaki szakasz semleges középállásba helyezése után a tünetek

szanálódnak.

Folytatva a gondolatmenetet, mely szerint mindig a gerincoszlop és a test egészét

kezeljük,ennek gyakorlati jelentŐségére szeretnék kitérni.
Hiába oldjuk a nyaki szakasz C1-C2 blokkját, ha ezen blokk igazi oka, feltételez­
hetően valamelyik sacroiliacalis ízület blokkja: tehát ennek másodlagos következ­
ménye. Ezért hangsúlyozom, hogy a gerincoszlop és a test egészén kell dolgozni.
A legrosszabb csontkovácsolási beavatkozásnak azokat tartom, mikor a csontko­
vács megtalálva egy blokkot, azt hirtelen mozdulattal oldja. Ez valóban látványos és
gyors. Ez az ún. hideg helyretétel, mely véleményem szerint káros és veszélyes. A
merev, fixált izomzat, szalagok hirtelen rántásakor részleges vagy teljes szakadást,
szövetközi bevérzéseket okozhat, vagy egyéb komoly szövődményekhez vezethet.
A magam részéről csak az alaposan előkészített, fellazított, gerincoszlopon, illetve
testen végzett kiropraktikai beavatkozásnak vagyok a híve, ami annyit jelent, hogy
a későbbiek során ismertetett lágyrésztechnikák és mobilizációs technikák széles .
arzenálját használom a"beteg testének előkészítéséhez. Ezen előkészületeket köve­
tően, a beteg tájékoztatása mellett, teljesen ellazult állapotban végzem el a blokkok
oldását.

III. Lágy résztechnika

A lágyrésztechnika keretében minden olyan eljárás megengedett, mely a test és a

gerincoszlop izomzatának ellazulását eredményezi: fürdők, tangentor, gyógytorna,
elektroterápia, iszappakolás, dermato-vacuum reflexológia, akupresszúra-akupunk-
túra, masszázs stb.
Betegeimnél én a hólyagmeridián akupresszúrás pontjainak stimuláMsával kez­
dem.
Ennek során nemcsak energetizálom a testet, hanem az akupresszúrás pontok
visszajelzései alapján a fájdalom erőssége irányadó számomra a majdani biodi­
namikus korrekció irányának és erősségének meghatározásához. Az akupresszúrát
követően a nyakizmoktól a sarokig bezárólag a test felszínes, majd mély rétegeinek
masszázsa történik. Ujjaink alatt érezzük a kontrahálódott izomkötegeket, azok
lassú oldódását.
A test állandóan visszajelzi, elégséges-e a kezelés vagy sem, ez vonatkozik az egész
gyógyítás folyamatára is. Ha a test, ill. testrészek továbbra is merevek, kötöttek,
nem érdemes és nem is szabad tovább erőltetni a kezelést, vagy nem sikerül a blokk
oiuasa, vagy karos szövődmények szármzhatnak a beavatkozásunktól-
 41

11. sz. ábra

Merjük mondani betegünknek, hogy a mai kezelés csak ennyiből állt, és kérjük
vissza egy vagy két nap múlva.
Az előkészítéshez, a lágyrész-technikák alkalmazásához véleményem szerint fél
vagy egy óra szükséges, de lehet ennél több is.

IV. Mobilizációs technika

A masszázsnak, illetve a lágyrész technikának észrevétlenül kell átfolyni a mobi­

lizációs technikába. Még mindig a beteg testével, ízületeivel, azok feszülésével
ismerkedik a kezünk.
 42 DR. TARACZKÖZI ISTVÁN

Passzív mobilizáció -

A passzív mobilizációt a gyógyító hajtja végre az ízületek lassú bemozgatásával.

Szakaszai: - kioldás

- nyújtás
- tartás
- visszaengedés.
- p a s s z í v mobilizáció az ízfelszínekre történő merőleges húzásokkal kezdődik.

. 2. Aktív mobilizáció

Ennek során a gyógyító és a beteg közös, összehangolt tevékenységének ered­

ménye az ízületi blokkban részt vevő különböző izomkötegek kontrakciójának
oldása.
a) Izomenergia-technika (postizometriás relaxáció)
Végezhetjük direkt és indirekt irányba, 8-10-szer javasolt.
b) Pillantástechnika
Ha a beteg a blokk irányába tekint, akkor a blokkban részt vevő izmok feszü­
lése növekszik, ha a blokkal ellentétes irányba pillant, az izmok feszülése
csökken. Végrehajtása 6-8-szor javasolt.
c) Légzéstechnika
Mély belégzés alatt az izmok tónusa fokozódik, kilégzéskor ellazulás történik.
(Lásd a későbbiek során, a biodinamikus korrekció kilégzéssel és pillantástech­
nikával együtt történik.)
d) Semlegespont-technika
A már meglévő blokk esetében a legkisebb szövetfeszülést okozó pont megke­
resése és beállítása, mely légzéstechnikával párosítva, az ízülethez tartozó
izom, izmok ellazulását eredményezi.

V. Manipuláció (biodinamikus korrekció)

A blokkolt ízületek általában hangjelenséggel kísért helyretétele, oldása, mely

során alkalmazott lökés vagy húzás az izomfelszínek érintő síkjára merőleges vagy
azzal párhuzamos irányban történik.

Szakaszai: a) kóros ütközőpont beállítása

b) próbahúzás
c) beteg ellazítása
d) manipuláció (biodinamikus korrekció)
e) ellenőrzés.
 43

Szabályok:

1. A kezelés mindig fájdalommentes irányba történik.

2. Próbahúzás elmulasztása hiba.
3. Blokkoláskor egy mozgásirány mindig szabad, ha minden irányban blokkolt az
ízülét,tilos manipulációt végrehajtani. (Felül kell vizsgálni diagnózisunkat.)

V.V.Szuvak a manipulációkat biostatikus és biodinamikus korrekciókra osztja fel.

Véleménye szerint a betegség biodinamikus alapjai lehetővé teszik a -bio-
mechanikus módon történőigyógyítást. Ennek egyik legismertebb módja az ún. bio­
statikus korrekció, vagyis a gerincoszlop tengely irányú statikus kinyújtása (trak-
ciós gyógyítás), amikor is az ideggyökök dekompresszióját hozzuk létre, annak
következtében, hogy növeljük a csigolyatestek közötti nyílások átmérőjét. Ezzel
megszüntetjük a csigolyatestek közötti kisízületek subluxációját, csökkentjük a
porckorong kidomborodását és csökkentjük a csigolyatestek közötti izmok kontrák-
túráját.
Kevésbé elterjedt mód az ún. biodinamikus korrekció, melyet az irodalomban
különböző manipulációs fogások alatt ismernek. Ezek közismertebb elnevezései:
- kézi medicina,
- manuálterápia,
- kézi reflektorikus terápia.

Az irodalmi elnevezésektől függetlenül és bizonyos fogásoknál az eltéréseket nem

tekintve, a metodika lényege, hogy a csigolya közötti porckorong protrusióját vala­
milyen módon megszüntetjük, és ezáltal megszüntetve a protrusióval együtt járó
mozgási szegmentben észlelt blokkokat is.
Ezzel a módszerrel egy plusznyomást gyakorolunk arra a területre, ahol a porcko­
rong protrusióját ismerjük (a hátsó, a hátsó-oldalsó rostos gyűrűknél). A metodika
alapja, hogy a gerincoszlop nagyfokú hátraflexióját hozzuk létre, amely által a csi­
golyatestek hátulsó élei egymáshoz közelednek.

a) A gerincoszlop kiegyenítése, hátrahajlítása.

b) Plusznyomás gyakorlása a porckorong területére, ahol a kidomborodás van,
ezáltal a csigolyatestek hátsó részei egymáshoz közelítenek.
c) A kocsonyás mag visszahelyeződik a csigolyatest középpontjába, ezáltal
megszűnik a porckorong protrusiója.

Ez a kocsonyás mag dinamikus elmozdulásához vezet, mégpedig az interverteb-

rális discus elülső részei irányában, visszaáll az anatómiai, fiziológiai normális hely­
zet, amely eredetileg volt. Ezáltal csökken a patológiás nyomás a rostos gyűrű hát­
só, hátsó-oldalsó részében. Ezzel együtt megszűnik az az alapvető patogenetikai
44 DR. TARACZKŐZI ISTVÁN

faktor, amely létrehozta a disco-spondylo-gyöki konfliktus klinikai tüneteit. Ezért

ezt a folyamatot célszerű biodinamikai korrekciónak nevezni.
Tehát maga a terminus, hogy biodinamikai korrekció, a gerincoszlopra ható kü­
lönböző faktorok összességét jelenti, amely nem feltétlenül kézi ráhatás eredménye
a gerincoszlopra.
Függetlenül attól, hogy orvos keze okozza, vagy egyéb különböző, kipróbált me­
chanikai vagy elektromechanikai szerkezetek szolgálják ezt a célt.
A biodinamikai korrekció alkalmazásának megalapozott és helyes módjához fel-
tétlenül ismerni kell a mozgási szegmentum biomechanikai alapjait.
Az osteochondrosis betegség későbbi periódusában," amikor az intervertebrális
discusokban már előrehaladott degeneráció van, a biodinamikai korrekció kivitele­
zése lehetetlen.

VI. Speciális egyénre szabott mozgásterápia

Ezzel a fejezettel, valamint az előző, V fejezettel önállóan foglalkozunk, fon­

tosságukra való tekintettel.
KIROPRAKTIKA

MANIPULÁCIÓ

BIODINAMIKUS KORREKCIÓ MÓDSZEREINEK,

FOGÁSAINAK RÉSZLETES LEÍRÁSA

Mindenfajta manipulációt a beteg teljesen ellazult állapotában kell végezni.

A manipuláció során a következő mozgásokat használjuk

2. oldalsó hajlítás
3. diagonális kiegyenlítés
4. rotáció jobbra vagy balra
5. tengelyirányú kihúzás (trakció)

A fentiekben leírt biomechanikus korrekció elve a gerincoszlop minden egyes

szegmentumában érvényes. Kivételt képez a CO, C l , valamint a C1-C2, mely szin­
teken nincs intervertebralis discus.
Az itt létrejövő funkcionális blokk megszüntetésének lehetőségeivel azonban szin­
tén számolnunk kell, mivel az ezen szakaszok alatt lévő területekről protrudáló dis-
cusok megbontják a nyaki szakasz normális architektúráját és ezáltal blokkot hoz­
nak létre. A korrekciót itt az ún. rotációs-trakciós módszerrel végezzük.
46

NYAKI SZAKASZ KORREKCIÓJA

1. fogás (12. sz. ábra, a, b, c, d)

A C0-C1 korrekciója, rotáció és trakció.
A beteg alaphelyzete: ülve vagy állva. A fej egyenesen van, a vállak maximálisan
előre leeresztve.
Á gyógyító alapállása: a beteg háta mögött vagy oldalt.

12. sz. ábra

1. fogás: A C0-C1 korrekciója, rotáció és trakció
KIROPRAKTIKA 47

Az orvos behajlított könyökkel alulról, mintegy körülöleli az állkapcsot és így lét­

rehozza a trakciót és a fej forgását jobbra. A bal kéz nagyujja haránt irányban a
C1-C2 csigolyatestek tövisnyúlványát nyomja oldalról, jobbról balra. Ugyanez a
mozgássorozat ismétlődik meg, csak tükörképes formájában az ellenoldalról.
szindrómák, melyre alkalmazzuk: 1/1., 1/1.4., 1/2.1.

2. fogás (13. sz.abra a, b.)

C2-C5 korrekciója, rotációs-trakciós mozgás, diagonális kiegyenesítéssel.
A gyógyító és beteg helyzete, mint az előbbi esetben
A trakció és a rotáció is megegyezik az előbbiekben leírtakkal.
A diagonális kiegyenlítés azáltal valósul meg, hogy a gyógyító kezének tenyéri fel­
színével a tövisnyúlványokra nyomást gyakorol, méghozzá bal kézzel, jobbról bal
irányba. Eközben a hüvelykujj és a mutatóujj oly módon helyezkedik el, hogy
elősegítse á trakciót felfelé, mégpedig nyomást gyakorolva a nyakszirttől az ún.
csecsnyúlványokra. Hasonlóképpen járunk el az ellenkező oldali mozgásoknál, a
mostani gyakorlat tükörképét használva.
Ezen fogást a következő szindrómáknál alkalmazzuk:
1/1., 1/1.3., 1/2.2., 1/3.1, 1/3.3.

13. sz. ábra

2. fogás: A C2-C5 rotációs mozgása, diagonális kiegyenesítéssel
 48

3. fogás: (14. sz. ábra, a, b , c,)

A C 2 - C 7 korrekciója rotációval.
A beteg és a gyógyító helyzete, mint az 1. fogásnál.
A gyógyító jobb kezével jobbról megragadja a fejet, alulról az állkapocs felől, köz-
sen alkarjával rátámaszkodik a beteg vállára. A másik kezével a.jobb oldali fali-
riyakszirti területre gyakorol nyomást, és e két kézmozdulat együttes eredménye­
képpen potencírozza és fordítja a fejet.
Ellenirányú mozgás> esetén a kezek helyzete az előbbiekben leírtastükörképe.
Szindrómák,
melyekél alkalmazzuk: 1/1.1, 1/1.2, 1/1.6

14. sz. ábra

3. fogás: A C2-C7 rotációs korrekciója
 49

4. fogás (15. sz. ábra a, b, c,)

A C4-C7 korrekciója oldalsó flexióval.
A beteg és a gyógyító helyzete, mint az 1. fogásnál.
A nyaki szakasz oldalsó flexiója azáltal valósul meg hogy a gyógyító az egyik ke-
zét a nyakra teszi, az ellenőrző oldalon pedig a fali-nyakszirti területre, és egy
időben gyakorol nyomást a másik kezével a C4-C7-ig terjedő szakaszon a haránt­
nyúlványokra (egymás után) A mozgás jobbról balra történik, ill. tükörképesen.
Színdrómák: l/l.l.,1/1.4., 1/2.2., 1/2.3., 1/3.1.', 1/3.6..

15. sz. ábra

4. fogás: A C4-C7 korrekciója oldalsó hajlítással
50

5. fogás (16. sz. ábra a, b, c, d)

A C4-C7 korrekciója kiegyenesítéssel.
A beteg és a gyógyító helyzete, mint az 1. alaphelyzetnél.
A gyógyító jobb kezét az állkapocs alá helyezve megvalósítja a nyaki szakasz
kiegyenesítését, elölről hátra. Ezzel egy időben a bal kezével ellenmozgást, ellen­
nyomást végez a hátulsó tövisnyúlványokra és harántnyúlványokra a C3-C5 csi­
golyatestek magasságában, egymás után.
Szindrómák: mint a 4. fogásnál.

16. sz. ábra

5. fogás: A C4-C7 korrekciója, a nyaki szakasz kiegyenesítésével
KIROPRAKTIKA

6. f o g á s
A C2-C7 korrekciója, hátsó-oldalsó kiegyenesítő rotációval.
A beteg és a gyógyító helyzete, mint az 1. helyzetben.
A beteg feje maximálisan előrehajtva, Az orvos megragadva az állkapcsot létre
hozza a rotációt, méghozzá abban a síkban, amelyben az előrehajolt fej alulról fel­
felé mozog. A másik kézzel az ellenoldali nyakszirti-fali területre nyomást gyakorol­
va pótencírozza a rotációt. És végül a mozgást a nyaki szakasz kiegyenesítésével fe-
jez be, miközben a tenyérfelszínnel fixálja a C2-C7 csigolyatestek tövisnyúlyányát,
illetve harántnyúlványát.
Szindrómák: 1/1.1., 1/1.5, 1/2.1.,1/2.3, 1/3.1, 1/3.6.
52

7. fogás (17. sz. ábra, a, b, c, d)

A C 5 - T h 3 korrekciója, oldalsó hajlítás és diagonális kiegyenesítés.
A beteg és a gyógyító helyzete, mint az 1. helyzetben.
A mozgásfogások, mint a 4. fogásnál. Az ellenmozgást a gyógyító hüvelykujjának
nyomásával hozzuk létre, á C5-tól a Th3-ig terjedően, egymás után a hátsó tövis­
nyúlványokra és a csigolyatestek harántnyúlványaira.
A mozgás mindkét oldalra végrehajtható, természetesen a gyógyító, ill.'a kezek
helyzetének megfelelő felcserélésével.
Szindróma, melyre alkalmazzuk: 1/1.4., 1/1.5., 1/2.2.-1/3.6.

17. sz. ábra

7. fogás: A C5—Th3 korrekciója, oldalsó hajlítás és diagonális kiegyenesítés
 53

8. fogás (18. sz. ábra a, b) HS|

A C3-C7 korrekciója, kiegyenesítéssel és trakció.
A beteg és a gyógyító helyzete, mint az 1. esetben.
Az orvos megragadja a fejet mindkét kezével úgy, hogy a mutatóujjak az állkapocs -
alatt helyezkednek el, míg a hüvelykujjak a C3-C7 csigolyaszakasz harántnyúlvá­
nyaira támaszkodnak. Az orvos alkarja a beteg vállain támaszkodik. Ezt követően
létrehozzuk a kiegyenesítést hátrafelé, miközben ellenirányú mozgást gyakorolunk
a hüvelykujjakkal a C3-C7 csigolyatestek harántnyúlványaira, egymás után, és
közben a fejet egy időben mozdítjuk el.
Szindrómák: mint a 6. fogásnál.In!
1

18. sz. ábra

8. fogás: A C3-C7 korrekciója, kiegyenesítéssel és trakcióval

9. fogás (19. sz. ábra)

A C 4 - T h l korrekciója, diagonális kiegyenesítéssel és trakcióval.
A beteg helyzete: hason fekve. A fej féloldalra fordítva úgy, hogy az állkapocsra
támaszkodik. A vállak maximálisan előre leengedve. A fekvőhely kemény, nem
süppedős.
Az asszisztens megragadva az áll alatti részt és a nyakszirtet, trakciót valósít
meg. Az orvos oldalról állva a trakció megvalósításának pillanatában a tenyér late­
rális szélével, felülről lefelé nyomást gyakorol a C 4 - T h l csigolyatestek haránt- és
tövisnyúlványaira. A mozgást megismételhetjük a beteg ellenkező irányú
elmozdítása után.
Szindrómák: mint a 7. fogásnál.
54 DR. TARACZKÖZI ISTVÁN

19. sz. ábra

9. fogás: A C4-Thl korrekciója, diagonális kiegyenesítéssel és trakcióval

10. fogás (20. ábra, a, b, c, d, e)

A C3-Thl korrekciója rotációval és trakcióval.
A beteg és a gyógyító alaphelyzete: hasonló a 9. fogáséhoz, de itt a gyógyító egyik
kezével fixálja a beteg egyik vállát, a másik kezével rotációt és trakciót valósít meg
azáltal, hogy a fali-nyakszirti lebenyre nyomást gyakorol, alulról.

11. fogás (21. sz. ábra és 22. sz. ábra a, b, c, d, e) C5-C7 korrekciója balra, a
Thl-Th3 korrekciója balra.
Beteg alaphelyzete: bal oldalán fekve, kiegyenesített bal kezével a feje alatt, bal
lába szintén kiegyenesítve, míg a jobb ettől egy kicsit hátrafelé helyezkedik el. (21.
sz. ábra)
Az orvos alaphelyzete: a beteg előtt van.
A C5-C7 balra fordítása, Thl-Th3 balra történő korrekciója, a gerincoszlop felső
mellkasi és nyaki szakaszának oldalsó hajlítása és diagonális kiegyenesítése.
Az orvos jobb kezével megragadja a beteg fejét balról a nyakszirti-fali területen,
ezáltal oldalsó hajlítását végzi a nyaki, mellkasi szakasznak (a, b, 22. ábra).
Az orvos melle fixálja a beteg vállát, lefelé húzva ventrocaudalis irányba. Kezének
nagyujjával pedig nyomást gyakorol egymás után a Thl-Th3 csigolyatestek tövis­
nyúlványaira, valamint a harántnyúlványokra (c, d, e ábra).
A korrekció hatásának potencírozása érdekében az asszisztens megvalósíthatja a
kinyújtott kéz trakcióját (e ábra)
Analógiás mozgássorozattal megvalósíthatjuk ugyanezt az ellenkező irányban, a
beteg és az orvos testhelyzetét tükörszerűen megfordítva.
Ezt a fogást alkalmazzuk a 7. fogásnál sorolt szindrómáknál.
 55

20. sz. ábra

10. fogás: A C3-Thl korrekciója rotációval és trakcióval

21. sz. ábra

11. fogás alaphelyzete
o6

22. sz. ábra

11. fogás: A C5-C7, Thl-Th3 babra történő korrekciója
 KIR0PRAKTIKA 57

Ezzel tehát befejeztük a nyaki szakaszok biodinamikus korrekciójára v o n a t k o z ó -

ismertetést.

Javaslatom az, hogy a nyaki szakaszok korrekcióját csak megfelelő képzettséggel

biro személyek végezzék. Azonban van egy-két fogásnem, melyet Önök is gyakorol­
hatnak, ez pedig a trakciós mozgássor.

* Két tenyerünket a j o b b és bal oldali fülre és nyakszirtre helyezzük, a gyógyító könyökével, alkarjával megtámaszko

gelyirányba meghúzza a fejet. Ez porckorongsérv esetében mindenképpen csökken­

ti a fájdalmat, másrészt diagnosztikai jelentősége van.

* A nyaki szakasz alapos masszírozása után a betegen vízszintes helyzetben is al­

kalmazhatjuk ugyanezt. Az állkapocsra és tarkóra tett tenyérrel tengelyirányba
enyhén meghúzzuk a nyakat. Óvatos mozgás esetén enyhíthetünk a panaszokon.

Ezeket a mozgásokat javaslom autóvezetést követő, huzatot kapott, elaludt stb.

merev nyak esetében.

Ábrát lásd az anatómiai mellékletben!

58 DR. TARACZKÖZI ISTVÁN

MELLKASI SZAKASZ KORREKCIÓJA

12. fogás (23. sz. ábra a, b, c, d)*

A Th2-től L2-ig tartó szakasz korrekciója, lokális kiegyenesítéssel. - -
A beteg alaphelyzete: hason fekve. A kezek a test mellett, a fej valamelyik oldalra
fordítva, a vállak leeresztve.
Az orvos alaphelyzete: oldalt a betegtől.
A tenyér élével vagy lapjával valósítjuk meg a gerincoszlop mellkasi szakaszának
kiegyenesítését azáltal, hogy«gymás után nyomást gyakorolunk aTh2-től az L2-ig a
tövinyúlványokra, felülről lefelé.
A háti és derékszakaszon végzett fogások közül ez az első, melyet otthoni kipróbálás­
ra is merünk javasolni. Hisz emlékezzünk vissza nagyszüleinkre, mikor megtapostat-,
ták velünk a hátukat, gyakorlatilag ugyanezen biodinamikai korrekciót végeztették.

23. sz. ábra

12. fogás: A Th2-től L2-ig történő korrekció, lokális kiegyenesítéssel
KIROPRAKTIKA 59

A beteget a fentiekben leírt módon vízszintes helyzetbe hozzuk, majd tenyerünkkel

a gerincoszlopra gyakorolt lassú, a kilégzéssel párhuzamos, közepes illetve enyhe
nyomással végighaladunk a gerincoszlopon, a nyaktól le a keresztcsontig, majd vissza,
ha kell többször is. , t
Ha a végzett beavatkozás ritmikus, a légzés ütemére megfelelően 'koncentrált, azt
tapasztalhatjuk, hogy a kisebb fokú blokkok esetén, a blokkok spontán oldódnak. Ezzel
a módszerrel kölcsönösen tudunk egymáson segíteni.
13. fogás (24. sz. ábra)
A T h l - T b 5 korrjekciója lokális kiegyenesítéssel és trakcióval,
A beteg és a gyógyító helyzete és mozgásai mint a 12. fogásnál.
Az asszisztens valósítja meg a nyaki, felsőmellkasi szakasz frakcióját azáltal, hogy
a beteg fejét a nyakszirt-, illetve állkapocs alatti fogással meghúzza.
A következő szindrómáknál alkalmazható: 1/1.4, 1/1.5., 1/3.2., 2/2.

24. sz. ábra

13. fogás: A Th3-Th5 korrekciója lokális kiegyenesítéssel és a felső mellkasi szakasz
trakciójával

14. fogás (25. sz. ábra)

A Th5-L3 korrekciója, lokális kiegyenesítéssel és trakció.
A beteg helyzete: hason fekve. A kezek egyenesen kinyújtva előre.
A gyógyító helyzete és mozgása, mint a 12. fogásnál.
Az asszisztensek valósítják meg a trakciót.
Ez a fogás a következő, szindrómáknál alkalmazható; 2/1, 2/1/1, 2/1/4, 2/3, 2/3.1,
6 0

25. sz. ábra

14. fogás: A Th5-L3 korrekciója lokális kiegyenesítéssel és trakcióval

15. f o g á s (26. sz. ábra)

Az L 3 - L 5 korrekciója lokális kiegyenesítéssel.
A beteg és a gyógyító helyzete, mozgása, mint a 14 . fogásnál.
A gyógyító „csúszó" mozdulatokkal halad a keresztcsonttól a lumbális szakasz
irányába és sorrendben végighalad az itt lévő tövisnyúlványokon.
A következő szindrómáknál használjuk: 3/1, 3/4.5.

26. sz. ábra

15. fogás: Az L3-L5 korrekciója lokális kiegyenesítéssel
 KIROPRAKTIKA 61

16. fogás (27. sz. ábra a, b)

A Th5-L5 korrekciója kiegyenesítéssel.
A beteg és a gyógyító helyzete, mint a 12. fogásnál.
A gyógyító egyik kezével alulról körülöleli a vállakat, a másik kezével pedig a jelzett
gerincszakaszon lassan megkezdi a kiegyenesítést, miközben a gerincoszlop felőli kezével
sorrendben nyomást gyakorol a tövis- és harántnyúlványokra a Th5-L5-ös szakaszon.
Alkalmazható a 3/3-tól 3/5-ig szindrómáknál.

27. ábra
16. fogás Th6-L5 korrekciója, a mellkasi és lumbális szakasz kiegyenesítésével

17. fogás (28. sz. ábra a, b)

A Th4-Th8 szakasz korrekciója kiegyenesítéssel.
A beteg helyzete: ülve, olyan széken, melynek kemény az ülőkéje és a háta.
A beteg háta rátámaszkodik a szék támlájára.
A gyógyító helyzete: a beteg mögött. Megragadja a beteg vállait, és a gerincoszlop
azon szakaszát, mely a szék támlája fölött helyezkedik el, hátrafelé feszíti.
Szindrómák: 2/1.1., 2/1.2, 2A.4, 2/1.5, 2/2, 2/3.

28. sz. ábra

17. fogás: A Th4-Th8 korrekciója kiegyenesítéssel
 DR. TARACZKÓZI ISTVÁN

18. f o g á s (29, sz, ábra)*

A T h 3 - T h 6 korrekciója lokális kiegyenesítéssel.
A beteg helyzete: állva. Kezei a nyakszirt mögött összekulcsolva.
A feje maximálisan hátrahajtva.
A gyógyító helyzete: a beteg mögött állva. Mindkét kezével megragadja a beteg
összefont kezének alkarjait. Saját alkarjával a beteg vállára támaszkodva - a beteg
vállait úgy használva, mint az emelőt -, a gyógyító a vállat hátrafelé mozdítja. A
gyakorlat kivitelezéséhez szükséges magasságkülönbséget lépcsőre állva érhetjük

Szindrómák: mint a 17. fogásnál.

29. sz. ábra

18. fogás: A Th3-Th6 korrekciója lokális kiegyenesítéssel

19. f o g á s (30. sz. ábra a, b ) *

A Th4-Thl0-es szakasz korrekciója kiegyenesítéssel és trakcióval.
A beteg helyzete: állva, kezei leengedve.
Az orvos helyzete: a beteg háta mögött.
A gyógyító a beteg karjai alatt átnyúlva, átöleli a beteg mellkasát, összekulcsolja
kezeit, és saját mellkasára felemeli a beteget. Hátrafelé hajolva lassan felemeli és
kissé rázogatja.
Ennek az a következménye, hogy a gerincoszlopot tartó kontrahálódott izmok
lazulnak, illetve az izmok lazulása után az egyes kisfokú eltérést mutató ízületek
spontán a helyükre ugranak.
Egyszerű, könnyen kivitelezhető, hálás fogás, házilag is alkalmazható.
 63
30. sz. ábra
19. fogás: A Th4-Thl0-ig korrekció kiegyenesítéssel és trakcióval

20. fogás (31. sz. ábra)*

A Thl0-L2 korrekciója, kiegyenesítéssel és trakció.
A beteg helyzete: állva, karjai a mellkas előtt keresztbe téve, kezeivel felkarját
megfogja.
Gyógyító helyzete: háttal a betegnek. Megfogja a beteg könyökét, majd lassan
előrehajolva, saját hátára kissé felemeli a beteget.
Magyarázata e fogás hatásának, hogy az orvos derék- és farrésze nyomást gyako­
rol a gerincoszlop alsó és lumbális felső szakaszaira, és ezen nyomás következtében
történhetnek meg a spontán korrekciók. Ez a gyakorlat megfelel a hazánkban
„sótörés"-nek nevezett eljárásnak.

31. sz. ábra

20. fogás: A Thl0-L2 korrekciója, kiegyenesítéssel és trakcióval
 21. fogás (32. sz. ábra a, b ábra)
A T h 8 - T h l 2 korrekciója, kiegyenesítéssel és trakcióval.
A beteg helyzete: állva.
A gyógyító helyzete: háttal állva a betegnek. Megragadja a beteg felső mellkasi
szakaszát, a beteg kezével az orvos kezébe kapaszkodik. A gyógyító lassan előreha­
jolva felemeli a hátára a beteget. 1||

32. sz. ábra

21. fogás: A Th8-Thl2 korrekciója kiegyenesítéssel és trakcióval

22. f o g á s (33. sz. a, b ábra)*

A T h 6 - T h l 0 korrekciója kiegyenesítéssel és trakcióval.
A beteg helyzete: állva.
A gyógyító helyzete: háttal állva a betegnek, megragadja annak mellkasát, a beteg
a gyógyító könyökébe kapaszkodik.
A gyógyító lassan előrehajolva, kissé felemeli a beteget.
Szindrómák, melyekre alkalmazható: 2/1., 2/1.1., 2/2.2., 2/3.

33. sz. ábra

22. fogás: A Th6-Thl0 korrekciója kiegyenesítéssel és trakcióval
 65

23. fogás 34.sz.ábra a,b, c)

Á Th 12-L5 korrekciója kiegyenesítéssel.
A beteg és a gyógyító helyzete, mint a 11. fogásnál.
Az orvos egyik kezével kiegyenesíti a lumbális szakaszt, nyomást gyakorolva rá,
míg másik kezével a beteg egyik vagy mindkét lábát felemeli. Ezzel egy időben a
másik kezével a Thl2-től a lumbális L5-ig terjedő szakasz csigolyatestjeinek tövis-
nyülványaira nyomást gyakorol.
A 3/1, 3/5 szindrómák esetében alkalmazzuk.

34. sz. ábra

23. fogás: A Thl2-L5 korrekciója kiegyenesítéssel
66 DR. TARACZKÖZI ISTVÁN

24. fogás (35. sz. ábra a, b, c)

A Thll-L5 korrekciója, rotáció, kiegyenesítés és trakció.
A beteg helyzete: bal oldalán fekszik. Bal keze maga mellett előre kinyújtva, jobb
kezét hátrateszi. A bal lába egyenes, a jobb lába félig behajlítva és felhúzva a térd-
és csípőízületekben.
A gyógyító helyzete: a beteg előtt állva. A jobb vállával és könyökével a gyógyító
nyomja a beteg jobb vállát, ezáltal azt hátra és kissé felfelé nyomja. A gyógyító a má­
sik vállával és könyökével a csípőízületre gyakorol nyomást, az előbbivel ellentétes,
ventrocaudalis irányban. Analogikus mozgássorozatot ismétlünk meg, ha ^beteget
az ellenkező oldalra fordítjuk.
A korrekció potencírozása asszisztens segítségével úgy valósítható meg, hogy a ki­
egyenesített lábra trakciót gyakorol.
Szindrómák: mint a 16. fogásnál.

35. sz. ábra

24. fogás: A Thll-L5 korrekciója, rotáció, kiegyenesítés és trakció (csavarás)
 67
25. fogás (36. sz. a, b, c, d ábra)
A Th4-től Thl2-ig történő korrekció, kiegyenesítéssel és trakcióval.
A beteg helyzete: állva, kezei leengedve.
A gyógyító helyzete: a beteggel szemben áll, karjai alatt átnyúlva magához öleli a
beteg mellkasát, kezeit összekulcsolja és részben megemelve, kicsit megrázva,
egyenletes erőhatást gyakorol a megfelelő csigolyaszakaszokra. .
A *-gal jelölt, házilag is kivitelezhető gyakorlatokra is vonatkozik, amennyiben a
beteg kifejezett fájdalmat érez, vagy a fájdalom fokozódását jelzi, a gyakorlatot ne
"folytassuk.

36. sz. ábra

25. fogás: A Th4-től Thl2-ig történő korrekció, kiegyenesítéssel és trakcióval
68

26. fogás (37. sz. ábra a, b ) *

A Th3-Th6 korrekciója kiegyenesítéssel és trakcióval.
A beteg és a gyógyító helyzete: mint a 25. fogásnál.
A gyógyító a beteg kezei alatt megragadja a mellkast, felemeli és 2-3-4. ujjával
nyomást gyakorol a harántnyúlványokra a Th3-Th6 szakaszon. Ezzel* egy időben a
beteget enyhén rázza, ezáltal a gerincoszlopban kiegyenesedést és trakciót hoz
létre. (Ez a fogás elsősorban 3-7 éves gyerekek e s t é b e n válik be, ill. javasolt.

26. fogás: A Th3-Th6 korrekciója kiegyenesítéssel és trakcióval

 K I R O P R A K T I K A
69

SACROILIACALIS,
VÉGTAGÍZÜLETEK KORREKCIÓJA

Sacroiliacalis ízület blokkjának oldása

(Csípőcsont és keresztcsont közötti ízület)

A blokkolt keresztcsonti ízület a legváltozatosabb klinikai tünetekkel jelentkez-

het: a fájdajom kisugározhat a farizmokra, a comb belső felszínébe, egészen a járá­
si képtelenségig erősödő fájdalmakkal, majd a csípőtányér belső oldalán húzódó csí­
pőizom megduzzadása alhasi panaszokat (petefészek-gyulladásra, vakbélgyulladás­
ra utaló tüneteket) okoz. 1
A blokkolt oldali farizom ellaposodása, az abdukciós (távolítási) próba az izmok
görcsei miatt nem, vagy csak fájdalom árán kivitelezhető.
Jellegzetes, hogy az ülőhelyzetben végrehajtott előrehajlás során a blokkolt olda­
li hátsó-felső csípőtövis mintegy megelőzi az ellenoldalit. Ezen próbát fekvőhely­
zetben háromszor megismételve tapasztalhatjuk, a blokkolt oldali láb mintegy meg­
hosszabbodik. A mobilizáció és manipuláció során egyik kezünk, illetve tenyerünk
éle a blokkolt oldali csípőlapáton, illetve a hátsó-felső csípőtövisnyúlványon helyez­
kedik el, míg a másik a keresztcsontra támaszkodik és így egy széthúzó-feszítő moz­
gást valósítunk meg.

Végtagi ízületek blokkjának oldása

A végtagi ízületek blokkjának oldása esetén ugyanazon általános szabályok érvé­

nyesek, mint a gerincoszlop kezelésénél leírtuk.
Be kell tartani a lágyrésztechnikára, mobilizációra, manipulációra vonatkozó elő­
írásokat. Először mindig az ellenoldali, ép ízület funkciójával ismerkedünk meg,
csak ezután térünk át a beteg által jelzett és általunk észlelt blokkolt ízületre.
A lágyrésztechnikákat, mobilizációkat először mindig az ép végtagon végezzük.
Már csak azért is, mert az ismert, hogy részben reflexes, illetve egyéb, ún. „harma­
dik szabályzókörön" keresztül az ép végtagon végzett kezelések eredményei az el­
lenoldali végtagokon is megmutatkoznak. Ez az ún. konszenzuális hatás kiváltható
bénult végtagokon és sympathectomia után is.
Ebből a gyakorlati tényből és megfigyelésből adódik, hogy begipszelt végtagok ese­
tében az ellenoldali, ép végtagon végzett kezelések pozitív hatást, gyorsuló javulást
váltanak ki a sérült végtagokon.
Miután az ép végtaggal, ízülettel, annak kapcsolatrendszerével megismerked­
tünk, térjünk át a beteg oldalra. Annak megismerése, a mozgáskorlátozottság irá­
nyainak, a lokális irritáció jeleinek megállapítását követően belép a második fontos
hogy mindig az egész testet kell kezelni.Hisz tudjuk hogy a mozgató-,tá
masztórendszerünk bármely részében történt elváltozás, blokk esetében a statikai
70 DRvTARACZKÖZI ISTVÁN

törvények és egyéb törvényeknek megfelelően az eredeti blokktól távolabb is talá­

lunk eltéréseket, ill. másodlagos blokkokat. Tehát nemcsak az elsődleges, hanem a
következményesen kialakult másodlagos blokkok oldása is feladatunk. Ennek hiá­
nyában ugyanis mind a primer, mind a secunder blokkok könnyen reverzibilisekké
válnak, ill. ismételt panaszokkal fog hozzánk fordulni a beteg.
Végtagi ízületek esetében a mobilizáció, majd a manipuláció a mozgástengelyre
merőleges, ill. párhuzamos irányban történő kimozgatással kezdődjön.-Itt is elsősor­
ban a trakció jelentőségére hívnám fel a figyelmet, melynek hatásos elvégzését kö­
vetően az ízületi blokkok néha maguktól is oldódnak.
 71

HIPERMOBILITÁS
Az általános hipermobilitás okai

Látszólag ellentmondásos, hogy a túlzottan mozgékony, dekompenzált ízületek

néha több panaszt okoznak, mint az eddigiekben felsoroltak, pedig, sajnos, igaz.
A megnövekedett általános-lokális kóros mozgékonyság ugyanazokat a reflek-
torikus zavavarokat válthatja ki,mint amit a blokkolásnál tanultunk.
Az okok egy része úgymond veleszületett, alkati, de tapasztaljuk sportolóknál és
a terhesség alatt bekövetkezett hormonális hatásoknál is.

A lokális hipermobilitás okai

Ha az ízületek mobilitása egy szakaszon felerősödik, akkor lokális hipermobili-

tásról beszélünk, mely részben fizikai, részben pszichikai túlterhelés következtében
alakulhat ki.
A mindennapi élet számtalan jellemző példára mutat rá: ilyenekkel találkozunk
hosszan tartó ülő vagy álló munkát végzőknél, akiknél a szalagrendszerben jelent­
kező túlfeszítés miatt a szalagok kinyúlása, kóros ellazulása, és vele együtt ún. ki­
fáradási fájdalmak jelentkeznek.
A legfontosabb a dekompenzált ízület gyógyítása során, hogy épp az ellenkezőjét
kell csinálnunk, mint eddig végeztünk. Nem szabad mobilizációt végrehajtani eze­
ken a betegeken! (Ezért fontos minden betegnél a körültekintő anamnézis és a pon­
tos diagnózis !)
Ha a hipermobilitással jelentkező betegeket egy kis testmozgásra, sétára, koco­
gásra, úszásra kényszerítjük, néhány nap múlva örömmel jelzik, hogy panaszaik
megszűntek.
Ilyen egyszerű lenne? Igen, az esetek többségében valóban ilyen egyszerű, sajnos,
azonban sokan ennyit sem hajlandók megtenni a saját egészségük érdekében.
Súlyosabb esetekben azonban valóban szükségszerűvé válhatnak különböző
izometrikus gyakorlatok, fűzők alkalmazása, sőt néha sclerotizáló folyadék iniciálá­
sa a szalagrendszerbe.
Mindezek a súlyos beavatkozások, véleményem szerint minden ép, értelmes em­
bert egyértelműen arra ösztökél, hogy eddig a stádiumig ne jusson el, tehát a min­
dennapi mozgásával, tornájával akadályozza meg kialakulását.

A kiropraktikai beavatkozást követően a betegek általános állapota javul, a loká­

lis fájdalmak megszűnnek. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy egy beavatko­
zás kevés, hisz számtalanszor megtörtént, hogy a beteg távozva a rendelőből, az el­
só l é p c s ő k ö n történő áthaladásakor az ízület úgvmond visszaugrott régi helyére, a

blokk ismét jelentkezett. A több hónapja, éve fennálló blokkok esetében 2-3-4 keze-
 72

lés szükséges, hogy az izomzat és a szalagrendszer normális anatómiai helyén rög­

zítse az ízületet.
A gyakorlat azt mutatja, hogy sok esetben az első, második kezelés során a beteg­
ség súlyosságától és a blokk erősségétől függően, csak bizonyos lágyrésztechnikák
és mobilizációk alkalmazhatók, és a manipulációk nem kivitelezhetők. Ilyenkor
nem is szabad erőltetni a korrekció végrehajtását. A magam részéről a beteget 2-3,
ha szükséges 4 alkalommal rendelem vissza.
A vizsgálat, i l l . a manipuláció végrehajtása előtt felhívom a beteg figyelmét.az
esetleges szövődmények lehetőségére, valamint arra hogy a kiropraktikai beavat-_
kozást követően a megváltozott izomrendszerben izomláz, enyhe fájdalom jelent­
kezhet.
A kezelést követően minden beteg számára speciális, egyénre szabott-gyakorlato-
kat írok elő.
Itt szeretném megemlíteni azokat a betegeket, akik megtapasztalva a kiroprak­
tikai kezelés áldásos hatását, mintegy megrészegülve attól a lehetőségtől, hogy most
már fájdalom nélkül élhetnek tovább, szinte naponta zaklatják a kiropraktikust,
hogy ismét és ismét tegye helyre az ízületeket. Saját maguk azonban nem tesznek
lépéseket, hogy izom- és vázrendszerüket megerősítsék, illetve adott esetben tanu­
lás folyamán bizonyos szintű önkorrekcióig jussanak el.
A helyreállított ízületeket új helyen kell fixálni, ezért történik a speciális gyakor­
latok előírása. Ez természetesen teljes mértékben eltérő nyaki, háti, derék- vagy
térdízületi blokk korrekciója után. A legfontosabb szabály: a mozgás megkezdése.
A beteg testsúlyának, korának, alkatának megfelelő gyakorlatokat és terhelést
írunk ki.

A betegeket félévente rendelem vissza kontrollra; ha a beteg valóban végzi az elő­

írt gyakorlatokat, egyértelműen pozitív változások észlelhetők a gerincoszlopon, de
nemcsak ott, hanem a korabban ismertetett Head-zóna-elmélet szerint a beteg vis-
cerosomatikus és egyéb tünetei is megszűnnek. Altalános javulás figyelhető meg.
Ha a beteg nem tartja be előírásainkat vagy nem hajlandó saját egészsége érdeké­
ben a legkisebb erőfeszítést sem megtenni, úgy sajnos, a beteggel nem érdemes fog­
lalkozni.
 KIRO P RAKTIKA 73

VI.SPECIÁIIS, EGYÉNRE
SZABOTT MOZGÁSTERÁPIA
A gerinc tartáshibáinak nagy száma miatt a felnőttkori kezelési módszerek meg­
tartása mellett minél többet kell tenni a gerinc betegségeinek megelőzéséért, s ezt
már gyakorlatilag az óvodáskorban el lehet kezdeni. A gyakorlatok gyermekkorban
még játékosan végezhetők, hatékonyságuk azonban megelőző jellegük miatt még
ekkor a legnagyobb. A kitartó gyakorlás emellett nemcsak a test, hanem a lélek ne-
velése terén is kifejezetten személyiségfejlesztő hatású. A szűrési módszer megisme­
rése és alkalmazása (egyszerűsége miatt) nemcsak a tanuló gyermekekén, hanem
azok családján, a felnövő gyermekek leendő gyermekein is hatásosan alkalmazható.
A szűrés módszerét és a gyakorlatokat nemcsak a gyermekek, hanem azok tanárai
és szülei is bátran végezhetik, mert - több ezer ember vizsgálatán és kezelésén szer­
zett gyakorlat alapján - hatásosan működik a felnőttkorban is.

I.

Álljanak egy tükör elé" és vizsgálják meg magukat! Vajon egyenesen áll-e a feje,
nem hajlik-e számára eddig észrevétlenül egy kicsit oldalra? Próbálja ki, el tudja-e
billenteni fejét oldalra 45 fokig, vagy még tovább? Eléri-e zárt fogsor mellett állával
a mellcsontját? El tudja-e fordítani fejét a váll vonaláig oldalra, mindkét oldalt 90
foknyira, azaz összesen 180 fokra? Nézze meg, hogy egyazon magasságban vannak-
e a vállai, nincsen-e valamelyik egy kicsit magasabban vagy mélyebben a másikhoz
képest! Egy-két cm különbség már számít, lehet a jobb- vagy balkezesség velejáró­
ja is, de ugyanúgy lehet egy kezdődő scoliosis (gerincferdülés) jelzője is.

Kérjék meg szüleiket, férjüket, feleségüket is, ha bármit gyanúsnak találnak, néz­
zék meg a hátat hason fekvő helyzetükben, ellazított izmokkal, csupasz felsőtesttel.
Nézzék meg, hogy egyenes-e a gerinc vonala, nincsen-e magasabban egyik oldalon
az izomzat, vagy a bordák sora. Fordítsa el fejét egyik, majd másik oldalra is, ha
mindkét módon magasabban domborodik a háta az egyik oldalon, az már elég ok,
hogy orvosnak is megmutassa!

Álljon szorosan háttal a falhoz ! Tegye hátra mindkét sarkát a falig, támassza hát­
ra a csípőjét, hátát és a fejet is ! Négy ponton ér a falhoz. A fejét tartsa egyenesen,
húzza ki magát, nézzen vízszintesen a távolba ! Képzelje azt, hogy ön egy zsinóron
lógó bábu, a zsinór a feje tetején megemeli. Húzza ezt a zsinórt képzeletében feszes­
re (most jó a tartása). Maradjon így,egyik kezét csusztassa a n y a k a , másikat a de-
reka mögé! Ha keze csak a tenyér közepéig fér be a nyaka és a dereka mögé, a tartá-
 74 DR. TARACZKOZ?ISTVÁN

sa nagy valószínűséggel jó! Ha nem férnek be még az ujjai sem, gerince túl egyenes,
rugózó-kiegyenlítő működése nem lesz megfelelő. Ha még az alkarja is könnyedén
átfér teste és a fal között, úgy, hogy közben nekilapul, akkor gerince úgynevezett fi­
ziológiás görbületei túl nagyok, tartása javításra szorul! Most lazítson a tartásán, de
m é g maradjon a falnál! Nézze meg újra, mennyi hely van teste és a fal között! Ha a
hézag jelentősen nőtt, baj lehet a figyelmével is, mely testtartását ellenőrzi, vagyis
elhanyagolja magát.
Nézze meg egyik kezével, mennyire, tud benyúlni a fal és a másik oldali lapocká­
ja, válla hátsó része mögé! Ha alig, rendben van a dolog, de ha nagyon és ön is úgy
látja, hogy a vállai előrefelé helyezkednek el, az már baj. Tapogassa meg nyakát vál-
la felső részének, derekának az izmait, vizsgálja meg „keménységüket" feszességü­
ket, amit az orvosok az izom tónusának neveznek. Ha lazák, jó, de ha petyhüdtek, i
vékonyak, akkor jó lesz magát edzeni! Ha mellkasától elemelkedik a lapockája, az is
izomgyengeség jele. Feküdjön hanyatt, nézze meg újra a törzs izmainak tónusát, vál­
tozott-e? Ha a vizsgált izmok fekvő helyzetben nem tudnak ellazulni, az már nem
tekinthető normális jelenségnek, valami bajt jelez a közeli-távoli jövőben. Nézze
meg vizes talpa lenyomatát a fürdőszobában! Ha nincs egy jól látható homorú be­
mélyedés a nagylábujja párnája és a sarka között, az lúdtalpra gyanús jel! Ha egy
. kicsit inkább a lába külső élére nehezedik, és újravizsgálja a lenyomatot, lehet, hogy
már jobb a helyzet, a lábán még sokat tud saját maga is javítani.

1.
A GYAKORLATOK, FELADATOK

Nézzük ezek után, mivel találhatjuk leginkább szemben magunkat:

Fokozott nyaki görbület

Többnyire a fej gyakori előrehajlásához, a fej tartásának elhanyagolásához társul.

Az ember érzelmi élete szinte rá van írva a gerincére, a fej lógatása is szinte hangu­
latjelző. Gondokat, problémákon rágódást, befelé fordulást, önbizalomhiányt, a vi­
lággal, önmagunkkal szembeni közönyt, elégedetlenséget tükrözhet. A hanyag tar­
tás is közönyt tükröz (nem mindegy maguknak, hogyan néznek ki?).
A nyaki gerinc fokozott görbülete is a csigolyaközti porckorongok korai degenerá-
lódásához, a szalagok, izmok feszülése, elfáradása révén korai meszesedésekhez ve­
zet. A lelki és fizikai terhek, a cipekedés a folyamatot rontja. Hasonló eredménnyel
járnak az előrehajolva végzett munkák is, mint pl. az iskolában a tanulás. A nyak­
izmok erősítése mindenképpen hasznos, a fej tartása könnyebb. Amennyiben a fej
tartását a fáradó izmok nem képesük mergfelelően elvégezni,a görbület a nap során
 KIROPRAKTIKA
75

- fokozódik. Társul mindehhez a figyelem, a koncentrációs készség csökkenése, látás

hallászavarok, az egyre gyakoribb fejfájás.

Teendők a nyaki gerinc rendbentartására -

A nyak i z m a i n a k e r ő s í t é s e
Tegyék egyik kezüket a halántékukra, míg a másikkal támasszák meg túloldali
derekukat. Mindkét kezüket nyomják erőteljesen a test középvonala felé. A derekuk
természetesen nem mozdul el, de a nyak izmainak erőteljesen kell dolgozniuk a fej
helyben tartásához. Kb. 20 másodperc erőlködés után tartsanak 5 másodperc szü­
netet, addig ellazíthatják izmaikat. Majd ismét 20 másodperc erőkifejtés után oldal­
cserével folytassák az izometriás „edzést". Az időbeosztás végig ugyanaz.

A következő művelet
Összekulcsolt kezeiket tarkójukra helyezve előrefelé húzzák a fejüket, ami termé­
szetesen helyben marad, ne engedjék előrehajolni, de erőteljesen húzzák. Időben
ugyanúgy járunk el, mint korábban. Ezután kezeiket összefogva homlokukat nyom­
ják hátrafelé 20 másodpercig, majd 5 másodperc múlva ismételjék meg. Végül egé­
szen az ujjhegyeiknél összekapcsolva kezeiket a fejtetőre helyezzék, halántékaikat
szorítva erősen egyik és .másik oldalra felváltva kétszer-kétszer oldalra. Ha jól rög­
zítjük, oldalra alig fordulhat el, viszont az izmok jól dolgoznak. Itt megpihenhe­
tünk.
Komoly változásokat érhetünk él a nyakizmok (és az egész fej) vérkeringésében
ezen a módon. Fontos minden mozdulat ismétlése, az izmok jobban „emlékeznek"
az ismétlődő terhelésekre, erejük fokozódik, könnyebben tartják helyén a fejünket
(aminek súlya van!)

A) A nyak izmainak, ízületeinek, szalagjainak lazítása

Tudniuk kell, hogy normális esetben előrehajtott fejükkel, állukkal (zárt fogsor
mellett) el kell érniük a szegycsontukat. Ha ez nem valósítható meg, erős a gyanú,
hogy a nyaki gerinc kiegyenesedéséről van szó, ami viszont már a fájdalmakat köz­
vetlenül megelőző stádiumnak felel meg. Ha nem érik el a mellcsontukat, mérjék
meg, hány harántujjnyi hiányzik. Ha kettő, vagy három, akkor már komoly mozgás­
kiesésről van szó! Fejünket többször egymás után előrelendítve fokozatosan csök­
kenteni tudjuk a hiányt, fejünk súlyát is felhasználva a lendítéshez, naponkénti
edzéssel, de így is hónapok alatt tudjuk elérni a szegycsontot.
A tarkóra tett összekulcsolt kezeikkel segíthetik a mozdulatot, mindig többször
egy irányban végezve. Következőleg hátrafelé lendítsük fejünket 6-8 alkalommal,
 76

oldalra hajlitása következik: normálisan 40-50 fokot hajlik fejünk oldalra. Itt is elő-
ször óvatos próbálgatás, majd mind kiadósabb oldalra lendítések következzenek,
mindkét oldalra. Végül a nyak oldalra fordításával fejezzük be a gyakorlást. Nor­
málisan az egyenesen álló fej 85-90 fokra fordítható el mindkét irányba, összesen
170-180 fokra. Jobbkezeseknél a fejlettebb jobb oldali váll- és nyakizomzat miatt
balra 5-10 fok elmaradás gyakori, míg ugyanez a balkezeseknél fordítva igaz.
A legfontosabb szabály: először csak óvatos mozgást végezzenek, majd fokozato­
sán legyenek bátrabbak. Eleve célszerű, ha valamennyi gyakorlatot ülve hajtanak
végre az esetleges szédülésveszély miatt. Ha nem mozdul valamelyik irányba kielé­
gítő módon a fejük, segítsenek a kezükkel! Az egész lazítási gyakorlatot fejezzék be
egy kis fejkörzéssel, felváltva mindkét oldalra végezve. A fenti gyakorlatok napi vég­
zése nemcsak a fej tartását javítja meg, hanem ezzel együtt a nyak és a fej egészé­
nek vérkeringésére is pozitív a hatása. Jobban javul a fej vérellátása tőle, mint pl.
akár egy csésze kávétól. Nagyon ajánlott viszont a fájdalmas mozgáskorlátozottság­
gal szemben, és képes lehet megelőzni a nyaki meszesedéseket!
-(Idősebb korban a nyak hátralendítése, a fejkörzés azonban már nem ajánlatos!)

B) Elöl lévő vállak

Már óvodáskorban is megfigyelhető tartáshiba. Hosszabb fennállás alatt fixáló­

dik, serdülőkor után már alig javítható. Segít a szintén tartáshibának minősülő
„domború hát" kialakításában. (A domború hát egyik gyakori velejárója viszont ép­
pen a túlságosan elöl lévő vállak problémája). Hosszabb fennállása a mellkas felső
részét oldalról összenyomja, szűkíti, mindezt a szív és a tüdő teljesítőképességének
rovására. Az emberi tevékenység 80%-a előrehajlott helyzetben, lehajtott fejjel, elöl
a levegőben lévő karokkal történik, ami szintén a vállak elöl lévő helyzetét tételezi
fel. Felnőttkorban a rossz tartás mellett már szubjektív panaszok is jelentkeznek:
cipekedéskor, íróasztali munkák során a trapézizom égő fájdalma, csomósodása, fe­
szültségi állapotának növekedése (minden háziasszony betegsége!). Jellemző, hogy
a serdülőkorban a lányok mellük megjelenését leplezik a vállak előrehúzásával. A
„siker" többnyire nem is marad el. A „mellesedés" tényleg nem olyan feltűnő, de a
púpos hát annál inkább, mert képes tartósan púpos lenni!
A serdülőkori gyorsabb növekedés miatt a magasabb gyermekeknél a hát dombo­
rítása és a vállak előreejtése szintén védekezésnek fogható fel a többiektől való kü­
lönbözőség leplezésére, a tartáshiba így is képes tartósan rögzülni. A túlságosan
domborított hát (hanyag tartás) alkalmas a magasság látványos csökkentésére. A
vállak helyzete sokáig nem is jelent valóságos problémát. A fiúk esetében, főként
sportolás, testépítés kapcsán a mellizmok valóságosnál nagyobb méretűnek muta­
tására is „alkalmas" az elöl lévő váll.

A sportoló fiuk közül leggyakrabban a bírkozók,boxolók esnek ebbe

 KIROPRAKTIKA
17

a hibába (az elöl lévő váll a domború háttal kombinálódva „tornászhát" néven
ismert). A sport önmagában sajnos, nem vezet a test harmonikus fejlődésé­
hez, nem garantálja a hibátlan testtartást!
Az erős fizikai igénybevételt jelentő sportokra pedig akár jellemző is lehet a kiala­
kult tartáshiba. Sőt, a túlzásba vitt versenysportok már torzítják is á testet az egyes
izmok aránytalan fejlettsége, az alacsony és fizikailag fejletlen gyermekeken is je­
lentkezik, ahol az elöl lévő vállak kombinálódnak a lapockák hátsó szélének felemel­
kedésévera gerinc felől. Ilyenkor szinte alá lehet nyúlni a szárnyszerűen felemelke-
dett lapockának.

Mi lenne a megfelelő tartás?

A gyermek mögé állva, felülnézetből a vállak egy egyenes mentén kell, hogy elhe­
lyezkedjenek nyugalmi helyzetben, ha a gyermek áll, és karjait teste mellett lógat-
- ja. Maximum 10-15 fokos előremutató elmozdulás engedhető meg. Ha a gyermeket
egy sík felület elé állítjuk, legfeljebb ujjhegyünk dugható be a váll és a fal közé, de
a lapocka alá már nem juthat el. A rendszeres úszás, testedzés mellett az elálló la­
pocka „rátapad" a mellkasra, amint az izmai fejlettebbek lesznek. A vállak
hátravitele azonban még így is egy külön feladat lehet. Régen az iskolában (nagyon
- helyesen) a gyermekeknek a derekuk mögé kellett tenni a kezüket, s vállukat a hát­
támlához kellett tapasztani ülés közben. Igaz, akkor még a padok ülőlapját és az
asztal magasságát a pedellus (!) egy villáskulccsal beállította a tanulók testmagas­
ságához a tanév elején. Azóta sajnos „divatba jöttek" a kényelmetlen egyenszékek,
melyek nincsenek tekintettel a gyermek testi adottságaihoz. Az asztalok lapja a ko-
- rabbi 15-20 fokos lejtés helyett (nem fárasztotta az olvasás annyira a szemet) víz­
szintessé vált, magassága átlagosan egyforma. Egyébként a megfelelő ülőmagasság­
nál a comb teljes felfekvése mellett a merőlegesen lefelé lógó láb talpa éppen a föl­
dön van, az asztal lapja akkor van megfelelő magasságban, ha egyenesen ülve az áll
alá helyezett ököl mellett a lógó könyök éppen eléri a pad szélét (felnőttnek is!) Fő-
ként a kislányokat gyakran intették arra, hogy a hátuk mögött keresztben elhelye­
zett seprűnyél segítségével egyenesítsék ki a hátukat, amihez a vállak hátrahúzódá­
sa is hozzátartozott.
Ma jó divatnak nevezhetők a hátizsákok, amennyiben a diákok valóban mindkét
vállukon hordják a szíját, s nem cipelik mindig csak az egyik vállukon azt. Jó lehe-
tőség a vállak hátraszoktatásához az „emlékeztető" heveder. Ez egy nyolcas alakú,
pántjaival a hát közepén kereszteződő másfél-két ujjnyi széles, rugalmatlan textil­
ből készült pánt, mely a vállakat a kívánt helyzetben tartja. Elfeledkezés esetén
megfeszül az előreeső vállakon, így figyelmeztetve viselőjét a helyes tartásra. Mivel
ruha alatt viselhető, közvetlenül a bőrön, nem feltűnő, komoly esélye van a tartás
' javítására. Eleinte csak egy fél órára célszerű felhelyezni, majd szintén félórákkal
maradhat fenn mindig tovább. Otthoni megszokása után mar az iskolában is hord-
 78 DR. TARACZKÖZI ISTVÁN

ható tartósan is. Használata fél-, egyéves időtartam alatt képes javítani a hibát. Le­
het készen is kapni a Gyógyászati Segédeszközök Gyárától, de célszerűbb otthon el­
készíteni egy fürdőköpeny övéből, vagy egy megunt férfinyakkendőből. Elkészítése­
kor lényeges szempont, hogy a váll teljes hátrafeszítettségéből ^engedjünk vissza
annyit, hogy az már megfeleljen végleges kívánalmainak.

C) A domború hát, kifózis (kyphosis)

—Feltűnő tartáshiba, főleg vékony gyermekeken. Veszélye hosszú távon a szív és a

tüdő kapacitásának csökkenése, korai porckorong-elfajulás a csigolyák között, ha­
mar kialakuló meszesedések. A következményes panaszok között sáv- és rekesz­
izomtáji fájdalmak, belső szervek bajait utánzó tünetek jelentkeznek. (Sokszor fel­
nőtteken is ez a tartáshiba rejtőzik az EKG-val negatívnak talált szívpanaszok mö­
gött). Emellett gyomor-, nyombél- és epepanaszok háttere is lehet ez a hiba. A tar­
tós előregörbülés olyan módon rögzül, hogy a csigolyák a hasi oldal felé ék alakúvá
válnak, ilyenkor a hiba már erőszakkal sem korrigálható. Speciális eset a
Scheuermann(Sájerman)-kór, amikor a csigolyaközti porckorongok ismeretlen okú
steril gyulladása miatt a csigolyák egymás felé tekintő, úgynevezett zárólemeze ká­
rosodik. Nyomásfokozódás miatt benyomódások keletkeznek rajta, melynek gyó­
gyulás utáni elmeszesedett képleteit hívják Schmorl-féle gyöngyöknek (csomók­
nak), melyek egy egész életen keresztül jelzik a betegség megtörténtét. Maga a gyul­
ladás fájdalommal jár, főként a gerinc terhelése esetén. A fájdalmakat csökkentő
kényszertartás a gerinc háti szakaszának előregörbülő helyzete, gyakorlatilag a hát
fokozottan domborúvá válása.
Minél súlyosabb lefolyású a betegség (mely gyakran épp a serdülőkor elejére esik),
annál valószínűbb a gerinc fokozott görbülete, melyet hosszú távra az ék alakúvá vá­
ló csigolyák is „garantálnak". Maga a betegség általában csak néhány hónapig tart,
de következményei sokszor egy egész életre kihatnak. Ezek közül csak egy, nem is
a legsúlyosabb elváltozás a domború hát. Sokkal rosszabb, hogy a beteg porckoron­
gok miatt a fájdalmak a terhelésre visszatérhetnek, ezért aztán már szakmát, spor­
tolást érintő (kizáró) betegség. Gyakori szempont a katonai sorozóbizottság számá­
ra is.
A domború hát sokszor társul az elöl lévő vállakkal, amitől a domborúság még
nyilvánvalóbb. Egymás nélkül is gyakran előfordulnak, együtt azonban hatványo­
zottabban fokozzák egymás egészségkárosító hatását. Párban tehát kifejezetten ve­
szélyesek, ezért komolyan kell venni korai felismerésüket és az ellenük való küzdel­
met is. A vállak hátizsák viselésével (sokszor feleslegesnek látszó pluszsúlyok, ne­
hezebb könyvek hordozásával), de főként az emlékeztető heveder viselésével egy­
két év alatt a helyükre tehetők.
A fiatal test nagyon képlékenyen alakítható, sajnos, a tartáshibákat előidéző
tényezők számára is (mozgásszegény életmőd,, SOK t é v é z é s , sok ülés otthon és az
 KIROPRAKTIKÁ 79

iskolában, a testtartás fontosságának alábecsülése, hanyagság önmagunkkal és a

világgal szemben).
Az alakítás lehetőségei lényegében kétfélék: aktívak (izommunkát követelők) és
passzívak (nyújtások). A kétféle kezelés ki kell, hogy egészítse egymást?bár külön is
működnek. A passzív módszerek egyike a hát görbületének csökkentésére a gravi­
táció segítségével végzett tartásjavítás. Pl.: szőnyegre fekve a hát padlóval érintkező
legnagyobb domborulata alá karvastagságúra összehajtott törülközőt teszünk
keresztben a test alatt. Öt-tíz perc alatt a lazuló hátizmok mellett a gerinc alakul,
„homorúbb" lesz. Közben esetleg kisebb fájdalmatlan roppanásokat lehet hallani,-
ami a gerinc izom- és szalagrendszerének lazulását jelzi.
Ez az idő arra kell, hogy görcsös, a tartáshibát rögzítő rugalmas elemeket
„elfárasszuk" a gerinc mentén. Fontos tudni, hogy ez a fajta kezelés kezdetben
_ kényelmetlen, szinte már kellemetlen is, mivel épp azon munkálkodunk, hogy
megzavarjunk egy kialakulóban lévő kompromisszumot. A szervezet a tartáshiba
mellett jelentkező panaszokat a gerinc merevítésével igyekszik megelőzni és
csökkenteni, aminek ára a merev hát és a korai meszesedés.
Ez a hát felnőttkorban nagy valószínűséggel keveset fog majd a folyamat végén
_ fájni, de addig sok kellemetlenséggel, anyagcsere- és belszervi zavarokkal kell szá­
molni a mozgás elvesztése mellett.

A lazítás
A leírt módon könnyebben végrehajtható, ha a kissé, felhúzott lábaink mellett tal-
_ paink a talajra fekszenek (ilyenkor, kiegyenesedik, pihenő tartásba kerül az ágyéki
gerinc). A lazítás egy másik formája az ágy szélén, fotel karfáján hanyatt fekve leló-
gás, mely szintén a hát homorúbbá tételét szolgálja. Nagyon sokszor hasonló hatást
idézhetünk elő egy erősebb háttámlájú széken való többszöri lendületes hátrahaj-
lással is. A végeredmény minden esetben közérzetjavulással járó hátizomlazulás. De
fekhetünk hason is, ebben az esetben olvasás, tv-nézés közben a mellkasunk felső
része alá helyezzünk egy párnát (később többet is!), de már az is kedvező a hát
szempontjából, ha felkönyökölünk, akár állunkat is megtámasztva. A későbbiekben
már tenyereinkre támaszkodva nyújtott kezünket is használjuk támasztéknak. Per­
sze, minden esetben a gerincünk süllyedjen be a vállaink közé.

Passzív hátegyenesítés a már említett seprűnyeles módszer is, amíg a karok ak­
tívan dolgoznak, a hát laza és így homorúvá tehető. Egyszerű módon a hátul össze­
kulcsolt kezek is hátrahúzhatják a gerincet, melyet támogat a fej hátrahajtása is.
Tanácsos a gyermekeket hason fekvésre szoktatni, egyetlen kispárna alkalmazása
mellett az alvásidő nyolc órája használható ki ilyen módon megelőzésre! A tartáshi­
bás gyermekek sajnos, már többnyire csak oldalfekvésben, előrehajtott fejjel és fel­
húzott lábakkal érzik jól magukat, ami már a tartáshibák küzdőterén egyértelmű
~ vereségnek számít (az egészséges gyermek minden testhelyzetben jól tud pihenni,
nem is emlékszik rá, milyen helyzetben szokott, vagy szeret aludni - neki az mind-
 80 DR. TARACZKOZI ISTVÁN

egy!). Az aktív módszerek már izommunkát tételeznek fel. Mégpedig nem is keve­
set, nem is ritkán, hanem rendszeresen, naponta, főleg reggel, hogy az izmok tónu­
sát lehetőleg egész napra beállítsuk.
Sokan tudnak az úszás pozitív szerepéről, mely többszörösen hasznos a domború
hát kezelésében. Elsősorban az izomzat tónusát javítja, másodsorban pedig a gravi­
táció kikapcsolásával lehetővé teszi a gerinc kedvező alakváltozását.
A mellúszás erre a legjobb. A fej folyamatos kiemelése a vízből (nem versenyzők­
nél nem számít hibának!) csökkentheti a hát domborulatát. A gyakorlás menetébe
azonban kisebb, néhány perces pihenőket kell beiktatni a hátizom görsösödésének
elkerülésére. Még inkább érdemes átváltani néhány űszodahossz erejéig gyors yagy
hátuszásra, melyek a hátizomzat túlfeszítése nélkül a gerinc forgásait is lehetővé"
teszik. Ennek külön előnye a törzs elfordításában részt vevő izmok erősítése de
emellett a gerincet a forgó és hajlító mozgások ki is egyenesítik! A hát- és gyors­
úszás fordulatai a gerinc meglévő görbületeire kiegyenlítő hatásúak, a nem kívána­
tos scoliosissal szemben pedig megelőző hatásúak.
Az otthoni, „száraz" gyakorlatok közül jó a hason fekvő helyzetben végzett egy­
idejű felsőtest- és lábemelés, amit nehezíthetünk a kezek tarkóra helyezésével is. A
lábakat összeszorítva kell tartani, a test gyakorlatilag szinte csak a medencén fek­
szik. Ha a bokákat egy másik személy fogja, a mozgás még intenzívebben végezhe­
tő. A hátizomzat-kiegészítő hasizom erősítése a deréktájnál lesz ismertetve. A ke­
rékpározás is segíthet. Az egyenes (karót nyelt) tartás kerékpáron jobban meg­
valósítható, mint álló helyzetben. Könnyebben megvalósítható az elöl lévő vállak
hátraszoktatása is (amennyiben erre nem figyelünk, a mégoly lelkiismeretesen el­
végzett gyakorlás mellett sem javul ez a hiba). A gerincet be kell süllyeszteni a vál­
lak közé, a karoknak nyújtva kell lenniük. A fej felemelése is segít a hát egyenesíté-
sében. A kerékpározás enélkül a hátat még domboríthatja is ! Alapelv, hogy a gerinc
ízületeinek lazítása mellett erősítem kell a testtartásban részt vevő izmokat. A gya­
korlatok számszerűsége napi egy (vagy több) alkalommal legalább 30-40, de még in­
kább irányadó az, hogy a gyermek végezzen el belőlük annyit, amennyit csak bír, és
még egyet utoljára (az akaraterőt is edzeni kell, ne higgye el magáról a gyermek,
hogy nem képes még többre ! ) . Az úszásból a heti kétszer egy-két óra már hatásos
(többre sajnos, aligha lehet sok gyermek esetében számítani, a lehetőség sem min­
denütt adott). Pedig a gravitáció kikapcsolása mellett intenzív izommunka szinte
másképpen nem is végezhető.

D) Az ágyéki gerinc fokozott görbülete (hyperlordosis)

Még a vékony gyermeken is feltűnő, hogy a has elődomborodó, a far kiálló. Igen
kóros, nagy jelentőségű tartáshiba. Az ágyéki gerincnek a testsúly felét kell megtar­
tania, a cipekedéseknél még pluszsúly is terheli, amit az előrehajlás még hatványoz is.
A különféle sportágak eltérő módon terhelik.Az erőcsoportok a folozott (össze-
 KIROPRAKTIKA 81

nyomó, görbítő) terhelés miatt állandóbb jelleggel, az ugrással, futással járók az im­
pulzusszerű rugózáskiegyenlítéssel veszik fokozottan igénybe. Vannak a tartáshibát
erősítő, azt mintegy kihangsúlyozó sportok is (torna, ritmikus sportgimnasztika),
ahol a versenyszerű terhelés komoly terheket ró az ágyéki gerincre. Mivel sok eset­
ben éppen az ágyéki gerinc alsó részén figyelhetők meg fejlődési variációk (átmene-
ti csigolya-, ívgyengeség vagy záródási hiány, széles tövisnyúlvány, nyitott csigolyá­
ul így ez a terület kiemelt jelentőségű. Ezek az anatómiai variációk önmagukban
-nem tekinthetők betegségnek, de bizonyos körülmények (sok üléssel, állással járó
életmód, munkahely, erős fizikai terhelés, versenysport, elhízás mozgáshiány, ha-
nyag testtartás) már kialakulhat a deréktáji fáradékonyság és fájdalom tünete­
gyüttese (isiász, lumbágó).
Isiásznak a lábra lesugárzó derékfájdalmakat hívjuk, míg a lumbágónál c s a k a de­
réktáj fáj. Legkorábban a gerinc fáradékonysága, izomzatának feszessége tűnik fel.
Az izom pihenésre is alig lazul, kényelmetlen érzést okoz. A fájdalom és zsibbadás ké­
sőbbi jelenség. A gyermek fokozott mozgékonysága is ráirányíthatja a figyelmet a fo­
kozott ágyéki görbületre. Ezek a gyermekek szinte az alvásidőt kivéve folytonos
mozgásban vannak, csak így érzik jól magukat! Az is gyakori, hogy az alvási test­
helyzet nehezen található meg, a gyermek nyugtalanul alszik, esetleg korán kelővé
válik a deréktáji kényelmetlen érzés miatt. Az otthoni és iskolai ülőbútorok többnyi­
re nem javítanak a helyzeten. A lúdtalptól is az ágyéki gerinc szenved a legtöbbet.
A hátizmok erősítése mellett azzal egyenértékű az egyenes és ferde hasizom
erősítése is a törzs egyenesen tartásához. Sok esetben csak hanyag tartásról van
szó; a derék elfáradása ellen folytonos mozgással, a lúdtalp esetén még gyakori
lábélre állással, a boka kifelé döntésével, állásnál falhoz támaszkodással, hol egyik,
hol a másik lábra állással védekezik a gyermek. Nagy mozgásigényük miatt sokan
kezdenek sportolni, s lesznek versenyzők is.
A későbbiekben a rendszeres sporttevékenység abbahagyása után néhány
évvel a deréktáji panaszok tömege fog jelentkezni.
Jellemző még a vese- és hólyagtáji panaszok relatív korai jelentkezése is (a merev
gerinc melletti izomzat vérkeringést csökkentő hatására a vesék a legérzékenyeb­
bek). A fiatalkori vénás vesevizsgálatok, ultrahangos ellenőrzés csaknem mindig ne­
gatív eredménnyel zárul, a gerincoszlop alsó részének variációi azonban 90% feletti
gyakorisággal megfigyelhetők a vesefelvételeken (saját felmérés). A kedvezőtlen kö­
rülmények hatására a variációk kóros alapnak tekinthetők, melyek a gerincpana­
szokon túl belszervi megbetegedésekre is hajlamosítanak.
A gerinc ágyéki szakaszának fokozott görbületére az alvási szokások is jellemzőek.
Sok gyermek az oldalán fekszik egyik vagy mindkét lábát felhúzva. A hason vagy
háton fekvés nem minden esetben kényelmes számukra, de jelentős egyéni különb­
ségek mutatkoznak ezen a téren. Egy biztos, a lábak felhúzása olyan mértékben bil­
lenti előre a medencét, hogy a gerinc előre íveltségének csökkenése a lehető legked­
vezőbb a porckorongok számára (a fekvő helvzet egyébként is a legpihentetőbb). Ez
akkor is igaz, ha a gerinc többi része hibátlan tartású, a nyak könnyedén fordul
 82 DR. TARACZKÖZríSTVÁN

mindkét oldalra, ami a hason fekvés egyik előfeltétele. Háton fekvéshez csak kispár­
na, vagy még az sem javasolt, egy nagypárnát esetleg a kissé felhúzott térdek alatt
lehet "keresztbén elhelyezni, összehajtott állapotban. Ez csak éber állapotban ajánl­
ható pihentető póz (derékfájdalmak esetén is), félő, hogy alvás közben elmozdul és
kényelmetlen lesz. Lehet viszont pihentető módon hason aludni akkor, ha a
kispárnát a has alá, a köldök tájára helyezzük. Ilyenkor is csökken a gerinc előre
irányuló fokozott görbülete.
Persze, napközben tv-nézéshez, olvasáshoz is alkalmas ez a testhelyzet a köldök
alá, vagy kissé lejjebb helyezett párnával; főleg akkor javasolt, ha a hát is dom-
borúbb a,kelleténél (fokozott fiziológiás görbület esetén). Ugyanez a megoldás, alá-~
párnázás javasolt csigolyacsuszamlás, ínszakadás esetén is, amit nappal terhelés-"
csökkentő öv egeszít ki. Ülő helyzetben feltétlenül javasolt a derék hátul történő ki-
támasztása, párnázása, amihez megfelelően magas háttámlájú széket válasszunk (a
háttámla felső széle feltétlenül érje el a lapocka közepét!) A jó szék derekat kitá­
masztó része az ágyéki gerinc alsó részénél megfelelően előredomborodik, ugyanak­
kor ülőmagassága olyan, hogy a combok teljes és kényelmes felfekvése mellett a láb
éppen leér a talajra, anélkül, hogy előre, vagy hátra kellene csúsztatni (mindez a gép­
kocsik ülésére fokozottan vonatkozik, csak ott a láb elöl van!) Ha egy széknek még
karfája is van, amin leeresztett vállal tudjuk pihentetni karjainkat, az már egyene­
sen fantasztikus! Álló helyzetben az ágyéki gerinc fokozott görbülete óvintézkedése­
ket kíván. Semmi baj nincs, amíg a gyermek szabadon mozoghat, bár gerince így is
fáradékonyabb, időnként pihenést kíván, de gyorsan regenerálódik.
A görbület fenntartását az izmok végzik, s természetszerűleg elfáradnak, akár a
mozgás túlzásba vitele, akár annak hiánya miatt. Az izmok ridegebbé válása már
egy-két óra ülés után bekövetkezik; azért n e m s z a b a d kiirtani az iskolában az
ó r a k ö z i s z ü n e t b e n a g y e r m e k e k r o h a n g á l á s á t , hiszen legalább a fele tár­
saságnak tartáshibája van! Rohangálás után a gyermekek nyugodtabban tud­
nak ülni (egy darabig), jobban szót lehet velük érteni, mintha ugyanezt megtilta­
nánk nekik. Gondoljunk csak bele, a Shaolin-kolostor híressé vált önvédelmi moz­
gáskultúrája is eredetileg azt a célt szolgálta, hogy ellensúlyozza a szerzetesek órá­
kon át tartó mozdulatlan meditálását! Az egy helyben állás ezeknek a gyermekeknek
szintén büntetésszámba megy (később felnőttkorban is, ezért sem alkalmas minden­
ki a díszszázad katonájának). Álló helyzetben a medence fokozott döntése jelenti a
mentőövet a gerinc számára. Ha ehhez a hasizmok tónusa még nem elegendően
erős, a gyermek ösztönösen váltogatja lábait, lábélre áll (jaj a cipők „kérgének"!),
vagy még inkább nekidől valaminek, jellemzően kezeit dereka mögé helyezve. Szin­
tén kielégítően jó megoldás, ha az egyik lábat előrébb lehet helyezni, vagy még
inkább egylépcsőnyi magasságra fel lehet tenni, időnként váltásokkal (a medence
előrebillen).
Ezek a szokások még felnőttkorban is eredményesek. A medence előrebillentése
még az ágyéki gerinc hátrafelé történő görbítésével is elérhető, a gyermek ültében
eiörecsúszik, rendkívül hanyag, ,,rongybabaszerű tartásban, vagy éppen ellenkező-
 KiROPRAKTnrA:
83

leg előredőlnek ülés közben, térdükre, vagy asztallapra támaszkodnak, a lényeg

műiden esetben a gerinc körös görbületével szembeni túlgörbítés. Ezek a testtsrtá-
si szokások pihentetőek a túlterhelt ízületek és izmok számára, tartós fennállásuk
a jó kompenzálás ellenére rossz szokásként rontja a gerinc stabilitását, terhelhető­
ségét, konzerválja az izomegyensúly-zavarokat.

E) Az ágyéki gerinc csökkent görbülete

A kéz ilyenkor nem fér be a fal előtt álló személy dereka és a fal közé. A gerinc"
ágyéki szakaszának hiányzik a fiziológiás görbülete, ami szintén hátrány. A gerinc
rugózó működése kiesik', a derék izomzata szintén merev lesz, a gerinc kitérései
csökkentek. A porckorongok a kitérések hiánya miatt tengelyirányból kapják a ter­
helést, instabilitás alakulhat ki, a csigolyák egymáshoz képest előre-hátra, vagy
oldalirányba elmozdulhatnak.
A v e s é k keringése csökken a merev izomzat miatt, gyakoriak a húgyúti prob­
lémák, korai fájdalmak alakulnak ki, a porckorongok elöregedési tendenciája fel­
gyorsul. Az érzékenyebbé váló porckorongok fájdalomküszöbe alacsony lesz. A nor­
mális életvitellel járó terhelések is panaszokat eredményeznek: pl. előrehajláskor,
emeléseknél, kemény talajon futáskor. A csigolyaközti porckorongokon belüli nyo­
más kb. annyi százalékban nő, ahány fokban derékban hajlik előre a derék nyújtott
láb mellett. Ha ehhez még súly emelése (főleg hirtelen) társul, esetleg oldalra elfor­
dulva, kialakulhatnak a felnőttkori lumbágó jellegzetes tünetei. Cél: a görbület
visszanyerése egyes izmok erősítése, mások lazítása révén. Alváskor a derék alá tett
párna, nappal az aláhelyezett labda révén lehet „visszagörbíteni" lassanként a ge­
rincet. Az ágyéki gerinc kiegyenesedése kombinálódhat a hát egyenességével, vagy
a medence kóros helyzetével, ilyenkor megítélése, kezelése már kifejezetten egyedi
lesz.
A p r o b l é m a m e g o l d á s á n a k kulcsa k e t t ő s : egyrészt erősítő, másrészt viszont
lazító gyakorlatokat kell végezni. Az erősítés a gerinc normálishoz közelítő tartását
a többletteljesítményre szoktatott, jó állóképességű izmokkal tudja elvégezni. A
lazítás a kóros feszültségek oldását végzi (merevség- és fájdalommegelőzés).
Az e r e d m é n y h ó n a p o k alatt mutatkozik, kitartónak kell tehát lenni, mert a
későbbi élet során szinte sohasem lehet ennyit tenni a gerincért -, mint éppen isko­
láskorban a tartáshibák javításával! A hátizom erősítése előtt bevezető gyakorlat:
négykézlábállásban a fej előrehajlítása mellett a hátat teljesen kidomborítjuk (cica­
hát), majd a fej felemelése, felfelé nézés mellett a hátat teljesen homorítjuk a fej fel­
emelése, felfelé nézés mellett a hátat teljesen homorítjuk (kutyahát). A gyakorlato­
kat felváltva 4-5-ször végezzük el! Az egész gerinc mentén a vérkeringés kiadós ja­
vulására lehet számítani, s hozzá lehet kezdeni a tulajdonképpeni erősítéshez.
Erősítés: részben a gerincet egyenesen tartó izmokat, részben az egyenes és fer­
de hasizmokat kell erősitenünk. Hason fekvő helyzetben kezeinket a tarkón össze-
 84 DR. TARACZKÖZI ISTVÁN - -

kulcsoljuk, vagy előrenyújtjuk. A törzs felemelése, majd visszaengedése (célszerűen

a padlón) során a has alsó részére és a medencére támaszkodunk, a felsőtest teljes
egészében a levegőbe emelkedik, s teljesen ne is engedjük vissza. Majd újra felfelé
lendítjük a felsőtestet, 30-40 a minimálisan szükséges lendítések száma. Nehezeb-
bé (és így hatásosabbá) tehető ez a gyakorlat, ha a felsőtesttel egy időben a kinyúj­
tott lábainkat is a levegőbe lendítjük (bicskagyakorlat).
A hasizmok a test egyenesen tartásában komoly szerepet töltenék bé, megedzésük
nélkül a testtartás javítása elképzelhetetlen.
H a s i z o m e r ő s í t é s : köldök feletti rész: hanyatt fekvés, félig behajlított térdek, tal
pak a (kemény) talajon (de ágyban is lehet végezni ezt a gyakorlatot), kezek a tar­
kó alatt összekulcsolva. Úgynevezett rövid felülést kell legalább 30-40-szer~végezni, »
de későbbiekben százas sorozatot! Lényeges, hogy a test előregörbítése során a vál­
lak emelkedjenek fel a levegőbe. Eleinte a gyakorlatot lehet úgy is végezni, hogy
amennyit sikerül belőle, és még egyet pluszban (az akaraterő edzésére!). Másik vál­
tozatban a kezek előrenyúlva a térdek fölé érnek előrehajlításkor. Viszont minden­
nap kell gyakorolni, a következő programmal együtt! A köldök alatti hasizomrész­
hez: Hanyatt fekvés, nyújtott lábak, kezek tenyérrel lefelé a far alatt. Ebből a hely­
zetből az összeszorított és kinyújtott lábakat 10 cm-re felemeljük, onnan 45 fokig
fellendítjük, majd hagyjuk lezuhanni 10 cm-ig, és onnan rögtön indítjuk vissza 45
fokos helyzetig vissza, folyamatosan (a hasizom végig feszül). Ebből a gyakorlatból
is annyit kell végezni a reggeli felkelés előtt, amennyi sikerül és még egyet. Később
a százas sorozat, de legalább ötven a naponkénti fenntartó gyakorláshoz elegendő.
(Még soha nem jelentett gondot a hasizom túledzése!). Végül is biztosan kell tud­
nunk a következőket: a gerinc lazítása mellett kötelező az erősítés, mert csak lazító
gyakorlatok mellett a tartáshiba tovább romlik! A gyakorlatokból 4-5 lazító fogás és
minimum 30-40 erősítő gyakorlat kell valamennyi fajtából. Minden reggeli felkelés
előtt az ágyban 5-10 perc alatt elvégezhető, és ilyenkor is a legcélszerűbb, mert a
nap további részére beállítja az izmok célszerűen magasabb tónusát, és a napi „ro­
hanás" mellett sem marad el. A ferde hasizmok erősítése: ülő helyzet, lábak kissé
behajlítva, egy szekrény, vagy ágy alá bedugva a lábfejek, kezek összekulcsolva a
tarkón. Egyenes ülőhelyzetből 45 fokban hátradőlés, majd lendületesen függőleges
törzstartásig vissza. A lendületesen végzett gyakorlatból 30-40 önmagában is hasi­
zomerősítő, de a ferde hasizmok erősítése az ellenoldali térdek megérintése révén
következik be a másik könyökkel. 45 fokos hátrahajlásból előrelendülve a tarkón
összefogott ujjak mellett fordítjuk is a törzset, s gyors egymásutánban először az
egyik, majd a másik ellenoldali térdet érintjük meg egy felülés során a váltott
könyökkel.
 KIROPRAKTIKA
85

F) A szélesebb csigolya-tövisnyúlványok kérdése

A hátul kitapintható csonttövisek a gerinc csigolyáinak ívén lévő középső nyúl­

ványt jelentik. Derékból előrehajláskor kakastaréj-szerűen kinyílnak, felegyenese­
dégkor, hátrahajláskor egymáshoz közelednek. Az emberek mintegy harmadánál
ezek az átlagosnál szélesebbek. Nehezebben férnek el egymás felett, esetleg egyikük­
másikuk egymás mellé csúszik, hogy biztosan elférjen. Ilyenkor persze el is fordít­
ják kissé a szomszédos csigolyákat, feszültséget teremtve abban a gerincrészben
Egyes izmok már eleve feszesebbek, mások pedig lazák, gyengébbek lesznek. Csont
a csonto csiszolódhat, amit testünk nem nagyon szeret, ilyenkor igyekszik a moz­
gásokat kikapcsolni, az a gerincszakasz merevebb lesz. De nem kell feltétlenül na­
gyon szélesnek lenni a tövisnyúlványoknak, fokozott ágyéki görbület, medencedőlés,
pocák esetén is ugyanúgy viselkedik a gerinc.
Az a jellemzője ennek a kérdésnek, hogy előrehajlásból nehéz a felegyenesedés,
már kora gyermekkortól kezdve. Nem is lehet hirtelen felegyenesedni porszívózás­
ból, kapálásból, hanem lassan, fokozatosan hátrahajtogatva a törzset. Ez a derék fá­
radékony, viszont igényli a mozgást. Ezek a gyermekek tudnak a legnyughatatla-
nabbul ülni a helyükön órákon. Úgy érzik, mintha egy óra alatt is berozsdásodna a
gerincük, a jó közérzethez, a laza deréktáji izomzathoz mozgás és újra csak mozgás
kell. Sokan közülük hanyag tartással élnek, azaz a gerinc valamennyi, fiziológiásán
meglévő görbülete fokozott. Állni sem szeretnek, ülni sem szeretnek, a mozgás az éle­
tük. Sok vesepanaszos, hólyaghurutos van közöttük. Alvási testhelyzetük változó,
némelyek tudnak hason fekve aludni, mások a hátukon is. Mégis a legjellemzőbb (és
a későbbi életévek során egyre inkább) az oldalt fekvés behajlított térdekkel, vagy
félig hason fekvés az egyik láb kissé felhúzott helyzetével. A deréktáj izomzata gyak­
ran lesz merev. Ezek az örökmozgók (sokszor még alvás közben is forognak az ágy­
ban) imádják a mozgást, mért jó közérzetet okoz nekik (lazul a derekuk).
Miután sokan adják sportolásra a fejüket, a jó szemű tornatanároknak, edzőknek
tisztában kell lenni vele, milyen „madarat" is fogtak ők ezzel a sokszor tehetséges
és érdeklődő gyermekkel. Ha kideríthető a felegyenesedéssel kapcsolatos probléma,
az alvási testhelyzet, a fokozott mozgásigény, az időnkénti hólyaghurut vagy
vesemedence-gyulladás átlagosnál gyakoribb előfordulása, az gyanús.
Nem, nem kell megszabadulniuk ezektől a gyermekektől, versenyzőktől. Máshol
úgyis kiélik mozgásszeretetüket. Viszont törődni kell többnyire meglévő lúdtalpuk­
kal, nem szabad kemény talajon rendszeresen futtatni őket, ne terheljék őket álló
súlyzós gyakorlatokkal. Legyenek tekintettel az időjárás, szeles hideg voltára, a gyer­
mekek ugyanis szélre, huzatra egész életükben érzékenyebbek lesznek, a merev derék­
izomzat ugyanis már a bőr keringését is csökkenti, áttételesen, reflexesen azonban a
veséket is. A fedetlen, fázós derék ezeknél a gyermekeknél korán vezethet a vesék
megfázása révén magas vérnyomáshoz, vérszegénységhez. Ezek a gyermekek bármi­
lyen sportágakban előfordulhatnak, mindenütt helytállnak. Igazi gondjaik majd ak­
kor kezdődnek, ha abbahagyják a rendszeres mozgást. Néhány évvel a versenyzés
 DR. TARACZKOZÍ ISTVÁN

abbahagyása után derékfájósak lesznek, nem is kevéssé. Sokan visszatérnék a

sporthoz, hiszen a mozgás nagyon bevált a derekuk jó közérzetéhez. Néhányan
eleve csak akkor hagyják abba a sportolást, ha életvitelük, koruk már lehetetlenné
teszi azt. Sokan szenvednek vesekőtől, vesegyulladástóí, sokszor kifejezett derékfáj­
dalmak nélkül i s . H o g y miért beszéltem erről a problémáról olyan sokat ? Mert sem
az edzők, sem az orvosok ebben a formájában a kérdést néni ismerik, pedig nagyon
gyakori, beletartozik az emberiség egyharmada, s talán (érzésem szerint) a-sporto-
lók felé.Ha időben és helyesen nyúlunk ehhez a kérdéshez, a tartás- és hibajávitásával
együtt lesz egy remek sportember, akit nem kell külön sok mozgásos életmódra biz-
tatni,viszont nem is fog sokat szenvedni a hátrányos adottságától

G) A medence fokozott dőlése

A hanyag tartás része lehet (ilyenkor a gerinc valamennyi fiziológiás görbülete fo­
kozott), esetleg csak fokozott ágyéki görbülettel kombinálódik. A fenék kiáll (kacsa­
tartás), az ágyéki gerinc keresztcsonti terület a túlterheltség miatt fáradékony. Az
átmeneti területnek nevezett rész anatómiai variációinak megnő a jelentősége. A fo­
kozott terhelés a gyengén fejlett csigolyaívek szakadásához vezethet sport okozta
túlterhelések nélkül is. A kialakulása nem ritka csontosodási hibák, veleszületett
csigolyaív-záródások talaján sem, amikor az eleve meglévő szerkezeti gyengeség ta­
laján dől meg túlságosan a medence. A gyanút erősítheti a tájék bőrének fokozott
szőrnövekedése.
Az ötödik ágyéki csigolya alatti porckorong nehéz helyzetbe kerül. A keresztcsont
tetejére támaszkodó csigolya szintjén erős nyíróerő érvényesül. Az egész felsőtest
súlya végső soron ráterhelődik erre a lejtőre. Minél meredekebb a lejtő (azaz minél
jobban kidomborodik a far), annál erősebb nyíró-szakító erő érvényesül a csigolya
alatti porckorongban, a csigolya ívén. Az atlétikában, futballban, tornasportban,
súlyemelésben érvényesülő nagy terhelések akár a túlhajlítások, akár a nagyobb
nyomás, akár az ismétlődő, alsó végtag felől érkező ütések (futás, ugrás) miatt a jól
fejlett csigolyaívet is elszakíthatják, nem is beszélve a veleszületett gyengeségekről.
A lejtő csökkentése még a csigolya ívének műtéti egyesítése (csavarozás) után is lé­
nyeges, megelőzésként pedig igen fontos.
A fokozott medencedőlés általában kombinált tartáshiba része. Ennek ellenére
foglalkoztatni kell korrekciójával a gerinc többi részének kezelésén túl. A nagy far­
izom és az egyenes hasizom kombinált erősítése segíthet a hiba mértékének csök­
kentésében. Ezek az izmok a testtartásban egyébként nem, vagy kevéssé vesznek
részt, ilyenkor azonban kulcsszerepük lehet. A fokozott medencedőlés feltételezi
mindkét izomcsoport gyengeségét. Megerősítésük történhet egyszerre is, ezáltal az
egyenes hasizom a medence elülső részét felfelé, a nagy farizom a hátsó részét lefe­
lé húzza majd. Kellő tónusfokozódásuk csökkenteni képes a keresztcsont felső
zárólemezének dőlését, ezáltal a terület feszültsége csökkenhet, csigolyak nem
 KIROPRAKTIKA 87

szakad el, vagy meglévő szakadás esetén a csigolyacsuszamlás megállhat, esetleg

mértéke is csökkenthető. Csavarozás esetén a csavarok terhelése csökken. Vállszé-
lességű terpeszállást veszünk fel álló testhelyzetben, karok kissé elöl. Mindkét farpo-
fát jól összeszorítjuk, s megfeszítjük hasizmunkat is kissé előredőlve^ mintha egy
gyomorszájra mért ütést szeretnénk kivédeni. A gyakorlat során mindkét izom vé­
gig, maximálisan feszesen maradjon! Lassan,5-6 másodperc alatt kell egy hosszú
belegzést úgy végrehajtanunk, hogy a fej felfelé-hátrafelé emelésével a megfeszített
(egyenes) hasizmunk segítségével felfelé próbáljuk emelni medencénk szemérem­
csonti részét, közben a farizmok hátul lefelé húzzák a csípőlapátokat.
Lassan lélegzünk ki is, de nem engedünk a hasizom és a farizom feszességéből.
Egymás után 6-8-szor végezzük el ezt a gyakorlatot, egy nap akár kétszeres, de egy­
szer mindenképpen. A gyakorlat akkor jó, ha kifejezetten fárasztó, a kar és a láb iz­
maira is átterjed az erőlködés. Nemcsak a tartáshiba javul így, de lassanként a de­
réktáj is kevésbé lesz fáradékony.

H) A medence csökkent dőlése

Társul a gerinc ágyéki szakaszának, esetleg még a hátnak, nyaknak az egyenes

tartáshoz is (ez a fiziológiás görbületek csökkent voltát, esetleg hiányát jelenti). A
probléma az egyenes ágyéki gerinc kérdésének részjelensége.
Lazító gyakorlatokat célszerű fekvő helyzetben kezdeni, így a legkisebb a porcko­
rong terhelése, későbbi életkorban fájdalmak esetén is életképes lazító módszer. Ha­
nyatt fekvésben a térdek kissé felhúzva, talpak a talajon (vagy mindjárt az ágyon
reggeli ébredéskor), először felváltva húzzuk fel kezünkkel térdeinket a mellka­
sunkhoz (lábszár maximálisan hajlítva), majd ugyanezt megismételjük kinyújtott
lábszár mellett is. Végül mindkét térdet felhúzzuk a mellkasra és ott tartjuk néhány
másodpercig.
A félig behajlított térdek mellett talpunk újra a lepedőn nyugszik, karjaink ha­
nyatt fekvésben oldalt, a két térdet a váll elmozdítása nélkül oldalra ütemesen le­
hajtogatjuk, minél jobban megközelítve a térddel a fekvőhelyet (a gyermekek aka­
dálytalanul el is érik azt).
Változatlanul hanyatt fekvő helyzetben, oldalra nyújtott karokkal, kinyújtott lá­
baink egyikét annyira keresztben helyezzük a másikon, hogy az ágyról szinte le is
lógjon, de a felsőtestünk lehetőleg ne mozduljon el. 10-20 másodpercen keresztül
nyújthatjuk így derekunkat.
Felülve széles ülőterpeszben próbáljunk meg ráhajolni előrenyújtott kezeink
segítségével is felváltva egyik majd másik lábunkra, mely végig mindkét oldalon
nyújtva marad, vagy egyik behajlított térdünket nyújtsuk magunk mögé. Optimális
esetben homlokunkkal érintsük meg térdünket, esetleg néhány másodpercig tart-
suk is ott, ilyenkor kezeinkkei segíthetjük testünket lábunkhoz közelebb húzni.
Álló helyzetben is megtehetjük, hogy felhúzzuk egyik térdünket a mellkasunkhoz,
 88 DR. TÁRACZKÖZI ISTVÁN

majd kézünkkel .bokánknál fogva oldaltés minél magasabbra húzzuk fel lábunkat
testünk mellett, végül húzzuk felfelé testünk mögött is bokánkat. Jó egyensúlyozás
mellett mindvégig támaszkodás nélkül, egy lábon is megállhatunk a gyakorlat alatt,
majd lábcserével folytathatjuk.
Jó deréklazító eljárás az is, ha vállszélességű támadóállásba helyezkedünk, össze­
fűzött ujjainkat a hátul lévő lábunk felől vállmagasságban lévő karjainkkal együtt
elöl lévő lábunk felé lendítjük, s felsőtestünk lendületből átcsavarodik elöl lévő lá
bunk tengelyén.'Lépésváltással folytathatjuk a gyakorlátók,"egy-egy testhelyzetben^
3-4-szer lendítve felsőtestünket. Kb. 10-15 lépésváltással "bejárathatjuk" derekún
kat.
Természetesen ezek a gyakorlatok csak ajánlott „minimumgyakorlatok

I) A végtagok eltérő hosszúsága

Lehet jelentősége akkor, ha egyéb eltérések is vannak a medence és a gerinc

területén. A járás szemből vagy hátulról nem szimmetrikus, picit hosszabb ideig
nehezedhet a beteg egyik lábára, mint a másikra. A cipők kopása nem egyenlő,
hanyatt fekve esetleg az egyik lábfej jobban dől kifelé, mint a másik. Lehet eltérés
a váll magasságában (is), de leggyakrabban az ágyéki gerinc-medence területén.
Hogyan mérjük, határozzuk meg? Maradjon a gyermek egy lapos sarkú cipőben,
feküdjön hasra, fogjuk meg a cipős lábakat és úgy állítsuk őket, hogy a talp
merőleges legyen a lábszárcsontok tengelyére. Vizsgáljuk meg, van-e szintkülönb­
ség a sarkak között. Nézzük meg ugyanezt még mindig hason fekvésben derék­
szögben behajlított térdek mellett! Majd hanyatt fekvésben felülés előtt és után. Ha
van legalább 1 cm-es eltérés, a továbbiakat bízzuk orvosra.

J) A lúdtalp (pes planus)

Gyakorisága gyermekeken 90% körüli, így nem lehet szó nélkül hagyni. A láb nor­
málisan három fő támaszkodási ponton ér le a talajra. A nagylábujj „bütykénél" van
az egyik támaszkodási pont, a másik a kislábujj mögött a külső talpszélen, a harma­
dik a sarokcsont végénél. A lazán egymás mellé helyezett két láb támaszkodási
pontjai csaknem egy körív mentén helyezkednek el. A két elülső támaszkodási pont­
jai csaknem egy körív mentén helyezkednek el. A két elülső támaszkodási pont kö­
zött az úgynevezett harántboltozat, a két elülső és hátsó támaszkodási pont között
az úgynevezett hosszanti boltozat íve feszül. Ezen boltozatok lelapulása egyenként,
vagy együttesen a láb keringésének, a mozgás rugalmasságának, az állás képességé­
nek rovására megy, izomegyensúlyzavarokat kelt, fáradékonysággal jár állás és já­
rás közben. Be is gyulladhat, ami külön nagy fájdalmak forrása, járásképtelenségig.
A boltozat lelapulása elég könnyen leleplezhető, de emellett meg fontos a sarokcsont
 KIROPRAKTIKA 89

ellemőrzése is dőlése fordul elő, egy idejű belső bokasüllyedés-

sel. Mindezt az ortopédián figyelembe is veszik a betétek rendelésekor. A lúdtalp
részben vizes lábnyom, részben álló helyzetű ellenőrzés, részben a cipők kopásának
megítéléséből kideríthető. Normális, ha a cipők külső széle jobban kopik, mint a bel­
ső.
Ha teljesen lelapul a harántboltozat, a cipő elülső részének közepe kopik ki, de
ilyenkor már a láb is nagyon fáj, a lábközépcsontok hosszabb járás során képesek el-
törni pl- a katonaságnál ismert fáradásos törések). A láb védelme: passzív és aktív.
A passzív védelem legismertebb lehetősége a különféle talpbetétek viselése. Jó, ha
ez szakorvosi vélemény álapján kerül beszerzésre. Szerencsére egyre több a
beépített talpbetétes sportcipő, ami kedvelt és divatos is. Többnyire nagyon rosszak
a különféle papucsok és topogók, teljesen lapos talppal. Saját lehetőségünk: a csu­
pasz talp edzése: seprűnyélre lépve a harántboltozat ívének fokozása a láb fáradé­
konyságának csökkentésére, teniszlabdával gyakorlás, a talp hajlításainak fokozá­
sára, homokzsák felemelése lábujjakkal, stb. A mezítláb járás szinte teljesen kimegy
a divatból, bár önmagában nem is lenne elégséges a láb boltozatainak rendben
tartására. Kiegészítésül kell hozzá vagy homokos talaj, vagy otthon kell kialakítani
egy lavórban, vagy fakeretben 5-10 cm vastag rétegben taposásra alkalmas, mogyo­
rónyi kavicsokból álló járófelületet. Ez már igencsak aktív módja a védekezésnek,
ha napi 5-10percet, járunk" benne. A talp megtámaszkodási pontjai lefelé süllyed­
nek a laza járófelületen; míg a lágy részeket a kavics felfelé nyomja, nemcsak a bőrt,
hanem a talp izmait is megedzi, a láb vérkeringését javítja. További aktív lehetőség
az „indiánjárás", ami azt jelenti,,hogy külső talpszélen kell (mezítláb) járni. A ha­
tás 5-10 perces napi időtartamokkal még fokozható úgy is, ha a külső talpszélen já­
rást kombináljuk a talpak befelé, a test elé fordításával, ami egyenlő a létező „leg-
csámpásabb" járással. Az indiánjárás a szárkapocs felső részén eredő, és inával a
talp belső szélén tapadó izom tónusának fokozására, így a belső boka emelésére va­
ló. Már óvodáskortól jó megoldás a lábbal való „fogás" gyakoroltatása, amikor kis
homokzsákot fogunk lábujjainkkal.

Az időjárásról

A gyermekek meglehetősen közömbösek az időjárás aktuális eseményei, változá­

sai iránt. Hiányos belátásuk, csökkent veszélyérzetük mellett a mindenkori „divat"
hatása is érvényesül. Nem óhajtanak tudomást venni a szélről, nedvességről, vidá­
man átgázolnak a pocsolyákon könnyű kis vászoncipőikben, szeles időben kigom­
bolkoznak, esős időben direkt otthon felejtik sapkáikat és ernyőiket. Mindezentúl
semmi beleszólást nem hagynának a ruhaviseletet illetően. Nem is annyira a szín­
összeállítással van gond, mint azzal, hogy a színes kis feliratos dzseki télen semmi-
képpen sem elegendő végelem a hideggel szemben és a nagy amerikai kosárlabda
csapatok „edzőfelszerelése", annak vastag pamutholmijai nem kánikulai öltözékek.
 90 DR. TARACZKÖZI ISTVÁN

Persze, semmiféle oki összefüggést nem tudunk velük elismertetni a megfázás és a

túl vékony ruházat, valamint a hőguta és az izzasztó divatholmi között; De hason­
ló a helyzet a többi ruhadarab és az időjárás viszonyában is. Pedig éppen ebben a
felhőtlen ifjúkorban lehet beszerezni az egész életre szóló nagy vesepanaszokat, vé­
get érni nem akaró és az ízületeket, szívbelhártyát tönkretevő mandulagyulladáso­
kat, a sapka viselésének elutasításával meg lehet alapozni a későbbi nagy fejfájás o-
kát, kiadós hajhullásokat,-és rengeteget lehet szenvedni az orrmelléküreg-gyulladá
soktól, hörgőgyulladásoktól is. A divatos, de rossz cipő segít a lúdtalp-, boka-
térdpanaszok kialakításában. A rövid, de egyébként nagyon tündéri kis dzsekik je­
leskednek a vésemedence-gyulladás beszerzésében, ami egyenes út lehet a magas
vérnyomáshoz. Az átnedvesedett, a szélben nagy hűtést okozó cipők ruhadarab-
ok a kis test melegtartalékait gyorsan felemésztik, pillanatok alatt kialakulhat a tü­
dőgyulladás, amiben bizony még ma is meg lehet halni. Az agyhártya- és agyvelő­
gyulladásokhoz a hideg és meleg idő szélsőségei hozzá tudnak járulni. Sokszor ne­
héz gyermekeinkkel megértetni a réteges öltözködés értelmét, a kesztyű viselését
pedig szinte íratlan szabályok tiltják ebben a korban. Sokkal valószínűbb, hogy az
egymás nyelvétől való félelem diktálja az ésszerűtlen megoldásokat, mintsem a fel­
nőttek bosszantása. Mindenesetre biztos, hogy nagy mozgásigényű gyermekeink
másként is élik meg az időjárási frontokat, változásokat, mint mi. De a széldzseki
őket is valóban csak a szél ellen védi, melegben belepárásodnak, a nedves, fellazult
bőr pedig hajlamosabb gyulladásra, gombásodásra és kidörzsölődésre, amit persze a
szülő tud meg legutoljára.
A vegetatív idegrendszer egyensúlyának hiánya a keringés helyi és általános za­
varaiban, fokozott izzadásban, vagy éppen ellenkezőleg bőrszárazságban, vagy az
átkos faggyúmirigy-túlműködésben, bőrzsírosodásban tűnik fel. Még inkább egyén­
re kell tehát szabni az öltözködést, de a tisztálkodást is.
H o g y e n n e k k ö z e v a n a g e r i n c d o l g a i h o z ? Igen. Az előnytelen öltözködés a
test egyes részeinek lehűlése révén a fenti megbetegedéseket okozhatja, vele együtt
az izomzat keringési zavarait, görcsösödését, tónusfokozódását. Az izomegyensúly
zavarok pedig a tartáshibákkal együtt a gerinc korai öregedéséhez, kimerüléséhez
vezetnek, túl hamar meszesedések, porckopások lépnek fel.

A közlekedésről

Nincs szomorúbb látvány, mint amikor a gondos szülő kocsijából kiszállva az

egyébként önállóságra érett gyermek két lépéssel eléri az iskola kapuját. Ez már a
túlzott óvás, a majomszeretet jele, főleg, ha még el is jönnek az oktatás végén a gyer­
mekért.
Hangsúlyoznám, hogy mindezt akkor, ha a világon semmi nem indokolja az ilyen
nagyfokú kényelmességet. Sokkal önállóbb életre, a terhek és feladatok önálló meg­
oldására képesek gyermekeink. Az a diák, aki kerekpárral jár be az iskolába távoli
 KIROPRAKTIKA 91

otthonából, vagy amelyik 2-3 buszmegállónyi távolságot inkább gyalog tesz meg,
hogy testét használja, már minden elismerést megérdemel. Az is, amelyik szinte él­
vezettel jár a lépcsőn a lift helyett, hogy szívét és tüdejét erősítse. A lépcsőkön úgy
kell járni, hogy a sarok ne is érjen hozzájuk, azért, hogy a láb elülső része erősödjön
felfelé járáskor, s fékezze a lépés súlyát lefelé menetelkor. A kettesével, csaknem fut­
va megtett lépcsőfokok^ felfelé kevésbé fárasztóak, mintha teli talppal, egyesével jár-,
nánk rajtuk.

A kerékpározás roppant egészséges, hasznos képességfejlesztő. A serdülőkorra

jellemző gyorsaságimádat veszélyekkel is jár, és itt nemcsak a közlekedési vészhely­
zetekre gondolok. A sebesség fokozott test körüli légáramlást, az pedig fokozott hű-
lést okoz. Ez még a kánikulában is igaz, a hűlésnek kitett testrész keringése csök­
ken, izmainak merevsége fokozódik, helyi anyagcserezavar lép fel. Szélcsendes idő­
ben persze nem annyira, napsütésnél sem, de nyirkos, nedves időben, hűvös szélben
már nagyon is. Fokozza a bőr lehűlését a kipirult, verejtékes bőr. A működő izmok
felett kisebb a veszély, de a térdek, bokák, kézízületek bőre védtelenebb, és ilyen
védtelen a gerinc izomzata is, ha az öltözék nem megfelelő.

A motorkerékpár még vonzóbb, mert még gyorsabb, a kerékpárhoz képest iga­

zi a száguldás. De mennyivel veszélyesebb ! „A két kerék csak két kerék" közleke­
désbiztonsági igazsága mellett a bőr hűtése a kerékpáron jelentkezőnek többszörö­
se, de főleg a kismotor-tulajdonosok erről nemigen akarnak tudomást venni. Alig
várják a tél végét, hogy megfuttathassák járművüket, persze az alkalomhoz képest
igen szerény védőöltözékben. (Igaz, a jó védőruha árban megközelíti a motor vétel­
árát!). Ráadásul sokkal kevesebb az izomműködés motorozás közben, a nyak, a de­
rék, vesetájak jegesre hűlnek nyáron is. Az ízületi károsodások azonban csak fel­
nőttkorra alakulnak ki, ami ebben az életkorban még nagyon távolinak tűnik. Az
egyébként tartáshibás gerinc korai károsodásai a rossz öltözék miatt azonban már
korábban jelentkezni fognak.

Autóban utazás a legkényesebb: az ablakokat csak kétujjnyira tekerjük le me­

netközben, még kánikulában is. A teljesen leengedett ablakon behúzódó mégoly
meleg levegő is ártalmas, mert egyenetlenül hűti az egyik testfelet, nyakat, hátat,
derekat. Maradjunk a kocsi normál szellőzési lehetőségeinél. Ha a kocsi áll, akkor
persze le lehet engedni az ablakokat, sőt célszerű az ajtónyitás szellőzéshez. Hacsak
alkalom nyílik rá, szálljunk ki és mozogjunk! Ha valakinek nagy mozgásigénnyel já­
ró gerince van, jobb, ha vonaton utazik, mert ott bármikor felállhat, mozoghat egy
kicsit. Akinek már korán érzékenyebb a dereka, autóbuszon utazáskor célszerű, ha
a tengelyek között helyezkedik el, ahol a legkisebb a rázkódás.
 92 DR. TARACZkÖZI ISTVÁN

A táplálkozásról

A korán kialakuló túlsúlyos állapot ritkán jelent kivédhetetlen alkati kérdést. A

kevés mozgás melletti jó étvágy azonban jól ellensúlyozható megfelelő fizikai akti-
vitással, segítséget jelent a másik nemnek imponálni "vágyás is, a hiúság ilyenkor
előny. Egy biztos, a kövérség nemcsak lelki probléma," hanem az energiabevitel és
-felhasználás egyensúlyzavara is. A mozgáshiány depresszióval, világfájdalommal,
indítékszegénységgel is együtt jár, így a problémák egész láncolata sújtja a serdülő
amúgy is ingatag lelkivilágát. A csontok vékonysága ráadásul kövérség mellett vál­
tozatlan, így a hirtelen testsúlynövekedés relatív túl is terheli azokat.
Nem tervezhetünk be kiadós futókúrákat, viszont úszni, kerékpározni lehet. A
táplálkozás rendszeressége mellett a vegyes étkezés jelentőségét emelném ki. Sok
főzelék, vitamin szükséges a nagy fehérjeigény mellett a fejlődő szervezetnek, lehe­
tőleg hasonló időpontokban. A folyadékfogyasztásban nem célszerű megszorítá­
sokat tenni, ha kalóriabevitelt akarunk csökkenteni. A napi utolsó étkezés és a le­
fekvés között legalább 3-4 óra teljen el, sohasem szabad teli gyomorral ágyba men­
ni, az étkezések után mozgásnak lennie kell! (Egy római mondás szerint: Ebéd után
járj ezer lépést és mindig egészséges leszel!).

Az egészségtelen ételekről és italokról

A divatos színes-cukros üdítőitalok többsége gyengíti a szervezetet. Csak a tiszta

ivóvíz és a célzottan alkalmazott gyógyteák az elfogadhatóak. A felnőttek is sokat
problémáznak az olajjal vagy zsírral készített ételek egészséges voltáról, az érelme­
szesedés, a magas koleszterinszint szerepéről. A tanácsom a következő: bármelyiket
lehet fogyasztani, a lényeg az, hogy míg főzéssel a víz hőmérséklete kuktában is alig
éri el a 120 fokot, addig mind a zsír, mind az olaj 500-600 fokot érhet el, a vele így
elkészített táplálék (sült burgonya, kirántott hús, hal, sültek) már inkább terhet, a
májnak mérgező és emészthetetlen anyagok szervezetbe való bevitelét jelentik,
mint a test táplálását. Nem értékes darabja tehát a háztartásnak a fritőz sem. A
pattogatott kukorica kisütése előtt sózott olajban ázik, amitől sütés után szépen
„kinyílik". Fogyasztása nemcsak értelmetlen, hanem kifejezetten káros is. Előnyö-
sebbek tehát az alacsony hőmérsékleten készült ételek, a salátaféleségek, nyers éte­
lek, párolt zöldségek, levesek, melyek a közhiedelemmel ellentétben táplálóak és
egészségesek is.
KIROPRAKTIKA 93

A dohányzásról

Tönkreteszi a gyomorbélrendszer felső harmadának működését, hurutot okozva,

hozzásegít a gyakoribb felsőlégúti hurutokhoz, allergiához, asztmához. Tüdőrákot
okozó szerepe közismert. A csontritkulás egyik leggyakoribb okozója. Legnagyobb
ártalma azonban talán a hozzászokás, a függőség kialakítása, a „személyiség tor­
zítása". A hajlott hátú emberek tüdőkapacitását a minimumra képes csökkenteni.
A dohányzás és a sport összeférhetetlen egymással (az egészséges élet csak dohány­
zás nélkül létezik!). A dohányos ember környezetében mindenki rosszul érzi magát.
94

DERÉKFÁJÁSRA AJÁNLOTT
GYAKORLATOK
(A LEGGYAKRABBAN ALKALMAZOTT FELADATOK GYŰJTEMÉNYE)
ÉGEZZE EL AZ ORVOSA VAGY A GYÓGYTORNÁSZA ÁLTAL TANÁCSOLT
FELADATOKAT OTTHONÁBAN, ÖNÁLLÓAN! -
 Ki0PRAKTIKA

A KIROPRAKTIKA
EFFEKTIVITÁSÁNAK .
ÉRTÉKELÉSE - t ó
A kiropraktika effektivitásának értékelésére a klinikai szimptómák dinamikájá­
nak adatai szolgálnak:

1.A beteg szubjektív érzései

2. A paravertebrális izmok tónusa,
3. Hátsó tövisnyúlványok egymáshoz való helyzete,
4. A vegetatív idegrendszer, érreakciók és fájdalomszindrómák dinamikája.

A legjellemzőbb jel az ún. „ízületi csukódás" hangja, mely arról tanúskodik, hogy
megszűnt a csigolyaközi porckorong kidomborodása, és megszűnt a kísérő mozgási
szegmentben tapasztalt blokk.
Tapasztalhatjuk, hogy a korrekciót követően a gerincoszlop, illetve az ízületek
mozgásának térfogata növekszik.
A disco-spondylo-gyöki konfliktus következtében, a külső hatásra elsősorban a
szimpatikus idegrendszer a legérzékenyebb, főleg a C7-L2 szakaszig terjedően. A
vegetatív idegrendszer egy autonóm idegrendszer, amely a neutrotrophikus regulá­
ciót szabályozza a visceralis szervekben. Ha ezen idegszálakra gyakorolt sérülése­
ket korrekcióval megszüntetjük, akkor javul az ezek által beidegzett visceralis szer­
vek, szervrendszerek működése.

Példának álljon itt Thorp McKlusky néhány összegyűjtött statisztikai adata:

39 allergiás beteg 87,2 %-a 25 Meier-szindróma 72 %-a,
355 asztmás beteg 80,5 %-a 423 idült mellüreggyulladás 83,2%-a,
141 szénanátha 81,6 %-a 208 thortikollis 93,2%-a,
145 fejfájás 69,0 %-a gyógyult vagy sokat javult.

A l u m b á l i s gerincszakaszon a l k a l m a z o t t t e c h n i k á v a l :
1030 porckorongsérv 88,2%-a,
269 menstruációs zavar 81,8%-a,

167 gyomorfekély 80,2%-a gyógyult vagy sokat javult.

A z általános m e g b e t e g e d é s e k k ö z ü l :
447 idült arthritis 73,3%-a,
270 gennyes mandulagyulladás 89,9%-a,
52 idült ekcéma 84,0%-a,
316 magas vérnyomás 73,0%-a,
92 alacsony vérnyomás 73,6%-a gyógyult vagy sokat javult.
 98 DR. TARACZKÖZI ISTVÁN

A neurotikus kórképek gyógyulási ideje átlagában a felére csökkent.

A kiropraktikai korrekció megítélésére jó útmutatóul szolgál a szív-, és érrendszer

is. E rendszer állapota a korrekciót követően javul, a vérnyomás 10-20 %-kal csök­
ken.
A mellkasi szakasz korrekciója effektivitásának egyik legjobban mérhető jele az
agyi vérkeringés megváltozása. A korrekció következtében javul az artériás vérellá­
tás és a vénás elfolyás a vertebro-basillaris edényekben.
A betegek egy részénél azonban az első korrekciót követően vertebro-basillaris ke­
ringési elégtelenség léphet fel, az ún. nyaki migrén tünetei fokozódhatnak vagy
megjelenhetnek. Ilyenkor az in-effektivitás vagy a rövid ideig tartó effektivitás
(mely néhány óráig, napig tart) arra utal, hogy nem korrigálható patológiai elválto­
zással állunk szembe (III., IV stádiummal vagy a gerincszegmentumok instabilitá­
sával állunk szembe). Mindez a további manipulációk ellenjavallatául szolgál. Ilyen
esetekben a fentiekben ismertetett intézkedések mellett alkalmazni kell a biosta-
tikus korrekciót, a gerincoszlop hypermobilitásánál leírt eljárásokat, egyidejű
fizikoterápiával és gyógyszeres terápiával. A konzervatív gyógyítási metódusok si­
kertelensége esetén elülső, ill. hátulsó stabilizációs operációkra is sor kerülhet.
Időseknél 0,6 %-ban előfordul, hogy korrekció után fájdalom jelentkezik a borda-
és a csontporchatáron. Bár röntgenológiailag itt törések nem mutathatók ki, mégis
a szindróma 1-2 hétig megmarad. Ennek hátterében állhat az az egyszerű ok, hogy
a csontporc ízesülése a mindennapi élet során krónikus előrehajló helyzetben fixá­
lódott. Ezeknél a betegeknél 1,5-2 hónap múlva a korrekció szövődményeket már
nem hoz létre.
Nem tűnnek megalapozottnak a korrekciók igen erős fájdalom esetén, melyet a
nagyfokúan megfeszült paravertebralis izmok okoznak. Ezekben az esetekben a
korrekciónak kicsi az effektivitása és sok esetben a fájdalom erősödéséhez vezethet­
nek. Ezt az alábbiak magyarázzák: amikor egy erős disco-spondylo-gyöki konfliktus
által létrehozott fájdalomszindróma van és reflektorikusan a paravertebralis izmok
kontraktúrája jön létre a porckorongsérv következtében (amikor még a rostos gyű­
rű nincs átszakadva - 111/A stádium), az ideggyöki ödémák és a normális anatómi­
ai-fiziológiai helyzet visszaállítása a leírt fogásokkal lehetetlen. A korrekció során
alkalmazott fogásokkal a kidomborodásokat vagy tovább erősítjük, vagy megváltoz­
tatjuk a lokalizációját (pl. hátulsó-oldalsóból paramedián lesz), vagy ellenkező eset­
ben ellenoldali. Emiatt alteráló scoliosis jön létre. Ezekben az esetekben először a
fájdalomszindrómát kell kiküszöbölni: Novocain-blokáddal, dehidratációval, relaxá­
ciós masszázzsal, biostatikus korrekcióval, akupunktúrával, akupresszúrával. Ha
az izomfeszülés csökken, akkor javallott a biodinamikus korrekció. A statikus-dina­
mikus korrekciók és a konzervatív gyógyítás teljes ineffektivitása arról tanúskodik,
hogy kifejezett porckorongsérwel állunk szemben. Ilyenkor operatív eltávolítása ja­
vasolt.
 KIROPRAKTIKA 99

A KIROPRAKTIKAI K E Z E L É S
LEHETSÉGES SZÖVŐDMÉNYEI
Ha a kiropraktikai korrekciók során a javallatokat, ellenjavallatokat, az alapos ki­
vizsgálásra, a pontos végrehajtásra vonatkozó szabályokat betartjuk, akkor a szö­
vődmények lehetősége a minimálisra csökkenthető.
Ekkor nem fordulhat elő, hogy emlőrák vagy prosztatarák okozta csigolyaáttét­
fájdalmat kezelünk csontkovácsmódszerrel, és ezáltal gyakorlatilag rokkanttá
tesszük az illetőt.
Nem következhet be, hogy kizáródott porckorongsérv esetén végzünk korrekciót,
ami által a kocsonyás mag sequestrálódik, megsértve a gerincvelőt vagy a cauda
equinát, melynek további következménye a kismedencei szervek diszfunkciója, ill.
paraplégia.
A lehetséges következményekre, veszélyekre állandóan gondolni kell a kiroprak­
tikai kezelés előtt. Hadd álljon itt tanulságul két általam elkövetett hiba.

Tanulságul:

Minden ember csontvázának erősségét számtalan tényező befolyásolja, értelem­

szerűen különbség van egy 30 éves sportoló és egy 70 éves idős hölgy csontozatának
hajlékonysága, kalciumtartalma, rugalmassága között.
Első esetben egy Európa-bajnok cselgáncsozó fordult hozzám háti szakaszon je­
lentkező fájdalmaival. A 90 kg-os tökéletesen kidolgozott izomzatú fiatalembernél a
diagnózis, lágyrésztechnika és mobilizáció után, számítva a hatalmas izomkötegek
nagyfokú ellenállására, rosszul méreteztem fel a manipuláció során szükséges erő­
hatás mértékét, ezért egy nagyobb lökést követően az illető, nemhogy fájdalmának
csökkenését, hanem fokozódását jelezte. A röntgenfelvétel bordatörést állapított
meg.
A második esetben egy 70 éves idős hölgy kezelése során, a megfelelő kivizsgálás
és előkészítést követően, maximális óvatossággal végezve a manipulációt - hisz tud­
tam, hogy ebben a korban igen előrehaladott csontritkulással állok szemben - a lá­
gyan, apró mozdulatokkal végrehajtott gyakorlat ellenére is egy borda szintén eltö­
rött.
Jó, ha mások hibájából is tudunk tanulni, de a gyakorlat azt bizonyítja, hogy a
kiropraktikai kezelés során minden ember más és más, és sajnos, csak egyéni hibá­
inkon keresztül tapasztalhatjuk meg ezen terület veszélyességét és lehetőségeinek
határait.
 101

ESETISMERTETÉSEK

A sokat szenvedett gépkocsivezető *

Kiskőrösről telefonált egy aggódó feleség, hogy szeretné férjét elhozni hozzám,
mert már gyakorlatilag az ország összes kórházát, klinikáját, idegsebészeti osztá­
lyát végigjárták, de férje állapota nemhogy javult volna, hanem már gyakorlatilag
mozgásképtelen.
—A jelzett napon valóban egy szinte járásképtelen, 50-55 év körüli férfit támogat­
tak be a rendelőbe, ahol az illető azonnal beleroskadt a székbe.
Mint elmondta, közel 30 éven keresztül gépkocsivezetőként kereste kenyerét. A
több ezer km-es monoton utak, az állandó rázkódás, a lehúzott ablak mellett törté­
nő vezetés, a rossz testtartás miatt kialakult nyak- és hátfájdalmak végül odáig jut­
tatták, hogy 50 éves korában rokkantnyugdíjazták. Hiába az otthoni pihenés, elég,
ha csak felkel, olyan erős szédülési rohamok jönnek rá, hogy napjában többször el­
esik. A szédülési rohamok mindig kifejezetten erős hányingerrel, és napi 1-2 há­
nyással párosulnak.
A nyakában, hátában és a fejtetőre húzódó fájdalmak, melyet az ott levő izmok
görcse okoz, olyan erősek, hogy éjszaka nem tud aludni. De az említett szédülés mi­
attjárni sem tud, így félig ülő, félig fekvő helyzetben, kábán tölti az éjszakáit.
Végigjárva a kórházi stációkat, mindenütt megállapították, hogy kifejezett előre­
haladott nyaki meszesedése van. Az agyat ellátó erek is elmeszesedtek, ezek együt­
tes hatása miatt az agy nem kap elég vért, és a fentebb jelzett tünetek szinte mind
erre vezethetők vissza. A mai orvosi tudás mellett ezen az állapoton már műtéttel
sem tudtak segíteni, ezért felírták a szokásos értágítókat, fájdalomcsillapítókat,
amit a beteg az előírt fizikoterápiás kezelések, nyújtások mellett szedett, de haszta­
lan volt.
A beteg kérése hozzám csupán az volt, annyiban segítsek neki, hogy éjszaka 2-3
órát tudjon aludni, a nyakában jelentkező fájdalom szűnjön meg, és a napi többszö­
ri hányás és hányinger ne legyen. Nem kérte, hogy megszűnjön a szédülése, a fül-
zúgása, hogy sétálhasson újra vagy végignézhesse a tévéműsort.
Megjegyzendő, hogy a beteg környezetében lévők, a segítőkész feleség és gyere­
kek, szinte a szó szoros értelmében idegileg kimerültek a férj, ill. apa állandó szen­
vedéseit látva, azt tehetetlenül végignézve.
A beteg kb. 10 évvel idősebbnek látszott koránál, a 180 cm magas ember 50-55 kg-
ra lefogyott a gyógyszerektől kialakult gyomorfekélye, valamint a hányástól való fé­
lelme miatt. Homlokán mély fájdalomráncok húzódtak, arcán és tekintetében állan­
dó rettegés tükröződött, hisz mindig félnie kellett, mikor jön a következő szédülési
roham, mikor esik el újra, mikor hányja el magát ismét, mikor hasít az éles fájda­
lom a lejébe.
 102 DR. TARACZKÖZI ISTVÁN

Más természetgyógyászati módszereket is alkalmazva az átvizsgáláshoz, mely so­

rán elsősorban a gerincoszlop csigolyáinak egymáshoz való elhelyezkedését figyel­
tem, ill. a csontrendszert részletesen áttanulmányozva azt állapítottam meg, hogy
igen előrehaladott meszesedés található a gerincoszlop teljes terjedelmében, melyet
következményesen kialakult jellegzetesen hátracsukló fejtartás és erősen hátragör­
bült háti szakasz jellemzett.
A legkritikusabb a C 1 - C 2 és a C5-C6 nyakcsigolyák szakasza volt.
Tudvalevő, hogy ezen csigolyák elmozdulása következtében a csigolyában futó ún.
nyaki csigolyaerek (artéria vertebralis) az elmozdult csigolyák nyomásától megtö­
rődnek, valamint ha ehhez még párosul az érrendszer meszesedése, mindénké
pen az agyalapi területek vérellátásának zavarát okozva, a beteg által felsorolt tü
netekhez vezetnek.
A beteget a korábban ismertetett akupresszúrával ellazítottam, majd erélyes
masszázst végeztem a nyaki és háti szakaszon. Tekintettel a férfi állapotára, figye­
lembe véve, hogy a majd egy évtizedes hiányos táplálkozás miatt nagyfokú csontrit­
kulásra számíthatok, ezért mozdulataim maximálisan óvatosak, lágyak voltak.
A beteg nyakának állapotára próbáljanak elképzelni egy betonoszlopot, annak ke­
ménységét és ridegségét. Félórai masszázs után is éppen csak meg tudta mozdítani
fejét.
A második kezelés során különös figyelmet fordítottam a gerincoszlop háti szaka­
szára, hisz a betegnek gyomorfekélye is volt. A Head-zóna-elmélet szerint tudjuk,
hogy megfelelő csigolyák magasságából kiinduló idegszál nemcsak a hozzá tartozó'
izomrostokat, bőrterületet idegzi be, hanem ezen idegszál második szála a szelvé­
nyek magasságában lévő belszerveinkhez fut.
A háti szakasz csigolyáinak és a gerincoszlop mellett futó izomzat fellazításával
normalizáltuk a belszervekhez futó ideg működését, ezek működésének javulása
eredményeként ezen szervek vérellátása, ún. trofikus funkciója is javult.
Nagy örömömre szolgált látni, hogy a 3. kezelésre érkező beteg egyedül fel tudott
jönni a lépcsőn, és büszkén mutatta, hogy szinte már kapaszkodnia sem kell a kor­
látba.
Az illető kifejezetten súlyos állapotára tekintettel 5 kezelést végeztem. A beteg az
utolsó kezelésre saját gépkocsiján érkezett, melyet már 5 éve nem tudott vezetni.
A hányása teljesen megszűnt, a hányinger minimalizálódott. Szédüléséről pedig
annyit, hogy naponta 4-5 km-t kerékpározik, mely az általam előírt mozgásterápia
része.

Szeretném felhívni a figyelmet az egyénre szabott tornagyakorlatok jelentőségé­

re!
Ezen beteg gyógyulását nem én okoztam, csak 10-20 %-ban tudtam hozzájárulni.
Én a gyógyuláshoz vezető utat mutattam meg, jelöltem ki.
Hisz a gyakorlatokat a beteg végezte, neki kellett saját testét rákényszerítenie,
hogy merev nyaka es hála visszanyerje kb. 10 évvel ezelőtti állapotai, Házilag ké-
 KIROPRAKTIKA 103

szült bordásfalat és nyújtót terveztünk számára, melyen nyújtó- és hátizom-erősí-

tő gyakorlatokat végzett. Kezeléséhez zsurló-, feketenadálytő krémet és Thetis für-
dősót alkalmaztunk.
A beteg félévente jár kontrollra.
A szükséges kontroll- és helyreigazító kezelés kapcsán szeretném megjegyezni,—
hogy autónkat rendszeresen elvisszük olajcserére, műszaki vizsgára, de testünkkel
nem tesszük ugyanezt. Pedig mindenki számára javasolt, hogy félévenként, éven­
ként menjen el kiropraktorhoz és egy helyreigazító kezelésen vegyen részt, ezzel ko­
moly gerincpanaszok kialakulását, kiújulását előzheti meg.

A totyogós bácsi esete

Ezzel a furcsa kifejezéssel kell élnem, hogy érzékeltessem azon idős úriember ál­
lapotát, akinek legszembetűnőbb tünete az volt, hogy 15-20 cm-es lépéstávolsága
miatt aprókat lépve, totyogva járt. A mindkét oldali csípőízületében lévő meszese-
dés és ízületi kopás, valamint a jelentkező döbbenetes nagy fájdalom miatt nagyobb
lépéseket megtenni nem tudott.
Lehajlásra, guggolásra képtelen volt, emiatt a 42-es lábára 3-4 számmal nagyobb
cipőt hordott, mivel csak olyan cipőt vásárolhatott, amelybe állva bele tudott lépni.
Ennek következtében az apró totyogó lépteivel egy időben a lábán lévő hatalmas ci­
pők ide-oda lötyögtek.
Elmondta, hogy panaszai gyakorlatilag már több évtizedre vezethetők vissza. Lé­
péstávolsága egyre szűkül, fájdalmai egyre fokozódnak, a gyógyszerek semmit sem
segítenek. 5 év óta minden kórházi osztályon egyértelműen az ún. totál-csípőproté­
zis beültetését javasolják.
Átnézve a röntgenfelvételeket, mint orvos szintén egyetértettem a csípőprotézis
beültetésével, de mint természetgyógyász-orvos hatalmas kihívást éreztem ezen be­
tegség megoldására, mely e szakma megdicsőülését is jelentené.
A betegnél korának és állapotának megfelelően óvatos testmasszázst és akup-
resszúrát végeztem, majd nagyon enyhe mobilizáció következett. A beteg lépéstá­
volsága a 3. kezelést követően 30-40 cm-re növekedett, majd az 5. kezelést követő­
en úgy távozott a rendelőből, hogy leguggolt és lehajolva bekötötte a cipőjét.
A beteg, aki botra támaszkodva totyogott be a rendelőbe, most gyógyszerek nél­
kül él, és bot nélkül sétál Kecskemét utcáin.
A csontkovácsolási rendszeren kívül zsurlókrémet és Thetis fürdősót alkalmaz­
tunk, és természetesen egyénre szabott tornagyakorlatokat is írtam elő.
 1 0 4
TARACZKÖZI ISTVÁN

Ha tudtam volna...

Egy 50 év körüli, kifejezetten túlsúlyos, kedves asszonyka keresett fel a rendelőm­

ben. Térdér nem tudta hiajlítani, a bal lába teljesen merev volt. Leguggolni, letérdel­
ni nem tudott, mely a napi tisztálkodás és a szükségletek elvégzésében is problémát
jelentett.
A hölgy mindenféle reumatológiai, ortopédiai vizsgálaton, kezelésen részt vett,
számtalan kenőcsöt, gyógyszert próbált ki, ízületébe injekciót_kapott, mindez azon­
ban semmit sem segített az előrehaladott ízületi kopás, ill. következményes mesze-
sedés, idült ízületi gyulladás problématikáján. Sorsa szinte megpecsételődött, a ha­
talmas fájdalom miatt - melyet minden lépésnél tapasztalnia kellett -állandó és
egyre nagyobb dózisú fájdalomcsillapítók, kenőcsök, kúpok használatára volt szo­
rulva.
A betegnél ismertettem a csontkovácsolás lényegét és felhívtam a figyelmét, hogy
ezen módszer csak bizonyos fájdalom, netán könny árán érhet el sikereket. Erre
minden betegem figyelmét felhívom, hogy ne érje őket váratlanul, valamint azt is
elmondom, hogy amennyiben a legjobb gyógyító szándékom ellenére, de tévedésem
miatt valamelyik csontját eltörném, a felelősséget közösen kell vállalnunk.
A hölgynél a megfelelő előkészítés után az ún. nagyízületek átmozgatásával foly­
tattam gyakorlatomat. Ilyenkor a térdízületet maximálisan, a még elviselhető fájda­
lom határáig hajlítjuk be, felmérjük a hiányzó mozgásküszöb mértékét, majd egy
hirtelen, gyors, de nagyon erős és határozott mozdulattal megtörjük azokat az idült
összenövéseket, melyek ennek az ízületnek a funkcióját, fiziológiás mozgáshatárait
beszűkítették.
Ennél az esetnél az volt számomra az örökre emlékezetes, hogy a mozdulat vég­
rehajtásának pillanatában a hölgy szájából egy döbbenetes nagy üvöltés, majd azt
követően félelmetes káromkodástenger indult meg, melyben sűrűn emlegette csa­
ládfámat is. Arcán eközben patakzott a könny. Hatalmas fájdalommal járt az ízület
helyreigazítása.
Miután jól kisírtuk egymás vállán magunkat, a hölgyet megkértem, hogy próbál­
jon leguggolni. A hölgy, akinek a bal lába teljesen merev volt és a legkisebb hajlítás-
ra sem volt képes, saját maga legnagyobb csodálkozására szép lassan - először ka­
paszkodva - guggolni kezdett, és szinte teljesen le tudott guggolni. Ennél az
asszonynál 2 kezelésre volt lehetőség. Azóta is kapok üzeneteket tőle: végzi az elő­
írt gyakorlatokat, jól érzi magát, de kontrollra nem jön, mert nagyon fél.
 KIROPRAKTIKA

Petefészek -gyulladás

A hölgyolvasók és a nőgyógyász kollégáák figyelmét szeretném azon petefészek-

gyulladásra,illetve kismedencei fájdalom esetére felhívni, amikör nincs hőemelke-
dés, nincs tapintható elváltozás, vérzés, vagy egyéb konkrét klinikai jel, csak egye­
dül a fájdalom.
Ha a különböző irányzatú kivizsgálások során nem találnak konkrét okot, menje-
nek-el, illetve küldjék el betegeiket csontkovácshoz.
Az ilyen esetek többségében persze mindig ráfogják valamilyen okra, hogy mitől
lehet a kismedencei érzékenység. Antibiotikumot írnak elő, és ha van hurkok, azt le­
veszik. És tapasztalhatják, hogy hiába szedi a páciens az antibiotikumot 1 hét óta,
fájdalmai nem szűnnek meg.
Különösen azoknak a nőknek a figyelmét hívom fel erre a problémára, akik
amúgy is tapasztalják, hogy a menstruáció alatt a keresztcsontjuk, az ágyékcsigo­
lyájuk, netán a farokcsigolyájuk fáj. Ok szokták ilyenkor azt mondani, hogy „Le­
szakad a derekam". Szinte jellegzetes kifejezésük. Ezeknél a hölgyeknél eleve adott
valamilyen apró eltérés, kicsit szűkebb lehet a derék-, keresztcsonti és az ágyékcsi­
golyáknál kilépő idegek nyílása. Tudjuk, hogy a menses alatt nemcsak a nemi szer­
vek, hanem az egész altest, beleértve a csigolyaízületeket is, megduzzad, vérbő lesz.
A porckorongok is megduzzadnak, így a kilépő ideggyökök számára még kevesebb
lesz a hely, létrejön ezek irritációja, melynek következtében petefészek-gyulladásra
utaló tünetek jelentkezhetnek. *
Azok a hölgyek, akiknek a különböző orvosi kezelésekre sem reagáló kismedencei
fájdalmaik vannak, feltétlen forduljanak kiropraktorhoz, mert valószínű, hogy az
ágyéki 5-ös csigolyával van probléma, vagy a farokcsigolyák elmozdulásával vagy tö­
rést követő rossz összeforrásával állunk szemben.
Ezen utóbbi problémakör szinte külön fejezetet érdemelne. Itt azon anyukák fi­
gyelmét kérném, akiknél jellemző volt, hogy első terhességük pl. 8 hetes korban, a
második pl. 18 hetes korban ment el, tehát az egymást követő terhességeik min­
denféle kimutatható ok nélkül, spontán megszakadtak. Gondoljanak ezen fark­
csigolya patológiás helyzetére, amikor befelé fordulva, ülőhelyzetben állandóan a
méhszájat nyomja, ingerli. Az első szülést követően, mikor a fejecske áthalad a
medencén, ezen farkcsigolya-defektus a nagy nyomás hatására kifelé kitörik vagy
kihajlik, és utána már mobilissá válik, problémát nem okoz.
Ezen csigolya menses alatt erős, szinte elviselhetetlenül bővérű, szakadozó fosz­
lányokat is tartalmazó méhvérzést is okozhat.
A nők egy részénél ezen farkcsigolya gyulladása a szó szoros értelmében ülési kép­
telenséget okoz. Ez a néhány cm-es, pár csontocskából álló képlethez fontos ínsza­
lagok csatlakozak. melyek a medence stabilitásához is hozzájárulnak. Ezen apró
csontképlet defektusa többévi szenvedést tud okozni. Ilyen esetekben maximális kí-
 106 DR. TARACZKÖ2I ISTVÁN

mélés szükséges ezen betegek számára, illetve amennyiben helyremozdítható, úgy

kiropraktikai módszerrel kell helyretenni.
Visszatérve az idült petefészek-gyulladásra, azt tapasztaljuk, hogy 1-2 kezelést kö­
vetően a panaszok megszűnnek. Az idült petefészek-gyulladások~20-30%-át teszik
ki a hasonló esetek. Tehát ezen betegség sikertelen orvosi kezelés után mindenkép­
pen érdemes elmenni kiropraktorhoz7

Tomboló fej görcs

A 35 éves fiatalasszonyt^ "naponta jelentkező, a legváratlanabb helyzetben fellé

pő kifejezetten erős migrénes görcsök hozták rendelőmbe. A görcsök -olyan erősek
voltak, hogy ilyenkor munkáját nem tudta végezni, az irodahelyiségből ki kellett
mennie.
Hiába szedte marékszámra a különböző fájdalomcsillapítókat, görcsoldókat, sem­
mi sem segített.
Mivel a fájdalmak a legváratlanabb pillanatban jelentkeztek, egyre inkább társa­
ságkerülő lett. Betegsége kihatott családi életére is, a rohamok alatt férjével, gyer­
mekeivel durván beszélt, kiabált. Viszonyuk egyre romlott.
Jól ismert a migrénnel kapcsolatos általános nézet, mely tipikusan női betegség­
nek, hisztériának tulajdonítja ezt a betegséget, holott méréses vizsgálatok igazol­
ták, hogy a migrénes görcsök alatt a szülési görcsök erősségével megegyező, sőt an­
nál erősebb fájdalmak is jelentkezhetnek.
A röntgenvizsgálatok és egyéb' idevonatkozó vizsgálatok semmilyen komoly elté­
rést nem mutattak, a betegnek a szokásos fizikoterápiás kezeléseket, nyugtatókat
írták fel a fájdalomcsillapítók mellett.
Szeretném megjegyezni, hogy a kiropraktor számára a röntgenfelvételek mellett
a csigolyatövisnyúlványainak elmozdulása adja a legfontosabb támpontot a diagnó­
zis felállításához. A csigolya minimális elmozdulása a tövisnyúlványon már több
mm-nyi elmozdulás formájában jelentkezik. Az elmozdulás mértékéből pontosan
meg tudjuk állapítani az esetleges ideggyöki becsípődés helyét és fokát is.
A másik problémakör, a csigolyatestek közötti rés csökkenése, a magasság csökke­
néséből adódik. Ez valójában a kor előrehaladtával, egy degeneretív folyamat követ­
keztében, magától értetődő folyamatnak tekinthető.
Jól ismerjük, hogy felkelés után néhány cm-rel magasabbak vagyunk, hisz alvás
közben, vízszintes helyzetben a porckorong tehermentes, pihen, táplálékkal töltő­
dik fel. Folyadékkal megduzzadva az egyes porckorongok tizedmilliméternyit
növekszenek, melyek azonban összeadódva az egész test néhány cm-rel való megnö­
vekedését is eredményezhetik.
A porckorongoknak nincs saját vérellátásuk, ozmotikus úton, a szomszédos terü­
letekről szerzik be a szükséges tápanyagokat.
A porckorong állapota nagyon iügg a mindennapi táplálkozásunktól.
 A legveszélyeztettebbek a valamilyen kúrát, diétát, egyoldalú táplálkozást folyta­
tők, ők azok, akik a porckorongot tápláló, erősítő tápanyagokat nem esznek. A leg­
fontosabb a C-vitamin, valamint a kalcium és a magnézium. Fontos a szervezet
só-víz háztartásának egyensúlya is. Óhatatlan, hogy a szokásos fogyókúra miatt
nem a megfelelő -minőségű és vitamintartalmú anyagok kerülnek a szervezetbe,
melynek következtében a porckorongok viszonylag sérülékenyebbé válhatnak, de­
generálódni kezdenek, ellaposodhatnak, kiboltosulhatnak.
A porckorong regenerálódási folyamatában jó hatású a zsurló- és a fekete nadály-
tő krém
A gerincoszlop normális tartását és az onnan kilépő ideggyökök szabad útját á csi-
golyatesteket körülfogó, azok mellett haladó izomkötegek biztosítják, azoknál, akik­
nél ezek az izomkötegek nem funkcionálnak: tehát nem dolgoztatják őket, a moz­
gásszegény életmód következtében ellazulnak, elsatnyulnak, így nem akadályozhat­
ják meg a csigolyatestek elmozdulását, az ideggyökök rövidebb-hosszabb ideig tartó
becsípődését.
Ilyen izomellazulással és porckorong degeneratív elváltozással találkoztunk annál
a hölgynél is, akinél az ülőmunka következtében kialakult rossz testtartás miatt a
nyaki 1-2-es csigolyák immobilizációja jött létre.
Ilyen esetekben a legfontosabb a csigolyatestek megfelelő helyretétele után az
egyénreszabott torna kiírása. A fitalasszonynál szinte az óvodáskorba kellett visz-
szamenni, és azokat a gyakorlatokat kellett elkezdeni, melyeket kisgyermekkorban
kellett volna elsajátítania. A legfontosabb szabály a mozgás elkezdése volt.
A nyaki és háti szakaszra nyújtó- és izomfejlesztő mozgásokat írtam ki: nyújtózás,
függeszkedés, húzódzkodás, gyors- és hátúszás, (nyaki problémáknál a mellúszás
nem javasolt!) továbbá laza fejtorna, séta.
A hölgynél 2 kezelést és a házi feladatnak előírt tornagyakorlatok végzését köve­
tően a panaszok 1 hét után teljesen megszűntek. Az előírt gyakorlatokat rendszere­
sen végezve a hölgy azóta is tünetmentes.
Nagy mennyiségű gyógyszer beszedésétől mentettük meg, visszanyerte régi élet­
kedvét és teherbírását (sőt, ez növekedett ! ) , családjával normalizálódott a kapcso­
lata, újra társaságba jár.
Meg kell jegyeznem, hogy a hölgy tipikus civilizációs betegségben szenvedett. Ele­
tünkben a kényelmi szempontok a legfontosabbak, autóval, busszal utazunk, fizikai
munkát nem, vagy alig végzünk. A mozgáshiány gyakorlatilag nyomorékká tesz
bennünket.
Tanácsom azok számára, akik állandó ülő- vagy állómunkát végeznek, ha még
nincs is panasz gerincükre, kezdjenek el újra járni, sétálni, mozogni. Lehet, hogy
annyi is elég, ha két megállóval hamarabb leszállnak a villamosról és hazasétálnak.
Mert az izmokat mozgatni, edzeni kell, hogy normális funkciójukat hibátlanul el
tudják látni még évek múlva is.
 108 DR. TARACZKÖZI ISTVÁN

A testépítő

Jól szituált, 30 év körüli fiatalember jelentkezik a rendelésen, aki elmondja, hogy

fél éve meglévő hátfájdalmaival a szegedi klinikán volt k i v i z s g á l á s , a röntgenfel­
vétel elváltozást n e m mutat, az injekciókezelések nem használtak: Akupunktúrás
kezelésre is járt, de panaszai nem szűntek meg.
A hátfájdalom a bal oldali lapocka és a gerincoszlop közötti izomkötegben jelent­
kezik és bal karját alig tudja mozgatni. A fájdalmak olyan erősek, hogy már az ön­
gyilkosság gondolatával foglalkozik.
A vizsgálat során a Th3-as csigolya bal oldalra történő blokkját tapasztaltam. A
megfelelő lágyrésztechnika és mobilizáció után - a manipulációt elvégezve - a blokk
oldódott. A beteg 2 kezelés után tünetmentesen távozott.
Az anamnézis során a beteg elmondta, hogy rendszeresen jár body-building edzés­
re, ahol ez a fájdalom mindig a fekve nyomásnál jelentkezett. Ezen mozgásgyakor­
latot a beteg számára megtilottam és egyéb, szükséges tornagyakorlat végzésére
utasítottam.
A beteg 2 nap múlva keresett, hogy a korábbi erős fájdalom ismét jelentkezett -
az anyagiak nála nem számítanak - szeretne ismét jönni kezelésre.
A beteget fogadva, elmondja, hogy body-building edzésen vett részt, ahol az első
fekve nyomás gyakorlat során a fájdalom azonnal visszatért. Átvizsgálva a beteget,
a legelső vizsgálat során észlelt elváltozásokat tapasztaltam. A betegnél oldottam az
ízületi blokkot, majd felhívtam a figyelmét, hogy a korábban javasolt gyakorlatokat
kell végeznie, de ő a számára tilos gyakorlatokat végezte. Mivel nem tartotta be elő­
írásaimat, megkértem, hogy a jövőben a saját hibájából kiújuló panaszaival ne ke­
ressen.
Vannak betegek, akik semmit sem hajlandóak saját gyógyulásuk érdekében tenni.
 109

RADIOMETRIA
A KIROPRAKTIKÁBAN
DR. VERESS JÁNOS

—A radiológiai vizsgálatok a mozgásszervi panaszok diagnosztikájában konvencio­

nális vizsgálatnak számítanak. Többletinformációhoz vagy úgy jutunk, hogy a ha­
gyományostól kissé eltérő (dinamikus, célzott réteg, bizonyos beállítás, fókusztávol­
ság megválasztása) vizsgálatokat végzünk, vagy úgy, hogy eleve meglévő, de jelen-,
tőség nélkülinek tudott jeleket keresünk, aprólékos méréseket végzünk, az eddig is
észlelt, de kevéssé értékelhetőnek tartott jelenségekre figyelünk, sőt azokat keres­
ni is fogjuk. Mindenesetre méréseinket rendszer alapján végezzük.

A CT-, MR-, UH- és izotópvizsgálatok külön kategóriába tartoznak, a későbbiek­

ben ezért csak a bármely röntgenmunkahelyen elvégezhető vizsgálatokkal foglalko­
zunk. Nem kívánható meg sok esetben, hogy saját igényeink szerint készüljenek el
bizonyos testtájrakról felvételek, de ne keseredjünk el, a hagyományos beállításban
készült típusfelvételek is elég sok információt hordoznak. Leginkább arra számít­
sunk, hogy semmiféle külön kegyben nem részesülünk, így a legtöbb, amit kiro­
praktikai érdeklődésünk érdekében tehetünk, az szemléletünk alakítása, amely a
gyakorlati munka során óhatatlanul be is következik. Ahol viszont lehetőség nyílik
jó partneri kapcsolat kialakítására a radiológiai osztállyal, ott éljünk a lehetőséggel
indokolt esetben olyan vizsgálatok tekintetében, ahol információnyerésre van esé­
lyünk.

Minden esetben vegyük azonban figyelembe, hogy a vizsgálatok nem csekély su­
gármennyiséggeljárnak, főleg a medence és a lumbo-szakrális gerinc vizsgálata ese­
tében. A genitáliák közelsége az ólomborítás védelmét igényli, de a szórt sugárzás
még így is jelentős. Minden esetben előzze meg pontos anamnézisfelvétel és fiziká­
lis vizsgálat a röntgenvizsgálatot.

Nem szükséges túl gyakran vizsgálni egy-egy tájékot, hiszen a fejlődési variációk,
az életkorra jellemző aszeptikus nekrózisok tudatában hosszú hónapokra, olykor
évekre szóló információkhoz jutunk. Fokozottan igaz ez felnőttkorban. Általában
véve, ha nincs eldöntendő problémánk, csak röntgennel megválaszolható kérdé­
sünk, ha a röntgenvizsgálat nem fogja előreláthatólag megváltoztatni a terápiát, ak­
kor tekintsünk el a vizsgálattól. Ne habozzunk viszont kérni akkor, ha megaka­
dunk, a kezelés hatástalannak vagy ártalmasnak bizonyul, ha nehezen megmagya-
 110 DR. TARACZKÖZI ISTVÁN

rázható jelenségekkel táláljuk szemközt magunkat. A ritkán, célzott kérdéssel vég­

zett vizsgálat hatékonysága a rutinvizsgálatok értékét százszorosan felülmúlja!
A radiológussal a konzultációk elkerülhetetlenek, hiszen ő jobban ismeri az ese­
tek nagy részében a felvételi körülményeket, a kép előállítása során az adott mun­
kahelyen előforduló hibalehetőségeket, biztosan eligazodik a műtermékek, egymás­
ra vetülések buktatói között. A konzultációk során aztán érvényesíthetjük egyéni
szempontjainkat, de mindenképpen meg kell tanulnunk „olvasni" á röntgenképen
anélkül, hogy álpozitív és álnegatív szélsőségekbe esnénk. Ehhez mindenképpen idő
és gyakorlat kell. A vizsgálat értékét nem lehet fetisizálni, sajnos nincs ott fekete
fehéren a válasz kétségeinkre. A röntgenkép egy állókép, mely a klinikum ismere­
téből válik dinamikussá, így aztán bizonyos mértékig némely esemény előre jósol­
ható, valószínűsíthető, vagy éppen ellenkezőleg, szinte biztosan kizárhatunk bizo­
nyos folyamatokat. A röntgenkép sokszor nem magyarázza a panaszok forrását,
nem ritka a heves klinikai tünetekkel járó negatív vizsgálat, ugyanakkor a kifeje­
zett radiológiai eltérések panaszmentességgel járnak, állapotnak tekinthetők (pl. a
spondylosisos csőrképződés és egyéb degeneratív folyamatok, meszesedések).
Ugyanakkor nagy jelentőséggel bír a gerinc kényszertartása, a porckorongok kis el­
térése, szubluxációk - minden csőr és meszesedés nélkül. Általánosságban elmond­
ható, ha a legjobb tudásunk szerint felállított diagnózis mellett nem következik be
2-3 kiropraktikai kezelés után a kívánt javulás, felül kell vizsgálnunk diagnózisun­
kat (így esetleg a röntgendiagnózist is). A régebbi felvétel helyett ilyen esetben
készíttessünk frisset, legyen jól megfogalmazott kérdésünk a kétségeinkkel kapcso­
latban.
Miután Magyarországon a kiropraktika még nem tekinthető elterjedtnek, viszont
van érdeklődés iránta, ez a munka bevezetés kíván lenni a későbbi nagyobb értékű
kiadványokhoz. Elsősorban alapfogalmak bevezetését, hallott-ismert fogalmak ér­
telmezését kívánja bemutatni. Olyan gyakorlati értékű információhasználatot téte­
lez fel, mely a beteg dokumentációjában kell, hogy szerepeljen. Mindamellett ne le­
gyen szöges ellentétben a korábban tanult, és általánosan alkalmazott anatómiai és
élettani fogalomkörrel, hiszen a betegségek (és a felvételek) ugyanazok, a legna­
gyobb különbség a funkcionális blokk fogalmában fog megnyilvánulni, melyre az
egész kiropraktikai tevékenység épül.

A mozgásszegmentum fogalma

Az első ilyen értelmű fogalommal Schmorl és Junghanns 1938-ban megjelent

könyvében találkozhatunk. Az emberi gerinc egészséges és beteg állapotáról írott
munkájuk mérföldkő a gerinc működéséről szóló munkák sorában, s bár hatalmas
kórbonctani vizsgálati anyagra épült, a későbbi funkcionális vizsgálatok vala-
mennyire hivatkoznak rá. A gerinc mozgáster ápiájával foglalkozó amerikai és eu­
rópai művek csak a negyvenes évektől jelentek meg, így a fogalom megalkotása
KIROPRAKTIKA

megelőzte korát.-A mozgásszegmentum két szomszédos csigolya anatómiai, életta­

ni és főként működésbeli egysége. A csontok, a discus, a szalagrendszer, ízületi tok
jelenti a mozgásszegment passzív, míg a működését elősegítő izomzat az aktív ré­
s é t . (Tulajdonképpen az ébrényi életben már egyszer kialakult myomer szegmen­
táció funkcionális léte, miután a születést követően - normális esetben -.minden
csigolya félcsiolyákból csontosodik össze. A gyermeken jó ideig megfigyelhető
Brechet-véna barázdája jelzi az összeforradás helyét). Míg a diszkusz interverte-
brális vízszintesen osztja ketté a kisízületekkel is összekapcsolt szegmenteket, ad­
dig függőleges irányban is megfigyelhető egy tagozódás elülső és hátulsó részekre,
melyeket a csigolyaív gyöke kapcsol egybe.

Az elülső rész alkotóelemei: alsó-felső csigolyafél*

ligamentum longitudinale anterius*
ligamentum longitudinale posterius*
diszkusz intervertebrális

Csigolyaívgyök

A hátulsó rész alkotórészei: a csigolyaív ízületi nyúlványai

facettaízületek*
ízületi tokszalag*
ízületi szalag*
szinoviális membrán*
párs interarticularis *
lamina
membrana inter- et supraspinatus
tövisnyúlvány
ligamentum flavum
ligamentum interspinosum
ideggyök*
112 DR. TARACZKÓZI ISTVÁN

38. sz. ábra

A mozgási szegmentum szerkezete

1. ízületi nyúlvány 8. Ligamentum flavum

2. Gyök 9. Ligamentum longitudinale posterius*
3. Tövisnyúlvány 10. Csigolyatest*
4. Ízűleti nyúlvány, szinoviális membrán,
tokszalag* 11. Lig. longitudinale ant.*
5. Ligamentum interspinosum: 12. Discus intervertebralis
6. Ligamentum supraspinatum 13. Canalis vertebralis
7. Ideggyök* 14. Pars interarticularis

A * jelzés olyan fájdalomérzékeny szövetet jelöl, melynek érzőidegvég-készülékei

irritáció esetén fájdalomkeltésre képesek.
A konvencionális radiológiai értékelésen túlmenően a kiropraktika sajátos diag­
nosztikai szempontokat alkalmaz, melyek segítségével nagy valószínűséggel beha­
tárolhatók a javallatok és ellenjavallatok.

A RADIOLÓGIAI ELEMZÉS ALAPJAI

1. A csigolyák helyzetének vizsgálata:

- segédvonalak egymáshoz mért viszonya
- speciális szögek mérése
- speciális távolságok mérése
— a tövisnyúlványok helyzete
 -113

-a kisízületek egymáshoz viszonyított helyzete

— az intervertebralis discus vizsgálata
— a foramen intervertebrale alakja, nagysága

2. A szubluxációk radiológiai megnyilvánulásai:

a) Statikus rendellenességek
- flexiós malpozíció
- extenziós maipozíció
— lateralílexiós maipozíció
- rotációs maipozíció
- anterolisztézis
- retrolisztézis
- laterolisztézis
- a porcrés elváltozásai (tágulat, szűkület)
- a foramen intervertebrale alak-, méretváltozásai

b) Kinetikai rendellenességek
- hypomobilizációs fixáció
- hypermobilitás
— aberráns mozgások

c) Társult szubluxációk
- szkoliózis és/vagy másodlagos görbületekhez vezető izomegyensúly­
eltolódás (diszbalansz) -
- szkoliózis és/vagy másodlagos strukturális eltérések
- az adaptációs görbületek dekompenzálódása
- aberráns mozgások

3.) A végtagízületek vizsgálata

-az ízületet alkotó csontok helyzete
- epifizis fugák, csontmagvak
- ízfelszín, szubkondrális régió
- csontszerkezet
- lágyrészek (porcok, szalagok, csonthártya, meszesedések, erek, ízületi rés)

A statikus vagy hagyományos gerinc-röntgenfelvétel megtekintésekor nem fogjuk

felismerni a tartási (pozicionális) változásokat az intervertebralis foramen nagysá­
gának és alakjának vizsgálatával a kérdéses mozgásszegmentben a valós terhelési
állapot előidézése nélkül.
Kezdetben pedig ez az elváltozás egyenes arányban áll a csigolyaelmozdulás sú­
lyossági fokozatával. Pl. C4 csigolya hiperflexiós szubluxációja esetén a C4-5 csigo­
lyák közötti intervertebralis foramen méreteinek változása arányos iesz a csigolya-
 114 DR. TARACZKÖZI ISTVÁN

elmozdulás fokával. Ha ráadásul még rotációs komponens is jelen van, a foramen

nagysága és alakja csak az egyik oldalon fog megnagyobbodni, míg az ellenoldalon
kisebb lesz. Tovább bonyolíthatja a helyzetet a mozgásszegment elülső részén az
intervertebralis discus elvékonyodása, mely szintén foramenszűkükthez vezet. Az.
akut csigolyahelyzetbeli rendellenességek a propcioceptív reflexeken keresztül fáj­
dalomérzést keltenek a szubluxáció oldalán. Ha a szubluxáció tartósan fennállna
mozgásszegment *-al jelölt részei a gazdag beidegzéseik révén további kóros jeleket
küldenek a fájdalomérző központoklelé. Megtörténik ez akkor is, ha a mozgásszeg­
ment aktív része (az izom) kimerül. Az elhúzódó esetek irreverzíbilis károsodások-
hoz vezetnek a mozgásszegment működésében, mikrocirkulációs zavarral, később
meszesedésekkel, a diszkusz és a kisízületi rés elvékonyodásával, tünetileg instabi­
litással,
Mindez élettanilag az artrio-venosus, lymphatikus keringés zavarát, ideggyöki
kompressziót jelent, melybe még gyulladásos komponensek keveredhetnek, relatív
foramentágulattal. A jelenség igen gyakori a gerinc nyaki szakaszán. A nagyobb ter­
helésű ágyéki szakaszon pl. ha az L3 csigolya előrehajló helyzetben van az L4-hez
képest, az intervertebralis rés dorzálisan kissé tágabb, míg elöl szűkebb, valamint a
kisízületekben is megfigyelhető bizonyos mértékű elcsúszás: a foramen ilyenkor a
gerinc tengelyének irányában megnyúlik. A csigolyák tövisnyúlványai között is nő
a távolság, s az egész L3 csigolya kissé előrecsúszik az L4-hez képest. Ehhez az
utóbbi jelenséghez azonban már a ligamentáris elemek megnyúlása, traumája, vagy
degenerációja is szükséges. Jelentős degenerációs elváltozások mellett az
antelisztézis mértéke is kifejezett lehet, ami nyilvánvalóan álló (terheléses) felvéte­
len tűnik fel leginkább.
A fenti példák arra kívántak rámutatni, hogy milyen variábilis problémaláncolat
alakulhat ki a gerinc egyes szakaszain. Viszonylag gyakori az atlanto-okcipitalis ízü­
letben (vagy C0-C1 ízületben) kialakuló biomechanikai működési zavar, mely jól de­
monstrálható a maximális fejelőrehajlítás mellett elvégzett oldalfelvételen, ahol az
atlas hátsó ívének eltávolodását láthatjuk az ockiputtól, közeledését semleges
tartásban. A funkcionális felvételek képesek rendellenes mozgásokat kimutatni, a
fiziológiás görbületek ívének megváltozásával, az ívek harmóniájának
megtöretésével. A nyakon is figyelnünk kell a csigolyatestek apró elcsúszását, az
interspinalis rés tágasságának változásait.
A kisízületi rés tágasságának vizsgálata a nyakon még fontosabb, az ízfelszínek el­
csúszása egymáshoz képest neutrális helyzetében is feltűnhet. Gondolnunk kell
ilyenkor a szalagrendszer vagy az izomzat gyengeségére is. Mindig gondosan keres­
nünk kell a traumára utaló jeleket, a kisebb traumák anamnesztikus jelentőségére
külön is felhívjuk a figyelmet. A szabadidősportok, a fokozott motorizáció mellett
nem elhanyagolható jelentőségűek az élet- és munkakörülmények szerepe, a huzat,
alvási testhelyzet, az öltözködés milyensége sem. Érdeklődjünk, nem volt-e a kö­
zelmúltban altatással, spinális érzéstelenítéssel végzett műtéte a betegnek. Ugyanis
a teljes relaxáció állapotában a beteg a műtőasztalon szerezhet olyan szubluxá-
ciókat,-melyekre senki sem gondol, s könnyen inverterálttá válhatnak. Amint lát­
hatjuk, nem elegendő a röntgenfilm elkészítése és megtekintése, ismernünk kell a
lehetőség szerint a legjobban a patológiás történések kialakulásának mechanizmu­
sát is. A röntgenfilm értékeléséhez hozzá sem foghatunk a beteg anamnézisének fel­
vétele és a manuálterápiás fizikális vizsgálat nélkül/További szabály, hogy a filmet
a manuálterápiás teendők szempontjából annak kell értékelnie, aki a kezelést majd
végre fogja hajtani. A manuálterápiát végzőnek tehát tudnia kell értékelni a radio­
lógiai eltéréseket ! A további fejezet ehhez nyújt részletesen információt. Eleve fel
is tételezem a filmek valamilyen fokú analizálásának gyakorlatát, így képalkotási
alapokkal nem foglalkozom. A hagyományos radiológiai információk a megfelelő
tankönyvben szerepelnek, míg a kiropraktikában fontos alapvető megbetegedések
radiológiai tüneteit Oláh József jegyzete foglalja össze.

A KIROPRAKTIKAI RÖNTGENANALÍZIS

1. Koponya, nyaki gerinc

2. Mellkas, dorzális gerinc
3. Medence, ágyéki gerinc
4. Végtagok
5. A szubluxációk radiológiai megnyilvánulásainak
osztályozása

A koponya és a nyaki gerinc föntgenanalízise

• Bazális i n d e x : oldalirányú koponyafelvétel, vonalat húzunk az orrgyöktől

(nasion) a sella középpontjáig, majd innen az öreglyuk elülső pereméhez. A két
vonal által bezárt szög átlagértéke 137 fok, normálhatárértékek: 123-152
fokig.
39. sz. ábra
116

A bazális impresszió mérései:

• Chamberlain-vonal : a csontos szájpad hátsó részét köti össze a foramen

. magnum hátsó szélével. Oldalirányú koponyafelvételen vizsgálható. A dens
csúcsa normálesetben átlagosan 3,3 mm-nél jobban nem emelkedik e vonal fö-
lé. 6,6 mm felett: bazális impresszió gyanúja.

40. sz. ábra

• McRae-vonal: oldalirányú koponyafelvételen a foramen magnum síkjára hú-

zott egyenes (basion-opisthipn). Hossza átlagosan 19 mm, ha kevesebb, az kó-
ros. Mérés esetén 180 cm a fókuszfilmtávolság (180 cm FFT). Normálesetben
az apex dentis csúcsa a vonal ventrális negyedére mutat és alatta marad. Ha a
fognyúlvány a vonal fölé ér, az bazális impresszió mellett szól.

41. sz. ábra

KIR O PRAKTIKA 117

• M c G r e g o r - v o n a l : oldalirányú koponyafelvételt készítünk 180 cm-es FFT-vel,

majd vonalat húzunk a kemény szájpad hátsó szélétől az os occipitale külső
kontúrjának legalsó részéig. Normálhatárok között az apex dentis lehet a vo­
nal felett 8, alatta 7,4 mm-el férfiakon (nőknél 9,7 mm-ig lehet felette, és 2,4
—mm-el alatta). A fölöttes értékek meghaladása bazális impresszió mellett szól.

42. sz. á b r a

• Digastricus ( b i m á s t o i d ) v o n a l : AP, vagy PA, koponyafelvételen a processus

mastoideusok melletti bemélyedések legmagasabb pontjait összekötő vonal. Az
atlanto-occipitalis ízület átlagos távolsága a vonaltól: átlagban 11,7 mm
(3,8-11,5 mm határok között normális). Az apex dentis átlagban 10,7 mm-re
közelíti meg (normális: 1-20,4 mm). Ha az apex dentis meghaladja a vonalat,
az bazális impresszió mellett szól.

43. sz. á b r a
 118

NYAKI GERINC

' A Buli-szög mérése: oldalirányú koponyafelvételen a Chamberlain-vonal és az

atlasz síkjának szögét mérjük. Normálesetben a szög nagysága a l3 fokot nem ha­
ladhatja meg, mert akkor az atlas állása már kórosnak minősül.

4 4 . sz. ábra

Atlantodentális rés: oldalirányú koponya-, vagy C gerincfelvételen (180 cm-es

FFT-vel) az atlas elülső ívének hátsó felszíne és a dens elülső felszíne közötti távol­
ságot mérjük. A távolság felnőtt férfin és gyermekeken átlagban 2 mm,
plusz-mínusz 1 mm tűréshatárral. Nőknél az átlagos távolság 1,25 mm, plusz­
mínusz 0,9 mm eltérés lehetséges.

45. sz. á b r a
 119

Egyenlő háromszögek az atlason: AP, nyákigerinc-felvételen két, egymásnak

megfelelő háromszöget kell találnunk az atlason, melyet az atlas ívének és a massa
lateralisoknak az egymásra vetülése okoz. Jelenlétük a C l - 2 csigolya szubluxációja
ellen szól, ha egyéb rendellenesség nincs.

46. sz. ábra

A p r a e v e r t e b r a l i s lágyrész vastagsága s z e g m e n t e n k é n t

47. sz. á b r a
120

48. sz. ábra

A nyaki csigolyák gravitációs vonala: oldalirányú álló, vagy ülő nyakigerinc-

felvételen az apex dentis csúcsáról függőlegesen lefelé húzott egyenes metszi a C7
csigolya felső zárólemezet a ventralis perem közeiében.
 121

49. sz. ábra

Az atlas horizontális vonala: oldalirányú gerincfelvételen a vízszintessel 7-20

fokos hátrafelé nyitott szöget zár be.
Az axis horizontális vonala: (a test elülső felszínének közepe és a processus spin-
osus közepe mögött meghúzva) - normálisan párhuzamos a Chamberlain-vonallal.
122

50. s z . á b r a

Georg-vonal: (a csigolyák hátsó felszínén futó vonal) megtöretése a spondilo-

lisztézis jele.
 123

51. sz. ábra

A nyaki görbület szöge: az atlas tengelyére és a C7 csigolya alsó zárólemeze

vonalának meghosszabbítására emelt derékszügű vonalak metszési szüge nor
málértékei: 30-45 fok.
124

52. sz. ábra

A canalis cervicalis nyílirányú átmérője szegmentenként:

Magasság átlag (mm) minimum maximum
Cl 22 16 31
C2 20 14 27
C3 18 13 23
C4-7 . 1 7 12 22
 KIROPRAKTIKA 125

A nyaki praevertebralis lágyrész vastagsága szegmentenként:

C l : l l , C2:6, C3:7, C4:7, C5:22, C6:20, C7:20 mm (semleges helyzetben)
A n y í l i r á n y ú f l e x i ó - e x t e n z i ó s z ö g e : oldalirányú funkcionális nyakigerinc-
felvételt készítünk maximális előre- és hátrahajlításban. A felvételek egymásra
helyezésével a koponya bázisát illesztjük egymásra, és a C7 csigolya alsó záróle­
mezének vonalát hosszabbítjuk meg a felvételeken, s a cranial felé nyitott szöget
mérjük. A szög normálértékei 30-45 fok között mozognak.

53. sz. á b r a

Kóros rtg-jelek a nyaki gerincen:

=> oldalirányú nyakigerinc-felvételen a gyökök megrövidülése
=> a normális 45 foknál meredekebb kisízületi szögek
=> csökkent méretű kisízületi felszínek
=> megnövekvő távolság az alsó-felső kisízületi nyúlványok között
=> oldalra fordulás (torzió): a gyökök laterális széle és a processus spinosusok
középpontja közti távolság a két oldalon nem azonos
=> kisízületi sclerosis, subluxációk, intervertebralis résszűkület
126

DORZÁLIS GERINC, MELLKAS

A tölcsérmell radiológiai jelei

A mellkas nyílirányú átmérője oldalirányú mellkasfelvételen j ó l mérhető. A mé­

rést a sternum leghátsó pontjától vízszintesen hátrafelé az azonos szintben lévő
torakális gerinccsigolya hátsó felszínéig mérjük (A távolság). A B távolság a csigo-
lyatest nyílirányú átmérőjét méri. A csigolyaindexnek nevezett A/B hányados átla­
gos értéke felnőtteknél 15-25. A tölcsérmell diagnózisa 15 alatti hányados esetén je­
lenthető ki.

54. sz. ábra

KIOPRAKTIKA 127

Az egyeneshát-szindróma radiológiai megjelenése

180 cm-es FFT (fókusz-film táv.) kétirányú mellkasfelvétel. A mellkas legnagyobb

nyílirányú átmérőjét (a sternum hátsó felszínétől a bordák hátsó .ívének elülső fel­
színéig mérünk) osztjuk az A-P felvételen mérhető transztorakális átmérővel (a
bordák laterális ívének belső felszínei között a rekeszkupola magasságában). A há­
nyados normálértéke: 45-47%. Ennél kevesebb, 35-37%-os index az egyeneshát­
szindróma mellett szól.
Megjegyzés: A normál háti kifózis hiányában ismertté vált fogalom a pseudocar-
dio-myopathia, amikor a szív alakja és nagysága normális ugyan, de a pulmonális
artériák eló'emelkedése miatt a szív alakja lepényszerű, kerek lesz. Gyakorlati jelen­
tősége ennek az elváltozásnak az asztmás megbetegedésekre, felső légúti infekciók­
ra mutatott nagyobb hajlam.

55. sz. ábra

128 DR. TARACZKÖZI ISTVÁN

A kardio-toracikus ráció (C/T) mérése

180 cm-es FFT-al P-A mellkasfelvételt készítünk. A következő egyeneseket raj­

zoljuk fel:

A szív magasságában lévő csigolyák középvonala

A) a középvonaltól mért legnagyobb távolság a szív jobb oldali kontúrjáig
B) a szív bal oldali legtávolabbi kontúrja a középvonaltól |
T) a mellkasfal legnagyobb belső átmérője (a rekeszkupola magasságában mérve
a bordák belső felszínéig)
C) szív középvonaltól mért legnagyobb átmérőinek összege (A+B)

A gyakorlatban alkalmazott kardiotoracikus index: C/TX100

A szív nagysága normálisan nem éri el a mellkasátmérő felét.
A kardiotoracikus ráció normálértéke: 39-50%. Átlagban 45%.

Megjegyzés: Használatosak más módszerek is erre a célra, azonban egyszerűsége,

könnyen mérhetősége miatt ez terjedt el.

56. sz. ábra

 129
A szkoliózis szögének mérése
57. sz. ábra

A) Cobb szerint: A görbület vé­

gén lévő csigolyák zárólemezeire
húzott egyenesekre merőlegesek
szerkesztésével.
B)Risser-Ferguson szerint: a
görbület végpontjában és a közép­
pontjában lévő csigolyák testközép­
pontjaira szerkesztett egyenesek
szögét mérjük.

58. sz. ábra

Szkoliózisos beteg gerincén a fle-

xibilitást funkcionális felvételeken
vizsgálhatjuk.
A) egyenes, B) jobbra és C) balra
hajló gerincen.
Ha egy görbület az oldalra hajlás-
sal korrigálódik, az többnyire irre­
verzíbilis, bár progressziójában
megállt folyamatot jelez.

A csontosodás befejeződésének kimutatása: Risser-teszt.

A növekedés haladását, majd lezáródását vizsgálhatjuk a csípőlapát epifízisének
csontosodásaival. Fokozatai: 1+25%, 2 + 50%, 3+75%, 4+100%, 5+ az epifízis fu­
ga teljes záródása.

59. sz. ábra

130 DR. TARACZKÖZI ISTVÁN

A torakális kifózis mérése: 180 cm-es fókusz-film távolság (180 cm-es FFT) oldal­
irányú Th gerincfelvétel. A felvétel 30X40 cm-es filmre készüljön, hogy a méréshez
legyen helyünk, és a tövisnyúlványok is rajta legyenek a felvételen. A beteg áll, vagy
ül, a fősugár a Th6 csigolyára irányul. Vonalat húzunk a T h l csigolya felső, vala­
mint a T h l 2 csigolya alsó zárólemezének meghosszabbításában ventrál felé. A két
egyenesre állított, egymást metsző merőlegesek adják a kifózis szögét. A klinikai tü­
netekkel még nem járró, a normális felső határának elfogadható szög: 55 fok.

Megjegyzés: kisebb, helyi fokozódás a kifózis mértékében gyakori. Lehet veleszü­

letett ékcsigolya is, de többnyira kórfolyamat következménye (m.Scheuermann-
trauma, osteoporozis, stb.).

60. sz. ábra

 131

ÁGYÉKI GERINC, MEDENCE

Ágyéki gerinc ;

Az L3 csigolya gravitációs vonala

Álló testhelyzetben oldalirányú L-S gerincfelvétel készül. Az L3 csigolya testének

átlós középpontjából függőlegest húzunk disztális felé.
"Normális mértékű lordózis esetén ennek az egyenesnek a sacrum felső peremét
annak elülső harmadában kell metszenie.
Megjegyzés: a lumbosacralis-átmenet variációi az értékelést bonyolulttá teszik, ,
ami a szabály értékét csökkenti.

61. sz. ábra

132 DR. TARACZKÖZI ISTVÁN

A lumbális csigolyák normálszögei

Oldalirányú L-S gerincfelvételen egyeneseket húzunk valamennyi lumbális csigo­

lyatest hátsó felszínéhez és az alatta lévő csigolya felső zárólemezéhez, legalul a sac-
rum bázisára, így vizsgálhatjuk az ún. csigolyaszögeket.

Megjegyzés: hiperextenziós szubluxációban a szögértékek nőnek.

=> ha valamennyi szög nő: hiperlordózis van jelen.
=> izoláltan csökkent szög hiperflexiós szubluxációt jelez az érintett szegmen­
tumban, korai degeneráció jele lehet szalagnyúlással, traumánál szakadással,
repedéssel.
=> a lumbális gerinc kiegyenesedésénél valamennyi szög értéke csökken.

62. sz. ábra

KIROPRAKTIKA 133

A lumbosacralis (Ferguson-) szög mérése

Álló testhelyzetben az L-S résre centrált fősugárral 30X40 cm-es filmre oldalirá­
n y ú L-S gerincfelvételt készítünk. Amennyiben a sacrum zárólemeze jól ábrázoló-
dik, a ráfektetett egyenes szögét a vízszinteshez képest mérjük. Értéke normál ha­
tárok között: 25,7-56,5 f i k közötti, felnőtt férfin átlagban 41,1 fok.
Megjegyzés: a rendkívül széles szögtartomány mögött számos felmérés és tanul­
mány munkája áll (szélső határként 20-85 fokig írtak le eseteket). A vizsgálók több­
sége szerint elfogadott, hogy a fekvő testhelyzethez képest állva a Ferguson-szög
8-12 fokkal megnő. Fekvő testhelyzetben oldalról készített felvételen mértéke átla­
gosan 34 fokos. *

Az L-S szakasz stabilitása, teherbíróképessége és a lumbosacralis szög közötti

összefüggés még nem tisztázott. A szög értéke csigolyavariációk esetén kisebb jelen­
tőségű.

63. s z . á b r a
134 DR. TARACZKÖZI ISTVÁN

A lumbosacralis discus szöge

Oldalirányú L-S gerincfelvételt készítünk az L-S résre centrálva. A porcrést ha­

tároló zárólemezekre egyeneseket rajzolunk, melyek hátrafelé meghosszabbítva ad­
ják a discus szögét. Átlagértéke: 15-20 fokos. Normálesetben a metszesvonal a kis­
ízületekre esik. Párhuzamos rés esetében hátsó, protrudáló discushernia gyanúja
merül fel megfelelő klinikai tünetek mellett.—

64. sz. ábra.

 KIROPRAKTIKA 135

McNabb-vonal

Oldalirányú L-S gerincfelvételen a vizsgált csigolya alsó zárólemezéhez érintőle-

ges egyenest húzunk. Ez a vonal normálesetben a vizsgált csigolya alatt lévő lum­
bális csigolya felső ízületi nyúlványát nem keresztezi. Ha metszi azt, akkor okklú­
ziós típusú (extenziós) szubluxáció mellett szól, a teszt funkcionális értelemben
pozitív.

65. sz. ábra

Kisízületi szindróma

Az L-S átmenet eleve könnyebben károsodik nagyobb teherviselés miatt. A

kisízületi panaszok jogosságát támasztják alá a következő rtg-jelek:
- lumbális hiperlordózis
- nagyobb L-S discusszög (esetleg nagyobb Ferguson-szög és medenceeltérések)
- kisízületi artrózis jelei
Megjegyzés: Az alsó csigolya felső kisízületi nyúlványa a McNabb-vonal felett
van.
 DR. TARACZKÖZI ISTVÁN

A Hadley-görbe

"Ez a görbe mind az A-P, mind a félferde (Dittmár típusú) felvételeken elemezhe-
tő az ágyéki gerincen. A görbe V vonal a mozgásszegmentum felső csigolyájának al­
só ízületi nyúlványának külső kontúrján kezdődik, majd folytatódik az alsó csigolya
felső ízületi nyúlványának külső szélén. Kisebb változásai, S alakúvá válása, meg­
szakadása kisízületi szubluxációkkal, degeneratív folyamatokkal függenek össze.
A-P irányban az S alak a szubluxáció jele. Dittmár-felvételen a gerinc középvonala
felé konkáv görbe húzható a kisízületi kontúrra, itt a görbe megszakadása, lépcső­
képződése a szubluxáció jele.

66. sz. ábra

KIROPRAKTIKA 137

A hátsó lumbális szubluxáció jelei

Oldalirányú L-S gerincfelvételen az alábbi rtg-jeleket keressük:

1. A Georg-vonal megváltozása
2. A csigolyatestek elülső felszínén futó vonal íve torzul
3. Szűkebb, és/vagy ék alakú intervertebralis rések
4. Spondylosisos csőrképződés, a csigolya peremeinek szklerózisa
5. „Hátsó" spondylosis (forámenszűkületet okoz !)
6. A csigolyatövisek kiszélesedése, a köztük lévő rés szűkülete, szklerózis, „le-
csiszolódás" jelei
7. Kisízületi artrózis jelei ~
8. Pozitív McNabb-vonal

67. sz. ábra

138 DR. TARACZKÖZI ISTVÁN

A lumbosacralis stabilitás mérése

Célzott felvételeket készítünk oldalirányból az L-S átmenetről. A felvételek álló

testhelyzetben, súlyterheléses anteflexióban és hyperextenzióban-készülnek. Az
A-B vonal a sacrum bázisának hátsó szélétől az L4 csigolya alsó zárólemezének hát­
só széléig vezet. A C-D vonal az L5 csigolya testének hátsó felszínén húzódik. Az L5
csigolya stabilitására utal, ha a két felvételen a vonalak által bezárt szög egyezik.

68. sz. ábra

KIROPRAKTIKA 139

Spondylolisthesis Dittmár felvételen

Félferdében készült L-S gerincfelvételen két fontos jelet keresünk lízis gyanújá­
nál. A (Scotty-féle) kutyaalakzat ismert figurájának nyakán sugáráteresztő sávot fi­
gyelhetünk meg a legvékonyabb, interartikuláris rész, az isthmus területén a csont
folytonossági hiányának jeleként. A kisízületi felszínek közé húzott egyenes meg­
szakad a lízis jeleként. Az így látható lépcsó'képződés többnyire a traumás szakadá­
sok jele (általában hypopláziás íven, hyperextenziós mechanizmussal). Az egy- vagy
kétoldali elváltozások egyaránt jól kideríthetők a vizsgálattal.

69. sz. ábra

140 DR. TARACZKÖZI ISTVÁN

Spondylolisthesis
Garland és Thomas vertikális vonala
Oldalirányú L-S gerincfelvételen egyenest húzunk a sacrum bázisára. A csont
elülső peremétől kraniális felé merőlegest emelünk. Normálisan az L5 csigolya alsó
pereme 8 mm-el mögötte marad ennek a merőlegesnek. Az L5 .csigolya antelisthe-
sisénél a merőleges eléri vagy metszi a csigolya peremét.
Megjegyzés: a teszt pozitív lehet kifejezett discopathiánál és kisízületi artrózisnál
is (pszeudospondylolisthesis).
Thomas és Garland vertikális vonala spondylolisthesis kimutatására

70. sz. ábra

Negatív eset (8 mm) Pozitív eset (metszés)

KIROPRAKTIKA 141

A spondylolisthesis Meyerding szerinti súlyossági fokozatai

Oldalirányú álló testhelyzetű L-S gerincfelvételen a csuszamlás alatti csigolya

felső zárólemezét négy egyenlő részre osztjuk fel. A negyedeket hátulról előrefelé
számozzuk, s hozzájuk viszonyítjuk a fölötte lévő csigolya hátsó félszínére húzott
egyenest. A súlyossági fokozat számszerűen azt adja, hogy melyik negyedre mutat
ez az egyenes. Traumás esetekben előfordul, hogy a felső csigolyatest teljes egészé­
ben az alatta lévő elé helyeződik, ilyenkor ötödik fokozatról beszélhetünk.
Megjegyzés: ívszakadás nélkül, neurológiai tünetek hiányában általában csak az.
első fokozatig mozdul előre a csigolyatest.
(Pseudospondylolisthesis)

71. sz. ábra

142
A spondylolisthesis és pszeudospondylolisthesis elkülönítése

A) Spondylolisthesis:

Az L4 csigolya mindkét ívén lízis láthatóba test és a felső ízületi nyúlványok elő­
re helyezettek. Az ágyéki gerinc felső része (Ll-3) együtt mozdul a lítikus csigolyá­
val, így a helyben maradó processus spinosus prominens helyzetben látható és ta­
pintható (nyíllal jelezve). Az elváltozással nagyon gyakran együtt jár az interverteb-
ralis rés szűkülete.

B) Pszeudospondylolisthesis

Az L4 csigolya elmozdul előrefelé az L5 csigolyán, de íve ép.

A gyök épsége miatt a csigolyatesttel együtt a processus spinosus is előremozdul,
így a szomszédos csigolyák tövisnyúlványához képest előrébb helyezkedik el, ami
nemcsak radiológiai vizsgálattal látható, hanem hiányként tapintható is a tövis­
nyúlványok sorában (nyíl). Figyeljük meg a röntgenfelvételen az obligát kisízületi
arthrosis jeleit.

72. sz. ábra

 143

A spondylolisthesis röntgenanalízise:

A ábra:
Spondylolisthesises beteg filmjének rajzai.
Az L5 csigolya íve interartikulárisan mindkét oldalon elszakad.
Hátrahajláskor a vonalak közötti szög legalább 2 fokot nő, ha párhuzamosan
egymással, legalább 3 mm-t nő a távolság.
B ábra:
Pivot-tesztnél a kisízület helyben marad, a csigolyatest mozdul.
Rögzítettség hiánya a lízis miatt. A C pont alig mozdul, a D pont elmozdulása
a lízis miatt jelentős.
C ábra:
Spondylolisthesis az L5 csigolyán. A röntgenfilmen húzott vonalak demonst­
rálják az instabilitást (12 fokról 16-ra nőtt a szög).
Súlyterheléses felvételeken a legkisebb mérvű előrecsúszás előre-, a legna­
gyobb hátrahajláskor észlelhető.

73. sz. ábra

144 DR. TARACZKÖZI ISTVÁN

Spondylolisthesis: a fordított Napóleon-kalap-jel (Brailsford)

A-P medence-, vagy L-S gerincfelvételeken fokozott sugárelnyelésű zóna látható

a sacrum bázisának felső részén. A jelenséget az előrecsúszott L5 csigplya testének
elülső kortikálisa okozza, melyet a sugár érintőlegesen talál, s rávetül a sacrum
elülső részére. Ehhez persze még hyperlordózis is társul, feltűnő áz L5 csigolya igen
rossz ábrázolódása. Az így kialakult fenomén a Bow-vonal, vagy fordított Napóleon­
kalap elnevezést kapta.

Lumbális és cervikális retrolisthesis

Oldalirányú nyaki és L-S gerincfelvételen találhatunk retropozícióban lévő csigo­

lyatesteket (mindig az alul lévő csigolyához viszonyítunk, a csigolyatest hátsó fel­
színére figyelve). Amennyiben az érintett mozgásszegmentum hátsó része relatív
épnek látszik, de az ívek gyöki része rövidebb, vagy nem látszik jól, nagy
valószínűséggel olyan veleszületett szerkezeti anomáliáról van szó, mely retrolis-
thezisre hajlamosít.
Az L5 csigolya a többinél gyakrabban konkáv felszínű a dorzál felé, így oldalirá­
nyú rtg-felvételen álpozitív retrolisthesis képét mutathatja. Jól exponált felvételen
meg tudjuk mérni a csigolyatest valódi A-P irányú átmérőjét, ugyanis a látszólagos
méret néhány mm-el nagyobbnak tűnik. Gyanút kelthet, hogy a kisízületi rés
tágassága normális, míg valódi retrolisthesis esetén tágabb.
 KIROPRAKTIKA
145

A medence teljes előrebillenése, vagy extenziója

A - P medencefelvételen (mely készülhet fekve is, a féloldali nagyságbeli differen­

ciák elkerülésére azonban a beteget meg kell kérnünk, hogy néhányszor feküdjön
le. majd üljön fel, hogy a glutus-izomzat ne szorulhasson be a medence alá kedve
zőtlen helyzetben és tónussal) a következő rtg-jeleket keressük:

1. A foramen obturatoriumok mindkét oldalon megkisebbednek, a szemérem-

I csontok magassága relatív csökken.
2. A kismedence íve feltűnően kerekké válik.
3. A sacrum tetejére mintegy „rálátunk".

Flexióban lévő (hátsó helyzetű) medence

A-P medencefelvétel, a rajta elvégezhető mérésekkel:

1. A csípőlapátok legnagyobb horizontális szélességének mérete.
2. A csípőcsont legnagyobb magasságának mérése (a szeméremcsontok felső
szélétől a csípőtaréjig). A legnagyobb értékek a flektált, hátsó helyzetű meden­
cén, medencefélnél mérhetők.
3. A foramen obturatoriumok tágasságának mérése (legnagyobb értékek a flex­
ióban lévő medencén mérhetők).
4. A legrövidebb SIPS-crista sacralis mediana távolság (SIPS: spina iliaca poste-
rior superior). A medence féloldalának hátsó helyzeténél van jelentősége
(féloldali flexióban lévő csipőcsont).
5. A szeméremcsont magasságának mérése (hátsó helyzetben, flexióban nagyobb
értékek).

Megjegyzés:
1. „Medenceérzékenységnél" észlelhető féloldali csípőlapát-kiszélesedés
2. A medence fő síkjai nem párhuzamosak a filmmel, amit az értékelésnél is
figyelembe kell venni.
3. Medencerotáció esetén a szimfízis nem vetül rá a gluteális redő vonalára, a
flektált medencénél fölé kerül.
4. A tapasztalat szerint a sacrum legalább részben követni próbálja a medence
dísztorzióit.
5. Ellenkező előjelű eltérések a medence hátsó szubluxációjára utalnak.
146

A medencegyűrű

A - P medencefelvételen a csontos gyűrűt alkotó három ízületet vizsgáljuk,

úgymint a kétoldali szakroiliakális ízületet és a szimfízist. A kétoldali teljesen meg­
egyező mértékű disztorzió kivételesen ezekben az ízületekben mindig találhatunk
eltérést, és többnyire találkozunk a medence ívének megváltozásával is.

75. sz. ábra

SmOPRAKTTKA 147

A sacroiliacalis háromszög

180 cm-es FFT-al készült oldalirányú álló medencefelvételen a következő pontok

és vonalak jelölhetők.
1. Ferguson-szög
2. A szeméremcsont elülső-felső szélének pontja
3. A spina iliaca anterior superiorok (SIAS) vonatkozási pontja
4. A 2-3 pontokat összekötő egyenes

Ezek a vonalak adják a vertikális csípőszöget (VIA) és a sacroiliacalis szöget (SIA).

A normál szögértékek:
1. Ferguson-szög (FSBA): 36-42 fok
2. Vertikális iliakális szög (VIA): átlagban 94 fok
3. Sacroiliacalis szög (SIA): 42-57 fok

Megállapítások:
1. Ha valamennyi szög a normálértéken belüli, akkor a sacrum helyzete rendben
lévő a csípőcsontokhoz és a vízszinteshez képest is.
2. Ha a Ferguson-szög (FSBA) megnőtt, a függőleges csípőszög (VIA) normális, a
sacroiliacalis szög (VIA) csökkent, akkor a sacrum előrebillent a csípőcsontok
között.
3. Ha a Ferguson-szög (FSBA) csökkent, a VIA normális, és a SIA értéke nőtt,
akkor a sacrum hátrabillent a normálhelyzetű csípőcsontok között.
4. Ha a Ferguson-szög normális, a VIA csökkent és a SIA fokozódott, akkor mind­
két csípőcsont előrebillent a normálhelyzetű sacrumhoz képest.
5. Ha normál Ferguson-szög mellett a VIA nőtt, és a SIA csökkent, akkor a csípő­
csontok hátrabillentek a normálhelyzetű sacrumhoz képest.
6. Amikor nagyobb Ferguson-szög mellett a VIA csökkent és a SIA normális,
akkor az egész medence billent előre a femurfejekhez képest.
7. Ha csökkent Ferguson-szög mellett a VIA szöge megnőtt, a SIA szöge normális,
akkor az egész medence billent hátra a femurfejekhez képest.
148

A normál sacroiliacalis háromszög

76. sz. ábra

A sacroiliacalis háromszög
A medence extenziója (a csípőcsontok elülső szubluxációja)

77. sz. ábra

 KIROPRAKTIKA 149

A Menard-Shanton vonal

A-P medencefelvételen a femurnyak mediális és a foramen obturatum medialis

széle egy harmonikus ívet alkot. Életkori sajátosságok nem mutathatók ki. A görbe
metszi a femurfej medialis alsó kontúrját normálisan is. Lényeges viszont, hogy az
ív két fele azonos magasságban legyen. Kóros esetben görbe íve megtörik, lépcső
képződhet rajta.

78. sz. ábra

Ilio-femoralis vonal

A-P medence, csípőfelvételen a combnyak laterális részétől is húzható egy ív a

csípőcsont laterális kontúrjához. A görbe torzulása a csípőízület patológiás folyama­
taihoz csatlakozik.

79. sz. ábra

150

A Skinner-vonal

A - P medence, vagy csípőízületi felvételen megrajzoljuk a femur tengelyét, melyre

a trochanter maior csúcsánál az ízület irányába merőlegest húzunk. Ez a merőleges
normálisan vagy metszi a fovea centralis capitis femorist, vagy alatta halad el. Coxa
vara esetén fölé kerül.

80. sz. ábra

Combnyakszög (kollodiafizeátis szög)

A-P medence-, vagy csípőfelvételen a szög jól szerkeszthető. Átlagos értéke 125
fok. Coxa valga 130 fok felett, coxa vara 120 fok alatt jelenthető ki.

81. sz. á b r a
 KIROPRAKTIKA 151

Az a c e t a b u l u m mélysége: a szeméremcsont felső szárának pereme és az

acetabulum felső széle közötti egyeneshez mérjük a vápafenék mélységét. Átlagosan
12 mm, normálértékek 7-18 mm közöttiek.

A p r o t r u s i o acetabuli m é r é s e

A-P medencefelvételen mindkét oldalon megrajzoljuk az ún. Kohler-vonalakat (a

foramen obturatum és a medencebemenet laterális kontúrjához).
Protrusio esetén a vápafenék bedomborodva meghaladja ezt a vonalat.
A combfej középpontjától függőlegest emelhetünk kraniál felé, s ugyaninnen vo­
nalat húzunk laterális pereméhez. így megkapjuk az ún. Wiberg-szöget, melynek
normálértéke 40 fokig terjed, efölött a protrusio valószínű.
Megjegyzés: a vápafenék nemcsak bedomborodik, hanem el is vékonyodik. A vápa
a fejet jobban fedi, mint normálisan. Gyakran társul hozzá enyhe fokú coxa valga.
A vápafenék vastagsága normálesetben mintegy fele az acetebulum bemenetétől
mért vápamélységnek.

8 2 . sz. á b r a

Epiphyseolysis capitis femoris vizsgálata

I A-P medencefelvételt végzünk a kétoldali ízület összehasonlítására. Felfektetünk

egy A-B vonalat a femurnyak felső kontúrjára, mely továbbvezetve metszi a fejet.
Az A-C vonalat az előbbi vonalak a trochanter maiort laterális metszőpontjától ve­
zetjük az acetabulum felső pereméhez. Normálesetben az utóbbi vonal érinti a
femurfej laterális-felső kontúrját. Ha az epiphysis ez alatt a vonal alatt, az A-B vo­
nal közelében látható, az epiphyseolysis mellett szól.
152 DR. TARACZKÖZI ISTVÁN

Megjegyzés: a femurfej epiphyseolysise fiúknál 13-16, lányoknál 11-14 éves kor­

ban a leggyakoribb. Fiúkon kétszer gyakoribb!' Kétség esetén Lauenstein-felvételt
készítünk, mely a másik felvétellel együtt biztos diagnózishoz vezet. Még így is cél­
szerű a combnyak tengelyének vonalához megrajzolni mindkét oldalon az epiphysis
bázisának érintő egyenesét, melynek mindkét oldalon egyeznie kéli. A kóros olda­
lon a szeméremcsont felé nyitott szög értéke általában kisebb.

A könnycsepptávolság (TDD)
A - P medencefelvételen a módszer a Perthes-kór korai jeleit keresi. A combfej
epifízisének medialis kontúrjától kraniál felé függőlegest húzunk. A függőleges
elhalad a közismert könnycseppfigura mellett.
Segédvonalunk és a könnycsepp széle közötti távolságot mérjük, mely 11 mm
felett, vagy az ellenoldalihoz képest 2 mm-el nagyobb volta mellett kóros.
KIROPRAKTIKA 153

VÉGTAGOK

Vállízületi mérések

Kirotált-berotált kar mellett A-P vállfelvételeket készítünk. A fősugár a váll-

ízületre irányul.
1. Megrajzoljuk a numerus tengelyét (A-B vonal)
2. A C-D vonal a kirotált kar mellett készült felvételen a tuberculuum maius csú­
csát köti össze a humerusfej medialis alsó szélével. A két vonal között a
hónaljárok felé nyitott szöget mérünk, normálértéke 60-62 fok.
3. Megmérjük az ízületi rés tágasságát a fossa glenoidalis középső részének ma­
gasságában. A normálérték 3-6 mm. 6 mm fölött a fej subluxációjára, 3 mm
alatt degeneratív porckopásra van gyanú.

84. sz. ábra

154

4. Megmérjük a távolságot az acromion alsó és a numerus ízfelszínének felsó' része

között. Az átlagos távolság 9 mm (7-11 között normális). Kevesebb a távolság
a rotátorköpeny-gyulladásos elváltozásainál, degeneratív tendinitisnél, több
traumát követően, szubluxációnál, idegbénulásnál, agyvérzés után.

A térdízület tengelyeinek mérése

A-P térdfelvételre visszük fel segédvonalainkat.

1. A femur hossztengelye
2. A tibia hossztengelye
3. A femur condylusaira húzott érintő egyenes
4. A tibia condylusaira húzott érintő egyenes
A) A femur tengelye a condylusaira emelt egyenessel laterálisán 75-85 fokos
szöget zár be.
B) A tibia hasonló szöge 85-100 fok közötti értékeket vesz fel.
C) A condylusokra húzott egyenesek normálesetben párhuzamosak.
 155

Oldalirányú térdfelvételen extendált térd meílett a femur alsó harmadának tenge­

lye a tibia felső" harmadának tengelyében folytatódik normálesetben. A mérési ered­
mények a térd porcainak degeneratív megbetegedéseiben megváltoznak.

85. sz. ábra (a, b)

A patella pozíciója: Oldalirányú térd­

felvételen a patella hosszúsága és iná­
nak hosszúsága általában megegyezik.
Hosszabb lehet kb. 20 %-al egyéni variá­
cióként is, efelett azonban patella alta,
kondromaláció gyanúja.
156 DR. TARACZKÖZI ISTVÁN

Felső ugróízületi mérések a bokaízületben

A méréseket A - P irányú bokafelvételen végezzük.

1. A bokaízületi rést alkotó csontok felszínére egyeneseket húzunk. ,
2. Hasonló egyenesek kerülnek a tibia alsó, és a talus felső kontúrjára is.
3. Meghúzzuk a tibia hossztengelyét.

A bokaízületi rések szöge mindkét oldalon átlagosan 80 fokos.

Valamennyi ízületi felszín egymással párhuzamos.
Szubluxációk, a szalagsérülések ettől eltérő képet adhatnak.
A szalagrendszer sérülései „tartott" felvételeken jobban kimutathatók.
ÜSOPRAKTTKA 157

A calcaneus szögének megítélése (Böhler)

Oldalirányú bokafelvételen a fősugár a felső ugróízületre irányul.

A calcaneus legmagasabb pontjától vonalakat húzunk a tuber calcaneihez és a cal-
caneus elülső részéhez. A két vonal közötti, ún. Böhler-szög értéke átlagosan 30-35
fok. A szög csökkenése főleg rosszul gyógyuló calcaneus-törések után figyelhető meg

A lábközépcsontok hossza

A - P lábfelvételen végezzük méréseinket. A II. metatarsus fejecsének kontúrjától

az I és az V metatarsus fejecsének kontúrjáig húzunk egyeseket. Az oldalsó egyenes
normálisan metszi a III-IY metatarsus fejecseit. A hátrafelé nyitott szög átlagos
értéke: 142,5 fok.
Megjegyzés: 1. Az I. metatarsus rövidebb, mint a II.
2. A II. metatarsus a leghosszabb.
3. A III. metatarsus rövidebb, mint a II.
4. A IV metatarsus rövidebb, mint a III.
5. Az V metatarsus rövidebb, mint a IV

88. sz. á b r a
158 DR. TARACZKÖZI ISTVÁN

A SZUBLUXÁCIÓK RADIOLÓGIAI
MEGNYILVÁNULÁSAI

A szubluxáció definíciója: kóros elváltozás egy összetartozó ízületi rendszer nor­

málmozgásában, anatómiai vagy élettani viszonyaiban.
Megjelenése: olyan többkomponensű jelenséget kell értékelnünk, melynek
együttesen, vagy külön-külön is lehetnek biomechanikai, patofiziológiai, klinikai,
radiológiai vagy egyéb megnyilvánulásai.
Jelentősége: a szubluxációk klinikai jelentőségét az adja, hogy az ideg-, izom-,
csontrendszer (vagy a test más szervrendszereinek) abnormális válaszreakciói
okozzák, vagy segítik elő létrejöttüket.

A csigolyatestgyök tövisnyúlvány-analízise

A - P irányú gerincfelvételen jól látszanak a tövisnyúlványok, az ívek gyökei, és a

harántnyúlványok. Ha a gyökök magasságában a csigolyatestek laterális kontúrjá­
tól távolságot mérünk a processus spinosusok csúcsáig, egy viszonylag jó, érzékeny
módszerhez jutunk a csigolyatest elfordulásának (rotációjának) megítéléséhez.
KIROPRAKTIKA 159

Az ugyanazon csigolyán mért kétoldali távolság különbsége szignifikáns a szomsz

dost (nem rotált) csigolyához képest. A mérési módszer a C2-L5 csigolyákon alkal­
mazható.
Megjegyzés: A módszer kevéssé használható szimmetrikus csontelváltozásokban,
túl azon, hogy a mozgásszegmentum hátsó csontos része nem túlságosan hajlamos
a szimmetriára.

Az intervertebralis discus ék alakúvá válása

A-P, vagy oldalirányú gerincfelvételeken egyenesekét rajzolunk a csigolyák záróle-

mezére, melyek már így is, de meghosszabbítva mindenképpen jelzik a nem pár­
huzamos felületeket. (Szkoliózist kivéve a zárólemezek normálisan párhuzamosak
egymással, a kétirányú felvételeken is). Ha nem párhuzamosak, felmerülhet a
szubluxáció gyanúja. A nyaki csigolyáknál és a preszakrális résnél a jelenség
bizonyos mértékig fiziológiás is lehet, a többi csigolyánál azonban kóros jelként
értékeljük, amennyiben nem funkcionális felvételről van szól. A számos egyéni va­
riáció mellett azonban diszkopátiás és egyéb degeneratív rtg-jeleket (kisízületi
artrózis, foramenszűkület) is keresnünk kell, melyek a jel értékét fokozzák.
 160 DR. TARACZKÖZI ISTVÁN

A CSIGOLYÁK MOZGÁSELEMZÉSE

A normálisan kivitelezhető mozgások: flexió, extenzió, rotáció

A csigolyaívek gyökeinek szerepe a rotáció meghatározásában:

A - P gerincfelvételen a csigolyatest két egyenlő, szimmetrikus félből látszik ösz-
szetevődni. A csigolyaívek gyökei jól látható kontúrral vetülnek a csigolyatestekre.
A következő táblázat bemutatja a rotáció négy fokozatát.
Megjegyzések: A módszer a háti és az ágyéki csigolyákon alkalmazható. A gondos
vizsgálatnak az adott szegmentumon túlmenően ki kell terjednie a szomszédos
csigolyákra is. Ha minden csigolyán azonos mértékű gyökrotáció látszik, az nem
intervertebralis szubluxáció jele.
Ez a vizsgálat nem veszi figyelembe a korábbi tövisnyúlvány-referenciapontot
(mely egyébként is eléggé variábilis és nem sok hajlamot mutat a szimmetriára).

A g y ö k r e n d s z e r a vertebrális r o t á c i ó m e g í t é l é s é b e n

- Gyökfedés a csigolyatest szélén

- Szabadon látszó csigolyaívgyök
- A gyök nem látható.

Radiológiai megnyilvánulások

Minden esetben tekintettel kell lenni arra, hogy a szubluxációk radiológiai kimu­
tatása során ionizáló sugárzásnak tesszük ki a betegeket. A kapott információ
értékének - a beteg érdekében - arányban kell lennie az elszenvedett sugárár­
talommal. Igaz, a megválaszolandó alapkérdések mellett a röntgenfilm egyéb
értékes patológiai értékű információval is szolgálhat a vizsgált régióról. Ha a
szubluxáció klinikai vizsgálatokkal is egyértelműen kimutatható, el is tekinthetünk
a röntgenvizsgálattól.

A ) Statikus interszegmentális s z u b l u x á c i ó k

1. Flexiós malpozíciók
2. Extenziós malpozíciók
3. Oldalirányú flexiós maipozíciók (jobb, vagy bal oldali)
4. Rotációs malpozíció (jobb, vagy ba loldali)
5. Anterolisztézis, spondylolisthesis
6. Retrolisztézis
7. Lateroiisztézis
 8. Interosszeális rések szűkülete, tágulata
9. Csontos csatornaszűkületek

B) Kinetikus interszegmentális szubluxációk I

1. Hypomobilitás
2. Hypermobilitás (laza ízületek)
3. Aberráns mozgások

C) Társult szubluxációk

1. Szkoliózis és/vagy másodlagos görbületekhez vezető izomegyensúly-eltolódás

(diszbalansz)
2. Szkoliózis és/vagy másodlagos strukturális eltérések
3. Az adaptációs görbületek dekompenzálódása
4. Aberráns mozgások

A) Statikus interszegmentális szubluxációk

1. Flexiós maipozíció
Sémás oldalirányú gerincfelvétel mutatja a jellegzetességeket. Lényeges, hogy az
intervertebralis discus ventral fele ék alakúvá válik, a felső csigolyatest kissé előbb­
re is kerül. A csigolyák tövisnyúlványai kissé eltávolodnak egymástól, a felső
csigolya alsó ízületi nyúlványai kissé felfelé csúsznak az alsó csigolya felső ízületi
nyúlványától. Emiatt a csigolyák közi foramen láthatóan kitágul.

91. sz. ábra

162

2. Extenziós maipozíció
A lumbális szakaszon elég gyakori maipozíció. A csigolyák zárólemezei hátul
közelebb kerülnek egymáshoz, a kisízületi nyúlványok jobban egymásra csúsznak
A mozgásszegmentum extendált helyzetben látható, a csigolyaközti foramenek
szűkebbnek látszanak.

92. sz. á b r a

3. Lateralflexiós m a i p o z í c i ó
Jellemző az intervertebrális rés oldalirányú ék alakú szűkülete, a csigolyák
zárólemeze a flexió oldalán közelebb kerül egymáshoz, a kisízületek nyúlványai
pedig jobban egymásra csúsznak, mint a másik oldalon.

93. sz. á b r a
 KIROPRAKTIKÁ 163

4. R o t á c i ó s m a i p o z í c i ó
A rotációban extrém módon korlátozott lumbális és háti szakaszon előfordulása
ritka, így jellemzően a nyaki gerinc elváltozása. A szubluxációban általában több
csigolya vesz részt. A rotáció irányának és mértékének meghatározásánál a csigolya
tövisnyúlványának helyzetét kell figyelembe venni.

5. Anterolisztézis vagy spondylolisthesis

Ez a helyzetrendellenesség gyakran jár együtt a csigolya ívének szakadásával
annak leggyengébb helyén, az isthmuson, a pars interarticularison. Míg az ív hátsó
-része helyben marad, addig a csigolyatest az ív elülső részével előre csúszik az alat­
ta lévő csigolyához képest. Az esetek egy részében az ív szakadása nélkül is
bekövetkezhet mérsékelt fokú előrecsúszás, melyet mindig .kísér a kisízületek
degeneratív elváltozása, és a csigolya instabilitásának jeleként értékelhetjük.
Ezt az utóbbi jelenséget anterolisztézisnek (pseudospondylolisthesisnek) szokás
nevezni, míg az ívszakadással járó (valódi) előrecsúszást spondylolisthesisnek
nevezzük.

94. sz. á b r a
 6. Retrolisztézis
Ez a rendellenesség főként a két felső lumbális csigolyán figyelhető meg. A
helyzetváltozás elég feltűnő, rendszerint együtt jár a mozgásszegmentum extenzió-
helyzetével, valamint a csigolyaközti foramen szűkületével is. Valódi retrolisztézis-
ben mindig megfigyelhető a kisízületek szubluxációja is.

95. sz. ábra

 KIROPRAKTIKA
165

7. Laterolisztézis
Olyan típusú szubluxáció, mely mindig együtt jár a csigolyák rotációjával. Az
eredmény: az alsó csigolya laterális felső pereméhez képest a felső (elcsúszott)
csigolya alsó zárólemeze oldalt, mintegy „alátámasztás" nélkül látható.

96. sz. ábra

8. A csigolyaközti rés tágasságának változásai

Idős embereken az egyik leggyakoribb elváltozás. A csigolyaközti rés szűkülete
elsősorban a discusdegeneráció jele, a zárólemezek és a kisízületi nyúlványok
közelebb kerülnek egymáshoz. Ritkán a discus ék alakúvá válhat, ha a szűkület
csak egy oldalon alakul ki. Mindig kell azonban a veleszületetten hypopláziás vagy
éppen ellenkezőleg, túlfejlett discusra gondolni a csigolyaközti rés rendellenes
méretei esetén. Az utóbbi jelenségek elsősorban a lumboszakrális átmenet
környékén figyelhetők meg, a degeneratív kísérőjelenségek ilyen esetekben részben,
vagy teljesen hiányoznak. A túlfejlett discus egyébként nemcsak a lumbális, hanem
a nyaki szakaszon is előfordulhat.
166 DR. TARACZKÖZI ISTVÁN

9. A c s o n t o s f o r a m e n e k szűkülete
A foramen-okklúzió lényegében kísérőjelensége a korábban tárgyalt szubluxációs
formáknak, bár önállóan is előfordulhat, a CT-vizsgálatok leleteiben nem is olyan
ritkán szerepel, mint a klinikai tünetek egy részének magyarázata,; *

B) Kinetikus interszegmentális szubluxációk

1. H y p o m o b i l i t á s , melyet fixált szubluxációnak is neveznek, több mozgásszeg­

mentumra is kiterjedhet. Az ábrán a C4-5 csigolya mozgáscsökkenése látható maxi­
mális flexiós tartásban. A szegmentális hypomobilitásban a funkcionális Jelvételek
szerepe jelentős, bár az ortopédiai mozgástesztek is jó hatásfokkal mutatják ki
jelenlétét.

97. sz. á b r a L
 167

2. H y p e r m o b i l i t á s : Earl Rich és Junghanns a mozgásszegmentumok lazaságá­

nak tartotta, amely egy, vagy több szegmentumra is kiterjedhet. A sémás ábrán a
C4-5 csigolya hypermobilitása látható a nyak előrehajlítása során. Általában a
klinikai vizsgálatok is kimutatják, a film a dokumentációs célokat szolgálhatja.

3. A b e r r á n s m o z g á s : egy vagy több mozgásszegmentum nem a szomszédos

csigolyák mozgásával azonos fázisban mozdul el.

C) A társult szubluxációk újabb csoportot alkotnak. Ilyenkor a csigolyák

' rendellenes helyzete több, egymás mellett létező elváltozásból áll össze.

1. Szkoliózis és/vagy másodlagos görbületekhez vezető izomegyensúly-zavar

(diszbalansz). Igen gyakori tünetegyüttes.

™ 2. Szkoliózis és/vagy másodlagos görbületi eltérések strukturális aszimmetria

következtében.

3. Az adaptációs görbületek dekompenzálódása: többnyire egy krónikus defor-

V mitásra vagy szubluxációra épül rá valamely akut történés.

4. Abnormális mozgások: egyes gerincrégiókban, vagy mozgásszegmentumokban

találhatók.
Anatómiai
melléklet
 171

A z e m b e r i t e s t f ő s í k j a i é s i r á n y a i
172

A g e r i n c o l d a l r a h a j l á s á n a k m é r t é k e
 173

A v á l l ö v , a t ö r z s és a m e d e n c e c s o n t j a i

e l ö l n é z e t b e n

1. VII. nyakcsigolya 5. Kardnyúlvány 10. Combcsont

2. A szegycsont 6. XII. borda 11. Ágyékcsigolya
markolata 7. Csípőcsont 12. X. borda
3. Szegycsonti szöglet 8. Keresztcsont 13. Fel k a r c s o n t
4. A szegycsont teste 9. Szeméremcsont 14. Kulcscsont
,1174 T

A v á l l ö v , a t ö r z s és a m e d e n c e c s o n t j a i

h á t u l n é z e t b e n

1. Kulcscsont 5. Csípőcsont 9. Keresztcsont

2. Lapockatövis 6. Combcsont 10. III. ágyékcsigolya
3. Vállcsúcs 7. Ülőcsont 11. IV borda
4. Felkarcsont 8. Farkcsigolya 12. VlI. nyakcsigolya
 175

A g e r i n c e t a l k o t ó c s i g o l y á k

s z a l a g o s ö s s z e k ö t t e t é s e o l d a l r ó l n é z v e

1. Tövisnyúlványok közötti szalag (ligamentum interspinale)

2. Tövisnyúlványok feletti szalag (ligamentum supraspinale)
ó. Izületi toK (capsula articularis)
176

A g e r i n c e t a l k o t ó c s i g o l y á k s z a l a g o s

ö s s z e k ö t t e t é s e i m e t s z e t i k é p e k e n n é z v e

A gerinc nyílirányú, középsíkú

metszete a belső oldalról - a gerinc­
csatorna ürege felől nézve.

1. Elülső hosszanti szalag (ligamentum lon-

gitudinale anterius).
2. Hátsó hosszanti szalag (ligamentum lon-
gitudinale posterius).
3. Sárga szalag (ligamentum flavum).
4. Tövisnyúlványok közötti szalag (ligamen­
tum interspinale).
5. Tövisnyúlványok feletti szalag (ligamen­
tum supraspinale).

A gerinc homloksíkú metszete

a csigolyaívgyökerek eredési síkjában,
hátulról nézve.

1. Hátsó hosszanti szalag (ligamentum lon-

gitudinale posterius) hátulról nézve.
2. A csigonyaívgyökerek homloksíkú met­
szete hátulról nézve.
 177

A hátcsigolyák ízületi kapcsolatai

1. A borda és I csigolya 4. A borda és a csigolya­ 8. A tövisnyúlványok

harántnyúlványa test közötti ízület. közötti szalag.
közötti ízület tokja és 5. A borda és a csigolya­ 9. A borda és a csigolya­
szalagjai. test ízülettokja és sza­ test közötti ízület tokja
2. A borda és a csigolya lagjai. és szalagjai.
harántnyúlványa 6. Bordai izfelszín a lO.Csigolyaközti porc­
közötti ízület csigolyatesten. korong.
3. Izfelszín a felette lévó' 7. Bordai izfelszín a 11. Elülső hosszanti sza
csigolya szamára. harántnyúlványon lag.
178
180

A k e r e s z t c s o n t

A keresztcsont elölről nézve

A keresztcsont hátulról nézve

182

A z a t l a n t o o k c i p i t á l i s é s a z a t l a n t o a x i á l i s

í z ü l e t f e l ü l r ő l n é z v e

1. Az atlasz haránt'szalaga.
2. Az axis fognyúlványa.
3. Az atlasz elülső gumója (az elülső íven).
4. Az atlasz hátsó gumója (a hátsó íven).

A nyaki gerinc felső szakaszának nyílirányú metszete

(belülről nézve)

1. Elülső hosszanti szalag

2. Hátsó hosszanti szalag
3. A fognyúlványcsúcs szalaga
4. Tarkószalag
5. Sárga szalag
6. Oldalsó csigolyaközti lyuk
7. Az első csigolyaközti
porckorong
 183

A z a t l a n t o o k c i p i t á l i s é s a z a t l a n t o a x i á l i s

í z ü l e t a m e g n y i t o t t g e r i n c c s a t o r n a f e l ő l

h á t u l r ó l n é z v e

( a s z a l a g r e n d s z e r m é l y r é t e g e )

1. Szárnyszalag
2. A fognyúlványcsúcs szalaga
3. A fognyúlvány hátsó ízületi felszíne
184

A z a t l a n t o o k c i p i t á l i s é s a z a t l a n t o a x i á l i s

í z ü l e t a m e g n y i t o t t g e r i n c c s a t o r n a f e l ő l

h á t u l r ó l n é z v e

( a s z a l a g r e n d s z e r f e l ü l e t e s r é t e g e )

1. Keményburok
2. Tetőlemez
3. Hátsó hosszanti szalag
 185

~Az a t l a n t o o k c i p i t á l i s é s a z a t l a n t o a x i á l i s

i z ü l e t a m e g n y i t o t t g e r i n c c s a t o r n a f e l ő l

h á t u l r ó l n é z v e

( a s z a l a g r e n d s z e r k ö z é p s ő r é t e g e )

1. Keresztszalag
2. Az atlasz harántszalaga
3. Szárny szalag

1. Atlasz
2. Az axis fognyúlványa
3. A szárnyszalag atlantális
része
4. A szárnyszalag nyakszirti
részlete
5. Az atlasz harántszalagja
6. Elülső atlantodentális
szalag
186

r
a. Az axis fognyúlványa
b. Gerincvelő
c. Biztonsági zóna
„Hármasszabály" a=b=2c=l/2 (a+b+2c)
 187

A n y a k i ( a . ) é s a z á g y é k i ( b . ) c s i g o l y á k

ö s s z e k ö t t e t é s e i

1. Csigolyaközti porckorong (kocsonyás mag + rostos

gyűrű)
2. Unkovertábilis ízület (Luschka-féle ízület)
3. Csigolyaívízület (interfacettális ízület, csigolyaközti
hátsó kisízület)
188

A bordaízületek forgástengelye

A mellkas mozgásai légzésnél

 189

HÉ bordák és csigolyák közötti ízületek

(oldalról nézve, az alsó ízületi metszeti kép)
190
x

A g e r i n c v é l ő v é r e l l á t á s a

1. A. vertebralis
2. Ramus spinalis
(az artéria vertebra-
lisból a csigolyaközti
lyukakon át húzód­
nak a gerincvelőhöz)
 191
A z a r t é r i a v e r t e b r a l i s t o p o g r á f i á j a

a n y a k i g e r i n c e n
192

A z a r t é r i a v e r t e b r a l i s t o p o g r á f i á j a

a n y a k i g e r i n c e n és a k o p o n y á b a n

Az artéria vertebralis
lefutása a koponyába
való belépés körül

A baloldali artéria vertebralis kitérése balra (a.) és

jobbra-(c.) irányuló atlaszrotációnál
 -Í93

Az ízületek, az izmok, a szalagok

és a csonthártya beidegzése a háti szakaszon

1. Csigolyaívízület 6. A gerincvelői ideg hátsó ága

2. Bordafejízület
3. Bordagumó-haránt­
nyúlványízület
4. Csigolyaközti idegdúc
5. A gerincvelői ideg elülső ága
7. Elülső hosszanti szalag
8. Hátsó hosszanti szalag
9. A paravertebralis izomzat
10. Tövisnyúlványok közötti
ligamentum

1. Ideggyökérszálak 6. A gerincvelői ideg elülső ága

2. Elülső ideggyökér 7. Összekötő ágak a szimpatikus
3. Hátsó ideggyökér határlánccal
4. Csigolyaközti idegdúc 8. Gerinvelőburki ág
G. A gerincvelői ideg hátsó ága
194

A g e r i n c v e l ő é s b u r k a i

1. Érhordóhártya (pia mater spinalis)

2. Pókhálóhártya (arachoidea spinalis)
3. Keményburok (dura mater spinalis)
4. Fogas szalag (ligamentum denticulatum)
5. Gerincvelői ideg
6. L1-L2 csigolya szintje
7. Keményburok alatti tér
8. Pókhálóhártya alatti tér
9. Végfonál (filum terminálé)
10. Pókhálóhártya
11. S2-S3 csigolya szintje
12. Lig. sacrococcygeum
13. Farkcsont .
 195

A gerincvelői ideg kialakulása a gerinccsatornában elfoglalt

eredeti helyzetében (A. ábra) és két szomszédos
gerincvelőszelvény modellszerű ábrázolásában (B. ábra)

1. Gerincvelő 11. Verőér, visszér

2. Nyakcsigolya 12. Hátsó oszlop
3. Visszeres gerincvelői fonat 13. A gerincvelő központi
4. Hátsó szarv
csatornája
5. Hátsó gyökér
14. Elülső oszlop
6. Elülső szarv
15. Hátsó gyökér
7. Elülső gyökér
8. Csigolyaközti idegdúc 16. Elülső gyökér
9. Hátsó idegág 17. Csigolyaközti idegdúc
10. Elülső idegág 18. G e r i n c v e l ő i i d e g d ú c
,196

1. Gerincvelői moz­
gató gyökszelvény
2. Gerincvelői elülső
gyökér
3. Idegfonat
4. Perifériás ideg
5. Miotom (izom-
szelvény)
 197

A g e r i n c v e l ő é s a g y t ö r z s a l s ó r é s z l e t e e l ö l ­

r ő l n é z v e , v a l a m i n t a g e r i n c v e l ő k ü l ö n b ö z ő

s z a k a s z a i n a k k e r e s z t m e t s z e t e
198

Gerincfájdalmat okozó elváltozások

A gerincfájdalom hátterében gyakran különböző

k ó r f o l y a m a t o k e g y ü t t e s h a t á s a áll!
 ANATÓMIAI MELLÉKLET
199

A gerincfájdalom okaként szóbajövő

1 külömböző betegségek

1. A lágyrészek betegségei
2. Discopathia, spondylarthrosis
3. Csigolyatörés
4. A csigolya nem bakteriális („reumás") gyulladása (spondylitis
ankylopoetica)
5. A csigolya szalagjainak betegsége (ligamentitis, hyperostosis)
6. A gerincvelő, az ideggyökök és a dura mater daganata, gyulladása
7. A gerinc körüli lágyrészek gyulladása stb.
8. Tumormetasztázis a csigolyában
9. Porckorongsérv
10. A csigolya bakteriális gyulladása (spondylitis, TBC)
11. A prevertebrális erek betegségei
12. A prevertebrális térség daganata

1
200

A n y a k i g e r i n c d e g e n e r á c i ó j a é s k o p á s o s

j e l e n s é g e i

A.
ábra

A kraniális mozgásszegmentben a csigolyaközti porckorong lelapulása

látszik, elülső osteophyta képződéssel. Ugyanebben a szegmentumban
az uncovertebrális ízület arthrosisa is megfigyelhető. A kaudális moz­
gásszegmentben a csigolyaívízület arthrosisa látható. Jól kivehető az is,
hogy mind az uncovertebrális, mind a csigolyaívízület arthrosisának
ostophytái beszűkíthetik az oldalsó csigolyaközti lyukat, és irritál­
hatják az azon áthúzódó ideggyököt.

A nyaki porckorongsérv
következményei:
A porckorongsérv károsíthatja
az artéria vertebrálist (1.)
A porckorongsérv károsíthatja
az ideggyököt (2.)
A porckorongsérv károsíthatja
a gerincvelőt (3.)

Az artéria vertebralis
kompresszióját okozó
uncovertebrális arthosis
 201

A. ábra
- Az axis fognyúlványának ficama és törése

1. Ép viszonyok.
2. A fognyúlvány hátratolódása a rögzítő szalagkészülék
szakadásakor.
3. A nyaki gerinc hátratolódásával társuló fognyúlványtörés.
4. A nyaki gerinc előretolódásával társuló fognyúlványtörés.

Megjegyzés: A fognyúlvány törésének előidé­

zéséhez a fej nagyfokú extenziójával, flexiójával
vagy rotációjával járó erőbehatás szükséges.
A fognyúlvány leggyakrabban a bázison tö­
rik. Ennek létrejöttét a fognyúlvány fejlődése is
megalapozza az erőbehatáson kívül. Ugyanis
itt a leggyengébb a fognyúlvány csontszer­
kezete. A fognyúlvány külön fejlődik és csak
később egyesül az axissal. Az egyesülés helyén
lévő kötőszövetes összeköttetés röntgenfelvéte­
len gyakran felismerhető gyermekkorban, néha
azonban egész életen át fennmarad, és törés
gyanúját keltheti.

B. ábra
1. Ép viszonyok.

2. A felső fejízület ficama (luxatio)

3. Az atlaszív törése

4.Az alsó fejízulet ficama (luxatio)

2023

A. ábra
A nyaki porckorongsérv okozta fájdalmat a fej nyomása fokozza
( 1 . mozzanat); a nyak nyújtása pedig csökkenti ( 2 . mozzanat)
Az ép, rugalmas porckorong a terhelésre alakváltozással reagál.
A degenerálódott, lelapult, rugalmatlan, felrostozódott porckorong
képtelen a funkcióját ellátni. Terhelésre másodlagos elmozdulás j ö n
létre az ívízületben.

A lumbosacralis csigolyaívízület tokszalag-becsípődésének

a kiszabadítása rotációs manipulációval, fekvésben
 203

A z á g y é k i p o r c k o r o n g s é r v f o k o z a t a i

1. Ép porckorong
2. A porckorong elődomborodása (discus protrusio). A porckorong irritálhatja a
közelében húzódó ideggyököt.
3. Kizáródott porckorongsérv. A kizáródott diszkuszhernia gyöki kompressziót
okoz.
4. Kiszakadt porckorongsérv. A nagy méretű laterális, vagy mediális helyzetű
porckorongsérv a gerinccsatornában lefelé húzódó ideggyökök közül nemcsak
egyet, hanem többet, esetleg valamennyit károsíthatja, és ún. kauda-tünetcso-
portot okozhat.

Nagy méretű laterális lumboszak- Szűk gerinccsatorna esetén már

rális (L5-ös) porckorongsérv, amely
komprimálja az Sl-es
és L5-ös gyököt
kismérvű - normális tágasság
esetén nem tünetképző! - porcko-
rong-elődomborodás vagy spondy-
lolysis is idegrendszeri tüneteket
okozhat
.204

Daganatos betegségek szövődményeként a gerincvelő kompresszióját

vagy a csigolyatestben elhelyezkedő metasztázis terjeszkedése (bal,
hosszanti metszet), vagy pedig az okozza, hogy a tumor átnyomul a
foramen intervertebralén (jobb oldali keresztmetszeti ábra)

B. ábra
1. A gerincvelőtől dorzálisan elhelyezkedő gerinccsatornán belüli daganat
2. A gerincvelőtől ventrálisan elhelyezkedő gerinccsatornán belüli
daganat
3. A gerincvelőben elhelyezkedő daganat
4. A gerincvelőt és a gerincvelői ideggyököket oldalról összenyomó
homokóradaganat. •
 205

Laterális és mediális porckorongsér

az L5-S1 magasságában

A. ábra B. ábra
 i
206

A. ábra
A perifériás idegek nyomatási helyei
az alagút-szindrómákban

1. N. ulnaris a sulcus nervi ulnarisben.

2. A plexus brachialis a kulcscsont alatt.
3. A plexus brachialis a m. pectoralis
minor alatt.
4. A n. medianus, apronator teres két
feje között
5. A n. cutaneus femoris laterális, a liga­
mentum inguinale alatt.
6. A n. ilioinguinalis a hasizmok között
7. A n. medianus a kéztőalagútban
8. A n. peroneus a fibulafej alatt.
9. A n. tibialis a lig. laciniatum alatt.
10. A n. digitális a lábközépcsontfejecsek
között. (Morton-féle metatarsalgia.)

B. ábra
A WALLEEX-pontok lokalizációja
(isiászpontok)

1. Az L4 csigolya tövisnyúlványa

2. Az L5 csigolya tövisnyúlványa

3. Az iliosacrális ízületi rés feletti terület (pont)

4. A felső gluteális pont

5. Az alsó gluteális pont

6. A térdhajlati pont, a térdárok közepe

7. A szárkapocs-pont, a fibulafej alatt, laterálisán

8. A bokapont, a külboka alatt

9. Lábközépcsonti pontok
 207

Iliacus alagút-szindróma Ligamentum inguinale-szindróma

1. M. iliopsoas 1. M. posas major
2. N. femoralis 2. N. cutaneus femoris laterális
3. Lig. inguinale a. felső forma
b. alsó forma

COPENAM-hernia

Nem látható, ujjal ta­

pintható, előrehaj­
láskor és a csomó
megnyomásakor
kisugárzó fájdalom is
felléphet.
(Keresztcsonttájon
egyes, vagy több­
szörös, rostokkal
körülvett zsírszövet­
csomó tapintható,
amely érintésre,
nyomásra fájdalmas.)
Piriformis-szindróma

1. N. gluteus superior
2. M. piriformis
3. M. gemelleus superior
4. M. obturator internus
5. M. gemelleus inferior
6. Niscmadicus
208

A. ábra

Scalenus-szindróma:
A m. scalenus anterior
és a m. scalenus
medius izomkötegek
által nyomódhatnak a
közöttük áthaladó
idegszálak.

B. ábra
1. Nyaki borda.
Leggyakoribb változat a VII.
csigolyán kifejlődő bordacső. Ritkán a
VI. és az V csigolyán is előfordul.
Lehet egy- vagy kétoldali.
Az esetek 10-15%-ában nem okoz
panaszt.
A bordacsökevény fejlettsége változó
lehet.
2. A bordacsökevény szalaggal kötődik
az I. bordához. Előfordul, hogy a bor-
dacsokevény nem csontosodik, hanem
mint rostos köteg húzódik a szegy­
csonthoz, panaszokat okoz, de rönt­
genárnyékot nem ad.
 209

A. ábra

A nervus medianus, a nervus ulnaris és a nervus radiális érző rostjai

által beidegzett bőrterületek

B. ábra

1. Csüngő kézfej, radiális

bénulásban
2. Karomtartás,
ulnáriszbénulásban.
3. Eskükéz, mediánusz
bénulásban
4. Majomkéz, medianus és
ulnáriszbénulás tár­
sulásakor
•
21o
 211

Felső- és alsóvégtagi sajátreflexek

Felsővégtagi sajátreflexek

Alsóvégtagi sajátreflexek
212

SAJÁTREFLEXEK
213
214
 215

A testtartási rendellenességek típusai

1. Normális testtartás
2. Katonás testtartás vagy lapos hát. A háti szakasz csaknem lapos, az
ágyéki lordózis is csökkent. A hátizomzat gyenge, ezért a csigolya­
közti porckorongra jutó nyomásterhelést nem kompenzálja. Ennek
következtében a gerincműködés könnyen inszufficienssé válhat.
Felnőtt korban gyakori a derékfájás.
3. Kifo-lordotikus hát. A háti kifózis és az ágyéki lordózis egyaránt
fokozott. Annak következtében jön létre, hogy az izomzat fejlődése
nincs arányban a test növekedésével. Az izomerő gyenge. A has előre
áll. Elsődleges a háti kifózis fokozódása, s csak ennek ellensúlyo­
zására alakul ki az ágyéki görbület nagyobbodása.
4. Nyerges hát. Normális háti kifózis mellett, az ágyéki lordózis nagy­
mértékben fokozott. Az ágyéki lordózis (homorulat) a II. ágyéki
csigolyánál magasabbra terjed. A has előrelóg, a test súlyvonala is
megváltozik, ami az alsó végtagokat is befolyásolja.
5. Domború hát. A háti kifózis a normálisnál nagyobb. Az ágyéki
lordózis nem változik, esetleg a normálisnál kisebb is lehet. A háti
kifózis a nyaki csigolyákra is ráterjedhet. Az izomzat gyenge. A lég­
zési kitérések csökkennek a gyenge mellkasi és hasi izomzat miatt.
Fennáll a háti kifózis fixációjának és a mellizomzat kontraktűrájá-
nak veszélye.
 216

ábra

A strukturális (más néven: idiopátiás-habituális) szkoliózis

négy leggyakoribb megjelenési formája
1. Jobbra konvex háti szkoliózis. A leggyakoribb és a legrosszabb kórjóslatú forma, gyors rosz-
szabbodásra hajlamos. Torzító mellkasi deformitást okoz.
2. Jobbra konvex torakolumbális szkoliózis. Bordapúp képződik, de a deformitás nem torzító.
Kórjóslata kedvezőbb, mint az előbbié.
3. Jobbra konvex torakális és balra konvex lumbális kettős ívű szkoliózis. Kórjóslata jobb,
mint az előző kettőé, mert a háti görbületet a mobil ágyéki gerinc jól kompenzálja.
•4. Balra, vagy jobbra konvex ágyéki szkoliózis. A második leggyakoribb és legjobb indulatú
szkoliózis.

C. ábra
Isiász
szkoliózis,
antalgiás
testtartás, akut
lumbágó

Kompenzált szkoliózis
D. abra
A tarkó középvonalához odaszorított és Statikai zavarok
nehezékkel ellátott zsinór a keresztcsont
tájékozódási
középvonalában halad állóhelyzetben és
előrehajláskor is. pontjai
A vállakat összekötő egyenes párhu­ 1. Vállövi aszimmetriakeresés
zamos a csípőtaréjokkal összekötő egye­ 2. Szkolióziskeresés
nessel. 3. Lumboszakrális átmenet
aszimmetriájának keresése
4. Medence aszimmetria keresése
5. Végtagízületi működésszavar keresése
6. Lábhosszúság