Professional Documents
Culture Documents
Antropológia Tételek
Antropológia Tételek
1. Honnan eredeztethető Mead szimbolikus interakciós elmélete? Milyen emberfelfogás jellemző Meadre?
2. Schütz szerint hogyan értelmezhetők a társadalmi jelenségek?
3. A funkcionalista megközelítések (pl. Parsons) hogyan gondolkodik a szocializációról?
4. Ismertesse Habermans társadalomfelfogásának jellemzőit! Habermans elméletében hol kap szerepet a
szocializáció?
5. Milyen különbségek ragadhatók meg az ipari és a modern társadalom között Beck szerint?
Mészáros
1. A humanista, kritikai és a posztmodern antropológiák hasonlóságai és különbségei
Németh
1. főbb pedagógiai alapfogalmak: kultúra és értelmezései, pedagógiai jelentősége (Gehlen elmélete alapján),
enkulturáció, szocializáció, nevelés, oktatás, képzés, művelődés, tanulás
kultúra (latin, coltore= művelni)
kultúra kialakulása – elméletek, megközelítések:
o Az emberi és állati viselkedés összehasonlítása:
o Az ember nyitott a világra, míg az állatot környezete köti
növények: nyitott környezet, függenek a természeti, időjárási hatásoktól
állatok: zárt, centrikus központi szervezet, de nincs öntudatuk
az ember: excentrikus, viszonyul, alkalmazkodik a világhoz és önmagához
o A nem kizárólag környezete és ösztönei által szabályozott ember csak a kultúrában szerezheti meg
fajspecifikus tulajdonságait
Gehlen: az ember biológiai „hiánylény”
o = nincsenek olyan evolúciós védekező-támadó szervei, teste stb., ami az állatoknak, ebben szenved
hiányt
o a hiányokat ellensúlyozni kell a túlélés érdekében
o fejlődés: eszközhasználat és felegyenesedés + társadalom szervezés, tanulás, alkotás (kultúra) +
nyelv kialakulása
kultúra
o „A kultúra az ember által cselekvően megváltoztatott természet.”
o mindannak összessége, amit az emberek azért tettek és tesznek, hogy természetes és mesterséges
környezetükben helytálljanak
a kultúra az emberiség által létrehozott anyagi és szellemi értékek összessége, a művelődésnek
valamely területe, illetve valamely népnél, valamely korszakban való megnyilvánulása.
o leszűkítő köznyelvi értelmezéstől – amely a magas művészetet, irodalmat, kifinomult életstílust jelenti;
o kultúra – civilizáció megkettőzött értelmezése: amely szerint a kultúra az egyszerű, ősi életforma, a
civilizáció a hagyománytól, illetve a közvetlen emberi kapcsolati formáktól való elidegenedés
o valami olyan dologként, jelenségként magyarázzák, amely dolog, jelenség a társadalomban való lét egyik
fontos velejárója, következménye, és értelmező valósága.
A kultúra megteremtése az emberi faj fontos antropológiai tulajdonsága, amely megkülönbözteti az állattól
o az emberek egy adott csoportja osztozik rajta
Nem örökölt, biológiai eredetű – tanulással - hagyományok, enkulturáció és szocializáció útján szerezhető meg
o enkulturáció = az a fejlődési folyamat, melyben az egyén elsajátítja a kulturális alapokat
Kétirányú tanulási folyamat:
a) A kultúra szabályai által determinált szabályzó folyamat, amelynek keretében a felnövekvő
ember megtanulja kialakítani alapszemélyiségét – ennek alapján "mint mindenki más" az adott
kultúrájában majd képes lesz kompetens módon cselekedni – ez számára sok vonatkozásban
alkalmazkodást jelent
b) Individuális folyamat: Megtanulja továbbá – részben a nevelés útján - saját
félreismerhetetlenül egyedi identitását is kialakítani, tehát "olyannak lenni, mint senki más".
Kettős kölcsönhatás:
a) egy társadalom minden egyes tagja számára adott annak a potenciális lehetősége, ami egyben
lehetővé teszi a kulturális alkotások létrejöttét, hogy produktív helyzetbe kerüljön,
b) továbbá, hogy a kulturális rendszerek különböző megjelenési formáit és azok továbbfejlődését
a társadalom tagjainak perspektívája jelölje ki.
o Egymásból kapcsolatban álló anyagi (pl. test, eszközök, ruházat építmények) és
szimbolikus - társadalmi, nyelvi, eszmei (pl. tudás, szimbólumok, hit, normák) elemekből épül fel
=tárgyi és szimbolikus védelem:
o létrejönnek különböző tehermentesítő intézmények
o írott és íratlan szabályozók: pl. törvények, jogok vagy vallás, rituálék, normák és szokások
a biológiai alapösztönökön felül a szimbolikus jelentések meghatározzák az emberi létet
o szimbólumok hagyományán alapuló történelem: múlt-jelen-jövő = élet és elmúlás determinusa
o szimbólumok rendszere = ember feletti autonóm rendszerré válik: értékek szerepe
o Közvetítői: az emberi test gesztusnyelve, mimézis, hagyományok, rituálék, beszéd-írás szimbólumvilága
o Mítosz – vallás – művészet – tudomány (csatornái)
a kulturális tanulás fajspecifikus
o az ember folyamatosan részt vesz önkényes kultúrákban pl. családi szokások, nyelv, társadalmi csoportok
o Nem a kultúra magyarázza a kulturális tanulást, hanem ez az emberre jellemző természetes biológiai
forma magyarázza, hogy a kultúra egyáltalán létrejött
az ember képes közösségi cselekvésre, döntéshozatalra, magas szintű kommunikációra, a
cselekvés szinkronizálására
o társas tanulás a kulturális tanulás specifikus adaptációja, biológiai tulajdonság
a kulturális tanulás a figyelem összpontosításán alapszik:
sajátos támpontok: csecsemőhöz intézett sajátos intonációjú, lassú beszédmód, a vele kialakított
szemkontaktus, amelyek a tanulási helyzetet kiemelik a véletlen tanulási helyzetek világából
összehangolt rendszer - a gyermek nem csak hajlandó elfogadni a szociális tanulást, hanem el is
várja, hogy tanítsák
elfogadja, hogy a felnőtt tekintélyét = kulturális norma
szocializáció
o a kulturális tartalmak egy sajátos osztályával, a társadalmi tartalmakkal foglalkozik, a társadalmilag
releváns értékekkel és normákkal, értékrendekkel és viselkedési módokkal, szabályokkal és szerepekkel,
ahogy azok különböző intézményesült formáikban megjelennek, és legkülönbözőbb szervezeteikben a
tanítás és tanulás tárgyát képezik. - folyamatai ezáltal az enkulturáció részfolyamataként értelmezhetők
o A szocializáció által válik a fiatal generáció a számára adott társadalmi közegben – tehát az értékek és
normák, az értékrendek-világnézetek és magatartási-viselkedésmódok területén – a társadalom illetve
annak egy adott csoportja szempontjából, amihez hozzátartozik, társadalmilag cselekvőképessé
o Ezáltal a szocializáció az egyén számára egyrészről az egyes embernek a társadalmilag létrehozott
szociális világba történő beilleszkedését, másrészről pedig személyisége kialakulását valósítja meg
2. Ismertesse a kultúra evolúciójának négy főbb szakaszát Merlin Donald elmélete szerint, annak pedagógiai
jelentőségének értelmezése
10 ezer éve
90-es évek
A kommunikáció és a kultúra evolúciós szempontú vizsgálatában különösen figyelemre méltó Merlin Donald
elgondolása, amely abból indul ki, hogy az evolúció folyamatában az agy neurobiológiai szerveződésében, a belső
reprezentációban, a kommunikációban és az információ megőrzésében, az emlékezet szervezésében egymással
szoros kapcsolatban végbement változások teremtették meg a modern embert. (Donald 1991; 2001a, 2001b)
Donald az ezen változások folyamatának az információkezelés tekintetében világosan elkülönülő nagyobb
szakaszait nevezte kultúrának. Ebben az elgondolásban tehát a kultúra az információkezelésnek az agy
szerveződésével összefüggő sajátos módja, amely - némileg eltérve a szokásos szóhasználattól - az emberhez
közelebb álló főemlősökre is kiterjed.
Az ember antropológiai sajátosságaiból adódóan a kultúra kialakulása, fennmaradása és fejlődése szorosan
összefüggött a tanulás képességével - az információ tárolásával és annak kommunikálásával
Ennek az emberiség történetében számos hordozója, közvetítője - médiuma volt (papirusz, az oszlopok,
hieroglifák, kőbarlangrajzok)
Ennek a tudás, információközvetítésnek a legősibb – még a nyelv és beszéd előtti - eszköze, médiuma maga az
emberi test
Epizodikus:
epizodikus, mert az astralophitecusoknak nem volt szemantikai emlékezete, tehát idő-tér-hely emlékezete
o folyamatos jelenben éltek (most eszem, most vadászok, most harcolok)
o viselkedésük a konkrét szituációhoz, eseményhez kötött – azonnali válaszadás a környezeti ingerekre
o kb. mai főemlősök szintje – nincs öntudat
Állat- és majomkísérletek (csimpánz)
o klasszikus és operáns kondicionálás, belátásos kísérletek (megoldáskeresés a problémára), késleltetett
reakciók (az emberszabásúak jobban reagáltak)
o megfigyelés és utánzás révén képesek voltak probléma megoldására- megoldásokat megtanulni
o jelelési és én-felismerő képességük, kifinomult eszközhasználat
o együttműködő társas viselkedés
o kognitív korlát: nyelv hiánya, tudásukat nem reprezentálják
o szándékos kommunikáció hiánya (nincs spontán rámutatás pl.)
o Gardner, Washoe csimpánz, amerikai siketnyelvjel: 2-3 éves kisgyerek szintjére eljutott, majd megrekedt
a nyelv elsősorban és leginkább társas eszköz, logikus azt várni, hogy a nyelv fejlődése a társas struktúra
evolúciójához kapcsolódik
o társas intelligencia csoportban: tudás megosztása, szabályok és szokások megtanulása és megtartása,
viszonyok fenntartása, emléke
o minél nagyobb egy csoport, annál több interakciót kell létrehozni
o az emberi nyelv a nagy csoportszerveződések fenntartásának kognitív követelményei miatt alakult ki.
o az agy rétegekbe rendeződött, mint egy hagyma, s ezek a rétegek tükrözik evolúciós történetének
állomásait. (kezdetleges evolúció egy/első réteg)
majmok agya egyedi eseményeket, epizódokat rögzít (innen az elnevezés), a reprezentáció tapasztalathoz kötött
és mindig személyes, mivel nincs olyan szintű kommunikáció, amely az egyed megszerzett tudását át tudná vinni.
Mimetikus
Mitikus
Modern
Donald szerint a négy kultúra nem zárja ki egymást, az utóbb keletkezettek nem állnak az előzők helyére, hanem
inkluzív kapcsolatban vannak. A modern ember elméje és kultúrája képes átjárást teremteni a reprezentációs
rendszerek között, és kreatív módon felhasználni, egymással kombinálni azokat.
Az emlékezet Halbwachs által megfogalmazott külső társadalmi dimenzióinak Assmann négy típusát különíti
el:
1. A mimetikus emlékezet: az utánzásos cselekedetekre vonatkozik. Ebbe a típusba sorolhatók a mindennapi
cselekvések. A mimetikus hagyományokhoz tartozik továbbá a szokások és erkölcsi megnyilvánulások jelentős része
is.
2. A tárgyak emlékezete: az embert ősidők óta körülvevő tárgyi világ, amelyekhez szintén szorosan kötődik. Ezek a
tárgyak az ember saját képét tükrözik, a jelen mellett önmagára, múltjára, őseire is emlékeztetik. Egyben szintén
viszonyítási pontként jelennek meg az emberi test térbeli helyzeteinek kijelölésében is.
3. A kommunikatív emlékezet, amely a beszéd és kommunikáció útján valósul meg. Az emlékezet a szocializáció
folyamatában válik az egyén sajátjává. Jóllehet mindig maga az egyén rendelkezik emlékezettel, azonban az
emlékezőképesség kollektív alkotás. Ennek alapvető közös mentális keretét alkotja a „kollektív emlékezet”
4. A kulturális emlékezet: Míg a kommunikatív emlékezetben az egyén a kortársaival osztozik, s az addig tart,
ameddig a hordozói élnek, addig „a kulturális emlékezet a múlt szilárd pontjaira irányul”. Ebbe a körbe tartozik a
rítusok áthagyományozása, továbbá azok a tárgyak, amelyek nem csupán célra, hanem valamilyen értelemre
utalnak: szimbólumok, ikonok, a megjelenítést szolgáló emlékművek, síremlékek, templomok, idolok. Ezek a tárgyi
emlékezet horizontján túllépve explicitté teszik az identitás és idő implicit elemeit
rítusok
=kommunikáció médiuma, ősi tudásközvetítő technikák
nem racionális eszközökkel kulturálisan meghatározott célok elérését szolgálják,
Szimbólumaik sűrítettek, többrétegű jelentéstartalmakat hordoznak, cselekvés- sorozatokként kidolgozottak,
jól körülírtak - rendkívül repetitív emberi magatartásformát alkotnak
A mítoszokban, rituális cselekvésekben és szövegekben megfogalmazott ismeretanyag az adott kultúra
szempontjából fontos információkat hordoz
Az összetett rítus felosztható különböző szinte álló alegységekre rituális elemekre, miként a prózai írásműben
is megkülönböztethetjük a bekezdéseket, mondatokat, szavakat, szótagokat és fonémákat
A rítus megfejtése meglehetősen összetett feladat, azonban egy eleme általános érvényű, egyetemleges
A rituális jelenetsor teljességében történő előadása repetitív, így annak redundanciája meglehetősen magas
(tehát mivel ismétlődő, nincs benne új információ)
gondolkodás
Narratív: történetek és események történeti leírásai – modern kultúrában művészetek
o Ez a megértésre törekvés (a hermeneutika) nem kiemel a természetből, hanem hidat alkot a kultúra
és az emberi biológiai természet között
o Az identitás – a személyiség önformáló mechanizmusainak egy jelentős része a magunknak mondott
történetekből, magunk és a világ narratív megformálásából táplálkozik
o A szándékos hozzáállás, a jelentésértelmezés sajátos emberi forma - az emberi természet sajátos
szerveződése
Paradigmatikus: logikai igazság keresése – tudomány
o Az írással a tudás függetlenedett az individuumoktól – létrehozza az individuális memória és a külső
memóriarendszer közötti megosztást
o A tudás új szerveződését teszi lehetővé – a narratív gondolkodás mellett létrejön a szimbolikus
„logikai-tudományos” elméleti kultúra
A személyhez kötött tudást felváltja szociális – társas tudás és átadás
o a) kezdetben gesztusok
o b) majd természetes nyelv keretében - a fogalmak megosztva jelennek meg – szervezett oktatási
formákban, koordináció a kommunikáció és a közös reprezentáció keretében
írás megjelenése – elméleti kultúra
o könyvek megjelenése: nem kell mindent fejben tartani, munkamegosztók, külső támogató
emlékezetek, korlátlanok, bővíthetők, hozzáférhetők, kulturális enciklopédia
o segíti az elvonatkoztatást, absztrakciót
tárolási rendszerek
szomatikus (testi, agy)
o hordozható, hozzáférhető, mindig velünk van, emlékeink, műveltségtartalmunk bármikor felnyitható
o gyors felejtés, korlátozott kapacitás
o formátum: gondolat, emlék
rögzített, külső
o korlátlan tárolás, nincs felejtés, hozzáférés viszont nem mindig adott (rögzítettség)
o formátum: írás, hang, kép
ezek kettősége: munkamegosztás, a szomatikus támogatása a külsővel
A klasszikus iskoláztatás alapvető célja - minél többet áttegyen a hordozható rendszerbe, az emlékezetbe a
memoriterek által
3. mutassa be a rituálék kultúra-szervező szerepét, főbb típusait van Gennep és William Turner munkái alapján
5. Mutassa be Foucoult nyomán a fegyelmező idő és tér sajátosságait és annak pedagógiai jelentőségét
Fegyelmező idő
17.-18. század: változások kora, felgyorsuló világ, modernizáció
A munka tudatos, szándékos tevékenységgé válik, amely a vágyak kielégítésére szolgált, és az emberi élet
kiteljesedésének része volt.
modern munkafegyelem: protestantizmus későbbi irányzatai: nyugat-eu puritanizmus, abszolutista
hatalmakban megjelenő a társadalmi fegyelem, valamint a szegénység társadalmi-erkölcsi hátrányként történő
megkülönböztetése.
Az abszolutizmus nyomán válik a munka az állami irányítás és szabályozás eszközévé, az államhatalom egyik
forrásává, továbbá annak fontos társadalmi értékévé
idő elvilágiasodása: az idő árucikké válása
idő racionálisabbá válik – pontosan tudjuk mérni (óra), takarékoskodni kell vele
o ez először a természettudományokban jelenik meg
o majd a gazdaságban a munkában is
o kapitalizmus: a munkaidőt pontos tervek szabályozzák (rejtett felügyeleti eszköz)
o újítás 18. sz.: napibér helyett óra munkabér (Az idő pénz)
A 18. század új, különbözőbb körülmények között is érvényesülő alapvető erénye, a szorgalom, amely a
felvilágosult abszolutizmus gazdaságpolitikájának alapvető programpontja is egyben.
o az önkéntes, vagy kényszer hatására végzett munka egyaránt alkalmas arra, hogy emelje az egyes
alapvalók, továbbá az állam jólétének színvonalát.
o felértékeli a racionálisan megtervezett munkavégzést, racionálisan szervezett társadalmat hoz létre
1. Piacgazdaság: a gazdasági élet szabad munkaerő és a tőke bevonásával történő racionális és
folyamatos megszervezése.
2. A bürokratikus állam racionálisan megszervezett rendje, amely minden állampolgár
számára egyenlő elbírálás és részvétel lehetőségét biztosítja.
3. Az annak hatékony működéséhez szükséges racionálisan megalkotott jogrendszer
kialakulása.
4. Racionálisan szerveződő tudományok és az azokra épülő termelési technológiák.
5. Racionálisan szervezett, módszeres és fegyelmezett egyéni életvitel.
o egyre nagyobb fegyelem – hétköznapi életben is megjelenik, más társadalmiszférákban,
tudományokban, vallásban
o az önkontroll és az önfegyelem a civilizációs folyamatok természetes velejárója
o A fegyelemre épülő életformák állami segítséggel történő belsővé tétele
kiemelt szerepet játszik ezekben a folyamatokban a német és osztrák felvilágosult
abszolutizmus, elsősorban II. Frigyes, Mária Terézia, II. József rendeletei, amelyek az
alattvalóik életének minden területét szabályozó fegyelem megteremtésére törekedtek.
városok és különböző felekezetek is támogatták őket
a társadalom minden rétegét érinti, egyetemes
hadsereg: a katonai gyakorlatok időütemezését összekapcsolták a vallásgyakorlatokkal.
Az újkor megváltozott igényei, az egyre erőteljesebbé váló fegyelem számos elemében
megváltoztatja, jelentős mértékben finomítja az időütemezés keresztény hagyományokban
gyökeredző rendjét.
az időbeosztás, az idő mind erőteljesebb „behálózása”: bérmunka során válik meghatározóbbá
A munkaidő és a szabadidő élesen elkülönül egymástól
A pontosság és szorgalom a rendszerességgel együtt a fegyelmező idő fő erénye lesz”
A fegyelmező idő, „amelyben a test szorgalmasan végzi a dolgát”, fontos eszköze a tevékenység
megszervezésének, amelyhez a test új gesztusaira, mozdulataira, azok felbontására és betanulására van
szükség
Az idő áthatja a testet – s vele együtt a hatalom összes aprólékos kontrollja”
A jó időbeosztás érdekében a test és a mozdulat mind pontosabb összehangolására van szükség. A jól
fegyelmezett test a legkisebb mozdulatra is összehangoltan működik; ha jól kihasználjuk a testet, jó
időbeosztás érhető el, semmi sem marad tétlen és haszontalan
A fegyelmező idő további sajátossága a kimerítő felhasználás. Az időbeosztás hagyományos formája mögött
rejlő alapelv negatív, a semmittevés tilalmának alapelve: tilos elvesztegetni az időt, melyet Isten számon tart,
és amelyet az emberek megfizetnek.
o különben gazdasági becstelenség és erkölcsi vétség
a gépies testet felváltja a szilárd részekből összetett, mozgásokra szánt test
Az uralkodói, főúri világba történő betagolódás megkívánta a nemesség mind fegyelmezettebb
testhasználatát is
o férfiaknak nőknek egyaránt (tánc, vívás, sportok, helyes viselkedés)
A17. századi filozófiai gondolkodásban a „munka” már egyre kevésbé a „gyötrődés” és a „fáradság”
szinonimája
A felvilágosodás filozófiája és a német idealizmus egyaránt kitüntetett figyelemben részesítette a munkát
o Thomas Hobbes: kapcsolatot látott a munka (operatio), a tevékenység (actio) és a hatalom (potentia)
között
o Locke: a társadalom alapvető tevékenysége
az ember – mint autonóm individuum – önmaga tulajdonosa. Ezért munkája – amely a
természet javainak átalakítására szolgál –, illetve annak minden produktuma szintén saját
tulajdona. Az ember munkaereje tehát személyes tulajdona, egyben másoktól független
egzisztenciája megteremtésének eszköze
o Kant: Minél szorgalmasabbak vagyunk, annál inkább érezzük, hogy élünk, és vagyunk tudatában
életünknek. A semmittevésben nemcsak azt érezzük, hogy az élet elhalad mellettünk, hanem az
élettelenséget is”
o Marx: emberi fejlődés alapjának a munkát, illetve a gazdaságot tekinti
Ezek alakítják át a történelmet, a társadalom minden további eleme (filozófia, vallás, kultúra)
csupán ideológiai felépítmény.
A munka hatására jönnek létre az alapvető társadalmi struktúrák és a különböző társadalmi
viszonyok hatalmi és elnyomó viszonyai is.
A kapitalista viszonyok megszüntetése, a termelőeszközök igazságos elosztása elvezet az
elnyomott osztályok felszabadításához és az emberek közötti legitim hatalommegosztási
formák kialakulásához.
o Smith: A gazdasági társadalom alapját a termelés és a fogyasztás, a munka és a vágyak alkotják
rendszere olyan „politikai gazdaságtan”, amely a gazdaságot a politikához, a nemzethez és az
államhoz kötötte, a munkát pedig a nemzetállam jólétének és hatalmának alapjaként
értékelte
modern munka: egy olyan új gesztusnyelvet is teremtett, amely alapjaiban változtatta meg az ember
önmagához és a külvilághoz fűződő viszonyát
Egyre erőteljesebb fegyelmező erővé, egyben az aszkézis és önfegyelem kifejeződésévé vált.
létrejöttek és gyakorolhatóvá váltak azok a viselkedési tónusok, beállítottságok, érzelmek, amelyek
biztosították a munka hatékonyságának fokozását
a modern munkagesztusok és rituálék jellegzetes vonásai a célorientált beállítottság, az idő gazdaságossá
válása, az erőfeszítés, a teljesítőképességbe vetett bizalom, az egyén önmaga és a világ alakíthatóságába
vetett bizalma.
A munkarituálék a társadalmi gyakorlat sajátos formáját alkotják, amelyek alapvető logikáját a cél-eszköz
viszony határozza meg
munka „színrevitele” azt eredményezi, hogy minden más emberi tevékenység alárendelődik annak
A fegyelmezésben benne rejlik egy megfordíthatatlan alárendeltségi viszony, és lehet bármennyire
szabályos és intézményes, minden esetben egyazon oldalon rögzített hatalomtöbbletről van szó.
„Az oktatás hiába olyan eszköz, amelynek révén a mi társadalmunkban jog szerint minden egyes egyén
hozzáférhet bármilyen típusú diskurzushoz, tudjuk, hogy elosztásában, valamint mindabban, amit
lehetővé tesz, és amit megakadályoz, a társadalmi különbségek, ellentétek, küzdelmek által kialakított
választóvonalakat követi. Minden oktatási rendszer a diskurzusok kisajátításának politikai fenntartása
vagy módosítása, mindazon tudással és hatalommal együtt, ami a diskurzusok birtoklásával jár
Fegyelmező tér
a tér gyűjtőfogalom:
az ember megalkotja az idejét, tereit:
o történelmét
o geográfiáját
o így kialakulnak jelentéssel, személyes
kötődéssel bíró helyek vagy éppen
degradálódnak
otthon; ismeretlen táj
tér fogalmában az emberi társadalom alapvető
kategóriái képződnek le: közel és távol, centrum és
periféria, civilizáció és vadon, mi, ismerős és más,
idegen, rend és káosz
A tér a település centrumától a periféria felé egyre kevésbé emberhez méltó
Egy adott territóriumon belül bizonyos terek használatát meghatározott csoportok tagjainak tartják fenn –
nyilvános és magánszféra nemek, egyéb pozíciók, presztízs (trónus, asztalfő, épületek tájolása) szerinti
strukturálása
a tér birtokbavétele és használata
o 1. A tér jelölése, elnevezése, kategorizálása, értékelése:
alkalmassá, alkalmatlanná, birtokban levőnek és szabadnak nyilvánítása – jelek, szavak,
normák, rendelkezések és szabályok
Névadás – a tér jelentést kap, az embernek térbeli (hol vagyok?) és társadalmi dimenziót ad
(hogy kell viselkednem?) – tájékozódásra, helyhez kötésre szolgál
pl. az iskola kiről van elnevezve? identitást közvetít
o 2. Mozgás a térben és a téren át (kutatás):
a tér rendezése a természetben való mozgással (gyaloglás, utazás), a föld, víz, levegő
megszerzése
o 3. A természet kiaknázása a létfenntartás érdekében:
talaj, erdő rendezése, megváltoztatása (kultiválás), növénytermesztés, halászat, vadászat,
gyűjtögetés, állattartás
o 4. A természeti nyersanyagok kiaknázása:
bányászat, vízi erőművek, fakitermelés stb.
o 5. Állatok háziasítása:
távolságot leküzdő állatok, kutyák, lovak, postagalambok
o 6. Más emberek meghódítása, leigázása
o 7. Birtokba vétel más emberek által alkotott struktúrák által:
o pl. csinált dolgok (termékek), házak, utak, csatornák, települések stb.
o 8. A tér művészi és tudományos ábrázolása:
modellek, rajzok, fényképek, szobrok, műemlékek
o 9. A távolságok leküzdése kommunikáció útján:
pl. kiáltás, füstjel, telefon, rádió, internet
az emberi test és a környezet, tér kapcsolata
o kultúra által determinált
o milyen szituációban hogyan dönthet saját testéről az egyén (pl. liftben ha szeretne sem foglalhat el
sok helyet)
o érintés szituációfüggő
o két test közötti távolság (proxemika)
városi térhasználat vizsgálata
A kommunikáció és a hétköznapi tevékenységek során a személyek között betartott
távolságot, az ember távolság- és tér-érzékelését, a társaktól való távolságtartás fiziológiai,
pszichológiai, szociális és kulturális összetevőit vizsgálja.
Kiemeli a verbális és nonverbális, testi, térbeli kommunikáció kultúrafüggő különbségeit
intim tér
o 0-15: közeli: szerelem, vigasztalás
o 15-45: távoli: nincs direkt kontaktus
személyes tér:
o közeli szakasz: 46-75: kapcsolat, barát
o távoli szakasz: kartávolság, 76-120 cm, érdekeltség
társasági tér
o 121-200: közeli: tanár-diák
o távoli: 200-360, üzleti, társasági
szent tér
o homogén és inhomogén
o vannak szent helyek és világtengelyek, amik a szent helyek centrumában
vannak – ezek megszakítják a tér homogenitását
o a szent helyek körül helyezkedik el a rendezett világ, kozmosz, kívül pedig a
káosz
tér megkülönböztetett pontjai: minőségbeli különbözőség
o (nem vallásos embernek) privát univerzum szent helyei:
otthon: szeretet
iskola: első szerelem stb.
szakralitás
o templom:
szent és profán elkülönülése
templomon belül is (vagy a zsidóknál is pl)
átjárás is külön szabályozott (keresztvetés)
használó közösség hitével világképével és rítusaival is összefüggő szimbolikus tartalmakat
hordoz
templomok rengeteg szimbólumot hordoznak magukban
ég-föld kapcsolat
Főhajó- két mellékhajó – Szentháromság-küzdő, szenvedő, diadalmaskodó egyház
jelképe
Latinkereszt – kiterjesztett karú ember – középpontja a szív az oltár a fejbe kerül
Hármas főbejárat – hit remény és szeretet
Hat, illetve nyolcszögletű keresztelőkápolna: péntekre, a keresztre feszítésre, illetve
a feltámadásra utal
keresztút a templomon belül
templomok tájolása kelet felé
o zarándokút: kijelölt életút, profánból szent térbe lépés
időfogalom térbeli kivetülése
o fény szimbóluma
fény, világosság pozitív, sötétség negatív
o vallási rítusok gesztusai, nyelvezete
test
kézrátétel, áldás, könyörgés, térdelés, meghajlás, tekintet
víz
keresztség, megtisztulás
tűz
örökmécses, örökláng: lélek, ítélő/tisztítótűz
az iskola
o alapvetően fegyelmező tér
o a tanító már világi személy (12.-13 sz.)
o az iskola kiválik a hétköznapi életből
o modernizáció és szuverén államok kialakulása: mindenkire kiterjedő kötelező iskoláztatás
o családi nevelést felváltja az intézményes nevelés
o az iskola világa és a gyermek világa elkülönül a felnőttekétől
új feladatkör: nagy fegyelem, elvárások
o iskolai tevékenységtér is változik
először szabad tér, nincs kijelölve a tanulás helye, minden egy helyen történik
majd szoros padsorok
Montessori: igazodik a gyerekekhez
szaktantermek
egyre több szemléltető eszköz
egyéni különbségek figyelembevétele, teremrendezés, mozgathatóság, vegye korcsoportok
(Jena és Dalton Plan, Freinet, Waldorf)
alternatíviskolák, reformpedagógia
o környezet tanulási térré alakítása
oktató munka és szülői segítség, külső szakértők
közelebbi-távolabbi tér kapcsolata, felhasználása, egybevonása
o az iskolai tér alakítása
frontálisból sokoldalú tagoltásg és rendezhetőség
jól megszervezett, pedagógiai funkció, eszköztár
műterem jelleg