Tizedik könyv

Anasztázia
szerint
a könyv szövegébe
olyan betűkapcsolatok és szókombinációk
vannak beleszőve, melyek az emberre
jótékonyan hatnak.
E hatást akkor érezhetjük,
amikor a könyvet úgy olvassuk, hogy
hallásunkat és érzésünket
nem gátolják azok a mesterséges hangok,
melyeket tárgyak és gépek hoznak létre.
Ám a Természet hangjai
a madarak éneke, az eső lágy hangja, ko-
pogása, a levelek suttogása a fákon –
e jótékony hatást segítik és erősítik.

Anasztázia ezen állítását több tízezer

olvasó erősítette meg a világ különböző tá-
jairól küldött levelében
Vlagyimir Megre

Anaszta

Oroszország zengő Cédrusai

könyvsorozat

Tizedik könyv
2013
 Anaszta
Vlagyimir Megre

Fordította: Bogdán Natália

Lektorálta: Kemény Zoltán
Korrigálta: Dömötör Boglárka

Copyright© Vlagyimir Megre Translation

copyright© Dömötör Boglárka Cover design
copyríght©Vlagyimir Megre

A könyvre vonatkozó összes szerzői jogot

a törvény védi. A könyvnek, annak any-
agának vagy illusztrációjának a fel-
használása, sokszorosítása csak a szerzői
jogok tulajdonososai írásos beleegyezése
alapján történhet.
Vlagyimir Megre www.vmegre.com
ISBN 978-963-088046-6 EAN
978963088046-6
 A Gergely-naptár szerint 2010-et írunk. A
Föld nevű bolygón tízezer éves álmukból
ébredeznek az első emberek. Kezd kibon-
takozni előttük, mi is történt a Földdel
hosszú álomidejük alatt, megértik az
okokat, elméjükben rögzítik a történteket -
mint antivírust - hogy többé ne ismétlőd-
hessen hasonló.
Rögzítettek számtalan háborút és tech-
nikai katasztrófát, városaik szmogos leve-
gőjét, vizeik felmérhetetlen szennyezett-
ségét. Rögzítettek számtalan betegséget,
amelyek megviselték és megkínozták fizikai
testüket, míg álmukat aludták. És rög-
zítettek még...
Magyarázatot még nem találtak rá. De ők
majd tudnak. Természetesen tudni fogják!
Visszaadják a Föld eredendő előjogát!
Mosolyogva sétál egy kisgyermek, az élő,
szibériai tajga legmélyén, semmitől nem fél,
senki és semmi nem támadhatja, bánthatja -
 7/501

ellenkezőleg, az állatok lesik az alkalmat,

mikor lehetnek segítségére, hogy azonnal
ott teremhessenek. Lépdel a kis ember-
palánta, a birtokát számba véve, mint
királyi sarj. Minden érdekli - az apró bogar-
ak, mókusok és madarak. Tanulmányozza a
virágokat, ízlelgeti a zöld növénykéket,
kóstolgatja a bogyókat. Amikor felnő, képes
lesz tökéletesíteni gyönyörű örökségét.
És az ön gyermeke hol van most? Milyen
levegőt lélegzik? Milyen vizet iszik? Mivel
foglalkozik majd, ha felnő?
De haladjunk szépen, sorban.
 A KEZDETEK
Úgy döntöttem, ezt a könyvet em-
lékeztetőül írom az elmúlt tizenöt év es-
eményeiről, amelyek Szibériában indultak,
hogy azok is értsék, akik nem olvasták az
„Oroszország Zengő Cédrusai" sorozatot.
Igyekszem bővebb ismereteket adni az
Anasztáziával - a különös tajgai remetenővel
- való első találkozásomról,
tapasztalásaimról.
Anasztázia, a szibériai tajga legmélyén él,
ott, ahol valaha nagy- és dédszülei is éltek.
Az ő lakhelye 25-27 kilométerre esik a
legközelebbi eldugott, néma szibériai falutól.
Ahol nincsenek kiépített utak, sőt ösvények
sem. Ilyen útra, vezető nélkül elindulni,
rendkívül kockázatos. A tisztás, ahol él - alig
különbözik bármelyik más tajgai tisztástól.
Talán gondozottsága, és a virágok sokasága
által tűnik ki. Anasztázia tisztásán nincs
 9/501

építmény, pihenő- és tűzrakó hely sem. Mé-

gis, éppen ez a hely Anasztázia saját családi
birtoka, uradalma.
1994-ben, az első találkozásunkkor,
Anasztázia 26 éves volt. Anasztázia gyönyörű
szibériai nő, sőt rendkívüli szépség, és ezek a
szavak egy cseppet sem túlzóak. Képzeljenek
el egy fiatal nőt, aki valamivel magasabb 170
cm-nél, aki kecses, nem olyan vékony, mint a
mostani manökenek, hanem kifejezetten
sudár és rugalmas alkatú, mint egy
tornászlány. Arányos, szép arcvonásokkal,
szürkés-kék szemekkel, haja derékig érő,
érett búzakalász színű.
Lehetséges, valahol találkozhatunk külle-
mében hozzá hasonló nővel. Egyedi lelki tu-
lajdonságai és különleges jellemvonásai
azok, amelyek rendkívül széppé és egyénivé
teszik Anasztáziát - melyekhez hasonlót nem
találhatunk. Egész megjelenéséből sugárzik a
tökéletes egészség, ezt tükrözi minden moz-
dulata, lépteinek könnyedsége, légiessége.
 10/501

Olyan benyomást kelt az emberben, mintha

megfoghatatlan energiaforrás táplálná, mely
a környezetét is átmelegíti láthatatlan
sugaraival.
Anasztázia tekintetével enyhén felmelegíti
a testet, és egy jellegzetes nézéssel, mintha
hunyorogna, egy kisebb távolságból képes
izzadásig hevíteni a testet, különösen a
talpak környékén. A szervezetből ekkor
méreganyagok távoznak, ezután sokkal job-
ban érezhetjük magunkat.
Egyébként úgy gondolom, hogy a
növények gyógyító tulajdonságainak
ismerete, valamilyen belső energia, lehetővé
teszi, hogy Anasztázia teljes mértékben meg
tud gyógyítani bármilyen emberi betegséget.
Végső soron a fekélyemet is ezzel a különös
nézésével, néhány perc alatt meggyógyította.
Mégis határozottan elzárkózott egyéb beteg-
ségem gyógyításától.
„A betegség - az egy komoly párbeszéd
Isten és ember között,, - ahogy Anasztázia
 11/501

mondja. A fájdalmaiddal, a saját betegséged

által Isten felhívja figyelmedet a helytelen
életviteledre. Változtass rajta, megszűnnek
fájdalmaid és a betegség továbbáll.
Anasztáziának van egy másik rendkívüli
képessége: amikor mesél valamiről, a
hallgató elméjében képek jelennek meg, vagy
néha azon kívül is - a térben feltűnnek az es-
emények képei, amelyekről éppen beszél.
Mégis, az általa megjelenített látvány sokkal
tökéletesebb a modern tévékészülékek
képeinél. Ez az élmény sokkal átfogóbb -
mivel illatok, hangok kísérik abból az időből,
amiről éppen mesél.
Nem kizárt, hogy réges-régen sok ember
rendelkezhetett hasonló tulajdonságokkal.
Ha figyelembe vesszük, hogy mostani tech-
nokrata világunkban az ember nem hozott
létre olyan alkotást, ami a természetben ne
létezne, akkor lehetséges, hogy a korábbi
civilizációkban, a mai tévékészülékekhez,
 12/501

mobiltelefonokhoz hasonló, mégis sokkal fej-

lettebb eszközökkel rendelkeztek.
Anasztázia sok képet jelenített meg külön-
böző korokból a teremtés kezdete óta. A
képekkel javarészt a családjával kapcsolatos
történéseket mutatja be.
Ha megkísérelném egyszerűbben kifejezni
Anasztázia képességeit, azt mondhatnám - a
remeteségben élő Anasztázia genetikai szintű
emlékekkel rendelkezik, és szabadon tudja
lehívni azt a tudást, tapasztalatot és
érzéseket, melyeket ősei átéltek, az első em-
ber teremtése óta.
Hasonlóképpen tudja modellezni az em-
berek jövőbeni életét is.
Anasztázia élete a szibériai tajgában
jelentősen eltér a városokban élő em-
berekétől. Hogy jobban értsük, milyen
körülmények között éli életét, néhány szóban
feltétlenül el kell mondanom, milyen is maga
a szibériai tajga. Ez Oroszország legnagyobb
kiterjedésű ősi és havas síksága. Európai
 13/501

területen 800 km kiterjedésű, Nyugat- és Ke-

let Szibériában - 2150 km. Amint láthatjuk,
ezek a területek elképesztőek. Jelenleg a ta-
jgát joggal tarthatjuk a Föld tüdejének, itt
hatalmas mennyiségű oxigén képződik.
Számításba vehetjük, hogy a tajgai terü-
letek még a jégkorszak előtt keletkeztek,
ebből adódóan - tanulmányozva a jelenlegi
élővilágát - sokat tudhatunk meg a Föld
jégkorszakot megelőző életéből.
Az örök fagy világa jó állapotban őrizte
meg egy mamutkölyök maradványait,
melyeket Szent-Péterváron őriznek az Állat-
tani Múzeumban.
A jégkorszakot megelőző tajgai állatvilá-
gról nehéz megállapításokat tennünk. Jelen-
leg nagyszámban fordul elő hiúz, rozsomák,
evet, coboly, mókus, medve, róka és farkas.
Különféle patások is honosak errefelé, mint a
szarvas, rénszarvas, jávorszarvas, őz, továbbá
sokféle rágcsáló. Jellemző madarak: a
 14/501

siketfajd, császármadár, cédruska és

keresztcsőrű pinty.
Az állatok legtöbbje téli álmot alszik. Az
élő szervezet anabiózis (hibernálódás) ál-
lapota tudományosan kevésbé megfigyelt
képesség, viszont az űrkutatás területén
egyre nagyobb érdeklődéssel tanul-
mányozzák a tudósok.
Ami a növényvilágot illeti, cserjék
sokasága található a tajgában, mint pl.
boróka, lonc, ribiszke, berkenye és fűzfa.
Kiemelkedő vitaminforrású a vörös- és kék
áfonya, tőzegáfonya, szeder és más bogyósok.
Az ehető fűfélék közül találunk sóskaféléket,
páfrányt és fehérvirágú télizöldet. Óriási,
majdnem 40 méter magasságot elérő luc- és
vörösfenyők, jegenyék és az önmagában
egyedülálló tulajdonságokkal rendelkező fa -
a cédrus, melyet a tudósok néha cédrus-
fenyőnek hívnak. Rögtön megjegyzem, hogy
szerintem, nagy kár így nevezniük. De mit is
tehetünk, hagyjuk, hogy a tudomány
 15/501

fenyőként összpontosítson a cédrusra, én

mindenesetre szibériai cédrusként beszélek
róla, mivel semmi mással össze nem
téveszthető. Miért is nem összehasonlítható?
Azért, mert a cédrus egyedülálló termést hoz,
ezért egyedi névre méltó. A szibériai cédrus
terméseinek minősége jelentősen
meghaladja az átlagos cédrusmagokét,
melyek bolygónk különböző éghajlatú terü-
letein honosak. Paliasz akadémikus erről
még 1792-ben írt levelében II. Katalin
cárnőnek.
A cédrus még feldolgozott állapotában is
megtartja különös tulajdonságait, például a
szibériai cédrusból készült ruhásszekrénybe
sohasem költözik bele a moly, illóolaj
kipárolgásának köszönhetően. A bölcs Sala-
mon király is - ismerve a cédrus látható és ti-
tokzatos tulajdonságait - palotát építtetett, s
a különös gondossággal válogatott
cédrusokért birodalma néhány városát adta
cserébe.
 16/501

„Úgyhogy a papok a felhő miatt nem tud-

tak odaállni, hogy szolgálatukat végezzék,
mert az Úr dicsősége betöltötte az Úr házát"
(Kir8:11)
Alaposan áttanulmányoztam különböző
forrásokat a szibériai cédrusról, tisztelettel
meghajlok ezek előtt és feltételezem, hogy a
cédrus a jégkorszakot megelőző idők
képviselője, sőt lehetséges, hogy egy biológi-
ailag fejlettebb civilizáció küldötte. Vajon
hogyan is vészelhette át a bolygószintű
pusztulást és született újjá a mi világunkban?
A cédrus magjai átvészelik a fagyokat, és
képesek hosszan megőrizni csírázóképess-
égüket, hogy kedvezőbb környezeti
körülmények között kihajtsanak és alkal-
mazkodjanak az új életkörülményekhez, és
ez az alkalmazkodóképesség a mai napig
alakul.
Vajon mitől olyan különös a cédrus ter-
mése? Vajon miért is tekinthetjük korunk
 17/501

ökológiailag a legtisztább és
legkiemelkedőbb gyógyhatású termékének?
A cédrus magjában megtalálhatóak az
alapvető ásványi anyagok, vitaminok - a
legtökéletesebb összetételben. A Tomszki
Egyetem tudósai megvizsgálták a cédrusolaj
tulajdonságait, és hasznosnak találták a
Csernobili Atomerőműben történt kata-
sztrófa károsultjainak gyógyítására,
különösen a súlyos sugárfertőzést elszen-
vedetteknél, és megállapították, hogy a kezel-
tek körében a cédrusolaj alkalmazásával
jelentősen javult az immunrendszer állapota.
A cédrusolaj használatára nincs ellenjaval-
lat - fogyaszthatják várandós- és szoptatós
anyák egyaránt.
Létezik még egy talányos tény a cédrus ter-
mésével kapcsolatban. A cédrus termés-
mentes időszakát tanulmányozva megfigyel-
hetjük, hogy ebben az időszakban néhány
emlős nősténye nem engedi magához a
hímeket és elmarad az utódok nemzése is. A
 18/501

mai napig megfejthetetlen, milyen módon

tudatja a cédrus, hogy az adott évben nem
hoz termést. Hiszen a párzási időszak tavas-
zra esik, a cédrus késő őszre érleli be magjait,
és küllemét tekintve nehéz megállapítani a
cédrusról, hogy várható-e termés, vagy
elmarad.
A tajgában számos más növény is honos,
amely a legtöbb emlős számára fogyasztható.
Oroszország középső részén a tajgai állatok-
hoz hasonló emlősök élnek - teljesen
mellőzve a cédrus terméseit. Miért fordul elő,
hogy azok az állatok, amelyek megízlelték a
cédrusmagokat - nem hoznak utódokat a
világra abban az évben, amikor a cédrus nem
hoz termést. Megfigyelték, hogy a tajgában
élő állatok szőre - különösképpen a cédrus
termőterületén élőké - sokkal nemesebb
bármely más területen élő állatéhoz képest.
Hasonlatos minőséget lehetetlen elérni állat-
tenyésztésben nevelt társaiknál, bármennyire
is igyekeznek tudományosan megközelíteni a
 19/501

takarmányozást. A szibériai cédrus

élőhelyéről származó coboly szőrméje
világviszonylatban, évszázadok óta első
helyet foglal el.
Mint ismeretes, a szőrme minősége
teljességében tükrözi az állat egészségi ál-
lapotát. Ahogy az emlősöknél javul a bőr
minősége a cédrusmagok fogyasztásától,
hasonló fejlődés tapasztalható az embereknél
is, különös tekintettel áldott állapotban való
alkalmazásakor, a fejlődő magzat esetében is.
Mai körülményeink között a nők többsége
nem jut elegendő minőségi ételhez, és ezzel
az egészséges utódok világra hozatala kerül
veszélybe, ha ez a helyzet tartósan fennáll, a
közösség egészségi állapotának han-
yatlásában mutatkozhat.
A cédrus termései teljességében megcá-
folják a tudósok azon véleményét, mely szer-
int a földművelés ékes bizonyítéka és
vívmánya az emberi fejlődésnek.
Feltételezem, hogy a föld megművelése - az
 20/501

emberi civilizáció hanyatlásának

következménye, a természethez való viszony-
ulás ösztönös tudásának elvesztése, az
életkörülmények változása, a „mindennapi
kenyerünk" megszerzésének igénye, vezették
el az embereket ahhoz, hogy a földeket
verejtékes, fáradtságos munkával műveljék
meg. ítéljék meg maguk.
Képzeljünk el egy háromtagú családot,
akik a kis földjükön élnek, ahol két ter-
mőkorú cédrus áll. Biztosan állíthatjuk, hogy
kicsi birtokukon gazdálkodva, mindössze két
cédrussal, ez a család soha nem fog éhezni,
még a legkedvezőtlenebb időjárási viszonyok
ínséges idejében sem. És nem fognak
szűkölködni, kenyéren és vízen élni, helyette
elsőrangú, és a legkeresettebb élelmet fogy-
aszthatják ezen idő alatt.
Egyetlen cédrusfa képes egy tonna magot
hozni, mely tisztítva élelemként használható
fel, és ez még nem minden. A tisztított
cédrusmagból készíthetünk magtejet, amely
 21/501

nem csupán emberi fogyasztásra, de csec-

semők táplálására is alkalmas. A cédrusmag-
ból kiváló minőségű olajat préselnek, melyet
saláták és más ételek készítéséhez használ-
nak, mindemellett az olaj gyógyhatású tulaj-
donságai is ismertek.
Az olaj préselése után visszamaradt pogác-
sát lisztként használják - kenyér, keksz,
sütemény és fánkok készítésénél.
A cédrusból olajgyantát (balzsamot) is
nyernek, melyet az orvostudomány és a népi
gyógyászat egyaránt gyógyhatású, betegség-
megelőző szerként tart számon.
A szibériai cédrus nem igényei különösebb
törődést, trágyázást, ásást, kapálást sem
telepítést. A magok ültetését egy kis madár
végzi - nevezetesen a cédruska (fenyves-, v.
mogyorószajkó, magtörő - Nucifraga
caryocatactes).
Lassan érthetővé válik, miért volt fe-
lesleges a földművelés az őseink számára,
 22/501

egyszerűen átlátták a természet

működésének összefüggéseit.
Ki tudná megmagyarázni, hogy bár a
cédrus kétévente egyszer terem, mégis mily-
en módon lehet kipótolni segítségével az
alacsony terméshozamot a kedvezőtlen
évjáratban? Elmondom. Való igaz, hogy a
cédrus kétévenként hoz termést, néha még
ennél is ritkábban, de magjai egyedülálló tu-
lajdonsága, hogy tobozában meghagyva
csírázóképességét kilenctől - tizenegy évig
megőrzi.
Persze, a jelen életünk ennél egy kissé
bonyolultabb. A cédrusfa nehezen tűri a
városi környezetet, nem él meg az ökológiail-
ag szennyezett területeken, ennek ellenére
van reménykeltő példám. Számos forrás
megemlíti, hogy a cédrus reagál az emberi
érzelmekre, képes átvenni az ember ener-
giáit, átalakítva és megsokszorozva vissz-
aadni azt. Erről személyesen győződhettem
meg.
 23/501

Hét évvel ezelőtt, egyenesen Szibériából,

25 facsemetével ajándékoztak meg. A kis
fákat az ötszintes házunk közelében levő kis
erdőben ültettük el, a lakótársainkkal. A
vidéki kertes házamnál a telek szélére ástam
helyet három fának. Az erdőbe ültetett fákat
néhány napon belül kiásták. Túlságosan nem
bánkódtam emiatt, arra gondoltam, ha
kiásták, azt jelenti, hogy azok az emberek is
ismerik a cédrus jótékony tulajdonságait, és
minden bizonnyal elültetik más helyen, gon-
dozzák majd. Egy cédrus mégis ott maradt,
amit a ház előtti garázsok téglafala mellé ül-
tettünk. A talaj itt messze nem nevezhető ter-
mékenynek, javarészt építési törmelék,
befedve némi földdel. Ennek ellenére a
cédrus alkalmazkodott, és azóta is növekszik.
A mérete, törzse lényegesen különbözik
azokétól, amelyeket a telkemen ültettem el,
magassága duplája a kertemben ül-
tetettekének. Elgondolkodtam, mi lehet az
oka. Megfigyeltem, hogy a ház lakói az
 24/501

erkélyükről gyönyörködnek benne, néha még

dicsérgetik is: „Milyen szép a mi fenyőnk"!
Magam is örömmel szemlélem jövet - menet.
A folyamatos figyelem miatt a garázsoknál
növő cédrus igyekszik viszonozni az emberek
háláját.
Az utóbbi időben, különösen az „Oroszor-
szág Zengő Cédrusai" könyvsorozat
megjelenése után, sok kisebb - nagyobb vál-
lalat kezdett cédrusterméket forgalmazni,
többek között cédrusolajat is. Magam is
megkértem lányomat és férjét, segítsenek a
cédrus olaj előállításának és for-
galmazásának megszervezésében. Elmesél-
tem az olaj préselésének ősi szokásait, melyet
Anasztázia történetéből ismertem meg.
Polina lányom és a férje, Szergej, maximál-
is figyelemmel igyekezett összehangolni az
ősi hagyományokat a mai igényekkel, az
élelmiszergyártás korszerű
követelményeinek betartásával. Az előállítást
orvosi műszergyártó cég keretein belül
 25/501

szerveztük meg, tapasztalt szakemberek el-

lenőrzése mellett. Az olaj préselését hideg
eljárással, fapárnás présekkel végeztük,
melynek köszönhetően a vitaminok, ásványi
anyagok, esszenciális zsírsavak teljes mérték-
ben megőrzik az alapanyagul szolgáló
magvak értékes tulajdonságait. A cédrus
magban és olajában megtalálhatóak a
Mengyelejev táblázat elemei, emiatt a
faprések használata elengedhetetlenül szük-
séges, hiszen a prés bármely részénél
fémelem alkalmazása oxidálódáshoz vezeth-
et. A kapott olaj, lehet jobb minőségű volt,
mint az egyéb, meleg eljárással kinyert ola-
jok, mégis különbözött attól, melyet a ta-
jgában megízleltem. Az a benyomásom alak-
ult ki, hogy kevesebb az olaj életereje, a taj-
gaihoz képest.
Nem szeretnék hosszas elmélkedésbe
kezdeni, a különbségek okairól, melyekre
kutatásaim során jöttem rá. Rögtön eláru-
lom, hogy minőségi javulást eredményezett
 26/501

az, hogy az egész termelési folyamatot -

kezdve a tobozok tárolásától, préselésétől a
kiszerelésig - áttelepítettük egy tajgai
környezetbe, százhúsz kilométerre a várostól.
Bebizonyosodott, hogy a városi környez-
etben való termelés, még orvosi műszereket
gyártó vállalat beiktatásával sem lehetséges.
A gyártási folyamat minden lépésénél a mag
levegővel érintkezik, és a nagyvárosok leve-
gője jelentősen eltér a tajgaitól, telített savas-
sága miatt.
A kisüzemi termelés áttelepítése ered-
ményeként - bár korszerű, nagyipari
mértékkel mérve az üzem, nem tekinthető,
technikailag jól felszereltnek - az olaj
minősége meghaladta a többi gyártó által
előállítottat, országon belül, de
világviszonylatban is. Örömmel tölt el, hogy
valamennyire részt vehettem, e kiváló
minőségű termék megjelenésében.
Feltételezem, hogy ez a tajgai olajpréselő
üzem, egyedülálló a maga nemében, és
 27/501

kifejezetten cédrusolajat állít elő, míg más

üzemek fenyőmagolajat préselnek.
A világon nagyon sok az „ökológiailag
tiszta termék" megnevezésével ellátott áru.
Ezzel kapcsolatban rögtön felmerül a kérdés,
honnan származik, hol termesztették azt.
Nevezhetünk-e egyáltalán ökológiailag
tisztának egy olyan terméket, melynek
alapanyagát autópályákkal övezett területen,
kis- és nagyvárosok közelében termesztik.
Gondolom semmilyen, hasonló területen
növekedett termékről nem állíthatjuk, hogy
öko-tiszta, még ha termesztése során nem is
használnak vegyszereket, gombaölő- és talaj-
javító szereket.
A cédrus a tajga mélyén nő, akár száz-, ez-
er kilométerre a nagyvárosoktól, ahol ninc-
senek sztrádák, és az egyetlen mód, hogy el-
hozzuk onnan ezt a kiváló alapanyagot, az a
folyón lehetséges. Természetesen oda is
eljuthat a civilizációnk szennyezettsége, de a
világon minden viszonylagos, és a
 28/501

megapoliszaink levegőjéhez mérten a ta-

jgában összehasonlíthatatlanul jobb a levegő,
tisztább a víz, és senki nem juttat mérgező
anyagot a földbe.
Ezen adottságoknak köszönhetően,
feltételezem, nincs még ennél tisztább, egész-
ségesebb és gyógyítóbb hatású termék a
világon, mint a cédrus magja, és a belőle
készült termékek.
Elbeszélésem során kizárólag a szibériai
cédrusra összpontosítottam. A tajga terü-
letén ezen kívül még számos egyéb fogy-
asztásra alkalmas élelmiszer is található,
melyek jóval meghaladják az általunk ismer-
tek minőségét. Például megterem itt az
áfonya, málna, tőzegszeder, ribiszke és
különféle gombák. Arra a kérdésre
válaszolva, mit fogyaszt Anasztázia a ta-
jgában, csak annyit válaszolhatok: tápláléka
kiváló minőségű, ökológiailag tiszta
élelmiszer, melyet lehetetlen beszerezni
 29/501

áruházakból, még csillagászati összegekért

sem.
Még az első könyvemben részleteztem
Anasztázia életmódját a tajgai környezetben
és annak meglepő szokatlanságát. Mai szem-
mel visszatekintve, ismeretségünket az évek
távlatából értékelve, arra a megállapításra
jutottam, hogy a mai nagyvárosokban élő
emberek életmódja Anasztázia természettel
összhangban lévő életviteléhez képest ter-
mészetellenes és értelmetlen.
Először szokatlannak tűnik, ahogy az erdei
állatok élelmet hoznak Anasztázia egy
bizonyos jelzésére. De egy vadászkutya is
odaviszi gazdájának a zsákmányt. A sólyom
is átadja a prédáját. A falusi környezetben a
kecske, tehén is örömmel adja tejét a
gazdáinak.
Az Anasztázia tisztásának közelében élő ál-
latok saját lakhelyüknek tekintik a területet,
és az ezen a területen élő embert vez-
etőjüknek, falkavezérnek nézik.
 30/501

Nemzedékről nemzedékre tanították be

Anasztázia ősei a különféle állatokat, majd
maguk az állatok adták tovább a tudást
utódaiknak.
Anasztázia nagyon keveset eszik, sohasem
csinál különösen nagy ügyet az étkezésből.
Sokan kérdeztek arról, hogyan vészeli át
Anasztázia a kemény szibériai telet, ahol a
hőmérséklet akár mínusz 35-40 fokig is
süllyedhet, amikor nincs megfelelő meleg
ruházata és fűtött lakhelye. Mindenekelőtt
elárulom, hogy amikor a nyílt területeken a
levegő hőmérséklete megközelíti a mínusz 30
fokot, akkor a tajga mélyén sokkal melegebb
a hőmérséklet, a különbség akár tíz fok is
lehet.
Anasztáziának a tajgában több helyen is
van földbe vájt kunyhója. A legfőbb ezek
közül, ahol néhány alkalommal magam is
éjszakáztam, önmagában egy földbe vájt
mélyedés - két és fél méter hosszú, szélessége
és magassága is körülbelül két méter. A
 31/501

kunyhó bejárata keskeny, kb. 60 cm széles,

magassága másfél méter. A bejáratot
cédruságak fedik el. A kunyhó fala és pla-
fonja vesszővel fonott, melybe száraz fűc-
somókat és virágokat szőttek. A padló száraz
szénával van beborítva.
Nyáron igazán kellemes ilyen hálóban
aludni, semmilyen külső zaj nem szűrődik
be. A városokban, többszintes házakban élve,
az emberek különféle rádió- és elektromos
sugárzásnak vannak kitéve.
Késő ősszel Anasztázia száraz szénával
tölti meg a hálóját, és mély álomba merül,
melyet a tudósok anabiózisnak hívnak.
Az anabiózis, a tudomány mai állása szer-
int egy olyan állapot, melyben az életfunk-
ciók, az anyagcsere olyan mértékben lassul-
nak le, hogy minden életjel gyengül, szinte
felismerhetetlenné válik.
Ezen különleges biológiai jelenséget tanul-
mányozva, a tudósok a figyelmüket olyan
tervek kidolgozására összpontosítják,
 32/501

amelyeket hosszú űrutazásoknál lehetne al-

kalmazni. Mindenekelőtt az a körülmény kel-
tette fel érdeklődésüket, hogy az anabiózis,
vagyis téli álom állapotában, az élő szervezet
lényegesen kevesebb oxigént használ fel, és
nem igényel táplálékot. Bizonyított tény,
hogy ilyenkor növekszik az ellenálló képesség
a kedvezőtlen környezeti hatásokkal szem-
ben. Megállapították, hogy a fertőző beteg-
ségek nem fejlődnek ki a téli álom ideje alatt,
mesterséges megfertőzés esetén sem, és a
különféle mérgek, melyek halálosak normál
életkörülmények között, az anabiózis, vagyis
a hibernálás állapotában teljességgel ártal-
matlanok. Tudományosan alátámasztották,
hogy amennyiben ilyen állatokat halálos
dózisú sugárzásnak tesznek ki, a lelassult an-
yagcserének köszönhetően túlélik azt, és
ébredés után az életfunkcióik normális
működése visszaáll.
Érdekes kérdést vethet fel, hogy az ember
lelkével mi történik a téli álom ideje alatt?
 33/501

Kutatásaim során nem találtam egyetlen erre

vonatkozó feltevést sem a tudósok megál-
lapításai között. A téma feltárása előttem állt.
Egyszer sikerült részben megtapasztalnom
az anabiózis különös állapotát. Ez egy olyan
alkalommal történt, amikor késő ősszel
jártam a tajgában. Az év ezen időszakában,
ahol Anasztázia él, nagyon rövid a
napsütéses órák száma. Alkonyatkor
Anasztázia javasolta, hogy pihenjek le egy
kicsit, amit rögtön meg is fogadtam. A városi
élettől és a tajgában való átkeléstől meg-
fáradtan, az alvás kecsegtető ajánlatnak tűnt.
Ez alkalommal az átlagosnál jobban fel
volt töltve a kunyhó szénával Tudtam, hogy
ha szénában alszom, egyáltalán nem fogok
fázni, még fagyos időben sem, ezért
alsóneműre vetkőztem, dzsekimet a fejem alá
gyűrtem.
- Ideje felébredned, Vlagyimir - ébreszt-
getett Anasztázia. Éreztem, ahogy
masszírozza a jobb kezemet, ekkor
 34/501

megnéztem a kunyhó bejáratát, ami alig lát-

szott, tehát a nap még nem kelt fel
- Miért kell felkelnem? Épp, hogy csak
hajnalodik.
- A harmadik hajnal kezdődik, amióta
elaludtál, Vlagyimir. Ha most nem ébredsz
fel, az álmod eltarthat néhány hónapig, vagy
akár néhány évig is. A Lelked meg-
feledkezhet a tested őrzéséről, a
Világegyetemben való kalandozás pihentető
lenne számára, és senki nem tudná vissza-
hívni, amíg maga nem döntene a
visszatéréséről
- Ez azt jelenti, hogy nem volt velem, amíg
aludtam?
- Veled volt, Vlagyimir, melletted várako-
zott arra, mikor válik az álmod mélyebbé,
egyenletesebbé, amikor is szabadon elmehet-
ne. Úgy döntöttem, felébresztelek előtte.
- A te Lelked miért nem megy el, amikor
hosszú álomba merülsz?
 35/501

- Elmegy a Lelkem, de mindig időben vis-

szatér, hiszen nem kínzom őt.
- És én? Én hogyan kínozom a Lelkem?
- Vlagyimir, minden ember, akinek káros
szenvedélye, gondolatai vannak, nem meg-
felelő ételeket fogyaszt, az kínozza magát,
elsősorban a saját Lelkét.
- Milyen jelentősége van az ételnek a Lélek
szempontjából? Vagy neki is meghatározott
táplálékra van szüksége, mint az embernek?
- Vlagyimir, a Léleknek nincs szüksége an-
yagi megjelenésű ételre, de látni, hallani és
felismerni önmagát csak a tested által képes.
Amennyiben a test megbetegszik - például
akár egy részegség alkalmával - tehetetlenné
válik, a Léleknek bilincsbe vert érzete van,
sehogyan sem tud megnyilvánulni,
megvalósítani önmagát. Csupán érezni képes
és zokogni a magatehetetlen, a káros ital által
meggyötört test miatt. Igyekszik megóvni a
sérült szervet és eközben hatalmas men-
nyiségű energiát használ fel. Amikor a
 36/501

rendelkezésre álló energia kezd lemerülni, a

Lélek erőtlenné válik és elhagyja az emberi
testet - a test meghal.
- Valóban érdekes és hitelesnek tűnik, amit
a Lélekről meséltél, Anasztázia. Hasonló ah-
hoz, amit a népi szólások úgy emlegetnek:
„Lelkét visszaadta Teremtőjének". A te felfo-
gásod szerint: „Lélekereje elhagyta".
Érdekelne, hogy az én Lelkemnek van-e még
ereje?
- Mivel visszatért, azt jelenti, hogy van ere-
je, Vlagyimir. Kérlek, igyekezz kímélni őt, ne
kínozd.
- Igyekszem majd. És mi van a Lélekkel,
amikor az ember alszik?
- A Lélek - egy energia, élő energiarend-
szer. Az energiának nincs szüksége
pihenésre.
- Mit gondolsz, Anasztázia - hová megy a
Lélek az alvás ideje alatt?
- Elmehet más dimenziókat látogatni.
Bolygók között lebeghet a Világegyetemben.
 37/501

Képes információt gyűjteni, az ember kíván-

sága szerint. Ha egy ember szeretne valamit
megtudni a múltról vagy a jövőről, elalvás
előtt megkérheti a Lelkét, hogy menjen abba
a térbe és időbe, amely érdekli, és a Lélek
teljesíti a kívánságát. Viszont, ha feszült ál-
lapotban tér nyugovóra, természetellenes
környezetben, ahogy általában az emberek
alszanak - a Lélek sehova nem tud elmenni,
kényszerűségből őrzi a testet.
- Miért? Kitől?
- Minden lehetséges ártó hatástól Vlagy-
imir, amikor a lakásodban alszol - a falakat
behálózzák az elektromos vezetékek,
amelyekből sugárzás szabadul fel és ezek
károsak az ember számára. Az ablaküvegek-
en természetellenes zajok szűrődnek be. A
lakások levegője sem túl kedvező. A Lélek ily-
enkor nem mehet el. Kritikus helyzetben fel
kell ébresztenie téged.
- Értem, Anasztázia, ez a kunyhó, amely-
ben aludtam, komfortérzetét tekintve,
 38/501

lényegesen felülmúlja a legkeresettebb

hotelek és lakások hálószobáit, olyan, mint
egy oxigén-fülke. Ideális a levegő, mentes
minden zajtól és káros sugárzástól, stabil
hőmérsékletű, emiatt sokkal jobb itt az alvás,
mint egy lakásban. Ezt magam is megér-
tettem és tapasztalhattam. De nem értem,
hogy amikor te elalszol, a Lelkedet miért
nem zavarja az a tény, hogy a tested egy
földbe vájt kunyhóban pihen, ahol még a be-
járat sem zárható. Tegyük fel veszély esetén -
bármilyen gonosz szándékú megnyilvánulás-
nál - ki ébresztene fel?
- Vlagyimir, ha valaha, valaki, nem számít
milyen szándékkal, egyszerűen megkísérelné
megközelíteni a tisztásomat, tudnod kell - ez
a hely, három kilométeres körzetben teljes
egészében védelem alatt áll Az állatok,
madarak, növények jeleznék ijedtségüket. A
közeledőt elfogná a félelem és legyőzné őt, és
ha mégsem térne le az útról, a tisztás állatai
 39/501

felébresztenék a testet és visszahívnák a

Lelkemet.
- És télen, amikor minden pihen?
- Télen nem pihen minden. A téli vir-
rasztóknak könnyebb felügyelniük az
eseményeket.
Nem értek mindent, amit a téli álommal
kapcsolatosan Anasztázia a Lélekről mesélt,
de azt magam is tapasztaltam, hogy az álla-
tok és madarak miként adják hírül a veszélyt
vagy tudatják örömüket.
Megismerve Anasztázia álomhoz fűződő
viszonyulását, a következőket állapítottam
meg.
A mai embernek, és egészében tekintve az
emberiségnek nincs lehetősége alaposan
kipihennie magát. Egyrészt - a modern
hálószobák lényegesen eltérnek a termész-
etes közegtől, másrészt - feltétlenül érdemes
még hozzátenni egy nem kevésbé elhan-
yagolható tényt: miszerint a mai ember
folyamatosan leterhelt, a mindennapi
 40/501

gondoktól és lótás-futástól, és alvás közben

gondolatai ekörül forognak. És ha ez így van,
felmerül egy kérdés, mire fordítja a Lelke en-
ergiáját az ember? A Lélekét, amely képes
idegen világokat megismerni, és az erről
szerzett ismereteit átadni az embernek. Le-
het, ennek figyelembevételével kellene ki-
alakítani a hálószobát, hogy semmilyen külső
zaj ne szűrődhessen be, elektromos vez-
etékektől és telefonoktól mentes legyenek. Ez
könnyen megvalósítható, de annál nehezebb
a jó minőségű, tiszta levegőt biztosítani.

Anasztázia, a szibériai remetenő, az

„Oroszország Zengő Cédrusai" könyvsorozat
hősnője lett. Két gyermekkel - egy fiúval és
egy lánnyal - ajándékozott meg. Szívemben
és könyveim hősnőjeként jelenleg is a ta-
jgában él.
Azt hiszem, nem sikerült teljességgel
körülírnom ennek a csodálatos nőnek a
szépségét, intellektusát és rendkívüli
 41/501

képességeit, de lehet, hogy ez nem is lehet-

séges az emberi nyelv keretein belül.
Anasztáziára időnként közeli
családtagként tekintek, de gyakran inkább
elérhetetlen, titokzatos személynek látom,
aki hihetetlen lelki ereje segítségével képes a
jövőt megalkotni.
Pontosabban kifejezve képes megalkotni
Oroszország és az egész bolygó gyönyörű
jövőjét személyisége és a mai valós életet
ábrázoló elbeszélései által, s létrehozni a
közösségekben egy különleges jelenséget.
Mindezt emberek tízezrei valósították meg,
állami támogatás nélkül, saját erőforrásokból
- a bemutatott módon.
Az állam felépítésének legfőbb irányelveit
a könyvek sorozatából ismerhetjük meg. Ha
röviden kellene összefoglalnunk, a részletek
mellőzésével, egy elképzelést vázolhatunk fel,
mely pozitív átalakulásokat indít el.
Anasztázia elképzelései szerint minden
családnak rendelkeznie kell egy saját
 42/501

birtokkal, mely egy hektárnál nem kisebb.

Ezt a területet, amit ő családi birtoknak
nevez, a családnak át kell alakítania egy
paradicsomi területté, amely az ember
minden anyagi szükségletét fedezi. A kert
látványa, élő megjelenése és benne
teremtőjének életvitele, létrehozójának lelkü-
letét fejezi ki. A tajgai remetenő, elfogadhata-
tlannak tartja, hogy a család halottait
temetőkben helyezik örök nyugalomra.
Feltétlenül fontos lenne a családi birtokon
eltemetni őket. A családi birtokon elte-
metettek lelke segítené és támogatná az
élőket.
A mai temetőkhöz hasonlóak léteztek ré-
gen is, de ott állatoktól megfertőződött halot-
takat, hontalan bűnözőket, harcban elesett
idegeneket temettek el.
Anasztázia elmondta, hogyan célszerű ki-
alakítani a saját birtokot, hogy minél
egyszerűbben, minimális fizikai munkával
legyen fenntartható. Elég részletesen mutatta
 43/501

be az ősi, rendkívül szép esküvői szertartás

menetét, melynek segítségével az ifjú pár
elméje erejével megalkotta a jövőbeni családi
birtokuk tervét. Az esküvő ideje alatt, a
szülők, rokonok és barátok jelenlétében, a ki-
gondolt tervük - néhány percen belül valóra
is vált. Azt hiszem, ez a szertartás
évezredünk legnagyobb fellelt kincse. Ezt a
tudást a mai időkben felhasználva, az ifjú pár
az esküvő napján megkaphatná a házat, ker-
tet és a családi birtokot.
Anasztázia megerősítette, hogy az ilyen
módon teremtett családi környezetben so-
hasem múlik el az ifjú pár szerelme, sőt meg
is erősödik, és el is magyarázta, miért:
„Amikor a férj a hitvesére néz, tudat alatt
megjeleníti a pompás uradalmat és a gyer-
mekét, akit feltétlenül ezen a birtokon kell
majd világra hoznia." És ezt el lehet hinni.
Minden ember számára a legkedvesebb hely
a világon a saját kis hazája marad. Ahogy
 44/501

minden ember számára a saját gyermeke a

legszebb és legokosabb.
Hasonlóképpen Anasztázia azt is meger-
ősítette, hogy ha minden ember vagy legaláb-
bis a többség, elkezdené tudatosan
megteremteni a saját családi birtokát,
átalakítva azokat paradicsomi tájakká, az
egész Föld átalakulna. Megszűnnének a ter-
mészeti katasztrófák és a háborúk. Átalak-
ulna az emberek lelkülete, új tudáshoz és
képességekhez jutnának. Az ember csodála-
tos világokat képes teremteni más bolygókon
is, hasonlatosat a Földihez.
A világegyetem, és bolygók megismer-
ésének jelenlegi tudományos megközelítése -
zsákutcának tűnik, káros a Föld és az em-
berek számára egyaránt. A bolygók felfed-
ezésének folyamata - elme-teleportációval le-
hetséges. Ahhoz, hogy az emberek ilyen le-
hetőséget birtokoljanak, előbb képessé kell
válniuk a Föld átalakítására, ki kell fejezniük
 45/501

lelkiségüket az életvitelükkel, szavakkal nem

elegendő.
A hivatásos kritikusok eltérő módon
közelíthetik meg a könyvek témáit, a tajgai
nő elképzeléseit, de a véleményeik már nem
fontosak. Az elismeréseket - levelek,
elektronikus üzenetek tíz- és százezreivel - a
legfőbb kritikusok, az olvasók fejezték ki.
Álláspontjukat Oroszország-szerte kisebb-
nagyobb települések százainak fel-
bukkanásával erősítették meg.
És ez egy eddig megoldatlan, rejtélyes
kérdést vet fel: ha Anasztázia csupán egye-
tlen elképzelése ilyen tömeges méretű meg-
mozdulásokhoz vezetett, milyen ereje lehet a
remetenő mondatainak? Lehetséges, hogy
azok felépítése és a betűk sorozata egy
bizonyos kódot alkotnak. Lehetséges, hogy a
kinyilatkoztatások ritmusának is jelentése
van.
Anasztázia a mondatok felépítésében ig-
yekszik a mindennapi beszélgetések
 46/501

szókészletét használni, de néha váratlanul,

egy különös - szépen tagolt, könnyedebb és
dallamosabb nyelvezetre vált. Nagyon
határozottan ejti ki a mondatok minden
egyes betűjét, és minden hangból egy szokat-
lan energia árad. Az ilyenkor elhangzottak az
agyban szóról szóra rögzülnek, akár egy mag-
nófelvételen. És még annál is több, a hallgató
fejében élő képek jelennek meg, és a lényeg
beépül a tudatalattiba. Anasztázia elmondása
alapján, példaként bemutatok egy részletet
Isten és az első ember beszélgetéséből, a
„Teremtés" c. könyvből: „Hol van a Világ-
mindenség vége? Mit csinálok majd, ha elju-
tok a végére? Amikor mindent magammal
töltök be, az elgondoltat megteremtem?" -
kérdezte Istentől az első ember, és a
következő választ kapta: „Fiam, a Világ-
mindenség maga a Gondolat, a Gondolatból
keletkezett a Vágy, mely részben látható any-
ag. Amikor az egésznek a végére érsz, a gon-
dolatod új kezdetet és folytatást nyit meg
 47/501

előtted. A semmiből keletkezik új, gyönyörű

születésed, mely igyekezetedet, lelkedet és
vágyadat önmagával visszatükrözi. Fiam,
határtalan vagy, örök vagy, benned vannak a
te alkotói-teremtői vágyaid".
Anasztáziának van néhány különös tulaj-
donsága, elmondom a saját szemszögemből,
ahogy értelmezem.
Anasztázia eleinte szokatlannak tűnő
képességei valójában mindenkire, vagy
őseink többségére jellemző volt. A remetenő
kinyilatkoztatásai valójában nem misztikus
erővel hatnak az emberekre, hanem általuk
képessé válnak arra, hogy szívvel és lélekkel
útmutatásai alapján cselekedjenek. Az a
benyomásunk alakulhat ki, hogy a mai em-
berek génjeiben, vagy a tudatalattijukban
megőrizték az ősi családi és közösségi élet
mintáját a teremtés kezdete óta, amikor az
ember még tudta, hogyan lehet Istennel
közvetlenül kapcsolatba lépni.
 48/501

Az őseink ezen tudása sokkal tökéletesebb

volt a maihoz képest. Lehetséges, ezek az
ismeretek még abból az időből származnak,
amikor az emberek tudták, mit jelent az
édeni állapot. Nem gondolom, hogy az em-
berek akkori tudása kapcsolódott volna
valamilyen vallásossághoz.
A könyv olvasói különböző módon építik
meg uradalmaikat. A különbség nemcsak a
felépített házak külleméből adódik az ilyen
telepeken. Az egyiken kétszintes faházat
építenek, a másikon egyszintes vályogházat.
Ugyanígy különböznek a kialakított kertek is,
az élő sövény és a tó is.
Köztudott, hogy a vallási ceremóniák szig-
orúan felügyelt rendet követnek, a sorrendis-
ég a résztvevők számára megváltoztathata-
tlan. Itt mindenkinek egyéni felelőssége van
a gyönyörű elképzelés megvalósításában.
Ha valamiért is hálásak az emberek
Anasztáziának, az elsősorban az, hogy
 49/501

lelkükben felébresztette alkotó-teremtő

vágyaikat.
 A KIS REMETELÁNY
Már 15 éve annak, hogy megismertem a sz-
ibériai tajga titokzatos elvonultságában élő
Anasztáziát. Amikor annak idején
megtudtam, hogy fiút fog szülni nekem, sok
erőfeszítést tettem, néhányszor komolyabban
is megpróbáltam hatni rá, hogy
átköltöztessem Novoszibirszk városába. Köz-
intézmények hiányában a tajgában való
szülést megengedhetetlennek, a gyer-
meknevelést pedig egyenesen lehetetlennek
tartottam akkoriban.
Anasztázia életvitele a tajgában eleinte,
finoman szólva, különösnek tűnt.
Mostanában viszont inkább a nagyvárosok-
ban élő emberek életét látom szokatlannak.
És amikor a lányommal volt áldott állapot-
ban, és a tajgában maradt, ugyanúgy, mint
korábban, a lelkemet teljes nyugalom és
 51/501

békesség töltötte el. Az eltelt évek alatt élet-

szemléletem lényeges változáson ment át.
Ha Anasztázia, valamilyen oknál fogva,
mégsem a tajgában, hanem a főváros egyik
legjobb nevű szülőotthonában kívánt volna
szülni, elkeseredtem volna, és ez szo-
morúsággal töltött volna el. És, valószínűleg
nem hagyott volna alább az aggodalmam a
gyermekem jövőjét illetően akkor sem, ha a
modern közoktatás keretein belül
nevelkedik.
Az élet valódi értékeinek felismerésével
teljesen átalakult az értékrendem.
Anasztázia a szibériai tajgában, saját
tisztásán hozta világra lányunkat. A szülésnél
nem voltam jelen, és képzett orvos sem, kor-
szerű orvosi műszerek hátterével. De lelkileg
teljesen nyugodt voltam. Biztos voltam
benne, hogy a szülés a világon a legtöké-
letesebb körülmények között zajlik le, a
családi birtok védett terében.
 52/501

Amikor világra hozta a lányunkat,

Anasztázia megkérdezte, mi legyen az
újszülött neve. Gondolkodás nélkül vágtam
rá - Anasztázia. És ezt nem azért mondtam,
mert a fiunkat Vlagyimirnek nevezte el.
Egyszerűen a szülést megelőzően Anasztáz-
iát, mint okos, bátor, nagyon kedves és
jószívű nőt ismertem meg. Ez a név számo-
mra azonosult az említett tulajdonságokkal,
szerettem volna, ha a lányom örökli azokat.
Anasztáziánál alkalmasabb nevelőt el sem
tudnék képzelni. Bár sok esetben a nevelési
elvek teljes hiánya érződik, de ez messze
megtévesztő.
Néhány példa, mi történik a kicsi lánykáv-
al a tajgában:
Egy alkalommal Anasztázia vidám hangu-
latában köszöntött, mondhatni játékos ked-
vében volt. Hirtelen tűnt fel, amikor
közelítettem az ismert tisztáshoz, ahol im-
már hárman laktak. Egyszerű, könnyű ruhát
viselt, hasonlót a római tunikákhoz, az
 53/501

utamba állt és mosolygott. Érdekes, honnan

van ez a ruhája? Megálltam és
gyönyörködtem a szokatlan jelenségben.
Milyen érdekes - gondoltam - mennyi idő
eltelt, szült két gyereket, és még mindig ugy-
anolyan fiatalosan és csodálatosan néz ki. Én
megöregedtem, megőszültem, Ő viszont
nem.
Eszembe jutott, hogy reggelente, korán
ébredve örült az új napnak, versenyt futott a
farkassal, vetett néhány bonyolult szaltót.
Vajon most is meg tudja még csinálni?
Mintha csak meghallotta volna a
hangtalan kérdésemet, Anasztázia, szinte
nekifutás nélkül, dupla szaltóval mellettem
termett.
- Szervusz, Vlagyimir - csendült fel a
hangja.
Nem tudtam rögtön válaszolni. Csodálatos
illat és szokatlan melegség áradt Anasztázia
testéből. Óvatosan megérintettem a vállát,
 54/501

valahogy nem mertem átölelni. Esetlenül

válaszoltam.
- Én is köszöntelek téged, Anasztázia.
Hozzám simult, megölelt és fülembe súgta:
- A kicsi lányunk nagyon okos és gyönyörű.
Anasztázia elindult előttem, mezítláb lépk-
edett a fűben. Lépkedett, egyik lábát a másik
elé úgy helyezve, mintha csak egy kifutón
vonuló manöken lenne. Ilyet máskor is
csinált és minden alkalommal viccesen tette,
egyre vidámabb hangulatban.
Mint általában, először a tóhoz mentünk,
hogy felfrissíthessem magam az út fáradal-
maitól. Már jól tudtam, hogy ez a fürdés nem
a mosdás miatt fontos, hanem le kellett mos-
nom magamról a szagokat, melyek idegenek
a tajgai tisztástól. Az első fürdés után
Anasztázia segített átdörzsölni a testemet egy
adag növényi péppel, melyet korábban
odakészített.
Miközben törölgetett, megjegyezte halkan:
 55/501

- Egyre kevesebb egészséges ételetek van, a

hasad kidomborodott egy kicsit.
- Az orvosok azt mondják ez dysbiosis. Az
emberek kilencven százalékánál fordul elő -
válaszoltam.
- Lehet, hogy ez az egész az emlősök sza-
bad akaratának hiányából fakad? - nevetett
Anasztázia - Magad mondtad, hogy az em-
berek tíz százalékának nincs ilyen betegsége.
Egy darabig sétálnom kellett a zöld péppel
a testemen, sőt a fejemen is, aztán újból a
vízbe merültem. Amikor kijöttem és kissé
megszáradt a testem, Anasztázia levette a
ruháját, amit római tunikához hasonlítot-
tam, és nekem adta. - Jó lenne, ha felvennéd
ezt az inget.
Anasztázia meztelen felsőtesttel állt előt-
tem. A mellei kicsit nagyobbak voltak a
szokásosnál. Az egyik melléből kicsordult egy
csepp tej.
- Te még szoptatod a lányunkat?-
kérdeztem.
 56/501

- Kiegészítésként - válaszolt vidáman

Anasztázia. Majd mindkét kezével finoman
megnyomta a melleit, és a tejet sugárban
egyenesen az arcomra spriccelte, megle-
petésemtől elnevette magát, majd szétkente
az arcomon.
- Amikor felveszed a tunikát és megkötöd a
derekadon - ingnek fog kinézni rajtad. Ezt az
inget mindig hordtam, a lányunk születése
óta. Ő néha úgy aludt, hogy beleburkolózott.
Megszokta az illatát, kinézetét. Ha úgy teszel,
ahogy elmondtam, könnyebben hozzád
szokik a kicsi lányunk.
- És te most mit veszel fel?
- Két ugyanilyen ingem van, amit váltog-
atva hordtam. Ezt, amit neked adtam,
gyakrabban viseltem. A hajamat is gyakran
füvek fonatával kötöttem Össze. Mindjárt
megyek és fonok neked is hasonlót, addig
figyelhetsz a lányunkra.
- Csak figyeljem? Megérinteni, hozzáérni
nem szabad?
 57/501

- Persze, hogy lehet, Vlagyimir. De jobb

lenne, ha csak figyelnéd egy darabig. Bár
még kicsi, de már önálló személyisége van, és
jobb, ha te csak nézed, tolakodás nélkül. Me-
gismered a szokásait, megpróbálsz az ő kis
világának részévé válni.
- Tudom, a fiamat is csak megfigyeltem
először. És mondd, Anasztázia, mennyi idő
múlva vehetem majd fel?
- Majd megérzed. A szíved megsúgja.
Úgy éreztem, Anasztázia azt akarta,
egyedül figyeljem meg a kicsi lányunkat,
hogy megismerhessem, mialatt neki valam-
ilyen halaszthatatlan dolgot kellett
elvégeznie. De nem is zavart igazán, hogy így
alakultak a dolgok. Tényleg, valahogy meg
kell ismerni a gyerek viselkedésmódját. Hisz
a lányomnak mindössze egy ismeretlen bácsi
vagyok. És ez az ismeretlen bácsi, hirtelen
hogy-hogy nem, felkapja a gyereket és
elkezdi babusgatni. Csiklandozza, gügyög
neki, ahogy kedve tartja. Lehet, hogy a
 58/501

gyereknek nem tetszenek ezek a babus-

gatások, nem csak az idegen bácsik miatt,
hanem úgy, egyáltalán. Megkérdeztem:
- Anasztázia, hol van most a lányunk? Ha
te most elmégy fűkoszorút fonogatni, én
hogy találom meg őt?
- Valahol itt kell lennie, nem messze,
válaszolta egészen nyugodtan Anasztázia.
Próbáld egyedül megtalálni, a szíved elvezet
hozzá!
Úgy gondoltam, sok mindent megértettem
a tajgai tisztás életéről. És mégis, minden al-
kalommal sikerült valami szokatlan dologra
rácsodálkoznom.
Hogy lehet egy alig két éves gyereknek me-
gengedni, hogy oda menjen vagy másszon a
tajgában, ahova neki tetszik, és mindezt
felügyelet nélkül? És mindezt a tajgában,
ahol nincsenek emberek. A tajgában, ahol
számtalan vadállat él.
Régebben vigyáztam az újszülött fiamra,
láttam, ahogy a medve lágyékánál
 59/501

bekucorodva aludt, és a medve mozdulat-

lanul feküdt, amíg a gyerek kipihente magát.
Láttam, ahogy farkasok vigyáznak a fiúc-
skára, hogyan játszanak vele fürge mókusok.
Megértettem, itt a tisztáson és a környékén
élő állatok háziállatokhoz hasonlóak. A
megjelölt területen belül nem harcolnak,
nem támadják meg egymást. A ház körül élő
állatoknál is a kutya nem bántja, sőt barát-
ságban élhet az ugyanott élő macskával, de
az idegent megtámadja. Következésképpen,
itt is, az általuk megjelölt területen belül nem
támadják egymást, az ember utódaira meg
különösképpen vigyáznak.
A területükön élő emberhez mélységes
tisztelettel viszonyulnak, természetesen a
kisgyermekét is megvédik, hűségesek hozzá
és gondoskodnak róla. Mégis, valamilyen
oknál fogva, szokatlan volt a helyzet. Vegyük
figyelembe például, mi történhet, ha a gyer-
mek a megjelölt területen kívülre megy ki?
Az ottani állatok másképpen bánnak vele a
 60/501

megszokottnál. Szóval az ésszerűségen túl,

furcsa érzések merültek fel bennem.
Megkérdeztem Anasztáziát, aki éppen
menni készült:
- Ha mégis találkoznék valamilyen állattal,
amíg a lányomat keresem? Még nem szok-
tam meg őket, ahogyan ők sem engem.
- Semmi rosszat nem okoznak, hiszen az
ingemben vagy, Vlagyimir. Nyugodtan
járhatsz, anélkül, hogy félelmet mutatnál.
Anasztázia ezzel el is szaladt a földkunyhója
felé.
Kimentem a tisztásra, ahol senkit nem
vettem észre, tettem egy kört a tisztás körüli
erdőben, úgy gondoltam, a lányom a közel-
ben lehet, és ha egyre nagyobb körökben
haladok - feltétlenül megtalálom.
Megláttam őt, még az első köröm befe-
jezése előtt. A kicsi Anasztázia ribizlibokrok
között álldogált, az ágakba kapaszkodva,
valamilyen bogarat nézegetett és mosolygott.
 61/501

Meghúzódtam egy bokor mögött és figyelni

kezdtem.
A kicsi lány egy rövid ing-ruhába volt
öltöztetve, a haját növények fonata fogta
össze. Miután betelt az ágakon történtek
megfigyelésével, meztelen lábacskáival
lépkedve a füvön, elindult a tisztás irányába.
Valamilyen ágba vagy fűcsomóba beakadt és
elesett. A kicsi lány teljesesen elterült a
fűben, de nem fakadt sírva, csendben
feltápászkodott és felült. Majd négykézláb
tett meg két-három métert, azután újból
felállt és óvatosan lépkedve folytatta útját.
Igyekeztem észrevétlen maradni, nagyon
óvatosan követtem a lányomat. És akkor hir-
telen, a szemem láttára - Nasztyenyka eltűnt.
Először megdermedtem az ijedtségtől, majd
odarohantam, ahol elvesztettem szem elől,
ahol épp az előbb lépegetett, körbenéztem,
de sehol nem láttam. Sem a fa mögött, ahol
nyoma veszett, sem a bokor mögött. A kicsi
 62/501

lány még nem tudott gyorsan szaladni, hogy

ilyen gyorsan eltűnhessen.
Körözni kezdtem a fa körül, ahol eltűnt,
egyre nagyobb sugárban haladva, de így sem
láttam. Egy darabig tanácstalanul álltam,
majd odaszaladtam a földházikóhoz, ahol,
gondoltam, megtalálom Anasztáziát.
Nyugodtan üldögélt a kunyhó bejáratánál,
növényi rostokból hajfonatot szövögetett
csendesen. Tőle nem messze egy barnás-
fekete róka dörgölőzött egy fához, mint egy
hízelkedő macska.
- Anasztázia, eltűnt a lányunk - fakadt ki
belőlem. Követtem néhány méterről, le nem
vettem róla a szememet. És hirtelen - mintha
csak elpárolgott volna. Sehol nem találom.
Anasztázia válasza láthatóan nyugalmat
árasztott, még a fonást sem hagyta abba
- Ne aggódj, Vlagyimir! Azt gondolom,
most a régi rókalyukban van.
- És ezt neked ki mondta?
 63/501

- Látod azt a rókát, ahogy a fához

dörgölődzik?
- Látom.
- Ezzel adja tudtomra - a gyermek az el-
hagyott üregben van.
- Nem lehet, hogy a róka valami mást akar
a tudtodra adni?
- Ha valami rosszat közölne, akkor
kimutatná aggodalmát. Oldalra futna, újból
visszaszaladna, magára vonná a figyelmet és
segítségül hívna.
- De, mindenesetre, nem lehetsz száz száz-
alékig biztos a lányunk holléte felől, annál is
inkább, mert semmiféle lyuk sincs azon a
helyen, ahol eltűnt, mindent megnéztem
arrafelé.
- Rendben, Vlagyimir, menjünk, nézzük
meg együtt, hova tűnt a kis huncutkánk.
Amikor a lányunk eltűnésének
helyszínéhez értünk, Anasztázia kezével el-
húzta a füvet, és rögtön megláttam az üreget.
A bejárata egy kissé megsérült, látszott a
 64/501

gödör. Belenéztem, Nasztyenyka összegöm-

bölyödve, egyenletesen szuszogva aludt.
- Na, látod, a csupasz földön aludt el. És
úgy gondolom, egyedül nem is lesz képes
innen kimászni - mondtam.
- Az üreg alján száraz a fű, Vlagyimir. A
kicsi lányunk, ha kialussza magát, egyedül is
megoldja a helyzetét, és képes kijutni a vé-
dett alvóhelyéről.
- Hogy fogja megoldani?
- Ha gondolod, várj és figyeld meg Vlagy-
imir, addig megyek és befejezem, amit
kigondoltam.
Maradtam. Körülbelül harminc perc
múlva, a gödörből zajok szűrődtek ki. A kicsi
lány felébredt, de nehezére esett kimásznia
az üregből egyedül, bár igazán nem is er-
őlködött. Az első próbálkozás után, felmérve
helyzetét, hívogatóan szólt: ago, ega. Ez nem
panaszos volt, hanem kifejezetten hívó hang.
Rögtön megjelent a korábban Anasztázia
körül sürgölődő róka. Először odament a
 65/501

lyuk bejáratához, körbeszaglászta, felmérte a

helyzetet, majd hátat fordított és belelógatta
a farkát az üregbe. Azután nekifeszült és
szépen lassan kihúzta a farkába kapaszkodó
gyermeket. A kicsi még legalább fél méteren
keresztül húzatta magát, mire elengedte a
róka farkát, előbb négykézlábra, majd két
lábára állt. A kicsi Nasztyenyka körbenézett,
mosolygott, mintha valami kedves dolog
jutott volna eszébe, és lassan lépkedve,
mosollyal az arcán, elindult a tó felé. Továb-
bra is észrevétlenül figyeltem őt.
Semmilyen állat nem volt a közelben, és
úgy tűnt, rajtam kívül senki sem figyel a kic-
sire az egész tajgában. Bár valamivel később
rájöttem, hogy tévedtem. Akkor derült ki,
hogy feszült figyelem kísérte a gyereket és
engem is, amikor először tanúja lettem a
lányom és egy vadállat konfliktusának.
Amikor Nasztyenyka kivergődött a mál-
nabokrok közül és merően nézte a tó vizének
simaságát, levette a ruhácskáját, mezítláb
 66/501

óvatosan elindult a tó felé. Még öt-hat métert

kellett volna megtennie, hogy elérje a vizet,
amikor a bokrokból egy anyafarkas tűnt fel
és néhány hatalmas ugrással elállta a tóhoz
vezető utat Nasztyusa elől. A lányka pici
kezeivel meglapogatta a farkas hátát,
huzigálta a szőrét, megpaskolta a pofáját. A
farkas viszonzásul megnyalta a gyermek
lábát, de ezzel be is fejeződött az üdvözlés,
kölcsönös kedveskedés és figyelmesség.
Nasztyusa terveiben nagy valószínűséggel
nem szerepelt az anyafarkassal való játsz-
adozás, a vízhez akart eljutni, igyekezett
kikerülni az egyhelyben leragadt ordast,
ezért hármat tipegett oldalvást. De amint
előre mozdult volna, a farkas megint útját
állta. Nasztyusa kezecskéivel megtámasztotta
az állat oldalát, igyekezett ellökni útjából az
akadályt, de a farkas nem engedelmeskedett
a gyereknek, állt, mint a cövek. Akkor
Nasztyusa lehuppant a fűre, gondolkodott
egy kicsit, és a farkas hasa alatt, kúszással
 67/501

próbálkozott. És ez a kísérlet sem hozott

sikert - a farkas lefeküdt.
Nasztyenyka láthatólag megértette - az ál-
lat nem engedi a vízhez, és erővel nem
győzheti le az akadályt. Egy darabig üldögélt
a fűben, erősen törte a fejecskéjét, majd
mászni kezdett - távolodott a farkastól és a tó
irányából is.
Hamarosan lábra állt, egy kisebb gallyat
tartott a kezében, odament a farkashoz, meg-
simította vele, majd eldobta az erdő
irányába. A botocska mindössze másfél mé-
terre esett le. A farkas odaugrott, felkapta a
fogaival. Ezalatt Nasztyusa gyorsan szede-
gette a lábikóit és a tó felé szaladt. A farkas
rájött, hogy megtréfálták, két ugrással elérte
a gyereket, aki már a vízhez ért és ledöntötte
a lábairól.
Nasztyenyka a hátára esett, a feje a vízbe
ért, lábaival a part homokos talaját rugdosva
igyekezett a vízbe lökdösni kicsi testét. A far-
kas finoman megfogta a gyerek lábát.
 68/501

Bizonyára nem akart fájdalmat okozni a

kislánynak, a fogása gyengéd volt.
Nasztyenyka a szabad lábát
nekitámasztotta a farkas orrának, kisza-
badította talpait a farkas csapdájából és für-
gén bekúszott a vízbe. Ezen a helyen már a
partnál egyméteres mélységű a víz, a kicsike
fejjel merült bele, de szinte azonnal ki is
bukkant a vízből. Keze, lába erősen dolgo-
zott, így tartotta magát a felszínen.
Na jó, hát úszni nem tud még a lányom,
gondoltam. Kiszaladtam rejtekhelyemről, de
mire a parthoz értem, a vízbe ugráshoz
készen, észrevettem, hogy az anyafarkas a
gyerek közelében van már. A vízben
kapálódzó kicsi lány a farkas oldalához sim-
ulva belekapaszkodott annak szőrébe és a
part mentén együtt úsztak a sekélyebb víz
felé. Amikor Nasztyusa lába talajt ért,
elengedte a farkast.
Az elázott ordas partot érve megrázta
magát és ezernyi, naptól csillogó gömböcskét
 69/501

szórt minden irányba. Még ezután sem sza-

ladt el, ott maradt a parton, teljes figyelmét a
gyermekre összpontosítva, és közben szeme
sarkából engem is figyelt, így tudatta velem
óvó szándékát.
Nasztyenyka pedig még mindig derékig állt
a vízben, mosolygott és kitartóan csalogatta a
farkasanyát. A kezecskéivel a vizet paskolta,
hívogatta őt, de az állat nem ment. Lehet,
neki nem tetszettek annyira a vizes
élmények, vagy talán veszélyesnek is találta a
játékot a tóban.
Nasztyenyka hirtelen felém kapta a fejét és
megdermedt. Először éreztem magamon a
kicsi lányom átható tekintetét és mozdulni
sem volt erőm. Megértettem, hogy úgy
fogadott engem, mint egy ismeretlen teremt-
ményt, aki váratlanul bukkant elő az ő
felségterületén.
Egy darabig még figyelt engem, majd
elfordult és lassan kijött a partra, odament a
füvön fekvő farkashoz, aki fogaival
 70/501

megemelte a kicsi ruháját és odanyújtotta.

Nasztyenyka elvette a ruhát, de mégsem
vette fel a vizes testére, hanem elindult a
tisztás szélén álló földházikó irányába.
Továbbra is érdeklődéssel figyeltem, hogyan
folytatja tajgai kirándulását és
gondolkodtam.
Mosolyogva sétál egy kisgyermek a szibéri-
ai tajga legmélyén, semmitől nem fél, senki
és semmi nem támadhatja, bánthatja - ellen-
kezőleg, az állatok lesik az alkalmat, mikor
lehetnek segítségére, hogy azonnal ott terem-
hessenek. Lépdel a kis emberpalánta, mint
királyi sarj, a birtokát számba véve. Minden
érdekli - az apró bogarak, mókusok és
madarak. Tanulmányozza a virágokat, ízlel-
geti a zöld növénykéket, kóstolgatja a
bogyókat
Ugyanebben az időben, négy fal közé zárt
birodalmában - akárcsak egy kalitkában élő
kedvenc - szépen berendezett, mégis barát-
ságtalan környezetben él egy másik, hasonló
 71/501

korú kislány. A gondos, szerető szülei elhal-

mozzák műanyagból készült játékok
tömkelegével, és Ő csak azokat
kóstolgathatja.
Világunkban kislányok és kisfiúk milliói,
mint ahogy a kedvenc állatkáink a
ketrecekben, lakás-zárkákban nőnek fel. És
mi persze azt szeretnénk, ha okos, szabad és
hálás emberekké válnának.
És az olyan fogalmakat, mint például a
szabadság - ami elsősorban szabad tudatot, a
világ teremtésének érzékelését és valós
tudását jelenti - elképzelni sem tudják.
A nagyobbacska gyerekeknek az iskolák-
ban majd mesélnek a világ teremtéséről. Ter-
mészetesen kapnak némi tudást az élő ter-
mészet óriási világáról, a Teremtő hatalmas
alkotásáról, de mégsem lesznek képesek
megtapasztalni és érzékelni azt. Ezt az
ismeretet az élet első éveiben szerezheti meg
az ember, amikor teljes összhangban van a
világgal és a Teremtővel. Mindezt erőlködés
 72/501

nélkül tanulhatja meg, játék közben, amit

nem helyettesíthet semmilyen iskolai
foglalkozás és egyetemi előadás sem.
Senkit nem bíztatok arra, hogy a
gyerekeikkel a tajgába költözzenek. Ez
teljességgel lehetetlen, de valamit tenni kel-
lene mégis.
 MÉGIS, KIRE HASONLÍT
A LÁNYUNK?
Egy este, a kis földkunyhó bejáratánál,
ahol Nasztyenyka néha egyedül aludt,
Anasztázia éppen szoptatta őt. Csendben ül-
tem a közelükben és érdeklődéssel figyeltem
a történéseket. Olyan benyomásom támadt,
hogy a gyermek etetése, a szervezet anyate-
jjel való táplálása, mintha önmagában
mellékes tevékenység lenne. Nasztyenyka
kezeivel megfogta Anasztázia melleit, cuppo-
gva szívta a tejet, aztán hirtelen elengedte a
mellbimbót, és egyenesen az anyukája
szemébe nézett. Anasztázia nem vette le a
tekintetét gyermekéről, nem figyelt sem rám,
sem a környezetére.
Úgy tűnt, hogy anya és gyermeke
egybeolvadt az etetés alatt, szavak nélkül
kapcsolódtak egybe.
 74/501

A folyamat körülbelül húsz percig tartott,

ezután Nasztyenyka elaludt.
Anasztázia lefektette a kislányt a kun-
yhóban, szövettel leterített szénaágyára. A
szövet széleivel betakargatta az alvó gyer-
meket, és oldalról még szénát húzott köré -
kényelmes fészket alkotva. Egy darabig még
nézegette az alvó kislányt, a bejáratnál térde-
pelve. Amikor Anasztázia felállt és figyelmét
végre rám fordította, megkérdeztem:
- Mit gondolsz, Anasztázia, melyikünkre
hasonlít jobban a lányunk - rád, vagy rám?
- Mint a legtöbb szülő, te is természetesen
azt szeretnéd Vlagyimir, ha a gyerek rád
hasonlítana?
- Na, pont, hogy nem találtad el. Termész-
etesen, szeretném, ha a lányunk valamit
tőlem is örökölne. De hát, mivel kislány, fon-
tos, hogy szép legyen, tehát inkább rád kel-
lene hasonlítania.
- Ez azt jelenti, hogy engem szépnek
találsz, magadhoz viszonyítva, Vlagyimir?
 75/501

- Szépnek látlak téged, nemcsak magam-

hoz hasonlítva, Anasztázia. Úgy gondolom, te
a legszebb ember vagy, akit valaha láttam,
még a nemzetközi szépségversenyeken in-
dulókhoz képest is. Láttam néhányat a
tévében. A versenyzők szépsége, a tiedhez
mérten meghatározhatatlan, Te mindenkinél
szebb vagy.
- Köszönöm, Vlagyimir. A szavaidat
bóknak tekintsem? Vagy inkább
magyarázatnak?
- Ez bók, magyarázat és - elragadtatásom
kifejezése is egyben.
- Köszönöm. Tehát nem vennéd rossz
néven Vlagyimir, ha azt mondanám, hogy
Nasztyenyka arcocskája külsőleg kicsit rád
hasonlít, a szemecskéi, szemöldöke, az
alakját pedig tőlem örökölte és a haja is oly-
an lesz, mint az enyém.
A vérszerinti hasonlóság az embereknél
képességeket, szokásokat és lelki
azonosságokat is jelent. Tehát néhány
 76/501

képességét és szokását tőled veszi át.

Néhányat tőlem. De az újszülött lelkének,
Vlagyimir, mindig három összetevője van.
- Három? És ez a harmadik kitől van?
- A harmadik összetevő az a Lélekrész,
amely korábbi életében, emberi testben
létezett, lehet száz éve, lehet ezer éve, vagy
akár millió évekkel ezelőtt is. Ez a harmadik
összetevő az összhangban élő embernél nem
esik részeire, várja a saját idejét, azt a pillan-
atot, amikor új testet ölthet, mely segíti őt,
hogy szemeivel láthassa, füleivel hallhassa a
környező világ hangjait, kezeivel megérin-
thesse, és éljen annak kínálkozó
adományaival.
- Viszont, ha a Lelkeink egy kerek egészbe
olvadtak össze egy új életben, ez jelentheti
azt, hogy tudniuk kell egymás életeiről?
- Természetesen tudniuk kell. És tudják is.
Különben lehetetlen lenne az összeolvadás.
Nem tudnának eggyé válni az egyetlen
Lélekkel.
 77/501

- Következésképpen, az én lelkem
megláthatja a lányunk előző életét?
- Természetesen láthatja, de csak abban az
esetben tudod érzékelni és látni, ha
Összhangba kerülsz a saját lelkeddel, és a
gondolataid kuszasága letisztul a környező
világ eltévelyedéseitől és mindemellett össz-
pontosítanod kell a figyelmedet is.
- Velem kapcsolatban mindent értek, én és
a hozzám hasonló emberek nem láthatják a
múltat, de te, Anasztázia, nyilván képes vagy
megtudni valamit a lányunk előző életéről
annak a bizonyos Lélekrésznek a
segítségével.
- Vlagyimir, igyekszem megtudni és
megérteni a lányunk előző életét, bármilyen
szokatlannak is tűnik. A lányunk korábbi
testet, öltött élete, évezredekkel ezelőtt,
egészen rövid volt, alig több, mint hét évet
élt.
 78/501

- Ilyen rövid élettörténetből nem sok

mindent lehet megtudni egy gyerek
múltjáról.
- Nem túl sokat, de egy rövidke élet alatt is
cselekedhet olyat, amely óriási hatással lehet
az azt követő ezernyi év eseményeire.
- Érdekes, mit tehet egy gyerek, milyen
lépést, ami ezernyi évig hatással lehet az em-
berek életére? Elmondanád, Anasztázia, vagy
még inkább, tudnál képeket mutatni a lány-
unk előző életéből?
- Tudok mutatni.
- Akkor mutasd meg!
És Anasztázia egy szokatlan történetet
mesélt el a lányunk előző életéről. Vagy egy
olyan kislány történetét, akinek Lélekrésze
most a kicsi Nasztyenyka testében él.
 EGY MÁSIK DIMENZIÓ
Valamikor régen, Vlagyimir, ahogy azt te is
tudod, beköszöntött a jégkorszak. Ahol
megjelent a jég, megváltozott az éghajlat. A
lehűlés miatt a növények sokasága nem
tudott fejlődni. A korábban sűrű erdőkkel
borított helyek, a buja növényzettel és
virágokkal teli gyümölcsöskertek fokoz-
atosan völgyekké alakultak, szegényes
növényvilággal borítva.
Az emberek, akik egy hegy lábánál elterülő
völgyben éltek, rájöttek: korábbi életüket, a
lehűlés, miatt már nem folytathatják. Úgy
döntöttek, elhagyják otthonaikat és mielőbb
kedvezőbb éghajlatú helyet keresnek.
A férfiak előre mentek. Őket követték a
törzs gyerekei, nők és idősek, Vud, a nemz-
etségfő irányításával.
A százhúsz éves ősz hajú öreg vezette a
tizenegy mamutból álló fonott kosarakkal
 80/501

felmálházott karavánt, néhány kosárba kicsi

gyerekeket ültettek, míg másokban
élelmiszer tartalékokat szállítottak, hisz nem
tudták meddig tart a vándorlásuk.
A mamutkaraván mindkét oldalán,
lovakkal és gyalogosan a nemzetsége haladt
és mindenféle élő állat, amelyek a nemzetség
településén éltek. Úgy tűnt, minden élőlény
megértette a vándorlás szükségességét. Ők is
követték az embert, új vidéket keresve. Az el-
hagyott helyen a növények maradtak csupán,
helyhez kötöttségük miatt. Pusztulásra ítélt
növények.
Vud sokat elmélkedett, választ keresett az
önmaga által feltett kérdésekre:
Miért következtek be a kellemetlen ter-
mészeti változások, miért kezdődött a
lehűlés?
Kinek az akarata indította el ezt a
tragédiát?
Az egész Földet érinti majd ez a
szerencsétlenség? Van-e az embernek
 81/501

elegendő ereje, hogy elhárítására

vállalkozzon?
Az ember cselekedetei összefüggésbe
hozhatóak-e a szerencsétlenséggel?
Vud megértette: ha nem találják meg a
válaszokat, a gyermekeire, unokáira és egész
nemzetségére szomorú sors vár. Tudta:
minden felnőtt, aki a karavánnal tart,
csapásként fogja fel a változásokat, arcuk
szomorú és gondterhelt. A gyerekek is feszül-
tek és csendesek. Csak egy huncutkodik, a
kedvence - Anaszta, a hatéves unokája, aki
egy furfangos játékot eszelt ki a karaván élén
haladó vezérmamuttal.
Vud félszemmel figyelte dédunokája
játékát. A hatalmas, héttonnás mamut or-
mányának a végét vállára vette és úgy tett,
mintha vonszolná az óriási állatot. És a
mamut még kedvére is tett. Az ormánya
súlyát természetesen maga tartotta, épp hogy
csak érintette a gyermek vállát. Anaszta
időnként meg-megállt, nagy lélegzetet véve,
 82/501

letörölgette homlokáról a nem létező ver-

ítéket és ezt mondogatta: „Hü, de nagy vagy
te, milyen nehéz és lusta!".
A mamut egyetértően bólogatott, legyez-
gette a füleit, ormányával a homlokát töröl-
gette, majd annak végét újból a kislány
vállára helyezte, mintha segítsége nélkül
képtelen lenne mozdulni.
Ez a játék ártalmatlan és mulattató volt.
De a másik, amit ezután eszelt ki dédun-
okája, már kevésbé tetszett Vudnak. A
következő játék ez volt:
Anaszta az ormányon felmászott a mamut
fejére, az állat persze segített neki, be-
hajlította hatalmas ormányát, így lökdöste
egyre feljebb a gyereket. Anaszta fönt
kényelmesen elhelyezkedett, ücsörgött egy
darabig a menetelő mamut fején, majd hir-
telen, ijedt hangon felkiáltott „Jaj!" és gy-
orsan lecsúszott az ormányon. A mamut
ügyességét tette próbára, hogy a földre hup-
panása előtt el tudja-e kapni a gyereket,
 83/501

nehogy leessen, megüsse magát, vagy vaskos

lábai alá kerüljön.
Vud gondolkodott a múlt eseményein, ig-
yekezett megtalálni a katasztrófa okát, ami az
embereket szülőföldjük elhagyására
kényszerítette, de gondolatai mindig vissza-
kanyarodtak dédunokája, Anaszta életképei-
hez. Nem hessegette el ezeket a képeket, tet-
szettek neki és elterelték gondolatait a szo-
morú eseményektől.
Eszébe jutott, hogy egyszer, régebben - az
egyik tanítás alkalmával - Anaszta egy jól
megalapozott vélemény ellen érvelt, ezen
Vud még el is mosolyodott. Ezt a képet látta
maga előtt, minden apró részletével.
Azt az órát éppen Vud vezette. Egy ter-
ebélyes tölgy alatt ült, körülötte különböző
korú gyerekek és három felnőtt. Vud a
következő szavakkal kezdte a tanítást:
 A KÍGYÓ, A KÖZVETÍTŐ
Mindegyikőtök tudja, hogy a dédszüleink
igyekeztek minél többet megtudni a Földet
benépesítő lények legtöbbjéről. Ebben a
folyamatban tanították is az állatokat, hogy-
an válhatnának leginkább az emberek
hasznára. Az állatok később átadták ezt a
tudást utódaiknak, ilyen módon a mi
nemzedékünk, mint az előttünk élők is, nagy
ajándékot kapott. A mi kötelességünk is,
hogy ne csak használjuk, de tökéletesítsük is
minden körülöttünk élő teremtmény képess-
égét. A mi nemzedékünk feladata, hogy meg-
fejtsük azon lények rendeltetését, melyekét
az elődeink nem tették meg.
- Ezzel egy időben Vud egy siklót húzott
elő az inge alól és folytatta:
- Például, jó lenne megérteni, mivégre
teremtettek a kígyók, milyen szolgálatot te-
hetnek az embernek.
 85/501

A jelenlevők csendben nézték a Vud kezén

tekergőző siklót. Egy vörös hajú, öt év körüli
kisfiú emelte fel a kezét. Vud szólni engedte.
- Azt láttam - kezdte a fiúcska - ahogy ez a
kígyócska, vagy egy ehhez hasonló, odasik-
lott a kecskénkhez és a tőgyéből szívni kezdte
a tejet. A kecske megállt egy helyben, ezek
szerint beleegyezett, szívesen adta neki.
- Igen, a siklók és más csúszómászók
képesek a tehenek és kecskék tejét szívni,
Izor, te ezt figyelhetted meg. De mi most ép-
pen azt próbáljuk megfejteni, miben lehet ez
a lény az ember segítségére - emlékeztette
Vud az egybegyűlteket.
- Igen, emlékszem, mi a feladatunk -
folytatta a vörös hajú - és az jutott akkor es-
zembe, hogy egy lyukat kellene csinálni a
túlsó felén, hadd szívja a tejet, a farkát
viszont beleereszthetné egy kancsóba, és így
az megtelne a tejjel. És akkor anyának nem
kellene fejnie a kecskét.
 86/501

Minden irányból méltatlankodó

gyerekhangok, megjegyzések kusza kórusa
hallatszott:
- Nem szabad lyukat csinálni!
- Nem kell lyuk, a kis lénynek fájni fog!
- A tej nem fog magától kijönni a lukon, ha
csak a teremtmény maga, arról nem dönt.
- A legfontosabb ellenérv a lyuk ellen az,
hogy fájdalmat okoznánk a siklónak -
összegezte Vud - és az ember nem okozhat
fájdalmat a földi teremtményeknek. A javasl-
atodat nem tudjuk elfogadni, Izor.
Vud át akart térni a következő kérdésre, de
a vörös hajú kisfiú nem tágított.
- Ha nem lehet lyukat csinálni a farkán,
akkor másképpen kell tenni - jelentette be.
Amikor a kecske tejét szívta, egyre vastagabb
és vastagabb lett. Ez azért történhetett, mert
sok tejet ivott meg. Meg kell tanítani, hogy
tejjel telítődve a házhoz kússzon és kancsóba
töltse. Akkor az embereknek fölösleges lenne
kancsóval a legelőre járkálni tejért, a tejelő
 87/501

állatoknak pedig nem kellene a legelőről a

házakhoz menniük, hogy megfejjék őket.
Különféle teremtmények fognak a házakhoz
kúszni, és ahogy egy üres kancsót látnak,
megtöltik tejjel.
A gyerekeknek megtetszett a vörös hajú
fiúcska ötlete, és egymást túlharsogva ig-
yekeztek saját ötleteikkel is kiegészíteni azt:
- Még az otthontól távol is lehetne tejet
szerezni tőlük.
- Meg lehetne tanítani, hogy egy bizonyos
hangra másszanak az emberhez a tejjel. És
ne kelljen őket a fűben keresgélni. Például
tapsolásra, vagy füttyszóra - versenyezve az
emberhez sietnének.
- Én nem szeretnék kígyóból kiadott tejet
inni - tette hozzá bátortalanul egy kislány -,
mi van, ha valami mást, valami sajátot is
hozzáad. De azonnal mindenki vitába szállt
vele.
- Hát a tehén teje is a belsejéből jön, mégis
mindenki issza!
 88/501

- Ha mégis hozzáadnának valami sajátot,

akkor még jobb lesz. Hiszen ezek a teremt-
mények maguk is mindig tiszták, még ha a
földön kúsznak is.
- Ez igaz, mindig tiszták, sohasem láttam
még maszatos kígyót.
Izor hallgatta, ahogy a gyerekek vit-
atkoznak a felvetésén, még el is vörösödött a
büszkeségtől.
- Izor, a második ötleted, figyelmet ér-
demel - dicsérte meg Vud a kisfiút és
hozzátette:
- A felvetésedet, ennél részletesebben, a
következő alkalommal vitatjuk majd meg,
addig mindenki végiggondolja és kifejti majd
véleményét vagy saját ötlettel áll elő a
csúszómászók hasznosítására. Most azt
szeretném megkérdezni tőletek, hogy az
általatok ismert emlősöknek milyen hasznuk
van. Készen vagytok?...
Vud nem fejezte be. Meglátta Anaszta
felemelt kezét, ahogy kicsi tenyerét felé
 89/501

fordította. Ez a gesztus azt jelentette, hogy a

kislány valamivel nem ért egyet és
szándékában áll kifejteni véleményét a
jelenlevőknek.
- Fejtsd ki a véleményedet, Anaszta! -
egyezett bele Vud.
- Én ellene vagyok a tej csúszómászók által
való házhozszállításának.
A gyerekek, egymás után, ellenkezni
kezdtek:
- De miért?
- Nem kell lemondanunk a kényelemről!
- Ezek a teremtmények jelenleg nem
tesznek semmit az ember kedvére, és így vé-
gre hasznunkra fordíthatnánk őket.
- Az embereknek több idejük marad,
valami kellemesebb dologgal foglalkozhatnak
és nem a fejéssel.
Anaszta nyugodtan végighallgatta az ellen-
véleményeket, majd folytatta:
 90/501

- Ha csúszómászók hoznák az embereknek

a tejet, akkor az ember maga is tehénné
válna.
- Miről beszélsz, kislány? Magyarázd el! -
kiabált be egy felnőtt résztvevő, aki nem
tudta türtőztetni magát.
És Anaszta folytatta:
- Az ember, aki tejet kap a tehéntől, kec-
skétől, tevétől vagy akárki tejét kapja,
viszonzásul a figyelmét és az érzéseit adja az
állatnak. Amennyiben nem maga veszi el az
állat tejét és az nem érzi a figyelmét, a teje
nem lesz annyira finom. Az ember saját
háláját a mászó lényre fordítja és „kígyó-te-
jet" kap tőle. A kígyó az ember és a tehén
közé áll be. Az összes teremtmény és az em-
ber között Ő lesz a közvetítő. Így elvonja és
csalafinta szolgálatával kisajátítja az ember
áldásos figyelmét, amely viszont minden
földi lény számára rendeltetett.
Egy időre mindenki elcsendesedett, gon-
dolataiba merült.
 91/501

Vud képzeletében hirtelen egy kép tűnt fel:

egy terebélyes almafa, tele érlelődő almákkal.
Az almafánál egy férfi és egy nő áll. A nő azt
mondja:
- Drágám, nézd, egy alma már megérett,
gyönyörűen néz ki! Az almafa szívesen
nekünk ajándékozná. Nyújtózkodj ki egy kic-
sit, akkor eléred az ágat, húzd lejjebb és sza-
kítsd le az érett almát!
A férfi megpróbálta elérni az ágat, de nem
sikerült. Kicsit fel is ugrott, hogy elérhesse az
érett almát, de az ágon ekkor megjelent egy
kígyó. Letépte az almát, lejjebb ereszkedett,
farkával az ágba kapaszkodva szol-
gálatkészen átnyújtotta a termést az
embernek.
- Köszönöm neked, mászó segítőm! -
mondta az ember és megsimogatta a kígyót.
A férfi és a nő továbbmentek a fától, és
nem köszönték meg neki a termését. A hála
érzésének kinyilvánítását, energiáit a
kígyónak adták át. Az almafa beleremegett,
 92/501

és terméseinek fele, kissé éretlenül, a földre

potyogott.
És ekkor Vud megszakította a csendet:
- Anaszta, a felvetésed figyelmet érdemel,
és részben elfogadom. Mindegyikünknek
feltétlenül át kell gondolnunk ahhoz az
összekötőhöz fűződő viszonyunkat, aki az
ember és a Földön élő növények és teremt-
mények köz vetítőjeként lép fel. El kell gon-
dolkodnunk, hová vezet ez a jövőben,
javaslom, hogy a következő órákon térjünk
vissza ehhez a témához. És most - tekintetét
körbejáratta az egybegyűlteken - ahogy meg-
beszéltük, kérem, mondjátok el, mi az ismert
állatok rendeltetése, haszna.
 A HÁZÉPÍTÉS LEGFŐBB
HANGSZERE
Én, én! - türelmetlen gyerekhangok
versengése hangzott fel. - Jó, rendben van -
bólogatott Vud - szépen sorban mondjátok,
és mindenki, legfeljebb egy állat két rendel-
tetését nevezze meg.
A gyerekek egymás után ugrottak fel a
helyükről és sietősen mondták:
- A tehén, a kecske tejet adnak, füvet es-
znek és mindennap az emberhez mennek,
hogy az elvegye a tejüket.
- A csacsi és a ló azért lettek teremtve,
hogy az embert hordozzák, ha ő nem akar a
saját lábán menni.
- A tyúkok, kacsák néha lépegetnek, néha
repülnek, de majdnem minden nap vissza-
térnek és tojást raknak, hogy az ember elve-
hesse azokat.
 94/501

- A mamut azért hasznos, mert súlyos ter-

heket emel meg és rak át arra a helyre, amit
az ember kijelöl...
A gyerekek már a harmadik körben nyil-
vánították ki nagy igyekezettel tudásukat az
ismert állatok rendeltetéséről. Végül Vud
újabb kérdést tett fel:
- Ki tud arra válaszolni, milyen esetekben
működnek együtt és milyen módon irányítja
őket az ember?
- Én mondanám el, ha lehet - fordult a
jelenlevőkhöz ugyanaz a vörös hajú kisfiú, és
észre sem vette az ellenkezéseket. Vudra néz-
ett, aki beleegyezően bólintott.
- Az állatok akkor kezdenek együtt dol-
gozni, ha az ember házat akar építeni
magának. Az ember egy kis furulyával
irányítja az állatokat. Először hívogató zenét
játszik, mire különféle állatok és madarak
jönnek hozzá. Érkezésük után az ember köré
gyűlnek és várakoznak, mert az elődeink erre
tanították őket. Ahogy a hívogató dallam
 95/501

véget ér, az ember körbetekint az egybegyűlt

állatokon, majd szívélyesen köszönti őket. Az
állatok, kinek adottsága lehetővé teszi,
örömtelién csóválják farkincájukat,
ahányszor csak az ember kedvesen tekint
rájuk. Azok az állatok, akiknek erre nincs le-
hetőségük, örömüket más módon fejezik ki,
mert minden állat számára az a legkelle-
mesebb érzés, ha az ember kedvesen tekint
rá. Azután az ember más dallamot játszik a
hangszerén. Az állatseregletből erre rögtön
előjönnek a medvék és elkezdenek árkot ásni
azon a helyen, ahol az ember azt ágakkal
kijelölte. Amikor az ember úgy gondolja,
hogy nem kell tovább ásni a gödröt, új dal-
lamot játszik, és a medvék visszatérnek a
helyükre. Újabb zene hallatára a mamutok
köveket helyeznek az árkokba. Közben, a
kiválasztott hely fölött nagyon sok fecske
repked körbe-körbe, türelmetlenül várják a
saját dallamukat. Amikor az ember hang-
szerén megszólaltatja gyönyörű zenéjüket, a
 96/501

fecskék minden irányba szétszóródnak, és sz-

inte azonnal jönnek is vissza egymás után,
csőrükben kis sárdarabkákat, szalmát, pihét
hoznak - csupa olyan dolgot, amivel a
fészküket építik - és ezeket rakosgatják a
kövekre, amíg a ház fala elkészül.
A kisfiú elhallgatott, ekkor Vud észrevette,
hogy Anaszta ismét felállt a helyéről és a
szokott módon jelentkezett, kezét tenyérrel
felé fordítva.
Vud megengedte Anasztának, hogy
szóljon.
- Tanítónk, Vud, azt szeretném
megkérdezni tőled, hogy a házépítés nagyon
kellemes és érdekes dolognak számít-e?
- Igen, - válaszolta Vud - persze, hogy az,
az okos ember nagyon kellemes és teremtő
tevékenysége.
- Tanítónk, Vud, akkor miért tiltott ez a
kellemes elfoglaltság a gyerekek számára?
Vudnak ismerős volt Anaszta kötekedős
gondolata, tudta, hogy ő is saját házikót
 97/501

szeretne építeni. Otthon nem is egyszer

vetette fel ennek gondolatát és beszélgetést
kezdeményezett Vuddal, aki mindig türelem-
mel magyarázta el, miért tiltott a házépítés a
gyerekek számára. Ezért tette fel kérdését
most is, más gyerekek és felnőttek jelen-
létében. Nyilván nem véletlenül hozta elő.
„Valamit kitalált" - gondolta gyanakodva Vud
és válaszába kezdett:
- A gyerekek - akik még nem értették meg
a világ teremtésének folyamatát - amikor
megszólaltatják a sípot, akaratukon kívül, hi-
bázhatnak a dallamban, ezzel az építkezés-
ben részt vevő állatokat összezavarnák, akik
nem tudnák, mi a dolguk.
- Tanítónk, Vud, mutathatok valamit? -
kérdezte Anaszta.
- Természetesen, ha összefügg a
kérdéseddel.
- Összefügg - válaszolta Anaszta és
énekelni kezdett. Szépen, csendesen énekelt.
Vékonyka hangján pont azokat a dallamokat
 98/501

szólaltatta meg, amelyeket a felnőttek az

építkezéskor játszottak sípjaikon.
- Egyet sem hibázott - jegyezte meg halkan
egy idősebb jelenlevő, a résztvevők közül.
- Tényleg nem hibázott - egyezett bele egy
másik.
- Hiszen a dallamot csupán egyetle-
negyszer hallotta - hangsúlyozta az az
idősebb résztvevő, aki az utolsó sorban, egy
eldöntött farönkön ült. És hozzátette: - Jó az
emlékezőképessége.
A dal befejeztével Anaszta megkérdezte,
Vudot:
- Tanítónk, Vud, eltévesztettem akár egye-
tlen hangot is?
- Anaszta, te nem hibáztál a dallamban,
pontosan adtad elő.
- Akkor az első akadályt legyőztem?
- Úgy tekintjük, hogy legyőzted - ismerte el
Vud. De vannak még más feltételek is.
Bizonyos esetekben kivételt tehetünk és
kiválaszthatjuk, hogy a gyerekek közül ki
 99/501

építhet házat. Ez akkor lehetséges, ha ez a

valaki, akár közületek is, elmondja elképzelt
terveit, és a bölcsek tanácsa azt újításnak
tekinti. Ebben a kivételes esetben és
példaképpen megengedhetik a ház építését.
Vud megérezte, hogy egy nagyon kedvező,
áldásos helyzet állt elő, amikor teremtő gon-
dolkodásra serkentheti a résztvevő
gyerekeket, és azt mondta:
- Javaslom, hogy aki szeretné, a második
holdhónap végére állítsa össze saját elméleti
építési tervét. Először együtt megbeszéljük az
összes tervet, kiválasztjuk a legjobbat, majd a
bölcsek tanácsa elé terjesztjük, hogy dönt-
senek felőle.
Vud nem tévedett, a legfiatalabbak és az
idősebbek is lázba jöttek, hogy előadhassák
saját elképzeléseiket a szokatlan feladat
kapcsán. Sugdolózni kezdtek, minden
valószínűséggel a felvetéssel kapcsolatban,
mi újat hozhatnak létre, a házépítés időtlen-
idők óta kiforrott módjában. Megértette,
 100/501

hogy nincs értelme folytatni a foglalkozást,

mivel a gyerekek figyelmét lekötötte az új fe-
ladat megoldása, az alkotói tevékenység fel-
lobbanásával elméjüket aligha sikerülne
egyéb munkára bírni, ezért megszakította a
foglalkozást és mindenkit elengedett.
A második holdhónap végén a gyerekek
számára eljött a várva-várt nap. Sokan
közülük korábban érkeztek, nem várták be az
idősebbeket, mesélni kezdték egymásnak az
elképzeléseiket. A kijelölt időben a szülők is
megjelentek. Amikor elkezdődött az óra, a
gyerekek sorban, nagy izgalommal előadták
saját elképzelésüket.
A szabályoknak megfelelően, Anasztának
saját tervét utolsóként kellett előadnia. Ad-
dig, az elmondott tervek között, a legjobbnak
Aláné bizonyult. Alán egy kedves, helyes,
nyolc éves fiú volt, Anasztánál egy évvel
idősebb, aki szépen énekelt és akinek, mint
egy felnőttnek, örömmel segítettek és
engedelmeskedtek a háziállatok. Ez a kisfiú a
 101/501

nemzetségben sok gyereknek tetszett, többek

között Anasztának is. Ha Ő győzött volna,
nem vette volna sértésnek. „Hát legyen
inkább Ő a jobb, mint bárki más" - gondolta
Anaszta.
Végül elérkezett az ő sora is. Zavarát
leplezve, így kezdte az előadását:
- Az én tervem, látszatra nem sokban tér el
az előttem szólókéhoz képest. Az új ötletem a
falakat érinti. Pontosabban azét, amelyik
délre néz. Abban helyezem el a méhek
fatönkből készült odúit. Amikor a méhek
gyűjteni kezdik a virágport, a nap felmelegíti
az odút, amit a méhek hűteni kezdenek
szárny-rebesgetésükkel. Az odú és a ház egy
szellőző nyílással lenne összekötve, így a
kaptár levegője a virágok illatával telíti az
ember szobáját is.
A felnőttek egymás között halkan vitatták
meg Anaszta új ötletét. Végül Vud elfogadta a
közös döntést. A döntést arról, hogy két ter-
vet visznek a bölcsek tanácsa elé - Alánét és
 102/501

Anasztáét. Anaszta ennek nem örült, nem

szeretett volna a fiúcska versenytársa lenni.
A bölcsek másnap gyűltek össze, hogy
megtekintsék a terveket, éppen a következő
órán, és sok más ember is eljött. Anaszta ter-
vét jobbnak ítélték meg. Ezt az egyik ősz
hajú, szigorúnak látszó bölcs jelentette be
ünnepélyesen. Egyidejűleg megjegyezte:
- Anaszta, tervedet figyelemre méltónak is-
mertük el, tényleg érdekes, új elgondolás, de
a megépítését nem tudjuk neked
engedélyezni. Nem engedhetjük, hogy a
házépítés gyerekjátékká változzon. Házat,
csak férfi és nő építhet, akik családalapításról
döntöttek, ez megmásíthatatlan szabály.
Egyetértesz ezzel?
Anaszta hallgatott. Torkában a gombóc
nem engedte, hogy szólhasson. Hihetetlen
lelkesedéssel dolgozott a tervén, elképzelte,
sőt érezte is a kis házikóját, elméletben már
benne is lakott, puha fekvőhelyen aludt, pók
szőtte, függönyös ablakon át látta gyönyörű
 103/501

virágoskertjét, érezte a legfinomabb virág-

porok illatát, amelyet a méhek gyűjtögettek...
Ekkor Alán felállt a helyéről.
- Mondhatok valamit a megmásíthatatlan
szabályról? - kérdően tekintett a bölcsekre,
majd folytatta:
- Természetesen az igazságos, és nem lehet
megmásítani, de meg lehet úgy valósítani,
hogy ez a szabály ne vonatkozzon Anasztára.
Az emberek értetlenül néztek Alánra.
- És hogyan lehet ezt megoldani? - hang-
zott a kérdés.
- Engedjék meg, hogy megmutassam -
válaszolta Alán.
- Mutasd! - engedte meg a Bölcs.
Alán odament Anasztához, megállt vele
szemben. Levette a családi nyakékét és
Anaszta nyakába akasztotta:
- Legyél a feleségem, Anaszta! - kérte meg
őt.
 104/501

A jelenlevők elképedtek. Anaszta szóhoz

sem jutott, csak a szemei csillogtak, ahogy
fölnézett az előtte álló fiatalemberre.
- Beleegyezel, Anaszta? - kérdezte Alán.
A lány határozottan bólintott, majd gy-
orsan levette a saját nyakékét és Alánnak
nyújtotta, de a fiú nem vette azt el, hanem
térdre ereszkedett a kislány előtt, hogy ő
maga akassza a nyakába szép nyakékét.
Az emberek ámulattal tekintettek az es-
eményekre. Alán megfogta Anaszta kezét és
az ősz bölcshöz fordult:
- Most már nincs akadály Anaszta terve
előtt, és a megmásíthatatlan szabály rá nem
vonatkozik.
- Jól van - kezdte kissé bizonytalanul a
bölcs -, de az emberek azért kötik össze
életüket, hogy családot alapítsanak. Anaszta
még túlságosan fiatal, ő még nem szülhet
gyermeket.
- Az igaz - egyezett bele Alán - még fiatal
kicsit. De napról - napra egyre idősebb lesz.
 105/501

És egyszer eljön az a nap, amikor szépséges

felnőtté válik. Biztos vagyok benne, hogy
kivárom ezt a napot és döntésemet meg nem
másítom.
A bölcsek megvitatták a helyzetet és me-
gengedték Anasztának, hogy megépítsen egy
kisebb házikót, azzal a feltétellel, hogy
tizenegy nap múlva le kell majd bontania,
mivel nem lehet megengedni, hogy a ház
lakatlanul álljon, hisz Anaszta a koránál fo-
gva még nem lakhat külön a szüleitől.
A kijelölt napon a nemzetség tagjai szinte
mindannyian összegyűltek a kis dombon.
Anaszta ott állt a kis virágágyása mellett.
Ágakkal és gallyakkal már korábban kijelölte
házikója körvonalait. Nagyon aggódott,
hiszen annyi ember kíséri majd figyelemmel
munkáját, de legjobban azért izgult, hogy
köztük van Alán is. Anasztában különös
érzések keltek életre a fiúval kapcsolatban,
miután az életük összekötését javasolta. A
Bölcsek vezetője Anasztához lépett, kinyitott
 106/501

egy szépséges tokot, amelyben a furulyát - a

házépítés legfontosabb eszközét - tartották. A
kislány remegő kézzel vette el a hangszert,
néhány lyukat befogott rajta és ajkához
emelte. De hang nem jött ki. Anaszta érezte,
hogy mielőbb meg kell nyugodnia. A
mellkasához szorította a furulyát, nézte a
dombon álló embereket, s arra gondolt,
valamit gyorsan tennie kellene, hogy mielőbb
megnyugodjon. Mégis egyre izgatottabb lett.
Az emberek tömegéből kilépett egy fi-
atalember és Anasztához indult. Alán volt az.
Odament a kislányhoz és azt mondta:
- Ismerem ezt a dallamot, én is el tudom
játszani. Te kijelölted a ház helyét és a
méretét. Megnyerted a versenyt, ez azt
jelenti, hogy a ház a tied lesz, én csupán a
dallamot játszom el.
Anaszta könnytől csillogó szemmel nézett
a délceg fiúra, s izgatottságtól remegő
ajkakkal suttogta:
 107/501

Szeretném egyedül csinálni, Alán, nagyon

köszönöm, de feltétlenül egyedül kell
megcsinálnom.
- Anaszta, akkor hallgass meg figyelmesen.
Vegyél egy mély levegőt és tartsd bent, amíg
tudod, majd fújd ki, de ne egyszerre, hanem
háromszori kifújással. Az utolsó kilégzést
úgy, hogy a legkevesebb levegő maradjon
benned. Ezután kezdj el egyenletesen
lélegezni. A legelső belégzéstől csak a saját
légzésedre figyelj, felejts el mindent magad
körül, és ahogy a légzésed normális üteművé
válik - kezdj el játszani. A hátad mögött fo-
gok állni és figyelem a dombon ülő em-
bereket, nem engedem a tekintetüket és gon-
dolataikat hozzád eljutni, nem érinthetnek
téged, és te nyugodtan, magabiztosan
megépítheted a saját mese-házikódat.
Anaszta mindent úgy tett, ahogy Alán
tanította. Amikor megnyugodott, ajkához
emelte a furulyát - és az egész térséget
betöltötte a hívogató dallam.
 108/501

Kis idő múlva az erdő, mező állatai

gyülekezni kezdtek. Amikor már elegendően
voltak, Anaszta abbahagyta ezt a dallamot,
beállt a tojásdad alakzat közepébe, a jövendő
ház kijelölt falaihoz, és újból játszani kezdett,
de már másik dallamot.
Három medve azonnal kivált az állatok
gyülekezetéből, ugrándozva szaladtak az
Anaszta által megrajzolt ovális alakzathoz,
körbejárták, megszaglászták és ásni kezdtek
a lerakott ágak mentén.
Nagyon-nagyon igyekeztek. Ekkor hirtelen
két - önmagát türtőztetni nem képes - med-
vebocs ugrott bele az árokba, amit nagy
valószínűséggel az anyjuk ásott. Anaszta
meglepettségében abbahagyta a dallamot.
Mindenki lemerevedett. Az anyamedve
elkapta egyik kölykét a marjánál és egy legy-
intéssel úgy kipenderítette az árokból, hogy
az bukfencezve gurult odébb. Ugyanezt tette
a másikkal is, dorgálásként rájuk mordult,
majd a furulyás kislány felé fordulva a
 109/501

tappancsával intett felé, akár egy karmester.

Anaszta folytatta a dallamot.
Amikor elkészült az árok, Anaszta dal-
lamot váltott - mély, nyugodt és ütemes
hangok hangzottak fel. Mamutok jöttek
egymás után a kiásott árokhoz, köveket hoz-
tak az ormányukon. Elhelyezték a köveket,
addig folytatták munkájukat, amíg az árok
megtelt. Ezután a furulya ütemes, mély
hangjait trillázás váltotta, madárcsiviteléshez
hasonlatos dallammal. Ekkor az építkezés
fölött repdeső fecskék, mintha parancsszót
hallottak volna, hirtelen eltűntek, majd újból
megjelentek. Hol ide, hol oda szálltak le a
kövekre, a csőrükből kirakosgatva valamit.
A kis tollas segítők ugyan egészen kevés
építőanyagot tudtak csak a csőrükben hozni,
de sokan voltak, hihetetlen összhangban,
serényen dolgoztak. A trillázó dallam hal-
latán a ház falai szemmel láthatóan
növekedtek.
 110/501

Anaszta házikóját nem bontották le

tizenegy nap múlva sem, úgy döntöttek,
megfigyelik a méhek viselkedését a ház
falában - télen és nyáron.
 NE SIETTESD AZ
IDŐDET!
Vud emlékezetében folyton dédunokája,
Anaszta, életképei sejlettek fel, még el is
nevette magát, amint felidézett egy es-
eményt. Esteledett. Vud megmosta lábait a
közeli patakban, alváshoz készülődött,
amikor hirtelen gyereksírás hangjára lett
figyelmes - nem is sírás, kifejezett zokogás
hallatszott. Megfordult és Anasztát látta felé
rohanni. Szokatlanul nézett ki, arca fekete
maszatos volt, a ruhája kivágásából
szénaszálak lógtak ki.
Bicegve odaszaladt Vudhoz, leült a ház
melletti földhalomra, kezecskéivel megfogta
a fejét és siránkozásba kezdett.
Jaj, nagyon szomorú vagyok, édes
papikám! Vége az életemnek!
Most, hogy Alán megkérte Anasztát, a
kislány szeretett volna mielőbb felnőni, ezért
 112/501

reggelente, mielőtt a forrás öbléhez futott

volna mosakodni, előbb mindig egy bottal
bekarcolta saját testmagasságát a ház falába.
A vízben saját tükörképét nézegette, csak
utána merült alá s azon gondolkodott, mikor
kezdenek nőni a mellei, mint a felnőtt
nőknek, akik a gyermekeiket táplálják.
Igyál egy kis vizet, Anasztocska, és nyugodj
meg, mondd el mi történt!
Anaszta nyelt egy korty vizet a kancsóból
és hüppögve mesélni kezdett Vudnak saját
bánatáról.
- Tudtam, papikám, tudtam... Ők mind
gyönyörködnek Alánban, mert ő a legszebb
és legokosabb. Aggódtam, hogy amíg fel-
növök, valamelyik felnőtt szépség magába
bolondítja az én Alánomat, biztosan
szerelmes lesz. És ma, éppen szürkületkor,
láttam, ahogy ők - azok a szépségek - a hegyi
tisztásra mentek és az én Alánomról beszél-
gettek. Most kell cselekednem. Döntöttem és
el is kezdtem.
 113/501

- Kerestem egy széndarabkát, kifestettem a

szemeimet, ahogy a nagylányoktól láttam.
Majd céklával kiszíneztem az arcomat és az
ajkaimat. Az anyajegyemet is bekentem agy-
aggal. Azt, amelyik itt van, a homlokomon.
Anaszta elhúzta a frufruját, és megmutatta
Vudnak a csillagalakú anyajegyét.
- És miért akartad eltakarni agyaggal,
Anasztocska? Hiszen nem is látszik, a
gyönyörű hajad eltakarja - kérdezte mosolyát
leplezve Vud.
- Eltakarja, de a szellő elfújja a hajamat és
kilátszik.
- Hát hadd látsszon ki, nekem, például,
nagyon tetszik az anyajegyed, egy csillagra
hasonlít.
- Persze, persze - sopánkodott Anaszta -
neked tetszik, de nekem egyáltalán nem.
Mintha meg lennék jelölve. Anyukámnak
nincs a homlokán csillag és apukámnak se,
neked sincs, Vud papikám. Ki rajzolta ezt a
 114/501

homlokomra? Ki akart engem elcsúfítani?

Na, na, na?...
- Anasztocska, senki nem csúnyított el, épp
ellenkezőleg - megszépített ezzel. Ha majd jó
cselekedeteket viszel véghez, az emberek úgy
fognak emlegetni, hogy ez a jótett azt a
kislányt dicséri, akinek csillag van a hom-
lokán. Ha rosszat cselekszel, az emberek úgy
emlegetnek majd, hogy ezt az a lány csinálta,
akinek folt van a homlokán. Az egyén bárme-
lyik külső jellemzőjét szépnek látják az em-
berek, ha a cselekedetei jóságosak.
Vud megsimogatta dédunokája fejét, aztán
megkérdezte:
- Mondd csak, Anasztocska, a ruhádból
miért kandikál ki széna?
- Két gombócot gyúrtam a szénából, azokat
szalaggal a mellkasomra kötöttem, hogy úgy
nézzek ki, mint a nagylányok. A cipőm
sarkába is szénát gyömöszöltem, hogy ma-
gasabbnak tűnjek. És így megnőve, mint egy
igazi szépség, elindultam a tisztásra, ahol a
 115/501

lányok és a fiatal legények gyülekezni

szoktak.
Odamentem és láttam, hogy Alán a fiúkkal
van, tőlük nem messze a nagylányok gyűltek
össze, beszélgettek és közben félszemmel
Alánt figyelték. És Alán is nézegette a
lányokat.
Anaszta újból sírásban tört ki és
könnyekkel küszködve folytatta:
- Láttam, papikám, ahogy nézegette,
figyelgette őket. Tudtam, hogy nemsokára
körbeállnak, megfogják egymás kezét és
énekelni kezdenek és közben egymást néze-
getik. És én is szerettem volna ebben részt
venni, ezért odamentem a lányokhoz. Az
egyikük úgy bámult rám, csak úgy nézett,
nézett, aztán nevetni kezdett, és a többiek is,
ahogy megláttak, elkezdtek nevetni. És a fiúk
is, akik Alánnal álltak. Jaj, én bánatom, szo-
morú bánatom, Vud papikám! Egyedül áll-
tam ott, és mindenki engem nevetett, és csak
 116/501

nevettek. Egyikük a fűre vetette magát, és

úgy, hemperegve nevetett tovább.
Vud lehajtotta a fejét, leplezve mosolyát,
megkérdezte:
- És Alán is nevetett rajtad, Anasztocska?
- Alán nem nevetett ki, papikám,
egyáltalán nem nevetett. Alán legyőzött!
- Legyőzött? - csodálkozott Vud - Hogyan?
- Legyőzött és elnáspángolt, Vud papikám.
Először odajött és felkapott a kezébe. Mint
egy kicsi gyereket, úgy kapott fel - mesélte
Anaszta hüppögve. És én... én annyira szer-
ettem volna felnőtt lenni... És ő pedig, ahogy
a kicsiket szokták, felkapott és elvitt a bokor
mögé. Ott letett az ösvényre és azt mondta:
„Menj haza, Anaszta, mosakodj meg és töb-
bet ne butáskodj!" De én... én azt mondtam,
hogy nem megyek sehova, és hogy elég
meggyőző legyek, néhányszor toppantottam
hozzá a lábammal is. Akkor megfogta a keze-
met és elpaskolt. Így ni, pontosan így -
 117/501

Anaszta tenyerével paskolgatta a csípőjét, és

még jajveszékelt is hozzá:
- Most teljesen összetört vagyok, szerenc-
sétlen, elhagyott, férj nélkül.
- Hogyan, visszavette tőled a nyakékét? -
kérdezte Vud
- Nem, nem vette el.
- Akkor ez azt jelenti, hogy te még férjnél
vagy - térítette ezzel észre Vud.
- Mindegy, hogy férjnél vagyok, ha
összevertek és nyomorultul érzem magam.
- És tényleg annyira fájdalmas volt neked,
amikor Alán elpaskolt? - kérdezte Vud.
- Nem tudom, papikám, nem is tudom,
semmilyen fájdalmat nem éreztem, de a
sérelmem keserűsége nagyobb volt bármily-
en fájdalomnál.
- Nyugodj meg, Anasztocska, látszik, hogy
Alán szeretetből paskolt el téged, hogy több
ilyen kísérletet ne tegyél, ami miatt kineveth-
etnek. Azt jelenti, hogy ezzel megóvott téged
a jövőbeli nevetséges helyzetektől.
 118/501

- Szeretetből? Ezek szerint, ha szeretnek,

akkor elpaskolnak?
- Természetesen ez nem szokás, de lehet-
séges, Alán, abban a pillanatban, semmi job-
bat nem tudott kitalálni. És tudod mit,
Anasztocska - folytatta Vud, miközben elol-
dozta a mellkasáról a szalagot és levette on-
nan a szénacsomókat - nem kell többé en-
nyire igyekezned, hogy felnőtt legyél. Minden
különösebb igyekezet nélkül felnősz. Most
még másról kell gondolkodnod, édes
kislányom.
- Miről, papikám, miről?
- Feküdj a térdemre, Anasztocska, hajtsd
ide a fejed, eldúdolom a kedvenc dalodat,
azt, amelyiknek nincs szövege.
Anaszta Vud térdére hajtotta fejét,
néhányat még szipogott és az ismerős dallam
első hangjainál álomba merült.
A következő napon Anaszta örömteli izg-
atottsággal szaladt Vud felé. Még futtában
újságolta Vudnak:
 119/501

- Eljött a házikómhoz, eljött! Először el

akartam bújni, amikor megláttam az ablak-
ból, aztán csuda-csendben ücsörögtem, hogy
azt higgye, senki nincs a házikóban. Alán
odajött a házikóhoz, a bejárat mellett leült.
Vud papika, leült és azt mondta: „Tudom,
hogy itthon vagy, Anaszta, nagyon okos és
értelmes kislány vagy, kivárom, amíg szép
nagylány leszel, elhiheted, kivárom, de többé
ne siettesd az idődet". És én csendben ültem
és egyáltalán nem haragudtam már rá. An-
nyira szerettem volna kiszaladni, megölelni
Őt, sőt meg is puszilni, úgy felnőttesen, az ar-
cán, de mégsem tettem. Ültem csuda-
csendesen, hogy ne siettessem az időmet.
Alán is csendben üldögélt még egy darabig
a házikóm bejáratánál, aztán felállt és el-
ment. És én ideszaladtam hozzád, Vud
papikám, hogy elmeséljem neked. És még,
tudod papikám, míg Alán ott üldögélt nálam,
a házikó falára három virágot rajzolt - egy
nagyot, a másikat kisebbre, és a harmadikat
 120/501

egészen kicsikére. Akkor láttam meg, amikor

kiszaladtam, nagyon szépek.
Vud megölelte Anasztát és megkérdezte:
Ez azt jelenti, hogy már nem vagy szo-
morú, keserűen bánatos?
Most boldog vagyok, és valami szokatlanul
szépet szeretnék alkotni, hogy mindenki, aki
ránéz, örüljön és büszke legyen rám és azt
mondja: „Nagyon szép, remek, nagyszerű!"
és Alán ezt meghallja és büszke legyen rám.
Nagyon jó elgondolás ez, Anaszta.
Lelkesedésedben hozz létre alkotásokat! -
csak ezzel tudod kivívni az emberek
szeretetét.
 GONDOLKODJUNK!
Megszakítva gondolkodását, Vud dédun-
okájához fordult, aki újabb játékot eszelt ki a
karaván élén haladó mamuttal: - Anaszta, a
saját szórakozásoddal a mamutot nagy er-
őfeszítésekre készteted. Helyes dolog-e így
viselkedni egy ártalmatlan és jóravaló
állattal?
- De ezzel én, Vud papikám, kellemes
feszültségben tartom a mamutot, a szomorú
gondolatoktól terelem el a figyelmét. Téged
is elterellek a gondjaidtól, Vud papikám, -
csacsogta Anaszta.
- Igen... Most sokunk gondolatai nem ép-
pen vidámak. Oka van annak, hogy ezek a
gondolatok felmerülnek. És neked, Nasztoc-
ska, egyáltalán nincsenek szomorú
gondolataid?
- Nincsenek, Vud papikám.
 122/501

- Ezek szerint nem érted, mitől szomorúak

nemzettségünk felnőttjei?
- De értem, Vud papika. Attól örömtele-
nek, mert közeledik a jegesedés. A hidegtől
sok növény elpusztul. A különböző
településekről származó emberek kénytele-
nek elhagyni szülőföldjüket. És, hogy hová és
mennyit kell menniük, senki sem tudja.
- Igaz... - válaszolta elgondolkodva Vud és
kissé meglepődve megkérdezte dédunokáját:
- És te, nem vagy szomorú, hogy el kell ha-
gynod a szülőföldet, Anasztocska?
- Nem vagyok szomorú, Vud papikám.
Amikor ez a szomorú, búcsúzkodós hangulat
felmerült, szinte azonnal elhessegettem, és
most már nincs velem - folytatta vidáman
csacsogva Anaszta, a Vud mellett lépegető
mamut ormányán hintázva, aki mintha
megértette volna, hogy a kislányt a nagypapa
közelében kell tartania, megadva a lehetősé-
get a beszélgetésre.
 123/501

Vudot meglepte dédunokája válasza, ugy-

anakkor felkeltette érdeklődését is. Milyen ti-
tokzatos módon bánhatott el a szomorú gon-
dolataival? És megkérdezte:
- Anasztocska, meséld el nekem, hogyan,
milyen módszerrel sikerült elbánnod a szo-
morú gondolatokkal?
- Vud papika, egyszerű módon. Úgy
döntöttem, a szülői birtokomon maradok.
- Maradsz? Döntöttél? Hiszen nem
maradtál, egyre távolabb kerülsz attól, ahogy
a többiek is, Anasztocska.
- Egyelőre távolodom, elkísérek mindenkit
a messzi útra. Ahogy majd a magaslathoz
érünk, dél körül, akkor vissza kell fordul-
nom. Estig visszaérek az otthonomba. Az
majd örülni fog nekem, amikor rám köszönt
a reggel. Már most is nagyon örülök.
Elképzelem, ahogy az otthonom örülni fog
nekem.
Vud nem kezdett el aggódni dédunokája
válasza hallatán. Arra gondolt, viccelődik és
 124/501

csupán elképzeli visszatérését, a szomorúság

elűzésére találta ki ezt is. Gondolta, beszáll a
furfangos kislány játékába, és azt mondta:
- Rendben, a szülőfölded megörül neked,
és mit csinálsz majd ott, egyedül?
- Legeslegelőször építek egy dombocskát
földből és fűből a virágágyásaim mellett -
csivitelte Anaszta - majd a domb megvédi a
hideg, jeges széltől az én kedvenc virágomat.
Amikor kinyílik a virágom, mellette kell len-
nem. Ha senki nem lenne mellette, nagyon
elszomorodna. „Miért virágzom, - gondolná -
miért, ha nincs senki, akinek örömöt
szerezhetnék a szépségemmel." De én mel-
lette leszek és gyönyörködöm benne.
- A virágod elvirágzik, Anasztocska, de
azután odaér a jeges hideg, amilyen még nem
volt korábban. A legtöbb növény nem tud
virágozni a hidegben. A családi birtokunkra
rátelepszik a nagy jég - elmélkedett Vud, a
magaslathoz érve, amiről Anaszta beszélt. -
Igen, eljön a jégkorszak.
 125/501

- Megállítom a jeget, Vud papikám - jelen-

tette ki hirtelenjében a kicsi lány, leugrott a
mamut ormányáról és lelkesen csacsogott
tovább:
- Még nem tudom, hogyan, de feltétlenül
megállítom. A kis hazámban majd megsúgja
valami, hogy kell megállítani. Érzem, erősen
érzem, hogy megsúgja és megcsinálom.
A kis hazámban ott van a sugallat. Ott van,
de mindenki elment onnan. Senki nem gon-
dolt rá. És a sugallat nem tudja, kinek sutto-
gjon. Mindenki azon töri a fejét, hova men-
jenek és hogyan a hideg elől. És senki nem
akart foglalkozni azzal a sugallattal, hogyan
lehetne elkerülni a jégkorszakot. Hiszen te is
mindig azt mondtad a gyülekezéseken, hogy
gondolkodjunk.
Vud ledermedt. Megállt a karaván vezére
és mögötte megállt sorban a többi mamut is.
A nemzetség ősz hajú vezére figyelmesen
nézte dédunokáját és hallgatott.
 126/501

Azt, amit Vud egy percen belül cselekedett,

nem tudta megmagyarázni sem magának,
még kevésbé másoknak, később sem. Vud
jelzést adott a mamutkaraván szélén haladó
embereknek, hogy folytassák útjukat.
Anasztának pedig az mondta:
- A karaván végén halad egy bicegő
mamut, a vezérmamut fia, ismered őt, ő is
rád hallgat a legjobban. Vidd magaddal,
Anaszta, s amikor már nagyon hideg lesz,
vele utolérsz minket, követve a nyomainkat.
- Köszönöm, Vud papikám - kiáltott fel
örömében a kislány, átölelte az aggastyán
lábait, odasimult hozzá - Köszönöm!
- Hogy mondjam el a szüleidnek, anyukád-
nak és apukádnak, hogy mit találtál ki?
- Majd elmondom magam, ahogy haza-
érek, most nem kell semmit sem mondani
nekik. Minden jót, Vud papika!
Anaszta ugrándozva szaladt a karaván
végén haladó mamuthoz. Vud tekintetével
kísérte dédunokája tovatűnő alakját, mintha
 127/501

fel sem fogná a történteket. Folytatta az

útját, és egy jó darabig a gondolatai is el-
hagyták, csak néhány óra elteltével tett fel
magának egy kérdést: „Miért egyeztem
bele?" „Gondolkodjunk" „Senki nem gon-
dolkodott, hogyan kellene megállítani". „
Senki. Csak egyedül Ő!". Majd hangosan ki-
mondta: - Helyesen tettem.
 DAN, A MAMUT
Enyhén bicegve haladt a karaván végén
Dan, a hatalmas mamut. Erejét és alkatát
tekintve hasonlított apjára - a mamutok
vezérére. Lábsérülését egy hegyről lezúduló
kőtömb okozta, amikor még egészen fiatal
volt. Az emberek kötéllel ágakat erősítettek a
lábához, hogy jól forrjon össze az eltört
csontja. Dannak sok időt kellet egyedül töl-
tenie. Akkor szövődött egy hihetetlen barát-
ság a mamut, a hároméves Anaszta és egy
kiscica között, akit a kislány mindig magával
hozott.
A kicsi Anaszta gyakran látogatta a lábán a
kötésekkel feküdni kényszerülő mamutot,
finom falatokat hozott neki, kedvesen beszélt
hozzá. A kiscicát az oldalára rakta, és arra
tanította, hogyan űzze el a füvön fekvő
mamutról az őt bosszantó bogarakat és
legyeket.
 129/501

De a legfontosabb - beszélgetett velük,

tanította őket, ahogyan a felnőttek tanítják a
gyerekeiket.
Amikor a cicát a mamut hátára ültette,
megállt velük szemben, kicsi ujjaival az égre
mutatott, tekintetével is követve, és közben
mondogatta, hogy „ég", „felhők", „napocska",
néha térdre ereszkedve simogatta a füvet, és
kedvesen ismételte: „zöld füvecske", „illatos
virág".
A mamut és a cica figyelmesen követték a
kislány mozdulatait, és néhány nap múlva,
miközben rendszeresen ismételte a
foglalkozásokat, meglepő dolog történt.
Amikor Anaszta kiejtette a szavakat: „ég",
„felhők"- a mamutkölyök, és utána a kiscica
is, tekintetét az égre emelte. A „fű" szónál - a
füvet nézték. Az „illatos virág" szónál - a cica
a földre ugrott és szaglászni kezdte a virágot,
ahogy azt a kislány is tette.
Miután a mamut felépült, Anaszta tovább
folytatta a foglalkozásokat. A kislánynak
 130/501

tetszett, hogy olyan újabb szavak jelentését

ismertethette meg négylábú barátaival,
amiket a felnőttektől hallott. A fiatal mamut-
nak és a kiscicának tetszett a kislány kedves
figyelme. És ők, mint jó magaviseletű tan-
ulók, minden délben eljöttek Anaszta virágo-
skertjéhez. Ugyanebben az időben jelent meg
a kislány is, és növendékeinek megtartotta a
következő órát. Ha valamilyen okból nem
volt ott, négylábú tanítványai órákig várták
kis barátjukat és tanítójukat vagy keresésére
indultak.
Anaszta betöltötte a hatodik életévét, Dan,
a mamut, szintén megnőtt, külsejében
teljesen a felnőttekre hasonlított, de
viselkedése érezhetően különbözött a többi
mamutéhoz képest.
Anaszta dédapja, Vud, a nemzetség vez-
etője, vette észre először, hogy Dan érti az
emberi beszédet. Ezt a következtetést az
alábbi eseményből szűrte le:
 131/501

Vud egy terebélyes fa árnyékában ült,

vesszőkből font kosarat eperszedéshez.
Anaszta gyakran beszélgetett dédapjával,
szerette hallgatni az elbeszéléseit, meg-
figyelni minden tevékenységét, ekkor is mel-
lette volt. A dédunokája gyorsan beszélt,
lelkesedéssel mesélte az eperszedéssel kapc-
solatos elképzeléseit, és elvárta, hogy a
kosárka szép legyen, hiszen attól a bele
szedett eper is finom lesz.
Vud ekkor vette észre, hogy a tőlük tíz
lépésre álló mamut, Dan, figyelemmel kíséri
Anasztát, hallgatja a beszédét, mintha értené
dédunokája szavainak jelentését. „Biztos tet-
szik a kislány hanglejtése, a belőle áradó en-
ergia" - gondolta Vud. Észrevette, hogy a
teknőből, ahol a kosár fonásához való
vesszők áztak, kezdett elfogyni a víz. Vud
megkérte Anasztát, hozzon egy kevés vizet a
közeli forrásból. De a mindig szófogadó és ig-
yekvő dédunokája ezúttal nem tüsténkedett,
hogy teljesítse Vud kérését. Épp, hogy csak
 132/501

odafordult a mamuthoz, és gyorsan azt

mondta: „Dan, hozz vizet a forrásból!" - és
mintha mi sem történt volna, folytatta lelkes
tervezgetését az eperről és a kosárkáról.
A mamut lassan megfordult és higgadtan,
ráérősen elindult a forrás irányába.
Ekkor Anaszta még egy mondatot
hozzátett: „Gyorsabban, Dan!" És a hatalmas
mamut futásnak eredt.
Vud megértette, hogy Dan, a többi mamut-
tól eltérően, nem csak teljesíti az egyes
utasításokat, de meg is érti az embert, sokkal
inkább, mint a többi állat - érti a szavak
jelentését és a mondatok értelmét is felfogja.
A mamut hozott valamennyi vizet az or-
mányában, és a kislány utasítására
ráeresztette a teknőben ázó vesszőkre.
- Köszönöm - dicsérte meg Anaszta a
mamutot, majd hozzátette: - Este ne felejtsd
el meglocsolni a virágoskertünket! Addig
menj az erdőbe, ebédelj meg, látod, dolgom
van!
 133/501

A mamut válaszul bólintott a kislánynak és

elindult az erdőbe.
„Hol van a lehetőségek határa, hogy az ál-
latvilág az embert szolgálja?" - gondolta Vud.
Meddig irányíthatja őket az ember? Íme, a
példa: az emberek kitalálták a kereket, mind
lelkesedtek érte, különféle újításokat ker-
estek, de a korábban kigondolt és a keréknél
sokkal tökéletesebb élő teremtményeket már
nem tanítottuk többé. Helyesen cselekszik a
nemzetségünk? Mivégre az embert körülvevő
élő természet sokfélesége, ha nem ismerjük
fel, annak lehetőségeit és rendeltetését?"
Így elmélkedett Vud, és a lelke egyre zak-
latottabb lett ezektől a gondolatoktól.
 TARTS KI HAZÁM,
VELED VAGYOK
Dan messziről látta a felé szaladó Anasztát,
örömében fejét ingatta, lobogtatta a füleit és
megállt. A hatalmas mamut kinyújtotta or-
mányát a kislány felé, végével finoman
megérintette a vállát. Anaszta elkapta és
megölelte az ormánya végét, arcához
szorította, kedvesen megsimogatta és vidá-
man vezényelte: „Utánam!" és futva, ugrán-
dozva elindult vissza az elhagyott hazai tér-
ség felé.
A mamut sietősen visszafordult, és futva
követte Anasztát. Amikor Anaszta elfáradt,
egy mozdulattal megállította a mamutot s az
ormányán felkapaszkodott a fejére. Átver-
gődve Dan hátára meglátta a cicát s az már
ugyan rég macskává nőtte ki magát, de még
mindig első nevére a „Kiscicá"-ra hallgatott.
 135/501

Dorombolva dörgölőzni kezdett a kislány

lábához, így fejezve ki örömét és odaadását.
A három jó barát késő este ért az elhagyott
családi településre. Anaszta elküldte Dant a
legelőre, bement a kis vályogházikójába, a
sötétben megkereste az illatos szénával
megrakott fekvőhelyét, lefeküdt és máris
elaludt.
Reggel, pirkadatkor ébredt. Kiszaladt a
házikójából, hunyorogva kitárta karjait,
odatartotta testét a kellemesen meleg sug-
araknak. A napsugaras lubickolás után a
kislány elszaladt a forráshoz, és futtából bel-
etoccsant az áttetsző vizű sekély öbölbe.
A hideg forrásvíz égette Anaszta testét, de
pancsolt és nevetgélt a lelkesedéstől. Majd
kijőve a vízből, ugrándozva forgott a parton,
mintha nem tudná, mihez kezdjen a túlzott
energiájával és felszaladt egy kis dombra.
Hideg szél fújt. A kislány derekára kötötte
a kendőjét, szabad végét a vállára vetette.
 136/501

Csendben nézte a földet, ahol nemrég még

nemzetsége élt.
A haza térsége, ahol korábban szüntelen
madárcsivitelés hallatszott, bogarak
ciripelése és zizegése, most, mintha a csend
őrzésére lenne kárhoztatva. Itt-ott fehérlett a
fű az éjszakai lehűléstől. Nem virágoztak a
fák, bokrok a kertekben, leveleik
összepöndörödtek reménytelenségükben.
És az egész térség, melyet nyomasztó
csend ölelt körbe, a még élő természet her-
vadozó sokféleségével, értetlenül figyelte a
kislányt. És hirtelen minden beleremegett a
környéken, amikor... A hervadozó csendet,
akár egy meleg napsugár, áthatotta egy szen-
vedélyes, örömtelien magabiztos kiáltás:
- Ej-hej! hej - hejjjjj! - kiabálta Anaszta,
mintha perlekedne a hanyatló csenddel. Ne
add meg magad, Hazám! Hazám! - én
Anaszta, én veled vagyok.
 137/501

Gyorsan szaladt lefelé a hegyről, a virágo-

skertjéhez, futtában megérintve a fák törz-
seit, figyelve a bokrok leveleit.
- Ej - hejjj! - kiabált újból, körbeszaladva
egy nagy, öreg, elfénytelenedett levelű al-
mafa körül.
A kicsi lány magas, vékonyka és örömteli
hangja legyőzte a hanyatló térség csendjét.
És a hangjához hirtelen csatlakozott egy
másik, mély tónusú és hatalmas erejű hang -
válaszul Anaszta kiáltására, a legelőről sza-
ladó Dané, aki futtában teljes erejéből,
harsányan kürtölt.
A kislány mellett közvetlenül most hangos
és szüntelen „Miau-miau-miau" - hallatszott,
ezzel támogatta Anasztát a Kiscica névre
hallgató macska.
Anaszta megállt a virágoskertje mellett,
amelyet maga gondozott, mint, ahogy a
település többi gyermeke is gondozta a
sajátját.
 138/501

A virágoskert egyik végében a fű megder-

esedett, a virágok lekókadtak, és csak a ked-
venc virágján maradt meg egyetlen bimbó,
mely még nem bontotta ki szirmait, a föld
felé hajolt, mintha csak lemondott volna a
kivirágzásról. A kislány mégsem keseredett el
az elhajló bimbó látványától, nézte és
mosolygott rá. Nem szomorkodott, mert
képzeletében nem hajlottan, hanem teljes
pompájában látta virágozni kedvenc
növénykéjét.
Leguggolt a hervadáshoz készülődő
növényhez, csendben és kedvesen
szólongatta:
Hej, virág, itt vagyok, ébresztő!
A szájába vette mutatóujját, majd
felemelte és megfigyelte, melyik irányból
fújja a hideg szél a virágot. Amint megál-
lapította, melyik irányból jön a fagyos áram-
lat, annak útjába az oldalára feküdt, hogy
megállítsa a hideg levegőt.
 139/501

A hideg áramlatok körülfogták a kis testet,

és csípték a virág levélkéit, akadályozták,
hogy kiegyenesedjen. Egyszer csak megszűnt
a hűvös folyam, sőt Anaszta háta mögül
melegség áradt. Megfordult - és látta, hogy
Dan, hatalmas mamut testével oldalára bor-
ulva elzárta Anasztát és egész virágoskertjét
a hideg széltől.
- Nagyon ügyes vagy, Dan! Okos vagy! -
kiáltott fel Anaszta.
Szőrébe kapaszkodva, felmászott a mamut
hátára, és a jég irányából fújó széllel szembe
fordulva, örömmel és győzedelmesen
kiabálta: „Hej-hej!" A hideg szél még er-
ősebben fújt. Ekkor gondolt egyet a kislány
és ellenkező irányba fordult, hívogatóan ki-
abált, még kezeivel is integetett, mintha csak
egy láthatatlant hívogatna. A mamut
felemelte ormányát, és hívogatóan kürtölt.
Kiscica is tessékelve nyávogott.
A hideg szél elcsendesedett, majd kis idő
elteltével újra felerősödött, csak most másik
 140/501

irányból fújt, meleg fuvallatokkal babusgatta

a virágot, a mamutot, a kislányt és a mac-
skát, akik a hátán álltak.
Néha egy-egy madárhang köszöntötte az
életre keltő légáramlatokat.
Anaszta néhány napig küzdött a jég
irányából fújó hideg széllel, újra és újra elsz-
aladt a virágoskertjéhez, akárhányszor fújni
kezdett a szél. És minden alkalommal, szokás
szerint, a mamut letelepedett a virágoskert-
nél felfogva a hideg útját.
És eljött az a nap, amikor az újjáéledt
növény kivirágzott. Anaszta futva érkezett a
virágágyáshoz, térdre ereszkedett előtte és
megpuszilta sárga-piros szirmait, finoman
érintve ajkaival. Két lépést tett oldalra,
elragadtatással szemlélte a szépséges csodát,
a szokatlanul gyönyörű alkotást - a saját
virágát.
Képtelen volt egyhelyben maradni, a va-
lahonnan belülről fakadó ujjongó erőtől
átjárva, Anaszta előbb helyben ugrándozni
 141/501

kezdett, majd ugrásai egy szokatlan, improv-

izált tüzes tánccá alakultak. Dan, a mamut is
igyekezett táncba menni, lábait felváltva
emelgette. Kiscica körbeforgott, hol hátára
feküdt, majd felugrott - így örvendezett. És a
meleg szellőben sárga-piros szirmaival inte-
getett az életteli virág.
Anaszta egyszer csak megállt. A hegyen két
fiatalembert látott meg.
 FIVÉREK - ELLENTÉTEK
Mindkét fiatalember hasonló növésű,
atlétatermetű volt. Külsőleg nagyon hason-
lítottak egymásra, csak a hajuk és szemük
színe különbözött. Az egyikük szőke és kék-
szemű, a másik feketeszemű és sötéthajú
volt.
Egy ideig egyhelyben álltak, feltételezhet-
ően lehetőséget adtak Anasztának, hogy
hozzászokjon váratlan megjelenésükhöz. Kis
idő múlva lassan odamentek a kislányhoz.
- Szervusz, kislány! - köszöntötte a
Sötéthajú. - Gyorsabban kell cselekedned!
Ösztönösen rájöttél, hogy meg tudod állítani
a jegesedést, hogy van elég erőd, amellyel
képes vagy megváltoztatni a Jóisten tervét.
Ez természetesen, lehetetlen. De keresned
kell ezeket az erőket. És én többet tudok meg
az emberről, mint amit most tudok. Kész
vagyok elmondani a világ felépítését,
 143/501

válaszolni bármilyen kérdésedre, csak

cselekedj gyorsabban, kislány!
Anaszta nem volt képes válaszolni. Most a
másik ifjú kezdett beszélni.
- Szervusz, Anaszta! - szép és együttérző
vagy, szépséges, mint a hatalmas Föld bolygó
többi csodálatos teremtménye. A testvérem
sok mindent tud a világ felépítéséről, de én
úgy gondolom, leginkább magadra kell
hallgatnod.
- Szép napot és kellemes, fényes gondola-
tokat kívánok nektek - köszönthette végre az
ifjakat Anaszta.
- Állj! - szakította meg Anasztát a
Sötéthajú. Még mindig ellenszenves hallgat-
nom a betanult, ostoba, könnyelmű szavakat.
Ketten vagyunk, én sötéthajú vagyok, miért
kívánnak nekem fényes gondolatokat? Én
sötéthajú vagyok, gondolataim is sötétek és
agresszívek. Ilyen vagyok és ez a rendel-
tetésem az Isteni tervben! - dühöngött egyre
tüzesebben a Sötéthajú.
 144/501

- Aki szőkés, puhány, fényeskés gon-

dolkodású, az nem én leszek. Akkor is, ha
nem fogok létezni. Érted, kislány? Akkor
előtted csak egy szőkés málészájú marad.
Most ketten vagyunk! Megértetted, kislány?
És nem csak a szöszkéről kell beszélned.
Vedd vissza a gondolataidat, ha voltak a sza-
vaid mögött, ha a szavaid nem csak betanult
papagájhangok.
- Ha a köszöntésemmel megsértettelek,
akkor megváltoztatom, és egyszerűen azt
mondom Önnek, „Jó napot!" - válaszolta
Anaszta.
- Így már jobb. Még hogy, fényes gondola-
tokat kívánok...
- Kik vagytok? - érdeklődött Anaszta -
Milyen nemzetségből valók? Korábban még
nem láttalak benneteket.
- Persze, hogy nem láttál, minket soha,
senki nem látott. De jelen vagyunk az emberi
megnyilvánulás minden pillanatában -
válaszolta gyorsan a sötét ifjú. - Igen,
 145/501

mindegyikben. Az én megjelenésem a
gyakoribb, természetesen, ezek hatalmasak.
Az egyik katasztrófától a másikig az én erőm
mindig felülkerekedik az emberiség nagy
részén.
- Állítsd le magad, sötéthajú, tehetséges
testvérem! - mondta a Szőkehajú.
- Hiszen így állapodtunk meg.
És a kislányhoz fordulva folytatta:
- Anasztocska, kérlek, próbáld megérteni,
amit mondok! A testvéremmel a
Világegyetem energiájának ellentétes
megnyilvánulásait képviseljük. A
Világegyetem, határtalan kiterjedésében, en-
ergetikai megnyilvánulásokkal telített.
Amikor a jóisten az embert teremtette,
minden létezőtől egyenlő mennyiségű ener-
giát vett el, ismeretlen módon kiegyenlítette
azt Önmagában és átadta az Általa teremtett
embernek. Azokból a különféle energiákból,
melyeket Önmagában kiegyenlített
megteremtette - az embert.
 146/501

Amikor ez megtörtént, mind megértettük:

az embernek kell lennie a Világegyetem
legerősebb létezőjének. Ezért is, nem
létezőnek nevezzük, hanem - embernek. De
miben áll az ereje, milyen lehetőségei vannak
és vannak-e korlátai, azt nem tudjuk. És,
hogy mikor mutatkozik meg ez az erő teljes
mértékében, azt a Világegyetemben senki
nem képes előre megjövendölni. Még mi
sem, függetlenül attól, mit képviselünk, s bár
energiáink különböznek, mégis mindenütt
jelen vannak. Láthatatlanok vagyunk,
betöltjük a Világmindenséget, jelen vagyunk
a vízben, az állatokban, még a kis gilisztában
is. És az ember - a Világmindenség minden
egyes energiáját magában hordozza.
- Azt mondtátok, láthatatlanok vagytok -
csodálkozott Anaszta - és én mégis látlak
titeket!
- Igen, látsz minket, mert besűrítettük a
levegőt, annyira tömörítettük, hogy testet
ölthessünk, neked ismerős ez. Nézd, például
 147/501

a felhőket az égen - az is a levegő

páratartalmának besűrítése. Csodálatos
alakzatok jönnek létre ezekből a
tömörülésekből, néha állatokra, néha emberi
testre vagy arcra hasonlítanak. Az emberi
test is a víz különböző tömörüléseiből épül
fel. Az emberi test felépítése, a sűrűsödések
összefüggéseinek rendszere, csak egyedül a
Teremtő számára ismert. A mi testünk csak
külsőleg hasonlít az emberihez. Sötéthajú
testvérem testesít meg minden sötét létezőt,
én pedig - a világosakat.
- És miért jelentetek meg előttem emberi
testbe sűrűsödve? - kérdezte Anaszta.
- Azért, hogy ne ijedj meg, ha hallanád a
hangunkat, és ne pazarold a gondolataid en-
ergiáját találgatásra, hogy honnan származik
a hang - felelte a Szőkehajú.
- És miért akartok velem beszélni?
- Mert az őserő ellen léptél fel, pontosab-
ban a bolygószintű katasztrófa ellen. Egyedül
szálltál vele szembe s biztos voltál abban,
 148/501

hogy megállíthatod. A mi meggyőződésünk

szerint ez lehetetlen. Az Isteni terv szerint a
katasztrófának be kell következnie, ha az em-
ber a hanyatlás útját folytatja. Ez már több
ízben is megtörtént. A te erőlködésedre nem
is fordítottunk volna figyelmet. De a
Világegyetem minden létezője felbolydult,
amikor a virágágyásodon kinyílt a virágod.
Kivirágzott, holott a Teremtő terve szerint el
kellett volna pusztulnia. És mégis kivirágzott.
- Kivirágzott, hála a mamutnak, aki
testével felfogta a hideg szelet előle.
- A mamut csak egy láncszem az általad
felépített események folyamában.
- Nem építettem én semmit.
- Anasztocska, a gondolataid építettek.
- Azt jelenti, hogy bennem is megvan a ti
részetek? - kérdezte elgondolkodva Anaszta -
De sehogyan sem érzem őket.
- Az ember nem érzékel minket,
különösen, amikor ki kell egyensúlyoznia ön-
magában a részeinket. Amikor
 149/501

kiegyensúlyozza, akkor megjelenik egy har-

madik energia. És ez, a harmadik, kizárólag a
Világegyetem egyetlen résztvevőjének, az
embernek a tulajdonsága. Csak akkor jelenik
meg, amikor mi teljesen kiegyenlítettek
vagyunk, és ez az új energia - mindenerejű.
Képes új világokat teremteni. Nincs előtte
semmilyen titok. Az ilyen ember uralja a
Világegyetemet - teremtő, és még elképzelni
sem tudja senki, hogy az általa teremtett dol-
gok milyen hatalmasak és megfoghatatlanok
lehetnek.
- Lehet, hogy bennem nincsenek teljesen
kiegyensúlyozva a ti részecskéitek, mivel
nem tudom megállítani a jeget - sóhajtott
Anaszta. - A virág kinyílt, de körülötte, az ot-
thonom térségében, minden sorvad,
haldoklik.
- Jó úton vagy, Anasztocska, az egységhez.
Egy pillantás alatt is elérheted, vagy ezernyi
év múlva. A Világegyetem energiái ig-
yekeznek majd támogatni ebben, hogy az
 150/501

ember legnagyobb titkát és saját sorsuk

jövőjét megtudhassák.
- Milyen érdekes dolgot meséltetek az el-
lentétek kiegyenlítésének titokzatos erejéről,
az egységről. De ha tudtok erről, az egységből
fakadó erőről, ti magatok, miért nem
egyeztek meg?
A testvérek egymásra néztek, majd
körbevezették tekintetüket Anaszta honi tér-
ségén. És más-más irányba révedtek. Késlel-
tették a választ, mintha csak maguk is most
szednék össze válaszukhoz a megfelelő sza-
vakat. Végül Szőkehajú válaszolt.
 MI A LÉTEZÉSED
TERVE?
Ez lehetetlen. A testvéremmel különböző
feladataink vannak - mondta Szőkehajú. -
Mindegyikünknek saját terve van. Csak az
emberben, tudjuk véghezvinni progra-
munkat, általa tudjuk beteljesíteni az
egységes tervet és az új energia részévé válni,
amely csak az ember képessége.
- Hogy lehet dolgozni az ellentétes tulaj-
donságokon, és az egységes jó létrehozásán is
egyidőben? - kérdezte bizalmatlanul Anaszta.
- Lehetséges, folyamatosan, kicsit
felülmúlva a másikat. Amikor járni kezdesz,
az egyik lábad előrelendül, hátrahagyva a
másikat. Majd a hátul maradt lendül előre
hirtelen. Mintha csak versengenének a
lábaid. így, együttesen juttatják előre a
testedet, a gondolataidnak engedelmeskedve.
 152/501

- Most, ezzel a példáddal még össze is zav-

artál - kapcsolódott a beszélgetésbe, testvére
szavába vágva, Sötéthajú. - Ha lábakként kel-
lene elképzelni minket, akkor te egészen
rövidke láb lennél, én pedig hosszú, nyúlánk
lennék. Amikor én lépnék, a test rögtön
hegyen-völgyön túljárna, te, pedig csak bot-
ladoznál, mozgást utánozva. Én már ötödik
alkalommal teljesítem be feladatomat, vez-
etem az emberiséget a bolygószintű kata-
sztrófába. És a Teremtő elgondolásának
megfelelően, most is efelé tartunk, és én
újból - hurrá! - planetáris tragédiába vez-
etem, még, ha ellenkezik is.
- Igen, te tehetséges vagy ebben bátyám.
Nem is egyszer vezetted bolygószintű
összeomlásba a földi életet. De a katasztrófák
számodra ismertek, semmi új tudást nem
jelentenek és újabb erőt sem nyersz belőle.
És az emberiség újjászületik.
- De előbb pokoli kínok között pusztul el,
együtt a megszerzett tudással.
 153/501

- Testvérem, nem ismerjük a Teremtő

akaratát. Lehet, hogy egyszer egy pillanattal
a katasztrófa előtt történik valami, s az em-
beriség elhárítja azt, azáltal, hogy elméje
általunk nem ismert módon összpontosul és
megvilágosodik.
- Elegem van a fényeskés gondolataidból,
taknyos, szöszi tesókám. Te, kislány, rám
hallgass, ne rá - fordult Anasztához a
sötéthajú ifjonc - kislány, én érthetően meg-
mutatom neked, mire vagyok képes. A kis
szöszi, mondott azért némi igazságot is.
Tényleg hatalmas ereje van az emberi
elmének, helyesen használva - képes
megváltoztatni a világot.
De létezik még egy, láthatatlan gondolati
erő - ez a kollektív elme ereje. Ez olyan,
amikor egybeolvadnak az emberek külön-
böző gondolatai. Amikor az egész emberiség
gondolatai olvadnak össze, akkor beszélünk
kollektív tudatról, és emellett a testvéremmel
kis porszemek vagyunk csupán.
 154/501

Megtanultam hogyan akadályozzam meg a

kollektív tudat felbukkanást. Ilyenkor az em-
beriségnek különféle filozófiai
következtetéseket és felvetéseket sugallók.
Összességében egymilliárd ember tömegesen
és egységes módon gondolkodik, másik
részük - egyéb módon, megtagadva az előbbi
csoport álláspontját. Kislány, én vagyok a
Világegyetem sötét erőinek megtestesülése,
ha egybeolvadsz velem, soha nem látott er-
ővé válunk. Van egy titkos tervem, megérted
majd a lényegét és segítesz nekem.
Együtt képesek leszünk az embereket saját
játékszereinkké tenni. Játszunk az
elméjükkel. Az emberiség uralkodónőjévé
teszlek téged, és egyszer majd azt mondod...
- Nekem nem tetszik ez a terv - vágott
közbe Anaszta, és hozzátette: - Soha nem
veszek részt benne, és gondolom, nem
egyezik bele senki az emberek közül sem.
- Nem veszel részt? Kislány, te még nem
tudod, milyen izgalmas ez a játék - saját
 155/501

magad szórakoztatására irányítani az em-

berek gondolkodását. Csínján bánj azzal a
kijelentéseddel, miszerint az emberek nem
követik majd a tervemet. Már feltalálták a
kereket, bár még egyszerű, de később
összekötik a két fakereket egy rúddal, és ez
segíti megvalósulni az én tervemet, zseniális
programomat.
- És mi rossz van a kerékben? Amikor
Dannak, a sérült mamutnak hordtam az en-
nivalót, a kerekes kocsi sokat segített.
- Minden rendben, kislány. Sőt nagyon jó.
Ezt a kereket tökéletesítik majd. Nagy men-
nyiségben gyártanak kerekeket. És rájönnek,
hogy kényelmetlen gurítani a természetes
földön, dombon, gödrön, magas füvön át. És
akkor befedik a föld nagy részét köves
kéreggel, hogy akadály nélkül gurulhassanak
rajta a kerekek.
És egyre növekvő mennyiségben gurulnak
majd a szenvedő földön, egyes embereket
 156/501

szállítanak, másokat könyörtelenül

összetaposnak.
Kislány, keresd meg a magad válaszát arra,
milyen erő lehet nagyobb annál, mint ame-
lyik képes az embereket saját vesztükbe vez-
etni. Egyedül nem találod meg a választ,
ezért inkább ismerd el nagyságomat.
Anaszta elgondolkodott, de nem talált
választ, újból a világos hajú ifjúra nézett. A
kislány néma kérdésére Szőkehajú a
következő választ adta:
- Anasztocska, a testvérem örömtelen ké-
pet festett neked. Ez az ő feladata, és
lelkiismeretesen végzi. A tekintetedből a
következő kérdést olvasom ki: nekem van-e
tervem? Van, és szívesen meghívlak, vegyél
részt benne.
- Mire vonatkozik a terve?
- Megismerni a Teremtő legnagyszerűbb
teremtését - az embert. Megérteni az Ő
jövőben beteljesülő alkotásainak
nagyszerűségét.
 157/501

- Ezek szerint, a Földön még nincs minden

megteremtve? - csodálkozott Anaszta.
- Az a helyzet, Anasztocska... Látod az előt-
ted kinyíló gyönyörű virágot? Minden
növény vagy állat a maga egyéni módján lett
megteremtve, de mind kölcsönösen hatnak
egymásra. Úgy tűnik, a Teremtő csodálatos,
harmonikus és tökéletes földi világot alko-
tott. És ez nem jelenti azt, hogy ezt a világot
nem lehet tovább tökéletesíteni.
A Teremtő alkotásait tekinthetjük úgy,
mint az anyag előkészítését egy sokkal töké-
letesebb megalkotásához - egy korábban sen-
ki által nem látott és ki nem gondolt töké-
letes és gyönyörű életforma
megteremtéséhez.
- Ki lehet tökéletesebb az önmagában töké-
letesnél? - csodálkozott Anaszta.
- Ami belőle származik - a Nagy Alkotó fia
és lánya. Például te, Anasztocska.
- Én? Nekem még az elmondottakból sem
egyértelmű, hogyan lehet megváltoztatni a
 158/501

már megteremtettet. Nekem, például,

egyáltalán nem akaródzik, még kicsikét sem,
megváltoztatni a kertemben kinyílott virágot.
Sőt, úgy gondolom, semmi esetre sem szabad
megváltoztatni, hogy ne rontsuk el az al-
kotást. Miért kellene Kiscicán változtatni?
Hogyan lehetne akár Dant, a mamutot töké-
letesíteni? Kicserélni az ormányát, füleit?
Hogyan kellene megváltoztatni? Miért?
- Hiszen te megváltoztattad Dan mamutot,
Anasztocska.
- Nem, én soha nem változtattam rajta -
tiltakozott a kislány csodálkozva.
- Külsejében valóban nem, de a mamutod,
Dan, sokkal több emberi utasítást hajt végre,
mint bármely mamut, aki valaha is a Földön
élt, és a Dan számára adott megbízások ér-
telmezése minőségében is eltér. Rögtön
megérted, ha összehasonlítod őt a többi,
külsőleg hasonló mamutjaitokkal.
 159/501

- Igen, most már értem. Szerintem, ő

tényleg okosabb a többieknél. Valahogy ezen
még nem gondolkodtam.
- Látod, nemcsak a külsőségeknek, a test
felépítésének van jelentősége. A tartalom és a
rendeltetés fontosabb. Dan lényegét és
képességeit te magad teremtetted meg. Bár
külsőleg Dan semmiben sem tér el a többi, a
Teremtő által alkotott mamuttól, mégis más
lett. Ő most a Teremtő és a te közös alkotás-
od. Melyikőtöké nagyobbrészben, azt nem le-
het tudni. Dan, a mamut, nem csupán az em-
beri élet számos feladat-teljesítés ének
képességében változott meg. Sokkal
találékonyabb, hűségesebb és figyelmesebb
lett. Emlékezz arra az esetre, amikor egyszer,
elaludtál egy magas fa alatt, a száraz füvön,
és amikor felébredtél, a fölötted mozdulat-
lanul álló Dan mamutot láttad meg. Meghar-
agudtál rá, mert valamilyen kellemetlen szag
áradt belőle, mintha szándékosan maszatolta
volna össze magát valami haszontalan
 160/501

dologgal, és készakarva jött oda, hogy meg-

zavarja álmodat. Felkeltél és a házhoz
mentél, a nedves füvön, de előtte haragosan
odaszóltál Dannak: "Dan, mindig csak te
maradsz le a csordától, amikor hívnak. Menj
a saját legelődre, a testvéreidhez!"
Mezítláb indultál, a nedves füvön, egyszer
sem néztél vissza. Emlékszel, Anasztocska,
hogy vizes volt a fű?
- Igen.
- Azt tudod, mitől volt Dan olyan kelleme-
tlen szagú?
- Nem.
- Amikor elaludtál, vihar kezdődött. Még
az állatok is tudják, nem csak az emberek,
hogy a villámok a leggyakrabban a magas
fákba csapnak bele. Dan látta, hogy elaludtál,
és amikor a vihar elkezdődött, nyugtalan lett
és eljött hozzád a csordától. Nem kezdett el
ébresztgetni, hanem egyszerűen föléd állt. A
fába, ami alatt aludtál, belecsapott a villám.
Az egyik ág kigyulladt, és leesett. Rád esett
 161/501

volna, de Dan sikeresen ellökte az ormányáv-

al. Ezután egy másik ág is fellobbant, Dan azt
is ellökte, de a láng megégette fején a szőrt,
az parázslott és az okozta a kellemetlen szag-
ot. Amikor elmentél, szemrehányást tettél a
tolakodása miatt, de ő nem sértődött meg, a
fájdalmáról is megfeledkezett. Annak örült,
hogy nem esett bajod, és amikor az égését
gyógyította, szeretettel gondolt rád.
Anaszta felugrott, odaszaladt a távolabb
álló mamuthoz, aki örömében ingatni kezdte
a fejét. Anaszta elkapta az ormánya végét,
megpaskolta a kezeivel, arcához szorította és
megpuszilta. A mamut megdermedt. Még
akkor is mozdulatlanul állt, hunyorogva,
amikor a kislány elment tőle és visszatért a
szőke ifjúhoz.
- Megértettem - mondta Szőkehajúnak
Anaszta. - Dan mamut átalakult. Lehet,
magától alakult így, lehet, hogy én is
segítettem ebben. Az biztos, hogy különbözik
a Teremtő átlagosnak alkotott mamutjaitól.
 162/501

Ez azt jelenti, az embernek megadatott a

jog erre - hogy átalakítsa?
- Megadatott - válaszolta Szőkehajú. -
Most gondolkozz, milyen tervnek meg-
felelően történt mindez?
- A jónak megfelelően.
- Akkor dönts! Válassz és alkoss ennek
megfelelően!
- Ezek szerint az, aki megteremtett
mindent a Földön, nem hozott létre sem-
milyen szabályt, amely szerint élnie kell az
embernek?
- Azt hiszem, Ő számtalan választási lehet-
őséget adott az ember számára, de maga csak
egyről álmodott.
- Miről?
- A választ erre csak az ember képes
megtalálni.
- És hol keressem?
- Önmagádban. Gondolatban elképzelni,
kiszámítani, a földi élet lehetőségeinek
különböző változatait mérlegelni.
 163/501

- Ezek szerint a Földön úgy élnek az em-

berek, hogy közben semmit sem tudnak a
Teremtő szándékáról?
- Az embernek biológiai fejlődési lehet-
őségek hatalmas tárháza adatott meg, teljes
szabadságot kapott, többek között annak sza-
badságát is, hogy a biológiai lehetőségeket
műszaki megoldásokra cserélje le. Eldön-
theti, hogy például egy fa adottságai közül a
belső tulajdonságait, eredendő valójának
lehetőségeit használja-e ki - azt, amelyik
növekedése során érzékeli a biológiai rit-
musokat, alkalmazkodik azokhoz, korlátozza
tulajdonságait, szilárdságát, fejlődését a
környezeti hatásoknak megfelelően - vagy
csupán a fa külső, élettelen tulajdonságait
hasznosítja. A technokrata fejlődés útjára lé-
pett emberek a külsődleges lehetőségeket
használják - valamiféle szerszámokat
készítenek a fából, fűtő- vagy építőanyagként
használják.
 164/501

Az emberek valamiért mindig a

technokrata-fejlődés útját választják. Es ez
elkerülhetetlenül katasztrófához vezeti őket.
Már nem egyszer történt hasonló. A boly-
gószintű katasztrófákat az emberi elme al-
kotja meg. Gondolatok, amelyeket tettek
követnek.
- De a jégkorszakot, amelyik a nemzetsége-
met otthona elhagyására kényszerítette, sen-
ki emberfia nem teremtette - szólt Anaszta.
- Anasztocska, a nemzetséged már a tech-
nokrata útra lépett. Az élet fe-
jlődéstörténetének megfelelően, a jég eléri és
megsemmisíti azt. De az élet újjászületik. Az
emberi elme új reménye jelenik meg. Ha
valaki megállítja a jégkorszakot, amire csak
az ember képes, a nemzetséged technokrata
világban fog élni. És előbb-utóbb, a műszaki
megoldások kora vesztébe vezeti. Persze,
megvan a lehetősége, hogy az ember rátalál a
jég megállításának módjára, képes lesz egy
katasztrófát elhárítani, ezért képes lehet
 165/501

elejét venni az azt követő eseményeknek is.

Lehetőséget kap az emberek lelkét
ráébreszteni hibás választásukra és arra is,
hogy nem sokkal az elkövetkezendő kata-
sztrófa előtt megállítsa azt. Csak ilymódon
tud az emberiség új utat választani, fokoz-
atosan leépíteni a halálos végkifejlethez vez-
ető találmányok használatát. A technokrata
világban élő emberek lelkét nehézkes a re-
mény sugarával elárasztani.
A műszaki megoldások korában az ember
egyre kevésbé nevezhető értelmes létezőnek.
Az embereknek az érzelmekhez kell vissza-
térniük, nem az értelemhez - és az érzéseiken
keresztül kell megértetni velük a Teremtés
lényegét. Mindezt önmagukban kell
megérezniük és felismerniük.
- És te még nem ismerted fel?
- Tulajdonképpen, nem, gondolom, a
megismerést soha nem lehet befejezettnek
tekinteni, a testvérem tervének végkifejletét,
az ő felismeréseit azonban nem szabad
 166/501

beteljesíteni... A beteljesítés - megállított

mozgás. Például ezért sem látom a mamutod
tökéletesítésének határait.
- És más állatét?
- A többiekét sem. Tudod, Anaszta, az álla-
tok ivadékai átveszik a szüleik szokásait és
viselkedését. Ha minden újabb nemzedékük,
csak egy egészen kicsivel lenne tökéletesebb
elődeinél és az ember helyesen ítélné meg
mindegyikük rendeltetését, ha minden
következő emberi nemzedék tökéletesítené a
környezetében élő állatvilágot, azzal az em-
ber képes lenne megszabadulni a napi élet
fáradalmaitól - egyúttal, szabadabbá válna az
elméje más, sokkal lényegesebb dolgok
teremtéséhez.
- Lehet, így alakulna, ha az állatokat
vesszük figyelembe. De a virágot nem
szeretném tökéletesíteni - az nagyon is
tökéletes.
- Anasztocska, én is így gondolom. Mégis,
a te gyönyörű virágod - csupán színező
 167/501

anyag, melyet a Teremtő bocsátott lánya

rendelkezésére, jövőbeli alkotásaihoz.
- Miért nevezed színező anyagnak? A virág
él.
- Természetesen, élő, és ez önmagában ele-
gendő, ugyanakkor egészen kicsi része az élő
természet teljes szépségének.
Nézd meg a virágoskertedet, a kedvenc
virágod a legszebb benne. Ha ültetnél még
két, három ugyanilyen virágot, a virágosker-
ted megváltozna. Ültethetsz más virágokat,
amelyek nem hasonlítanak a meglevőkre,
mégis szépek, s a virágoskert újból
megváltozik.
Aztán ültethetsz különböző virágokat más
elrendezésben és sorrendben, más élő képet
alkotva. Az alkotó tevékenységnek nincs
határa. Annak megközelítése a Teremtő
elképzelésével összhangban van.
- Az ember, ezek szerint azért teremtetett,
hogy maga körül mindent egyre szebbé tegy-
en? Hogy tökéletesítse a Teremtő által neki
 168/501

ajándékozott világot? Ez lenne az ember leg-

főbb rendeltetése?
- Csodálatos élő képeket alkotni, megis-
merni és tökéletesíteni az állatvilágot - ez,
természetesen az ember nagyon fontos
rendeltetése. De a legfőbb dolog mégis más-
ban rejlik.
- Miben?
- Az ember, az Isten teremtette világot
tökéletesítve, maga is egyre tökéletesebbé vá-
lik és ennek a folyamatnak sem látni korlá-
tait. Hatalmas lehetőségek nyílnak meg
előtte.
- Mi módon lesz tökéletesebb? Az embert
eközben senki nem fogja erre tanítani.
- Anasztocska, te egy tökéletes virágosker-
tet alkottál, a tapasztalatod segített megért-
eni, hogyan működik ez. A következő évben
majd még jobban igyekszel saját alkotásodat
felülmúlni. És megcsinálod, az előző
tapasztalataid és érzéseid felhasználásával.
Tehát, az első alkotásod után tapasztalatot,
 169/501

tudást, megérzéseket szerzel, amelyek lehet-

ővé teszik számodra a még tökéletesebb al-
kotást. És ez azt jelenti, hogy maga az al-
kotásod tanít téged.
Az élő, Isteni természet alkotása magát a
Teremtőt tökéletesíti.
Nincs vége, sem felső határa, csak az al-
kotás végtelen nagysága van ekkor jelen.
- Nagyon szeretnék ilyen csodálatos világ-
ban élni, ahol végtelenül tökéletesedhet
minden, ahol a Teremtő tökéletesíti a
teremtményeit, a teremtmények tökéletesítik
saját Teremtőjüket. Azt akarom, hogy ebben
a világban éljen az apukám és anyukám,
testvéreim, Vud nagypapa és az egész nemz-
etségünk - mosolyodott el Anaszta, s szemei
felragyogtak. - Meg kell állítani a jégkorsza-
kot! Hogyan lehet ezt megcsinálni? Hogyan?
- Az emberi elme - a Világegyetem leger-
ősebb energiája, lehetőségeinek nincs határa.
De az, hogyan, milyen segítséggel lehet
megállítani, az nem látható. Csak az
 170/501

embernek van elegendő ereje ezt a hatalmas

felfedezést megtenni.
- Az én gondolataim még egészen kicsik és
erőtlenek - sóhajtott szomorúan Anaszta. Azt
akarom, hogy a jég megálljon, de folyam-
atosan közeledik és napról-napra hidegebb
van. Ezek szerint nagyon kicsi az elmém
ereje.
Lehet, ha Dan, a mamut is tudna gon-
dolkodni a jegesedésről... Neki jó nagy feje
van, ezért jó nagy és erős gondolatok férnek
el benne.
Anaszta odaszaladt a mamuthoz, tenyer-
ével rápaskolt az üdvözlésül felé nyújtott or-
mányára és izgatottan mondandójába
kezdett:
- Dan, te olyan hatalmas vagy, és nagy a fe-
jed is. Tehát, sok ész szorulhatott belé. Gon-
dolkodj, elmélkedj, Dan, állítsd meg a
jegesedést! De te mindig csak figyelsz és
hallgatsz. Dan, legalább menj a legelőre, és
 171/501

meglátod, egyre kevesebb az ennivalód

neked is.
Dan, a mamut, ormánya végével megsi-
mogatta a kislány arcát, haját, lassan meg-
fordult és távolodni kezdett. A Kiscica nevű
macska nekifutásból a mamut lábára ugrott,
megkapaszkodott a szőrében, azon ka-
paszkodott fel a hátára.
- Anaszta, neked és követőidnek ideje
lenne elhagyni ezt a helyet - fordult a világos
hajú fiatalember a kislányhoz - a hegy mögé
már elért a jég. Bár még nem a teljes
jegesedés, de már ez is képes elmozdítani a
hegyet, amely védi a völgyet, elsodorni a ker-
teket és házakat, ahol a nemzetséged élt. És
ettől egyre csökken a hőmérséklet. A jég-
folyam nekitolul ennek és a hegy lassan meg-
mozdul. Ez néhány nap múlva várható.
- Nem hagyom el ezt a helyet. Látnom kell
ezt a jeget és meg kell értenem, miért jön a
mi Földünkre. Ki kell találnom, hogyan
 172/501

állítsam meg. Holnap reggel felmegyek a

hegy tetejére és megnézem őt.
- Pontos és szerencsés gondolatokat
kívánok neked, Anasztocska - hajolt meg a
kislány előtt búcsúzásképpen a világos hajú
fiatalember és a testvéréhez fordult:
- Menjünk el, bátyám, ne tereljük el a
kislány figyelmét, lehet, hogy sikerül felis-
mernie, hogyan kell az elméjét irányítania.
- Menjünk, jó menjünk! Te vagy a legnagy-
obb akadály, kettőnk közül! Össze-vissza filo-
zofálgattál, szanaszét beszélted magad.
- Jaj, várjanak egy kicsit, kérem, várjanak!
- riadt fel Anaszta - mindkettőjük elmondta
saját programját. Ez azt jelenti, nekem is
kell, hogy legyen egy programom, de még
egyszer sem gondolkodtam róla. Lehet, hogy
nincs meg bennem?
- Kislány, el kell mennünk, hogy ne vonjuk
el a figyelmed. Igyekezz gyorsabban gon-
dolkodni, ne lustálkodj! Nem sok időd
 173/501

maradt, mindössze két napkeltéd - mondta a

sötéthajú ifjú és válasz nélkül távozott.
És a fivérek elmentek.
 KI IRÁNYÍTJA AZ
ELMÉNKET?
Anaszta teljesen egyedül maradt. Lassan
haladt a völgy elszáradt füvén, ahol nemrég
még a nemzetsége élt, és a teljes csend
beköszöntével igyekezett megérteni, hogyan
lehet saját elménket irányítani. „Ha a gon-
dolat a legerősebb energia, gondolkodott a
kislány, akkor mi képes azt - a legerősebbet -
irányítani? Ha ez a gondolati energia ben-
nem van, akkor mi lehet bennem, ami er-
ősebb nála? És az miért lehet, hogy a legbölc-
sebb öregek, akik tanítottak minket, amikor
összegyűltünk, sok mindent megtanítottak
nekünk, de azt nem, hogyan lehet a gon-
dolatainkat irányítani. Lehet, hogy ők sem
tudnak erről semmit?
A legerősebb energia - irányítatlanul
marad. Hol erre kalandozik, hol arra. Bár
bennem van, mégsem az enyém, mert nem
 175/501

irányítom, egyáltalán. És akkor lehet, hogy

valaki magához csalogatja és játszadozik
vele, és mivel bennem van, akkor velem is
valamilyen tréfát űz, úgy, hogy én nem is
tudok róla."
Anaszta egészen sötétedésig igyekezett az
elme erejéről gondolkodni. Amikor aludni
tért, akkor is azt erőltette, hogy erről
gondolkodjon.
Amikor reggel felébredt, Anaszta nem látta
Dant, a mamutot, házikója mellett, ahol
reggelenként lenni szokott. Korábban mindig
mellette volt, amikor felébredt, de most nem
volt ott. Dan még akkor sem került elő,
amikor Anaszta megmosdott a forrásöbölnél.
Hívogatni kezdte, a legelő irányába kiabált:
„Dan, Dan!" de a mamut továbbra sem került
elő. És Kiscica sem került elő, ő sem volt
mellette éjjel, és reggel sem jelent meg.
„Elmentek" - gondolta Anaszta. A mamut-
nak sok növényi táplálékra van szüksége, és
itt egyre kevesebbet talál. Tehát, Dan elment,
 176/501

hogy ne haljon értelmetlen éhhalált. És Kis-

cica vele ment. „De én nem megyek el!" -
gondolta Anaszta, vállára terítette növényi
rostokból font takaróját, és ahogy korábban
eldöntötte, indult a hegy irányába, ami
mögött a jeges világ uralkodott. A hegyhez
vezető ösvényen haladva Anaszta újból er-
ősen törte a fejét, hogyan működik ez a leger-
ősebb energia - az emberi gondolat. Hogyan
kell lépni és megállítani a jegesedést?
Felért a hegyre, a tetején megállt,
kendőjébe burkolózott az erős szél elől.
Szúrós, hideg áramlatok tépázták a haját,
homlokán a csillaghoz hasonlatos anyajegyét
hol felvillantva, hol eltakarva azt. De a
kislány észre sem vette a hideg szelet, figyelte
a hegy túlsó oldalának lábát, ahol semmilyen
zöld folt sem látszott már. Messze, a horizon-
ton innen és túl, ameddig csak a szem ellát,
jég terült el.
Jégtömbök közeledtek a hegy felé. Hatal-
masak voltak, és ezek még nem is a
 177/501

legnagyobb jégtömbök, csak amolyan előz-

etes jégdarabkák, amiket sokkal nagyobbak
lökdösnek előre. „Tehát, a hegy nem állítja
meg az ilyen hatalmasságokat" - gondolta
Anaszta.
A hegy egyik oldala már áthűlt, nem látszik
semmiféle növényzet, lehűl a másik oldal is.
Ekkor, szavainak megerősítéseként, jé-
groppanás hallatszott, alóla jégtörmelékkel
keveredett vízfolyam buggyant ki, és a sűrű
jégkása-folyam jégtömböket mozdított el a
hegy irányába, feltépve a földet és eldőlt
fákat sodorva maga előtt.
Anaszta szemeivel gyorsan megkereste a
legnagyobb jégtömböt, megborzadt a
látványától. Ennek a hatalmas jéghegynek fe-
jjel nekifeszülve állt Dan, a mamut. A
jégtömb mellett már nem is tűnt olyan
nagynak.
Anaszta azonnal felidézte, milyen
figyelmesen hallgatta őt Dan, amikor a gon-
dolat erejéről és képességéről mesélt neki.
 178/501

Eszébe jutott magyarázata, ahogy azt

mesélte, hogy a nagy fejébe több és erősebb
gondolat fér el. És ő ezt a saját módján ér-
telmezte. Úgy döntött, ha a nagy fejét a sok
eszével nekitámasztja a jégtömbnek, akkor
megállíthatja annak mozgását.
Anaszta kilőtt a helyéről, gyorsan leszaladt
az ösvényen, a hegy lábához, ahol Dan állt.
A szúrós hópihék és a kegyetlen széllökés
letépte a kislány kendőjét, de Anaszta
felemelte azt. Előreugrott egy kőre, meg-
botlott és bukfencezve legurult. Felállt és sza-
ladt tovább.
Dan lábaihoz került, és ott észrevette... A
mamut fejénél, a jégben, egy mélyedés alak-
ult ki, ahol megolvadt a jég, és az ormányán
lefelé patakzott a víz.
A mamut didergett a hidegtől. A lábainál
látta meg Anaszta a didergő Kiscicát, ő -
akárcsak Dan - fejével támasztotta a jeget, ig-
yekezett megállítani mozgásában.
- He-hej! - kiáltotta Anaszta - He-hej!
 179/501

De sem a mamut, sem a macska, nem

figyeltek fel a kiáltására. A kislány felkapta a
hidegtől didergő Kiscicát, magához ölelte,
dörgölni kezdte kis testét. Amikor az kissé
felmelegedett, Anaszta feltette a mamut
oldalára, hogy másszon a hátára. Kiscica
minden igyekezetével próbálkozott, de lee-
sett. Csak másodszori próbálkozásra sikerült
neki felmásznia.
Anaszta egy kőre állt, hogy minél közelebb
kerülhessen a mamut füléhez és suttogni
kezdett:
- Dan! Hűséges barátom, Dan! Nagyon
okos és odaadó vagy. Jószívű vagy. Jól tudsz
gondolkodni, lehet, hogy nem mindig
helyesen, de ez javulni fog. Az ész nem csak a
fejben van, az mindenütt jelen van. Dan, a
hegy túloldalára kell menned!
A mamut mozdulatlanul állt, a hidegtől
időnként erős rázkódás futott végig a testén.
És Anaszta újból suttogni kezdett:
 180/501

- Anaszta vagyok! Hallasz engem, Dan?

Anaszta vagyok! Nélküled nem megyek el
innen! Fordulj felém, Dan!
Dan, a mamut, lassan elvette a fejét a
jégtömbtől. A homlokán a tömött szőre
teljesen vizes volt, nehezére esett felemelni
szemhéját, hogy a kislányra nézzen. Azután
erőt vett magán, megemelte az ormányát és
Anaszta vállához érintette. Az ormánya
teljesen átfagyott. Anaszta megölelte és
kezeivel dörzsölni kezdte, leheletével melen-
gette, mintha képes lett volna azzal a mamut
hatalmas testét átmelegíteni. Különben
sikerült is neki, nem csupán lehelete
melegével, de valami sokkal melegebbel és
sokkal jelentősebbel. A mamut szót fogadott
és Anaszta után haladt, aki, mintha kézen fo-
gva vezetné, az ormányánál fogva tartotta, s
bár alig volt képes lépegetni, Dan felment a
hegyre. Ott a kislány erőtlenül leült egy
kidőlt fa törzsére, és a még zöld lejtő felé
mutatva, arrafelé küldte a mamutot.
 181/501

- Menj lefelé, Dan! Menj a legelődre, pi-

henj egy kicsit, megerősödsz tőle. Még találsz
ennivalót a magad számára.
Majd határozottan megismételte:
- Menj lefelé, Dan!
Dan engedelmeskedett és lassan elindult
lefelé az ösvényen, a még zöldellő völgy felé.
Tíz lépés után, visszafordult Anasztához,
felemelte ormányát és hívogatóan trom-
bitálni kezdett, úgy jelzett, mint ahogyan
Anaszta, amikor a völgyben szaladt és
Hazáját kérte, hogy ne adja meg magát a
jégnek, mint amikor saját „He-hej!"
kiáltásával az élettelen csendet győzte le.
És ahogy akkor is, Anaszta erejét összpon-
tosítva kiáltotta: „He-hej", most is integetett
Dan felé és lefelé irányította. Dan lassan
ereszkedett le a hegyről, teljesítve gazdája
kérését. És ő...
Egy kis pihenés után, Anaszta felállt egy
kőre, újból végigvezette tekintetét a hatalmas
jégtömbök vonulatán, amelyek teljes
 182/501

kiterjedésében betöltötték az előtte elterülő

tájat, és halkan, de magabiztosan
kijelentette:
- Ember vagyok! A gondolatom ereje hatal-
mas. Jégáradat - ellened fordítom a gon-
dolataimat. Meg kell állnod, vissza kell
húzódnod! Ezt parancsolom neked, az
elmém teljes erejével!
Lentről megint jégroppanás hallatszott, a
jég mintha kicsit tovább haladt volna a hegy
felé. Egy erős széllöket mellbe vágta a
kislányt, mintha csak a lábáról akarta volna
leverni.
Fordulj vissza, én azt parancsolom neked,
te jég! Vissza!
És megint tört-zúzott a jég, a kislány ellen
harcolt. Anaszta hallgatott egy kis ideig,
figyelve a toluló jeget, majd elmosolyodott.
- Megértettem. Te jég, te az én gon-
dolataim erejéből táplálkozol. Megértettem.
Mostantól nem létezel.
 183/501

Anaszta hátat fordított a jégnek, leült a fa

törzsére és a még zöldellő völgyet kezdte
figyelni. És Anaszta nem a fagytól hervadozó
virágokat és növényzetet látta, helyette azt
elképzelte, milyen buja színekben virágzik a
rét, látta a hófehér és rózsaszínű virágokat
bontó fákat, hallotta a madarak énekét és a
tücskök ciripelését. Elképzelte, ahogy Vud,
dédpapája visszatér a völgybe, és mögötte
halad az egész nemzetsége. És Anaszta
mezítláb szalad elé, üdvözlésére. Egyre gy-
orsabban, gyorsabban...
Anaszta gondolatai felgyorsultak. Gon-
dolataival egyszerre mindent átfogott! Egy
pillanat alatt fűszálak milliárdjait babusgatta
körbe. És mindegyiket külön-külön, a
gyökerétől a száráig, el tudta képzelni.
Mindegyiknek egy fénysugarat küldött. Me-
gitatta harmattal és esőcseppel, szellővel
simogatta.
Anaszta, a kidőlt fa törzsénél, a köveken
ülve, egyre mélyebb álomba merült. A hátát
 184/501

hideg szél fújta. Bár egyre álmosabb lett,

elméje mégis egyre gyorsabban működött.
Gondolatai igyekvő villanásonként érin-
tettek mindent, ami a térségben előfordult.
Az egész létezés visszanyerte értelmét.
Mintha csak álmából ébredt volna Anaszta
egész Hazája. Elméje alkotott tovább, amikor
ezeréves álomba merült Anaszta, a kislány.
Elméje - a nagyszerű emberi energia -
tovább lebegett álomvilágában, völgyében
dédelgette a bogarakat, növényeket, Kiscicát
és Dan mamutot.
A jégtömbök recsegtek, ropogtak, de nem
voltak képesek tovább mozdulni, még mil-
limétereket sem. Olvadni kezdtek. Az olvadó
folyamok elöntötték a völgyet, folyókba,
tavakba ömlöttek.
A jég olvadni kezdett, nem volt képes
felülmúlni az emberi elmét, mely a
Világegyetem legerősebb energiája.
 MERRE TARTANAK AZ
EMBEREK?
A kis patakok, amelyek a jég olvadékából
keletkeztek, egy nagy folyóvá duzzadtak, a
háborgó áradat köveket, kidőlt fákat ragadott
magával, kimosta és elhordta a talaj ter-
mőrétegét a növényekkel és minden
élőlényével együtt. A hazai térség völgyét, az
emberek kényszerűségből elhagyott területét,
elkerülte a rettenetes árvíz.
A fák levelei elsárgultak és lehullottak,
madárdal sem hallatszott a völgyben. A
növények egy része küzdött az életben
maradásért, alkalmazkodtak az ezen a terü-
leten oly szokatlan lehűléshez. És Anaszta
valaha nagyon szép kertjében még mindig ott
díszelgett a kedvenc virága.
A völgyet hegyvonulat védte, melynek
egyik magaslatán évezredekre aludt el
Anaszta, a kicsi lány.
 186/501

A hegy lábánál két atlétatermetű fiatalem-

ber állt, egy világos és egy sötéthajú. Nézték a
hatalmas, földből kiálló gránittömböt,
melynek mindkét oldalán vízcseppek törtek
elő. A sötéthajú kárörvendezve jegyezte meg:
- Úgy kell nekik, ezeknek az embereknek,
akik elvesztették józan eszüket. A következő
két napban a víz fokozatosan alámossa majd
a kőtömb támasztékait és az beomlik, ezzel
megnyitja a halált hozó áradat útját a völgy
felé. A víz hatalmas zuhatagként önti el a ter-
ületet, köveket tör le és hord el, fokozatosan
elmossa és elhordja az egész hegyet. A hegy
jobb oldalánál bezúduló folyam ledobja ezt
az óriási követ, a víz a keletkező hasadékba
ömlik, egyre szélesítve azt, és ezzel
megváltoztatja áramlását.
- Igen, ha a folyam két napon belül nem éri
el a völgy mögötti lankás földeket és ott nem
terül el, lecsendesítve ezzel a víz erejét, akkor
ez a tömb beomlik és a víz teljes romboló
hatásával önti el Anasztocska szülőföldjét -
 187/501

értett egyet a világos hajú fiatalember. Majd

hozzátette:
- Most igazán sajnálom, hogy emberi test
formáját öltöttem. Egy állat hatalmas testére
lenne szükség, hogy ezt a tömböt
megtámasszuk.
- Ha-ha, sajnálja, hogy nem hatalmas állat!
Küllemét felveheted, persze, akkor ennek
meg is kell felelned. Nem tudnál beszélni
ember módjára és felfogni, hogy a tömböt
hamarosan elsodorja az ár. Most mit hajtog-
atod folyton, hogy „szülőföld"...
„Anasztocska"... Neki most teljesen mindegy.
A lelke a Világegyetem végeláthata-
tlanságában lebeg.
- Lebeg. Tényleg... - mondta elmerengve,
kedvesen Szőkehajú.
- Gondolatai, megőrizték vágyait, felismer-
éseit, hatalmas tudását. Mégis csak képes
volt megállítani a jégkorszakot. Érzéseivel is-
merte fel Isten Leánya az emberi elme erejét.
 188/501

Könnyedén megváltoztatta a Teremtő pro-

gramját, tervét.
- Hát éppen ez az - könnyedén! Mennyi
nyálas kedvesség szorult a szavaidba? Elég
lenne ezt mondani: „Könnyedén." Te pedig?
„Érzéseivel ismerte fel"... „Isten Leánya"... -
csúfolódott Sötéthajú. Majd felindultságában
folytatta:
- A háborgó áradat mégis elönti a völgyet.
Majd az esztelen tömeg nyomába ered, akik
nem is sejtik, hogy maguk okozták a kata-
sztrófát a gondolataikkal és tetteikkel,
amelyek a technokrata irányba való eltolódás
következményei. A próbálkozásaik még kez-
detlegesek, de számunkra már ismertek azok
a szándékaik, amelyek végzetesek, saját
maguk, a Föld és az egész Világegyetem
számára is. Hogy ne kínlódjanak, s ne
gyötörjék tovább a Föld térségét, az Isteni
tervnek megfelelően semmisülnek majd meg,
még a vesztükbe vezető próbálkozásaik legel-
ején. A háborgó áradat utoléri őket. A
 189/501

hatalmas, zubogó víztömeg, kövekkel,

kidöntött fatörzsekkel, az élővilág marad-
ványaival, kérlelhetetlenül eléri őket.
Amikor meghallják a hátuk mögül a robajt
és megérzik a bajt, gyorsítják haladásukat.
De a robaj egyre hangosabb lesz, és a
messzeségben észreveszik a közeledő hatal-
mas hullámot, mely vesztüket okozza.
Számukra eljön a Vízözön. Mindegyiküket
rémület fogja el. A mamutjaikat, macskákat,
gyereket és öreget. A Világegyetembe kerülő
Lelkük a rémületet őrzi meg.
Sötéthajú gunyorosan fogott
rémtörténetébe, utánozni kezdte az emberi
félelem megnyilvánulásának arckifejezéseit
és mozdulatait. Gyermekeiket mellükhöz
szorító anyákat, térdre borult embereket,
égnek emelt kezeikkel kegyelemért esedezve.
Másokat utolsó erejüket összeszedve
futásnak eredve, ordítozva. Sötéthajú jajg-
atva, rémült arckifejezéssel szaladgált körbe.
 190/501

Majd megállt, merengve nézett a menekülők

irányába és azt mondta:
- Megértettél, sápadtképű testvérem, mily-
en végzet vár ezekre az emberekre? A
hegytetőn álomba merült kislány,
lényegében véve, nem változtatta meg Isten
tervét.
- Testvérem, nekem nem tetszik, ahogy az
emberek jövőjét lefestetted. Mi, a
Világegyetem teremtményei, biztosan felvál-
lalhatunk valamit. Nem figyelhetjük
közönyösen a történteket. Ha közönyösek és
tétlenek maradunk - azt jelenti, nem
létezünk.
- Mi köze a jövőhöz a „tetszik", vagy „nem
tetszik"-ednek, ha az elkerülhetetlen? -
nevetett fel Sötéthajú.
Testvére válaszát nem hallva, hirtelen
megfordult és meglátta... Világos hajú
testvére a gránittömb mellé állt, testével, vál-
laival és kezeivel megtámasztotta azt. A víz,
 191/501

ettől sokkal gyengébben folydogált a tömb

széleinél.
- Ostobaság, értelmetlen, logikátlan -
jegyezte meg kis szünet után Sötéthajú.
Hallgatott még egy darabig, mintha gon-
dolkodna valamin, és újult erővel fogott
testvére szapulásába, bizonygatva fivére
tettének értelmetlenségét:
- Nincs itt senki, ezért senki sem tud kin-
evetni teljes butaságod miatt. A gránittömböt
ugyan megtámasztottad, de fel sem mérted
és nem számoltál a súlyával. A víz továbbra is
szivárog és a gránit támasztékai kimosódnak,
ezért egyre nagyobb súly nehezedik majd
rád. Érted ezt, buta sápadtképű?
- Szabad akaratomból besűrítem a testem
a gránit tömörségéig és megtartom. Két
napig kell kitartanom. Kitartok! - mondta a
világos hajú ifjú.
- Sokra mégy vele! „Kitartok" „Besűrítem a
testem..." Na, jó, sűrűsödjél csak egészen a
gránit tömörségéig. Mekkora is a
 192/501

támasztékod felülete? A támasztékod felülete

mindössze a két talpad. A második nap
közepéig az egész súly rád nehezedik majd,
és te, mint gránitcölöp, besüllyedsz a földbe,
a kisebb köveket oldalra tolva. Ahogy térdig
belesüppedsz, a vízfolyam ellöki a
gránittömböt.
- Kiegyenesítem a kezeimet, és akkor
kibírok még fél napot.
- Kibírod, természetesen. Csak nem fél
napig, talán, ha egy óráig bírod, te bárgyú
önfejű, utána úgyis összedől. Isten terve - a
teremtés kezdete óta, az idők végtelenségéig
- egyszer sem adott kitörési lehetőséget. És
én ezzel egyetértek. Ha egyszer az emberiség
az értelmetlen fejlődés útját választotta, jobb
rögtön az út elején elaltatni őket. Lehet, a
Föld új civilizációja megérti saját rendel-
tetését és akkor mi is megértjük. A
Világegyetem új alkotásokat lát meg, nem a
primitív mostanit. A Földön már többször
előfordult, hogy az ember tevékenysége miatt
 193/501

felgyülemlett mocskot katasztrófák takarítot-

ták el.
Kit akarsz megmenteni? Az emberiséget,
aki a jövőben saját kezével teremti meg a
poklot a maga és a többi Földi teremtmény
számára? Emlékeztesselek, hova rántja őket
a technokrata út? Juttassam eszedbe? Miért
hallgatsz? Ja, persze! Te egyre szilárdabb
vagy és kövülsz, már nehezedre esik a be-
széd? Akkor ne beszélj. Nagyszerű! Állj
kőbálványként és figyelj! Nézd az emberek
életképeit, akiket éppen megmenteni
készülsz. Mindig is gyönyörködöm bennük!
Eltántoríthatatlanul merülnek el
rögeszméikben, értelmetlen és hiábavaló
tevékenységeikben. Te pedig nem szereted
ezeket a képeket nézegetni. Nézd, én kedves,
sápadtképű, kövülő, mozdulatlan testvérem,
nézd! De ne is, előbb hallgasd azt, amit nem
szeretsz hallani.
Ha a völgyet elhagyókat nem semmisítjük
meg, elindulnak a technokrata fejlődésük
 194/501

útján. Sokasodnak és nemzedékről

nemzedékre, törnek, rombolnak, megbontva
ezzel a nagy földi összhangot. Megölik az ál-
latokat. Azokat, amelyek szolgálatukra
teremtettek. A tökéletes élő anyagból külön-
féle lelketlen szerkezetek sokaságát hozzák
létre. Cselekedeteiket a következő hangzatos
szavakkal illetik majd: „iparosítás",
"tudományos-technikai forradalom" és úgy
gondolják, hogy ezek a szavak az értelmes fe-
jlődést takarják.
Na, milyen? Értelmesek? Értelmesen fe-
jlődnek? Mint esztelenek, szétszedik a
felülmúlhatatlan alkotásokat és barbár
tettüket „fejlődésnek" nevezik majd. Betegek!
Vírus telepedett meg az elméjükben! Ez a
járvány az egész emberiséget megfertőzi. Ez
a teljes földi lét pusztulásának
legveszélyesebb vírusa. A Világegyetem
egészére veszélyt jelent. Ennek neve...
Tudod-e, milyen szót fogok kiejteni?
Többször kérted, hogy ne ismételjem meg, el
 195/501

is fordultál, még távolabb is mentél, most

viszont nem fordulhatsz el és nem is mehetsz
el. Az egész emberiséget megfertőzi - az
ésszerűtlenség.
Ha a megfertőzött emberiség belép az
ésszerűtlenség teljes kiterjedésébe, dimen-
ziójába, akkor elkezd butaságában, ron-
daságában felülmúlhatatlan dolgokat al-
kotni, és ezeket egymás között ezekkel a sza-
vakkal ruházzák fel „fejlődés", „tökéletes",
„tetszetős", „szép", „racionális" „szellemi".
Milyennek találod?
Nem, szemléltetés nélkül nem tudom
megértetni. Tehát, figyelj!
A sötéthajú fiatalember kezével négyzetet
rajzolt a levegőbe, melyben egy hologram
tűnt fel.
Egy tizenkétemeletes ház építkezését
mutatta be. Két daru építőanyagot emelt a
már felhúzott falakra. Az ablaknyílásokban
narancsszínű sisakot és kék munkaruhát
 196/501

viselő emberek a helyiségek elválasztását

végezték.
Sötéthajú így kommentálta az
eseményeket:
- Ezt az értelmetlenséget, ezt a lépsejtek
sokaságához hasonlatos építményt, háznak
nevezik majd. Az esztelenség az embert em-
bertelenné alakítja át. Eltorzították az én
házam fogalmát és értelmét.
A ház - az ember gondolataival teremtett
élő térség, mely kifejezi az ember gon-
dolkodási képességét, ezt cserélték le kőből
épített lépsejtekre. És az Értelem kigúnyolá-
saként - háznak nevezték el. A Világegyetem-
nek nincs szüksége korlátolt elméjük
szüleményeire. Ez az esztelen környezet
egyre inkább az ésszerűtlenség táptalajává
válik és erősíti annak hatalmát.
Teljes panorámás hologram húzódott vé-
gig a tájon, számtalan épülő doboz,
mesterséges, kő-lépek tömkelege.
Némelyeket lebontottak, helyükre a
 197/501

narancssárga sisakos emberek újakat húztak

fel, még magasabb kőépítményeket, még
nagyobb kő-lépeket.
Sötéthajú folytatta:
- Azért, hogy joguk legyen ezekben lakni-
uk, kénytelenek lesznek értelmes lényhez -
Emberhez - méltatlan feladatokat végezni.
Isten Fia! Isten Leánya! Nézd, sápadtképű
testvérem, nézd ezeket az alkotásokat!
A sötéthajú fiatalember, újból felemelte
kezét, és egy másik hologramos négyzet
jelent meg. Most egy hatalmas élelmiszer-
áruházat mutatott. Emberek sokasága a
legkülönfélébb árukat pakolta nagy
fémkosarakba és a sorban álló pénztárak
egyikéhez mentek, hogy kifizethessék a
kiválasztott árukat.
- Ezek a teremtmények a kő-lépekből
valók. Minden egyes napjukat az emberi ér-
telem számára haszontalan tevékenységekkel
töltik és ezt munkának nevezik. A
munkájukért papírt kapnak cserébe, amit
 198/501

pénznek hívnak. Itt láthatod, hogyan cserélik

a kapott pénzüket élelemre.
Az Isten, kezdettől fogva úgy teremtette,
hogy az értelmes embernek elegendő legyen
csak kinyújtania a kezét és elvennie a neki
tetsző, számára Isten által teremtett étket,
megerősítve energiáit és kielégítve ezzel testi
szükségleteit. És ezek a teremtmények úgy
változtatták meg az életvitelüket, hogy nem
található meg körülöttük Isten tápláléka. Azt
az élelmet, amelyiket papír elcserélésével
vesznek, Isten energiája nem járja át. Azokat
a teremtményeket, akik efféle életvitelt
alakítottak ki, nem nevezhetjük okosnak.
Életvitelük az esztelenség terméke.
A négyzetben látott képek megváltoztak,
most teljes egészében egy női pénztáros lát-
szott. Egymás után jöttek pénztárpultjához
az emberek, kipakolták különféle csomag-
jaikat, dobozokat, befőttes- és italos üve-
geiket. A nő mindenkit mosolyogva üdvözölt:
„Jó napot!" és felemelte a dolgokat, egyesével
 199/501

elhúzta egy üveglapka fölött, ettől a pénztár-

szerkezeten számok villantak fel,
megjelenítve a termék árát. A pénztárosnő
elvette az emberektől a pénzt és azt mondta
mindegyiküknek: „Köszönöm a vásárlást.
Jöjjön máskor is!" és újból mosolygott.
És egyszerre, a négyzet teljes nagyságában,
a nő arca látszott, abban a pillanatban,
amikor elfordult a sorban állóktól és lehajolt,
hogy felvegyen egy leejtett csomagot.
Mindössze néhány másodpercre fordult el az
előtte álló emberektől, arcára máris valami-
féle búskomor és reménytelen kifejezés ült
ki. Századok hihetetlen fáradtsága telepedett
rá. Egyik kezével felemelte a csomagot,
másikkal oldalát fogta és arca összerándult a
fájdalomtól. Ez egészen rövid ideig tartott.
Amikor visszafordult az emberekhez, arcán
újból mosoly látszott, s megint ismételgette a
„Jó napot, köszönöm a vásárlást, jöjjön
máskor is!" szavakat.
Sötéthajú így kommentálta:
 200/501

- Látod, testvérem, előtted egy Istennőnek

nevezett teremtmény. Egy szerkezet mögött
ül, ami számos csavarból és huzalból áll, és ő
maga még ezeknél is kevésbé tökéletes. A
szerkezetnek nincs lelke, nincs értelme, csak
egy meghatározott program szerint működik.
A teremtmény meg napi tizenkét órát ül
előtte, kopácsolja a billentyűit és mindenk-
inek „köszönöm"-öt mond. Mit köszön meg
minden egyes odatévedőnek? Semmit, ezért
automataként működik. Értelmesnek kellene
lennie, de csak ül és kopácsol valamilyen gép
billentyűzetén napi tizenkét órányit. így tesz
majd fél életén át, hogy végül bekerülhessen
a kő-lépbe.
Az értelem nem engedélyezne ilyet az em-
ber számára, erről csak az esztelenség vírusa
tehet, és ez a nő nem ember, hanem „ellen-
ember" aki az esztelenség dimenziójába ker-
ült. Belső szervei fertőzöttek, nem jut meg-
felelő élelemhez, az ereiben besűrűsödik és
pang a vére, mert félnapig ücsörög
 201/501

egyhelyben. Idősebbnek néz ki koránál.

Nézd! Így kellene kinéznie a korának meg-
felelően, az Értelem dimenziójában, ember-
hez méltóan. Megmutatom az ő természetes
közegében, ugyanilyen korúan. Nézd!
A négyzetben az újabb hologram egy vilá-
gosszőke, karcsú szépséget mutatott, a forrás
mellett futva egy meztelen kisfiú, saját kisfia,
elé. A szépség odafutott hozzá, felkapta, for-
gott vele, boldogan nevetgéltek.
Két nő, különböző dimenziókban élnek,
alig hasonlítanak egymásra.
Á négyzetben újból az áruházi készüléknél
ülő pénztárosnő jelent meg.
- Ez mindössze egy kiragadott élethelyzet
volt - mondta Sötéthajú
- Az emberiségre egyáltalán nem jellemző,
ezt mondanád? Nézd!
Később széttárta kezeit, a megjelenített
képek kiszélesedtek, betöltötték a látóhatárt,
és a most feltűnt képen emberek százezrei ül-
tek tömött sorokban és készülékek
 202/501

billentyűin kopácsoltak. Ezek az emberek

különbözőek voltak. Egészen fiatal lányok, és
éltesebb asszonyok, itt-ott férfiak is lát-
szottak. Távolabb a térben feltűnt egy kép,
ahol kezek százezrei ütötték szüntelenül a
változatos szerkezetek klaviatúráit. A
határtalan képernyő sarkában felkelt a Nap
amit a Hold váltott fel, majd megint a Nap
jelent meg, ezt félhold követte. Éjjel és nap-
pal világítottak, napok, hónapok, évek
múlását számlálták. A teljes látóhatárt
betöltő képen az emberek csak kopogtak
saját készülékeik billentyűin, és mint robotok
ismételgették: „Jó napot, köszönöm a
vásárlást, jöjjön máskor is!"
- Nézd csak, testvérem, nézd, mindjárt
még érdekesebb lesz. Nézd a jövő
emberiségét!
A térben feltűnt hologramon, teljes
nagyságában, egy labdával futó, haragtól
eltorzult képű ember jelent meg. Ezt a képet
egy sárban fekvő, géppuskából sorozatot
 203/501

leadó férfi képe váltotta fel. Ezután három

lövöldöző férfi látszott. Hirtelen, ameddig
csak a szem ellát, emberek sokasága tűnt fel.
Egészen kicsik voltak, hogy minél több
látsszon belőlük a térben. Labdákkal,
villákkal, kaszákkal, gépfegyverrel és
puskákkal az emberek ütötték-vágták
egymást, lövöldöztek. Fojtogatták és rug-
dosták egymást. Föntről a hemzsegő em-
berek tömegére repülő szerkezetekből
tárgyakat dobtak le, amik földet érve felrob-
bantak, piszkot és emberi testek marad-
ványait repítve a magasba.
- Szerinted, testvérem, ezt az összevissza-
ságot értelmes lények rendezték így? Azért is
ésszerűtlenek, mert ügyesen még fel is
mentik magukat. Ezt a mészárlást
háborúknak nevezik majd. Az ebben a
mészárlásban kiemelkedő teljesítményt
nyújtóknak mindenféle kitüntetéseket adnak
majd, amiket ők teljes büszkeséggel viselnek
a mellkasukon. Megtanulnak törvényeket
 204/501

alkotni, igazolva az évszázadokig tartó

vérengzések szükségességét.
Sötéthajú megint egy hologramot lendített
kezeivel a térbe, amely sok kicsi négyzetre
volt felosztva. Mindegyik négyzet egy terem
belsejét ábrázolta, ahol emberek ültek és az
előadókat hallgatták. Sötéthajú volt az es-
emények narrátora:
- Ezeket különféleképpen nevezik: kon-
gresszus, parlamenti ülés, duma, ház,
kamara - de egyre megy.
Látod az ott ülőket, testvérem? Látsz még?
Nézd! Ezek az emberek törvényeket írnak
különböző nemzetek és az egész emberiség
számára. Már évezredek óta írják, de töké-
leteset még nem tudtak írni és ez nem is fog
sikerülni nekik, érted testvérem? Persze,
hogy érted!
Sötéthajú elnevette magát. Kárörvendő
nevetése betöltötte a völgyet, a hegyvonulat
visszhangozta azt. Aztán abbahagyta a
nevetést és a képen megjelenített emberek
 205/501

felé fordult, mintha azok hallanák őt, és ki-

abálni kezdett:
- Sohasem lesztek képesek tökéletes tör-
vényeket alkotni, mert nem tudjátok a leg-
fontosabbat. Nem ismeritek az egyes ember
és az emberiség egészének rendeltetését. A
Világmindenség rendeltetését. Az minden
törvény alapja. Az, csakis az lehet a váz, ame-
lyre a Földi törvényeket fel lehet építeni vagy
megérteni azokat. De ti nem tudjátok ezt,
már elfelejtettétek.
Érted, testvérem, elfelejtették a legfon-
tosabbat és az esztelenség dimenziójában
léteznek. Elfelejtették, hogy a rendeltetésük
három szóból áll. Melyek ezek? Akarod, hogy
kimondjam? Persze, hogy akarod, nagyon is
akarod, te is mindig reménytelien ejted ki,
abban bízva, hogy meghallanak, megértenek
téged. Te mindig kimondod, de mégsem
hallják meg. Nem hallják, mert az es-
ztelenség kiterjedésében léteznek, és, ha én
kiejteném, ha ketten mondanánk ki, azt
 206/501

meghallanák. Elkezdenének ember módjára

cselekedni, ezért nem mondom ki.
Csak ülésezzenek nyugodtan a következő
világméretű katasztrófáig, a soha nem látott
méretű összeomlásig. Az kérlelhetetlenül
közeledik majd és nem lesznek képesek a
saját maguk alkotta törvényeikkel
megállítani. Ezek a teremtmények tudnak a
közelgő katasztrófáról, tudják, az miért
történik, mégsem tudnak életvitelükön
változtatni. Látszatra még emberek, de csak
külsőleg. Csak gondolj bele, testvérem, Ők
maguk találnak fel, már évszázadok óta,
újabb emberi képességet kiváltó gépeket.
Nézd, mivé alakulnak!
A térben hologram tűnt fel, a négyzet jobb
oldalán egy szép, arányos testű, mindössze
egy ágyékkötőt viselő fiatalembert,
baloldalán pedig - egy rövid fűszoknyát
viselő lányt mutatott. Köztük, egy keretben,
színes körök sokasága látszott.
 207/501

- A körben a képességeket szemléltetem,

amelyek kezdetektől fogva, minden ember
számára rendelkezésre álltak. Sok képess-
égük volt...
A hologram nappalról éjszakára váltott. A
benne szereplő fiatalember az égre tekintett
és azt mondta: „Jelenleg, fölöttem az égen,
kilencmilliárd-nyolcvan két csillag van" -
„Szerelmem - válaszolta a lány az ifjúnak - az
égen most kilencmilliárd-nyolcvanhárom
csillag van fölötted. Egyet nem vettél észre,
alig látszik a fénye. Azon foglak várni téged.
Azon hozzuk létre a Szeretet Terét, akkor
majd erős kékes fénye lesz, de addig alig
észrevehető a csillagunk".
- Igen, mindenféle képességük volt - mag-
yarázta Sötéthajú - a kezdetekkor a képess-
égeikkel bármit megteremthettek, amit csak
el tudtak képzelni. Még olyat is, ami a képze-
letben sem létezik. Amikor gépeket kezdenek
alkotni, oktalan képesség-helyettesítőket,
 208/501

felejteni kezdik az Isten által nekik ajándéko-

zott tehetségüket.
A vetítőn egymás után jelent meg és tűnt el
számos berendezés, és a gépek
megjelenésének mértékében csökkent a
színes körök száma, azok némelyike teljesen
fekete foltokká alakult.
- Az emberek kezdetben egy égre vetett pil-
lantásukkal, meg tudták állapítani a csillagok
számát, de a találmányaiknak köszönhetően,
eljutnak oda, hogy a „kettő meg kettő" szá-
mológépet igényel majd.
Feltalálják a telefont és elvesztik azon
képességüket, hogy távolból tudjanak
egymással kommunikálni, meghatározni
szeretteik hollétét.
Végül mesterséges szerkezeteket építenek
a testükbe - folytatta Sötéthajú - míg maguk
is egyre inkább lelketlen, primitív szerkez-
etekké alakulnak. Akkor már nem szabad
őket embernek nevezni. Az Értelem, valahol
mélyen, rejtett helyen lesz bennük. Az
 209/501

esztelenség győzedelmeskedik felettük, mely

körülöttük és bennük is egyidejűleg van
jelen. Nézd, testvérem, mindjárt meglátod,
az utolsóként felvázolt képet.
Sötéthajú lendítette a kezét és a vetítőjén,
a párás, ködös levegőben, a Földgömb kiter-
ített térképe jelent meg. Rajta azok a
városok, ahol nagy népsűrűségben éltek az
emberek. És a városok körül, a nagy
népsűrűségű helyeket összekötve, valamilyen
csodaméretű lény testes csápjai terültek el,
kuszán kanyarogva.
Sok volt belőlük. Körbeölelték a városokat,
s belsejükben is ott voltak. Az idő nagy
részében a csápokról valamiféle bűzös, sötét
színű gáz emelkedett fel. Az emberek még-
sem riadtak vissza ettől a rettenetes kipárol-
gástól, ezt lélegezték be. Házaikat igyekeztek
a csápokhoz minél közelebb felépíteni. Néha,
talán a keletkezett feszültségből adódóan, hol
egyik, hol másik helyen, a füstös, bűzölgő
csápokban szakadások keletkeztek, és az
 210/501

emberek igyekeztek minél hamarabb be-

takarni, kijavítani azokat, helyreállítani az
iszonyatos szörnyeteg életerejét.
- Testvérem, látod az óriási szörnyeteg
csápjait? Lehet, látni szeretnéd a rendkívüli
szörnyeteg testét is, melynek csápjai az egész
világot behálózzák? Te még gondolkodni és
még beszélni sem szeretnél róla. De mégis el-
mondom, hol van ez a halált hordozó test.
Elmondom, honnan keletkezek a csápok. A
lények elméjéből kerülnek elő, akik korábban
értelmes emberek voltak. A szörnyeteg teste
az ő elméjükben lakozik, onnan jön elő. És
ők még büszkék is a halált hozó
szüleményükre, gyönyörködnek benne. Az
óriási csápokat utaknak, autópályáknak
nevezik - nevetett Sötéthajú. - íme, a jövő
emberisége! És te meg akarod menteni az es-
ztelenség dimenziójába tartókat, ilyen sorsra
akarod őket kárhoztatni? - kérdezte
Sötéthajú és testvére felé fordult, aki a
gránittömböt támasztotta.
 211/501

A gránit körül már nem csak szivárgott a

víz, hanem vékony sugárban folydogált. A
világos hajú, gránitot támasztó ifjú teste
egyre erőteljesebben tömörödött. Az arcán
levő izmok is megkeményedtek, nem tudott
beszélni, sem pislogni, csak a kék szemei él-
tek, nézték a jövő emberiségét vázoló
képeket.
A sötéthajú fiatalember odatartotta tenyer-
ét a vízsugár alá és gonoszul azt mondta:
- Egészen kevés idő maradt az áradásig,
testvérem, lehet, van még időm öt, de lehet,
hogy már csak négy dolgot mondani neked,
és mégsem mondom, biztosan már nem is
hallasz.
A sötéthajú fiatalember széttárta kezeit,
könyökben behajlította, játszott atletikus iz-
maival, megrázta a fejét, hátradobta fekete
fürtjeit. Egy darabig még csendben figyelte,
hogyan erősödik a vízátfolyás a gránittömb
körül, amit világos hajú testvére támasztott
meg testével, majd azt mondta:
 212/501

- Ideje lenne elmenni. Ideje. Mindjárt

bekövetkezik, aminek be kell következnie.
De... nem következik be.
A sötéthajú ifjú odalépett a gránittömbhöz
és világos hajú testvére mellé állt,
megtámasztotta a tömböt saját vállával és
kezeivel.
Atléta teste izmai megfeszültek, erei meg-
duzzadtak, de a sötéthajú ifjú lassan
kiegyenesítette térdben behajlított lábait,
megemelte a gránitot. A víz a tömb széleinél
megszűnt szivárogni, csak néhány utolsó
csepp gördült le még.
A Világegyetem ellentétei egybeolvadtak
egy kis időre, megváltoztatva Isten tervét.
Isten tervét... Lehet, hogy egybeolvadásukkal
a terv új lehetőségeit nyitották meg?
A háborgó, pusztító folyam kis idő múlva
elfogadta a meg-másíthatatlant, az áradás
elkerülte Anaszta szülőföldjét, ereje lec-
sökkent, ezzel megszűnt a völgyből menekülő
embereket fenyegető halálos veszély.
 213/501

A világos hajú fiatalember tömörödése

csökkenni kezdett, arcán mosoly jelent meg,
visszatért a beszédkészsége.
- Köszönöm, testvérem! - mondta, bár még
kissé nehezére esete Szőkehajúnak a beszéd.
- Nincs szükségem a köszöngetésedre. Az
emberek elkerülték e katasztrófa veszélyét.
Ezért most tovább haladnak, a lehetetlen
világ-felfogásukban, elszántan építik tovább
az ellenvilágukat. Többen lesznek, így nagy-
obb méretű pusztulás vár rájuk.
- Nem lesz ilyen, testvérem. Lehet, hogy
csak egy pillanattal előtte, de felébrednek az
emberek szívében a Lélek részecskéi, érzései,
tudása, amiket Anaszta, a kislány ontott szét
a térben. Nők és férfiak sokasága, gon-
dolataikkal megállítják a soha nem látott
méretű pusztulást. Az esztelenség dimen-
ziójában élő emberek hirtelen feleszmélnek,
kinyílik a szemük. Elkezdik a létezés új
formáit felépíteni a Földön, melyet a Világ
nem látott ezidáig.
 214/501

Ők, akik rendelkeznek az esztelenség és az

Értelem tapasztalatával egyszerre, az el-
lentéteket kiegyenlítik magukban. És anyag-
ban és lélekben megtestesítik az Isteni terv
végtelen örömét. Nem egyszerűen csak meg-
testesítik, saját vágyaikkal még növelik is a
tökéletességet.
Anasztázia elhallgatott. Én is csendben
maradtam. Igyekeztem feldolgozni a hallot-
takat és látottakat. Egy vagy két óra múltán
tudtam csak kérdést felvetni.
 TALÁLKOZÁS
EREDENDŐ
MIVOLTOMMAL
Anasztázia, minden, amit mutattál és
mondtál a sötét hajú és világos hajú fi-
atalemberekről, az Anaszta nevű kislányról,
létezett a valóságban is, vagy csak a képze-
leted szüleménye?
- Vlagyimir, a választ magad keresd meg!
- Mégis hogyan? Csak te tudod meg-
mondani, hogy ez valóság vagy elképzelt
történet?
- Volt valami újdonság számodra az el-
beszélésemben, Vlagyimir?
- Még hogy volt-e, peresze, hogy volt. Nem
is akármilyen információ, hát még a
megjelenítése!
- Tehát az információ létezik?
 216/501

- Létezik, azt mindenképpen érdemes

kielemezni, átgondolni. Kérdéseim ís merül-
tek felt ezzel kapcsolatban.
- Ha létezik az információ, azt jelenti,
létezik annak forrása is.
- Természetesen. Kell, hogy forrása legyen.
- Az információ - az egy megjelenési mód
vagy forma. A megjelenési forma - informá-
ció. Ha valaki szeretné kitörölni az informá-
ciódat, igyekszik bizonyítani, hogy a
megjelenített külső kép nem létezik a
valóságban. Ha megéri elfogadnod a valótlan
megjelenési formát, te magad semmisíted
meg a benned megjelenő ínformációt.
- És ha valamilyen megjelenési módot em-
ber alkot meg, akkor kitől jön az információ?
- A külsődleges megjelenési formából.
- Miért a külső formából, ha azt egy
konkrét ember alkotta meg?
- Vlagyimir, ha neked gyermeked születik,
aki előre megjövendöli számodra és az
 217/501

emberek számára a jövőt, akkor ebben az es-

etben ki az új információ forrása?
- Természetesen - a gyermek. De a
megjelenési mód, forma - nem a testet öltött
gyermek. A forma lehet nem anyagi
megjelenésű is.
- Tehát a különbség abból adódik, hogy az
első esetben látod az anyagi testet, a más-
odikban pedig nem?
- Lehet, nem egészen így van, bár a testi
megjelenéssel hitelesebbnek tűnik.
- Ezek szerint számodra a teljes látható
test bizonyítékot nem hordoz.
- Ez így pontos. Lehet! A büntető tör-
vénykönyvben egy fejezet szentelnek a
„csalás" fogalmának, amikor a testtel
rendelkező elkövető, kapzsi céllal, becsap
valakit. Úgy tűnik, mindent megértettem,
Anasztázia. Ha a megjelenő információ még
nem ölt formát, akkor is vitathatatlanul
létezik, és a kapott információt ki kell ele-
mezni. Amikor vitákba bocsátkozunk -
 218/501

„létezik - nem létezik" - az egyben időpoc-

sékolás, megfosztjuk magunkat a kapott
információtól.
- Tényleg megértetted, Vlagyimir.
- Csak egyet nem értek. Ha minden ember
kitalálhat egy formát, és az létezni kezd,
akkor mennyi információt kell átértékel-
nünk, mire a valódit megleljük.
- Egészen keveset. A formát természetesen
minden ember meg tudja alkotni, de koránt-
sem fogadják azt teljes szívvel és lélekkel az
emberek.
- Hát, igaz. Persze, hogy nem mindegyiket.
Különben is, nagyon köszönöm neked,
Anasztázia, érdekeset mondtál a formáról, a
módról. Mondj még valamit erről, mi ez, mit
jelent szerinted?
- Maga az ember nem más, mint anyagi
megjelenésű forma, és mivel anyagban meg-
formált, a maga emberi elméjével alkothat és
anyagi megjelenítési formát hozhat létre.
 219/501

Ebben rejlik a Világmindenség semmi és

senki által felül nem múlható ereje.
Ha egy ember nem ismeri föl magában a
Teremtő által neki adományozott képess-
égeket, akkor korlátozza saját maga hatalmas
erejét és más formai megjelenés befolyása
alá kerül, és azok elgondolásait önti anyagi
formába, egészen addig, amíg saját maga,
családja, nemzetsége, országa sőt az egész
bolygó meg nem semmisül.
A mesterséges, technokrata világot, annak
elgondolásait szintén ember alkotta az ener-
gia formai megjelenítésével, ami őt magát is
áthatja emberellenességével. A mesterséges
világ múlófélben van. Még a legkorszerűbb
gépek, épületek vagy egyéb tárgyak is másod-
percenként pusztulnak, és mindössze néhány
év alatt, porba dőlnek, vagy ami még
rosszabb, az ember számára káros hul-
ladékká válnak.
Az ember, aki mesterkélt és hamis világ-
ban él, maga is hanyatlik. Hiszen nehéz neki
 220/501

olyan világban élnie, ahol folyamatosan a

megsemmisülő tárgyakat kell néznie, azokat,
melyek elvesztették Önmegújító képess-
égüket, nehezére esik elképzelni az öröklétet,
megteremteni annak saját módozatát,
formáját.
A természetes, általunk érzékelt világ, nem
milliárd éve keletkezett, hanem lényegesen
korábban, mivel akkor még nem létezett any-
ag. A Föld korát vizsgáló tudósok, a bolygó
keletkezésének időpontját becsülték meg, így
csupán az anyag formai megjelenésének ide-
jét számolták ki, mint az élet egy szakaszát.
A természetes világ rendelkezik ön-
megújító képességgel, és ez teszi öröklétűvé.
A Teremtő megalkotta az öröklétet, ahogy
Maga is létezik. Ő az Alfa és Omega és
megint az Alfa.
Az emberek többsége képes lenne el-
mondani és kigondolni: mi volt a Teremtő
megszületése előtt, az Ő szokatlan
 221/501

energetikai megjelenését megelőzően.

Valamikor nem létezett semmi.
Semmi! De emlékezz, mit mondott fiának
a Teremtő a „semmi" létéről: „A semmiből
feltűnik az új, csodálatos születésed, törek-
vésed, kifejezi Lelked vágyait. Fiam, végtelen
vagy, örök vagy, benned vannak teremtő
vágyaid".
Ha a „semmi"-ből feltűnik a valami, ezek
szerint a „semmi" az része a születésnek, a
teremtésnek.
A Teremtő a „semmi"-ből alkotott, ezt a
körforgást az emberi formával, mint a
teljesség megalkotásával tette egésszé.
A megértés, tudás és az energia megnyil-
vánulásainak érzékelése lehetővé teszi az em-
ber számára, hogy ne haljon meg, hanem
édes álomba szenderüljön. Hogy felébredjen
és megtestesüljön a számára megfelelő hely-
en és időben, abban a formában, melyet
álomba merülése előtt képzelt el.
 222/501

A kép és formaalkotás tudományának

megismerése a Teremtő által alkotott világ
egészének és folyamatának megértéséhez
vezet, és további, gyönyörű világok létre-
hozását teszi lehetővé.
A valódi kép- és formaalkotás ismeretének
hiánya és meg nem értése az eredendően
tökéletes világ ügyetlen alkalmazásához, a
mesterséges, primitív és természetellenes
világ megalkotásához vezet.
A képalkotás ismeretének hiánya teljes
nemzeteket és államokat tesz olyan emberek
játékszereivé, sakkbábuivá, akik annak bir-
tokába vannak és élnek a teremtés hatalmas
erejű adottságával.
- Anasztázia, hiszen a különböző
megjelenési formák, lehetnek pozitív vagy
negatívak, hogyan ismerhetjük fel, hogy
hasznos-e az információ, vagy félrevezető,
csalárd.
- Magad, Vlagyimir, saját magad fel-
ismered bármely információ értékét.
 223/501

- Ezek szerint, minden embernek megvan

ez a képessége?
- Természetesen, Vlagyimir, mindenkinek
megvan. Bár ezzel mindenki sajátos módon
rendelkezik.
Ha minden ember megőrizte volna saját,
teremtéskori elsődleges formáját, hogy nézne
ki, szerinted most a világ, Vlagyimir?
- Teremtéskori? Ezek szerint, minden em-
bernek van, vagyis volt eredendő alakja?
Milyen volt az?
- Istenhez hasonlatos! Az Ő képére alkotott
minket Atyánk, a Teremtőnk, túláradó
örömében.
- Az elsőnek megteremtett alakunk talán
maga is Isten volt?
- Isten fia volt, és az is marad.
- Hova lett ez az eredendő külsőnk?
Iszákosok, narkósok ábrázatát látjuk az
utcákon. Prostituáltakat az utak mentén. A
televízió különféle jellemtorzulásokat mutat
 224/501

be. Hol láthatjuk az embert eredendő

alakjában?
- Önmagunkban. Képzeld el magad, indulj
fogadására. Örömmel siet majd
köszöntésedre. Az utadat boldogság kíséri.
Fokozatosan közeledve hozzá, egyszercsak
találkoztok. Eggyé váltok! Őrizd meg ere-
dendő mivoltodat, és ne add át magad mások
örömére.
- Hogyan képzeljem el magam? Hisz
körülöttem csak úgy záporoznak az ember
tökéletlenségéről szóló információk.
Hol azt hallani, hogy az ember örök rabsá-
gra van ítélve, hol kísérleti nyúlként kezelik.
Egy ismerősöm mesélte nemrég, egy
könyvben azt olvasta, hogy az embereket
bizonyos földönkívüliek alkották, most pedig
energiáiból táplálkoznak és mint ostoba
lényeket, tanítgatják az embert.
- Ha ostoba lény akarsz lenni, Vlagyimir -
hidd el nekik! Ha a rabságban hiszel -
megteremted magadban a rabot. Ha
 225/501

elhiszed, hogy az energiádból éltetik

magukat, tudtod és beleegyezésed nélkül,
akkor elsorvadsz, mert ezzel adod át saját
energiáidat.
Minden létezik, amit létezőnek képzelsz el.
Az embernek, mint Isten fiának,
jelentőségét születésétől fogva igyekeznek
lealacsonyítani. Vedd észre, Vlagyimir,
mindig van valaki emögött, aki önmagát
többre értékeli. De tulajdonképpen, nem tud
több lenni és magasabb rendűvé válni az em-
bernél. Csak egy lehetősége marad - a ma-
gasabb rendűt lealacsonyítani és meggátolni
a tökéletesedésében.
- Igen, Anasztázia, ebben teljesen igazad
van. Valahogy mégsem tudok egy olyan
könyvet vagy filmet sem felidézni, ahol az
embert, a Világegyetem legerősebb teremt-
ményeként ábrázolnák. Mindig a
földönkívüliek az erősebbek, ha pedig mégis
emberek, akkor ők valami megfoghatatlan,
földöntúli erővel vannak felruházva. Most
 226/501

értettem csak meg, milyen komoly be-

folyásnak engedelmeskedik az ember, és nem
véletlenül. Valakinek nagy szüksége van
energiáira.
Ha az ember tényleg gyenge és nem
rendelkezne valamiféle ismeretlen és láthata-
tlan erővel, akkor miért kellene tőle félni?
Akkor miért kell annyi erőfeszítést tenni,
hogy az ellenkezőjét bizonyítsák folyton?
Anasztázia, csak egyedül te tekintesz az
emberre úgy, mint Isten fiára és a
Világegyetem legerősebb lényére. Ez azt
jelenti, hogy a te emberábrázolási módod a
legtöbb olyan elképzeléssel szemben áll,
amely már több ezer éve alakult ki.
Erőtlen és gyenge emberek számos változ-
atát alkották meg.
Különféle tanítások alacsonyítják le az em-
bereket. Ezen dolgozik a világsajtó és a mé-
dia hálózata, rendezők, forgatókönyvírók és
ők sokan, nagyon sokan vannak. Úgy néz ki,
egyedül vagy, Anasztázia. Mégis bízol
 227/501

valamiben. Miben reménykedsz, Anasztázia,

miben?
- Saját eredendő mivoltomban. És a te ere-
dendődben is, Vlagyimir. Az emberek ere-
dendő mivoltában, akik már építik saját bir-
tokaikat. Azokéban, akik a jövőben indulnak
a saját eredendőjük felé vezető hosszú úton.
- Anasztázia, és még azt is mondják, hogy
te nem is létezel, egyáltalán. És rólam pedig
azt mondják, hogy nem az vagyok és nem is
olyan, ahogy a könyvekben szerepelek. Most
értettem meg, hogy ezekkel a kijelentésekkel
igyekeznek kitörölni az emberek elméjéből az
általad rólunk alkotott pozitív kép informá-
cióit. Részben sikerrel járnak. A könyv
olvasói között is vannak, akik, bár építik
családi birtokukat, mégis, ha nem említjük
meg Anasztázia nevét, vagy nem beszélünk a
könyvekről, akkor nem nevezik saját családi
birtokukat családi birtoknak, mert esetleg a
hatalom felé rossz fényt sugallna ez az
 228/501

elnevezés. Számukra mindezért még külön-

féle engedményeket is felajánlanak.
- És te, Vlagyimir, hogyan viszonyulsz az
ilyen ajánlatokhoz?
- Anasztázia, hogy őszinte legyek, már gon-
dolkodtam ezen: ha ezek a szavak bossz-
antanak valakit, talán jobb, ki sem mondani,
hogy jobban haladjon az egész. Megértettem,
bár látszatra haladnak a dolgok, de nem biz-
tos, hogy az ember számára megfelelő
irányba. Már értem, azt akarják, hogy az
„Anasztázia", „Családi Birtok", „Oroszország
Zengő Cédrusai" szavakat ne is ejtsék ki,
mert mögöttük erőteljes energiaformák és
információ jelenik meg. Szeretnék, ha az em-
berek felhagynának ezek emlegetésével. Jól
értem?
- Hogyne, Vlagyimir, minden szó mögött
egy tartalom és információ van. Néha egye-
tlen szó mögött, olyan hatalmas informá-
ciótömeg sorakozik fel, hogy könyvek százai
 229/501

sem képesek közvetíteni, helyettesíteni ezt az

egyetlen szót.
- Hiszen vannak olyan szavak, amelyek az
emberekben különféle megjelenési módot,
formát idéznek fel. Például, a „háború" szó.
Egyesek számára felszabadítást, mások
számára zsákmányolást jelent.
- Mindenesetre, ha kiejtik ezt a szót, az
emberek képzeletében harcban álló országok,
csaták és ütközetek képei, fegyverek és sok
más jelenik meg. Bár egy szót említünk, a fe-
lidézett képek ugyan kissé különböznek,
többségük azonban mégis hasonló.
- „Családi birtok" - ez a két szó is számos
megjelenési formát ölthet?
- „Családi birtok"- ez egy olyan szóössz-
etétel, ami mögött a legerősebb forma jelenik
meg, amely képes az embert az Isteni lét
közegébe helyezni. Vlagyimir, dönts magad,
a szóösszetétel első tagja a „család". A család
- az életbe egymás után érkező emberek sora,
nemzetsége, melyek közül a legelső,
 230/501

egyenesen Istentől jött. Minden ma születő

ember a láncolat legelejére áll. Hatalmában
áll a saját családját, nemzetségét egyik vagy
másik élettérbe áthelyezni. Kő-lépekbe, vagy
a Családi birtok gyönyörű otthon terébe
helyezni. Vagy, akár teljesen megszakítani a
családi kapcsolatot. Hatalmában áll családját
Isten-alkotta élelemmel táplálni, vagy olyan
étellel etetni, ami nem hordozza a Lélek
energiáját.
- Miért beszélünk az ételről, Anasztázia?
Az én elődeim már rég nem élnek.
- Minden elődöd egy része benned él,
Vlagyimir. Ezek alkotják tested és lelked is.
- No, persze, belőlük vagyok. De... ez, azt
jelenti, hogy minden újonnan született em-
berre súlyos teher nehezedik, az egész család
sorsának felelőssége?
- Igen, Vlagyimir, övé a felelősség, de
mindenkinek megadatik a hatalom, hogy
saját és családja sorsát alakíthassa.
 231/501

- Egyetértek, hatalmat is kap. Az emberek

többsége egyáltalán nem gondolkodik a
családja sorsáról, valószínűleg, az elődeik
sem gondolkoztak. Tehát szétesett a család,
az ősöktől, egészen az Istentől kezdődően,
szétszóródott, és most nem létezik?
- Vlagyimir, kérlek, gondolj bele! Családi
birtok - két szó. Egy szóösszetétel. Amikor
kiejtjük, az ember még bele sem gondolt
jelentésébe, de a tudatalattija máris kifejezi
igyekvő törekvését: „Hely, ahol összegyűjtöm
és elhelyezem az egész családomat."
 NEMZETSÉGED
GYŰJTŐJE
Az ember, aki Családi birtokot hoz létre,
egybegyűjtheti családja, egész nemzetsége
Lelkét, és azok hálásak lesznek ezért a hatal-
mas tettért. Mint őrzőangyalok serege,
vigyázzák majd a Családi birtokot és az azt
létrehozó embert. A Világmindenségben
semmi sem tűnik el nyomtalanul, csak egyik
létből a másikba megy át. Amikor egy ember
meghal, halandó teste a földbe kerül, abból
fa növekszik, fű és virágok nőnek. Egyik lét-
formából a másikba megy át. De mivé alakul,
hova kerül a legfontosabb energetikai össz-
etevő - az emberi Lélek?
Eleinte a fölött a hely fölött lebeg, ahol em-
beri teste fekszik. Néhány vallásban ezt
megértették, nem adják rögtön át a földnek.
Amikor az emberi testet temetőben helyezik
örök nyugalomra és föld öleli, a Lelke a
 233/501

sírhely fölött lebeg. A rokonság a sír

közelében van még egy darabig. A testet
vesztett Lélek a látás és hallás képességét is
elvesztette, de érezni képes, ha beszélnek
hozzá, gondolnak rá. Ha szépet mondanak
róla, jó érzés a Léleknek, ha rosszat - neki is
rossz.
Aztán az emberek elmennek a temetőből.
A Lélek egy darabig még a halom felett
marad, ahol a testét eltemették, de már sem-
mit sem érez, csak ürességet. A modern em-
berek mindennapi gondjaikkal terheltek, így
gyorsan megfeledkeznek halott rokonaikról.
Lakásaiban gyakran, szinte semmi nem em-
lékeztet az elhunyt rokonaikra. Egy, öt vagy
tíz év múlva senki nem emlékezik rájuk, és a
halottak lelkei teljesen üres térben léteznek.
És ekkor csak a nemrég elhunytakról be-
szélünk, de vannak még rokonaink, akik száz
vagy ezer és millió éve éltek, és mindegyikük
teljes feledésbe merült.
 234/501

A Családi birtok megteremtését elhatározó

ember egybegyűjtheti egész családját. Ehhez
el kell gondolkodnia rokonairól, elképzelni
őket, és akkor felébred a Lélek, megérzi,
hogy gondoltak rá, és azonnal a gondolat
felvillanásának helyén terem, legyen az a
Világegyetem legeldugottabb szeglete is akár.
Az ember nem emlékezhet összes
rokonára, nem teheti azt sem, hogy ál-
landóan rájuk gondoljon, de ültethet kisebb
ligetet, lehetőség szerint családi fákkal,
amelyek hosszú életűek, ilyen a tölgy, a
cédrus. A fák ültetésekor, feltétlenül fontos
családjára gondolnia, elindítani a gondolatot
és csendben kijelenteni: "A családom em-
lékére ültetem ezt a fasort, vagy ligetet.
Létrehozom, a családi birtokomat, legyen ez
minden valaha élő családtagom
gyülekezőhelye és azoké, akik a jövőben csat-
lakoznak hozzánk."
Minden egyes fa ültetésekor fel kell idézni
egy nemrég távozott rokon nevét, el kell őt
 235/501

képzelni, kedves gondolatokkal emlékezve

rá.
Az ember nem emlékezhet folyton a rokon-
aira, percenként, óránként, de a fák minden
pillanatban őrzik a kapott információt. A
családtagok lelkei megérzik ezt. A Családi
birtokod, a te otthonod terében élnek majd, a
fákat, növényeket és virágokat éltetve. A fák
gyengébb energiát árasztanak, mint az em-
ber, ezért állandóbbak. A lélek megérzi ezt,
először egy közeli rokon lelke jön ide, akire
emlékeztél, később továbbiak vonzódnak
fokozatosan a helyhez.
Kilenc év múlva kisebb erdővé nőnek a
kiültetett fák, és ezek különleges, hatalmas és
áldásos energiával rendelkező fák lesznek.
Ezt az áldásos energiát a nemzetség
összegyűjtőjén és családján kívül senki nem
érzi majd.
Vlagyimir, el tudod képzelni, milyen
szokatlan és jó dolgot teremt ezzel az ember?
 236/501

Akárcsak a Teremtő, újból összegyűjti az idő

távlatában szétszóródott nemzetségét.
- Anasztázia, hiszen azt mondtad, hogy a
Lélek - ez egy összetett energia, és halála
után részecskéire eshet szét, átadva azt a
bogaraknak, növényeknek és állatoknak.
- Valóban ez történik, Vlagyimir, ha földi
élete során a Lélek, azaz energiakomplexum,
nem él összhangban a környezetével, még-
hozzá olyan mértékben, hogy az veszélyt
jelent az emberi létezés számára. A Lélek
teljes összetettségét az elhunytak akkor
képesek megőrizni, ha a diszharmónia nem
haladja meg a kritikus szintet. Újabb földi
megtestesülésbe csak a magasabban fejlett, a
harmóniában lévő részek léphetnek. Sajnos
egyre kevesebben vannak ilyenek a
Világegyetemben, és a program a
rendelkezésre álló gyengébbek közül igyek-
szik a jobbakat kiválasztani.
 237/501

- És, ha az én nemzetségem minden Lelke

szétszóródott, akkor egyetlenegy sem fog a
kiültetett családi ligetemhez vonzódni?
- Vlagyimir, mivel te létezel, ez azt jelenti,
hogy a családi láncolat nem szakadt meg.
- És mi történik, ha az embert a Családi
birtokon temetik el?
- Ha az emberi testet a Családi birtokon
helyezik örök nyugalomra, amit maga épített,
az ő Lelke nem veri bele magát a
Világegyetem végtelenségébe, az otthona ter-
ében marad, hiszen azon sokat
munkálkodott, fákat ültetett, kapcsolatot
teremtett a földdel. A semmit sem látó vagy
halló, mégis érezni képes Lélek érzékeli a
melegséget, amit a növények árasztanak felé,
ugyanúgy, ahogy az ember ott élő utódai is
gyakrabban emlékeznek rá, az általa
teremtett környezettel érintkezve.
- Hallottam egy esetet, amikor egy ismer-
ősöm kialakított Családi birtokára látogatóba
érkezett a már idősödő édesanyja, aki
 238/501

nyolcvan fölött járt. Vendégségbe jött néhány

napra, hogy megnézze, mit gondolt ki és min
munkálkodik lánya a férjével. Később
megkérte a fiatalokat, hadd maradhasson
ott, végleg. És maradt. Sokat üldögélt egy
padon, néha a kiültetett fák között sétál-
gatott, és egyszer azt mondta lányának és
vejének: „Ha meghalok, kérlek, ne vigyetek a
temetőbe, itt temessetek el!" És egy helyet
mutatott, amit maga választott ki. Amikor az
idős asszony meghalt, lánya és veje
teljesítette kívánságát. Mi történik az olyan
asszony Lelkével, aki semmit sem ültetett a
birtokon?
- A Lelke a családi birtokon marad, még ha
életében egyszerűen ott csak üldögélt a
padon. Maga kérte, hogy ott temessék el,
halála előtt gondolt erre, és így az ő rokonai
gyakrabban látogatják majd nyughelyét,
mint egy temetőben, és gyakrabban is em-
lékeznek rá.
 239/501

Nem szabad az embert, akarata ellenére, a

Családi birtokon eltemetni, még, ha maga
dolgozott is rajta. Ha ilyen történne, felté-
tlenül elnézését kell kérni, oda kell menni,
ahol eltemették, és gondolatban elmag-
yarázni, miért történt így, és segítségét kérni.
- Igen, Anasztázia, ez érdekes helyzet.
Régebben tudtak erről az emberek, értették
ezeket?
- Természetesen tudták, Vlagyimir. Még a
közelmúltban is, sok embert családi
kriptában helyeztek örök nyugalomra, te is
tudod. Az emberi lét korábbi szakaszában
nem létezett temető, csak akkor jöttek létre
ezek a helyek, amikor olyan, másokat kiszol-
gáló emberek jelentek meg, akiknek nem volt
Családi birtoka: iparosok, kézművesek, szol-
gálók, különböző cselédek, fizetett harcosok.
Amikor ők meghaltak, el kellett temetni őket,
testüket, rokonaik nem lévén, félreeső
gödrökbe dobták, ahova a beteg állatok testét
is. Jobb esetben közös sírhelyekbe temették
 240/501

őket. A temetők kicsit később, akkor alakul-

tak ki, amikor nagyobb városok létesültek,
ahol sok család élt, többek között jómódúak
is. A tehetős emberek kisebb területeket
vettek meg, ahova elhunyt rokonaikat
temették el, hasonlóan tettek a többi csalá-
dok is. Ennek következtében kezdtek a
temetőben is elkülönülni, a mai értelemben
vett elit, a középréteg, valamint a cselédek
részére fenntartott helyek.
- Ilyenek ma is léteznek, például, ha valaki
a Vaganovszki temetőbe szeretne bekerülni,
nem kevés erőfeszítésébe és pénzébe kerül,
hogy egy jobb helyet szerezzen, ahol a szabad
parcellákat speciális temetkezési bizottság
osztja ki.
 A VILÁGEGYETEM
TÖRVÉNYE - HÁROM
SZÓBAN.
Anasztázia, tudod mi a Világegyetem Tör-
vényének az a három szava, amit Sötéthajú
említett, amelyek meghatározzák az egyes
emberek és az emberiség egészének létét?
- Igen, Vlagyimir, ismerem ezt a három
szót, ami meghatározza az emberiség közös
feladatát.
- Ki tudnád ezt most mondani?
- Ki tudom.
- Mondd ki!
Anasztázia felállt, és mély tisztelettel ki-
mondta minden egyes betűjét
jelentőségteljesen kihangsúlyozta:
- TÖKÉLETESÍTSD ÉLETED TERÉT!
- És ennyi? - kérdeztem kiábrándultan.
- Igen, ennyi.
 242/501

- Megvallom, valamilyen különös hang-

zású, szokatlan varázsszavakra gondoltam.
- Ezek valóban azok, a Világegyetem tör-
vényének varázslatos szavai. Ezek minden
Isteni terv fontos szavai. Segítségükkel
megállapítható azoknak a tetteknek a szüksé-
gessége vagy szükségtelen volta, amelyek
mind a Világegyetem egészét, mind az egyes
embert érintik. Segítségükkel
meghatározható az emberek által kigondolt
törvények hasznossága, esetleg
értelmetlensége.
Tökéletesítsd életed terét - azt jelenti,
tökéletesítsd magad.
A Világegyetem és a Föld minden létezője
önmagában egyedüli életteret jelent,
egymástól elválaszthatatlan kölcsönösséget
alkotva, középpontjában az emberrel.
Tökéletesíteni életed terét - azt jelenti, gy-
ermekeket hozni a világra, és őket töké-
letesebbre nevelni önmagunknál. Minden
nemzedéknek fejlettebbnek kell lennie az
 243/501

előzőnél. Emiatt, az elődöknek életterüket

javított állapotában kell az őket követő
nemzedék rendelkezésére bocsátaniuk.
Tökéletesítve élete terét, az ember töké-
letesíti saját gondolkodását.
A tökéletes élettér gyorsítja és nemesíti az
ember gondolatait.
Élete terét tökéletesítve, az ember megis-
meri a halhatatlanságot.
Tökéletesítve élete terét, az ember a
Világegyetem legtökéletesebb bolygójává
alakítja a Földet.
A Föld tökéletesítése lehetővé teszi és
segíti az embert, hogy a Világegyetem más
bolygóit is tökéletesítse.
A Világegyetem tökéletesítése lehetővé
teszi és segít az embernek új világokat
teremteni.
„Hol van a Világmindenség vége? Mit
csinálok majd, ha eljutok a végére? Amikor
mindent magammal töltök be, az elgondoltat
megteremtem?" - kérdezte Istentől az első
 244/501

ember, és a következő választ kapta: „Fiam, a

Világmindenség maga a Gondolat, a Gon-
dolatból keletkezett a Vágy, mely részben
látható anyag. Amikor az egésznek a végére
érsz, a gondolatod új kezdetet és folytatást
nyit meg előtted. A semmiből keletkezik új,
gyönyörű születésed, mely igyekezetedet,
lelkedet és vágyadat önmagával vissza-
tükrözi. Fiam, határtalan vagy, örök vagy,
benned vannak a te alkotói-teremtői
vágyaid".
Anasztázia elhallgatott. A kiejtett szavak
különös dallamától, hanglejtésétől és ér-
telmezésétől meghatottan, egy darabig csak
néztem őt. Kis idő múlva felfogtam a mon-
dottak teljes lényegét. Ő nem csak egy ta-
jgában élő remete. Nem csupán egy
rendkívüli szépségű nő.
Anasztázia - egy másik dimenzióban élő
ember, egy olyan dimenzióban, ahol az em-
beri Értelem diadalmaskodik. Érzi, látja az
Értelem dimenzióját. Méltó hozzá. A
 245/501

dimenzióhoz, ahol a tökéletes, szerencsés

teremtő-ember a Föld nevű bolygót a
Világegyetem legcsodálatosabb helyévé
alakítja. A földi teremtés műalkotásától
elragadtatva, a Világegyetem összes bolygója
elvárja, hogy az ember gondolkodjon el, al-
kosson új képet, róluk is. Hogy legalább
érezhessék felszínükön keze gyengéd
érintését, s mosolyával jövőt ajándékozzon
nekik. És milyen fájdalmas lehet Anasztáz-
iának a földi zűrzavart néznie.
De szült két gyermeket, nem ijedt meg,
hogy elnyeli őket a jelenleg uralkodó es-
ztelenség. Ez azt jelenti, bízik abban, hogy
önmagától minden megváltozik, vagy ő maga
változtatja meg a világot.
- Anasztázia, a te világnézeted szem-
szögéből, nem fáj látnod a mai valóságot?
- Nagyon fáj, Vlagyimir - suttogta
Anasztázia.
- Hogy bírsz elviselni ekkora fájdalmat?
 246/501

- Új képeket alkotok a gyönyörű jövőről,

rajongással lelkesedem értük. Ezek szemlél-
getése úrrá lesz a fájdalmamon. Ráadásul,
ezek nézegetése és a róluk való lehető
legtöbb elmélkedés meghozza a várt ered-
ményt - olyanná válik a jövő, amilyennek
elképzeled.
 AZ ESZTELENSÉG
DIMENZIÓJA
Anasztázia, tényleg az esztelenség dimen-
ziójában él ma az emberiség, ahogy azt a
sötéthajú fiatalember mondta? És mit jelent
az esztelenség? Hogy lehet a valóságban
felismerni?
- A gondolat, az információ megjelent,
létezését csak magad ellenőrizheted.
- De hogyan, mi módon ellenőrizzem? Ha
az ember az esztelenség dimenziójában
létezik, akkor az erről alkotott elméletei is es-
ztelen gondolatok lesznek.
- Ez így igaz. De az ember értelme meg-
marad, még ha alacsonyabb szinten is.
És ha gondolataidat felé fordítod, aktiv-
izálódik, és akkor segítségével, meghatározh-
atod az esztelen megnyilvánulásokat. De
most ne beszéljünk többet erről, Vlagyimir,
járj egyet a tisztáson, a tajgában, gondolkodj
 248/501

egy kicsit. Ezen a helyen, az Értelem és es-

ztelenség kiegyensúlyozott állapotban van.
Benned nem kiegyensúlyozott, segíts az Ér-
telmednek, időről időre aktiváld őt.
- Hogyan aktiváljam?
- Gondolatban mondd ki: „Értelem". De
még jobb, ha így mondod: „Érr-tee-leemm".
Egyedül maradtam és igyekeztem az Ér-
telem útmutatása által elmélkedni. És íme,
az alábbi következtetésekre jutottam.

Mesterséges világ

A mai emberi közösség természetellenes,

mesterséges világban él.
A közösség hozta létre ezt a világot és rab-
szolga módon kiszolgálja azt.
Mi hoztuk létre a mesterséges világunkat,
és benne éljük mesterséges életünket.
A valós, természetes világ annak az asz-
faltozott útnak a mentén található, melyen a
jelenkor emberisége robog a vesztébe.
 249/501

A modern emberek tömegtudatába

mesterséges értelmezéseket tápláltak be.
Tudósaink, „intelligens" kutatóink,
ügyesen megoldották azt, hogy a jelenkori
orvostudományt - amely mindössze kétszáz
éves - tradicionálisnak, azaz hagyományos
medicinának, a népit - ami százezer éves
múlttal rendelkezik - nem tradicionális
gyógyászatnak nevezték el. Ezzel együtt, a
gyógyítókat, itt a valódi gyógyítókra gondo-
lok, akik jól ismerték a gyógyfüvek tulajdon-
ságait, kikiáltották sarlatánoknak. Ennek
eredményeként - amíg korábban az ember
betegségek sokaságát gyógyította könnyedén
és fizetség nélkül saját kertje növényeivel -,
addig ezt ma drága pénzen vett tablettákkal,
orvosi rendelvényre teszi. Lehetőség szerint,
léteznie kell a gyógyítás két irányzatának. A
népi gyógyítást már az iskolában kellene ok-
tatni, a szakorvosokat pedig az egyetemeken
képezni. A betegségek nyolcvan százalékát a
népi gyógymódokkal meg lehet gyógyítani,
 250/501

ezzel lényegesen csökkenne az egészségügyi

intézmények terheltsége, ami emelné az or-
vosi szolgáltatások minőségét. Ehhez az Ér-
telem rendszerében kell elmélkedni.

A mesterséges vízvezeték

Az emberiség millió kilométernyi fémc-

sövet ásott a földbe, melyeket vízvezetéknek
neveztek el. Hallatlan mennyiségű erőt paz-
aroltak csövek gyártására, és arra, hogy
ezeket árkokba fektessék. Ezek a csövek
folyamatos karbantartást és általános javítást
igényelnek, mely nehéz munkára kárhoztatja
az embereket. Lakásainkban, a csapokból
mégis ihatatlan víz folyik. Mindemellett a
természetben létezik természetes vízvezeték,
ez a folyók vize és a talajvíz. A Föld ereiben
élő, gyógyító víz folyik, amely milliónyi kutat
képes feltölteni. A természetes vízvezeték
nem igényel javítást, sőt, képes a felszíni
vizeket megtisztítani, feltölteni ásványi és
egyéb létfontosságú anyagokkal és az élet
 251/501

elengedhetetlen feltételeit biztosítani. A

modern ember életvitele lehetetlenné tette a
természetes vízvezetékek használatát,
melyeket a Teremtő megtervezett és kivi-
telezett számára.
Felmerül egy kérdés: ezt az életmódot az
ember önmagától választotta, vagy valamily-
en külső erő hatására? Hogy erre válaszol-
hassunk, előbb vizsgáljunk meg egy másik
helyzetet, amit nem lehet másként nevezni,
csak a közösség pszichés megbetegedésének.
Mit kell tennie egy mai, átlagos családnak,
akár Európában, Amerikában vagy Oroszor-
szágban él, ahhoz, hogy saját lakáshoz,
házhoz jusson?

Az esztelenség záloga

Az egyik lehetőség például, a jelzálog. Vagy

ennél konkrétabban, rákényszerülnek, hogy
banki hitelért folyamodva, húsz,
harmincéves futamidővel, a bank pénzén
szerény lakást vegyenek és havonta
 252/501

törlesszék a kamattal növelt összeget. Ha

mégsem tudják visszafizetni a kölcsönt, a
lakásukat elveszik. Húsz évig kénytelen a fi-
atal család félelemben élni, hogy elveszítheti
lakását, dolgozni, annak rendje, módja szer-
int, egy „nem szeretett" munkahelyen, hogy a
részleteket fizetni tudják. Kénytelenek
munkáltatójuknak kedveskedni, meghun-
yászkodni előtte, attól való félelmükben,
hogy elveszíthetik munkahelyüket. De
létezik, hogy ilyen elkeserítő helyzetben
nincs más választási lehetőség? Létezik! Sőt,
mi több, a választás éppen arról szól, hogy a
lakáshoz jutás nehézségeinek gondolatát
mesterségesen ültették be a fiatal fejekbe.
Ezek kreált és képzelt akadályok, a képzelt
valósághoz tartoznak. Konkrét, a való életre
általánosan jellemző példát mutatok be.
Vlagyimir városában élt egy Andrej nevű
fiatalember, látszatra alig különbözik saját
korosztályától. Kávézóba, diszkóba járt,
dohányzott és alkoholt is fogyasztott. Amióta
 253/501

olvasott a Családi birtokról, saját földjéről és

házáról kezdett álmodozni.
Nem voltak eszközei a telek vásárlásához
és a ház építéséhez, a szülei nem tudtak any-
agi segítséget nyújtani. 2005-ben Vlagy-
imirtól harminc kilométerre, Konyajevo falu
közelében, egy hektár föld - beépíthető,
gazzal benőtt telek - harmincezer rubelbe
került. E könyvsorozat olvasói közül, majd-
nem ötven család vásárolt ezen a részen
saját, egyhektáros területet és fogott
építkezésbe. Az emberek többsége az érett
korosztályhoz tartozott, akiknek voltak meg-
takarításai. Andrejnek is megtetszett egy tó-
parti, erdős hely, ahol akadt még szabad ter-
ület. Saját álma lévén, fél évig keményen dol-
gozott, nem látogatta többé a fiatalok
szórakozóhelyeit és összegyűjtött harmincez-
er rubelt az üres, egyhektáros telek
megvásárlására, ahova saját térségét
elképzelte. De honnan szerezze meg a
házépítéshez szükséges pénzt? Abban az
 254/501

időben, Vlagyimir városban, a lakások négyz-

etmétere húszezer rubelbe került, ebből
következtetve, egy ötven négyzetméteres ház
építéséhez még egymillió rubelre volt szük-
sége. Andrej úgy döntött, nem vesz fel hitelt
a banktól, hogy az elkövetkezendő húsz
évben kamatostól fizetgesse azt vissza. A
huszonhárom éves fiatalember elment a bolt-
ba, vett egy jó fejszét, és egy év alatt, saját
telkén, maga vágta ki a ház építéséhez ele-
gendő fát. Röviden ennyi. Részletesebben
kifejtve, ez történt: Andrej először egy olyan
cégnél helyezkedett el, ahol faházakat építő
szakemberek dolgoztak, itt kitanulta a
famegmunkálás mesterségét, egyidejűleg
pénzt is keresett a jövendő házához való
rönkök megvásárlásához. A fiatalember
telkén jelenleg növekednek a telepített
növények, van ásott kút, van tó, áll a rönkház
és a környékre újonnan betelepedők sorban
jelentkeznek rönkházaik építését
 255/501

megrendelni. Andrej mára elismert és

tiszteletre méltó szakember lett.
Azt is mondhatjuk, egy év alatt Andrej egy-
millió rubele takarított meg saját
tevékenységével. Vagy megkeresett ennyit?
Gondolom, ez nem lényeges. Sokkal többet
szerzett meg, mint egymilliót - magab-
iztosságot -, a saját erejéből, kétkezi
munkájával megépített háza megalapozta
önbizalmát.
Meg vagyok győződve, hogy megtalálja a
magához méltó lányt, aki beköltözik a házba,
megszüli Andrej fiát és lányát, és az ő gyer-
mekeik majd elmesélik unokáiknak, ki
építette fel saját kezűleg a házat, telepítette a
kertet, alakította ki az ő kis hazájuk, ottho-
nuk terét.
Andrej története egyáltalán nem egyedi.
Ezen a telepen is több olyan család van, aki
saját maga építette meg házát.
Emlékszem, ahogy apám és nagyapám sz-
intén maguk építettek faházat, ugyanezt
 256/501

tették szomszédjaik is és kortársaim szülei is.

Eltelt ötven év, és ezekben a házakban még
mindig élnek emberek.
Mindezek kapcsán több kérdés is felmerül.
Hogy történhetett, hogy fél évszázadon át új
építési technológiákat dolgoztak ki, új any-
agokat fejlesztettek ki, rendszereket, és mód-
szereket hoztak létre, amelyek töké-
letesebbnek tűnnek, és mégis...
Egy átlagos családnak húsz-harminc éven
keresztül kell megfeszítetten dolgoznia, hogy
lakhelye legyen, amelyet régebben egy-két
éven belül megteremtett. Sok család számára
a lakhatás kérdése megoldhatatlannak lát-
szik, és a kormánynak kell ezzel foglalkoznia.
Ez egy adott helyzet - véletlen vagy valaki
által mesterségesen felépített? Különben
lényegtelen, a legfontosabb, hogy ez teljesen
esztelen, és a mindennapi gondoktól leter-
helt társadalom nem képes erről mélyebben
elgondolkodni és kielemezni ezt.
 257/501

Miért múlik el a szerelem?

A mai ember életvitele, számos új

problémát hozott létre, melyek megvitatása
szigorú tilalom alatt áll, és mivel nem beszél-
nek róla, nincs is rá megoldás.
Szerte a világban, millió családi konfliktus-
ban jutnak el a házastársak egymás bántal-
mazásáig, akár a gyilkosságig is. Az
úgynevezett civilizált országokban az ifjú
házasok nyolcvan százaléka rövid időn belül
elválik. Ehhez a folyamathoz ellentétes
vélemények és érzések sokasága, a stressz
vezet, és a gyerekek szenvedik meg ennek
legnagyobb kárát.
Tulajdonképpen, az egész világban, évezre-
dek óta, milliónyi helyi háború dúl olyan em-
berek között, akik szeretet-szövetség létre-
hozását kísérelték meg. Kegyetlen és durva
veszteséget szenvednek nemcsak a szem-
benálló felek, hanem gyermekeik is.
A modern embernek ezeket a történéseket
úgy próbálják beállítani, mintha ezek
 258/501

önmaguktól kialakult helyzetek lennének.

Mondván, ez természetes dolog - a szerelem,
ahogy jön, úgy tovaszáll.
De úgy tűnik, ez csak a mesterséges világ
törvényszerű jelensége, a természetes
környezetben élő emberekre ez nem
jellemző.
Erre legelőször a tajga titokzatos elvonult-
ságában élő nő hívta fel a figyelmemet,
amikor rámutatott, hogy a fiatalok
egymáshoz való vonzódása nem tekinthető
szerelemnek, csupán pillanatnyi impulzus
egy hatalmas érzés megszületéséhez, amely
három összetevő egybeolvadásából fakad.
Megnevezte ezt a három összetevőt és
mutatott három ősi szertartást, amelyek a
valódi szerelem megszületését segítik. Ezeket
a korábbi könyveimben bemutattam. Ki kel-
lett cserélnem a „szertartás" szót, mert az
orosz nyelvben nincs erre pontos
megnevezés, amely jobban felvázolná, jelle-
mezné ezen ésszerű tettek sorozatát, amelyet
 259/501

az egymáshoz vonzódó fiatalok és szüleik vit-

tek véghez.
De ez a téma, mint sok más is, tiltott volt a
tömegtájékoztatás „szabad" csatornái
számára. Sőt mi több, tetszetős ürüggyel
hozzáláttak a forrás bemocskolásához. Az
ügy odajutott, hogy a központi orosz televízió
egyes csatornáján, a „Titokzatos Anasztázia"
elnevezésű adásban, bizonyos ismert
személyiségek, előre megfontolt módon,
híresztelni kezdték, hogy a könyveim
olvasásától, a titokzatos tajgai remetenő által
kinyilvánított véleménytől, az emberek meg-
bolondulnak. Nevetséges! A pornó újságok
olvasásától, a véres harci jelenetek és erősza-
kos filmek nézésétől - nem lesz bajuk, de a
szeretetről szóló filozófiai kinyilatkoztatások-
tól, az ember látásmódját, életszemléletét
javító kijelentésektől - igen? Az ilyen helyzet
azt bizonyítja, hogy a modern közéletben
létezik olyan erő, amely a társadalmi
összeomlásokat, válságokat előre megtervezi,
 260/501

megjelennek azok az emberek, akik

közvetítői vagy inkább bábui a háttérből
tevékenykedőknek és felhasználják az érte-
tlenséget, a történések lényegének meg nem
értését.
Meg lehet érteni ezeket az embereket.
Képzeljék el, mi történik, ha az ember, aki
elolvassa a „Oroszország Zengő Cédrusai"
sorozatot, bizonygatni kezdi, hogy,
mindössze három ősi szertartás használatáv-
al, az ifjú pár a házasság megkötése után
harminc percen belül, rokonaik szeme lát-
tára, képes egy építési telken megteremteni
jövendő Családi birtokuk - otthonuk terét,
ahol az életvitelükhöz szükséges közel száz
növény elültetésével lerakják a kertjük alap-
jait. Majd felhúzzák a házat, a szükséges
háztáji építményeket, egyúttal be is telepítve
azokat - szinte varázsütésre - hűséges álla-
tokkal. Ezt az embert, aki bizonygatná a fenti
tényt, a kortársai, akik nem olvasták a
„Zengő Cédrusok" sorozatot, teljesen
 261/501

eszementnek tekinthetik, jobb esetben túl

hiszékenynek. De engedjék meg, hogy kissé
feltárjam Önöknek a működési rendszert,
melynek segítségével a valóságban végbe
mennek az említett „csodák".

Két fiatal, aki felfedezte egymás iránti

vonzalmát, az ősi szabályoknak és szer-
tartásnak - vagy nevezzük, aminek akarjuk -
megfelelően kimennek a falu határába,
kinéznek maguknak egy földterületet, amely
nem kisebb egy hektárnál, felépítenek egy
kisebb kunyhót, és együtt, aprólékosan,
minden részletre kiterjedően megalkotják
saját jövőbeni birtokuk tervét. Ezzel egy-
időben, tulajdonképpen megteremtik a térsé-
get, ahol a szerelmük, szeretetük energiája
létezhet. Ebben a tervben meghatározzák
jövendő házuk helyét, a kapcsolódó háztáji
épületekkel együtt, és kijelölik minden egyes
ültetendő növény helyét is.
Az elméleti tevékenységük három hónaptól
akár egy évig is eltarthat. Ha megalkották a
 262/501

tervüket, meglátogatják rokonaikat, a

menyasszony és a vőlegény rokonait sorban,
meghívják őket a házasságkötésük szer-
tartására. Minden alkalommal, egyik vagy
másik rokonnál járva, megjegyzik, hogy
például: „Jaj, milyen helyes ez a kis almafa!"
Ezek a szavak kifejezik a meghívottnak, hogy
a szertartás idejére hozza magával, a jövendő
házasulandóknak tetsző almafát. Egy másik
meghívottnak azt mondhatják, például:
„Milyen élénk ez a kiscsikó!" Ez azt jelenti, a
meghívottnak nem kell sokat gondolkodnia,
milyen ajándékkal kedveskedjen a fi-
ataloknak, ő a csikót viheti ajándékba, és így
tovább.
A szertartás idejében a házasulandó fi-
atalok - mintha életük legnagyobb vizsgáját
tennék rokonaik és barátaik előtt - előadják
az alaposan átgondolt birtoklétesítő tervüket
és részletesen elmagyarázzák, mi hová ker-
üljön. Tervük részletes ismertetése után, az
egybegyűlt rokonság tagjai, az ifjú pár által
 263/501

meghatározott helyre, elhelyezik élő

ajándékaikat. A fiatalok örömteli izgalommal
figyelik majd rokonaik és barátaik hatalmas
közös ténykedését. Ezután, már házasokként,
megtapasztalva a hatalmas lelkesítő és
emelkedett érzelmeket, a fiatalokat elvezetik,
mindegyiket saját szülei Családi birtokára,
ahol két éjszakát kell tölteniük. Ez idő alatt a
vőlegény és a menyasszony rokonsága a fi-
atalok birtokára szállítja az előzőleg
összekészített építési anyagokat és egyéb
kellékeket. A második nap reggelén,
mindketten az éppen létrehozott családi bir-
tokukra sietnek, az első találkozásukra, mint
férj és feleség. Az új házukban, az újonnan
teremtett Szeretet terükben - amely csak
pozitív érzelmekkel van feltöltve - az egymás
iránt eddig nem tapasztalt szeretet energiától
fellelkesült állopotukban, olyasmi történik
velük, amit lehetetlen körbeírni.
Mi lenne, ha az ilyen eredendő időkből
való újdonsült házasoknak elmondanák,
 264/501

hogy egyszer olyan idők jönnek, amikor az

esküvő másképpen zajlik majd. Két fiatal el-
megy egy bizonyos épületbe, aláírnak
valamiféle naplót, a városban idegen, sza-
lagokkal díszített járműben autókáznak, ami
nem is az övék, és soha nem is lesz. Ezek
után, a meghívottakkal együtt, egy étterem-
ben asztalhoz ülnek és olyan ételeket fogy-
asztanak, amiket nem saját kezűleg
készítettek és nem is rokonaik készítettek a
számukra. Vodkát isznak és a lerészegedett
vendégek és a rokonság kiabálva követeli,
hogy csókolják meg egymást, mindenki
szeme láttára. Ennyi. Ezután a nászéjszaka
következik, amihez a korábbi események
semmiféle kellemes érzést nem nyújtanak a
fiataloknak, sőt még a Családi birtok, az ot-
thon térsége is hiányzik, amit a szeretet ener-
giája teljességgel betölthetne.
„Ez nem lehet! Soha nem történhet meg! -
mondaná az ősi időkből való ifjú pár. - Az
ember értelmes lény, nem egy veszett állat,
 265/501

hogy így tönkretegye a még születőben levő,

meg nem erősödött szerelmet".
Tulajdonképpen ki az, aki eszét vesztette?
Kedves olvasók, döntsék el Önök!

Válaszul arra, miért múlik el a szerelem,

azt lehet mondani, jelenkorunkban a fiatal
házaspárok nem ismerik az igazi, teljes
értékű szerelmet, az nem is jöhet el, mert
nincs meg a hozzá méltó Szeretet terük.
Mi a szerelem? Ez egy érzés, egy hatalmas
energia, ami ihletet adhat az alkotáshoz,
megnöveli a fizikai-, lelki erőt és képess-
égeket. Ez egy értelmes energia, betölti a ter-
et, ahol két egymást szerető ember él, és
amely egy közös egészet alkot - a Szeretet
terét. És nézzük, manapság mi történik. A fi-
atal pár elmegy a házasságkötő terembe,
hogy elhatározásukat bejegyezzék. A
házasságkötő terem - ez nem az ő terük,
csupán egy átmeneti tartózkodási hely, sőt
ugyanebben a teremben zajlanak le a
házasságokat felbontó eljárások is. Az
 266/501

értelmes szeretet-energia, nem tudja betöl-

teni az adott helyet.
Az idegen autóban való utazgatás szintén
nem illik a szerelemhez. Egy modern lakást
sem tud betölteni a szerelem energiája.
Hiszen a szerelem energiája nem tudja
körbeölelni a lelketlen, halódó tárgyakat, a
modern lakásokban, még az egészen újakban
is, minden pillanatban öregszik és pusztul
minden. Semmi nem születik újjá és a
Szeretet energiája nem tud beletörődni az
ilyen pusztulásba, nem tud javítani az ilyen
helyzeten, nem tud létezni benne.
A Szeretet energiája élő környezetben tud
létezni, amelyet egymáshoz vonzódó em-
berek alakítottak ki és építettek meg. Más le-
hetőség nem létezik. Erre bizonyíték a száz-
adok óta tartó házasságfelbontási pro-
cedúrák sokasága, szerte a világban.
A felvetett kérdést - miért múlik el a szere-
lem? - minden szempontból meg kell vizs-
gálni, és ennek szentelném a következő
 267/501

könyvemet, amelyben egy ősi országról

mesélek, ahol az emberek ismerték a soha
nem múló szerelem titkát. A szerelemhez
való hozzáállásunk jelen formájában,
teljességében esztelen.

Hatalom a hatalom felett

Hatást gyakorolni az emberekre - és a

hatalmi rendszer itt nem kivétel - különféle
módon lehet. A leghatásosabb ezek közül - a
megjelenített minta, kép. Az emberek
hozzászoknak a rendkívüli helyzetekhez és
mintákhoz, úgy fogadják el őket, mint adott-
ságot. Van egy olyan elképzelés, mely szerint
a hatalomnak, mint amilyen az Állami Duma
is, ahol törvényeket dolgoznak ki és fogadnak
el, feltétlenül egy megapolisz központjában
kell elhelyezkednie, így szoktuk meg. De okos
dolog-e ez?
Hol kaptak kinyilatkoztatásokat a
próféták? Hol elmélkedtek a bölcsek? Hon-
nan vették az Isteni törvényeket?
 268/501

A „tízparancsolat" kőtábláit Mózes akkor

kapta, amikor elvonult a Sínai hegyre.
Krisztus, a sivatagba ment negyven napra.
Buddha éveket töltött az erdő mélyén. Mo-
hamed hónapokra vonult el a Hira bar-
langba, Nur hegyén.
A filozófusok és tudósok - mint Konfucius,
Lao-ce, Kant, Nietzsche és sokan mások is -
szintén éveket töltöttek magányban.
Hol helyezkedik el az Állami Duma épü-
lete, ahol törvényeinket alkotják, népünk
választott bölcsei? Tudják, hol?
Az Állami Duma épülete, az életre keltett
autóutak kereszteződésében helyezkedik el.
Létezik-e lehetetlenebb munkahelyi környez-
et a nép választottai számára?
Mi ez tulajdonképpen - útszéli Duma?

Miért pusztulnak el a birodalmak?

Számos történelmi példát hozhatunk fel, a

minták lényegével kapcsolatban, melyek
hatással vannak az emberi közösségre és
 269/501

társadalmi összeomlásokhoz vezetnek. A mai

ember számára, különösen az Oroszország-
ban élők számára, a legszemléletesebb példa
a Cári Oroszország, később a Szovjet Szo-
cialista Köztársaságok Szövetségének
szétesése.
„A szikra lángra lobban" - mondta a világ
proletárjainak vezetője, V. I. Lenin, a
„Szikra" nevű bolsevik újságban, amely
kipellengérezte a cári rezsimet. A tervnek
megfelelően gyökeret vert a cári hatalom
negatív képe, és kialakították a szovjet hata-
lom szép jövőképét. Lerázták a cárizmus ig-
áját. Kialakult és fejlődni kezdett egy újabb
birodalom, a Szovjetunió, óriási hadsereggel
és atomfegyverrel felszerelt védelmi
rendszerrel.
Mégis, hetven év elteltével, a hatalmas
Szovjetunió szétesett néhány különálló tagál-
lamra, amelyek nem mindig viszonyultak
barátilag egymáshoz. A politológusok a
szétesés okozóinak egyrészt a politikusokat
 270/501

kiáltották ki, akik aláírásukkal fogadták el a

felbomlást, másrészt ezért a politikai, gaz-
dasági helyzetet is okolták. Közelebbről
megvizsgálva, mindez csupán a minták
működésének következménye. Idézzük fel
Szolzsenyicin a GULAG-ról szóló hatásos
könyveit és más tollforgatók műveit, akik al-
kotásaikban szintén kigúnyolták a Szovje-
tuniót. Más írók, ugyanebben az időben,
virágzó nyugati államok képeit alkották meg,
amelyekben a szovjet viszonyokkal ellentét-
ben, az áruházak polcai roskadoznak az
árubőségtől, ahol boldog és szabad emberek
tágas autóikban közlekednek. A nyugati tár-
sadalmak értékei és előnyei méltatása
közben, elhallgatták annak problémáit.
Oroszország jövője szintén a megalkotott
mintáktól függ, melyek az ott élő emberek
elméjéből és lelkéből ébrednek. Sajnos, teljes
tejútrendszernyi méretű minták vezetik az
államot a vesztébe. Az erőszak kultusza, a
pénz kultusza, ezernyi mozi- és tévéfilm
 271/501

alakítják a hanyatlásba vezető mintát.

„Felzárkózás a Nyugathoz!" - hangoztatja a
politikusok többsége. Nincs erejük fellépni a
téves mintákkal szemben, nincs semmiféle
gazdasági-, hadieredmény, hazafiasságra
való felhívás, amely őket támogatná ebben.
Ezen mintákkal szemben kiállni csak a
teremtés mintája tud, amely emberek millióit
képes lelkesíteni. Anasztázia megalkotta ezt -
a romboló erők garmadája ellenében.
Emberek százezrei fogadták el az ország
gyönyörű jövőképét, hozzátették saját
elképzeléseiket, és elkezdték a valóságban
megteremteni - Családi birtokot építve. Az
alulról induló kezdeményezés egybeesett a
kormány terveivel. A családi birtokok
építéséről számos neves politikus is ked-
vezően nyilatkozott, államférfiak, neves
tudósok, művészek és egyházi vezetők is.
Nem kívánok foglalkozni nyilatkozataikkal a
könyv keretein belül, de az érdeklődők után-
anézhetnek az Anastasia.ru honlapon.
 272/501

A nyilatkozatok amelyek fellelkesítették az

embereket, visszafogottak voltak, mégis
határtalanul merészek. Hiszen ezek az okos
szavak az esztelenség közegében hangzottak
el, felszakítva azt.
A tajga elvonultságában élő nő egyes
megállapításai fantasztikumnak tűnhetnek,
hisz magam is annak tekintettem, a beszél-
getéseink kezdetén. Jelenleg, tizenöt év
távlatából visszatekintve első
találkozásunkra, sok mindent át kellett
értékelnem. Mi, modern közösségben élők
vagyunk azok, akik az értelmes élet szem-
pontjából nézve, fantasztikusan természetel-
lenes életközegben létezünk. Anasztázia az
értelmes valóságról beszél.
Módszeresen építi fel és építi meg, ebben
igyekszem segítségére lenni, és neki
százezernél is több ember segít már ebben.
És még egy érdekes dolog: az elektronikus
és nyomtatott tömegtájékoztatásban,
irodalmi alkotásokban és mozifilmekben alig
 273/501

akad olyan pozitív hős, aki értelmesen

viszonyulna a Földhöz. Idézzük fel a
főszereplők életterét. Őket többnyire
lakásokban, irodákban, éttermekben, kasz-
inókban, megapoliszok utcáin és más hason-
ló helyszíneken vonultatják fel. Ha egy em-
ber, mégis tudatosan fordulna a Földhöz,
társalogna vele, ami ritkán fordul elő, az ily-
en embert, fejletlennek és degeneráltnak
tüntetik fel. Az emberi közösségnek mód-
szeresen és céltudatosan sugallják, hogy
milyen körülmények között kell élnie életét.
Véletlen lenne? Gondolom nem, sőt biztos
vagyok, hogy nem véletlen. Ez személyes,
társadalmi és bolygószintű katasztrófához
vezet.
Később, az elmélkedéseim után, amikor
Anasztáziával beszélgettem, azt mondtam:
- Meg vagyok győződve, a modern ember-
iség az esztelenség dimenziójában él. Ennek
mentén gondolkodik, ezért nincs világos,
 274/501

harmonikus jövőterve. Csupán megállapítja

az elmúlás tényét, és arról beszél.
 2012-ES ÉV
A 2012. december 22-i dátumot az ezo-
terikus körök, a tudósok széles körben és
kiemelt figyelemmel tárgyalják és az inter-
neten is nagy visszhangja volt. Sok ember
hite szerint a világvége jön el. Konkrétan,
miért erről az időpontról van szó? Azért,
mert a titokzatos maják sötét kimenetelű jós-
latokkal kötötték össze ezt a napot. Naptáruk
szerint - a hozzáértők is elismerik, hogy a
maja naptár lényegesen pontosabb a
Gergely-féle naptárnál, amelyet jelenleg
használunk, - ezen a napon, 2012. december
22-én, fejeződik be az Ötödik Nap Ciklusa,
vagy másképpen a Jaguár Korszaka. A le-
genda szerint, a Jaguár Korszakát halál és
összeomlás évei követik, amelyek addig
tartanak, amíg az emberiség megújulása meg
nem történik.
 276/501

A tudósok nemrég rájöttek, hogy a maja

naptár dátuma, csillagászati jelentőségű.
Ezen a napon olyan jelenség megy végbe,
ami 25800 évenként történik - a Nap
egyvonalba kerül az energetikailag titokzatos
Galaktikus központtal, és a mai civilizáció
először éli meg ezt a nagyon ritka csillagász-
ati jelenséget. Vagy nem éli meg.
Feltételezhetően, a maják elődei, akik
emlékeit Közép-Amerikában találhatjuk
meg, a mai korszakunkat megelőzően, két
évezreddel lejöttek a korábbi lakhelyükről, a
hegyekből, és a Yucatan-félsziget trópusi er-
deiben és síkságain telepedtek le. Éppen itt
érte el a maja civilizáció a legfejlettebb fokát,
egy évezreddel a mai korszakunk előtt. A ma-
ják hieroglifái fejlett szimbólumrendszerrel
rendelkeztek, magas szintű matematikai és
gyógyító tudásról tanúskodtak, városaikban
kőépületeket és hihetetlen rituális helyeket
emeltek, mint például Palenqueben a
 277/501

Feliratok temploma, és ami a legfontosabb, -

ez a nép fejlett csillagászati tudással
rendelkezett.
A mai napig nem sikerült megfejteni, miért
indult pusztulásnak a maja civilizáció, jóval
az európai ember megjelenése előtt.
A maja civilizációban a csillagászat lényege
a napok számolásában rejlik. Az általánosan
elfogadott asztrológia (Ősi sumér, Babiloni)
a bolygókat zodiákus körön ábrázolja. A ma-
ják is ismerték a zodiákus csillagképeket, de
náluk a Zodiákus körben nem 12, hanem 13
jegy volt. Ők a Kígyótartó csillagképet is bele-
foglalták ebbe a körbe, a majáknál ez a -
Repülő Egér csillagkép, amelyikben a Nap
mindössze pár napig tartózkodik.
Most essék néhány szó a titokzatos naptár-
ról. A jelenlegi időciklus, ami 2012-ben ér vé-
get, egy nagyon régi időponttól veszi kezdetét
- időszámításunk előtt 3114. augusztus
13-tól. Ez azért is különös, mivelhogy közis-
mert, hogy a maja kultúra ennél legalább
 278/501

ezer évvel fiatalabb. A maja kultúrát tanul-

mányozó szakemberek nem tudtak
megegyezni, hogyan keletkezett és honnan
ered a nevezetes kalendárium. Létezik egy
olyan feltételezés, mely szerint a naptár,
továbbá a képjeles írás is az olmékoktól
maradt a majákra, akik kultúrája ősibb
történelmi múlttal rendelkezik. És valóban,
az olmékok ősi településén, La-Ventában az
archeológusok olyan bizonyítékokat találtak,
amelyek megerősítettek valamiféle
folytonosságot vagy kölcsönhatást a kultúrák
között. De létezik ennél sokkal érdekesebb
dolog is.
Amikor a tudósok összehasonlító kronoló-
giával dolgoztak, kiderült, hogy a maja
naptár szerint, a jelen ciklusunk kezdete - az
időszámításunk előtti 3114. év - teljességgel
összefügg az emberi civilizáció más,
nagyjelentőségű eseményeivel. így például,
ebben az időben kezdődött a rejtélyes Stone-
henge építése. Mezopotámiában megjelenik
 279/501

az írásbeliség. Egyiptomban, a Felső- és Alsó

Királyság egyesülésével és a Fehér Menedék
(görögül - Memphis) erődítmény mega-
lapításával kezdenek kialakulni az uralkodó
dinasztiák. Amerikában megkezdik a kukor-
ica termesztését. Az a benyomásunk alakul-
hat ki, hogy az egész bolygón, bizonyos külső
behatásra, éppen egy időben, globális, kul-
turális fellendülés indult meg, és az emberek
új tudás birtokába jutottak.
A maja civilizáció jövendölései, más ismert
jóslatok és hivatalos források is említik a
bolygószintű katasztrófát, ezek, termész-
etesen figyelmet érdemelnek. Mégis, a
leghitelesebb és legfontosabb megál-
lapításokat a jövővel kapcsolatosan, a ma élő
és gondolkodó ember teheti meg.
Próbáljuk meg kikövetkeztetni, hogy mily-
en irányba tartanak ma az Oroszországban
végbemenő környezeti változások.
Vegyük például, az elmúlt ötven évet. Az
ország lakosságának jelentős része nagy- és
 280/501

közepes városokban lakott. A megapoliszok

lakosai nélkülözni kezdték a tiszta, minőségi
vizet. Sőt, mi több, ezért az élethez
alapvetően szükséges elemért, fizetni
kényszerült. Ötven évvel korábban ez még
elképzelhetetlennek tűnt a társadalom
számára. Mára hozzászoktak az emberek.
Szomorú, hogy így van. Annak a társada-
lomnak, amely a vízzel kapcsolatosan min-
dezt elfogadja, nincs létjogosultsága. Ez a
döntés nem föntről származik, hanem az em-
ber maga hozta meg.

„Megváltoztatom a Föld megjövendölt

poklát"

Ezt a kijelentést Anasztázia, a titokzatos

tajgai nő tette. Gondolom, előnyös lenne
hasonló kijelentéseket tennie a Földön élő
legtöbb embernek, és ennek megfelelően
cselekednie is. Ez ma életbevágóan fontos
lenne.
 281/501

A Földön élő legtöbb ember tanúja a

globális felmelegedés negatív hatásainak. A
tudósok a Föld mágneses terének változá-
sairól tájékoztatnak, és arról, hogy a
közeljövőben bekövetkezhet, hogy egész
kontinensek kerülnek víz alá. A mai ember
szeme láttára jelentős természeti csapások
mennek végbe: Indonéziában, több mint két-
százezer ember halt meg, az USA-ban, a mil-
liós lakosságú várost, New-Orleans-t öntötte
el árvíz. A tudósok a naptevékenység akt-
iválódásának fenyegető veszélyéről is
tájékoztatnak.
A Föld ökológiával kapcsolatos védelmi
kérdései annyira kiéleződtek, hogy
2007-ben, Anglia kezdeményezésére, fel-
vették az ENSZ napirendi pontjai közé.
2008-ban pedig Oroszország Biztonsági
Tanácsában is megvitatták ezt a témát.
Először fordult elő, hogy a globális kata-
sztrófát hirdető jövendölések kezdtek
 282/501

egybeesni a mai tudósaink és különböző ál-

lamok vezetőinek véleményével.
A maja civilizáció áldozatot bemutató pap-
jai is említették a 2012-ben bekövetkező
globális katasztrófát.
Sok ember hallott ezekről a
jövendölésekről, bár különböző szinten, tár-
sadalmi méretű beszélgetések foglalkoznak a
2012-es év eseményeivel, de ezeknek csupán
elhanyagolható része érinti azokat a
kérdéseket, amelyeket a titkos jelentések
tartalmaznak.
Hallomásokból következtethetünk arra,
milyen intézkedéseket tesz a japán kormány
a lakosság kitelepítésére. A jóslatok szerint
elsőként Anglia kerül víz alá, és talán éppen
ezért, ők kezdeményezték az ökológiai
kérdések felvetését az ENSZ Biztonsági
Tanácsának napirendi pontjai közé.
Lehet, más országok vezetői is hasonló in-
tézkedéseket hoznak a színfalak mögött,
szerteágazó részletességgel, a kialakult
 283/501

helyzet széleskörű ismertetése nélkül. Miért

kellene pánikot kelteni a nép körében? Más
szemszögből, a lakosság nagy része
elpusztulhat ilyen intézkedések mellett, a
láthatatlan háttérből csak a jól informált elit
menekülhet meg, és rajtuk kívül még néhány
száz ember, akit saját kényelmük
biztosítására menekítenek ki.
A tudósok igyekeznek előre jelezni, mely
országokat borít el az őselem, ahogy At-
lantiszt is, és melyek menekülnek meg az
elárasztás elől. Például Oroszországban, a
part menti területeket borítja majd el, a leg-
jobb élőhely Szibéria lesz.
A globális felmelegedés után a Földön
újabb jégkorszak következik be.
Mit számít, hogy mi következik a bolygósz-
intű pusztulás után, ha az emberi társadalom
jelenleg sem képes uralni a manapság
megnyilvánuló katasztrófahelyzeteket,
például a városi légszennyezést, a
 284/501

lakhelyünket behálózó elektromágneses sug-

árzást és más egyebet sem.
Létezik-e más választási lehetősége az em-
beriségnek a gyászos jövőkép helyett? Ter-
mészetesen, van. De haladjunk szépen,
sorban.
A világ számos fórumán, arra az egybe-
hangzó következtetésre jutottak, hogy a kata-
sztrófa a közeljövőben várható. És éppen
ebből adódóan egy érdekes kérdés merül fel -
képesek-e a hatalmon levők és a tudomány
valamiféle intézkedéseket tenni ennek
megállítására vagy visszafordítására. A
tudományos világ jeles képviselői nem tud-
nak egybehangzó választ adni erre a
kérdésre. Az országok kormányai, valamiféle
módon, igyekeznek hatni a kialakult helyz-
etre, ezért hozták létre a Kiotói Egyezményt,
melynek értelmében a károsanyag-kiboc-
sátás korlátozását javasolják minden ország
számára. Az egyezményt számos ország nem
ismerte el, nem hajlandó aláírni.
 285/501

Hogy mi történhet a jövőben, termész-

etesen nyugtalanító, de nem kellene inkább
jobban nyugtalankodnunk amiatt a már ki-
alakult katasztrófahelyzet miatt, amelyet
civilizációnk vívmányaival kendőznek el?
 EMBEREVŐ, MOHÓ
SZÖRNY
Az Anasztázia és a sötéthajú ifjú által
felvázolt kép, ahol az emberek házaikat a
szörny bűzös csápjai közelébe építik, ami
bekebelezi őket, egyáltalán nem a képzelet
szüleménye, hanem szomorú valóság.
Valóság, amelyhez annyira hozzászoktak az
emberek, hogy természetesnek veszik.
A szörny emiatt tovább létezik és növek-
szik. Ezek a mi útjaink és mindaz, ami rajta
mozgásban van. Az erről szóló információk
nyilvánosak, közérthetőek.
Ismert, hogy a világ szilárdborítású
úthálózata meghaladja a 12 millió kilométert
- csak összehasonlításként említem, hogy a
Föld egyenlítőjének hossza 40 ezer kilo-
méter; a légi útvonalak hossza megközelíti a
6 millió kilométert; a vasúthálózata - 1,5 mil-
lió kilométer; a fővezetékek hálózata -
 287/501

körülbelül 1,1 millió kilométer, a beépített

vízvezetékek pedig meghaladják a 600 ezer
kilométert. Sok millió kilométert tesznek ki a
tengerek hajóútvonalai is. Ha figyelembe
vesszük a különféle járművek által okozott
légszennyezést, annak 85 százalékát az autók
okozzák! De a káros kipufogógázokkal még
nem ér véget a probléma. Nem feledkezhet-
ünk meg egyéb ökológiai tényekről, kelleme-
tlen mellékhatásokról, mint a zaj és különféle
egyéb rezgésfrekvenciákról sem. Például, egy
forgalmas utca zaja 80 decibel - ez potenciál-
is halláskárosodáshoz vezethet. Az ember ps-
zichés egészségét a közlekedési eszközök
szélesedő köre, és a velük járó úthálózat fe-
jlesztése, nem mozdítja elő. Mivel ezek létező
tények, így a sofőrökön és az utasokon kívül,
befolyással vannak azokra az emberekre is,
akik nem érintettek közvetlenül a
közlekedésben. A zsúfolt útvonalak, az órákig
tartó városi dugók, vagy akár az úttesten való
egyszerű átkelési kísérlet - jelentősen
 288/501

borzolja az emberek idegeit, krónikus

stresszhez és az agresszivitás növekedéséhez
vezet. Az ilyen helyzetek olyan tettekre
késztetik az embereket, amelyekre más
körülmények között soha nem gondolnának,
nemhogy elkövetnék azokat.
Környezetünk állapotának rendszeres
megfigyelése, országunk területén belül,
ékesszóló bizonyítékokat szolgáltat arra,
milyen kiélezett minden egyes orosz
nagyváros ökológiai biztonsági helyzete. A
szakemberek egyöntetűen a „társadalom
gépkocsi ellátottsági szintjének növekedését"
nevezik meg a környezetszennyezési szem-
pontból legveszélyeztetettebb régiók bizton-
sági szintjének csökkenése okaként. Az or-
vosok megerősítik, hogy a gépkocsiforgalom
összességének „ökológiai lenyomata", egy
orosz nagyváros átlagos lakosának, 4-5
életévébe kerül. És ami az embereket illeti -
az ember a probléma felismerésén túl,
hangot is adhat ennek. És a Föld, mit tehet?
 289/501

Egyébként, a Föld sajátos módján jelezheti

nemtetszését, csak az a kérdés, hogy zajos,
zavarodott, rohanó életünkben, meghalljuk-e
a hangját?
Konkrétan, mivel pusztítja Földünket a
teljes gépkocsiforgalom?
Először is, földre van szükség a
közlekedési útvonalak megépítéséhez, mint
ahogy vízre és levegőre is. Az USA-ban,
például - egy statisztikai adat alapján - az
autóutak, vasutak és repülőterek
összességében 101 ezer négyzetkilométer
földterületet foglalnak el, a városok pedig -
109 ezret. Oroszországban az autóutak
hossza meghaladja a félmillió kilométert.
Nos, utakat építenek, és akkor mi történik?
Az, hogy az utak használata, a csővezetékek,
a repülőterek építése során pusztul a talaj:
földcsuszamlások, süllyedések keletkeznek,
amit az erózió tovább rombol. A talajban ke-
letkezett vájatokban a vízmosások tovább
 290/501

szélesítik a szakadékokat, ezzel fokozva a he-

lyzet súlyosságát.
Továbbá az autóutak mentén, a vasútvon-
alak, a felszíni kőolaj- és gázvezetékek kiter-
jedt környezetében, a csövek illesztése során
használt ólom-, kén-, kőolaj származékok és
más káros anyagok szennyezik a talajt. A sza-
kemberek is úgy ítélik meg, hogy a
legveszélyesebb környezet a nagy forgalmú
utak, fővezetékek 200 méteres körzete. En-
nek következtében szigorúan tiltott az adott
területen növényeket termeszteni, mezőgaz-
dasági tevékenységet végezni, gombát,
bogyókat gyűjteni, állatot legeltetni,
különösen tejelő állatot (ismeretesek olyan
esetek, amelyek során az ilyen környezetben
legeltetett állatok tejét fogyasztó gyermekek
szenvedtek súlyos mérgezést). Az autóutak
mentén, a talajfelszín felett egy méteres ma-
gasságban, a levegő szennyezettsége kritikus
szintű, aszfaltrészecskéket, apró gumidara-
bokat, különböző fémeket - többek között
 291/501

ólmot, és egyéb rákkeltő és génmódosító

hatású anyagokat - tartalmaz. Erről érdemes
elgondolkodnia azoknak, akik szeretnek
sétálni és futni az ilyen utak mentén, és
különösen kicsi gyermekek levegőztetése
során érdemes erre figyelni - hiszen
babakocsival vagy gyalogosan, ők éppen a
kritikus zónában haladnak.
A következőt szeretném még hozzátenni.
Figyeljük meg, hogy a kártékony hatású utak
nem a pusztában vagy az Antarktiszon,
hanem a legnagyobb népsűrűségű helyeken,
csomópontokként futnak össze. A
nagyvárosok saját többsávos körgyűrűkkel,
gyilkos autósztrádákkal büszkélkednek.
Az állami költségvetés elfogadásakor ko-
moly összegeket különítenek el az autóutak
építkezéseire és azok karbantartásának fin-
anszírozására. Mi mást tehetnének? Hiszen
utak hiányában a nagyvárosok lakóinak
élelmiszer és gyógyszer ellátottsága forogna
kockán. Az utak jelentik azt a keringési
 292/501

rendszert, melynek vérárama látja el a

városokban élő embereket minden szükséges
termékkel.
Álljunk csak meg! Ebből az egészből
valamiféle abrakadabra, esztelen összevis-
szaság árad. Keringési rendszer, véráram,
amely nélkül létezni sem lehetne, ami a
valóságban viszont lassú halálhoz vezet.
Ó, milyen intelligens, lelkiekben gazdag és
értelmes, okos ember látszatát keltjük!
Amennyiben hasonló szörnyeket
hagyományozunk az új nemzedékre, azt
jelenti, koncként engedjük át nekik gyer-
mekeinket, hogy szétmarcangolják őket. Eb-
ben az esetben, mégis mik vagyunk?
Úgy tűnik, nincs kiút ebből a többszörösen
összetett, lehetetlen helyzetből. De csak úgy
tűnik. Mégis, van megoldás. A megoldás az
egyének életviteléből és a társadalom
egészének életviteléből adódik.
A milliónyi autó kipufogógáza, a kis- és
óriásvállalatok és egyéb felhasználók által
 293/501

kibocsátott szennyeződések, csupán

következmények, nem okozói a
problémának. Az ok a technokratavilág es-
ztelen életviteléből fakad.
 A BOLYGÓSZINTŰ
PUSZTULÁS
VISSZAFORDÍTÁSA
Az ENSZ-től kezdve, különböző államok
kormányain át, a közemberekig bezárólag,
sokan állítják, hogy az emberiség bolygósz-
intű pusztulás küszöbén áll.
Azt is megállapították, hogy a katasztrófa
okaként az emberi tevékenységet nevezhet-
jük meg.
Köztudott, hogy a közelgő baj tényének
megállapítása önmagában nem oldja meg a
problémát. Egyértelmű, hathatós in-
tézkedéseket szükségesek, amelyek képesek a
legjobbat kihozni az adott helyzetből.
Létezik-e a természetben hatásos módszer a
válsághelyzetek megoldására? Igen, létezik!
Ezek „kódolt" elnevezése - „Családi bir-
tokok", „Oroszország Zengő Cédrusai",
„Anasztázia". Ezek a szavak, a mögöttük álló
 295/501

minták információ tartalma és az ebből

fakadó életfelfogás, a legrövidebb időn belül
képes országokat a krízishelyzetből nem
csupán kivezetni, de egyúttal új fejezetet
nyitni és elindítani a harmonikus társadalmi
fejlődést.
Vegyük sorra jelenlegi helyzetünk néhány
problémáját, így megérthetjük a kilábalás
folyamatát.
Környezet.
A városokban hiányzik a tiszta levegő, a
tiszta víz, az egészséges élelem.
Közlekedés.
A nagyvárosok útjain megszokottá váltak a
több kilométeres forgalmi dugók. Oroszor-
szágban, a rossz úthálózat miatt történt
közúti balesetekben elhunytak száma évente
eléri a harmincezer főt.
Korrupció.
Azt beszélik, a jelenség hatalmas mérteket
ölt, még a legfelsőbb körökben is. A kinc-
stárat kifosztó tisztviselők, a megvesztegetők
 296/501

és a megvesztegetettek nem kevésbé

veszélyesek, mint az ellenséges felforgatók,
diverzánsok.
Munkanélküliség.
A munkanélküliség legveszélyesebb
következménye a depresszió. Amikor ez a
betegség elhatalmasodik az egyénen akkor az
ember - élő halottá válik. Ha a társadalom
egy részét győzi le - kihalás veszélye fenyegeti
az országot.
Szenvedélybetegségek.
Iszákosság és narkománia. Ezekkel a
betegségekkel régóta küzdenek,
eredménytelenül.
Lakáskérdés.
Számos javaslatot fogadtak el ennek
megoldására, de a helyzet tovább romlik.

És most képzeljük el a következő helyzetet:

Oroszország, Amerika és Kanada
lakosságának Ötven százaléka egészséges
életvitel mellett döntött és szeretteik részére
 297/501

Családi birtokok megépítését határozták el,

telkenként legalább egy hektáron.
Az adott ország kormányai biztosítottak
ezen családok részére a települések létre-
hozásához elegendő földterületet, melyek
Családi birtokokból állnak és megalkották az
ehhez szükséges jogi hátteret.
A korábban elhagyott földeken - a volt ál-
lami gazdaságok, szövetkezetek és farmer-
gazdaságok földjein - az emberek soha nem
látott méretű építkezésekbe kezdtek.
Lakóházakat és melléképületeket állítottak
fel. Akinek nem állt rendelkezésére elegendő
pénz, saját erejükből, családi összefogással
építkeztek. Akiknek volt rá lehetősége,
munkásokat fogadott.
De a legfontosabb az, hogy minden ember,
saját egyhektáros területén, fákat ültetett,
kertet épített ki.
Távol-Keleten és Szibériában, Oroszország
középső részén, a korábban elhagyott földek
- virágzó oázisokká változtak.
 298/501

Az országokban, ahol ilyen oázisok alakul-

nak, megoldódnak a közellátási gondok, miv-
el a családok változtatnak életmódjukon, és
saját minőségi ellátásukon kívül, a megter-
melt feleslegből, a környező kisebb-nagyobb
városok ellátását is biztosíthatják.
A nagyvárosokban megszűnt a közlekedés
naponkénti összeomlása. Miután a gépkocsi-
forgalom a felére csökkent, javult a levegő
minősége. Megoldódott a lakáskérdés, a
felszabaduló lakásokhoz hozzájuthattak a
nélkülözők. Teljes egészében megszűnt a
munkanélküliség, a kormánynak ezentúl
nem kell aggódnia amiatt, hogy mi lesz ha a
gazdaságtalanul működő üzemek bezárnak.
Hirtelen megszűnt a társadalomban eddig
fennálló szociális feszültség. A szegény és
gazdag társadalmi rétegek közötti
elkülönülés már nem kelt haragot és irigysé-
get. Az emberek értékrendje megváltozott,
már nem a pénz lett a legfontosabb
értékmérő.
 299/501

A földhöz fűződő viszonyunk átgondolása

olyan lehetőségeket és távlatokat nyit meg az
ember előtt, amit technokrata gon-
dolkodásunkkal, még fantasztikus filmek
történeteként sem tudnánk elképzelni. Ezért
érzem szükségét, hogy együttesen mélyed-
jünk el a felvázolt gondolatok titokzatos
lényegében.
A lakosság jelentős részének életmód-
változása megszünteti a globális méretű
környezeti katasztrófa lehetőségét.
Lehet, valaki úgy gondolja, túl szép és sz-
ivárványszínű a felvázolt jövőkép. Mégis,
mitől kap ihletet a lakosság jelentős része az
életmódváltáshoz? Családi birtokokat
építeni, sajátként gondozni elgazosodott
földeket, ráadásul, a maga erejéből. Mindezt
bizonyos kódolt szóképeknek köszönhetően
teszik. Ez nem lehet valóság, inkább
meseszerű.
Szépen sorban elmondom a felvetett
kérdésre a választ. A szóképek valósak.
 300/501

Emberek tízezrei bizonyítják ezt a gyakorlat-

ban. Oroszországban már több mint
százötven ilyen település alakult, mindegyik
több Családi birtokból áll, melyeket az
„Oroszország Zengő Cédrusai" könyvsorozat
olvasói hoztak létre. Hasonló települések
alakultak Ukrajnában, Fehéroroszországban
és Kazahsztánban is.
A Családi birtokokat létrehozók számára,
az Értelem szemszögéből nézve, érthetetlen-
nek tűnik a hatalmi rendszerek
együttműködési készségének hiánya,
némelykor kifejezett ellenállása, az emberek
csodálatos törekvéseivel szemben.
Nemzetközi és területi szinten is sokan
buzdítanak arra, hogy fogadják el a környez-
eti ártalmak visszaszorítását szorgalmazó in-
tézkedéseket. De a megrázó környezeti és
szociális folyamatok visszaszorításáért valódi
intézkedéseket egyedül a Családi birtokok
létrehozói tesznek.
 301/501

Egy éve megszületett az elhatározás:

mindenkinek, aki Családi birtokot alapít
vagy alapítani készül, nyilatkozatot kell ten-
nie, amelyben megerősíti elhatározását és
vázolja a megvalósuláshoz vezető lépéseit.
Ilyen nyilatkozat tervezetet először egy alak-
uló település gyűlésén olvastam fel. A gon-
dolatot átvették mások is, szövegét többször
módosították és kiegészítették. Most be-
mutatom ezt, a legfontosabb kiegészítéseivel
együtt.
 A CSALÁDI BIRTOK
ALAPÍTÓ NYILATKOZATA
Nyilatkozat a Családi birtok létrehozásáról
(Tervezet - Minta)
Én, mint az Orosz Föderáció állampolgára,
megismertem az „Oroszország Zengő Cédru-
sai" könyvsorozatban művészien
megjelenített életvitel eszméjét. Ez az élet-
szemlélet adott ihletet elhatározásom
megvalósítására.
A városon kívül eső területen vásároltam
egy hektár nagyságú telket, azzal a céllal,
hogy azon tökéletesebb életteret hozzak létre
családom, utódaim, számára és őseim
emlékére.
Az adott hely a „Családi birtok" nevet
viseli. Az általam vásárolt helyen kertet, tavat
létesítettem, melyben halat szándékozom
tenyészteni, elhelyeztem néhány kaptárt
méhcsaládok részére, bogyós,
 303/501

gyümölcstermő és konyhakerti növényeket

telepítettem.
A föld trágyázását kizárólag szerves any-
agokat használva, természetes talajjavítási
módszerekkel szándékozom megoldani.
Feltételezem, pozitív hatást ér el, ha sok
más család is - aki képes és szándékában áll a
földjén dolgoznia - kialakítja életmódját
Családi birtokán, a kisebb és nagyobb
városok környékén. Ők teljes mértékben
képesek lesznek ellátni a városok lakosságát
biotermékekkel, ezzel tovább javítva az adott
területek környezetét.
Elfogadhatatlannak tartom azt a tényt,
hogy több tízmillió hektár föld parlagon
hever, miközben az élelmiszeripari termékek
60 %-át külföldről hozzuk be, s ezek gyakran
nem nevezhetőek minőségi terméknek, káros
hatással vannak az ember, különös tekin-
tettel a gyermekek egészségére.
Feltételezem, az adott helyzet aláássa a
közélelmezés biztonságát országon belül, és
 304/501

az adott területen élő nemzetek pusztulását

okozza.
Feltételezem, jelen körülmények miatt ér-
telmetlen a kormányzatot vagy bárki mást
hibáztatni, a felmerült problémák miatt. A
hibákat a teljes társadalom ejtette, más or-
szágokat is beleértve. Végeredményben sok
ország bűnszövetsége áll a társadalmi
összeomlás mögött. A kialakult helyzetben
mindenkinek el kell gondolkodnia, hogy ő
maga, a valóságban mit tehet, már a
közeljövőben, a pozitív változások beindítása
érdekében.
Azoknak az országoknak a példája,
amelyek a farmergazdaságokra fekteti a
hangsúlyt, azt bizonyítja, hogy ez a módszer
hatástalan, sőt végzetes is lehet. A farmerek,
a mezőgazdasági tevékenységtől bevételeik
növelését remélve, versenyhelyzetbe kerül-
nek. Hogy ebből nyertesként kerülhessenek
ki, szükségessé válik mérgező vegyi anyagok
és gombaölő szerek használata, veszélyes
 305/501

génmanipulált növények termesztése, s ezek

együttes alkalmazásával egész államokra
kiterjedően az emberek egészségét
kockáztatják.
A kialakított birtokon, otthonuk tér-
ségében, családok élnek, saját fel-
használásukra és a városokban élő rokonaik
számára termelnek. Ilyen módon, a birtokán
élő család, még elviekben is másképpen
viszonyul a földhöz. A keletkezett termékfe-
lesleg minőségében jelentősen felülmúlja a
városok áruházi kínálatában fellelhető
minden egyéb terméket.
A fokozódó világgazdasági válság számos
országban társadalmi elégedetlenségek
fellángolásához vezet. A krízisből való
kilábaláshoz az embereknek új szemléletű és
értelmezésű életmódra van szüksége. Ezt a
szemléletmódot az „Oroszország Zengő
Cédrusai" könyvsorozat fejti ki. Annak fő
iránymutatásait elfogadom, azok ihlettek a
fenti tetteim megvalósítására.
 306/501

Ahogy azt a gyakorlat mutatja, a fennálló

gazdasági helyzet ellenére, éppen a fenti
elképzeléseknek megfelelően, saját Családi
birtokom szomszédságában, egy hektáros
területeken, több száz család építi a maga
birtokát, ahol gyermekek születnek és
nevelkednek, tökéletes, természetes
környezetben.
Ismert számomra, hogy a fenti elgon-
dolásnak köszönhetően, családok tízezrei
építik otthonuk térségét Oroszország, Ukra-
jna és Fehéroroszország területein. Családok
milliói tervezik azok megvalósítását, a ked-
vezőbb jogi háttér megteremtése után. Szá-
mos család készül mezőgazdasági
tevékenységgel foglalkozni, kisvállalkozás
keretein belül.
Teljes erőmmel támogatom a kormány és
az orosz elnök arra irányuló törekvéseit,
amelyek kedvező feltételeket biztosítanak ah-
hoz, hogy kertvárosi környezetben, családi
házakat építhessenek, és ezzel egy időben,
 307/501

mezőgazdasági tevékenység végzésére alkal-

mas területeket osszanak ki, és ezekhez kapc-
solódó alacsony építményeket hozhassanak
létre. Számításaim szerint, az adott területek
mindegyikének egy hektárnyinak kell lennie,
mivel ennél kisebb területen nem hozható
létre önfenntartó képességgel rendelkező ter-
mészetes környezet, egy kisebb mezőgaz-
dasági vállalkozás.
Amennyiben, a városok környezetében
felosztott területek nem megfelelő méretűek,
azok nem ellátók, hanem felhasználók
lesznek, ami tovább súlyosbítja az ország
ellátási és környezeti helyzetét. Elengedhete-
tlenül fontosnak tartom, hogy folyamatosan
kérvényezzük, sürgessük a kormány és az
orosz elnök intézkedéseit, a Családi birtokok
létrehozásával és a vonatkozó törvények kid-
olgozásával és elfogadásával kapcsolatban.
Azzal a kéréssel fordulok az USA el-
nökéhez és kongresszusához, az ENSZ-hez -
és minden olyan állam kormányfőjéhez és
 308/501

népeihez, amely érdekelt nemzetének

felvirágoztatásában -, hogy vizsgálják meg és
fogadják el a családi birtokok létrehozásának
elgondolását, mint az országok számára a
válságból való kilábalás leghatásosabb mód-
ját, a közelgő ökológiai katasztrófa vissza-
fordításának lehetőségét és mint a közellátási
nehézségek megállításának lehetséges
módját.
Oroszország népeinek jelentős része
elfogadja az „Oroszország Zengő Cédrusai"
sorozat köteteiben felvázolt „Családi birtok"
elgondolását, mint nemzeti eszmét,
hitvallást. Váljon ez az eszme nemzetközivé,
és az országok hadd keljenek versenyre ab-
ban, hogy megvalósítsák ezt a gyönyörű
jövőképet.
Az eszme szívbeli megértése, a nemzetek
kormányai általi elfogadása és fenntartása
megállíthatja az egyre terjedő
kilátástalanságot - a depressziót. Mindez egy
 309/501

nemzetközi szintű lelkes, teremtő folyamatot

indít el.
Orosz családok ezrei bizonyítják a „Családi
birtok" megvalósításának pozitív hatását.
Hasonló nyilatkozatot ezerötszáz orosz
család írt alá, akik már belekezdtek saját bir-
tokaik építésébe. Az aláírások gyűjtése
folytatódik.
További sikereket és lelkesedést kívánok,
minden egyező gondolkodású és teremtő em-
ber számára, aki gyönyörű életteret épít
családja részére, minden országban, szerte a
világon!
A családi birtokot alapító
(alapítók) aláírása

Az idő múlásával az adott dokumentum

saját életre kelt, s egyre nagyobb
jelentőséggel bírt. Az a benyomásom támadt,
hogy nincs az a lehetőség, oklevél vagy kitün-
tetés, ami nagyobb értelmet adna az ember
életének, mint a fenti nyilatkozat. Gondolat-
ban többször is visszatértem, és igyekeztem
 310/501

megfejteni, miből honnan erednek ezek az

érzések. A szöveg, a nyelv, különbözhetnek,
nem ez a fontos, az eszmeiség a lényeg.
Anasztáziának felolvastam a határozat
szövegét, elmondtam a felmerült érzéseimet
és megkérdeztem:
- Mit gondolsz, Anasztázia, miért ke-
letkeztek bennem és másokban is ezek az
érzések? Sok emberrel beszélgettem, és ők is
osztoztak a nyilatkozattal kapcsolatos érzé-
seimben, de magyarázatot nem találtunk rá.
Miért?
- Tudod, Vlagyimir, bennem is hasonló
érzések támadtak a felolvasott szöveg hal-
latán. De hozzád és másokhoz hasonlóan,
nekem sem sikerül rögtön megmag-
yaráznom. Talán együtt kellene elgondolkod-
nunk ezen?
- Lehet, de én már sokat törtem ezen a fe-
jem. Az az érzés, hogy ez nagyjelentőségű,
megmaradt, de miért, mi okból, nem értem.
 311/501

Anasztázia, mintha hirtelen összerezzent

volna, teljes egészében felragyogott és
szónoklatba kezdett, minden szótagot ki-
hangsúlyozva, mint mindig, amikor valami
fontos dologra szerette volna felhívni a
figyelmemet:
- Vlagyimir, kezdem megérteni, miben rej-
lik a jelentősége. Figyelj! Amikor a Teremtő a
világot megteremtette, a nagy alkotása előtt
hangot adott elgondolásának. A Világ-
mindenség minden teremtett létezőjének
arra a kérdésére, hogy „Mi a Te legfőbb óha-
jod, mit kívánsz tőlünk?" válaszában kinyil-
atkoztatta: „Közös teremtést és azt, hogy
leljétek örömötök a teremtett dolgokban".
- Ennyire fontos lenne, mindenki tudtára
adni szándékaimat?
- Természetesen, nagyon fontos. Hiszen
mindenki tudtára, értésére hozni, ez azt
jelenti, hogy elsősorban magad felé nyil-
vánítod ki elhatározásodat. Megérzed a
döntésed súlyát, és ez önbizalmat ad.
 312/501

Mindamellett, elképzeléseidet szavakkal

támasztod alá, így, írott formában, már
elindítod a megvalósulás útján.
- Miért kellene mindenki tudtára hozni?
Még nevetségesnek gondolnak emiatt, vagy
akadályoznak, esetleg érdektelenül fogadják?
- Ha kinevetnek, nehézségeket okoznak,
vagy egykedvűen nézik a teremtő folyamat
résztvevőit, épp ellenkező hatást érnek el.
Rájuk a teljes teremtés szempontjából van
szükséged, melyet neked kell
kiegyensúlyoznod.
- Anasztázia, van bennem valamiféle ag-
godalom. Mitől lehet?
- Vlagyimir, én is izgulok. A Föld új korsza-
kának előhírnöke ez a nyilatkozat. Az em-
berek törekvései, a hozzá kapcsolódó
elképzelések, téveszmék sora szertefoszlani
látszik. Az emberek évezredekig úgy éltek,
hogy nem irányították saját életüket. Merre
igyekeztek és miért? Mit kövessenek az utó-
dok? Szembesüljenek azzal, hogy elődeik
 313/501

törekvései értelmetlenek voltak? Mely törek-

vések? A felfordulások közepette hozták vilá-
gra gyermekeiket a nők, és szülötteiket
életcél kijelölése nélkül magukra hagyták.
Hogy mit folytassanak a gyermekeik, nem
tudták rájuk hagyni. Oktalan életekben
tengődtek a földi civilizációk során, majd
meghaltak. Cserép darabkák maradtak utá-
nuk, meg különféle nyílhegyek. Az utódok
idegen vélemények alapján ítélték meg
szüleiket, őseiket.
Vlagyimir, a te nagypapád mit gondolt az
élet értelméről, mi az amit édesanyja és édes-
apja az ő részére nem határozott meg? És mi
az, amit ők sem mondtak el neked? Te - az ő
folytatásuk vagy. Szerinted, ők az életük
milyen folytatását remélnék?
- Nem tudom. Csak elképzelni tudnám.
- Elképzelni bármit lehet, feltevéseket is
bármiről alkothatunk. De te is jól tudod,
hogy nem volt pontosan megfogalmazott
törekvésük.
 314/501

- Egyértelműen nem volt. Mint más em-

bereknek sem, akiket ismerek.
- Az álmából fényességre eszmélő ember,
talán évmilliók óta először, most jelenti ki,
kívánságom a következő: „Megkezdem alkotó
tevékenységemet, és nemzedékeim sora az
ígéret földjén él tovább. Folytatom életterem
tökéletesítését. Utódaim, természetesen,
nálam tökéletesebbek lesznek. De legalább
elkezdem! Az utódaimban élek majd tovább.
Számtalan példát lehetne hozni, mennyi
elhatározás múlik el a testtel együtt, anélkül,
hogy írásba foglalnák.
Volt egy ember, aki sokat gondolkodott,
hogyan tökéletesítse utódai számára az
életteret, végül egy cédrust ültetett a telkén.
Hamarosan meghalt. Eltelt 29 év, a cédrus
szép, terebélyes, tizenöt méter magas fává
nőtt. Egy év múlva csodálatos, gyógyító erejű
terméseket hozott volna, de a jóember fiai
kivágták a fát. Minek kell ide ez a fa,
árnyékot vet a telek nagy részére, éppen oda,
 315/501

ahol a paradicsom és uborka terem - gon-

dolták. Kivágták a terebélyessé nőtt cédrust,
azért vágták ki, mert aki elültette, nem nyil-
vánította ki szándékát.
Dzsingisz kán a fél világot meghódította,
Oroszhont, Indiát, Kínát és Palesztinát
egyesítette birodalmába, hogy ne
háborúzzanak, utakat épített, csökkentette az
adókat, a különböző nemzetek kultúráját
tiszteletben tartotta, maga pedig jurtában élt,
nem költözött a zsákmányolt palotákba. A
világ minden tájáról hivatott bölcseket.
Hogyan lehet egy nagy közösséget boldoggá
tenni, miként lehet a nemzetek öröklétét és
hallhatatlanságát elérni - ezeket a kérdéseket
vitatta meg velük. A Föld hódítói közül az ő
birodalma létezett leghosszabb ideig, nagy
tudással rendelkezett, kiemelkedő dolgokat
ért el és mutatott fel, de birodalma végül mé-
gis szétesett. Dzsingisz kánt, a századok
távlatából, mégis csak hódítóként emle-
getjük, és mivel nem nyilatkoztatta ki, hogy
 316/501

miben állt harci tevékenységének lényege,

ezért ezt a ma élők közül sem tudja
meghatározni senki.
- Lehet, egyszerűen megsemmisítették
vagy tekercseken őrzik, valahol.
- A nyilatkozatokat nem csak tekercseken
lehet őrizni. Dzsingisz kán nem tudta kinyil-
vánítani elhatározását úgy, hogy századok
távlatából, nemzedékről, nemzedékre át
tudták volna adni azokat.
- Elképesztő példák! Elgondolkodtató,
hogy évmilliók óta, az emberek miért nem
határozták meg létezésük értelmének? Most
már én is úgy érzem, hogy ez a nyilatkozat
egy új korszak hírnöke. Anasztázia, mondd,
kérlek, hogyan adnál hangot saját el-
határozásodnak, mit nyilvánítanál ki az em-
berek előtt?
- Vlagyimir, a könyveidben már leírtad az
elgondolásaimat. Ha ennél konkrétabban is
szeretnéd, elmondom: összegyűjtöm a Világ-
mindenség legszebb hangjait, azokat betű
 317/501

kap csőlátók és kották formájában írom le.

Vlagyimir, a mai költőket és bárdokat kérem
meg, adjanak hangot ezeknek. Minden em-
ber saját lelkével hallhatja. Az emberek
érthető nyelven adják majd elő, és a Föld
számára virágzó jövőt modelleznek. Amikor
az emberhez méltó környezet dallamai
körbeölelik a Földet, a kedves szomszédokat
és unokáinkat segítem térségük létre-
hozásában, és közben saját családi térségem-
ről sem feledkezem meg.
- Én mit mondhatnék, hogyan mondjam ki
az emberek előtt saját elhatározásomat?
- Erről mindenkinek magának kell
döntenie.
- Igen. Mindenki maga dönt. Bár én már
leírtam a tervem, azt kinyilatkoztattam. Gon-
dolkodom még rajta, mit tehetnék hozzá.
Kérem minden olvasómat, gondolkodjon
el saját tervén!
Ez az okmány nélkülözhetetlen, ez a
Családi birtok alapítójának nyílt üzenete, a
 318/501

következő nemzedékhez. Ez a kinyil-

atkoztatás a néptől származik, a hatalommal
bírók minden rétegéhez szól, hozzájuk is
kapcsolódva. Jó lenne, ha a birtokalapítók
vagy alapítani szándékozók nyilatkozata egy
szépen szerkesztett és kiállított okmány
lenne, amelyet a családi krónika mellett, az
emlékek között, ereklyeként őrizne minden
család.
Száz év múlva egy ember borzongással és
hálával olvassa majd, a családi birtok
gyönyörű kertjében, lapozgatja és emlékezik
a térség alapítóira. És ugyanakkor, száz év
múlva, valaki, aki beleveszett az élet for-
gatagába, a szülők kiszolgált holmijai között
turkálva, hirtelen meglátja és elolvassa a meg
nem valósított szülői szándékokat. Ebben az
emberben hirtelen égető vágy ébred, hogy
megvalósítsa azokat.
Még azt is gondolom, hogy érdemes lenne
mindenkinek a dokumentum egy-egy
 319/501

példányát eljuttatnia a helyi hatóságokhoz és

az ENSZ-hez.
Szintén fontosnak tartanám beiktatni az
ENSZ éves napirendjébe „A jövő Családi bir-
tokai " címet viselő tudományos gyakorlati
konferenciát.
 A MAGÁNYOS
HEKTÁROM
Anasztáziának, szerintem, van egy kelle-
metlen vonása. Hallatlan mennyiségű in-
formációval bír el egy időben, örömmel
válaszol számtalan kérdésemre, de némely
megválaszolásától határozottan elzárkózik.
Ez a határozottsága néha feldühít. Ő, noha
látja felindultságomat és dühömet, mégis
kiáll saját álláspontja mellett.
Például, határozottan elutasítja, hogy be-
mutassa egy családi birtok vázlatát és a kert
telepítésének környezeti tervét. „Ezzel a te al-
kotó tevékenységedbe avatkoznék bele,
Vlagyimir, lelassítom az agyi
tevékenységedet. Nem te alkotnád meg,
hanem én tenném. Az nem a te „édes gyer-
meked lenne" - ilyeneket mond, és még szá-
mos ellenérvet sorakoztat fel.
 321/501

De felmerült egy komoly és megoldhata-

tlannak tűnő kérdésem, pontosan a Családi
birtok megépítésével kapcsolatban. Sokáig
gondolkodtam, hogyan győzhetném meg
Anasztáziát, hogy segítsen vagy mondja meg,
hogy a feladat megoldhatatlan, ezért ne
vesztegessem többé vele az időmet.
A következő alkalommal kísérletet tettem
Anasztázia meggyőzésére, érveim fel-
sorakoztatásával. Találtam megfelelő idő-
pontot hozzá, szépen sütött a nap, a tajga
pazar illatot árasztott. Anasztázia egy cédrus
alatt ült, és aranyló haját fonta éppen. Fel-alá
sétálgattam, gondolataimat szedtem össze. Ő
szólalt meg először. Kedves mosollyal az ar-
cán megkérdezte:
- Vlagyimir, komoly gondjaid vannak? Itt
vagy mellettem, de gondolataid messze
járnak.
Anasztázia mellé ültem és mondandómba
fogtam, a lehetőségekhez mérten igyekeztem
meggyőző lenni.
 322/501

- Anasztázia, egy olyan helyzet adódott,

hogy a segítséged nélkül nem tudom
megoldani.
- Milyen helyzet, Vlagyimir?
- Hét évvel ezelőtt, Vlagyimir városa mel-
lett, a környező területeket nézegettem, dz-
sipemmel behajtottam a mezőre és
elakadtam. Az autó megfeneklett, csak trakt-
orral lehetett kihúzni. Amíg a traktor
érkezését vártam, az elhanyagolt, gazos tájat
nézegettem. Elég szép környék volt, a mezőt
vegyes erdő övezte, előtte patak folyt, a
közelben egy nagyobb tó. Arra gondoltam,
milyen jó lenne, ha a környéken Családi bir-
tokokból álló település létesülne. Az emberek
szép házakat építenének, virágos kerteket,
gyümölcsösöket telepítenének és rendbe
hoznák az utakat.
Ennek meg kellett történnie, s egy év
múlva, el is kezdődött a folyamat. Az
„Oroszország Zengő Cédrusai" könyvsorozat
olvasói telkeket vásároltak, saját otthonuk
 323/501

térségének megépítéséhez. A szervezők

nekem is felajánlottak egy telket
megvásárlásra, s én beleegyeztem, magam
sem tudom, miért. Lehet, csupán támogatá-
som kifejezéseként vettem meg. Ezek után,
szinte semmit nem foglalkoztam saját
telkemmel. Mindössze kétszer telefonáltam,
és kértem, vessék be mustárral, a talajjavítás
érdekében. A föld alacsony termőképességű
arrafelé, mindössze tizenöt-húsz centiméter
a termőréteg, majd harminc centi mélység-
ben homokréteg, alatta tömör agyagos.
A saját egyhektárnyi földemről teljesen
megfeledkeztem. Van lakásom, a közelben
egy kertes házam - amiről te is tudsz,
Anasztázia. És van, hol lakjak, Szibériában is.
Úgy alakult, hogy öt év múlva vetődtem
arra a részre, ahol annak idején dzsipem
megfeneklett. Már messziről elámultam a
látványtól. El tudod képzelni, Anasztázia?
Vannak csodák! A nagy tó mindkét oldalán, a
korábban kietlen pusztaság helyén, házak
 324/501

álltak. Az épületek egymástól eltérőek voltak.

Voltak köztük nagyobbak, szép ízléses
közepes méretűek és egészen pöttömnyiek is.
A házakhoz szórt murvaút vezetett. A valaha
elhagyatott tó körüli területet felosztották, és
az emberek itt építették meg saját Családi
birtokaikat.
Eszembe jutott, hogy milyen gondolatok
ötlöttek fel bennem erről a mezőről, amikor
korábban itt elakadtam. És most, mit ad ég! -
az emberek belakták a tó körüli területeket.
A korábban elhanyagolt, burjánzó gaz uralta
környéken, születőben láttam Oroszország
egyik szerencse-szigetét.
- Ezek szerint erőteljes és helyes gon-
dolataid voltak, Vlagyimir. Ezért azokat
elfogadták. Most értetted meg, hogyan való-
sul meg és fejlődik tovább a gondolat.
- Öt évvel korábban óvatosabban kellett
volna gondolkodnom. Ha előre tudtam
volna, hogyan alakulnak a dolgok, még
 325/501

keletkezése pillanatában elfojtottam volna.

Egy dolgot nem vettem számításba,
Anasztázia.
Mindjárt elmondom, szépen sorjában. Eb-
ben lenne feltétlenül szükségem a
segítségedre.
- Akkor mondd, szépen sorban, Vlagyimir!
- Öt év múltán, a felszórt úton, ugyanazzal
a dzsippel, egy növekvő település Családi bir-
tokának tulajdonosával utaztam. Egy telek
felkeltette az érdeklődésemet, megálltam a
kocsival az egy hektáron burjánzó gazos föld
előtt. Az attól balra levő másik hektáron, egy,
építkezésekhez használt konténer állt, mel-
lette - tető alá hozott ház, nyílászárók nélkül,
de láthatólag a tulajdonosai már elkezdték
életre kelteni otthonuk terét, kertjét. Az el-
hanyagolt területtől jobbra, egy szép faház
állt, a ház körüli építkezés még folyamatban
volt, gőzfürdő- és szauna helyiséget építettek,
tavat ástak. A jobboldali telek, büszkélkedő
 326/501

virágágyásaival, az őt díszítő embereket dic-

sérte. Ekkor az útitársamhoz fordultam:
- Úgy látom, ezeknek a telkeknek saját sor-
suk van, ami emberi sorsokat tükröz.
- Én is így gondolom - válaszolta kísérőm.
- Azt hiszem, minden embernek van egy hek-
táros területe a világon, valahol, de ő, mit
sem tud róla, vagy teljesen elfeledte azt.
Folytattam gondolatát:
- Amikor elhagyatott mezőket látunk, az
önmagában véve nem tűnik annyira szo-
morúnak, mert az ahhoz hasonló, mint a
felügyelet nélkül hagyott gyermekek. De itt -
más a helyzet. Szomorú. Jobbról, balról
szépen épülnek a térségek, és ez itt köztük,
elhagyott gyermekhez hasonlít.
A beszélgetőtársam teljesen elnémult,
mintha kínosan érezné magát, és ő szégyen-
kezne a gazzal benőtt telek és tulajdonosa
helyett.
Megkérdeztem:
- Kié ez a hektár?
 327/501

- Az Öné, Vlagyimir Nyikolajevics -

válaszolta lehajtott fejjel.
- Az enyém?...
- Igen. Összefogtunk, megcsináltuk az utat.
Csövet fektettünk az árokba, beszórtuk
kőtörmelékkel. Oszlopokat állítottunk,
kijelöltük a behajtót, a telek két oldalára
fenyőket ültettünk. Ezen kívül semmi mást,
mindenki a saját telkével van elfoglalva.
Kiszálltam az autóból. A tulajdon hek-
tárom, majdnem négyzet alakú, erdővel
szomszédos területén, százszor száz méteren,
csak gaz burjánzott. Elhagyatottnak és
magányosnak tűnt, mint egy árva gyermek.
De még otthontalan árvánál is
kilátástalanabb helyzetben volt. Az elhagyott
gyerek el tud menni valahova, barátokra lel
sorstársai között és valamilyen módon
beilleszkedik a társadalomba. Az én el-
magányosodott hektárom ezt nem teheti
meg.
 328/501

Elsétáltam a telkem szélén, és a gaz között

két szépséges virágot pillantottam meg. Ősz
volt. Szeptember. Mégis virágoztak. Az útról
nem látszottak, mert a gaz magasabb volt
náluk. „Nahát - gondoltam - még az én hek-
tárom is igyekszik megmutatni szépségét.
Nem tudni, honnan kerültek oda a
virágmagok, de a föld mégis felnevelte őket
és most, mint két kezecskéjével a gyermek,
úgy nyújtózkodik felém és kérlel - tegyek
valamit érte".
Valamilyen leküzdhetetlen vágy ébredt
bennem, kerüljön bármibe, az én telkem leg-
alább olyan szép legyen, mint a többi, de ha
lehet, még annál is szebb. Nem tudom, hon-
nan jött ez az érzés. Nem úgy tekintettem
erre a hektárnyi földre, mint a családom
számára építendő birtokra. Csak szerettem
volna szépen rendbe hozni. És ez a vágyam
hirtelen megerősödött és rendbetétele mel-
lett, a legszebbé akartam változtatni. Lehet,
később idevonzza majd valamelyik
 329/501

unokámat. Aki ezt találja a világon a legszebb

helynek.
Gondolatban sokszor visszatértem a hek-
tárnyi földemhez. Különböző gazdasági épü-
letek vázlatát vetettem papírra, összeállítot-
tam a beültetendő növények listáját.
Szorított az idő, be kellett fejeznem a könyve-
met, és lefoglaltak a mindennapi élet gond-
jai, mégis, ez a földterület gyakorta kellemes
gondolatokat ébresztgetett bennem, és el-
terelte figyelmemet a hétköznapok kelleme-
tlen történéseiről. Bár szokatlannak tűnik, e
gondolatoknak köszönhetően, sikerült egy
sor hétköznapi nehézséget és lelki eredetű
problémát megoldanom. Lehet, valami
különös kapcsolat van a föld és az ember
között. Valamiféle éltető kötelék fűzi össze
őket. És egyre erősödött bennem annak ig-
énye, hogy a földem szép és gondozott
legyen.
 330/501

- Szép vágy ébredt benned, Vlagyimir, sőt,

úgy érzem, egyben különös is. Képes lesz tá-
mogatni elhatározásodban.
- Ki az, aki segítene?
- A te egyhektárnyi földterületed. Magad
említetted, hogy kellemes gondolatokat
ébresztett benned és elterelte figyelmedet a
kellemetlen helyzetekről.
- Anasztázia, ennél bonyolultabb a hek-
tárnyi terület helyzete, egy testi fogyatékkal
született gyermekhez hasonlítható.
- Milyen hiányosságai vannak?
- Errefelé a földeken semmi nem nő meg, a
gyomon kívül. Gyümölcsök nem teremnek. A
környéken nincs egyetlen, valamire való kert.
A közeli, majd kétszáz éves faluban sem látni
egyetlen gyümölcsöst sem. Az ottani föld ter-
mőrétege nagyon vékony, alatta pedig vastag
agyagréteg van. Tavasszal és a
csapadékosabb nyarakon sokáig megáll rajta
a víz. Sok növény gyökere nem tud behatolni
az agyagos talajba. Ha mélyebb gödröt ásnak
 331/501

a földbe és megtöltik máshonnan való ter-

mőtalajjal, a fák sokszor akkor is elpusztul-
nak. Az esősebb időszakban az agyagos
gödörbe összefolyik a víz, megáll benne, és a
gyökerek rothadását okozza.
- Vlagyimir, én nem gondolom, hogy a he-
lyzet annyira kilátástalan lenne, ahogyan azt
lefestetted. Mondd el, hogyan oldják meg a
hasonló nehézségeket az emberek?
Elcsüggednek?
- Nem, nem veszem észre, hogy csügged-
nének. Többeknél érzem, hogy családi bir-
tokaikat századokra építik. Sokuk szülei is
jönnek, hosszabb rövidebb időre, és van, aki
úgy rendelkezik, halála után itt temessék el.
Minden jól halad, de erősen foglalkoztat,
hogy az ottani föld termőképessége ennyire
rossz. Már bánom, hogy annak idején egy
szép településről álmodoztam, azon a helyen.
Most pedig, magamat hibáztatom emiatt.
- Mit tervezel most, konkrétan az egyhek-
táros földdel, Vlagyimir?
 332/501

- Nem szándékozom eladni. Feltételezem,

létezik valamiféle megoldás.
- Én is úgy gondolom. Csak keresned kell
és megtalálod.
- Sokat kerestem, megoldást mégsem
találok. Ezért is kérem a segítségedet.
- Mit szeretnél, mit tennél, Vlagyimir?
Tervezd meg részletesen!
Megörültem, hogy Anasztázia konkrét fe-
ladatokról kérdezett, emiatt igyekeztem
minél aprólékosabban vázolni elképzelései-
met. Ha másképpen tennék, gondoltam, nem
fogja érdekelni. És belekezdtem:
- Anasztázia, kérve kérlek, segíts, hogy a
saját területemen és a többiekén is,
nőhessen, teremjen alma, szilva, körte,
meggy és cseresznye is, hogy beérjen a szőlő!
Nőjenek szép virágok és különböző cserjék!
És úgy oldd meg, hogy mindez a legkisebb
anyagi ráfordítással valósulhasson meg! Az
átlagemberek lehetőségeihez mérten, ne az
 333/501

oligarchákéhoz, akik milliókat is képesek rá

költeni.
- Ez minden, Vlagyimir?
- Nem, Anasztázia, még nem minden. Kér-
lek, nagyon szépen kérlek, tegyél úgy, hogy
mindez három éven belül valósuljon meg!
- Jobb lenne ha ez négy vagy inkább öt
éven belül menne végbe.
- Nem, legyen inkább három éven belül!
- Jó feladatot tűztél ki magadnak, Vlagy-
imir. Őszintén osztozom majd sikeredben, ha
megoldod.
A válasza hallatán, elöntött a méreg, felp-
attantam a helyemről, de visszafogtam
magam, hogy ne mondjak valami gorom-
baságot. A lehetőségekhez képest, ig-
yekeztem lehiggadni és elmagyarázni:
- Anasztázia, hiszen nem magam miatt
kérem. Értsd meg! Azon a környéken két-
százötven család él. Kettőszáz és ötven.
Családi birtokaikat építik. Megértették és
átérezték az általad mondottakat. Az ő
 334/501

vágyuk is lett! Olyan helyen létesítik ottho-

nuk térségét, ahol a talaj, szinte teljes
mértékben, terméketlen. Az okmányok is ezt
támasztják alá. Ezeknek a családoknak nem
áll módjában más területet vásárolni. A terü-
let korábban egy állami gazdaság tulaj-
donában volt. Az ilyen földeken korábban ál-
lami pénzekből talajjavítást végeztek, megol-
dották a vízelvezetést, csöveket fektettek a
talajba, mégis, gabonán kívül mást nem tud-
tak termeszteni.
Mostanában nincs lehetőség talajjavításra,
a pénzek elfolynak, a konkrét tettek
megvalósítására nincs lehetőség. De talán
nem is lenne értelme, hisz nem oldotta meg a
helyzetet. Hogyan tudnám megoldani,
javítani a saját területemen?
Még a földterület megtervezését sem tu-
dom elképzelni teljes egészében. Nagyon
szeretném mielőbb kellemes, szép környez-
etté alakítani. Találnom kell olyan em-
bereket, akik nálam öt évvel előbbre járnak.
 335/501

Ezért kérem a segítségedet a terv

elkészítéséhez és a megfelelő növények
kiválasztásához.
- A gondos tervezés, Vlagyimir, termész-
etesen nagyon fontos - ez a jövő elméleti
síkon való megteremtése, csak ezután
kezdődhet a gyakorlati megvalósítás. Ha a
tervezés feladatát rám ruházod, mi valósul
meg a telkeden a saját elképzeléseidből?
- Hiszen éppen ezt mondom, hogy magam
is tervezem, és nem szeretnék hibázni. Épp
egy látszólag egyszerűnek tűnő feladatnál, az
élő kerítés gyakorlati megvalósításánál,
szembesültem azzal, hogy ez még sem olyan
egyszerű. A tervezési folyamatot a
végtelenségig lehet tökéletesíteni, ez sem ig-
ényel kevesebb tudást, mint az űrrakéták
tervezése. Tudni kell, melyik növény mikor
virágzik, milyen talajban él meg, mennyit fe-
jlődik egy nyár alatt, milyen virágai vannak,
azok milyen hatással vannak a környez-
etében élőkre. Azt terveztem, hogy az
 336/501

agyagot építőanyagként használom fel, de a

szakemberek azt mondják, hogy elmossa az
eső. Képzeld el, hogy így kezdek építkezésbe,
munkásokat fogadok, s végül nevetségessé
teszem magam.
- Követhetsz el hibát a gyakorlatban,
Vlagyimir, ez a te felelősséged. Ezért kell
magadnak tervezned. Megbeszélheted
valakivel, kérheted valaki tanácsát, de a vég-
ső döntést magadnak kell meghoznod.
Tavasszal egynyári növényeket ültess, ha
megnőnek, kaszáld le őket, ezek javítják a
talajt. A következő évben is tedd ugyanezt!
- Nem várhatok, gyorsan akarok
cselekedni, különben még egy évet
elvesztegetek.
- Lehet, hogy nem kéne sietned. Jobb
mindent következetesen megalapozni, ha gy-
orsan szeretnél változtatni a körülményeken,
ha egy éven belül akarnál eredményt
felmutatni, akkor beszűkíted a lehet-
őségeidet, az egynyáriak elszáradásával az
 337/501

élő kerítés eltűnik, s ez elkeseríthet téged. Ha

mindent helyesen teszel, akkor több sikerre
számíthatsz. Persze, mindent lehet gyorsított
ütemben is végezni...
Anasztázia egy pillanatra elgondolkodott,
és úgy tűnt, hogy a gyors beültetési lehet-
őségeken gondolkodik, és íme, mi keletkezett
ebből.
 A HITETLENSÉG GÁTJA
Amit kérsz, Vlagyimir, megvalósítható,
érzem, hogy megoldható, de te nem akarod
megkeresni a választ. Fárasztod magad, en-
gem győzködsz, ahelyett, hogy energiáidat a
megoldás keresésére fordítanád.
Egy gátat állítottál magad elé, nem bízol
önmagad erejében, ez a hitetlenségedet
bizonyítja, a meggyőzésemmel vagy
elfoglalva, és azzal egyre erősíted a magad
akadályát. Vlagyimir, a hitetlenséged gátja
mögött gyönyörű kertek virágoznak, csodála-
tos virágok nőnek, és ebben a környezetben
szerencsés emberek élnek, de mindezt te
nem láthatod, mert zavar a magad építette
fal.
Ha én találok megoldást a kérdésedre, mé-
ginkább megerősödik az akadályod. Min-
demellett a megoldás lehet egészen egyszerű,
és ez sértő lenne számodra. Azt kérdezed
 339/501

majd - miért nem jöttem rá magam? Végül

úgy gondolhatod, azért, mert tehetségtelen
vagy.
Hozzám fordulsz, azt hiszed, valamiféle
csodatevő vagyok, aki a kérdéseid
megoldásához emberfeletti erőket tud
mozgósítani, de nem vagyok csodatevő
varázsló. Az érzéseimen keresztül férek hozzá
a Világegyetemben meglevő válaszokhoz és
mindahhoz, amiről a Világegyetemnek
tudomása van. Minden ember képes fogadni
ezeket az információkat, ha már nem épít
hitetlenségből akadályokat maga köré. Ha
fizikailag is egészséges életet él és felhagy
természetellenes gondolkodásával.
A Világegyetem információi hasonlítanak a
legmodernebb számítógépekhez. A
számítógép segítségével, néhány
gombnyomással, az ember a kívánt informá-
cióhoz jut. Most pedig képzeld el, Vlagyimir,
a billentyűk megnyomása helyett - engem
kérsz meg. Az embereknek mindig szüksége
 340/501

van bizonyos információkra, és ha maga nem

képes megnyomni a gombokat, mindig kell
mellette lennie valakinek, aki képes erre.
- Igen, ismerem a számítógép használatát,
de nem tudom, hogyan férhetek a
Világegyetem tudásbázisához.
- Pedig egyszerű, nagyon egyszerűen -
magad keresheted meg a válaszokat. Tud-
atában kell lenni, bizonyosnak kell lenni ab-
ban, hogy éppen a megfelelő választ találod
meg. Mégpedig a legjobb választ.
- Igen, éppen erre gondolok, már egy éve,
de nincs megoldás.
- Hiszen ezt magyarázom, a válasz nem tud
eljutni hozzád, a felépített akadály miatt, és a
kitartó igyekezeted is, amivel hozzám
fordulsz, éppen ezt bizonyítja. Nem fogom
helyetted megoldani a feladatodat.
Anasztázia határozottan megtagadta a
segítséget, ez felháborított.
- Persze, nem is kell megoldanod. Te
mindig kiállsz a meggyőződéseid mellett,
 341/501

semmivel nem lehet eltántorítani ettől -

jegyeztem meg, keserű iróniával. Mégegyszer
megismétlem, ott kettőszázötven család él,
ne adj' Isten, hogy az ittenihez hasonló helyz-
et adódjon máshol is, ahol Családi birtokokat
építenek, de itt most kettőszázötven...
- Vlagyimir, lehet, éppen Isten teremtette
az adott helyzetet. Képzeld el, ha kezdettől
fogva jó termőképességű talaj lett volna ott,
ezek az emberek nem juthattak volna hozzá.
Pontosan Isten rendezhette így, hogy a hatal-
mon levők terméketlennek ítéljék. Ez a he-
lyzet teremtette meg a lehetőséget ennek a
kettőszáz és ötven családnak, hogy az adott
telkekhez hozzájussanak, és megépíthessék
Családi birtokaik. Az is lehet, vannak, akik
kinevetik őket, abban a hitben, hogy so-
hasem sikerül édeni kerteket varázsolniuk e
területen, de valakihez mégis eljut egy
szikrányi információ, és akkor kivirul a
környék, virágba borulnak a gyümölcsfák és
sok más haszonnövény.
 342/501

Lehetséges, hogy egyszer tényleg átjut az

információ parányi szikrája, de most kell a
gyönyörű jövőkép látomásaival élnünk, és
nem a reménytelenségben.
Hirtelen kellemes melegséget éreztem a
hátam mögött és körbenéztem. Vologya állt
mellettem, a fiam. Tekintetünk találkozott,
és a megmagyarázhatatlan melegség tovább
erősödött.
A fiam hasonlított Anasztáziára és talán fi-
atalkori önmagámra is. Magasságban is már
majdnem elért. Fiatal teste ellenére kitűnt
arányos és feltűnően atletikus, harmonikus
felépítésű alkata, izomzata nem mesterséges,
felpumpált volt.
A fiam tekintete... Anasztázia kedves tekin-
tetére emlékeztet, de a nézésében volt még
valami... Valamiféle megmagyarázhatatlan
magabiztosság volt kiolvasható belőle. Nem
tudom érthető-e? Határozottság és egyúttal
nyugalom áradt belőle. Úgy látszik,
egyáltalán nem tud a létezés nehézségeiről,
 343/501

vagy nem tud olyan helyzeteket elképzelni,

ami az ember számára leküzdhetetlen
akadályokat jelentene.
Vologya meghajlással köszöntött engem,
majd Anasztáziához fordult, beszélni kezdett:
Anya, hallottam miről beszéltetek. Engedd
meg, hogy elmondjam véleményemet.
Tisztelettudóan meghajolt Anasztázia
előtt, és csendben várta válaszát.
Először láttam és éreztem, milyen
tisztelettel és szeretettel van Anasztázia
iránt. A beleegyezése nélkül nem kapc-
solódna be párbeszédünkbe.
Anasztázia mély figyelemmel nézte a fiát,
nem sietett válaszolni. A tekintetében nem
volt szigor, inkább kedvesség és tisztelet.
Különös, - gondoltam - miért nem válaszol
ilyen hosszú ideje erre az egyszerű kérésére?
Tudom, elméje hihetetlen gyorsaságával, ily-
en elhúzódó szünet alatt, az ügy számtalan
lehetséges kimenetelét végigvehette. És
 344/501

ebben az esetben, nincs mit számba venni.

Végül megérkezett Anasztázia válasza:
- Mondd, édes fiam, apával figyelmesen
meghallgatunk.
- Anya, úgy gondolom, jó és helyes dolog
lenne, ha segítenél apának. Érzem, számára
fontos ez a feladat. Ha segítenél, az nem er-
ősítené meg az önmagába vetett hit korlátait,
nem csorbítaná erejét és képességeit. Lehet,
egy kicsit sértené, de az is elmúlik. Azt
hiszem, mindenképpen segítenünk kell
apának, - mondta Vologya, majd elhallgatott.
Anasztázia válasza ismét váratott magára.
Kis idő múlva, kedves mosollyal nézett a
fiára, majd azt mondta:
- Fiam, természetesen igazad van, az adott
helyzetben apának valóban segítségre van
szüksége. Vologya, kérlek, segíts apának, légy
szíves. Ti ketten, együtt a többi emberrel,
rátaláltok a feladat megoldására. Az lenne a
legjobb, ha mindjárt itt és most
 345/501

hozzálátnátok a feladat megoldásához, én

nem fogok zavarni.
Anasztázia megfordult és lassan távolodott
tőlünk. Néhány lépés távolságból vissza-
fordult, majd hozzátette:
- Nagyon szép és hasznos dolog teremtése
áll előttetek, a lakókörnyezet jelentőségteljes
és látványos átalakításának lehetősége.
Egymással szemben álltunk a fiammal.
Megkérdeztem:
- Mondd, Vologya, te is képes vagy a
Világegyetem összes tudását úgy használni,
ahogy az anyukád? Sok gondolkodó beszél
erről a témáról. Stanyislav Lem, híres író, azt
mondja, hogy a Világegyetem olyan, mint egy
„szuper komputer". Enélkül nem tudnánk
létezni. Neked sikerül használnod?
- Nem megy olyan gyorsan, mint anyának.
- Miért nem?
- Azért, mert anya egyenes ági
leszármazott.
 346/501

- Mit jelent az, hogy egyenes ági

leszármazott? - kérdeztem csodálkozással.
- Azt jelenti, hogy megőrizte az ember ere-
dendő, tiszta származását.
- És benned miért nem maradt meg?
Megértettem... - Magamban azt gondoltam:
„Talán azért, mert én nem vagyok egyenes
ági származott. Biztos, Anasztázia mesélte
neki így. Miért egyezett bele, hogy nem
egyenes ági leszármazottól szüljön gyereket?
Ezek szerint, nem volt más jelöltje? "
A fiam nagyon figyelmesen nézett engem.
Lehet, megértette, hogy mit is kérdeztem, és
azt mondta:
- Anya nagyon szeret téged, apa, gyere,
mutatok két érdekes dolgot.
- Menjünk - egyeztem bele és követtem a
fiamat.
Amikor a földkunyhó bejáratához értünk,
ahol először aludtam Anasztáziánál, Vologya
eltolta a hosszúkás barlang bejáratát elzáró
követ. Bedugta a kezét, és akárcsak egy
 347/501

biztos széfből, kihúzott onnan egy üres

konyakos üveget és egy botot.
Megismertem: ez volt az az üveg, amiből
konyakot ittam a kikötőben, az első
találkozásunk alkalmával. „Nahát, megőrizte
az üveget!" - gondoltam.
- De mi ez a bot? - kérdeztem Vologyát.
- Ez az a bot, amivel el akartad náspán-
golni anyát, amikor még születésem előtt,
nem egyezett bele, hogy te nevelj fel engem.
- A botot talán nem kellett volna megőr-
iznie - mondtam zavaromban.
- Anya azt mondja, hogy amikor azt a botot
a kezedben tartottad, rengeteg energia
tombolt benned, ezért nagyon fontos neki.
- De mihez kezd ezekkel? Az üvegbe leg-
alább tud vizet tenni.
- Anya nem tesz bele vizet. Gyakran idejön,
eltolja a követ, kezébe veszi a botot és az üve-
get, nézegeti, mosolyog és szavakat mormol.
Tudod, elérte, hogy örökéletű legyél, apa.
 348/501

Időről, időre elalszol egy pillanatra, és új

testben ébredsz.
- És ezt hogy lehet szavakkal elérni? -
csodálkoztam el.
- Szavakkal sok mindent lehet teremteni,
különösen, amikor anya ejti ki őket, mé-
ginkább ha néha megismétli azokat.
- Milyen szavak ezek, Vologya? -
kérdeztem csendben a fiamat.
A fiam, mintha csak verset szavalna,
elkezdte ismételni azokat a szavakat,
melyeket Anasztázia gyakran mondott el
ezen a helyen:
- Kedvesem, az öröklét van előttünk. Az
élet mindig saját létét követi. Tavasszal a
Nap sugara felcsillan, új ruhát ölt a Lélek, de
az emberi test mulandó, a föld öleli körbe,
tavasszal belőle friss virágok, füvek kélnek
életre. Ha a Világegyetem végtelenében por-
szemekként szétszóródnál, hitetlenségedet
őrizve, az örök végtelenségben kalandozó
 349/501

porszemeket mind újra egybegyűjtöm, én

kedvesem.
- Vologya, én is hallottam, amikor
Anasztázia ezeket mondta, azt hittem,
csupán szép szótagokat ejt, és nem tulaj-
donítottam különös értelmet ezeknek.
- Igen, apa, ezeknek konkrét értelme van.
- És a tettek - nyújtottam el a szavakat -
nagyon köszönöm, Anasztázia, az öröklétet.
- Apa, ezt mondd meg anyának, magad,
úgy, hogy az szavaiba vetett teljes hitedet
tükrözze, annak nagyon örülne.
- Megmondom.
- Meg kell oldanunk a feladatodat, apa, a
most már közös feladatunkat. Menjünk a
tóhoz, a homokban megrajzoljuk a telek ter-
vét, amiről beszéltél, és kitaláljuk, mit, hogy-
an építsünk meg. Így gondolkodunk, egészen
addig, míg a helyes választ megtaláljuk.
Mentem a fiam után és gondolkodtam:
„Nos, hogyan? Hogyan érkezik meg a válasz?
Nincs válasz sem az irodalomban, sem az
 350/501

interneten. Mindenütt kerestem, nem

találtam. Mezőgazdasági szakemberekkel
tanácskoztam, semmi komoly, használható
választ nem kaptam. Vologya pedig, egyér-
telmű, hogy itt semmit nem olvasott az adott
témával kapcsolatban. Anasztáziához hason-
ló képességei nincsenek. Nem tudja a
Világegyetem információit használni. Akkor
minek a segítségével tud valami megoldást
találni? Ennél valami hatásosabb dolgot kel-
lene tenni, mint az értelmetlen várakozás
vagy keresgélés". Úgy döntöttem, beszélek a
fiammal.
- Vologya, állj meg, üljünk le ide a fára!
Beszéljünk egy kicsit komolyabban!
- Rendben, apa, üljünk le, figyelmesen
hallgatlak. Leültünk egy kidőlt fára. A fiam
térdére helyezte kezeit, Anasztázia érdeklődő
tekintetével figyelt rám, és én nem tudtam,
hogyan kezdjem a kellemetlen beszélgetést.
Kellemetlen, de szükséges volt.
 351/501

- Vologya, lehet, most olyan dolgokat mon-

dok neked, amelyek kellemetlenek lehetnek
számodra, de feltétlenül meg kell tennem.
- Mondd kérlek, apa, eltűröm a kelleme-
tlenséget, nem sértődöm meg.
- Vologya, meg kell értened, hogy
Anasztázia a segítségemre küldött, hogy ne
zavarjam vele őt. Te semmiféle segítséget
nem tudsz sem nekem, sem az ott élő,
Családi birtokaikat építő emberek számára
nyújtani. Nincsenek olyan képességeid, mint
anyának, a mezőgazdasági ügyekben sem ig-
azodsz el, egyértelmű, hogy még azt sem
tudod, mit jelent a „tájrendezés". Jól
mondom?
- Azt gondolom, apa, hogy a tájrendezés
annak a tervét jelenti, amikor az ember a
környezetét kívánja szépíteni.
- Valami hasonló, de ahhoz, hogy az szép
legyen, a hasonló érdeklődésű emberek öt
évig vagy még annál is tovább tanulnak,
tapasztalatokat cserélnek, különböző képeket
 352/501

néznek meg. Te láttál már, legalább egy, jól

megtervezett területet?
- Amikor anyával a faluban jártunk, lát-
tam, hogy a földjükön, a házaik körül az
emberek...
- Te, csupán falusi kerteket láttál, minden-
fajta különös tervek nélkül beültetett
környezetet.
- Igen, apa, kerteket. De azok láttán,
elképzeltem, milyennek tervezném meg a
saját birtokomat. Gyakran gondolkodtam
ezen, és elképzeltem.
- Egy elgondolás, elképzelés - nem ele-
gendő. Komoly, minden szempontot
figyelembe vevő tudás szükséges ehhez,
amivel te nem rendelkezel. Ennek
következtében, nincs is miről gondolkodnod.
Ami engem illet, én már az első év
tervezésénél tartok. És nem csak elképzelem,
szakemberekkel meg is beszélem. De minden
hiába. Itt most, egyszerű elmélkedésünkkel,
nem tudunk elmozdulni a holtpontról. Te,
 353/501

természetesen, segíthetsz. A tervem

megérett. Segítened kell meggyőzni
Anasztáziát, hogy kapcsolódjon be ennél a
pontnál a döntésbe. Ha, mi ketten, határo-
zottan kitartunk, elfogadja álláspontunkat.
- Apa, hiszen anya már döntött. A döntése
- maga a segítség. Nem engedhetem meg
magamnak, hogy anyát arról győzködjem,
változtassa meg álláspontját.
- Hát így állunk! Nem engedheti meg
magának! - kiáltottam. - Ezek szerint, ha an-
ya arra kér, segíts, minden gondolkodás
nélkül szót fogadsz neki. Ha apád kér meg,
rögtön „nem csinálom" a válasz. Jó nevelést
kaptál! Ez tiszteletlenség a felnőttekkel
szemben! Apáddal szemben!
- Apa, hiszen a legnagyobb tisztelettel
bánok veled - érvelt teljes nyugalommal Vo-
logya. - Teljesítem a kérésedet, segítek
neked.
- Na, így már jobb. Most pedig, gyere,
sétáljunk el valamerre estig, aztán
 354/501

visszajövünk Anasztáziához, mint akik nagy-

on lehangoltak. Nem fogja kibírni a látványt,
és akkor végül segít nekünk.
- Apa, amikor azt mondtam, segítek, úgy
gondoltam együtt oldjuk meg a talajjavítás
kérdését, és megbeszéljük a birtok teljes
beültetési tervét.
- Ja, úgy! Tehát megoldjuk! Legalább ér-
ted... Menjünk, érteni fogod mindjárt... - gy-
orsan lépkedtem a part mentén.
Egy pálcával belerajzoltam a homokba, az
erdő melletti egyhektáros terület körvonalait.
Vologya különböző fűszálakat és gallyakat
tűzött a terület egyik oldalán a homokba, ami
az erdőt jelentette, a telek az út átellenes
oldalára esik. A telek méretarányait Vologya
miatt rajzoltam meg, hogy megértessem vele
próbálkozásai értelmetlenségét. Azután úgy
alakult, hogy magam is foglalkozni kezdtem
a lehetséges megoldások keresésével.
Két napig gondolkodtunk a helyzet
megoldásán, mit tehetnénk, hogy az alacsony
 355/501

termőképességű talajon fák nőjenek és rajtuk

különféle gyümölcsök teremjenek. Gondolat-
ban végigvettünk számos lehetőséget, még-
sem találtuk a jó megoldást. Azért nem siker-
ült, mert az egyik feltétel az volt, hogy a le-
hető legkisebb anyagi ráfordítással kell ezt
megoldanunk. Ha nem lett volna ilyen
kitételünk a pénzre vonatkozóan, akkor
Kamazokkal termőföldet hordathattunk
volna. Ehhez legalább ötven teherautónyi
termőföldre lett volna szükségünk. Egy
Kamaz föld - tizenhétezer rubelbe kerül.
Következésképpen, az egész nyolcszázötven
ezer rubelbe kerülne.
A kétszázötven család többsége anyagilag
nem engedhet meg magának ilyen ki-
adásokat. Mindamellett, tavasszal amikor a
víz magasan áll, kimosná, és a síkságra hord-
aná el a termőtalajt.
Hogy figyelmünket eltereljük az akkor még
reménytelennek látszó talajjavítási feladat-
tól, Vologyával vázolni kezdtük a tájépítés,
 356/501

beültetés tervét, pontosabban igyekeztük el-

helyezni a különböző építményeket úgy, hogy
egységben legyenek a környező területtel.
Vologyának ezt magyaráztam:
- Legelőször a mellékhelyiséget kell
megépíteni és a fürdőt, majd a gazdasági
épületeket, a házat, garázst, pincét, végül a
melegházat. Ezeket úgy kell elhelyezni, hogy
szépek és kényelmesek is legyen egyszerre.
A ház makettjét homokból építettük meg,
és a birtok közepén helyeztük el. A fürdőt és
a mellékhelyiséget ennek közelébe, a gaz-
dasági épületeket pedig a ház túloldalára
terveztük. A melegházat is homokból
építettük. A hosszanti kupac tetejére egy fe-
hér pálcikát tettünk, hogy üveghez, vagy
műanyag fóliához hasonlítson.
A melegház sehogyan sem illett a képbe,
akár a ház jobboldalára, akár baloldalára
helyeztük a makettünkben, mindenképpen
megbontotta az összhangot. De nekem, va-
lahogy az egész, terv nem keltett harmonikus
 357/501

benyomást és Vologyának sem. Elgon-

dolkodva nézte a makettet majd
megjegyezte:
- Hibát követtünk el.
- Nem is egyet - tettem hozzá - úgy tűnik
több is van itt.
- Mégis, egy dolog foglalkoztat. Kell, legy-
en egy helyes megközelítés, egyfajta elv,
viszonyítás, egy olyan valami, ami ön-
magában megoldja az összes feladványt.
- És mi lehet az a megközelítés? Mindent
úgy helyeztem el, ahogy az emberek többsége
teszi ebben az országban. Ez az elhelyezés
évszázadok alatt fejlődött ki, más lehetőség
nem lévén. Lehet, hogy az emberek évszáz-
adok óta hibákat vétettek, nem ismertek fel
egy olyan elvet, amely lehet, egyáltalán nem
is létezik.
- Létezik, érzem ezt - Vologya elhallgatott,
majd hozzátette: - Vagy az is lehet, hogy
létezni fog. Nekünk kell kitalálnunk, apa, és
megtaláljuk.
 358/501

- És hol találjuk meg, ha sem te, sem én,

nem állunk kapcsolatban a Világegyetem
tudásbázisával?
- Magunkban keressük meg.
- Hát, lehet, te megtalálod magadban, de
én hamarosan hatvan éves leszek, és lehet,
nem érem meg.
- Rátalálunk apa, feltétlenül rátalálunk.
Nagyon fogok igyekezni, megtalálom,
megtaláljuk együtt.
Annyira megerőltettem a gondolataimat,
hogy még éjjel is, amikor az illatos füvekkel
telerakott kunyhóban aludtam, még álmom-
ban is, különféle lehetőségek között válogat-
tam. Az álmomban a szemem láttára nőttek a
gyümölcsfák és a virágok, de ugyanolyan gy-
orsan el is hervadtak és lehullottak, termést
nem hoztak.
 A MÁGUSOK VIADALA
A második nap közepén, a fiammal egy
másik lehetőséget próbáltunk ki. Mi lenne,
ha nem a talaj termőképességével
foglalkoznánk, helyette a tavaszi vizek
elfolyását akadályoznánk meg úgy, hogy ler-
övidítenénk a vízfolyamokat, és olyan
növényeket ültetnénk, amelyek szeretik a
vizet? Ez a változat szegényesre sikeredett, és
jó kert sincs benne. Ekkor érkezett meg
Anasztázia, kézenfogva vezette a
kislányunkat.
A kis Nasztyenyka úgy gondolhatta, hogy
valami érdekes játékban vagyunk Vologyával.
Gyorsan mellénk ült és figyelmesen néze-
gette a makettet. Már volt ott egy ásott
munkagödör, a tó helyét jelöltük ezzel. A
szélén - homokhegy, ami az agyagot szemlél-
tette, mivel a telek talaja agyagos.
 360/501

Hogy ne üljek sóbálványként, egy bottal a

telek kerületét húzogattam, mélyítgettem
határvonalát, aztán eldobtam a botot, és csak
néztem a homokmakettet.
Nasztyenyka négykézláb a makett közelébe
mászott, leült mellette, megdörzsölte orroc-
skáját és egyszer csak... Kicsi, pufók kezec-
skéjével a vonalra kotorta a homokot, ettől
halom keletkezett, mindezt lassan és gon-
dosan tette. Amikor a terület egyik oldalának
közepéig ért, Vologya a másik oldalon kezdte
ugyanezt, hosszanti halmot épített. Aztán
magam is bekapcsolódtam, két kézzel
gereblyéztem a homokot a kerület vonalára.
Végül, az egy hektáros terület, földgát
keretet kapott. Csendben figyeltük a
munkánkat. Mindegyikünk igyekezett
felfogni, mi a lényege.
- Á, értem - hangzott fel Anasztázia hangja.
Nagyon ügyes! Egészen szokatlan megoldást
találtatok! Rögtön igyekszem megérteni,
pontosabban kitalálni az elképzeléseteket.
 361/501

Kész, megértettem! Úgy oldottátok meg,

hogy a telken levő termőrétegből a széleknél
földgátat emeltek majd egy méter magasság-
ban. Ehhez, részben termőföldet, részben ho-
mokot használtok. Ügyes! Megnöveltétek a
termőtalaj vastagságát.
A telek kerületén, egymástól négy méterre
két agyagfalat építettetek. Sok agyag ke-
letkezik a tó ásásából adódóan, azt fel lehet
használni a falak megerősítéséhez. Így a
földgátatok az agyagárkok közé kerül majd.
Az árokba ágakat dobáltok, arra hullott
leveleket hoztok az erdőből, és a földet elegy-
engetitek fölötte. Egy hosszú, négyszáz mé-
teres komposztrakás keletkezik, ahol a föld
magasabbra kerül az egész telek szintjénél.
Az agyagfal megtartja a termőtalajt a tavaszi
esők idejében.
A megemelt föld tavasszal hamarabb
átmelegszik, emiatt két héttel korábban lehet
kiültetni a legtöbb növényt. Ezek szerint, jól
megértettétek, hogy a komposztkészítéshez
 362/501

földbe ásott gödör kevésbé ésszerű, mivel az

megtelik vízzel, a talajvíz sokáig megáll, nem
tud beszívódni az agyagos talajba, és ha
gyümölcsfákat ültettek oda, annak gyökerei
elrothadnak.
A töltésen, már az első évben, lehet kukor-
icát ültetni, napraforgót, külső oldalára pedig
virágokat. Már az első év őszén, a birtokod-
nak kétméteres élő kerete lesz. Késő ősszel
ledöntitek és földdel egyengetitek el, és
következő tavaszra a töltés még ter-
mékenyebb lesz. Ha a talaj betömörödik,
gyümölcsfákat lehet ültetni, zöldséget és
virágokat. Az agyagfalak időről időre meg-
süllyednek a nedvesség hatására, de így is
megtartják a termőtalajt, és ebben a
növények gyökerei is segítik.
És mik ezek a félméteres agyagnégyzetek,
közvetlenül a tó mellett? Jaj, ne is mondjá-
tok, már értem! Termőföldet lehet beletöl-
teni az erdőből, és gyümölcsfákat beleültetni,
köré pedig zöldség, meg virág kerülhet.
 363/501

Nagyon jó, milyen egyszerű és eredeti

megoldást találtatok. A szükséges helyeken
fél méterrel megemeltétek a termőtalajt. Az
ilyen emelvényen melegebb és kényelmesebb
a gyökereknek.
Később a növekvő fák már teszik a fe-
ladatukat. Minden ősszel elhullajtják a
leveleiket, az elrothad, ezzel tovább növeli a
termőréteget.
Nagyszerű. Mintha benyomtatok volna egy
gombot, ami egy önfejlesztő képességű, élő
szervezetet indít el.
Megértettem, Anasztázia találta meg a
választ, mégis úgy állította be, mintha mi jöt-
tünk volna rá, és ő csak találgatna.
Egyáltalán nem éreztem megalázónak. Örül-
tem, hogy megtalálta. Egyszerű, szép és nem
igényel nagy befektetést.
Vologya mégsem örült, fel sem emelte a fe-
jét, csak a makettet nézegette. A szívem
összeszorult, amikor megértettem, mi me-
hetett végbe a lelkében. Kínosan érezte
 364/501

magát előttem, mert korábban engem

győzködött, hogy megtalálja a megoldást. És
saját maga előtt is, hogy nem tudta
Anasztázia kérését teljesíteni.
A fiammal közelebb kerültünk egymáshoz,
ezalatt a másfél nap alatt, míg a tervünkön
dolgoztunk, a közös munka hatására. Már
nem dühített makacssága, láttam mennyire
igyekszik. Vologya a talajjavítás számos
változatát átgondolta. Most sajnáltam őt,
már Anasztáziára sem figyeltem. Hát még-
sem lehet ennyire megalázni egy gyereket!
Sőt, előző nap, még én is ráolvastam,
bizonygattam, hogy semmit sem tud
megoldani, és most Anasztázia is, éles
kritikájával, földig rombolta minden
próbálkozásunkat. Nem kellene így viselked-
nie! Vagy talán... Rájöttem, Anasztázia,
szándékosan bosszantja a fiát, s ezzel gy-
orsabb gondolkodásra készteti.
 365/501

- És mi a középen levő négyzet jelentősége,

pont a makettetek közepén? - kérdezte
Anasztázia.
- Ez a ház - válaszoltam - Vologyával úgy
döntöttünk, hogy a házat a birtok közepén
helyezzük el. Körülötte gazdasági épít-
mények vannak. A kaputól a házig szép
virágokkal övezett út vezet.
Biztos voltam, hogy Anasztázia dicsérni
kezdi a döntést, ezért is kezdtem úgy a
mondandómat, hogy „mi, Vologyával", bár a
ház középre helyezésének ötlete az enyém
volt. Szerettem volna valahogy támogatni a
fiamat, de minden fordítva sült el.
- Hol a ház bejárata? - kérdezte Anasztázia.
- A behajtó út felöli oldalon, termész-
etesen. Rögtön a bejárathoz hajthatsz, az
előtte levő területen ott lehet hagyni az autót,
onnan a nyitott verandára lehet felmenni.
Ott majd lesz egy asztal. A teraszon teát
iszogatunk és gyönyörködünk a virágokban.
 366/501

- És a kocsi behajtóban - tette hozzá, némi

iróniával, Anasztázia.
- És az útban - válaszoltam - ha szép
lapokkal lesz kirakva.
- Mi van a ház mögött?
- A ház mögött van a tó, a gyümölcsös, és
valamilyen kert.
- Tehát, a kert a hátsó udvarba került. A
barátaiddal a teraszon ültök, gyönyörködtök
a virágokban, és mindannak, ami a hátsó ud-
varon van, nélkülöznie kell a figyelmeteket.
Vlagyimir, hiszen tudod, hogy minden állat-
nak, növénynek szüksége van az emberi
figyelemre. Bizony, nélküle nem tudják
betölteni teljes rendeltetésüket.
A növények energiát továbbítanak az em-
bernek, elsősorban olyan energiákat, amire
leginkább szüksége van. De hogyan tudnák
meg, mire van az embernek szüksége, ha be-
határolod a velük való kapcsolatot? Vlagy-
imir, ismered a növényvilággal való
érintkezés jelentőségét?
 367/501

- Ismerem - válaszoltam - és leplezni ig-

yekeztem csalódottságomat, amiatt, mert a
házat, ezek szerint, nem túl sikeresen
helyeztük el. A terület fele, vagyis félhek-
tárnyi, a gyümölcsössel együtt, tényleg a hát-
só udvarba került.
- Még azt sem értem - folytatta Anasztázia,
- miért hagytátok ezt a nagy halom földet a tó
mellett? Zavarja a látképet.
Ezek után, Vologya már nem tudta
türtőztetni magát. Felállt, ahogy korábban is
tette, enyhén meghajolt Anasztázia előtt és
azt mondta:
- Anya, engedd meg, hogy elmagyarázzam!
- Magyarázd el fiam!
Egymással szemben álltak - anya és fia.
Nekem mégis úgy tűnt, hogy a Világegyetem
két nagy mágusa áll egymással szemben.
Mindjárt elkezdődik a párviadal. Az emberi
értelem és az emberi lehetőségek párbaja. Ó
Istenem, milyen szép Anasztázia! Képess-
égeivel gondolkodásában mennyire rejtélyes
 368/501

és szokatlan ez a nő, aki a hozzám

legközelebb álló nő lett. Egy élet, sőt kettő
sem lenne elég, hogy hozzá felérjek. A fiam
egyes arcvonásai is hasonlítanak Anasztáz-
iára, ő is szép és jó kiállású, bár meggon-
dolatlan és kissé túlságosan magabiztos.
Miért áll ki párbajozni? Ráadásul a jelen-
létemben. Ő maga mondta, hogy Anasztázia
képességei felülmúlják az övéit. Lehet, hogy
büszke és határozott, de, enyhén szólva,
meggondolatlan. Mégis, teljes szívemből Vo-
logyának szurkoltam, azt akartam, hogy
győzzön a számomra érthetetlen párbajban.
És elkezdődött.
- Ez nem egyszerű földhalom, anya -
mondta Vologya.
- Akkor, mégis mi ez? - kérdezte
mosolyogva, enyhe iróniával Anasztázia.
- Nnna, hogy is mondjam...
Vologya lassan, elnyújtott szavakkal,
mintha csak most keresne logikus választ
 369/501

anyja halommal kapcsolatos kérdésére, hir-

telen kijelentette:
- Ez a fürdő, anya.
Megrezzentem fiam hirtelen és lehetelten
bejelentésén, és magam sem értem miért, de
higgadtan megerősítettem:
- Igen, ez egy korszerű fürdő, nagyon fon-
tos építménye egy birtoknak. Ha nincs
fürdője, hol lehet gőzfürdőt venni? - ig-
yekeztem minél jobban húzni az időt, hogy
Vologyának lehetőséget adjak, hogy kijöjjön
a lehetetlen helyzetből, kitaláljon valamit.
Jobb lett volna, ha azt mondom, télen
síelésre való. Tényleg meggondolatlan. - A
fürdő épületében, még aludni is lehet, amíg
nem épül meg a ház - folytattam okfejtése-
met. De ennél több nem jutott eszembe és
elhallgattam.
- Érdekes. A hegy és a fürdő között nem
vélek semmi hasonlóságot felfedezni, még a
fürdő bejáratát sem lehet látni.
 370/501

Na, ennyi elég volt, döntöttem, a fiam

csúnyán mellétrafált a fürdővel, és vesztett,
nincs itt semmiféle mágusok viadala. Vo-
logya, mégis folytatta:
- Anya, ez egy makett. A halom - agyagot
jelent, itt homokkal modelleztük, és mivel a
homok lepereg, ezért nehéz lenne a bejáratot
megmutatni.
Vologya továbbra is lassan beszélt, és
egyértelmű volt, hogy közben gondolkodott.
Hirtelen felderült az arca, folytatta a be-
szédét, de most már határozottan és
magabiztosan:
- Ha lesz agyag, akkor a tónak ezen az
oldalán, lesz egy kis bejárat egy kupolás,
ovális helyiségbe. Ennek az átmérője két,
három méter lesz, belmagassága pedig két
méter harminc centi. A falak vastagsága le-
het, akár egy méter is. A falakban járatok
lesznek, hogy a füst és gőz távozhasson, ezek
egy nagy járatba gyűlnek, amit egy dugóval le
lehet zárni.
 371/501

Az ovális helyiség széleiben köveket lehet

elhelyezni, s középen raknak tüzet.
A helyiség belső falai átmelegszenek. A
tüzet még a tóból is meg lehet csodálni, ha
mégsem szeretnék, akkor a bejáratot be lehet
zárni. Ha a falak átmelegedtek és elalszik a
tűz, az ember akkor bemehet a helyiségbe. A
testét minden irányból melegítik a falak,
alulról és felülről is. Az agyag kedvező any-
agokat sugároz ki és áldásos meleget áraszt
az ember számára.
- Igen, ez nagyon hasznos kisugárzás -
mondta, már elgondolkodva Anasztázia, -
különösen, ha egy edénybe gyógynövényeket
helyeznek. Ilyen gőzfürdőről nem létezett in-
formáció a Világegyetemben, ezért nem
kaphattátok meg onnan, tehát, ezt az in-
formációt a Világegyetemnek ti adtátok,
ezért most ti...
Néztem a hegyet a maketten, elképzeltem
ezt a gőzfürdőt, körülötte a virágágyásokat,
rózsákat, és a tó szép környezetét. Még a
 372/501

gondolatától is egyfajta áldásos melegség

futott végig a testemen. Ösztönösen
megéreztem - Vologya nem mindennapi dol-
got talált ki, olyat, amilyen korábban nem
létezett. Ettől különös öröm fogott el, testem-
lelkem örvendezett.
Megint a birtok tervezésére fordítottam
teljes figyelmemet, s közben arra gondoltam,
mennyire izgatott és gyönyörű Anasztázia,
mennyire különös a gondolkodása. Még hogy
semmi köze a tervhez... lehet, javarészt az ő
érdeme a feladvány megoldása, a termőréteg
feljavítása, ami korábban reménytelennek
tűnt. Ráadásul, ilyet kitalálni - föld fölé
emelni egy szokványos komposzt gödröt, és
élő kerítéssé változtatni! Tehát mégis
segített, saját elvei ellenére. Valahogy, észre-
vétlenül tette. Odamentem Anasztáziához, és
csendben odasúgtam:
- Mindezt te találtad ki, te találtál
megoldást, köszönöm, Anasztázia.
 373/501

- Ezt együtt oldottuk meg, Vlagyimir -

válaszolta, szintén suttogva Anasztázia. - Sőt,
nagyobbrészt az érdem azt a bizonyos két-
százötven családot illeti, akiket említettél.
- Hiszen itt sem voltak, amikor ezzel
foglalkoztunk.
- Lehet, hogy nem voltak itt, de ott voltak,
a saját földjükön, és ott is gondolkodtak, mit
tehetnének. És képzeld, Vlagyimir, ha
egyáltalán nem léteznének? Keltettél volna
feszültséget a családban? Tettél volna ennyi
erőfeszítést, és követelted volna a megoldás
keresését? Ha ők nem lennének, talán még
szemernyi figyelmet sem fordítottál volna az
adott kérdésre. Éppen ez a kétszázötven
család lehet a terv fő résztvevője.
- Jó, elfogadom, mind együtt alkottuk
meg, és ezért az „együtt"-ért még nagyobb
köszönet jár neked, Anasztázia - majd
hozzátettem: - A nekem ajándékozott
öröklétet is köszönöm. Voltam azon a helyen,
ahol az üres üveget rejtegeted.
 374/501

Anasztázia lehorgasztotta a fejét és halkan

hozzátette:
- És a botot.
- És a botot - erősítettem meg és el-
nevettem magam.
Anasztázia is vidám nevetésben tört ki,
még a kicsi Nasztyenyka is ugrándozni kez-
dett a makettnél, kezecskéit lendítgette és
velünk nevetett. Csak Vologya nem értette a
történteket, változatlanul összpontosított és
gondolataiba merülve nézte a makettet.
És egyszerre, kimondhatatlanul sajnálni
kezdtem a fiam. Attól függetlenül, hogy kit-
alálta a szokatlan gőzfürdőt, mégis úgy érzi,
nem teljesítette Anasztázia megbízását.
Nagy valószínűséggel, velem szemben is
kellemetlenül érzi magát, hogy nem
hallgatott rám s bizonygatta, hogy képesek
vagyunk Anasztázia nélkül is megoldani a
problémát. Tényleg, nagyon igyekezett, de...
Szerettem volna valamivel bátorítani,
felvidítani. De hogyan? Nem tudom.
 375/501

Vologya továbbra is figyelmesen nézte a

makettet, bizonyára szeretett volna még
valami egyénit kitalálni. Nem értette, hogy a
legfőbb dolgot már megterveztük.
Aznap, késő este, elalvás előtt,
megkérdeztem Anasztáziát:
- Hol alszik Vologya és Nasztyenyka?
- Más-más helyen - válaszolta Anasztázia -
Nasztyenyka néha velem alszik. Miért
kérdezed, Vlagyimir?
- Hát, csak szerettem volna még beszél-
getni Vologyával.
- Szólj neki!
- Hogyan szóljak, kiáltsak talán?
- Csak egyszerűen szólj neki, meghallja.
Hívtam. Rövid időn belül megláttam a
fiamat közeledni. Változatlanul gondolataiba
merült, erősen összpontosított. Amikor Vo-
logya a közelembe ért, megkérdeztem:
- Vologya, amikor kitaláltad, hogy az agya-
ghegy - az gőzfürdő, miért nem mondtad
nekem ezt korábban?
 376/501

- Akkor döntöttem erről, amikor anya kifo-

gásolta tervünkben az agyaghegyet. Azért
mondtam gőzfürdőt, mert te mondtad, apa:
„Egy telken mindenekelőtt a mellékhelyisé-
get és a fürdőt kell megépíteni". A hegy túlsá-
gosan nagy volt mellékhelyiségnek, ezért
döntöttem úgy, hogy gőzfürdő lesz.
- Aztán, a megépítésétől és hasznosságáról
kezdtél beszélni. Ezt menetközben találtad
ki, egy pillanat alatt, vagy talán mégis tudod
használni a Világegyetem információit,
ahogy anya is?
- Úgy, ahogy anya, nem tudom, de lehet,
éppen ebből előny is adódik. Emiatt igyek-
szem gyorsan kitalálni valamit, amiről nem
tudok információt szerezni, s ez néha sikerül.
- De még milyen jól sikerül! Egyenesen
feltaláló vagy! Nem tudom kiverni a fejem-
ből, amit kieszeltél. Elhatároztam, ha
megérkezem, rögtön megépítem a modelljét.
Veszek egy agyagkorsót, csinálok egy lyukat
az alján, a nyakánál lezárom valamilyen
 377/501

tetővel, a lyuk lesz a kémény, meggyújtok egy

gyertyát, mondjuk két órára, tüzet
jelképezve, hogy lássam, mennyire melegszik
át. Kár, hogy vékonyak a korsó falai, nem
lesz pontos a modellezés.
- Apa, rakj köré agyagot, és pontosabb
lesz!
- Jó ötlet, körbeagyagozom. Vologya, kér-
lek, bocsáss meg mindent, amit mérgemben
mondtam neked, felejtsd el teljesen! Ne har-
agudj rám!
- Apa, sohasem haragudtam rád -
válaszolta Vologya nyugodtan.
- Anyára se haragudj! Tudom, megértet-
ted, hogy csak a látszat szerint készítettük mi
a telek kerületére a földgát, valójában
Nasztyenyka és ő adták az ötletet.
- Persze, apa, értem.
- De nem számít, ki találta ki, a fontos,
hogy a föld kérdését megoldottuk. Milyen
nagyon ügyes ez a Vologya, igaz, Anasztázia?
 378/501

- Anya versenyre hívott minket - mondta

Vologya.
- Versenyre? Kihívott volna? Valami
hasonlót éreztem, amikor egymással szem-
ben álltatok. Ez milyen játék, Vologya?
Észtekergető? - kérdeztem
- Mondhatjuk játéknak, de inkább
versenynek.
- Tisztességtelen verseny. Anasztázia
rendelkezik a Világegyetem információival,
mi viszont nélkülözzük ezeket. Milyen es-
élyeink vannak, hogy versenyezzünk?
Vologya meghallgatta érveimet, és higgadt
magabiztossággal válaszolt:
- Én fogadtam el a kihívást, apa.
- Hát bizony, kár volt elfogadnod.
Veszíteni fogsz! Száz százalék, hogy
veszítesz! Azután meg lehangolt leszel,
ahogyan ma is. Láttam, hogy akkor, amikor
Anasztázia az agyag-földgátról beszélt, a
középen álló házról és gazdasági épületekről,
 379/501

te nagyon csüggedt voltál, leszegett fejjel

ültél. Ezután, még jobban elkeseredsz majd.
- Nem kell veszítenem, apa. Ha veszítek,
anya elkeseredik.
- Édesanyád majd, valahogyan látszólag
mégis veszít, hogy később ne kelljen kesereg-
nie emiatt.
- Anya nem tud veszíteni.
- Jaj, Vologya, azt hiszem, néha egészen
meggondolatlan vagy. Rendben, történt, ami
történt, menj aludni! Én is megyek, és gon-
dolkodom rajta, hol lehet legjobb helye a
háznak.
- Igen, apa, feltétlenül ki kell pihenned
magad. Szép álmokat, apa!
A fiam elment, de én nem tudtam nyugov-
óra térni. Azt mondtam Anasztáziának:
- Ne várj engem, aludj nyugodtan,
Anasztázia! Még gondolkodnom kell.
A szibériai fehér éjszaka fényénél, a kun-
yhó bejáratánál sétáltam, és azon gon-
dolkodtam, hogyan segíthetnék Vologyának.
 380/501

Néha megnéztem az alvó Anasztáziát. Az

oldalán feküdt, összegömbölyödve, tenyerét
a feje alá helyezte, enyhe mosollyal az arcán
aludt.
Mosolyog a szelíd szépség, akár egy gyer-
mek. Pedig este milyen kíméletlenül krit-
izálta a tervünket! Helytelennek tartotta a
maketten a ház elhelyezését. „A hátsó ud-
varon elhelyezett kerttel, fél hektárotok lesz"
- mondta. Ez így rendben is van. Jusson es-
zünkbe a házak elhelyezése, ahogy azt a szak-
lapokban bemutatott tervrajzok ábrázolják.
Vologya, természetesen, nem tudja kitalálni
a megfelelő elhelyezést, mivel nincs elegendő
információja. Nekem kell mindent kitalál-
nom, mert különben kételkedni kezd a saját
maga képességeiben. Annyira szerettem
volna segíteni a fiamon, hogy éreztem, nem
tudok addig elaludni, amíg valami használ-
hatót ki nem találok. Sok kertes házat láttam
már ilyen birtokokon, a gazdasági épületeivel
együtt, ezért nekem kell megtalálnom a ház
 381/501

megfelelő elhelyezését. De nem jutott es-

zembe semmilyen ötlet. A legtöbb ház es-
etében, amelyeket láttam, az ablakok az utca-
frontra néztek.
Már jóval éjfél után járt az idő, én még
mindig a kunyhó előtt sétálgattam, s a ház el-
helyezésének különböző lehetőségeit
latolgattam.
És végre rájöttem! Valahogy, egyszeriben
bevillant, és nagyon tetszett az ötlet. Holnap
válaszolok neki! Még, hogy válaszolok!
Elkezdtem a másnapi válaszomat
felépíteni Anasztáziának a hátsó udvar elren-
dezésével kapcsolatos megjegyzésére. Min-
tegy véletlenül megemlítem: „Anasztázia,
tegnap, mintha valamit mondtál volna a hát-
só udvarral kapcsolatban" - „Igen, mondtam,
a hátsó udvarban elhelyezett kerttel fél hek-
tárotok lesz" - válaszolja majd. „Nincs igazad,
Anasztázia, nem úgy van az. Csupán pillanat-
nyi benyomásod miatt, egy dolgot nem vettél
észre. A terasz, az egész házat körülveszi.
 382/501

Nagy melegben, barátaimmal az árnyékos

oldalon ülünk majd a falnál, a bejárattal
szemben levő oldalon. Akkor onnan a kert-
ben gyönyörködünk, meg az ágyásokban, és
akkor már nem lesz szó hátsó udvarról. A
házat, nyitott terasz veszi körbe". - „Tényleg,
nem vettem észre" - egyezik majd bele
Anasztázia.
Úgy éreztem, ezt jól kigondoltam, és
csendesen, hogy fel ne ébresszem a gyönyörű
szépséget, mellé feküdtem, a növényektől il-
latozó ágyba.
Éjjel különös álmom volt, a fürdővel kapc-
solatban. Azt álmodtam, belépek az ajtaján.
A fürdő, mintha elszakadna a földtől, a ma-
gasba emelkedik, s egyre gyorsulva száguld
az ég felé.
 TŰZMADÁR
Tizenegy körül ébredtem, talán a kétnapi
elmélkedés merített ki ennyire. Ahogy
felébredtem, látni szerettem volna a fiamat,
hogy a fürdő kérdését átbeszéljük. Ez egy
többfunkciós létesítmény. Lehet kültéri ke-
menceként használni, amely mellett kelle-
mesen el lehet üldögélni a barátokkal,
családdal Lehet benne ruhát, gombát
szárítani és még sok más dolgot. Lehet
kenyeret sütni, finom ételeket készíteni
benne, és természetesen gyógyulni, amikor a
testet átjárja a különös melegség. Ezen
elmélkedtem, amíg a tó felé haladtam, ahol a
telek makettje volt. Ahogy a bokrok közül
kiléptem, a következő látvány fogadott:
A makett mellett egy elcsigázott nőstény-
farkas feküdt, tappancsai agyagosak voltak.
Két méterre tőle, egy kisebb gödörben, egy
anyamedve talpaival az agyagot dagasztotta.
 384/501

Vologya térden állt, kezeivel simítgatta az

általa agyagból megépített... Megépített?...
Nem! Megszólalni sem tudtam a fürdő
látványának hatására. Még a nőstényfarkas
és az anyamedve látványától támadt félel-
mem is elszállt és közelebb mentem.
A Vologya által megépített rész közép-
pontjában egy szokatlan madár fejéhez és
testéhez hasonlító építmény helyezkedett el.
Belső terébe keskeny bejárat vezetett. A
madártestű építmény központi részéből két
szárny nyúlt ki, s ezek, mintha körbeölelték
volna a birtokot. Az egyik szárny alatt egy
férfi és egy nő ült, Anasztáziára és rám
hasonlítottak. A középpontban egy kislány
játszott. Felhős nap volt, a nap hol ragyogóan
sütött, hol a felhők mögé bújt el. A fény-
árnyék játéka azt a benyomást keltette,
mintha a madár élő lenne, s miután az em-
berek belépnek a testébe, fel tudna szállni.
- Ezt el sem hiszem - mintha össze-
beszéltünk volna, reggel óta csak a
 385/501

fürdőtökön gondolkodom - hallatszott a

parthoz közeledő Anasztázia hangja,
miközben Nasztyenykát vezette kézen fogva.
- Valami rendkívüli van benne, ki kell talál-
nom. El sem...
Anasztázia elhallgatott, nem fejezte be a
mondandóját. Meglátta fia alkotását. Naszty-
enykával közelebb mentek, leültek a makett
mellé, magához ölelte picurka lányát, és egy
darabig csendben szemlélte a szokatlan
szépségű létesítményt.
- Tűz, víz, föld, levegő, sugárzás, ember és
mindez - egyetlen madárban. És ráadásul,
ilyen szokatlanban. Madár, amely sashoz
hasonlít, aki éppen fiókáit tanítja repülni.
- Ez egy többfunkciós létesítmény -
jegyeztem meg Anasztáziának, örültem
lelkesedésének - a barátokkal való
gőzfürdőzésen kívül, lehet kenyeret sütni,
ételt készíteni, gombát meg egyebet is
szárítani benne.
 386/501

- Igen, lehet. De nem a barátokkal kellene.

Csak közeli rokonokkal, sőt még jobb, ha
többnyire, inkább egyedül.
- Miért így?
- Vlagyimir, ez egy műszer, ami
működésbe lép, lehet még a dolmeneknél is
precízebben.
Beszélgetésünk közben Nasztyenyka a
maketthez ment, valamit kikotort az
ujjacskáival.
- Nézd, Anasztázia, Nasztyenyka szétrom-
bolja a makettünket? - kérdeztem.
- Csak azt akarja megmutatni, gondolom,
hogy a tetején nyílásokat kell készíteni, a
világ négy tájára nézőt. Nappal világos lesz
belül, éjjel pedig a csillagok ragyogása
látszik.
- A közepén is terveztem ablakot nyitni -
tette hozzá Vologya. Nasztyenyka, mintha
megértette volna, hogy mindenki egyetért
vele, abbahagyta a lyuk tágítását az
 387/501

agyagfalon, és lassan, mintha csak gon-

dolkodna valamin, elindult az erdőbe.
- Anaszta! - magam sem tudom, miért
szólítottam meg. Nasztyenyka megfordult és
figyelmesen rám nézett. A szellő fellebben-
tette a haját, és homlokán előtűnt a csillag
alakú anyajegye. A pici lányka mosolygott és
folytatta útját, melynek célját csak maga
tudta.
Anasztázia továbbra is csendben nézegette
Vologya építményét. Valamit meg akart ért-
eni. Ennyire összpontosítani, még sohasem
láttam. Anasztázia végül megszólalt, mintha
csak hangosan gondolkodna:
- Öt világító kör, a Nap és a Hold járásának
megfelelően haladnak. Az ovális, vagy kerek
helyiség belső falain és padlóján mozognak
majd. Ez nagyon fontos. Megvilágítják az
embert.
- Mondd, Anasztázia, az építményben
tartózkodó ember egészsége, javulhat, mint a
többi gőzfürdőben?
 388/501

- Ez sokkal hatékonyabban működik majd,

mint a legtöbb fürdő, és az összes többi,
együttvéve. A felmelegített agyag az ember
számára nagyon hasznos sugárzást bocsát ki,
az erekben gyorsabban áramlik a vér,
átmelegszik és megtisztítja a belső szerveket.
- Pontosabban, milyen betegségek
gyógyítására lehet használni ezt az
építményt?
- Az ember egész szervezetére áldásos
hatással van, ennek következtében
könnyebben megbirkózik bármiféle beteg-
séggel, de lehet egy konkrét, adott szervre is
irányítani a gyógyító erőket.
- Például, hogyan lehet gyógyítani, s újult
erővel feltölteni a veséket?
- Egy fából készült kádba szórjunk tiszta
homokot, gurítsuk az ovális helyiség
közepére, s amikor a homok átmelegszik, ás-
suk bele magunkat. Csak a fejünk maradjon
szabadon. Előtte hasznos lenne elfogyasztani
 389/501

egy dinnyét. A homok nagyon jól magába

szívja a pórusokból az izzadságot.
- Izzadni egy hagyományos gőzfürdőben is
lehet, mi értelme homokba feküdni?
- Vlagyimir, vajon egy hagyományos
gőzfürdőbe járó embernél, például a test
felső részén levő pórusokból a hát, a mellkas
izzadsága, hova folyik?
- Vajon hova, hát lefelé.
- Éppen ez az, lefelé folyik, más pórusokon
keresztül, ezzel nehezíti azok kiválasztását. A
száraz, meleg homok magába szívja a ned-
vességet, az izzadság egyenesen a homokba
szívódik, nem folyik végig az ember testén.
Különösen jót tenne, ha a homok-fürdő
közben, gyógyteákat is fogyasztanánk.
- A májat hogyan lehet gyógyítani?
- Tehát a máj is foglalkoztat téged,
Vlagyimir?
- Mint mindenkit.
- A máj gyógyítása, ebben az építményben,
éjjel háromkor történhet.
 390/501

- Miért pontban háromkor?

- Ebben az időben az összes többi szerv is a
máj tisztulását segíti a felgyülemlett
méreganyagok kiválasztásával. Ha a
tenyereinket is a máj fölé helyezzük, és
hálával gondolunk és fordulunk hozzá, s
közben magunkban kimondjuk:
„Köszönöm!", ettől a máj felébred és
beindítja öngyógyító folyamatait.
- Hogyan? Öngyógyító folyamatként?
Miért, külön életet él?
- Persze, hogy azt él, mint az összes többi
szerved is.
- És miért lehet itt jól meditálni? Azt
mondtad, itt intenzívebben lehet, mint egy
dolmenben.
- A dolmenbe belépők - örök meditációba
léptek. Saját információikat adták át az
utódaiknak. A dolmenek ebben segítették
őket. Ez a különleges építmény, a dolmennél
sokkal hatékonyabb, tud az információ
átadásban segíteni, de meghatározott
 391/501

feltételek mellett, fogadni is tudja a

Világegyetem információit és azokat
mélyebbre hatóan át tudja adni a benne
tartózkodó embernek.
Anasztázia hirtelen elhallgatott, a fiunkra
nézett és megkérdezte:
- Szeretnél még valamit hozzátenni a bir-
tok makettjéhez, Vologya?
- Igen, anya. De szeretnék kicsit egyedül
maradni és gondolkodni.
- Rendben, akkor nem zavarunk.
Anasztázia karjára vette Nasztyenykát, s
menni készülődött. De Vologya megkérte:
- Nasztyenyka hadd maradjon.
Nasztyenyka, bátyja kérésére kisiklott
Anasztázia karjából, és a maketthez indult.
Anasztázia meg én, elmentünk.
 NE ÍTÉLJ HIÁBA
A következő reggelen Anasztáziával úgy
döntöttünk, hogy a nagypapa tisztására
megyünk. Már régóta kértem, mutassa meg a
helyet, és beszélni is szerettem volna már
vele. Anasztázia szerint a tisztáshoz legalább
három órát kell gyalogolni. Emiatt az út akár
egy egész napot is igénybe vehet, de a miénk
kétnaposra sikerült.
Még a nagypapa tisztásához vezető úton, a
tajgában, Anasztáziával a birtokokról
beszélgettünk.
- Tudod, Anasztázia, sok Családi birtokot
építő, úgy gondolja, hogy nem szabad
elektromosságot vezetni a megépítendő bir-
tokokra és más műszaki megoldásokat sem
használnak. Vannak, akik használnak.
- Te hogy gondolod, Vlagyimir?
 393/501

- Kezdetben, technika és profi építők kivi-

telező szakemberek nélkül, nem lehet
meglenni.
- Lehet, igazad van, Vlagyimir, mégis,
hadd lehessen használni az évszázadok óta
megalkotott technikai eszközöket, jó szol-
gálatot tehetnek. De érdemes lenne úgy
megtervezni az életet, hogy később nélkülük
is lehessen élni.
Egy darabig csendben haladtam
Anasztázia mögött. Átléptem a kidőlt fákat,
elhajtottam a cserjék benőtt ágait a jelöletlen
ösvényen, saját gondolataimba merültem, és
emiatt kissé lemaradtam. Még szem elől is
tévesztettem őt. Néhány lépés után meghal-
lottam Anasztázia hangját:
- Lehet, kicsit elfáradtál, Vlagyimir? Pihen-
jünk, gyere, üljünk le!
- Rendben - egyeztem bele. - Nem könnyű
ez az út. Még egy órája sem gyalogolunk, mé-
gis, mintha már tíz kilométert tettünk volna
meg.
 394/501

Leültünk egy fa törzsére. Anasztázia egy

marék ribizlit nyújtott át, amit útközben
szedett. Csendben eszegettem a szibériai ta-
jga ízletes gyümölcsét, és eközben kelleme-
tlen helyzetemen gondolkodtam. Végül úgy
döntöttem, elmondom Anasztáziának.
- Anasztázia, úgy alakult, hogy már egy éve
foglalkoztat egy számomra nagyon kelleme-
tlen helyzet. Az egyik könyvemben a
kereszténység Oroszföldön való
megjelenéséről írtam, s múzeumokban fellel-
hető történelmi tényeket hoztam fel
példaként. Ezek az információk rosszul sül-
tek el. Mindezeket inkább úgy lehetett ér-
telmezni, mintha Oroszföld lerohanásáról,
bekebelezéséről lett volna szó. Pedig úgy
tűnt, a rendelkezésemre álló tényeket
helyesen állítottam össze és helyes
következtetéseket vontam le, mégis kelleme-
tlenül érzem magam, és az utóbbi évben két-
ségek gyötörnek.
 395/501

- Mi okozza a kínos érzést, Vlagyimir? Az,

hogy különböző egyházak képviselői bírálnak
téged?
- Nem is erről van szó, ezt már megszok-
tam, valami más foglalkoztat inkább.
- Mi az, Vlagyimir?
- Amikor negatívan állítottam be az orosz
hittérítést ezzel, nemcsak konkrétan egyvala-
kihez, hanem egyszerre mindenkihez negatív
módon viszonyultam. Később értettem meg,
hogy ilyet nem lett volna szabad tennem,
semmi esetre sem.
- Hogy jöttél rá erre, Vlagyimir?
- Kuznyicsi faluban, nagymamámnál és
nagypapámnál töltöttem gyermekkorom leg-
szebb nyarait. Sok apró részletre emlékszem
ebből az időszakból. Emlékszem, a kis ukrán
kunyhóban, az asztal fölött, a sarokban vol-
tak felállítva a pravoszláv ikonok. Nagymama
hímzett kendővel díszítette azokat, mécsest
gyújtott.
 396/501

Arra is emlékszem, ahogy anyukám, még

fájós lábbal is, elment a templomba. Gyakran
eszembe jut lelki atyám, Theodorit atya,
nagytiszteletű szerzetes a Troice-Szergej ko-
lostorból. Bibliát ajándékozott nekem, amit a
mai napig becsben tartok.
Mindezt számba véve, a kereszténység éles
bírálatával nagypapát, nagymamát, édes-
anyámat is elítéltem és Theodorit atyát is.
Sőt lehet, hogy rajtuk kívül még sok jó és
becsületes embert is. Ahogy erre rájöttem, az
első adandó alkalommal, amikor egy
tévéműsorban szerepeltem a televízió egyes
csatornáján, bocsánatot kértem az Egyháztól.
De ettől nem éreztem jobban magam. Mit
gondolsz, mit tehetnék, hogy bűnömet
megváltsam a számomra közelálló, kedves
emberekkel szemben? Meg talán, magammal
szemben is.
- Azt gondolom, legjobb teljes egészében
felismerni a hibát, és kialakítani egy kedvező
képet, amely kiváltja az eredetit.
 397/501

- Persze, könnyű ezt mondani - már több

éve próbálom felismerni, de nem járok siker-
rel. Kérlek, mondd el, te hogyan viszonyulsz
a vallásokhoz! Lehet, van néhány, amelynek
nagyobb jelentőséget tulajdonítasz,
néhánnyal nem értesz egyet hamis tanai mi-
att vagy teljesen elutasítod őket.
- Vlagyimir, nem egészen értem, mit értesz
az „elutasítod" szó alatt, de igyekszem be-
mutatni a te családi láncolatodat. Vegyél a
kezedbe egy botot, az lesz a kardod, amivel
levághatod azokat a szemeket, amelyeket
megtagadsz.
A térben emberek láncolata tűnt fel, akik
egymás kezét fogták. Az első csoport
nyakában keresztek és kisebb ikonok lógtak.
- Látod, Vlagyimir, ezek a te rokonaid, az
ortodox vallás követői. Akik turbánt viselnek,
azok muzulmánok, ők is a nemzetségedhez
tartoznak. A nagyobb csoportot azok al-
kotják, akiket ma pogányoknak nevezünk.
Távolabb látod azon őseidet, akik a védikus
 398/501

időkben éltek. Mögöttük nehezen körülírható

emberek állnak, ők az első rassz képviselői,
akik az első emberi civilizációhoz tartoztak, s
azért nem tudjuk leírni őket, mert róluk
nincs információnk a térben, de azok között
is ott vannak a te rokonaid.
A családi láncolatban az első embert Isten
teremtette, ő Isten kezét fogja most is. Az őt
követők mindegyikében is ott van Isten egy
része. Egyszer bekövetkezik majd, hogy a
családi láncolatod soron következő tagja fel-
ismeri ezt, és megérzi mindannyiukat. Ő is
megfogja Isten kezét. Lehet, te leszel az, le-
het, a dédunokáid. Egy kör alakul. A kör -
Alfa és Omega, és újból Alfa.
Most gondolkodj el, és mondd, melyik em-
bercsoportot távolítanád el a láncolatból?
- Hadd gondolkodjak, melyiket is... Várj
csak, várj, Anasztázia, ha egyszer, akár egy
csoportját is el távolítanám, a láncolat
megszakadna?
- Természetesen, megszakad.
 399/501

- Viszont, ha megszakad, az, aki megsza-

kítja, soha nem értheti meg Istent, soha nem
foghatja az Ő kezét, nem tud a körbe beállni.
- Én is így gondolom, nem fog tudni
kapcsolódni.
- Mit jelenthet mindez? Az embernek
minden vallást, teljes egészében, el kell
fogadnia?
- Hogy melyiket fogadja el - az az ember
egyéni választása, de azt hiszem, semmit sem
szabad megtagadni az emberiség múltjából.
Minden múltban történt esemény ismeretére
szükség van a mai tudatosságunkhoz. Amit
jónak tartasz, azt el kell fogadnod. Amit
elutasítasz, negatívnak ítélsz, azt egyszerűen
meg kell ismerned, hogy a jövőben többé ne
ismétlődhessen meg. De nem szabad
megtagadni.
- És mi van, ha valamiről nem volt
tudomásod? Annak meg kell ismétlődnie,
ugyanolyan módon?
 400/501

- Igen, megismétlődik. Jön egy próféta, aki

úgy beszél, mintha új tanokat hozna, a fele-
jtők pedig nagy lelkesedéssel követik őt, nem
tudván, hogy ezzel valójában újat nem
hoznak létre.
- Hiszen nem is tudjuk pontosan, mi volt
az emberiség útja a teremtés kezdete óta. A
hatalmon levők, még a közeli történelmi es-
eményeket is, saját érdeküknek megfelelően
változtatják.
- Benned is, Vlagyimir, mint a többi
Földön élő emberben, van egy rész, amely a
családod láncolatának összes információját
hordozza a teremtéstől napjainkig.
- De hogyan tanulhatjuk meg ezt
használni? Ez itt a kérdés.
- Nem szabad megszakítani sem
megtagadni, egy kis részét sem.
- Senki nem szeretné a sajátját
megszakítani.
- Amikor elutasítasz egy kívülről jövő
múltbéli ismeretet, akkor ezzel egyidejűleg
 401/501

saját magadból is megtagadsz egy rész, ami

benned is megvan.
- És ha ez egy hazug információ?
- A hazug információ egy része benned is
megvan. Azért őrzöd, hogy eligazodj a hazug-
ságok között.
- Anasztázia, hiszen éppen azt mutattad és
mondtad, hogy a fekete ruhás szerzetesek
egy vedrusz családot öltek meg, akik nem
voltak hajlandók saját hitüket és életmód-
jukat megtagadni. Még a könyvemben is
írtam erről. A vedruszok leírása nagyon er-
őteljesre sikeredett, ahogy azt sokan mond-
ják. Nekem is sokszor eszembe jut.
Különösen az a kép, amikor a sebesült
vedrusz, egy művész, a fenyő alatt fekszik és
magához öleli szerelme fából megfaragott
szobrát. Egész életében szerette a lányt, de ő
máshoz ment férjhez. Mégis szerette, és
titkolta szerelmét. A szobrok, amiket farag-
ott, mind rá hasonlítottak.
 402/501

Az éltes öreg harcba szállt az ellenség egész

sorával, hogy elterelje figyelmüket a szeretett
nő családjáról, és eközben sérült meg. Még a
te szavait is idéztem: „A földön fekszik a
vedrusz, ajkát jajszó nem hagyta el. Melléből
vér szivárgott. A fenyőfa nem tudott
könnyeket hullatni..." Ugye, emlékszel?
- Igen, Vlagyimir, emlékszem erre az
érzelmes jelenetre.
- Hogyne tagadnánk meg, ilyen érzelmes
kép után, a feketeruhás szerzeteseket?
- Mondd, Vlagyimir, kivel érzel együtt
ebben az esetben: a sérült vedrusszal, vagy a
szerzetessel?
- Én? Vajon kivel? Ezek szerint, emiatt
mutattad meg... Hogy megállapítsd... De,
hogy jövök én ide?
- Ott, a múltban, azon a bizonyos
megjelenített képen, az őseid voltak. Me-
lyikük? Mit gondolsz, Vlagyimir?
- Nem tudom. Jobb lenne, ha a vedruszok
lennének. Persze, hogy ők voltak! Mert a
 403/501

feketeruhás szerzetesek orosz földre más or-

szágokból jöttek. Mondd, Anasztázia, jól
értem? Mondd meg!
- Vlagyimir, ne aggódj! Fogadd nyugodtan
az információt. Az őseid valóban verduszok
voltak. De, a bemutatott fekete ruhás szerz-
etes is ősöd volt.
Mind az Egyetlentől származunk, és ez azt
jelenti - mindannyian testvérek vagyunk. Er-
ről feledkeznek meg a nemzetek, és harcba
mennek egymás ellen, és az „ellenségben"
önmagukat semmisítik meg. így történt, le-
het, nem is hiába. Az új évezreddel új léttud-
atosság korszaka köszöntött a Földre. Ez a
Föld csodálatos átalakulása.
- Beköszöntött? Már eljött? Tulajdonkép-
pen, nekem is van olyan érzésem, hogy
valami új dolog megy végbe a világban,
különösen, amikor egész településeket látok
létrejönni a semmi közepén, amelyek Családi
birtokokból állnak. Ők az új korszak
előfutárai?
 404/501

- Felismeréseik, tudatosságuk és érzéseik

jelentik az újat a világ számára.
- Más szemszögből, a televízióban a hírek
még ugyanarról szólnak - elsősorban arról
hogy, melyik államfő, kivel találkozott, men-
nyibe kerül a kőolaj. A gazdasági válságot
már évek óta hangoztatják, azon kívül semmi
jót nem tudnak mondani.
- Vlagyimir, a televízió még a régi
életképeket mutatja. A Világegyetem már
más dimenzióban létezik. Emlékezz a múlt
minden egyes részletére! És vedd magadhoz,
az őseid imádságainak minden erejét.
- Ezt hogy értsem? Mit jelent az „imádsá-
gaik ereje"? Hogy kell ezt érteni?
- Nemzedékről nemzedékre az őseid na-
ponta a pravoszláv ikonra néztek, imádkoz-
tak, figyelmüket, gondolataikat, reményeiket,
kéréseiket neki szentelték. Az meghallgatta
őket, igyekezett segíteni, és ő maga is
minden nappal erősebbé vált. Ezért neked is
segít, ahogyan eddig is. Olvasd a rózsafűzért
 405/501

és a Koránt, amit a muzulmán főmufti

ajándékozott neked. Meg a Bibliát, amit,
Theodorit atyától kaptál. Mély tisztelettel,
gondolj arra a napra, amikor a Megváltó
Krisztus katedrálisban emberek előtt jelen-
hettél meg. És arra a napra, amikor a leg-
nagyobb és legszebb mecsetben, a Lala
Tulpanban léphettél az emberek színe elé, s a
terem telve volt emberekkel, te az asztal
mögött ültél, melletted pedig ortodox pap és
rabbi ült. Te a birtokokról beszéltél. A
környezetvédők fellépésükkel is téged tá-
mogattak. Emlékszel erre a napra?
- Igen, emlékszem. A főmufti szervezte
meg a rendezvényt, a mecsetbe különféle
felekezetű emberek jöttek, és mindannyian
hálásak voltak érte. De, másra is emlékszem.
Emlékszem az újságok rágalmazásaira. Em-
lékszem, ahogy a tévé egyes csatornáján
szervezetten igyekeztek nevetségessé tenni
engem.
 406/501

- Lehet, hogy erre is szükséged van - a

rágalmakra?
- Szükségem? Miért? Miről beszélsz,
Anasztázia?
- Palotákba, szentélybe jársz. Hős vagy?
Igen! Csak nem álltad ki a próbát és a dic-
séreteket. Hogyan lehetne megmenteni az
önteltségtől? Saját magadtól.
- Hiszen nem vagyok öntelt, sem büszke.
Csak fáradt.
- Tehát, az is a fáradtságtól lehetett, Vlagy-
imir, amikor Beloruszia fővárosában, egy
olvasókkal teli teremben, az egyházból
kiközösítetted a püspököt. Ez a fáradtságod-
ból fakadt?
- Hát, nem volt az komoly dolog. A fellépés
előtt azt mondták nekem, hogy ő...
- És az egész terem téged éljenzett. A
kollektív elme energiája magasba röppent.
- És most mi van a püspökkel?
- Most nem róla beszélünk, hanem rólad,
Vlagyimir. Saját szemszögedből akartad
 407/501

megérteni a vallásokat, megérezni és

kiigazodni benne.
- Igen. - Ezt magadnak kell megtenned, de
a jövő történéseit illetően, tudok segíteni,
talán a kapott információ segít majd ebben.
A közeljövőben több mint százötven ország
államfői fognak egybegyűlni. Egy kérdésre
keresnek választ a tudósokkal együtt: milyen
mértékben hat az emberi életvitel által
okozott károsanyag-kibocsátás, lég-
szennyezés az atmoszférára. Gázok, melyek
bolygószintű katasztrófával fenyegetnek. De
mindenki által elfogadható megoldást nem
találnak. A Föld százötven államának vez-
etője megegyezés nélkül utazik majd haza. Az
emberiség által előidézett mérgező gázok
tovább pusztítják a bolygót.{1} Vlagyimir, mit
gondolsz erről a helyzetről?
- Mit mondhatnék? Már többször is
összegyűltek különböző államok képviselői,
hogy megállapodjanak a környez-
etszennyezés ügyében, de mindezidáig
 408/501

eredménytelenül Az emberek többsége már

figyelmet sem fordít az ilyen
kongresszusokra.
- Miért?
- Azért, mert használható megoldást egye-
tlen állam sem tudott előterjeszteni. Mivel
egyetlen valamirevaló előterjesztés sincs a
napirendben, milyen megbeszélések
várhatóak? Csak nevetségessé teszik az
ügyet.
- Mit gondolnál te, hasznos javaslatnak?
- Ilyen ajánlat lehetne az, amelyben az em-
berek többségének saját földje van, ezáltal
megváltozik a fontossági sorrend az életben.
Megjelenik a Családi birtok tökéletesítésének
igénye, ahelyett a kártékony termelési
folyamatokat alkalmazó munka helyett,
amelyben épp, hogy csak a létfenntartásuk-
hoz elegendő pénzt kereshetik meg. Az efféle
károsanyag-kibocsátó termelés leállítását
egyetlen államfő sem tudná kezdeményezni,
mert ez munkanélküliséget eredményezne,
 409/501

lázongások törnének ki, s ez a hatalmon

levőket fenyegetné.
- Tehát, az állami vezetők nincsenek abban
a helyzetben, hogy megállíthassák a boly-
gószintű katasztrófát. De lehet, hogy egy
másik hatalom, a lelkiség, képes lenne erre?
Összeülnének a különböző vallások vezetői, s
egymásnak szavukat adnák, hogy minde-
gyikük felhívja a maga híveinek figyelmét a
Föld Családi birtokainak tökéletesítésére.
- Igen! Pontosan! Ők sokkal hatékonyab-
bak lennének az adott ügy rendezésében,
egyidejűleg képesek lennének hatni az
egyszerű emberekre és a hatalmon levőkre
egyaránt.
- Ezek szerint, fontos a vallás, szükséges.
Mit gondolsz erről, Vlagyimir?
- Úgy tűnik fontos és szükséges. És milyen
jó lenne, ha együtt lépnének fel az ügy
érdekében, a Családi birtokok töké-
letesítésének lelki és gyakorlati
megvalósításában. De, itt is konkrét tettekre
 410/501

van szükség. A terved, Anasztázia, gyakorlat-

ilag felülmúlhatatlan, az emberek mindenütt
szívükbe, lelkükbe fogadják. De létezik egy
körülmény, ami kétségessé teszi a távlati
kilátásokat.
- Milyen körülmény?
- Egy birtokon élő család életvitele, amit te
felvázoltál, az kétségtelenül felülmúlja a mai
városok és falvak lakóinak életvitelét. Már
most is - az állam támogatási és segélyezési
rendszere ellenére - évről-évre, megállíthata-
tlanul nő az ilyen családok száma. Eljöhet az
az idő, amikor a Föld lakosainak jelentős
része, saját birtokot szeretne létesíteni és ott
élni. Akkor, igényeik nehezen teljesíthetőek
lesznek, hiszen nem lesz elegendő földterü-
let. Már most is tárgyalások folynak a bolygó
lakosságának csökkentéséről, abból az okból
kifolyólag, hogy nem áll rendelkezésre meg-
felelő élettér és természeti erőforrás. Az ilyen
kósza hírek szerint, a Földön egy úgynevezett
„arany" milliárdnak és további két-három
 411/501

milliárd, az előzőeket kiszolgáló népességnek

kell maradnia. A Föld lakossága jelenleg hat-
milliárd fő, és már most felvetődött a szü-
letés korlátozásának kérdése, az olyan or-
szágokban, mint például Kínában, ahol 9,6
millió négyzetkilométeren egymilliárd
háromszázmillió ember él.
Ha az emberek életvitele változni kezd az
általad felvázoltak szerint, akkor az emberek
élettartama megnövekszik. Teljesen nyilván-
való és vitathatatlan tény, hogy a Családi bir-
tokon élő ember káros szenvedélyektől
mentesen él, dohányzást és más egyéb káros
szenvedélyt is kerül, kiváló minőségű
ételeket fogyaszt, tiszta levegőn tartózkodik,
gyógyvizet iszik, minek következtében az át-
lagos élettartama kétszeresére nő.
A Családi birtokon élő család gyermek
utáni vágya lényegesen magasabb, mint a
korszerű városokban élőké. Ennek
következtében, az új családok számára nem
lesz elegendő földterület, szabad egy
 412/501

hektáros terület, saját birtokaik

megépítéséhez.
Értem, kell lennie más lehetőségnek, Isten
csodálatos elképzelésében nem hozta ilyen
lehetetlen helyzetbe az embert, hogy
háborúznia kelljen az életteréért. A
nagypapád mondta, hogy az űrkutatás jelen-
legi módszere eredménytelen és kilátástalan.
Létezik más mód, ezt ő lélek-teleportációnak
nevezi. De bármennyit is gondolkodtam róla,
annak lehetőségét, egyes részeire von-
atkozóan, elképzelni sem tudom. Ennek létét
egyáltalán nem hiszik el, és a tudomány sem
fogadja el.
- Arról, hogy az űr, más bolygók és más
galaktikus rendszerek meghódításának
létezik lélek-teleportációs módszere, én is
tudok. De az én nemzetségemben senki nem
ismeri ennek részleteit. Bízom benne, hogy
azok az emberek, akik most építik Családi
birtokaikat, vagy az ő gyermekeik, unokáik
megértik, hogyan és minek a segítségével
 413/501

működik mindez. És ez egészen biztosan

bekövetkezik.
Megértem a nyugtalanságodat, Vlagyimir.
Ha az ember nem érti meg e módszer mech-
anizmusát, legalább egy kis részletének
lényegét, nyugtalan marad, mert nem látja
előre saját családja jövőjét. Fontos lenne,
már most, legalább egy kis részletét
megérteni.
Fáradhatatlanul gondolkodom rajta, ker-
esem, de egyelőre nem találok mást, csupán
egyre több logikus megerősítést, ami
létezését bizonyítja. Lehet, érdemes lenne az
ésszerű magyarázatokat fontolóra venni,
megvitatni és felkérni az embereket, akiknek
biológiai és programozási ismereteik vannak,
hogy erről együtt gondolkodjanak el. Együtt
kell megoldanunk.
Vlagyimir, megérkeztünk, ez a ház... Ez a
nagypapa térsége - mutatott körbe
Anasztázia.
 A CSALÁDI PÁRT
Anasztázia nagypapája mindig kitűnt
szokatlan viselkedésével. Még a legkomo-
lyabbnak tűnő dolgokról is, sokszor humor-
ral vagy különös agyafúrtsággal beszélt. Ez
alkalommal sem hazudtolta meg magát.
Amikor a tisztására értünk, Anasztázia
nagyapja egy cédrus alatt ült, keresztbe tett
lábakkal, és teljes figyelmével egy földbe
szúrt botra meredt. Már jó előre érezhette,
hogy meglátogatjuk, annál kevésbé volt
hihető, miért nem érzi jelenlétünket, miért
nem fordul felénk. Amikor egészen a
közelébe értünk, akkor sem emelte ránk a
tekintetét és nem is üdvözölt bennünket.
Csendben álltunk mellette vagy három-négy
percig. Végül, suttogva, Anasztáziához
fordultam:
- Szólítsd meg, különben itt állhatunk még
egy jó darabig!
 415/501

- Rendben, Vlagyimir. De igyekszem

megérteni, min gondolkodik - válaszolta ugy-
ancsak halkan Anasztázia.
Végül, mégis megszólította nagyapját:
- Már egy jó ideje itt vagyunk, nagyapa!
Ezután különös dolog történt. Anasztázia
nagyapja a földbeszúrt bothoz intézte
szavait:
- Előre nem látható, felmerült akadályok
miatt, tizenöt perces szünetet rendelek el.
Azután felállt, félretessékelt minket és
teljes komolysággal magyarázni kezdett:
- Most éppen, a Családi Párt gyűlését vez-
etem. Még előreláthatólag negyvenöt perc
van hátra, addig várnotok kell.
- Mi az, hogy - pártgyűlés? Nincs itt senki!
Családi Pártot sem alapítottak még eddig -
csodálkoztam.
- Lehet, ti nem alapítottatok - válaszolta a
nagyapa. - Én alapítottam magamnak egyet.
- Mi az, hogy alapított? Kik a tagjai?
 416/501

- Én, egyedül. Éppen pártkongresszusra

készülök.
- Milyen kongresszusra, ha mindössze
egyedüli tag?
- Még egyedül vagyok, de lehet, valaki más
is megalapítja a saját Családi Pártját. És
akkor, összeülünk.
- Hogyan lehetséges ez?
- Hiszen magad mondtad, valami újat kell
kitalálni. És én kitaláltam, hogy a tekintély
ne terhelje az egyszerű párttagokat, hadd
legyen mindenki a saját maga pártja vez-
etője. A kongresszuson mindenki egyenlő
lesz.
- Mi a gyűlés napirendi pontja?
- A kormány tájékoztatása a Családi bir-
tokok tökéletesítésében elért eredményekről.
- És ki tartja a beszámolót?
- Sokan. A szünet után például a
közlekedési minisztert hallgatom meg.
- Hiszen nincs is itt!
 417/501

- Szerinted nincs itt, szerintem viszont

igen.
- És, a miniszter tud róla, hogy beszá-
moltatja őt? - érdeklődtem.
- Nem tudja. Miért is szakítanám el bokros
teendőitől?
- Mikor kerül sor a kongresszusra?
- Amikor a kezdeményezők kijelölik.
- Milyen kezdeményezők?
- A Családi Pártok más vezetői.
A Családi Párt megalapításának
elképzelése - melyben mindenki egyenlő - a
nagypapa humoros előadásától eltekintve,
gondolom, figyelmet érdemel. A pártalapítási
eljárás, azonkívül, hogy az SZKP-ra hasonlít
(Szovjetúnió Kommunista Pártja), nem vezet
sehova. Éppen ebben tűnik ki leginkább az
ésszerűsége. Mindenki szabadon gyakorol-
hatja, saját szíve, lelke szerint, minden külső
parancs és kötelező közös szabályozás nélkül.
Jobb hatásfokkal működhetnek, mint más
pártok tagjai. Azt hiszem, ilyen felállásban
 418/501

egy élő és önfejlesztő emberi közösség jöhet

létre, amelyben valóban mindenki kinyil-
váníthatja egyéni kezdeményezését. Búc-
súzkodás közben, a nagypapa hangnemének
megfelelően, igyekeztem komoly maradni és
azt mondtam: - Mai nappal megalapítom a
saját Családi Pártomat. Minek a sok beszéd?
Mindenki tegye a dolgát.

Az Anasztázia nagypapájánál elhangzott

egyéb történetek külön könyvet érdemelnek,
amelyeket később szándékozom elmesélni.
 ISMERETLEN BOLYGÓK
MEGHÓDÍTÁSA
A nagyapától visszafelé vezető úton,
folytattuk Anasztáziával a beszélgetést
azokról a lehetséges biológiai módszerekről,
melyek segítségével a földi ember más boly-
gókat és galaktikus rendszereket hódíthat
meg. Megemlítettem neki:
- Anasztázia, azt mondtad, hogy fáradhata-
tlanul gondolkodsz más bolygók felfed-
ezésének biológiai lehetőségeiről és találsz is
logikus megerősítéseket, amelyek azok
létezését bizonyítják. Meg tudod fogalmazni
ezeket a logikai következtetéseket?
- Belefoghatunk most is a helyzet
elemzésébe, később magad is folytathatod.
- Rendben, Anasztázia, csak kezdd el!
- Először is a következő tények valódiságát
kell megállapítanunk: A technokrata világ-
ban létrehozott minden dolog létezett és
 420/501

jelenleg is létezik az élővilágban is, annál,

lényegesen tökéletesebb formában.
Egyetértesz ezzel, Vlagyimir? Megérted,
miért fontos tisztázni ezt az értelmezést?
- Természetesen, egyetértek. Ez az állítás
sok ember számára elfogadható, ismerem én
is. Régebben az ember sokkal jobban és gy-
orsabban számolt magában, mindenkinek
megvolt a saját belső számológépe. És így
tovább, még további példákat lehetne hozni.
Számomra a legjobb példa erre az ember
születése, ez a legkitűnőbb és szemléletesebb
példa, mert a világban jelenleg két módszer
létezik - a technokrata és a biológiai.
A technokrata módszer - amikor speciális
intézetekben a tudósok férfi spermiumokat
és női petesejteket vesznek le, ezeket kémc-
sövekbe helyezik, amelyeket egy különleges
berendezésben tartanak, biztosítva a szük-
séges hőmérsékletet és nedvességet -
összességében sok bonyolult dolgot és pénzt
igényel. A biológiai módszer sokkal
 421/501

egyszerűbb és hatékonyabb. Férfi és nő,

együtt bújik ágyba... Kellemes együttlét után,
néhány hónapon belül, megszületik a
gyermek.
- Jó példa, Vlagyimir, légy szíves jegyezz
meg egy nagyon fontos részletet! Amikor az
ember teremtése folyik, akár technokrata
módon, lényegét akkor is az élő anyag adja.
- Igen, persze, hogy az a lényege. A spermi-
umok és a petesejt nélkül semmi nem
történne.
- A természetes megoldásoknak nincs
szüksége a technokrata világ segítségére.
- Egyetértek, nincs szüksége. De, talán az
ágy... Bár nélküle is meg lehet lenni.
Anasztázia, tulajdonképpen mindenben,
teljesen egyetértek - a természetes
megoldások sokkal tökéletesebbek a műszaki
megoldásoknál. A technokrata ember, az
úgynevezett találmányokkal és felfed-
ezésekkel, a már meglevő, sokkal
tökételesebb biológiai rendszereket váltja fel
 422/501

primitívebb műszaki megoldásokra. Ez

teljességgel értelmetlen.
- Annál is inkább, mert az emberi civilizá-
cióban többször is megfeledkeztek saját ter-
mészetes képességeikről és egyszerű műszaki
megoldásokra cserélték le azokat.
Még el sem tudjuk képzelni, mennyire ter-
mészetes módon kerülhetünk más bolygókra.
A valamelyik civilizációnkat megelőző kor-
szakban élő emberek, ugyanígy nem tudták
elképzelni a gyermek születését technokrata
beavatkozás nélkül.
Ma a nők többsége a gyermekszülést csak
külső segítséggel, szülőotthon és műszaki
berendezések igénybevételével tudja
elképzelni. Ha tovább fejlődünk ebben az
irányban, egyre több gyermek születik béran-
ya közreműködésével.
Feltűnhet egy tenyészetre hasonlító hely,
ahol nőket gyűjtenek össze és mesterségesen
megtermékenyítik őket. Egész életükben
gyereket szülnek és leadják őket. Kapnak
 423/501

élelmet, lakhatást biztosítanak számukra,

viszonzásul ők, csupán inkubátorai lesznek
az embriónak, ilyen már előfordult korábbi
emberi civilizációban is.
Abban a korszakban is fejlett volt az em-
beri klónozás. Végeredményben, abban a
civilizációban is hiányzott a születés termész-
etes módjának képzete. A gondolat és az
elképzelés hiánya miatt, az a rendszer, lehet-
őséget sem adott a nőknek, hogy megfogan-
janak, még abban az esetben sem, ha egy fér-
fival léptek intim kapcsolatra. Ha egy nő ter-
mészetes úton esett teherbe, kórosnak nyil-
vánították, az ember-szülöttet elpusztították,
vagy kiemelték természetes környezetéből és
mesterséges módon nevelték fel.
- Vlagyimir, osztozol a véleményemben,
miszerint, bármely műszaki vívmányt az em-
ber természetes képességeinek feledése előzi
meg?
- Egyetértek.
 424/501

- Most azt mondd el, hogy képes-e az em-

ber műszaki megoldások segítségével
áthelyezni például a fénykép formájában
ábrázolt Családi birtokát a Föld egyik
pontjáról a másikra, vagy az űrbe?
- Természetesen, a számítógép segítségével
és internetkapcsolattal, képes. Ehhez
mindössze meg kell adni az elektronikus cí-
met, számítógépre szkennelni a kiválasztott
képet, kapcsolódni az internethez, elküldeni
a megadott címre és ott máris feltűnik a
számítógépen. A másik számítógépről ki le-
het nyomtatni, nyomtató segítségével. Az
űrbe is el lehet küldeni, ha tudjuk az űrhajó
elektronikus címét. A Holdra is el lehet jut-
tatni, a Holdról is lehet képet továbbítani a
Földre, ahogy azt tették már korábban is.
- Jól van, Vlagyimir, nagyon jó. Elfele-
jtettél egy nagyon fontos részletet. A
legfontosabbat.
- Melyiket?
 425/501

- Mielőtt az összes számítógéppel

végezhető műveletet megalkották volna, az
emberben már előtte megszületett a gon-
dolat, hogy elküldje a képet.
- Egyetértek. A gondolatot azért nem em-
lítettem, mert ez magától értetődő.
- Most pedig mondd meg, lehetséges-e a
korszerű műszaki lehetőségekkel az összes
általad említett pontba, képen kívül
tárgyakat is áthelyezni?
- Tárgyakat? Hát tárgyakat, gondolom,
nem sikerülne - egy darabig gondolkodtam,
majd hozzátettem: - Eszembe jutott,
Anasztázia, vannak olyan szerszámgépek,
amelyek számítógépes programvezérléssel
képesek fából mintát esztergálni, például
szobrot. Ha ezt a számítógépes programot
elküldjük az adott elektronikus címre, egy
másik kontinensre, vagy akár a holdra, és ott
van egy másik számítógép, amelyik hasonló
esztergapadhoz van kapcsolva, az ugyanoly-
an szobrot farag ki, és akkor már kettő lesz -
 426/501

egy, amelyiket az én számítógépem készített,

a másik melyet a másik helyen levő
számítógép farag ki. Ilyen módon, a nálam
levő szobrot lemásolják egy másik kontin-
ensen vagy a holdon.
- Tehát, egy tárgyat modern technokrata
módon, át lehet vinni vagy lemásolni, és újra
előállítani egy másik bolygón?
- Igen, lehet.
- De érted, mit jelent ez, Vlagyimir? - Mit?
- Azt jelenti, hogy létezik természetes mód-
szer a tárgyak átvitelére egyik bolygóról egy
másikra, és ez a módszer ezerszer töké-
letesebb, egyszerűbb és minden ember
számára elérhető lehet. A természetes mód-
szerek nem igényelnek különösebb műszaki
készletállományt. Abban a legfontosabb - az
emberi gondolat.
- Egyetértek, mint ahogy a gyermek
teremtésénél is a felmerült gondolat a fontos
- viszont a férfi számára, aki gyermeket
szeretne, szüksége van a nőre, a nőnek
 427/501

viszont, ha gyermeket szülne, a férfira.

Egyéni elgondolásukat, ők ketten, együtt tud-
ják - anyagi formában megteremteni.
- Együtt... Vlagyimir, a teremtés lehet-
őségének legnagyobb vívmánya - a férfi és a
nő együttes alkotása - a gyermek születése.
Ez azt jelenti, van természetes lehetősége a
más bolygókon való élet megteremtésének.
Még nem egyértelmű, hogy ennek
megvalósításához milyen elengedhetetlen
anyagi alkotóelemek összességére van
szükség.
- Anasztázia, ez felbecsülhetetlen értékű
felfedezés. Még nagyobb értéke lenne, ha
valaki megtalálná a szükséges biológiai össz-
etevőit is.
- Gondolkodnunk kell! Sok mindent
megérthetnénk és megérezhetnénk, ha
képesek lennénk hozzákapcsolódni ahhoz a
tudáshoz, amely az eredendő emberek sajátja
volt a kezdeti időkben.
 A KEZDETEK
EREDENDŐ EMBERISÉGE
Feltételezem, azt gyanítom, és ezt erősíti
meg az élet logikája is, hogy ők, olyan nagy
tudással és képességekkel rendelkeztek, mint
Isten maga.
- Kik azok az ismeretlen „ők"?
- Ők Isten gyermekei. Az első földi korszak
emberei.
- Az első korszakból? Ezek szerint létezett
következő is? És miben különbözött az első
korszak az azt követőktől?
- A fejlődés irányában különbözött. Vlagy-
imir, az emberiség nem mindig választotta a
technokrata fejlődést, az esztelenség útját.
Kezdetekben, az első civilizációs korszakban,
más irányba fejlődött, nevezzük ezt a ter-
mészetes fejlődés irányának. Mindent
használtak, amit Istent a kezdetekkor
megteremtett. E civilizáció tagjai Isten
 429/501

teremtését tanulmányozták, annak fel-

használásával tökéletesítették környezetüket.
Az Isten által teremtett világ tökéletes, és
minden nemzedéknek okosabbnak kell len-
nie az előzőnél, így teremtette meg Isten.
Másképpen ez nem történhet. Különben
Isten, nem nevezhető Istennek, és az Ő al-
kotásai - a fejlődési lehetőség nélkül - maguk
válnának a teremtés végzetévé. Az ember - a
teremtés kezdete.
Még elképzelnünk is nehéz, milyen ma-
gaslatokat ért el az első civilizáció az Isteni
fejlődés útját járva, hogy nézett ki a bolygó az
ő létezésük korszakában.
Az első civilizáció emberei, természetesen,
külsejükben is eltértek a mai emberek
megjelenésétől. Ideális testfelépítésűek vol-
tak, egészségük összehasonlíthatatlanul job-
ban őrizte az életenergiát, mint ahogy, az a
mai embernek megadatik. Az akkori világról
való, Istentől származó élettani ismereteik,
 430/501

lehetővé tették számukra, annak

továbbfejlesztését.
Minden jelenleg ismert műszaki vívmány-
unk, tudományos és technikai felfedezésünk,
az ő világukban, lényegesen magasabb szin-
ten létezett, tökéletes élettani formában.
- Hol vannak a korszak létezésére von-
atkozó bizonyítékok?
- Vlagyimir, ha most egy felnőtt embert
látsz, szükséged van bizonyítékra, hogy az az
ember előbb csecsemő, majd gyermek volt?
- Nem, nem kell. Maga az ember jelenti élő
bizonyítékát annak, hogy előbb gyermek volt.
- Éppen ilyen a mai, modern korszakunk -
ez a bizonyíték arra, hogy létezett az első. És
az első - nem lehetett technokrata korszak.
- Rendben, elfogadom, de történelmi
kutatások, régészeti ásatások alapján azt
látjuk, hogy az évezredekkel korábban élő
ősemberek állatbőröket viseltek, bunkósbot-
tal állatokra vadásztak, ami azt jelenti, ne-
hezen jutottak élelemhez.
 431/501

- A régészek, a technokrata korszak után

élő emberek leleteit tárták fel.
Képzeld el, Vlagyimir, a Földön tech-
nokrata civilizáció él, magas műszaki
színvonalat ér el. Viszont bármelyik tech-
nokrata út kizsigereli a Földet, környezeti
ártalmakat okoz, felborítja a légkör egy-
ensúlyát, a széleskörű génmanipuláció pedig
összeomlásához vezet. A hatalmon levők,
vagy az úgynevezett hatalmi elit, mindig
előre tud a katasztrófa bekövetkezéséről, és
saját menekülésével van elfoglalva. Az egyik
korszakban, például, a Föld keringési
pályájára állítottak két óceánjáró nagyságú,
teljes műszaki felszereltségű komplexumot.
Azon menekültek meg és élték túl a földi
katasztrófa következményeit. Ez a bonyolult
építmény nem tudott védelmet nyújtani az
idők végtelenségéig, mivel maga is mulandó
volt. A földi katasztrófától menekülők körül-
belül hatvan évig maradtak rajta. Gyerekeik
születtek. De bekövetkezett az az idő, amikor
 432/501

már lehetetlenné vált az élet mesterséges

körülmények között. A menekültként ott élő
emberek kezdtek kihalni, ezért megállapod-
tak abban, hogy visszatérnek a Földre, és ezt
meg is tették. Speciális kapszulákban, cso-
portokban tértek vissza. A tűzvészek
következményeként kihűlt Földön, néhány
helyen újra fű sarjadt és az állatvilág újjászü-
letése ment végbe. Az emberek kis részének
sikerült ilyen oázisba kerülnie. Azok, akik
sivár területekre kerültek, vagy izzó láva
pusztította helyekre, meghaltak. Akiknek
föld borította területre sikerült leszállniuk,
ahol maradt egy parányi magja az életnek,
örültek saját szerencséjüknek. Mindjárt meg
is mutatom neked.
Nézd, összesen hat ember száll ki a
vörösen izzó kapszulából. Boldognak látsz-
anak, a zöld fűnek és a tiszta levegőnek örül-
nek. Két gyerek van velük, egy kisfiú és egy
kislány, érdeklődőén szemlélik a ribizlibok-
rot, és rajta egy bogarat. Egy idős, ritkuló
 433/501

hajú ember, visszatér a kapszulához, gyorsan

kivesz belőle egy dobozt, amely különféle
dolgokat tartalmaz. Leteszi a földre, figyeli á
kisfiút és a kislányt, majd odamegy a közel-
ben álló édesanyjukhoz és így szól:
- Jobb lenne távolabb menned ettől a
helytől, és vidd a gyerekeket is! Egy hétre
elegendő élelmünk van. A férjed meghalt, én
távoli rokonod vagyok, de nem tudlak
megvédeni titeket, amikor a termékekért
való harc elkezdődik.
- Adj, legalább egy napra elegendő élelmet!
- kérte a nő.
- Vedd el magad, de úgy igyekezz, hogy
senki ne vegye észre, és utána gyorsan menj
el.
A nő odament a földön levő dobozhoz, le-
hajolt, mintha cipőjét fűzte volna, gyorsan
kivett három tubust, elrejtette kezes-lá-
basában. Azután a gyerekekhez sietett, tá-
volabb csalogatta őket a földön fekvő tárgy
 434/501

közeléből azzal, hogy figyelmüket az érdekes

bokrok tanulmányozására irányította.
A Földre visszatérő emberek a technokrata
világot ismerték. Jól tudtak számítógépet és
űrhajós telekommunikációs szerkezeteket
kezelni, autót és űrjárműveket irányítani, de
a tudásuk itt teljesen haszontalannak tűnt,
sőt egyenesen káros hatásúnak. A Földön
megszűnt mindenfajta kommunikációs és
egyéb mechanizmus. Ami a Földön meg-
maradt, az káros sugárzásával, halálos
veszélyt jelentett.
A fiával és lányával távozott nő fenntar-
totta saját nemzettségét. Évezredekig fe-
jlődtek tovább a technokrata irányba.
Régészek több ősi várost tártak fel. Ősök sír-
helyeit, amelyekben primitív, vadászatra al-
kalmas eszközöket találtak, és abból azt a
következtetést vonták le, hogy az emberiség
kezdeti korszakára találtak bizonyítékot. De
valójában, a saját civilizációjuk végét látták.
A régészek néha sziklarajzokat találtak,
 435/501

amelyek szkafanderbe öltözött embereket

ábrázoltak. A tudományos világ egyes
képviselői azt a következtetést vonták le,
hogy az emberiség űrlényektől származik, és
az ősi időkben űrlényektől kapták tudásukat.
Még feltételezni sem szerették volna, hogy a
sziklarajzokon, szkafanderben ábrázolva... a
saját korszakuk végét élő embereket látták.
- Hol van most az a bizonyos első
civilizáció?
- Eltűnt. Hirtelen eltűnt, egy megmag-
yarázhatatlan oknál fogva. Az első korszak
emberei, saját eltűnésük pillanatában, a
Világegyetem tudásbázisából kitörölték
minden általuk elért vívmány adatait. Min-
dezt megmagyarázhatatlan módon érték el.
Miért tették ezt? Csak feltételezni, találgatni
lehet.
- Mit javasolsz, Anasztázia?
- Azt javaslom, hogy amint az emberek fel-
ismerik, hogy maguk döntenek a Világ-
mindenség sorsáról, ezzel egyidejűleg
 436/501

fedezzék fel önmagukban, a világellenesség

az esztelenség víruskezdeményeit is, továbbá
azt, hogy nincs meg a kellő immunitásuk
ezekkel szemben. Akkor, lelkük hangjával,
saját elért eredményeiknek köszönhetően
kitörnek a Földről, hátrahagyva azokat,
akiket a legjobban fertőzött meg az es-
ztelenség és a teremtett világgal való szembe-
fordulás vírusa. A hátrahagyottak így vé-
gigjárhatják az esztelenség állomásait, teljes
egészében megérthetik az értelmetlenség di-
menzióját. És mi, akik az első civilizáció
utódai is vagyunk egyben, akkor végér-
vényesen felismerhetjük és egy pillanattal a
bolygószintű pusztulás előtt kiegy-
ensúlyozhatjuk magunkban az Értelmet és az
értelmetlenséget. Az első földi civilizáció
minden vívmánya feltárul előttünk, új és
sokkal tökéletesebb formában.
- Ha feltárul előttünk a tudásuk, ahogy
mondtad, ez azt jelenti, hogy valahol most is
létezik?
 437/501

- Minden emberben jelen van.

Anasztázia hirtelen abbahagyta beszédét
és megdermedt.
- Mi történt, Anasztázia, miért hallgattál
el?
- Valami történt a Világegyetem tér-
ségében, érzem, Vlagyimir. Érzem a
rezdülésekből, te nem érzed?
- Én semmit nem érzek, csak a friss szellő
fújdogálását,
- Igen, a szellő az, de szakadozott.
- Lehet, hogy szaggatott, és ez mit jelent?
Valami rossz vagy valami jó dolog történt?
- Nem tudom, Vlagyimir, egy dolog vilá-
gos, a történtek miatt felbolydult a térség.
- És hol történt mindez?
- Azt hiszem, a tópartunknál.
- És hogy reagál a történtekre a
Világegyetem?
- Mindig reagál, ha valami érdekes és
szokatlan információ jelenik meg.
 438/501

- Menjünk gyorsabban, fussunk a tóhoz,

Anasztázia!
Gyorsított léptekkel haladtunk. Néha,
amikor a tajgai terepviszonyok is me-
gengedték, igyekeztem futni. Csak egyszer
ültünk le pihenni, aztán megint futottunk a
tóhoz.

A tó közelében, hirtelen elképzeltem, mily-

en kellemetlenség történhetett a fiammal, és
megkértem Anasztáziát, álljunk meg.
- Várj egy kicsit, Anasztázia! Figyelj rám és
próbálj megérteni. Vologya úgy érzi, hogy
versenyre hívtál ki minket. Igaz?
- Igen - válaszolta nyugodtan Anasztázia.
- Nem kísérlem meg elmagyarázni, miért
igazságtalan ez a kihívás. Nincs rá idő. De
nagyon kérlek, ne kritizáld Vologyát
mindazért, amit az elmúlt két napban tett,
távollétünk alatt.
Valószínűleg reggeltől estig a maketten
dolgozott. Igyekezett. Biztos vagyok benne.
Láttam, amikor együtt dolgoztunk a terven.
 439/501

De neki nincs elegendő információja. Ha

kritizálni kezded az alkotását, nagyon fog ag-
gódni miatta. Azt mondta nekem, ha nem
nyeri meg a versenyt, az anyát elkeseríti.
Képzeld el, azért igyekszik, hogy ne keser-
ítsen el téged.
- Sem téged, Vlagyimir.
- Igen, engem sem. Mi viszont, felnőttek
vagyunk.
Meg kell értenünk: a birtok tervéhez
egyszerűen nincs mit hozzátenni. A földgát
ragyogó ötlete már megszületett, a tó helye is
ki lett jelölve, a terasszal körbevett ház el-
helyezése ellen sem emeltél kifogást. Mi
maradt még? A virágágyások, a veteményes
helye - ezek apróságok, nincs nagy
jelentősége. Az építkezés kivitelezése - az
sem lényeges kérdés. Értsd meg, Anasztázia,
nem maradt tér a további alkotáshoz. Te
magad terveztél és rendeztél el mindent, a
fiunknak nem hagytál lehetőséget. Legalább
dicsérd meg az igyekezetéért!
 440/501

- Csupán az igyekezetéért, nem tudom

megdicsérni. Ez lealacsonyító lenne.
- Lealacsonyító? És lehetetlen helyzetbe
hozni a gyereket - ez nem lealacsonyító?
Nem, ez nem lealacsonyítás. Ez kigúnyolás.
- Vlagyimir, kérlek, higgy nekem,
egyáltalán nem gúnyolom a fiunkat. A te és
az én részem is benne van. A te Őseid és az
enyéim által összegyűjtött valamennyi in-
formáció és tudás. Őt nagyapja és dédpapa
nevelte és tanította. A fiunk képességei még
nem fejlődtek ki teljesen, de biztos vagyok
benne, hogy kiemelkedőek lesznek.
- Lehet kiemelkedőek, de most mag-
yaráztam el neked: nem maradt több hely az
alkotáshoz, hogy megnyilvánulhasson. A bir-
tok terve elkészült.
- Azt gondolod, elkészült. Már régóta olyan
benyomásom van, hogy mi ketten és a bir-
tokaikat építő emberek, mégsem tudunk
valamit, annak lényegi rendeltetéséről.
Megérzéseik sokaknak vannak, azért is
 441/501

vonzza az embereket a Családi birtok létre-

hozásának gondolata. A jövőre nézve és a
végtelenséget tekintve azonban egy fontos
dolgot nem ismertünk fel.
A teremtése óta mind a mai napig az em-
berben, minden megvan, ami kezdetekkor
megteremtetett, és ők, az első korszak
ember-istenei megbújnak minden egyes mai
emberben, még ha egészen kicsi, mik-
roméretű részecskéken is. Lehet, ők látják
vagy érzik a történéseket. Amikor felesleges
meggondolatlanságommal kellemetlen he-
lyzetbe hoztam a fiamat előtted, lehet ez a kis
részecske kikapcsolódott, nem bírta ki, de
éppen az is lehet, hogy eljött az ideje... Lehet,
Vologya érzi a meglévő tudását. Túlságosan
szokatlan szépségűre sikeredett és a
működésének túlságosan tökéletes lehet-
őségeit rejti magában ez a tűzmadár.
- Anasztázia, értsd meg, lehetetlent kíván-
sz! Azt akarod, hogy a fiad elmagyarázzon
neked, vagy megalkosson valamit, de magad
 442/501

sem tudod, hogy mit. Te csak érzed a Családi

birtok valamiféle új lehetőségeit, de lehet,
Vologya nem is tud az érzéseidről.
- Az én érzéseim a fiunkban is megvannak,
Vlagyimir.
Anasztázia mögött haladtam és megér-
tettem, nem akar ravaszkodni majd a fiunk
előtt, nem fogja egyszerűen megdicsérni. An-
nál inkább valószínű, hogy kritizálni kezdi.
De én nem emelek majd kifogásokat. Határo-
zott döntést hoztam: olyan szavakat kell
találnom, ami bátorítja, dicséri igyekezetét.
Egy kicsit lemaradtam Anasztázia mögött.
Amikor kiértem a tajgából, megláttam, hogy
a cédrus mellett áll, és feszült figyelemmel, a
távolból szemléli a parton végbemenő es-
eményeket. A tajgai, száz éves cédrusokkal
övezett tó homokos partján, Vologya érthete-
tlen építményen dolgozott. Egyszerű négyz-
etnek tűnt, vagy téglalapnak, amelyet földgát
keretezett, két oldaláról vályogfal simult
hozzá. A falak a sarkoknál fehérek és
 443/501

magasabbak voltak, mint az oldalaknál. A

szélénél, a négyzeten belül, tó volt, mellette
az egyedi madár, a négyzet közepén pedig, a
homokban, Nasztyenyka ült - mindössze en-
nyi. Megértettem, Anasztázia, nem fogja dic-
sérni Vologyát. Nincs miért. A madár koráb-
ban megvolt már, a földgátat egyáltalán nem
ő találta ki.
A házat és a gazdasági épületeket, vagy
nem volt ideje megépíteni, vagy nem tudta
elhelyezni. Igaz, a négyzet kissé faramuci
volt. Anasztáziához fordultam és azt
mondtam:
- Vologyának nem sikerült semmi különö-
set megépíteni, tehát nincs mit kifogásolni.
Anasztázia semmit nem válaszolt, rám sem
nézett, mintha egy külön világba került volna
a látottaktól, teljes figyelmét a négyzetre
összpontosította.
Elindultam a négyzet irányába, ahol
valami különös és érthetetlen dolog történt.
A makett irányába tett néhány lépés után
 444/501

megálltam, nem volt erőm tovább mozdulni.

A térség környezete hirtelen, mintha transz-
formálódott volna. Külsőleg minden változ-
atlannak tűnt, de az érzetek... Hihetetlenül
kellemes érzések ölelték körbe az egész térsé-
get, mintha ismerősek vagy előző életből
valók lennének, és felmelegítették belülről a
testet. Féltem mozdulni, hogy el ne illanjon
ez az érzés. Csak álltam a négyzet sarkánál és
néztem. A sarkot, fehér házikó formájában,
ablakkal és ajtóval.
Kezdtem magamhoz térni, amikor meghal-
lottam közelemben Anasztázia hangját. Vo-
logyához fordult, aki térden állva, kezeivel
simítgatta a fal egyenetlenségeit.
- Kérdezhetek tőled, fiam? Úgy tűnt,
Anasztázia aggódik.
Vologya felállt, odament Anasztáziához,
finoman meghajolt és azt válaszolta.
- Örömmel hallgatlak, anya.
- Új meghatározást találtál a „ház"-ra?
 445/501

- Igyekeztem keresni anya, és arra a

következtetésre jutottam, hogy a házat
egyszerre kell az ember és a saját birtoka
részére megépíteni, s akkor azok, egymáshoz
szétválaszthatatlanul kötődnek és egységes
életteret alkotnak a térségükben.
- Mondj valamit, Vologya, a makettedről és
annak rendeltetésének! Mondj el minden
részletet!
- Jól van anya, elmondom.
A fiunk elkezdett magyarázni. Az el-
mondása alapján életre kelt a makett, a
szokatlan Családi birtok feltételezett
értelmezése.
- Ez a ház bejárata, anya - s Vologya a
falnyílásra mutatott. Az erdő felőli oldalon
van, nem az út felől.
- Azt akarod mondani, hogy ez a bejárat a
Családi birtok bejárata - pontosított
Anasztázia.
- Az egész birtok jelenti a házat - válaszolta
Vologya - ezért neveztem a ház bejáratának.
 446/501

És az embernek meg kell törölnie a lábát a

bejáratnál, ha piszkos, ha mégsem lenne
sáros, akkor is meg kell tenni, legalább
gondolatban.
Ez a fal - Vologya a telek kerületén el-
helyezkedő melegházra mutatott - ez a ház
élő fala. A nagy része csak ideiglenes célt
szolgál, ahhoz, hogy mielőbb kialakuljon a
termőtalaj. Apa akarta, hogy gyorsabban
történjen meg minden. A lehullott levelek
giliszták segítségével alakulnak termőtalajjá.
A házon belül fejlődő növényeknek meleg
lesz, és jól érzik magukat. A vályogfal
átmelegszik a felül levő üvegen vagy az átlát-
szó fólián keresztül be tud sütni a nap, ahogy
azt apa mondta. Nappal a vályog felmeleg-
szik, éjjel, a hűvösben, meg kiadja a meleget,
átadja a bent növekvő növényeknek.
A falon belül szabad terek vannak, olyan-
ok, ahol különféle kerti szerszámokat és es-
zközöket lehet tárolni, amiket az ember
használ. Ebben a helyiségben pedig, anya, - s
 447/501

Vologya a fal kerületéből kiugró ovális részre

mutatott - az ember télen aludhat és
étkezhet.
Azután a kamra következik, ahol a fát
tárolják. Az élő fal sarkaiban, az erdőhöz
közeli oldalon, helyeztem el a különféle ház-
iállatokat: tyúkot, hattyút, kecskét, lovat,
sünit, pávát és galambot. Az ólból két kijárat
van, az egyik az erdő felé, a másik a ház tér-
sége felé. Apa azt mondja, gyakran kell
utaznia, nem lesz, aki ellássa az állatokat.
Úgy gondolja, hogy az ember ne tartson ál-
latot, ha nem tud kellő figyelmet fordítani
rájuk és idejében etetni őket. De én úgy gon-
dolom, hogy a táplálék embertől való
elfogadása lealacsonyítja az állatokat, füg-
gővé teszi őket. Az embernek úgy kell létre-
hoznia a számára kedvelt állatok
tartózkodási helyét, hogy azok önállóan tud-
janak táplálkozni, s az emberhez tudjanak
jönni bármikor, ha neki szüksége van rájuk.
A mi tisztásunk körül - a házunk körül -
 448/501

különféle állatok élnek, mégsem kell az

etetésükkel foglalkoznunk, inkább fordítva,
ők hoznak nagy örömmel élelmet nekünk.
Feltételezem, ezt hasonló módon lehet
alakítani a Családi birtokon is, különösen, ha
az közeli erdőhöz kapcsolódik.
- Lehetséges - mondta elgondolkodva
Anasztázia és további kérdéseket tett fel a
fiának: - Vologya, az út felől, a telek
sarkainál, két házikó van, kisebb ablakokkal,
az mire való?
- Anya, ezt apa részére készítettem. Tu-
dom, legszebb gyermekkori emlékei ahhoz
kapcsolódnak, amikor kisfiú korában, na-
gymama és nagypapa házában élt, a szalmat-
etős, fehérre meszelt vályogházikóban.
Megépítettem ezt a falusi házat. Gondolom,
jó ötlet, hogy apa birtokán olyan részletek is
legyenek, amik élete kellemes emlékeit
idézik.
Gyorsan megfordultam, a fehér vályogra
néztem... És megismertem - gyermekkorom
 449/501

házikóját. A kis ukrán, meszelt, szalmatetős

házikót, ablakokkal és ajtóval, előtte paddal.
Legszívesebben odarohantam volna a fiam-
hoz, hogy megöleljem, de megint elárasztot-
tak a kellemes érzetek, mozdulni sem
engedtek, csak szólni tudtam:
- Köszönöm, fiam. Minden nagyon hason-
lít - az ablak, az ajtó, a pad.
- A gyermekkorod házikójának ajtaja nyí-
lik, apa. Ha kinyitod, rögtön a birtokod fed-
ett részébe jutsz, azon keresztül arra mehet-
sz, amerre szeretnél.
És azonkívül még, apa, különféle
növényeket is elhelyeztem a birtokon, s meg-
felelő jeleket alkottam belőlük.
Apa, a melegházban nevelhetsz mindent,
amit szívesen fogyasztasz tavasszal és
nyáron, de a kedvenc zöldségeid és gyümölc-
seid ágyásain kívül nagyon jó lenne, ha
bizonyos távolságra egymástól, tizenegy
méter hosszú ágyásokat is elhelyeznél. A leg-
alább kilencven centiméter szélességű
 450/501

ágyásokba olyan növények dugványait

ültesd, mint például ribizli, málna, továbbá
jó lenne minden oldalon legalább egy cédrus
csemetét ültetni, és egyéb tajgából hozott
növényeket, virágokat, és ezeket lehetőleg ne
a tajga széléről, hanem inkább a belsejéből
szedd!
- Az embereknek ezt különösen nehéz lesz
megvalósítaniuk, Vologya, én még megtehet-
em, de szeretném, ha ez a lehetőség más em-
berek számára is megvalósítható lenne, akik
a Családi birtokaikat építik. A többségük
nem tudja megoldani, hogy a tajga mélyéről
származó növényeket ültessen.
A tajgában nincsenek utak, nem lehet
járművekkel közlekedni, emiatt a hosszadal-
mas szállítás nehezen megoldható. S ez
bizony jelentős anyagi kiadásokat jelent.
Összességében a Szibériából szállíttatott
növények lényegesen drágábbak lesznek
azoknál, amelyek faiskolákból közvetlenül
beszerezhetőek és a közelben vannak. Van
 451/501

egy olyan közmondás: „Olcsó húsnak híg a

leve." Azért magyarázd el, miért kell a tajga
mélyéről vett növényeket ültetni, ha ki lehet
ásni a közeli erdőben, vagy meg lehet
vásárolni egy közeli faiskolában?
- De, ezek más minőségű növények
lesznek, apa. Hiszen magad mondtad, hogy
például a keserű gomba, amelyik itt nő és
nyersen fogyasztható, eltér azok ízétől, amik
Oroszország középső részében teremnek.
Ugyanígy különbözik a vörös áfonya íze is.
Különbözik a ribizli és a málna íze is. A
könyvedben megírtad, hogy a tudósok,
például Paliasz akadémikus is, kifejtették ezt.
- Mondd, Vologya, az ízminőségen túl - ez
az egyetlen oka, hogy ilyen tajga mélyéről
való növényekkel beültetett ágyásokat alakít-
sak ki?
- Nem ez az egyetlen ok, apa. A tajgai
növények nem veszik át az ésszerűtlen világ
információit, amelyben élni kényszerülsz. A
birtok kerületén beültetett, természetből
 452/501

származó növények, nem is engedik a birtok

területére bejutni azokat. A helyi növények,
amelyeket te honosított növényként említesz,
nagyobbrészt hozzászoktak, ezért átengedik
azokat. Ebből a tulajdonságukból fakadóan
nem jelentenek akadályt, átengedik az
ésszerűtlen világ információt, köztük azokét
a növényekét, amelyek nem hoznak magot.
- Ismerek ilyeneket. Úgy nevezik őket, gén-
módosított növények.
- Apa, fontos, hogy a telek kerülete ne
engedjen át olyan információt, ami számodra
haszontalan és káros, ami másik helyre repít
át téged.
Nem értettem, mit mondott a fiam, ezért
kérdezgetni kezdtem:
- Milyen másik helyre? Hogyan tud
átvinni? Mit jelent, hogy átrepít?
Vologyának nem maradt ideje válaszolni,
mert Anasztázia, nehezen leplezve ag-
godalmát, ezt mondta:
 453/501

- Nagyon jót találtál ki, fiam, fontos, hogy

a birtokon kellemes érzeteket kon-
centráljunk. A birtok bejáratánál való láb-
törléssel a negatív érzelmeket kívül hagyjuk.
 ŐSEINK LÁNGOLÓ VÉRE
Anasztázia kézen fogott. Megéreztem
kezeinek kellemes melegségét és finomságát,
s az arcára nézve azt is láttam, mennyire ag-
gódik. Anasztázia a makett közepét figyelte.
Én is megnéztem, mi van ott. Semmi
különös. Ha csak nem a középen elhelyezett
fehér pálcikák érdeklik őt. Újabb kérdéssel
fordult a fiához:
- Mondd el, fiam, mit jelent a fehér kör, a
birtok közepén?
- Az egy kerek melegház - kezdtem mag-
yarázni a fiam helyett. - Ezt beszéltük meg
Vologyával. A fehér pálcikák nálunk valam-
ilyen áttetsző anyagot jeleznek, ami lehet
üveg, polikarbonát, esetleg polietilén. Sokáig
nem tudtuk, hová helyezzük a melegházat.
Semmihez sem illeszkedett. Most, amikor
Vologya a birtok teljes kerülete mentén
helyezte el, most, így nagyon tetszik. Itt
 455/501

egyben van a melegház és a kerítés, és a

szükséges melléképületek is. Még a kicsi
melegház, amit Vologya a középpontban
megépített, az is nagyon tetszik, pont oda
való. így különösen összhangban van a telek
kerületén elhelyezettekkel.
- Gondolom, az ott középen, az nem
melegház, Vlagyimir - mondta halkan,
Anasztázia, de hangja továbbra is izgatott-
ságot tükrözött.
Vologya meghallotta őt és szavait hozzám
intézve, nyugodtan válaszolt:
- Anyának igaza van, a fehér pálcikák a
telek közepén nem a melegházat jelzik.
- Akkor mit jelölnek? - kérdeztem a fiamat.
- A birtok közepén, apa, egy kerek, tükör-
sima vízfelszínt helyeztem el.
- Tükröt, vagy mit is? - kérdeztem vissza.
- Úgy is lehet mondani. Tükör vagy egy
tükörsima-vízfelület - válaszolt nyugodtan
Vologya.
 456/501

- Mit mondhatnék, egészen eredeti. A bir-

tok közepén, kissé megemelve egy kerek
tükör, amiben a felhők tükröződnek. Hogy a
Nap, a Hold tudjon gyönyörködni magában.
A fénycsillámok tündökölnek majd a birtok
teljes terében. Hasonló ötletet még nem lát-
tam tájrendezési tervben, bár már sokat át-
néztem. Nagyon eredeti ötlet.
- A tükröt piros levelek veszik körbe, mit
jelent ez, Vologya? - kérdezte hadarva
Anasztázia.
- Itt a tűz ég, anya.
- Hogyan kerül ide a tűz? Miből lesz itt
tűz?
- Kőolajból és gázból, anya.
A válasz hallatán Anasztázia erősebben
megszorította a kezemet, és a következőt
kérdezte fiától:
- Ők megengedték neked, hogy lángra lob-
bantsd vérüket, Vologya?
- Igen anya, az őseink Lelkei megengedték,
hogy földi vérüket lángra lobbantsam. Ha
 457/501

nem egyeznének bele, nem is jutott volna es-

zembe ez a gondolat.
- Lehetséges, de elég lesz már abból, hogy
a fontos dolgokról eltereljük az ember
figyelmét - szólalt meg hirtelen Anasztázia
nagyapjának hangja, s az ő hangjában is
érezhető volt az izgatottság. Még nem fe-
jezted be a makett terveit, igaz, Vologya?
- Még nem fejeztem be, nagypapa.
- Akkor fejezd be és ne engedd, hogy ebben
bárki megzavarjon!
- Igen, fejezd be Vologya, odébb megyünk
egy kicsit - tette hozzá Anasztázia, és oldalra
terelt a szokatlan Családi birtok tervétől.
Amikor leült egy hatalmas cédrus tövéhez,
megkérdeztem őt:
- Anasztázia, úgy érzem, valamiért aggód-
sz, igaz?
- Igen, Vlagyimir, aggódom. A legtöbb
dolog, amit a fiunk készít, jelenleg nem
létezik a Földön, nincs róla információ a
Világegyetemben sem. Azt, amit a birtok
 458/501

közepén alkotott, te szépnek és eredetinek

nevezted. De nem ezek a szavak, nem csak
ezek a szavak jellemzik az alkotását. A
tervezett konstrukció, amiről Vologya be-
szélt, egy műszer, vagyis egy műszer al-
kotóeleme. Ez egy soha nem látott
teljesítőképességű biológiai szerkezet.
Érzem, de nem találok pontos szavakat a
megfogalmazására. Lehet, nincs is létező szó
erre. A berendezés példátlan lehetőségeiről
csak találgatni lehet. Kérlek, Vlagyimir, ne
sürgess, adj időt a látottak fokozatos
felismerésére!
 AZ ELSŐ FÖLDI
CIVILIZÁCIÓ AJÁNDÉKA
Feltételezem, hogy a birtok terve egyes
részleteinek megvizsgált elemei,
összességében tekintve, egységet alkotnak.
Lehet, hogy ez - jelen emberi tudattal még fel
nem fogható - biológiai eszköz, szerkezet,
vagy esetleg valami egyéb. Gondolkodni kell,
ki kell találni, mi ez. Mi lehet ez a vályog
szélekkel határolt, földgáttal övezett egyhek-
táros telek. A gát valamiféle átlátszó anyaggal
van lefedve. Belül különféle növények, en-
nek, kell, hogy valami jelentése legyen.
- Vologya azt mondta, a növények lehetnek
a megszokottak, zöldségek, például paradic-
som, uborka, egyéb zöldfélék. Összességében
minden, ami az ember étkezéséhez fel-
használható. De, legalább tizenegy méter
hosszú és kilencven centi széles ágyásokat
kell készíteni. Az ágyásokba a tajga mélyéről
 460/501

származó növényeket kell ültetni, azért, hogy

ne engedjék át az esztelenség információit.
Így mondta.
- Igen, nem engedik át. Ilyen módon, bir-
tok kerülete, maga egy védőburkot alkot.
- Minek a burkát?
- Minden belül találhatónak a burkát. A
külső széleken található melegház - amely
magában foglalja az ember életteréhez szük-
séges összes helyiséget, és a háztartási
kellékeket - szép, mindamellett ésszerű.
Néhány év múlva, az áttetsző borítás fölösle-
gessé válik. A lényege abban van, ami alatta
megerősödik. A fiunkat valami konkrét cél
megvalósítása vezérli! Bekerítette a birtok
térségét, az esztelen világ káros befolyása
elől, a leghatékonyabb kerítéssel, amilyet
csak el lehet képzelni. A kerítés legfontosabb
szerepét nem a vályogfal és annak áttetsző
teteje jelenti, hanem a benne levő növények.
Ők gyakorolnak majd lelki hatást a maguk
 461/501

módján, és természetes módon segítenek

kiegyenlíteni önmagadban az ellentéteket.
- Milyen módon tudnak a növények az el-
lentétek kiegyensúlyozásában segíteni?
Valami rejtélyes módon, vagy mágiával?
- Nincs ebben semmiféle rejtély vagy má-
gia, Vlagyimir. Inkább tudomány, amelyet ti
pszichológiának neveztek. Képzeld el,
közelítesz a térségedhez, már messziről látod
gyermekkorod házikójának fehér falait, s ez
rögtön kellemes érzéseket kelt benned.
Amikor kiszállsz az autódból, megtorlód a
lábadat, s ezzel letisztítod magadról a negatív
információkat. Előtted kitárulnak a kapu
szárnyai, és tekinteted a pompás, élő Családi
birtokodat öleli körbe, amelyre mindig rác-
sodálkozol és büszkeséggel tölt el. Szépsége
nem hasonlítható össze semmilyen fest-
ménnyel, mindig különbözni fog tőle,
felülmúlja azt. Újabb virágok nyílnak az
ágyásokban és a fákon, mindig más színek
kavarognak, mindez a szellő mozgásától a
 462/501

virágok rezdülésétől még elragadóbbá válik.

Majd kedved támad megnézni, mi történik az
élő sövényen belül, és belépsz egy csodálatos,
változatos, éteri illatokat árasztó biroda-
lomba, mely teljességgel eltereli figyelmedet
az ésszerűtlen világ negatív eseményeiről.
- Igen, ez tényleg nagyszerű. A
lakókörnyezet egyben a pszichológus
szerepét is betölti, sőt e minőségében nagyon
látványos eredményeket ér el. Igazad van,
Anasztázia, minden alkalommal, amikor egy
három-négynapos távollét után visszatérek a
kertes házamba, minden alkalommal jólesik
szemügyre vennem, mi változott a kertben,
az ágyásokban és a melegházban.
A birtok, amiről te beszélsz nem hason-
lítható össze a kertes házzal, ez annál sokkal
hatásosabb. A tó partján levő madár ön-
magában is felbecsülhetetlen. És ilyet kit-
alálni, ami egy egyszerű kerti szaunából in-
dult, és egy nagyszerű használati értékkel
bíró remekművé nőtte ki magát. Most
 463/501

kezdem megérteni, hogy mindez mennyire

erőteljes pszichológiai hatással rendelkezik.
- Igazad van, Vlagyimir, majd rendelkezni
fog. Ahogy átléped a házad küszöbét, a
madár köszönt téged, majd belépsz oda, tüz-
et raksz, hogy tested, lelked átmelengesse.
- Mondd, Anasztázia, miért figyeltél fel rá,
miért ijedtél meg, amikor Vologya mesélni
kezdett a térség közepén épített tükröződő
létesítményről?
A gyermekkorod fehér falú házikója, a bir-
tokot körülvevő, élő szervezettel teli
melegház, a tüzes szívű madár, amely az em-
berrel az ég felé tör... Lehet, hogy sokkal
tökéletesebb analógia... Középen tükör, ami
az égitesteket tükrözi vissza.
Anasztázia felállt, s mint mindig, amikor
valami fontos dologról beszélt, tisztán kiejtve
minden szót, így szólt:
- Vlagyimir, a fiunk létrehozott egy mod-
ellt... Egy bolygóközi közlekedésre alkalmas,
biológiai működésű űrhajót épített meg.
 464/501

- Mit??? - kérdeztem meglepődve. - Biztos

vagy ebben, Anasztázia?
- Igen. Bizonyos vagyok ebben. Lehet, más
szóval kellene illetni, de ezt a szót jelenleg
nem ismerem. De, bizonyos vagyok e jármű
funkcionális rendeltetésében, hogy az alkal-
mas a térség és a benne tartózkodó
személyek teleportációjára.
Az ember, aki az elmondott terv elemeit
felhasználva megépíti Családi birtokát, azon-
nal megépíti saját világát egy másik bolygón
is, és ez a világ csodálatos lesz.
A térség közepében van a műszer azon
része, melynek segítségével a birtokot,
minden tartalmával együtt, más bolygókra
vagy világokba lehet áthelyezni (lélek-tele-
portálni). Csak egy része... És hol van...
Értem, Vlagyimir. Előttünk egy Családi bir-
tok csodálatos makettje van, ugyanakkor
előttünk van egy tökéletes bolygóközi űrhajó
modellje is, amely emberi elme
 465/501

gyorsaságával képes szállni. Egy pillanat al-

att elérhető vele a Hold, a Mars vagy a
Jupiter.
Számára a távolságnak egyáltalán nincs
jelentősége. Egy méter távolságot ugyanan-
nyi idő alatt tesz meg, mint millió fényévnyit.
Képes embereket átvinni más bolygókra a
Naprendszeren belül, és azon kívül is.
- De Anasztázia, a tudósok bebizonyítot-
ták, hogy más bolygókon nincs élet, még a
közelieken se.
- Hiszen azt mondtam, Vlagyimir, a térség
lélek-teleportációja teljes tartalmával,
beleértve a térségen belül élő... Más sza-
vakkal, ez a birtok átvihető - pontosabban
mondva - az adott térség lemásolható és el-
helyezhető egy másik bolygón.
- A térségben élő emberek is átkerülnek
egy másik bolygóra?
- Igen, az emberek is, ha az áthelyezés pil-
lanatában a térségen belül tartózkodnak.
 466/501

- És ha a másik bolygón nincs termőtalaj,

ha a hőség eléri a háromszáz fokot, vagy
mínusz száz fokos hideg van?
- Amikor egy térség teleportációja megy
végbe, a bolygón egy robbanáshoz hasonló
esemény történik, melynek következtében
megteremtődnek azok a feltételek, amelyek
biztosítják az új térség létrejöttét.
 A TÉRSÉG
TELEPORTÁCIÓJA
Hihetetlen információ, Anasztázia. Még el-
hinnem is nehéz, hogy az embernek ilyen le-
hetőségei vannak. Lehet, hibás
következtetéseket vontál le?
- Ezek már nem feltevések, Vlagyimir.
Korábban ilyen információ nem létezett a
Világegyetemben. Most jelent meg. De a leg-
fontosabb, hogy ezt az információt elfogadja
még az első civilizáció emberiségének az a
része is, amely bennem, benned és minden
emberben jelen van.
- Tudod, Anasztázia, csak most kezdem
felfogni, milyen hatalmas erő rejlik a
Világegyetem törvényének e három sza-
vában: TÖKÉLETESÍTSD ÉLETED
TÉRSÉGÉT! Úgy tűnik, az ember addig a sz-
intig tökéletesítheti a térségét, míg maga is
teremtővé válik. Hiszen átkerülve egy másik,
 468/501

még lakatlan bolygóra, az ember ott életet

hoz létre, ahogy annak idején Isten is tette.
- Az ember sohasem lesz Isten Vlagyimir,
soha nem lesz! Minden ember - Isten fia vagy
lánya. Isten - az ő teremtője és szülője - azt
szeretné, hogy a gyermekei tökéletesebbek
legyenek nála és ők egészen bizonyosan azok
is lesznek! Amennyiben kiegyenlítik ön-
magukban az ésszerűtlenséget és az
Értelmet.
- Ez ám az igazi tudományos haladás! Új
korszakot nyit az emberiség számára - hallat-
szott nagyapa hangja, aki észrevétlenül csat-
lakozott hozzánk.
Anasztázia felállt. A nagyapa őszülő, de
egyenes tartású idősödő ember, egy botra
támaszkodva állt, és elgondolkodva nézett a
tajgai tó partja felé.
- Papikám, te Vologya tervéről beszélsz? -
kérdezte nagyapát Anasztázia.
- Minek ide a beszéd, amikor a szemlé-
letváltás elkezdődött. A Messiás eljövetelét
 469/501

évezredek óta hirdető tanítások, amelyek őt

vagy őket dicsőítették, mára összefüggéstelen
gügyögéssé változtak. Megmutatta a Földön
élő emberek számára a lehetőséget. Ő egy új
képet teremtett. Vagy visszatért ahhoz, akit
Isten fiaként nevezett. Aki, mint ahogy Isten,
képes lakatlan bolygókon a földinél is
csodálatosabb életet létrehozni.
- Az ilyesmit az emberek nehezen fogadják
el - jegyeztem meg nagyapának.
- Hát ne higgyék el! Akkor mi történik? Az
önmaga nagyságában nem bízó embernek,
mi marad? Születés? Igen! Minek a szü-
letése? Ha így áll a dolog, az élet értelmetlen-
en, a halál marad. Ebből újabb kérdés
adódik: Akkor miért született?
Számtalan tanítás létezett az elmúlt évmil-
liókban. Mind egyről szólt, az emberiség
valakitől, valamit elvárt. így az elme is
váratott magára, elzárta maga elől az ér-
telmet. Az ember nem gondolkodott, hogy a
 470/501

Világegyetem miért is gyújt csillagokat

fölötte.
- És most mi legyen? A fiunk messiássá vá-
lik? - kérdezte szomorúan Anasztázia. - Ne-
héz lenne kiállnia a fennhéjázással szemben.
Ezért is az értelmetlenség keresésébe vetheti
magát.
Mind egyszerre hallgattunk el és együtt
néztünk a birtok tervének makettje felé. Vo-
logya a maga magabiztos, ugyanakkor nyu-
godt lépteivel jött felénk. A karjában hozta
Nasztyenykát. A pöttöm lányka kezeivel
ölelte bátyja nyakát és arcát annak arcához
szorította. Vologya néhány lépésnyire tőlünk
megállt, letette a földre Nasztyenykát.
Mindegyikünk előtt meghajolt és azt
mondta:
- Anya, te ne aggódj, tudom, ha messiás
lennék, az emberek a remény gondolatait
küldenék felém. Ez azt jelentené, hogy
elméjük csak kis részét fordítanák a
teremtésre.
 471/501

- Hogy döntöttél, mit csinálsz, Vologya? -

kérdezte fiát Anasztázia.
- Mennem kell. Majd észrevétlenül elve-
gyülök az emberek között.
Ezek után, Vologya külön-külön minde-
gyikünk szemébe nézett. Olyan gondolat
suhant át a fejemben, hogy örökre elmegy.
Végül, amikor rám nézett, azt mondtam
neki:
- Köszönöm, fiam, a családi birtok szokat-
lan és csodálatos tervét. A legszebb ajándék
lesz a hatvanadik születésnapomra. Sőt, az
eddig leélt hatvan évem legcsodálatosabb
ajándéka.
- Apa, ez a terv nem csak személyes
ajándékod, ez ajándék minden olvasód
számára. Használjon fel belőle mindenki an-
nyit, amennyit szeretne.
- Jó, ám legyen mindenkié. Azt jelenti,
hogy az enyém is.
- Apa, neked külön ajándékot készítek.
 472/501

Ezeknél a szavaknál Vologya kezét a

kebléhez emelte, kiemelt onnan valamit és
átnyújtotta nekem. Figyeltem, mennyire las-
san és óvatosan nyitja szét ujjait, feltárva a
kezében levő ajándékot. Amikor teljesen
kinyitotta ujjait, a tenyerében nem volt
semmi. Nagyapára néztem, majd Anasztáz-
iára, segítségükre számítottam, hogy
megértsem fiam gesztusának jelentését, és
hogy azt hogyan viszonozzam, de ők csend-
ben maradtak.
- Apa, vedd el a neked szánt ajándékomat -
mondta Vologya. Továbbra is értetlenül áll-
tam, nem tudtam, hogyan vegyem el azt,
amit nem látok. Akkor Nasztyenyka hirtelen
odalépett hozzám, megfogta a kezemet és
odatolt Vologyához. A fiam közelébe érve,
odanyújtottam kezem az övéhez. Ekkor
valami láthatatlan dolgot helyezett át
óvatosan az én tenyerembe.
Ez a láthatatlan dolog lüktetett, és enyhe
meleget árasztott magából. Összezártam
 473/501

ujjaimat és az ingem alá helyeztem, ahogy

Vologyától láttam. Egész testemet gyengéd és
szokatlan melegség járta át.
- Ez majd a házadban fog lakni, apa,
amikor megépíted a térség külső részét, kérd
meg, hogy töltse be teljesen a birtokodat.
Vologya mélyen meghajolt mindegyikünk
előtt, megfordult és határozott léptekkel tá-
vozott, majd eltűnt a bokrok mögött, vagy
feloldódott a térben. Úgy álltunk, mint akit
elvarázsolt tekintetével, és amikor tá-
volodott, csak szemünkkel kísértük csend-
ben. Azután azt mondtam:
- Anasztázia, az az érzésem, hogy a fiunk
örökre elment.
Mivel semmilyen választ nem kaptam,
Anasztázia felé fordultam. Ő továbbra is Vo-
logya távozásának irányába figyelt. A teste
remegett. Alsó ajkából vékony sugárban folyt
a vér. Elharapta ajkait, hogy ne kiáltson fel.
Megértettem. Az esztelenség vadászni fog a
fiamra, ahogy Anasztáziára és rám is.
 474/501

Megláttam, milyen erősen szorította ökölbe

kezeit Anasztázia. A tajga elhallgatott. Aztán
a térséget egy ismeretlen hang töltötte meg,
valami morajlás szerű, valami hatalmas dolo-
gtól származó zúgás. Az a benyomásom
támadt, hogy az egész térség összeszorul, és
ha majd kitágul, mindent lesöpör a földről.
Már voltam hasonló jelenség tanúja,
amikor Anasztáziát akarata ellenére akartam
magamévá tenni és elvesztettem az eszmé-
letemet, vagy, amikor meg akartam ütni egy
pálcával, mert nem egyezett bele, hogy rám
bízza a fiam nevelését. Minden esetben,
amikor ez elkezdődött, Anasztázia felemelte
a kezeit, mintha csak üdvözlésül integetne
valakinek, majd minden lenyugodott még a
hang megjelenése előtt. A hang viszont most
egyre erősödött, és ő nem emelte meg a
kezeit. És én nem is akartam, hogy felemelje
a kezét, inkább azt akartam, hogy ez a nem
látható és hatalmasságos erő dörrenjen és
 475/501

mosson le a földről minden felgyülemlett

mocskot.
Végül, Anasztázia mégis felemelte a kezét.
A térség kezdett lenyugodni.
A tajgai tisztásról való távozásom előtt,
megint elmentem a tó partjára. Egyedül áll-
tam ott, néztem a birtok makettjét, a fiam al-
kotását, és elképzeltem, mintha a valóságban
is létezne már telkemen, bár azon még csak a
gyomok tenyésztek. Elképzeltem, ahogy az
autómmal felé hajtok. Látom a két fehér fal-
at, ablakokkal, boldog gyermekkorom ide-
jéből. Automatikusan nyílnak a kapu
szárnyai, feltárul a belső tér szépen elrendez-
ett képe, és a házhoz hajtok. Állj! Mit
csinálok? Ezzel a dübörgő autóval hajtok vé-
gig ezen a csodán? Gyerünk vissza!
Kint hagyom az autót a bejáratnál. Kitárul
a kapu, letörlöm a cipőmet, igyekszem let-
isztítani róla az út porát, ami a kinti világban
ráragadt. Azután leveszem a cipőmet, ot-
thagyom a bejáratnál és mezítláb megyek az
 476/501

én gyönyörű birtokomon a tóhoz, amiben

hattyúk úszkálnak. Mellettem szalad a
kutyám és a macska. Távolabb, a sarokból,
kukorékolásával üdvözöl a kakas, a másik
oldalról a kecske mekeg. A tó mellett, a ho-
mokban, unokáim és dédunokáim játszanak,
saját családi birtokaik makettjét építik meg.
És a szeretett, hervadhatatlan szépségű nő,
éppen a kertből jön ki, rám mosolyog és üd-
vözlésül integet nekem.
Amikor besötétedik, az égen feltűnnek a
csillagok, vidám fények gyúlnak az ovális
építmény ablakaiban. Felgyulladnak a
melegházban is, büszkén mutogatva a csil-
lagoknak az élő pompát, ami benne növek-
szik. Azt gondolják majd a csillagok: „Ott a
Földön, szokatlan fénnyel világít egy egészen
kicsi pont, talán mindössze egy hektár, de
fénye kedves nekünk". A csillagok még nem
tudják, hogy hamarosan a Földön egyre több
és több ilyen pont lesz. Az egész Föld ilyen
 477/501

áldott fényt áraszt majd és beragyogja a

Világmindenség minden zegzugát.
Szilárdan elhatároztam, hogy a birtok
makettjét, a fiam terve alapján, valósággá
változtatom. Lehet, az a legjobb számomra,
hogy éppen egy terméketlen terület jutott
nekem, a tavasszal rajta sokáig megálló vízzel
együtt. És én mégis termővé változtatom,
olyanná, amin fák virágoznak és virágok nyíl-
nak a kertben. Tökéletesítem az életteremet
ezen a helyen.
 LEVÉL A FIAMHOZ
Szervusz, Vologya! Nem tudom, merre jár-
sz éppen, ezért úgy döntöttem, hogy a könyv
keretein belül írok neked levelet. Párszor
írtam már, de el sem tudom képzelni, hova
küldjem. A könyvben nyomtatottat, gondo-
lom, elolvasod. A könyv sok országban
megjelenik, mintha maga is élne, megtalálja
az embereket és remélhetőleg téged is
megtalál.
2009 szeptemberében hozzáfogtam a
Családi birtok megépítéséhez a te terveid
alapján. Még nem tudom, ki fog ott lakni. Le-
het, hogy te vagy Nasztyenyka, ha megnő.
Remélem, hamarosan beköszönt az az idő,
amikor nem zavarnak titeket az ésszerű-
tlenség képviselői. Lehet, az unokáim vagy a
dédunokáim laknak majd itt. Eljött az idő,
amikor erős késztetést érzek arra, hogy a
 479/501

gyakorlatban valósítsam meg azt, amit te

megterveztél.
A telkemet traktorral felszántottam és őszi
rozst vetettem bele. A magokat saját kezem-
mel vetettem el, a szomszédaim is segítettek.
A telek körül markolóval megépítettem a
földgátat - egy méter magasan, másfél méter
szélességben. A vályogfalakat ebben az évben
már nem tudtam megépíteni, mert idén
ősszel korán beindult az esőzés, meg a fagyok
is kezdődtek. Majd tavasszal hozzáfogok.
Már az eddig elvégzett munkáktól is nagyon
megváltozott a telek kinézete, ez az egyetlen
birtok a környéken, amelyiket földgát vesz
körül, és a rozs is kikelt a gyomok helyén.
Úgy érzem, mintha kissé büszkélkedne is a
szomszédos telkek előtt.
Még ebben az évben sikerült kiásnom a
tavat, harminc méter átmérővel, tavasszal
majd megtelik vízzel.
Vettem különböző gyümölcsfa csemetéket.
Egyelőre a saját kertes házamban ültettem el
 480/501

őket. Terveim szerint a következő ősszel

lesznek áttelepítve a birtokomra.
Télen el kell döntenem, hogyan készítsem
el a megtervezett tűzmadaradat. Gondolom,
nem lesz nehéz agyagból megtapasztani, de
hogy hogyan égetem ki, hogy az esőzés ne
mossa szét, még nem tudom. Annál is
inkább, mert a magassága három méter, a
szárnyak fesztávja tizenkét méter lesz. Az
jutott eszembe, hogy meg kell formálni agy-
agból, szétfűrészelni, és a darabokat kiégetni
a gyárban, aztán a birtokon, a tó partján,
újból összerakni a tűzmadarat. Vagy inkább
vályogtéglából kellene megépíteni a vázát, és
azt kikenni agyaggal.
A barátaimnak megmutattam az alkotás-
odat, csupán a madár testét rajzoltam le
nekik, s elmagyaráztam, hogyan lehet benne
felmelegedni, gyógyulni, vagy egyszerűen
előtte, a szabad térben ülni és a tüzet nézni a
barátokkal, mint egy helyiségben a kandalló
előtt. Ők is szerettek volna, valami hasonlót
 481/501

építeni maguknak. El tudod képzelni, men-

nyire büszkék lesznek, amikor rájönnek,
hogy ez nem csak egy test, amelyikben az
ember átmelegszik és gyógyul, hanem ráadá-
sul egy szépséges madár, tüzes szívvel a
belsejében.
Hogyan tudtál ilyen csodát alkotni?
Anasztázia azt feltételezi, hogy neked
segítenek az első civilizáció emberei. Ha ez
valóban így van, akkor miért nem segítenek
mindenkinek, aki Családi birtoka
megépítésébe fogott.
Anasztázia még azt is mondta, hogy a te
Családi birtok terved, Vologya - egyúttal egy
biológiai bolygóközi hajó modellje is,
amelyet az emberi gondolat irányít, s a
középen elhelyezett tükör egyidejűleg nav-
igációs eszköz és indítógomb is. Ez az
ismeretlen, modern civilizációból származó
őseink hatalmas és csodálatos üzenete jelen-
korunk emberének. Hogy egy másik bolygón
vannak-e jelenleg, vagy másik dimenzióban,
 482/501

nem lényeges. Kapcsolatba lépetek korunk

emberével, ráadásul anyagi világunk számára
felfogható értelmezésben. És a jelen emberi
közösségei hatalmas és csodálatos
átalakítások küszöbén állnak.
Amikor Anasztázia ezeket mondta, én még
nem éreztem át teljességében ennek
jelentőségét. Később gondolkodtam el
mélyebben, és akkor jutottam arra a
meggyőződésre, hogy teljes mértékben igaza
van. Tudod, Vologya, az emberek között sok
beszélgetés folyik ismeretlen eredetű repülő
tárgyakról, más bolygókról idelátogató
lényekről. Sok előadást lehet hallani ilyen
témákról, nagy tanítók szájából, de hol van
ezekről a konkrét bizonyíték?
Semmi nem változik az idők során, ahogy-
an haladnak a szomorú végkifejlet felé, így
folytatják most is az emberek. Még egy kép is
bevillant erről:
 483/501

„Emberek mennek az úton, a túloldalon

egy meztelen csodalény áll, hogy ezzel,
egyediségére hívja fel a figyelmet és ordítja:
- Eljöttem, eljöttem hozzátok, én a hatal-
mas erők követe vagyok.
- És, akkor mi van? - kérdik az emberek. -
Mivel szolgálhatunk? Ha hatalmas követ
vagy, akkor tisztítsd meg a Földet a
narkomániától, a prostitúciótól, a háborúktól
és tüntesd el a különféle betegségeket is!
- Hát nem értitek, én egy küldött...
De az emberek érdeklődését nem keltette
fel, csak egy ember ment oda hozzá.
- Ha egyszer hatalmas küldött vagy, akkor
számodra nem jelenthet nagy nehézséget, ha
adsz nekem száz rubelt, egy üveg vodkára.
Válaszul ezt kapta:
- Én egy hatalmas küldött vagyok, engem
meg kell hallgatnotok, vendégül látnotok, el
kell szállásolnotok, a tenyereteken
hordoznotok."
 484/501

Hát, körülbelül, így fogadják az emberek a

földre érkező „küldötteket", a titkok
hirdetőit.
A te terved esetében, Vologya, ez másként
áll.
Nem kértél semmit a magad részére, csak
felajánlottad: „Figyeljetek, emberek, ha tet-
szik, használjátok fel és legyetek boldogok,
áldásom rá".
Vologya, amikor elmentél, Anasztázia nem
értette meg rögtön, sokáig nézegette még
figyelmesen a birtok makettjét. Csak később
állt össze benne teljesen a kép, hogy a
különálló részek, az egyes elemek együttesen
jelentik azt a bolygóközi biológiai beren-
dezést, amely egyetlen pillanat alatt képes az
embert és lakókörnyezetét egy másik boly-
góra repíteni.
A telek kerületén helyezkedik el a szerkez-
et legbiztonságosabb biológiai védelme. A
tűzmadár vírusoktól való megtisztításra van
programozva. A növények belső elhelyezése,
 485/501

változatossága a környezetében lakók ál-

landó ellátását biztosítja. A tükör felületű víz
nem egyéb, mint indítógomb, ami beindítja a
biológiai folyamatokat.
A szerkezet mozgatása energetikájában
minden képzeletet felülmúl, gyorsaságát tek-
intve semmihez sem hasonlítható, hiszen
ezek alapját az emberi elme adja. Igaza van
anyának?
Anasztázia még azt is mondta, hogy a tech-
nokrata felfedezéseknek megvan az élettani
megfelelője, de a biológiai jelentősen
tökételesebb. Mi pedig, az űrkutatás ered-
ményeiből és a számítógépes technológia
által elért eredményekből hozzuk létre az
általad megalkotott elemek egyes részleteit.
Feltételezem, a számítógép-programozók
jobban megértik azt, amit te létrehoztál.
De elmondom, mi zavar, Vologya. A ker-
ítés - a burkolat. A tűzmadár - a vírustisztító
program. A tükör, körben a fáklyákkal - az
indítógomb. Megépítem mindezeket, talán
 486/501

valaki más is megépíti. Ahhoz viszont nincs

utasítás, hogyan kell majd mindezt
használni. Minden készüléknek van
használati utasítása, hogy az ember ne tegy-
en kárt se benne, se önmagában. Itt pedig
egy bonyolult biológiai technika állt össze, és
nincs hozzá utasítás. Az ember véletlenül hi-
bát követhet el az indító gombnál, és a család
az akaratán kívül, egy másik bolygón ébred.
Visszatérnének, de, hogy mi módon - azt
nem tudják.
Vettem nyolcsíkú tükröt és fáklyákat. A
kertes házam udvarán, este sötétben letettem
a földre, fáklyákat gyújtottam és ez nagyon
szép látványt nyújtott. De, arra gondoltam,
veszélyes ilyet tenni ősszel a kertben. Így a
tükröt vízzel öntöttem le, s ekkor olyan
érzésem támadt, mintha a fák újjászületni
készülnének.
Nagyon sajnálom, hogy nem sikerült töb-
bet beszélgetnem veled, Vologya, és
alaposabban kikérdezni a készülék
 487/501

rendeltetéséről, működéséről és
használatáról. Lehet, az olvasók is kitalálják,
vagy talán amikor a birtokomon elhelyezem
én is rájövök, hogy hogyan lehet használni.
És még egy nehézségem van, Vologya.
Feltétlenül szükséges egy rövid, tömör fel-
hívást intézni a világ összes országának vez-
etőihez. A felhívás célja: erejükhöz mérten
foganatosítsanak olyan intézkedéseket,
amelyek a Föld lakókörnyezetének töké-
letesítését teszik lehetővé. A felhívás külön-
böző változatait már összeállítottam, de
minden alkalommal úgy tűnt, hogy ezt
egyszerűbben, tömörebben, meggyőzőbben
is meg lehetne tenni. Itt a legutóbbi, talán ez
megfelel? Mit gondolsz?

Felhívás (Kiáltvány)

Uraim, az általam írott könyvsorozat közös

címe „Oroszország Zengő Cédrusai". A köny-
veim olvasói különböző korosztályhoz, nemz-
etiséghez, vallási felekezethez tartoznak,
 488/501

eltérő társadalmi helyzetűek, akik családjaik

részére egy hektár nagyságú földterületeket
vásárolnak, és azokon építik saját Családi
birtokaikat. Vannak közöttük kandidátusok,
tudományos munkatársak, éppen úgy, mint
egyszerű munkásemberek. Az emberek
többsége magasabb képzettségű, és komoly
élettapasztalattal rendelkezik. Minden család
önállóan és ők mindannyian együtt hoznak
létre egy minden szempontból tökéletesebb
életteret maguk, gyermekeik és a következő
nemzedékek számára. Oroszországban és a
közeli országokban, minden állami támog-
atás nélkül, már több mint százötven, Családi
birtokokból álló település jött létre. Vannak
köztük nagyobbak, majd háromszáz család-
ból állók, és vannak kisebbek, tíz-tizenöt
családból állóak is.
Számomra az nem ismert, hogy más or-
szágokban, ahol kiadják az „Oroszország
Zengő Cédrusai" sorozatot, hányan vannak
olyanok, akik kisebb csoportokban, és
 489/501

hányan azok, akik egyedül viszik véghez a

szükséges változtatásokat. De sokan vannak,
és számuk töretlenül növekszik.
Uraim, a világon, nagyon sok beszélgetés
folyik a Föld környezeti helyzetének
javításáról. Egyes területek állapota már
elérte a kritikus szintet, és bolygószintű
pusztulással fenyeget. Több éve folynak
tárgyalások és szűkebb körű szakmai tanác-
skozások, országok között, kormány szinten,
az ENSZ és egyéb lehetséges közösségi
szervezetek keretein belül. Hol lehet bármily-
en, látható eredményt felmutatni, uraim? A
Föld környezete folyamatosan romlik.
Csak az emberek, a Családi birtokok mega-
lapítói tesznek gyakorlati lépéseket a
lakókörnyezet javításának irányába.
Uraim, kérem ne a könyveim érdemeit
vagy hiányosságait ítéljék meg, és ne is
engem!
Kérem Önöket, az értelem szemszögéből
vizsgálják meg az elgondolás lényegét. És
 490/501

amennyiben a modern tudományt alapul

véve nem találnak ennél jobb, hatékonyabb
megoldást - úgy, kérem, fogadják el ezt az
elgondolást.

Hogy konkrétan kihez fordulhatnék ezzel a

felhívással, nem tudom.

És még egy komoly kérdést szeretnék érin-

teni, ami gyakran eszembe jut. Igyekszem
megtalálni rá a megoldást. Az a helyzet, hogy
a te világnézeteddel és gondolkodásmódod-
dal, Vologya, nehéz lesz menyasszonyt talál-
nod, olyan lányt, aki megért téged.
Már talán tudsz róla, hogy a lányok
többsége, egészen kicsi korától színésznő,
manöken akar lenni vagy jómódú férfihoz
szeretne férjhez menni, különböző
nyaralóhelyekre járni, otthonában bejárónőt
tartani. Ha mégis megtetszik egy ilyen lány,
aki nem olvasta könyveimet és semmit sem
tud a Családi birtokokról - hiszen a szerelem
vak - kérlek, ne igyekezz neki a birtok
 491/501

lényegéről beszélni, nem értené meg. Amikor

a terveid alapján elkészül a birtok, hozd el azt
a lányt, és mutasd meg neki. És ha a közelébe
értek, akkor mondd el a lánynak, hogy ez a
tied, és lépjetek be együtt a térségébe. A fe-
hér házikó ajtaján lépj be oda. Az ajtó kulcsát
mindig ott találod, ahova a nagymama tette.
És mutass meg neki mindent, ami ott
elkészült.
Anasztázia azt mondta, ha egy nő, egy
sokkal tökéletesebb életteret lát, mint
amiben korábban tartózkodott, akkor
felébred benne a vágy, hogy gyermeket
szüljön és a vonzódás ahhoz a férfihoz, akié
ez a birtok.
Ha te ezt a vonzalmat felismered a
lányban, Vologya, bízhatsz benne, hogy
egészen biztosan megszeret téged, és a
korábbi ésszerűtlen kedvteléseit elhagyja.
Még egy érdekes kérdés: az ember, aki
átkerül egy másik bolygóra, egész Családi
birtokával, és ott új életet hoz létre, Istenhez
 492/501

válik hasonlatossá. Ez ésszerű, mert rá az új

élet megalkotása vár az új bolygón. Isten
fiaként, az Ő képességeivel kell rendelkeznie,
és nem kevesebbel. Nem elegendő csupán
lemásolnia az Atyát, de sokkal tökéletesebb
életteret kell kialakítania. Akkor mennyivel
kell tökéletesebbnek és szebbnek lennie az
ember földi környezetének - a Családi bir-
tokának? Még sok felfedezés várat magára,
amire az emberek földi életterük töké-
letesítése során jönnek rá. Már alig várom,
hogy lássam, miben különbözik azoknak a
nőknek az isteni szépsége, akik ilyen közeg-
ben élnek, és hogyan néznek ki a hozzájuk
méltó férfiak?

Köszönöm az ajándékodat, fiam. Biztos

vagyok abban, hogy segítségével a Föld és a
rajta élő emberiség új fejlődési korszaka nyí-
lik meg. A feltárult jövőkép tükrében egyre
nevetségesebbnek tűnnek az emberek
évezredes elfoglaltságai - azoké az embereké,
akik elfeledték eredendő mivoltukat.
 493/501

Vologya, képzeld, Nasztyenyka, a kishú-

god, gyakran eljár a makettedhez és benne
játszik. Anasztázia elmesélte Nasztyenyka
előző életének történetét, azt, amikor őt
Anasztának hívták.

No ennyi. Kicsit hosszúra sikeredett a

levelem, mégsem mondtam el mindent, amit
szerettem volna. Legyél óvatos! Vigyázz
magadra, Vologya!

Tisztelettel: A te apád
 Vlagyimir Megre levele olvasóihoz

Az interneten különböző nyelven

számtalan weboldal jelent meg eddig, amely
témája megegyezik Anasztáziának, az
„Oroszország Zengő Cédrusai" könyvsorozat
hősnőjének gondolataival.
Több weboldal állítja magáról, hogy hiv-
atalos szócső és ehhez az én nevemet -
Vlagyimir Megre-t - használják. Sőt, az én
nevemben válaszolnak az olvasók kérdéseire.
Ennek kapcsán, úgy vélem, tájékoztatnom
kell Önt, Kedves Olvasó, azon döntésemről,
hogy saját, hivatalos, nemzetközi honlapot
hoztam létre, melynek címe:
www.vmegre.com. Ez a honlap lesz az
egyedüli hivatalos forrás, mely a világ
minden tájáról fogadja majd az olvasók
leveleit.
A honlapon való regisztráció és a hírlevélre
való feliratkozás lehetőséget nyújt, hogy
 495/501

információhoz jussanak a mindenkori olvasó

találkozókról és sok egyébről.
Információs csatornánk, Kedves Olvasó,
tájékoztatni fogja Önt az egész világon az
„Oroszország Zengő Cédrusai" mozgalom
eseményeiről.
Tisztelettel,
Vlagyimir Megre
Vlagyimir Megre
Oroszország Zengő Cédrusai Sorozat

1. könyv Anasztázia
2. könyv A Zengő Cédrusok
3. könyv A Szeretet Tere
4. könyv A Teremtés
5. könyv Kik is vagyunk?
6. könyv A Család Könyve
7. könyv Az Élet Energiája
8A. könyv Az Új Civilizáció
8B. könyv A Szeretet Szertartásai
10. könyv Anaszta
 Sok szeretettel várjuk leveleiket,
hozzászólásaikat:

Magyarországon: Dömötör Boglárka 2083

Solymár Bocskai u. 10. 06 20 324 5382
www.anasztazia.liu
Oroszországban: www.megre.com 630 121
Novoszibirszk, PO BOX44., RUSSIA Tel:
+7(913) 383 0575 skype:rc.press Ringing
Cedars Publishing House LLC
www.megrellc.com
 Vlagyimir Megre ANASZTA

Borítóterv: Vlagyimir Megre

Nyomtatás: Pauker-Holding KFT.
Kiadta: Petrovszkyné Dömötör Boglárka
e.v. Solymár 2013
ISBN 978-963-0880-46-6 EAN
9789630880466
{1}
2009-ben, december 7-18-ig, Koppen-
hágában Klímakongresszust tartottak állam-
fői szinten, a légtér szennyezésének és a
káros gázkibocsátás csökkentésének lehet-
őségeiről. A munkában 192 ország képviselői
vettek részt.
{1}
2009-ben, december 7-18-ig, Koppen-
hágában Klímakongresszust tartottak állam-
fői szinten, a légtér szennyezésének és a
káros gázkibocsátás csökkentésének lehet-
őségeiről. A munkában 192 ország képviselői
vettek részt.
@Created by PDF to ePub