AGYARSÁG TÖRTÉNETÉBŐL

A MAROS MEGYEI MAGYARSÁG TÖRTÉNETÉBŐL

4.
 n<á
Nem zeti Kulturális Alap

Megjelent a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával

A MAROS MEGYEI MAGYARSÁG
TÖRTÉNETÉBŐL

Tanulmányok
IV. kötet

SAJTÓ ALÁ RENDEZTE

PÁL-ANTAL SÁNDOR ÉS SIMON ZSOLT

A
Mentor Könyvek , 2016
© Bányai R éka , 2016 © S imon Z solt, 2016
© C sáki Á rpád , 2016 © Somogyi Gréta, 2016
© F odor János , 2016 © S üli A ttila, 2016
© Koszta István , 2016 © Tamási Zsolt, 2016
© N emes Gyula , 2016 © Weisz S zidónia, 2016
© Pakot Levente , 2016 © Zepeczaner Jenő, 2016
© Sebestyén M ihály, 2016

© M entor Könyvek Kiadó, 2016

 TARTALOM

ELŐSZÓ (Pál-Antal Sándor) ....................................................................................... 7

BANYAI RÉKA: Művelődési élet és szórakozás Marosvásárhelyen az első világháború

idején..................................................................................................................... 9

CSÁKI ÁRPÁD: Erdélyi diákok a berlini egyetemen.....................................................36

FODOR JÁNOS: Marosvásárhely társadalmi-politikai viszonyai a 20. század elején

(1900-1914) ........................................................................................................ 60

KOSZTA ISTVÁN: Honvédek a Bekecs-tetőn 1916-ban............................................. 101

NEMES GYULA: A nagyemyei reformátusok „orgonadolga” ..................................... 117

PAKOT LEVENTE: Családok és háztartások Maros-Torda megyei falvakban

1869-ben ............................................................................................................124

SEBESTYÉN MIHÁLY: Marosvásárhelyi hétköznapok 1918-ban .............................. 138

SIMON ZSOLT: A marosvásárhelyi kovácslegények 1565. és 1781. évi

szabályzata......................................................................................................... 173

SIMON ZSOLT: A marosvásárhelyi süveggyártó céh a kora újkorban......................... 188

SOMOGYI GRÉTA: Egy marosvásárhelyi jogtudor és politikus,

Dósa Elek életéről .............................................................................................. 199

SÜLI ATTILA: Egy névtelen tordai polgár naplója a forradalomról

és szabadságharcról ............................................................................................ 228

TAMASI ZSOLT: Az erdélyi románok egyházjogi helyzete

az 1848-as és 1849-es nemzeti zsinat tükrében.................................................. 277

WEISZ SZIDÓNIA: „Utolsó dolgaimrul gondolkodván teöttem

illien testamentumot” .........................................................................................286

ZEPECZANERIENŐ: „A székely fürdők felvirágoztatásának módjáról” ................... 298

A TANULMÁNYKÖTET SZERZŐI.......................................................................... 319

REZUMATE ................................................................................................................ 321

ABSTRACTS...............................................................................................................329
 Fodor János

MAROSVÁSÁRHELY TÁRSADALMI-POLITIKAI
VISZONYAI A 20. SZÁZAD ELEJÉN (1900-1914)

r
Általános bevezető

Marosvásárhely történetének egyik legdinamikusabb időszaka a 20. század eleje

volt a gazdasági és infrastrukturális fejlődés miatt. Ennek az időszaknak a bemutatá­
sával részleges vagy összehasonlító megközelítésben többen is foglalkoztak.1 Meg­
jegyzem, hogy politikatörténeti szempontból „Bemády-érának” is nevezhetjük, hiszen
ez az időszak szinte egybeesik Bemády György marosvásárhelyi polgármesterségé­
vel. írásomban egy olyan átfogó bemutatásra törekszem, amely hosszú távon alapja
lehet egy 20. századi Marosvásárhely-történetnek. írásom továbbá reményem szerint
hasznos lehet azok számára, akik Marosvásárhely háború előtti időszakáról a főbb
jellemzőket kiemelő, számadatokat is bemutató összegzést olvasnának.
A tanulmány három fontos részre tagolódik (gazdaság, kultúra és politika), ame­
lyeket egy általános bevezető előz meg. Előbb a város fontosabb század eleji demo­
gráfiai adatait mutatom be, melyeket a városfejlődés gazdasági mutatói egészítenek
ki. Az infrastrukturális fejlődést és az építkezéseket bemutató részek után a város
kulturális életét összegzem, majd a politikai élet főbb mozzanataira térek ki röviden.
Marosvásárhely 1616-tól szabad királyi, 1872 után pedig jogi-adminisztratív stá­
tusát tekintve törvényhatósági jogú város volt,2 a huszadik század első éveiben induló
gazdasági fejlődés és politikai változások hatására székelyföldi mintavárossá fejlő­
dött. Míg a 19. század utolsó éveiben a meghatározó épületek a Bodor Péter ezermes­
ter által épített (de már nem működő) zenélő kút, a Teleki Téka, a Vártemplom vagy a
Királyi Tábla épülete, addig az első világháború kirobbanásának évében a városköz­
pont összképe egy politikai koncepciót tükrözött, és infrastrukturálisan is sokat fejlő­
dött.
A város területe az 1902-ben hozzácsatolt (a Maros jobb partján fekvő) Hídvég és
Remeteszeg községekkel 34 km“.3

1 Külön kiemelném Gaál Kornélia, Pál Judit és Pál-Antal Sándor vonatkozó írásait, melyekre
többször hivatkozom a tanulmány során.
2 GAÁL Kornélia: Marosvásárhely a XIX. század végén és a XX. század elején. In: PÁL-
ANTAL Sándor - SZABÓ Miklós (szerk.): A Maros megyei magyarság történetéből. Tanulmányok.
Marosvásárhely, 1997, 227.
3 ORBÁN István: Marosvásárhely földrajza. Sárospatak, 1943, 7.

60
 1. táblázat. A város összlakosságának alakulása 1890-1910 között4

Marosvásárhely 1890 1900 1910

lakossága

Polgári népesség 14 575 17715 23 728

Összes népesség 15 627 19 522 25 517

A polgári népesség, illetve az összlakosság közötti különbséget a városban tartózko­

dó katonai véderő képezte, így például 1900-ban a haderőt 1807 személy képviselte,
melyekből közös hadseregbeli 1082, honvéd 696, csendőr 29 volt.5 1910-ben a város­
ban tartózkodó katonaság aránya a kereső lakosság 14,33%-a volt. Ez a dualizmus ide­
jén a városlakók mentalitását tükrözte: a katonasághoz inkább jövedelemforrásnak te­
kintette, illetve az urbanizációt elősegítő és a biztonságot növelő tényezőnek.6 A város a
háború előtt fontos katonai állomás volt. Ide tartozott az 51-es közös gyalogezred II—III.
osztálya, a 22-es honvéd gyalogezred és a 9-es honvéd huszárezred.7

2. táblázat. A lakosság nemzetiségi megoszlása 1890-1910 között8

Magyar Német Szlovák Román Rutén Horvát Szerb Egyéb (cseh,

morva és
cigány)

1890 (csak 12918 442 19 899 - " 5 292

a polgári
lakosság)

1900 (a 16 709 686 72 1864 4 2 185

polgári és
a katonai
lakosság)

1910 (a 22 790 606 32 1717 2 15 17 338

polgári és
a katonai
lakosság)

4 THIRRING Gusztáv: A magyar városok statisztikai évkönyve. A magyar városok országos

kongresszusának iratai II. Budapest, 1912, 62; A magyar szent korona országainak 1910. évi nép-
számlálása. Első rész. A népesség főbb adatai községek és népesebb puszták, telepek szerint. (Ma­
gyar statisztikai közlemények. Új sorozat, 42.) Budapest, 1912, 428-429.
5 THIRRING Gusztáv: I. m. 122-123.
6 PÁL Judit: Városfejlődés a Székelyföldön 1750-1914. Csíkszereda, 2003, 193-194. (A továb­
biakban PÁL 2003.)
7 ORBÁN István: I. m. 45.
8 Uo. 86.

61
 A lakosság nemzetiség szerinti megoszlásából egyértelműen kiderül, hogy az első
világháború előtt egy döntően magyar városról beszélhetünk (85-90% körül mozgott
a magyar lakosság aránya 1890-1910 között), a második legnagyobb számottevő
kisebbség a román nemzetiségű lakosság volt.
A lakosság természetes szaporulatához hozzájárult, hogy 1902-ben Hídvég és
Remeteszeg falvakat a város adminisztratív területéhez csatolták, így azok lakossága
(1890-ben 360, főként román ajkú fő) Marosvásárhelyhez került. Az 1910-es nép-
számláláskor már a város részeként szerepeltek a lakossági nyilvántartásban, de (a
városnál nagyobb arányú román nemzetiségű lakosság miatt) választókerületileg
továbbra is a vármegyéhez tartoztak.

3. táblázat. A város nemzetiségi összetétele százalékban kimutatva9

Román Magyar Német Egyéb összesen

1890 4,7 90,0 3,1 2,2
1900 9,5 85,6 3,5 1,4
1910 6,7 89,3 2,4 1,6

Felekezet szerinti megoszlás tekintetében a városban a református felekezetűek

voltak döntően nagyobb arányban.

4. táblázat. A lakoság felekezet szerinti megoszlása101

Év Róm. Gr. Őrt. Evang. Refor. Unit. Izr. Egyéb Összesen

kát. kát.

1890" 4002 741 172 391 7530 346 1024 6 14212

190012 5532 1352 1033 556 8915 470 1658 6 19 522

1910 13 7220 2222 761 604 11 282 667 2755 6 25 517

1900-ban Marosvásárhelyen 10 templomot tartottak számon, melyek közül min­

den felsorolt felekezet rendelkezett legalább egy épülettel/imaházzal.

9 http://www.kia.hu/konyvtar/erdely/erd2002.htm (Letöltve: 2014. május 3. Az adatbázis VAR­

GA E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája. Online feldolgozása a Pro-Print Kiadó által
1998-2002 között megjelent köteteinek javított és bővített változata.)
10 ORBÁN István: I. m. 66.
11 Csak a polgári lakosság.
12 A polgári és a katonai lakosság.
13 ORBÁN István: I. m. 66.

62
 Mivel elsősorban a román lakosságra volt jellemző a görögkatolikus és az ortodox
felekezethez való tartozás, ezért a román lakosság számát a nemzetiségi (aki román
nemzetiségűnek vallotta magát), valamint az említett két felekezeti statisztika közép­
arányából becsülhetjük meg.
Magyaml tudó lakosság a magyar anyanyelvűek beszámításával: 1890-ben 14 249
fő, 1900-ban 17 462, 1910-ben pedig 24 665.14
A városban élők nemek szerinti megoszlása nagyjából egyensúlyos, habár a férfi­
ak száma nagyobb volt.

5. táblázat. A lakosság nemek szerinti megoszlása15

Nemek szerinti megoszlás 1900 1910

Férfi 10 333 13 282

Nő 9189 12 235

Népmozgás szempontjából elmondható, hogy a városból való kivándorlás nem

volt nagymértékű, habár Székelyföldön a szerény gazdasági lehetőségek miatt a ki-
vándorlási tendencia jelentős a század elején. A fellépő gazdasági válságok, a város
gazdálkodására jellemző magas pótadók és egyéb járulékok sem kedveztek a város
peremén élő szegényebb lakosságnak. Ehhez építkezési nehézségek is társultak, mint
a kötelezővé vált telekkönyvezés, az előírások az építkezés szakszerű (tűzvédelmi)
kivitelezésére, ami szintén emelt a költségeken. E tényezők ismerete segít az alább
bemutatott számadatok megértésében.

6. táblázat. Kivándorlási adatok évek szerint

1899 1902 1903 1904 1905 1906 1907 1908 1909 1910 1911 1912 1913
2 7 29 14 16 23 38 8 20 19 19 29 47

A kivándorlási statisztikákból tudjuk, hogy 1904-1908 között összesen 99-en

hagyták el Marosvásárhelyt, amiből 97 magyar, 1 német, 1 román nemzetiségű volt.
A kivándorlók közül 7 Romániába és 92 Amerikába telepedett.16 Az összesített ada­
tok is azt jelzik, hogy a kivándorlók többsége magyar nemzetiségű (1899-1913 között
254 magyar, 3 német és 14 román nemzetiségű kivándorlóról tudunk), így a kivándor­
lás nem befolyásolta a város nemzetiségi összetételét. A kivándorlók közül legtöbben
az Egyesült Államokat választották a letelepedéshez, összesen 219-en, a 14 év adatai
alapján. (A bevándorlókról sajnos nem volt a városnak nyilvántartása.)17

14 Uo. 110.
15 Uo. 62.
16 Uo. 234.
17 A magyar szent korona országainak kivándorlása és visszavándorlása 1899-1913. (Magyar
statisztikai közlemények. Új sorozat 67.) Budapest, 1918, 4-51.

63
 A város lakosságának foglalkozási szerkezete

1890 után a hivatalos közbelépésnek, vagyis az állami támogatásnak köszönhető­

en, valamint a kedvezőbb gazdasági légkör következtében a változás szerény jelei
mutatkoztak Székelyföldön. A kisipar mellett egyre több vállalat jelent meg. 1890-
ben létrehozták a Kereskedelmi és Iparkamarát, a budapesti kormány aktív gazdaság-
politikájának megnyilvánulásaként, abból a célból, hogy a Székelyföld elmaradottsá­
gán, hátrányos helyzetén, valamint a tömeges kivándorlás problémáján enyhítsenek.18
A városban a század elején a hagyományos kézműipar szinte minden ágát gyakorol­
ták, de a Kamara véleménye szerint ezek hanyatlásnak indultak az osztrák gyáripari
termékek konkurenciája miatt. Körvonalazódott egy új ipari negyed (Meggyesfalva),
ahol a szesz-, tégla-, likőr- és kályhagyár mellett más, kisebb létesítmények is működ­
tek.19 Marosvásárhely ipari termelés és városfejlődés tekintetében első helyen állt
Székelyföldön,"0 1900-ban a lakosság 36%-a élt kisipari tevékenységből; ezek közül a
legfejlettebb iparágak a cipész-csizmadia-, asztalos-, szabó-, hentes- és mészárosipar
voltak.

7. táblázat. A város lakosságának foglalkozása főcsoportok szerint 1900-ban és

1910-ben21

Foglalkozás 1900 1910

Személy % Személy %

Kereső 9837 50,4 12 478 48,9

Eltartott 9685 49,6 13 039 51,09

Mezőgazdaság (őstermelés 2003 10,5 1964 7,7

egyéb ágaival)

18 PÁL 2003,209.
19 PÁL Judit: Modernizáció a Székelyföldön a 19. században. In: PÁL Judit - FLEISZ János
(szerk.): Erdélyi várostörténeti tanulmányok. Csíkszereda, 2001, 193. (A továbbiakban: PÁL 2001.)
20 Pál Judit Székelyföld városfejlődéséről szóló munkájában több statisztikai összehasonlítást
végzett Marosvásárhelyre és a többi székelyföldi városra vonatkozóan, melyek közt szinte minden­
hol élenjárt Marosvásárhely. Különösen az 1902-1913 közötti periódust (Bemády György polgár-
mesterségének időszakát) illetően nevezi „mintavárosnak” városfejlődési szempontból. PÁL Judit
2003, 432-M33.
21 THIRRING Gusztáv: I. m. 126-133; A magyar szent korona országainak 1910. évi népszám­
lálása. Második rész. A népesség foglalkozása és a nagyipari vállalok községenként. (Magyar sta­
tisztikai közlemények. Új sorozat, 48.) Budapest, 854-855,1072-1073.

64
 Őstermelés egyéb ága 39 21

Bányászat - - 2 0,007

Ipar 7144 36,4 9351 36,6

Kereskedelem és hitel 1486 7,6 2401 9,4

Közlekedés 958 4,9 2115 8,2

Közszolgálat és szabad 2183 11,2 3012 11,8

foglalkozás

Véderő 1807 10,7 2148 8,4

Napszámosok 860 4,4 599 2,3

Házi cselédek 1339 6,8 1592 6,2

Egyéb 1457 7,5 2322 9,09

A városban az egyik legtőkeerősebb csoport a zsidó nagypolgárság,22 de az ör­

mény polgárságnak is fontos szerepe volt a gazdasági életben. A polgárság leggazda­
gabb rétegét az iparban és a bankszektorban találjuk. Itt lehetett a legmagasabb profi­
tot elérni. Ezek az intézmények nemcsak a gazdaságban játszottak szerepet, hanem a
város mindennapjainak is részei voltak, támogatták a különböző jótékonysági vagy
kulturális rendezvényeket, akciókat.23
Székelyföldön a megkésett fejlődés következtében nem alakult ki az „új polgár­
ság”, amely máshol, például a német államokban és az örökös tartományokban maga
is a modernizáció hordozója volt.24 Marosvásárhelyen a századfordulóra szinte telje­
sen eltűnt az a hagyományos iparos réteg, amelyiknek a műhelyén kívül egy darab
szántója vagy szőlője is volt. A nagyobb földtulajdon a városban élő földbirtokosok,
illetve arisztokraták kezén volt - nem a város területén levő földbirtokról beszélünk -,
de arra is volt példa, hogy ipari vállalkozók vettek földet a környéken.

22 Hatalmas jövedelemre tettek szert azok a zsidó származású marosvásárhelyi kereskedők, akik
személyesen vagy családjuk által bekapcsolódtak a tömeges méretű erdőfelvásárlásokba és -
kitermelésekbe, mint Grün Izsák, Farkas Mendel, Farkas Herman. Utóbbi kettőnek családja a kor
szokásához híven báróságot vásárolt. LÁSZLÓ Lóránt: Marosvásárhely legnagyobb adófizetői
1881-1916 között. Erdélyi Múzeum, 72 (2010) 1-2. füzet, 35.
23 PÁL 2003, 288.
24 PÁL 2001, 179.

65
 Marosvásárhely foglalkozásszerkezete százalékban

Ipar

Gagyi József Marosvásárhely vonatkozásában is észlelte a protoindusztrializációt;

a Hans Medick által kidolgozott fogalom alatt „olyan tevékenységet értenek [...],
amely már elválik a parasztitól, de még nem teljes mértékben és nem véglegesen. Az,
aki iparos lett, ezt csak a paraszti háttér megőrzésével teheti, és ha szükséges és lehet­
séges (mert van hozzá elképzelése és tőkéje), újra, ha ideiglenesen is, vidéki termelő­
vé (farmerré) válik. A háztartás az, ami tulajdonképpen protoindusztriális. Olyan
szerkezet, amelyből ki lehet lépni a gyáriparba, lehet kézművesnek lenni, de lehet újra
gazdálkodni is. Közben pedig az elbocsátásokkal, változó konjunktúrákkal szemben
meg lehet őrizni egy alapvető biztonságot. Ez azonban azt is feltételezi, hogy a „mun­
kásosztályba” való integrációra, a biztonságos hátteret feladni, egyértelműen dönteni
a protoindusztriális háztartásokban élők kevésbé hajlandóak.”25
A lakosság foglalkozási statisztikájából kiderült, hogy Marosvásárhelyen a 20.
század elején jelentkező gazdasági fellendülést a gyáripar megerősödése okozta. Új

25 GAGYI József: Fejezetek Románia 20. századi társadalomtörténetéhez. Marosvásárhely,

2009, 79-80.

66
egységek születtek, a meglévőket pedig modernizálták, kibővítették. 1911-ben a lega­
lább 10 munkást foglalkoztató jelentékenyebb ipari vállalatok közül 35-öt találunk
Marosvásárhelyen.

8. táblázat. Ipari vállalatok Marosvásárhelyen 1911-ben26

Sor­ Ipari vállalat Ipari vállalat Alapítás Alkalmazottak

szám megnevezése tulajdonosa éve száma

1. Városi villa­ város 1898 32

mos telep
99
2 . Városi tégla­ 1893 65
gyár
99
3. Városi tégla­ 1906 40
gyár, új
99
4. Városi gáz­ 1910 17
gyár

5. Sörgyár Bürger Albert 1885 120

6. Kőolaj- Baruch Jeremiás 1880 45

finomító

7. Cukorgyár Cukorgyár rt. 1894 400

8 . Gőzffirészte- Farkas Mendel fiai 1890 110

lep

9. Hengermű és Haimann Ignác 1907 22

árpagyöngy
gyár
99
10. Gőzíurészte- 1907 40
lep
99
11. Kenyérgyár 1907 12

12. Gőzfürész és Mestiz Mihály és fiai 1869 100

bútorgyár

13. Faárugyár Farkas és Mónus 1911 35

26 THIRRING Gusztáv: I. m. 307.

67
 14. Bútorgyár Székely és Réti 1906 40
15. Asztalosáru- Bustya Lajos 1896 25
gyár

16. Vasöntöde és Kálnai és Rosner 1908 40

gépgyár

17. Első városi Városi ref. egyház 1891 40

hengermű­
malom

18. Kocsigyár Zaka László 1911 24

19. Első székely- Breckner Vilmos 1884 12
földi gőz-
szappangyár

20. Pannónia Frankel Dezső 1908 16

gőzmosógyár

21. Cement- Patrovits Kálmán 1910 24

cserépgyár

22. Építési Ifj. Csiszár Lajos 1899 300

vállalat
99
23. Váradi Árpád 1906 200
99
24. Barabás Domokos 1903 50
99
25. Bustya Lajos 1874 200
9?
26. Veress József 1906 26
99
27. Pálffi Domokos 1905 26
99
28. Keleti Béla 1910 25
99
29. Kuszka Ferenc 1910 25
30. Lakatos Both Sándor 1903 21

31. Vízvezeték- Nagy Károly 1906 34

és csatorna-
vállalat
99
32. Pontéi Sándor 1910 25

68
 33. 99
Becsey és Tóth 1908 54

34. Szobafestő Révész és Herczeg 1904 35

35. 99
Nagy Jenő és Dezső 1904 25

Ipar szempontjából Marosvásárhelyen volt a legkiegyensúlyozottabb a helyzet

székelyföldi viszonylatban, ugyanis a városi villanytelep, a téglagyár és a gázgyár
mellett találunk sör-, cukor- és kenyérgyárat, 7 építési vállalatot, bútorgyárat, de kő­
olaj-finomítót, vasöntödét és gépgyárat is. A legtöbb munkást foglalkoztató vállalatok
a régebbiek voltak, de a listán szerepelő vállalatok többsége (24 a 35-ből) 1904-1911
között jött létre.27 Az ezt megelőző korszakban is hasonló fokozatossággal fejlődött ki
a gyáripar. A város és körzetének természeti adottságai révén az iparosodás első sza­
kaszában a malom-, a szesz- és a söripar, valamint az építő- és a faipar képviselte a
gyáripart.
Az első maros vásárhelyi bútorgyár a Mestitz Mihály és Fia Bútorgyár volt, melyet
1869-es építése óta többször kibővítettek. A gyár jó minőségű termékeivel jó hírnévre
tett szert a bel- és külkereskedelemben, ugyanakkor a helyi lakosság számára munka-
lehetőséget is jelentett: a 20. század elején 40-100 közötti munkást foglalkoztatott.
Díjakat hozott különböző világkiállításokról, valamint elnyerte a „császári és királyi
udvari szállító” címet.
Az 1893-ban épített cukorgyár szintén a kor legmodernebb felszereléseit használ­
ta. A gyárat állami segítséggel a környék földbirtokosai hozták létre, akik répater­
mesztésre beállított földterületeik arányában vettek részt a „Cukorgyár R. T.” alapítá­
sában. A külső munkatársakat is beleértve, a gyár 250 alkalmazottat foglalkoztatott,
termékeit pedig a hazai piacon kívül Angliába, Olaszországba, Indiába és Japánba
szállították. A cukorgyár volt a legjelentősebb felvásárló a környéken. A gyár első­
sorban a környéken termelt cukorrépát hasznosította. Szerződésekben ezt már előre
biztosította, így egy 76 települést érintő körzet alakult ki a város körül, amely egészen
Balázsfalváig teijedt. Később azonban Barabás Endre (aki a városi és vármegyei
gazdasági élet felmérésére tett kísérletet) megjegyezte, hogy a cukorgyár állandó
válsággal küzdött. Ezt támasztja alá az is, hogy 1908-ban már csak 6 holdon termeltek
cukorrépát a városban.28
A kőolajiparra szakosodott petróleumgyárat az 1886-os tűzvész után Baruch Adolf
(sörgyár- és malomtulajdonos) vásárolta és újította fel. A kőolaj-finomítót szintén az
egyik legnagyobb ipari létesítményként tartották számon, termékét itthon és külföldön
is értékesítette.29
Marosvásárhelyen a Földművelésügyi Minisztérium 1902-ben létrehozott egy 10
hektáros faiskolát, amelynek a környéket kellett ellátnia gyümölcsfa-csemetékkel. Két
évre rá itt alakult meg Erdély első tyúkfarmja. A város lett az egyik legjelentősebb

27 Uo. 183.
28 PÁL 2003, 343-345.
29 GAÁL Kornélia: I. m. 230-231.

69
tojásbegyűjtő központ. Az Auer Ignác vezette Marosvásárhelyi Tojáskiviteli Társaság
1895-ben 14 500 mázsa tojást gyűjtött be és szállított különféle rendeltetési helyekre,
nagy részét a Lajtán túlra (8800 q), valamint Londonba (4000 q). Bár a szőlőtermesz­
tés nem volt jelentős a vidéken, a nagy filoxérajárvány után Marosvásárhelyen a Szé­
kely Kirendeltség 1902-ben vegyszerekkel és új szőlőfajtákkal látta el - ingyen vagy
nagyon olcsón - a környékbeli gazdákat. A város mégis leginkább a mezőgazdasági
terményeket felvevő piaca révén hatott serkentőleg a vidékre. Ide gyűlt be a környék
terményfölöslege, majd ezt vasúton továbbszállították. A szeszgyárak számára szintén
a környékbeli burgonya és gabona képezte az alapvető nyersanyagot.
A városi téglagyár létesítése ellenére a század eleji építkezések nagy igényének a
kielégítésére a város tégla- és cserépbehozatalra kényszerült; e termékeket nagy kerü­
lővel, a szombatfalvi Ugrón Ákos és a székelyudvarhelyi Ugrón Gábor-féle gyárakból
szerezték be.30
Az első gyár, amely villamos energiát használt a gépek meghajtására, a Farkas
Mendel által működtetett fűrészgyártelep volt, ahol a város első elektromos telepét is
kiépítették.31

9. táblázat. A legtöbb alkalmazottat foglalkoztató iparágak az 1900-as népszámlá­

lás szerint32

Iparág Alkalmazottak száma

Cipész-csizmadia 727

Asztalosipar 233

Szabóipar 277

Kőműves 152

Hentes és mészáros 113

A 19. század végén és a 20. század elején egy új társadalmi réteg jelent meg Maros-
vásárhelyen - igaz, egyelőre csak kis számban: az ipari munkásság. Braun Róbert 1908.
évi szociológiai felmérése 865 ipari munkást talált a városban, közülük mintegy 250
kőművest, 170 ácsot, 150 asztalost, 120 fémiparban dolgozót, 50 cipészt, 40 szabót, 30
nyomdászt, 29 szobafestőt, 26 borbélyt. Számuk nem volt állandó, télen többen voltak,
és a megelőző években főleg a környékbeli falvakból beköltözöttek gyarapították elég

30 GIDÓ Csaba: Marosvásárhely gazdasági vonzáskörzete a vasútforgalom szempontjából a 19.

század utolsó évtizedében. In: PÁL-ANTAL Sándor - NOVÁK Zoltán Csaba (s. a. r.) Marosvásár­
hely történetéből. [II.] Új- és legújabbkori tanulmányok. Marosvásárhely, 2007, 66. (A továbbiak­
ban: GIDÓ 2007.)
31 GAÁL Kornélia: I. m. 228.
32 5 gyártelep az építőiparhoz, 4 az élelmezési és élvezeti cikkek gyártásához, 3 a fa- és csont­
iparhoz tartozott. GAÁL Kornélia: I. m. 229.

70
jelentős mértékben az ipari munkások sorát. A falusi származás elsősorban a kőműve­
sekre volt jellemző, de a többi munkás jelentős része is faluról származott. A legmaga­
sabb bért a fémiparban dolgozók és a nyomdászok kapták, a legalacsonyabbat a cipé­
szek és az ácsok, de a fizetések általában nem biztosítottak tisztességes életkörülmé­
nyeket.33 1900-ban összesen 6 vállalat működött Marosvásárhelyen, 322 alkalmazottal:
1 működött 105 alkalmazottal, 1 vállalat 90-nel, és 4 működött 21-50 fő közötti segéd-
személyzettel, amelyek összlétszáma 127 alkalmazottat tett ki.34 1910-ben összesen 19
vállalat működött 803 segédszemélyzettel, melyből 6 vállalat 50-100 közötti segéddel,
összesen 412 segédet foglalkoztatva, 13 pedig 20-50 közötti személyzettel, 391 segé­
det foglalkoztatva.35 Az összes segédszemélyzetből a nemzetiségi összetétel szerint
672 magyar, 21 német és 93 román anyanyelvű munkás volt. Közülük 790-en beszél­
tek magyarul.

10. táblázat. Román nemzetiségű munkások az ipari vállalatoknál Marosvásár­

helyen

Ipari vállalkozások Összes segéd Ebből a román

Marosvásárhelyen száma nemzetiségű
segédek száma

Fűrésztelep 66 42

Téglagyár 31 9

Cukorgyár 62 9

Sörgyár 78 6

Három építészeti vállalat 206 6

összesített adatai

Áramfejlesztő vállalat 24 5

Kőolaj-finomító 36 3

Kőműves vállalkozás 22 3

Bútor- és asztalosgyár 73 2

33 BRAUN Róbert: Adatok a vidéki munkásság életéhez. Marosvásárhely szervezett munkássá­

ga. In: MEDVIGY Endre (szerk.): Marosvásárhely és vártemploma. Budapest, 1990,241-253.
34A magyar szent korona országainak 1910. évi népszámlálása. Második rész, a népesség fo g ­
lalkozása és a nagyipari vállalok községenként. Magyar statisztikai közlemények. Új sorozat; 48.
Budapest, 854-855.
35 Uo.

71
 Valamint egy-egy román segédmunkás Both Sándor lakatosnál, a Hengerműma­
lom, a Vízmű, a Légszesz, a Vízmüépítő és szállodai vállalatoknál dolgozott. (Hason­
ló adatok az 1900-as statisztikához nem állnak rendelkezésre.)

Egyéb foglalkozási ágak

1903-ban a városban egy bank, két takarékpénztár és három takarékszövetkezet

működött:36 a Marosvásárhelyi Takarékpénztár (1868), az Erdélyi Kereskedelmi és
Hitelbank (1870), az Agrár Takarékpénztár (1896), a Marosvásárhelyi Ipar- és Keres­
kedelmi Bank (1906) és a Marosvásárhelyi Közhasznú Takarékpénztár (1909). A
kereskedelemben, bankszektorban dolgozók számát vizsgálva, a század első évtizedé­
ben kisebb növekedés figyelhető meg: míg 1900-ban a lakosság 6,39%-át tette ki,
addig 1910-re pontosan 1%-kal növekedett. Vagyis 7,39%-a a lakosságnak dolgozott
a kereskedelemben vagy a bankszektorban (lásd a diagramot).37
Ami a közegészségügyet illeti, Marosvásárhely a régió egészségügyi központja
volt. 1903-ban összesen 2 kórház és 2 gyógyintézet működött 190 ággyal, ahol 14
okleveles orvos dolgozott, 2 halottkémmel, 21 bábával. Ekkor a városban 4 gyógy­
szertár tevékenykedett. A városnak volt egy kórházi szegényalapja is. 1910-ben ehhez
képest a közegészségügyet az állami korház, az állami gyermekmenhely, a tüdőbeteg­
gondozó intézet, 2 katonai kórház, 4 gyógyszertár szolgálta, valamint 20 orvos és a
marosvásárhelyi kerületi munkabeteg-segélyező és balesetbiztosító pénztár állt ren­
delkezésre.38 A városnak két fürdője volt, melyek közül az egyik a városi gőzfürdő.
Kezelésre a városhoz közel eső Marosszentgyörgyre, termálfürdőre jártak.
A lakosság foglalkozás szerinti elhelyezkedése is megfelelt a városképnek: a fel­
sőváros történelmi külsejű, patinás utcái az értelmiségi réteg otthonai voltak, az alsó
városrészben levő Kossuth utca és környéke a kereskedők és iparosok negyede volt.
A nyugati rész folyamatos építkezésben kezdett kifejlődni, ahol a kispolgárság és a
gyári munkások laktak. A város határában levő gyárak, ipartelepek nem tették szük­
ségessé alkalmazottaiknak a központi lakáshelyek építését, habár gyakorlati és gazda­
sági szempontok az ilyen részeket szorosabb kapcsolatra késztették a városközponttal.
Orbán István szerint ez a múlt és jelen zavaros keveréke volt, mert kialakult egy ipar­
öv anélkül, hogy ez a vidékies tájképet eltüntette volna. A falusias városképp legin­
kább a város déli részére volt jellemző, ahol a földműves gazdák laktak, kisebb birto­
kaikkal.39

36 GAÁL Kornélia: I.m. 229.

37 PÁL 2003, 279.
38 GAÁL Kornélia: I. m. 237.
39 ORBÁN István: I. m. 112-113.

72
40 PAL 2003, 77.

73
 Közművesítés

A beruházások egy részét a nagymértékű közművesítések tették ki. A század eleji

Marosvásárhely lakosságának gyors ütemű növekedése közegészségügyi problémákat
idézett elő. A város életében beállt változások szükségessé tették a tudatos és tervsze­
rű városfejlesztési koncepciók kidolgozását, valamint a korszerű infrastruktúra, köz­
müvek kiépítését. A városvezetés az 1890-es évekig - a korabeli közfelfogásnak meg­
felelően - elsősorban hagyományos rendészeti feladataira összpontosított, s nem mu­
tatott készséget újszerű feladatok felvállalására, így modem közműhálózatok kiépíté­
sére sem. Csapadékos időjárás alkalmával a város gondoskodott az összegyűlt sár
kihordásáról, száraz időben az utcák locsolásáról. A városvezetés nem mert nagy
költségigényű és megtérülési kockázatú beruházásokba, kétes kimenetelű vállalkozá­
sokba bocsátkozni. A nagyobb horderejű beruházások felvállalására a város sokáig
csak központi ösztönzésre vállalkozott.4 A vízmű ügye végül 1901 nyarán mozdult el
a holtpontról. A végleges vízvezetéki tervek az 1894-1895-ben és 1906 első felében
végzett kutatások és előtanulmányok alapján készültek.4142 A város új létesítménye, a
vízmű 1908. november havának utolsó napjaiban már az elvárások szerint működött.
A vízszolgáltatás megkezdése nem jelentette a vízmű-építés befejezését. És amint a
vízszolgáltatás történetéből kiderül, azt nem is lehetett teljesen befejezni, mivel fej­
lesztése állandó feladatnak bizonyult. Az 1908-ban megépített vízmű nem tudta ki­
elégíteni a megnövekedett igényeket. Ekkor a városi csőhálózat 38 km hosszú volt, a
város 30 közkúttal és 620 vízellátó magánberendezéssel rendelkezett. A vízmű napon­
ta átlag 750-900 m3 vizet szolgáltatott.43 Annak ellenére, hogy a vízmű építését or­
szágos viszonylatban az elsők között kezdeményezték, a kivitelezés elodázása egy
évtizedes lemaradáshoz vezetett más, hasonló nagyságrendű, nyugatabbra fekvő ma­
gyarországi városokhoz képest.44 A vízmű megvalósítása közben a városban az első
évtized folyamán többször is kitört a tífuszjárvány, ami a hatóságok szerint a fertőzött
víz és a tej, valamint a szennycsatoma-hálózat hiánya miatt volt lehetséges. Ennek az
orvoslására a polgármesteri hivatal az 1912-es év folyamán megszervezte a városi
köztisztasági hivatalt 2 felügyelővel és 55 alkalmazottal.45
A közművesítések másik költségesebb fázisát a földgáz bevezetése jelentette volna.
A mezőségi földgáz kérdésköre először 1911-ben jelent meg, amikor Kissármáson (a
várostól 51 km-re) geológusok kálisó után kutatva, véletlenül földgázmezőket fedeztek
fel. Bemády György a város polgármestereként (és gazdasági befektetőként is) hatalmas
lehetőséget látott kiaknázásukban. Először kolozsvári szakértőkkel tárgyalt, s utána

41 PÁL-ANTAL Sándor: Marosvásárhely vízművesítése a 20. század elején. In: PÁL-ANTAL

Sándor - SIMON Zsolt (szerk.): Marosvásárhely történetéből. III. Tanulmányok. Marosvásárhely,
2013, 59-60. (A továbbiakban: PÁL-ANTAL 2013.)
42 Uo. 69-71.
43 GAÁL Kornélia: I. m. 231.
44 PÁL-ANTAL 2013, 80.
45 SEBESTYEN Mihály: Időtár. II. Marosvásárhely törtneti kronológiája 1848-1918. Marosvá­
sárhely, 2010, 178.

74
kijelentette: „a földgáz fogja a jövőben eltartani a várost, az fizeti vissza a kölcsönöket,
kamatokat, az lesz az aranyfedezet!”46 A polgármester útlevél-ügyben a Magyar Királyi
Pénzügyminiszterhez fordult,47481911-ben két hónapot töltött az Egyesült Államokban a
földgáz kérdésének tanulmányozására, beutazva az országot New Yorktól Los Angele-
sig és vissza. Több mint negyven nagyvárosban járt, a Standard Oil Company szervezé­
sében. Rengeteg tapasztalattal érkezett vissza, azonban a földgázt nem használták fel
szélesebb körben a gázmezők tulajdonjogi viszonyainak megváltozása, a kiaknázás
körül fölmerült viták és akadályok miatt. A városnak be kellett érnie egy gázgyár
létesítésével, amely nem pótolhatta megfelelően a gáz bevezetése nyújtotta előnyöket.

Szállítás

Marosvásárhelynek már korábban sikerült regionális jelentőségű vásárközponttá

válnia, amelynek kiterjedt vonzáskörzetéhez Marosszék mellett Küküllő, Torda és
Kolozs vármegyék, valamint Csík- és Udvarhelyszék egy része is hozzátartozott, és a
„tiszta” körzete is egy kb. 60 km sugarú kört képezett.49 A gazdasági fejlődés egyik
hajtómotorja a szállítás volt.
Székelyföldön nem lévén hajózható folyam, egyedül a tutajozás volt lehetséges
Gyergyószentmiklós és Marosvásárhely között. A városi költségvetés külön rovatot
tartalmazott a tutajozásból származó bevételek számára, ami elsősorban a város hatá­
rán leúsztatott tutajok utáni vámot jelentette.50
A gazdasági fejlődés modem mozgatórugójaként emlegetett vasutat Marosvásár­
helyre csak a 19. század második felében vitték el mint a Magyar Keleti Vasút Szé­
kelyföld irányába terjeszkedő egyik mellékszámyát. A Marosvásárhely-Nyárádtő-
Csapóradnót-Marosludas Székelykocsárd-Felvinc-Nagyenyed-Tövis-Gyulafehérvár
vonalat hivatalosan 1871 novemberében adták át, és naponta két vegyesvonat közleke­
dett rajta. A Kolozsvár-Székelykocsárd vasútvonal 1873-ban nyílt meg, így Marosvá­
sárhely közvetlen kapcsolatba került Kolozsvárral és Nagyváraddal. A Magyar Keleti
Vasút államosítása után, 1876-ban megalakult a MÁV marosvásárhelyi osztálymémök-
sége, amelynek hatásköre a kezdetben 59 km hosszú Székelykocsárd-Marosvásárhely
szárnyvonalra terjedt ki, és melynek feladatköre a vasútpálya összes létesítményének
és felszerelésének a karbantartása, pályafelügyelet elvégzése és a személyzet irányítása

46 FODOR János: A visszatérés: Dr. Bemády György második marosvásárhelyi polgármestersé­

ge. In: PÁL-ANTAL Sándor - SIMON Zsolt (szerk.): Marosvásárhely történetéből. III. Tanulmá­
nyok. Marosvásárhely, 2013, 49.
47 Román Nemzeti Levéltár Maros Megyei Hivatala (a továbbiakban MmNL), Dr. Bemády
György iratai, 11/1911. sz. 1.
48 Bemádynak egy írása is megjelent a témában Az erdélyrésziföldgázkérdésről címen (Marosvá­
sárhely, 1913), amelyben részletesen kifejti a tanulmányútja tanulságait, és amelynek utolsó mondatá­
ban azt írta, hogy „hiszem és vallom, hogy nem soká kell már vámunk [a gáz bevezetésére. FJj”. 44.
49 PÁL 2003, 289.
50 Uo. 299-300.

75
volt. Az osztálymémökség vonalhossza 92 km-re módosult 1886-ban a Marosvásár­
hely-Szászrégen szakasz átadásával, majd területi határkőre 1910-től a Marosludas-
Déda közti 103 km-re terjedt ki.51
A Marosvásárhely-Szászrégen közti 33 km hosszú, vicinális jellegű vonalon napi
két vonatpár közlekedett. Szászrégen átvette Marosvásárhelytől a végállomás szere­
pét. Az új vasútvonal hozzájárult a térség gazdasági fellendüléséhez; forgalmát a fa­
termékek, az alkohol és a szarvasmarha szállítása adta. A vonal menti települések a
vasút folytatásában reménykedtek, ez azonban két évtizedes halasztást szenvedett.52
A marosvásárhelyi vasútvonal vonzáskörzetébe tartozó állomások sajátossága,
hogy a teherforgalom meglehetősen ingadozott, ami elsősorban a mezőgazdaság cik­
likusságával és az adott évi termelés mennyiségével volt összefüggésben. Megnehezí­
tette a székely termékek versenyképességét az a tény, hogy azonos minőségű áru
nagyobb mennyiségben alig került piacra. Ami a mezőgazdaságot illeti, Marosvásár­
hely térségében tengerit és búzát termeltek nagyobb arányban, a felesleg Marosvásár­
helyre vagy Szászrégenbe érkezett, ahonnan vagy a kolozsvári tárházakba, vagy to­
vább, Budapestre és Fiúméba szállították.53
A keskeny nyomtávú vasúthálózatot, melybe szintén bekapcsolódott Marosvásár­
hely, összekötve a Nyárád menti falvakat és azok gazdasági vonzáskörzetét, 1915-ben
adták át a forgalomnak. Marosvásárhely számára a század elején fájó pont volt, hogy az
erdélyi fő vasútvonalhoz mindössze egy szárnyvonallal kapcsolódott, ezért több alka­
lommal lépéseket tettek a környék befolyásos politikusai újabb vonalak építése érdeké­
ben, remélve, hogy Marosvásárhely a régió vasúti csomópontjává válhat.54 A vasúti
előmunkálati engedélyt kérők leginkább a helyi politikai vezetőkből verbuválódtak. A
Marosvásárhely-Szászrégen vonal esetében a Felső-Maros mente földbirtokosai, ország-
gyűlési képviselői, illetve a nagy befolyással rendelkező Maros tutajtársaság kérvényezte
a vasútépítést. A budapesti lobbisták közé tartozott a megyei és városi főispán, a polgár-
mester, valamint a vármegye országgyűlési képviselői. A század elején a város két pá­
lyaudvarának gazdasági vonzáskörzete 40 km-re teijedt ki. Ezt bővítette, valamint egé­
szítette ki a Nyárád menti keskenyvágányú vasút.55 A vasúthálózat és a helyi fűrésztele­
pek fokozatos kiépülésének köszönhetően a Marosról eltűntek a lassan haladó tutajok.
A városi szállítást Marosvásárhelyen 47 bérkocsis vállalkozó biztosította, összesen
58 bérkocsit működtetve, ebből 39 egyfogatú és 19 kétfogatú volt. Ezek egészítették ki
a városon belüli, valamint a települések közötti fuvarozást, ahova vasúton nem lehetett
eljutni.56 A módosabb polgárok a technika egyik legújabb vívmányaként számon tar­
tott automobilt is vásároltak, melyekből a huszadik század első évtizedének végén 39-
et tartottak nyilván városszerte. Ez új szakmát hozott magával: az autójavítókét.57 Bár

51 GIDÓ Csaba: Vasszekér és mozdonygőz. A székelyföldi vasút története (1868-1915). Csíksze­

reda, 2013, 86-87. (A továbbiakban: GIDÓ 2013.)
52 Uo. 98-99.
53 GIDÓ 2007, 58.
54 GIDÓ 2013,175.
55 Uo. 185.
56 THIRRING Gusztáv: 1. m. 357.
57 GAÁL Kornélia: I. m. 231.

76
a személygépkocsi a korszakban merő újdonságnak számított, jól mutatja a korabeli
mentalitás lényegét az automobillal kapcsolatosan, hogy a javítóműhely és garázs nem
a városban, hanem az ahhoz közel eső Meggyesfalván volt.

A városszerkezet alakítása a huszadik század első évtizedében

Marosvásárhely térszerkezete a 19. század végétől az első világháború kitöréséig

jelentős változáson ment keresztül. A város központja négy közigazgatási egységre
(gyakorlatilag városnegyedekre) volt felosztva, amelyek megőrizték formájukat a 19.
század utolsó évtizedéig. Ezek az egységek folyamatosan bővültek a város növekedé­
sével. A négy negyed és bennük a fontosabb utcák a következők voltak:
1. Szent Miklós városrész: Szent Miklós utca, Térjmeg utca, Régi baromvásár ut­
ca, Kutas utca, Kis régi baromvásár utca, Régi baromvásár utcájába feljáró köz, Újvá­
ros utca, Fazekas utca, Temető utca, Csörgő utca, Kálvária utca, Ebhát utca, Sáros
utca déli vége.

Szent Miklós városrész - térképrészlet (1901 körül)

 2. Szent-György negyed: Szent-György utca, Szabó köz, Vár melléke, Klastrom
utca, Németváros, Román templom utca, Kórház utca, Kövecses utca, Palás köz,
Cigánymező, Nagy szurdék, Kis szurdék, Pongrác köz, Kerektó utca, Rózsa utca,
Rózsa köz, Borjúmező utca.

78
 Szentkirály negyed és az Erzsébet-liget - térképrészlet (1901 körül)

3. Szentkirály negyed: Nagy Szentkirály utca, Kis Szentkirály utca, Csillag köz,
Tyúkszer utca, Malom utca és még egy névtelen utca.
4. Poklos negyed: Poklos utca, Hajós köz, Dinnyeföld utca, Puszta köz, Kis utca
és még egy névtelen utca.58
A központi negyedet leszámítva, a várost körbevevő városrészek 22 területre voltak
felosztva (a térképen 23 szerepel, mivel hozzáveszi a városközpontot is). Ezek a kö-
vetkezőek voltak: Gurdály, Nagy váltórét, Kosárdomb, Nagyerdő, Szőlők köze, Nagy-
hegy-szőlő, Nagyhegy alja, Halmok felé, Csere felé, Kishegy felé, Bodon-hegyoldal,
Bodon felé, Vályús-kút melléke, Felső-hosszú, Alsó-hosszú, Hidak köze az Elbával,
Felső Vágott-berek, Remeteszeg mellett, Túlsóhatár alsó forduló, Bese-erdő, Túlsóha­
tár felső forduló és Holt-Maros a Kisváltó-réttel.59

58 MAN, loan Eugen: Tärgu-Mure■$. Istorie urbanä din anul 1850 páná la prímül räzboi
mondial. Marosvásárhely, 2009. 21-22.
59 Uo. 24-26.

79
 Közigazgatási terület
Városközpont
Városközpontot körbevevő 23 városrész
Negyedrészeket jelölő területek

Jedd

Székelykakasd

A várost körülvevő területek

80
 A várost körülvevő területeknek külvárosi jellegük volt, de ezek folyamatosan in­
tegrálódtak a város központi magjához. Például a huszadik század első évtizedében
kezdett kiépülni a kosárdombi tisztviselőtelep. A város központi részének negyedei is
átalakultak, elsőként a Poklos-negyed és utca, amely az 1868-as kiegyezést követően
a Deák Ferenc negyed és Deák Ferenc utca nevet vette fel.60 Marosvásárhely városi
tanácsa (törvényhatósági bizottsága) maga szabályozta az utcanyitásoknál követendő
eljárást, beleértve az utcanévadást is, amelynek inkább politikai jellege volt. 1900-ban
78 jegyzett és elnevezett utca volt Marosvásárhelyen, 1914-ben ezek száma 157-re
ugrott, nagy részüket átnevezték, és átszervezés következtében is alakultak.61
Az első nagyobb utcanévadási hullám (ez egy későbbiekben felerősödő tendencia
része) 1887-ben volt. Ekkor 26 új utcának adtak nevet, 1900-ban 35-nek, 1907-ben
23-nak, 1910-ben 46-nak.62 Az utcaelnevezéseknél a névadók érzelmi vagy racionális
beállítottsága mellett a kor szelleme, az uralkodó politikai vonal bizonyult leginkább
mérvadónak. Az 1918 előtti időszakban az akkor majdnem teljes egészében magyar
lakosságú város utcái magyar utcaneveket viseltek. A hivatalos elnevezések is sajátos
magyar helynevek (Vár tér, Könyök, Gát, Berek stb.) vagy magyar személyiségnevek
voltak. Találunk közöttük politikusokat, írókat, művészeket, valamint a magyar múlt
kimagasló alakjait.6364 A levéltári dokumentumok és tervrajzok tanúsága szerint az
utcák tervezését Flesch Adolf városi főmérnök végezte.

Középítkezések

A térszervezés mellett a 19. század utolsó és a 20. század első évtizedében zajlottak
azok a városi középítkezések, amely mai napig meghatározzák a város főterének tér-
szerkezetét. Az épületek többsége eklektikus stílusban épült, de egyre többet alakítottak
a divatos szecesszió szerint: ilyen a Kultúrpalota, a Városháza, a Református Kollégi­
um,54 az alreál iskola, a vízművek, az Agrárbank, valamint számos magánház és egyéb
középület is. Marosvásárhelyen 1900-ban összesen 3789 épületet leltároztak fel, melyek
többsége lakóház volt, de ide számoltak 78 gyárat és egyéb, ipari tevékenységhez köthe­

60 PÁL-ANTAL Sándor: Marosvásárhelyi utcák, közök és terek történeti névtára. Marosvásár­

hely, 1997, 16. (A továbbiakban: PÁL-ANTAL 1997.)
61 MAN, loan Eugen: I. m. 179.
62 PÁL-ANTAL 1997, 10.
63 Példák az 1907-es utca-elnevezésekre: magyar királyok (István), erdélyi fejedelmek (Báthory
István, Bocskai István), hadvezérek (Hunyadi János, Kinizsi Pál, Zrínyi Miklós), aradi vértanúk
(Damjanich, Kiss Ernő), más politikai személyiségek (Pázmány Péter, József nádor, gr. Batthyány
Lajos, Vasvári Pál, Irányi Dániel), írók, művészek (Csokonai Vitéz Mihály, Erkel Ferenc, Kisfaludy
Károly, br. Jósika Miklós, Mikes Kelemen, Tinódi Lantos Sebestyén, Vörösmarty Mihály, Mikszáth
Kálmán), vagy helyi hírességek (Fogarasi Papp József, Köteles Sámuel, dr. Knöpfler Vilmos, Petelei
István). Uo. 17.
64 A kollégium épülete kibővült egy újabb szárnnyal, a meglévő intemátusi részt pedig felújítot­
ták; mindezt emléktáblák őrzik az épületben.

81
tő épületet, 10 templomot, 18 oktatási intézményt, 7 fürdőt, 4 kórházat és gyógyintézetet,
valamint 31 laktanyát.6" Ezeket kiegészítették az összes köz- és magánépítkezések is.
A legjobban a lakóházak száma növekedett, a városhoz csatolt területek és a gaz­
dasági fellendülés következtében.

11. táblázat. Lakóházak száma Marosvásárhelyen6566

1890 1900 1910

1950 2414 3233

A városi középítkezéseket a tanács által jóváhagyott irdatlan mennyiségű kölcsö­

nök felvételével fedezték, melyek egy részét a magyar állam adta, illetve helyi vagy
fővárosi hitelintézetek kölcsönöztek. Például a három legjelentősebb költségvetésű
(és egyúttal impozáns) középülete közül a katonai alreáliskola építése négymillió
koronába került (az összeg nagy része állami támogatás volt), a városházáé közel 700
000 koronába, a Kultúrpalota építésének végelszámolása 1913-ban 2 166 933 korona
kiadással zárult, melyből az állam 1 270 000 koronát állt. Ehhez mérhető kiadást
jelentett a városnak a már korábban említett vízmű építése is (2 235 000 koronába
került, melyből 1 685 000 korona kölcsön volt);67 ez kevésbé volt látható, de jelentő­
sen hozzájárult az eladósodáshoz. A városvezetés az eladósodást a lakossággal rész­
ben úgy tudta elfogadtatni, hogy bizonyos kompromisszumot kötött: a városháza
esetében az építkezésre és berendezésre a megbízást helyi vállalatok kapták, ami lehe­
tőségeket teremtett a városi ipar fellendülésére. Habár a Városháza tervezését, akár­
csak a Kultúrpalota esetében, Komor Marcell és Jakab Dezső budapesti műépítészek
végezték, a kivitelezéshez a versenytárgyalásokat 1906 júliusában tartották, a megbí­
zást Csiszár Lajos építész kapta, az épületfa-, illetve bútorrendelést a Mestitz Mihály
és Fiai68 cég nyerte el. Kivételt a Kultúrpalota kivitelezése képezett, melyet nem váro­
si kivitelezőkre, hanem országos hírnevű építészekre, művészekre bízták: az építését
a Grünwald Testvérek (a katonai alreáliskolát is ők építették) és a Schiffer cég végez­
te, a freskókat Körösfoi-Kriesch Aladár, az üvegablakokat Róth Miksa készítette
Thoroczkai Wigand Ede és Nagy Sándor tervei alapján, külső és belső domborművei­
ért Sidló Ferenc és Kallós Ede neves szobrászok feleltek.69 Radó Sándor városi mér­
nök, építész-tervező is fontos szerepet kapott, számos szecessziós épületet tervezett

65 THIRRING Gusztáv: I. m. 16.

66 Magyarország városainak háztartása az 1910. évben. (Magyar Statisztikai Közlemények. Új so­
rozat 58.) Budapest, 1916,8.
67 PÁL-ANTAL 2013, 80.
68 A marosvásárhelyi gyárak közé sorolható a Mestitz család tulajdonában levő bútorgyár is, amely
Mestitz Julianna elmondása szerint korszerű felszereléssel rendelkezett, és külföldre is szállított árut.
69 Az országos viszonylatban is kiemelkedően értékes, szecessziós épületegyüttest a színháznak (il­
letve a későbbi tervek szerint iparművészeti múzeumnak) kellett volna kiegészítenie, amely a harmadik
oldalról is körülzárta volna a teret. ONIGA Erika (szerk.): A marosvásárhelyi Kultúrpalota 1908-1913.
Marosvásárhely, 2013.

82
(Nyugdíjpalota, polgári fiúiskola, felsőbb leányiskola, Posta és Távírda, valamint szá­
mos köz- és magánépület).70
A város épületek szerinti megoszlása így nézett ki:

70 Radó Sándor (1880-1960) Marosvásárhelyen 1905 és 1923 között kapott megbízásokat épüle­
tek tervezésére. KARÁCSONY István: Rado Sándor si cládirea Pontéi pe strada Revolutiei. Vatra,
(2005) 9/10. sz, 124-128.

83
 Iskolák, iskolázottság

1900-ban Marosvásárhelyen az össznépesség 64,6%-a tudott írni és olvasni, ez az

arány 1910-ben már 70,5%-ra emelkedett.

12. táblázat. Imi-olvasni tudás Marosvásárhelyen 1900-ban71

ími-olvasni tudó Csak olvasni tudó ími-olvasni nem tudó

1890 1900 1910 1890 1900 1910 1890 1900 1910

8192 12617 18 001 124 224 180 6259 6681 7336

A városi műveltségi szint növekedését az újonnan létrehozott oktatási intézmé­

nyek biztosították, lehetőséget teremtve a városi és a környékbeli diákoknak az állami
vagy egyházi oktatásban való részesüléshez. Tíz év leforgása alatt 5 új elemi iskolát,
egy polgári fiúiskolát, egy felső kereskedelmi leányiskolát és leánygimnáziumot, két
fiúgimnáziumot (a református kollégium főépülete és a katolikus gimnázium) építet­
tek, és új épületet kapott a katonai alreáliskola is.72
Az 1907/1908-as tanévben 28 tanintézmény működött Marosvásárhelyen, melyből
13 elemi iskola, 3 óvoda, 3 polgári iskola, 3 ipari és kereskedelmi iskola, 2 gimnázi­
um és 1-1 vegyes szakiskola, felsőbb leányiskola, kereskedőtanonc iskola és iparosta-
nonc iskola volt.73
A marosvásárhelyi községi (1904-től állami) iskolaépítési programot Hartly János
tanító és iskolaigazgató kezdeményezte 1897-ben, amikor költségvetést és állami
iskolaépítési tervet nyújtott be a polgármesteri hivatalhoz. Kéréseit 1901-ben megis­
mételte, de tervei kivitelezésére gyakorlatilag csak később kerülhetett sor. Az új isko­
lák átadása után az állami oktatásban résztvevő diákokat két nagy iskolai körzetre
osztották: az alsó- és felsővárosi iskolakörzetre.74 Az 1907/1908-as tanévben Maros-
vásárhelyen 5 állami iskola működött. Az országos statisztikai összesítés szerint a
törvényhatósági város összes tanulója (1953 gyerek) közül 1188 járt az 5 állami isko­
lába, amelyből 2 volt fiú-, 2 leány- és 1 vegyes iskola.
Az állami iskolába járók (1188 diák) etnikai összetétele: magyar 1157, román 22,
német 2, olasz 2.75

71 FLEISZ János: Az erdélyi magyar sajtó története (1890-1940). Pécs, 2005, 233.
72 GAÁL Kornélia: I. m. 237.
73 TH IRRING Gusztáv: I. m. 474.
74 TAMÁSI Zsolt - STANDAVID Adrián; A dr. Bernády György polgármester által alapított
felsővárosi állami elemi iskolák 100 éve. Marosvásárhely, 2006, 7-9.
75 Uo. 10.

84
 76
13. táblázat. Az állami iskolákba járók felekezeti megoszlása

Ref. Róm. kát. Unit. Izr. Evang. Gör.kat. Gör.kel.

648 354 30 71 23 40 22

A többi tanköteles korú tanuló a városban működő két római katolikus, két refor­
mátus, egy evangélikus szász, egy izraelita, egy társulati és egy magániskola közül
választhatott. Az állami iskolák teljesen osztottak voltak, három iskola négy tanítóval,
két iskola pedig ennél több tanítóval működött. Négyosztályos volt három iskola, két
iskola pedig öt- vagy hatosztályos. A tanítás mindenik állami elemi iskolában kizáró­
lag magyarul folyt. Az itt tevékenykedő 24 tanító mind rendes oklevéllel rendelkező
tanerő, 17 közülük férfi, 7 nő. A nem magyar diákok számára az 1868-as törvény
előírta az anyanyelven folyó népiskolai oktatást. Mivel Marosvásárhelyen az állami
iskolák, a város etnikai összetételének megfelelően magyar anyanyelvűek voltak, az
oda beiratkozott más nemzetiségű gyerekek esetében külön osztályozták a magyar
nyelv elsajátítását. A gyenge előmenetelt mutató tanulókat esetenként kisegítő iskolá­
ba küldték.7677

Kulturális élet

Színházi élet tekintetében Marosvásárhely kiemelkedik a többi székelyföldi város

közül, ebben is megmutatkozik, hogy ez volt Erdély második magyar kulturális köz­
pontja (Kolozsvár után). Nézőközönsége is jóval népesebb és műveltebb, mint a többi
székelyföldi városban, hiszen itt a városon lakó arisztokratákra és nemesekre, az ítélő­
tábla és a törvényszék tagjaira, az iskolák tanáraira és diákjaira is számítani lehetett. A
19. század elejétől a kolozsvári színház többé-kevésbé rendszeresen turnézott a vá­
rosban. Ők tartották általában a nyári évad előadásait, de a téli évadban is valamivel
színvonalasabb társulatok látogattak el ide. Bár többször felmerült az állandó társulat
alapításának gondolata, az első világháború előtt nem kerülhetett erre sor; ez fokmé­
rője a kulturális és a gazdasági színvonalnak egyaránt.
Az első mozgóképet a Transsylvánia szálló nagytermében mutatták be 1897-ben,
ahol később állandó mozit rendeztek be, majd a Kultúrpalota felépítése után itt állan­
dósult a mozivetítés, annak dísztermében.78

76 U o -
77 TAMÁSI Zsolt: A marosvásárhelyi felsővárosi állami elemi iskolák első évtizedei. In: PÁL-
ANTAL Sándor - SIMON Zsolt (szerk.): Marosvásárhely történetéből. III. Tanulmányok. Marosvá­
sárhely, 2013, 221.
78 ÖKRÖS Árpád: Egy emberöltő. Marosvásárhely, 1937, 79.

85
 A marosvásárhelyi Iparmúzeumot a Székely Művelődési és Közgazdasági Egylet
hozta létre 1886-ban, hogy a székely iparosok számára a modem technika vívmányait
makettekkel és modellekkel szemléltessék, és ezáltal hozzájáruljanak Székelyföld
gazdasági fellendítéséhez és modernizációjához. A gyűjtemény kész és félkész ter­
mékeket, gépeket, szerszámokat mutatott be. A múzeum mellett könyvtár, olvasóte­
rem és rajzterem is működött, ahol előadásokat, tanfolyamokat, bemutatókat tartottak.
A gyűjtemény darabjaiból vándorkiállításokat szerveztek, amelyek a Székelyföld más
városaiba is eljutottak.
A marosvásárhelyi Kultúrpalota felépítése után, 1913-ban itt egy képtárat is létre­
hoztak. A kezdeti 68 kép között találjuk Munkácsy Mihály, Paál László, Lotz Károly
és mások munkáit.79
Egyesületek szempontjából Marosvásárhely a század elején előkelő helyet foglalt
el székelyföldi viszonylatban, 1908-ban 41 bejegyzett egyesület működött a város­
ban.80 Az 1832-ben alapított Marosvásárhelyi Kaszinó elnöke Sándor János volt a 20.
század első éveiben; Csongvay Lajos, az ügyvédi kamara elnöke követte, akihez a
kaszinói élet felvirágoztatása köthető. 1907-ben a Kaszinó házas telket vásárolt, azóta
saját épületében tarthatta gyűléseit. Könyvtára 1098 kötetből, 520 műből állt.81 A
Kaszinó taglétszámáról szóló adatsorok elég hiányosak, de Deé Nagy Anikó megálla­
pítása szerint a helyi és országos politikai viszonyok, sajtócsatározások nagyban
meghatározták a létszám alakulását, mely 117-390 között mozgott.82 1906-ban 210
taggal rendelkezett a Kaszinó (megjegyzendő, hogy egy viszályos korszak vége volt
ez), 1914-ben pedig 234-gyel.8384A Kaszinó tagsága elsősorban a városi és a vidéki
arisztokrácia soraiból toborzódott, de a városi polgárok, köztisztviselők, politikai
vezetők is a társaság tagjai voltak. 1911-ben vették fel a kaszinó tagjai közé Bemády
György polgármestert. Az iparos vagy kereskedő társadalom tagjai, akik kevésbé
érezték magukat otthonosan a Kaszinóban, létrehozták az Egyenlőségi Kört és az
Iparos Polgári Egyletet. A Kaszinó kiadásait általában a bérleti díjak, az ingatlan
fenntartása, a könyvtár állományának a bővítése, lapok, szórakozási és sporteszközök
beszerzése jelentették. A bevételi forrás elsősorban a tagdíj volt, melyet sok esetben
nagy nehézségek árán tudtak csak behajtani a tagoktól, mivel sokan vagy beiratkoz­
tak, és nem jártak, vagy jártak, de nem fizettek. Ezért a hátralékok egyre szaporodtak,
nem egy esetben peres ügyekké duzzadva. A Kaszinó másik jövedelmi forrása az
adományok voltak.85 Működésének jelentősége mindenekelőtt abban állt, hogy a
város és környéke számára egyfajta érintkezési lehetőséget biztosított, ahol a polgáro­
sodás folyamán a társadalom igényesebb rétege az ízlésének megfelelő szórakozás

79 PÁL Judit 2003, 509.

80 THIRRING Gusztáv: I. m. 525.
81 SZENTGYÖRGYI Dénes: Marosvásárhelyi lexikon. Marosvásárhely, 1912, 165-166.
82 DEÉ NAGY Anikó: A marosvásárhelyi Kaszinó krónikája. In: PÁL-ANTAL Sándor (szerk.):
A Maros megyei magyarság történetéből. Tanulmányok. II. Marosvásárhely, 2001, 98.
83 Uo. 113.
84 BIÁS István: A marosvásárhelyi Kaszinó száz éve (1832-1932). Marosvásárhely, 1932, 84.
85 DEÉ NAGY Anikó: I. m. 103-105.

86
mellett (táncestélyek, komolyzene, előadások) itt tájékozódhatott a világ dolgairól,
alkalma adódott eszmecserére.86
A kulturális egyesületek sorát olyan nagy múltú szervezetek bővítették, mint a
Kemény Zsigmond Irodalmi Társaság, a Városi Dalegylet, a Zenekedvelők Társasá­
ga, a Jótékonysági Nőegylet vagy az Iparos Polgári Egylet. Ezek az év bizonyos idő­
pontjaiban hagyományosan előadásokat, gyűléseket rendeztek tagjaik és a városi
lakosság számára. Gyakori volt az egyesületek által szervezett bálozás is.

Szociális jellegű intézetek és egyesületek

Egy másik, már említett intézmény a dr. Gecse Emberszereteti Intézet volt: Gecse
Dániel marosvásárhelyi orvos vagyonát hátrahagyta kamatozni, felhasználását pedig
végrendeletében szabályozta. Az Intézet alapjából elsősorban a rászorulókat segítet­
ték. Az iskolákban Gecse alapítványa külön ösztöndíjat tartott fenn a hátrányos hely­
zetű és a szegény gyerekek tanulmányai finanszírozására.
Szintén szociális jellegű egyesület a Temetkezési Nagy Egylet volt, melyet 1851-
ben alapítottak, a Nagy szót pedig Nagy János, az akkori alapító elnök után tették be
az egylet nevébe. A jótékonysági egylet az özvegyek és az árvák megsegítésén mun­
kálkodott, tagja lehetett minden 21 évét betöltött férfi, valamint 18 esztendőt betöltött
nő egész 65 éves koráig. A tagok 320 halottig minden elhunytért 53 fillért fizettek,
azután megszűnt a befizetési kötelezettség. Az elhunyt tagok örökösei temetéskor
kedvezményes feltételekhez jutottak az egylet által. 1911-ben összesen 2877 taggal
rendelkezett az egylet (fizető, mentes és pótdíjas tagok egyaránt), vagyona ekkor 349
453 korona volt. Elnöke 1900-tól 1907-ig Oroszlány István, utána Szakáts Péter.87
A kulturális és szociális jellegű szervezetek közé sorolható a Székely Társaság,
amely vasárnap délutáni ismerettelj esztő és szórakoztató előadásokat tartott. Eleinte
ezeket a megyeháza nagytermében, majd az iparmúzeumban tartották. A társaság
alapítói Máthé József, Szentgyörgyi Dénes, Kömöcsi József, László Gyula és Barabás
Endre voltak.88 Fontos szerepe volt a székely akció89 programjának a kivitelezésében,
amely elsősorban a Székelyföldre, az elmaradottabb régióra koncentrált, ezáltal Ma­
rosvásárhely városként csupán közvetítői szerepet töltött be.

86 Uo. 112.
87 Uo. 215.
88 ÖKRÖS Árpád: I. m. 89.
89 A „székely akció” fogalomhasználatát Balaton Petra munkájában mindazon társadalmi és ál­
lami tevékenységek összességeként határozta meg, amelyek a székelykérdés körül, a székelység
helyzetének a javítására körvonalazódtak. BALATON Petra: A székely akció története. Budapest,
2004, 28.

87
 Szintén részben szociális és kulturális jellegű csoportosulás Marosvásárhelyen az
1905 áprilisában megalakult Bethlen Gábor Szabadkőműves Páholy, melynek első
nagymestere Bemády György volt.90
Ezen egyesületekben a személyes átfedés is gyakori volt, a város politikai, gazda­
sági elitjét gyakorlatilag viszontláthatjuk elnökségükben. Egy reprezentatív példa
Bemády György polgármester ebben az időszakban: tagja, de legtöbbször hosszabb-
rövidebb ideig elnöke is volt a Székely Társaságnak, a helyi Verseny- és Úrlovas
Szövetkezetnek, az Önkéntes Tűzoltó Egyletnek, a Színügy-pártoló Egyletnek, az
Erdélyi Múzeum-Egyesületnek, a Társaskörnek és a Szépítő Egyletnek, melyeket ő
maga alapított, a Dalkörnek, a Kaszinónak, illetve a marosvásárhelyi Bethlen Gábor
Szabadkőműves Páholynak stb. Oroszlány Istvánt, aki 1902-től alpolgármester volt,
1901-ben a 25 éves fennállását ünneplő Önkéntes Tűzoltó Egylet főparancsnokává
választották, később pedig a már említett Temetkezési Nagy Egylet elnöke is volt.91

A sajtó

Marosvásárhelyen már 1843-tól megjelent magyar nyelven az Erdélyi Magyar

Nemzeti Székely Naptár, illetve 1858-tól a Marosvásárhelyi Füzetek ismeretterjesztő
sorozat92 mint időszaki kiadványok. így kijelenthető, hogy a sajtó jelen volt az 1848-
ig teijedő kezdeti korszaktól93 számítva, de folytonosságról nem beszélhetünk annak
ellenére, hogy a város gazdasági és kulturális viszonyai jó alapot szolgáltak az újság­
írás fejlődéséhez. A város műveltségi szintje jóval meghaladta az országos átlagot,
ezen belül a magyar lakosság ími-olvasni tudása átlag feletti volt (ld. 12. táblázat).
A 20. század első évtizedben a sajtótermékek robbanásszerűen gyarapodtak Maros-
vásárhelyen. Míg a század elején (1900-ban) mindössze 29 Marosvásárhelyen megje­
lenő sajtóterméket illetve időszakos kiadványt tartottak nyilván, addig 1910-re ez a
szám 49-re duzzadt, 1914-ben pedig már 53 ilyen jellegű termékkel számolhatunk.94
A marosvásárhelyi nyomdákban 1900-ban megjelent sajtótermékek közül 18 volt

90 SEBESTYÉN Mihály: Marosvásárhely Keletén. (A Bethlen Gábor Szabadkőműves Páholy

Anyakönyve). In: PAL-ANTAL Sándor - SIMON Zsolt (szerk.): Marosvásárhely történetéből. III.
Tanulmányok. Marosvásárhely, 2013, 99-100.
91 A Tűzoltó Egylet ünnepi gyűlésén azt is elhatározták, hogy 6000 korona értékben házat építe­
nek, valamint átszervezik a tűzoltó-állomást. Az egylet vagyona ekkor alapítványokban 10 038
korona volt, felszerelésekben pedig 19 363. Székely Lapok, 1901. február 28.
92 POPTAMA§, Dimitrie - MÓZES Júlia (szerk.): A Maros megyei időszaki kiadványok bibli­
ográfiája 1795-1972. Marosvásárhely, 2000, 271.
93 Fleisz János az erdélyi sajtó 1918 előtti történetét időrendi beosztás szerint nyolc szakaszra
osztotta: a kezdeti szakasz az erdélyi magyar sajtó megjelenésétől 1848-ig tartott, a második szakasz
a Bach-korszaktól a kiegyezésig, az 1867-1880 közötti pedig az erdélyi sajtó fejlődésének megalapo­
zását jelentette. Az erdélyi sajtó igazi arculatát a század utolsó évtizedében nyeri el, a következő kor­
szakok már a lapok kiadásának mennyiségétől függően voltak osztályozva. FLEISZ János: I. m. 1.
94 Uo. 282-296.

88
valójában városi érdekeltségű, a többi a környék vagy távolabbi régió számára nyom­
tatott termék volt. Ide tartoztak a szászrégeni magyar és német lapok (pl. Régenvidék,
Sächsisch-Regener Wochenblatt), a segesvári német nyelvű lapok (pl. Bericht über
die Verwaltung und den Haushalt, Programm des evang. Gymnasiums A. B. in
Schässburg, Schässburger Anzeiger), gyergyószentmiklósi lapok (pl. Gyergyói Hír­
lap, Gyergyó-szent-miklósi községi polgári fiú-iskola értesítője), vagy más megyék
érdekeltségébe tartozó lapok (Kis-Küküllö, Kis-Küküllővármegye hivatalos értesítője,
Nagy-Kükiillő).95 A városi sajtó a városi politikai élet viszályait tükrözte, fontos sze­
repe volt a közvélemény alakításában, de rövidebb helyi jelentőségű hírek mellett
széles tájékoztatást nyújtott a budapesti és országos politikai életről.
A városnak nem volt nemzetiségi sajtója a vizsgált időszakban, valamint arról sincs
tudomásunk, hogy az itt nyomtatott német nyelvű sajtót olvasta volna a lakosság.96

14. táblázat. Az ími-olvasni tudók aránya nemzetiség szerint Marosvásárhelyen

százalékban

Magyar Német Román Egyéb

1890 57,5 84,8 30,4 31,8
1900 66,6 86,2 40,8 47
1910 71,7 88,6 53,9 39,9

1910-ben 5 szerkesztőt és hírlapírót tartottak számon a városban, akik közül 4 volt

20-39 év közötti. 1890-ben a városban 2 napilap volt, 1907-ben 7 (címük: Ellenőr,
Független Székelység, Szabadság, Székely Ellenzék, Székely Hírlap, Székely Lapok és
Székelység), 1910-ben egy sem. 1907-ben összesen 19 hírlap jelent meg, de egyetlen
folyóirat sem tudott megmaradni.9798
A mennyiség növekedése a minőség rovására ment, a város nem tudott ennyi mi­
nőségi lapot fenntartani, azok nem tudtak felnőni a legjobb vidéki lapok színvonalára.
Többek között ennek következtében 1910-re összesen 8 lap maradt. A napilapok meg­
szűntek (vagy átalakultak), ami azt is mutatja, hogy nem tudott kialakulni egy vezető
lap a városban, habár a Székely Lapok (1897-ben a 27. évfolyamtól kezdődően átvéve a
Marosvidék addigi évfolyamszámát és szerepét) eljutott a 40. évfolyamig, majd egye­
sülve a Naplóval, átalakult Székely Naplóvá, mely a számozást is folytatta 1910-től. Az
átalakulások nem csupán az újság nevét, hanem megjelenésének gyakoriságát is befo­
lyásolták, az évfolyamszám továbbvitelével viszont egyfajta folytonosságot kívántak
biztosítani. 98
•

95 Uo. 280.
96 Vasile Netea előszavában azt írta, hogy 1918 előtt Marosvásárhelyen azért nem jelent meg
román nyelven újság, mivel szerinte az akkori politikai rendszer ezt nem tette lehetővé.
POPTÄMA8, Dimitrie - MÓZES Júlia: I. m. 9. Ezt a feltételezést azonban cáfoljak az ugyanazon
időszakban Magyarországon megjelent román újságok.
97 Uo. 32.
98 Uo. 210-211.

89
 A változatosságot az iskolai lapok, valamint egy hivatalos lap jelentették, de szá­
mos kuriózum is megjelent, például az Alkoholellenes Szövetség Alkoholizmus ellen
című lapja, amely gyergyószentmiklósi szerkesztői és kiadói hivatallal, de marosvá-
sárhelyi munkatársakkal rendelkező és egy időben (1908-1911 között) a marosvásár­
helyi Adi Árpád nyomdájában megjelenő havilap volt. A folyóirat nem csak az alko­
holról és az alkoholizmust megelőző módszerekről adott ismeretterjesztő jellegű tájé­
koztatást, hanem például arról is, hogy bizonyos országokban miként tiltották vagy
tilthatnák be fogyasztását."
A munkásmozgalmak politikai véleményének megjelenítését, de a városi munkás­
ság népnevelői szerepét is ellátó lap a Munkás Otthon Értesítője volt. A Munkás Ott­
hon Egyesület hivatalos lapja 1910 februárjától 1911 szeptemberéig működött, Mor-
vay Zoltán, majd Braun Róbert99100 szerkesztette.101 Összesen 73 száma jelent meg,
800-as példányszámban. Folytatása, megváltozott formában, a Haladás volt. Ezt is
Morvay Zoltán szerkesztette, és 1912 októberétől 1913 áprilisáig jelent meg.102
A lapok művelődési szerepe a nagyszámú városi értelmiség révén érvényesülhe­
tett.

15. táblázat. Értelmiség Marosvásárhelyen a századelőn

Év Kereső népesség Értelmiség összesen

száma
Szám %

1900 9837 868 8,8

1910 12 418 1429 11,4

1908-ban 6, 1910-ben 8 nyomda működött Marosvásárhelyen, összesen 49 alkal­

mazottal.103 Közülük a legnagyobbak az Adi Árpád, a Révész Béla és a Benkő László

99 Alkoholizmus ellen, 1910. szeptember

100 Morvay Zoltán (nyomda-üzletvezető, lapkiadó) és Braun Róbert (pedagógus, szociológus).
Braun Róbert Budapesten tanult, a munkásmozgalom kezdeményezője volt, 1907-ben került Maros-
vásárhelyre a kereskedelmi iskola tanáraként. Az marosvásárhelyi munkásmozgalom központi sze­
mélyiségévé vált, szerepe volt a Munkásotthon megszervezésében, valamint az ott tartott előadások
rendezésében és megtartásában. Több tanulmányt jelentetett meg Marosvásárhely munkásainak
életviszonyairól. Morvay Zoltán Braun ajánlására, hívására került Marosvásárhelyre, amikor a Ré­
vész Béla-féle nyomdának szüksége volt üzletvezetőre. Az impériumváltást követően fontos szere­
pet töltött be lapkiadóként a város irodalmi és politikai életében. DANKÓ Imre: Morvay Zoltán élete
és munkássága. In: Nyomdatörténeti és nyomdászéletmód-kutatási tanulmányok. Debrecen, 1986,
157.
101 FUCHS Simon: Munkásmozgalom a Maros völgyében. Bukarest, 1975, 84.
102 Uo. 95.
103 FLEISZ lános: I. m. 225-226.

90
által működtetettek voltak, amelyek a lapok és egyéb nyomdatermékek kiadásának
nagy részét biztosították.
Az újságok politikai pártállás szerint oszlottak meg. Az egyes napilapok olykori ide­
iglenes eltűnése után a hetilapokban folytatódtak a sajtóbeli politikai csatározások. A
városi sajtó a városi politikai élet viszályait tükrözte, fontos szerepe volt a közvélemény
alakításában, de rövidebb helyi jelentőségű hírek mellett alapos tájékoztatást nyújtott a
budapesti és az országos politikai életről is. Gyakori eset volt, hogy a városi, illetve a
városban tevékenykedő megyei vagy országos politikusok a helyi nyomdásztulajdono­
sokkal karöltve lapot hoztak létre (vagy meglévőket „alakítottak át”) a választások, vagy
éppen politikai nézetük, esetleg személyük népszerűsítése érdekében. A politikusok
ebben az időszakban ilyen esetekben kevés időt töltöttek főszerkesztői minőségben a
lapok élén, majd távozásukkor, ha a lap éppen nem szűnt meg vagy alakult át, a nyom­
datulajdonos - általában szerkesztőként való - közreműködésével jelent meg a további­
akban, a megfelelő párthoz igazodva. Példa ilyen esetre Bedőházi János országgyűlési
képviselő, aki közvetlenül a választások előtt, 1901 szeptemberében átvette a Székelység
felelős szerkesztői szerepét, majd a választások után, ugyanazon év októberében erről a
tisztségéről lemondott, a lap szerkesztését pedig az addig ideiglenes szerkesztő, Adi
Árpád nyomdatulajdonos, majd Szakáts István folytatta.104 Sebess Dénes országgyűlési
képviselő is hasonló módon járt el a Székely Ellenzéknél a választások ideje alatt.

A városvezető elit

A Monarchia idején a városvezetés élén a polgármester állt, akit a városi közgyű­

lés választott tagjai közül, illetve a törvényhatósági jogú városok esetében (mint ami­
lyen Marosvásárhely volt) még egy városi főispánt neveztek ki mellé, aki a kormányt
képviselte. A városi törvényhatósági bizottság fele arányban állt azokból a városi
polgárokból, akik a legtöbb adót fizették (virilisek), és fele arányban a városi polgár­
ság által választottakból. A vizsgált időszakban (1900-1914) Marosvásárhely pol­
gármesterei Geréb Béla (1890-1901), Dr. Bemády György (1902-1913) és Hofbauer
Aurél (1913-1917) voltak.
Közülük Bemády György emelkedik ki, akit 1902. március 8-án a városi törvény-
hatósági közgyűlés „egyhangúan” választott polgármesterré.105 Polgármesterségének
részletes elemezésétől most eltekintünk, mivel ezt más írásokban megtalálhatja az
olvasó.106 Tisztségét 1913-ig őrizte meg, amikor január 11-én városi főispán lett.107

104Székelység, 1901. szeptember 15.-o k tó b er20.

105 Az „egyhangú” minőséget az is indokolta, hogy mivel nem áll rendelkezésünkre a szavazást rög­
zítő jegyzőkönyv, csak egy arról készült kivonatból ismerjük, hogy Bemádynak nem volt ellenjelöltje.
Alpolgármester Oroszlány István volt. Lásd: MmNL, Dr. Bemády György iratai, 2/1902. sz., 1-2.
106 A legrészletesebben a következő munka tárgyalja Bemády György polgármesterségét: PÁL-
ANTAL Sándor: A polgármester. In: PÁL-ANTAL Sándor - NAGY Miklós Kund - FODOR János
(szerk.): Bemády, a városépítő. Marosvásárhely, 2015, 97—172.

91
Kinevezéséből Bemády felfele buktatását lehet sejteni, ugyanis továbbra is élvezte a
kormányzat támogatását (1912 végén a Székelyföldi Iparfejlesztő Bizottság miniszteri
biztosa lett), azonban valószínűsíthető, hogy a városfejlesztésre fordított költségek és
kölcsönök, telekbotrányok és az 1912-13-ban pusztító árvíz csorbát ejthetett volna
Bemády addig gondosan felépített tekintélyén.107108 Bemády György személyének
megkerülhetetlenségét jelzi, hogy bár politikai karrierjét függetlenségi párti képvise­
lőjeként kezdte, a század elején (polgármesterségekor) szabadelvű nézeteket vallott,
valamint a belpolitikai válságok alatt (pl. a darabont-kormány kinevezésekor és mű­
ködésekor) városfejlesztési szakpolitikusként viselkedett. 1910-ben, miután Tisza
István visszatért a kormányba, ideológiailag is hallatta hangját, részt vett a március
16-án megalakult Nemzeti Munkapárt helyi szervezetének rendezvényén, 1911 janu­
árjában pedig a párt helyi elnökévé választották.109 Személyes kapcsolatai révén poli­
tikai akcióit igyekezett a nyilvánosság előtt saját javára fordítani. A polgármestersége
alatt történt városrendezést már az adott korszakban neki tulajdonították, személye
körül ebben az időszakban egyfajta kultusz alakult ki, amely a későbbiekben tovább
fokozódott.110
A városi főispánok személye általában megegyezett az adott vármegyék élére ki­
nevezett főispánokéval. Marosvásárhely kivétel volt, 1913-ban Bemády György csak
a város főispánja lett, a megyei főispán Szász József volt. Míg a polgármesterek és a
városi tanács kevésbé volt kitéve az országos politikai változásoknak, a főispánok
annál inkább.

16. táblázat. Marosvásárhely főispánjai

Főispán Hivatali idő Főispán Hivatali idő

Mikó Árpád 1896-1901 Erősdy Sándor 1910

Sándor János 1901-1903 Haller János 1910-1912

Gróf Lázár István 1903-1906 Bemády György 1913-1917

Ifj. Ugrón Gábor 1906-1910

1900 és 1910 között Marosvásárhely két választókerületben megválasztott ország­

gyűlési képviselői Bedőházi János, Sebess Dénes, Fenyvesi Soma, Székely Aladár és

107 SEBESTYÉN Mihály: Időtár. II. i. m. 179.

108 A városi számvevőszék megállapította, hogy Bemády polgármestersége alatt a város tizen­
kétszer folyamodott kölcsönért, melyből összesen 17 516 500 koronát vett fel. Uo. 184.
109 Társelnök Bürger Albert és Bodolla Ferenc volt. Uo. 159.
110 Kultuszáról lásd: GYÖRGY V. Imola: Bemády a kortársak szemében első polgármestersége
idején. In: Bemády, a városépítő i. m. 172-187.

92
Désy Zoltán111 voltak. Azonban a parlamenti képviselőkről nem mondható el, hogy
különösen befolyásolták volna a város vezetését, fejlődését. Aktivitásuk elemzése
további kutatásokat igényel, azonban már most kijelenthető, hogy a magyar törvény-
hozásban is inkább a régió, mintsem a város érdekeit tartották szem előtt.112 Egy jel­
lemző példa erre Sebess Dénes képviselő egyik kiadványa, amely a választási vita
kapcsán ismertette álláspontját. Függetlenségi pártiként nyilvánvalóan saját pártja
javaslatával értett egyet, az értelmi cenzus egy minősítő fokozatát javasolva a magyar
írni és olvasni tudók számára, akik a földadó és a házbéradó minimum felével válasz­
tói jogot nyertek volna (értelmi és vagyoni cenzus).113 Ez kimondottan az erdélyi
nemzetiségek ellen irányuló javaslat volt, mivel a román lakosság száma meghaladta
a magyarokét, valamint kezdett megjelenni közöttük egy új értelmiségi és kisbirtokos
réteg - de ez Marosvásárhely esetében nem állt fenn. Javaslata így egy végső esetben
moderált szavazói jog kiterjesztésében merült ki, amely elsősorban az erdélyi régió­
ban élő magyarság politikai szupremáciáját igyekezett megőrizni, de a marosvásárhe­
lyi viszonyokat kevésbé érintette.
A város politikai színezete olykor a megyétől, illetve a régiótól is különbözött,
azonban ez különösen nem volt befolyással a városi vezetésre. A szavazás az akkori
magyarországi törvények szerint zajlott: a szabad királyi városokban 300 forint értékű
házzal, földdel, saját műhellyel, kereskedelmi teleppel, gyárral, vagy saját földbirto­
kukból vagy tőkéjükből eredő 100 ezüst forint évenkénti állandó s biztos jövedelem­
mel rendelkezők szavazhattak. Egyes képzettségi szinteknél, bizonyos foglalkozások­
nál, például az értelmiség (tudorok, sebészek, ügyvédek, mérnökök, akadémiai művé­
szek, tanárok, gyógyszerészek, lelkészek, segédlelkészek, községi jegyzők és iskola­
tanítók) esetében eltekintettek a vagyoni kritériumoktól.114 A szavazás nyilvános volt,
a választókerületben közvetlenül a jelöltekre adták le a voksaikat a 20. életévüket
betöltött, „magyar nyelven megfelelni képes” férfiak.115 A választási körzeteket nem
a lélekszámhoz, hanem a hagyományos közigazgatási (s így választójogi) kerületek­
hez igazították. Marosvásárhely a vizsgált időszakban (de gyakorlatilag előtte is) két

111 Mikó Árpádra, Sándor Jánosra, Bedőházi Jánosra, Sebess Dénesre és Désy Zoltánra lásd:
PÁL Judit: Erdélyi főispánok a századfordulón (1900-1901). ln: SIPOS Gábor (szerk.): Emlékkönyv
Benkő Samu születésének nyolcvanadik évfordulójára. Kolozsvár, 2008, 217-219; PÁL Judit: Erdé­
lyi főispánok a Tisza-éra végén (1890-91) II. Korunk, 2009/4. (http://www.korunk.org/?q=node
/8&ev=2009&honap=4&cikk=10503, letöltve 2014. május 4.), Magyar Életrajzi Lexikon. Javított,
átdolgozott kiadás, (http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ (Letöltve: 2014. május 9.).
112 A tendenciát korábban Pál Judit is megemlítette: a kiegyezés utáni első országgyűlési válasz­
tásokon az országgyűlési képviselők esetében nem lehet hatékony érdekképviseletről beszélni, in­
kább az egyéni érdekek, ambíciók érvényesültek, a politikusok megválasztásukat ugródeszkaként
használták fel karrierjük további egyengetésére. PÁL Judit: Polgárok vagy politikusok? Az erdélyi
városok országgyűlési képviselete a kiegyezés után. In: H. NÉMETH István - SZÍVÓS Erika -
TÓTH Árpád (szerk.): A város és társadalma. Tanulmányok Bácskai Vera tiszteletére. Budapest,
2011,356.
113 SEBESS Dénes: Észrevételek a választói jo g szabályozásához tekintettel az erdélyi részekre.
Marosvásárhely, 1904, 16.
114 MEZEY Barna - SZENTE Zoltán: Európai alkotmány- és parlamentarizmus-történet. Buda­
pest, 2003, 356.
115 Uo. 357.

93
választókerülettel rendelkezett, így két képviselőt küldött az országgyűlésbe, míg a vár­
megye hármat, vagyis összesen öt választókerület volt Maros-Torda vármegyében.11617
A városi önkormányzati választásokkor a szavazók személye és száma is meg­
egyezett a képviselői választások szavazóival. Marosvásárhelyen a törvényhatósági
bizottságnak 1907-ig 52 tagja volt (26 választott és 26 virilis). Ekkor kérelmezték,
hogy a taglétszámot növeljék 78-ra, mivel a város területéhez csatolták Hídvég és
Remeteszeg községeket, amelyek addig a megyei kerülethez tartoztak. Az 1886. évi
XXI. te. értelmében minden 250 lakos után egy bizottsági tag számítandó, és egy-egy
kerület választóinak a száma 600 fő lehet, így lehetővé vált, hogy három választóke­
rületet állapítsanak meg, mivel az addigi első kerülethez 761 választó, a másodikhoz
676 választó tartozott.1 7
így az 1437 választót (1906-os adat) a következőképpen osztották kerületekre:
I. kerület: 409 választó, aki 11 törvényhatósági tagot választhatott,
II. kerület: 586 választó 16-ot,
III. kerület: 442 választó 12-t.
Ez összesen 39 választható tagot jelentett (és természetesen ugyanennyi virilist).
Az I. kerület a következő utcákat foglalta magában: Szentgyörgy utca,
Szentgyörgy tér, Cigánymező utca, Bolyai utca, Dr. Gecse Dániel utca, Teleki utca,
Koronkai út bal oldala, Apafíy tér, Bem tér, Bethlen Gábor utca, Borsos Tamás utca,
Csörgő utca, Eötvös utca, Fürdő utca, József utca, Kazinczy utca, Kálvária utca,
Klastrom utca, Mentovich utca, Nagyhegy utca, Palás köz, Petőfi utca, Rákóczi utca,
Régi kórház utca, Temető utca, Templom utca és a Várköz.
A II. kerület utcái: Ferencz József út jobb oldala, Tábor utcának egy szakasza, Kör
utca egy része, Aranka utca, Arany János utca, Almos utca, Árok utca, Baross Gábor
utca, Berek utca, Csillag köz, Erzsébet-liget, Felső vasút utca, Gát utca, Gyár utca,
Híd utca, Hídvég utca, Holtmaros utca, Iskola utca, Jókai Mór utca, József főherceg
utca, Kerektó utca, Kossuth Lajos utca, Malom utca, Mátyás király tér, Mészáros
utca, Mező utca, Nyár utca, Patak utca, Remeteszeg utca, Rózsa köz, Szabadi út,
Szentlászló utca, Sörház utca, Tompa utca, Új utca, Vágóhíd utca, Remeteszeg külvá­
ros, Hídvég külváros.
A III. kerület utcái: Bolyai utca, Dr. Gecse Dániel utca, Teleki utca, Koronkai út
jobb oldala, Széchenyi tér egy része, Ferencz József út bal oldala, Tábor utca egy
része, Kör utca egy része, Alsó utca, Belső kutas utca, Bodonhegy utca, Bodoni út,
Deák Ferenc utca egy része, Dósa utca, Fogház utca, Honvéd utca, Kemény Zsig-
mond utca, Kis utca, Királykút útja, Külső kutas utca, Könyök utca, Gróf Mikó Imre
utca, Sándor János utca, Szántó utca, Régi baromvásár utca, Városmajor utca, Wesse­
lényi utca, Werbőczy utca.118
A város új választókerületi felosztásából megállapítható, hogy a legtöbb szavazó -
127 - a Kossuth utcában lakott, utána a Deák Ferenc utca következett (90 szavazóval),
a Széchenyi tér körüli rész 63-mai, valamint a Szántó és a Szentgyörgy utcák 47-tel, de

116 PAP József: A választójog és választókerületi beosztás problematikája Erdélyben (1848—

1877). Acta Academiae Agriensis, (2010) 37.
117 MmNL, Marosvásárhely város lt, Igazoló és állandó bíráló választmány iratai, 25.
118 Uo. 91-94.

94
léteztek olyan utcák is, ahol nem volt regisztrált választó.119 A választók százalékban
kifejezve Marosvásárhelyen a lakosság 5,8%-át tették ki. A húsz éven felüli férfi lakos­
ság 25,6%-a volt választópolgár.120
1902-ben 1159, 1903-ban 1146, 1904-ben 1161 volt a szavazópolgárok száma.
1910-ben az első kerületben 484, a másodikban 833, a harmadikban 655 szavazó volt
összeírva, ez némi növekedést mutat az 1906-os adatokhoz képest. Akkor összesen
1972 szavazó választhatott Marosvásárhelyen. Két párt indult az 1910-ben tartott
városi törvényhatósági választáson, melyek ideológiai hovatartozása az országos
pártrendszeri ideológiákhoz képest összemosódott: a Polgármesteri párt, valamint az
Egyesült Városi Ellenzék. Ezek gyakorlatilag a városi tanács véleményét tükrözték a
polgármester tevékenységét illetően.
Sajnos a választási összeírásokról elég hiányos adatok maradtak fenn, de a válasz­
tókat összeíró ívek több információt is kértek: a szavazó lakcíme, foglalkozása, élet­
kora, és hogy milyen szavazói jog alapján választ. Ezeket azonban általában hiányo­
san töltötték ki, kivéve az 1910-es országgyűlési választások egyik kerületében, ahol
részletes adatok maradtak fenn. A választói lista 587 nevet tartalmazott, melyek vá­
lasztói jogosultság alapján a következőképpen oszlottak meg:

17. táblázat. A választók megoszlása választói jogosultság szerint

Régi Földbirtok Házbirtok Föld és házbirtok Jövedelem Értelmiség Füstök

jog együttvéve az 5. alapján
paragrafus szerint

4 13 127 - 430 13 -

Ezekből régi jogon Csutak Lajos (csizmadia), Farczády Sámuel, Gál Zsigmond és
Minor János (szántó) szavazott. Az értelmiségiek mind ügyvédjelöltként nevezték
meg magukat, ők 24 és 30 év közötti bojtárok voltak, kivéve egy 67 éves nyugalma­
zott irodatisztet.121 Az adatokból gyakorlatilag az derül ki, hogy a választójog szem­
pontjából elsősorban a jövedelem számított. Bár a választók közül foglalkozás szerint
többen is lehettek értelmiségiek, ők voltak a leginkább megvesztegethető szavazók.

119
Uo. 89-90.
120Uo. 31.
121
Uo. 152-165.

95
 A város törvényhatósági bizottsága

A vizsgált időszakban (1900-1914) nehéz tételesen megállapítani a város legfon­

tosabb döntéshozatali testületének, a törvényhatósági bizottság tagjainak pontos lajst­
romát, mivel erről nem vezettek állandó listát, és bár fennmaradtak a városi törvény-
hatósági bizottság jegyzőkönyvei, és a gyűlések alkalmával összeírták a jelenlevőket,
nagyon ritka volt, hogy teljes létszámban legyenek jelen. Ami tovább nehezíti a tör­
vényhatósági tagok pontos azonosítását, az a váltakozásuk, ugyanis a viriliseket le­
számítva a tanácsosokat 3 és 6 évre választották, de nagyon gyakori volt, hogy egy-
egy törvényhatósági bizottsági tag visszalépett vagy meghalt. Ilyenkor pótválasztáso­
kat írtak ki, és emiatt nehéz nyomon követni az állandó változásokat. Egy biztos pon­
tot ilyen szempontból a virilisek évenként összeállított jegyzékei jelentettek. A polgári
középosztály (elsősorban a kereskedő polgárság) került nagy számban a virilisjegy-
zékekbe.

18. táblázat. Virilisjegyzékek Marosvásárhelyen122

1902 1910 1914

Bürger Albert Bürger Albert Bürger Albert

Farkas Herman Farkas Hermann Baruch Aladár
Karácsony Márton plébános Fekete Bemát Bustya Lajos
Bucher Károly kereskedő Bucher Lajos Farkas Hermann
Schwartz Bemády kereskedő Stein Lázár Patrovich Kálmán
Schönstein Gyula ügyvéd Bemády György Mestiz Albert
Larbeer Sándor vendéglős Temovszky Béla Mestiz Henrik
Bodolla Ferenc ügyvéd Fekete Izsák Bodolla Ferenc
Kabdebó Ferenc királyi közjegyző Tischler Márton Koncz Henrik
Mestiz Mihály kamarai beltag Bucher Károly Ugrón Gábor
Szentpéteri János Tauszik B. Hugó Bemády György
Tumovszky Béla Ifj. Ugrón Gábor Bucher Károly
Csíki Gergely gyógyszerész Ugrón András Pátrubány Miklós
Stein Lázár orvos Schönstein Gyula Seibriger Emil
Tauszik B. Hugó, a Kaszinó elnöke Bustya Lajos Flesch Adolf
Hints Zoltán gyógyszerész Bodolla Ferenc Csemáth István
Csíki Károly kereskedő Fejenbaum Vilmos Fekete Bemáth
Soós Pál építész Marossi Ödön Fekete Izsák
Bucher Lajos kereskedő Hints Zoltán Bretter Vilmos
Marosi Kálmán orvos Mestiz Albert Winkler János
Marosi Ödön birtokos Haimann Ignác Tischler Márton
Róth Károly kamarai beltag Dudutz István Hints Elek

122 A táblázat az 1902. és 1914. években nem tartalmazza a póttagokat. Csupán 1902-ben volt
megadva a virilisek foglalkozása.

96
 Kozma Gyula királyi főügyész Csíki Miklós Marossi Ödön
Schwartz Izsák kereskedő Farkas Izsák Hints Zoltán
Bányai Béla vállalkozó Schweizer Adolf Szalmássy Gyula
Réthy János kamarai beltag Póttagok: Tumowszky Mór
Hints Elek Fehrentheil Gusztáv
Winkler János Péterffy István
Csemák István Enyedi Jenő
Szilágyi N. Sándor Staibl Ferenc
Haifaludy István Karácsony Márton
Dudutz Antal Székely Ferenc
Molnár Sándor Dudutz István
Menner Vilmos Dudutz Ferenc
Sipkom József Szilágyi Sándor
Csíki Jenő Takács Manó
Seibriger Károly Jakab Rudolf
Horváth Miklós táblabíró Csontos Olivér
Tumowszky Mór Ugrón András

A marosvásárhelyi virilisek között négy fő csoport különíthetőt el: földbirtokosok,

vállalkozók, tisztviselők és értelmiségiek. A László Lóránt elemezte nyolc mintaév
vitáliséi között mindvégig a kereskedők szerepeltek a legszámosabban, utánuk az
értelmiségiek, majd az iparosok és a gyárosok. A tisztviselők csoportja alulreprezen­
tált volt (habár számuk egyről négyre emelkedett), viszont a szerző szerint ennek az a
magyarázata, hogy legtöbben a „földbirtokos” megjelölést előkelőbbnek tartották.123
Nemzetiségüket tekintve a virilisek túlnyomó része magyar volt, mellettük elsősorban
a német származásúak jelennek meg, kisebb számban pedig a zsidók és az örmények

19. táblázat. A viriliseket alkotó különböző társadalmi rétegek évenkénti megosz-

125
lása

1901 1906 1911 1916

Szám % Szám % Szám % Szám %

Földbirtokos 3 11,53 2 8 3 7,69 4 10

123 Nem tekinthetünk el azonban attól a ténytől, hogy a tanács 13 felelős beosztást betöltő tiszt­
viselője hivatalból tagja volt a törvényhatósági bizottságnak.
124 LÁSZLÓ Lóránt: I. m. 33.
125 Felhasznált forrás: Uo. 34.

97
 Iparos és gyá­ 2 8 5 19 5 12,82 5 13
ros

Kereskedő 9 34,61 9 35 15 38,46 15 38

Banki vezető - - 1 3,84 2 5,12 3 8

Tisztségviselő 3 11,53 2 8 4 10,25 4 10

Értelmiségi 9 35 7 27,92 10 25,64 8 21

Összesen 26 100 26 100 39 100 39 100

1896-ban került be először gyártulajdonos - Farkas Mendel személyében - az első

öt virilis közé, igaz, akkor egyből az első helyre. Őt a következő mintaévben, 1901-
ben Bürger Albert váltotta fel az első helyen. 1916-ban már két gyáros foglalta el az
első két helyet, akik kereskedelemmel is foglalkoztak, és banki érdekeltségekkel ren­
delkeztek. Bürger sörgyárosként került 1891-ben a virilisek listájára, ekkor még ti­
zennyolcadik, öt évvel később hatodik, majd a következő mintaévekben végig az első.
Pozícióbeli előrejutásával egyszerre növekedett a gazdasági élet számos területére
kiterjedő birodalma.126 Sörgyára a Dreher sörgyár alapításáig gyakorlatilag konkuren­
ciamentes volt a térségben. Négy bank és kereskedelmi vállalat igazgatótanácsában
szerepelt, 1899-ben majdnem 800 hold földet bérelt, és az 1910-es években több mint
húsz marosvásárhelyi ház tulajdonosa volt. 1915. június 15-én boroskrakkói előnév-
vel nemességet kapott. Hozzá hasonló, de azért messze elmaradó érdekeltségekkel
csak Baruch Aladár (kőolaj-finomító) rendelkezett.
A virilisek csoportját vizsgálva kiderül, hogy Marosvásárhelyen a század eleji vá­
rosfejlesztés elsősorban a kapitalista típusú gazdasági fejlődés tendenciáit követik.
Ennek megfelelően a földvagyonból származó jövedelem csökkent, illetve a hagyo­
mányos birtokos elit a háttérbe szorult, míg egy újgazdag iparos- és kereskedőréteg
gyors anyagi fellendülését lehet kimutatni. Ez a réteg a kapitalizmus törvényeinek
megfelelően élt, de a földvagyont és a rangot státusszimbólumnak tekintette, valamint
az arisztokrácia szokásait is utánozta.

126
Uo.
127
Uo. 36.
128
Uo. 39.

98
 Városi munkásmozgalmak

A munkásokkal együtt a marxizmus tanai, a munkásmozgalmak is megjelentek,

velük pedig a szervezett munkássztrájkok. Mivel nem rendelkeztek megfelelő feltéte­
lekkel, városi képviseletük, legtöbbször pedig szavazati joguk sem volt, politikai
akaratukat utcai tüntetések révén nyilvánították ki. A történetírók a kor diskurzusának
megfelelően határozták meg e mozgalmak szerepét és jelentőségét. Orbán István a
Horthy-korszak történetírói kánonját követve szűkszavúan számolt be: a század elején
a város „szocialista munkássága” kommunista szélsőségekbe csapott át, állandók
voltak a sztrájkok, ezért az egész országból (Kolozsvár, Brassó, Nagyvárad, Hódme­
zővásárhely, Szeged) hoztak embereket a sztrájkolok helyettesítésére. A város igye­
kezett taníttatni e munkásokat. Eleinte polgárcsaládoknál helyezték el őket, majd
Csiszár Lajos tanoncotthont létesített számukra a város szélén. "'
Ökrös Árpád visszaemlékezésében részletesebben írt ugyanerről: a szerző említi
az 1902-es eseményt, amikor 54 szakmunkás sztrájkolni kezdett. Ez 11 napig tartott,
eredményeként a munkaidő napi 11 órára csökkent, és a napi bér 1 forint 20 krajcárról
1 forint 50 krajcárra emelkedett.129130
Az 1903-as városi sztrájk volt az első, amely az összes iparágra kiterjedt. Május 3-
án megalakult az építőipari munkások szakcsoportja. Július 25-i gyűlésükön 11 pont­
ból álló memorandumot szerkesztettek, és ezt benyújtották a rendőrségre. Legtöbb
követelésüket teljesítették, azonban mivel nem minden munkaadó fogadta el az új
munkarendet, sztrájkba léptek. Augusztus 17-én általános sztrájkba lépett a város
valamennyi építőipari munkása. Ennek következtében 11 pontból 10-et elfogadtak a
munkáltatók, így augusztus 26-án beszüntették a sztrájkot, amely 10-e és 16-a között
részleges, 16-a és 26-a között általános volt.131132
Az első világháború előtt még nem honosodott meg a napi 8 órás, szerződéses
alapú munkaidő. A főtéri munkáspiacon lehetett szakképzett kőműves segédeket
felvenni, akiket felmondás nélkül bocsátottak el. A munkásmozgalom vezetői közül a
szerző Bárdi Istvánt, Csetri Jánost, Herberth Károlyt és Lazsáti Zsigmondot emelte ki,
akik mozgalmi, szónoki vagy szervezői tevékenységükkel tűntek ki.
A 20. század elején zajló nagy városi építkezéseket is megzavarták olykor a szer­
vezkedni próbáló munkások. 1906. október 30-án a városháza építése kapcsán sztráj­
koltak a munkások, mivel a hideg beálltával 60 társukat elbocsátották vagy átirányí­
tották a sokkal rosszabbul fizető Bürger-sörgyár építkezéséhez.1

129 ORBÁN István: I.m. 51.

130 ÖKRÖS Árpád: I. m. 80-81.
131 GAÁL Kornélia: A marosvásárhelyi építőipari munkások 1903. évi sztrájkja. In: Studii fi
materiale. Ill—IV. Tirgu Mures, 1972, 361-362.
132 SEBESTYÉN Mihály: Időtúr. II. i. m.. 130.

99
 20. táblázat. A sztrájkok és a sztrájkolok számának alakulása a városban 1904—
1908 között133

Év Sztrájkok száma Sztrájkolok száma

1905 7 498

1906 5 459

1907 5 87

1908 5 735

Ezek közül az 1908. éviről van részletesebb kimutatás: ekkor az 5 sztrájkból 3 egy
ipartelepre terjedt ki, 2 több mint 21-re. 2 sztrájk 2-6 napig tartott, egy 15-31 napig,
egy 1-2 hónapig, valamint egy 3-6 hónapig. A munkások száma a sztrájk kitörése
előtt 735 volt: 660 férfi és 75 nő. A sztrájkok 3 nagyipari és 58 kisipari telepet (össze­
sen 61-et) érintettek.134 1913-ban 7 munkás szakszervezetet tartották nyilván a város­
ban 360 taggal, valamint egy szociáldemokrata pártszervezetet 350 taggal.135

Összegezve elmondható, hogy az 1914-ben kitörő világháború éles cezúraként je­

lentkezett a város életében, nem csak politikailag, ugyanis megtorpantak azok a fo­
lyamatok, melyek korábban jellemzővé tették e korszakot. A korabeli emlékezet szá­
mára a boldog békeidők időszaka nem csak Bemády és kultusza miatt vált híressé,
hanem Orbán István szerint „a világháború előtti Marosvásárhelynek volt valami
Grácra emlékeztető kedélyes, nyugdíjas jellege, mint hivatalnok és iskolaváros. Zajos
politikai vitái mellett még elevenebbé tette a város életét a régi [értsd: világháború
előtti, F.J.] világ flekkenezéseinek, nagy ivásainak, választásainak emléke.” 136 Ma­
rosvásárhely regionális szinten székelyföldi mintavárosként, de az erdélyi nagyváro­
sok sorában sereghajtóként szerepelt. Ennek ellenére, az országos tendenciákhoz
igazodva itt is jelentkezett a század elején általános városfejlődés, amely infrastruktu­
rálisan és kulturálisan kihatott a városra.

133 THIRR1NG Gusztáv: I. m. 341.

134 Uo. 342.
135 FUCHS Simon: I. m. 92.
136 ORBÁN István:!, m. 67.

100