https://naphun.blogspot.com/2018/07/turul-nemzetseg-partus-hun-magyarok.

html

Turul nemzetség, a pártus hun-magyarok

Pártos azaz Pártus aki egy Nemes ügyet és KozMiKus Rendet Pártolt. Kiknek asszonyai Pártát
viseltek.

Pártus Birodalom [parni-párthosz-pártos] Nagy Arszák/Arsak [Uraság?] vezetésével alapította a

daha-hunok vagy szkíták aparna ágából. Al-Biruni az Arszák dinasztiát, a Pártos Birodalom
királyait a Chorezm királyi dinasztia családfájából vezeti le. Strabo pedig ezt mondja: …a Pártos
Birodalom Arszák dinasztiájának megalapítói azok a dahák voltak, akik a Miótisz-tó [Aral-tó]
mögött, az Oxus folyásánál laktak…. Ezek szerint a dahák ott laktak, ahonnét az Oxus-menti
„szkíták kincsestárának” csodás aranytárgyai előkerültek. Kr.e. 238-ban. Kr.u. 224-ig állt fenn.

Láthatjuk tehát, hogy a hunoknak, majd dák-dahának és végül magyarnak is nevezett

pártosok, a Pártos Birodalom megalapítói, joggal nevezték magukat pártosnak, hiszen
elváltak, elkülönültek az AnyaNemzetségtõl egy világpolitikai hatalom formálásának
érdekében, de a régi helyen maradottaknak éppúgy uralkodói maradtak, mint a volt
Perzsiában lakozóknak. Igen fontos hangsúlyozni azt, hogy ez a politikai és katonai egység
pontosan abban az időben jött létre, amikor egész Európát, egyiptomi Afrikát és majdnem egész
Anatóliát az erőszakra és a népek elnyomására épült Római Birodalom uralja. És Róma Kelet felé
szándékozik birodalmának határait kiszélesíteni. A pártos királyok felépítették az összes
megrongálódott sumér várost. A „Fénytisztelő, rÉgi, mágus” vallást követték, melynek a tudás
központjául Sippar városát tették meg, és valóban vallási és tudományos központtá fejlesztették azt,
a már sok ezer éves csillagvizsgálóval együtt. Egybefogták a nagy, hatalmas magyari nemzetséget
1
és 500 év alatt olyan kultúrát fejlesztettek ki, hogy művészetük Bizánc művészetének forrása
lett. A Pártos Birodalom ötszáz éves létezésének rendszeres és igazságos módszereinek
segítségével alakult ki a magyari népekben egy oly hatalmas nemzeti öntudat, mely a népi
egybetartozás érzetében valóban összeötvözte azokat a népeket, melyeket eddig szkíta néven
ismertünk. De a harcmodor, a hadvezetés intelligenciája is beletartozott ebbe a hagyományba.
A hadseregszervezés, stratégiai és taktikai hadvezetés tekintetében egyenrangúnak a rómaiakkal,
mert a történelmi események azt bizonyítják, hogy Róma nem bír a Kelettel, mert keleten az egyetlen
hatalom a Pártos Birodalom. A dák-daha néven ismert népeink a Pártos Birodalom egyazonos
népéhez tartozik, hiszen - miként Strabót idézem - Ő mondja a pártos dahákat a birodalom
magalapítóinak. A Kr. u. I. szd-ban öt pártus rész-királyság fölött uralkodtak Arszakidák.
Ezek voltak: Pártia, Média, Örményország, Szkítia és Baktria. A Baktria-Indus vidéki pártus
részkirályságból fejlődött ki a Kr. u. 2-3. évszázadban a Kusán birodalom. A szkítiai, azaz Pontus-
Kaukázus-Kaszpi vidéki korábbi pártus hűbéres királyság trónján - Faustus Bizantinus szerint - a IV.
szd. elején még Arszakida király ült: Sanesan - „a maszkitok [masszagéták] és a hunok” királya, - aki
az örmény király - szintén Arszakida - rokona volt.

A Hun-Anyaországba menekült pártosok nagy részét képezték azoknak a hunoknak, akik

Atilla elődjeivel telepedtek le a Kárpát-medencében. Ezt bizonyítják a nyugati történészek írásai
is. Igy pl. a Modus Ottinc nevû és a Kr. u. X. szd-ból származó énekben a magyarok ötször vannak
„Parthus”-nak nevezve és csak egyetlen egyszer „Ungarus”-nak.

313 Bizánc alapítása. Örmény Arszakida bizánci császárok: Basilius, VI. Leo, (Bíborbanszületett)
Constantinos Porphirogenitos, II. Romanus, II. Basilius, VIII. Constantin „Az országot Parthiának
kezdték nevezni alacsony származású Arsacesről.” - Ammianus Marcellinus

Pártus-Hun Arszakida dinasztia

„Artabán pártus király seregével együtt éppen úgy köszöntötte a felkelő Napot, mint a hun
királyok. - Franz Altheim
2
„A pártus művészetnek is szent állata volt a szarvas.” - Bakay Kornél

„A halottakat olyan terrakotta szarkofágokba helyezték, amelyeket színes mázzal vontak be és

Anahitát, a Szűzanyát mintázták meg a tetején.” - Roman Ghirshman

„A pártusok a Napisten, az Ég és a Víz tisztelői voltak (coelum et iignis Deus, qui in coelo est) és a
termékenységet a Szűzanyától várták. Érméiken megjelenik a tűzoltár, saját pártus írással.” - Bartal
György

„Sajátos és számunkra ugyancsak fontos, hogy a pártusoknak nem volt reguláris hadserege. Minden
főúrnak voltak vazallusai és a szabadok és a szolgák is katonáskodtak neki nehéz lovasként
vértezetben. A kisnemesség viszont a könnyű lovasságot alkotta. A főnemesek (jobbágyok) döntő
szerepe megmutatkozott a királyválasztásban is, éppen úgy, mint Magyarországon.” - Bakay Kornél

„A harc náluk abban áll, hogy lovaikon előre száguldanak, majd hátat fordítanak az
ellenségnek, gyakran színlelik a megfutamodást [Szerk.: Hunok], hogy ezzel üldözőiket
elővigyázatlanabbá tegyék. Nekik is, meg a lovaiknak is pikkelyes vért szolgál védelemül, mely a
lovat és lovasát egész testén befedi. Minden időben lovon járnak: lovon mennek a csatába, lovon
lakomára, lovon hivatalos és magánügyek intézésére, lovon álldogálnak, kereskednek és
beszélgetnek.” – Justinus

„A Pártusok pedig azt tartják mindenki között a legboldogabb embernek, aki a csatában leheli ki
lelkét. Akik véletlenül halnak meg, azok elfajzottak és gyávák.”

„A híres carrhaei csatában (Kr.e. 53) a pártusok Crassus 40 000 főnyi, négyszögben felállított
hatalmas seregét először óriási nyílzáporral zavarták meg (a tartalék nyílvesszők tízezreit ezer tevére
málházták!), majd menekülést színlelve felbomlasztották a rómaiak hadrendjét s hirtelen
visszafordulva tönkreverték az ellenséget. ”

Vérszerződés: „A pártus királyok között szokás, hogy valahányszor szövetségre lépnek, összefonják
jobbjukat s hüvelykujjukat összekötözik, a csomóval szorosra húzzák, majd amikor a vér az utolsó
ízekbe áramlik, könnyű karcolással kiserkentik és egymásét lenyalják: ezt titokzatos szövetségnek
tartják, mint amit egymás vére szentelt meg.” - Cornelius Tacitus

Luciánus: „Sinatrokles, a pártusok királya, nyolcvan éves korában hazájába vitetvén aszakauraki
szkíták által, ott uralkodott még hét évig.” (A hosszú életűekről)

„Procopius VI. századi bizánci író természetszerűleg azonosítja a hunokat a régi masszagétákkal,
(De Bello Vandalico) és a bizánci-perzsa háborúval kapcsolatban ezt írja: „Massagetae, quos nunc
Hunnae apellamus.” Atilla hunjairól pedig: „Attilam Massagetarum Scytharumque exercitu
armatum adversus Aetium processisse.” (Kánnai)

„A masszagéták királya, Sanesan vala az Arszakidák nemzetségéből, mert tudnunk kell, hogy
az örmények és masszagéták királyai vérrokonok, és azon egy Arszakida [Pártus]
nemzetségből származnak. Gergely tehát a masszagéták királyának, a számos hun had
fejedelmének jelenlétében hirdetni kezdé népének Krisztus evangéliumát … 342-ben Krisztus után.”
- Faustus Byzantinus: Historia Armeniae

„A Parthusok, kik Nagy Sándor halála után lerázván a Syro-Macedonok igáját, urai lettek fél
Ázsiának és a rómaival nagyság- és hatalomban versenyző birodalmat alkottak, 150-dik évben a
keresztény számlálás előtt, az Örményeknek az Arsacidákban egy dinasztiát adtak, mely az V-ik
3
század (428) elejéig uralkodott Örményországban. Ezen időszak a történetírás korába esvén, a
Parthusokról sokkal több és világosabb adatokkal szolgálhatunk a magyar régiségek kutatóinak, mint
a daha, saca, massageta és más, a históriai idők előtt Örményországban lakott hun-magyar
Szkítákról. A nevezett népek csak némely helység és nemzetség nevekben örökítették meg
emléküket Örményországban; a Parthusok emlékeivel ellenben tele Örményország, telvék
nemzetünk évkönyvei, történetíróink egész sorát adják az örmény-parthus Arsacida
királyoknak; ugyanazt teszik némi szakadozottsággal a görög és római történetírók. Az Arsacidák
hozták rendbe és szervezték újból a már évezreddel azelőtt a hatalmas Babyloniak, Assyrok és
Medusok korában fennállott, de Macedon Sándor hódításai és főképp utódainak folytonos
viszálkodásai miatt zavarba jött és több királyok közt feloszlott örmény birodalmat. Ők adtak a
nemzetnek, az akkori idők és uralkodók fogalmai szerint alkotmányt; az Arsacidák korában
tértek az Örmények a keresztény hitre, alattok nyert lendületet az örmény irodalom, ők tették
le alapját azon polgárosodásnak, miveltségnek és hatalomnak, melynek Örményország azon
kora századokban örvendett; szóval ők voltak alkotói azon polgári és egyházi intézményeknek,
melyek, daczára azon sokféle viszontagságoknak, melyeken az örmény nemzet honában és azon
kívül keresztül ment; részben máig is fennmaradtak, melyekhez a nemzet híven és vallásos
kegyelettel ragaszkodik. Arsacida volt a nagy Tigranes, Arsacida Örményország nagy apostola,
Sz. Gergely; Arsacida Szent Iszák pátriárcha, ki a szentírás fordítása által az örmény nyelv
szabályait örök időkre megállapította, kinek idejében aranykorát érte és élte az örmény
irodalom.” - Lukácsy Kristóf, szamosújvári plébános - „A magyarok őselei, hajdankori nevei és lakhelyei az
eredeti örmény kútfők után” , Kolozsvár, 1870.)

Pártus Birodalom - Adiabene - Edessa

Hunok a Fénykereszténység védelmezői

„A Kaszpi-tenger környéki Dáhok, akik Párthiát is elözönlötték, a Médekkel egyesültek, és

hamarosan megalakították a Párthus Birodalmat.” – Strabo
4
„Assarhaddon Kr. e. 673-ban hadat vezetett a távoli médek, a „pattusarik”, vagyis a pártusok ellen s
onnan szintén sok ló és teve zsákmánnyal tért haza. A PÁRTUS A MÉD TESTVÉRNÉPE VOLT.
Sokutu japán történész szerint a médek és pártusok régi területén még ma is sok magyar hangzású
helynév van.” - Dr. Nagy Sándor

Erdély: „A rómaiak legnagyobb ellenfelei a pártus nemzetség, akiket dahák-nak = dákoknak

[szerk.: dák-dag = hegy/lakó] hívtak a szkíta időkben. Uralkodójuk Decebál volt. Megj: vlachok
sohasem voltak dákok! Párthus Birodalom: Magyar ajkú volt!!! Arsak Királyi Ház: Párthiából
származtak és Arménia első uralkodói voltak. Világosító Szent Gergely: Örmény egyházalapító,
pártus származású. A.C.300-ban történt. Abgar Király: Levelezése Jézussal fennmaradt! Székhelye
Arméniában a mostani Dél-Törökországban Urfa /Edessza/ szent városban volt. Atilla szülőhelye
is itt volt! Nagy Sándor Arménia meghódítása után békét kötött a pártus arisztokráciával.
Szétszóródásuk a Méd Birodalom felbomlása ,az asszírok vérengzése után: -főniciaiak-
kánaániták/Szamária=hunok, Galilea=magyarok/ -csecsenek-kurdok-karthágóiak=baszkok!” -
Bagratuni örmény történész

Az Edessa-i Krónika leírja, hogy amikor (395) a Római Birodalom kettészakadt úgy, hogy a
nyugati fél székvárosa Ravenna lett és a keleti Birodalomé Bizánc lett - a hunok azonnal
megszállták a Kelet-római Birodalom nyugat felé eső határait és nem engedték be a római
vallás papjait. Megszállták Antiochiát, Szíriát, Mezopotámiát, Cappadociát és Armeniát. Ez a
krónika „villámháborúnak” nevezi a hunoknak ezt a hadműveletét.

Miután a hunok Jézus-hitű keresztyének voltak és a Hun Birodalomban már a Kr. u. 326-ig
létező Pártos Birodalomból küldött keresztyén [manicheus] hittérítők püspökségeket is
szerveztek, a keresztyén hunok voltak a Péter apostol [Szerk,.: + Tamás] által - a Pártos
Birodalomban - Babilónia vallási központtal rendelkező ún. Keleti Keresztyén Egyház védelmezői.
[A Pártos Birodalom megszűnésével Antiochia lett a központ, majd Bizánc.]

Miért kellett a Keleti Keresztyén Egyházat a Nyugatitól védelmezni? A Kelet-római Birodalom

azért szakadt el a Nyugat-rómaitól, mert megint kiújultak a vallási nézeteltérések. Rómában
Szent Pál által alapított katolicizmus vert gyökeret, mely a zsidók thorájára [thora alatt a
keresztyén Ó-szövetség értendő] alapította a hitet és annak folytatásaként Messiásnak, azaz
politikai szabadítóként ismerte fel a názáreti Jézust. A Péter apostol által alapított Keleti Keresztyén
Egyház pedig kizárólag a Jézus által tanított evangéliumokat ismerte el és mentes volt minden
judaiságtól.

Ez a hit terjedt el egész Ázsiában a hunok között és még a dákok is e vallás szerint követték
Jézust. - Badiny Jós Ferenc

Meglepő módon még a Kárpát-medencében is előfordultak olyan helységnevek, amelyekben a neve

felfedezhető, ilyen például Szeged római kori neve: Parthiscum

Partiscum első említése is Claudius Ptoleimaios II. századi térképén és Geographica Hyphegesise
munkájában - Maximus Planudes(1260-1310) bizánci szerzetes másolatában maradt fenn. Tisza régi
neve meg Parthisos/Parisos/Pathissos.

Dr. Fehér Mátyás: Magyar történelmi szemle: II. évfolyam 2. számában írja, hogy
Örményországban és Kurdisztánban [Pártus-Méd terület] még a tizenhetedik században is
voltak jelentős létszámmal magyarok.

5
„Justinus írásaiból tudjuk, hogy a pártus királyokat, akik magukat Mithra (Mithrász) Napisten
[Igazság Harcosa] inkarnációjának és a nap és hold testvérének nevezték, koronázásuk előtt
egy barlangba vonultak vissza, ahol szent életű Pártus és Méd Mágusok közreműködésével a
Szkíta misztériumokba történő beavatásnak vetették magukat alá. E megrázó és tisztító
szertartást követően három mágus járult az újonnan beavatott trónvárományos elé, hogy értékes,
királynak kijáró ajándékokkal, mint egy (lélekben) újszülött gyermeknek hódoljanak. A karácsonyi
történettel összefüggő párhuzamok nem csak feltűnőek, hanem valósággal megdöbbentőek.
[Jézushoz érkező három Pártus-Méd Mágus] A barlangban történő beavatási szertartás
egyértelmű egyezéseket mutat a magyar alapítású pálos rend azonos rítusaival , akik az alapítás
helyén, a szent övezetnek számító Pilis-hegységben tartották fönn központjukat, melynek csúcsán,
Dobogókőn helyezkedik el a világ szívcsakrája, melyet a Dalai Láma is elmélkedés szándékával fölkeresett. A
tibeti és egyiptomi beavatási szertartással is kimutathatóak egyezések. Hogy az egyiptomi beavatási
gyakorlat említése mennyire nem légből kapott, alátámasztja a tény, hogy a Boldog Özséb által alapított
magyar pálos rend magát az egyiptomi Királyok Völgyében élő Remete Szent Pál szellemi örökösének
tartotta.” - Lajdi Péter

Torinói lepel Pártus IgazsÁga - Mit olvashatunk még ki belőle?

1998-ban tartották Torinóban a III. Nemzetközi Szindológia Konferenciát, ahol magyar kutatók - Dr.
Tábori László és Kiss Irén - is részt vettek és felvetették a Lepel és a Pártus Birodalom kapcsolatát.
Ezt a kapcsolatot valóban számos tény igazolja:

A Lepel Jézus kereszthalálát követő években Edesszában [Urfa] bukkant fel és 944-ig ott is
maradt. Tábori László keletkutató szerint a Lepel szempontjából döntő fontosságú Edessa Jézus
idején minden kétséget kizáróan pártus befolyási övezetbe tartozott.

A Lepel anyaga különleges szövésű, csak Kelet-Szíriában, Észak-Mezopotámiában készülhetett,

ami szintén tagadhatatlanul a Pártus Birodalom befolyási övezete volt, lehetett akár Edessza is.
Egy másik ilyen lehetséges készítési hely, amelyről feljegyzések vannak: az egykor a Szkíták által
alapított Szkitopolisz [Beth-Sean] Ez a város Diokletianusz császár ediktuma szerint az egész
térségben kitűnt kiváló lenvászon áruival.

6
Több kutató is megegyezik abban, hogy a Leplet olyan rombuszmintás fedelű aranyládában őrizték
egykor, amilyen a pártus királyok köntöseinek a motívuma. A szövésminta tehát a pártus
királyi családokban használtakkal azonos.

Ezt bizonyítja Ian Wilson is aki könyvében bemutatja Hatra pártus királyának a szobrát, a
Mandylion képét, ahogy az a X. században kinézett, illetve annak a nagy valószínűséggel a
pártusok által készített takaróját. A képek alapján megállapítható, hogy mindhármon jellegzetes
rombusz-minta látható.

A pártus kapcsolatot azonban még több más tény is igazolja: Leplen szabad szemmel is láthatók a
szemekre helyezett érmék nyomai, de a háromdimenziós kép is mutatja. A Pártus Birodalom
területéről terjedt el az úgynevezett pontuszi szkíta kultúrkörben az a szokás, hogy a halott
szemére aranyból vagy fémből készült szemlemezeket helyeztek. Érméket találtak Jeruzsálemben
a pártus Adiabene Helené fejedelemnő szarkofágjában is.

A pénzérmés temetkezés Palesztina [Jászföld] őshonos lakosságának szokása volt. A régészek

szerint az érmés temetkezés szokása csak a pártus térhódítás idején, tehát kb. 40. körül terjedhetett el
Palesztinában - ott is elsősorban Galileában és Szamáriában. Ez a temetkezési mód a belső-ázsiai
lovas népek többségét is jellemezte: így temetkeztek a pártusok-szkíták-hunok-avarok-magyarok
is. A kínai arany szemlemezek is a hunoktól való átvételek. A szemérmés temetkezés a napvallást
gyakorlók körében volt használatos, az elhunytnak tehát napvallásúnak kellett lennie. A
szkíták a halottak jobb szemére arany a balra ezüst érmét raktak, ami a Napra illetve a Holdra
utalt.

„Szem-érmesen” ma is ravataloznak a Kárpát-medencében parasztembereket. A magyar

nyelvben összefüggés van a “szemérmes” jelző, és a szemekre helyezett érmék között, hiszen a
szemérmes lesütött szemekkel jár, ugyanúgy mintha érem lenne rajta.

További támpontokkal szolgál a Leplen látható alak szakálla és bajusza. Ezekről ismert, hogy „a
Jézus korabeli Palesztinában a zsidó férfiak gondosan borotválták a szájuk feletti részt - csak
szakállt hordtak. Az együttes bajusz- és szakállviselet a helyi, mezopotámiai [szkíta] férfiak
szokása volt.” Kiss Irén cikkében Bernhard Jacobi Beszélő kövek című munkájára hivatkozva írja,
hogy Jézus korában a palesztinai zsidók hosszú szakállt növesztettek, felső ajkuk felett pedig
borotválták.

Ezt igazolja a Biblia is, ezt a szakállformát csak a nem zsidók használták, ugyanis a zsidó szokások
szerint a szakáll végét nem lehetett levágni (3Mózes19:27: „A ti hajatokat kerekdedre ne nyírjátok,
szakállad végét ne csúfítsd el.”, 3Mózes 21:5: „…szakálluk szélét le ne messék…”)

7
Atilla

Érdekes módon a Leplen látható alak és az ókori Hatrából származó pártus király szakálla
egyforma. De feltűnő hasonlóság van a hatrai boltíveken lévő király-mellszobrok és a Szent
Koronán szereplő azon apostolok között, akiknek a pártus származását hangsúlyozni kívánta
az alkotó, valamint a hatrai királyok mellszobrai nagy hasonlóságot mutatnak a Szent László-
hermával. A pártus szobrok még a középkori magyar művészetben is visszaköszönnek.
A Szent László hermáról pedig már többen megállapították, hogy maga a fej a Kaukázusban
készült ős-szobor, amely a magyarság valamelyik korabeli uralkodóját ábrázolja. A két ember
tehát feltételezhetőleg egy etnikumból való.

Turul NemzetsÉg: Pártus Arszakida dinasztiából eredeztethető Atilla és Álmos is. A

Manicheus [MagiKus] tanok Pártus-Szkíta bölcseletbe gyökereznek. A Szent Korona Pártus
[„Manicheus”] Fénykeresztény. - Gyöngy [FényMag] látható a Szent Koronán Jézus [Jász, Izzó]
kezében, erről szól a Tamás-akták Gyöngyhimnusza, és Wu Ti Selyemkötése az Élet GyöngySzemét
Őrző SárKán(y)a is.