A szónoklat célja, a jó szónok

A szóbeli közéleti műfajok közül az előadói stílus a nagy hagyományú szónoki stílusra épül, noha ma
már a hatásosság forrása nem az irodalmias retorika, hanem a személyes hitel és a tartalmas, világosan
megformált mondanivaló.
A szónoklat célja mindig a kommunikációs helyzetnek megfelelő: lehet ismeretet közlő,
megértést szolgáló, felhívó, meggyőző, érzelmileg ösztönző, hangulati hatást keltő.
Értékét a gondolatok eredetisége és a megfogalmazás igényessége jelenti. A szónoklat hangnemét a
közönség, az alkalom (szituáció), a tárgy és az előadó személyisége határozza meg. A legfontosabb
szempont, hogy a szónok első hallásra felkeltse az érdeklődést a téma iránt, és hogy érthető legyen a
mondanivaló.
A klasszikus retorika három beszédfajtát különböztet meg: a törvényszéki beszédet, a
tanácskozó beszédet, valamint az ünnepi alkalom szónoklatait, a dicsőítő vagy gáncsoló beszédet.
A XVII. században ismeretes még az erkölcsi kérdéseket boncolgató tanító beszéd.
A beszédek tipikus szerkezete a következő: a bevezetés (exordium), a tárgyalás (tractatio) és a
befejezés (conclusio), amelyek további részekre tagolódnak.
Az idők folyamán sokat változott a szónoklat stílusa, ma is tanulhatóak a mesterségbeli fogások.
Babits Mihály szerint mindenki számára adott a felkészülés lehetősége, mivel az iskola voltaképpen
„retorikai", mert minden tantárgy gondolkodni és beszélni tanít. „A nagy írók művei stilisztikai és
retorikai példatárak, s az idegen nyelvekből ... megérted a gondolkodás és kifejezés masináját... A
számtan levezetéseivel a retorika egy része: a dedukciók tana. A természetrajz megfigyelésre, a fizika
az induktív következtetésre tanít meg. Ha felelsz tanárod kérdésére, gondolkodni tanulsz; ha
összefoglalod, amit tanultál, beszélni." (Irodalmi nevelés)
A jó szónok felkészült, igényes, hatásos és természetes. Tud kapcsolatot teremteni közönségével, tud
rögtönözni, megtalálja a közönségének megfelelő gondolati és nyelvi szintet. Ma sem elhanyagolható
követelmény: csak arról tud a szónok jól beszélni, aminek igazságában maga is hisz. A beszélőnek a
szónoklat közbeni viselkedéséhez hozzátartoznak azok a nem verbális kifejezőeszközök is, amelyekről
korábban már tanultunk. A testtartás, a kézmozdulatok, az arcjáték: hatásos kísérői a szónok
beszédcselekvésének. Sokszor nagyobb hatást gyakorolnak a hallgatóságra, mint maga a szöveg. A jól
felkészült szónok a gesztusaiban is kiszámítja a hatást, tartózkodik a szélsőségektől, de az eszközök e
tárházát módjával alkalmazva saját személyiségét és mondandóját egyaránt hitelesítheti. A fentieket a
hallgatóság oldaláról vizsgálva kitűnik: a szónoklat különleges kommunikációs helyzet. Hiszen akik
beszédet, előadást, beszámolót hallgatnak meg, fokozott várakozással, bizonyos elvárásokkal
tekintenek a beszélőre és az előttük kibontakozó beszédműre. A hallgatóság szellemi aktivitása,
együttműködése nélkül a beszéd teljesen értéktelenné válhat (közöny, elalvás, zajongás,
székrecsegtetés, tüntető távozás, kellemetlenkedő közbeszólások). Az ilyen hallgatói reakcióknak
persze egyéb okai is lehetnek, de azok inkább az össze nem illő szónok és a hallgatóság, a hibás téma-
és stílusválasztás eseteiben szoktak előfordulni.

A JÓ SZÓNOK TULAJDONSÁGAI
─ tisztesség
• a nyilvánosság vállalása felelősséggel jár
• csak az erkölcsileg hiteles ember szavai lehetnek meggyőzőek
─ találékonyság
• kell, hogy megtaláljuk a beszédhez a legmegfelelőbb anyagot, a jó érveket, bizonyítékokat
• kell, hogy alkalmazkodni tudjunk az előadás közben a hallgatok ismereteihez, véleményéhez,
hangulatához vagy a megváltozott beszédhelyzethez
• lehet, hogy az előre megtervezett szöveget meg kell változtatni, a kommunikációs körülményhez kell
igazítani
─ szerkesztőkészség
• a beszélő megfelelőképpen el tudja rendezni az összegyűjtött anyagot, logikusan tagolja és építse fel
beszédét
• az egész szöveg és a részek összefüggésére való ügyelés
─ stílusérzék
• az igazán hatásos és kifejező nyilvános beszéd nem nélkülözheti a stíluseszközöket
─ emlékezőtehetség
• segítségével rögzítjük a tényeket, a tételmondatokat, a fontosabb érveket, példákat, valamint a
hatáskeltő kifejezéseket és a beszéd felépítését
─ előadókészség
• hatásosan tudjuk megszólaltatni az előre megtervezett szöveget
• képesek vagyunk használni a hangos beszéd zenei eszközeit és megfelelően alkalmazzuk az egyéb
nem nyelvi jeleket
Ezek a tulajdonságok részben velünk született képességek, részben pedig tanulással, gyakorlással
sajátíthatók el, fejleszthetők tovább.