Matematikai és Informatikai Intézet

Tómács Tibor

Mérték és integrál
előadás anyaga

Ez a jegyzet az alábbi címről szabadon letölthető:

http://tomacstibor.uni-eger.hu/tananyagok/Mertekelmelet_eloadas.pdf

Eger, 2019. november 13.

Tartalomjegyzék
Bevezetés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3
Jelölések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4
1. A valós számok bővített halmaza . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5
2. Mértéktér . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7
3. Külső mérték . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11
4. Lebesgue-mérték . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 17
5. Nyílt illetve Borel-mérhető halmazok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 21
6. Mérhető függvények . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 24
7. Mérhető függvények sorozatai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 29
8. Nemnegatív mérhető függvények integrálja . . . . . . . . . . . . . . . . . . 35
9. Integrálható függvények . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 39
10. Lebesgue-integrál . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 44
11. Mértékterek szorzata, kétszeres integrál . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 45
12. Többdimenziós Lebesgue-mérték . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 47
13. Mértékek deriváltja . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 49
Irodalomjegyzék . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 51

2
Bevezetés
Egyszerű geometriai alakzatok hosszúsága, területe, térfogata, már az ókorban is-
mertek és számolhatóak voltak. A terület fogalmát Peano és Jordan terjesztették
ki a sík részhalmazainak egy bővebb rendszerére a XIX. század végén. Eszerint egy
síkbeli korlátos halmaz Jordan-szerinti külső mértéke legyen az őt lefedő véges sok
sokszögből álló alakzatok területének pontos alsó korlátja, Jordan-szerinti belső mér-
téke pedig a benne fekvő véges sok sokszögből álló alakzatok területének pontos felső
korlátja. Ha ezek egyenlőek, akkor a halmazt Jordan-mérhetőnek, ezen közös értéket
pedig a halmaz Jordan-mértékének nevezzük. Ezt a mértéket szoktuk általános- és
középiskolában területnek nevezni. Hosszúság illetve térfogat esetén analóg eljárást
alkalmazhatunk.
A Jordan-mérték és a Riemann-integrál kapcsolata nagyon szoros, hiszen egy
nemnegatív valós függvény pontosan akkor integrálható Riemann-szerint, ha a függ-
vény görbéje alatti síkidom Jordan-mérhető. Ekkor a Riemann-integrál és a síkidom
Jordan-mértéke megegyezik.
Ismert, hogy egy függvénysorozat határfüggvényének Riemann-integrálja csak
erős feltételek esetén egyezik meg a függvénysorozat tagjainak Riemann-integrál-
jaiból álló számsorozat határértékével. Ezért felmerült az igény egy általánosított
integrálfogalomra, amelynél már jóval lazább feltétel esetén is felcserélhető az integrál
és a limesz operátor. Ehhez először – a Jordan-mérték és a Riemann-integrál előbb
említett kapcsolata miatt – a Jordan-mértéket kell általánosítani, majd abból kell
megalkotni az új integrál fogalmát.
Ezen a területen a fő lépést Lebesgue tette meg a XX. század elején. A Lebesgue
által alkotott mérték és integrál előnye az integrál és a határátmenet felcserélhetősé-
ge, továbbá az integrál- és differenciálszámítás szorosabb kapcsolata. Ez az elmélet
lett az alapja a modern geometriának, valószínűségszámításnak, valós függvény-
tannak, a Fourier-sorok elméletének és a funkcionálanalízisnek. A mértékelmélet
fejlődésében fontos szerepük volt Riesz Frigyes, Haar Alfréd és Halmos Pál magyar
matematikusoknak.
A jegyzetben található tételek bizonyításai közül csak a viszonylag rövideket és
könnyen átláthatóakat közöltük. Ha a többire is kíváncsi, akkor olvassa el

Tómács Tibor: Mérték és integrál

című könyvét, amely az alábbi címről szabadon letölthető:

http://tomacstibor.uni-eger.hu/tananyagok/Mertekelmelet.pdf

3
Jelölések
Ai := ∅
T
i∈∅

Ai := ∅
T
i∈∅
P
ai := 0
i∈∅

inf ∅ := ∞
Df az f függvény értelmezési tartománya.
Rf az f függvény értékkészlete.
f −1 az f invertálható függvény inverze.
f (H) := {f (x) : x ∈ H ∩ Df }, a H halmaz f függvény általi képe.
f −1 (H) := {x ∈ Df : f (x) ∈ H} a H halmaz f függvény általi ősképe.
f ◦ g az f és g függvényekből képzett összetett függvény, azaz (f ◦ g)(x) = f (g(x)).
P(X) az X halmaz hatványhalmaza, azaz az X összes részhalmazából álló halmaz.
N a pozitív egész számok halmaza.
Q a racionális számok halmaza.
R a valós számok halmaza.
Rn := R × · · · × R n-szeres Descartes-szorzat (n ∈ N).
R+ a pozitív valós számok halmaza.
Rb = R ∪ {∞, −∞} a valós számok bővített halmaza.
Rnb := Rb × · · · × Rb n-szeres Descartes-szorzat (n ∈ N).
(a, b) módon jelöljük a nyílt intervallumokat.
N (Rn ), N (Rnb ) az Rn ill. Rnb nyílt halmazainak rendszere.
B(Rn ), B(Rnb ) az Rn ill. Rnb Borel-mérhető halmazainak rendszere.
χA az A indikátora.
f + , f − az f pozitív illetve negatív része.
R R
f dµ = f (x) dµ(x) az f integrálja µ mérték szerint.
R
f dλ az f Lebesgue-integrálja.
µ ⊗ ν a µ és ν mértékek szorzata.
λn az n-dimenziós Lebesgue-mérték.
Ln az n-dimenziós Lebesgue-mérhető halmazok rendszere.
ν  µ jelöli, hogy ν abszolút folytonos µ-re nézve.
dµ
dν
a µ-nek ν-re vonatkozó Radon–Nikodym-deriváltja

4
1. A valós számok bővített halmaza

A Jordan-mérték esetében feltételezzük a mérhető halmaz korlátosságát, így a Jordan-

mérték véges minden esetben. Az általánosítás során feltételezzük, hogy egy halmaz
mértéke végtelen is lehet. Például egy egyenes hossza végtelen. Ezért a valós számok
halmazát kibővítjük a végtelennel, illetve a műveletek tulajdonságai miatt a mínusz
végtelennel. Ez a két új elem önmagában semmit sem jelent, azáltal kapnak értelmet,
hogy az így kibővített halmazban definiáljuk a rendezést és a műveleteket.

1.1. Definíció. Az Rb := R ∪ {−∞, ∞} halmazt a valós számok bővített hal-

mazának nevezzük, melyben a rendezést és a műveleteket a következők szerint
értelmezzük:
¬ −∞ < ∞, −∞ < c és c < ∞, ha c ∈ R,
­ c + ∞ = ∞ + c := ∞, ha c ∈ Rb és c > −∞,
® c + (−∞) = −∞ + c := −∞, ha c ∈ Rb és c < ∞,
¯ c · ∞ = ∞ · c := ∞, ha c ∈ Rb és c > 0,
° c · ∞ = ∞ · c := −∞, ha c ∈ Rb és c < 0,
± c · (−∞) = −∞ · c := −∞, ha c ∈ Rb és c > 0,
² c · (−∞) = −∞ · c := ∞, ha c ∈ Rb és c < 0,
c c
³ ∞ = −∞ := 0, ha c ∈ R,
´ 0 · ∞ = ∞ · 0 := 0 és 0 · (−∞) = (−∞) · 0 := 0, ha a szorzótényezőként
c c
szereplő 0 nem ∞ vagy −∞ módon áll elő, ahol c ∈ R.
∞ −∞ ∞
A következő műveleteket nem értelmezzük: ∞ − ∞, −∞ + ∞, ∞ , ∞ , −∞ , −∞
−∞
.

Az Rb -beli intervallumokat illetve az Rb -beli elemek abszolút értékét a valós

esetekhez hasonlóan értelmezzük. Például

[0, ∞] = {x ∈ Rb : 0 ≤ x ≤ ∞} = [0, ∞) ∪ {∞},

|∞| = |−∞| = ∞.

A következőkben végtelen sok Rb -beli érték összeadását értelmezzük. Már defi-

niáltunk ilyet a valós számsoroknál, de csak megszámlálhatóan végtelen sok valós
számra, amikor az összeadandók sorrendje is számít (gondoljon azon konvergens
számsorokra, melyek nem abszolút konvergensek, és így nem átrendezhetőek). Ezt
most kiterjesztjük tetszőleges végtelen sok Rb -beli értékre úgy, hogy az összeadandók
sorrendje nem számít. Először csak [0, ∞]-beli értékekkel foglalkozunk.

5
 1.2. Definíció. Legyen I egy halmaz és ci ∈ [0, ∞] minden i ∈ I esetén.
¬ Ha létezik n ∈ N, hogy I = {i1 , i2 , . . . , in }, akkor
X
ci := ci1 + ci2 + · · · + cin .
i∈I

­ Ha I végtelen halmaz, akkor

( )
∗ ∗
X X
ci := sup ci : I ⊂ I és I véges .
i∈I i∈I ∗

Tetszőleges Rb -beli értékek összeadása esetén először összegyűjtjük az összeadan-

dók közül a pozitívakat, majd összeadjuk őket az előző definíció értelmében. Ezután
összegyűjtjük a negatív értékeket, mindegyiknek vesszük a −1-szeresét, majd az így
kapott pozitív értékeket ismét összeadjuk. A kapott két összeget egymásból kivonva
kapjuk az eredeti értékek összegét, feltéve, hogy ennek a különbségnek van értelme,
azaz nem ∞ − ∞ alakú.

1.3. Definíció. Legyen I egy halmaz, ci ∈ Rb minden i ∈ I esetén,

I+ := {i ∈ I : ci > 0} és I− := {i ∈ I : ci < 0}.

ci < ∞ vagy (−ci ) < ∞, akkor legyen

P P
Ha
i∈I+ i∈I−

X X X
ci := ci − (−ci ).
i∈I i∈I+ i∈I−

Használni fogjuk a következő jelöléseket is:

n
X X ∞
X X
ci := ci és ci := ci .
i=1 i∈{1,...,n} i=1 i∈N

A következő tétel azt mutatja, hogy az analízisben tanult sorösszeg és az előző

fogalom között milyen szoros a kapcsolat:
∞
1.4. Tétel. Ha ci ∈ Rb minden i ∈ N esetén és
P
ci létezik, akkor
i=1

∞
X n
X
ci = n→∞
lim ci .
i=1 i=1

6
2. Mértéktér
Jelölje X a sík egy Jordan-mérhető részhalmazát. Gyűjtsük össze az X összes olyan
részhalmazát az A-val jelölt halmazba, amely Jordan-mérhető. Ekkor A részhalmaza
az X hatványhalmazának, továbbá teljesülnek a következő tulajdonságok:
¬ Az X Jordan-mérhető részhalmaza saját magának, azaz X ∈ A.
­ Ha A Jordan-mérhető részhalmaza X-nek akkor A komplementere is az, vagyis
A ∈ A, ha A ∈ A, ahol A = X \ A.
® Ha véges sok Jordan-mérhető részhalmazát vesszük X-nek, akkor azok uniója
n
Ai ∈ A, ha Ai ∈ A (i =
S
is Jordan-mérhető részhalmaza X-nek. Vagyis
i=1
= 1, 2, . . . , n).
Az A ezen tulajdonságai egymástól függetlenek, és minden további tulajdonság ezek-
ből levezethető. A ® tulajdonság csak véges sok halmazra teljesül a Jordan-mérhetőség
esetében. Az általánosítás során feltételezzük, hogy ® igaz megszámlálhatóan végtelen
sok mérhető halmazra is (lásd a 2.1. definíciót).
A Jordan-mérték minden Jordan-mérhető halmazhoz hozzárendel egy nemnegatív
számot, a Jordan-mértékét. Azaz µ-vel jelölve ezt a függvényt, µ : A → [0, ∞),
továbbá teljesülnek a következők:
¬ Az üres halmaz Jordan-mértéke 0, azaz µ(∅) = 0.
­ Ha véges sok Jordan-mérhető részhalmazát vesszük X-nek, melyek közül bár-
mely kettő diszjunkt, akkor azok uniójának Jordan-mértéke megegyezik a
halmazok külön-külön vett Jordan-mértékeinek összegével. Azaz
n n
!
[ X
µ Ai = µ(Ai )
i=1 i=1

minden Ai ∈ A (i = 1, 2, . . . , n) diszjunkt rendszer esetén.

A µ ezen tulajdonságai egymástól függetlenek, és minden további tulajdonság ezekből
levezethető. A ­ tulajdonság csak véges sok diszjunkt halmazra teljesül a Jordan-
mérhetőség esetében. Az általánosítás során feltételezzük, hogy ­ igaz megszámlál-
hatóan végtelen sok diszjunkt mérhető halmazra is, továbbá, hogy a µ értéke lehet
végtelen is (lásd a 2.4. definíciót).

2.1. Definíció. Legyen X egy halmaz. Az A ⊂ P(X) halmazrendszert σ-algebrá-

nak (ejtsd: szigma algebra) nevezzük, ha
¬ X ∈ A,
­ A ∈ A, ha A ∈ A, ahol A = X \ A,

7
 ∞
® Ai ∈ A, ha Ai ∈ A (i ∈ N).
S
i=1
Ekkor az (X, A) rendezett párt mérhető térnek, az A elemeit mérhető halmazoknak
nevezzük.

2.2. Tétel. Legyen (X, A) mérhető tér. Ekkor

¬ ∅ ∈ A,
­ Ai ∈ A (i ∈ I ⊂ N) esetén Ai ∈ A és Ai ∈ A,
S T
i∈I i∈I
® A, B ∈ A esetén A \ B ∈ A.

Bizonyítás. I Az ¬ állítás ∅ = X miatt teljesül.

∞
I ­ feltétele esetén legyen Ai := ∅, ha i ∈ N \ I. Ekkor Ai ∈ A, és így
S S
Ai =
i∈I i=1
Ai ∈ A.
T T S
Ai = Ai =
i∈I i∈I i∈I

I ® feltétele mellett ­ miatt A \ B = A ∩ B ∈ A.

2.3. Definíció. Legyen I egy halmaz. Az Ai (i ∈ I) halmazok diszjunkt rendszert

alkotnak, ha Ai ∩ Aj = ∅ minden i, j ∈ I, i 6= j esetén.

A következőkben minden mérhető halmazhoz rendelünk egy mértéket.

2.4. Definíció. A µ : A → [0, ∞] függvényt mértéknek nevezzük az (X, A) mér-

hető téren, ha
¬ µ(∅)
 = 0és ∞ ∞
­ µ µ(Ai ) minden Ai ∈ A (i ∈ N) diszjunkt rendszer esetén. Ez
S P
Ai =
i=1 i=1
az ún. σ-additivitás.
Ekkor (X, A, µ)-t mértéktérnek, µ(A)-t az A mértékének nevezzük.

2.5. Definíció. Legyen (X, A, µ) mértéktér.

¬ Ha µ(X) < ∞, akkor a mértékteret ill. a mértéket végesnek nevezzük.
­ Ha µ(X) = 1, akkor a mértékteret valószínűségi mezőnek, a mértéket való-
színűségnek, illetve az A elemeit eseményeknek nevezzük. Ekkor szokás az
X-et Ω-val és µ-t P -vel jelölni.
® Az A ⊂ X σ-véges, ha létezik Ai ∈ A (i ∈ I ⊂ N) rendszer úgy, hogy
µ(Ai ) < ∞ minden i ∈ I esetén, és A ⊂
S
Ai .
i∈I
¯ Ha X σ-véges, akkor a mértékteret ill. a mértéket σ-végesnek nevezzük.

8
 ° Ha minden 0 mértékű halmaz összes részhalmaza mérhető, akkor a mérték-
teret illetve a mértéket teljesnek nevezzük.
± Jelentse µ(A) az A halmaz elemeinek a számát minden A ∈ A esetén. Ekkor
µ mérték, melyet számláló mértéknek nevezünk.

2.6. Tétel. Legyen (X, A, µ) mértéktér. Ekkor teljesülnek az alábbiak:

additivitás) Ha Ai ∈ A (i ∈ I ⊂ N) diszjunkt rendszer, akkor
¬ (additivitás
!
[ X
µ Ai = µ(Ai ).
i∈I i∈I

monotonitás) Ha A, B ∈ A, A ⊂ B, akkor µ(A) ≤ µ(B).

­ (monotonitás
® A, B ∈ A, A ⊂ B, µ(A) < ∞ esetén µ(B \ A) = µ(B) − µ(A).
szubadditivitás) Ha Ai ∈ A (i ∈ I ⊂ N), akkor
¯ (szubadditivitás
!
[ X
µ Ai ≤ µ(Ai ).
i∈I i∈I

folytonosság) Ha Ai ∈ A (i ∈ N), A1 ⊂ A2 ⊂ . . . , akkor

° (folytonosság
∞
!
[
µ Ai = lim µ(An ).
n→∞
i=1

folytonosság) Ha Ai ∈ A (i ∈ N), µ(A1 ) < ∞, A1 ⊃ A2 ⊃ . . . , akkor

± (folytonosság
∞
!
\
µ Ai = lim µ(An ).
n→∞
i=1

Bizonyítás. I ¬ feltétele esetén legyen Ai := ∅, ha i ∈ N \ I. Ekkor

! ∞
!σ-add. ∞ µ(∅)=0
[ [ ⇓ X ⇓ X
µ Ai = µ Ai = µ(Ai ) = µ(Ai ).
i∈I i=1 i=1 i∈I

add.
⇓
I ­ ill. ® feltétele mellett µ(B) = µ(A ∪ (B \ A)) = µ(A) + µ(B \ A), melyből
következik ­ ill. ®.

I ¯ feltétele esetén átindexeléssel mindig elérhető, hogy I = N teljesüljön, vagy

i−1
hogy létezzen n ∈ N, melyre I = {1, . . . , n}. Legyen Bi := Ai \ Ak (i ∈ I). Ekkor
S
k=1

9
a Bi (i ∈ I) diszjunkt rendszer, Bi ⊂ Ai és
S S
Ai = Bi , melyből
i∈I i∈I

! !add. mon.
[ [ ⇓ X ⇓ X
µ Ai = µ Bi = µ(Bi ) ≤ µ(Ai ).
i∈I i∈I i∈I i∈I

I ° feltétele mellett legyen B1 := A1 , Bi := Ai \ Ai−1 (i > 1). Ekkor a Bi (i ∈ I)

S S
diszjunkt rendszer és Ai = Bi , melyből
i∈I i∈I

∞
! ∞
!add. ∞
[ [ ⇓ X
µ Ai = µ Bi = µ(Bi ) =
i=1 i=1 i=1
n n
!
X [
= lim µ(Bi ) = lim µ Bi = lim µ(An ).
n→∞ ⇑ n→∞ n→∞
i=1 i=1
add.

I ± feltétele mellett legyen Bi := A1 \ Ai (i ∈ N), melyből Bi ⊂ Bi+1 minden i ∈ N

esetén, és

∞
[ ∞
[ ∞
[ ∞
\ ∞
\
Bi = (A1 ∩ Ai ) = A1 ∩ Ai = A1 ∩ Ai = A1 \ Ai .
i=1 i=1 i=1 i=1 i=1

Így

∞
! ® ∞
!° ®
\ ⇓ [ ⇓ ⇓
µ(A1 ) − µ Ai =µ Bi = lim µ(Bn ) =
n→∞
i=1 i=1
 
= lim µ(A1 ) − µ(An ) = µ(A1 ) − lim µ(An ),
n→∞ n→∞

melyből következik ±.

10
3. Külső mérték
Az előző definíciónak megfelelő mérték konstruálásához először szükségünk lesz a
szubadditív függvény fogalmára. Ez egy olyan halmazrendszeren értelmezett nemne-
gatív értékű függvény, amelyre teljesül a következő: Tekintsünk megszámlálhatóan
sok tetszőleges halmazt az értelmezési tartományból úgy, hogy az elsőnek lefedőrend-
szere legyen a többi, azaz az első halmaz a többi uniójának a részhalmaza. Ekkor az
elsőhöz rendelt érték nem lehet nagyobb, mint a többihez rendelt értékek összege.

3.1. Definíció. Legyen H egy halmazrendszer. A µ : H → [0, ∞] halmazfüggvényt

szubadditívnak nevezzük, ha
X
µ(A) ≤ µ(Ai )
i∈I

minden I ⊂ N, A, Ai ∈ H (i ∈ I) esetén, melyekre A ⊂

S
Ai teljesül.
i∈I

Ha egy ilyen szubadditív függvény értelmezési tartománya megegyezik egy halmaz

hatványhalmazával, vagyis az alaphalmaz minden részhalmazához rendel valamit,
akkor külső mértékről beszélünk. Az elnevezés oka később fog kiderülni.

3.2. Definíció. Ha X egy halmaz és µ : P(X) → [0, ∞] szubadditív függvény,

akkor µ-t külső mértéknek nevezzük X-en.

3.3. Tétel. Legyen µ külső mérték X-en. Ekkor teljesülnek a következők:

¬ µ(∅) = 0.
monotonitás) Ha A ⊂ B ⊂ X, akkor µ(A) ≤ µ(B).
­ (monotonitás

Bizonyítás. I A szubadditivitás definíciójából A = I = ∅ esetén kapjuk, hogy

∅⊂ Ai = ∅, így 0 ≤ µ(∅) ≤ µ(Ai ) = 0, melyből következik ¬.
S P
i∈∅ i∈∅
I ­ feltételével legyen I := {1} és A1 := B. Ekkor A ⊂ B = Ai , így µ(A) ≤
S
i∈I
≤
P
µ(Ai ) = µ(B).
i∈I

A továbbiakban a konstrukciónkban az X-nek azon részhalmazai lesznek érdekesek,

amelyek bármely más részhalmazt additívan vágnak ketté.

3.4. Definíció. Legyen µ külső mérték X-en. Az A ⊂ X halmazt µ-mérhetőnek

nevezzük, ha
µ(T ) = µ(T ∩ A) + µ(T \ A)

11
 teljesül minden T ⊂ X esetén.

3.5. Megjegyzés. A szubadditivitás miatt µ(T ) ≤ µ(T ∩ A) + µ(T \ A), ezért az előző
definícióban „=” helyett „≥” is írható. Másrészt, ha µ(A) = 0, akkor az A halmaz
µ-mérhető, hiszen T ⊂ X esetén

µ(T ) = µ(A) + µ(T ) ≥ µ(T ∩ A) + µ(T \ A).

⇑
A⊃ T⊃
mon.

A következő tétel szerint, a külső mérték által mérhető halmazok rendszere σ-

algebrát alkot, továbbá ha a külső mértéket leszűkítjük erre a σ-algebrára, akkor
teljes mértékteret kapunk.

3.6. Tétel. Legyen µ külső mérték X-en, A az X µ-mérhető részhalmazainak

rendszere és µe a µ-nek A-ra vett leszűkítése. Ekkor (X, A, µ)
e teljes mértéktér.

Most már tudjuk, hogy külső mérték hogyan generál teljes mértékteret. De hogyan
készítsünk külső mértéket? Ehhez induljunk ki egy tetszőleges ν halmazfüggvényből,
amely az alaphalmaz bizonyos részhalmazaihoz nemnegatív értékeket rendel. Jelölje
H a ν értelmezési tartományát. Az alaphalmaz egy tetszőleges B részhalmaza esetén
tekintsük annak egy megszámlálhatóan sok halmazból álló lefedőrendszerét H-ból.
Ezután adjuk össze a lefedőrendszer tagjaihoz ν által hozzárendelt értékeket. Csináljuk
ezt meg az összes lehetséges módon, majd tekintsük az így kapott halmaz infimumát.
A B halmazhoz rendeljük hozzá ezt az infimum értéket. Ezt a függvényt jelöljük
µ-vel. A következő tétel szerint ekkor µ külső mérték az alaphalmazon.
Például ν rendelje a sík minden sokszögéhez a területét. Ekkor H a sík összes
sokszögének halmaza. Legyen B a sík egy tetszőleges részhalmaza, amit lefedünk
megszámlálhatóan sok sokszöggel. Adjuk össze ezeknek a területeit. Csináljuk ezt
meg az összes lehetséges módon, majd tekintsük az így kapott halmaz infimumát.
A B halmazhoz rendeljük hozzá ezt az infimum értéket. Vegyük észre, hogy ez a
hozzárendelés majdnem ugyanaz, mint a külső Jordan-mérték, annyi különbséggel,
hogy B nem csak korlátos halmaz lehet, továbbá nem csak véges, hanem megszám-
lálhatóan végtelen sok sokszöggel is megengedjük a lefedést. Ez indokolja a külső
mérték elnevezést.

3.7. Tétel. Legyen X egy halmaz, H ⊂ P(X), ν : H → [0, ∞],

X [ 
Kν (B) := ν(Ai ) : I ⊂ N, Ai ∈ H (i ∈ I), B ⊂ Ai (B ⊂ X),
i∈I i∈I

12
 µ : P(X) → [0, ∞], µ(B) := inf Kν (B).

Ekkor µ külső mérték X-en és µ(B) ≤ ν(B) minden B ∈ H esetén. A µ-t a ν-höz
tartozó külső mértéknek nevezzük.

3.8. Megjegyzés. Vegyük észre, hogy Kν (B) definíciójában I lehet üres halmaz, így
∅⊂ Ai = ∅ (Ai ∈ H) miatt ν(Ai ) = 0 ∈ Kν (∅), azaz µ(∅) = 0. Másrészt, ha
S P
i∈∅ i∈∅
Kν (B) = ∅, azaz B nem fedhető le H-beli halmazokkal, akkor µ(B) = inf ∅ = ∞.

Bizonyítás. B ∈ H esetén ν(B) ∈ Kν (B), így ν(B) ≥ inf Kν (B) = µ(B). Azt kell
még belátni, hogy µ szubadditív, azaz ha J ⊂ N, B, Bj ⊂ X (j ∈ J), B ⊂
S
Bj ,
j∈J
akkor µ(B) ≤ µ(Bj ). Ha J = ∅, akkor ∅ ⊂ Bj = ∅, így a 3.8. megjegyzés miatt
P S
j∈J j∈∅
0 = µ(∅) ≤ µ(Bj ) = 0. A továbbiakban tehát feltehetjük, hogy J 6= ∅. Ha valamely
P
j∈∅
j0 ∈ J-re Kν (Bj0 ) = ∅, akkor µ(Bj ) = ∞, így az előző egyenlőtlenség teljesül. Ha
P
j∈J
6 ∅ minden j ∈ J-re, akkor rögzített ε ∈ R+ esetén a µ definíciója miatt
Kν (Bj ) =
(j) S (j)
minden j ∈ J-hez létezik Ij ⊂ N és Ai ∈ H (i ∈ Ij ), hogy Bj ⊂ Ai és
i∈Ij

ε X  (j) 
µ(Bj ) + ≥ ν Ai . (3.1)
2j i∈Ij

(j)
Mivel B ⊂ Bj ⊂
S S S
Ai , így µ definíciója miatt
j∈J j∈J i∈Ij

(3.1)
∞
X X  (j)  ⇓ X ε ε
 X X X
µ(B) ≤ ν Ai ≤ µ(Bj ) + ≤ µ(Bj ) + = µ(Bj ) + ε.
j∈J i∈Ij j∈J 2j j∈J j=1 2
j
j∈J

Ebből ε ↓ 0 határátmenettel kapjuk, hogy µ(B) ≤

P
µ(Bj ).
j∈J

Az eddigiek alapján tehát a következőképpen tudunk halmazfüggvényből teljes

mértékteret generálni:

3.9. Következmény. Legyen X egy halmaz, H ⊂ P(X), ν : H → [0, ∞], µ a

ν-höz tartozó külső mérték, A az X µ-mérhető részhalmazainak rendszere és µe a
µ-nek A-ra vett leszűkítése. Ekkor (X, A, µ)
e teljes mértéktér.

A kiindulásul szolgáló ν halmazfüggvényt célszerű úgy megadni, hogy abban

bizonyos halmazokra már megadjuk a kívánt mértéket, amit azután szeretnénk
kiterjeszteni valódi mértékké. Az előző példában sokszögekhez a területüket rendeljük,

13
majd ezt akarjuk kiterjeszteni további halmazokra is úgy, hogy az már mérték legyen.
Vagyis azt szeretnénk, ha a kapott mértéktérben minden sokszög mérhető lenne,
és a mértékük megegyezne a területükkel. Általánosan, azt kívánjuk meg a kapott
mértéktértől, hogy minden H-beli halmaz mérhető legyen µ-szerint, és hogy H minden
eleméhez ν és µ ugyanazt rendelje. Azonban az előző tételből csak annyit tudunk
biztosan, hogy µ(A) ≤ ν(A) minden H-beli A-ra.
A következő tétel szerint az egyenlőségnek a szükséges és elégséges feltétele, hogy
ν szubadditív legyen.

3.10. Tétel. Legyen X egy halmaz, H ⊂ P(X), ν : H → [0, ∞] és µ a ν-höz

tartozó külső mérték. Az µ(A) = ν(A) minden A ∈ H esetén pontosan akkor
teljesül, ha ν szubadditív.

Bizonyítás. I „⇒” Legyen µ(A) = ν(A) minden A ∈ H esetén. Ebből µ szubadditi-

vitása miatt (hiszen külső mérték) ν is az.

I „⇐” Ha ν szubadditív, akkor A, Ai ∈ H (i ∈ I ⊂ N) és A ⊂

S
Ai esetén
i∈I
ν(A) ≤ ν(Ai ) ∈ Kν (A), így Kν (A)-nak ν(A) alsó korlátja. Emiatt
P
i∈I

ν(A) ≤ inf Kν (A) = µ(A) ≤ ν(A),

⇑ ⇑
µ def. 3.7. tétel

azaz µ(A) = ν(A).

Még azt kell megvizsgálni, hogy mi a szükséges és elégséges feltétele annak, hogy
minden H-beli halmaz µ-mérhető legyen. Ehhez szükség van a következő tételre,
amely azt mondja ki, hogy H-n értelmezett halmazfüggvényhez tartozó µ külső mérték
esetén a µ-mérhetőséghez nem kell megvizsgálni az alaphalmaz összes részhalmazát,
elég csak a H elemeit.

3.11. Tétel. Legyen X egy halmaz, H ⊂ P(X), ν : H → [0, ∞] és µ a ν-höz

tartozó külső mérték. A B ⊂ X halmaz pontosan abban az esetben µ-mérhető, ha

ν(A) ≥ µ(A ∩ B) + µ(A \ B)

minden A ∈ H esetén.

14
Bizonyítás. I „⇒” Ha B ⊂ X µ-mérhető, akkor A ∈ H esetén

3.7. tétel
⇓
ν(A) ≥ µ(A) = µ(A ∩ B) + µ(A \ B).
⇑
B µ-mérhető

I „⇐” Tegyük fel, hogy ν(A) ≥ µ(A ∩ B) + µ(A \ B) minden A ∈ H esetén. Legyen
T ⊂ X, Kν (T ) 6= ∅ és ε ∈ R+ . A µ definíciója miatt létezik Ai ∈ H (i ∈ I ⊂ N),
hogy T ⊂
S
Ai és
i∈I

X X 
µ(T ) + ε ≥ ν(Ai ) ≥ µ(Ai ∩ B) + µ(Ai \ B) =
i∈I ⇑ i∈I
felt.
X X  [   [ 
= µ(Ai ∩ B) + µ(Ai \ B) ≥ µ B ∩ Ai + µ B ∩ Ai ≥
i∈I i∈I ⇑ i∈I i∈I ⇑
szubadd. mon.

≥ µ(B ∩ T ) + µ( B ∩ T ).
T \B

Így ε ↓ 0 határátmenettel kapjuk, hogy µ(T ) ≥ µ(B ∩ T ) + µ(T \ B). Ha Kν (T ) = ∅,

akkor µ(T ) = ∞ miatt az előző egyenlőtlenség ismét teljesül. Így B µ-mérhető.

Az előző tételből már könnyen látható a következő állítás.

3.12. Tétel. Legyen X egy halmaz, H ⊂ P(X), ν : H → [0, ∞], µ a ν-höz tartozó
külső mérték és A a µ-mérhető halmazok rendszere. Ekkor H ⊂ A pontosan abban
az esetben teljesül, ha

ν(A) ≥ µ(A ∩ B) + µ(A \ B)

minden A, B ∈ H esetén.

3.13. Definíció. Legyen X egy halmaz, H ⊂ P(X), ν : H → [0, ∞] és µ a ν-höz

tartozó külső mérték. A ν-t premértéknek nevezzük, ha szubadditív és

ν(A) ≥ µ(A ∩ B) + µ(A \ B)

minden A, B ∈ H esetén.

A következő tétel a 3.10. és 3.12. tételek következménye, amely kimondja, hogy

annak szükséges és elégséges feltétele, hogy a ν-ből kapott teljes mérték kiterjesztése
legyen ν-nek az, hogy ν premérték legyen.

15
 3.14. Tétel. Legyen X egy halmaz, H ⊂ P(X), ν : H → [0, ∞], µ a ν-höz tartozó
külső mérték és A a µ-mérhető halmazok rendszere. Ekkor H ⊂ A és µ(A) = ν(A)
minden A ∈ H esetén pontosan akkor teljesül, ha ν premérték.

A következő tétel azt állítja, hogy a mérték egyúttal premérték is, így minden
mértéktér kiterjeszthető teljes mértéktérré.

3.15. Tétel. Legyen (X, H, ν) mértéktér, µ a ν-höz tartozó külső mérték, A az

X µ-mérhető részhalmazainak rendszere és µe a µ-nek A-ra vett leszűkítése. Ekkor
(X, A, µ)
e olyan teljes mértéktér, melyre H ⊂ A és µ(A) = ν(A) teljesül minden
A ∈ H esetén. Az utóbbi mértékteret az (X, H, ν) természetes kiterjesztésének
nevezzük.

Bizonyítás. A 3.6. tétel szerint (X, A, µ)

e teljes mértéktér. A ν mérték, tehát szub-
additív, így a 3.10. tétel miatt µ(A) = ν(A) minden A ∈ H esetén. A, B ∈ H
esetén
µ(A ∩ B ) + µ( A \ B ) = ν(A ∩ B) + ν(A \ B) = ν(A),
⇑ ⇑
∈H ∈H ν add.
­
azaz ν premérték. Ebből a 3.14. tétel miatt H ⊂ A.

Ez a fejezet tehát választ adott arra a kérdésre, hogyan lehet olyan mértékteret
generálni, amelynek értékei néhány speciális halmazon már adottak:

3.16. Következmény. Legyen X egy halmaz, H ⊂ P(X), ν : H → [0, ∞], µ a

ν-höz tartozó külső mérték, A az X µ-mérhető részhalmazainak rendszere és µe a
µ-nek A-ra vett leszűkítése. Az (X, A, µ)
e pontosan akkor olyan teljes mértéktér,
melyben µe kiterjesztése ν-nek, ha ν premérték.

16
4. Lebesgue-mérték
Az előzőekben ismertetett eljárást végezzük el egy konkrét esetben. Nevezetesen
a hosszúságot konstruáljuk meg a számegyenesen abból kiindulva, hogy a korlátos
intervallumok hossza már ismert. Az R egyelemű részhalmazait 0 hosszúságú zárt
intervallumoknak tekintjük.

4.1. Definíció. Rendelje ν az R minden korlátos részintervallumához a hosszát,

azaz, ha az intervallum végpontjai a és b, akkor az |a − b| értéket. Legyen λ a ν-höz
tartozó külső mérték és L az R λ-mérhető részhalmazainak a rendszere. Legyen λ ea

λ-nak L-re való leszűkítése. Az (R, L, λ)

e teljes mértékteret Lebesgue-mértéktérnek,

L elemeit Lebesgue-mérhető halmazoknak és λ-t e Lebesgue-mértéknek nevezzük. A

továbbiakban λ e helyett is λ jelölést használunk.

4.2. Tétel. Az előbb definiált ν premérték, azaz az R korlátos intervallumai

Lebesgue-mérhetőek és Lebesgue-mértékük a hosszukkal egyenlő.

Bizonyítás. Legyen A és B az R korlátos intervallumai. Ezek kölcsönös helyzetére

négy eset lehetséges.
B 3.7. tétel
z }| { ⇓
| | | | Ekkor λ(A \ B) + λ(A ∩ B) ≤ ν(A \ B) + ν(A ∩ B) = ν(A).
| {z }
A
B 0 3.7. tétel
z }| { ⇓
| | | | Ekkor λ(A \ B ) + λ(A ∩ B ) = λ(A) ≤ ν(A).
| {z }
A ∅
A
A szubadd. 3.7. tétel
z }| { ⇓ ⇓
| | | | Ekkor λ(A \ B ) + λ(A ∩ B ) ≤ λ(A1 ) + λ(A2 ) + λ(B) ≤ ν(A1 ) +
| {z } | {z } | {z }
A1 ∪A2 B
A1 B A2
+ ν(A2 ) + ν(B) = ν(A).
B 0 3.7. tétel
z }| { ⇓
| | | | Ekkor λ(A \ B ) +λ(A ∩ B ) = λ(A) ≤ ν(A).
| {z }
∅ A
A
Tehát azt kaptuk, hogy ν(A) ≥ λ(A \ B) + λ(A ∩ B) minden R-beli A, B korlátos
intervallum esetén. Így ν szubadditivitása miatt egyúttal ν premérték is. Ebből
a 3.14. tétel miatt kapjuk az állítást.

Eltolás-invariancia). Legyen r ∈ R, g : R → R, g(x) := x + r és

4.3. Tétel (Eltolás-invariancia
A ⊂ R. Ekkor
 
λ g(A) = λ(A), (4.1)

17
 továbbá, ha A Lebesgue-mérhető, akkor g(A) is az.

Bizonyítás. Ha A korlátos intervallum α, β ∈ R végpontokkal, akkor g(A) is korlátos

intervallum α + r és β + r végpontokkal, melyből
 
λ g(A) = |α + r − (β + r)| = |α − β| = λ(A),

azaz ekkor (4.1) teljesül. Ha A ⊂ R tetszőleges akkor legyenek Ai ⊂ R (i ∈ I ⊂ N)

olyan korlátos intervallumok, melyekre A ⊂ Ai . Így g(A) ⊂ g
S S S
Ai = g(Ai ),
i∈I i∈I i∈I
melyből
szubadd.
  ⇓ X  ¬
⇓ X
λ g(A) ≤ λ g(Ai ) = λ(Ai ),
i∈I i∈I
 
azaz λ g(A) alsó korlátja Kν (A)-nak (Kν (A) definícióját lásd a 3.7. tételben). Így
 
λ g(A) ≤ inf Kν (A) = λ(A), tehát
 
λ g(A) ≤ λ(A). (4.2)

A kapott eredményt alkalmazzuk A helyett g(A)-ra és g helyett g −1 -re, ahol g −1 (x) =

= x − r. Ekkor     
−1
λ g g(A) ≤ λ g(A) ,
A

melyből (4.2) miatt adódik (4.1).

Még azt kell belátni, hogy A ∈ L esetén g(A) ∈ L. Ennek belátásához legyen
T ⊂ R. Ekkor (4.1) miatt
         
−1 −1
λ T ∩ g(A) + λ T \ g(A) = λ g T ∩ g(A) +λ g T \ g(A) =
     
λ g −1 (T ) ∩ A + λ g −1 (T ) \ A = λ g −1 (T ) = λ(T ),
⇑
A∈L

melyből következik az állítás.

4.4. Tétel. Az R minden megszámlálható részhalmaza Lebesgue-mérhető, továbbá

Lebesgue-mértéke 0.

Bizonyítás. Legyen A ⊂ R megszámlálható számosságú halmaz. Ha A = ∅ akkor

A ∈ L és λ(A) = 0. Ha A = {x} (x ∈ R), akkor A zárt intervallum, melynek a hossza

18
0. Így a 4.2. tétel szerint A ∈ L és λ(A) = 0. Ebből A = {xi ∈ R : i ∈ I ⊂ N} esetén
A = {xi } ∈ L, hiszen L σ-algebra, másrészt λ(A) = λ({xi }) = 0.
S P
i∈I ⇑ i∈I
add. 0

Létezik kontinuum számosságú 0 Lebesgue-mértékű halmaz is, pl. az ún. Cantor-

féle triadikus halmaz.

4.5. Definíció. A [0,1] intervallumból vonjuk ki a középső 13 hosszúságú nyílt

intervallumot. Az így kapott halmaz legyen C1 , amely két 13 hosszúságú zárt
intervallum. Ezek mindegyikéből vonjuk ki a középső 312 hosszúságú nyílt inter-
vallumot. Az így kapott halmaz legyen C2 , amely négy darab 312 hosszúságú zárt
intervallum. Ezt az eljárást folytatva, ha már definiáltuk a Cn halmazt, mely
2n darab 31n hosszúságú diszjunkt zárt intervallum, akkor azok mindegyikéből
1
elhagyva a középső 3n+1 hosszú nyílt intervallumot, kapjuk a Cn+1 halmazt. Legyen
∞
T
C := Cn , amit Cantor-féle triadikus halmaznak nevezünk.
n=1

4.6. Tétel. A Cantor-féle triadikus halmaz kontinuum számosságú, Lebesgue-

mérhető és Lebesgue-mértéke 0.

Bizonyítás. Mivel C ⊂ Cn minden n ∈ N esetén, így a külső mérték monotonitása

n
miatt λ(C) ≤ λ(Cn ) = 23n minden n ∈ N-re, melyből n → ∞ határátmenettel
λ(C) = 0. Így a 3.5. megjegyzés miatt C ∈ L.
Most belátjuk, hogy C kontinuum számosságú. Az x ∈ C pontosan akkor teljesül,
ha az x végtelen triadikus tört alakjában a triadikus jegyek egyike sem 1. Minden x ∈
∈ C számhoz rendeljük azt a 0, y1 y2 . . . diadikus törtet, melyre yn = x2n teljesül, ahol
0, x1 x2 . . . az x végtelen triadikus tört alakja. Ez egy C-t [0,1]-re képező invertálható
függvény, amiből kapjuk az állítást.

A 3.6. tétel miatt a Lebesgue-mérték teljes, így λ(C) = 0 miatt a C minden

részhalmaza Lebesgue-mérhető. De C kontinuum számosságú, ezért ugyanannyi
részhalmaza van, mint R-nek. Így felmerül a kérdés, hogy van-e egyáltalán olyan
részhalmaza R-nek, mely nem Lebesgue-mérhető? A válasz igen, pl. az ún. Vitali-féle
halmaz.
n o
4.7. Definíció. Legyen Q := (x, y) : x, y ∈ [−1,1], x − y ∈ Q , és tekintsük a
[−1,1] intervallumnak a Q által vett osztályozását, azaz soroljunk egy osztályba
két számot a [−1,1] intervallumban, ha azok különbsége racionális. Ez valóban
osztályozás, mert Q ekvivalencia reláció. A V halmaz tartalmazzon ezen osztályok

19
 mindegyikéből pontosan egy elemet. Ekkor a V halmazt Vitali-féle halmaznak
nevezzük.

4.8. Tétel. A Vitali-féle halmaz nem Lebesgue-mérhető.

Bizonyítás. Legyen az r1 , r2 , . . . , rk , . . . olyan sorozat, mely a Q ∩ [−2, 2] minden

értékét pontosan egyszer veszi fel, és gk : R → R, gk (x) := x + rk (k ∈ N).
I x ∈ [−1,1] esetén létezik y ∈ V , hogy (x, y) ∈ Q, így |x − y| ≤ 2 és x − y ∈ Q.
Ezért létezik k0 ∈ N, hogy rk0 = x − y, azaz x = y + rk0 = gk0 (y) ∈ gk0 (V ). Ebből
∞
[
[−1,1] ⊂ gk0 (V ) ⊂ gk (V ).
k=1

Így
szubadd. 4.3. tétel
  ⇓ X∞   ⇓ X ∞
2 = λ [−1,1] ≤ λ gk (V ) = λ(V ) = lim λ(V ) · n,
n→∞
k=1 k=1

melyből λ(V ) > 0.

I Legyen i, j ∈ N, i =
6 j és y ∈ gi (V ) ∩ gj (V ). Ekkor létezik xi , xj ∈ V , hogy
y = xi + ri = xj + rj , azaz xi − xj = rj − ri ∈ Q. Így (xi , xj ) ∈ Q. Mivel V a Q által
generált minden ekvivalenciaosztályból pontosan egy elemet tartalmaz, ezért xi = xj .
Ebből ri = rj , azaz i = j, ami ellentmondás. Így gk (V ), k ∈ N diszjunkt rendszer.
I Most tegyük fel, hogy V ∈ L. A 4.3. tétel miatt gk (V ) ∈ L minden k ∈ N-re, így
∞
gk (V ) ∈ L. Ha x ∈ V , akkor gk (x) = x + rk ∈ [−3, 3] minden k ∈ N-re. Ebből
S
k=1
∞
gk (V ) ⊂ [−3, 3] minden k ∈ N-re, azaz gk (V ) ⊂ [−3, 3]. Mindezekből
S
k=1

mon. !σ-add.∞ 4.3. tétel

 ⇓ ∞ ∞
⇓ X
 [  ⇓ X
6 = λ [−3, 3] ≥ λ gk (V ) = λ gk (V ) = λ(V ) = lim λ(V ) · n.
n→∞
k=1 k=1 k=1

Így λ(V ) = 0, ami ellentmond λ(V ) > 0-nak. Ebből V 6∈ L.

20
5. Nyílt illetve Borel-mérhető halmazok
A továbbiakban szükségünk lesz az Rn := R × · · · × R illetve Rnb := Rb × · · · × Rb
n-szeres Descartes-szorzatok nyílt halmazainak fogalmára. A korábbi tanulmányaink
során Rn -ben ezt már megtettük a szokásos metrika segítségével. Eszerint egy Rn -beli
halmazt nyíltnak nevezünk, ha minden pontja belső pont, azaz minden pontjának
van olyan környezete, amely a halmaznak részhalmaza. Jelöljük az Rn -beli nyílt
halmazok rendszerét N (Rn ) módon.
Hasonlóan járhatnánk el Rnb -ben is, de jóval elegánsabb út a nyíltságot topologikus
úton, metrikától függetlenül bevezetni. Ehhez először azt mutatjuk meg, hogy hogyan
lehet ezt Rn -ben megtenni.
A következő tételhez szükség van a sűrű halmaz fogalmára. Az S ⊂ R halmazt
sűrűnek nevezzük R-ben, ha R minden nyílt intervallumában végtelen sok S-beli
elem van. Például Q sűrű halmaz R-ben.

Nyílt halmazok topológiája Rn -ben).

5.1. Tétel (Nyílt -ben Legyen S ⊂ R sűrű halmaz R-
ben és n ∈ N. Jelölje I(S) azon korlátos nyílt intervallumok halmazát, melyeknek
végpontjai S-beliek, azaz

I(S) := {(a, b) : a, b ∈ S, a < b}.

Nevezzük n-dimenziós nyílt téglának azokat a halmazokat, amelyek előállnak n

darab korlátos nyílt intervallum Descartes-szorzataként. Jelöljük T (Rn , S) módon
azon n-dimenziós nyílt téglák halmazát, amelyek csúcspontjainak koordinátái S-
beliek, azaz előállnak n darab I(S)-beli intervallum Descartes-szorzataként. Tehát

T (Rn , S) := {V1 × V2 × · · · × Vn : Vi ∈ I(S) (i = 1, 2, . . . , n)}.

Ekkor egy Rn -beli halmaz pontosan abban az esetben nyílt, ha előáll T (Rn , S)-beli
nyílt téglák uniójaként, azaz
[ 
N (Rn ) = Ti : I halmaz és Ti ∈ T (Rn , S), i ∈ I .
i∈I

 
Bizonyítás. Legyen H := Ti : I halmaz és Ti ∈ T (Rn , S) ∀i ∈ I és N ∈ N (Rn ).
S
i∈I
Ha N = ∅, akkor I = ∅ választással kapjuk, hogy N ∈ H. Ha N = 6 ∅, akkor minden
x ∈ N esetén létezik Tx ∈ T (Rn , S), melyre x ∈ Tx ⊂ N teljesül. Így Tx ⊂ N .
S
x∈N
Másrészt, ha x0 ∈ N , akkor x0 ∈ Tx0 , azaz x0 ∈ Tx . Így N ⊂
S S
Tx , amiből
x∈N x∈N

21
 Tx . Ez azt jelenti, hogy N ∈ H, melyből N (Rn ) ⊂ H. Mivel a fordított
S
N =
x∈N
tartalmazás triviálisan teljesül, így kapjuk az állítást.

A következő tétel szerint minden Rn -beli nyílt halmaz előáll megszámlálhatóan

végtelen sok n-dimenziós nyílt tégla uniójaként.

5.2. Tétel. Az előző tétel jelöléseivel

∞
[ 
n n
N (R ) = Ti : Ti ∈ T (R , R), i ∈ N .
i=1

Bizonyítás. I(Q) megszámlálhatóan végtelen számosságú, ezért T (Rn , Q) is az. Így

5.1. tétel ∞ Q⊂R

⇓
[
n ⇓ n
N (R ) = Ti : Ti ∈ T (R , Q), i ∈ N ⊂
i=1
∞
[ 
⊂ Ti : Ti ∈ T (R , R), i ∈ N ⊂ N (Rn ).
n
⇑
i=1
5.1. tétel

Az 5.1. tétel mintájára lehetőségünk van az Rnb -beli nyílt halmazok definiálására
metrika nélkül, topologikus úton.

5.3. Definíció. Legyen S ⊂ R sűrű halmaz R-ben és n ∈ N. Jelöljük Ib (S)

módon azon intervallumok halmazát, melyek előállnak (a, b), (c, ∞] vagy [−∞, d)
alakban, ahol a, b, c, d ∈ S és a < b, azaz
n o
Ib (S) := (a, b), (c, ∞], [−∞, d) : a, b, c, d ∈ S, a < b .

Tekintsük azon nyílt téglák T (Rnb , S) módon jelölt halmazát, melyek előállnak n
darab Ib (S)-beli intervallum Descartes-szorzataként, azaz

T (Rnb , S) := {V1 × V2 × · · · × Vn : Vi ∈ Ib (S) (i = 1, 2, . . . , n)}.

Ekkor az Rnb azon részhalmazait nevezzük nyíltnak, melyek előállnak T (Rnb , S)-beli
nyílt téglák uniójaként. Azaz az
[ 
N (Rnb ) := Ti : I halmaz és Ti ∈ T (Rnb , S), i ∈I
i∈I

halmaz elemeit az Rnb nyílt halmazainak nevezzük. Egy Rnb -beli halmazt zártnak
nevezünk, ha komplementere nyílt.

22
5.4. Megjegyzés. Az N (Rnb ) egyértelműen meghatározott, azaz független az S válasz-
tásától, hiszen ha S, S ∗ ⊂ R sűrű halmazok R-ben, és V ∈ Ib (S ∗ ), akkor léteznek
∞
V (k) ∈ Ib (S) (k ∈ N) halmazok, hogy V = V (k) . Könnyen látható az is, hogy
S
k=1
∅, Rnb ∈ N (Rnb ).
A következő tétel az 5.2. tételhez hasonlóan bizonyítható. Eszerint minden Rnb -
beli nyílt halmaz előáll megszámlálhatóan végtelen sok T (Rnb , R)-beli nyílt tégla
uniójaként.

5.5. Tétel. Az előző definíció jelöléseivel

∞
[ 
N (Rnb ) = Ti : Ti ∈ T (Rnb , R), i ∈N .
i=1

A mértékelméletben fontos szerepe van a nyílt halmazoknak, viszont ezek rendszere

nem alkot σ-algebrát. Így célszerű ezt a rendszert a „legkevesebb” olyan halmazzal
kiegészíteni, mellyel már σ-algebrát alkot. Ezt a legszűkebb σ-algebrát megkapjuk,
ha vesszük az összes olyan σ-algebra metszetét, amely tartalmazza ezt a rendszert.

5.6. Definíció. Legyen X egy halmaz és H ⊂ P(X). A H-t tartalmazó X

részhalmazaiból álló összes σ-algebra metszetét a H által generált σ-algebrának
nevezzük. Jele: σ(H).

5.7. Definíció. Az Rn nyílt halmazai által generált σ-algebrát B(Rn ) módon

jelöljük, és elemeit az Rn Borel-mérhető halmazainak nevezzük. Az Rnb nyílt
halmazai által generált σ-algebrát B(Rnb ) módon jelöljük, és elemeit az Rnb Borel-
mérhető halmazainak nevezzük.

23
6. Mérhető függvények
Nyílt halmazon értelmezett valós függvény pontosan akkor folytonos, ha minden
értékkészletbeli nyílt halmaz ősképe nyílt. Ennek analógiájára, egy mérhető teret
mérhető térbe képező függvényt nevezzünk mérhetőnek, ha minden értékkészletbeli
mérhető halmaz ősképe mérhető. Emlékeztetőül, a H halmaz f függvény általi ősképe

f −1 (H) := {x ∈ Df : f (x) ∈ H},

azaz az f azon értelmezéstartománybeli pontjainak halmaza, melyekhez az f H-beli

elemeket rendel.

6.1. Definíció. Legyenek (X, A) és (Y, B) mérhető terek és f : A → Y (A ⊂ X).

Az f (A, B)-mérhető függvény, ha f −1 (B) ∈ A minden B ∈ B esetén, azaz, ha
minden mérhető halmaz ősképe mérhető.

6.2. Megjegyzés. Az előző definíció jelöléseivel, ha f (A, B)-mérhető függvény, akkor

Y ∈ B miatt A = f −1 (Y ) ∈ A, azaz f értelmezési tartománya mérhető halmaz.
A következő speciális esetben Y = Rnb és B = B(Rnb ).

6.3. Definíció. Legyen (X, A) mérhető tér és f : A → Rnb (A ⊂ X). Az f A-

mérhető függvény, ha f −1 (B) ∈ A minden B ∈ B(Rnb ) esetén, azaz, ha minden
Borel-mérhető halmaz ősképe mérhető. Ha µ az A-n értelmezett mérték és f
A-mérhető, akkor azt is mondjuk, hogy f µ-mérhető.

Az előző definíciónak tekintsük azt a speciális esetét, amikor X = Rkb és A =

= B(Rkb ).

6.4. Definíció. Legyen f : H → Rnb (H ⊂ Rkb ). Az f Borel-mérhető függvény,

ha f −1 (B) ∈ B(Rkb ) minden B ∈ B(Rnb ) esetén, azaz, ha minden Borel-mérhető
halmaz ősképe Borel-mérhető.

Definíció szerint egy függvény A-mérhetőségéhez az Rnb nyílt halmazai által

generált σ-algebra elemeit kell megvizsgálni. A következő tétel azt állítja, hogy
valójában elég csak az Rnb nyílt halmazait vizsgálni. Ehhez szükségünk lesz egy
lemmára.

6.5. Lemma. Ha (X, A) mérhető tér, A ∈ A, Y egy halmaz, f : A → Y és

B := {B ⊂ Y : f −1 (B) ∈ A},

24
akkor (Y, B) mérhető tér.

Bizonyítás. I Mivel f −1 (Y ) = A ∈ A, ezért Y ∈ B.

I B ∈ B esetén f −1 (B) ∈ A, így f −1 (B) = f −1 (Y \ B) = f −1 (Y ) \ f −1 (B) = A \

\ f −1 (B) ∈ A, melyből B ∈ B.
∞  ∞
I Bi ∈ B (i ∈ N) esetén f −1 (Bi ) ∈ A (i ∈ N), így f −1 f −1 (Bi ) ∈ A,
S S
Bi =
i=1 i=1
∞
Bi ∈ B. Mindezekből következik az állítás.
S
melyből
i=1

6.6. Tétel. Legyen (X, A) mérhető tér és f : A → Rnb (A ⊂ X). Az f pontosan

akkor A-mérhető, ha f −1 (H) ∈ A minden H ⊂ Rnb nyílt halmazra, azaz, ha
minden nyílt halmaz ősképe nyílt.

Bizonyítás. I „⇒” Minden Rnb -beli nyílt halmaz eleme B(Rnb )-nek, így ez az irány
triviális.

I „⇐” Az Rnb nyílt halmaz, ezért f −1 (Rnb ) = A ∈ A, melyből a 6.5. lemma miatt

B := {B ⊂ Rnb : f −1 (B) ∈ A}

σ-algebra. Legyen H ∈ N (Rnb ). Ekkor f −1 (H) ∈ A, azaz H ∈ B. Ebből kapjuk, hogy

N (Rnb ) ⊂ B, azaz B olyan σ-algebra, mely tartalmazza N (Rnb )-t. Tehát B(Rnb ) =
 
= σ N (Rnb ) ⊂ B, azaz B ∈ B(Rnb ) esetén B ∈ B. Emiatt f −1 (B) ∈ A, vagyis f
A-mérhető.

6.7. Definíció. Legyen f : H → Rnb (H ⊂ Rkb ) és x0 ∈ H. Az f x0 -ban folytonos,

ha minden f (x0 )-át tartalmazó Rnb -beli nyílt U halmaz esetén van olyan x0 -át
tartalmazó Rkb -beli nyílt V halmaz, melyre f (V ) ⊂ U teljesül. Az f folytonos, ha
H minden pontjában folytonos.

6.8. Tétel. Legyen H ⊂ Rkb nyílt. Az f : H → Rnb függvény pontosan akkor

folytonos, ha f −1 (A) nyílt minden A ⊂ Rnb nyílt halmaz esetén.

Bizonyítás. I „⇒” Legyen A ⊂ Rnb nyílt halmaz. Ha f −1 (A) = ∅, akkor kész. Ha

f −1 (A) 6= ∅, akkor legyen x ∈ f −1 (A), azaz f (x) ∈ A. Ebből a folytonosság miatt

25
létezik olyan Vx ⊂ Rkb nyílt halmaz, hogy x ∈ Vx és f (Vx ) ⊂ A. Így f (Vx ∩ H) ⊂ A.
Ebből Vx ∩ H ⊂ H miatt x ∈ Vx ∩ H ⊂ f −1 (A). Így

f −1 (A) ⊂ f −1 (A) = f −1 (A), azaz f −1 (A) =

[ [ [
(Vx ∩ H) ⊂ (Vx ∩ H).
x∈f −1 (A) x∈f −1 (A) x∈f −1 (A)

Ebből kapjuk, hogy f −1 (A) nyílt.

I „⇐” Legyen x ∈ H és A ⊂ Rnb olyan nyílt halmaz, melyre f (x) ∈ A. Ekkor

V := f −1 (A) választással V nyílt, x ∈ V és f (V ) ⊂ A. Így f x-ben folytonos.

6.9. Tétel. Ha H ⊂ Rkb nyílt és f : H → Rnb folytonos függvény, akkor f Borel-

mérhető.

Bizonyítás. A ⊂ Rnb nyílt halmaz esetén a 6.8. tétel miatt f −1 (A) nyílt, ezért
f −1 (A) ∈ B(Rkb ). Ebből a 6.6. tétel miatt f Borel-mérhető.

A következőkben gyakran fogunk találkozni a „majdnem mindenütt” fogalommal.

6.10. Definíció. Legyen (X, A, µ) mértéktér, L ⊂ X és

` : L → {igaz, hamis}

ún. logikai függvény.

¬ Jelölje H(`) a H ⊂ X azon pontjainak halmazát, melyben ` értelmezett és
értéke igaz.
­ Azt mondjuk, hogy ` µ-majdnem mindenütt teljesül a H halmazon, ha a H
azon pontjainak halmaza, melyben ` nincs értelmezve vagy az értéke hamis,
mérhető és mértéke 0.
® Ha ` µ-majdnem mindenütt teljesül az X halmazon, akkor azt mondjuk,
hogy ` µ-majdnem mindenütt (vagy röviden majdnem mindenütt) teljesül.
Rövidítése: µ-m.m. illetve m.m.

Például legyen (X, A, µ) a Lebesgue-mértéktér, f a négyzetfüggvény, g a recip-

rokfüggvény, H := [0, 1] és

igaz,

ha f (x) < g(x),
` : R \ {0} → R, `(x) :=
hamis, ha f (x) ≥ g(x).


26
Az ` logikai függvényt a továbbiakban f < g módon jelöljük. Ekkor H(f < g) = (0,1),
ezért H \ H(f < g) = {0,1}. Ebből f < g λ-m.m. [0,1]-en, ahol λ a Lebesgue-mérték.
Másrészt, ha 
igaz,

ha f (x) ≤ 4,
` : R → R, `(x) := 
hamis, ha f (x) > 4,
akkor az ` logikai függvényt a továbbiakban f ≤ 4 módon jelöljük, továbbá

f −1 ([−∞,4]) = R(f ≤ 4) = {x ∈ R : f (x) ≤ 4} = [−2, 2].

6.11. Tétel. Legyen (X, A, µ) teljes mértéktér, (Y, B) mérhető tér, f : A → Y

(A ⊂ X) és g : H → Y (H ⊂ X). Ha g (A, B)-mérhető és f = g m.m., akkor f
(A, B)-mérhető.

6.12. Tétel. Legyenek (X, A), (Y, B), (Z, C) mérhető terek, f : A → Y (A ⊂ X)
és g : B → Z (B ⊂ Y ). Ha f (A, B)-mérhető és g (B, C)-mérhető, akkor g ◦ f
összetett függvény (A, C)-mérhető.

6.13. Tétel. Legyen (X, A) mérhető tér, f : A → Rb (A ⊂ X) és g : B → Rb

(B ⊂ X). Ha f és g A-mérhetőek, akkor cf (c ∈ Rb ), |f |, 1/f , max{f, g}, f + g,
f g függvények A-mérhetőek.

A következő tételben azt vizsgáljuk, hogy egy Rb -értékű függvény mérhetőségének

vannak-e egyszerűbb átfogalmazásai.

6.14. Tétel (Mérhetőség megfogalmazásai Legyen (X, A) mérhető

Mérhetőség ekvivalens megfogalmazásai).
tér, f : A → Rb (A ∈ A) és S ⊂ R sűrű R-ben. Ekkor a következő állítások
ekvivalensek:
¬ f A-mérhető.
­ X(f > a) ∈ A minden a ∈ S-re.
® X(f < a) ∈ A minden a ∈ S-re.
¯ X(f ≥ a) ∈ A minden a ∈ S-re.
° X(f ≤ a) ∈ A minden a ∈ S-re.
Ha ¬–° közül valamelyik teljesül, akkor X(f = a) ∈ A minden a ∈ S-re.

Emlékeztetőül, például X(f > a) az X azon elemeinek halmazát jelöli, melyekhez az

f függvény a-nál nagyobb értékeket rendel.

27
 A valószínűségszámításban a valószínűségi változót a ® tulajdonsággal definiáltuk.
Így tehát az előző tétel alapján a valószínűségi változó P -mérhető függvényt jelent,
ahol P a valószínűség.

Bizonyítás. I Legyenek x, y, z ∈ Q, x < y. Ekkor vannak olyan xn , yn , zn ∈ S, xn <

< yn (n ∈ N), melyekre teljesülnek a következők:
∞   ∞  
1) (x, ∞] = (xn , ∞], azaz f −1 (x, ∞] = f −1 (xn , ∞] .
S S
n=1 n=1
∞ ∞   ∞  
(zn , ∞], azaz f −1 [−∞, z) = f −1 (zn , ∞] .
S S S
2) [−∞, z) = [−∞, zn ] =
n=1 n=1 n=1
∞ ∞ ∞
h i     
−1
(xn , ∞] \ (yn , ∞] , azaz f f −1 (xn , ∞] \
S S S
3) (x, y) = (xn , yn ] = (x, y) =
n=1 n=1 n=1
 
−1
\f (yn , ∞] .
 
Ha ­ teljesül, akkor X(f > a) = f −1 (a, ∞] ∈ A minden a ∈ S-re, így az 1), 2), 3)
pontok miatt, ha T ∈ Ib (R), akkor f −1 (T ) ∈ A. Másrészt H ∈ N (Rb ) esetén létezik
S −1
Ti ∈ Ib (R) (i ∈ N), hogy H = Ti , azaz f −1 (H) = f (Ti ) ∈ A. Így a 6.6. tétel
S
i∈N i∈N
∈A
miatt f A-mérhető, vagyis „­ ⇒ ¬”.
 
I X(f > a) = f −1 (a, ∞] és (a, ∞] ∈ B(Rb ), vagyis „¬ ⇒ ­”.
I Az „¬ ⇔ ®” hasonlóan bizonyítható, mint az „¬ ⇔ ­”.
I X(f > a) = A \ X(f ≤ a), vagyis „­ ⇔ °”. Hasonlóan teljesül „® ⇔ ¯”.
I Ha ¬–° közül valamelyik teljesül, akkor az előbbiek miatt ¯ és ° is igaz, így
X(f = a) = X(f ≥ a) ∩ X(f ≤ a) ∈ A minden a ∈ S esetén.

6.15. Megjegyzés. Ha (X, A, µ) mértéktér és f : X → Rb egy µ-mérhető függvény,

akkor
ν : B(Rb ) → [0, ∞], ν(B) := µ(X(f ∈ B))

mérték az (Rb , B(Rb )) mérhető téren. Speciálisan, ha (X, A, µ) valószínűségi mező

és f egy valószínűségi változó, akkor a ν mértéket az f eloszlásának nevezzük.

28
7. Mérhető függvények sorozatai
A következő tétel szerint, mérhető valós értékű függvényekből álló sorozat határfügg-
vénye is mérhető.

7.1. Tétel. Legyen (X, A) mérhető tér, fn : X → R (n ∈ N) A-mérhető függvé-

nyek. Ekkor f : A → R, f (x) := n→∞
lim fn (x) A-mérhető, ahol A a konvergenciatar-
tomány, azaz A := {x ∈ X : fn (x) konvergens}.

7.2. Megjegyzés. A 7.1. tétel és a 6.2. megjegyzés miatt, ha (X, A) mérhető tér és
fn : X → R (n ∈ N) A-mérhető függvények, akkor {x ∈ X : fn (x) konvergens} ∈ A,
azaz a konvergenciatartomány mérhető.

7.3. Tétel. Legyen (X, A) mérhető tér és fn : X → Rb (n ∈ N). Ha az fn -ek A-

mérhetőek minden n ∈ N-re, akkor sup fn , inf fn , lim fn és lim fn is A-mérhetőek.
n n

7.4. Tétel. Legyen (X, A, µ) teljes mértéktér és f, fn : X → Rb (n ∈ N). Ha az

fn -ek µ-mérhetőek minden n ∈ N-re és lim fn = f m.m., akkor f µ-mérhető.
n→∞

 
Bizonyítás. Legyen A := X \ X lim fn = f . Ekkor A ∈ A és µ(A) = 0. Ha
n→∞  
x ∈ A, akkor lim fn (x) = lim fn (x) = f (x), azaz x ∈ X lim fn = f . Ebből A ⊂
n→∞ 
     
⊂ X lim fn = f , azaz X \ X lim fn = f ⊂ A. Tehát µ X \ X lim fn = f = 0,
vagyis lim fn = f m.m., melyből a 7.3. tétel szerint lim fn µ-mérhető, így a 6.11. tétel
miatt f is µ-mérhető.

7.5. Definíció. Legyen (X, A, µ) mértéktér és f, fn : X → R (n ∈ N) µ-mérhető

függvények. Azt mondjuk, hogy fn µ-mértékben konvergál f -hez, ha
  
lim µ X |fn − f | > ε =0
n→∞

minden ε ∈ R+ esetén, vagyis, ha minden pozitív ε esetén 0-hoz konvergál a

mértéke azon x ∈ X pontok halmazának, melyekre az fn (x) és az f (x) távolsága
nagyobb ε-nál.

Például, a valószínűségszámításban a Bernoulli-féle nagy számok törvénye szerint,

egy véletlen esemény relatív gyakorisága valószínűségben (azaz P -mértékben) kon-
vergál az esemény valószínűségéhez. A valószínűségszámításban ezt sztochasztikus
konvergenciának is szoktuk nevezni.

29
 A következő tétel szerint, véges mértéktér esetén a hagyományos értelemben vett
konvergenciából következik a mértékben vett konvergencia.

Lebesgue-tétel). Ha (X, A, µ) véges mértéktér, f, fn : X → R (n ∈ N)

7.6. Tétel (Lebesgue-tétel
lim fn = f m.m., akkor fn µ-mértékben konvergál f -hez.
µ-mérhető függvények és n→∞

A Lebesgue-tétel megfordítása nem igaz. Vagyis mértékben vett konvergenciából

önmagában még nem következik a hagyományos konvergencia majdnem mindenütt.
Viszont a következő tétel szerint van olyan részsorozat, amelyre már igaz lesz az is.

7.7. Tétel (Riesz-féle tétel Ha (X, A, µ) mértéktér, f, fn : X → R

Riesz-féle kiválasztási tétel).
(n ∈ N) µ-mérhető függvények és fn µ-mértékben konvergál f -hez, akkor fn -nek
létezik olyan fnk részsorozata, hogy lim fnk = f m.m.
k→∞

A továbbiakban ki fog derülni, hogy a mérhető függvények tulajdonságainak

vizsgálata visszavezethető az ún. egyszerű függvények tulajdonságaira.

7.8. Definíció. A véges értékkészletű függvényeket egyszerű függvényeknek ne-

vezzük. Speciálisan, ha X egy halmaz és A ⊂ X, akkor a

1,

ha x ∈ A,
χA : X → R, χA (x) :=
0,

különben

függvényt az A indikátorának nevezzük.

7.9. Tétel. Legyen (X, A) mérhető tér és A ⊂ X. A χA függvény pontosan akkor

A-mérhető, ha A ∈ A.

Bizonyítás. I „⇒” Ha χA A-mérhető, akkor A = X(χA = 1) ∈ A.

I „⇐” Ha A ∈ A, akkor X(χA < a) = ∅, ha a ≤ 0, X(χA < a) = A, ha 0 < a ≤ 1
és X(χA < a) = X, ha a > 1. Ebből X(χA < a) ∈ A minden a ∈ R esetén, vagyis
χA A-mérhető.

7.10. Megjegyzés. Ha s : X → Rb egyszerű függvény és Rs = {y1 , . . . , yn }, akkor

n
y i χ Ai ,
X
s=
i=1

ahol Ai = X(s = yi ), azaz s előáll véges sok indikátor lineáris kombinációjaként.

Ha s mérhető függvény, akkor az Ai (i = 1, . . . , n) halmazok mérhetőek, így a χAi

30
(i = 1, . . . , n) indikátorok is mérhetőek. Az állítás fordítottja is teljesül, azaz véges
sok mérhető indikátor lineáris kombinációja mérhető egyszerű függvény.
A következő tétel nagyon fontos tulajdonságot állít, mely szerint nemnegatív mér-
hető függvény mindig approximálható (közelíthető) mérhető egyszerű függvényekből
álló sorozattal.

7.11. Tétel (Approximációs tétel Ha (X, A) mérhető tér és f : X → [0, ∞] A-

Approximációs tétel).
mérhető, akkor léteznek sn : X → [0, ∞) (n ∈ N) A-mérhető egyszerű függvények,
melyekre s1 ≤ s2 ≤ s3 ≤ . . . és n→∞
lim sn = f teljesül.

Bizonyítás. Legyen s0 : X → [0, ∞), s0 := 0,

1 1χ
 
An := X f ≥ sn−1 + és sn := sn−1 + A (n ∈ N).
n n n

Ekkor az sn függvények triviálisan olyan A-mérhető egyszerű függvények, melyekre

s1 ≤ s2 ≤ s3 ≤ . . . teljesül. Be fogjuk látni, hogy lim sn = f . Legyen x ∈ X.
n→∞
Ha f (x) = ∞, akkor x ∈ An minden n ∈ N-re, így χAn (x) = 1 minden n ∈ N-re.
n ∞
1 1
= ∞ = f (x).
P P
Ebből sn (x) = i
, azaz lim s n (x) = i
i=1 n→∞ i=1
Ha f (x) < ∞, akkor belátjuk, hogy végtelen sok n-re x 6∈ An . Ezzel ellentétben
tegyük fel, hogy létezik n0 ∈ N, hogy x ∈ An minden n ≥ n0 esetén. Ebből azt
kapjuk, hogy
n
X 1
sn (x) = sn0 −1 (x) + minden n ≥ n0 -re. (7.1)
i=n0 i

x∈An χAn (x)=1 (7.1)

⇓ n
1 ⇓ ⇓ 1
Így n ≥ n0 esetén ∞ > f (x) ≥ sn−1 (x)
P
+ n = sn (x) = sn0 −1 (x) + . i
Ez azt
i=n0
n
1
felülről korlátos, ami nem igaz. Így végtelen sok n-re x 6∈ An ,
P
jelenti, hogy i
i=n0
melyből
1
f (x) < sn−1 (x) +
végtelen sok n-re. (7.2)
n
Ezután teljes indukcióval belátjuk, hogy minden n ∈ N esetén

f (x) ≥ sn−1 (x). (7.3)

n = 1-re triviális. Tegyük fel, hogy n = k-ra teljesül, de n = k + 1-re nem teljesül
(7.3). Ekkor

1 1
f (x) < sk (x) = sk−1 (x) + χAk (x) ≤ f (x) + χAk (x),
k ⇑ k
ind. felt.

31
melyből 0 < k1 χAk (x), ami csak úgy teljesülhet, ha χAk (x) = 1, azaz x ∈ Ak . Ezt
visszaírva az előző egyenlőtlenségbe, kapjuk, hogy f (x) < sk−1 (x) + k1 , azaz x 6∈ Ak ,
ami ellentmondás. Ezzel (7.3) bizonyított. A (7.2) és (7.3) egyenlőtlenségek alapján

1
0 ≤ f (x) − sn−1 (x) < végtelen sok n-re.
n

Így létezik olyan n1 < n2 < n3 < . . . pozitív egészekből álló számsorozat, hogy
 
0 ≤ f (x) − snk −1 (x) < n1k minden k ∈ N-re. Ebből lim f (x) − snk −1 (x) = 0, így
k→∞
lim snk (x) = f (x). Másrészt sn (x) monoton növekedő, így nem lehet egynél több
k→∞
torlódási pontja, melyből lim sn (x) = f (x).
n→∞

Tetszőleges f : X → Rb mérhető függvény egyszerű függvényekkel történő appro-

ximálásához szükségünk lesz a függvény pozitív ill. negatív részének fogalmára.

7.12. Definíció. Az f : X → Rb függvény pozitív része


f (x),

ha f (x) > 0,
f + : X → Rb , f + (x) := 
0, ha f (x) ≤ 0,

illetve negatív része


−f (x),

ha f (x) < 0,
f − : X → Rb , f − (x) :=
0, ha f (x) ≥ 0.


Vegyük észre, hogy f + és f − nemnegatív függvények, továbbá

f + = f χX(f >0) illetve f − = −f χX(f <0) .

7.13. Lemma. Legyen f, g : X → Rb . Ekkor

¬ f = f + − f − , |f | = f + + f − ,
­ f + = 12 (|f | + f ), f − = 21 (|f | − f ),
® (f + g)+ ≤ f + + g + , (f + g)− ≤ f − + g − .

Bizonyítás. I ¬ triviálisan teljesül az f + és f − definíciójából.

I ­ következik ¬-ből.
1
I (f + g)+ =
2
(|f + g| + f + g) ≤ 12 (|f | + |g| + f + g) = f + + g + . Hasonlóan
⇑ ⇑
­ ­
(f + g)− = 12 (|f + g| − f − g) ≤ 12 (|f | + |g| − f − g) = f − + g − .
⇑ ⇑
­ ­

32
 A következő állítás a 7.13. lemmából és a 6.13. tételből következik.

7.14. Lemma. Legyen (X, A, µ) mértéktér és f : X → Rb . Az f pontosan akkor

µ-mérhető, ha f + és f − µ-mérhetőek.

7.15. Lemma. Legyen (X, A, µ) mértéktér és f, g : X → Rb µ-mérhető függvények.

Az f = g m.m. pontosan akkor, ha f + = g + m.m. és f − = g − m.m.

Bizonyítás. A 7.14. lemma alapján f és g µ-mérhetősége miatt f + , f − , g + és g − is

µ-mérhetőek, így X(f = g) ∈ A, X(f 6= g) ∈ A, X(f + = g + ) ∈ A, X(f − = g − ) ∈ A,
X(f + 6= g + ) ∈ A, X(f − 6= g − ) ∈ A.
I „⇒” Legyen f = g m.m. Ekkor x ∈ X(f = g) esetén f (x) = g(x), melyből
f + (x) = g + (x), azaz x ∈ X(f + = g + ). Így X(f = g) ⊂ X(f + = g + ), vagyis

X(f + 6= g + ) ⊂ X(f 6= g).

   
Ebből a monotonitás miatt µ X(f + 6= g + ) ≤ µ X(f 6= g) = 0. Így
 
µ X(f + 6= g + ) = 0,

azaz f + = g + m.m. Hasonlóan bizonyítható, hogy f − = g − m.m.

I „⇐” Legyen f + = g + m.m. és f − = g − m.m. Ekkor x ∈ X(f + = g + )∩X(f − = g − )
esetén f + (x) = g + (x) és f − (x) = g − (x), melyből f (x) = g(x), azaz x ∈ X(f = g).
Így X(f + = g + ) ∩ X(f − = g − ) ⊂ X(f = g), azaz

X(f 6= g) ⊂ X(f + 6= g + ) ∪ X(f − 6= g − ).

Emiatt
   
µ X(f 6= g) ≤ µ X(f + 6= g + ) ∪ X(f − 6= g − ) ≤
⇑ ⇑
mon. szubadd.
   
≤ µ X(f + 6= g + ) + µ X(f − 6= g − ) = 0,
 
melyből kapjuk, hogy µ X(f 6= g) = 0, azaz f = g m.m.

A 7.13. lemma alapján tehát, minden f : X → Rb mérhető függvény felírható két

nemnegatív mérhető függvény (nevezetesen a pozitív és negatív részük) különbsége-
ként, melyek az approximációs tétel értelmében előállnak egyszerű függvényekből
álló függvénysorozatok határfüggvényeiként. Másrészt a 7.10. megjegyzés szerint

33
minden egyszerű függvény előáll indikátorok lineáris kombinációjaként. Így minden
f : X → Rb mérhető függvény felírható
 
kn ln
ani χA bnj χBnj 
X X
f = lim 
ni
−
n→∞
i=1 j=1

alakban, ahol kn , ln ∈ N, ani , bnj ∈ [0, ∞) és Ani , Bnj mérhető. Mivel

kn ln
ani χAni − bnj χBnj
X X

i=1 j=1

hn
cni χCni alakban, ahol cni ∈ R és Cni mérhető, ezért teljesül a következő
P
felírható
i=1
állítás.

7.16. Tétel. Ha (X, A) mérhető tér, akkor minden f : X → Rb A-mérhető

függvény felírható
hn
cni χCni
X
f = lim
n→∞
i=1

alakban, ahol n, hn ∈ N, cni ∈ R és Cni ∈ A (i = 1, . . . , hn ).

34
8. Nemnegatív mérhető függvények integrálja

A Riemann-integrál fogalmának bevezetésénél, először az értelmezési tartománynak

vettük egy beosztását, majd ahhoz konstruáltunk integrálközelítő összeget. Tetsző-
leges f : X → Rb mérhető függvény esetén azért nem tudjuk ezt analóg módon
megoldani, mert az értelmezési tartomány nem feltétlenül számhalmaz. Így először az
értékkészleten készítünk beosztást, majd abból generáljuk a függvény segítségével az
értelmezési tartomány egy beosztását. Ezen beosztás i-edik részhalmaza álljon azon
értelmezéstartománybeli pontokból, melyekhez tartozó függvényértékek az értékkész-
leten vett beosztás i-edik részintervallumába esnek. Ezután a beosztás finomításával
kapott integrálközelítő összegsorozat határértékeként lehetne definiálni a függvény
integrálját. Viszont a beosztás finomítása helyett egyszerűbb utat kapunk, ha először
csak a nemnegatív mérhető függvények körében maradunk, mert ekkor az előbbi
sorozat monoton növekvő lenne a finomítással, így a határérték meg fog egyezni a
pontos felső korláttal. Vagyis nemnegatív függvény esetén az integrál meg fog egyezni
az összes beosztáshoz tartozó integrálközelítő összegek szuprémumával.

8.1. Definíció. Legyen (X, A, µ) mértéktér, f : X → [0, ∞] µ-mérhető és

n o
Dn := (y1 , y2 , . . . , yn ) ∈ Rn : 0 ≤ y1 < y2 < · · · < yn (n ∈ N)

a nemnegatív valós számok n-elemű beosztásainak halmaza. Ha

y := (y1 , y2 , . . . , yn ) ∈ Dn ,

akkor legyenek

A1 := X(y1 ≤ f < y2 ),
A2 := X(y2 ≤ f < y3 ),
..
.
An−1 := X(yn−1 ≤ f < yn ),
An := X(yn ≤ f ).

Az f -nek y-hoz tartozó integrálközelítő összege

n
X
s(f, y) := yi µ(Ai ).
i=1

35
 Az f integrálja
Z Z n o
f dµ = f (x) dµ(x) := sup s(f, y) : n ∈ N, y ∈ Dn .

Vegyük észre, hogy minden nemnegatív mérhető függvénynek létezik integrálja

és értéke [0, ∞]-beli.
8.2. Megjegyzés. A definícióban szereplő Ai halmazok a legbővebb olyan diszjunkt
halmazok, melyek mérhetőek és az yi ≤ f (x) ∀x ∈ Ai (i = 1,2, . . . , n) feltételnek
eleget tesznek. Így
( n
X
If := yi µ(Ai ) : n ∈ N, yi ∈ [0, ∞) (i = 1, . . . , n),
i=1
Ai ∈ A (i = 1, . . . , n) diszjunktak, és )
yi ≤ f (x) minden x ∈ Ai -re (i = 1, . . . , n) .

R
jelöléssel f dµ = sup If .

8.3. Definíció. Legyen (X, A, µ) mértéktér, f : X → [0, ∞] µ-mérhető és A ∈ A.

Az f A feletti integrálja
Z Z Z
f dµ = f (x) dµ(x) := f χA dµ.
A A

Az előző definícióban f χA µ-mérhető nemnegatív függvény, így annak integrálja

definiált. Másrészt χX ≡ 1, vagyis f dµ = f dµ.
R R
X

8.4. Tétel. Legyen (X, A, µ) mértéktér, f : X → [0, ∞] µ-mérhető és A ∈ A. Ha

R
µ(A) = 0, akkor f dµ = 0.
A

Bizonyítás. Legyenek n ∈ N, yi ∈ [0, ∞) (i = 1, . . . , n), Ai ∈ A (i = 1, . . . , n)

diszjunktak, és yi ≤ f (x)χA (x) minden x ∈ Ai -re (i = 1, . . . , n). Ekkor yi > 0 és
x ∈ Ai esetén 0 < yi ≤ f (x)χA (x), azaz χA (x) > 0, így x ∈ A. Tehát yi > 0 esetén
n
Ai ⊂ A, így µ(Ai ) ≤ µ(A) = 0 miatt µ(Ai ) = 0. Ebből
P
yi µ(Ai ) = 0, vagyis
i=1
If χA = {0}. Ez pedig azt jelenti, hogy
Z Z
f dµ = f χA dµ = sup If χA = 0.
A

36
 8.5. Tétel. Legyen (X, A, µ) mértéktér, f, g : X → [0, ∞] µ-mérhető függvények.
monotonitás) Ha f ≤ g m.m., akkor f dµ ≤ g dµ.
R R
¬ (monotonitás
R R
­ Ha f = g m.m., akkor f dµ = g dµ.
 
Markov-egyenlőtlenség) Ha α ∈ [0, ∞), akkor f dµ ≥ αµ X(f ≥ α) .
R
® (Markov-egyenlőtlenség
¯ Ha f dµ < ∞, akkor f < ∞ m.m.
R
R
° f dµ = 0 pontosan akkor teljesül, ha f = 0 m.m.
homogenitás Ha α ∈ [0, ∞), akkor αf dµ = α f dµ.
R R
± (pozitív
pozitív homogenitás)

Megjegyezzük, hogy a valószínűségszámításban a Markov-egyenlőtlenségnek ki-

emelt szerepe van, hiszen ebből lehet bizonyítani a nagy számok gyenge törvényét.

Bizonyítás. I ¬ feltételével és H := X(f > g) jelöléssel H ∈ A és µ(H) = 0.

Legyenek n ∈ N, yi ∈ [0, ∞) (i = 1, . . . , n), Ai ∈ A (i = 1, . . . , n) diszjunktak, és
n
yi ≤ f (x) minden x ∈ Ai -re (i = 1, . . . , n). Ekkor yi µ(Ai ) ∈ If .
P
i=1
Másrészt Ai \ H ∈ A (i = 1, . . . , n) diszjunktak, és yi ≤ f (x) ≤ g(x) minden
n
x ∈ Ai \ H esetén (i = 1, . . . , n), így yi µ(Ai \ H) ∈ Ig . De µ(Ai ) = µ(Ai \ H) +
P
i=1
n
+ µ(Ai ∩ H), ezért yi µ(Ai ) ∈ Ig . Ebből If ⊂ Ig , vagyis sup If ≤ sup Ig . Így ¬
P
i=1
0
teljesül.
   
I ­ feltételével, X(f < g) ⊂ X(f 6= g) miatt µ X(f < g) ≤ µ X(f 6= g) = 0.
Ebből f ≥ g m.m., így ¬ miatt f dµ ≥ g dµ. Hasonlóan bizonyítható, hogy
R R

f dµ ≤ g dµ. Mindezekből kapjuk a ­ állítást.

R R

 
I Ha n = 1, y1 = α és A1 = X(α ≤ f ), akkor αµ X(α ≤ f ) ∈ If , melyből
következik ® állítása.
®
⇓    
I Ha K := f dµ < ∞, akkor R 3 K ≥ nµ X(f ≥ n) ≥ nµ X(f = ∞) minden
R
 
n ∈ N-re, így µ X(f = ∞) = 0, melyből következik ¯.
®
⇓    
I 0= f dµ esetén 0 ≥ n1 µ X(f ≥ n1 ) minden n ∈ N-re, így µ X(f ≥ n1 ) = 0
R

minden n ∈ N-re. Ebből

∞ !
1 1
   [     
lim µ X f ≥
0 = n→∞ =µ X f≥ = µ X(f > 0) = µ X(f 6= 0) ,
n ⇑
n=1 n
folyt.

azaz f = 0 m.m.
Ha f = 0 m.m., akkor A := X(f 6= 0) jelöléssel A ∈ A és µ(A) = 0. Így f = f χA
R R
és a 8.4. tétel miatt f dµ = f dµ = 0. Ezzel ° bizonyított.
A

37
I Legyen α ∈ [0, ∞), n ∈ N, yi ∈ [0, ∞) (i = 1, . . . , n), Ai ∈ A (i = 1, . . . , n)
diszjunktak, és yi ≤ f (x) minden x ∈ Ai -re (i = 1, . . . , n). Ekkor αyi ≤ αf (x)
n n
minden x ∈ Ai -re (i = 1, . . . , n), így yi µ(Ai ) ∈ If és αyi µ(Ai ) ∈ Iαf . Ebből
P P
i=1 i=1

αIf := {αx : x ∈ If } ⊂ Iαf ,

ami miatt Z Z
α f dµ = α sup If = sup αIf ≤ sup Iαf = αf dµ. (8.1)

Ha α > 0, akkor β := α1 és g := αf jelöléssel (8.1) miatt β g dµ ≤ βg dµ, azaz

R R

1 R R 1
≤ ≤
R R
α
αf dµ α
αf dµ. Ebből αf dµ α f dµ, így (8.1) miatt ± teljesül. Ha
α = 0, akkor ° miatt teljesül ±. Ezzel ± bizonyított.

8.6. Tétel (Beppo tétele Ha az (X, A, µ) mérték-

Beppo Levi monoton konvergencia tétele).
tér, fn : X → [0, ∞] µ-mérhető függvények minden n ∈ N-re és f1 ≤ f2 ≤ . . . ,
akkor Z Z
lim fn dµ = n→∞
n→∞
lim fn dµ.

8.7. Tétel. Legyen (X, A, µ) mértéktér és fi : X → [0, ∞] (i ∈ I ⊂ N) µ-mérhető

függvények. Ekkor Z X 
XZ
fi dµ = fi dµ.
i∈I i∈I

38
9. Integrálható függvények
A Riemann-integrál lineáris operátor, azaz tagonként lehet integrálni és az integrálból
konstans kiemelhető. A nemnegatív mérhető függvényeknél a pozitív homogenitás
és a 8.7. tétel alapján hasonló tulajdonság teljesül. Tetszőleges mérhető függvény
integráljánál szeretnénk megőrizni ezt a tulajdonságot. Mivel egy Rb -beli értékű
függvény mindig felírható a pozitív és negatív részének különbségeként, ezért adó-
dik az ötlet, hogy egy ilyen függvény integrálja legyen a pozitív és negatív részek
integráljának a különbsége. Mivel a pozitív és negatív részek is nemnegatív mérhető
függvények, ha az eredeti függvény mérhető, ezért ebben az esetben ezek az integrálok
már értelmezettek. A definícióban még arra kell ügyelni, hogy a pozitív és negatív
részek integráljai ne legyenek egyszerre ∞-nel egyenlőek, mert ekkor a különbségük
nem értelmezett.

9.1. Definíció. Legyen (X, A, µ) mértéktér és f : X → Rb µ-mérhető függvény.

Azt mondjuk, hogy f -nek létezik az integrálja, ha
Z Z
f + dµ < ∞ vagy f − dµ < ∞.

Ekkor az f integrálja
Z Z Z Z
f dµ = f (x) dµ(x) := +
f dµ − f − dµ.

f dµ ∈ R, akkor f -fet integrálhatónak nevezzük.

R
Ha

Tehát megkülönböztetjük a „létezik az integrálja” és az „integrálható” fogalmakat.

Az első esetben megengedjük a ∞ és −∞ értékeket is, de a másodikban nem. Hasonló
a különbség a „létezik a határértéke” és a „konvergens” fogalmak között.
f dµ > −∞ esetén f − dµ ∈ R, illetve f dµ < ∞ esetén
R R R
9.2. Megjegyzés.
R +
f dµ ∈ R.
Példaként megemlítjük, hogy a valószínűségszámításban egy valószínűségi változó
várható értéke nem más, mint a valószínűségi változó integrálja a valószínűség szerint.

9.3. Definíció. Legyen (X, A, µ) mértéktér, f : X → Rb µ-mérhető függvény és

A ∈ A. Azt mondjuk, hogy f -nek létezik az integrálja A felett, ha f χA -nak létezik
az integrálja, és ekkor
Z Z Z
f dµ = f (x) dµ(x) := f χA dµ.
A A

39
 f dµ ∈ R, akkor f -fet integrálhatónak nevezzük A felett.
R
Ha
A

R R
9.4. Megjegyzés. A = X választással azt kapjuk, hogy f dµ = f dµ.
X

9.5. Definíció. Legyen (X, A, µ) mértéktér, A ∈ A és f : A → Rb . Azt mondjuk,

hogy f -nek létezik az integrálja A felett, ha az

f (x),

ha x ∈ A,
f ∗ : X → Rb , f ∗ (x) :=
0, ha x 6∈ A


függvénynek létezik az integrálja, és ekkor

Z Z Z
f dµ = f (x) dµ(x) := f ∗ dµ.
A A

f dµ ∈ R, akkor f -fet integrálhatónak nevezzük A felett.

R
Ha
A

9.6. Tétel. Legyen (X, A, µ) mértéktér, f : X → Rb µ-mérhető függvény, A ∈ A

R
és µ(A) = 0. Ekkor f integrálható A felett, továbbá f dµ = 0.
A

(f χA )+ dµ = f + χA dµ = f + dµ = 0 a 8.4. tétel miatt. Hasonlóan

R R R
Bizonyítás.
A
(f χA )− dµ = 0. Így definíció alapján kapjuk a tételt.
R

9.7. Tétel. Legyen (X, A, µ) mértéktér és f, g : X → Rb µ-mérhetőek.

R R R
¬ Ha f = g m.m. és létezik f dµ, akkor létezik g dµ is, továbbá g dµ =
R
= f dµ.
­ f pontosan akkor integrálható, ha |f | integrálható, továbbá ekkor | f dµ| ≤
R

≤ |f | dµ.
R

homogenitás) Ha létezik f dµ, akkor α ∈ R esetén létezik αf dµ is,

R R
® (homogenitás
R R
továbbá αf dµ = α f dµ.
R R R
¯ (additivitás
additivitás) Ha f dµ+ g dµ értelmezett, akkor (f +g) dµ létezik, továbbá
R R R
(f + g) dµ = f dµ + g dµ.
° Ha f ≤ g és létezik f dµ > −∞ (vagy létezik g dµ < ∞), akkor létezik
R R

g dµ (illetve f dµ) is, továbbá f dµ ≤ g dµ.

R R R R

± (majoráns kritérium Ha |f | ≤ g m.m. és g integrálható, akkor f is integ-

majoráns kritérium)
rálható.

40
Bizonyítás. I ¬ feltételeivel f + = g + m.m. és f − = g − m.m., továbbá
Z Z Z Z Z Z
f dµ = f + dµ − f − dµ = g + dµ − g − dµ = g dµ.
⇑
8.5. tétel ­

Ezzel ¬ bizonyított.
I Az |f | pontosan akkor integrálható, ha
Z Z Z Z
R3 |f | dµ = (f + + f − ) dµ = f + dµ + f − dµ.
⇑
8.7. tétel

Ez azzal ekvivalens, hogy f + dµ ∈ R és f − dµ ∈ R, ami f integrálhatóságának

R R

szükséges és elégséges feltétele. Másrészt, ha f integrálható, akkor

Z  Z Z  Z  Z 
+ − + −
       

 f dµ = 
 f dµ − f dµ ≤ 
 f dµ +  f dµ =
Z Z Z Z
= f + dµ + f − dµ = (f + + f − ) dµ = |f | dµ.
⇑
8.7. tétel

Ezzel ­ bizonyított.
I Tegyük fel, hogy létezik f dµ és α ∈ R. Ha α ≥ 0, akkor a 8.5. tétel ± pontja
R

miatt Z Z Z Z
(αf )+ dµ = αf + dµ = α f + dµ < ∞, ha f + dµ < ∞,

illetve Z Z Z Z
(αf )− dµ = αf − dµ = α f − dµ < ∞, ha f − dµ < ∞.

Az f dµ létezése miatt f + dµ < ∞ vagy f − dµ < ∞, így (αf )+ dµ < ∞ vagy

R R R R

(αf )− dµ < ∞. Ezért αf dµ létezik. Másrészt ekkor szintén a 8.5. tétel ± pontja
R R

miatt
Z Z Z Z Z
−
αf dµ = (αf ) dµ − +
(αf ) dµ = +
αf dµ − αf − dµ =
Z Z Z Z  Z
+ − + −
=α f dµ − α f dµ = α f dµ − f dµ = α f dµ.

Ha α < 0, akkor (αf )+ = −αf − és (αf )− = −αf + , melyből az előzőhöz hasonlóan

R
bizonyítható, hogy létezik αf dµ, másrészt
Z Z Z Z Z
+ − −
αf dµ = (αf ) dµ − (αf ) dµ = (−αf ) dµ − (−αf + ) dµ =
Z Z Z Z  Z
=α f + dµ − α f − dµ = α f + dµ − f − dµ = α f dµ.

41
Ezzel ® bizonyított.

I Tegyük fel, hogy S := f dµ + g dµ értelmezett. S ∈ R esetén f dµ ∈ R és

R R R

g dµ ∈ R, így f dµ ∈ R és g + dµ ∈ R. Emiatt
R R + R

Z Z Z Z
∞> f + dµ + g + dµ = (f + + g + ) dµ ≥ (f + g)+ dµ,
⇑
7.13. lemma

R
így (f + g) dµ létezik.
S = ∞ esetén f dµ > −∞ és g dµ > −∞, így a 9.2. megjegyzés miatt
R R

Z Z Z Z
∞> f − dµ + g − dµ = (f − + g − ) dµ ≥ (f + g)− dµ,
⇑
7.13. lemma

R
így (f + g) dµ létezik.
S = −∞ esetén f dµ < ∞ és g dµ < ∞, így a 9.2. megjegyzés miatt
R R

Z Z Z Z
+ + + +
∞> f dµ + g dµ = (f + g ) dµ ≥ (f + g)+ dµ,
⇑
7.13. lemma

R
így (f + g) dµ létezik. A ¯ bizonyításához még az egyenlőséget kell belátni.

(f + g)+ − (f + g)− = f + g = f + − f − + g + − g − ,

melyből
(f + g)+ + f − + g − = (f + g)− + f + + g + .

Így
Z Z Z Z Z Z
+ − − − +
(f + g) dµ + f dµ + g dµ = (f + g) dµ + f dµ + g + dµ.

Ebből átrendezéssel kapjuk ¯ állítását.

I Ha f ≤ g, akkor f + ≤ g + és f − ≥ g − , így a 9.2. megjegyzés miatt teljesül a

következő két állítás:
f dµ > −∞, akkor ∞ > f − dµ ≥ g − dµ, így
R R R R
1) Ha létezik g dµ létezik.
g dµ < ∞, akkor ∞ > g + dµ ≥ f + dµ, így
R R R R
2) Ha létezik f dµ létezik.
Az ° bizonyításához még az egyenlőtlenséget kell belátni. Mivel f + dµ ≤ g + dµ
R R

és − f − dµ ≤ − g − dµ, így a két egyenlőtlenséget összeadva kapjuk °-öt.

R R

42
I ± feltételeivel g + ≥ g + − g − = g ≥ |f | m.m., melyből
|f | dµ ≤ g + dµ ∈ R,
R R

hiszen g integrálható. Így |f | dµ ∈ R, melyből ­ miatt f integrálható, azaz ±

R

teljesül.

9.8. Tétel (Az additivitása Legyen (X, A, µ) mérték-

Az integrál halmazok feletti additivitása).
tér, f : X → Rb , Ai ∈ A (i ∈ I ⊂ N) diszjunktak és A :=
S R
Ai . Ha létezik f dµ,
i∈I
f dµ is minden i ∈ I-re, továbbá
R R
akkor létezik f dµ és
A Ai

Z XZ
f dµ = f dµ.
A i∈I A
i

Bizonyítás. Mivel (f χA )+ dµ = f + χA dµ ≤ f + dµ < ∞ vagy (f χA )− dµ =

R R R R

= f − χA dµ ≤ f − dµ < ∞, ezért létezik f χA dµ = f dµ. Hasonlóan látható,

R R R R
A
f dµ minden i ∈ I-re. Ezután azt bizonyítjuk, hogy
R
hogy létezik
Ai

g χA = g χ Ai ,
X
(9.1)
i∈I

ahol g : X → Rb tetszőleges függvény. Ha x ∈ A, akkor pontosan egy i0 index létezik,

melyre x ∈ Ai0 . Ebből g(x)χAi (x) = g(x)χAi0 (x) = g(x)χA (x). Ha x 6∈ A, akkor
P
i∈I
x 6∈ Ai minden i ∈ I-re, így g(x)χAi (x) = 0 = g(x)χA (x). Ezzel (9.1) bizonyított.
P
i∈I
Most rátérünk az egyenlőség bizonyítására.

Z Z Z Z (9.1)
−χ ⇓
f dµ = f χA dµ = f + χA dµ − f A dµ =
A
XZ Z  XZ XZ
= f +χ
Ai dµ − f − χAi dµ = f χAi dµ = f dµ.
i∈I i∈I i∈I Ai

A következő tételben annak adjuk meg az elégséges feltételét, hogy egy mér-
hető függvényekből álló sorozat esetén fel lehessen cserélni az integrál és a limesz
operátorokat.

9.9. Tétel (Lebesgue tétele Legyen (X, A, µ) mértéktér

Lebesgue majorált konvergencia tétele).
és g, f, fn : X → Rb (n ∈ N) µ-mérhető függvények. Ha g integrálható, |fn | ≤ g
m.m. minden n ∈ N-re és lim fn = f m.m., akkor f és fn integrálható függvények
n→∞
minden n ∈ N-re, továbbá
Z Z
lim fn dµ = f dµ.
n→∞

43
10. Lebesgue-integrál
A Lebesgue-mérték szerinti integrált Lebesgue-integrálnak nevezzük. A következő
tétel szerint minden Riemann-integrálható függvény egyúttal Lebesgue-integrálható
is, továbbá ekkor a két integrál értéke megegyezik.

10.1. Tétel. Ha f : [a, b] → R (a, b ∈ R, a < b) Riemann-integrálható, akkor f

R Rb
Lebesgue-integrálható [a, b] felett és f dλ = f (x) dx.
[a,b] a

A tétel megfordítása nem igaz. Legyen például


1,

ha x ∈ Q,
f : [0,1] → R, f (x) :=
0, ha x 6∈ Q.


Ekkor
 
f (x),

ha x ∈ [0,1] 1,

ha x ∈ Q ∩ [0,1]
f ∗ : R → R, f ∗ (x) := =
0, ha x 6∈ [0,1] 0, különben
 

jelöléssel
Z Z    
f dλ = f ∗ dλ = 1 · λ Q ∩ [0,1] +0 · λ Q ∩ [0,1] = 0.
[0,1]
| {z }
0

Másrészt ismert, hogy f Riemann-szerint nem integrálható. Mindezek alapján tehát,

a Lebesgue-integrál a Riemann-integrál általánosítása.
Fontos még megjegyezni, hogy a Riemann-integrálhatóság szükséges és elégséges
feltételének szoros kapcsolata van a Lebesgue-mértékkel és a folytonossággal.

Lebesgue-kritérium). Az f : [a, b] → R (a, b ∈ R, a < b) korlátos

10.2. Tétel (Lebesgue-kritérium
függvény pontosan akkor Riemann-integrálható, ha folytonos λ-m.m. [a, b]-n.

44
11. Mértékterek szorzata, kétszeres integrál
A valós számokon értelmezett Lebesgue-mértéket (az ún. egydimenziós Lebesgue-
mértéket) az intervallumok hosszának teljes mértékké való kiterjesztésével definiáltuk.
Hasonlóan járhatunk el a síkon is, ha téglalapok területét terjesztjük ki teljes mérték-
ké. Ekkor a terület általánosítását kapjuk, amit kétdimenziós Lebesgue-mértéknek
nevezünk. Vegyük észre, hogy a téglalapok felírhatók két egydimenziós Lebesgue-
mérhető halmaz, nevezetesen két szakasz Descartes-szorzataként, továbbá a téglalap
területe ezen két halmaz mértékeinek a szorzata. A térben a téglatestek térfogatát is
kiterjeszthetjük teljes mértékké, amely a térfogat általánosítása. A téglatest felírható
egy téglalap és egy szakasz Descartes szorzataként, a téglatest térfogata pedig ezen
két halmaz mértékének szorzata. Ezt a két példát általánosítva, két mértéktérből a
következőképpen készíthetünk egy harmadikat:

11.1. Definíció. Legyenek (X, A, µ) és (Y, B, ν) mértékterek, továbbá

ϕ : {A × B : A ∈ A, B ∈ B} → [0, ∞], ϕ(A × B) := µ(A)ν(B).

A ϕ-hez tartozó külső mértéket jelöljük µ ⊗ ν-vel. A µ ⊗ ν-mérhető halmazok

rendszerét jelöljük A ⊗ B-vel. A µ ⊗ ν-nek A ⊗ B-re vett leszűkítését a µ és ν
mértékek szorzatának nevezzük, és ezt is µ ⊗ ν-vel jelöljük. Az (X × Y, A ⊗ B, µ ⊗ ν)
teljes mértékteret az (X, A, µ) és (Y, B, ν) mértékterek szorzatterének nevezzük.

A következő tétel szerint az előbb definiált ϕ halmazfüggvény premérték, vagyis

µ ⊗ ν a ϕ kiterjesztése teljes mértékké.

11.2. Tétel. Legyenek (X, A, µ) és (Y, B, ν) mértékterek. Ha A ∈ A és B ∈ B,

akkor A × B ∈ A ⊗ B és (µ ⊗ ν)(A × B) = µ(A)ν(B).

Kettőnél több mértéktérből is készíthető szorzattér rekurzió segítségével:

11.3. Definíció. Legyen n ≥ 3 egész és (Xi , Ai , µi ) mértékterek (i = 1,2, . . . , n).

Rekurzióval definiáljuk a

µ1 ⊗ · · · ⊗ µn := (µ1 ⊗ · · · ⊗ µn−1 ) ⊗ µn

külső mértéket az X1 × · · · × Xn = (X1 × · · · × Xn−1 ) × Xn -en. Legyen

A1 ⊗ · · · ⊗ An := (A1 ⊗ · · · ⊗ An−1 ) ⊗ An .

45
 A µ1 ⊗ · · · ⊗ µn külső mérték leszűkítését A1 ⊗ · · · ⊗ An -re a µi -k szorzatának
nevezzük és szintén µ1 ⊗ · · · ⊗ µn -nel jelöljük. Ha X1 = · · · = Xn , A1 = · · · = An
és µi = · · · = µn , akkor a µn := µ1 ⊗ · · · ⊗ µn és An := A1 ⊗ · · · ⊗ An jelöléseket
használjuk. Ugyanezt a jelölést használjuk n = 2 esetén is.

11.4. Tétel. Legyen (X, A, µ) mértéktér és B1 , . . . , Bn ∈ A. Ekkor B1 × · · · ×

× Bn ∈ An és µn (B1 × · · · × Bn ) = µ(B1 ) · · · µ(Bn ).

11.5. Definíció. Legyenek (X, A, µ) és (Y, B, ν) mértékterek és f : X × Y → Rb .

Tegyük fel, hogy ν-szerint majdnem minden y ∈ Y esetén létezik a

gy : X → Rb , gy (x) := f (x, y)

függvénynek az integrálja µ szerint, és a


R R
 gy dµ,

ha létezik gy dµ,
h : Y → Rb , h(y) =
0, különben



függvénynek létezik az integrálja ν szerint. Ekkor azt mondjuk, hogy f -nek létezik
az ZZ ZZ Z
f dµ dν = f (x, y) dµ(x) dν(y) := h dν
RR RR
kétszeres integrálja. Hasonlóan értelmezhető f dν dµ = f (x, y) dν(y) dµ(x) is.

A következő tétel szerint mértékek szorzatára vonatkozó integrál visszavezethető

kétszeres integrálra.

Fubini-tétel). Legyenek (X, A, µ) és (Y, B, ν) teljes mértékterek,

11.6. Tétel (Fubini-tétel
továbbá f : X × Y → Rb egy olyan függvény, mely egy σ-véges halmazon kívül
eltűnik, azaz létezik olyan H ∈ A ⊗ B σ-véges halmaz, hogy f (x, y) = 0 teljesül
minden (x, y) ∈ H-ra. Ha f -nek létezik az integrálja µ ⊗ ν-szerint, akkor léteznek
a kétszeres integráljai is, továbbá
Z ZZ ZZ
f d(µ ⊗ ν) = f dµ dν = f dν dµ.

46
12. Többdimenziós Lebesgue-mérték

12.1. Definíció. Az (Rn , Ln , λn ) (n ≥ 2) mértékteret n-dimenziós Lebesgue-

mértéktérnek, λn -net pedig n-dimenziós Lebesgue-mértéknek nevezzük. A Lebesgue-
mértéket szokás egydimenziós Lebesgue-mértéknek is nevezni.

Geometriai értelemben λ2 a területet, λ3 pedig a térfogatot jelenti. A következő

tétel a 11.4. tétel speciális esete.

12.2. Tétel. Ha Bi ∈ L (i = 1, . . . , n), akkor B1 × · · · × Bn ∈ Ln , továbbá

λn (B1 × · · · × Bn ) = λ(B1 ) · · · λ(Bn ).

12.3. Tétel. Az Rn (n ∈ N) minden Borel-mérhető részhalmaza λn -mérhető.

Bizonyítás. Az 5.2. tétel alapján

∞
[ 
n n
N (R ) = Ti : Ti ∈ T (R , R) ∀i ∈ N .
i=1

A T (Rn , R) elemei λn -mérhetőek a 12.2. tétel miatt, így N ∈ N (Rn ) esetén N ∈ Ln .

B(Rn ) az N (Rn )-et tartalmazó legszűkebb σ-algebra, így N (Rn ) ⊂ Ln miatt, mivel
Ln σ-algebra, B(Rn ) ⊂ Ln teljesül.

12.4. Tétel. Ha H ⊂ Rn (n ∈ N) Jordan-mérhető, akkor λn -mérhető is, továbbá

a Jordan-mértéke λn (H)-val egyenlő.

Az n-dimenziós Lebesgue-mérhetőség és -mérték – hasonlóan az egydimenziós

esethez – invariáns az eltolásra.

Eltolás-invariancia). Legyen r ∈ Rn , g : Rn → Rn , g(x) := x + r és

12.5. Tétel (Eltolás-invariancia
A ⊂ Rn . Ekkor
 
λn g(A) = λn (A),

továbbá, ha A ∈ Ln , akkor g(A) ∈ Ln .

A Riemann-integrál nemnegatív függvény esetén a függvény alatti síkidom Jordan-

mértékével egyezik meg. A következő tétel szerint hasonló igaz a Lebesgue-integrálra
is, azaz, ha f nemnegatív Lebesgue-mérhető függvény, akkor az f görbéje alatti
síkidom területe az f Lebesgue-integráljával egyezik meg:

47
12.6. Tétel. Ha f : [a, b] → [0, ∞) λ-mérhető, akkor

H := {(x, y) ∈ [a, b] × R : 0 ≤ y < f (x)} ∈ L2 ,

továbbá Z
λ2 (H) = f dλ.
[a,b]

48
13. Mértékek deriváltja
Ha F : R → R differenciálható függvény, akkor a Newton – Leibniz-tétel alapján

Zb
f (x) dx = [F (x)]ba = F (b) − F (a)
a

minden a, b ∈ R, a < b esetén, ahol f (x) az F deriváltját jelöli az x ∈ R helyen.

Ennek analógiájára, ha µ és ν mértékek ugyanazon a mértéktéren és f egy olyan
függvény, melyre Z
f dµ = ν(A)
A

teljesül minden mérhető A halmaz esetén, akkor az f függvényt nevezhetnénk a ν

dν
deriváltjának µ szerint, és jelölhetnénk dµ módon.
Ehhez hasonló kapcsolatot fogalmaz meg az alábbi állítás, amely a 8.4. és 9.8. té-
telek következménye:

13.1. Tétel. Legyen (X, A, µ) mértéktér, f : X → [0, ∞] µ-mérhető függvény és

Z
ν : A → [0, ∞], ν(A) := f dµ.
A

Ekkor (X, A, ν) mértéktér.

Ebben a tételben a µ és f segítségével állítottuk elő a ν-t. Azonban a bevezetés

alapján nekünk a µ és ν segítségével kellene előállítani f -fet. A kérdés tehát, hogy
ennek a tételnek mikor igaz a megfordítása, azaz egy mérték mikor áll elő egy
nemnegatív mérhető függvény integráljaként? Pontosabban, ha µ és ν mértékek az
(X, A) mérhető téren, akkor milyen feltétellel létezik olyan f : X → [0, ∞] µ-mérhető
függvény, hogy ν(A) := f dµ teljesüljön minden A ∈ A esetén?
R
A
Ennek egy szükséges feltételét adja a 8.4. tétel, miszerint ha A ∈ A esetén
µ(A) = 0, akkor ν(A) = 0. Ezt a tulajdonságot abszolút folytonosságnak nevezzük:

13.2. Definíció. Legyenek µ ill. ν mértékek az (X, A) mérhető téren. Ha A ∈ A,

µ(A) = 0 esetén ν(A) = 0, akkor azt mondjuk, hogy ν abszolút folytonos µ-re
nézve. Jele: ν  µ.

A Radon – Nikodym-tétel kimondja, hogy σ-véges mértékek esetén az abszolút

folytonosság egyben elégséges feltétel is.

49
 13.3. Tétel (Radon
Radon – Nikodym-tétel).
Nikodym-tétel Legyenek µ ill. ν σ-véges mértékek az
(X, A) mérhető téren. Ha ν  µ, akkor létezik f : X → [0, ∞) µ-mérhető függvény,
melyre Z
ν(A) = f dµ
A

teljesül minden A ∈ A esetén. Az f µ-m.m. egyértelműen meghatározott, azaz ha

dν
fe is hasonló tulajdonságú, akkor f = fe µ-m.m. A dµ := f függvényt ν-nek µ-re
vonatkozó Radon – Nikodym-deriváltjának nevezzük.

Például a valószínűségszámításban egy abszolút folytonos valószínűségi változó

sűrűségfüggvénye nem más, mint az eloszlásának (lásd a 6.15. megjegyzést) a Ra-
don – Nikodym-deriváltja a Lebesgue-mérték B(R)-re vett leszűkítésére vonatkozóan.
A Radon – Nikodym-derivált klasszikus értelemben vett derivált jellegét jól mu-
tatja a következő tétel, amely az összetett függvények deriváltjára vonatkozó szabály
analógiája.

Láncszabály). Legyenek µ, ν és κ σ-véges mértékek az (X, A) mér-

13.4. Tétel (Láncszabály
hető téren. Ha µ  ν és ν  κ, akkor µ  κ és dµdκ
= dµ · dν κ-m.m.
dν dκ

50
Irodalomjegyzék
[1] Daróczy Zoltán: Mérték és integrál, Tankönyvkiadó, 1984.

[2] D. H. Fremlin: Measure Theory, Biddles Short Run Books, King’s Lynn, 2000.

[3] Paul R. Halmos: Mértékelmélet, Gondolat, 1984.

[4] Járai Antal: Mérték és integrál, Nemzeti Tankönyvkiadó, 2002.

[5] A. N. Kolmogorov, Sz. V. Fomin: A függvényelmélet és a funkcionálanalízis

elemei, Műszaki Könyvkiadó, 1981.

[6] Laczkovich Miklós: Valós függvénytan, ELTE jegyzet, Budapest, 1995.

[7] Rimán János: Matematikai analízis I. kötet, EKF Líceum Kiadó, Eger, 2006.

[8] Rimán János: Matematikai analízis II. kötet, EKF Líceum Kiadó, Eger, 2006.

[9] Tómács Tibor : Mérték és integrál, url: http://tomacstibor.uni-eger.hu/

tananyagok/Mertekelmelet.pdf.

51