AZ ERDÉLYI ROMÁNOK 1849 ÉS 1914 KÖZÖTT

Az 1848-as forradalom
- Simion Barnutiu visszautasitja a magyar forradalmárok által felvetett politikai nemzet fogalmát
és a magyar nyelv államnyelvé nyilvánitását
- Barnutiu az erdélyi nemzetek egyenlőségét hangoztatta és kérte a románok önrendelkezésének
elismerését, az erdélyi román nemzet szabadságát és függetlenségét
- 1848 nyara, a román magyar viszony elmérgesedése:
- május 30 – a kolozsvári diéta megszavazza Erdély egyesülését Magyarországgal
- a román küldöttségek kudarca a Diétán (Leményi püspök) és a bécsi udvarban (Saguna püspök)
- a császár elismeri az úniót (junius 22), ezzel a pesti parlament joghatósága alá kerülnek az
erdélyi románok is
- késlekedik a jobbágytörvény végrehajtása, emiatt sok helyen erőszakos összetűzésekre kerül
sor
- a magyar hatóságok statáriumot rendelnek el és rendkivüli biróságokat állitanak fel
- a magyar kormány megpróbálja a határőrezredeket is az ellenőrzése alá vonni, ezek azonban
ezt visszautasitják
- az erdélyi románság ellenállása miatt rendkivül nehézkesen halad Erdély és magyarország
adminisztrativ egyesitése, az erdélyi románok nem vesznek részt az országgyűlési választásokon
sem
- augusztus 31-én a császár felszólitja a magyar országgyűlést hogy vonja vissza az áprilisi
törvényeket, ha nem, katonai támadásra számithatnak
- szeptember 11 – Jelasics horvát bán hadseregével átlépi a Drávát
- szeptember 14 – a harmadik balázsfalvi naggyűlés
- október 3- án a császár elrendeli a magyar országgyűlés feloszlatását
- 1848 október 18 – Puchner tábornok, az erdélyi császári csapatok főparancsnoka, kijelenti
hogy a magyar kormány törvénytelen és hogy átveszi erdély irányitását
- 1848 október 20 – a Nemzeti Bizottság kijelenti hogy a császári udvart ismeri el törvényes
hatalomnak és az osztrák alkotmányt
- 48 – 49 telén megfogalmazódik egy románoklakta autonóm terület kialakitásának gondolata a
habsburg birodalmon belül
- 1849 február 25 – az erdélyi románok peticiója a császári udvarnak: kérik Bukovina, Erdély
és a Bánát egyesitését, nemzeti adminisztrációt, független román egyházakat, a román nyelv
legyen hivatalos, román oktatást, román nemzetgyűlést, a románok számarányos képviseletét a
bécsi parlamentben
- az 1849 március 4-én kiadott császári alkotmány nem váltja be a románok reményeit, nem
valósitja meg a birodalom federalizását
A neoabszolutizmus időszaka 1849 – 1860
- a forradalom leverése után visszaállitják az abszolutizmust
- egy központositott rendszert vezetnek be amelyben minden döntést bécsben hoznak
- 1849 és 1851 között formálisan érvényben volt az 1849 es oktrojál alkotmány, de ennek
rendelkezéseit a gyakorlatban soha nem alkalmazták, ezt az alkotmányt 1851 ben vissza is
vonják
- 1860-ig a birodalomban tulajdonképpen rendeletek utján kormányoznak
- a legfőbb törvényhozói és végrehajtói hatalmat a császár képviselte, őt a döntéshozatalban egy
Birodalmi Tanács segitette. Ennek tagjait a császár nevezte ki. A birodalmi tanács
legmeghatározóbb alakja az 1849 – 1859 közötti időszakban Alexander Bach belügyminiszter
volt (ő alá tartoztak a tartományok kormányzói is).
- adminisztrativ szempontból a birodalmat koronatartományokra osztották fel, ezeket bécs által
kinevezett kormányzók vezették (Magyarország, Erdély, a Temesi bánság, a Vajdaság,
Bukovina, Galicia stb.) Ez a felosztás nagyjából megőrizte a történelmi hagyományokat,
ugyanakkor néhány újjitást is bevezetett: Bukovinát elválasztották Galiciától, létrehozták a
temesi bánságot és a Vajdaságot – a hatékonyabb ellenőrzés érdekében.
- az erdélyi románok mélységesen csalódtak ebben a felosztásban, hiszen az ők egyik
legfontosabb követelése a forradalom alatt a birodalom románjainak egy saját etnikai
tartományba való egyesitése volt. Ennek az elégedtelenségnek a császári udvarnak cimzett
számos memoranduban fognak hangot adni.
- a tartományok kormányzói polgári és katonai hatalommal is rendelkeztek
- a tartományok kerületekre voltak felosztva, ezeket egy prefektus vezette (a kerületek
alkerületekre voltak felosztva)
- megszüntetik az erdélyi határőrezredeket (a bánátiakat nem)
- a szász egyetem elvesziti jogai nagy részét
- a hivatalos nyelv a német lesz
- az egész rendszer egy hatalmas központositott bürokráciára épül, melynek tagjait a birodalom
más részeiről toborozták
- a lakosságot szigorúan ellenőrzik (rendőrség, titkosrendőrség, csendőrség – Erdélyben 1851-
től)
Reformok (1849 – 1860 között):
- a közteherviselés bevezetése (megtartása)
- az igazságszolgáltatást elválasztják a közigazgatástól (1850)
- az osztrák polgári törvénykönyv bevezetése az egész birodalomban – 1852 - 1853
- a katolicizmust támogató politikát folytatnak, ezért emelik érseki rangra a Balázsfalvi katólikus
püspökséget – 1853 – ez az erdélyi görög-katólikus egyház függetlenségét jelentette
- a jobbágyságot felszámoló pátensek – 1853 Magyarország és a Bánát, 1854 Erdélyben
- a jobbágyfelszabaditás legnagyobb haszonélvezői az Erdélyi románok voltak (ők alkoták a
jobbágyság legnagyobb részét erdélyben), hatására létrejön egy középbirtokosi réteg

1860 – 1866 - A LIBERÁLIS IDŐSZAK

- Magenta (junius 4) és Solferino csata után
- Anton von Schmerling a miniszterelnök
- 1860 októberi diploma, 1861 februári pátens – visszaállitják a hagyományos megyei – széki
közigazgatást, a tartományi országgyűléseket, Erdély esetében a Guberniumot és az udvari
kancelláriát
- új udvari stratégia – a kisebb nemzetiségek (szlovák, román, rutén) támogatásával
kormányozni a nagyobb nemzetiségekkel szemben (magyar, cseh)
- új választási törvény? – nem rendi hanem vagyoni alapon ad szavazati jogot, a cenzus 8 forint,
75 000 ember kap szavazati jogot
- 1863 – 64 – Szebeni Diéta (két ülésszakban fejti ki tevékenységét63, 64):
- 2 fontos törvényt fogadnak el: 1. a román nemzet és vallásának egyenjoguságáról szóló
törvényt, és 2. a román nyelv hivatalos nyelvvé emeléséről szóló törvényt
- 1864 – ortdodox érsekség létrehozásáról szóló császári rendelet
- decentralizálás – de új központi szervek is megjelennek mint a Bécsi Birodalmi Parlament
- az új liberális rendszer nem váltja be a hozzá fűzött reményeket, a kisebb nemzetiségek
támogatására épülő rendszer nem volt képes megoldani a birodalom problémáit
- 1866-os vereség a poroszoktól
- 1865 – Schmerilnget elbocsátják és megkezdődnek a tárgyalások a magyarokkal
- 1865.ben feloszlatják a szebeni diétát
- a cenzust felemelik hogy a magyaroknak kedvezzenek
- az új diéta megszavazza az úniót
- a románok a politikai passzivizmus útjára lépnek
- Saguna az aktivizmust választja, de a fiatalabbak a nemzeti mozgalomban (Ion Ratiu, Gheorghe
Baritiu) nem hajlandóak elismerni az új rendszert (dualizmust) és a passzivizmust választják,
emlékiratokat küldenek a császári udvarba

A DUALIZMUS 1867 – 1914

- 1867 juniusában kezdődik
- 1868 nemzetiségi törvény
- 1868 – Tanügyi Törvény
- 1879 . Trefort törvény
- 1907 – Apponyi törvény
- 1884 a Tribuna lap megjelenésével szinre lép egy új generáció (Ioan Slavici, Eugen Brote) az
erdélyi román politikában, ők aktivisták, a románok etnikai autonómiáját akarják
megvalósitani a birodalmon belül, eggyütt akarnak működni a magyarországi nemzetiségekkel,
szorosabbá akartják fűzni a kapcsolatot romániával
- 1890 – Liga pentru uniunea culturala a tuturor romanilor
- 1895 – konfliktus robban ki a part régi vezetése és a fiatal tribunisták között, a tribunisták a párt
stratégiájának megváltoztatását követelik, áttérét a politikai aktvivizmusra
- 1905 – a Szocdem párt létrehozza a román frakcióját, ez egy intő jel a Román Nemzeti Párt
számára, rájönnek hogy muszáj áttérni az aktivizmusra
-