Inka 5.0.

qx 07/5/8 15:14 Page 120

Inka 5.0.qx 07/5/8 15:14 Page 121

CHAVÍN ÉS A KEZDETEK: MÍTOSZOK ÉS RÍTUSOK

Inka 5.0.qx 07/5/8 15:14 Page 122
Inka 5.0.qx 07/5/8 15:14 Page 123
Inka 5.0.qx 07/5/8 15:14 Page 124
1 ■ Maszk
KÔ
M.: 14,5 CM, SZ.: 18,5 CM
CHAVÍN-KULTÚRA, KORAI HORIZONT
I. E. 900–I. E. 200
MUSEO DE AMÉRICA MADRID
CE2002-05-003
A Cordillera Blanca keleti lábánál, Ancash tarto-
mányban, tengerszint feletti 3200 méteres ma-
gasságban található Chavín de Huántar. Az
idôszámítás elôtti elsô évezredben létrejött kul-
tuszközpont hatalmas kôépítményeirôl vált is-
mertté. E szertartási központban két egymásba
épített templom, az úgynevezett Ó- és az Új-
templom állt, és a hely híre a 16. századi spanyol
hódítókhoz is eljutott. Julio Tello és Rafael Larco
Hoyle szerint itt volt egykor az andesi kultúra böl-
csôje. A két híres kutató Chavínt az elsô egysé-
gesült perui kultúrának tartotta, amely szerintük
a mexikói olmék kultúrához hasonló szerepet töl-
tött be az Andokban. Napjainkban azonban e
feltevést már sok kutató kétségbe vonja, mond-
ván, hogy Chavín-kultúra nem létezett. A Cha-
vín elnevezés inkább utal egy kerámiastílusra, va-
lamint egy olyan vallási és kultuszközpontra,
amelyet a tengerpart és a hegyvidék különbözô
falvainak lakosai kerestek fel egykor. A chavíni
kultusz sikerét leginkább az épületek díszítésé-
nek, a rituális tárgyaknak, valamint azoknak a vi-
zuális üzeneteknek tulajdonítják, amelyek által a
124 …ÉS AKKOR MEGÉRKEZTEK AZ INKÁK
chavíni mûvészek félelmet akartak kelteni és
tiszteletre ösztönözni a népet (BURGER 1992).
A chavíni kultusz elterjedt az északi és középsô
tengerpart mentén és a középsô fennsíkon is. Bár
a chavíni mûvészeket is érték más régiókból érke-
zô hatások, ôk maguk alakítottak ki egy olyan
stílust, amely egészen távoli vidékekre eljutott,
így például hatással volt a déli tengerparton ta-
lálható Paracas-kultúrára is. Ma már tudjuk, hogy
ez a befolyás elsôsorban vallási és ideológiai ter-
mészetû volt, és nem a katonai hódításon ala-
pult.
Ahogy Rebecca STONE-MILLER (1995) kimu-
tatta, az összetett Chavín-mûvészet egyaránt
felhasznált barokkos és ezoterikus elemeket.
Megteremtôi tudatosan arra törekedtek, hogy
megtévesztô és nehezen megfejthetô legyen.
Egy olyan mûvészetrôl van tehát szó, amelyet a
lakosság nagy része képtelen volt értelmezni, vi-
szont erôs pszichológiai hatást gyakorolt a kor
emberére, ami zavart, meglepetést, félelmet
keltett. Ez a szándék nyilvánul meg a Chavín de
Huántar nagy szertartási központjában lévô
épületek, építészeti elemek, szobrok díszítésé-
ben, valamint a vallási áhítat számára létreho-
zott tárgyakban is.
A Chavín-mûvészet egyik kiemelkedô ága a
kôfaragás volt. A képen egy kôbôl faragott, szo-
borszerû, hátsó részén enyhén homorú maszk
látható. A vallási-szertartási típusú maszkon
a chavíni macskaszerû istenség szembôl ábrázolt
arca látható. Mindezt az is bizonyítja, hogy a
maszkon feltûnô arc ikonográfiailag ugyanolyan,
mint amilyen a Chavín de Huántar Ótemplomá-
ban elhelyezett kultusztárgyon, a Chavíni Lán-
dzsán látható.
A maszk két szimmetrikus felét egy közpon-
ti tengely választja el egymástól. Az arcon a dua-
litás és az ellentét elképzelése fejezôdik ki, me-
lyet késôbb az inkák a fent (hanan) és a lent
(hurin), a jobb és a bal ellentéteként határoztak
meg. Ez az elképzelés ettôl kezdve folyamatosan
megfigyelhetô lesz az Andok kulturális fejlôdé-
sének egyes szakaszaiban, mivel az andesi vallá-
sok az univerzumot az egymást kiegészítô erôk
egyensúlyi állapotaként értelmezték. Erre utal-
nak a kígyók által megformált szemek is: a masz-
kon látható bal oldali, szemet formázó kígyó tes-
te kört alkot, és lefelé csúszik, a jobb oldali,
szemet mintázó kígyó ezzel szemben négyzetes
alakú, és felfelé indul el. Ugyanez az ellentét fi-
gyelhetô meg a száj két sarkából kinyúló, macs-
kaféle szemfogak esetében is. A száj bal oldali
sarka kerekített, és egy lefelé nézô szemfog nyú-
lik ki belôle, míg a száj jobb sarka négyszögû, és
az innen kiinduló két szemfog közül az egyik fel-
felé, a másik pedig lefelé nôtt.
Az egyedülálló vonásokkal rendelkezô maszk
hátsó részén a használat nyomait is felfedezhet-
jük, ami arra utal, hogy a maszk vallási szertar-
tások során kapott szerepet.
A. V. C.
Inka 5.0.qx 07/5/8 15:14 Page 125
2 ■ Tál A Cupisnique-kultúra Peru északi tengerpartján
KÔ ÉS CINÓBER a Virú- és a Lambayeque-völgy közötti térség-
M.: 6,5 CM, Á.: 14 CM ben alakult ki. Fejlôdésének központja Caballo
CUPISNIQUE-KULTÚRA, KORAI HORIZONT Muerto volt, mely nyolc U alakú, kôbôl és vályog-
I. E. 1200–I. E. 200 téglából épített, kelet felé tájolt épületbôl, vala-
MUSEO DE AMÉRICA MADRID mint számos ráépített emelvénybôl áll. Ezek közül
CE2002-05-02 a Huaca de los Reyes a leghíresebb. A Cupisni-
que-kultúrát sokáig Chavín tengerparti változatá-
nak tartották a kutatók, ma már azonban tudjuk,
hogy annál korábban jött létre, és önálló módon
fejlôdött, bár sok dologban valóban hasonlított és
kapcsolódott a Chavín-kultúrához. A Cupisnique-
kultúra istenei között is felbukkan egy emberi és
állati vonásokat egyaránt viselô lény, aki két bo-
tot tart a kezében. Arcának vadsága a szemek, a
nyak és az agyarak megformálásának köszönhe-
tô. A Cupisnique-stílus befolyásolta a Virú-, a Sa-
linar-, a moche és a Vicús-kultúra stílusát is.
Cupisnique és Chavín kômûvészete olyannyi-
ra hasonlít egymáshoz, hogy stílusjegyeiket máig
sem sikerült teljesen elkülöníteni, bár számos
kutató, így John Rowe, Donald Lathrap és Luis
Guillermo Lumbreras is tanulmányozta a kérdést.
A kövekbôl elsôsorban fegyvereket, serlegeket,
mozsarakat és edényeket, a keményebb változa-
taikból pedig dísztárgyakat készítettek.
A tál belsejét cinóberrel (szulfidásvány, a leg-
fontosabb higanyérc) borították be, de maradvá-
nyait a külsô oldalán is felfedezhetjük. Ettôl kapott
a tárgy vörös árnyalatot, melynek kétségtelenül
szimbolikus jelentése is volt. Külsô oldalán abszt-
I. CHAVÍN ÉS A KEZDETEK: MÍTOSZOK ÉS RÍTUSOK
rakt, faragott dombormûves mintázat látható.
Egy összetettebb figura feltehetôleg szimbolikus
elemei jelennek meg rajta, ezért elsô látásra nehéz
értelmezni néhány motívumát. A tárgyon olyan
állati vonásokra utaló minták is feltûnnek, melyek
a chavíni „sárkányszerû” ábrázolásokra jellem-
zôek (LUMBRERAS 1989; ROE 1974), sôt a Chavín-
mûvészet formai jellegzetességei is felfedezhetôk
a tálon. Közéjük tartozik a szimmetrikus ábrázo-
lás vagy az olyan sematikus elemek ismétlôdése
(John ROWE, 1972), mint a kígyófejek, az egymás-
sal összefonódó kígyók, a macskafélék karmai
vagy a csigavonalak, amelyek talán tollakat áb-
rázolnak. Ezeket az elemeket szembôl és egy-
másnak háttal is megjelenítették.
Rendkívül meglepô és figyelemre méltó, hogy
ezt az esztétikailag és technikailag magas szinten
kivitelezett kôtárgyat paleolit kori technológiával
készítették el. A tálat kizárólag kemény kövekkel
ütötték és faragták, homokkal és vízzel koptatták
és csiszolták, mivel a kezdeti korszakban és a ko-
rai horizont periódusában a fémeszközök isme-
retlenek voltak, sôt a vasat a spanyolok megérke-
zése elôtt egyáltalán nem ismerték az Andokban
(BURGER 1992).
A. V. C.
125
Inka 5.0.qx 07/5/8 15:14 Page 126
3 ■ Szögletes mozsár Ma már tudjuk, hogy bár a Cupisnique-kultúra
KÔ Chavíntól függetlenül és annál korábban alakult
M.: 5,5 CM, H.: 24 CM, SZ.: 9,5 CM ki, a két kultúra azonban hatott egymásra. Cu-
CUPISNIQUE-KULTÚRA, KORAI HORIZONT pisnique gazdasága földmûvelésen és halászaton
I. E. 1200–I. E. 200 alapult, legismertebb régészeti lelôhelyei a Mo-
MUSEO DE AMÉRICA MADRID che-, a Jequetepeque- és a Zaña-völgyben talál-
CE2002-05-01 hatók.
LARCO HOYLE (1941) szerint állatkultuszra épü-
lô vallásának középpontjában az erôs, fürge, ré-
misztôen üvöltô, vad és hatalmas macskafélék áll-
tak. Ezeket egyszerre mutatták be élethû és
stilizált módon. Olykor teljes alakjukban ábrázol-
ták ôket, máskor viszont csak szimbolikusan, leg-
fontosabb jellegzetességeik, például a szemfo-
gaik és a karmaik megjelenésével utaltak rájuk.
Ugyanez a kettôsség figyelhetô meg Chavín de
Huántar kôfaragványain és a Nepeña-völgy régé-
szeti lelôhelyénél talált tárgyak esetében is. A kon-
dorkeselyû és a kígyó a kultúra kevésbé rangos
istenségei közé tartozott, de fontosságot tulaj-
donítottak mindkettônek, és hasonló tiszteletet
kaptak, mint a macskafélék.
Cupisnique kôfaragása kevésbé nagyszabású.
Mûvészei a faragott dombormûvek helyett inkább
a szertartási tárgyak készítésére összpontosítot-
tak. Így például elôszeretettel véstek ábrákat a val-
lási kultusszal kapcsolatos kôedényekre és mozsa-
rakra. A képen egy téglalap alapú, kôbôl faragott,
négylábú állatot ábrázoló mozsár látható. Felsô
részén két kissé bemélyített, négyszög alapú me-
dencét alakítottak ki. Ebbôl arra következtetünk,
126 …ÉS AKKOR MEGÉRKEZTEK AZ INKÁK
hogy egykor pszichoaktív drogok, hallucinogén
növények vagy dohánylevelek ôrlésére szolgálha-
tott. Ezeket az anyagokat a papok abból a célból
fogyasztották vallási rítusaikon, hogy látomásaik
legyenek, vagy olyan hatalmat szerezzenek álta-
luk, amelynek segítségével jaguárrá vagy ragado-
zó madárrá lényegülhetnek át. A mozsár két vé-
gén egy-egy macskaféle szembôl ábrázolt, tehát
egymással ellentétes irányba nézô feje látható,
hosszanti oldalain pedig tekeredô kígyók stilizált
alakja tûnik fel. Mindkét motívum a chavíni vallá-
si ikonográfia jellegzetes szimbolikus elemei közé
tartozik.
A Cupisnique-kultúra tárgyain felbukkanó
macskaféle kétségkívül az ôserdôbôl származó ja-
guár, az Amerika trópusi részein élô legnagyobb
és legfélelmetesebb földi ragadozó, mely vadsá-
gánál fogva a hatalmat és az erôt szimbolizálja.
A formatív vagy a korai horizont korszakától
kezdve máig megfigyelhetô, hogy a különbözô
amazóniai törzsek vadászai és harcosai rendkívül
értékesnek tekintik a szemfogait, melyekbôl nyak-
láncot vagy övet készítenek. Ennek szemléletes
példája a kolumbiai Vaúpes folyó mentén élô tu-
káno törzs mûvészete.
A. V. C.
Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 127
4 ■ Mozsár A máig alig ismert kezdeti korszakban a perui An-
KÔ dok kultúrái különbözô módon fejlôdtek. Ekkor
H.: 10 CM, Á.: 17,5 CM jelent meg a fazekasság, a földmûvelés, elkülö-
CHAVÍN-KULTÚRA, KORAI HORIZONT nültek a vallási képzetek, létrejöttek az elsô temp-
I. E. 900–I. E. 200 lomok és a városok. Ennek következtében olyan
MUSEO DE AMÉRICA MADRID társadalmi fejlôdés indult meg, amely egy teok-
CE2002-05-004 ratikus jellegû társadalmat irányító elôkelô réteg
kialakulásával érte el csúcspontját. Számos külön-
bözô stílus jött létre ekkor, melyek közül a huá-
nucóbeli Kotosh és a Lima tartományban fekvô
Garagay templomának stílusa vált a legismerteb-
bé. Az itt alkalmazott stíluselemek késôbb alapul
szolgáltak a korábbi széles körû hagyományokra
épülô kulturális fejlôdést betetôzô Cupisnique- és
Chavín-stílus kialakulásához. A két stílus néhány
alapvetô vonását máig nem sikerült elkülöníte-
nünk egymástól; különösen a kerámiák besorolá-
sa okoz gondot.
A chavíni mûvészek fôként a kövek megmun-
kálásában jeleskedtek. Hatalmas faragott kövek-
kel fedték be a kôtemplomok oldalait, valamint
isteneket ábrázoló kôsztéléket és obeliszkeket ké-
szítettek. Ezeknek az isteneknek az ábrázolásához
az amazóniai ôserdô növény- és állatvilágára utaló
macskafélék, sasok, kígyók, kajmánok és növé-
nyek stilizált mintáit használták fel. Ezekbôl a mo-
tívumokból leginkább kacskaringós formájú, bo-
nyolult figurákat, szörnyeket, félelmet keltô és
sokkoló természetfölötti lényeket hoztak létre.
Ez a mozsár egy mélységi magmás kôzetbôl,
a gabbróból készült, és kitûnô példája a chavíni
I. CHAVÍN ÉS A KEZDETEK: MÍTOSZOK ÉS RÍTUSOK
mûvészek alkotásainak. John ROWE (1972) megál-
lapítja, hogy a Chavín-mûvészet strukturális alap-
ját a szimmetria, az ismétlôdés, az azonos mér-
tékegységek és a motívumok egyenes, görbe és
csigavonalakra történô leegyszerûsítése adja.
E mozsáron kiválóan megfigyelhetjük a felsorolt
vonásokat. Két egymást felváltó mintapárt egy
V alakú geometrikus motívum választ el egymás-
tól. Az egyik mintapárt nehéz értelmeznünk, a
másik egy macskafélét ábrázol oldalnézetbôl. Jól
kivehetôk a szemfogai és kerek szeme, mely fölött
csigavonalakban végzôdô, kígyó formájú szemöl-
dök húzódik. Ezek a figurapárok gyakran megje-
lennek azokon a sematikus mintákon, amelyek
kompozíciójában egyszerre van jelen a szimmet-
ria és a váltakozás.
A chavíni ihletésû ábrázolások és vallási pan-
teon a déli hegyvidéken fekvô Pucara közvetíté-
sével (CURATOLA 1991) eljutott Tiahuanaco és Huari
területére is.
A. V. C.
127
Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 128
5 ■ Pohár A képen látható pohár mindkét oldalán ugyanaz
KÔ ÉS CINÓBER az ikonográfiai motívum jelenik meg: egy antro-
SZ.: 11,5 CM, Á.: 8 CM pomorf lény vagy isten, akit a Chavíni Lándzsán
KÉSEI CUPISNIQUE-KULTÚRA, KORAI HORIZONT feltûnô jaguáristenhez és a Raimondi-sztélén lát-
I. E. 1200–I. E. 200 ható antropomorf istenhez hasonlóan ábrázoltak.
MUSEO DE AMÉRICA MADRID Mindkettô Chavín de Huántar kultusztárgyai kö-
CE2002-05-007 zé tartozott, a rajtuk látható lények vonásai ké-
sôbb majd a tiahuanacói „botos isten”-ábrázolá-
son is visszatérnek (korai átmeneti korszak és
középsô horizont). A poháron látható antropo-
morf lény fején valószínûleg tolldíszt ábrázoltak,
mely mindkét oldalon kétfejû kígyóban végzôdik.
Szája sarka kör alakú, de hiányoznak innen a
macskafélék kinyúló szemfogai, a szeme kerek, a
füldíszei pedig kör alakúak. Testét nyaklánc, va-
lamint egy négyszögletes és kerek lemezekkel bo-
rított ing (uncu) díszíti, amelybôl egy öv indul ki
két kígyóval, s az egyik kígyó lefelé, a másik fel-
felé kúszik. A botszerû kígyókat a figura két em-
beri karjából kinövô, macskafélékre utaló karmok
ragadják meg. Két emberi combja egymással el-
lentétesen, kifordulva áll, lábfejét pedig karmok
helyettesítik. A botokat tartó antropomorf, macs-
kaszerû istenségek motívumai megtalálhatók
azokon a Chavín-mintájú festett szôtteseken is,
amelyeket a tengerpart déli részén lévô Carhuá-
ban találtak meg.
Idôvel ez az istenség egyre inkább emberi for-
mát öltött, lábát és kezét már karmok nélkül áb-
128 …ÉS AKKOR MEGÉRKEZTEK AZ INKÁK
rázolták. Kultusza feltûnt a Cupisnique-, Salinar-
és Gallinazo-kultúra hagyományait átvevô mo-
che kultúrában is. A mochék azonban ezt az is-
tent már teljesen emberi alakban és az általuk is
viselt ruhában ábrázolták. Sajátos, csak ôt meg-
illetô, kígyófejekkel díszített fejfedôje azonban
ekkor is világosan mutatta korábbi változataival
meglévô kapcsolatát. LARCO HOYLE (1941) szerint
ô volt a mochék legfôbb istene, aki Aiapaec is-
ten (a legfôbb cselekvô) kettôs alakjában jelent
meg, és földi istenként képes volt egyszerre min-
denhol jelen lenni.
A képen látható isten lemezekbôl kialakított
ruhája a moche öltözetekre emlékeztet. Mindez
jelzi, hogy a Cupisnique-kultúra egy nagyon ké-
sei tárgyáról van szó, amelyen már kétségkívül
megfigyelhetô a Cupisnique- és a moche kultúra
közötti stílusbeli átmenet. Cinóbermaradványok
is találhatók rajta, amitôl felülete vöröses színû
lett. A cinóbert az obszidiánhoz hasonlóan Aya-
cucho környékérôl szerezték be. Mindez jelzi,
hogy a korai horizont idôszakában már kialakult
egy luxustárgyakat biztosító távolsági kereskede-
lem. A vörös színt szentnek tartották, kapcsolat-
ba hozták a vérrel, és késôbb az inka királyi csa-
ládokat (panakákat) is ezzel a színnel jelölték.
A. V. C.
Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 129

6 ■ Korona Nagyméretû aranytárgyakat a Középsô-Andok-

ARANY ban a Chavín-korszak idején kezdtek el készíteni,
M.: 18,1 CM, H.: 44 CM, V.: 0,1 CM amikor széles körben szükségessé vált a hatalom
CHAVÍN-KULTÚRA, ÉSZAKI HEGYVIDÉK, kifejezése, ami új, értékes anyagokat és távoli vi-
KORAI HORIZONT dékekre is eljuttatható hatalmi szimbólumokat
I. E. 900–I. E. 200 igényelt. Egyfelôl ezt szolgálta az arany, valamint
MUSEO LARCO HERRERA, LIMA az ezen a koronán központi helyet elfoglaló, úgy-
ML100541 nevezett „botos isten” ábrázolása, amely a Cha-
vín de Huántarban talált Raimondi-sztélérôl vált
ismertté. A frontális nézetbôl ábrázolt alak kígyó-
fejekben végzôdô fejdíszt és övet visel. Az erede-
tileg feltehetôen féldrágakô berakásos szemei és
orra macskaféle ragadozóra emlékeztetnek, mi-
közben vicsorgó szájában ugyancsak ragadozó-
agyarak láthatók, karjai és lábai ragadozókarmok-
ban végzôdnek. Két kezében egy-egy kígyófejes
botot tart, hasonlóan a két, oldalnézetben meg-
jelenített mellékalakhoz, akik ugyancsak kígyófe-
jes fejdíszt viselnek. Végtagjaik madárkarmokban
végzôdnek, és szájukból ragadozó madár bukkan
elô. A tárgy kalapált aranylemezbôl készült, mely-
re domborítással vitték fel az ábrázolt jelenetet.
A szélén található apró lyukak arra utalnak, hogy
eredetileg valamilyen más anyaghoz rögzítették.

I. CHAVÍN ÉS A KEZDETEK: MÍTOSZOK ÉS RÍTUSOK 129

Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 130
7 ■ Karperec A Kolumbusz elôtti Amerika fémmûves-technoló-
ARANY giái szorosan kapcsolódtak az adott közösségek
H.: 10 CM, SZ.: 7 CM, S.: 16,03 G társadalmi és kulturális rendszereihez. A fémtár-
KORAI HORIZONT gyak elkészítésében nagy szerepet játszott, hogy
I. E. 1200–I. E. 200 a hatalom birtokosai általuk fejezték ki társadal-
MUSEO DE AMÉRICA MADRID mi és ideológiai státusukat. Európával ellentétben
CE2002-05-088 azonban a társadalmi státust, hatalmat és ideoló-
giát jelképezô fémtárgyak nem fegyverek, hanem
dísztárgyak voltak; az andesi fémmûves-techno-
lógiák tehát eme társadalmi igények kielégítésé-
re jöttek létre.
A fémmûvesség elsô lépése a természetben
található nyersanyagok, vagyis a nyersércek ki-
bányászása volt, melyekhez két helyrôl jutottak
hozzá. Az elsôdleges lelôhelyek a közvetlen ge-
ológiai folyamatok következtében létrejött te-
lérek voltak, melyeket bányákként tartunk szá-
mon, a másodlagos lelôhelyek pedig olyan
üledékes lerakódások voltak, mint például a fo-
lyók kanyarulataiban lerakódott homokos üle-
dékek, amelyekbôl mosótálakkal gyûjtötték
össze a fémet. A fémmegmunkálás kialakulá-
sának elsô állomása a termésállapotú fémek,
például az aranyrögök kitermelése, majd ké-
sôbb hôhatás nélküli alakítása volt kalapálás-
sal. A munka során az andesi ember megismer-
te a fémek alapvetô tulajdonságait: lágyulását,
hajlíthatóságát, tartósságát és törékenységét.
130 …ÉS AKKOR MEGÉRKEZTEK AZ INKÁK
A formálásukhoz egyszerû eszközöket használ-
tak fel: csiszolóanyagokat, üllôket, kalapáló-
eszközöket és kôreszelôket. A termésérceket
csak vághatták, csiszolhatták, kilyukaszthatták
és véshették. Azonban ezt a technológiát még
nem nevezhetjük valódi fémmûvességnek, mi-
vel nem használtak fel hôt a fémes ásványok
fémekké alakításához. Nem ismerték a fémol-
vasztást, a fémötvözeteket és azt, hogy ezek ál-
tal hogyan változnak meg a fémtárgyak fizikai
tulajdonságai.
A képen látható karperecet a fémmûvesség
kialakulásának kezdeti idôszakában készítették,
még igen egyszerû módon. A termésaranyat egy
üllôn kôkalapáccsal addig ütögették, amíg le-
mezszerû formája lett. Ezután a lemezt kivágták,
hogy díszített, csúcsos szegélye legyen. Végül lyu-
kasztóval négy lyukat fúrtak rajta, mindkét végén
kettôt, hogy a széleit mechanikusan összekap-
csolhassák. Mindezt úgy oldották meg, hogy két
vékony aranyszalagot bújtattak át a lyukakon,
majd összehurkolták ôket, így a karperec henge-
res alakú lett. Újból meg kell jegyeznünk, hogy a
tárgy elkészítése során nem alkalmazták a leg-
fôbb átalakító elemet, a hôt, tehát nem forrasz-
tották, hanem mechanikusan kapcsolták össze a
tárgy széleit.
J. A.
Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 131

8 ■ Melldísz
KAGYLÓ, TÜRKIZ
M.: 34,8 CM, SZ.: 4,6 CM
CUPISNIQUE-KULTÚRA, KORAI HORIZONT
I. E. 900–I. E. 200
MUSEO LARCO HERRERA, LIMA
ML200007

A különbözô anyagok kombinációjából készült,

több száz vagy ezer apró szembôl összeállított
melldíszek az elôkelôk viseletének fontos részei
voltak, és a halálba is elkísérték gazdájukat, amint
arról a Sipánban feltárt sírok is tanúskodnak. Az
itt látható melldísz elemeit Spondylus kagylóból
faragták, amelyekbe apró lyukakat mélyítettek.
Ezekbe 740 türkizgyöngyöt illesztettek. A mell-
dísz alsó szegélyét hatvan ragadozófej ékesíti,
amelyek szemét és fogait ugyancsak türkizbera-
kással alakították ki. Mindkét felhasznált anyag
importként került az észak-perui tengerpartra.
A türkizt Kolumbiából szerezhették be, míg a
Spondylus kagyló legközelebbi elôfordulása az
ecuadori Guayaquili-öböl, és az andesi népek hie-
delme szerint szoros kapcsolatban állt az életet
adó vízzel s azon keresztül a termékenységgel.

I. CHAVÍN ÉS A KEZDETEK: MÍTOSZOK ÉS RÍTUSOK 131

Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 132
9 ■ Figurális edény
ÉGETETT AGYAG
M.: 27 CM
CUPISNIQUE-KULTÚRA, KORAI HORIZONT
I. E. 900–I. E. 400
LINDEN-MUSEUM STUTTGART
M 32439 L
A kengyel-kiöntôcsöves edény egy ember-állat
keveréklényt ábrázol, aki madárálarcot visel, és
hátul kígyófejben végzôdô zsámolyon ül. Valószí-
nûleg egy állatjelmezbe öltözött sámánt jelenítet-
tek meg. A mochéknál, akik átvették és tovább-
éltették az északi tengerparti Cupisnique-kultúra
egyes ikonográfiai elemeit, a papokat mindig ri-
tuális cselekmények végzésekor ábrázolták, ma-
dárviseletben. Vagy a rituális versenyfutás részt-
vevôi jelentek meg így, vagy emberáldozatra
készülô papok. A pap ilyenkor bagolyként, illetve
ragadozó madárként jelent meg.
D. K.
132 …ÉS AKKOR MEGÉRKEZTEK AZ INKÁK
10 ■ Figurális edény
ÉGETETT AGYAG
M.: 24 CM
CUPISNIQUE-KULTÚRA, KORAI HORIZONT
I. E. 900–I. E. 400
LINDEN-MUSEUM STUTTGART
M 31981L
A palacknyakú zoomorf edény egy olyan keverék-
lényt ábrázol, amely az ôsi Peru három legfonto-
sabb mitikus állatát egyesíti: a ragadozó madarat
(kondorkeselyût vagy hárpia sast), a macskaféle
ragadozót (jaguárt vagy pampaszmacskát) és a kí-
gyót. Az Andok isteneit a különbözô állati attri-
bútumokkal rendelkezô istenségek tipikus jegyei-
nek keveredése jellemzi. Ennek a mûvészetnek a
csúcspontja a Cupisnique-kultúra kortársa, a Cha-
vín.
D. K.
Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 133
Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 134
11 ■ Agyagedény A Cupisnique-kerámiát – melyet a Chicama-
TÖBBSZÍNÛ ÉGETETT AGYAG völgyben Rafael LARCO HOYLE (1941) fedezett fel,
M.: 27 CM, Á.: 12 CM majd nevezett el – gyakran összetévesztik a Cha-
CUPISNIQUE-KULTÚRA, TEMBLADERA-STÍLUS, vín-kerámiával, mivel az kései fázisaiban jelleg-
KORAI HORIZONT zetes Cupisnique-vonásokat mutatott. Ettôl füg-
I. E. 1200–I. E. 200 getlenül a Cupisnique-kerámiának határozottan
MUSEO DE AMÉRICA MADRID egyedi vonásai vannak; ilyen például a kengyelki-
CE2002-05-011 öntôcsô kialakítása, a szoborszerû edénytest és a
festés, ahol a különbözô színek használata által
szembeállították az edény különbözô részeit.
A Chavín-edényekhez hasonlóan a mintákat be-
metszéssel, pontozással, vonalazással és políro-
zással készítették el, így emelték ki és különítet-
ték el az edény különbözô részeit. Felhasználtak
grafit típusú fekete festéket is, melyet a vörös
agyag bemetszett felületeire vittek fel, vagy az
edény kiégetése után vörös festékanyagot kentek
a korábban feketére festett bemetszett motívu-
mokra (LAVALLE–LANG 1978; BURGER 1992).
A képen látható figurális díszítésû edényt két-
féle vöröses árnyalatú agyagból készítették. A be-
metszett mintákat grafitos, fekete engobe-bal dí-
134 …ÉS AKKOR MEGÉRKEZTEK AZ INKÁK
szítették, az edény egyik oldalát pedig egy kis ma-
dárral. A bemetszett kanyargós, stilizált és abszt-
rakt geometrikus mintázatok talán egymásba
fonódó kígyók sematikus ábrázolásai, melyeket a
Cupisnique-stílusra oly jellemzô módon egy szo-
borszerû, élethûen megformált kismadárral állí-
tottak szembe. A stílus korai jellegzetességeire
utal, hogy a mintákat elôször bemetszették, majd
az edény kiégetése után festették be. Ezzel szem-
ben a kengyelkiöntôcsô nyaka már a kései hori-
zont utolsó idôszakának jellegzetes formavilágát
jelzi, mivel a klasszikus Cupisnique-stílusban a ki-
öntôcsô nyaka még trapéz alakú volt. Az edény a
Peru északi tengerpartján fekvô Jequetepeque-
völgy jellegzetes kerámiastílusa alapján készült.
A völgy közel volt egy Tembladera nevû helyhez,
innen ered a stílus neve. Tehát egy kései Cupisni-
que-típusról van szó, amely már átmenetet jelent
a moche kultúrába. Az edény színeinek kitûnô ál-
lapota egyértelmûvé teszi, hogy azt kizárólag te-
metkezési használatra készítették.
A. V. C.
Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 135

12 Kengyel-kiöntôcsöves edény
■ A kétszínû edény elô- és hátoldalán ugyanaz a
vésett díszítéssel motívum látható: hibrid lény vadállatpofájú em-
ÉGETETT AGYAG berfejjel, amelybôl mintha csak trófeafej nône ki.
M.: 30 CM A lény földön fekvô, farkát felfelé nyújtó macska-
CUPISNIQUE-KULTÚRA, KORAI HORIZONT féle ragadozóhoz hasonlít. Az egyik elsô lábából
I. E. 1200–I. E. 200 hegyes karom mered elô.
LINDEN-MUSEUM STUTTGART Az ábrázolás messzemenôkig megfelel Chavín
M 31964 vallásos mûvészetének. Felismerhetôk a ragado-
zóvonások, az excentrikus szem és számos volu-
ta. Az edény fala vékony, kidolgozása nagyon
gondos. Az ábrázolás egyes elemeit vésés és kü-
lönbözô színezés emeli ki (BURGER 1992).
D. K.

I. CHAVÍN ÉS A KEZDETEK: MÍTOSZOK ÉS RÍTUSOK 135

Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 136

13 ■ Figurális edény 14 ■ Figurális edény

KERÁMIA KERÁMIA
M.: 19,8 CM, H.: 21,4 CM, V.: 11,8 CM M.: 24,3 CM, SZ.: 12,8 CM, V.: 13,4 CM
CUPISNIQUE-KULTÚRA, CHICAMA-VÖLGY, CUPISNIQUE-KULTÚRA, CHICAMA-VÖLGY,
SAUSAL, KORAI HORIZONT SALAMANCA, KORAI HORIZONT
I. E. 900–I. E. 200 I. E. 900–I. E. 200
MUSEO LARCO HERRERA, LIMA MUSEO LARCO HERRERA, LIMA
ML040248 ML040218

A kengyel-kiöntôcsöves, redukciós közegben sö-
tétszürkére égetett edény macskaféle ragadozót
ábrázol.
A kengyelkiöntôcsôvel ellátott edény teste egy ke-
veréklény fejét ábrázolja. Arcának egyik felét ra-
gadozó formájában alakították ki, az ezekre a lé-
nyekre ebben a korszakban jellemzô, úgynevezett
excentrikus szemmel. Arcának másik fele embe-
ri, ám szarvasra jellemzô szemöldökkel, illetve kí-
gyónyelvvel.

136 …ÉS AKKOR MEGÉRKEZTEK AZ INKÁK

Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 137
15 ■ Fütyülô korsó A Peru északi részén eddig talált legrégibb fütyü-
TÖBBSZÍNÛ ÉGETETT AGYAG lô korsók a tengerparti Jequetepeque, Zaña és
M.: 18,5 CM, SZ.: 21 CM Lambayeque területén feltárt sírokból kerültek
CUPISNIQUE/SALINAR-KULTÚRA, KORAI HORIZONT elô. A képen látható korsó hozzájuk hasonlít.
I. E. 1200–I. E. 200 E tárgytípusoknak mágikus szerepük volt, hang-
MUSEO DE AMÉRICA MADRID juknál fogva mély hatást gyakoroltak az általunk
CE2002-05-008 nem ismert rítusok résztvevôire.
A folyadék kiöntésekor a korsóban lévô leve-
16 ■ Agyagedény gô mozgásba lendült, melynek hatására a korsó
ÉGETETT AGYAG fejének felsô részén lévô szerkezet sípolni kezdett.
M.: 18,8 CM, SZ.: 14 CM A Cupisnique-kultúra számos völgyben terjedt el,
CUPISNIQUE-KULTÚRA, KORAI HORIZONT és változatos stílusformákat alakított ki. E kerá-
I. E. 1200–I. E. 200 miastílusok tipológiáját LARCO HOYLE (1941) hatá-
MUSEO DE AMÉRICA MADRID rozta meg. Ilyen stílus a Cupisnique Santa Ana,
CE10882 melynek egyik jellegzetessége az edényen is lát-
ható, híd alakú nyéllel összekötött, széles, henge-
res kiöntôcsô. A tárgy néhány formaeleme azon-
ban már a Salinar-kultúrára utal, jelezve, hogy egy
késôi darabról van szó.
A 16-os katalógusszámú, gömb alakú, szürke
kerámia egy kôbôl készült edény benyomását kel-
ti. Kengyelkiöntôcsöve a klasszikus Cupisnique-
stílusra jellemzô trapéz alak helyett már görbült,
I. CHAVÍN ÉS A KEZDETEK: MÍTOSZOK ÉS RÍTUSOK
a nyaka pedig rövid és peremes. Mindez arra utal,
hogy kései Cupisnique-stílusban készült, amely-
nek elemeit a mochék is átvették. Kései jellegét
bizonyítják a szürke és narancssárga színárnyala-
tok is. Felületét csontból készült szerszámmal
addig csiszolták és polírozták, amíg kívánt fé-
nyét, matt kidomborodásait és bemetszett graf-
fito típusú mintáját meg nem kapta. A bemet-
szett vonalak által kialakított négyzetsorokból
görbülô, hullámos vagy csigavonal alakú mintá-
zatokat hoztak létre, amelyek hasonlóak a hullá-
mokhoz vagy a tengeri csillagokhoz (bár csak
négy karja van). E díszítôtechnika eredményeként
a sima és érdes felületek izgalmas keveredése jött
létre.
A kengyel-kiöntôcsöves edény nem a Közép-
sô-Andokból származik. Az ôsi Peruban elôször a
Cupisnique-kultúrában jelent meg, amely viszont
az ecuadori Machalilla-kultúrától vette át. Ez a ki-
öntôcsôtípus késôbb eljutott a mochékhoz, és Pe-
ru északi tengerparti kultúráiban – egészen a chi-
múkig – meghatározó jeggyé vált.
A. V. C.
137
Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 138
17 ■ Agyagedény
KÔ ÉS CINÓBER
M.: 22,5 CM, Á.: 17 CM
CUPISNIQUE-KULTÚRA, KORAI HORIZONT
I. E. 1200–I. E. 200
MUSEO DE AMÉRICA MADRID
CE2002-05-10
Csonka kúp alakú edény a Szent Péter-kaktusz
(Trichocereus pachanoi) élethû ábrázolásával.
E kaktusznak több mint harminc különbözô faj-
tája nô az Andokban, és tartalmazza az andesi né-
pek által használt legfontosabb pszichoaktív
anyagot, a meszkalint. A kaktusz ágain lévô bor-
dák száma négy és nyolc között váltakozhat. A ma
élô sámánok különösen kedvelik a négybordás
ágú növényt, és különleges hatalmat tulajdoníta-
nak neki, mivel az a négy fô égtájat szimbolizálja
138 …ÉS AKKOR MEGÉRKEZTEK AZ INKÁK
(lásd Tahuantinsuyu négy részre osztását). A kak-
tuszt a korai horizonttól kezdve egészen napjain-
kig fogyasztják a dél-amerikai, különösen az an-
desi sámánok vezette rítusokon.
A képen látható edény is azt bizonyítja, hogy
a kaktuszt már több mint háromezer éve folyama-
tosan felhasználják. A növényt órákon át fôzték,
amíg sûrû és ragadós folyadékot nyertek belôle.
Ezt önmagában vagy olyan pszichoaktív anyagok-
kal keverve itták meg, mint a koka (Erytoxylón
Coca) vagy a dohány (Nicotiana tabacum). Sôt
olyan hallucinogén anyagokkal együtt is fogyaszt-
hatták, mint az amazóniai yopó, amely Peruban
a vilca nevet kapta (Anadenanthera peregrina
vagy Piptadenia peregrina).
A növény korai használatát bemutató legelsô
általunk ismert faragványon egy kezében Szent
Péter-kaktuszt tartó mitológiai lény látható. E fa-
ragvány a Chavín-kultúrából ered (i. e. 900–200),
és a Peru északi részén lévô Chavín de Huántar-i
Ótemplomban találták meg. A kaktusz feltûnik
a késô Chavín-idôszakban készített textíliákon
és kerámiákon is, majd utóbb a Salinar- (i. e.
400–200) és Nasca-kerámiák (i. sz. 100–600) dí-
szítômintáin is.
Amerika kulturális fejlôdésének hajnalától jel-
lemzô, hogy az itt élôk hallucinogén anyagokat
és pszichoaktív növényeket fogyasztottak. Ennek
az az oka, hogy az általuk okozott hallucináció-
kat az indiánok mágikus látomásoknak tekintet-
ték. A sámánok és a papok ezeket fogyasztva tud-
tak közlekedni a különbözô világok között, így
léptek kapcsolatba az ôsökkel és a természet erôi-
vel, hogy azok tudását és üzeneteit közvetítve
gyógyítsanak és jósoljanak.
A. V. C.
Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 139

18 ■ Figurális edény
KERÁMIA
M.: 27,7 CM, H.: 15,1 CM, V.: 12,5 CM
CUPISNIQUE-KULTÚRA, CHICAMA-VÖLGY,
KORAI HORIZONT
I. E. 900–I. E. 200
MUSEO LARCO HERRERA, LIMA
ML015440

A kengyelkiöntôcsôvel ellátott edény az észak-pe-

rui sivatagos tengerpart jellegzetes egyhelyiséges,
nyeregtetôs lakóházát ábrázolja. Ez gyakran
egyszerû paticsfalú épület volt, amelynél a tetô el-
sôsorban az erôs napsugárzás elleni védelmet
szolgálta.

I. CHAVÍN ÉS A KEZDETEK: MÍTOSZOK ÉS RÍTUSOK 139

Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 140
19 ■ Antropomorf edény
KERÁMIA
M.: 19,5 CM, Á.: 14,5 CM
VICÚS-KULTÚRA, CUPISNIQUE-HATÁSÚ
VICÚS-STÍLUS, KORAI HORIZONT
I. E. 900–I. E. 200
MUSEO DE AMÉRICA MADRID
CE2002-05-009
Ezen a Vicús-edényen egymástól nagyon távoli stí-
lushagyományok egyesülnek. A technológiai és
formai jellemzôk a perui korai horizont északi
partvidékének gyakorlatára, konkrétan Cupisni-
quére vezethetôk vissza. Cupisniquében felte-
hetôen már léteztek testületekbe szervezôdött
fazekasmûhelyek, azaz olyan szakosodott kézmû-
vescsoportok, amelyek a vallási elittel ápoltak kap-
csolatokat, és birtokában voltak a kerámia nagy
mennyiségû készítéséhez szükséges eszközök-
nek, ismereteknek. Ezeket az értelmezéseket
igazolja, ha megfigyeljük, miféle összetett techni-
kával készült a képen látható edény, amely két-
ségkívül a Cupisnique-kultúrára utal. Magas ho-
moktartalmú agyagból készült tárgyról van szó,
ennek köszönhetô a szemcsés felület; égetés elôtt
grafittal fényezték, ez mutatkozik meg a palack
fémes, tömör jellegében. Az égetésre nyitott ke-
140 …ÉS AKKOR MEGÉRKEZTEK AZ INKÁK
mencében kerülhetett sor, ami a kellô oxigénel-
látottság miatt vörösesbarna árnyalatú edényeket
eredményez. Égetés után alkalmazták az úgyne-
vezett „pszeudonegatívként” ismert festési eljá-
rást, ami a negatív díszítés egy változata, hozzá
hasonló sötét háttér benyomását kelti. A festék-
hez grafitot is kevertek, amitôl az fémfestékre em-
lékeztetett, ez pedig még inkább hangsúlyozta a
felületek ellentétét. Amikor ez elkészült, akkor
metszették be a finom díszítést, amit – minthogy
már kiégetett agyagról van szó – feltehetôleg he-
gyikristály darabbal, esetleg obszidiánnal végez-
tek. Végezetül pedig felpolírozták a felületet, ami-
tôl az simává és csillogóvá vált.
Ami az éllel két vagy több részre osztott,
csonka kúp alakú formát illeti, olyan formai
megoldásról van szó, amely a Cupisnique-kul-
túrában alakult ki, és a Salinarban, valamint a
Virúban, az északi-partvidéki korai átmeneti
periódus két legkorábbi stílusa esetében jelent
meg gyakrabban. Ez a jellegzetesség az oka an-
nak, hogy a korai horizontra, körülbelül az i. e.
3. századra datálhatjuk a tárgyat.
Az edénytest tetején látható antropomorf
figura vonásai és komponálásmódja egyszerû
megformálást mutat, melynek legközelebbi stílus-
párhuzamait Ecuador kultúráinál, konkrétabban
a Chorrera-stílusban (AMARO 1994) találhatjuk
meg. A Chorrera-hatás különösen az elsô stílus-
hagyomány esetében nagyon erôteljes, ezt pedig
a Vicúshoz hasonlóan értékelhetjük: eszerint az
emberábrázolást egyszerû szobrászati megoldá-
sok jellemzik, roppant kevéssé kidolgozott arcvo-
násokkal, a száj vagy az ujjak formáját például fi-
nom bemetszések jelzik, míg a kezdetleges orr,
illetve a karok ügyetlen agyagrátétekkel készül-
tek. A szemek különös figyelmet érdemelnek, mi-
vel azt a sajátos „kávészem”-formát figyelhetjük
itt meg, amely a Vicús kezdetétôl fogva tipikus
megoldás, késôbb pedig a Virú-kultúra is átveszi.
A másik – Peru északi partvidékén elôzmények
nélküli – jellegzetesség a függôlegesen elhelye-
zett, ívelt szalagfül, amely jelentôsen eltér a cu-
pisniquei kengyel-kiöntôcsöves megoldásoktól.
A Vicús mindezeket a Chorrera-hatásokat magá-
ba olvasztotta, melyek – egyesülve Peru északi
partvidéki hatásaival – sajátos stílust teremtettek.
Végezetül szólnunk kell az edény nyakának falli-
kus formájáról: ez lesz az egyik leggyakoribb áb-
rázolás a középsô és kései Vicús-stílusban.
I. T. C.
Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 141

20 ■ Tükör Peruban a tükör legelôször a korai horizont kez- bocsát ki. Peruban gazdasági szempontból a leg-
ANTRACIT detén jelent meg, majd késôbb elterjedt az egész fontosabb antracit-elôfordulások a Cubeta Occi-
H.: 18 CM, SZ.: 11,5 CM, S.: 7,03 G Andokban. Az egyes helyeken különbözô anyag- dental del Norte területén találhatók. A medence
CUPISNIQUE-KULTÚRA, KORAI HORIZONT ból és formában készítették el. Például a 182-es Lima tartomány északi részétôl Cajamarca tarto-
I. E. 1200–I. E. 200 számú Huari-tükör fára rögzített mozaikból ké- mány déli részéig húzódik. A Cubeta Occidental
MUSEO DE AMÉRICA MADRID szült. Az itt látható, antracitból készített tükör területén lerakódott szén nagy része antracittá
CE2002-05-055 felszíne sima és csillogó, a nyelén lévô furat való- alakult át.
színûleg arra szolgálhatott, hogy egy tartószerke- J. A.
zethez rögzíthessék a tárgyat. A Chicama-völgy-
ben található Huaca Prietában folytatott ásatások
során elôkerült hasonló jellegû tükörrôl számol be
Junius Bird (BURGER 1992:91), valamint Lapiner a
Precolumbian Art of South America címû köny-
vében (LAPNIER 1976).
Az Andok anyagi kultúrájának tárgyai között
a tükrök nagyon markáns szimbolikus jelenté-
sekkel bírtak, és használatuk erôsen kötôdött a
rítusokhoz. Csillogásuk, fényességük és minde-
nekelôtt visszatükrözô természetük valószínû-
leg kommunikációs eszközként szolgált az em-
ber és a természetfölötti világ, az istenek és az
ôsök között.
Az antracit egyike azoknak az alapvetô anya-
goknak, melyekben a kiváló minôségû, elemi szén
megjelenik. Az antracit fekete, csillogó, nagyon
kemény, és 95 százalékban elemi szénbôl áll. Bár
nehezen gyullad be, égve sok hôt és kevés füstöt

I. CHAVÍN ÉS A KEZDETEK: MÍTOSZOK ÉS RÍTUSOK 141

Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 142
21 ■ Plasztikus és festett díszítésû edény
ÉGETETT AGYAG
M.: 18,2 CM, H.: 25,4 CM
VICÚS-KULTÚRA MEDIO B-FÁZIS, KORAI ÁTMENETI
PERIÓDUS
I. SZ. 200–I. SZ. 400
THÚRY GYÖRGY MÚZEUM, NAGYKANIZSA
82.1.18
A formában készült, valószínûleg két félbôl össze-
illesztett, fényes engobe-bal borított edény maj-
mot ábrázol. Felületén meglehetôsen elmosódott,
vajszínû geometrikus festés látható, amelyet a
mellrészen fekete vonalak kereteznek. Oldalt fe-
kete geometrikus motívumok találhatók, és a na-
gyon elmosódott nyomokból ítélve a közöttük lé-
vô részt fehér festéssel töltötték ki. Az edénytest
ellaposodó hátsó részén egymásba helyezett, vál-
takozó, vajszínû és fekete téglalapok találhatók,
a legkülsôt ellipszissor keretezi. Az állat két sze-
me és orra applikálással készült, a száj pedig be-
karcolással. A száj két vége, a két orrlyuk és a két
szemgolyó átlyukasztott, valószínûleg ezeken ke-
resztül jutott levegô az edény testébe, hogy elô-
segítse a folyadék kiöntését.
Gy. J.
142 …ÉS AKKOR MEGÉRKEZTEK AZ INKÁK
22 ■ Plasztikus és festett díszítésû edény
ÉGETETT AGYAG
M.: 18,1 CM, H.: 17,6 CM
VICÚS-KULTÚRA MEDIO B-FÁZIS, KORAI ÁTMENETI
PERIÓDUS
I. SZ. 200–I. SZ. 400
THÚRY GYÖRGY MÚZEUM, NAGYKANIZSA
82.1.17
A lencse formájú edénytestbôl egy majom- és egy
macskaféle jegyeit mutató lény nyaka és feje
emelkedik ki. Az állatfigura orrát két, száját há-
rom helyen átlyukasztották, s az állat két szemét
is lyukakkal jelenítették meg. A szemek köré egy-
egy vajszínû gyûrût festettek, a fülére pedig két
csíkot. Ugyanilyen színûre festették a szájból ki-
emelkedô nyúlványokat is. Az edénytestre, a nyak
köré ugyancsak vajszínû, kettôs négyszöget fes-
tettek, közülük a külsôt alul nyolc darab ovális mo-
tívum szegélyezi. Az edénytest két oldalára két-
két, szárával egymás mellé állított háromszög
kontúrját festették.
Gy. J.
23 ■ Figurális edény
ÉGETETT AGYAG
M.: 29,3 CM, H.: 28,1 CM, V.: 13,7 CM
VICÚS-KULTÚRA, KORAI HORIZONT–KORAI
ÁTMENETI PERIÓDUS
I. E. 900–I. E. 200
MUSEO LARCO HERRERA, LIMA
ML004435
A kettôs testû edényt a benne tárolt folyadéknak
a két rész közötti áramlását biztosító hengeres csô
és egy olyan fül kapcsolja egybe, amelyet sípként
alakítottak ki. Ez akkor szólalt meg, amikor az
edényt megbillentve a benne lévô folyadék áram-
lani kezdett. Az egyik edénytesten egy férfi és egy
nô látható nemi aktus közben, erôsen stilizált
megformálásban. Mindkettejük arcát és testét a
Vicús-kultúrára jellemzô negatív festés díszíti.
A nô fejét összetekert hajfonat, a férfiét három-
csúcsos fejfedô ékesíti, átfúrt fülcimpáiban vala-
ha fémkarikákat viselhetett.
Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 143
24 ■ Edény
KERÁMIA
M.: 21 CM, SZ.: 15 CM
PARACAS CAVERNAS, KORAI HORIZONT
I. E. 300–I. SZ. 100
MUSEO DE AMÉRICA MADRID
CE2002-05-031
Délen Chincha, Pisco, Ica, Palpa és Río Grande de
Nasca völgyében fejlôdött ki a Paracas-kultúra,
a dél-perui partvidék elsô komplex kultúrája,
melyet az andesi világban a legjelentôsebbek kö-
zött tartunk számon, és amelynek köszönhetô a
Nasca-, késôbb pedig a Chincha-kultúra megszü-
letése is. Ennek a kulturális fejlôdésnek jellegze-
tes elemei a múmiakötegek, a polikróm edények,
a koponyadeformációk és -lékelések, a trófeafej-
kultusz és a textilek, melyek a környék száraz ég-
hajlata miatt mindmáig fennmaradtak. Bár erede-
tük és helyi fejlôdésük nem teljesen ismert, a ku-
tatók mégis szinte egyhangúan északi – Callejón
de Huayllasból és Topará völgyébôl kiinduló – ha-
tásokat vélnek felfedezni bennük.
Paracas Cavernas – nevét azokról a barlang-
szerû sírokról kapta, ahová e nép halottait temet-
te – legjellegzetesebb kerámiái lapos aljú tálak és
gömb alakú, híddal összekötött, dupla kiöntô-
csöves korsók. Ez a forma ebben a kultúrában ala-
kult ki, s késôbb innen vette át a Nasca-kultúra is.
A leggyakrabban ábrázolt állatok a macskafélék,
a madarak, a majmok, a vikunyák és a halak.
A képen látható kerámia jellemzôje, hogy mintá-
zata bemetszésekbôl származik, felületét pedig az
égetést követôen felvitt színes matt festés díszíti,
ahol a sárga, a vörös, az olajzöld, a barna és a fe-
kete szín az uralkodó. Ez a bemetszett díszítés ta-
I. CHAVÍN ÉS A KEZDETEK: MÍTOSZOK ÉS RÍTUSOK
lán abból eredeztethetô, hogy a kerámiahaszná-
lat elôtt tök, lopótök vagy más növény héját
használták edényként, és azokat díszítették kar-
colótûvel készített vésetekkel.
Az edény antropomorf kondorkeselyûmasz-
kot viselô emberfejet ábrázol, egy macskaféle
bôrével letakarva. Hátoldalán megfigyelhetôk az
állat bundájának sötét foltjai, a lábak és a baju-
szos, vicsorgó fogú fej: ez utóbbit az ember fej-
díszként viseli. A macskaféle ragadozó – a hata-
lommal, a holddal és a csillagokkal összefüggô
állat – ikonográfiája egyértelmûvé teszi a déli
partvidéki Chavín néhány stílusjegyének és talán
vallási elemének hatását, idôvel azonban, a Pa-
racas Necrópolis periódusban újfajta világnézet
honosodott meg, aminek következtében új is-
tenségek tûntek fel.
A. V. C.
143
Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 144
25 ■ Madárdíszes korsó A Chavín-hatást mutató Paracas-kultúra edénye-
M.: 16,7 CM, SZ.: 16,5 CM in vésett motívumok találhatók, melyeket élénk
PARACAS-KULTÚRA, KORAI HORIZONT színû, égetés utáni gyantás polikróm festéssel töl-
I. E. 400–I. E. 100 töttek ki. A kézzel formált vagy hurkatechnikával
NÉPRAJZI MÚZEUM, BUDAPEST készült paracasi korsóknál „üllô” és „lapát” se-
73.162.51 gítségével alakították ki az edények vékony falát,
majd redukciós közegben sötétszürkére égették,
és részben polírozták úgy, hogy az edény vésett
és festett motívumokkal díszített része matt ma-
radt. A formai újítások (úgynevezett híddal össze-
kötött, kettôs kiöntôcsöves korsók) mellett a dí-
szítômotívumok között több olyan is megjelenik
(sólyom, róka, emberalakok, trófeafejek), ame-
lyek a késôbbi kultúrákban uralkodóvá válnak. Ez
Chavínhoz képest fokozatos változást tükröz a mi-
tológiában és a vallási hiedelmekben, ami legmar-
kánsabban a Paracasból kinövô Nasca-kultúrában
144 …ÉS AKKOR MEGÉRKEZTEK AZ INKÁK
ragadható meg. Az átmenet abban is tetten ér-
hetô, hogy a korai Nasca-edényeken a festett mo-
tívumok kontúrját belekarcolták az edények falá-
ba, amit késôbb széles, fekete vonal váltott fel.
Az itt bemutatott edény felszíne a díszített fe-
lületek kivételével polírozott. Az edénytest felsô
részére madárfejet (sólyom?) applikáltak, ezt és a
kiöntôcsövet kötötték össze az úgynevezett híd-
dal. A madárfej tetején kis, kerek lyuk található a
levegô megfelelô áramlásának biztosítására. Az
égetést követôen vörös színûre festett, kitárt szár-
nyú madár testét az edény felületébe karcolva je-
lenítették meg, hasonlóan a fehér színû, geomet-
rikus díszítômotívumokhoz. Az edény két oldalán
egy-egy, hasonló technikával készült repülô ma-
dár látható.
Gy. J.
Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 145

26 ■ Madárdíszes korsó Lapított gömb formájú, híddal összekötött, ket-

POLIKRÓM KERÁMIA
M.: 16,5 CM, SZ.: 17,0 CM
PARACAS-KULTÚRA, KORAI HORIZONT
I. E. 400–I. E. 100
NÉPRAJZI MÚZEUM, BUDAPEST
80.18.7
tôs kiöntôcsöves edény. Felszíne a díszített felü-
letek kivételével polírozott. Az edénytest tetejére
két, úgynevezett híddal összekötött csövet appli-
káltak. Az egyik hátrafelé nézô madárfejben vég-
zôdik, míg a másik kiöntôként szolgál. A madár
csôre alatt kis, téglalap alakú lyuk található a le-
vegô áramlásának segítésére. A szemek kivételé-
vel a madárfej vörösre festett. Az edény oldalát
matt felületû, bekarcolással készített stilizált állat-
fej (macskaféle ragadozó?) díszíti. Orra enyhén ki-
emelkedik az edény síkjából. Az állatfej egyes ré-
szein háromszínû (fekete, vörös, sárga) égetés
utáni festés látható. A bekarcolt vonalakban
ugyancsak festéknyomok találhatók.
Gy. J.

I. CHAVÍN ÉS A KEZDETEK: MÍTOSZOK ÉS RÍTUSOK 145

Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 146
27 ■ Szövetdarab
TEVEFÉLE GYAPJA
H.: 19 CM, SZ.: 6,3 CM
PARACAS CAVERNAS, KORAI HORIZONT
I. E. 300–I. SZ. 100
MUSEO DE AMÉRICA MADRID
CE14508
Már a korai horizonttól találkozhatunk azonos
gondolatok kifejezôdésével különféle hordo-
zókon megjelenített hasonló ábrázolásokon.
Ebben az esetben egy Paracas Cavernas-stílus-
ba sorolható, három oldalán hiányos szôttes-
darabról van szó.
A textil rendelkezik bizonyos megkülönböz-
tetô jegyekkel, melyek folyamatosan fejlôdnek.
A Paracas Cavernas textilstílusa elsôsorban a te-
vefélék szôrét használja, és a „pápaszemes
macskaféléhez” hasonló mintákat láthatunk
rajta.
Ami a szövetet illeti, Anne PAUL (1986; 1991;
1992 stb.; lásd még PAUL, ed. 1991) kimerítôen
jellemezte a paracasi textilstílust. Ezek a szövetek
rendszerint hímzettek: a stem-stitchként ismert
láncöltés (EMERY 1980) díszíti a sima szövetet vagy
a háromdimenziós hímzést (cross-knit loop stitch;
EMERY 1980), mint amit ennek az apró töredék-
nek a szélein is láthatunk. Az ebben az esetben
és a többi Paracas Cavernas-i szöveten használt
legfontosabb nyersanyag – a szerkezeti és a díszí-
tôelemek esetében egyaránt – a tevefélék gyap-
ja. Ez a rost rendkívül jól festhetô, ám a paracasi
szövô- és hímzônôk – különösen a Cavernas pe-
riódusban – határozottan törekedtek a visszafo-
gott színhasználatra: a vörös, a fekete és a sárga
színt kombinálták, és bizonyos részeket sötétkék-
re vagy -zöldre festettek.
146 …ÉS AKKOR MEGÉRKEZTEK AZ INKÁK
A tárgyon látható díszítésen felismerhetjük az
úgynevezett „pápaszemes macskaféle ragadozót”
(PAUL 1986). Olyan macskaféle ez, melynek szim-
bolikus vagy szent jellegét kis fejdísz vagy kinövés
jelzi. A mancsában tartott hosszúkás tárgyak na-
gyon jellemzôek a Paracas-stílusra, és a rokon Ocu-
caje-tárgyakon (korai horizont 9–10. fázis) is meg-
figyelhetôk (DAWSON 1979; KING 1965:n° 9). Egy
nagyon hasonló tárgyat publikált SAWYER (1997:38,
14. ábra), és lehetséges, hogy a 28-as számú áldo-
zati késhez hasonló tárgyról van szó.
M. J. J.
28 ■ Kés
OBSZIDIÁN, FA ÉS NÖVÉNYI ROST
H.: 20 CM, SZ.: 6,5 CM
PARACAS CAVERNAS, KORAI HORIZONT
I. E. 300–I. SZ. 100
MUSEO DE AMÉRICA MADRID
CE2002-05-132
Paracas Cavernas palack alakú aknasírjaiból és Pa-
racas Necrópolis soksíros temetkezéseibôl számos
deformált és lékelt koponyájú halott került elô.
A paracasi koponyadeformáció úgy történt, hogy
táblákat vagy kis párnákat erôs kötéssel a fejhez
erôsítettek, hogy ezáltal nyomást gyakoroljanak
az újszülöttek koponyájára. Ennek oka bizonyára
mágikus-vallási szertartásokban vagy az esztétikai
kánonban keresendô, sôt az is lehet, hogy a kü-
lönféle társadalmi osztályba tartozókat vagy nép-
csoportokat volt hivatott megkülönböztetni. Azt
sem tudjuk, vajon miféle hatással lehetett mindez
az egészségre, de néhány szerzô úgy véli, hogy
erôs fejfájást okozhatott, és ez lehetett az egyik
oka annak, hogy koponyalékeléseket kellett alkal-
mazni. Ám valószínûnek tûnik, hogy a koponya-
lékelésnek több köze van a testközeli küzdelmek-
ben buzogánytól, botoktól, baltától vagy késektôl
szerzett koponyasérülésekhez vagy -törésekhez,
mivel a fejet ilyenkor csupán egy turbán védte.
A koponyalékelés során átfúrták a koponyacsont
érintett részét vagy részeit, hogy a sérülést orvo-
solják, esetleg eltávolítsák a dárda befúródott da-
rabját anélkül, hogy az agyat borító hártyában
kárt tennének.
Kétféle koponyalékelési technikát ismertek:
egyrészt elvégezhették a bemetszést egy éles
eszközzel, hogy eltávolíthassanak a csontból egy
négyszögletes részt, amelyet aztán aranylemezzel
és kötéssel pótoltak; másrészt pedig apró vágások-
kal is eltávolíthatták a csontot, így kis, kör alakú lyu-
kak keletkeztek, vagyis kerek területet szedhettek
ki (HRDLICKA 1978). Ezt a mûveletet olyan késekkel
végezték, mint amilyet a képen láthatunk. Attól
függôen, hogy puha részeket vagy csontot vágtak,
különbözô formájú és méretû késeket alkalmaztak,
amelyek kôbôl vagy obszidiánból készültek. A kiál-
lításon szereplô tárgy pengéje fekete vagy szürkés-
zöld vulkáni üvegbôl van, melyhez Ayacucho vidé-
kérôl, kereskedelmi úton jutottak hozzá.
Érzéstelenítésként erjesztett kukoricasört, chi-
chát használtak, koka- és/vagy vilca- esetleg cebil-
levelet (Piptadenia peregrina), vagyis pszichoak-
tív, nyugtató vagy narkotizáló hatású anyagokat.
Mivel rengeteg olyan koponya került elô, amelyen
lékelést végeztek, ám a csont szemmel láthatóan
begyógyult, így kijelenthetjük, hogy a koponyalé-
kelésen átesett személyek csaknem hatvan száza-
léka túlélte a beavatkozást, olyannyira, hogy még
olyan koponyákat is találtak, amelyeken nem
kevesebb mint négy lékelést végeztek (HRDLICKA
1978).
A. V. C.
Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 147
29 ■ Textiltöredék
PAMUT ÉS TEVEFÉLE GYAPJA
H.: 15,7 CM, SZ.: 5,5 CM
PARACAS NECRÓPOLIS, KORAI ÁTMENETI
PERIÓDUS
I. E. 100–I. SZ. 200
MUSEO DE AMÉRICA MADRID
CE14503
A Paracas Necrópolis-szövetek a Paracas Caver-
nas-stílusból fejlôdtek ki, mégpedig úgy, hogy an-
nak legtöbb jellemzôjét megôrizték, és ebbôl az
alapból kiindulva érvényesítettek új technikai és
díszítési tendenciákat. Ez a négy szélén töredékes
darab valószínûleg egy Paracas Necrópolis-stílusú
nagy köpenyhez vagy egyéb ruhadarabhoz tar-
tozhatott, alapja bézs színû pamut (Z2S szálak),
amit teveféle szôrébôl készült (Z2S) szállal, válto-
zatos színárnyalatban hímeztek. A szélesebb szín-
skála alkalmazása a Paracas Necrópolis-szövetek
egyik jellegzetes vonása, szemben az azt megelô-
zô Paracas Cavernas-stílussal. A hímzôtechnika
azonban változatlanul tovább él: ez a Paracas-szö-
vetek megkülönböztetô eleme, legyen az Caver-
nas- vagy éppen Necrópolis-stílusú.
Anne PAUL (1992) három ábrázolási stílust kü-
lönböztetett meg a hímzéseken belül: Linear Style,
Broad Line Style és Block Color Style. Közülük az el-
sô nagyobbrészt vékony vonalakkal hímzett figurá-
kat ábrázol, míg a második stílus esetében ezek a
vonalak valamivel vastagabbak. A Block Color Style
esetében – idetartozik a képen látható textiltöre-
dék is – a hímzést színes területek alkotják, ezek
adják a minta alakját.
A Necrópolis-stílusú ruhadarabok díszítése egy
vagy több minta ismétlésén alapszik, ami elôre
meghatározott szabályokat követ (PAUL 1994), és
minden bizonnyal valamiféle összetett jelentés-
rendszert foglalt magában. Bár ezek a figurák elsô
látásra egyformának tûnnek, PAUL (1994) bebizo-
nyította, hogy a színeket és az alakok helyzetét il-
letôen számos variáció létezik. Az alakok így több
tengelyt alkotnak, s ez minden egyes Paracas-da-
rab kompozíciójának sajátos jelleget kölcsönöz.
Mint említettük, összetettsége azt mutatja, hogy
a hímzônô elôre megtervezte a kompozíciót, és azt
is feltételezhetjük, hogy az említett tengelyek és
változatok meghatározott jelentést hordoztak; va-
lamint a textil tervezése során valószínûleg szem
elôtt tartották a megrendelô személy igényeit is.
Másrészrôl azonban amikor FRAME (2001) a Nec-
rópolis-stílusú köpenyeken látható antropomorf lé-
nyeket vizsgálta, egy meglehetôsen sokatmondó
megállapításra jutott, mely szerint e szövetek mind-
egyike – így a képen látható is – olyan folyamatot
követ, ami az egyén átalakulását mutatja be, halott
állapotától kezdve mindaddig, amíg ôssé, vagyis az
andesi vallásosság legjelentôsebb alakjává nem vá-
lik. Ezt a folyamatot a hímzett alakokon úgy ábrá-
zolják, hogy az alaknál lévô tárgyak, attribútumok
folyamatosan változnak (legyezôk, áldozati kések);
így követhetjük nyomon tehát a múmiakötegbe te-
metett személynek az átváltozását, akihez maga a
szôttes is tartozott, attól a pillanattól kezdve, hogy
eltemették.
A képen látható alak inget visel, és egyik oldalán
kis fejdísz ékesíti, ugyanakkor állati karmai vannak,
lebeg, és egyik kezében kígyó alakú lényt tart: mind-
ez azt szimbolizálja, hogy elôször állattá, majd miti-
kus ôssé alakul.
M. J. J.
I. CHAVÍN ÉS A KEZDETEK: MÍTOSZOK ÉS RÍTUSOK 147
Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 148
Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 149

VIRÁGZÓ KULTÚRÁK MOZAIKJA

Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 150
Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 151
Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 152
30 ■ Kürt A huayllaquepa pututo vagy huanapaya nevû csi-
ÉGETETT AGYAG gakürt volt az andesi prekolumbián világ leg-
H.: 22,7 CM, SZ.: 9,5 CM (A KÜRT KÜLSEJE) emblematikusabb hangszere. Mitikus elbeszé-
MOCHE KULTÚRA, KORAI ÁTMENETI PERIÓDUS lések, mint a Cabello de Balboa által 1586-ban
I. SZ. 100–I. SZ. 750 Naymlapról feljegyzett történet vagy az 1608-
MUSEO DE AMÉRICA MADRID ban a huarochirí kéziratban megörökített Chu-
CE01413 tacara Omapacha (TAYLOR 1987) úgy emlékeznek
meg a huayllaquepa pututóról, mint a hatalom
jelérôl, különösen az északi Középsô-Andokban.
Az említett elbeszélésben szó esik arról a küldött-
ségrôl is, amely Naymlapot elkíséri tengeri útján,
és ami „sok emberbôl áll, akik mind követték ôt,
mint kapitányukat és vezérüket” (CABELLO DE
BALBOA 1951[1586]:327). Ugyancsak részletesen
felsorolják mindazokat az értékes javakat, me-
lyek hatalmát jelezték, így hordszékét és trónu-
sát, italát és a lába elé szórt ôrölt tengeri kagyló
porát.
„Ám mind közül legfontosabbak a tisztjei voltak,
negyvenen, olyanok, mint Pita Zofi, a kürtös, ô
szólaltatta meg ugyanis a hatalmas csigákat, amik
az indiánok közt nagy megbecsülésnek örvende-
nek.” (CABELLO DE BALBOA 1951[1586]:327.)
A csigakürtök erôs szimbolikus jellege, ami már a
korai horizonttól kezdve (i. e. 1200–200) beépült
a kultúrába, a gyarmati korban az indián hagyo-
mány határait is átlépte, és olyan közegbe került,
amely szoros kapcsolatba hozta az andesi hata-
lomfelfogással. A huanapayák a querókat – az an-
desi szertartásokban italáldozatok bemutatására
152 …ÉS AKKOR MEGÉRKEZTEK AZ INKÁK
használt edényeket – díszítô jeleneteken is külön-
leges szerepet töltöttek be, ami jól példázza, hogy
ez a társadalmilag beágyazódott hangszer miként
épült be a koloniális ikonográfiába is (GUDEMOS
2004).
Ami a moche kultúra csiga alakú kerámiakürt-
jeit illeti, azok sok tekintetben jobbak, mint a va-
lódiak. Az itt kiállított darab az egyik legtökélete-
sebb formájú tárgy az összes fennmaradt kürt
közül. A röntgenfelvételek segítségével megfi-
gyelhetjük különleges belsô szerkezetét, ami an-
nak ellenére, hogy hasonlít a Fasciolariidae-héjak-
hoz, mégis szinte tökéletes mása a kis, Bulimus
csoportba sorolható „szárazföldi csigáknak” – bár
ugyanakkor tiszteletben tartja a tengeri héjak mé-
reteit (GUDEMOS 2001a). Megformálása tehát tá-
vol esik a Stromboide családjába tartozó tengeri
haslábú kagylók formajegyeitôl, különösen pedig
a Strombus galeatus fajtól, amint azt általában
vélték.
A kiváló akusztikai tulajdonságokkal rendel-
kezô kerámia, a szabályosan növekvô átmérôjû,
spirál alakú akusztikus csô – mely a hang megfe-
lelô erôsítése érdekében harang alakú részben
végzôdött –, az oldalsó vezetékkel ellátott, serleg
alakú fúvóka, amely optimálisan oszlatja el a ze-
nész szájának mozgása által keltett rezgést, mind-
ezek olyan technikai megoldások, melyek arra en-
gednek következtetni, hogy a prekolumbián
idôkben is létezhettek hangkeltésre használt tár-
gyak készítésére szakosodott specialisták.
M. G.
Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 153

II. VIRÁGZÓ KULTÚRÁK MOZAIKJA 153

Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 154
31 ■ Kengyel-kiöntôcsöves korsó
FESTETT KERÁMIA
M.: 29,4 CM, SZ.: 11,9 CM
MOCHE KULTÚRA IV. FÁZIS,
KORAI ÁTMENETI PERIÓDUS
I. SZ. 450–I. SZ. 550
MAGÁNGYÛJTEMÉNY, BUDAPEST
Az edénytest közepén körbefutó regiszterben a
moche mûvészetben fontos szerepet betöltô ter-
mészetfölötti lényeket, úgynevezett Strombus ga-
leatus szörnyeket látunk. Ez egy kagyló héjába
bújtatott, kígyófejû, macskaféle ragadozó je-
gyeit mutató hibrid lény, melynek az orrából szé-
tágazó, antennaszerû nyúlványai a szárazföldi csi-
ga nyúlványos szemeire emlékeztetnek. A két
puhatestû keveredését Christopher Donnan azzal
magyarázza, hogy a moche emberek valószínû-
leg nem ismerték az Ecuadorból importált kagy-
lóhéjban élô állatot, és ezért azt az általuk ismert
szárazföldi csigával kombinálták. A két lényt a mo-
che mûvészet késôbbi fázisaira jellemzô finom vo-
nalú kontúrral (úgynevezett fine line) festették
meg. Ezt csak bizonyos részleteknél (az állat folt-
jai, szeme, állkapcsa, orra, farka és az „antennák”
végei) töltötték ki azonos színnel.
Gy. J.
154 …ÉS AKKOR MEGÉRKEZTEK AZ INKÁK
32 ■ Festett korsó
ÉGETETT AGYAG
M.: 32 CM, Á.: 14,5 CM
MOCHE KULTÚRA IV. FÁZIS,
KORAI ÁTMENETI PERIÓDUS
I. SZ. 100–I. SZ. 750
MUSEO DE AMÉRICA MADRID
CE2002-05-047
A gömbölyû palackot finom vonalú, festett motí-
vumokkal díszítették, melyen két természetfölöt-
ti, antropomorf figurát láthatunk, akik Strombust
(Strombus galeatus sp.) áldoznak. Ez a díszítô-
technika a moche kultúra utolsó szakaszaiban ki-
dolgozottabbá válik.
Bár nincs általános egyetértés a mochica pan-
teon istenségeinek azonosítását illetôen, mégis
felismerhetjük az ábrázolt lényeket. A bal oldali,
macskafélével ékesített fejdíszt, lépcsôzetes min-
tás inget (uncu) és kígyós övet viselô alakot „föl-
di ikertestvérnek” nevezzük. Alteregója a hason-
ló feladatokat ellátó, ám tengeri környezetben
mûködô „tengeri ikertestvér”. Ez a mitologikus
hôs a mochica ikonográfia leggyakoribb istensé-
ge, és rendszerint egy kutyával együtt ábrázolják,
vele szemben pedig a „mitikus iguánát” látjuk.
A „földi ikertestvér” hûséges fegyverhordozóját
könnyedén felismerhetjük gyíkkülsejérôl (natu-
ralista karmokkal és feketével fogazott farokkal je-
lenik meg) és ruházatáról: rövid szoknyát, valamint
kondorkeselyû formájú fejdíszt visel (MAKOWSKI
1996:90–91). Kezében kagylót tart. Az Ecuador-
ból származó Strombus kagylók nagyra becsült
szertartási tárgyak voltak a mochicák körében.
Ez a jelenet emlékeztethet egy jól ismert, ám
összetettebb ikonográfiai motívumra, melyen egy
magas rangú személy temetésével kapcsolatos
több epizódot jelenítenek meg egyszerre. Az úgy-
nevezett „temetési jelenet” ábrázolásain is talál-
kozhatunk ezzel a két alakkal, amint Strombus
kagylót adnak át egy lépcsôs piramis tetején tró-
noló magas rangú személynek. Kijelenthetjük te-
hát, hogy ez a jelenet a mochicák leghatalmasabb
urai temetési szertartásainak egy epizódját tárja
elénk.
G. A. Q.
Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 155
Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 156

33 ■ Kengyel-kiöntôcsöves edény Ez a moche tárgy rituális futást ábrázol, melyen A rituális futás jelentése még nem tisztázott. A ri-
ÉGETETT AGYAG valamennyi futó bal kezében felül nyitott zacs- tuális tánchoz hasonlóan talán az áldozati szer-
M.: 28,5 CM kót tart, és különbözô állatjelmezeket visel. A je- tartás kezdetét jelezte.
MOCHE KULTÚRA IV. FÁZIS, KORAI lenet az edény talpánál egy kígyóval kezdôdik, D. K.
ÁTMENETI PERIÓDUS amelyet talán a futók kergetnek, talán az állat
I. SZ. 450–I. SZ. 550 követi ôket. Az elsô futó a kígyó elôtt ragadozó-
LINDEN-MUSEUM STUTTGART álarcot és majomfarkat hord. Felette babszemet
93375 látunk. A második futó ragadozóéhoz hasonla-
tos farkat és rókamaszkot visel. A versenyfutók
jellegzetes fejfedôjét látjuk rajta. A harmadik
futón madárjelmez és -álarc látható, akinek fej-
fedôje az edény másik oldalán megjelenô futóé-
hoz hasonlóan inkább négyszögletes. A kígyó
feletti harcosnak gyíkfarka és róka- vagy kutya-
maszkja van. Felette növény lebeg, köré babo-
kat festettek. A következô futó rovarjelmezben
ugyancsak álarcot visel. Utána ismét madárjel-
mezes alak látható, majd az utolsó figurát kolib-
ricsôrrel és talán a kolibri farktollaival ábrázolták.

156 …ÉS AKKOR MEGÉRKEZTEK AZ INKÁK

Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 157

34 Szobordíszes edény istenség

■ A képen látható két edény hasonló alakú, s egy ter-
ábrázolásával
ÉGETETT AGYAG
M.: 19 CM, SZ.: 14,5 CM
MOCHE KULTÚRA IV. FÁZIS, KORAI
ÁTMENETI PERIÓDUS
I. SZ. 100–I. SZ. 750
MUSEO DE AMÉRICA MADRID
CE01186
35 Szobordíszes edény istenség
■ kecsua szó azt jelenti: ’szent’). A mochica társa-
ábrázolásával
ÉGETETT AGYAG
M.: 37,5 CM, SZ.: 23,5 CM
MOCHE KULTÚRA IV. FÁZIS, KORAI
ÁTMENETI PERIÓDUS
I. SZ. 100–I. SZ. 750
MUSEO DE AMÉRICA MADRID
CE10996
mészetfölötti lény szoborszerû, frontális ábrázolá-
sa látható rajtuk. Ez a heggyé változott és kukori-
cacsövekkel borított lény mindkét esetben a hasa
magasságában tartja a kezét, széles, szögletes szá-
jából pedig két pár hatalmas agyar lóg ki. Az agya-
rak jelenléte közös a mochica istenségeknél, ez ru-
házza fel szentséggel az arra érdemeseket.
Az apuk, vagyis hegyek az egész andesi pre-
kolumbián világban huakának számítottak (ez a
dalmakban a hegyek szerepe kulcsfontosságú:
számos templom épült hegyek lábához, mint pél-
dául a Huaca de la Luna a Moche- vagy Huanca-
co a Virú-folyó völgyében. Ez a kijelentés még in-
dokoltabb, ha figyelembe vesszük, hogy mindez
a legfôbb istenségekkel is összefügg: a IV. perió-
dustól (i. sz. 450–550) az istenek immár nem a
hegycsúcsok közül emelkednek ki, mint tették azt
a korai ábrázolásokon, hanem magává a heggyé
változnak át.
Másrészrôl a kukorica is kezd megjelenni a
mochica palackokon, talán ennek az ideje is a IV.
periódusra tehetô (BENSON 2003:489). Ebben az
esetben az egyik fô istenség arca kandikál ki a ku-
koricacsövek közül, ezáltal pedig újra megerôsíti
a kukorica szent jellegét a kései idôszakokban.
A fénykorban tapasztalható népességnövekedés
fenntartásához szükség volt a mezôgazdasági ter-
melés optimalizálására. A kukorica tehát átvette
a korai idôszakokban elsôdlegesen ábrázolt juk-
ka korábbi vezetô szerepét az alapvetô termények
között.
G. A. Q.

II. VIRÁGZÓ KULTÚRÁK MOZAIKJA 157

Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 158

36 ■ Figurális edény
FESTETT KERÁMIA PLASZTIKUS DÍSZÍTÉSSEL
M.: 22 CM, SZ.: 15,8 CM, V.: 19,1 CM
MOCHE KULTÚRA III–IV. FÁZIS,
KORAI ÁTMENETI PERIÓDUS
I. SZ. 200–I. SZ. 550
ETHNOLOGISCHES MUSEUM BERLIN
V A 17585
Ez a kengyel-kiöntôcsöves edény a következô ket-
tôvel azonos áldozati jelenetet ábrázol, melynek
során a feláldozott személyt egy hegyrôl hajítják
alá, ez esetben azonban a két fô alak a másik két
edénytôl eltérô. A szertartást vezetô pap itt raga-
dozó (róka?) képében jelenik meg, a legmagasabb
hegycsúcson pedig egy hajkoronáját elôrevetô nô
látható. Az andesi népek világfelfogásában a he-
gyek az emberek életét alapvetôen befolyásoló
természetfölötti lények, apuk voltak. Földrengé-
sek, lavinák stb. formájában okozhattak kataszt-
rófákat, de egyszersmind az életet adó víz forrásai
is voltak. Ezzel lehetett kapcsolatban a legmaga-
sabb hegycsúcs tetején, kulcspozíciót elfoglaló
nô, akit gyakran úgy ábrázoltak, hogy elôrehulló
hajzuhatagából egy folyó kanyarog alá. Ôt tekin-
tik az Andok-ban is létfontosságú öntözôrend-
szer ôsanyjának (HOCQUENGHEM 1987:183).
Gy. J.
Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 159
37 ■ Figurális edény Két szobordíszes palackot látunk, amelyek öt-
ÉGETETT AGYAG csúcsos hegyeket ábrázolnak. Az elsô tárgyon
M.: 24,5 CM, ALJ-Á.: 12,3 CM két harcos és egy szarvas (Odocoileus virginia-
MOCHE KULTÚRA III. FÁZIS, KORAI ÁTMENETI nus) tûnik fel. A kerámia jellegzetes fekete szí-
PERIÓDUS nû, mint azok a tárgyak, amelyeket zárt kemen-
I. SZ. 100–I. SZ. 750 cében, úgynevezett reduktív eljárással égetnek
MUSEO DE AMÉRICA MADRID ki. Ebben az esetben az oxigén hiánya miatt a
CE10111 füst átjárja, és sötét színû réteggel vonja be az
agyagot. Bár az észak-perui partvidéken már a
38 ■ Figurális edény korai horizonttól kezdôdôen találunk fekete ke-
POLIKRÓM KERÁMIA rámiaedényeket, mégis a középsô horizonttól
M.: 26,3 CM, SZ.: 11,5 CM (Lambayeque vagy Sicán) fordulnak elô gyakrab-
MOCHE KULTÚRA IV. FÁZIS, KORAI ÁTMENETI ban, majd a kései átmeneti periódusban (Chi-
PERIÓDUS mú) válnak uralkodóvá.
I. SZ. 100–I. SZ. 750 A másik kengyel-kiöntôcsöves edény egy ál-
MUSEO DE AMÉRICA MADRID dozati jelenetet ábrázol: egy foglyot hajítanak
CE01412 le a hegycsúcsról. A csúcsok között embereket
látunk, minden bizonnyal papokat vagy harco-
sokat, valamint egy fontos személyiséget, aki-
nek félhold alakú fejdísz és nagy agyarak jelzik
isteni voltát. A feláldozottak vérét olyan istenek-
nek ajánlották fel, mint a „bagolyharcos” vagy
a „tengeri iker”.
A hegyi jelenetek gyakoriak a mochica mû-
vészetben, és általában sajátságos szakrális jel-
leg hatja át ôket; idézzük fel, hogy az apukat
huakákként tisztelték. Valóban, számos olyan
ábrázolást ismerünk, ahol az emberáldozat so-
rán az áldozatot lehajítják egy magaslatról. En-
nek szimbolikus jelentôsége a középsô moche
periódus felé haladva (i. sz. 300–450) nô, és
mind nagyobb számban jelennek meg az effé-
le ábrázolások. A hegyek szent jellege azért is
erôsödik meg, mert a mélyükrôl fakadó folyók
vizének szabályozása összefüggött azzal a fe-
szültséggel, amit a növekvô népesség számára
a vízellátás megszervezésének nehézsége oko-
zott (mivelhogy a víz nem volt bôséges az egész
év folyamán).
Mindamellett a teljes harci díszben megjele-
nô alakok a hegyen arra utalnak, hogy a jelenet
„szarvasvadászatként” értelmezhetô. Ezt a té-
mát a mochica ikonográfiában gyakorta ábrá-
zolják (festett és háromdimenziós formában
egyaránt), mivel erôteljes rituális jelleget tulaj-
donítanak neki (DONNAN 1982:246). Az a tény,
hogy a háztartásokban a szarvasfélék maradvá-
nyainak szembeötlô hiányát tapasztaljuk (VÁS-
QUEZ–TOPIC–ROSALES 2004), azt jelzi, hogy a mo-
chikák nem fogyasztották ételként a húsát, ami
ugyancsak ezt az elméletet igazolja.
G. A. Q.
II. VIRÁGZÓ KULTÚRÁK MOZAIKJA 159
Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 160
39 ■ Szobordíszes edény
ÉGETETT AGYAG
M.: 24,5 CM, Á.: 14 CM
KÖZÉPSÔ MOCHE KULTÚRA, KORAI ÁTMENETI
PERIÓDUS
I. SZ. 100–I. SZ. 750
MUSEO DE AMÉRICA MADRID
CE2002-05-045
A középsô moche periódusból (i. sz. 300–550)
származó palack, melyen a mochica mûvész szo-
borszerûen ábrázolt egy álló, részben ornitomorf,
részben emberi alakot. E lény természetfölötti jel-
lege annak köszönhetô, hogy egyszerre vannak
benne jelen az említett vonások, ez pedig kiegé-
szül még a gazdag ruházattal is, amelyet visel. Ál-
talában véve elmondhatjuk, hogy a mochica mû-
vészetben a különféle személyiségek méltóságát
és a hierarchiában fennálló különbségeket felerô-
sítették a természetfölötti attribútumok és a vise-
let kidolgozottságának gazdagsága. A képen lát-
ható kerámián az istenség fején bonyolult fejdíszt
160 …ÉS AKKOR MEGÉRKEZTEK AZ INKÁK
látunk, melynek két oldalán lépcsôzetes elemek
vannak (ezekbôl két, gombára emlékeztetô nyúl-
vány emelkedik ki), középen pedig félhold alakú
dísz foglal helyet. Ékes viselete két, kígyófejes fül-
dísszel, térdig érô, rojtos szegélyû uncuval és
mindkét kezén karperecekkel egészül ki. Egyér-
telmû, hogy a mochica vallás egy magas rangú is-
tenségével állunk szemben.
A csôr alakja, a szem és a farok a baglyokra
jellemzô. Ennek az éjszakai ragadozó madárnak
a mochica világképben különleges jelentôsége
volt. A baglyok és a gyöngybaglyok (melyek az
északi partvidéken honosak) a tudás és a látás
szimbólumai. Ne feledjük, hogy éjjel látó állatok-
ról van szó, vagyis birtokában vannak annak a
képességnek, hogy éjszaka jobban tudnak tájé-
kozódni, mint nappal. Ugyancsak ôk szimboli-
zálják a halottakat, a temetôket, a halál lelkeit,
és szoros kapcsolatban állnak a varázslással is
(DONNAN 1978:124). Emlékezzünk arra, hogy a
mochica ikonográfiában a baglyok akár termé-
szetes, akár emberi alakjukban meglehetôsen
gyakran elôfordultak, roppant változatos szere-
peket töltöttek be, és különféle konnotációval is
rendelkeztek. Ám talán mégis lefejezô szerepük-
ben tûntek fel leggyakrabban, egyik végtagjuk-
ban emberi fejjel, a másikban pedig tumival.
Ez az attribútumuk elválaszthatatlan éjjeliva-
dász-természetüktôl, mivel a baglyok, amikor el-
ejtik áldozatukat, levágják a fejét. MAKOWSKI
(2001b:94) a bagolypapoknak tulajdonítja a leg-
fôbb áldozat elvégzésének feladatát, mivel ôk
az éjszaka és a földalatti világ hatalmas istensé-
gét szolgálták. Az alak imádkozó kéztartása en-
nek a rituális cselekvésnek az elejét vagy a végét
jelezheti. Az a nagyobb istenség, akinek ez a ter-
mészetfölötti madár aláveti magát, ugyancsak
bagolyszerû, de összetéveszthetetlenül harcos-
attribútumokkal. A „bagolyharcost” (MAKOWSKI
2001b:91–92) négyszögletes fémlapokkal díszí-
tett tunikájáról és csípôvédôjérôl ismerhetjük fel,
valamint arról, hogy botot vagy számtalan fegy-
vert visel.
G. A. Q.
Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 161

40 ■ Figurális edény A kengyel-kiöntôcsöves korsó formájában meg- velet is, amelyhez porrá tört kagylót kevertek.
ÉGETETT AGYAG jelenített térdelô harcos magas rangját tumi for- A kagylóból nyert mész a bódító anyag felszaba-
M.: 27 CM májú fejfedôje jelzi. A tumitól jobbra és balra dításához szükséges. A kokalevelet gyakran va-
MOCHE KULTÚRA, KORAI ÁTMENETI PERIÓDUS buzogányfejek láthatók. A harcos egyik kezében lamilyen szertartás bevezetô részében használ-
I. SZ. 450– I. SZ. 550 palack formájú edényt, a másikban a mészkivé- ták, a dohánnyal együtt a rituális megtisztulást és
LINDEN-MUSEUM STUTTGART telhez használt kisebbfajta kanalat tart. Az alak a tulajdonképpeni lélekutazást készítette elô
M 30233 arra készül, hogy valamilyen hallucinogén anyag (WILBERT 1987).
segítségével bódulatba kerüljön. Ez valószínûleg D. K.
samanisztikus rítus, amely a lélek utazását és a
természet istenségeivel való párbeszédet segíti
elô. Közép- és Dél-Amerikában a sámánok hallu-
cinogén drogok fogyasztásával kerültek a lélek-
utazáshoz szükséges bódult állapotba, amikor is
a lélek kilép a testbôl, és az istenek birodalmába
indul. Hallucinogén anyagnak gyakran használ-
ták az úgynevezett yagét, egy liánfajta (Baniste-
riopsis caapi) megôrölt kérgét. Az Amazonas vi-
dékén termô yagéból mindmáig készítenek
drogot (EVANS SCHULTES – HOFMANN 1992; RÄTSCH
1998), és alkotórésze az erôs kábító hatású aya-
huasca nevû szernek is. A harcos kezében látha-
tó, palack formájú edényben ôrizhettek kokale-

II. VIRÁGZÓ KULTÚRÁK MOZAIKJA 161

Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 162
41 ■ Emberalakos edény Ezek a moche III. fázisban készült, lapított gömb
ÉGETETT AGYAG alakú edények gazdagon díszített, harcos módjá-
M.: 18 CM, LEGNAGYOBB Á.: 10 CM ra öltözött emberalakokban végzôdnek. Ruháza-
MOCHE KULTÚRA III. FÁZIS, KORAI ÁTMENETI tuk szépen kidolgozott, a 41-es számú tárgyon
PERIÓDUS szereplô alak ágyékkötôt és díszített rövid szok-
I. SZ. 100–I. SZ. 750 nyát visel, kör alakú füldíszek, nyakperec, buzo-
MUSEO DE AMÉRICA MADRID gány, trapéz alakú csípôvédô (chalchalcha), kú-
CE2002-05-042 pos sisak és pajzs egészíti ki öltözetét. Térdepel,
jobb kezét fejéhez emeli, mintha tisztelegne. Úgy
tûnik, a jelenet egy ütközet elôtti pillanatot ábrá-
42 ■ Edény zol. A 42. számú tárgyon egy olyan személyt
FESTETT KERÁMIA látunk ugyancsak térdelô pozícióban, aki az elô-
M.: 24,5 CM, Á.: 19,6 CM kelô harcosok attribútumait viseli. Társadalmi stá-
MOCHE KULTÚRA IV. FÁZIS, KORAI ÁTMENETI tusát nyakperece, kúp formájú fejfedôje, nagy fül-
PERIÓDUS korongjai és csípôvédôje jelzik. Fegyverként harci
I. SZ. 0–I. SZ. 600 bunkót és négyszögletes pajzsot visel. Az edény-
MUSEO DE AMÉRICA MADRID testre díszítésként macskaféle ragadozót és kü-
CE01436 lönféle növényeket festettek.
A spanyol hódítás elôtti Andokban a háború-
nak két egymástól különbözô típusa létezett: a ri-
tuális és a valóságos háború. John és Theresa LAN-
GE TOPIC (1997:568) szerint a háború jellegét olyan
egymással összekapcsolódó és keveredô fogal-
mak alapján határozhatjuk meg, mint például a
háború intenzitásának mértéke és célja (legyen az
egy terület elfoglalása és/vagy hadifoglyok szerzé-
se). A moche kerámiákra festett harci jeleneteken
a harcosok nem közösen küzdenek az ellenség-
gel, hanem párokban. Ezeknek az összecsapások-
162 …ÉS AKKOR MEGÉRKEZTEK AZ INKÁK
nak az elsôdleges célja a késôbbi emberáldozatok-
hoz szükséges foglyok megszerzése volt (DONNAN
1978:182). A harci jelenetek tinkut ábrázolnak,
és hasonló rituális jellegük volt, mint az inka fia-
talok felnôtté avatási rítusának, a huarachicuyú-
nak (HOCQUENGHEM 1987:117). A tinku olyan ritu-
ális háború, mely a mindennapokban egymással
szoros kapcsolatot tartó közösségek között zajlik,
a küzdelemben részt vevô férfiak párokra oszla-
nak, és akár egy korbáccsal (huraca) harcolnak
egymás ellen. Ezeket a korbácsokat úgy készítet-
ték el, hogy a kötelek végére köveket rögzítettek.
A párharc célja, hogy a kiömlô vér mint áldo-
zati ajándék elôsegítse a jó termést (TOPIC–TOPIC
1997:571–572). Az andesi altiplanón élô indián
földmûves-közösségek közül sokan máig ôrzik ezt
a hagyományt.
A 41-es tárgyon látható alak arca denevérsze-
rû. Erre utalnak túlságosan nagy szemei, nagy or-
ra, kiugró állkapcsa és a szájában lévô szemfogak.
A denevérfajok egy része áldozatai vérével táplál-
kozik: mindez megerôsíti azt a feltevést, hogy az
edényen látható alak egy rituális harc résztvevô-
je. A vérengzés témája ugyanúgy gyakorta meg-
jelent a moche harci összecsapások és emberál-
dozatok jeleneteinek egykori ábrázolásakor, mint
a tinku mai leírásaiban.
G. A. Q. / A. V. C.
Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 163

A lapított gömb formájú edénytesten elôkelô

harcosok attribútumait viselô személyt látunk
térdelô pozícióban. Társadalmi státusát nyakpe-
rece, kúp formájú fejfedôje, nagy fülkorongjai
és csípôvédôje jelzik. Fegyverként harci bunkót
és négyszögletes pajzsot visel. Az edénytestre
díszítésként macskaféle ragadozót és különféle
növényeket festettek.
A. V. C.
Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 164
43 ■ Trombita A trombiták harci cselekményekben betöltött
ÉGETETT AGYAG szerepét a moche ikonográfia szimbolikusan
H.: 24,3 CM, SZ.: 9,9 CM és mágikusan egyértelmû módon hangsúlyozza.
MOCHE KULTÚRA, KORAI ÁTMENETI PERIÓDUS Kígyók, macskafélék, sisakkal, buzogánnyal,
I. SZ. 100–I. SZ. 750 pajzzsal gazdagon felékesített magas rangú har-
MUSEO DE AMÉRICA MADRID cosok (mint ebben az esetben is) vagy hadifog-
CE11129 lyok, akiket mitológiai lények ôriznek, vagy akik-
nek testébôl macskafélék lakmároznak – néhány
olyan motívum, amelyekkel a mochék díszítet-
ték a trombiták tölcsérét, hogy azok hangerejük-
kel minél jobban megfélemlítsék az ellenségeket.
Sôt, néhány trombita stilizált macskaféle alakját
vette fel, hogy a trombita hangja egy macskaféle
mágikus üvöltéseként terüljön szét a harcmezôn.
164 …ÉS AKKOR MEGÉRKEZTEK AZ INKÁK
Az itt látható tárgy egy tipikus moche henge-
res trombita része, melynek tölcsérét külön for-
málták meg, és késôbb rögzítették a trombita gör-
be, formába préselt testéhez. Rusztikus, rögzített
fúvókája van. Habár viszonylag erôs hang meg-
szólaltatására voltak képesek, ezeknek a trombi-
táknak mégis nagyobb volt a szimbolikus, mint az
akusztikai jelentôségük (GUDEMOS 2001b). Töré-
kenyek, a tölcsérük szûk, gyakran túlságosan is
mintákkal zsúfoltak. E hengeres trombiták nem
múlták felül, sôt meg sem közelítették a tengeri
csigából készült trombiták organikus adottságait,
amelyekkel távolba zengô hangot lehetett kibo-
csátani.
M. G.
Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 165

44 ■ Figurális edény Állatok emberi jegyekkel való felruházása alapve-

ÉGETETT AGYAG
M.: 19,5 CM, SZ.: 17 CM
MOCHE KULTÚRA IV. FÁZIS, KORAI ÁTMENETI
PERIÓDUS
I. SZ. 100–I. SZ. 750
MUSEO DE AMÉRICA MADRID
CE01149
tôvé vált a moche civilizáció kései fázisaiban. Ezen
az edényen egy hibrid lényt látunk, emberi test-
tel, denevérszárnyakkal és nagy agyarakkal ellá-
tott ragadozószájjal. Kezében pajzsot és harci
bunkót tart. A denevér az éjszaka világához tar-
tozó állat; éjszakai életet él, az emlôsök vérét
szívja, s ilyenformán a két világ közötti kapcsolat
szimbóluma. A moche civilizáció IV. fázisának mû-
vészetében „lefejezôként” is megjelenik.
A. V. C.

II. VIRÁGZÓ KULTÚRÁK MOZAIKJA 165

Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 166
45 ■ Préselôforma
ÉGETETT AGYAG
H.: 10,8 CM, SZ.: 5 CM
LA LEGUA, CASERÍO DE CATACAOS, PIURA
1996
MUSEO DE AMÉRICA MADRID
CE1997-05-060
46 ■ Préselôforma
ÉGETETT AGYAG
H.: 8,3 CM, SZ.: 3,7 CM
MOCHE KULTÚRA, KORAI ÁTMENETI PERIÓDUS
I. SZ. 100–I. SZ. 750
MUSEO DE AMÉRICA MADRID
CE11100
A prekolumbián Amerikában nem alkalmazták a
korongot a fazekasságban, a kereket sem hasz-
nálták gyakorlati célokra, bár mûködési elvét
ismerték. A kerámiát kézzel készítették, formá-
zással, hurkatechnikával, melynek során agyag-
hurkából csavarták fel az edény testét, majd kéz-
zel, kis lapáttal vagy kôvel egyengették el. Mindez
nem volt akadálya annak, hogy csodálatos ivóedé-
nyeket és kerámiafigurákat készítsenek, melyek-
nek tökéletessége és technikai színvonala egészen
lenyûgözô. Ami a díszítést illeti, alkalmazták az
apró elemeknek az edény- vagy szobortestre va-
ló illesztését, a bemetszést, a pontozást, a háttér
eltávolítását a díszített területek kiemelésére, a
bepecsételt sgraffitót és a negatív vagy pozitív fes-
tést (lásd ezzel kapcsolatban Duccio Bonavía cik-
két ebben a katalógusban). Az idô múlásával, a
kulturális fejlôdéssel és a civilizációk sokrétûvé vá-
lásával párhuzamosan kialakult a formába prése-
lés technikája is.
A mochica kerámia nem csupán technikai szín-
vonala miatt emelkedik ki, hanem azért is, mert
rajta keresztül gazdag ismereteket szerezhetünk
e nép rendkívül magas szintet elért kultúrájáról,
166 …ÉS AKKOR MEGÉRKEZTEK AZ INKÁK
figyelemre méltó továbbá realista jellege és a raj-
ta ábrázolt változatos tematika is. Páratlan jelen-
tôségûek kengyel-kiöntôcsöves ivóedényeik. A ki-
öntôk vastagsága és formája alapján öt kulturális
fázist különíthetünk el. A figurális jelenetekkel dí-
szített ivóedények a hétköznapi életrôl és a szer-
tartásokról árulkodnak, amikor egyebek mellett
harci jeleneteket vagy éppen gyûjtögetést ábrá-
zolnak. Itt kell megemlítenünk a szobrászi meg-
oldású kerámiákat, melyeken az edény teste
emberi fejet formáz: realizmusuk és részletgaz-
dagságuk feljogosít bennünket arra, hogy portré-
edényekrôl beszéljünk. Ugyanide sorolhatjuk a
zoo- és fitomorf, vagyis az állatokat és a növénye-
ket ábrázoló edényeket is.
A mochica kerámiamûvesség egyik tech-
nikája a formába préselés volt. Ehhez elôbb
egyetlen darabból álló pozitív mintát készítet-
tek, amelyet kiégettek. Errôl készítették azután
a préselôformát, mégpedig úgy, hogy a minta
különbözô részeirôl két vagy több formát csinál-
tak, attól függôen, hogy hány darabra volt szük-
ség (LARCO HOYLE 2001). Mindeközben ügyeltek
arra, hogy a minta részletei a lehetô legtökéle-
tesebben belenyomódjanak a formába, amelyet
utóbb kiégettek. Egy edény elkészítése során
elôször elôkészítették az agyagot, hozzáadták a
soványítóanyagot és a vizet, majd legalább két,
egymást kiegészítô forma segítségével megfor-
mázták a tárgyat. Ezután eltüntették a darabok
összeillesztésének nyomait, és amikor ezzel el-
készültek, kiszárították, hogy megszilárduljon.
Késôbb, ha szükség volt rá, hozzáillesztették
még a kiegészítô részeket, például az edény nya-
kát, a kengyelkiöntôcsövet stb. Végezetül pedig
az alapot formázták meg, majd következhetett
az engobe-díszítés, amikor a tárgyat krémszínû
vagy vöröses agyagmázba mártották. A tárgy
külsejét aztán kemény kövekkel megcsiszolták,
polírozták, esetleg festették. Végül az égetést
nyitott kemencékben végezték, oxidációs eljá-
rással, ami csak meghatározott mennyiségû oxi-
gént enged bejutni. Az eredmény pedig párat-
lanul finom felület lett.
A temetkezésekbôl elôkerült préselôformák
lehetôvé tették, hogy segítségükkel másolatok
vagy hamisítványok készülhessenek a prekolum-
bián kerámiákról, sôt azt is, hogy modern prése-
lôformákat állítsanak elô, mint amilyen a 45. szá-
mú tárgy, melyet 1996-ban szerzett a múzeum a
piurai Caserío de Catacaosban, La Leguában, és
amelyet ugyanerre a célra használtak.
A. V. C.
47 ■ Üreges szobrocska
ÉGETETT AGYAG
M.: 14 CM, SZ.: 8,3 CM, V.: 5,3 CM
MOCHE KULTÚRA, KORAI ÁTMENETI PERIÓDUS
I. E. 100–I. SZ. 700
MAGÁNGYÛJTEMÉNY, BUDAPEST
A két részbôl összeillesztett üreges szobrocska
kezében egy tárgyat, valószínûleg csörgôt tart.
A figura mindkét oldalán függôleges irányban
azonosítható az összeillesztés vonala. Az ehhez
hasonló szobrocskák elülsô, esetleg mindkét ol-
dalát az ugyancsak itt látható préselômintákban
készítették, majd az alkotóelemek összeilleszté-
sét követôen az illesztési felületeket eldolgoz-
ták, esetleg engobe-bal fedték. Ennek a figurá-
nak a hátoldala csak enyhén domború, nem felel
meg teljesen az emberi test ívelésének, valójá-
ban olyan, mintha egy formában készült üreges
testhez egy közel sima hátoldalt illesztettek vol-
na. A figura talpán az égetés során felmelege-
dô és kitáguló levegô eltávozása céljából lyukat
hagytak.
Gy. J.
Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 167
48 Emberalakos kengyel-kiöntôcsöves
■ van a hétköznapi események rendkívül realista és
edény
ÉGETETT AGYAG
M.: 24,5 CM, SZ.: 13,5 CM
MOCHE KULTÚRA III. FÁZIS, KORAI ÁTMENETI
PERIÓDUS
I. SZ. 300–I. SZ. 450
NÉPRAJZI MÚZEUM, BUDAPEST
73.162.48
A moche edények döntô hányada oxidációs
közegben narancsszínûre égetett áru, csekély
számban azonban elôfordulnak fényes feketé-
re égetett darabok is, melyek a mochica kultú-
rát felváltó Chimú-kultúrában válnak domi-
nánssá. A kevés fekete mochica edény közé
tartozik az itt látható figurális kerámia. Az
edényt formában készült két félbôl illesztették
össze, erre csupán a fejtetôn érzékelhetô illesz-
tési vonalból következtethetünk. Az ábrázolt
férfi sisakszerû hajviseletét homlokpánt fogja
össze, melynek két szára hátul csaknem az
edény aljáig ér. A férfi vállát borító köntöst elöl
kendôszerûen rögzítették.
Gy. J.
49 ■ Antropomorf edény
KERÁMIA
M.: 21,5 CM, ALJ-Á.: 12,5 CM
MOCHE KULTÚRA III–IV. FÁZIS, KORAI ÁTMENETI
PERIÓDUS
I. SZ. 100–I. SZ. 750
MUSEO DE AMÉRICA MADRID
CE2002-05-039
Ezen a középsô moche periódusból (i. sz.
300–550) származó palackon a mûvész egy gug-
goló alak egyénített portréját jelenítette meg, pi-
henô pózban, gazdagon kidolgozott viseletben.
Ebben a kerámiakorszakban hangsúlyosan jelen
részletezô kedvû ábrázolása.
És valóban, a kifinomultság már e harmadik
periódus kezdetekor megmutatkozik – abból az
öt korszakból, amelyre LARCO HOYLE (1948) osztot-
ta a mochica kerámiákat –, ez pedig egybeesik a
mochica társadalom virágkorával. Ebben a korban
épülnek a nagy városi-ceremoniális központok, és
ekkoriban születnek meg a nagyszabású öntözô-
rendszerek is. A mezôgazdasági technikák fejlesz-
tése lehetôvé tette, hogy sok egykori sivatag ter-
môfölddé váljon.
Ebbôl következik, hogy a kézmûvestermelés-
ben is minôségi, illetve mennyiségi ugrás követke-
zett be: többek között elterjedt a fémhasználat a
szertartások, a mindennapi tevékenységek és a há-
borúskodás során. Hasonlóképpen a kerámiafélék
mennyisége és minôsége is megsokszorozódott az
elôzô korszakokhoz képest, elôállításukban pedig
technológiai fejlôdést könyvelhetünk el. Az edé-
nyek fala immár vékonyabb, de ettôl nem kevés-
bé szilárd; tökéletesedtek a nyitott kemencék,
ezáltal javult a tárgyak égetésének minôsége, és a
préselôformák használata is elterjedt. A kerámiák
egyre nagyobb méretûek lettek, a kengyel for-
májú kiöntôk pedig vékonyabbak, ezáltal harmo-
nikusabbak és arányosabbak is (LARCO HOYLE
1948:30–31).
G. A. Q.
II. VIRÁGZÓ KULTÚRÁK MOZAIKJA 167
Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 168

50 ■ Figurális edény Az andesi és azon belül a mochica mûvészetben engobe borítja, ugyanígy jelezték tunikaszerû fel-
ÉGETETT AGYAG meglehetôs gyakorisággal bukkannak fel különbö- sôruháját is. Az arcra és a combokra fekete geo-
M.: 22 CM, SZ.: 20 CM zô testi fogyatékossággal rendelkezô emberek, tá- metrikus motívumokat festettek.
MOCHE KULTÚRA IV. FÁZIS, KORAI ÁTMENETI volról sem negatív beállításban. A jelenség oka és Gy. J.
PERIÓDUS pozitív szerepe az andesi népek hiedelemvilágában
I. SZ. 450–I. SZ. 550 keresendô, ugyanis az ilyen tulajdonságokkal szü-
NÉPRAJZI MÚZEUM, BUDAPEST letett embereknek rendkívüli képességeket tulaj-
97.10.1 donítottak, és ezért képesnek tartották ôket arra,
hogy a földi és az égi világ között közvetítsenek.
A nyúlszájú férfit ábrázoló edény formában ké-
szült, valószínûleg két félbôl illesztették össze, er-
rôl az edény két oldalán függôlegesen kitapintha-
tó illesztési vonal tanúskodik. Az edény polírozott
felületét kétszínû engobe, illetve fekete festés bo-
rítja. A nyúlszájú, térdeplô férfi jobb kezében fe-
kete, festett geometrikus motívumokkal díszített
kengyel-kiöntôcsöves edényt, baljában ugyan-
csak fekete festésû merítôedényt tart, hóna alatt
közelebbrôl nem meghatározható hengeres tár-
gyat szorongat. Kendôszerû fejfedôjét krémszínû

168 …ÉS AKKOR MEGÉRKEZTEK AZ INKÁK

Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 169
51 ■ Portréedény
ÉGETETT AGYAG
M.: 29 CM, Á.: 13 CM
MOCHE KULTÚRA IV. FÁZIS, KORAI ÁTMENETI
PERIÓDUS
I. SZ. 100–I. SZ. 750
MUSEO DE AMÉRICA MADRID
CE11014
Fej alakú palack, turbán formájú fejdíszt viselô em-
ber arcának ábrázolásával (a turbán több, a fej kö-
ré övezett és hátul megcsomózott szalagból áll).
Az alak fülében kerek, díszes fülkorongot látha-
tunk. Ha körüljárjuk a portrét, melyen fehér és vö-
rös festék nyomait fedezhetjük fel, azt is észreve-
hetjük, hogy valamiféle szövetdarab húzódik meg
két sávban a nyak magasságában. Az arcvonások
kaukázusi jelleget mutatnak, enyhén metszett
szemekkel, vékony, alig körvonalazott szájjal, szé-
les orral. A kengyelkiöntôcsô mára elveszett.
Bár a Moche III. fázisból ismert portrékat tö-
megesen csak a IV. fázisban (i. sz. 450–550) kezd-
ték gyártani, mégis ugyanígy nevezzük ôket, mi-
vel egyénített személyek realista büsztjeirôl van
szó. Amikor Christopher B. DONNAN (1978) mé-
lyebben megvizsgálta ezt a kérdést, még olyan
ábrázolásra is bukkant, amely egyazon személy
portréját örökíti meg életének különbözô pillana-
taiban: fiatalként, felnôttként és érett emberként.
Részben az említett kutató tanulmányai következ-
tében fogadjuk el azt a hipotézist, hogy az áb-
rázolt személyek bizonyára vallási vezetôk (pa-
pok), uralkodók vagy kormányzók (MOSELEY
1992:172–173). Kétségtelen, hogy ezeket az edé-
nyeket – a jó minôségû kerámiák jelentôs részé-
vel együtt – temetkezésekben, mégpedig magas
rangú személyek sírmellékleteként találták meg.
Fontos leszögeznünk, hogy a sírokban talált ke-
rámia nem mutat arra, hogy valaha használták
volna – ugyanúgy, ahogy a többi, sírmellékletet
alkotó luxustárgy sem –, következésképpen kije-
lenthetjük: kifejezetten arra a célra készültek,
hogy a halottak mellé temessék ôket.
Azzal az állásponttal szembeni érvként, amely
a mochica fejeket magas rangú tisztviselôkkel
azonosítja, nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt,
hogy számos „portré” betegeket, megcsonkítot-
takat és feláldozott embereket ábrázol (MAKOWS-
KI 2001b:181). Ôk mindannyian a megtisztulá-
si szertartások és emberi véráldozatok elsôdleges
szereplôi voltak. Vagyis azt mondhatnánk, hogy
a mochica mûvész nem csupán környezete leg-
befolyásosabb személyeinek arcképét ábrázolta,
hanem a legfontosabb mochica szertartások
résztvevôinek arckifejezését is megörökítette.
G. A. O.
II. VIRÁGZÓ KULTÚRÁK MOZAIKJA 169
Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 170

52 ■ Portréedény és idôben – a moche civilizáció középsô területé-
ÉGETETT AGYAG re és III–IV. fázisára – korlátozott, konkrét sze-
M.: 17 CM, Á.: 14 CM mélyeket, döntôen elôkelô férfiakat ábrázolnak,
MOCHE KULTÚRA, KORAI ÁTMENETI PERIÓDUS különbözô életkorokban és -helyzetekben. „Is-
I. SZ. 100–I. SZ. 750 merjük” ugyanazon személyeket gyermekként,
MAGÁNGYÛJTEMÉNY, BUDAPEST kamaszként, felnôttként, idôs korban, sôt fogoly-
ként, meztelenül, nyakukban kötéllel. Csak éppen
nevük, pontos társadalmi státusuk és valódi vég-
53 ■ Portréedény zetük marad rejtve elôttünk. Az itt látható edény
FORMÁBAN KÉSZÜLT, FESTETT KERÁMIA egy fiatalembert ábrázol, ô az, akirôl jelenlegi is-
M.: 30,3 CM, SZ.: 17,3 CM, V.: 20 CM mereteink szerint a legtöbb portré készült, több
MOCHE KULTÚRA III–IV. FÁZIS, mint negyvenöt (DONNAN 2001:127–131). Míg
KORAI ÁTMENETI PERIÓDUS egyéb ábrázolásain fejfedôje geometrikus motí-
I. SZ. 300–I. SZ. 550 vumokkal vagy mitikus lényekkel, például az úgy-
ETHNOLOGISCHES MUSEUM BERLIN nevezett Strombus galeatus szörnnyel gazdagon
V A 32567 díszített, addig itt csaknem dísztelen. Elôkelô sze-
mélyekre nem jellemzô módon fülkorongjai is
A moche portréedények az andesi mûvészet egyik egyszerûek, tekintete merev, élettelen. Ugyanak-
csúcspontját képviselik, és több szempontból kü- kor nyakát és alsó állkapcsát a tárgy minôségéhez
lönleges szerepet töltenek be. Készítésük térben képest gyengén kivitelezett jelenet borítja: alul két
mitikus lény vagy annak öltözött személy feszül
egymásnak, fölöttük sematikusan megfogalma-
zott állatok sora látható. Ugyanilyen állatokat fes-
tettek egy, a Huaca de la Lunán talált portrétöre-
dékre is, amely legalább hetven, feltehetôen egy
El Niño-jelenség okozta katasztrofális esôzés
miatt feláldozott férfi maradványaival együtt ke-
rült elô. A feltevések szerint ezek és az itt látható
portréedény álla alatti másik állat a halottakból
éppen kikelô rovarokat ábrázolnak (BOURGET
2001:96–105). A spanyol hódítást követôen fel-
jegyzett hiedelmek szerint a halált követôen az
emberi lélek légy formájában távozik el a testbôl.
Mindezek alapján az itt látható portréedény egy
nem sokkal korábban feláldozott fiatal elôkelôt
jelenít meg; amit azonban nem tudunk, az az,
hogy az ábrázolás vajon valóságos vagy szimboli-
kus áldozatot örökít-e meg.
Gy. J.

170 …ÉS AKKOR MEGÉRKEZTEK AZ INKÁK

Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 171
Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 172
54 ■ Figurális edény
FESTETT KERÁMIA
M.: 19 CM, SZ.: 12,5 CM
MOCHE KULTÚRA III. FÁZIS, KORAI ÁTMENETI
PERIÓDUS
I. SZ. 100–I. SZ. 750
MUSEO DE AMÉRICA MADRID
CE01028
Az emberáldozat a moche civilizáció gyakori ese-
ménye volt, és ábrázolásával éppúgy találkozunk
temetkezési mellékleteken, mint középületek áb-
rázolásain. Vallásos rítusokhoz kapcsolódtak, me-
lyek az emberek hite szerint lehetôvé tették, hogy
a világ fennálló rendje változatlanul fennmarad-
jon, de egyszersmind azt is kikényszerítették, hogy
az emberek betartsák az elôkelôk által hozott sza-
bályokat és törvényeket, vagy ha mégsem, meg-
büntessék ôket. A büntetések közé tartozott az
áldozatok lehajítása hegycsúcsokról, lefejezés,
megnyúzás, feldarabolás, végtagok levágása vagy
éppen keselyûkkel való felfalatás, mint ebben az
esetben. Egy ragadozó madarat látunk kiterjesz-
tett szárnyakkal és macskaszerû szájjal, amint kar-
maival emberi áldozatát ragadja meg, akinek az
edény sérülése következtében hiányzik a feje.
A. V. C.
172 …ÉS AKKOR MEGÉRKEZTEK AZ INKÁK
55 ■ Szoborban végzôdô edény
ÉGETETT AGYAG
M.: 20,5 CM, LEGNAGYOBB Á.: 14,5 CM
MOCHE KULTÚRA III. FÁZIS, KORAI ÁTMENETI
PERIÓDUS
I. SZ. 100–I. SZ. 750
MUSEO DE AMÉRICA MADRID
CE01403
A moche kultúra III. fázisából (i. sz. 300–450) szár-
mazó edény, kúpos testén krémszínû, világos és
sötétebb árnyalatú sávok váltakoznak. Az edény
feje emberalakos szoborban végzôdik. A képen
egy eltorzult arcú, meztelen alakot látunk, akit két
kötéllel cölöphöz kötöttek.
Úgy a festett, mint a szoborszerûen megfor-
mált kerámiákon számos hasonló témájú jele-
netet ismerünk. Ezeken egy vagy több, cölöphöz
kötözött ember bukkan fel, vagy egy rácsszerû
szerkezethez rögzített személy látható, amint az
Andokban élô dögevô madarak, a keselyûk
lakmároznak belôlük. Ez a jelenet szerepelhet ön-
állóan vagy az úgynevezett temetési jelenet ré-
szeként (lásd a 32. tárgy leírását). Sokan próbál-
ták megfejteni, hogy kik lehetnek ezek a szenvedô
alakok. Néhány szerzô (LARCO HOYLE 1938;
1939:158; KUTSCHER 1950:27) úgy gondolta,
hogy a jelenetek a házasságtörôkre kivetett bün-
tetést mutatják be, mivel idônként férfit és nôt
együtt kötöztek össze. DONNAN (1978:94–95)
ezzel szemben Antonio de la CALANCHA (1976
[1638]) történelmi példáit hívja segítségül, és azt
feltételezi, hogy a kínzások a tolvajoknak kijáró
büntetést szemléltetik. Calancha krónikája rész-
letesen elmeséli, hogy a chimú jogrendszer mi-
lyen szigorúan lépett fel a lopásokkal szemben.
A tolvajok büntetése vallási jelleget öltött, mivel
a tulajdonjogot szinte isteni eredetû adománynak
tekintették. Úgy gondolták, hogy azért van új-
hold, mivel a hold éppen a másik oldalról (a túl-
világról?) érkezett meg, ahol tolvajokat fogott
el. Az Orion (Patá) csillagképet alkotó három, egy
sorban álló csillagot úgy értelmezték, hogy a hold
küldöttjei, a foglárok és a hóhérok éppen egy
erejét vesztett elítéltet fognak közre, akinek tes-
tét majd keselyûk tépik szét (CALANCHA 1976
[1638]:533, 556).
Az elítélteket valóban így végezték ki a chi-
múknál, miközben legközelebbi családtagjaikat,
apjukat és testvéreiket kötelezték, hogy legyenek
jelen a büntetés végrehajtásakor.
G. A. C.
Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 173
Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 174
56 ■ Dombormûves edény Alakját tekintve ez az edény a Moche III. fázisra
ÉGETETT AGYAG (i. sz. 300–450) jellemzô megoldásokat mutat: a
M.: 23 CM, Á.: 13,5 CM korábbi idôszakoknál nagyobb testet és stilizál-
MOCHE KULTÚRA III. FÁZIS, KORAI ÁTMENETI tabb kengyelkiöntôcsövet, hiányzó peremmel.
PERIÓDUS A palack mindkét oldalán dombormûvel díszített,
I. SZ. 100–I. SZ. 750 ami az andesi világkép egyik ismert lényét, az úgy-
MUSEO DE AMÉRICA MADRID nevezett „holdállatot” ábrázolja. Azért hívják így,
CE01112 mert kapcsolatban áll a holddal (és sokszor azzal
együtt ábrázolják), illetve az áldozattal kapcsola-
tos szerepet tölt be. Amint az világosan látható,
az állat egyik mancsában levágott emberi fejet
tart. A „holdállat” más kerámiatárgyakon is gya-
korta elôfordul, amint éppen egy tumi, azaz szer-
tartásokon használatos kés segítségével lefejez
egy embert.
Fontos tisztázni, hogy a mochica ikonográfiá-
ban számos hasonló lénnyel találkozhatunk, ame-
lyeket könnyedén összetéveszthetünk egymással,
mivel hasonló ismertetôjegyekkel bírnak. Ezen lé-
nyek egyike a „Strombus sárkány”, a sárkánytestû,
csigafejû állat, amely egy Strombus kagylóból lép
elô, vagy a macskafélék jellegzetességeit magán vi-
selô, de fûrészfogas farkú „fordított fejû macska-
féle”. A Huaca de la Luna homlokzatának egyik
lépcsôfokát is egy sárkányszerû, elfordított fejû és
fogazott farkú szörny díszíti, amely karmai közt le-
vágott emberfejet tart.
Ez a lény több mint ezerötszáz esztendôn át
fennmaradt (Gallinazótól egészen a chimú–inka
174 …ÉS AKKOR MEGÉRKEZTEK AZ INKÁK
periódusig), elsôsorban az északi partvidéken, de
a hegyvidéken is (MACKEY–VOGEL 2003:328–329).
A hosszú idôintervallum és a földrajzi szétszórt-
ság miatt a különféle kultúrákban elôfordulnak
bizonyos morfológiai változások, bár ahhoz ele-
gendô hasonlóságot találunk, hogy a motívum to-
vábbélését igazoljuk.
Egy hegyvidéki macskafélét, a pampasz-
macskát (Oncifelis colocolo) mintázták meg, de
hogy természetfeletti jelleget ölthessen, ahhoz
bizonyos módosításokat hajtottak rajta végre
(kígyó-róka fejben végzôdô farok és a fejébôl,
valamint az orrából kitüremkedô nyúlványok).
Sokféle hordozón ábrázolták, leggyakrabban
kerámián, bár elôfordul fából, csontból készült
alkotásokon, textileken is, sôt még a templom-
falakra is festették ôket. A Chicama-folyó völ-
gyében elterülô „El Brujo” együtteshez tartozó
Huaca Cao Viejo legfrissebb felfedezései olyan
ábrázolásokat hoztak napvilágra, amelyeken
ezt a lényt négyszögletes panelekben, gazdag
színezéssel jelenítették meg. Hosszú ideig tar-
totta magát az a vélekedés, miszerint a „hold-
állat” Recuay szomszédos hegyi településeitôl
átvett motívum lehet (BRUHNS 1976), ám a leg-
frissebb kutatások (MACKEY–VOGEL 2003) igazol-
ták, hogy ez a mitikus lény az északi partvidék-
rôl származik.
G. A. Q.
Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 175
57 ■ Dupla testû agyagedény
ÉGETETT AGYAG
M.: 16 CM, LEGNAGYOBB Á. (AZ EGYES EDÉNY-
TESTEKNÉL): 10 CM
KÖZÉPSÔ MOCHE KULTÚRA, KORAI ÁTMENETI
KORSZAK
I. SZ. 100–I. SZ. 750
MUSEO DE AMÉRICA MADRID
CE11099
Dupla testû, híddal összekötött, hengeres kiöntô-
csövû edény, amit a mochica kerámiákra jellem-
zôen vörösre és krémszínûre festettek. Vöröses ár-
nyalata úgy jött létre, hogy az agyagot nyitott
kemencében égették ki, melynek belsejében az
oxigén dúsabb volt annál, mint ami az égéshez
szükséges. A tárgy két felét külön formába pré-
selték, majd összeillesztették. A szintén égetett
agyagból készült préselôformák lehetôvé tették
az edények tömeges elôállítását és használatát a
középsô moche idôszakban (i. sz. 300–450).
Ahogy ez a mochica fazekasságban általános volt,
az edény fülét, kiöntôcsövét és a két edénytestet
összekapcsoló csövet külön készítették el, majd
azokat az edénytest felületén kialakított lyukak-
ba illesztették. Az elülsô edényen látható fejet egy
különálló préselôformával alakították ki, majd
hozzáillesztették az edény felsô részéhez. Az il-
lesztés helyét agyaggal töltötték ki, felszínét po-
lírozták. Ugyanezt a technikát alkalmazták a ko-
rábban említett részek összeillesztésénél is.
A képen látható ember fejének szemgödrei
üregesek, és halántékán kétoldalt bemetszés
látható. Tekintete akár egy halotté. Valóban, a
fej megmintázása, az üreges szemek, a nyoma-
tékos arckifejezés és a kissé összeaszott száj azt
jelzi, hogy egy halottat látunk. A moche mûvé-
szetben gyakori a különbözô tevékenységet
végzô csontvázak, koponyák és halottak meg-
jelenítése. A csontvázszerû alakok egymás ke-
zét fogva tûnnek fel a vallási felvonulásokon és
az ünnepi jelenetekben, ahol táncolnak, és
hangszeren játszanak. Sôt sok olyan jelenetet
ismerünk, amelyben élô és halott férfiak és nôk
szexuális kapcsolatot létesítenek egymással,
vagy önkielégítést végeznek.
Ahogy a bemutatott tevékenységek (táncok,
felvonulások és szexuális érintkezés), úgy az élôk
és halottak között létrejövô kapcsolatok is azt jel-
zik, hogy a mochicák számára a holtak világa na-
gyon fontos volt. Az ôsök (vagyis azok az elhunyt
lelkek, akiket az istenek rangjára emeltek) ké-
pesek voltak életet adni az univerzumnak, és
fenntartani az Andok kozmológiai és társadalmi
rendjét. Hatalmukat elismerték, és tiszteletükre
periodikusan ünnepeket rendeztek a spanyolok
megérkezése elôtt szerte az Andokban.
G. A. Q.
58 ■ Figurális edény
FESTETT KERÁMIA
M.: 28,6 CM, SZ.: 19,8 CM, V.: 14,2 CM
MOCHE KULTÚRA, KORAI ÁTMENETI PERIÓDUS
I. E. 100–I. SZ. 700
MUSEO LARCO HERRERA, LIMA
ML004199
A figurális edényt férfi alakjában alakították ki,
maszturbálás közben. Az edény kiöntôcsövét a
férfi erekciós helyzetben levô pénisze alkotja. An-
nak „élô volta” éles ellentétben áll a férfi fejének
megformálásával, melyen jól látható, hogy való-
jában egy halottról van szó. Ez a számunkra ne-
hezen felfogható ábrázolás nem áll távol az ôsi
andesi világképtôl: az élet és a halál körforgására
utal, azaz arra, hogy az elmúlásban ott rejtôzik az
új élet kezdete.
Gy. J.
II. VIRÁGZÓ KULTÚRÁK MOZAIKJA 175
Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 176

59 ■ Antropomorf edény 60 ■ Figurális edény

FESTETT KERÁMIA KERÁMIA
M.: 16,5 CM, SZ.: 13,5 CM M.: 19,2 CM, H.: 27,5 CM, V.: 12,4 CM
MOCHE KULTÚRA V. FÁZIS, KORAI ÁTMENETI MOCHE KULTÚRA II. FÁZIS, KORAI ÁTMENETI
PERIÓDUS PERIÓDUS
I. SZ. 100–I. SZ. 750 I. SZ. 0–I. SZ. 200
MUSEO DE AMÉRICA MADRID MUSEO LARCO HERRERA, LIMA
CE01184 ML004214

Az antropomorf edényt úgy formálták meg, hogy
az emberalak feje fallikus formát öltsön. A tuni-
kát viselô, jellegzetes mochica dobon játszó nô
vállán keresztbe vetett, szövött szalag látható. To-
vábbi érdekes vonás az állcsúcson látható karika,
ami északi, talán ecuadori hatást tükröz, ami a
mochica civilizáció V. fázisában jelent meg.
A. V. C.
A kengyelkiöntôcsôvel ellátott edény egy férfit és
egy nôt ábrázol szexuális aktus közben, az anális
behatolás elôtti pillanatban. Az asszonyon arcfes-
tés látható, és négyszögletes mintákkal ellátott
melldíszt visel. A férfi fejdísze a harcosok sisakjára
emlékeztet. Harcosokat ritkán ábrázoltak szexu-
ális aktus közben, azokban többnyire papi attri-
bútumokat viselô férfiak jelennek meg, minden
bizonnyal a termékenységvarázslással összefüg-
gésben.

176 …ÉS AKKOR MEGÉRKEZTEK AZ INKÁK

Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 177
61 ■ Figurális edény
ÉGETETT AGYAG
M.: 18 CM
MOCHE KULTÚRA IV. FÁZIS, KORAI ÁTMENETI
PERIÓDUS
I. SZ. 450–I. SZ. 550
LINDEN-MUSEUM STUTTGART
93499
A kengyel-kiöntôcsöves edény jellegzetes moche
templomot ábrázol. A tetôt nagyméretû buzo-
gányfejek ékesítik, kétoldalt lépcsômotívum lát-
ható. A festett moche edényeken gyakran jelenik
meg templom, amelyben papok vagy papnôk ül-
nek, és vagy szertartást végeznek, vagy nekik mu-
tatnak be áldozatot. Az ilyen templomok gyakran
álltak nagy kiterjedésû, lépcsôs piramisokon.
A buzogányfejek valószínûleg az áldozatra utal-
nak, ugyanis a rituális szereppel is bíró vadásza-
tok során a szarvasokat vagy a fókákat gyakran
hasonló fegyverekel verték agyon. Steve BOURGET
(2001; 2006) Huaca de la Lunánál végzett ásatá-
sai során olyan harcosok csontvázát tárta fel, akik-
nek halálát hasonló buzogány okozta, sôt ilyen
fegyver is elôkerült onnan. Néhány csontvázon
gyógyult csonttöréseket lehet felfedezni, ami azt
bizonyítja, hogy az edényeken ábrázolt párharcok
a valóságban is lejátszódtak. Egyes harcosok
szemmel láthatólag súlyos sérüléseket éltek túl
(VERANO 2001).
D. K.
62 ■ Figurális edény
FESTETT KERÁMIA
M.: 16,7 CM, H.: 15,3 CM, SZ.: 9,4 CM
MOCHE KULTÚRA I–II. FÁZIS, KORAI ÁTMENETI
PERIÓDUS
I. E. 100–I. SZ. 200
NÉPRAJZI MÚZEUM, BUDAPEST
80.18.6
Az edény egy tégla formájú alsó részen részben
felcsavart szôttesen hason fekvô, négyágú pán-
sípon játszó férfit ábrázol, hátán úgynevezett
kengyelkiöntôcsôvel. A figura ágyékkötôt visel,
melyet bekarcolással jeleztek, és barnásvörös
pöttyökkel díszítettek. Ugyancsak bekarcolással
ábrázolták a férfi haját, melyet kúpos végû, szé-
les, fonott hajpánt fog össze, ezt tarkóján egy
rombusz alakú tárgy fogja össze, amelyen négy
vésett, festett háromszög látható. A férfi arcát a
szemek és a száj kivételével barnásvörösre festet-
ték. Ugyanilyen színû festett téglalapok láthatók
a jobb felkarján, míg bal felkarján és mindkét
csuklóján kettôs csík húzódik végig. Festéssel je-
lezték a kéz körmeit is. Az edénytest alsó részé-
nek négy oldalán negatív festéssel megjelenített
két-két, illetve egy-egy téglalap látható, bennük
két-két, átlósan elhelyezett körrel.
Gy. J.
II. VIRÁGZÓ KULTÚRÁK MOZAIKJA 177
Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 178

63 ■ Serleg Kihajló szájú edény, lépcsôzetes peremmel. A ser- tek részt, és dárdákat, valamint hálókat használ-
FESTETT KERÁMIA leg szájának belsô oldalára szarvasvadászatot áb- tak. Az ilyen elemeket tartalmazó festett jelene-
M.: 15 CM, Á.: 22 CM rázoló jelenetet festettek. A szarvasokat hálókkal tek gyakorisága szimbolikus jellegre utal.
MOCHE KULTÚRA IV. FÁZIS, KORAI ÁTMENETI vették körül, és hajítódárdákat vetettek rájuk. A. V. C.
PERIÓDUS A finom vonalas jelenetet emberi hajjal vagy álla-
I. SZ. 100–I. SZ. 750 ti szôrrel festették meg. Ezek a vadászjelene-
MUSEO DE AMÉRICA MADRID tek egyaránt ábrázolhatnak rituális tevékenysé-
CE01401 geket, de éppúgy a mindennapi életet is. A rituális
szarvasvadászatokon magas rangú személyek vet-

178 …ÉS AKKOR MEGÉRKEZTEK AZ INKÁK

Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 179

64 ■ Festett tál A tál rituális célt szolgált. A szarvasvadászat a mo- ötezer méter fölötti vidékeken élni. Télen leeresz-
ÉGETETT AGYAG chéknál valószínûleg nagy szertartások keretében kednek a tengerpart közeli melegebb völgyekbe.
M.: 24 CM, Á.: 34 CM történt, amikor a harcosok hálókkal körülvett te- A szarvast az Amazonas vidékén és Latin-Ame-
MOCHE KULTÚRA IV. FÁZIS, KORAI ÁTMENETI rületekre kergették a szarvasokat, s ott dárdákkal rika más területein is sámánállatként tisztelik (HAR-
PERIÓDUS és buzogányokkal végeztek velük. A mochék az NER, ed. 1973). A moche mûvészet szarvasábrá-
I. SZ. 450–I. SZ. 550 ábrázolásokon nagy súlyt fektettek a részletekre. zolásait valószínûleg ugyancsak mágikus-vallásos
LINDEN-MUSEUM STUTTGART Az állatok fehérre színezett hasa arra utal, hogy összefüggésben kell értelmezni.
93403 az Északi-Andokból származó szarvasokat jelení- D. K.
tettek meg. Ezek az állatok hosszú ideig képesek

II. VIRÁGZÓ KULTÚRÁK MOZAIKJA 179

Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 180

65 ■ Gömb alakú, festett edény (i. sz. 300–550) korszak közötti átmenetet. Tud- nyozásának köszönhetôen napjainkban már job-
ÉGETETT AGYAG juk, hogy a rákot (Playtyxanthus orbignyl) ábrá- ban ismerjük a moche társadalom fejlôdését és
M.: 21,5 CM, LEGNAGYOBB Á.: 14 CM zoló edény régebbi, mivel az edény teste tömpe, történelmi eseményeit. Például a mochica regio-
MOCHE KULTÚRA II. FÁZIS (?), KORAI ÁTMENETI tojásdad alakú, kengyelkiöntôcsöve robusztu- nális hagyományok alapján ma már megkülön-
PERIÓDUS sabb, nyaka pedig jellegzetes peremben végzô- böztetjük az északi és déli mochica területeket,
I. SZ. 100–I. SZ. 750 dik. A másik edény késôbbi idôszakból származik; melyeket a Sechura-sivatag választ el egymástól
MUSEO DE AMÉRICA MADRID erre utal gömbölyûbb alakja és vékonyabb ken- (CASTILLO–DONNAN 1994). Ennek következtében
CE01060 gyelkiöntôcsöve. Szájánál a perem elvékonyo- pontosítanunk kell Larco Hoyle idôrendi felosztá-
dik, szinte majdnem eltûnik, a nyak vége pedig sát, mivel az nem alkalmazható minden egyes
66 ■ Gömb alakú, festett edény kiszélesedik. Az edény oldalát a növekvô holddal völgy stílusfejlôdésének leírására. Miközben né-
ÉGETETT AGYAG és a fölötte lévô csillaggal díszítették. (Tudjuk, hány helyen a korai kerámiaformák tovább éltek,
M.: 20 CM, LEGNAGYOBB Á.: 14 CM hogy a perui tengerparton lakók szorosan kötôd- addig más területeken már újabbakat alkalmaz-
MOCHE KULTÚRA III. FÁZIS, KORAI ÁTMENETI tek a holdhoz.) tak. Ma már azt is tudjuk, hogy a Moche V. fázis
PERIÓDUS A CE2002-05-039-es leltári számú (49. számú) nem jelent meg a kultúra központjában, a Mo-
I. SZ. 100–I. SZ. 750 tárgy leírásánál részletesen elemeztük, hogy LAR- che- és a Chicama-völgyben. Ezért talán ponto-
MUSEO DE AMÉRICA MADRID CO HOYLE (1948) besorolása alapján idôrendileg sabb, ha korai (I. és II.), középsô (III. és IV.) és ké-
CE01137 miként osztják öt fázisra (alstílusra) a moche ke- sei vagy végsô (V.) fázisokat különítünk el
rámiamûvességet. Korábban a kerámiafázisokat egymástól.
A gömb alakú, zárt, kengyelkiöntôcsôben végzô- azonosították a kulturális korszakokkal, és azt fel- G. A. Q.
dô edényekre jellegzetes mochica díszítést festet- tételezték, hogy ugyanúgy terjedtek el a mochicák
tek. A tárgyak formai eltérései jól példázzák a ko- lakta területeken. Az intenzív régészeti kutatások-
rai moche (i. sz. 100–300) és a középsô moche nak és a nagyszámú régészeti lelôhely tanulmá-

180 …ÉS AKKOR MEGÉRKEZTEK AZ INKÁK

Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 181

67 ■ Állatalakos edény Összetekeredett kígyót ábrázoló kengyel-kiöntö-

ÉGETETT AGYAG csöves edény. Felületét krémszínû engobe-bal bo-
M.: 15 CM, H.: 17,5 CM, SZ.: 14 CM rították, ami az edény egyes részein narancsszí-
MOCHE KULTÚRA I–III. FÁZIS, KORAI ÁTMENETI nûre égett, majd fényesre polírozták. Erre barna
PERIÓDUS vagy fekete színû festés került, melynek geomet-
I. E. 100–I. SZ. 400 rikus motívumai csak nyomokban lelhetôk fel.
NÉPRAJZI MÚZEUM, BUDAPEST A tárgyat úgy alakították ki, hogy az összetekere-
73.162.55 dett kígyó egymás alá és fölé kerülô részei egy-
mással összefüggô edénytestet alkossanak, majd
ráillesztették az agyaglapból fölcsavart, ezt köve-
tôen meghajlított, függôleges kiöntôvel ellátott
kengyel alakú fogót. Az állat szemét és fogait be-
karcolással ábrázolták.
Gy. J.

II. VIRÁGZÓ KULTÚRÁK MOZAIKJA 181

Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 182
68 ■ Figurális edény
ÉGETETT AGYAG
M.: 34 CM, LEGNAGYOBB Á.: 19 CM
MOCHE KULTÚRA IV. FÁZIS, KORAI ÁTMENETI
KORSZAK
I. SZ. 100–I. SZ. 750
MUSEO DE AMÉRICA MADRID
CE2002-05-046
Ez az edény ahhoz képest meglepôen nagy mé-
retû, hogy a moche kultúra IV. fázisában (i. sz.
450–550) készült szertartási edények (huaco) át-
lagosan úgy húsz centiméter magasak voltak.
A képen látható lénynek emberi és állati jegyei is
vannak: teste és végtagjai emberiek, miközben ró-
kafejet visel. Jobb kezében kicsi, felsô részén nyi-
tott, gömb formájú edényt tart. Bal kezében a tes-
téhez simuló hosszú és lapos tárgy látható, amely
a végén kiszélesedik, és félköríves formában vég-
zôdik.
A Huaca de la Luna két sírjának közelmúltban
történt feltárásakor ehhez nagyon hasonló tár-
182 …ÉS AKKOR MEGÉRKEZTEK AZ INKÁK
gyak kerültek elô. Mindez sokat segített abban,
hogy megfejtsük az ilyen típusú tárgyak funkció-
ját, sôt megpróbáljuk azonosítani az ôket birtok-
ló személyeket is. Meg kell jegyeznünk, hogy a
Moche-völgyben fekvô Huaca de la Luna egy
vályogtéglából emelt, nagy épület, amelyet a ré-
gészek a mochikák legfontosabb rituális központ-
jának tekintenek. Az említett feltárás során a sír-
mellékletek között számos réztárgyat is találtak,
ahhoz hasonlóakat, mint amilyen a mi antropo-
morf rókánknak van, valamint néhány gömb ala-
kú edényt. Az utóbbi tárgyak mésztartó edények
voltak, és a bennük lévô meszet a kokalevelek
(Erythroxylon coca) rágása (chacchar) során fo-
gyasztották, hogy felszabadítsa a levelekben lévô
alkaloidokat. Ismerünk olyan ábrázolásokat is,
amelyeken jól látható, amint néhány vallási tiszt-
ségviselô egy pálcika vagy kis lapát segítségével
éppen valamilyen anyagot szed ki az elôbb leír-
takhoz hasonló edényekbôl.
Steve BOURGET (1994) úgy gondolja, hogy az
edények valamilyen pszichoaktív anyagot is tar-
talmazhattak. A datura (Datura stramonium) és a
Szent Péter-kaktusz (Trichocereus pachanoi) Peru
északi tengerpartján mindenhol hozzáférhetô volt
ebben az idôszakban, a gyógyítók és a sámánok
pedig manapság is használják. A képen látható
személy feltételezhetôen valamilyen stimuláló-
vagy hallucinogén anyag hatása alatt áll. Tovább
erôsíti ezt a feltételezést, hogy a Huaca de la Lu-
na épületegyüttes egyik terén talált szerves ere-
detû anyagok elemzésekor megtalálták a rítusok
során fogyasztott növények maradványait is (UCE-
DA–TUFINIO 2003:191).
Bizonyosak lehetünk tehát abban, hogy a ké-
pen egy vallási tisztségviselô látható, aki egy rí-
tus során éppen kokalevelet rág, vagy egyéb
hallucinogén anyagot fogyaszt. A papok és sá-
mánok szimbolikus átváltozását, melynek során
egy állat alakját öltötték magukra (jelen esetben
egy rókáét) egyfajta átlényegülésként kell értel-
meznünk, amit a mágikus növények fogyasztá-
sa idézett elô.
G. A. Q.
Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 183

69 ■ Állatalakos szerszám
FA, RÉZ, NÖVÉNYI ROST
H.: 13,5 CM, SZ.: 1,5 CM
KORAI ÁTMENETI KORSZAK
I. SZ. 100–I. SZ. 750
MUSEO DE AMÉRICA MADRID
CE2002-05-128
Ez az apró tárgy két darabból áll. Az állatalakot al- ul egy emberszerû rókát ábrázol, amely kokaleve-
garrobofából (Proposis pallida) faragták, a fi- let vagy valamilyen hallucinogén anyagot rág,
nomabban megmunkált másik részét pedig vert miközben egy hasonló pálcikát tart a kezében.
rézbôl készítették. A két részt keskeny zsinór- A tárgy használati módjának pontosabb megha-
ral kötözték össze, ami ismeretlen növény rost- tározásához a tárgy élén található maradványok
jaiból készült. Nyele vagy fogantyúja egy négy- részletesebb elemzésére lenne szükség.
lábú állatot formáz, amelyet sematikus külseje G. A. Q.
alapján nehéz azonosítani. Lábait bemetszéssel,
felületesen dolgozták ki, orra határozottan ki-
emelkedik a fejébôl. Mély szemgödreibe egykor
valamilyen anyagot, talán kagylót vagy türkizt
illeszthettek, hogy a szemét kihangsúlyozzák.
A tárgyat kiegészítô vékony rúd lapos és kiszé-
lesedô, félköríves részben végzôdik, amelynek
élén használat nyomai fedezhetôk fel. Bár elég
rossz állapotban van, még mindig éles és he-
gyes.
A szerszámot valószínûleg vágásra használták
sebészeti eljárásoknál vagy más, nagy pontossá-
got igénylô munkáknál. De az is lehet, hogy mész-
szedô pálcikaként vagy kiskanálként alkalmazták.
A katalógusban publikált 68. számú tárgy példá-

II. VIRÁGZÓ KULTÚRÁK MOZAIKJA 183

Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 184
70 ■ Állatalakos edény
ÉGETETT AGYAG ÉS FESTÉK
M.: 19 CM, SZ.: 15,5 CM
MOCHE KULTÚRA IV. FÁZIS, KORAI ÁTMENETI
PERIÓDUS
I. SZ. 100–750
MUSEO DE AMÉRICA MADRID
CE01172
A mochék a közönséges varangyot (Bufo vulga-
ris) a pókhoz, a méhhez és az iguanához hason-
lóan az esôvel és a termékenységgel hozták kap-
csolatba, mivel azok a nyár kezdetekor tûnnek fel,
amikor a csapadéktól felduzzadt hegyvidéki fo-
lyók vize eljut a tengerpartra. A békát gyakran
szimbolikusan, macskafélék fogával, orrával és fü-
lével együtt ábrázolják, sôt az orrán és a testén
foltok is lehetnek. LARCO HOYLE (2001) ezt a békák
és a macskafélék vonásait egyesítô állatot ideali-
zált hibrid lénynek tekinti. A béka kapcsolatban
áll az esôvel, melyet énekével és felbukkanásával
184 …ÉS AKKOR MEGÉRKEZTEK AZ INKÁK
elôre jelez, a macskaféle pedig minden megnyil-
vánulásában az isteni erôt szimbolizálja. E hibrid
szörny tehát a növények erejét képviseli, melyek
csak a víz és a termékeny föld segítségével tud-
nak kicsírázni, ezáltal a fejlôdô gyümölcsök, a föld
és a víz termékenységet biztosító erejének képvi-
selôje is. Anne Marie HOCQUENGHEM (1987) szerint
a növények termesztésével kapcsolatban álló ja-
guár és mitikus béka párzási jelenetei a jaguár ál-
tal szimbolizált ôsök és a béka által jelképezett
föld egyesülésére utalnak. A moche ikonográfiá-
ban a mitikus béka a terményhozóként, egyes iko-
nográfiai ábrázolásokon pedig harci fegyverrel a
kezében tûnik fel.
A képen látható csöves nyakú, kiszélesedô
szájú edény a moche kultúra III. és IV. fázisának
(i. sz. 300–550) jellegzetes vonásait viseli ma-
gán. A tárgy testére és szája alá különféle bab-
féléket (Phaseolus lunatus vagy Phaseolus pal-
lar), a mellére és a hátsó részére pedig három
ajít, más néven amerikai paprikát (Capsicum
pubescens) festettek, amelyet fûszerként,
zöldségként, sôt gyógyszerként is felhasznál-
tak. Az inkák nagyon értékesnek tekintették
a paprikában beszedett adót. Guaman P OMA
DE A YALA (1980) krónikája szerint az inka rak-
tárakból (collca) sosem hiányozhatott a pap-
rika. A béka testének maradék részét egy-
máshoz hasonló gyümölcsök, talán csirimoják
(Anona Cherimolia) díszítik.
Az Andokban a Chavín- és Cupisnique-kul-
túra kialakulásától kezdve a természet erejét a
macskaféle ragadozók testesítették meg. Az iko-
nográfiában néhány jellegzetes ismertetôje-
gye, így a szemfogai alapján azonosították. Ez
figyelhetô meg ezen a pumaszerû békán is.
A hibrid lény utalhat a moche Aiapaec istenre
is, akit Larco Hoyle a legfôbb mochica istennek,
„a legfôbb cselekvônek” tekintett, mivel iste-
ni vonásai kifejezték a természet erejét és a ter-
mékenységet.
A. V. C.
Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 185
71 ■ Figurális edény
FESTETT KERÁMIA PLASZTIKUS DÍSZÍTÉSSEL
M.: 19,7 CM, SZ.: 12,8 CM, V.: 16,9 CM
MOCHE KULTÚRA III–IV. FÁZIS,
KORAI ÁTMENETI PERIÓDUS
I. SZ. 200–I. SZ. 550
ETHNOLOGISCHES MUSEUM BERLIN
V A 62173
Az itt látható kengyel-kiöntôcsöves edény több
formai és díszítésbeli sajátossággal is rendelke-
zik. Az edény nyaka olyan buzogányformában
végzôdik, mint amilyenek a piramisként megfor-
mált edények tetején látható kis épületeket ko-
ronázzák, vagy amilyenek a sipáni temetkezési
platform tetején talált épületmaradványok kö-
zül elôkerültek, de hasonló buzogányokat lá-
tunk festett jeleneteken egymással megmérkô-
zô harcosok kezében is. Az általában szokásos
narancsszínû festéstôl eltér az edény sötétbarna
színezése, ami a vajszínû alapon különösen ki-
emeli a plasztikus megformálású bagolyfejeket
és gyíkokat. Az észak-perui tengerparton külö-
nösen gyakori két állat a moche ikonográfiában
ugyancsak sajátos szereppel bír. A sötétben is
tájékozódni képes bagoly egyebek mellett a böl-
csesség és a látás szimbóluma, és mint olyan ô
az, aki segítségül hívja a huakák lakóit, a szelle-
meket, hogy varázserejükkel gyógyítsanak (DON-
NAN 1976:100). Hasonló szerepük volt a gyíkok-
nak is. Gyakran a perui sivatag leggyakoribb
fafajtájának, az algorrobónak termésével együtt
jelenítették meg, aminek igen erôs gyógyhatást
tulajdonítottak, ugyanakkor az íze keserû volt.
Emiatt a helyiek inkább az algarrobofa magjával
táplálkozó gyíkokat fogyasztották, hogy ilyen
módon jussanak hozzá a gyógyhatású anyaghoz
(DONNAN 1976:34, 107).
Gy. J.
II. VIRÁGZÓ KULTÚRÁK MOZAIKJA 185
Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 186

72 ■ Figurális edény 73 ■ Figurális edény

FESTETT KERÁMIA ÉGETETT AGYAG
M.: 22,5 CM, SZ.: 20 CM M.: 28 CM
MOCHE KULTÚRA IV. FÁZIS, KORAI ÁTMENETI MOCHE KULTÚRA IV. FÁZIS, KORAI ÁTMENETI
PERIÓDUS PERIÓDUS
I. SZ. 100–I. SZ. 750 I. SZ. 450–I. SZ. 550
MUSEO DE AMÉRICA MADRID LINDEN-MUSEUM STUTTGART
CE01386 93487

A mochica panteon egyik legnagyobb tiszteletnek A kengyel-kiöntôcsöves korsó rókaviseletben

örvendô állata a róka volt, az intelligencia és a
ravaszság szimbóluma. Gyakran – mint ezen az
edényen is – macskaszerû állatként jelenik meg,
agyarakkal ellátva, egyfajta harcos-isten-róka ké-
pében. A mochica mitológiában a róka közvetítô
szerepet tölt be, fontos hírvivô, és éppúgy elôfor-
dul nappali, mint éjszakai környezetben. Ábrázo-
lása igen gyakori a moche civilizáció IV. fázisának
ikonográfiájában, ahol rítusok, szertartási tevé-
kenységek szereplôjeként látjuk.
A. V. C.
megjelenô embert ábrázol. Álla alatt éppen a ri-
tuális versenyfutás résztvevôinek fejdíszét köti
meg, és egy jaguárfejjel díszített, nagy, kerek
korongot visel. A jaguárfej alatt kis majomfej
látható.
A futókat – valószínûleg a rituális versenyfutás
szereplôiként – a mochék gyakran ábrázoltak edé-
nyeiken (DONNAN–MCCLELLAND 1999). Ezek a ver-
senyfutások hosszadalmas szertartások részei vol-
tak, és csak a legkiválóbb moche harcosok
vehettek részt rajtuk. Más festett edények ábrá-
zolásaiból kiviláglik, hogy a futás azoknak a felál-
dozásával végzôdött, akik alulmaradtak a pár-
harcban (LIESKE 1992).
D. K.

186 …ÉS AKKOR MEGÉRKEZTEK AZ INKÁK

Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 187

II. VIRÁGZÓ KULTÚRÁK MOZAIKJA 187

Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 188

74 ■ Figurális edény A kengyel-kiöntôcsöves edényre szoborszerûen lenik meg. Az edénytestre festett iguána és raga-
FESTETT KERÁMIA PLASZTIKUS DÍSZÍTÉSSEL megformált mitikus lényt helyeztek. A részben dozóalak között látható tunika a ruhafelajánlás
M.: 22,7 CM, SZ.: 19,4 CM, V.: 14,6 CM emberi, részben macskaféle ragadozóra jellemzô szertartását idézi fel.
MOCHE KULTÚRA III–IV. FÁZIS, jegyeket viselô lényt arckifejezése és tépôfogai Gy. J.
KORAI ÁTMENETI PERIÓDUS alapján az úgynevezett „lefejezôvel” azonosíthat-
I. SZ. 300–I. SZ. 550 juk, aki már a chavíni idôktôl kezdve egyik kezé-
ETHNOLOGISCHES MUSEUM BERLIN ben félhold alakú áldozati késsel, az úgynevezett
V A 62200 tumival, a másikban egy levágott emberi fejjel je-

188 …ÉS AKKOR MEGÉRKEZTEK AZ INKÁK

Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 189

75 ■ Szertartási kés (tumi)

RÉZ
H.: 27,7 CM, SZ.: 11,9 CM, S.: 152,6 G
MOCHE KULTÚRA, KORAI ÁTMENETI PERIÓDUS
I. SZ. 100–I. SZ. 750
MUSEO DE AMÉRICA MADRID
CE07253

A félköríves pengéjû kés (tumi) egyike minden

idôk legelterjedtebb fémmûvestermékeinek az
Andok teljes területén.
A rézbôl készült, lapos késeket háztartási mun-
káknál és halotti mellékletként egyaránt felhasz-
nálták. A rajtuk maradt nyomokból következtet-
hetünk arra, hogy éppen mire szánták az egyes
darabokat. Az aranyból készült kések a szertartá-
sok fontos kellékei voltak. Az inkák például olyan
vallási szertartások alkalmával használták ôket,
amikor állatokat, leginkább lámákat áldoztak fel.
A képen látható tumit úgy készítették el, hogy
a megolvasztott nyers rezet elôbb formába öntöt-
ték, majd a tárgyat abból kovácsolták. A kémiai
elemzés szerint alapvetôen rézbôl készült (ROVIRA
1990).
J. A.

II. VIRÁGZÓ KULTÚRÁK MOZAIKJA 189

Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 190

76 ■ Függôdísz kisméretû tárgyaikat. Ezek a díszek a moche iko- is. A függôdísz hosszúkás formája és a felsô ré-
KÔ ÉS CINÓBER nográfiában is feltûnô személyek viseletét gaz- szén lévô lyuk arra utal, hogy egykor feltehetô-
H.: 10,5 CM, SZ.: 3 CM, V.: 0,7 CM dagították. leg egy inghez (uncu) lehetett erôsítve.
KÖZÉPSÔ MOCHE KULTÚRA, KORAI ÁTMENETI A középsô moche idôszakból (i. sz. 300–550) Ugyanebbôl a korszakból (i. sz. 300–550) szár-
PERIÓDUS származó, kôbôl készült függôdísz elô- és hát- maznak a képen látható fülkorongok is, amelyek
I. SZ. 100–I. SZ. 750 lapjára két különbözô, teljes öltözetben megje- a mochék talán legszélesebb körben elterjedt dísz-
MUSEO DE AMÉRICA MADRID lenô emberalakot véstek. A képen látható alak tárgyai voltak. Istenek és istenített állatok, elôke-
CE2002-05-127 harci öltözéket visel, melynek része a négyszög- lôk és harcosok viselték ezeket a díszeket, ame-
letes pajzs, a kúpos sisak, a két füldísz és a dí- lyek megfelelô elhelyezéséhez át kellett szúrni a
77 ■ Fülkorongok szes, rövid szoknya. Szemgödrének íve a bag- fülcimpákat. Ezen az algarrobofából (Prosopis pal-
FA lyokhoz hasonlatos. A függôdísz hátlapján egy lida) készült fülbevalópáron szintén felfedezhetô
A) H.: 6,5 CM, Á.: 4 CM másik, bevésett vonalakkal megformált, szintén egy harcos alakja, amint egy husángot tart a ke-
B) H.: 6,5 CM, Á.: 4 CM gazdag öltözetû emberalak látható. Érdekes, zében, fejfedôje félhold alakú, öve pedig két nyúl-
KÖZÉPSÔ MOCHE KULTÚRA, KORAI ÁTMENETI hogy a szeme szárny formájú, ez az elem a Lam- ványban végzôdik.
PERIÓDUS bayeque- vagy Sicán-kultúra alkotásain figyel- A függôdíszen és a fülkorongokon megjele-
I. SZ. 100–I. SZ. 750 hetô meg. Vöröses színét a tárgy a rákent cinó- nô ábrázolások egyértelmûen a háborúval kap-
MUSEO DE AMÉRICA MADRID bertôl kapta. A prehispán temetkezések során csolatosak. A moche ikonográfiában megjele-
CE2002 02-05-129; CE2002 02-05-130 gyakran ezzel az anyaggal itatták át az elteme- nô harcosok díszes viseletét figyelembe véve, e
tett halott koponyáját és csontjait. Nyilvánvaló, három tárgy egykor minden bizonnyal egy har-
A fenti három tárgy szemléletesen bemutatja, hogy így utaltak az élethez szükséges vérre, cos öltözetének része volt.
hogy a mochica kézmûvesek milyen apróléko- amelynek fontos szerepe volt a támogatáskérô G. A. Q.
san és tökéletességre törekedve készítették el szertartások és áldozati felajánlások alkalmával

190 …ÉS AKKOR MEGÉRKEZTEK AZ INKÁK

Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 191
78 ■ Antropomorf figura
FA, TÜRKIZ ÉS KAGYLÓ
M.: 17 CM, LEGNAGYOBB Á.: 5 CM
KÖZÉPSÔ MOCHE KULTÚRA, KORAI ÁTMENETI
PERIÓDUS
I. SZ. 100–I. SZ. 750
MUSEO DE AMÉRICA MADRID
CE2002-05-053
Fából faragott, emberi alakot ábrázoló idol.
Pajzsot és összetett fejdíszt visel, amelyen egy
négylábú állat, talán egy kutya- vagy macskafé-
le látható. A madridi Museo de América gyûjte-
ményében található, prehispán idôkbôl szárma-
zó fatárgyak anyagelemzését Giuliano ARDITO
VEGA (2004) végezte el. A szakértô vizsgálatai
szerint e tárgy algarrobofából (Prosopis pallida)
készült. Ez a fafajta a hüvelyes-mimózaféle (Le-
guminosae-Mimosoideae) fák családjába tarto-
zik, és a Peru északnyugati tengerpartján talál-
ható, sivatagi bozótosokkal és száraz erdôkkel
borított terület jellegzetes fafajtája. Keménysé-
génél fogva a tengerparti földmûvesek manap-
ság is felhasználják házépítéshez, és használati
tárgyakat is készítenek belôle. A gerendákat, az
oszlopokat, sôt a használati eszközök nyelét is
inkább a robusztus algarrobofából készítik, mint
az olyan puhább, de szintén hozzáférhetô fák-
ból, amilyen például az „együgyû madár fa”
(Tessaria sp.). A spanyolok elôtti idôkben is az al-
garrobo volt a leggyakrabban felhasznált fafaj-
ta, maradványait többek között olyan régészeti
lelôhelyeken is megtalálták, mint a Huaca de la
Luna, ahol a nagytüskéjû akáciával (Acacia mac-
racantha) együtt belôlük készítették a tetôzetet
tartó cölöpöket.
A képen látható tárgy mûvészeti és esztétikai
értékére utalnak a pajzsba és az állat testébe illesz-
tett türkiz- és kagylóhéj (Spondylus princeps) be-
rakások. Egy másik puhatestû állat héja is felbuk-
kan a tárgyon, azt azonban még nem sikerült
azonosítanunk.
Esztétikája alapján a figura mochica erede-
tû lehet, noha csak néhány ehhez hasonló tár-
gyuk maradt fenn. Alakja és mérete alapján fel-
tételezzük, hogy egy olyan szertartási bot vagy
jogar vége lehetett, melyhez hasonlóakat Vi-
rúban a papharcosnak elnevezett személy sír-
jában találtak. Ez az összetett sír gazdagsága
és egyedülálló sírmelléklete miatt jól ismert a
kutatók körében (STRONG 1947).
G. A. Q.
II. VIRÁGZÓ KULTÚRÁK MOZAIKJA 191
Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 192

79 ■ Mullu nyaklánc mekbôl, úgynevezett chaquirákból áll. Közöttük érkezik esô. Ezért aztán az andesi világnézetben
SPONDYLUS PRINCEPS KAGYLÓ ugyanebbôl az anyagból négyzet alakú, nagyobb is fontos szerepet kaptak. A mullut az összes pre-
H.: 22 CM méretû, négy lyukkal ellátott láncszemek talál- kolumbián kultúra használta rítusai során: mivel
MOCHE KULTÚRA, KORAI ÁTMENETI PERIÓDUS hatók, olyanok mint a CE07789-es leltári számú szentnek tartották, ezt adták ajándékba isteneik-
I. SZ. 100–I. SZ. 750 darab, mely gyöngyház szemû, antropomorf fe- nek, de az elit is alkalmazta mint társadalmi ho-
MUSEO DE AMÉRICA MADRID jet ábrázol. A lyukak arról árulkodnak, hogy eset- vatartozását jelzô presztízs- és dísztárgyat.
CE2002-05-078 leg a viselet díszítésére, ruhára felvarrva is hasz- Megjelenésének és használatának elsô nyo-
nálhatták ôket. mait már a prekeramikus és a kezdeti periódus-
80 ■ Mullu láncszem A Spondylus kagylók – a korallvörös S. prin- ban megtalálhatjuk, a Strombus nevû csigával
SPONDYLUS PRINCEPS KAGYLÓ ÉS GYÖNGYHÁZ ceps és a bíborvörös S. calcifer – külsején hosszú való kapcsolata és ikonográfiai ábrázolása pe-
H.: 2 CM, SZ.: 1,8 CM tüskéket láthatunk, és formájuk, színük miatt dig Chavín de Huántarral egyidôs. Ott magát a
MOCHE KULTÚRA, KORAI ÁTMENETI PERIÓDUS nagy népszerûségnek örvendtek a prekolumbián „mosolygó istent” ábrázolták egyik kezében a
I. SZ. 100–I. SZ. 750 világban. Dísztárgyak készítésére használták ôket, Spondylus kagylóval, másikban pedig Strombus
MUSEO DE AMÉRICA MADRID de az andesi világ rítusaiban és szertartásaiban is csigával, amelyet ugyancsak istenként tisztel-
CE07789 jelentôs szerepet játszottak (CORDY-COLLINS 1999). tek. Ettôl kezdve alkalmazása a vízzel, a hua-
Mivel Ecuador partvidékérôl terjedtek tovább, kákkal, a hegyekkel és a hófödte csúcsokkal
A kagylóból vagy kemény kôbôl készült nyaklán- megjelenésük az El Niño-jelenséggel is kapcsola- kapcsolatos rítusokban vagy egyéb szertartások
cok szétesve kerülnek elô a sírokból, mivel mú- tos. Ez tudvalevôleg akkor következik be, amikor során meghatározta vallásos, természetfölötti,
lékony anyagokhoz fûzték fel egykor ôket. Így, az ecuadori trópusi áramlat meleg vize dél felé ideológiai és társadalmi jellegét, ezáltal pedig a
bár maguk a láncszemek prekolumbián eredetû- tartva eléri a hideg Humboldt-áramlatot, és össze- papok és sámánok kezében közvetítôvé vált.
ek, a nyaklánc mai formája modern rekonstruk- keverednek. Ezek a kagylók ekkor szaporodnak Végezetül mindez közrejátszott abban, hogy
ció vagy invenció, minthogy nem régészeti ása- el. Jelenlétük ilyen formán a csapadékhoz is köt- egészen az Inka Birodalom koráig a kereskedel-
tásból származik. Ez a lánc Spondylus kagylóból hetô, ezért jóserôvel is felruházták ôket – tudniil- mi forgalom egyik legjelentôsebb tárgya volt.
– kecsuául mulluból – készült, és apró sze- lik azt jelezték, hogy a Középsô-Andokban mikor A. V. C.

192 …ÉS AKKOR MEGÉRKEZTEK AZ INKÁK

Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 193

81 ■ Nyaklánc
ARANY, SZODALIT, KRIZOKOLL, SPONDYLUS
H.: 60 CM
MOCHE KULTÚRA, KORAI ÁTMENETI PERIÓDUS
I. SZ. 100–I. SZ. 750
MUSEO DE AMÉRICA MADRID
CE2002-05-071
A nyakláncok gyakran elôfordulnak a prekolum-
bián mûvészet dísztárgyai között. Már a legkoráb-
bi idôktôl fogva jelen vannak, és alkotórészeik is
nagyon változatosak: a láncszemek készülhetnek
különféle ásványokból, például szodalitból, krizo-
kollból, kvarcból stb., vagy fémbôl, például arany-
ból, ezüstbôl, aranyozott rézbôl vagy ezüstbôl.
Ugyanakkor gyakran használtak kagylókat is,
mint a Spondylus princeps vagy a Spondylus cal-
cifer (ezeket mullunak is nevezik), vagy gyöngy-
házat. Az említett anyagok számtalan kombiná-
ciója egyedülálló szépségû nyakláncokat hozott
létre, melyeken különféle színek, textúrák, fények
és formák keverednek.
A fémbôl készült láncszemek rendszerint
üregesek, és gömb, ovális, ellipszoid vagy ket-
tôs kúp alakúak. A gömbölyû láncszemek két
félgömbbôl készültek, úgy hogy kôbôl vagy fá-
ból kialakított formán fémlemezbôl félgömbö-
ket domborítottak, majd a két félgömböt levág-
ták és összeforrasztották. A láncoknak számos
változata ismeretes, a kô maga is sokféle for-
májú lehet, akár faragott minták is lehetnek
benne; ezenkívül a fonalra is különbözôképpen
lehet fölfûzni az egyes szemeket.
A képen látható nyaklánc is üreges, gömb ala-
kú, domborított és forrasztott részekbôl összeál-
lított szemekbôl készült, melyekre aztán késôbb
lyukakat fúrtak, ahol átfûzhették a fonalat, ami
összetartotta a láncot, és megadta végleges for-
máját. Nyolc aranyból készült gömb között szo-
dalit- és krizokolldarabok vannak, a középsô, na-
gyobb és szögletes elem pedig egy Spondylus
princeps 6,5×3,5 cm-es darabja.
J. A.

II. VIRÁGZÓ KULTÚRÁK MOZAIKJA 193

Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 194

82 ■ Nyaklánc A nyaklánc arany-réz ötvözetbôl készült gömb és csolatát, és ezáltal a termékenységet. A nyaklánc
ARANY, RÉZ, FÉLDRÁGAKÔ henger alakú szemei huszonkét aranyból formált elemeit kalapált lemezbôl hajlították, majd a ré-
M.: 2,4 CM, H.: 61,5 CM, V.: 1 CM, S.: 41 G békafigurával váltakoznak, melyek szemét zöld szeket összeforrasztották.
MOCHE KULTÚRA, KORAI ÁTMENETI PERIÓDUS színû, féldrágakô-berakással alakították ki. A bé-
I. E. 100–I. SZ. 700 kák a moche képi ábrázolások kedvenc figurái
MUSEO LARCO HERRERA, LIMA közé tartoznak. Egyedfejlôdésük révén kiválóan
ML100185 szimbolizálják az átalakulást, a föld és a víz kap-

194 …ÉS AKKOR MEGÉRKEZTEK AZ INKÁK

Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 195

83 ■ Melldísz A türkizgyöngyökbôl álló melldísz hét, trapéz ala- akiknek szemét türkizberakással jelenítették meg.
ARANY, RÉZ, TÜRKIZ kú panelból áll, melyek alsó szélét három szintre Ugyanilyen berakások láthatók a figurák szájának
M.: 21 CM, H.: 52 CM, V.: 1 CM, S.: 504 G tagolva, lépcsôzetesen alakították ki. Az egyes pa- sarkában is, ami a száj formájával együtt a Cha-
MOCHE KULTÚRA, KORAI ÁTMENETI PERIÓDUS neleket vékony aranylemezekkel választották el vín-korszaktól kezdve jól ismert, ragadozóagya-
I. E. 100–I. SZ. 700 egymástól, melyek végérôl egy-egy arany-réz öt- rakkal megjelenített mitikus lényt idézi fel. A mell-
MUSEO LARCO HERRERA, LIMA vözetbôl készült függô lóg le. A függôk felhúzott dísz felsô részét szegélyezô gyöngysor halgerincre
ML100184 térdekkel kuporgó keveréklényeket ábrázolnak, emlékeztet.

II. VIRÁGZÓ KULTÚRÁK MOZAIKJA 195

Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 196
84 ■ Dárdahajító
ARANY, CSONT, KRIZOKOLL
H.: 39 CM, SZ.: 8 CM, S.: 88,18 G
MOCHE KULTÚRA, KORAI ÁTMENETI PERIÓDUS
I. SZ. 100–I. SZ. 750
MUSEO DE AMÉRICA MADRID
CE2002-05-099
A mochica mûvészeti alkotásokon a dárdahajító
szerkezetek bonyolult rituális jelenetekben fordul-
nak elô. E jelenetek, melyek látszólag a minden-
napi tevékenységeket tükrözik – mint például a
szarvasvadászat, a halászat, a fókavadászat és a
szárazföldi csigák gyûjtése –, valójában inkább a
mochicák rituális és szertartási világával állnak
kapcsolatban. Az ikonográfiai vizsgálatok rámu-
tattak, hogy a rituális tevékenységeket ábrázoló
jeleneteken megjelenô szereplôk mind magas
rangú elôkelôk, ami viseletükbôl és díszeikbôl is
látszik.
A mochica ikonográfia „megtisztulás”-jele-
neteiben – ez a megnevezés Anne M. HOCQUEN-
GHEMTÔL (1987) származik – feldíszített, látványos
viseletû embereket vehetünk szemügyre, amint
196 …ÉS AKKOR MEGÉRKEZTEK AZ INKÁK
vékony dróttal egy kis hengerhez – mintegy súly-
hoz – erôsített virágot hajítanak el egy dárdahají-
tó szerkezet segítségével, melynek végén kereszt-
rúd található. Christopher Donnan egy másik
jelenetet is elénk tár ugyanezekkel az elemekkel,
valamint kijelenti, hogy egy mochica sírban talál-
tak egy fémbôl készült dárdahajító szerkezetet,
melyen feltekert drótmaradványok voltak, és olyan
nyílások, amelyek lehetôvé tették, hogy merôlege-
sen beleillesszék a keresztrudakat. Hocquenghem
ezeket a jeleneteket megtisztulási szertartások áb-
rázolásaként értelmezi. Az összes szertartás közül
az egyik legfontosabb az volt, amely azt célozta,
hogy a közösséget megszabadítsák a betegségek-
tôl, a járványoktól és a szerencsétlenségektôl, egy-
szóval hogy megtisztítsák a környezetet a negatív
erôktôl. A mochicák tehát hajítószerkezetek segít-
ségével édesvízi virágokat lendítettek a levegôbe,
hogy ezzel megtisztítsák életterüket (HOCQUEN-
GHEM 1987).
A „szarvasvadászat”-jeleneteken – kutyák
kiséretében – az elit tagjai ugyancsak megjelen-
nek, akiket gazdag és gondosan kidolgozott vi-
seletükrôl és fejdíszeikrôl ismerhetünk fel, kezük-
ben dárdahajítót tartva, és nagy hálókkal fölsze-
relkezve. Így ábrázolták a vadászatot, melynek
során a szarvasokat efféle szerkezetekbôl kilôtt
dárdákkal ejtették el. A magyarázatok szerint a
szarvas volt a kiválasztott állat, ami az emberek
és ôsök között közvetített. A vadászat tehát a ha-
lottaknak felajánlott áldozattal állhatott kapcso-
latban (HOCQUENGHEM 1987).
A dárdahajító olyan eszköz, amellyel a tár-
gyakat igen messzire lehet kilôni, ez pedig lehe-
tôvé tette a használójának, hogy nagyobb távol-
ságot tartson, és nagyobb erôt fejthessen ki.
A kézzel történô hajításhoz képest ez fejlett
technika volt, mely egyszersmind gyakorlatot
és a fegyver ismeretét követelte meg. A dárda-
hajítók két, jól elkülönülô részbôl állnak, a sín-
bôl, amire a hajítódárdát helyezték, és a kilövô-
kampóból, ez utóbbi rendszerint díszes.
A képen látható dárdahajító aranyból készült,
testét hajlított, forrasztott lemez alkotja, kampó-
ja pedig különösen figyelemreméltó: csontból fa-
ragott macskafélét ábrázol, krizokollból vagy an-
desi türkizbôl készült szemekkel.
J. A.
Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 197

85 ■ Korongok A hét korong egy nyaklánc része volt, közöttük

ARANY-RÉZ ÖTVÖZET
M.: 4,6 CM, Á.: 3,8 CM, V.: 0,1 CM
MOCHE KULTÚRA, KORAI ÁTMENETI PERIÓDUS
I. E. 100–I. SZ. 700
MUSEO LARCO HERRERA, LIMA
ML100083; ML100084; ML100085; ML100087;
ML100088; ML100089; ML100090
talán más formájú, esetleg más anyagból készült
szemekkel. A korongokon látható ragadozófej a
korai andesi mûvészet egy jellegzetes motívumát
idézi. A vicsorgó pofájú állat szájának sarkai kiszé-
lesednek, és elôtûnnek félelmetes agyarai: az erô
és a hatalom jelképei. Ezért is jelenik meg a leg-
fontosabb chavíni, majd késôbb több mochica is-
ten is ugyanezzel a szájjal.
Gy. J.

II. VIRÁGZÓ KULTÚRÁK MOZAIKJA 197

Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 198

86 ■ Fülkorongok Az egyik legkedveltebb anyag a hatalom kifejezé- [CuAl6(OH)8(PO4)4.4(C2O4)4] összetételû anyag.

ARANY, SZODALIT, KRIZOKOLL, SPONDYLUS
A) M.: 4,5 CM, Á.: 8,5 CM, S.: 52,47 G
B) M.: 4,5 CM, Á.: 8,5 CM, S.: 47,94 G
MOCHE KULTÚRA, KORAI ÁTMENETI PERIÓDUS
I. SZ. 100–I. SZ. 750
MUSEO DE AMÉRICA MADRID
CE2002-05-102; CE2002-05-103
sére kétségtelenül az arany volt, talán színe és vál-
tozatlan minôsége miatt. Valószínû, hogy a fémek
megbecsültsége nem saját értékükben rejlett,
hanem egyéb tulajdonságaikban, melyek a már
elkészült darabokat is jellemzik – mint például a
csillogás, a ragyogás, a színek kombinációi, a le-
mezek-függôk hangja és mozgása. Ezért történt,
hogy sokszor borították a fémeket vörös festék-
kel (higany-szulfiddal), kövekkel, kagylókkal vagy
tollakkal.
A füldíszeken, tükrökön, nyakláncok szemein
vagy különféle dísztárgyak bizonyos részleteihez
rendszerint krizokollt, szodalitot, malachitot, il-
letve Spondylus princeps vagy a Spondylus calci-
fer kagyló héját használták.
A krizokoll (CuSiO3H2O) zöld vagy zöldeskék
színû réz-szilikát, Peruban gyakori. A szodalit
[Na8Cl2(AlSiO4)6] ugyancsak bôségesen elôfor-
dul Peruban. A spanyol krónikások, akik a 16–17.
századi európai kánonnak megfelelô elôfeltevé-
seiket vetítették rá ezekre az anyagokra, egyéb
ásványokkal tévesztették össze ôket. A krizokollt
tévesen türkiznek mondták, ami Peruban roppant
ritka, ám Mexikóban és Dél-Kaliforniában bô-
ségesen elôforduló, réz- és alumínium-foszfát
A szodalitot hasonlóképpen a Chilébôl származó
lazúrkôvel (lapis lazuli) keverték össze. A malachi-
tot, ami zöld színû réz-karbonát, helytelenül sma-
ragdnak vélték. A Spondylust, ezt a csillogó színû
puhatestût, melynek kagylóhéja különbözô szí-
nekben fordul elô – a legkedveltebbek a vöröstôl
a narancssárgáig terjedô árnyalatok –, a króniká-
sok ugyancsak összetévesztették, mégpedig az
Európából ismert korallzátonyok koralljaival.
A Spondylus Peruba az északi területekkel folyta-
tott kereskedelem révén érkezett, mivel ez a pu-
hatestû nem él a perui partok menti hideg vizek-
ben, csak a csendes-óceáni partvidék langyos
vizében, a Kaliforniai-öböltôl Guayaquilig (CARCE-
DO DE MUFARECH – VETTER PARODI 1999).
A képen látható fülkorongok elôlapját mozaik
díszíti, melyhez szodalit-, krizokoll- és Spondylus-
darabokat használtak fel. A díszített rész forrasz-
tással rögzül a hátsó részhez. A profilból, futás
közben ábrázolt emberalakokat mitologikus att-
ribútumokkal ruházta föl alkotójuk. Valószínû,
hogy a madárembert láthatjuk, amint a foglyok
vérét tartalmazó kupát viszi a „bemutatás” szer-
tartásán (DONNAN 1991).
J. A.

198 …ÉS AKKOR MEGÉRKEZTEK AZ INKÁK

Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 199
87 ■ Fülkorongok
ARANY, EZÜST, KRIZOKOLL
A) M.: 2,7 CM, Á.: 5 CM, S.: 14,47 G
B) M.: 2,7 CM, Á.: 5 CM, S.: 16,43 G
MOCHE KULTÚRA, KORAI ÁTMENETI PERIÓDUS
I. SZ. 100–I. SZ. 750
MUSEO DE AMÉRICA MADRID
CE2002-05-104; CE2002-05-105
88 ■ Fülkorongok
ARANY, TÜRKIZ, KAGYLÓ
M.: 8,4 CM, H.: 7,8 CM, V.: 7,8 CM, S.: 53 G
MOCHE KULTÚRA, KORAI ÁTMENETI PERIÓDUS
I. E. 100–I. SZ. 700
MUSEO LARCO HERRERA, LIMA
ML100784, ML100785
A fülkorongok olyan tárgyak voltak, amelyeket
a magas rangú személyiségek nemességük
szimbólumaként a fülcimpájukban viseltek. Az
elithez tartozók sírmellékletei közt fordulnak
elô; a típusok változatossága, állapotuk és kon-
textusba helyezhetôségük szempontjából a leg-
kiválóbb darabok a Sipáni Úr sírjából származ-
nak, melyek elôlapján változatos mintázatú
mozaikdíszt láthatunk: különféle állatokat, pél-
dául szarvast, pézsmakacsát, iguánát, mitologi-
kus lényeket. A magát a Sipáni Úrt ábrázoló fül-
dísz különösen figyelemreméltó, mivel fontos
technológiai és ideológiai információt hordoz.
Megfigyelhetjük a peremekhez rögzített apró
gömböcskék alkotta pompás díszítést, a har-
cosok mozaiktechnikával való ábrázolását és a
Sipáni Úr szoborszerû megjelenítését minden
attribútumával: a fejdísszel, a csörgôkkel, a ba-
golyfejekkel díszített lánccal, a fül- és orrdísszel,
valamint a szétszedhetô uralkodói jogarral –
éppúgy, ahogy sírjában megtalálták.
A mochica kultúrában a fémtárgyak tökélete-
sen tükrözik Heather Lechtmannak a hatalom
technológiáiról kifejtett elgondolását. Eszerint a
prekolumbián Amerika fémmûves-eljárásai a ha-
talom eszközei voltak, melyek ideológiai jellegû
ábrázolásokban öltöttek testet. Maguk az eljárá-
sok arra szolgáltak, hogy hatalmat adjanak azok
kezébe, akik az ilyesfajta tárgyak készítését és for-
galmazását ellenôrzésük alatt tartották. Ezenkívül
arra is alkalmasak voltak, hogy általuk fejezzék ki,
adják át a hatalmat. A fémmûvesség tanulmányo-
zásának nem csupán az a célja, hogy segítségé-
vel megérthessük a készítési eljárásokat, hanem
az is, hogy képet kaphassunk a prekolumbián né-
pek által használt fémek jelentôségérôl és azok-
ról a mechanizmusokról, melyek az egyéni mûvé-
szi megnyilvánulásokat pánandesi jelenségekké
változtatták.
A 87. kép füldíszeinek mindegyikén ugyan-
azt a személyt figyelhetjük meg, aki az egyik
füldíszen jobbra, a másikon pedig balra néz.
A temetkezéseken ezeket a tárgyakat fülmagas-
ságban helyezték el, így az ábrázolt alakok az el-
temetett személy arcát nézik. A füldíszek arany-
lemezbôl készültek – ez a mozaikdísz alapja –,
és ezt applikálták nyomás és hô segítségével a
rézbôl készült hátsó részre. A mozaik kígyóval
felövezett harcost ábrázol, ami gyakori eleme a
mochica ikonográfiának. A harcos krizokoll-
vagy andesi türkiz darabokból készült, szeme
pedig aranyból van. A füldísz szerkezeti és esz-
tétikai jegyei arra utalnak, hogy talán modern
átdolgozás eredményérôl lehet szó – a kémiai
vizsgálatok után ez ki fog derülni.
J. A.
II. VIRÁGZÓ KULTÚRÁK MOZAIKJA 199
Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 200

89 ■ Síp Az aranyból készült apró síp mochica harcost áb-

ARANY, TÜRKIZ rázol. Errôl tanúskodik miniatûr harci buzogánya,
M.: 7,7 CM, H.: 8,8 CM, V.: 4,3 CM, S.: 23 G négyszögletes pajzsa, türkizberakásos, kúpos si-
MOCHE KULTÚRA, KORAI ÁTMENETI PERIÓDUS sakja, két fülkorongja, tunikája és ágyékkötôje.
I. E. 100–I. SZ. 700 Ugyanilyen harcosokat látunk a mochica vázafest-
MUSEO LARCO HERRERA, LIMA ményeken, amint – mintha egy párviadal résztve-
ML100811 vôi lennének – egymással küzdenek.

200 …ÉS AKKOR MEGÉRKEZTEK AZ INKÁK

Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 201
90. Fej alakú dísz
ARANY ÉS SZODALIT
M.: 5 CM, SZ.: 4,5 CM, S.: 36,05 G
MOCHE KULTÚRA, KORAI ÁTMENETI PERIÓDUS
I. SZ. 100–I. SZ. 750
MUSEO DE AMÉRICA MADRID
CE2002-05-086
A mochica kultúra kiemelkedik sokrétû mûalko-
tásaival, melyek, úgy tûnik, közvetítô és kommu-
nikációs szerepet is betöltöttek. Mivel a mochica
mûvészet szimbolikus nyelvrendszernek tekinthe-
tô, számos információt nyújt e nép mindennapi
életérôl, mitológiájáról és szertartásairól. A fémek
kiegészítik a kerámia mûvészetét, és csodálatosan
jelenítik meg a mûvészi elemeket az arany-, az
ezüst- és az aranyozott réztárgyakban egyaránt.
A krónikákban találhatunk különféle utaláso-
kat díszes mochica sírokra, ám sajnos a sírmellék-
letekhez tartozó tárgyak jelentôs részét ellopták,
a fémtárgyakat pedig beolvasztották. Azonban
1987-ben Walter Alva Alva régész Lambayeque
völgyében, a Sipánhoz közeli Huaca Rajadában
felfedezett egy különleges és érintetlen sírt. A Si-
páni Úr sírja jelentôs adatokat szolgáltat a mochi-
ca kultúra rekonstrukciójához. A sírban a fôhelyet
egy magas rangú személy foglalja el, felettébb
gazdag, arany-, ezüst- és réztárgyak alkotta sír-
melléklettel. Ebbôl az együttesbôl kiemelkednek
az aranyból készült, mozaikberakásos fülkoron-
gok. A halott szemét és orrát aranylemez fedte,
az arc alsó részén aranymaszk helyezkedett el, vi-
seletét arany csípôfedô, arany- és ezüstcsörgôk,
mogyoró alakú, szintén arany- és ezüstszemekbôl
készült nyaklánc és fônöki bot egészítette ki – az
utóbbi ikonográfiája egyértelmûvé teszi az illetô
jelentôségét. Különleges figyelmet érdemelnek a
halott két oldalán jobbról és balról szimmetriku-
san elhelyezett arany- és ezüsttárgyak. Ezek elve-
zetnek minket a mochicák eszmevilágához és
a világ dualista felfogásához: nap–hold, férfi–nô,
nappal–éjszaka, élet–halál. A Huaca Rajada-i
mauzóleum meglehetôsen összetett, a Sipáni Úr
temetkezési szertartása pedig bonyolult rituáléval
ment végbe: további személyeket temettek mel-
lé, akik elkísérték ôt halála utáni, túlvilági útjára.
Koporsója két végénél, a fej és a lábak magassá-
gában egy-egy fiatal nô csontjait találták meg,
akik talán az uralkodó feleségei lehettek. A má-
sik két oldalon két férfi feküdt, olyan tárgyakkal
körülvéve, melyek katonai szerepükrôl árulkod-
tak: ôk lehettek az uralkodó testôrei. A bal olda-
li férfi lábánál egy kutyát találtak, amely az iko-
nográfia tanúsága szerint a szarvasvadászatok
résztvevôje volt. A sír magasabb részén egy férfi
földi maradványaira bukkantak, ô bizonyára a sír
ôrzôje lehetett; mindkét lábát szándékosan cson-
kolták, talán azért, hogy soha ne hagyja el ôrhe-
lyét (ALVA 1988).
Az itt látható dísz szodalitból készült kis fejet
ábrázol, szemét krizokollból, haját és fülét arany-
ból készítették, és sisakként kapcsolódik a fejhez.
Felsô részén két lyukat figyelhetünk meg, ami ar-
ra utal, hogy talán egy hasonló fejekbôl fûzött
nyaklánc része lehetett.
J. A.
II. VIRÁGZÓ KULTÚRÁK MOZAIKJA 201
Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 202
91 ■ Orrdísz
ARANY
H.: 14 CM, SZ.: 9 CM, S.: 40,05 G
MOCHE KULTÚRA, KORAI ÁTMENETI PERIÓDUS
I. SZ. 100–I. SZ. 750
MUSEO DE AMÉRICA MADRID
CE2002-056-087
A mochica kultúra fémmûvesei számos ötvöstech-
nikát ismertek és alkalmaztak hatékonyan: a ka-
lapálást, a berakást, a domborítást, a cizellálást,
az öntést, a fém edzését, hirtelen lehûtését, a for-
rasztást, a felület arannyal történô feldúsítását, az
ezüstözést, valamint a részek összekapcsolásához
használatos eljárásokat is. Ugyanakkor sosem ké-
szítettek fémalapba fémberakást (ellentétben az-
zal, hogy gyakorta került ki a kezük alól fába, ke-
rámiába vagy az alaplapra erôsített fémrekeszbe
inkrusztált kagyló vagy kô), ami késôbb az inkák
kedvelt megoldása lett. Ismerték és használták a
fémeket: az aranyat, az ezüstöt és a rezet, vala-
mint az olvasztáshoz és az ötvözéshez szükséges
202 …ÉS AKKOR MEGÉRKEZTEK AZ INKÁK
anyagokat, így a vas-oxidot és az arzént is. Álta-
lában véve elmondhatjuk, hogy a mochica fém-
tárgyak magas technikai felkészültségrôl és a kéz-
mûvesek rendkívüli ügyességérôl árulkodnak.
Három mûvészi kifejezésmóddal díszítették
az ábrázolásokat: egyrészt ismertek voltak a két-
dimenziós ábrázolások, másrészt a laposdom-
bormû, végül pedig a szobrászat. Mindegyik
témakezelését és megformálásmódját szigorú
szabályok határozzák meg. Ezek a szabályok
függetlenek a mûalkotás hordozójától, vagyis
egyaránt érvényesek kerámia, fém, fa vagy ép-
pen falfestmény esetében. A kétdimenziós áb-
rázolások – például a képen látható orrdísz –
esetében figyelhetjük meg a legnagyobb torzí-
tásokat, ezek pedig bizonyos mûvészi konven-
ciókat követnek. Az emberalakok vagy antropo-
morf lények ábrázolásában keveredik az oldal-
és szembenézet. A karok, a lábak, a fej és a láb-
fej profilból látszanak, ugyanakkor a kéz és a
törzs szembôl. A legszembetûnôbb torzítást a
kezek rajzán vehetjük szemügyre: úgy tûnik,
mintha az ábrázolt alaknak két bal, illetve két
jobb keze lenne (DONNAN 1991).
Az orrdísz domborított aranylemezbôl készült,
és két istenség – a hullámokon látható „rákem-
ber” és a „kígyóöves harcos” – küzdelmét ábrá-
zolja, és bizonyos, hogy egy, az elithez tartozó
személy sírmellékletéhez tartozott. Ez pedig meg-
mutatja, hogy a rangosnak ítélt tárgyak hányféle
módon közvetíthették a hatalmat, valamint azt is,
hogy a technológiák fejlôdése szoros kapcsolat-
ban állt az elit tárgyainak elkészítésével (LECHTMAN
1985).
Fontos lenne, hogy a technológiai és ikono-
gráfiai vizsgálatok kiegészülhessenek etnográfiai
és történeti kutatásokkal, mert egy ilyen interdisz-
ciplináris vizsgálat hozzásegíthetne bennünket,
hogy rekonstruáljuk a mochica nép belsô világá-
nak kifejezéseit.
J. A.
Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 203

92 ■ Orrdísz Az andesi mûvészet egyik csúcspontját képviselô

ARANY, TÜRKIZ moche fémmûvesség valódi remekmûvei az apró,
M.: 4,2 CM, H.: 7,4 CM, V.: 0,9 CM, S.: 7 G külön-külön is mozgatható részekbôl összeállított
MOCHE KULTÚRA, KORAI ÁTMENETI PERIÓDUS ékszerek, melyeknek az arany- és türkizelemek
I. E. 100–I. SZ. 700 különösen elegáns hatást kölcsönöznek. Az itt lát-
MUSEO LARCO HERRERA, LIMA ható orrdísz türkizberakásos fülkorongokat, fél-
ML100753 hold alakú fejdíszt és türkizbôl formált tunikát, il-
letve ágyékkötôt viselô férfit ábrázol. Két kitárt
karjában filigrántechnikával készült láncot tart,
melyrôl apró csörgôk csüngenek. Hasonló csör-
gôk láthatók a figura kezében tartott két másik
tárgyon is, melyekre kicsiny korongokat erôsítet-
tek. Az ezen apró elemek mozgása során kelet-
kezô fény- és hanghatások felhívták a figyelmet
az orrdísz elôkelô tulajdonosára, aki nyilvános
szertartások során viselhette azt.

II. VIRÁGZÓ KULTÚRÁK MOZAIKJA 203

Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 204

93 ■ Díszkorong ikonográfiájának egyik legfontosabb alakját, az fiatal harcosok csontvázára bukkantak, akiket
ARANY-EZÜST ÖTVÖZET úgynevezett „lefejezôt” ábrázolja. A figura em- feláldoztak. A piramis freskóin ábrázolták,
Á.: 20 CM ber alakú, maszkján ragadozófogak, a maszk fe- amint egy pap áldozatra szánt foglyokat vezet.
MOCHE KULTÚRA, KORAI ÁTMENETI PERIÓDUS lett kis denevér- vagy bagolyfej látható. Egyik ke- Emberáldozatot valószínûleg az „El Niño”
I. SZ. 0–I. SZ. 600 zében levágott emberfejet, a másikban a számos idôjárási jelenségek idején mutattak be, ami-
LINDEN-MUSEUM STUTTGART andesi kultúráránál jellemzô, félhold formájú ál- kor az özönvízszerû esôzések pusztító követ-
M 32472 L dozati kést, a tumit tartja. Az utóbbi évek látvá- kezményekkel jártak a mezôgazdaságra (BAW-
nyos feltárási eredményei bizonyították, hogy DEN 1996; B OURGET 2001; P ILLSBURY , ed. 2001;
Fô motívuma alapján ez a díszkorong nagy való- valóban léteztek ilyen „lefejezôk”. Nagy való- CORDY-COLLINS 1992).
színûséggel a moche kultúra alkotása. Valószínû- színûséggel papok voltak, akik idônként em- D. K.
leg ruha vagy szertartási pajzs díszítésére használ- beráldozatot mutattak be. A moche kultúra fô
ták. Az andesi prekolumbián kultúrák vallásos szentélye, a Huaca de la Luna ásatásainál olyan

204 …ÉS AKKOR MEGÉRKEZTEK AZ INKÁK

Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 205

94 ■ Szövött mintaszalag
GYAPOT, TEVEFÉLE SZÔRÉBÔL SODORT FONÁL
H.: 62 CM, SZ.: 5,5 CM
KORAI ÁTMENETI PERIÓDUS VÉGE – KÖZÉPSÔ
HORIZONT, ÉSZAKI PARTVIDÉK
I. SZ. 850–I. SZ. 1100
MUSEO DE AMÉRICA MADRID
CE14563

A középsô horizont idôszakában egyre szorosabb

kapcsolatok alakultak ki az Andok különbözô né-
pei között. Az eltérô hagyományok keveredtek
egymással, aminek nyomai az anyagi kultúra szá-
mos területén, így a képen látható szövött minta-
szalag esetében is megfigyelhetôk.
A minták eloszlása és a kompozíció egységé-
nek hiánya arról tanúskodik, hogy a szôttes egy-
kor mintaszalag lehetett, amelyen egy szövô-
asszony a különbözô motívumok elkészítését
gyakorolta. A gyapotból készült láncfonalak S2Z
típusú sodrása az északi tengerpart jellegzetes
textilkészítô technikájára utal. A vetülékszálak ké-
szítésekor is felhasználták a gyapotot, de a szá-
lak többségét már teveféle gyapjából, Z2S tech-
nikával sodorták meg, majd változatos színekkel
festették be. A ma is kiváló állapotban lévô szá-
lak azt jelzik, hogy a festôk rendkívül nagy hozzá-
értéssel és jó minôségû festékanyagot felhasznál-
va dolgoztak. Az itt alkalmazott kárpitszövô
technika (EMERY 1980:78) különösen a középsô
horizont idôszakában vált népszerûvé. A színvál-
tásoknál kialakult réseket az úgynevezett dove-
tailing technikával zárták be, ami a kor északi ten-
gerparti szôtteseinek jellegzetes jegyévé vált
(JIMÉNEZ 2001).
A készítés technikája tehát azt jelzi, hogy a
szalagot az északi tengerparton szôtték. A mintá-
in azonban már érdekesen keverednek egymás-
sal az említett terület és a Huari-hatást mutató
hegyvidék díszítômotívumai. A legfelsô figura feltûnô S motívum inkább a déli területeken el-
egy rák lehet, az állat képe gyakran feltûnik a mo- terjedt mintaképre utal (lásd 161. számú tárgy).
che szôtteseken (CONKLIN 1979:166, 180, 182, 1., Az egyértelmû hegyvidéki hatást tükrözô geo-
2., 20. és 21. ábra) és egyéb tárgytípusokon is metrikus motívumokat és stilizált halakat más, ké-
(lásd 65. számú tárgy), sôt, megtaláljuk azokon sôbb készült tárgyon is felfedezhetjük. A képen
a szôtteseken is, amelyek északról kerültek az An- bemutatott mintacsík tehát azt jelzi, hogy a ko-
dok különbözô részeibe. Habár késôbb készült, rai átmeneti korszak végétôl létezett az északi
mégis jó példa erre a Strelow által bemutatott, a tengerparton egy adott mintatár, amelynek mo-
középsô tengerparti Pachacamacban talált ing tívumaiból és annak változataiból a szövôasszo-
(STRELOW 1996:66, XI. színes tábla). A rák tehát nyok válogathattak.
fontos és jellegzetes északi tengerparti eredetû Annak ellenére, hogy a szövetet technikailag
motívum volt, amit késôbb más területeken is északi stílusúnak tekinthetjük, azt a déli Nasca-
megkedveltek. Az állat másik oldalán geometri- völgyben találták meg. Bár ebben az esetben csak
kus motívumok láthatók, a szôttes alsó részén pe- találgatni tudunk, elképzelhetô, hogy a minta-
dig Huari-hatást mutató sematikus halak és két- szalag cserekereskedelem útján jutott el ide. Egy
fejû kígyók tûnnek fel. Az utóbbi motívumok másik lehetôség szerint – erre utalhat az, hogy a
széles körben elterjedtek az Andokban, és az szôttest nem fejezték be – egy olyan északi szö-
északi tengerparton is különbözô helyeken buk- vôasszony készítette, aki az ezekre az évszázadok-
kanhattak fel. Megtalálhatjuk ôket például a kö- ra jellemzô egyik népvándorlás során települt át
zépsô horizontbeli Huaca Chotuna falainak díszí- a Nasca-völgybe.
téseként (DONNAN 1991), bár a mi szôttesünkön M. J. J.

II. VIRÁGZÓ KULTÚRÁK MOZAIKJA 205

Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 206
95 ■ Szertartási edény (pajcha)
TÖBBSZÍNÛRE FESTETT ÉGETETT AGYAG
M.: 16 CM, SZ.: 13 CM
RECUAY-KULTÚRA, KORAI ÁTMENETI PERIÓDUS
I. SZ. 0–I. SZ. 600
MUSEO DE AMÉRICA MADRID
CE2002-05-13
96 ■ Szertartási edény (pajcha)
FESTETT ÉGETETT AGYAG
M.: 20,5 CM, SZ.: 17 CM
RECUAY-KULTÚRA, KORAI ÁTMENETI PERIÓDUS
I. SZ. 0–I. SZ. 600
MUSEO DE AMÉRICA MADRID
CE2002-05-12
A két edény a Recuay-kultúrából származik, ami
Ancash tartomány egyik falváról kapta a nevét.
E prehispán kultúra kevéssé ismert és tanulmá-
nyozott, mivel máig nem sikerült megtalálni fej-
lôdésének központját. Régészeti maradványai fel-
tûntek Peru északi hegyvidékén a Santa folyó
völgyében és Callejón de Huayllasban is. Ennek
alapján egyes kutatók az elôbb említett nevek,
mások pedig Pashash régészeti lelôhelye után ne-
vezték el a kultúrát. Bár a Recuay-kultúra társa-
dalmi szervezôdését nem ismerjük, az ott élôk
minden bizonnyal földet mûveltek, nagy területet
birtokoltak, amit valószínûleg fegyverekkel védel-
meztek meg másoktól. Erre utalnak a kerámiák
ikonográfiáján feltûnô harcosok és a kôbôl fara-
206 …ÉS AKKOR MEGÉRKEZTEK AZ INKÁK
gott, kôcsappal a falba rögzített fejek – bár ez az
elem a Nasca-kultúrához hasonlóan itt is kapcso-
latba hozható a föld termékenységével.
A kifinomult Recuay-kerámia készítéséhez a
legjobb minôségû és legnehezebben megmun-
kálható vörös és fehér (kaolin-) agyagot használ-
ták fel. Miután az agyagot szabad kézzel megfor-
málták, az edényt negatív festéssel díszítették,
amihez két égetésre volt szükség. A negatív fes-
tés során egy ellenálló anyaggal, például viaszré-
teggel fedték be a minták helyét, majd az edényt
színes engobe-ba mártották. Miután a viaszréte-
get eltávolították az edényrôl, elôtûntek a nega-
tív minták. Olykor pozitív festést is alkalmaztak,
ilyenkor fekete, vörös, fehér, narancs és barna szí-
nekkel festettek. Kerámiáik szoborszerûek, és
jeleneteket ábrázolnak. Többségük szertartási
edény (pajcha), melyeket arra használtak, hogy
folyadékokat, például erjesztett kukoricából ké-
szült sört (chicha) tartsanak bennük a különbözô
vallási rítusok alkalmával. Erre a célra használták
a képen látható két edényt is. A CE2002-05-12-es
leltári számú edény egy uralkodót, tekintélyes pa-
pot vagy félistent ábrázol nagy fülkorongokkal,
arcfestéssel és olyan fejfedôvel, amelybôl egy ki-
öntôcsô nyúlik felfelé. Két kisebb személy követi
a háttérben, elhelyezkedésük arra utal, hogy a tár-
sadalom kevésbé elôkelô tagjairól van szó. Bár az
edénytesten a negatív festés eléggé elmosódott,
felismerhetôk rajta a macskafélék ábrázolásai,
amelyek talán a „holdállatnak” vagy „Recuay-
sárkánynak” nevezett lényt jelenítik meg. Ô egy-
részt a változás szimbóluma volt, és kapcsolatban
állt a termékenységgel, a holddal és a földdel is.
Másrészt a rend megváltozását és visszaállítását
is szimbolizálta, s ezáltal az idôszakosan átalaku-
ló égitesthez, vagyis a holdhoz kötôdött (HOC-
QUENGHEM 1987).
A CE2002-05-13-as leltári számú tárgy ezzel
szemben egy feldíszített harcost ábrázol fül-
koronggal, cikcakkos ruhamintával, hátából kiin-
duló kiöntôcsôvel, pajzzsal és elöl egy kis macs-
kafélével díszített fejfedôvel. A macskafélét a
kondorkeselyûvel és a kígyóval együtt kultikus
tisztelet övezte.
A kômunkák, a sírok formája és a kôbôl kifa-
ragott, kôcsappal a falba rögzített fejek alapján
néhány régész Recuayt a Chavínból kiinduló kul-
turális fejlôdés folytatójának tekinti.
Úgy tûnik, hogy az itt élôk a moche kultúrával
is szoros kapcsolatot tartottak fenn, erre utalnak
a nagy fejfedôk és füldíszek, az edényeken ábrá-
zolt erotikus jelenetek és bizonyos állatok, így pél-
dául a Recuay-kerámiákon feltûnô „holdállat”
kultusza is. A kapcsolatot megerôsítik a moche
ikonográfián feltûnô harci jelenetek is. Az ott
megjelenô harcosok egy részét öltözetük és dísze-
ik alapján a Recuay-harcosokkal azonosítják. A Re-
cuay-kultúra végül úgy hanyatlott le, hogy beol-
vadt a Huari-kultúrába.
A. V. C.
Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 207

97. Figurális edény

FESTETT KERÁMIA
M.: 18,9 CM, SZ.: 15,5 CM, V.: 16,2 CM
RECUAY-KULTÚRA, KORAI ÁTMENETI PERIÓDUS
I. SZ. 0–I. SZ. 600
ETHNOLOGISCHES MUSEUM BERLIN
V A 4729

Pánsípon játszó antropomorf alakot ábrázoló

agyagedény. A figura fejdísze és fülkorongjai rá-
tétes technikával készültek, míg az edény oldalát
díszítô stilizált macskaszerû lény negatív festéssel.
A figurális díszítésû panelok közötti sávokat vö-
rös színnel töltötték ki.
Gy. J.

98. Figurális edény

FESTETT KERÁMIA
M.: 22,7 CM, SZ.: 16,5 CM, V.: 20,1 CM
RECUAY-KULTÚRA, KORAI ÁTMENETI PERIÓDUS
I. SZ. 0–I. SZ. 600
ETHNOLOGISCHES MUSEUM BERLIN
V A 48266

Az antropomorf díszítésû edényt úgy alakították

ki, hogy az edénytest hátsó részéhez illesztett ki-
öntôcsôhöz híddal egy stilizált megjelenítésû em-
beri fejet csatlakoztattak. Hasonló technikával ké-
szült a figura két keze és a benne tartott ivóedény,
mely egyéb analógiák alapján ünnepi alkalmak-
kor chichaivásra használt serleg lehetett. Az
edénytestet, a karokat és a fejet az edény anya-
gát alkotó kaolin és a felvitt fekete színnel létre-
hozott negatív festés díszíti, kivéve az emberalak
arcát, amelyet az érzékszervek kivételével vörös-
re festettek.
Gy. J.

II. VIRÁGZÓ KULTÚRÁK MOZAIKJA 207

Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 208

99 ■ Figurális edény
POLIKRÓM KERÁMIA
M.: 19,2 CM, SZ.: 16,2 CM, V.: 19,3 CM
RECUAY-KULTÚRA, KORAI ÁTMENETI PERIÓDUS
I. SZ. 0–I. SZ. 600
ETHNOLOGISCHES MUSEUM BERLIN
V A 48299

A gömb alakú edénytesthez erôsen kihajló szájú

nyak és egy ragadozófej csatlakozik.
Ez utóbbi szájából indul ki az edény hengeres
kiöntôje. A fekete negatív festés csupán az állat
fején maradt meg. A fehér és világosbarna pozi-
tív festés több területen is rájamotívumot ábrázol.
Gy. J.

100 ■ Figurális edény

POLIKRÓM KERÁMIA
M.: 16,3 CM, SZ.: 11,3 CM, V.: 10,3 CM
RECUAY-KULTÚRA, KORAI ÁTMENETI PERIÓDUS
I. SZ. 0–I. SZ. 600
ETHNOLOGISCHES MUSEUM BERLIN
V A 48282

A kettôs testû edény elülsô részére keretbe illesz-

tett emberi fejet applikáltak. Részletgazdagabb
ábrázolások alapján tudható, hogy az ilyen jele-
netek lépcsôs piramisok – ezt itt az edénytest he-
lyettesíti – tetejére helyezett kisméretû szenté-
lyekben helyet foglaló elôkelôket, feltehetôen
fôpapokat vagy uralkodókat ábrázolnak.
A fekete negatív festés az elülsô edénytesten
egy több részbôl álló fejdísszel ellátott macskasze-
rû lényt és egy kétfejû kígyót ábrázol, míg a hát-
só edénytesten stilizált madarakat.
Gy. J.

101 ■ Figurális edény

FESTETT KERÁMIA
M.: 20 CM, H.: 16 CM, V.: 9,5 CM
RECUAY-KULTÚRA, KORAI ÁTMENETI PERIÓDUS
I. SZ. 0–I. SZ. 600
ETHNOLOGISCHES MUSEUM BERLIN
V A 4796

Lámát vezetô, pánsípon játszó antropomorf figu-

rát ábrázoló agyagedény. A figura fejdísze és fül-
korongjai rátétes technikával készültek, míg az arc
és a pánsíp festése részben negatív, részben po-
zitív technikával.
Gy. J.

208 …ÉS AKKOR MEGÉRKEZTEK AZ INKÁK

Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 209
Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 210

102 ■ Erotikus témájú edény A Recuay-kultúra népeihez hasonló népcsoportok

POLIKRÓM KERÁMIA rituális tevékenységéhez hozzátartoztak a szexu-
M.: 17,7 CM, SZ.: 14,5 CM ális tevékenységek is, amelyek felbukkannak fi-
RECUAY-KULTÚRA, KORAI ÁTMENETI PERIÓDUS nom kivitelezésû edényeken is. A Recuay-kultúra
I. SZ. 0–I. SZ. 600 népei ebben a tematikában osztoztak a szomszé-
MUSEO DE AMÉRICA MADRID dos tengerparti mochékkal, e tekintetben is meg-
11098 erôsítve a két kultúra közötti kapcsolatot.
A. V. C.

210 …ÉS AKKOR MEGÉRKEZTEK AZ INKÁK

Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 211

103 ■ Figurális edény vesz körül. Számos ôsi perui kultúra jellemzô sa- tust, amelynek során egy mitikus lény, például
POLIKRÓM KERÁMIA játossága, hogy az emberek közötti nemi kap- félig ember, félig jaguár termékenyít meg egy
M.: 19,1 CM, SZ.: 19,9 CM, V.: 18,4 CM csolatot gyakorta nyilvános jelenetek formájában asszonyt. Az edénytestet díszítô macskaszerû
RECUAY-KULTÚRA, KORAI ÁTMENETI PERIÓDUS ábrázolták, fôként plasztikus díszítésû agyagedé- lényt és a geometrikus motívumokat a narancs-
I. SZ. 0–I. SZ. 600 nyeken. Ennek az európai szemmel nehezen ért- színû felületre felvitt fehér és fekete festés által
ETHNOLOGISCHES MUSEUM BERLIN hetô ábrázolásnak a magyarázata abban rejlik, képzett negatív minták adják.
V A 48279 hogy az ôsi amerikai népek felfogása szerint az Gy. J.
emberi s fôként a nôi termékenység szorosan
A csonka kúp alakú edénytestre figurális jelene- összefüggött a föld termékenységével, valószínû-
tet applikáltak: egy közösülô párt hét nôi kísérô leg ezért látunk nem egy esetben olyan nemi ak-

II. VIRÁGZÓ KULTÚRÁK MOZAIKJA 211

Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 212

104 ■ Szövetrészlet Úgy a Recuay-kerámiák, mint a textilek – habár

M.: 30 CM, SZ.: 30 CM
TEVEFÉLE GYAPJÁBÓL SODORT FONÁL
RECUAY-KULTÚRA, KORAI ÁTMENETI PERIÓDUS
I. SZ. 0–I. SZ. 600
MUSEO DE AMÉRICA MADRID
CE14525
az utóbbiak nagyon csekély számban fordulnak
elô – rendelkeznek olyan egyedi ismertetôjegyek-
kel, amelyek megkülönböztetik ôket a többi kor-
társ alkotástól. Ennek a kultúrának a központja a
Középsô-Andok északi hegyláncainál volt, de tár-
gyi emlékei megtalálhatók a hegylánc nyugati ré-
szén és az Andok nyugati hegyoldalának part
menti völgyeiben is (BONAVIA 1991:303).
A szôttest Z2S technikával teveféle gyapjából
sodort fonállal készítették, és az egyik kiemelke-
dô jellegzetessége az, hogy a láncfonál két szín-
bôl, barnából és fehérbôl áll, ami szekciónként
váltakozik. Ez a hegyvidék tradíciójának megfe-
lelôen készült szôttesek bikróm láncfonalának
változata, ami ettôl az idôszaktól kezdve egészen
az inkákig jellemzô volt (CONKLIN 1983; OAKLAND
1986; ROWE, A. P. 1978; 1986). A fogazott kár-
pitszövés (toothed tapestry, EMERY 1980) techni-
kája mellett ez egy kevésbé használatos variáns,
ami a hegyvidék egybefont kárpitszövô techniká-
ját követi.
A Recuay-szôttesek nagyon ritkák, napjain-
kig a Földön nem haladja meg a tízet az ismert
példányok száma (MANRIQUE 1999; PORTER 1992),
amelyek közé ez a szôttes is tartozik (JIMÉNEZ
2000).
M. J. J.

212 …ÉS AKKOR MEGÉRKEZTEK AZ INKÁK

Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 213
105 ■ Fej
KÔ
M.: 17,7 CM, SZ.: 14,5 CM
RECUAY-KULTÚRA, KORAI ÁTMENETI PERIÓDUS
I. SZ. 0–I. SZ. 600
MUSEO DE AMÉRICA MADRID
CE09963
A kômegmunkálás hagyománya az ôsi Peruban a
Chavín-kultúra elôtti idôkig nyúlik vissza, egyik
csúcspontját éppen e kultúra idején érte el. Ez a ha-
gyomány öröklôdött tovább az ugyanazon vidéken,
Callejón de Huayllasban, a Santa-, a Casma- és a
Huarmey-völgyben létrejött Recuay-kultúra, vala-
mint a Peru és Bolívia határvidékén kialakult Puca-
ra- és Tiahuanaco-kultúra kôfaragásában is (lásd
még 149–150. számú tárgyakat).
A chavíni kôfaragással szemben azonban,
melyet a szôttesekre emlékeztetô, csaknem sík
megoldások jellemeztek (LAVALLE–LANG 1978:39),
a Recuay-kômûvészet megjelenésében a három-
dimenziós tömeghatás dominál, de erôs Chavín-
hatások is tetten érhetôk rajta, mint például a
csappal ellátott kôfejeké. Ugyanígy jellemzôek rá
a zoo- és antropomorf fejek, amelyek mivel nem
régészeti kutatásból származnak, nemigen lehet
megismerni eredeti funkciójukat, csak feltételez-
hetjük, hogy épületeket díszítettek.
A faragványok méretét a nyers kôtömb térfo-
gata határozta meg. Ez általában folyami görge-
tegkô volt, anyaga pedig vulkáni eredetû gabbró.
A Recuay-alkotásokat három stílusperiódusra osz-
tották, ezek az Aija, a Huaraz és a Huántar.
Míg az Aija-stílust felfegyverzett, pajzsos har-
cosok, illetve trófeafejek jellemzik, a Huarazból
valók egyszerûbb kivitelûek. Általában aránytala-
nul nagy fejjel megjelenített emberi alakokat áb-
rázolnak, mellükön meghajlított karokkal és be-
hajlított lábakkal, mintha múmiák lennének,
valamint kihangsúlyozott nemi szervekkel. Az arc-
vonásokat egyszerû geometrikus formák segít-
ségével jelenítették meg, megformálták a fejdí-
szeket, és érzékeltették a koponyatorzítást is.
További sajátosságuk, hogy legtöbbjük föld alól
került elô, de nem épületekkel kapcsolatban.
Tiahuanacón és Huarin keresztül az inkák to-
vább folytatták a kômegmunkálás hagyományát
mozsarak, edények és úgynevezett conopák, az-
az rituális szobrocskák készítésével (lásd például
306. vagy 260–263. számú tárgy), az ô kôszob-
rászatukra azonban nem jellemzô az emberábrá-
zolás.
A. V. C.
II. VIRÁGZÓ KULTÚRÁK MOZAIKJA 213
Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 214

106 ■ Aranydísz
H.: 10,5 CM, SZ.: 9 CM, S.: 2,1 G
NASCA-KULTÚRA, KORAI ÁTMENETI KORSZAK
I. SZ. 0–I. SZ. 600
MUSEO DE AMÉRICA MADRID
CE2002-05-098

107., 108, 109., 110., 111 ■ Aranylemezek

107. Á.: 3,3 CM, S.: 0,54 G (KÖR ALAKÚ LEMEZ)
108. Á.: 3,3 CM, S.: 0,54 G (KÖR ALAKÚ LEMEZ)
109. H.: 7 CM, SZ.: 4 CM, S.: 1,61 G
(TRAPÉZ ALAKÚ LEMEZ)
110. H.: 7 CM, SZ.: 4 CM, S.: 1,6 G
(TRAPÉZ ALAKÚ LEMEZ)
111. H.: 14,5 CM, SZ.: 3 CM, S.: 2,95 G
(TÉGLALAP ALAKÚ LEMEZ)
NASCA-KULTÚRA, KORAI ÁTMENETI KORSZAK
I. SZ. 0–I. SZ. 600
MUSEO DE AMÉRICA MADRID
CE2002-05-093; CE2002-05-094; CE2002-05-095;
CE2002-05-096; CE2002-05-097

A Paracas Cavernas-periódusban kialakult legko-

rábbi fémmûves-hagyományok egészen a Nasca-
korszakig megfigyelhetôk. Ebben az idôszakban
ugyanazt a technikát használták: elôször kikala-
pálták, majd formára vágták az aranylemezeket.
A Paracas-kultúrához hasonlóan a Nasca-kultúrá-
ban élôk is a termésaranyat kedvelték, és nem
készítettek tárgyakat sem ezüstbôl, sem rézbôl.
Sajnos kevés szakszerû régészeti feltárásból szár-
mazó információval rendelkezünk, mivel az arany-
tárgyak többségének feltárási körülményeit nem
dokumentálták megfelelôen, sôt jelentôs részük-
nek egyáltalán nem ismerjük a lelôhelyét.
A Nasca-aranytárgyak nagy része temetkezé-
si környezetbôl származik. Múmiák mellôl elôke-
rült halotti mellékletek voltak: a halottak szájára
és homlokára hasonló maszkokat és díszeket
helyeztek. A Nasca-díszek hasonlítanak a paraca-
siakhoz, de azoknál változatosabb formájúak:
karkötôket, orrdíszeket, diadémokat és aranyle-
mezeket is találunk közöttük.
A 106. számú tárgy egy kalapált és kivágott
aranylemezbôl készült. Felsô, kör alakú részébôl
négy kígyófej indul ki, a hiányzó ötödik kígyófej
elveszett. A tárgy legalsó, félhold alakú része szer-
tartási késhez (tumi) hasonlít.
A 107–111. számú aranylemezek egykor va-
lószínûleg egy sírmelléklethez tartoztak. A tár-
gyakat átfúrták, hogy valamilyen textilanyagra
felvarrhassák ôket. A téglalap alakú lemez mind-
egyik szélén két-két lyuk található, míg a kerek
és trapéz alakú lemezeknek csak a felsô részén
látható egy-egy lyuk. A lemezeket kikalapálták,
szétvágták, végül pedig enyhén domborították,
hogy a szegélyükön lévô körmintákat kissé ki-
emeljék.
J. A.

214 …ÉS AKKOR MEGÉRKEZTEK AZ INKÁK

Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 215

112 ■ Nyaklánc
ARANY
H.: 46 CM, S.: 5,87 G
NASCA-KULTÚRA, KORAI ÁTMENETI PERIÓDUS
I. SZ. 0–I. SZ. 600
MUSEO DE AMÉRICA MADRID
CE2002-05-074

113 ■ Nyaklánc
ARANY
H.: 46 CM, S.: 5,61 G
NASCA-KULTÚRA, KORAI ÁTMENETI PERIÓDUS
I. SZ. 0–I. SZ. 600
MUSEO DE AMÉRICA MADRID
CE2002-05-075

A Nasca-kultúra messze földön híres változatos

formájú, gyönyörû kerámiáiról. Az itt élôk egy-
aránt készítettek tányérokat, poharakat, híddal
összekötött kettôs kiöntôcsövû palackokat, ke-
rámiából trófeafejeket vagy éppen halakat.
A Nasca-textíliák hasonlóan változatosak, és ki-
váló esztétikai érzékrôl tanúskodnak. Ezzel
szemben fémmûvességük technológiailag fej-
letlenebb és esztétikailag egysíkúbb volt.
A Nasca-aranymûvesek nagy aranylemezek-
bôl készítettek díszeket. Az egyik legismertebb
tárgyuk az úgynevezett szájmaszk volt, amely
macskafélék vonásait kölcsönözte az arcnak. Ez
a jellegzetes formájú tárgy gyakorta felbukkan
a Nasca-ikonográfiában. Aranytárgyaikat legin-
kább vékony, domborított aranylemezekbôl ké-
szítették. Ezek gyakran ábrázoltak fejdíszeket,
tollakat, valamint olyan kivágott és kis lyukak-
kal ellátott figurákat, amelyeket ruhákra varrtak.
A Nasca-kultúra ideológiája szerint – ami a rí-
tusokban is testet öltött – az ellenségek feje ha-
dizsákmánynak számított. A trófeafej a Nasca-
mûvészet rendszeresen visszatérô motívuma lett,
ami jelzi azt is, hogy e korban a rituális fejvadá-
szatok milyen fontosak voltak.
A macskaféléket valószínûleg korábban kezd-
ték el ábrázolni az aranylemezeken, mint a trófea-
fejeket. Mindezt azonban elég nehéz korszakok
szerint behatárolni, mivel a lemezeket ugyanazon
fémmûvestechnika alapján készítették el a for-
matív korszaktól kezdve a középsô horizont kez-
detéig. A Nasca-istenség egyedi formákban jelent
meg: lehetett madár, macskaféle, a kettô hibrid
formája, de hal is.
A képen látható nyakláncok egy központi
figurából és azok két oldalára elhelyezett hét-
hét fejformából állnak. A központi minta a
Nasca-fôistent oldalnézetbôl, egy hibrid, szár- mintákat domborítással alakították ki. Érdekes
nyas macskaféle madár képében mutatja. A két megfigyelni az összekapcsolás módját: minden
oldalára elhelyezett, fejeket ábrázoló lemezek a darabnak a két szélébe lyukat fúrtak, és a külön
Nasca-ikonográfiában rendszeresen felbukka- elkészített fémkapcsokkal ezeken keresztül kö-
nó trófeafejekre utalnak. tötték össze ôket, és alakították ki a nyaklánc vég-
Az aranylemezeket elôször vékonyra kalapál- sô formáját.
ták, majd a kívánt formára vágták. A rajtuk lévô J. A.

II. VIRÁGZÓ KULTÚRÁK MOZAIKJA 215

Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 216
114 „Antropomorf mitikus lényt”
■ ségével elsôsorban az istenségeiket és mitikus lé-
ábrázoló edény
FORMÁZOTT POLIKRÓM KERÁMIA
M.: 26,5 CM, SZ.: 13 CM
NASCA-KULTÚRA 3–5. FÁZIS VAGY MONUMENTÁ-
LIS IDÔSZAK, KORAI ÁTMENETI PERIÓDUS
I. SZ. 0–I. SZ. 600
MUSEO DE AMÉRICA MADRID
CE2002-05-015
A mochéval egy idôben, de a perui tengerpart déli
részén alakult ki a Nasca-kultúra. A Nasca-kézmû-
vesek olyan élénk színekkel kifestett, változatos
formájú agyagedényeket hoztak létre, amelyek
technikai minôségükben és stílusukban egyedül-
állóak voltak a spanyolok elôtti Peruban. Bár iko-
nográfiájuk – szemben a mochékkal – nem elbe-
szélô jellegû, korai, 3–5. fázisban készült tárgyaik
segítségével jobban megismerhetjük az itt élt em-
bereket, természeti környezetüket és vallásuk né-
hány fontos elemét. A késôbbi fázisokban azon-
ban már egy összetett és nehezen értelmezhetô
ikonográfiai rendszerre tértek át, amelynek segít-
216 …ÉS AKKOR MEGÉRKEZTEK AZ INKÁK
nyeiket ábrázolták.
Mitikus és vallási ikonográfiájukban leggyak-
rabban talán az úgynevezett „antropomorf miti-
kus lény” tûnik fel, akit különbözô módon és el-
térô vonásokkal ábrázoltak tárgyaikon. Ez a híddal
átkötött kiöntôcsöves, szoborszerû edény függô-
leges testtartásban jeleníti meg. Az arca alsó ré-
szét fedô szájmaszk macskafélékre utaló arcvoná-
sokat kölcsönöz neki. Fejdíszt visel, kibontott haja
három korong alakú függôvel vagy más dísszel
együtt omlik a hátára, melyen négy kinyújtott
nyelvû kígyó látható. A kígyók, a rókák és a vad-
macskák kapcsolatban álltak a termesztett növé-
nyekkel, ezáltal a földmûveléssel és az emberi faj
fenntartásával (BLASCO 1992). A lény egyik kezé-
ben a hajánál fogva szorít egy trófeafejet, másik
kezében pedig egy háromszög alakú kést tart. Rö-
vid szoknyáját vagy az öv elülsô részét sematiku-
san ábrázolt levágott fejek sávjai díszítik.
A képen látható mitikus lény különbözô áb-
rázolásain megjelenô díszítések nem a képzelet
szüleményei. Azonosíthatók azokkal a temetke-
zési öltözékekkel, amelyeket a múmiák viseltek,
és amelyek a korábbi Paracas Necrópolis-stílu-
sú szôtteseken is megjelentek a korai horizont
végén és a korai átmeneti korszak kezdetén
(i. sz. 100–200). Mindez Donald PROULX (1991)
szerint azt jelzi, hogy a társadalmat irányító elô-
kelôk és/vagy papok ugyanúgy öltözködhettek,
mint ahogy ezeket a mitikus lényeket ábrázol-
ták. A képen látható lény a Nasca-kultúrában
különbözô vonásokkal és többféle alakban buk-
kanhatott föl. Az írott források hiánya miatt
azonban nem ismerjük az egyes transzformá-
ciók jelentését. Így nem tudjuk megmondani,
vajon az „antropomorf lény”, a „félelmetes ma-
dár”, a „pettyes macska”, a „hárpia”, a „gyil-
kos bálna” stb. mitikus vagy fantasztikus lény,
valódi ember vagy állat, központi vagy helyi is-
tenség volt-e. Sôt azt sem tudjuk, hogy a társa-
dalmat irányító elôkelôk és/vagy papok maguk-
ra öltötték-e ezeknek a felsôbb lényeknek a
vonásait (PROULX 1991; BLASCO 1992).
A. V. C.
Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 217
115 „Félelmetes madarat” ábrázoló
■ gítségével megismerhetjük az itt élt emberek éle-
edény
FORMÁZOTT POLIKRÓM KERÁMIA
M.: 20 CM, SZ.: 10 CM
NASCA-KULTÚRA 3–5. FÁZIS VAGY MONUMENTÁ-
LIS IDÔSZAK, KORAI ÁTMENETI PERIÓDUS
I. SZ. 0–I. SZ. 600
MUSEO DE AMÉRICA MADRID
CE2002-05-016
A Nasca-kultúrát létrehozó népeknek nem volt
egységes politikai szervezetük és fôvárosuk. Kis
fônökségekben éltek, amelyeket egymástól füg-
getlen vezetôk (cacique) irányítottak. Ennek elle-
nére az egyes fônökségek hagyományai közösek
voltak. Az egyik ismertetôjegyük, hogy többszí-
nûre festett kerámiatárgyakat készítettek. A kul-
túra elsô fázisaiban ezeken a kerámiákon még
személyek és vallási jellegû motívumok élethû áb-
rázolásai bukkantak fel, de késôbb, a Nasca-stí-
lus úgynevezett burjánzó periódusa idején (6. és
7. fázis) a motívumok absztraktabbá és sematiku-
sabbá váltak. A kerámia- és textilikonográfia se-
tének és vallásának néhány jellemzôjét. Az iko-
nográfia értelmezése emellett azért is tekinthetô
lényeges forrásnak, mert a Nasca-társadalom tag-
jai nem ismerték az írásbeliséget, így nem hagy-
tak maguk után írott szövegeket.
A Nasca-vallás animista természetû volt, és az
itt élôk számos mitikus és fantasztikus teremt-
ményben hittek. Ezek a teremtmények a termé-
szet leghatalmasabb erôit, így a szelet, a földet és
a vizet jelenítették meg. A „félelmetes madár”
(kondorkeselyû vagy sólyom) például a szél erejét
képviselte.
Ez a füllel összekötött, egy kiöntôcsöves
edény az említett „félelmetes madár” mitikus
alakját mutatja be. Az ilyen függôlegesen ábrá-
zolt madarakon általában egy kondorkeselyû
vagy sólyom, valamint egy antropomorf lény vo-
násai szoktak keveredni. A képen látható madár
inkább sólyomszerû, mivel a kétsávos szemfolt a
sólyom jellegzetessége. Emberi jellegre utal a
madár combja és a szájmaszk, amely az arcának
macskaféle vonásokat kölcsönöz. Mivel a Nasca-
tárgyakon a szájmaszk az egyetlen olyan dísz,
amely embereken és állatokon egyaránt megje-
lenhetett, ezért Concepción BLASCO (1992) lehet-
ségesnek tartja, hogy olyan különleges szimbó-
lumról van szó, amely a társadalmi rangot vagy
hatalmat jelölte.
A madár két szárnyán levágott fejek láthatók,
farkán pedig egy nagyobb méretû trófeafej,
amelynek két tüskével összefogott szájából se-
matikusan ábrázolt kígyók lógnak ki. Concep-
ción BLASCO (1992) szerint ez a lény véres esemé-
nyek elôidézôje lehetett, vagyis képes volt más
állatok elejtésére és felfalására. A rajta lévô szem-
folt ezért tûnhet fel a minden valószínûség sze-
rint harcosokat megjelenítô ábrázolásokon és
néhány trófeafejen is. Donald PROULX (1991) sze-
rint ez a lény a levegô leghatalmasabb erôinek
egyikét képviselte a Nasca-kultúrában, ikonográ-
fiai ábrázolása azonban a kultúra 5. fázisától
kezdve lassan eltûnt.
A. V. C.
II. VIRÁGZÓ KULTÚRÁK MOZAIKJA 217
Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 218
116 ■ Kettôs kiöntôcsöves edény
POLIKRÓM KERÁMIA
M.: 18,7 CM, Á.: 15,5 CM
NASCA-KULTÚRA 3–4. FÁZIS, KORAI ÁTMENETI
PERIÓDUS
I. SZ. 200–I. SZ. 500
NÉPRAJZI MÚZEUM, BUDAPEST
65.113.3
Az edény díszítése a Nasca-ikonográfia elsô átfo-
gó bemutatását publikáló Eduard Seler által
„macskadémonnak” elkeresztelt lényt ábrázolja,
melyet a késôbbi kutatás mint a Nasca-kultúra
egyik legfôbb vallási szimbólumát „antropomorf
mitikus lénynek” nevezett el. Ez egy olyan állati
(macskaféle ragadozó) és emberi jegyeket egye-
sítô komplex figura, mely a temetkezésekbôl is is-
mert arany ékszereket visel. A paracasi textileken
bukkan fel, és ábrázolása egészen a Nasca 6. fá-
218 …ÉS AKKOR MEGÉRKEZTEK AZ INKÁK
zisig folytatódik. A legnagyobb felületek törvé-
nye szerint megjelenített hibrid lényt aránytala-
nul nagy fejjel ábrázolták, feltehetôen azért, hogy
minden, ikonográfiailag fontos részlet elhelyez-
hetô legyen rajta: a diadém, az arról lecsüngô ko-
rongok, a macskafélék bajuszára emlékeztetô
orrdísz, valamint a gallérszerû, eredeti formájá-
ban valószínûleg fémlapokból vagy csiszolt kagy-
lólemezekbôl készült nyakdísz. Ruhaként körül-
belül térdig érô tunikát és feltehetôen ágyékkötôt
visel. Válláról állatfejben végzôdô, kígyótestsze-
rû, tüskés szélû palást kanyarodik alá. Két kezé-
ben egyik oldalán hegyben végzôdô, másik olda-
lán megvastagodó fônöki botot/harci bunkót
tart. Az így ábrázolt lény emberi és állati jegyeket
egyesítô istennek vagy isteni attribútumokat vi-
selô valóságos személynek (uralkodó, pap, har-
cos) tekinthetô.
Gy. J.
117 ■ Dob
POLIKRÓM KERÁMIA
M.: 16,7 CM, Á.: 11,5 CM
NASCA-KULTÚRA 4. FÁZIS, KORAI ÁTMENETI
PERIÓDUS
I. SZ. 0–I. SZ. 600
MUSEO DE AMÉRICA MADRID
CE08163
A pánsípokhoz és a trombitákhoz hasonlóan a do-
bok is jellegzetes hangszerei voltak a nascáknak.
Ezek között számos kerámiából készített darab
maradt fönn, melyeket kerek aljukkal a földbe ál-
lítottak, szájukra pedig bôrt feszítettek. Az itt lát-
ható dob oldalán az úgynevezett „antropomorf
mitikus lény” látható bajuszmaszkkal és három-
karéjos fejdísszel. Testét apró arcok díszítik, szá-
jából kígyó alakú nyelv kanyarodik elô.
A. V. C.
Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 219

118 ■ Emberalakos edény 119 ■ Emberalakos edény

POLIKRÓM KERÁMIA POLIKRÓM KERÁMIA
M.: 19 CM, SZ.: 16,8 CM M.: 18,6 CM, Á.: 9,8 CM
NASCA-KULTÚRA 6. FÁZIS, KORAI ÁTMENETI NASCA-KULTÚRA 5. FÁZIS, KORAI ÁTMENETI
PERIÓDUS PERIÓDUS
I. SZ. 0–I. SZ. 600 I. SZ. 0–I. SZ. 600
MUSEO DE AMÉRICA MADRID MUSEO DE AMÉRICA MADRID
CE08152 CE05500

Híddal összekötött, kettôs kiöntôcsövû palack,
szembôl ábrázolt, festett antropomorf alakkal.
A torzított koponyájú alakra sólyomvonásokat
festettek, mindkét kezében három nyílvesszôt
vagy dárdát tart, baljában pedig egy további dár-
dahajítót is. Emiatt kapta ez a fajta figura a „fegy-
verhordó” elnevezést. Harcost vagy vadászt ábrá-
zol, abból kiindulva, hogy ezeket a fegyvereket
mindkét célra használták.
A. V. C.
Az edény oldalát két egyforma, frontálisan ábrá-
zolt alak díszíti, bár lábukat oldalról jelenítették
meg. Kúp alakú fejfedôt viselnek, kezükben két
kukoricanövényt tartanak. Ezek az alakok a „ja-
vak hordozói” nevû csoporthoz tartoznak. A ku-
korica a pallarral, a maniókával és a babbal együtt
az andesi világ jellegzetes növénye, mely már a
Paracas-félsziget sírjaiban is megjelent, és e né-
pek alapvetô tápláléknövényei közé tartozott.
A. V. C.

II. VIRÁGZÓ KULTÚRÁK MOZAIKJA 219

Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 220
120 ■ Antropomorf edény 121 ■ Nôt ábrázoló edény
POLIKRÓM KERÁMIA POLIKRÓM KERÁMIA
M.: 25 CM, SZ.: 14 CM M.: 24,5 CM, SZ.: 15 CM
NASCA-KULTÚRA 6–7. FÁZIS, KORAI ÁTMENETI NASCA-KULTÚRA 3–5. FÁZIS VAGY MONUMENTÁ-
PERIÓDUS LIS IDÔSZAK, KORAI ÁTMENETI PERIÓDUS
I. SZ. 0–I. SZ. 600 I. SZ. 0–I. SZ. 600
MUSEO DE AMÉRICA MADRID MUSEO DE AMÉRICA MADRID
CE2002-05-024 CE2002-05-020
Szalagfüles, kiöntôcsöves edény. Férfialakot áb- Az északi tengerparton élt mochékkal szemben a
rázol bajusszal, szakállal és félig nyitott szájjal. Két Nasca-fazekasok nem készítettek egyedi portré-
hajfonata a fülére hullik; vállát is fedô, sisakszerû kat és élethû emberábrázolásokat. Az emberi ala-
fejdíszt visel. Kezében ültetôbotot tart. A hason- kokat olyan formális és merev testtartásban for-
ló ismertetôjegyekkel felruházott ábrázolásokkal mázták vagy mintázták meg, amely kevéssé utal
mutatott hasonlósága folytán az úgynevezett azok státusára és társadalmi hierarchiában betöl-
„földmûvesek” közé tartozik. tött szerepére, kivéve a rajtuk megjelenô testfes-
A. V. C. tést vagy tetoválást és a füldíszeket. Ugyanígy na-
gyon kevés jeleneten tûnnek fel a mindennapi élet
momentumai – a kései (6–7.) fázisokban megje-
lenített rituális harcok kivételével –, és az égites-
teket sem ábrázolták.
A képen látható ülô nô haja a fej két oldalán
hull alá, majd a vállára omlik. A fején egy ellen-
zôs sapkához hasonló fejfedô látható, melyrôl
mindkét oldalon aszimmetrikus díszek lógnak le.
A szeme alatti részre és az orrára vörös pontokat
festettek, félig nyitott szájából kivillannak a fogai.
Eközben arcának jobb oldalán jellegzetes kidudo-
220 …ÉS AKKOR MEGÉRKEZTEK AZ INKÁK
rodás látható, mely arra utal, hogy éppen koka-
levelet rág. Fontos azonban jeleznünk, hogy a
Nasca-ikonográfiában ritka a kokalevelekkel kap-
csolatos ábrázolás.
Nyakánál háromszögben kivágott fehér tuni-
kát visel. Egyik kezében tarisznyát tart, miközben
másik kezét abba mélyeszti bele. Talán kokalevél
lehet benne, vagy éppen egy vetés jelenetét lát-
juk. A tarisznya formája tökre emlékeztet, habár
a végén látható rojtok inkább egy szövött darab-
ra emlékeztetnek. Tunikája alsó részén a manió-
kához (Manihot esculenta vagy utilissima) hason-
ló minták tûnnek fel. Bár ez a növény amazóniai
eredetû, a Nasca-kultúrában élôk étrendjének is
fontos eleme volt. A ma ismert Nasca-kerámiák
szertartási és temetkezési jellegûek, és nem min-
dennapi használatra készültek, így nem szolgál-
tatnak adatokat a növény feldolgozásáról. Nem
ismerünk olyan reszelôket, amelyek segítségével
a mérgezô ciánhidrát savat távolították el a nö-
vénybôl, hogy a reszelt maniókából ehetô kenye-
ret (casabe) készíthessenek.
Az ehhez hasonló figurák segítenek minket ab-
ban, hogy jobban megismerjük a különbözô tí-
pusú öltözékeket, testfestéseket és díszítéseket.
Ezek arról tanúskodnak, hogy a Nasca-kultúrán
belül is léteztek regionális ruhastílusok.
A. V. C.
Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 221

122 ■ Antropomorf edény 123 ■ Emberalakos agyagedény test alsó részére két, fekete vonallal szegélyezett
FORMÁZOTT POLIKRÓM KERÁMIA POLIKRÓM KERÁMIA és belül is fekete vonalakkal tagolt, fehér színû
M.: 20,2 CM M.: 12,3 CM, Á.: 8,7 CM maszkot festettek fejjel lefelé.
NASCA-KULTÚRA 4. FÁZIS, KORAI ÁTMENETI NASCA-KULTÚRA 5. FÁZIS, KORAI ÁTMENETI Gy. J.
PERIÓDUS PERIÓDUS
I. SZ. 0–I. SZ. 600 I. SZ. 500–I. SZ. 600
MUSEO DE AMÉRICA MADRID NÉPRAJZI MÚZEUM, BUDAPEST
CE08175 73.162.47

Az edényen ábrázolt férfin bajusz és arcfestés lát-
ható, elöl csúcsban végzôdô, hálómintás fejfedôt
visel. Vállaira elöl megcsomózott halászhálót terí-
tett, kezében kést tart. Kétségkívül halászt ábrá-
zol, ez a mesterség ugyanis a tengerparton élô
nascák egyik fontos tevékenysége volt, minden-
napi táplálékuk jelentôs részét ezzel szerezték.
A. V. C.
A Nasca 5–7. periódus jellegzetes kerámiatípu-
sát az üreges, antropomorf, nemritkán meztelen
nôket ábrázoló szobrocskák képviselik. A kerá-
mia minôsége ekkor éri el a legmagasabb szín-
vonalat. Felülete csillogóan polírozott, egyes
edényeken tucatnyi különbözô színû festés is
megfigyelhetô. Az itt látható figurális edény alsó
része kettôs csonka kúp alakú, míg felsô része
egy emberi felsôtest szoborszerû megjelenítése.
A Nasca-edényeken gyakori, ázsiai vonásokat
mutató személy sisakszerûen megjelenített ha-
ját, szemét, harcsabajuszát és kis szakállát feke-
tével festették meg, és ugyanilyen színû vonala-
kat használtak az egyes motívumok (felsôruha,
végtagok, kettôs öv, maszkok) kontúrjának meg-
festéséhez is. Az ábrázolt személy rövid ujjú in-
gét díszítô motívumokat negatív festési techni-
kával jelenítették meg, a sötétvörös festésen
szabadon hagyták a vajszínû köröket. Az edény-

II. VIRÁGZÓ KULTÚRÁK MOZAIKJA 221

Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 222
124 ■ Kardszárnyú delfint ábrázoló edény
FORMÁZOTT POLIKRÓM KERÁMIA
H.: 17 CM, SZ.: 9 CM
NASCA-KULTÚRA 3–5. FÁZIS VAGY MONUMENTÁ-
LIS IDÔSZAK, KORAI ÁTMENETI PERIÓDUS
I. SZ. 0–I. SZ. 600
MUSEO DE AMÉRICA MADRID
CE2002-05-019
Az edény a mitikus kardszárnyú delfint vagy gyil-
kos bálnát ábrázolja. Ô a tenger leghatalmasabb
delfinje, melyet könnyû felismerni elôreugró áll-
kapcsáról, hátuszonyáról és fehér hasáról. Az
antropomorf mitikus lény” után ô a Nasca-pan-
teon legfontosabb teremtménye (PROULX 1991).
Concepción BLASCO (1992) szerint a Nasca-kultú-
ra mitikus lényei közül a rendkívül félelmetesnek
tekintett kardszárnyú delfint ábrázolták a legélet-
hûbb formában. A szerzô azt is megállapítja, hogy
a kardszárnyú delfin ábrázolása mentes minden
párhuzamtól a prehispán mitikus ikonográfiában
és az írott dokumentumokban. A ragadozó ma-
darak és a kardszárnyú delfinek az emberi fejek-
kel, ezáltal az agresszivitással és az erôszakkal áll-
tak kapcsolatban.
222 …ÉS AKKOR MEGÉRKEZTEK AZ INKÁK
Ezen a híddal összekötött kettôs kiöntôcsövû
edényen a kardszárnyú delfin teste meggörbült és
kicsavarodott, félig nyitott szájából elôvillan a fog-
sora. Hátán sematikusan ábrázolt levágott fejek-
bôl álló sáv húzódik. Az elülsô uszonyai helyén két
kar és emberi kezek láthatók. Az egyik kezével a
hajánál fogva ragad meg egy trófeafejet, a másik
kezében pedig egy háromszög alakú obszidián-
kést tart.
Ez a lény leggyakrabban a monumentális kor-
szak (3–5. fázis) tárgyain jelent meg. Ebben az idô-
szakban már stilizáltabb és fantasztikusabb voná-
sait emelték ki, és a természethû ábrázolásból
mindinkább vallási és mitikus motívummá vált.
Más mitikus lénynél gyakrabban ábrázolták, sôt
egy idô után feltehetôleg az „antropomorf miti-
kus lény” helyébe lépett. Az úgynevezett burján-
zó stílus idején (6–7. fázis) azonban ikonográfiai
ábrázolása megszûnt.
A Nasca-kultúra e jellegzetes állata már a ko-
rábbi Paracas-kultúra textíliáin is felbukkant, a ké-
sôbbi perui kultúrák motívumai között azonban
már hiába keressük.
A. V. C.
Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 223
125 ■ Trófeafej
POLIKRÓM KERÁMIA
M.: 6 CM, SZ.: 6 CM
NASCA-KULTÚRA 3–5. FÁZIS VAGY MONUMENTÁ-
LIS IDÔSZAK, KORAI ÁTMENETI PERIÓDUS
I. SZ. 0–I. SZ. 600
MUSEO DE AMÉRICA MADRID
CE2002-05-023
Az Andokban a fej levágásával kapcsolatos rituá-
lis áldozatok nyomai már a prekeramikus idôszak-
ban felbukkantak, sôt az amazóniai és perui ôs-
erdôkben élô egyes indián közösségeknél, így
például a mundurucú vagy jívaro indiánoknál a
spanyol hódítást követôen egészen a 19. száza-
dig fennmaradtak. A Nasca a Paracas-kultúrából
alakult ki, és sok jellegzetességét átvette. Ilyen volt
többek között az agyagedényeken és textíliákon
is megjelenô levágott fejek hagyománya és né-
hány vallási alapelv is. A Nasca-vallás animista volt,
ezért a tárgyakon felbukkannak a társadalom ter-
mészetfölötti erôit megjelenítô fantasztikus lé-
nyek és mitikus figurák is.
Ez az edény egy trófeafejet ábrázol. Szemei
nyitottak, az alatta lévô részt vörös színûre fes-
tették, száját két tüskével fogták össze. Az üre-
ges edény tetejét kilyukasztották, hogy valami-
lyen kötél segítségével felfüggeszthessék. Ezek
a fejek az összes Nasca kulturális fázis kerámiá-
ján megjelentek. Felbukkanhatnak önálló motí-
vumként – mint ebben az esetben is –, vagy kap-
csolatba kerülhetnek mitikus és fantasztikus
lényekkel. A Nasca-korszakbeli háborúk szere-
pét eltérô módon értelmezték a kutatók. Egyes
szerzôk szerint a háborúk célja a földterület, a
víz és egyéb természeti források védelme volt.
Mások úgy vélik, hogy a háború rituális szerepet
töltött be a Nasca-társadalomban, célja pedig
trófeafejek vagy a rituális emberáldozatokhoz
szükséges hadifoglyok biztosítása volt. A hábo-
rú fontossága világosan megmutatkozik a kerá-
miákon felbukkanó ikonográfián, ahol a külön-
bözô fegyvereket viselô harcosokat kapcsolatba
hozzák a trófeafejekkel. Ugyanerre utalnak a sír-
mellékletekben megtalált fegyverek, a husán-
gok, az obszidiánkések, a dárdák, a buzogányok
és a parittyák is. A test test elleni küzdelemben
leginkább buzogányokat és késeket használtak.
Bár a mindennapi élet és a háború ábrázolásá-
nak jelenetei ritkák, néhány kerámián felbuk-
kannak lefejezési jelenetek, de azok mindig a
csatajelenetekhez kötôdnek (PROULX 1991).
A trófeafejeket a szellemvilág és a mindenna-
pi élet között közvetítô sámán vagy pap rituálisan
felajánlotta az isteneknek (PROULX 1991). Donald
A. Proulx szerint a Nasca-rítusok legfôbb elemei
közé tartozott a furulyák, trombiták, dobok és
csörgôk által elôadott zene, a kukoricasör (chicha)
és a Szent Péter-kaktuszból (Trichocereus pacha-
noi) készült hallucinogén ital rituális fogyasztása,
a trófeafejek használata és a vallási felvonulások
szakrális helyekre és olyan szertartási központok-
ba, mint Cahuachi, mivel a nascák úgy hitték,
hogy az ember és a természet szakrális kapcsolat-
ban áll.
A trófeafejek és a termékenységi rítusok is
összekapcsolódtak, az ábrázolásokon ilyenkor nö-
vények nônek ki a trófeafejek szájából. Sôt a tró-
feafejek, a vér és a növények szimbolikusan a re-
generálódást és az újjászületést jelképezték, így
jelentésük inkább a föld termékenységével, mint
a háborúval kapcsolódott össze.
A. V. C.
II. VIRÁGZÓ KULTÚRÁK MOZAIKJA 223
Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 224

126 ■ Tál 127 ■ Serleg

POLIKRÓM KERÁMIA POLIKRÓM KERÁMIA
M.: 10,5 CM, Á.: 14 CM M.: 20,5 CM, Á.: 10,5 CM
NASCA-KULTÚRA 4–5. FÁZIS, KORAI ÁTMENETI NASCA-KULTÚRA 6–7. FÁZIS, KORAI ÁTMENETI
PERIÓDUS PERIÓDUS
I. SZ. 0–I. SZ. 600 I. SZ. 500–I. SZ. 700
MUSEO DE AMÉRICA MADRID NÉPRAJZI MÚZEUM, BUDAPEST
CE5034 97.10.6

A Nasca-edények leggyakoribb motívumai közé
tartoznak a trófeafejek. Ezek többé-kevésbé rea-
lisztikus formában e kultúra különbözô fázisaiban
jelennek meg. A nasca harcosok levágták ellensé-
geik fejét, majd trófeaként használták, de valószí-
nûleg rítusok során fel is áldozták ôket. Eseten-
ként szájukból növények sarjadnak, ezért vélik úgy
egyes szerzôk, hogy a föld termékenységi rítusai-
val álltak kapcsolatban.
A. V. C.
A Nasca 5–7. fázis során a díszítmények absztrak-
tabb, geometrizáló, úgynevezett burjánzó min-
tákká alakultak, az emberi ábrázolások száma je-
lentôsen növekedett, az állatokat és növényeket
ábrázoló motívumok ritkábbá, egyre inkább stili-
záltakká váltak. Az itt látható edény díszítését há-
rom regiszterre osztották, melyeket vörös és
szürke, illetve azokat tagoló keskenyebb fekete
vonalak választanak el. A legfelsô regiszterben
erôsen stilizált vörös és bordó fejek váltakoznak.
A középsô regiszterben az „antropomorf mitikus
lény” kiterített, stilizált, úgynevezett burjánzó áb-
rázolása látható, míg az alsóban zsinórra fûzött,
hosszú hajú trófeafejek.
Gy. J.

224 …ÉS AKKOR MEGÉRKEZTEK AZ INKÁK

Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 225

128 ■ Kettôs kiöntôcsöves edény rítja, melyet fényesre políroztak, arra különbözô
POLIKRÓM KERÁMIA fajtájú madarakból és halakból álló figurális jele-
M.: 14,7 CM, Á.: 11,1 CM netet festettek. Az edény két oldalán egy-egy ha-
KORAI NASCA-KULTÚRA, KORAI ÁTMENETI lászmadár látható, csôrében két, ellentétes irány-
PERIÓDUS ban úszó hallal. A jeleneten további madarak és
I. E. 100–I. SZ. 200 halak láthatók.
THÚRY GYÖRGY MÚZEUM, NAGYKANIZSA Gy. J.
82.1.24

A Nasca-kultúrában a Paracasból örökölt bekar-

colt díszítést fekete kontúrfestés és fényesre po-
lírozott polikróm engobe váltotta fel. Jellemzô
edénytípusai az ugyancsak a Paracas-kultúrából
átvett, híddal összekötött kettôs kiöntôcsöves,
illetve füllel és kiöntôcsôvel ellátott palackok, tá-
lak, serlegek. Ikonográfiája részben szintén a Pa-
racas folytatása, fô motívumait a mitikus lények,
az állatvilágból, illetve a földmûvelés és a tengeri
élet körébôl vette, gyakran azokat kombinálta, ám
az ábrázolásokon világosan elkülöníthetô a ter-
mészetfölötti, illetve a naturalisztikus módon áb-
rázolt lények csoportja. A korai Nasca-edénymû-
vesség jellegzetes alkotása az itt látható korsó. Az
edénytest legnagyobb részét vajszínû engobe bo-

II. VIRÁGZÓ KULTÚRÁK MOZAIKJA 225

Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 226

129 ■ Tál
POLIKRÓM KERÁMIA
M.: 5,2 CM, Á.: 12,3 CM
NASCA-KULTÚRA 3. FÁZIS, KORAI ÁTMENETI
PERIÓDUS
I. SZ. 200–I. SZ. 400
THÚRY GYÖRGY MÚZEUM, NAGYKANIZSA
82.1.27

A klasszikus Nasca-tálformájú edény külsô oldalá-

ra, a feketére festett perem alá egy-egy fekete vo-
nallal szegélyezett vajszínû sávot festettek, mely-
re négy madár (papagáj?) került. Az állatokat
fekete kontúrral festették meg, és ugyancsak fe-
kete vonalak határolják az egyes testrészeket, il-
letve jelzik a tollakat és a lábakat. A vonalak kö-
zötti területeket különbözô színekkel töltötték ki,
úgy hogy a madarak torokrészét és hátsó szárny-
részét váltakozó színekkel (bordó és világosbarna)
jelenítették meg.
Gy. J.

130 ■ Zoomorf edény

POLIKRÓM KERÁMIA
M.: 14,4 CM, SZ.: 13,5 CM
NASCA-KULTÚRA 3–4. FÁZIS, KORAI ÁTMENETI
PERIÓDUS
I. SZ. 0–I. SZ. 600
MUSEO DE AMÉRICA MADRID
CE08230

A korai Nasca-kerámiamûvességben gyakoriak a

realista madárábrázolások. Ez a hengeres kiöntô-
csôvel és úgynevezett híd formájú füllel ellátott
edény virágokkal díszített talapzatra állított ma-
darat, a szem körül látható folt alapján sólymot
ábrázol.
A. V. C.

226 …ÉS AKKOR MEGÉRKEZTEK AZ INKÁK

Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 227

131 ■ Edény
POLIKRÓM KERÁMIA
M.: 20 CM, Á.: 15 CM
NASCA-KULTÚRA 4. FÁZIS, KORAI ÁTMENETI
PERIÓDUS
I. SZ. 0–I. SZ. 600
MUSEO DE AMÉRICA MADRID
CE2002-05-025

Híddal összekötött, kettôs kiöntôcsövû edény. Tíz,

kiterjesztett szárnyú kolibrit festettek rá, amint
egy virágból nektárt szívogatnak. Realista ábrázo-
lásuk lehetôvé teszi azonosításukat. A Nasca-mû-
vészet korai fázisaiban gyakoriak, ikonográfiai
szerepük a termékenységgel lehetett kapcsolat-
ban annak alapján, ahogy növényekkel vagy virá-
gokkal együtt ábrázolták ôket.
A. V. C.

132 ■ Fej formájú edény

POLIKRÓM KERÁMIA
M.: 15,6 CM, Á.: 13,1 CM
NASCA-KULTÚRA 5. FÁZIS, KORAI ÁTMENETI
PERIÓDUS
I. SZ. 0–I. SZ. 600
MUSEO DE AMÉRICA MADRID
CE08246

Az edény férfifejet ábrázol bajusszal, szakállal,

frufruval, fülére hulló hajjal és fejdíszként szolgá-
ló pánttal. Az ugyancsak festett szemek sólyom-
fejeket formáznak. Ez a megoldás, illetve a száj
lezárására szolgáló pálcikák hiánya azt mutatja,
hogy itt nem trófeafejrôl, hanem egy személy áb-
rázolásáról van szó.
A. V. C.

II. VIRÁGZÓ KULTÚRÁK MOZAIKJA 227

Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 228

133 ■ Figurális edény
FESTETT KERÁMIA
M.: 17,4 CM, H.: 14,9 CM, V.: 10,4 CM
NASCA-KULTÚRA, KORAI ÁTMENETI PERIÓDUS
I. E. 100–I. SZ. 600
MUSEO LARCO HERRERA, LIMA
ML004411
A híddal összekapcsolt kettôs kiöntôcsövû edény
férfit és nôt ábrázol nemi aktus közben, akik más
Nasca-ábrázolásoknak megfelelôen vörös, illetve
krémszínû engobe-bal borítva jelennek meg.
134 ■ Nôt ábrázoló edény
FORMÁZOTT POLIKRÓM KERÁMIA
M.: 17,5 CM, SZ.: 15,5 CM
NASCA-KULTÚRA 6–7. FÁZIS, VAGY ÚGYNEVEZETT
„BURJÁNZÓ” STÍLUS, KORAI ÁTMENETI PERIÓDUS
I. SZ. 0–I. SZ. 600
MUSEO DE AMÉRICA MADRID
CE2002-05-014
Meztelen, ülô nôi alak, feje erôsen deformált, ha-
ja vállára és hátára omlik, orra nagy, száját csuk-
va tartja. Két karját a hasának támasztja, lábát pe-
dig kinyújtja. Nagy hasa jelzi, hogy állapotos; sôt,
éppen a szülés pillanatában látjuk, és talán egy
természetfölötti lényt vagy démont hoz a világra
(KROEBER–COLLIER 1998). Szeméremcsontja kör-
nyékén, két combján, fenekén és a hátán kidol-
gozott tetoválások vagy testfestések láthatók,
amelyek nehezen megfejthetô, összetett szimbó-
lumokból állnak. Ennek ellenére azok minden bi-
zonnyal az „antropomorf mitikus lény” egyik ké-
sei változatát ábrázolják, miközben a szobor há-
tán csillagok és sematikusan ábrázolt trófeafejek
tûnnek fel.
Ezeket az agyagszobrokat „Nasca-Vénuszok-
nak” nevezik. Bár pontos szerepüket nem ismer-
jük, minden bizonnyal kapcsolatban voltak a nö-
vények és az asszonyok termékenységéért végzett
rítusokkal vagy valamilyen mitikus történettel. Ne
feledjük, hogy néhány szerzô szerint a trófeafe-
jek szimbolikusan vagy metaforikusan kapcsolód-
tak a föld termékenységéhez, újjászületéséhez és
regenerálódásához. Ezt az elképzelést láthatjuk
azokon az edényeken is, ahol a trófeafejek szájá-
ból növények sarjadnak ki. A trófeafejeket meta-
forikusan növényekkel vagy növények részeivel is
behelyettesíthették. Másrészt a trófeafej nemcsak
a természetfölötti lényeknek adható legértéke-
sebb áldozatot szimbolizálja, hanem a fej levágá-
sa, a vér, a megújulás és a termékenység közötti
kapcsolatot is (PROULX 2001).
A. V. C.

228 …ÉS AKKOR MEGÉRKEZTEK AZ INKÁK

Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 229
Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 230
135 ■ Tál 136 ■ Achirát ábrázoló edény
POLIKRÓM KERÁMIA POLIKRÓM KERÁMIA
M.: 10,5 CM, Á.: 14,2 CM M.: 17,5 CM, SZ.: 16 CM
NASCA-KULTÚRA 4. FÁZIS, KORAI ÁTMENETI NASCA-KULTÚRA 3–5. FÁZIS VAGY MONUMENTÁ-
PERIÓDUS LIS IDÔSZAK, KORAI ÁTMENETI PERIÓDUS
I. SZ. 0–I. SZ. 600 I. SZ. 0–I. SZ. 600
MUSEO DE AMÉRICA MADRID MUSEO DE AMÉRICA MADRID
CE05184 CE2002-05-018
Harang alakú tál zoomorf motívumokkal. Stilizált Ez az élethû agyagedény részletesen bemutat-
és sematikus majmokat látunk feltekeredô farok- ja az achirának vagy rózsanádnak (Canna indi-
kal, háromszög alakú fejdísszel vagy kúp alakú ca) nevezett gumós növényt. Az achira az an-
sapkában. A majmok ábrázolása a Paracas-kultú- desi régió jellegzetes rizómás növénye, ami a
rára vezethetô vissza. burgonyához hasonlóan máig fontos alapélel-
A. V. C. miszer. Bernabé COBO atya (1956) leírja, hogy a
növény, amit sütve fogyasztottak, milyen fon-
tos szerepet töltött be az indiánok mindennapi
táplálkozásában.
A Nasca-ikonográfiában számos termesztett
növény motívuma feltûnik. Az achira, a lúcuma
(Pouteria lucuma), a paprika (Capsicum sp.), a
muskotálytök (Cucurbita moschata) vagy a közön-
séges bab (Phaseolus vulgaris) fontos szerepet ka-
pott a mindennapi és ünnepi ételek között, emel-
lett temetkezési felajánlás is volt.
230 …ÉS AKKOR MEGÉRKEZTEK AZ INKÁK
Habár a Nasca-társadalom Peru déli tenger-
partjának száraz és sivatagos környezetében élt,
összetett társadalomszervezetük és technológiá-
juk lehetôvé tette a szûkös vízkészletek kihaszná-
lását. A mûvelhetô földterületek kialakításakor
segítségükre voltak az öntözôcsatornák, a termé-
keny völgyek (az úgynevezett „oázisok”) és a
hegyvonulatokból a tengerpartra érkezô folyók is.
A növények – ebben az esetben az achira – és
a különbözô állatok, így a halak és madarak élet-
hû és festôi ábrázolása a kultúra korai fázisaira jel-
lemzô. Oly aprólékosan rajzolták vagy mintázták
meg ôket, hogy az esetek többségében fel lehet
ismerni az egyes fajokat. Az ilyen kerámiák segít-
ségével ismerhetjük meg az itt élt emberek élet-
módjának néhány vonását, mivel a Nasca-társa-
dalom nem ismerte az írásbeliséget, és semmilyen
írott dokumentumot nem hagyott maga után.
A. V. C.
Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 231

137 ■ Hiányos textilszalag Nasca-mûvészet e fázisainak jellegzetes megnyil- ha lebegne – két nézetbôl: az arc szembôl, a test
GYAPOT ÉS TEVEFÉLE GYAPJA vánulása, és minden bizonnyal valamilyen isten- perspektívából. A figura ugyancsak bajuszt, hom-
H.: 194 CM, SZ.: 14,2 CM ség megjelenítése. Valószínûleg macskaféle raga- lokán pedig fejfedôt vagy koronát visel, szeme kü-
KÉSEI NASCA-KULTÚRA, ÚGYNEVEZETT dozókat ábrázoló sematizált elemekbôl tevôdik lönösen hangsúlyos.
„BURJÁNZÓ” STÍLUS, KORAI ÁTMENETI össze, ám azok agyarak nélkül, elôrenyúló nyelv- Ez az istenarc kétségtelenül az egyik leg-
PERIÓDUS – KÖZÉPSÔ HORIZONT vel, sugaras fejdísszel jelennek meg. Ez az ábrá- hatalmasabb személyé. A kerámiához hasonlóan
I. SZ. 500–I. SZ. 700 zolás a korábbi Paracas-kultúra jellegzetes isten- a szôtteseken is ismétlôdik, lásd még a 140.
MUSEO DE AMÉRICA MADRID ségét, a „pápaszemes lényt” juttatja eszünkbe. számú tárgyat. További nagy fontosságú szimbo-
CE2002-05-209 Az edény testén egy trófeafej látható tüskével át- likus elem a trófeafej, mely a kerámián megjele-
szúrt szájjal és arcfestéssel. Ez utóbbi lépcsôs mo- nô istenséget is kíséri. E kultusz folytonossága a
138 ■ Edény tívumokból és bajuszból, illetve kecskeszakállból korai horizonttól nyomon követhetô az anyagi
POLIKRÓM KERÁMIA áll. Egyetértünk Concepción BLASCÓval (1992) ab- kultúrában (lásd 27. számú tárgy), mindig kap-
M.: 14,2 CM, Á.: 7 CM ban, hogy ezek a vonások macskaféle jelleget ad- csolódva a természetfölötti tevékenységek köz-
NASCA-KULTÚRA 6–7. FÁZIS, KORAI ÁTMENETI nak e személyeknek, bár nem jelennek meg raj- ben megjelenô mitikus személyekhez.
PERIÓDUS – KÖZÉPSÔ HORIZONT tuk az olyannyira jellemzô, egymást keresztezô Technikai szempontból tetten érhetô változás,
I. SZ. 500–I. SZ. 700 agyarak. hogy a Z2S fonású gyapotot és teveféle gyapját
MUSEO DE AMÉRICA MADRID Ugyanazon stílusban, de másfajta hordozón, egyaránt alkalmazták láncfonalként. E darab fi-
CE05676 szôttesen látunk egy, az elôbbihez igen hasonló nomsága jelzi, hogy tapasztalt mesterek készítet-
mitikus alakot ugyanazon attribútumokkal, mint ték, valószínûleg olyanok, akik a Nasca-közössé-
E két tárgy példa arra, hogy különbözô hordozó- amelyeket az edényen láthattunk. A horror vacui gek legkiemelkedôbb tagjai számára dolgoztak.
kon miként jeleníthetôk meg ugyanazon fogal- elve figyelhetô meg a textilcsík felületén: egy M. J. J.
mak egyezô esztétikai nyelv segítségével. összetett kompozícióról van szó, amelyen alig kü-
Az itt látható edényen két különbözô díszítô- lönböztethetôk meg a figura elemei, illetve ma-
elem található. A hengeres felsô részt teljesen be- guk a figurák. Az azonban felismerhetô, hogy
borítja egy mitológiai jellegû díszítmény, amely a ugyanazon személy ábrázolása ismétlôdik – mint-

II. VIRÁGZÓ KULTÚRÁK MOZAIKJA 231

Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 232
139 ■ Kötött szôttesdarab
TEVEFÉLE GYAPJÁBÓL SODORT FONAL
H.: 50 CM, SZ.: 10 CM
KORAI NASCA-KULTÚRA, KORAI ÁTMENETI
PERIÓDUS
I. SZ. 0–I. SZ. 600
MUSEO DE AMÉRICA MADRID
CE14650
Stílusjegyeik alapján a Nasca-szôtteseket korai,
középsô és kései Nasca-fázisokba sorolhatjuk. Az
egyes fázisok jellemzô jegyeit Mary FRAME (1999a)
gyûjtötte össze. A korai fázis egyik markáns ele-
me a fenti képen látható kötött szegély volt.
A szôtteseket általában teveféle gyapjából szôt-
ték, bár néhány esetben gyapotot is felhasznál-
tak. A szálakat többféle színnel festették be, így
sok szôttes rendkívül színgazdaggá vált. Sôt, két
eltérô színû szál összesodrásával kétszínû fonalat
is készítettek, ahogy a képen látható szôttesen is
feltûnnek a lila és fehér, valamint az égszínkék és
fehér szálkombinációk. Ez a szôttes a korai Nasca-
textilmûvesség egyik jellegzetes példája, a rajta
látható jegyek nem bukkannak fel más stílusú tex-
tíliákon. Különösen a korai fázisban alkalmazták
elôszeretettel a paracasi hagyományokat követô
hímzéseket.
A hímzések mellett a paracasi vallási elképze-
lések is újra megjelennek a Nasca-szôtteseken,
fôként a trófeafejek kultusza. E szôttes alsó ré-
szén csüngô trófeafejek nyújtottak, arcuk festett.
Bár nehéz bizonyítanunk, de elképzelhetô, hogy
232 …ÉS AKKOR MEGÉRKEZTEK AZ INKÁK
a háborúban használatos arcfestést látjuk rajtuk, Az andesi kultúráknak kétségkívül az az egyik
maguk a trófeafejek pedig a legyôzött ellensé- legvonzóbb jellegzetességük, hogy a prehispán
ges harcosok levágott fejét ábrázolják. SAWYER múlt elemei – amellett, hogy az idôk során bizo-
(1997:115–116, 86. és 87. ábra) ezeket a fejeket nyos fokú átalakuláson mentek keresztül – ma-
a limababbal hozta kapcsolatba, mivel azokat napság is jelen vannak az ott élô indiánok életé-
szintén különbözô színben és formában ábrázol- ben. A több évezredes múlt, a spanyol hódítás és
ták. Mindez a termékenység és a vér kapcsola- a késôbbi történelmi viszontagságok ellenére sok
tára épülô kultuszokra utalhat, vagyis úgy kép- mai andesi közösség valóban a spanyol hódítás
zelték, hogy az ellenség vére termékenyíti meg elôtt itt élt ôsök hagyományainak folytatója.
a földet.
Denise ARNOLD (2000) a bolíviai Quaqachaqa M. J. J.
közösségben végzett kutatásai alapján leírja, hogy
ez a vallási képzet még ma is él a földmûvesek
között, akik úgy tartják, hogy az ellenségek zsák-
mányként megszerzett feje létfontosságú a kö-
zösség túlélésében: vérük megtermékenyíti a föl-
det, és segít abban, hogy az asszonyok minél több
gyermeket hozzanak a világra. Arnold azt állítja,
hagy ennek a ma is élô képzetnek a prehispán
elôzményei pontosan ide, a déli tengerpartra ve-
zethetôk vissza.
A trófeafejek kultusza mindvégig jelen volt a
spanyolok megérkezése elôtti andesi kultúrák-
ban. Gyökerei a Chavín-idôszakba nyúlnak vissza,
majd ábrázolása a Középsô-Andok és a déli Kö-
zépsô-Andok minden mûvészeti stílusában meg-
jelenik. Bár a kultusz alapjául szolgáló vallási ide-
ológiák és a hozzájuk kapcsolódó mítoszok és
rítusok különböztek egymástól, valószínûsíthetô,
hogy a háború és a földmûvelés vér által kihang-
súlyozott kapcsolatát mindenhol hasonlóan értel-
mezték.
Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 233
140 ■ Textilszalag
GYAPOT, TEVEFÉLE SZÔRÉBÔL SODORT FONÁL
H.: 87 CM, SZ.: 11, 5 CM
KÉSEI VAGY BURJÁNZÓ NASCA-KULTÚRA, KORAI
ÁTMENETI PERIÓDUS / KÖZÉPSÔ HORIZONT
I. SZ. 500–I. SZ. 700
MUSEO DE AMÉRICA MADRID
CE2002-05-184
A két korszak határán létrejött kései Nasca-stí-
lust már olyan altiplanói hatások érték, amelyek
a középsô horizont idején az egész Andokban
elterjedtek.
Az ekkor készült textíliákat már nem a korai
Nasca-idôszakra jellemzô, tûvel készült hímzések-
kel díszítették, hanem más andesi területekhez
hasonlóan itt is a kárpitszövô technikát alkalmaz-
ták. Az így készült kései Nasca-szôtteseknél – mint
e textilszalag esetében is – a láncfonalakat gya-
potból sodorták, míg a vetülékfonalakat gyapot-
ból és teveféle gyapjából készítették, Z2S típusú
sodrással. A háromdimenziós hímzések változa-
tos színkompozícióihoz képest e darab színvilága
egyszerû. Nem tûnnek fel rajta a katalógus né-
hány más szôttesén látható kétszínû fonalak sem
(lásd 139. számú tárgy).
A kárpitszövés tengerparti változatát „kiha-
gyásos kárpitszövésnek” nevezzük (angolul slit
tapestry, lásd EMERY 1980), mivel a színváltá-
soknál rések keletkeztek a szôttesen. A Nasca-
szôtteseknél ezeket a réseket az úgynevezett
dovetailing eljárással zárták le (a szomszédos
színek vetülékszálai közös láncfonal körül for-
dulnak meg). Ez azt jelenti, hogy viszonylag sza-
bályos távolságra egymástól az egyik színmezô
vetülékszálait összekötötték a másik színmezô
láncfonalaival.
Ezt az épségben fennmaradt szalagot egykor
valószínûleg egy nagyobb ruhadarabhoz varr-
hatták hozzá. Erre utalnak a szalag szélein meg-
figyelhetô deformációk, melyeket egy korábbi
felvarrása okozhatott. Mérete alapján talán egy
takaró vagy egy ing díszítôszegélye lehetett, bár
ezt nem tudjuk bizonyítani. Az öltözetdíszítés
módja azt jelzi, hogy a ruhák elôállítását meg-
szervezték, és a szövôasszonyok a szegély és a
ruhadarabok elkészítésének egy-egy munkafo-
lyamatára szakosodtak.
A technikai változások ellenére a szalagon fel-
tûnô ikonográfia még kapcsolatot mutat a Nasca-
stílus hagyományos ábrázolásaival, a megjelenô
motívumok azonban már a Dawson által „burján-
zónak” elnevezett, összetett stílusba illeszkednek
(SILVERMAN–PROULX 2002:22, 2.1-es tábla), ahova
a kései Nasca-korszak mûvészeti megnyilvánulá-
sait soroljuk.
A szôttes mintáján olyan motívumot figyelhe-
tünk meg, amely a Nasca-mûvészet jellegzetes
mitikus figurájának szeme vagy fejdísze lehet.
A figura elemeinek „szétszabdalása” és bizonyos
részeinek absztrakt volta – amit a képen is látha-
tunk – a jellegzetes hegyvidéki Huari-stílusra utal,
amely az andesi mûvészet soron következô év-
századaiban általánosan elterjedt. Másrészt egy
adott motívum vízszintesen egymás mellé helye-
zett, de különálló szakaszokra tagolt mintasora a
tengerpart számos részén is megjelent, így pél-
dául a késô moche szôttesek díszítésein (JIMÉNEZ
2001).
M. J. J.
141 ■ Kupa
POLIKRÓM KERÁMIA
M.: 14,2 CM, SZ.: 15,7 CM
NASCA-KULTÚRA 8. FÁZIS, KORAI ÁTMENETI
PERIÓDUS/KÖZÉPSÔ HORIZONT
I. SZ. 700–I. SZ. 800
NÉPRAJZI MÚZEUM, BUDAPEST
97.10.2
A Nasca 8–9. fázis során a fazekasság színvonala
ugyan továbbra is magas maradt, de kevesebb
színt használtak, és az istenábrázolások véglete-
sen absztraktakká váltak. Fejek és testek helyett
az egymáshoz kapcsolt arcok sorozata valósággal
burjánzott, és végül a motívumok egyszerû geo-
metrikus elemekké alakultak a hegyvidéken kiala-
kuló Huari-kultúra erôteljes befolyása alatt. Ennek
lehetünk tanúi az itt látható edényen is, melynek
felületét finoman polírozták, majd erre került az
edény teljes külsô felületét beborító, fekete vona-
lakkal tagolt, illetve keretezett, ismétlôdô lépcsôs
meanderek és négyzet alakú motívumok által al-
kotott festés.
Gy. J.
II. VIRÁGZÓ KULTÚRÁK MOZAIKJA 233
Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 234
142 ■ Teljes szôttes
TEVEFÉLE GYAPJÁBÓL SODORT FONAL
H.: 147,5 CM, SZ.: 108–110 CM
SIHUAS-STÍLUS, KORAI ÁTMENETI PERIÓDUS
I. E. 100–I. SZ. 300
MUSEO DE AMÉRICA MADRID
2002-05-248
Ez a teveféle gyapjából szôtt, gyönyörû textília
az egyik legszebb Sihuas-stílusú szôttes. E stílus
a Sihuas-völgyben terjedt el a korai horizont vé-
ge és a korai átmeneti periódus kezdete között.
Joerg Haeberli (szóbeli közlés) e textilstílus szá-
mos fázisát különítette el. 14C-es kormeghatáro-
zás alapján a legelsô fázisát i. e. 500 és i. sz. 100
közé helyezi.
Pucara, Tiahuanaco, Recuay és Huari textilmû-
vészetéhez hasonlóan a Sihuas-stílusú szôttesek
is magukon viselik a hegyvidéki textilkészítés leg-
fontosabb vonásait. Elsôdleges nyersanyaguk a
tevefélék gyapjából készült rostszál volt, amely-
nek megôrizték természetes színeit, vagy sötét szí-
nekkel festették be a szálakat. Nagyon jellem-
zô, hogy készítôik a nem folytonos láncfonalas és
vetülékfonalas technikát kedvelték (STRELOW 1996).
Ezt a technikát használták nemcsak a képen lát-
234 …ÉS AKKOR MEGÉRKEZTEK AZ INKÁK
ható, hanem a madridi Museo de América gyûj-
teményében lévô másik két kisebb szôttes (JI-
MÉNEZ megjelenés alatt/a:323. és 324. ábra) és a
Haeberli által bemutatott darabok esetében is.*
A szôttes középpontjában egy arc látható,
melybôl „sugaras” nyúlványok indulnak ki, a szé-
lein pedig másodlagos figurák tûnnek fel. Az ar-
con megfigyelhetô „könnycseppek” megjelen-
nek a Pucara- és Tiahuanaco-ikonográfiában is,
legszemléletesebb ábrázolásukat a a tiahuanacói
Napkapun láthatjuk. Ez a kapcsolat arra utal, hogy
a Sihuas-közösségek is a fennsík állattenyésztô
közösségei közé tartoztak, és vallási képzeteikre
talán a tiahuanacói kultusz is hatott. Megélheté-
sük legfontosabb forrása valószínûleg a tevefélék
tenyésztése volt.
Érdemes megvizsgálni a kompozíció néhány
jellegzetességét. A központi arcból kiinduló úgy-
nevezett sugarak közötti teret másodlagos figu-
rák töltik ki. Ezek a fejjel felfelé és lefelé álló antro-
pomorf figurák a Paracas Necrópolis ikonográfiai
elemeire emlékeztetnek. Ez a déli tengerparti stí-
lus Haeberli kormeghatározása szerint egyidôs
volt a Sihuas-kultúrával. Ne felejtsük azt sem,
hogy a nem folytonos lánc- és vetülékfonalakat
felhasználó technikával készült elsô, általunk is-
mert szôttesek között egy szép paracasi szôttes is
található, amelyet ma a bostoni Museum of Fine
Artsban ôriznek (ROWE, A. P. 1972; STONE-MILLER,
ed. 1994:88–90).
Ennek ellenére szükségünk lenne további szôt-
tesekre is, melyeknek ismert a régészeti kontex-
tusa, hogy bebizonyíthassuk a Paracas- és Sihuas-
közösségek közötti kapcsolatot, és helytállóan
meghatározhassuk e textilstílus jellegzetességeit.
M. J. J.
* A Textile Society of America 8. tudományos ta-
nácskozásán Northamptonban (Massachussets)
tartott elôadásában Haeberli térben és idôben is
elhelyezte a Sihuas-stílus különbözô fázisait. Saj-
nos az itt elhangzott elôadása máig nem jelent
meg írásban. Összefoglalója az Amerikai Textil-
társaság honlapján olvasható.
(www.textilesociety.org/abstract_2002)
Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 235

143 ■ Díszített lemez A Sihuas-kultúra a korai átmeneti korszakban jött nagyon hasonló katalógusunk 143. és 144. szá-
ARANY létre a Peru déli részén található Arequipa tarto- mú tárgyához.
SZ.: 22 CM, H.: 24,5 CM, S.: 59,33 G mányban fekvô Sihuas-völgyben. Joerg Haeberli Az arany- és ezüstlemezeket kikalapálták, a
SIHUAS-KULTÚRA, KORAI ÁTMENETI PERIÓDUS azonosította e kultúra sírleleteit a Sihuas-völgyi vonalakból, körökbôl és cikcakkos mintákból álló
I. E. 100–I. SZ. 300 Chimbában, és elemezte a Sihuas-textíliák iko- geometrikus díszítéseket pedig domborítással ala-
MUSEO DE AMÉRICA MADRID nográfiáját és készítési technikáját. kították ki. Mindkét tárgyon négy lyuk látható,
CE2002-05-090 E tárgyak azonosításához fontos segítséget ezek segítségével valamilyen ruhadarabhoz rögzí-
nyújtottak Colin MCEWAN (2000) kutatásai is. tették ôket. A 145. számú tárgy egy díszítés nélkü-
144 ■ Díszített lemez Ô három, a British Museum tulajdonában lévô, a li arany karkötô, amelynek széleit az ott található
EZÜST képen látható díszekhez hasonló lemezt vizsgált, lyukakon keresztül mechanikusan kapcsolták
SZ.: 22 CM, H.: 24,5 CM, S.: 65,81 G és diadémokként határozta meg ôket. Megerôsí- össze.
SIHUAS-KULTÚRA, KORAI ÁTMENETI PERIÓDUS tette, hogy ezeket a tárgyakat tévesen sorolták a J. A.
I. E. 100–I. SZ. 300 Nasca-tárgyak körébe, mivel azokat egy Peru dé-
MUSEO DE AMÉRICA MADRID li tengerpartján létrejött önálló régészeti kultúra
CE2002-05-107 mûvészei készítették. Ezek a diadémok megköze-
lítôleg 0,15 milliméter vastagságúak, 20–25 cen-
145 ■ Karkötô timéter hosszúak és 26–34 centiméter szélesek.
ARANY Aranyból készültek, bár kisebb mértékben ezüs-
SZ.: 10 CM, H.: 14 CM, S.: 33,87 G töt és rezet is tartalmaznak. Az ezüst az aranynak
SIHUAS-KULTÚRA, KORAI ÁTMENETI PERIÓDUS egy természetes komponense, ezzel szemben a
I. E. 100–I. SZ. 300 réz szándékos ötvözés eredményeként került a
MUSEO DE AMÉRICA MADRID tárgyakra. Az anyagok eltérô kémiai összetétele
CE2002-05-089 azt jelzi, hogy e tárgyak készítését nem szabvá-
nyosították szigorú módon (MCEWAN 2000).
A Metropolitan Museumban szintén ôriz-
nek egy Sihuas-kultúrába sorolt tárgyat, amely

II. VIRÁGZÓ KULTÚRÁK MOZAIKJA 235

Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 236
146 ■ Antropomorf idol
CSONT
H.: 12 CM, SZ.: 1,5 CM
KORAI TIAHUANACO-KULTÚRA, KORAI ÁTMENETI
PERIÓDUS
I. SZ. 200–I. SZ. 600
MUSEO DE AMÉRICA MADRID
CE07789
147 ■ Emberarcot ábrázoló függô
KÔ
H.: 3,7 CM, SZ.: 1,4 CM
KORAI TIAHUANACO-KULTÚRA, KORAI ÁTMENETI
PERIÓDUS
I. SZ. 200–I. SZ. 600
MUSEO DE AMÉRICA MADRID
CE07668
A fenti, csontból készült idol egy egyenes tar-
tású, fejfedôs embert ábrázol. Az apró tárgy kö-
zépsô részén lévô vízszintes paneleken geomet-
rikus és rombuszmintás motívumok formázzák
meg az alak ingét, övét és szoknyáját. A tárgy
felsô részén kidolgozott arcrész és a mellen
nyugvó kezek láthatók, lent pedig apró bemet-
szések jelzik a lábakat. Ezek az egyenes tartású,
apró figurák a korai átmeneti periódustól kezd-
ve tûnnek fel a különbözô tárgytípusokon, így
például a kômonolitokon (lásd 149. és 150. szá-
mú kép) és a textíliákon.
A Larrea-gyûjteményhez tartozó kôfüggôt is
hasonló módon készítették. A törékeny díszen egy
fejfedôs emberi arc látható, vonásai nagyon ha-
sonlítanak a híres pachacamaci idolon feltûnô em-
berekéhez. A középsô tengerparton lévô Pacha-
camac szertartási központban elôkerült rituális
tárgy valójában egy magas faoszlop, amelyen a
236 …ÉS AKKOR MEGÉRKEZTEK AZ INKÁK
középsô horizont összetett ikonográfiai ábrázolá-
sainak tipikus példái tûnnek fel. A kutatók szerint
az idolon lévô ábrák a világ keletkezését elbeszé-
lô andesi mítoszt vagy mítoszokat mesélték el.
Mindebbôl arra következtetünk, hogy a függôn
a Tiahuanacóból eredô, majd a Középsô-Andok-
ban széles körben elterjedt antropomorf istenség
egyik korai ábrázolása látható.
Ezek az ábrázolások a cuscói kultuszokhoz
vezetnek el minket. Az inkák eredetmítoszai meg-
említik, hogy a birodalom ôsi alapítói, Manco Ca-
pac és Mama Ocllo a Titicaca-tó partjáról származ-
nak, és a Cuscóba vivô hosszú vándorútjukra
abból a régióból indultak el, ahol ma az egykori
Tiahuanaco maradványai is találhatók.
I. T. C.
148 ■ Antropomorf kôszobor
BAZALT
M.: 58,5 CM, SZ.: 25 CM
KORAI TIAHUANACO-KULTÚRA, KORAI ÁTMENETI
PERIÓDUS
I. SZ. 200–I. SZ. 600
MUSEO DE PREHISTORIA DE VALENCIA
5670
Az ülô férfit ábrázoló kôszobor a Tiahuanaco-
kultúra kezdeti korszakából származik. Natura-
lizmusa és formai egyszerûsége szemben áll a
középsô horizont kôszobrainak merevségével
és bonyolult mintázatával, így például azokkal
a vonásokkal, amelyek megfigyelhetôk a bolívi-
ai fennsíkon lévô Tiahuanacóban talált Ponce-
és Bennett-monoliton.
A tiahuanacói kulturális jelenséget a Titicaca-
medence i. sz. 100–900-ig terjedô történelmi ese-
ményeinek sorában kell elhelyeznünk. Az idô-
számítás kezdete utáni elsô évszázadokban
összetett fônökségek jöttek létre a Titicaca-me-
dence területén, melyek közül kiemelkedtek Pu-
cara és Tiahuanaco fônökségei. Itt erôsen réteg-
zett társadalmak alakultak ki, az elôkelôk pedig
a vallási ideológiára alapozva megszilárdították
hatalmukat. Ez az ideológia kifejezésre jutott sa-
játos mûvészeti stílusaikban és a teraszokkal és
hatalmas belsô udvarokkal tarkított monumentá-
lis építészetükben. Ezekben a regionális közpon-
tokban rituális versenyeket és áldozati szertartá-
sokat rendeztek, melyek odavonzották a nem
földmûves népességet, akik így fokozatosan az
elit szolgálatába álltak.
Bár a falvakat nem vonták saját ellenôrzésük
alá, Pucara és Tiahuanaco is egyre kiterjedtebb ke-
reskedelmi kapcsolatokat alakított ki velük. Az elit
számára szükséges javakért cserébe kerámiákat,
szôtteseket és aranytárgyakat adtak. Pucara az
i. sz. 3. században lehanyatlott, Tiahuanaco azon-
ban növekvô tekintélyû szertartási központtá vált,
majd a 7. század környékén egy hódító állam meg-
tervezett fôvárosa lett. Az elit tagjai pedig az ôsi
terület elsôdleges leszármazottjaivá nevezték ki
magukat (KAULICKE 2001:504).
Ezt az antropomorf szobrot Tiahuanaco erôs
politikai hatalommá válásának kezdeti idôszaká-
ban készítették (i. sz. 2–4. század), amikor a he-
lyi elôkelôket elkezdték megjeleníteni tárgyakon
is. Bár a tárgyak formája ekkor még egyszerû volt,
de megfigyelhetô, hogy az elôkelôket már kap-
csolatba hozták az ôsi mítoszokkal, ami legitimál-
ta hatalmukat.
I. T. C.
Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 237
Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 238

149 ■ Ember alakú kôszobor Pucara nagymértékben hatott Tiahuanaco mûvé- horizont korszakától kezdve jelentek meg na-
ANDEZIT szetére. gyobb számban. I. sz. 600 körül Tiahuanaco erôs
M.: 26,5 CM, SZ.: 9,5 CM A 150. számú tárgyon feltûnô, szembôl áb- és egységes politikai hatalommá szervezôdött, ezt
KORAI TIAHUANACO-KULTÚRA, KORAI ÁTMENETI rázolt antropomorfizált figura négyszögletes jelzi, hogy területeket hódított meg Peru déli ré-
PERIÓDUS szeme már a Tiahuanaco-stílusra utal. A szobor szén és Észak-Chilében is. Ezzel párhuzamosan
I. SZ. 200–I. SZ. 600 fejét és felsôtestét még nagyon leegyszerûsítve alakult ki a vallási doktrínák intézményes formáit
MUSEO DE AMÉRICA MADRID ábrázolták, dereka és testének alsó része azon- kifejezô, összetett Tiahuanaco-ikonográfia. A ko-
CE08729 ban már egy olyan összetett ikonográfiai kom- rábbi idôszakok egyszerû emberábrázolásai eltûn-
pozíció alapján készült, ami a híres tiahuanacói tek. Helyettük kidolgozott öltözetû, kezükben kü-
150 ■ Laposdombormû kapuk homlokzatát idézi. Lábát geometrikus lönbözô rituális eszközöket tartó emberek szobrai
KÔ kondorkeselyû-mintákkal díszítették. Ez a mo- jelentek meg. Ilyen kézben tartott rituális tárgy lett
M.: 26 CM, SZ.: 8,3 CM tívum a bolíviai Titicaca-medencében fekvô Tia- a quero (szertartási serleg) és a tumi (áldozókés).
KORAI TIAHUANACO-KULTÚRA, KORAI ÁTMENETI huanaco híres Napkapujára emlékeztet, mely- E szobrok leghíresebb példája a Tiahuanacó-
PERIÓDUS nek párkánykoszorúján feltûnik a „botos isten”, ban található Bennett- és Ponce-monolit. Máig
I. SZ. 200–I. SZ. 600 a tiahuanacói panteon legfontosabb istensége. vita tárgya, hogy kit ábrázolnak ezek a kôszob-
MUSEO DE AMÉRICA MADRID Ezek az antropomorf figurák és idolok az an- rok, és mi volt az eredeti funkciójuk. Krzysztof
CE08726 desi magasfennsík, az altiplano vallási építészeté- Makowski lengyel régész érdekes magyarázata
nek és szobrászatának távoli múltba visszanyúló szerint a szobrok mitikus ôsöket ábrázoltak.
A 149. számú tárgyon látható stilizált személyen hagyományait követik. Ikonográfiai elemeik nem- A tiahuanacói elôkelô családok feltételezhe-
sisakhoz hasonló fejfedô van, két karja hozzáta- csak a sztélék és az épületek, hanem a kerámiák, tôen mitikus rokonsági kapcsolatot tartottak
pad törzséhez, és lábát is csak felszínes bevágás a szôttesek vagy a csontból és kôbôl készült dísz- fenn a sztéléken és kerámiákon emberi és álla-
jelzi. A mintázat egyszerûsége, a félgömb alakú tárgyak díszítéséhez is mintául szolgáltak (lásd ti alakban megjelenô ôsökkel. Ezek a mitikus ro-
sisak és a kifejezô, kerek szemek a Pucara-kultú- 146. és 147. számú kép). A tiahuanacói kôszobrok konsági kapcsolatok határozták meg az egyes
ra tárgyaira emlékeztetnek. A Pucara-kultúra a Ti- természetes módon váltak a nyilvános építészet családok politikai kötelezettségeit és jogait, és
ticaca-medencében és a Cusco környéki hegyvi- részévé, mivel – várostervezési és szertartási szem- így legitimálták saját hatalmukat is (MAKOWSKI
déken állt fenn az i. e. 2.–i. sz. 3. század között. pontokat is figyelembe véve – tudatosan helyez- 2001a:107).
A Tiahuanaco elsô fázisaival egy idôben létezett ték el ôket az adott terekben. Fôként a középsô I. T. C.

238 …ÉS AKKOR MEGÉRKEZTEK AZ INKÁK

Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 239
151 ■ Állatalakos füstölô
POLIKRÓM KERÁMIA
M.: 21,8 CM, H.: 37,8 CM, V.: 14,3 CM
KLASSZIKUS TIAHUANACO-KULTÚRA, SAMPAYA,
KÖZÉPSÔ HORIZONT
I. SZ. 600–I. SZ. 900
ETHNOLOGISCHES MUSEUM BERLIN
VA11871
A Tiahuanaco-stílusú füstölôn egy teveféle, va-
lószínûleg egy láma élethû képe látható. A sa-
játos alakú kerámiának durván megformált tes-
te van, felül a poharakhoz hasonlóan nyitott.
Mindez arra utal, hogy a tárgyat füstölôként
használták. Ez a változat a Titicaca-tó környé-
kén, a Peru legdélibb részén lévô Moqueque-
völgyben és a Bolívia középsô részén fekvô Co-
chabamba-vögyben terjedt el; a kozmogonikus
rend helyreállítása és a tiahuanacói elôkelôk ha-
talmának szentesítése céljából tartott lakomá-
kon, ünnepeken és áldozatokon kapott rituális
szerepet.
Ezeket az ünnepeket olyan nagy tereken és
megszentelt helyeken rendezték meg, amelyek a
tiahuanacói államiságot kifejezô jellegzetes mo-
numentális közösségi épületekkel voltak körbevé-
ve. Tiahuanaco sikere azonban nem csak azon ala-
pult, hogy az állam ideológiája az intézményes
vallás segítségével széles körben elterjedt. A ha-
talom megszilárdításában és mechanizmusainak
kiépítésében fontos szerep jutott a gazdaságnak
is. A Titicaca-fennsíkon fekvô Tiahuanaco a ten-
gerszint felett 3800–4000 méteren, kietlen ter-
mészeti környezetben jött létre, ahol az éghajlati
feltételek rendkívül kedvezôtlenek voltak. A régé-
szeti leletek azonban azt igazolják, hogy a Tiahua-
naco-kultúra egy hatalmas államot hozott létre.
Mindezt úgy érte el, hogy képes volt eltérô poli-
tikai és gazdasági rendszerekben élô népeket is
az államba integrálni, és széltében-hosszában
gyarmati típusú kapcsolatokat alakított ki a déli
Középsô-Andokban.
A láma háziasítása a tiahuanacói fejlôdés
csúcspontja elôtt ment végbe. Az állat révén nem-
csak élelemre és ruházatra tettek szert az andesi
társadalmak tagjai, hanem lehetôséget nyújtott a
helyváltoztatásra és a különbözô ökológiai szinte-
ken fellelhetô termôföldek megmûvelésére is, mi-
által kiegészítô gazdasági forrásokhoz jutottak.
Tiahuanacóban a láma háziasítása egy összetett
kereskedelmi rendszer alapját teremtette meg, le-
hetôvé vált a nyersanyagok és termékek áramlá-
sának ellenôrzése, ami stabilizálta a politikai rend-
szert is. Ugyanakkor a láma megjelenése és szent
állattá lényegülése a rituális tárgyakon megerôsí-
tette az elôkelôk hatalmát is.
I. T. C.
II. VIRÁGZÓ KULTÚRÁK MOZAIKJA 239
Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 240
152 ■ Csonka kúp alakú edény (quero) Ezen a gyönyörû tiahuanacói festett szertartási
TÖBBSZÍNÛ, ÉGETETT AGYAG serlegen (quero) egy kondorkeselyû látható.
M.: 17,3 CM, ALJ-Á.: 14 CM A narancssárgás engobe-ra barna árnyalattal
KLASSZIKUS TIAHUANACO-KULTÚRA, KÖZÉPSÔ vitték fel a fekete és fehér kontúrral kiemelt
HORIZONT figurális díszítést. Ezek a klasszikus Tiahuanaco-
I. SZ. 600–I. SZ. 900 idôszak (körülbelül i. sz. 600–900) markáns
MUSEO DE AMÉRICA MADRID színárnyalatai.
CE08589 A Titicaca-medence fennsíkján található Tia-
huanaco romvárosa, ahol egykor egy hatalmas
állam vallási és világi központja állt. Az i. sz. 6.
és 9. század között épített monumentális épít-
mények az elôkelôk lakónegyedei és az általuk
vezetett vallási rítusok színhelyei voltak. A tia-
huanacói elit hatalmának fenntartását nagyban
elôsegítette az általuk kialakított ideológia,
amely a rituális tárgyakon és a szertartási építé-
szetben is testet öltött.
240 …ÉS AKKOR MEGÉRKEZTEK AZ INKÁK
A Tiahuanaco-stílus egyik legjellegzetesebb
ikonja a kondorkeselyû volt. Az Andok emblema-
tikus madara fontos helyet kapott az összes kö-
zépsô-andesi kultúra mítoszában és vallásában.
Hatalmas szárnyszélessége, fenséges repülése és
ôsidôktôl való jelenléte miatt szent madárként, az
istenek hírvivôjeként és a bölcsesség szimbóluma-
ként tisztelték. Az ikonográfiában gyakorta össze-
kapcsolják a sugarakkal övezett „botos istennel”,
a tiahuanacói panteon fôistenével, akinek alakja
a Napkapun is látható.
Késôbb, az inka teremtésmítoszokban a kon-
dorkeselyût (Apu Kuntur) az istenek hírvivôjének
tekintették, mivel szárnyalásával összekapcsolta
az élôk világát (Kay Pacha) a felsô világgal (Hanan
Pacha), és közvetítette az emberek fohászait az is-
tenek felé.
I. T. C.
Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 241

153 ■ Serleg A helyi kifejezéssel querónak elnevezett, enyhén

POLIKRÓM KERÁMIA ívelt, széttartó oldalú serlegek a Középsô-Andok
M.: 17,1 CM, Á.: 14,3 CM déli vidékeinek legjellegzetesebb edénytípusai. Az
TIAHUANACO-KULTÚRA, BOLÍVIA, KÖZÉPSÔ általános felfogás szerint szertartások során ku-
HORIZONT koricasör, chicha fogyasztására használták. Leg-
I. SZ. 600–I. SZ. 900 korábbi darabjai az i. e. I. évezredbeli formatív
ETHNOLOGISCHES MUSEUM BERLIN korszakból ismertek, itt látható klasszikus formá-
V A 64435 ja azonban a Tiahuanaco-kultúrához köthetô.
A kézzel formált edény oldalán gyakran enyhén
154 ■ Serleg kiemelkedô gyûrû fut körbe, felületét fényesre po-
POLIKRÓM KERÁMIA lírozott, narancsszínû engobe borítja, és csíkokkal
M.: 20 CM, Á.: 15,2 CM regiszterekre osztott figurális vagy abból kifejlô-
TIAHUANACO-KULTÚRA, BOLÍVIA, KÖZÉPSÔ dött geometrikus festés ékesíti. Ezek leggyakoribb
HORIZONT motívumai, mint ebben az esetben is, az andesi
I. SZ. 600–I. SZ. 900 magasfennsík, az altiplano leghatalmasabb álla-
ETHNOLOGISCHES MUSEUM BERLIN tai, a puma és a kondor gyakran egybekapcsolt
V A 64573 ábrázolásai.
Gy. J.

II. VIRÁGZÓ KULTÚRÁK MOZAIKJA 241

Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 242

155 ■ Sahumador
POLIKRÓM KERÁMIA
M: 10,4 CM, Á: 17,3 CM (FELÜL)
KÖZÉPSÔ TIAHUANACO-KULTÚRA, BOLÍVIA, KORAI
ÁTMENETI PERIÓDUS
I. SZ. 400–I. SZ. 600
ETHNOLOGISCHES MUSEUM BERLIN
V A 63028

Az ilyen, úgynevezett sahumadorokat házi szer-

tartásokhoz használt füstölôedényeknek tartják
(JANUSEK 1999), melyekben az áldozati ajándék-
ként szolgáló anyagokat égették el. Ezt segítette
elô a gyûrûs talp és a perembôl induló két íves fül,
melyek segítségével a felforrósodott füstölôt fel
lehet emelni. Az edény oldalára két, égnek mere-
dô farkuknál összekapcsolt, stilizált kondorkese-
lyût festettek. Az üres mezôkben világos körök
láthatók, hasonlóan az edénytalphoz.
Gy. J.

156 ■ Tál
POLIKRÓM KERÁMIA
M.: 8,2 CM, Á.: 15,7 CM
TIAHUANACO-KULTÚRA, BOLÍVIA, KÖZÉPSÔ
HORIZONT
I. SZ. 600–I. SZ. 900
ETHNOLOGISCHES MUSEUM BERLIN
V A 64579

A kihajló oldalú tál oldalán háromszor ismétlôdik

egy puma-kondor keverék lény ábrázolása. A fe-
kete-fehér színekkel osztott szemû és orrdíszes
pumafejet egy kereszt formájú jel díszíti a szoká-
sos korona helyett. A testen lépcsôminták, a fej
alatt pedig a Tiahuanaco-kerámiára oly jellemzô
S formájú jelek láthatók. Az edény belsô peremén
az ugyancsak gyakori hullámvonal fut körbe.
Gy. J.

242 …ÉS AKKOR MEGÉRKEZTEK AZ INKÁK

Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 243
157 ■ Szertartási fazék
TÖBBSZÍNÛ, ÉGETETT AGYAG
SZ.: 11,5 CM, M.: 23 CM
KLASSZIKUS TIAHUANACO-KULTÚRA, KÖZÉPSÔ
HORIZONT
I. SZ. 600–I. SZ. 900
MUSEO DE PREHISTORIA DE VALENCIA
CE05674
A klasszikus Tiahuanaco-kultúra (i. sz. 600–1000)
stílusában készült edény pereme kifelé hajlik, a fü-
lét pedig a nyakánál alakították ki. Valószínûleg
valamilyen rituális italt vagy ételt tartottak benne
a szertartások alkalmával. Azonban a figyelmet
nem elsôsorban az edény hagyományos alakja,
hanem inkább az oldalán látható képek keltik fel.
A fazék oldalán egy kígyófejû és haltestû mitikus
állat bukkan fel, amely az oldalnézetbôl látható
fehér halpikkelyei és két melluszonya alapján azo-
nosítható.
A tiahuanacói kézmûvesek nem ábrázoltak
szertartási vagy mitológiai jeleneteket. A maja gli-
fákhoz hasonló alapegységbôl indultak ki, vagyis
a kompozícióikon feltûnô markáns jegyek egy-
egy szimbólumot jelöltek (MAKOWSKI 2001a:79).
A néhány meghatározott pozícióban (szembôl, ol-
dalnézetbôl vagy elfektetve) ábrázolt figurákat a
kézmûvesek a glifajelek korlátozott és merev
repertoárja szerint rendezték el, és macskaféle,
kondorkeselyû, sólyomféle, hal és kígyó fejével
ábrázolták. Ezeket tollal, szárnnyal, kagylóval, ko-
ronával stb. kombinálták, hogy a különbözô sze-
mélyek vonásait részletesen megformálhassák és
kiegészíthessék. Krzysztof Makowski ebben az ér-
telemben jegyzi meg:
„[…] ebben a módszerben nem a szobrász vagy
a festô esztétikai érzékenysége fejezôdik ki, ha-
nem a szövôé. Az elemek ismétlôdése és kombi-
nációja merev, gyakran sorrendbe állított szabá-
lyokat követ.”
Az ábrázolt alakok identitásának meghatározásá-
hoz ezért a megjelenô konvencionális mintákból
és az ezekhez a „glifákhoz” rendelt jellegzetessé-
gekbôl kell kiindulnunk.
A mûvészeti elképzelés egyik ilyen példája lát-
ható ennek a fazéknak a figuráin is. Kettô közü-
lük egy antenna formájú jelet visel a fején, ami
szerint arra utal, hogy hímnemûek.
A fazékon látható hal formájú figurák szin-
tén mintákat – elsôsorban diadémokat – alkot-
nak, és olyan összetett alkotásokon tûnnek fel,
mint a tiahuanacói sztélék és az építészetben na-
gyon gyakran felbukkanó, sugarakkal övezett
„botos isten” (lásd például a bolíviai Tiahuana-
cóban található Bennett-monolitot, illetve a
Napkaput). A hal formájú jelek a vizet, a fennsí-
kon élô társadalmak életének egyik létfontossá-
gú elemét idézik fel, ezért a hal emblémáját vi-
selô mitikus lények az esôs évszak fogalmára
utalnak (MAKOWSKI 2001a:89).
I. T. C.
II. VIRÁGZÓ KULTÚRÁK MOZAIKJA 243
Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 244
Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 245

HUARI ÉS A TERÜLETI IGAZGATÁS

Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 246
Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 247
Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 248
158 ■ Fej alakú edény
TÖBBSZÍNÛRE FESTETT ÉGETETT AGYAG
M.: 14,5 CM, SZ.: 13,5 CM
HUARI-KULTÚRA, ROBLES MOQO-STÍLUS, KÖZÉPSÔ
HORIZONT
I. SZ. 650–I. SZ. 1000
MUSEO DE AMÉRICA MADRID
CE08604
Az ikonográfiai források kiválóan alkalmasak ar-
ra, hogy a régészek rekonstruálni tudják a múlt
társadalmait. Mindez különösen igaz a Közép-
sô-Andokra, mivel az ikonográfia szorosan kap-
csolódott a hatalmat szentesítô vallási elvekhez.
Ezt a megállapítást mindenképpen szem elôtt
kell tartanunk akkor, amikor e gyönyörû edény
által kifejezett fogalmakat megpróbáljuk értel-
mezni. A középsô horizont kezdetén Huari erôs
és központosított politikai egységet hozott lét-
re – ezért beszélnek Huari Birodalomról a kuta-
248 …ÉS AKKOR MEGÉRKEZTEK AZ INKÁK
tók. Hatalma megnyilvánult abban is, hogy olyan
helyi és messzirôl származó fényûzô kerámiastí-
lusok terjedtek el ebben az idôszakban, amelyek
ikonográfiájában már fontos szerepet kaptak a
harci vezetôk képmásai, akiket kidolgozott öltö-
zékük, fejfedôjük és füldíszeik alapján lehet fel-
ismerni.
A Huari-kultúra egyik szakértôje, Patricia Knob-
loch tanulmányozta ezeknek a személyeknek a ke-
rámiákon feltûnô ábrázolásait. Knobloch szerint
az arcfestés mintái és a fejfedôk típusai egyrészt
az egyes személyek társadalmi szerepére, másrészt
etnikai identitására és területi hovatartozására
utalnak. Mivel a huari társadalom képes volt kü-
lönbözô andesi népeket is saját államába integrál-
ni, ezért e népek elôkelôi elôszeretettel jelenítet-
ték meg magukat ily módon, hogy ezáltal is
kiemeljék a huari politikai és vallási szervezetek-
ben betöltött szerepüket. Ugyanakkor – ahogy
ezen az edényen is látszik – a különbözô tetová-
lások és arcfestések kihangsúlyozása lehetôséget
adott az etnikai identitás kifejezésére.
Úgy tûnik, hogy ez a tárgy a középsô horizont
2A fázisának Robles Moqóként ismert stílusában
készült (MENZEL 1968:28), ami a déli tengerpart
völgyeiben és a középsô hegyvidéken terjedt el.
A Robles Moqo-stílust a nagy szertartási urnák és
a nagyméretû, lámákat és emberi fejeket ábrázo-
ló agyagedények jellemzik. Az átlagos méretû tár-
gyak között gömbtestû edények, emberábrázo-
lással díszített edénynyakak és – ahogy ebben az
esetben is – emberi fejeket ábrázoló edények for-
dulnak elô.
Ez a kerámia a Martínez Compañón-gyûjte-
ménybe tartozik. 1790-ben a perui Trujillo város
püspöke, Baltasar Martínez Compañón az általa
összegyûjtött perui edényeket elküldte III. Károly
spanyol királynak. Ennek a gyûjteménynek jelen-
leg a madridi Museo de América ad otthont.
I. T. C.
Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 249
159 ■ Fej alakú, dupla testû palack
POLIKRÓM KERÁMIA
M.: 21,5 CM, SZ.: 17,5 CM
HUARI-KULTÚRA, ATARCO-STÍLUS, KÖZÉPSÔ
HORIZONT
I. SZ. 650–I. SZ. 1000
MUSEO DE AMÉRICA MADRID
CE08419
A képen látható kerámiaedényt különleges típusa
– dupla testû fütyülô palack – miatt datálhatjuk a
középsô horizont 2. felének Huari-stílusaira, mivel
ez akkoriban viszonylag gyakori a déli partvidék
Atarco-kerámiáinál, valamint a középsô hegyvidék
Viñaque-, illetve a középsô partvidék Pachacamac-
kerámiái esetében egyaránt. Mindazonáltal isme-
rünk bizonyos sajátosságokat, amelyek elsôsorban
a déli partvidékre utalnak.
Az emberi arc vonásai – a jellegzetes fekete
bajusz és kecskeszakáll – a Robles Moqo-stílus 1B
korszakára jellemzôek, melynek központja a kal (Chakipampa és Conchopata). A kettôs edény-
Nasca-völgyben volt; ugyanakkor a fej alakú, kéz- test emberi fejet ábrázoló, mintázott fele, ennek
zel formázott Nasca-edények hatása is tetten ér- ovális formája, a csô alakú fül, az alsó híd, ami a
hetô. Ami a dupla testet illeti, ez a formai tipoló- két részt összeköti, valamint a keskeny, kúp ala-
gia ebben a déli partvidéki stílusban is erôteljesen kú kiöntôcsô mind az Atarcóval mutatott rokon-
jelen van. ságot erôsíti meg (MENZEL 1964). Emeljünk még ki
Másrészt a palack számos olyan jellegzetes- egy érdekes és különleges részletet, nevezetesen
séggel is rendelkezik, melyek eredetét másutt, a az alak sapkáján látható áttört mintát, melynek
középsô hegyvidéken kell keresnünk. Ilyen példá- funkciója talán az edény zenei rezgéseinek felerô-
ul a könnycseppekhez hasonló, függôleges vona- sítése lehetett.
las festés az alak arcán, mely a korábbi, hegyvi- I. T. C.
déki Chakipampa-stílus sajátossága volt, továbbá
az edénytest nem kézzel mintázott felsô részének
lépcsôzetes díszítései vagy éppen a kiöntôcsô nya-
kának környékét díszítô, S alakú voluták, középen
ponttal. Az említett sajátosságok kétségkívül az
Atarco-stílus felé terelnek bennünket, mivel an-
nak kerámiamûvészete különféle korábbi helyi stí-
lushagyományokat ötvöz (Nasca 9., Robles Moqo)
más, a középsô hegyvidékrôl származó stílusok-
III. HUARI ÉS A TERÜLETI IGAZGATÁS 249
Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 250

160 ■ Arcos palack
SZÍNES KERÁMIA
M.: 21,8 CM, SZ.: 18,2 CM
HUARI-KULTÚRA, ÉSZAKI HUARI-STÍLUS,
SANTA, KÖZÉPSÔ HORIZONT
I. SZ. 650–I. SZ. 1000
MUSEO DE AMÉRICA MADRID
CE16637
A Santa néven ismert kerámia a Huari-stílus egy
északi, provinciális változatára utal, nevét pe-
dig onnan kapta, hogy az északi partvidék
azonos nevû völgyébôl került elô. Azonban
a szomszédos Casma és Huarmey völgyében
is találtak hasonló kerámiatárgyakat, ezeket
„északi Huari” elnevezéssel gyûjtötték össze.
Ez a középsô horizont idejében kialakult alstí-
lus nem tévesztendô össze a Rafael Larco Hoy-
le által elnevezett Santa-kultúrával, amely a ma
Recuayként ismert kultúra régészeti megnyil-
vánulásait tartalmazza.
A Santa-stílus könnyen felismerhetô, mert a
Huari formakincséhez, esetünkben az arcdíszíté-
ses palackok típusához alkalmazkodik, a kerámia-
készítés technikai jellemzôi pedig a moche kerá-
miakészítés hagyományaival rokoníthatók. Az
említett jellemzôk tetten érhetôk, ha megfigyel-
jük a palack nyakán látható emberarc-ábrázolást,
melynek orrát, száját és fülét sokkal nagyobb oda-
figyeléssel mintázták meg, mint a szorosabban
vett huari területeken. Ezenkívül itt a szemet is
mintázzák ahelyett, hogy egyszerûen csak oda-
festenék, aminek következtében az ábrázolás in-
kább hasonlít egy moche arcra, mint az egyidejû
Huari-ábrázolásokra, például Viñaquére.
Ugyanakkor az edény festett díszítése teljes-
séggel Huariként azonosítható. A „griffként” is-
mert Tiahuanaco-motívum egy változatáról van
szó, olyan mitikus lényrôl, melynek alakjában ke-
verednek a macskafélék és madarak attribútumai,
és amely a Huari-kultúrában a Pachacamac-stílus
ábrázolásain keresztül terjedt el. Míg a Tiahuana-
co-kultúra a természetfölötti lények ábrázolását
hangsúlyozta, és mûvészetének ez egyedüli témá-
ja, a Huari-mûvészet e motívumokat az elithez tar-
tozó emberi lények hierarchikus bemutatásával
ötvözte, vagyis a világ keletkezésével kapcsolatos
felfogásukat politikai ideológiával keverték.
A tárgy tisztítása során érdekes információra
derült fény. A Museo de América restaurátora,
María del Carmen Cerezo Ponte egy korábbi res-
taurálás nyomait fedezte fel a tárgy hátulsó ré-
szén, mely minden bizonnyal a szóban forgó pa-
lackkal egy idôben készülhetett. Egy kisméretû,
összetekert pamutból készült, néhány tövist rejtô
dugóról van szó, mely egy apró lyukat tömített el.
A dugó úgy mûködhetett, mint egy kis szelep:
amikor a folyadék átitatta, megdagadt.
I. T. C.

250 …ÉS AKKOR MEGÉRKEZTEK AZ INKÁK

Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 251
161 Antropomorf palack,
■ gos stílusegység, mivel jellemzôi, különösen for-
kiöntôcsövén arcábrázolással
POLIKRÓM KERÁMIA
M.: 16 CM, SZ.: 12 CM
HUARI-KULTÚRA, CHAKIPAMPA-STÍLUS, KÖZÉPSÔ
HORIZONT
I. SZ. 650–I. SZ. 1000
MUSEO DE AMÉRICA MADRID
CE2002-05-026
Ez a palack, melynek kiöntôcsövét arcábrázolás
díszíti, s melynek teste ovális, és kis, oldalt elhe-
lyezkedô füle van, jellemzô példája a Huari-stílu-
sú edényeknek. Nem könnyû feladat a középsô
horizont idején kialakult szertartási kerámiatár-
gyak elemzése, mivel a Huari kulturális címkéje
mögött számos stílus, mellékág és stílusvariáns
rejtôzik, melyek azonban egységes mintákat, for-
makincset és színeket mutatnak.
A szóban forgó tárgy világosan jelzi, miféle ne-
hézségeket rejt egy kutató számára ez a látszóla-
májának típusa – az ovális test és a képmással dí-
szített nyak – igencsak elterjedt elemei a Huari-
kultúrának. Az edény alapos vizsgálata azonban
értékes információkhoz segít bennünket. Az ant-
ropomorf fej szájának, orrának és fülének egysze-
rû megoldása kizárja, hogy a tárgy a középsô ho-
rizont 2. korszakának stílusaihoz tartozzék,
mert ott, bár ezek a formák általánosak, mégis
sokkal összetettebbek. Következésképpen a ko-
rábbi, 1. korszakra kell gondolnunk, ami pedig a
földrajzi eredetet illeti, bizonyos ikonográfiai sa-
játosságok a középsô hegyvidékre utalnak. E te-
kintetben alapvetôek az arc díszítésén a szembôl
kiinduló függôleges vonalak, melyeket „könny-
vonalakként” ismerünk.
Ez a minta már a Huari elôképének tartott
Huarpa-kerámiában is megtalálható, és a fényû-
zô Chakipampa-stílusban ismét alkalmazzák.
A palack szájának peremén körbefutó, feketére
festett sáv, mely az arcot szegélyezi, és olyan,
mintha az alak haja volna, a Chakipampa B kerá-
miastílus arcábrázolásos kiöntôcsövû palackjai
esetében is gyakran elôfordul. Végezetül a Cha-
kipampa-kerámiastílus mellett szólnak a rombusz
alakú szemek, az arcvonások fekete körvonalai, a
sima felületû, fényes, vörös festés és a fehérrel ki-
húzott nyaklánc. Az említett színek ugyancsak er-
re a stílusra jellemzôek (MENZEL 1964:11–12).
I. T. C.
162 ■
Antropomorf kulacs
POLIKRÓM KERÁMIA
M.: 22,5 CM, SZ.: 18 CM, V.: 11,5 CM
HUARI-KULTÚRA, KÖZÉPSÔ HORIZONT
I. SZ. 600–I. SZ. 1000
NÉPRAJZI MÚZEUM, BUDAPEST
73.162.49
III. HUARI ÉS A TERÜLETI IGAZGATÁS 251
Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 252
163 ■ Zoomorf palack A középsô horizontra jellemzô stílusbeli homo-
POLIKRÓM KERÁMIA genitás ellenére a Huari-kultúrába beépült min-
M.: 13 CM, SZ.: 11 CM den földrajzi terület saját technológiai és iko-
HUARI-KULTÚRA, ÉSZAKI HUARI-STÍLUS, nográfiai hagyományokkal rendelkezett, ezek
KÖZÉPSÔ HORIZONT pedig a látszólagos stílusegységet bizonyos
I. SZ. 650–I. SZ. 1000 mértékben árnyalttá, sajátossá tették. Ezek az
MUSEO DE AMÉRICA MADRID egyedi vonások segítenek a szakértôknek ak-
CE08386 kor, amikor igyekeznek idôben és térben elhe-
lyezni egy kontextusából kiragadott mûvet, és
információkat próbálnak gyûjteni – ha korláto-
zott sikerrel is – azokról az emberekrôl és társa-
dalmakról, melyek ezeket a páratlan kulturális
eredményeket elérték.
A bemutatott, függôleges kiöntôcsöves és sza-
lagfüllel ellátott kerámia esetében az egyes stílus-
jegyek keverednek, és ez megzavarhat minket, ha
abból a kiváló stílusbeli osztályozásból indulunk
ki, melyet Dorothy MENZEL (1964) adott közre a
középsô horizont emlékeirôl. Menzel rendszere-
zése alapjául elsôsorban a középsô hegyvidék és
a déli partvidék nagyon reprezentatív kerámiáit
választotta, következésképpen, ha eltávolodunk
a klasszikusnak nevezett stílusoktól, számos ne-
hézségbe ütközhetünk a katalogizálás során.
Ugyanakkor ismerünk néhány olyan sajátos jegyet
is, amely egészen közel visz az északi és az észa-
ki középsô partvidék kerámiamûvészetéhez. Ilyen
elsôsorban a sötétbarna háttéren ábrázolt minták
fekete, fehér és krémszínû körvonalazása, mely az
északi Huari-stílusra jellemzô. Ugyancsak gyakori
252 …ÉS AKKOR MEGÉRKEZTEK AZ INKÁK
ebben a stílusban a portrészerûen mintázott edé-
nyek elôfordulása: ezek emberi lényeket, illetve
állatokat ábrázolnak; ilyen az itt bemutatott ke-
rámia is, mely oroszlánfókát mintáz.
Bár az oroszlánfóka a déli partvidéket övezô
szigeteken ôshonos, mégis a korai horizonttól
kezdve gyakran elôfordul az északi partvidéki kul-
túrák mûvészetében. Számos mochica oroszlán-
fóka-ábrázoláson láthatunk kerek tárgyakat az ál-
lat szája fölött vagy szájában éppúgy, ahogyan az
itt bemutatott edényen is kerek motívumot figyel-
hetünk meg a száj fölött. Christopher DONNAN
(1978:136) néprajzi párhuzamok alapján tengeri
kavicsokként értelmezte ezeket, melyeket az
oroszlánfókák gyakran lenyelnek, és amikor a va-
dászatok során az állatokat ütlegelik, kiöklende-
zik a kavicsokat. Ismert hiedelem, mely szerint
ezeknek a köveknek gyógyerejük van, és az észa-
ki partvidék sámánjai, kuruzslói még ma is hasz-
nálják ôket az áldozati „asztaloknál” kultikus esz-
közeik között.
I. T. C.
Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 253
164 ■ Ovális palack, oldalsó füllel
POLIKRÓM KERÁMIA
M.: 16,7 CM, Á.: 5 CM A PALACK SZÁJÁNÁL
NASCA–HUARI-KULTÚRA, KÖZÉPSÔ HORIZONT
I. SZ. 650–I. SZ. 1000
MUSEO DE AMÉRICA MADRID
CE05931
Ez a festett díszû palack nagyszerû példája a Nasca
9. fázis kerámiamûvészetének. Ebben az utolsó
stílusfázisban, mely a középsô horizont kezdeté-
re tehetô, eltûnik a Nasca-kerámiatárgyakra jel-
lemzô gazdag polikrómia, rohamosan szûkülnek
az ikonográfiai ábrázolási lehetôségek és a forma-
kincs is, melyek oly jellemzôek voltak az elôzô,
úgynevezett burjánzó stílusra. Úgy tûnik, hogy a
középsô horizont kezdetekor ayacuchói eredetû
huari népcsoportok vándoroltak az Ica és Nasca
völgyébe, és elfoglalták e völgyek magaslati és kö-
zépsô részeit. A nascák ezáltal elveszítették a stra-
tégiai ellenôrzést a kerámiakészítéshez szükséges
ásványi színezôanyagok lelôhelyei fölött.
A stíluselemzés megmutatja, hogy erôteljes
társadalmi kapcsolat állt fenn ez idô tájt a nasca
és a huari népek között, mintegy a korábbi kap-
csolatok folytatásaként, melyek még a korai át-
meneti periódusban kezdôdtek. És valóban, a
középsô hegyvidéken az Ayacucho vidékérôl szár-
mazó Chakipampa-stílusú, egyidejû Huari-kerá-
mia számos Nascára emlékeztetô elemet mutat
díszítésében és formájában egyaránt, ezáltal pe-
dig azt tükrözi, hogy a motívumok szimbólumfel-
fogása közös.
Az egyik olyan motívum, amelyet mindkét stí-
lus alkotásainál megtalálhatunk, és a középsô ho-
rizont idején széles körben elterjedt, a képen lát-
ható tárgyon is ábrázolt zoomorf lény, melyet
Dorothy Menzel „púpos állatnak” nevez (MENZEL
1977:56). Profilból ábrázolt, macskaféléhez ha-
sonló lényrôl van szó, testébôl és fejébôl számos
sugárszerû nyúlvány indul ki. Ezt a figurát olyan
természetfölötti lényként értelmezték, amely kap-
csolatba hozható az ôsökkel: ilyenné váltak a ha-
lottak a temetkezési szertartás mágikus hatalma
következtében. Következésképp a képen látható
kerámiatárgy egy magas rangú nasca család egy
tagjának sírmellékletéhez tartozhatott.
Ugyancsak figyelemre méltó a palack nyakán
körbefutó fûrészfogdíszítés. Ez a sáv függôleges
vonalakból áll, melyek nyílhegyhez hasonló derék-
szögeket alkotnak, és az edény körvonala men-
tén haladó vízszintes sávokhoz kapcsolódnak. Ez
a középsô horizontra oly jellemzô díszítés minden
bizonnyal a középsô hegyvidéki területekrôl szár-
mazik, és a déli partvidék utolsó Huari-stílusai, pél-
dául a Robles Moqo idején terjedt el.
I. T. C.
III. HUARI ÉS A TERÜLETI IGAZGATÁS 253
Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 254
165 ■ Gömbölyû testû korsó
SZÍNES KERÁMIA
M.: 35,8 CM, Á.: 10,4 CM
HUARI-KULTÚRA, „PROVINCIÁLIS HUARI”-STÍLUS,
KÖZÉPSÔ HORIZONT
I. SZ. 650–I. SZ. 1000
MUSEO DE AMÉRICA MADRID
CE08071
Ezen a gömbölyû testû korsón olyan ábrázolást
láthatunk, ami a Középsô-Andokban a középsô
horizont idején az egyik legelterjedtebb díszítés
volt, éppen ezért nagyban hozzájárult ahhoz,
hogy a horizontot a stílusegység szempontjából
meghatározza. Szembôl bemutatott arcot lát-
hatunk, mely tollakból készült, legyezô formájú
diadémot visel, és amelyet „szembenézô isten-
ségként” szoktak emlegetni. E mitikus alak meg-
jelenése a Tiahuanaco-ikonográfia hagyományá-
ban gyökerezik, bár eredete talán az északi
hegyvidékre, Chavín vidékére vezethetô vissza.
Legjelesebb ábrázolását a tiahuanacói Napkapun
találhatjuk meg, a bolíviai Titicaca-medencében:
254 …ÉS AKKOR MEGÉRKEZTEK AZ INKÁK
itt a központi ábrázoláson egy szembenézô, bo-
tokat tartó alakot láthatunk, akinek arcát sugár-
irányban szétágazó dísz keretezi.
Az a tény, hogy a Huari-kultúra magába ol-
vasztotta ezt az idegen elemet – panteonjának
központi alakjává tette, és különféle hordozókon
ábrázolta –, azt sugallja, hogy elfogadta a ma-
gasfennsík világképét, ami itt sikeres prozelita
vallássá vált. Ugyanakkor Krzysztof MAKOWSKI
(2001a:107) javaslata szerint ezt az ábrázolást
a legnemesebb nemzetség jelképeként kellene
értelmezni, mégpedig olyan szimbólumként,
amely az ôsöket ábrázolta, használata pedig hoz-
zájárult a hatalmi rendszer legitimitásának meg-
alapozásához.
Akármit jelentsen is, ez a sugarakkal övezett
arc rendkívül hasonlít az inka kultusz napábrázo-
lásához, melyet a krónikákból Punchaóként isme-
rünk, és amely az Inka Birodalom legfôbb isten-
sége volt (MAKOWSKI 2001a:92–95).
Ami a képen látható korsó stílusrokonságát il-
leti, a gömbölyû forma és a narancsos felületre
felvitt vörös engobe a középsô partvidékre, talán
egy Nieveríából eredeztethetô stílusra vezethetô
vissza (középsô horizont 1B). Ugyanakkor a
„szembenézô istenség” efféle egyszerû ábrázo-
lása nagyon gyakran fordul elô a középsô hori-
zont 2B szakaszában, különösen a Pachacamac-
stílusú kerámiatárgyakon. Ezzel egy idôben a
Supe-völgyi „Chimu Capac” huari településen is
dokumentáltak olyan edényeket, melyek szinte
ugyanígy ábrázolják ezt a figurát, ezáltal pedig vi-
lágosan mutatják a stílushatások irányát a közép-
sô hegyvidéktôl a középsô partvidék felé, onnan
pedig Peru északi területeire. Mindezek a jelleg-
zetességek a tárgyat a „provinciális Huariként” is-
mert stílusvariánssal rokonítják, melynek földrajzi
kiterjedését az északi középsô partvidéki Supe- és
a középsô partvidéki Rimac-völgy által határolt te-
rületre tehetjük; ami pedig a kronológiát illeti, a
középsô horizont 1B és 2B korszaka közé datál-
hatjuk.
I. T. C.
Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 255

166 ■ Kettôs kiöntôcsövû korsó

POLIKRÓM KERÁMIA
M.: 14,5 CM, H.: 19 CM, SZ.: 12,7 CM
HUARI-KULTÚRA, KÖZÉPSÔ HORIZONT
I. SZ. 650–I. SZ. 1000
MUSEO LARCO HERRERA, LIMA
ML010877

Az edény a Nasca- és a Tiahuanaco-hagyományt

magába olvasztó Huari-kultúra jellegzetes alkotá-
sa. Az elôbbitôl a híddal összekötött kettôs kiön-
tôcsöves formát örökölte, míg az utóbbitól az
edény fô díszítômotívumát, a kondorfejet és az
azt sugárirányban övezô fejdíszt vette át. Ugyan-
akkor annak megformálása, például a termékeny-
ség szimbólumaként megjelenô két kibomló ku-
koricacsô a Huari-ikonográfia sajátja, csakúgy
mint a csillogóan fényesre polírozott vörös és sö-
tét szín.
Gy. J.

167 ■ Figurális edény

POLIKRÓM KERÁMIA PLASZTIKUS DÍSZÍTÉSSEL
M.: 18,8 CM, H.: 19,2 CM, SZ.: 12,7 CM
HUARI-KULTÚRA, MEDIO 2. FÁZIS,
KÖZÉPSÔ HORIZONT
I. SZ. 800–I. SZ. 900
ETHNOLOGISCHES MUSEUM BERLIN
V A 19060

A Pachacamac-stílusú (WARI 2001:430), úgyneve-

zett híddal összekötött, két, széttartó kiöntôcsô-
vel ellátott edény fülének közepén egy félkör ala-
kú fejdísszel és fülkorongokkal ellátott emberfej
látható, két oldalán egy-egy békával. A kettôs kúp
alakú edénytest felsô részére erôsen stilizált,
szembenézô emberi arcot festettek, melyet való-
színûleg tolldíszt imitáló motívumok öveznek.
A lefelé kanyarodó száj két sarkában látható íves
fekete vonalak talán a hasonló megjelenésû miti-
kus lények agyarait imitálják.
Gy. J.

III. HUARI ÉS A TERÜLETI IGAZGATÁS 255

Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 256
168 ■ Arcdíszítéses urnatöredék
KERÁMIA
M.: 12,5 CM, SZ.: 8,9 CM
HUARI-KULTÚRA, VIÑAQUE-STÍLUS, KÖZÉPSÔ
HORIZONT
I. SZ. 650–I. SZ. 1000
MUSEO DE AMÉRICA MADRID
CE08592
Az egyik motívum, ami alapján azonosíthatjuk ezt
a töredéket, a felsô részén látható tolldísz részle-
te, amit Dorothy Menzel a Viñaque-stílus sajátos-
ságaként definiált annak ellenére, hogy eredete a
Tiahuanaco-ikonográfiára vezethetô vissza. To-
vábbi díszítményeket is találunk, amelyek a tár-
gyat a Viñaque-stílussal hozzák kapcsolatba: ilye-
nek például az alak arcfestését alkotó krém- és
narancsszínû átlós motívumok.
A Viñaque-stílus szoros kapcsolatban állt az-
zal a hellyel, melyrôl a nevét kapta, valamint
Huari városközpontjával is. Mindkét hely Ayacu-
chóban található, a stílus pedig elsôsorban a kö-
256 …ÉS AKKOR MEGÉRKEZTEK AZ INKÁK
zépsô hegyvidéken terjedt el annak ellenére,
hogy a középsô partvidék északi részén is megta-
lálható. A stílusra a kiváló minôségben megmun-
kált kerámia és a vörösesbarna alapszín jellem-
zô, ikonográfiai sajátosságai pedig a megelôzô
Robles Moqo- és Chakipampa-stílusból vezethe-
tôk le.
Az Ica és a Nasca völgyében kialakult Robles
Moqo-kerámia hatását fôként a gömbölyû palac-
kok nyakát díszítô antropomorf arcok morfológiai
típusaiban fedezhetjük fel, melyek roppant jel-
lemzôek erre a stílusra. Ugyanakkor a Chakipam-
pa- (Ayacucho-) stílus hatása a geometrikus dí-
szítômotívumok megjelenésében érhetô tetten,
ilyenek például a meanderdíszes sávok vagy a vi-
lágos színnel festett körök, melyeknek közepében
fekete pont található.
A Huari-kultúra nem alkot egységes hagyo-
mányt, ezért MENZEL (1964) a stílusjegyek és a te-
rületi megosztottság alapján négy korszakból ál-
ló relatív kronológiát határozott meg. Ennek
alapján a képen látható tárgy a 2A–2B korszak-
ba tartozik, vagyis az úgynevezett középsô Hua-
rira tehetô, amikor a Huari-kultúra a legnagyobb
területre terjedt ki a Középsô-Andok területén.
Amikor ezt a nagy valószínûséggel szándékosan
eltört urnát megtalálták, nagyon sok fontos in-
formációra tettek szert, mivel efféle kerámiatö-
redékek elsôsorban áldozati környezetben for-
dulnak elô, különféle épületek belsejében vagy
nyitott tereken, udvarokon. Itt a kiváló minôsé-
gû kerámiát szándékosan és nagy mennyiségben
törték össze, mivel ez a politikai apparátushoz
kapcsolódó közösségi ünnepek része volt. A ké-
pen látható tárgy az 584 középsô-andesi tárgyat
számláló Larrea-gyûjteménybe tartozik, melye-
ket az Amerika-kutató Juan Larrea gyûjtött össze
egy perui expedíció során, 1930-ban. 1936-ban
Larrea a gyûjteményét a késôbbi Museo de Amé-
ricának adományozta, melynek megnyitása a
spanyol polgárháború miatt 1941-ig késett. Et-
tôl kezdve az említett gyûjteményt a Museo de
América ôrzi és mutatja be.
I. T. C.
Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 257

169 ■ Serleg 170 ■ Serleg

POLIKRÓM KERÁMIA PLASZTIKUS DÍSZÍTÉSSEL
M.: 17,8 CM, Á.: 11,7 CM
HUARI-KULTÚRA, MEDIO 2. FÁZIS, KÖZÉPSÔ
HORIZONT
I. SZ. 800–I. SZ. 900
ETHNOLOGISCHES MUSEUM BERLIN
V A 19159
A Josijopa-stílusú (Arequipa) szertartási serleg
(WARI 2001:364) oldalára ragadozófogakkal meg-
jelenített férfiarcot festettek, szemét és orrát
plasztikus díszként formálták meg. Az edény fel-
sô sávjában mitikus lények különbözô részeibôl
vett elemek láthatók.
Gy. J.
POLIKRÓM KERÁMIA
M.: 20,5 CM, Á.: 14,6 CM (FELÜL)
HUARI-KULTÚRA, KÖZÉPSÔ HORIZONT
I. SZ. 650–I. SZ. 1000
ETHNOLOGISCHES MUSEUM BERLIN
V A 49212
A serleg oldalára festett figurában a legfontosabb
tiahuanacói kôemlékeken, mindenekelôtt a Nap-
kapun látható fôalakot, az úgynevezett „botos is-
tent” ismerhetjük fel. Bár néhány részletében el-
tér attól, fô jellemzôi, a szembôl ábrázolt arc,
fejdíszének jellege, viselete kétségtelenné teszik
azonosítását.
Gy. J.

III. HUARI ÉS A TERÜLETI IGAZGATÁS 257

Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 258

171 ■ Tál
POLIKRÓM KERÁMIA
M.: 9,3 CM, Á.: 16,6 CM
HUARI-KULTÚRA, KÖZÉPSÔ HORIZONT
I. SZ. 650–I. SZ. 1000
ETHNOLOGISCHES MUSEUM BERLIN
V A 19198

A barnára égetett tál oldalára három színnel stili-

zált kondorokat festettek, erôsen kihangsúlyozott
fekete külsô és belsô kontúrvonalakkal. A kondo-
rok az andesi mûvészetben szokásos módon em-
beri vonásokat is mutató keverék lényként jelen-
nek meg.
Gy. J.

172 ■ Hétszögû szertartási tál

POLIKRÓM KERÁMIA
M.: 6,6 CM, Á.: 19,2 CM
HUARI-KULTÚRA, NASCA–HUARI-STÍLUS,
KÖZÉPSÔ HORIZONT
I. SZ. 650–I. SZ. 1000
MUSEO DE AMÉRICA MADRID
CE08078

Ennek a gyönyörû tálnak különleges, hétszög ala-

kú formája van. Ez nemcsak a kézmûves virtuozi-
tását dicséri, hanem egy mûvészeti és valószínû-
leg ideológiai elképzelésre is utal. Az edény egyedi
alakja önmagában kevés információval szolgál,
mivel nehéz ehhez hasonló kifejezésmódot talál-
ni az andesi kerámiamûvességben. Azonban a fe-
lület vörösesbarna engobe-nak köszönhetô színe
és az elszórt, apró díszítôminták alapján e tálat a
Nasca–Huari-stílusba sorolhatjuk, mely William
Duncan Strong meghatározása szerint a Nasca-
kultúra 9. fázisába tartozik. Habár a kutatók ezt
a Nasca-kultúra utolsó stílusfázisának tekintik, ek-
kor már a Huari-kultúra is megjelent a déli ten-
gerparton, ezért ezt az idôszakot már a középsô
horizont korszakába soroljuk. A Nasca-völgyek-
ben élô emberek a hegyvidéki hódítók hatására
elhagyták az úgynevezett burjánzó stílus barok-
kos elemeit, új ideológiát követtek, amely mûvé-
szetükben is kifejezôdött. A korábbi, gazdagon
mintázott, polikróm kerámiákat felváltották a sze-
gényes színvilágú edények, amelyeken a barna és
vöröses árnyalatok domináltak. Ikonográfiájuk
szimbolikus tartalma is együtt változott az Ayacu-
cho régiójából (Huari) és a Titicaca-medencébôl
(Tiahuanaco) származó vallási és mûvészeti elkép-
zelések térnyerésével. Egy, a 7. század kezdetére
datálható, változásokkal teli átmeneti korszak né- gyelhetô ebben az esetben is. A „kaktuszok dé- „kevésbé díszített Chakipampa” alstílusba sorol-
ma tanúja ez a tál, ami apró jelekkel üzen nekünk. monja” néven ismert Nasca-figura sugárirányban hatjuk (MENZEL 1964). Az idesorolt kerámiák kö-
A tál hét oldalának felsô részére festett, fordított széttartó nyúlványait olyan szimbolikus konven- zött nagyon gyakoriak a tálak és a csészék, ame-
lépcsôzetes piramis formájú mintákat a szakértôk ciók váltják fel, mint például az itt látható lépcsôs lyek oldalait különbözô formájúra alakították, és
egyes „Nasca”-motívumok absztrakciójának te- piramisok motívumai. Ezek azokra a tolldíszítések- erôs Nasca-hatás figyelhetô meg rajtuk.
kintik. A Nasca-eredetû ábrázolások itt már re kezdenek emlékeztetni, amelyeket a Tiahuana- I. T. C.
részekre hullanak, stilizálttá válnak, és egymástól co-ikonográfián megjelenô személyek fejfedôin
elszigetelôdve jelennek meg. Mindez jól megfi- láthatunk. E jellegzetességek alapján a tárgyat a

258 …ÉS AKKOR MEGÉRKEZTEK AZ INKÁK

Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 259
173 ■ Szertartási tál
POLIKRÓM KERÁMIA
M.: 9 CM, Á.: 21 CM
HUARI-KULTÚRA, KÖZÉPSÔ HORIZONT
I. SZ. 650–I. SZ. 1000
MUSEO DE AMÉRICA MADRID
CE2002-05-029
Ez a belsején festett motívumokkal díszített tárgy
az úgynevezett nehéz tálak csoportjába tartozik
az amerikai régész, Dorothy Menzel által az 1960-
as évek közepén kidolgozott stílusbeli és formai
felosztás szerint. Bár Menzel különleges érzékeny-
sége és módszertani pontossága azzal az igyeke-
zettel párosult, hogy az akkoriban elérhetô összes
leletet beépítse, most, négy évtized távlatából a
szakértôk egyetértenek abban, hogy szükség van
egy kiegészítô kronológia felállítására, mivel Men-
zel rendszerezésének vannak bizonyos hiányossá-
gai, melyek közül sok természetesen nem róható
föl neki (KAULICKE 2001). Az egyik ilyen a régésze-
ti kutatások hiányos volta, melyek segítségével bi-
zonyossággal datálhatnánk a tárgyakat, követke-
zésképpen a hozzájuk kapcsolódó stílusokat,
alstílusokat és stílusvariánsokat is. A másik nehéz-
ség abból ered, hogy kevés figyelmet szenteltek
a nem luxuscélra készült kerámiatárgyaknak, a mi-
att az általánosan elterjedt vélekedés miatt, hogy
a háztartásokban használt kerámia az idôk során
szinte egyáltalán nem változott.
Mindezek ellenére Menzel terminológiája
mindmáig használatos, és most, a képen látható
tárgy katalogizálásakor is ezt hívjuk segítségül.
A tál stílusának és készítési idôpontjának megha-
tározása elsôsorban abba a nehézségbe ütközik,
hogy nem ismerjük a kontextusát, valamint funk-
ciójával sem vagyunk tisztában, mivel szerény dí-
szítményei nem teszik lehetôvé, hogy más, dísz-
edények körébôl származó tárgyak tipológiájával
vethessük egybe.
Mindezekkel együtt a tál alapos vizsgálata ér-
tékes információkat hordoz. Az alakja – különle-
gesen homorú aljú tál –, az a tény, hogy engobe-
bal vonták be, és hogy hátoldalán nincsenek
koromnyomok, arra utal, hogy nem kimondottan
mindennapi használatra szánták. A díszítmények
váltakozása: egy macskaféle feje, egy félhold ala-
kú polikróm motívum, valamint a krémszínû kon-
centrikus vonalak azt bizonyítják, hogy a kézmû-
ves nagy figyelmet szentelt a tárgy ideológiai
üzenetének ábrázolására. Ebbôl eredôen, a tál
gyenge minôsége ellenére mégis arra következ-
tethetünk, hogy talán szertartási szerepet töltött
be. Ezt a vélekedést igazolja, ha szem elôtt tart-
juk azt a tényt, hogy a középsô horizont idején az
uralkodó vallási ideológiához kapcsolódás módja
még vidéki településeken is az ünnepek és lako-
mák megülése volt, melyek során a bemutatott-
hoz hasonló edényekben szolgálták föl a rituális
ételeket, mintegy áldozati ajándékként kisebb,
gyakran a földmûveléshez és az évszakokhoz kap-
csolódó isteneknek. A tárgyon ábrázolt macska-
féle – mely az északi, „holdállatként” vagy a kö-
zépsô–déli, „púpos állatként” ismert istenségre
vezethetô vissza – stilizáltsága miatt hajlunk arra,
hogy a legnagyobb elôvigyázatossággal a közép-
sô horizont kései szakaszára datáljuk ezt a tálat.
Mivel számos múzeum gyûjteményében találha-
tunk hasonló tárgyakat, melyek földrajzi eredetét
az Ica és a Nasca völgyében határozták meg, ez a
mi helyzetünket is megkönnyíti, amikor a tálat
ugyanide soroljuk. Hogy pontosabbak legyünk,
inkább az Ica-völgyi eredet mellett foglalnánk ál-
lást, ugyanis ez a déli partvidéki terület gazdag
hagyományt ôriz, ami az efféle tálakat és tányé-
rokat illeti. Ez a tradíció a kései átmeneti periódus
idején (i. sz. 1000–1400) válik a legnyilvánvalób-
bá, bár az ebbe a típusba sorolható tárgyak lát-
ványosabb színekben pompáznak, és díszítmé-
nyeik is geometrikusabbak.
I. T. C.
III. HUARI ÉS A TERÜLETI IGAZGATÁS 259
Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 260
174 ■ Zoomorf palack
FESTETT KERÁMIA
M.: 11,4 CM
HUARI-KULTÚRA, NIEVERÍA-STÍLUS, KÖZÉPSÔ
HORIZONT
I. SZ. 650–I. SZ. 1000
MUSEO DE AMÉRICA MADRID
CE08292
Ez a pompás, Nievería-stílusban készült edény
rendkívüli naturalizmussal ábrázol egy rôtvadat,
mégpedig egy kis szarvast, a part menti dombvi-
dék jellegzetes emlôsét. A perui sivatagos partvi-
déket szegélyezô sajátságos éghajlat eredete a
Csendes-óceán fölött keletkezô ködgomolyokkal
függ össze, melyek az óceán felôl érkezô szél ha-
tására a szárazföld felé mozdulnak el, ahol késôbb
a nedvesség megreked. Ennek következtében az
idôk során errefelé erdôs-bokros növényzet ala-
kult ki. A régmúlt idôkben az andesi partvidéki
ember ezekben a „ködoázisokban” fontos nyers-
anyagforrásra talált, mivel a dombvidék változa-
tos állatvilágot rejtett. Élt itt szarvas, viszkacsa –
nyúlhoz hasonló rágcsáló emlôs –, róka, guana-
kó – a lámára vagy az alpakára emlékeztetô, va-
don élô teveféle –, éjszakai ragadozó madarak,
többek között baglyok, gyöngybaglyok. Mindeze-
ket az állatokat gyakran ábrázolták a középsô-an-
desi mûvészi megnyilvánulásokon, és szent lé-
nyekként tisztelték ôket. A szarvas az egyik olyan
260 …ÉS AKKOR MEGÉRKEZTEK AZ INKÁK
állatfaj, amely igen gyakran tûnik fel kerámiákon,
különösen a moche kultúrában, ahol sokszor lát-
hatunk szarvasvadászat-jelenetet is, sôt, egyes
szoborszerû edényeken antropomorf változatait
is megtalálhatjuk. A szóban forgó palack a közép-
sô horizont kezdetére utaló stílusjegyeket mutat:
ilyen például a sötétvörös árnyalatú engobe, az
ábrázolások díszítéséhez használt fehér, fekete és
szürke szín túlsúlya, vagy a zoomorf tárgyak szem-
ábrázolásakor a kerek szem közepére festett fe-
kete pont. COOK (1994:128) hangsúlyozza, hogy
a középsô horizont 1B fázisának meghatározó att-
ribútumáról van szó. Ami a stílusrokonságot ille-
ti, a kissé kúpos kiöntôcsô és a tárgy mintázott
teste fölötti szalagfül a Nievería-stílus jellemzôi
éppúgy, mint a különféle színû pöttyözés, bár az
utóbbi a Chakipampa-stílus Huari-hatására ala-
kult ki. A Nievería-stílus elsôsorban a Rimac-völgy
(középsô partvidék) néhány települése körül ala-
kult ki, és az azt megelôzô, Lima néven ismert stí-
lustól eltérôen egy sereg helyi, illetve külsô újítás
jellemzi. Nievería számos stílusjegye közös a kö-
zépsô horizont helyi stílusaival, így az északi part-
vidéki mochéval és a déli partvidéki Nascával – ek-
korra már mindkettô hanyatlik –, valamint a
középsô hegyvidéki Ayacucho vidékérôl szárma-
zó Huari-alstílusokkal, például az Ocrossal és a
Chakipampával. Általánosságban elmondhatjuk,
hogy fazekasságuk a helyi elitet kiszolgáló, presz-
tízstárgyként használt kerámiát állít elô, melyet ki-
váló minôség, színes kivitelezés és szobrászi for-
mák jellemeznek: sokszor találkozunk ezeken a
tárgyakon madár, hal, nôk, harcosok, elöljárók,
valamint fantasztikus mitológiai alakok ábrázolá-
sával (MENZEL 1968). Különlegességként érdemes
rámutatni, hogy az itt látható szobordíszes palack
nôstény szarvast ábrázol, mivel hiányoznak róla a
hímekre jellemzô szarvak.
I. T. C.
175 ■ Figurális edény
POLIKRÓM KERÁMIA PLASZTIKUS DÍSZÍTÉSSEL
M.: 20,5 CM, SZ.: 9,4 CM, V.: 21,5 CM
KÖZÉPSÔ HORIZONT
I. SZ. 650–I. SZ. 1000
ETHNOLOGISCHES MUSEUM BERLIN
V A 49743
Noha a jaguár hazája az Andoktól keletre elte-
rülô ôserdô, istenként, mitikus állatként szinte
valamennyi andesi kultúrában, így a tengerpar-
ton is megjelenik. Ez a jaguárként megformált
edény egyértelmûen középsô tengerparti jegye-
ket mutat. Kiöntôcsöve, íves fogója és az állat
testét borító festett díszítés a Rimac-völgyi Nie-
vería-stílushoz köti, míg végtagjainak dombor-
mûszerû megformálása a késôbbi Chancay-kul-
túrára jellemzô.
Gy. J.
Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 261

176 ■ Köpeny
TEVEFÉLE SZÔRÉBÔL SODORT FONÁL
H.: 202–206 CM, SZ.: 134–136 CM
DÉLI PARTVIDÉK, KÖZÉPSÔ HORIZONT
I. SZ. 650–I. SZ. 1000
MUSEO DE AMÉRICA MADRID
CE2002-05-247
A képen látható nagy alakú köpeny teljes épsé-
gében fennmaradt. Teveféle gyapjából készült
fonállal szôtték. Összesen ötvenhat négyzet
alakú darabból áll, melyeket egyesével szôttek
és festettek meg, majd összeillesztették ôket.
Az összeállítás folyamatát nem ismerjük pon-
tosan, bizonyos esetekben mintha varrással
rögzítették volna az egyes részeket, míg más-
kor azok saját szálait fûzték a szomszédos da-
rabokba. Lehetséges, hogy meghagytak né-
hány kilógó szálat erre a célra a textilnégyzetek
szélein.
Az alapszín fehér, a különbözô darabokat
pedig úgy festették be, hogy a háttér színeit
variálták. Ezt a módszert alkalmazták késôbb
akkor is, amikor összeillesztették az egyes da-
rabokat, hogy a színek váltakozása által ten-
gelyeket alakítsanak ki. Ez pedig a Huari-kul-
túra vizuális nyelvére nagyon jellemzô ritmust
kölcsönöz az egész kompozíciónak. A számos
ismert példából, ami az úgynevezett „fûzött-
szövött” tárgycsoportból fönnmaradt, arra kö-
vetkeztethetünk, hogy léteztek bizonyos kom-
pozíciós modellek, melyek bár ismétlôdtek, de
kombinációik a kézmûves kreativitásának is te-
ret engedtek.
Végsô soron azt mondhatjuk, hogy léteztek bi-
zonyos standard díszítmények, melyeket másol-
tak, ugyanakkor ezek valószínûleg annak az ízlé-
séhez is alkalmazkodtak, akinek a tárgy készült,
de a kompozíciót kivitelezô szövônô ízlése szerint
is alakulhattak.
Az efféle köpenyeket megrendelôjük sok
esetben még életében is használta, aztán pedig
a köpeny elkísérte ôt túlvilági útjára, mint ahogy
ebben az esetben is történt. A szöveten ugyan-
is találunk régi javításokat, ami arra utal, hogy
a tárgyat bizonyára használta az a személy, aki-
vel késôbb eltemették. Az illetôt életében azo-
nosító többi tárggyal együtt ez is a sírmellékle-
tek része volt, hogy aztán halálába is elkísérje
gazdáját. Erre azokból a szerves anyagú foltok-
ból következtethetünk, melyek arra utalnak,
hogy érintkezett az illetô testével.
A középsô horizontot követôen ez a díszítô-
technika tovább élt a középsô-andesi partvidék
különféle településein. Az uralkodó alapanyag
eztán a gyapot lett, a rombuszminták mérete
jelentôsen csökkent, és – ami rendkívül jelentôs
változás – a rombuszok ezután már figurális
kompozíciókat, sôt jeleneteket alkottak. Ezt fi-
gyelhetjük meg a Maiman-gyûjtemény (MA-
KOWSKI megjelenés alatt) néhány darabján is,
melyet alkalmunk volt tanulmányozni: a Lam-
bayeque-stílusba sorolható tárgyak tengeri je-
lenetet ábrázolnak.
M. J. J.

III. HUARI ÉS A TERÜLETI IGAZGATÁS 261

Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 262
177 ■ Többszínû zsineg
GYAPOT, TEVEFÉLE GYAPJÁBÓL SODORT FONAL
H.: 11,41 M, Á.: KB. 0,7 CM
NASCA–HUARI-KULTÚRA, KÖZÉPSÔ HORIZONT
I. SZ. 650–I. SZ. 1000
MUSEO DE AMÉRICA MADRID
2002-05-218
A képen látható zsinór készítési technikájában és
színvilágában meglepôen hasonlít a négycsúcsos
sapkákéhoz (lásd 182. kép). Mary FRAME (1990) és
María Jesús JIMÉNEZ (megjelenés alatt/a:93. ábra)
hasonló, szintén a Museo de Américában ôrzött
tárgyat mutat be.
Alapja a Z2S technikával két gyapotrostból so-
dort fehér fonal, amelyet összekapcsoltak a teve-
félék gyapjának fonatlan, festett szálaival, és így
a „bársony” benyomását keltették. A szövet bel-
sô struktúráját valószínûleg tûvel készítették el, és
egy olyan spirális formát kaptak, amelybe beletol-
dották a díszítôfonalakat. Sajátosságainál fogva
erre specializálódott kézmûvesek készítették el az
ilyen típusú szôtteseket és talán a négycsúcsos
sapkákat is.
Kevés ilyen típusú zsinórt találunk a textille-
letek között. Az ismert példák közé tartoznak
azok, amelyeket HARCOURT (1962:165–166, a
262 …ÉS AKKOR MEGÉRKEZTEK AZ INKÁK
74. c táblán látható tárgy Nasca, a 76. b közép- A fenti feltételezések ellenére e tárgy funkció-
sô tengerparti, a 76. c pedig ugyancsak Nasca), jával kapcsolatban mindaddig csak találgatni tu-
és STONE MILLER (ed. 1994:118. ábra) közölt. dunk, amíg in situ helyzetben elô nem kerül egy
A felsorolt tárgyakat látszólag ugyanazzal a ilyen lelet.
technikával készítették, és a színes illusztráció- M. J. J.
kon megfigyelhetjük, hogy hasonló színeket is
használtak. Ahogy a származási helyekbôl lát-
juk, ezeket a tárgyakat leginkább a déli tenger-
parton készítették.
Nehéz meghatározni ezeknek a zsinóroknak
a funkcióját. Feltételezésem szerint (JIMÉNEZ
megjelenés alatt/a:94. ábra) arra használták,
hogy a különösen fontos személyek gazdagon
díszített múmiakötegét átkötözzék velük. Tud-
juk, hogy a korai horizont idején a múmiaköte-
geket kötelekkel borították be, és idônként
magán a múmiakötegen is átbújtatták ezeket
a köteleket, hogy segítségükkel a sírgödör-
ben felfüggeszthessék ôket. Ilyen a Museo de
Américában lévô Nasca–Huari-múmiaköteg is
(JIMÉNEZ megjelenés alatt/a:79. ábra). A képen
látható zsinórt azonban kidolgozottsága és jó
állapota alapján minden bizonnyal a múmiakö-
teg külsô részéhez használták. Az ancóni nekro-
polisznak a középsô horizont idôszakára datált
sírjaiban szintén ilyen típusú köteleket találtak
(KAULICKE 1997).
Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 263

178 ■ Fejpánt fiak és nôk egyaránt viseltek. Ezek olyan szimbó- A három fejpánt mintái hasonlóak: egymással
GYAPOT, TEVEFÉLE GYAPJÁBÓL SODORT FONAL lumok voltak, amelyek utaltak viselôjük nemére, ellentétes irányban álló arcokból és antropomorf
SZ.: 3–3,5 CM, Á.: KB. 18 CM társadalmi és politikai rangjára és etnikai hovatar- figurákból állnak. A figurák sematizmusa és
DÉLI TENGERPART, KÖZÉPSÔ HORIZONT tozására (GALLARDO et al. 1993). A spanyolok meg- geometrikus vonásai altiplanói eredetû Huari-be-
I. SZ. 650–I. SZ. 1000 érkezése elôtti idôkben az Andok területén élô né- folyásra utalnak. A mintázat markáns elemei a lép-
MUSEO DE AMÉRICA MADRID pek folyamatos mozgásban voltak, és különbözô csôzetes vonalak, melyek csoportonként párosá-
2002-05-219 intenzitású kapcsolatokat alakítottak ki egymás- val bukkannak fel. Úgy tûnik, hogy ezeknek a
sal. Ezért voltak különösen fontosak ezek a ruha- vonalaknak ugyanaz a szerepük, mint azoknak a
179 ■ Fejpánt darabok is, mivel jelezték az egyes emberek szár- figurális mintákat nélkülözô, csíkozott területek-
GYAPOT, TEVEFÉLE GYAPJÁBÓL SODORT FONAL mazását. Bár nincs hiteles információnk a képen nek, amelyek más, szintén a déli tengerparton és
SZ.: 3–3,5 CM, Á.: KB. 18 CM látható fejpántok lelôhelyérôl, a technikai és stí- a középsô horizont idején készített fejpántokon
DÉLI TENGERPART, KÖZÉPSÔ HORIZONT lusbeli elemzés adatai alapján biztonsággal meg- bukkannak fel (JIMÉNEZ megjelenés alatt/a:96., 98.
I. SZ. 650–I. SZ. 1000 erôsíthetjük, hogy azok valószínûleg azonos hely- ábra). Viselés közben a fejpánt díszítés nélküli ré-
MUSEO DE AMÉRICA MADRID rôl származtak. sze valószínûleg a fej hátsó részére került. Úgy tû-
2002-05-220 Mindhárom szalag esetében a gyapotból nik tehát, hogy a pántok egyes díszítôelemeit egy
sodort láncfonalakat Z2S sodrású technikával ké- elôre meghatározott szabvány szerint hozták lét-
180 ■ Fejpánt szítették el, színviláguk a bézs és a barna között re, függetlenül attól, hogy éppen milyen szövô-
GYAPOT, TEVEFÉLE GYAPJÁBÓL SODORT FONAL váltakozik. A tevefélék gyapjából készült vetülék- technikát alkalmaztak.
SZ.: 3–3,5 CM, Á.: KB. 18 CM szálak a láncfonalakhoz hasonló szálcsavarodású- Érdekes, hogy a képen látható pántok egyikét
DÉLI TENGERPART, KÖZÉPSÔ HORIZONT ak és színvilágúak. A három pánt kivitelezése is hibásan készítették el, a csavart vetülékszálak szé-
I. SZ. 650–I. SZ. 1000 ugyanolyan: kihagyásos kárpitszövô technikával lei és a minták valahogy eltorzultak. Ez azt jelez-
MUSEO DE AMÉRICA MADRID készültek kerek láncfonalra. Ahogyan már más heti, hogy az ilyen pántokat különbözô, ilyesfajta
2002-05-221 szôttesek esetében említettük, a kárpitszövésnek ruhadarabok szövésére szakosodott szövôasszo-
ez a változata a tengerparton vált népszerûvé, ha- nyok készítették. Egyik pánton sem fedezhetôk
A Középsô-Andok és a déli Középsô-Andok spa- sonlóan a gyapotból készült láncfonalakkal való fel a használat nyomai, ezért minden bizonnyal
nyolok elôtti ruhadarabjai között fontos helyet szövéshez. Két fejpánt esetében a szövet szegé- temetkezési célból készültek.
kaptak a különbözô típusú fejfedôk, melyeket fér- lyeit páros láncfonalakból készítették el. M. J. J.

III. HUARI ÉS A TERÜLETI IGAZGATÁS 263

Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 264

181 ■ Alakos edény

KÉZZEL FORMÁZOTT KERÁMIA
M.: 22 CM
HUARI-KULTÚRA, KÖZÉPSÔ HORIZONT
I. SZ. 650–I. SZ. 1000
MUSEO DE AMÉRICA MADRID
CE08430

182 ■ Négycsúcsos sapka

TEVEFÉLE GYAPJA
M.: 10 CM; Á.: KB. 14,5 CM; A CSÚCSOK
M.: 5,5–6 CM
NASCA–HUARI-KULTÚRA, KÖZÉPSÔ HORIZONT
I. SZ. 650–I. SZ. 1000
MUSEO DE AMÉRICA MADRID
CE2002-05-228

A képen bemutatott kerámiaábrázolás a Huari-

stílus egyik legjellegzetesebb eleme. A Peruban
portréedényként ismert tárgyak csoportjába tar-
tozik, melyekrôl úgy hisszük, hogy a huari ad-
minisztratív rendszer fontos tagjait ábrázolták:
kacikákat vagy éppen helyi vezetôket, akikrôl
további színes ábrázolásokat is ismerünk (BIRD et
al. 1981). E tárgyak közös eleme az ábrázolt sze-
mélyek viselete: bonyolult mintával díszített in-
get és négycsúcsos sapkát viselnek, éppen olyat,
mint a másik tárgy. Ahogyan azt Anita Cook egy
tanulmánya is bizonyítja (COOK 1996), az uncu,
azaz a férfiing és a négycsúcsos sapka voltak
azok a jelképek, melyek egy adott személynek a
huari közigazgatáson belül betöltött státusát és
pozícióját jelölték. Számos portréedény vizsgá-
latát követôen Cook megállapítja, hogy az áb-
rázolt személyek kétféle inget viselhettek: vagy
absztrakt, geometrikus mintájú, kárpitszövéssel
készült darabokat, vagy pedig nem folytonos
láncfonallal és vetülékszálakkal, úgynevezett el-
kötéses-festéses eljárással készülteket, melyek
meglehetôsen gyakoriak voltak ebben az idôben
(lásd még 183. számú tárgy). Ami pedig az úgy-
nevezett „négycsúcsos sapkákat” illeti, a szer-
zônô pontosítja a rajtuk látható mintákat, és ki-
emeli, hogy azok, amelyeknek az alsó részén egy
sávban rombuszdíszt figyelhetünk meg, a leg-
magasabb rangú személyeket illették.
A Museo de América szôttese különleges mi-
nôségû darab, és kétségkívül az államszervezet ki-
emelkedô személyiségeinek tulajdonában volt a
Cook által tárgyalt idôszakban. A Középsô-Andok
területén eddig a pillanatig dokumentált összes
tárgy a partvidékrôl származik, és rendszerint a
déli partvidék kézmûvességével szokás kapcsolat-
ba hozni (FRAME 1990). Azonban Frame tanulmá-
nya azt bizonyítja, hogy magasan fekvô területe-
ken is készítettek efféle tárgyakat, de itt nem
festették a szálakat, és összhatásuk sem volt ilyen
ragyogó. A textil konzerválásának problémái mi-
att sajnos csak kevés tárgy maradt máig fenn.
A Museo de América tulajdonában lévô tárgyon
a Cook által említett négyes osztású rombuszt fi-
gyelhetjük meg. Érdekes megjegyezni, hogy ép-
pen ezek a rombuszok lesznek késôbb az Inka Bi-
rodalom szimbólumai.
M. J. J.

264 …ÉS AKKOR MEGÉRKEZTEK AZ INKÁK

Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 265
183 ■ Férfiing (uncu)
GYAPOT, TEVEFÉLE GYAPJÁBÓL SODORT FONAL
H.: 204–206 CM, SZ.: 114–118 CM,
NYAKNYÍLÁS: 36 CM
DÉLI TENGERPART, KÖZÉPSÔ HORIZONT
I. SZ. 650–I. SZ. 1000
MUSEO DE AMÉRICA MADRID
2002-05-246
A középsô horizont legnépszerûbb textíliái közé
tartoztak a kötéses-festéses technikával díszített
ruhadarabok. Egy elôzôleg elkészített szövet
meghatározott részeit „összekötötték”, majd a
szövetet festékanyagba mártották. Az egymással
összekötött részeket így nem érte a festék, a fes-
tetlen részek formája és eloszlása pedig megha-
tározta a ruha végsô díszítômintáját is. Sok ilyen-
módon készült ruhadarabon nagyon változatos
színeket és mintákat találunk. Néhány esetben –
mint a képen látható tárgyon is – az ing egy vagy
két darabja van befestve, miközben más esetek-
ben (lásd 176. kép) sok apró darabot festettek be
ily módon, és végül azokat egyesítve alakítottak
ki egy ruhadarabot. Ezek a ruhák általában férfi-
ak által viselt ingek és takarók voltak. Az ingek
rendszerint feltûnnek az úgynevezett emberala-
kos szertartási edények ábrázolásain (lásd 181.
kép). Ezek a társadalmi és politikai rang kihang-
súlyozására szolgáltak (COOK 1996).
Az ezzel a technikával készült szövetek na-
gyobb részét a tengerparton, különösen a déli
völgyekben találták meg. Azonban ezeket a tex-
tíliákat nagyon gyakran ábrázolják a hegyvidéki
stílusú jellegzetes Huari-kerámiákon is. Mindez
azt jelzi, hogy az ilyen technikával készített textí-
liák közül sok a hegyvidéken készült, és kereske-
delmi hálózatokon keresztül jutott el a tengerpart-
ra, ahol elcserélték vagy „elajándékozták”. Ez a
különbözô andesi közösségek tagjait összekötô
kölcsönösségi kapcsolaton alapult, mely „kötele-
zôvé tette” a javak és a munkaerô cseréjét.
A hegyvidéki eredetre utal az is, hogy ezeket
a ruhadarabokat (általában ingeket és takarókat)
tevefélék gyapjából készítették, mivel a belôlük
sodort, fehérjében gazdag szálak festése jóval
könnyebb volt. Közismert, hogy a tevefélék ked-
velt élôhelye a felföldeken található, ezért a teljes
egészében tevefélék gyapjából készült szôttesek
a hegyvidékrôl származnak. Olykor azonban –
mint az itt bemutatott tárgy esetében is – a szôt-
tes egyes részleteinek kidolgozásához vagy az el-
varrásokhoz gyapotot használtak fel. Ez viszont
arra utalhat, hogy az adott tárgy a tengerpartról
származik.
Az itt bemutatott ing érdekessége még, hogy
két, valószínûleg külön elkészített szövetbôl úgy
varrták össze, hogy nyílást hagytak a nyak számá-
ra. A gyapotszálak felhasználása mellett ez is azt
a feltevést erôsíti meg, hogy az inget a tengerpar-
ton készítették. Egy másik értelmezés szerint az
ing eredetileg takaró volt, amelyet késôbb átala-
kítottak. Így megmagyarázhatnánk, hogy miért
hiányoznak róla a rojtok, amelyek az ilyen eljárás-
sal díszített ingek esetében általában felbukkan-
nak (FRAME 1999b:338).
M. J. J.
III. HUARI ÉS A TERÜLETI IGAZGATÁS 265
Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 266
184 ■ Tükör A korszak specialistája, Anita COOK (1994) úgy
FA, KEMÉNY KÖVEK ÉS KAGYLÓK véli, hogy Huari hódító állam volt, következés-
H.: 12,5 CM, SZ.: 8,5 CM, S.: 137,91 G képpen terjeszkedését mindig a hódítás ideoló-
HUARI-KULTÚRA, KÖZÉPSÔ HORIZONT giája kísérte. Amikor a huari állam területi ter-
I. SZ. 650–I. SZ. 1000 jeszkedésbe fogott, mindig imperialista jellegû
MUSEO DE AMÉRICA MADRID stratégiát követett, kolóniákat alapított, ez pe-
CE2002-05-106 dig az eszközök és a munkaerô ellenôrzésével
járt együtt. Ilyenkor kapcsolatok alakulnak ki az
uralkodó kultúra – esetünkben a Huari – és a kü-
lönbözô leigázott területek között, és minden
egyes meghódított területen más-más módszert
alkalmaznak a hódításra. A Huari-kultúra uralma
az egyes völgyekben az általuk épített hatalmas
épületegyüttesekben is megnyilvánult. A közép-
sô hegyvidéken, a déli partvidéken és a katonai
terjeszkedéssel uralma alá hajtott többi terüle-
ten a kulturális hagyományok jelentôs változá-
sokon mentek kereszül, és mindinkább egysé-
gessé váltak. Ugyanakkor a déli hegyvidéken is
hasonló kultúra alakult ki, ám ennek hatótávol-
sága némiképpen korlátozottabb: a Tiahuana-
co-kultúráról van szó, melynek központja a Titi-
caca-tó bolíviai oldalán található.
Míg a mezoamerikai kultúrákban a tükrök a
korai idôktôl egészen az aztékok megjelenésé-
ig rendkívül népszerû tárgyaknak számítottak,
az Andokban kevéssé dokumentált a jelenlétük.
A Buenos Aires-i Museo Etnográficóban találha-
266 …ÉS AKKOR MEGÉRKEZTEK AZ INKÁK
tó egy olyan tükör, mely kizárólag piritbôl csi-
szolt mozaikból készült, vagyis felülete éppúgy
tükrözôdik, mint a mai tükröké. Ugyanakkor a
Dumbarton Oaks-i gyûjtemény tükre kis rézka-
nállal kapcsolható össze. A tükrök faanyagát a
Betulaceae, Alnus jorullensis fajjal azonosítot-
ták. A középsô horizont idejében a mozaikdíszes
tárgyak mindvégig jelen voltak a középsô part-
vidéki Huari-kultúrában, hasonlóan Pachaca-
machoz vagy éppen a déli partvidéken elhelyez-
kedô Cahuachihoz.
A képen látható tükör alapanyaga fa, ez al-
kotja a tárgy nyelét is. Ezután valószínûleg szer-
ves eredetû gyantával – ami ragasztóként szol-
gált – rögzítették a mozaikdíszítést. A mozaik
különbözô kemény kövek és kagylók töredéké-
bôl készült: a narancssárga töredékek Spondylus
kagylóból valók, a zöld kövek neve krizokoll vagy
hétköznapi szóhasználattal andesi türkiz, de ta-
lálunk még gyöngykagylót is, a hátoldalon pedig
piritbôl csiszolt tükrözôdô felület látható. A tárgy
sajnos meglehetôsen rossz állapotban maradt
fenn, ezért nehezen mozgatható. A faanyag és
a mozaik alkotórészeinek jövôbeni vizsgálata se-
gítségünkre lehet abban, hogy kimutathassuk a
kapcsolatot más, régészetileg dokumentált kör-
nyezetbôl származó tükrökkel.
J. A.
Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 267
185 ■ Karperec A középsô horizont idején a Középsô-Andokban
ARANY két jelentôs és dinamikusan fejlôdô kultúrát ta-
H.: 20,50 CM, SZ.: 15,50 CM, S.: 169,33 G lálunk, Huarit és Tiahuanacót. A Huari-kultúra
HUARI-KULTÚRA, KÖZÉPSÔ HORIZONT központja a mai Ayacucho városától 25 kilomé-
I. SZ. 650–I. SZ. 1000 terre keletre terül el, Tiahuanaco városa pedig a
MUSEO DE AMÉRICA MADRID Titicaca-tó déli peremén, a mai Bolíviában talál-
CE07476 ható. Ebbôl következik, hogy a kölcsönös hatás
teljességgel logikus, ez pedig az anyagi kultúrá-
ban, különösen az ikonográfiában és a stílusban
is tükrözôdik.
Mivel Huari terjeszkedésre berendezkedett ál-
lam volt, a hódítások ideológiáját vallási alapokra
helyezte, melyek a mûvészetben is kifejezôdtek.
Így egyrészt befolyásolták a helyi stílusokat, más-
részt pedig elôsegítették különféle kulturális cso-
portok beépülését is.
Ami a kor fémhasználatát illeti, meglehetôsen
kevés információ áll a rendelkezésünkre, nehezen
találunk Huari-tárgyakat múzeumokban, magán-
gyûjteményekben vagy kiadványokban, azonban
a Cusco közelében fekvô Pomanchi temetôben
fémolvasztáshoz használt kemencéket tártak föl.
Ugyanitt aranylemezeket, bokapántokat, karpe-
receket, fémszalagokat és -pántokat, egy fémla-
pot és különféle toll alakú tárgyat találtak.
Lapiner publikációjában (LAPINER 1976) ugyan-
csak hasonló jellegû tárgyakat találhatunk: karpe-
receket, füldíszeket és aranylemezeket. A kör-,
félkör- és rombuszminták egyedülállóak, és úgy
tûnik, késôbb sem ismétlôdnek. Az említett kor-
szakba tartozó, itt publikált tárgyak többsége
aranyból készült, és különleges, nem mindenna-
pi díszítéssel látták el ôket.
Úgy tûnik, hogy a kiállításban szereplô tárgyat
szándékosan „összegyûrték”. A díszítés a felsô és
alsó szegélyhez illeszkedô, közepes méretû körök-
bôl áll, középen pedig a központi motívum egy
vadászjelenet. A kompozíción két férfi látható,
jobbjukban íjjal, baljukban pedig a már elejtett ál-
lattal; az alsó részen négylábú állatokat ábrázolt
az ismeretlen mester. A lemez négy sarkába lyu-
kakat fúrtak, a széleit pedig szándékosan levág-
ták, így az egyik alak hiányos.
A lemez készítésekor alkalmazott eljárások a
következôk: hengerlés, domborítás és a körök ki-
dolgozása során berakás. A ROVIRA (1990) által el-
végzett kémiai elemzés a következô fémeket mu-
tatta ki: arany (89,630 százalék), ezüst (9,700
százalék), réz (0,570 százalék).
J. A.
III. HUARI ÉS A TERÜLETI IGAZGATÁS 267
Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 268
186 ■ Tollszôttes Az Andokban élô prehispán népek legértéke-
GYAPOT ÉS TOLLAK sebb szôttesei között is különleges helyet fog-
M.: 35,7 CM, SZ.: 102,5 CM laltak el a tollszôttesek. Olyan gyapotalapú szôt-
DÉLI TENGERPART, KÖZÉPSÔ HORIZONT tesekrôl van szó, amelyekbe élénk színû tollakat
I. SZ. 650–I. SZ. 1000 illesztettek. A tollak segítségével olykor mintá-
MUSEO DE AMÉRICA MADRID kat alakítottak ki – ahogy az itt látható tárgyon
CE2002-05-172 is látszik –, máskor egyszerû színövezeteket
hoztak létre.
Ezeket a tollakat Amazóniából szerezték be.
A különbözô amazóniai madárfajok (O’NEILL
1984) tollai kiterjedt kereskedelmi kapcsolatok ré-
vén jutottak el a tengerpartra. Valószínûleg az
összes általunk ismert tollszôttest a tengerparton
készítették, ezt jelzi az is, hogy a szôttesek alap-
ját gyapotból készítették el.
268 …ÉS AKKOR MEGÉRKEZTEK AZ INKÁK
Habár tollszôtteseket korábban is készítettek,
a tollmûvészet elsô „fénykora” a középsô hori-
zont idôszakára esett. E tárgyak kezdettôl fogva
a társadalmi státus kifejezésére szolgáltak, és
csak a közösség legelôkelôbb tagjai viselhették
ôket. Rendkívüli értékük egyrészt a tollak egzo-
tikus jellegébôl eredt, másrészt minden bi-
zonnyal mágikus és vallási vonatkozásaik is vol-
tak. Az itt élô népek számára a tollszôttes tehát
nem egyszerûen egy saját maguk által készített
luxuscikk volt. A tollak Inka Birodalomban betöl-
tött szerepérôl készült tanulmányában BOUYSSE-
CASSAGNE (1997) kifejti, hogy az inkák által ismert
andesi eredetmítoszokban – amelyek szerint a vi-
lág a Titicaca-tó és Tiahuanaco környékén kelet-
Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 269
kezett – fontos szerepük volt a madaraknak.
A szerzô kutatásai szerint (BOUYSSE-CASSAGNE
1997:547–548) a középsô horizonttól az Andok
különbözô ökológiai szintjein élô madárfajok tol-
lainak Andok-szerte ismert szimbolikus jelenté-
sük volt, amit késôbb az inkák is átvettek. Ezt
mutatja a madarak fontos szerepe mítoszaikban
és a valószínûleg vallási rítusokon használt ruhá-
zataikon és tárgyaikon. Az amazóniai madárfa-
jok tollainak markáns színvilága rendkívül fontos
elemmel egészítette ki a tollak szimbolikus jelen-
tését: esztétikai szépséget kölcsönzött a tollszôt-
teseknek. Huari hanyatlása után azonban az an-
desi tollmûvészet újabb fénykorára egészen az
inka idôszakig várni kellett.
Az inkák tehát egyéb dolgok mellett a tollszôt- látható lényt ábrázoló egyéb textíliákon is feltûn-
tesek készítését is elôdeiktôl vették át, majd e nek (ROWE, A. P. 1977:62, 70. ábra; SCHLINDLER
tárgytípus vallási szervezetük irányítóinak szimbó- 2000:124, 225. ábra).
lumává vált, beillesztették mítoszaikba és luxusja- M. J. J.
vaik közé.
A toll középsô horizontbeli szimbolikus sze-
repét mutatja be a képen látható szôttes is. Raj-
ta egy kétfejû, kígyó formájú figura látható,
amelynek alakja gyakran feltûnik az ezekben az
évszázadokban készült szôtteseken és egyéb
tárgytípusokon. Az ilyen ábrázolások rendszeres-
sé válását más példák is bizonyítják (LAPINER
1976:254, 589. ábra). Esetünkben ki kell emel-
ni a nagy fogakkal ábrázolt szájakat és a hegyes,
hátrafelé álló füleket. Ezek a vonások a képen
III. HUARI ÉS A TERÜLETI IGAZGATÁS 269
Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 270
Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 271

ÚJ ÁLLAMOK – TOVÁBB ÉLÔ TRADÍCIÓK

Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 272
Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 273
Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 274

187 ■ Talpas palack A bemutatott edény stílusjegyei meglehetôsen bayequei eredetû partvidéki népek között. Ez a je-
KERÁMIA vegyesek, mivel a Lambayeque-palackokra jel- lenség a középsô horizont idején állandósult a kö-
M.: 17,5 CM, SZ.: 16,5 CM lemzô formai jellegzetességeket mutatnak. Ilyen zépsô-andokbeli közösségekben.
LAMBAYEQUE- / SICÁN-KULTÚRA, például a talp vagy a kettôs kúp alakú test és a A Lambayeque-kultúra a 8. században kelet-
KÖZÉPSÔ HORIZONT, KÉSEI ÁTMENETI PERIÓDUS függôleges szalagfül – az utóbbi széles körben kezett az északi partvidéken, a moche civilizáció
I. SZ. 700–I. SZ. 1350 elterjedt a középsô horizont idején –, ugyanak- széthullása következtében, ez pedig politikai át-
MUSEO DE AMÉRICA MADRID kor olyan díszítôelemeket is tartalmaz, amelyek menet folyamatát indította el. Ebben a kontextus-
CE08355 a Cajamarca-stílus erôteljes hatását tükrözik. El- ban a Huariból és Cajamarcából eredô kulturális
sôsorban azt kell megemlítenünk, hogy a kerá- hagyományok nagy hatást gyakoroltak az északi
mia felületének néhány lepattogzott részén fe- partvidéki társadalmakra, különösen a stílus és az
hér szín bukkan elô, ami azt támasztja alá, hogy eszmevilág tekintetében. Így ideológiailag egysé-
a tárgy alapanyaga fehér agyag, más néven kao- ges mûvészet jöhetett létre, ami viszont, úgy tû-
lin, ami bizonyítottan a hegyvidékrôl származik. nik, nem járt együtt a politikai egységgel.
A narancsos színû engobe és a feketével ráraj-
zolt, vonalakból, pontokból és koncentrikus gör- I. T. C.
békbôl álló geometrikus mintázat szintén a Ca-
jamarca-stílusra utal.
Hasonló sajátosságokkal rendelkezô edénye-
ket találtak az északi partvidéken is, fôként a Lam-
bayeque-völgyi Túcuméban és Batán Grandéban,
valamint a Jequetepeque-völgyi Pacatnamúban és
San José del Moróban. Ez a stílusbeli keveredés
világosan megmutatja, hogy számos társadalmi
kapcsolat létezett a cajamarcai etnikai rokonsá-
got felmutató hegyvidéki népcsoportok és a lam-

274 …ÉS AKKOR MEGÉRKEZTEK AZ INKÁK

Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 275

188 ■ Antropomorf díszítésû palack
KERÁMIA
M.: 19,5 CM, SZ.: 16 CM
LAMBAYEQUE- VAGY KÖZÉPSÔ / KÉSEI SICÁN-
KULTÚRA, KÖZÉPSÔ HORIZONT / KÉSEI ÁTMENETI
PERIÓDUS
I. SZ. 700–I. SZ. 1350
MUSEO DE AMÉRICA MADRID
10058
A képen látható palack fekete színû, zárt, talpas
edény, teste korong alakú, kiöntôje pedig szo-
bordíszes. Ezen egy emberalakot figyelhetünk
meg „totora lovacskán”, vagyis a perui északi
partvidék hagyományos, totorából készült csó-
nakján (részletesebb leírását lásd a 206–207-es
számú tárgy magyarázatánál). A csónakon –
melynek orrára további kis figurát erôsítettek –
ülô emberalak evezôt tart a kezében, mintha va-
lóban azzal hajtaná elôre a csónakot. Fején for-
dított, csonka kúp alakú fejfedôt látunk, mada-
rakéhoz hasonló szeme és nagy, hegyes orra
pedig olyan stílusjegyek, amelyek ezt az edényt
egyértelmûen a lambayequei hagyományokkal
hozzák rokonságba. A tengeri világgal fennálló
kapcsolatot csak hangsúlyozza az a figura, mely
az edénytest két oldalát díszíti: ez egyfajta kígyó-
szerû állat, melynek feje négyszögletes, teste pe-
dig teli van halakkal. Ugyancsak jellegzetessége
résnyire nyitott, mandulavágású szeme és ap-
rócska, domborúan megmunkált füle. A korong
oldalaihoz toldott járulékos részek szimbolikusan
utalhatnak a hullámokra, a mozgó tengerre.
A tengerbôl vett inspirációval gyakran, már a
kezdetektôl találkozhatunk a partvidéki preko-
lumbián népek alkotásainál, egyértelmûen azért,
mert ezzel a közeggel szimbiózisban éltek vele.
A tenger és a tengeri világ nem csupán tápanyag-
forrásként fontos számukra, de az elôbbiek kö-
vetkeztében hiedelemviláguk és eredetmítoszaik
szempontjából is elsôdleges. Ne feledjük, hogy a
lambayequei dinasztiák eredetét (ezt a kultúrát
Izumi Shimada és Paloma Carcedo, kötetünk
munkatársa Sicánnak nevezi) akkortól számít-
hatjuk, amikor Naymlap vagy Ñaymlap kikötött az
óceán partján (lásd 191-es számú tárgy leírása).
Ennek a mitológiai alaknak, legendás alapítónak
a nevébôl származik a Lambayeque szó, ez a kul-
turális jelenség pedig a Jequetepequétôl északra
fekvô völgyekben született a moche ideológia
összeomlása után. És valóban, moche vagy yun-
ga nyelven (a Sec és a Quingham mellett ezeket
beszélték Peru északi részének lakói a spanyolok
megérkezésekor) a Ñampallec kifejezésbôl – ami
azt jelenti: ’a mitikus Naymlap szobra’ – keletke-
zett a Lambayeque szó (KAUFMANN-DOIG 1991:13).
G. A. Q.

IV. ÚJ ÁLLAMOK – TOVÁBB ÉLÔ TRADÍCIÓK 275

Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 276

189 ■ Figurális edény A számos részbôl összeillesztett edény teste öntôcsövet egy lapos híd köti össze, melynek üre-
ÉGETETT AGYAG négy, egymással rövid, vízszintes csôvel összekö- ges voltára a figura feje mögött található kettôs
M.: 19,3 CM, H.: 14,8 CM, SZ.: 14,6 CM tött növényi termésbôl (paprika?) áll. Ezek mind- bemetszés utal: ez tette lehetôvé, hogy a tárgy
LAMBAYEQUE-KULTÚRA, KÉSEI ÁTMENETI egyikét egy-egy felsô, illetve alsó részbôl állítot- sípoló edényként szolgáljon.
PERIÓDUS ták össze, majd hozzájuk applikálták a vízszintes Gy. J.
I. SZ. 700–I. SZ. 1000 összekötô csöveket. A kevés andesi fûszer-
NÉPRAJZI MÚZEUM, BUDAPEST növény között a paprikának különleges szerep
73.125.3 jutott, nem csupán a táplálkozásban, hanem kul-
tikus, áldozati termékként is. Két átellenes ter-
més tetejére egy emberfigurát, illetve egy felfe-
lé enyhén szûkülô, kissé rézsútos kiöntôcsövet
illesztettek. Az emberalak félhold alakú fejfedô-
je és jellegzetes, a halántékok irányába elkeske-
nyedô, madárra jellemzô szeme köti a tárgyat a
Lambayeque-kultúrához. A félhold alakú fejfedô
felsô ívén fekete festés maradványai láthatók. Az
emberalak szemét, arcvonásait és száját bevésett
vonalak hangsúlyozzák. Félkör alakú gallért, tu-
nikaszerû felsôruhát és lába közé lógó, rojtos kö-
tényt / ágyékkötôt visel. A figura tarkóját és a ki-

276 …ÉS AKKOR MEGÉRKEZTEK AZ INKÁK

Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 277

190 ■ Sípoló korsó
KERÁMIA
M.: 20 CM, SZ.: 12,7 CM, H.: 19 CM
LAMBAYEQUE- VAGY KÖZÉPSÔ / KÉSEI SICÁN-
KULTÚRA, KÖZÉPSÔ HORIZONT / KÉSEI ÁTMENETI
PERIÓDUS
I. SZ. 700–I. SZ. 1350
MUSEO DE AMÉRICA MADRID
CE10048
Szobordíszes kerámia, melynek két testét híd kö-
ti össze, kiöntôcsöve pedig kúp alakú. A fekete
szín és a felület polírozása arról árulkodik, hogy
zárt kemencében égették. A fül végén található
rés lehetôvé teszi a levegô szabad áramlását, és
éles hangot bocsát ki, ha a kiöntôcsôbe fújnak:
ezért nevezik az efféle tárgyakat sípoló korsók-
nak, melyek meglehetôsen gyakoriak a prekolum-
bián andesi világban.
A korsó kompozíciója már a két test miatt is
összetett. Az elsô testen egy paralelogramma ala-
kú alapzaton két emberalak látható, vállukon (vál-
lukra vetett tartószalagok segítségével) négyszög-
letes, aprólékos díszû tárgyat tartanak, melyen
lépcsôzetes motívumokat figyelhetünk meg, vé-
gérôl pedig bojt lóg. Régészeti ásatások során
több ízben dokumentálták hasonló felületû tár-
gyak ikonográfiai ábrázolását. A Huaca de la Lu-
nán például néhány évvel ezelôtt egy moche épü-
let késôbbi idôkben feltöltött rétegeiben tártak fel
néhány chimú sírt, melyekbôl fa építészeti maket-
tek kerültek elô. E makettek belsejében (melyek
alakja a Chan Chan-i temetkezési emelvényekre
emlékeztetett) ugyancsak fából készült kis figurá-
kat találtak, melyek temetési szertartásban segéd-
keztek. Az elôkerült sírmellékletek között találtak
egy, az itt bemutatotthoz hasonló hordszéket is,
melynek az lehetett a szerepe, hogy a feltehetô-
leg magas rangú halottat végsô nyughelyére szál-
lítsa (UCEDA 1997:151–176). Paloma Carcedo a
Lambayeque-kultúráról írott monográfiájában
szintén nagyon érdekes tanulmányt közöl egy si-
cáni temetkezési hordágyról.
Az emberalakokat egyénítve, bár sematikusan
ábrázolták, ruházatuk fejfedôbôl, redôzött (tex-
túrája miatt talán gyapjúból készült) uncuból és
rövid szoknyából áll. Arcukon szembeötlô a nagy
orr, ami gyakori a lambayequei arcábrázolásokon,
mivel a hegyes orrot legfôbb istenükkel, Naym-
lappal azonosítják. Ez Naymlap madártermésze-
tére is utalhat, nem véletlenül ábrázolják szárnyas
lényként.
Az edény másik teste lapított ovális formá-
jú, mindkét oldalán szembôl egy istenség alak-
ját ábrázolták, kezében két antropomorf vég-
zôdésû jogarral.
G. A. Q.

IV. ÚJ ÁLLAMOK – TOVÁBB ÉLÔ TRADÍCIÓK 277

Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 278
191 ■ „Huaco király”
FEKETE KERÁMIA
M.: 18,6 CM, SZ.: 16,8 CM
LAMBAYEQUE- VAGY KÖZÉPSÔ SICÁN-KULTÚRA,
KÖZÉPSÔ HORIZONT / KÉSEI ÁTMENETI PERIÓDUS
I. SZ. 700–I. SZ. 1350
MUSEO DE AMÉRICA MADRID
CE10105
A képen látható edény a „madárszemû urat”, „a
királyt”, „Sicán urát” ábrázolja, akit maszkszerû
arca és madáréra emlékeztetô szeme jellemez. Két
róka kíséretében jelenik meg (ezek az éjjeli álla-
tok az éjszakát idézik), míg az edény testén négy
rákot figyelhetünk meg. A csonka kúp alakú tal-
pon pedig a tenger hullámait és lépcsôzetes min-
tát ábrázolt alkotója. Ez a lény mindenütt jelen
lévô, mivel folyamatosan ábrázolják, mégpedig ál-
latok vagy kisméretû, másodlagos emberalakok
kíséretében, akik mintha csak a szolgái volnának.
Cabello de BALBOA (1951) krónikás és egy ké-
sôbbi változatban J. Rubiños y ANDRADE atya
(1781) jegyzett fel egy legendát, mely a Lamba-
yeque-völgy lakóinak eredetével és építészeti
emlékeivel kapcsolatos. A történet a hôs Naym-
lapról szól, aki több mint négyszáz hajójával a ten-
gerrôl érkezett feleségével, számos ágyasával és
278 …ÉS AKKOR MEGÉRKEZTEK AZ INKÁK
hatalmas kíséretével – melyben negyven vezér, va-
lamint számtalan tiszt volt –, és aki egy Chotnak
nevezett helyen építtette föl a palotáját. Zöldkô-
bôl faragott bálványt is hozott magával, amit
Yampellecnek neveztek, innen ered a késôbb
Lambayequeként ismert völgy neve. Sokáig élt itt,
és sok gyereket nemzett, és amikor érezte, hogy
közeledik halála órája, eltûnt, titokban temettet-
te el magát a palotában, hogy alattvalói halhatat-
lannak higgyék, miközben a birodalomban kihir-
dették, hogy szárnya nôtt, és elrepült. Fia, Cium
követte a trónon, aki szintén sok fiat nemzett, és
dinasztiát alapított. Ezt további kilenc uralkodó
követte, ám az utolsó, Fempellec bûnt követett el,
amiért büntetésbôl elôször vízözön, majd száraz-
ság sújtotta a vidéket, ezért azután alattvalói a
tengerbe hajították. Így ért véget Lambayeque di-
nasztiája, amit aztán a chimú Capac hódított meg,
aki fegyveresen elfoglalta az említett völgyeket;
Lambayequébe pedig egy chimú származású ne-
mest nevezett ki, Pongmasát, akit Pallesmassa kö-
vetett, ôt pedig Ocsa, az elsô, aki kapcsolatba ke-
rült az inka uralkodókkal. Ettôl fogva a partvidéki
emberek folyamatosan féltek, hogy a cuscóiak
meghódítják ôket. Végezetül három kormányzó
után Pecfunpisan került hatalomra, és az ô idejé-
ben érkeztek meg a spanyolok Peruba.
Mivel Naymlap helyi hôs, a történészek fon-
tosnak tartották eredetének vizsgálatát, hiszen ez
Izumi SHIMADA (1992) szerint az elsô andesi törté-
nelmi személy létezését bizonyítaná. Ám miköz-
ben némelyek – például Phillipp A. MEANS (1931) –
szerint igaz történetrôl van szó, mások – például
John ROWE (1948) régész, aki egybevetette a tör-
ténetben elôforduló helyneveket azok legenda-
beli leírásával – úgy vélik, mindez csak legenda,
és hogy „Sicán ura” nem Naymlapot ábrázolja.
Ugyanakkor Christopher DONNAN (1990) két,
1980-tól kutatott romterületre is utal, melyek be-
leillenének ebbe a történetbe. Chotuna, a na-
gyobb Chotnak felelne meg, míg Chornancap vol-
na az a hely, ahol Naymlap megépíttette felesége,
Ceterni palotáját. Miután megállapították e két
romegyüttes három egymást követô fázisra oszt-
ható kronológiáját, kiderült, lehetetlen bizonyíta-
ni, hogy a történet vajon igaz vagy csupán mítosz,
mivel a kezdeti szakaszban Chotuna esetében
egyezést tapasztalhatunk: valóban árvíz öntötte
el, és lakosai elhagyták a helyet; ugyanakkor
Chornancap esetében ezt nem mondhatjuk el.
Másrészt a második szakaszban nincsenek özön-
vízre utaló nyomok, így lehetetlen kronológiát fel-
állítani.
A. V. C.
Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 279

192 ■ Figurális edény Az edény az úgynevezett Huaco király típust kép-

ÉGETETT AGYAG
M.: 19,0 CM, SZ.: 13,2 CM
LAMBAYEQUE- / CHIMÚ–INKA KULTÚRA,
KÉSEI ÁTMENETI PERIÓDUS–KÉSEI HORIZONT
I. SZ. 1350–I. SZ. 1532
NÉPRAJZI MÚZEUM, BUDAPEST
65.113.4
viseli, amely a rajta ábrázolt figura alapján a Lam-
bayeque-királyságot a 10. század körül megalapí-
tó mitikus uralkodóról, Naymlapról kapta nevét,
akit hasonló edényeken gyakran ábrázoltak kísé-
rôivel tutaján ülve. A jelenetnek itt egy egysze-
rûbb változatát látjuk. Kétoldalt egy-egy hosszú
farkú, elôre nézô majmot applikáltak az edényre,
az edény fülén pedig egy macskaféle ragadozó fi-
gurája látható. A központi figurát egyértelmûen
azonosítja madárszerû szeme; arcán tetoválásra
utaló bekarcolt vonalak és pontok láthatók. A kú-
pos csôtalpon két regiszterben lépcsômotívum fut
körbe, ami már-már áttört mintára emlékeztetô
bemélyítéssel készült. Az edény kidolgozása (pél-
dául a díszes csôtalp), fényesre polírozott fekete
felülete a Lambayeque-periódusnál késôbbre, a
Chimú-korszakra utal. Ugyanakkor egy Túcumé-
ben feltárt sírból egy inka korsóval együtt elôke-
rült hasonló darab azt jelzi, hogy a típus megérte
az inka korszakot, sôt változata a 17. század végé-
rôl is ismert (HEYERDAHL–SANDWEISS–NARVAEZ 1995).

Gy. J.

IV. ÚJ ÁLLAMOK – TOVÁBB ÉLÔ TRADÍCIÓK 279

Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 280

193 ■ Függô
RÉZ
SZ.: 7,70 CM, H.: 12,70 CM, S.: 226,22 G
LAMBAYEQUE- / SICÁN-KULTÚRA,
KÖZÉPSÔ HORIZONT / KÉSEI ÁTMENETI PERIÓDUS
I. SZ. 700–I. SZ. 1350
MUSEO DE AMÉRICA MADRID
CE07353

A képen látható tárgy a Sicán-kultúrához tarto-

zik, mely Peru északi partvidékén alakult ki, és
fénykora a kései átmeneti periódusra tehetô (bô-
vebb információért lásd még a 194-es számú tárgy
leírását).
A tárgyon a sicáni ideológia legfontosabb sze-
mélyiségét, a „madárszemû urat” azonosíthatjuk,
aki éppen szertartási feladatainak tesz eleget. Ar-
cát madárszemû, füldíszes maszkja alapján ismer-
hetjük fel. Jellemzô attribútuma továbbá a fejdísz,
melyen a vonalas mintázat azt sejteti, hogy bizo-
nyára tollból készülhetett. Fontos bemutatni az
alak testtartását is: kitárt karokkal áll, jobb kezé-
ben szertartásokon használatos serleget, míg bal-
jában fônöki botot tart. Mindezt olyan keretben,
ami utalhatna akár valamiféle hordszékre, akár va-
lamilyen építészeti elemre. Lehetséges, hogy egy,
a népéhez forduló kormányzó ábrázolását látjuk.
Mindenesetre a bemutatott függô minden kétsé-
get kizáróan olyan jelentôs személyt ábrázol, aki
vallási, politikai és társadalmi funkciót tölt be.
Ami a technológiát illeti, ez az alkotás ön-
téssel készült. Mindegyik részét elôször külön-
külön kiöntötték, majd összehegesztették. Az
egymásra helyezett lapok háromdimenziós ha-
tást keltenek. Összesen tizenkét figuratív elem
alkotja a tárgyat:

a) a nagyobb fejdísz,
b) a kisebb fejdísz és az alak arca,
c) a fejdísz hátsó része,
d) a viselet eleje,
e) a viselet háta,
f) a jobb kar,
g) a bal kar,
h) a szertartási serleg,
i) a fônöki bot,
j) a jobb láb,
k) a bal láb,
l) az alak alapzata.

A többszörös lemez használata olyan eljárás,

melyet a mélység érzekeltetésére használnak,
amellyel egyúttal még realistábbá tehetô az áb-
rázolás. A tárgyon végrehajtott fémelemzések lú-
gos kristályokat és kristályok közötti korróziót mu-
tattak ki (ALVA, J. 2003), ugyanakkor a kémiai
elemzések azt mutatják, hogy rézbôl (97,71 szá-
zalék) és arzénból (0,7 százalék) készült ötvözet-
rôl van szó (ROVIRA 1990).
J. A.

280 …ÉS AKKOR MEGÉRKEZTEK AZ INKÁK

Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 281
194 ■ Maszk
RÉZ
SZ.: 19,7 CM, H.: 31,0 CM, S.: 216,63 G
LAMBAYEQUE- / SICÁN-KULTÚRA,
KÖZÉPSÔ HORIZONT / KÉSEI ÁTMENETI PERIÓDUS
I. SZ. 700–I. SZ. 1350
MUSEO DE AMÉRICA MADRID
CE07056
A Sicán-kultúra Lambayeque vidékén, Peru észa-
ki partjai mentén állt fönn i. sz. 700 és 1350 kö-
zött. Sicán kronológiája három részre osztható:
korai Sicán (i. sz. 700–900), középsô Sicán (i. sz.
900–1100) és kései Sicán (i. sz. 1100–1350). Ma-
gát a Sicán szót a gyarmati idôkben jegyezték le,
és a muchik indián dialektusban azt jelentette:
’a hold háza/temploma’. Ikonográfiájának meg-
különböztetô eleme a madárszemû arc megjele-
nítése. Ez az ikon ugyanakkor magát Sicán istent
ábrázolja, akinek madárszerû attribútumai van-
nak: szárnyak, karmok és csôr.
Az Izumi Shimada irányításával dolgozó Sicá-
ni Régészeti Kutatóprogram huszonhárom éven
keresztül végzett ásatásokat a Batán Grande-i, Po-
mai Régészeti Parkban, mely a Peru északi partvi-
dékén elterülô La Leche-völgyben fekszik. Az em-
lített ásatás eredményeit vesszük összehasonlító
elemzésünk alapjául. Izumi Shimada, a Harvard
egyetem kutatója és egy csapat régész két, kö-
zépsô Sicán-idôszakból származó sírt tárt fel, ami
azért is különösen értékes, mert ez volt az elsô
eset, hogy tudományos körülmények között buk-
kantak a sicáni elit sírjaira. A fôként fosztogatás-
ból vagy sírrablásból származó Sicán-tárgyak túl-
nyomó többsége a középsô sicáni idôszakhoz
tartozik. Ez a helyzet sajnos számtalan osztályo-
zási problémát és kulturális zavarodást okozott
például Sicán és Chimú között. A Huaca Loró-i
sírnál végzett ásatások számos jelentôs adattal
szolgálnak a sicáni temetkezési gyakorlattal kap-
csolatban. A fôsír halottjának arcát egyetlen
aranylemezbôl készült maszk fedte, melynek fe-
IV. ÚJ ÁLLAMOK – TOVÁBB ÉLÔ TRADÍCIÓK
lületét vastagon bevonták cinóberfestékkel. Sze-
mét különféle kövek vagy gyanta jelezte (például
szentjánoskenyérfa gyantája és zöld színû sma-
ragd). A szem szárnyas részét és a fület ércese-
dett ezüst borítja (SHIMADA 2001).
Az itt látható maszk Sicán istenségét ábrázolja,
felületén pedig számos lyukat találhatunk, melyek
bizonyára a különféle attribútumok: könnyek, fej-
dísz, lemezek stb. rögzítésére szolgáltak. A tárgy
jobb felsô részén vörös festéknyomok figyelhetôk
meg, ezek a pigmentek a higany-szulfidra, más
néven cinóberre utalnak (ALVA, J. 2003).
A fémvizsgálatok alapján fény derült a meg-
munkálás utolsó fázisára: a lapos pórusok és réte-
ges elrendezôdésük azt jelzik, hogy a fémet végül
hidegen kalapálták. Ezt a folyamatot a kalapálás
és a fém újrahevítésének váltakozása jellemezte.
A kémiai elemzések szerint a tárgy anyaga arzén-
tartalmú (0,54 százalék) réz (98,17 százalék;
ROVIRA 1990).
J. A.
281
Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 282

195 ■ Serleg Az ezen a szertartási serlegen látható ábrázolás

ARANY az andesi vallásos mûvészet évezredes hagyomá-
M.: 19,5 CM, Á.: 18 CM, S.: 537 G nyait sûríti egyetlen arcba: a vicsorgó ragadozó-
LAMBAYEQUE-KULTÚRA, KÖZÉPSÔ HORIZONT – száj és a sarkaiban meredezô agyarak a mochica
KÉSEI ÁTMENETI PERIÓDUS évszázadokon áthúzódó chavíni istenábrázolást
I. SZ. 800–I. SZ. 1350 idézik (vö. a 6. és 85. kép), míg a hátrafelé elkes-
MUSEO LARCO HERRERA, LIMA kenyedô „madárszemek” a mochica civilizációból
ML100759 kinövô Lambayeque- / Sicán-kultúra emblemati-
kus motívumai (lásd még 191. számú tárgy).
A tárgy kalapált lemezbôl készült, amelyre dom-
borítással vitték fel a mintát, majd meghajlították
és összeforrasztották.
Gy. J.

282 …ÉS AKKOR MEGÉRKEZTEK AZ INKÁK

Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 283

196 ■ Textilminta-gyûjtemény
GYAPOTBÓL ÉS TEVEFÉLE GYAPJÁBÓL KÉSZÜLT
FONÁL
H.: 52,5 CM, SZ.: 17,5 CM
LAMBAYEQUE- / SICÁN-KULTÚRA,
KÖZÉPSÔ HORIZONT / KÉSEI ÁTMENETI PERIÓDUS
I. SZ. 700–I. SZ. 1350
MUSEO DE AMÉRICA MADRID
CE14565
A lambayequei vagy sicáni alkotások a középsô
horizont utolsó szakaszában a Huari-kultúra nyo-
mán születtek (SHIMADA 1985), és magukban fog-
lalták a moche kultúrából eredeztethetô helyi ha-
gyomány elemeit is. Sicán fejlôdése az egész kései
átmeneti periódus alatt folyamatos volt, mind-
eközben pedig kapcsolatot épített ki a Chimú-stí-
lussal, mely a Középsô-Andok északi partvidékén
vele egy idôben virágzott.
A lambayequei vagy sicáni szövetek technikai
szempontból hûen követik az északi hagyományt
(ROWE, A. P. 1999:428–430), amire kiváló példák
a képeken látható szôttesek. Az S2Z sodrású gya-
pot láncfonalak az északi partvidék szöveteinek
legjellegzetesebb elemei. Ugyanezt a fonalat –
ellentétes sodrással (Z2S) – használják a vetülék-
szálakhoz, a tevefélék szôrébôl készült fonállal
együtt. Az utóbbi gyakoribb, és sokféle színnel
festett. A szövet nyitott, kihagyásos kárpitszövô
technikával készült.
Ami a tárgy alakját illeti, fontos megemlíte-
nünk, hogy az efféle mintagyûjtemény nem fordul
elô olyan gyakran az északi partvidéken, mint ami-
lyen gyakori lesz majd a középsô partvidéken a
kései átmeneti periódus idején. Ugyanez a hely-
zet a rojtokkal, melyek a képen látható tárgy al-
só részét díszítik.
A funkció azonosítása annak köszönhetô,
hogy a kompozíció minden koherenciát nélkülöz,
különösen a felsô részen, ahol egymástól füg-
getlen, befejezetlen minták sorjáznak, melyeket
a szövônô talán próbaként készített. Másrészt a
tárgy mérete és alakja valószínûtlenné teszi, hogy
a viselet valamely darabjáról volna szó.
A technikai jellemzôk mellett az ikonográfia,
különösen a középen látható, antropomorf ala-
kok utalnak a tárgy stílusrokonságára. Ezen ant-
ropomorf alakok ábrázolása hatalomra utaló
attribútumaikkal együtt – például fejdísszel, pál-
cával, gazdag viselettel – gyakori eleme a lam-
bayequei vagy sicáni szôtteseknek. Ugyancsak
kiemelkedô motívum a trófeafej, mely az észa-
ki ábrázolások része volt a kezdetektôl egészen
e kései idôkig. A némiképpen merev ábrázolás
stílusa és a teret kitöltô másodlagos figurák a
középsô horizont mintáival mutatnak párhuza-
mot (DESROSIERS–PULINI 1992:29, 16. ábra, 149
n° 88, 149–150 n° 89; JIMÉNEZ megjelenés
alatt/a:123. számú tárgy; MEANS 1930:XI. táb-
la). Hangsúlyoznunk kell, hogy az itt bemuta-
tott mintagyûjtemény a múzeum adatai szerint
Trujillóból, az északi partvidékrôl származik.
Ezeket az antropomorf figurákat gyakran és
sokféle hordozón ábrázolták. Számos attribútu-
muk közös azokkal a kerámia- vagy fémtárgyak-
kal, melyek szentként tisztelt alakokat mutatnak
be (lásd 193. számú tárgy), bár az efféle szövete-
ken nem egészen nyilvánvaló az ábrázolt szemé-
lyek isteni jellege.
M. J. J.
197 ■ Szôttesdarabok
GYAPOTBÓL ÉS TEVEFÉLE GYAPJÁBÓL KÉSZÜLT
FONÁL
M.: 41 CM, SZ.: 47; ILLETVE M.: 54 CM,
SZ.: 43 CM
SICÁN- / LAMBAYEQUE-KULTÚRA,
KÖZÉPSÔ HORIZONT / KÉSEI ÁTMENETI PERIÓDUS
I. SZ. 700–I. SZ. 1350
NÉPRAJZI MÚZEUM, BUDAPEST
97.10.43; 97.10.44
A két összetartozó szôttesdarab alja és két széle
szövött, felsô széle egyenesen elvágott. A sima
szövésû, laza gyapotszöveten többszínû gyap-
júszállal, brokáttechnikával beszôtt halak látha-
tók, melyeket a hátoldalon lebegôszálak kötnek
össze. Az alsó széleken körülbelül 8 cm széles, kár-
pitszövésû, sötét rózsaszínû csíkban sárga, barna
és rózsaszínû macskaszerû állatok sorakoznak,
alattuk hasonló, váltakozó színû, szövött rojtok
találhatók, melyeket a vetülékszál köt össze.
F. V.

IV. ÚJ ÁLLAMOK – TOVÁBB ÉLÔ TRADÍCIÓK 283

Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 284

198 ■ Töredékes pánt A vékony szálak, valamint a színek és minták el-

GYAPOTBÓL ÉS TEVEFÉLE GYAPJÁBÓL KÉSZÜLT
FONÁL
H.: 69,5 CM, SZ.: 4,2 CM
KORAI CHIMÚ- VAGY LAMBAYEQUE- /
SICÁN-KULTÚRA,
A KÉSEI ÁTMENETI PERIÓDUS KEZDETE
I. SZ. 1100–I. SZ. 1350
MUSEO DE AMÉRICA MADRID
CE14569
sôrangú minôsége azt jelzi, hogy a képen látható
pántot kiváló szakemberek készítették, és luxus-
cikknek szánták.
A rendelkezésünkre álló adatok és a technikai
és stílusbeli jellegzetességek alapján úgy véljük,
hogy az északi partvidéki Trujillóból származik.
A láncfonalak nagyon vékony, S2Z sodrású gya-
potszálból készültek, a vetülékszálak pedig teve-
féle szôrébôl, illetve ugyancsak gyapotból. Színe-
zésük nagyon változatos. A szövési eljárás a finom
kivitelezésû Chimú-szövetek megszokott techni-
káját követi: kihagyásos kárpitszövéssel készült.
A szövet fonákján lebegôszálakat láthatunk azo-
nos színû területek között, ami a Chimú-textilké-
szítés jellegzetes eleme (ROWE, A. P. 1984:27).
Ugyanakkor a szöveten ábrázolt alak ruházatát az
úgynevezett „hurkokat alkotó kiegészítô vetülék-
szálas” (weft-looped pile) eljárással díszítették,
ami inkább a lambayequei vagy sicáni textilmû-
vesség esetében gyakori (ROWE, A. P. 1999:432).
Ami pedig a lebegô láncfonalakat illeti, ezek csu-
pán a díszítést szolgálják.
A pánton látható ábrázolás madárfejû, antro-
po- és zoomorf alakot mintáz, amely inget és rö-
vid szoknyát visel, és valamiféle építészeti szerke-
zet alatt látható. Ugyanilyen formák jelennek meg
a lambayequei szôtteseken is, ilyen például az a
Pacatnamúból származó darab, amelyet DONNAN
(1986:110) említ. Figyelemre méltó tény, hogy
ezen a szöveten ugyanolyan hurkokba rendezô-
dô vetülékszálakat találunk, mint amilyeneket az
imént említettünk, amikor az alakok ingének dí-
szítését elemeztük. Ugyanakkor a madárfejû alak
is ugyanaz, mint amit Schmidt mutat be (SCHMIDT
1929:199, 2. ábra) egy Trujillóból származó mo-
che kerámiatárgyon. Mindkét esetben egy mági-
kus attribútumokkal felruházott mitikus lényrôl
van szó, amelyet valamiféle templommal vagy val-
lási központtal hoznak kapcsolatba. Késôbb a chi-
mú–inka szôtteseken félkör alakú fejdíszt viselô
madarakat ábrázoltak, ezzel is jelezve vallási je-
lentôségüket (ROWE, A. P. 1984:178, 181. ábra).
Az északi területen belül a különféle eredetû
technikai és stílusbeli elemek kavalkádja a szövet
keletkezésének korai idôpontját jelzi, amely ekkor
még nem hordta magán mindazokat a „tipikus”
vonásokat, melyek Chimút vagy Lambayequét / Si-
cánt a késôbbiekben jellemezték. Következéskép-
pen olyan korban készült, amikor még éltek a mo-
che hagyomány egyes elemei, és amikor még
fennmaradtak olyan technikai megoldások, ame-
lyek rendszerint a középsô horizont végének észa-
ki szôtteseivel álltak rokonságban, így például a
hurkokba rendezôdô kiegészítô vetülékszálak.
Lehetetlen világosan megállapítani, milyen
szerepet tölthetett be eredetileg a képen látható
tárgy. Nem látjuk rajta a használat nyomait, és jó
állapota is arra utal, hogy talán egy jelentôs em-
ber sírmellékletének része lehetett, aki nem hasz-
nálta életében, ám halálában viselte, mintegy tár-
sadalmi presztízsének és talán a közösségben
betöltött szerepének szimbólumaként.
M. J. J.

284 …ÉS AKKOR MEGÉRKEZTEK AZ INKÁK

Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 285
199 ■ Láb alakú agyagedény
ÉGETETT AGYAG
M.: 18,5 CM, SZ.: 9,3 CM
CHIMÚ-KULTÚRA, KÉSEI ÁTMENETI PERIÓDUS
I. SZ. 1000–I. SZ. 1470
MUSEO DE AMÉRICA MADRID
CE10072
A Chimú-kultúra tovább folytatta a Peru északi
tengerpartján kialakult kerámiakészítés hagyo-
mányait, és átvett stíluselemeket a Virú-, a Vicús,
a moche, a Lambayeque- / Sicán- és más, hegyvi-
déki kultúrák fazekasaitól is.
A Virú-, a Vicús- és a moche kultúrától örököl-
te a fütyülô edények készítését (BÁKULA 1992), a
mochéktól a kengyel-kiöntôcsöves formát. Lam-
bayequébôl eredt a kúp formájú talapzat, a fülek
díszítése, a kiöntôcsô és a kiöntôcsövek híddal va-
ló összekötése. E vonások a Huarira és az általa
befolyásolt egyéb kultúrákra is jellemzôek, bár
mindegyik hozzáadta a saját jegyeit is az átvett
hagyományhoz.
A Chimú-kerámiamûvesség mind az alkal-
mazott technika, mind a díszítés tekintetében
gyengébb minôségû, mint a moche. Majdnem
kizárólag formába préselt kerámiákat készítet-
tek, bár az edények néhány részletét kézzel for-
mázták meg, sôt a nagyméretû edényeket az
úgynevezett ütögetéses technikával állították
elô. Az erre szolgáló jellegzetes, fából készült
eszközöket manapság is használják az északi
tengerparton élô fazekasok.
A Chimú-kerámiatípusra jellemzôek még a pe-
csételt préselôformák, a fekete szín, valamint a ki-
öntôcsô és az edénytest találkozásánál felbukka-
nó kis majom vagy más apró állat. Ezek az elemek
már feltûntek a moche és Sicán-kerámiáknál is,
de a chimúk kezdték el rendszeresen használni.
Ennek következtében a formák és az ábrázolások
egyre gyakrabban ismétlôdtek, számos egyforma
szertartási edényt készítettek, a minták sztereo-
tippá váltak, így a tárgyak rosszabb minôségûek
lettek, és elvesztették realizmusukat (LARCO
HOYLE 1948; MARTÍNEZ 1986).
Ahhoz, hogy az edény szépen csillogóvá vál-
jon, el kellett tüntetni a nem tökéletes részeket és
a préselôminták találkozásánál keletkezett rése-
ket. Ehhez kagylókat, köveket használtak fel, oly-
kor pedig egy plumbaténak nevezett, magas vas-
tartalmú engobe-ba is bemerítették a tárgyakat.
Az edényeket lezárt kemencében, redukciós kör-
nyezetben égették ki, így megakadályozták az oxi-
gén beáramlását az égetési térbe, és a keletkezô
füsttôl a tárgy jellegzetes fekete színt kapott. Csak
jóval ritkábban alkalmazták az oxidációs környe-
zetben történô égetést, aminek következtében az
edény színessé vált.
A Chimú-kerámiaformák rendkívül változato-
sak: dupla testû vagy gömb alakú edények, ken-
gyel-kiöntôcsöves formák és ezek kombinációja
IV. ÚJ ÁLLAMOK – TOVÁBB ÉLÔ TRADÍCIÓK
ember-, állat- és növényábrázolásokkal. Az edé-
nyek a növény- és állatvilágnak azt a részét mu-
tatják csak be, amelyet az élelemszerzés vonatko-
zásában vagy rituális és szimbolikus szempontból
a chimúk fontosnak tartottak. Az alkotó szándé-
ka szerint élethûen lemásolhatták vagy absztrakt
formában is ábrázolhatták ezeket a motívumokat.
A képen látható tárgy egy Huari- vagy Tiahua-
naco-hatást mutató szertartási serleg (quero),
amelynek olyan szandálba (ojota) bújtatott láb
alakja van, amilyet még manapság is viselnek a
hegyvidéki indián falvak lakói. A tárgyat rendkí-
vül élethûen készítették el, és még a lábbeli tal-
pát is jelezték rajta.
Az ilyen edények többségét alapvetôen temet-
kezési célra készítették. A sírban helyezték el,
hogy a halott magával vihesse a túlvilágra, bár né-
hányat rituális célra is használtak. Miután a chi-
mor királyság az Inka Birodalom részévé vált, egy
új, inka hatásokat is tükrözô kerámiatipológia ala-
kult ki, amelyet chimú–inka stílusnak neveztek el.
E stílus jellegzetes tárgyai az ovális alakú, magas
nyakú kancsók, a lapos fülû nyakas kancsók, a la-
pos tányérok és a formába préselt, nyakuk kiin-
dulásánál állatokkal díszített edények lettek (MAR-
TÍNEZ 1986).
A. V. C.
285
Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 286
200 ■ Kettôs edény A Spondylus kagylóból készítették a mullut, amely
FEKETE KERÁMIA a nemzetségalapító ôsök és istenségek kedvenc
M.: 16,5 CM, H.: 11 CM étele volt, következésképpen ez számított a leg-
CHIMÚ-KULTÚRA, KÉSEI ÁTMENETI PERIÓDUS nagyobb ajándéknak, amit csak felajánlhattak
I. SZ. 1000–I. SZ. 1470 nekik. Ezért ennek a kagylónak egyszersmind
MUSEO DE AMÉRICA MADRID szertartási és vallási jelleget is tulajdonítottak.
CE10029 A mitikus ôsöknek szükségük volt a mullura, mert
ezzel táplálkoztak, és csak így kelthették életre és
201 ■ Spondylus kagyló tarthatták fenn a világot. Ezért tehát nélkülözhe-
SPONDYLUS PRINCEPS KAGYLÓ tetlen volt a szertartások során (DAVIDSON 1981),
M.: 3 CM, SZ.: 10,3 CM és áldozati ajándékként ezt helyezték el mind-
MUSEO DE AMÉRICA MADRID azokra a helyekre, amelyeket szentként tiszteltek:
CE8710 sírokba, hegyekre, templomokba vagy tavakba,
akár egész kagylók formájában, akár töredéke-
sen. A Chavín- és a Cupisnique-kultúrában a
Strombus Galeatusszal együtt tisztelték, és a leg-
több andesi nép világnézetében – az inkákat is be-
leértve, akik egymással ellentétes dolgok különb-
ségében és egymást kiegészítô voltában hittek,
ami szerint a világ ellentétpárokra osztható – ez
a kéthéjú kagyló a bal oldallal és a nôi princípiu-
mokkal, míg az egyhéjú Strombus a jobb oldallal
és a férfiassággal kapcsolódott össze. Az inkák a
Napot tisztelték, ami a férfiassággal fonódott
össze, és az arany jelképezte, ugyanakkor a Hol-
dat is tisztelték, ami az ezüsttel és a nôiséggel je-
lentett egyet. Ezekkel a hiedelmekkel az északi
partvidéken is azonosulhattak, különösen a Chi-
mú- és moche kultúrában, ahol az ikonográfia ele-
mei: a Spondylus, a nôk, a vér, az ezüst és a Hold
a maja civilizációval állítható párhuzamba (CORDY-
COLLINS 1999). Bár a moche kerámiák emberábrá-
zolása realistának mondható, és tárgyaikon a min-
286 …ÉS AKKOR MEGÉRKEZTEK AZ INKÁK
dennapi életbôl vett jeleneteket is találunk, az
edényekre festett ikonográfiai elemek pedig e nép
hiedelemvilágát, mitikus lényeit és istenségeit áb-
rázolják, tárgyaikon mégsem találkozhatunk az
említett kagylóval. Nem így a Chimú-kultúra ese-
tében, ahol rendkívül sokszor ábrázolják, a Sicán-
ikonográfiában pedig egyenesen gyûjtésükre sza-
kosodott búvárokat figyelhetünk meg, akiket
vitorlás hajókban ülô halászok tartanak derekuk-
ra erôsített kötélnél fogva (HOCQUENGHEM 1999).
A mullu és a pututo (Strombus), az arzéntar-
talmú réz, az arany és más termékek, például ke-
mény kövek, textilek és tollak kezdettôl fogva
mind a cserekereskedelem tárgyai voltak a part-
vidék, a hegyvidék és az ôserdô különbözô tele-
püléseit összekötô utak mentén, értéküket pedig
nem csupán egzotikus jellegük mutatja, hanem
gyûjtésük, szállításuk és csiszolásuk is.
A képen látható, híddal összekötött kiöntôcsö-
ves, kettôs edény emberalakot ábrázol, aki kezé-
ben Spondylus kagylót tart, hátán pedig egy
ugyanilyen kagylót ábrázoló edényt. A hôs Naym-
lapnak, a Sicán- vagy Lambayeque-kultúra miti-
kus alapítójának legendájával kapcsolatban isme-
retes annak a nemesembernek a története, akit
fonga sigdének neveztek, és akinek az volt a kö-
telessége, hogy ôrölt mullu kagylót hintsen az út-
ra, amerre Naymlap elhalad, ezzel is jelezve a mi-
tikus hôs rendkívüli jelentôségét (CABELLO DE
BALBOA 1951 [1586]). Valószínû, hogy a kerámia-
tárgyon látható, kezében kagylót tartó személy ôt
ábrázolja.
A. V. C.
Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 287

202 ■ Spondylus formájú edény

ÉGETETT AGYAG
M.: 20,4 CM, SZ.: 14,5 CM
CHIMÚ-KULTÚRA, KÉSEI ÁTMENETI PERIÓDUS
I. SZ. 1000–I. SZ. 1470
MUSEO DE AMÉRICA MADRID
CE10223

203 ■ Figurális edény

ÉGETETT AGYAG
M.: 17,1 CM, H.: 19,3 CM, SZ.: 13 CM
CHIMÚ–INKA KULTÚRA, KÉSEI HORIZONT
I. SZ. 1470–I. SZ. 1532
THÚRY GYÖRGY MÚZEUM, NAGYKANIZSA
82.1.20

Az összetett edény két testét egy-egy formába

préselt félbôl illesztették össze, majd egy henge-
res összekötôcsôvel egybekapcsolták ôket. Az
edénytesten található díszítést negatívként már a
préselômintába belemélyítették, így az dombor-
mûként jelent meg az összeillesztett edényteste-
ken. Az edényt fekete reduktív égetése a Chimú-
kultúrához, a figurális díszítés viszont az inka
korszakhoz köti, tehát az valamikor az északi ten-
gerparti Chimú Birodalom inkák általi meghó-
dítása után készülhetett.
Gy. J.

IV. ÚJ ÁLLAMOK – TOVÁBB ÉLÔ TRADÍCIÓK 287

Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 288

204 ■ Kengyel-kiöntôcsöves korsó

ÉGETETT AGYAG
M.: 23,6 CM, SZ.: 16,9 CM
CHIMÚ-KULTÚRA, KÉSEI ÁTMENETI PERIÓDUS
I. SZ. 900–I. SZ. 1470
NÉPRAJZI MÚZEUM, BUDAPEST
3821

Míg a moche fazekasok csak az edények testét

készítették préselôformában, majd az összeillesz-
tett edénytesthez applikálták hozzá a kézzel for-
mált kiöntôcsövet, addig a chimúk olyan préselô-
formával dolgoztak, amely már a kiöntôcsövet és
az alacsony dombormûszerû díszítéseket is magá-
ban foglalta. A festett moche díszítéssel szemben
a Chimú-kerámia polírozott felületû, egyszínû
szürke/fekete áru, a redukciós égetésnek köszön-
hetôen. Ez a technika tömegtermelést tett lehe-
tôvé, aminek következtében a társadalom széle-
sebb spektruma fért hozzá ehhez a jó minôségû
áruhoz. Ennek a készítési technikának tökélete-
sen megfelel az itt látható darab. Az edénytest két
oldalára egy-egy békát, a kengyelfogó és a kiön-
tôcsô találkozásához pedig egy hosszú farkú, ülô
majmot applikáltak.
Gy. J.

205 ■ Edény
ÉGETETT AGYAG
M.: 13,1 CM, SZ.: 10,5 CM
CHIMÚ-KULTÚRA, KÉSEI ÁTMENETI PERIÓDUS
I. SZ. 1000–I. SZ. 1470
MUSEO DE AMÉRICA MADRID
CE10321

A Chimú-kerámiamûvesség a tengerparti növény-

és állatvilág számos példáját vonultatja fel, közü-
lük némelyik közvetlenül a létfenntartáshoz kap-
csolódott. Az itt látható edény kengyel formájú
fülét egy pacaytermést (Inga Feuillei) tartó majom
formájában alakították ki. A szóban forgó, ha-
talmas babhüvelyre emlékeztetô termés egy, a
spanyol hódítás elôtti idôk óta termesztett fa gyü-
mölcse, melynek nemcsak magjai kerültek elô ten-
gerparti sírokból, de gyantája is.
A. V. C.

288 …ÉS AKKOR MEGÉRKEZTEK AZ INKÁK

Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 289

206 ■ Figurális edény inkban is használják. Az északi partvidék népei a kon többedmagukkal megtaláljuk az úgynevezett
KERÁMIA korai idôktôl kezdve elsôsorban mezôgazdasági „tengeri ikreket”, akiket foglyokként értelmez-
M.: 20 CM, SZ.: 21,5 CM tevékenységet végeztek, hiszen a partvidéket nek, eszerint azért viszik ôket a szigetre, hogy ott
CHIMÚ-KULTÚRA, KÉSEI ÁTMENETI PERIÓDUS számtalan, a hegyekbôl érkezô folyó szeli át, és föláldozzák ôket. Erre abból a ténybôl következ-
I. SZ. 1000–I. SZ. 1470 olyan termékeny völgyeket találunk, ahol az em- tetnek, hogy más ábrázolásokon a „tengeri iker”
MUSEO DE AMÉRICA MADRID berek városi településeket alapíthattak. A gazda- egyedül tér vissza. Ez a személy kapcsolatban áll
CE10788 ság azonban a halászattal is kiegészült, ami a LARCO HOYLE (1941) által Aiapaecnek vagy „leg-
ugyancsak jelentôs tevékenysége volt az itt élôk- felsôbb teremtônek” nevezett istennel, aki szin-
207 ■ „Totoralovacska” nek, mivel ezek a part menti vizek bôvelkednek túgy összekapcsolható a San José del Moro egy-
EZÜST halban. Számukra a tenger volt a legfontosabb, üttesében talált papnôsírok ikonográfiájával is,
M.: 3 CM, SZ.: 4 CM és nem csupán ajándékait élvezték, de a tenger amit Luis Jaime del Castillo tanulmányozott.
CHIMÚ-KULTÚRA, KÉSEI ÁTMENETI PERIÓDUS saját eredetükkel is kapcsolatos volt. Innen szár-
I. SZ. 1000–I. SZ. 1470 maztak ugyanis mitikus hôseik (Naylamp vagy Ta- A. V. C.
MUSEO DE AMÉRICA MADRID caynamo), valamint a Si néven ismert holdisten-
CE2002-05-108 nô is, akit az árapállyal hoztak kapcsolatba, és a
sicániak a „Si-an” templomban (’a hold házában’)
A képen látható tárgyak a „totora lovacskákként” imádták, neve is innen ered. Ezért van az, hogy
ismert halászcsónakok ábrázolásai, két különféle ábrázolásain – akár festett, akár mintázott – szá-
anyagból, kerámiából, illetve ezüstbôl készültek. mos olyan elemet találunk, amely a tengerrel kap-
Az utóbbi tömör, öntéssel állították elô. Felsô ré- csolatos: halakat, rákokat, vízimadarakat, hajókat
szén kerek nyílást láthatunk, ami arra utal, hogy vagy tengeri jeleneteket.
bizonyára egy másik tárgy vagy eszköz része le- Emiatt láthatunk néhány moche edényen
hetett, talán egy estólicáé, vagyis dárdahajító szer- olyan ikonográfiájú ábrázolást, amelyen a képen
kezeté. láthatókhoz hasonló hajók vannak. Úgy értelme-
A Trujillo közelében tenyészô totorából (Ipha zik ôket, mint amelyek a Moche- és a Chicama-
domingensis Pers.) készült csónakok Peru északi völggyel szemben található guanoszigetekre tar-
partvidéki lakóinak jellegzetes eszközei voltak, sôt tanak, és mintha a hullámok hajtanák ôket elôre,
a környék, valamint a Titicaca-tó halászai napja- megkönnyítve ezáltal a hajózást. Ezeken a hajó-

IV. ÚJ ÁLLAMOK – TOVÁBB ÉLÔ TRADÍCIÓK 289

Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 290

208 ■ Emberalakos edény
ÉGETETT AGYAG
M.: 20,5 CM, LEGNAGYOBB Á.: 14,5 CM
CHIMÚ-KULTÚRA, KÉSEI ÁTMENETI PERIÓDUS
I. SZ. 1000–I. SZ. 1470
MUSEO DE AMÉRICA MADRID
CE10124
209 ■ Emberalakos edény
ÉGETETT AGYAG
M.: 20,9 CM, SZ.: 15,0 CM, V.: 13,1 CM
CHIMÚ-KULTÚRA, KÉSEI ÁTMENETI PERIÓDUS
I. SZ. 900–I. SZ. 1470
NÉPRAJZI MÚZEUM, BUDAPEST
73.125.2
A Chimú-edényekre jellemzô fekete agyagból ké-
szültek, kengyelkiöntôcsôvel és kúpos talapzattal.
Enyhén fémes színüket és jellegzetes csillogásukat
az elôzôleg polírozott edény füstölésével érték el.
A formába préselt, gömbölyû edények egy
ovális arcú és szemû, széles testû, egész felüle-
tén kukoricacsövekkel borított, félhold alakú
fejfedôt viselô természetfölötti lényt ábrázol-
nak. A félhold a chimú királyság mitikus pante-
onját irányító legfôbb istenség megkülönböz-
tetô jegye. A termesztett növényekké átváltozó
istenek folyamatosan megerôsítik az agrártár-
sadalmak fennmaradásának alapjául szolgáló
növények isteni jellegét (lásd 35. kép, a moche
kukoricaisten).
A chimúk közvetlenül örökölték a mochék kul-
turális hagyományait, és gyakorlatilag ugyanab-
ban a földrajzi környzetben éltek, mint elôdeik.
Mindez azt követôen történt, hogy a moche kul-
túra hanyatlásakor egy ideig Lambayeque és
egyéb távoli társadalmak terjesztették ki befolyá-
sukat Peru északnyugati részére. A chimúk köz-
pontosított hódító államot hoztak létre, élesen
elkülönülô társadalmi osztályokkal, összetett hi-
vatalnokréteggel, ahol az egyes tisztségek örök-
lôdtek. A hatalmat a nagy uralkodó (cie quick) és
az úgynevezett alaecek gyakorolták. A chimú hi-
erarchiában alattuk helyezkedtek el a bizonyos
tekintélyt és gazdasági hatalmat birtokló úgyne-
vezett fixllák. A társadalmi piramis alján voltak a
földmûvesek, a kézmûvesek és a szolgák. Gazda-
sági és társadalmi rendszerük a tartományi köz-
pontok hálózatán keresztül mûködött, itt gyûj-
tötték ugyanis össze, majd küldték el a fôvárosba
a beszedett adókat. Az erôsen központosított ál-
lamot a fôvárosból, Chan Chanból irányították,
amely a mai Trujillo város közelében feküdt. In-
nen intézték, szervezték és monopolizálták a ter-
mények és javak elôállítását, raktározását, szét-
osztását és fogyasztását. A fô Chimú-kultusz a
holdat állította az imádat középpontjába. Mind-
ez logikusnak tûnik, ha belegondolunk, hogy a
hold milyen hatással van a növények fejlôdésére
és az árapály váltakozására. A holdat használták
fel az idô mérésére is. Emellett minden falu tisz-
telte a helyi isteneket, és látogatta azok szenté-
lyeit. A chimú uralkodók palotákban és hatalmas
épületekben laktak. A nép e monumentális épü-
letektôl távol, kis helyiségekbôl álló úgynevezett
quincha házakban élt. Ezek oldalait összefont
nádkötegekbôl készítették, amit agyagréteggel
tapasztottak be.
G. A. Q.

290 …ÉS AKKOR MEGÉRKEZTEK AZ INKÁK

Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 291
210 ■ Portré
SZERTARTÁSI KERÁMIA
M.: 18,4 CM, SZ.: 13,7 CM
CHIMÚ-KULTÚRA, KÉSEI ÁTMENETI PERIÓDUS
I. SZ. 1000–I. SZ. 1470
MUSEO DE AMÉRICA MADRID
CE10777
Az antropomorf edény kiválóan szemlélteti a
Chimú-agyagmûvesség néhány technikai jelleg-
zetességét. Mindenekelôtt a tárgy szürkésfeke-
te színét kell kiemelnünk, mely arra utal, hogy
redukciós környezetben égették ki, vagyis az
égetés során a kemencét oxigénmentesen lezár-
ták, a termelôdô füst pedig átjárta az agyagot.
Másik jellegzetessége a kis, kör alakú minták fel-
bukkanása a polírozatlan részeken – ezt a díszí-
tôtechnikát „libabôrözésként” ismerjük. A díszí-
tés a fejfedôt szegélyezô sávban, a hullámokhoz
hasonló és a chimú geometrikus díszítéseken ál-
landóan megjelenô lépcsôzetes motívumok hát-
terében látható. A lépcsôzetes motívumok nem-
csak a kerámiákon, hanem más tárgytípusokon,
így a textíliákon és fémeken is megjelennek,
és általában keretbe foglalják a fô figurákat.
A frontálisan ábrázolt fej, a vízszintesen meg-
nyújtott arcvonások – és különösen a két fülcim-
pával ábrázolt fülek – következtében az arc
maszkszerûvé válik. Ilyen maszkokat azonban a
chimúk inkább fémekbôl, mint formába préselt
háromdimenziós kerámiából készítettek.
Kétségtelenül lambayequei hatásról van
tehát szó, mivel ôk a legfôbb istenüket, Naym-
lapot az összes tárgytípusukon szembôl és a
tengeri hullámok szimbólumaival díszített fejfe-
dôben ábrázolták. A kései átmeneti periódus-
ban az egész északi tengerparton jellemzôvé
vált, hogy az istenségeket emberi vonásokkal
mutatták be, mivel az itt élô népek a királyaikat
istenként tisztelték (MACKEY 2001). Ezt az iko-
nográfiai témát vették át a chimúk, de hozzá-
illesztették saját mitológiájukhoz – a chimú ál-
lamot alapító hôs, Tacaynamo mítosza Naymlap
mítoszának egy felújított változatává vált. Ezzel
együtt az ikonográfia is megváltozott, hiányzik
a lambayequei istenségre még jellemzô gazdag
arcdíszítés (lásd például az arany áldozati kése-
ket), és eltûntek azok a háttérben lévô alakok
is, amelyek a legfôbb istent kísérték (lásd pél-
dául Lambayeque figurális edényeit).
IV. ÚJ ÁLLAMOK – TOVÁBB ÉLÔ TRADÍCIÓK
Annak ellenére, hogy a chimúk mûvészeti stí-
lusára erôsen hatott a kortárs Lambayeque-kul-
túra, képesek voltak megteremteni saját mûvé-
szeti identitásukat, sôt azt elfogadtatták a tôlük
teljesen eltérô politikai szervezetekben élô né-
pekkel is. A chimúk egységes birodalmat hoztak
létre az északnyugati tengerparton, központjá-
ban Chan Channal, a fôvárossal. A Chimú-kerá-
miák nagyfokú egységességét látva bizton kije-
lenthetjük, hogy a chimú államban az uralkodó
osztályok szigorúan ellenôrizték a vallási ideoló-
giát és azokat a kézmûveseket, akik az agyagból
készült képmásokat elôállították (MACKEY 2001).
A kerámiákat préselôformák segítségével, nagy
mennyiségben készíttették el a külön erre a célra
létrehozott mûhelyekben. Így a tárgyak könnyen
eljutottak a középsô tengerparti Chancay-völgy-
tôl egészen a távoli északon fekvô Piura régió-
jáig. A fekete kerámia megjelenése összekap-
csolódott a chimú politikai központból, Chan
Chanból kiinduló hódítások kezdetével. Ennek
idôpontját a krónikaírók az i. sz. 12. század kör-
nyékére datálják, így a képen látható edény is ek-
kortájt készülhetett.
I. T. C.
291
Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 292

211 ■ Figurális edény
ÉGETETT AGYAG
M.: 18,4 CM, SZ.: 10,4 CM
CHIMÚ-KULTÚRA, KÉSEI ÁTMENETI PERIÓDUS
I. SZ. 1000–I. SZ. 1470
MUSEO DE AMÉRICA MADRID
CE10792
Az itt látható edény nem csupán egy temetési je-
lenetet ábrázol, hanem az északi partvidéki mo-
chicák által kialakított temetkezési szokásokról is
árulkodik, amelyek annyiban változtak a középsô
horizontra jellemzô temetkezési szokásokhoz ké-
pest, hogy a halottakat már nem zsugorított, ha-
nem nyújtott helyzetben temették el. Az ábrázo-
lás azt is elárulja, hogy az elhunyt nem tartozott
az elôkelôk közé a hordágy egyszerû volta és az
alapján, hogy csupán ketten szállították.
A. V. C.

292 …ÉS AKKOR MEGÉRKEZTEK AZ INKÁK

Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 293

212 ■ Figurális edény A kettôs testû edényen temetési jelenet látható:

FESTETT KERÁMIA
M.: 14,2 CM, H.: 26,8 CM, V.: 10,4 CM
CHIMÚ–INKA KULTÚRA, KÉSEI HORIZONT
I. SZ. 1470–I. SZ. 1532
ETHNOLOGISCHES MUSEUM BERLIN
V A 16643
négy férfi tart egy oldalán nyitott koporsót. A két
középsô férfi egyúttal a talapzatukként szolgáló
edénytest kiöntôcsöveként is szolgál. A jelenet –
különbözô számú szereplôvel – viszonylag gyak-
ran felbukkan mind Chimú-kerámiákon, mind
fémbôl készült alkotásokon, de tovább él az inka
hódítást követôen is, amint az itt látható figurák
fejfedôje és hajviselete is tanúsítja (vö. 305. szá-
mú tárgy).
Gy. J.

IV. ÚJ ÁLLAMOK – TOVÁBB ÉLÔ TRADÍCIÓK 293

Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 294

213 ■ Figurális edény

KERÁMIA
M.: 12,6 CM, H.: 20,5 CM, V.: 8,2 CM
CHIMÚ-KULTÚRA, KÉSEI ÁTMENETI PERIÓDUS
I. SZ. 900–I. SZ. 1470
MUSEO LARCO HERRERA, LIMA
ML004400

A kettôs testû edényt a benne tárolt folyadéknak

a két rész közötti áramlását biztosító hengeres csô
kapcsolja egybe. Az elülsô edénytesten egy férfi
és nô látható nemi aktus közben. A férfit és a hát-
só edénytest mára elveszett kiöntôcsövét össze-
kötô fülön egy sípot alakítottak ki, amely akkor
adott hangot, amikor az edényt megbillentve a
benne lévô folyadék megmozdult.
Gy. J.

294 …ÉS AKKOR MEGÉRKEZTEK AZ INKÁK

Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 295

214 ■ Tolldíszes szôttes

GYAPOT ÉS TOLL
H.: 170 CM, SZ.: 66 CM
CHIMÚ-KULTÚRA, KÉSEI ÁTMENETI PERIÓDUS
VAGY KÉSEI HORIZONT
I. SZ. 1350–I. SZ. 1532
MUSEO DE AMÉRICA MADRID
CE13009

Az i. sz. 1470-ben bekövetkezett inka hódítástól

kezdôdôen a tollal borított szôttesek mind nép-
szerûbbekké váltak az északi partvidéken abból
az okból kifolyólag, hogy a madár az inka eredet-
mítoszokban az átalakulás szimbóluma volt, és
tollai az ezekhez a szent állatokhoz kapcsolódó
erôket testesítették meg. Értékét különösen nö-
veli egzotikus jellege és az a hiedelem, hogy bir-
tokosai rendkívüli képességek birtokába jutnak.
M. J. J.

IV. ÚJ ÁLLAMOK – TOVÁBB ÉLÔ TRADÍCIÓK 295

Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 296

2002), hogy a chimú szövôasszonyok az északi

215 ■ Szövetdarab A Chimú-textilstílust A. P. ROWE (1984) elemezte
GYAPOT, TEVEFÉLE GYAPJÁBÓL SODORT FONAL a Chan Chan-i Las Avispas temetkezési emelvény-
H.: 155,5 CM, SZ.: 56,5 CM ben fellelt, valamint a köz- és magángyûjtemé-
KORAI CHIMÚ-KULTÚRA, KÉSEI ÁTMENETI nyekben található egyéb textíliák alapján. E lele-
PERIÓDUS tek többsége azonban a Chimú-korszak végérôl
I. E. 1000–I. SZ. 1470 származik; a spanyolok elôtti Peru egyik legjelen-
MUSEO DE AMÉRICA MADRID tôsebb politikai alakulatának kezdeti idôszakából
CE1991-11-014 jóval kevesebb textíliával rendelkezünk.
A képen látható és egyéb Chimú-szôttesek
vizsgálatából megállapítható (JIMÉNEZ et al.
textilkészítô hagyományokat követték, legfonto-
sabb nyersanyaguk tehát a gyapot volt, és a te-
vefélék gyapját kizárólag díszítés céljából hasz-
nálták fel. Az egyes gyapotszálakat S alakban
vagy ha két szálból álltak, akkor S2Z formában
sodorták meg, a gyapjúszálakat pedig mindig
ezzel ellentétes irányban sodorták. A chimú szö-
veteket a tengerparti stílusnak megfelelôen ki-
hagyásos kárpitszövô technikával készítették.
Ezeket a kihagyásokat általában átlósan bevarr-
ták, olykor azonban szabadon hagyták. A kiha-
gyások összevarrására itt tehát nem alkalmazták
a középsô tengerparton ismert közös lánc körül
megforduló szálak technikáját. A ruhákat általá-
ban két vagy több, egymástól függetlenül elké-
szített szôttesdarabból varrták össze. A legnép-
szerûbb ruhadarabok az ingek, a takarók és a
férfifejpántok voltak. Szinte egyáltalán nem is-
merjük a chimú nôk öltözködését. A Chimú-tex-
tíliák motívumai nagyon változatosak, de a szôt-
teseken gyakorta felbukkannak a madarak, a
tengerhez kapcsolódó témák és a sematizált ant-
ropomorf figurák félhold alakú fejfedôvel és a
hatalom jegyeivel.
A képen látható szövetet számos darabból
varrták össze, bár mai formája eltér az eredetitôl,
mivel egykor nagyobbnak és más összetételûnek
kellett lennie. Nagyon jellegzetes a strukturális
fonalak csavarodása, mivel két eltérô kombinációt
alkalmaztak ugyanazon szövetdarab készítése-
kor. Egyrészt két különbözô színû szálból S2Z for-
mában sodort fonalakat (egy fehéret és egy bar-
nát), másrészt három szálból (egy fehérbôl és két
barnából) külön „S”, „Z” és „Z” (ebben a sor-
rendben) sodort, majd együtt Z alakban megcsa-
vart fonalakat készítettek. Ennek a kombináció-
nak nincsenek elôzményei, és alkalmazásuk oka
sem ismert. Valószínûleg a szövôasszony kísérle-
tezett, vagy a szálaknak valamilyen mágikus, val-
lási jelentést tulajdonítottak. A néprajzi tanulmá-
nyok leírják, hogy a fonalak sodrásának máig
fontos jelentése van az andesi indián közösségek-
ben (FRANQUEMONT et al. 1992; SILVERMAN 1994).
Véleményünk szerint szimbolikus jelentése van
annak a hegyvidékrôl eredô kárpitszövô techniká-
nak is, amelyben a kétszínû láncfonalakat teljesen
elfedik a vetülékfonalak. Ennek alapján lehetsé-
ges, hogy a színek és a fonalcsavarások kombiná-
ciói nem voltak véletlenek, és nem csak funkcio-
nális okokból alakultak így ki.
Díszítése alapján ezt a szövetdarabot a chimú
állam kezdeti idôszakában készíthették. Erre utal-
nak az olyan díszítôelemek is, amelyek más, ko-
rábbi északi kultúrák szôttesein is megtalálhatók.
Konkrétan: a szôttes szélein megjelenô sematizált
halak ugyanolyanok, mint az 94. képen látható
szôttes mintáján feltûnôk. Másrészt a madarak jel-
zik a Lambayeque- vagy Sicán-stílus bizonyos be-
folyását és a középsô horizont furcsa esztétikai íz-
lését (SCHMIDT 1929:XI. szôttes).
M. J. J.

296 …ÉS AKKOR MEGÉRKEZTEK AZ INKÁK

Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 297

216. Díszített szertartási kés

RÉZ
M.: 25,8 CM, SZ.: 12,2 CM, S.: 182,82 G
CHIMÚ-KULTÚRA, KÉSEI ÁTMENETI PERIÓDUS
I. SZ. 1000–I. SZ. 1470
MUSEO DE AMÉRICA MADRID
CE2002-05-122

A kukorica (Zea mays) volt az egyik legfontosabb

alapélelmiszer a spanyolok elôtti idôkben. Nem
csupán az Andokban élô emberek fogyasztották,
hanem az isteneknek és a huakáknak is ezt ajánlot-
ták fel. A kukorica cseréjének és szétosztásának
kötelezettsége pedig hozzájárult az uralkodók és
az alávetettek közötti egyensúly fenntartásához.
Mivel a kukoricának rendkívül fontos szerep
jutott a rítusok során és a mindennapi étkezés-
ben, ezért az inka állam gondot fordított arra,
hogy a hadsereg megfelelô módon ossza szét, és
mindenki hozzájuthasson.
A nagy mennyiségû kukorica termelésének igé-
nye egyrészt új típusú földmûvelési technikák ki-
fejlesztését követelte meg, másrészt a támogatást
kérô rítusokat is gyakorta meg kellett tartani. Így
az emberek és istenek, technikák és rítusok együtt
tették lehetôvé, hogy mindenki megfelelô mennyi-
ségû kukoricához juthasson (SANTILLANA 1999).
A támogatást kérô összetett rítusok során áldozati
ajándékokat adtak a földnek, a víznek és a kuko-
ricának, így biztosították a termôföld megöntö-
zéséhez szükséges csapadékot. A szent vízforrá-
soknak, így a havasoknak, tavaknak és folyóknak
áldozatként kínált legfontosabb tárgy a mullu vagy
Spondylus kagyló volt. Ezek az ôsi rítusok messze
az inkák elôtti idôkbe nyúlnak vissza.
A földmûvelô teraszok kialakítása hatékonyan
segítette elô a kukorica termesztését azokban a
zónákban, amelyek klimatikusan alkalmasak vol-
tak erre, de a víz vagy a mûvelhetô földterület hi-
ánya gondot okozhatott. Azokon a területeken
pedig, ahol e nélkül is termeszthettek kukoricát, a
teraszok meghonosítása növelte a termés mennyi-
ségét és minôségét. A teraszos kukoricatermesz-
tést már az inkák elôtt is ismerték az Andokban.
A földmûvelô teraszokon nagyon sok külön-
bözô kukoricafajtát termesztettek, sôt bizonyos
típusú teraszokra meghatározott kukoricafajtákat
szántak. A teraszok közötti különbség alapvetô-
en a magasságtól és a nedvességtôl függött. A je-
lenleg termesztett különbözô kukoricafajták kö-
zül kitûnik a parkay sara fajta, amely megfelel az
úgynevezett „birodalmi fehér kukoricának” és a
tengerszint felett 2800 és 3300 méter között ülte-
tik. Nagyszemû, ezért sok víz és trágya szükséges
a termesztéséhez. Ezt egykor az inkák és a nemes-
ség fogyasztották. Az uwina fajta kisebb szemû
és sárga, alacsonyabb hômérsékleten is megte-
rem, erjesztett kukoricasörként (chicha) vagy süt-
ve is fogyasztható.
Formája alapján ezt a rézkést rituális alkalmak-
kor használták, felületét nyolc kukoricacsô díszíti.
J. A.

IV. ÚJ ÁLLAMOK – TOVÁBB ÉLÔ TRADÍCIÓK 297

Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 298
217 ■ Fülkorongok
ARANY
A) M.: 10 CM, Á.: 6 CM, S.: 22,95 G
B) M.: 10 CM, Á.: 6 CM, S.: 22,95 G
CHIMÚ-KULTÚRA, KÉSEI ÁTMENETI PERIÓDUS
I. SZ. 1000–I. SZ. 1470
MUSEO DE AMÉRICA MADRID
CE2002-05-100; 2002-05-101
A granulációs technika lényege, hogy a fémmû-
vesek kis gömböket forrasztanak egy lemezre, és
így hoznak létre rajta egy meghatározott mintá-
zatot. Ez a technika nagyon ôsi, alkalmazták töb-
bek között a keleti, az egyiptomi, a mükénéi és
az etruszk aranymûvesek is. A szemcséket úgy ké-
szítik el, hogy egy vékony aranylemezt egyenlô
nagyságú kis négyszögekre vágnak szét, majd
azokat egy olvasztótégelybe teszik, és úgy kever-
nek közéjük szénport, hogy a négyszögek ne
érintkezzenek egymással. Az olvasztótégelyt ad-
dig a pontig hevítik, amíg az aranyrészecskék
298 …ÉS AKKOR MEGÉRKEZTEK AZ INKÁK
összeolvadnak, és elkülönült gömböket alkotnak
a szénporban. Ezután az olvasztótégely tartalmát
kimossák és leszûrik, hogy a hasonló átmérôjû
aranygömböket különválaszthassák. A gömbök
forrasztásának módjáról számos feltételezés léte-
zik: 1. a lemez és a szemcsék közé finom por alak-
ban aranyat és ezüstöt helyeztek, majd ezt olvasz-
tották meg; 2. a szemcséket kis mennyiségû ónnal
olvasztották hozzá a lemezhez; 3. rezet, elemi sze-
net, malachitot és szerves ragasztóanyagokat
használtak erre a célra. Úgy tûnik, az utóbbi vál-
tozat a legvalószínûbb.
Ezek a fülkorongok a chimú aranymûvesek ál-
tal elért kivételes technológiai tudásról és stílus-
beli igényességrôl tanúskodnak. Egy kör alakú
aranylemezen alakították ki a központi mintát és
a díszített szegélyeket. A lemezhez kapcsolódó
szár egy téglalap alakú lemezbôl készült, melyet
hengerré hajlítottak, és összeforrasztottak. A köz-
ponti minta négy aranylapból kialakított, három-
dimenziós madarat ábrázol. A madár lapos testét,
nyakát, fejét és csôrét forrasztással egyesítették.
A madár jellegzetes jegyeit, így a szemét és a
szárnytollait domborítással mintázták meg. A fül-
korongok peremének mintázata a granulációs
technika egyik csodálatos példája. Minél kisebbek
voltak az aranygömbök, annál nehezebb feladat
volt a velük való munka. A díszítést egy spirális sáv
egészíti ki, és ez adja meg végsô formáját ennek
a különleges esztétikai élményt nyújtó tárgynak.
Az ehhez hasonló füldíszek felbukkanása a te-
metkezési emelvényekben azt jelzi, hogy rendkí-
vül fontos részei voltak a chimú sírmellékleteknek.
Chan Chan városát a spanyol hódítástól kezdve
számos alkalommal kirabolták, és az ott talált fé-
meket beolvasztották. Csak kevés chimú fémmû-
vességre utaló tárgy maradt fenn, ezért is rendkí-
vül értékesek ezek a darabok.
J. A.
Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 299

218 ■ Fülkorongok mozaikkal A két fülkorongon ugyanazt a motívumot ábrá-

FA, SPONDYLUS KAGYLÓ, GYÖNGYHÁZ, KÔ,
GYANTA
Á.: 9 CM
CHIMÚ-KULTÚRA, KÉSEI ÁTMENETI PERIÓDUS
I. SZ. 900–I. SZ. 1470
LINDEN-MUSEUM STUTTGART
M 32248 L
zolták: egy istenséget, mindkét kezében pálcá-
val. Ez az Andok középsô területének egyik alap-
vetô motívuma. A „botos isten” alakja elôször
Chavín vallásos mûvészetében bukkant fel (BUR-
GER 1992; ROWE, J. H. 1962; CAMPANA 1995; STONE-
MILLER 1995), majd kétezer évvel a Chimú-mûvé-
szet megjelenése elôtt. Központi motívumként
jelenik meg a Tiahuanaco-kultúra (YOUNG-SAN-
CHEZ 2004; KOLATA 1993; JANUSEK 2006) híres Nap-
kapuján is. A chavíni és a Napkapun látható „bo-
tos isten” két, kígyó formájú botot tart a kezében,
a fülkorongon megjelenô alak jobbjában fônöki
pálca, baljában pedig buzogány látható trófea-
fejjel. Fejét szétterülô tolldísz ékesíti, és nagy fül-
korongokat visel.
D. K.

IV. ÚJ ÁLLAMOK – TOVÁBB ÉLÔ TRADÍCIÓK 299

Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 300
219 ■ Fülkorong A korong alakú füldíszek az andesi fémmûvesség
ARANY ÉS EZÜST jellegzetes tárgyai, amelyek gyakran feltûnnek a
M.: 2 CM, Á.: 3,5 CM, S.: 7,03 G magas rangú személyeket ábrázoló jelenetekben.
CHIMÚ-KULTÚRA, KÉSEI ÁTMENETI PERIÓDUS A Chimú-mûvészetben a madarak fontos iko-
I. SZ. 100–I. SZ. 1470 nográfiai elemek voltak, mivel utaltak az ember
MUSEO DE AMÉRICA MADRID és az ôt körülvevô tengerparti környezet kapcso-
CE2002-05-091 latára. A nagy építészeti emlékek, a dombormû-
vek mintái és a falfestmények mind arra utalnak,
hogy a chimú társadalom szoros kapcsolatban állt
a tengerrel. Ez nem meglepô, mivel fejlôdésük
központja gyakorlatilag a Csendes-óceán partján
volt. A tenger ezért nem csupán az egyik legfon-
tosabb élelemforrást jelentette számukra, hanem
meg is ihlette a chimú mûvészeket.
Chan Chan, a chimú fôváros a spanyolok elôt-
ti Amerika legnagyobb, vályogtéglából készült
városa volt, ahol a királyi család és az uralkodók
lakóhelyeiként szolgáló paloták álltak. Ez a város
olyan vályogfalakkal körülkerített, téglalap alapú
épületegyüttesekbôl állt, amelyek akár hatszáz-
ötven méter hosszúak és kilenc méter magasak
is lehettek. A város összesen hat négyzetkilomé-
ter alapterületû volt. Az építészeti együttest tér-
ben is tudatosan megtervezték: a nagy, téglalap
300 …ÉS AKKOR MEGÉRKEZTEK AZ INKÁK
alapú terek, a kis építmények, a mûhelyek és a
köznép lakónegyedei mind észak–déli tájolásúak
voltak. Egyértelmûen elkülönültek a nyilvános és
a szimbolikus vagy vallási célból létrehozott te-
rek. A szent terek közé tartozott néhány olyan U
alakú építmény is, amelybe embereket temettek
el. E sírok jelenléte is megerôsíti a tér rituális jel-
legét. A chimú királyi család sírjait rejtô emelvény
egyike a legfontosabb építményeknek. Úgy tû-
nik, hogy minden épületegyüttesben vagy palo-
tában ezt építették fel utoljára.
A képen látható fülkorong két részbôl áll.
Ezüstlemezbôl készült szárát hô és nyomás által
rögzítették az aranykoronghoz. A tengeri mada-
rakat karcolótûvel vésték rá a korong tetejére, vé-
sô és karcolótû segítségével pontoztak ki egyes
részeket, majd az egészet egy körrel határolták.
Érdekes megfigyelni a fémek kombinációját. Az
eltérô színû arany és ezüst közösen nyújtja a tárgy
szépségét, és kifejezi az andesi gondolkodás dua-
lizmusát.
J. A.
Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 301

220 ■ Nyaklánc A chimú nyakláncokat különbözô formájú üreges elképzeljenek egy természetfölötti világot. Érde-
ARANY aranyszemekbôl készítették. A 220. képen látha- kes megfigyelni, hogy az andesi mítoszok földraj-
H.: 26 CM, S.: 10,71 G tó nyaklánc esetében gömb alakú aranyszemek zilag milyen széles körben terjedtek el. Egykor egy
CHIMÚ-KULTÚRA, KÉSEI ÁTMENETI PERIÓDUS közé csô alakú láncszemeket illesztettek. A nyak- konkrét helyen alakultak ki, de aztán adaptálód-
I. SZ. 1000–I. SZ. 1470 lánc központi részén három csô alakú és egy gömb tak különbözô földrajzi helyekhez. Ez a dinamika
MUSEO DE AMÉRICA MADRID alakú szem látható. A 221. képen lévô nyaklánc világosan látszik, ha bizonyos mítoszokkal és le-
CE2002-05-073 központi részén három antropomorf láncszem, gendákkal kapcsolatos ikonok újbóli megjelené-
mellettük pedig gömb alakú szemek láthatók. sét vizsgáljuk. Emellett ez a mitológiai háttér bi-
221 ■ Nyaklánc A bagoly sok kultúrában vált a legendák egyik zonyos társadalmi értékeket, viselkedésmintákat
ARANY központi alakjává. Mivel éjszakai állat, ezért az és mûvészi kifejezésmódokat is meghatározott az
H.: 57 CM, S.: 11,55 G Andokban a föld alatti világgal, az okkult dolgok- Andokban.
CHIMÚ-KULTÚRA, KÉSEI ÁTMENETI PERIÓDUS kal, az éjszakával és a halállal kapcsolják össze J. A.
I. SZ. 1000–I. SZ. 1470 (HOCQUENGHEM 1987). Ez a rézkés vagy rézspatu-
MUSEO DE AMÉRICA MADRID la szertartási szerepet töltött be. Nem csupán ab-
CE2002-05-072 ból következtetünk erre, hogy egy mitikus bag-
lyot ábrázol, hanem az is erre utal, hogy a késen
222 ■ Díszített kés nem fedezhetôk fel használat nyomai. Lehetsé-
RÉZ ges, hogy egykor egy sírmelléklet része volt.
H.: 22,5 CM, SZ.: 7,4 CM, S.: 141,08 G A mítoszok és legendák fôszereplôi, a mesés
CHIMÚ-KULTÚRA, KÉSEI ÁTMENETI PERIÓDUS személyek egy olyan természetfölötti térben lé-
I. SZ. 1000–I. SZ. 1470 teznek, ahol az egymással ellentétes erôk meg-
MUSEO DE AMÉRICA MADRID nyilvánulnak, és ezáltal értelmezhetôvé válik a ter-
CE2002-05-123 mészet elemeinek és a kultúrának az eredete.
A természet maga ihleti meg az embereket, hogy

IV. ÚJ ÁLLAMOK – TOVÁBB ÉLÔ TRADÍCIÓK 301

Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 302
223 ■ Jogar csúcsa
RÉZ
M.: 3,8 CM, Á.: 5 CM, S.: 136,9 G
CHIMÚ-KULTÚRA, KÉSEI ÁTMENETI PERIÓDUS
I. SZ. 1000–I. SZ. 1470
MUSEO DE AMÉRICA MADRID
CE2002-05-119
A chimú fémmûvesek dolgozták ki leghatásosab-
ban azt a módszert, amelynek segítségével a tár-
gyak háromdimenziós benyomást kelthettek. Eh-
hez a tárgyak egyes elemeit, figuráit különbözô
síkban helyezték el, és változatos módon illesztet-
ték egymáshoz. Peru északi tengerpartján ebben
az idôszakban a forma, a stílus és az esztétikai sa-
játosságok szoros kapcsolatba kerültek a gyártá-
si technikákkal. Nem a fémek megolvasztásával
és formába öntésével igyekeztek háromdimenzi-
ós benyomást kelteni, hanem úgy, hogy fémle-
mezeket helyeztek egymásra, majd kikalapálták
azokat. A chimú esztétikai kánon nem csupán azt
írta elô, hogy egy fémtárgynak milyen méretûnek
kell lennie, hanem meghatározta azt is, hogy mi-
lyen csengô hangja, csillogása és különbözô irány-
ba ható fénytörése legyen ahhoz, hogy valóság-
hûnek tûnjön.
A sírokban gyakran találnak a régészek függô-
vel ellátott réztárgyakat. Sok ilyen tárgy esetében
302 …ÉS AKKOR MEGÉRKEZTEK AZ INKÁK
kombinálták a különbözô technikákat: a tárgyat 224 ■ Függô
formába öntötték, míg a hozzáillesztett függôket RÉZ
lemezekbôl kalapálták ki. A függôk sajátos dina- M.: 4,5 CM, SZ.: 2,8 CM, S.: 10,62 G
mikát adtak a tárgynak, mivel mozgatásuk során CHIMÚ-KULTÚRA, KÉSEI ÁTMENETI PERIÓDUS
a fém hangot adott. I. SZ. 1000–I. SZ. 1470
A képen látható tárgy egykor egy pálca vagy MUSEO DE AMÉRICA MADRID
egy jogar része volt. Mindez azt jelzi, hogy egy- CE07402
kori birtokosának hatalma és elôjogai voltak, mi-
vel a pálca a hatalom kinyilvánításának fontos esz- Ez a kicsiny, öntéssel készült függô gyümölcsöt
köze volt az Andokban. De nemcsak alakja utalt majszoló majmot ábrázol. A majom az andesi kul-
viselôje rangjára, hanem a függôk hangja és a turális fejlôdés kezdeteitôl a mûvészeti alkotások
tárgy fémes csillogása is. témája, és az andesi kultúra ôserdei gyökereire
A zene mindig rendkívül fontos eleme volt hívja fel a figyelmet.
a rítusoknak. Sok különbözô anyagból készült A. V. C.
hangkeltô eszközt ismertek az egyes kultúrákban.
Ilyen volt például a Strombus csigából készült kürt
(pututo, lásd 30. kép) és a moche trombita is (lásd
43. kép).
A jogarcsúcs elkészítéséhez is különbözô
technikákat alkalmaztak. Elôször formába ön-
tötték a tárgynak azt a részét, amelyet a jogar
végére helyeztek fel. A függôket ezzel szemben
kalapált lemezekbôl készítették el. Ezek a füg-
gôk apró fejeket ábrázolnak, a szemek és szá-
jak gyöngykagylóból készültek. Nagyon vékony
fémszalagokkal, mechanikus úton rögzítették
ôket a tárgy öntött részéhez.
J. A.
Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 303
225 ■ Buzogány (macana)
FA, KAGYLÓ ÉS CSONT
M.: 58 CM, SZ.: 7 CM
CHIMÚ-KULTÚRA, KÉSEI ÁTMENETI PERIÓDUS
I. SZ. 1000–I. SZ. 1470
MUSEO DE AMÉRICA MADRID
CE2002-05-142
226 ■ Csillagfejû buzogány
FA, FÉM, NÖVÉNYI ROST
M.: 38,5 CM, SZ.: 8,5 CM
CHIMÚ-KULTÚRA, KÉSEI ÁTMENETI PERIÓDUS
I. SZ. 1000–I. SZ. 1470
MUSEO DE AMÉRICA MADRID
CE2002-05-150
E két támadófegyver alakja Andok-szerte jól is-
mert, ennek ellenére mindkét tárgyon találunk né-
hány különleges vonást. Ahogy már említettük, a
különbözô fajtájú buzogányoknak nincs sok tipo-
lógiai változatuk. Olyan hosszú nyelû eszközök
tartoznak ide, amelyek végéhez kôbôl vagy fém-
bôl készült, kiszélesedô fejet rögzítettek.
Az elsô buzogány kemény algarrobofából
(Prosopis pallida) készült, és fejének kukoricacsô
formája van. A buzogányfejen egy kétéltû állat
képe látható, amelynek szemét néhány ibolyaszí-
nû Spondylus calcifer tengeri kagyló darabjainak
berakásával alakították ki. A fegyver nyelét csont-
és kagylódarabbal (Spondylus princeps, illetve tür-
kizberakással díszítették.
A másik buzogány nyele is fából készült, de
alakja eltér az elôzôétôl. Nyelének végébe egy öt-
ágú csillag alakú fémfejet illesztettek. Ez fokozta a
fegyver ütôerejét, mivel megsokszorozta az ellen-
ségre mérhetô csapás hatékonyságát. A nyél köré
egy kötelet tekertek, hogy a fejet jobban stabilizál-
ják, és hozzáillesszék a tárgyhoz. Ugyanez a kötél
rögzíti a buzogányt egyedivé tevô, fej formájú fém-
véget is. A fej végét élesre kalapálták. Így a szer-
számnak két funkciója is lett: a test test elleni küz-
delemben veszélyes ütôfegyverként használták,
miközben vágott sebek ejtésére is alkalmas volt.
G. A. Q.
IV. ÚJ ÁLLAMOK – TOVÁBB ÉLÔ TRADÍCIÓK 303
Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 304
227 ■ Idol
FA
M.: 156 CM, SZ.: 12 CM
CHIMÚ-KULTÚRA, KÉSEI ÁTMENETI PERIÓDUS
I. SZ. 1000–I. SZ. 1470
MUSEO DE AMÉRICA MADRID
CE13336
228 ■ Idol
FA
M.: 101 CM, LEGNAGYOBB Á.: 15,5 CM
CHIMÚ-KULTÚRA, KÉSEI ÁTMENETI PERIÓDUS
I. SZ. 1000–I. SZ. 1470
MUSEO DE AMÉRICA MADRID
CE13331
Ez a két idol két olyan merev vonalakkal megfa-
ragott faszobor, amelynek nincsen semmiféle
olyan vonása, amely alapján természetfölötti
lényként azonosíthatnánk. A második alakot
szembôl ábrázolták, testtartása kifejezéstelen,
gyomránál összekulcsolt keze sem árulkodik ar-
ról, hogy éppen mit csinál. Felületesen kidolgo-
zott arcát csak néhány, az orrtól az állcsont fe-
lé tartó és a szemére utaló bevésett vonal jelöli.
Ruhája hasonlóan egyszerû. Sisakszerû fejfedôt
visel, melyrôl hátul valamilyen szalag lóg le a tar-
kójára. Egy hátul megkötött, rövid szoknya vagy
ágyékkötô egészíti ki a ruházatát. A faragás
technikája sem tûnik túl bonyolultnak. Valószí-
nûleg egy szeggel és egy fémélû tárggyal vésték
ki egyetlen fából a figurát. Sajnos nem tudjuk
pontosan meghatározni a fa fajtáját, feltételez-
hetôen algarrobofából (Prosopis pallida) készült.
A régészeti irodalomban jól ismertek és kime-
rítôen dokumentáltak az ehhez hasonló, fából fa-
ragott szobrok. A chimor királyság fôvárosát,
304 …ÉS AKKOR MEGÉRKEZTEK AZ INKÁK
Chan Chant benépesítô palotákban számos ha-
sonlóképpen kidolgozott tárgyat találtak. Ugyan-
csak jelentôs mennyiségû ilyen tárgy került elô a
chimú mitikus hôsnek emelt templomból (Huaca
Tacaynamo) a vályogfalakból épült nagyváros ha-
tárában. Általában a tanácstermek falba mélyesz-
tett fülkéibe vagy a palota egyéb nyilvános terei-
be helyezték el ôket. A képen látható idolok,
szemben az antropomorf szobrok többségével,
rúdban folytatódnak. Mindez azt jelzi, hogy a ru-
dat egykor beásták a földbe. Erre utal az is, hogy
a több mint egy méter magas faragványok felét
ez teszi ki. A Chimú-szobrok 50–55 centiméter
magasak voltak, tehát ha ezt a cölöpöt beásták a
földbe, akkor az idolok mérete megfelelt a bevett
szabványnak.
A Chimú-faszobrokat általában kagyló-,
gyöngyház és egyéb anyagból készült berakások-
kal díszítették. Ezeken a tárgyakon azonban nem
találjuk meg ezek nyomait, kivéve talán a szem-
gödröket, ahol egykor hasonló díszítések lehettek.
G. A. Q.
229 ■ Férfiszobor
FA
M.: 19 CM, SZ.: 5 CM
CHIMÚ-KULTÚRA, HUACA ESMERALDA,
KÉSEI ÁTMENETI PERIÓDUS
I. SZ. 900–I. SZ. 1470
NÉPRAJZI MÚZEUM, BUDAPEST
97.10.33
A feltehetôen algarrobofából faragott szobor
megformálásában a nagyméretû, épületfülkék-
ben elhelyzett idolokra hasonlít. Lelôhelye a chi-
mú fôváros, Chan Chan közelében található Hu-
aca Esmeralda nevû piramis.
Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 305
230 ■ Figurális edény
FEHÉR ALAPON FEKETE FESTÉK, KERÁMIA
M.: 43 CM, SZ.: 29 CM
CHANCAY-KULTÚRA, KÉSEI ÁTMENETI PERIÓDUS
I. SZ. 1000–I. SZ. 1450
MUSEO DE AMÉRICA MADRID
CE1997-03-007
231 ■ Cuchimilco
FESTETT KERÁMIA
M.: 56 CM, SZ.: 34 CM
CHANCAY-KULTÚRA, KÉSEI ÁTMENETI PERIÓDUS
I. SZ. 1000–I. SZ. 1450
MUSEO DE AMÉRICA MADRID
CE2002-05-032
Azt követôen, hogy a huari városok elnéptelened-
tek, és Tiahuanaco, illetve Pachacamac lakossága
is csökkent, a Peru középsô partvidékén fekvô
Huaura- és Lurín-völgy által közrefogott területen
létrejött egy kultúra, amely Chancay néven vált is-
mertté. Egy kevéssé ismert és kutatott kultúráról
van szó, mivelhogy a sírok jelentôs részét kifosz-
tották, és kevés olyan régészeti lelôhely létezik,
amely lehetôvé tenne egy tudományos igényû
ásatást. Mindazonáltal a múzeumokban bôsége-
sen találhatók Chancay-tárgyak, úgy agyag-
edények, mint textilek, amelyek feltûnôen jó mi-
nôségûek, változatos technikai megoldásokkal
készültek, és bonyolult ikonográfiával bírnak. Fô
elôfordulási helyük a terekkel és szertartási dom-
bokkal borított Lauri és Pisquillo.
A Chancay-kultúra kerámiájának sajátos jel-
lege elsôsorban az alkalmazott agyag fajtájának,
a technikai megoldásoknak, a tárgyak formavi-
lágának és díszítésének köszönhetô. A felhasz-
nált agyag néha durva, egyenetlen hatást kelt,
és az edények felületén kiütközik a felhasznált
soványítóanyag, továbbá gyenge minôségû a fe-
lület fényezése. Elôállításukhoz egyaránt alkal-
mazták a formába préselést, a szabadkézi min-
tázást és a rátétes technikát. Az edények felületét
tejszerû, fehér engobe-bal vonták be, díszítésük-
höz pedig vörös, de leginkább fekete ásványi
festéket használtak. Az alkalmazott díszítômotí-
vumok geometrikusak: a rombuszok, háromszö-
gek, egymást metszô vonalak stb., hasonlatosak
a textileken alkalmazottakhoz. Formai megjele-
nésük változatos: lehetnek rövid nyakú korsók,
amelyek gyakran fej- és orrdíszekkel, arcfestés-
sel ellátott személyeket ábrázolnak, akiknek a
felsô végtagjaik csak sejthetôk, kezükben szer-
tartási edényeket tartanak. Lehetnek álló mez-
telen figurák, úgy férfiak, mint nôk. Karjukat
kinyújtják vagy felemelik, és mutatják a tenyerü-
ket, a nemi szerveik hangsúlyosak: ôk az úgyne-
vezett cuchimilcók. Istenségekként vagy áldoza-
ti tárgyként értelmezték ôket, és a bôséggel, a
termékenységgel, valamint a halottkultusszal
hozták ôket összefüggésbe (LAVALLE 1982), de
tartották ôket a sírok ôrzôinek is, mivel az elte-
metett személyek teste köré helyezve is megta-
lálták ôket, mint például a 231. számú tárgyat.
Elôfordulnak még harcosok buzogányokkal vagy
dorongokkal, pánsípon játszó figurák, vaskos
nyakú és széles lábú lámák, a szôrtelen andesi
kutyát ábrázoló figurák, kettôs testû, sípoló, em-
ber alakú, híddal összekötött kiöntôcsöves pa-
lackok vagy hordszéken ülô alakok.
A különbözô típusú kerámiafigurákon több-
féle arc- és testfestés, fejdíszek, valamint kopo-
nyatorzítás is megfigyelhetô, sôt hétköznapi te-
vékenységek közben is ábrázolják ôket, amint
éppen pánsípon játszanak, vagy harci buzogá-
IV. ÚJ ÁLLAMOK – TOVÁBB ÉLÔ TRADÍCIÓK
nyokat, uralkodói pálcákat vagy szertartási poha-
rakat tartanak a kezükben. Az ábrázolt állatok
közül kiemelkednek a rókák, a majmok, a lámák,
a kutyák, a kígyók, a szarvasok, továbbá a ten-
geri állatok, például a pelikánok.
A régészeti leletek, kerámiák, textilek és szö-
vôszékkellékek, valamint az ismert történeti ant-
ropológiai adatok értelmezésébôl az a követ-
keztetés vonható le, hogy Chancay egy békés
fônökség volt, erôsen rétegzett társadalommal,
amint ezt megerôsíteni látszanak a temetkezési
szokások és a presztízstárgyak: hordszékek, füldí-
szek, a számos és gazdagon díszített textil.
A lakosság mezôgazdasággal, vadászattal, halá-
szattal és állattartással foglalkozott. A lámákat
széleskörûen ábrázolták, ami arra enged követ-
keztetni, hogy fontos funkciót töltöttek be. Egy
olyan társadalom jöhetett így létre, amely lehetô-
vé tette, hogy a takácsok és a fazekasok speciali-
zálódhassanak. Úgy tûnik, hogy ez a fônökség
elôbb a Chimú, majd az Inka Birodalom uralma
alá került az i. sz. 14–15. század során.
A. V. C.
305
Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 306

232 ■ Plasztikus és festett díszítésû korsó

ÉGETETT AGYAG
M.: 20,9 CM, SZ.: 11,2 CM
CHANCAY-KULTÚRA, KÉSEI ÁTMENETI PERIÓDUS
I. SZ. 900–I. SZ. 1470
THÚRY GYÖRGY MÚZEUM, NAGYKANIZSA
82.1.9

Az edény testét négy függôleges festett sáv ta-

golja, melyek közül kettô Y alakban kettéágazik.
Az Y „elágazásánál” egy kis applikált madárfigu-
ra található (az edény falán lévô horpadás talán
akkor keletkezett, amikor az állatfigurát rányom-
ták). Az Y által alkotott háromszögben egy fes-
tett hal (?) látható, melynek szájából egy fogazott
szélû háromszög indul, annak belsejében egy
szemre emlékeztetô motívum jelenik meg. Az
edény zöldesbarna színe a Chancay-áruk jellegze-
tes árnyalata, csakúgy mint a lilásbarna festék,
mely a tökéletlen égetés következtében az edény
felületére égett, megrepedezett és feltúrósodott.
Gy. J.

233 ■ Figurális díszítésû korsó

FESTETT KERÁMIA
M.: 25,8 CM, Á.: 15,1 CM
CHANCAY-KULTÚRA, KÉSEI ÁTMENETI PERIÓDUS
I. SZ. 900–I. SZ. 1470
THÚRY GYÖRGY MÚZEUM, NAGYKANIZSA
82.1.11

Az edény a Chancay-kultúra jellegzetes alkotása.

Anyaga erôsen soványított szemcsés, vajszínûre
égetett felületére áttetszô barna festéssel geo-
metrikus mintázatot vittek fel, majd az edény ol-
dalára apró állatfigurákat illesztettek.
Gy. J.

306 …ÉS AKKOR MEGÉRKEZTEK AZ INKÁK

Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 307

234 ■ Emberalakos edény

FESTETT KERÁMIA
M.: 22,2 CM, Á.: 12,9 CM
CHANCAY-KULTÚRA, KÉSEI ÁTMENETI PERIÓDUS
I. SZ. 900–I. SZ. 1470
THÚRY GYÖRGY MÚZEUM, NAGYKANIZSA
82.1.38

Az edény teste nôi testet, a nyaka emberi fejet

formáz. Az edénytest közepén húzódó vízszintes
sáv talán az emberalak övét jelképezi, rajta belse-
jükben pontot tartalmazó háromszögek sorakoz-
nak. A nôi alak homlokpántját cikkcakkvonal kö-
zé szorított madárfigurák (?) díszítik. A fejpánt a
nôi alak hátoldalán egy gyereket rögzít. Az arc-
rész kidolgozása alapján úgy tûnik, hogy formá-
ban préselve készült.
Gy. J.

235 ■ Emberalakos agyagedény

FESTETT KERÁMIA
M.: 23,2 CM, SZ.: 13,6 CM
CHANCAY-KULTÚRA, KÉSEI ÁTMENETI PERIÓDUS
I. SZ. 900–I. SZ. 1470
THÚRY GYÖRGY MÚZEUM, NAGYKANIZSA
82.1.14

Az edény testét stilizált emberi test, kiöntôrészét

emberi fej alkotja. A nyomok arra utalnak, hogy
az edénytestet két, formába préselt függôleges
félbôl illesztették össze, majd arra illesztették rá
a kiöntôrészt. Az edény testét alkotó, ülô hely-
zetben ábrázolt emberi testen a végtagok dom-
bormûszerûen kidolgozottak, eltekintve a figura
két kezétôl és a benne tartott, különálló edény-
ként megformált serlegtôl (quero), amelyeket az
edényre applikáltak. Szemeit állatfigurák (lámák
[?] nyakukba akasztott tárggyal) formájában je-
lenítették meg, füleire egy-egy fülkorongot app-
likáltak, melyre pontokat magában foglaló négy-
zethálós mintát festettek. A figura koponyájának
felsô részén függôlegesen applikált díszek sora-
koznak, valószínûleg kukoricacsövek.
Gy. J.

IV. ÚJ ÁLLAMOK – TOVÁBB ÉLÔ TRADÍCIÓK 307

Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 308
Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 309
236 ■ Nôi szobor
FESTETT KERÁMIA
M.: 47,3 CM, SZ.: 27,3 CM, V.: 11,3 CM
CHANCAY-KULTÚRA, KÉSEI ÁTMENETI PERIÓDUS
I. SZ. 900–I. SZ. 1470
NÉPRAJZI MÚZEUM, BUDAPEST
2006.17.1
A Chancay-kultúra kerámiája javarészt mély ak-
nasírokból ismert, amelyekbe a szôttesekbe csa-
vart halottakból formált múmiakötegek mellé
gyakran tucatnyinál is több kerámiát helyeztek.
Közülük a leghíresebbek a nagyméretû antropo-
morf szobrok, amelyeket feltehetôen az elhuny-
tat a túlvilágra kísérô szolgák helyett tettek a
sírba. Hasonlóan jellemzô edényformák az em-
beralakos edények, az ovális korsók, a lapos pa-
lackok, az alacsony tálak, továbbá a kitárt karú,
merev tartású, torzított koponyájú antropomorf
figurák, illetve az állatszobrocskák. A Chancay-
kerámia jelentôs része kétrészes mintában
készült, majd az edénytestre illesztették a kü- tálja. Az arcon látható festés ugyancsak valódi
lönbözô háromdimenziós díszítményeket, apró arcfestést jeleníthet meg.
majmokat, halakat, madarakat vagy éppen az
emberek kezében tartott serleget. A legtöbb ke- Gy. J.
rámiát zöldesfehér, gyakran rossz minôségû, vé-
kony, egyenetlen, átütô engobe-bal vonták be, 237 ■ Üreges nôi szobor
arra kerültek a barnásfekete geometrikus és ant- FESTETT KERÁMIA
ropomorf minták, bár a kultúra korábbi szakaszá- M.: 63,5 CM, SZ.: 31,5 CM
ban vörös festést is alkalmaztak (Chancay trico- CHANCAY-KULTÚRA, KÉSEI ÁTMENETI PERIÓDUS
lor vagy fehér alapon fekete és vörös). A többi I. SZ. 900–I. SZ. 1470
perui kultúrához hasonlítva a Chancay-fazeka- NÉPRAJZI MÚZEUM, BUDAPEST
soknak komoly nehézségeik lehettek edényeik ki- 73.162.46
égetésével, ha figyelembe vesszük a nagyszámú,
égetés során eldeformálódott edényt, üvegessé A meztelen nôt ábrázoló szobor feje deformált,
vált, szinte lilára égett festéket. Az itt látható szo- három helyen átlyukasztott, ahová eredetileg tol-
bor egész felületét vajszínû engobe borítja, ezen lakat tûztek. A homloktól felfelé a fejet feketére
barna/fekete festés található. Koponyája hátra- festették. Ezen – mintegy fejpántként – ismétlô-
felé torzított, átellenes oldalaiba egy-egy lyukat dô lépcsômotívumok és körök formájában nega-
fúrtak. Homlokára lépcsômotívumokat formázó tív, azaz a fekete festés alatti vajszínû engobe ál-
mintát festettek, ami – bár eltérô mintákkal – há- tal alkotott díszítés látható.
tul is folytatódik. Alighanem a fejfedô pántját imi- Gy. J.
IV. ÚJ ÁLLAMOK – TOVÁBB ÉLÔ TRADÍCIÓK 309
Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 310

238 ■ Emberalakos urna Az ehhez hasonló urnák a Chancay-temetkezé-

FESTETT KERÁMIA
M.: 48,4 CM, SZ.: 24,5 CM , Á.: 22,5 CM
CHANCAY-KULTÚRA, KÉSEI ÁTMENETI PERIÓDUS
I. SZ. 900–I. SZ. 1470
NÉPRAJZI MÚZEUM, BUDAPEST
78.126.2
sek jellegzetes halotti mellékletei. A megjelenített
figura kukoricasör (chicha) felszolgálására való
szertartási serleget, querót tart a kezében. Ezt úgy
jelenítették meg, hogy a festéssel ábrázolt karok
applikálással készült kézfejben folytatódnak, és
maga a quero is egy különálló, miniatûr edény.
Az ábrázolt figura két lábát magzati pózban, fel-
húzva festették rá az edényre.
Gy. J.

310 …ÉS AKKOR MEGÉRKEZTEK AZ INKÁK

Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 311

239 ■ Szôttesdarab Az úgynevezett fátyolszövetek a Chancay- és

GYAPOT
H.: 76, SZ.: 81
CHANCAY-KULTÚRA, KÉSEI ÁTMENETI PERIÓDUS
I. SZ. 900–I. SZ. 1470
MAGÁNGYÛJTEMÉNY, BUDAPEST
egyszersmind az ôsi perui szôttesek legkülönlege-
sebb darabjai közé tartoznak. Általában fejfedô-
ként, fejdíszként szolgáltak. Ennél a technikánál a
láncfonalak nem párhuzamosan futnak, hanem új-
ra és újra egymást keresztezik, és átfûzött vetülék-
szálakkal vannak rögzítve. Légies szerkezete a
csipkére emlékeztet, díszítômintázata lehet geo-
metrikus vagy figuratív, illetve – mint ebben az eset-
ben – a kettô kombinációja. Itt rézsútos, váltakozó
sorokban ragadozókat és majmokat (?) látunk.
Gy. J.
Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 312

240 ■ Uncu
TEVEFÉLE SZÔRÉBÔL VAGY GYAPOTBÓL SODORT
FONAL
H.: 42 CM, SZ.: 68 CM
CHANCAY-KULTÚRA?, KÉSEI ÁTMENETI PERIÓDUS
I. SZ. 900–I. SZ. 1470
ETHNOLOGISCHES MUSEUM BERLIN
V A 21012

Az ujjatlan ing középsô részét lépcsôzetes keretbe

foglalt, sûrûn szôtt tengerimadár-motívumok (?)
díszítik, alsó szegélyén ugyanilyen technikával ké-
szült geometrikus motívumok sorakoznak.
Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 313
241 ■ Fej formájú serleg
EZÜST
M.: 16,2 CM, Á.: 5,4 CM, S.: 69, 56 G
ICA–CHINCHA-KULTÚRA, KÉSEI ÁTMENETI
PERIÓDUS
I. SZ. 1000–I. SZ. 1450
MUSEO DE AMÉRICA MADRID
CE07422
Egyetlen lemezbôl készült, fej formájú serleg,
átellenes oldalain kialakított két arcán kiugró
orral. Egy olyan, a tengerpart mentén elterjedt
fémmûveshagyomány része, amely Peruban a
kései átmeneti periódusban fejlôdött ki, és ame-
lyet a kései horizontig követhetünk. A tárgy
ezüst és réz ötvözetébôl készült, bár anyagában
az elôbbi elem dominál, ami lehetôvé teszi,
hogy a fém könnyebben nyújtható legyen. A ka-
lapálással kialakított lemezt domborítással for-
málták tovább (részletesebb magyarázatért lásd
a 278. számú tárgyat).
A Peru tengerparti sávjában végzett ásatások-
ból kitûnik, hogy ezeknek a serlegeknek kiemel-
kedô vallási szerepet tulajdonítottak. Egy hason-
ló ezüstserleget találtak a pachacamaci 1. rámpás
piramis udvarára vezetô folyosónál. Ebbôl követ-
kezôen az feltételezhetô, hogy a serleget áldozat-
ként használták azon szertartás során, amellyel a
fôépület bejáratát lezárták. Pachacamacban sok
helyütt találtak még hasonló áldozatokat, ame-
lyek bejáratok lezárásához kapcsolódtak. A Lima
közelében, a Rimac folyó völgyében fekvô San Ju-
an de Pariachiban végzett legfrissebb ásatások so-
rán egy újabb, kiugró orrú serleget találtak. Ez a
lelet egy olyan építményhez kapcsolódik, amelyet
az elit lakóhelyeként azonosítottak, és a kései át-
meneti periódus, illetve az inkáknak a középsô
partvidéken való megjelenése közötti idôszakra
datálható (VILLACORTA OSTOLAZA 2001).
Ez a kiugró orrú serleg abban különbözik a töb-
bitôl, hogy két, átellenes oldalán kialakított arca
van. Hasonló serlegeket találtak a Caleta de la
IV. ÚJ ÁLLAMOK – TOVÁBB ÉLÔ TRADÍCIÓK
Cruz lelôhelyen, valamint a 20. század elején a
San Lorenzo-szigeten (Közép-Peru) a Max Uhle ál-
tal vezetett ásatáson. A lelet – hasonlóképpen az
elôzôekhez – nagy jelentôségû politikai és vallási
eseményekhez kötôdött. A pachacamaci Festett
templomban találtak egy kettôs arcú faoszlopot,
amelyet a hely fôisteneként határoztak meg.
A serlegen látható két arc kapcsolatban állhatott
a pachacamaci istenség ábrázolásával (JIMÉNEZ
BORJA 1985).
A tárgyat a régészeti leletegyüttesekbôl elôke-
rülô és tudományosan feldolgozott, hasonló jel-
legû serlegekkel összehasonlítva megállapíthat-
juk, hogy ezek a perui partvidéken az i. sz. 900 és
1532 között élt népcsoportok fontos politikai és
vallási eseményeihez kapcsolódtak.
J. A.
313
Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 314

242 ■ Edény
FESTETT KERÁMIA
M.: 13 CM, SZ.: 11 CM
ICA-KULTÚRA, KÉSEI ÁTMENETI PERIÓDUS
I. SZ. 1000–I. SZ. 1450
MUSEO DE AMÉRICA MADRID
CE08401
243 ■ Tál
KERÁMIA
M.: 4,5 CM, Á.: 15,5 CM
ICA-KULTÚRA, KÉSEI ÁTMENETI PERIÓDUS
I. SZ. 1000–I. SZ. 1450
MUSEO DE AMÉRICA MADRID
CE16646
A Huari Birodalom bukása után a déli partvidék
völgyeiben számos új kultúra alakult ki, például
a Chancay, a Chincha és az Ica. Az Ica-kultúra az
azonos nevû folyó völgyében bontakozott ki, ere-
detileg bizonyára politikailag független volt, szer-
tartási és adminisztratív központja pedig az Ica la
Vieja nevû helységben, a mai Ica városának kö-
zelében feküdt. Ez a település dombokra épült
épületegyüttes volt, Chinchához hasonló elren-
dezésben. Mindkettô kultúrája nagyon homo-
gén, ami nyilvánvalóvá teszi, hogy e két szomszé-
dos völgy lakói között kommunikáció, kapcsolat
állt fenn. Az említett völgyek számos közös kul-
turális sajátossággal rendelkeztek, de kerámia-
stílusuk eltérô (például Ica, Chincha vagy Acarí).
Bár e völgyek kerámiamûvessége különféle stílust
és formát mutat, a köztük lévô, igen hangsúlyos
hatás és kapcsolat néha megnehezíti az azonosí-
tást. Ezért napjainkban ezeken a területeken egy
többé-kevésbé homogén kultúra meglétérôl be-
szélünk, melynek a völgyekben helyi változatait
találhatjuk – ezért azután ezt a stílust Chin-
cha–Icának nevezzük.
Az Ica-kerámiát minôsége és mintája miatt
mindig nagyra értékelték, és a szomszédos völ-
gyekben csodálták és utánozták. Az idôk során
ezt a területet a közeli Chincha-völgyben élô
szomszédai megszállták, majd 1476-ban Icát és
Chinchát elfoglalták az inkák, és beolvasztották
saját birodalmukba. Ettôl fogva e két terület az
Inka Birodalom fennhatósága alá tartozott, az in-
ka birodalmi kerámia propagandisztikus hatása
pedig beszivárgott a helyi nemesség köreibe, akik
lemásolták és átvették az inka mûtárgyakat. En-
nek következtében új, jellegzetesen inka hatású
stílus jött létre a forma és a díszítés terén egya-
ránt. A spanyolok megérkezése és hódítása
(1533–1534) miatt az inka hatás megszûnt, és a
korábbi fejlôdés folytatódott, ami ugyan a hódí-
tás miatt rövid idôre megszakadt (MENZEL 1976).
Ezt a kerámiastílust Max Uhle fedezte föl 1900-
ben, aki egy stílushatásokra alapozott kronológi-
ai rendszer alapján öt további stílusra osztotta
(proto-Nasca, epigon vagy korai Ica, középsô Ica,
kései Ica és inka hatás, e két utóbbi egymással
egy idôben bontakozott ki), melyek mára mind-
össze háromra redukálódtak: epigon, chulpaca és
soniche.
Az Ica-kerámia formakincsébe tányérok, tálak,
palackok, korsók stb. tartoztak, fekete, vörös és
krémszínû felületükön inkább a textilekre jellem-
zô, festett díszítéssel. A különbözô korszakoktól
függôen a tárgyak formája nem csupán inka, de
Chimú-hatást is tükröz, akiktôl alkalmanként fa-
zekasságuk redukciós égetési eljárását is kölcsön-
zik (MENZEL 1976). A festett dísz alapja az edény
külsejére felvitt stilizált minta vagy díszítômotí-
vum, mely kígyófejet, halat, madarat vagy stilizált
meandervonalat ábrázol. Ezeket a mintákat talán
a textilekrôl vehették át. A 243-as számú edényen
a jellegzetesen konkáv aljú, egyenes falú tál for-
máját ismerhetjük fel. Belsejében két keresztirá-
nyú vonal húzódik, melyek mintha stilizált, kétfe-
jû kígyókat ábrázolnának kereszt alakban, négy
részre tagolva a teret. Ez a keresztábrázolás az in-
ka hatást hangsúlyozza, mivel ez jelentette a bi-
rodalom négy részre osztását.
A. V. C.

314 …ÉS AKKOR MEGÉRKEZTEK AZ INKÁK

Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 315

244 ■ Festett tál

POLIKRÓM KERÁMIA
M.: 8,2 CM, Á.: 12,5 CM
ICA-KULTÚRA, KÉSEI ÁTMENETI PERIÓDUS
I. SZ. 900–I. SZ. 1470
THÚRY GYÖRGY MÚZEUM, NAGYKANIZSA
82.1.25

245 ■ Festett korsó

POLIKRÓM KERÁMIA
M.: 12,5 CM, Á.: 11,3 CM
ICA-KULTÚRA, KÉSEI ÁTMENETI PERIÓDUS
I. SZ. 900–I. SZ. 1470
THÚRY GYÖRGY MÚZEUM, NAGYKANIZSA
82.1.26

A déli tengerparton a Chincha- és a Yauca-völgy

közötti területen i. sz. 900 táján alakult ki az Ica-
kultúra. Jó minôségû terrakotta kerámiája forgó-
asztallal kombinált hurkatechnikával készült, ural-
kodó formái a szalagfüles korsók és a különféle
tálak. Az Ica-kerámiastílus leginkább polikróm en-
gobe festésérôl ismert, az alapszínt magának az
edénynek a színe adja, általában vörös vagy vörö-
ses narancs, amit sorban hat további színnel egé-
szítettek ki. Elôször a háttér nagy területeit festet-
ték meg, azt követte a fekete és fehér csíkok
segítségével a minták szélének körülhatárolása.
Az így keletkezett kisebb négyszögletes egysége-
ket aztán átlós vonalakkal, lépcsôkkel, pontokkal,
háromszögekkel stb. tovább osztották összetett,
ismétlôdô mintákra. Elôszeretettel alkalmaztak,
ugyancsak ismétlôdô formában, erôsen stilizált
antropo- és zoomorf motívumokat, például feke-
te madarak vagy állatok sorait fehér háttéren.
A mintakincs, éppúgy, mint a megformálás mód-
ja, alighanem a déli tengerpart végtelenül gazdag
díszítésû szôtteseinek motívumvilágából ered. Az
ilyen módon díszített edények szépségét tovább
emelte a fényesre polírozott felület, valamint a
magas hôfokú, gondosan ellenôrzött oxidációs
égetés.
Gy. J.

IV. ÚJ ÁLLAMOK – TOVÁBB ÉLÔ TRADÍCIÓK 315

Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 316
246 ■ Konkáv falú edény
FESTETT KERÁMIA
M.: 6,3 CM, Á.: 12,3 CM
ICA–CHINCHA-KULTÚRA, ICA-STÍLUS,
KÉSEI ÁTMENETI PERIÓDUS
I. SZ. 1000–I. SZ. 1450
MUSEO DE AMÉRICA MADRID
CE05015
A kései átmeneti periódusban az Ica-stílus gya-
kori típusa volt az ilyen konkáv falú edény, amely
azonban egy sor olyan jellegzetességet mutat,
amelyek alapján a középsô horizont és a kései át-
meneti periódus közötti idôszakra, körülbelül az
i. sz. 9. századra datálható. A színei, így a felszín
vörösesbarnája, a díszítômotívumok fekete, fe-
hér és okker színe, de leginkább az „összekupo-
rodott állat” stilizált ábrázolása a középsô hori-
zonthoz köti.
Ez a mitikus lény a déli tengerparton, a közép-
sô horizontban, a Nasca-stílus utolsó fázisaiban
tûnik fel, ezt követôen több stílus, így a Huari, a
Chakipampa, valamint a Robles Moqo is átveszi,
316 …ÉS AKKOR MEGÉRKEZTEK AZ INKÁK
az Ica-stílus pedig geometrikus és kevésbé össze- követôen Pachacamac erôs kulturális befolyást
tett formákkal alkalmazza. Ezen jellegzetességek gyakorolt a vidékre, a társadalmi és ideológiai ön-
alapján az edény az Ica-stílus kezdeti fázisához állóság erôsödésével lassacskán mégis létrejött
sorolható, amely elsôsorban az azonos nevû egy egyéni stílus, amelybôl kialakult az Ica-stílus.
völgyben azonosítható, de a Nascában is jelen
van. Az Ica-kerámia stílusa, készítési technikája I. T. C.
egyöntetû, díszítése alapvetôen geometrikus. Jel-
legzetes motívumkészlete rombuszokból, lépcsô-
zetes és fordított háromszögekbôl, valamint kö-
rökbôl áll, amelyek sok esetben hálómintába
illeszkednek. További jellegzetessége, ami ennek
az edénynek a külsô falán is megfigyelhetô, hogy
a minták sávosan követik egymást. Az edény bel-
sô falán Huari-motívumokra emlékeztetô, fekete
színnel kidolgozott, lépcsôzetes minták láthatók,
amelyeknek a belsô része pöttyözött.
A kései átmeneti periódusban a déli partvidék
társadalmai fontos szerepet játszottak a Csendes-
óceán partvidéke mentén zajló távolsági keres-
kedelemben. Itt számos olyan völgy található
(Cañete, Chincha, Pisco, Ica), amelyek települése-
in különbözô etnikumú népek éltek, saját fônökük
vezetése alatt. Habár a Huari-kultúra hanyatlását
Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 317
247 ■ Edény
FESTETT KERÁMIA
M.: 22,5 CM, SZ.: 17 CM
CHINCHA-KULTÚRA, KÉSEI ÁTMENETI PERIÓDUS
I. SZ. 1000–I. SZ. 1450
MUSEO DE AMÉRICA MADRID
CE2002-05-028
A chincha királyság vagy fônökség a déli part-
vidéken jött létre, ugyanazon a területen, ahol
a korai horizont és a korai átmeneti periódus
idejében a Paracas- és a Nasca-kultúra is virág-
zott. Úgy tûnik, Chincha völgye nagyobb poli-
tikai jelentôségre tett szert azon a vidéken,
mégpedig épületeinek jellege miatt, melyek kö-
zül kiemelkedik Tambo de Mora, melynek fô-
épülete piramis alakú komplexum különbözô
termekkel, falain pedig a Chan Chanban, a chi-
mú királyság fôvárosában található ábrázo-
lásokhoz hasonló frízekkel és geometrikus raj-
zokkal. Valószínû, hogy ez az épületegyüttes
lehetett a környék legjelentôsebb közigazgatá-
si központja.
Bár a kultúra fénykora összefonódott az in-
tenzív kereskedelmi tevékenységgel, a chinchák
mégis elsôsorban halászattal foglalkoztak, éle-
tük a tenger körül forgott. Ezzel egy idôben je-
lentôs mezôgazdasági és vízgazdálkodási is-
meretekkel is rendelkeztek, melyek segítségével
számos növényt termesztettek. Azt is tudták, ho-
gyan tegyék termékennyé a földeket guanóval
(madártrágyával), sôt elhullott madarakkal és ha-
lakkal is. Ezt a tudást késôbb az inkák, majd a
spanyolok is átvették. A tengert is ismerték, és
hatalmas gerendákból és totorából (Ipha Domin-
gensis Pers.) összeállított tutajokon, csónakokon
– melyekre vitorlát is szereltek – az egész partvi-
déket bejárták, és távoli vidékekre jutottak el,
egészen Közép-Amerikáig vagy a dél-chilei Val-
diviáig (ROSTWOROWSKI 1999).
A chinchák elsôsorban kereskedônép vol-
tak, akik fôként Ecuadorral ápoltak kereskedel-
mi kapcsolatokat Puerto Viejón és Mantán ke-
resztül. Onnan származott a Spondylus vagy
kecsuául mullu kagyló, amelyet az egész ande-
si világban elterjesztettek, és más termékekre
IV. ÚJ ÁLLAMOK – TOVÁBB ÉLÔ TRADÍCIÓK
cseréltek. Késôbb, amikor az 1458–1460-as
években Pachacutec Inka Yupanqui vezetésé-
vel az inkák meghódították vidéküket, válto-
zatlanul kereskedhettek, és kapcsolataikat is
ápolhatták, mivel hozzájárultak a birodalom
terjeszkedéséhez. Így amikor Pizarro Cajamar-
cában foglyul ejtette Atahualpát, az egyetlen
kuraka, vagyis úr, aki hordszéken kísérhette,
maga Chincha ura volt.
Kerámiája a kései horizont hatását viseli, vö-
rös alapon fehér és fekete festett dísszel. A geo-
metrikus díszítés sávokban helyezkedik el, fôként
sematikus és konvencionális madarakat és hala-
kat mintáz, amit az Ica-kerámiákhoz hasonlóan a
textilekrôl vettek át. Az egyik leggyakoribb forma
a képen láthatóhoz hasonló korsó két kis, oldal-
só füllel, a lapos fazekak és agyagkorsók és a
kisméretû, kezüket a hasukon tartó, tömzsi nôi
alakok (az úgynevezett cuchimilcók). De talán kul-
túrájuk legkiemelkedôbb alkotásai azok az evezô
alakú fafaragványok, melyeknek egyik végén em-
beralakot ábrázoltak.
A. V. C.
317
Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 318

248 ■ Doboz
FA
M.: 10 CM, SZ.: 16,5 CM
KÉSEI ÁTMENETI PERIÓDUS
I. SZ. 1000–I. SZ. 1470
MUSEO DE AMÉRICA MADRID
CE2002-05-119
Fából készült, téglalap alapú fedeles doboz, met-
szett díszítéssel. Hosszanti oldalain három-három,
rövidebb oldalain egy-egy négyzet látható, me-
lyek egyfajta figuratív keretet alkotnak. A keretek
belsejében úgynevezett andesi keresztek (chaca-
na) tûnnek fel. Ezek a nyilvánvalóan hegyvidéki
motívumok valószínûleg Tiahuanacóból származ-
nak. Az egyszerû, de igényes díszítést úgy egészí-
tették ki, hogy a doboz alsó szegélyét és fedelét
körbefutó, metszett apró rombuszokkal ékesítet-
ték. A doboz fedelének és a kis ládatestnek a hát-
só részén két furat található. Ugyanilyen furat van
a fedél és a ládatest elülsô részén is. A hátsó ré-
szen lévô lyukak a két rész zsanérral történô össze-
erôsítését szolgálták, amihez két kis zsineget hasz-
náltak. Az elöl lévô lyuk célja egyértelmûen a
doboz zárhatóvá tétele volt.
Giuliano Ardito megvizsgálta a doboz faanya-
gát, és megállapította, hogy algarrobo (Prosopis
pallida) vagy nagytüskéjû akácia (Acacia macra-
cantha) fájából készítették. A tárgy ezért a ten-
gerpart északi részén is készülhetett, mivel az ot-
tani ökoszisztémában bôségesen megtalálhatók
ezek a fafajták, és az itt élôk leginkább ezeket
használták fel. Ugyanakkor a tárgyat a mai Chile
északi részén lévô Atacama-sivatagban is farag-
hatták. Ezt a feltételezést erôsíti a dobozon látha-
tó Tiahuanaco-típusú díszítés, mivel a hely föld-
rajzilag közelebb fekszik az Atacama-sivataghoz.
Külsôre nagyon hasonló dobozok kerültek elô
a Huari-, Chancay-, a Chimú- és chimú–inka kul-
túra tárgyai közül is. Nem tudjuk, hogy milyen
célra szánták ezt a dobozt. Mivel nem az erede-
ti helyén találták meg, ezért csak feltételezése-
ink lehetnek. Valószínûleg ékszertartó volt, vagy
a varráshoz használatos tárgyak tárolására szol-
gált. Találtak olyan, hasonlóan elkészített dobo-
zokat is, amelyekben madárcsontokat és tollakat
ôriztek.
G. A. Q.

318 …ÉS AKKOR MEGÉRKEZTEK AZ INKÁK

Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 319

249 Jaguárt ábrázoló berakásos

■ 251 Csonteszköz töredéke faragott
■ fontosságú maradt. Az inka uralkodók minden
csonteszköz kígyóábrázolással fontos esemény elôtt kikérték a pachacamaci jó-
H.: 19,7 CM, SZ.: 2,5 CM, V.: 0,7 CM H.: 17,2 CM, SZ.: 3,3 CM, V.: 2,2 CM sok véleményét. A város Peru-szerte ismert kulti-
PACHACAMAC, KÉSEI ÁTMENETI PACHACAMAC, KÉSEI ÁTMENETI kus jelentôségérôl tanúskodik az a sok száz sír,
PERIÓDUS PERIÓDUS amelyekbe távolabbi vidékekrôl a legkülönbö-
I. SZ. 1000–I. SZ. 1470 I. SZ. 1000–I. SZ. 1470 zôbb korszakokban elhunyt embereket temettet-
ETHNOLOGISCHES MUSEUM BERLIN ETHNOLOGISCHES MUSEUM BERLIN tek el. A halotti mellékletek fontos részei voltak a
V A 39292 V A 63939 nádból fonott dobozokba helyezett különféle szö-
vôeszközök, köztük az úgynevezett wichuñák, a
250 Csonteszköz négylábú állat
■ A közép-perui partvidéken elterülô Pachacamac vetülékfonalak tömörítésére szolgáló eszközök.
(jaguár?) ábrázolásával az i. sz. I–II. évezred fordulóján a Lurin- és Rimac- Ezeket fôként lámafélék vagy szarvasok comb-
H.: 25,9 CM, SZ.: 2,1 CM, V.: 2,5 CM völgy kis fônökségeit egyesítô ychsma királyság csontjából alakították ki, egyik végüket hegyesre
PACHACAMAC, KÉSEI ÁTMENETI központja volt. Hatalmának alapja az ott ôrzött faragták, míg a másikat esetenként figurális áb-
PERIÓDUS idol kultusza volt. A pachacamaci idolt az inkák rázolással díszítették, berakással ékesítették.
I. SZ. 1000–I. SZ. 1470 saját teremtô istenükkel azonosították, ezért és Gy. J.
ETHNOLOGISCHES MUSEUM BERLIN ôsi jóshely volta miatt az i. sz. 15. században be-
V A 26673 következett inka hódítást követôen is kiemelkedô

IV. ÚJ ÁLLAMOK – TOVÁBB ÉLÔ TRADÍCIÓK 319

Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 320

252 ■ Uncu
GYAPOT ÉS TEVEFÉLE GYAPJA
M.: 93 CM, SZ.: 64 CM
KÖZÉPSÔ TENGERPART, KÉSEI ÁTMENETI PERIÓDUS
I. SZ. 1000–I. SZ. 1470
MUSEO DE AMÉRICA MADRID
CE14619

Ujjain madarakkal, stilizált fejekkel, nyakrészén

lépcsôs csigamintával díszített férfiing. A tevefé-
lék változatos színû gyapjának széles körû hasz-
nálata és finom kidolgozása jelzi, hogy olyan da-
rabról van szó, amelynek tulajdonosa egy adott
közösség magas rangú tagja lehetett.
M. J. J.

320 …ÉS AKKOR MEGÉRKEZTEK AZ INKÁK

Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 321

253 ■ Szalagdarab
GYAPOT ÉS TEVEFÉLE GYAPJA
H.: 160 CM, MAXIMÁLIS SZ.: 5,7 CM
KÖZÉPSÔ VAGY DÉLI TENGERPART,
KÉSEI ÁTMENETI PERIÓDUS
I. SZ. 1000–I. SZ. 1450
MUSEO DE AMÉRICA MADRID
CE2002-05-179

Ez a kiváló minôségû, ám töredékes darab kiemel-

kedô képviselôje a kései átmeneti periódusban a
Középsô-Andok középsô és déli folyóvölgyeiben
kialakult magas színvonalú szôtteskészítésnek.
Két, gyapotrostból Z2S módon sodort láncfo-
nállal, kárpitszövéses technikával készítették, ami
a középsô és déli tengerpart tradícióinak közös
vonása. A vetülékszálakhoz teveféle szôrébôl
sodort fonalat használtak. Készítésmódja nagy
szakértelemre vall, a fonalak pedig nagyon finom
sodrásúak, ami arra utal, hogy egy erre speciali-
zálódott szövônô készíthette.
Nagy mennyiségben vannak jelen a legkülön-
félébb köz- és magángyûjteményekben a part-
vidékrôl származó szôttesek, különösképpen a
kései átmeneti periódusban a középsô folyóvöl-
gyekben készültek. Habár nagy általánosságban
ezeket úgy ismerik, mint a „Chancay-stílus”
képviselôit, a szôttesek annyira változatos képet
mutatnak, hogy egynél több stílusirányzatot is fel
lehet ismerni közöttük (JIMÉNEZ 2004:150). A stí-
lusbeli különbségeken túl nagy eltérés mutatko-
zik az elôállítás színvonalában is: készültek kö-
zepes-alacsony minôségû, vastag fonállal szôtt
darabok, gyenge ábrázolásokkal, valamint fino-
mabb, kiemelkedôbb minôségben elôállított al-
kotások.
Ez az öv a kiemelkedô minôségû darabok kö-
zé tartozik. A mintái alapján mind a középsô, mind
a déli tengerpart kivitelezési módjaival rokonság-
ban áll. A formája nagyon hasonlít a parittyáké-
hoz (lásd 284. és 285. számú tárgy), azzal a kü-
lönbséggel, hogy a közepérôl hiányzik a hasíték,
amelybe a lövedéket lehetne illeszteni. Másrészt
a kidolgozottsága és finomsága is ellentmond an-
nak, hogy hajítófegyverként használták volna, in-
kább övként azonosíthatjuk. Feltehetôleg a nôi öl-
tözet kelléke lehetett, és a derék köré csavarva
használhatták.
M. J. J.

IV. ÚJ ÁLLAMOK – TOVÁBB ÉLÔ TRADÍCIÓK 321

Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 322
254 Trapéz alakú, rojtokkal díszített
■ és tôlük örökölték technológiájukat, valamint tex-
tarisznya
TEVEFÉLE SZÔRÉBÔL KÉSZÜLT SZÁL
H.: 51–71 CM (A ROJTOKKAL EGYÜTT),
SZ.: 82,5 CM
CHIRIBAYA-KULTÚRA, KÉSEI ÁTMENETI PERIÓDUS
I. SZ. 950–I. SZ. 1375
MUSEO DE AMÉRICA MADRID
CE2002-05-207
A Középsô-Andok mellett e régió déli pereme is
része volt annak a nagy hagyománynak, mely a
textilmûvészetben kedvelt kifejezési formára ta-
lált. A kései átmeneti periódus ideje alatt a mai
Moquegua és Arequipa területén számos olyan
kultúra alakult ki, amelynek textilmûvészete né-
miképpen eltérô jegyeket mutat a Középsô-An-
dok többi civilizációjától.
Az egyik ezek közül Chiribaya, amely az Ilo és
az Osmore völgyében alakult ki, és az 1980-as
évektôl kezdve kutatják. Különféle szerzôk eltérô
szempontokból próbálják jellemezni (CLARK et al.
1999; LOZADA–BUIKSTRA 1999; OWEN 2001 stb.).
E tanulmányok szerint a Chiribaya-közösségek ti-
ahuanacói pásztornépek leszármazottai lehettek,
322 …ÉS AKKOR MEGÉRKEZTEK AZ INKÁK
tilmûvészetük elemeinek jelentôs részét is. A Chi-
ribaya-stílusba tartozó textil- és kerámiatárgyakat
különbözô etnikumhoz tartozó csoportok készí-
tették. A különbségeket elsôsorban az anyagi kul-
túra segítségével fejezték ki, melyen belül a vise-
let különleges szerepet játszott (BOYTNER 1998;
CLARK et al. 1999; OWEN 2001).
A Chiribaya-szövetek teljes egészében tevefé-
lék szôrébôl készültek, bár esetenként elôfordul,
hogy gyapotot is használtak a szélekhez vagy
egyes tarisznyák füléhez. A felhasznált színskála
meglehetôsen korlátozott, és fakó színek jellem-
zik; a domináns szín a bordó, mely fehér és ok-
ker tónusokkal egészülhet ki. A leggyakoribb tár-
gyak között az ingeket és tarisznyákat tartjuk
számon, bár sapkákat is találhatunk. A leggyako-
ribb technikák között ott találjuk a láncfonaltech-
nikát, ezeket a láncfonalakat pedig néha csopor-
tosan használták (kiegészítô láncfonalak), hogy
így alkossák meg a gyakran sávokba rendezôdô
mintát.
Az itt bemutatott, az oldalánál két darabból
összevart tarisznya mindezeket a jellemzôket ma-
gán viseli. A trapézforma a déli Középsô-Andok
néhány tárgyának jellegzetessége, a Középsô-An-
dokban ugyanakkor meglehetôsen ritkán fordul
elô. A minta kiegészítô láncfonalas eljárással és le-
begô vetülékszálakkal készült sávokba rendezô-
dik, ami lehetôvé teszi az egyes szövetdarabokon
a két szín váltakozását a textil visszája és a külön-
bözô panelekben lévô figurális díszítés között.
A díszítmények gyíkszerû állatokat ábrázolnak, az
alsó sávban pedig stilizált antropomorf lényeket
látunk, melyek nagyon hasonlóak az észak-chilei
aricai szöveteken található mintákhoz (HORTA TRI-
CALLOTIS 1997). Chiribaya egyik legérdekesebb
vonása valóban az az intenzív és nagyon korai kap-
csolat, amelyet ennek a chilei területnek a külön-
féle közösségeivel ápolt, és ez nyilvánvaló is, ha
megfigyeljük textiltermelésük számottevô hason-
lóságait (HORTA TRICALLOTIS 1997).
A képen látható tarisznya jelentôsen na-
gyobb méretû azoknál, amelyeket általában
chuspaként említünk, és bizonyára funkciója is
eltérô lehetett: talán magokat tartottak benne,
vagy más, hétköznapi, mezôgazdasággal vagy
állattenyésztéssel kapcsolatba hozható felada-
tot láthatott el.
M. J. J.
Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 323
255 ■ Ovális sisak
NÁDHOZ HASONLÓ NÖVÉNYI ROST, FA, PAMUT
ÉS TEVEFÉLE SZÔRÉBÔL KÉSZÜLT SZÁL
M.: 27 CM, Á.: KB. 23 CM
CHIRIBAYA-KULTÚRA, KÉSEI ÁTMENETI PERIÓDUS
I. SZ. 950–I. SZ. 1375
MUSEO DE AMÉRICA MADRID
CE2002-05-170
Ez a sisak minden kétséget kizáróan a Chiribaya-
közösségek egy kiemelkedô személyiségének a
tulajdonában lehetett. Falemezekbôl összeállított
belsô váz merevíti, innen ovális, kupolás alakja.
Külsô borítása fonás nélkül készült állati szôr,
melyre teveféle vörösre festett szôrét tekerték,
mintegy folyamatos csôként: ez borítja be a fa-
szerkezetet. Elôoldalára nádhoz hasonló növényi
rostból készült lemezeket erôsítettek merevítés
gyanánt, melyeket díszítésként ugyancsak festett
teveféle gyapjúja borít. Végezetül az alsó részt ke-
resztmotívumok díszítik. A sisakot teveféle szôré-
bôl készült zsineggel erôsítették a fejre, ez a tárgy
belsô részén ma is fennmaradt. Rövidsége miatt
arra gondolhatunk, hogy a tarkón köthették
össze. Ugyanakkor az is elôfordulhat, hogy a zsi-
neg nem teljes egészében maradt meg, így vise-
lôje eredetileg az álla alatt is megköthette.
Az efféle sisakok funkcióját nem könnyû meg-
határozni. Talán különbözô népcsoportok közöt-
ti valóságos összecsapásokban viselték ôket, de
az is lehet, hogy rituális harcokban használták,
amikor mitikus csaták jeleneteit idézték fel. Bár
szerkezete és formája arra enged következtetni,
hogy csaták alkalmával viselték, mégis elôfordul-
hat, hogy egyszerûen a rangot vagy egy adott
népcsoporthoz való tartozást fejezett ki, vagyis ez
azonosította a Chiribaya-közösségek vezetôit.
A tárgy azonosítását a képen láthatóhoz rend-
kívül hasonló sisakok tették lehetôvé, egészen
pontosan a Mallqui de Moquegua-program Chi-
ribaya-leletegyüttesében találhatunk egy ehhez
nagyon hasonló sisakot, bár azt tollbokréta koro-
názza. Bár sajnos nem volt alkalmunk arra, hogy
a tárgyat elemezzük, a róla készült fénykép alap-
ján mégis leszögezhetjük, hogy az elôállítás mód-
ja nagyon hasonló, és a homlokrész két oldalán
látható keresztmotívumos díszítés, valamint a kö-
zépsô részen található bemélyedés világosan jel-
zi, hogy két megegyezô stílusba sorolható tárgy-
ról beszélhetünk. A forma eltérései talán némi
IV. ÚJ ÁLLAMOK – TOVÁBB ÉLÔ TRADÍCIÓK
idôbeli különbségnek tudhatók be, vagy egysze-
rûen csak egyazon típus különféle változataival ál-
lunk szemben.
Egy másik jelentôs példány az a tárgy, ame-
lyet Berenguer dokumentált (BERENGUER 1993:53,
12. ábra). Ez egy magángyûjtemény része, és a
szerzô szerint Peruból származik. Jellemzôi ismét
szinte mindenben megegyeznek a chiribayai pél-
dányokéval, még a zsinóruk is egyforma, sôt a
fénykép alapján azt is megállapíthatjuk, hogy
ugyanolyan rövid. Végezetül egy, az észak-chilei
Pica–8. lelôhelyrôl származó tárgy, amelyet szin-
tén a már említett szerzô írt le (BERENGUER
1993:54, 13. ábra), megerôsíti a Chiribaya-tele-
pülések és e terület között fennálló szoros kap-
csolatokat. Bár kupolás alakja némiképpen eltér
a korábbi példányokétól, kivitelezése mégis azo-
nosnak tûnik, és középen ugyanolyan bemélye-
dést találunk rajta. Berenguer szerint a lelôhely
hozzávetôleg i. sz. 1000-re keltezhetô, az ott ta-
lált leletek pedig poszt-Tiahuanacóként és pre-
inkaként határozhatók meg.
M. J. J.
323
Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 324
256 ■ Szövetdarab
TEVEFÉLE SZÔRÉBÔL KÉSZÜLT SZÁL
H.: 38 CM, SZ.: 29,5 CM
CHUQUIBAMBA-KULTÚRA, KÉSEI ÁTMENETI
PERIÓDUS
I. SZ. 1000–I. SZ. 1475
MUSEO DE AMÉRICA MADRID
CE14647
A Chuquibamba-közösségek a mai Arequipa te-
rületén éltek a kései átmeneti periódus idején. Ke-
rámiatárgyaikat többek közt csillagmotívumok
jellemezték (lásd 257–258. számú tárgy), ám min-
den kétséget kizáróan a legjellegzetesebb alkotá-
saik a szôttesek voltak.
A Chuquibamba-textilstílust Mary Frame írta le
(FRAME 1999c), aki számos olyan sajátosságot em-
lít, amelyek ezeket a tárgyakat esztétikai jegyei-
ken túl is könnyen felismerhetôvé teszik. A chu-
quibambai szövônôk valamilyen teveféle szôrébôl
készült szállal dolgoztak, valószínûleg függôleges
szövôszéken (FRAME 1999c). A szálak, mint szin-
te mindig, amikor teveféle szôrébôl készült fonál-
ról beszélünk, Z2S sodrású kettôs szálból állnak.
A színskála is mindig ugyanaz, vöröses-narancsos
színeket kombináltak zölddel, sötétkékkel és fe-
324 …ÉS AKKOR MEGÉRKEZTEK AZ INKÁK
hérrel, a kisebb részletekhez pedig használhattak
még sárgát, barnát és az okker különbözô árnya-
latait. E tárgyaknál az egyik legkülönlegesebb sa-
játosság maga a technika, mivel gyakorta érdeke-
sen kombinálták a „fogazott” kárpitszövést és a
kiegészítô vetülékszálas szövetet a kihúzással és a
helyettesítô vetülékszálakkal. Az említett eljáráso-
kat általában egyazon szöveten belül találjuk meg:
ez két ellentétes színû részre osztott négyzetekbôl
áll, sodort kárpitszövéssel készült, belsejében pe-
dig még kisebb négyzetek vannak, melyeknek dí-
szítését a kiegészítô vetülékszálak segítségével
szôtték. A vetülékszálas technikák szinte kizáró-
lagos használata ellentétben áll a fôként láncfo-
nalból készült kötésekkel. Az utóbbi gyakorta
elôfordul a falusi közösségek szövetein, például
Chiribayában is, és nyilvánvalóvá teszi e stílusnak
azt a sajátosságát, hogy nem „szennyezôdött”
idegen elemekkel.
Egy másik jelentôs jellegzetessége a díszítés-
ben rejlik. FRAME (1999c:20) megjelöli a legfonto-
sabb mintákat, melyek között éppúgy találunk
fantasztikus figurákat, mint sematikusan ábrá-
zolt, összefonódó madarakat vagy éppen kígyó-
kat; ez utóbbiak rendkívül hasonlítanak azokra,
amelyeket a középsô-andesi területeken a partvi-
déki stílusokban találunk a kései átmenet korszak
idején. Ezek a hegyvidéki hagyománytól és eszté-
tikától látszólag távol álló alakok talán a Chuqui-
bamba-közösségek tagjaival és a Középsô-Andok
déli partvidéki lakóival fenntartott kapcsolatokból
eredeztethetôk, bár ezt a kérdést mindmáig nem
sikerült kielégítôen tisztázni.
Az itt bemutatott tárgynak mind a négy olda-
la befejezetlen, és teljes egészében teveféle szô-
rébôl készült szálból szôtték. Vetülékszálai és lánc-
fonalai egyaránt Z2S sodrásúak, a technika pedig
a sodort vagy fogazott kárpitszövést kombinálja
a mintában kiegészítô vetülékszálakkal. A minták
sematikus madarakat ábrázolnak, melyek átlósan
egymással szemben láthatók, minden négyzetben
két pár. A madarak színe és a nagyobb négyzetek
alapszíne – melyek szintén egymással ellentéte-
sek – egymással is váltakoznak, ami átlós ritmikus
ismétlôdésekhez vezet. A szín által meghatározott
tengelyek gyakori eszközei az andesi prekolumbi-
án textilmûvészetnek.
M. J. J.
Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 325

257 ■ Antropomorf korsó A korszak kerámiája sötétvörös színû és geo- dôdô fonat alkotja aztán a korsó fülét. Feketével,
SZÍNEZETT KERÁMIA metrikus díszítésû. A fekete színnel készült min- vörössel és okkerrel vagy sárgával festett inget
M.: 30 CM, SZ.: 21,5 CM ták fôként egyenes vonalú motívumokat és sema- vagy uncut visel, melynek dísze két nyolcágú csil-
CHUQUIBAMBA-KULTÚRA, KÉSEI ÁTMENETI tikus, nyolcágú csillagokat ábrázolnak, melyek lag a vállon, két stilizáltabb a hajfonat két olda-
PERIÓDUS mintha a nap (kecsuául Inti) egyszerûsített, stili- lán, valamint egy nagyobb méretû, négyzetbe
I. SZ. 1000–I. SZ. 1475 zált ábrázolásai lennének. Az inkák tisztelték a Na- foglalt csillag az alak hátán.
MUSEO DE AMÉRICA MADRID pot, Viracocha istennel és magával az inkával azo- Ann Pollard ROWE (1992) munkájából tudjuk,
CE2002-05-030 nosították. Ez a kerámiastílus – melyet másféle hogy nyolcágú csillaggal díszített kerámiákat ta-
formai tipológia, például a kulacs vagy a poharak láltak Acarí és Arequipa vidékén, melyek egy Aca-
258 ■ Ariballoid edény megjelenése jellemez –, úgy tûnik, egészen az In- rí és Yauca területén kifejlôdött alstílusba sorol-
KERÁMIA ka Birodalomig nyúlik vissza, amit a képen látha- hatók, valamint egy másik is ismeretes délen,
M.: 15 CM, SZ.: 12 CM tó edény kései jellege is mutat. Itt az inka hatás Ocoña, Majes és Sihuas völgyében, egészen Are-
CHUQUIBAMBA-KULTÚRA, KÉSEI ÁTMENETI nyilvánvaló az aríbalóra emlékeztetô forma miatt quipa környékéig. Acaríban a nyolcágú csillag mo-
PERIÓDUS (hosszú nyak, kihajló perem, két fül), bár talpa tívuma egyértelmûen kései, amit Menzel Tambo
I. SZ. 1000–I. SZ. 1475 egyenes. Elôzményeit a Huari-hatást mutató ccos- Viejóban – az acaríbeli közigazgatási központban
MUSEO DE AMÉRICA MADRID copa stílusban találhatjuk meg, néhány jellegze- – végzett ásatásaiból, valamint más helyek felszíni
CE2002-05-035 tes motívumát pedig – például a nyolcágú csilla- gyûjtéseibôl ismerünk. Ezért ezt Menzel az Ica–in-
got – az inka korban változatlanul használták, a kával analóg helyi stílusként osztályozza, és elvá-
A Cuscótól délre, az Arequipa vidékén található kerámiatárgyak esetében éppúgy, mint a szöve- lasztja mindazoktól, amelyek nem mutatnak ef-
Ocoña, Majes és Sihuas völgye mentén kialakult teken (FRAME 1999a). Ezt a 196. számú uncun is féle hatást. Kutatásai alapján tehát úgy tûnik,
Chuquibamba-kultúráról napjainkig kevés adat áll megfigyelhetjük. hogy e motívum megjelenésének legjelentôsebb
rendelkezésre, ami lehetôvé tenné alaposabb Ugyanezeket a díszítményeket figyelhetjük központja Chuquibambától délre, az Ocoña és
megismerését. Jellegzetességei meghatározásra meg a 257. számú korsón is, melyen az arcvoná- Majes völgye lehetett.
várnak. Mary FRAME (1999c) elsôsorban a korszak sok mélysége és ünnepélyessége különlegesen A. V. C.
szôtteseit tanulmányozta, bár a kerámiával kap- szép. Állkapcsa jellegzetesen elôreugró, arca fes-
csolatban is értékes kutatásokat végzett. tett vagy tetovált, haja összefonva: a tarkónál kez-

IV. ÚJ ÁLLAMOK – TOVÁBB ÉLÔ TRADÍCIÓK 325

Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 326
Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 327

…ÉS AKKOR MEGÉRKEZTEK AZ INKÁK! EGYSÉG A SOKFÉLESÉGBEN

Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 328
Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 329
Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 330

259 ■ Antropomorf faragvány Ez az egészen kivételes, kôbe faragott alkotás egy

KÔ magzatot ábrázol anyja méhében. Az, hogy az in-
M.: 25,5 CM, SZ.: 17,8 CM kák ilyen alkotást létrehoztak, arról tanúskodik,
INKA KULTÚRA, KÉSEI HORIZONT hogy – az emberáldozatok és a balzsamozási tech-
I. SZ. 1470–I. SZ. 1532 nika ismerete következtében – tisztában voltak az
MUSEO DE AMÉRICA MADRID emberi anatómiával.
CE08656 A. V. C.

330 …ÉS AKKOR MEGÉRKEZTEK AZ INKÁK

Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 331
260 ■ Conopa vagy illa
KÔ
M.: 5,5 CM, SZ.: 3,4 CM
INKA KULTÚRA, KÉSEI HORIZONT
I. SZ. 1450–I. SZ. 1532
MUSEO DE AMÉRICA MADRID
CE08647
261 ■ Conopa vagy illa
KÔ
M.: 7,5 CM, SZ.: 6,8 CM
INKA KULTÚRA, KÉSEI HORIZONT
I. SZ. 1450–I. SZ. 1532
MUSEO DE AMÉRICA MADRID
CE08724
262 ■ Conopa vagy illa
KÔ
M.: 6 CM, SZ.: 8 CM
INKA KULTÚRA, KÉSEI HORIZONT
I. SZ. 1450–I. SZ. 1532
MUSEO DE AMÉRICA MADRID
CE08723
263 ■ Conopa vagy illa
KÔ
M.: 4,5 CM, SZ.: 7 CM
INKA KULTÚRA, KÉSEI HORIZONT
I. SZ. 1450–I. SZ. 1532
MUSEO DE AMÉRICA MADRID
CE08650
Ezek a kis edények az úgynevezett conopák avagy telt nyájból, az ôsök pedig a rítusok során kion-
kis bálványok csoportjához tartoznak, amelyek se- tott vérért cserébe éltetô vizet adtak.
gítségével az ember, a termôföld és a lámák ter- A láma kereskedelmi szempontból is kiemelt
mékenységéért könyörögtek. Kultuszuk az ôsök szerepet kapott, mivel mindenféle terméket
tiszteletével is összefüggött, a szertartások során szállított a hátán, ugyanakkor önmagában is a
az áldozatot helyezték ezekbe az edényekbe. kereskedelem tárgyává vált. A vándorkereske-
Rendszerint a természet különféle elemeit ábrá- delem az andesi régióban a puna és a partvidék
zolták, például kukoricacsövet, embereket vagy – között különféle útvonalakon folyt már az inká-
mint ebben az esetben is – teveféléket, lámát vagy kat megelôzô idôktôl kezdve, és az egységet, a
alpakát: ez utóbbiakat illának nevezik. Az illák az kapcsolatot jelentette a települések között. Le-
említett állatok ábrázolásai különféle kövekbôl, hetôvé tette a távoli helyekrôl származó termé-
középen lyukkal, ezt gochának vagy résnek ne- kek elosztását, ezért jelentôsége nem csupán
vezték, és ebbe helyezték a chichát vagy három gazdasági szempontból volt figyelemre méltó,
kokalevelet. A tevefélék közül csak a láma (Lama de politikailag és társadalmilag is, mivel a tár-
glama) és az alpaka (Lama pacos) volt háziállat, gyakkal együtt az eszmék is vándoroltak.
szemben a vikunyával (Lama vicugna) és a guana- A. V. C.
kóval (Lama guanicoe), amelyek mind a mai na-
pig vadon élô állatok. Az elôbbiek mellett a ten-
gerimalac, a kutya és a pézsmakacsa tekinthetô
háziállatnak az andesi világban.
Az andesi hiedelmek szerint a lámákat Pacha-
mama adta az embereknek kölcsönbe, birtoklá-
suk pedig attól függ, hogy mennyi figyelmet
szentelnek nekik (BRAVO 1991). A lámák jelen-
tôs szerepet töltöttek be a perui kulturális fej-
lôdésben, különösen gazdasági szempontból:
gyapjukból készültek a ruhák, csontjukból hasz-
nálati tárgyakat és eszközöket faragtak, húsu-
kat fogyasztották (tejüket azonban nem), és ez
volt az egyetlen teherhordó állat, amely napi
több kilométert is képes volt haladni, akár negy-
venkilónyi teherrel a hátán, anélkül, hogy vizet
ivott volna. Termékenységi és engesztelési szer-
tartásokon is lámát áldoztak az ôsöknek szen-
V. … ÉS AKKOR MEGÉRKEZTEK AZ INKÁK! EGYSÉG A SOKFÉLESÉGBEN 331
Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 332

264 ■ Pajcha
POLIKRÓM KERÁMIA
M.: 16 CM, SZ.: 11 CM
CHIMÚ–INKA KULTÚRA, KÉSEI HORIZONT
I. SZ. 1470–I. SZ. 1532
MUSEO DE AMÉRICA MADRID
CE10288

Ez a szertartási edény egy ráncos héjú, pontosab-

ban nem meghatározható gyümölcsöt falatozó
madarat, talán papagájt ábrázol. Az edény két al-
kotóelemén egy-egy lyukat találunk folyadék be-
és kiöntésére, ugyanis ez a tárgy egy folyadékál-
dozatra szolgáló edény, úgynevezett pajcha volt,
melynek segítségével az áldozatra szánt chichát,
azaz kukoricasört juttatták el a Földanyának.
A. V. C.

332 …ÉS AKKOR MEGÉRKEZTEK AZ INKÁK

Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 333

265 ■ Antropomorf figura
KÔ
M.: 4,1 CM, SZ.: 1,7 CM
CHIMÚ–INKA KULTÚRA, KÉSEI ÁTMENETI PERIÓ-
DUS
I. SZ. 1470–I. SZ. 1532
MUSEO DE AMÉRICA MADRID
CE07639
266 ■ Szertartási edény (pajcha)
TÖBBSZÍNÛ ÉGETETT AGYAG
M.: 8,1 CM, SZ.: 15,6 CM
CHIMÚ–INKA KULTÚRA, KÉSEI HORIZONT
I. SZ. 1470–I. SZ. 1532
MUSEO DE AMÉRICA MADRID
CE08472
Ez a kiváló technikával és mûvészi érzékenység-
gel, kvarcból faragott figura szokatlanul kicsi.
A chimú figurákra jellemzô, hold alakú fejfedôt
visel, hátán egy hozzá hasonló nagyságú kukori-
cacsövet visz. A tárgy a jó termés érdekében a
földnek szánt rituális áldozat (conopa) volt. A ku-
korica, a bab és a tök a legfontosabb élelemnö-
vények közé tartoznak az Andokban. A kukoricá-
ból azonban nem csupán ételt készítettek, hanem
belôle erjesztették a rítusokon elfogyasztott sört
(chicha) is. Emellett a kukoricát az istenek és a
huakák ételének is tekintették, ezért fontos he-
lyet kapott a szertartásokon. A régészeti bizonyí-
tékok szerint az inkák kör alakú raktárépületek-
ben (collca) elhelyezett nagy agyagedényekben
tartották a morzsolt kukoricát. Ezek a raktárak
megtalálhatók voltak a birodalom egész terüle-
tén. A kukoricát innen osztották szét a más etni-
kumokhoz tartozó, de Tahuantinsuyuba fenn-
hatósága alá tartozó népek vezetôi (cacique) és
hadseregei között. A kukorica a szôttesekkel
együtt az inkák elvei alapján kialakított csere és
elosztás egyik alapvetô terméke lett. A szükséges
mennyiségû kukorica megtermelése érdekében
nagyszámú földmûvelô teraszt hoztak létre. Kö-
zülük néhányon közvetlenül magának az inkának,
a Napnak, a huakáknak és az ôsök múmiáinak
(mallquik) termelték a kukoricát. A textíliák mel-
lett a kukoricából készült italt is az inka személyes
szolgálatára rendelt, templomokban lakó szolgá-
lók (acllacunák) készítették el.
A chicha, ez a kukoricából készült ital elôsegí-
ti a termékenységet és a jólétet. Ezért különösen
a vetés és az aratás tiszteletére tartott földmûve-
lô rítusokon ajánlották fel a Földanyának (Pacha-
mama). Cuscóban termesztették a legjobb minô-
ségû és legnagyobb terméshozamú kukoricát. Az
inkák több mint kétszáz kukoricafajtát ismertek,
és az Andokban a tengerszint feletti 3700 méter-
es magasságig termesztették. Az öntözôcsator-
náknak köszönhetôen a kukorica a tengerparton
is megtermett. A kukoricasör készítésére legin-
kább az úgynevezett Kulli vagy Capulli fajtát hasz-
nálták (SANTILLANA 1999).
A sört kizárólag szertartási célokra használt
rituális edényekben (quero és pajcha) fogyasz-
tották. A 266. képen egy ilyen, többszínû min-
tákkal díszített, lámát ábrázoló edény látható,
amely John Rowe szerint az Inka Birodalom
cuscói polikróm B stílusába tartozik (MATOS
1999). Narancssárga háttérre jellegzetes fehér,
narancssárga és fekete színû, háromszög alapú
geometrikus mintákat festettek, amelyek pillan-
gók szárnyait ábrázolják. Ilyen szertartási edé-
nyek már az inka korszak elôtt is léteztek, for-
májuk azonban ekkor lett egyedi, jellegzetes
pipa alakú. Az edénytestbôl egy belül üreges,
végén lyukas nyél nyúlik ki, amely kiöntônyílás-
ként szolgált. A Földanya tiszteletére rendezett
ünnepeken ilyen szertartási edényekben tartot-
ták a kukoricasört, amelyet rácsepegtettek vagy
ráöntöttek a földre. Így áldoztak Pachamamá-
nak, és így nyilvánították ki neki, hogy tôle függ
a föld és a nyájak termékenysége.
A. V. C.

V. … ÉS AKKOR MEGÉRKEZTEK AZ INKÁK! EGYSÉG A SOKFÉLESÉGBEN 333

Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 334
267 ■ Szertartási edény (quero) E két tárgy az inka kultúra legkifejezôbb mûvé-
FA szeti alkotásai, a querók csoportjába tartozik,
M.: 27,7 CM, Á.: 14,5 CM melyek általában keményfából kifaragott szertar-
INKA KULTÚRA, KÉSEI HORIZONT tási serlegek. Ezeket a kúp formájú edényeket
I. SZ. 1470–I. SZ. 1532 égetett agyagból, fémbôl, kôbôl és fából is készí-
MUSEO DE AMÉRICA MADRID tették. Eredetük a Pucara-, a Tiahuanaco- és a Hu-
CE07568 ari-kultúráig nyúlik vissza, bár ezekben a kultú-
rákban inkább kerámiából készítették ôket, és az
268 ■ Szertartási edény (quero) inkák kezdték el fából kifaragni ezeket a tárgya-
FA kat (Martínez de ALEGRÍA 1988). Háromszögeket,
M.: 23,5 CM, Á.: 17,5 CM négyzeteket, rombuszokat ábrázoló, bemetszett
INKA KULTÚRA, KÉSEI HORIZONT geometrikus formákkal, olykor dombormûszerû,
I. SZ. 1470–I. SZ. 1532 élethûen bemutatott kígyó-, madár- vagy láma-
MUSEO DE AMÉRICA MADRID figurákkal díszítették ôket. Idônként ezüstsze-
CE07558 gekkel dekorálták, sôt a spanyol hódítás elôtti
években természetes festékanyag és gyanta se-
gítségével festett mintákat is kialakítottak rajtuk.
Ez a festett díszítéstípus a gyarmati idôszakban
vált a legnépszerûbbé. Olykor a tárgyak szélein
ugyanabból a fából kifaragott állatalakok, jagu-
árok és kígyók is feltûntek. Más edényeken em-
berek vagy jaguárok fejét ábrázolták.
Erre szakosodott specialisták (querocamayoc)
feladata volt a fák kiválasztása, elôkészítése és ki-
faragása. Ôk az inka uralkodó bizalmas szolgálói-
nak (yanacona) körébe tartoztak (Flores OCHOA et
al. 1998). Raquel Carreras tanulmányai (CARRERAS
1998) szerint ezeket az edényeket a Cusco régió-
jában honos chachacomónak nevezett (Escallonia
esinosa) fafajtából készítették.
334 …ÉS AKKOR MEGÉRKEZTEK AZ INKÁK
Az ilyen edényeket Tahuantinsuyu inka uralko-
dói és elôkelôi azokon a vallási és rituális naptár
által kijelölt, bonyolult szertartásokon használták,
amikor áldozatokat mutattak be, szétosztották a
javakat, rítusokat végeztek a jó termésért és a nyá-
jak gyarapodásáért. Az edényekben chichát, a csí-
rázó, majd megszárított és ôrölt kukorica erjesz-
tésével készült, enyhén alkoholos szertartási italt
tartották.
A spanyol hódítást követôen a rituális étel- és
italáldozatokat a katolikus egyház bálványimá-
dásnak tekintette, és betiltotta. Más inka vallási
tárgyakkal együtt ezeket a szertartási edényeket
is megpróbálták ekkor elpusztítani. Ennek ellené-
re az indiánok a gyarmati korban folyamatosan
készítették és használták ôket. Ekkor azonban a
festett szertartási edények már figuratív jelenete-
ket, vadászatot, vetést és aratást, háborúkat, ze-
nés és táncos jeleneteket stb. ábrázoltak, melye-
ket sávokban vagy mezôkben helyeztek el az
edény oldalán. Ezeken szintén feltûnnek informá-
cióhordozó szimbólumok (tocapu), vagyis az
olyan mintákkal teli négyzetek, amelyek nagy ré-
szét máig nem sikerült megfejteni.
Az ôsi andesi hagyományt folytatva e szertar-
tási edényeket és a kukoricasört ma is használják
a földmûvesek Pachamamának, vagyis Földanyá-
nak szánt rítusaikon, valamint a földmûvelési kör-
höz, a nyájak szaporításához kapcsolódó és a tár-
sadalmi vonatkozású szertartásokon.
A. V. C.
Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 335

269 ■ Zoomorf quero
FESTETT FA
M.: 19 CM, ALSÓ Á.: 10 CM
INKA KULTÚRA, KÉSEI HORIZONT
I. SZ. 1450–I. SZ. 1532
MUSEO DE AMÉRICA MADRID
CE07507
270 ■ Macskaféle mancsa
KERÁMIA
H.: 7 CM, SZ.: 5 CM
INKA KULTÚRA, KÉSEI HORIZONT
I. SZ. 1450–I. SZ. 1532
MUSEO DE AMÉRICA MADRID
CE08380
Ezen a pompás fatárgyon – ami egy inka que-
ro – egy macskaféle fejének realista ábrázolását
látjuk. A macskaféle arcvonásai bizonyos részle-
tek – különösen a torok – kiemelésének szándé-
kára utalnak. Függôleges sávokban ellipszissze-
rû mintázatot figyelhetünk meg, mely befedi a
fejet és az arcot, és az állat bôrének foltjait imi-
tálja. A nyak elülsô részén egy sávban rombusz-
díszt látunk. Az állat szájában nyílás található,
ezen keresztül lehetett kiönteni a folyadékot.
A querók a Középsô-Andokban szent tárgyak
voltak, következésképpen tisztelték ôket, és kü-
lönféle ünnepeken, szertartásokon és italáldoza-
tok alkalmával használták is mint szent edénye-
ket, különösen, amikor chichát – kukoricasört –
áldoztak (WICHROWSKA–ZIOLKOWSKI 2000). Készíté-
sük az Inka Birodalom idejére tehetô, bár a quero
szó olyan, ugyancsak csonka kúp alakú edények-
re is utal, melyeket más anyagokból, különösen
kerámiából készítettek, és amelyeket a Tiahuana-
co- vagy éppen a Huari-kultúrában is megtalá-
lunk. A spanyol gyarmati korban továbbra is ké-
szültek ilyen edények, de ekkor már az európai
eredetû mûvészi koncepciók hatása is látszik, pél-
dául a figurális jelenetek ábrázolása vagy a polik-
rómia.
A queróknak az a szerepük, hogy az inkák
szimbolikus világának bizonyos fogalmait tük-
rözzék, éppen ezért a macskaféle – talán jaguár
– ábrázolása annak rendkívüli jelentôségére utal
az inka világnézetben. Elképzelhetô, hogy a
macskaféle lehetett az andesi képzeletvilág leg-
emblematikusabb állata, éppen ezért meglehe-
tôsen gyakran jelenik meg a különféle prekolum-
bián kultúrák mûalkotásain. Ezen ôsi kultusz
egyik megnyilvánulását láthatjuk második tár-
gyunkon, mely egy ragadozó mancsát ábrázolja
az inka korból. Az efféle tárgyakat sírmelléklet-
ként elhelyezett fogadalmi áldozatokként értel-
mezzük, melyeknek az volt a szerepük, hogy az
elhunytat felruházzák a macskafélék tulajdonsá-
gaival, így erôvel és bátorsággal.
Cieza de León krónikás följegyzi az inka tör-
ténelem egy esetét, amikor Pachacutec Inca
Yupanqui Cuscóban egy puma bôrébe és fejébe
bújva szállt szembe a chanca megszállókkal nagy-
jából az i. sz. 15. század elsô felében (SANTILLANA
2001). Amikor Pachacutec Inca Yupanqui meg-
kezdte a birodalom fôvárosának helyreállítását, az
alaprajzhoz egy puma stilizált képét használta
mintaként. Így Tahuantinsuyuban is felhasználták
a macskafélét a hatalom és a királyság szimbólu-
maként.
I. T. C.

V. … ÉS AKKOR MEGÉRKEZTEK AZ INKÁK! EGYSÉG A SOKFÉLESÉGBEN 335

Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 336

Ez az apró tarisznya gyönyörû példája az inka

korszak alatt a tengerpart déli részén élô közös-
ségek vallási tárgyainak. Ezt bizonyítja miniatûr
mérete és a belsejében még most is meglévô,
növényi eredetû áldozat maradványai, amelyek
talán kokalevelek.
Teveféle gyapjából sodort vetülékfonalak,
láncfonalak és kiegészítô elemek (csüngôk és boj-
tok) felhasználásával készítették vetülékfonalas és
nem folytonos vetülékfonalas, valamint kiegészí-
tô és lebegô vetülékfonalas csíkokból. Széleit ha-
sonló módon varrták el, mint a kései horizont idô-
szakában az „inka szabványok” szerint készített
tárgyakét. A motívumok és színkombinációk cus-
cói inka stílusúak. Különösen jellemzô a vörös és
a sárga színek jelenléte, mivel ezek az inka mûvé-
szet emblematikus színei. Minden bizonnyal szim-
bolikus jelentésük volt, ezt azonban ma már nem
ismerjük. A cuscói inka szabványok szerint ké-
szített szôttesek mintázatán vagy azok egyes ré-
szein is ezeket a színeket kombinálták. Ennek
szemléletes példáit nyújtják a Maiman-gyûjte-
mény Ica–inka és inka ingjei (MAKOWSKI megjele-
nés alatt).
Az emblematikus színek mellett még két jel-
legzetességet fedezhetünk fel az itt bemutatott
tarisznyán, amelynek az andesi vallásosságban
és az inkák „hivatalos rítusai” során is fontos
szerep jutott: a miniatürizálás szokása és a nö-
vényi áldozatok, valószínûleg kokalevelek fel-
bukkanása.
A miniatûr tárgyak a spanyolok megérkezése
elôtti korszakokban rituális áldozatoknak készül-
tek szerte az Andokban. Minden tárgytípust és
tárgyat szerettek lekicsinyíteni, mintha kismére-
tû ábrázolásuk a lényegüket sûrítené. Ennek a
szokásnak a legszemléletesebb példái az ezüst-
bôl, aranyból és Spondylus kagylóból készült,
gazdagon díszített, apró ruhákba öltöztetett fi-
gurák. Ilyen tárgyakat találtak a középsô-andesi
tengerpart északi részén fekvô Túcume (HEYER-
DAHL–SANDWEISS–NARVÁEZ 1995) vagy az argentí-
nai Llullaillaco havas hegycsúcsain található régé-
szeti lelôhelyeken is.
A sírmellékletek és felajánlások leggyakoribb
leletei közé tartoztak az étel- és növénymarad-
ványok, különösen a kokalevelek. Acosta atya
azt írja:

„Az inka uralkodók maguk is felhasználták, és

271 ■ Tarisznya növényi áldozattal
TEVEFÉLE GYAPJÁBÓL SODORT FONAL
H.: 17 CM, SZ.: 7 CM (A CSÜNGÔKKEL
ÉS BOJTOKKAL EGYÜTT)
INKA KULTÚRA, DÉLI TENGERPART, KÉSEI
HORIZONT
I. SZ. 1470–I. SZ. 1532
MUSEO DE AMÉRICA MADRID
CE14702
ajándékba is adtak kokaleveleket. Áldozásaik so-
rán leginkább ezt ajánlották fel és égették el idol-
jaik tiszteletére.” (ACOSTA 1987 [1588]:268.)
A kokacserje levele egykor és ma is rendkívül fon-
tos szerepet játszik az andesi indiánok életében.
Ezt jelzi, hogy a mostoha természeti körülmények
között élô emberek az egyik legértékesebb javuk-
nak tekintették. Az arannyal és a Spondylus kagy-
lókkal együtt azon kincsek közé tartozott, melye-
ket az isteneiknek ajánlottak fel.
M. J. J.

336 …ÉS AKKOR MEGÉRKEZTEK AZ INKÁK

Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 337

272 ■ Tarisznyarészlet Ezt a töredékesen fennmaradt tarisznyát, kecsu-

GYAPOT ÉS TEVEFÉLE GYAPJA ául chuspát a vetülékszálakat elfedô technikával
H.: 27,5 CM, SZ.: 17 CM készítették, és lámafélék apró figuráival díszítet-
INKA KULTÚRA, DÉLI PARTVIDÉK, KÉSEI HORIZONT ték. Ezek az inkák számára oly fontos állatok gya-
I. SZ. 1470–I. SZ. 1532 kori díszítôelemei az ilyen típusú tarisznyáknak
MUSEO DE AMÉRICA MADRID csakúgy, mint más alkotásaiknak.
CE14778 M. J. J.

V. … ÉS AKKOR MEGÉRKEZTEK AZ INKÁK! EGYSÉG A SOKFÉLESÉGBEN 337

Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 338
273 ■ Férfialak Az andesi dualista világkép szerint az Inka Biroda-
ARANY lomban a Nap volt a fôisten, a Hold pedig egy fon-
M.: 5,7 CM, SZ.: 1,8 CM, S.: 9,1 G tos istennô. A Napot férfinak, a Holdat nônek te-
INKA KULTÚRA, KÉSEI HORIZONT kintették, az elôbbit az arany, az utóbbit az ezüst
I. SZ. 1470–I. SZ. 1532 szimbolizálta.
MUSEO DE AMÉRICA MADRID Az aranyról, a gazdagság szimbólumáról tel-
CE07459 jesen más elképzelései voltak az andesi embe-
reknek, mint a gyarmatosító európaiaknak. Az
arany itt nem vált a kereskedelmi ügyletek ré-
szévé, és a háborúk anyagi támogatására sem
volt alkalmas. Az inkák a fémet olyan dolognak
tekintették, amely nem alkalmas semmilyen el-
sôdleges szükséglet kielégítésére, csupán esz-
tétikája, szépsége és ragyogása miatt csodálták,
az inka társadalom legelôkelôbb csoportjai pe-
dig díszként használták. Emerich szerint ezeket
a fémeket az inkák „a nap verítékének és a hold
könnyeinek” tekintették.
Az inkák úgy gondolták, hogy az ásványokat,
a fémeket, a drága- és féldrágaköveket a termé-
szettôl és Földanyától (Pachamama) kapták. Fel-
fogásuk szerint tehát az embereknek vissza kel-
lett adniuk Pachamamának mindazokat a javakat,
melyeket azért kaptak tôle, hogy szertartásaikat,
rítusaikat és áldozataikat elvégezhessék. Ez egy-
fajta fizetség volt, hogy elôsegítsék a föld termé-
kenységét, és biztosítsák az említett elemek jelen-
338 …ÉS AKKOR MEGÉRKEZTEK AZ INKÁK
létét a természetben (CARCEDO DE MUFARECH –VET-
TER PARODI 1999).
Ez a tárgy egy meztelen férfit ábrázol, amint
két kezét a hasára teszi. Rangját deformált fülei
szimbolizálják. Magas társadalmi státusára utal
hengeres fejfedôje, kecsua nevén llawt’u. Annak
ellenére, hogy a figura meztelen, a legújabb ré-
gészeti vizsgálatok szerint egykor apró ruhadara-
bokat viselhetett, hûen utánozva az inka nemes-
ség öltözetét.
Az ilyen figurák áldozati felajánlások voltak,
amelyeket rituális környezetben helyeztek el
(további információk a 274. számú tárgy leírá-
sánál).
A tárgy készítése során az aranyat elôször le-
mezzé kalapálták, azt domborították, majd meg-
hajlították, és a két végén összeforrasztották.
A kémiai elemzés szerint a tárgy 92,3 százalék-
ban aranyból, 4,67 százalékban ezüstbôl és 2,68
százalékban rézbôl készült (ROVIRA 1990).
J. A.
Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 339
274 ■ Nôi szobor E figurák funkcióját a régészeknek sikerült
EZÜST megfejteniük: az inka emberáldozati rítusok
M.: 6,7 CM, S.: 63,4 G (capaccocha) alkalmával a szent hegyeknek
INKA KULTÚRA, KÉSEI HORIZONT (apu) ajánlották fel a tárgyakat (lásd 273.
I. SZ. 1470–I. SZ. 1532 tárgy). A krónikák szerint az Inka Birodalom kü-
MUSEO DE AMÉRICA MADRID lönbözô helyein gyermekpárokat – egy fiút és
CE07486 egy lányt – áldoztak fel a szent hegyeknek, és
személyes tárgyaikkal együtt, élve eltemették
ôket. Észak-Chilében az El Plomo hegy tetején,
a hóhatáron találták meg egy feláldozott gyer-
mekpár maradványait. A melléjük helyezett ál-
dozati ajándékok között értékes fémekbôl és
Spondylus kagylókból megformált emberek és
lámák miniatûr figurái voltak (MOSTNY 1957).
Hasonló felajánlásokat találtak Tahuantinsuyu
déli részén fekvô számos vulkáni hegy csúcsán,
az inkák által meghódított terület északi sáv-
jában fekvô La Plata-szigeten és az ecuadori
tengerpart távoli részein. Ugyanígy megta-
lálták ezeket a tárgyakat a legfontosabb biro-
dalmi oltároknál, a Titicaca-tóban található
Nap-szigeten, Pachacamacban és a cuscó Co-
ricanchában is.
Legutóbb Peru legdélibb részén, az Arequipa
régióban lévô Ampato vulkánon fedeztek fel egy
ilyen áldozati együttest. A 6380 méter magas vul-
kánon tökéletes állapotban maradt fenn egy kis-
V. … ÉS AKKOR MEGÉRKEZTEK AZ INKÁK! EGYSÉG A SOKFÉLESÉGBEN
lány holtteste, akit a szent hegyeknek áldoztak
fel. A kislányt Juanitának nevezték el a régészeti
kutatásban részt vevô csapat tagjai. A fizikai ant-
ropológiai vizsgálatok szerint 12-13 éves lehetett.
Juanitának a rítus során elôször böjtölnie kellett.
Erre utal az, hogy a gyomrában nem találtak étel-
maradványokat. Késôbb hatezer méter feletti ma-
gasságba vitték fel, az itt rendezett ünnepség alatt
erjesztett kukoricasörrel (chicha) leitatták, és ô az
egyre fokozódó kimerültség hatására elaludt. Ez-
után a jobb oldali szemöldöke felett a homloká-
ra akkora csapást mértek, hogy belehalt. Juanita
mellé egy olyan miniatûr nôi figurát helyeztek,
amelyet tûkkel (tupu) összefogott ruhákba öltöz-
tettek, és tolldíszt illesztettek a fejére (REINHARD
1992). Más kultúrák emberáldozataival szemben
az inkák nem az ellenséget áldozták fel. Éppen
ellenkezôleg, a feláldozottak az inka királyi csalá-
dokhoz tartozó és a tisztaságot szimbolizáló gyer-
mekek voltak. Nagy megtiszteltetésnek tekintet-
ték, ha valakit arra a sorsra szántak, hogy az
istenek áldozati ajándéka legyen.
A képen látható figurát ezüstbôl öntötték.
A kémiai elemzés szerint a tárgy ezüst (61,59 szá-
zalék), réz (36,39 százalék) és ólom (1,06 száza-
lék) ötvözete (ROVIRA 1990).
J. A.
339
Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 340

275 ■ Férfialak
EZÜST
M.: 22,7 CM, SZ.: 5,1 CM, S.: 197,51 G
INKA KULTÚRA, KÉSEI HORIZONT
I. SZ. 1470–I. SZ. 1532
MUSEO DE AMÉRICA MADRID
CE07432

Az értékes fémeket és azok ötvözeteit kizárólag

az inka elit használhatta. Ebbôl eredôen az inka
állam vezetôi határozták meg az esztétikai káno-
nokat, és ellenôrizték az ilyen fémekbôl készített
tárgyak elôállítását és szétosztását.
Az emberalakos figurák az inka fémmûvesség
különleges darabjai. Szerkezetük különbözô,
egyes darabok tömörek voltak, másokat kalapált
lemezekbôl domborítottak. Azonban jobban sze-
rették a lemezek kikalapálásának technikáját,
amikor a fémek formáját szilárd halmazállapot-
ban és nem formába öntve alakíthatták ki. A fi-
gurákat tûvel (tupu) összefogott apró ruhákba
öltöztették. Ezeket a figurákat a capacchocha rí-
tusra készítették. (A rítus részletes leírását lásd
274. számú tárgynál).
A képen látható figura hasonló darabokkal
összevetve elég nagy, de nemcsak mérete miatt
különleges, hanem azért is, mert az inka elit tag-
jaira jellemzô összes vonás világosan felismerhe-
tô rajta. A fejfedôn látható vonalak azokat a meg-
kötôket jelzik, melyekkel azt a fejre rögzítették.
Amikor Max Uhle Pachacamacban sírokat tárt fel,
olyan koponyákat is talált, amelyeken ilyen típu-
sú fejfedô (llaw’tu) volt. A figura fülei deformál-
tak, fülcimpáit nagy felületen lyukasztották át,
ami arra utal, hogy az inkák, vagyis a „hosszúfü-
lûek” kasztjához tartozott. Az arc egyik oldalának
kidudorodása jelzi, hogy éppen kokalevelet rág.
A tárgy külsô adottságai és jó állapota lehe-
tôvé tették, hogy egy aprólékos elemzés során
megismerjük készítési technikáját. Ezt az üreges
szobrot vékonyra kalapált lemezekbôl készítették.
A radiográfiai elemzés kimutatta, hogy számos
részét különállóan formálták meg, és késôbb for-
rasztották hozzá a tárgyhoz. A figura testét alko-
tó vékony ezüstlemezt domborították, így alakí-
tották ki a fej és a végtagok formáját, majd
meghajlították, a hátánál és a lábak belsô oldalá-
nál pedig összeforrasztották. A fejfedô (llaw’tu)
kialakításakor egy fémgyûrût és egy, azt felülrôl
lezáró fémlapot forrasztottak össze. A tárgy elül-
sô, alsó részén egy lyukat fúrtak, amibe bele-
helyezték, majd a testhez forrasztották a figura
péniszét. A deformált füleket forrasztással rögzí-
tették a fejhez. Az alkalmazott technikák közé tar-
tozott tehát a lemezek kalapálása, domborítása,
meghajlítása, majd forrasztása. A kémiai elemzés
szerint a tárgy ezüst (99 százalék) és arany (0,53
százalék) ötvözetébôl készült (ROVIRA 1990).
J. A.

340 …ÉS AKKOR MEGÉRKEZTEK AZ INKÁK

Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 341

276 ■ Férfiszobrocska
ARANY
M.: 16,4 CM, SZ.: 3,8 CM, S.: 69,45 G
INKA KULTÚRA, KÉSEI HORIZONT
I. SZ. 1470–I. SZ. 1532
MUSEO DE AMÉRICA MADRID
CE07498
Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 342

277 ■ Idol
EZÜST, ARANY- ÉS KAGYLÓBERAKÁSSAL
M.: 15,3 CM, SZ.: 4 CM
INKA KULTÚRA, KÉSEI HORIZONT
I. SZ. 1470–I. SZ. 1532
MUSEO DE AMÉRICA MADRID
CE07043

A képen látható, aranyból vagy ezüstbôl ké-

szült, számos tipikus inka vonást mutató ant-
ropomorf figura gyakorta felbukkan az inka
mûvészetben. Elsôsorban az inka elôkelô férfi-
akra jellemzô nagy fülcimpákat kell kiemelnünk,
amelyek deformációját már gyermekkorban el-
kezdték. A spanyol hódítók ezért nevezték az
inkákat „hosszúfülûeknek”. E figuráknak léte-
zik férfi és nôi változata, mivel a kézmûvesek ki-
hangsúlyozták a szexuális jegyeket. Ebben az
esetben teljesen felismerhetôk a férfi nemi szer-
vek. Tahuantinsuyu területén az értékes tárgya-
kat és ékszereket leginkább a chimú aranymû-
ves-hagyományok szerint készítették el, mivel
az inkák a Chimú Birodalom 1470-ben történt
elfoglalása után sok kézmûvest átköltöztettek
a cuscói királyi udvarba.
Ezen a miniatûr ezüstfigurán arany- és mul-
lu- – a Spondylus kagyló prehispán neve – be-
rakásokkal úgy alakítottak ki vízszintes sávokat
a figura testén, mintha bepólyázták volna.
A Spondylus kagylókat rendkívül értékes, fény-
ûzô és szakrális jellegû termékeknek tekintet-
ték az Andokban.
A huaka szó a szakrális jellegû tárgyak ál-
talános kifejezése volt az Andokban. Ezeket a
figurákat huakáknak tekintették, és fogadalmi
felajánlások voltak. Fontos szerepet kaptak a szer-
tartásokon, és kultuszuk közvetlenül a mitikus
ôsökhöz kapcsolódott. A templomok és a szakrá-
lis építmények falába mélyített fülkékben helyez-
ték el, és a leszármazási ágazatok (panaka) alapí-
tóinak tekintett szent és mumifikált halottakkal
(mallqui) azonosították ôket. A mallquik kultusza
nem csak a saját identitás megerôsítésének me-
chanizmusaként értelmezhetô. Ez biztosította a
csoportkohéziót, mivel egy adott leszármazási
ágazat tagjainak egy sor privilégiumát és tulajdo-
nát legitimálta. Ôrizni és folyamatosan tisztelni
kellett ôket, hogy a mallquik nehogy meghara-
gudjanak. A legfontosabb huakák az inka uralko-
dók mumifikált testei voltak, akiket az egész bi-
rodalomban tiszteltek, sôt bizonyos idôszakokban
a vallási felvonulások alkalmával ki is hozták ôket
a templomaikból, hogy az ünnepeket és a temet-
kezési rítusokat felügyeljék.
I. T. C.

342 …ÉS AKKOR MEGÉRKEZTEK AZ INKÁK

Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 343

278 ■ Fej formájú pohár

EZÜST
Á.: 9,3 CM, M.: 22,50 CM, S.: 135,64 G
CHIMÚ–INKA KULTÚRA, KÉSEI HORIZONT
I. SZ. 1470–I. SZ. 1532
MUSEO DE AMÉRICA MADRID
CE07392

A képen látható tárgy az ezüst és a réz kétkom-

ponensû ötvözetébôl készült, amelyben az ezüst
a domináns alkotóelem. Ez a pohárfajta, melynek
legfôbb jellegzetessége a jókora orral ellátott arc
ábrázolása, valószínûleg a perui partvidék ha-
gyományához tartozik, mely a kései átmeneti pe-
riódus idején alakult ki, és egészen a kései hori-
zontig tartott. Számos magángyûjteményben és
múzeumban a Chimú-kultúrához tartozóként ôr-
zik ezeket a poharakat, azok északi eredete mi-
att. Azonban az utóbbi évek ásatásai azt bizonyít-
ják, hogy inkább egy partvidéki hagyományról
lehet szó, mely Peru középsô és déli partvidékét
is magában foglalja (további információkért lásd
még a 241. számú tárgy leírását).
A Salvador Rovira által végzett röntgenspekt-
rométeres vizsgálatok az ezüst mennyiségét
93,340 százalékban, míg a rézét 6,660 száza-
lékban határozták meg (ROVIRA 1990). A kémiai
összetételben a nagy mennyiségû ezüst olyan me-
chanikai tulajdonságokat biztosít a tárgynak, me-
lyek elôsegítik annak megmunkálását. Nagymé-
retû tárgyak készítésekor – mint ebben az esetben
is – bonyolult eljárást kellett követni, amelynek so-
rán megfelelôen nyújtható ötvözetre volt szükség
a vékony lemez elkészítéséhez, különösen pedig
a domborításhoz, hogy a tárgy el ne törjön. Ezért
találjuk meg az ötvözetben nagyobb arányban az
ezüstöt, mert az sokkal könnyebben nyújtható,
mint a réz.
A pohár készítésekor alkalmazott eljárás során
elôször öntvényt készítettek, ezt kovácsolással és
olvasztással alakították lemezzé, amit aztán fa-
formák segítségével domborítottak. A faformák-
kal elôször a pohár alját készítették el, majd a fel-
sô részt is, ahol az arcvonások találhatók. Ezekbôl
a formákból számos példány megtalálható mú-
zeumokban és magángyûjteményekben (EASBY
1955).
ROVIRA fémvizsgálatai (1990), melyek az ehhez
hasonló, egyetlen lemezbôl készült poharakat ve-
szik górcsô alá, hidegen kovácsolt fém mikro-
struktúráit mutatják. Ezek a rostos szerkezetek az
intenzív nyújtás következtében jöttek létre, mi-
közben a fémet több ízben olvasztani kellett. A ké-
miai és fémelemzések tehát megvilágítják a fém-
mûvesség és -megmunkálás folyamatát. Másrészt
a legfrissebb kutatások hasonló, régészeti ásatá-
sokból származó tárgyakról is szolgáltatnak ada-
tokat, ez pedig lehetôvé teszi számunkra, hogy
meghatározott térben és idôben helyezzük el eze-
ket a poharakat. Így tehát a lehetô legobjektíveb-
ben tudjuk rekonstruálni a tárgy történetét.
J. A.

V. … ÉS AKKOR MEGÉRKEZTEK AZ INKÁK! EGYSÉG A SOKFÉLESÉGBEN 343

Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 344
279 ■ Szertartási kés (tumi)
EZÜST
H.: 13,40 CM, V.: 2,80 CM, S.: 127,80 G
INKA KULTÚRA, KÉSEI HORIZONT
I. SZ. 1470–I. SZ. 1532
MUSEO DE AMÉRICA MADRID
CE07362
Az inka államot az andesi kulturális fejlôdés szin-
téziseként határozhatnánk meg, ami világosan
megmutatkozik a fémmûvességben is. Különféle
változásokat vezettek be az andesi régióban, egy-
ségesítették a kormányzást, következésképpen
egységes gazdasági rendszert honosítottak meg.
Az óntartalmú bronz felváltotta az északon hasz-
nált arzéntartalmút. Ez a változás az inka állam
terjeszkedésének köszönhetôen jöhetett létre,
mivel ellenôrzésük alatt tartották a Titicaca-tó dé-
li részén fekvô ónbányákat, azután pedig birodal-
muk többi része között elosztották a javakat. Rá-
adásul a fémeszközök egységes formát öltöttek:
tumikat, fejszéket, csillagfejû buzogányokat és
hasonlókat használtak. A korábbi idôszakokban
alkalmazott kalapálás mindinkább kiegészült az
öntéssel. A kis figurák és a tumik markolata is ön-
téssel készült, a másik újítás pedig a fém fémbe
inkrusztálása volt. Mindez elôsegítette azt, hogy
a fémmûvesség a felhasznált ötvözetekben, az
öntéshez alkalmazott formák, valamint az eszkö-
zök alakjának tekintetében szabványossá váljon.
Mivel a nemesfémek az inka adminisztráció mo-
nopóliumához tartoztak, az esztétikai kánonokat
és az ikonográfiai motívumokat szigorúan az ural-
kodó osztály határozta meg, amely egyúttal ellen-
344 …ÉS AKKOR MEGÉRKEZTEK AZ INKÁK
ôrizte ezeknek – kizárólag az inka elit tagjai kö- 280 ■ Tumi
zötti – elosztását. BRONZ
A történeti források emlékeznek meg elsôként M.: 13,5 CM, SZ.: 11 CM, S.: 108,81 G
a fémmûves- és ötvösmunkákról. A krónikák meg- CHIMÚ–INKA KULTÚRA, KÉSEI HORIZONT
említik az északi ötvösök áttelepítését Cuscóba, I. SZ. 1470–I. SZ. 1532
melynek célja az volt, hogy ott elkészítsék az in- MUSEO DE AMÉRICA MADRID
ka elit igényelte fémtárgyakat. Ez az információ CE07363
arra enged következtetni, hogy ezek az ötvösök
rendkívüli presztízsnek és elismertségnek örvend-
tek az Inka Birodalomban. Az áttelepített ötvö-
söknek földet adtak mûvelésre, valamint mindent,
amire csak szükségük volt fémmûves-tevékenysé-
gük folytatásához. Tudvalévô, hogy minden más
munka végzését megtiltották nekik, és amit ké-
szítettek, az inkák kizárólagos tulajdona volt. Az
északi ötvösök rangja a spanyol hódítók megér-
kezése után is megmaradt.
A standard inka eszközök egyik legreprezen-
tatívabb példája a tumi. Friedrich Mayer botnye-
lû késként katalogizálja. Két vagy több részbôl ál-
ló öntôformával készült, ami az öntés után a
tárgyon maradt sorjából látszik. Számos tumi vizs-
gálata bizonyítja, hogy az élét nem kovácsolták
különösebben, vagyis nem szándékoztak meg-
edzeni; ez pedig azt jelzi, hogy ezek a felsô részü-
kön díszített tumik nem hétköznapi vagy funkcio-
nális feladatokat láttak el (MAYER 1994).
A képen látható tumi felsô részén macska-
féle ragadozó ábrázolását látjuk, melyet öntés-
sel és kovácsolással készítettek. A kémiai elem-
zés azt mutatja, hogy ezüst (73,370 százalék)
és réz (25,920 százalék) ötvözetérôl van szó (RO-
VIRA 1990).
J. A.
Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 345

281 ■ Lámaszobrocska
ARANY
M.: 6,1 CM, SZ.: 5,1 CM, S.: 8,94 G
INKA KULTÚRA, KÉSEI HORIZONT
I. SZ. 1470–I. SZ. 1532
MUSEO DE AMÉRICA MADRID
CE07399
282 ■ Láma
EZÜST
M.: 5,90 CM, SZ.: 5,20 CM, S.: 41,20 G
INKA KULTÚRA, KÉSEI HORIZONT
I. SZ. 1470–I. SZ. 1532
MUSEO DE AMÉRICA MADRID
CE07401
A láma – tudományos nevén Lama glama – csak-
úgy, mint egykoron és ma is rendkívül nagyra be-
csült állat az Andokban. Az inka gazdaságban az
állattenyésztés fontos tevékenység, a láma pedig
a legjelentôsebb állat volt. Minden ayllu vagy csa-
lád rendelkezett bizonyos számú állattal, mennyi-
ségük pedig a társadalmi rangtól függött.
A láma volt az egyetlen teherhordó állat
az Andok meredek hegyláncai között. A lá-
mák elég lassan haladnak, naponta mindössze
15–20 kilométert tesznek meg, de akár 45 ki-
lónyi terhet is képesek cipelni, ezért nélkülöz-
hetetlennek számítottak a kereskedelemben
(további információért lásd még a 260–263.
számú tárgy leírását).
A lámák az inka hiedelemvilágban is jelentôs
szerepet kaptak. A huakák, azaz szent helyek ren-
delkeztek bizonyos számú lámával, melyek nem
csupán gyapjuk miatt, de az áldozatok szempont-
jából is nélkülözhetetlenek voltak.
Számos régészeti kutatás igazolja e teveféle
rituális jelentôségét. Az Andok hófödte csúcsai
közt – akár a chilei Cerro El Plomóban, akár a pe-
rui Ampato vulkánnál – felfedezett capaccocha
szertartási együttesekben is találtak apró arany-
és ezüstlámákat, melyek a föláldozott gyerme-
kek sírmellékletéhez tartoztak (e témában továb-
bi információk a 274. számú tárgy leírásában ta-
lálhatók).
A cuscói Plaza de Armas legutóbbi ásatásai so-
rán négy kisméretû, aranyból és ezüstbôl készült
lámát találtak. Ezek sorban helyezkedtek el, az
északkeleti területek felé néztek, a felkelô nap és
az Ausangate havas tájai felé: ez utóbbi az inkák
egyik fô apuja, vagyis istensége volt (El Comercio,
Lima 1986. június 21.).
June Nash a bolíviai fennsíkon végzett antro-
pológiai kutatásokat, és a bányászszertartásokat
vizsgálta. A bányászok Pachamamának, az anya-
földdel azonosított nônemû istenségnek és Su-
paynak, a föld alatti világban élô hímnemû isten-
nek mutatnak be áldozatokat. Hogy fenntartsák
a két istenség egyensúlyát, Pachamamának chi-
chát (erjesztett kukoricából készült italt) és láma-
magzatokat áldoznak; Supay étvágyának kielé-
gítésére pedig évente kétszer egy fehér lámát
adnak, amelynek szívét a bányában temetik el;
a szertartást táncok és chichaivás kísérik, vala-
mint kokalevelet rágnak (NASH 1979). Napjaink-
ban a hagyományos andesi piacokon találhatunk
olyan helyeket, ahol felboncolt lámamagzatokat
árulnak, melyeket azután az engesztelési szer-
tartásokon vagy Pachamamának szánt fizetség-
ként használnak.
A 282. képen látható láma öntési eljárással ké-
szült. A kémiai vizsgálatok alapján két összetevô-
bôl áll, ezüst (87,390 százalék) és réz (11,690 szá-
zalék) ötvözete (ROVIRA 1990).
J. A.

V. … ÉS AKKOR MEGÉRKEZTEK AZ INKÁK! EGYSÉG A SOKFÉLESÉGBEN 345

Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 346

283 ■ Pohár lajdonképpen egy parittya, vagy parittya is tarto- kot, melybe a lövedéket helyezték. Esetünkben
FESTETT KERÁMIA zik hozzá. Az arcfestés megjelenítése elsôsorban a középsô részbôl négy szár indul ki a hagyo-
M.: 17,2 CM, Á.: 18,2 CM a Nasca-kerámiákon és -textileken fordul elô, kü- mányos kettô helyett, végük pedig befejezet-
NASCA-KULTÚRA 5. FÁZIS, KORAI ÁTMENETI lönösen a trófeafejekkel kapcsolatban, melyekrôl len. A középsô részen szakadásokat és defor-
PERIÓDUS úgy hisszük, hogy csatákban, az ellenségtôl sze- mációkat figyelhetünk meg: ez arra vall, hogy a
I. SZ. 0–I. SZ. 600 rezték. Következésképpen lehetséges, hogy egy parittyát használták is. Finom kidolgozása és a
MUSEO DE AMÉRICA MADRID harcos ábrázolásáról van szó. különféle motívumok alapján azt feltételezzük,
CE08210 Hangsúlyoznunk kell, hogy a parittyát az an- hogy rituális harcokban vagy egyéb ünnepsé-
desi kulturális fejlôdés során folyamatosan, min- gek során alkalmazták (ZORN 1980–1981:42).
284 ■ Parittyarészlet den területen, számos környezetben használták Ugyanakkor a kerámia tanúsága szerint a pa-
TEVEFÉLE GYAPJA hajítófegyverként, egyebek közt a háborúban is. rittyát fejdíszként, mintegy a fej köré tekerve is vi-
H.: 154,5 CM, MAXIMÁLIS SZ.: 2,2 CM A parittya mindmáig az andesi ember alapvetô selték. Figyelemre méltó, hogy e kultúrák fejlôdé-
INKA KULTÚRA, DÉLI PARTVIDÉK, KÉSEI HORIZONT tartozékai közé tartozik, és ôk maguk készítik sének két eltérô pillanatában ugyanaz a tárgy
I. SZ. 1470–I. SZ. 1532 (ZORN 1980–1981). egyformán létjogosult, és használata megegyezik
MUSEO DE AMÉRICA MADRID Az itt bemutatott parittya az inka korszak- mindkét esetben.
CE2002-05-078 ból való, erre utalnak a középsô rész és a szá- Az inkák korából egyre több parittya kerül elô,
rak rombuszdíszei. Mint minden hasonló tárgy, ez pedig azt feltételezi, hogy az inghez hasonló-
Ez a kézzel formált, festéssel díszített pohár, mely ez is teveféle gyapjából készült, de mivel ez ki- an olyan jelképként használták, amely magát az
egy realisztikusan ábrázolt emberfejen parittyát dolgozottabb munka, különféle színû festéssel embert azonosította. Újfent arról a szintézisrôl be-
jelenít meg, a Nasca-kultúra úgynevezett monu- díszítették. A szövôtechnika is eltérô, a közép- szélhetünk, melynek során az inkák az andesi kul-
mentális periódusának 3–5. fázisára jellemzô iko- sô részt rejtett vetülékszálas szövéssel (weft túra alapvetô elemeibôl saját birodalmukat épí-
nográfiai jellemzôket mutat. Az emberi fejet arc- wrapping), míg a szárakat keresztezett láncfo- tették föl.
festéssel, szakállal és bajusszal ábrázolták. Az naltechnikával (crossed-warp weave) készítet- M. J. J.
egyik legjellegzetesebb elem a fejdísze, mely tu- ték. A középsô részben találhatjuk azt a hasíté-

346 …ÉS AKKOR MEGÉRKEZTEK AZ INKÁK

Inka 5.0.qx 07/5/8 15:15 Page 347

285 ■ Szertartási parittya

TEVEFÉLE GYAPJA
H.: 345 CM, LEGNAGYOBB SZ.: 6,4 CM
INKA KULTÚRA, DÉLI PARTVIDÉK, KÉSEI HORIZONT
I. SZ. 1470–I. SZ. 1532
MUSEO DE AMÉRICA MADRID
CE2002-05-175

Ez a parittya olyan jellegzetességekkel rendelke-

zik, melyek megkülönböztetik az ugyanilyen típu-
sú, vele egykorú tárgyaktól. Ami a nyersanyag-
használatot illeti (teveféle gyapja, sodrásirány:
Z2S), a szokásos hagyományokat követi. A kivite-
lezés eljárásai pedig a következôk: hímzés, körkö-
rös szövés, végein pedig fonat. A gyakorlattól el-
térôen itt a fonat nem alkot egyetlen egységet a
középsô résszel.
A középsô rész különösen hosszú, ami az elsô
pillanatban megnehezítette funkciójának megha-
tározását. Ugyanakkor felfedezhetjük a közepén
azt a jellegzetes rést, ahová a lövedéket helyez-
ték, ennek alapján azonosíthatjuk egyértelmûen
parittyaként. A tárgyon látható motívumok azt jel-
zik, hogy szertartásokon használhatták, és ezek
ráadásul az inka mûvészetbe illeszkedtek.
A tevefélét, az andesi kultúra többi alapvetô
eleméhez hasonlóan, az inkák szimbólummá tet-
ték, és számtalan technikával gyakorta ábrázol-
ták mindenféle anyagon, hordozón. Megjelenik
például kis ezüst- és kôszobrocskákon (lásd 281.,
282. számú tárgy), kerámián (lásd 266. számú
tárgy) és nemritkán textileken, sôt más pa-
rittyákon is (SCHMIDT 1929:523, no 23), valamint
a déli partvidék inka tárgyain (O’NEALE–KROEBER
1930:30. tábla b ábra; HARCOURT 1962:155, 31.
tábla, b és 167, 82. tábla a ábra). Ismerünk egy,
az itt bemutatotthoz nagyon hasonló darabot is,
melyet Max Uhle talált a pachacamaci Feláldo-
zott Nôk temetôjében (UHLE 1991 [1903]:90, 19.
tábla, no 1); ô övként írja le a darabot, ám ez az
azonosítás nem egészen bizonyos.
Fontos megjegyeznünk, hogy a teveféléket áb-
rázoló szôttesek legnagyobb részét a déli partvi-
déken találták, és az itt bemutatott parittyához
hasonlóan helyi mesteremberek munkái lehettek.
A tevefélék akkoriban és ma is teherhordó ál-
latok voltak, és az andesi közösségek – különö-
sen a fennsík – lakói hatalmas távolságokat tet-
tek meg velük, hogy a létfenntartáshoz szükséges
feltételeket biztosítsák. Ugyanakkor a prekolum-
bián idôkben a teveféléket a szertartásokon is
használták, és feláldozták isteneiknek. Az összes
kultúrában és minden korban gyakran elôfordul-
nak temetkezési kontextusban. Az inkáknál ezek
az áldozatok „hivatalos” szertartások részei vol-
tak, amirôl a krónikások is sok helyen beszámol-
nak. Az egyik ilyen példát Guamán POMA DE AYA-
LÁnál (1987 [1615]:232–233) találjuk, aki az inka
szertartási naptár márciusi rítusait a következô-
képp írja le:

„Ebben a hónapban fekete kost [tevefélét] áldoz-

tak bálványaiknak és isteneiknek uaca bilca, orco-
cona, akiket maguk az inkák neveztek el.”
M. J. J.

V. … ÉS AKKOR MEGÉRKEZTEK AZ INKÁK! EGYSÉG A SOKFÉLESÉGBEN 347

Inka 5.0.qx 07/5/8 15:16 Page 348

286 ■ Csillagfejû buzogány A csillagfejû buzogányok általánosan elterjedt
FA, FÉM, TOLL ÉS GYAPJÚ formák az inka harci eszközök között. Vannak
H.: 40 CM, SZ.: 10 CM; ROJT H.: 29 CM egyszerûbbek és alaposabban kidolgozott dara-
INKA KULTÚRA, KÉSEI HORIZONT bok is, olyanok, mint amelyekkel most foglalko-
I. SZ. 1450–I. SZ. 1532 zunk: elkészítésükhöz többféle anyagot is felhasz-
MUSEO DE AMÉRICA MADRID náltak. Az elsô buzogány feje fémbôl készült, és
CE2002-05-155 hat csúcsa van; a másodiknál ez kôbôl készült, és
bôrcsíkok rögzítik a nyélhez. Mindkettô bôsége-
sen ékesített: a két tárgy esetében egyaránt fából
287 ■ Csillagfejû buzogány készült nyelet teljes hosszában gyapjú-, textil- és
FA, KÔ, TOLL ÉS GYAPJÚ tolldíszek borítják, melyek színes, vastag szálak-
H.: 44 CM, SZ.: 11 CM; ROJT H.: 22 CM ból álló rojtokba rendezôdnek. A balta is nagyon
INKA KULTÚRA, KÉSEI HORIZONT hasonló, T alakú, vékony fejjel, ami arra enged kö-
I. SZ. 1450–I. SZ. 1532 vetkeztetni, hogy talán egyszerû, egyrészes öntô-
MUSEO DE AMÉRICA MADRID formával készült. Ez a megoldás a harcban vagy
CE2002-05-157 szertartásokon használatos fegyverekre jellemzô,
ellentétben a vastag T fejû baltákkal, melyeket in-
kább mindennapos használatra terveztek (MAYER
288 ■ Balta 1994:37).
FA, FÉM, BÔR, TOLLAK ÉS GYAPJÚ Mindenesetre az kétségtelen, hogy a balta és
H.: 45 CM, SZ.: 13,5 CM; ROJT H.: 25 CM a csillagfejû buzogány fejéhez használt fémet elô-
INKA KULTÚRA, KÉSEI HORIZONT zôleg megolvasztották, hogy megtisztuljon, még-
I. SZ. 1450–I. SZ. 1532 pedig a huayrákhoz hasonló kemencékben, ame-
MUSEO DE AMÉRICA MADRID lyekben Atahuallpa inka kincseit olvasztották
CE2002-05-160 Cajamarcában. A folyékony fémet ezután öntô-
formákba csorgatták – ezek az elkészítendô da-
rab típusától függôen lehettek egyszerûek
vagy összetettek –, végezetül pedig, amikor ismét
megszilárdult, kovácsolással vékonyították, így
lett éle a fegyvernek.
Az Inka Birodalom katonai jellegû, folyamato-
san terjeszkedô államszervezet volt, jól szervezett
hadsereggel. Bármelyik hatunruna (felnôtt férfi)
potenciális katonának számított, és szükség ese-
tén akármikor hadba hívhatták, a mit’a rendszere
alapján, turnusonként. A hadjáratokra lehetôség
szerint olyankor került sor, amikor a mûvelhetô
földterületeken nem folyt mezôgazdasági tevé-
kenység, és a nyílt terepen vették föl a küzdelmet
egymással. A test test elleni harcban a rövid ha-
tótávolságú fegyvereket, így a különféle buzogá-
nyokat, baltákat kedvelték leginkább, bár íjakat
és nyilakat, huaracát (egyfajta parittya), dárdaha-
jítót és golyós végû bolát is használtak (KAUFMANN-
DOIG 1991:130).
G. A. Q.

348 …ÉS AKKOR MEGÉRKEZTEK AZ INKÁK

Inka 5.0.qx 07/5/8 15:16 Page 349
289 ■ Takarótöredék
GYAPOT ÉS TEVEFÉLE GYAPJA
H.: 119 CM, SZ.: 117,5 CM
HELYI INKA KULTÚRA, KÖZÉPSÔ PARTVIDÉK,
KÉSEI HORIZONT
I. SZ. 1450–I. SZ. 1532
MUSEO DE AMÉRICA MADRID
CE2002-05-245
Ez a töredékesen megmaradt takaró annak a ha-
gyománynak a részét képezi, amely a kései átme-
neti periódus végétôl a kései horizont folyamán
jelen volt a perui partvidék középsô völgyeiben.
Ezeknek a takaróknak az a sajátosságuk, hogy
Z2S módon sodort gyapotszálakból készültek,
melyre díszítésként hasonló sodrású, lámaféle
gyapjából készült szálakat használtak. Színviláguk
jellegzetes: sötétbarna alap, a díszítésben fôként
a fuksziaszín és a sárga váltakozik, de lehet zöld,
vörös, fekete, okker vagy fehér.
A technikák is nagyon különlegesek. Sima szö-
vet (EMERY 1980:76) vagy egyszerû fátyolszövet
(EMERY 1980:181) alapra vitték fel a díszítést az
úgynevezett brokáttechnikával. A „brokátolt fá-
tyolszövetnek” ez a változata talán e takarók leg-
jellegzetesebb eleme. A kései átmeneti periódus-
ban ugyanezekben a völgyekben keletkeztek a
híres „Chancay-fátyolszövetek”. Ezek elsôsorban
fejdíszként szolgálhattak, míg a kései horizont új-
fajta, brokátolt fátyolszövetei jobbára takarók (JI-
MÉNEZ megjelenés alatt/b).
Ami az ikonográfiát illeti, a helyi képzeletvilág
és az északi hagyományok egyfajta keveredését
figyelhetjük meg. Pontosabban arról van szó,
hogy a pelikánszerû madarak számos párhuzamot
mutatnak az Ann Pollard ROWE (1984) által meg-
határozott madár- és pelikánstílusokkal, míg a
részletgazdagabb, két színnel ábrázolt madarak A prekolumbián Peruban számos regionális fémmû-
elôképei a kései átmeneti periódus partvidék men- vestechnika és -stílus jött létre. A területi különbsé-
ti völgyeinek szöveteiben találhatjuk meg. gek ellenére egyfajta folyamatosság figyelhetô meg
Ezek a minták sakktáblaszerûen váltakoznak az Andok teljes területén: egyes fémtárgyak elôfor-
geometrikus motívumokkal, ami a kései horizont dulása ezt igazolja. Idetartoznak a tumik (kések), a
esztétikájával rokon (Feltham személyes közlése, tupuk (ruhatûzô tûk), a maszkok és a füldíszek.
2004), ezzel szemben a középsô részen az apró A fémmûves-eljárások terén a folytonosság ennél is
figurák ismétlôdése ugyanennek a területnek a szembeötlôbb, mivel a tárgyak megformálásához a
korábbi szöveteire jellemzô. kalapálást részesítik elônyben az öntéssel szemben.
Ez a példány azokhoz a darabokhoz tartozik, A ruhadarabok rögzítésére szolgáló tûk és
amelyek már fölhasználták a kései horizont újításait. melltûk, kecsuául tupuk teljesen hétköznapi tár-
M. J. J. gyak voltak, bár roppant változatos formát mu-
tattak. A tárgy felsô része rendszerint alaposan ki-
dolgozott lap volt, formája változhatott, de ritkán
290 ■ Tupu díszítették. Jobbára nagyon egyszerû geometri-
RÉZ kus motívumokat ábrázolt, sávokban vagy a lap
H.: 16,30 CM, Á.: 5,80 CM, S.: 16,69 G szegélyén. A kerek fejû tû volt a legszélesebb kör-
INKA KULTÚRA, KÉSEI HORIZONT ben elterjedt és legnépszerûbb cuscói modell, és
I. SZ. 1450–I. SZ. 1532 nem pusztán a fôvárosban terjedt el, de a biroda-
MUSEO DE AMÉRICA MADRID lom legtávolabbi területein is.
CE2002-05-110 Úgy tûnik, léteztek olyan tárgyak is, amelyek
használata nemek szerint oszlott meg. A hajfonat-
291 ■ Tupu függôk és a tupuk kizárólag a nôk díszei, míg a kar-
RÉZ perecek jellegzetesen a férfiak ékességei voltak.
H.: 12,00 CM, Á.: 5,10 CM, S.: 11,36 G A 290–291. számú tupuk a legelterjedtebb,
INKA KULTÚRA, KÉSEI HORIZONT kerek fejû kategóriába tartozik. Mindkettô rézbôl
I. SZ. 1450–I. SZ. 1532 készült, és jó állapotban maradt fenn.
MUSEO DE AMÉRICA MADRID Az epilálócsipesz egy elôzetesen kivágott és
CE2002-05-116 kalapált lemezbôl készült, amelyet ezután ketté-
hajtottak, így alakították ki a két felét. Mivel arany-
292 ■ Epilálócsipesz tárgyról van szó, arra következtethetünk, hogy
ARANY magas rangú személyiségé volt: emlékezzünk,
H.: 4,50 CM, SZ.: 2,20 CM, S.: 7,15 G hogy a nemesfémek felhasználását az inka elit
INKA KULTÚRA, KÉSEI HORIZONT kontrollálta. Ezeket a csipeszeket a szakáll epilá-
I. SZ. 1450–I. SZ. 1532 lására használták, a szakállat sohasem nyírták, hi-
MUSEO DE AMÉRICA MADRID szen az indiánoknak nem volt szükségük erre.
CE2002-05-092 J. A.
V. … ÉS AKKOR MEGÉRKEZTEK AZ INKÁK! EGYSÉG A SOKFÉLESÉGBEN 349
Inka 5.0.qx 07/5/8 15:16 Page 350
293 ■ Teraszmodell
FESTETT KERÁMIA
H.: 29 CM, M.: 17,5 CM
CHIMÚ–INKA KULTÚRA, KÉSEI HORIZONT
I. SZ. 1470–I. SZ. 1532
MUSEO DE AMÉRICA MADRID
CE11096
Az andesi világban teljesen másként, szimboliku-
san értelmezik a föld és a tér fogalmát, vagyis a
földterület nem folyamatos egész, hanem szintek
vagy különféle élôhelyek együttese. Innen szár-
maznak javaik, és az egy csoporthoz vagy et-
nikumhoz tartozó települések is ezeken a tágas
tereken szóródnak szét, egymástól többnapi járó-
föld távolságra. Ugyanakkor a területeket más
csoportokkal osztják meg, aminek következtében
a településeken egyszerre több nép is él. A föld-
területek ilyen jellegû megmunkálását John MUR-
RA (1985) „az ökológiai fülkék maximális függô-
leges kihasználásának” nevezi. Az Inka Birodalom
idején szükség volt arra, hogy növeljék a termôföl-
dek területét, és ezeken az új földeken a szertar-
tásokhoz szükséges kukoricát és más mezôgaz-
dasági terményeket, például burgonyát (Solanum
tuberosum), kokát (Erytoxylón coca) és erôs pap-
350 …ÉS AKKOR MEGÉRKEZTEK AZ INKÁK
rikát (Capsicum Sp.) ültessenek. A területek fizi- vel a lépcsôs terasz és a festett díszítés a hármas
kai adottságai miatt földmûvelô teraszokat vág- elosztás elvére utal. E szerint az inka világegyetem
tak a hegyoldalakba, amelyek megelôzték a talaj három részre oszlik: a felsô, égi világ, a Hanan Pa-
erózióját, lehetôvé tették, hogy a meleg ne illan- cha, a földi világ, az emberek lakóhelye, a köz-
jon el, mivel a kövek átmelegedtek a napsütéstôl, pont, vagyis a Kay Pacha, valamint a holtak, az
valamint ez a rendszer az öntözésnek is kedve- ôsök lenti világa, a Huku Pacha. Ugyanakkor meg-
zett. A teraszok megépítése nagy mennyiségû találhatjuk ebben az ábrázolásban a kettôsség el-
munkaerôt igényelt a kövek és a föld mozgatásá- vét a teraszok bal-jobb ellentétében, valamint a
hoz, valamint magához a földmûveléshez is. Ezért négyességet, mivel ha tükrözzük, rombuszt ka-
az inkák államuk gazdaságának alapjául átvették punk, ami éppen ennek az elvnek a szimbóluma.
a mit’aként ismert andesi munkaszervezési rend-
szert, vagyis a kölcsönös segítségnyújtást, amely A. V. C.
az egymással rokoni kapcsolatban álló csoportok
vagy aylluk közti viszonosság elvén alapult. Ez a
módszer az inkák idejében jutott a legmagasabb
szintre, amikor mitimák hatalmas csoportjai ván-
doroltak keresztül az andesi vidékeken, majd
munkájuk végeztével visszatértek szülôföldjükre,
és mások váltották fel ôket. Ugyanakkor léteztek
szakosodott földmûvesek is, a yanakunák, akik az
államnak dolgoztak. Ez a gazdasági rendszer szá-
mos adminisztratív központ és raktár építésével
egészült ki, ahol a késôbb szétosztásra váró java-
kat gyûjtötték össze.
A szóban forgó tárgy egy teraszsort ábrázol,
aminek egyúttal szimbolikus értéke is jelentôs, mi-
Inka 5.0.qx 07/5/8 15:16 Page 351

294 ■ Lábtámaszos ásó (chaquitaclla)
KERÁMIA
M.: 38 CM, SZ.: 15 CM
CHIMÚ–INKA KULTÚRA, KÉSEI HORIZONT
I. SZ. 1470–I. SZ. 1532
MUSEO DE AMÉRICA MADRID
CE10760
A képen látható edény összetett darab: hagyomá-
nyos andesi lábtámaszos ásót, chaquitacllát ábrá-
zol, ahhoz pedig egy aríbalószerû edény csatlako-
zik. Ez utóbbin nyílást is találunk, hogy azon át
csöpögjön le a chicha, amitôl a tárgy pajchává,
vagyis szertartási edénnyé válik, vallási és rituális
funkciója pedig a földdel és a terméssel függ
össze. A pajchákat és querókat különféle szónok-
latok és a Pachamamának, vagyis Földanyának fel-
ajánlott italáldozatok során használták.
A lábtámaszos ásó, melyet 2500 éve használ-
nak a föld feltörésére és forgatására, valamint a
kapa vagy liukana, mellyel megtisztítják a talajt,
alapvetô földmûvesszerszámok voltak, melyeket
máig alkalmaznak, bár használatuk más eszközök-
kel is kiegészült. Az ásó három részbôl áll: a wiri
az ásó pengéje, amelyet a huarango vagy algor-
robo nevû keményfából (Prosopis pallida) vagy kô-
bôl faragtak, és élben végzôdött, hogy behatol-
hasson a földbe; a kkumu a nyél, melynek egyik
vége ívben végzôdött, hogy meg lehessen fogni
kézzel; végezetül ott volt a chaquilla, melyet láma-
szôrrel a wirihez rögzítettek, és a földmûves erre
lépett rá a lábával, hogy az ásót a földbe süllyessze,
emelô mozdulattal megmozgassa, majd megfor-
gassa a földet (FERNÁNDEZ BACA 1971).
A földmûvelési naptárban is a négyesség el-
ve uralkodott. E szerint az idô négy évszakra osz-
lott, ezeket a nap mozgása, a napéjegyenlôségek
(szeptemberben és márciusban) és a napfordu-
lók (decemberben és júniusban) határozták meg;
így jelölték ki a négy évszakot, az esôt és a szá-
razságot, a hideget és a meleget is. Ez a naptár
meghatározta a földmûvelési és az azokat kísé-
rô, az életszakaszoknak megfelelô rituális tevé-
kenységeket, vagyis keretet szabott az emberek
életének. Következésképpen az egyesülést és a
fogantatást hasonló rítusokkal ünnepelték, mint
a szeptemberi napéjegyenlôség idejére esô föld-
mûvelési munkákat, amikor maga a föld is ter-
mékennyé válik, és el lehet ültetni a kukoricát.
A születéssel kapcsolatos rítusok a júniusi nap-
forduló ünnepségeihez hasonlítottak, amikor a
föld pihen. A pubertással összefüggô szertartá-
sok a decemberi napforduló vallási tevékenysé-
geivel álltak kapcsolatban, amikor elkezdôdik az
esôs évszak, és a növények növekedésnek indul-
nak. Végezetül a halált a márciusi napéjegyenlô-
ség szertartásaihoz hasonlóan köszöntik: a nö-
vények is ekkor száradnak el, és a rend megfordul
(HOCQUENGHEM 1987).
A. V. C.

V. … ÉS AKKOR MEGÉRKEZTEK AZ INKÁK! EGYSÉG A SOKFÉLESÉGBEN 351

Inka 5.0.qx 07/5/8 15:16 Page 352
Inka 5.0.qx 07/5/8 15:16 Page 353
295 ■ Figurális edény A képen látható edények mintegy ízelítôt adnak
POLIKRÓM KERÁMIA FESTETT ÉS PLASZTIKUS az eredeti és sajátos karakterû inka kerámiamû-
DÍSZÍTÉSSEL vészetbôl, mely világosan elkülönül a korábbi és
M.: 19,5 CM, SZ.: 16,8 CM, V.: 11,3 CM vele egy idôben kialakuló kultúráktól. A kerámia
INKA KULTÚRA, KÉSEI HORIZONT egyszerre volt használati és szertartási tárgy, sok-
I. SZ. 1400–I. SZ. 1532 féle formája és kivitelezése létezett. Ezeket Rami-
ETHNOLOGISCHES MUSEUM BERLIN ro MATOS (1999) tizenkét csoportba sorolja John
V A 19105 Rowe, Menzel vagy Meyers tanulmányai nyomán:
e szerint voltak úgynevezett aríbalók, melyeket
Max Uhle nevezett el így a görög ariballoszokkal
296 ■ Aríbalo mutatott formai hasonlóságuk miatt, füllel ellá-
KERÁMIA tott talpas edények, szalagfüles kancsók, gömbö-
M.: 36 CM, Á.: 22 CM lyû palackok csô és harang alakú kiöntôcsôvel, tá-
INKA KULTÚRA, KÉSEI HORIZONT lak, fazekak, csészék, korsók, querók stb. Ezeket
I. SZ. 1450–I. SZ. 1532 a tárgyakat – tekintettel a nagy keresletre – tö-
MUSEO DE AMÉRICA MADRID megesen gyártották, hogy eleget tegyenek a bi-
CE08493 rodalom igényeinek, ugyanis az inka stílusú faze-
kastárgyak annak minden szegletébe eljutottak.
Kézzel készítették ôket, hurkatechnikával, mivel
297 ■ Edény sem préselôformát, sem korongot nem használ-
KERÁMIA tak, aztán ugyancsak kézzel, kôvel vagy csonttal
M.: 35 CM, Á.: 31 CM finoman polírozták, végezetül félig zárt kemen-
INKA KULTÚRA, KÉSEI HORIZONT cében, oxidációs eljárással, 600 °C-nál is maga-
I. SZ. 1450–I. SZ. 1532 sabb hômérsékleten kiégették. A fazekasmunkát
MUSEO DE AMÉRICA MADRID erre szakosodott kézmûves férfiak végezték, akik
CE08415 mitimaékként vándoroltak tartományról tarto-
mányra; ugyanakkor tevékenységük csak idô-
szakos munka volt, és a száraz hónapokra kor-
298 ■ Korsó látozódott, mivel a szóban forgó tárgyak a
KERÁMIA mezôgazdasági naptár különféle tevékenységei-
H.: 6,5 CM, Á.: 5 CM vel álltak kapcsolatban.
INKA KULTÚRA, KÉSEI HORIZONT A díszítés rendszerint egyszerû és elegáns, a
I. SZ. 1450–I. SZ. 1532 motívumok jellegzetesen geometrikusak, de ese-
MUSEO DE AMÉRICA MADRID tenként embert, növényt vagy állatot formáznak,
CE08514 mint a 301. számú kis korsó esetében, melyen
gázlómadarakat láthatunk. Elôfordulnak továb-
bá pontok, körök, tört és hullámvonalak, négy-
299 ■ Korsó zetháló, rombuszok, meandervonalak, sakktábla-
KERÁMIA minta stb. – ezeket a díszítômotívumokat Jenaro
M.: 12,8 CM, Á.: 10,4 CM FERNÁNDEZ BACA (1971) tanulmányozta –, ami
INKA KULTÚRA, KÉSEI HORIZONT pedig a színeket illeti, találunk barnát, feketét, ok-
I. SZ. 1450–I. SZ. 1532 kert, narancsot és fehéret. Az efféle festett díszí-
MUSEO DE AMÉRICA MADRID tés mellett, melyet szabad kézzel kellett elkészí-
CE08513 teni, figyelembe véve a színek és a kompozíció
V. … ÉS AKKOR MEGÉRKEZTEK AZ INKÁK! EGYSÉG A SOKFÉLESÉGBEN
jelentéseit (MATOS 1999), az edény teljes felületét
beborító, de vonalak által határolt területeken
vagy vízszintes sávokban (chumpis) egy más jelle-
gû díszítés is feltûnik, melyen madarakat, macs-
kafélét, kígyót vagy sematikus emberarcot ábrá-
zolnak a kiöntöcsô aljánál.
Az inka kerámiamûvességen belül is találha-
tunk különféle stílusokat, melyeket birodalmi
vagy provinciális inka stílusként definiálhatunk,
és amelyek helyi változatokat mutatnak; közülük
az elôbbi különbözô stíluskorszakokra osztható
(ROWE, J. H. 1944). A végeredmény pedig a dí-
szítômotívumok olyan bonyolult ikonográfiája,
amely hûen tükrözi az inka gondolkodást és vi-
lágnézetet, és az inkák szellemiségének, „hiva-
talos” hiedelemvilágának szimbólumaként hitet
tesz mellettük. Így e motívumok szimbolikus jel-
rendszert alkottak, melyet még nem tanulmá-
nyoztak, következésképpen máig nem is ismer-
nek kellôképpen. Ugyanez a helyzet a szövetek
mintázatával: mindkettôt ajándék- és cseretár-
gyakként használták propagandisztikus célokkal,
az állam katonai érdekeinek megfelelôen. Mivel
a mitimaék folyamatosan vándoroltak, hogy ter-
jesszék a birodalmi elveket, e tárgyak használata
egyet jelentett az ideológia elfogadásával, az ah-
hoz való csatlakozással és engedelmességgel.
A. V. C.
353
Inka 5.0.qx 07/5/8 15:16 Page 354

300 ■ Aríbalo
POLIKRÓM KERÁMIA FESTETT ÉS PLASZTIKUS
DÍSZÍTÉSSEL
M.: 85 CM
INKA KULTÚRA, KÉSEI HORIZONT
I. SZ. 1400–I. SZ. 1532
ETHNOLOGISCHES MUSEUM BERLIN
V A 7893

301 ■ Aríbalo
POLIKRÓM KERÁMIA FESTETT ÉS PLASZTIKUS
DÍSZÍTÉSSEL
M.: 19,1 CM, SZ.: 15,5 CM, V.: 12 CM
INKA KULTÚRA, KÉSEI HORIZONT
I. SZ. 1400–I. SZ. 1532
ETHNOLOGISCHES MUSEUM BERLIN
V A 49836

302 ■ Aríbalo
ÉGETETT AGYAG
M.: 18,7 CM, SZ.: 19,5 CM
CHIMÚ–INKA KULTÚRA, KÉSEI HORIZONT
I. SZ. 1470–I. SZ. 1532
MUSEO DE AMÉRICA MADRID
CE10842

303 ■ Aríbalo
POLIKRÓM KERÁMIA FESTETT ÉS PLASZTIKUS
DÍSZÍTÉSSEL
M.: 14 CM, SZ.: 16,4 CM, V.: 11 CM
INKA KULTÚRA, KÉSEI HORIZONT
I. SZ. 1400–I. SZ. 1532
ETHNOLOGISCHES MUSEUM BERLIN
V A 64596

Az inka anyagi kultúra vitán felül legemblemati-

kusabb megjelenési formája az aríbalo, mely ne-
vét egy görög kerámiaformával való felületes ha-
sonlóságáról kapta. „Valódi” neve kecsuául urpu.
Keskeny nyaka, kiszélesedô szája, erôsen kihasa-
sodó teste kiválóan alkalmassá tette a legkülön-
bözôbb alkalmakkor fogyasztott kukoricasör, a
chicha tárolására, de ilyen edények töredékei ke-
rültek elô kukoricaraktárak maradványai közül is.
Földbe vagy kôgyûrûbe állítva helyezték el, szállí-
tása a 295. számú tárgyhoz hasonlóan történt: a
rögzítéséhez használt kötelet átfûzték a két oldal-
só fülön, majd átvezették a minden aríbalo olda-
lán megtalálható stilizált állatfejen. Festett díszí-
tése fôként geometrikus motívumokból állt, ezek
közül is legjellemzôbbek a fenyôfára emlékezte-
tô díszítmények (lásd 303. számú tárgy) és a rom-
buszok, de elôfordulnak fito- és zoomorf motívu-
mok, köztük rovarok is, mint például a 301. számú
aríbalo esetében.
Gy. J.

354 …ÉS AKKOR MEGÉRKEZTEK AZ INKÁK

Inka 5.0.qx 07/5/8 15:16 Page 355
Inka 5.0.qx 07/5/8 15:16 Page 356

304 ■ Quero
FESTETT KERÁMIA
M.: 14,5 CM, Á.: 11,8 CM (FELÜL)
INKA KULTÚRA, CUSCO, KÉSEI HORIZONT
I. SZ. 1400–I. SZ. 1532
ETHNOLOGISCHES MUSEUM BERLIN
V A 8110

A kizárólag az inka korszakra és kultúrára jellem-

zô aríbalóval szemben a quero hosszú évszázadok
óta a középsô-andesi hagyomány része, a számos
kutató által az inka kultúra elôfutárának tekintett
Tiahuanaco-kultúra egyik legjellemzôbb edénytí-
pusa. Ám míg onnan döntôen kerámiából készült
példányai ismertek, addig az inka korszakban fá-
ból, fémbôl és kerámiából egyaránt készítették,
és az egyéb tárgyak alapvetôen geometrikus dí-
szítésével szemben a querókon gyakran tûnnek
fel figurális ábrázolások.

Gy. J.

305 ■ Figurális edény

POLIKRÓM KERÁMIA
M.: 16,2 CM, SZ.: 10,3 CM
INKA KULTÚRA, CUSCO, KÉSEI HORIZONT
I. SZ. 1400–I. SZ. 1532
ETHNOLOGISCHES MUSEUM BERLIN
V A 8056

356 …ÉS AKKOR MEGÉRKEZTEK AZ INKÁK

Inka 5.0.qx 07/5/8 15:16 Page 357

306 ■ Mozsár
KÔ
M.: 9 CM, Á.: 25 CM
INKA KULTÚRA, KÉSEI HORIZONT
I. SZ. 1470–I. SZ. 1532
MUSEO DE AMÉRICA MADRID
CE07558

Az inka kultúra jellegzetes tárgyai az ilyen formá-

jú, mozsárnak nevezett tárgyak. A fekete kôbôl
faragott, nehéz, henger alakú edény falai alacso-
nyak, alja vékony. Két oldalsó füle letört. Léteztek
ennél kisebb méretû, magasabb falú, kör vagy
négyszög alapú, nagyobb fenekû változatok is.
Ugyanakkor Guaman Poma de Ayala krónikás raj-
zait alapul véve a kutatók úgy gondolják, hogy
ezeket a tárgyakat állatok, fôként lámák és alpa-
kák rituális feláldozásakor használták. Ebbe he-
lyezték az állat vérét, belsôségeit és szívét, majd
minden bizonnyal ezekbôl jósolták meg a jövôt,
a várható jó és rossz eseményeket. Más, hasonló
tárgyakat viszont valóban mozsárként használtak,
és élelem- vagy gyógynövényeket ôröltek meg
bennük, például ajít, az amerikai paprikát, amit a
házi rítusok során is felajánlottak az isteneknek.
A kör alakú füleket gyakran macskafélékhez
hasonló figurák helyettesítették, az edény oldala-
it pedig hüllôkkel díszítették. Ezen az edényen is
egy felfelé álló vagy a falakon felcsúszó kígyó lát-
ható. A kígyót a korai horizonttól kultuszállatnak
tekintették az egész Andokban. Az inkák a halot-
tak világával, vagyis az alsó világgal (Hurín Pacha)
hozták kapcsolatba, mivel képes volt lejutni a föld
alá, majd visszatérni az élôk világába (Kay Pacha),
így közvetített az élôk és a halott ôsök között.
Anne Marie HOCQUENGHEM (1987) megállapításai
szerint a kígyó szimbolizálta a feltörô, majd folyót
alkotó vizet. A kígyó jelenítette meg az ôsök élet-
erejét, ô volt az élet vize, bôrét levetve képes volt
regenerálódni és átalakulni, megszemélyesítette
tehát a halhatatlanságot; így jelezte a huakák, a
szent lények, vagyis az eredethelyükön (pacarina)
élô ôsök halhatatlanságát is.
Az inkák amarunak hívták a kígyót, és ugyan-
ezzel a szóval utaltak a villámlásra is. A villámlás
a viharral összekapcsolódó esôt, a termékeny föl-
det és a szivárványt is szimbolizálta.
Esztétikai szempontból e tárgy mérete és szim-
metriája az inka anyagi kultúra mértéktartó stílus-
világára utal.
A. V. C.

307 ■ Tál
POLIKRÓM KERÁMIA
M.: 5 CM, Á.: 13,5 CM
INKA KULTÚRA, KÉSEI HORIZONT
I. SZ. 1470–I. SZ. 1532
MUSEO DE AMÉRICA MADRID
CE08461

V. … ÉS AKKOR MEGÉRKEZTEK AZ INKÁK! EGYSÉG A SOKFÉLESÉGBEN 357

Inka 5.0.qx 07/5/8 15:16 Page 358

308 ■ Tányér
FESTETT KERÁMIA
M.: 5,5 CM, Á.: 11,3 CM
INKA KULTÚRA, KÉSEI HORIZONT
I. SZ. 1470–I. SZ. 1532
MUSEO DE AMÉRICA MADRID
CE08544

309 ■ Tányér
POLIKRÓM KERÁMIA
M.: 5,8 CM, SZ.: 17,7 CM
INKA KULTÚRA, KÉSEI HORIZONT
I. SZ. 1470–I. SZ. 1532
MUSEO DE AMÉRICA MADRID
CE08548

A képen látható tányérok az inka kultúra jelleg-

zetes agyagedénytípusai. Az efféle tányérok rend-
szerint csaknem teljesen laposak, belsejük enyhén
konkáv, oldalukon füllel. Az utóbbi helyett gyak-
ran állatfejet látunk – fôként madarat, melynek
végtagjait két nyúlvánnyal sematizálják. Áldozati
tányérról van szó, melyen kokalevelet helyeztek
el, amit aztán az isteneknek vagy huakáknak be-
mutatott szertartások során föláldoztak vagy elé-
gettek.
A 308. számú tárgy belsejébe keresztet festet-
tek, ami a négy részre osztás szimbóluma, és egy-
szersmind a duális világnézet hordozója: ezt a
pánandesi alapelvet az inkák a korábbi kultúrák-
tól vették át. E szerint a teljes világegyetem és az
abban élô valamennyi lény két, egymást kiegészí-
tô részre osztható, melyek örökös ellentétben és
harcban állnak egymással – ugyanakkor arra tö-
rekszenek, hogy egymást kiegészítsék, egységet
és egyensúlyt alkossanak. Ezért minden lénynek
van egy férfi és egy nôi része, benne rejlik a felsô
és az alsó, a pozitív és a negatív, a meleg és a hi-
deg, a bal és a jobb fél, és így tovább. Az említett
erôk találkozásának az a célja, hogy bekövetkez-
zen a társadalmi harmónia és egyensúly, ám ha
ez az inka filozófiában és világnézetben nem le-
hetséges, akkor ezek váltakozását tapasztaljuk:
éjjel-nappal, esôs és száraz idôszak stb.
Így a kettôs szerkezetû modellbôl az inka vi-
lágban további kettô is kialakul, tehát a négyes
felosztás lesz a jellemzô, s ennek értelmében a vi-
lág vízszintesen négy részre oszlik. Ezzel párhuza- vezetôvel, vagyis kurakával, a központban pedig félre vált szét, melyeket két kuraka, vagyis úr ve-
mosan a hármas felosztás is érvényben van, amely a Coricancha, a Nap temploma állt. Innen ered a zetett, bár az egyik mindig a másik fölött állt.
szerint a világ függôlegesen három részre osztha- város szent jellege és az a státusa, hogy úgy tart- Ugyanakkor a rendszer további alattvalókra osz-
tó. Ezeket az elveket alkalmazták a tér, a vallás és ják, itt a világ közepe. Itt találkozik a birodalom lott, akik a fô kuraka segítôi (yanapac) voltak. Így
a hiedelemvilág, valamint az állam társadalmi négy része is: Chinchaysuyu (Cuscótól északnyu- pedig az irányítás kettôssége négyes osztássá ala-
struktúrájának szervezésére is – végül pedig az gatra, ez volt a kukoricatermelô vidék), vele szem- kult, a vezérek is négyen voltak, és a hadsereg-
egész birodalmat, Tahuantinsuyut is ezen elvek ben párja, Collasuyu (délkeleten, lámákat és al- ben is ugyanezt az elvet követték. Erre a politikai
szerint szervezték. A birodalom ennek értelmé- pakákat legeltettek errefelé), valamint Antisuyu tagolódásra épült a közigazgatási rendszer is,
ben négy részre, vagyis suyura oszlott, melyek (északkeleten, ez volt az esôerdôk vidéke) és ve- melynek fô feladata a természeti kincsek kiakná-
egyszersmind két párba rendezôdnek, és hierar- le szemben Cuntisuyu (délnyugaton, a partvidék zása, a munkaerô ellenôrzése és a javak újraelosz-
chia van közöttük; a középpont pedig a fôváros, és a tenger sivatagos tájai tartoztak ide). tása volt.
Cusco, mely szintén két félbôl, a hananból és a A területek politikai irányításában is ez a ket- A. V. C.
hurimból áll. Négy városrészt találhatunk itt, négy tôs világnézet uralkodott: minden uradalom két

358 …ÉS AKKOR MEGÉRKEZTEK AZ INKÁK

Inka 5.0.qx 07/5/8 15:16 Page 359
310 ■ Egészben megmaradt textilcsík
TEVEFÉLE GYAPJA
INKA KULTÚRA, DÉLI PARTVIDÉK
I. SZ. 1470–I. SZ. 1532
MUSEO DE AMÉRICA MADRID
CE2002-05-203
311 ■ Edény
KERÁMIA
M.: 17,2 CM, SZ.: 18,5 CM
CHIMÚ–INKA KULTÚRA, KÉSEI HORIZONT
I. SZ. 1470–I. SZ. 1532
MUSEO DE AMÉRICA MADRID
CE10753
A krónikások beszámolói szerint az inkák Tahu-
antinsuyunak nevezték birodalmukat, ami annyit
tesz: a Négy Rész (vagy Suyu) Földje. Az írott for-
rások arról is tájékoztatnak, hogy ez a hatalmas
terület négy „tartományra” oszlott, ezek: Chin-
chaysuyu, Collasuyu, Contisuyu és Antisuyu, me-
lyek egyszersmind egyetlen területi, közigazga-
tási és politikai szervezetet alkottak.
E hatalmas birodalom összetartó erejét számos
eszköz biztosította, az egység bizonyítékaként pe-
dig elegendô megemlítenünk az anyagi kultúra
széles körû elterjedtségét, mely megannyi szimbó-
lumot hordozott a központosított hatalommal
vagy éppen az új uralkodó elit, az inkák vallási fo-
galmaival kapcsolatban. Ezek a szimbólumok na-
gyon változatosak, és nagy részüket onnan ismer-
hetjük, hogy meglehetôsen gyakran ábrázolták
ôket kerámián, fémeken, textileken, az építészet-
ben stb.
Az itt bemutatott edények és a dekoratív tex-
tilcsík az egyik leggyakoribb szimbólumból, a
négy részre osztott rombusz ábrázolásából ad-
nak ízelítôt, és azt is megfigyelhetjük, hogy ezt
a motívumot milyen változatos módokon lehe-
tett bemutatni.
A kerámiák a chimú–inka stílushoz tartoznak,
és a helyi hagyomány elemeit mutatják idegen
hatásokkal: jellegzetes, fekete felületet, hosszú
nyakat és kihajló peremet, ami a kései horizont
idejében kezdett általánossá válni az északi part-
vidéken. A középsô díszítés az inka hatásnak meg-
felelôen négy részre osztott, lépcsôzetes szélû
rombuszokból áll, melyek Tahuantinsuyo repre-
zentatív jelképei.
A textilcsík ugyanakkor a déli partvidék regio-
nális inka megnyilvánulása. Kialakításakor a vetü-
lékszálakhoz és a láncfonalakhoz is teveféle gyap-
ját használták, melyek – mint kiállításunk egy
másik darabja esetében is (lásd 89. számú tárgy)
– két színnel készültek. A kívül esô, összefonodó
vetülékszálakkal szôtt, kárpitszövéses technika a
hegyvidéki szövetekre is jellemzô. Ezek a sávok
sok esetben díszítették a John ROWE (1979) által
diamond bandként elnevezett férfiingeket. Bár a
készítési eljárások között számos hegyvidéki
elemet is találunk, ezek együtt mégis csak a déli
partvidéken fordulnak elô, ezért azt gondoljuk,
hogy ottani termékekrôl lehet szó (ROWE, A. P.
1978:8–18). A legjellegzetesebb elem a lépcsôze-
tes szélû rombuszdíszítés, melynek belsejében
újabb rombuszok vagy négy részre osztott négy-
zetek láthatók.
A rombusz és a négyesség összekapcsolásá-
nak az inkák körében erôteljes szimbolikus jelen-
tése volt, és éppen Tahuantinsuyu elveit látszott
szintetizálni. Még a hódítás után készült emble-
matikus tárgyak is ezt bizonyítják; ilyen például a
Museo de Américában kiállított uncu vagyis ing
(JIMÉNEZ et al. 2002:11. ábra).
M. J. J.
V. … ÉS AKKOR MEGÉRKEZTEK AZ INKÁK! EGYSÉG A SOKFÉLESÉGBEN
312 ■ Korsó
ÉGETETT AGYAG
M.: 20,5 CM, SZ.: 19,5 CM
CHIMÚ–INKA, KÉSEI HORIZONT
I. SZ. 1470–I. SZ. 1532
THÚRY GYÖRGY MÚZEUM, NAGYKANIZSA
82.1.19
313 ■ Antropomorf edény
ÉGETETT EDÉNY
M.: 20,0 CM, SZ.: 15,0 CM
CHIMÚ–INKA, KÉSEI HORIZONT
I. SZ. 1470–I. SZ. 1532
NÉPRAJZI MÚZEUM, BUDAPEST
65.113.1
A formában készült edényt a kiöntôcsôtôl elte-
kintve két félbôl illesztették össze. A kiöntôcsô
alatt 3 cm széles, kettôs vonallal elválasztott sáv
fut körbe, melyben panelekre osztva ismétlôdô
geometrikus (lépcsôminta és pontok) motívumok
láthatók. A kettôs vonal alatt szôttesmintára em-
lékeztetô díszítés takarja a fejet a halántékrészek
kivételével. A díszített felület 1-2 mm-re kiemel-
kedik az edény síkjából, a motívumokat ebbe
karcolták bele. Az arc jobb oldalán található kidu-
dorodás jelzi, hogy kokalevelet rágó személyt áb-
rázoltak. Az edénytípus az inka hódítással jelenik
meg az észak-perui tengerparton, az idegen és a
helyi Chimú-stílus összeolvadásának eredménye-
ként. Két jól dokumentált példánya került elô a
túcumei úgynevezett déli temetôben.
Gy. J.
359
Inka 5.0.qx 07/5/8 15:16 Page 360
314 ■ Kettôs testû palack Ez a különleges, gömbölyû, kettôs testû, híddal
SZÍNES KERÁMIA összekötött, dupla kiöntôcsöves edény a chi-
M.: 7,5 CM, SZ.: 21 CM mú–inka stílusú kerámiák jellegzetes példája.
CHIMÚ–INKA KULTÚRA, KÉSEI HORIZONT A „sótartó edényként” ismert tárgy lapos fülén
I. SZ. 1470–I. SZ. 1532 függôleges vonalakkal elválasztott, lencse alakú
MUSEO DE AMÉRICA MADRID motívumokat figyelhetünk meg, a két testen pe-
CE10528 dig dombormûvön ábrázolt macskafélék látha-
tók. Az edény színe vízszintes sávonként váltako-
zik: az alsó részen vörös, a középsô sávban, ahol
a macskafélék is vannak, fehér, az edény vállánál
pedig fekete. A fekete és vörös színek váltakozá-
sát a macskaféléken is megfigyelhetjük. A krém-
színû kiöntôcsövek sima szélûek, a lezárt csô te-
tejére pedig ugyancsak macskafélét illesztettek.
Ez a palackforma már a kései átmeneti perió-
dus idején széles körben elterjedt az északi és a
középsô partvidéken, és a Chimú Birodalom inka
meghódítása után, 1470 körül az inka kerámia-
mûvészetben is meglehetôsen népszerûvé vált.
Ennek a palacknak a legkiemelkedôbb sajátos-
sága a „holdállatnak” nevezett mitikus macska-
féle jelenléte. Ez a moche ikonográfiára jellemzô
természetfölötti lény – mely a Recuay-kultúra
északi-középsô hegyvidéki részein is elterjedt,
majd a Chimúban újra megjelent – ötvözi a róká-
ra és a macskafélére utaló jegyeket. Az inka kor-
360 …ÉS AKKOR MEGÉRKEZTEK AZ INKÁK
szakban kompozíciója annyira leegyszerûsödött,
hogy a szokásos hosszú nyelv, mely a Chimú-iko-
nográfiában még nagyobb hangsúlyt kapott, eze-
ken az ábrázolásokon egybeolvadt a következô
alak farkával. Azonban erre a mitikus állatra elsô
megjelenéseitôl a chimú–inka korszakig nagy stí-
lusbeli és tematikus folyamatosság volt jellemzô
(MACKEY 2001).
A „holdállat”, a Középsô-Andok egyik legfôbb
istensége elnevezését a holddal és a tengerrel
fenntartott ikonográfiai kapcsolatnak köszönhe-
ti. Ez a tematika a moche kultúrában jelentkezik
elôször – egy csónak jelenik meg a növekvô hold
metaforájaként, és ezen található a „holdállat” –,
változatait pedig a Chimú-kultúrában is felfedez-
hetjük.
Az idegen mitikus kép megjelenése az inka ke-
rámiákon megerôsíti a birodalomnak azt a politi-
kai szándékát, hogy tôle idegen vallási rendszere-
ket építsen be saját panteonjába. Ez a jelenség
különleges színt kölcsönöz ideológiájának, és le-
hetôvé teszi, hogy a különbözô népcsoportok
könnyebben beilleszkedjenek Tahuantinsuyuba.
I. T. C.
Inka 5.0.qx 07/5/8 15:16 Page 361

315 Antropomorf díszítésû, fütyülô

■

edény
ÉGETETT AGYAG
M.: 29,8 CM, SZ.: 20,5 CM, V.: 10 CM
CHANCAY–INKA, KÉSEI HORIZONT
I. SZ. 1475–I. SZ. 1532
NÉPRAJZI MÚZEUM, BUDAPEST
73.162.54

Az edénytest két, középen csôvel összekapcsolt

gömbbôl áll. Az egyik gömbtestre ágyékkötôs
(ezt bekarcolva jelezték) férfiszobrocskát illesz-
tettek, ami valószínûleg összeköttetésben van
az edény üregével. Fején turbánszerû fejfedôt
visel. Kéz- és lábujjait az ágyékkötôhöz hason-
lóan bekarcolással jelenítették meg. A formá-
ban készült, üreges figura vállához csatlakozik
az edénytest másik részéhez illesztett kiöntô-
csôbôl induló úgynevezett híd. A csatlakozás-
nál a híd végéhez egy üreges, lyukkal ellátott
gömböt illesztettek, és ugyanott egy, a figura
testébe vezetô lyuk is található. Ez teszi lehetô-
vé, hogy az edény sípoló hangot adjon.
Gy. J.

V. … ÉS AKKOR MEGÉRKEZTEK AZ INKÁK! EGYSÉG A SOKFÉLESÉGBEN 361

Inka 5.0.qx 07/5/8 15:16 Page 362
316 ■ Ágyékkötô A helyi stílusok az új eszmék és minták behatolá-
GYAPOT ÉS TEVEFÉLE GYAPJA sa ellenére is megmaradtak, ez pedig az inkák elô-
166,5 × 81 CM retörését jelentette a partvidék felé.
HELYI INKA KULTÚRA, KÖZÉPSÔ PARTVIDÉK, Ahogy azt a képen látható ágyékkötô eseté-
KÉSEI HORIZONT ben is megfigyelhetjük, a gyapot fô nyersanyag-
I. SZ. 1450–I. SZ. 1532 nak számított, és a sodrás iránya sem változott,
MUSEO DE AMÉRICA MADRID itt is a Z2S vezérszálas helyi hagyományt köve-
CE14624 ti. A tevefélék gyapját, különösen az ehhez ha-
sonló közepes, illetve jó minôségû ruhadarabo-
kon, korlátozott mértékben és kizárólag díszítô
céllal használták, ugyancsak korlátozott szín-
összetételben. Ez a díszítés gyapotszálakat is
tartalmaz, a teveféle szôrébôl (Z2S) készült szá-
lakhoz hasonló sodrással.
Ebben az esetben a szövési eljárások is köve-
tik a helyi hagyományokat, vagyis a mintákat ki-
egészítô vetülékszálakkal (más szóval „brokát-
technikával”) és pótvetülékszálakkal szôtték. Ami
viszont valóban megváltozott az idôk során, és a
képen látható tárgy is jó példa erre, az a viseletek
formája és mérete. Ezek a nagyméretû ágyékkö-
tôk az északi partvidéken a kései horizonttól kezd-
ve terjedtek el. Ann Pollard ROWE (1984) számos
ilyen ruhadarabot mutat be, némelyik akár a négy-
méteres hosszúságot is eléri. E nagy ágyékkötôk
készítése a középsô partvidék közösségei körében
szintén ebben a korszakban vált általánossá, mi-
vel a chimú–inka stílus ekkoriban nagy tiszteletet
vívott ki magának az egész partvidéken.
Bár ezek az igen nagy ágyékkötôk csak az em-
lített századokban készültek ilyen szélsôséges mé-
362 …ÉS AKKOR MEGÉRKEZTEK AZ INKÁK
retben, és az efféle viselet egyértelmûen partvi-
déki jelenség, elôzményei korábbi korszakokra
nyúlnak vissza. A Peter KAULICKE (1997) által köz-
zétett, a Lima közelében fekvô ancóni nekropo-
liszból származó ruhadarabok, melyeket a kései
átmeneti periódusra tehetünk, szintén ilyen for-
májúak. Ahogyan Ann Pollard Rowe kifejti, eze-
ket az ágyékkötôket arra tervezték, hogy szintén
partvidéki stílusú rövid inggel viseljék ôket, ellen-
tétben a kis ágyékkötôkkel – például azokkal,
amelyeket Uhle talált Pachacamacban (UHLE 1991
[1903]:7–13. ábra) –, melyeket eltakart a széles,
hosszú ing. Ez utóbbi típust írta le John ROWE
(1979) és Ann Pollard ROWE (1978).
A képen látható tárgy mérete azonban kisebb,
mint számos Chimú-ágyékkötôé, talán azért,
mert helyi változatról van szó, és mert minôsége
sem érte el a kidolgozottabb – és nagyobb – chi-
mú–inka együttesekét.
Ez a ruhadarab több, egymással összevarrt da-
rabból készült. A középsô rész két, a vetülékszá-
lak szélénél összevarrt félbôl áll, ugyanakkor a sza-
lag, amellyel megkötötték, szintén külön készült,
és utólag rögzítették a többihez. Szerves eredetû
foltokat találunk rajta, ami azt jelzi, hogy egy te-
metkezésen használhatták áldozati ajándékként,
esetleg más textilekkel és kerámiákkal együtt.
M. J. J.
Inka 5.0.qx 07/5/8 15:16 Page 363

317 ■ Férfiing vagy uncu
TEVEFÉLE GYAPJA
95 × 166 CM; NYAKKIVÁGÁS: 14–18 CM,
KARKIVÁGÁS: 15 CM
HELYI INKA KULTÚRA, PERU LEGDÉLIBB RÉSZE,
KÉSEI HORIZONT VAGY INKA PERIÓDUS
I. SZ. 1450–I. SZ. 1532
MUSEO DE AMÉRICA MADRID
CE14676
Az itt bemutatott ing remek példája a déli Közép-
sô-Andok területén elôforduló helyi megnyilvánu-
lásoknak az Inka Birodalom idején.
Formai szempontból semmiféle olyan elemet
nem mutat, amely ezzel a korszakkal hozná kap-
csolatba. A szövési eljárás a hegyvidéki textilha-
gyományt követi, a teveféle gyapjából készült Z2S
fonal tömeges használatával és kevés, fakó színt
alkalmazó festéssel. A szövés során láncfonaltech-
nikát alkalmaztak (ripszszövés), a díszítés pedig
kétféle színû, kiegészítô láncfonallal készült, ahol
a forma és a háttér váltakozása ad ritmust a kom-
pozíciónak. A nyak és az ujjak szegélye váltakozó
színekkel hímzett, ami gyakori megoldás az inka
férfiingek esetében. Fontos még kiemelni, hogy a
tárgy több darabból áll, melyeket késôbb láncfo-
nalaik mentén összeillesztettek: ez a gyakorlat is
a helyi hagyomány része. Az ingnyak alsó részé-
nek végzôdése nagyon jellemzô a déli Középsô-
Andok régiójában más stílusokra is, például a Chi-
ribayára (CLARK et al. 1999:8., 20. ábra) és a Chile
legészakibb területén fekvô Atacama vidékének
ingeire (AGÜERO 1998), ugyanakkor a Középsô-
Andokban nem fordul elô.
Ami a díszítést illeti, nehezen azonosítható
absztrakt motívumokat láthatunk, valamint úgy-
nevezett „nyolcágú csillagokat”, melyek az em-
lített vidék textiljein és kerámiáján is elôfordul-
nak (lásd még 136. számú tárgy; ROWE, A. P.
1992:31–40, 36. ábra). A szerzô ezeket az inge-
ket az Acarí és Arequipa közötti területekre, illet-
ve a Nasca és az Ica völgyébe teszi. Ugyanakkor
ezeket a motívumokat a Chuquibamba-szövete-
ken és -kerámián is megtalálhatjuk (FRAME 1999c).
Azonban az ehhez hasonló ingek technikai és sti-
lisztikai jegyei nagyon eltérnek a Chuquibamba-
szövetekétôl, ami azt bizonyítja, hogy különbözô,
bár egyazon vidéken élô népcsoportok keze nyo-
mát viselik.
Azonosak azonban ezekben a közösségek-
ben a szövési eljárás bizonyos elemei, a tevefé-
le gyapjából készült fonal és az esztétika hang-
súlyos szerepe, a színellentétek kedvelése, ami
a kettôsség és a komplementaritás fogalmait
veti fel; ezek pedig az andesi gondolkodásmód
alappilléreit jelentik, nemcsak az ôsi idôkben,
hanem napjainkban is.
A nagy Tahuantinsuyuban az új gyakorlat és a
cuscói fôvárosból származó stílusok saját hagyo-
mányt követô és idônként kis változásokat is ma-
gukba építô helyi megnyilvánulásokkal kevered-
tek. Ez az ingforma, melynek szélessége nagyobb,
mint a hosszúsága, ellentmond a férfiingek hi-
vatalos kánonjának (ROWE, J. H. 1979), követke-
zésképpen olyan ruhadarab, mely a „helyi diva-
tot” követte, vagyis viselôjét azzal a népcsoporttal
azonosította, amelyhez az illetô tartozott; mind-
ezt ezúttal attól a nagy politikai és közigazgatási
szervezettôl függetlenül tette, amely magába ol-
vasztotta több ezer kilométernyi területen az em-
bereket és embercsoportokat.
M. J. J.

V. … ÉS AKKOR MEGÉRKEZTEK AZ INKÁK! EGYSÉG A SOKFÉLESÉGBEN 363

Inka 5.0.qx 07/5/8 15:16 Page 364
318 ■ Edény mitikus állatábrázolással
KERÁMIA
M.: 18 CM, SZ.: 17,5 CM
CHIMÚ-KULTÚRA, KÉSEI ÁTMENETI PERIÓDUS
I. SZ. 1000–I. SZ. 1470
MUSEO DE AMÉRICA MADRID
CE10395
319 ■ Textilszalag mitikus állatábrázolással
GYAPOT, TEVEFÉLE ÉS GYAPJAS NYÚL SZÔRÉBÔL
KÉSZÜLT FONAL
205 × 6 CM
CHIMÚ–INKA KULTÚRA, KÉSEI HORIZONT
I. SZ. 1470–I. SZ. 1532
MUSEO DE AMÉRICA MADRID
CE14584
A Chimú-stílus a kései átmeneti periódusban gyö-
kerezik, majd chimú–inka stílussá alakul a kései
horizontban, mivel tükrözi az inka hatások követ-
keztében végbement változásokat.
Amikor az inkák 1470 körül megérkeztek az
északi partvidékre (ROWE, J. H. 1948), a chimor ki-
rályság volt a partvidéken a leghatalmasabb poli-
tikai erô, és a középsô partvidék felé terjeszke-
dett. Számos északi völgyben léteztek chimú
közigazgatási központok, ahol az itt bemutatot-
takhoz hasonló kerámiát és textilt, valamint egyéb
luxuscikkeket, például fémtárgyakat, tollakat és
Spondylusból készült tárgyakat, valamint élelmi-
szereket termeltek, raktároztak és osztottak szét
az emberek között.
Ez a hatalom, amely – ahogyan azt Carol
MACKEY (megjelenés alatt) véli – diplomáciára ala-
pozott politizálást folytatott, kivívta az inkák elis-
merését, amint az kiderül Farfán mértéktartó épí-
tészeti változtatásaiból is, ahol az említett szerzô
364 …ÉS AKKOR MEGÉRKEZTEK AZ INKÁK
végzett ásatásokat. E tiszteletteljes hozzáállás mu-
tatkozik meg az anyagi kultúrában és a technoló-
giában éppúgy, mint a szimbólumok terén.
Az itt bemutatott edényen és textilszalagon a
Középsô-Andok északi partvidéke egyik leg-
hosszabb életû fantasztikus lényének, az úgyne-
vezett „holdállatnak” az ábrázolását láthatjuk. Ez
a lény egyes szerzôk szerint Recuay hatásából ere-
deztethetô (BRUHNS 1976), míg mások szerint ere-
deti északi partvidéki jelenség, és legalábbis a
Moche elôtti Gallinazo-kultúráig vezethetô vissza
(MACKEY–VOGEL 2003). A „holdállat” négylábú
lény, melyet ülve, profilból láthatunk, egyedül
vagy pedig – mint ebben az esetben is – szem-
ben álló párokban. Jókora orra és hatalmas szá-
ja van, fülei hegyesek, és rendszerint egyetlen
nagy szemmel ábrázolják. Háta hajlott, eseten-
ként tarajos vagy mintázatos rajzú, ami talán a
szôrét jelezheti, és hosszú farokban végzôdik,
mely rendszerint kifelé görbül. A kései ábrázo-
lásokon – mint az itt látható textilszalagon is – a
farok végén valamiféle bojt is elôfordul. Formai
jellegzetességein túl a holdábrázolásokkal való
kapcsolata jellemzi, nevét is ennek köszönheti.
Ezt a holdat „feldôlve” mutatják, mint a képen
látható edény esetében. Érdekes megfigyelni,
hogy a textilábrázolásokon a „holdállat” soha-
sem tûnik fel a holddal kapcsolatban, ugyanak-
kor a fent említett attribútumok közül mindet ma-
gán viseli.
A legfrissebb kutatások ezt a lényt a pam-
paszmacskával (Oncifelis colocolo) azonosítják,
mely a perui partvidéken a tengerszint feletti
ezerméteres magasságig honos, és egyik legjel-
lemzôbb szokása az éjszakai vadászat, ami meg-
magyarázza, miért éppen a holddal azonosítot-
ták (MACKEY–VOGEL 2003).
M. J. J.
Inka 5.0.qx 07/5/8 15:16 Page 365

320 ■ Uncu
TEVEFÉLE SZÔRÉBÔL VAGY GYAPOTBÓL SODORT
FONAL
H.: 88 CM, SZ.: 70 CM
INKA KULTÚRA, KÉSEI HORIZONT
I. SZ. 1400–I. SZ. 1532
ETHNOLOGISCHES MUSEUM BERLIN
V A 31526
Az ujjatlan, nyakkivágással ellátott ing, az uncu a
spanyol hódítás elôtti andesi viselet egyik legjel-
lemzôbb darabja. Az itt látható, sakktáblaszerû dí-
szítéssel ellátott uncut kétfajta úgynevezett toca-
pu borítja abból a huszonnégybôl, amely ma
ismert. González Holguín 17. századi kecsua szótá-
rában a tocapu kifejezés szôttesek, szépen szegé-
lyezett ruhadarabok kapcsán fordul elô. Ma ellen-
tétes színû, geometrikus motívumokat magukban
foglaló négyzeteket értenek e fogalmon, melyek
egyaránt megjelennek különbözô anyagból ké-
szült edényeken, különösen querókon és szôttese-
ken. Egyes kutatók szerint a quipukhoz hasonlóan
információk rögzítésére szolgáltak, de azokkal
szemben nem csupán jelentésük, hanem még eme
funkciójuk is vita tárgya.
Gy. J.
Inka 5.0.qx 07/5/8 15:16 Page 366
321 ■ Quipu
TEVEFÉLE GYAPJÁBÓL SODORT FONÁL
M.: 6 CM, H.: 114 CM
INKA KULTÚRA, DÉLI HEGYVIDÉK
I. SZ. 1400–I. SZ. 1532
MUSEO LARCO HERRERA, LIMA
ML600134
Az inkák talán legemblematikusabb és legismer-
tebb tárgya a quipu. Ez a kecsua szó egyfajta in-
formációrögzítési rendszert jelöl, melynek alapja
számos egymással összecsomózott zsinór, ugyan-
akkor ezeken a zsinórokon önmagukban is külön-
féle méretû, irányú és formájú csomók voltak.
A quiput az Inka Birodalom idejében kétféle
információ: számok és szövegek rögzítésére hasz-
nálták (URTON 2003:11). Egyrészt ezek segítségé-
vel tartották számon a nyájak nagyságát, a ter-
més mennyiségét és mindenféle megszámolható
javakat, helyi szinten éppúgy, mint az egész bi-
rodalomban, az inka viszonosság és újraelosztás
366 …ÉS AKKOR MEGÉRKEZTEK AZ INKÁK
elveinek megfelelôen. Ennek értelmében a kü-
lönféle közösségek tagjainak kötelessége volt be-
szolgáltatni ezeket a javakat, azonfelül saját mun-
kaerejüket is az inka rendelkezésére kellett
bocsátaniuk. Mindezt pedig a közösség vezetôje
adminisztrálta, a quipu camayoq pedig a quipu
segítségével följegyezte.
Másrészt valószínûnek tûnik, hogy ugyanezek
a csomók és zsinórok a történelmi események rög-
zítésére is szolgálhattak. A quipu szerkezete meg-
felel a hierarchikusan, tízes egységekben szerve-
zett andesi társadalom felépítésének. Alapvetôen
egy sor zsinórról van szó, melyek egy fô zsinórhoz
vannak rögzítve. Ezekbôl a zsinórokból további,
másodlagos, harmadlagos szálak ágazhattak el,
melyek a rajtuk rögzített adatok hierarchiáját je-
lezték. A quipu mérete és elágazásai következté-
ben kialakuló összetettsége attól függ, hogy egy
helyi közösség adataira vonatkozik, vagy nagyobb
regionális egységekre és azok kötelességeire az
inkával szemben.
A szálak S vagy Z sodrása és színe is jelen-
téssel rendelkezett e mnemotechnikai rend-
szeren belül. Másrészt nemrégiben derült fény
arra a lehetôségre, hogy a csomók iránya is
valamiféle információt rejthet. Néhány azonos
állásponton lévô tanulmányban utalnak bizo-
nyos egyezésekre, bár jelenleg még nem áll-
nak rendelkezésünkre végleges következteté-
sek (URTON 2003:32).
A quipukat gyapotból vagy teveféle gyapjából
készült fonálból készítették, sôt sok esetben kom-
binálták a kettôt. Urton véleménye szerint a part-
vidéken az elôbbi anyag gyakrabban fordul elô,
bár esetenként a magaslatokon tenyésztett teve-
félék gyapját is felhasználták, különösen a közép-
sô partvidéken (URTON 2003:21).
Az itt bemutatott darab a fonalat tekintve tel-
jes egészében az elsô csoporthoz tartozik, és le-
hetséges, hogy a partvidéken készült.
M. J. J.
Inka 5.0.qx 07/5/8 15:16 Page 367
Inka 5.0.qx 07/5/8 15:16 Page 368
322 ■ Férfiing vagy uncu Kétségtelen, hogy az itt bemutatott férfiing a Mu-
TEVEFÉLE GYAPJA seo de América gyûjteményének egyik legszebb
SZ.: 149 CM, H.: 116 CM (KITERÍTVE) darabja. Az inka korszakban készült, talán egy, a
HELYI INKA KULTÚRA, PERU LEGDÉLIBB RÉSZE, Moquegua vidékének völgyeiben élô közösség-
KÉSEI HORIZONT VAGY INKA PERIÓDUS ben, legalábbis ezt bizonyítja a többi, ugyanezen
I. SZ. 1450–I. SZ. 1532 a vidéken talált szövet, melyeket ugyanilyen mo-
MUSEO DE AMÉRICA MADRID tívumok díszítenek (BOYTNER 1998:13. ábra). Má-
CE2002-05-243 sok a déli partvidékrôl kerültek elô, konkrétan
Ocoña térségébôl, ahogyan azt Strelow is megír-
ta (STRELOW 1996:27, 142, II. színes tábla). Vége-
zetül ebbe a csoportba tartoznak az ugyanilyen
típusú, ám antropomorf motívum nélküli ingek.
Technikai megoldásai olyan magasfennsíki
közösségekrôl árulkodnak, melyek intenzív kap-
csolatokat ápoltak a partvidékkel, ahogyan azt
egyébiránt az Ocoña területén talált darabok is bi-
zonyítják. Ezek a sajátosságok hangsúlyozzák,
hogy szöveteik fô alapanyagát a tevefélék szôre
biztosította. A pamutot csak ritkán használták,
például olyan részleteken, mint a szövôszék fel-
vetôszála. A fonalak két szálból készülnek (Z2S),
a technika pedig nem folytonos vetülékszálas és
láncfonalas sima szövet. E technika elsô megnyil-
vánulásaira a déli partvidéken bukkanhatunk
(ROWE A. P. 1972), de régtôl fogva használták az
andesi déli hegyvidéken is. Megtalálhatjuk példá-
ul a sihuasi szöveteken (lásd 142. számú tárgy).
Az itt bemutatott ing nyolc külön szövött tex-
tildarabból áll, melyeket utólag varrással, a külön-
bözô részek saját szerkezetéhez tartozó szálak
368 …ÉS AKKOR MEGÉRKEZTEK AZ INKÁK
összeillesztésével vagy talán közvetítôszálak segít-
ségével kapcsoltak össze. A darabok összeillesz-
tésekor kihagyták a középsô nyílást a fej számá-
ra, és az ing oldalát sem varrták össze, ahogyan
ez megszokott az Andok ugyanebbe a típusba tar-
tozó darabjai esetében. Lehetséges, hogy a kü-
lönbözô részek összeillesztésekor valamilyen ke-
retet használtak, amelyre rögzítették a darabokat,
miközben összeállították az inget. Erre mutatnak
azok a lyukak is, amelyek az egyes részek kapcso-
lópontjai mentén figyelhetôk meg.
A kiterített szövet mintáját a kettôsség, az el-
lentét és egymás kiegészítésének elve uralja, amit
a színek fejeznek ki. A két – egymással ellentétes,
ugyanakkor egymást kiegészítô színû – fô rész kö-
zepén ott láthatjuk az antropomorf alakot, ráadá-
sul annak közepén dugja ki a fejét a ruhadarab vi-
selôje.
A kompozíció két tengely – egy hosszanti és
egy keresztirányú – mentén szervezôdik, ezek ren-
dezik a keletkezô ellentéteket. Ezekbôl kiindulva
az elemek megismétlôdnek, de átlósan, és ezeket
az ismétlôdéseket a színek jelzik. Vagyis a kom-
pozíciós tengelyek által szembeállított elemek
nem ismétlôdnek, nem feleltethetôk meg egy-
másnak, hanem ellentétesek, mindamellett egy-
más kiegészítôi. Az andesi gondolkodást ugyanez
az elv uralja, és már e civilizáció kezdeteitôl ez fe-
jezôdik ki a mûvészi megnyilvánulásokban is.
M. J. J.
Inka 5.0.qx 07/5/8 15:16 Page 369